EMLÉKKÖNYV MÁRTON GYULA SZÜLETÉSÉNEK CENTENÁRIUMÁRA

EMLÉKKÖNYV
MÁRTON GYULA SZÜLETÉSÉNEK
CENTENÁRIUMÁRA

Szerkesztette:
PÉNTEK JÁNOS és CZÉGÉNYI DÓRA

Kolozsvár, 2016
A kötet megjelenését a Communitas Alapítvány, a Bethlen Gábor Alap
és a Magyar Tudományos Akadémia támogatta.

Készült
a Magyar Kormány
támogatásával

© Szerzők, 2016
© Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2016

Felelős kiadó
BIRÓ ANNAMÁRIA

Korrektúra Készült
a Magyar Kormány
ANDRÁS ZSELYKE
támogatásával
Műszaki szerkesztés, borítóterv
BODÓ ZALÁN

Nyomdai munkálatok
IDEA, Kolozsvár
Felelős vezető
NAGY PÉTER

Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României

OMAGIU. Márton, Gyula
Emlékkönyv Márton Gyula születésének centenáriumára / ed.: Péntek János,
Czégényi Dóra. - Cluj-Napoca : Societatea Muzeului Ardelean, 2016
Conţine bibliografie. - Index
ISBN 978-606-739-059-9

I. Péntek, János (ed.)

II. Czégényi, Dóra (ed.)

082.2
MÁRTON GYULA
(1916–1976)
 Tartalomjegyzék

PÉNTEK János
Felelős vezető nehéz időkben.................................................................................. 9
MÁRTON Gyula
Az erdélyi magyar nyelvföldrajz hőskora............................................................. 19
HEGEDŰS Attila
Szilágysági nyelvatlasz............................................................................................ 37
BEKE György
A nyelvtudós palackpostája................................................................................... 47
JÓZSA NAGY Mária
Emlékképek Márton Gyuláról............................................................................... 55
SZILÁGYI N. Sándor
Márton Gyula – ahogy én emlékszem rá............................................................. 65
ZSEMLYEI János
Márton Gyula nyelvművelő tevékenységéről ..................................................... 75
KOZMA Dezső
Tudós tanár szellemi öröksége.............................................................................. 79
KUI János
Nagyidők.................................................................................................................. 83
TÓTH Zsombor
Márton Gyula két kiadatlan levele Hopp Lajoshoz............................................ 85
CZÉGÉNYI Dóra – KÁDÁR Edit (összeáll.)
Márton Gyula nyelvészeti munkássága (bibliográfia)........................................ 99
Képmelléklet.................................................................................................................. 121
Képjegyzék.................................................................................................................... 137
Névjegyzék.................................................................................................................... 139

7
PÉNTEK János

Felelős vezető nehéz időkben

Az egyetemnek, a Bolyainak, majd a Babeș–����������������������������������

����������������������������������������
Bolyainak jelentős és különös sze-
mélyisége volt Márton Gyula. Nemkülönben az erdélyi magyar nyelvtudománynak.
Szakmai pályája mintegy negyven évet ölel föl, egyetemi pályája közel három év-
tizedet, tanszékvezetői működése kettőt, 1952 és 1973 között. Egyedülálló részben
éppen ebben volt, hogy egy olyan korban vezethetett Romániában két évtizeden át
egy fontos magyar szakmai műhelyt, amikor csak a kapkodás és a bizonytalanság
volt állandó, amikor állandóan tartani lehetett a politikai megbélyegzéstől, amikor
senki nem érezhette magát biztonságban, sem a hallgatók, sem a tanáraik. Legke-
vésbé éppen a vezetők. Lehet, némelyek szemében éppen ez kelthet gyanút. Pedig
sem azzal nem lehet gyanúsítani Márton Gyulát, hogy távol tartotta volna magát
mindentől, hogy ne vállalt volna felelősséget, felelős megbízatást, és ennek alapján
kellene most hősnek tekintenünk, sem azzal, hogy buzgó kiszolgálója lett volna a
rendszernek, az akkori ideológiáknak, ami most arra adhatna okot, hogy árulóként
bélyegezzük meg. Mindenképpen előnye volt másokkal szemben kitűnő román
nyelvtudása, román szakmai kapcsolatai (volt tanáraival, diáktársaival a háború
előtti román egyetemről), paraszti józansága, ítélőképessége, fegyelmezettsége, ta-
nári és szakmai presztízse. Vezetőként az a ritka tulajdonsága, hogy munkatársai
kiválasztásában nem engedett semmilyen külső befolyásnak, körömszakadtáig véd-
te, és amiben lehetett, segítette őket, miközben kellő autoritással várta el, követelte
meg a fegyelmezett munkát. Összetartó, fegyelmezett család volt a tanszék, a fő
védelmet számunkra éppen a munka jelentette. A tanszék vezetője, Márton Gyula
pedig tevékeny, sőt cselekvő, felelősséget vállaló tanár és tudós volt. Lehet, napja-
inkban éppen ez magyarázza a vele kapcsolatos amnéziát (amiben persze nekünk
is felelősségünk van), az tudniillik, hogy nem volt se hős, se áruló. Maga vállalta
munkáját végezte tanárként, tanszékvezetőként, tudósként egyaránt.
A szilágysági Nagymonban született 1916. december 27-én. Az otthoni iskola
után a Wesselényi nevét viselő zilahi Református Kollégiumba került (1928–1936).
A kiváló tanári karból a magyart tanító Kerekes Ernő hatása bizonyult meghatáro-
zónak (Adynak is ő volt a tanára) és a román szakos Szász Árpádé. Ők határozták
meg a pályaválasztását is: 1936-ban magyar–román–esztétika szakra iratkozott be
a kolozsvári egyetemen. Az egyetemi évek nemcsak a tanári diploma megszer-

9
 PÉNTEK JÁNOS

zésének időszakát jelentették számára, hanem a nyelvtudománnyal való találko-

zást és a kutatói pálya kezdetét is. A magyar nyelvjáráskutatás akkori legnagyobb
egyénisége, Csűry Bálint már évekkel korábban befejezte ugyan kolozsvári tanári
működését, de itt maradtak volt tanítványai, akik az ő példája és Debrecenből is
ható útmutatásai nyomán megalapozták a hazai magyar névtani és nyelvjárástani
kutatásokat. Ebben a körben kezdte meg tudományos felkészülését és első kutatá-
sait Márton Gyula, román nyelvész tanáraitól – Sever Poptól, Sextil Pușcariutól és
Emil Petrovici-tól – is ösztönözve. Az 1973-as Korunk Évkönyvben meleg hangon
emlékszik vissza a magyar nyelvjáráskutatásnak erre a hőskorára.
Még zilahi diákként figyelt föl rá Szabó T. Attila, aki 1933–1936 között he-
lyettes tanára volt a Wesselényi Kollégiumnak. Az 1936–37-es tanévben már Ko-
lozsváron találkoztak. Márton Gyula ugyanis I. éves egyetemi hallgatóként részt
vett azon a gyakorlati szemináriumon, amelynek keretében az egyetemi oktatásból
hiányzó magyar nyelvészeti képzést nem hivatalosan igyekeztek pótolni, Szabó T.
Attila pedig vezetője volt ezeknek a foglalkozásoknak. A 6–7 magyar szakos hallga-
tó itt ismerkedett meg a hangtani alapfogalmakkal, együtt gyakorolták a fonetikus
lejegyzést. Ezt folytatták aztán a nyári terepgyakorlatokon, a híressé vált bábonyi
táborban, aztán a Borsa völgyén és máshol is Kolozsvár közelében.
Márton Gyula diákkorában gyűjteni kezdi szülőfaluja helyneveit (1939-ben
teszi őket közzé a Kristóf-emlékkönyvben), a helyi nyelvjárás igetöveit és igealakjait,
1937 nyarán eljut a mezőségi Ördöngösfüzesre is, ősszel pedig a bábonyi kutató-
csoport tagjaként az ottani román–magyar nyelvi kölcsönhatást tanulmányozza.
Szimbolikusnak tekinthetjük ezt az indulást több tekintetben is: a kiindulópont a
szülőfalu nyelvjárása, innen jut el az összes hazai magyar nyelvjárás vizsgálatáig, te-
matikailag pedig annyira sokszínű már a kezdeti érdeklődése, módszertanilag an�-
nyira példás a gyűjtése és az adatkezelése, hogy az akkor lejegyzett adatokat évek,
évtizedek múlva is hasznosítani tudja.
Miután elvégezte az egyetemet, Désen lett gimnáziumi tanár. Közben 1940-ben
bekövetkezett a hatalomváltás, Kolozsváron megalakult az Erdélyi Tudományos
Intézet, újraindulhatott a magyar egyetem. Szabó T. Attila az egyikben intézetve-
zetőként, a másikban professzorként vezetője lett a magyar nyelvészeti képzésnek,
illetve kutatásnak. Fiatal munkatársakat toborzott az Erdélyi Tudományos Intézet-
be, 1942-ben Márton Gyulát is meghívta. Ez nem volt véletlen, és nem is csupán a
személyes ismeretségnek volt benne szerepe. A nyelvészetnek az az ága, amelyet ma
geolingvisztikának nevezünk, azaz a nyelvföldrajz, akkor és itt Kolozsváron fon-
tossá vált. Nyilvánvaló volt ugyanis a lemaradás: miközben a németek, a franciák,
a románok elkészítették vagy éppen szerkesztették nyelvatlaszaikat, reprezentál-
ták nyelveik földrajzi kiterjedtségét és változatosságát, a magyar nyelvészek ezt a
munkát még el sem kezdték. A magyar nyelvjáráskutatásnak tehát a legnagyobb
lemaradást ezen a területen kellett pótolnia. Nem véletlen, hogy ebben a kolozsvári
iskola vállalt úttörő szerepet. Nem is elsősorban Erdély geostratégiai helyzetére kell

10
 FELELŐS VEZETŐ NEHÉZ IDŐKBEN

gondolni, amelyben bizonyára egy implicit nyelvstratégia is helyet kapott, hanem

sokkal inkább arra, hogy itt közvetlen példaként szolgálhatott számára a roma-
nisztika és főként a román dialektológia. Márton Gyula említett román nyelvész-
professzorai már a harmincas években megkezdik a román nyelvatlasz kiadását,
gazdag tapasztalatokat halmoznak fel a gyűjtés előkészítéséről, megvalósításáról,
sőt a térképezésről is. Ezeknek a munkálatoknak a történetét és módszertanát ép-
pen Márton Gyula foglalta össze a magyar nyelvészet számára 1942-ben a Magyar
Népnyelvben megjelent tanulmányában.
Az Erdélyi Tudományos Intézetben Szabó T. Attila két nagyratörő, módszer-
tanában is újnak számító feladatot jelölt meg: a helynévgyűjtést és a nyelvföldrajzi
gyűjtést. A háborús körülmények között más területre nem lehetett gondolni, csak
Kolozsvár környékére: a várostól nyugatra fekvő, jó közlekedéssel rendelkező Ka-
lotaszegre, keleten pedig a Mezőségnek a városhoz közel eső kisrégióira (mindkét
irányban hozzávetőleg 50-50 km-es távolságban). Ezen a területen ún. abszolút sű-
rűségű ponthálózattal dolgoztak, azaz minden olyan településen gyűjtöttek, ahol
magyarok is éltek (sőt néhány román faluban is). A nyelvföldrajzi terepmunkával
Szabó T. Attila Márton Gyulát és Gálffy Mózest bízta meg, a munka megtervezését,
majd a gyors feldolgozást közösen végezték. A háborús viszonyok között szinte
hihetetlenül intenzív terepmunkával 1943 februárjától szűk másfél év alatt jelen-
tős részében összegyűjtötték Kolozsvár környékének nyelvföldrajzi anyagát. 1944
nyarán Márton Gyula szerkesztette meg a mutatványnak szánt 30-40 térképlapot,
megírta az ehhez kapcsolódó módszertani tanulmányt (Huszonöt lap…). De nem
kerülhette el a háborút: szeptemberben behívták katonának, október 2-án fogságba
esett. Három év múlva, 1947 szeptemberében került haza az Izsevszkben töltött
hadifogságból. Abban a tanévben aztán a kolozsvári Református Kollégiumban
vállalt tanári állást. Szeretett tanítani, ekkor és később is élvezettel végezte tanári
munkáját, szerette a tanítványait, különösebb egyetemi ambíciói sem voltak, a kö-
vetkező év őszén mégis elfogadta Szabó T. Attila újbóli meghívását, ezúttal a Bolyai
Egyetem magyar nyelvészeti tanszékére.
A negyvenes-ötvenes évek veszélyes, kiszámíthatatlan fordulatai úgy alakul-
tak, hogy 1952-ben Márton Gyula lett a tanszék vezetője, és ezt a tisztséget ő töltöt-
te be 1973-ig, amikor egyesítették a két tanszéket, a magyar irodalmit és a magyar
nyelvészetit. A Szabó T. Attilával való viszonyában – mint maga is érezte – gya-
nússá vált, különösen amiatt, hogy 1952 és 1954 között Szabó T. Attilát a Román
Akadémia kolozsvári Nyelvtudományi Intézetébe helyezték át.1 Az 1954-et követő
két évtizedben két erős egyéniség volt együtt a létszámában előbb még gyarapodó
1 
Kicsinyes személyes bosszút Márton Gyuláról feltételezni sem lehet. Ez egyébként is alaptalan volna,
ha azt is figyelembe vesszük, hogy Szabó T. Attilával egy időben távolítják el az egyetemről a közismer-
ten kommunista Csehi Gyulát vagy a bukaresti egyetemről a három legnagyobb román nyelvészt, Iorgu
Iordant, Alexandru Rosettit és Alexandru Graurt. Az pedig, hogy „eltávolították az egyetemről”, azt
jelentette tehát, hogy áthelyezték a Román Akadémia Nyelvtudományi Intézetébe a nemzetközi hírű
Emil Petrovici mellé, aki őt nagyon tisztelte.

11
 PÉNTEK JÁNOS

tanszéken: Szabó T. Attila tíz évvel idősebbként, Márton Gyula hajdani tanáraként
és főnökeként, Márton Gyula fiatal tanszékvezetőként, aki adminisztrálta, a külső
támadásokkal szemben védte és fejlesztette a tanszéket. Csendben, de nem feszült-
ségek nélkül kialakult aztán közöttük egy olyan munkamegosztás, hogy egyikük
szakmai súlyát és tekintélyét vetette latba a tanszék érdekében, másikuk szervezési
képességét, kapcsolatait és tárgyalókészségét. Ez előnyére vált a tanszéknek, hiszen
mindkettőre szükség volt. Márton Gyulának köszönhető a tanszék személyi állomá-
nyának fejlesztése, a következő nemzedék intézményi státusának biztosítása, és az
is, hogy a tanszéknek kellő presztízse volt az ekkor már egyre romló egyetemi kör-
nyezetben. Dékáni és rektorhelyettesi tisztséget is betöltött. 1957-ben elérte, hogy
mindkét tanszék (irodalomtudomány, nyelvtudományi) mellett egy-egy „múze-
um” létesüljön. Az egyik a Magyar Nyelv Múzeuma volt két állással. Ennek az volt
a feladata, „hogy gyűjtse, megőrizze és a lehetőségekhez mérten fel is dolgozza a
magyar nyelvre vonatkozó nyelvjárási, okleveles és más természetű anyagot”.2 Bizo-
nyára szerepe volt abban is, hogy 1957-ben, 1958-ban az egyetem és az akadémiai
intézet magyar nyelvű tudományos folyóiratot indított.3 Neki köszönhetően ekkor
kerültek a tanszékre a következő nemzedék tagjai: Vámszer Márta, Szabó Zoltán,
Murádin László, B. Gergely Piroska, J. Nagy Mária, Teiszler Pál, Balogh Dezső,
aztán az ötvenes-hatvanas években Kósa Ferenc, Vöő István, Zsemlyei János, majd
utolsóként, 1964-ben, Péntek János. Jellemző módon az Erdélyi magyar szótörténeti
tár szerkesztő munkatársai közül is többen Márton Gyula irányításával szereztek
tudományos fokozatot. Végső fokon ennek köszönhető az is, hogy az 1973-tól kö-
zös – magyar nyelv- és irodalomtudományi – tanszéken egyetemi viszonylatban
a nyelvészekből álló oktatói csoport érhette meg a legkisebb veszteséggel az 1989
végi fordulatot.
Saját munkájában és a tanszék nagyon intenzív szakmai programjában Már-
ton Gyula jórészt azokat a témákat és irányokat vitte tovább, amelyeket Szabó T.
Attila kezdeményezett: nyelvföldrajzban a moldvai, a székely nyelvjárási atlaszok
megvalósítását, a dialektológiában az erdélyi nyelvjárások jelenségekre alapozott
feldolgozását, a földrajzi nevek és a személynevek gyűjtését és elemzését, a magyar
nyelv román eredetű, jórészt szintén regionális elemeinek feldolgozását. De még
arra is gondja volt, hogy az Erdélyi Múzeum-Egyesülethez kapcsolódó korábbi ke-
retek széthullása után, az 1952-ben kiadott Írjunk, beszéljünk helyesen! című köny-
vével a nyelvhasználat tudatosságára és felelősségére figyelmeztessen, az „új világ”
nemkívánatos nyelvi jelenségeire. Ezzel azokat a tanítványokat is bátorította, akik
a későbbi évtizedekben éppen a nyelvművelést választották hivatásul különböző
erdélyi őrhelyeken.

2 
Márton Gyula: Tájékoztató a Román Népköztársaságban folyó magyar nyelvészeti szakképzésről és
magyar nyelvtudományi munkálatokról. Magyar Nyelv LV. (1959)/1: 10.
3 
Ez utóbbi a máig megjelenő Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények.

12
 FELELŐS VEZETŐ NEHÉZ IDŐKBEN

A tanszék, még Szabó T. Attila irányításával, előbb a moldvai magyar nyelvjá-

rás atlaszához látott hozzá, de még jóformán ennek befejezése előtt Márton Gyula
szorgalmazni kezdte az abszolút sűrűségű ponthálózatú tájnyelvi atlasz munká-
latainak kiterjesztését valamennyi erdélyi magyar nyelvjárásra. Az általa vezetett
munkaközösség össze is gyűjtötte a háromszéki, majd a csík-gyergyói, később az
udvarhelyszéki atlasz anyagát. A szerkesztést Gálffy Mózessel közösen végezték.
Az atlaszok megjelentetése már a hetvenes évek első felében akadályokba ütközött.
Ennek elsősorban technikai okai voltak: a megrajzolt térképlapok nyomdatech-
nikailag nem voltak megfelelőek. Ezért a szerkesztők felemás megoldásként arra
jutottak, hogy a székely nyelvföldrajzi anyagot szótárként jelentessék meg. Már-
ton Gyula ezt sem érhette meg, a Székely nyelvföldrajzi szótárat 1987-ben adta ki
a budapesti Akadémiai Kiadó. Maguk az atlaszok mindmáig nem jelentek meg,
a háromszéki atlasz digitális feldolgozását Cs. Nagy Lajos, a kolozsvári tanszék
vendégtanára kezdte meg az ezredforduló után, jelenleg ezen dolgozik a budapes-
ti egyetem geolingvisztikai munkacsoportja is. Jórészt nyelvföldrajzi kutatásaihoz
kapcsolódnak hangtani tanulmányai is, amelyek a Fekete-Körös-völgyi, a székely
és a moldvai nyelvjárás jelenségeivel foglalkoznak.
A harmincas években alakult ki, Csűry Bálint közvetítő példája nyomán, a
magyar nyelvjárásleírás legáltalánosabb műfaja, a jelenségmonográfia. Ilyen volt
Márton Gyula egyik első dolgozata, doktori értekezése szülőfaluja nyelvének igetö-
veiről és igealakjairól. Később sem vált hűtlenné sem a műfajhoz, sem a témához. A
nyelvjárási igeragozással foglalkozó számos tanulmánya közül kiemelkedik A bor-
savölgyi nyelvjárás igetövei és igealakjai című, amely a Nyelvtudományi Értekezések
32. számaként jelent meg Budapesten 1962-ben. 1974 végén örömmel hozta be a
tanszékre a moldvai igealakok majdnem 300 lapos monográfiájának a Kriterion-
nál megjelent friss példányát: Igetövek, igei jelek és személyragok a moldvai csángó
nyelvjárásban.
A dialektológia és a néprajz interdiszciplináris érvényesítését szintén Csűry
Bálint vezette be a „szavak és dolgok” módszerével a népi kultúra meghatározott
jelenségeinek, tárgyegyütteseinek vizsgálatában. Tulajdonképpen ennek az euró-
pai mintát követő módszernek köszönhető, hogy Csűry debreceni dialektológiai
tanszéke a magyar néprajz későbbi nagy egyéniségeinek is iskolája lehetett. Nagy
Jenő, aki közvetlenül Csűry tanítványa volt, Márton Gyula és a nyomukba lépő
következő nemzedék az erdélyi hagyományos foglalkozások és az élő népi kultúra
etnolingvisztikai kutatásaiban alkalmazta ezt a módszert. Márton Gyula a zilahi
fazekasmesterség szakszókincsét gyűjtötte össze és adta ki, majd tanítványai közül
többeket is hasonló témák felé irányított. Az interdiszciplinaritásnak ez az erdélyi
hagyománya különösen az ötvenes évektől vált fontossá, amikor megszűnt a néprajz
egyetemi oktatása, a diszciplína művelői – Csűry- és Gunda-tanítványok – pedig
jelentős részükben kiszorultak az intézményekből. Márton Gyula már 1956-ban,
a zilahi fazekasterminológiának szentelt tanulmányában túllépett a puszta leírás

13
 PÉNTEK JÁNOS

Csűry-féle hagyományán. Részletesen vizsgálja a szóanyag lexikológiai jellemzőit:

eredet szerinti rétegződését, más szociolektusokhoz való viszonyát, szerkezeti és je-
lentéstani sajátosságait. Ezzel utat mutat a nyelvjárási szociolektusok szókincsének
behatóbb vizsgálatára.
A nyelvföldrajzi kutatások alapján nyílt lehetőség a románban akkor már szé-
lesebb körben alkalmazott ún. onomasziológiai, jelöléstani módszer bevezetésére.
Ennek az a lényege, hogy nem a szóalakokból indul ki a vizsgálat, hogy eljusson a
hozzájuk kapcsolódó jelentésekig, hanem ellenkezőleg, egy fogalom vagy fogalmi
kör jelenti a kiindulópontot, és azt kell feltárni, hogy milyen szavakkal, lexémákkal
fejezik ezt ki a különböző nyelvjárások. A kétféle szempont, a hagyományos sze-
mantikai és az újabb onomasziológiai, strukturálisan kiegészíti egymást. A hazai
kutatásban Márton Gyula volt az egyik első alkalmazója ennek a módszernek: ta-
nulmányt írt többek között a kézimalom, a fenyőtoboz és a fenyőlevél meg a hópehely
népi elnevezéseiről.
Ezekben a dolgozatokban a néprajzkutatók is sok értékes adalékot találnak.
Alapelv volt ugyanis számára a „szavak és dolgok” egységben való vizsgálata, mivel
a gyakorlatból nagyon jól tudta, hogy sok nyelvi, különösen szókincsbeli jelenség-
nek a magyarázata nem a nyelvi rendszerben van, hanem a nyelven kívüli való-
ságban. Diákjaitól is elvárta, hogy ismerjék a népi életet, a népi élettel kapcsolatos
tárgyakat, jelenségeket. A nyelvjáráskutatásra készülők körében mindenkinek illett
ismernie például a szekér vagy a szövőszék legfontosabb alkatrészeit.
Nyelvjárási gyűjtőútjain nagy élményt jelentettek számára a tájszavak. Az ép-
pen frissen gyűjtött anyagból kisebb közleményeket jelentetett meg. Gálffy Mózes-
sel közösen két, már-már tájnyelviszótár-számba menő tájszójegyzéket is kiadott: a
kalotaszegit és a torjait (ez utóbbinak a törzsanyagát Nemes Zoltánné nyugalmazott
tanítónő gyűjtötte). Közben kialakult egy újabb nagy munka terve: a romániai ma-
gyar tájszótáré. Életének utolsó éveiben erre fordította a legtöbb gondot, a legtöbb
energiát. A gyűjtést egy nyolctagú csoport végezte éveken át az ő irányításával, de
vidéki tanítványai közül is többeket megnyert ennek a munkának. A terepmunka
be is fejeződött, a gazdag anyag elrendezése, szótárrá szerkesztése azonban munka-
társaira maradt. A tanszék végül kénytelen volt lemondani erről a tervről.4 Ebben
szerepe volt annak, hogy a tanszék létszáma és ereje egyre csökkent, miközben
legtöbben már a 1970-es évek elejétől munkatársaivá váltak az Erdélyi magyar szó-
történeti tárnak.5 Azt is láttuk, hogy közben Budapesten a Nyelvtudományi Intézet-
ben folyamatosan halad előre az erdélyi anyagot is feldolgozó Új magyar tájszótár.
Módszertani gyengesége, bizonytalansága volt a gyűjtött anyagnak, hogy jó részét

4 
Márton Gyula halála után az anyagot mint a dialektológia őt követő előadója, Vöő István gondozta.
Az 1990-es évek közepén, miután nyugdíjba vonult, Temesvárra költözött, és teljesen elszakadt a tan-
széktől.
5 
Ez a nagy terv azért sem valósulhatott meg, mert a tanszék ehhez szükséges erőforrásait Szabó T.
Attila történeti szótárának szerkesztése foglalta le.

14
 FELELŐS VEZETŐ NEHÉZ IDŐKBEN

ezeknek kérdőívvel gyűjtöttük, de minimális kontextus nélkül.6 Ezt Márton Gyula

is érzékelte, ezért maga is arra hajlott, hogy az anyagot tájegységek szerint tájnyelvi
szótárakká kellene szerkeszteni. Ennek jele volt az a kompromisszum, hogy Gálffy
Mózessel a székely nyelvföldrajzi anyagot is szótárrá szerkesztették, és hogy élete
utolsó hónapjaiban elkezdte a moldvai „csángó” szótár szerkesztését, megírta en-
nek első szócikkeit.
Az erdélyi nyelvi valóságban, a nyelvi múltban is természetes adottság, kuta-
tási téma volt a kontaktológia: a magyar–román, magyar–szász nyelvi kölcsönha-
tás vizsgálata. A két nyelvnek, a magyarnak és a románnak a Márton Gyula éle­
tében is változó viszonya, a régiónként is eltérő hatások, kölcsönhatások, alá- és
fölérendeltségek, a jelenségek és folyamatok szinte provokálták a szakmát. A hat-
vanas-hetvenes években ezeket a kutatásokat, különösen a magyar nyelv román
elemeinek vizsgálatát a kívülállók szakmai opportunizmusként, szervilizmusként
is értelmezhették. Pedig az ellenkező hatás vizsgálata a román nyelvészet, a ro-
manisztika körében is éppen jellemző téma volt (ilyen vizsgálatokat Tamás Lajos
1966-ban megjelent összegző monográfiája után is folytattak román szakos magyar
kollégák), sőt Bakos Ferenc személyében a magyar nyelv román elemeinek kiváló,
ismert kutatója volt Budapesten is.
Márton Gyulát magyar–román szakos végzettsége, román nyelvészeti kép-
zettsége is szinte predesztinálta ennek a témának a kutatására. Egészen fiatalon a
román nyelvatlasz első három kötetének magyar eredetű anyagát dolgozta föl az
Erdélyi Tudományos Intézet 1940–1941-es Évkönyvében. Később, az ötvenes évek-
ben, főként a moldvai kutatás élményei, adatai alapján részleteiben is foglalkozni
kezdett a román nyelvnek a magyarra, elsősorban a hazai magyar nyelvjárások-
ra gyakorolt hatásával. Ehhez a kiindulópont az erős román nyelvi hatást muta-
tó moldvai magyar nyelvjárás szókincse volt. Az első tanulmánya 1955-ben jelent
meg ebből a témakörből, a végső szintézis 1972-ben a Kriterion Könyvkiadónál:
A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai, 604 lap terjedelemben. A két
időpont között még legalább húsz magyar, román és francia nyelvű tanulmányban
foglalkozott e kérdés részleteivel.
1959-ben, az egyetem tudományos ülésszakán tartott előadásában (szövege az
egyetem folyóiratában, a Studiában jelent meg), átfogó felmérést készített a magyar
nyelvet ért román nyelvi hatás vizsgálatának eredményeiről, és ennek alapján a ten-
nivalókat is felvázolta. Ebben az esetben sem állt meg az elvi célkitűzésnél, hanem
már a következő években tanszéki kutatócsoportot szervezett, hogy megvalósít-
hassa a tervezett szintézist. Ennek a több mint másfél évtizedes közös munkánknak

6 
A szótárinak szánt adatok kérdőíves gyűjtését menet közben is több ízben vitattuk, szóvá tettük, de
akkor ennek gyengeségeiről nem tudtuk meggyőzni a munkálatok vezetőjét.

15
 PÉNTEK JÁNOS

az eredménye halála után, 1977-ben jelent meg a Kriterionnál: A magyar nyelvjárá-

sok román kölcsönszavai címmel.7
Amire ma már kevesen emlékeznek: a tanszéken ezzel párhuzamosan egy má-
sik munkaközösség a régi magyar nyelv román elemeit dolgozta föl, elsősorban
Szabó T. Attila levéltári anyaga alapján és az ő irányításával. Ez is szótári feldolgozás
kívánt lenni, a címe ezt volt: A magyar nyelv feudalizmuskori román kölcsönszavai.
Szabó T. Attila több ízben beszámolt a munka menetéről, ő maga és munkatársai is
több tanulmányt publikáltak, közös tanulmánykötetet is terveztek.8 Ez a monográ-
fia végül – noha jelentős részében elkészült – nem jelent meg, anyaga (a szócikkek
etimológiai része nélkül) végül bekerült az Erdélyi magyar szótörténeti tárba.
Márton Gyulának tervben volt még saját és tanítványai névtani anyagának ös�-
szefoglalása egy erdélyi magyar személynévtár formájában, tervezte azt is, hogy
szótárrá szerkeszti a népi kismesterségek szakszavait. Mindebben diákjai közremű-
ködésére számított, mint ahogy korábbi munkáihoz is igénybe vette segítségüket.
Etikai, emberi szempontból rendkívül jellemző az a mód, ahogy diákjai munkáját
méltányolta. A csángó igeragozásról szóló említett monográfiájának Bevezetését
például a következő szavakkal zárja: „[…] kedves kötelességemnek teszek eleget,
amikor köszönetem nyilvánítom annak a néhány magyar szakos, nyelvjárástan
iránt érdeklődő hallgatónak, akik az igeragozási mintákra vonatkozó gazdag anyag
elrendezésében és összegezésében segítségemre voltak”. És a lap alján ott találjuk
felsorolva a nyolc diák nevét. Gyakorlatilag az ő irányítása alatt működött a hall-
gatók tudományos köre, részt vett a kör rendszeres évi kirándulásain, terepgya-
korlatain, figyelte, számon tartotta, segítette legjobb hallgatóinak előmenetelét.9 Az
egyetem után is tartotta velük a kapcsolatot. Különösen a szilágyságiakkal.
Nem véletlen, hogy tanítványai annyira szerették, ragaszkodtak hozzá. Nagy
hatással volt mindnyájunkra egyénisége: határozottsága, nyíltsága, őszintesége.
Tanári munkájában is a pontosságot, a rendszerességet szerette és követelte meg,
akárcsak a kutatásban. Jól tükrözi ezt a sokszorosításban többször is megjelent Ma-
gyar nyelvjárástan jegyzete. Évekig ő volt az általános nyelvészet előadója is. Speci-

7 
A munka címe eredetileg ez volt: A mai magyar nyelv román kölcsönszavai. Utólag be kell vallanom,
hogy mivel a románnak a magyarra gyakorolt hatása erőteljesen regionális (ellentétben a román nyelv
köznyelvi szinten is számottevő hungarizmusaival), Márton Gyula halála után döntöttünk úgy szerző-
társammal, Vöő Istvánnal és a kiadóval, hogy a munka címében is kifejezzük a hatásnak ezt a regionális
jellegét. – Érdemes még arra is emlékeztetnem, mennyire ellentmondásos volt a fogadtatása: amikor
még Márton Gyulával együtt kiadót kerestünk, a kolozsvári Dacia Kiadó román vezetője azzal utasította
el, hogy mi ezzel a munkával a román nyelvi dominanciát kívánjuk bizonyítani, megjelenése után pedig,
amikor Márton Gyula már nem élt, magyar oldalról többen vélték úgy, hogy ideológiai konformizmus-
ból eltúloztuk a román hatás mértékét.
8 
Ebben a munkaközösségben dolgozott pl. B. Gergely Piroska, Kósa Ferenc, Szabó Zoltán és Vámszer
Márta.
9 
Jellemző, hogy az 1958. évi egy hónapos magyarországi hivatalos látogatása alkalmával tartott rész-
letes szakmai tájékoztatóin részletesen kitért a tudományos diákköri munka ismertetésére.

16
 FELELŐS VEZETŐ NEHÉZ IDŐKBEN

ális kollégiumként rendszerint a névtant adta elő, és évekig fakultatív tantárgya volt
a román–magyar nyelvi kölcsönhatás vizsgálata.
A tanszékéről úgy beszéltek és írtak itthon és külföldön, mint igazi kutató-
intézetről. Maga is mindig tudatában volt a tanszéki munka fontosságának. Ezt
bizonyítja azoknak az előadásainak és tanulmányainak a sora, amelyekkel a szak-
mabelieket vagy a nagyobb közönséget tájékoztatta az irányítása alatt álló közösség
eredményeiről, nehézségeiről, feladatairól. 1956-ban az egyetem folyóiratában kö-
zölt részletes beszámolót, két év múlva a dialektológia nemzetközi folyóiratában,
az Orbisban, 1959-ben a Magyar Nyelvben, a Studiában és a Korunkban, 1963-ban,
1965-ben a Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményekben, 1969-ben a Művelődés-
ben, 1973-ban pedig a Korunk Évkönyvben.
Munkásságának szakmai és társadalmi elismerése sem maradt el, bár volt idő-
szak, amikor szakmailag mellőzöttnek érezte magát. Tagja volt a Magyar Nyelvtu-
dományi Társaságnak és a Nemzetközi Finnugor Társaságnak, évekig részt vett a
romániai Filológiai Társaság irányításában.
Személyiségének legjellegzetesebb vonása talán éppen ez volt: felelősségérzete
kis és nagy dolgokban egyaránt. A legkisebb rendetlenséget, hanyagságot sem tűrte
szó nélkül. Nagy felelősségtudattal élt és dolgozott, és ezt a magatartást várta el
munkatársaitól is. Nem mindenkinek volt ínyére az igényessége, a szigora, a követ-
kezetessége, pedig ez ritkán lépte túl annak a professzori, vezetői autoritásnak a ha-
tárait, amely nélkül egy munkaközösséget sem irányítani, sem megtartani nem le-
het. Némelyeket zavart, hogy fegyelmet tartott a tanszéken, de azt is tudta, érezhette
mindenki, hogy nehéz évtizedekben képviselte, segítette és védte a munkatársait.
Szakmai és vezetői munkásságát, felelősségét jól tükrözi az a beszámoló, amelyet
1973-ban közölt a Korunk Évkönyvben, és amelynek utolsó mondatában éppen az
értelmiségiek kötelességérzetére és felelősségére apellál: „Jelmondatunk ez legyen:
minden nyelvjáráskutató és más kategóriájú értelmiségi teljesítse a kötelességét!”.10
A közös munka irányítása az ő számára mindig az egyenlő arányban végzett
munkát is jelentette, függetlenül munkatársai életkorától, egyetemi beosztásától.
Több mint egy évtizeden át volt alkalmam közvetlenül együtt dolgozni vele, kez-
dő kutatónak az elismert tudóssal.11 Sohasem kivételezett önmagával, sem a terep-
munkában, sem a cédulázásban, sem a szerkesztésben, sőt még a mellékjelekkel
tarkított nyelvjárási anyag gépelésének rabszolgamunkáját is vállalta velünk együtt,
azt a munkát, amelyre gépíró semmi pénzért nem vállalkozott.

10 
A romániai magyar nyelvjáráskutatás múltja és mai állása. Korunk Évkönyv 1973. Tanulmányok a
romániai magyar tudományosság műhelyéből. Kolozsvár, 1973. 193.
11 
Végül 1990-ig tartott az az időszak, amíg végig én voltam a legfiatalabb a nyelvészkollégák között.

17
 PÉNTEK JÁNOS

Féléves betegeskedés után, 1976. április 4-én halt meg, életének 60. évében.12
Utolsó nagy vállalkozása visszatérés volt a szülőföldhöz: újra végigjárta Szilágyság
magyarok lakta településeit, elvégezte a szilágysági nyelvjárás teljes nyelvföldrajzi
fölvételezését. 1971 és 1975 között 67 kutatópontról gyűjtötte össze a nyelvjárási
atlasz anyagát, halála évében jelent meg az ebből készült mutatvány a Nyelv- és Iro-
dalomtudományi Közleményekben. Maga a Szilágysági nyelvatlasz csak jóval halála
után, 2000-ben kerülhetett kiadásra: a Magyar Nyelvtudományi Társaság és a Páz-
mány Péter Katolikus Egyetem együtt adta ki, Hegedűs Attila szerkesztésében.
Nagyon bízott benne, mint a legtöbb alkotó ember, és ennek mindegyre hangot
is adott, hogy majd az utókor fogja igazán, tárgyilagosan értékelni élete munkáját.
Arra nem számított, nem is gondolhatott, hogy életideje hirtelen megszakad, hogy
az ő esetében is azonos szinten áll majd a mérleg két serpenyője: mindaz, ami elké-
szült, megvalósult, és az, ami félben maradt, vagy el sem kezdődhetett. Azt viszont
már a hetvenes évek elején sejteni lehetett, és ezt érezte is, hogy szűkülnek a munka
és a megvalósítás lehetőségei. Az általa létrehozott tanszéki munkaközösség átvé-
szelte ugyan a halála utáni másfél évtizedet, de az ő hiányában és a kor kilátástalan-
ságában egyre erőtlenebbé vált. Arra a méltánytalanságra pedig nem gondolhatott,
hogy az újabb kor, az utókor értékelésében, a mai értékelési skálán egyre kevésbé
számít az, amiben neki a legnagyobb érdemei voltak: a tanári munka, a tanítványok
és a szakmát folytató utódok száma, az ő teljesítményük, az intézményszervezés és
felelős vezetés, az emberi tartás. Amikor az utókor elismerésére számított, bizonyá-
ra nem arra gondolt, hogy mitikussá magasztaljuk, de arra joggal, hogy emlékét
megóvjuk a másik erdélyi véglettől: a teljes amnéziától.

12 
Betegségének csíráját, amely végül korai halálát okozta, bizonyára a hároméves orosz hadifogságból
hozta magával. Ezt soha nem emlegette, de tudtuk, hogy volt, amikor vesepanaszai miatt a nyári terep-
munkáját is meg kellett szakítania.

18
MÁRTON Gyula

Az erdélyi magyar nyelvföldrajz hőskora

Ezzel az általunk, a kötet szerkesztői által adott címmel egy kéziratos füzet anya-
gát adjuk közre. A füzet1 lapjaira Márton Gyula ceruzával írta az általa „vázlat”-nak
tekintett visszaemlékezést „a Bolyai egyetem magyar nyelvészeti tanszékének nyelv-
járáskutató munkájáról”. Voltaképpen ennél többről, másról van szó: saját nyelvjá-
ráskutató munkáját és kutatásszervező szerepét írja le a megörökítés és a tisztázás
szándékával. Ebben első helyen az akkor már Európa-szerte (Romániában is) jelentős
eredményeket felmutató nyelvföldrajz állt, az erdélyi magyar nyelvi tájak atlaszainak
elkészítése. Az erre való felkészülését is fontosnak tartja, egyetemi tanulmányait, a
nyelvföldrajzi stúdiumokat és gyakorlatokat neves román nyelvészprofesszorok irá-
nyításával, majd az indulást a háború idején, az Erdélyi Tudományos Intézet Nép-
nyelvkutató Osztályán, az első magyar nyelvföldrajzi munka megalkotását. Az utol-
só gyűjtés, amelyről ír, az 1956-os gyergyói, egyetlen mondattal utal az ezt követő
moldvaira. Mivel a füzetbeli szöveg nincs datálva, csak a benne előforduló évszámok
alapján lehet arra következtetni, hogy az 1960-as évek közepén, második felében ke-
letkezhetett. Nem kizárt, hogy Márton Gyula a folytatására is gondolhatott, de az
üres lapok betöltésével végül adós maradt.
A szövegen nem változtattunk, meghagytuk a szerző nem mindig következetes
rövidítéseit, némelyiket az érthetőség érdekében szögletes zárójelben feloldottuk. A
szövegbe szúrt saját kiegészítéseit kúpos, az üres bal oldali lapokra írt betoldásait
kapcsos zárójelbe tettük. Az egy vonallal aláhúzott szövegrészeket dőlt, a két vonallal
aláhúzottakat félkövér kiemeléssel jelezzük.

