M.

Zemplén Jolán

b B AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

 M . Zemplén Jolán M E G J E L E N T AZ
AKADÉMIAI KIADÓNÁL
A MAGYARORSZÁGI
FIZIKA TÖ R T É N E T E
1711-IG Novobátzky Károly
A FIZIK A I MEGISMERÉS
E tudom ánytörténeti feldolgozás való­ ÚTTÖRŐI
ban hézagpótló jelentőségű. A szerző 1959 — 160 oldal — 10 fénykép
sok száz évre visszamenőleg dolgozta Egészvászon-kötésben. 35,— F t
fel a nagyobb fizikakönyvek m ellett
a fizikai táTgyú értekezések, disputák Mihailich Győző
latin nyelvű szövegeit. H atalm as for­
A X IX .
rásanyagon nyugvó m u n k ája első íz­ ÉS X X . SZÁZADBELI
ben ad teljes képet a m agyarországi MAGYAR H ÍD É P ÍT É S
fizika korai történetéről. Fejtegetései TÖ R TÉN ET E
nyom án kitű n ik , hogyan ju to tt a 1960 — 128 oldal —- 37 ábra
fizika tudom ánya egy-egy gondolat­ Egészvászon-kötésben 35,— Ft
tal előbbre, hogyan té rte k át az aris-
totelesi és egyházi dogmákról lassan­
Csonka Pál
ként a kísérleteken alapuló m ai fizi­
kára. A spekulatív filozófikus gondo­ CSONKA JÁNOS
ÉLETE
latok között nagy szakértelemmel
' ÉS MUNKÁSSÁGA
igazít el, s rá m u ta t azokra, melyekben
1960 — 42 oldal — 30 ábra
az egyes szerzők haladó eszméi rejle­
Fűzve 8,— Ft
nek. Különösen értékesek és érdeke­
sek az életrajzi szemelvények és a d a ­
tok, továbbá az eredeti forrásokból MEGJ E L E S T
közölt idézetek. A gazdagon illusztrált TERRA KIADÁSBAN
m unka élvezetes olvasmány, mely P ap János
átfogó képet n y ú jt a haladó eszmék
PUSKÁS TIVADAR
küzdelmes útjáról, különösen az á t ­
(Egy nagy m agyar feltaláló
meneti jellegű 17. századból. életregénye)
1960 — 270 oldal — 97 ábra
Egészvászón-kötésben 42,— F t

Halász István
„PR IN C IPI KON”
(Mozgóábrás elektrotechnika)
195S — 50 oldal
28 szövegközti ábra —• 12 mozgóábra
aka d ém iai kiad ö U tánnyom ás 1959
BUDAPEST Egészvászon-kötésben 130,— Ft
A MAGYARORSZÁGI
FIZIKA T Ö R TÉN ETE
Í711-IG

I rta
M. ZEMPLÉN JOLÁN
A k ézir at ot lektorálták

DR. G Y U L A I Z O LT Á N
akadém i kus

JAKUCS ISTVÁN

M AKKAY LÁSZLÓ

RÉVÉSZ IM RE
akadém ikus

A v é d ő b o r í t ó t és k ö t é s t e r v e t

H Ú T H ISTVÁN
t e r v e z t e

ORSZÁGOS SZtCK1! KONYVÍÁR

G y ö n gy ö si lu d o m á n '.s s Könyvtára
tlcvetíék nuplo
............ ív
 ELŐSZÓ
A fizika tö rté n ete az em beriség m űvelődéstörténetének
egyik legfontosabb, legalapvetőbb ága: m egm utatja, hogyan fejlődött az
em ber viszonya a term észethez, és a term észet m egism erésének fejlődésé­
vel hogyan tu d ta a z t egyre jobban céljaira felhasználni, m ajd meg is változ­
tatn i. E z a k é t m ozzanat: az egyik oldalon a megismerés, a m ásik oldalon az
alkalmazás, m eg m utatja a z t is, hogy viszonylik a fizika tö rté n ete a tö b b i
tudom ány történetéhez. M int a term észet m egismerésének tudom ánya
szoros kapcsolatban áll a filozófia — m int alkalm azás — a technika tö rté n e ­
tével. A kapcsolat azonban e k é t irányban a történelem folyam án változó,
egészen a X V II. század végéig a filozófiai, világnézeti elem dom inál, míg
a X V III. századtól, kb. a gőzgép feltalálásától kezdve, a fizika a technikához
kerül lényegesen közelebb.
T udom ány és technika állandó kölcsönhatása, a tudom ány
eredm ényeinek tu d ato s felhasználása egybeesik a polgári osztály meg­
jelenésével és a feudalizm us elleni harccal: az új osztály csak fejlettebb
term elési m óddal győzedelm eskedhet, és ez csak úgy érhető el, h a az addig
em pirikusan, ösztönösen fejlődő technika felhasználja az új fizika ered­
m ényeit, és ekkor ezután vissza is h a t, további fejlődésre ösztönzi m ag át
a fizikát is.
Mikor a X V I—X V II. században az új fizika K operni­
kusz , Gilbert , S tevin , K epler , Galilei , T orricelli, P ascal , Guericke ,
B oyle , N ewton felfedezéseiben megjelenik, Ném etország, Olaszország,
Hollandia, Franciaország és Anglia m ár m egindult a polgárosodás ú tján .
U gyanakkor M agyarország gazdasági és társadalm i berendezkedése m ég
teljes egészében a feudalizm ust tükrözi. A ta tá rra l, törökkel fo ly ta to tt
harcok, a H absburgok elleni függetlenségi küzdelm ek még inkább hozzá­
járu ln ak ennek az elm aradásnak a megm erevítéséhez. E bből viszont követ­
kezik, hogy M agyarország közvetlenül nem veszi ki részét az új fizika meg­
alkotásából.
V alam ilyen term észettudom ány, term észettudom ányos
ism eretek azonban m inden országban és m inden körülm ények kö zö tt v a n ­
nak, és így M agyarországon is — a rendkívül nehéz idők ellenére — vi­
rágzó, m agas színvonalú iskolák és főiskolák m űködnek hosszabb-rövi-
debb ideig, és az értelmiség, am ely ezekből az iskolákból kerül a kül­
földi egyetem ekre, m ajd onnan haza, létrehoz egy gazdag, európai szín­
vonalú fizikai irodalm at.
Az iskolákban folyó o k tatás és a fizikai-term észettudo­
m ányos irodalom azonban inkább term észetfilozófia, m int m ai értelem ben
v e tt fizika, és elsősorban azokat a világnézeti h arco k at tükrözi, am elyek

5
az új fizika m egjelenését előkészítették és kísérték. A polgári igény a tu d o ­
m ányon alapuló fejlettebb technika irá n t az a d o tt gazdasági-társadalm i
kelyzetben még nem jelentkezhetett. Csak igen kevesen ism erték fel a
kereskedelem és ipar fejlesztésének fontosságát, valam int azt, hogy ehhez
az új kísérleti tudom ányok nagym értékű fejlesztésére van szükség; de még
azon kevesek is, akik e körülm ények fontosságát felism erték, sem sokat
teh e tte k .
A m agyarországi fizika tö rté n ete ku tató j ának te h á t ebben
a korszakban (1711-ig) elsősoban a z t lehet és kell keresnie: m ilyen v o lt a
kapcsolata a m agyarországi oktatásnak, tudom ánynak a nyugati tu d o ­
m ányhoz, hogyan veszik ki a részüket a m agyar tudósok abból a h atalm as
átalakulásból, am ely a fizikai világképet 1543-tól, K opernikusz könyvé­
nek m egjelenésétől 1686-ig, N ewton Principia-jának megjelenéséig gyöke­
resen m egváltoztatja.
A feladat nem könnyű. A középkorban, a reneszánszban,
de még a X V I. és X V II. században is pl. az o k tatá sra vonatkozó adatok
szám a csekély. A nnál nagyobb de teljesen feldolgozatlan te rü le t e korszak
kézírásos és n y o m ta to tt, szinte kizárólag latin nyelvű term észettudom ányos
irodalm a. F orrások erre az irodalom ra nézve úgyszólván nincsenek; az
e redeti szövegekből kell a v álaszt a fenti kérdésre m egtalálni. E z é rt ennek a
m unkának viselnie kell m indazt a h á trá n y t, am elyet egy ilyen első p róbál­
kozásnak m intaképek hiányában le kell küzdenie. Szükségképpen nem sike­
rü lh e t sem a pontosság, sem a teljesség igényének egészen eleget tenni.
*

N em m ulaszthatom el, hogy e helyen köszönetét m ondjak

a M agyar Tudom ányos A kadém ia M atem atikai és Fizikai O sztályának,
am ely ennek a m unkának a étrej ö tté t lehetővé te tte és h a th a tó sa n tám o­
g a tta . A m unka kiindulópontját ugyanis J akucs I stván debreceni nyug.
gim názium i ta n á rn a k im m ár h é t év ó ta folyó k u ta tá sa i képezték, am elye­
k e t a M agyar Tudom ányos A kadém ia I II . osztálya tud o m án y tö rtén eti
albizottságának m egbízásából k e z d ett el, és fo ly tat azóta is.
Mind J akucs , mind a szerző igen sok segítséget, tanácsot,
buzdítást kapott D r . Gyulai Zoltán akadémikustól, aki annak idején
az em lített albizottság elnöke volt, de azóta sem szűnt meg a hazai fizika­
történet kutatásának munkáját figyelemmel kísérni. Ezért neki is ezúton
fejezem ki leghálásabb köszönetemet, valamint munkatársamnak, J akucs
ISTVÁNnak, aki nemcsak kutatási anyagát bocsátotta rendelkezésemre,
hanem minden vitás kérdésben készségesen segítségemre sietett.
K öszönet illeti meg R évész I mre akadém ikust, aki az
egyháztörténeti vonatkozású ad ato k helyessége szem pontjából volt szíves
a kéziratot átnézni és ahol szükséges volt, helyesbíteni.
Makkai E ászló az ideológiai és tö rté n eti részek bírála­
tá v a l segítette elő m unkám at, és a b írálaton túlm enően hasznos jav aslato ­
k a t te tt. Fogadja érte őszinte köszönetem et.
Végül meg kell köszönnöm a M agyar Tudom ányos A kadé­
m ia elnökségének, hogy rom ániai tan u lm án y u tam m al az erdélyi kéziratos

6
anyag részbeni feldolgozását, és ezzel a m unka teljesebbé téte lé t lehetővé
te tte . K olozsvárott V. M a r i a n professzor tá m o g a to tt a k u ta tó m unkában.
N agyon jelentős v o lt az a segítség is, am elyet az Országos
Széchényi K ön y v tár és a budapesti E gyetem i K ö n y v tár dolgozóitól k ap tam
a régi m agyar könyvek és kéziratok felkutatásában. N ekik is ezúton köszö­
nöm meg fáradozásaikat.
A könyvben közölt fényképek elkészítéséért Cseh -Szom-
bathy E ászlóné és E aczik I stván laboránsoknak m ondok köszönetét.
B udapest, 1959.
M . Zemplén Jolán

7
 t a r t a l o m j e g y z é k

ELŐTÖRTÉNET
A K Ö Z É P K O R ÉS A R E N E S Z Á N S Z :
A F I Z I K A A T E O L Ó G I Á T S Z O L G Á L J A .................. 11
I. f e j e z e t . A term észettudom ányok helyzete a középkorban, a XIV. és
XV. s z á z a d b a n ............................................................................ 11
1. Az arabok ................... ................................................................. 13
2. A risztotelész és a sk o la sz tik a .............................................. 14
3. A X IV . és XV. század haladó term észetfilozófiája... 19
Jegyzetek és irodalom ............................................................. 20
I I . f e j e z e t . Művelődési viszonyok M agyarországon 1526-ig ......................... 21
1. Iskolázás és tudom ány M agyarországon a középkorban . 21
2. M átyás k irály és kora .............................................. .............. 23
Jegyzetek és irodalom ............................................................. 28

ELSŐ RÉSZ
A XVI. és X V I I . S Z Á Z A D :
AF I Z I K A A F I L O Z Ó F I Á T SZOLGÁLJA 31
I I I . f e j e z e t . Á ttekintés a fizika fejlődésén a X V I. és X V II. században 33
1. K o per n ik u sz fellép ése és a k op ern ik u szi ta n elterjed ése 33
2. Az atom izm us ú jjá é le d é s e ....................................................... 41
3. A vallásos f iz ik á k ........................................................................ 43
4. Az alkímia szerepe és jelentősége ................................... 44
5. A k a rté z iá n izm u s........................................................................ 45
6. Az igazi fizika ............................................................................ 48
Jegyzetek és irodalom ............................................................. 50
IV. f e j e z e t . Iskolák és term észettudom ány a XVI. és X V II. században 53
1. Reformáció, ellenreformáció és iskolázás, a fizika ok tatása 53
2. Alkímia, orvostudom ány és technika ................ .............. 65
a) A lk ím ia .................................................................................... 69
b) O rv o stu d o m án y ...................................................................... 72
c) T e c h n ik a ......................................................... ......................... 74
Jegyzetek és irodalom ............................................................. 80
V. f e j e z e t . A reáliák megjelenése a magyarországi irodalom ban................ 85
1. A XVI. századbeli füveskönyvek, m agyar nyelvű orvosi
m unkák ......................................................................................... 86
2. Az első a ritm e tik á k .................................................................... 91
3. K alendárium ok a XVI. és X V II. században ...................... 94

9
 4. A k ik n em h itte k a k alen d áriu m ok j ó s la t a ib a n ................... 107
a) A z ü stö k ö sö k k érdése é s e g y X V I. század b eli m agyar
h u m a n ista D u d it h A n d r á s ................................................. 107
b) K om árom i C sip k és G y ö r g y Judiciaria A strologiája 111
5. A z első m agyar geográfusok és a világrendszerek kérdése 1x4
a) B rassó reform átora, az első m agyarországi k o zm o ­
gráfia szerzője: H o n t e r u s J á n o s ......................................... 116
b) K o p e r n ik u s z első m agyarországi k övetője: F r ö h li c h
D á v id „császári m a tem a tik u s” ........................................... 120
c) A z antik op ernik án u s szeb en i teológus: S c h n ttz ije r
J a k a b ................................................................................................. 139
d) A jezsu ita polih isztor: S z e n t iv á n y i M á r to n ............ 144
J e g y z e te k és irod alom ............................................................................ 150

V I . f e j e z e t . M ágik u s-vallásos fiz ik a i ir á n y za to k a X V I. é s X V II . század b an 158

1. E g y X V I. szá za d b eli tu d ós-k alan d or: S calichius P á l . . 159
2. T ycho B ra h e és K e p l e r b arátja, a v érta n ú , m agyar
szá rm a zá sú orvos: J esz e n sz k y (J e s s e n iu s ) J á n o s ............ 164
3. A gyu la feh érv á ri fő isk o la szervezője: A lsted J ános H e n r ik 173
4. Comenitjs fizik á ja .............................................................................. 176
5. Ism eretlen m agyar tu d ó s a tom elm élete ................................. 178
6. Ism eretlen szerzőjű je g y z e t a d eb recen i N a g y k ö n y v tá r b a n 179
J e g y z e te k és iro d a lo m ............................................................................ 180

VII. fejezet. A m agyarországi term észettu d o m á n y o s irod alom a X V II .

sz á za d i értek ezések é s v itá k t ü k r é b e n .................................... 184
1. A risztótelé sz tő l DEScARTESig: fizik ai értekezések . . . . 189
2. A „m eteorok ” : sziv á rv á n y , jégeső, földrengés, vu lk án ok . 209
3. Szférák, körök, örvén yek : asztron óm iai ér te k e z é se k ..........219

J eg y z e te k és irod alom ............................................................................ 235

VI I I . f e j e z e t. A legrégibb m agyarországi fizik a k ö n y v ek ................................. 242
1. A riszto telész fizik á ja m ég te lje s v ir á g já b a n ..................... 244
a) P á zm á n y P é t e r fizik a i előad ásai a gráci e g y e te m e n . 244
b) A p ro testá n s sk olasztik a: G r a f f A n d r á s (Lőcse) . . . 246
2. D e s c a r te s és R e g iu s első m agyarországi ta n ítv á n y a :
A páczai Cse r e J án o s (K olozsvár) ........................................... 248
3. A z első m agyarországi atom ista: Czabá n (Zabanitjs) I zsák
(E p e r je s )................................................................................................... 259
4. B acon első m agyarországi k övetője: B a y e r J án o s (Eperjes) 263
5. A z ek lek tik u s p h ilo so p h ia naturalis: P ósaházi J ános
(S á r o sp a ta k )............................................................................................ 275
6. A X V II. század v é g i E rd ély k éziratb an m arad t fizik ai
irodalm ából ............................................................................................ 288
7. A z első teljes kartézián u s fizik a szerzője: S zilágyi T önkő
M árton (D ebrecen) ................................... ........................................ 298
J e g y z e te k és irod alom ............................... '.............................. 303

10
E L Ő T Ö R T É N E T

A K Ö Z É P K O R ES A R E N E S Z Á N S Z :
A F I Z I K A A T E O L Ó G I Á T SZOLGÁLJA

77
 I. fejezet

A TERM ÉSZETTUD OM ÁN YO K H E L Y Z E T E A
K Ö ZÉPK O R BA N , A X IV . és XV. SZÁZADBAN

Az an tik term észetfilozófia m agas színvonala közism ert.

T u d ju k a z t is, liogy a régi görögök term észetfilozófiájában m egtalálhatók
m indazok a gondolatok, nézetek, am elyek a későbbi fizikai és kém iai k u ta tá s
középpontjában állottak. L eukipposz és D émokritosz atom izm usának
éppúgy m egvannak a m aga késői követői, m in t a szkeptikusoknak, vagy
H érakleitosz dialektikájának. Az egyébként elég gyér forrásm unkáktól
eltekintve az a n tik tudom ány m inden eredm ényét, m inden szám ottevő
képviselőjének m unkásságát m egtalálhatjuk A risztotelész fizikájában,
ahol helyeselve vagy cáfolva m indannyian helyet kapnak. E z é rt is volt
igen nagy szerepe a középkorban A risztotelész ú jra felfedezésének. Mivel
a m agyar állam alapítás az első ezredév végén tö rté n t, az egyetem es fizika
történ etén ek alakulása is ettő l kezdve válik érdekessé k itű z ö tt célunk
szem pontjából.1/ 2

1. AZ ARABOK

A kereszténység első századaiban a görög term észetfilozó­

fia, valam int az alexandriai csillagászok, fizikusok és m atem atikusok m un­
kássága egyelőre eg y arán t feledésbe m ent. Az egyház vezetőinek m aga­
ta rtá s a ebben az időben kim ondottan tudom ányellenes volt, a „pogány”
görögök tan ítá sa itó l féltetté k a még gyenge lábon álló új hitet. E nnek meg­
felelően term észetesen az általános m űveltségi színvonal is alacsonyan állt,
iskolák is csak kivételképpen akadtak, egy-egy uralkodó (Nagy K ároly,
J á m b o r Lajos stb.) kezdeményezésére.
D öntően m egváltozik a helyzet, am ikor arab közvetítés­
sel ism ét ism ertebbé válnak a nagy görög filozófusok, elsősorban Arisz ­
totelész és P latón m unkái. Az arabok azonban ism erték A rkhimédészt ,
P tolemaioszt és a többi alexandriai tudóst, K tészibioszt, H érónt stb.,
v alam in t a nagy görög m atem atikusokat is. Mindez az óriási szellemi kincs
az ő közvetítésükkel ju t el E urópába. Ők m aguk a tudom ányos k u ta tá s
teré n kevés önállóságot m u tatn ak , b ár ak ad n ak kö zö ttü k kom oly kísérle­
tezők is, m int A l K hazíni, vagy Geber , de m indent lefordítanak, meg­
őriznek. Az alexandriai fizikusok k ite rje d t geom etriai-optikai tevékenységét

13
is az ő műveiken keresztül ismeri meg R oger B acon és V itelo a X I I I .
században, akiknek munkássága azután tovább hat D ella P orta, K epler
optikai kutatásaira.

2. A RISZTOTELÉSZ É S A SKOLASZTIKA

A kísérleti term észettudom ánynak az e m líte tt néhány

korai hirdetője és m űvelője, v alam in t R óbert Grosseteste , R oger
B acon, V itelo nem jellem zőek a középkorra. Jellem ző az a h atalm as
gondolati épület, am elyet A risztotelész filozófiájából szerkesztettek a
középkor kiem elkedő gondolkodói — H alesi A lexander , Albertus
Magntts, A quinóí T amás —: a skolasztikus filozófia, am elynek súlya még
évszázadok m úlva is ránehezedik a term észettudom ányokra és gátló h a tá s á t
még a X V III. században is érezteti.
Am ikor az arabok a V I. századtól kezdve m egism ertették
a keresztény világot A risztotelész műveivel, részben fordításaik, részben
nagy kom m entátoraik, Avicenna és Averboés m űvei ú tján , az egyház
vezetői még ellenségesen álltak szem ben a nagy pogány filozófus ta n ítá sa i­
val. A risztotelész filozófiájának részletesebb vizsgálata során azonban
k itű n t, hogy ném i m ódosítással ezek a tan o k kiválóan alkalm asak a keresz­
tén y világnézet tudom ányos alátám asztására. E m ódosítások abban álltak,
hogy egyrészt kiegészítették a világról szóló ta n ítá s t a terem tés tö rté n eté ­
vel, m ásrészt — lehetőség szerint — h á tté rb e szo ríto tták a m aterialista
elem eket,3 hangsúlyozva az arisztotelészi filozófia teleológiai, spekulatív
vonásait.
Túlságosan messzire vezetne A risztotelész egész filo­
zófiai rendszerének, illetve skolasztikus v álto zatán ak ism ertetése, és a
fizika fejlődése szem pontjából erre nincs is szükségünk. A lényeg az, hogy
a középkori gondolkodásnak azért felelt meg A risztotelész, m ert teljes
rendszert ad o tt, ahol m indennek épp úgy m egvolt a m aga pontosan kijelölt,
m eg v álto ztath atatlan helye, m in t a középkori társadalom ban; lényegében
idealista rendszer volt, te h á t alkalm as a term észetfeletti világ (isten, an ­
gyalok) létezésének racionalista igazolására, és m ert egyik vezető gondolata
acélszerűség volt, am ely a világon a terem tő bölcs előrelátása folytán u ralko­
dik. E bbe a rendszerbe illeszkedett azután bele a láth ató , m egism erhető
világ, ennek v o lt alárendelve az anyag fogalma, a mozgás m ódjai és tö r ­
vényei éppúgy, m int a m indenség felépítése. A m egismerésben azonban
m agának az érzékelhető valóságnak igen alárendelt szerepe volt, sőt — a
rendszer racionalizm usa ellenére — ilyen volt az észnek is (bár tú lz á s
lenne azt állítani, hogy a skolasztika ezek jelentőségét teljesen ta g a d ta
volna). A fő vezető elv — éppen úgy, m in t a társadalom ban — a tekintély
volt, term észetesen elsősorban A risztotelész tekintélye.
M indebből m ár következik, hogy az a fizika, am ely ennek
a filozófiának szerves alkotórésze volt, igen kevéssé h a so n líth a to tt ahhoz
a tap a sz ta latb a n gyökerező, de a m atem atikai dedukciót felhasználó tudó
m ányhoz, am it m a fizikának nevezünk. E z vonatkozik m ind a világszem .
léletre, m ind az egyes részletkérdésekre. A m ai term észettudom ány tö r

14
vén y eit a kauzalitás és nem a célszerűség elve alapján állap ítju k meg, és
v itá s elm életi kérdésekben m indig a tap a sz ta laté a döntő szó. A risztote­
lész fizikájában a földi és égi teste k nem úgy m ozognak, ahogyan az a
valóságban m egfigyelhető, hanem ahogyan b etö lth etik a rendszer á lta l
előírt h iv atásu k at.
Az arisztotelészi (vagy peripatetikus4, skolasztikus) fizika
leglényegesebb tételei röviden a következők voltak: Az anyag önm agában
tehetetlen, szinte létezése is kétséges, valósággá csak a forma által válik.
A form ának ezt a valóságot alkotó szerepét jelzi a „form a su b stan tialis”
kifejezés, am elyre éppen az a jellemző, hogy pontosabb, közelebbi m eg­
határo zását m egadni lehetetlen. A m ennyiben anyagról v an szó (m ert
A risztotelész fizikájában a szellemnek is van realitása), a „form a szub-
sztanciális” á lta l te s tté „term észeti te s t” -té válik. A földi teste k et azonban
Arisztotelész élesen m egkülönbözteti az égi testektől, ezek anyaga egészen
más, az ún. ötödik elem (quinta essentia), am ely nincs alávetve a rom lásnak
és pusztulásnak.
A földi testek ugyanis a négy elem valam elyikéből, illetve
ezek valam ilyen kom binációjából állanak. Bzek a tűz, levegő, víz és föld.
H ozzájuk tarto zik h a t tulajdonság: száraz, nedves, meleg, hideg, könnyű és
súlyos, am elyek oly m ódon oszlanak meg köztük, hogy a tű z száraz, meleg
és könnyű, a levegő száraz, hideg és könnyű, míg a nedves és hideg víz,
valam int a száraz és hideg föld súlyosak. Az „elem ek” nem azonosak
a m indennapi életből m egism ert valóságos tűzzel, vízzel stb., ezért gyakran
nevezik ezeket ,,elv” -eknek is. Jellem ző tulajdonságuk, hogy egym ásba
átalakulhatnak.
A négy elemről szóló tanítás egyébként sokkal régebbi,
mint A risztotelész fizikája. Az őselemeknek, ősanyagnak a kutatása már
a legrégibb kínai és indus természetfilozófiáknak is központi kérdése volt,
így került valószínűleg a régi, A risztotelész előtti természetfilozófiába
is különféle számokban, változatokban. A risztotelész is U mpedoklész-
től (i. e. V I. század) vette át a négy elemről szóló tanítást.
Az anyag fogalm a m ellett Arisztotelész mechanikája volt
a m ásik tényező, am ely m ai szem léletünk szerint idegen és téves. A mozgás
fogalm a Arisztotelész fizikájában sokkal általánosabb, m int a m aiban.
A helyváltoztatás a m ozgásnak csupán egyik fajtája , mozgás a gyarapodás,
csökkenés, általában m inden változás, a terem tés és a megsemmisülés is.
A mozgás okát sem egyféle, hanem többféle tényezőben jelöli meg, és ezek
közül csak az egyik az, am it m a is oknak neveznek (causa efficiens), de ok
m aga az anyag, a form a és ok — ez a legfontosabb — a cél is (causa finalis).
Ezek az okok és elnevezéseik a skolasztikában m ódosulnak kissé, szám uk
változik; így például m egkülönböztetnek távolabbi vagy első okot (ez
m aga az isten), közelebbi, vagy m ásodlagos okot stb., a lényeg azonban,
hogy az anyagi okkal szem ben állnak és fontosabbak a form ában és célban
rejlő okok, te h á t az arisztotelészi-skolasztikus fizika nem ism eri a mai
term észettudom ányokban m egszokott kauzális összefüggést. A mozgáso­
k a t Arisztotelész a következőképpen osztályozza: egyszerű és összetett,
természetes és erőszakolt, tökéletlen és tökéletes. Term észetes a mozgás,
h a a te s t „term észetes” helye felé ta rt. Kz a súlyos testeknél (föld, víz vagy

15
ezek kom binációja) a Föld középpontja, ezek szabadon esnek, de úgy, hogy
sebességük annál nagyobb, minél súlyosabbak. A könnyű testek mozgása
akkor term észetes, ha eltávolodnak a Földtől, helyük a h oldalatti szféra,
te h á t ezek felfelé mozognak. Tökéletes mozgás egy van, az egyenletes kör-

7. ábra. A világren d szer A r i s z t o t e l é s z és P t o le m a io s z szerint

mozgás, de ez csupán az égi testeknek lehet a sajátja, földi te s t csak tökélet­

len m ozgással mozoghat.
Az égi teste k tökéletes m ozgása alapján alkotja meg A risz ­
t o t e l é s z a világegyetem képét: a világ középpontjában m ozdulatlanul áll
a súlyos Föld, körülötte átlátszó kristály-göm bökön (szférákon) m ozognak
a bolygók: a Hold, a M erkúr, a Venus, a N ap, a Mars, a Ju p ite r és a

16
S a tu rn u s (1. ábra). U tá n a az állócsillagok szférája következik, ezen tú l
v an az első m ozgató (primum mobile). A Föld és H old közötti szféra
tö b b részre oszlik, a H old a la tt közvetlen tű z van; az álló csillagokon
tú l vizet képzelt el A risztotelész. A világ e felépítése te h á t A risz ­
totelész fizikájának szerves alkotórésze, am ely azzal eg y ü tt áll vagy bukik.
E rövid ism ertetésből is lá th a tó teh át, hogy nem csak
arról v an szó, hogy Arisztotelész idejében, illetve a középkorban a te r­
m észettudom ányos ism eretek kezdetlegesek voltak, és ezért téves dolgokat
ta n íto tta k egyes kérdésekben (m int például a szabadesésről), hanem m aga
a rendszer eleve lehetetlenné t e tt m inden ú jítást. Maga A risztotelész is
m ereven e lu ta síto tt m ár s a já t korában is m inden olyan gondolatot, am ely
rendszerébe nem illett bele (pl. atom izm us), és a középkor feudális egyháza
és társa d alm a is azért ragaszkodott olyan m ereven hozzá, m ert a fejlődést,
új felfedezések lehetőségét épp úgy k izárta a term észet megismeréséből,
m int ahogy a feudális uralkodó osztály igyekezett m inden változást kizárni
a társadalom ból. E z é rt kellett m indenkinek üldöztetést szenvednie, aki a
hivatalos szövegtől eltérő t p ró b ált hirdetni.
Közbevetőleg m eg kell jegyezni, nem arról v an szó, hogy
az arisztotelészi fizika v olt a kizárólagos oka annak, hogy a fizika csak
olyan későn, Galilei és N ewton u tán , de lényegében csak a X V III. század­
b a n tu d o tt kialakulni. E z a tudom ány történetének csak egyik oldala, a
világnézeti. A nnak, hogy éppen A risztotelészí v á la sz to tta a középkor
vezető filozófusnak, m egvoltak a m aga jól ism ert gazdasági és társadalm i
okai. Csak a polgári társadalom volt képes az új tudom ány m egterem tésére,
addigra értek meg annyira a m odern ipar, m ezőgazdaság igényei, hogy
szükségképpen meg k e lle tt találn i az új tudom ányos k u ta tó m ódszereket.
A tén y azonban mégis az, m indezek következtében, hogy az em berek az
iskolában, egyetem eken A rIsztotelészí tan u ltá k , tu d a tu k és term észet­
szem léletük ÁRiszTOTELÉszen nevelődött. Még azoknak is — m int ahogy
erre számos péld át talá lh a tu n k külföldön és hazánkban eg yaránt —, akik
m eg vo ltak győződve az arisztotelészi fizika elm aradt, helytelen voltáról,
küzdeniük kellett önm aguk ellen, m élyen gyökereztek bennük ezek a belé­
jü k nevelt nézetek, nem csak a részletkérdésekben, hanem olyan m ódon is,
hogy a tek in télytiszteletet á tv itté k ARisZTOTELÉszről először a bibliára,
m ajd DESCARTES-ra stb. is.
M indebből az következik, hogy a m odern term észettudo­
m ány m egszületésének k u tatá sán á l sem m iképpen nem lehet figyelmen
kívül hagyni a peripatetikus fizika hatalm as tekintélyét, gúzsbakötő erejét,
és az ellene világnézeti, azaz filozófiai téren folyó küzdelm et, jelen esetben
an n ál kevésbé, m ivel ebből a küzdelem ből a m agyarországi tudósok is k iv et­
té k a részüket, sokkal nagyobb m értékben, m in t a küzdelem lényegesebb
részéből, am elyben szám ukra csak elvétve ju to tt szerep: az arisztotelészi
fizikának tényekkel, kísérletekkel való megcáfolásában.
A m odern term észettudom ány azonban nem a d h a to tt
egy csapásra m ásik rendszert Arisztotelész univerzális, átfogó képe
h ely ett; lépésről-lépésre kellett haladnia, és lényegében olyan átfogó m ate­
rialista világkép csak napjainkban, a dialektikus m aterializm us segítségével
jö h e te tt létre, am ely filozófiailag éppen olyan egységes, m int az arisztotelészi

2 77
volt, ugyanakkor azonban nem v e t g á ta t a term észettudom ányok szinte
korlátlan fejlődésének, sőt- elősegíti azt.
Az ú t azonban, am ely idáig vezetett, hosszú és küzdelm es
volt. E nnek az ú tn ak egyik első fontos állom ása v olt az arisztotelészi,
helyesebben a ptolem aioszi világrendszer elleni tám adás.

A risztotelész ugyanis részleteiben és m atem atikailag

nem dolgozta ki világrendszerét. Ő t nem érdekelte, hogy e kép m ennyiben
fedi a tap a sz ta lato t, m ennyiben lehet evvel az egyes bolygók valóságos
m ozgását leírni, am ely a Földről nézve egyáltalában nem egyenletes kör­
mozgás. P tolemaiosz (i. e. 150 körül), a nagy alexandriai fizikus, csillagász

18
és m atem atikus dolgozta ki részletesen, m atem atikai pontossággal ezt az
elnagyolt képet, de úgy, hogy az arisztotelészi fizika lényegén ne kelljen
v álto ztatn ia. E nnek érdekében nála a bolygók bonyolult, ún. epiciklois
pályákon mozognak, azaz körm ozgást is végeznek, de ez a mozgás többé-
kevésbé összhangban m arad a m indennapi megfigyeléssel (2. ábra).
PTOLEMAiosztól, illetve közvetítőitől származik tehát a
geocentrikus világrendszernek az a felépítése, amelyet azután az egész
középkoron át elfogadtak, és amelyhez az egyház K opernikusz fellépte
után is több mint másfél évszázadon át ragaszkodott, hangoztatva, hogy
minden ettől eltérő tanítás összeütközésbe kerül a bibliával, tehát téves és
elvetendő.

3. A XIV. és XV. SZÁZAD

HALADÓ TERM ÉSZETFILO ZÓ FIÁ JA

R oger B acon m ár a X I I I. században felemelte szavát

a tek in tély v ak tisztelete ellen, de követői csak a következő században
ak ad tak . Filozófiai téren ugyanis a reneszánsz többek kö zö tt azt is jelen­
te tte , hogy A risztotelész m ellett ú jra felfedezték a régebbi görög filozó­
fiák tan ítá sa it, ezeket azonban m ár m egváltozott tartalom m al tö ltö tté k
meg. A nnak ellenére, hogy a fizika tulajdonképpeni kialakulása és fej­
lődése nem ezen, a korai reneszánsz filozófusok m egszabta vonalon h alad t
tovább, mégis ez az első állom ása annak a hatalm as, tö b b százados világ­
nézeti küzdelem nek, am ely Galilei és N ewton m unkásságában, az önálló
fizika létrejöttével ér véget.5
É ppen ezért azonban, mivel a fizika nem az új-platonis-
ták , m isztikusok, hum anisták m u ta tta ú ton fejlődött, nem lenne célja,
hogy e korai reneszánsz filozófusok m unkásságával részleteiben foglalkoz­
zunk. A m ennyiben h a tá ssa l v o ltak m agyarországi fizikusokra is, azt a
megfelelő helyen em lítjük meg. Á ltalános jellem zésképpen elegendő ennyi:
m inden próbálkozás, hogy A risztotelész és az egyház uralm a alól fel­
szabaduljanak, még ebben a korban kizárólag spekulatív jellegű. Még pro­
gram ként is csak elvétve jelenik meg a kísérletezés, ta p a sz ta la t fontossá­
ga (Cusanus ). R endkívül változatosságuk ellenére e kor haladó filozófusai
megegyeznek abban, hogy nem kizárólag A risztotelésze tám aszkodnak,
és — még gyengén ugyan — de bírálják fizikájának egyes részleteit. P ara­
celsus (1493— 1541), F racastoro (1483— 1553), Cusanus (1401 — 1464)
és a többiek abban is megegyeznek, hogy a skolasztika m erev kötöttségé­
ből a m iszticizm us felé fordulnak, és így kerülnek be a term észetfilozófi­
ába olyan elemek, m int a „világiélek” (spiritus m undi, A ggrippa von
N ettesheim ), általában a fény m isztikus szerepe stb., am elyek azután
még az egész X V II. század folyam án ú jra és ú jra felbukkannak. E fi­
lozófusok érdem e az, hogy Arisztotelész elem tanának bírálatáv al
kapcsolatban felvetik ú jra az atom izm us kérdését, sőt Cusanus m ár a
geocentrikus elm élet b írálatával is foglalkozik.
Egyelőre azonban kétségtelen, hogy fizika nincs, csak
term észetfilozófia, és hogy nincsenek szerencsésebb helyzetben a többi
term észettudom ányok sem. K ém ia hely ett alkím iát, csillagászat hely ett

2* 19
pedig asztrológiát űznek. Mindez term észetesen tükröződik az oktatásban
is: a reális tárg y a k éppoly kevéssé k ap n ak helyet a kor iskoláiban és egye­
tem ein, m int a középkorban.

J E G Y Z E T E K ÉS I R O D A L O M

1 K u d b ja v c e v , P. Sz., A fizika története. Bp. 1951. 78—104.

2 M. Z e m p l é n J o lán , A háromezeréves fizika. Bp. 1950. 2. kiadás
3 1 -4 6 .
3 L e n i n , Filozófiai füzetek. Szikra. Bp. 1954. 270—278; a 314.
oldalon: „A skolasztika és a papi butaság azt vette á t Aristotelész
műveiből, am i holt, nem pedig az élőt."
4 Peripatetikus : szóról-szóra körbesétálót jelent, az elnevezés onnan
származik, hogy A risztotelész iskolájában az athéni líceum ban
sétálgatva foglalkozott tanítványaival. Később azonban ez m int
az arisztotelészi-skolasztikus filozófia (és fizika) jelzője honosodott
meg.
6 I íASSw itz , K tjed , Geschichte dér Atom istik. Hamburg-Leipzig,
1890. I. 264.

20
 I I . fejezet

M Ű V ELŐD ÉSI VISZONYOK MAGYARORSZÁGON

1526-IG

Mindaz, a mit, általánosságban elm ondottunk a term észet­

tudom ányok helyzetére nézve, nagyjában M agyarországra is érvényes,
csupán a rendelkezésre álló adatok hiányosabbak. N yilvánvaló azonban,
hogy h a sokkal több a d a tta l rendelkeznénk a középkori m agyar iskolákra
vagy a m agyar tudósokra nézve, az a képet nem v á lto z ta tn á meg lényege­
sen. M agyarországon épp oly kevéssé foglalkoztak a term észettudom ányok­
k al ebben az időben, m int E urópa bárm ely m ás országában, i t t is elm ond­
hatju k , hogy fizika h ely ett filozófia v o lt (ha volt), és nálunk is v irágzott
az alkím ia és asztrológia. I t t ta lá n azok a felderíthető személyi tudom ányos
kapcsolatok lehetnek érdekesek, am elyek az egyébként eléggé elszigetelt
M agyarországot mégis közelebb hozták a többi európai országhoz.

1. ISKOLÁZÁS É S TUDOMÁNY MAGYARORSZÁGON

A K Ö ZÉPK O RBA N

A m agyarországi iskolázás is nagyjából az általáb an szoká­

sos középkori form ákat öltö tte m agára. H a voltak is az egyes századokban
eltérések, és h a vo lt is valam i fejlődés, lényeges különbségeket nem találunk.
A legalsó fokú iskola a plébániai, és később ennek megfelelője, a városi
iskola. M indkettőben olvasni, írni, kicsit szám olni és vallást meg esetleg latin
nyelvet tan u lta k . A városi iskolákban nyilván nagyobb sú ly t helyeztek
a szám olásra és ide ham arabb ju to tta k el a reáliák is, m ivel ide a városi
polgárság gyerm ekei jártak , és ezek m ás igényt tá m a sz to tta k a neveléssel
szemben, m int a kizárólag egyházi p ály ára nevelő plébániai és az ennél
eggyel m agasabb fokú székesegyházi és k áp talan i iskolák.1’ 2> 3 M indezekben
az iskolákban azonban a h é t szabad m űvészetből a triv iu m m ellett legfeljebb
zenét ta n íto tta k , geom etriát és asztronóm iát nem. Egyes k áp talan i iskolák
mégis annyira kifejlődhettek, hogy belőlük hosszabb-rövidebb időre egye­
tem is alakult. íg y az Á rpádok a la tt Veszprém ben, N agy Lajos a la tt
Pécsett, Zsigmond a la tt Ó budán m ű k ö d ö tt valam i egyetem-féle. Á rendel­
kezésre álló ad ato k alapján ugyanis nem bizonyos, hogy az „universitas”
szó h asználata jogos-e, m ert a z t csak olyan főiskolákra leh e tett a középkor­
b an alkalm azni, ahol ,,studium generale” volt, és am elynek joga v o lt foko­
z a to k a t adni. Ilyen jogot a p áp ák nem szívesen adtak, és nem szívesen enge­

21
 délyeztek hittu d o m án y i k a rt sem, m ert féltek azoktól az eretnek m ozgal­
m aktól, am elyek kiindulópontja sokszor éppen az egyetem vo lt.4
A hazai iskolák m ellett a tan u ln i vágyó diákok m ár a X II.
századtól kezdve láto g a ttá k a külföldi egyetem eket: Párizsba, Bolognába,
Páduába, m ajd Bécsbe jártak , és sokan té rte k vissza m agisteri fokozattal.
A kevés név és a d a t között, am elyek ebből a korból fenn­
m aradtak, még kevesebb az olyan ember, aki nem teológiával vagy joggal
foglalkozott. A közelm últban sűrűn v olt szokás hangoztatni a m agyarok
„jogász nem zet” v o ltát, de kétségtelen, hogy a m agyar állam alapítás első
századaiban igen nagy szükség volt jogi és politikai ism eretekre, így é rt­
hető, hogy pl. a pécsi egyetem is elsősorban jogi karáról, és az onnan
k ik erü lt jogászokról v o lt nevezetes; teológiára pedig term észetesen m in­
den egyházi em bernek szüksége volt, és így nem le h e te tt sok az olyan
ta n u lt em ber, aki ezeken kívül m ással is, így valam iféle term észettu ­
dom ánnyal foglalkozott volna.
A X I I I. században pl. k é t csillagász nevével találkozunk,
az egyik Gerard , IV. Béla udvari orvosa5, a m ásik P etrtts de D acia ,
vagy P etrus de T ranssylvania ,6 de a feljegyzésekből nem derül ki, hogy
csillagászati tudo m án y u k m iben n yilvánult meg.
A X IV . században Bécsben találkozunk egy erdélyi szár­
m azású m agisterrel: J acobus S eptemcastris 1398-ban előadásokat t a r ­
t o tt a bécsi egyetem en De coelo e t m undo (Az égről és a világról) cím m el.7
E z a J acobus m ester valószínűleg szász volt, és ta lá n annak köszönhette,
hogy a bécsi egyetem en előadásokat ta r th a to tt, hogy éppen az erdélyi
szászság körében alakultak meg a legham arabb az e m líte tt városi iskolák;
(legalább is az ad ato k a z t m u ta tjá k , hogy Szebenben például m ár 1292-ben
v o lt városi iskola) b ár ezekben is egészen a reformációig inkább csak a tri-
vium ot ta n íto ttá k , de mégis jó előképzettséget n y ú jth a tta k , m ert J acobus
m ellett még több erdélyi szász is szerzett Bécsben m agisteri fokozatot.8
A XV. században tö b b m agyarországi tanuló szerzett
orvosi képesítést a bolognai egyetem en: P aulus H ungarus , Giovanni
d ’U ngheria és még sokan m ások.9 E z annál érdekesebb, m ert a papoknak
nem le tt volna szabad orvostudom ányt tanulniuk; ta lá n ez is v olt az egyik
oka, hogy a középkori m agyar egyetem ek egyikén sem v o lt orvosi k a r.10
A csillagászat (minden valószínűség szerint inkább asztro­
lógia) és az orvostudom ány m ellett a kor legnagyobb divatja, az alkím ia is
v irág o zh ato tt a középkori M agyarországon. E rre m u ta t legalábbis k ét
rendelet a X I I I. századból. Az egyik az 1279-es budai zsinat határo zata,
am ely m egtiltja, hogy a diákok (papnövendékek) mást hallgassanak, m int
g ram m atik át, teológiát és logikát. A „m ás” persze i t t nem csak az alkím iára,
hanem az orvostudom ányra is v o natkozhat ugyan, de a dom inikánus rend,
1273-ban ta r t o tt nagykáptalanán hozott döntés kim ondottan az alkím ia
ellen irá n y u lt :
,,Stein, a rend generálisa a tanácsosok akaratából és aján ­
lására, szigorúan és az engedelmesség kötelező erejével m egparancsolja
valam ennyi rendtagnak, hogy alchim iát egyik se tanuljon, ne tanítson, vele
ne kísérletezzen s erre a tu d o m án y ra vonatkozó írásokat m agánál ne t a r t ­
son, hanem ad já k á t azokat priorjaiknak, amilyen gyorsan lehet és ezek

22
ugyanazon prior által jó szándékkal küldessenek meg a provincialis priorok­
n a k .” 11 M indezeknek és a további szigorú intézkedéseknek12 azonban
éppoly kevéssé v olt foganatja M agyarországon, m in t m ásu tt, sőt, a követ­
kező századokban — m in t látn i fogjuk — a híres külföldi alkim isták k ü ­
lönös előszeretettel keresik fel M agyarországot.
Összefoglalva te h á t elm ondhatjuk, hogy m ár a középkor­
ban e lju to tta k M agyarországra a különféle, E u ró p á t foglalkoztató eszme­
áram latok. E gyetem einken és a külföldi egyetem eket látogató m agyar
diákokon keresztül szoros kapcsolatban álltu n k a külföldi tudom ányos
világgal, és h a kiem elkedő tudós nem is a k a d t a m agyar m agisterek között,
v o lta k ism ert nevű orvosaink, csillagászaink, sőt a XV. század elején olyan
filozófus is a k a d t (akit egy F errarius nevű történész említ), m in t a
Névtelen dom inikánus (1420 körül)13’ u , aki bírálni m erte a hivatalos filozó­
fiá t és teológiát, úgy hogy ezért börtönbe került, ahol kínzásokkal tu d tá k
csak rávenni nézeteinek m egváltoztatására.
A m agyarság te h á t m integy négyszáz esztendő a la tt
részesévé v á lt az általános európai m űveltségnek, N agy Fajos, Zsigmond
uralkodása a la tt politikailag is fontos szerepet játszo tt, és egyet é rth etü n k
E rdélyi J ánossal , a k ié korszak jellem zését azzal zárja, hogy b ár keveset
tu d u n k e négyszáz év m űvelődési viszonyairól, az eredm ény m indenesetre
az, hogy „Olasz és N ém etország . . . közelebb h o z a to tt hozzánk, s m indegyre
jo b b a n benne v alán k az európai szolidaritásban.” 15
Igaz, hogy ekkor m ár feltű n t K eleten a törö k hódítók
hatalm as serege, amely h azán k at m ajdnem kétszáz esztendőre állandó
■csatatérré, m ajd pusztasággá v á lto z ta tta és szinte véget v e te tt a szépen
induló m űvelődés fejlődésének, M agyarországot éppen akkor zárva el a
nyugati világtól, am ikor o tt m egérett az idő a fizika, általában a term észet­
tu d o m án y o k m egterem tésére. A ddig még lezajlik azonban egy fényes inter­
mezzo a m agyar m űvelődés történetében, am ely u tá n még keservesebbé
válik a ránk zuhanó sötétség: ez M átyás király és a hum anizm us kora.

2. MÁTYÁS K IR Á LY É S K O RA16

Az Arisztotelész egyeduralma ellen mindinkább elter­

jedő szembeszállásnak egyik formája volt az Olaszországban kialakult
humanizmus. A humanizmus mint filozófia a régi filozófusok közül lég- *
inkább PLATÓN-ra támaszkodik, tehát lényegében idealista álláspont.
A hum anista m ag a tartás azonban, amely elveti az egyház feltétlen tek in ­
télyét, az em ber boldogulását nem a túlvilágon, hanem a földön keresi,
és a z t elsősorban a szép eszm éjének hirdetésében látja, mégis előrem utat.
Szükségképpen következik azonban, hogy ez a m ag atartás elsősorban az
irodalom ban, m űvészetben találja meg fő kifejezési form áját, és ezek fel­
virágoztatásában lá tja a m űvelődés eszm ényeit. Ezek szerint csak annyiban
kedvez a term észettudom ányok fejlődésének, hogy a n y ílt k ritik a hangoz­
ta tá sá v a l egyengeti a gondolkodás felszabadulásának ú tjá t, de új ta rta lm a t
nem adhat, hiszen elsősorban a régi görög m űvészetet, irodalm at tám a sztja
'fel, és azt is legfeljebb form álisan fejleszti.

23
 E bből a szem pontból te h á t a m űveltségnek M átyás a la tti
kétségtelen fellendülése a term észettudom ányok szem pontjából szintén
nem jele n te tt különösebb előrehaladást. Term észetesen igen nagy le tt volna
a jelentősége annak, h a m indaz, am it M átyás és h um anista környezete m eg­
tere m te tt: a h atalm as könyvtár, a budai nyom da, a k é t egyetem Pozsony­
ban és Budán, a D unai Tudós Társaság, újabb- és újabb alsó- és középfoka
iskolák, fennm aradnak, és befogadóivá v á lh a tn ak az elkövetkező k é t év­
században a valóban új ta rta lm ú tudom ányos törekvéseknek. Sajnos, a
mohácsi vész és a m ár azt megelőző évtizedek nem csak a M átyás korabeli
m űveltségnek ezeket a m ateriális m egnyilvánulásait söpörték el, hanem azt
a tudom ány irán ti érdeklődést is, am ely ugyan csak egy szűk, főpapi és
főúri körre korlátozódott, mégis alkalm as leh e tett volna, hogy a további
fejlődésnek alapjául szolgáljon. A reformáció, a társad alm i rendszernek,
az uralkodó világnézetnek ez a vallási téren m egnyilvánuló k ritik á ja jó
ta la jra h u llo tt ugyan a M átyás korában végbem ent előkészítés u tán , de a
török háborúk, a m ohácsi vész, m ajd az azt követő H absburg elnyom ás
olyan súlyos anyagi rom lást hozott, hogy a reform ációnak úgyszólván
m indent élőiről kellett kezdenie: nem csak új ta rta lm a t adni az üressé
v á lt skolasztikus form ának, de ténylegesen fel is kellett építeni az iskolákat,
ellátni azokat megfelelő pedagógusokkal, akkor, am ikor m inden ta n u lt
em berre szükség v olt a katolikusokkal v ív o tt harchoz.
Mindebből az következik teh át, hogy az a néhány évtized,
am elyben a M átyás által m egvalósított m agyarországi m űveltség és tu d o ­
m ány rövid időre a m agyar király u d v a rá t E urópa egyik szellemi központ­
jáv á te tte , szinte nyom talanul enyészett el a következő század viharaiban.
Az irodalom ban még érezhető v olt a h a tá sa M átyás halála u tá n is. Mivel
azonban e fénykor még tető p o n tjá n sem a term észettudom ányok fellendü­
lését jelentette, hanyatlásával ez a fellendülés még inkább m egkésett (néhány
kivételtől — H onterus J ános , D udith A ndrás — eltekintve), m ert így
még a feltételek is m egszűntek a valóban új tud o m án y kialakulása szám ára.
M indezek ellenére a term észettudom ányok szem pontjából
M átyás korának a jelentőségét abban lá th a tju k , hogy az a rendkívül élénk
nem zetközi kulturális kapcsolat, am ely M átyás u d v a rá t elsősorban Olasz­
országhoz, m ásodsorban Ném etországhoz kapcsolta, mégsem v o lt teljesen
m entes a — ha szabad ezt m ondani — term észettudom ányos m ellékterm é­
kektől sem.
E z a nem zetközi kulturális forgalom kétoldalú v o lt: a
m agyar hum anisták külföldön tan u lta k , viszont M átyás és V itéz J ános
arra törekedtek, hogy a pozsonyi, m ajd budai egyetem re m inél kiválóbb
tudósokat nyerjenek meg tan árn ak . V itéz JÁNost egyébként Galeotto,
M átyás egyik tö rtén etíró ja17 „princeps philosophiae” -nek (a filozófia feje­
delme) nevezi, ami a rra m u ta t, hogy nem csak tudom ányszervezésben,
hanem a tudom ányok m űvelésében is tevékenyen részt v e tt volna. Valóban,
állítólag kitűnő m atem atikus is volt. E z t kissé lerontja az az adat, hogj^
V itéz J ános szilárdan h itt a csillagjóslásban, és nem is fogott semmi fontos
dologba a csillagok megkérdezése nélkül. E bben különben a nagy, bölcs és
m űvelt M átyás is osztozott. B udai plébánosa, I lktts Márton, legkedveltebb
em berei közé ta rto z o tt éppen azért, m ert jól é rte tt a csillagjósláshoz^

24
I lkus elő tt pedig nem kisebb tudós v o lt M átyás „u d v a ri asztrológusa” ,
m int P urbach (vagy P euerbach ) György (1423— 1461), a híres bécsi
professzor, R egiomontanus ta n á ra ,18 a k it egyes m agyar szerzők „ F e k e te ­
városi György” néven is emlegetnek, a z t a látsz ato t keltve, m in th a m agyar
le tt volna.19
Persze ez ebben a korban egyáltalában nem m eglepő;
meglepő inkább az, hogy ifjú kortársa, a nem zetközi h írű latin nyelvű
költő, J anus P annonius (igazi nevén Csezinge , vagy Cseszmicei J ános )
m ilyen haladó nézeteket v a llo tt e téren. M int életrajzírói feljegyezték, ő is
Itá liá b a n ta n u lt, m in t V itéz J ános, egyebek kö zö tt csillagászatot is, többek
kö zö tt egy Gazulo (?) nevű olasz csillagásztól. Mivel ebben a k o rb an alig
v á la sz to ttá k el egym ástól az asztronóm iát az asztrológiától, m inden való­
színűség szerint J anus P annonius is eg y ü tt ta n u lta a k e ttő t olasz m este­
reitől, viszont alábbi kijelentése — am ely még ebben a korban eléggé egyedül
álló — m ár csak s a já t vélem énye lehet: „E lég boldogan éltünk horoszkópok
és születésnapi jóslatok nélkül, remélem a jövőben is élni fogunk.” 20
J anus P annonius e kijelentésében a hum anizm usnak,
amely — m int m ár em lítettü k — tulajdonképpen nem v o lt igazi ösztönzője
a term észettudom ányoknak, egy haladó eleme nyilvánul meg: nem a
m iszticizm usban keres m enekülést a száraz, arisztotelészi szőrszálhasoga-
tással szemben. E m líte ttü k ugyan, hogy a középkori m iszticizm usnak
annyiban volt haladó jellege, am ennyiben szintén szem befordult a skolasz­
tikával, de mégis: a korai reneszánsz századaiban a filozófiába bekerült
m isztikus elemek — m in t látn i fogjuk — még soká kísérik m ajd m ag át a
fizikát is, im m ár különösebben haladó tendencia nélkül. H elyesen jegyzi
meg ugyancsak E rdélyi J ános a reneszánsz újplatonizm usának elemzésével
kapcsolatban, kifejtve, hogy az nem egyszerűen P latón idealista filozófiá­
ján a k felélesztése, m ert annál messzebb — és helytelen irányba — vezet.
„ H a ezen eszm éket” (már ti. a platóni filozófia alapelveit) „nem a gondolat
bensőségében m in t örök előképeket, hanem a lét külsőségében m int elsőbb
term észeti lényeget, m agasb értelm iséget vesszük: előáll azonnal a középkor
m iszticizm usa, m ely az alapgondolat m egváltoztatásával a tud o m án y o k at
is elváltoztatja, például a fizikát m ágiává, a khem iát alkhim iává, a csilla­
gászatot (astronom ia) csillagjóslattá” . Ide ta rto z ik még a püthagoreusok
szám m isztikája is, am ely a m atem atika helyére kerül.21 Valóban, ha a tudós
a skolasztika száraz, tekintélyen alapuló racionalizm usa elől a m isztikába
m enekül, éppoly kevéssé képes a valóságos term észetet megismerni, m int
a m inden oldalról tilalm akkal k ö rü lv ett skolasztikus. A m odern tud o m án y ­
n ak azonban be kellett járn ia m indezeket a kerülő u ta k a t (és m ég lesz
néhány!), m íg az egyenes fejlődés ú tjá ra té rh e te tt.
M átyás közvetlen környezete te h á t bővelkedett a rend­
kívül m űvelt, tehetséges, sőt felvilágosult tudósokban, de igazán term észet­
tudom ányos érdeklődésűt csak kivételképpen találunk. Az esztergom i
iskola, a pozsonyi, m ajd a M átyás á lta l terv e ze tt m éretekben soha meg nem
valósult budai egyetem ,22 m agyar, olasz, ném et, görög ta n á ra i között is
elsősorban kiváló teológusokat, jogászokat találunk; és i t t v an az első
jelentős kivétel: először Esztergom ban, m ajd Pozsonyban m ű k ö d ö tt a XV.
század messze leghíresebb csillagásza, a königsbergi J ohannes Müller

25
(1436— 1476), a k it szárm azási helyéről többnyire R e g io m o n t a n t j s néven
em legetnek (sőt az első fennm aradt csíziókban K i r á l y h e g y i J á n o s nak
nevezi a fordító. K o m á r o m i C s i p k é s G y ö r g y is ezen a néven idézi23),
1467—1471-ig ta rtó z k o d o tt M agyarországon. R e g i o m o n t a n u s tö b b meg­
jelent, illetve k éziratban m ara d t m u n k ájá t ajá n lo tta M átyás királynak24,
m íg P t j r b a c h főm űve poszthum uszan jelent meg 1553-ban, W ittenberg-

3a. ábra. A b o ly g ó re n d sz e r k ö z é p k o ri elk ép z elés s z e rin t

ben.25 M agyarország, illetve M átyás tudom ányos tekintélyére jellemző,

hogy M átyás korában a Budán áthaladó m eridiánt te k in te tté k csillagászati
nullavonalnak, legalábbis T o l l k o p e , M á t y á s , ugyancsak M átyás udvari
asztrológusa, v alam in t J o h a n n e s M í t n t z is szám ításaikat ,,super m eridiano
Budensi” végezték.26
R e g io m o n t a n t x s és P it r b a c h m unkásságának legjelen­
tősebb term éke a R e g i o m o n t a n u s neve a la tt először 1475-ben N üm berg-
ben, m ajd Velencében 1490-ben és A ugsburgban m egjelent Ludus Panno-

26
■niensis, tabulae directionumque perfectionumqtie c. m ű (címe azt m u ta tja ,
hogy ez is nagyobbrészt M agyarországon készült), am elyet szinte kizáróla­
gosan használtak egészen K opernikusz és T ycho csillagászati táb lázatai­
nak megjelenéséig.
Jellemző arra, milyen nagy tekintélye és hírneve volt
REGiOMONTANUSnak, hogy egyes magyar történészek hajlandók — nem

3b. ábra. K ö z é p k o ri m e ts z e t PTOLEMAioszról

tu d n i m ilyen forrás alapján — R egtómontane s t K opernikusz előfutárá­

nak ta rta n i. Á bel J enő 27 például azt írja, hogy V itéz J ános R egiomonta-
Nust „Esztergom ból, m int a quadrivium ta n á rá t Pozsonyba küldte, hol
R egiomontanus előadta m ár több m int száz évvel Galilei előtt a Föld
m ozgásáról szóló ta n á t.”
A valóság ezzel szem ben az, hogy R egiomontanus , m int
P urbach követője elfogadta annak elm életét, am ely azonban nem ellen­
k ezett P tolemaiosz geocentrikus elméletével, csupán kiigazítása és kiegé­

27
szítése volt annak a rendkívül bonyolult képnek, am ely akkor adódik, h a
az arisztotelészi világrendszert teljesen összhangba ak arju k hozni a csillagá­
szati megfigyelésekkel/28 P tolemaiosz ta n ítá sá ra vonatkozóan ugyanis az
egész középkoron keresztül k é t könyvet használtak: az arabok á lta l fel­
dolgozott A lm agestet és Sacro-B osco (megh. 1244. v. 1256-ban) 1256-ban
m egjelent k ö nyvét,29 m indkettőben azonban m egnyilvánult a ptolem aioszi
rendszer m atem atikai nehézkessége, és sok volt a po n tatlan ság is. P urbach
úgy p ró b álta ezeket kiküszöbölni, hogy a bolygókat koncentrikus görbe
felületek közé szo ríto tta és csak annyi helyet engedélyezett, hogy mozogni
tu d ja n a k (3a. és 3b. ábrák). A kép így még bonyolultabbá vált, m in t
P tolemaiosz epicikloisaival, de valam ivel pontosabb le tt.30 Szó sincs te h á t
arról, hogy akár P ttrbach, ak ár R egiomontanus kopernikánus le tt volna.
R iccioli (1598— 1671), a X V II. század utolsó jelentős antikopem ikánus
írója,31 am ikor csoportosítja K opernikusz régi és új híveit valam int ellen­
feleit, REGiOMONTANUSt habozás nélkül az antikopernikánusok közé sorolja,
m in d járt Arisztotelész u tá n .32
Az em lítetteken kívül m ás neves asztrológusok is meg­
fordultak M átyás u d v arában és egyetem ein.33
A M átyás h a lá lát követő időkből a XV. században m ég
egy em lítésre m éltó filozófus nevével találkozunk, Csuda MiKLÓssal
(N ico la u s d e M irabilibus), akinek állítólag volt egy De m achinis bellicis
cím ű haditechnikai m unkája. E z u tá n azonban a h a n y a tlás m ár gyorsan
megy, és a következő században, a m ohácsi vész u tá n m ár egy új tá rsa d a ­
lom ú jfa jta m űveltsége kezd kialakulni, am ely azonban még m indig messze
van attól, hogy abban valóban fizikáról lehetne beszélni, még m indig csupán
az a kérdés, hogy m i volt, am i nem teológia, nem etika, nem vallásos elmél­
kedés, vagy szépirodalom. A term észettudom ányok fejlődését még m indig
csupán az asztronóm iában, asztrológiában, alkím iában és az első term észet­
leírások, aritm etika-könyvek m egjelenésében kereshetjük.

j e g y z e t e k é s i r o d a l o m

1 B é k e f i R ém ig , A népoktatás tö rténete M agyarországon 1540-ig.

B p. 1906.
2 B e k e f i R ém ig , Á rpádkori közoktatásügyünk és a veszprémi
egyetem létkérdése. I., II., I I I. é s b e f.; Századok. 30. 207, 310, 413
(1896).
3 B é k e f i R ém ig , Székesegyházi iskoláink szervezete az Anjou-
korban I., II., III. Századok. 31. 125, 210, 298 (1897).
4 Á b e l J e n ő , Egyetem eink a középkorban. Bp. 1881.; B é k e fi
R ém ig , Á rpádkori közoktatásügyünk és a veszprémi egyetem
létkérdése.
5 E r d é l y i J á n o s , A bölcsészet Magyarországon. Filozófiai írók
tára. Bp. 1885. 22; V e szpr ém i I st v á n , Succinta Medicorum
Hungáriáé. Bécs 1778. 63.
8 Idem 23.
7 Cse r n á t o n i G y u l a , A z erdélyi szászok oktatási viszonyai a
reformáció előtt. Századok. 27. 478 (1893).

28
 8 Idem.
9 M a g y a r i K ossá G y u l a , M agyar orvosi emlékek. Bp. 1929. I. 9.
10 B é k e f i R ém ig , Á rpádkori közoktatásügyünk és a veszprémi
egyetem létkérdése.
11 F e jé b , Codex diplom aticus. VII. 2. 24. „Stein m agister ordinis
de voluntate e t concilio definitorum praecipit in v irtu te obedien-
tiae fratribus universis, quod in alchim ia non studeant, nec
doceant, nec aliquatenus operentur, nec aliqua scripta de scientia
illa ten ean t sed prioribus suis restituant, quam cito poterunt,
bona fide per eodem priore prioribus provincialibus assignanda."
12 XXII. Ján o s p áp a 1317-ben kénytelen volt nagyon szigorú intéz­
kedéseket hozni (pénzbírság, egyházi rendtől való megfosztás)
az alkím iával foglalkozók ellen, de ezek csak fokozták annak
vonzóerejét, és inkább segítették, m in t akadályozták elterjedését;
1. S c h w a r t z I gnác: M agyar alkim isták. Term. Tud. Közi. 1891.
5 7 -7 0 .
13 E r d é l y i J á n o s , A bölcsészet Magyarországon. 23.
14 T h in e m a n n T iv a d a r , A szabadgondolkodás első nyom ai M agyar­
országon. M inerva. Bp. 1922. 223—240.
15 E r d é l y i J á n o s , A bölcsészet Magyarországon. 25.
16 K ardo s T ib o r , A magyarországi hum anizm us kora. Bp. 1955;
P a m l é n y i E r v in , A m agyar nép története. 1954. 1.61.
17 G aleo tto , De M athiae regis egregie sapienter jocose dictis et
factis. Idézi E r d é l y i J á n o s , A bölcsészet Magyarországon. 32.
oldalán.
18 F e r r a r iu s , De rebus seu ordinis Praedicatorum .; K e l é n y i B.
O ttó , A m agyar csillagászat története. Bp. 1930. 6.
19 J a n k o v ic h M ik ló s (J): Tud. G yűjt. 1829. XII. 72.
20 J a n i Pannonii Opusc. Pars II. 90. („Satis feliciterque viximus
sine horoscopis e t genethliacis; spero vivem us e t in futurum ” ).
21 E r d é l y i J á n o s , A bölcsészet Magyarországon. 36.
22 Á b e l J e n ő , Egyetem eink a középkorban. 35; A budai egyetemet
1475 v. 1480-ban M átyás 40 000 tanulóra tervezte; mindössze
kisebb főiskola valósult meg belőle, amely ham arosan megszűnt.
23 J a n k o v ic h M ik ló s , Tudom ányos Gyűjtem ény. XII. V. fej. 4. pont.
24 Ephem erides Budenses 1467., valam int több kézirata m aradt
fent a Corvinákban; 1. K e l é n y i , A m agyar csillagászat története.
6.; P o g g en do rt , Biographisch-Literarisches H andw örterbuch.
25 Theoricae Novae P lanetarum Georgii Purbachii Germani ab
Erasm o Reinholdo . . . W ittenberg 1553.
26 K e l é n y i , A m agyar csillagászat története.
27 Á b e l J e n ő , Egyetem eink a középkorban. 30.
28 H al l , A. R ., The scientific R evolution 1500—1800, London —
New Y o rk —T oronto 1954. 53.
29 T ractatu s de sphaera mundi.
30 S tim so n , D oro th y , The G radual Acceptance of the Copemican
Theory of th e Universe. H annow er — New H am pshire 1917. 21.
31 Idem 81.
32 R ic c io li , A lm agestum Nóvum. Bologna 1651.
33 K e l é n y i , A m a g y a r csilla g á sza t tö rtén ete. 6 — 7.

29
A X V I . ÉS A X V I I . S Z Á Z A D :
A F I Z I K A A F I L O Z Ó F IÁ T SZOLGAIJA

31
 I I I . fejezet

Á T T E K IN T É S A F IZ IK A F E JL Ő D É S É N
A X V I. ÉS X V II. SZÁZADBAN
1. K O PE R N IK U SZ F E L L É P É S E ÉS A K O PE R N IK U SZ I TAN
E L T E R JE D É S E

Az a kritika, amely a XV. században A r is z to te lé s z

fizikájával szem ben kezd ett kibontakozni, a X V I. században egyre erőtel­
jesebb m éreteket ölt, de m ost m ár k o n k rét eredm ényre is vezet. M int m ár
em lítettük, elsősorban a világrendszer terén, am ely inkább az asztronóm ia
ugyan, de — m int lá ttu k — az a lehető legszorosabb kapcsolatban áll a
fizikával. 1543-ban jelenik meg K opern iku sz valóban korszakalkotó m űve:
A De Revolutionibus Orbium Coelestium (Az égi pályák forgásáról). A mű
azonban sokkal több, m int egyszerű kísérlet a geocentrikus elm életnek
jobbal, vagy ésszerűbbel való felcserélésére, m ert ehhez új fizikára is szükség
volt. K opernikusz m unkája — b ár még erősen m agán viseli elődeinek a
geometriai tökéletességre való törekvését — mégis az első, m atem atikailag
,l
pontosan kidolgozott kinem atika (4. ábra) am ely az első, de nagyon fontos
lépés az új, ARiszTOTELÉsztől független m echanika m egterem tésére. Nem
csoda, h a k o rtársai közül csak kevesen é rte tté k meg igazán, viszont — te ­
kin tv e a m ű óriási világnézeti jelentőségét — m indenképpen jogos és helyes
ÉNGELSnek az a m egállapítása, hogy az új fizika kezdetét K opernikusz
m űvének m egjelenésétől kell szám ítani, m ert, m int m ondja: „E bben
K opern iku sz odadobta a k eszty ű t — igaz, hogy félénken és úgyszólván
csak halálos ágyán — az egyház tekintélyének a term észetes dolgok terén.
E ttő l szám ítjuk a term észetk u tatás felszabadulását a teológia uralm a alól.” 2
M ondottuk azonban, hogy ez a felszabadulás elég sokáig ta r to tt, lényegében
addig, amíg a fizika egyéb területein is m eg tö rtén t a felszabadulás nem csak
a teológia, hanem a filozófia uralm a alól is. E z pedig csak akkor v o lt lehet­
séges, am ikor A r is z t o t e lé s z téves fizikai nézeteit m ár tényekkel leh e tett
cáfolni. A tények felkutatásához azonban m erőben új módszerre is szükség
volt, am elyet G a lile i dolgozott ki a X V II. században.
K opernikusz azért é rh e te tt el ilyen hatalm as eredm ényt
ezen m ódszertani előfeltételek nélkül, m ert éppen a csillagászat v o lt a
term észettudom ánynak egyetlen olyan ága, am elyben a puszta spekuláció
semmiféle eredm ényt nem hozott: az égitestek m ozgását csak megfigyelés
ú tjá n le h e te tt megismerni, hiszen éppen azért v o lt szükség P tolemaiosz
bonyolult hurokpályáira, vagy P urbach görbe felületeire, hogy a tapaszta­
latról, a m egfigyelt jelenségekről szám ot lehessen adni. Csillagászattal te h á t

3 33
lehetett eredményesen foglalkozni már akkor is, amikor a m egfigyelés és
kísérletezés jelentőségét még nem ismerték fel, vagy ha egyesek fel is ismer­
ték (R oger Bacon, L eonardo da V inci, Cusanus , della P orta) á lta lá ­
nosan nem alkalmazták.

4. ábra. K o p e r n ik u s z h elio cen trik u s ren d szere

Míg azonban K opernikusz szám ára előnyt je le n te tt,

hogy nagy felfedezéséhez e lju th a to tt a csillagászatban addig is h a szn á lato s
m ódszerekkel: megfigyeléssel, méréssel, szám ítással, ugyanakkor — t e ­
kintve az akkori m űszerek kezdetleges v o ltá t3 — h á trá n y áu l szolgált, h o g y
későbbi k u tató k (Tycho B rahe , L ongomontanus stb.) pontosabb m érések
alapján p ró b álták elm életét m egcáfolni.4
A kopernikuszi ta n elterjedésének történetében lényegében
m egnyilatkozik régi és új összecsapásának m inden árn y alata, hiszen ide

34
tarto zik Giordano B runo megégetése, Galilei pőre, hogy a következő
százötven esztendőnek csak a legkirívóbb esem ényeit em lítsük. De még
ennél is többről v an szó: nem egyszerűen k é t tábor, a kopernikánus haladók
és az antikopernikánus m aradiak összecsapásáról, m ert csak ezen nem is
lehet — legfeljebb durva általánosítással — lem érni a haladást. N agyjában
ugyan igaz, hogy K opernikusz követői m ind inkább a haladók táb o rá b a
ta rto z ta k , de ellenzői h o v atarto zását csak az indokok részletes elemzése
m u ta th a tja meg világosan. Gondoljunk csak DESCARTEsra, aki inkább egy
teljesen új világrendszert dolgozott ki, csakhogy ne kelljen bevallania
kopernikánus nézeteit.5-6 Egyházi, teológiai, világnézeti, szakm ai ellen­
té te k bonyolódnak e kérdés körül, azonkívül a nyers szem lélet is az
ellenzők p á rtjá n áll: hiszen a N ap valóban keleten látszik felkelni és
n y u g ato n lenyugodni.
E kérdés rendkívüli fontossága — mint látni fogjuk —
intenzíven tükröződik e kor magyarországi fizikai irodalmában is, éppen
ezért vizsgáljuk meg röviden európai viszonylatban is, miképpen fogadták
K opernikusz tanát.
Már a mű megjelenése előtt több tudós ismerte és osztotta
K op ern ik u sz nézetét,7 ezek közül — már csak Magyarországgal való
személyes kapcsolata m iatt is kiemelkedik G eorg Joachim R h a eticu s
(vagy R h eticu s, 1514— 1576) az ifjú wittenbergi matematika-professzor.
R h e tic u s kortársa volt M ic h a e l MAESTLíNusnak (1550— 1631), K e p le r
professzorának és barátjának, aki ugyancsak már korán ismerte és helye­
selte K opernikusz nézeteit. Mint az újabb kutatások kiderítették,
M a e stlin u s és R h eticu s K opern iku sz nézeteit egy 1530 körüli kéz­
iratos művéből, a Commentariolus-ból ismerték meg8. R h eticu s érdeklődése
olyan nagy volt az új tan iránt, hogy 1539-ben ellátogatott Frauenburgba
KoPERNiKUSzhoz. Rendkívül veszélyes vállalkozás volt ez: a protestan­
tizmus fellegvárából, Euther és M e la n c h to n városából ellátogatni a
freuenburgi katolikus kanonokok k özé! Főképpen pedig, ha hozzávesszük,
m int látni fogjuk, hogy E u th e r és M e la n c h to n később K opernikusz
heves ellenzői közé tartoztak. K op ern ik u sz mindenesetre szívesen fogadta
ifjú tisztelőjét, aki látogatását két hétre tervezte és két évig maradt ott.
Nemcsak alaposan megismerkedett K opern iku sz rendszerével, hanem ő
ismertette először Narrato P rim a címen emlegetett (,,Első elbeszélés”) levél
formájú művében9, amely 1540-ben, tehát még a Revolutionibus előtt
jelent meg.
G ondolhatni, hogy a W ittenbergbe hazatérő RHETicust
nem fogadták tú l szívesen, le k e lle tt m ondania katedrájáról, de ekkor még
nem v á lt egészen kegyvesztetté, csupán asztronóm iát nem ta n íth a to tt
tö b b et, hanem a facultas artium d ékánja lett. 1542-ben mégis el kellett
hagynia W ittenberget és előbb N ürnbergbe, a zu tán Eengyelországba, m ajd
M agyarországra k öltözött; állítólag K assán h a lt meg 1574. vagy 1576.
decem ber 4-én10.
A X V I. század első felében, a Revolutionibus megjelenése
idején te h á t nem vo ltak K opern iku sznak ellenfelei. A kik ism erték, hívei
lettek, de a ko r tudósainak túlnyom ó része nem ism erte, az egyházak pedig
egyelőre közömbös m a g a ta rtá st ta n ú síto tta k . A harc csak K opernikusz

3* 35
halála után , a század m ásodik felében lángol fel, és lényegében csak a X V III.
században ér véget.
A kopernikuszi rendszer ellenzői két, illetve három cso­
p o rtra oszthatók. Az egyház, helyesebben m ost m ár az egyházak első­
sorban világnézeti alapon u ta s íto ttá k vissza. Szakm ai vonalon olyan kiváló
csillagász tá m a d ta , m int T ycho B rahe (1546— 1601), egyrészt azért, m ert
— m in t m ár em lítettü k — m ár sokkal pontosabb m éréseket tu d o tt végezni,
m in t K opernikusz , m ásrészt Giordano B runo megégetése és Galilei
pőre u tá n nála is szerepet já ts z o tt a félelem. Ide sorolható — m in t m ár
szó v o lt róla — D escartes is: az ő kozm ogóniája filozófiai rendszerének
és fizikájának szerves része ugyan, de m indez ugyanúgy elképzelhető a
mozgó Föld esetében is, am ely D escartes rendszerében lényegében mozog
is.11 Az ellenzők harm adik csoportjába tarto zn a k a „józan” em berek, ezek­
nek főképpen irodalm i téren való m egnyilvánulásaival találkozunk.
K operniku sznak m iként korai, úgy későbbi, X V II. szá­
zadbeli hívéit is elsősorban a legkiválóbb szakem berek, filozófusok, fizi­
kusok, sőt költők kö zö tt is m egtaláljuk. Igen sok azonban az olyan tudós
is, aki egyszerűen nem akar, vagy nem m er állást foglalni. M indezekkel
a típusokkal M agyarországon is találkozunk.
A katolikus egyház és az inkvizíció álláspontja a X V II.
században közism ert. A ttó l a p illan attó l kezdve, hogy Giordano B runo
költői panteizm usában felism erték, hová vezet a kopem ikánus világkép
következetes keresztülvitele filozófiai téren, a legerélyesebb eszközökkel
léptek fel, és m int a következm ények m u ta tjá k — legalábbis a katolikus
országokban — egyelőre nem egészen eredm énytelenül. Az erélyes eszközök
m ellett azonban nem h iányoztak az egyház részéről a meggyőzés eszközei
sem. N em csak indexre te tté k a kopernikánus könyveket, hanem kiváló
tudósokkal íra ttá k meg a kopernikuszi rendszer cáfolatát [F oscarini
(1580 körül — 1616), R iocioli, hogy csak a legkiválóbbakat em lítsük.]
A reform átorok részéről sem részesült K opernikusz ked­
vezőbb fogadtatásban, ez a m ag y arázata nyilván an n ak is, hogy M agyar­
országon, ahol a X V II. században még csak a p ro testán s tudósoktól le h e te tt
v árn i szabad állásfoglalást, nagyobb az antikopernikánusok vagy az inga­
dozók szám a, m in t a kopernikánusoké.
A reformátorok magatartása azonban szintén logikus
következménye az egész reformáció filozófiai tartalmának. A reformátorok
bírálták és elvetették az A risztotelész tekintélye előtt meghajló skolasz­
tikát. Haladó társadalmi jellege m ellett ez a reformáció pozitív, előremutató
vonása. Ugyanakkor azonban nem vetettek el minden tekintélyt, hanem
Arisztotelész helyére a bibliát, a kinyilatkoztatást tették, ezzel pedig
nem lehetett KoPERNiKUSzt összeegyeztetni.
E gyébként is, am ikor a reform átorok azon fáradoztak,
hogy a protestáns iskolák ta n ítá si ren d jét az e lv e te tt régi h ely ett új ta r ­
talom m al tö ltsék meg, elsősorban ők is a la tin és görög nyelv tan u lá sára
helyezték a fősúlyt, a reáliáknak kevés té r ju to tt náluk is. A különbség
m indössze annyi volt, hogy a nyelvtanulásba a vallásos elemek m ellett
hum anista elem eket is v ittek , a skolasztika száraz, lélektelen racionaliz­
m usa helyett. íg y azonban szinte észrevétlenül kiépült egy p ro testán s

36
skolasztika, am ely a fejlődő tu d o m án y t épp úgy zsákutcába v itte, m in t
a peripatetikus filozófia.12
Ezek u tá n nem csodálkozhatunk azon, hogy L u t h e r így
n yilatk o zo tt az „új asztrológiáról” : „ E z a bolond felfordítja az egész tu d o ­
m ányos asztronóm iát. De m in t a Szentírás m egállapítja, Jó zsu a a N apot
á llíto tta meg, nem a F ö ld et.” 13 E z és m ég néhány bibliai idézet ezután
folytonosan té r vissza m inden antikopernikánus m űben. A kérdést több
alkalom m al is közelebbről vizsgálat alá vevő Melanchton m ár sokkal
tö b b bibliai helyet idéz, és felsorolja a „fizikai” , illetve filozófiai ellen­
érveket is, ezek k ö z ö tt ilyen is szerepel: „N on est autem hominis
bene in stitu ti dissentire a consensu to t saeculorum ” („Nem helyes,
h a az em berek nem értenek egyet olyannal, am iben annyi századon á t
e g y e té rte tte k ’’)14.
In itia D octrinae Physicae15 cím ű m űvében h é t pon tb an
sorolja fel a „m atem atik ai” érveket. Az ilyen típ u sú érveket cáfolja
Galilei annyi ötletességgel és szellemességgel híressé és h írh ed tté v á lt
D ialógusában.16 N em érdem es valam ennyit felsorolni, m ivel azonban a
következő században még igen sokszor fogunk ilyenekkel találkozni, vegyünk
k i n é h á n y at példának:
1. A Föld a középpontban van, te h á t m ozdulatlannak
kell lennie.
4. A risztotelész szerint egyszerű test csak egyszerű
gást végezhet, de egyenesvonalú mozgást nem, hiszen „természetes” helyén
van, tehát nyugalomban van.
Végül a leggyakoribb érv: A forgó Földön összedőlnének
az épületek, lerepülnének a fák stb.
E zeknek az érveknek a vizsgálata nem csak jellemző képet
ad az antikopernikánusok vitatk o zási színvonaláról, hanem élesen m eg­
m u ta tja azt is, m ilyen szükségszerűen követelte K opernikusz elm élete az
egész m echanikának, de általában a fizikának gyökeresen új alapokra
helyezését. N em véletlen, hogy a kor k é t legnagyobb fizikusa és csillagásza,
Galilei és K epler v o ltak azok, akik elsőnek é rte tté k meg igazán szakm ai­
lag is K opernikusz m ondanivalóját és le tu d tá k belőle vonni a megfelelő
következtetést.
A h arm adik reform átor, K álvin is élesen kikel K oper­
nikusz ellen: , , K i m eri K opernikusz tek in tély ét a Szentlélek fölé helyezni?’’
kérdi m éltatlan k o d v a.17
Sem az inkvizíció kínzó eszközeitől való félelem, sem a
fen t idézettekhez hasonló -— m a feltétlenül naivan h a tó — érvelés sem
tu d ta volna sokáig m egakadályozni az új ta n terjedését, h a nem akad
olyan kiváló, világtekintélynek örvendő tudós, m in t T ycho B rahe , aki
m egtalálja a ,,via média” -t (a középutat), am elyet a z u tá n boldogan fel­
lélegezve fogad m ajdnem m indegyik szakem ber: nem kell ellenkezésbe
kerülni a Szentírással, mégis meg lehet szabadulni P tolemaiosz bonyolult
rendszerétől.
T ycho B rahe szám unkra ism ét nem csak azért érdekes,
m ert a kor legkiválóbb csillagásza volt: k itűnő megfigyelő, aki rendkívül
pontos m éréseket végzett, hanem m agyar kapcsolatai m ia tt is. Az alkím iát,

37
asztrológiát kedvelő Rudolf császár és király u dvari csillagásza volt, m iután
elhagyta h azáját, D ániát, K epler elődje és b a rá tja , de b a rá tja v o lt a
m agyar szárm azású, híres, v é rta n ú h a lá lt h a lt orvos és filozófus J esz-
szenszky (J essenius ) J ános is. K e ttő jü k kapcsolatára még lesz alkal­
m unk visszatérni.

T ycho — m in t lá ttu k — elsősorban azért nem fogadta el

K opernikusz rendszerét teljes egészében, m ert észlelései pontosabb m ű­
szerekkel hibásaknak bizonyultak. A fő ok azonban az ő esetében is a
félelem, a Szentíráshoz, a hagyom ányokhoz való ragaszkodás volt, erre
m u ta t m indenesetre az általa kidolgozott rendszer, am elyben m ozdulat­
lanul áll a Föld, de nem m inden bolygó p ály áján ak a középpontja, csupán
a H old, a N ap és az állócsillagok szférája kering körülötte. A tö b b i
ö t bolygó a N ap körül kering úgy, hogy a M ercurius és a Venus csak

38
a N apot, míg a három távolabbi, Mars, J u p ite r és S atu rn u s a F öldet
is m egkerüli18 (5. ábra).
T ych o rendszerének h a tá sa átm enetüeg vetekszik K oper-
iN'iKUSzéval. E n n ek k é t oka volt, az egyik az álta la k é sz íte tt m űszerek és
tá b lá z a to k pontossága, a m ásik, hogy — m in t rá m u ta ttu n k — nem kellett
m ia tta az egyházzal m agával ellenkezésbe kerülni, sőt form álisan még a
p e rip a te tik u s m ozgástan tételei is érvényben m aradtak. K e p le r m aga,
aki pedig rendkívül nagyra becsülte és a „csillagászok phoenix” -ének
nevezte, soha nem fogadta el ezt a rendszert, m in t ahogy nem fogadta el
G a lile i sem. Ők azonban a kivételek voltak. A X V II. század gondolkodói
— a haladók is, ső t elsősorban azok — k a p v a k a p ta k ra jta . A tö rtén eti
fejlődés szem pontjából így T ycho rendszerének szerepe k ettős: m ivel meg­
ta r tja a Föld m ozdulatlanságának elm életét, m aradi, és akadályozza a fej­
lődést, ugyanakkor azonban elvetve a ptolem aioszi—arisztotelészi képet,
mégis m egkönnyíti a kopernikuszi rendszer szakm ai győzelm ét.
E z a kettősség, am ely T ycho m ű v ét jellemzi, jellemző az
egész korra, a X V I., X V II. századra egyaránt. Bizonyos értelem ben persze
m inden korszak átm eneti kor, az új m indig h arcb an áll a régivel, am íg
fokozatosan fel nem v á ltja azt, de az új fizika m egszületésének k o rára ez
elsősorban jellemző. T ycho elm élete m ellett a kor haladó term észet­
filozófusainak — ta lá n G íordano BRUNOt kivéve, aki azonban nem csak
filozófus volt, hanem költő is — m unkái tükrözik ezt a kettősséget. Igen
sok p éld át lehetne erre felhozni, nem csak a haladók, hanem még a m aradiak
táb o ráb ó l is, m ert hiszen bárhogy ragaszkodtak a hagyom ányokhoz, szinte
leh etetlen volt, hogy az új, amellyel harcban álltak, teljesen h a tá s nélkül
m aradjon rájuk. íg y pl. R ic c io li idézett m űvében több esetben k elti azt
a gyanút, hogy nem egészen sa já t meggyőződését hirdeti: túlságosan jól
ism eri K op ern ik u szí ahhoz, hogy ne kerüljön h a tá sa alá.19
A haladó természetfilozófusok közül, akik tipikusan kép­
viselik e kor gondolkodóinak állásfoglalását KoPERNiKcrszszal szemben,
csak kettőt említünk meg: az egyik a híres francia politikai író, J ea n
Bőd in (1530— 1596) (vagy B odinus), a másik a fizika helyes módszerének
első hirdetője, F r a n c is B acon (1561 — 1626).
B őd in párbeszédes form ában m egírt fizikai tárg y ú m ű­
vében,20 am ely éppen haladó jellege m ia tt nem jelen h etett meg
Franciaországban, és am ely azonnal indexre k e rü lt „ a te ista ” tendenciája
m ia tt, egészen különösen érvel K opern iku sz ellen. N em hozakodik elő
bibliai idézetekkel, hanem „fizikus” m ódjára cáfol. Elism eri, hogy sok
előnye v an a kopernikuszi nézetnek PTOLEMAioszéval szemben, sőt van
egy igen kom oly érv, am elyet eddig a kopernikánusok nem használtak fel:
a nyugalom ugyanis nemesebb, m in t a m ozgás (!) és így valószínű, hogy
az égi, isteni eredetű N ap áll és az elemekből felépülő Föld mozog,21 ennek
ellenére azonban K op ern ik u sz rendszeréből is sok kom oly abszurdum
következik, m ert lehetetlen, hogy a Földnek négyféle m ozgása legyen [a
napi, az évi, a „ trep id atio ” (precesszió) és a középpont felé húzó súly (?)],
m ert h a ez igaz, „ a fizikának az alapjai dőlnek rom ba” , m ert egy testnek
csak egy term észetes m ozgása lehet, és akkor a m ásik három erőszakolt,
viszont „ a term észetben semmi erőszakos nem ta r th a t folytonosan” és

39
így tovább, eredeti szándéka ellenére kitérve a bibliai érvekre, míg az egész
fejtegetés zavarossá nem válik.
A zért v á la sz to ttu k egyik példának B o d N t , m ert ő igazán
a X V I. század legm odernebb gondolkodói közé tartozik. Joggal jegyzi
meg D. S tim s o n az idézett részlet22 ism ertetése u tán : „É s ez v olt egy m ély
gondolkodó, ta p a sz ta lt világfi (m án of affairs), aki akkor élt, am ikor T ycho
B rahe , B r u n o még élt, K epler és Galilei m egkezdték asztronóm iai
k u ta tá s a ik a t.. . ”
M int azonban m ár többször u ta ltu n k rá, a X V I. században
ez a m ag atartás m ég elég általános. Hiszen e kor m indenki által elism ert
legnagyobb és leghaladóbb filozófusa, aki az új korszakban először lá tta
m eg világosan a fizika célkitűzését és helyes m ódszerét, F rancis B acon
(1567— 1626) sem fogadta el K opernikusz elm életét, és érvelése bizony
nem sokkal m agasabb színvonalú az előbb ism ertetetteknél, csak ő nem
hivatkozik bibliai érvekre.
íg y például éppen A R ís z T O T E L É s z t cáfolva ju t el K o p e r ­
n i k u s z tagadásához. A r i s z t o t e l é s z szerint ugyanis az égbolt szilárd
halm azállapotú (a bolygók átlátszó kristálygöm bökön mozognak), B a c o n
erről így vélekedik: „É zeknek a fogalm aknak az abszurd v o lta kergette
az em bereket a napi forgáshoz, am elyről m eg vagyok győződve, hogj-
téves. . . ” Vagy: (hogy a világ középpontja a Föld) „ a rra nézve szem ünk
szolgáltat bizonyítékokat, v alam in t m eggyökeresedett m eggyőződésünk. . . ”
É s ezt éppen az előítéletek ellen harcoló filozófus m ondja! De m aga is érzi,
hogy az érvelés így nem meggyőző, ezért a fentiekhez valam i bonyolult
„fizikai” m ag y arázato t fűz a „sű rű ” testek összehúzódásáról, am elyek
igyekeznek egy egészen kis hely körül töm örülni, am ely éppen a világ
középpontja lenne, ahol a Föld áll s tb .23 BACONnak ez a m ag a tartása azért
is lényeges, m ert azoknak a tudósoknak egy része, akik M agyarországon
haladó gondolatait á tv e tté k (B a y e r J á n o s , S z i l á g y i T ö n k ő M á r t o n , 1.
ott), term észetesen ebben a kérdésben is igyekeztek ő t követni.
E zek a tudósok és a többiek, akik legjobb esetben ta r ­
tózkodó álláspontot foglaltak el, még a következő században is lényegében
erősen a közhangulat h a tá sa a la tt voltak, am ely nem csak a tudósok m ű­
veiben, hanem az irodalom ban is visszatükröződött. B odin például még
idézett term észetfilozófiai m űvébe is belevesz egy akkor eléggé elterjed t
anekdotát. A lbert porosz fejedelem (aki pedig R heticus révén, akivel
levelezésben állt, rokonszenvezett az új tannal) egyik udvaronca, Aulicus.
K opernikusz állásp o n tját védte, m ire a fejedelem odafordult a b o rt tö ltő
szolgához és a z t m ondta neki: „Vigyázz, k i ne öntsd a p alack o t!” 24 E z az
anekdota ezután sűrűn m egtalálható az egész X V II. század folyam án,
m agyar m űvekben is.
A ngliában például igen népszerű v o lt DU B artas francia
költő25 egy versének fordítása,26 am ely m agyarul a következőképpen
hangzik:
„R ossz vicc — s e bölcsek mégis elhiszik!
H ogy áll az ég, csillag nem penderül
K ö rtán cra földi, nagy lab d án k körül,
É s földgolyónk a m aga töm egével

40
 Fordul meg egyszer egy nap és egy éjjel!
S m i úgy vagyunk, m in t zöldfülű legények
K ik hajóra először kerülének;
H a ú tju k m ár a tenger fele ta r t
Hiszik: hajó ju k áll és m egy a p a r t.”

