Robert Sheckley - Specialista

Hirtelen tört ki a fotonvihar, s egy vörös óriáscsillag-torlasz mögül támadt orvul a Hajóra.
Az utolsó másodpercben tudott csak Lát figyelmeztetést küldeni Mond útján, aztán már ott is
volt a nyakukon a veszedelem.
Mond harmadszor volt mélyűrutazáson, és első ízben tapasztalt fotonvihart. Hirtelen
félelem fogta el, ahogy a Hajó hevesen elfordult, és oldalba kapta a hullámfront teljes ereje,
majd szaltózott egyet. De aztán elmúlt a félelem, s a helyébe lüktető izgalom lépett.
Végtére miért is félne - kérdezte magától -, hisz épp ilyen veszélyhelyzetekre képezték ki.
A vihar kitörésének pillanatában éppen Táppal beszélt, de az hirtelen elhallgatott. Remélte,
hogy Tápnak nem történt semmi baja. A kölyöknek ez az első mélyűrútja.
Mond testének drótszálai az egész Hajót behálózták. Most gyorsan visszavonta mindet,
csak Láthoz, Géphez és Falakhoz kapcsolódott még. Ez most már az ő dolguk. A legénység
többi tagja a maga erejéből kénytelen boldogulni, míg el nem ül a vihar.
Lát az egyik Falhoz lapította lemezforma testét, és egyik látószervét kinyújtotta a Hajón
kívülre. Hogy jobban koncentrálhasson, a többi látószerve ernyedten tapadt testéhez. Lát
révén figyelte Mond a vihart. Lát merőben vizuális képét utasítássá alakította Gépnek, aki
körbefordította a Hajót, szembe a hullámokkal. Mond egyidejűleg sebességgé alakította az
utasítást Falak számára, akik megmerevedve várták az ütközést.
Gyors és pontos volt a koordináció. Lát mérte a hullámokat, Mond továbbította az
üzeneteket Gépnek és Falaknak, Gép orral előre hajtotta a Hajót a hullámokba, Falak
nekigyürkőztek az összeütközésnek.
A gyors összmunka során Mond feledte félelmét. Nem volt ideje gondolkodni. Ő volt a
Hajó közlési rendszere, neki kelfett maximális sebességgel lefordítani és továbbítani az
üzeneteket, koordinálni az értesüléseket, irányítani a műveleteket.
Percek múltán elült a vihar.
- Jól van - szólalt meg Mond. - Nézzük, történt-e sérülés. - Drótszálait összekuszálta a
vihar, de hamarosan kibogozta, és kiterjesztette az egész Hajóra, bekapcsolt mindenkit. -
Gép?
- Minden rendben - felelte Gép. Viharedzett veterán volt, derekasan állta az
atomrobbanásokat a gyomrában. Semmiféle vihar nem ér váratlanul egy ilyen öreg űrhajóst. -
Falaki
Falak sorra jelentkeztek; ez eltartott egy darabig. Voltak vagy ezren, vékony, szögletes
fickók, ók alkották a Hajó héját. Persze, a vihar alatt meg kellett erősíteniük a szélüket, hogy
ellenállóbb legyen a Hajó. De egyikük sem horpadt be komolyabban.
Gyógy közölte, hogy ő is épségben van. Kikapcsolta magából Mond drótját, és nekilátott,
hogy rendbe hozza Falakat. Gyógy jóformán csupa kéz volt, és a vihar alatt az egyik
Akkumulátorba kapaszkodott.
- Menjünk egy kicsit gyorsabban - mondta Mond. Eszébe jutott, hogy még meg kell
határozniuk pontos helyzetüket. Rákapcsolódott a négy Akkumulátorra. - Hogy vagytok? -
kérdezte.
Nem válaszolt senki. Az Akkumulátorok aludtak. Vevőberendezésük nyitva volt a vihar
alatt, és elteltek energiával. Mond körébük kanyarította drótszálait, de meg se moccantak.
- Majd én - mondta Táp. Tápot jócskán megtépázta a vihar, mielőtt még szívókelyheivel az
egyik Falba kapaszkodhatott volna, de ez mit sem változtatott hetykeségén. Ő volt a
legénység egyetlen tagja, aki sosem szorult Gyógy kezelésére; teste vígan megreparálta
önmagát.
Vagy tucatnyi csápon végigsurrant a padlón, és megrugdosta a legközelebbi Akkumulátort.
A hatalmas, kúp alakú tárolóegység kinyitotta fél szemét, aztán gyorsan le is hunyta. Táp
megint rúgott rajta egyet, de nem tudott kicsiholni semmiféle reakciót. Erre az Akkumulátor
biztonsági szelepéhez nyúlt, és lecsapolt egy kis energiát.
- Hagyd abba! - mordult rá az Akkumulátor. - Ébredj fel és jelents - szólt hozzá Mond.
Az Akkumulátor nyűgösen közölte, hogy semmi bajuk, amint azt minden féleszű is
láthatja. A vihar alatt a padlóhoz voltak horgonyozva.