1 
Az A5-ös méretű, kartonba kötött százlapos füzet vonalas lapjaival maga is gyűjtőfüzetnek készül-
hetett. A ceruzával bejegyzett szöveg öt számozott és hatvanegy számozatlan lapra terjed ki. Gyűjtőfü-
zeteket, cédulákat akkoriban és később is a tanszék az egyetem sokszorosító műhelyéből rendelt. Egyéb-
ként éppen ilyen gyűjtési anyagokba elkeveredve találtam rá 2009-ben. (Péntek János megjegyzése.)

19
 MÁRTON GYULA

A külső borítón ez a szintén kézzel, ceruzával írt cím áll:

A Bolyai - egyetem magyar nyelvészeti tanszékének

nyelvjáráskutató munkájáról
1954 –

Az első üres lapot követő oldalon felül:

Vázlat

I. 1942–1944

– Előtérben a „Kolozsvár és vidéke népnyelvi térképe” állt.

Az Erdélyi Tud[ományos] Intézet2 Népnyelvkutató Osztályának tervmunkája.
A munkát Szabó T. Attila irányította, Gálffy Mózes és én készítettük elő és
végeztük a gyűjtést.
Előkészítés
– Hármunk közül a nyelvatlasz munkamódszerét én ismertem behatóbban. Ez
annak köszönhető, hogy egyetemi hallgató koromban az 1936–1937-es tanévben
részt vettem annak a szemináriumnak a munkájában, melyet Sever Pop a Román
Nyelvatlasz módszeréről tartott. Az ALR. [= Atlas Lingvistic Român – Román
Nyelvatlasz] I. gyűjtője, egyben a <román> dialektológia előadója, rendszeresen,
módszeresen végig vette velünk a nyelvatlasz, ezen belül az ALR. munkamódszerét.
A fontosabb módszertani kérdések ismertetése után lemásoltatta velünk az ALR. I.
rövidített kérdőívét, s órán gyakoroltatta velünk a kérdések feltevését s a lejegyzést.
Ő volt az adatközlő; jól ismervén a román nyelvjárásokat, könnyűszerrel válaszolt
egyik vagy másik nyelvjárásban. A szeminárium elég népes volt, tagjai közül több
neves nyelvjáráskutató került ki (Romulus Todoran, Liviu Onu, Ion P�������������
ătruț). �����
A ma-
gyar fő és román mellékszakosok közül egyedül én látogattam rendszeresen.
Később alkalmam volt még alaposabban megismerni az ALR. munkálatainak
történetét és módszerét, most már a szakirodalom felhasználásával. Szabó T. Atti-
la, miután 1942 február elején bekerültem az ETI-be, megbízott, hogy tartsak egy
ismertetést a magyar szakos hallgatók számára az ALR. történetéről és módszeré-
ről. Az előadásra legalább egy hónapig készültem, elolvasva a rá vonatkozó ös�-
szes, számomra hozzáférhető szakirodalmat. Az előadást 1942 tavaszán tartottam
meg, Szabó T. A. meg volt vele elégedve, ki is adatta a tanszék kiadványsorozatá-
ban (A rumén nyelvatlaszmunkálatok története és módszere. K-vár, 1943). Hiány-
pótló tanulmánynak bizonyult, mivel abban az időben a magyar nyelvtudományi
szakirodalomban a nyelvföldrajzi módszerről csak kevés anyag állt rendelkezésre,
2 
A továbbiakban: ETI.

20
 AZ ERDÉLYI MAGYAR NYELVFÖLDRAJZ HŐSKORA

nem volt európai szinten álló szakembere, amit a debreceniek (Huss, Papp, Csűry)
kezdeményezései<nek> módszertani elmaradottsága is bizonyít. Pop Sever szemi-
náriumában és a román szakirodalom segítségével magam a nyelvatlasz egészen
korszerű elveit ismertem meg.
Ilyen előzmények után került sor az említett tájnyelvi atlasz módszertani elő-
készítésére.
Gálffy Mózessel 1942 őszén kezdtünk hozzá. Főleg az ALR. módszerét vettük
alapul {vö. Huszonöt lap „Kolozsvár és vidéke népnyelvi térképé”-ből. K-vár, 1944.
…} Gazdag népnyelvi <és> néprajzi anyagot nézve át legalább 10–12 000 adatot
írtunk ki a kérdőív számára. Miután az anyagot fogalmi körök szerint elrendeztük,
Szabó T. Attila részvételével megkezdtük az anyag selejtezését. Végül 2200 kérdés
maradt + 40 ige-, illetőleg <40> névszótő. A selejtezés után Gálffy Mózessel meg-
szerkesztettük a kérdőívet, mely az első módszeres magyar nyelvatlasz kérdőfüzet
volt. Előtérben a szóföldrajzi szempont állott, mint akkor általában. Ez az anyag
fogalmi körök szerinti elrendezéséből is látszik. Még nem gondoltunk arra, hogy a
kérdőív szerkesztése során elkészítsük a hang- és alaktani jelenségek sémáját, rend-
szerét, és megvizsgáljuk, hogy a kérdőívben a jelenségek mind <benne vannak-e>
és megfelelő számú példával vannak-e képviselve. Szerencsére a kérdőív anyaga
elég gazdag lévén, a hangtani jelenségek mind benne voltak, az alaktani rendszert
azonban főleg a 40 ige és névszótő képviselte.
A kérdéseket is pontosan megfogalmaztuk, majd utána két füzetbe lemásol-
tam. Az elgondolás az volt, hogy az egyikkel Gálffy Mózes fog gyűjteni, a másikkal
pedig én.
A ponthálózat kijelölése nem volt kérdés, abszolút sűrűségű ponthálózattal
dolgoztunk.
Előzetes lejegyzési gyakorlatokat nem végeztünk. A szükséges hangtani alap-
fogalmakkal Szabó T. Attila ismertetett meg az 1936–37-es tanévben heti egy órá-
ban az akkori piarista kollégium bentlakásában tartott gyakorlatokon. 6-7 magyar
szakos hallgató vett rajta részt (Gálffy Mózes, Árvay József, Vass Ilona, én). Az
alapfogalmak megismerése után SzTA. köznyelvi szöveget diktált, azt jegyeztük le
nagyolt átírással.
Az 1936–37-es tanévben <magam> az egyetemen rendszeresen részt vettem
Emil Petrovici professzor kísérleti fonetikai előadásain és gyakorlatain (a résztve-
vők közül emlékszem Ion Pătruțra, Romulus Todoranra, Liviu Onura, általában
5-6-on voltunk).
Ugyancsak 1936–37-ben gyakoroltam a román lejegyzést Sever Pop említett
szemináriumán.
Már 1937 nyarán gyűjtött Gálffy Mózes is, én is. Ő Szinden, én Ördöngös-
füzesen. 1937 őszén Bábonyban gyűjtöttem, 1938 nyarán, majd 1941 tavaszán
Nagymonban, 1942 nyarán pedig Kidében. Gálffy Mózes Szinden folytatta tovább
a gyűjtést, majd Kidében.

21
 MÁRTON GYULA

A „Kolozsvár és vidéke Népnyelvi Térképé”-nek előkészítésekor már mind-

ketten rendelkeztünk valamelyes gyűjtési tapasztalattal, együtt azonban soha nem
gyűjtöttünk, a fülünk egyáltalán nem volt egybehangolva.
Meglehetősen erőteljesen befolyásoltak bennünket anyanyelvjárásunk fonto-
sabb hangtani sajátságai. Gálffy a diftongusokat érzékelte nehezebben, én az ë-t és
az ḙ-t. Figyelmünket, a hagyományoknak megfelelően, inkább a magánhangzókra
irányítottuk, csak kismértékben a mássalhangzókra. Nem voltunk elég bizonyosak
az időtartam jelölésében. Egyes magánhangzók kissé zártabb vagy nyíltabb jellegét
sem sikerült mindég észlelnünk. Így pl. alig jelöltünk ḙ-t. Később, amikor Lakó
Elemér disszertációjához gyűjtötte az anyagot, s egyik gyűjtőútjára én is elkísértem,
alkalmam volt meggyőződni e hangváltozat meglétéről Kalotaszegen (pl. Inaktel-
kén).

A gyűjtés első mozzanata a próbagyűjtés volt. 1943 februárjában került rá sor.

Első utunk a mindkettőnktől jól ismert Kidébe vezetett, majd utána zig-zagban
haladva még több ponton végeztünk gyűjtést.
A kérdőív általában jónak bizonyult, mindössze a kérdések szövegét kellett itt-
ott egyszerűsítenünk.
A szükséges módosítások elvégzése után azonnal meg is kezdtük a végleges
gyűjtést.
A munka zavartalanul folyt 1944 február elejéig, amikor Mózsit behívták ka-
tonának.
Utána egyedül gyűjtöttem, a saját részemet kérdezve ki csak.
1944 tavaszán kinevezték Nagy Jenőt. Attilának az volt a terve, hogy vele fogom
folytatni a gyűjtést.
Első utunk <1944. június 2-án> Kalotaszentkirályra és Zentelkére vezetett. Ke-
rékpárral mentünk. Meg is kezdtük a gyűjtést, azonban megtudtuk, hogy Kolozs-
várt bombázták.
Azonnal hazaindultunk.
Este későn érkeztünk haza holtfáradtan. Szerencsére a családot semmi baj nem
érte.
A nehéz helyzetre való tekintettel Szabó Attila úgy döntött, hogy a tervszerű,
rendszeres gyűjtésről le kell egyelőre mondanunk. Elhatározta egy mutatvány elő-
készítését és kiadását.
A munkamegosztás a következő volt: – ő megírja a gyűjtés történetét; – én: a
hátralevő pontokon összegyűjtöm 80–100 kérdés anyagát, köztük néhány román
ponton is {(Monostor, Gorbó, Magyarókereke)}, és megírom a gyűjtés módszeréről
szóló fejezetet.
8–10 napi megfeszített munkával kerékpáron bejártam egész Kalotaszeget, s a
még hiányzó pontokon kikérdeztem a kijelölt anyagot.

22
 AZ ERDÉLYI MAGYAR NYELVFÖLDRAJZ HŐSKORA

Impurumban [= piszkozatban] megszerkesztettem a <30–40> térképlapot és

átadtam neki.
Utána megírtam a gyűjtés módszerével foglalkozó fejezetet. Attila jónak ta-
lálta, mindössze annyi észrevétele volt, hogy a Mózsi nevét is írjam alá. Ezt méltá-
nyosnak is találtam.
Miután a térképlapokat átvette tőlem, azok sorsáról egyelőre semmit sem tud-
tam.
Közbe jött a nyári szabadság.
A feleségem és kislányom <augusztus legelején> felkísértem Pestre, majd utá-
na visszatértem. Nem maradtam Kolozsvárt, hazamentem Zilahra a szüleimhez. Itt
kiegészítettem a fazekasságról gyűjtött anyagomat, majd utána, egy hónapi megfe-
szített munkával megírtam „A zilahi fazekasság” című, csak később, két részben
megjelent dolgozatomat.
Augusztus végén, szeptember elején, mivel a nyári szabadságom lejárt, vissza-
tértem Kolozsvárra.
{Előadás az Erd[élyi] Múzeum Egyesületben a Kolozsvár és környéke Népnyel-
vi Térképé-ről.
Az én nevem szerepelt a meghívókon, de előttem <SzTA> tartott előadást (l. a
Huszonöt lap bevezető fejezetét), majd utánam ő <mutatta be és> magyarázta meg
a térképlapokat.
A dolog persze nagyon bántott.
Rá néhány napra <SAS>-behívót kaptam, bevonultam Désre, innen kivittek
a frontra. Okt. 2-án hadifogságba estem, ahonnan 1947 szeptemberében tértem
haza.}
Még Zilahról levelet írtam Szabó Attilának Szatmárhegyre, és kértem, próbálja
elintézni katonai felmentésemet. Közben ugyanis őt nevezték ki az intézet igazga-
tójának. Levélben közölte velem, <hogy> táviratozott az ügyben Venczel Józsefnek,
az intézet aligazgatójának. Nem tudok róla, hogy Venczel valamit is tett volna. Így
szeptember 12 táján nekem is be kellett vonulnom katonának. 1-2 napos frontszol-
gálat után fogságba estem, kivittek a Szovjetunióba, s csak 1947 szeptemberében
tértem haza.
Már 1943 folyamán megtudtuk Mózsival, hogy az intézet tagjainak mindnek
van katonai felmentése, csak nekünk kettőnknek nincs. Brüll Manó révén meg-
kértük SzT. Attilát, intéztesse el a mi felmentésünket is. Manó bácsi szerint Attila
nem tett erre vonatkozólag semmi ígéretet. Azt mondta, hogy a hazával szembeni
kötelességét mindenkinek teljesítenie kell. A „mindenki” azonban csak mi voltunk,
a többiek, beleértve őt is, úgy látták, hogy elég, ha itthon folytatják munkájukat,
ez felér a fronttal, a sebesüléssel, megnyomorodással, halállal, hadifogsággal. Jel-
lemző, hogy amikor Mózsi bejelentette az intézet tudományos titkárának, Juhász
Istvánnak, hogy behívták katonai szolgálatra, Juhász viccesen azt válaszolta, vo-
nuljon csak be, az intézetnek is szüksége van hősi halottakra. Úgy látszik, minket

23
 MÁRTON GYULA

szemeltek ki kettőnket erre a célra, a többi mind itthon teljesítette „hazafias” köte-
lességét.
Persze a felmentéssel kapcsolatos magatartása felettes hatóságunknak nem
elszigetelt dolog. Más tekintetben is így kezeltek bennünket. Így jellemző, hogy
jóllehet mindenkinek volt íróasztala, hármunknak egy hosszú tölgyfaasztalt tettek
be munkaasztalnak. Mikor szóvá tettük közvetlen felettesünk, Szabó Attila előtt,
elintézte ugyan, hogy mi is rendes íróasztalt kapjunk, azonban ironikusan megje-
gyezte: „Megmagyaráztam Tamás Lajosnak, hogy lélektani okokból kérjük, nem
érzitek jól magatokat a másik asztalnál.” Vagy: Mindenki kapta kiszállás alkalmával
a napidíjat. Mi költségtérítéssel dolgoztunk. Mikor szóvá tettük, Szabó T. Attila
újból megneheztelt ránk. Ha nem csalódom, Szinnyeire hivatkozott, aki akadémiai
titkári fizetéséből képletesen vett föl 1 pengőt, a többit a hazának ajándékozta. A
háborús nehézségekre való tekintettel mi is lemondhattunk volna a napidíjról. Per-
sze ő, amikor részt vett a pesti nyelvészértekezleten, felszámította a napidíjat (Imre
Samu, a gyakornoka állította ki az úti elszámolását), pedig egyetemi tanár volt, mi
csak a kezdő középiskolai tanári fizetést kaptuk.
Vagy: Az intézet minden tagjának volt 1000 km-es vasúti bérlete, amelyet ter-
mészetesen az intézet fizetett. Nekünk nem adtak, pedig az évnek legalább a felét
úton töltöttük. Mikor véletlenül megtudtuk a dolgot, nyilvánvalóan szóvá tettük.
Így jutottunk mi is hozzá. Minden szempontból rajtunk akartak spórolni, hisz
nekünk nem volt semmi összeköttetésünk, lévén egyszerű emberek gyermekei és
ugyanakkor erdélyiek. A többi ugyanis vagy protekcióval rendelkezett (pl. Makkai
László, <Venczel József>, Juhász István, Nagy Jenő), vagy magyarországi volt (pl. K.
Kovács László, László Gyula). Minket alacsonyabb rendű embereknek tekintettek,
nem fogadtak be maguk közé. Hogy nem fogadtak be, azt egy csöppet sem bán-
tuk, egyáltalán nem szívleltük őket, az viszont, hogy becsületes munkánk ellenére
hátrányos helyzetbe hoztak, bántott bennünket. Sajnos Szabó T. Attila mindebben
lényeges szerepet játszott.

II. 1947–1952

Hadifogságból hazatérve eszembe sem jutott, hogy az egyetemre menjek. SzTA

írta ugyan már 1946-ban, hogy az 1945-ben létesített Bolyai egyetemen nyelvjárás-
tani tanszék létesült, s ez rám vár, közben azonban az állást, hosszú ideig betöltetlen
lévén (egy ideig Vörös István töltötte be kumullal [= másodállásban]), megszüntet-
ték. Mikor hazakerültem, már csak egy üres tanársegédi poszt [= állás] volt.
Az ErdTud Intézet még megvolt, Gaál Gábor volt az igazgatója, itt azonban az
állásom nem tartották fönn. Az intézet különben is hamarosan megszűnt.
Útban hazafelé Kolozsvárt kiszálltam, felkerestem Brüll Manó bácsit, ő vitt föl
SzT Attiláékhoz, így értesültem minderről.

24
 AZ ERDÉLYI MAGYAR NYELVFÖLDRAJZ HŐSKORA

Manó bácsinak már ekkor elmondtam, hogy nem is szívesen mennék Attila
mellé. Egyrészt nagyon nehéz, sokszor szinte elviselhetetlen természete <miatt>,
másrészt mert nem értek egyet azzal, ahogyan ő a munkatársi viszonyt fölfogja.
Nagyon <elevenen> élt még az emlékezetemben a felmentés el nem intézése is. Ke-
rek három évet veszítettem miatta, sőt igazán csak a véletlenen múlott, hogy nem
hagytam ott a fogamat a fronton vagy hadifogságban.
Mivel anyagilag is rosszul álltam, úgy terveztem, hogy Zilahra megyek tanár-
nak, ahol szüleim éltek. Beszéltem is Szász Árpáddal, a kollégium akkori igazga-
tójával, egykori tanárommal. Mivel jól ismert, kapva - kapott rajta, de a magyar
katedra be lévén töltve, latin és román órákat tudott volna csak adni. Mivel a román
mellékszakom volt (Sextil Pușcariunál licsencáztam [= diplomáztam], doktorátust
Tamás Lajosnál
����������������������������������������������������������������������������
tettem) s a latint jól tudtam (VI–VIII-ban a latint, görögöt tanul-
tam heti 4 órában, az érettségin is remekeltem belőle, Daicovici-nál 8-ast kaptam),
el is vállaltam.
Közben azonban Manó bácsi, aki meghatóan törődött velem és egyengette az
utamat, megbeszélte Gönczi Lászlóval, a kolozsvári ref. kollégium igazgatójával,
hogy neveztessen ki a vezetése alatt álló iskolába. Természetesen velem is beszélt,
és <próbált> rávenni, hogy ne menjek Zilahra, maradjak Kolozsvárt.
Közben felvettem a kapcsolatot a feleségemmel is, aki kislányommal együtt
Csurgón élt a szüleinél. Etuka hallani se akart róla, hogy Zilahon, szerinte „egy kis
porfészekben” települjünk le. Azt írta, csak akkor hajlandó hozzám visszatérni, ha
„legfeljebb” Kolozsvárt fogunk lakni. Még azt is megpendítette, egyáltalán nincs
elragadtatva attól, hogy egyszerű középiskolai tanár akarok lenni. Úgy vélekedett,
hogy szívesebben venné, ha az egyetemre kerülnék.
Vélekedése nyilvánvalóan nagyon elkeserített, hisz a lényeg az volt szerintem,
hogy szerencsésen hazakerültem és ismét együtt lehetünk, ő azonban nagyravágyó
volt egyrészt, másrészt nem is nagyon ragaszkodott már hozzám. Amint később,
1958 őszén személyesen tőle megtudtam, már vonzalmat érzett második férje iránt,
akinek az édesapja Csurgón élt, s aki velük szinte egyidőben Kaposvárra került.
Levelei mégis hatottak rám, hozzájárultak ahhoz, hogy lemondjak eredeti ter-
vemről és Kolozsvárt vállaljak középiskolai tanári állást.
Mindehhez hozzá kell még tennem azt is, hogy mindjárt az első nap felkeresett
Zörgő Benjámin, zilahi diáktársam, I. éves egyetemi hallgató koromban jóban, de
főleg rosszban sorstársam (együtt főzőcskéztünk és koplaltunk az 1936–37-es tan-
évben a volt ref. kollégiumban). Zörgő az egyetemre került, a lélektani tanszékre.
Az volt a határozott véleménye, ne menjek Zilahra, maradjak Kolozsvárt, mert az
egyetemen számítanak rám, csak idő kérdése, hogy bekerülhessek.
Ezek után döntöttem úgy, hogy a kolozsvári ref. kollégium igazgatóságának
ajánlatát elfogadjam. Szász Árpádot értesítettem is róla, október 1-én el is foglal-
tam az állást és megkezdtem a munkát.
Szász Árpád szemrehányást tett!

25
 MÁRTON GYULA

A ref. kollégiumban magyar és román órákat kaptam, egyelőre az alsó osztá-

lyokban. A felső osztályokban a magyart Nagy Géza, a románt pedig Balázs János
tanította.
Az iskolában sajnos nem volt a legnagyobb a rend. Gönczi László jó igazgató
volt ugyan, azonban nem volt elé erélyes ahhoz, hogy a meglehetősen népes iskolá-
ban biztosítani tudja a fegyelmet.
Ilyen körülmények közt nyilván a tanítás is nehezen ment. Különböző mód-
szerekkel: határozott fellépés, következetes igényesség és igazságosság, megfelelő
szellem és légkör kialakítása stb. próbáltam megfelelő rendet, fegyelmet és mun-
kaszellemet biztosítani, és nem eredménytelenül. Ezt bizonyítja többek közt az is,
hogy hamarosan megtettek az UAER [az akkori diákszövetség román nevének rö-
vidítése] tanárfelelősének, hogy az ifjúsági szervezeten keresztül az egész iskolában
próbáljunk az igazgatósággal {és a tanári karral} karöltve javítani a helyzeten.
Szerencsére mindjárt az elején sikerült megnyernem az ügynek a diákszövet-
ség vezetőségét, s a fiúk lelkes támogatásával valóban rövidesen sikerült eredményt
elérnünk. Ezt az igazgató évvégi beszédében az évzáró ünnepségen ki is emelte. Az
igazgatón kívül mellém állt a tanári kar jelentős része, mindössze néhányan nézték
érdektelenül a munkát.
Fő módszerünk a meggyőzés volt, de adott esetekben büntetést is róttunk ki.
Ennek ellenére nem haragudtak ránk, mert a diákság zöme mellettünk állt, a rend-
bontók egyre jobban elszigetelődtek.
A tanítás terén főleg egykori zilahi tanárom, Kerekes Ernő példáját követtem: a
diákok érdeklődésének felkeltése, a feladatok együttes megoldása, a tárgy megsze-
rettetése. Rövidesen azt kellett tapasztalnom, hogy egykori öreg tanárom módszere
valóban jónak bizonyult. Diákjaim túlnyomó többsége megszerette a tárgyat. Nem-
csak az olvasmányok érdekelték őket, a nyelvtani órákon is megfelelő érdeklődést
tanúsítottak.
Különösen nagy elégtétel volt számomra, amikor a két „hírhedt” IV. osztály,
sőt a rossz hírben álló V. osztály is betört és dolgozni kezdett.
A két IV. osztály hamarosan egészen jól dolgozott, egészen jó eredményeket
sikerült felmutatnunk, amit Pogány Bertalan főigazgatósági inspektor is elismert.
A feleltetés során olyan ügyesen feleltek diákjaim a balladáról, hogy Pogány az
értékeléskor azt mondta, <szinte> nem hiszi, hogy nem készítettem őket elő. De
nagyon jól sikerült az új anyag feldolgozása is (a regény). Diákjaim tömegesen je-
lentkeztek, valósággal versenyeztek a feltett kérdések megoldásában.
Ekkor döbbentem rá, hogy szeretnek és ragaszkodnak hozzám, azért igyekez-
tek úgy kivágni a rezet. Hamarosan úgy megjavult a magaviseletük is, hogy a taná-
rok nem ismertek rájuk. Persze más kollégák is beszéltek velük, s a fáradozás nem
bizonyult hiábavalónak. Meg is kapták a „jó magaviseletű osztály” címet (UAER).

26
 AZ ERDÉLYI MAGYAR NYELVFÖLDRAJZ HŐSKORA

Gönczi László igazgató évzáró beszédében (1947/48-as tanév) külön kidom-

borította azt a pozitív szerepet, amelyet az UAER irányításom alatt a fegyelem meg-
javítása és a diákok nevelése terén elért.
1948 ősz elején a kollégiumban kezdtem meg a munkát, de letettem a verseny-
vizsgát is egy, a magyar nyelvtudományi tanszéken lévő tanársegédi állás elnyerése
céljából. Erre talán feleségemnek a kívánsága ösztönzött leginkább. Magam a kol-
légiumi állással nagyon meg voltam elégedve, mindössze tudományos munkára
nem volt semmi lehetőségem. Az 1947–48-as tanévben az órákra való készülés sok
időt vett igénybe, mindent elülről kellett kezdenem a nagy kiesés után. 1948 őszén
megkaptam a román irodalomtörténetet a X. és XI. osztályban. A készülés most
még több időt vett igénybe.
Közben 1948 nyár elején megvolt a tanügyi reform. Az egyetemen a tanítás
nem kezdődött meg. Végre, 1948. dec. 15-én megtörtént a tanszemélyzet kinevezé-
se. Előzőleg pár nappal jött meg tanársegédi kinevezésem, dec. 15-én konferenciári
[= docensi] kinevezésem. Ennek is vannak előzményei.
A finnugort és a finn nyelvet a Bolyai egyetemen Kispál Magdolna adta elő.
Magyar állampolgár lévén, 1948 őszén ő is hazament. Szabó Attila arra gondolt,
hogy én kellene, hogy átvegyem a finnugort. Megkérte Kispál Magdolnát, foglal-
kozzék velem. 1948 nyarán neki is kezdtem tanulni irányításával a finn nyelvet.
Az eredmény Kispál Magdolna szerint kielégítő volt. Rendszeresen foglalkoztam
finnugorral is. Közben Zörgő Benjámin is beszélt velem. Felhívatott az egyetem
rektora, Csőgör Lajos. Kérdésükre, hogy a finnugor előadását vállalnám-e, a követ-
kezőket mondtam: Előadtam, hogy a felkészülés kezdeténél tartok, s hogy feltétle-
nül ki kellene mennem Helsinkibe vagy Leningrádba egyrészt a finn elsajátítása,
másrészt a finnugor behatóbb megismerése céljából. Kértem azt is, hogy néhány
évig mentesítsenek minden szervezeti munka alól is, hogy minden időmet szaktár-
gyaimnak szentelhessem. Az ígéretet mindkettőre megkaptam.
Ilyen előzmények után neveztek ki az egyetemre. Az előadások 1949. január
3-án kezdődtek. Három kurzusom volt: finn nyelvtan; finnugor népek ismertetése;
a magyar nyelv fgr. [= finnugor] alapjai. Hamarosan „rám sózták” az általános nyel-
vészetet is. Ebben része volt a karnak is, főleg Blédy kollegámnak, akinek mint ro-
manistának elő kellett volna adnia, és fázott az átértékeléstől, de részük volt – amint
utólag megtudtam – a diákoknak is, akik talán kérték volna, legalábbis egyesek,
hogy az elméleti tárgyat én kapjam meg.
A megterhelés nagy volt, óráról órára készültem. Minden időmet erre for-
dítottam. A finn nyelvtanból szerencsére elég jó tankönyv volt (Rosenquist finn
nyelvkönyve), a fgr-ból pedig rendelkezésemre állott Zsirai (Fgr.Rok.) és Szin�-
nyei (a néma könyv3 és a német nyelvű kézikönyv). Felhasználva francia és német
nyelvismeretemet <is>, minden hozzáférhető folyóiratot és tanulmányt elolvastam,

3 
A több kiadást is megért Magyar Nyelvhasonlítás (első kiadás: Finnugor kézikönyvek 3. Hornyánsz-
ky, Budapest, 1896; javított és bővített hetedik kiadása: Kókai, Budapest, 1927).

27
 MÁRTON GYULA

jegyzeteltem s felhasználtam előadásaimban. Hamarosan kaptam orosz fgr. kiad-

ványokat is.
Lényegesen nehezebbnek bizonyult az ált. nyelvészet előadása. Az igény az
átértékelés volt, ehhez azonban sem ideológiai felkészültségem, sem a megfelelő
szakirodalom nem állt rendelkezésemre. De sokat ez utóbbi nem is segített volna,
hisz a szovjet nyelvtudományban a marrizmus volt a hivatalos felfogás, márpedig
ez – amint sokan már akkor láttuk, s amint az 1950-ben kiderült – nem bizonyult
megfelelőnek. Csak nagy vonalaiban ismertük, de ebből is láttuk, hogy valami
nincs rendben vele kapcsolatban.
Ilyen körülmények közt nem volt mit tennem, mint a francia szociológiai is-
kolára támaszkodni, valamint a nyelvtudomány általában elért eredményeire. A
magyar és román nyelvű szakirodalom mellett szorgalmasan olvastam Saussure-t,
Vendryest, Delacroix-t, Meille-t, {Marcel Cohent} stb. Az így összerótt kollégium
nyilván nem volt marxista szemléletű, de legalább nem volt marrista. A francia
nyelvtudományból szociológiai iskola néven ismert iskola viszonylag egyike volt a
legtudományosabb igényű iskoláknak.
Egyelőre nem is volt semmi baj. Rengeteget kellett dolgoznom, éjt nappá téve,
de lelkesített az, hogy minden téren sikerült helytállnom. Viszonylag jó színvonalú
kollégiumokat sikerült írnom, nem voltam rossz előadó sem, s amint kiderült, az
egyéniségem is megfelelőnek bizonyult. Különösen jól esett és ösztönzőleg hatott
rám, hogy a hallgatók még a finn nyelvtant és a finnugort is „bevették”, az általános
nyelvészetet pedig egyenesen szerették. Kispál Magdolna ugyanis igen elhalmoz-
ta őket részletekkel, vogul, osztyák stb. nyelvjárási adatokkal, ami a tárgytól való
elidegenedést eredményezte. Ebből adódólag a fgr. stúdiumok iránt az egyetemre
kerülésemkor nagy volt az ellenszenv. Küldöttségek keresték föl a dékánt (Jancsó
Elemért!), hogy vegyék ki a tantervből e tárgyakat. Jancsó mint mindenben, eb-
ben a kérdésben sem mert állást foglalni. A helyzetet az én határozott fellépésem
mentette meg pillanatnyilag, majd utána e tárgyak megszerettetésével sikerült <a>
helyzetet konszolidálnom.
A tanszék másik két tagja, sajnos, nem segíthetett. Szabó T. Attila nem volt
egyáltalán népszerű, a tárgya sem örvendett népszerűségnek (oka SzTA. merev-
sége, <szerinte> a „tudós” személyiségéhez hozzátartozó félrevonultsága, a hallga-
tókkal való kapcsolatának „hivatalos” jellege stb.). Nagyjából ugyanígy viselkedett
Mózsi is, sikerülten utánozta főnökét. Persze mindez nagyon káros volt.
Mivel más volt az egyéniségem, magam nem tudtam mindebbe beleilleszked-
ni, igyekeztem a diákokkal jó kapcsolatokat kiépíteni, hisz <tudtam, hogy> ered-
ményt elérni csak így lehet. Persze emiatt hamarosan elhidegült tőlem kissé Mózsi
is, SzTA is. Valószínűleg úgy látták, hogy én opportunizmusból viselkedem más-
képp, nem gondoltak arra, hogy mindez <az> egyéniségemből fakad, hogy más a
természetem. Különösen érezhetővé vált ez akkor, amikor a hallgatók, nyilván az
IMSz [= Ifjú Munkás Szövetség] beleegyezésével, engem kértek föl a nyelvtudo-

28
 AZ ERDÉLYI MAGYAR NYELVFÖLDRAJZ HŐSKORA

mányi kör vezetésére, melynek feladata a nyelvelmélet egyes kérdéseinek marxista

szellemű átértékelése lett volna. A kör hamarosan meg is kezdte működését, az
eredmény és az érdeklődés megfelelő volt. Egy eredménye mindennek feltétlenül
volt: a hallgatók kezdtek megbarátkozni a nyelvtudománnyal, rendszeresen jártak
órára, jegyeztek, készültek, érdeklődtek.
A tudományos munka kérdése egyelőre nem került szóba. Nagyon el is voltam
foglalva. Ennek ellenére igyekeztem ezen a téren is tenni valamit. Mivel a Kolozsvár
és vidéke népnyelvi térképé-nek anyaggyűjtése során minden faluban lejegyeztem
40 ige ragozását is, legkézenfekvőbbnek ennek az anyagnak a feldolgozása bizo-
nyult. Az egész anyag feldolgozására egyelőre természetesen nem gondolhattam,
megfelelőbbnek véltem először a borsavölgyi anyag feldolgozását. Innen is volt a
leggazdagabb anyagunk, hisz SzTA 1941–42-ben több kiszállást szervezett Kidébe
és a szomszédos falvakba (Bádok, Csomafája), a borsavölgyi nyj. monografikus fel-
dolgozása céljából. Többek közt 1942 <nyarán> sokat gyűjtött Imre Samu, Mózsi
disszertációt írt a kidei igeragozásról, voltam künn én is 1942 nyarán egy hónapig.
Mózsi disszertációjának a kézirata azonban megsemmisült, s mert a gyűjtés
során ő a névszótöveket tanulmányozta, semmi kifogása nem volt a tárgyválasztás
ellen. Helyeselte SzTA is. Így kezdtem hozzá a cédulázáshoz. A feldolgozásra 1950
tavaszán került sor, s ha jól emlékszem 1951-re készült el a „Borsavölgye igeragozá-
sa” című monográfiám.
1949 nyár elején az egyetem vezetősége (Balogh Edgár <volt a> rektor és Csehi
Gyula a tanulmányi igazgató) hirtelen anyagi alapot tudott biztosítani nyári kiszál-
lásra. SzTA. abban állapodott meg velük, hogy a tanszék a moldvai csángó nyelvjá-
rás nyelvföldrajzi felvételezését kezdi meg.
Mindezt Szabó T. Attilától tudtam meg, aki azért keresett föl, hogy a gyűj-
tés módszerét velem megbeszélje. Mivel a kalotaszegi és borsavölgyi gyűjtés során
Mózsival azt tapasztaltuk, hogy a nagy kérdőívet felesleges minden faluban kikér-
dezni (erről annak idején Mózsival sokat beszélgettünk), azt javasoltam, amiben
Mózsival való beszélgetésünk során megegyeztünk mint módszertani elvben, hogy
két gyűjtő kerékpárral járja be egy kisebb kérdőívvel az egész csángó nyelvjáráste-
rületet, s ennek a gyűjtésnek az alapján jelöljük ki azokat a legjellegzetesebb pon-
tokat, amelyeken a nagykérdőívet másik két gyűjtő ki fogja kérdezni, s a név- és
igeragozási rendszert tanulmányozni fogja.
SzTA e módszertani eljárást fenntartás nélkül magáévá tette, s hozzá is kezdett
a kiskérdőív megszerkesztéséhez.
A <terep>munka megosztásában a megállapodás az volt, hogy SzTA. és én fo-
gunk gyűjteni a kiskérdőívvel, Mózsi és Vámszer Márta pedig (pont akkor végezte
a IV. évet) a nagykérdőívvel.
SzTA. a gyűjtés történetéről megfelelő részletességgel számolt be a MNy.-ben
és a MNyj. V. kötetében megjelent tanulmányában. Ehhez én mindössze a követke-
zőket szeretném hozzátenni:

29
 MÁRTON GYULA

a) A kollektíva tagjainak a lejegyző készsége gyenge volt. SzTA, Mózsi és én

évek óta nem voltunk terepen. VM-nak ez volt az első kiszállása. Így ráment egy-
két nyár, amíg a lejegyzett anyag viszonylag megbízhatónak volt minősíthető.
b) Mivel SzTA-nak a kérdőívet hirtelen kellett összeállítania, hamarosan ki-
derült, hogy pótlásra sorul. Így került sor a kérdőív többszöri kiegészítésére, ami
szintén nem vált a gyűjtés és az anyag előnyére.
c) SzTA. már járt Csűry Bálinttal Moldvában. Személyes élményei<ből> és a
kérdőív megszerkesztését megelőzően áttanulmányozott szakirodalomból viszony-
lag jól ismerte a nyelvjárást, mi többiek viszont csak hallottunk róla. A szakiroda-
lom előzetes átnézése feltétlenül előnyére vált volna a gyűjtők megfigyelő és gyűj-
tési készségének.
Egyszóval a gyűjtés <több szempontból> nem volt előkészítve (erre idő sem
volt), s emiatt bizony legalább kétszer annyit dolgoztunk a terepen is, otthon is,
mint kellett volna.
d) Egy másik hiba szerintem az volt, hogy SzTA. igen gyors tempót diktált.
Őt az a nemes szándék vezette, hogy már 1949 nyarán minél több anyagot gyűjt-
sünk össze, azonban bebizonyosodott, hogy a kevés alvás, a rossz táplálkozás és a
fárasztó utak miatt, valamint a kellő tájékozódás elhanyagolása miatt, legalább is
jómagam, <sokat> bizonytalankodtam. Kora reggeltől késő estig talpon vagy úton
voltunk, nehéz terepen hajtottuk, illetőleg toltuk a kerékpárt, alig ettünk valamit,
beérve a faluba az első embert vagy asszonyt megtettük adatközlőnek stb. (Hat hét
alatt 6 kg-ot fogytam.) Mindez szintén nem vált a gyűjtés előnyére.
Ezek azok a fontosabb okok, amelyek miatt a gyűjtés úgy elhúzódott, s hogy az
1956-ban megkezdett {és 1962-ben befejezett} ellenőrző gyűjtés során majdnem az
egész kérdőívet újra kellett kérdezni.
e) Persze az ellenőrző gyűjtés sem indult úgy, ahogy kellett volna. Murádin
László még viszonylag kezdő volt, Nagy Jenőnek és Gazdának sem volt kellő gya-
korlata, SzTA. egyáltalán nem vett részt a lejegyzési gyakorlatokon. Így ennek a
munkának az eredménye sem volt teljes mértékben megbízható. Végül 1962 nya-
rán egy nagyobb kollektíva (Gálffy – Márton; Balogh Dezső – Vámszer Márta; Te-
iszler Pál és Murádin László) négyhetes munkával tette rendbe az anyagot, azaz
kikérdezett újból minden kétes anyagot (a gyűjtött anyag 50–75%-a). Így lehetett
hozzákezdeni végül az atlasz szerkesztéséhez.
SzTA. nem örült annak, hogy ő nem vesz részt a terepmunkában, azonban
látva, hogy az ő gyűjtése nem megbízható, ránk bízta, korára való hivatkozással
elhárította magától a gyűjtésben való részvételt. Inkább vállalta az irányító sze-
repét. Persze az irányítás alig nyilvánult meg valamiben. Még érdeklődni is alig
érdeklődött a csángó nyelvatlasz iránt. Sértette a hiúságát, hogy mi nem voltunk
megelégedve a munka színvonalával és módszerességével. E kérdést Mózsival meg-
beszéltük, tudtuk, hogy neheztelés lesz belőle, de azt is tudtuk, hogy ha az atlasz
úgy jelenik meg, ahogy első változatában SzTA elkészítette (az összes térképlapot

30
 AZ ERDÉLYI MAGYAR NYELVFÖLDRAJZ HŐSKORA

megrajzoltatta ugyanis még az ellenőrző gyűjtés előtt), szégyent vallunk vele. In-
kább vállaltuk a SzTA neheztelését, mint a szégyent, mely őt is, minket is, egyben
az egész tanszéket érte volna. Mi Mózsival ragaszkodtunk ahhoz, hogy a közlésre
kerülő nyelvjárási anyagnak hangtani szempontból is megbízhatónak kell lennie.

