Bináris karakterkódolás

Egész számok ábrázolása: Számok ábrázolásához korlátozott számú bitet lehet felhasználni. A kettes
számrendszerbeli
számokat helyiértékesen ábrázoljuk. Tehát az utolsó számjegy a 2 0-on, azaz 1. Az előtte lévő a 21. Az ez előtti a 22, és
így tovább. A szám 10-es számrendszerré való alakításánál ezeket kell összeadnunk. 2-esbe való alakításhoz a számot
mindig 2-vel osztjuk, a maradékokat pedig visszafelé olvasva megkapjuk a keresett számot. A számokat két részre
oszthatjuk: előjeles, vagy előjel nélküli. Az előjeles számábrázolásnál tudjuk ábrázolni a negatív számokat is, előjel
nélküli számoknál csak a nemnegatív számokat. Ha előjeles, akkor az első biten az előjel található. Ha 0, akkor pozitív,
ha
1, akkor negatív. 1 bájton, előjel nélkül 0-255-ig tudunk számokat ábrázolni, előjellel -128-tól 128-ig. Az biten
tárolható

Valós vagy lebegőpontos számok ábrázolása: Gyakran előfordul, hogy nem tudunk pontos értéket ábrázolni, ezért
közelített értékként fogja kezelni. A számábrázolás kitevős formában történik. A bájtot ahol a számot kezeljük, két
részre osztjuk: mantissza és karakterisztika (normál alak). A mantissza a szám 1 és 10 közé eső formája, a
karakterisztika 10 valahányadik hatványa.

A bináris karakterábrázolás formái:

kódolás: az a folyamat, amikor egy jelhalmaz minden elemének valamely szabály szerint egy másik jelhalmaz
elméletét feleltetjük meg.

Fajtái a reverzibilis, és az irreverzibilis. Reverzibilis, ha a kódolt adatokat visszaalakíthatjuk. Irreverzibilis, ha nem

lehet visszaalakítani, netalántán csak egy titkosító algoritmus segítségével.
kódrendszerek: morse, lyukkártya, hangok, képek digitalizálása

Karakterkódolások:
CCITT – Ez a legelső karakterkészlet, amely 32 karakter ábrázolását tette lehetővé. Ez nyilván nem kielégítő,
ezért tartalmaz egy váltókaraktert, ami lenyomásával majdnem kétszer annyi karaktert lehet elérni.

ASCII – (American Standard Code for Information Interchange; [eszki]) A latin ábécén alapul, és tartalmazza az
angol nyelv által használatos összes betűt, valamint a leggyakoribb írásjeleket. A kódrendszer 128 karakterhelyet
tartalmaz. Az első 32 karakter (0–31), valamint a 127 kódú karakter úgynevezett vezérlőkódokat tartalmaz.
A többi karakterhelyen a latin abc betűi vannak. Azonban ezen a 128 helyen nem lehet tárolni a világ összes
nyelvének karaktereit, írásjeleit.

UNICODE – [junikód] Különböző írásrendszerek egységes kódolását és használatát leíró nemzetközi szabvány.
A Unicode nem csak a kódolással, hanem a karakterek osztályozásával, megjelenítésével és használatával is
részletesen foglalkozik. A Unicode szabvány 16 biten tárolt síkokra osztja a szabvány legutóbbi változatában
rögzített mintegy 100 ezer karaktert (elvi határ: 2 31 darab). Az alsó 128 érték megegyezik a hagyományos ASCIIvel.

UTF-8 – (8-bit Unicode Transformation Format; [jútíef-éjt]) A teljes, karakterenként 4 byte-ot foglaló UTF-32
kódolással szemben a tömörebb (1 byte) UTF-8 kódolás a legelterjedtebb. Az UTF-8 változó hosszúságú kódolással
(8-64 bit) képezi le a Unicode karaktertáblát. Meglehetősen elterjedt Linux rendszereken, de a Microsoft
Windows rendszer XP-től fölfelé is teljeskörűen támogatja. Az IETF (Internet Engineering Task Force) minden
Internet protokolltól megköveteli, hogy az általa használt kódolások között szerepeljen az UTF-8.
Kép és hang:
Raszteres képábrázolás:
A kép képpontok (pixelek) oszlopokba és sorokba rendezett halmazából épül fel. Az oszlopok és sorok száma adja a
kép felbontását (pl. 1920×1080 esetén a kép szélessége 1920, magassága 1080 pixel). Minden egyes képpontról
tárolni kell a színét. A kép minőségére jellemző, hogy mekkora a színmélysége, azaz mennyi színt tartalmazó
palettából került ki a képpontok színe. A legegyszerűbb eset, amikor a kép fekete-fehér, azaz kétszínű (tárolás: 1/0).
Mentéskor a kép formátumára (BMP, GIF, JPG, stb.), méretére, színmélységére vonatkozó információk is a fájl fejré-
szébe íródnak, így a tényleges helyfoglalás kicsivel nagyobb, mint a kép tényleges mérete.
4 bit: 16 szín, 8 bit: 256 szín, stb.
Igazi megoldást az RGB színmodell jelent, 16 millió színnel. Lásd lent.