Ezután már gyorsan lebonyolódott a szemle. Gondolnak kutyabaja sem volt. Lát rajongva
ecsetelte a vihar szépségeit. Csupán egy név szerepelt a veszteséglistán.
Mozg meghalt. Kétlábú lévén, nélkülözte a legénység többi tagjának stabilitását. A padló
kellős közepén érte a vihar, odavágta az egyik megmerevedett Falhoz, és egy csomó csontját
eltörte. Gyógy már nem tudott rajta segíteni.
Hallgattak egy darabig. Komoly dolog, ha a Hajó egyik része meghal. A Hajó
összműködésen alapuló egység, alkotórészei a teljes legénység. Bárkit veszítenek el, csapás a
többire nézve.
És most kiváltképp komoly volt a helyzet. A Galaktika-központtól több ezer fényévnyire
lévő kikötőbe szállítottak egy nagyobb rakományt. És senki sem tudta, pontosan hol vannak.
Lát az egyik Falhoz kúszott, és kibocsátotta egyik látószervét. A Fal áteresztette, azután
köréje zárult. Lát szerve kinyomult, annyira eltávolodott a Hajótól, hogy a teljes csillagszférát
befoghassa. A kép átszűrődött Mondon, aki átadta Gondolnak.
Gondol a szoba egyik zugában feküdt - jókora, alaktalan protoplazma-pacni. Benne pedig
elraktározva valamennyi űrutazó ősének teljes emlékezete. Fontolóra vette a képet, sietve
összehasonlította a sejtjeiben meglévő többi képpel, azután közölte:
- Közelben nincs galaktikai bolygó.
Mond gépiesen fordított mindenkinek. Ettől tartottak mindannyian.
Lát, Gondol segítségével, kiszámította, hogy több száz fényévvel eltértek pályájuktól, a
Galaktika peremére kerültek.
A legénység minden egyes tagja jól tudta, mit jelent ez. Ha nincs Mozg, aki a Hajót a
fénysebesség sokszorosára serkenti, sohasem jutnak haza. A visszaút Mozg nélkül
valamennyiük élettartamának sokszorosát emészti fel.
- Mit ajánlanál? - kérdezte Mond Gondolt.
A szó szerint gondolkodó Gondolnak ez a kérdés nem volt kellően határozott. Új
fogalmazást kért.
- Mi lenne a leghelyesebb eljárás - kérdezte Mond -, hogy visszakerüljünk egy
galaktikabeli bolygóra?
Gondolnak jó néhány percébe telt, míg végigvitte a sejtjeiben elraktározott valamennyi
lehetőséget. Eközben Gyógy megfoltozta Falakat, és enni kért.
- Hamarosan valamennyien ehetünk - mondta Mond, és idegesen megrándultak a
tapogatói. Második legifjabb tagja volt a legénységnek, csak Táp volt még nála is
fiatalabb, de a felelősség java részét ő viselte. A veszély nem múlt el; koordinálnia kell a
tájékoztatást és irányítani a műveletet.
Az egyik Fal azt javasolta, rúgjanak be jó alaposan. Ezt az ésszerűtlen ajánlatot
egyhangúlag elutasították. Jellemző Falakra… Derék munkát végeznek jó űrhajós bajtársak,
de a jelszavuk: ahogy esik, úgy puffan. Amint hazaérnek a bolygójukra, első dolguk elverni a
zsoldjukat valami féktelen muriban.
- Mozg elvesztésével a Hajó elveszíti a fénysebességnél gyorsabb mozgásképességét tért a
tárgyra Gondol. - A legközelebbi galaktikai bolygó négyszázöt fényévnyire van. Mond
testének hullámai egyidejűleg fordítottak.
- Kétféle eljárási mód kínálkozik. Először: a Hajó továbbmehet a legközelebbi galaktikai
bolygóig, a Gép szolgáltatta atomenergiával. Ez mintegy kétszáz évet vesz igénybe. Gép talán
elél addig, de más nem.
Másodszor: lehet ebben a körzetben keresni egy kezdetleges bolygót, amelyen látens
Mozgok vannak. Keresni egyet és kiképezni. Ő visszamozgatja a Hajót a galaktikai területre.
Gondol elhallgatott; megadta valamennyi lehetőséget, amelyet ősei emlékezetében talált.
Gyorsan megszavazták a második lehetőséget. Mert hát valójában nem is volt választás.
Csak ez csillantott fel előttük némi reményt, hogy hazaérhetnek.
- Helyes - mondta Mond. - Együnk. Megérdemeljük valamennyien.
Mozg holttestét Gép szájába gyömöszölték, aki az atomokat nyomban energiává alakította.
A legénységnek egyetlen tagja, Gép élt csak atomenergián.
A többiek ellátására Táp megszívta magát a közelebbi Akkumulátorból, azután átalakította
a tápanyagot, kinek-kinek igényei szerint. Testkémiája cserélt, változtatott, alkalmazott -
vagyis főzött a legénységnek.
