A LOVAGOK

Különös izgalom uralkodik a várban. Asszonyok, lányok sietnek fel-

le a lépcs

kön, vendégek érkeznek, a templomban többet imádkoznak,

mint máskor. A várúr és néhány el

kel

vendége hol a csarnokban

üldögél, telt kupa mellett, csendes, de izgatott várakozástól feszült

beszélgetésben, hol a templomba siet imára, hol pedig az asszonyház

közelében kering, de nem megy be oda, pedig láthatóan ez most a vár

központja. Az úrn

vajúdik! Tudós asszonyok járnak körülötte, a

szoba szentelt gyertya lobog a csodatev

ereklye és Sz

z Mária

képe el

tt, a kandallóban t

z ég, a szolgálók vizet melegítenek, sa

szoba egyik sarkában néhány el

kel

rokon és szomszédn

üldögél,

hogy tanúi legyenek a szülésnek. Agyermekágyat függönyök választják

el a szobától. A szül

rendszerint sokat szenved, mert a

gyógyászat bizony még igen fejletlen, s – egyes kivételes esetekt

eltekintve – legfeljebb imákkal, különböző

szent relikviákkal

próbálkoztak. Különösen eredményes segít

nek tartották a római

Araceliben

ő
rzött bambinót, továbbá egyes Sz

z Mária-szobrokat is. De

sokszor az ima, a csoda sem segít. Igen gyakori, hogy an

k, akár

el

kel

ek, akár szegények, belehalnak a szülésbe vagy az azt követ

gyermekágyi lázba.

Mindenki várakozással néz a szülés elé: fiú lesz-e vagy leány?

Mindenki fiúra számít, abból soha sincs elég, ha pedig egy sem születik,

annál nagyobb szerencsétlenség nem is érhet egy házaspárt. Ilyen

esetben a férj és neje messze elzarándokolnak, koldusruhában, mezítláb,

ven osztanak alamizsnát, adományokkal halmozzák el a papokat,

még a szegényebbek is, hogy kikönyörögjék az égt

la várt fiú örököst.

Fokozottan így áll ez a hercegeknél s az uralkodóknál. A fiúgyermek itt

valóságos közügy, ah
ű

béresek, jobbágyok izgatottan várják a jogos,

törvényes örökös születését, mert sokszor ett

l függ tartományuk

önállósága, békéje. Mikor VII. Lajos francia királynak (1137-1180) és

fele csupán lánygyermekei születtek, nemcsak

k maguk,

hanem az egész ország is tragédiát látott ebben, mert trónviszály,

Highlight
Add Note
Share Quote

rzavar fenyegetett. A király kétségbeesésében a Benedek-rendi atyák

gyülekezetébe sietett, s ott földre borulva kérte a szerzeteseket, s

követelte t

lük, hogy tegyenek csodát, áldják meg házasságát

fiúgyermekkel. Mikor a fiúgyermek végre megszületett, Párizs népe az

utcára sietett, fáklyás körmenetet tartott, megkondultak a harangok,

örömmámorban úszott a város. A király a szülés idején éppen nem

tartózkodott felesége közelében. Gyors hírnök vitte hozzá az örvendetes

tudósítást; az uralkodó dúsan megajándékozta a követet. A

nagyuraknak, barátoknak, rokonoknak is követek vitték az eseményt

hírét. Az ilyen jó hír hozóját illett b

kez

en megajándékozni. III.

Henrik angol király fia születése után mindenfelé elküldte a jó újságot.

A visszatér

követeket megkérdezte, hogy mit adott a címzett

ajándékba. Ha az adomány nem volt elég értékes, a hírnöknek vissza

kellett küldenie; a király ragaszkodott ahhoz, hogy a jelent

eseménynek megfelel

ajándékot kapjon. A nagyurak persze azonnal

gúnyosan tréfálkozni kezdtek Henrik úr eljárásán. Azt mondták: Az

Isten megajándékozott bennünket e kisgyermekkel,

felsége azonban

eladja nekünk.

A szülés után tehát az els

ő

és legfontosabb: megállapítani a gyermek

nemét, s ezt hírül adni az izgatott apának, a rokonoknak, barátoknak,

alattvalóknak. Eközben a készen tartott meleg vízben megfürdették az

újszülöttet, puha, meleg takarókba burkolták, szalagokkal alaposan

körülkötözték, s befektették a bölcs

lenni. El

kel

házaknál ez sokszor

vészi, különleges darab volt, éppúgy, mint a füröszt

tekn

. Szent

Erzsébet, II. András magyar király leánya férjhezmenetelekor többek között

között ezüst gyermekkádat és ezüstbölcs

t vitt Magyarországból

Türingiába.

Szülés után a szegény asszonynak bizony hamar ott kellett hagynia

fekhelyét, hogy ellássa a háztartást. El

ő

kel

hölgyek azonban legalább

nyolc napig

rizték az ágyat, s több héten át er

sen kímélték magukat.

Az ifjú anya negyven nappal a szülés után mehetett el

ször a

templomba. Ha úri asszony volt, el

kel

, díszes kíséret követte, ünnepi

ruhában, gyertyával a kezében. A mise után a menet ugyanilyen

ünnepélyesen tért vissza az asszonyházba. De voltak különösen jámbor