Vektoros képábrázolás:

A grafikus állományok másik típusa a vektorgrafikus kép, amely elsősorban rajzok megjelenítésére használt, mértani
képletekkel leírható alakzatokból álló kép. A képfájl csak a kép előállításához szükséges információkat tartalmazza.
Előnye a kis fájlméret és a minőségromlás nélküli nagyíthatóság (mivel nem egy fix koordinátarendszerben kerülnek
ábrázolásra). A vektorgrafikus képek jobb minőségűek, jobban szerkeszthetőek, kevés helyet foglalnak, de
fényképszerű képek készítésére nem alkalmasak. (pl. GeoGebra, Inkscape, ≈Prezi)

Képformátumok csoportosítása:
 tömörítés nélküli
o BMP
o TIFF
o RAW
 tömörített
o JPEG – veszteséges (ált.) / veszteségmentes
o PNG – veszteségmentes
o GIF – indexelt

A színek kódolásának módjai (RGB, CMYK)

RGB: Az RGB színrendszerben a színek a három alapszín a vörös (R - red), zöld (G - green), kék (B - blue) egymásra
vetítésével - összeadásával - állíthatók elő. Ez tulajdonképpen az additív (összeadó) színkeverés. Ez a fajta
színkeverési rendszer a kisugárzott, illetve az érzékelt fényen alapul, ezért csak fényt kibocsátó berendezésekkel (pl.
monitor) hozható létre. Ha mindhármat „maximális mennyiségben” vetítjük, akkor fehér fényt kapunk, ellenkező
esetben feketét.

Ebben a színrendszerben 3 bájtot szánunk a színárnyalat meghatározására: 1 bájton rögzítjük, hogy mennyit
keverjünk bele a vörösből, 1 bájton, hogy mennyit a zöldből, és 1 bájton, hogy mennyit a kékből. Ez összesen 3 bájt,
vagyis 24 bit, tehát 224 féle színárnyalat lehetséges, ami kb. 16 millió (16 777 216) különböző színt tesz lehetővé. A
24 bites színrendszert true colorként emlegetik.
CMYK: A színes képek nyomtatásakor a CMYK modellt alkalmazzák. Ez az RGB-vel szemben nem additív, hanem
szubtraktív, vagyis kivonó színkeverés. Nem a színelméleti alapszíneket veszik alapul, hanem amelyek a
legpontosabb
gyakorlati színeket eredményezik. Ezek a cián, lila, sárga, és egy előre meghatározott szín, mely általában a fekete. Ha
ebben a színrendszerben is minden alapszínre 1 bájtot szánunk, az összesen 4 byte=32 bit, 232 féle színárnyalat,
pedig
az emberi szem már 16 millió árnyalatot sem tud megkülönböztetni! (Technikai szempontból mégis így használjuk,
hiszen az 1 bájt olyan egység, aminél a számítógép kisebb egységet nem kezel „egy lépésben”.)

Alapfogalmak: pixel, felbontás, színmélység:

 pixel: nem osztható, önálló képelem, más néven képpont; elhelyezkedés (két koordinátával),
információtartalom (szín, az intenzitás, kontrasztarány)
 felbontás: a képet alkotó pontoszlopok és pontsorok száma pl. 1920 x 1080. Mértékegysége a
képpont/hü-
velyk (pixels per inch, ppi). Ha egy kép felbontása 72 ppi, az azt jelenti, hogy egy négyzethüvelyknyi
területen
72×72 = 5184 pixel található
 színmélység: a pontok színét leíró bitsorozat hossza, azaz a képernyőn megjeleníthető színek száma

A digitális hang tárolása, formátumok és azok jellemzői:

kódolás „szabályai” = formátum
 FLAC (Free Lossless Audio Codec) – veszteségmentes
 WAV (Waveform Audio File Format) - veszteségmentes
 MP3 (MPEG–1/2 Audio Layer 3) – veszteséges (128-192-256-320 kbit/s)
 AAC (Advanced Audio Coding) – veszteséges
 AC3 (Dolby Digital) – DVD-k BD-ek
 MID (MIDI - Musical Instrument Digital Interface) – digitális hangszerek (pl. zongora)