Lát komplex klorofil-láncon élt. Táp előállította, azután felszolgálta Mondnak a
szénhidrogénjeit, Falaknak meg a klórvegyületüket. Gyógynak szakasztott olyan
szilikátgyümölcsöt készített, amilyen Gyógy szülőbolygóján volt honos.
Jóllaktak nagy sokára, és a Hajón helyreállt a rend. Az Akkumulátorok békésen
szundikáltak egy sarokban. Lát maximális távolságra állította be szerveit, a főlátószervet
pedig nagy energiájú teleszkópvételre. De még ebben a rendkívüli helyzetben is gyártotta a
verseket. Bejelentette, hogy új elbeszélő költeményen dolgozik, a címe: Izzik a Peremvilág.
Senki sem óhajtotta hallani, ezért Lát betáplálta Gondolba, aki ezt is elraktározta a többihez.
Gép sosem aludt. Csordultig jóllakott Mozggal, és a fénysebesség sokszorosával vitte a
Hajót.
Falak azon vitatkoztak, legutóbbi szabadságukon melyikük volt a legrészegebb. Mond
elhatározta, hogy kényelembe helyezkedik. Levált Falakról, és a levegőben lebegett, kicsi,
gömbölyű teste drótszálainak bonyolult hálójában függött.
Egy pillanatig Mozgra gondolt. Mozg valamennyiük barátja volt, és máris elfelejtették.
Nem közönyből, hanem mert a Hajó - egység. Sajnálatos, ha egy tagot elveszítenek, de az a
legfontosabb, hogy az egység fennmaradjon.
A Hajó a perem napjai között száguldott.
Gondol kibocsátott egy kutatóspirált, és kiszámította, hogy egy Mozg-bolygó
megtalálásának az esélye négy az egyhez. Egy héten belül primitív Falak bolygójára
bukkantak. Alacsonyan szállva látták, amint a bőrszemű, szögletes fickók a napon
heverésznek, sziklákon mászkálnak, és vékonyra nyúlnak, hogy a szellő hátán lebeghessenek.
A Hajó összes Fala búbánatosan sóhajtott. Szakasztott, mint otthon!…
Odalent a bolygón a Falakat még nem kapcsolta be a galaktikai brigád, még nem is
sejtették magasabb rendeltetésüket - hogy csatlakozzanak a Galaxis hatalmas
együttműködéséhez.
A spirálison rengeteg halott világ volt, sok pedig még fiatal volt ahhoz, hogy életet
hordozzon. Találtak egy Mond-bolygót. A Mondok pókháló-kommunikáció-vonalai fél
földrészt átszőttek.
Mond kíváncsian nézte őket Lát révén. Elöntötte az önsajnálat. Emlékezett otthonára,
családjára, barátaira. Azután arra a fára gondolt, amelyet megvesz majd, ha hazaér. Mond egy
pillanatig azon töprengett, mit is keres itt, egy Hajó részeként, a Galaxis távoli zugában.
De aztán lerázta magáról ezt a hangulatot. Ha nem adják fel a keresést, előbb-utóbb
rálelnek egy Mozg-bolygóra.
Legalábbis remélhetőleg.
Hosszú sor kiszikkadt világ nyúlt el előttük, ahogy a Hajó végigszáguldott a feltáratlan
peremen. Aztán egy bolygóra való ős-Gépre bukkantak, amint radioaktív óceánban úszkáltak.
- Gazdag terület ez - mondta Táp Mondnak. - Galaktika küldhetne ide Kapcsolatteremtő
brigádot.
- Fognak is, mihelyt mi visszatérünk - mondta Mond.
Ők ketten a Hajó mindenkit magába foglaló barátságán túl is jó barátok voltak. Nemcsak
mert ők voltak a legfiatalabbak, habár ez is belejátszott némiképpen. Mindkettőnek hasonló
volt a funkciója, és ez már bizonyos kapcsolatot jelentett. Mond fordított; Táp tápanyagot
alakított át. És még külsőleg is hasonlítottak valamelyest. Mond középponti mag volt,
szerteágazó drótszálakkal, Táp középponti mag, szerteágazó tapogatókkal.
Újabb napok, újabb bolygók. Gép lassan túlmelegedett. Gépet ugyanis rendszerint csak fel-
és leszállásra meg a bolygócsoportok közötti kényes manőverezésre alkalmazták. Most pedig
hetek óta le sem áll, és mindig a fénysebesség körüli iramban halad. Már látszott rajta a
kimerültség.
Táp Gyógy segítségével hűtőberendezést szerkesztett Gépnek, Durva tákolmány volt, de be
kellett érniük vele. Táp nitrogén-, oxigén- és hidrogénatomokat rendezett át a hűtőanyaghoz.
Gyógy hosszú pihenést írt elő Gépnek. Legfeljebb egy hétig bírja még a derék veterán a
megterhelést, mondta.