1949 őszén (októberben) a kolozsvári Nyelvtudományi Intézet kéthetes kiszál-

lást szervezett a Fekete-Körös völgyébe.
Pașca Ștefan volt az intézet helyettes igazgatója.
Cél: a Fekete-Körös völgye román <és m.> nyelvjárásának és néprajzának ta-
nulmányozása.
A román kutatók mellett (����������������������������������������������
Ion Pătruț, Vladimir Drimba, [Zdrenghea?] Mir-
cea, E[lena] Vașiadi [később Pervainné] 4 magyar kutató is részt vett a kiszálláson
(SzTA, Gálffy Mózes, Márton Gyula és Kós Károly, a néprajzos). Nagy Jenőnek is
jönnie kellett volna, az ő jövetele azonban vmi miatt elmaradt.
Mivel Nagy Jenő nem tudott jönni, Szabó T. Attila egyedül gyűjtött a moldvai
kiskérdőívvel, mi pedig Mózsival a kalotaszegi nagy kérdőívet kérdeztük ki. Nagy-
kérdőíves pontok: Remete, Jánosfalva, Tárkány, Gyanta.

III. 1952–

1952 őszén SzTA-t váratlanul elbocsátották az egyetemről. Az új tanévet nél-

küle kezdtük meg.
Ő, amint később megtudtam, fontos szerepet tulajdonított nekem elbocsátásá-
ban, erről azonban szó sem volt. Olyan súlyos személyiségeket bocsájtottak el vele
együtt, mint pl. Al. Rosetti, Iorgu Iordan és Al. Graur. Mivel kiderült, hogy túlkapás
volt, hamarosan vissza is vették őket (1954 őszén).
A tárgyát szét kellett osztani: Szabédi László kapta a történeti mondattant, ne-
kem kellett előadnom a történeti hangtant és alaktant, valamint a szókincs törté-
netét.
1952 őszén engem neveztek ki tanszékvezetőnek, így a tud. munka további
szervezésének és irányításának feladata rám hárult. Persze jelentős segítséget kap-
tam ebben Gálffy Mózestől, de a tanszék egészétől, sőt az egyetem vezetőségétől
(Bányai László) is. Mivel egyben dékán is voltam, megfelelő módon tudtam képvi-
selni a tanszék érdekeit felsőbb fórumoknál is.
A tanszék tagjainak száma közben gyarapodott. Sikerült vidékről behoznom
Szabó Zoltánt, majd utána kineveztetni <Teiszler Pált>, Gergely Piroskát, Nagy
Máriát, Vöő Istvánt, Zsemlyei Jánost. A Bányai rektor elvtárs segítségével megfele-
lő számú tansegédszemélyzeti állást létesítettünk (1 kabinetfőnök és 2 gyakornok),
sőt <a> magyar nyelv múzeumát is megszerveztük a tanszék mellett 2 muzeológusi
állással. {Magyar irodalomtörténeti múzeumot is létesítettek.}

31
 MÁRTON GYULA

A tanszemélyzeti tagok számának emelkedése a normarendszer bevezetésével,

valamint a nyelvtudományi oktatás differenciáltabbá tételével függött össze. A mú-
zeum létesítését azzal indokoltuk, hogy a tanszék minden szempontból helytállhas-
son a ráháruló sajátos tudományos feladatok terén is.
Az aspirantúra megszervezése során 2 ösztöndíjas helyet kaptunk. Így került a
tanszékre Zoltán Ildikó és Lakó Elemér. Szabó Zoltán és Vámszer Márta a tansze-
mélyzeti tagok számára létesített keretek közt végezték. Mindjárt az elején fölme-
rült a disszertációk témája kiválasztásának a kérdése.
Mózsival megbeszélve a kérdést, úgy döntöttünk, hogy a kalotaszegi nyelvjárás
monografikus feldolgozását végeztetjük el velük: Lakó Elemér a hangrendszerről,
Zoltán Ildikó a szókincséről, Vámszer Márta pedig e nyelvjárás igeragozásáról írjon
disszertációt. Rendelkezésükre bocsátottuk a mi gazdag, minden falura kiterjedő
gyűjtésünket is (Mózsi ezt nem helyeselte, mai szemmel nézve igaza volt).
Szabó Zoltán Szabó T. Attila visszakerülése után kezdett hozzá az aspirantú-
rához. Nála szeretett volna írni nyelvtörténetből, azonban elhárította magától. Így
volt kénytelen <a> nyelvjárástant választani, jóllehet a lejegyző készsége botfüle
miatt nagyon gyenge volt. 1954 nyarán velünk volt ugyan Háromszéken, de gyűjté-
se hangtani szempontból értéktelen volt.
Mivel értékeltem szorgalmát, munkakészségét, belementem, hogy nyj-
<tan>ból írjon. Mikor a disszertáció témája szóba került, ő a moldvai csángó nyelv-
járás képzőrendszerére gondolt, ezzel azonban én nem értettem egyet. Ő ugyanis
a moldvai kiszállásokon egyáltalán nem vett részt, így furcsa lett volna, hogy az
anyagot felhasználja. Másrészt: számolnia kellett azzal, hogy a disszertáció anya-
gának rendezése közben mutatkozó hézagok <kitöltése>, illetőleg a kétes értékű
adatok ellenőrzése miatt többször ki kell mennie a helyszínre. Ehhez Moldva igen
messze volt.
Azt javasoltam neki, írja meg a kalotaszegi nyj. képzőrendszerét. Közel eső vi-
dék; s disszertációjának témája beleilleszkedik a tanszék körvonalazta tematikába.
Irányítóul SzTA-t választotta.
Szabó Zoltán mindezt sajnos elhallgatta kandidátusi dolgozata előszavában (A
kalotaszegi nyj. igeképző rendszere. Bp. 1965), pedig akkor ő már a tanszéken volt
és emlékezhetett minderre, hisz tanszékülésen mindezt megvitattuk.

Egy másik kérdés: a fiatalok és a tanszék egészének kiképzése lejegyzési gya-

korlatokon.
Rendszeresen tartottuk minden szombaton reggel a Folklór Intézetben, mivel
nekünk még nem volt magnetofonunk. Ehhez Faragó József, az intézet akkori igaz-
gatója segített hozzá. A részvétel mindenki számára kötelező volt.
Az alkalmazott módszer: Lejegyeztünk egy mondatot, utána valaki elmondta,
hogyan jegyezte le, majd utána a többiek megtették észrevételeiket.

32
 AZ ERDÉLYI MAGYAR NYELVFÖLDRAJZ HŐSKORA

Az eredmény szemmel látható volt. Így tanulta meg a lejegyzést Vámszer Már-
ta, Zoltán Ildikó, Murádin László, Bura László, Lakó Elemér, így gyakoroltuk mi
is Mózsival.
A gyakorlatokat csángó szövegrészeken végeztük, mivel az Intézet is csak ilye-
nekkel rendelkezett.
Egy közösen lejegyzett szöveg meg is jelent.
Év közben rendet teremtettünk a Moldvai Csángó Nyelvtérkép anyagában. El-
rendeztettük a cédulákat. A térképlapokat elrendeztük a nyelvi rendszernek meg-
felelően.
Megkezdtük a hiányzó, illetőleg ellenőrzendő adatok kiírását.
Munkamegosztás: G M: hangtani kötet, Vámszer Márta: alaktani kötet, M
Gyula: szóföldrajzi kötet.
A SzTA bevonásával meg sem próbálkoztunk, különösen velem a lehető legel-
lenszenvesebben viselkedett, mondhatni szóba sem állt.
Mereven elzárkózott minden együttműködéstől. A „Tanulmányok a moldvai
csángókról” című kötetnek munkatársa volt ugyan (erre a szerződést még 1952
előtt kötöttük), a saját tanulmányait meg is írta, más együttműködésre azonban
nem volt hajlandó. Még a kötettel kapcsolatban is nem egyszer támasztott nehéz­
ségeket.
Ilyen körülmények közt a nyelvatlasz ügyében sem mertünk hozzá fordulni.
Egyelőre a célunk az anyag <elrendezése és> szigorú ellenőrzése volt (hiányok és
kétes alakok pontos kiírása).
{Nagyon sokat dolgoztunk rajta. Az egész anyagot (az összes térképlapokat) át-
néztük, kiírtuk a hiányokat és a kétes adatokat, hogy elvégezhető legyen a kiegészí-
tő és ellenőrző gyűjtés. Sajnos, ennek elvégzése nagyon nagy munkának ígérkezett,
az anyagnak legalább 60–70%-a megbízhatatlannak látszott.}

Ezzel párhuzamosan előkészítettünk egy új nyelvatlaszt, a székely tájnyelvi at-

laszt. A gondolatát Bányai László, az egyetem akkori rektora vetette föl, s mi Mó-
zsival magunkévá tettük.
Az előkészítés fontosabb mozzanatai:
a) A kérdőív megszerkesztése a székely nyj-ra vonatkozó szakirodalom isme-
retében;
Két elv érvényesítése: a rendszerszerűség elve és a jelenségek erősségi fokának
figyelembe vétele.
b) A székely nyj fontosabb jelenségeinek ismertetése az egész kollektívával,
hogy így a fontosabb jelenségek ismeretében kezdjék el a munkát, ne érje őket
meglepetés, ismerjék a belső tagozódást stb.
Az első kiszállásra 1954 nyarán került sor.
Cél: a háromszéki tájszólás nyelvföldrajzi felvételezése.

33
 MÁRTON GYULA

Módszer: Gálffy – Márton kerékpárral a kiskérdőívvel minden faluban; Vám-

szer Márta és Zoltán Ildikó a MNyj Atl. kérdőívével a jellegzetesebb pontokon;
Lakó Elemér és Szabó Zoltán ugyanezeken a pontokon a név- és igeragozást. (l.
részletesen: Gálffy – Márton: …)
{A nagykérdőíves gyűjtés a MNyj Atl. érdekében történt. Lőrincze és Benkő
1952. évi látogatása, a megállapodás Petrovici akadémikussal (l. MNy. … [Magyar
Nyelv LV. 1959/4: 502–503.]).}
Hat hetet töltöttünk terepen.
Mivel megbetegedtem, 30 pont után a kiskérdőíves gyűjtésben Lakó Elemér
vett részt GM-sel, én a névragozást tanulmányoztam a nagykérdőíves csoporttal.
(Le voltam gyengülve a sok vesekrízis miatt, s bizony a terep nagyon nehéz volt
kerékpárral.)
Kezdetben a központunk Kézdivásárhely volt, majd utána sehol, később Sep-
siszentgyörgy.
A gyűjtés jól sikerült. Gálffyék az egész Háromszéket bejárták, a nagykérdőíves
csoport is elvégezte a gyűjtést.
Mivel engem hivatali úton hazahívtak, az utolsó pontra, Sepsibükszádra már
nem mehettem velük.
Sajnos, a Lakó gyűjtése nem bizonyult egészen megbízhatónak, így ezt később
újra kellett kérdezni.
Értékesítetlen egyelőre a nagykérdőíves gyűjtés is, mindössze Vámszer Márta
írt belőle egy tanulmányt (A háromszéki zárt o-zás).
Tapasztalat: a lejegyzési készség további fejlesztése szükséges.
1954 nyarán (6 hét alatt) Háromszék jelentős részét sikerült bejárni, mindössze
néhány faluban nem kérdezték ki a kiskérdőívet.
1955 nyarán Csíkban folytattuk a munkát a következő beosztásban:
– Gálffy – Márton a kiskérdőívvel;
– Gazda Ferenc és Vámszer Márta a nagykérdőívvel,
– Murádin és Teiszler: a nemzedékváltást.
Gyalog jártunk, valamint vonattal és autóbusszal.
Eredmény: Mózsival egész Csíkban kikérdeztük a kiskérdőívet, Gazda és
Vámszer pedig több ponton a nagykérdőívet.
Mivel gyalog jártunk, sokat hányódtunk, s bizony gyengén is kosztoztunk.
Rendszerint egy hétre vittünk magunkkal hideg ételt, faluról falura mentünk.
Július első felében az esők miatt sokat fázódtunk, a hónap második felében
nagy hőség volt (l. a gyűjtésről a helyszínen készített naplómat).
1956-ban Gyergyóban folytattuk a gyűjtést. Egy néninél voltunk megszállva
Gyergyószentmiklóson, innen jártunk ki 2–3 napos utakra.
Gyalog, részben vonattal.

34
 AZ ERDÉLYI MAGYAR NYELVFÖLDRAJZ HŐSKORA

Voltak nehezebben megközelíthető pontok is, pl. Tölgyes (Borszékről men-

tünk gyalog), Borzont, de a falvak többsége a vasút mentén volt. Persze a vonathoz
nehéz lett volna igazodni. Rendszerint az első faluig mentünk vonattal, onnan gya-
log mentünk tovább.
A gyűjtés többi része abbamaradt, mivel Bárczi Géza megállapodott Petrovici
akadémikussal, hogy a MNyj Atl. gyűjtői fogják nálunk is végezni a gyűjtést.
A gyergyói részt teljes egészében bejártuk, minden ponton kikérdezve a kis-
kérdőívet.
Gyergyóból hazatérve Moldvába mentünk.
Gyűjtők: Gálffy, Márton, Nagy J, Gazda F, Szabó T. A. s talán Murádin L.

35
HEGEDŰS Attila

Szilágysági nyelvatlasz

Márton Gyulát nem ismertem személyesen. Halálakor még el sem kezdtem

az egyetemi tanulmányaimat. S mivel az egyetemi évek alatt dialektológiával csak
érintőlegesen foglalkoztam, az ő munkásságával is csak később, már a nyelvjárás-
tant tanítva és a Szilágysági nyelvatlaszt (SzilNyA) szerkesztve ismerkedtem meg.
Ami leginkább megragadott benne, az a precizitása, a pontosságra törekvése volt.
Az általa összegyűjtött anyagot könnyű volt kötetté szerkeszteni, lejegyzésében
szinte egyáltalán nem volt olvasati bizonytalanság (vö. SzilNyA bevezetője).
Egy kutató számára az jelenti a halhatatlanságot, ha az, amit összegyűjtött és
kikutatott, folytatódik, gondolatokat ébreszt, tovább hat. Márton Gyula öt éven át
gyűjtötte a SzilNyA anyagát, személyesen bejárva e terület minden zegét-zugát. Ez-
zel a rövid írással azt szeretném újfent bizonyítani, hogy nem hiába dolgozott a
SzilNyA gyűjtésén: a kötetben meglevő adatok megszólaltatásával tisztelgek emléke
előtt.

1. A csk~sk változó

Az affrikálódás és dezaffrikálódás jelenségének egyik alapesete a magyar nyelv

történetében a -k előtti helyzetben történik, az szk/ck, illetve az sk/csk viszony-
latokban. Míg az előbbire inkább az affrikálódás: szk>ck (pl. barack, palack stb.)
jellemző, az utóbbira (főként nyelvjárási környezetben) a dezaffrikálódás: csk>sk
(maska, boskor). Ezek a dezaffrikálódott alakok a Romániai magyar nyelvjárások
atlasza alapján két területen, a Szilágyságban és Kalotaszegen (Magyargyerőmo-
nostor) adatolhatók, ahol a változás „minden egyes esetre kiterjedő hangfejlődési
tendenciává”1 szélesedett.
Míg Kalotaszeget a Körös–Tisza nyelvjárási régióhoz soroljuk, annak egyik al-
csoportjaként, addig a Szilágyság nem tekinthető egységes nyelvjáráscsoportnak.
Több jelenségben is elkülönül az északkeleti regionális sajátságokat mutató Tövis-
hát a Zilah-pataktól nyugatra eső résztől, továbbá a Szilágyság északkeleti helysé-
geitől. A Tövishát és közvetlen környéke ugyanis é-ző, s ezért a tőle északra levő

1 
Murádin László: Erdélyi magyar nyelvföldrajz. Europrint Könyvkiadó, Nagyvárad, 2010. 96.

37
 HEGEDŰS ATTILA

szamosháti nyelvjáráshoz kapcsolható, míg emezek inkább a bihari tájszólással

mutatnak rokonságot.2 De még ez a Zilah-pataktól és a Krasznától nyugatra eső
terület sem egységes, példa erre az északi és a déli rész megoszlása a zárt ë hiányá-
ban, illetőleg meglétében.3
A csk>sk nyelvjárási változás sem köthető közvetlenül valamely részterület-
hez. Azt láthatjuk (1. sz. térkép), hogy az ezt a jelenséget mutató adatok nyugati
irányban átnyúlnak a Zilah-patakon. Ezt az állítást egy olyan térképpel igazolhat-
juk, amelyre az egyes kutatópontok esetében hat változó: lucskos (73), kecske (100),
macska (299), menyecske (329), bocskor (373), mocskos (420) egy sorba rendezett
adatsora mutat (a zárójelbe tett számok az egyes fogalmak SzilNyA-beli sorszámai).
A sorba rendezett hat adat az esetlegességeken túl híven mutatja meg a jelenség
kiterjedését.4 A térképen levő szimbólumok jelentése:  = csk, ■ = sk, ◙ = csk/sk,
ill. sk/csk, x = nincs adat rá az atlaszban.
A térképről leolvasható, hogy az -sk-s változatot használó pontok leginkább a
Zilah-patak és a Kraszna között találhatók, de a jelenség elterjedt ettől délnyugatra
is, a Krasznán túl, továbbá északkeletre, a Tövishátra is. A Szilágy-patak vidéke
mentes tőle, de néhány községben a Szamos mentén is megtalálható. Azt is meg-
mutatja a térkép, hogy ahol megtalálható, ott is többnyire vagylagosan, a -csk vál-
tozattal együtt. Mindezt egy, az 1970-es évek első feléből származó adatfelvételen.
A jelenség gócpontja a Zilah-patak vidéke lehetett, ezért nevezi meg László Géza
Diósadot és Sarmaságot mint a jelenség jellemző képviselőit.5
Tanulságos lehet megfigyelni a nyelvjárás változásának kérdését, követve en-
nek a már az 1970-es években is a köznyelv felé tendáló nyelvjárási jelenségnek a
további útját. Egy 2001-es adatfelvétel során a Szilágyság kilenc községében kér-
deztünk ki egy kérdőívet, melyen szerepelt a macska és a mocskos szavakra való
kérdés is. A macska térképe és a térkép leírása szerepelt ugyan már,6 de célszerűnek
tartom itt megismételni, hogy együttesen értékelhessük a két térkép adatait.
„A macska szó nyelvjárási maska változata a SzilNyA-ban két helyen egyetlen
változatként, négy helyen első változatként van feltüntetve. A macska három he-
lyen egyetlen változatként, négy helyen pedig újabb alakként szerepel. A 2001-es
adatfelvétel tanúsága szerint a nyelvjárási változat szinte teljesen átadja a helyét a
köznyelvi változatnak: a 142 adatból 136 macska (96%) és csak 6 maska (4%). […]
2 
Vö. Márton Gyula: A regionális atlaszok szerepe a nyelvjárási rendszerek megismerésében. Magyar
Nyelvjárások XXI. (1975): 3–32.; Uő: Mutatvány a „Szilágysági Tájnyelvi Atlasz”-ból. Nyelv- és Irodalom-
tudományi Közlemények XX. (1976)/1: 3–20.
3 
Vö. Hegedűs Attila: Nyelvföldrajzi térképek és tanulságaik a Szilágyságból. Magyar Nyelvjárások
XXXVII. (1999): 201–206.
4 
Erre a mintát Király Lajos atlaszából merítettem. Lásd: Király Lajos: Somogy–zalai Nyelvatlasz. (Ma-
gyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 223.) Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest, 2005.
216. sz. térkép.
5 
László Géza: A zilahvidéki nyelvjárás. Magyar Nyelvőr XXVII. (1898)/11: 494.
6 
Hegedűs Attila: A változó nyelvjárás. (A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar Nyelvészeti Tan-
székének Kiadványai.) PPKE BTK, Piliscsaba, 2005. 76–77., 86.

38
 SZILÁGYSÁGI NYELVATLASZ

A változatokat egyenrangúnak véve a SzilNyA adatainak megoszlása: 6 maska, 7

macska. Ez a közel egyenlőséget mutató arány tolódott el mára a macska 96%-os
gyakoriságáig”.7 (Lásd: 2. sz. térkép.)
A mocskos a SzilNyA-ban a 9 kutatópontból egy helyen (45. Goroszló) nincs
adatolva. A 8 további helyen a megoszlás: 4 kutatóponton moskos, 3 helyen mocs-
kos, egy helyen pedig mindkét változat szerepel. A változatokat egyenrangúnak
véve az arány 5:4 a moskos javára. A 2001-es adatfelvétel 119 adattal számolt (több
helyen a mocskos helyett a piszkos rögzítődött), s ebből az arány a következőképpen
módosult: 8 moskos (7%), 111 mocskos (93%). Százalékosan tehát a két szó hasonló
eltolódást mutat az eltelt mintegy 30 év alatt. (Lásd: 3. sz. térkép.)
Összegzésül az állapítható meg, hogy a nyelvjárás sajátos (csk>sk) tendenciája
(valószínűleg köznyelvi hatásra) kiüresedett, a köznyelvi változat utat lelt benne.

2. A T/3. személyű birtokos személyjel

A T/3. személyű birtokos személyjelben nincs személyre utaló elem, csupán

egy többesszámjel. A mai uk/ük (juk/jük) kialakulása (az ómagyar kori ok/ök/e[ë]­k
helyett) „újmagyar kori folyamat”.8 A jelben a középső nyelvállású magánhangzót
megőrzött régiségnek tekinthetjük. Ezt a megőrzött régiséget mutatják a SzilNyA
lovuk (118), ökrük (142) és tehenük (132) térképlapjai: a 65 (kettőből nincs adat)
adatot közlő kutatóponton egységesen lovok mellett mindössze két helyen olvasha-
tunk mellékalakként lovukat, a 66 helyről adatot közlő kutatópontok mindegyikén
ökrök van (egyetlen ökrük új adattal), s a 61 kutatóponton adatolt tehenük minde-
nütt középső nyelvállású (tehene/ë/ök), egyetlen tehenük neologizmussal. Érdemes
megfigyelni, hogy ez az egységes kép hogyan változott meg 30 év alatt. (A 4., 5., 6.
sz. térkép a három szó T/3 birtokos személyjelének alakulását mutatja. A tehenük
esetében 115 adatból következtethettünk, a lovuk esetében 102 adatból, az ökrük
esetében pedig 109 adatból.) A tehenük esetében a 44 középső nyelvállású alakkal
(39%) áll szemben a 71 felső nyelvállású változat (61%). A lovuk esetében 49 lovok
(48 %), 51 lovuk (50%) és 2 lójuk (2%) adatot kaptunk. Az ökrük esetében 51 ökrök
(47%) áll szemben 58 ökrük alakkal (53%).
A SzilNyA adatai a három szó esetében a középső nyelvállásfokú kötőhangzó
98%-os jelenlétét adják. A 2001-es adatfelvétel során azonban már a három szó
összesített adatai a középső nyelvállásfokú kötőhangzót 44%-on mutatják, míg a
felső nyelvállásút 56%-on. Ebben a jelenségben tehát nem volt olyan nagy fokú a
köznyelviesedés, mint a csk/sk viszonylatban, de a tendencia ugyanaz.

7 
Hegedűs Attila: A változó nyelvjárás. (A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar nyelvészeti Tan-
székének Kiadványai.) PPPTE BTK, Piliscsaba, 2005. 76–77.
8 
Benkő Loránd: Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. 202.

39
 1 □x□xx□
5xxx□x□ 1. sz. térkép
3 □x□□xx 7 □□□□□□
4□□□□□□
9□x□□□□ 2□□□□□□ 8 □x■◙xx

6 xx□□xx 17 x□□□□□
10 xx□xxx
15 □x□x□□
18 □x□□xx
11 □x□x□□ 12 xx□□xx 13 x■■◙■■ 14 xx□□x□ 16 xx□□□□

20 □x□□□□ 21 x□□□□□ 22 □◙◙◙x□

19 x◙□□xx
24 □□□□□□
23 □■◙■◙◙
26 □x■■■■ 25 x□□□x□ 31 □x□□□□
28 □x■■■■
27 xx■■xx 29 □x◙■◙◙ 30 xxx□x □
33◙x■■□■
32 xx◙■xx 34 □□□□□□

40
35 xx◙◙xx
37 xx◙◙□□ 38 ◙■◙◙■◙ 36 □□□□□□
41 □x□xx□
39 ■■◙■□◙
40 □x□□□□
Mellékletek

43 □◙◙◙x■ 46 x□□□□□
44 xx◙■■■ 45 xx◙◙xx
HEGEDŰS ATTILA

42 □□◙□xx 47 □x□□x□ 48 □x□□□□ 49 □x◙x◙◙

52 □□□□□□
54 x◙◙■■■
55 ◙◙◙◙◙◙
50 x◙◙□xx 53 x■◙□xx
51 □□□□■□
58 ■◙◙◙◙◙

56 □■◙□x◙ 59 □◙□□x□ 60 □◙◙□◙□

57 □◙◙□x□
64 x■◙■xx
62 □◙◙◙□□ 63 □x□□□□

61 □◙◙xx□ 67 x□□□x□
65 ◙■◙◙xx
66 □□□□x□

1. (munka)térkép
SZILÁGYSÁGI NYELVATLASZ

2. térkép

41
HEGEDŰS ATTILA

3. térkép

42
SZILÁGYSÁGI NYELVATLASZ

4. térkép

43
HEGEDŰS ATTILA

5. térkép

44
SZILÁGYSÁGI NYELVATLASZ

6. térkép

45
BEKE György

A nyelvtudós palackpostája1

A nyelvészet tudománya valahol a matematikával tart rokonságot, noha leg-

alább ennyire lélektan is. Szabályok, törvényszerűségek sora minden nyelv és a vele
foglalkozó tudomány, de hát a nyelv éppígy lélek is, áhítat és teremtés. A nyelvtudó-
sokat rideg, hideg professzoroknak szokták tartani, mégsincs olyan igazi tudósa a
nyelvnek, akiből ne buggyanna fel a kedély, ne áradna éltető melegség. Csak jobban
meg kell ismerni őket.1*
Márton Gyulával beszélgetünk kolozsvári otthonában, a Racoviță utca elején,
elindító szilágysági szülőföldjéről s mindenekelőtt a zilahi kollégiumról.
– Középiskolai tanulmányaimat teljes egészében a zilahi református Wesselé-
nyi Kollégiumban végeztem, 1928 és 1936 között. Felsős korunkban érdeklődé-
sünk inkább irodalmi jellegű volt, amiben jelentős része lehetett annak, hogy a
régi oktatási rendszerben az irodalomtörténet meglehetősen nagy helyet foglalt el.
Nemcsak a magyar és a román irodalomtörténetet tanulmányoztuk a felső osztá-
lyokban, hanem a francia, a német, sőt a latin és a görög irodalmakat is. De egyik
tanáromnak is fontos szerepe volt abban, hogy irodalmi érdeklődésem megle-
hetősen erőteljes lett. Ez pedig éppen Kerekes Ernő, Ady egykori tanára. Kiváló
pedagógus, magyar és német szakos, de abban az időben kizárólag csak magyart
tanított. Rajongásig szerette az irodalmat, s nemegyszer azzal kezdte az óráját, hogy
elmesélte: az éjszaka két óráig maradt fenn, olyan érdekes könyvet olvasott, hogy
nem tudta letenni a kezéből. Persze, mi rögtön megkérdeztük, hogy melyik is az a
könyv, tanár úr, ő megmondta a címét, nekünk pedig első dolgunk volt, hogy óra
után a kölcsönkönyvtárból vagy a kollégium könyvtárából kivegyük a könyvet, és
mi is elolvassuk.

Gyarmathi Sámuelt a mai zilahi líceumban is emlegetik. Hivatkoznak reá, büsz-

kék arra, hogy a hajdani zilahi diák a Göttingai Tudós Társaság tagjaként, legfőbb
alkotása, az Affinitás megírása után, 1800-ban hazatért az ősi scholába, és tíz évig a
rektora volt. Zilahon azt mondták, nemrég még Amerikából is érkezett egy nyelvész,
aki Gyarmathi itt őrzött könyveit tanulmányozta... Miként élt a harmincas években
1
Az interjú korábbi megjelenése: Beke György: Szilágysági hepehupa. Riportkönyv. Kriterion Könyv-
kiadó, Bukarest, 1976. 178–188.

47
 BEKE GYÖRGY

Zilahon Gyarmathi Sámuel emléke? A diák Márton Gyula találkozott-e vele, s vajon
kihatott ez is arra, hogy ön végül is a nyelvészetet választotta élethivatásnak?
– Amint a Jel című diáklapból is kitetszik, a kollégium régi tudós tanárainak a
tevékenységét ismertük, többükről írtunk is. Ha én valamivel többet tudtam Gyar-
mathiról, mint diáktársaim, az annak köszönhető, hogy közvetlen kapcsolatba
kerültem éppen azzal az M. Nagy Ottóval, aki akkortájt írta monográfiáját Gyar-
mathiról. Ezt megelőzően természetesen kutatómunkát végzett a kollégium könyv-
tárában. Mivel zilahi diák voltam, nyaranta nem egy alkalommal engem is bevitt a
könyvtárba. Én főként azért mentem szívesen, mert nagyon szerettem olvasni, és
az ifjúsági könyvtár nem elégítette ki az igényeimet. Nagy Ottó osztályfőnököm is
volt, ismerte sóvárgásomat a tanári könyvtár iránt. Ez nem volt éppen megengedett
dolog, de hát a könyveket az ő nevére vette ki, s nekem ideadta, hogy olvassam el.
Segítettem neki a könyvtár rendezésében. Ilyen alkalmakkor beszélt nekem Gyar-
mathi Sámuelről. Persze, hogy mi is a nyelvtudomány, arról akkor még meglehe-
tősen homályos fogalmaim voltak, hisz a középiskolában akkor is csak nyelvtant
tanítottak.

„Terveim között első helyen a szilágysági nyelvjárás tanulmányozása szerepelt” –

írta ön egyik vallomásszerű cikkében, munkásságán végigtekintve. Az indítást ehhez
nyilvánvalóan a gyermeki élmények adták, a szülőfalu, Nagymon, amelynek nyelv-
járásáról később egyetemi szakdolgozatát írta. Szeretném, ha erről beszélne: hogyan
lesz valakiből nyelvjáráskutató?
– A nyelvjáráskutatás iránti érdeklődésem csakugyan visszanyúlik a szülőfa-
lumba. Tizenkét esztendős koromig éltem Nagymonban. Parasztgyermek voltam,
a falu nyelvét beszéltem, anyanyelvjárásom tehát a szilágysági magyar nyelvjárás,
amelyet nagyon szerettem, szeretek most is, ragaszkodom hozzá. De ez a ragasz-
kodásom akkor vált tudatossá, amikor az egyetemre kerültem. Egykori zilahi taná-
rom, Szabó T. Attila már felkerült volt Kolozsvárra. Mielőtt Zilahról távozott, azt
mondta, hogy ha feljövök az egyetemre, keressem meg őt. Filológiai érdeklődésem
nyilvánvaló volt, s az is eldőlt már, hogy nyelvszakos leszek, mégpedig egyik szak-
nak a magyart választom, másiknak a románt. Abban, hogy második szaknak a ro-
mánt választottam, egy másik volt zilahi tanár, Szász Árpád játszott nagy szerepet.
Ö ugyanis nemcsak alaposan felkészített minket román nyelvből és irodalomból,
de valóban meg is szerettette velünk a román irodalmat. Magam is úgy láttam,
hogy itt, Erdélyben, ahol élünk, a magyar és a román szak jól kiegészíti egymást,
az oktatásban is jobban el lehet helyezkedni velük, mindezen felül pedig kezdett
már kialakulni bennünk a román–magyar testvériség, sorsközösség tudata is. De
hogy éppen nyelvjáráskutató lettem és nem irodalomtörténész – nekem is diákko-
romban inkább irodalomtörténeti jellegű volt az érdeklődésem –, ebben Szabó T.
Attilának volt fontos szerepe. Mint kolozsvári kutató, helynévtörténeti kutatások-
kal, nyelvjáráskutatásokkal foglalkozott, és egyben a magyar szakos hallgatóknak

48
 A NYELVTUDÓS PALACKPOSTÁJA

önkéntes alapon előkészítőt tartott nyelvjáráskutatási kérdésekből. Az akkori egye-

tem magyar tanszékén ugyanis egyetlen professzor volt, Kristóf György, ő azon-
ban irodalomtörténész lévén, nyelvtudományt egyáltalán nem adott elő. Nos, hogy
ezt pótolják, megkérték Szabó T. Attilát, hogy az önként jelentkező magyar szakos
hallgatók számára tartson előadásokat a magyar nyelvtudomány köréből. Minden
héten egyszer összegyűltünk a katolikus fiúotthonban, az úgynevezett Szent Jós-
kában, és ott Szabó T. Attila hangtani gyakorlatokat tartott velünk, hogy ezeket az
ismereteket majd a nyelvjáráskutatásban hasznosítani tudjuk.
De nemcsak Szabó T. Attilának volt döntő szerepe érdeklődésem kialakításá-
ban, hanem a román nyelvjárástan előadójának, Sever Popnak is. Ő volt a román
nyelvatlasz gyűjtője. Éppen az anyagát dolgozta fel. Szemináriumi óráin – ezek is
bizonyos mértékig önkéntességi alapon folytak, nem voltak kötelezőek – öten-ha-
tan mégis mindig ott voltunk. Nemcsak a nyelvjáráskutatás módszertanát tanította
meg, hanem rendkívül színesen, érdekesen mesélte el a terepen szerzett élményeit
is. A magam számára igen jelentős volt az a négy év, amelyet a szemináriumában
töltöttem. Érdekes módon, erre ő is emlékszik, számon tartott. Mikor az ötvenes
években kezembe került a La dialectologie című, nyugaton megjelent kétkötetes
munkája, ebben nagy meglepetéssel és persze jólesően olvastam, hogy a magyar
nyelvjáráskutatásról szóló fejezetben módszertani szempontból nagy elismeréssel
írt egyik munkánkról, a Kolozsvár és környéke népnyelvi térképéről, s megjegyezte,
hogy egyike voltam tanítványainak a kolozsvári egyetemen.

Itt, a dolgozószobája falán édesanyja és édesapja képét láthatom. A gyermekkor

emlékeztetői. Jártam az ön szülőfalujában, amelyet a fejlődés, úgymond, a sorvadó
faluk sorsára juttatott. Tovább nem épülhet, lassacskán el fog tűnni. A nyelvjárásku-
tató dolgozatai valahogy úgy tűnnek számomra, mint palackpostába írt üzenetek –
egy-egy változó, eltűnő nyelvállapotot rögzítenek nagyrészt. Ha most a szülőfalujáról,
annak egész életéről, embereiről, szokásairól kellene feljegyeznie valamit egy palack-
postába, amit a történelem óceánjába dobunk, mit írna ön ebbe?
– Nagymon kicsi falu volt mindig. Most is az. De nagyon régi falu. Annak
ellenére, hogy már a Váradi Regestrum említi a nevét, a házak száma mindössze
hetven-nyolcvan volt gyermekkoromban, és ezt nem is nagyon haladta túl ezután
sem. Nem az elfogultság beszél most belőlem. De talán van valamelyes összehason-
lítási alapom, hiszen nyelvjáráskutatóként négyszáznál több faluban jártam, s me-
rem állítani, hogy sok érték lakozott, rejlett ebben a Nagymonban. Főleg lakóinak
szorgalmát emelném ki, becsületességét, őszinteségét és élni akarását.

Márton Gyula egyik tudományos dolgozata a zilahi fazekasmesterség szakszó-

kincséről szól. Diákköri emlékek ösztönözték erre a munkára is?

49
 BEKE GYÖRGY

– Zilahon az én időmben is még nagyon sok fazekas dolgozott. Nemcsak a fa-

zekasok szakszókincsét, hanem a tímárokét is összegyűjtöttem. Ezeknek a kismes-
terségeknek a szakszókincse művelődéstörténeti szempontból is rendkívül érdekes,
nagyon fontos. Mind a két mesterség szakszókincséről írtam egy-egy kis dolgo-
zatot, megjelent mind a kettő a Magyar Nyelvben. A fazekasok szakszókincsével
azért foglalkoztam behatóbban, mert több ismerősöm volt a fazekasok között, és
valahogy meg is szerettem őket. Nagyon sok volt közöttük az alkotó típusú ember,
aki nemcsak azért készítette a fazekakat, hogy a piacon eladja, persze, az elsődleges
cél a megélhetés volt, de ezen kívül igyekezett a munkáin művészi elképzeléseit is
érvényesíteni.
A zilahi fazekasok miatt nem lettem hűtlen Nagymon nyelvjárásához. Mi-
után 1940-ben letettem az államvizsgát a kolozsvári egyetemen, tovább folytattam
szülőfalum nyelvjárásának tanulmányozását; doktori értekezésemet is erről írtam
1942-ben.

Ebben a nagyobb egységben, a romániai magyar nyelvjárások összefüggésében

miként látja Márton Gyula professzor: a szilágysági magyar nyelvjárás miben egyezik
meg teljesen – nyilván az alapvető szókincsen és nyelvtani szerkezeten kívül, mert
ezek magától értetődően ugyanazok — a többi romániai magyar nyelvjárással, és
miben különbözik tőlük? Tehát, jellemezze anyanyelvjárását.
– Mindenekelőtt talán meg kellene határoznunk, hogy a szilágysági nyelvjárás
hová is tartozik, hogy a közönség is lássa a helyét. Az északkeleti nyelvjárás része a
szilágysági, ide tartozik Szatmár megye, Szilágy megye, sőt Bihar megye egy része
is, például az Érmellék. Ennek egyik alegysége a szilágysági nyelvjárás, amely azon-
ban nem egységes. Eddig meglehetősen keveset tudtunk a szilágysági nyelvjárásról,
mindössze egy-két tanulmány jelent meg róla, még az első világháború előtt, illetve
a két háború között, majd ezt követte az én nagymoni gyűjtésem. De kiterjedésé-
ről, belső tagolódásáról, jellegzetességeiről alig tudtunk valamit. Nos, a helyszíni
gyűjtés során megállapítottam, hogy a szilágysági magyar nyelvjárás nem egységes.
Tudtuk ugyan, hogy van egy i-ző alegysége és egy nem i-ző, a kettő, vagyis a Be-
rettyó mente és a Tövishát között a Zilah patak a választóvonal. A Zilah pataktól
nyugatra i-ző nyelvjárást beszélnek, de az i-zés felbukkan a Szilágyság északkeleti
csücskében is; magában Szilágycsehben a tősgyökeres földműves lakosság, az idő-
sebb nemzedék ma is i-zik. Aztán ott van Völcsök, ott van Ardó, Monó, s a többi;
van egy kis alegység, amely ebből a szempontból a Somlyó környéki nyelvjáráshoz
csatlakozik, nem a tövishátihoz. Persze, a tövisháti nem i-ző nyelvjárásnak is meg-
van a kapcsolata az északkeleti nyelvjárás további részével, a szamoshátival, mert az
sem i-ző. Ennek a kettősségnek nyílván valami településtörténeti magyarázata kell
hogy legyen. Talán az i-ző nyelvjárás volt az eredeti szilágysági, de a pusztítások
következtében a lakosság meggyérült, és akkor a Szamoshát felől húzódtak be új
lakók. A Tövisháton székely telepítésekről is tudunk.

50
 A NYELVTUDÓS PALACKPOSTÁJA

Egyik kollégámnak, a Zilahon élő Fejér Lászlónak kedvenc témája az, hogy a
diósadiak székelyek.
– Igen, ez nagyon valószínű.