(Ford.: H egedűs Géza .)

Persze, tréfáv al nem m a ra d t adós a m ásik táb o r sem ;

K epler írja, hogy k i lá to tt m ár olyan szakácsot, aki nem úgy akarja a
h ú st m egsütni, hogy a nyárso t forgatja a tűzhelyen, hanem a tű zh e ly t
fo rgatja a nyárs körül!27
E tréfák m ögött az igen kom oly valóság: nincs fizika,
am ely segítsen e kérdést eldönteni. N em a Föld forgásának kísérleti bizo­
nyításáról van szó (ezt tu d ju k , csak a X IX . században tö rté n t meg F o u -
CAULT ingakísérletével), hanem a dinam ikáról, általáb an a fizikáról, amely
m egadja a z t a szem pontot, am elynek alapján az egym ásnak ellentm ondó
fizikai állításokból k i lehet választani a helyeset. F z a fizika azonban csak
a X V II. század végére jön létre, és akkor is még csak egyes k iv ála szto tta k
tudom ánya, a tu d om ánnyal foglalkozók többsége még a X V II. században
a szám os kerülő ú t valam efyikét járja, különféle m ódon k u ta tv a az ú ja t.
Ilyen kerü lő u tak voltak: az atom izm us újjáéledése, a vallásos-m isztikus
fizikák, a kartéziánizm us, az alkím ia (herm etikus fizika), ezek m ind hozzá­
já ru lta k a fejlődéshez, a m aguk sajátos helyén egy-egy állom ását jelen tették
annak, de egyben m egegyeztek: valam ennyi irán y zat tisz tá n spekulatív
volt, és szinte véletlen szerencse, ha ta rta lm a z ta k később is helyesnek
bizonyult elem eket. Ism eretük szám unkra azonban épp oly fontos, m in t
a K opernikusz kérdés történetéé, m ert m indezeknek visszhangját, egyik­
m ásik v á lto z atá t, vagy m ódosulatát m ind meg fogjuk találn i a X V I.
és X V II. század m agyarországi fizikai irodalm ában is, sőt ez az~ irodalom
nem is érthető meg az ösztönzők, források ném i ism erete nélkül.

2. AZ ATOMIZMUS Ú JJÁ É L E D É S E

Már a korai reneszánsz term észetfilozófiáinak is az v o lt

az egyik legjellemzőbb vonása, hogy — b ár még nem hoztak semmi lénye­
gesen ú ja t — igyekeztek más, régi ta n ítá so k a t is feleleveníteni A risz ­
totelész m ellett, illetve vele.szem ben. Szó volt m ár arról is (1. I. fej. 2.
pont), hogy A risztotelész fizikájának lényeges gátló m ozzanata a m odern
term észettudom ányok fejlődése szem pontjából, a világrendszerek kérdése
m ellett az anyag fogalm a és az ezzel kapcsolatos kérdések voltak.
Az A risztotelész elő tti görög filozófiában erre v o n a t­
kozólag a m aterialista felfogás szem pontjából sokkal haladóbb, és a fizika
szem pontjából nézve sokkal „m odernebb” felfogással is találkozunk, ez
D émokritosz és éeukipposz atom izm usa. E z az elm élet egyrészt a görög
szellem csodálatos in tu itív erejét m u ta tja , azt, hogy k é t és félezer évvel
D alton atom elm élete elő tt (amely az első igazi bizonyíték volt az atom ok

41
létezésére) m ár a k a d ta k olyan gondolkodók, akik helyesen se jte tték meg
az anyag szerkezetének lényegét, és az anyagban m űködő erőket, m ásrészt
a z t, hogy a m aterialista-kauzális elvi kiindulópont az, am ely a fizikai
m eggondolásokat helyes irányba terelheti.
E felfogás szerint az anyag nem folytonos, hanem tovább
m ár nem osztható, de véges m éretű azonos részecskékből áll, am elyek
csupán alakban, m éretben és elrendeződésben különböznek egym ástól,
illetve ezek különbözősége hozza létre a különféle teste k et (a négy elem et
is, am elyet részben az atom isták is elfogadtak). E zek kö zö tt erők m űködnek,
am elyek h a tá sá ra létre jön a mozgás, am iből pedig következik az üres té r
szükségszerű létezése is. Term észetes, hogy ez a felfogás éppoly éles ellen­
té tb e n állo tt AitiszTOTELÉsznek a szubsztanciális form ákról szóló ta n ítá ­
sával, m in t az anyag általa h ird e te tt folytonosságával, a hely (tér) és a
m ozgás arisztotelészi értelmezésével, v alam in t a teleologikus szem lélettel.
A r is z t o t e lé s z élesen szem be is helyezkedik az atom istákkal, kigúnyolja
ta n ítá s a ik a t és a középkor ezt a felfogást — épp úgy, m in t a tö b b it —
k ritik a nélkül átveszi.
A hivatalos világnézet szem behelyezkedésének az atom iz­
m ussal, illetve annak a reneszánszban ú jraéled t válto zataiv al azonban a
p u sz ta tekintélytiszteletnél m élyebben járó okai is voltak. A peripatetikus
fizika szerint az elemek egym ásba átalak u lh atn ak , az atom izm us szerint
ez nem v o lt lehetséges, m ert m indegyik kialakulásához sajátos m éretű,
alakú és elrendezésű atom ok szükségesek. Az elemek átalak u lásán ak lehe­
tősége viszont term észettudom ányosán a lá tám a szto tta az átlényegülés
(transzszubsztanciáció) ta n á t, a katolikus dogm a egyik lényeges té te lé t28.
E z az oka annak is, hogy m íg K ope rn iku s zszal a p ro testán s egyházak
első vezetői éppolyan élesen szem behelyezkedtek, m in t a katolikusok,
a különféle ato m ista elm életek igen nagy m éltánylásra, sőt követőkre
ta lá lta k a p ro testán s tudósok körében, m in t lá tn i fogjuk, M agyaror­
szágon is.
A transzszubsztanciáció dogm ája m ellett még egy oka
v o lt az egyházi körök ellenkezésének. Az atom izm us későbbi, hellenisztikus
k o rb an élő felújítója v o lt E pikttrosz, akinek nem csak atom izm usát, de
d erűs életfilozófiáját is oly népszerűvé te tte I / ücretiixs (i. e. 94—51) híres
D e R erum N a tu ra cím ű tanköltem ényében, am elyben m ár teljesen elveti
a „célszerűség” go n d o latát a term észetben is. E z é rt a középkori egyház
szem ében az istentelenség és erkölcstelenség m egtestesítője vo lt.29 Az a to ­
m izm us reneszánsz-kori ellenzői a ttó l féltek, hogy az atom izm us újjáéledése
szükségképpen m agával fogja hozni az ateizm us és erkölcstelenség elter­
jed ését is.
A katolikus egyház küzdelm e az atom izm us ellen m éretei­
ben nem hasonlítható ugyan a KoPERNiKusz-követőkkel szem beni harchoz,
de m indenesetre i t t sem hiányoztak az erőszak eszközei sem. Hiszen például
a m egégetett G iordano B r o x o atom ista is volt. N em sokkal később azon­
ban, a X V II. század elején, am ikor m ár tö b b kiváló atom ista m ű jelent
meg, három francia tu d ó s30 1624. augusztus 24-én és 25-én nyilvános dis­
p u tá t a k a rt rendezni az atom izm usról. A v ita tézisei pl. ilyenek lette k
volna: a prim a m ateria, a szubsztanciális form a ta n a ta rth a ta tla n ; nem

42
biztos, hogy négy elem van, lehet tö b b vagy kevesebb; az egyes testek
különféleségét ezek alkotórészeiknek k v a n tita tív arán y a szabja meg; a 14.
té te l szólt volna az atom okról. A párizsi teológiai fakultás azonban ezeket
a tételek et „ham isaknak, vakm erőknek és a hitb en tévelygőknek” 31 bélye­
gezte és a v ita lé tre jö tté t nem engedélyezte, pedig m ár 1000 em ber gyűlt
össze. A v ita főszervezőjét, CLAViust elfogták, tá rs a it szám űzték, és halál­
b ü n te té s terh e m ellett tilto ttá k m eg e tételek terjesztését.32
Franciaországban mindenesetre nagy hatása volt e hatá­
rozatnak, többen, így a kiváló filozófus B értgard (1578— 1663), majd
maga D escartes is, elhagyták Párizst, az atomizmus legkiválóbb francia
képviselője, P ierre Gassendi (1592— 1655) pedig huszonöt évig nem merte
ilyen tárgyú m űveit megjelentetni.
Bármily haladónak is mutatkozik azonban az atomizmus
módszertanilag és világnézetileg, nem szabad elfelejteni, hogy abban a
korban ez is csak egy természetfilozófiai irányzat volt, tiszta spekuláció.
Éppen ezért nem érdemes egyes, bármily kiváló filozófusok, kémikusok
által képviselt változatával részletesen foglalkozni. Kísérleti fizikusnak is
közülük egyedül GASSENDit nevezhetnénk, de az ő munkássága is túl­
nyomórészt spekulatív volt. A többiek, a már em lített francia B érig a rd ,
G assen d i, du C la v es mellett, a holland D ávid G o r la e u s (XVI. sz. eleje),
az olasz S e b a stia n B asso (XVI. sz. második fele), az angol F ra n cis
B acon, a németeknél D á n ie l S e n n e r t (1572— 1637) és Johann S p e r lin g
(1603— 1658), valamint az olasz M agnenus (1601 — 1676), a francia
d ’E sp a g n et (XVI. sz. vége), az olasz P a tr itiu s (1529— 1597) és Jungius
(X V I—X V II.) igyekeztek az arisztotelészi anyagfogaimat a természettudo­
mányok számára használhatóbbal felcserélni. Ez volt különben, amiben
megegyeztek. N agy eltérések voltak azonban az atomok és elemek viszo­
nyának, az üres tér létezésének stb. kérdésében. Mindezekkel a nevekkel
és az általuk felvetett problematikával sűrűn fogunk magyar szerzők művei­
ben is találkozni. Hangsúlyozzuk azonban, hogy mindez a — sokszor
igazán érdekes — spekuláció nem vezethetett komoly eredményre addig,
míg olyan ember nem kezdte hirdetni, aki nemcsak filozofált, hanem kísér­
letezett: R ó b e r t B o y le , aki a X V II. század végén először mondja ki,
hogy nincs négy elem, hanem ennél sokkal több. G a lile i, N e w to n és
B o y le munkássága sem tudta azonban végképpen eltüntetni a fizikából és
a kémiából sem a négy elem, sem az ún. három kémiai alapelv (sál = só,
sulphur = kén, mercurius = higany, amelyek azonban nem a valóságos
anyagok!) tanát, még a X V III. század tankönyveiben is sűrűn fogunk
ezekkel találkozni.

3. A VALLÁSOS F IZ IK Á K

A X V I. században a peripatetikusok és ellenfeleik v itá já b a

egy h arm adik küzdőfél lép a porondra: a p ro testán s világnézet. Melyik
oldalhoz csatlakozik? A KoPERNiiíusz-kérdésben — lá ttu k — a m aradiak
p á rtjá ra állt, az atom izm us kérdésében — m ondjuk — közöm bös állás­
p o n to t foglal el. Társadalm ilag haladó jellege a reform ációnak tudom ányos

43
téren elsősorban pedagógiai elveiben tükröződik: igyekszik az iskolát m eg­
szabadítani a skolasztika lelketlen betűrágásától, és a régi k ereteket új,
frissebb tartalo m m al m egtölteni. Szemben áll te h á t AruszTOTKLÉszszel és a
skolasztikával, annyiban te h á t feltétlenül haladó, m in t az atom ista irán y ­
zatok, hogy ú ja t, mást akar. E z t az ú ja t azonban a p ro testán s tudósok nem
a valóban új irányban keresik, még olyan m értékben sem, m in t az atom is­
ták , hanem vallási reform ációjukat igyekeznek átv in n i term észettudom á­
nyos térre is. A reform áció egyik lényeges követelm énye ugyanis az volt,
hogy vissza kell térn i az eredeti bibliához, a kinyilatkoztatáshoz, am elyet
a róm ai egyház a századok folyam án elferdített, elto rzíto tt. A risztotelész
tekintélye helyére te h á t a kin y ilatk o ztatás kerül, és a fizika feladatává
az válik, hogy a term észeti jelenségeket a világ keletkezésétől kezdve a
term észeti folyam atok leírásáig összhangba hozza á bibliával, kim utassa,
hogy m inden term észeti folyam at célja isten dicsőségének hirdetése. U gyan­
akkor éppen a terem tés ta n á n a k b e tű szerinti, term észettudom ányos értel­
mezésének kísérlete visz ebbe az egyébként racionalista term észetfilozófiába
meglepően m isztikus, panteisztikus színezetű elem eket, az őskaosz, a fény­
nyel azonos világiélek stb. fogalm ain keresztül.
E nnek a vallásos irán y zatn ak k é t legkiválóbb, legnagyobb
h a tá sú képviselője a cseh Comenius (K omexsky ) A mos (1592— 1671) a
világhírű pedagógus, és a ném et J ohannes H enricus A lsted (Alstidius ).
M indkettőjük élete és ta n ítá sa szoros kapcsolatban v o lt azonban M agyar­
országgal, fizikai nézeteiket ezért m ajd a V I. fejezetben fogjuk részletesen
ism ertetni.
A nnyit azonban m ár az eddigiek alapján is leszögezhetünk,
hogy ez az irányzat, h a a középkori skolasztika u ralm a alól fel is szaba­
d íto tta a fizikát, azonnal a protestáns skolasztika szolgálatára rendelte,
te h á t még m indig csak a kerülő u ta k egyikén járu n k 33.

4. AZ ALKÍM IA S Z E R E P E ÉS JE L E N T Ő SÉ G E

K erülőút az alkím ia is. A X V I. és X V II. században az

alkím ia valam i egészen különleges keveréke a legostobább babonáknak, a
m isztikus-vallásos felfogásnak, az atom izm usnak, és egészen kis h á n y a d á ­
b a n n éhány részleteredm ényével előkészíti az igazi kém ia létrejö tté t. E gyik
leghíresebb és legkiválóbb képviselője, R aymundus I/ ullus (1234— 1315)
például m ár a X I I I. században élesen szem behelyezkedik A risztotelész
tekintélyével és a skolasztikával. U gyanakkor azonban nem csak a XV.,
hanem még a X V I. és X V II. században is bőven akadnak az alkim istáknak
fejedelm i pártfogóik, és az igazán haladó gondolkodók, m in t F rancis
B acon , vagy van H elmont sem ta r tjá k egészen lehetetlennek, és nem
tu d já k m ag u k at h a tá sa alól kivonni. íg y van H elmont szilárdan h itte
— kísérlettel győződött m eg róla —, hogy a víz földdé alakulhat és ezzel
a kísérlettel szem ben még a tudós B oyle sem tu d o tt megfelelő ellen­
v e té st felhozni34.
Az alkím iával, ha kizárólag a csalók és szélhám osok üzel-
m eiről van szó, term észetesen nem érdem es a tudom ánytörténésznek kom o-

u
ly an foglalkoznia, m in t ahogy nem érdem es a még m a is nyom okban élő
babonás h itte l keresni, hogy ta lá n mégis b irto k áb an voltak, vagy közelében
já rta k a nagy tito k n ak : az aranycsinálásnalc és a bölcsek kövének. T udo­
m án y tö rtén eti szem pontból csak úgy lehet feltenni a kérdést: m ennyiben
h á tr á lta tta , vagy v itte előre az alkím iával való foglalkozás a tudom ány
fejlődését?
H á trá lta tta és akadályozta nem csak azért, m ert m inden
babona, té v h it ellensége a haladásnak, hanem a z ért is, m ert az elemek
á tv á lto z tath a tó sá g á ró l szóló ta n éppoly kedvezőtlen volt, m in t az e m lített
„alapelvek” . P ozitív oldala viszont az alkím iának, hogy elősegítette a
kísérletezési kedvet, sőt e kísérletek sokszor m eglepően fontos, véletlen
felfedezésekre is vezettek.
Az alkím ia X V I—X V II. századbeli képviselői rendszerint
egy szem élyben m u ta tjá k e pozitív és negatív vonásokat, annál is inkább,
m ert nem csak a m ár e m lített B acon és van H elmont h itt részben az
alkím iában, hanem többen azok közül is, akikkel m ár m int a m odern
atom izm us tudós és haladó felújítóival találkoztunk. Ilyenek pl. j j ' E s p a g -
net vagy B érigard 35.
• A kétségtelenül fellelhető haladó mozzanatok ellenére sem
érdemes túlságosan hosszan időzni az alkímia történetével, bizonyos,
számunkra fontos magyar vonatkozásokra még úgyis lesz alkalmunk vissza­
térni. Itt csak a legnagyobb hatású X V I. századbeli alkimistára, Para-
CELSXJSra (T heop h rastu s Bom bastus von H ohenheim ) (1493— 1541)
hivatkozunk, aki — bár az alkimistáknál kötelező szélhámos vonásai szin­
tén megvoltak — igen fontos szerepet játszik a tudomány történetében,
m int az ún. iatrokémiai (orvosi kémia) irányzat megteremtője. P a ra ­
c e ls u s már nem aranyat akart csinálni elsősorban, hanem az egyes kemi­
káliáknak a hatását tanulmányozta az emberi szervezetre, azaz tudatosan
alkalmazta a gyógyszereket3*’. Igaz, a kémia ezzel ismét messzebb került
attól, hogy önálló tudom ány rangjára emelkedhessék, de mégis nagyobb
volt a fejlődési lehetősége az orvostudomány segédtudományaképpen, mint
a teológia vag 3r mágia szolgálatában, nem is beszélve magának az orvos­
tudománynak a fejlődéséről. (Ez egyébként a X V I—X V II. század bota­
nikájára is áll: a növények akkor keltenek érdeklődést, ha gyógynövény­
ként használhatók).

5. A KARTÉZIÁNIZM US

Még m indig nem ju to ttu n k a kerü lő u tak felsorolásának

végére. Még m indig talá lu n k versenytársakra, am elyek az évezredes meg-
szokottság, a rabszolga- és feudális társad alm i berendezettség következ­
téb en elterelik a k u ta tó k figyelm ét az egyetlen k u ta tá sra valóban érdemes
területről: a term észetről. Sőt m ost egy olyan hatalm as ellenfélhez érkez­
tü n k , akinek óriási h a tá sa a fizika tö rtén etéb en még száz esztendő m úlva
is tükröződik és akivel szem ben m aga N ewton , illetve a new toni fizika is
csak nehezen diadalm askodott. E z a gondolkodó R ené D escartes (1596—
1650), vagy ahogy ko ráb an előszeretettel nevezték, Cartesius .

45
 T alán egy p illan a tra meglepőnek, félreérthetőnek és tú l­
zottnak tű n ik fel D escartes-toI m in t ellenfélről beszélni. E z t v aló b an
csak egy speciális szem pont, a kísérleti fizika kialakulásának szem pontjából
teh etjük. Hiszen D escartes filozófiája v e tte fel először és igazán eredm é­
nyesen a harco t a skolasztikával szemben. Neve a X V II. században szinte
m ag át a h a la d á st jelentette.
I t t viszont nem is arról van szó, m intha a descartes-i
filozófiát a m aga egészében ism ertetni, vagy m élta tn i akarnánk. Ez k itű z ö tt
célunkon messze tú l m enne. T ulajdonképpen k é t m ozzanatról van szó:
D escartes racionalizm usáról és a kartéziánus fizikáról, am elyeknek a fizika
tö rtén etéb en éppoly k ettő s szerep ju t, m in t m inden egyéb — nem m ai
értelem ben v e tt — fizikai irányzatnak: előrem utató és akadályozó jellege
m iatt.
D escartes jelentősége elsősorban term észetesen ab b an
áll, hogy valóban ho zo tt újat, am ely alkalm as v o lt a skolasztika m egdön­
tésére, és egyes részleteiben ta lá n még előbbre, a m i korunkba m u ta to tt.
A fizika fejlődése azonban nem a kartéziánizm us vonalán h a la d t, hanem
a Galilei által m egkezdett úton, és csak a X X . században ism erjük fel,
hogy D escartes is — éppúgy, m in t az atom isták — századokkal előre
se jte tte meg a jövő fejlődés egyes elem eit. (Gondolunk i t t D escartes
m aterialista kozm ológiájának és fén y tan án ak a m odern térelm életekkel
való rokonságára). V iszont éppen úgy, m in t az atom istáké, D escartes
fizikája is elsősorban spekulatív fizika, sőt szándékosan és tudatosan az:
D escartes nem sokra ta r to tta a ta p a s z ta la to t (és így persze a k ísérletet
sem): filozófiájában az ész, a ráció m indenható, a tis z ta és világos fogalm ak
(clara e t d istincta idea) segítségével m inden igazság, a term észeti törv én y ek
éppúgy, m in t az isten léte m egtalálható.
D escartes racionalizm usának óriási h a tá s á t ta lá n ab b an
kell keresnünk, hogy tis z ta és világos logikája valóban felüdülést je le n te tt
a késői skolasztika bonyolult zavarossága, v ak tekintélytisztelete v ag y a
különféle m isztikus irányzatok után . Módszeres kételkedése a term észet­
tudom ányokban is fontos lépés volt: ne fogadjunk el semmiféle ta n ítá s t
vakon, m in t a skolasztikusok tetté k . A zonkívül D escartes dualista m eta­
fizikája éppen úgy m agában re jte tte egy m aterialista, m int egy idealista
felfogás m ag ját37. E z az oka annak is, hogy míg a katolikusok D escartes
egész filozófiáját elvetendőnek ta rto ttá k , a protestánsok csak teológiai
téren szálltak vele szembe, félve a dualizm us ateizm usba h ajlásátó l,38
ugyanakkor tisz tá n m aterialista fizikája éppen a holland p ro testán s egye­
tem eken ta lá lt a legbuzgóbb hívekre, és innen te rje d t el E urópában, és
így M agyarországon is, ahol sűrűn fogunk követőivel találkozni, még a
X V III. század első felében is.
H a m ost a z t vizsgáljuk, m i ú ja t h o zo tt D escartes fizikája
a skolasztikus-peripatetikus fizikai fogalom rendszerhez képest, éppen az
ARisZTOTELÉSzszel kapcsolatban e m líte tt m ozzanatokban fogjuk a döntően
ú ja t és különbözőt m egtalálni: az anyag és a m ozgás fogalm ának, v a la ­
m in t a világrendszernek a kérdéseiben.
D escartes szerint az anyagi szubsztanciának, amelynek
egyetlen lényeges tulajdonsága a kiterjedés, három módosulata fordul elő.

46
Az első anyagfajta, a ,,prim a matéria”, finom, alak talan részecskékkel a
fény, a tűz, az önvilágító égitestek anyaga. E nnél kevésbé finom, göm b­
alakú részecskékből áll az aether, am ely b etölti a világ ű rt épp úgy, m in t a
földi testek hézagait; benne terjed a fény, a hang. D urvább, nehezebb
anyaga v a n a szögletes részecskékből álló föld jellegű testeknek. L áth ató ,
hogy D escartes anyag-felfogásában m ég kísért a négy elem, vagy a vallásos
fizikák h árm as alapelve (massa = töm eg, vagyis földszerű anyag; lux =
= fény, tű z és spiritus = m indent betöltő szellem), de szellemi princípium -
m ai, vagy az arisztotelészihez hasonló idealista form a substanciálissal m á r
nem találkozunk. D escartes atom izm us-ellenesnek v a llo tta m agát, b á r ez
a fenti anyag-elm életből nem látszik következni, ezért szokás néha a Des­
cartes „b u rk o lt atom izm us” -á t emlegetni. In k áb b az üres té r kérdése az,
ahol szem bekerül az igazi atom istákkal. Üres té r nincs, m ert az a e th e r
m indent betölt. E rre azért v a n szükség, m ert D escartes m echanikájában
az érintkezésen és az ütközésen kívül nem ism er m ás h a tá st, am ely m ozgást
idézhetne elő39. A m ozgás m indig k é t testn e k egymáshoz viszo n y íto tt el­
m ozdulása. A világm indenségben az égitestek a z á rt aetherláncok a lk o tta
örvényekhez súrlódva m ozdulnak el. A Föld is ilyen örvényben sodródik,
de úgy, hogy ő m aga az örvény középpontjában m ozdulatlanul áll. N yilván­
való, hogy ez így nem egyéb, m in t K opernikusz elm életének megkerülése,
am ely term észetesen éppoly kevéssé tév esztette m eg a tudós k o rtá rsa k a t,
m in t az egyház vezetőit.
E ddig a pontig D escartes rendszere grandiózus kísérlet
a világot m in t hatalm as, m echanikai m odellt értelm ezni, am elyben a m ate­
m atik a segítségével levezethetjük a jövő történéseit. E bből a szem pontból
jelentősége igen nagy, am elyet azonban lényegesen lecsökkent a tap asz­
ta la t lebecsülése. E z az oka annak is, hogy fizikájában a részletkérdésekben
a helyes eredm ények keverednek a téves m egállapításokkal. Fényelm életé­
ben a fénytörés helyes törvénye m ellett (am elyet SNELLiustól függetlenül
fedezett fel, b á r m aga a levezetés sok téves elem et tartalm az) a fény vég­
telen sebességgel terjed, a m ennydörgés oka az, hogy a m agasabban levő
felhő ráesik az alacsonyabban fekvőre stb. U gyanakkor azonban azt sem
szabad elfelejteni, m ilyen óriási szolgálatot t e t t a fizikának az analitikai
geom etria felfedezésével. A te s t és így a té r k iterjed t, a három m éretű
térb en a három dim enziós derékszögű k oordináta rendszer segítségével
igazodunk el.
D escartes fizikájának további részletkérdéseivel a magyar­
országi fizikában sokat fogunk még találkozni; m ost e hosszadalmas be­
vezetés után néhány szóval vázoljuk e két században azoknak a munkás­
ságát, akik valójában megteremtették azt a tudományt, amelyet ma is
fizikának nevezünk, amely nem „philosophia naturalis” többé (bár még a
X V III. század végéig, túlnyomóan így nevezik), nem üres spekuláció a
természet jelenségeiről, hanem a természet megismerésére való törekvés,
amelynek forrása elsősorban maga a természet és amelynek a célja a szer­
zett ismereteknek az ember céljaira, a világ megváltoztatására való fel­
használása.

47
 6. AZ IG A ZI F IZ IK A

Látszólag a kelleténél talán hosszasabban időztünk a

kerülőutaknál, azoknál az irányzatoknál, amelyek lényegében nem, vagy
igen kevéssé vitték előre a fizikát a X V I. és X V II. században. Láttuk a
világrendszerek és az atomok körül dúló ideológiai harcot, találkoztunk a
mindenütt még jelenlevő örökséggel, az arisztotelészi fizikával („physica
peripatetica”), a vallásos „fizikai” irányzattal („physica mosaica” — mózesi
fizika), az alkímiával („physica chymica”, vagy „spagirita” vagy herme-
tikus fizika,40 és végül azzal a hatalmas rendszerrel, amely méltó ellenfele
lehetett volna A r is z t o t e lé s z rendszerének, ha a világnézetek, vallások,
filozófiák küzdelmében meg nem jelenik végre az igazi fizika, ha úgy tetszik
a kísérleti fizika (physica experimentális), amelyet a X V I. század filozófusai,
élükön F r a n c is BACONnal, követelően sürgettek, programját is kidol­
gozták, csak éppen még nem valósították meg.
Term észetesen a X V I. és X V II. század fordulóján, m ajd
a X V II. században m űködő fizikusokra — N ewtoní is beleértve — a ko r­
szak haladó .filozófiai irán y zatai épp úgy h atással voltak, m in t a többi
term észetfilozófusra. Ők is benne éltek abban a légkörben, am elyben a
korszak feltörekvő polgárai, keresve a z t a gazdasági fölényt, am ely lehetővé
teszi az új osztály szám ára a politikai hatalom m egragadását, e lju to tta k
a m odern term észettudom ány m egterem téséhez. E fizikusok szinte kivétel
nélkül polgárok voltak, E u ró p án ak akkor iparilag legfejlettebb területeiről
szárm aztak: a gazdag olasz városállam okból, H ollandiából és Angliából,
ahol a polgári forradalom nak először sikerült az új osztály szabadságjogait
kivívni még a feudális kereteken belül. Am iben azonban mégis különböztek
filozófus kortársaiktól, az a döntő lépés volt, am elyet ők te tte k meg elsőnek,
szinte időnek előtte, m ert m egvalósították ugyan az új tu d o m án y t, de
an n ak elterjedése, általánossá válása még kb. 100 évet v á ra to tt m agára.
A megvalósulás vitán felül Galilei (1564— 1642) nevéhez
fűződik, de Galilei munkásságának szellemében dolgozott már az angol
Gílbert (1540— 1603), a holland S tevin (1548— 1620) a sztatika és hidro­
sztatika kiváló tudósa, hogy csak idősebb és legkiválóbb kortársait említsük.
Galilei fellépésének és m űködésének jelentőségét ta lá n a
következőkben foglalhatjuk össze: 1. harca a kopernikuszi rendszer elfoga­
d ásáért KEPLERrel együtt, és ezzel kapcsolatos csillagászati felfedezései;
2. a dinam ika m egalapítása; 3. a fizika m ódszertanának kidolgozása. E z
u tóbbi alapján helyezzük GALiLEit joggal az újkori fizika kiindulópontjába,
m ert ő tulajdonképpen nem a kísérleti fizika m ódszertanát alapozta meg,
hanem az egy és o szth atatlan fizikáét, am elyben indukció és dedukció,
tap a sz ta lat, kísérlet és okoskodás (m atem atikai) harm onikusan kiegészítik
egym ást. E nnek szem léltetésére csupán egyetlen idézetet közlünk: „A filo­
zófia abban a nagy könyvben v a n m egírva, am ely m indig nyitva áll szemeink
előtt. A világegyetem et gondolom: de ezt a könyvet nem lehet elolvasni,
míg meg nem ta n u ltu k a nyelvét és meg nem ism ertük a betűket, á m e n e k ­
kel írták. A m atem atika nyelvén írtá k .”41 E nnek a m ódszertani kijelentés­
nek az érték ét az emeli messze az elődök vagy filozófus ko rtársak hasonló
tartalm it m egállapításai fölé, hogy Galilei nem csak h an g oztatta, hanem

48
szakadékok közül és aki az egész tá ja t meg akarja ismerni, annak be kell
járnia az útvesztőket is, hogy egyik csúcstól a m ásikhoz jusson.
Bzeket az útvesztőket te h á t azért ism ertettük, m ert a
fejlődés lényegesen bonyolultabb volt, m int ahogy azt egy átlag, vázlatos
fizikatörténet tükrözi. N ekünk azért kellett és kell az útvesztőket is bejárni,
m ert M agyarországra, legalábbis a X V II. században még igen kevés ju t
el a kiemelkedő fizikusok m unkásságából, nem hogy követőkre találna.
A nnál élénkebben foglalkoztatják azonban a m agyarországi gondolkodókat
is azok az éles világnézeti harcok, am elyek a fent ism e rte te tt irányzatok
kö zö tt dúlnak.
Ism ételten hangsúlyozzuk azonban, hogy ez nem M agyar­
ország elm aradott v o ltá t jelenti. M agyarországon pontosan azok a kérdések
a főkérdések a fizikában, m int E urópában m indenütt. Az em lített fizikusok
m agányos óriások, közvetlen hatásu k sa já t korukban és országukban
aránylag csekély. Sem személyük, sem tan ításaik nem kerülnek be a X V II.
század iskoláiba és egyetemeire, professzor alig v an közöttük (N e w t o n is
a matematika professzora v olt Cam bridge-ben). E bből a szem pontból
te h á t M agyarország nem elm aradott. E lm a rad o tt azért, m ert h á trá b b van
a társadalm i és gazdasági fejlődésben és ezért nem képes kifejlődni nálunk
— legalábbis a X V II. században nem — olyan ú ja t alkotó egyéniség,
m int akiket felsoroltunk. Az ezzel kapcsolatos okok és körülm ények elem ­
zésére azonban még lesz alkalm unk visszatérni. Egyelőre csupán annyit
bocsájtunk előre, hogy a X V I. és X V II. században nem fogunk a fen t
„igazi” -nak nevezett fizikával találkozni, csupán az előzőkben ism ertetett,
különféle spekulatív term észetfilozófiai irányzatokkal.

j e g y z e t e k é s i r o d a l o m

1 N ovobátzky K ároly , A fizikai megismerés úttörői. Bp. 1959. 34.

2 E ngels , A term észet dialektikája. Szikra, 1948. 11.
3 W o l f , A., A H istory of Science, Technology and Philosophy
in th e 16-th and 17-th Centuries. London 1950. 9.
4 H all , A. R ., The Scientific Revolution 1500— 1800. 63.
6 W h it t a k e b , H istory of th e Theories of Aetlier a n d E lectricity.
Phil. Libr. New Y ork 1951. I. 9.
6 R o u s se a u , P ie r r e , H istoire de la Science. Paris 1943. 208.
7 D o m enicu s M a b ia d i N o vaba (1454—1504), aki m aga is b írá lta
Bolognában PTOLEMAioszt; E r a sm u s R e in h o l d w ittenbergi
professzor (1511—1553); N ico la us S c h ö n be bg (1472—1537)
capuai kardinális; T ie d e m a n Gi e s e , Culm püspöke. E z utóbbi
h árm at K o per n ik u sz m űve előszavában is megemlíti; Vö.
S tim so n , D ., The gradual Acceptance of the Copenican Theory
of th e Universe.
8 H a l l , A. R., The Scientific R evolution 1500— 1800. 54.
9 R h etic u s e m űvének pontos címe N arratio de libris revolutionum
Copernici (Epistola ad J . Schonerum). Gedani 1540.
10 P o g g en do rf , Biographisch-Literarisches Handw örterbuch. S aj­
nos bővebb adatokkal vagy forrásokkal nem szolgál, de úgy látszik,
nem is szolgálhat, m ert m in t a Századok 1877-es évfolyam ának egy

50
 rövid közleményéből kiderül (893. o.), R h e t ic u s életrajzírója,
D b . H ip l e r professzor, M agyarországról próbált megbízható
ad ato k at beszerezni R h e t ic u s kassai tartózkodására nézve, ezért
a Századok szerkesztősége felszólítja olvasóit, hogy aki ilyen ada­
to t ismer, az bocsássa a folyóirat rendelkezésére. Tudomásom sze­
rin t ilyesmi azóta sem k erült elő.
11 M átra i L ászló : A datok a kopernikuszi világkép térhódításáról.
Magy. Tud. Akad. Társ.-Tört. tud.-ok O sztályának közleményei.
1952. 233.
12 E r d é l y i , A bölcsészet Magyarországon. 78.
13 S tim so n , D., The gradual Acceptance of the Copernican Theory
of th e Universe. 39.
14 M e l a n c h to n , Praef. S acro -B osco , Libellus de sphaera. 1531.
15 W ittenberg 1585. I. 63.
16 G a l il e i , Párbeszéd a k é t legnagyobb világrendszerről... Bp. 1959.
17 Ca l v in : T raité ou avertissem ent entre lA strologie qu’on apelle
Judiciaire e t autre curiosités, qui regnent aujourd’h u iau m o n d e.;
idézi S tim so n D., The gradual Acceptance of the Copernican
Theory of th e Universe. 41.
18 T ycho B r a c h e , Astronomicae instauratae progym nasm ata . . .
P rága 1603.
19 S tim so n D., The gradual Acceptance of the Copernican Theory
of th e Univese. 81.
20 B o d in J e a n , Universae N aturae T heatrum . . . Frankfurt, 1597.
N agyon ritk a könyv. Magyarországon nincs is meg. Egy példánya
található a m arosvásárhelyi Teleki Thékában (száma 2175a)
Teleki kancellár 1777-ből származó sajátkezű bejegyzésével,
amelyben M orhoe Polyhistorából idézi a B orim ra vonatkozó
részt.
21 Idem 271.
22 S tim so n D., The gradual Acceptance of the Copernican Theory
of th e Universe. 49.
23 B acon F r a n c is , De augm entis Scientiarum. III. Descriptio
Globi Intellectualis. 5 —6. fej.
24 B o d in , J., Universae N aturae T heatrum . . .
25 D u B artas (1545—kb. 1591) francia költő, az idézett versszak
L a semaine ou création du m onde c. m űvéből való, am elyet nem­
csak angolra, hanem olaszra, ném etre és spanyolra is lefordítottak.
26 Mivel az eredeti francia szöveg nem volt fellelhető, a m agyar szöveg
az angol fordítás alapján készült (ford. S y l v e s t e r , 1591. idézi
S t im so n , The gradual A ccaptance of th e Copernican Theory of
th e Universe. 43.)
Az angol szöveg: „Those clercs th a t T hink-think how absurd a
jest!
T h a t neither heavens no stars do tu rn a t all
N or dance around th is round earthley ball
B ú t th e earth itself, th is m assy globe of our’s
Turns round about once every twice twelf h o u rs!
A nd we resemble land-bred novices
New brought aboard to venture on the seas
W ho a t first launching from th e shore suppose
The ship stands still an d th a t the firm e arth goes.”
27 Az ö tletet először K o pe r n ik u sz használta fel, de K e p l e r révén
le tt népszerű, tőle veszi á t azután m ajd m indegyik kopernikánus
szerző.
28 L a s s w it z , Geschichte der Atom istik. II. 487. oldalon a jegyzet;
M á t r a i L á s z ló , A z anyag szerkezetének atom ista felfogása a
X V II. századi m agyar filozófiában. Századok. 1957. 1—4. 160.
29 K u d r ja v c e v , A fizik a tö rté n e te . 398.

4* 51
30 J e a n B it a u l t , A n t o in e V ill o n és k ö z tü k le g is m e rte b b E t ie n n k
d e Cla ves (S t e p h a n iis Cl a v iu s ), b á r az ő é le tk ö rü lm é n y e irő l
is c s a k a lig le h e t e tt v a la m iv e l tö b b e t m e g á lla p íta n i, m i n t a z előző
k e ttő é rő l. E g y m ű v e 1635-ben je le n t m e g P á r is b a n é s tö b b is m e rt
tu d ó s s a l á l l o t t lev elezésb en . (D assw itz , G e sc h ic h te d é r A to m is tik .
I. 482.) — N e m té v e s z te n d ő össze az is m e rt ró m a i je z s u ita m a t e ­
m a tik a -p ro fe s s z o rra l, C ristopho rus CLAViusszal, G a l il e i e g y ik
ellenfelével.
31 „Falsa, tem eraria et in fide erronea” .
32 I/A ssw itz , Geschichte dér Atom istik. I. 483—486.
33 Idem 352; E r d é l y i , A bölcsészet Magyarországon. 94.
34 D k . F ül ö p Z sig m o n d , A kísérletezés úttörői. Bp. 1958. 116.
35 W a t k in s , The Lives of Alchym ystical Philosophers w ith a Critical
Catalogue of Books in Occult Chemistry and a Selection of the
m ost Celebrated Treatises . . . Bondon 1955. 303, 82.
36 A fenti m unkán kívül: Db. B otzka A la jo s , A z alchimia története.
Bp. 1925. 53.
37 A szmitsz, Descartes. Bp. 1958. 266 —276.
38 I d e m 207.
39 W h it t a k e r , H istory of the Theory of Aether and Electricity.
I. 9 - 1 2 .
40 Ezek a kifejezések A l s t e d iu s íó I szárm aznak, 1. a VI. fejezetet.
41 G a l i l e i , II sa g g ia to re . II. 340.
 IV . F E J E Z E I

ISK O LÁ K ÉS TERM ÉSZETTUDOM ÁNY

A X V I. ÉS X V II. SZÁZADBAN

1. REFORM ÁCIÓ, ELLEN REFO RM ÁCIÓ ES ISKOLÁZÁS

A F IZ IK A OKTATÁSA

Az a rövid kulturális fellendülés, am elyet M átyás király

uralkodása a la tt láttu n k , halálával véget is ért. A m ohácsi vész és B uda
elfoglalása csak befejezték a z t a han y atlást, am ely m ár a Jagellók ural­
kodása a la tt m egkezdődött. Az ország három részre szakadt, és egy időre
— elsősorban a tö rö k hódoltsági területeken — m egszűnt m inden kulturális
élet. A kifosztott, e lp u sztíto tt országban jó ta la jra ta lá lta k a reformáció
eszméi, a községek és városok szívesen fogadták az elesett vagy elbujdosott
papok és szerzetesek helyébe a reform átorokat.
M int N ém etországban, M agyarországon is, a protestánsok
legfontosabb fegyverüknek az o k tatá st, az iskolát tek in te tté k , és különös
gonddal fogtak hozzá az elpusztult városi, plébániai és kolostori iskolák
helyébe ú jak szervezéséhez.
Míg az előző fejezetben felsorolt fizikusok k ö z ö tt úgy­
szólván alig talá lu n k ta n á rt, M agyarországon kizárólag a pedagógusok,
elvétve esetleg orvosok foglalkoznak term észettudom ánnyal. M inden egyes
tudós: P ósaházi J ános, A páczai Csere J ános , B ayer J ános , S zilágyi
T önkő Márton , K aposi Sámuel stb. vagy a jezsuiták közül S zent -
iványi Márton sorsa valam elyik iskolához fűződik, az iskolák és a fiziku­
sok tö rté n ete ezért elválaszthatatlan. E nnek ellenére — m ielőtt az em lített
tudósok életének és m űveinek elem zését m egkezdenénk — vessünk egy
pillan tást arra az általános helyzetképre, am ely az iskolázás és álta­
láb an a term észettudom ányok művelése terén a m ohácsi vész u tá n
elénk tárul.
M agyarországon a nyugatihoz képest elm aradt feudális
rendszer a X V I—X V II. század súlyos viszonyai k ö z ö tt még jobban m eg­
m erevedik. A kiélesedő társad alm i ellentétek a Dózsa-felkelésben robban­
n ak ki, am elyet az uralkodó osztály vérbefojt, és a felkelőket „örökös
jobbágyságra” ítéli. E bben a reakciós rendszerben azonban a polgárság
fejlődése is m egtorpan, de a haladás erői mégis keresik az u t a t a feudális
rend m egbontására. Az idő te h á t m indenképpen m egérett a társadalm i
átalak u lásra1.
Az is term észetes, hogy a középkor végén ez a társadalm i
m egm ozdulás még csak vallásos m ezben jelentkezhetett, m ert „az egész

53
 megelőző középkori történelem nem ism erte az ideológia m ás form áját,
m int éppen a vallást és a teológiát” 2, m ásrészt a legfőbb h ű bérúr éppen a
róm ai katolikus egyház v o lt és ezért: „N em leh e tett addig egyes orszá­
gokban és egyenként a világi hűbériséget m egtám adni, amíg ezt a központi
m egszentelt szervezetet le nem rom bolták” 3. Term észetes ezért az is, hogy
M agyarországon elsősorban a városok fogadták szívesen a reform ációt, ahol
m ár kialakulóban v o lt a polgári osztály. H azánk azonban annyiban v o lt
sajátságos helyzetben, hogy a róm ai egyház egyben a nem zeti független­
séget és a m agyar n agybirtokot is veszélyeztető H absburg-uralm at jelen­
tette . E z é rt volt lehetséges, hogy M agyarországon a nemesség — k iv ált­
ságaihoz ragaszkodva ugyan — ideiglenes szövetséget kössön a polgársággal,
és velük e g y ü tt harcoljon a közös érdekekért. íg y csatlakoztak a zu tán
főnemesek is töm egesen a reformációhoz, sőt fegyverrel is hajlandók voltak
küzdeni a vallásszabadságért, am ely M agyarországon a nem zeti független­
séggel á llt vagy b u k o tt. E zek a főurak és az erdélyi fejedelm ek segítettek
az u tá n az iskolák m egalapításában éppúgy, m in t a városok jóm ódú polgár­
sága, és bőkezűen tá m o g a ttá k azokat to v áb b ra is.
A reformáció első évtizedeiben annyi iskola alakult, hogy
1530 és 1580 kö zö tt a m egm aradt 34 katolikus iskola m ellett 134 p ro testán s
iskola létezéséről v an n ak adatok4. E z a hirtelen m ennyiségi növekedés
term észetesen eleinte a minőség rovására m ent, de m iu tán egyre többen
végezték el az egyetem et W ittenbergben, és té rte k haza tan ítan i, a hirtelen
kialak u lt keretek lassanként m egteltek új tartalom m al. Úgy, hogy a X V II.
században m ár számos virágzó p ro testán s iskola van országszerte, ahol
lényegesen m agasabb színvonalon folyik az oktatás. B ártfa, E perjes, K és­
m árk, Lőcse, Sárospatak, Debrecen, G yulafehérvár (Nagyenyed), Brassó,
Sopron stb .5 iskolái, illetve főiskolái — hogy csak a leghíresebbeket em­
lítsü k — m ind kb. ugyanabban az időben, 1530 körül alakultak, és kez­
detben ok tatási rendszerük m ajdnem azonos volt. E nnek oka, hogy a
X V I. században a protestáns diákok szinte kizárólag W ittenbergbe jártak ,
és itth o n Melanchton rendszerét igyekeztek m egvalósítani.
A protestánsok szám ára a vallás terjesztése volt a leg­
fontosabb kérdés, ezért az o k tatá sb an központi helyet a biblia tan u lm á ­
nyozása foglalta el.
Melanchton tan terv éb en is ez a legfontosabb. Lényeges
különbség azonban a középkor tanu lm án y i rendjéhez képest, hogy a latin
nyelv tan u lá sa az elemek elsajátítása u tá n klasszikus szerzők tanulm ányo­
zása alapján történik, ezek v á ltjá k fel a középkori száraz és lélektelen
szövegkönyveket. A reáliáknak azonban nem sok hely ju t ebben az ok tatási
rendszerben sem. A szám tan elemein kívül valószínűleg alig ta n íto tta k
valam it. A X V I. századból csak igen gyér ad ato k állnak rendelkezésre a
ta n te rv e t illetőleg. íg y például fennm aradt 1575-ből egy bizonyítvány K és­
m árkról, am elyet T haraconimtts Mátyás rek to r a d o tt k i L ám Sebestyén­
nek, hogy külföldre mehessen. E n n ek tan ú ság a szerint L ám Sebestyén
több különféle ta n tá rg y a t ta n u lt meg olyan terjedelem ben és olyan jól,
különösen a m atem atik át, hogy , , . . . h a alkalom adódik még ta n íth a tja
is. . . ” . A bizonyítvány eredeti szövegében azonban6 a latin, görög, költé­
szet, retorika, teológia, m atem atika stb. kö zö tt a fizika nem szerepel és a

54
 m atem atik a m ellett legfeljebb a bizonytalan „ a rte s” kifejezés u ta l esetleg
ném i geom etriai vagy csillagászati ism eretre.
E z a körülm ény, hogy a fizika általában vagy egyáltalá­
ban nem szerepel az o k tatásban, vagy h a igen, inkább csak névleg, nem csak
a term észettudom ányos érdeklődés h ián y á t jelenti. A fizika ugyanis a X V I.
és X V II. században m in t tan a n y a g a filozófiába tartozik. Filozófiát pedig
csak olyan helyeken ta n íto tta k , ahol v o lt felsőoktatás is. E bben a korban
a középfokú és felsőfokú o k ta tá st nem választja el éles határvonal. A bizony­
ta la n m eghatározások, m in t kollégium, líceum, gim názium stb. esetleg
jelenthetik azt, hogy v o lt felsőoktatás, de épp úgy a z t is, hogy nem. E z t
egyébként nem elsősorban az iskola te rv e z e tt jellege d ö n tö tte el, hanem
többnyire személyi kérdés volt: akadt-e a filozófia ta n ítá sá ra alkalm as
tan ár. O lyan iskolákat te h á t, ahol biztosan tu d ju k , hogy v o lt filozófia­
ta n ítá s , egyrészt nyugodtan nevezhetünk főiskolának, m int D ebrecent,
E p e rje st, G yulafehérvárt vagy Sárospatakot, m ásrészt biztosak lehetünk
abban is, hogy i t t ta n íto tta k fizikát is, h a m ást nem, A risztotelész fizikai
könyveit és csillagászatot, rendszerint Sacro B osco könyve alapján. A sze­
m élyi kérdés azért okozott az iskoláknak nagy problém át, m ivel a protes­
tán so k n ak M agyarországon egyetem ük nem volt, filozófiát csak olyanok
ta n íth a tta k , akik külföldi egyetem et végeztek7, de ezeknek is elsőrendű
felad atu k rendszerint a teológia ta n ítá sa volt.
A X V I. században — m in t m ondtuk — a ta n ítá s az
ország különböző iskoláiban eléggé egyöntetű és egyaránt Melanchton
h a tá s á t tükrözi. B ártfán S töckel Dénárt (1510— 1578 körül) v aló síto tta
meg elsőnek Melanchton elveit, am elyeket azután az eperjesi zsinat
1546-ban m egerősített8, és az iskolát olyan hírre emeli, hogy a legelőkelőbb
főurak odaküldik gyerm ekeiket, és ezt veszik m in tán ak elsősorban E p er­
jesen, de a többi, nem csak evangélikus iskolában is. K iv ételt képez ta lá n
B rassóban H onterus J ános iskolája, és általában az erdélyi szász iskolák,
ahol kezdettől fogva erősebb v o lt a reáliák irá n ti érdeklődés9, ta lá n azért is,
m ert ezekben a városokban a lak u lt k i először az a jóm ódú kereskedő és
iparos réteg, akik szükségét érezték az élethez közelebb álló tan ításnak.
Melanchton m ellett a ném et ta n ítá si rend k ét megszer­
vezője, Sturm J ános (1507— 1589) és T rotzendorf B álint (1490— 1556)
a m intaképek. S turm és T rotzendore rendszerének vannak kétségkívül
didaktikai előnyei, tartalm ilag azonban ez az o k tatás lassan teljesen
szárazzá és üressé válik10, és a X V II. században m ár egyre több bíráló
hang hallatszik ez ellen a tan ítá si rend ellen.
E gyébként is, a X V II. században a fent em lített egyönte­
tűség megszűnik, az ok tatás egyre inkább egyéni színezetet ölt iskolák
szerint, és az o tt ta n ító kiváló pedagógusok egyéniségének megfelelően
több-kevesebb szerephez ju tn a k a reális tárgyak, elsősorban a földrajz, a
nem zeti történelem (m ert még ez is nagy ú jítás ebben a korban és az elvont
latin irodalom hoz képest "reális” ), m ajd a m atem atika és a főiskolákon a
csillagászat és a fizika. A differenciálódásnak, am ely — m in t m ondtuk —
elsősorban ism ét a szem élyektől függ, m ásik oka az, hogy m egszűnik W itten-
berg kizárólagos hatása. 1592-től a reform átus diákok m ár nem járh a tn a k
W ittenbergbe11, ettő l kezdve H eidelberget, Baselt, de főképpen a holland

55
egyetem eket, U trechtet, L eydent, G roningent, F ranekert, ritk á b b an pedig
Anglia egyetem eit látogatják.
M indezeken az egyetem eken m ás és m ás szellemi áram la­
to k uralkodnak; W ittenbergből Sennert és Sperling atom izm usát, a
holland egyetem ekről a karteziánizm us, coccejánizm us,12 Angliából a prés-
biteriánizm us,13 puritánizm us14 stb. eszm éit hozzák haza, és b ár ezek első­
sorban filozófiai, teológiai, egyházpolitikai és politikai áram latok, mégis
közvetve h atással v annak a hazai főiskolák fizikai o k tatá sára is, m ert ezek
és az ezek körül dúló v itá k alak ítják ki az egyes intézm ények szellemi
a rcu latát, és szabják meg mindenféle o k tatás irányát.
B ethlen Miklós önéletrajzában így jellemzi ezt a kor
szakot: „E bben az időben invalescálni kezdvén a reform ata ecclesia
Angliában, az ecclesiae regim enre nézve az episcopale et presbyterianum
név, úgy ism ét a hollandiai akadém iákban philosophia peripatetica, h a r­
monica, carthesiana, ram ea, neoteriana e t theologia coccejana15 és egyéb
efféle: a m i deákink onnan felül lehozták ezeket a neveket és veszekedéseket
M agyar- és E rdély országba.” 16
íg y például A páczai Csere JÁNOsnak presbiterianus
eszméi m ia tt nem sikerül Gyulafehérváron pedagógiai elgondolásait meg­
valósítania, ellentétben kerülvén e téren a m aradi angol B asire IzsÁKkal,
aki m int A lstedius u tó d ja jö tt a kollégiumba. S őt állítólag a fejedelem,
II. Rákóczi György úgy nyilatkozott, megérdemelné, hogy vagy a M arosba
vessék, vagy a város to rn y án ak tetejéről letaszítsák.17 P ósaházi J ános ,.
az első m agyarországi „Philosophia N aturalis” kiváló szerzője életének
utolsó évtizedeiben kizárólag avval foglalkozik, hogy teológiai téren küzd
az erdélyi kartéziánusokkal és coccejánusokkal.18,19
Sárospatakon még Comeniijs odaérkezte elő tt az Angliá­
ban ta n u lt T olnai D ali J ános (1606 körül — 1660) emeli fel szavát külö­
nösen a fizika elavult o k tatá sa és a m etafizika túltengése ellen, ahol 1630-
körül m ár nyilvánvalóvá v á lt a form alista ta n ítá s csődje, úgy hogy a leg­
előkelőbb reform átus főurak m ár szívesebben a d tá k fiaikat az akkor m ár
újonnan szervezett jezsuita iskolákba.20 T olnai m egpróbálta lassanként
elsősorban KECKERMANNnak általánosan használt skolasztikus logika- és.
fizika-könyveit kiszorítani. M aradi ta n á rtá rsa i azonban, azonnal észrevet­
ték , hogy i t t többről v an szó, m int egyszerű pedagógiai reform ról és T olnai
lényegében az Angliában m agába szívott forradalm i politikai elveket ak arja
m egvalósítani. T olnai törekvései h atalm as botrán n y á dagadnak és 1642-
ben eltávolítják az iskolából.
Az 1646-os zsinat jegyzőkönyve tanúskodik róla, hogyan
vélekedtek ToLNAiról tanártársai. S zilágyi B enjámin ugyanis ezeket
mondja:
„ E zelő tt az elődeink á lta l jól m egalapozott p a ta k i iskolá­
nak valam int h a tá ro z o tt törvényei és rendszabályai v o lta k s meg volt
szabva a rend, épp úgy meg v o lta k határo zv a és kijelölve a tankönyvek
is a nálunk szokásos tudom ányokban, hogy a szerzők különfélesége folytán
a tanulóifjúság elméje el ne szóródjék s meg ne zavarodjék.” Most felsorolja
a könyveket, köztük ,,. . . .a fizikában M agirus János21 physiológiáját,
vagy K eckerm ann22 System a physicum j á t . . . De Tolnai János ur, m ihelyt

56
a sárospataki iskola tanárságát megkapta, kortársával B ényei JÁNOSsal
együtt azokat a kézikönyveket, csaknem mindegyiket, kezdte kivenni az
ifjúság kezéből s helyükbe magyar iskolákban azelőtt soha nem használt
új kézikönyveket behozni. . . A nagy K eckeeman n nak, ALSTEDiusnak és
más peripatetikusoknak a fizikáját kevésre becsülte csupán hiábavalóság­
nak és hazugságnak tartotta . . . ” S zilágyi még azt is bűnéül rótta fel,
hogy a klasszikusokat a reáliák kárára elhanyagolta, és a diákokkal magya­
rul énekeltette a zsoltárokat!23

'v '' •■' ■ ' r ■■'■ ■ ■

m

*
6. ábra. B u jd o só p a ta k i d iá k o k

A példa élesen m u tatja, hogy ebben a korban a fizika

kérdése csak m ás politikai kérdések függvényeként jelentkezik és még azok
is, akik — m int T olnai — kiállnak az új m egvalósítása mellé (bár az ad ato k ­
ból nem derül ki, hogy m elyik könyvet hozta volna be K eckermann
helyett, lehet, hogy a később igen elterjedt Sperling-féle fizikát, amely
elsőnek 1639-ben jelent meg, vagy S ennert 1616-ban m egjelent Philo­
sophia naturálisát), még azok szám ára sem ez a főkérdés. E gyébként
T olnai távozása u tá n a p a ta k i iskolában ism ét az ortodox reakció v á lt
úrrá, egészen 1650-ig, Comenius odaérkeztéig. Comenitjs a földrajz be­
vezetésével, általában az o k tatásb an a szemléletességre való törekedésben
(Orbis pictus) négy éves ott-tartó zk o d ása a la tt az ország első iskolájává
te tte Sárospatakot. Egészen 1671-ig, am ikor a férje, II. Rákóczi György
halála u tá n rekatolizált B áthory Z sófia elkergette tanárostól, diákostól az
egész iskolát. (6. ábra) A hontalanná v á lt iskola először Debrecenben v en ­
dégeskedett, m ajd tovább vándorolt E rdélybe és rövid váradi tartó zk o d ás

57
 u tá n Apafi M ihály fejedelem jóvoltából G yulafehérváron, az onnan a ta -
tárd ú lás u tá n E nyedre k ö ltö z te te tt Bethlen kollégium romos épületében
ta lá lt otthonra. E z sem t a r to tt sokáig. 1716-ban a változatosság kedvéért
Steinville zsoldosai űzik el őket, a szomszédos K rakó faluig, ahonnan vissza­
térve, ez ú ttal M arosvásárhelyre m ennek, és o tt is m aradnak ezután m int
a S árospataki— G yulafehérvári—M arosvásárhelyi kollégium, am ely meg­
m arad t ezen a néven m in t E rdély egyik virágzó kulturális centrum a, b á r
közben a p a ta k i iskola24 1682-ben végre visszakerült otthonába.
N em sokkal kedvezőbb a tö b b i iskola sorsa sem. Az ellen­
reform áció m egindulása u tá n a gyors fejlődésnek induló iskolákat, éppen
am ikor a reform ok ú tjá ra lépnek, egym ásután érik a megsemmisítő csapá­
sok. Sárospatakhoz hasonló sorsra ju t Eperjes. 1671-ben S pankau tábornok
a virágzó, éppen főiskolává alak u lt kollégium ot a jezsuitáknak adja. E z u tán
többször változik a helyzet, de úgy, hogy a protestánsok egyre rosszabb
helyzetbe kerülnek.25 G yulafehérvárt a ta tá ro k dúlják fel, ezért költözik a
kollégium N agy enyedre. Kolozsvár virágzó reform átus és unitárius kollé­
gium a is állandóan harcb an áll a jezsuitákkal és egyre szűkebb, egyre
rosszabb körülm ények közé kerül.
T alán az egyetlen kivétel Debrecen. Szerencsés fekvése, a
körülvevő m ocsarak és puszták m iatt, és m in t a szultán adófizetőjét és az
erdélyi fejedelem b irto k á t a tö rö k csapatok sem h áb o rg atják ,26 aránylag
n y u g odtan fejlődhet. O ktatási rendszere azonban egészen a X V II. század
m ásodik feléig, Martokkalv i György reform jáig ugyanazt a Sturm -féle,
reáliáktól m entes rendszert m u ta tja , m int a többi. T antárgyakról, ta n ­
könyvekről addig keveset tu dunk, de az o k tatá s színvonalára következtet­
h e tü n k K omáromi Csipkés Györgynek , a tudós és felvilágosult lelkésznek,
a kollégium egyik professzorának egy kifakadásából: ,,A latin iskolákban
m it tanulnak? M orzsákat m inden szabad m űvészetből a gram m atikán
és logikán kívül, valam int a történelem ből és filozófiából, egyébként az
általános tu d atlan ság ta n ít.” 27
A mindennapi fennmaradásukért küzdő, és egy átalaku­
lásnak induló társadalom politikai harcaiban őrlődő iskolákban nehezen
születtek a reformok. Nyugatról elsősorban azok az eszmeáramlatok jutot­
tak el, amelyektől ezekre a problémákra vártak feleletet. A fizikai kutató
munkához, a békés alkotáshoz hiányzottak nemcsak a megfelelő eszközök,
hanem a megfelelő légkör is. Ugyanakkor — láttuk — megjelentek a színen
a versenytársak, egyelőre a jezsuiták személyében.
A jezsuiták feladatul k a p tá k az elvesztett lelkek vissza-
h ó d ítását, és ehhez rendelkezésükre állt a politikai hatalom , és a megfelelő
anyagi eszközök. A jezsuita iskolák csakham ar komoly, szám ba veendő
versenytársai lesznek a protestáns iskoláknak. Nem azért, m ert jobb az
o k tatásuk. Sőt, a X V II. században a jezsuiták, általában a katolikusok még
a legm erevebb skolasztikus reakció képviselői. E gyszerűen nem vesznek
tu d o m á st például csak olyan fizikai felfedezésekről, am elyek jezsuiták
nevéhez fűződnek. S cheinert , KmcHERt pl. ism erik és idézik, de GalileitőI
és KEPLERről m élyen hallgatnak. E redm ényeiket jó szervező képességeik­
kel érik el, és avval, hogy iskoláikban sok az ingyenes hely, szívesen vesznek
fel ezekre protestánsokat is, a visszatérítés rem ényében, és általáb an a

58
 növendékek lényegesen kedvezőbb anyagi feltételek m ellett tan u lh atn ak .
Tanulm ányi rendszerükben azonban épp oly kevés hely ju t a reáliáknak,
m in t m á su tt.28
E z érvényes az 1635-ben P ázm ány P éter által a la p íto tt
nagyszom bati egyetem re is.29 Az egyetem kifejezés ezt az intézm ényt
1635-ben tulajdonképpen még éppenolyan kevéssé illeti meg, m int Sáros­
p a ta k o t, vagy D ebrecent, m ert ekkor még csak k é t k ar volt, a jogi k ar
1667-ben, az orvosi pedig csak 1770-ben alak u lt meg.
A term észettudom ányok helyzete sem jobb, sem rosszabb
nem volt N agyszom batban, m int a protestáns főiskolákon.30 A nnyit lehet
tudni, hogy külön tárg y k én t 1675-ben Cseles Márton , 1677-ben Meleghy
F erenc és S chretter K ároly ta n íto tta k fizikát, de hogy m it ta n íto t­
ta k , azt m a m ár m egállapítani nem lehet, írásban m egjelent m űveik között
term észettudom ányi jellegű nincs.
K ét fennm aradt m atem atikai vizsgakérdés — igaz m ár a
X V III. század elejéről, 1715-ből — rávilágít arra, hogy körülbelül m ilyen
jellegű leh e tett a X V II. századbeli fizikai oktatás.
1. „M iképpen lehet a hang terjedéséből m egm érni a hely
táv o lság át ?’’
2. „A rkhimédész földönkívüli pontjából m ily erővel
lehetne M agyarországot kim ozdítani?” 31
Másik tám pontot az egyetem egyik tanárának és többszöri
rektorának, S zentiványi MÁRTONnak (1633— 1705) fizikai tárgyú művei
szolgáltathatnak (részletesen 1. V. fej. 6. pont), de csak részben. S zent -
iványi a korszak egyik legnagyobb polihisztora és kompilátora volt, Nagy­
szombatban, Bécsben, Grácban minden elképzelhető tantárgyat előadott,
a teológiától és a jogtól kezdve fizikát, matematikát, csillagászatot, föld­
rajzot, történelmet és mindezeket vaskos kötetekben ki is adta. Ezek a
tanulmányok először az általa 30 évig szerkesztett nagyszombati kalendári­
umban jelentek meg. Munkássága tehát elsősorban önmagára, mint eléggé
egyedülálló egyéniségre jellemző, nem pedig a jezsuita oktatásra általában,
bár kétségtelen, hogy jezsuita és ellenreformátor volta élénken tükröződik
ezekben a művekben. Egyébként a nagyszombati egyetemen a X V II.
században Szentiványit kivéve nem is találunk olyan professzort, aki
hosszabb ideig működött volna ott, és így maradandót alkothatott volna,
mert a jezsuitáknál az volt a rendszer, hogy egy-egy ember helyét és be­
osztását rendkívül sűrűn változtatták. Aki ma Nagyszombatban fizikát
tanított esetleg, az a következő évben Kassára került jogi katedrára és
onnan esetleg a Dunántúlra valamelyik rendház gazdasági vezetőjének és
így tovább. íg y nem is igen volt mód arra, hogy valaki egy tárggyal el­
mélyültebben foglalkozhassék. A X V III. században valamit javul ez a
helyzet, és így válik lehetségessé, hogy a legkiválóbb fizika-könyvek szer­
zői éppen a jezsuiták közül kerüljenek ki. Hozzájárult persze ehhez
a rendnek 1773-ban való feloszlatása, amikor a volt jezsuiták mint
világi papok zavartalanul megmaradhattak egyetemi katedrájukon.
S zentiványi műveinél talán jellemzőbbek a jezsuiták X V I—X V II. szá­
zadi fizikaoktatására P ázmány PÉTERnek Grácban tartott előadásai (1.
V III. fej. 1. pont).

59
 A X V II. század végén jelennék meg M agyarországon a
piaristák iskolái. E zekben m ár kezdettől fogva szabadabb szellem uralko­
dik, m int a jezsuitáknál, o k tatásu k is gyakorlatibb jellegű. Büszkén szok­
ta k hivatkozni rá, hogy elsőnek ta n íto tta k Pesten 1777-ben filozófiát
m agyarul és hogy elsőnek kezdték meg a reáliák o k tatá sát. E z utóbbi
állítással szem ben áll azonban az a tén y , hogy a kolozsvári volt piarista
gim názium k ö n y vtárában a több m int 100, főképpen a X V III. századból
szárm azó fizikai tárg y ú kézirat, am elyek nyilvánvalóan a tanárok, illetve
a diákok által k észített jegyzetek a fizikai előadásokról, egy hajszállal sem
tartalm azn ak egyebet, m int A risztotelész fizikai könyvei, úgy hogy
egészen bizonyos, hogy a X V II. században még a p iaristák sem ta n í­
to tta k jobb fizikát, m int m ásutt, m ár csak azért sem, m ert ekkor még;
elsősorban az alsófokú iskolák és a noviciátus kiépítésére helyezték
a súlyt, középfokú ok tatásu k lényegében csak a X V III. században
indul meg.
A csekély rendelkezésre álló adatból azt m indenesetre
m egállapíthatjuk, hogy kísérleti fizika oktatásról a X V II. században m ég
szó sem lehetett.
Legendának kell tekintenünk azt is, hogy B isterfeld
J ános H enrik (megh. 1665), akit 1621-ben Bethlen Gábor a híres ALSTEDdel
együtt Gyulafehérvárra hívott, kísérleti fizikát tanított volna. Igaz, hogy
Alstedius akkor már inkább a filozófia előadásával foglalkozott, és így
a matematika és természettudományok előadása B istereeld feladata
volt.32 Kétségtelen az is, hogy Bisterfeldről a korszak régebbi és újabb tör­
ténetírói egyaránt mint haladó szellemű pedagógusról, az új gondolatokat
megértéssel és lelkesedéssel fogadó tudósról emlékeznek meg, aki Angliában
F rancis B acon filozófiájának is híve lett.33 S zilád! Zoltán ezekre az
adatokra alapítja véleményét, valamint arra, hogy BiSTEREELDnek „ör-
döngős” híre volt. Igaz, a fizikai vagy kémiai kísérletek már a középkortól
kezdve könnyen keverték ördöngős, varázsló hírbe egy-egy tudóst: A lber -
tus Magnus , R oger B acon lehet példa erre; nálunk pedig S imándi I stván -
nak és H atvani IsTVÁNnak volt ilyen híre és mindkettőjük esetében való­
ban arról volt szó, hogy új kísérleteik még egyelőre csodálatosaknak
tűntek fel. B isterfeld esetében is tehát S zilády és a gyulafehérvári-
nagyenyedi kollégium többi történetírója erre az ördöngős hírre tá ­
maszkodik. Mint S zilády írja: ,,De a feltevés valószínűsége így is
amellett szól, hogy aki Németországban az arisztotelészi nyűgöktől meg­
szabadult, tapasztalati alapot kereső fizikusok között első helyet tu ­
dott kivívni, annak ördöngős híre és könyve nem jelenthetett egye­
bet, mint experimentális fizikatanítást, vagy mágiát, ahogy akkor
mondták.”
A fenti állítást J akucs ISTVÁNnal eg y ü tt34 ta rth a ta tla n ­
nak kell m inősítenünk k é t okból is. E gyrészt azért, m ert ilyen, hogy kísér­
leti fizikaoktatás a X V II. században egyszerűen sehol sem volt (a szerző
által e m lített N ém etországban sem), hiszen m ár eddig is bőven lá th a ttu k ,
hogy az Arisztotelész-ellenesség még távolról sem jelen tette az új kísérleti
tudom ányt. Másodszor pedig azért, m ert sem a K olozsvárott szép szám ban
feltalálható fizikai kézirataiban, sem egyetlen ny o m tatásb an m egjelent

60
 poszthum usz m unkájában semmiféle experim entális fizikára való törekvést
nem találunk. E zeknek a kéziratoknak részletes feldolgozásával jelenleg
V. Marian , a kolozsvári rom án egyetem fizika tanszékének vezetője fog­
lalkozik, de an n y it m ár a felületes átnézés is m egm utatott, hogy B ister -
feld előadásai semm iben sem h a la d ták túl az Alsted-féle fizikakönyvekben
talá lh a tó nézeteket, sőt inkább még m erevebben ragaszkodtak a peripate-
tik u s fizikához.35 Term észetes azonban, hogy le h e te tt néhány eszköze,
például a della P orta által feltalált „latern a m agica” , amellyel végzett
b em u tatáso k könnyen ho zh atták ördöngős hírbe (Gyulai professzor véle­
ménye) .
M int m o ndottuk azonban, a kísérleti fizikaoktatás még
akkoriban E urópa-szerte ism eretlen volt. J ohn K eill (1671 — 1721) oxfordi
professzor volt az első, aki az 1700— 1701. tanévben „kísérletekkel ta n í­
to tt a a fizikát, m atem atikai m ódon” (azaz a newtoni dinam ikát is elsőnek
ism ertette).36 Persze, nálunk is akadtak, akikben élt a vágy, hogy a fizikai
jelenségekről ne csak beszéljünk, hanem azokat kísérletekkel, eszközökkel
szem léltessük is. E nnek a lehetősége azonban a X V II. század második
felében még hiányzott, vagy csak igen kevéssé volt meg.
B ethlen Miklós gróf, akinek em lékirataiból értékes
a d a to k a t k ap h atu n k a X V II. század nevelési, o ktatási viszonyairól,
ApÁczAival kapcsolatban meg is írja: „D e nagy b a ja v olt a szegény Apáczai­
n a k az is, hogy m athem aticum instrum entum okra szert nem teh ettü n k ;
k é t glóbust ugyan szépet vön a nagyatyám én szám om ra, m elyek még ma
is m egvagynak, abból a geographia és astronom iában is bébényalintata
engem A páczai.” 37
S zilágyi T önkő Márton „Philosophia” cím ű m űvében
(am elynek túlnyom ó része fizika) a mágneses jelenségek tárgyalásánál így
só h a jt fel 1678-ban: „Mi ezeket a tulajdonságokat te h á t külön nem
szem lélhettük, kivált azért, m ert azok hitelét és szem léletét n yújtó mó­
dokban a m i nem zedékünkben m ind az idők m ostohasága, m ind az em­
berek nemtörődömsége m ia tt (ó idők! ó erkölcsök!) sajnálatosan szű­
kölködünk.” 38
Az eddig id ézett csekélyszám ú adatból kibontakozó kép
a n n y it m indenesetre m u ta t, hogy a X V II. században M agyarország egyetlen
iskolájában sem leh e tett em lítésre m éltó szertár és néhány éggömbön
vagy földgömbön kívül „m atem atikai instrum entum ok” sem voltak.
Debrecenben talá lju k M agyarországon az első, részben m a is meglevő leg­
régibb eszközöket, am elyeket az 1703-as leltár em lít: „vassal fegyverzett
m ágnes” , 2 éggömb, egy földgömb, pénzek mérésére szolgáló mérleg. Az
első kom oly kezdeményezéssel tá rg y a lt korszakunk végén Sárospatakon
találkozunk, ahol Sim ándi I s t v á n (1675— 1710) az 1708/1709. tanévben
valóban kísérleti fizikát k ezd h etett tan ítani.
S imándi életrajzáról nem tú l sok a d a tta l rendelkezünk.
A baúj-m egyében született, Göncön, K assán ta n u lt, m ajd 1701-ben a sáros­
p a ta k i külső iskolában, 1703— 1707-ig pedig Miskolcon ta n u lt. E k k o r m ent
külföldre, ahonnan 57 drb fizikai eszközzel té rt haza. S zombati J ános
szerint Belgiumból (Hollandiából) h o zh atta ezeket,39 m ert annyi bizonyos­
nak látszik, hogy Leydenben ta n u lt. M egerősíti ezt az is, hogy az egyik

67
eszközön, egy légszivattyún rajta is van a híres leydeni mechanikus J ak
van MusscHENBROEKnak (1660— 1707), a nagy fizikus édesapjának
neve40 (7. ábra). Sajnos, S imándi sárospataki működése igen rövid volt,
mert már 1710-ben pestisben meghalt. 294 kötetes könyvtárát a fizikai
eszközökkel a kollégiumra hagyta. Végrendeletének 1. pontja szerint:
, .Minden könyvem és a philosophiához tartozó eszközeim (szerző kiemelése)
hagyom a Pataki Református nemes kollégiumra.”41

7. ábra. S im á n d i leydeni légszivattyúja Sárospatakon

M ásik a d a t a rra nézve, hogy SiMÁNDinak valóban v o lta k

kísérleti eszközei, a Rákóczi T á r k é t feljegyzéséből is kiderül.
1709. június 29: „D élig ő felsége (II. Rákóczi Ferenc) devo-
tizált, délu tán penig a R eform átusok Collégiumában m envén, Sim ándi
Professor á lta l producált M athezist nézte, m aga is őfelsége disceptálván
véle.”
M ajd m ásnapról, 1709. június 30-áról ezt jegyezték fel:
„Szüntelen való írásaiban ő Felsége foglalatoskodván, 12 óra felé az
öreg-Tem plom ban m en t és o tt nagy, devotioval M isét hallgatván a Praedi-
cation is m egm aradt; onnét pedig visszajővén, M éltóságos Fő-G enerális
U rral, Méltóságos Gróf idősbik Barkóczi Ferenccel és m ás Senator U rak ­
kal Fejedelm i A sztalához leült. A sztal u tá n a R eform átusok Professzorát,
Sim ándit a m aga In stru m en tu m aiv al a V árban híván, egész estig sok
szép discursusokban m u llatta m ag á t” 42 (8. ábra).

62
 A m egbecsülést, am elyben SiMÁNDit P atak o n rövid
m unkássága ellenére is részesítették, m u ta tja sírfeliratának szövege is:
Sim ándi Istv á n
,,Quis jacet hoc duro quaeris sub m arm ore caesus
Prim a vide cuius linea nom en h ab et
M IKPOKOM OS e ra t verum celebrisve Professor
Cui n a tu ra parem vix dedit arte m arem ”43
M agyar fordítása kb.
K érded k it ta k a r i t t e kem ény m árvány? Akinek fent
Nézd a legelső sor őrzi ta n ítja nevét
Term észet dolgainak volt ő nagyhírű ta n á ra
Nincs sok ilyen férfi széles e föld kerekén
(Ford. H egedűs Géza)

Mindezek az ad ato k arra m u tatn ak , hogy S imándi eseté­

ben m ár nem csak legendáról van szó. S imándí valóban m ásképpen ta n ít­
h a tta a fizikát, m int elődei és kortársai, és kerek tíz évvel előzte meg pél­
dául H ollandiát, ahol s ’Gravesande (1688— 1742) 1720 körül ta r to tta a
kontinensen az első kísérleti fizika-előadásokat.44 1720/21-ben m egjelent
könyve alapján45 csupán 8 évvel m a ra d t el Oxford m ögött. Igaz, hogy
H ollandiában m ár a kartéziánus B urgher de VoLDERnak is voltak hasonló
törekvései, aki lehet, hogy S imándi egyik ta n á ra is volt. (1. V II. fej. 1. pont)
M indenesetre S imándi is m egkapta ezért az ördöngős jelzőt, róla is a z t
m ondták, hogy ,,Mágus könyvét o tth o n láncrakötve őrzi” .46
Sajnos azonban a rra vonatkozólag nincsenek adatok,
hogy tulajdonképpen m it ta n íto tt kísérleti fizika címen. Hiszen külföldön
is a X V II. század végétől, X V III. század elejétől kezdve az egyetem ek
tanterveiben m in d en ü tt szerepel a „philosophia experim entális” ,47 de ez
nem mindig jelen tette a tényleges kísérleti ta n ítá st, csupán annyit, hogy
az addig szokásos, „Physica generalis” (általános fizika) és „Physica p a rti­
cularis” , vagy „specialis” m ellett m in t harm adik disciplina m egjelenik az
új fizika. Az első k e ttő ugyanis lényegesen tág ab b körű volt, m int a m ai
értelem ben v e tt fizika, nem csak a kém iát és csillagászatot (a világrendszer
leírását) tarta lm a z ta , hanem részben földrajzot is (általános földleírást, a
föld alak ját, m éreteit stb.), hanem az ásványtan, biológia és antropológia
is b eletartozott. A legtöbb „fizika” könyv „ a term észet három országá­
n a k ” , azaz az ásványtan, növény-állat- és em bertan ism ertetésével fejező­
dik be. Sőt — a szerző filozófiai felfogása szerint, am ennyiben nem v o lt
élesen dualista — a lélektan is szerepelt (am elyet gyakran pneum atikának
neveztek, b ár később a gázok fizikáját tá rg y a ltá k ilyen cím alatt).
Komoly, kézzelfogható a d ato k k én t azonban rendelke­
zésre állnak m aguk a S imándi által v ásárolt vagy k észített eszközök.
A sárospataki kollégium eszközeiről az első le ltá rt Szilágyi
Márton készítette (aki 1733-tól 1791-ig ta n íto tt), ezt fo ly ta ttá k utódai,
de m egjelölték az eredeti Simándi-féle eszközöket.

63
 Az e m lített légszivattyú felirata „ Ja n . van Musschen-
broek fecit” (7. ábra) keyden 1708. A horodictum meridionale, a pontos
idő m eghatározására szolgáló eszköz, a cég neve — F. G. B rander, —
franciául (nem tu d n i m iért)48 (9. ábra). U gyanez a cég szolgáltatott egy
univerzális term om etert. A p irom etert és a late rn a m agicat 18 db üveg­
gel feste tt képpel Eeydenből hozta. (A latern a m agica jelenléte m egerő­
síti azt a feltevést, hogy B istekfeld
is a latern a m agicanak köszönhette
ördöngős hírnevét.)
50 év m úlva H at­
vani IsTVÁNról pedig, nyilván dör-
zsölési elektrom os gépe m ia tt be­
szélték, hogy az ördöggel cim borái;
A rany Ján o s szerint:

„F ából csinált rezes nagy bálvány:

Ü vegtányérral, m in t malomkő,
S ha hozzáérsz, m egüt a m eny kő.”49

M indezek a tö rté ­
netek azonban kevéssé adnak képet
8. ábra. II. R ákóczi F e b e n c tudósok arról, hogy m it és hogyan ta n íto t­
körében tak , egy azonban kétségtelennek
látszik, hogy SiMÁNDitöbb nyugati
országot m egelőzött tan ítá si módszerével, és h a nem hal meg olyan fia­
talon, akkor utó d jain ak nem k e lle tt volna ism ét élőiről kezdeni a harcot
a helyes term észettudom ányos oktatásért.
H a a fenti áttek in tés e korszak fizikai o k tatá sa felett nem
is teljes, a még nem e m lített részletek nem v á lto z ta tn a k az általános
képen: A X V I. században úgyszólván sem m i fizikának nevezhetőt nem
ta n íto tta k , a X V II. században pedig a filozófia keretein belül ta n íto ttá k
vagy a peripatetikus fizikát, vagy annak valam i filozófiailag haladóbb, de
spekulatív v á lto zatát. E z u tó b b ia k a t az irodalom őrizte meg.
Az íro tt, n y o m ta to tt és kézírásos term észettudom ányi
m űvek, am elyek e korból fennm aradtak, k é t nagy csoportba oszthatók.
M ai kifejezést használva, az egyik csoportba a „népszerű” m űvek ta rto z ­
nak, am elyek m indenki szám ára igyekeznek reális ism ereteket nyújtani,
éppen ezért túlnyom órészt m agyar, illetve E rdélyben vagy a Felvidéken
esetleg ném et nyelven készülnek. Ilyenek a különféle füves és szám vető
könyvek, am elyek az első term észetrajzi, illetve m atem atikai próbálkozá­
soknak tekinthetők, de elsősorban a legkülönfélébb kalendárium ok, am elyek­
ben a kor m inden term észettudom ányos ism erete m egtalálható.
A m ásik csoportot alk o tja a „szakirodalom ” , am ely ism ét
k ét nagyobb csoportra oszlik. Az egyik fa jta a külföldi egyetem eken készült
rövidebb lélegzetű (legfeljebb 1—2 ív terjedelm ű) fizikai tárg y ú disszertáció,
am elynél a m agyar szerző vagy m in t elnök (praeses) vagy m int a disszer­
táció téziseinek védelmezője (defendens vagy respondens) szerepel. Míg ezek
a disszertációk rendkívül nagy szám ban m arad tak fenn (de szám uk nyilván

64
sokkal nagyobb volt, m int am ennyi a m agyarországi kö n y v tárak b an meg­
található), a m ásik fa jta fizikai jellegű m űből lényegesen kevesebb jelent
meg. Ezek a többnyire philosophia naturalis, th ea tru m naturae, system a
m undi stb. cím eken m egjelent m űvek összefoglalóan n y ú jtjá k a kor fizikai
ism ereteit. Ide sorolhatók a ny o m tatásb an meg nem jelent kéziratok is,
am elyek az egyes iskolákban t a r to tt fizikai, asztronóm iai, fizikai földrajzi
előadások szövegét tartalm azzák. Á ltalában vagy m aga a professzor, vagy
egyik diák jegyezte le. ,

9. ábra. A S im á n d i á lta l b eszerzett h o ro d ictu m m erid ion ale

M ielőtt azonban ennek az irodalom nak részletes elemzésé­

hez hozzáfognánk, a kép teljessége kedvéért m eg kell vizsgálnunk a z t a
néhány adatot, am elyek az általános színvonalra szintén jellemzőek: milyen
v o lt a helyzet a gyakorlati életben, m ilyen eszközöket használtak egészségük
m egóvására, életük könnyebbé tételére. Más szóval — anélkül term észetesen,
hogy e kérdések történetének részletes ism ertetésére ta rta n á n k igényt —,
vizsgáljuk röviden a fizikához legközelebb álló rokon területeket.

2. ALKÍM IA, ORVOSTUDOMÁNY ÉS TECH N IK A

A dolog term észetéből következik, hogy ide tarto zik az

alkímia, m in t a kém ia helyettesítője e korban, és m int olyan „term észet­
tudom ányos” terület, amely még a X V I. és X V II. században is élénken
foglalkoztatja az em bereket.