Tovább kerestek, de a legénység hangulata ugyancsak romlott. Meg kellett állapítaniuk,
hogy a termékeny Falakhoz és Gépekhez képest a Mozg ugyancsak ritka a Galaxisban.
A csillagközi por mint a ragya verte ki a Falakat. Azon nyafogtak, hogy teljes kozmetikai
kezelésre lesz szükségük, amint hazaérnek. Mond megnyugtatta őket, hogy a társulat állja a
költségeket.
Még Lát is véreres volt, annyit bámult ki az űrbe.
Megint egy bolygó fölé ereszkedtek. Jellemzőit Gondol alaposan átrágta. Közelebb értek,
már látták az alakokat.
Mozgok! Primitív Mozgok!
Visszasüvítettek megint az űrbe, tervet készíteni. Táp huszonhárom különféle fajta élvezeti
szert állított elő, hogy megünnepeljék az alkalmat.
A Hajó három napig működésképtelen volt.
- Elkészültetek? - kérdezte kissé kásás hangon Mond. Ugyancsak másnapos volt; sajogtak
az idegvégződései. Alaposan berúgott. Halványan emlékezett, hogy Gépet ölelgette, és
invitálta, osztozzon vele a fáján, mihelyt hazaérnek.
Beleborzongott a gondolatba.
A legénység többi tagja sem volt különb állapotban. Falak levegőt engedtek kiszivárogni
az űrbe; úgy támolyogtak, hogy nem tudták tisztességesen szigetelni a szélüket. Még Gyógy is
kinyúlt.
Táp volt a legkomiszabbul. Mivel szervezete nem tudott más fűtőanyaghoz alkalmazkodni,
csak atomhoz, végigkóstolgatta valamennyi kotyvalékát, akár kiegyensúlyozatlan jód volt,
akár tiszta oxigén vagy túltelített észter. Iszonyatosan érezte magát. Tapogatói rendszerint
víztiszták voltak, de most narancsszín csíkok erezték, Szervezete vadul dolgozott, kitisztított
magából mindent, és Táp most a tisztítási folyamatot sínylette.
Csak Gondol és Gép maradt józan. Gondol nem ivott, ami űrhajósnál szokatlan, de
Gondolra jellemző, Gép pedig nem tudott inni.
Hallgatták, míg Gondol felsorolta az ugyancsak meglepő adatokat. Ahogy Lát leírta a
bolygó felszínét, Gondol fémszerkezetek jelenlétére következtetett. Azzal az ijesztő
feltevéssel hozakodott elő, hogy ezek a Mozgok mechanikus civilizációt szerkesztettek.
- Lehetetlen - jelentette ki ellentmondást nem tűrően három Fal. A legénység nagy része
egyetértett velük. Ami fémet valaha is láttak, vagy a földbe volt temetve, vagy értéktelen,
idomtalan oxidált darabokban hevert.
- Azt akarod mondani, hogy csinálnak mindenfélét fémből? - kérdezte Mond. - Vagy csak
halott fém az? Mit csinálhattak?
- Nem csinálhattak semmit - jelentette ki Táp, - Állandóan elromlana. A fémnek fogalma
sincs, mikor gyengül.
Pedig mégis igaznak látszott. Lát felnagyította képeit, és mindenki láthatta, hogy a Mozgok
hatalmas menedékeket, járműveket és egyéb tárgyakat szerkesztettek a lelketlen anyagból.
Ennek az okát nem fogták fel elsőre, de semmi esetre sem volt kedvező előjel. No de a
dolog nehezén mindenesetre túljutottak. Találtak egy Mozg-bolygót. Most már a viszonylag
könnyebb része következik: meggyőzni egy bennszülött Mozgot. Ami persze nyilván nem
lesz olyan nehéz. Mond tudta, hogy a Galaxis alapja az együttműködés, még a primitív népek
között is.
A legénység elhatározta, hogy néptelen tájon szállnak le. Persze, miért is ne
számíthatnának barátságos fogadtatásra - de hát a Kapcsolatteremtő brigád feladata, hogy a
fajtával felvegye a kapcsolatot. Nekik pedig csupán egy egyénre van szükségük.
Eszerint tehát kiválasztottak egy gyéren lakott földterületet, és amíg a bolygónak ez a fele
sötétségbe borult, föléje lebegtek.
Szinte azonnal sikerült találni egy magányos Mozgot.
Lát sötétben látásra alkalmazta látóképességét, és követte a Mozg mozdulatait. Hamarosan
egy kis tűz mellé heveredett. Gondol közölte velük, hogy ez a Mozgok jellegzetes pihenési
szokása.
Hajnal tájban Falak megnyíltak, és kijött Táp, Mond és Gyógy.
Táp előrerohant, és a teremtmény vállára veregetett. Mond követte, egy kapcsolatcsáppal.
A Mozg kinyitotta látószervét, pislogott, és megmozdította táplálkozószervét. Azután
felugrott és eliramodott.