Akkor pedig a diósadi származású Ady Endre is valamiképpen székely lenne,

legalábbis Fejér Laci álmai szerint. Olyan „oldalági“ székely, amilyen ő, a hétfalusi
csángó ivadék…
– De a diósadiak nyelvjárása nem székelyes. Ez az érv tehát elesik... De vissza-
térve, vagy az i-zés volt az eredeti, vagy a másik, s akkor az i-ző lakosok települtek
le később. Egyébként a szilágysági nyelvjárásról elmondhatjuk, hogy nagyon kö-
zel áll a magyar irodalmi nyelvhez. Hangtani, alaktani szempontból azonban nem
olyan színes, mint a székely. Nincs meg benne az elbeszélő múlt, a valék, járék,
meg a jár vala, kér vala, látott vala, mint a székelyben. Az igealakok: rendszerint
azonosak a köznyelvivel. Na most már, ami a szókincsét illeti... Eddig nem nagyon
hangsúlyozták ezt, de egy nyelvjárásnak a szókincse is nagyon fontos alkotóeleme.
E tekintetben is, éppen úgy, mint hangtani és alaktani rendszerét nézve, a szilágy-
sági lényegében megegyezik a többi magyar nyelvjárással. A székely nyelvjárással is
egyezik. Ez nem jelenti azt, hogy a szilágysági magyar nyelvjárás tájszókincse olyan
gazdag, mint a székely. Közismert, hogy a székely nyelvjárás tájszókincse rendkívül
gazdag, változatos és színes. A Szilágyságban is vannak tájszavak. A burgonya a
székelyben pityóka, a Szilágyságban kolompér, a tengeri a székelyben törökbúza, a
csángóban puj, a szilágyságiban málé. A székely gyermek iszánkodik, a szilágysági
csicsonkázik, a székely korcsilyázik, a szilágysági szánkózik. Lám, milyen közel áll
ez a köznyelvi szánkázikhoz. A szilágysági nyelvjárásnak a szókincse is talán sokkal
közelebb áll az irodalmi nyelvéhez, mint a székely. Nagyon sok olyan fogalmat,
amelyet a székely tájszóval fejez ki, a szilágysági köznyelvi szóval jelöl. A szilágysági
magyar nyelvjárás egészéről még azt tartanám fontosnak megjegyezni, hogy a szó-
kincse meglehetősen eredeti. Ebből a szempontból is nagyon közel áll a köznyelv
és irodalmi nyelv szókincséhez. A kölcsön elemek nagyon kis számban találhatók
benne.

Éppen a kölcsönszavak kapcsán szeretném megkérdezni a szilágysági magyar

nyelvben előforduló román szóátvételekről. Illetve, e téren hogyan viszonyul egymás-
hoz a székely, a csángó és a szilágysági nyelvjárás? Ismeretes, hogy a székelyek aránylag
nagyobb, egységesebb tömbben élnek. A moldvai csángók nagy román nyelvközegben,
de külön falukban. A Szilágyságban az a jellemző, hogy sok falu vegyes lakosságú.
– Erről szakszerűen nyilatkozhatom, mert éppen mostanában fejeztünk be egy
nagy munkát a magyar nyelv román kölcsönszavairól, és nyilvánvaló, hogy ebben
a nyelvjárások román szókincsét is feldolgoztuk, sőt statisztikákat is készítettünk.
Kiderült, hogy a székely nyelvjárásban a román kölcsönszavak száma lényegesen
több, mint a szilágyságiban. Pedig a Szilágyságban csakugyan a legtöbb falu vegyes

51
 BEKE GYÖRGY

lakosságú. Vagy ha nem is az, közel esik egymáshoz a románok és magyarok lakta
település, mint Nagymonhoz Csóra. Ez utóbbi tiszta román falu, a csóraiak Nagy-
monon mennek át az országútra, baráti viszony van a két falu között. Mégis – ki-
véve azokat a falukat, ahol a magyarság már szórvány – a szilágysági faluk magyar
nyelvjárása jórészt teljes.

Most nem a nyelvjárási szempontból, miként látja ön a szilágysági magyarság

nyelvállapotát a nyelvi tisztaság, életképesség és szépség tekintetében?
– Egészen másként merül fel a városi nyelv kérdése. És itt különbség van város
és város, például a gyors iramban iparosodó Zilah és, mondjuk, Szilágycseh kö-
zött, ahol ez a folyamat nem olyan lendületes, mint a megyeszékhelyen. A műszaki
értelmiségiek meglehetősen sok román kölcsönszót használnak, munkahelyükön
románul beszélnek, ezeket a szakkifejezéseket alkalmazzák. Igaz, hogy a szakki-
fejezésekkel a zilahi magyar ipari dolgozó, mérnök vagy technikus otthon, családi
körben már nem él. A zilahi magyar lakosság szókincsének – nyilván, a városi la-
kosság nyelvét is tanulmányozom – a törzsanyaga magyar. Hangtani téren, időtar-
tam tekintetében a szilágysági városok magyar nyelve ép, szép, életképes.

Vajon a szilágysági nyelvjárásnak felfedezhetők-e valamelyes nyomai Ady költé-

szetében?
– Ezzel a kérdéssel nem foglalkoztam. Nem hiszem, hogy a szilágysági tájszó-
kincsből Ady használt volna. A sajátos szilágysági szókincsből. Ezt akkor lehetne
megállapítani, ha volna Ady-szótárunk. Valami nyoma mégis van. Az Ides szó pél-
dául, ahogy édesanyját nevezte, i-ző alak, és az Érmellék i-ző vidék. Más, mélyebb
hatást nem tudok feltételezni... De várjon csak, egy érdekes jelenség jutott eszem-
be. Egyik volt tanítványom összegyűjtötte Adyfalva – a volt Érmindszent – sze-
mélyneveit, köztük a ragadványneveket, a gúnyneveket. Kiderült, hogy Adyfalva
ragadványnév-állománya rendkívül gazdag, ami azt jelenti, hogy az Érmelléken az
emberek nagyon élcelődő, csipkelődő természetűek. Ennek pedig megvan a maga
nyoma Ady költészetében, még inkább prózai munkáiban.

Volt érmindszenti tanítványát említette. Ön több alkalommal is kifejtette, hogy

helyi értelmiségiek milyen sokat tehetnek a nyelvművelésben, de a nyelvjárási sajá-
tosságok feltárásában is. Miként válaszol erre az igényre a szilágysági magyar értel-
miség?
– Nekem régi meggyőződésem az, hogy a kutatás terén a hivatásos kutatók
egymagukban nem tudnak teljességgel eleget tenni a feladatoknak. Éppen ezért
nagyon fontos lenne az, hogy minél több magyar szakos tanár kapcsolódjék be
a munkába a lakóhelyén. Már az egyetemen igyekszünk bennük ezt a feladatot
tudatosítani. Nem is eredménytelenül. Meglepően sokan írnak államvizsga-dolgo-
zatot magyar nyelvjárástanból. És többen doktorálnak belőle. Ami azt jelenti, hogy

52
 A NYELVTUDÓS PALACKPOSTÁJA

megvan az érdeklődésük, elsajátították a módszertani felkészültséget. Kikerülve az

oktatásba, sajnos, elég kevesen folytatják a kutatómunkát. Nem használják ki azo-
kat a lehetőségeket, amelyeket ilyen kutatásra a falujuk valósággal felkínál.
Vannak ugyan, akik dolgoznak, szépen dolgoznak, és ez biztató. De viszonylag
kevesen vannak. A Szilágyságba került magyar szakosok közül meg tudok említeni
néhányat. Köztük Kui Jánost, aki Sarmaságon tanít, maga is szilágysági születésű,
egrespataki, nagyon szép anyagot gyűjtött össze Sarmaság és környéke személynév-
anyagából, és ebből készíti doktori értekezését. Egy másik volt tanítványom Sipos
Jenő, dobrai születésű, ott is tanít. Tanító volt, levelezőként végezte el az egyete-
met. Nagyon szép dolgozatot írt államvizsgára a dobrai szőlőművelés szókincséről.
Biztattam, hogy folytassa tovább a munkát. Beiratkozott a doktorátusra, helytállt,
letette a vizsgáit, most doktori értekezésén dolgozik: a népi élet szókincsét gyűjtötte
össze. Szász György az elmúlt években végzett, de tovább akarja folytatni a munkát,
és a Szilágy patak mentének a személyneveit írja össze.
Mindez azonban kevés. Különösen hiányolható az, hogy a szilágysági váro-
sokban tanító magyar szakos tanárok közül tudtommal senki nem kapcsolódott
be a munkába. A kismesterségek kiveszőben vannak, egész szókincsük feledésbe
fog merülni. Fontos központ volt kisiparos szempontból Zilah, Szilágycseh, Szi-
lágysomlyó, sajnos, ezeken a helyeken most senki nem foglalkozik a szakszókincs
gyűjtésével. Több tanítványunk államvizsga-dolgozatot írt a zilahi kőműves- vagy
tímármesterség szakszókincséről, Kerekes Irén, Ősz Tiborné és mások, de ahogy a
tanügybe kerülnek, abbahagyják az ilyen jellegű munkát.
Egy példát említenék arra, hogy ezen a téren milyen sokat jelent – a szakkép-
zettség mellett – az ügyszeretet és a felelősségérzet. A Tasnádon élő Vass Márton,
aki nem tanárember, egy szép napon levélben keresett fel azzal, hogy ő Magyarcsa-
holy falu tájszókincsét gyűjti. Lehet, hogy odavaló születésű, de Tasnádon él; azt
sem tudom, mi a foglalkozása. Beküldött az anyagból, láttam, hogy nagyon szép,
gazdag anyag, biztattam, levélben irányítgattam, úgyhogy a végén összegyűjtötte a
falu szókincsét, és beküldte a romániai magyar tájszótár számára.

Szakszerűen dolgozott?
– A tájszavak gyűjtésének egyik fontos módszertani követelménye az, hogy
a jelentés pontos legyen, és ebből a szempontból az anyaga nagyon jó, sőt az i-ző
alakokat is pontosan le tudta jegyezni, s így anyaga hasznosítható. Egy torjai taní-
tónőnek, Nemes Zoltánnénak a gyűjtése már meg is jelent. Ezek a példák is bizo-
nyítják, hogy a nyelvhez való ragaszkodás, a nép szeretete, a felelősségtudat legyőzi
a nehézségeket, a kényelmességet és egyebeket. Hadd térjek vissza megint a zilahi
kollégiumhoz. A Szinnyei-féle magyar tájszótárban gyakran szerepel Kerekes Ernő
neve, pedig ő nem is volt nyelvészeti érdeklődésű. De becsületbeli ügynek tartotta,
mint zilahi tanár, hogy a tájszavakat gyűjtögesse, és a magyar tájszótár anyagát ki-
egészítse, hogy a szilágysági nyelvjárás se hiányozzék belőle.

53
JÓZSA NAGY Mária

Emlékképek Márton Gyuláról

Mindenki túl volt már az évkezdés első izgalmain, amikor sikeres nyári felvé-
teli vizsgámat követően 1952 őszén egy hónapos késéssel bejelentkeztem a Filoló-
gia Karon. Évtársaim ekkorra már otthonosan mozogtak az 1945-ben létrehozott
Bolyai Tudományegyetem patinás épületében, az egykori Marianumban. Tőlük
kaptam az első információkat a folyosókon nyüzsgő diákokról és természetesen
a tanárainkról. Elmondták, hogy nemcsak a filológusok, hanem a történészek, ge-
ológusok, pedagógia szakos hallgatók, filozófusok meg közgazdászok egyaránt itt
tanulnak. Bár nagy volt a zsúfoltság, a kolozsvári diáktársadalomban történő szo-
cializációnkban mégis nagyon hasznosnak bizonyult, hogy a Bolyai diákságának
legnagyobb része valósággal egy tömbben élt, a magyar egyetemisták, ha nem is
mindig személyesen, legalább látásból ismerték, számon tarthatták egymást.
Több tanárunkról hírből már hallottunk. Nagyon vártuk a találkozást például
az akkori Magyar Irodalmi Tanszék vezetőjével, Jancsó Elemérrel. (Diákcsemegé-
nek számítottak előadásaiban a párizsi élményekre való vissza-visszakapcsolások.)
Szabó T. Attila nevétől meg éppenséggel visszhangzott az erdélyi művelődési élet.
Csalódottan vettük tudomásul, hogy mi nem fogunk vele a tantermekben találkoz-
ni, mert Erdély múltjára és jelenére összpontosuló nyelvi búvárkodásait, iskolate-
remtő tudományos terveit politikailag veszélyesnek tartották, ezért eltávolították
az egyetemről.
A nagy nyelvésztriászból, ahogyan a magyar szakosok őket titulálták, jelen
volt viszont a pedáns külsejű, kissé tartózkodó modorú Márton Gyula professzor,
akiben egyben karunk dékánját is tisztelhettük, és a fehér köpenyes, aranykere-
tes szemüvegű Gálffy Mózes tanár úr. Az évek során rokonszenvből mindnyájunk
Mózsi bácsija lett. Nagy pedagógiai érzékkel vezette a mai magyar nyelv szeminá-
riumokat, gondolkodásra, kreativitásra ösztönző interaktív órákat tartott. Szabó T.
Attilát majd csak negyedéves korunkban ismerhettük meg, miután főleg Márton
Gyula visszaharcolta őt a tanszékre. Hatalmas tudásán ámultunk, de az előadás-
módjáért nem lelkesedtünk.
Márton Gyula nagyon szeretett tanítani. Érezni lehetett a stílusán, hogy amit
előad, az számára nem csupán egyik tantárgy a sok közül, hanem erős hivatástu-
dattal párosuló kutatási téma. Kivárásokkal adott elő, hiszen látta, hogy szorgalma-

55
 JÓZSA NAGY MÁRIA

san jegyzetelünk. De jaj volt annak, aki rosszkor kérdezett valamit, vagy netalán
figyelmetlen volt. Ilyenkor – kolerikus lelki alkatú lévén – hamar elfutotta a puly-
kaméreg, leteremtette a társaságot. Persze megszeppentünk. Élvezhette a hatást,
mert látván zavarunkat, hirtelen kiderült az arca. Rendszerint így szokta feloldani
máskor is a maga okozta feszültségeket. A gyors hangulatváltozások, a derűre ború
modor ugyanis élete végéig jellemző volt rá. Nem nagyon számított nála, hogy hol,
mikor és éppen kivel társalog, ha valami nem volt ínyére, hozta a formáját. Voltak
diákok, akik nem búsultak, ha csak ritkán találkoztak vele.
Nekünk a négy tanulmányi évünk során két tantárgyat adott elő: Bevezetés a
nyelvtudományba és Magyar nyelvjárástan. Világos, szabatos stílusban, élvezettel
beszélt, pontosan körülhatárolt fogalmakkal dolgozott. Nyelvjárástani előadása-
it 1960-ban litografált formában tette közzé. Több mint egy évtizednyi elhivatott
kutatómunka és nagy szakirodalmi tájékozottság tükörképe ez az akkori, sőt még
talán a mostani diákok felkészülését is megkönnyítő, a dialektológia alapfogalma-
it, tipizáló módszereit összegező jegyzet. Szinte látni vélem benne azt az előadói
lendületet, amellyel tanári-tanszékvezetői működése alatt Márton Gyula tucatnyi
tehetséges diákot a dialektológia bűvkörébe vont, majd ha az illető kiállta a próbát,
a tanszékén alkalmazott. Sokan azt mondják, tehette, mert adminisztratív funkci-
ókban a rektorhelyettességig vitte, normaügyekben biztosítani tudta a nyelvészeti
tanszéknek a másokéhoz képest viszonylag rugalmasabb felvevő képességét. Lehet.
De a sok név közül most időrendben csak néhányat említenék annak bizonysá-
gául, hogy kiválóan építette ki munkatársi közösségét: Murádin László, Vöő Ist-
ván, Zsemlyei János, Kósa Ferenc, Péntek János. Nehezen törődött azonban bele,
ha őt megkerülve intézkedtek a tanszékvezetőre tartozó ügyekben. Mint például
1968-ban, amikor Méliusz József közbenjárására a ragyogó irodalmárt, Gyimesi
Évát kinevezték a Nyelvészeti Tanszékre. Inkorrektnek tartotta ezt az eljárást, til-
takozása azonban nem a kinevezettre irányult, Évát soha nem gátolta tudományos
kibontakozásában.
Meghatározó személyiségű tanárainkat nemcsak a tanítás, hanem a kutató-
munka is összekötötte. Szabó T. Attilával együtt Márton Gyula és Gálffy Mózes
nagyszabású nyelvföldrajzi kutatási tervet dolgoztak ki. Világviszonylatban a múlt
század harmincas éveiben tört előre ez az irányzat. A nyelvész kutatók arra vál-
lalkoztak, hogy a különböző nyelvterületeken terepmunkák során megfigyeljék,
összegyűjtsék a mondat- és szókincsbeli adatokat, nyelvtani paradigmasorokat,
szövegeket, s ezt követően térképekre vetítsék a lejegyzett adatokat. A rögzített
nyelvi sajátosságok értékelése, értelmezése után megállapították az adott hely,
vidék nyelvhasználati tendenciáit. Összegező bemutatásuk érdekében nyelvatla-
szokat, szókincsközléseket szerkesztettek, a különböző nyelvi jelenségeket pedig
tanulmányokban, monografikus kötetekben jellemezték, tehát a legkorszerűbb
dialektológusi feladatok elvégzésére vállalkoztak. Első közös kiadványuknak, a
Huszonöt lap Kolozsvár és vidéke népnyelvi térképének (1944) kedvező fogadtatá-

56
 EMLÉKKÉPEK MÁRTON GYULÁRÓL

sa az 1950-es években arra ösztönözte őket, hogy valamennyi romániai magyar

nyelvjárásból gyűjtsék össze és értékeljék a különböző tájegységek nyelvhasználati
szempontból tipikus nyelvi adatait. Nagy ívű programjuk az egyéni kutatási terve-
ket is magában foglalta. Munkájukba Vámszer Márta mellett a Román Akadémia
Kolozsvári Nyelvtudományi Intézetének kutatói, valamint a néprajzosok is bekap-
csolódtak. 1949–1962 között gyakori kiszállásokon nagy lendülettel végezték a
csángó nyelvjárás, népszokás összetett vizsgálatát. A nyelvi gyűjtésekbe az ötvenes
évek folyamán más fiatal magyar nyelvészek – Balogh Dezső, Bura László, Murádin
László, Teiszler Pál – is bekapcsolódtak. Sajnos a három professzor közül egyikük
sem érte meg a Moldvai csángó nyelvatlasz megjelenését (1991). Másik merész cél-
juk szintén nélkülük valósult meg: Murádin Lászlóé az érdem, hogy kiadásra kész
formába jutott A romániai magyar nyelvjárások atlasza, amely aztán Juhász Dezső
szerkesztésében meg is jelent 11 kötetben (1995–2010). Fájdalom, hogy gazdátla-
nul maradt Márton Gyulának a szilágysági régió teljes sűrűségű kutatópontjairól
egyedül összegyűjtött anyaga. A többtucatnyi pepita kérdőfüzetbe a gyűjtő egyen-
letesen folyó, karakteres zsinórírásával lejegyzett többezernyi nyelvi adatot özvegye
a budapesti Magyar Nyelvtudományi Intézetben helyezte el. Az értékes hagyaték-
ból Hegedűs Attila nyelvész szerkesztett tájnyelvi atlaszt (Szilágysági nyelvatlasz,
2000). Figyelembe vette, követte az adatgyűjtő eredeti elképzeléseit. A tanszéken
folyó egyéb dialektológiai gyűjtőmunka egyénileg és kollektíve elért eredményiből
nyomtatásban számos cikk, tanulmány, mutatvány jelent meg még Márton Gyula
életében.
A másik, általa rendszeres megbeszéléseken irányított nagyarányú tanszéki
tervmunkának, a román–magyar nyelvi kölcsönhatásról, a kétnyelvűség kérdé-
seiről szóló kutatási témának az első jelentős eredményét, saját vaskos szókincs-
monográfiáját még maga is kézbe vehette (A moldvai csángó nyelvjárás magyar
kölcsönszavai, 1972). Korai távozása után e téma nélküle folytatódott tovább, a
mostani tanszéken is él. Leghűségesebb tanítványa, a ma már akadémikus Péntek
János gyarapítja tovább e kérdés elméletét és vizsgálati módszereit. A témakör idő-
szerűségét a tanszék jelenlegi vezetője, Benő Attila szintén helyesen ismerte fel.
Az irodalmárok közül többen egyoldalúnak tartották a tanszéken folyó kuta-
tómunkát. Ez azonban tévedés volt, hiszen Márton Gyula valamennyi diszciplína
fejlesztését szem előtt tartotta. A finn nyelvtanítás színvonalával például nem volt
megelégedve (a tanszék indulásakor autodidaktaként ő maga tanította, majd Vám-
szer Mártára bízta). Amikor néhány év múltán B. Gergely Piroskában felfedezte a
finn nyelv iránti érdeklődést, megbeszélte vele, ha vállalja a komoly nekigyürkő-
zést, hozzá kerül a finn nyelv oktatása. A Finnugor Társaság megbecsült tagjaként
elősegítette, hogy Finnország legnagyobb egyetemén tanulmányi ösztöndíjat kap-
hasson. A felkészülés szorgos évei után B. Gergely Piroskának a finn oktatását va-
lóban sikerült az addigi csupasz nyelvtanórák szintjéről az aktív nyelvtudás maga-
sabb fokára emelnie. Növelte e tárgy tekintélyét, hogy a későbbiekben szerződéses

57
 JÓZSA NAGY MÁRIA

alapon finn nyelvtanárt fogadhattunk. Az első finn lektor, Irmeli Kniivilä érkezését
azonban a javaslattevő Márton Gyula nem érhette meg.
Elégtétellel tapasztalhatta viszont, hogy Szabédi Lászlónak a tanszékre csábí-
tásával hozzájárult a modern stilisztikai kutatások létrejöttéhez. Noha tudta, hogy
Szabédi nyelvi-stilisztikai teóriája szemben állt a kor kötelező marxista művészet-
szemléletével, mely a tartalmi elemzésekre, nem a formaiakra helyezte a hangsúlyt,
mégis működési teret biztosított számára. Szabédi a strukturalizmus híve volt, ez
pedig ideológiai elhajlásnak számított. Márton Gyula akceptálta, támogatta az újí-
tást. Ezt Szabó Zoltán esetében is megtette, Szabédi öngyilkossága után őrá bízta
A magyar irodalmi nyelv története című kurzus előadását. Őt tartotta akkor a leg-
nyitottabbnak az új, korszerű nyelvelméletek befogadására, stilisztikai alkalmaz-
hatóságuk kipróbálására. Így virágozhatott fel a tanszéken a nyelvjárástan mellett
a stilisztika. Ezután nemcsak a dialektológia vonalán, hanem a stíluskutatásban is
értékes doktori dolgozatok, könyvek, tanulmányok, nemzetközi kongresszusokon
tartott előadások hoztak dicsőséget a tanszékre, jelezvén, hogy itt szintén iskola
teremtődött. Márton Gyula a nyelvészeti tanszék koncepciózus fejlesztője volt. Azt
akarta elérni, hogy a katedra feleljen meg a diákság sokirányú nyelvészeti érdeklő-
désének. Ugyanebből az okból támogatta a névtani, de különösen Szabó T. Attila
vezette nyelvtörténeti-szótörténeti kutatásokat. A stilisztika felfutása olyan látvá-
nyosan történt, hogy ez a határtudomány az 1970-es években a legtehetségesebb, az
irodalom iránt legelkötelezettebb diákok közül is sokat magához vonzott.
Saját egyetemi éveim alatt a tanszék nekem nem tűnt olyan helynek, ahová
„mezítláb is beléphetek”. Cédulákkal megtömött dobozok hosszú sora egy szintén
hosszú asztalon, mellette néhány elmélyülten rendezgető diák. Könyvekbe, jegy-
zeteikbe mélyedő fehér köpenyes tanárok... Ennek az ünnepélyes komolyságnak a
látványa feszélyezett engem.
1956-ban végeztem, 1957 novemberében versenyvizsgával nyertem el egy gya-
kornoki helyet a Magyar Nyelvészeti Tanszéken. Nem mondhatom, hogy diákko-
romban az irodalomnál jobban vonzottak a lingvisztikai tantárgyak, mint például
a már akkor nyelvészérdeklődésű Gergely Piroska kolléganőmet vagy még inkább
Maksay Máriát, aki nagy nyelvészígéretnek számított. Sajnos őt az érdeme szerinti
érvényesülésben súlyosan gátolta osztályellenesnek bélyegzett társadalmi eredete:
teológiai tanár édesapa, aki ráadásul az erdélyi magyar szellemi élet fontos szemé-
lyisége volt.
Jancsó Elemérnél, Antal Árpádnál, de főleg Szabédi Lászlónál írtam szeminá-
riumi dolgozatokat. Az irodalmi szövegek nyelvi-stilisztikai elemzésével azonban a
nyelvész Gálffy Mózes Mai magyar nyelv óráin ismerkedtem meg. Ez lett a kedvenc
tantárgyam. Az államvizsga után egy kolozsvári általános iskolában kaptam helyet-
tes tanári állást. (Az 56-os események idején tehát nem voltam az egyetemen, csak
hallomásból tudtam a diákok kezdeményezéseiről.)

58
 EMLÉKKÉPEK MÁRTON GYULÁRÓL

Meglepődtem, amikor egy év múltán Gergely Piroska üzenetet adott át ne-

kem: lesz egy gyakornoki hely a tanszéken, s ebben az ügyben keressem fel Már-
ton Gyulát a rektori hivatalban. (Ekkorra ugyanis a Bolyai egyik rektorhelyettese
volt.) Előbbi önjellemzésemből kiderül, hogy miért volt riadtság bennem, amikor
bekopogtattam hozzá. Elmondta, hogy bővülőben van a tanszék, jó volna, ha én is
pályáznék. Nekem átfutott az agyamon, hogy ott a dialektológiai kutatások állnak a
középpontban, amihez nekem nincs tehetségem, egyáltalában alkalmatlan vagyok
a gyűjtőmunkára éppúgy, mint a cédulázásra. Őszintén megmondtam, hogy ezt
a „dialektológiai műhelymunkát csodálom, ámde nem szeretem”. Elzárkózásomat
nem vette rossz néven. Később megtudtam: ellenkezőleg, tetszett neki az őszintesé-
gem. Akadt valaki, aki nem tolakodott az egyetemi állásért! Időközben változott a
tanszék profilja – válaszolta. Szabédi László az irodalomtörténeti tanszékről átjött a
nyelvészeti katedrára, A magyar irodalmi nyelv története című diszciplína profes�-
szora lett, s tulajdonképpen neki volna szüksége gyakornokra. Gálffy Mózessel is
megtanácskozva a dolgot, úgy vélték, nekem is pályáznom kellene. A folytatás már
saját életrajzom. Nem tartozik ide. Tény s való, hogy a sikeres versenyvizsgám után
1957 novemberében a Bolyai Magyar Nyelvészeti Tanszékére kerültem. Nyugdíja-
zásomkor, l994-ben léptem ki onnan. Akkor már negyedszázada a Babeş–Bolyai
Tudományegyetemhez tartoztunk, s Márton Gyula már 18 éve a Házsongárdban
pihent.
Kutatok az emlékezetemben, milyen is volt Márton Gyula az alatt a 23 év alatt,
amíg szerencsém volt tanítványa meg munkatársa lenni. Milyen volt azokban a
durva napokban, amikor a hatalmaskodó diákok, mint Farkas Zoltán vagy Varró
János a pártprogram szellemében hajnalig tartó gyűléseken igyekeztek kinevelni
belőlünk a múlt, úgymond, kispolgári csökevényeit. Ez ma joggal tűnik nevetsé-
gesnek, de minket, az ideológiai csatározások riasztó légkörében élőket ez állandó
fárasztó vigyázzállásba kényszerített. Nem mertünk őszinte válaszokat adni a több-
ségében ostoba, önnön fontosságát túlbecsülő, ártó szándékú diákvezérnek. Taná-
raink közül Csehi Gyulán, olykor Kallós Miklóson kívül másra nem emlékszem,
hogy pártos tanácsokat osztogatva belevegyült volna a rendszert folyton valami
veszélytől óvni igyekvő politizálásba. Márton Gyula meg éppenséggel távol tartot-
ta magát a vonalas diákok „csügdösődésétől” (egyik gyakori nyelvjárási kifejezése
volt a karrierista tolongásokra). Dékánként azonban kerülhetett kellemetlen hely-
zetekbe. Döntésein egy-egy visszaemlékező ma esetleg csóválja a fejét. De azt senki
sem állíthatja róla, hogy utólag netán megkérdőjelezhető tetteit bármiben karrier-
féltés motiválta volna. Sőt. Nála az emberségesség szokta felülírni a pozícióhoz hű
szenvtelenséget. Silay Zsuzsát például a pedagógia szakon működő Nagy Károly
„elvtársi” javaslatára az utolsó szakvizsgája előtt kicsapták az egyetemről. Derékba
törték életútját, a miatt az „óriási bűn” miatt, hogy elsőéves korában bibliaórára
járt. Mint mesélte, ezt az azonnali hatállyal alkalmazandó, kegyetlen rektori dön-
tést a dékánnak kellett tudatnia vele. Márton Gyula mintha előre ki akarta volna

59
 JÓZSA NAGY MÁRIA

védeni őt a várható lelki összeomlástól, spontán gesztusaival olyan beszédhelyzetet

teremtett számára a dékániban, amelyből kiérezhette a lesújtó hír továbbítójának a
vele való együttérzését, empátiáját. A tantermekben és a tanári szobákban munka-
légkör, szakmai viták uralkodtak, ideologizálásnak nyoma sem volt. Valószínűleg
kollegiális beszélgetéseiből is hiányoztak a pártvonalas szövegek. Órák után hazafe-
lé menet gyakran láthattuk Szabédival, Jancsó Elemérrel, Szabó T. Attilával együtt,
amint meg-megállva komolyan bólogattak, vagy egyetértően összenevettek. Való-
színű, nem a pártprogramról társalogtak.
Tanítványból kollégává való átminősülésem éveiben, a közvetlen közelében,
bent a tanszéken tizenkilenc éven át láthattam Márton Gyula módszeres munkáját,
rendszeretetét, segítőkészségét. Ha úgy hozta a sor, kedélyváltozásait. Röviden: tu-
dósi, tanári, emberi szokásait. Jóindulatú gesztusait. A nyelvtérképeket pauszpapír-
ra rajzoló kiváló festőművésznőnek, Jakab Ilonának például sorskérdéseket érintő
ügyekben sietett készségesen a segítségére. Megkövetelt dolgokat, ellenőrizte elvég-
zésüket, bírált, dicsért, s mi több, a közös témákon az ő fizikai részvételével együtt
folyt a csoportmunka – így fogta fel, ekként gyakorolta tanszékvezetői szerepét.
Igazán közvetlenül az uzsonnaszünetekben tudott megnyilvánulni. Kilépve kis
dolgozószobájából, megállt a szobánkban (itt az íróasztalánál ülő Gálffy Mózes,
Vámszer Márta, Balogh Dezső és Józsa Nagy Mária volt a közönsége), rendszerint
a tízóraiját bontogatva, elkezdett a virtuális „Fogságom naplójában” lapozgatni.
Felizzottak benne a második világháborús élményei, orosz hadifogsága keserves
napjai. Megtudtuk, hogy sanyarú körülményei ellenére mindig tanulni próbált.
Német fogolytársai segítségével módszeresen igyekezett továbbfejleszteni német
nyelvtudását, kis szótárt készített magának. Ugyanígy oroszból is megszerezte az
alapismereteket. A hatvanas években, amikor szerencsés második házasságának
köszönhetően magánélete biztonságos révbe jutott, bővült a mesélnivalója. Egyre
szívesebben beszélt kisiskolás fiacskájáról. Látható büszkeséggel szólt a sportban
mutatkozó képességeiről, remek tanulmányi előmeneteléről. Amúgy szemérmes
ember lévén, nem engedett bepillantást a magánszférájába. Legfeljebb alkalmi
baráti összejövetelek utórezgéseiből tudhattuk meg, hogy gáláns hallgatója tudott
lenni az egyik kiváló kolozsvári cigányprímásnak. Motorkerékpározói korszaka
fordulatos eseményeiről szintén hasonló csatornákon szállingóztak tréfás szóbe-
szédek.
Interperszonális vonatkozásban nem tartozott azon emberek közé, akik szét-
kürtölik, ha valakivel jót tettek. Egyetemünk vezetői elismerték, értékelték Márton
Gyula munkásságát, tisztelték, adtak a szavára. Ha nem volnék rá fültanú, akkor is
elhinném, hogy Nagy Gézáért is ő járt közben Ştefan Pascunál, a rektornál. Főleg
neki köszönhető, hogy a sok üldöztetést, nemtelen vádaskodást, börtönévet megélt
kiváló magyar értelmiségi embert 1971-ben a Babeş–Bolyai módszertani tanszé-
kén alkalmazták, ahol végre egy, a felkészültségéhez méltó munkakörbe kerülhe-
tett. Lehet, ha érdemeit dobra verte volna, akkor Benkő Samu Márton Gyula nevét

60
 EMLÉKKÉPEK MÁRTON GYULÁRÓL

is említené Nagy Géza támogatói között, de hiányzik onnan. Gondolom a „barátai

elérték”1 elszemélytelenítő szókapcsolatban kell keresnünk. Ha Csehi Gyula tudta
volna, hogy már nincs szükség az „elvtársi” segítségére, bizonyára nem toppant
volna be Márton Gyulához az ajánlatával, hogy fogjanak össze Nagy Géza érde­
kében. Így azonban csak egy kiutasítást kapott válaszul. Más alkalommal Balogh
Edgár, Nagy Géza egykori leghangosabb bírálója részesült hasonló fogadtatásban.
Ha ugyanis Márton Gyula rájött, hogy valaki a mások ügyében prókátorkodva csu-
pán saját imázsát szeretné javítani, haragra lobbanva fordult el tőle.
Az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásai megosztották a közvéleményt
róla. Legelmarasztalóbb megítélését egy, Domokos Gézának, a Kriterion igazgató-
jának címzett levele váltotta ki (1973–74 körül). Ebben több pontban összefoglalta
észrevételeit, javaslatait a kiadói tervekkel kapcsolatban. Volt egy passzusa arról,
hogy a Kriterion aránytalanul nagy teret szán a készülő Erdélyi magyar szótörténeti
tár és Szabó T. Attila egyéb munkáinak a folyamatos megjelentetésére. Attól félt,
emiatt a kiadó szűk költségvetéséből nem futja majd a tanszéken készülő doktori
dolgozatok, monográfiák vagy egyéb alkotások kiadására, ezáltal hátrányos hely-
zetbe kerülhetnek a fiatal kutatók. Publikációs teljesítmények nélkül meg nincs
előrehaladás az egyetemen. Valószínűleg eszébe sem jutott, hogy őszintesége ellene
fordulhat. Mihelyt azonban a levél tartalma kiszivárgott, rosszindulatú interpretá-
ciók támadtak. Akadtak, akik megszólalását személyeskedésnek tartották. Nemrég
olvastam egy internetes hírportálon, hogy Domokos Géza látta az igazságot, hogy
nem áskálódás, hanem aggodalom van a sorokban. Egy magyar intézmény veze-
tőjének írt egy másik magyar intézmény vezetője a saját gondjairól. Nem magáért,
másokért emelt szót, másokra gondolt.
A levélíró saját időtálló tudományos teljesítménye a bizonyság arra, hogy érvé-
nyesüléséhez soha nem volt szüksége kétes eszközökre. Nem voltak vállalhatatlan
tettei. Ellenkezőleg, Márton Gyula mindig arra törekedett, hogy csökkentse az er-
délyi magyar művelődési életben támadt zavarokat. Nem véletlen például, hogy a
felszabadulás utáni években hiánypótló helyesírási segédkönyv és más tanulmány
megírásával igyekezett hozzájárulni a segédeszközhiánnyal küszködő anyanyelvi
oktatás gondjainak az enyhítéséhez.
A román nyelvészkollégákkal kitűnő kapcsolatokat ápolt. De nem csak velük.
A magyar tudományos élet vezetőit (Lőrincze Lajos, Imre Samu, Deme László,
Szathmári István jutnak hirtelen az eszembe) éppoly szívesen fogadta a tanszéken,
mint a saját otthonában. A kutatási elméletet, a nyelvjárási adatok gyűjtésének és
feldolgozásának módszertani kérdéseit érintő eszmecseréikből sokat nyert az egész
tanszék. Az idelátogatásokat pedig a tanszéktagok ismeretgyarapító viszontlátoga-
tásai követhették.

1 
Benkő Samu: Nagy Géza, a literátor és művelődésünk mindenese. (ETF 209.) Erdélyi Múzeum-Egye-
sület, Kolozsvár, 2007. 30.

