Magyarország megszállása és a nyilas hatalomátvétel

Magyarország német megszállása 1944. márc. 19.-én a Margaréta terv keretében történt, és
megvalósulásához Kállay hintapolitikája vezetett. Az ország katonailag gyenge volt, ezért a
Németországba csalt Horthy az ellenállás helyett a további együttműködést választotta.
Sztójay Dömét, volt berlini nagykövetet kellett kineveznie miniszterelnöknek, és az új
kormány együttműködött a német hadsereggel, valamint az országba érkező Gestapóval.
A német megszállás után kezdetét vette az, amit a nácik már régóta követeltek, az
úgynevezett végső megoldás a zsidókkal szemben. Elrendelték a sárga csillag viselését, majd
a vidéki zsidóságot gettókba kényszerítették, később deportálták őket. A magyar romák közül
is ezreket hurcoltak el koncentrációs táborokba. A deportáltakkal történt szörnyűségek
egyértelművé válása után Horthy menesztette Sztójayt és leállíttatta a zsidóság deportálását.
Ekkorra a vidéki zsidóság elszállítása már szinte befejeződött, de a budapesti zsidóság
egyelőre megmenekült.
1944.aug-ban a román átállást követően a magyar kiugrásnak is megnőtek az esélyei. A
kormányzó nehezen szánta el magát a szovjetekkel való tárgyalásra, és csak az újabb erdélyi
vereség hírére küldte el követeit Moszkvába. A szovjet feltételek lényege az 1937-es határok
visszaállítása és a németeknek szóló hadüzenet volt. Ezeket Horthy elfogadta, viszont nem
bízhatott a tisztikarban, akiknek jelentős része németbarát volt, és ellenezte a kiugrást, így
rokonait avatta be terveibe. A kiugrást Horthy a rádióban jelentette be, és a csapatok is csak
innen értesültek róla. A románoktól eltérően nem vették igénybe a szovjetek tehermentesítő
támadását, és nem adtak ki parancsot a német csapatok megtámadására. A kiugrás tervéről
a németek végül tudomást szereztek, a nyilas tisztek pedig szabotálták. A rosszul szervezett
kísérlet gyorsan összeomlott.
Horthy még élő fiát a németek elrabolták, és vele zsarolták. Horthy lemondott kormányzóói
tisztségéről, de hosszas rábeszéléssel és fenyegetések hatására aláírta Szálasi Ferenc
miniszterelnöki kinevezését. A kormányzó lemondása miatt az országgyűlés jóváhagyta, hogy
Szálasi a miniszterelnöki tisztég mellett az államfői teendőket is ellássa nemzetvezető
címmel. A nyilasok feláldozták az ország emberi és anyagi erőforrásait a vesztes háború
szolgálatában, valamint hozzáláttak a budapesti zsidóság kiirtásához. Deportálni már nem
tudtak, de elhagyott helyeken, és a Duna parton 20 -25000 embert gyilkoltak le. Fokozódott
a lakosság és az egyház ellenállása is, 10.000-t bújtattak el. A nyilasok rémuralma alatt
hadszíntérré vált és romba dúlt az ország, lakossága elszenvedte a harcok pusztításait és a
katonák kegyetlenkedéseit.
Magyarország a nyilas hatalom alatt a háború utolsó pillanatáig harcolt a nácik oldalán.
Kiszolgáltatták a háborúnak Budapestet is, amelyet a szovjetek több hónapos ostrom után
foglaltak el. Hazánk a trianoni országterületre számítva közel egymillió embert veszített a
háborúban. Az elpusztultak közel felét az elhurcolt és legyilkolt magyar zsidóság tette ki.
Jelentősek voltak a katonai veszteségek is: a doni katasztrófa, a háború utolsó szakaszában, a
kiugrási kísérletet követően és a nyilas rémuralom alatt közel 150-200.000 katonánk esett el
a frontokon. Több mint 100.000 magyart hurcoltak a Szovjetunióba kényszermunkára.
Elpusztult a nemzeti vagyon nagyobbik része is: nem maradtak ép hidak, közlekedési
eszközök. Sok gyárat leszereltek, a többi romos volt. A lakások fele szintén romokban hevert.