A legénység három tagja megdöbbent. Ez a Mozg még arra sem kíváncsi, mit akarnak tőle!
Mond gyorsan kibocsátott egy drótszálat, és elfogta a Mozgot vagy tizenöt méternyire az
egyik végtagjánál. A Mozg elesett.
- Gyengéden bánj vele - mondta Táp. - Talán megijesztette a külsőnk. - Tapogatói
megvonaglottak arra a gondolatra, hogy egy Mozgot, a Galaxis legesfegfurább szerzetét, azzal
a sokféle szervével, megijeszthet bárki más külseje.
Táp és Gyógy a heverő Mozghoz surrant, felemelte, és elvitte a Hajóra. Falak újra
bezárultak. Eleresztették a Mozgot, és tárgyalásra készülődtek.
Mihelyt a Mozg szabadon mozgott, felugrott a végtagjaira, és ahhoz a helyhez futott, ahol
Falak bezárultak. Vadul döngette, táplálkozószerve tátva volt és mozgott.
- Elég - mondta Fal. Kitüremlett, és a Mozg a padlóra esett. De mindjárt fel is ugrott és
előrerohant.
- Fogjátok meg! - mondta Mond. - Még kárt tesz magában.
Az egyik Akkumulátor félig-meddig felébredt, és a Mozg útjába gördült. A Mozg elesett,
felkelt, megint nekiiramodott.
Mondnak a Hajó orrában is volt dróthálója, úgyhogy az orrban elcsípte a Mozgot. A Mozg
tépkedte a csápjait, és Mond gyorsan eleresztette.
- Kapcsoljátok be a közvetítőrendszerbe! - kiáltotta Táp. - Talán észre tudjuk téríteni!
Mond a Mozg fejéhez közelített egyik drótszálával, és kibocsátotta a hagyományos
közlekedőjelet. A Mozg azonban nem hagyott fel döbbenetes viselkedésével, félreugrált előle.
A kezében egy fémdarab volt, azzal hadonászott, mint az őrült.
- Mit gondoltok, mit csinál azzal? - kérdezte Táp. A Mozg nekiesett a Hajó oldalának, az
egyik Falat döngette. Fal ösztönösen megmerevedett, és a fémdarab eltört.
- Hagyjátok békén - mondta Mond. - Hadd csillapodjék le.
Mond Gondollal tanácskozott, de sehogy sem tudták eldönteni, mit csináljanak a Mozggal.
Egyszerűen nem hajlandó elfogadni a közeledést. Ahányszor Mond kinyújtotta egy drótszálát,
a Mozg heves rémület jeleit tanúsította. Egyelőre zsákutcába jutottak.
Gondol elutasította a javaslatot, hogy keressenek a bolygón egy másik Mozgot. Úgy vélte,
ennek a Mozgnak a viselkedése tipikus; semmit sem nyernének azzal, ha egy másikkal
próbálkoznának. Meg aztán a törvény az, hogy bolygóval csak a Kapcsolatteremtő brigád
léphet kapcsolatba.
- Azt hiszem, én tudom, mi a baj - mondta Lát. Felmászott az egyik Akkumulátorra. Ezek a
Mozgok mechanikus civilizációt fejlesztettek ki. Gondoljuk csak meg, hogyan kezdtek hozzá.
Kifejlesztették az ujjak használatát, mint Gyógy, hogy fémet formálhassanak. Felhasználták
látószerveiket, mint jómagam. És valószínűleg számtalan egyéb szervet is. - Elhallgatott;
hatást keltő szünetet tartott.
- Ezek a Mozgok Bespecializálódtak! arák hosszat vitatkoztak. Falak szerint értelmes lény
nem lehet Bespecializált. Ilyesmi ismeretlen a Galaxisban. De hát itt van előttük a bizonyíték
- a Mozg-városok, a járművek… Ez a Mozg - jellemző példa valamennyiükre - egész csomó
dologra látszik képesnek.
Mindenre képes, csak mozgatni nem! Gondol részleges magyarázattal szolgált.
- Ez itt nem primitív bolygó. Viszonylag öreg, és már több ezer éve az Együttműködés
kötelékében kellene lennie. Mivel azonban nincs, a rajta lakó Mozgok meg vannak fosztva
velük született jogaiktól. Képességük, specialitásuk a mozgatás volt; de nem akadt semmi,
amit mozgassanak. Ezért hát természetesen elfajult a kultúrájuk.
Azt már csak találgathatjuk, hogy miféle kultúra ez. A bizonyítékok alapján azonban
joggal feltételezhetjük, hogy ezek a Mozgok - nem alkalmasak az együttműködésre. Gondol
azzal a csodálatos adottsággal rendelkezett, hogy a lehető legnyugodalmasabb modorban
közölje a legdöbbenetesebb tényeket.
- Tökéletesen lehetséges - folytatta könyörtelenül Gondol -, hogy ezek a Mozgok nem
hajlandók tudomásul venni bennünket. Amely esetben esélyünk, hogy másik Mozg-bolygót
találunk, megközelítőleg kettőszáznyolcvanhárom az egyhez.