61
 JÓZSA NAGY MÁRIA

Jó pedagógus volt, aki haláláig tutorálta a dialektológia felé forduló tanítvá-

nyait. Szívesen fordult meg a diákok között. Jóízűen elcsevegett, humorizált velük.
(Egyszer órára indulván, kinézett az ablakán, s megpillantotta, hogy egyik hallga-
tója egy csinos gavallér társaságában a város felé tart, holott neki is az órán kelle-
ne lennie. Másnap a lány igazolni akarta hiányzását: „A postára kellett mennem.”
Márton Gyula mosolyogva nyugtatta meg: „Tudom. Láttam a postást.”) Ha kellett,
anyagilag is támogatta egyiküket-másikukat. A cédulázást önként vállalókat saját
zsebéből jutalmazta. Részt vett a nyelvtudományi szakkör nyelvjáráskutatói kirán-
dulásain. Ha szűkebb pátriája, a „hepehupás vén Szilágy” földjén jártak, felvilla-
nyozódva figyelmeztetett egy-egy falu népének a beszédstílusára: „Figyeljék meg
– mondta nem kis büszkeséggel –, mintha az Ady-versek ritmusa hangzana fel.”
(Nem volt titok senki előtt, hogy Ady a kedvenc költője.)
A finom uzsonnák, a nemes szilágysági bor, amellyel Zilahon élő vendégszere-
tő földműves szülei, a „drága Mama, Tata és húgom, Jolika” kínálták meg a hozzá-
juk betérő diákcsapatot, a közvetlen hangú beszélgetések, a nótázások emléke ma
sem kopott meg. Ha nem a professzor úr „háza táján” jártunk, akkor sem marad-
tak el a meghitt közösségi élmények. A táj – ember – nyelvhasználat összefüggése
mindannyiszor átélhető valósággá vált. Bővült a szakmánk gyakorlásához nélkü-
lözhetetlen magyarságismeretünk.
Mindezt már a tanszéken dolgozó tanársegédként, majd adjunktusként sok
tanulságos, szép szakköri kiránduláson való személyes részvételem alkalmával
tapasztalhattam. Saját diákkoromban ugyanis tanárra és diákra egyaránt másféle
órán kívüli tevékenységeket kényszerített rá az osztályharc, a szocialista társada-
lom felépítéséért folyó küzdelem. Kutatok az emlékezetemben: Márton Gyulától
miért nem kellett félnünk az ideológiai ráncba szedések idején? Csehi Gyulát, Nagy
Károlyt, az író Nagy István fiát, s ha nem tévedek, Gáll Jánost láttam agitálni, hal-
lottam pártos szövegeket harsogni, de Márton Gyulát soha. Jó magyar embernek
tartottuk, aki az egyik legszigorúbb pártgyűlésen állt ki a magyar nyelv használatá-
nak az ügye mellett, önazonosságunk legfőbb biztosítékát látva benne.
A filológiai kar életében a tulajdonképpeni nagy megrázkódtatásokat az 1956-
os esztendő hozta el. Mikor én a tanszékre kerültem, már javában zajlott a tenden-
ciózus bűnbakkeresés, folytak a kihallgatások, diákperek. Egyik napról a másikra
kollégák, diákok tűntek el közülünk. Csapódtak a börtönajtók. A lehajtott fejek,
szótlan körbenézések ideje volt ez. Említettem, hogy én 1956 nyarától l957 novem-
beréig nem voltam az egyetemen, így az ottani történésekről nincs közvetlen tudá-
som; a leginkább hű krónikát Tófalvi Zoltán tanulmányában fedeztem fel, az 1956
Magyarországon és a szomszédos országokban című kötetben (Budapest, 1996).
Még nem enyhültek a félelmek, amikor a Bolyain újabb politikai viharok elő-
szele sepert végig. Jöttek-mentek a legmagasabb szintű pártvezetők, márciustól
júniusig gyűlés gyűlést követett. Elhatározták a kolozsvári magyar nyelvű Bolyai
Egyetem önállóságának a felszámolását és a Victor Babeş román egyetemmel való

62
 EMLÉKKÉPEK MÁRTON GYULÁRÓL

egyesítését. A magyar tantestületben, diákszervezetekben sok érv és ellenérv fo-

galmazódott meg. Mindenki a jövőbeli esélyeinken töprengett. Bízzunk vagy ne
bízzunk? – ez volt létünk hamleti kérdése. 1918–20 intő példaként lebegett minden
felelős képviselőnk előtt, tudták, hogy a jóhiszeműség hová vezethet. „Nem”-ek és
„nemigen”-ek és pártosan kimondott „igen”-ek hangzottak el a vitákban. A legtöb-
ben a nagy tekintélyű Szabédi véleményét várták. Ő azon az ominózus 1959 júni-
usi egyesítési nagygyűlésen bátran el is akarta mondani, hogy sok fenntartása van
ugyan, de üdvözli az eseményt. (Azelőtt Márton Gyula is hasonló „nemigen”-nel
nyilatkozott.) Tudjuk, mi lett a vége. A gyűlést vezető Ceauşescu, a későbbi diktátor
nacionalistának, diverzionistának bélyegezte Szabédit. Belefojtotta a szót, leparan-
csolta az emelvényről. Úgy illett, hogy bűnbak is legyen. Megteremtésében Kele-
men Béla román szakos nyelvészprofesszor segített. Szabédi, aki életének abban a
periódusában a magyar nyelv őstörténeti kérdésein vívódott, és más elvi megha-
sonlásai miatt idegileg már amúgy is összeroppanóban volt, röviddel az egyesülést
kimondó gyűlés után a síneket választotta megoldásul. (Ezzel a tragikus kimene-
telű eseménnyel kapcsolatban többen elvárták volna, hogy Márton Gyula szakítsa
meg barátságát Kelemen Bélával, és maradjon csak a szakmai együttműködésnél.)
Egyébként Szabédi nyelvtörténeti munkásságát a tanszéken senki nem támad-
ta. Elvehette viszont a kedvét, hogy Szabó T. Attila, Márton Gyula és a magyaror-
szági vezető nyelvészek nem tartották meggyőzőnek az alaptételét a magyar nyelv
„őslatin” kapcsolatairól. Nem gáncsoskodásból vagy szakmai féltékenységből, ha-
nem tudományos meggyőződésből próbálták lebeszélni, a kudarctól szerették vol-
na megóvni „Laci, kedvest”. Ő azonban végzetesen hitt saját hipotézisében, amely-
re kitűnő logikája ellenére sem tudott hiteles, autentikus módszerekkel elméletet
boltozni.
Az egyesítést követően mindenki hamar rájött, hogy a jól kimódolt hatalmi
koncepció ellen érvekkel és hivatali úton nem lehetett védekezni. Az 1989-es rend-
szerváltó fordulatkor az önállósága idején életerős Bolyaiból a Babeş–Bolyain már
alig találtak néhány magyar oktatási vonalat, a hallgatói létszám drasztikus csök-
kentése pedig a megmaradt tanszékeken súlyos normagondokat okozott. A mién-
ken is.
Az élet azonban az egyetem új cégtáblája alatt a tanszékünkön is ment tovább.
A hivatalos fórumokon Márton Gyula állta a sarat, tartotta a hátát a magyar szakért
és kis munkaközösségünkért. Nem tudok arról, hogy másoknak ártó pártpoliti-
zálásba, ideológiai vitákba keveredett volna. Az eddigiekből talán kiderült, hogy
homo politicusi babérokra nem pályázott soha. Ő tudós ember volt.
Egyébként a két magyar tanszéken tapasztalataim szerint senki sem töreke-
dett politikai érdemek szerzésére. A magyar nyelv és irodalom oktatására voltunk
hivatottak, kijárt nekünk a „kegy”, miszerint a mi folyosórészünkre lépő diákok
és tanárok egyaránt anyanyelvük otthonában érezhették magukat, szabadon be-
szélhettek magyarul. De nem akármiről és nem mindenki füle hallatára. Keserves

63
 JÓZSA NAGY MÁRIA

volt megélnünk, hogy a legjóhiszeműbb vélemények mennyire eltorzítva jutottak el

felettes fórumainkhoz. Közösségi és egyéni megaláztatásokat vontak maguk után.
Márton Gyula, aki 1975 kora őszén már betegeskedett, és Antal Árpád nagyon
megszenvedte valaki szánalmas éberségét. Folyosónkon egymással beszélgetve ar-
ról is szót ejtettek, hogy abban az évben a saját fölöslegéből több szakkönyvet küld
majd nekünk a budapesti Nyelv-, illetve Irodalomtudományi Intézet, s meg kelle-
ne gondolni, hogy ebből a két tanszék hozzon létre egy ajándékozási alapot. Sok
doktori védés, tanári fokozati megmérettetés kitűnően szereplő vizsgázóját lehetne
jutalmazni egy-egy értékes kiadvánnyal. De más is volt a közelükben, egy roppant
szívélyes, atyafiságosan kedves kolléga. Tudtuk róla, hogy állandó egzisztenciális
félelmek gyötrik. Amit a beszélgetésből megtudott, egy látszatra naiv kérdés formá-
jában juttatta el Ştefan Pascuhoz, a közismerten hungarofób rektorhoz: „Tanszéke-
ink működhetnek-e külföldi könyvek elosztóközpontjaként?” Ezt a tálcán felkínált
lehetőséget a cenzúra mind sötétebbé váló korszakában nem lehetett kihagyni!
Lecsaptak a két főbűnösre. A rektor utasítására a Filológia Kar szekus párttitká-
ra és szolgalelkű dékánja megszégyenítő hangnemű, nyilvános felelősségre vonást
tartott. Úgy kérte számon tőlük a tervüket, ahogyan a kis kölyköket sem szabad
leckéztetni. Védekezésük hiábavaló volt, mert megszólaltatták a jelen levő fülta-
nút is. Láthatóan kényelmetlen volt ez neki, de mindnyájunk megrökönyödésére
mindent abban a veszélyes verzióban ismételt meg, amelyikben az információit
továbbította.
Emblematikus ez a történet. Jól mutatja nemzetiségi létünk legsérülékenyebb
felületeit: egyfelől a félelmet és a belőle fakadó ártalmas túlbuzgóságot, másfelől
meg az önvédelem ellehetetlenítése miatt beálló testi-lelki lemerüléseket. Márton
Gyulánál ez hamar bekövetkezett, Antal Árpádnál később. A fegyelmi gyűlésről
mindketten önérzetük súlyos sebeivel indultak haza. Márton Gyula még két-há-
rom alkalommal bejött a tanszékre, aztán ágynak esett. A benne lappangó halálos
kór az elszenvedett sokk hatására felgyorsulva kezdett működni. A következő év
áprilisának elején történtekről a sírkövére vésett Ady-sorok parafrazálásával szá-
molok be: csöndesen, váratlanul magához ölelte őt az Isten. Értékes tudományos
örökségét a kolozsvári Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszék magáénak vallja.
Emlékét ápolja, gondoskodik a dialektológiai tanulmányok fennmaradásáról, to-
vábbfejlesztéséről. Márton Gyulának mint édesapának azonban van egy nagy vesz-
tesége: nem tudhatja, hogy nevét a családfáján is továbbviszi egy új hajtás: a kiváló
képességekkel megáldott, melegszívű, szép szál fiúunokája, közös unokánk.

64
SZILÁGYI N. Sándor

Márton Gyula – ahogy én emlékszem rá

Valahányszor eszembe jut Márton Gyula, nekem mindig mosolyognom kell.

Úgy látszik, őrá csak mosolyogva lehet emlékezni. Ez a mosoly neki is szól, mert
volt abban valami kedvesen mulatságos, ahogy egyszerre próbált volna közeledni is
hozzánk, diákjaihoz, meg a távolságot is megtartani, hogy azért mégis lássuk, hogy
ott ő a tanszékvezető egyetemi professzor, szemlátomást igyekezve, hogy egyik
szerepéből se essen ki – és ugyanakkor nekünk is szól, mert mi meg hiába láttuk
ezt, mégis nagyon féltünk tőle. De lehet, hogy nem is jól mondom: igazából nem
féltünk tőle, hanem féltük Márton Gyulát. Ha féltünk volna tőle, akkor előbb-utóbb
lett volna köztünk egy-kettő, aki még haragudott volna is rá, de ilyenre nem emlék-
szem (bosszankodásokra persze igen), hanem inkább úgy volt az, hogy mindnyá-
jan megszeppenve tiszteltük, és mi tagadás, még szerettük is, és nagyon is imponált
nekünk, ahogyan a szigorú tanár szerepét eljátszotta, miközben néha látszott rajta,
hogy alig tudja megállni, hogy el ne mosolyodjon, mialatt határozott szavakkal ka-
tonásan rendreutasított bennünket (főleg a fiúkat). Az arcát még csak tudta fegyel-
mezni, a szemét már nehezebben, és az sokszor elárulta.
Még nem is tanított bennünket, de azt már első év elején tudtuk, hogy ahol ő
megjelent, ott rendnek kellett lenni. Ha szünetben megláttuk a folyosó másik végén
feltűnni, rögtön a fal mellé húzódtunk, hogy szabad utat engedjünk az elvonulá-
sához, és végignéztünk magunkon, hogy áll rajtunk a ruha, kihúztuk magunkat,
megigazítottuk a hajunkat, kivettük a kezünket a nadrágzsebből, mert különben
biztos ránk szólt volna: „Hogy áll ott, Szilágyi? Itt nem a piacon vagyunk, ez itt
egyetem! Tessék, kérem, rendes egyetemi hallgatóhoz illően viselkedni!” Mikor
odaért, illedelmesen köszöntünk, ő is visszaköszönt mindig, majd utánanéztünk,
megvártuk, amíg elment, aztán folytattuk, ahol abbahagytuk.
Erről jut eszembe az az anekdotikus történet, amelyet én is másoktól hallottam,
de teljesen jellemző rá. Még valamikor az ötvenes években, inkább már tél elején,
mint ősz végén meglátta az utcán az egyik diákját kiskabátban. Rögtön megállítot-
ta, hogy ne legénykedjen, ilyen hidegben tessék nagykabátot venni, mert megfázik.
Ő meg azt mondta, venne ő, mert tényleg fázik, de nincs neki. Mire Márton Gyula
egyenesen a konfekcióüzletbe vitte, és vett neki nagykabátot. Ezt most azért is ír-
tam ide, mert ebben is egyszerre benne van az a jólelkű, együttérző Márton Gyula

65
 SZILÁGYI N. SÁNDOR

is, aki az orosz fogság után nagyon is tudja, milyen az, mikor az embernek nincs
mit magára venni a hideg ellen, és pénze sincs, hogy vehessen magának, tehát ha az
akkori átlagoshoz képest nagyon jónak számító egyetemi tanári fizetéséből kitelik,
azonnal kisegíti diákját a bajból, de valamennyire az is, aki nem bír beletörődni
abba, hogy ha egyszer ő azt mondta, akkor az ne úgy legyen. Nem voltam ott, de őt
ismerve úgy képzelem el, hogy ez a történet azzal végződhetett, hogy azt mondta
a diákjának, lehetetlenné téve egyúttal minden hálálkodást: „Aztán meg ne lássam
még egyszer nagykabát nélkül ilyen hidegben! Viszontlátásra!”
Amúgy azzal például nemigen törődött, hogy a lányok hogyan öltözködtek,
mondjuk olyan nem is igen volt köztünk, akinek feltűnően kihívó lett volna a vi-
selete. Azt viszont elvárta, akárcsak más tanáraink is, hogy vizsgára rendesen ün-
neplőbe öltözzünk, mert az hozzátartozott a vizsga rituáléjához, és ez, bármilyen
furcsának tűnhet is manapság, nem is volt olyan rossz dolog, mert kiemelte, hogy
a vizsga komoly esemény, és akkor mi is úgy álltunk hozzá, és úgy készültünk rá.
(Azt azért őróla nem tudom elképzelni, hogy vele is úgy járhattam volna, mint
Gálffy Mózessel. Mai magyar nyelvből szóbeliztünk nála június legvégén, nagy me-
leg volt, rajtam sötét nadrág és rövid ujjú fehér ing, és mikor bementem, azt kérdez-
te: „Magának hol a nyakkendője?” Azt mondtam, a bentlakásban, ilyen melegben
nem tettem fel. Mire ő: „Ha én tudok nyakkendőt kötni, akkor tessék magának is!
Menjen, kössön nyakkendőt, utána jöhet vizsgázni!” Próbáltam ott szerezni egyet
valakitől kölcsön, nagy nehezen találtam is, csak az volt a baj, hogy a vizsga névsor
szerint ment, és utánam már csak Uszkai Árpi következett, így mire visszaértem,
vége volt, jöhettem ősszel pótvizsgára. Az lehet, hogy Márton Gyula is szóvá tette
volna a hiányos öltözékemet, de azt nem hinném, hogy csak emiatt ne hagyott
volna vizsgázni.)
Márton Gyulával 1967 őszén találkoztam először, mikor magyar szakra felvéte-
liztem. Elég izgalmas volt, mert ebben az évben is 96-an voltunk a 15 helyre, sokan
már másodjára próbálkoztak, volt, aki harmadjára. Én is egy évvel az érettségi után
voltam, egy évig csak erre készültem. Az izgalmat csak növelte, mikor megtudtuk,
hogy magyar nyelvtanból a szóbelin Márton Gyula vizsgáztat, akiről a jobban ér-
tesültek azt is tudták, hogy nagyon szigorú. Ott álltunk az ajtó előtt, mindegyik
kijövőtől megkérdeztük, milyen volt Márton Gyula, aztán miután a huszadik is azt
mondta, hogy tényleg nagyon szigorú, akkor eléggé megnyugodtam, mert ha min-
denkivel az, akkor az biztos azt jelenti, hogy igazságos is, és itt ez volt a fontosabb.
Később aztán az egyetemi évek során meggyőződtem róla, hogy úgy is volt.
Mikor rám került a sor, alaktani elemzés is volt a tételemen (ilyen azt hiszem,
mindegyiken volt is). Már nem emlékszem a szóra, olyanféle volt, mint a házak.
Elmondtam, hogy a -k a többes szám jele, a ház- a szótő, mégpedig abszolút szótő,
egyszerű, mássalhangzós végű, változatlan tőtípus, az -a pedig tővéghangzó. Rög-
tön megállított, és rám szólt, hogy az leíró szempontból nem tővéghangzó. Gyorsan
észbe kaptam, és már mondtam is, hogy leíró szempontból ma ez már valóban nem

66
 MÁRTON GYULA – AHOGY ÉN EMLÉKSZEM RÁ

tővéghangzó, hanem előhangzó, csak történeti szempontból az. Nem mondott rá

semmit, hanem elkezdett nehezebbeket kérdezni, ami nem is volt a tételemen, de
még a felvételi anyagában sem. Válaszolgattam, amíg tudtam, aztán mikor a negye-
diknél már jócskán a harmadéves egyetemi tananyag nehezebb részében jártunk,
akkor azt mondtam, hogy ezt még nem tudom, de azért szeretnék idejönni, hogy
majd ezt is megtanuljam. Erre elnevette magát, és azt mondta, de akkor se nekem,
hanem a bizottság tagjainak: „Na, hallották ezt, kérem? Azért akar egyetemre jön-
ni, hogy megtanuljon valamit!” De még ezt is úgy mondta, hogy én nem lehettem
benne biztos, hogy nem velem csúfolódik-e. Ez teljesen jellemző volt rá: dicséretet
nem sokat lehetett tőle hallani, mert azt természetesnek vette, ha valami jó volt, és
akkor szóra sem volt érdemes (legfeljebb a tudásunk ellenőrzésekor hagyta helyben
visszajelzésként, ha eltaláltuk), de ha hibáztunk, a legkisebbet sem hagyta szó nél-
kül. Szerencsére elég hamar rájöttünk, hogy ha nem mondott semmit, akkor meg
lehettünk elégedve, akár dicséretnek is vehettük. (Majd csak évek múlva tudtam
meg azt is, mikor Péntek János elmesélte, hogy a feleletemet azért megjegyezte,
mert vizsga után azzal ment be a tanszékre, hogy van itt egy fiú, aki még azt is tudja,
hogy leíró szempont meg történeti szempont.)
Óránk másodéven lett vele, mikor a nyelvjárástan következett. Az óra előtti
szünetben gondosan letöröltük a táblát, és minden ablakot kinyitottunk, mert tud-
tuk, hogy ha nem lesz rendesen kiszellőztetve a terem, akkor baj lesz. (Különösen,
ha előtte Jancsó Elemérrel volt óránk, mikor vágni lehetett a füstöt, mert ő csak
úgy tudta elmesélni a felvilágosodás íróiról az összes anekdotáit, ha közben égett
a cigarettája, néha kettő is, mert nem vette észre, hogy egy már ég, és még egyre
rágyújtott.)
Márton Gyula előadásai példásan meg voltak szerkesztve, nagyon világosak
voltak, ott minden precíz és érthető volt, különösen ha nem hagytuk az egész tan-
anyag megtanulását a vizsgaidőszakra, hanem folyamatosan haladtunk vele, mert
az órákon úgy vette, hogy amit előzőleg elmondott, azt mi már tudjuk, és arra épí-
tette a folytatását. Nem sietett, hogy tudjunk közben rendesen jegyzetelni, a nyelv-
járási alakokat a mellékjeles betűkkel felírta a táblára (méltányoltuk, hogy szép, jól
olvasható kézírása volt), és ahol csak alkalom adódott rá, mindig elmondta moso-
lyogva és látható büszkeséggel, hogy ezt Nagymonban, az ő szülőfalujában is így
mondják.
Időnként tőlünk is kérdezett előadás közben. Mindenkit név szerint ismert
közülünk (15-en voltunk az évfolyamon, annyit könnyen számon tudott tartani),
tudta azt is, ki hová valósi, és akkor azt is, hogy onnan milyen nyelvjárási alakra
számíthat, ha megkérdi. Ritka volt, hogy nem egészen találta el. Egyszer azt mond-
ta, hogy a bihari nyelvjárásban az -e kérdőszócskát egyáltalán nem használják, és
rögtön rám is kérdezett, hogy „Így van, Szilágyi?”, mire én egy kicsit halkan ugyan,
de kénytelen voltam azt mondani, hogy ez a főmondatok esetében így van, de mel-
lékmondatokban ott is használják -i formában, tehát olyat tényleg sohasem mon-

67
 SZILÁGYI N. SÁNDOR

danak, hogy Hazajött-i mán Jani bátyád?, de olyat igen, hogy Szaladj mán át, nízd
meg, hazajött-i mán Jani bátyád! Nem lett belőle semmi baj, hanem azt mondta
mosolyogva: „Na, látják, kérem, így gondolkozik egy nyelvész! Ellenőrzi főmon-
datban is, és mellékmondatban is.” (De akkor sem olyasmit mondott, hogy ez egy
nagyon jó megfigyelés.)
Aztán a vizsgán is lett alkalmam rá, hogy még jobban megismerjem. A hatá-
rozóragok nyelvjárási formáiról kellett beszélnem, és csak úgy mellesleg megje-
gyeztem (ez nem volt a tananyagban, az én helyi találmányom volt), hogy ezeket is
lehetne úgy osztályozni, mint a tájszavakat, ahol vannak tulajdonképpeniek, mint
például az iszánkodik ’csúszkál a jégen’ (ez volt a kedvenc példája erre), alak sze-
rintiek, amilyen a kalán ’kanál’, és jelentés szerintiek, mint az ajak ’áll’ jelentésben,
hiszen például a -ni (Pistáni ’Pistáékhoz’) tulajdonképpeni, a -ho/-he/-hö (Pistáho
’Pistához’) alak szerinti, a -tól/-től pedig hasonlító értelmű ’-nál/-nél’ szerepben
(nagyobb Pistától) jelentés szerinti tájrag. Miközben hallgatta, egyre szigorúbban
nézett rám, majd azt mondta: „Ne spekuláljon itt, Szilágyi! Tudja vagy nem tudja?”
Nem egészen értettem, mi baj lehet ezzel, úgy gondoltam, biztos nem tartja érde-
kesnek, tehát mondtam tovább a tételt. Mikor vége volt a vizsgának (ott álltunk
az ajtóban, vártuk az utolsót), odajött, és nem kevésbé szigorúan azt mondta, rám
mutatva: „Amit a toldalékok osztályozásáról mondott, azt nem vizsgán kell elmon-
dani! Azt maga írja meg a Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményekbe!” Nem ír-
tam meg, mert nem láttam annyira fontosnak, de ebből rögtön megértettem, hogy
nála rendnek kell lenni, tehát mindennek megvan a maga helye és ideje, a vizsga
pedig az előírt tananyag ismeretének az ellenőrzésére való, nem arra, hogy ott csak
úgy spekuláljunk összevissza, még ha jó lenne is amúgy. (És jól meggondolva a
dolgot, még azt se mondhattam, hogy nem úgy van.)
Másodév végén pedig feltette az évfolyamnak a nagy kérdést: ki miből szeretné
írni az államvizsga-dolgozatát, és megvan-e már a témánk? Ő ezt nagyon komo-
lyan vette, az egy rendes, igényesen és gondosan megírt és megszerkesztett tudo-
mányos dolgozat kellett, hogy legyen, új kutatási eredményekkel, azt tehát idejében
el kellett kezdeni, mert jó munkához idő kell. Mondjuk, az lehet, hogy másodév
végén ezt még egy kicsit korai volt eldönteni, hiszen az öt évből három még hátra-
volt, olyan tantárgyakkal, amelyek később szintén felkelthették volna az érdeklődé-
sünket, de ő valahogy úgy volt vele, hogy ha a nyelvjárástant befejeztük, akkor azt,
ami igazán fontos lehet egy jó szakdolgozathoz, már megtanultuk, lehet nekifogni
a gyűjtésnek. Ő ugyanis az olyan témákat kedvelte leginkább, amelyek illeszked-
tek a tanszéken folyó nyelvjáráskutatási munkálatokhoz, és az eredményeket ott is
hasznosítani lehetett. Vagy, ahogy ő mondta sokszor: kis ópusz a nagy ópuszban.
(Tudom, hogy ezt a szabály szerint opusnak kellene írni, de ahogy ő mondta ezt,
azt csak így lehet.)

68
 MÁRTON GYULA – AHOGY ÉN EMLÉKSZEM RÁ

Mikor rám került a sor, azt mondtam, én fonológiaelméletből szeretném írni,

természetesen a magyar nyelvre is alkalmazva. (A fonológia iránt Teiszler Pál álta-
lános nyelvészeti előadásai keltették fel az érdeklődésemet még elsőéves koromban,
másodév végére már sok mindent össze is olvastam hozzá, és nagyjából tudtam
azt is, mit szeretnék.) Ezzel a válasszal elég rosszul jártam, mert aki irodalomból
választott témát, az megúszta annyival, hogy Márton Gyula lekicsinylően legyintett
rá egyet, csakhogy ez nyelvészet volt, de nem nyelvjárástan, amire ő valószínűleg
számított, még csak nem is nyelvtörténet, hanem valami elmélet. Ettől mérges lett,
és azt mondta: „Mit akar maga, Szilágyi? Oroszlánt akar lőni Kolozsváron? Van
magának ahhoz puskája? Foglalkozzék, kérem, valami értelmes dologgal: gyűjtse
össze a falujában a kutyaneveket!” Én erre, tudva, hogy amilyen hamar jön a harag-
ja, ugyanolyan hamar el is múlik, gyorsan végigszaladtam Újfegyverneken (nem
volt nagy dolog, összesen 20 porta), és már mondtam is, hogy ott öt kutya van, a
miénk Buksi, a Piroska nénié Bebi, a Partiéké Hitler (de ennek is rövidesen szim-
bolikus halála lett, mert elütötte a kollektív Molotov teherautója), tudtam a másik
kettő nevét is, és akkor már látszott, hogy ebből nem jönne ki egy államvizsga-dol-
gozat, úgyhogy annál maradtunk mégis, amit mondtam.
Ezt a történetet most nem annyira az érdekesség kedvéért meséltem el, hanem
mert valamennyire az is látszik belőle, hogy ami neki abban a világban különösen
egy magyar tanszék érdekvédő vezetőjeként sok mindenben nagy előnyére vált,
mármint határozottsága, céltudatossága és akaratos, indulatos természete, másban
egy kicsit már kevésbé segítette.
Nagyon is segítette őt olyankor, mikor a tanszék fejlesztését és személyi állo-
mányának biztosítását vagy a kutatáshoz szükséges feltételeket kellett kiharcolni,
ami máig elvitathatatlan érdeme. Legendák szólnak róla, hogy tanszékvezetőként
hogyan tudott megoldani nehéz helyzeteket a rendszer korlátozó intézkedéseivel
szemben. Valamikor az 1950-es évek végén, mikor Constantin Daicoviciu törté-
nész és régész volt a rektor, elment hozzá, hogy az egyetem utaljon ki pénzt a tan-
széknek, hogy a nyelvészek mehessenek terepre nyelvjárást gyűjteni. Mikor azt a
választ kapta, hogy minek ahhoz pénz, azokat a szavakat a helybeli tanító is össze
tudja írni, akkor ő mérges lett, és azt mondta: hát ha így vesszük, akkor semmi-
hez sem kell pénz, a régészethez sem, hiszen azt a bögrét a paraszt is kifordítja az
ekéjével. Erre mégis lett valamennyi pénz. 1964-ben, mikor az akkor végző Péntek
Jánost a tanszéken szerette volna tartani tanársegédként, mert látta benne a leendő
kutatót, de az egyetem nem akarta elfogadni a kinevezését, megint mérges lett, és
írásban lemondott a tanszékvezetői tisztségről azzal, hogy ha egy tanszékvezetőnek
annyit se ér a szava, hogy megmondhassa, kit kell a tanszékre kinevezni, akkor
legyen helyette más. Nem fogadták el a lemondását, mert nem akartak botrányt,
inkább beleegyeztek a tanársegédi kinevezésbe. Majd mikor 1975-ben a két év-
vel azelőtt rektori határozattal egyesített magyar irodalom és nyelvészeti tanszék
vezetője, Szigeti József egyszer csak bejelentette, hogy pár napon belül jönnek a

69
 SZILÁGYI N. SÁNDOR

munkások összecsomagolni és elszállítani az egész tanszéki könyvtárat, mert az az

utasítás, hogy az egészet le kell vinni és be kell olvasztani a kari könyvtárba (sze-
rintem elég nagy részét a zúzdába vitték volna, amilyen idők voltak), akkor Márton
Gyula megint mérges lett, de most nagyon, és azt mondta Szigetinek: márpedig
innen senki egy füzetet el nem visz, és ha te ezt félsz nekik megmondani, mondjad,
hogy Márton Gyula nem engedi! Nagy, egyetemre szóló botrány lett belőle, még a
rektor is kiszállt a helyszínre, de a tanszéki könyvtár azóta is a helyén van.
Az ilyen és hasonló történetek jól mutatják, hogy Márton Gyula érdemeit nem
lehet túlbecsülni, és nem csak a szorosan vett intézmény fenntartásában és fejlesz-
tésében az akkori körülmények között, hiszen ennek az egész romániai magyar
közösség számára is nagy fontossága volt. Némi gondok (és idővel működésbeli
zavarok is) inkább abból adódtak, hogy ha ő mint tanszékvezető tanszéki tervmun-
kaként kitűzött maga elé valamit, azt mindenáron meg is akarta valósítani, és min-
dent ennek próbált alárendelni. Hogy mire is gondolok, azt én sem tudnám jobban
elmondani, mint amit ő írt erről 1973-ban: „Mint minden tervnek, a mienknek
is egy célkitűzés áll a középpontjában. Ez röviden így fogalmazható meg: minél
gazdagabb és minél megbízhatóbb anyag összegyűjtése a romániai magyar nyelv-
járásokból, s az anyagnak korszerű kiadványokban a tudomány rendelkezésére bo-
csátása, kisebb mértékben elméleti kiaknázása. Ugyanis a feladat sürgős volta vá-
laszút elé állított bennünket. Az egyik lehető út ez lett volna: megelégszünk kisebb
méretű anyaggyűjtéssel, hogy így az anyag elméleti kiaknázását is elvégezhessük. A
másik alternatíva: kezdetben az erőket az anyaggyűjtésre összpontosítjuk, későbbre
hagyva a gyűjtött anyag elméleti feldolgozását. Mivel a nyelvjárások háttérbe szo-
rulása napjainkban különösen szembeötlő, nyilván a második utat választottuk. Az
adott körülmények között fő feladatunknak minél gazdagabb anyag összegyűjtését
tekintettük, hisz a feldolgozásra, elméleti kiaknázásra évtizedek állnak rendelke-
zésre. Fontos alapelvünk volt az is, hogy tervünket ne aprózzuk föl egyéni tervek
sokaságára. Abból a megfontolásból kiindulva, hogy valóban nagyszabású felada-
tok elvégzésére csak munkaközösségek képesek, kezdettől kollektívába tömörülve
dolgoztunk, megfelelő teret biztosítva természetesen az egyéni kezdeményezésnek
és ambícióknak is”.1
Vagyis: látva, hogy mekkora ez a feladat (tényleg nagyon nagy volt, sőt alig-
hanem túl is volt méretezve, hiszen az abszolút sűrűségű ponthálózattal gyűjtött
nyelvföldrajzi anyag nem mindig téríti meg a ráfordított többletmunkát), az ő szá-
mára az adatmentés volt a legsürgősebb dolog, versenyben az idővel, erre akart
tehát összpontosítani minden erőforrást. Az elméleti kérdésekkel való foglalkozást
meg inkább amolyan luxusnak vélte abban a helyzetben, amit mi itt nem enged-
hetünk meg magunknak, és a feltételeink sincsenek meg hozzá (ezek közül csak az

1 
Márton Gyula: A romániai magyar nyelvjáráskutatás múltja és mai állása. Korunk Évkönyv, 1973.
184–185.

70
 MÁRTON GYULA – AHOGY ÉN EMLÉKSZEM RÁ

egyik lett volna a friss nemzetközi szakirodalomhoz való hozzáférés), úgy vette hát,
hogy jobb, ha ezt mindenestül a magyarországiakra hagyjuk.
Ez azonban nem maradt következmények nélkül, mert bizony idő teltével sok
mindennel eléggé elmaradtunk a kortól, és ezt mi az 1960-as évek végén, 70-es évek
elején már diákokként is láttuk. Elsőéven ugyan, mikor Teiszler Pál bevezetett min-
ket a nyelvészetbe, nemcsak a prágai iskoláról hallottunk tőle valamit, hanem még
Chomsky és a generatív grammatika létezéséről is értesültünk, sőt nagyon röviden
még arról is, hogy az nagyjából milyen, de erre a tudásra aztán ötödév végéig egy-
szer sem volt többé szükségünk: mai magyar nyelvből még mindig Gálffy Mózes
és Szabó Zoltán 1958-ban megjelent egyetemi jegyzete alapján kellett vizsgáznunk.
Az újabb irányzatokat leginkább Szabó Zoltán követte úgy, hogy az a tudás az általa
oktatott tantárgyba is beépüljön (a tájékozódásban nagy előnye volt, hogy ő an-
nak idején az amerikai fogságban nagyon jól megtanult angolul), és a stilisztikában
és stílustörténetben jól tudta hasznosítani a korszerűbb szemiotikai és szövegtani
szempontokat, a nyelvészeti alaptárgyak előadói közül azonban inkább csak Már-
ton Gyula és Szabó T. Attila volt az, aki kutatásszerűen is azzal a témával foglalko-
zott, de ők sem elméleti kérdésekkel elsősorban, hanem adatgyűjtéssel. (Általános
nyelvészeti nézeteit tekintve Márton Gyula amúgy leginkább talán saussure-iánus
volt, ha nem is mindjárt strukturalista is, de nyelvjáráskutató munkájában ennek
nem volt különösebb jelentősége.)
Ezt azonban nehogy úgy értse most valaki, hogy akkor a magyar nyelvészeti
tanszék legnagyobb része Márton Gyula irányításával valami idejétmúlt, korszerűt-
len dologgal foglalkozott volna, hiszen az nem olyasmi volt, ami akár tárgyában,
akár módszerében azóta is elavulhatott volna: a nyelvföldrajzi módszer ma sem
sokkal másabb, mint amilyen akár 75 évvel ezelőtt is volt, az adatgyűjtést pedig ma
sem lehetne nagyon másképp végezni, mint akkor (esetleg valamivel körültekin-
tőbben, több szempontot is figyelembe véve). Ami változott, az főleg az, hogy szá-
mítógéppel ma már sokkal gyorsabban lehet feldolgozni a nyelvföldrajzi adatokat,
és területi elterjedésüket is jobban lehet vizsgálni, akár jelenségcsoportok szerint
is. Márton Gyula és munkacsoportja tehát nagyon is hasznos és fontos munkát
végzett akkor, az elméleti értelmezés későbbre halasztásának hátrányai azonban
elég hamar látszani kezdtek.
Ezek után most már jobban lehet érteni, miért akart volna engem is inkább
lebeszélni arról, hogy elméleti és magyar fonológiából írjam a szakdolgozatomat:
neki az nem igazán volt „értelmes dolog”, és abban sem bízott eléggé, hogy Kolozs-
váron egyáltalán lehet olyasmivel eredményesen foglalkozni. Mégis abból írtam,
Teiszler Pál volt a szakirányítóm. A védésen Márton Gyula volt a bizottság elnöke.
Ott már nem volt semmi baj, és egy elismerő megjegyzéséből (egy kis részleté-
vel kapcsolatban) arról is megbizonyosodhattam, hogy figyelmesen végigolvasta a
dolgozatomat, pedig neki az nem volt éppen könnyű olvasmány, és több mint 220
gépelt lap volt. De ő bizottsági elnökként minden nyelvészeti szakdolgozatot elol-

71
 SZILÁGYI N. SÁNDOR

vasott, mert nemcsak a diákjaitól és tanszéki kollégáitól várta el, sőt követelte meg
a pontos, lelkiismeretes munkát, hanem magának sem nézte volna el soha, hogy ne
teljesítse azt, amiről úgy látta, hogy az kötelessége.
Az egyetem elvégzése után, 1972-ben a Kriterion Könyvkiadó szerkesztősé-
gébe kerültem, Bukarestbe. Annál jobb lehetőségem nem is lehetett volna akkor.
Szívesen maradtam volna ugyan a tanszéken, hogy folytassam a megkezdett mun-
kámat a nyelvészetben, de erre akkor már nem volt lehetőség, és ez biztosan nem
Márton Gyulán múlott: akkor már olyan volt a helyzet, hogy értem hiába is adta
volna be a felmondását, mert annak csak az lehetett volna az eredménye, hogy
elfogadták volna.
Szerkesztőként azonban továbbra is kapcsolatban voltam vele. Én lettem a ki-
adói szerkesztője 1974-ben megjelent könyvének (Igetövek, igei jelek és személyra-
gok a moldvai csángó nyelvjárásban). Minden igyekezetemet beleadtam, hogy gon-
dos munkát végezzek, nehogy ne legyen velem megelégedve, de egy kicsit kényes
dolog is volt megjegyzéseket fűznöm a szövegéhez, hiszen két évvel azelőtt még
tanítványa voltam az egyetemen. Az észrevételeim közül sok mindent elfogadott,
még hálás is volt azért, hogy jeleztem az apróbb hibákat, de volt, amiben nem enge-
dett. (Mondjuk, számítottam is erre, de ezt természetesnek is vettem, hiszen végül
is a szerző az, aki az ilyesmit el kell, hogy döntse, nem a szerkesztő.) Ha például az
„Sz-es és d-s tővel váltakozó v-s igetövek” alfejezetben (125–134) az ennek szem-
léltetésére részletesen bemutatott aluszik alakjait figyelmesen végignézve azt lát-
tam, hogy ott aluszom, aluvám, aluttam, alugyam, alunnám és hasonlók vannak, és
óvatosan megkérdeztem, hogy vajon nem lenne-e célszerűbb inkább azt mondani,
hogy ebben a nyelvváltozatban ez az ige nem ehhez a tőtípushoz tartozik, hiszen itt
igazi d-s változat nincs is (hacsak az aluttam-ba nem látjuk bele), hanem az sz-es
tővel váltakozó v-s típushoz, ahova a tesz, vesz, eszik, iszik is, hiszen éppen ugyan-
olyan alakjai vannak, mint ezeknek, akkor erre az volt a válasz, hogy ha ezt egy
hozzá nem értő szerkesztő mondaná, az még érthető lenne, de én, aki nyelvészetet
tanultam az egyetemen, tudhatnám, hogy a nyelvjárást mindig az irodalmi nyelv-
hez viszonyítva írjuk le mint annak alárendelt változatot, és ha ez az ige ott (már-
mint az irodalmi nyelvben) ehhez a tőtípushoz tartozik, akkor itt sem sorolhatjuk
máshová, mindegy, hogy a nyelvjárási alakok mit mutatnak. Ezt akkor tudomásul
vettem, egyebet nem tehettem vele. (Ezt most azért is mondtam el, mert egy kicsit
szemlélteti azt is, amit az elméleti kérdések iránti érdeklődés háttérbe szorulásának
a következményeiről mondtam, hiszen 1974-ben már a magyar nyelvészetben sem
mindenki úgy gondolkozott erről, mint az 1960-as évek elején.)
Utolsó együttműködésünk pedig az volt, mikor a Péntek Jánossal és Vöő Ist-
vánnal együtt szerkesztett szótárukkal dolgoztam (A magyar nyelvjárások román
kölcsönszavai, Kriterion Könyvkiadó, 1977). Fontos munka volt, sokat tanultam

72
 MÁRTON GYULA – AHOGY ÉN EMLÉKSZEM RÁ

belőle munka közben.2 Ott is sok észrevételem volt, Márton Gyula a legtöbbet
köszönettel el is fogadta, de volt valami, amiben hajthatatlan volt: a rövidítések
kérdése. Ő ugyanis akkurátus filológusként nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy ha
korábbi szakirodalmi közleményekben a „moldvai csángó” rövidítése moldvcsáng.
volt, az „északi csángó”-é écsáng., akkor azon nem lehet változtatni, mert ez a be-
vett rövidítés. Itt viszont ezek a hosszú „rövidítések” nagyon sokszor fordultak elő,
és észrevehetően megnövelték a terjedelmet, és az olvashatóságot is nehezítették,
így azt javasoltam, hogy az előbbire elég lenne csak annyi, hogy mcs, az utóbbira
écs, és ugyanígy dcs a „déli csángó”-ra a dcsáng., illetve szcs a „székelyes csángó”-ra
a szcsáng. helyett. Hallani sem akart róla, pedig ezek éppen azok a rövidítések lettek
volna, amelyeket ő is használt a fentebb említett könyvében, de úgy látszik, szótár
esetében másképp ítélte meg a filológiai szabályokat. Megírtam neki, hogy a szer-
zőknek semmit sem kell csinálniuk, én ezt mindenütt megoldom, de az se használt,
én meg már minden érvemből kifogytam, pedig jól láttam, hogy a könyvnek az
csak jót tenne. Ha a terjedelem célszerű csökkentéséről beszéltem, azt mondta, ha
arra nincs a kiadónak pénze, azt vonják le az ő honoráriumából.
Aztán valamikor 1976 kora tavaszán Vöő Istvánnal beszéltem telefonon, és azt
mondta, Márton Gyula beleegyezett, hogy megváltoztassam a rövidítéseket. Azt
mondtam neki: „Pista, ha ő ebbe beleegyezett, akkor nagyon nagy baj van.” És úgy
volt: nem sokkal később jött a halálhíre. Én meg nekifogtam, és végigmentem a
kéziraton, fehér festékkel kifestegettem mindenütt a fölösleges betűket, hogy ne
kihúzás legyen, mert a nyomda úgy nem fogadta volna el. Némelyik oldal egészen
szellős lett így, a könyvnek nagyon jót tett, de én nagyon nehéz szívvel dolgoztam
ezen napokon át, mert tudtam, hogy ha nem érezte volna, hogy neki ez már mind-
egy, ebbe ő sohasem egyezett volna bele. Azóta is sokszor elfog ez a rossz érzés,
mikor ezt a szótárt a kezembe veszem. Mert én Márton Gyulát igazából nagyon
szerettem, és máig is csak szeretettel tudok rágondolni.