5 65
 A másik, nem csak gyakorlati szem pontból fontos kérdés
az orvostudom ány helyzete, azért, m ert különösen M agyarországon a
X V II., de még a X V III. században is a fizika professzorai sok esetben híres
orvosok is: P ápai P áriz F erenc , K öleséri S ámuel , a X V III. században
S egner A ndrás , H atvani I stván . A z orvosok m integy á tm e n ete t képez­
nek az alkim isták és a fizikusok között, hiszen ism erniük kellett az anyagok
különféle sajátságait, m in t az alkim istáknak, sok régi b abonában h ittek ,
és — jobb híján — alkalm azták is ezeket, viszont ugyanakkor fizikai
ism eretekre is szükségük volt.
A fizikának és az orvostudom ánynak a viszonya azonban
ném iképpen m ás volt, m int ma. Ma a fizika az orvos szám ára fontos elő­
tanulm ány, m ajd a különféle m űszerek kezelése szem pontjából fontos
segédtudom ány. A kkor kissé fo rd íto tt volt a helyzet, am ennyiben éppen
az orvosi tanulm ányok te tté k lehetővé, hogy valaki közelebb kerüljön az
igazi fizika szelleméhez, és ne m aradjon csupán betűrágó filozófus. Fizikus­
képzés ugyanis az egyetem eken még a X V III. században sem volt, és á lta ­
lában a kiem elkedő fizikusok önképzés ú tjá n érték el eredm ényeiket.
Az egyetem eken ebben az egyre javuló m atem atikai képzés és az orvostudo­
m ány tan u lása volt leginkább segítségükre.50 E z annyiban term észetes is,
hogy bárm ilyen babonák uralk o d tak is a régi orvosok körében, megfigyelé­
seket, tap a sz ta lato k a t mégis csak szereztek, és ezért m ódszertanilag köze­
lebb álltak a fizikához, m int a tö b b i deduktív tudom ány.
Orvos és fizikus személyi kapcsolatának volt még egy
igen egyszerű oka. Fizikusnak lenni: nem volt foglalkozás. Külföldön is
ritkák voltak az olyan gazdag és hatalmas pártfogók, mint például Medici
Ferdinánd, Toscana nagyhercege, hogy Galilei számára, mint „udvari
matematikusa” számára, biztosítsa a nyugodt kutatómunkát. Nálunk az
erdélyi fejedelmek például sokat áldoztak a tudományra, de ezért elvárták,
hogy a tám ogatott tanítson is. É s ez nem volt túlságosan jövedelmező
foglalkozás. A változó politikai viszonyok között bizony előfordult, hogy
egy-egy tanár, például K aposi S ámuel Gyulafehérváron évekig nem kapta
meg a fizetését és a sajátjából élt, ha volt neki.51 H ogy már abban az idő­
ben nem tartották anyagilag kedvezőnek a tanári pályát, azt m utatja egy
igen régi latin versike (amelyet pl. Apáczai is idéz):

„ D a t Galenus opes, fert Ju stin ian u s honores

P au p er A ristoteles cogitur ire pedes” .
M agyar fordítása:
„A dja a p én zt Galenus s a tek in té ly t Justinianus,
Bezzeg Arisztotelész já r gyalogolva szegény.”

(Ford. H egedűs Géza)

E z az anyagi kérdés annyiban is akadályozta a fizika,

általában a tudom ányos k u ta tá s fejlődését nálunk, hogy még a legkiválóbb
professzorok — am ennyiben valóban nem voltak jól kereső orvosok —
félszemmel m indig azt nézték, hol üresedik m eg egy lelkészi állás, m ert az
m ár az anyagi függetlenséget jelentette. E bből a z u tá n köv etk ezett az is,

66
hogy a legradikálisabbnak látszó gondolkodó is óvakodott, hogy teológiai
téren ellenkezésbe kerüljön egyházi feletteseivel és sokszor elhallgatta
tudom ányos kérdésekben valódi vélem ényét. Míg te h á t a katolikusoknál
az inkvizíciótól való félelem k ö tö tte meg a nyelveket és to llakat, a protes­
tán so k n ál lényegében ugyanezt eredm ényezte a lété rt való küzdelem.
N em a la k u lh ato tt ki nálunk a tudom ányos k u ta tó n a k az
a típ u sa sem, aki sa já t anyagi eszközeit használja fel, m int B oyle , vagy
Gitericke. N álunk vagyonuk csak a főnemeseknek volt, ezek pedig leg­
jobb esetben k ita n ítta tta k néhány szegény ifjút, de ők m aguk ritk á n ta n u l­
ta k annyit, hogy tudósokká legyenek. Bethlen Miklós, aki k ijá rta ugyan
tudom ánykedvelő a ty ja kívánságára kora hazai és külföldi iskoláit, és
kivételesen nagy m űveltségre t e t t szert, írja életrajzában külföldi tanul-
m án y ú tjáv al kapcsolatban: „ D isp u tá t úgy m int respondens sohasem bocsá­
to tta m ki, aetasom , rendem, erszényem és elhiszem tudom ányom is nem
b o c sájto tt reá, noha valam i h itv án y k ára én is rá tu d ta m volna vergődni,
de látta m , hogy a főrendi ifjúság nem szokta, (szerző kiemelése), haszontalan
büszkélkedésre költeni nem a k a rta m ” .52 M ásutt, hazai tanulm ányairól
beszélve, elm ondja, hogy m ag án tan ító ja a kiváló K eresztúri P ál volt.
O lyan nagyszerű pedagógiai módszerrel ta n íto tt, hogy evvel a m ódszerrel
egyik tan ítv án y a, J ászberényi P. P ál Londonban „híres ta n ító le tt” .53
E z a kiváló ta n á r a régi és m odern nyelvek m ellett történelem re, filozófiára,
teológiára ta n íto tta , m atem atik ára azonban nem, m ert azt valószínűleg
ő m aga sem tu d o tt: „m ivelhogy ezek a m agyar nem zetségben hírrel sem
h a llo tta k Apáczai idejéig, az arithm eticának négy első speciesén
kívül, kiváltképen a tudományt utáló fő és nemesi rend előtt” (szerző
kiemelése).54
Az alkím ia és orvostudom ány m ellett egy korszak term é­
szettudom ánytörténeti m egrajzolásához feltétlenül hozzátartozik a tech ­
nikai fejlettség vizsgálata: bányászat, építkezés (polgári és hadi), általában
az ip ar és ennek függvényeként a kereskedelem. É rdekes m ódon azonban
a kapcsolat fizika és technika k ö zö tt a fizika újjászületéséig egyáltalában
nem szoros, sőt azt m ondhatjuk, hogy az elm életi alapokból kiinduló tu d o ­
m ány és az em pirikus ism eretekre épülő technika jóform án a X V III. század
m ásodik feléig, a gőzgép felfedezéséig, párhuzam osan, szinte egym ástól
függetlenül fejlődik. Term észetes, hogy bizonyos kölcsönhatás m ár a leg­
régibb időktől kezdve van, és az egyre fokozódik, am in t a fizika m ind tu d a ­
to sab b an k u ta tja a term észet törvényeit és főképpen, am ikor m egjelenik
az a célkitűzés, hogy a term észet megismerése egyben a m egism ert tö rvé­
nyeknek az em ber céljaira való felhasználását is jelentse.
Az e m lített párhuzam os fejlődés oka ugyanis éppen az,
hogy kezdetben a tudom ány és technika célkitűzésben és m ódszerben m erő­
ben különböznek egym ástól. A legrégibb keleti k ultúrnépek és az ókor
rabszolgatársadalm aiban a tudom ány célja: egységes világm agyarázat,
am elynek nincs kapcsolata azzal a m unkával, am elyet a rabszolgák töm ege
végez néhány ta p a sz ta lt m esterem ber vezetése a latt, akik eleinte a papság­
ból kerülnek k i és m esterségbeli titk a ik a t féltékenyen őrizve adják to v áb b
a k iv ála szto tt rend tagjainak. A görög term észetfilozófus és például a
hajóépítő m ester k ö z ö tt alig v an kapcsolat, pedig az u tóbbi nyilván egész

67
sereg pontos, de ösztönös fizikai ism erettel rendelkezik pl. a sz ta tik a és a
szilárdságtan köréből.
Még a középkor sem hoz ezen a téren m élyreható v á lto ­
zást. A technika fejlődik ugyan, fejlettebbé válnak a term elési módok,
fejlődik az ipar is, mivel azonban az em berek elsősorban s a já t szükségleteik
szám ára term elnek,55 nem érzik szükségét, hogy a tu d o m án y t hívják segít­
ségül term előeszközeik tökéletesítésére, megelégednek azzal a fejlődéssel,
am elyet a helyi szükségletek felmerülése során sa já t erejükkel érnek el.
J . B uknál ezt az állapotot a következőképpen fogalmazza meg: ,,Az ipari
forradalom előtt a tudom ány udvarok, úriem berek (gentlemen) és tudósok
ügye volt, és a hajózás és háború m esterségén kívül alig befolyásolta a
m indennapi életet. A gondolat, hogy ez így lehetne, lelkesen han g o ztato tt,
de sokszor kigúnyolt látom ás v o lt.”56 Ilyen program ot elsőnek m ár R oger
B acon h a n g o z ta to tt eredm énytelenül, m ajd a X V II. század elején F rancis
B acon v olt a leglelkesebb szószólója, de m int m ondtuk, a X V II. században
a kölcsönhatás éppen csak hogy m egindult, elsősorban a m űszertechnika
területén, ahol az első m űszereket: órát, barom étert, légszivattyút, ned­
vességmérőt, hőm érőt, m ikroszkópot, távcsövet stb. mégis csak az új fizika
módszereivel fedezték fel, de azután lassan kialakul egy önálló m űszeripar,
m ely viszont a technikai eljárások tökéletesedésével hatalm as segítőtársa
lesz a fizikának. A technika egyéb területein viszont a kölcsönhatás még
sokkal később válik szorosabbá.
Mindezzel nem a z t ak arju k m ondani, m in th a végső fokon
nem a gazdasági élet igényei hoznák létre, illetve segítenék elő a tudom ányos
felfedezéseket. Inkább csak a rra a k a rtu n k rám u tatn i, hogy amíg a fizika,
illetve term észetfilozófia elsősorban világnézeti tudom ány, azaz m ajdnem
teljes egészében a felépítm ényhez tartozik, addig kapcsolata a reális élettel
csekély. A m int azonban a társadalom fejlődése során a term előerők nagyobb-
m éretű fejlesztéséhez m ár nem elegendők az apáról fiúra szálló em pirikus
m esterségbeli ism eretek, am in t te h á t szükség v an arra, hogy a technika
tudom ányos, módszeres m egalapozottságot nyerjen, a kölcsönhatás azonnal
szorosabbá válik. Csak hogy éppen az késlelteti e kölcsönhatás gyakorlati
m egvalósulását, hogy a gyorsan fejlődő technika m ellett a m atem atikai
és fizikai tudom ányoknak évezredes lem aradást kell behozni. E z pedig
nem tö rté n h etik meg m áról holnapra, mivel a tudom ány fejlődésének
m egvannak a m aga sajátos törvényei, lépésről-lépésre hódít m eg egy-egy
újabb terü letet, és az összetalálkozás csak akkor m ondható teljesnek,
am ikor a tudom ány és technika fejlődésének ütem e körülbelül egyform a lesz.
Ami M agyarországot illeti, o tt tud o m án y és technika
tu d ato s együttm űködése még későbben következik be, és tulajdonképpen
ezen a ponton lehet kom oly elm aradásról beszélni. A zt ugyanis lá ttu k ,
hogy a X V II. században az igazi k u ta tó fizikusok hiánya még éppoly
kevéssé tek in th ető nagy elm aradottságnak, m int a kísérleti fizikaoktatásé,
m ivel ezek általános európai tü n ete k voltak, és az ellenkezője volt m ásu tt
is a kivétel. A politikai helyzetből, a háborúk okozta gazdasági elm arad o tt­
ságunkból, m ajd g yarm ati függőhelyzetünkből k övetkezett azonban, hogy
am ikor az ipar fejlődése világszerte egyre nagyobb m éreteket ö ltö tt, és
igényekkel k ép ett fel a term észettudom ányokkal szemben, ösztönzőleg

68
h a tv a azokra, nálunk ilyen igény nem lép h e tett fel, és m egm aradtunk a
középkori term elés keretei között. Még kevésbé fo rd u lh ato tt elő az, hogy a
tudom ány eredm ényei alkalm azásra kerüljenek a gyakorlatban. A H abs­
burg gyarm atosító politika következtében ez a kölcsönhatás tulajdonképpen
csak a X IX . században jön létre, és akkor term észetesen m ár részt is ve­
szünk a fizika történetének alakításában.

a) Alkím ia;57
L á ttu k , hogy m ind a középkorban, m ind M átyás korában
alkim isták M agyarországon is voltak. Az a legendaszerű hom ály, amely
még a legism ertebb külföldi alkim istákat is körülveszi, vonatkozik a m a­
gyarországi alkim istákra is. E nnek oka egyrészt azokban a szigorú tilal­
m akban találh ató , am ellyel az egyház — m int lá ttu k — m ár a középkorban
üldözte az alkim istákat, m ásrészt azonban, mivel az alkim isták túlnyom ó
része mégis inkább csaló volt, m in t sa já t tud o m án y át kom olyan vevő
tudós, ez a jótékony hom ály nagyban hozzásegítette őket különféle szél­
hám osságok végrehajtásához.
N em csak a m agyar alkim isták voltak azonban külföldi
társaik k al eg y ü tt legendáshírűek, hanem m aga M agyarország is. E rre
vonatkozólag több a d a tu n k is van. J ohaxn Mathesíus (1504— 1565)
joachim stahli lelkész Sarepta cím en (amely m aga is a bibliára, a királyok
könyvére utal) hatalm as m u n k át írt a bányászatról 1571-ben, amelyben
sok szó esik M agyarországról is.
K özbevetőleg m egjegyezzük, hogy ez a Sarepta, m int a
teljes cím is m u ta tja ,58 épp oly tipikus term éke e kornak, m in t az em lített
vallásos fizikák. Ma nehéz elképzelni, hogyan lehet a bányászatról, kohá­
szatról, azok történetéről, pénzegységekről, súlyokról szakszerűen értekezni,
és ugyanakkor erkölcsi ta n ítá so k a t adni, m inden oldalon legalább ö t bibliai
idézettel. E bben a korban te h á t nem csak vallásos fizika könyvek voltak,
hanem vallásos m űszaki értekezések is.
Mathesíus e m űve 16 prédikációban tárg y a lja az anyagot,
ezek közül a IV.-ben, az aranyról szólóban és a X IV .-ben a pénzekről szóló­
b an beszél M agyarországról. Elm ondja, hogy M agyarországon nemrégiben
egy fö ldalatti üregben hihetetlen m ennyiségű aranypénzt találtak . Ezek
olyan különleges eredetűek voltak, hogy nyilván nem valam elyik király
pénzverdéjéből k erültek ki, hanem egy ,,artifex chym icus” (alkimista)
k észítette őket. Á ltalában őt is, m in t k o rtá rsa it csodálattal tö lti el M agyar­
ország bányászati kincseinek gazdagsága. Az arany m ellett még csodálato­
sabb a Selmecen és m ásu tt is talá lh a tó rézvitriol (cementvíz) (Cu S 0 4).
am ely a ,,v a sa t rézzé v á lto z ta tja ” , m egerősítve ezzel az alk im isták at a
fém ek á tv álto ztath ató ság án ak lehetőségében.
A XV I. századból egyébként fennm aradt ugyan néhány
alkim ista neve, így Melchior Ciblniensis (szebeni M enyhért), (10. ábra)
vagy a brassói Mihály m ester; néhány külföldi könyv a d a ta in kívül azon­
b an nem sok m egbízhatót lehet tu d n i ezekről. E gy ném et orvosnak Mi-
ohael Maiernak 59 1617-ben M agyarországról m egjelent könyvében van

69
néhány téves adat Melchior mesterről, majd azt mondja, hogy már előtte
is volt sok,, artifex”, de könyveik, emlékeik elpusztultak a török háborúkban.
A m agyarországi alkím ia történetében ta lá n sokkal ér­
dekesebbek ezeknél az elmosódó személyeknél azok a nem zetközi kapcso­
latok, am elyeket éppen M agyarország legendás híre ho zo tt létre. Az e m líte tt

70. ábra. S z e b e n i M iklós M e n y h é r t , II. Ulászló és II. Lajos alkim istája

legendák m ágnesként v o n zo tták a külföldi alkim istákat. íg y já r t Magj^ar-

országon többször a svájci P a r a c e l s u s és T h u r n e y s s e n , 60 az angol J o h n '
D e e 61 és E d w a r d K e l l e y 62; B a s i l i u s V a l e n t i n u s , a XV. században élt
egyik legtitokzatosabb alkim ista63 egy allegorikus költem ényét e szavakkal
kezdi: „M agyarország szült engem . . . ” u talv a arra, hogy a bölcsek kövének
h azája M agyarország.
Az e m lített külföldi alkim istákat M agyarország csodás
híre m ellett, am ely azt a rem ényt k e lte tte bennük, hogy i tt elleshetik a nagy
titk o t, az is vonzotta, hogy m ind II. Rudolf, m ind M iksa császár pártfogol-

70
11. ábra. B á n f y h u n y a d i J á n o s

77
ták az alkimistákat, és azt remélték, hogy udvarukban nagyobb támoga­
tásra találnak (egyébként II. Ulászló is állítólag nagy híve volt az alkímiá­
nak). E dward KELLEYnek azonban nem volt szerencséje, mert csalásai
kiderültek és börtönben halt meg.
N em csak külföldi tudósok és szélhám osok lá to g a tta k el
hozzánk, hanem e lju to tta k m agyarok m indkét típusból külföldre is.
A szélhámosok közül legérdekesebb a XVI. századi
E rdélyi D ániel (Dániel de T ranssylvania ). Csalásának történetéről,
arról, hogyan szedte rá Toscana nagyhercegét az általa feltalált csodálatos
gyógyszerrel, könyv is jelent meg 1717-ben, amelyet még V oltaire is
igen mulatságosnak talált.64 E rdélyi D ániel először megalapozta a hír­
nevét Firénzében mint orvos, az usufur nevű gyógyszerrel, m elyet azonban
a gyógyszerészen keresztül adott el. Amikor sikerült a nagyherceg érdeklő­
dését felkelteni, aranyat is kevert bele, és így elhitette, hogy alkalmas az
aranycsinálásra is. Ezek után eladta a receptet a nagyhercegnek 20 000
aranyért és megszökött. Ilyen történetek bizony elég gyakoriak voltak ebben
a korban, amikor a különböző uralkodók mint végső eszközhöz; az arany-
csináláshoz folyamodtak, abban a reményben, hogy a sok háborúban ki­
ürült pénztáraikat sikerül megtölteni.
Nem m inden alkim ista volt azonban szélhámos, illetve a
legtöbb talán a szélhám osnak és az igazi tudósnak a keveréke volt. A X V I.
század egyik híres m agyar alkim istája a X V I. század végén, illetve a X V II.
század elején élt B ánfihunyadí J ános (1576—kb. 1651), a londoni Gres-
ham College vegyésze és a híres D igby asszisztense65 volt, akiről azonban
néhány recepten és k ortársai megjegyzésein kívül, am elyek szerint igen
híres kém ikus volt, egyéb nem igen m ara d t fenn (11. á b ra).
Az alkím ia még a X V II. századdal sem szűnik meg vég­
legesen, sem M agyarországon, sem külföldön. A kém iai tudom ányok és az
orvostudom ány előrehaladásával azonban jelentősége egyre inkább csök­
ken. M agyarországon is az orvosok foglalkoztak szívesen alkím iával, illetve
az alkim isták többnyire orvosok is voltak, így, am int az orvostudom ány
valóban tudom ánnyá vált, egyre kevésbé érdekelték az orvosokat és m ás
tu d ó so k at az alkim isták meséi. A X V III. század alkim istái m ár a kém ia
történetében sem igen játszan ak szerepet, a fizika fejlődésével pedig m eg­
szűnik m inden kapcsolat, am int bebizonyosodik, hogy az elemek á tv á lto ­
zásáról szóló arisztotelészi tan ítá s mese.

b) Orvostudomány
A X V II. században M agyarország egyetlen főiskolájának
sem volt orvostudom ányi kara. Aki orvos a k a rt lenni, annak valam elyik
külföldi egyetem re kellett mennie, előtanulm ányként pedig rendszerint
valam elyik híresebb hazai orvos m ellett ta n u lt az illető.66 íg y m ár a X V I.
századtól kezdve egész orvosgenerációk alakultak ki, ahol term észetes volt,
hogy a fiú az apa h iv atá sát kövesse.67
E nnek ellenére, h a a m agyar orvostudom ány színvonalá­
nak állását vizsgáljuk a X V I—X V II. században, azt látjuk, hogy elm ara­

72
dásról e téren panaszkodnunk nem kell, m ert a m agyar orvosok szám ban
is, minőségben is vetekedhettek E urópa gazdaságilag fejlettebb, szeren­
csésebb történelm ű országaival.
A m agyar orvostudom ány történ etén ek m egírása az erre
h iv a to tt k u tató k feladata v olt és lesz a jövőben. I t t mindössze arról van
szó, hogy a fenti állítást alátám asszuk. Á m agyarországi fizika tö rté n eté ­
vel kapcsolatban ez a m ár é rin te tt személyi kapcsolatokon tú l azért fontos,
m ert kiderül, hogy olyan területen, ahol az azonnal kielégítendő igények
parancsolóan jelentkeztek, M agyarország is produkálni tu d ta a megfelelő
szakem bereket. Vagyis — am in t erre m ár rá m u ta ttu n k — míg az ország
a tech n ik áb an vagy m ezőgazdaságban, iparban, kereskedelem ben a m ár
részletezett okok m ia tt valóban elm arad o tt volt, és így a term észettudo­
m ányok alaptudományaival foglalkozók nem k a p h a tta k erről az oldalról
ösztönzést, addig beteg emberek, járványok m indig voltak, orvosokra te h á t
szükség volt, éppúgy, m int bárhol m ásutt. Végül a fizika tö rtén ete szem­
pontjából a m agyar orvostudom ánynak a fejlettebb volta, annyiból is fon­
tos, hogy E urópa tö b b i országaiban is csak akkor válik az orvostudom ány
valóban orvostudom ánnyá, am ikor egyrészt kifejlődik az anatóm ia, m ás­
részt am ikor az orvostudom ány elavult babonák h ely ett elkezdi a fizika
és a kém ia legújabb tudom ányos eredm ényeit felhasználni. A korszak szín­
vonalán álló m agyar orvos te h á t azt jelenti, hogy kora term észettudom á­
nyában, te h á t a fizikában, legalább annyira jártas, m int külföldi kortársai.
A X V I. és X V II. századból a tu d o m án y tö rtén et egyaránt
m egőrizte néhány híres orvos nevét, akik nem zetközi viszonylatban is
szám ottevő m u n k át végeztek, sőt sokan közülük külföldi fejedelmek, főurak
udvarában, külföldi egyetem eken m űködtek hosszabb vagy rövidebb ideig:
B alsabáti (Basarági) V ittjs J ános (1529— 1575) protestáns létére V. P ál
p áp a háziorvosa68 volt, P rak marton Mihály 1505— 1508-ig volt a bécsi
egyetem rektora, S tuff L ászló 1558 és 1567 között többször dékánja,69
J esszenszky (J essen Iu s ) J ános (1556— 1621) a w ittenbergi, m ajd a prágai
egyetem ta n á ra és Rudolf király orvosa volt. H enisch György (1576— 1618)
a báseli egyetem orvoskarának v olt a dékánja stb. — A felsorolás távolról
sem teljes, még nagyon sok p éld át lehetne em líteni,70 de ta lá n ennyi is m eg­
győző arra nézve, hogy a m agyar orvosok külföldön is m egállták a helyüket.
A külföldön vállalt állások m ellett m ásik jellemző a d a t
az a részben levelezésben m egnyilvánuló kapcsolat, am elyben a m agyar
orvosok kiváló külföldi orvosokkal álltak. Manardo J ános híres olasz
orvos és Crafftheimi Crato levelezése m u ta tja ezt. Manardo híres leve­
leinek nagyobb részét Győrben írta 1513 és 1518 között, Crato pedig
Zsámboki J ános (1531 — 1584), D ttdith A ndrás (1533— 1589) és J ordán
T amás (1539— 1570) jónevű m agyar orvosokkal állt élénk levelezésben.71
H a úgy látszik teh á t, hogy orvosok terén szerencsésebb
helyzetben voltunk, m int például fizikusok vagy m atem atikusok terén
ebben a korszakban, egyben a fent em lített orvosok is megegyeznek m inden
m ás m agyarországi szakem berrel: nem voltak csak orvosok. Lelkész, ta n á r
éppen annyi akad köztük, m int m ás szakm ában, m ivel M agyarországon
elsősorban ez a két pálya (amely többnyire egyet jelentett) volt ny itv a a
tudom ánnyal foglalkozók szám ára. B alsaráti Sárospatakon v olt tan ár,

73
E nyedt S ámuel (megh. 1671) és P ápai P áriz F erenc (1649— 1716) nagy-
enyecli fizika-professzorok voltak, K öleséri Sámuel (1663— 1732) lelkész,
majd bányász és kohász volt stb. (1729-ben a Royal Society is tagjául válasz­
totta.) Ugyanez vonatkozik irodalmi működésükre is. A szoros értelemben
vett orvosi műveken kívül írtak teológiai, erkölcstani, általában filozófiai,
szépirodalmi, fizikai, asztronómiai, matematikai és műszaki műveket. Ezek
közül a fizikai, vagy a fizikaiakhoz legközelebb álló jellegűeket a megfelelő
helyen ismertetni fogjuk, mint ahogyan röviden vissza fogunk még térni a
magyar nyelvű, kimondottan „népszerűsítési” célzatú orvosi munkákra is.
A további ismertetés alól, és az eddig elmondottak váz­
latos, hiányos voltának vádja alól felmentheti a magyarországi fizika­
történet íróját az a tény, hogy a gazdag magyar orvostudománytörténeti
anyag az idézetteken kívül is több kiváló feldolgozóra talált már. A magyar
tudománytörténetnek kétségkívül ez a leginkább kimunkált területe, mégis
úgy érezzük, hogy összefüggő és átfogó, részletes magyar orvostörténettel
tudománytörténetünk még épp úgy adós, m int a magyarországi kémia,
vagy földrajz történetének feldolgozásával.

c) A technika

Sajnos még fokozottabb m értékben kell ugyanezt elm on­

d a n u n k a m agyarországi technika történetéről. Ami a szóban forgó kort, a
X V I. és X V II. századot illeti, arra nézve úgyszólván alig v annak a d a ta ­
in k 72. N yilvánvaló pedig, hogy várak, u tak , tem plom ok építéséhez épp­
úgy szükség v o lt szakem berekre, m in t az igen fejlett b án y ászatb an vagy
kohászatban. M inderről azonban igen keveset lehet az eddig m egjelent
irodalom ból m egtudni. Pedig valószínűnek látszik, hogy az elszórt kézírásos
anyagból gondos k u tató m u n k áv al k i lehetne egy legalább vázlatos képet
alakítani. E zen gyér irodalm i ad ato k felem lítésén kívül sok esetben kény­
telen ek v agyunk — esetleg később m egcáfolható — feltevésekre szorítkozni.
M agyarországon a technikának azok az ágai fejlődhettek
elsősorban, am elyek egyrészt a közvetlen szükségleteket fedezték, m ás­
rész t am elyeknek fejlesztése az ország term észeti kincsei következtében
kézenfekvő volt. A m agyar bán y ászat — m int lá ttu k — világhírű volt,
de a tervszerű, tudom ányos bányam űvelés csak a következő században
indul meg, am ikor a H absburg uralkodóház is b elátja, m ilyen haszon szár­
m azik jó szakem berek kineveléséből. E nnek válik láth a tó jelévé m ajd a
selmeci bányászakadém ia, am ely ta lá n az első o k tatási intézm ény M agyar­
országon, am ely nem egyházi, hanem „állam i” , „királyi” kezdem ényezésre
jön létre. Egyelőre azonban csak az em pirikus ism eretek felhasználásáról
v a n szó, és a b á n y ászattal foglalkozó „tudom ányos” könyvekben, m in t
például az igen k ép zett kartéziánus orvosnak, K öleséri SÁMUELnek a
könyvében73 is m ég kom oly állításként szerepel, hogy a cem entvízben a
vas rézzé változik, és általáb an az elemek átváltozásának kérdése, az aran y
felhasználása a gyógyászatban stb.
U gyanez a helyzet egy m ásik területen: az építészet
területén. A X V II. század nagy építészeti fellendülésének híre M agyar­

74
országra is eljut. I t t elsősorban a kato n ai építészet (várépítés) az, a m e l y
irá n t m ár tudom ányos érdeklődés is van, míg a polgári építészetben szintén
elsősorban a régi ta p a sz ta la to k a t használják fel, nem m indig sikerrel.
B ethlen Miklós írja le, hogy külföldön já rtá b a n m in d e n ü tt igyekezett
„arch itectu rát, m ind civilist, m ind m ilitárist tan u ln i.74 íg y U trechtben is,
ahol a fizikában REG iust h allgatta, W asner professzortól ta n u lta , m agán­
ú to n a „F ortificatio, vagy m ilitáris a rc h ite c tu rá t” , m indezt (geom etriát,
tö rté n elm e t is, teológiát) „a publica professiókon kívül, m ert azokból az
akadém iákon senki tudóssá nem lészen” . Bz a W asner professzor egyéb­
k é n t „igen vén részeges, de nagy híres m athem aticus” vo lt.75
Ú gy látszik azonban, még ez a m agántanulás sem volt
nagyon eredm ényes, m ert hiába p ró b álta meg idehaza felhasználni kül­
földön szerzett tu d o m án y át, és olyan szép h á z a t ép ítte tn i m agának, mint.
am ilyeneket külföldön lá to tt, nem igen sikerült a dolog. A m agyarországi
viszonyokat jól jellemzi e sikertelen kísérlet leírása:
„ . . . j ó ahhoz tu d ó s m esterem bereket nem k a p h a tta m
E rdélyben, m ert az igen szűk volt, m agam sem tu d ta m éppen úgy hozzá,
a m in t k ellett volna, k iv ált in praxi; h a m it m agam tu d ta m volna is, nem
v o lt kivel végben vihetnem , k iv ált elein m ás országból m esterem bert
a ty á m hozatni nem a k a rt. . . erdélyi m ódra m indent csak jobbágy, tu d a tla n
parasztem berrel, pénz nélkül a k a rt szegény végbevitetni és úgy estek nagy
h ib á k . . , ” .76 A kissé hum oros és szerénykedő panaszkodás ellenére egyéb­
k é n t a bethlenszentm iklósi kastély igen szépen sikerült. Ma is jelentős m ű­
emlék. Az önéletrajz az építkezés befejezéséről m ár nem értesít.
A hazai szerzők ilyen jellegű irodalmi működésében csak
S chnitzler J akab , szebeni lelkész munkái között találunk építészeti
írásokat, a katonai és polgári architektúráról.77 Ezekben azonban kevés
szó esik kimondottan műszaki kérdésekről, főképpen pedig nem tudni,
miért nevezi értekezéseit ,,matematikai”-aknak, bár sokszor hivatkozik
nagyhírű wittenbergi matematika tanárára, NoTTNAGELra.78 Ezekben a
könyvekben a háborúk elkerülhetetlenségéről, a védekezés fontosságáról
filozofál, csupán néhány szóval érintve a város vagy tábor megerősítésének,
védelmének lehetőségét, de elsősorban nem építészeti, hanem stratégiai
szempontból. Kétségtelen azonban, hogy a témaválasztásnak, magyar­
országi szerző esetében, újszerűsége elég nagy fontosságú és az egyébként
eléggé konzervatív gondolkodású ScHNiTZLERnél (1. V. fej. 5. pont) arra
mutat, hogy ha nem kellett összeütközésbe kerülnie a Szentírással, mint
a Föld forgásának kérdésében, nem zárkózott el a modern gondolatoktól
sem.
A X V I—X V II. században találkozunk még egy érdekes
feltalálóval, a dalmát származású Csanádi püspökkel, V erancsícs (Veran -
tíus ) FATJSTUS-Szal (1551 — 1617). V erancsícs A ntal esztergomi érseknek
v olt az unokaöccse, ő taníttatta Pozsonyban, Páduában, majd a nagy­
szombati akadémián, amelyet Oláh Miklós esztergomi érsek 1558-ban
szervezett az ottani káptalani iskolából.
T anulm ányai befejezése után , 1571-ben jö tt vissza M agyar­
országra, de azután még három évet tö ltö tt külföldön. Másodszori h aza­
térésekor különféle tisztségeket viselt: v o lt veszprém i v árk ap itán y , m ajd

75
a veszprém i püspöki birtok korm ányzója lett, Rudolf pedig u dvari titk á ­
rának nevezte ki. É letrajzi a d a ta i ettől kezdve bizonytalanok, legalábbis
a különféle források egym ásnak ellentm ondanak.79 A nnyi bizonyosnak lá t­
szik, hogy 1598-ban nevezték ki Csanádi püspöknek, és hogy élete utolsó
éveit részben Velencében, részben pedig R óm ában tö ltö tte m int szerzetes,
miközben kizárólag tudom ányos kérdésekkel foglalkozott.
Irodalmi munkásságából, amely kiterjedt a nyelvészet és
a logika területére is, elsőnek ötnyelvű szótára80 jelent meg, utoljára logika­
könyve81, számunkra azonban Machinae novae . . . (Új gépek) című, való­
színűleg ugyancsak 1616-ban megjelent munkája a legérdekesebb. Magyar­
országi szerzőtől kétségtelenül az egyetlen ilyen jellegű munka ebben a
korban (láttuk, hogy S chnitzleb nem írt a mai értelemben vett műszaki
könyveket). Sajnos, maga a könyv Magyarországon nincs meg, de a X V III-
X IX . századi irodalom bőségesen ismerteti, ábrákat is hozva belőle.82
Valóban e könyv rendkívül fontos tech n ik atö rtén eti doku­
m entum , amelyből kiderül, hogy a szerző nem csak az abban az időben
m űködő gépeket ism erteti, hanem eredeti elgondolásait is közli újak szer­
kesztésére: felm erül nála m ár a vízturbina, ejtőernyő (12. ábra), különféle
újtípusú m alm ok gondolata, és a kivitelre a d o tt jav aslatai m eglehetősen
életrevalóak.
V e r a n t I u s nyilván nem csak m agyarországi viszonylatban
leh e tett egyedülálló egyéniség, m ert akkoriban még E urópában sem volt
gyakori az ilyen nagy m űszaki érdeklődés és képzettség, főképpen pedig ritk án
já rt e g y ü tt irodalm i készséggel. A X V I—X V II. század feltalálói, ügyes m ű­
szaki szakem berei ritk á n írta k k ö ^ 'v e k e t, ezért V e r a n t i u s könyve kim erí­
tőbb m éltatást is érdemelne a m ai m agyar tech nikatörténeti szerzők részéről.
E meglehetősen hézagos és sovány tech nikatörténeti ism er­
tetés lezárása előtt néhány szóval meg kell em lékeznünk a technikának
arról az ágáról, am ely szakm áktól függetlenül eg y arán t fontos, sőt döntően
fontos volt az egyetemes m agyar m űvelődéstörténet szem pontjából: a
könyvnyomtatásról.
A könyvnyom tatás a XV. század találm ánya. A század
közepén m egindult kezdem ényezések a század m ásodik felében m ár igen
nagy sikerrel jártak . Nem csoda, h a a könyvet szerető M átyás királynak
és környezetének érdeklődését is felkeltette. K özism ert, hogy M agyar­
országon az első nyom da a ném et H ess A ndrás budai nyom dája volt,
ak it K a r a i L á s z l ó , bu d ai prépost h ív o tt meg M átyás király udvarába
Róm ából 1471 tá já n .83 N yom dájának első term éke a Budai krónika, amely
1473-ban jelent meg.
A m agyarországi nyom dászat tö rté n ete ezután a X V I. és
X V II. században éppen olyan viszontagságos, m int iskoláink vagy tu d ó ­
saink sorsa ebben a korszakban. H ess A ndrás nyom dájának megszűnése
u tá n (am elynek id ő p o n tját és körülm ényeit nem ism erjük) fél évszázadig
nem v olt nyom da M agyarországon. A M átyás halála u tá n i időszakban
nyilván nem a k a d t olyan külföldi nyom dász, akinek kedve le tt volna
M agyarországon m egtelepednie és úgy látszik, m agyar ifjak sem m entek
külföldre, hogy ezt a m esterséget m egtanulják. A m agyarországi könyveket
ebben a korszakban külföldön nyom ták.
 ■HNfeHJNi
1 w

V* "

ll 1

■ a

72. áfera. V bkastcsics ejtőern yője

77
 A mohácsi vész után elsőnek Erdély szászok lakta vidéke
kapcsolódott be a nyugati kulturális életbe: Nagyszebenben már 1529-ben
működött nyomda, és nemsokára, 1535-ben H o n te r u s Ján os is (1. az V.
fejezet 5. a j pontját) megalapította a híres brassói nyomdát, amely 1594-ig
működött. Nem sokkal ezután hozta létre S y lv e s t e r Ján os a tudomány­
kedvelő N á d a sd y TAMÁssal Sárvárúj szigeten azt a nyomdát, amelynek
első terméke S y lv e s t e r János nyelvtana volt.84 1550-ben Kolozsvárott
alakult meg H e l t a i G áspár nyomdája, amelyből például az első Magyar­
országon nyom ott kalendárium (Csízió, 1. a köv. fejezetet) kikerült, bár
lehet, ennél régebbi is van, de mindenesetre ebből egy példány fennmaradt.
A X V I. században több nyomda alakulásáról vannak hiteles, illetve fel­
tételezett adatok, Debrecenben H u szár G ál alapított 1561-ben nyomdát,
amely azóta is, tehát majd 400 éve fennáll85. Nagyszombatban, Bártfán,
Gyulafehérvárott stb. m űködött nyomda hosszabb vagy rövidebb ideig,
de szinte kivétel nélkül néhány év múlva, vagy legalábbis a század végére
megszűntek. Vagy a pártfogó vesztette el kedvét, vagy a szakember állt
tovább jövedelmezőbb helyet keresve, vagy ha a tulajdonos meg is akart
volna birkózni a nehézségekkel, az anyagi okok kényszerítőbbek voltak a
jószándéknál. íg y például M éliu sz Juhász P é t e r 1578-ban megjelent
Herbáriumához elöljáró beszédet írt H e l t a i Gáspár özvegye, aki férje
halála után igen nagy szakértelemmel vezette tovább a nyomdát. Ebben
olvashatjuk a következőket: ,,a m i időnkbe az bölcs férfiú M éliu sz P é t e r
Döbröceni keresztyén egyház Pásztora közönséges betegségekről való orvos­
ságoknak öszveszedegetésében és Magyar nyelvre fordításában munkálko­
d ott. .. Az kinyomtatásnak munkája és költsége enyim. E zt én tőlem,
ilyen szegény özvegy Aszonytól a Magyar nemzet jó néven vegye.” (L-V.
fej. 1. pont).
Mivel i t t tulajdonképpen nem is k ö n y v nyom tatásunk tö r­
té n e té t ak arju k ism ertetni, hanem a X V I—X V II. századi m űszaki szín­
vonalra keresünk néhány adatot, m eg kell jegyezni, hogy tö b b nyom dánk
rövid éle tta rta m án a k valóban a szakem berhiány volt az oka, de ez nem
azt jelentette, m in th a ezen a terü leten a m agyarok képtelenek lette k volna
dolgozni. Igaz, a X V I. század első nyom daterm ékei túlnyom órészt k ü l­
földön készültek, de ugyanakkor dolgoztak szép szám ban m agyarországi
könyvnyom tatók külföldön; a m agyarországi nyom dászok e lju to tta k
Olaszországba, Lyonba, W ittenbergbe és m agyar szárm azásukat rendszerint
a könyv cím lapjára n y o m o tt név árulja el: T homas S eptemcastrensis
(M antua), A ndreas de Corona, J acopo U ngaro (Velence), P etrus
H ungarus (Lyon), J acobus L ucius T ranssylvanus (W ittenberg) stb.
E z utó b b i ta lá n éppen H onterus nyom dájában s a já títo tta el a m esterséget.
A X V II. században, am ikor a harm incéves háború követ­
keztében egész E u ró p áb an némileg han y atlásn ak indul a nyom dászat,
M agyarországon nagyobb nyom dák csak N agyszom batban (1578-ban ala­
p íto tta T elegdi Miklós, hogy az elllenreformáció céljait szolgálja, ebből
le tt később az egyetem hivatalos nyom dája), D ebrecenben, Lőcsén és
K olozsvárott m űködtek. De hosszabb-rövidebb ideig v o lt nyom da Sáros­
patakon, Eperjesen és B ártfán is, am int e korszakban m egjelent tárg y alan d ó
könyvekből is lá tn i fogjuk.

75
 A m agyar nyom dász szakem berek k ö z ö tt kétségkívül a
legkiválóbb v olt ebben a korban Misztótealusi K is Miklós (1650— 1702),
aki A m sterdam ban ta n u lta ki a m esterséget, és b á r m ár külföldön is jó
neve volt, mégis h a z a jö tt Erdélybe, hogy itth o n a kolozsvári n y o m d át
virágoztassa fel. Tíz évi m űködés a la tt a kolozsvári reform átus kollégium
nyom dájából kikerült könyvek kiállításban nem csak elérték, hanem messze
meg is h a la d tá k a korabeli nyom daterm ékeket. T ótfalusi K is azonban
m in t kiadó is fontos k u ltú rtö rté n e ti szerepet tö ltö tt be: sok m agyarnyelvű,
ism eretterjesztő kön y v et a d o tt ki, így pl. P ápai P áriz F erenc m agyar
nyelvű orvosi k ö n yvét is (1. az V. fejezetet).
Összefoglalva elm ondhatjuk, hogy M agyarországon a tu d o ­
m án y és alkalm azás ta lá n még kevésbé találk o zo tt össze, m in t m ás orszá­
gokban. I t t ez a pont, ahol valóban elm aradottságról kell beszélnünk.
K ülön-külön a tudom ány és a technika nem volt veszedelmesen elm aradott,
figyelembe véve a m ostoha körülm ényeket, hanem o tt v olt az elm aradás,
hogy nálunk még el sem indult az a folyam at, am ely m ás országokban
kétségtelen m egkezdődött, hogy a tud o m án y eredm ényeit tu d ato sa n hasz­
nálják fel a gyakorlatban. N yugaton elsősorban a m űszerek feltalálása és
tökéletesítése jelezte a szorosabb kapcsolatot tud o m án y és technika között,
nálunk ez hiányzik. K iváló term észetfilozófusok m ellett kiváló orvosokat,
bányászokat, m érnököket találunk, de a k é t vonal még akkor is nehezen
találkozik, h a tö rténetesen ugyanarról a személyről v a n szó. E n n ek oka
nyilván a term előerők fejletlenségén alapuló elavult feudális társadalm i
berendezkedés, am ely a z u tá n visszahatóan gátolja és lassítja a term elő­
erőknek a ny u g ati polgári társad alm ak b an m ár m egindult átalakulását.
Ilyen pl. az, hogy az erdélyi főúr ingyen, jobbágym unkával a k arja k asté­
ly á t ép íttetn i, nem ak ar szakem berre költeni, így a szakem ber kevés, és
még inkább hiányzik a szakem ber kinevelésének szükségessége. A tud o m án y
kizárólag világnézeti, azaz a felépítm ényhez tarto zik : filozófia, am ely azon­
b a n végső soron csak az egyházi em bernek kell, az pedig a fizikát is isten
dicsőségének bizonyítására használja, nem pedig gépek és m űszerek szer­
kesztésére. Igen kevesen vannak, akik m eglátják az alapvető különbséget
pl. a m etafizika, etika és fizika között, a „szakem berek” viszont éppen
ezért nem ta r tjá k szükségesnek, hogy filozófiát tan u ljan ak . M int láttu k ,
nem speciálisan m agyar jelenség ez, a külföldi akadém iákról sem igen
kerülnek ki jó szakem berek, de ahol a gyorsabban polgárosodó társadalom
fokozottabban becsüli azokat, m egkeresik a jobb szakem berré válás lehe­
tőségét. M agyarországon csak kevesen vannak, akik B acon program jának
m egvalósítását sürgetik, vagy akik a különféle term észetfilozófiai irán y ­
zatokból a z t v álasztják ki, ahonnan a legközelebbi ú t vezet m ár az igazi
fizika felé. Sajnos ezt a hiányzó lépést: a program tényleges m egvalósítását,
illetve az új m ódszertannak nem csak hirdetését, hanem alkalm azását is,
ta lá n egyedül Sim ándi I s t v á n te tte meg, tőle viszont írásban nem m ara d t
fenn semmi, és így meg k ellett elégednünk azokkal az adatokkal, am elye­
k e t a p a ta k i k ö n y v tár relikviái alapján össze tu d tu n k állítani. M indennek
ellenére, m ivel m inden új csak a régin épülhet fel, a következő századok
term észettudom ányi fellendülése csak akkor érthető meg, és csak akkor
nem érezzük úgy, m intha üres té r venné körül az arra vonatkozó a d ato k at,

79
ha m egvizsgáljuk az e m lített előzm ényeket, az elindulást az új keresése
felé! L á ttu k részben és látn i is fogjuk, hogy rendszerint a fenti okokból
előálló külső körülm ények akadályoztak meg egy-egy tu d ó st abban, hogy
ezen az új felé vezető ú to n céljához el is érkezzék. M int m ondottuk teh á t,
a m agyarországi fizika történetéből nem zárhatók ki ezek a kezdem énye­
zések, b ár m ai értelem ben v e tt fizikai irodalom nak nem nevezhetők. H ozzá­
tarto zn ak azonban a teljes m agyarországi term észettudom ányos képhez,
akár m int m agyar nyelvű „népszerű” irodalom, akár m int latin nyelvű
„szakm unkák” jelennek meg. Végső soron ugyanis m inden olyan törekvés,
amely a term észettudom ányt általáb an el ak arja szakítani az üres speku­
lációtól és annak gyakorlati eredm ényeit a k arja hasznosítani, épp úgy szol­
gálja a fizika önálló tudom ánnyá válását is, m int azt a célt, hogy legyen
önálló földrajz, m atem atika, kém ia vagy orvostudom ány.

JEGYZETEK És IRODALOM
1 E r d é l y i , A bölcsészet Magyarországon. 40—47.
2 E n g e l s , Feuerbach és a klasszikus ném et filozófia felbomlása.
Szikra, 1949. 27.
3 E n g e l s , A szocializmus fejlődése az utópiától a tudom ányig.
Szikra, 1950. 13.
közoktatás története Magyarországon a
4 M o lná r A l a d á r , A
X V III. században. I. Bp. 1881. 4.
5 M o lnár A la d á r , id é z e tt m ű v én k ív ü l m ég n éh á n y m on ográfia
a fo n to sa b b p ro testá n s isk o lá k tö rtén etére nézve:
B é k e f i R ém ig , A d eb recen i ev. ref. fő isk o la X V II . és X V II I.
szá za d i tö rv én y ei. B p. 1889.; D e b r e c e n i J., A n ég y sz á z é v e s ref.
k oll. tö rtén ete. N a g y v á r a d 1938.; H örk J ó zsef , A z ep erjesi ev.
kér. k oll. tö rtén ete. K a ssa 1896.; G ömöry J., A z ep erjesi ev.
k o llég iu m rö v id tö r té n e te 1531—1931. E p erjes 1933.; P. S zath -
m ár y K á r o l y , A g y u la feh érv á ri—n a g y e n y e d i B eth len főta n o d a
tö rtén ete. N a g y e n y ed 1868.; S zil á d y Z o ltá n , A B eth len K o llé­
g iu m és a term észettu d o m á n y o k . N a g y en y e d 1904.; P alcsó
I st v á n , A k ésm árk i ág. h itv . ev . kerül, ly c eu m tö rtén ete. K é s­
m árk 1893.; L iftá k J o h a n n , G esch ich te d es evan g. D istrik tu a l-
L y ceu m s A. B . in K ésm árk. K ésm árk 1933.; T örök I s t v á n ,
A k o lo zsv á ri ev. ref. k o llég iu m tö rtén ete. I —II I . K o lo zsvá r
1905.; G ál K e l e m e n , A k o lo zsv á ri u n itá riu s kollégium tö rtén ete.
M arosvásárh ely 1896.; K oncz J ó zsef , A m a ro sv á sá rh ely i ev. ref.
k o ll. tö rtén ete. M arosvásárhely, 1896.; S zom bati J á n o s , A sáros­
p a ta k i ref. k ollégiu m n ak röv id históriája. S árosp atak 1809.
(L atin b ól ford. G u l y á s J . S p . 1919.) (T ováb b i irod alom a m eg ­
felelő fejezetek n él.) ■
6 P alcsó I st v á n , A késm árki lyceum története. 13. Az eredeti
szöveg szerint S e b a s t ia n u s L a m iu s derék szülőktől származó,
szép tehetségekkel m egáldott ifjú, aki: ,, . . . latinam linguam
egregio addidicit, graecam m ediocriter cognovit, artes quas
dicendi vocant feliciter percepit, m athem ata sic degustavit, u t ubi
comm oditer eadem discendi occasio d ata fuerit, non poenitendum
accessionem facturus sit . . .”
7 G ál K e l e m e n , A kolozsvári unitárius kollégium története. 210.
8 G ömöry J., A z eperjesi k ollégiu m tö rtén ete. 8 —10.
9 Cse r n á t o n i G y u l a , A z e r d ély i szászok o k ta tá si v iszo n y a i.

80
 10 M o lnár Á l a d á b , A közoktatás története Magyarországon aX V III.
században. I. 66, 94, 106.
11 M a g y a b i -K ossa G y u l a , M agyar orvosi emlékek. I. 55.
12 Coecejánizmus: teológiai irán y zat a reform átus egyházon belül,
alapítója H e n b ik Co ccejus (K och 1603—1669) németalföldi
professzor. Nézetei k örül M agyarországon is heves politikai és
teológiai v iták dúltak. (1. Z o v á n y i J e n ő , A coecejánizmus tö r­
ténete. Bp. 1890; S am u J á n o s , H itv iták a X V II. század m á­
sodik felében. Bp. 1901.)
13 P resbiteriánizm us: reform átus egyház-szervezési irányzat, amely
szerint az egyház vezetése elsősorban nem a lelkészek, hanem egy
világiakból álló testü let feladata; ellentéte az episzkopalizmus.
14 Puritánizm us: C romw ell és híveinek feltétlenül Róma-ellenes
szigorú vallásos felfogása. (1. M a k k a i L ászló , A m agyar puritá-
nusok harca a feudalizmus ellen.) M int társadalmi mozgalom,
elsősorban a kis- és középpolgári rétegek szám ára igyekezett a
közügyek vezetésében nagyobb szerepet biztosítani.
15 A kifejezések m agyarázata, amelyekről még nem volt szó: Philo­
sophia ramea: R am u s P é t e r (1515—1572) A riszto telész ellen­
fele, különösen a logikában. E bben A páczai is követője volt.
N eoteriana: általában az új tan o k híveinek, elsősorban a koper-
nikánusoknak jelzője, de gyakran alkalm azták kartéziánusokra is.
16 Gróf Bethlen Miklós önéletírása, k iad ta S zalay L ászló . Pest
1858. 240.
17 T örök I st v á n , A kolozsvári ev. ref. kollégium története. I. 33;
B á n I m r e , Apáczai Csere János. Bp. 1958. 444.
18 T uróczi -T bo st l e r J ó zsef , M agyar cartesianusok. Bp. 1933.
4 3 -4 7 .
19 M a k k a i E r n ő , Pósaházi Ján o s élete és filozófiája. Kolozsvár
1942. 2 8 -3 0 .
20 M a k k a i L ászló , A m agyar puritánusok harca a feudalizmus ellen.
8 0 -8 1 .
21 M a g ir iu s J án o s (megh. —1596), az orvostudom ány professzora
volt M arburgban. A S zilág yi által em lített könyv címe: Physio­
logia peripatetica ex A ristotele ejusque interpretibus collecta etc.
F ran k fu rt 1597. (Peripatetikus fiziológia, A r is z t o t e l é s z e i és
értelmezőiből összegyűjtve.) T isztán spekulatív, arisztotelészi
filozófiát tartalm az.
22 B arth olom aeus K e c k e r m a n n (1573—1609), heidelbergi, később
gedani filozófia-professzor. „F izika” könyvének címe: System a
physicum. H anau, 1623.
23 S zom bati J á n o s , A sárospataki ref. kollégiumnak rövid históriája.
172.
24 K oncz J., A m aro sv á sá rh ely i ev. ref. k o llég iu m tö rtén ete. 165.
25 H örk J., A z eperjesi kollégium története. I. 28—87.
26 V erzár F r ig y e s , Debrecen Term. Tud. m últja. Debreceni Szemle,
1928. 327.
27 Cs e n d e s J ó zse f , R eáliák ta n ítá sa a 400 éves debreceni reform átus
kollégiumban. Teol. Szemle, 1937. 183: „In latinis scholis quid
discitur, Omnium liberalium artium praeter gram m aticae et
logicae frustula historiarum item et philosophiae, cet. publica
ignorantia docet.”
28 M o ln á b A la d á r , A közoktatás tö rténete Magyarországon a X V III.
században. I. 157, 158.
29 S z e n t p é t e b i I m b e , A bölcsészeti k ar története 1635—1935. Bp.
1935.
30 R apaics R a y m u n d , A term észettudom ány a nagyszom bati egye­
tem en. Term. Tud. Köz. 1935 254—267.
31 M o ln á r A la d á b , A közoktatás története Magyarországon aX V III.
században. 1. 217, 218.

6 81
32 P. S zath m áry K á r o l y , A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen,
főtanoda története. 38.
33 B á n I m r e , Apáczai Csere János 393., M akkal L ászló , A m agyar
puritánusok harca a feudalizmus ellen. 54—60.
34 J akttcs I st v á n , A kísérleti fizikatanítás kezdetei, az első szertárak
és legelső fizikai eszközök (Kéziratban.)
35 Z e m p l é n J o l á n , Régi fizikai kéziratok k u tatá sa Erdélyben.
M agyar Tudom ány. 1958. 6. 210. B ist e r f e l d poszthum usz
könyvének címe: Bisterfeldius redivivus seu operum H. B. post­
hum orum Tóm. I. et. I I . H ága 1661. A Kolozsváron meglevő
kéziratok a Rom án Tudom ányos Akadém ia könyvtárában:
Physica 1641 (98), A rithm etica 1641 (109), Cosmologia 1642.
(120), A stronom ia 1642 (121), Aphorismi Physici 1651 (1776).
Zárójelben a kéziratok kön y vtári számai.
36 T a y l o r , S h e r w o o d , The Teaching of Physics a t the E nd of the
1 8 -th Century. Phil. Mag. 1949. 144—164.
37 Gróf Bethlen Miklós önéletírása. 25.
38 M a r t in i S y l v a n i , Philosophiae ad usum scholarum praefertim
Debrecinae. Heidelbergae 1678. 399: „Nos igitur istas proprietates
divisim considerare non duximus; m axime; Quia mediis ad fidem
e t dem onstrationem earum faciendibus, in gente nostra, tu m tem ­
porum injuria, tu m hom inum incuria (O tem pora! O mores!)
misere destititu im u r” ; 1. még V III. fej. 7. pont.
39 S zom bati J., A sá ro sp a ta k i ref. k ollég iu m n a k rö v id históriája. 196.
40 A sárospataki k önyvtár kéziratai között 221/11. szám alatt.
41 E l l e n d J ó z se f , A sárospataki főiskola kétszázados physikai mu-
seuma. M agyar Ped., 1899. 456—468.
42 Rákóczi Tár. I. 205. K özli U r b á n B a r n a , sárospataki gimnáziumi
tan ár.
43 U r b á n B a r n a közlése.
44 P a h l , F., Geschichte dér naturw issenschaftlichen und m athem ati-
schen U nterricht. 1913.
46 Physices elem enta m athem atica experim entis confirm ata sive
introductio ad philosophiam N ewtonianam . 2. kötet. Leyden.
(A fizika m atem atikai elemei, kísérletekkel bizonyítva vagy be­
vezetés a new toni filozófiába.)
46 E l l e n d J ó zsef , A sárospataki főiskola kétszázados physikai
muzeuma. 462.
47 T aylo r S h e r w o o d , The Teaching of Physics a t th e E n d of the
18 -th Century. 150.
43 H orodictium meridionale, m ittelst welcher m án sehr leicht und
richtig die wahre Zeit aus dér m ittlern und aus dér m ittlern die
wahre Zeit bestim m en und som it auch die Pendul- und andere
U hren berichtigen u nd in gleichen Gang erhalten kann. — Se fait
et, wend chez F. S. B rander Mecanisien et mem bre de l ’Académie
des Sciences en Baviére á Augsburg. E l l e n d J ó zsef , A sárospataki
főiskola kétszázados physikai muzeuma. 464.
49 A r a n y J á n o s , H atvani.
50 T a y lo r S h e r w o o d , The Teaching of Physics a t th e E n d of the:
18-th Century. 152.
51 K on ez, A m arosvásárhelyi ev. ref. kollégium története. 138.
52 Gróf B ethlen Miklós önéletírása. 291.
53 Idem 363.
54 Idem 300.
55 E n g e l s , A szocializmus fejlődése az utópiától a tudom ányig. 34..
56 B e r n a l , J., Science and industry in the nineteenth century.
London, 1953. 7.
57 A nemzetközi és m agyar alkím ia történetére nézve 1. pl. a követ- '
kező részben m ár idézett m űveket: W o lf , A.., A H istory of
Sciences . . . in th e 16th and 17th Centuries 71— 120; M agyart -
 K o ssá , M agyar orvosi emlékek. I. 272 —289; S chwartz I g n á c ,
M agyar alkim isták. T. Tud. Közi. 1891. 57—70; S zathm áry
L ászló , M agyar alkim isták. Bp. 1928; L oczka , A z alchimia
története. Bp. 1924; W a t k in s , The lives of the alchimistical
philosophes.
58 Teljes cime: Sarepta d arinn von allerley Bergwerk und Metallen
W as ir eygenschafft und n a tú r und wie sie zu nütz und gut ge-
m acht guter bericht gegeben. M it tröstlicher und lehrhaffter
erklárung aller spruch so in Heiliger Schrifft von Metall reden
U ndd wie dér Heilig Geist inn Metallen und Bergarbeit die Ar-
tickel unsers Christlichen glaubens fürgebildet. N üm berg 1571.
59 M a ie r , M ic h a e l , Sym bola aureae mensae duodecim nationum .
F rankfurt, 1617. (idézi M ag y a r i -K o ssa , M agyar orvosi emlékek.
I. 2 7 4 -2 7 5 ).
60 L bo n h a r d T h u r n e y s s e n (T h u r n h a s e r ) (1531—1596), nagyhírű
orvos és alkim ista, különféle csalások m ia tt kellett elhagynia
hazáját, így került M agyarországra is.
61 D e e , J o h n (1527—1607), angol m atem atikus, csillagász, alkim ista
és mágus. R oger B acon kéziratainak egyik gyűjtője. Hosszabb
id ő t tö ltö tt Prágában, II. Rudolf udvarában.
62 K e l l e y , E dw a r d (1555—1597), angol alkimista. Szintén külön­
féle szélhámosságok m ia tt kellett elmenekülnie Angliából és
ugyancsak R udolfnál keresett menedéket.
63 B a s il iu s V a l e n t iu s , igazi nevét, sem születési és halálozási
a d a ta it nem ism erjük, számos, neki tu lajd o n íto tt írása m aradt
fenn és a hárm as alapelvnek (sal, sulphur, mercurius) ő az egyik
első hirdetője.
64 „U sufur W om it ein vornehm er italienischer F ü rst von einem
verm einten Chymico listiger Weise betrogen w orden"; S zathm áry
L ászló , M agyar alkim isták. 353.
65 S ir K en el m D ig b y (1603—1665), kémikus, angol főúr, tengerész
és k u tató tudós.
66 M a g y a r i -K o ssa , M agyar orvosi em lékek. 1. 5.
67 D em kó K á l m á n , A m agyar orvosi rend története a X V III. sz.
végéig. Bp. 1814. 200.
63 Idem 238; R é t i E n d r e , Nagy M agyar orvosok. Bp. 1954. 19—21.
69 Idem 239; M a g y a r i -K o ssa , M agyar orvosi emlékek. 1. 9.
70 A részletesebb adatokat, további neveket, életrajzokat 1. M a g y a r i -
K o ssa , D emkó és R é t i E n d r e idézett műveiben.
71 D em k ó , A m agyar orvosi rend története a X V III. sz. végéig.
2 1 2 -2 1 8 .
72 V a j d a P á l, N agy m agyar feltalálók. Bp. 1958-ban m egjelent
műve nem összefüggő technikatörténet, hanem csupán egyes fel­
találók életéről szóló tanulm ányokat, illetve lexikonszerűen fel­
dolgozott ad ato k at tartalm az, X V I —X V II. századbeli pedig
csupán egyetlenegy szerepel. Ugyanez m ondható H an kó Vilmos,
M agyar tudósok, m agyar feltalálók c. művéről.
73 K ö lesér i S á m u e l , A uraria Rom ano-Dacica (De historia auraria­
rum Romani-Dacicorum. De labore auri metallico. De labore auri
m onetario. De constitutionibus provincialibus de re metallica
et m onetaria. De origine, generatione et proprietate auri. De labore
auri medico. Nagyszeben 1717.).
74 Gróf Bethlen Miklós önéletírása. 169.
75 Idem 282.
76 Id em 170.
77 D issertatio Politico-M athem atica ex A rchitectura M ilitari seu
fortificatione De Praem unitionibus Fortalitiorum . . . W ittenberg
1659. RMK. III. 2096.; (S zabó K á r o l y , RMK: Régi M agyar
K ö n y v tár című három kötetes m unka, amely a legrégibb időktől
1710-ig úgyszólván m inden Magyarországon vagy m agyar szerző­

6* 83
 tői m egjelent m űvet tartalm az.) D isputatio M athem atica E x
A rchitectura Civili De Quinque Columnis Architectonicis, Tos­
cana, Dorica, Jonica, Corinthia et Composita . . . W ittenberg
1660. (Magyarországon tudtom m al nincs belőle példány.) R M K
III. 2132.; D isputatio M athem atica E x A rchitectura M ilitari De
P raxi Bellica Offensiva e t Defensiva . . . W ittenberg 1682. RMK.
III. 2181.
78 Crist o ph N o t t n a g e l (1 6 0 7 — 1666), w ittenbergi professzor. Nyom ­
ta tá sb a n megjelent és fennm aradt m unkái asztronóm iai és m ate­
m atik ai tárg y ú ak (1. P o g g en do rf , Biographisch-Literarisches
H andw örterbuch.). Lehetséges, hogy kéziratban voltak műszaki
értekezései is, vagy S ch nitzler ilyen jellegű előadásait lejegyezte.
79 S z in n y e i J ó z s e f, M agyar írók élete és m unkái. Bp. 1914., illetve
az általuk felhasznált forrásm unkák; V a j d a P á l, N agy m agyar
feltalálók. 363.
so D ictionarium quinque nobilissimarum Europae linguarum , L ati­
nae, Italicae, Germanicae, D alm aticae et Ungaricae. Velence
1595. (S zabó K á r o l y nem említi.)
81 Logica Nova. Suis ipsius instrum entis form ata e t recognita. Velence
1616. RMK. III. 1180.
82 V a j d a P á l , N agy m agyar feltalálók. 366.
83 Gu l y á s P á l , A könyvnyom tatás M agyarországon a XV. és XVI.
században. Bp. 1931. 17.
84 K önyvterjesztők kézikönyve. B p ., 1955. E bben K é k i B él a
tanulm ánya: A könyv tö rtén ete a legrégibb időktől az első világ­
háborúig. 33; G u l y á s , A könyvnyom tatás M agyarországon a XV.
és XVI. században. 27; A többi adatokra nézve is 1. G u l y á s idézett
könyvét és K é k i tanulm ányát, illetve az azokban közölt irodal­
m at.
85 C sű r ö s F e r e n c , A debreceni városi nyom da 350 éves története.
1561-1911.
 V. f e j e z e t
A R E Á IJÁ K M E G JE L E N É S E
A M AGYARORSZÁGI IRODALOM BAN
B árm ilyen kezdetlegesek is valam ely országnak vagy
korszaknak a term észettudom ányi ism eretei, m indig v an n ak bizonyos
gyakorlati követelm ények, am elyek létrehozzák a technikának valam ilyen
form áját, és m indig van egy bizonyos általános érdeklődés a term észeti
jelenségek m agyarázata iránt, am elyet ki kell valahogyan elégíteni. A fizi­
ka, m ajd a fizikára épülő, illetve azzal párhuzam osan fejlődő többi term é­
szettudom ány és technika végeredm ényben ebből a k é t tényezőből jö tt
létre. A fizika fejlődéstörténetét k u ta tv a abban az időben, am ikor még az
új fizika éppen születőben volt, és új eredm ények is csak igen szűk körben
terjed te k el, fontos, hogy m egvizsgáljuk, m i volt m ég M agyarországon
fizika helyett.
A term észettudom ányos irodalom e m lített k é t csoport­
ján, a „népszerű” és ,,szak”-irodalm on belül még további differenciálódás
is lehetséges. A népszerűnek nevezhető irodalm at az aritm etikák, füves
könyvek, orvosi könyvek és elsősorban a kalendárium ok alkotják. Á t­
m enetet képez a szakirodalom felé a földrajz. A földrajzi irodalom meg­
jelenése M agyarországon m ár a X V I. században azért lényeges, m ert —
nyilván a nagy felfedezések k e lte tte érdeklődés következtében — a figyel­
m et a reális tárg y a k felé irányítja, nem beszélve arról, hogy a földrajz
igen sok vonalon érintkezik az asztronóm iával, gpefi^^^VaL és így végső
soron a fizikával is. A m ásik oldalon a földrajz sfágoSan K a^s'blódik a tö r­
ténelem hez, am ennyiben az ország tényleges Jy.Stágkkn^lc leírása szintén
reális tárg y n a k tű n ik fel akkor, am ikor az is l p M k b a ^ n i ^ őj&k klasszikus
tö rtén elm et tan u lta k , de a z t sem m in t törté«M n% tÉhgne3|i es& |jáz ókori
szerzők olvasásán keresztül. A X V I. és XVII:: szá£a<$Jöi4|&jp m űvei azon­
b an mégsem sorozhatok a népszerű m unkáljrkózé, m&t-ek’izárólag latin
nyelvűek. Az is igaz, hogy a latin nyelvű kaleM ájiu m o k viszont ta rta lm i­
lag népszerűek. . \> .^ö n g y
Mindez az irodalom, am i még csak 'távtilabbi vagy köze­
lebbi vonatkozásaiban tarto zik a fizikához, a fizika szem pontjából m in t­
egy előkészítő jellegű. Fontos ugyanis m inden olyan korai m unka, am ely
az em berek figyelm ét az égről a föld felé fordítja, am ely gyakorlati, hely­
ism ereti kérdéseket v e t fel, m in t a szám tan, a term észetrajz és a földrajz,
m ert előkészíti az egzakt, k v a n tita tív és kauzális term észetk u tatás szám ára
a ta la jt. E z a folyam at M agyarországon elég lassú, de a fentebb m ár rész­
letezett okokból érdem es egyes korai állom ásait nyom on követni.

85
 E m líte ttü k , hogy a városi iskolákban m ár a középkor­
b an jelentkezik egy olyan törekvés, hogy az o k tatás valam ivel tö b b et
nyú jtso n a gyakorlati élet szám ára, ezért i tt valószínűleg elsőnek ju to tt
kissé nagyobb hely a szám tannak, m ajd ném i földrajzi, term észetrajzi
ism ereteknek. E z a törekvés tükröződik vissza a X V I. századbeli m agyar
irodalom ban is, am ennyiben elsőnek találkozunk a kim ondottan vallásos,
vagy szépirodalm i m űvek m ellett aritm etikákkal, füves könyvekkel és
m ás m agyar nyelvű orvosi m űvekkel.
E zeknek a könyveknek a jelentősége ugyanis nem csak
abban áll, hogy elsőnek tartalm a z n a k reális ism ereteket is, hanem abban,
hogy magyar nyelvűek. Az első m agyar nyelvű könyv, am ely teljes fizikát
is tartalm a z , 1772-ben,1 és az első m agyar nyelvű önálló fizikakönyv
1777-ben jelent m eg.2 Ezeknek a szerzői is igen nagy nyelvi kifejezési
nehézségekkel küzdenek, joggal tek in th e tjü k ezért jelentőseknek ezeket
a nyelvi területen is ú ttö rő kísérleteket. A kizárólag latin nyelvű tudom á­
nyos, sőt la tin nyelvű szépirodalom (Janus P annonius ) m ellett nyilván
a z t m u ta tjá k ezek a m agyar nyelvű m űvek, hogy i t t olyan ism eretekről
v an szó, am elyekre m indenkinek, te h á t nem csak a latin iskolát végzettek­
nek, . szükséges. K étségtelen ugyanis, hogy kis nem zet esetében a latin
nyelvű tudom ányos irodalom szorosabb kapcsolatot jelent a külfölddel,
m in t a hazai nyelven íro tt könyvek. (Ez a kérdés még a X V III. század
végén is v ita tárg y a volt, éppen a legfelvilágosodottabb m agyar hazafiak
között.) E tudom ányos nem zetközi kapcsolatnak azonban olyan á ra van,
am ely tú l m agas a fenti előnyért: A tudom ány m indaddig nem fejlődhetik
igazán, míg a kevés kiváltságosak osztályrésze csupán, és k i vannak belőle
rekesztve a széles tömegek, így ugyanis szinte lehetetlen az az egészséges
kiválogatódás, hogy tudom ányos p ály ára a valóban alkalm asok kerülje­
nek, nem pedig csak olyanok, akiknél ez társadalm i vagy osztályhelyze­
tü k b ő l következik. E z az elv term észetesen csupán napjaink szocialista
társadalm aiban érvényesül teljesen, viszont m ár a X V II. század folyam án
m egjelent a polgárosodással egyidejűleg, és nem véletlen, hogy Galilei,
S tevin és m ás nagy fizikusok m űveiket h azájuk nyelvén írták . M agyar­
ország is csak akkor tu d igazán szorosan felzárkózni az európai tu d o m á­
nyossághoz, am ikor a term észettudom ányok irodalm a, o k tatá sa véglege­
sen m agyarrá válik. Hosszú, m integy k é t és félszázados folyam at ez, am ely­
ben az ú ttö rő k hatalm as m u n k át végeznek, és sokszor el is b u k n ak a ki­
látá sta la n n a k látszó küzdelem ben.

1. A XVI. SZÁZADBELI FÜ VES KÖNYVEK,

MAGYAR NYELVŰ ORVOSI MUNKÁK

A risztotelész nem csak a filozófiában és fizikában, h a ­

nem a biológiában is m ajd kétezer éven á t volt m intakép és követendő
példa. A különbség azonban az, hogy A risztotelész a biológiában valóban
jó szakem ber volt, és főképpen arab követői sikerrel tám aszk o d tak term é­
szetrajzi m unkáira. A risztotelész nyom án azonban a term észetrajz
szintén a filozófia egy része volt, és a X V I. századtól kezdve m egjelenő

86
term észettudom ányos m unkák a fizikával e g y ü tt tá rg y a ltá k a term észet­
ra jz o t is. Á ltalában egy-egy „Philosophia N atu ralis” -nak a beosztása a
következő volt. Physica generalis (általános fizika), ez foglalkozott a testek
általános tulajdonságaival, a m ozgásokkal (térrel és idővel), esetleg némi
fén y tan n al (de azt sokszor a geometriában tárg y alták ), a világ szerkezetének
általános leírásával (azaz geofizikával és asztronóm iával), a négy elemmel
(azaz az anyag szerkezetének kérdéseivel, m ai értelem ben v e tt kémiával)
stb. E z u tá n k ö v etk ezett a Physica particularis, vagy speciális (különleges
fizika), am ely esetleg ta rta lm a z o tt k im ondottan fizikai részeket is, m ert
egyes szerzők az általánosnak előbb felsorolt fejezeteiből egyet-m ást néha
i t t tárg y altak , de a végén feltétlenül i tt szerepelt ,,a term észet három
országának” (ásványtan, növénytan, állattan) tárgyalása, am elyet azután
esetleg egy-egy antropológiai, illetve lélektani rész k ö v e te tt.3 Á tudom á­
nyosnak nevezhető term észetrajz te h á t ezekben a m űvekben fordult elő
vagy egyes külön latin nyelvű értekezésekben, viszont kétségtelen, hogy
e néhány rövid ism ertetés aránylag kevés gyakorlati ism eretet n y ú jto tt.
A m agyar nyelvű herbárium ok, szójegyzékek sokkal inkább kielégítették
a kétségtelen igényt, az orvostudom ány szám ára is fontos legelemibb
b otan ik ai ism eretek iránt. A X V I. századból fennm aradt néhány füves
k ö n y v te h á t átm en et a term észetrajzi és gyakorlati orvosi m unka között.
É rdekes, hogy b ár tö b b külföldi utazó feldolgozta M agyarország állat­
v ilág át m ár a X V I. században is, az első m agyar nyelvű ,,á lla tta n ” -t, azaz
állatok ism ertetését tartalm azó fejezetet csak A páczai E nciklopédiájában
ta lá lu n k .4
A növénytan hazai irodalm a gazdagabb. Időrendben az
első m agyar nyelvű füvészkönyv Méliusz J uhász P éter (1536 körül —
1572) debreceni prédikátor H erbárium a, am ely a szerző halála u tá n jelent
meg 1578-ban.5 A szerző ifjúkoráról nem sokat tu d u n k , bizonyos, hogy
1556-ban a w ittenbergi egyetem hallgatója v o lt és 1558-ban k erü lt D ebre­
cenbe papnak. A H erbarium az egyetlen term észettudom ányos m unkája,6
egyébként — m in t k o rtársai általáb an — elsősorban teológiai, hitvitázó
m űveket írt, és állítólag v o lt egy biblia-fordítása is, am ely azonban el­
veszett. A m ű nem eredeti, ezt a szerző nem is állítja, hiszen — m int a cím­
ben m ondja — ,,rendre hozta a doktorok könyveiből” ; valójában egyetlen
forrást használt, Adam E anícerus (1528— 1586) 1551 —155-ben m egjelent
m u n k ájá t,7 de ö t esetben Debrecen környéki a d a to k a t is közöl, te h á t nem ­
csak másolásról, hanem tényleges növényism eretről is szó lehet.8 Méliusz
kön}rve népszerű orvosi könyvnek is tek inthető, m ert az egyes növények
ism ertetésénél azt is m egírja, hogy azok m ilyen betegségeket gyógyítanak,
és leírja a gyógyszer elkészítésének m ó d ját is.9
MÉLiuszt kö v ette és a n y a g át részben felhasználta B ey -
the A ndrás (1532— 1612) n ém etújvári lelkész 1595-ben m egjelent m un­
k á ja ,10 ezt a m ű v et azonban tudom ányos szem pontból MÉLiuszénál érték­
telenebbnek ta r tjá k a szakem berek,11 m ivel m egnevezett forrásait, am elyek
alap ján MÉLiuszt kiegészítette, felületesen használta.
Még kevesebb tudom ányosságra t a r t igényt P échi Lu ­
kács korábban, 1591-ben m egjelent K oszorúja (13. ábra).12 E z a m ű sem
eredeti,13 jelentősége azonban abban van, hogy — m in t a későbbi k u ta tá s

87
k id eríte tte — valóban a m agyarországi kertekben m egtalálható virágokat
ism erteti, és elsőnek tartalm a z á b rá k a t is, kezdetleges fam etszetek form á­
jáb an .14 T ovábbi érdekessége, hogy ebben a könyvben először lá tju k az
igyekezetei: term észettudom ányos ism ereteket valláserkölcsi tan ítá so k k a l

A Z K ERE-
s z r y i ;n sz v z o k n nc

niN,>

iffnrc. f m « e .
!
' AZ
Ip:. ';v'
f M sgjJrjl írj ',
' .f £ £ C H 1 IV K ^ c a
: Apoci t. J!
i-»»; »,,4 s#, ^-5,, nt it4 4j( ^

N v o - u r a iA i •
M* D, XC!,

75. á&ra. P éc si L uk á c s K oszorú -ján ak cím lap ja

összekapcsolni. E z lesz a legtöbb ism eretterjesztő könyv célkitűzése m ég

a X V III. században is. P échi I / ükács könyvében m inden egyes virághoz
valam i erkölcsi ta n ítá s kapcsolódik, például: ,,Ez jó erkölcsök hasonlítanak
az Indiai székfühöz, m ert először, m iképen a székfü szép, . . .” .
A botan ik a hazai ism ereteinek, további fejlődésének köve­
tése m ár a megfelelő szakem berek feladata, ezeket i t t csupán m in t első
m agyar nyelvű kezdeteket e m líte ttü k meg.
Bizonyos értelem ben idetartozik néhány korai orvosi
m unka, am ennyiben m agyar nyelven és népszerűsítési szándékkal író d o tt.

88
14. ábra. P á p a i P á r iz F e r e n g

89
Méliusz könyvénél 10 évvel később jelent meg az első m agyarországi
„orvostudom ányi” m unka. Szerzője F rankovith (vagy F rankovics)
Gergely (életrajzi adataiból an n y it tu dunk, hogy Sopronban v o lt orvos­
borbély, és 1599-ben m ég élt), címe: „H asznos és fölötte szükséges könyv,
az Iste n fiainak és az ő te t félő híveknek lelki vigasztalásokra és te s ti épüle­
tü k re szereztetett F. G. á l t a l . . . M onyorókerek 1588.15” Am ennyire a
könyvből m egállapítható, a szerző nem ta rto z o tt a képzett, egyetem et vég­
z e tt orvosok közé, borbélysággal kezdte a m esterséget, és azu tán elhíresz­
te lte m agáról nagy tu d o m án y át, „híres orvos” le tt belőle. K önyve is fő­
képpen ezt az önreklám ot szolgálja. B ár Méliusz könyve is ta rta lm a z
néhány m a m ár képtelenségnek h ató orvosi tan ácso t (m int m inden orvosi
könyv ebben a korban), F rankovith könyve még a kor színvonalához
m érten sem túlságosan értékes, csupán m in t nyelvi és k o rtö rtén eti doku­
m entum m éltó em lítésre.16
A X V II. században m ár több orvosi m unka jelenik m eg
m agyarul, tárg y u k főképpen a pestis elleni védekezés. A páczai Csere
J ános E nciklopédiája is foglalkozik orvostudom ányi kérdésekkel, b o tan ik á­
val, és i t t is m egjelenik a X V I—X V II. századra még oly jellemző kettősség:
merész, m odern, új gondolatok, új felfedezések ism ertetése m ellett (Har -
v e y : vérkeringés) még élnek a régi b abonák:17 a gyógyszereket akkor kell
elkészíteni, am ikor a plan éták állása kedvező s tb .18
A X V II. századbeli orvosi munkák közül még csak egyet
említünk meg, Pápai P áriz F e r e n c (14. ábra) (1. V III. fejezet, 6. pont)
1695-ben megjelent P ax Corporis című művét, amely öt év alatt három
kiadást ért el. Tudományos szempontból ez már teljesen a kor színvonalán
áll, viszont nem is akar tudományos munka lenni. Ez a tudatos ismeret­
terjesztési szándék emeli ki Pápai P áriz könyvét a korszak többi irodalmi
emlékei közül, és helyezi egy sorba ApÁczAinak, mesterének műveivel.
Mind a szerző, mind a könyvben található szokásos dicsőítő versek, mind
maga a nyomdász (T ó th fa lu s i K is M iklós) hangsúlyozzák a könyvnek
ezt a legnagyobb erényét. — A szerző maga kifejti, hogy könyvében nem
akarta „tudósoknak értelmeket m egfogni. . „az ügyefogyott szegények­
nek” írta.. Ugyanezt a gondolatot fogalmazza meg tanártársa E n y e d í
Istv á n , a teológia professzora:

„N agy jó t közöl veled e könyvnek A uthora . . .

Nem írta e könyvet orvosdoctoroknak
(Más nyelven és form án kész szólni azoknak)
K ív á n t i t t használni ügyefogyottaknak.”

A kiváló nyom dász, aki a m aga m ódján és szakterületén

ugyancsak nem zete kulturális felem elkedését tű z te ki célul, szintén kifeje­
zést ad lelkesedésének és helyeslésének a m agasztaló versek sorában:

,,E tu d o m á n y t (az orvosit) ta r to ttá k tito k b an . . .

M agyar nem zet legalább nem lá to tt
M aga nyelvén orvos könyvet: sőt o tt
M estere is szűk: m ely ok

90
 H ogy a sínlő beteg sok.
E nagy h ib á t látv á n nem á llh a tta
E bölts m ester m ag áját lehagyta,
Közönséges jó t n ézett
Hogy e M unkához k e z d e tt. . .” 19

A N yugaton so k at já r t Apáczai és P ápai P áriz m ár sokat

ism ernek a külföldön elért tudom ányos eredm ényekből, nem csak az orvos­
tudom ány, hanem a kém ia és fizika teré n is. A v o lt kolozsvári reform átus
gim názium k ö n y v táráb an (ma a R om án Tud. A kad. 2. sz. filiáléja) szám os
k é z ira t őrzi P ápai P áriz F erenc nevét. E zek nagyobbrészt külföldi egye­
tem i tan u lm án y ai a la tt készült jegyzetei, és igen sok fizikai és kém iai
tá rg y ú van közöttük. P ápai P áriz F erenc te h á t m ár megfelelő alapképzés
u tá n v á lt tudós orvossá, és m in t ilyen ism erte fel az ,,ügyefogyott” em be­
rek nehéz helyzetét, és ezért lá tja el őket megfelelő orvosi tanácsokkal.

2. AZ ELSŐ A R IT M E T IK Á K

U gyanez a vágy, a közm űvelődés emelésének a vágya

fű ti az első m agyar nyelvű szám tankönyveknek szerzőit vagy fordítóit. Az
első ilyen könyv 1577-ben jelent m eg Debrecenben. Cím lapja szerint
(15. ábra) Gemma F risius m űvének fordítása.20 A fordítóban S zabó K ároly
L askai J ános debreceni ta n ító „ m e ste rt” sejti, akiről tu d ju k , hogy
A iszóposzt fo rd íto tta .21 Gemma F risius (1508— 1555) kiváló ném etalföldi
m atem atikus, a m odern fö ld rajzk u tatás egyik ú ttö rő je volt. Legnépszerűbb
m űve az 1540-ben A ntw erpenben m egjelent M ethodus facilis arithm eticae
p racticae (A gyakorlati szám tan könnyű m ódszere), am ely sok szem pontból
kiem elkedik a korabeli m atem atikai m unkák közül.22 Az érdekesség azon­
b a n az, hogy — m int azt elsőnek S zily K álmán m u ta tta ki — a debreceni
a ritm etika nem Gemma F risius könyvének fordítása,23 hanem : „ . . . telje­
sen önálló m unka és egyetlen könyvvel sincs tö b b rokonsága, m in t b á r­
m ely m ás aritm etik án ak egymással. Lehet, hogy a szerző F risius könyvé­
ből ta n u lta a szám olást, de azt teljesen önállóan, a m agyar viszonyokra
szabva, egyéni felfogással tá rg y a lja .” 24 I t t te h á t egy eléggé különleges jelen­
séggel, a negatív ’plágium esetével állunk szemben. E n n ek az o k á t H árs
J ános valószínűleg helyesen keresi abban, hogy a szerző, illetve a nyom dász
(aki m aga is le h e te tt a szerző) így a k a rta k a könyvnek nagyobb tu d o m á­
nyos tek intélyt, és így nagyobb kelendőséget biztosítani. E red eti v o ltának
jelentősége még az is, hogy ilyenform án értékes m űvelődéstörténeti doku­
m entum nak tekinthető, am elyből m egbízható felvilágosításokat k a p h a tu n k
a X V I. századbeli m agyar viszonyokra, pénznem ekre, ára k ra stb. (L áttuk,
hogy a füves könyvek — fordítások lévén — nem feltétlenül a m agyar
fló rá t ism ertették.)
B evezetését a nyom dász, H offhalter R udolf írta,
ebben a szám vetés tud o m án y án ak hasznosságát fejtegeti, m ajd m egnyug­
ta tja az olvasót, hogy „Nem nehéz leszen penig ez tu d om ánynak ez kicsiny
könyvecskéből való tan u lá sa ” , m ert rövidebb, m int F risiusó .

91
 TESNFX T V D O M A
\ ' I A , M B L L* A L T V D O S ' . ! . •>■ \
I * ’i ' l V % K A C Sx A M- V E T 1 S V FO I
M*t»**; n y tlu y e fe% tu d o n /J n lu n gyénörk*-
d é fy r c b s fito fq s s s b jW A r íú való a teltne
ty e io m d d J ) f \,.r

Í*í«4fi#» *.,V %t>

A.fit akarcm hog’Ja? ío es ha ÍVros dobónba
h t í cc legyetee'a* g< nox m ártalmas dolgokba
periig egiúgiúek.
t • D C l £ H fi $
l ^ í p h u f f í t f h á l t t r n h m t á t t d ^ n m t> n t r r .

15. ábra. Az első M agyar A ritm etika címlapja

92
 Míg az első bekezdésben a szám vetés általános hasznáról
beszélt (még a biblia sem érthető meg enélkül) a m ásodik bekezdés az
egyes tudom ányokban való felhasználásról szól:
,,E z t is penig meg kell tekinteni, hogy ez tud o m án y bő­
séges h asznot hoz azoknak az kik am az fő és öreg tudom ányokra igyekez­
nek, főképen penig az A stronom iára, azaz am az égi csillagoknak és Plané­
ták n a k , helyeknek, forgásoknak és m ozgásoknak m egtudása, m ely tu d o ­
m ány, a Philosophiának, avagy a D eáki tu d om ánynak főrésze és tagja.
U gyanezen tud o m án y á lta l érth ető k meg az G eom etriáknak is, azaz ez
világnak, földnek és Országoknak részeinek tu d o m án y át, M ert az Geo­
m etria avagy az földm érés az A ritm etikában való liniák nélkül semmi
képen nem lehet, jelesben m ikor dem onstratiot, azaz kétség nélkül való
m u to g a tá st ak ar tenni, m ely m utogatásra a szám ok is igen hasznosak,
(mellyek az égi csillagoknak járá so k at és m ozgásokat m ely az A ritm etika
és Geom etria nélkül nem lehet) m eg m u tatják .” E z u tá n elm ondja, hogy
nem ő a fordító, és annak nevét nem is ismeri, m ajd elnézést kér az eset­
leges hibákért.
A bevezetésben az az érdekes, m ilyen világosan lá tja a
X V I. századbeli m agyar szerző a m atem atika szerepének fontosságát még
m ielőtt Galilei kim ondotta volna híres m egállapítását (1. I I I . fej. 6. pont).
Jellem ző az is, hogy fizikáról az egyes tudom ányok kö zö tt külön nincs szó
és az asztronóm ia is m int a filozófia egy ága szerepel.
A m ű egyébként a bevezető definíció („Micsoda a Szám ­
vetés” ) u tá n az alapm űveletek, a szám tani sor, a hárm as szabály ism erte­
tésé t tartalm azza, m ajd a pénznem ek összehasonlítását. Példái színesek,
érdekesek, néha tréfásak. I t t v an például egy a szorzásra (amely tu lajd o n ­
képpen hatványozás): „V olt 12 b a rá t, m indegyiknek vagyon 12 b o tja,
m indegyik bo tb an vagyon 12 tásk a, m indegyik tásk á b a n vagyon tizen­
k é t kenyérdarab, m indegyik kenyérdarabban vagyon tizenkét lyuk,
m indegyik lyukban tizen k ét egér és m indegyik egérnek v an tizen k ét
fia, vájjon m ennyit teszen som m a szerint ?” 25 Az ehhez hasonló példák
nem csak ügyes szám tankönyvvé, hanem vonzó olvasm ánnyá is teszik
a könyvet.
Tudom ányos, népszerűsítő, m űvelődéstörténeti jelentő­
sége m ellett igen fontos ez a könyv a tudom ányos nyelv m egterem tése
szem pontjából. A szerző nehézségekkel ta lá lta i t t szem ben m agát, amelyek
m ég a X IX . század első felében is m utatkoznak, és am elyekkel a fizikus
szerzőknek épp úgy meg k ellett küzdeniük, m in t a m atem atikusoknak. E z
látszik abból is, hogy nem csak az aritm etik a fejezetcím ei latinok, hanem
a fontos szabályokat először latinul m ondja el, nyilván biztonság kedvéért,
h a valaki nem értené meg a szerző által újonnan a lk o to tt kifejezéseket.
Az ism eretlen szerző m indenesetre kiválóan m egfelelt feladatának, és sok
m a is használt kifejezést alkot a latinok h e ly e tt.26
E könyv v álto zatlan m ásodik kiadása 1582-ben jelent
meg, ugyancsak Debrecenben, míg 1591-ben K olozsvárott egy lényegesen
ja v íto tt és b ő v íte tt kiadás lá to tt napvilágot, jelezve, hogy a debreceni
aritm etika kom oly szükségletet elégített ki, és m egértésre ta lá lt az olvasó­
közönség körében. _

93
 A fent ism ertetett m űvek azonban nem a legrégibb a rit­
m etikák, csak a legrégibb m agyar nyelvűek. A X IX . században ta lá lta k
H am burgban egy 1499-ben m egjelent latin nyelvű a ritm etik át A rithm etice
sum m a trip a rtita M agistri Georgij de hungaria cím en.27 Ez a 20 oldalas m ű
korábban jelent meg és terjedelm esebb, m int P tjrbach 1510-es ,,Opus
algorithm i” -je, úgy hogy elm ondhatjuk, hogy a m atem atikai irodalom ban
nem voltunk elm aradottak. Reális tárggyal foglalkozó n y o m ta to tt m ű
ennél régibb csak egy van, R egiomontanus 1473-as kalendárium a. V ita t­
h ató az is, m ennyiben tek in th ető k a kalendárium ok a reális irodalom
jelentkezésének; erre a kérdésre ezen irodalom közelebbi vizsgálata fog
választ adni.
Mindez természetesen csak a nyomtatásban megjelent mű­
vekre vonatkozik. A kéziratos anyag feldolgozására még igen kevés történt.
V. Marian legújabban megjelent tanulmánya ennek a hiányát igyekszik
pótolni.28 A Román Tudományos Akadémia kolozsvári könyvtárában, az
ún. Porcsalmi-féle kolligatumban, a nyom tatott művek között több kéz­
irat is van, amelyeket P orcsalmi A ndrás írt le 1638 és 1642 között. Ennek
aritmetika című részét dolgozta fel Marian . A kézirat minden valószínűség
szerint B isterfeld előadásairól készült és érdekessége, hogy száraz, tömör
stílusa, a példák, feladatok hiánya következtében meg sem közelíti a debre­
ceni vagy kolozsvári aritmetika frisseségét, életközelségét. E z a 16 levélből
álló kézirat, amefynek főforrása egyébként A lstedius Methodus admiran­
dorum mathematicorum című 1613-ban megjelent könyve, szépen példázza,
hogy matematikát is lehet skolasztikusan és dogmatikusan előadni. E z az
adat viszont ismét csak ellene szól a legendának, hogy B isterfeld kísérleti
fizikát tanított volna Gyulafehérvár ott.