- Nem tudhatjuk, hogy nem hajlandó az együttműködésre - mondta Mond -, amíg nem
tudunk vele kapcsolatot teremteni. - Szinte képtelen volt elhinni, hogy bármely értelmes lény
önként elutasítsa az együttműködést.
- De hát hogyan? - kérdezte Táp. Aztán művelettervet készítettek. Gyógy lassan odament a
Mozghoz, aki hátrált előle. Közben Gondol kinyújtotta a Hajón kívülre egy drótszálát, majd
megint visszakanyarintotta a Mozg mögött.
A Mozg az egyik Falig hátrált - és Mond benyomta a drótot a fejébe, az agy
középpontjában levő kommunikációs kapcsolóba.
A Mozg összeesett.
Amikor magához tért, Táp és Gyógy kénytelen volt lefogni a végtagjait, különben kitépte
volna a közvetítővonalat. Mond működésbe lépett, és megtanulta a Mozg nyelvét.
Nem volt nehéz. Minden Mozg-nyelv azonos nyelvcsaládhoz tartozott - ez is. Mond
elegendő mennyiségű felületi gondolatot szedett össze, amelyből már rendszert lehetett
formálni.
Megpróbált kapcsolatba lépni a Mozggal. A Mozg hallgatott.
- Azt hiszem, táplálék kellene neki - mondotta Táp. Eszükbe jutott, hogy már kis híján két
napja hozták fel a Hajóra a Mozgot. Táp előállított egy adag Mozg-szabványeledelt, és
átnyújtotta.
- Uramisten! Rostélyos! - mondta a Mozg.
A legénység hurrázott Mond kommunikációs berendezése útján. A Mozg kimondta első
szavait!
Mond megvizsgálta a szavakat, és kutatott az emlékezetében. Körülbelül kétszáz Mozg-
nyelvet és rengeteg egyszerűbb variánst ismert. Megállapította, hogy ez a Mozg két ismert
Mozg-nyelvjárás kereszteződését beszéli.
A Mozg evett, azután körülnézett. Mond felfogta a gondolatait, és közvetítette a
legénységnek.
A Mozg sajátos módon látta a Hajót. Színorgiának. A falak hullámzottak. Előtte egy
valami - olyan, mint egy óriáspók, fekete és zöld, a hálója beszövi a Hajót, és behatol
valamennyi lény fejébe. Lát az ő szemében fura, csupasz állatka volt, egy nyúzott nyúl meg
egy tojássárgája keveréke - hogy az mi, persze más kérdés.
Mondot elbűvölte az új perspektíva, amelyet Mozg elméje nyújtott. Most, hogy Mozg
felhívta a figyelmét, Lát valóban meglehetősen fura teremtmény…
Nekiláttak a kommunikációnak.
- Ti meg mi a jófenék vagytok? - kérdezte Mozg. Sokkal nyugodtabb volt, mint az előző
két nap során bármikor. - Minek raboltatok el? Vagy én pörögtem be?
- Nem - mondta Mond -, nem vagy pszichotikus. Mi galaktikai kereskedőhajó vagyunk.
Vihar térített el pályánkról, és a Mozgunk elpusztult.
- És nekem ehhez mi közöm?
- Szeretnénk, ha csatlakoznál a legénységhez - mondta Mond -, és te lennél a Mozgunk.
Nagy nehezen megértették vele a helyzetet, és a Mozg átgondolta az ajánlatot. A Mozg
felfogta kavargó gondolatait. Nem tudta, valóságosnak fogadja-e el a helyzetet, vagy sem.
Végül a Mozg úgy döntött, hogy mégsem őrült meg.
- Ide hallgassatok, fiúk - mondta -, fogalmam sincs, mik vagytok, meg hogy ennek az
egésznek mi a teteje. Nekem innen ki kell szabadulnom. Eltávozáson vagyok, és ha
hamarosan vissza nem megyek, az USA hadserege elkezd kíváncsiskodni.
Mond bőséges tájékoztatást kért Mozgtól a "hadsereg"-ről, aztán betáplálta Gondolnak.
- Ezek a Mozgok egyéni hadviselésben vesznek részt - hangzott Gondol következtetése.
- De miért?! - kérdezte Mond. Szomorúan elismerte, hogy Gondolnak igaza lehet; a Mozg
valóban nemigen mutatkozik hajlandónak az együttműködésre.
- Szívesen kisegítenélek, fiúk - mondta a Mozg -, csak azt nem tudom, honnan veszitek,
hogy ekkora nagy holmit meg tudok indítani. Ahhoz egész páncéloshadosztály kellene, csak
hogy megmozdítsa.
- Helyesled ezeket a háborúkat? - kérdezte Mond Gondol javaslatára. - A háborút senki
sem szereti, legalábbis aki felfordul benne.