2 
A Bevezetés szerint 4243 címszót tartalmaz, valójában csak 4160-at, mert szerkesztés közben többről
jeleztem, hogy azok csak figyelmetlenségből vagy félreértésből kerültek be, így ezek kikerültek onnan,
én meg elfelejtettem leadás előtt megszámolni, mennyi maradt.

73
ZSEMLYEI János

Márton Gyula nyelvművelő

tevékenységéről1

Márton Gyula életművének fontos része a tágabb értelemben vett nyelvmű-

velés, amely a nyelvi hibák, vétségek szóvátételén, a nyelvhelyességi kérdésekkel
való foglalkozáson kívül magában foglalja a nyelvi meg nyelvészeti ismeretterjesztő
tevékenységet is.1*
Első nyelvművelő cikkét még 1938-ban, egyetemi hallgató korában írta Szabó
T. Attila ösztönzésére az Erdélyi Múzeum nyelvművelő rovata számára. Akkor ezt
a Román szavak a magyar egyetemi hallgatók nyelvében című nyelvművelő célzatú
írást nem lehetett közreadni, a cenzúra ezt nem engedte meg, a rovatszerkesztő,
Szabó T. Attila azonban 1941-ben ugyanitt megjelentette, mint „kor- és kórtörté-
neti adatot”.
Márton Gyula azzal a megállapítással kezdi írását, hogy a román nyelvnek
nyelvünkre gyakorolt hatása közismert. A közigazgatás különböző ágai, a hadse-
reg és az iskola hatása alatt naponként kerül nyelvünkbe egy-egy román szó. Ma
már majdnem mindenki primar-ról [= polgármester], primariá-ról [= városháza],
prefekt-ről [= megyefőnök], prefektúrá-ról [= megyeháza], cserku-ról [= kör], per-
cseptor-ról [= adószedő] stb. beszél.
Márton megfigyeléséből az derül ki, hogy a korabeli magyar egyetemi hallga-
tók az egyetemi életről beszélve valóságos köznyelvet használtak. „A legtöbb ma-
gyar egyetemi hallgató magyar nyelvű középiskolába járt – mondja a cikkíró –, te-
hát kb. 18–19 éves koráig magyar környezetben nőtt fel. Mégis alig tölt néhány évet
az egyetemen, máris lépten-nyomon előfordulhat nyelvében egy-egy román szó.”
[Márton 1941. 382.] Majd így folytatja: „Beiratkozás alkalmával az ádminisztráciá-
hoz vagy ádminisztráció-hoz (= gazdasági hivatal) megyünk, és a kasszá-nál (=
pénztár) befizetjük a kásszier-nek (= pénztáros) a táxá dé inszkrieré-t és a táxá de
fákultáté-t (= beíratási és tandíj). Egyeseknek csak a táxá dé fákultáté-t kell befizet-
niök, mert megkapták a szkutire de táxá-t (= tandíjmentesség). Ezeknek a dékánát-
tól (= dékáni hivatal) venniök kell egy ádeverincá-t vagy dovádá-t (igazolvány),
ezzel igazolják, hogy szkutiré-jük van. A kássziér a befizetett pénzről kitáncá-t (=
nyugta) ad.”

1 
A cikk korábbi megjelenése: Művelődés XLIX. (1996)/12: 31–32.

75
 ZSEMLYEI JÁNOS

Befejezésül Márton azt is megemlíti, a fenti módon beszélő egyetemi hallgatók

sokszor nincsenek is tudatában, hogy nyelvhelyességi vétséget követnek el.
Márton Gyula nyelvművelő munkásságának következő mozzanata az Írjunk,
beszéljünk helyesen! című, 108 oldalt számláló könyvecske elkészítése és megjelen-
tetése (Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1952).
Noha erre a munkára erősen rányomja bélyegét az a korszak, amelyben kelet-
kezett, hiszen pl. 1952-ben nem lehetett volna nyelvművelő-nyelvészeti munkát ki-
adni a sztálini nyelvészeti fejtegetésekre való hivatkozás nélkül, mégis a könyvben
olvasható megjegyzések jó része ma is helytálló, tudományosan jól megalapozott,
igen gazdag adatanyagot tartalmaz. Figyelemre méltó történeti dokumentum is ar-
ról a szürke, mesterséges-mesterkélt fanyelvről, amelyet a korszak pártaktivistái a
gyűléseken használtak, amelyet a brosúrákban [= röpiratokban] és a sajtóban ol-
vashattunk.
A könyv történetéhez az is hozzátartozik, hogy a cenzúra – minden indoklás
nélkül – a hatvanas évek közepén kivétette a közkönyvtárakból. Talán azért, mert
az olvasó számára nem tűnhetett elég szívderítőnek az a kép, amelyet a szerző az
adott nyelvváltozatról festett.
E könyv kiadásával vette kezdetét az a nyelvművelő mozgalom, amelyet a Bo-
lyai Tudományegyetem magyar nyelvészeti tanszéke indított az ötvenes-hatvanas,
sőt a hetvenes években a kolozsvári rádióban, meg a korabeli időszaki sajtó hasáb-
jain.
1956-ban a kolozsvári rádió vezetősége Nyelvőr címen nyelvművelő rovatot
indított, amelyben a fenti tanszék tagjai ötperces előadásokat tartottak. Az első elő-
adás 1956 júniusának első hetében hangzott el. Ebben Márton Gyula a rovat cél-
kitűzéseiről beszélt. 1957. december elsejéig összesen 54 közlést sugárzott a rádió.
Ebből hatnak a szerzője Márton Gyula. Sajnos, eddig még nem sikerült kideríteni,
mi volt előadásának a tárgya. Ez a rádióműsor 1958-ig élt. A hatalom ekkor betil-
totta.
A jelzett időszakban napi- és hetilapokban, folyóiratokban mintegy 10 cikket
jelentetett meg Márton Gyula. Ezekben a széles olvasóközönség számára – köz-
érthető módon – írt tudományos kérdésekről. Íme néhánynak a címe: Általános
műveltség és nyelvi kultúra, A hagyományos nyelvtudománytól a modern nyelvtudo-
mányig, A nyelvjáráskutatás és a modern nyelvtudomány, A romániai magyar nyelv-
tudomány egy negyedszázada, Nyelv és társadalom, Iskola és nyelvjárás, Szókincs és
műveltség, Feltételes igealak-e a járhat, kérhet?
1975-ben látott napvilágot – Gálffy Mózes és Murádin László szerkesztésében
– az Anyanyelvünk művelése című gyűjteményes kötet. Ebben Márton Gyula is sze-
repel egy írással. Címe: A magyar nyelv román eredetű elemei.
Márton Gyula munkásságának szóban forgó részéhez tartozik az is, hogy ő is
társszerkesztője volt az 1969-ben kiadott Helyesírási Tájékoztatónak, amely ugyan
az előző helyesírási szabályzaton alapszik, de sok kérdésben ma is eligazít.

76
 MÁRTON GYULA NYELVMŰVELŐ TEVÉKENYSÉGÉRŐL

Sajnos, Márton Gyula nem érhette meg azt a kort, amikor a tudomány jeles
művelői – pályájuk végén – reprezentatív kötetet állítanak össze a különböző helye-
ken közreadott cikkeikből, tanulmányaikból. Márton Gyulának egy ilyen kötetéből
nem lehetett volna kihagyni nyelvművelő – nyelvi ismeretterjesztő írásait sem.

77
KOZMA Dezső

Tudós tanár szellemi öröksége

Aligha kell bizonyítani, hogy az emlékezés (még a leghitelesebb szándékú is)

igen sokféle lehet, hisz másképpen őrzünk meg egykori közös élményeket. Néha
annyira másképpen, hogy inkább bennünket, emlékezőket minősítenek múltidé-
zéseink. Némi túlzással azt is mondhatnám, önmagunkat keressük a múltban. S
hogy mennyire elfogultan, annak bizonyságaként elég fellapozni a sűrűn napvilá-
got látó visszaemlékezéseket.
Gondot jelent az emlékezés műfaja is. Az a mód, ahogyan sikerül egymásba
fűzni az emlékbeszédek két pólusát: megteremteni a személyesség bensőségességét
és a patetikusságtól mentes magasztosságot.
Személyesebbre fordítva a szót: ezzel a viszonylagossággal birkózva kísérelem
meg – gondolatfoszlányok szűkszavúságával – megidézni egykori tanáromat, a
testvérkatedra, a magyar nyelvtudományi tanszék professzorát.
És ahogyan ez lenni szokott ilyenkor, önkéntelenül fogalmazódnak meg ben-
nem is a szokványos kérdések: Mit jelentettek nekem, a kolozsvári Bolyai Tudo-
mányegyetem magyar szakos hallgatója számára (több mint fél évszázaddal ezelőtt)
Márton Gyula hivatásos szenvedéllyel és mérnöki pontossággal felépített nyelv-
járástani előadásai? Miként élnek bennem a közösségünk gondjait vállaló tudós
tanár több évtizedes pályájának útjelzői? Mit köszönhetnek neki a tudományágát
folytató tanítványai? Milyen mértékben sikerül szellemi örökségét a magyar nyelv
és irodalom oktatásának részévé avatni?
Természetesen, tisztában vagyok azzal, hogy a kínálkozó kérdésekre – irodal-
márként – mindenkit megnyugtatóan nemigen tudnék válaszolni (egykori munka-
társai elvégzik ezt), ezért Márton Gyula szerteágazó működésének csupán egy-két
pillanatát, teljesítményeinek máig ható tanulságait szeretném felvillantani. Például
azt, hogy engem, a Szilágyság és Kalotaszeg határmezsgyéjéről (Középlakról) érke-
ző egyetemistát annak idején Márton Gyula órái gyermekkori falusi élményekre,
egy életmód szokásainak nyelvi megnyilvánulásaira emlékeztettek. Arany Jánostól
kölcsönzött kifejezésekkel ma így fogalmaznám meg: a „népi” és a „régi” vidéken-
kénti ölelkezéséből fakadó ismereteket, érzelmeket keltettek bennem. Sőt még az is
lehetséges, hogy a régebbi korok magyar irodalma iránti vonzódásomnak részévé

79
 KOZMA DEZSŐ

vált egy tovatűnő világ nyelvi öröksége. Ma is úgy vélem: egy nemzeti irodalom
nem képzelhető el a nemzet múltja, nyelvi öröksége nélkül.
Ha alkalom adódott, később sem mulasztott el emlékeztetni bennünket, iro-
dalmárokat – ahogy ő mondta – a tájnyelv „irodalmat dúsító” erejére, mint ahogy
nyelvészeti tárgyú tanulmányaiban, könyveiben, hallgatói dolgozatainak irányítása-
kor is nyomatékkal hívta fel a figyelmet egy-egy műalkotás ízes nyelvjárási szavaira,
fordulataira. Egyik magyartanár barátom (akit annak idején a kolozsvári Reformá-
tus Kollégiumban tanított) mesélte el: nemcsak táblavázlatai voltak mintaszerűek,
irodalmunk avatott ismerőjeként nem mindennapi érzékenységgel és átéléssel kel-
tette életre Arany János, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond műveinek falusi világát,
kívánta meg tanítványaitól a magyar költészet időtálló verseinek ismeretét. (Sajnos,
ma már nemigen számít ritkaságnak irodalmi szövegek magyarázata a szövegek
kellő ismerete nélkül.)
Kétségtelen, az általa vezetett tanszéken (elkoptatott kifejezéssel élve) nagyobb
fegyelem „uralkodott”, mint nálunk, irodalmároknál. Némi túlzással azt mondhat-
nám, nem mindig volt tanácsos a szomszédba se csak úgy, csevegésre bekopogni.
Pedig szigorúsága, pontossága nem jelentett mást, mint a rá jellemző rendszeres-
ségből fakadó munkaerkölcsöt. Márton Gyula nem zárkózott be valamiféle merev
tudósi pózba, időnként szívesen vett részt közös társalgásainkban, egy-egy ünnepi
eseményt megkoronázó borozgatásban, és még az is előfordult, hogy „cédulázás”
közben a minket érdeklő focimeccs megvitatása sem számított szentségtörésnek.
Azok közé a tanárok közé tartozott, akit érdekeltek az egyetemi hallgatók életkö-
rülményei (egyik évfolyamtársunkat anyagilag segítette), és aki ügyes-bajos dolga-
inkban sokszor eligazított.
Ahogy mondani szokás: nem volt szobatudós. A szakmai búvárkodás, a kated-
ra és a napi „prózai” teendők közé nem vont válaszfalakat. Nem tudom megkerülni
a Márton Gyulára illő kifejezést: ügy-ember volt, a szó legnemesebb értelmében.
Felnyitom a nyelvtudós palackpostáját. A hepehupás Szilágyságot feltérképező
író-riportert, Beke Györgyöt épp ez a nyitottság késztette riportalanyának jellem-
zésére: „A nyelvtudósokat rideg, hideg professzoroknak szokták tartani, mégsincs
olyan igazi tudósa a nyelvnek, akiből ne buggyanna fel a kedély, ne áramolna éltető
melegség. csak jobban meg kell ismerni őket”.
Beszélgetőtársa jól megfigyelte, Márton Gyula ilyen tanár volt, irodalmunk ér-
tékeit magának érző nyelvész. Kolozsvári otthonában, az előbbi interjúban mondta
el 1975-ben: „Középiskolai tanulmányaimat teljes egészében a zilahi református
Wesselényi Kollégiumban végeztem, 1928 és 1936 között. Felsős korunkban ér-
deklődésünk inkább irodalmi jellegű volt, amiben jelentős része lehetett annak,
hogy a régi oktatási rendszerben az irodalomtörténet meglehetősen nagy helyet
foglalt el. Nemcsak a magyar és a román irodalomtörténetet tanulmányoztuk a fel-
ső osztályokban, hanem a francia, a német, sőt a latin és a görög irodalmakat is. De
egyik tanáromnak is fontos szerepe volt abban, hogy irodalmi érdeklődésem meg-

80
 TUDÓS TANÁR SZELLEMI ÖRÖKSÉGE

lehetősen erőteljes lett. Ez pedig éppen Kerekes Ernő, Ady egykori tanára. Kiváló
pedagógus, magyar és német szakos, de abban az időben kizárólag csak magyart
tanított. Rajongásig szerette az irodalmat, s nemegyszer azzal kezdte az óráját, hogy
elmesélte: az éjszaka két óráig maradt fenn, olyan érdekes könyvet olvasott, hogy
nem tudta letenni a kezéből. Persze mi rögtön megkérdeztük, hogy melyik is az a
könyv, tanár úr, ő megmondta a címét, nekünk pedig első dolgunk volt, hogy óra
után a kölcsönkönyvtárból vagy a kollégium könyvtárából kivegyük a könyvet, és
mi is elolvassuk”.1
Nem véletlen, hogy a kolozsvári Házsongárdi temetőben sírkövén Ady Endre
bibliai jelképekből szőtt, a küzdelmet és megnyugvást egyszerre kereső ember lá-
tomása olvasható:
„Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.”
(Az Úr érkezése)
Szűkebb hazája nyelvi kincseinek búvárakét nem kerülték el figyelmét Ady
műveinek szilágysági ízei, ódon hangulatai.
Széles skálát átívelő írásainak vissza-visszatérő témája a tájnyelv és az irodalmi
nyelv kölcsönhatása. Olvassunk bele az anyanyelv művelésének lehetőségeit kere-
ső elemzéseinek egyikébe: „A tájszavak nagyobbára tudatos felhasználás eredmé-
nyeként nyertek és nyernek polgárjogot az irodalmi nyelvben. [...] Helytelen volna
tehát úgy felvetnünk a kérdést, hogy a nyelvjárásbeli szó vagy szerkezet rossz, az
irodalmi nyelvű pedig jó. Mindkettő jó és helyes a maga helyén. Amikor a nyelv-
művelés szót emel a tájnyelvi elemek használatával kapcsolatban, egyrészt arra
törekszik, hogy tudatosítsa a beszélőkben: két különböző nyelvi szintről van szó.
Másrészt meg fölhívja a figyelmet arra, hogy az irodalmi nyelvi formákat tekintjük
mértékadónak a nyelvközösség egésze szempontjából”.2
Hitelt érdemlően a szakmabeliek mondhatnák el, mennyire gondja volt a ta-
nítványok nevelésére, felkészítésére a nyelvjáráskutatásra. Én is csak egyetlen esetre
utalnék, amely igen sokat elárul módszereiről. Egyik könyvének (dedikációjával
engem is kitüntetett) jegyzetében három tanítványa – Kósa Ferenc, Zsemlyei János,
Vöő István – eredményeit így értékeli: „Kósáék tanulmánya a kézirat lezárása után
jelent meg, ennek ellenére bedolgoztam a dolgozat adattári részébe, az elméleti fe-
jezetek példatárában azonban már nem értékesíthettem adataikat”.3
1 
Beke György: A nyelvtudós palackpostája. In: Uő: Szilágysági hepehupa. Riportkönyv. Kriterion
Könyvkiadó, Bukarest, 1976. 178–179.
2 
Márton Gyula: A nyelvjárások és a nyelvművelés. In: Gálffy Mózes – Murádin László (összeáll.):
Anyanyelvünk művelése. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975. 94–95.
3 
A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972; vö. A
moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai. (Nyelvtudományi Értekezések 66.) Akadémiai Kiadó,
Budapest, 1969. 13.

81
 KOZMA DEZSŐ

Nem mindennapi szakmai korrektség ez.

És az sem titok, hogy a különféle továbbképzési formák alkalmával a falun
tanító magyartanárokat újra és újra arra biztatta: használják ki azokat a lehető-
ségeket, amelyeket környezetük nyelvjáráskutatásra felkínál, amelyek tudományos
kutatásra ösztönöznek.
Fáradságot nem ismerő szorgalmazásával nyelvünk kallódó kincseit örökítette
ránk.
Egyik tanítványa, a kolozsvári egyetem Nyelvtudományi Tanszékének későbbi
professzora, Péntek János okkal sürgette több mint másfél évtizede Márton Gyula
tudományszervezői és intézményteremtő munkájának teljesebb feltárását. A ma-
gyarságtudomány erdélyi lehetőségeivel, esélyeivel foglalkozó gyűjteményes köte-
téből pár sort írok ide: „Márton Gyula húsz esztendeig volt az egyetem magyar
nyelvtudományi tanszékének vezetője. Nem ő teremtette meg mint intézményt,
de ő szervezte, védte és fejlesztette az ötvenes évek történelmi buktatóin át, majd
szintén ő nyitott új távlatokat merész tudományos célok kijelölésével egészen halá-
láig. [...] Nagy hatással volt mindannyiunkra egyénisége: határozottsága, nyíltsága,
őszintesége. Tanári munkájában is a pontosságot, a rendszerességet szerette és kö-
vetelte meg, akárcsak a kutatásban”.4
Márton Gyula szellemi örökségéhez és az erdélyi magyar egyetemi oktatás
múltjának teljesebb feltárásához ez is hozzátartozik. A mostani évforduló jó alka-
lom lehet egy ilyen számvetésre. Egyúttal figyelmeztetés is: adósai vagyunk előde-
inknek. Mi irodalmárok is.

4 
Péntek János: Márton Gyula: a tudományszervező és intézményvezető. In: Uő: A megmaradás esé-
lyei. Anyanyelvű oktatás, magyarságtudomány, egyetem Erdélyben. (Nyelv és lélek.) Magyar Nyelv és
Kultúra Nemzetközi Társasága, Budapest, 1999. 183.

82
KUI János

Nagyidők1

A régi cseresznyeszüretek jutnak eszembe. Amolyan ünnepnek számítottak,

mint az aratás. Késő délután volt. Sötét fellegek gyülekeztek az ég alján, és erős
szél kezdett kavarogni. – Nagyidő jön, fiam1*– mondta apám. Gyere, igyekezzünk
haza! Ugyancsak ő használta a szót egy másik jelentésében is. Ha az első világhá-
borús orosz fogságáról beszélt, így fejezte be: – Bizony, igen nagyidő volt az. Több
más jelentését is ismerjük. Most, Márton Gyula professzor születésének századik
évfordulója alkalmából ötlöttek fel bennem ezek a szavak. A kiváló tudós és tanár
ilyen nagy időket élt át, és hagyatékának értékét, a hozzá kapcsolódó emlékeinket
azok a nagyidők sem homályosították el. Fényük ma is megvilágítja útjainkat, me-
lyek olyan göröngyösek, mint az ő életében. Hosszú és viharos volt az idő, melyet
kemény kitartással, nemzetféltő gonddal élt meg. Kitartásra és munkára nevelte
tanítványait is. Örömömre szolgál, hogy én is közéjük tartozom, és nem tudok
higgadtan, érzelmeimet palástolva emlékezni arra a tanárra és tudósra, aki élete
végéig sok-sok hasznos tanáccsal, segítőkészséggel irányította munkámat. Számon
tartott akkor is, mikor már régen nem voltam diákja. S ez nemcsak rám vonat-
koztatva igaz. Bárki elmondhatja, aki tanítványa volt. Nagyon tudott nemcsak ha-
ragudni, de dicsérni is, nemcsak bánkódni, de örülni is. Arcát nemcsak a sokat
emlegetett nevelő haragja borította pírba, hanem az is, ha aggódott valamiért vagy
valakiért. Tudott nagyon felszabadult lenni. Jóízű, önfeledt nevetésének hangja
most is a fülemben cseng. Arca olyankor is lángban égett. Talán szerénytelenség
nélkül mondhatom, hogy némi közös is volt bennünk. Ez a mélységesen embersé-
ges Ember a tövisháti Nagymonban született, én pedig valamivel közelebb, Zilah
közelségében: Egrespatakon. Alma materünk is azonos: a híres Református Wes-
selényi Kollégium. Eminens diákja az iskolának. Nagyszerű eredménnyel végezte
el egyetemi tanulmányait, majd néhány évnyi kitérő után a kolozsvári egyetemen
tanított korán bekövetkezett haláláig: oktatott, nevelt, szervezett, s végezte eléggé
még nem értékelt tudományos munkáját. Sokan lettek az ő személyes biztatására
és irányításával a nyelvjárástannak mint tudománynak a művelői. Jómagam mind
1 
A ’hosszú, sok’, illetve ’fontos, jelentős, nevezetes’, valamint ’nehéz, terhes’ jelentésű nagy idő tájszó-
ként a ’jégeső, vihar, zivatar’ megfelelője (vö. égiháború, ítéletidő); itt, ebben a jelentésben indokolt az
egybeírása.

83
 KUI JÁNOS

a mai napig érzem, hogy kísér rosszalló tekintete, mert nem végeztem el azt, amit
tőlem elvárt. Olcsó mentség lenne a mostoha körülményekre, gáncsoskodásokra,
üldöztetésekre hivatkozni, arról ő tudott, s mikor személyesen is meggyőződött
róla, mélyen felkavarta. A doktori felvételi vizsgához kért dokumentumaimat nézte
át, s hirtelen, szinte magából kikelve kiáltott fel. – Kui elvtárs, olvasta maga, mit
írnak itt a jellemzésében? Őszintén válaszoltam. – Nem olvastam, professzor úr. –
Tudja, hogy mi áll itt? Hogy maga csillagos irredenta. Ezzel nem fogadják el a maga
jelentkezését! Azt tanácsolta, hogy kérjek másik jellemzést, de a magyar aligazgató
sem volt hajlandó más jellemzést írni. Beadtam az ominózus irattal a papírjaimat,
s akkor én győződtem meg arról, hogy a jellemzésemet ezek szerint el sem olvasta
senki, mert gyors választ kaptam azzal, hogy fogadnak a felvételi vizsgára. A helyi
hatalmasok folytatták az aknamunkát ellenem, és megtiltották a helyszíni gyűjtést
azt állítva, hogy csak az ő jóváhagyásukkal járhatnám be a falvakat, de ahhoz az ő
engedélyüket soha nem kapom meg. De ezt már nem sírhattam el a tanár úrnak:
eljött érte a korai halál. Temetésén egy másik tanítványával kísértük utolsó útjára.
Sírján tömzsi kopjafát helyeztünk el. Talán megérzi, amit azzal neki mondani akar-
tunk: elveszítettük tanítómesterünket! Ezen a kerek évfordulón emléket állítunk
neki. Az igazi az lenne, ha az ő szelleme, munkaszeretete, pontossága s leginkább
határozottsága meg az igényessége élne bennünk tovább. Születésének centenáriu-
mán ezeket a lelki-szellemi márványsorokat ajánlom a kiváló tanárnak, nevelőnek,
és nem utolsósorban, a tudósnak.

84
TÓTH Zsombor

Márton Gyula két kiadatlan levele

Hopp Lajoshoz
(forrásközlés)
Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének Archívuma őrzi Hopp Lajos
irodalomtörténész hagyatékát.1 Noha Hopp Lajos a lengyel–magyar kapcsolatok,
a kora újkori, főként a II. Rákóczi Ferenc köré szerveződő politikai emigráció iro-
dalomtörténetének volt nemzetközi szinten jegyzett kutatója, mégis elsősorban a
Mikes-életmű szakértőjeként vonult be a szűkebb szakmai közösségi emlékezetbe.2
Az MTA BTK ITI Archívumába került Hopp-hagyaték ennek a gazdag életútnak és
impozáns szakmai pályának a személyes és hivatalos dokumentumait őrizte meg.
Kutatásaim során,3 mely főként Hopp Lajosnak a Mikes Kelemenhez kapcsolódó
erdélyi kutatásaira összpontosít, Márton Gyula nyelvészprofesszor két kiadatlan
autográf levelére bukkantam. Sajnos Hopp Lajos válaszlevelei nem maradtak fenn,
és a két levél között is 6 év telt el, ám e töredékből is rekonstruálható a folyamat,
amelynek során egy szakmainak induló megkeresés barátsággá alakult. 1959-cel
kezdődően Hopp Lajos többször is járt Erdélyben és Kolozsváron, sőt a Márton
Gyula kollégájához, a Szigeti József irodalomtörténészhez kötődő barátsága és a
Mikeshez kapcsolódó közös kutatásaik révén bizonyára elkerülhetetlen volt a Már-
ton Gyulával való személyes találkozás.
Az első levél, melynek főbb megállapításait Hopp Lajos a Mikes kritikai kiadás
harmadik kötetében4 összefoglalta, egy olyan kiadatlan forrása a Mikes-kutatásnak,
amely elsősorban irodalomtörténeti figyelmet érdemel. Jelentőségét az adja, hogy
1 
Hopp Lajos irodalomtörténészi hagyatéka. MTA BTK ITI Archívum, 113-as fond. Az MTA BTK
ITI állományainak és fondjainak az áttekintéséhez lásd: http://archivum.iti.mta.hu/Index.html (2016.
03. 08.)
2 
Ez különösen érvényes Hopp Lajos irodalomtörténészi tevékenységének erdélyi megítélésére. A 20.
század elején induló Mikes-kultusz a II. világháború utáni kisebbségi létbe kényszerült erdélyi magyar-
ság számára még inkább fontossá vált, a belső száműzetés, a túlélés és a megmaradás fő inspirációs
kulturális mintájává lépett elő. Hopp Lajos Mikeshez kapcsolódó vitathatatlan szakmai értékű iroda-
lomtörténeti és textológiai kutatásai ebben a sajátos kontextusban nyertek rendkívüli jelentőséget. Vö.
Veress Daniel: Hopp Lajos emlékezete. In: Hopp Lajos: Zágoni Mikes Kelemen. (Posztumusz kiadás.)
Mikes Alapítvány, Csíkszereda, 1996. 156–158.
3 
Itt mondok köszönetet Simon Zsuzsanna archívumvezetőnek, a kutatásaim során nyújtott szakmai
és baráti segítségéért.
4 
Mikes Kelemen Összes művei. I–VI. (Szerk. Hopp Lajos.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966–1988.
(A továbbiakban: MKÖM). Itt: MKÖM III: 948.

85
 TÓTH ZSOMBOR

egy lappangó autográf, A keresztnek királyi uttya (1747) című Mikes-kézirat 20.
századi felfedezéséhez szolgáltat értékes adalékokat. Noha a szakmai nyilvánosság
erről a felfedezésről egy Szigeti József által publikált tanulmányból értesülhetett,5
a kézirat meglétéről Hopp Lajost Szigeti József már egy 1960-as privát levelében
informálta.6 A Hopp Lajos által sajtó alá rendezett és szerkesztett kritikai kiadás
harmadik kötete a felfedezett kéziratról készült mikrofilm szövegváltozata alapján
készült el. Noha a Mikes-kézirat irodalomtörténeti felfedezése, feldolgozása és a
hozzákapcsolódó kutatások egész sora (proveniencia, a fordítás forrásainak, a fran-
cia és latin szövegelőzményeknek a beazonosítása) valóban csak Szigeti József első
közlése és felfedezése után indult el, a kézirat megtalálója mégiscsak Márton Gyula
volt. Pályakezdő tanárként, a Dési Magyar Királyi II. Rákóczi György Főgimnázi-
um magyar szakos tanáraként könyvtárrendezés közben, 1940–1941 telén találta
meg a 180 éve lappangó autográf kéziratot. Szigeti, bár korrekt módon utal erre
az előzményre,7 mégiscsak Márton Gyula utasításai révén ment el Désre, és találta
meg (újra) a kéziratot 1960-ban. Mivel Márton Gyula nyelvészi beállítottsága okán
szerényen lemondott a kézirat szakmai nyilvánossá tételéről, igyekezett azt Szász
János kollégája révén a kor vezető erdélyi irodalomtörténészéhez, Kristóf György-
höz eljuttatni 1941 tavaszán. A háború viszontagságai közepette a kézirat nyilvá-
nossá tételére nem került sor, csupán az 1960-as újrafelfedezést követően. Márton
Gyula, noha nem vindikált érdemeket magának, mégiscsak legelsőként ismert fel
egy Mikes-autográfot, és ha nem is tette nyilvánossá felfedezését, meghatározó sze-
repe volt abban, hogy a Mikes Kelemen összes műveit feldolgozó kritikai kiadás
megbízható szövegből adja ki A keresztnek királlyi uttya című Mikes-fordítást. Az
irodalomtörténet-írás utólagos elismerését jogosan megérdemli.
Az első levél hasonlóképpen izgalmas vonatkozása a Mikes nyelvére való utalás.
A zágoni gyűjtés friss élménye, illetve a kitűnő nyelvjáráskutató hatalmas tapasz-
talata és kompetens szakmai ítélete szól Márton Gyulából, amikor Hopp Lajosnak
felhívja figyelmét: „Mikes nyelvét tudományos igénnyel csak akkor lehet feldolgozni,
ha – többek közt – összegyűjti és feldogozza valaki a zágoni nyelvjárás mai szókincsét,
de leírja e nyelvjárást más szempontból is.” Ezzel a meglátással azóta többször is
szembesült a Mikes-kutatás, és már a kezdetekben tudatosult az irodalomtörténet-
írásban, hogy a kritikai kiadás munkálatai, a szövegek betűhív kiadása nyelvészeti
részvétel nélkül nem kivitelezhető. Ebből a megfontolásból is tervezték Szabó T.

5 
Szigeti József: Mikes Kelemen ismeretlen kézirata. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények VI.
(1962)/1: 175–181. (A továbbiakban: Szigeti 1960.)
6 
A levél eredetije szintén a Hopp-hagyatékban található. Hopp ennek a levélnek a megállapításait is, a
kellő hivatkozásokkal, bedolgozta a harmadik kötet jegyzetapparátusába: MKÖM III: 948–951.
7 
Szigeti 1960. 175.

86
 MÁRTON GYULA KÉT KIADATLAN LEVELE HOPP LAJOSHOZ

Attila és Szigeti József kezdeményezését,8 a Mikes-szótár elkészítését betagozni a

kritikai kiadás munkálataiba.9
A második, lényegesen rövidebb, de meghittebb és a régi barátságra hivatkozó,
közvetlen hangvételű levél Márton Gyula két jelentős szakmai vállalását idézi fel.
Sajnos sem a Romániai magyar tájszótár, sem a Szilágysági nyelvatlasz teljesen vagy
részlegesen publikált eredményeinek nem örülhetett, ezek megjelenését már nem
érte meg. A levelében már megint előbukkan Zágon, Márton Gyula mintha mikesi
kórtól szenvedne, és egy olyan módszertani reflexiót vezet be, amelynek forrása is
szinte pontosan beazonosítható. Márton Gyula így fogalmaz: „A nyelvjáráskuta-
tó számára olyan a nép szép, ízes nyelve, mint a botanikus vagy más természetrajz
szakos számára a természet. Barangolni kell állandóan benne, tanulmányozni kell
a helyszínen, meg kell ismerni nemcsak magát a nyelvjárást, hanem a tájat, lakóit,
anyagi és szellemi műveltségét stb.”
Fontos tudatosítani, hogy Márton Gyula nem egy impressziót osztott meg,
hanem sokkal inkább egy módszertani elvet. 1973-as rendszerező programadó ta-
nulmányában10 a nyelvjárások monografikus leírását szorgalmazva, Paris Gastonra
hivatkozott, és hasonló kijelentést tett: „… a nyelv megismerése szempontjából a
nyelvjárások tanulmányozása éppolyan fontos, mint a botanikus számára a termé-
szetes növénytakaró leírása, azt az igényt állította a kutatók elé, hogy minden egyes
hangról, minden egyes szóról és nyelvtani alakról, mindegyik falu nyelvjárásáról tü-
zetes monográfiát kell írni”.11
Hopp Lajos ezzel biztosan nem vitatkozott, hiszen Mikesnek és szövegeinek
nyomába eredve, szorgosan kutatta fel azokat a nyelvi, földrajzi vagy tárgyi nyo-
mokat, amelyek azt a valóságot segítettek részlegesen rekonstruálni, amelyekről a
Mikes-szövegek referáltak. Mikes nyelvét, ennek rétegeit és rejtett tartalmait, való-
színűleg hasonló módon vélte és képzelte megérteni. Mivel Hopp Lajosnak a tör-
ténetiséggel is meg kellett küzdenie, ugyanezen módszertani megfontolás alapján
nemcsak a nyelvről referáló szövegek, tehát textusok, hanem az összes ezzel kap-
8 
A Mikes kritikai összkiadás tervét az MTA Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya
1957 decemberében vitatta meg. Az intézet vezetősége e szakmai tanácskozás tanulságai alapján1958
januárjában iktatta a tervmunkák közé, s Hopp Lajost bízták meg a kivitelezéssel. 1959-es két hónapos
romániai kutatóút után Hopp Lajos 1960-ban közölt egy írást a Mikes-kutatás munkálatairól és tervei-
ről. Ebben említi az intézeti Mikes-kutatásokba betagozandó Mikes-szótár ügyét is: „Szabó. T. Attila és
Szigeti József évek óta foglalkoznak egy Mikes-szótár elkészítésének tervével (...)”. Hopp Lajos: Mikes-
kutatások. Irodalomtörténeti Közlemények LXIV. (1960)/6: 736.
9 
A kritikai kiadás végül úgy jelent meg, hogy a szótár nem készült el. Ezt orvosolandó, Tüskés Gábor
és Kiss Margit, az MTA BTK ITI XVIII. Századi Osztályának vezetője és tudományos munkatársa a Mi-
kes-szótárnak egy korszerűbb, online változatán (http://mikesszotar.iti.mta.hu/) dolgoznak. A szótárról
és a hozzákapcsolódó nyelvészeti és digitális munkálatokról lásd: Kiss Margit: A digitális Mikes-szótár.
Magyar Tudomány CLXXIII. (2012)/3: 279–284.; illetve Tüskés Gábor: Mikes-problémák. Irodalomtör-
téneti Közlemények CXIV. (2010)/4: 299.
10 
Márton Gyula: A romániai magyar nyelvjáráskutatás múltja és mai állása. Korunk Évkönyv 1973.
Kolozsvár, 1973. 173–193. (A továbbiakban: Márton 1973).
11 
Márton 1973. 174.

87
 TÓTH ZSOMBOR

csolatba hozható kontextus is felértékelődött. Hagyatékában nagyszámú Zágonról

vagy más, a Mikesekhez kapcsolódó helyszínről készült fotó, saját kezű rajz, térkép,
feljegyzés maradt fent, amelyek nem annyira a gyakorló irodalomtörténész rutin-
munkáját idézték, hanem sokkal inkább egyfajta antropológusét, aki kint a „tere-
pen” kutatott, gyűjtött, keresett és többnyire talált. A „terep” ismerete és szeretete
kétségtelenül összeköti e két tudóst. És még valami: Zágon és Mikes. Márton Gyula
1967-es levele mögött ott az öröm, de egyszerre a szakmai igény meg az elvárás is,
hogy Mikes, határon innen és határon túl, de valójában a határok fölött is látható,
olvasható és inspiráló legyen. A nyelvész az irodalomtörténész munkájához ezzel
a vallomással gratulált: „Mindig nagyon szerettem (de van-e, aki nem szereti?) a jó
Mikes Kelement...”.

Források

1.

Kedves Hopp Kollega!

Mikes Kelemen Összes Művei I. kötetét12 Láng Gusztáv átadta. Szíves figyel-
mességéért fogadja hálás köszönetemet.
Egyben felhasználom az alkalmat, hogy A kereszt királyi útja című kéziratos
könyvre13 vonatkozó ismereteket is kiegészítsem egy-két olyan adalékkal, amelyet
Szigeti József kollegámnak annak idején elmondtam ugyan, ő azonban semmit
nem tartott belőle érdemesnek arra, hogy „Mikes Kelemen ismeretlen kézirata”
című tanulmányában (NyIrK. VI, 175–80)14 megemlítse.
Szigeti megemlíti ugyan (i. m. 175), hogy a szóban forgó kéziratot „Márton
Gyulától nyert felvilágosítás alapján” találta meg, azonban semmit nem ír arról,
honnan is tudtam én azt, hogy a jelzett munka a dési állami líceum15 könyvtárában
található?
1940. október 1-től 1942. február 28-ig a dési állami főgimnázium (és nem
algimnázium, ahogy Szigeti kétszer is emlegeti)16 tanára voltam, itt kezdtem tanári
működésemet Husz Ödön tanügyi főtanácsos igazgatósága alatt. Mivel az iskola
meglehetősen gazdag magyar könyvanyaga teljesen rendezetlen volt (a könyvszek-
12 
MKÖM I.
13 
Mikes Kelemen 1747-ben keletkezett latin és francia forrásból fordított autográf kézirata. (Vö. D.
Benoît van Haeften: Regia via crucis, Utrecht, 1635; illetve Le Chemin Royal de la Croix. Nouvelle tra-
duction, chez Gabriel Martin. Paris, 1711).
14 
Szigeti 1960.
15 
Márton Gyula a líceum alatt korábbi munkahelyét, a Kolozsvári Tankerülethez tartozó dési refor-
mátus főgimnáziumot érti, melynek teljes neve: Dési Magyar Királyi Állami II. Rákóczi György Gim-
názium.
16 
Lásd: előző (15.) lábjegyzet.

88
 MÁRTON GYULA KÉT KIADATLAN LEVELE HOPP LAJOSHOZ

rények aljába volt bezsúfolva), Husz igazgató úr mint magyar szakos tanárt engem
bízott meg a könyvtár rendezésével, s egyben kezelésével. E munkát azonnal meg
is kezdtem és 1941 őszén be is fejeztem. Így került a kezembe 1940–1941 telén
Mikes kéziratos könyve, amelyről azonnal meg- [1. r.] állapítottam, hogy az erede-
ti példány.17 Mivel a kéziratról mindössze annyit tudtam egyetemi tanulmányaim
alapján, hogy Mikes franciából fordította (erre egyébként figyelmeztettek az ere-
deti szövegből kivágott és beragasztott illusztrációk is), igyekeztem utána nézni
a kérdésnek. A könyvtárban azonban alig volt egy-két magyar irodalomtörténeti
kézikönyv, köztük a hét kötetes Pintér valamelyik kiadása,18 s így mindössze annyit
sikerült megtudnom, hogy egy másolatát ismerik,19 „az eredeti példány ismeretlen
helyen lappang.”
A „nagy” felfedezésről természetesen tájékoztattam20 az iskola igazgatóját, ta-
nártársaimat, sőt irodalomtörténeti órán a felsőosztályos diákoknak is megmutat-
tam.
S itt térnék rá a kézirattal kapcsolatban egy másik adalékra, amit szintén el-
mondtam röviden Szigeti Józsefnek, de nem tartotta érdemesnek legalább lapalji
jegyzetben közzétenni. Az adalék a következő:
Az egyik dési kollegám, Szász János magyar–német21 szakos tanár, aki a hos�-
szas katonáskodás miatt még nem tehette le a szakvizsgát (ma: államvizsga), meg-
kért, egyezzem bele abba, hogy szakdolgozatot22 írhasson Mikes Désen megtalált
kéziratos könyvéről. Mivel magam már akkor is23 inkább nyelvtudományi érdek-
lődésű ember voltam, s mert Szász János egyetemi hallgató társam és jó barátom
volt a kolozsvári egyetemen, örömmel adtam ehhez beleegyezésem. Szász János fel
is utazott Kolozsvárra, megbeszélte a kérdést Kristóf György profeszor [sic!] úrral,
aki – látva a kéziratot – azonnal akceptálta, hogy Szász János államvizsgai, illetőleg
szakvizsgai dolgozatot írjon róla. Mindez, ha nem csalódom, 1941 tavaszán történt.
[1. v.]