3. KA LEN D Á RIU M O K A X V I. ÉS X V II. SZÁZADBAN

A kalendárium a X V I. és X V II. század ism eretterjesztő

irodalm ának egészen sajátos m egjelenési form ája.
A középkorban, a k önyvnyom tatás feltalálása elő tt is
szükség volt term észetesen n a p tá rra , elsősorban egyházi (ünnepek idő­
p o n tján ak m eghatározása), de kereskedelm i, politikai célokból is. Hiszen
a naptárkészítés olyan régi, m in t az em beri k u ltú ra. A jó n a p tá r készítésé­
hez pontos csillagászati megfigyelésekre, szám ításokra van szükség, és
a történelem folyam án a különböző kultúrnépek, egyiptom iak, görögök,
róm aiak, m ajd a keresztény középkor asztronóm usai igyekeztek az eredeti
babiloni n a p tá rt m ind tökéletesebbé tenni. Id ő n k én t szükség volt nagyobb
reform okra is, m ert a N ap és Hold járása alapján összeállított n a p tá rak b a n
bizonyos kezdeti pontatlanságok néhány száz év a la tt nagy eltéréseket
eredm ényeztek. íg y a Julius Caesar-féle (i. e. 48), im m ár alig használható
n a p tá r helyére k e rü lt 1582-ben a Gergely-féle n a p tá r,29 am elynek elfoga­
dása — különösen a protestáns országokban elég nagy nehézséget okozott,
b á r B áthory Istv á n is csak 1586-ban fogadta el Lengyelország szám ára.
A m agyar protestáns rendek is sokáig tilta k o z ta k ellene. U gyanakkor a régi
naptárhoz való ragaszkodás zavarokat okozott a kereskedelemben, és ezért

94
m ind Erdélyben, m ind M agyarországon fel kellett adni az ellenkezést.
E rdélyben B áthory Zsigmond fo g ad ta tta el a rendekkel az 1589, illetve
1591-i gyulafehérvári országgyűlésen, „m ivelhogy m ás keresztény orszá­
gokban is elfo g a d ta to tt” ,30 míg M agyarországon az 1588-as országgyűlés
„egyedül a királyi m éltóság te k in te té é rt” (nem pedig a p áp a k edvéért!31),
vezette be az új n a p tá rt. Á ltalában azonban még a X V II. század folyam án
is a ny o m tatásb an m egjelent kalendárium ok m int ,,Ó és új kalendárium ”
jelennek meg.
A könyvnyom tatás feltalálása elő tti íro tt kalendárium ok
kizárólag n a p tá ra k voltak. N álunk ilyen kézírásos n a p tá ra k rendszerint
imádságos könyvekbe v o lta k kötve. Csíziónak (cisio) nevezték ezeket,
m ivel jan u á r 1-én v olt a circumcisio ünnepe. Ezek úgynevezett „com pu-
tu so k ” voltak és a változó ünnepek kiszám ítására szolgáltak. R endszerint
tö b b évre előre készültek.32
A könyvnyom tatás lényegesen m eg v álto ztatta a kalendá­
rium jellegét. A tulajdonképpeni naptárhoz egyre több kiegészítés kerü lt:
„asztrológiai prognosztikon” vagy „ítéletek ” : jóslatok a következő eszten­
dőre, a politikai helyzet (lesz-e háború), járv án y o k és az időjárás szem pont­
jából. E zeket a jó slatokat m egszabta egyrészt az, hogy bizonyos időben
m elyik „az uralkodó p lan é ta ” , m ert az asztrológiában a p lan éták nem egy­
form a in d u lattal viseltetnek az em berekkel szemben. De az is szám ított,
hogy ki m ilyen társadalm i osztályhoz tartozik, illetve m ilyen foglalkozást
űz, m ert pl. az egyházi em berek J u p ite r fiai, a tudósok M ercuriusé stb. és
ennek megfelelően m ás és m ás lesz a sorsuk. E n n y i általáb an m inden
kalendárium ban volt, rendszerint még az országos vásárok („sokadalm ak” )
időpontjai is szerepeltek. A tartalo m azonban egyre bővül: orvosi, egész­
ségügyi jótanácsok, tanácsok a szántó-vető embereknek, h a v o lt üres hely
a n a p tá r m ellett, oda rendszerint „krónika” kerü lt: a világ- és a m agyar
történelem fontosabb eseményei röviden; vagy földrajz: a világ, vagy
M agyarország rövid leírása, esetleg érdekes furcsaságok, term észeti jelen­
ségek (villámlás, szivárvány stb.) m agyarázata.
L áth ató teh á t, hogy a korai kalendárium ok úgyszólván
azt jelen tették az akkori olvasónak, am it m a a napilapok, szépirodalm i és
tudom ányos folyóiratok, ism eretterjesztő könyvek, az újságok p lety k a­
ro v ata stb. együttesen jelentenek. Ebből szerezte értesüléseit, ism ereteit,
így nem csoda, hogy ha egy-egy jól szerkesztett kalendárium igen népszerű
és elterjedt volt.
A régi kalendárium okban te h á t sok fontos tu d o m án y tö rté­
n e ti adalékot ta lá lh a t m ind a történész, m ind az orvostudom ány, m ind
á ltalában a term észettudom ány tö rtén etén ek k u tató ja . N aivan előadott
term észettudom ányi ism eretek ezek, de pontosan jelzik a term észettudo­
m ányos m űveltség legalsó színvonalát, hiszen az ism eretterjesztés szükség­
képpen m indig elm arad a tud o m án y legúj abb eredm ényei m ögött, m ásrészt
a kalendárium m int m űfaj valóban „népszerű ism eretterjesztő” könyv
volt, amely a legszélesebb töm eghez szólt, akikkel csak egyszerű dolgokat
egyszerű nyelven leh e tett közölni. Másik jelentőségük a kalendárium oknak,
hogy egészen a X V III. századig alig jelenik meg m agyar nyelvű m unka,
am ely reális ism ereteket közölne. Term észetesen vo ltak latin nyelvű kalen-

95
dáriumolc is, ezek tartalm ilag nem sokban különböznek a m agyar nyelvűek-
től. A népszerű irodalom hoz kell szám ítanunk az E rdélyben és Felvidéken
elterjed t ném et nyelvű kalendárium okat is.
Ma m ár elég nagy valószínűséggel sikerült m egállapítani,
m elyik v o lt a legrégibb m agyar nyelvű kalendárium . K azinczy szerint ezt
S zékely I stván szerkesztette a híres krakkói kalendárium nyom án. Cím­
lap ja hiányzik ugyan, de m egállapítható, hogy vagy 1538-ból való, vagy
még korábbi.33 Csak a n a p tá r v a n meg belőle. K azinczy úgy ju to tt hozzá,
hogy Cserey F arkas „több m ás ritkaságokkal" elküldte neki.34 Á ltalában
a kalendárium ok fordítások, am elyeket a fordító (akinek a neve nem
m indig szerepel) „ a m agyarországi és erdélyi égre szorgalm asan alkalm a­
z o tt” . A fent e m líte tt kiegészítések a z u tá n m ár rendszerint a fordító
m unkái (pl. a m agyar krónika), sokszor a nyom dász ír bele egy-két m onda­
to t.
Európában a legrégibb kalendáriumot R egiom ontanus
szerkesztette, ez először Nümbergben jelent meg 1473-ban, majd 1474
vagy 1475-ben H ess A n drás budai nyomdájában is kinyomták. E zt állítja
legalábbis Jan k ovích M ik ló s35 a Tudományos Gyűjteményben, amikor
felháborodva tiltakozik S c h w a r tn e r M árton 36 ezen kijelentése ellen:
„Alsó konnten sich die Ungarn im Jahre 1584 selbst noch keinen Kalender
machen?” Erről a kalendáriumról azonban többet nem tudni, de bizonyos,
hogy volt REGiOMONTANUsnak egy változó örök kalendáriuma az 1475—
1513 évekre, amely Nürnbergben készült. Ennek a külföldi irodalomban is
nyoma van,37 és megelőzte az 1491-es legrégibbnek tartott ún. augsburgi
kalendáriumot. A Regiomontanus-féle örök naptár latin nyelvű volt, és
olyan értékes, hogy 12 magyar dukátot is megadtak érte.38 Ez képezte
mindenesetre a későbbi kalendáriumok mintáját. E zt ugyan nem magyarok
készítették, de ScHWARTNERnek még sincs igaza, mert 1573-ból egy majd­
nem teljesen ép kalendárium-példány maradt fenn, csak az eleje hiányzik,
de a csillagképek, országos vásárok, nap- és holdfogyatkozás időpontjai
már benne vannak, és épségben megmaradt a második rész külön címlappal,
úgy hogy ebből tudjuk a dátumot és a szerzőt is : „Astrologia Practica azaz
az egeknek forgásából és csillagoknak járásából közzétett jövendölés az
1573 évre a Jacobeus Stanisslo Mestertől Krakkó.”39 Ezenkívül is, 1584
előtt több kalendárium töredéke maradt, és többnek a létezéséről van biztos
tudomásunk.
Nézzük h á t, m it v á rh a to tt az olvasó az 1573. évre? Mars
az uralkodó p lanéta ebben az évben, és az h á b o rú t jelent, m ivel azonban
J u p ite r és Venus a társai, ta lá n mégsem lesz. N em sok jó t jósol a kalenda-
d arista a szegény em bereknek. Míg az egyházi em bereknek és királyoknak
jó dolguk lesz, a S aturnus és a H old fiainak, a szegény em bereknek rossz
lesz.
M ilyen lesz a tudósoknak, a M ercurius fiainak sora?
,,A tudós népek és az írásforgatók alkalm as jószerencsében forognak ez
esztendőben. M ert tavasszal kedvesek lesznek az uraknál. N yárban a tu d o ­
m ányokkal sok hasznot találnak. De betegségekben élnek . . . Ősszel messze
ú tra indulnak . . . Télben nyugosznak. De . . . a m elankólia m ia tt beteg­
ségekben élnek.”

96
 A term észettudom ányi részt i t t az É rcekről és M etallu-
m okról szóló rész jelenti.
1579-ből is m a ra d t egy kalendárium , szerzője az ugyan­
csak krakkói S lovacitts P étbe , fordítója P écsi L ukács (a Koszorú szerző­
je) és N agyszom batban jelent meg. Az előbbitől nem sokban különbözik,
m int ahogy az 1581-es kiadás sem.40
R egiomontanus Csízióját 1580-ban H eltai Gáspár fór-
d íto tta le. E z a példány azonban nincs meg, csak az 1592-es v an meg telje­
sen, am elyen m ár nem szerepel „K irályhegyi Já n o s” , sőt a fordító neve
sem. E z a csízió ta lá n a legbővebb, úgyhogy, h a végignézzük a ta rta lm á t,
fogalm at alk o th atu n k mindenféle kalendárium ról, m ert ebben m ajdnem
m inden benne van, am iből a tö b b i kalendárium ok csak egyik vagy másik
részt hozzák. Teljes címe:
„Cisio
M agyar nyelven és az ég járásán ak és csillagoknak különb-különb term észe­
tén ek folyásából való P ractica. Melyből gyerm ekeknek születéseknek te r­
m észetek és az napoknak m ivolta m egism ertetnek. Azaz M agyar Planétás
k ön y v .” — Most egy latin nyelvű bibliai idézet következik, azután „Kolozs-
v á ra t A könyvnyom tató által m agyarra fo rd íta to tt és ujolan k ia d a to tt
Anno Christi 1592 esztendőben.”41 (16. a), b), c), d) ábrák)
U tá n a a tartalom jegyzék következik: „E zek vagynak a
könyvben” . (Az első rész címe: „Az m agyar Cisio. E s az N apnak feltám a­
dásának és elnyugodásának órái, az N ap n ak hosszára, am int K olozsvárat
vagyon. G radus 47, m inuta 36 k isz á m lá lta to tt.” A zután következik örök­
n a p tá r nyolc évre, időjóslás [zivatarok, nap- és holdfogyatkozás].)
Az előszóban a szerző m egvigasztalja az olvasót, hogy ha
rosszat is m u ta tn a k a csillagok, annak ellent lehet állni. A zután jön a tén y ­
leges 1592-es n a p tá r (az új!), m inden hónaphoz egy-egy versikével, amely
arra a hónapra tan ácsokat tartalm az, am elyek részben gazdaságiak, rész­
ben orvosiak. Különösen fontos kérdésnek látszik az érvágás, m ert úgy
látszik, nem m inden hónap alkalm as erre. A csízió szerint jan u árb an nem
tanácsos, míg februáriusban:

„Hidegleléstől nagyon félek mostan

F a vágás, ganéjhordás eszemben vagyon
E g y jó bő ködm ent m agam nak szerzek
V ért eresztek, hidegtől m agam őrzöm .”

D emkó K álmán szerint a kalendárium ok és csíziók orvosi

része puszta babona v olt és ezek „. . . annál nagyobb h a tá s t gyakoroltak,
m inél kisebb v o lt a k é p z ett orvosoknak szám a” .42
Az idő jóslás alapja a csízió szerint az, hogy m ilyen idő
v an karácsonykor (milyen irányú szél fúj), ebből és abból, hogy a karácsony
m ilyen n ap ra esik, meg lehet jósolni az időjárást egész évre. Az egész évre
szóló prognózist versekben adja, m adarak, állatok viselkedéséből is lehet
következtetni. A négyféle vérm érséklet (szangvinikus, kolerikus, m elan­
kolikus, flegm atikus) is összefügg az időjárással.

7 97
 C I S I O .

Magyar nyclucn, cs az
É G H i A R Á S Á N A C é s c z i l l a -
goknac kűíomb kűíomb tcrmcOctincc follyaíábói
v aló P r a d ic a . M e ly b ő l g y e r m e k c k n c c Öútccc-
íc k n c c t c r m e ö c t c c , cs n N .ip o k ű a c
miuólu meg'ifmer- ,
tctucc.
.
A 7, 3 2 :

MAGYAR PLA *

N E T Á S K Ó N Y W .
1

INVISIBILIA DEI PER

ca qux íach íunt, intcIic&Ju confoiciuncur
Rom : i. v e i t 10.

^ C O L O S V A R A T f
A z K o n y w n y o t n u t o aScal M i g y i t r a f o r d i t a r o t , c s
vyioian ki aJatot. Anno Chuih 1 5 9 2 *
Lftendubcn*

16. a) ábra. A Cisio címlapja

98
 fig v r a m im o d o m al-
LYON AZ AZ EMBER, MELY .
a z Ó r á t n ézi.

TéL Nyár.

04 efkdbenez Figurában,mimóddalfordúíracerei
az Naphoz, Télben és Nyárban: ntert Télben artzal
Iccrl az Napra allancxft Nyárban penig hattal. Annac
felette az kezed ki nyút'»fsa vtán m^g afit ia ebedbe b l
venned, hogy azhíuelyked alat való domb alat, arnyí-*
kos legyen, annyira hogy afit az vtSígyeczkei tcllyefség/
gflvs{y el foglalíya* hogy azlr fon Jcrlltyeb ne cryen az
írnyec* azaz, hogy '«Ital neéryen az árnyét az éleinec
liiuayán, mert ez az próba fs az igazgatás, rei»
faogy igazín ffoigáílyonezaz
árnycc óra*

16. b) ábra. A Cisio naptárrészének egy lapja

7* 99
 rVNIVS» SZ. IVAN

N e tu M lc o ie iliils M a rrf?
III ■ rv u ie c i I ||
. ':s ■ .
-J* f = *Jf■-rc
V < V l.-iiy . - 'i:;-. :.
fé lt ’c v .n
| Vmcz:
H

16. c) ábra. A Cisio egyik lapja

L’iíoí Pta OfiiaMí, Saúsjf ví ^
I l o r d o s M í y t t t i j x ■;.■ : ;.■
*' *r végy fi velís,bíscony m eg kellene MiefeaeUf*
ív - ■: ,;s lm ! u r ,f f o k f :;k m < aJ. ■ : .

: co m
í\ (Ji% \ h / \ / B \ I K f %
no Jó t i i Cmerhtfsék a z 0 r1 t,3 Z vtoiiiá»
XÚC*, t S cl} d i)l|J ö k Í3 2 fl foglstlsíu* ”
ioCs\}Ct m ikoron a s N a p u f i *
é s lé p c n fenik*

Eyfiük,

16. d) ábra. A Cisio egyik lapja

 E z u tán következik a „fizikai” rész: ,,A villam ás”-ról.
„Az villam ás semmi nem egyébb, hanem m ikor az aém ek
egyik része az m ásikkal sebes beleütközéséből megmelegszik és tüzesül,
m ondom az sebességétől, m ert azt m ondják az Physicusok, hogy omnis
m otus calefacit (minden mozgás m elegít), úgy tetszik penig nékünk, hogy
későbben lészen az dörgés, hogy nem az villám m aga egyszersm ind lészen,
de ham arább m eglátjuk, hogy nem m int halljuk, m ás az, hogy egyik
szárazb m atériából lészen, hogy m int az m ásik.”
H a kevés a villám , sok a dörgés, nem kell félni. M ajd így
folytatja:
„Az M enyütőkő semmi nem egyéb, hanem az egyik aérnek
a m ásikkal való összecsappanása, m ely addig v ite tik zúgással, mig valam i
m eg ta rtó z ta tja . . . ”
E bben a stílusban f o k ta tja azután, főképpen az ókori
írókra (Pl in tusra) tám aszkodva. Nem szabad azonban e naivságokon m eg­
lepődnünk, még több m int százötven év m úlva is fogunk találkozni a vil­
lám lás és dörgés fenti definícióival, és hogy m ást ne m ondjunk, D escartes
szerint is úgy keletkezik a mennydörgés, hogy egyik felhő ráesik a m ásikra.
A term észeti tünem ényeket megfelelő kísérleti fizikai alap nélkül egyszerűen
a szem lélet alapján m agyarázták, és ebben sok helyes észrevétel is akadt.
Ilyen például hőnek és m ozgásnak a kapcsolata, am ely éppen a fizika fej­
lődésével szorul h áttérb e a X V III. században, és csak a X IX . század közepe
felé kerül ú jra elő.
A Csízió szerzője ezután arról ír, hogy „Az m enyütőkőnek
m int kell Iste n u tá n ellenállni az bölcs fizikusok irása szerint” . M ert term é­
szetesen isten a legfőbb oltalom , de eszközei által h a t és ezért ,,. . . soha
szem látom ást sem m it nem m üvei” . Az eszközöket viszont ,,az bölcs Physi­
cusok ta lá ltá k ” .
E z eddig nagyon józanul és értelm esen hangzik, de azután
a legképtelenebb „ó talm ak ” következnek, m int: a laurus fa, a vízibornyú
bőre, a szem et és fület be kell fogni, v a sa t nem ü ti meg, különösen, h a meg­
öntözzük (!), a saskeselyűt sem ü ti meg Plinius szerint, jó védelem a korall
is, az alvót nem b á n tja és a harangozás is elkergeti.
M ajd következik a villám lás és m enydörgés szerepe a prog­
nózisban.
Mindez, am it itt részletesen idéztünk, azt m u ta tja , hogy
a villám lás az egyik leggyakrabban tá rg y a lt problém a volt, és az is m ara d t
a következő évszázadban is. G yakorlatilag is fontos kérdés volt a villám ­
csapás elleni védekezés, és ez m agyarázza meg, m ilyen óriási jelentősége
lesz F ranklin felfedezésének a X V III. században.
Másik ilyen sokkal kevésbé gyakori jelenség, am ely
azonban úgyanannyira foglalkoztatta a fan táziák at (m int az irodalom
m u tatja), az üstökös volt. A Cisió is foglalkozik vele, elm ondja, hogy
(Arisztotelész szerint) nem lehet igazi csillag, (m ert az égbolt Arisz ­
TOTELÉsznél öröktől fogva és örökké változatlan, az üstökösök pedig
jönnek, m ajd eltűnnek, te h á t változnak), hanem a levegőbe felszálló
száraz pára gyullad meg az egek sebes forgásától, m int azt S eneca
is tan ítja .

102
 Az üstökös megjelenése szárazságot jelent, ebből drága­
ság, m ajd járványok (melankólia, kolera, hideglelés, gyulladás) szárm aznak.
„ É s az gyulladás m inden betegségnek anyja, jóllehet pedig az emberek
azt ta rtjá k , hogy az Iste n jóvégre műveli, m ert h a egyik Fejedelem meghal,
ta lá n jobb következik, ha halál, m egujul a föld.” A fejedelemre való célzás
i t t azt jelenti, hogy az asztrológusok ta n ítá sa szerint az üstökös elsősorban
azokra veszélyes, „qui delicate vivissent” (akik kényelem ben élnek), ezek
pedig elsősorban a fejedelm ek és nagyurak, akikről a szerző úgy látszik,
nincs nagy vélem énnyel. H á b o rú t is jelent az üstökös, m indenesetre „gono­
s z á t” jelent, különösen, ha nap- és holdfogyatkozással já r együtt. „Az
szivárványról, m elyet irisnek m ondanak a deákok” viszont csak an n y it
m ond, hogy tisz ta időben esőt, eső u tá n tisztu lást jelent és hogy — B eda
szerint43 — a világ vége elő tt 40 n appal m ár nem lesz szivárvány.
Ezzel vége is a „fizikai” résznek, m ost jön az „orvosi” ,
m ajd a „P lanétáskönyv” , am elynek segítségével a születés időpontjában
levő csillagkonstellációból kiszám ítható a gyerm ek jövője, a négy elem entum
(tűz, ég, víz, föld) és az időjárás kapcsolata, hogyan befolyásolja a Hold
állása a szántás-vetést, hogyan lehet felismerni, m ikor fogy és m ikor nő
a H old (képekkel), a napóra használata. M ajd egy-egy fiziognómiai (arc­
isme) és kirom antiai (tény ér jóslás) fejezet következik, és az egészet —
m eglepő m ódon — „Az lovak betegségekről való orvosság” cím ű fejezet
rekeszti be.
A csízió szépen m u ta tja , honnan indul el a term észettudo­
m ány, m ekkora u ta t kell még m egtennie, míg eljut csak addig is, ahová
a legnagyobbak m ár elju to ttak . Gondoljuk csak meg: 1592-ben K operni­
kusz m ár ötven éve m eghalt, Gilbert , S tevin , Galilei m ár dolgoznak új
felfedezéseiken, de a csízió babonái több-kevesebb m ódosulattal tovább él­
n ek az egyre szélesedő kalendárium -irodalom ban.
A X V I. században még egy-két töredékre bukk an h atu n k ,44
de a X V II. században m ár nagyon sokféle kalendárium forog közkézen.
Ilyenek a bártfai, a híres lőcsei kalendárium , v alam in t S chnitzler J akab
és F röhlich D ávid ném et és latin nyelvű kalendárium ai, v alam in t a
S zentiványi Márton szerkesztette nagyszom bati kalendárium . A k ét
u tó b b in ál m ár talá lh a tu n k ném i ta rta lm i eltérést, ezekkel m ajd e fejezet
5. p o n tjá b a n külön foglalkozunk.
Á ltalában azonban, h a m egism ertük a Csíziót, nyugodtan
elm ondhatjuk, hogy m egism ertük m indegyiket. É ppen ezért nem lenne
érdem es részletes ism ertetésükkel foglalkozni, csupán még egy-két jellemző
apróságot m u ta tu n k be egyikből-másikból. (17., 18. a) és b) ábrák.)
íg y például az 1611-ben a K rakkói B ernard doktor
nyomán készült kalendáriumban, amely Keresztúron jelent meg, a nyom­
dász F arkas I mre a naptár és a Prognosticon közé egy elmélkedést illesz­
tett, amely arról panaszkodik, hogy vannak olyanok, akik többre becsülik
a pénzt, m int a tudományt, és ezért képesek az asztronómiát káromolni.
Igaz, túl nagy jelentőséget nem szabad a csillagjóslásnak tulajdonítani,
mert „Nem a csillagokból jön a szerencse és az áldás, hanem Krisztustól”.
Hogy a kalendárium szerző nem veszi tú l kom olyan
s a já t jóslatait, az kiderül például abból, hogy az 1639-es lőcsei kalendárium

103
104
17, ábra. Az 1663-as Nagyszombati Kalendárium címlapja
105
18. a) ábra. Az 1663-as Nagyszombati Kalendárium egyik lapja
szerzője (H erlicziits) javasolja a békeszerető vezetőknek és m agistratusok-
nak: cáfolják meg az asztrológusok kom or jóslatait.45 V agy nézzük, hogyan
védekezik a helytelen prognózisok vá d ja ellen N eubarth K ristóf , a kolozs­
v ári kalendárium szerzője 1702-ben, „A kalendárium i jövendölések m i­
vo ltáró l” :46
,,Az u tó n tú l néha záporeső esik
In n é t pedig a föld N ap fénytől sü tte tik
M it Tsudálkozol h á t; h a m ind bé nem telik
M indenkor e K önyvben am i m egiratik”
„M ert m ivelhogy ez szól egynéhány országra

/'"* '1 í'íp rv r s h ü n v w i m e m b ru m c a - c ra n g e rr f i m * ,

j^ f , L u iw m fig n o . q a o J m c n 'b ro p rs fid c ttueret*
»Ű V . V e A iifi. c a p .ü , T i u w c o ü c u n p c r a t : ipfi*
Aft h u m q tiíG íiJJtn ii d o n iiiu iu r p c G c rc C a n c m
C o r L to m agnam m us, perit ili» V irginis aftru in j «
Lifeta tcn ct rertcs; fibi S c o rp iu sin g u in a p o ío t:
A .c itc n c n sq u c fc m u r; gentbus C u p ric o tn a t infeaMt}
Hvctíophoru*1ibi <rura pedcs vult Piíus ut«rqut; ,
Y itiiu s c u i vis á t m c m iv o im ciiigc parte*. jS i

# ? f f f f f f f f f f f f I t t f f i f f f f f í

18. b) ábra. Az 1663-as N agyszom bati K alendárium egyik lapja

106
 (S m in d en ü tt nem lehet egy idő járása:)
H a i tt bételik m ásu tt, h a szárazra
Vagy esőre m u ta t a K alendárista.”

Á ltalában azonban a jóslatok egyre kom orabbak lesznek.

M intha a kalendárium írója valam i szadisztikus gyönyörűséget találn a az
eljövendő dögvész, háború lefestésében. N ézzük például ugyanennek a
kalendárium szerzőnek egy jó sla tá t 1671-ből ,,A betegségről” :
Sok betegség lesz az asztrológia szerint, m ert „. . . az felül
e m lített Jegyek az em ber te s té t igen m egháboritják, honnan veszedelmes
dögös és halálos betegségek szárm aznak, képfájás, m elancholia, oldalnyilal-
lás, hólyag és vesekő fájás, főfájás etc. és m ás egyéb dögös és veszedelmes
nyavalyák. M int hogy ez esztendő ily félelmes, halálos és dögös lészen, ezt
a szót, moriendum est (meg kell halni!) m indenkor elm énkben ta rts u k és
m inden napon jó készülettel legyünk a kim úlásra. A zért oh em ber, am it
mivelsz, gondold meg a végét és úgy nem cselekszel gonoszt.”
M ilyen jól érezhette m ag át a jám bor olvasó, aki ezt el is
h itte ! Nem csoda, hogy m iután a kalendárium -írás és olvasás fo ly tató d o tt
a X V III. században is, különösebb ta rta lm i javulás nélkül, M ária Terézia
kénytelen volt rendeletben eltörölni ezek kinyom tatását. A győri S treibig
Gergely (1757— 1770 években a d o tt k i kalendárium okat) m ár így vezeti
b e latin nyelvű n a p tá rá t:
,.N yájas olvasó! Őfelsége M ária Teréziának 1756 év jan u ár
26.-án k ia d o tt rendelete szerint: gondoskodás tö rté n t a rra vonatkozólag,
hogy a jövőben kinyom tatandó bárm iféle n a p tá ra k b a n érvágások, bekené-
sek, orvosszerek,- haj és köröm vágások valam int tilos napok ne szerepel­
jenek.”47
Term észetes, hogy am int a kalendárium ok babonás orvosi
tanácsainak befolyását a k é p z ett orvosok szám ának a növekedése szü n tette
meg, úgy a valódi term észettudom ányos irodalom megjelenése csökken­
te tte a kalendárium ok kizárólagos olvasását. E z azonban még elég sokára
következik be, de m ár a X V I. és X V II. században is találkozunk olyan
tudósokkal, akik m egpróbálják h an g ju k at felemelni az uralkodó babonák
ellen.

4. A K IK NEM H IT T E K A K ALENDÁRIUM OK
JÓSLATAIBAN

a) A z üstökösök kérdése és egy X V I . századbeli

magyar humanista: Dudith András

D udith (vagy D udics ) A ndrás (1533— 1589) egyike volt

a X V I. század legkiválóbb hum anista tudósainak (19. ábra). K itűnő orvos
is volt 48 É lete, éppen felvilágosult m ag atartása m iatt, m eglehetősen viszon­
tagságos. Boroszlóban, V eronában, Velencében ta n u lt, m ajd b e já rta egész
E u ró p á t, Brüsszelben, Párizsban, sőt Angliában is volt. 1557-ben jö tt haza

707
és külföldön szerzett műveltsége gyorsan vitte előre az egyházi pályán:
budai prépost, majd esztergomi kanonok lett, majd tinniai püspök. Ebben
a minőségben ő képviselte Magyarországot a tridenti zsinaton. D udith
ekkor már megismerkedett a reformáció eszméivel és a zsinaton tett fel­
szólalásaiban megpróbálta az egyház képviselőivel megértetni, hogy a kato­
likus egyház csak úgy veheti fel sikerrel a versenyt az egyre terjedő refor­
mációval szemben, ha szintén a reformok útjára lép. Mindezt általában nem
szívesen fogadták, de DuDiTHnak szerencséje volt, mert Miksa császár még
akkor is pártfogolta, amikor meggyőződését követve elhagyta a további
fényes pályával biztató római egyházat. Mint E rdélyi írja: „De ő nagy fát
mozgatott. Be akarta egyházába vinni az előmenetel, a Philosophia elvét
s nem vihetvén be, maga ment ki belőle mint igazi reformer, mint valódi
filozóf.V4^ ^ volt püspök azután „az episcopatust a matrimoniummal vál­
totta fel”, anélkül azonban, hogy hivatalosan csatlakozott volna bármelyik
protestáns egyházhoz. Ez a magatartása rendkívül lényeges, mert abban
az időben általában azok, akik egyik felekezetből a másikba léptek, még
fanatikusabbá váltak, ritkaság volt az olyan ember, mint D udith , aki egy
felekezeten felüli álláspontot tudott volna elfoglalni. A humanista küzdelme,
méltósága sugárzik minden megnyilatkozásából. Ez az oka, hogy hite-
hagyottsága, házasságai ellenére Európa egyik legjobban megbecsült férfia
volt. A kor tudósai szerencsének és kitüntetésnek tartották, ha levelet vált­
hattak vele, hiába átkozta ki Róma és hiába égette meg jelképesen valami­
vel 1565 után.50 Tanulmányok, könyvek jelentek meg róla a maga korában
éppen úgy, mint később: orvosok, filozófusok foglalkoztak alakjával, 1935-
ben pedig egy francia tudós, P ierre Costil 480 oldalas monográfiát szen­
tel DtiDiTHnak és a Dudith-irodalomnak, amelynek bevezetésében a követ­
kező rövid, de találó jellemzést adja róla, összesűrítve életrajzi adataival:
„D udith A ndrás , m agyar hum anista, teológus és filoló­
gus volt, tudós és diplom ata. T urnébe tan ítv án y a, cicerói hírnévvel, költő
a m aga idején, egy pápai legátus titk á ra Angliában, a trid e n ti zsinat szó­
noka, három császár tanácsosa, közvetítő Lengyelországban, Muret ,
Paul Manuce , T heodor de B éze , J ustus E ípsius 51 b a rá tja , hiteh ag y o tt
püspök, aki kétszer nősült, R óm ában kiátkozták, a protestánsok gyana­
ko d tak rá, h a jlo tt a szociniánizmus felé,52 jártas volt több nyelvben, elegáns
fordító, érdekelte a jog, a történelem , az orvostudom ány és az asztro­
nóm ia.”53
Ez az utóbbi pont, ahol szám unkra érdekessé válik.
D udith kiátkozása u tá n k e z d ett egyre inkább érdeklődni a m atem atika
és term észettudom ányok iránt, diplom áciai küldetése m ellett ez v o lt fő­
foglalkozása. A m atem atikában nem é rt ugyan el nagy előrehaladást,
a m ásik k ét területen, amely leginkább érdekelte: az orvostudom ányban
és az asztronóm iában azonban igen. Egész m űvet csak egyet írt, az alább
ism ertetendő üstökösről szólót, de k iterjed t levelezésében fellelhetők m ód­
szertani elvei és nézetei.54
Bár a római egyház általában épp úgy elítélte az asztro­
lógiát, mint a reformátorok, K álvin és Melanchton ,55 az a hiedelem,
amelyet a kalendáriumok is hirdettek, hogy az üstökös valami nagy csapás,
járvány vagy háboni előhírnöke, általánosan elfogadott volt. D udith

108
András értekezése erről a kérdésről 1579-ben jelent meg Baselben, K rajtt-
heim I Crato híres hum anista orvoshoz56 írt levél form ájában. Pontos címe:
„A hires férfiúnak, D udith A ndrásnak rövid értekezése az üstökösök jelen-

19. ábra. D u d it h A n d r á s

tőségéről, amelyben megcáfolja nem kisebb eleganciával, mint tudomá­

nyossággal és meggyőző erővel néhány matematikus hiúságát e kérdés­
ben.”57 Bár a humanisták elég hiú emberek voltak, és egy kis öndicséretért
nem mentek a szomszédba, ez a cím mégsem DuDíTHtól, hanem a kiadótól,
J oannis Michaelís BRTJTUStól58 származÜí, aki dicséretekkel telt előszót

109
is írt a műhöz, kifejezve abbeli óhaját, hogy DuDiTHnak még több ilyen
m űvét lehetne megőrizni az utókor számára.
D udith avval kezdi, hogy nem csak Ckato, hanem tö b b i
filozófus b a rá tja is feltette a kérdést: m i a vélem énye az üstökösökről:
„N em csak nehéz, de gyűlöletes is a felelet a vélem ényeknek ekkora eltérése
közepette, m ely a tudós férfiakat p á rto k ra szakítja. T etézi azt, hogy a k it
súlyos érvek s a Te Galenusod59 által az érveknél is fontosabb ta p a sz ta la t
vezet, az úgy látja, hogy az általános közvélem énytől el kell térnie; e z t
pedig a babonás és félénk em berek az istentelenség ijesztő és igen súlyos
v ádjával illetik.” 60
Kétségbeesve sorolja fel m ost D udith a sok ellentm ondó
nézetet az üstökösök keletkezésére nézve. Ő m egpróbál ugyan A bisztote -
LÉszből kiindulni — felszálló p á ra és gőz, am elyet a n ap sugarai m eggyúj­
ta n a k —, de a fizikusok nagyon sok ellenérvet tu d n a k ez ellen felhozni,
n éh án y at fel is sorol, de m indet nem akarja. Csak azt akarja e néhány példá­
val m egm utatni, hogy: „E kkora hom ály és a nézeteknek sokszoros eltérése
közepette, b á r a dolog m aga m ég ism eretlen, szám om ra mégsem látszik
valószínűnek, hogy b árm i biztosat jósolni vagy jövendölni képes legyen.
A zt állítom , hogy bárm i derüljön is ki az üstökös m ibenlétéről, anyagáról
vagy term észetéről, mégsem lehetséges an n ak fényéből bárm i jó t vagy
rosszat m egjósolni.” 61 Hiszen: „Bizonyos, hogy m inden időben számos
üstökös ragyogott, anélkül, hogy h áborúk és dögvészek lettek, vagy k irá­
lyok h a lta k volna. E s m egfordítva is: a Város alapítása óta m ár annyi év­
század te lt el, őseink és e m agunk kora annyi gyászos rom lást és szüntelen
h áb o rú k at és em bervértől kiáradó folyókat lá to tt: és közben az üstökösök
mégis rejtve m aradtak, és soha senkinek sem m u tatk o ztak . . . . Sok üstö­
köst láttu n k , m elyet egész E u ró p áb an soha sehol nem k ö v e te tt a népek
pusztulása. É s sok kiváló férfiú halálozott el, sok birodalom bom lott fel,
nagyhírű családok sem m isültek meg, bárm iféle üstökös előjelzése nélkül.” 62
E z t a k é t gondolatot variálja azután D udith tovább
nagyon szellemesen, m íg k im u tatja, lehetetlen ak ár az üstökösök, a k á r
egyéb term észeti jelenséget az emberiség sorsával okozati kapcsolatba
hozni. M ert a term észet törvényei változatlanok és nem azért vannak,
hogy ijesztgessék az em bereket. M inden ilyesmi gyerm ekes babona, am ely­
nek a dolog term észetéhez semmi köze nincs.
D udith értekezéséből két következtetést vonhatunk le:
meglepő az önálló gondolkodásnak, a véleményalkotásnak a merészsége
ebben a korban, amikor az ilyen hiedelmek általánosak voltak. A másik:
minden sorból kicsendül a vágy, hogy valami biztos, megbízható termé­
szettudományos alapra helyezkedve, ne csak a babonák kérdésében tudna
véglegesen és határozottan állást foglalni, hanem az egész üstökös kérdés­
ben, általában a természet jelenségeivel kapcsolatban. Látszik, mennyire
megérett volt az idő, a kiválóbb gondolkodók mennyire érezték az új fizika
létrejöttének szükségszerűségét, amely rendet visz be a vélemények zűr­
zavarába. D udith még AitiszTOTEiászre támaszkodik, de egyre bizony­
talanabbul. Erre utal az értekezés során néhány kételkedő megjegyzése:
a felszálló párát a „hold alatti tűz” gyújtja meg, „ha ugyan van ott tűz?” .
D udith érzi, hogy a régi nem jó, de újat választani nem akar, mert tudja,

110
hogy az egyéb elm életek is csak vélekedések, és még hiányzik a biztos tá m ­
p o n t a helyes m agyarázat felismeréséhez.
Későbbi levelezésében nyom on követhető, am int a Com-
m entariolusban h a n g o z ta to tt nézetei egyre h atáro zo ttab b form át öltenek.
N em csak A risztotelész-kritikája válik élesebbé, m ár nem csak az üstökö­
sökből való jóslást veti el, hanem az egész asztrológiát (amiről a Commen-
tariolusban még nincs szó), sőt hangsúlyozza: éles különbséget kell ten n i
az asztrológia és az asztronóm ia között, m ert az, m in t az égitestek m echa­
nikája, igazi tudom ány, am ely a tap a sz ta latra tám aszkodva képes lesz
m egdönteni a régiek tek in té ly é t.63 1581-ben b a rá tja , T h . Hageck csillagász
m egfigyelt egy üstököst, am elynek p arallaxisát a H oldénál kisebbnek
ta lá lta (tehát messzebb kell lennie, m in t a Hold). D tjdith örömmel fogadta
a felfedezést, m ert lá tta , hogy ez alkalm as az A risztotelész „ v álto zatlan "
egébe v e te tt h ite t m egingatni.64 E z t azért érdemes m egem líteni, m ert ebben
az időben a tekintélytisztelet olyan m értékben k ö tö tte meg az emberek, meg
a tudósok túlnyom ó részének gondolkodását is, hogy még a kézzelfogható
tényekből sem vo ltak hajlandók a megfelelő következtetést azonnal le­
vonni, m int D tjdith te tte .
E z az oka annak, hogy bár — m in t em lítettü k — D tjdith
nem állt egyedül véleményével, nem csak k ortársai közül m agaslik ki, h a ­
nem még a X V II. században is csak kevés olyan gondolkodót fogunk találni
M agyarországon, aki ezekben a kérdésekben ugyanolyan előítéletm entesen
foglalna állást az asztrológiai babonákkal szemben, m int D tjdith. L átn i
fogjuk, hogy a legtöbb asztronóm iai értekezés legfeljebb óvatosságra in t
e kérdésekben, de például a m ár e m lített S chnitzler J akab , sok kiváló
tudom ányos értekezés szerzője, egyenesen isten intőjelének ta r tja az 1680-
b a n m egjelent üstököst és arra használja fel, hogy h atalm as prédikációban
intse híveit a m egtérésre, és ez alkalom m al ő is értekezik az üstökösök
eredetéről. Igaz, hogy a peripatetikus nézeteket elveti, m ert T ycho szerint
fizikailag keletkeznek (ebben a fejlődés), szerinte isten m inden alkalom m al
ú jraterem ti az üstökösöket, hogy az em bereket figyelmeztethesse a várh ató
b ün tetések re.65
S chnitzler pedig igazán nem nevezhető a maga korában
az átlagosnál elmaradottabbnak, inkább a kor tipikus képviselője. Éppen
ezért érdemes itt egy a DüDíTHéhez hasonló, bár több mint száz évvel
későbbi munkával foglalkozni, mert az, sajnos, még mindig a kivételek közé
tartozik.

b) Komáromi Csipkés György Iudiciaria Astrologiája

K omáromi Csipkés György (1628— 1678) a debreceni

kollégium ban 1653-tól a keleti nyelvek és filozófia tan á ra, jónevű orvos,
aki tan u lm án y ait H ollandiában, főképpen U trechtben végezte, és i t t jó
barátság b an v olt Apáczai Csere J ÁNossal is.66 K iváló v olt a keleti nyel­
vekben is. K omáromi a X V II. század azon tudósai közé tartozik, amilye­
nekkel még sűrűn fogunk találkozni, nem csak a X V II., hanem még a
X V III. században is. Mivel ugyanis M agyarországon e kétszáz év a la tt
a tudom ánnyal foglalkozók szinte kivétel nélkül egyházi emberek, sokszor

111
 m ég akkor is, ha foglalkozásukra nézve orvosok, irodalm i m űködésük tú l­
súlyban a teológia, vallásos elmélkedés, imádságos könyv, a h itv itá k te rü ­
letére esik és a term észettudom ányokkal csak elvétve foglalkoznak. K omá­
romi Csipkés G yörgy is, aki m int láttu k , élesen kifogásolta a latin iskola
ta rta lm a tla n o k ta tá sá t (1. IV. fej.), hatalm as irodalm i m űködését szinte
kizárólag a teológiának és a hitv itázásn ak szentelte. N éhány m agyar nyelvű
h a lo tti b ú csúztatója m ellett k ét term észettudom ányosnak nevezhető m un­
k á t írt, az egyik a Pestis pestise című 1664-ben m egjelent orvosi m unka,
m elyben a pestisnek a „közvélekedés szerint rettenetessége m egkisebbét-
te tik ” , a m ásik — és ez az, am elyről jelen összefüggésben szó lesz — :
„Az Judiciaria A strologiáról és Ü stökös Csillagokról való Judicium , m ellyet
egy m éltóságos Zászlós u rnák kívánságára s kedvejért levél form ában első­
nek deák nyelven irt, és azután némely becsületes hallgatói kívánságára
s kedvejért Nem zete jav ára M agyarrá te tt, b ő v íte tt és ilyen rendben form á­
b a n az Isten dicsőségére kieresztett Comaromi C. György S.I.M .D .E.D .P.
Debrecenben. N yom t. K aranci György 1665.”67
A hosszú címből két jelentős dolog tű n ik ki azonnal. Az
egyik, hogy — bár először latinul írta meg — magyar nyelvű m unkáról vau
szó. Az e m líte tt füves könyvek, aritm etikák és kalendárium ok m ellett
A páczai 1653-ban m egjelent m űve u tá n ez az első m agyar nyelvű m unka,
am ely term észettudom ányos kérdésekkel foglalkozik, és u tá n a ism ét m ajd­
nem száz esztendő telik el, m íg megjelenik M agyarországon az első ism eret­
terjesztő m agyar nyelvű könyv.
A m ásik dolog — ezt egyébként a szöveg is bőven igazol­
ja — D udith A ndrás közvetlen hatása: ő is a levélform át választja, m int
az ajánlás írja: a m inap m egjelent egy üstökös, ezért eszébe ju to tt, hogy
kellene valakinek írni „az üstökös csillagokról és az azok körül való dolgok­
ró l’'. Előbb latinul írta , de m ost bővebben m agyarul, hogy m indenki meg­
értse.68 E z u tán egy érdekes, b ár nem elég világos megjegyzés következik:
a teológusok nevét „ a diákban, m ás vallású em bernek írván, kihagytam ,
ebben kiírván . . .” . Valószínűnek látszik, hogy a címben szereplő zászlósúr
katolikus, volt. K omáromi könyvét aktuálissá teszi az is, hogy a sok nyom o­
rúságtól szenvedő nép kö zö tt igen jó tere v olt m inden babonának. Sokszor
á h íta tta l h a llg a ttá k a legképtelenebb dolgokat, világ végét stb. jósolgató
asztrológusokat: „N em csoda, ha azon időben, m időn nyom or és ínség dúlt
az országban mindenfelé, ily ám ítok könnyen a ra tta k sikert, ha a szenvedő
nép, m elynek kilátása sem m u ta tk o z o tt jobb napokra, a jóslatoktól v á rt
enyhülést s v á rta a világ végét, m in t boldogtalansága végpontját: m időn az
Isten igéjét hirdetők is a sírontúlra m u ta ttá k szenvedéseik k á rp ó tlásá t.”
S zilágyi S ándor69 e találó szavai még értékesebbé teszik K omáromi kísér­
letét: m agyar nyelven szállni szembe a babonákkal, m int ahogy az ajánlás­
ban folytatja: ,,. . . de m ostan m agyarul kegyelm eteknek ajá n lo tt levelem et
olvassa idvességesen és am időn vagy üstökös csillagot lát, vagy retten tő
csalárd prognosticum okat hall, ta rtsa ahhoz m ag át kegyessen.” K omáromi
azzal fejezi be az ajánlást, hogy m inden fáradsága m egtérül, ha a hazugok­
nak sikerül „szarv át szegni” .
Ami a m ű ta rta lm á t illeti, nem lá tu n k lényeges eltérést
D udith Com m entariolusától.

772
 K iindul abból, hogy nem akarja m egsérteni az asztronó­
m iát, m int a ,,Theoretica Philosophia” egy részét, sőt nincs szándékában
az asztronóm usok és asztrológusok m egtám adása sem, am ennyiben nem
a k a rn a k jósolni, hiszen C om putusra (az ünnepek, általáb an a több évre
szolgáló n a p tá r kiszám ítása) szükség van. E z a vélem énye, — m int m ondja
— a nagy ALSTEDiusnak is, hiszen ilyen szám ításokra szükség van, és
ezt a Szentírás is helyesli, nincs azonban szükség olyanra, . aki
vakm erőképen m indent csacsog és szem telenül fecseg, hazudoz” , m ert
ezeknek a m ondanivalójában ,,. . . nincsen o tt semmi tudom ány, csak
hazug vélekedés . . .” .70
E z u tá n részletes irodalm i felsorolás következik, hogy kik
h itte k és kik nem az asztrológiában. Igaz, K irá ly h eg y i J ános (R egio -
montanus ) a Csízióban m ellette van, de m indez mégis csak vélekedés;71
a kartéziánusok szerint viszont sem m i igazság nincs az egészben, bizonyos
az, hogy az elemek, a csillagok és a tem peram entum ok, te h á t az em ber sorsa
kö zö tt összefüggés nincsen.72 K étségtelen azonban — és ez KoMÁROMinál
száz év u tá n még éppen olyan problém a, m int DuDiTHnál v o lt — hogy
fizikailag semmi bizonyosat nem lehet tu d n i az üstökösökről, b ár a „Term é­
szetvizsgálók és Physicusok” rengeteg m agyarázatot hoztak: „Plinius,
Cardanus, Scaliger, Alstedius, From undus, K eckerm ann, M agirus, E u sta-
chius, Sperling, G isbertus ab Isendorn, Regius, «Regio-Montanus in Czizio-
ne», Johannes Comenius” stb.
A névsorban az az érdekes, hogy régiek, újak, peripate-
tikusok, kartéziánusok, m aradiak és m odernek szép összevisszaságban köve­
tik egym ást, am i a szerző elég nagy olvasottságát és képzettségét m u ta tja :
h a nem is v o lt a fizika és asztronóm ia fő stúdium a, alapos felkészültséggel
fogott hozzá e m ű m egírásához.
A fő tek in tély azonban, akire hivatkozik, D udith és érvei­
nek csoportosítása is lényegében D udith szerint történik. M ert az asztro­
lógusok jövendölései „ Iste n elő tt gyülölségesek, h íjáb an valók és baboná­
sok, Iste n sőt Iste n népének is bosszúságára valók, hazugok és csalárdok
és m inden alapot nélkülöznek” . E z u tá n sorra veszi az asztrológiában fel­
használt jövendölési alapokat (állatöv, bolygók, álló csillagok) és kim u tatja,
hogy „A földi helyeknek az égi jegyek alá való helyeztetése helytelen” ,
és azután rá té r az üstökös csillagokra.
Az üstökös csillagokról a következő három problém át kell
eldönteni: 1. Term észet szerint valók-e, 2. E leitől fogva vannak-e, 3. „Gono­
szok elöljáróinak” tarth ató k -e? E z u tán „M egm utattatik, hogy nem jöven­
dölhetni belőlük gonoszokat s egyebet 7 fundam entum ból.” U gyanis:
„M ert semmi bizonyosat felőlük nem tu d h atn i, ha kérdésbe jő ” , m ár ti.
azt, hogy
,,1. M icsodák legyének?
2. Melyek szerzős okai?
3. Miből legyenek?
4. Micsoda form ájúak?
5. H o lo tt terem nek?
6. Melyik plagara láttassan ak?
7. Micsoda időben és m eddig ta rtsa n a k ? ”

8 113
E z u tán jönnek a Dudith-féle érvek: ,,H a jegyek volnának is, csak term é ­
szetbeliek volnának.” Sokszor látszo ttak , mégsem köv etk ezett u tá n u k
veszély, ső t sokszor inkább jó t m u ta tta k ; sok nem zet egyszerre lá tja és
nem lehetne tudni, m elyikre vonatkozik és végül ,,M ert sokszor elég veszély
esett az em berekben, elég gonoszt értenek, de előtte üstökös csillag se volt,
m ely m eg m u ta tta tik a H istóriából” .
K omáromi könyvének m agyarsága szép, könnyen é rt­
hető, stílusán látszik a g y akorlott stiliszta. E bből a szem pontból előnyben
van ArÁczAival szemben, akinek az Enciklopédia a m aga sokkal szétága-
zóbb anyagával első m agyar nyelvű próbálkozása volt. K omáromi nem
g y á rt új szavakat, hanem a nép nyelvén beszél, legfeljebb, h a zavarba jön,
gyorsan odaír v alam it latinul.
D udith és K omáromi értekezései term észetesen távolról
sem m erítik ki a X V I. és X V II. század asztronóm iai irodalm át. A latin
nyelvű disszertációkban sűrűn fogunk találkozni csillagászati kérdésekkel,
ez a k é t m ű azonban messze kiem elkedik, nem zetközi viszonylatban is az
átlagirodalom ból. Persze, ez még m indig nem fizika, inkább jelzik ezek a
m űvek, hogy kellene a fizika, de annak megjelenése még késik. A reáliák
kérdése is először egy m ás területen, a földrajzban nyom ul előtérbe.

5. AZ ELSŐ MAGYAR GEOGRÁFUSOK

É S A V IL Á G R EN D SZER EK K É R D É S E

A X V I. és X V II. században a term észettudom ányok diffe­

renciálódása még csak éppen m egkezdődött. A csillagászat épp úgy „filo­
zófia” volt, m in t a b o tanika vagy például a kém ia, és hogy hol v o lt a helye
a filozófián belül valam elyik tudom ánynak, az rendszerint a ttó l függött,
m ilyen filozófiai rendszer követője v o lt az, aki a különféle diszciplínákat
rendszerbe rak ta. M indenesetre azonban m inden „philosophia n a tu ra lis” -ba
b eletarto zo tt egy ilyenféle fejezet: „D e system a m undi” , vagy „de coelo
et te rra ” (az égről és földről) vagy valam i hasonló című. E z a rész foglalko­
z o tt az égitestek m ozgásával, te h á t ennyiben csillagászat volt, esetleg a lég­
kör jelenségeivel, te h á t ennyiben m eteorológia v olt és fizika, m ajd m agával
a Földdel, annak nagyságával, végül pedig a Földön talá lh a tó dolgokkal.
Ez utó b b i azután egészen tá g h atáro k kö zö tt változott. E setleg csak a
Föld alakját, m éreteit a d ta meg, esetleg tá rg y a lta a „term észet három
országát” , ásványokat, növényeket, állatokat, esetleg belevette m ag át az
em bert is, az emberi te s t anatóm iai leírásától kezdve a lélektani jelenségek
ism ertetéséig. A Föld leírásából n ő tt k i azután, m in t egyre önállósuló
terü let m aga a földrajz, csillagászati, fizikai földrajz, m ajd az egyes orszá­
gok, világrészek ism ertetése. A földrajznak m int önnálló tudom ánynak
a megjelenése te h á t h a tá ro zo ttan a term észettudom ány fejlődésének egy
m ozzanatát jelzi, nagy lépést előre az egyes tudom ányok differenciálódásá­
ban; az önálló földrajz megjelenése arra m u ta t, hogy az önálló fizika, kém ia
és biológia is kiválik előbb-utóbb a bizonytalan és szerkezetileg hom ályos
„filozófiából” . M agyarországon ez a kiválás aránylag ham ar m egtörténik.
Oly korán, m int a X V I. század első évtizedei, megjelenik M agyarországon
az első önálló kozm ográfia és geográfia. Szerzője az erdélyi H onterus

114
 20. ábra. H o n t e r u s J á n o s

J ános , aki m integy száz év m úlva ta lá l csak em lítésre m éltó követőre

a szepességi F röhlich D ávid személyében. T ém aválasztását illetőleg ném i­
képpen idetartozik a m ár kétszer e m lített és ugyancsak erdélyi S chnitzler
J akab is, aki ugyan nem nevezhető geográfusnak olyan értelem ben, m int
H onterus vagy F röhlich, de csillagászati értekezéseiben mégis elsősorban
a csillagászati földrajz foglalkoztatja. Végül — b ár a földrajz m ellett a te r­
m észettudom ányok, történelem stb. m inden ágával foglalkozott — i t t fog­
ju k ism ertetni S zentiványi Márton m unkásságát is.

8 * 115
 a) Brassó reformátora, az első kozmográfia szerzője:
Honterus János
H onterus J ános (1498— 1549) sokoldalú humanista.
(20. ábra). Szervezői, reform átori és irodalm i tevékenysége szinte meg­
döbbentően szétágazó és nagym éretű. A sokat íróknak nem abba a csoport-

I OANNTS
H O N T E R CORONEN*
S I S R V D I M E N T O R V M CQo
[m g ra p h i* libri duó. Q jtoru prior
A ftr o n o m ip o jk r io r Geo*
grapbi* p rm á p ú ,
brcuifíimt com*
p k B itu r ,

C < xh rim p * rtt$ ,fkttif cuMfl4 tifnay*mner,

B.cgnA<fc cum popuHí, p x rm hbcUc tznet.
SE P T E N T R IO .

M ERID IES.

21. ábra. H o n t e r u s k ozm o g rá fiá ja első k ia d á sá n a k cím lap ja

116
jáb a ta rto z o tt, akik egész életükben bám ulatos szorgalom m al kom piláció-
k a t készítenek, b á r m unkái kö zö tt sok a fordítás, de ezek a fordítások
a hum anista tu d ato sa n m űvészi m unkái. H ogy m ennyire az, m u ta tja pl.,
hogy először 1530-ban K rakkóban és 1535-ben Brassóban m egjelent latin
nyelvtana még életében 9, m ajd a század végéig összesen 16 k iad ást é rt el,

22. a) ábra. A szelek tá b lá z a ta a k o zm ográfia 1542-es k ia d á sá b a n

117
m u ta tv a , hogy szerzője a kor követelm ényeinek megfelelően fontosnak
ta r to tta a szép, klasszikus latin nyelv oktatását.
H on tiír us J ános (családi nevén Grass vagy Gross)
Brassóban született, ahol a ty ja szűcsm ester Volt. T anulm ányait Bécsben,
K rakkóban, W ittenbergben és Baselben végezte. I/uTiiERrel is kapcsolatban
volt és R euchlin m űvei nagy h atással v o ltak rá. 1533-ban té r t haza és
ekkor v e tte kezdetét és fejeződött be tulajdonképpen a szász föld reformá-

CIRCVLI SPHAERAE CVM V. ZONIS. ORDO PLANETARVM CVM ASPECTIBVS.

22. b ) ábra. A k o z m o g rá fia 1542-es k ia d á s á n a k k é t á b r á ja

ciója. M int szülővárosának tan ító ja, m ajd lelkésze, ő a la p íto tta a brassói
H onterus-gim názium ot (1544), am ely sok éven á t m int a szászok m inta­
iskolája v irá g z o tt.73 Ő a la p íto tta a brassói k ö n y v tá ra t (amely azonban
1689-ben leégett). M indezeknél fontosabb talán : ő a la p íto tta E rdélyben az
első nyom dát, ahol személyesen is dolgozott E rdély első térképének készí­
tésénél, m int igen ügyes fam etsző, végül közrem űködött az első papírm alom
felállításánál is. É letében köztiszteletben állt. K atolikusok, protestánsok
eg yaránt nagyrabecsülték. V erancsics (Verantius ) püspök, aki term észe­
tesen felekezeti téren ellenfele volt a reform átor HoNTERUsnak, ezt írja
például H onterus halálakor b a rá tjá n a k , W agner BÁLiNTnak a H onterus-
iskola első tan árán ak , „optim um e t praeclarum virum om nium que hom i­
num lacrim is deplorandum felicissimae m em oriae Joannem H onterum . . . ”
(„m inden em ber között a legjobb és legkiválóbb férfiút, az á ld o tt em lékű
H onterus J á n o st könnyekkel kell m e g s ira tn i. . ,” ).74
F e n ti tevékenységei m ellett legnagyobb hírnevét nem ­
zetközileg is kozm ográfiájával szerezte (21., 22a.) és b) ábrák), amelyről
a k o rtársak és utódok csak nagy elismeréssel nyilatkoznak. J ohann
P omerantts75 szerint: „ In hoc parvo opusculo com prehensus est to tu s
Plinius e t to tu s A ristoteles” („E bben a kis m űben benne van az egész
Plinius és az egész A risztotelész” ). K emény J ózsef szerint ” E z a kozm og­
ráfia a m aga korában az irodalm i világban valóban korszakot a lk o to tt . . .” 76

118
 H ogy a fenti állítások nem túlzók, m ár am ennyiben a
H onterus-féle kozm ográfia népszerűségét és elterjedtségét m u tatják , azt
lá th a tju k a számos kiadásból, am elyet a könyvecske Kurópa különböző
városaiban elért, azonkívül abból is, hogy a XV I. és X V II. század gyűjte­
m ényes m unkáiba a húsz év a la tti húsz önálló kiadás m ellett — m indenütt
felvették. íg y például az 1600-as Matthias Qtjadus által szerkesztett ki­
adásban ez a ránk nézve ugyan nem tú l hízelgő dicsőítő sor olvasható:

„H onterus nobis placeat docilique juvente

E did erit quam vis b arb ara terra v iru m .” 77
M agyar fordítása:
"K edveli H o n teru st a diák, tetszik m inekünk is,
B árha a barbárok földje is szülte meg ő t.”

(Ford. H egedűs Géza)

M indenesetre nem könnyű a számos kozm ográfiai kiadás

között eligazodni, és kétségtelenül m egállapítani, m elyik v o lt az első és az
hol jelent meg, m ert a különféle irodalm i lexikonok, korabeli feljegyzések,
Czwittinger irodalom történetének ad atai sokszor ellentm ondanak, és az
e m lített m unkák sokszor nem is lelhetők fel.78 Ez a filológiai k u tatá s azonban
csak annyiban érdekes, hogy — ak ár 1530-ból, akár 1522-ből való az első
kiadás, m indenesetre megelőzte vele S ebastían Míjnster79 híres és elsőnek
t a r to tt kozm ográfiáját.80
Ami m ár m ost m agát a m űvet illeti, ta rta lm i m éltatást
alig találu n k a terjedelm es H onterus-irodalom ban, m int az első m agyar­
országi kozm ográfiáról és geográfiáról.81 N agy elterjedtsége nem is annak
köszönhető, m intha valam i új, vagy m odern gondolatokat tartalm azna.
Az asztronóm iai rész P tolemaiosz alapján írja le az eget, m ajd a földrajzi
rész rövid földleírást tartalm az. Az első, valószínűleg krakkói kiadás még
prózában készült, és még csak k é t könyvből áll, de m ár a következőkben
négy könyvre bővült és a térképekkel illusztrált kiadások82 elegánsan gör­
dülő hexam éterekben n y ú jtjá k az anyagot, am ely a X V I. század olva­
sójának, főképpen pedig a diákoknak, sokkal kellemesebb olvasm ánya lehe­
te tt, m int akár az Alm agest, akár SACRO-Bosoonak a szférákról szóló
nehézkesen m egírt könyve. E hhez já ru lt a földrajzi tárgyalás újszerűsége.
Az első könyv te h á t a szoros értelem ben v e tt asztronóm ia,
a m ásodik könyv E urópáról, a harm adik Ázsiáról és A frikáról szól. Sokáig
azt h itték , így H umboldt is, hogy H onterus könyve az első, am elyben
Am erika térképe szerepel, de kiderült, hogy az 1532-es krakkói kiadáshoz
készült térk ép et sokkal később k ö tö tték hozzá a könyvhöz.83
H onterus m űvének nagy népszerűsége ism ét azt m u ta t­
ja, hogy a szoros értelem ben v e tt filozófia m ellett a X V I. század olvasója
m ár m ásra is v á g y o tt és örömmel fogadta a reális világ leírását. M ásrészt
ez a könyv az első abban a hosszú és értékes sorozatban, am ely a m agyar
földrajztudom ány kiváló m u n k áit tartalm azza. F o lytatódik e sor a követ­
kező században F röhlich DÁviüdal, a X V III. században B él Mátyás ,

119
m ajd V arga Márton és K atona Mihály m ár m agyar nyelvű m űveivel,
és folytatódik abban, hogy a m agyar iskolákban és főiskolákban a földrajz
az, am ely először b etö r az elvont és spekulatív tudom ányok közé. E z t
egyébként m ár m aga H onterus is m egvalósította, am ikor a brassói iskola
,,constitutiójába” is felvette a 8. pontba, hogy „R u d im en ta rhetorices e t
geographic, sim iüter e t ratio carm inum vicibus in ludo litterario sem per
doceantur” (A földrajz és a retorika elem eit, v alam in t k ö lté sz etta n t az
irodalm i órán m indig felváltva ta n ítsa n a k ).84
H onterus J ános „M agyarország apostola” , m in t L uther
nevezte, valóban előkelő helyet foglal el M agyarország m űvelődéstörténe­
tében. Különösebb jelentősége még, hogy m iu tán a m ohácsi vész u tá n el­
pusztult, és törö k hódoltság alá k erü lt M agyarországon a M átyás korabeli
m űveltség utolsó nyom ai is elenyésztek, csupán D ebrecenben, Sárospata­
kon és általáb an a felvidéki városokban v an fejlődés, E rdélyben önálló
kulturális élet indul meg, és ennek első jele éppen H onterus fellépése és
brassói iskolája.

b) Kopernikusz első magyarországi követője, Fröhlich

Dávid „császári és királyi matematikus’’ (1600— 1648)

Ötven évvel H onterus halála után született a késmárki

F röhlich D ávid , aki nemcsak méltó utódja HoNTERUsnak, hanem modern
gondolkodásával, kiterjedt munkásságával egészen kiemelkedő helyet fog­
lal el a X V II. század tudósai között mint geográfus, kalendárium-készítő,
csillagász, matematikus, aki jelentékeny fizikai ismeretekkel is rendelkezett.
Magányos alakja a X V II. századnak, korát sok szempontból megelőzte,
tanítványa, utódja nem volt, és az utókor még sokkal mostohábban bánt
vele, mint HoNTERUSszal, akinek m űveivel legalább a szorgalmas filoló­
gusok, egyháztörténészek foglalkoztak. F röhlich egész munkássága azon­
ban szinte kizárólag a földrajz, a csillagászat és kisebb mértékben a történe­
lem területére esik, és ő is osztozik az elfelejtés mostoha sorsában, amely
eddig Magyarországon a reális tudományok korai, úttörő művelőinek ki­
jutott.
F röhlich tan u lm án y ait az O dera m elletti F ra n k fu rtb a n
végezte, és összesen 12 esztendőt tö ltö tt külföldi utazásokkal. K ülönösen
m agyar, ném et és latin nyelvű kalendárium aival olyan hírnévre t e t t szert,
hogy I I I . F erdinánd a „császári és királyi m atem atik u s” címével tü n te tte
ki és nyu g d íjat b izto síto tt szám ára. K ülföldről hazatérte u tá n K ésm árkon
élt, és irodalm i m unkássága m ellett m agán tan ító k én t m ate m a tik á t és tö rté ­
nelm et ta n íto tt.85 Legnevezetesebb azonban nem m űvei á lta l le tt, hanem
azért, m ert elsőnek m ászta m eg a Magas T á tra csúcsait 1615-ben.
E z t a té n y t a hisztorikusok soha nem m ulasztják el meg­
jegyezni az e m líte tt m ódon elég szegényes Fröhlich-irodalom ban. Ő m aga
k ét m űvében, az 1639-ben m egjelent M edulla Geographiaéban,86 és az
1644-es ulm i kiadású Cynosura Viatorumb&n87 is leírja ezt az esem ényt.
Ez nem elsősorban azért érdekes, m ert FRÖHLiCHet m int korai alp in istát
ism erjük meg, hanem azért, m ert ez alkalom m al szerzett megfigyeléseinek

120
leírásai m int igazi term észettudóst m u ta tjá k be olyan korban, am ikor
sokkal inkább szokás v o lt a régi irodalom fantasztikusan v ad spekulációit
feleleveníteni, m int sa já t tap asztalato k ró l beszámolni. FnöHLiCHnek ez az
élménye még a .következő században is a rra ihlette S z ő n y í B e n j á m i n é ,
a Gyerm ekek fizikája cím ű fordítás készítőjét 1774-ben, hogy a fordításhoz
írt sa já t verses elm élkedéseiben FnÖHLiCHre tám aszkodjék, sőt a jegyzetben
teljes terjedelm ében közölje a szóban forgó részletet. A „K erek Földről”
cím ű fejezetben ezeket olvashatjuk:

108. „ K ik a legm agasb hegy te tő k e t já rjá k

Istennek sok csuda dolgát csudáiják
J á rv á n az hegyre szállt fellegekben
F s különböző levegő égben
109. M ert ez alól sűrűbb, föld, s vizpárokkal
Közepén kevésbé elegy azokkal,
De m ár oly tisz ta s vékony legfelül
H ogy o tt a lélegzet megnehezül, (a )”

M ost következik (a) a la tt a terjedelm es jegyzet. K ülön

érdekesség S zőnyi régies, de szép fordítása (más úgy sincs, m ert még eddig
m ás nem ta r to tta érdem esnek, hogy akár részleteket is fordítson e kedves
és érdekes könyvből.) ,,(a) Méltó i t t feljegyeznem am it ir F relichíus
D ávid (Fels. I I I . F erdinánd Császár M athem atikusa), abban a könyvében,
m elyet V iatorium nak n ev ezett,87 ez k ijö tt először U lm ában Ann. 1644.
a K ésm árld hegyekről, annyival inkább m éltó (mondom:) ezt feljegyeznem,
m ert ezt m int igen neveztes dolgot m ajd m inden nem zetbéli Physiologusok,
Term észeti dolgokról T anító Tudósok nagy ujságul feltészik Írásaikban
a m aguk nyelveken is. K ár volna h á t ez M agyar H azánkban ta lá lt dolgot
M agyar nyelven is nem olvasni.”
M ost jön m aga az idézet, am elyben „az e m lített A u th o r”
leírja a m egm ászott hegyek nagyságát, ism ertetve a tú ra nagy fáradalm ait
és veszedelm eit és végül felérvén a csúcsra, lenézett az a la tta elterülő fel­
hőkre és azokon tú l a szép kilátásra:
„M ind ezekből én ez három dolgokat k itanultam . 1. H ogy
én m ár akkor a levegő égnek közép tarto m á n y á n általm entem . Hogy a felle­
gek nem egyform a távol-valóságban vagynak a földtől, hanem a felmenő
gőzölgések különböző m ivoltokhoz képest, kik felsőbbek, kik alacsonyab­
bak. H ogy am ely fellegek a földhöz legközelebb vagynak, nincsenek a ttó l
to v áb b m int egy félm érföldnyinél. Midőn az hegynek legfelsőbb tetejére
ju to tta m , oly csendes és vékony levegő eget ta p a sz ta lta m o tt, hogy még
csak egy hajszálam m ozdulását sem venném észben, h o lo tt pedig az alsóbb
hegyeken kem ény és zuhogó szelek k ö z ö tt jártam : Am elyből a z t hoztam
ki, hogy azon C arpatus hegynek teteje an n ak alsó részétől fogva szinte egy
m érföldnyire légyen, és hogy a levegő égnek legfelsőbb tarto m á n y á ig
érjen, m elyet a szelek nem járnak. K ilőttem a hegytetőn a puskám at,
m elynek ott, a kilövéskor csak annyi hangja volt, m intha egy száraz vesz-
szőt k e tté tö rte m volna, de egy kevés időcske m úlva ebből nagy dörgés
m orgás lett, m ely az hegynek alsó részeit, völgyeit és erdejit bétö ltö tte.

121
Alá felé jöttöm ben a régi havasokon és mély völgyeken, m ikor ism ét ki­
lő V é m a puskámat, sokkal nagyobb és rettentőbb bangót adott, mint a
legnagyobb ágyú kilövés és az terjedvén úgy te ts z e tt énnékem , m intha az
egész hegy vélem e g y ü tt elsülyedne; T a rto tt pedig félfertály óráig, mig ez
a zörgés m orgás m inden berkeket és barlangokat elh ato tt, és az azokban
levő levegő égtől visszaveretvén, annyival nagyobbá le tt és kétszeresen
te rje d e tt sat. E m agas hegyeken többnyire n y ár közepén is hó és jég esik
akkor, m ikor ide alá a lapályon csendes esőzés vagyon, m int a z t is meg­
tap asztaltam . A m ás m ás esztendőbeli h a v a k a t különböző szineikről és
kérgességeikből könnyen meg leh e tett esm érni s a t.” 88
Az idézett részben az érdekes, hogy F röhlich D ávid a le­
ír t tú ra idején 15 éves leh etett, feldolgozta élm ényeit először 1639-ben,
te h á t az élm ény u tán 24 esztendővel. U gyanakkor azonban gondoljuk meg,
hogy Galilei 1642-ben h a lt meg, T orricelli csak Galilei halála u tá n
végezte el alapvető kísérleteit, P ascal (Perrier ) kísérletei a légnyom ás és
a m agasság összefüggésére még későbbiek, Guericke és B oyle vizsgálatai
pedig még ezeknél is később történ tek .
Más szóval: F röhlich D ávid észlelte a légnyomásnak
a földrajzi magassággal való változását sokkal előbb, mint ahogy ezt
ToRRiCELLiről, PASCALról stb. az egyetemes fizikatörténet feljegyezte.
Nem jelenti ez persze azt, hogy ennek következtében nemzetközi viszony­
latban bármilyen prioritási igénnyel óhajtanánk fellépni, csupán azt, hogy
nálunk sem hiányoztak a nyitott szemű emberek, akik képesek voltak
a tényeket megfigyelni, amint sikerült skolasztikus gátlásaiktól meg­
szabadulni.
Az elm ondottak és to v áb b i m unkái alapján, joggal azt
várnók, hogy F röhlich D ávid ebbe a csoportba tartozik. A helyzet az,
hogy igen is és nem is. F röhlich annyiban tipikus alakja a X V II. század
első évtizedeinek, hogy m unkásságában m egtaláljuk a m ú lt század, vagy
annál régebbi kalendárium -babonáit, a korban legm odernebbnek szám ító
haladó gondolatok m ellett.
E zen az ellentm ondáson nem szabad meglepődni. H a nem
is tu d ju k m inden egyes gondolkodó esetében az ellentm ondást kielégítően
feloldani, illetve m egm agyarázni, m aga az ellentm ondás a kor tipikus jelen­
sége. A kor viszont m ajd három száz évig ta r t: a XV. század elejétől a
X V II. század végéig, vagy még tovább, m ert még a X V III. században is
találkozunk a FRÖHLíCHéhez hasonló ellentm ondásokkal.
Az ellentm ondás o tt van, hogy F röhlich, m in t az egyik
legnépszerűbb és legelterjedtebb kalendárium szerzője, sok éven keresztül
közölte kalendárium aiban az ism ertetettekhez hasonló színvonalú prog-
nosztikonjait, ugyanakkor m ás m űveiben m indezeknél sokkal h aladottabb
álláspontot foglalt el. E nnek az ellentm ondásnak a feloldása ta lá n o tt
kereshető, hogy a K alendárium ok állandó jövedelm et jelen tettek F röh-
LlCHnek, míg a tö b b i m ű ta lá n inkább ráfizetés, költség volt. A Medulla
Geographiae c. m ű pl. apósa költségén jelent m eg.89 E z persze csak feltevés
és m ivel az összes Fröhlich-életrajzok egyetlen forrásból szárm aznak,90
amelyhez egj^ik életrajzíró sem t e t t hozzá sem m i érdekeset a tö b b i közül,
legfeljebb a z t olvashatjuk, hogy ,,m odern gondolkodása m ia tt ellenségei

122
v o lta k ” , de sem az nem derül ki, hogy az életrajzíró szerint m iben álltak
F röhlich m odern gondolatai, sem az, hogy kik v o lta k az „ellenségei” ;
ennek következtében nem teh e tü n k egyebet, m int F röhlich m űveinek alap­
já n p róbáljuk meg helyét a m agyarországi term észettudom ány tö rté n eté ­
ben kijelölni.
A nnyit m ár lá ttu n k , hogy m in t éles megfigyelő, igye­
k ezett hasznosítani egészen fiatal korában szerzett tap a sz ta lata it. E t ­
től és az időrendtől függetlenül F röhlich m űveit három csoportra
oszthatjuk.
Az egyik csoportba tarto zn a k F röhlich em lített föld­
rajzi m unkái, a Medulla, m int k im ondottan földleírás, és a Cynosura pereg-
rinantium , am ely m űfajilag vegyes: a földrajzon kívül erkölcstani, történeti,
vag y akár szórakoztató m unkának is nevezhető. A m ásik — mennyiségileg
legnagyobb — részt alk o tják F röhlich m unkásságában a kalendárium ok.
E zek et azonban nem lehet egyszerűen, m in t egyetlen m űfajhoz tartozó
m űveket elkönyvelni. N yelvük m agyar, ném et és latin és F röhlich iroda­
lom m al foglalkozó életében évente jelentek meg. Színvonalban azonban
i t t a legkülönfélébb dolgokkal találkozunk. É ppen ezért m ondtuk azt, hogy
F röhlich m unkássága három csoportba osztható, m ert a kalendárium ok
ta rta lm a egyáltalában nem egyértelm űen határo zh ató meg, hanem az is
legalább k é t részre oszlik: a szokásos kalendárium i dolgokra és az azokon
messze tú lm u ta tó új gondolatok ism ertetésére. E s evvel m ár á t is értünk
F röhlich m űveinek harm adik csoportjába, melybe beletartoznak a kalen­
dárium oknak a hagyom ány szerint nem egészen odavaló fejezetei, valam int
ezeket a tém ák at, illetve té m á t külön tárgyaló m ű, m int az Anatome
Revolutionis M undanae (A világ forgásának vázlata), am elyet még 1632-ben
ír t a szerző, m egm utatva, hogy nem egészen é rt egyet sa já t kalendárium ai­
val sem.
Először te h á t az 1639-ben m egjelent M edullával foglal­
kozunk. A m ű ta rta lm i ism ertetése alól szinte felm ent a könyv címe, am ely
elm ondja nem csak a tartalom jegyzéket, hanem még m élta tá st is ad. Nézzük
h á t, hogy m it m ond m agyarul ez az oldalnyi terjedelm ű latin cím .86 „A gya­
k o rla ti földrajz lényege, elsősorban utazók használatára, m ajd ezen igen
háborús időben a történelem nek a m eg tö rtén t és m egtörténendő dolgok
bővebb ism eretéhez ajánlva: Am elyben főleg E u ró p a nem esebb és köny-
nyebben hozzáférhető vidékeiről v an szó új, összefoglaló m ódszer szerint:
azok fekvése, szám a, minősége, korm ányzata, felosztása, városoknak, faluk­
nak és v ár oknak eloszlása, a bennük levő nevezetes dolgok, a lakosok hely­
zete, politikája, szokásai és erkölcsei; Szigetek, Félszigetek, Tengerek,
Öblök, Folyók, T avak, K ikötők, Hegyfokok, Hegyek, Fürdők, Savanyú
vizek, Ásványok, Szántóföldek, Legelők, E rdők, V adaskertek, Állatvilág,
az Ókor emlékei és több másféle érdekesebb term észeti jelenségek, vala­
m in t bárm elyik hely mesterségesen készült nevezetességei so roltatnak fel:
végül szó van a Földkerekség részeiről összefoglalólag: F röhlich D ávid
késm árki m atem atikus szerzőtől a gepida kárpátoknál. Részben ta p a sz ta ­
latból és (saját) szemével megfigyelve, részben a m odern geográfusok olva­
sása alap ján szerkesztve, az ő U tazók k ö n y v tára és vezérfonala (című
könyvének) b e v e ze tése k é n t. . . ”

123
Alá felé j öttöm ben a régi havasokon és m ély völgyeken, m ikor ism ét ki-
lövém a puskám at, sokkal nagyobb és retten tő b b hangot ad o tt, m int a
legnagyobb ágyú kilövés és az terjedvén úgy te ts z e tt énnékem , m intha az
egész hegy vélem eg y ü tt elsülyedne; T a rto tt pedig félfertály óráig, mig ez
a zörgés m orgás m inden berkeket és barlangokat elh ato tt, és az azokban
levő levegő égtől visszaveretvén, annyival nagyobbá le tt és kétszeresen
te rje d e tt sat. E m agas hegyeken többnyire nyár közepén is hó és jég esik
akkor, m ikor ide alá a lapályon csendes esőzés vagyon, m int azt is meg­
tap asztaltam . A m ás m ás esztendőbeli h a v a k at különböző színeikről és
kérgességeikből könnyen meg leh e tett esinérni s a t.” 88
Az idézett részben az érdekes, hogy F'röhlich D ávid a le­
írt tú ra idején 15 éves lehetett, feldolgozta élm ényeit először 1639-ben,
te h á t az élm ény u tá n 24 esztendővel. U gyanakkor azonban gondoljuk meg,
hogy Galilei 1642-ben h a lt meg, Torricelli csak Galilei halála u tá n
végezte el alapvető kísérleteit, P ascal (P errier ) kísérletei a légnyom ás és
a m agasság összefüggésére még későbbiek, Guericke és B oyle vizsgálatai
pedig még ezeknél is később történtek.
Más szóval: F röhlich D ávid észlelte a légnyomásnak
a földrajzi magassággal való változását sokkal előbb, mint ahogy ezt
ToRRiCELLiről, PASCALról stb. az egyetemes fizikatörténet feljegyezte.
Nem jelenti ez persze azt, hogy ennek következtében nemzetközi viszony­
latban bármilyen prioritási igénnyel óhajtanánk fellépni, csupán azt, hogy
nálunk sem hiányoztak a nyitott szemű emberek, akik képesek voltak
a tényeket megfigyelni, amint sikerült skolasztikus gátlásaiktól meg­
szabadulni.
Az elm ondottak és tov áb b i m unkái alapján, joggal azt
várnók, hogy F röhlich D ávid ebbe a csoportba tartozik. A helyzet az,
hogy igen is és nem is. F röhlich annyiban tipikus alakja a X V II. század
első évtizedeinek, hogy m unkásságában m egtaláljuk a m ú lt század, vagy
annál régebbi kalendárium -babonáit, a korban legm odernebbnek szám ító
haladó gondolatok m ellett.
Ezen az ellentm ondáson nem szabad meglepődni. H a nem
is tu d ju k m inden egyes gondolkodó esetében az ellentm ondást kielégítően
feloldani, illetve m egm agyarázni, m aga az ellentm ondás a kor tipikus jelen­
sége. A kor viszont m ajd három száz évig ta rt: a XV. század elejétől a
X V II. század végéig, vagy még tovább, m ert még a X V III. században is
találkozunk a FRÖHLiCHéhez hasonló ellentm ondásokkal.
Az ellentm ondás o tt van, hogy F r ö h lic h , m int az egyik
legnépszerűbb és legelterjedtebb kalendárium szerzője, sok éven keresztül
közölte kalendárium aiban az ism ertetettekhez hasonló színvonalú prog-
nosztikonjait, ugyanakkor m ás m űveiben m indezeknél sokkal halad o ttab b
álláspontot foglalt el. E nnek az ellentm ondásnak a feloldása talá n o tt
kereshető, hogy a K alendárium ok állandó jövedelm et jelen tettek F röh-
LíCHnek, míg a többi m ű ta lá n inkább ráfizetés, költség volt. A Medulla
Geographiae c. m ű pl. apósa költségén jelent meg.89 E z persze csak feltevés
és mivel az összes Fröhlich-életrajzok egyetlen forrásból szárm aznak,90
amelyhez egyik életrajzíró sem t e t t hozzá semm i érdekeset a többi közül,
legfeljebb azt olvashatjuk, hogy „m odern gondolkodása m ia tt ellenségei

122
 H a ez a könyv a H onterus- és M ünster-féle kozm ográfiák
földrajzi részéhez, v alam in t az azóta m egjelent külföldi geográfiákhoz
képest ta lá n nem tartalm a z m int földleírás lényegesen ú ja t (ezt a geográfus
szakem bereknek kellene eldönteni), a m aga korában igen kiváló m űnek
ta rth a ttá k . A ntoine de Croilly , francia követ R ákóczi György u d v a rá ­
ban, 1645-ben E rdélybe u ta z tá b a n K ésm árkon is já rt. O ttan i tartó zk o d ása
alkalm ával a könyv egyik példányába a következőket írta:
„M élyen tisz te lt U ram ! A m i Franciaországunkban olvas­
tam a könyvét és látta m , hogy még a legnagyobb em berek is gyakran fel­
használják és H ollandiában is olvassák. Közlöm Önnel, hogy nálunk olyan
megbecsülésnek örvend, hogy m inden k ö n y v tárb a n m utogatják, sőt a z t is
hallottam , hogy professzoraink az iskolában is előadják az Ön Geográfiá­
já t.” 9!
Eehet, hogy M. CROiLLYt túlzásra is ragadta kissé a híres
francia udvariasság, kétségtelen azonban, hogy a magyarországi természet­
tudomány története szempontjából F röhlich e könyvének jelentősége
igen nagy, — egyrészt módszertani célkitűzése miatt, másrészt, mert
Magyarországon H onterus óta nem jelent meg hasonló jellegű mű. Kül­
földi népszerűségét viszont megmagyarázza fordulatos, könnyed, sokszor
szellemes stílusa, amely igen kellemes olvasmánnyá teszi, mint FrRÖHLiCH
minden művét.
A bevezetésben, illetve ajánlásban elsősorban arról v an
szó, hogy ki m indenkinek v a n feltétlenül szüksége a földrajzra (Epistola
N uncupatoria). Nem nélkülözheti a földrajzot a teológus, m ert anélkül
fogalm a sincs, hol v annak a bibliai helyek, a filozófus, m ert földrajzi isme­
retek hián y áb an nem érti m eg a régi szerzőket, ugyancsak szüksége v a n
földrajzi ism eretekre az orvosnak, m ert ism ernie kell a gyógynövények
lelőhelyeit és az azokhoz tartozó klím avidékeket, de ugyanúgy fontos a
földrajz ism erete a jogász, politikus, történész, m ágnás és hadvezér
szám ára is. A felsorolás persze elég meggyőző, csupán an n y it lehet ezzel
kapcsolatban megjegyezni, hogy nem új. N em tu d h a tju k pontosan, hogy
F röhlich m ilyen forrásokra tám aszkodott, b á r m ind a bevezetésben, m ind
a későbbiek folyam án sok klasszikus szerzőt idéz, té n y azonban az, hogy
m indezeket az indokokat a X I I I. században m ár R oger B acon felsorolta,
részben a m atem atika, részben éppen a földrajz tan u lásáv al kapcsolatban.
E gyébként is ő írta az első európai földrajzot.
E megjegyzés nem arra szolgál, hogy F r ö h lic h gondola­
tainak eredetiségét elvitassuk, hanem inkább arra szeretnék rámutatni,
hogy a reáliák ismeretének szükségessége nem új gondolat és mint program
már a X I I I. században is felmerült, persze anélkül, hogy — miként F röh -
LiCHnél — megtörtént volna a programnak konkrét tartalommal való meg­
töltése.
A to v ábbiakban F r ö h lic h leszögezi, hogy nem híve a
spekulatív tudom ányoknak. E z a geográfiában nem is volna lehetséges:
„Philosophus enim rem m avult, quam loqui” („A filozófus ugyanis inkább
akarja m ag át a dolgot, m in t szav ak at m ondani”); a földrajzban am úgy sem
lehet h aszn át venni az ékesszólásnak. Aki ilyesmire vágyik, olvassa B rau -
n ius, M erca to r, O r t e lliu s m űveit, illetve az e m űvekhez írt bevezetése­

124
k é t. F o n to sab b azonban m indezeknél a saját ta p a sz ta la t és ő ezekről fog
beszám olni.
M ajd á tté r erdélyi u tazása ism ertetésére. I t t legnagyobb
élm énye v o lt ALSTEDiusszal (1. V I. fej. 3. pont) való megismerkedése: „ille
M usarum A tlas e t polygraphus celeberrinus Joh. H enricus A lstedius.”
(„A m úzsák A tlasza, a polihisztor J . H. A lsted E rdély híres gim názium ában
G yulafehérvárott akkoriban professzor.” ) Am ikor a szerző 1630-ban E rdély­
ben já rt, és e llá to g a to tt G yulafehérvárra is, A lsted nem csak barátságosan,
hanem kitörő örömm el is fogadta, és geográfiájának te rv é t nem csak helyes­
nek talá lta , hanem m ég jótanácsokkal is e llátta. Sőt e tan ácso k at a kalen­
dárium készítésnél is felhasználta. De jaj! M indazt, am it e nagy em bertől
ta n u lt, m unkáiban feldolgozta, és neki a k a rta elsősorban elküldeni E rdély­
be. A lsted azonban m ár 1638-ban m eghalt.
A bevezetés to v áb b i része elvi szem pontból m ár nem ilyen
érdekes: elm ondja röviden életét, m ajd hogy m iért éppen a nevezett fő­
u rak n a k (N ádasdi Ferencnek, Rákóczi Zsigm ondnak és Illésházi György­
nek) aján lja a m űvet. B ár a szerző term észetesen m indegyik aján lást a kor
szellemének megfelelően indokolni tu d ja , érdekes az, hogy a három főúr
közül egy katolikus, egy reform átus és egy evangélikus. I t t ism ét egyrészt
E rd ély h a tá sa m utatkozik, ahol a legnagyobb békében és politikai egyet­
értésben tu d ta k egym ás kö zö tt élni a különböző felekezetek, de ugyanakkor
persze m u ta tja F röiilich felvilágosodott gondolkodását is.
A m ásik következtetés, am it az eddigiekből levonhatunk:
A lsted nagy h a tá sa FRÖHLicHre. E bben ta lá n m ár meg is ta lá ltu k az emlí­
t e t t ellentm ondás egyik rugóját. A nnál is inkább, m ert — m in t lá tn i fog­
ju k — A lsted vallásos fizikája sem egyértelm ű, vagy egyirányú, de m inden­
esetre: antiperipatetikus. Végül m ég egyszer felszólítja ajánlóit, hogy m űvét,
am ely ,,mole parv am a t usu m agnum ” (terjedelm ére nézve kicsi, de hasz­
n á ra nézve nagy) bocsássák m indenkinek rendelkezésére.
M aga a m ű szokásos és részben ism e rte te tt ajánlások,
üdvözlő versek, elöljáró beszédek u tá n az alapfogalm ak definíciójával, fel­
osztásával stb. kezdődik, azután jön az egyes országok leírása. M int B ulla
B éla r á m u ta to tt,92 ez még csak a leíró földrajzok sorába tartozik, és nem
t a r th a t igényt a term észeti földleírásra, b á r „scientia m ath em aticán ak ”
nevezi. Érdekesség még, hogy az egyes földrajzi fogalm ak definíciói term é­
szetesen latinok, de m agának a fogalom nak az elnevezését ném etül, esetleg
görögül, vagy valam i m ás nyelven és magyarul is m egadja. Például: „T erra
F irm a, Regio m editerrania. Graecis lyjhbv Germanis ein V est E and (Stet
Erd-reich) ein Truckenes und in allén O rten Zusam m enhangendes Bánd,
d a kein Meer durchflusset: Hungaris Föld száraz, Térföld, N em Sziget, úti
est Franconia, Germaniae, Sepurium Hungáriáé, B iturigum Galliae.’’
H asonlóképpen pl. a szigetnek, am ely ,,Hungaris Sziget,
Vízzel k ö rü lv e tt tarto m á n y , kiváltképpen a Tengeren . . . ” még svéd és
d án n ev ét is közli. V iszont a m értékegységeket például m ár nem m indig
a d ja m eg m agyarul is.93
E z u tá n következik a tulajdonképpeni földrajz. E urópa
országait, v áro sait elég részletesen tárg y alja, m ajd a többi világrészeket
rövidebben: Á zsiát, A frikát, „M agellanica” -t (Australia) és a Sarkvidéket

125
 („Terra A rctica” ), de ezekre m ár csak egy-egy oldal ju t és csupán néhány
hely felsorolásából áll.
E urópa városainak felsorolásánál azonban m indig h iv a t­
kozik tö rté n e ti ad a to k ra is, ilyenkor kiütközik a kalendárium ok krónika­
írója, m int ahogy a földrajz és történelem irá n ti érdeklődés általáb an e g y ü tt­
járt. Íg y például a Lengyelország cím ű fejezetben: „Thoronium ból, am ely
a V isztulánál fekszik, szárm azott Copernicus, am a kiváló m atem atikus. . .”'M
Hogy K ope rnikc sznak F röhlich nem csak a nevét ism erte, az kiderül
kalendárium aiból és m ár e m lített csillagászati művéből.
F röhlich D ávid a X V II. század első felének legterm é­
kenyebb kalendárium -szerzője. E vente 1623-tól kezdve a d ta ki kalendá­
rium ait Fasti vagy Ephemeris cím en latin u l,95 m agyarul m in t „Froelich
D ávid késm árki Astronom us K alendárium át” ®6 (23. a), b), c) és d) ábrák)
és ta lá n a legnagyobb szám ban (legalábbis a legnagyobb szám ban fenn­
m ara d t ném et n y elv ű , ,Schreibkalender” -jeit: ,,A lm anach” -ja it vagy ,,Tage-
buch”-ja it.97 K észített egy H em orologium ot,98 azaz ö rö k n ap tárt is, am elyben
ism erteti a naptárkészítést, az ünnepek kiszám ításának a m ódját, m ajd
történ etileg a különféle kalendárium okat. E z a könyv term észetesen fő­
képpen táb lá za to k a t tartalm az, de mégis vegyes m űfaj, m ert az üres
lapokra a tö rök h áborúk tö rté n e té t írta oda a szerző.
Á ltalában a Fröhlich-féle kalendárium okról elm ondhat­
juk, hogy együttvéve m indazt tartalm azzák, am it a Csíziótól kezdve a
többi ism e rte te tt kalendárium , valam int azok is, am elyekkel részletesen
nem foglalkoztunk. U gyanakkor találu n k egy jelentékeny tö b b letet is,
főleg a ném et nyelvűekben, ezekben a legbőbeszédűbb.
Míg ugyanis például az 1643-as esztendőre V áradon
k ia d o tt m agyar nyelvű kalendárium 99 a n a p tá ro n és az egész rövidre fogott
Prognosticonon kívül csak egy szintén m agyar kró n ik át tartalm az, v a la ­
m int az országos vásárok időpontjait, addig a ném et nyelvűek sokkal vál­
tozatosabb tartalm ú ak .
Mivel a szokásos kalendárium okat m ár részletesen ism er­
te ttü k , m ost csak azzal a tö b b lettel fogunk foglalkozni, amely F röhlich
kalendárium aiban egyelőre egyedülállóan jelentkezik. E zek kiadási éve
1622— 1640. N em m indegyik kötetb en v an benne m inden, de ism étlések
elkerülése céljából nem kö teten k in t tárgyaljuk, hanem felsoroljuk az érde­
kesebb kiegészítéseket.
A n a p tá r m elletti jobboldali üres lapon a krónika annyival
változatosabb és érdekesebb, hogy nem csak földrajzi, történelm i ism erte­
tés, hanem , m in t a cím is m u ta tja : „E tliche bedenkwirdige Geschichten
von unsern V aterland U ngern u n d benachbarten L anden.” E b b en m eteoro-
lógiailag érdekes tö rtén etek et: nagy zivatarokat, villám csapásokat, esetleg
földrengéseket ism e rte t.100 Ezek a tém ák még a X V III. században
is igen kedveltek voltak, egész folyóiratok foglalkoztak például ilyen
időjárási eseményekkel, m u ta tv a egyrészt; hogy érezték az em ber ki­
szolgáltatottságát a term észet, az időjárás viszontagságainak, m ásrészt
az igényt ezeknek a jelenségeknek pontosabb, term észettudom ányo­
sabb m agyarázatára. F röhlich ezen m űfaj egy korai elő fu tárak én t
jelentkezik.