- Akkor miért háborúztok?
A Mozg megmozdította táplálkozószervét. Lát felfogta a mozdulatot, és továbbította.
- Aki nem öl, azt megölik. De hát csak tudjátok, mi a háború? - Nálunk nincs háború -
mondta Mond.
- Mázlisták vagytok - mondta keserűen Mozg. - Nálunk bezzeg van. Nem is kevés. -
Természetesen - mondta Mond. Most már ugyanis megkapta Gondoltál a teljes magyarázatot.
- Szeretnéd végét vetni a háborúknak?
- De mennyire!
- Akkor gyere velünk. Légy a mi Mozgunk.
A Mozg felállt, és Akkumulátorhoz lépett. Rátelepedett, és felső végtagjait összehajtogatta.
- Hogy a fenébe tudnám én megszüntetni a háborút? - kérdezte. - Még ha sorra járnám a
nagy fejeket, és elmondanám nekik…
- Arra nem lesz szükség - mondta Mond. - Nincs más dolgod, csak velünk jönni. Mozgass
haza a bázisunkra. Galaktika majd küld egy Kapcsolatteremtő brigádot a bolygótokra. Az
pedig majd véget vet a háborúitoknak.
- Még mit nem! - vágta oda a Mozg. - Ti itt benne vagytok a pácban, mi? Az a jó.
Semmiféle szörnyetegek nem fogják elfoglalni a Földet.
Mond döbbenten igyekezett felfogni ezt az érvelést. Valamit talán rosszul mondott?
Lehetséges, hogy a Mozg meg sem értette?
- Azt hittem, véget akarsz vetni a háborúnak - mondta Mond.
- Az ám! Csakhogy nem azt akarom, hogy valaki más hagyassa velünk abba. Nem vagyok
én áruló! Inkább verekszem.
- Senki sem hagyatja abba veletek. Magatok hagyjátok abba, mert nem lesz többé szükség
harcra
- Tudod, miért harcolunk? - Nyilvánvaló.
- Igen? Na hadd halljam, miért?
- Benneteket, Mozgokat elválasztottak a Galaxis főáramából - magyarázta Mond. Nektek is
van speciális képességetek, a mozgatás, de nincs mit mozgatnotok. Következésképp nincs
munkátok. Ezért aztán játsztok mindennel: fémmel, élettelen tárgyakkal, de ez nem elégít ki.
Meg vagytok fosztva valódi hivatásotoktól, ezért kielégületlenségetekben harcoltok.
Mihelyt meglelitek helyeteket a galaktikai Együttműködésben - és biztosíthatlak, hogy
fontos az a hely -, abbahagyjátok a harcot. Miért is harcolnátok, ami végtére természetellenes
foglalatosság, amikor mozgathattok? És így megszűnik majd a mechanikus civilizációtok is,
hiszen nem lesz rá szükség.
A Mozg a fejét rázta, amit Mond a tanácstalanság jelének vélt. - Mi az a mozgatás?
Mond, amennyire tudta, megmagyarázta. Mivel a munka nem az ő hatáskörébe tartozott,
csak nagy vonalakban ismerte a Mozgok feladatát.
- Szerinted tehát ez volna valamennyi földlakó feladata?
- Természetesen - felelte Mond. - Ez a ti nagy speciális adottságotok. A Mozg hosszú
percekig töprengett.
- Azt hiszem, nektek fizikus kellene vagy energetikus vagy ilyesmi. Én kezdő építész
vagyok. Sosem lennék képes ilyesmire. Meg… hát nehéz ezt megmagyarázni.
Mond azonban már felfogta Mozg ellenvetését. A gondolataiban meglátott egy Mozg
nőstényt. Nem is egyet - kettőt. Hármat. És felfogta a magány, az idegenség érzetét. A Mozg
csupa kétely volt. És félt.
- Amikor elérjük a Galaktikát - mondta Mond, és remélte, hogy jól beszél -, találkozhatsz a
többi Mozggal. Mozg nőstényekkel is. Ti, Mozgok mind egyformák vagytok, úgyhogy össze
fogsz velük barátkozni. A Hajón pedig egyszerűen nem létezik magányosság. Nem érted még,
miben áll az együttműködés? Az Együttműködésben senki sem magányos!
A Mozg egyre azon morfondírozott, hogy vannak más Mozgok is. Mond sehogy sem
értette, miért olyan meglepő ez, Hiszen a Galaxis csupa Mozg, Táp, Mond meg még sok más
fajta, és mindből végtelenül sok példány van.
- Nem hiszem, hogy bárki is végét vethetné valamennyi háborúnak - mondta Mozg.
Honnan tudjam, nem hazudsz-e?
Mond úgy érezte, szíven ütötték. Gondolnak valószínűleg igaza volt, amikor azt jósolta,
hogy a Mozg nem lesz hajlandó az együttműködésre. Vajon ez a vége Mond pályafutásának?
Ó meg az egész legénység hátralevő életét az űrben fogja tölteni, egy maroknyi Mozg
ostobasága miatt?