17 
Hopp piros aláhúzással kiemelte a jelzett szövegrészt.
18 
Nagy valószínűséggel Pintér Jenő nyolckötetes irodalomtörténetét, ennek is a negyedik kötetét
üthette fel Márton Gyula, hogy Mikesre vonatkozó tájékoztatást nyerjen. (Vö. Pintér Jenő: A magyar
irodalom története. Tudományos rendszerezés I–VIII. Budapest, 1930–1941.)
19 
Ezt a másolatot a kolozsvári Lucian Blaga Egyetemi Könyvtár Különleges Gyűjtemények tárában
őrzik: Bujdoso Mikes Kelemen Fordításból írt Könyve, melyet B. Huszár Joseff Ur[na]k küldott volt bé
kezembe mint Gubernátornak (jelzete: Ms. 481).
20 
Hopp piros aláhúzással kiemelte a jelzett szövegrészt.
21 
Hopp piros aláhúzással kiemelte a jelzett szövegrészt.
22 
Hopp piros aláhúzással kiemelte a jelzett szövegrészt.
23 
Márton Gyula saját kezű utólagos betoldása: is.

89
 TÓTH ZSOMBOR

Szász János munkához is látott, de mert én 1942 februárjában bekerültem a

kolozsvári Erdélyi Tudományos Intézethez,24 sokat katonáskodtam, majd utána
három évig hadifogságban voltam, nem találkoztam többé vele. Mindössze an�-
nyit hallottam róla, hogy időközben áthelyezték Szamosújvárra, s hogy 1944 őszén
kiment Magyarországra, s most is ott középiskolai tanár valahol. Arról azonban,
márpedig ez lenne a leglényegesebb, hogy megírta-é [sic!] a szakdolgozatot és be-
adta-é [sic!] Kristóf professzor úrnak, semmit nem sikerült megtudnom. Mivel a
régi szakdolgozatok elkallódtak, egy sincs meg közülük egyetemünk magyar iroda-
lomtörténeti intézetében, itt sem sikerült nyomra bukkannom. Ezt egyedül Szász
János tudná megmondani.
Mivel25 szakemberektől érdeklődve26 megtudtam, hogy a kéziratos könyv Dé-
sen magtalált eredeti példányát senki nem dolgozta föl, Szigeti József kollégám-
nak hívtam föl rá több alkalommal a figyelmét, elmondva neki természetesen az itt
előadottakat is. Így ment el aztán Désre és találta meg, nem a líceum, hanem egy
nyolc osztályos iskola27 könyvtárában, ahova a líceum egész magyar könyvanyagát
átszállították.
Nagyon kérem, nehogy félreértsen, korántsem a magam érdemeit akarom
megfitogtatni, hanem mindössze azt akartam megvilágítani, hogy honnan is tud-
tam én arról, hogy a kéziratos könyv Désen van. Másrészt nem ártana megtudni
azt sem, hogy Szász János megírta-e említett szakdolgozatát, s beadta-e Kristóf
professzor úrnak?
Befejezésül őszintén gratulálok a gyönyörű kiállítású és minden szempontból
alapos Mikes-kiadáshoz.28 Mindig nagyon szerettem (de van-e, aki nem szereti?) a
jó Mikes Kelement. A nyáron végre [2. r.] sikerült eljutnom Zágonba is, s a tervem
az, hogy most, miután összegyűjtöttük a háromszéki tájnyelvi atlasz anyagát,29 s
rendre megszerkesztjük Gálffy Mózessel magát az atlaszt is, nyaranta ellátogatok
egy-két hétre Zágonba s összegyűjtöm rendre a falu szókincsét. Egy zágoni hallga-
tóm segítségével már tájékozódtam is valamelyest, s jóllehet Mikes valójában nem
a háromszéki, ezen belül a zágoni nyelvjárásban írt, azért sok szót onnan hozott
magával és használt fel írásaiban. Mindenesetre Mikes nyelvét tudományos igén�-
nyel csak akkor lehet feldolgozni, ha – többek közt – összegyűjti és feldogozza vala-
ki a zágoni nyelvjárás mai szókincsét, de leírja e nyelvjárást más szempontból is.

24 
ETI – társadalomtudományi intézet, melyet 1940 őszén hoztak létre Kolozsváron. Számos nyelvé-
szeti, irodalomtörténeti, sőt néprajzi forrásmunka készült el és jelent meg az intézet munkatársainak
jóvoltából.
25 
Márton Gyula saját kezű javítása: egy vessző kétszer áthúzva.
26 
Márton Gyula saját kezű javítása: egy vessző kétszer áthúzva.
27 
I. számú hétosztályos iskola, Dés. Ma is működik, román és magyar nyelven folyik az oktatás ebben
a tanegységben. Weboldala: http://scoala1dej.ro/ (2016. 03. 08.)
28 
MKÖM I.
29 
Ennek a gyűjtésnek is az eredményei csak halála után kerültek publikálásra: Székely nyelvföldrajzi
szótár. Összeállította: Gálffy Mózes és Márton Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987.

90
 MÁRTON GYULA KÉT KIADATLAN LEVELE HOPP LAJOSHOZ

No, de ez még csak tervezgetés, a megvalósítás sok mindentől függ. Reméljük,

hogy lesz belőle valami.
Hálás köszönetemet ismételten tolmácsolva, maradok baráti üdvözlettel

Kolozsvárt, 1967. IX. 22. Márton Gyula [2. v]

2.

Kedves Barátom!

A lengyelországi Rákóczi-emigráció irodalma című különlenyomatot30 meg-

kaptam. Hálásan köszönöm, hogy gondoltál rám. Kívánok további jó munkát, erőt,
egészséget.
Mi megvagyunk, dolgozgatunk. Voltunk kiszálláson és szép, gazdag anyagot
gyűjtöttünk a Szilágyságban a Romániai Magyar Tájszótárhoz.31 Zágonban kezd-
tük meg a gyűjtést,32 s íme, közeledünk a végéhez! Az anyag tekintélyes részét el is
rendeztük.
Vasárnap egyedül indulok a Szilágyságba. 1971-ben kezdtem meg egy szilágy-
sági nyelvjárási atlasz anyagának gyűjtését, egyedül; nyaranta, amikor időm jut rá,
ezt is folytatom.33 Nem könnyű dolog ez már, az én koromban,34 de meg kell csi-
nálnom, mint szilágysági ennyivel tartozom a Szilágyságnak. De a sok ülő munka
után talán jót is tesz egy kis gyaloglás és rusztikus [1. r.] élet. Meg is szoktam már,
nem érezném jól magam, ha nem mennék. A nyelvjáráskutató számára olyan a
nép szép, ízes nyelve, mint a botanikus vagy más természetrajz szakos számára a
természet. Barangolni kell állandóan benne, tanulmányozni kell a helyszínen, meg
kell ismerni nemcsak magát a nyelvjárást, hanem a tájat, lakóit, anyagi és szellemi
műveltségét stb.
No, de nem untatlak az én szűkebb értelemben vett szakmai kérdéseimmel;
szíves megemlékezésed hálásan köszönöm, a régi barátsággal üdvözöllek
1973. VI. 22. Márton Gyula [1. v.]
30 
Hopp Lajos: A lengyelországi Rákóczi-emigráció irodalma. Filológiai Közlöny XVIII. (1972)/1–2:
72–92.
31 
A romániai tájszótár tervét 1973-as programtanulmányában mutatta be. (Vö. Márton 1973. 187.)
32 
Az előbbi levelében erre történik utalás: „… A nyáron végre sikerült eljutnom Zágonba is.” Tehát az
1967-ben elkezdett gyűjtés munkálatainak a befejeződésére utal. A zágoni gyűjtés jelentőségéről, főként
a székely tájszótár tervéről lásd: Márton 1973. 187.
33 
Márton Gyula életében ez a szilágysági nyelvatlasz nem készült el, bár egy mutatványt megjelente-
tett belőle. (Márton Gyula: Mutatvány a „Szilágysági tájnyelvi atlasz”-ból. Nyelv- és Irodalomtudományi
Közlemények XX. (1976)/1: 3–20.) Az ő gyűjtését felhasználva 2000-ben végre megjelent. (Vö. Szilágy-
sági nyelvatlasz. Az anyagot gyűjtötte: Márton Gyula. A kéziratot összeállította és a kötetet szerkesztette:
Hegedűs Attila. Magyar Nyelvtudományi Társaság – Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest –
Piliscsaba, 2000.
34 
A levélírás pillanatában Márton Gyula 57 éves volt.

91
 TÓTH ZSOMBOR

1. melléklet

Márton Gyula 1967. IX. 22-én írt levele [1. r.]

92
MÁRTON GYULA KÉT KIADATLAN LEVELE HOPP LAJOSHOZ

Márton Gyula 1967. IX. 22-én írt levele [1. v.]

93
 TÓTH ZSOMBOR

Márton Gyula 1967. IX. 22-én írt levele [2. r.]

94
MÁRTON GYULA KÉT KIADATLAN LEVELE HOPP LAJOSHOZ

Márton Gyula 1967. IX. 22-én írt levele [2. v.]

95
 TÓTH ZSOMBOR

2. melléklet

Márton Gyula 1973. VI. 22-én írt levele [1. r.]

96
MÁRTON GYULA KÉT KIADATLAN LEVELE HOPP LAJOSHOZ

Márton Gyula 1973. VI. 22-én írt levele [1. v.]

97
CZÉGÉNYI Dóra – KÁDÁR Edit (összeáll.)

Márton Gyula nyelvészeti munkássága

(bibliográfia)

I. Önálló és társszerzős kötetek, cikkek és adatközlések

tanulmánykötetekben, szakfolyóiratokban

1939

Nagymon helynevei. In: Jancsó Elemér et al. (szerk.): Magyar irodalomtörténet.

1939. Emlékkönyv Kristóf György hatvanadik születésnapjára. Minerva, Ko-
lozsvár, 1939. 157–168.
Zártabbá- és nyíltabbáválás az ördöngösfüzesi nyelvjárásban. In: Csűry Bálint
(szerk.): Magyar Népnyelv I. (A debreceni Tisza István Tudományegyetem Ma-
gyar Népnyelvkutató Intézetének Évkönyve.) Debrecen, 1939. 118–121.

1940

A magánhangzók állapota a nagymoni népnyelvben. In: Csűry Bálint (szerk.): Ma-

gyar Népnyelv II. (A debreceni Tisza István Tudományegyetem Magyar Nép-
nyelvkutató Intézetének Évkönyve.) Debrecen, 1940. 195–203.
A zilahi fazekasmesterség műszavai. Magyar Nyelv XXXVI. (1940)/5: 346–349.

1941

Román szavak a magyar egyetemi hallgatók nyelvében. Erdélyi Múzeum XLVI.

(1941)/3–4: 381–384.
A nagymoni népnyelv igetövei és igealakjai. In: Bárczi Géza – Szabó T. Attila
(szerk.): Magyar Népnyelv III. Csűry Bálint emlékének. Debrecen – Kolozsvár,
1941. 189–232. [1942-ben különnyomatként is megjelent: Dolgozatok a M.
Kir. Ferenc József Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetéből 1.]
-ba, -be ragos helynevek az ördöngösfüzesi oláhság nyelvében. Magyar Nyelv
XXXVII. (1941)/2: 112.

99
 CZÉGÉNYI DÓRA – KÁDÁR EDIT

A szolnokdobokamegyei Ördöngösfüzes nyelvéből. Magyar Nyelv XXXVII.

(1941)/3: 207–210.

1942

A rumén nyelvatlasz első három kötetének magyar eredetű anyaga. In: Tamás Lajos
(szerk.): Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1940–41. Minerva, Kolozs-
vár, 1942. 119–158. [1942-ben különnyomatként is megjelent.]
A rumén nyelvatlasz-munkálatok története és módszere. In: Bárczi Géza – Szabó
T. Attila (szerk.): Magyar Népnyelv IV. Debrecen – Kolozsvár, 1942. 233–267.
[1943-ban különnyomatként is megjelent: Dolgozatok a M. Kir. Ferenc József
Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetéből 14.]

1943

A román–magyar nyelvi hatás kérdéséhez. Erdélyi Múzeum XLVIII. (1943)/1: 123–

132.
Az erdélyi népnyelvi térkép terve és előmunkálatai. Erdélyi Múzeum XLVIII.
(1943)/3–4: 483–487.

1944

Az újoncok bevonulása Széken. Erdélyi Múzeum XLIX. (1944)/1–2: 134–135.

Népi köszöntések Kalotaszegről és vidékéről. Erdélyi Múzeum XLIX. (1944)/1–2:
135.
Ördöngösfüzes helynevei. Erdélyi Múzeum XLIX. (1944)/1–2: 218–254. [Kü­lön­
nyomatként is megjelent: Erdélyi Tudományos Füzetek 180. Erdélyi Múzeum-
Egyesület, Kolozsvár, 1944.]
Halombak. Erdélyi Múzeum XLIX. (1944)/3–4: 481.
Bosznia és Galícia a szolnokdobokai Árpástón. Magyar Nyelv XL. (1944)/1: 63.
Pálobá. Magyar Nyelv XL. (1944)/1: 63.
Röviz, csára. Magyar Nyelv XL. (1944)/2: 121.
Rokonságelnevezések a szolnokdobokamegyei Ördöngösfüzesen. Magyar Nyelv
XL. (1944)/2: 140–142.
Szekrény. Magyar Nyelv XL. (1944)/3: 312.

100
 MÁRTON GYULA NYELVÉSZETI MUNKÁSSÁGA

Társszerzővel:
Szabó T. Attila – Gálffy Mózes – Márton Gyula: Huszonöt lap »Kolozsvár és vidéke
nyelvi térképé«-ből. (A Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály
1944. június 7-i szakülésén tartott előadás.) Erdélyi Múzeum XLIX. (1944)/3–4:
424–463. [Különnyomatként is megjelent: Erdélyi Tudományos Füzetek 181.
Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1944. (42 + 25 térképlap)]

1945

A kolozsmegyei Borsavölgy állatnevei. In: Szabó T. Attila (szerk.): Az Erdélyi Ma-

gyar Tudományos Intézet Évkönyve 1944. Minerva, Kolozsvár, 1945. 249–278.
Gúny- és melléknevek Magyarlónáról és Jegenyéről. Erdélyi Múzeum L. (1945)/1–2:
88–93.
A szolnokdobokai Árpástó helynevei. Erdélyi Múzeum L. (1945)/3–4: 281–317.
[Különnyomatként is megjelent: Erdélyi Tudományos Füzetek 197. Erdélyi
Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1945. (39 lap)]

1947

Társszerzővel:
Szabó T. Attila – Gálffy Mózes – Márton Gyula: Kalotaszeg és vidéke. 12 nyelvtér-
képlap bevezetővel. In: Bárczi Géza (szerk.): Mutatvány a Magyar Nyelvatlasz
próbagyűjtéseiből. (A Magyar Nyelvatlasz munkálatai 2.) Magyar Nyelvatlasz-
Bizottság, Budapest, 1947. 1–12.

1948

A zilahi fazekasmesterség. (Dolgozatok a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Ma-

gyar Nyelvtudományi Intézetéből 18.) Kolozsvár, 1948. [43 p.]
A timárok zilahi mesterségszavaiból. (Dolgozatok a kolozsvári Bolyai Tudomány-
egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetéből 19.) Kolozsvár, 1948. [10 p.]

1952

Írjunk, beszéljünk helyesen! Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1952.
[106 p.]

101
 CZÉGÉNYI DÓRA – KÁDÁR EDIT

1954

A csángó kutatások története. In: Tanulmányok a moldvai csángókról. [Kiadói en-

gedély nélküli, gépelt kézirat.] 1954. 13–56. [Fellelhetősége: Kriza János Nép-
rajzi Társaság Könyvtára, Kolozsvár.]
A moldvai csángó nyelvjárás atlaszának munkálatairól. Magyar Nyelvőr LXXVIII.
(1954)/5–6: 376–382.

1955

Cîteva aspecte ale influenței limbii romîne în lexicul graiului ceangău din Moldova.
Studii și cercetări lingvistice VI. (1955)/3–4: 331–339.

1956

A zilahi fazekasmesterség szakszókincse. In: A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem

Évkönyve (1945–1955). Állami Tanügyi és Pedagógiai Könyvkiadó, [Bukarest],
1956. 393–444.
Az igealakok szerepe a Borsavölgyén. In: Bárczi Géza – Benkő Loránd (szerk.):
Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára. Írták tisztelői, barátai és
tanítványai. (Nyelvészeti tanulmányok 1.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1956.
458–466.
Két tanulmány a keleti magyar nyelvjárások köréből. (Különnyomat a Pais-emlék-
könyvből és a Magyar Nyelv 1956. évi 1. számából.) Akadémiai Kiadó, Buda-
pest, 1956.
A moldvai csángó nyelvjárás szókincsét ért román nyelvi hatásról. Magyar Nyelv
LII. (1956)/1: 92–100.
Az ikes igék ragozása a Borsavölgyén. Magyar Nyelv LII. (1956)/4: 501–512.
Társszerzővel:
Gálffy Mózes – Márton Gyula: A Bolyai Egyetem magyar nyelvészeti tanszékének
nyelvjáráskutatói tevékenysége a Magyar Autonóm Tartományban. A kolozsvá-
ri V. Babeş és Bolyai Egyetemek Közleményei (Társadalomtudományi sorozat) I.
(1956)/1–2: 253–279. + 12 térképmelléklet. [Román nyelvű kivonata: Activita-
tea de cercetări dialectologice în Regiunea Autonomă Maghiară a catedrei de
limba maghiară de la Universitatea „Bolyai”. (Rezumat după lucrarea apărută
în original în ediția maghiară a buletinului.) Buletinul Universităților „V. Babeș”
și „Bolyai” Cluj (Seria Științe sociale) I. (1956)/1–2: 333–334.]

102
 MÁRTON GYULA NYELVÉSZETI MUNKÁSSÁGA

1957

Adatok a moldvai csángó nyelvjárást ért román nyelvtani hatáshoz. Magyar Nyelv
LIII. (1957)/3–4: 522.
Társszerzővel:
Gálffy Mózes – Márton Gyula: Mutatvány „Csík és Gyergyó tájnyelvi atlaszá”-ból.
Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények I. (1957)/1–4: 63–74.

1958

Perechi de cuvinte în graiul ceangău din Moldova. In: Rosetti, Alexandru (red.):
Omagiu lui Iorgu Iordan, cu prilejul împlinirii a 70 de ani. Editura Academiei
Republicii Populare Române, Bucureşti, 1958. 557–569.
Háromszéki tájszók. Magyar Nyelvőr LXXXII. (1958)/3: 358–363.
L’activité de la chaire de langue hongroise de l’Université Bolyai concernant la ré­
daction d’atlas dialectaux. Orbis VII. (1958)/2: 361–371.
Román tükörszók és tükörkifejezések a moldvai csángó nyelvjárásban. Studia Uni-
versitatum Victor Babeş et Bolyai. (Series IV., Philologia) III. (1958)/6: 187–
189.
Szóvegyítéssel keletkezett hónapnevek a moldvai csángóban. Studia Universitatum
Victor Babeş et Bolyai. (Series IV., Philologia) III. (1958)/6: 191.

1959

Magyar nyelvjárástan. Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, 1959. [Tanügyi sok-

szorosító.] [197 p.]
Magyar nyelvtudomány a Román Népköztársaságban. Korunk XVIII. (1959)/9:
1335–1340.
Tájékoztató a Román Népköztársaságban folyó magyar nyelvészeti szakképzésről és
magyar nyelvtudományi munkálatokról I. Magyar Nyelv LV. (1959)/1: 8–16.
Tájékoztató a Román Népköztársaságban folyó magyar nyelvészeti szakképzés-
ről és magyar nyelvtudományi munkálatokról II. Magyar Nyelv LV. (1959)/4:
499–510.
Tanulmányúton a Magyar Népköztársaságban. Nyelv- és Irodalomtudományi Köz-
lemények III. (1959)/1–4: 130.
Eredményeink és feladataink a magyar nyelvet ért román nyelvi hatás tanulmá-
nyozása terén. (A kolozsvári V. Babeș és a Bolyai Egyetem 1958. május 25–28-
án tartott tudományos ülésszakán elhangzott előadás pontosított szövegvál-

103
 CZÉGÉNYI DÓRA – KÁDÁR EDIT

tozata.) Studia Universitatis Babeș-Bolyai (Series IV., Philologia) IV. (1959)/2:

29–41.
Társszerzővel:
Gálffy Mózes – Márton Gyula: Gyimesi tájszók. Magyar Nyelvőr LXXXIII. (1959)/3:
323–332.

1960

Adatok a moldvai csángó nyelvjárás szókincsét ért román nyelvi hatáshoz. Magyar
Nyelv LVI. (1960)/1: 119–121.
Az igealakok szerepe a Fekete-Körös völgyében. Magyar Nyelvjárások VI. (1960):
44–55.
Adalékok a bilingvizmus kérdéséhez. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények
IV. (1960)/3–4: 269–296.
Az ikes ragozás állapotáról a Fekete-Körös völgyében. Studia Universitatis Babeș-
Bolyai (Series IV., Philologia) V. 1960/2: 47–55.
Schimbări semantice petrecute în graiul ceangăilor din Moldova sub influenţa lim-
bii romîne. Studii şi cercetări lingvistice XI. (1960)/4: 919–926.

1961

Adatok a moldvai csángó nyelvjárás szókincsét ért román nyelvi hatáshoz. Magyar
Nyelv LVII. (1961)/3: 363–366.
Adatok az -uk, -ük személyrag használatához a Fekete-Körös völgyében. Magyar
Nyelv LVII. (1961)/4: 496–499.
A VI. nemzetközi finnugor kongresszus. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemé-
nyek V. (1961)/1: 57–58.
Újabb adatok a román–magyar szóvegyítéses kölcsönzéshez. Nyelv- és Irodalomtu-
dományi Közlemények V. (1961)/2: 157–159.
Câteva aspecte ale bilingvismului maghiaro-romîn la ceangăii din Moldova. Studii
şi cercetări lingvistice XII. (1961)/4: 541–553.
Társszerzővel:
A Babeș–Bolyai Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének munkaközössége
[Szerzők: Balogh Dezső, Gergely Piroska, Kósa Ferenc, Márton Gyula, Szabó
Zoltán, Teiszler Pál, Vámszer Márta, Vöő István, Zsemlyei János]: Bevezetés a
nyelvtudományba. [Gépirat.] Kolozsvár, 1961. [405 p.]

104
 MÁRTON GYULA NYELVÉSZETI MUNKÁSSÁGA

1962

A borsavölgyi nyelvjárás igetövei és igealakjai. (Nyelvtudományi Értekezések 32.)

Akadémiai Könyvkiadó, Budapest, 1962. [64 p.]
A nyelvtudomány története. [Gépirat.] Kolozsvár, 1961–1962. [172 p.]
Az a-zás állapota a Fekete-Körös völgyében. Nyelv- és Irodalomtudományi Közle-
mények VI. (1962)/1: 85–116.
Román kölcsönszók a Fekete-Körös völgye magyar tájszólásában I. Nyelv- és Iroda-
lomtudományi Közlemények VI. (1962)/2: 277–287.
Ellenőrző kiszállás a moldvai csángók között. Nyelv- és Irodalomtudományi Közle-
mények VI. (1962)/2: 384–385.
Adatok az e-zés állapotához a Fekete-Körös völgyében. Studia Universitatis Babeș-
Bolyai (Series Philologia) VII. (1962)/1: 13–17.

1963

A szóeleji mássalhangzó-torlódás feloldása a moldvai csángó nyelvjárás román

kölcsönszavaiban. Magyar Nyelv LIX. (1963)/4: 488–498.
Újabb adatok a román–magyar szóvegyítéses kölcsönzéshez. Nyelv- és Irodalomtu-
dományi Közlemények VII. (1963)/1: 89–91.
A Babeș–Bolyai egyetem magyar nyelvtudományi tanszékének 1962. évi tudomá-
nyos munkájáról. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények VII. (1963)/1:
151–152.
A mássalhangzótorlódás viselkedése a szó belsejében a moldvai csángó nyelvjárás
román kölcsönszavaiban. Studia Universitatis Babeş-Bolyai (Series Philologia)
VIII. (1963)/2: 117–120.
Társszerzővel:
Szabó T. Attila – Gálffy Mózes – Márton Gyula: Tájékoztató a moldvai csángó
tájnyelvi térképről. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények VII. (1963)/2:
215–228.

1964

Az í-zés állapota a Fekete-Körös völgyében. Magyar Nyelvjárások X. (1964): 63–84.

Az atlasz elkészítéséhez módszertani útmutató. Nyelv- és Irodalomtudományi Köz-
lemények VIII. (1964)/2: 271–282.

105
 CZÉGÉNYI DÓRA – KÁDÁR EDIT

1965

Observaţii asupra încadrării vocalelor ă şi î în împrumuturile româneşti ale limbii

maghiare. In: Iordan, Iorgu (ed.): Omagiu lui Alexandru Rosetti la 70 de ani.
Ed. Academiei Republicii Socialiste România, Bucureşti, 1965. 539–542.
Tájékoztató a Babeș–Bolyai egyetem magyar nyelvtudományi tanszékének 1964.
évi tudományos munkájáról. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények IX.
(1965)/1: 222–223.
A moldvai csángó nyelvjárás hangrendszerét és fonológiai struktúráját ért román
nyelvi hatásról. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények IX. (1965)/2: 243–
256.
Társszerzővel:
Gálffy Mózes – Márton Gyula: Tájszók Kalotaszegről és környékéről. (Glosar dialec-
tal din regiunea Izvorul Crișului Repede și împrejurimi.) In: Studii de lexicolo-
gie. Universitatea „Babeş-Bolyai”, Cluj, 1965. 1–156.

1966

Moldvai csángó puj ’kukorica’ < román pui. Magyar Nyelv LXII. (1966)/1: 92–95.
A jelentő mód jelen idejű tárgyas személyragok a moldvai csángó nyelvjárásban.
[Részlet Gálffy Mózes és Márton Gyula Moldvai csángó igeragozás című mo-
nográfiájából. Az igetöveket és az igei végződéseket tárgyaló fejezeteket Már-
ton Gyula, az igealakok funkcióját taglaló részt Gálffy Mózes írta.] Magyar
Nyelvjárások XII. (1966): 35–45.
Román kölcsönszavaink alaktani beilleszkedése. Nyelv- és Irodalomtudományi
Közlemények X. (1966)/2: 289–297.
Székely nyelvjárási iszánkodik ~ isánkodik. (Adalék az sz ~ s megfelelés kérdésé-
hez.) Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények X. (1966)/2: 334–337.
Adatok a nyelvjárási mezsde ~ muzsda előfordulásához. Studia Universitatis Babeş-
Bolyai (Series Philologia) XI. (1966)/2: 93–96.
Cu privire la corelaţia dintre accent şi durata vocalelor în împrumuturile româneşti
ale graiului ceangău din Moldova. Studii şi cercetări lingvistice XVII. (1966)/1:
81–86.

1967

Boroszlán: borostyán ~ burusnyán. Magyar Nyelv LXIII. (1967)/1: 80–82.

106
 MÁRTON GYULA NYELVÉSZETI MUNKÁSSÁGA

Adatok a cserebogár nevéhez a székely nyelvjárásban. Magyar Nyelv LXIII. (1967)/2:

244–246.
Adatok a verő szó elterjedéséhez a székely nyelvjárásban. Magyar Nyelv LXIII.
(1967)/4: 502.
A kézimalom ’handmühle’ neve a székely nyelvjárásban. Nyelv- és Irodalomtudo-
mányi Közlemények XI. (1967)/2: 215–223.
L’influence de la langue roumaine sur le système et sur la stucture phonologique du
parler «csángó» de la Moldavie. Revue roumaine de linguistique XII. (1967)/3:
245–254.
Cu privire la studierea influenţei limbii române asupra limbii maghiare. Studia
Universitatis Babeş-Bolyai (Series Philologia) XII. (1967)/1: 27–38.

1968

Adatok a kabala ’kanca’ elterjedéséhez a székely nyelvjárásban. Magyar Nyelv LXIV.

(1968)/4: 485–487.
Háromszéki tájszók. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XII. (1968)/1:
120–127.
A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai. (Mutatvány.) Nyelv- és Iroda-
lomtudományi Közlemények XII. (1968)/2: 179–191.
Adaptation morphologique des mots empruntés au roumain dans le parler «csán-
gó» de Moldavie. Revue roumaine de linguistique XIII. (1968)/6: 589–601.
Székely nyelvjárási csáklyázik: gilicsezik ’korcsolyázik’. Studia Universitatis Babeş-
Bolyai (Series Philologia) XIII. (1968)/2: 51–58.

1969

A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai. (Nyelvtudományi Értekezések

66.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1969. [112 p.]
Parafernum. Magyar Nyelv LXV. (1969)/1: 68–72.
Koszta. Magyar Nyelv LXV. (1969)/3: 321–322.
Adatok a zárt í-zés állapotához Csík és Gyergyó nyelvjárásában. Magyar Nyelvjá-
rások XV. (1969): 41–50.
Adalék a folyónevekből lett kutyanevekhez. Magyar Nyelvőr XCIII. (1969)/1: 134.
Kokojza. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XIII. (1969)/1: 79–84.
A romániai magyar nyelvjáráskutatás egy negyedszázada (1944–1969). Nyelv- és
Irodalomtudományi Közlemények XIII. (1969)/2: 205–221.

107
 CZÉGÉNYI DÓRA – KÁDÁR EDIT

Társszerzővel:
Helyesírási tájékoztató. [A szabályzati részt Szabó T. Attila gondozta, a szótári részt
Gálffy Mózes, Kelemen Béla, Márton Gyula szerkesztette.] Irodalmi és Művé-
szeti Könyvkiadó, Bukarest, 1969. [407 p.]

1970

Magyar nyelvjárástan. [Egyetemi jegyzet.] Babeş–Bolyai Tudományegyetem,

Nyelv- és Irodalomtudományi Kar, Kolozsvár, 1970. [285 p.]
Nyelv és társadalom. Korunk XXIX. (1970)/9: 1297–1306.
Adatok a nyelvjárási kasztról – kasztró – kaszró elterjedéséhez. Magyar Nyelv LXVI.
(1970)/1: 114–117.
Kiegészítés Balogh Lajosnak „A mai magyar nyelvjárások irodalma 1959-től 1968-
ig” című szemlecikkéhez. Magyar Nyelv LXVI. (1970)/2: 245–246.
Az o : a megfelelés (a-zás) esetei a székely nyelvjárásban. Magyar Nyelv LXVI.
(1970)/4: 486–492.
Adalékok az é : e (~è ~ē) megfeleléséhez a székely nyelvjárásban. Magyar Nyelvjá-
rások XVI. (1970): 11–17.
Egy abszolút sűrűségű ponthálózattal készülő tájnyelvi atlasz tanulságaiból. Nyelv-
és Irodalomtudományi Közlemények XIV. (1970)/1: 9–25.
Adatok egy szánalkatrész nevének ismeretéhez a romániai magyar nyelvjárások-
ban. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XIV. (1970)/2: 243–256.
Társszerzővel:
Gálffy Mózes – Márton Gyula: Mutatvány a háromszéki tájnyelvi atlaszból. In: Szé-
kely Zoltán – Árvay József – Jecza Tibor – Kovács Sándor (szerk.): Aluta II.
Sepsiszentgyörgyi Múzeum, Sepsiszentgyörgy, 1970. I: 275–282.

1971

A fenyőtoboz elnevezései a székely nyelvjárásban. Studia Universitatis Babeş-Bolyai

(Series Philologia) XVI. (1971)/2: 11–19.

1972

A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest,

1972. [604 p.]
Magyar nyelvjárástan. [Sokszorosított.] Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Nyelv-
és Irodalomtudományi Kar, Kolozsvár, 1972. [285 p.]

108
 MÁRTON GYULA NYELVÉSZETI MUNKÁSSÁGA

Moldvai csángó nyelvjárás és az egyetemes nyelvtudomány. In: Létay Lajos (fő-

szerk.): Utunk Évkönyv 72. [Intreprinderea Poligrafică], Cluj, 1972. 176–179.
Adatok a fenyőlevél nevéhez a székely nyelvjárásban. Magyar Nyelvjárások XVIII.
(1972): 75–81.
A háromszéki tájszólás veláris magánhangzói I. Nyelv- és Irodalomtudományi Köz-
lemények XV. (1972)/1: 5–22.
A háromszéki tájszólás veláris magánhangzói II. Nyelv- és Irodalomtudományi Köz-
lemények XVI. (1972)/2: 211–230.

1973

A romániai magyar nyelvjáráskutatás múltja és mai állása. In: Ritoók János (szerk.):
Korunk Évkönyv 1973. (Tanulmányok a romániai magyar tudományosság mű-
helyéből.) Kolozsvár, 1973. 173–193.
A féreg ’egér’ elterjedése a székely nyelvjárásban. Magyar Nyelv LXIX. (1973)/2:
244–246.
A hópehely megnevezése a székely nyelvjárásban. Studia Universitatis Babeș-Bolyai
(Series Philologia) XVIII. (1973)/2: 25–32.
Társszerzővel:
Márton Gyula – Péntek János – Vöő István: Mutatvány „A mai magyar nyelv ro-
mán kölcsönszavai”-ból. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XVII.
(1973)/2: 339–352.

1974

Igetövek, igei jelek és személyragok a moldvai csángó nyelvjárásban. Kriterion

Könyvkiadó, Bukarest, 1974. [288 p.]
Társszerzővel:
Nemes Zoltánné – Gálffy Mózes – Márton Gyula (összeáll.): Torjai szójegyzék. Sep-
siszentgyörgyi Múzeum, Sepsiszentgyörgy, 1974. [188 p.]
Gálffy Mózes – Márton Gyula: Szócikk-mutatvány a Székely Nyelvjárás Atlaszából.
Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XVIII. (1974)/1: 136–148.

1975

Adatok az l ~ r fonémaváltakozáshoz a romániai magyar nyelvjárásokban. Magyar

Nyelv LXXI. (1975)/1: 86–93.

109
 CZÉGÉNYI DÓRA – KÁDÁR EDIT

A regionális atlaszok szerepe a nyelvjárási rendszerek megismerésében. Magyar

Nyelvjárások XXI. (1975): 3–32.

1976

Mutatvány a „Szilágysági Tájnyelvi Atlasz”-ból. Nyelv- és Irodalomtudományi Köz-

lemények XX. (1976)/1: 3–20.

[Post mortem megjelent munkák]

1977

Társszerzővel:
Márton Gyula – Péntek János – Vöő István: A magyar nyelvjárások román kölcsön-
szavai. [A címszavak román értelmezését Balázs László, a németet Eisenburger
Szilágyi Margit ellenőrizte.] Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977. [472 p.]

1979

A rőzse ’Reisig’ megnevezései a székely nyelvjárásban. Magyar Nyelv LXXV.

(1979)/2: 232–238.
Adatok az asszociatív a-zás elterjedéséhez az udvarhelyszéki nyelvjárásban. Ma-
gyar Nyelvjárások XXII. (1979): 3–8.

1987

Társszerzővel:
Székely nyelvföldrajzi szótár. Összeállította Gálffy Mózes és Márton Gyula. Akadé-
miai Kiadó, Budapest, 1987. [455 p.]

1991

Társszerzővel:
Gálffy Mózes – Márton Gyula – Szabó T. Attila (szerk.): A moldvai csángó nyelv-
járás atlasza. I–II. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 193.) Ma-
gyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest, 1991. [608 p.]

110
 MÁRTON GYULA NYELVÉSZETI MUNKÁSSÁGA

2000

Társszerzővel:
Szilágysági nyelvatlasz. Az anyagot gyűjtötte: Márton Gyula. A kéziratot összeállí-
totta és a kötetet szerkesztette: Hegedűs Attila. A térképeket készítette: Fodor
Eszter. (A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékének
kiadványai 3.) Magyar Nyelvtudományi Társaság – Pázmány Péter Katolikus
Egyetem, Budapest–Piliscsaba, 2000. [779 p.]

II. Ismertetések, recenziók, méltatások

Kniezsa István: Újabb vélemények a magyar nyelv szláv jövevényszavainak erede-

téről. Nyelvtudományi Közlemények XLIX. 350–361. Erdélyi Múzeum XLII.
(1937)/2: 194.
[Bologa, Valeriu – Dima, Lia M. et al. (red.):] Bibliografia tezelor de la Facultatea de
Medicină şi Farmacie din Cluj. Cluj, 1936. VI + 2 + 102 + 2 l. Erdélyi Múzeum
(1937)/3: 290.
Mészöly Gedeon: A hit szó eredete és rokonsága. Acta, Tom. IX. Fasc 2. Szeged,
1936. Erdélyi Múzeum XLII. (1937)/4: 380–381.
Emlékkönyv Kristóf György hatvanadik születésnapjára. Ifjú Erdély XIX. (1940)/1:
6–7.
A rumén–magyar nyelvi hatás kérdéséhez. [Blédy Géza: Influența limbii române
asupra limbii maghiare. Studiu lexicologic. Teză de doctorat. Sibiu, 1942. 162 +
2 l.] Erdélyi Múzeum XLVIII. (1943)/1: 123–132.
A nyelvész [Szabédi Lászlóról]. Utunk XII. (1957. máj. 11.)
Ötödik nyelvemlékünk. [A Marosvásárhelyi Sorok. Közzéteszi Farczády Elek és
Szabó T. Attila. Akadémiai Kiadó. Bukarest, 1957.] Korunk XVII. (1958)/2:
279–281.
Ștefan Pașca 1901–1957. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények II. (1958)/1–4:
283–284.
A román nyelvjárástan kézikönyve. [Coteanu Ion: Elemente de dialectologie a limbii
române. Ed. Academiei P. P. R., București, 1961.] Nyelv- és Irodalomtudományi
Közlemények VI. (1962)/1: 217–219.
A Magyar Nyelvjárások I–V. kötete. [Akadémiai Kiadó, Budapest, 1951, 1953,
1956, 1957, 1959.] Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények VI. (1962)/1:
229–233.