726
 téfeután,
m; n e x tn ;
cfztendörc, £
Felső M a j^ a r Orfitágnak is Yefz*. j
f^ e rin t £r’dc!ynel^ is Egb ihe figyel­
me ttjen cakóim.'iktatott
I r o /. f c h D a v i d , - |
KcíTuarki Anionom: által. ■
----------------------- -------------- . ~— .---------- —
L o o e n , ÍJ re ve? Lórin ez M tál.
HJ

23. a) ábra F r ö l i c h D á v id 1643-as k alen d áriu m án ak cím lap ja.

127
 E m lítettü k , hogy a Fröhlich-féle kalendárium ok Prog-
nosticon része teljesen az 1592-es Csízió m egszabta hagyom ányoknak meg­
felelő: a csillagkonstellációkból lehet az időjárásra, betegségekre, háborúra,

i wör aanuj •• BŐvt elő Hóban.

i d Brigidj 7 < . . . ho m á lyo s 3 ^ 2 2 Viticz
* Azhajocska cs ízéivéfzrol, Matt: 8.
Z * •- ■ íze a t: B .A Í Z . 2 8 ^ 3 h o z
f Ballás j iám. 7. fagyos 2 4 Szent
4. g Vírnyika £ # 2 5 Pál
‘h f f e l-
5 a A-otha © yugf vegjcs/& ft 6 for
6 b Dorottya 2 7 du
7 c Richard5 y $ 18 la
8 d Salamon ta t lan 2p ezt
& A z jó m a g r ó l és k o m o ly r ó l* M a tt. 1 3 ,
q £ $, Ép. Apaiin q* a ' j p i d b . M 3 o mond
1 0 f Scholaftlca 5 háború. 3 1 váo
1 1 g Eufrafia %, hl- *j%4 I Brc
1 2 a BuíaJia % %. deg. *$f 2 Mar
13 b Benignus t ifim # f 3 Ba
14 c B á l i n t © 9. d . 4 lás
J 5 d Fauftin*h. mdtlme* M 5Ag
/^zízliciuíiveíektol, Matt, 20.
23. b) ábra. F b ö h l ic h D á v id 1643-as k a len d á riu m á n a k e g y la p ja

békére, jó vág}- rossz term ésre, foglalkozások szerint az em berek sorsára

stb. következtetni. Vélem ényünk szerint m aga F röhlích nem h itte el
m indezt a sok ostobaságot, de a Prognosticonok közlése kötelező volt,
igazi kalendárium ot ezek nélkül nem lehet elképzelni. (Hiszen még a X I X .

128
század elején is találkozunk ilyesmivel, az idézett M ária Terézia féle tilalom
ellenére.) M indenesetre an n y it megjegyez a jóslatokkal kapcsolatban á lta ­
lában, hogy „A stra regunt homines, sed regit A stra D eus” ,,A csillagok

8$:mn Havának,
*..
.. Az. Sxent Léleknek tiXztiröi
| foh: i9f.
A E £ i 8 U d i Gdtfch. ( f i k t - l
2 £ Marcellinu | -f len $ lo
’ ' i» J£ és £ $ 24 na
:íí íUS 5 íjr. Or
5 Í> Boaifacius ) 7, d. 01/ .Ié£ xí&baa-
6 c B^nígpa 5 II j& z 7 nak
*7 d Lucretia SfTT idő tf& z 8 Sé
^ Á z C h r íílu s Igéjéöek fz c r e t c ir o l J o h : 14*

r m w e g y -$ $ zs? rsl
■áT^ t L *} ' f
9 f : : Ijtbu.néhány o rne
I O 5 : : Rúd, zji ftAp f re
1 ! V:M: . : :: .: j t;ím. 4. eftbt I Nem
1 2 b Ö jy » j» a | *3 ű á lh d t: 2 in o n

13 c Tob. Ant*r -y t r v S 3 dót

1 4 d íli§á i$ vjt‘ O * 3 "V (&ÜY0&S p ^ s 4* tá K

A / IN i c o d c i

■ ■dk Ml 1

2J. ej ábra

irá n y ítják az em bereket, de a csillagokat Iste n irá n y ítja ” .101 Az időjóslás

bizonytalanságát pedig ő is igyekszik m egm agyarázni. Semmi esetre sem a
szorgalm as asztrológus hib ája — írja —, ha nem válik be a jóslat, ennek
m ás okai vannak. 1. Iste n t nem k ö tik a másodlagos okok (causae secundae,

129
ezek tulajdonképpen az igazi, term észetes okok, m ert az első ok m indig
isten), úgy v á lto z ta tja az időt, ahogy ő akarja. 2. Az asztrológia, m int
tudom ány, tökéletlen még. K é t ellentétes konstelláció közül nehéz válasz­
tani. 3. Az asztronóm ia tökéletlensége (imperfectiones astronom iae: h a
precíz akar lenni, akkor latinul ír a ném et szövegben is); m ert a bolygóknak

Ct fi r
I z B e t ű k cs J e g y i. mm P T ®

£ Hóid úyfaga. : Purgat,

) fclso negyed, í £ Jó csecstől el-
g Hóid tSlce. vécéi plam
las fzárai
* E é # P Í s jó . O , Jó vetés pISút
Hh Eér-vágás jobb. ~ nedves folífbe
H Jó KSppfcíy&és. tt Epitéfre jó fá
X Jó Szerencsés nap. barom vit^as.
Szerencséden nap. y j ó H a y n y i r é *
A z E g b é li tiz e n k é t Telek.
f # Kos JpfOrofzl: f a Nyilas
l l f Bika Sníz jjj^ Balc
Kettősük jftj Mérték gJfevizoiJt
3#<Rák jjüfi Scorp: 3 5 Halak.
r. Reggeli, d. Délután, or: órát- h, h
Vaíarnapi bötu H.
Fársáng y. Hét-, 4. nap- Uy fzcrint,
Q ikerint yenig 8. HéS-
a régiek szerint m eghatározott m ozgását K opernikusz megfigyelései még
nem korrigálták megfelelően, sőt K epler táb lá za ta i is hiányosak (a Tabulae
R udolphianae-ra céloz, am elyek készítését még T ygho kezdte el). 4. A meg­
figyelésre szolgáló eszközök még tökéletlenek. 5. A földről felszálló p á rá k ­
nak nagy szerepe v a n a m eteorok (így nevezték általában a légkör tü n e ­
ményeit) képzésében, de egy m eghatározott országban az asztrológus kép­
telen m indent megfigyelni, m ert ha csak az égtől függnének, éppen úgy
nem tévednének, m int a nap- és holdfogyatkozások idejének kiszám ításá­
nál. 6. Nem ism erjük a szelek eredetét és tulajdonságait. Mindezek követ­
keztében az asztrológusnak meg lehet bocsájtani, m ert „N on est Astrologi,
u t sem per respondeat aeth er” („Nincs olyan asztrológus, akinek az aether
m indig (pontosan) felelne” ).132
háthatjuk, hogy F röhlich elég világosan látta, milyen
feladatok előtt állnak még a természettudományok. Az a tévedése, hogy az
asztrológia is komoly tudománnyá tökéletesíthető, eléggé kézenfekvő.
Ezzel már R oger BACONnál is találkoztunk.103 Hiszen eléggé logikus volt
azt hinni, hogy ha igaz az, hogy a szelek eredete, járása ismeretének, vagy
a felhő, eső stb. keletkezésének, illetve ezek pontos fizikai okainak birtoká­
ban könnyebb lesz pontosabban jósolni az időjárást, akkor a csillagászat
elméleti és gyakorlati tökéletesítése az asztrológiai jóslatok pontosságát is
növelni fogja.
A kalendárium okat a népszerű ism eretterjesztés első
m egjelenési form ájának m ondottuk, és F röhlich valóban e m űfaj m esteré­
nek m utatkozik. A fenti elm efuttatás a m eteorológiáról ugyanis, sok ha­
sonlóval eg y ü tt a Prognosticon egyes fejezetei közé v an elhelyezve, m int
néhány „nützliche und lustige F rag en ”-ra a d o tt válasz. N yilvánvaló, hogy
F röhlich nem csak érdekesebbé és színesebbé a k a rta tenni a kalendárium ot,
hanem a kérdéseket éppen azért helyezte k ét Prognostikon közé, m ert azt,
hogy m ilyen term és lesz, vagy m ilyen járványok lesznek, azt az olvasók
biztosan elolvasták, és így a tudom ányos kérdések irá n ti érdeklődésnek
a felkeltésére a legjobb m ód volt ez a közbeiktatás.
A kérdések egyik csoportja, amelyek elszórva, esetleg
nem is ugyanabban az évben szerepelnek, mind ízt elmondja apránként,
amit a kalendáriumkészítésről tudni lehet, amit a Hemerologiumban össze­
foglalva adott. Különben a változatosság tartalmilag, tudományos szín­
vonal szempontjából is igen nagy. Babonák, mitológia, tudományos meg­
állapítások keverednek. Valahogy innen is azt olvassuk ki, hogy F röhlich
nem akart újat adni a szokásos véleményekkel szemben, tehát ezeket álta­
lában elmeséli, időnként azonban egy-egy megjegyzése, vagy a többitől
elütő kérdés elárulja, hogy jól ismeri a modern felfedezéseket, és saját maga
előtt már kialakult a megfelelő véleménye is. A kalendárium, mint m űfaj,
nem is engedi a harcos kiállást a régi babonákkal szemben, csupán az óvatos
vélekedésnek van helye.
íg y pl. egész kom olyan felteszi a kérdést: Varázslók,
boszorkányok okozhatnak-e zivatart? Az általános vélem ény szerint ez
valóban lehetséges. íg y B odinus (1. I II . fej. 1. pont) is hoz fel erre példákat.
Iste n ugyanis megengedi az ördögnek, hogy egyes em bereket h atalm ába
kerítsen, és ezeken keresztül b ü n teti az em bereket. — E z u tán következik

9* 131
az Állatöv csillagai elnevezésének magyarázata,104 majd a többi csillag,105
a bolygók elnevezésének eredete, mitológiai története.106 Mi a kiromantia?
Ez is kötelezően szerepel a Csizióban, de F r ö h lic h szerint sok papírt nem
érdemes a kérdésre vesztegetni.107 — A napfogyatkozások valóban háborúk,
vagy egyéb veszedelmek hírnökei-e? Kihatásuk m integy másfél évre szól.
Igaz, jogos az ellenvetés is, hogy ilyen események bekövetkezhetnek nap­
fogyatkozások nélkül is, isten azonban sokféleképpen tudja az embereket
figyelmeztetni (üstökösökkel, új csillagok megjelenésével stb.), de egyáltalá­
ban nem köteles mindig figyelmeztetni őket. A fogyatkozások azonkívül
nem is jelentenek szükségképpen rosszat.108 — Bizonyos ellentmondásban
az előzőkkel, most szakszerűleg értekezik a csillagászati műszerekről,
milyen felfedezéseket lehet ezek segítségével tenni (K e p le r és G a lile i
munkássága ezen a téren).109 — Mi a szél és honnan származik? A szentírás
szerint ezt nem lehet tudni, de a fizikusok már sokat megfejtettek ebből a
kérdésből és ezzel egy földrajzi szakemberhez méltó, majdnem helyes
magyarázattal szolgál. — Vajon a keresztény tanítóknak, prédikátoroknak
szükségük van-e a ,,Sternkunst”-ra („scilicet Meteorologia, Astrologia et
Astronomia?”) A kérdésre hosszú történeti áttekintéssel válaszol, az egy­
házatyáktól kezdve M orus TAMÁson és a reformátorokon át kimutatja,
hogy ezek mind sokra becsülték a matematikát és az asztronómiát. Érde­
kesebb példái: „Joh an n es H o n te r u s, Evangélista illeTranssylvanorum...”
(„az erdélyieknek ama apostola”). L u th e r tanítványa volt és bár mestere
nem volt jártas ezekben a kérdésekben, H o n te r u s maga annál kiválóbb
volt. Vagy ott van N íc o la u s C opernícus, aki kanonok voltFrauenburgban,
Poroszországban, mégis, egyházi ember létére „hat sehr viel in Astronomi­
cis praestirt, wie solches seine Volumina ausweisen.”110 — A komoly tudo­
mányból most ismét átcsap a babonák területére: Lehet-e a levegőt más­
képpen is megmérgezni, mint a csillagok útján, hogy járvány legyen?
(Lehet).111 Átváltozhatnak-e karácsony éjszakáján az emberek farkassá,
vagy más álattá? Erről elmond több „m egtörtént” esetet: szerinte az ilyesmi
akkor fordul elő, ha az emberek megőrülnek. — Mi köze a csillagoknak az
emberi testhez? Erre is hoz fel példákat, amiket emlegetni szokás. Igazak-e
ezek? A válasz: nem egészen, a csillagok csupán az ember természetét (tem­
peramentum) szabják meg, közvetlen büntetést, halált nem okozhatnak. —
Most ismét egy fizikai kérdés: Miért lesz nyáron az ember a naptól fekete,
a vászon pedig fehér? A napnak a különböző anyagokra különböző hatása
van, ez függ az anyagok nedvességtartalmától. A magyarázat azonban elég
zavaros, épp úgy, mint a következő kérdésnél: miért hidegek nyáron a
pincék és a kutak, télen pedig fordítva ? A testekben a rések télen bezárul­
nak és a meleg nem tud kijönni.112 — Látható-e az ég? Valóban kék színe
van-e? Ez csak „hallucinatio”, „fallacia visus”. (A valódi okot persze
F r ö h lic h nem ismeri.) — Miért nincs mindig vasárnap karácsonykor? —
Van-e minden embernek csillaga? Leesnek-e a csillagok? Válasz: ez badar­
ság. Az ég a teremtés óta nem változik (A r isz to te lé sz ), a csillagok túlsá­
gosan nagyok, és egészen könnyű anyagból vannak, ezért nem tudnak
leesni, a hulló csillag a földi gőzökből keletkezett meteor. — A Hold miért
nem olyan meleg, mint a Nap? A visszavert fény mindig sokkal gyengébb.113
- Ismét aránylag elég jól megválaszolt meteorológiai-fizikai kérdések

132
következnek: Mi a felhő, mi a hó, mi a harm at? M iért április a legszeszélye­
sebb hónap? M iért van később a n y ár a Szepességben és Csehországban,
m int Sziléziában és Poroszországban? — É s újra: m it kell ta rta n i az asztro­
lógiáról, kabaláról? Befolyásolják-e az em bert a csillagok? A válasz ism ét
habozó: igen is, nem is.114
A fenti összeállítás elég h ű képet ad F röhlich kalendáriu­
m ának fizikai-csillagászati színvonaláról (nem foglalkoztunk — a való­
színűleg hasonló egyenetlenségeket m u tató — terjedelm es tö rtén eti és föld­
rajzi részletekkel). íg y az 1640-es kalendárium ban m egkezdi az új világ
leírását és fo ly ta tá sát ígéri a következő évre (ezt különben sok érdekes
kérdéssel így csinálja, nyilván az érdeklődés éb rentartására). A Schreib-
kalandereknek to v áb b i kötetei azonban M agyarországon nem találhatók,
és így nem tudni, befejezte-e Am erika leírását és azt hosszabban adta-e,
m int a ,,M edullá” -ban.
Ez az 1640-es kötet azonban más szempontból nevezetes:
az itt felvetett kérdés és az arra adott válasz feltétlenül eldönti F röhlich
hovatartozását: Magyarországon, de nemzetközi viszonylatban is a haladók
táborához tartozik. Ha mint kalendáriumszerkesztő ragaszkodik is néhány
régi babonához, ha fizikai ismeretei sok helyen bizonytalanok is, ezek
következnek a korból, amelyben élt, de az, hogy a Föld forgásának kérdé­
sében Galilei elítélése idején határozottan K opernikusz mellett foglal
állást, a kor legnagyobb és legbátrabb gondolkodói közé emeli. Láttuk a
I I I . fejezet 1. pontjában, hogy milyen nagy szakmai és világnézeti nehéz­
ségek leküzdésére volt szükség a kopernikuszi tan elterjedéséhez és hogy
olyan kiváló filozófusok, mint F r . B acon és olyan nagy csillagászok,
mint T ycho is ellene voltak. Ez az ellenállás a X V II. század folyamán
sem csökken, sőt bizonyos értelemben fokozódik, természetesen Magyar­
országon is, a különféle vallásos fizikai irányzatok hatása alatt. Ezért nem
lehet eléggé hangsúlyozni, milyen nagy jelentősége van annak, hogy a
Kárpátok tövében meghúzódó szepességi kisváros „császári matematikusa”
mennyi lelkesedéssel szegődik az új tan hívei közé.
Az 1640-es kalendárium ban a következő szavakkal vezeti
be ezt a problém át:
„H ierauf folgt eine anm utige Frage: Nemblich: Ob die
E rdkugel sich táglich m it uns um bwende und hingegen dér Hím mel unbe-
weglich sey und allezeit stillsteh et” („Most egy érdekes kérdés következik:
V ajon a földgolyó velünk nap o n ta megfordul-e és ezzel szem ben az ég
m ozdulatlan-e és m indig nyugalom ban van-e?” )
Mély értelm ű, nagyon m eggondolandó kérdés ez F röhlich
szerint, am ely fölött sok tudós és nem tudós (ungelehrte) tö ri a fejét. Igennel
válaszol, de hogy az egyoldalúak (Einseitigen) jobban m egértsék, kissé
közelebbről meg fogja m agyarázni és m egvizsgálja az ellenvetéseket, am e­
lyek a Föld m ozgását tag a d ják és az ég m ozgását állítják.
Ezek az ellenvetések a fizika történetében szinte klasz-
szikusoknak szám ítanak. A I II . fej. 1. po n tjáb an részletesen ism ertettü n k
néh án y at a Melanchton által összeállítottakból, de nincs a korban valam ire­
való fizikakönyv, am ely ne sorolna fel ilyeneket. K opernikusz fellépése
ó ta állandóan visszatérő kérdések ezek: az inkvizíció ak táib an éppúgy

133
megtaláljuk e kérdéseket, mint a X V II. (és X V III.) század fizikai irodal­
mában, sokkal több esetben magukat az ellenvetéseket, mint — F röhlich
esetében — azok cáfolatát.

I n a t ö m e

REVOLVTIONIS
M V N D AN
"TATVM GENVINVM.
M 1•' - XXXII. crum eciam .mnornm ojam-
*,'Hu.sunjn. >. úí íubletfucnfis.fccuJi,cx
! . i r í/ v 1 .
vivum c|ii3fírcpfir<cnraiis,
tímcmsitmmtB,
■ ■ ■
"ms. ,4 k í / f o s / f r s
éc *
1 í ! . l v RI S Q U O T I D I A N A C I R C V M-
v e r s i o n e.
*
X» A V í m -E <?* Q E L Í C t í ^ i
A p m -.V r A 'fíS
■ Hérát, 40 érté
Omni cuíir punfttim, <fintuífctfigutí!«
í m r v t c M ©rí\ M±..... , ,
■ W r4 * t * t» 4 ím m m m 9 * r m * y if*

24. ábra. F r ö l i c h D á v id A n a to m e R e v o lu tio n is-ének cím lap ja

A kérdés nemcsak fontossága, részletesebb tárgyalása

következtében emelkedik ki a kalendáriumokban érintett többi kérdés
közül, hanem azért, mert F röhlich itt már nem először foglalkozik evvel
a témával, nem hirtelen, m integy ötletszerűen merül fel, mint a többi
kérdés, hanem, mint az em lített Anatome... című mű egy része mutatja,
F röhlich igen nagy figyelmet szentelt a problémának, gondosan tanulmá­

134
 n y o zta az a rra vonatkozó irodalm at. Az 1640-es kalendárium ban tárg y a lt
14 ellenvetés tulajdonképpen ennek a 16 szám ozatlan levélből álló m űnek
rö v id íte tt kivonata. A teljes cím m agyarul így hangzik: „V ázlat, am ely
részletekbe m enően b e m u ta tja a világ forgásának valódi állapotát, nem ­
csak a K risztus születése u tá n i 1632. szökőévre, hanem m inden lefolyt
és elkövetkezendő századokra a csillagászat csalhatatlan elvei alapján. —
E hhez csatlakozik az ellenlábasokról és a napi körülfordulásról (szóló érte­
kezés). K ia d ta F. D. gyakorló asztronóm us. H oratius az Ars Poeticában:
M inden b a b é rt le a ra to tt az, aki a hasznosat a kellemessel vegyítette. —
Lőcsén Brewer L,őrincnél” 115(24. ábra).
A m ű első része te h á t a kalendárium okban és a Hemero-
logium ban felv etett kérdésekkel foglalkozik: H ogyan oszlik az év évsza­
kokra, ezzel kapcsolatban a M agyarországra és E rdélyre vonatkozó ad ato ­
k a t közli. M ajd a holdfogyatkozás jelenségét ism erteti, u tá n a a következő­
képpen foly tatja: „Az isteni gondviselés különös tanújele, hogy a világot,
am elybe m inden te st beletartozik, m indig ugyanabban a helyzetben és
m ozgásban lá tju k m egm aradni, b á r a Föld, a lakóhelyünk gyors és egyen­
letes mozgással nyugatról keletre (a m egreform ált asztronóm ia szerint,
am elyet én a gyakorlás kedvéért követek ebben az évben) a közép­
p o n tja, fix tengelyei és pólusai körül, am elyeket általában a világ­
nak tulajd o n ítan ak , m int egy szeghez erősített pö rg etty ű körülfordul.
E bből szárm azik a nap és éjszaka, de m agát a m ozgást nem lehet
észlelni, csak a földet körülvevő fényeket, ezeket viszont felkelni és le­
nyugodni lá tju k .”
Érdekes, hogy azért F röhlich bátorsága sem terjed odáig,
hogy ne érezné szükségét egy kis m entegetődzésének: Csak „ a gyakorlat
ked v éért” fogadja el az új ta n t. A ném et szövegben is azt írta : „ n u r F ü st
h a lb e r” válaszol a fe lte tt kérdésre h a tá ro zo tt igennel.
A most következő rész talán a legfurcsább, amit F rhölich
műveiben találhatunk: K opernikusz tanítása keveredik itt össze a kor
egyik divatos — FRÖHLiCHhez valószínűleg A lsted útján eljutott — misz­
tikus — vallásos természetmagyarázatával. Az egész gondolatmenet őszin­
tén megvallva, kissé zavaros és bonyolult, megpróbáljuk azért a lényeget —
már csak azért is, mert ilyesmivel még sokat fogunk találkozni (Scali-
chius , J essen iu s , Comenius , B ayer stb.) — röviden visszaadni:
K iindul a m ár sokszor fe lte tt kérdésből: m ilyen asztro­
lógiai következtetéseket lehet például h ábo rúk bekövetkezésére levonni?
Az általános vélekedések nem ad n ak kielégítő m agyarázatokat, v a n azon­
ban — istenen kívül, aki a legfőbb ok — h a t kom oly asztronóm iai jelenség,
am elyek pontos megfigyeléséből jó következtetéseket lehet levonni. Ezek:
A N ap ú tján ak , vagy K opernikusz szerint a Föld N ap körüli ú tjá n a k
változása („M utatio excentricitatis Solis” ); ennek v an a legnagyobb h a tá sa
a földi eseményekre, m ajd a bolygók pályája, az üstökösök és új csillagok,
v alam int a fogyatkozások ilyenek. Most csak a N appal kíván részletesen
foglalkozni, a többivel m ajd egy m ás alkalom m al.
I tt következik azután a gyakorlatias és józan FRÖHLiCHnél
szokatlan megállapítás: a világegyetemet egységesen áthatja a világlélek
(mundi spiritus), amely a mikroszkopikus testekben épp úgy megvan,

135
m int az égi testekben, ez ta r tja fenn a „harm onia universalis” -t és ez
okozza és ta r tja fenn a testek állandó m ozgását önm agukban és m ás testek
(pólusok) körül. Mivel pedig a Föld és a N ap, valam int m ás testek egyaránt
részei az univerzum nak, te h á t bennük is m egvan ez a „spiritus universalis” ,
am ely m ozgatja őket pólusaik és sarkaik körül. A N ap pólusai pl. az eklip­
tik á n vannak; m egvannak m ár a vüág terem tése óta, de nincsenek nyuga­
lomban, hanem kis körökön mozognak, am int azt a megfigyelések századok
óta megerősítik. I t t F eöhlich valószínűleg a precesszióra gondol, de ism ét
belekever egy kis m isztikum ot: régen az asztronóm usok a Föld pólusának
m ozgása alapján jelölték ki a nyolcadik szférát, az állócsillagok szféráját,
de ilyen szféra fizikailag nem létezik, m ert a csillagoknak a mozgáshoz
nincs szüksége külső erőre, belső elv, a term észetben uralkodó harm ónia
következtében m ozognak azok is. Az ekliptika pólusainak körforgása
okozza az eltéréseket a napéj egy enlőségi pontok eltolódásában. E z t Hongo­
mon tanús m u ta tta ki, te h á t nem hipotézis, hanem valóságos megfigyelés.
E s m ost ism ét (ismeretlen) m atem atikus b a rá tja , E lias Cratschmerus
szerint h é t (!) világszellem van, am elyektől a jó és rossz szárm azik, ezek
ciklikusan v á ltjá k egym ást. E s m ost elm ondja a világ terem tése alapján,
a biblia szerint, hogyan követi S a tu rn u st Ju p ite r stb. Minden bolygó,
aszerint, hogy m ikor uralkodik, hozhat jó t (dexter) vagy rosszat (sinister).
M indezt fantasztikus tö rté n eti példákkal igazolja, és azzal fejezi be, m ind ez
m u ta tja : „hoc circulus non prorsus nudum sit figm entum , sed potius reális
dem onstratio” (Ez a kör pedig nem p u szta fikció, hanem inkább valódi
bizonyíték” ).
Bárm ily m ulatságos is egyik-m ásik példa: Noé idejében
Sol dexter (jóindulatú Nap) uralkodott, és lehetővé te tte a hajózás fel­
talá lá sá t stb., tú l sokat nem érdemes ezekkel foglalkozni, érdekes a második
rész, am ely ism ét k ét részre oszlik: az ellenlábasokkal foglalkozik az első,
am elyben nagyon értelm esen u ta sítja vissza az (akkor azonban m ár div atja
m últ) ellenvetéseket az ellenlábasok létezésével szemben. A legfontosabb
az A ssertationes m ásodik része, amely kizárólag a Föld napi forgásával
foglalkozik.
Az eddigiekből nem d erült ki világosan, m i az álláspontja
FRÖHLiCHnek a Föld keringésének kérdésében: egyszer m intha teljes egészé­
ben osztaná K opernikusz álláspontját, m áskor viszont a N ap o t a bolygók
közé sorolja, a F öldet viszont nem. A kérdés végül is n y itv a m arad, m ert
F röhlich m indenütt azt m ondja, hogy a Föld forog, te h á t TYCHOt sem követi.
Ú gy látszik, hogy egyrészt még őt is k ö ti a szentíráshoz való ragaszkodás,
m ásrészt pedig nem lá tta a kérdésnek ezt a részét elég világosan. A
Föld forgásával kapcsolatban azonban sem m i habozást nem m u tat. Is­
m ételten leszögezi, hogy ,,A m i Földünk naponta megfordul körbe mo­
zogva nyugatról keletre, az ég ezzel szemben mozdulatlan.” E z hozza
létre m indazt, am it látu n k : a N ap és Hold, valam int a csillagok
felkelését és lenyugvását.
Mindez rendkívül világos, mégis ellenkezik az általános
véleménnyel. A m últ században K opernikusz és K epler képviselték ezt
az álláspontot. Ő D ávid Origanus brandenburgi m atem atikus professzor
1629— 1631-ben h a llg a to tt előadásaiból ta n u lta az elm életet.116

136
 P annóniában sokan gúnyolódnak az elm élet felett és el­
m ondják az angol költővel (?) együtt:

„S tare negas terram , nobis m iracula narras

Haec cum scribebas, in rate forsan eras”

A m it m agyarra így lehetne fordítani:

Állna a föld? — tagadod; csudadolgot mondsz m inekünk te

T án ingó tu ta jo n írta d a m űveidet?
(Ford.: H egedűs Géza)

Vagy elm ondják a tö rté n e te t a palackról, (am elyet m ár BoDiNTJSSzal k ap ­

csolatban idéztünk). M indezekre azonban ugyanezt válaszolja, am it az
antipódák ellenzőinek is m ondott:
Minden, am i m ost régi, valam ikor új volt, m a pedig el­
avult. Az is igaz ugyan, hogy a Föld forgásáról szóló ta n ítá s nem is új
(felsorolja a heliocentrikus elm élet régi híveit). Most következik a 14 ellen­
vetés és azok cáfolata, am elyeket nagyrészt a kalendárium ba is felvett.
E z a tizennégy ellenvetés a filozófusoktól szárm azik, u tán a következnek a
szentírás alapján álló ellenvetések, de ezeket épp oly könnyen elintézi,
m int az előző tizennégyet: a b ibliát a szentlélek úgy dik tálta, hogy szem­
léletes legyen, és az em berek könnyen m egértsék. H a Józsua valójában a
F öldet á llíto tta meg, az éppen olyan csoda volt, m intha a N apot á llíto tta
volna meg. Á ltalában: aki a b ibliát b e tű szerint akarja m agyarázni, súlyos
m atem atikai és fizikai tévedésbe esik.
Érdekes és jellemző azonban az egyik ellenvetés cáfolata,
amely az A fiatoméban még nem szerepel, de a kalendárium ban felvett117.
Az ellenvetés az, hogy nagy tudósoknak is az volt a vélem énye, hogy a
Föld áll. E z é rt n y ilv á n íto ttá k a Föld forgásáról szóló ta n ítá s t 1616-ban
eretneknek. Hiszen a nagy A risztotelész, a k it az akadém iákon m a is
tan íta n a k azt m ondta, hogy a Föld rendkívül súlyos, m ozdulatlan és nagyon
hideg test. Válasz: E zer évig nem volt igaza. Nem m inden jó, am i régi.
Az ördög is régi, mégsem jó. Hiszen A risztotelész annyi m indent nem
tu d o tt: Nem tu d ta a tenger sósságát, a források eredetét, a téli szivárványt
stb. Nem először fordul elő, hogy az em berek a szokatlant nem hiszik.
THALÉszt börtönbe zárták, m ert m egjósolta a napfogyatkozást.
Az A natom e gondolatm enete egyébként a Föld forgása
ellen felhozott érvek megcáfolása u tá n ism ét visszakanyarodik az első rész­
ben felvetett m isztikus gondolatokhoz, és avval fejeződik be, hogy a Föld­
nek forognia kell, m ert csak így teljesítheti hiv atását, hogy élőlényeket,
növényeket tápláljon.
F röhlích színes, sokoldalú egyéniségét ta lá n legjobban leg­
utolsó, 1644-ben m egjelent Cynosura sen B ibliotheca V iatorum cím ű
m űve m u ta tja . H ad d m ondja el ism ét m aga a szerző, m i v an ebben a
könyvben, m ert ennek is tartalom jegyzéknek is beillő címe van87, m int
volt a M edulla Geographiaenak.

137
 „V ándorlóknak, azaz u tazóknak k ö n y v tára vagy vezér­
fo n ala , amely m inden eddig m egjelentek közül abszolúte a leghasznosabb
és a legvidám abb, K é t Részben összeállítva: Am elyek közül az Első Négy
K önyvből áll és tartalm azza: I. Száz és még tíz U tazási problém át. II. Sok­
féle tan ácso t az utazó k szám ára. I II . A dolgok felfedezésének m ódszerét.
IV. Kétféle ú tm u ta tó t, egyi. Közönségeset és egy M atem atikait, a V ásárok­
n ak és a Pénznem eknek leírásával együtt. A következő Rész ugyanennyi
kön y v et tartalm az. I. U tazóknak való Földrajzot. II. U tazóknak való tö r­
ténelm et. I I I . U tazóknak való örök N a p tá rt és ennek alkalm azásával
négy féle Jó slást (Prognosticon), mégpedig M eteorologiait, Fiziognom iait
(Arcból való jóslás), K irom antiait (tenyérjóslás) és Á lom fejtést. IV. K önyör­
géseket és U tazóknak való H im nuszokat. í r t a F. D. Ő Szent Császári Fel­
ségének M atem atikusa M agyarországban, különféle olvasm ányait, érdekes
em lékeit és fáradtságos ta p a s z ta la ta it összegyűjtve. U lm E n d te r W olffgang
N yom ásával és Betűivel 1644” .
V alóban ebben a könyvben m indenről szó van, amivel
F röhlich életében valaha is foglalkozott, sőt még egy bizonyos tö b b let is
ezekhez képest. A könyv te h á t megfelelő címének: igazi enciklopédikus
útikalauz, vagy ha úgy tetszik, kulturális lexikon, am elyből először is meg­
tu d ja az u tazn i vágyó, m ire jó az utazás, m i a haszna és különböző foglal­
kozású em berek szám ára: A m atem atikusnak például: „ H a valakinek szük­
séges, a m atem atikusnak bizonyára. M ert m ilyen csillagász vagy, h a a
felső égbolt felépítését nem tanulm ányozod az ég a la tt különböző helyek­
ről? .. . M ilyen geográfus vagy, ha a különböző országokat, városokat,
p a rto k a t, v á ra k a t, tengereket, folyókat, hegyeket, m ezőket, szigeteket
sohasem l á t t a d ? .. . ” N em különbözik az ilyen földrajztudós a régiektől,
akik merészen állították, hogy a Földnek csak harm ad része lakható stb.
De még építész sem lehet, aki nem lá tta a legkülönbözőbb épületek, tem p ­
lom ok szerkezetét, vagy a fontosabb hadi építm ényeket; de a különböző
népek zenéjét is csak a helyszínen lehet tanulm ányozni, te h á t jó m uzsikus
sem v á lh a t valakiből peregrinátió nélkül.118 E z m ind a „m atem atik u sra”
vonatkozott. Mi m arad a fizikusnak? ezt az orvossal e g y ü tt adja meg:
„A fizikusból, h a nem szemléli m ag át a term észetet, nem k u ta tja ki az
összes term észeti dolgok csodálatos változatosságát, semmi sem lesz.” 119
Ezen általános bevezetés u tá n az öltözködésre való jó­
tanácsok következnek, m ajd ism ét egy általános tud n iv aló k at tartalm azó
rész következik: kinek m it és hogyan kell megnéznie, hogy hasznára váljék
az utazás. íg y pl. a filozófus keresse fel és hallgassa meg az egyes filozófiai
diszciplínák leghíresebb doktorait, de azokat is, akik az egyetemes filozófiát
ta n ítjá k 120. Az első k ö te t az egyes városok egym ástól való távolságának
táb lázato s összeállítását adja.
Míg az első k ö te t eléggé egységes, egy szem pont körül
forog, a m ásodik az, am elybe F röhlich jóform án egész életm űvét beledol­
gozta ú jra: benne v a n ebben a M edulla Geographiae teljes egészében,
u tá n a egy anekdotagyűjtem énynek nevezhető könyv következik, amely a
hasznos tud n iv aló k at kis tö rtén etk ék keretében m ondja el, nem csak azért,
hogy tanítson, hanem hogy az u ta s t el is szórakoztassa. Most jön az örök­
n a p tá r (Diarium perpetuum ), Prognosticon, mégpedig: — m int a címből

138
lá ttu k — m eteorológiai, fiziognómiai, kirom antiai, sőt — am i a kalendá­
rium okban nem is szerepelt — álom fejtés. Végül pedig m egism erkedünk
F r ö h líc h DÁvlDdal, a költővel, am ennyiben a II. k ö tet negyedik könyve
u tazó k szám ára írt könyörgéseket és him nuszokat tartalm az.
Érdekes és kedves könyv ez, fizikai, természettudományi
vonatkozásaiban nem sok új at mond ugyan F röhlích többi műveihez képest,
megérdemelne azonban irodalomtörténeti, történeti és tudománytörténeti
szempontból egy teljes és részletes méltatást, mert a S zőny I által idézett
rész kivételével még csak említést sem találunk róla az irodalomban.

c) A z antikopernikánus szebeni teológus:

Schnitzler Jakab (1636— 1684)

A maga korában épp oly híres volt, ha nem híresebb, mint

F röhlích, ma épp oly elfelejtett, mint ő, S chnitzler J akab , nagyszebeni
lelkész, kiváló csillagász, filozófus és teológus.
1636-ban szü letett Nagyszebenben, ahol apja diakónus
volt. Először o tth o n ta n u lt, m ajd 1655-ben W ittenbergbe m ent és 1658-ban
doktori cím et k a p o tt. T ovábbra is W ittenbergben m aradt, előadások ta r ­
tásából ta r to tta fenn m agát. Tudom ányos hírneve olyan nagy volt, hogy
1661-ben a filozófiai fakultás asszesszorának (adjunktus) v á la sz to ttá k meg.
U gyanabban az évben m eghívták a szebeni iskola rek to rán ak is. S chnítz-
leb hazasietett, de útközben, Boroszlóban érte a hír, hogy a ty ja és k é t b á ty ja
m eghalt és hogy E rdélyben K emény J ános és A pait Mihály között háború
dúl. Ilyen körülm ények kö zö tt nem v olt kedve hazam enni, és néhány heti
boroszíói tartózkodás u tá n visszam ent W ittenbergbe, ahol 1662-ben ki­
nevezték a m atem atik a tan á rán a k ; időközben azonban állandóan hívják
haza. S chnitzler végül is o tth ag y ja a w ittenbergi k a te d rá t és hazaindul
hogy tu d ásáv al szegényebb, elm aradottabb h a z ájá t szolgálja. 1663-ban
te h á t a szebeni gim názium rektora lesz. E bben az évben Szebenben több
értekezés jelenik meg elnöklete a la tt, kö ztü k a „Tíz fontos filozófiai kér­
d é s i r ő l szóló,121 a tö b b i teológiai tá rg y ú .122
O tthoni tartózkodása azonban nem zavartalan. Helyi
politikai és személyi körülm ények következtében lem ond állásáról, am elyet
a szebeni királybíró, F leischer A ndrás rokonának ak ar megszerezni és nem
fogadja el a helyette felajánlott archidiakónusi tisztséget, hanem másfél
évig o tth o n él, a közügyektől elvonulva. A szebeniek csak akkor k ap ­
n ak észbe, am ikor A pafi Mihály meghívj a a híres enyedi kollégium ta n á ­
rának. E rre azu tán a szebeni tanács külön az ő szám ára felállít egy filo­
zófiai tanszéket, ezt m ár elfogadja, sőt 1667-ben ú jra m egválasztják rek­
tornak, m ajd — számos külföldi és hazai m eghívás ellenére — 1668-ban
Szeben város lelkésze lesz, és az m arad egészen 1684-ben bekövetkezett
haláláig.
S chnitzler w ittenbergi tartózkodásáról néhány érdekes
és jellemző a d a tta l rendelkezünk. H írnevét és m egbecsülését nem csak az
asszesszori és professzori m eghívás m u ta tja , hanem azok a dicsőítő versek,
am elyeket nem csak kollégái, hanem híres professzorai is írta k hozzá.123
E zek azonkívül azt is m egm utatják, hogy az erdélyi és m agyar ifjaknak

739
nagy becsülete volt Wittenbergben. Valóban S c h n ítz le r nem egy később
híressé vált honfitársa (Than124, B asch 126 disputáján elnökölt) vagy volt
ő maga respondens például híres kortársa, az eperjesi B a y e r Ján os elnök­
lete alatt.126 Azt sem szabad azonban hinni, hogy itt arról lett volna szó,
mintha a „magyar bursa”427 tagjai egymás közt bizonyos elszigeteltségben
éltek és tanultak volna, mert S c h n ítz le r ugyanannyit elnökölt külföldi,
pl. svéd128 és pomerániai129 diákoknál, vagy volt respondens más w itten­
bergi professzoroknál (W en d le r ).]3° É s mindez csupán a csülagászati, mű­
szaki, földrajzi, fizikai értekezésekre vonatkozik, de ScHNlTZLERnek 34
dolgozatát tartja nyilván az irodalom,131 amelynek tárgya a fentieken kívül
filozófiai (metafizika), teológiai stb. Mindezek után tehát nem meglepő,
ha például C h rístian T reu tsch iixs,132 a logika professzora Wittenbergben,
ezt a verset írja hozzá doktorrá avatásakor:
• „Tum flagrat tris ti bona T ranssylvania bello
Hic T ranssylvanus d a t quoque bella Sophis
Plurim a Schnitzlerus, si vivet, bella p a ra b it
N on elypeo M artis, Palladis a t calom o.”
M agyar fordítása:
„Míg szomorú csatavész jó E rdély tája in éget,
E rdély bölcs fia is gyakran a harcba kiáll,
Schnitzlerusnak azonban nem Mars a d ta a pajzsot
Pallas tollával vívja a h arcait ő.”
(F ord.: H egedűs Géza )
Michael W endler üdvözlő verse az erdélyiekkel szembeni jóindulatát
tükrözi133.
„H actenus hand pancos Dacos W ittenberga polivit
Sed vSchnitzlere! tibi non h ab et ista parem .
N on gladius, non clamores, non pocula Bachi,
Verum doctorum scripta diserta placent.
Perge tu am vitam , M usarum perge labores
Egregium m unus p a tria chara d a b it.”
M agyarul:
„N em kevés diákot csiszolt W ittenberg ezidáig,
N éked Schnitzlerusom , párod aligha akad,
Nem kedves te előtted a kard, sem a lárm a, se Bacchus
Kelyhe, csupán a tudós doktorok írta szöveg.
F olytasd életed így, folytassad a m úzsái m űvet,
D rága hazád m éltó megbecsüléssel övez.”
(Ford.: H egedűs Géza)
H alálakor pedig egyik tisztelője ezt írta:
„A stra din es contem platus, clarissime, fan tu r!
Contenplaris ovans nunc sine fine D eum .” 134
„Csillagokat néztél te sokáig hírneves író.
Most m ár szüntelenül Istenedet figyeled.”
(Ford.: H egedűs Géza)

140
 V alóban: S chnítzler derült éjszakákon a piactéren vizs­
g á lta a csillagokat és híveit nem csak m űveiben, hanem élőszóval is o k ta tta .
N agy hírneve volt, m int asztrológusnak is, azt m esélték róla, hogy az
utolsó ítélet id ő p o n tját is m egjósolta. E z azonban csak híresztelés, m ert
1667-ben k ia d o tt kalendárium ában azt írja, hogy aki azt állítja, hogy meg
tu d ja jósolni az utolsó ítéletet, az hazu d ik .135
H a m ár m ost S chnítzler term észettudom ányos m űveinek
ta rta lm á t, tudom ányos é rték ét vizsgáljuk, hasonlóságot és eltérést is
fogunk találn i F röhlich D ávid m unkáihoz képest. A hasonlóság a gyakor­
lati, reális kérdések irá n ti érdeklődésben nyilvánul meg. É p p olyan sokat
olvasott, épp oly szenvedélyesen keresi a választ tudom ányos kérdésekben,
m in t F röhlich, de term észettudom ányos m űvei nem olyan színesek és vál­
tozatosak, m ag atartása sokkal konzervatívabb, a korban tipikusabb, m int
FRÖHLlCHé. E nnek az eltérésnek k ét oka van. Az egyik az, hogy S chnítzler,
m in t e korszak, sőt még a következő század tudósainak túlnyom ó része is,
elsősorban teológus. E z szükségképpen rányom ja bélyegét nem csak a
K opernikusz kérdésében elfoglalt álláspontjára, hanem általáb an egész
gondolkodására. A m ásik ok: W ittenberg rendkívül erős és egyoldalú h atása.
F röhlich világjáró, kozm opolita volt — ha szabad ebben a korban ezt a
kifejezést használni — S chnítzler csak W ittenberget ism erte, ahol abban
az időben még élénken éltek E uther és Melanchton hagyom ányai. Még­
sem lehet azonban ScHNiTZLERt egyszerűen a m aradi peripatetikusok közé
sorolni. W ittenbergben nem csak a reform átoroktól örökbe k a p o tt anti-
kopernikánizm ust ta n u lta , hanem A risztotelész fizikájának b írá la tá t is.
W ittenberg jól ism erte D escartes és R egius filozófiáját is, és ha h iv a ta ­
losan szembe is helyezkedtek vele, m int az ateizm us veszélyeit m agában
rejtő tanítással, foglalkoztak vele, sőt foglalkozott vele igen behatóan
S chnítzler is. A nnyira behatóan, hogy csillagászati-fizikai dolgozatainak
főkérdése, szinte egyetlen tém ája, a kopernikuszi ta n és a karteziánizm us
bírálata, mégpedig nem a szokásos, tu d a tla n skolasztikus elutasítás, hanem
a kom oly olvasottságon alapuló ellenvélemény, am elynek őszinteségében
is kételkedik néha az olvasó, m int például R icciolt korabeli rész­
letes elemzése is gyan ú t keltett, hogy a szerző csak „hivatalból” kép­
viseli a z t.136
A fentiek szerint S c h n ítz le r m űveiben — a m ár em lített
építészeti m unkákon kívül — az ism ertető, leíró és rendszerint a kor szín­
vonala szerint pontos adatközlés m ellett a — szám unkra érdekesebb —
vitatkozó részeket különböztetjük meg. Az első csoportba tarto zik az égi
földi glóbusok (ezeken a szerző egyrészt a valóságos földgotyót és az ég­
boltot, m ásrészt az ezek szem léltetésére szolgáló m űszereket érti) ism er­
tetése. Leírja a m űszerek kezelését, az égi és földi köröket, zónákat.137
T ovábbi m űvei a bolygokról,138 az állócsillagokról,139 az új csillagokról140
stb. szólnak. Ezeken belül azonban — term észetesen m induntalan elő­
k erül a Föld m ozgásának kérdése, D e s c a r te s elmélete, A r is z to te lé s z
fizikájának egyes tételei. Az ezekkel kapcsolatos polém ikus részek nemcsak
a rra alkalm asak, hogy alátám asszák a FRÖHLiCHhel fent a d o tt összehason­
lítást, hanem a korra is jellemzőek: ha ezeket m egism erjük, a kor m agyar­
országi term észettudom ányos irodalm ának egy nagy h á n y a d át m ár á t is

141
tek in te ttü k : a kisebb csillagászati-fizikai értekezések nagyjában ezeken a
vonalakon mozognak.
A Föld m ozgásának kérdése m inden egyes alkalom m al elő­
jön, és nagyjában mindig egyform án cáfolja. Legrészletesebben az egyik
— még 1658-ból való — De T erra (A Földről)130 cím ű értekezésében. Első­
sorban term észetesen a szokásos szentírásbeli helyekre hivatkozik és vissza­
u ta sítja azt az érvelést (am elyet F röhlich is használt), hogy a szentírás
az egyszerű nép (vulgus) szám ára készült és á tv itt értelem ben kell venni
bizonyos állításokat. Szerinte a bibliában felsorolt csodák igenis reálisak.
Á ltalában ezzel a nézettel sok nehéz term észettudom ányos problém át old
meg. Szerinte ugyanis v annak term észetes (naturalis) és term észetfeletti
(supernaturális) dolgok, és utóbbiaknál nem szükséges és nem is lehet te r ­
mészetes m agyarázatra törekedni. E z utóbbiak közé tarto zn a k — m in t
m ár v olt róla szó a 4. p o n tb an — az üstökösök és ilyenek az új csillagok is.
Igaz — m ondja — a filozófiában nem szívesen fordulunk a term észet­
felettihez, azonban „cum haec naturalibus nonnisi per n a tu ra m e t causas
secundas agat, ubi tam en cessant n atu rae leges e t nulla causarum secun­
darum intercedit, id ipsum tutissim e fieri p o test.” [mivel ez (ti. a term észet­
feletti) a term észeti jelenségeknél csakis a term észet és a másodlagos okok
(ti. term észeti, m ert az első ok m indig az isten) ú tjá n h a t, de ahol m eg­
szűnnek a term észet törvényei és semmiféle másodlagos ok nem lép fel, o tt
a legbizonyosabb, hogy h a tn i tud.]
ScHNiTZLERnek ebben a kijelentésében ismét benne van
az a kettősség, amely a X V II. század tudósában, főképpen, ha teológus,
feltétlenül jelentkezik. A teológus tiltakozik az ellen, hogy isten hatalmát,
a biblia feltétlenül igaz voltát akár a legtudományosabb érvek is kisebbít­
sék, ugyanakkor a természettudós — mint D xjdith, K omáromi, F röhlich,
de a többiek is — világosan látja: ismereteink még nagyon hiányosak és
ezért kell megelégednünk vagy a kimondottan természetfeletti magyará­
zattal, vagy — és erre is láttunk már példát F röhlich esetében, de még
sokat fogunk lá tn i — legalábbis valami rejtélyes princípiumot kell keres­
nünk, amely Vagy azonos istennel, vagy nem, hogy a számunkra érthe­
tetlen dolgok valamely egységes természeti magyarázatba legyenek
illeszthetők.
íg y a ztán az sem meglepő, hogy S chnItzler egyik nagy
prédikációja tárg y á u l a földrengést választja, am ely 1681. augusztus 19-én
hajnalban zajlo tt le E rdélyben.141 E z a prédikáció, épp úgy, m int az üstö­
kösökről szóló, tipikus példája a term észettudom ányos és a teológiai­
etikai elemek keverékének. A ném et nyelven írt prédikációban az alcímek,
m int „Terrae m otuum origo” („a földrengések eredete” ) és „Terrae m otuum
significatio” („a földrengések jelentése” ) m ár latinul vannak, de a hosszú
erkölcsi elmélkedés u tá n nehezen ju t el a felvetett tém a tudom ányos részé­
hez, és akkor is szükségét érzi a védekezésnek az esetleges félreértések ellen.
„N ehogy valaki azt higyje, hogy az egész földgolyónak a m ozgásáról van
szó, vagyis arról, hogy a Föld 24 óra a la tt m int egy golyó m egfordul és
közben a N ap és az ég többi csillagai m ozdulatlanok, m inthogy egykor
Kopernikusz, a tudós em ber és vele e g y ü tt (és az ő nyom án) sokan a
szentírással, isten kifejezett szavával szemben ta n íto ttá k . .

142
 A földrengések kérdésében ism ét különbséget kell ten n i
term észetes és csoda-földrengések (pl. a keresztrefeszítéskor) között. A te r­
m észetesnek v an fizikai m agyarázata (a Föld belsejében összegyűlt gőzök
csak erőszakkal tu d n a k kitörni), de a jelentőségük — bárm elyikről van is
szó — m indig kettős: isten egyrészt büntetni, m ásrészt figyelm eztetni akar.
A K opern iku sz elleni érvekben is állandóan visszatérő
gondolat: isten számára semmi sem lehetetlen. Hiába mondják, hogy a
nagy ég nehezebben fordul meg 24 óra alatt, m int a kis Föld, vagy azt,
hogy — mint K e p le r szereti hangsúlyozni K opern iku sz nyomán —,
hogy bolond volna az a szakács, aki a tűzhelyet forgatná a nyárs körül
és nem megfordítva. Minderre S c h n itz le r azt válaszolja: „non videndum
erse, quid fieri possit, sed quid acta fiat in Natura” („nem azt kell látni,
mi történhetik a természetben, hanem azt, ami valóban történik).142 Ez
valóban korrekt tudományos állásfoglalásnak látszik, de maguk az érvek
gyengébb fajtájúakhoz tartoznak. S c h n itz le r fizikai ellenvetései ugyanis
már kevésbé tudományosak. A hagyományos, RlcclOLinál oly szépen
összegyűjtött ellenvetéseket sorolja fel: a kilőtt ágyúgolyó nem találna
célba, mindig keleti szélnek kellene fújni, a torony tetejéről leeső kő nem
esne a torony lábához, a sebesen forgó Földről minden lerepülne stb. Két
,,új”-nak nevezhetőt tesz még ezekhez S c h n itz le r : a forgó Földnek a
levegővel való heves súrlódása következtében meg kellene gyulladnia; az
architecturából tudjuk, hogy az alapnak szilárdnak kell lennie, a Föld
pedig a világ alapja (mondja a biblia).. , 143 Nem jó érv szerinte a karté­
ziánusok hivatkozása arra, hogy érzékeink könnyen megcsalnak és álta­
lában: a D e s c a r te s —REGius-féle fizika teljesen helytelen, főképpen azért,
mert ateizmushoz vezet. Azért ARiszTOTELÉsznek sim^-eriödig^ igaza, a
nagy emberek is tévedhetnek: S p e r lín g nyomán a^í^htít^€^y>ezerény
korrekciót végez A r is z t o t e lé s z fizikáján, de mind^fAE^E^i# és khJw’icu s
állításaival, mind G assendi atomizmusával szembjelipy^ztedft''1^ Q \
S chnitzler te h á t annyiban ko n » ^£ ra[-^T O j^.ta^s® m az
ú ja t és annyiban haladó, hogy bírálja a régit. Ú jl !^ e < |e |i alkq^á^hqi |iem
ju t el. M intaképe, úgy látszik Sperlíng , aki s z in tó i tólságösan
eredeti fizikus. M int S ennert D ániel tan ítv án y a, o e ftp tta annak albm ista
nézeteit, de a tö b b i w ittenbergihez hasonlóan a régrS sí^l^l^a'rí'jfreglehe-
tősen óvatos volt.
T alán legjellemzőbb, hogyan m agyarázta meg önm agának
S chnitzler , hogy a kétségtelenül igen tudós és kiváló csillagász, K oper ­
nikusz (és nyilván vele eg y ü tt Galilei és K epler is, akiknek csillagászati
m űveit jól ismeri, idézi és csillagászati felfedezéseiket sokra becsüli) hogyan
h ih e te tt ilyen „tév es” elm életben:
„Joggal lehet kételkedni benne, hogy K opernikusz fizi­
kailag elfogadja-e a Föld m ozgását. Ő ugyanis m atem atikailag tá rg y a lta a
kérdést, és a téves ptolem aiosi hipotézisek h ely ett nagy merészséggel fel­
ú jíto tta samosi A risztarkhosz régi vélem ényét. . , ” 145
Mi viszont joggal kételkedünk abban, hogy S c h n itz le r
őszintén elvetette-e egészen a kopernikuszi elméletet. Mindenesetre S ch n itz-
LERben tévedései mellett megtaláljuk az új korszak emberét is, aki szak­
szerűen értekezik a csillagászati földrajzi műszerekről is, nemcsak az elmé­

143
letekről, és aki elsőnek írt Magyarországon építészeti könyveket. Nem
szabad ugyanis elfelejteni, hogy mindezt S chnitzler N ewton előtt írta;
Galilei mechanikája szintén nem volt még közismert, és tulajdonképpen
K epler elméletét sem lehetett a bolygómozgás véglegesen kidolgozott
elméletének tekinteni. S chnitzler ezt is világosan látja, mint ahogy
világosan látja a skolasztikus magyarázat nem kielégítő voltát: K epler
és K opernikusz szerint a bolygókat külső erő mozgatja, a skolasztikusok
szerint intelligentia, egyesek szerint mágneses erő hatására mozognak. De
ez mind nem igaz: a mozgás oka egy belső alapelv, mivel a mozgás termé­
szetes. Ezzel az ,,elv”-vel már FRÖHLlCHnél találkoztunk és találkozni is
fogunk mindaddig, míg N ewton fizikája el nem terjed. S chnitzler nem
volt maradibb, mint a kortársak túlnyomó része és mindenesetre a maga
korában a nemzetközi tudományosságnak is számottevő alakja volt. Az utó­
kor nemcsak őt felejtette el, hanem wittenbergi mestereinek nagy részét is.

d) A jezsuita polihisztor: .
Szentiványi M árton (1633— 1705)

H aladás és konzervativizm us a term észettudom ányok szü­

letésének h ajn alán nem egyszerűen az idő függvénye. Szó sincs arról, hogy
a később élő tudós feltétlenül nagyobb részt ism er meg (és fogad el) az új
felfedezésekből, m int korábban élő, idősebb kortársai. Kétségtelen, hogy van
egy bizonyos időben lem érhető fejlődés is, de a X V II. században még sokkal
döntőbb a szárm azás, nevelés, iskola és környezet. Más és m ás szellem és
hatások uralkodnak az egyes iskolákban, még akkor is, ha m indegyik
reform átus, m in t Sárospatak, Debrecen, N agyenyed, ism ét m ás szellemi
arcot m u ta t pl. Eperjes, végül — term észetesen — ism ét m ás jellegű te r­
m észettudom ányos — filozófiai felfogással kell találkoznunk N agyszom bat­
ban, am ely szükségképpen a skolasztika utolsó fellegvára volt. F r ö h lic h
DÁviDot, a felvidéki városi (és világi!) polgárt nem csak a fiatalabb, b ár
ugyancsak polgár, de teológus ScHNlTZLERnél ta lá ltu k haladóbbnak, hanem
haladóbbnak fogjuk talá ln i az előkelő nemesi családból szárm azó Szent -
iv á n y i MÁRTONnál is, akinek a m unkássága pedig a század m ásodik felére
esik, sőt egyes m űveinek megjelenése átn yúlik a X V III. századba is.
S zentiványi m unkásságának ism ertetése azért kívánko­
zik ebbe a fejezetbe, m ert, m int a nagyszom bati kalendárium szerkesztője,-
30 éven á t (1675— 1705) tulajdonképpen azokat a F röhlich „kérdéseihez”
hasonló m ellékleteket: krónikákat, földrajzi, term észetrajzi, csillagászati és
fizikai cikkeket g y ű jtö tte össze három vaskos kötetben Curiosiora et
Slectiora variarum Scientiarum Miscellanea (Különféle tudom ányokból
vegyes érdekes válogatások) címen146 (25. ábra). A m űveknek az a m űfajilag
vegyes volta sorolja éppen S zentíván Yit azok közé, akiket fizikusnak még
a X V II. századi fogalm ak szerint sem nevezhetünk, akiknek azonban hatása,
m űködése a fizika szem pontjából sem közömbös.
E m lítettü k , hogy a X V II. századbeli nagyszom bati egye­
tem en folyó fizikatanítás tartalm áró l keveset tudunk. Találkozunk néhány
névvel, de hogy azok m it a d ta k elő és hogyan, az m ár nem derül ki. S zent-

144
 1IRIQ 5IO RA i 'I V E i . E r T I O i u V A K l A l V l i M
SC IE N T IA R U M M 1SCELLAMF A
JUj0 ^ j .\-3 S zcjrp\'A \-t> So í J t s u ■

25. ábra. S z e n t iv á n y i Miscellanea-ja I. kötetének címlapja

10 145
rvÁNYi m unkáiból kétségtelenül v o n h atu n k le bizonyos következtetéseket,
de mégsem á llíth a tju k — Rapaícs RAYMUNDdal147 — hogy S z e n tív á n y i
M iscellanea-ja az o tt előadott anyagot m u ta tja be. Nem te h e tjü k ezt k é t
okból: a Miscellanea m űfajilag sokkal közelebb áll a kalendárium okhoz,
m int a szakkönyvhöz: népszerű, ism eretterjesztő szándékkal m egírt m unka.
A szerző m aga m ondja: tudom ányos ism eretek szerzésének egyebek m ellett
gyakorlati nehézségei is vannak. Az érdeklődő és jóképességű em berek
nem m indig ju tn a k könyvekhez, könyvtárakhoz, ezért:
„És ez volt a szándékunk, célunk e különféle tudomá­
nyokból válogatott érdekes vegyes dolgoknak a kiadásával, hogy az ilyen
módon megszerkesztett művel elsősorban segíteni tudjunk. H ogy azok,
akiknek nincs idejük és módjuk és alkalmuk, hogy a teológiából, irodalom­
ból, vitairatokból oly sok és oly nagy köteteket olvassanak, és azokkal
foglalkozzanak, mégis rendelkezzenek valamiféle ismertetéssel és összefog­
lalással ezekből, és legyen valami fogalmuk a legfontosabb dolgokról,
amikről az egyes tudományokban szó van, illetve, amiket azok tartal­
maznak.” 148
Az idézet m u ta tja , hogy a szerző szándéka éppen rövid
összefoglalását adni az egyes tudom ányoknak a szakkönyveket nem olvasók
szám ára. L á tju k azt is, m ilyen változatos e kö tetek tartalm a : a felsorolt
tudom ányok m ind bennük vannak, sőt még ezeknél több is.
U gyanilyen változatos S zentíványi p ályafutása is, am i
különben is jellemző a jezsuiták személyi politikájára: cserélgetni az egyes
em bereket, azok foglalkozásait. E bből a szem pontból S zenttványí még
bizonyos m értékig kivétel is, am ennyiben N agyszom bathoz való kapcso­
la ta az összes o tt m űködő tan á ro k közül az egész X V II. században a legszo-
rosabbnak m ondható.
S zentíványi 1633-ban született Szent-Ivánon, E iptó
megyében, régi H absburg p á rti katolikus családból. Nem véletlen teh á t,
hogy a X V II. század jelentékenyebb term észettudom ányokkal foglalkozó
tudósai közül ő az egyetlen katolikus és ő az egyetlen, aki a hatalom olda­
lán áll és ennek megfelelően a politikai reakció képviselője is. H ogy nem
voltak ilyenek nagyobb szám ban, az annyiban érthető, hogy Szentíványi
születése idején a katolikus iskolák még nem heverték ki a reform áció
h atalm as előretörését: P ázmány P éteb például 1629-ben a szószékről tiltja
meg, hogy katolikus gyerekeket protestáns iskolába járassan ak.149 A jezsui­
tá k n a k — bár a hatalom m inden tám o g a tá sá t élvezik, •— kem ény harcot kell
fo lytatniuk az elveszett kulturális pozíciók egy részének vissza-, illetve m eg­
szerzéséért. Mire azonban S zenttván yt iskolába kerül, a jezsuitáknak m ár
tö b b jól m űködő közép- és felsőfokú intézm ényük v an a felvidéken Selme-
cen, N agyszom batban (az 1635-ben a la p íto tt egyetem), Gyöngyösön, U ng-
v áro tt, K assán. S zentíványi is valószínűleg először N agyszom batban
ta n u lt, ahol b á ty ja 1642-ben baccalaureatust szerzett, bizonyos az, hogy
20 éves korában lép ett a jezsuita rendbe és tanulm ányait, felváltva az alsóbb
fokon való tanítással, Bécsben, Peobenben, N agyszom batban, ism ét Bécs-
ben (itt „fizikát” hallgatott, ez jö tt ui. a logika u tán , m ajd a m etafizika),
azután m egint N agyszom batban ta n íto tta előbb a gram m atistákat, aztán
a szintaxistákat. 1664-ben kezd teológiai tanulm ányaihoz, am elyeket a

146
török háborúk m ia tt Bécsben fejez be. Közben is m egfordul még egy-két
helyen, míg 1667-ben N agyszom batban a logika és héber nyelv ta n á ra lesz.
A következő évben azonban ta n ít fizikát, m atem atikát, m etafizikát, közben
egy évig G rácban m atem atik át (1671-ben) és 1672—75-ig ism ét Nagyszom ­
b a tb a n m űködik. 1676-ban a bécsi Pazm aneum igazgatója és a héber nyelv
ta n á ra lesz 1679-ig, hogy azután ism ét visszakerüljön N agyszom batba m int
a skolasztikus teológia és kontroverzia professzora. E z a beosztása 1683-ig
m arad meg, míg M ünchenbe nem megy, ahol k ét évig ta n ítja a skolasztikus
teológiát; 1685-ben jön haza, azonban egyelőre nem ta n ít, hanem egyéb
tisztségei m ellett N agyszom batban és Bécsben végzi az ,,Archiepiscopis
Strigoniensis m issionarius” (az esztergom i érsek misszionáriusa) teendőit.
1688/89. tanévben ism ét N agyszom batban ta n ít, ezú ttal kánonjogot, és
m ost m ár o tt is m arad 1705-ben bekövetkezett haláláig, m iközben többször
is viseli a rektori és dékáni tisztséget.
E változatos curriculum vitae, am elyet olvasva szinte
szédül az em ber feje, még távolról sem m eríti ki Szentivány I m űködését.
1673-ban Szelepc sén y i prím ás a rend főcenzorává nevezi ki. E z t a hiva­
ta lá t úgy látszik olyan jól lá tta el, hogy 1688-ban m egteszik királyi fő-
censornak, m iközben 1674 ó ta vezeti a nagyszom bati nyom dát és kezeli
a k ö n y v tárt.
A nem éppen dicsőségteljes és egyáltalában nem a haladást
szolgáló főcenzori hivatalára katolikus életrajzírói (más természetesen
nem is igen van) nagyon büszkék, így a már idézett S e r fő z ő ezeket írja,
felsorolva különböző tisztségeit és tevékenységeit: ,,. . . de valamennyi
között főképpen és elsősorban a nyomdának és a könyvek szeretetének él,
ezért találta meg a könyvcenzúra is éppen ő benne a maga emberét és e
téren nélkülözhetetlenné is válik . . . ” Hogy ez mennyire így volt, mutatja,
hogy mindeme elfoglaltságaihoz még ,,. . . a KOLLONICH-Íéle rekatolizáció is
járul, amiben neki oly fontos szerep jutott . . .” 150
K ortársai közül azonban csak a H absburg és jezsuita­
p á rti főurak vo ltak ilyen nagy vélem énnyel ,,a jezsuita rend büszkeségé” -
ről. Mikor a Rákóczi szabadságharc idején 1704-ben a fejedelem b iztosította
a P ip ó t törvényei és a K o llo n ic h —SzENTivÁNYi-féle ellenreform ációtól oly
sokat szenvedett protestánsoknak a szabad vallásgyakorlatot, ezek még
legalább az idegen jezsuiták eltávolítását is kérték, m int a békesség legfőbb
akadályozóiét. SzextiV Á nyi e kérdéssel kapcsolatban k é t v ita ira to t is írt,
és ezek közül a m ásodiknak151 polemizáló hangja annyira sértő volt, hogy
R ák ó czi azzal fenyegetőzött, hogy bilincsbe veri a szerzőt, ha szeme elé
kerül. S z e n tIv á n y i büszkén válaszolta, hogy ezt a bilincset (melyet rend­
jének védelm éért kellene elszenvednie) aranyláncként fogja viselni.152
E változatos életpálya, politikai h o v atartozásának m eg­
ismerése u tá n körülbelül elképzelhetjük, m ilyen lesz terjedelm es m űveinek
tudom ányos színvonala. A sokoldalúság még a X V II. században is szükség­
képpen az alaposság rovására megy. íg y például a bőven tárg y a lt történelm i
és földrajzi kérdésekbe is sok tévedés csúszik.153 Olvasm ányaiból sok m in­
d en t vesz á t k ritik a nélkül, a válogatásban egyetlen szilárd alapja van: az
arisztotelészi-skolasztikus filozófia, am i azzal ellenkezik, azt habozás nélkül
elveti.

10* 147
 Ebből az következik, hogy a három terjedelm es kötetbe
foglalt három szor tíz értekezésből a term észettudom ányos tárg y ú ak k al nem
érdemes tú l bőven foglalkozni. Ez nagyjában így is van. Fizikája peri-
p atetik u s fizika, eszményképe a jezsuita K e r c h e r , annak experim entális
ügyessége és tevékenysége nélkül. A csillagászatban K o p e r n ik u s z rend-

26. ábra. A v ilá g képe SzENTivÁNYinál

szerét nem csak elveti, hanem a fiktív dolgok közé sorolja: A „H am is és

kétes létezésit dolgok” (De rebus falsae e t dubiae existentiae).154 E bben a
fejezetben az igaz, hogy tag a d ja ARiszTOTELÉsznek is néhány elavult csilla­
gászati állítását. N em létezik a prim um mobile (az első mozgó, az állócsilla­
gok szférája P to le m a io s z rendszerében), téves az is, hogy a csülagok ellen­
tétes irányú m ozgásokat végeznek, ta lá n nincs „hold a la tti tű z ” sem, épp
így nem létezik azonban a Föld K o p e r n ik u s z szerinti mozgása, vagy a
földtengely precessziója, m int a tűzben élő szalam andra, vagy a mesés
f ő n ix m a d á r ... (26. ábra).

148
 E felsorolás, am elyhez hasonlóan vegyesei találunk, b á r­
hol ü tjü k fel S zentiványi könyveit, azt m u ta tja , hogy S zentiványi épp­
úgy korának embere volt, m int többi kortársa. H a politikailag az elnyom ók
oldalán állt is, éppoly téves volna egyszerűen a konzervatív reakciósok közé
sorolni, m int ahogy nem lehet például D escartes elkeseredett teológiai
ellenfelét, PósAHÁzit sem egyszerűen m aradinak nevezni, m ert aki ezt
teszi, nyilván nem olvasta figyelmesen m űveit (1. V III. fej.).155 S zent -
iványi , S chmtzler , P ósaházi, B ayer és m ind a X V II. század kiemelkedő
írói többé-kevésbé ugyanazokkal a korlátokkal küzdenek: nem tu d n a k még
kiszabadulni a skolasztikus teológia szorításaiból, akár katolikusok, akár
protestánsok. E s ebből a szem pontból nem döntő különbség az sem, hogy
S zentíványi a hatalom oldalán áll, a többiek pedig a hatalom üldözöttjei.
Teológus v oltuk egyaránt akadályozza őket, hogy elfogadják a filozófiailag
merész új tan o k at, főfoglalkozásuk: h itü k é rt fo ly ta to tt küzdelm eik pedig
nem te tté k lehetővé, hogy alaposan m egism erjék azt az új fizikát, amely
a század végére m ár létrejön. Ilyenek azonban — m int többször rá m u ta t­
tu n k — nem csak nálunk v annak kevesen, hanem még a nagy felfedezők,
az új fizika m egalapítóinak országaiban is.
S zentiványi jelentőségét te h á t tévesen állapítanánk meg,
ha egyszerűen m űveinek ta rta lm a alapján lebecsülnők. S zent Iványi jelen­
tősége ennél sokkal több. É letm űve — b ár nem rendszeres enciklopédia —
szinte összefoglalása a X V II. század egész átlagos tudom ányának: világosan
m u ta tja an n ak fejlettségi állapotát, ahogy az akkor a m űvelt em berekben
tükröződött. M u tatja réginek és ú jn ak a küzdelm ét, am ely a századra
a legjellemzőbb és vele lezárul a fejlődésnek az a szakasza, am ely az első
füveskönyvek és kalendárium ok m egjelenésével veszi kezdetét. A követ­
kező század népszerű m űveiben term észetszerűleg sokkal tö b b et fogunk
találni az élő tudom ányból, de a fáziskésés még o tt is meglesz.
Mindezen túl pedig feltétlenül meg kell becsülnünk S zen t-
iVÁNYiban a sokoldalú, gyakorlati kérdések iránti érdeklődést: nemcsak
buzgalommal tanulmányozta pl. a kora csillagászati munkáit, hanem nagy­
szombati nyugodtabb éveiben maga is végzett csillagászati megfigyelése­
ket, mint botanikus is új utakon járt,156 ő is foglalkozott műszaki, építészeti
kérdésekkel, és végül a fizikában — bár az arisztotelészi forma-materia
tanítást vallotta A q uin ói Tamás nyomán157 — egy szép és a lehetőségekhez
képest modern értekezést írt az optikáról, amelyben különösen a látás elmé­
letét és fiziológiáját dolgozta ki alaposan.158 Ahol nem kellett félnie, hogy
vallása és rendje tanításaival ellenkezésbe kerül, ott friss érdeklődéssel
tárgyalta az új felfedezéseket: a távcsövet, a porcelánt, az új órákat, az
iránytűt, a térképeket, a napfoltokat stb.189
M int kalendárium -szerkesztőnek állást kellett foglalnia az
asztrológia és a jóslatok kérdésében is. Á lláspontja elvileg elutasító ugyan,
de FRÖHLiCHhez hasonlóan kalendárium aiban kénytelen prognosticonokat
adni. A M iscellaneában azonban h a tá ro zo ttan kim ondja: mindenféle jóslás
tu d o m án y talan és vallásellenes is.
SzENTlvÁNYl halálával m ár á tlép tü n k a X V II. századba,
am elyben ren d társai m ár nem csak a népszerű tudom ányok kissé e lm arad o tt
ism ertetői lesznek többé, hanem kom oly szakem berek, és a fizika fejlődésé­

149
ben m ár nem a visszahúzást, hanem a h alad ást fogják képviselni. M ielőtt
azonban ide eljutnánk, ism ét visszakanyarodunk egészen a X V I. század
végére, hogy m egism erkedjünk m ost m ár m agának a fizikának a fejlődésé­
vel M agyarországon, helyesebben azzal, am it akkor fizikának neveztek.

JEGYZETEK ÉS IRODALOM

1 S a r t o r y , M agyar nyelven philosophia. Eger 1772.

2 M o lnár K é r . J á n o s , A phisikának eleji. B uda 1777.
3 P ósah ázi , Philosophia N aturalis. Sárospatak 1667. V III. fej.
5. pont; A páczai Enciklopédiája (VIII. fej. 2. pont); G r a ff
A n d r á s , P eripateticum T heatrum naturae. Lőcse 1644. (VIII.
fej. 1. pont.)
4 H a n á k J ó zsef , A z állattan története és irodalm a Magyarországon.
Pesten 1849. 18.
5 Teljes címe (részben m ai írásm óddal): H erbarium az Fáknak,
Füveknek neveikről, term észetekről és hasznairól. M agyar nyelvre
és ez rendre hozta az Doktorok könyveiből az H orki Melius Péter.
N y o m tta to tt K olozsvárot H eltai Gáspárné műhelyében, 1578
esztendőben. RMK. I. 141.
6 G ombocz E n d r e , A m agyar botanika története, Budapest 1936.
2 9 -5 6 .
7 A dam L anicertjs , N aturalis H istoriae opus novum, plantarum ,
animalium, m etallorum , etc. F ran k fu rt 1551 —55.
8 R apaics R a y m u n d , Az általános biológia magyarországi ú tja a
fejlődéstanig. A Magy. Tud. Akad. Biológiai O sztályának Közi.
1. 1. 123.
9 D e m k o , A m agyar orvosi rend története. 258.
10 „Füves könyv, füveknek és fáknak nevökről, term észetökről és
hasznoknál ira tta to tt és szöröztetött M agyar nyelven az fő Dok­
toroknak és term észet tu d ó orvosoknak Discoridesnek és Mathio-
lusnak bölcs irásokbul. N ém et Ú jvár, Manlius János által, 1595.”
RMK. I. 278.
11 G ombocz , A m agyar b o ta n ik a tö rtén ete. 59.
12 „Az keresztyény szüzeknek tisztességes koszorúja, m elyben ü
jószagos erkölcsök az közönséges virágok által kijelentetnek és
képeztetnek. Az idegen nyelven Írókat követvén M agyarul irá
Peechi Lukách. Nagyszom bat, 1591.” RMK. I. 250.
13 R a p a ic s , A z általános biológia m agyarországi ú tja a fejlődés­
tanig. 123.
14 G ombocz, A m agyar botanika története. 61.
15 RMK. I. 223.
16 D e m k ó , A m agyar orvosi rend története. 247.
17 B á n I m r e , Apáczai Csere János. 272.
18 D e m k ó , A m agyar orvosi rend története. 364.
19 Idem 368.
20 „A ritm etika, azaz a Számvetésnek Tudom ánya mely a Tudós
Gemma Frisiusnak számvetéséből M agyar nyelvre (ez tudom ány­
b an gyönyörködőknek hasznokra és ham arabb való értelmekre jó
móddal) fo rd itato tt. Rom anorum 16. A zt akarom, hogy az jó
és hasznos dolgokban eszesek legyetek, az gonosz és ártalm as
dolgokban penig együgyüek. Debrecen, Rodolphus H offhalter
nyom atta. Anno D. 1577.” RMK. I. 123. ..
21 S zily K á l m á n , A XVI. századi m agyar arithm etikák. Összegyűj­
tö tt dolgozatok. 163.
22 H á r s J á n o s , A debreceni aritm etika. 26.

/50
23 S zil y K ál m á n , A legrégibb m agyar aritm etika. Összegyűjtött
dolgozatok. 167.
24 H á r s , A debreceni aritm etika. 37.
25 Idem 94.
26 Idem 54.
27 S zily K ál m á n , György m ester A ritlim etikája 1499-ből. Össze­
g y ű jtö tt dolgozatok. 169.
28 M a r ia n , V., U n Manuscris Ardelean de A rithm etica din Veacul al
XVII-lea.
29 A Julius Caesar-féle n a p tá r alapja a 365 napos évi nap volt.
íg y azonban évente fennm aradt 6 óra, am elyet m inden negyedik
évben b e ik ta to tt szökőnappal oldottak meg. Azonban a pontos
szám ítások kiderítették, hogy a pontos eltérés 34 másodperccel
kisebb, és ez az eltérés a X V I. században m ár 10 napot te tt ki.
X III. Gergely pápa Cl a v iu s csillagász javaslatára úgy rendelke­
zett, hogy okt. 4-e u tá n okt. 15.-e következzék.
30 J a k a b E l e k , A kalendárium okról történelm i és politikai tek in tet­
ben. Akad. É rtek, a Tört. Tud. Köréből. IX. 4.
31 B ő d P é t e r , M agyar és Erdélyország ekkl. históriája. II. III.k ö n y v .
X V I. rész. _
32 J an k o v ic h M ik l ó s , Értekezés a kalendárium okról. Tudom ányos
Gyűjtem ény. 1833. II. r. 2—23. Csíziónak nevezték ennek nyom án
azokat a latin vagy m agyar nyelvű verseket is, amelyeknek szó­
tag jai m egadták a legfontosabb ünnepeket, névnapokat. A verse­
k e t úgy szerkesztették, hogy h a valam elyik n ap ra nem esett
nevezetesebb ünnep vagy névnap, oda olyan szótagokat szúrtak
be, hogy a versnek mégis legyen valam i értelme.
33 RMK. í. 354.; 1. o tt az u tá n a következő szöveget.
34 K azinczy F e r e n c levelezése. 5. 1805—1807. 418—419.
35 J a n k o v ic h , Tud. Gyűjtem ény. 1829. XII. 72—97.
36 S ch w ar tn er M ájrton (1759—1823), késm árki szárm azású egye-
• tem i tan ár, könyvtáros. A J an k o vic h által közölt idézet S tatistik
des Königreichs Ungarns. Pest 1711. című művéből való.
37 B itsc h , Versuch eines H andbuch dér Erfindungen. W ien 1801.
III. 49.
38 Idem 49.
39 Bécsben jelent meg, RMK. I. 93.
40 RMK. I. 159.
41 RMK. I. 256.
42 D em k ó , A m agyar orvosi rend története. 281.
43 B e d a V e n e r a b il is (kb. 672—735), csillagászati és zenei m űveket
írt. „
44 „K alendárium az É gnek Forgássábul megismert és elrendelt
p raktikáival egyetemben ez m astani U runk Jézus születése után
M D 1X X II. esztendőre Cureloviai Sztaniszló Jacobeius m ester
Crakkai académ iának Astrolog. iudicium a szerént E. G. (Egyeduti
Gergely) által m agyarra ford étatott. Steinhofer Gáspár, Bécs.”
(A tulajdonképpeni n a p tá r hiányzik, egyetlen példánya a Magy.
Tud. Akadémián). RMK. I. 90.— „O és Uj K alendárium Christus
urunk születése u tá n 1599 esztendőre Ujfalvi Im re Schola
m ester á ltal ira tta to tt. Debrecen.” RMK. I. 308. (Egyetlen hiá­
nyos példánya a kolozsvári Egyetem i K önyvtárban); —,,Iudicium
m agyar nyelven az Eghi csillagoknak forgásából, az időkre való
szám tartással egyetem ben Christus U runk születése u tá n 1583
Esztendőre Slovacius P éter az K rackai hires neves Académ iának
fő Astrologusa által ira tta to tt és sz á m iá lta to tt. . . B ártfán.”
RMK. I. 201; S lo v a c i u s m ester kalendárium ainak még m arad t
fenn néhány fordítása a XVI. századból (illetve ad atokat ismerünk
ezekre) Debrecen 1593. N agyszom bat 1584, 1597. Galgóc 1582
stb.

