A Diploma Leopoldinum (Lipót Oklevele – alkotmány jelleggel)

I. Lipót német császár és magyar király 1690 őszén kiadott okelvele Erdélynek a
Habsburg dinasztiához (= uralkodócsalád) való viszonyát szabályozta.
Kimondta Erdély különállását Magyarországtól, elismerte önálló államként. Így
az „Oszd meg és uralkodj!” elve érvényesült.
Elismerte az erdélyi 3 nemzetet (magyar, szász, székely) és a 4 bevett vallást
(római katolikus, református, evangélikus és unitárius).
Létrejött a Gubernium, egy Erdélyt kormányozó 12 tagú testület, amelyben a
főbb tisztségek:
- kormányzó
- kancellár
- erdélyi hadak főparancsnoka
- kincstárnok
A diplomába foglaltakat csak részben tartották be a Habsburgok:
- a katolicizmust támogatták = ellenreformáció
- a legfőbb hatalom az Erdélyben állomásozó császári hadak
főparancsnoka volt.
Mivel az erdélyi románokat nem sikerült áttéríteni a katolikus vallásra, a
jezsuiták rávették ortodox papjaik egy részét, hogy ismerjék el a római pápa
fennhatóságát. Az 1700-as zsinaton ez meg is történt. Az „egyesült” papok így
egyenrangúak lettek a katolikus papokkal. Létrejött a görög katolikus egyház.