111
 CZÉGÉNYI DÓRA – KÁDÁR EDIT

A Magyar Nyelvjárások VI–VIII. kötete. [Akadémiai Kiadó, Budapest, 1960, 1961,

1962.] Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények VII. (1963)/2: 314–316.
Az Új Román Nyelvatlasz. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények VIII.
(1964)/2: 275–282.
Magyar Nyelvjárások. A debreceni Magyar Nyelvtudományi Intézet évkönyve, IX–
XI. [KLTE, Debrecen, 1963, 1964, 1965.] Nyelv- és Irodalomtudományi Közle-
mények XI. (1967)/1: 172–174.
A magyar nyelvjárások atlasza. I. kötet. Szerkesztette Deme László és Imre Samu. Bu-
dapest, Akadémiai Kiadó, 1968. Cercetări de lingvistică XIV. (1969)/2: 354–357.
Atlasul Lingvistic Român pe Regiuni. Maramureş. Editura Academiei Republicii
Socialiste România. 1969. De Petru Neiescu, Grigore Rusu, Ionel Stan. Magyar
Nyelvjárások XVI. (1970): 111–114.
A jugoszláviai Muravidék magyar tájnyelvi atlasza. Gyűjtötte és összeállította
Penavin Olga. Budapest, 1966. MNyTK, 116. sz. 10 l. + 140 térkép. Lektorálta
és szerkesztette Bárczi Géza. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XV.
(1971)/1: 181–182.
Író a falujáról. Horváth István: Magyarózdi toronyalja. Írói falurajz. Kolozsvár,
1971. Dacia Könyvkiadó (463 lap és 12 fényképmelléklet). Művelődés XXV.
(1972)/5: 51–52.
Imre Samu: A mai magyar nyelvjárások rendszere. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971.
394 l. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XVI. (1972)/1: 160–166.
Józsa János példája. A Hét IV. (1973. február 23.)
Imre Samu: Felsőőri Tájszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973. Nyelv- és Iroda-
lomtudományi Közlemények XIX. (1975)/1: 107–108.
Somogy megye földrajzi nevei (tudományos irányító Végh József, közzétette Ba-
logh Lajos, Hajdú Mihály, Hosszú Ferenc, Király Lajos, Markó Imre Lehel,
Ördög Ferenc, Pesti János, Szabó József, Szabó László) Akadémiai Kiadó, Bu-
dapest, 1974. 1174 l. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XX. (1976)/2:
211–212.

III. Irányított doktori dolgozatok

Teiszler Pál: A Szatmár megyei sváb eredetű lakosság magyar nyelvjárásának ma-
gánhangzó rendszere. [1970] [442 p.]
Bura László: A szatmári fafeldolgozó mesterségek szakszókincse. 1972. [514 p.]
Vöő István: A bánsági magyar nyelvjárások magánhangzó-rendszere. 1972. [326 p.]

112
 MÁRTON GYULA NYELVÉSZETI MUNKÁSSÁGA

Zsemlyei János: A Kis-Szamos vidéke (Kolozs megye) magyar tájszólásának román

kölcsönszavai. 1974. [I. 1–269.; II. 270–580.; III. 581–881.]
Péntek János: A kalotaszegi népi hímzés szakszókincse. 1975. [198 p.]
Miklós Tamás Irén: Három falu (Halmágy, Kóbor és Oltszakadát) tájszavainak rend-
szere. [Irányítók: Márton Gyula, Szabó T. Attila, Szabó Zoltán.] 1987. [198 p.]

IV. Lektorálás

Olvasókönyv és nyelvtan a VI. osztály számára. [Kálmán Viktória, Takács Sára és

Katona Szabó István munkája. Ellenőrizte: Márton Gyula.] Állami Tanügyi és
Pedagógiai Könyvkiadó, Bukarest, 1962. [228 p. és ill.]

V. Nyelvművelés és tudománynépszerűsítés

A helyesírás, fogalmazás és stílus néhány kérdéséről. Utunk V. (1950. dec. 16.)

Hogyan értékesítik a Bolyai Tudományegyetem nyelvészei Sztálin elvtárs nyelvtu-
dományi munkáinak tanulságait. Utunk VI. (1951. júl. 13.)
Sztálin elvtárs nyelvtudományi munkái új utakat nyitottak számunkra. Romániai
Magyar Szó VI. (1952. jún. 20.)
Nyelvtudományunk feladatai a Magyar Autonóm Tartomány nyelvjárásainak ta-
nulmányozása terén. Előre X. (1956. ápr. 27.)
Jövevényszók a magyar nyelvben. Művelődés X. (1957)/8: 12.
Az irodalmi nyelv. Művelődés XI. (1958)/8: 31.
A hagyományos nyelvtudománytól a modern nyelvtudományig. Előre XXII. (1968.
júl. 5.)
Feltételes igealak-e a járhat, kérhet? Előre XXII. (1968. júl. 13.)
A nyelvjáráskutatás és a modern nyelvtudomány. Előre XXII. (1968. nov. 2.)
A székely nyelvjárás két érdekes szava: csáklya és gilics. Hargita I. (1968. dec. 13.)
Eredmények és feladatok a székely nyelvjárás tanulmányozása terén. Megyei Tükör
I. (1968. szept. 28.)
Iskola és nyelvjárás. Művelődés XXI. (1968)/7: 56–57.
Szókincs és műveltség. Vörös Zászló XVII. (1968. júl. 25.)
A nyelvi műveltségről. Előre XXIII. (1969. szept. 21.)
A romániai magyar nyelvtudomány egy negyedszázada (1944–1969). Művelődés
XXII. (1969)/8: 24–25.

113
 CZÉGÉNYI DÓRA – KÁDÁR EDIT

Egy-két szó a vára, kére igealakról. Vörös Zászló XVIII. (1969. jan. 7.)
Útmutató a személy- és állatnevek gyűjtéséhez. Művelődés XXIII. (1970)/2: 42–43.
A szilágysági nyelvjárás. Művelődés XXIII. (1970)/6: 45–47.
Általános műveltség és nyelvi kultúra. Előre XXVI. (1972. márc. 11.)
A magyar nyelv román eredetű elemei. In: Gálffy Mózes – Murádin László (össze-
áll.): Anyanyelvünk művelése. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975. 52–57.
A nyelvjárások és a nyelvművelés. In: Gálffy Mózes – Murádin László (összeáll.):
Anyanyelvünk művelése. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975. 89–95.

VI. Ismertetések, recenziók Márton Gyula munkáiról

(ezek megjelenésének sorrendjében)

Balassa Iván: Irodalmi szemle. Huszonöt lap «Kolozsvár és vidéke népnyelvi

térképé»-ből. Bevezetéssel és jegyzetekkel közzéteszi Szabó T. Attila, Gálffy
Mózes, Márton Gyula. Erdélyi Tudományos Füzetek 181. Az Erdélyi Múzeum-
Egyesület kiadása. 42 + 25 térképlap. 8°. Kolozsvár, 1944. Ethnographia LVII.
(1946)/1: 92–93.

Szabó György: Írjunk, beszéljünk helyesen! – Márton Gyula könyve, Állami Iro-
dalmi és Művészeti Kiadó. Utunk VII. (1952. dec. 5.)

Szépe György: Egyetemek és főiskolák évkönyveiben megjelent nyelvészeti írások.

Magyar Nyelvőr LXXXI. (1957)/3: 354–361. [A 354–355. oldalon röviden a
Márton Gyula A zilahi fazekasmesterség szakszókincse c. 1956-os munká-
járól.]

Papp, L[ászló]: Chronik des Jahres 1962. Acta Linguistica XIII. (1963)/3–4: 345–
366. [A 355. oldalon A borsavölgyi nyelvjárás igetövei és igealakjai német
nyelvű, rövid ismertetése.]
Bodnár Ferenc: Márton Gyula: A borsavölgyi nyelvjárás igetövei és igealakjai.
Nyelvtudományi Értekezések 32. sz. Budapest, 1962. Akadémiai Kiadó. Nép-
rajz és Nyelvtudomány VII. (1963): 184–185.
Murádin László: Márton Gyula: A borsavölgyi nyelvjárás igetövei és igealakjai.
Nyelvtudományi Értekezések 32. sz. Bp., 1962. Akadémiai Kiadó. 64. l. Nyelv-
és Irodalomtudományi Közlemények VII. (1963)/1: 147–148.

114
 MÁRTON GYULA NYELVÉSZETI MUNKÁSSÁGA

Jakab László: Márton Gyula: A borsavölgyi nyelvjárás igetövei és igealakjai. Buda-

pest, 1962. Akadémiai Kiadó. 65 l. Nyelvtudományi Értekezések 32. sz. Magyar
Nyelvjárások X. (1964): 126–129.

Vöő István: Studii de lexicologie. Universitatea „Babeș-Bolyai” Cluj, 1965, 232 l. [A

382–384. oldalakon Gálffy Mózes és Márton Gyula 1965-ös, Tájszók Kalota-
szegről c. közös kiadványáról.] Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények X.
(1966)/2: 382–385.

Teiszler Pál: Helyesírási tájékoztató. Korunk XXVIII. (1969)/8: 1256–1257.

Balogh Dezső: Helyesírási tájékoztató. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969. 407 l.
Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XIII. (1969)/2: 378–379.

Gunda Béla: Márton Gyula: A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönsza-

vai. Budapest, 1969. 113. (Nyelvtudományi Értekezések 66. sz.) Ethnographia
LXXXI. (1970)/1: 154–155.
Kálmán Béla: Márton Gyula: A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai.
(Nyelvtudományi Értekezések 66. sz.) Bp. 1969. 116 l. Magyar Nyelvjárások
XVI. (1970): 114–116.
Zsemlyei János: Márton Gyula, A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai.
Budapest, 1969. Nyelvtudományi Értekezések 66. sz. 112 l. Nyelv- és Irodalom-
tudományi Közlemények XIV. (1970)/2: 383–385.

Kelemen B[éla] – Neiescu, P[etru]: Márton Gyula, A moldvai csángó nyelvjárás

román kölcsönszavai, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972. Cercetări de
lingvistică XVII. (1972)/2: 354–358.
Oláh Ferenc: A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai. Előre XXVI.
(1972. szept. 23.)
Péntek János: Román kölcsönszók a moldvai csángó nyelvjárásban. Falvak Dolgozó
Népe XXVIII. (1972. ápr. 26.)
Téka. Márton Gyula: A moldvai csángó nyelvjárás mai román kölcsönszavai. Ko-
runk XXXI. (1972)/6: 935.
Péter Sándor: Román kölcsönszavak a csángó nyelvjárásban. Megyei Tükör V.
(1972. nov. 5.)
Zsemlyei János: Márton Gyula, A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai.
Kriterion Könyvkiadó, Buk., 1972. 603 l. Nyelv- és Irodalomtudományi Közle-
mények XVI. (1972)/2: 361–365.

115
 CZÉGÉNYI DÓRA – KÁDÁR EDIT

Szabó Zoltán: Márton Gyula, A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai,

Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972, pp. 601. Revue roumaine de linguistique
XVII. (1972)/6: 586–588.
Bakos Ferenc: Márton Gyula, A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai.
Bukarest 1972, Kriterion. 601 l. Nyelvtudományi Közlemények LXXV. (1973)/1:
290–294.

Imre Samu: Márton Gyula, Igetövek, igei jelek és személyragok a moldvai csángó
nyelvjárásban. Kriterion Kiadó, Bukarest, 1974. 288 lap. Magyar Nyelv LXXI.
(1975)/3: 375–378.
Gálffy Mózes: Márton Gyula, Igetövek, igei jelek és személyragok a moldvai csángó
nyelvjárásban. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1974. 286 l. Nyelv- és Iroda-
lomtudományi Közlemények XIX. (1975)/1: 105–106.
Kiss Jenő: Márton Gyula: Igetövek, igei jelek és személyragok a moldvai csángó
nyelvjárásban. Bukarest, 1974. Kriterion Könyvkiadó, 286 lap. Magyar Nyelvőr
C. (1976)/1: 103–106.

Fiers Márta: Nemes Zoltánné – Gálffy Mózes – Márton Gyula: Torjai szójegyzék.
A Sepsiszentgyörgyi Megyei Múzeum kiadványa, 1974. 186 old. Honismeret
III. (1975)/3: 54–55.
Sebestyén Árpád: Nemes Zoltánné – Gálffy Mózes – Márton Gyula: Torjai szó-
jegyzék. Sepsiszentgyörgy, 1974, 186 l. Magyar Nyelvjárások XXI. (1975):
173–175.
Teiszler Pál: Nemes Zoltánné – Gálffy Mózes – Márton Gyula, Torjai szójegyzék.
Sepsiszentgyörgyi Múzeum. Sepsiszentgyörgy, 1974. 186 l. Nyelv- és Irodalom-
tudományi Közlemények XIX. (1975)/1: 109.
Fiers Márta: Nemes Zoltánné – Gálffy Mózes – Márton Gyula, Torjai szójegyzék.
A Sepsiszentgyörgyi Megyei Múzeum kiadványa, 1974. 186 lap. Magyar Nyelv
LXXII. (1976)/2: 243–245.

Kelemen Béla: Márton Gyula, Péntek János, Vöő István, A magyar nyelvjárások
román kölcsönszavai, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977 – Împrumuturi-
le românești ale dialectelor maghiare, Editura Kriterion, București, 1977. Cer-
cetări de lingvistică XXIII. (1978)/2: 239–241.
Hajdú Mihály: Márton Gyula – Péntek János – Vöő István: A magyar nyelvjárások
román kölcsönszavai. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977. 469 l. Hungaro-
lógiai Értesítő I. (1979): 167–168.

116
 MÁRTON GYULA NYELVÉSZETI MUNKÁSSÁGA

Murádin László: Jövevényszók a mérlegen. [Márton Gyula – Péntek János – Vöő

István: A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai. Kriterion Könyvkiadó,
Bukarest, 1977.] Korunk XXXVIII. (1979)/7–8: 612–617.
Kiss Lajos: Márton Gyula – Péntek János – Vöő István, A magyar nyelvjárások
román kölcsönszavai. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1977. 471 lap. Magyar
Nyelv LXXV. (1979)/4: 490–497.
Zsemlyei János: Márton Gyula – Péntek János – Vöő István, A magyar nyelvjárások
román kölcsönszavai. Bukarest, 1977. 469 l. Nyelv- és Irodalomtudományi Köz-
lemények XXIII. (1979)/1: 121–123.
Szabó Zoltán: Márton Gyula, Péntek János, Vöő István, A magyar nyelvjárások
román kölcsönszavai. Kriterion Könyvkiadó, Bucharest, 1977, pp. 468. Revue
roumaine de linguistique XXIV. (1979)/1: 106–107.
Gunda Béla: Márton Gyula – Péntek János – Vöő István, A magyar nyelvjárások ro-
mán kölcsönszavai. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1977. 468 l. Ethnographia
XCII. (1981)/1: 173–176.
Szabó T. Ádám: Márton Gyula – Péntek János – Vöő István: A magyar nyelvjárások
román kölcsönszavai. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1977. 468 oldal. Magyar
Nyelvőr CV. (1981)/1: 111–113.

Kálmán Béla: Székely nyelvföldrajzi szótár. Összeállította Gálffy Mózes és Márton

Gyula. Akadémiai Kiadó 1987. 455 o. Magyar Nyelvőr CXI. (1987)/3: 358–360.
Szabó József: Székely nyelvföldrajzi szótár. Összeállította Gálffy Mózes és Márton
Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987. 455 lap. Magyar Nyelv LXXXIV.
(1988)/3: 355–358.
Murádin László: Székely Nyelvföldrajzi Szótár. Összeállította Gálffy Mózes és Már-
ton Gyula. Bp. 1987. 455 l. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XXXIII.
(1989)/1: 95–97.
Kesztyűs Tibor: Székely nyelvföldrajzi szótár. Zeitschrift für Dialektologie und Lin-
guistik LVI. (1989)/1: 126–127.
K. Szoboszlay Ágnes: Két székely szótár. 1. Székely Nyelvföldrajzi Szótár. Összeál-
lította Gálffy Mózes és Márton Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987. 445
lap; 2. Gálffy Mózes: Székelyföldi tájszók. MNyTk. 180. Budapest, 1987. 46 lap.
Magyar Nyelvjárások XXX. (1992): 150–159.

Zsemlyei János: A moldvai csángó nyelvjárás atlasza I–II. Nyelv- és Irodalomtudo-

mányi Közlemények XXXVI. (1992)/2: 216–218.

117
 CZÉGÉNYI DÓRA – KÁDÁR EDIT

Sebestyén Árpád: A moldvai csángó nyelvjárás atlasza. (A Magyar Nyelvtudomá-

nyi Társaság kiadványai 193. sz. I–II.) Magyar Nyelvjárások XXXI. (1993):
128–131.
Balassa Iván: A moldvai csángó nyelvjárás atlasza I–II. Az atlasz szerkesztői: Gál­
ffy Mózes, Márton Gyula, Szabó T. Attila. A jelen kiadás előkészítői: Murádin
László és Péntek János. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 193.
I–II. 32 p. + 302 + 305 térképlap. Budapest, 1991. Ethnographia CV. (1994)/2:
676–678.

Hegedűs Attila: A Szilágysági nyelvatlasz bemutatása. Magyar Nyelvőr CXXIV.

(2000)/3: 340–348.
Murádin László: Márton Gyula, Szilágysági Nyelvatlasz. A kéziratot összeállítot-
ta és a kötetet szerkesztette: HEGEDŰS ATTILA. A kötetet kiadja a Magyar
Nyelvtudományi Társaság és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsésztu-
dományi Kara. Budapest–Piliscsaba, 2000. 779 l. Nyelv- és Irodalomtudományi
Közlemények XLIV. (2000)/1–2: 162–164.
Hegedűs Andrea: Szilágysági nyelvatlasz. Az anyagot gyűjtötte: MÁRTON GYU-
LA. A kéziratot összeállította és a kötetet szerkesztette: HEGEDŰS ATTILA.
Magyar Nyelvtudományi Társaság és Pázmány Péter Katolikus Egyetem Böl-
csészettudományi Kara, Budapest, Piliscsaba, 2000. [2001.] 779 lap. Magyar
Nyelv XCVIII. (2002)/3: 358–360.
B. Farkas Mária–Cs. Nagy Lajos: Közkinccsé tétetett Márton Gyula szilágysági
gyűjtése – Hallható irodalom az általános iskolák 5. osztálya számára. Magyar-
tanítás XLIV. (2003)/1: 37–38.

VII. Egyéb írások Márton Gyuláról

A. Interjúk

Sylvester Lajos: Tájnyelvi mutatványok. [Interjú Márton Gyulával a Torjai szójegy-

zék c. munka kapcsán.] Megyei Tükör IV. (1971. máj. 12.)
Somlyai László: Beszélgetés Márton Gyulával. Utunk XXVIII. (1973. nov. 2.)
Beke György: Hogyan lesz az ember nyelvjáráskutató? Beszélgetés Márton Gyulá-
val. A Hét VI. (1975. aug. 22.) [Eltérő nyelvi megfogalmazásban újraközölve:
Beke 1976, 1996, 1997.]
Beke György: A nyelvtudós palackpostája. In: Uő: Szilágysági hepehupa. Riport-
könyv. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976. 178–188. [Másodközlés: Ba-
rangolások Erdélyben. In: Biernaczky Szilárd (szerk.): Szigetlakók 1. Mundus

118
 MÁRTON GYULA NYELVÉSZETI MUNKÁSSÁGA

– Új irodalom 3. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 1996. 77–84.

Harmadközlés: Védekező anyanyelv. Interjúk, portrék, tanulmányok. (Nyelv és
lélek.) Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konfe-
rencia, Budapest, 1997. 23–32.]

B. Szócikkek

Márton Gyula (szócikk). In: Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar életrajzi lexikon.
Harmadik kiegészítő kötet (A–Z). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981. 509.
M[urádin] L[ászló]: Márton Gyula (Nagymon, 1916. dec. 27. – 1976. ápr. 4. Ko-
lozsvár). In: Dávid Gyula (főszerk.): Romániai magyar irodalmi lexikon III.
(Kh–M) Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1994. 376–377.
Márton Gyula. In: Pop, Florica (coord.), Bălaș, Lucia – Bódis Ottilia (red.): Sălaj
– Oameni și opere. Dicționar bibliografic. Ed. Dacia XXI, Cluj-Napoca, 2011.
190–191.

C. Méltatások

Marosi Barna: Az egyetem tanárai. Előre IX. (1955. máj. 29.).

Nagy Jenő: A nyelvatlasz, a nyelvjáráskutatás korszerű eszköze. Korunk XVI.
(1957)/9: 1201.
Beke György: Megkésett távirat Márton Gyulának. Új Élet XV. (1972): 18.
Szabó T. Attila: Márton Gyula (1916–1976). In: Uő: Nép és nyelv. Válogatott tanul-
mányok, cikkek IV. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980. 637–643. [Az 1979-
es méltatás kéziratának első közlése.]
Zsemlyei János: A nyelvművelő. Márton Gyula (1916–1976). Művelődés XLIX.
(1996)/12: 31–32.
Péntek János: Tudományszervező és intézményvezető. Márton Gyula (1916–1976).
Művelődés XLIX. (1996)/12: 32–33. [Másodközlés: Uő: A megmaradás esélyei.
Anyanyelvű oktatás, magyarságtudomány, egyetem Erdélyben. (Nyelv és lélek.)
Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, Budapest, 1999. 183–186.]
Fejér László: Márton Gyula emlékezete. Romániai Magyar Szó L. (1996. okt. 24.)
Péntek János: Volt mestereink és tanáraink: Szabó T. Attila és Márton Gyula. Nyel-
vünk és kultúránk 146–147 (2006): 77–82. [Másodközlés: Uő: Változó korunk
– változó nyelvünk. Esszék, reflexiók, alkalmi szövegek. (Ariadné Könyvek.) Ko-
runk – Komp-Press, Kolozsvár, 2011. 223–232.]

119
 CZÉGÉNYI DÓRA – KÁDÁR EDIT

D. Nekrológok

Sebestyén Árpád: Márton Gyula 1916–1976. Magyar Nyelvjárások XXI. (1975 [!]):
177–179.
Balogh Lajos: Márton Gyulától búcsúzunk (1916–1976). Honismeret IV. (1976)/2–3:
119.
Szilágyi N. Sándor: A nyelvtudós öröksége. A Hét VII. (1976. ápr. 9.)
Gálffy Mózes: Búcsú Márton Gyulától. (Elhangzott 1976. április 7-én, Kolozsvá-
ron.) Igaz Szó XXIV. (1976)/5: 457–459.
Péntek János: Márton Gyula (1916–1976). Korunk XXXV. (1976)/6: 431–434.
Végh József: †Márton Gyula 1916–1976. Magyar Nyelv LXXII. (1976)/3: 373–375.
Imre Samu: Márton Gyula 1916–1976. Magyar Nyelvőr C. (1976)/3: 380–381.
Kelemen Béla: Márton Gyula (1916. XII. 27. – 1976. VI. [!] 4.) Nyelv- és Irodalom-
tudományi Közlemények XX. (1976)/2: 221–222.
Kelemen Béla: Gyula Márton (27 decembrie 1916 – 4 aprilie 1976). Studii și cer-
cetări lingvistice XXVII. (1976)/4: 451–452.

120
 Képmelléklet

Jelentősebb művek címoldala

1. A nagymoni népnyelv igetövei és igealakjai (Kolozsvár, 1942)

121
 KÉPMELLÉKLET

2. A rumén nyelvatlasz-munkálatok története és módszere (Kolozsvár, 1943)

3. Ördöngösfüzes helynevei (Kolozsvár, 1944)

122
 KÉPMELLÉKLET

4. A szolnokdobokai Árpástó helynevei (Kolozsvár, 1945)

5. A kolozsmegyei Borsavölgy állatnevei (Kolozsvár, 1945)

123
 KÉPMELLÉKLET

6. A zilahi fazekasmesterség
(Kolozsvár, 1948)

7. Írjunk, beszéljünk helyesen!

(Bukarest, 1952)

8. Az a-zás állapota a Fekete-Körös völgyében

(Kolozsvár, 1962)

124
 KÉPMELLÉKLET

9. A borsavölgyi nyelvjárás igetövei és igealakjai (Budapest, 1962)

10. Tájszók Kalotaszegről és környékéről (Kolozsvár, 1965)

125
 KÉPMELLÉKLET

11. A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai (Bukarest, 1972)

12. Igetövek, igei jelek és személyragok a moldvai csángó nyelvjárásban (Bukarest, 1974)

126
 KÉPMELLÉKLET

13. Torjai szójegyzék (Sepsiszentgyörgy, 1974)

14. A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai (Bukarest, 1977)

127
 KÉPMELLÉKLET

15. Székely nyelvföldrajzi szótár (Budapest, 1987)

128
 KÉPMELLÉKLET

Személyes fényképek

1. Márton Gyula, az intézeti tanár (ETI-igazolvány, 1942)

2. Az I. éves magyar szakos hallgatók körében (1950 júliusa)

129
 KÉPMELLÉKLET

3. A fonetikus lejegyzés közös gyakorlása Márton Gyula vezetésével a tanszéki „műhelyben”, a

moldvai és a székelyföldi terepmunka idején (1954)

4. A IV. éves orosz szakos hallgatók körében (1955 májusa)

130
 KÉPMELLÉKLET

5. A IV. éves román szakos hallgatók körében (1956)

6. Kálmán Béla a magyar nyelvészeti és irodalomtörténeti tanszék tagjaival (1956 áprilisa)

131
 KÉPMELLÉKLET

7. Kollegiális együttműködés közben

8. A kari munkaközösség tagjaival

132
 KÉPMELLÉKLET

9. Szépe György kolozsvári látogatása

(1961 szeptembere)

10. A 30 éves érettségi találkozón (1966 májusa)

133
 KÉPMELLÉKLET

11. Az 1959-ben végzett évfolyam 10 éves találkozóján készült felvétel.

12. A Gyilkos-tó mellett (1965)

134
 KÉPMELLÉKLET

13. A Hójában (1970 ősze)

135
 Képjegyzék

Illusztratív címoldalak jegyzéke

1. A nagymoni népnyelv igetövei és igealakjai (Kolozsvár, 1942)

2. A rumén nyelvatlasz-munkálatok története és módszere (Kolozsvár, 1943)
3. Ördöngösfüzes helynevei (Kolozsvár, 1944)
4. A szolnokdobokai Árpástó helynevei (Kolozsvár, 1945)
5. A kolozsmegyei Borsavölgy állatnevei (Kolozsvár, 1945)
6. A zilahi fazekasmesterség (Kolozsvár, 1948)
7. Írjunk, beszéljünk helyesen! (Bukarest, 1952)
8. Az a-zás állapota a Fekete-Körös völgyében (Kolozsvár, 1962)
9. A borsavölgyi nyelvjárás igetövei és igealakjai (Budapest, 1962)
10. Tájszók Kalotaszegről és környékéről (Kolozsvár, 1965)
11. A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai (Bukarest, 1972)
12. Igetövek, igei jelek és személyragok a moldvai csángó nyelvjárásban (Bukarest,
1974)
13. Torjai szójegyzék (Sepsiszentgyörgy, 1974)
14. A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai (Bukarest, 1977)
15. Székely nyelvföldrajzi szótár (Budapest, 1987)

Személyes fényképek jegyzéke

1. Márton Gyula, az intézeti tanár (ETI-igazolvány, 1942)

2. Az I. éves magyar szakos hallgatók körében (1950 júliusa)
3. Fonetikus lejegyzés a tanszéki „műhelyben” (1954)
4. A IV. éves orosz szakos hallgatók körében (1955 májusa)
5. A IV. éves román szakos hallgatók körében (1956)
6. Kálmán Béla a magyar nyelvészeti és irodalomtörténeti tanszék tagjaival (1956
áprilisa)
7. Kollegiális együttműködés közben
8. A kari munkaközösség tagjaival

137
 KÉPJEGYZÉK

9. Szépe György kolozsvári látogatása (1961 szeptembere)

10. A 30 éves érettségi találkozón (1966 májusa)
11. Újra együtt (1969)
12. A Gyilkos-tó mellett (1965)
13. A Hójában (1970 ősze)

138
 Névjegyzék

ANTAL Árpád (1925–2010) irodalomtörténész, egyetemi tanár, tanszékvezető

(BE, BBTE).
ÁRVAY József (1916–1974) nyelvész, helytörténész.
BALÁZS János (1907–1989) román–magyar szakos gimnáziumi tanár, nyelvész,
tankönyvíró, egyetemi docens a román nyelvészeti tanszéken (BE, BBTE).
BALOGH Dezső (1930–1999) nyelvész, tankönyvíró, egyetemi docens a magyar
nyelvészeti tanszéken (BBTE).
BALOGH Edgár (1906–1996) közíró, a Korunk szerkesztője, politikus. A magyar
szakos hallgatóknak publicisztikát oktatott (BBTE).
BÁNYAI László (1907–1981) politikus, közíró, történész, egyetemi tanár, a BE rek-
tora (1952–1956).
BEKE György (1927–2007) író, újságíró, műfordító.
BÁRCZI Géza (1894–1975) nyelvész, akadémikus, egyetemi tanár (Debreceni
Egyetem, ELTE).
BLÉDY Géza (1908–1962) nyelvész, romanista, tanszékvezető (BE, BBTE).
BRÜLL Emánuel (Manó) (1884–1951) gimnáziumi tanár, könyvtáros, nyelvműve-
lő Kolozsváron.
BURA László (1932–2014) nyelvész, tanár, helytörténész, nyelvjárási és néprajzi
gyűjtő.
COHEN, Marcel (1884–1974) francia nyelvész.
CSEHI Gyula (1910–1976) irodalomesztéta, kritikus, egyetemi tanár (BE, BBTE).
CS. GYIMESI Éva (1945–2011) irodalomtudós, egyetemi tanár, tanszékvezető
(BBTE).

139
 NÉVJEGYZÉK

CSŐGÖR Lajos (1904–2003) orvos, egyetemi tanár, tanszékvezető, előbb a BE

(Kolozsvár), majd az OGYI (Marosvásárhely) rektora.
CSŰRY Bálint (1886–1941) nyelvész, akadémikus, tanár (Kolozsvár), tanszékveze-
tő egyetemi tanár (Debreceni Egyetem).
DAICOVICIU, Constantin (1898–1973) román régész, történész, egyetemi oktató,
akadémikus, a BBTE első rektora.
DELACROIX, Henri (1873–1937) francia pszichológus.
DEME László (1921–2011) nyelvész, tanszékvezető egyetemi tanár (JATE – Sze-
ged).
DOMOKOS Géza (1928–2007) író, műfordító, szerkesztő, 1970-től a Kriterion
Könyvkiadó igazgatója.
DRIMBA, Vladimir (1924–2003) nyelvész, turkológus, egyetemi tanár (Kolozsvár,
Bukarest).
FARAGÓ József (1922–2004) folklorista, akadémikus, egyetemi oktató (BE), tu-
dományos kutató.
FEJÉR László (1939) újságíró.
GÁLFFY Mózes (1915–1988) nyelvész, egyetemi tanár (BE, BBTE).
GAÁL Gábor (1891–1954) irodalomkritikus, a Korunk szerkesztője.
GÁLL János (1930) politológus, 1950-től a tudományos szocializmus tanára (BE,
BBTE).
GASTON, Paris (1839–1903) francia filológus.
GAZDA Ferenc (1920–1996) nyelvész, tankönyvíró.
GERGELY Piroska, BENEDEKNÉ (1932) nyelvész, tanszékvezető egyetemi tanár
(BE, BBTE, Miskolci Egyetem).
GÖNCZI László (1891–1952) tanár, a kolozsvári Református Kollégium igazgatója.
GRAUR, Alexandru (������������������������������������������������������
1900–1988���������������������������������������������
) román nyelvészprofesszor, akadémikus (Buka-
resti Egyetem).
HEGEDŰS Attila (1954) nyelvész, egyetemi docens (PPTE).
HOPP Lajos (1927–1996) irodalomtörténész, Mikes-kutató.
HUSS Richárd (1885–1941) germanista nyelvész, tanszékvezető (Debreceni Egyetem).
HUSZ Ödön (1879–1965) biológus, természettudományos szakíró, az EKE alapító
tagja, a dési református főgimnázium igazgatója 1940-től 1943-ig.

140
 NÉVJEGYZÉK

IMRE Samu (1917–1990) nyelvész, nyelvjáráskutató. Bölcsészdoktori oklevelét a

kolozsvári egyetemen szerezte meg (1941), a Nyelvtudományi Intézet gyakor-
noka (1941–42), és az az Erdélyi Tudományos Intézet kutatója volt.
IORDAN, Iorgu (1888–1986) nyelvész, akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár
(Bukaresti Egyetem).
JAKAB Ilona, MÁNYI Albertné (1929–1990) festőművész, rajzoló (nyelvtérképek
rajzolója volt a nyelvészeti tanszéken).
JANCSÓ Elemér (1905–1971) irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, tanszékve-
zető egyetemi tanár (BE, BBTE).
JÓZSA NAGY Mária (1934) nyelvész, egyetemi docens (BE, BBTE).
JUHÁSZ István (1915–1984) történész, egyetemi tanár, rektor (Kolozsvári Refor-
mátus Teológiai Fakultás).
KÁDÁR Edit (1975) nyelvész, egyetemi oktató (BBTE).
KALLÓS Miklós (1926) szociológus, filozófiai író, tanszékvezető egyetemi tanár
(BE, BBTE).
KÁLMÁN Béla (1913–1997) nyelvész, tanszékvezető egyetemi tanár (KLTE).
KELEMEN Béla (1913–1982) nyelvész, szótáríró, egyetemi oktató a román nyelvé-
szeti tanszéken (BE, BBTE).
KEREKES Ernő (1866–1948) a zilahi Wesselényi Református Kollégium magyar és
német szakos tanára.
KEREKES Irén (1941) zilahi származású magyar szakos tanár.
K[ESZI] KOVÁCS László (1908–2012) néprajzkutató.
KISPÁL Magdolna (1910–1984) finnugor nyelvész, egyetemi oktató (BE, ELTE).
KÓS Károly (1919–1996) néprajzkutató, muzeológus, akadémikus.
KÓSA Ferenc (1934–2014) nyelvész, egyetemi docens (BE, BBTE).
KOZMA Dezső (1935) irodalomtörténész, egyetemi tanár (BBTE).
KRISTÓF György (1878–1965) irodalomtörténész, egyetemi tanár (BE).
KUI János (1939) magyar szakos tanár.
LAKÓ Elemér (1929–1986) nyelvész, művelődéstörténész, egyetemi oktató (BE).
LÁNG Gusztáv (1936) irodalomtörténész, kritikus, 1959–1984 között a Magyar
Irodalomtudományi Tanszék oktatója (BBTE).

141
 NÉVJEGYZÉK

LÁSZLÓ Gyula (1910–1998) régész, történész, egyetemi tanár (BE, ELTE).

LŐRINCZE Lajos (1915–1993) nyelvész, nyelvművelő, egyetemi docens (ELTE).
M. NAGY Ottó (1903–1946) egyházi író, nyelvtörténész, a Zilahi Wesselényi Kol-
légium vallástanára.
MAKKAI László (1914–1989) történész, a kolozsvári ETI tanára, majd a budapesti
MTA munkatársa.
MEILLET, Antoine (1866–1936) francia nyelvész.
MÉLIUSZ József (1909–1995) erdélyi író, publicista, költő, műfordító.
M[INDSZENTI] NAGY Ottó (1903–1946) egyházi író, nyelvtörténész, a Zilahi
Wesselényi Kollégium vallástanára.
MURÁDIN László (1930) nyelvész, tudományos kutató, egyetemi oktató (BE).
NAGY Géza, ifj. (1914–1981) tanár, műfordító, tankönyvíró, egyetemi docens
(BBTE).
NAGY Jenő (1916–1996) kolozsvári nyelvész, néprajzkutató.
NAGY Károly (1930) pedagógiai szakíró, egyetemi oktató (BE, BBTE).
NEMES Zoltánné, szül. VÉN Ilona (1895–1983) tanítónő, nyelvjárásgyűjtő.
ONU, Liviu (1917–2002) nyelvész, paleográfus, egyetemi oktató (Kolozsvár, Te-
mesvár, Bukarest).
ŐSZ Tiborné, szül. RÁKOSI Erzsébet (1949) magyar szakos tanár Zilahon 1998-as
nyugállományba vonulásáig.
PAPP István (1901–1972) nyelvész, tanszékvezető egyetemi tanár (KLTE – Deb-
recen).
PAȘCA, Ștefan (1901–1957) román nyelvész, egyetemi tanár (BBTE).
PASCU, Ștefan (1914–1988) román történész, akadémikus, egyetemi tanár, rektor
(BBTE).
PĂTRUȚ, Ioan (1914–1992) nyelvész, szlavista, tanszékvezető egyetemi tanár
(BBTE).
PÉNTEK János (1941) nyelvészprofesszor és etnológus (BBTE), az MTA külső tagja.
PETROVICI, Emil (1899–1968) nyelvész, szlavista, akadémikus, tanszékvezető
egyetemi tanár (BBTE).
POGÁNY Bertalan (?) tanügyi ellenőr.

142
 NÉVJEGYZÉK

POP, Sever (1901–1961) nyelvész, egyetemi tanár (Kolozsvár, Cernăuți, Bukarest,

Louvain).
PUȘCARIU, Sextil (1877–1948) román nyelvész, akadémikus, tanszékvezető egye-
temi tanár (Kolozsvár).
ROSENQVIST, Arvid Severin (1889–1957) finn filológus, egyetemi tanár.
ROSETTI, Alexandru (1895–1990) román nyelvész, akadémikus, tanszékvezető
egyetemi tanár (Bukaresti Egyetem).
SAUSSURE, Ferdinand de (1857–1913) svájci nyelvész.
SIPOS Jenő (?) magyartanár volt a Szatmár megyei Dobrán.
SZABÉDI László (1907–1959) költő, író, kritikus, esztéta, nyelvész, egyetemi tanár
(BE, BBTE).
SZABÓ T. Attila (1906–1987) nyelvész, tanszékvezető egyetemi tanár (Ferenc Jó-
zsef Tudományegyetem, BE, BBTE), az MTA tiszteletbeli tagja.
SZABÓ Zoltán (1927–2007) nyelvész, egyetemi tanár (BE, BBTE).
SZÁSZ Árpád (1903–199?) román szakos tanár, a zilahi Wesselényi Református
Kollégium igazgatója (1939–1948), majd kolozsvári oktató.
SZÁSZ György (1950–1980?) magyar szakos tanár Zilahon.
SZÁSZ János (?) magyar–német szakos tanár Désen.
SZATHMÁRI István (1925) nyelvész, tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE).
SZÉPE György (1931–2012) nyelvész, tanszékvezető egyetemi tanár (Pécsi Tudo-
mányegyetem, ELTE).
SZIGETI József (1912–1986) irodalomtörténész, 1948–1977 között a Magyar Iro-
dalomtudományi Tanszék oktatója és vezetője (BBTE).
SZILÁGYI N. Sándor (1948) nyelvész, szerkesztő, publicista, egyetemi tanár
(BBTE).
SZINNYEI József (1857–1943) nyelvész, tanszékvezető egyetemi tanár, akadémi-
kus (Ferenc József Tudományegyetem, Budapesti Tudományegyetem).
TAMÁS Lajos (1904–1984) nyelvész, akadémikus, az Erdélyi Tudományos Intézet
igazgatója (1940–1944), tanszékvezető egyetemi tanár (kolozsvári Ferenc Jó-
zsef Tudományegyetem, ELTE).
TEISZLER Pál (1932–1988) nyelvész, nyelvjáráskutató, egyetemi docens (BE,
BBTE).

143
 NÉVJEGYZÉK

TODORAN, Romulus (1918–1993) nyelvész, nyelvjáráskutató, tanszékvezető

egyetemi tanár (BBTE).
TÓTH Zsombor (1974) az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének tudomá-
nyos főmunkatársa, a REFO500 Nemzetközi Tudományos Konzorcium közép-
és délkelet-európai partnerintézményeinek koordinátora.
VÁMSZER Márta (1927–2000) nyelvész, egyetemi docens (BE, BBTE).
VAȘIADI, E[lena, PERVAINNÉ] román nyelvész.
VASS Ilona (?) magyartanár.
VASS Márton (?) tasnádi nyelvjárásgyűjtő, régészeti leletmentő.
VENCZEL József (1913–1972) szociológus-statisztikus, kutató, egyetemi tanár
(BE).
VENDRYES, Joseph (1875–1960) francia nyelvész.
VÖŐ István (1934–2015) nyelvész, nyelvjáráskutató, egyetemi docens (BE,
BBTE).
VÖRÖS István (1915–1979) irodalomtörténész, egyetemi docens (BE).
ZOLTÁN Ildikó (1934) egyetemi oktató (BE), magyartanár Marosvásárhelyen.
ZÖRGŐ Benjámin (1916–1980) pszichológus, egyetemi tanár (BE, BBTE).
ZSEMLYEI János (1936–2003) nyelvész, egyetemi docens (BE, BBTE).
ZSIRAI Miklós (1892–1955) nyelvész, egyetemi tanár (ELTE), az MTA tagja.
ZS[IZSMANN] MAKSAY Mária (1935) szótárszerkesztő.

144