151
45 Calendarium D: D ávid Herlicii, Stargardi Astronomus, Calendá-
riom a Christus U runk születése u tá n M D CX X IX esztendőre
Lőcsén. RMK. I. 694. __
46 „K alendárium (Uj és Ó) Christus urunk születése u tá n való 1702
esztendőre. Melly M agyar Országra, Erdélyre és egyéb Tartcn
m ányokra is alk alm aztato tt N eubárt János astrologus által . . .
K olozsvár.” RMK. I. 1655. (Egyébként az első kalendárium ot
N eübabth 1671-ben írta, azután 1729-ig m ajd m inden évben
megjelent.
47 Az eredeti szöveg: „Benevole Dector! Ad m andatum Suae M ajesta­
tis Regiae Mariae Theresiae Anno 1756 d. 26. Ja n u arii ne in-
posterum in Calendariis quibuscunque Sectiones, M edicamenta,
item capillorum, U nguium abscisiones, tandem Dies nefasti
Typo m andentur cautum e st” .
48 M a g y a r i -K o ssa , M agyar orvosi emlékek. I. 104, 229.
49 E r d é l y i , A bölcsészet M agyarországon. 85.
50 R é t i E n d r e , Nagy m agyar orvosok. 23.
51T u r n e b e A d r iá n (1512—1565), francia filozófus és hum anista.
M o re -A n t o in e d e M u b e t (M uretits ) 1526—1585), kalandos
életű francia filológus; M a n u c e P a u l , (M a n u t iu s , 1512— 1574)
olasz hum anista kiváló nyelvész. B éze d e T h eo d o r , (B eza
1519—1605) híres francia reform átus teológus; J u s t u s U ip s iu s
1547—1606) belga szárm azású jogtudós és filozófus, a spanyol
király történetírója.
52 Szociniánizmus, más szóval unitárizm us alapítójáról, Socm usróí.
D u d it h evvel a felekezettel rokonszenvezett leginkább, m in t a
legkevesebb dogm át tartalm azó vallással.
53 Costil P ie r r e , André D udith H um aniste Hongrois. 1533—1589.
Sa vie, són oeuvre es ses m anuscrits grecs. Paris 1935. 1.
54 Idem 351.
55 Ca l v in , T raité ou avertissim ent contre TAstrologie . . . Paris
1842.
56 N ém et származású, (1519—1586).
57 „Andreae D uditii viri clarissimi De Cometarum Significatione
Commentariolus” in quo non m inus eleganter quam docte et vere
M athem aticorum quorundam in ea re vanitas re fu ta tu r” . RMK.
III. 679.
58 J o a n n e s M io h a e lis B r u t u s , azaz B r u t u s J á n o s M ih á ly
(1517—1592), a B átoriak és II. Rudolf m agyar történésze.
59 G a l e n u s Cl a u d iu s (i. sz. 131 —200 körül), kisázsiai származású
róm ai orvos ,a középkor egyik uralkodó tekintélye orvosi kérdé­
sekben; még a X V II. században is sok követője volt.
60 D u d it h , Commentariolus. 13.
61 Idem 18.
62 Idem 20.
63 Idézi P i e r r e C o s t i l (André D udith. 357.), D u D i T H n a k egy
H A G E C K hez in tézett leveléből, 1580-ból; H a g e k T h a d d e u s
(1525—1600), cseh orvos, csillagász és m atem atikus, II. Miksa és
II. Rudolf császár háziorvosa.
64 Idem 358.
65 S c h n i t z l e r J a k a b , „Comet-Stern Predigt von dem ungewöhn-
lichen u nd grossen Himmels-Zeichen, Oder Neuen Comet- und
W under-Stern, welcher im nechst verflossenen 1680. Ja h r gegen
desselben Ende im Novembri und Decembri erschienen” . .. Szeben
1681.; RMK. II. 1494.
66 B á n I m r e , Apáczai Csere János. 107.
67 Egyetlen példánya a kolozsvári Egyetem i K önyvtárban. (Jelzete
3720.) RMK. I. 1023.; (S. I. M. D. E. D. P. nyilván valam i kegyes,
mondás, vagy bibliai idézet rövidítése.)
68 A latin kézirat hollétéről nincs tudomásom.
69 S z i l á g y i S á n d o r , E rdély irodalom története. B udapesti Szemle
1858. IV. 230.
70 K omáromi, A z Judiciaria Astrologiáról. 9, 10.
71 Idem 33.
72 Idem 34.
73 S z i l á g y i S á n d o r , E rdély irodalom története. III. 158.
74T r a u s c h J o s e p h , Schriftsteller Lexikon. II. 207.
75 Pom erániai szárm azásáról nevezték így, eredeti nevén J o h a n n
B u g e n h a g e n (1485—1558) lutheránus teológus, w ittenbergi
professzor.
76 K e m é n y J ó zsef , E rdély rövid története. 291.
77 W olf T h e o b a l d , Johannes H onterus dér Apostel Ungarns.
Brassó 1894. 114—115. A distichon ném et fordítása ,,Mög uns
H onterus gefallén und auch dér gelehrigen Jugend Ob auch den
grossen M ann b á n d dér B arbaren gebar".
78 Cs á k i R ic h á r d , H onterus Ján o s ném et ira ta i forráskritikai és
nyelvészeti szempontból. Bp. 1912. 8.
79 M ü n s t e r S e b a s t ia n , (1489—1552) Cosmographia universalis.
Basel 1543.
30 B u l l a B é la : N éhány szó a m agyar földrajztudom ány haladó
hagyományairól. Földrajzi Közlemények. II. (LXXVIII.) 1954 1.
1— 10.
81 Idem.
82 N éhány (Magyarországon is megtalálható) kiadása a Cosmográ-
phiának:
a) R udim enta Cosmographica. Brassó 1542. RMK. II. 28.
b) R udim entorum Cosmographicorum Joan. H onteri Coronensis
libri III. cum tabellis Geographicis elegantissimis. De variarum
rerum nom enclaturis per classes liber I. (14 levél térkép)
Brassó 1570. RMK. II. 123.
c) Rudim . Cosm. Zürich 1548. RMK* III. 379.
d) Szöveg, m int b) Zürich 1548. RMK. III. 380.
e) Zürich 1549. RMK. III. 387.
f ) Zürich 1552. RMK. III. 409.
g) Zürich 1558. RMK. III. 462.
h) Ugyanezzel a címmel A ntverpen 1560. RMK. III. 472.
i) ,,De Kosmographiae rudim entis et omnium prope rerum
nom enclatura Libri III. U na cum Tabellis Geographicis prae­
cipuis. Adiectis eiusdem autoris ta m Astronomiae, quam
Geographiae principiis. J . H. Coronensis Rudim entorum Cos­
m ographiae b ib ri duo. Quorum prior Astronomiae, posterior
Geographiae Principia brevissime com plectitur. In quibus
hab etu r diversormn locorum nova nom enclatura veteribus
nom inibus iuncta. Basel 1561.” RMK. III. 482.
j ) Zürich 1564. RMK. III. 530. stb.
83 W olf T h e o b a l d , Johannes H onterus. 181.
84 „C onstitutio Scholae Coronensis A. D. M. Johanne H ontero . .
Közli O scar N ecoliczka Johannes H onterus’ ausgewahlte Schrif-
ten. Bécs 1898. 47; az eredeti példány helye azonban ismeretlen.
85 É letrajzírói (Melzer nyomán) azt állítják, hogy a késm árki
lyceum rektora is volt, J o h a n n L i m á k azonban (i. m. 43. o.)
igen gondos forráskutatások alapján kim utatja, hogy ez lehetetlen,
mivel P ra e t o r iu s D áv id volt abban az időben a lyceum rektora.
86 A teljes cím: „Medulla Geographiae Practicae Peregrinantium
im prim is usui, deinde H istoriarum et rerum hoc tem pore bellico­
sissimo gestarum, gerendarumque pleniori cognitioni accommo­
data: In qua potissim um Europae Regiones nobiliores et aditu
faciliores, nova compendiosaque Methodo proponuntur: earum
situs, quantitas, qualitas, dominium, partitio, distributio Urbium ,
Oppidorum, Arcium, resque in iis memorabiles, conditio, politia,

153
 consuetudines, et mores incolarum ; Insulae, Peninsulae, Maria,
Sinus, Fluvii, Lacus, Portus, Prom ontoria, Montes, Thermae,
Acidulae, Minerae, Agri, Viridaria, Sylvae, Vivaria, A nim antia,
A ntiquitatum m onum enta nec non alia quam plurim a insigniora
n atu ralia atque artificialia cuiusvis loci G norism ata singillatim
adum brantur: e t tandem caeterae quoque Orbis terraru m P artes
sum m atim p e rtra c ta n tu r: A uctore D ávidé Frölichio M athem a­
tico Caesareopolitano, apud Gepidas C arpathicos P a rtim expe­
rie n tia atq u e oculari observatione, p artim lectione neoterico­
rum geographom m concinnata, in Prodrom um suae Bibliothecae
ac Cynosurae Peregrinantium . Cum duobus Elenchis copiossimis,
utilissim is e t apprim e necessariis. Im pensis Bartholom aei Ber-
tram i, Chymici apud Caesareopol: T ypis B artphensibus Anno
C. 1639 . . RMK. II. 536.
87 „Bibliotheca seu Cynosura Peregrinantium , hoc est Viatorium
Omnium hactenus editorum jucundissim um utilissimumque, In
D uas Partes digestum: Q uarum Prior, Q uatuor Libris constans,
com plectitur I. Centuriam cum Decuria Problem atum Apodemi-
corum. II. M ultiplicia Peregrinationis Praecepta. II I. Methodum
R erum explorandarum . IV. Indicem viarum duplicem Vulgarem
et M athem aticum , cum N undinarum e t M onetarum consignatione.
Posterior Pars totidem libris exhibet I. Geographiam Apodemicam,
II. H istographiam Apodemicam, III. D iarium Apod. perpetuum
nec non ejusdem applicationis Prognosticon quadruplex, scilicet
Meteorologicum, Physiognomicum, Chiromanticum et Oneiro-
criticum. IV. Precationes et Hym nos Apodemicos. Lectione varia,
conservatione curiosa e t experientia laboriosa sum tuosaque con­
scriptum a D. F. Sac. Caes. Maj. per Regnum H ungáriáé M athe­
matico. Ulmae Im pensis et Typis Wolffgangi E ndteri, M DCXLIV.”
RMK. III. 1628.
88 S z ő n y i B e n j á m i n , Gyermekek fizikája. Pozsony 1774. 129—
133.
89 L i p t á k J ., Geschichte des evang. Distr. Lyc. A. B. in Késmárk. 46.
90 C z w it t in g e r , D á v i d , Specimen H ungáriáé L iteratae. 1711. 160.
M e lz e r , J a c o b , Biographien berühm ter Zipser. K assa 1852,
34; W e sz p r é m i I s t v á n , Succinta Medicorum H ungáriáé e t Tran-
silvaniae Biographia. Bécs 1778. I. 48, S z i n n y e i , M agyar írók.
91 L i p t á k J., Geschichte des evang. Distr. Lyc. A. B. in Késmárk.
46. A könyvnek ez a példánya m egvan a késm árki líceum könyv­
tárában.
92 B u l l a B . , N éhány szó a m agyar földrajztudom ány haladó hagyo­
m ányairól. 3.
93 F r ő l i c h D., Medulla Geographiae. 2, 15.
94 Idem 400.
95 Pl. „F asti sive Calendarium. N ürnberg 1642. RMK. III. 1598.
vagy Ephem eris vulgo Calendarium. Lőcse 1633.” RMK. II. 482.
96 Pl. „K alendárium (Uj és Ó) Christus U runk születése u tá n
M DCXLII esztendőre, Felső M agyarországnak és rész szerint
Erdélynek is Eghihez f így elmetesen alkalm aztatott F r . D . Késm árki
Astronom us által. Lőcsén, Brever Lőrinc által.” RMK. I. 728.
97 Pl. „D iarium Oder Newer auch A ltér Schreibcalender sam pt dem
Prognostico D. F. Caesareopolitani, Sepusio Pannonii p. t. auff
dér Lőblichen U niversitet zu F ran k fu rt an der Oder, Philosophiae
L iebhabern . . . Breslau 1623.” (Még 1681-ben is megjelent.)
RMK. III. 1352.
98 Hemerologium historicum in calendarium perpetuum redactum .
B ártfa 1644. RMK. II. 640.
99 A cím szövege kb. azonos az 1642-es lőcseivel. RMK. III. 750.
100 Schreibkalender 1622.
101 Schreibkalender 1624.
102 Schreíbkalender 1627.
103 Ze m pl é n J o lán , R oger B acon . 83.
104 Schreíbkalender 1630.
105 Schreíbkalender 1631.
106 Schreíbkalender 1632.
107 Schreíbkalender 1632.
108 Schreíbkalender 1633.
109 Schreíbkalender 1634.
110 Schreíbkalender 1635.
111 Schreíbkalender 1636.
112 Schreíbkalender 1637.
113 Schreíbkalender 1638.
114 Schreíbkalender 1639.
115 A latin cím az eredeti m arosvásárhelyi példányban: „Anatom e
revolutionis m undanae Non solum Bissextilis post Christum
n atu m M D CX X X II. verum etiam annorum om nium effluxorum
et subsequentis seculi ex infallabilibus Astronomiae principiis ad
vivum quasi representans. H uic annexum est De antipodibus et
Telluris Q uotidiana circumversione edita D. F. Astron. P ract. —
H orat. in arte Poet, Omne tu lit punctum , qui m iscuit, utile dulci.”
R M K . II. 478. S za b ó K á r o l y szerint (II. 133) nem létezik belőle
egyetlen példány sem, ezért a cím et is hibásan adja meg (Anatome
revolutionis m undanae. Access, diss. de A ntipodibus et de telluris
quotidiana circum versione); a marosvásárhelyi Teleki Tékában
azonban 1957 októberében megvolt, erről készült a címlapfelvétel.
116 D á v id Or ig a n u s (Tost) (1588—1628), 1586-tól a m atem atika
és a görög nyelv ta n á ra az Odera m elletti F rankfurtban.
117 Schreíbkalender 1640.
118 F r ö lic h , Cynosura V iatorum . I. könyv. 18—19.
119 Idem I. könyv.
120 Idem II. könyv. 261.
121 S c h n i t z l e r J a k a b , „Decas quaestinoum Philosophicarum I l­
lustrium E xercitii gratia E ruditorum censurae exposita In Cele­
berrim o Cibiniensium Gymnasio Auspice Christo Jesu Salvatore
nostro e t Praeside M. J. Sch, F acultatis Philosophicae hactenus
in Acad, W ittenberg. Assessore nunc Gymnasii Cibiniensis Rec­
tore R espondente V alentino F ranck Cibiniensi. Ad diem 7.
Decembr. H oris m atu t. In Audit. M ajori Cibinii, Apud A braham um
K ertész Szenciensem M D C IX III.” RMK. II. 1026. (Tíz nevezetes
filozófiai kérdés, amelyek gyakorlás kedvéért bocsájtottak bírá­
la tra az igen híres Szebeni Gim názium ban Jézus K risztusnak a mi
Egyetlen M egváltónknak védnöksége és Sch. J. Mester, elnöklete
alatt, aki eddig a W ittenbergi Akadém ián Asszeszor volt, most
pedig a Szebeni Gimnázium ban R ektor, Válaszol F rank Bálint,
szebeni. December 7. n ap ján a reggeli órákban a nagyobbik előadó
terem ben, Szenei K ertész Á brahám nál 1663.” ).
122 RMK. II. 1023, 1024, 1025.
123 T ra u s c h , J., Schriftsteller Lexikon. III. 216—223.
124 A IV. fejezetben m ár em lített RMK. III. 2096.
125 „D isputatio Astronomica de Stellis E rraticis seu cometis . . .”
RMK. III. 2097. E lnök S c h n i t z l e r , resp. S im on B a s c h ; 1. még
V II. fej.
126 T r a u sc h , J., Schriftsteller Lexikon. 220. E gyébként ennek az
értekezésnek, amelynek címe „Disp. M athem atica insignes quos­
dam Positiones ex universa M athesi deprom ptas, exhibens” . . .
lenne, nem sikerült nyom ára ju tni. Mivel azonban S ch nitzler
és B a y e r voltak ugyanazokban az években W ittenbergben (1. még
V III. fej.), könnyen lehetséges, hogy volt ilyen.
127 A külföldi akadém iákon az egy országból származó diákok, ha
elég szám osán voltak, bursákban töm örültek, am elyet anyagilag

155
 tám o g ato tt az akadémia. A m agyaroknak ju tta to tt anyagi vagy
pénzbeli tám ogatás a bursán keresztül ju to tt el a diákokhoz.
128 Diss. Geographica de Zonis . . . Resp. Petrus H etzelius H ala-
Svevus . . . W ittenberg 1659. RMK. III. 2099.
129 Disp. Astronom ica de Stellis Fixis . . . Resp. Andreas M arquardi
Stralsunda-Pom eranus . . . uo. 1659. RMK. III. 2094.
130 W e n d lb b , M ic h a e l (1610—1671), az etika és a teológia profesz-
szora v o lt W ittenbergben. E lnöklete a la tt S c h n itz le b három
disszertációjáról is tudunk, ebből kettő etikai (RMK. III. 2044)
és (RMK. III. 2046), egy fizikai-földrajzi tárgyú: D isputatio P hy­
sica de T erra . . . RMK. III. 2045; m ind a három W ittenbergben
jelent meg 1658-ban. E z u tó bbi kétségtelenül S c h n itz le b önálló
műve, m ert b á r W en d ijsk szerepel m in t elnök (és a szerző tö b b ­
nyire m aga az elnök volt) ennek címében külön benne van, hogy:
„A utor e t Respondens” , azaz szerző és válaszoló a szebeni
SCHNITZLEB JAKAB.
131 K e m é n y J ó zsef , E rdély rövid története. 228—229.
132 T b e t t t s c h C h b i s t i a n , (1605—1667).
133~L,.~& 127 jegyzetet; W e n d l e b valóban jóindulattal v iseltethetett
nemcsak az erdélyiekkel, hanem a m agyarokkal szemben is, m ert
általában a korabeli m agyar írók mindegyike (B a y e r J á n o s ,
a S ch nitzleb elnöklete a la tt értekező ifjak stb.) nagy szeretettel
emlékeznek meg róla.
134T b a u sc h J ., Schriftsteller Lexikon. III. 219.
135 K alender (Neuer und Altér) auf das S chaltjahr nach dér heil-
sam en G eburt unsers lieben H errn und H eylandes Jesu Christi.
1667. Auf Siebenbürgen, Ungarn, W alachey, und anliegende
Lánder m it gebührenden Fleiss aufgesetzt von M. J. Sch. Philo­
sopho et Astronomo. H erm anstadt, gedr. durch S te p h a n Jü n g lin g .
RMK. II. 1114; Ilyen című kalendárium készült még S c h n itz le r
neve a la tt az 1668. (RMK. II. 1159) és 1669. (RMK. II. 1222.)
években Szebenben, de ezekből nincs hozzáférhető példány, úgy
hogy tartalm u k ró l a fenti idézeten kívül (Seivebt) nem sokat
tudunk, de valószínű, hogy nincs lényeges különbség az eddig
tárgyaltakhoz képest.
136 S t i m s o n , D., The gradual A cceptance of the Copernican Theory
of th e Universe, a 82. oldalon idézi az A lmagestum Nóvum ból
(II. 304, 309): „Még nem m erítettük ki teljesen a kopem ikánus
hipotézis egész mélységét, m ert minél mélyebbre ásunk, annál
eredetibb és értékesebb finomságok kerülnek napfényre.” — majd:
„ K o p e b n i k x j s z nagyságát sohasem m éltányolták eléggé és nem is
fogják, — az az ember, aki elérte azt, amire egyetlen csillagász
sem v o lt képes előtte még csak gondolni is a szférák őrült gépezete
nélkül, elérte a Föld hárm as mozgásával, hogy elhagyhatta az
epicikloisokat és excentricitásokat. A m it előtte annyi Atlas nem
b írt el, ez az egyetlen Hercules vinni m erte. Bárcsak m egm aradt
volna hipotézisének keretein belül!”
137 T ractatio Astronomica de Globo Coelesti . . . W ittenbergi 1661.
RMK. III. 2152. T ractatio Geographica de Globo terrestri . . .
W ittenberg 1662. RMK. III. 2180.
138 RMK. II. 1023, 1024, 1025; 1. még a 126 jegyzetet is.
139 D isputatio Astronomica de Stellis E rraticis seu Cometis . . .
W ittenberg 1659. RMK. III. 2097.
140 Discussio Physica Astronom ica de Stellis fixis novis.
W ittenberg 1659. RMK. III. 2098.
141 Bericht aus Gottes W ort und der N atu r von den Erdbebungen
Ursprung u n d Bedeutung . . . Szeben 1681. RMK. II. 1495.
142 De Globo Coelesti.
143 De Terra.
144 Uo. és a De Globo Terrestri-ben is.
145 De Terra.
146 „Curiosiora et selectiora variarum scientiarum miscellanea in tres
partes divisa. Decadis P ars I —III. N agyszom bat 1689.” RMK.
II. 1652, T ovábbi részek és kiadások ugyancsak N agyszom batban
1691., 1697., 1702., 1709. RMK. II. 1700., 1906., 1907., 2132.,
2133., 2384.
147 A term észettudom ány a nagyszom bati egyetemen. Term. Tud.
Közi. 1935. 67. 2 5 4 -2 6 7 .
148 Mise. Dec. III. P art. II. 7: „A tque hic fu it nostra intentionis
scopus in edendis selectioribus hisce e t curiosioribus variarum
scientiarum miscellaneis u t ta lite r constitutis succurrere pro
medulo possemus. U t cum eis non suppetat modus, tem pus et
occasio ac opportunitas legendi ac evolvendi to t et tantos tom os
Theologorum, scripturistaruin, Polemicorum, Philosophicorum,
H istoricorum , M athem aticorum et antiquissim orum scriptorum ;
saltem aliquod com pendium e t sum m arium eorundem habeant
e t n o titiam aliquam rerum praecipuarum , quam in scientiis sin­
gulis p e rtra c tan tu r atque continentur.”
149 S e b fő ző J ó zsef , Szentiványi M árton S. J . m unkássága a X V II.
század küzdelmeiben. Bp. 1942. 9.
150 Idem 14.
151 „Curiosum pacificum Colloquium an Jesuitas ex H ungaria re­
legandi an Ju s Indigenatus Societati in H ungaria conservandum .”
Bécs 1704. (Érdekes béketárgyalás arról, hogy a jezsuitákat ki
kell-e űzni Magyarországról, vagy megőrizhetik-e itt-tartózkodási
jogukat.) N ém etül 1706-ban jelent meg Bécsben. RMK. III. 4536.
152 S eb fő ző J ., Szentiványi M árton S. J. m unkássága. 113.
153 P aixler T iv a d a r , Szentiványi M árton jellemzése. Magy. Tud.
Akad. É rt. 1857-ről. 2 5 2 -2 6 8 .
154 Mise. Dec. Sec. Pars. I. 301 —344. (1691-es nagyszom bati kiadás.)
155 R apaics , R., A term észettudom ány a nagyszom bati Egyetemen.
Term. Tud. Közi. 1935. 258.
156 Idem 261.
167 Mise. Dec. III. Pars. II. 99. (Az 1709-es kiadásban.)
158 Mise. Dec. II. Pars I. 200—241.
159 Mise. Dec. Sec. Pars I. D issertatio octava: De rerum novarum
inventione. 242—264.

157
 i

V I. fejezet
MÁGIKUS-VALLÁSOS F IZ IK A I IRÁN YZA TO K
A X V I. ES X V II. SZÁZADBAN
Az egyetemes fizikatörténet ismertetésével kapcsolatban
láttuk a I II . fejezetben, hogy a X V I. és X V II. század folyamán a skolaszti­
kától egyre inkább elszakadó fizikának milyen kerülő utakat kellett meg­
járnia, míg a K opernikusz —K epler —Galilei—NEWTON-féle új fizikának
a korszak végére sikerült áttörnie a különféle spekulációk korlátain, és a fizi­
kai kutatás középpontjába végre magának a természetnek kísérleteken ala­
puló és a matematikai következtetést is felhasználó módszeres kutatása
került.
Ilyen kerülő ú t v olt a fizikának egy olyan, nem egészen
skolasztikus, de vallásos tárgyalása, am elynek központi kérdése a terem tés
„term észettudom ányos” m agyarázata volt. Ezzel rokon volt m inden olyan
filozófiai irányzat, am ely a term észet jelenségeinek egységes m agyarázatára
egy vagy több többé-kevésbé rejtélyes elvet, princípium ot v e te tt be, am ely
leh etett testi, de leh e tett szellemi term észetű is (vagy nem is leh e tett meg­
állapítani, hogy tulajdonképpen milyen). U gyanakkor az ilyen m ágikus-
kabalisztikus term észetm agyarázat a bibliát is állandóan szem előtt t a r ­
to tta , de a peripatetikus fizikától sem szakadt el teljesen és rokonságban
állt a skolasztikával annyiban, hogy a filozófiának és fizikának épp oly alá­
rendelt szerepet ju tta to tt, m int a középkori skolasztika. Mivel azonban
képviselői túlnyom órészt protestánsok voltak, ezt az irán y zato t p ro te stá n s
skolasztikának is nevezhetnők, b á r lényegesen kevesebb volt benne — és
éppen ez volt az új és előrem utató eleme — annak lélektelen, szőrszálhaso­
gató „racionalizm usa” . A világban elömlő „spiritus m undi” , am ellyel
m ár FRÖHLiCHnél is találkoztunk, valóban életet lehelt a skolasztika h o lt
tételeibe és dicséretrem éltó törekvésként felfedezik a term észetben m inde­
n ü tt jelen való mozgást, változást; hogy ennek a m ozgásnak az oka még rej­
t e t t és ezért valam iféle princípium ot keresnek a m agyarázatra, az ism ét
— m int annyiszor lá ttu k — a tények még hiányos ism eretéből következik.
M ár az eddigiek, valam int a to v áb b iak alap ján is — h a
m ár m ost a m agyarországi helyzetet vizsgáljuk — nyugodtan egyetérthe­
tü n k E rdélyi JÁNOSsal, aki ta lá n az egyetlen irodalm unkban, aki a X V II.
század term észetfilozófiai íróit jól ism erte és foglalkozott is velük. E rdélyi
ugyanis ezeket m ondja: „Volt idő, m elyben lépést ta r to ttu n k az európai
haladással” . . . „Volt idő, hogy a philosophia m inden fenlevő s a korral
megférő irányai uralk o d tak a m agyar tudom ányban. K om nai Ámos és
B ayer János kabbalistikai, L adiver az arisztotelészi, Pósaházy az ekklek-

758
tikus, Czábány az atom istikus philosophia irá n t voltak hajlam m al, A páczay
J. karonfogva já r t a philosophia m egújítójával, K artesiusszal.” 1
Valóban nem csak ezek, hanem m ár korábbi és még m ás
áram latok is helyet k apnak a m agyarországi term észettudom ányos iroda­
lom ban, vagyis, ha az igazi fizikai k u ta tá s a X V II. században nem is tu d o tt
még M agyarországon a többször em lített okok következtében gyökeret
verni, a I I I . fejezetben em lített filozófiai „kerülő u ta k ” m indegyikének
akad egy vagy több képviselője, sőt akadnak olyanok is, akik a különféle
árnyalatok, irányzatok és elm életek között egészen egyéni m ódon válo­
gatnak.
Am ikor M agyarországon először a vallásos-kabalisz-
tikus-m ágikus irán y zato k at keressük meg, nem szorítkozhatunk csakm agyar
szerzőkre — hiszen lá ttu k , hogy m agyarországi főiskoláink képét hosszabb-
rövidebb ideig hírneves külföldi tudósok, pedagógusok alak íto tták , és
m aradandó nyom ot h a g y ta k nem csak az egyes iskolák tan ítá si rendszerén,
hanem m űveiken keresztül az egyes szerzők m űveiben is. A m agyarországi
fizika történetében sok m inden nem érthető A lsteditjs, B isterfeld és
Comenitjs m unkásságának, fizikai írásainak ism erete nélkül. Még e három
tudós m űködésénél korábban is akadnak em lítésre m éltó egyéniségek, a
X V I. században S calíchitjs P ál és a X V I. század végén, a X V II. század
elején a híres orvos, J eszenszky J ános .

1. EGY X V I. SZÁZADBELI TUDÓS-KALANDOR,

SCALICHIUS PÁL (1534-1575)

Amilyen tiszta és világos D u d ith A n d rás gondolkodása,

humanista írásai, amilyen közbecsülésben van része, akárhol megfordul,
olyan zavaros S ca lích itjs P á l (Patjltts S ca lích etjs d e E i k a ) tudománya,
oly kevéssé tiszteletreméltó életpályája. Pedig mindketten nemcsak kor­
társak, hanem életükben pontosan ugyanaz tükröződik, a korai reformáció
kora, amelyben régi bálványok dőlnek meg, de az új vallások még nem áll­
nak teljes biztonsággal a lábukon. Míg azonban D u d ith mint humanista
úgy vonja le a vallások összecsapásából a következtetést, hogy egyik egyház­
hoz sem csatlakozik, mert lelkiismerete nem engedi meg a nyugodt döntést,
S ca lích itjs hasznot igyekszik húzni a vallások cserélgetésének lehetőségé­
ből és míg DuDiTHot az egyház kötelékeitől való szabadulás világos, huma­
nista írásokra ösztönzi, S ca lích itjs számára fantasztikus, misztikus és főleg
zavaros természetfilozófia megalakotására nyújt lehetőséget.
B ikái S calíchitjs P ál Z ágrábban született. Kevésbé jó ­
ind u latú életrajzírói szerint egészen egyszerű h o rv át parasztcsaládból, ő
m aga azonban a ScALiGERek2 híres családjából sz árm aztatta magát.®
E z azonban még a legszerényebb állítása önm agáról, m űveiben a következő
jelzőket adom ányozza m agának: hunok grófja, veronai határgróf, zkradini
báró, a m agyar királyok örökös u titá rsa és a szent h it tu d o ra stb. K apcso­
la ta M agyarországgal elég laza, és zágrábi szárm azása m ellett inkább ezen
önm agának adom ányozott jelzőkben található. Bécsben ta n u lt, i tt szerzett
baccalaureatust 1549-ben, m ajd 1551-ben doktori cím et, m ajd Bolognában

159
fo ly ta tta tan u lm án y ait, több disputában v e tt i tt részt és teológiából dok­
to rá lt (1500 teológiai té te lt v éd ett meg, m ajd ezeket 1477 tétellel meg­
to ld o tta , „m inden tudom ányokra kiterjesztve” ).4 Innen R óm ába m ent,
de i tt nem tu d o tt m int „nagy tu d ó s” érvényesülni és visszam ent Bécsbe,
ahol I. F erdinánd udvari káplánja és professzor le tt; bibliam agyarázatai­
ban azonban erősen k im u ta tta a protestantizm us irá n ti hajlandóságát és
ezért m egfosztották k ated rájátó l. Most m ár a protestantizm us felé orientá­
lódott: Tübingenben és Königsbergben ta r to tt előadásokat. I t t sikerült
A lbert határgróf kegyeibe férkőzni, aki hatalm as vagyonnal ajándékozta
meg, sőt egy egész város u ráv á te tte . A „hunok grófja”- m ost „K reuzberg
u ra és a porosz herceg örökös tanácsosa” lett. De még ennél is többre v á ­
gyott, és a régi u d vari em bereket igyekezett eltávolítani, bosszúból ezek
különféle visszaélései m ia tt vizsgálatot ren deltettek el ellene. E z t nem v á rta
be, Párizsba m enekült, i tt érte a hír, hogy m inden lengyelországi vagyonát
elvesztette és örökre k itilto ttá k a fejedelemség területéről. B a rá ta it vagy
börtönbe zárták, vagy kivégezték. Ezek u tá n S calIchítts ism ét ford íto tt
egyet a köpenyegén és visszatért a katolikus egyház kebelébe, ahol m ost
m ár a kanonokságig vitte. K alandos életét 1575-ben fejezte be Gedaneum-
b an (Gdansk).
Ezek u tá n elég nyilvánvaló, hogy m űvei híven tükrözik
életét: nem habozott m ásoktól idézés nélkül venni á t hosszú tudom ányos
fejtegetéseket, zűrzavar és nagyképűség a legjellegzetesebb vonásai.
Mégsem volt tehetségtelen, hiszen élete is azt m u ta tja , hogy balsikerei és
kudarcai u tá n m indig sikerült felülkerekednie, és valam elyik uralkodó
kegyét megnyernie. Jelentősége a tu d o m án y tö rtén et szem pontjából annyi,
hogy nem csak ő az első m agyarországinak tek in th ető szerző, aki enciklo­
pédiát írt — h a ennek az enciklopédiának értéke kétes is —, hanem nem zet­
közi viszonylatban is a legelsők között v an m ind abban, hogy elsőnek
használja latinul címnek az enciklopédia szót, m ind abban, hogy az el­
sők közé tartozik, akik a tudom ány egészéről kíséreltek meg összeállí­
tá s t adni.5
A m ű teljes címe: ,,Enciklopédia, azaz a világm indenség
szent és profán tanainak tudom ánya: (írta) L ik a i Scalichius Pál, a hunok
grófja, zkradini báró, a szent teológia doktora” .6 A cím lapon fel van tü n ­
te tv e a tartalom jegyzék is. E szerint a könyv tizen ö t egym ástól első pilla­
n a tra független fejezetből áll, am elyek között ilyenek szerepelnek: „Tételek
a m isztikus filozófiából, A róm ai A ntikrisztus lab irin tu sa” s tb .,7 de ígér a
cím lap forradalm i új tudom ányos m ódszert k é t fejezetben is: „A bc rendbe
szedett forradalom avagy mindenféle tu dom ánynak legtökéletesebb m ód­
szere” , a m ásik: „Szemlélődő dialektika, am ely a tudom ányok felhaszná­
lásban követendő, és am ely hasznos és szükséges.”8; benne v an a kötetben
az em lített 1500 téte l is. E z utóbbi tartalm azza azt a laza összekötő kapcsot,
am ely a tizenöt fejezetet némi egységbe foglalja, am ennyiben i t t szerepel
részletesen kifejtve S calichius sajátos elképzelése a világ felépítéséről.
E z t ábrázolja a k ö tet elején közölt bonyolult rajz (27. ábra). S calichius
világa h a t egym ást követő lépcsőből áll, m agában foglalja az eget, földet,
alvilágot, valam int az isteni, szellemi, értelm i és „elem i” világot; ez utóbbi
a term észeti testek világa.9

160
 T ) ‘ V ' OCCir.Ti S U „ iT V % ^tE t ^AT
< í .A y .í >' / ' i f i f, r 1r !■:. t f
. u u í t m t u m a < n ! u r x m ,« ( r r 4 t t t # ; m i s r t s t M , > i t . . i ■■
1. » ! i ti. H 10 O H Lí <, e?c
(tmtxtm.

21. ábra. A v ilá g fe lé p íté se ScA LiCH iustiál

11 767
 Túlságosan sokat nem érdemes ugyan ennek a filozófiának
részleteivel foglalkozni, csupán a következőket állapítjuk meg: 1. Nem
peripatetikus filozófia, régebbi m isztikus filozófiák elemei éppúgy m eg­
találh ató k benne, m int az újabb, term észettudom ányosabb reneszánsz
törekvések. 2. E z t m u ta tja az is, hogy ebben a rendszerben a Föld forog és
az ég áll. 3. Érdem e, hogy egységes világm agyarázatra törekszik; term észete­
sen tú lz o tt lenne ezt a m agyarázatot kim ondottan m aterialisztikusnak
nevezni, de éppúgy, m int a kor tö b b i vallásos term észetfilozófiájánál
(Alsted , Com exícs ), ki kell emelni, hogy a szellemi jelenségekre is term é­
szettudom ányos m agyarázatot keres, te h á t m ár itt, a X V I. században fel­
tű n ik az igény az egységes világm agyarázatra, am i pedig csak NEWTONnak
sikerül.
A részletekből m inket különösebben a következő fejezetek
érdekelnek: az 1500 Bolognában és R óm ában m egvédett tételekből9 az.
„égi” és az „elem i” világra vonatkozó részek, és az utolsó fejezet: Enconium
Scientiarum (A tudom ány dicsérete). A többi tárg y a teológia, m isztikus
filozófia, kabalisztika (Occulta O ccultorum = a titk o k titk a) stb.
A „konklúziók” -ban elég sok ellentm ondásra bukkanunk,
íg y az égre vonatkozó részben nagyjában a peripatetikus tételek szerepel­
nek, b ár m aga az a tény, hogy nem választja el élesen az eget a Földtől,
m int a peripatetikusok, szintén nagy lépés előre; hiszen csak az általános
gravitáció törvénye v olt az első kom oly bizonyíték arra nézve, hogy a
világm indenségben ugyanolyan term észeti törvények érvényesek m inde­
n ü tt. A fizikára vonatkozó következtetésekben azonban az eltérés a sko­
lasztikus „fizikától” még nagyobb. Például szerepelnek ilyenek: „T ria
su n t vera rerum principia infinitum , unum e t num erus” (Három elve van
a dolgoknak: a végtelen, az egy és a szám .10) A három alapelv jellegzetes az
újabb antiperipatetikus term észetfilozófiákban, míg m aguk az alapelvek
az ugyancsak divatos pithagoreus h a tá s t tükrözik. M ajd sorra következnek
az AmszTOTELÉszt cáfoló tételek (bár a mozgás-definíciót még elfogadja), a
Holdon hegyek és völgyek vannak; az elemek nem változnak á t; megszám­
lálh atatlan u l sok világ v an (Gtohdano B runóí ezért égették meg néhány
évvel később!), am elyek állandóan keletkezhetnek, elm úlhatnak; vannak
atom ok s tb .11 Arról nem szólnak a feljegyzések, hogyan sikerült 1550 tá já n
ezeket a tételeket megvédeni: feltehető, hogy vagy nem m ondta el m ind­
egyiket, vagy bonyolult fogalm azásuk következtében a vitatkozók nem
sokat é rte tte k belőlük. Különösen valószínű ez a 46 fizikai té te lt követő
164 tételre, amely a „lélekről” szól. I t t ugyanazt tapasztaljuk, m int általá­
ban az ilyen jellegű term észetfilozófiáknál m egállapítottuk; míg a term észeti
jelenségekbe szellemet, lelket próbálnak bele vinni (spiritus m undi), addig
a szellemi, lelki jelenségeket is term észettudom ányosán igyekeznek értel­
mezni és ezáltal m egközelítenek egy m aterialista álláspontot. íg y S cali-
chIus is a lelket alkotó tűz-atom okról beszél.12
A tudom ányok dicsérete cím ű13 értekezés a k ö tet végén
tulajdonképpen a tudom ányok felosztását, rendszerét, ezen belül az egyes
tudom ányok definícióját, tá rg y á t adja meg. Jellemző a tudom ányok egész
területén m egindult átalakulásra, hogy ez a kérdés m ennyit foglalkoztatta
e kor tudósait. Nem találkozunk valam irevaló filozófussal, aki meg ne

162
kísérelte volna valam ilyen többé-kevésbé új szem pont szerint rendszerezni
a tudom ányokat (1. F rancis B acon: N ovum O rganum stb.). A következő
század m agyar szerzői, A páczai, P ósaházi, B ayer is sokat foglalkoznak
evvel a kérdéssel. Comenius is ezt teszi pedagógiai rendszere kiinduló­
pontjává. Ezen belül sokat v ita to tt kérdés m agának a fizikának a helye,
tárgya, feladata. E nnek a m ódszertani problém ának az előtérbe kerülése
m u ta tja legvilágosabban, hogy m egindult az a folyam at, am elynek a végén
a fizika m int önálló szaktudom ány válik ki a filozófiából.
Nézzük, hogyan határozza meg S calichius a fizikát. A fi­
zika a testi dolgokról értekezik a természetben, a mozgásról, az anyagról
stb., de elsősorban meg kell állapítani a főbb alapelveket: mert a filozófusok
különféleképpen vélekednek az alapelvekről: van akinél, mint P armeni­
de sznél a mozdulatlanság és a véges az alapelv, MELisszosznál a végtelen,
H érakleíto sznál a mozgás és a tűz, D iogENÉsznél a víz stb. (felsorolja az
egész ókori természetfilozófiát.)
Az alapelvek leszögezése u tá n (még nem m ondta meg,
hogy szerinte m ik ezek, csupán a régiek vélem ényét ism ertette) a term é­
szeti dolgok okainak, h atásain ak és tulajdonságainak m eghatározása kö­
vetkezik. M indezeket részletesen elemezni kell. I t t m ost m ár az ariszto-
telészi fizika szokásos tételei következnek: mozgás, végtelen, hely, vákuum ,
idő, keletkezés, elmúlás, növekedés, változás, csökkenés s tb .14 Ez persze
ellentm ondásban v an az előbbiekkel, m ert a hangzatos bevezető szavak
u tá n véges végig m egy A risztotelész egész fizikáján, b ár csak annyit
m ond, hogy ezek képezik a fizika tárg y á t. Állásfoglalás i tt nincs. Az is igaz,
hogy A risztotelész fizikája, az égről szóló könyve, valam int m eteoroló­
giája (am elyeknek fejezetcím eit i t t S calichius felsorolja), még soká meg­
m ara d t m int m inden fizikakönyvnek váza, akkor is, am ikor a cím szavak
m ögötti tartalo m m ár régen egészen m ás volt, m int ahogyan azt a nagy
m ester előadta.
S calichius m űvében a néhány kiem elt gondolat és tö re k ­
vés érték ét erősen csökkenti, hogy az utókor irodalom történészei könnyen
k im u tatták , hogy e gondolatok között nem sok az eredetiség.15 Mivel azon­
b an m i m ost nem S calichius filozófiájának eredeti v o ltá t vizsgáljuk,
hanem azt, hogy m ilyen fizikai, term észettudom ányos gondolatok szerepel­
nek a m agyarországi irodalom ban, ezért — készségesen elismerve, hogy e
nagy m űben sok a plágium — mégis azt kell m ondanunk, hogy S calichius
m űve egy új színfolt a m agyarországi fizikai irodalom ban. H a az ism ertetett
tételek nem is S calichius önálló gondolatai, feltétlenül jellemző, hogy
m ilyen gondolatokat v e tt át. A zavarosság, az ellentm ondások pedig nem ­
csak a szerzőre, hanem a korra is jellemzőek, am int azt m ár kiem eltük.
E s ha más form ában, i tt is jelentkezik az újnak, a m egbízható term észet­
tudom ányos igazságnak az a sürgető keresése, am ely például egy Galileií
nem m isztikus filozófia írására, hanem fizikai kísérletek elvégzésére ösz­
tö n zö tt.
M indazoknál, akik nem voltak ú ja t alkotó fizikusok, ez a
keresés (m ert m egtalálásról nem lehet még szó) az, am i kiem el egy-egy tu d ó st
a skolasztikus betűrengetegből, és érdemessé tesz arra, hogy néhány sort
szenteljünk elképzeléseinek.

11* 163
 Iyáttuk azt is, már F röhlích esetében is, hogy az újszerű
gondolatok utáni vágy kellő természettudományos megalapozottság nélkül
milyen könnyen vezet el a mágikus-misztikus gondolkodáshoz, és ezen
keresztül S calIchIits is szellemi rokonságba kerül egyébként tőle
lényegesen különböző jellemű, foglalkozású kortársaival, így a kiváló gya­
korlati szakemberrel, J eszenszky JÁNOSsal, majd A testeddel és Come-
Nlusszal is.

2. TYCHO BRACHE É S K E P L E R BARÁTJA, A VÉRTANÚ,

MAGYAR SZÁRMAZÁSÚ ORVOS :
JESZEN SZK Y (JESSENIUS) JÁNOS (1566-1621)
A magyarországi tudománytörténetnek kétségkívül egyik
legérdekesebb és legjelentősebb alakja a tragikus sorsú J eszenszky J ános
(1566— 1621) (28. ábra). Tudománytörténeti szempontból elsősorban mint
orvos fontos: az anatómia, a sebészet területén úttörő munkát végzett, és

28. ábra. J e s z e n s z k y J á n o s

164
fontos m űveket írt. Orvosi jelentőségének m éltatása term észetesen nem a m i
feladatunk, erre vonatkozólag aránylag tekintélyes irodalom áll rendelke­
zésre m ind M agyarországon,16' 17- 18 m ind Csehszlovákiában, ahol még egy
nagy életrajzi regény is m egjelent ró la.19
A fizikatörténet szem pontjából Jeszen szk y ! k é t okból
kell megemlíteni. E gyrészt azért, m ert nem csak orvosi, hanem fizikai
(természetfilozófiai) tárg y ú értekezéseket is írt, és azért em lítjük éppen itt,
m ert ezekben ugyanahhoz a vallásos-m ágikus irányzathoz csatlakozik,
amelyről éppen szó van, m ásrészt azért, m ert szoros b a rá ti kapcsolatban
állt a kor k é t legnagyobb csillagászával, T ycho BRACHEval és KEPLERrel.
Végül élete tipikus példája a kor haladó tudósa sorsának: a leg­
ragyogóbb tudom ányos életpálya is k ettétö rik a X V I. és X V II. század
ádáz politikai küzdelm eiben. Nem m indegyik tudós fejezi be életét vérpadon,
m int J eszen szk y , de úgyszólván egy sincs, aki életét a nyugodt tu d o m á­
nyos k u ta tá sn a k vagy tan ítá sn a k szentelhetné.
J eszenszky 1566-ban született Boroszlóban, családja
(Nagyjeszeni) a felvidékről menekült oda a törökök elől. Maga J eszenszky
sohasem élt Magyarországon, Németországban és Prágában működött, és
Magyarországra csak gyászos kimenetelű diplomáciai küldetései során
jutott. Ennek ellenére mindig magyarnak vallotta magát (eques [lovag]
hungarus), sőt csehül vagy szlovákul sem tudott: Prágában tolmács járt
vele. Paduában, Wittenbergben és Lipcsében tanult, és már az egyetemeken
kitűnt tehetségével, ékesszólásával és független, szabadságszerető szellemé­
vel. Doktori értekezését is 1591-ben a zsarnokság ellen írta: „A jogokért a
zsarnokok ellen”. Nem sorolta azonban ezek közé a tudományt (és az al­
kímiát) kedvelő Rudolf császárt, akinek támogatását haláláig élvezte is,
ami lehetővé tette számára, hogy protestáns egyetemen szerzett doktori
címét katolikus területen is elismerjék. Tanulmányai befejeztével J eszen ­
szk y a szász fejedelmek udvari orvosa lett Drezdában, majd professzor a
wittenbergi egyetemen. Közben többször megfordult Prágában, ahol háza
is volt, és mint orvost igen keresték. Ebben az időben ismerkedett meg
T ycho BRACHEval, majd KEPLERrel, akikkel hosszú vitákat folytattak
K opernikus rendszeréről, természetesen csak titokban, mert ebben az időben
(1600) égették meg Giordano B runóí , akit J eszenszky még Olaszország­
ból személyesen is ismert.
J eszen szk y Wittenbergben igen nagy tiszteletnek ör­
vendett, rektor is volt. íg y például ő elnökölt a kor egyik később leghíre­
sebb orvosának, az atomizmus és a kémia egyik úttörőjének, D á n ie l
SENNERTnek a doktori vitáján 1599-ben. Maga az értekezés, akár S e n n e r t
írta, akár J eszen szk y (ui. sohasem lehet pontosan tudni, hogy az értekezés
az elnök vagy a jelölt műve-e, mindenesetre azonban nemigen lehet benne
az elnökétől eltérő vélemény), elég silány művecske, a természetben meg­
nyilvánuló szimpátiáról és antipátiáról.20 Bár a szerző az első fejezetben
hangsúlyozza, hogy a régi filozófusoknak, akik pl. a testek által kilehelt
matériáról írtak, nincs igazuk, a vélemény, amelyet azután a magáénak
vall, szintén nem a legtudományosabb, pedig igen komoly módszeres appa­
rátussal közelíti meg. Miután kideríti, hogy a szimpátia és az antipátia a
dolgokban rejlő kvalitás, amely megnyilvánul az egész mindenségben, az

165
 égitestekben, az elem ekben és az összetett testekben egyaránt, rá té r e
m egnyilvánulás m ódjaira: az égitestek, pontosabban a bolygók befolyást
gyakorolnak a Földre, az asztrológia te h á t kom oly tudom ány. Nincs azon­
ban ilyen szim patikus vagy an tipatikus befolyásuk az álló csillagoknak,
mivel szám uk végtelen(!), illetve, ha v an is, nem ism erhetjük meg, hiszen
még a bolygók h atásáról is aránylag keveset tu d u n k . . . Érdekes, hogy a
szim pátiáról és an tipátiáról szóló tan ítá s nem tű n ik el nyom talanul a te r­
m észettudom ányokból, hanem m int a „kém iai affinitás” (rokonság) fogalma
még a X IX . században is m egvan a kém iában, és lényegében csak a m odern
elektronelm élettel tű n ik el. E z is azt m u ta tja , hogy általáb an akkor és
o tt kerül elő a szubjektív term észetm agyarázat, am ikor és ahol a term észet­
tudom ányi ism eretek még fejletlenek.
J eszenszky szeretett volna végleg P rágában letelepedni,
és néhány évi m ásodorvosság u tá n végre sikerült is végleges kinevezéshez
ju tn ia, sőt 1617-ben m ár az egyetem rektorának is m egválasztották.
Prágai tartózkodása azonban egyáltalában nem volt za­
vartalan. Sok támadásban volt része boncolási bemutatásai miatt (ő végzett
Prágában először nyilvános boncolást), majd azért, mert megoperált egy
zsidólányt és nem engedte, hogy a pestisjárvány kitörésekor az elkeseredett
tömeg lerombolja a gettót. A prágai Károly egyetemen (Carolinum), amely
tulajdonképpen protestáns jellegű volt, nem kapott semmiféle állami
támogatást; R u d o lf halála után II. Mátyás , majd I II . F erd in án d egy
jezsuita egyetemet próbáltak az ősi egyetem rovására felvirágoztatni.
J eszen szk y ezenkívül buzgó protestáns volt, tehát osztotta a cseh rendek
elégedetlenségét, amely végül 1618-ban a 30 éves háborút kirobbantotta,
és szívesen vállalta, hogy a rendek segélykérését tolmácsolja a pozsonyi
országgyűlésnek. Pozsonyban azonban a nádor elfogatta és fegyveres kísé­
rettel Bécsbe küldte. Itt majdnem egy fél évig volt börtönben, míg két másik
fogolyért kicserélték. Visszatért Prágába, ahol ismét nagy lelkesedéssel,
de kevés sikerrel folytatta az egyetem fejlesztésére irányuló munkáját.
Ennek során ismét szoros kapcsolatba került a politikai vezetőkkel, akiket
az egyetem ügyének is szeretett volna megnyerni. Majd ismét elvállalt egy
fontos politikai küldetést: B e t h le n GáborÍloz ment Erdélybe, tárgyalni,
pénzt is v itt neki. Visszatérte után zajlott le a gyászos kimenetelű fehér­
hegyi csata 1620-ban, amelynek következtében olyan sok cseh hazafi vesz­
tette életét, vagy vált földönfutóvá (mint Comenius is).
J eszenszky az egyetemi hallgatókból egy századot szer­
vezett, ellenállásra buzdította a felkelőket. Mindez nem maradhatott büntet­
lenül: a csata elvesztése után a prágai városbíró fogatta el.
Ferdinánd császár és király nem a d o tt kegyelm et J eszen -
SZKYnek, sem vele elfogott tizenegy társának. Az ítélet szerint nyelvét ki­
v ágták, fejét vették, te sté t felnégyelték. B evágott fejét társaiéval eg y ü tt
a prágai B rückenturm ra szegezték ki, testének egy d a ra b já t pedig a lóvásár­
téren te tté k közszemlére . . . (29. ábra). íg y bűnhő d ö tt a nagy tudós, aki
a zsarnokság elleni doktori értekezésében v a llo tt elveket nem csak írásban
hirdette, hanem tetteiv el is be a k a rta bizonyítani.
E m líte ttü k , hogy a tud o m án y történetében J eszenszky
elsősorban m int orvos foglal el kiváló helyet. W ittenbergben éppúgy, m int

166
P rág áb an elsőnek való síto tta meg — m inden tám adás ellenére — a nyilvá­
nos boncolást. O rvostudom ányi m űveiben a kiváló V esalius tan ítv á n y a
volt, de önálló gondolatokat is h ird e tett az anatóm iában, a sebészet szerepé-

29. ábra. J e s z e n s z k y J á n o s és társai k ivégzése

nek kérdésében, és egészen ú ttö rő elgondolásai voltak a bőrgyógyászat és a

fertőző betegségek körében.
A fizikához — m int em lítettük — jESZENSZKYt elsősorban
néhány érdekes term észetfilozófiai m unkája kapcsolja. J eszenszky egyike
volt a X V I —X V II. század legtöbbet író íróinak. Művei term észetesen első­
sorban orvostudom ányokkal foglalkoznak, kisebb a szám a a filozófiai érte­

167
kezéseknek. Kzek túlnyom órészt W ittenbergben, J eszenszky elnöklete
a la tt elhangzott disputációk, a respondens többnyire m agyar diák volt.
Filozófiainak nevezzük azokat az értekezéseket is, am elyek tárg y a az or­
vostudom ányi vagy botanikai m ódszertan.21 Ezek közül k e ttő v an olyan,
am elyik szorosabb kapcsolatban áll — szintén m ódszertanilag — a fiziká­
val. Az egyiket még olaszországi tanulm ányai a la tt írta, P ád u áb an védte
meg egy nyilvános disputáción, címe „Az isteni és emberi filozófiáról” .22
E bben éppúgy, m int a jóval később, M arburgban m egjelent ,,F izikai
tételek”-ben23 a központi kérdés a fizika tárgyának, feladatának m eghatá­
rozása, helyének kijelölése a többi tudom ányok között. Már S calichius
m unkájával kapcsolatban lá ttu k , hogy ez a tém a m ilyen jellemző e korra.
Érdekes azonkívül az is, hogy J eszenszky , éppen úgy m int S calichius ,
ezen a területen m u ta tja még legerősebben Arisztotelész h a tá sá t, míg ha
önállóan filozofál, igen messze kerül tőle.
jESZENSZKYnek egyetlen nagyobb lélegzetű filozófiai
,2i
munkája a Zoroaster amely nem akadémiai disputáció, hanem önállóan
megjelent mű, éppen olyan ellentmondást mutat két módszertani munkájá­
val, mint S c a lic h iu s fizikai „konklúziói” az általa adott tudományos
rendszertannal.
A gondosabb vizsgálat azért i t t is m u ta t ném i eltérést a
hagyom ányos arisztotelészi fogalm aktól. A leglényegesebb, hogy m integy
megcseréli a fizika és a m etafizika szerepét, m ondván, hogy a „A dolgok
lényegét a fizika (amely a term észeti dolgok tudom ányának m ondatik)
m agyarázza m eg” . . . ,,A fizika, am ely az egész létezésnek tu d o m án y a” .25
A fizikának a tárg y a ugyanis m eghatározott, módszere bizonyító erejű,
míg a m etafizika tárg y a határozatlan, módszere is inkább negatív jellegű.
A gondolatm enet azután teljesen a skolasztika formális szabályainak, te r ­
m inológiájának megfelelően folytatódik. A fizikának a m etafizikával
szemben ju tta to tt elsőbbség m indenesetre feltűnő, és egy olyan v ita első
lépésének tekinthető, am elynek folytatásával a X V II. század folyam án
még találkozni fogunk.
A m ásik értekezés ugyancsak a skolasztikus term inológiá­
v al határozza meg a fizika tá rg y á t, m int a term észeti te ste t (corpus n a tu ­
ralis). I t t azonban szintén v an egy lényeges új m ozzanat; J eszenszky
szerint ugyanis a term észeti te st egyéb tudom ányoknak is tárgya: a te r­
m észettannak, a testekkel foglalkozó m esterségeknek (artes), a fizikát
m indezektől az különbözteti meg, hogy ez az egyetlen tudom ány, am ely­
nek alapelve a mozgás.26
A fenti két mozzanattól eltekintve azonban a két értekezés
a protestáns skolasztika tipikus példája. Ú gy látszik, akadémiai értekezésben
igen nehéz volt valami újat mondani, illetve el kellett azt rejteni, mint
J eszenszky tette, a skolasztikus meghatározások, fogalmak özönében.
Bonyolult, nehezen á tte k in th e tő világ tá ru l azonban
elénk a Zoroaster cím ű m űből. A nem könnyen követhető fejtegetésekből
egy azonnal kitűnik: ennek m ár semmi köze a skolasztikához, semmi köze
ARiszTOTELÉszhez. A reneszánsz-kori neoplatonikus, m isztikus-m ágikus
term észetfilozófiák tipikus term éke. Szélsőségesen idealista filozófia, am eny-
nyiben az istenből, illetve az isten t a Fiúval egybekötő szellemből (Szent­

168
lélek) vezeti le a világot. E z az idealista kiindulás azonban feltűnően érde­
kes eredm ényekhez vezet J e s z e n s z k y világában. A te re m te tt dolgok kö zö tt
elsődleges a végtelen tér, am ely a testi és testetlen létezők között m integy
átm enetet képez, és m inden egyéb dolog k eretét alkotja: ,,Az eg y ü tt kelet­
k ezett té r által a testek három dim enziójúak, a fény által lesznek lá th a tó k ­
ká, és a hő által léteznek és élnek: ebből adódik a testek három eleme” 27
(a levegő, víz és föld). E három elemben, fényben, hőben és térb en m inde­
n ü tt van egy közös, lényegében szellemi jellegű elv, vagy alkotórész, a
fluor, am elyet a szellem fokozatosan ad á t fénynek, hőnek, aethernek,
levegőnek, víznek, földnek. A m indent elöntő fluor te h á t valam i világlélek-
féle, amellyel még többször fogunk találkozni e század fizikusainál. E z
ism ét példázza azt a többször h an g o ztato tt állításunkat, hogy m indez a sok
fantasztikum lényegében az igazi term észettudom ány keresésének meg­
nyilvánulása, term észetesen még m élyen a vallásos ideológiába ágyazva.
Ami J e s z e n s z k y nél még nyilvánvaló: a term észetben m egnyilvánuló
hárm as alapelvnek kapcsolata a szenthárom sággal, az lassan CoMENiusnál
és tan ítv án y ain ál elmosódik, de a hárm as alapelv m egm arad. A bárm inek
nevezett világiélek pedig éppen a kor haladó gondolkodói által m egsej­
te t t egységnek a kifejezése. Persze, igen messze vagyunk még a világ anyagi
egységének a tudom ányos igazolásától, de jESZENSZKYnél éppúgy, m int
ScALicm usnál, fontos jelenségnek kell tartan u n k , hogy m egszűnik az
,,égi” és „földi” éles, arisztotelikus m egkülönböztetése.
H ogy a vallás által előírt idealista világkép m ögött lénye­
gében az orvos, a term észettudós ösztönös m aterialista elképzelései állnak,
azt szépen m u ta tjá k JESZENSZKYnél azok a következtetések, amelyekhez
részleteiben a világ felépítésével kapcsolatban eljut. Ilyenek: a föld mozog és
az ég áll. E nnek — az előbbiektől eltérően — igen világos, ésszerű m agyará­
z a tá t ad ja és merészen szembeszáll a szokásos antikopernikánus érvekkel.
E z nyilván K e p le r h atása, b ár a Földnek csak tengely körüli forgását
ism eri el ő is. Másik érdekesség: a csülagok a naphoz hasonlóak, meleget és
fényt árasztanak, állandó forgásban vannak, anyaguk rendkívül kis sűrű­
ségű. Az anyag atom okból áll.
H a feltesszük a kérdést, kik voltak J eszenszky forrásai,
akkor a sűrűn idézett ókori írók (Platón, P lotinosz, A ugustinus stb.)
között egyre b u k kanunk az újkoriak között, akinek nevét pedig csak egyszer
em líti: F ranciscus P atritius (1529— 1597) neoplatonista filozófusra,
akinek — m ár e korban is elég ritk a — m űveivel J eszenszky nyilván
itáliai tanulm ányai során ism erkedett meg. E gyik fő m űvének még címe
is tükröződik J eszenszky előbb ism ertetett értekezései között: „A világ­
egyetem ről szóló új filozófia” . A m ű alcíme a kor szokása szerint igen te r­
jedelmes, nem csak a ta rta lm a t, m ódszert tu d ju k meg belőle, hanem néhány,
a szerzőre vonatkozó a d a to t is. íg y például azt, hogy kiváló filozófus volt,
aki R óm ában kitüntetéssel doktorált. M ódszerét új tudom ányos módszer­
nek nevezi, amely szemben áll ARiszTOTELÉszszel és PLOTlNOSzra tám asz­
kodik s tb .28
A m ű ritk a volta29 lehet az oka annak is, hogy P atritius
sem a m aga korában, sem a későbbi tudom án ytörténetben nem n y e rt meg­
felelő m éltatást. J eszenszky Zoroasterének külön érdekessége, hogy

169
 ugyanabban az évben jelent meg, mint P atritius Nova Philosophiája. Való­
színűnek látszik azonban, hogy a magyar tudós már kéziratban találkozott
evvel a művel, vagy ismerte az 1591-es korábbi kiadást, amely ma nem
található. Különösebb filológiai kutatómunka nélkül belátható ugyanis,
hogy J eszenszky könyvének úgyszólván ez az egyetlen forrása. Csak
néhány példával illusztráljuk ezt: A tartalomjegyzék pontosan azoknak a
- régi filozófusoknak a nevét említi, akikét a Zoroaster ajánlása és előszava:
Zoroaster (a perzsa vagy kaldeus mágus, P latón , H ermes T rismegis-
tos). P atritius könyve négy részből áll: Panaugia, a fénnyel, Panarchia,
általában a léttel, Panpsychia a lélekkel, Pancosmia végül magával a világ­
gal foglalkozik. Az első könyvben a fényről, a világosságról ugyanazt talál­
juk, mint jESZENSZKYnél. A másodikban már az első fejezet címe így
hangzik: Az egy-hármas elvről, de a negyedik könyv az, amely a szoros
kapcsolatot végképpen mutatja. Itt ilyen fejezetcímekkel találkozunk:
A fizikai térről, A matematikai térről, Az eredendő fényről, Az eredendő
hőről, Az eredendő fluor-ról, . . . Van-e vége a világnak, . . . A csillagok
mozgásáról. És az is kiderül, hogy P atritius ismerte és helyeselte K oper ­
nikusz elm életét.30
Felesleges az egyezést, amely szinte gondolatról gondolatra
kimutatható, tovább kutatni. Itt szintén elsősorban nem az a lényeges,
hogy J e sze n sz k y nem önálló gondolatok alapján filozofál. Hiszen senki
sem várja, hogy a nagyszerű gyakorló orvos, híres sebész egyben új ter­
mészetfilozófiai rendszer megalkotója legyen. K ét fontos következtetést von­
hatunk le a jESZENSZKY-PATRiTius-kapcsolatból. Az egyik, hogy D u d íth
óta ismét találkozunk közvetlen olasz hatással a magyar természettudomá­
nyos irodalomban. Ez azért említésre méltó, mert a XVI. század végétől
kezdve a lutheránusoknál Wittenberg, a reformátusoknál Hollandia egye­
temei, illetve D e s c a r te s és a holland egyetemeken tanító professzorok
kartéziánus vagy antikartéziánus hatása mutatkozik meg elsősorban.
A másik fontos mozzanat, hogy J eszen szk y éppen PATRiTiust választotta
ki a XVI. századbeli olasz filozófia számos képviselője közül, és ezzel nem­
csak ifjabb kortársával, F r ö h lic h DÁvu>dal kerül szellemi rokonságba,
hanem a nagy KEPLERrel is, akihez egyébként személyes barátság is fűzte.
J eszenszky tehát, már mikor először találkozott Prágában
TYCHOval és KEPLERrel, ismerte K opernikusz elméletét és valószínű az is,
hogy K epler olvasta J eszenszky Zoroasterét, ha P atritius Nova Philo-
sophiáját talán nem is tanulmányozta részletesen. Legalábbis K epler
maga így nyilatkozik e kérdésről: „Ha tetszésem et nyerném az újítások­
ban, akkor F racastoro vagy P atritius gondolataihoz hasonlót találtam
volna ki . . . de úgy látszik, annyi munkát ad mások igaz tanításainak
megértése, vagy azoknak megjavítása, ami még nincs minden oldalról
biztosan igazolva, hogy sohasem marad alkalom, hogy új, az igazoltakkal
ellentétben álló elméletekkel játsszam, amelyeket magam találtam volna
ki”.31
KEPLERnek valóban „kevés ideje” volt, hogy a bolygó­
mozgás törvényeinek felfedezése, a geometriai optika néhány fontos tör­
vényének megállapítása mellett az arisztotelészi anyagfogalom revíziójával
is foglalkozzék — spekulatív alapon. A fenti idézet azonban azt mutatja.

170
"hogy P atritius és J eszenszky nézeteivel rokonszenvezett, mint ahogy
egyetértett velük abban is, hogy a tűz nem tartozik az elemek közé, hanem
a fényből származik, amely valamilyen átmenet, éppúgy mint a tér, a testi
és testetlen szubsztancia között. Ez lehel életet az élettelenebb dolgokba,
tehát nem tartozik az elemek közé.32
Viszont éppen a m indent elöntő világszellem nek nem
pusztán szellemi volta hozza közelebb ezeket az elm életeket a m aterializ­
m ushoz, és ad bizonyos jelentőséget e spekulatív filozófiának az új fizika
előkészítése szem pontjából. .
Összefoglalásul an n y it kétségkívül m egállapíthatunk, hogy
J eszenszky , a w ittenbergi professzor, kora aránylag leghaladóbb term észet­
filozófiai elméleteivel rokonszenvezett, ism erte és részben helyesnek ta r ­
to tta a heliocentrikus vüágképet. E z utóbbi nem is leh etett m ásképpen
T ycho és K epler bizalm as b arátján ál. Az a k á r azonban, hogy 1601 után,
az idézett fizikai tételeken kívül J eszenszky m ár kizárólag orvostudom ányi
m űveket írt, és így nincs m ódunkban tovább követni gondolatainak fejlő­
dését, b á r valószínű, hogy orvosi gyakorlata és politikai szereplése nem is
te tté k lehetővé szám ára term észetfilozófiai vizsgálatainak folytatását.
jESZENSZKYnek TYCHohoz való barátságát, de egyben a
prágai udvar előtti tekintélyét is mutatja, hogy ő mondta a gyászbeszédet
T ycho B rache temetésén 1601-ben, am ely nyomtatásban is megjelent
A híres és nemes férfiúnak Tycho Brachenak életéről és haláláról . . . címen.33
Ha meggondoljuk, hogy amikor J eszenszky TYCHoról m int ,,e században
a csillagászok fejedelmé”-ről emlékezik meg, az ezúttal nem a halotti
búcsúztatók egyik megszokott szóvirága, hanem azóta sokszorosan igazolt
tény, akkor magyar szempontból is nem csekély jelentőséget kell tulajdo­
nítanunk annak, hogy ezt a beszédet éppen a magyarországi származású J e ­
szenszky mondotta el. Az előzők alapján pedig érdemes tartalmával is rövi­
den foglalkozni, bár természetes, hogy nem várhatunk itt döntő tudomá­
nyos megnyilatkozásokat, hiszen az ilyen jellegű beszédeknek, illetve írás­
műveknek m egvolt a maga meghatározott formája, felépítése, amelyet e
korban oly buzgón m űvelt retorika szabályai szigorúan megszabtak.
A gondolatm enet a következő: M indenkit m egindít b a rá t­
ján a k hirtelen halálhíre, különösen akkor, h a olyan valakiről v an szó, aki­
n ek élete annyira hasznos volt, m int TYCHOé. N evét Európa-szerte ism erték,
akitől m indenki m eg tan u lh atta az egek m ozgásának tu dom ányát. A kor,
am elyben élt, ta lá n nem is é rte tte meg jól, de m ajd a m űveltebb utókor
m éltányolni fogja megfelelően.
E z u tá n drám ai szavakkal m ondja el, hogyan k a p ta a
szom orú hírt, hogyan sie te tt a h a lo tta s házhoz (a személyes élm ény elmon­
dása i t t a szokásos búcsúztatók fölé emeli a m űvet). Azzal vigasztalta a
családot, hogy siratn i csak a z t kell, akinek nem v olt szép élete. T ycho
nem h a lt meg! M indenkinél kiválóbb felfedezései voltak, királyok és feje­
delm ek becsülték.
E z u tá n következik a nagy csillagász hazájának, D ániának
és előkelő, nemes családjának ism ertetése (m int m egtudjuk, még király is
v o lt az ősei között). M ajd közvetlen családja, születése, neveltetése követ­
kezik. M ár fiatal korában m inden szabad idejében a csillagos eget ta n u l­

171
m ányozta. Lipcsében, W ittenbergben és R ostockban tan u lt. Sokat u ta z o tt
N ém etországban, Itáliában, m ajd Baselben telepedett meg, m ert itt, m int
három hatalm as birodalom , Gallia, Itá lia és G erm ánia találkozási po n tján
biztosítva lá tta a tudósokkal való érintkezést. II. F r ig y e s dán király azon­
ban hazahívta és rendelkezésére bo csájto tta H uenna szigetét, hogy t e t ­
szés szerinti csillagvizsgálót rendezzen be rajta. Csakham ar m egtelt a hely
szép épületekkel, am elyekben a m ester által terv e ze tt korszerű eszközök,
m űszerek szolgáltak a csillagok járásán ak k u tatá sára . H íre elterjed t egész
E urópában. Tudósok, fejedelm ek követei láto g atták . I t t írta ,,A világrend­
szernek am a új hipotézise” cím ű34 m űvét, ,, amelyben az általunk lakott
Földet tette az egész mindenség középpontjává, de úgy, hogy minden (más)
úgy mozog, ahogy K opernikusz kívánta,” nem olyan bonyolultan, m int
PTOLEMAlosznál. M indezt T ycho pontosan m egindokolta. 21 éven á t sok
ezer állócsillag helyét állap íto tta meg pontos mérésekkel. Másik könyvében
(Astronomia m echanika35) ez m ind benne van, azonkívül benne vannak
gyönyörű m etszetek form ájában a használatos asztronóm iai m űszerek,
azok készítésének és használatának m ódja, hiszen ilyenek nélkül nem lehet
pontos megfigyeléseket végezni: ezek alk o tják az igazi asztronóm iát, am int
azt m aga T ycho is hangoztatta.
Három éve hívta meg Prágába Rudolf császár, innen
ragadta el a kegyetlen halál. Nem élt azonban hiába. Művét megőrzi és
folytatja három kiváló férfiú, Melchior L östelius , Christianus L ongo-
montanus36 és K epler . — Túlságosan sokat dolgozott, nem kímélte
magát. Sokat foglalkozott matematikával is, mert az mindennél előbbre-
való. Voltak ugyan ellenségei is, de több volt a barátja és a tisztelője:
királyok és fejedelmek mellett nagy tudósok, akikkel levelezett, és akik
írtak róla: P atritius, Clavius , S caliger, U lmus, Magirus , R öslin .37
J ó ember és jó keresztény volt, vendégszerető, jószívű, boldogan élt hat
gyermekes családjával stb. — Emberi magatartásának rövid, dicsérő
jellemzése után még elmondja a szónok, hogyan halt meg vesebajban, majd
így fejezi be: ,, . . . A természetnek különleges jótéteménye, a tudomány­
nak dísze”, akit nem híres hazája, nemes szülei, világi szerencséje és egyéb
javai miatt szerettünk, hanem „magasröptű elméje és isteni tehetsége”
miatt.
Látjuk tehát, hogy J eszenszky elég jártas volt kora ter­
mészettudományában ahhoz, hogy T ycho tudományos jelentőségét pon­
tosan felmérje. Az persze nem derülhet ki e beszédből, hogy a világrendszer
kérdésében végig megmaradt-e Zoroaster hirdetett álláspontján, amely
kétségtelenül ellenkezik T ychoéval, de nem is egészen heliocentrikus;
vagy később, K epler befolyása alatt m egváltoztatta-e a véleményét.
Mint mondottuk, erre nézve írásbeli bizonyítékainak nincsenek, valószínű
azonban, hogy a Kepler-féle törvények felfedezése megfelelő hatást gyako­
rolt rá. Tragikus, aránylag korai halála pedig pontot tett mind orvosi, mind
egyéb tudományos működésére.
J eszenszky elsősorban a harm incéves háború egy korai
áldozatának tekinthető. H a nem is könnyű ebben a háborúban a szemben
álló felek ideológiai és osztály-hovátartozását eldönteni, bizonyos, hogy
J eszenszky a haladás, a vallásszabadság és (elsősorban a cseh) nem zeti

172
függetlenség védelmében bukott el. Általában a harmincéves háború, ha
nem is hozott erőszakos halált mindenki számára, éppen a korszak legna­
gyobb tudósainak életét kuszálta össze. íg y kerül a X V II. század elejének
két nagy tudósa, A lsted és Comenius eszméik rokonságán túl is, sorsuk
folytán közeli kapcsolatba a tudós vértanúval, hiszen mindketten a har­
mincéves háborúban lettek földönfutóvá. Alstedet és CoMENiust azon­
ban — a magyar művelődés szerencséjére — a háborúk vihara rövid időre
éppen Magyarországra sodorta. A műveiken keresztül a magyar tudományra
gyakorolt hatásuk mellett ez a személyes kapcsolat teszi indokolttá, hogy
a magyarországi fizika történetén belül foglalkozzunk velük.

3. A G Y U LA FEH ÉR V Á R I FŐISKOLA SZERVEZŐJE:

ALSTED JÁNOS H E N R IK (1 5 5 8 - 1638)

A ls t e d (v . A ls t e d t , A ls te d iu s ) azért is kerül jogosan

i t t említésre, m ert m unkás életéből kilenc esztendőt tö ltö tt E rdélyben és
i t t is h a lt meg. Előzőleg a herborni egyetem en v olt a filozófia tan ára, és
am ikor azt a háborúban feldúlták, 1629-ben B ethlen Gábor m eghívására
G yulafehérvárra jö tt, ahol igen nagy kedvvel fogott hozzá az iskola meg­
szervezéséhez. E rről a tevékenységéről m ár volt szó, i tt egészen röviden
fizikai m unkásságáról kívánunk beszámolni, m ivel h a tá sa igen nagy volt,
különösen M agyarországon.
Pedig A lsted nem volt eredeti szellem. Nem csak azt
ak arju k ezzel m ondani, hogy nem volt fizikus, hiszen m ai értelem ben v e tt
fizikussal ebben a korban nem is fogunk találkozni, hanem term észetfilozó­
fiai elvei sem egy önálló, általa m egalkotott filozófiai rendszerből szárm az­
nak. A lsted összegyűjtötte korának azokat az ism ereteit, am elyeket
ortodox protestáns felfogásával összeegyeztethetőnek talá lt, és ahol ezek
m ia tt kellett, elszakadt ÁRiszTOTELÉsztől, de m int m inden jó skolasztikus,
tekintély helyére tek in té ly t állított: A risztotelész helyére a szentírást.
R endkívül nagy h a tá s á t an n ak köszönhette, hogy azt adta, amire a kor
tudom ányszom jas embere v á rt: Enciklopédiát, a tu d h ató dolgok összessé­
gét, óriási m ennyiségben, de sehol sem kerülve összeütközésbe a vallással.
N agy enciklopédiáját k é t részletben írta meg. Az első, az
1620-as kiadású még „csak” négy részből és 27 könyvből áll.38 A filozófiai,
m ódszertani bevezetés u tá n következik a főképpen term észettudom ányo­
k a t tartalm azó V —XV. fejezet, am elynek V II. fejezete viseli a Physica
cím et, de lényegében evvel foglalkozik a Cosmographia és az O ptica (X III)
is. A 7 részre k ib ő v ített 1630-as kiadásban39 a jogon, teológián és orvos­
tudom ányon kívül ú ja t jelenthetne szám unkra az A rtes Mechanicae (me­
chanikai mesterségek) cím ű rész, de i tt nem gépekről, hanem inkább mező­
gazdaságról van szó.
E h atalm as tudom ányrendszert a m ai olvasó ném i csaló­
dottsággal forgatja. A tudom ányok rendszerét a k arja adni, de nem sikerül
logikus és áttek in th ető rendbe szedni a különféle tudom ányokat, a kapcsolat
köztük laza, inkább a tárgyalás form ális azonossága kapcsolja össze őket.
Minden tudom ány lehet generális és speciális. Mindegyik skolasztikus defi­
níciókkal kezdődik, felosztásokkal folytatódik stb. A fizika: arisztotelészi

173
fizika, kissé megfejelve a teremtéssel. Érdekes, hogy A lsted az Enciklo­
pédiájában jobban ragaszkodik a hagyományos peripatetikus fizikához,
mint 1616-ban írt Physica Harmonica című művében.40 Ú gy látszik, az
Enciklopédia mint műfaj kötelezte arra, hogy a megszokott fogalmakat
lehetőleg a megszokott módon tárgyalja, viszont a Physica Harmonica-ban
kora általa ismert fizikai felfogásait ismerteti,41 és mint ilyen nemcsak értékes
tudománytörténeti dokumentum, hanem valószínűleg ez a könyv volt, amely
CoMBNiTTsra, BAYEBra, sőt még PóSAHÁzira is hatással volt. Az enciklopé­
dia szerkezetileg ApÁczAira hatott elsősorban (1. ott) azonkívül földrajzi
részei nyilván FRÖHLlCHnek is mintaképül szolgáltak.
A ls t e d négyféle fizikát ism er (ezeknek ad ja az össze­
foglaló Harmonica címet), ezek: I. Physica Mosaica (Mózesi fizika), II. P h y ­
sica H ebraeorum (A zsidók fizikája), I I I . Physica P eripatetica (Peripate­
tik u s fizika), IV. Physica Chemica (A kém ikusok fizikája). Mai nyelven
ta lá n úgy jellem ezhetnénk ezeket: Fizika a kin y ilatk o ztatás alapján, kab a-
lisztikus meg peripatetikus fizika és alkímia. V alóban ez felöleli kb. a kor
m inden fizikai irá n y z atá t, csak persze egy hiányzik belőle: az experim entá­
lis fizika. A ls te d , b á r term észetesen az elsőnek ism ertetett mózesi fizika
helyességét hangoztatja, nagy tárgyszeretettel és bizonyos elfogulatlanság­
gal ism erteti m indegyik irányzatot, teljesen igazolva evvel B á n iMBÉnek
az egész Enciklopédiával kapcsolatban a d o tt szép jellemzését: ,,A X V I—
X V II. század fordulóján vagyunk, am időn a m ind nagyobb erővel előre­
törő term észettudom ány bizonytalan, sőt izgató keveredésben egyesül
reneszánsz platonizm ussal, az alkím ia és a kabala m aradványaival, évezre­
des a n tik mesékkel . . . ALSTEDnél még m inden eg y ü tt gomolyog.”42
E a ssv itz pedig m indazt, am it A ls t e d m űveiből kiolvashatunk, a követ­
kezőképpen foglalja össze: Mindezek „spekulatív” term észetfilozófiák,
jelei, hogyan lazul az arisztotelészi dogm a a fizikában. M egkönnyítik a küz­
delm et, am ely m ost egyre hatalm asabb fegyverekkel folyik a term észet
m echanisztikus-korpuszkuláris felfogásáért, és a szubsztanciális form ák
ellen éppúgy, m int hülozoizmus és m iszticizm us ellen.43
A Physica H arm onica egyes részleteit tartalm ilag vizs­
gálva sok lényegesen ú ja t persze nem találunk, b á r az egész m ű az Enciklo­
pédia fizikai részénél lényegesen színesebb. Az ajánlásban m ár benne v an
az a — valószínűleg újplatonista eredetű — alaptétel, am ely szerint az em ber
az összekötő kapocs a „felső” és „alsó” term észet (natura superioris e t in­
ferioris), azaz isten és a term észet között. A fizika célja isten dicsőségének
megismerése, m egtanulásának „legbiztosabb” m ódja pedig a jó szerzők
tanulm ányozása. E zek azonban gyakran eltérnek egym ástól, nehéz az
olvasónak a különféle vélem ények közül választani. A könyv ehhez k ív án
segítséget n y ú jtan i, m ivel nincs m ás bizonyosság, m int a kinyilatkoztatás.
A lsted te h á t nem ismeri el a megismerésnek egyéb forrását, még a nagy
tudósok m unkájának igazságtartalm a is csak a biblián keresztül m érhető le.
A fizika oly m ódon oszlik generálisra vagy universalisra
és partikulárisra, hogy a generálisba tarto zik m indaz, am i a Genezisben
v an m egírva, a partikulárisba tarto zn a k a term észeti dolgoknak különféle
fajai, az erők, a teste k tulajdonságai részletesen, a „historia n a tu ra lis” ;
m indez szintén benne v a n a Bibliában, de elszórtan.

174
 A Physica Mosaica, azaz a Genesis term észettudom ányos
értelm ezésére azért v an szükség A l s t e d szerint, m ert Mózes ezt a k ö n y v e t
népszerűen(!) írta meg. Most következik te h á t a terem tés h a t n a p já n a k
fizikája, azaz A r i s z t o t e l é s z fizikájának alkalm azása a Genesisre. K ezdet­
ben volt az ősanyag a káosz, tohu et bohu, ehhez já ru lt a fény. A fény te h á t
épp oly ősrégi, m int a káosz. A fény egyesülve az éggel az égi dolgokat al­
k o tta , a földi dolgok vízből és föld (elemből) állnak. A négy elem ta n á t is
le tu d ja vezetni a terem tés bibliai történetéből. A z első n ap te h á t az első
elem et, a fényt (tűz, lux) szolgáltatta. A m ásodik napon a m ásodik elem, a
levegő jö tt létre: ,,A levegő finom, nedves és meleg elem, a tűznél súlyosabb,
a víznél és a földnél könnyebb, a lélegzésnek és a h angnak az oka, term észe­
ténél fogva színtelen, három féle érzékelésre, a látásra, hallásra és szaglásra
h a t: hideget, m eleget, szárazságot és nedvességet képes felvenni, bárm ilyen
mozgás h a tá sá ra v á lto z ta tja a helyét, s a já t fénye nincs, de a tű z által fén y t
k a p h a t és á ta d h a tja m ás elem eknek . . . ” 44 A levegő felett v an az aether,
am elynek közelebbi m eghatározását azonban nem adja. A h arm adik napon
azután lé tre jö tt a to v áb b i k é t elem is, a víz és a föld, a negyedik, ötödik és
hato d ik napon pedig ásványok, növények, állatok (ember), azaz a term észet­
nek am a bizonyos három országa.
M indezek elm ondása u tá n A lsted annyiban korrigálja az
elem tant, hogy a levegőt m egfosztja elem jellegétől, m ivel az m indegyik
elemmel keveredhet.
A zsidók „fizikájához” akkor ju tu n k , h a az Ószövetségen
kívül figyelembe vesszük a T alm udot is. íg y jön létre a Physiologia R abbi-
nica, akik ezzel foglalkoznak (és nem teológiával), azok a kabalisták, ezek
bizonyos babonákban is hisznek. B onyolult felosztást ad erről a „fizioló­
giáról” kétféle tá b lá z a tb a n is, az első inkább a megismerés folyam atát
tükrözi, a kabalából azonban elju t a fizikához. A k ab ala lehet verbális
(szájhagyom ány) vagy reális, az utóbbi feloszlik teológiára és filozófiára,
a filozófia logikára és fizikára. A fizika ism ét kétféle: igaz, vagy babona(!).
„A fizika a világról szóló tan ítás, a világ okaival és részeivel foglalkozik” .4&
E bben a v álto zatb an is elsőrendű szerep ju t a fénynek.
H arm adszor a hagyom ányos peripatetikus fizikát ism erteti
neoskolasztikus szerzők nyom án, de egy-egy m odern vélem ény is bele­
csúszik a tételekbe (Cakdano ) és apróbb részletkérdéseken hosszan e lv ita t­
kozik.
Legrégibb a kém ikusok fizikája, illetve a mózesinél persze
nem régibb. E z a rész tükrözi legjobban a korszak term észettudom ányában
kavargó zűrzavart. Alkímiáról tulajdonképpen nincs szó benne, csupán az
általános elvekről: a kém ikusok három alapelvéről, de ide kerül az asztroló­
gia is (am elyet A lsted látszólag kom olyan v e tt, m ert az E nciklopédiában
egész könyvet szentel neki, az ún. Uranoscopidt). I t t tárg y alja a „m eteoro­
k a t” is A risztotelész alapján, a szim pátiáról, an tip átiáró l stb.
A könyv a következő végszavakkal zárul: „H ogy m iért
vállaltam ennek az Augias istállónak kitisztogatását, ha i t t nyom tatásban,
zavarosan is ad tam elő, szeretném nyilvánosan kijelenteni. M ert nem is ezt
a célt tű ztem kezdetben m agam elé. Szándékom a négy term észet-fizikai
szektának, nem a m agam vélem ényének előadása v o lt.” 46

175
 Augias istállója: a skolasztikus filozófia. M egtisztítása:
a „pogány” elemek eltávolítása, helyükre a megfelelő vallásos tanítások
beiktatása. A mentegődzés, hogy csak ism ertetni a k a rt és nem a sa já t véle­
m ényét előadni, arra szolgál, hogy felm entse a szerzőt olyankor, am ikor a
k itű z ö tt vallásos céltól esetleg eltér.