Mond hirtelen megsajnálta a Mozgot. Iszonyú lehet, gondolta. Kételkedik, bizonytalan,
soha senkiben nem bízik. Ha ezek a Mozgok nem lelik a helyüket a Galaxisban, kiirtják
magukat. Már régóta csatlakozniuk kellett volna az Együttműködéshez.
- Hogyan győzhetnélek meg? - kérdezte Mond.
Kétségbeesésében valamennyi áramkörét megnyitotta a Mozg előtt. Feltárta előtte Gép
jóindulatú nyerseségét, Falak hetyke jó kedélyét, megmutatta Lát költői kísérleteit és Táp
vidám jóindulatát. Feltárta önnön elméjét is, és megmutatta Mozgnak az ő bolygója képét,
családját, a fát, amelyet majd megvásárol, ha hazaér.
A képek elmondták valamennyiük történetét, akik mind különböző bolygókról
származnak, mind más-más erkölcsiséget képviselnek - és egyetlen közös kötelék egyesíti
őket: a galaktikai Együttműködés.
A Mozg némán figyelte mindezt.
Egy kis idő múltán megrázta a fejét. A mozdulatot kísérő gondolat bizonytalan volt,
gyenge volt - de tagadó.
Mond szólt Falaknak, hogy nyíljanak. Kinyíltak, és Mozg csak bámult. - Elmehetsz -
mondta Mond. - Kapcsold ki a közvetítőhuzalt, és menj. - És ti mit csináltok?
- Keresünk egy másik Mozg-bolygót. - Hol? A Marsban? A Vénuszon?
- Nem tudjuk. Remélhetőleg találunk egyet ebben a körzetben.
A Mozg a nyílásra nézett, azután vissza a legénységre. Tétovázott; arca határozatlan
fintorba torzult.
- És amit mutattál nekem, mind igaz? Válaszra nem volt szükség.
- Na jó - mondta egyszer csak a Mozg. - Elmegyek. Éktelen ostobaság, de elmegyek. Ha ez
csakugyan az, amit mondasz, és muszáj hogy az legyen!
Mond látta, hogy Mozg azt hiszi: álmodik, és álomban könnyű és lényegtelen minden
döntés.
- Csak egy a bökkenő - mondta Mozg. Hisztérikusan részeg volt a hangja. - Itt vesszek
meg, fiúk, ha tudom, hogyan kell mozgatni. Mintha fénysebességnél gyorsabbat emlegettetek
volna… Hisz óránként egy mérföldet se futok.
- Hogyne tudnád mozgatni - nyugtatta meg Mond, és remélte, hogy igazat beszél. Tudta,
miféle adottsága van a Mozgoknak, de ez itt… - Próbáld csak meg.
- Oké - bólintott a Mozg. - Különben is mindjárt felébredek. A Hajó bezárult, felszállásra
készen. Mozg magában beszélt.
- Vicces - mondta. - Azt hittem, kellemesen töltöm az eltávozást, ha szabad ég alatt
éjszakázom: erre mi történik: lidérces álmaim vannak!
Gép felemelte a Hajót. Falak légmentesen zártak. Lát elvezette őket a bolygóról.
- Kint vagyunk a nyílt űrben. - mondta Mond. Ahogy Mozgot hallgatta, csak abba
reménykedett, hogy nem pattan meg az agya. - Lát és Gondol megadja az irányt, én
közvetítem, te meg aszerint mozgatsz.
- Meg vagy te őrülve - motyogta Mozg. - Eltévesztetted a bolygót. Takarodjatok, lidércek!
- Most az Együttműködés tagja vagy - mondta kétségbeesetten Mond. - Itt az irány.
Mozgasd!
Mozg egy pillanatig semmit sem csinált. Lassan merült föl a képzelgésből, ráébredt, hogy
mégsem álmodik. Áthatotta az Együttműködés. Lát és Gondol, Gondol és Mond, Mond és
Mozg, mind összefügg Falakkal, mind összefügg egymással.
- Mi ez? - kérdezte Mozg. Egynek érezte magát a Hajóval, melegével, közelségével,
amelyet csak az Együttműködés érhet el.
Nem történt semmi.
- Próbáld újra - kérlelte Mond.
Mozg az elméjében kutatott. Mély kétségkútra lelt, mély félelemkútra. Belebámult, és
önnön elgyötört arca nézett vissza rá.
Gondol világosságot bocsátott rá.
Mozg évszázadok óta élt kételyeivel, félelmeivel. Mozg félelmében harcolt, kételyében ölt.
Ez volt a mozgatószerv!
Mozg, az ember, a specialista, immár teljes értékű tagja volt a legénységnek. Egybeolvadt
velük, lelkében átkarolta Gondolt és Mondot.
És a Hajó egyszer csak előreszökkent, a fénysebesség nyolcszorosával. És az iram egyre
gyorsult.

(Borbás Mária fordítása)