4. COMENIUS FIZIKÁJA

Augias istállójának k ita k a rítá sá ra vállalkozott nem csak e

korszak, hanem m inden idők egyik legnagyobb pedagógusa, Comenitjs
(Komensky) A mos Ján os is (1592— 1670).
Comenitjs életéről, pedagógiai m unkásságáról, sárospataki
m űködéséről k ö n y v tára k at m egtöltő irodalom van. Nem is lehet eléggé és
eleget m éltatn i azt a szerepet, am elyet az újkori nevelés és o k tatás kialakí­
tásáb an játszo tt, azt a döntő átalakulást, am elyet könyvei, módszere létre­
hoztak. I t t azonban mégsem vállalkozhatunk arra, hogy a teljes Come-
nittst m egrajzoljuk, csupán m unkásságának egész életm űvét tek in tv e talá n
kevésbé fontos és éppen ezért kevésbé közism ert részét kívánjuk elemezni.
Physicae A d Lum en D ivinum Reformatae Synopsis (Az isteni fénynek meg­
felelően átfo rm ált fizika tervezete) cím ű Lissában, 1633-ban m egjelent
m űvén keresztül.
A cím azt mutatja, hogy ez a mű elég közeli rokonságban
van A lsted előbb ism ertetett mózesi fizikájával. A lsted — bár csak néhány
évvel volt fiatalabb — CoMENIirsnak valóban tanára volt Herbornban és
Comenitjs műve bevezetésében hangoztatja is, hogy mintaképe fizikája
megírásánál A lsted volt.
A term észet és term észettudom ány vallásos felfogásának
azonossága m ellett mégis v an néhány lényeges különbség a k ét fizika között
m ódszertanilag és tartalm ilag egyaránt. Ez várh ató azért is, m ert A lsted
egész életm űve — ha el is fogad és fel is használ néhány újabb gondolatot -
a protestáns skolasztikának m integy a foglalatát, betetőzését alkotja.
A m odern pedagógia m egterem tője, Comenius viszont nyilván m ásképpen
viszonylik a tudom ány és megismerés egészéhez, m int a m esterének kijelen­
te t t A lsted . Comenitjs egész pedagógiájának alapgondolata az egész em ber
összes fizikai és szellemi képességeinek egységes kiművelése, tudom ány­
rendszere, am elyet forradalm ian új módszerével á t ak ar adni a pansophia,
am elyben igen lényeges helyet k ap n ak a term észettudom ányok, közöttük
első helyen a földrajz. Nem Comenitjs elképzelésén és célkitűzésén m úlott
például, hogy a sárospataki iskola általa szervezett ok tatási rendjében
még m indig aránylag kevés hely ju to tt a reáliák szám ára,47 a fizika Come-
Niusnál is a filozófiába tartozik, és m int ilyen, csak a felsőbb stúdium ok
tárgya. A szám tan, földrajz és történelem azonban m ár az alsófokú o k ta ­
tásb an is lényegesen nagyobb te re t kapnak, m int a régebbi Sturm -Trotzen-
dorf-féle rendszerben.
M indennek következm énye, hogy Comenitjs a megismerés
forrásának nem egyedül a kin y ilatk o ztatást ta rtja , m int A ls te d , hanem
m ajdnem egyenrangú — szerepet j u tta t a józan észnek (mens sana) és az

776
érzékelésnek, tapasztalatnak (sensus). E z utóbbi viszont abból következik,
hogy a legnagyobb többletet ALSTEDdel szemben az a nagy hatás jelenti,
amelyet F rancis B acon gyakorolt CoMENiusra. Sok módszertani és tar­
talm i dolgot vesz át tőle, és ilyen módon CoMENluson keresztül lesz majd
a magyar B ayer J ános az egyik legtehetségesebb Bacon-tanítvány.
A fény központi szerepe, amely ALSTEDnél is, J eszen szk y -
nél is a világlélekkel került közeli kapcsolatba, CoMENíusnál is megmarad,
mint három „alapelvének” egyike. E három alapelv: anyag (matéria),
fény ( lux ) és az ezek között kapcsolatot létesítő szellem ( spiritus) . A szent­
háromsággal való közvetlen kapcsolat, amely még jESZENSZKYnél megvolt,
itt már elmosódik. Comenius inkább bizonyos kabalisztikus meggondolás­
ból ragaszkodik a hármas számhoz, de szerepet játszik nála a püthagoreusok
által kedvelt hetes is. íg y például az anyag hét fokozatot vehet fel a világ­
ban: elem, gőz, szilárd test, növény, állat, ember és angyal. Minden fokozat­
nak megvan a maga természettől kiszabott alapvető sajátsága: az elemeké
a lét, a gőzöké a mozgás, a szilárd testeké a kiterjedés és alak, a növényeké
az élet, az állatoké az érzékelés, az emberé az ész (ratio), az angyaloké az
értelem ( intelligentia) .
Az elemek: az aether (a tűz itt sem elem, mert a fénnyel
együtt a legősibb alapelv), levegő, víz és föld. Atomokból állnak (ez már
B acon hatása). A r is z t o t e lé s z „quinta essentiá”-jának a szerepét a „spiri­
tus” veszi át, amely betölti a világot. A paracelsusi három kémiai alapelv
CoMENíusnál három alapkvalitássá fokozódik le: tulajdonképpen a három
halmazállapot kifejezőivé lesznek. A szilárd anyagokat jelenti a só (sá l),
a cseppfolyósokat a higany (m ercuriu s), az éghető anyagokat (gőz, gáz) a
kén (su lp h u r). Persze itt sem a természetben előforduló valóságos anyagok­
ról van szó, hanem ezek: „Sal, mercurius, sulphur philosophorum” (a filo­
zófusok sója, higanya és kénje). Itt bizonyos törekvés mutatkozik Come-
Niusnál, hogy B acon és S e n n e r t nyomán ezt a tanítást ésszerűbbé tegye,
de mindezt lerontja azután az alkímiába és az asztrológiába vetett hite.48
Comenius a világrendszerek kérdésében K opernikusz -
ellenes, és teljesen a reformátorok nézetét osztja. E z nemcsak vallásos fel­
fogásából következik, hanem abból is, hogy — m int tudjuk — Bacon is
hevesen ellenezte a kopernikánus elméletet, S ennert viszont közömbös volt.
Ez legfeljebb annyiban meglepő, hogy Comenius másik forrása, akitől sokat
vesz át, Cámpanella, nemcsak kopernikánus volt, hanem börtönében egy
nagy művet írt Galilei védelmében.49 Comenius azonban ezt a kérdést,
hogy kedvelt és tisztelt filozófusával nem tud mindenben egyetérteni, úgy
intézte el, hogy szerinte maga CaMPANELLA sem volt biztos benne, hogy
GALiLEinek igaza van.50
Nem szükséges Comenius egész fizikáját részletesen ismer­
tetni. A néhány kiragadott részlet már mutatja, hogy ez a könyv az egye­
temes fizika története számára újat nem hozott, ezért is foglalkozik vele
keveset a Comenius-irodalom. Jelentőségét a következőkben foglalhatjuk
össze: a megismerés forrásai között nagyobb szerepet kap a tapasztalat,
harca a peripatetikusok fizikája ellen, és a törekvés az igazság keresésére.
A skolasztika elleni harcban pedig az a legfontosabb, hogy — amint azt
már más korabeli idealista rendszereknél is láttuk — a testi, anyagi szub­

12 777
sztancia fokozatosan megy át a tiszta szellemibe, köztük élénk a kölcsön­
hatás, és míg a materia nem veszti el anyagi jellegét, mint A r is z t o t e lé s z ­
nél, a spiritusz — akarva, nem akarva — közelebb kerül az anyaghoz és
mintegy maga is anyagszerűvé válik. Comeníus fizikája igen nagy kerülő­
út, de mégis az igazi fizika és a materializmus felé vezet végső elemzésben.
A fentieken túlmenően számunkra mégis legfontosabb
Comeníus fizikájának magyarországi hatása. K vacsala szerint Comeníus
fizikája mindig megmarad érdekes tudománytörténeti dokumentumnak,
mint a teológia naturalis kifejezője.51 Nekünk természetesen még érdeke­
sebb tudománytörténeti dokumentumok azoknak a magyar tudósoknak a
munkái, akiknek mestere részben Comeníus volt (P ósahází, B ayer ).
Velük kapcsolatban még alkalmunk lesz visszatérni Comeníus fizikájának
néhány, itt nem érintett problémájára. Mindenesetre elöljáróban leszögez­
hetjük, hogy ha P ósahází és B ayer fizikai művei éppoly kevéssé is járultak
hozzá közvetlenül az egyetemes fizika fejlődéséhez, mint Comeníus fizi­
kája, éppoly fontos (bizonyos szempontból talán fontosabb) állomásait
jelzik a fizika felszabadulásáért vívott harcnak, mint az.

5. ISM ER ETLEN MAGYAR TUDÓS ATOMELMELETE

Az e fejezetben tá rg y a lt elm életeknek az eltéréseik m ellett

ta lá n k é t közös vonását lehet kiemelni. Term észet és isten, em ber és a
világ többi részei között rejtélyes kapcsolat van: a bolygók, a spiritus
m undi egészen fel nem deríthető m ódon irán y ítják az em berek sorsát.
Azaz S calichius, J eszenszky , Alsted , Comeníus többé-kevésbé elfogad­
tá k az asztrológiát tudom ánynak. A m ásik, lényegesen haladóbb közös
vonás, hogy igyekeznek az arisztotelészi elem tant m egváltoztatni, módo­
sítani egyrészt oly módon, hogy pl. a tü z e t vagy a levegőt nem fogadják
el elemnek, m ásrészt úgy, hogy általában elfogadják az atom elm életet,
te h á t ARlszTOTELÉszszel ebben is szem bekerülnek.
E z a k ét m ozzanat teszi indokolttá, hogy ebben a fejezet­
ben foglalkozzunk egy X V II. századi elm élettel, amely, sajnos, csak m ásod­
kézből m ara d t ránk, és a szóban forgó m agyar tudós kilétét még eddig nem
sikerült m egállapítani.
1658-ban jelent meg beydenben J ohannes Crisostomus
Maonenus X V II. századbeli, páduai orvosprofesszornak D em ocritus revi­
viscens V ita e t Philosophia Dem ocritii (Újjáéledő D émokrItosz, D émok-
ritosz élete és filozófiája) c. könyve. (Nyilván azért Eeydenben, m ert ab b an
az időben Itá liá b a n az inkvizíció nem engedte volna meg a kin y o m atását).
E z a könyv nem éri el ugyan egészen a cím ében k itű z ö tt célt, m ert még
igen sokat m eg tart ARiszTOTELÉszből, de értéke az, hogy teljesen elvetve
A risztotelész m ateria prím áját, m inden régebbi és újabb atom elm életet
részletesen ism ertet.52 Ezzel kapcsolatban válik azután m agyar szem pont­
ból érdekessé.
M int figyelemre m éltó új ta n ítá s t em líti meg azt az elmé­
letet, am elyet egy „m agyar nem esem bertől” h a llo tt,53 aki véletlenül ú titá rsa
volt. E szerint az elemek egyszerű testek. K ét alkotórészből állnak: a töm eg­

178
bői és az ahhoz szorosan k ö tö tt „influx” -ból. Az influx egy „aeth eri” alkotó­
rész, am ely az elem eket a bolygókkal, a bolygókat viszont az állócsillagok­
kal hozza kapcsolatba. I t t a „világáéther” ism ét em lékeztet a spiritus
m undira, ta lá n kissé anyagszerűbb; persze a m ateria és form a tan ítá sá tó l
sincs tú l messze az elmélet. M a g n en tts m agyarja egyébként hétféle elem et
tételez fel: föld (terra) , víz (aqua), tű z (ignis), levegő (spiritus), lényeg
(essentia) , szabály ( regula) , szám ( numerus ) ; azaz a k onkréttól az ab­
sz tra k t felé haladva a szám is az elemek közé kerül, m ert a szabály és a
szám, ha a szubsztancia szó valódi értelm ét (m etafizikailag m int önm agá­
ban létező!) vesszük, ezek közé tarto zik . Mindezekhez az elemekhez egy-
egy bolygó tartozik, ezért kellett h á t h é t elem et is találnia.
Érdekes, hogy Magnentjs érdemesnek találta ezt az elmé­
letet megemlíteni, pedig saját felfogása szerint csupán három elem van:
tűz, víz, föld. A levegő szerinte nem elem, mert minden tulajdonságot fel­
vehet és közvetíthet. A mi magyarunk elméletét elrettentő példának szánta,
hogy megmutassa, milyen anarchia mutatkozik az elemek kérdésében a
különböző filozófusoknál54.
Meg kell m ondanunk, hogy Magnentjs könyve m aga sem
sokban já ru lt hozzá az anarchia és a zűrzavar tisztázásához55. M int ahogy
m ár arra rá m u ta ttu n k (III. fej. 2. pont), a legszellemesebb és legügyesebb
atomelmélet sem v e zeth etett eredm ényre szilárd fizikai alapok nélkül. K nnek
ellenére, az atom izm usnak, m int a kor leghaladóbb term észetfilozófiai
irán y zatán ak jelentőségét nem becsültük le, és a tov áb b iak b an is helyt
adunk m inden ilyen jellegű törekvés ism ertetésének, különösen azért, m ert
az elm élet egyre inkább m egszabadul a különféle spiritusok, világa etherek
stb. idealista terh étő l és egyre jobban közeledik a m aterializm us felé
(Gassendí , B oyle , P ósahází).

6. ISM E R E T L E N SZERZŐJŰ JEG Y ZET A D E B R EC EN I

NAGYKÖNYV TÁRBAN

T alán még egy em léket érdem es m egemlíteni, m int a X V II.

század vallásos-fizikai do k u m en tu m át.56 Debrecenben a legrégibb, fizikát
is tartalm azó jegyzet, am elynek cím lapja hiányzik, de első lap ján az
Opus Physicum c o n tin ... szó olvasható (ahol a contin. .. jelenthet
fo ly tatást, vagy ,,tartalm a z ” -t), benne az 1644-es, m ajd az 1645-ös év­
szám szerepel.
T artalm ilag ez a jegyzet az abban a korban k ét részre
osztott, még túlnyom óan skolasztikus fizikát adja: az ún. Á ltalános (gene­
ralis) és Particularis (speciális = különleges) fizikát, általában A risztote­
lész fizikája nyom án. F eltűnőek azonban a sűrűn előforduló teológiai
alkalm azások (theologica applicatio), am elyekkel még ALSTEDen is túltesz.
Bzek az „alkalm azás” -ok túlnyom órészt kérdések form á­
jáb a n m erülnek fel. „V ajon isten a térb en létezik-e?; ugyanezt kérdezi az
angyalokról is. M it te t t isten a világ terem tése előtt? stb.
K kérdések nagy része m egtalálható m inden skolasztikus
fizikában, de a tartalo m további elemzése azt m u tatja, hogy protestáns

12* 179
szerző m űvéről van szó, m ert az egyes problém ák sokszor u taln a k zsoltá­
rokra, és ez inkább protestáns szokás.
Ezen a nyom on p ró b álta meg J akttcs I stván a jegyzet
forrását és szerzőjét m egállapítani, és sikerült is m egtalálnia a forrást
S perling Synopsis Physicae c. m űvében (1640). Sperling W ittenbergben
volt professzor, sok m agyar diák volt hallgatója (Schnitzler, B ayer stb.)
és az ő könyveit használták P a tak o n és Eperjesen. É rdekes az is, hogy a
jegyzetben éppen a vallásos vonatkozású részek részletesebbek, m int
Sperling könyvében.
J aktjcs azután arra a következtetésre ju t, hogy a jegyzet
szerzője D ürner S ámuel (1614— 1653), akinek néhány kisebb etikai,
m etafizikai és teológiai jegyzete v an egybekötve a szóban forgó fizika­
jegyzettel. D ürner 1641 — 1645 v olt az eperjesi líceum rektora, ahol első­
sorban a felső tag o zat növendékeinek ta n íto tt teológiát és filozófiát. N agy
tudása, m ély vallásossága igen nagy tiszteletet szerzett neki, ezért válasz­
to ttá k meg az eperjesiek 1645-ben m ásodik, m ajd első lelkészüknek.67
Ezek szerint az a feltevés, hogy D ürner Sperling fizikája
nyom án teológiai színezetű fizikát ta n íto tt az eperjesi felsőbb tag o zatú
diákoknak, eléggé valószínűnek látszik. M egerősíti a feltevést, hogy D ür ­
n er , m int lelkész a teológiát to v áb b ra is előadta E perjesen, m ivel utó d a
nem v o lt alkalm as a felsőbb évfolyam o k ta tá sá ra .58 Ellene szól viszont a
feltevésnek, hogy életrajzírói szerint D ürner T hornban és Königsbergben
tanult, viszont az egyik jegyzet a m ár többször em lített Michael W end -
ler előadásai alapján készült, ő pedig W ittenbergben volt ta n á r. Vég­
eredm ényben azonban bárm elyik ném et egyetem et já r t m agyarországi
professzor előadásai is lehettek ezek.
A lényeges nem is annyira a szerző kérdése, m int az,
hogy ilyen anyagot m inden valószínűség szerint előadtak még M agyar­
országon a X V II. század dereka tá já n . H a m ajd B ayer J ános és P ósa-
házI J ános m u n k áit elemezzük, lá tn i fogjuk, hogy b ár a vallásos elem
még szerepel, de néhány évtized a la tt a m agyarországi fizikusok igen nagy
h alad ást te tte k az igazi term észettudom ányos gondolkodás irányába, nem
is beszélve A páczai alig tíz évvel később m egjelent Enciklopédiájáról.

j e g y z e t e k é s i r o d a l o m

1 E r d é l y i J á n o s , Apáczai Cs. J. ismertetése. Sárospataki füzetek.

1860. 316.
2 J t t l i ü s C a e s a r S c a l i g e r (1484—1558), olasz fejedelmi családból
származó kiváló orvos, filozófus és kritikus, fia szintén híres k riti­
kus volt. A m agyar szerzők sokat és nagy tisztelettel idézik.
3 J ö c h e r , Allgemeines Gelehrten Lexikon. Leipzig 1751.
4 E r d é l y i J á n o s , A bölcsészet Magyarországon. 5 1 .
5 B á n I m r e , Apáczai Csere János. 164.
6 „Encylopaediae seu Orbis disciplinarum, tam sacrarum, quam
prophanarum , Epistem on: Pauli Sc. de Lika comitis H u m o ru m
e t Baronis Zkradini, S. T. Doct. Basel 1559.” RMK. III. 464.
7Theses Mysticae Philosophiae” (az első); ,,De Labyrintho Rom ani
A ntichristi” (a hatodik).

180
 8 Revolutio alphabetaria, seu perfectissima ad omne genus scienti­
arum M ethodus” (nyolcadik) és „D ialectica contem plativa ad
consequendas scientiarum h ab itu s” perquam utilis ac necessaria”
(kilencedik).
9 „Conclusiones in om ni genere scientiarum, mille quinquegintae
quinquagintrates, olim Bononiae primum, deinde Romae proposi­
tae, De m undo arheotypo, Intellectuali, Coelesti, Elementali,
Minore e t Infernali.” [Mindenféle fajta tudom ányokra levont
1500 következtetés, amelyek egykor először Bolognában, m ajd
Rómában^ a d a tta k elő, a világ eredetéről, (amely áll) az Isteni
É rtelm i, Égi, Elemi, Kisebb és Alsó (világból) (a tizedik)” ].
10 Seal. Enc. 599.
11 Idem 600.
12 Idem 603.
13 Enconium Scientiarum.
14 Uo. 741 —744.
15 E r d é l y i , A bölcsészet Magyarországon. 52.
16 M a g y a r i - K o s s a , M agyar orvosi emlékek. I. 246.
17 D e m k ó , A m agyar orvosi rend története. 241 —245.
18 R é t i E n d r e , Nagy m agyar orvosok. 31 —39.
19 Z u b é k L é d o , D oktor Jesenius.
20 De Sym pathia et antip ath ia rerum , W ittenberg 1599. RMK.
III. 935.
21 A fenti SENNERT-féle m ellett a következők a filozófiai tárgyúak:
De Universi Perfectione libri duo (A tökéletességről általában:
k é t könyv) W ittenberg 1601. Resp. G o m b o s B a l t h a z á r . RMK.
III. 978.; Benevolo Lectori (A jóakarató olvasóhoz; orvostudo­
m ánytörténet W ittenberg 1600. RMK. III. 955.; E t Philosophiae
et Medicinae solidae (A m egbízható filozófiáról és orvostudom ány­
ról m it m ilyen könyvekből kell tanulni.) W ittenberg 1600. RMK.
III. 953.; Academiae W ittenbergensis Studiosis (A w ittenbergi
akadém iai tanulm ányokról: dékáni székfoglaló beszéd.) W itten­
berg 1601.; Kizárólag orvostudom ányi művek: RMK. III. 889,
890, 907, 922, 936, 952, 980, 996, 954, 884, 885, 886, 887, 888,
908, 951 stb.; Botanikai művek: RMK. III. 977.
22 De divina hum anaque Philosophia. Velence 1591. RMK. III.
817. Maga a disputa a páduai egyetemen volt.
23 Theses Physicae de Subjectis et Affectionibus Generalibus Philo­
sophiae N aturalis. (Fizikai tételek a természetfilozófia általános
tárgyairól és tulajdonságairól.) M arburg 1618, Resp. Thornai
Pastoris Ferenc. RMK. III. 1225.
24 Zoroaster, Nova, brevis veraque de Universa Philosophia. (Az
új, rövid és igaz egyetemes filozófiáról.) W ittenberg 1593. RMK.
III. 837.
25 De divina hum anaque Philosophia: „R erum autem essentiam
Physica (quae naturae rerum scientia definitur) explicat . . .
Physica quae totius essentiae scientia est.
26 Theses Physicae.
27 J e s z e n s z k y , J ., Zoroaster. 20.
28 P a t r i t i u s ( P a t r i t i o , P a t r i z z i ) m űvének teljes címe, alcímeivel
együtt: „N ova de Universis Philosophia Libris quinquaginta
comprehensa In qua A ristotelica Methodo non per m otum sed per
lucem et lum ina ad prim am causam ascenditur. Deinde nova
quaedam ac peculiari m ethodo to ta in contem plationem venit
divinitas. Postrem o m ethodo Platonica rerum universitatis a
conditore Deo deducitur Autore F. P. Philosopho eminentissimo
et in celeberrimo Rom ano Gymnasio sum m am cum laude eandem
philosophiam publice interpretante quibus postremo sunt adjecta
Zoroastris Oracula CCCXX ex Platonicis collecta H erm etis Tris­
m egisti libelli et fragm enta quaecunque reperiuntur ordine

181
 scientifico disposita Asclepii discipuli tres libelli M ystica Agypto-
rum a Platone d ictata ab Aristotele excerpta e t perscripta philo­
sophia Platonicorum dialogorum novus peritus a Francisco
Patrizio invento ordo scientificus, Capita demum m ulta in quibus
P lato Concors Aristotelem vere Catholicae fidei aversarium
o stenditur.” Velence 1593.
29 A m ű Magyarországon nem található. Megvan a Teleki kön y v tár­
ban Marosvásárhelyen, la jelzés alatt, P a t r i t i u s másik, kevésbé
érdekes — inkább A r i s z t o t e l é s z h a tá sá t tükröző — Discussio­
num Peripateticarum Tom i IV. című, 11064 [A 603) jelzetű
könyvével együtt, amelynek alcíme: „Quibus Aristotelicae Philo­
sophiae universa H istoria atque D ogm ata cum Veterum Palcitiis
collata eleganter et erudite declarentur. Operis veteri rerum novi­
ta te gratissim i A rgum enta docebit pagina.” Basel 1621. (Peripa-
tetikus értekezések négy kötete, amelyekben az arisztotelészi
filozófiának tö rtén ete és tételei kerülnek az ókoriak véleményével
egybevetve elegánsan és m űvelten ism ertetésre. Régi m űnek
új v o ltá t fogja e könyv tanítani.)
30 N ova de universis Philosophia. Pancosmia. 106.
31 Kepler, Fischer kiad. VI. 306—307. Idézi L a s s w i t z , Geschichte
der Atom istik. I. 315.
32 Idem 328.
33 De v ita et m orte Illustris et Generosi Viri, Domini Tychonis
Brahei, equitis D ani . . . stb. (itt különféle címek jönnek) Astro-
nom orum hoc seculo Principis . . . Praga 1601. RMK. III. 981.
34 Nova Illa M undani System atis H ypothesis: 1587-ben R o t h m a n n
csillagászhoz in tézett levelében ism erteti új rendszerét először,
m ajd egy könyvben, am elyet 1588-ban kezdett írni, de csak
1610-ben jelent meg: De m undi aetheri recentioribus phaenomeni-
bus liber secundus . . .
35 Astronom iae instauratae Mechanica W andesburgi in arce Ranzo-
viana 1598.
36 M e l o h i o r IyösTELiusnak nem sikerült nyom ára bukkanni;
C h r i s t i a n L o n g o m o n t a n ü s (1564—1647), Soká volt T y c h o
asszisztense, m ajd a m atem atika professzora Koppenhágában.
37 C r i s t o p h C l a v i u s (1537—1612), jezsuita csillagász, nem tévesz­
tendő össze E t i e n n e d e C L A V E S - V a l, akiről a III. fejezetben volt
szó; S c a l i g e r , 1. a VI. jegyzet 2. po n tját; Valószínűleg F r a n -
c i s c u s U l m u s v. O l m i , olasz orvos, aki a XVI. század végén élt,
több orvosi m unka szerzője; J o h a n n M a g i r u s (megh. 1596),
peripatetikus filozófus; H e l i s a e u s R ö s l i n v. R o s l i n , orvos,
m atem atikus, csillagász a XV I. sz. végén—X V II. sz. elején élt.
38 Cursus Philosophici Encyclopaedia Fibris X X V II. Complectens
Universae Philosophiae m ethodum , serie praeceptorum , regula­
rum et com m entariorum perpetua: Insertis Compendiis, Lemma-
tibus, Contro-versiis, Tabulis, Florilegiis, Figuris, Lexicis, Focis
Communibus et Indicibus, ita u t hoc volumen possit esse instar
Bibliotheca philosophicae: A dornata Opera ac Studio J. H. A.
H erbornae Nassoviorum, Typis Christophori Corvini Anno
M DCXX.”
39 J . H. A lstedii Encyclopaedia septem Tomis distincta. H erbom
1630.
40 Physica H arm onica Q uatuor Libellis M ethodica proponens. I.
Physicam Mosaicam. II. Physicam Hebraeorum. II I. Physicam
Peripateticam . IV. Physicam Chemicam.
41 L a s s w i t z , Geschichte der Atom istik. I. 345.
42 B á n I m r e , Apáczai Csere János. 165.
43 L a s s w i t z , Geschichte der Atom istik. I. 352.
44 Phys. H arm onica. 30.
45 Idem 51.
46 Idem 270.
47 RÁcz L a j o s , Comenius Sárospatakon. Bp. 1931, 15.
48 CoMBisrius Fizikájának kétnyelvű kiadásából, kiadta Joseph
Reder, Giessen 1896. 107, 137.
4 9 T o m m a s o C a m p a n e l l a (1568— 1639), olasz dom inikánus szerzetes,
a spanyol inkvizíció börtönbe vetette szabadgondolkozásáért.
A szóban forgó m ű címe: Apologia pro Galileo, M athematico
Florentino, F ran k fu rt 1632.
50 R e d e r , Comenius Fizikájának X X IX . oldala.
51 K v a c s a l a , J. A. Comenius’ Philosophie, insbesondere Physik.
Leipzig 1886.
52 L a s s w i t z , Geschichte dér A tom istik. I. 500.
53 M a g n e n t t s , Dem okritus Reviviscens. 82.
54 Idem 102.
55 L a s s w i t z , Geschichte dér A tom istik. I. 504.
66 J ak ucs I stv á n * le g ú ja b b fe lfe d e z é s e (m é g k é z ir a tb a n ).
57 H ö r k J ó zsef , Az eperjesi ev. kér. Collegium története. 58—59.
58 I d e m 61.

183
 V I I . fejezet

A MAGYARORSZÁGI
TERM ÉSZETTUDOM ÁNYOS IRODALOM
A X V II. SZÁZADI É R T E K E Z É S E K ÉS V ITÁ K
TÜKRÉBEN

L á ttu k azt, hogy a X V I. és X V II. század m agyar diákjai

igen nagy szám ban lá to g a ttá k az olasz, ném et, svájci, holland és belga,
ritk áb b an az angol egyetem eket. A szokás az volt, hogy — h a a diák anya­
gilag m egtehette — egyetem i tanulm ányai a la tt egy vagy tö b b disputáción
v e tt részt. E z kétféle form ában tö rté n h e te tt meg. Vagy — ez v o lt a leg­
könnyebb — az elnök (aki rendszerint híres, idősebb professzor volt) által
készített értekezést ta n u lta meg, és m int respondens az egybegyűlt hall­
gatóság előtt előadta, illetve m egvédte az abban foglaltakat; vagy m aga
készítette az értekezést, az elnök csak a v itá t vezette. E bből az utóbbi
form ából alak u ltak k i a századok során a m ai doktori, k an d id átu si stb.
viták. A m agyar diákok kö zö tt m indkét félével találkozunk: olyannal is,
aki csak respondens volt, olyannal is, aki au th o r e t respondens volt. Végül
— lá ttu k — az sem volt ritk a, hogy az elnök v olt m agyarországi, legalább­
is S chnitzlek, B ayer és még többek neve a la tt sok értekezés m arad t
fenn. E rendszer következm énye, hogy nem lehet a szerzőséget kétségtelenül
m egállapítani, m ert h a a respondens neve m ellett nem is szerepel az, hogy
a szerző, az még nem jelenti azt, hogy az illető semmiféle önálló m u n k át nem
végzett és m egfordítva, az sem bizonyos, hogy az elnökként fe ltü n te te tt t u ­
dós valóban a szerző is. Mivel m a m ár legfeljebb kivételes esetekben tu d ju k
ezt a kérdést kétségtelenül eldönteni, az ilyen típ u sú irodalom vizsgála­
táb a n egyszerűen helyet ad tu n k m indazoknak a m űveknek, am elyek cím­
lapján vagy az elnök, vagy a respondens m agyarországi szárm azású. Ez
annál is inkább indokolt volt, m ert hiszen i tt nemigen v an szó valóban
önálló m unkákról, gondolatokról, ezek a disszertációk inkább csak azt m u ta t­
já k meg, m ilyen kérdésekkel foglalkozott az illető egyetem en tanuló m agyar
diák, illetve ta n ító m agyar professzor.
Az ilyen értekezések szám a rendkívül nagy. A Régi
M agyar K ön y v tár ezerszám ra tü n te ti fel a cím eket és valószínű — tekintve
a külföldön tanuló diákok nagy szám át —, hogy még sokkal több készült
ebben az időben, m int am ennyiről jelenleg tudom ásunk van. E zek közül
válogattuk ki a fizikai, asztronóm iai, m eteorológiai tárg y ú dolgozatokat,
azokat, am elyek hazai k ö n y vtárainkban m egtalálhatók, és ezeken keresztül
próbáljuk b em u tatn i a X V II. század egyetem et végzett m agyarországi
értelm iségének term észettudom ányos képzettségét. Az egyetem től, az o tt
ta n ító tan á ro k tó l függően igen változatos a k é p : a szélső orthodox skolasz­

184
 tikától, A risztotelész szolgai ism étlésétől az ism ét szinte dogm atikussá
váló kartéziánizm usig a X V II. század term észetfilozófiájának m inden
árn y alata m egtalálható ezekben a m űvekben. E változatosság ellenére a
kép mégis egyhangú: spekulatív fizikák ezek kivétel nélkül, kísérletezésről,
a legújabb fizikai felfedezésekről (a csillagászatot kivéve) alig-alig tö rté n ik
említés. É kesen bizonyítják azt, hogy a X V II. században a fizika művelése
E urópában az egyetem ek falain kívül zajlott. Új gondolatok, m in t a koper­
nikuszi rendszer, a kartéziánizm us, az újjáéledt atom izm us nagynehezen
u ta t tö rte k ugyan, de m aga az élő fizika, Galilei és követőinek alkotása,
N ewton dinam ikája csak a következő században válik egyetem-képessé.
Nem valószínű ugyanis, hogy csak a m agyarországi diákok disszertációi
tükröznék e spekulatív szellemet, nyilván ezek a m űvek tipikusak, és az
egész korszak egyetem i o k tatására jellemzőek. Sőt, látn i fogjuk, hogy sok
esetben az elnök egyéb irodalm i m unkásságában alig találu n k term észet­
filozófiát, te h á t az ilyen tém aválasztás mégis csak jellemző a respondensre.
A m űvek felett ta rta n d ó rövid seregszemle te h á t ism ét meg fogja erősíteni
azt az állításunkat, hogy az átlagos term észettudom ányi színvonal M agyar­
országon sem volt alacsonyabb, m int m ásutt.
Az anyag csoportosítására több szem pont is kínálkozik.
Az egyik lehetne az időrend. E lindulva a legrégibb, 1601-es dolgozattól,
sorravenni m egjelenésük sorrendjében az egyes értekezéseket.
Lehetséges felosztás a szakm ai: tárg y u k szerint nag y jáb an
ezek a dolgozatok feloszthatok első sorban szorosabb értelem ben v e tt fizika i
m unkákra, ebbe beletartoznak a fizikával kapcsolatos általános m ódszer­
ta n i kérdések, a fizika helye az egyes tudom ányok kö zö tt (am int azt m ár
J e sze n szk y k é t m unkájával kapcsolatban is láttuk) stb. vagy egyes speciá­
lis kérdések, m int a látás, az elemek ta n a stb. A m ásik szakm ai csoportba
sorolhatjuk a meteorológiai, földrajzi m unkákat. E zek egyrészt közelebb
állnak ahhoz, am it m a fizikának nevezünk, olyan értelem ben, hogy tá rg y u k
tö b b a term észetben valóban m egtalálható és megfigyelhető jelenség (eső,
hó, h a rm a t keletkezése, szivárvány m agyarázata), m ásrészt azonban m ind­
ezek m a m ár önálló alkalm azási területei a fizikának, önálló szaktudom ány
rangjával: meteorológia, matematikai és fizikai földrajz (leíró földrajzi m un­
kákkal i t t ugyanis nem foglalkozunk), geofizika ; külön tudom ányszak fog­
lalkozik m int szeizmológia a földrengésekkel, a vulkánok tanulm ányozása
pedig elsősorban a geológus feladata, akinek segédtudom ányai kö zö tt egy­
a rá n t helyet kap a fizika, a kémia és az ásványtan is.
A tudom ányok születésének hajnalán, az újkori term észet­
tudom ány első századában, a X V II. században azonban m indez még egyet­
len, tisztázatlan káoszban kavarog, m int a „philosophia n a tu ra lis” álta lá ­
nos vagy speciális részének valam elyik fejezete, am elyet a szerző ízlése,
világnézete és képzettsége szerint hol ide, hol oda helyez el. A leggyakoribb
azonban az, hogy a négy elem szerint beszélnek tüzes, vizes, légi és földes
,,m eteorok” -ról. E bbe azután m inden belefér. Mindebből következik, hogy
nehéz éles h a tá rv o n ala t szabni egy-egy fél vagy egy íves dolgozat szakm ai
h o v atarto zását illetően. A h a tá ro k szükségképpen elm osódottak lesznek, és
lehetetlen, hogy ne kövessünk el h ib á t az osztályozásnál, éppen azért,
m ert hiába próbálkozunk a kor m egszokott „generális” és „speciális”

185
felosztása szerinti csoportosítással, az — láttu k , és még látn i fogjuk —
szintén nem egyértelm ű.
Fokozza a nehézséget a harm adik csoport: az asztronó­
m iai dolgozatok besorolásának kérdése. E zeket egyszerűség kedvéért külön
tárgyaljuk, de rá kell m u tatn u n k , hogy az érintkezés a m ásik csoporttal
szintén elég nagy, m ert a dolgozatok szerzői fizikai és földrajzi kérdéseket
éppúgy tárgyalnak, m int szoros értelem ben v e tt csillagászati leírásokat és
problém ákat. Nem beszélve arról, hogy a világrendszerek problém ája
m ilyen súlyos világnézeti kérdés is v olt e korban, szakm ailag pedig éppen
a fizikai alapok hiányossága következtében v o lt nehéz a döntés. Kiegészí­
tésü l még azt is hangsúlyoznunk kell, hogy az asztronóm ia (és asztrológia)
tulajdonképpen a „m atem atik ai” tudom ányok közé ta rto z o tt. A legtöbb
olyan tudós, aki elkészítette a tudom ányok rendszerét (és lá ttu k , ki ne
próbálkozott volna ilyesmivel), az asztronóm iát m int alkalm azott m ate­
m atikát, illetve geom etriát tárgyalja. M ár em lítettük, hogy a középkorban
ezt m ár R oger B acon is így csinálta. Oka valószínűleg az, hogy a quvad-
rivium tárg y ai között (ahol tu d ju k , ilyen m int fizika nincs) az asztronóm ia
a geom etria u tá n következik: a X V II. században azonban ez m ár tünet,
jele annak, hogy m indaddig nem alakulhat k i az egységes, új, term észet­
tudom ányos világkép, amíg a mozgás középponti szerepét fel nem ism erik
•és amíg nem válik m agától értetődővé, hogy ugyanazok a m ozgástörvények
érvényesek a világegyetem bárm ely pontján. Ez, m int tu d ju k , éppen
N ewton m unkásságának eredm énye, de ne feledjük el, hogy m ár D es ­
cartes világm agyarázatában is érvényesül ez az egységre törekvés. E zért
kell m ajd igen nagy jelentőséget tu lajd o n ítan u n k annak, ha a m agyar­
országi irodalom ban m egjelenik D escartes fizikája, m ert b á r önm agában
még szintén csak spekulatív fizika, a m últ m inden elképzeléséhez viszo­
n y ítv a m érhetetlen tö b b le te t tartalm a z . M ert m indaddig, míg az asztro­
nóm ia „geom etria” , azt jelenti, hogy az égitestek m ozgásának leírása leg­
feljebb kinem atikailag tö rté n ik meg, m int KoPERNiKtrsznál, de többnyire
még az sem: a kristálygöm bökre erő sített égitestek „forognak” ugyan, de
a kép mégis statikus, bárm ely időpontban m egállítható, m in t ahogy a
középkor meg is á llíto tta néhány száz esztendőre. . .
Ezzel a z u tá n e lju to ttu n k osztályozásunk harm adik szem­
p ontjáig: az időrendbeli, a szakm ai besorolásbeli felosztás m ellett még az
a döntő kérdés m erül fel: m i ú ja t m ond egy-egy szerző a hagyom ányos
skolasztikus filozófia tanításaihoz képest? Már i tt röviden előrebocsáthat-
juk, hogy három főbb csoportot fogunk tu d n i i t t is m egkülönböztetni.
1. Azok, akik egy hajszállal sem lépik tú l az ortod
tásokat, ilyenek — m int e m lítettü k — elsősorban a katolikus szerzők
k ö zö tt akadnak, de talá lu n k a századeleji protestánsok között is h ith ű
peripatetikusokat. Sok függ persze a tém ától is. H agyom ányos arisztotelészi
definíciók ism ételgetése a legkönnyebb a fizikában és a fizikához csatlakozó
m eteorológiában, b ár o tt például m ár a szivárvány kérdésében nehéz tu d o ­
m ásul nem venni néhány ú jab b optikai felfedezést. Az asztronóm iában
azonban még nehezebb: az új felfedezésekre reflektálni kell, akarva, nem
akarva foglalkozni kell velük, m in t a z t még P ázmány is m egtette. E zért
az asztronóm iai értekezések túlnyom ó része a m ásik csoportba tartozik.

186
 2. Azok, akiknek m űvei m ár m u ta tjá k az új idők jeleit, de
m ég nem álltak á t teljesen az új tu d o m án y oldalára. Persze ilyenek vannak
a fizikai, m eteorológiai m űvek szerzői között, sőt túlnyom ó részük ide
tarto zik , annak megfelelően, hogy a tud o m án y történetében a X V II.
század a legtipikusabb „ átm en eti” korszak. Persze, m inden korszak átm eneti
lényegében, m inden korszakban folyik a réginek és az ú jn ak a harca, a
m i korunkban éppúgy, m int évezredekkel ezelőtt. Réginek és ú jn ak azon­
b a n ez az egym ás m ellett élése, egyidejű ta n ítá s a csak a X V II. században
valósult meg olyan jellegzetesen, hogy term észetszerűleg az új gondolatok
még harc nélkül is átszivárogtak a régibe, ezért a X V II. századi m agyar
term észettudom ányos irodalom nak úgyszólván m inden egyes term ékéről
(nem csak a jelenleg szóban forgó disszertációkról, hanem a következő feje­
zetben tárgyalandó nagyobbszabású m űvekről is) el lehet m ondani, hogy
átmeneti m űfaj, réginek és ú jn ak sokszor á tte k in th e te tle n keveréke.
3. Ez az utóbbi m egállapítás m integy fel is m enthetne a
to v áb b i osztályozás alól, és feleslegessé is tehetné az eddigit. Mégis meg
kell különböztetnünk még egy — igaz, hogy igen kisszám ú csoportot: a
kartéziánus disszertációk csoportját. D escartes fizikájának jelentőségére
m ár rá m u ta ttu n k , és a to v áb b i tárgyalás a rra is rá fog világítani, hogy
m ekkora erkölcsi bátorság kellett még e században m agyar szerzőnek követ­
kezetesen kartéziánus m űvet írni.
E g y negyedik csoport, a valóságos experim entális fizika
hiányzik ezek közül a m űvek közül, legfeljebb egy-két vonatkozásra fogunk
bukkanni és mindössze egy értekezésre (a H tjszti I stván éra), am ely m ár
átv ezet a következő korszakba, de még ez az értekezés is csak m ódszer­
tanilag m ondja ki azt, am it m ások m ár meg is valósítottak.
T ekintettel arra, hogy az „ á tm en e ti” jellegű m űvek adják
a tárgyalandó m unkák zömét, a csoportosítást szakm ailag végeztem el
elsősorban. Az egyes szakterületeken belül a zu tán a m ásik k é t szem pont,
az időrend és a haladó jelleg szerint haladunk, b ár e k é t u tóbbi nem esik
szükségképpen össze: nem m indig m odernebb az, am i időben későbbi.
Ilyenkor többnyire — m in t ezt m ár eddig is te ttü k , például S zentiványi
esetében — az időrend fog csorbát szenvedni, hogy a haladás előrem utató
vonala legalábbis egy-egy szakterületen belül meg ne szakadjon.
A részletes tárgyalás megkezdése elő tt még néhány szót
a szerzőkről általában. T alán a legjellegzetesebb az, hogy életükről igen
keveset tu d u n k 1, sokszor nem többet, m int am it az elő ttü n k fekvő m ű
cím lapja elárul: m agyar volt, m elyik m egyének m elyik városából szárm a­
z o tt és a dolgozat évszáma, am ely jelzi, hogy abban az időben az illető
egyetem en tan u lt. E nnél tö b b et csak azokról a szerzőkről tu d unk, akik
esetleg más, nagyobb (nem term észettudom ányos) m űveikbe beleszőttek
valam i önéletrajz félét, vagy akik a m agyar közéletben egyetem i ta n u l­
m ányaik befejeztével fontosabb szerepet játszo ttak , így az egykorú fel­
jegyzésekben, levelezésekben sok a d a t m a ra d t fenn róluk. A túlnyom ó
rész esetében azonban m egtudunk annyit, hogy az illető m elyik m agyar­
országi iskolában végezte alsófokú iskoláit, m ikor m ent külföldre tanulni,
m ikor jö tt haza, itth o n azután valahol tan á r, orvos vagy lelkész le tt (vagy
m indhárom ).

187
 E disszertációknak a tanulm ányozása te h á t még egy
szem pontból fontos: képet kap u n k a X V II. századbeli M agyarország értel­
miségéről, illetve ennek egy igen nagy részéről. A szerzők — am ennyire
ez m egállapítható — polgári vagy kisnem esi családból szárm aznak, p araszt
éppoly kevés v an közöttük, m int főnemes (a m i szerzőink kö zö tt egy
S zitnyogh Gáspár nevű báró szerepel mindössze, és egy előkelőbb nemes,
S zirmay T amás); gyakori term észetesen az, hogy m ár az apa és nagyapa
is lelkészek vagy orvosok voltak, és ekkor az is lehetséges, hogy végső fokon
a távolabbi felmenők jobbágyok legyenek. Mivel azonban túlnyom órészt
a Szepesség, általában a Felvidék és E rdély a külföldre menő ifjak hazája,
ahol mégis v o lt polgári, iparos és kereskedő réteg, inkább ezek közül kerül­
te k ki a lelkészek és t a n í tó k ... Persze, volt az országban egyéb „ értel­
m iségi” -nek nevezhető foglalkozás is: a király és a fejedelem tanácsosai,
diplom atái, bírái stb.-nek egy része, szintén „írástudó” em ber volt, de ezek
a főúri rendből kerültek ki, legfeljebb jogot ta n u lta k : az orvostudom ány,
filozófia igen távol állo tt tőlük.
A nnyiban te h á t nem különbözik a helyzet E urópa többi
országaitól, hogy az új tudom ány befogadására elsősorban a polgári réteg
(akkor még nem leh e tett osztályról beszélni) v olt alkalm as és hajlandó,
ez a réteg v állalta a tudom ány elterjesztésének és továbbfejlesztésének
felad atát is. A különbség főképpen o tt van M agyarország és m ás országok
között, hogy nálunk ez a réteg gazdaságilag erőtlenebb, szétszórtabb, tö b b ­
nyire nem is m agyar anyanyelvű, legalábbis tö b b nyelvű (német, szlovák,
ritk áb b an román) és hogy ta lá n még erősebb kapcsolatok fűzik a teológiá­
hoz, m int a nyugati polgárságot, nem csak azért, m ert még m indig o tt
ta rtu n k , hogy az ideológia m inden form ája „vallásos m ezben” jelentkezik,
hanem azért is, m ert a teológia a m agyar értelm iség szám ára h iv atás és
megélhetés. T udom ányból M agyarországon még sokáig nem lehet megélni,
az anyagilag független birtokos osztály pedig nem foglalkozott tudom ánnyal,
m int ahogy erre N yugaton több példa is volt (Róbert B oyle , H itygens,
D escartes stb. anyagilag függetlenek voltak, vagy a k a d ta k főúri p á rt­
fogók, m int Galilei vagy T ycho esetében).
Az orvosi m ellett te h á t a lelkészi p ály a lenne az egyetlen,
am ely többé-kevésbé független anyagi helyzetet biztosít a m agyarországi
értelmiség szám ára. A ta n á r sorsa ugyanis elég bizonytalan. Míg például
B ethlen Gábor idejében a gyulafehérvári tan á ro k at igen jól fizették, addig
a későbbi zavaros időkben bizony előfordult, hogy, m int például K aposi
Sámuel , évekig sem k a p tá k meg am úgy is eléggé szűkre szabott járandósá­
g u k a t.2
A lelkészi pálya a sors nem ilyen jellegű szeszélyeinek
volt kitéve: a protestáns lelkész élete az ellenreformáció korában épp olyan
bizonytalan volt, m in t a protestáns tanáré. Sohasem le h e te tt tudni, m ikor
kergetik ki őket iskolából, tem plom ból, parókiáról, sőt az országból. E zért
találkozunk szerzőink szűkszavú életrajzi a d a ta ib a n sűrűn ilyenekkel: E l­
űzése u tá n N ém etországba költözött, és o tt is m aradt. E z az oka annak
is teh át, hogy egyik-m ásikról sokkal több m ondanivalója akad a ném et
életrajzi lexikonoknak, m int a m agyaroknak. Sajnos, ez a folyam at, a leg­
értékesebb em bereknek a hazai feudális elnyom ás elől külföldre való v á n ­

188
dorlása, még a következő században sem szakad meg (Segneb ) . Az a tény,
hogy az így külföldre szakadt magyarok odakinn megállták, sőt jól meg-
állták a helyüket (J eszenszky ), azt mutatja, hogy azok, akik hazajöttek,
és itthon vállalták a sokkal nehezebb sorsot, ahol nem sok anyagi és erkölcsi
megbecsülés várt rájuk (Apáczai, B ayeb J ános , S chnitzlee J akab ,
H atvani I stván stb.), igen nagy áldozatokat hoztak, és méltóak az utókor
minden tiszteletére.

1. ARISZTOTELÉSZTŐL DESCARTES-IG:
F IZ IK A I É R T E K E Z É S E K

A bevezetőben elm ondott általános szem pontokhoz m ár

keveset kell hozzátenni, h a m ost m ár részleteiben akarju k vizsgálni e
m űveket. T alán még ennyit: — egy-két kivételtől eltekintve — tú ls ó k időt
azért nem érdem es ezekre fordítani, n éh án y tipikus darab bem utatása
a lap ján fogalm at alk o th atu n k a többiről is.
Időrendben a legkorábbi (D udith és J eszenszky m ár
em lített m űvei m ellett) felv etett tém án k szerint érdekes m ű D ecsi Csimob
J ános Synopsis Philosophiae című, 1591-ben S trassburgban m egjelent m un­
k ája, am elynek egy m etafizikai része m ellett elsősorban m atem atikai és
fizikai fejezetei vannak. E z a kiadás M agyarországon nem találh ató , csupán
a vele valószínűleg szóról szóra azonos, 1595-ös w ittenbergi. M indenesetre
elég ritk a dolog v o lt abban az időben, hogy egy könyvet négy éven belül
ú jra kiadjanak. A k é t kiadásnak csak a cím lapját v an m ódunkban össze­
hasonlítani. A cím első része teljesen azonos a kettőnél: ,,A filozófia fog­
lalata, am ely az em lékezet megsegítésére tételeket, v alam in t aforizm ákat
tartalm az, am elyeket a strassburgi akadém ián H avenreuteb J ános L ajos ,
az orvostudom ány doktorának és professzorának elnöklete a la tt b o csájto tt
v itá ra D. J. m agyar, m in t szerző és felelő” .3 Az 1595-ös kiadásban ezután
m ár csak a megjelenési hely, nyom dász és évszám következik, az 1591-es
azonban bőbeszédűbb, röviden jellemzi a m űvet: „E zek a tanulm ányok
táp lá ljá k az ifjúságot, az öregséget enyhítik, az egyéb dolgokat díszítik,
a b a jb a ju to tta k n a k m enedéket és vigasztalást n y ú jtan ak , gyönyörköd­
te tn e k otthon, nem akadályoznak a közügyekben, velünk v an n ak éjszaka,
utazáskor, falun és h a ezekkel foglalkozunk, nyájas olvasó, em berek
vagyunk és becsületes szándékainkat jóindulat és nem szem rehányás
kíséri” .4 — N em tudni, m iért m ara d t el a m ásodik kiadásból5 a tudom ány
szerepének a fenti kedves jellemzése, de feltehető — m int m ondtuk —,
hogy a szöveg, tartalo m egyébként azonos.
A szerzőről a n n y it lehet tudni, hogy Tolna megye Decs
községéből való. T anulm ányait D ebrecenben, K olozsvárott, m ajd W itten-
bergben végezte, ahol D udith ANDRÁssal e g y ü tt lak o tt, de doktori foko­
z a to t Strassburgban nyert. T ávolléte a la tt a törökök elp u sztíto tták m inden
b irto k á t, ezért nem is té r t haza Tolnába, hanem E rdélybe m ent, itt
M arosvásárhelyen le tt tan á r, m ajd igazgató 1593 tájá n , pedig a tu d o m á­
nyáról híres férfiút P a ta k ra is h ív tá k .6 S zeretett volna elmenni, de p á rt­
fogói, akiknek le v o lt kötelezve, v isszatarto tták . M arosvásárhelyen évekig
nem k a p ta meg a fizetését, pedig sokat t e t t az iskola felvirágoztatására,

189
nemcsak igazgatói és tanári tevékenységével, hanem jó könyvek írásával
és fordításával. Leírta külföldi útját részletesen, fordított SALLUSTiTJSt,
gyűjtött latin, görög, magyar közmondásokat, és az első jogi, valam int
történeti szerzők között is kiemelkedő helyet foglal el7 (meghalt 1601-ben).
M atem atikával és fizikával te h á t csak doktori értekezé­
sében foglalkozott. Hogy ez sa já t m unkája, s nem az elnöké, az kétségtelen
abból, hogy a cím lapon — m int lá ttu k — az auctor e t respondens kitétel
szerepel. Elnöklő professzora, H avenbetiter (1548— 1618) korának híres
orvosa és fizikusa volt. 44 évig m űködött a strassburgi egyetem en, m in t
az orvostudom ány és fizika tan á ra. Tárgyköreiből terjedelm es m űveket írt,
de életrajzírói D ecsi e m u n k áját nem em lítik8 és ez is jele annak, hogy i t t
tényleg ő v olt a szerző.
A 63 szám ozatlan levélből álló, te h á t a szokásosaknál
lényegesen nagyobb terjedelm ű könyvnek a jelentősége az, hogy S cali-
chitts u tá n elsőnek kívánja m egadni a filozófia egész rendszerét,9 viszont
ugyanakkor szépen m u ta tja a m atem atika és fizika alárendelt szerepét:
ezek' az elm életi filozófia részei csupán. A filozófia ugyanis — m ondja a
bevezetésben — az isteni és em beri dolgok, valam int ezek okainak ism erete.
Az ism eretekhez a logika eszközeivel ju tu n k . A filozófia feloszlik elm életi
és gyakorlati részre. Az elm életi vagy szemlélődő filozófia „célja az igazság
és a megismerés és m agában foglalja a m atem atik át, fizikát és m etafizikát” .
A gyakorlatiba tarto zn a k azu tán az etika, politika és gazdaságtan. Mivel
pedig — HlPPOCRATÉszt idézve — az élet rövid, a tudom ány hosszú, m ind­
ezeket a tud o m án y o k at csak rövid tételek, aforizm ák form ájában fogja
ism ertetni.
A m atem atik át — am ely szemlélődő tudom ány, és a
velünk született elvek alap ján vizsgálja a term észeti dolgok m ennyiségét —
összesen 78 tételben tárgyalja. E zek túlnyom ó része azonban felosztás és
definíció, igen kevés k onkrét tartalom m al. A m atem atika körébe ta rto z ik
ugyanis az aritm etika, geom etria (ami nem meglepő) és a zene (ami még
mindig nem meglepő) m ellett, m int olyan „m atem atik ai” tudom ányok,
amelyekhez az elvek m ellett m ár érzékeinkre is szükségünk van: a m echa­
nika, optika, geodézia és asztronóm ia. Á tugorva azonban, hogy m ilyen
m ódon definiálja az első csoportba tarto zó tisz tá n elm életi tu d om ányokat,
nézzük, m it m ond ezekről:
,,14. A m echanika az a m esterség (ars), am ely biztos és
igaz elvekből kiindulva, m egtanít gépek készítésére” . E z te h á t inkább
statik a, a mozgáshoz nem sok köze van.
,,15. Az általános (generalis) optika az a tudom ány
(scientia), am ely a fénysugarak term észetéről, visszaverődéséről szól, a
fény és a színek látásáról, form ájáról szól és m egtanít rá, hogy m inden
dolognak alakját, helyzetét, nagyságát, szám át, m ozgását, nyugalm át és
távolságát helyesen meg tu d ju k ítéln i.” — I t t m ég a m ai értelem ben v e tt
optika fogalm a keveredik a látás funkciójával. Ezzel azonban még nem
m erült ki az optika, m ert a 16. p o n t tan ú sá g a szerint három alcsoportra
osztható. Ezek: az optica specialis, am ely a nagy távolságról beeső sugarak
okozta tévedéseket vizsgálja; a katoptrika a sugarak visszaverődésével és
törésével, a sciographica a leképezéssel (tükrök?) foglalkozik. Meg k e ll

190
jegyezni, hogy a katoptrika és az itt nem em lített dioptrika ősrégi, még
az araboktól, sőt H eróníóI származó optikai fogalmak, de a szó m ögött
a tartalom mindig más és más. lén yegéb en a ma geometriai optikának
nevezett fejezetekről van szó, illetve az akkoriban ismert törvény­
szerűségekről.
A 17. p o n tb an em lített geodézia m eghatározása fedi a
m ai ta rta lm a t, am ely ui. a vízszintes, függőleges és merőleges vonalakról
szól, am elyekkel a földet (terram ), földrészt (regionem), szántóföldeket,
általáb an a te re t (spatium) lehet megmérni.
Végül a 20. p o n t szerint az asztronóm ia a csillagok és az
ég term észetéről szóló tudom ány. Részei a dioptrica, azaz a csillagvizsgálás-
hoz szolgáló optikai eszközök tudom ánya, a meteoroscopia, am ely a rra
ta n ít, hogyan lehet a csillagok és plan éták m agasságát (elevationem) m eg­
határozni, végül a gnomonica, am ely lényegében a napórák készítésével és
leolvasásával foglalkozik (21—24. pont). M ost a z u tá n m ár semmi m ás nem
jön, m int a csillagos égnek, és a Földnek leírása. Ism erteti P tolematosz
szféráit, a bolygókat, tulajdonságaikkal, távolságaikkal, az állócsillagokat,
az állatöv csillagképeit, a földgömb fontosabb köreit, a földi éghajlatokat,
az év, hónap, nap és óra fogalm ait stb., végül a nap- és holdfogyatkozáso­
k a t. „M atem atikája” te h á t, néhány em lített és néhány nem em lített (össze­
adás, kivonás stb.) definíciótól eltekintve tulajdonképpen rövid asztronóm ia.
Most nézzük, m it talá lu n k a fizikában?
A kiindulás feltétlenül m egnyerheti a m ai olvasó tetszését
is: „1. A fizika szemlélődő tudom ány: olyan dolgok körül forog, am elyek
mozogni tu d n a k .” F z sem m iképpen nem arisztotelészi m eghatározás. O tt
tágabb, illetve — h a úgy tetszik — szűkebb a m eghatározás. Sajnos, a
folytatásnál m ár visszakanyarodik a skolasztikához, éppen az egyik leg­
lényegesebb kérdésben:
A fizikában ism ert fogalm akból kiindulva, haladunk az
ism eretlen felé. E hhez pedig alapelvek szükségesek. M egm utatva, hogy egy
alapelv éppoly kevéssé elegendő, m int k ettő, de hogy szám uk végtelen nem
lehet, kiköt a háromnál (ez a legkedveltebb szám alapelvekre nézve e
korban). Ezek: anyag (matéria), forma és h ián y (privatio), azaz A risz ­
totelész alapelvei, am elyeket csak igen kevéssé m ódosít. E z a ta rta lm a
az első 14 tételnek, a további, 161 té te l m ost m ár nem is ad egyebet, m in t
a szokásos arisztotelészi fizikát, rövid, gyors, ügyes tételekben megfogal­
m azva, azaz A risztotelész 8 könyvének kivonata, m int a z t a 161. té te l­
ben le is szögezi. Ugyanezzel m ár SzENTivÁNYinál, PÁZMÁNYnál és rész­
ben SoALiCHiusnál is találkoztunk.
D ecsi Csimor J ános te h á t még nem bírálja A risztote­
LÉszt, nem is kíván elszakadni tőle. M űvében ta lá n az jelent egyéni színt,
hogy rövidségre, töm örségre és szabatosságra való törekvése következté­
ben mégis csak a sa já t fejével is gondolkozik, és így a hagyom ányos defi­
níciókat sokszor értelm esebbre form álja. Vele kapcsolatban is elm ondhat­
juk, am it még sokszor el fogunk m ondani, vagy legalábbis gondolni fogunk
rá: b á r ne h ag y o tt volna fel teljesen a term észettudom ányokkal. Ami e
kis m űben b iztató kezdet, b á r csak kezdet kezdete, az a to v áb b i m unkával
kom oly alkotássá é rh e tett volna.

191
 D ecsi m űvének ez az ism ertetése fel is m ent az alól,
hogy a X V II. század első feléből való „fizikai” disszertációkat részletesen
ism ertessük. A szerzők között éppúgy akad későbbi katolikus püspök,
jezsuita páter, m in t reform átus prédikátor, de az eltérések egym ástól és
DECSitől legfeljebb halvány árnyalatokban lelhetők fel.
Időrendben a következő m ű B alasfi T amás (1580— 1625)
pécsi, m ajd boszniai püspöké: Propositiones ex Universa Philosophia (Téte­
lek az egyetemes filozófiából),10 ez a bécsi jezsuita kollégium ban készült
vitaértekezés, az elnök Georgius E leinstonius , a filozófia m agistere, a
kollégium professzora.11 T artalm ilag a szerző még annyi érdekeset sem hoz,
m in t P ázmány előadásai. (1. V III. fejezet 1 pont) 21 oldalon tárg y alja a m eta­
fizikát és a peripatetikus fizikát. B alásei T amás személye inkább annyiban
érdekes, hogy később hosszabb v itáb a állt A lvinczi PÉTERrel, a híres protes­
tá n s hitvitázóval. Közism ert, hogy e korszak h itv itá in ak hangja — h a m a­
gyarul készültek, különösen — m indennek m ondható, csak nem finom nak és
irodalm inak. A szemben álló felek a legdurvább sértéseket vagdosták egy­
m ás fejéhez. M agának PÁZMÁNYnak a stílusa éppoly kevéssé volt m ent a
durvaságtól, m int bárm ely szemben álló protestáns ellenfeléé.
A B alásei—ALVINCZI-Vitának azonban van egy külön­
leges érdekessége. Ebben a vitában jelenik meg először a magyarországi
irodalomban G iordano B runo neve és sorsa,12 mint érv az inkvizíció ellen.
A lvinczi P éter , (minden valószínűség szerint 1620-ban) kiadott Kassán egy
Machiavellizatio című m űvet.13 Ebben a tulajdonképpeni vitairat mellett
szerepel: „Caspar Scioppius levele, amely szerint az eretnekeket joggal lehet
szerencsétlenül máglyán megégetni.” Ez a Caspar S cioppius a kor jelleg­
zetes kalandor típusa, a Habsburgok és az inkvizíció ügynöke. Ma már
nem állapítható meg pontosan, mi módon volt jelen Giordano B runo
megégetésekor, mindenesetre azonban ő volt az egyetlen szemtanú, aki
élményeiről levélben is beszámolt az altdorfi egyetem rektorának és egé­
szen az inkvizíció jegyzőkönyveinek nyilvánosságra kerüléséig (1868) ez a
levél volt az egyetlen hiteles forrás nemcsak a tragikus eseményhez, ha­
nem általában Giordano B runo életrajzához.14
H ogyan k erü lt e fontos és felfogásával tökéletesen ellen­
kező levél ALViNCZihez? E z t nem lehet m egállapítani, legfeljebb joggal
tételezh etjü k fel, hogy A lvinczi meg a k a rta m u ta tn i a világnak: ilyen
em berekkel dolgozik eg y ü tt R óm a és a H absburgok.
B alásei válasza, A lvinczi viszonválasza a vitában már
nem tartozik ide. A lényeg: természetes, hogy P ázmány híve, és az ellen­
reformáció egy kisebb apostola, B alásei Tamás csak skolasztikus disz-
szertációt írhatott.
N em m in th a a protestánsok m unkái e korból sokkal érde­
kesebbek lennének. P ásztor Gábor 1608-ban W ittenbergben a ,,speciális
fizikából” ism ertet 11 té te lt az elemek keletkezéséről és pusztulásáról,
J acobus Martinus elnöklete a la tt.15 A szerzőről an n y it tu d n i: hogy 1607-
ben iratk o zo tt be W ittenbergbe és neve a la tt még k é t filozófiai m unka
jelent m eg.16 E bben a m űben az A risztotelész által ta n íto tt elem átalaku­
lásokat tárg y alja, am elyek szerinte lehetségesek, m ert m ikor például a
tű z m egsem m isülni látszik, tulajdonképpen m ás elem lesz belőle; az á ta lak u ­

192
lást a levegőnek vízzé válása is b izo n y ítja . . . M indezt persze A risztotelész
m ellett egy sereg „tek in tély re” , régiekre (Platón) és ú jak ra (Zaba -
rella )17 hivatkozva írja le.
A „fizikusok fejedelm é”-nek nevezi Arisztotelészí egy
m ásik W ittenbergben tanuló m agyar, aki ugyancsak J acobtjs Martinus
elnöklete a la tt disputái 1614-ben: S zunyogh Gáspár ,18 jeszenicei báró,
egyike a kevés szám ú főnem eseinknek, akik nem csak egyetem re jártak ,
hanem fokozatot is szereztek. U gyanebben az évben S zunyogh Gáspár
még k é t értekezést t e t t közzé W ittenbergben, egy e tik ait és egy m eta­
fizikait.19 H azatérése u tá n azonban kizárólag politikával foglalkozott, előbb
Erdélyben, B ethlen Gábor udvarában, m ajd M agyarországon visel m agas
tisztségeket. E z igazolja azt az állításunkat, hogy a X V II. századi m agyar
főúr, h a ta n u lt is, nem k erü lt értelm iségi pályára.
Értekezésében egyébként A risztotelész nyomán adja
meg a fizika definícióját, felosztását generálisra és speciálisra. A physica
generalis „a természeti testek tudománya” (corporum naturalium scientia) ,
és ezt a definíciót vizsgálja azután pontról pontra, felemlítve a legkülön­
félébb nézeteket, amelyekről kimutatja, hogy lényegében azonosak, csupán
TiMPLERUS-szal20 száll vitába, mert a fizikát nem tudománynak (scientia),
hanem mesterségnek (ars) tartja. Ú gy hisszük, hogy abban a korban
T implerus közelebb járt a fizika lényegéhez, mint a fizikát Arisztotelész
nyomán fejtegető Martinus és S zunyogh. Bár kétségtelen, hogy meg­
jelenik már néhány mondatban a fizika hasznának kérdése is. Igaz: első­
sorban a teológusnak kell a fizika, de kell a természetrajz ismeretéhez is,
sőt alapja az orvostudománynak is: ,,Ubi desinit Physicus, incipit M edicus"
(ahol megszűnik a fizikus, ott kezdődik az orvos), állapítja meg e korban
szokatlan éleslátással. A gondolat azonban nem önálló: nem tudni honnan,
valószínűleg még az araboktól származik, de sűrűn lehet találkozni e mon­
dattal minden olyan dolgozatban, amely a fizika tárgyáról, feladatáról
szól (ilyen pedig sok van).
Ism ét valam ivel szűkebb té m á t választ P ataki F ü s ü s
J ános , de P ásztor GÁBORénál általánosabbat: az elemekről értekezik
1617-ben Heidelbergben m egjelent dolgozatában.21 A szerző Patakon,
H eidelbergben és M arburgban ta n u lt, hazatérése u tá n először Ungváron,
m ajd Sárospatakon, végül Szatm árban le tt lelkész. F e n ti latin nyelvű dol­
gozatán kívül „K irályok tü k ö ré ” címen írt egy nagyobb politikai-etikai
m u n k á t.22 Fizikai m űve legfeljebb annyi ú ja t hoz, hogy a form a szubsztan-
ciális tan ítá sá b a n m ár m egjelenik némi bizonytalanság, ugyancsak kétségbe
vonja a tű zn ek elem v o ltá t: a valóságos tű z biztosan nem elem. E z az igen
kis haladás nyilván annak tu d h a tó be, hogy Heidelberg nem volt annyira
ortodox, m int W ittenberg.
Egyetem ek szerint kétségkívül voltak különbségek, de
akadtak persze egy egyetemen belül is. K ótay J akab dolgozatának a
címe hasonlít ugyan23 S zunyogh GÁspÁRéhoz, és csupán három évvel
később jelent meg. Mégis, az igen nagy tartalmi hasonlóság ellenére messze
maga m ögött hagyja azt, és néhány érdekesebb megállapítást tartalmaz.
Ez valószínűleg az elnök személyében mutatkozó különbség. J acobus
MARTiNUsról, S zunyogh Gáspár elnökéről nem sokat lehet tudni, míg

13 193
 K ótay J akab elnökét, a kölni Georgiits Gutkinsí (Gutke ) kora legki­
válóbb peripatetikus filozófusának ta r to ttá k .24
A szokásos, W ittenbergben feltétlenül kötelező vallásos
kiindulás szerint a fizika célja elsősorban isten m indenhatóságának meg­
m utatása. A fizika m ódszerét ezután tételek, axióm ák és kérdések felállí­
tásában, te h á t egyelőre teljesen skolasztikusan jelöli meg a szerző. E z u tá n
felteszi a kérdést, m i legyen a fizika normája. Az új m ozzanat i t t jelentkezik
az előzőkhöz képest. Nem lehet a fizika norm ája a szentírás, m ert az „m eg­
m agyarázza a terem tést, de nem az összes dolgok term észetét, am ely
bizonyára különbözik a terem téstő l.” E s m ost egy Galilei tan ítá sá ra
em lékeztető m o n d at következik: egyetlen em ber megismerése sem a d h a tja
meg a norm át, hanem „A fizika norm ája legyen a term észet könyve, am elyet
Iste n nekünk forgatásra és ú jra forgatásra a d o tt.” E bből következik, hogy
Arisztotelész té v e d e tt egy-két dologban, b á r abszurdum ot nem írt, rend­
szerint követői értik félre. A szerző azu tán m egpróbálja helyesen értelm ezni
A risztotelész definícióit, bírálja a skolasztikus szerzőket, A qtjinói
TAMÁst, D tjns ScoTixst, végeredm ényben azonban a b iztató kezdet u tá n
nem ju t sokkal előbbre, és az értekezés A risztotelész dicséretével zárul.
ALSTEDre emlékeztet P a litd in u s P á l 1626-ban, Thornban
megjelent értekezése.25 A „materia prima”-ról szóló „fizikai tételek” lénye­
gében metafizikai fejtegetések, amelyeknek célja a peripatetikus és a mózesi,
fizika tételeinek a kémiai alapelvekkel való összeegyeztetése. A szerzőről
és elnökről kb. csak annyit tudni, amennyit a címlap elárul: P altjdinits
P á l soproni magyar, az elnök B a silitts C z ö lln e r pedig a thorni gimnázium
conrectora volt.26
Amint kissé előbbre haladunk az időben, még mindig
nem találunk lényeges változást, különösen nem, ha az időrendben követ­
kező két értekezést vizsgáljuk: a jezsuita S zékhelyi MiKLÓsét, amely 1638-
ban jelent meg Pozsonyban,27 és az ugyancsak jezsuita mokchai ANDRÁsét,
amely 1640-ben Nagyszombatban jelent meg.28 Mindkét szerző a filozófia
baccalaureatusának írja magát, és nyilván az első doktorálok közé tartoz­
nak az ifjú nagyszombati egyetemen. Többet a szerzőkről nem tudni.
Székhelyi elnöke P alkovich Márton volt, a későbbi püspök, a logika
professzora, aki „a racionális filozófiát adta elő az akadémián elegáns
stílusban és a hallgatók lelkében a tanulás iránt már fellobbant lelkesedést
még jobban lángra gyújtotta” .29 MoKCHAinál W esselényi Miklós atya
elnökölt.30 Mokchai könyvében legfeljebb az egyes tudományokat szim­
bolikusan ábrázoló szép rézmetszeteket érdemes megemlíteni. A fizika pl.
„a természet szeme” (30. ábra).
M indkét m ű az egész filozófia rendszerén belül ism erteti
a teljesen arisztotelészi fizikát, követve A risztotelész könyveinek sor­
rendjét. N em csak új vagy eredeti gondolatot, de még csak újszerű fogal­
m azást sem talá lu n k bennük.
V isszakanyarodva a protestáns W ittenbergbe, J ohann
S perling 31 elnöklete a la tt K ótay J akab fiának, K ótay J ános , k a ssa i
m agyar diáknak az elemekről szóló disputációjával találkozunk 1649-ben.32
Az eddig tá rg y a lt dolgozatoknál — D ecsi Csimor m un­
k á já t kivéve, aki auctor e t respondens v olt — fel sem v etettü k , hogy lénye-

194
30. ábra. A f iz ik a a lle g o r ik u s á b r á z o lá s a M okchai könyvében

195
 gében ki a mű szerzője, milyen mértékben a jelölt, milyen mértékben az
elnök szellemi terméke a disszertáció. Kddig mindkét eset lehetséges volt,
vagy pedig az elnökről is oly keveset tudunk, hogy nem tudjuk megálla­
pítani, a téma mennyire vágott a szakmájába. Ennél a dolgozatnál joggal
tételezhetnék fel, hogy az elnöklő Sperling , a wittenbergi diákok egyik
kedvelt, sokat idézett professzora (Fröhlich, B ayer , P ósaházi mind nagy
tisztelettel emlékeznek meg róla), a nagy D ániel SENNERt legtehetsége­
sebb tanítványa, az atomelmélet egyik kiváló képviselője volt a szerző,
vagy legalábbis szellemi atyja K ótay J ános munkájának. Ezzel szemben
nem találunk egyebet, mint az unalomig ismert négy elem tanát. Hol van
akkor S perling újító volta? A választ erre S perling Institutiones Physicae,
1639-ben megjelent könyvében találjuk meg. Kiderül, hogy a négy elemről
szóló tanítást teljesen eredeti mivoltában megtartotta33 és azt találjuk
KÓTAYnál is. Ami új, azt Sperling az elemek után következő részben34
adja, itt szerepel az atomelmélet, de K ótay erről már nem ír, bár többször
idézi SENNERTet. Mindez azt mutatja, hogy a meggyökeresedett ariszto-
telészi nézetektől nem volt könnyű szabadulni, és ha a korlátok egy ponton
le is dőltek, ez még nem hozta magával az egész fizikai világnézet döntő
átalakulását. S ennert , és így S perling is, még nem akart A risztotelész-
szel végleg szakítani, csupán a fizika és kémia fejlődését akarta egészsége­
sebb, eredményesebb útra terelni: Antiperipatetikus hírük nagyobb volt,
mint valódi Arisztotelész-ellenességük.35 E zt éppen K ótay em lített dol­
gozata mutatja a legvilágosabban.
A fenti állítást igazolja egy csupán öt évvel később kelt
wittenbergi értekezés, a modori származású V örös György munkája, amely
a testek általános és speciális tulajdonságairól szól.36 V örös György S e n ­
nert és S perling tanítványának vallja magát, tehát hajlik az atomizmus
felé, bár teljes mértékben nem fogadja el. Mindenesetre azonban az új
gondolatok nagyobb teret kapnak, mint K ótay JÁNOSnál. Az atomizmussal
való vitázás itt különben sem maradiságot jelent. Magyarázata ismét az
elnök személye: a hollandiai származású J ohann F ridericus Tatinghof
ugyanis kartéziánus volt. Elég különleges jelenség ez akkor Wittenberg-
ben, és valószínű, hogy eszméit nem is hirdette túlságosan fennen. V örös
GYÖRGYnek is inkább fogalmazásán érződik a kartéziánus hatás, mert azt
a tételt, hogy a test egyetlen tulajdonsága a kiterjedés, visszautasítja.
Nem tudjuk, mennyi ideig működött T atinghof Wittenbergben, de annyi
bizonyos, hogy nagy kartéziánus műve egy évvel V örös György dolgozata
után nem ott, hanem Deydenben jelent meg;37 Deydenben, ahová vitték
vagy küldték műveiket kiadni mindazok, aki akár az inkvizíció, akár a
protestáns ortodoxia miatt nem nyilváníthatták odahaza szabadon gon­
dolataikat: Galilei , Campanella , D escartes . ..
E lláto g atv a m ost E urópa egy m ásik, táv olabbi egyete­
mére, Strassburgba, ism ét megjelenik — igaz még m indig h alványan —
egy új szín.
R udolf Saltzmann jr., a híres strassburgi orvosprofesz-
szor38 elnököl K nógler K ristóf , pozsonyi szárm azású, későbbi orvos
(megh. 1698) doktori v itáján , am elyen néhány „vegyes” fizikai problém át
tárg y al39. Ez valószínűleg K nógler doktori értekezése volt, m ert a cím ben

196
szokásos „nyilvános v itá ra b o csájtás” h ely ett ez a kitétel szerepel, cen­
suram su b m ittit” , azaz b írá latra bocsájtotta.
K nógler dolgozata tipikus példája a fejezet bevezetésé­
ben em líte tt „ á tm en e ti” m űveknek. Nem harcos kiállásról, éles v itáról
v an i t t szó, csupán a gyakorlati élethez nyilván közelebb álló orvos józan
m egfontoltságáról. 11 fizikai kérdést v e t fel, egy részére a hagyom ányos
választ adja, de talá lu n k ú ja t is. I. Tudom ány-e a fizika? (Igen.) I I . Mi a
szentírás és fizika kapcsolata? Ezzel kapcsolatban egyesek túloznak, m int
például Comenius , aki „összekeveri a term észetfelettieket a term észetiek­
kel, az elhiendőket a bizonyítandókkal, a k in y ilatk o z ta tást a ra tio v a l.”
Egyes peripatetikusok viszont teljesen mellőzik a szentírást. K nógler a
k ö zép u tat választja. N éhány kérdés után, am elyekben a szokásos ariszto-
telészi fogalm akkal bajlódik, az V.-ben ezt kérdezi: Vannak-e re jte tt tu la j­
donságok? (qualitates occultae.) A kor sokat v ita to tt kérdése volt ez. l e g ­
kényelm esebb volt persze A risztotelész nyom án igennel válaszolni, m ert
ez egyben felm entést a d o tt a fáradságos k u ta tá s alól. Minek az u tá n für­
készni, am i úgy is re jte tt, m int például a csillagok és az em berek sorsának
kapcsolata? K nógler válasza ism ét józanságról tesz tanúságot: m agában
a fizikában nincs sem m i re jte tt, de az a kérdés, van-e olyasmi, am it a fizikus
nem tud? Ilyen értelem ben term észetesen v an (ma sem m ondhatnánk m ást),
hiszen annyi m indent nem tu d u n k még. M ert például — m ondja a 10.
oldalon — „M elyik fizikus tu d ta valaha is kielégítően m egm agyarázni a
m ágnesnek azt a tulajdonságát, hogy vonzza a v a sa t és hogy pólusai v an ­
n a k ? ” — Mindezek u tá n viszont a X I. tételb en kijelenti, hogy az üstökösök
és az új csillagok feltétlenül m indig rosszat jelentenek. . .
A r e jte tt tulajdonságok, sőt e tulajdonságok külön tu d o ­
m ánya, a mágia foglalkoztatja Magnus F rigyes György pozsonyi hall­
g a tó t40 Constantinus Zíegra41 elnöklése m ellett.
Magnus azok közé a m agyarok közé ta rto z o tt, aki kül­
földi iskolázása u tá n nem té r t többé haza. W ittenbergi tanulm ányainak
befejezése u tá n Magnus A ugsburgban telepedett le, az o tta n i k önyvtár
igazgatója és a gim názium rektora lett. Fizikai m u n k át tö b b et nem írt,
nyelvészettel foglalkozott.
H ogy jön a fizika a m ágiához? Teszi fel az olvasó a kér­
dést, a szerző pedig a bevezetésben azonnal meg is felel rá. Joggal foglal­
kozik a fizika a „m agia natu ralis” -sal,42 m ert a fizika feladata eldönteni,
m i abban a jelentős, mi nem, h ath at-e a Hold az em berekre vagy sem,
lehetnek-e a „m eteorok” rossz h atással az em berekre stb. M indezekről
a kérdésekről lényegében szó van m ind a m ágiában, m ind a ,,physica gene­
rá lis á b a n , de csak közvetve. I t t azonban éppen m agáról a m ágiáról lesz szó.
Kiderül azután, amit különben e korban már többször
lehetett tapasztalni, és amit legvilágosabban D ella P orta műve mutat,
hogy a mágia lényegében kísérleti fizika. íg y azután érthetővé válnak (a
következő században is) a B isterfeld —Sim ándí —HATVANi-legendák,
„ördöngős” cselekedeteik. Mert a mágia — definiálja a szerző — a rejtett
dolgok tudománya, amely a csodálatos dolgok mesterséges (arte) előállí­
tásából áll. Ezután a definíció története, az avval kapcsolatos különféle
nézetek következnek. A mágia, illetve a becsületes mágusok nem tehetnek

197
arról, h a az ördöggel való cim borálás hírébe keveredtek. Felm erül az a m ár
a fizikával kapcsolatban többször felv etett kérdés: „a rs” vagy „scientia” .
I t t nincs ellentm ondás, m ert mindkettő. A kik az „ a rs ” jelleget hangsúlyoz­
zák (Paracelsus), ezek a gyakorlati, akik a scientiát (Della P orta),
azok az elm életi m ágiáról beszélnek. E z m egadja te h á t m in d járt a felosztást.
Az elm életi és gyakorlati m ágiának példákkal való illusztrálása meggyőz
a z u tá n arról, hogy valóban nyugodtan hely ettesíth etjü k a m ágia szót a
kísérleti fizikával. Az elm életi m ágia teszi ugyanis lehetővé egyes esem ények
bekövetkezésének m egjósolását, m íg a gyakorlati m ágiára példa: A rkhi­
médész gyújtótükörrel felg y ú jto tta a róm ai hajóhadat.
De mindez csak a „magia naturalis”-ra vonatkozik, amely
a természet könyvéből olvasható ki, ami megengedett, nem pedig a meg nem
engedett „démoni mágiára” .
A to v áb b i részletezés a kísérleti fizika m ódszerének igen
értelm es és világos leírása lehetne, h a nem tárg y aln á párhuzam osan teljes
kom lysággal a „dém oni” m ágiát is, am ely persze az ördög m űve. E n y h íti
a dolgot, hogy végül mégis a rra a következtetésre ju t, hogy az „ördög” ,
„dém onok” csak jelképesen értendők, semmiféle m ateriális dolgot véghez
vinni nem tudnak.
Az egész dolgozatnak egyébként a kísérleti fizika = „m agia
n a tu ra lis” m egállapításon tú l az az érdekessége, hogy 1665-ben erről a kér­
désről kom oly tudom ányos értekezést lehetett, sőt — úgy látszik —-
k ellett írni.
Formaüag reális vitát, tartalmilag végre valóban újat
nyújt A u g u stin i MlHÁLYnak az elemek átváltozásáról szóló, 1673-as, egé­
szen rövidke műve43 (31. ábra). Sajnos, a szerző ismeretlen, az elnök P a u lu s
D ínsius, akiről szintén nem sok bizonyosat tudni. Volt egy P a u lu s I,tn-
siu s, aki 1675 körül élt Jénában, és az értekezéshez hasonló témáról írt.44
A címlap ugyan marburginak nevezi, viszont — és ez érdekesebb —
A u g u stin i egy jénai professzorral, Jo h a n n es ZEisoLD-dal45 vitázik. A res­
pondens ugyanis előadja a tételét: az elemek nem változnak át, amint azt
a peripatetikusok állítják. A vita második részében azután pontról pontra
megfelel Z e iso ld logikai és fizikai ellenvetéseire. Z eIsold ugyanis szemmel-
láthatólag a régi tanítás híve. Erre m utat az is, hogy számos fizikai műve
között ilyen című is szerepel: De absurditate et varietate novae physices
(Az új fizika abszurd voltáról és változatairól). A u g u stin i cáfolatában a
leglényegesebb az, hogy először látjuk, hogy különbséget tesznek levegő
és vízgőz között: a víz párolgásakor nem levegővé alakul, megmarad lég­
nemű halmazállapotú víznek. Igen nagy haladás ez, ha meggondoljuk,
hogy a X V II. században a hőtan, a halmazállapotváltozások még tisztázat­
lan kérdések voltak, és még B o y le is elfogadta Van H e lmont nyomán,
hogy a víz valóban földdé alakulhat.46 Persze, nem állíthatjuk, hogy
A u gu stin i, akinek ezen a munkán kívül még csak egy teológiai értekezése
ismeretes,47 ilyen önálló szellem lett volna, hiszen lehet, hogy az értekezés
D insius műve, mindenesetre a sok skolasztikus definíció közötti keresgélés
után örömmel tölthet el az a tudat, hogy magyar diáknak jutott az a meg­
tisztelő szerep, hogy az elsők között ismertessen a wittenbergi egyetemen
az új fizika (és kémia) számára olyan fontos megállapítást.

198
 Most m ár, a X V II. század m ásodik felében, a fizikai érte­
kezések tém ája is változatosabbá válik. Már nem csak a fizika tárgya, fel­
a d a ta , az elemek ta n a szerepel, hanem speciálisabb tém ákkal is kezdünk
találkozni. Ilyen például a látás és a fény term észetének kérdése.

Q i- P- »• V.
PE

T A T IO N E ELE-
mentorum ,
In Ele&orali V V tttebergert
Publici difPumbunt

P KJE S E S
M «Paulus L in s iu s
M á r p u r g ő H jj ÍFu s , -
? &
R esp o n d e n s

MICHAEL AUGUSTINI,
v- . Sol. Hungarus.
%/íddiim F I fi. Oildm
A u d ito rio s j & im r i.
V I T T E B f iR d Jft..
; f y p i s JO H A .N N J S H & K & f t
b t DC* IX X I1I»
I
37. ábra. A u g u s t in i é r te k e z é sé n e k c ím la p ja

199
 H árom ilyen tárg y ú értekezés m arad t ránk a X V II. század
m ásodik feléből. Szoros értelem ben nincs még szó kom oly optikáról, de az
értekezések jelzik, hogy a fény kérdése az érdeklődés középpontjába kerü lt.
H iszen K epler m ár 1604-ben m egadta a látás helyes elm életét, éppen
J essen Itjs anatóm iai vizsgálatainak a felhasználásával,48 de főképpen a
század m ásodik fele az optika, helyesebben az optika problém ái előtérbe­
kerülésének kora. N ewton és H ooke optikai értekezései (1672, 1676),
v itáju k , H ityghens T raité de la Lum iere-jének kiadása (1690), végül a
teljes newtoni optika is m egjelenik (1704).
Mi jut el mindebből az egyetemekre? Egyelőre ismét nem
sok: a fény természetének és a színeknek a kérdésében talán még tovább
uralkodnak A risztotelész nézetei, mint a mechanikában. Maga K epler
is elfogadta A risztotelész színelméletét, a fény természetével nem sokat
törődött, csupán a látásnak és leképezésnek helyes értelmezését adta meg,
azt, amit matematikailag le tudott vezetni. Tulajdonképpen D escartes
optikája volt az első olyan új elmélet, amely sikeresen szállt szembe a régi
nézetekkel. Nem annyira azért, mintha sokkal meggyőzőbb lett volna
ARiszTOTELÉsznél, hanem azért, mert egész filozófiájának, kozmogóniájá-
nak szerves részét alkotta. Az egyetemek viszonylatában tehát a X V II.
században a haladás tetőpontját a kartéziánus optika, általában a karté­
ziánus fizika jelzi. A Grímaldi—H ooke —N ewton —H uYGHENS-vita csak
a következő század első évtizedeiben dől el, egyelőre N ewton javára.
Az e m lített három m agyar szerző m unkája közül W al -
ther MÁTYÁsé 1677-ben W ittenbergben,49 DÉsl MÁRTONé 1666-ban L év­
elenben,50 K öleséri SÁMUELé 1681 -ben, ugyancsak heydenben k erült m eg­
védésre, illetve jelent m eg.51
Szándékosan te ttü k elsőnek W alther Mátyás dolgozatát,
(akiről egyébként semmi egyebet nem tudni, m int am i a cím lapon áll),
m ert — b á r 11 évvel későbbi, m int DÉSlé — mégis ez a „legrégebbi” ,
DÉsl és K öleséri ugyanis m ár a kartéziánus optika alap ján állnak.
W alther Mátyás m űve lényegében k é t fő kérdéssel fog­
lalkozik: a szem szerkezetével, inkább anatóm iailag, m int fizikailag, és a
látás m echanizm usával, de csak abból a szem pontból, hogy hol jön létre
a kép, és hogyan jön létre a látásérzet. Elnöke: J ohann E rnestus H er -
zog52 főképpen teológiával foglalkozott, de v an egy könyve az érzékekről
általában, a látásról szóló rész nyilván innen való.
A szokásos hosszú tö rté n eti áttekintéssel kapcsolatban
W alther ism erteti a szemben álló vélem ényeket, panaszkodva azok riasztó
sokaságáról. E z u tá n a szem elég pontos leírása következik, m ajd annak
leszögezése, hogy a látás nem a kristálynedvben jön létre, m int a régiek
ta n íto ttá k , hanem a retinán, m ert ő inkább az igazságot, m int a tek in té ly t
követi (IX. tétel). M indezt SPERLlNGre hivatkozva m ondja el, K epler !
nem említi, m inthogy Sperl Ing sem hivatkozik rá, pedig nyilván ő v o lt
ebben a kérdésben a forrás. Most a látá sra vonatkozó elm életek ism ertetése
következik: a világító tárgyból, a szemből, vagy m ind a kettőből indul-e
k i a lá tá st létrehozó folyam at. W alther a „receptio” elm élete m ellett k ö t
ki, de szerinte nem képecskék válnak le a világító tárgyról, m int az atom is­
tá k tan ítjá k , hanem a „ lá th ató species” . A species lefo rd íth atatlan szó.

200
M ár az arabok fizikájában, R oger BACONnál stb. evvel a kifejezéssel ta lá l­
kozni. Mindössze kényelm es megjelölése valam i sem testi, sem szellemi
dolognak, am i a tárgyról a szembe árad, h a t a látóidegekre és létrehozza
a látást. E vvel azonban persze sem a látás lényege, sem a fény term észete
nem nyer m agyarázatot, de ez nem is zav arja a szerzőt, m ert — úgy lá t­
szik, teológus professzora h a tá sa a la tt — még nem érdekli a term észeti
jelenségek kauzális leírása, és a látás lényegét is annak hasznában, céljában
látja : „Az em ber azért lát, hogy a m ondott hasznok m ellett bepillant­
hasson a term észetbe, és ezzel kutasson a term észet alkotója u tá n és meg­
ismerhesse a z t” (X IX ). 1677-ben te h á t még él az elsősorban erősen teo ­
lógus W ittenbergben a fizika teleologikus felfogása.
DÉsí Márton és K öleséri Sámuel értekezései nem csak
azért mások, m ert Beydenben készültek, hanem azért is, m ert DÉsí elnöke
J ean de R a ey ,53 KÖLESÉRié pedig B urcher de V older ,54 m indketten a
ném etalföldi kartéziánizm us kiváló képviselői.
D ési Márton (1639— 1691) iparos családból szárm azott,
Sárospatakon és H ollandiában tan u lt. Négy évet tö ltö tt Eeydenben, a
teológiában Coccejus ta n ítv á n y a volt. M int meggyőződéses kartéziánus és
coccejánus té r t haza Erdélybe, ahol először K ézdivásárhelyen le tt lelkész,
m ajd 1671-ben Nagyenyeden a teológia tan á ra. E rdélyben kb. ebben az
időben indultak meg a nagy v itá k az ortodoxok és coccejánusok között
és így k erült szembe DÉsí P ósahází JÁNOSsal, az ortodoxok vezetőjével,
aki az elűzött sárospataki iskolával G yulafehérvárra jö tt. A v ita úgy elm ér­
gesedett, hogy a fejedelemnek és a zsinatnak kellett belenyúlnia, és 1673-
ban D Ésit m egfosztották elvei m ia tt ta n á ri állásától. Később azonban
visszavették, m ert a kartéziánizm us h atása ekkor m ár oly erős volt E rdély­
ben, hogy hatalm i eszközökkel elnyom ni nem lehetett. DÉSínek ez az
egyetlen term észettudom ányos m unkája, amely önálló m űnek tekinthető
ugyan, m ert m int author e t respondens szerepel, mégis elsősorban de R aey
nézeteit tükrözi. D e R aey arra tö rek ed ett ugyanis, hogy a kartéziánizm ust
összeegyeztesse a peripatetikus filozófiával, egyetlen nagyobb m űvét is
ilyen szellemben ír ta .55
D Ésínek a szokottaknál kissé terjedelm esebb és nem tú l­
ságosan világos szerkezetű m űvében lényegében szintén csak k é t dologról
v an szó: a bevezetésben röviden u ta l D escartes fényelm életére, a fényre,
am elyet a „m ásodik elem ” , az aether finom golyócskái közvetítenek, azután
következik egy hosszadalm as tö rté n eti áttekintés, am elyben még részlete­
sebben bírálja a régi elm életeket, m int W alther . K étségtelen, hogy itt
m ár nem találkozunk teleologikus nézetekkel, sőt, a IV. rész u tán i corro-
larium ban ezt olvassuk: „N em a term észet a mozgás alapelve, hanem
ellenkezőleg, a mozgás a term észet alapelve” . Ez m ár tökéletesen D escar­
tes h a tá s á t m u ta tja , m int ahogy a to v áb b i tárgyalás is, am elynek célja
egyrészt a „species” , m ásrészt az atom isták nézeteinek megcáfolása. Ism ét
csak azt kell m ondanunk: m egdöbbentő, m ilyen nehéz volt ebben a kor­
b an felismerni azokat a nézeteket, am elyek a fizikát valóban előrevitték.
1666-ban, de még néhány évtizeddel később sem tu d ta k különbséget ten n i
a különféle spekulatív vélem ények és a kísérleteken alapuló m egbízható
állítások között.

201
 •••S<ri T A T I O M A T f l E M A T I C O - P H r S I C A

I) B

L U M I N E,
:

, Favcntc D c o O p t it n o , M a r i a m ,

k SlJ.IJ Piti & Sí R i o , .: . ,

C ~k h í f f m ú f i i » .. ■' ' ' -• .

' • R C B í B. I ■ ' O L D í I íc< É -

• '" ,: : m i , MUj -
Academi; ■ ■■.ino-l>au- , ?i>:
: ' o rd in a rii^ f f l i c i i ü m i ,
i' 'JPftííui yen t Urnáim, f w f f #*?:* : ■

s ■' >J ?j I ;. \ s K O L k S V R I , U n ■„ 4 A ;? ,t.

: ■■-■ ' . AV1 KO* & B E f B .VOJtXi*. ' ,
■ -»r/ ■ i •; M . t ? f j i t í u \ ' i c ri f i . j i ts f t í h i i ' i * . i í t m e r i d ie m .

" " ':" ' * f y ‘ * ’’ ’ *' . $ & £'

P S S IlilS S lI

» S g S S íi!
!
KsáSISiSIfe
» S !i§

::. . L ü C T> U ' " ' ° 4 ' f A t 0 E , t H f '. :' T /,V %

A pu d V i d u z m í::£ Haeredes Joaí- Itfc fv .
A c a ;:^ ;;, 7 ,

J2. á&ra. K ö leséri D e L u m in e c. értek ezésén ek cím lap ja

202
 D ési Márton értekezését ennél sokkal részletesebben
ism ertetni nem volna túlságosan tanulságos, egy dolgot azonban érdemes
megjegyezni. Az egész értekezésben nem fordul elő D escartes neve, még
olyan form ában sem, hogy például a ,,kartéziánusi fizika” kérdéséről érte­
kezne. Ezzel szemben persze a fény- és anyagelm élet m ellett előfordulnak
azok a descartes-i tételek, hogy a te s t egyetlen tulajdonsága a kiterjedés,
hogy a fény mozgás által h a t, hogy a világ m agyarázatához elegendő
a mozgás stb.
Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a liberális Hollan­
diában sem kezelték a Descartes-kérdést problémamentesen. Az oka ennek
természetesen teológiai volt. Igaz, hogy D escartes a filozófia történetében
ugyanannyira tekinthető az idealizmus, mint a materializmus kiinduló­
pontjának (Spinoza , a francia materialisták a X V III. században), de a
X V II. században minden ortodox teológust rémülettel töltött el, hogy a
descartes-i „dubitáció” nem vezet-e végső fokon az istenben való kételke­
déshez. A holland egyetemeken még lényegesen nagyobb viták dúltak a
X V II. század első felében, mint pl. az em lített D ési—Pósaházi-féle vita
Erdélyben. Ennek eredménye volt pl., hogy J ean de R aey orvosdoktori
értekezésének megvédése alkalmából (mert a filozófiai doktorátus mellett
az orvosit is megszerezte) az elnöklő A dam S tuart , skót orvosprofesszor,
amikor de R aey egy kartéziánus tételt idézett (H eerebord kartéziánus
professzor nyomán), így kiáltott fel: „tace, nolo audire!” (hallgass,
nem akarlak hallani!).
E bből egyrészt lá th a tju k , hogy a doktori tézisek m egvé­
dése a holland egyetem eken nem volt olyan formális, m in t W ittenbergben,
m ásrészt pedig azt, hogy a kartéziánizm ust hivatalosan o tt sem ism erték el.56
Az em lített v ita 1647-ben z a jlo tt le, de 1656-ra az ellen­
táb o r, élén Gisbert VoÉTius-szal (1588— 1676), elérte, hogy U trechtben a
senatus h a tá ro z a to t hoz, am elynek értelm ében D escartes tan aiv al nem
v o lt szabad foglalkozni, te h á t sem pro, sem contra nem v olt szabad állást
foglalni, sőt az egyetem i előadásokon nevét sem szabad kiejten i.57 E z a
rendelkezés világosan kitű n ik D ési disszertációjából. A kérdést úgy oldotta
meg, hogy m indent elm ondott, am it ak art, csak éppen D escartes nevét
nem em lítette meg. Közbevetőleg m egjegyezzük, hogy az e m lített rendel­
kezésnek m ás egyetem eken is m egvolt a h atása. P éldául W alther idézett
dolgozatában még csak nem is foglalkozik a descartes-i optika cáfolatával,
pedig szinte lehetetlen, hogy ne ism erte volna. E lm e fu tta tá sá t ugyanis
avval zárja, hogy „v an n ak még m ás nézetek is” , de ezeket a nagy I saac
Vo ssiu s kielégítően m egcáfolta. V ossius valóban több term észettudom á­
nyos m unka, szerzője a X V II. század közepe tá já n , am elyek közül éppen
a fénytaniak szolgálnak D escartes cáfolására.58 D escartes nevét azon­
ban — m int lá ttu k — W alther sem em lítette.
Nem említi D escartes-oí a kor egyik legszebb fenn­
m aradt fizikai emléke, K öleséri SÁMUELnek a fényről szóló értekezése
sem (32. ábra). Nem mintha ebben tú l sok eredeti gondolat lenne, bár
K öleséri mint szerző szerepel a címlapon, de jól átgondolt, világos szer­
kezetű műről van szó, amely — kissé a DÉsiével ellentétben — a gyakor­
latban mutatja be a kartéziánus „clare et distincte” fogalmazás előnyeit.

203
u m u c ’& t f j C r í ( }C „ Y /V e r

r f - J u 3 tan*
Z D s th fr d e .

33. ábra. K öleséri Sá m u el

 Az is igaz, hogy m ind K öleséri, m ind az elnöklő de
V older a term észettudom ányok tö rtén ete szem pontjából érdekesebb és
jelentősebb egyéniségek, m int DÉSi Márton és J ean de R a ey .
K öleséri Sámuel , i f j . (1663— 1732) (33. ábra) m unkás­
sága m ár jól átnyúlik a következő századba. Mivel azonban kim ondottan
fizikával (illetve asztronóm iával, 1. e fejezet 3. p o n tját) csak az 1681-es
évben foglalkozott, m űveinek ism ertetése mégis ide tartozik.
K öleséri alsóbb fokú iskoláit Debrecenben végezte, 1679-
ig. E k k o r m ent ki külföldre és 1681-ben szerezte meg Beydenben a doctor
philosophiae fokozatot (a 3. pon tb an ism ertetendő disszertációjával), de
elvégezte — m int ez általában szokás volt — a teológiát is. 1685-ben té rt
vissza Debrecenbe, de i tt első nyilvános lelkészi szereplése alkalm ából
eltévesztette a M iatyánkot, ezért örökre lem ondott a lelkészi pályáról,
visszam ent külföldre, ahonnan m int kész orvos té r t haza; Nagyszebenben
le tt városi orvos. Túlságosan sokoldalú érdeklődése m ia tt azonban ezen a
p ály án sem m arad t meg. Bekapcsolódva az erdélyi b ányák művelésének
ügyeibe, bányafelügyelő, m ajd korm ányszéki főtanácsos lett.
H ihetetlenül term ékeny író volt. Számos teológiai és
jelentős orvosi m unkái m ellett a b án y ászat tudom ányos kérdéseivel is
foglalkozott (1. IV. fej. 2. c. pontot). Eredm ényes tudom ányos m unkásságát
m i sem bizonyítja jobban, m int hogy m űvei alapján számos külföldi tudós
társaság v á laszto tta tagjául, köztük a R oyal Society is, ta lá n ő volt annak
a (tudom ányos szempontból) igen előkelő tudom ányos társaságnak az
első m agyar tagja.
K öleséri te h á t egyike az igazán nem zetközi jelentőségű
m agyar term észettudósoknak (a hum anista D udith elsősorban nem m int
természettudós v olt jelentős), b ár sajnos, fizikai m unkássága aránylag kis
te re t foglal el életm űvében, mégis érdem es ezekről megemlékezni.
M ár B urcher de V older professzor, akinek elnöklete
a la tt K öleséri „De Dum ine” cím ű értekezését m egvédte, sem v olt m inden­
napi ember. Nem csak m int kartéziánus filozófus v olt jelentős, hanem úgy
látszik, egy — jelentős — lépéssel messzebb m ent m esterénél. U gyanazt a
szerepet játsz o tta Beydenben, m int nálunk két évtizeddel később Simándi
P ál . Sőt: nem tu d h atju k , S imándi nem az ő ta n ítv á n y a volt-e, hiszen
am ikor S imándi „B elgium ban” tan u lt, de V older még beydenben ta n íto tt.
M indenesetre feljegyzik K öleséri professzoráról, hogy
Christian H uyghens b a rá tja volt, akivel e g y ü tt elsőnek érdeklődött a
kartéziánus, vagy antikartéziáiius, de nem fizikus holland professzorok
közül N ewton m unkássága irá n t,59 és elsőnek rendezett be a leydeni egye­
tem en „T heatrum Physicum et m eehanicum ” -ot, eszközeit éppen 1681-ben,
K öleséri doktorálása idején vásárolta.
Mindenesetre azonban KÖLESÉRire közvetlenül de V ol­
der kartéziánus volta hatott, legalábbis ami 1681-es dolgozatait illeti.
Ugyanakkor nyilván szerepe volt a kiváló professzornak abban is, hogy
KÖLESÉRiből mind az orvostudomány, mind a bányászat terén elsőrangú
szakember lett.
M indezek ellenére a „D e L um ine” cím ű értekezése nem
érdem el részletes ism ertetést, m ert descartes-i optika igen világos, értel­

205
mes előadásán kívül önálló gondolat, vagy értelm ezés nincs benne. S zilágyi
T önkő MÁRTONnak 1678-ban, te h á t 3 évvel korábban m egjelent „Philo-
sophia” -ja m ellett (1. V III. fejezet), valam int a m ár ism e rte te tt D ési -
dolgozatot, és egy ugyancsak 1666-os asztronóm iai értekezést leszám ítva,
A páczai u tá n K öleséri az első m agyar szerzők között van, akik teljesen
a kartéziánus fizika alapján állnak. Ez az akkori M agyarországon (de
E urópában általában is) nagy dolog volt, m ert a kartéziánizm us hirdetése
éppoly kevéssé volt veszélytelen, m int a kopernikánizm usé.
A fizikai értekezések á ttek in tését még k é t dolgozat rövid
ism ertetésével zárjuk. M indkettő a század végéről való, 1695-ből, és velük
m integy visszakanyarodunk kiinduló pontunkhoz, m ert m indkettőben
m ódszertani kérdésekről van szó, m int az elsőnek tá rg y a lt Decsi Csimor-
féle m űben. Közben m ajdnem száz esztendő te lt el, és nem m ondhatjuk
— e k ét értekezést vizsgálva —, hogy e száz esztendő a la tt nem volt haladás,
ha a fizikának, term észettudom ányoknak elvi felfogását nézzük.
Az egyik m ű szerzője a debreceni szárm azású K irály
I stván (megh. 1726), Debrecenben, m ajd H ollandiában és H alléban végezte
tanulm ányait. H azatérése u tá n a debreceni kollégium ban le tt a filozófia
professzora, i tt is h a lt meg (állítólag m egőrült). Értekezése Eranekerben
jelent meg 1695-ben, a m atem atika hasznáról, bizonyosságáról,60 a cím lapon
szerzőként is szerepel. Professzora és elnöke, A lexander R öell volt,
coccejánus teológus és filozófus, szélsőségesen racionalista kartéziánus,
akinek elnökelete a la tt a X V II. század utolsó k é t évtizedében, és a X V III.
század elején több m agyar diák készít — főképpen teológiai tárg y ú —
d isputációt.61
K irály I stván e dolgozatban következetes D escartes-
és RÖELL-tanítványnak m utatkozik. Sőt: C artesius-idézettel kezdi a m un­
k át, úgy látszik, azok az idők m úlóban vannak, am ikor D escartes
nevét sem H ollandiában, sem M agyarországon nem volt szabad leírni,
de az is lehet, hogy F raneker nem te tte m agáévá teljesen az u trechti
határozatot.
K irály I stván m űve lényegében a racionalizm us dics­
him nusza. A bölcsesség nem racionális (isten megismerése); csak a tudom ány
az, am ely életünket irányítja. E lm ondja a zu tán a szerző, hogy eddig
teológiát és filozófiát tan u lt, és úgy érzi, m atem atika nélkül tanulm ányai
nem lette k volna teljesek.
Persze azért ez az értekezés nem m atem atikai, hanem a
matematikáról szól. A descartes-i racionalizm us részletes kifejtése m ellett
(a m atem atika igazságáról) szám unkra az a rész lényeges, am ely a m ate­
m atikának a szerepével foglalkozik az egyes tudom ányokban. N ézzük ezek
közül a fiz ik á t: Cartesíits az egész fizikát m atem atikailag a k a rta tárgyalni.
A kadtak, akik ezért vele szemben előítéleteket hoztak fel, m int tekintélyek
vélem ényét. E zek a nézetek azonban m ind tévesek, v alam in t tévedés a
m atem atikával szembe állítani a tap a sz ta lato t. A m atem atika sohasem
m ondhat ellent a tap a sz ta latn a k (XV. pont). Érdekes, hogy ezek u tá n
következnek azok a filozófiai problém ák, am elyeknél szintén nélkülözhe­
tetlen a m atem atika: a világ szerkezetének kérdése, a mozgás, m ind elkép­
zelhetetlen m atem atika nélkül. (A mozgás te h á t K irály szerint a filozófia

206
tárgya!) (XVI. pont). H á t még az asztronóm ia! M ert „Mi m ás az asztro­
nóm ia, m in t az egek m ozgása aritm etik áján ak a felsorolása, az égi teste k
g e o m e tr iá ja ...” (X V II. pont). É s így tovább: m in d en ü tt szükség v an
m atem atik ára a naptárkészítéstől kezdve az ókori teológiáig.
A m atem atika te h á t kijelentéseket te h e t a világ szerke­
zetére, a Föld alakjára és helyére, a tenger és a föld kapcsolatára, fénytani
kijelentéseket te h e t a fényről és a sötétségről, a csillagászati, földrajzi kér­
dések m ind a m atem atikusra tarto zn ak . (X IX . pont).
Mindez nem csupa új gondolat, R oger B acon óta sokszor
olvashatunk hasonlókat, b á r ilyen kizárólagos szerepet ta lá n még senki
sem tu la jd o n íto tt a m atem atik án ak és főképpen: a m atem atika fontosságá­
nak felismerői ritk á n űzték ak tív an az általuk olyan lényegesnek ta r to tt
tu dom ányt, m int D escartes.
A m ásodik része a dolgozatnak azonban, am elyben a
m atem atikának a gyakorlati életben já tsz o tt szerepéről v an szó, m ár való­
ban az új korszakot hirdeti, a városi polgárság törekvését, hogy a technika
tudom ányos m ódszerekkel tökéletesedjék. A X V II. század végére m eg­
születik te h á t a program és körülbelül egyidejűleg meg is indul a fejlődés
e vonalon. M ert, m ondja K i r á l y , hajózás, haditechnika, geodézia hogyan
is lenne elképzelhető m atem atika, a geom etria három ága, a longim etria,
planim etria és sztereom etria nélkül? — A fejtegetések nagy em berektől
v e tt idézetekkel végződnek, annak to v áb b i alátám asztására, am it a szerző
m ost m ár eléggé bebizonyítottnak vél, hogy „A m atem atik a igen hasznos
és sok része szükséges” (X X III. pont).
K irály I stván m unkájában az a lényeges, hogy K irály
ezzel jö tt haza, és ebben a szellemben ta n íto tt filozófiát Debrecenben. Ha.
hozzávesszük, hogy Szilágyi T önkő Márton ugyancsak főképpen k a rté ­
ziánus fizikát ta n íto tt, hogy E nyedi Sámuel és P ápai P áriz F erenc is
ebben a szellem ben m űködtek N agyenyeden, hogy K aposi Sámuel G yula-
fehérvárott és M arosvásárhelyen m in t P ósaházi u tó d a ugyancsak á t­
v e tte elődjétől a kartéziánus fizika sok alapelvét, nyugodtan elm ond­
h a tju k , hogy a X V II. század végi, illetve a X V III. század eleji
fizika M agyarországon erősen kartéziánus színezetűvé válik. Más szó­
val ez a z t is jelenti, hogy a fizika még m indig szolgálja a filozófiát,
de ta lá n mégis egy jobb, célravezetőbb filozófiát, m in t a skolasz­
tik a volt.
A század végére kialakuló kartéziánizm ussal párhuzam osan
m egjelennek azonban új gondolatok is, egyelőre m ég csak gondolatok for­
m ájában. H usztí S zabó I stván m unkája m intha egy pillan atra széthúzná
a z t a sötét függönyt, am ely e század embere elől — a néhány k iv ételtő l
eltekintve — e lta k a rja a valóságot.
H uszti S zabó I stván (1671 — 1704?) dolgozatában62 végre
— elég későn — m egtaláljuk a fizikának m a is elfogadható definícióját:
„A fizika a term észeti dolgoknak és jelenségeknek a tudom ánya, a p rio ri
m atem atikai m ódszerrel bizonyítva, a posteriori azonban szám talan kísér­
lette l m egerősítve.” E gyébként m ár a dolgozat cím ében is szerepelt a
„philosophia experimentális” szó, a m agyarországi irodalom ban ta lá n
először.

207
 A szerző az eddig ism ertetettek között a legfiatalabb. H a
életrajzi adatain ak hinni lehet, igen fiatalon is h a lt meg, és így nem tu d ­
hatjuk, hogy a biztató m ódszertani kezdet u tá n m ilyen tudom ányos
m unkásság k övetkezhetett volna. M indenesetre egyike a legviláglátottabb
tudósoknak. Hazai, debreceni és kolozsvári tanulm ányai u tá n az Odera
m elletti F ra n k fu rtb a n ta n u lt (ahol P'röhlIch D ávid is vagy h a tv a n évvel
ezelőtt), de b e já rta Londont, Oxfordot, ta n u lt Lipcsében is, doktori foko­
z a tá t pedig H alléban szerezte. H azatérve Debrecen város főorvosa lett,
II. A pafi M ihály fejedelem m eghívására pedig hosszabb időt tö ltö tt E rdély­
ben, a fejedelemné, Bethlen K a ta gyógyításával.
Professzora, F ridekicus H offmaxn jr .63 maga is korának
híres orvosa volt, akitől H uszti nyilván sokat tanult, mind módszertanilag,
mind szorosabb szakmájában.
Formailag tekintve, H uszti' disszertációja tulajdonképpen
nem üt el az eddig tárgyaltaktól. Elsőrendű feladatának ő is azt tartja
- akár száz évvel ezelőtt S c a lic h iu s vagy D e c sí Csímor —, hogy az
alapelveket megállapítsa. Az alapelvek azonban már nem matéria, forma
és privatio, hanem olyanok kellenek, hogy legyenek, hogy belőlük minden
természeti jelenség megmagyarázható legyen. Ezért legelőször is azt mondja
meg, milyenek nem lehetnek az alapél vek;, nem lehet alapelv a négy elem,
materia, forma substanciális, a kémikusok alapelvei (sal, sulphur, mer­
curius), minden egyéb ilyen jellegű elv, a különféle spiritusok, miután ezek
nem rendelkeznek a fenti kellékekkel. Mert, hogy „ A r is z to te lé s z mit
értett materia és forma substanciális alatt, maga sem tudta” és a kémikusok
sem tudták, mit jelent három híres alapelvük (III. pont). — Az igazság
kritériuma a fizikában az érzékelés és az ész (sensus et ratio). Tulajdon­
képpen ez a leglényegesebb pont, mert egyrészt egyáltalában szerepel a
sensus, másrészt előbb említi, mint a ratiot. H usztI ugyanis — mint a
továbbiakból kiderül — kartéziánus, ilyen alapon ismerteti a testeket,
tulajdonságaikat, a mozgást stb. N evét ő sem mondja ki. (Halléban úgy
látszik, még mindig nem lehetett.) Mégis: nem az eddigi megismerteknek
úgyszólván szolgai kartéziánizmusa él benne, hanem olyan valakié, aki
már ismer valamit a Galilei—Newton-féle fizikából, hiszen Angliában is
járt, így lehetetlen, hogy NnwTONról ne hallott volna, bár mégsem említi.
Az a tény azonban, hogy a tapasztalat, a kísérlet fontosságát felveti, az
összes arisztotelészi és alkimista fikciókat félreteszi, jogossá teszi, hogy
vele lezárjuk a X V II. századbeli fizikai disszertációk ismertetését.
Persze látn i fogjuk, hogy a dolog nem olyan egyszerű:
nem következik m ost m ár egyenesvonalú, felfelé ívelő fejlődés. A V III.
fejezetben a nagyobb, összefoglaló m űvek ism ertetésénél, fogunk még
néhány szerzővel találkozni, akiknek m unkásságát HuszTYéval akár
egy sorba állíthatjuk, vagy feljebb is helyezhetjük, mégis, a X V III.
század egy része még m indig az átm enetet, réginek és ú jn ak szívós
küzdelm ét, az előrehaladás m ellett sok-sok visszakanyarodást m u ta t a
régihez.
N em m ás lényegesen az a kép sem, am elyet akkor kapunk,
h a m ost a főképpen általános fizikai kérdések tárgyalása u tá n néhány
speciálisabb tém a vizsgálatát nézzük meg a X V II. századból.

208
 2. A M ETEOROK: SZIVÁRVÁNY, JÉG ESŐ , FÖLDRENGÉS,
VULKÁNOK

A m ost ism ertetendő tém akör a régi időkben elsősorban

a „physica specialis” tárgykörébe tarto zo tt. I t t kerültek ugyanis tárg y a ­
lásra a légkör különféle tünem ényei (meteorok), a Földdel kapcsolatos
tudnivalók (a Föld m éretei, különféle körei, éghajlati zónák, a földrengés
és okai, a vulkánikus kitörések és okaik stb.). E lőfordult az is, hogy e
tém ák ném elyike a „physica genaralis” tárgyalásánál külön-külön az
egyes elem eknél k e rü lt szóba: a tűznél a villám lás és a hullócsillag stb., a
víznél az eső, hó, h arm at, dér stb., a levegőnél a szelek, a földnél pedig a
földdel kapcsolatos dolgok.
E z t a tém acsoportot azért célszerű az eddig ism ertetett
fizikai disszertációktól elkülönítve tárgyalni, m ert alapjuk főképpen A rIsz­
TOTELÉsznek Meteorológia cím ű könyve (innen az elnevezés), m ásrészt,
m ert az előbbiekkel összehasonlítva ezek részben „ jo b b a k ” , részben „rosz-
szab b ak ” , m int azok. Jo b b ak azért, m ert hiszen valóságos, túlnyom órészt
könnyen megfigyelhető term észeti jelenségekről v an szó, viszont sokkal
rosszabbak azért, m ert i tt még m egdöbbentőbb a vad, alapnélküli spekuláció,
am it m ondjuk egy aránylag elvont fogalomnak, a mozgásnak, vagy a
színeknek a tárgyalásánál nem v e ttü n k olyan rossz néven.
Persze, a dolog nem különösen meglepő: amíg a fizika
alapjelenségei, alaptörvényei tisztázatlanok, addig nincs helyes m eteoro­
lógia, geofizika, fizikai földrajz vagy földrengéstan sem.
A m eteorológia te h á t ebben az időben nem időjóslást
jele n te tt, ez a kalendárium ok feladata volt, és összefüggött részben az
asztrológiával. A m eteorok — m int m ondtuk — term észeti tünem ények
voltak, és nagyjában a négy elem nek megfelelően oszlottak fel tüzes, vizes,
légi és „földes” vagy földi m eteorokra. Ide ta rto z o tt te h á t a villámlás,
m ennydörgés, lidércfény, nap- és holdudvar, hullócsillag, szivárvány, eső,
h arm at, köd, jégeső, dér, hó és a szelek. Földi m eteor a földrengés és vul­
kánikus kitörés, illetve az azt okozó belső tűz. A m iket i t t felsoroltunk,
csak azok a jelenségek, am elyeken ugyanazt é rtjü k m a is, m in t akkor.
Ezeken kívül azonban még voltak m ások is: a repülő sárkány (draco
volans), a „bolond tű z ” (ignis fatuus) stb. és egyéb badarságok, am elyek­
nek jelentését csak kb. sejthetjük. E zek viszont igen hosszú életűek voltak.
Szülőjük A risztotelész m ellett Plinius , ő a legtöbbet idézett szerző, és
bizony még a X V III. század fizikakönyveiben is sűrűn fogunk velük ta lá l­
kozni. A következő fejezetben ism ertetendő nagyobb m űvek is foglalkoznak
ezekkel, i tt csak néhány speciális kérdésről készült értekezést m u ta tu n k
be egészen röviden, és egy nagyobb összefoglaló, de csak m eteorokat tá r ­
gyaló m unkát.
Feltehető, hogy az ilyen jellegű m unkáknak a szám a sok­
kal nagyobb volt, m int am ennyit i t t ism ertetni tu d u n k .64 A tém ák ked­
veltek voltak, nagy irodalm uk volt, te h á t aránylag könnyű volt ilyesm it
disputáció alapjául választani.
Mindössze h a t ilyen értekezést tu d u n k i tt ism ertetni.
K ettő a hóról szól, egy a vulkánokról, egy a földrengésről, kettő pedig

14 209
több meteorral is foglalkozik. Persze, mint ahogy nem lehet éles határ­
vonalat húzni fizikai és meteorológiai dolgozatok között, ugyanúgy nem
könnyű az asztronómiától való pontos elhatárolás sem. íg y pl. címe után
S ebastiani GYÖRGYnek a Föld tulajdonságaival foglalkozó dolgozata ide
tartoznék, de lényegében a Kopernikusz-kérdésről van csak szó benne,
tehát mégis helyesebb a következő pontban, az asztronómiai értekezések
között tárgyalni.
T alán kezdjük a hó kérdésével foglalkozók ism ertetésével.
M indkettő w ittenbergi, T etjtmann NÁNDORé (életrajzi a d a t nincs) 1659-
ben,65 P elsőczy Márton, későbbi rozsnyói lelkészé 1695-ben jelent meg.66.
M indkettő a skolasztikus vitaértekezés tipikus példája. A k e ttő között
eltelt harm inchat esztendő a la tt m intha m egállt volna az idő. Ú gy hisszük,
nem járu n k messze az igazságtól, ha m indkettő tulajdonképpeni szerzőjé­
nek Georg Caspar KlRCHMEiERt67 ta rtju k , aki az ékesszólás professzora
volt W ittenbergben, de több m int kilencven különféle tárgyú, meteorológiai,
fizikai, kém iai és bányászati m unka szerzője. Még valószínűbb azonban,
hogy az egyes tém ák n ak m eglehettek a még régebbi, jól bev ált sablonjai,
és ezeket dolgozták fel azu tán sorra az egyes respondensek, illetve elnökök,
innen a nagy hasonlóság, és innen van, hogy általában ugyanazokat a szer­
zőket idézik. M ajdnem bizonyos ugyanis, hogy a középkor öröksége gyanánt
fennm aradt tekintély tisztelet, am ely kötelezővé te tte a minél több szerzőre
való hivatkozást, nem já r t eg y ü tt forráskutatással. Az idézetek túlnyom ó
része másod, harm ad, vagy ki tu d ja h ányad kézből való idézet lehetett. Az
is valószínű, hogy a PELSŐczYnél elnöklő A ndreas P lanerixs68 nem sokkal
já ru lt hozzá a dolgozathoz, m ert inkább orvosi és etikai m u n k ák at írt.
Gondolatm enete te h á t m indkettőnek azonos; kevés m eg­
figyelést, annál több nevet ism ertetnek. A hó vizes m eteor, de tartalm az
levegőt és földet is, csak tü z e t nem. Úgy keletkezik, hogy a felhők össze­
sűrűsödnek, ez a zu tán esőben feloldódik, m ajd megfagy. M int igen fontos
kérdést v ita tjá k meg, hogy a hó tartalm azza-e a „kém ikusok” sóját. E rre
m indketten nem m el válaszolnak. Jellem ző a négy arisztotelészi oknak a
tárgyalása. A peripatetikus filozófiában m indig ezeknek a leszögezését
ta r tjá k a legfontosabbnak. Példaképpen idézzük, hogyan állap ítja meg
ezeket E eutmann , de lényegében ugyanazt m ondja P elsőczy is. A causa
efficim s (a dolgot létrehozó ok) term észetesen isten, m ert m inden m eteort
ő tere m te tt, a causa universa, tam remota (a távo lab b i egyetem es ok, n éh a
m ásodik oknak, illetve eszköz-oknak is nevezik) a csillagokban kereshető,
b ár nem m indegyiknek v an befolyása: a N apnak, m int a hő fejedelmének,
a H oldnak m int a nedvességek urának, az esőt hozó P lejadóknak és H yadok-
nak, a záporesőt hozó Orionnak, a hideget szerető Saturnusnak. E zek a
re jte tt tulajdonságok alapján fejtik ki m űködésüket. A causa materialis
(anyagi ok) tulajdonképpen a hó an yagát adja meg: víz, föld, levegő, de
lényegében könnyű te st lévén, főképpen gőznek (vapor) tekinthető.
Végül a negyedik ok, a causa finalis (célok) term észetesen végső fokon isten,
közelebbről pedig a term észetben b e tö ltö tt szerepe, fontossága a növények
téli védelm ében stb.
E z u tá n nem lepődhetünk meg, ha még ilyen m egállapí­
táso k at is olvasunk; havazáskor a Föld pórusai bezárulnak, hogy a hó

210
 megmaradhasson a Földön (Pelsőczy ), a hóban férgek keletkezhetnek
(WALTHERnél: ez a sokáig divatos ősnemzés elmélet, amelyet az új biológia
úttörői igen nehezen tudtak megcáfolni).
Természetesen akad néhány helyes megfigyelés is, csak a
hozzájuk fűzött magyarázat naiv: havazás előtt felmelegszik a levegő, de
ennek oka az, hogy a havazás létrejöttéhez szükséges a szél, amely a felhők
részecskéit szétszórja, tehát tulajdonképpen a szél melegíti fel a levegőt,
mert Gassendí szerint a heves mozgás felmelegedéssel jár (Pelsőczy).
Hogy honnan van a hókristályok csodálatos hatszögletű alakja, arra még
nincs megfelelő magyarázata sem KEPLERnek, sem ÜESCARTEsnak, egyedül
a hasonlíthatatlan (incomparabilis) Sperling tudta megfejteni: a hat­
szögletű kristályok oka a természet, amely gömbhöz (esőcseppek!) leg­
közelebb álló alakot adta nekik (Walther ).
Mindez azt m u ta tja , hogy a X V II. században még igen
kevés helyes h ő tan i ism eret birto k áb an voltak, kevés helyes, vagy helyesen
értelm ezett kísérletet végeztek. E rről a tém áról — ellentétben pl. a m echa­
nikával — még a legújabb k u ta tá si ad ato k ism eretében is nehéz volt
helyesen értekezni.
Mazar K ristóf (megh. 1708), Gömör megyei szárm azású
diák, aki 1674-ben ira tk o zo tt be W ittenbergbe, m ajd a felvidéken volt
lelkész, a földrengésről értekezik69 GeorgTüs F örster70 elnöklete alatt.
A földrengés A tha nasujs K ircher szerint m eteor, még­
pedig m eteorum ,,spirituosum ”. A szó i tt nehezen fordítható, gázos lenne
a megfelelő szó, de ez a fogalom akkor még ism eretlen volt: a levegőn és
gőzön kívül m ás légnem ű anyagot nem ism ertek, am ellett nem is kétség­
telen anyagi jellegről van szó. E z a m eteor effluvium okból áll, ezért a könnyű
teste k közé tartozik, és m int ilyen, igyekszik a Föld m élyébe b ezárt üregek
közül kitörni. A könnyű teste k „term észetes helye” ugyanis Arisztotelész
szerint a világ széle, ide ta rta n a k egyenesvonalú mozgással. E z a term é­
szetes oka, am ely külső, nem belső vagy elvi, hiszen a Földnek nem te r­
m észete a mozgás, „hacsak nem ak a rju k K opernikusz -szeI azt állítani,
hogy a földgolyónak sa já t elve alapján egyetemes m ozgása v a n .” E z t a
vélem ényt a bíborosok m ár V. P ál p áp a a la tt elítélték, GALiLEit, a ta n
p ártfogóját pedig m egtagadó esküre kényszerítették 1633-ban. E z a kér­
dés azonban, teszi hozzá a m ár jól ism ert óvatossággal, úgysem tarto zik a
kérdés lényegéhez. Van olyan földrengés, am elynek nem lehet term é­
szetes m ag y arázatát adni, ezek a csodák. Ilyen a heves, teljes és ál­
talános földrengés (violens, totális, universalis), am ilyen K risztus meg­
feszítésekor volt, a többi kisebb és helyi jellegű földrengések azonban
tárg y alh ato k .
Itt is találkozunk a négy okkal, teljesen hasonlóan, amint
a hó esetében láttuk, a távolabbi második ok itt is a csillagokban, főképpen
a Saturnusban, Jupiterben és a Marsban, esetleg a Nap- és Holdfogyat­
kozásokban keresendő. De a szerző ebben B artholinus 71 nyomán már
mégiscsak kételkedik. A materiális ok pedig nem a föld alatti víz (Thalész ,
D émokritosz, F romundus72), sem a Föld mélyén levő tűz (A naxagorasz),
sem a démonok (B odinus 73), sem az angyalok (van H elmont), sem az
Alstedíus szerinti „spiritus subterraneum”, hanem a Föld belsejébe zárt,

14* 277
„spirituosa effluvia” , ezt igazolja 1. a ta p a sz ta la t (földrengéskor szél van),
2. a spiritus term észete (könnyű) és tö b b analóg példa: a puskapor fel­
robbanása stb.
E z u tá n m ár csak a földrengések felosztásáról, kísérő jelen­
ségeiről, következm ényeiről v an szó.

Bem Bgm Jártért

Qvid de Montium Incendiis

. : . f f ot uendum, . .
DI SS ERTA TIONe PHYSICA
exponet !
F R /f S E S

M. JOHANNES SARTORIUS,
: ■. : Eperienfis,
R espondíntf
ephraim síxo m m /
Gedaneníl.
ts i4 ákm i/, Jorntar. A .0 . Jf. M D G . L X X Z ,
in Auditorio minori.
W t t t s m , Em um He iuui&lu , Aa&TypT

34. ábra. S a r t o b i u s könyvének címlapja

 Mazár m űve ism ét tipikus példája az átm eneti korszak­
nak: a term észetfelettibe v e te tt h it m ár eléggé m eggyöngült, de m egm arad
a skolasztikus form a és megfelelő fizikai-geológiai ni agyarázat h íján a
kérdés az effluvium ok Deus ex M achinájával oldódik meg, am i még nem
sokkal értékesebb, m intha a földrengést a dém onok m űvének ta rtju k .
A m agyar Sartorius J ános m int elnök szerepel egy
1680-as w ittenbergi vitán, am ely a vulkánokról (,,a hegyek égéséről” )
szól74 (34. ábra). Sartorius J ános eperjesi lelkész volt, Bayer J ános jó
b a rá tja , vele e g y ü tt fáradozott az eperjesi kollégium főiskolává szervezésén
(1. a V III. fejezetet). H azai p á ly á já t neki is, m int annyi m ásnak, az ellen­
reformáció vallásüldözései sz ak íto tták meg. Az önálló E rdély bukásával
az ellenreformáció a felvidéken is felülkerekedik és 1673-ban Volkra császári
hadvezér a király parancsára elveszi a felvidéken az evangélikusok m inden
tem plom át és iskoláját. Lelkészek, tanárok, diákok földönfutókká lesznek.73
Többen visszatérnek W ittenbergbe, az ifjú, még gondtalan diákévek hazá­
jába. K öztük v an Sartorius J ános , aki örökre távozik, sőt 1656-ban
E perjesen született fia is különböző ném et iskolák: Thorn, Elbing, Geda-
neum gim názium aiban le tt ta n á r és igazgató.76 M agát SARTORiust meg­
becsülhették W ittenbergben, ha nyilvános vitadolgozatot írh a to tt és elnö­
k ö lh ete tt a v itán. Később Gedaneum m ellett lelkészkedett.
Míg a pl. a hóról, vagy a fénytani m eteorokról szóló dol­
gozatokban elsősorban a fizikai alap hiányossága a legszem betűnőbb, addig
Sartorius a kémiának és az égésnek, valam int a geológiának tisztázatlan
fogalm aival küszködik. Az egyébként jól m egírt, éles elmére valló és haladó
szándékú antiperipatetikus értekezésben azért még szükségképpen ugyan­
annyi, vagy m ajdnem annyi tévedés van, m int helyes m egállapítás vagy
sejtés. B ayer J ános b a rá tjá tó l joggal el is várható, hogy legalább v ala­
m ivel az átlagos színvonal felettit alkosson.
A Föld belsejében feltétlenül kell tű zn ek lennie, hiszen
a Föld nem szilárd, belsejében barlangok, elsüllyedt városok helyén ten ­
gerek, földrengés okozta repedések, üregek vannak. A m űködő tűzhányók
ism ertetése következik ezután: A Vezúvból, E tn áb ó l és az izlandi Hecklá-
ból előtörő tüzes láva a rra vall, hogy a Föld belsejében az ásványok csepp­
folyós állapotban vannak, sőt a láva és a ham u színéről az is m egállapítható,
hogy kénes, vasas, vagy a rzén tartalm ú ásványokból szárm azik-e.
Persze nem csak a három em lített tűzhányó van. A világon
m in d en ü tt v an n ak tűzhányók; ezek leírásánál term észetesen m ár kissé
bizonytalanabb a szerző, sőt A m erikával kapcsolatban be is ismeri,
hogy — b ár o tt nagyon sok tű zhányónak kell lennie — ezekről nem
sokat tud.
Eddig t a r t kb. az inkább földrajzinak nevezhető rész,
amely a Föld a la tt égő tű z létezésének bizonyítására szolgált. Az okokkal
azután m ár tö b b problém a m erül fel. A tárgyalás m enete egyébként a
m egszokott skolasztikus: matéria, azaz az anyagi és belső ok, am ely m agá­
ban foglalja a távolabbi causa efficiens&t is. Ism ertetve a különféle elméle­
teket, am elyek szerint e tüzek anyaga vagy salétrom , vagy kén, vagy
szurok (bitumen) , úgy dönt, hogy m indhárom szükséges, és ezt az állítását
példákkal is alátám asztja.

213
 Problém a azonban, hogy e tüzek anyaga, tápláléka m iért
nem fogy el soha ? E z t úgy oldja meg, hogy egyrészt a kén — tö b b tekintély
állítása alapján — könnyen regenerálódik, azonkívül a tenger is állandóan
hordja be a Föld repedésein keresztül az éghető, zsíros, olajos anyagokat.
A bálnák bizonyítják, hogy a tengerben sok a zsiradék. I t t ism ét látható,
hogy a helyes m egsejtés (anyag m egm aradásának elve) hogyan keveredik
m a m ár abszurdum nak tűnő babonákkal.
Ami már most a formát illeti, a kitörésnél zaj, menny­
dörgés, hamu, üszők, hő, homok és füst alakjában jelentkezik a belső tűz
hatása, amely azonban lánggal csak a Föld felszínén kezd égni, mert az
égéshez levegő kell. SartorIus ezekkel kapcsolatban többször idézi a
folgiszton-elmélet egyik felállítóját, BECHERt, de flogisztonról még nem
beszél, és 1680-ban természetesen még STAHLt sem említheti.77 Hogy az
égéshez levegő kell, ezzel kapcsolatban elsősorban Gassend rra hivatkozik,
pedig tudjuk, hogy elsőnek Guericke vette észre, hogy a légszivattyú
burája alatt a gyertya elalszik, de B oyle és Mayow 78 is tudták ezt már
GuERiCKEtől függetlenül.
A matéria és forma eddigi tárgyalása azt mutatja, hogy az
arisztotelészi fogalmazás, mint megszokott kifejezési mód, sokkal tovább
él a fizikában, mint maga az arisztotelészi tartalom. E zt különösen a
következő században fogjuk tapasztalni, ahol a sokszor merőben új tarta­
lom még mindig a megszokott módon kerül kifejezésre. SARTORiusnál nyil­
vánvaló a fenti tárgyalásból, hogy nem az eredeti értelemben vett peripate-
tikus materia és forma substanciálisról van már szó. A causa efficiens proxim a
(közelebbi) szintén nem a csillagokban keresendő (mint ahogy a távolabbi­
nál sem említette már az istent), sőt még erélyesebben utasítja vissza, mint
Mazar, a természetfeletti magyarázatokat, hiszen Mazar annyit elismert
(mint S chnitzler is), hogy vannak csodának számító földrengések.
T ehát a föld a la tti tü z e t nem óriások, nem föld a la tti
démonok, nem a Mars állása m ás csillagokhoz képest okozzák. De a szokásos
term észeti m agyarázatokat is el kell vetni, m ert a N ap melege pl. nem
h a to lh a t olyan mélyre, nem lehet az ok a Földdel egykorú „ á llati h ő ” sem,
m int Cardanus és K epler állítják, de nem k elth eti életre a tü z e t a Föld
a la tt fúvó szél vagy a kövek súrlódásakor keletkező hő se m .Itt közbe-
vetőleg megjegyezzük: érdekes, hogy a X V III. században hogy elfelejtik
a súrlódási hőt, pedig Sartorius még m agától értetődően beszél róla, és
látn i fogjuk m ajd pl. P ósaházi hőelm életében is, hogy az m ilyen közel áll
a kinetikus gázelmélethez. (A fö ldalatti szél és a súrlódás azért nem okoz­
h a tjá k a tü zet, m ert ezek m aguk is csak okozatok.)
E helyes k ritik ai érzékkel m egadott áttek in tés u tá n ism ét
i t t vagyunk az effluviumokn ál (1. Mazar), amelyek, úgy látszik, a re jte tt
tulajdonságok helyére lépnek; persze lényegesen jo b b an ezekkel sem lehet
egy-egy jelenséget m egm agyarázni. A föld a la tti tü z e t te h á t azok a száraz
és meleg effluvium ok okozzák, am elyek olajos dolgokból összeállva egy­
m ást m eggyújtják, az így keletkező hő h a tá sá ra kitág u ln ak egy kör te rü ­
letén m indaddig, m íg a hegy felszínére érve lángra nem lobbannak. M ind­
ezt a következő tudósok nézetei alapján állítja Sartoritts: D igby ,79
B oyle , K ircher , D escartes, Ga ssen di , R egius , Sperling , B ecker .

2U
 A fenti névsorban az az érdekes, hogy valóban a X V II.
század élvonal-, illetve m ásodik vonalbeli tu d ó sait sorolja fel: a szerző
tévedései te h á t valóban a kor jellegzetes tévedései.
K étségtelenül azonban, hogy egy igen fontos lépéssel mégis
előbbrejut, m int Mazab, és a tö b b i effluvium ot tan ítók. S a rtorTusnál az
effluvium nem m isztikus m agyarázó elv, hanem valóságos, súrlódó, állandó
m ozgásban levő atomok halm aza. E z részben S e n n e r t , S p k rlin g , részben
B oyle h atása lehet. M indenesetre az atom okkal m ár egészen ügyesen és
helyesen tu d ja m agyarázni a jelenségeket: a hő az atom ok mozgása, a
hideg: nyugalom , sőt — és i tt m ár egy lépéssel to v áb b is m egy a kellet­
ténél — a N apsugarak okozta hő is a levegővel való súrlódás eredménye.
Sartoritjs dolgozata tehát a kémiai hiányosságok mellett
szintén egy lépés előre: fokozatos elszakadás ABiszTOTELÉsztől és előkészület
az új eredmények befogadására.
20 évvel korábbi, és így a fogalm aknak még sokkal
nagyobb tisztázatlan ság át m u ta tja a következő dolgozat.
Babonás hiedelm ek és helyes term észeti megfigyelések,
ezeken alapuló helyes értelm ezések kavarognak P oprádi Á dám (1636— 1692)
szepesbélai szárm azású eperjesi ta n á rn a k főképpen fénytani jelenségekkel
foglalkozó m unkájában.80 P oprádi ÁDÁMot ugyancsak 1672 v. 73 tá já n
űzték el Eperjesről, ahol lelkész is volt; ő is N ém etországban k eresett mene­
déket, m ajd visszatért hazájába, és Trencsénben le tt lelkész. Az elnöklő
E rnestüs BAKirsról csak a cím lapon szereplő a d a tta l rendelkezünk.
P oprádi a m eteoroknak egy különleges csoportját ism er­
teti, am elyeket ő ,,em phaticus” -nak nevez. Ezek nem valóságosak, Csak
látszólagosak. P ontosan nem lehet tu d n i, m it é rt ez a la tt, valószínűleg,
hogy nem tek in th ető k testeknek (Apáczai „légköri lá tsz a t” -oknak fordítja
ezeket). Ilyenek: a m elléknap, mellékhold, a haló, szivárvány, esősáv
(virga), chasm a (?), hullócsülag, a felhők színe,: a hajnali és alkonyati
vörösség.
Szinte lá ta tla n b a n előre tu d h a tju k : m ilyen m agyarázatot
leh e tett ezeknek adni 1660-ban, am ikor a fénytan, különösen a színek
elm élete még gyerekcipőben já rt, am ikor N ewton , H ooke és H fyghens
éppen csak m egkezdték vizsgálataikat, a polarizáció, az interferencia pedig
csak a X IX . század elején ju t helyes értelmezéshez. Az em beri képzeletet
viszont érthető m ódon izg a ttá k ezek a tünem ények, kerestek ráju k vala­
m ilyen m agyarázatot és o tt, ahol a fénytani törvények m ár ism eretesek
voltak, o tt sikerült is ilyent találni, ahol nem, o tt következnek ism ét a
babonák.
Az em phaticus m eteorok csak képek, nem m aguk a „dol­
gok” , m int a villám lás, jégeső, hó stb. A term észet játszik i tt a halandók­
kal, csalóka képeket m u ta tv a nekik, de ezek még annyira sem valóságosak,
m int a borotválkozni készülő férfi képe és szakálla a tükörben.
P oprádi is formálisan a skolasztika arisztotelészi szabályai
szerint tárgyalja sorra e jelenségeket. Definíció után következik a materia,
a létrejövés feltételeinek ismertetése, majd a forma, végül az okok.
Meg kell még jegyezni, hogy e jelenségek közül több eléggé
ritk a , és így az ezekről értekező nem is m indig tám aszkodhat sa já t meg­

215
figyeléseire, példáit te h á t feltétlenül a rendelkezésre álló irodalom ból kell
vennie. M indezt figyelembe véve, P oprádi definíciói nem is olyan gyengék,
inkább azt lehetne m ondani, hogy m ai ism ereteink szerint még nem te l­
jesek. íg y például az eléggé ritk a m elléknapok, m ellékholdak, általában a
haló jelenségek felléptében helyesen lá tja a napsugarak és a felhők k a p ­
csolatát, persze azt, hogy a fénytörés a felhő jégkristályain jön létre, a z t
még nem tu d h a tja , sőt ő még csak visszaverődést tételez fel, de azt is tu d ja,
hogy a d o tt esetben színes képek is keletkeznek.
Kevésbé tudom ányos a „cél—ok” m egadása. H iszen m aga
a causa finalis tárgyalása áll a legszögesebb ellentétben a kauzális fizikai
világképpel. P op rádi szerint e jelenségek célja, hogy előre jelezzenek bizo­
nyos term észeti, politikai vagy egyházi esem ényeket (II. tétel, 5.pont).
Mivel az egyház és a politika nem tarto zik a fizikusra, „ezekre csak keres­
sen m aga az olvasó p é ld á t” ; a term észeti jelenségek közül a paraselene
(holdudvar) pl. esőt jelent (S e n e c a szerint). A célok m egállapítása u tán
következik m inden jelenség feltűnésének ideje (télen, nyáron, reggel, dél­
ben stb.) és helye (pl. a Naphoz viszonyítva), m ajd tö rté n eti példákat
mond el.
M ajdnem helyes a szivárvány értelm ezése:,, A szivárvány
(irts) az a m eteorum em phaticum , am ely a vízcseppekben a szem ben álló
N ap vagy H old sugarainak törése és visszaverődése következtében kelet­
kezik, és a néző szem ében sokszínű ív et v e tít.” (V. tétel.)
Célja fizikai szem pontból: eső jelzése, teológiai szem pont­
ból pedig isten ezzel figyelm ezteti az em bereket, ne legyenek olyan gono­
szok, nehogy újabb vízözönt kelljena földre küldeni (V. téte l 5. pont). A színes
m eteorok keletkezesénél term észetesen nem tu d ja (nem is akarja) m eg­
m agyarázni, m iért éppen valam ely m eghatározott szín lép fel.
A P oprádi által adott értelmezések és a skolasztikus
forma a mondott okok következtében igen soká élnek még a fizikai köny­
vekben, a következő században is. Innen tűnnek el legkésőbb a cél—okok,
az idő- és általában a jóslásra való felhasználások lehetőségei. Ezért, ha a
X V II. század végén a század egyetlen teljes meteorológiai könyvét vizs­
gáljuk ( a nagy összefoglaló művekben levő meteorológiai fejezetektől
eltekintve, 1. a V III. fejezetet), szintén nem fogunk még az eddigiekhez
képest nagy fejlődést találni, különösen azért sem, mert ez a mű T apol-
czányi (v. T apolcsányi) L őrinc, pozsonyi származású jezsuita páter
baccalaureatus értekezése, amelyet a jeuzsita H ev e n e sí Gábor elnöklete
alatt védett meg 1690-ben a bécsi Pazmaneumban.81 TAPOLCSÁNYiról
(1669— 1729) annyit tudunk még, hogy később Nagyszombatban a filozófia
és a kánonjog tanára volt. H evenesi Gábor (1656— 1715) viszont annál
kiemelkedőbb alakja a magyar irodalomnak. Híres hitvitázó, etikai, tör­
ténelmi és földrajzi munkák szerzője (Magyarország földrajzát is megírta).
A szóban forgó m ű valószínűleg az idősebb, nagy olvasott­
sággal rendelkező tudós m unkája.
A címben biztató, hogy a meteorokról mondandókat a
szerző „fizikai tapasztalatokkal” (experientiis physicis) szándékozza alá­
támasztani. A bevezetésben is azt hangsúlyozza, hogy igen nehéz az érzé­
keinktől meglehetősen távol eső meteorok titkaiba behatolni, ezért „A fizika,

216
a ta p a s z ta la t ítélőszéke elé h ívjuk ők et” és csak olyat fog állítani, am it a
fizikai meggondolás („physica ratione” ), illetve a szerzők ta p a sz ta la ta i
megerősítenek.
M indezek u tá n azonban egy tökéletesen arisztotelészi ala­
pon álló általános tárgyalás következik. N yom a sincs az eddig tárg y a lt
értekezésekben lá to tt küszködésnek az újabb fogalm ak befogadásáért.
A m eteor tökéletlenül összetett test. H a pl. a víz nedvességéhez és hideg­
ségéhez az idegen szárazság keveredik, de az nem tu d ja sem a form a
substancialist, sem a nedvességet elűzni, előáll a tökéletlen keverék [imper­
fecte m ix tu m ), a jég. A causa efficiens m inden m eteornál a hő, a föld a la tti
is, a causa materiálissal kapcsolatban csak a közelebbi okról beszél, m ert
a materia prim a (azaz a form a nélküli anyag), sokak elő tt nem evidens,
pedig létezése kétségtelen. E z a közelebbi ok: a gőz (vapor), am ely nedves
és meleg, a kipárolgás (exhalatio), am ely száraz és meleg, vagy valam i m ás
keverék: pl. a felhő vízből és füstből jön létre. Mivel a földről mérges p á rá k
is szállhatnak fel, a m eteorok betegségeket is okozhatnak, m int pl. az üstö­
kös, am ely szintén m eteor, m ert égi te s t nem lehet.
Az általános résznek ez a b em utatása, úgy hisszük fel­
m ent a további, az egyes m eteorokra vonatkozó m egállapítások ism er­
tetése alól. Ilyen fizikai alapokból kiindulva, még annyi helyes eredm ényt
sem lehet elérni, m int am ennyit az előző szerzők elértek. E gyetlen pont
ta lá n a prognosztikonokkal k apcsolatban elfoglalt álláspont, ahol az 1690-es
évszám mégis csak jelent valam it: a fizikus feladata csupán egy-egy
m eteor természetes céljának k u tatá sa, hogy van-e ezenkívül valam i term é­
szetfeletti céljuk (ezek létezését h a tá ro zo ttan nem vonja azért kétségbe),
az nem tarto zik ránk, az egyedül az isten dolga. Fölösleges te h á t bárm ely
m eteor megjelenése esetén kétségbeesni.
H e vi-: nest' minden elmaradottsága ellenére néha-néha
hivatkozik egy-egy újabb szerző elméletére, de csak azért, hogy némi
(elég gyenge) kritika után elvesse azt, és visszatérjen AmszTOTBLÉszhez,
mint az üstökösök eredetének kérdésében is (1. e fejezet 3. pontját).
Még csupán annyit jegyzünk meg, hogy H evenesi a
m eteorok fogalmi k örét még tág a b b ra veszi, m int pl. a következő fejezetben
ism ertetendő fizikakönyvek. A m a is túlnyom óan m eteorológiai jelenségek­
nek t a r to tt tünem ények m ellett jóform án m inden term észeti jelenség
vagy anyag helyet k ap a könyvben: m eteor a méz, a cukor, a manna, ezek
még a levegősekhez tarto zn ak , a tenger, az árapályok (am elyeket egyéb­
k é n t a H old okoz, de távolról sem gravitációs, hanem egyéb, rejtélyes,
m ár Galilei által kigúnyolt h atások m ia tt,)82 a tenger sóssága, a forrás,
a folyó, a hőforrás, az ásványvizek. L egváltozatosabbak azonban „földes”
m eteorok: m aga a földgolyó, a hegyek (itt tárg y alja a m ár ism ert földrengést
és vulkánokat), a fémek, az ásványok, külön az arany, az ezüst, a higany,
az ón, az ólom, a vas, az érc, a kő és a hegyi kősó.
A fizika, általában a term észettudom ányos alapfogalm ak­
nak még teljes tisztázatlansága tű n ik ki egy ilyen összeállításból: fénytan,
hőtan, geológia, meteorológia, fizikai földrajz, kém ia, term észetrajz, ásvány­
ta n között lehetetlen még h atárv o n alat húzni; lá th a tó ebből az elég tipikus
értekezésből, m ennyire az egyes tudom ányok születésének, különválásának

277
küszöbén állunk. Ezt a folyamatot azonban nem segítik elő, sőt akadályoz­
zák azok az arisztotelészi alapelvek, amelyekhez H e v e n e s i éppúgy, mint
Pázmány, B a lá se i, S z é k h e ly i, M okchai és S z e n tiv á n y í M áeton is
körömszakadtáig ragaszkodnak. Persze ennek nem az az oka, mintha ezek
a tudósok kevésbé „értelmesek” lettek volna, vagy kevésbé lettek volna
képesek az új eredmények megértésére. Félreértés lenne esetleg a protestáns
és katolikus szerzők műveinek ilyen összehasonlítását valamilyen „fele­
kezeti” szempont hatásának tekinteni. Hiszen P a trizzi, G a lile i, Gas-
se n d i stb. szintén katolikusok voltak. A főleg felekezetek szerinti eltérés
a magyarországi osztályharc és az ezzel nálunk ebben a korban még mindig
kapcsolatos nemzeti függetlenségi harc sajátos jellegéből következik.
A jezsuiták, a főpapok a feudális osztály és a nemzeti függetlenséget elnyomó
Habsburg-érdekek képviselői. Mint ilyenek eleve és mereven szembeszálltak
minden újítással, minden haladással, mint ahogy a római inkvizíció is
szembeszállt a polgári osztály érdekeit képviselő GALlLEl-vel. A protestáns
lelkészeket és tanárokat a legerősebb osztályszálak a polgári, vagy leg­
feljebb a középnemesi rétegekhez fűzik, ők tehát alkalmasabbak az új
tudomány befogadására. Míg azonban a politikában az osztálytagozódás
majdnem egyértelműen és a kor legfőbb ideológiai kifejezési síkján, a
vallás és a hitviták területén pedig teljesen egyértelműen nyilvánul meg, a
tudományban már lényegesen bonyolultabb a helyzet. Következik ez egy­
részt abból, hogy a természettudomány alap és felépítmény egyszerre, de
következik abból is, hogy közös forrása mindegyik tábornak A r is z to te ­
lé s z . A X V II. század természettudományában csak az elfogult, anakronisz­
tikus szemlélet láthat ugrásszerű, forradalmi jellegű átalakulást. Ilyen át­
alakulást a tudomány története még akkor sem mutat, ha az új felfedezé­
sek valóban szinte forradalmi módon következnek be, mint például a X IX .
és X X . század fordulóján. Régi és új egy ideig való együttélése azonban
még ilyenkor is fennáll, éppen azért, mert a természettudománynak csak
egyik eleme az alapul szolgáló világnézet, Ugyanilyen fontos az a mennyi­
ségileg állandó növekvő ismeretanyag, amelyet el kell sajátítania hosszú,
fáradságos munkával a tudomány művelőjének, és csak akkor bírálhat,
válogathat belőle világnézetének, osztályhelyzetének megfelelően. A X V II.
században portestánsok és katolikusok, haladók és maradiak lényegében
ugyanazt az ismeretanyagot sajátították el, és ugyanabból válogattak:
utasítottak el, vagy tartottak meg belőle egyes tanításokat. Hogy a válasz­
tás csak a maradiak táborában lehetett többé-kevésbé egyértelmű, az ter­
mészetes. A másik tábor azonban még önmagán belül is több rétegre tago­
zódott (coccejánizmus, presbiteriánizmus, indepentizmus, és ez utóbbi ket­
tőnek társadalmi megnyilvánulása, a puritánizmus stb.). Más az üteme a
polgárság fejlődésének Hollandiában, mint Németországban, hiszen a pol­
gári forradalom terén a kiterjedt tengeri kereskedelemmel rendelkező Ném et­
alföld (és Anglia) jóval megelőzte Német-, Francia- vagy Olaszországot.
Ennek megfelelően az előrehaladás más és más fokát mutatják az egyes
tudományos művek aszerint, hogy a szerző milyen egyetemen tanult. Míg
tehát nagy vonásokban az erőviszonyok aránylag könnyen áttekinthetők,
a részletek annál kuszáltabb képet mutatnak, és egy-egy mű értékelését
mindig csak az összes körülmények mérlegelése alapján szabad elvégezni:

218
gazdasági, tö rtén eti, társadalm i szem pontok m ellett figyelembe kell venni
bizonyos helyi jellegű tényezőket, és nem utolsósorban a pszichológiai
szem pontokat.
Ilyen elemzésre elsősorban a nagyobbszabású művek vizs­
gálatánál lesz módunk. Az eddig bem utatott fizikai dolgozatok csupán egy
aránylag kis területre: az egyetemi oktatásra jellemzőek, igaz, hogy nagyon
jellemzőek. Látjuk, hogy itt a fejlődés aránylag csekély, de az A risztote­
LÉsztől való elszakadás, az új tanok, elsősorban a kartéziánus fizika iránti
érdeklődés kétségtelenül kimutatható. Ennél valamivel többet fogunk
tapasztalni a fizikánál kissé előbbrejáró asztronómiai értekezések tanul­
mányozásánál.

3. SZFÉRÁ K , K Ö RÖK, ÖRVÉNYEK: ASZTRONÓMIAI

ÉRTEKEZÉSEK

A sztronóm ia és fizika közé éppoly kevéssé húzható éles

h a tá r, m in t a „m eteorológia” és fizika közé. A X V II. században szokásos
tudom ányrendszerezés szerint azonban — lá ttu k — az asztronóm ia inkább
a m atem atikai tudom ányok közé ta rto z o tt, gyakran „practica geom etria” -
n a k is nevezték. E nnek a m ár é rin tette n kívül még k é t oka leh etett. Az
egyik, hogy P tolemaiosz szférái és epicikloisai a világnak elsősorban geo­
m etriai leírását ad ták ; ezért is ta r to ttá k sokan a K opernikusz —Galilei-
v itá t a „m atem atikusok” p riv á t ügyének. A m ásik ok viszont az volt,
hogy — b ár sokan beszéltek m ár D escartes és Galilei előtt is — a m ate­
m atik ai m ódszerről —, a valóságban még m aga D escartes is aránylag
ritk á n alkalm azta fizikai m unkáiban a m atem atik át állításainak igazolá­
sára: „D escartes századának egyik legjelentősebb m atem atikusa, az
analitikai geom etria felfedezése örök fényben fogja megőrizni nevét, az
O p tik ájáb an m in t jelentékeny m atem atik ai fizikust ism erjük meg, csak
örvény elmélete felállításánál felejtette el a matematikust teljesen. Az egész
könyvben egyetlen egy pontos m ennyiségi m eghatározás sem fordul e lő . . . ” 83
H uyghens , a m atem atikai fizika m ásik kiváló m űvelője, még a X V II. szá­
zadban ugyanezt h á n y ta a szemére: „D escartes, aki úgy tű n t fel nekem,
féltékeny Galilei hírnevére, a rra törekszik, hogy egy új filozófia szerző­
jének tekintsék, ak it Arisztotelész hely ett az akadém iákon ta n íta n a k . . .
azt állította, hogy e lju to tt a pontos igazsághoz és evvel nagyban akadályozta
az igazi ism eret felfedezését.” 84 H a te h á t még D escartes- oí is jogosan
érheti ilyen szem rehányás, m ennyivel inkább érthető, hogy pl. S chnitzler
„m atem atikai értekezésének” nevezett „építészeti” m unkájában egyetlen
képletet vagy szám ítást nem találunk.
M indezek ellenére azonban az asztronóm ia (sőt az asztro­
lógia is), kivételes szerepet játszo tt, vagy legalábbis egyes, nem pusztán
spekulatív m űvelői valóban „m atem atik ai” tud o m án y n ak fogták fel.
A naptárkészítéshez éppúgy szám olni kellett, m int a fogyatkozások, oppo-
zíciók, konjunkciók kiszám ításához (ezekre az asztrológusnak is szüksége
volt); csillagok m agasságát, parallaxisát meg leh e tett m érni, szám ítani stb.
Ilyen értelem ben az asztronóm ia a legrégibb egzakt tudom ány. A fizikában
Galilei és D escartes előtt (Arkhimédész és S tevin statikai szám ításait

219
nem tekintve) említésre méltó „levezetéssel” nem találkozunk, és az előbbi
pontban bem utatott „physica specialis” területe is még igen messze járt a
matematikai egzaktságtól.
Term észetesen a b em utatandó m agyar szerzők nagyobb
része abba a csoportba tartozik, am elynek tipikus képviselőjével ismer­
k e d tü n k meg S chnitzler J akab személyében, sőt név szerint is azonosak
egyesek, akik Schnitzler elnökelete a la tt is védtek meg értekezést (Pila -
rik , T hann ). Ezeknél te h á t sok ú ja t nem fogunk tap asztaln i sem S chnitz -
LEE-hez, sem az egykorú w ittenbergi fizikai disszertációkhoz képest, a
későbbiekben azonban, a hetvenes évek végén, m ár feltűnik a törekvés:
mennyiségileg igazolni az egyes állításokat. A szám ítások még sokszor m ásod­
kézből valók, de m ár m eghatározott k ritika, válogatás nyilvánul meg az
átvételben. Részben i t t kereshetjük te h á t a következő század m agyarországi
nagy alkotó csillagászainak őseit (H ell Miksa , Sajnovics J ános ). A kül­
földön tanuló m agyar diák, h a nem is m ara d t meg a csillagászi pályán,
tan ulm ányai a la tt m egm utatta, hogy a puszta spekuláció szolgai u tán -
m ondásánál többre is képes.
Ezek persze a kivételek, az átlag S chnitzler nívóján
van. Ismét másik csoportba tartoznak a Hollandiában tanuló kartéziánusok.
Ők lényegében megmaradnak a tiszta spekuláció vonalán, de amit haza­
hoznak, az feltétlenül hozzájárul ahhoz, hogy idehaza hamarabb oszoljon
el a skolasztikus köd. K öpeczi J ános , a már em lített K öleséri S ámuel ,
Csapó I stván méltó kortársai, illetve utódai P ósaházi JÁNOSnak, S zilágyi
T önkő MÁBTONnak, ApÁczAinak, és az is igaz, hogy a következő század
elején a magyarországi fizikai tudománynak éppúgy meg kell majd vívnia
a harcát a kartéziánizmussal, mint ahogy a X V I. és X V II. században meg
kellett küzdeni Arisztotelész örökségével. Ez a harc azonban már lénye­
gesen könnyebb: hiszen a kartéziánus ráció csak akkor hátrányos a fizikára,
lia egyoldalú. Clara et distincta fogalmakra minden fizikusnak szüksége
van. Másrészt ez a harc már természetszerűleg rövidebb lesz: az elnyomó
hatalom és az összes egyházak magától értetődően nem fognak ott állni
D escartes oldalán, mint ahogy ott álltak a skolasztika és a kinyilatkoz­
tatás mellett, a tudományos eredmények gyorsabban terjednek; F rank ­
LiNnak például még egy évre sem lesz szüksége, hogy felfedezéseit Magyar­
országon megismerjék.
A néhány kartéziánustól eltekintve a X V II. század asztro­
nóm iai értekezéseiben persze még m indig felbukkan a K opernikusz-kérdés.
A v ita az egyetem eken, de a fejekben is, még távolról sincs eldöntve. Ebből
a szem pontból nyugodtan elm ondhatjuk, hogy F röhlich DÁ viüot egyik
sem h aladja túl. Kb. három féle állásfoglalással találkozunk: a tisz ta arisz-
totelészi—ptolem aioszival: a szerző meg sem em líti K opernikusz , vagy
esetleg még T ycho nevét sem. H a felveti a problém át, akkor k é t dolog
lehetséges: hevesen cáfolja, m int S chnitzler, ez azonban aránylag ritk a .
A zt a nagy határozottságot, am elyet S chnitzler m u ta to tt, ritk á n találju k .
A m ásik a leggyakoribb: elm ondogatja a dolgokat és azután nem foglal
állást (1. Mazar KRiSTÓFot az előző pontban). N yílt kopernikánus egy­
szerűen nincs (nagyjában ezt fogjuk tap asztaln i a következő fejezetben
tárgyalandó összefoglaló m űvekben is).

220
 Ennek okait már többször érintettük. Az itt tárgyalandó
néhány munkánál ezenkívül figyelembe kell venni, hogy ezek vagy német,
vagy holland egyetemen készültek. Hollandiában, aki haladó volt, karté­
ziánus volt. Erre predesztinálták már eleve az egyetemeken és a német­
alföldi városokban dúló tudományos és politikai viták e kérdés körül.
Az ifjúság csak D escartes oldalára állhatott, különösen, ha olyan tanárok
vezették, mint H eerebord , R egius , J ean d e R aey , B urcher de V ol-
d er . A német egyetemeken még élénken élt azonban a reformátorok, külö­
nösen E uther Kopernikusz-ellenessége is, ezen az sem segített, hogy
K opernikusz után a legnagyobb csillagászt, Galilei m ellett a század első
felének legnagyobb fizikusát éppen Németország adta, K epler személyé­
ben. Az apró fejedelemségekre oszlott Németország még sokkal kisebb utat
te tt meg a polgáriasodás útján, mind az elnyomóktól éppen megszabadult
Hollandia. Hollandia már a harc új szakaszában tartott: már az újonnan
hatalomhoz jutott polgárság is rétegeződik. Németországban még általá­
ban a feudális maradványok ellen küzd a lassan protestáns módon orto­
doxszá váló polgárság.
E ddig tárg y u k tó l függetlenül, felfogásuk szerint igyekez­
tü n k átfogó képet adni a kor m agyarországi szerzőktől szárm azó asztro­
nóm iai irodalm áról. H a azonban közelebbről is be ak arju k röviden m u ta tn i
ezt az irodalm at, helyesebb lesz, ha tárgykörök szerint csoportosítva tek in ­
tü n k végig rajtu k , a közelebbi vizsgálat úgyis m egm utatja, hogy az illető
dolgozat a fenti felfogásbeli kategóriák m elyik csoportjába tartozik. A tá rg y ­
körök persze nem m erítik ki a korabeli asztronóm ia m inden problém áját,
még annyira sem, m int S chnitzler m unkássága egyedül. A tém aválasztás
bizonyára ad hoc, az elnök kívánsága szerint, m integy véletlenül tö rté n t;
így v an n ak azonos tém ák, míg egyesek hiányoznak. Egy-egy tém á ­
n ak kétszer-három szori előfordulása csak m agyar szerzőknél azonban
bizonyára nem teljesen véletlen, hanem a tá rg y irán ti bizonyos érdek­
lődésre vall.
K ezdjük ta lá n az égről és a földről általában szóló dolgo­
zatokkal. E zek úgyis bizonyos átm enetet képeznek az előbbi tém acsoporthoz.
Időrendben az első a lőcsei Graee J ános Cyörgynek
(1630— 1680) A z égről szóló m u n k ája .85 Elnöke a m ár jól ism ert Sperling ,
akinek személye m ár eleve biztosítja, hogy nem fogja tá n fel sem vetni a
K opernikusz-kérd é st.
Grafe J ános GYÖRGYnek bőven ju to tt a X V II. század­
beli tudósok és lelkészek viszontagságaiból és szenvedéseiből. Szegény
szülőktől szárm azott, akik nem tu d tá k volna ta n ítta tn i. Olyan kiváló és
szorgalm as volt azonban, hogy sikerült pártfogókra szert tennie, ezért
lőcsei alsófokú tan ulm ányainak befejezése u tá n Pozsonyba került, m ajd
W ittenbergben és S trassburgban ta n u lt Pozsony város költségén. H azatérve
1655-ben ta n á r, m ajd lelkész le tt a felvidéken, de őt is elérte az evangélikus
prédikátorok sorsa e korban: szám űzetésbe kellett mennie. Visszatérve
M odoron le tt rektor, m ajd lelkész; M odort ta tá ro k dú lták fel, Graee fog­
ságba esett, eladták rabszolgának és csak hosszas szenvedés u tá n sikerült
ő t b a rá tain a k 600 fo rin tért kiváltaniuk. 1666-ban K örm öcbányán le tt lel­
kész, de 1674-ben ism ét távoznia kellett. Ú tközben még ki is rabolták, így

221
érkezett el Görlitzbe, ahol k é t évet tö ltö tt, m ajd Lisszában (Comenius
szám űzetésének helyén!) le tt lelkész és i tt is h a lt m eg.86
H a Graff J ános György valóban olyan tehetséges vo lt,
m int életrajzírója állítja — am iben nincs jogunk kételkedni —, és h a a szó­
ban forgó dolgozat tö b b eredetiséget és önállóságot is árulna el, ez a p ály a­
futás szám ára éppúgy lehetetlenné tenné, hogy to v áb b foglalkozzék term é­
szettudom ányos kérdésekkel, például addig, míg valam i önálló felfedezéshez
nem ju t, m inthogy a kor m ajd m inden tudósának a m unkássága az ifjúkori
kezdetek u tá n abbam aradt.
Graff J ános dolgozata teljes m értékben tükrözi azt a nem
tú l éles A risztotelész-kritikát, am elyet a S en n ert—Sperling-féle irán y zat
képvisel. A tárgyalás a m ár jól ism ert m enetet követi: m ateria, form a, causa
efficiens, finis; a válaszokban azonban m ár v an eltérés. A bban m egegyezik
A risztotelésszé , hogy az ég anyaga a földi 4 elem étől különböző, de csak
azért, m ert sokkal finom abb, sem szilárd, sem cseppfolyós, sem tüzes nem
lehet, és nem lehet azonos a levegővel sem, m ert akkor (Tycho szerint)
a csillagok mozgása óriási z a jt keltene. M ert nem az egek, hanem bennük
a csillagok mozognak.
Az ég anyaga azonban semmivel sem nemesebb, m int a
földi testeké, és éppúgy alá v an vetve a rom lásnak, m int azok. Nincs a H old
a la tt tűz, és nincs víz a csillagok fölött. Az ég jelenségeiből általáb an jósolni
nem lehet és nem szabad, egyes m eteorok megjelenése időjóslásra a d h a t
lehetőséget.
ím e te h á t egy igen szerény kezdet: eltűnik A risztote­
lész rom olhatatlan és forgó ege, a hold a la tti tűz, a csillagok feletti víz, az
asztrológia „tudom ányos” jelentősége, de még m arad elég v ita tn i való:
hiszen például a Föld és ég távolsága — Graff szerint — az időben v á lto ­
zatlan, hiszen a Föld a középpontban van és ez m inden pontos szám ítás
kiinduló pontja.
Szinte ugyanígy, állásfoglalás nélkül ism erteti a ném et­
újvári U nger Mihály m agister kölni jelöltje, J oachim K rautheim (egyik­
ről sem tu d n i többet) a földi és égi közöket.87 ScHNiTZLERt ugyanez a tém a
harcos kiállásra késztette K opernikusz ellen, ők megelégednek az egyen­
lítő, az ekliptika, az állatöv körének pusztán geom etriai ism ertetésével, és
álláspontjuk csak onnan látható, hogy m indent a N ap m ozgásából vezetnek
le.
S ebastiani GYÖRGYőt m ár jobban érdekli a Föld m ozdu­
latlanságának kérdése, m unkája a „F öld tulajdonságairól” 88 még n éhány
évvel korábbi is; ugyanebben az évben több m inket érdeklő m agyar érte­
kezés is készült W ittenbergben .89
S ebastiani György trencséni szárm azású volt, Szeben-
ben, E perjesen (Sartorius JÁNOsnál is), Lipcsében és W ittenbergben
tan u lt, m ajd Trencsénben le tt lelkész. D olgozatát „földrajzinak” nevezi,
am i azért jogos, részben, m ert a földrajz fontosságáról és hasznáról értekezik
a bevezetésben: A filozófiában t e tt nagy előrehaladás következtében —
m ondja — egyre kevesebb csodálni való van a term észetben. E z a haladás
a földrajzban is m utatkozik: lásd a nagy felfedezéseket. A földrajzra m in­
denkinek szüksége van. T árgya a Föld alakja, nagysága, helyzete és m ozdu­

222
latlansága. Ezek közül a k é t utóbbi teszi indokolttá, hogy éppen i tt tá r ­
gyaljuk.
A Föld helye pontosan a világm indenség közepén van.
A m ozdulatlanság kérdésében a „fizikusok” és a,,m atem atik u so k ” vitáznak
(melyik p á rto t jelenti a fizikus, nem tudni). Ma sokan tám a d já k a Föld m ozdu­
latlanságáról szóló ta n t, pedig ez a kérdés évszázadokon á t el volt m ár egy­
szer tem etve, mígnem K opernikusz , a kiváló asztronóm us kétszáz évvel
ezelőtt (!) fel nem tám a szto tta , és ezzel nagy nevet szerzett m agának. E z t
sokan követték, m ert szerintük könnyebb a kicsi Földnek 24 óra a la tt s a já t
tengelye körül m egfordulnia, m int a N apnak az egész csillagos éggel együtt.
„A leghíresebb és legrégibb szerzőknek a tekintélye azonban szemben áll
ezzel, a ta p a sz ta la tra hivatkoznak és úgy vélik, hogy érzéki csalódásról v a n
szó.” Most azután felhozza a m ár jól ism ert érveket a szentírástól a „fizi-
k a ia k ” -ig.
S ebastiani dolgozata m indezek ellenére a sikerültebbek
közé tartozik. Szép és lendületes a földrajz, általáb an a m odem tudom ány
dicsérete, a Föld m éreteire vonatkozólag pedig az akkor rendelkezésre álló
legújabb ad a to k a t v á la sz to tta ki. Az erősen antikopernikánus hangot eny­
h íti a bevezetésnek az a kijelentése, hogy a Föld m ozdulatlanságának kér­
dését elsősorban a filozófusoknak hagyja, m ert, am int van tisz ta és alkal­
m azo tt m atem atika, úgy van elm életi és gyakorlati filozófia, a földrajz
az utóbbihoz tartozik, a kérdés m aga pedig inkább elméleti. E gyébként
S ebastiani antikopernikánus v o ltának legalább k ét forrása nyilvánvaló.
Az egyik a S chnitzler által is sokat idézett N ottnagel p ofesszor,90
ak it ő is sokat em leget (de m aga S chnitzler is leh e tett rá hatással), a m ásik
az elnök személye. I t t nem kételkedünk abban, hogy ezt az értekezést első­
sorban S ebastiani írta, de csak azért, m ert elnöke B althasar B oebel 91
kizárólag teológiai m u nkákat írt, viszont éppen ezért nem leh e tett volna
neve a la tt kopernikánus disszertációval fellépni.
Az egy évvel később m egjelent, a „fogyatkozásokról á lta ­
láb a n ” cím ű dolgozat a Szepes megyei szárm azású T hann A ndrásó.92
Nevével m ár találkoztunk S chnitzler m űszaki m unkáival kapcsolatban,93
elnöke m ost a teológus Michael Cordesius ,94 akinek m űvei között szintén
nem találu n k teológiai m unkáknál egyebet, te h á t az értekezés — éppúgy,
m int S ebastiani esetében — T hann sa já t m unkája lehet.
T h a n n ANDRÁsról — e k ét m unkáján kívül — még
an n y it tudunk, hogy 1657-ben ira tk o zo tt be W ittenbergbe, tan u lm á ­
nyai elvégzése u tá n pedig h a z a té rt és lelkész lett. Később azonban ka-
tolizált.
A „nagy fények” fogyatkozásáról szóló, Thann-féle dolgo­
zata időrendben első egy több, ezzel a tém ával foglalkozó sorozatban.
Semmi különösebben érdekes nincs benne: definiálja, osztályozza (teljes,
részleges, gyűrűs stb.) ezeket a jelenségeket, am elyeket azért tárg y a lta k
olyan szívesen, m ert a tudom ányos asztronóm ia ősi diadala volt ezeknek
az előre való kiszám ítása. Ehhez állást sem kellett foglalni a Kopernikusz-
kérdésben, (m int ahogy n yíltan nem is foglalnak). Viszont az is igaz, hogy
sokan szerették pl. a napfogyatkozás, vagy k ét bolygó konjunkciójának95
előre m egjósolását az asztrológia diadalának tekinteni, és ugyanolyan szava­

22J
hihetőséget követelni ezen az alapon a badar és naiv asztrológiai prognosz-
tikumoknak is.
Ezek közül a művek közül azok az értékesebbek, amelyek
komoly számításokat is tartalmaznak, legalább néhány példa formájában,
és amelyek elég határozottan szállnak szembe a tudomány nevében a babo­
nás asztrológiai nézetekkel. T itann nem végzett számításokat, a második
kérdésre pedig SEBASTiANinál is óvatosabban felel: lehet jósolni, de mód­
jával.
Fogyatkozások, konjunkciók tehát a tárgyai a következő
értekezéseknek is: P ila r ik E zsaiás96 a napfogyatkozásról, S chmidegg
M átyás és Szirmay T amás a holdfogyatkozásról,97, 98 B uchholtz György
a konjunkcióról" értekezik. Az életrajzi adat BucHHOLTZot kivéve igen
kevés. P ilarik , ,,a szász választófejedelem alumnusa”, Zólyom megyében
volt pap, majd Wittenbergbe költözött; ő egyébként S chmidegg elnöke is
(akiről csak azt tudni, hogy körmöci származású és magyar nemes). S zir­
may Tamás is előkelő nemes családból való, később egy gyalogezred
tulajdonosa lett, tehát még messzebb került a tudománytól, mint társai.
A F röhlich D ávid városából származó BucHHOLTzGYÖRGYről(1688— 1736)
már valamivel többet tudunk. (Életrajzát 1. alább.) S zirmay és B uch ­
holtz egyébként Greifswaldban tanultak.
P ilarik E zsaiás 1680. máj. 8-án nyújtotta be dolgozatát
Michael W alther 100 elnöklete alatt.
Pilarik értekezésánek felépítése nagyjában olyan, mint
a többi hasonló témával foglalkozóké: rendszerint költői bevezetés után,
amely az égbolt, az asztronómia szépségét dicséri, a szóban forgó kifejezés
(eclipsis) etimológiája következik. I t t már valamivel kevesebb a materia,
forma, causa efficiens stb., mint a meteoroknál, bár a gondolatmenet m ögött
nagyjában felismerhető: mi az? (materia) milyen? (forma), mi az oka?
(causa efficiens), mi a célja? A napfogyatkozások ismertetésénél persze
megint egy sereg szemben álló nézetet idéz, T ycho, K epler és Clavius
m ellett főképpen RicciOLit. Érdekes, hogy a jezsuita, antikopernikánus
csillagász R iccioli milyen népszerű volt a protestáns Wittenbergben. Az ő
nyomán foglalja össze azután a szerző a napfogyatkozásnak, illetve a nap­
fogyatkozás elméletének elsődleges célját. Teológiai, etikai céljaik mellett
nem szabad az égitesteket istenként tisztelni, ezek halandóságra intenek.
Tudományos szempontból pedig K epler szerint a fogyatkozások az asztro­
nómia legnagyobb dicsőségét jelentik azáltal hogy előre kiszámíthatók. I t t
lép fel — mint erre már rámutattunk — az asztrológia veszélye, P ilarik
azonban kikerüli: A geográfus, naptárkészítő stb. mellett a fizikus úgy veszi
hasznát a fogyatkozások ismeretének, hogy éppen ezek segítségével
mutatja meg: a Földön lejátszódó eseményekkel nincsenek kapcsolat­
ban, bármily nagy jelentőségű égi eseményekről van szó. „Hagyjuk el
tehát ebből a tanulmányból az asztrológusok üres jó sla ta it. . . ” Hamis
voltukat már R iccioli is meggyőzően bemutatta, fejezi be tanulmá­
nyát P ilarik .
P ilarik értekezése megnyerhette az egyetem vezetőinek
tetszését, mert egy hét múlva, május 15-én már ő elnököl honfitársának,
S chmidegg MÁTYÁsnak ezúttal a holdfogyatkozásról tartott értekezésénél.

224
 Éppúgy, m int P ilabik , több szemben álló nézetet ism ertet,
de i tt a fő problém a: ha a H oldnak nincs sa já t fénye, m iért fényes mégis
holdfogyatkozáskor a holdkorong széle? Sok értelm etlenség (causae falsae)
ism ertetése u tá n m egadja a helyes okot: a Föld árnyéka okozza a hold­
fogyatkozást, a világos szél pedig a fénytan törvényeivel értelm ezhető.
A földdel kapcsolatban szükségesnek ta rtja , hogy elmond­
ja, m it é rt föld (terra) a latt. Ez akkoriban valóban többértelm ű szó volt.
Az asztronóm iában a terra nem azonos a fizikusok elemével, sem a geográ­
fusok földgolyójával: ennek árnyéka nem vetődhetne olyan messzire. Az
asztronóm iai értelem ben v e tt föld az atm oszférával eg y ü tt értendő, ez
a globus terraquens-aéreus, ennek az árnyéka m ár e lju th a t a holdig.
A holdfogyatkozás oka után körülményeiről, feltételeiről,
a szóban forgó méretekről, fajtáiról beszél elég értelmesen, majd lényegesen
hosszabban foglalkozik az asztrológia kérdésével, mint az előző dolgozat.
Érvelése nagyjában DroiTHra emlékeztet, de elég szellemes: Merészek és
szemtelenek azok az asztrológusok, akik jóslataikban a fogyatkozásokat is
felhasználják, az asztrológia ugyanis többnyire nem mesterség (ars), hanem
„visszaélés a mesterséggel” . Ha egyes jóslatok be is váltak, az csak véletlen
volt, (az ellenkezője ugyanolyan gyakran előfordult) és csak azért sikerül­
hetett helyesen jósolni, mert: . ma olyan óriási mennyiségben érik a
bajok az embereket, hogy az előre megjósolt bajok általában be szoktak
következni.” A kizárólagos természeti jelentőségen túl a háborút, valamely
állam ügyeit semmiképpen sem befolyásolják.
S zirmay Tamás és B uchholtz György dolgozatai nagy
lépést jelentenek a fejlődésben. Igaz, hogy m ár a X V III. században járunk,
de ez mégis inkább egy korszak vége, m int az új korszak eleje. A fejlődés
abban áll, hogy m indkét dolgozat konkrét, m egtörtént asztronóm iai ese­
m ényt elemez, és az általános m egállapításokat ezekhez fűzi.
Szirmay az 1707. ápr. 17-i teljes holdfogyatkozást tár­
gyalja, elnöke Jerem iás P apk en.101 Szirmay általános megállapításai
nyilván túlnyomórészt az elnök véleményét tükrözik, de a megfigyelés és
a számítás feltehetően Szirmay saját munkája.
A szokásos bevezetés az asztronómia, a nagy asztronó-
musok: K opernikusz , K epler , aztán a távcső dicsérete után elmondja,
milyen táblázatokat használt, és milyen módon végezte az átszámítást
a greifswaldi meridiánra pl. S tretius angol csillagász londoni vagy K epler
prágai adataiból. A számításhoz logaritmust használt.
Ez a mű tekinthető tehát az eddig látott magyarországi
irodalomban az elsőnek, amely egzakt asztronómiai és matematikai isme­
reteket árul el. Úgy látszik, Greifswaldban a X V III. század első éveiben
Papken professzor már nem elégedett meg, ha hallgatói az ókori és újkori
szerzők véleményét idézik másod- vagy harmadkézből, hanem disszertáció­
juk elkészítéséhez önálló munkát is követelt tőlük. E zt még jobban mutatja
B u o h h o ltz GYÖRGYnek az ugyancsak PAPKENhez készült 1710-es dolgo­
zata.
B uchholtz György K ölesébi S ámuel mellett a másik
egyetemi diák, akinek tudományos pályája nem szakad meg a néhány egye­
temi értekezés elkészítése után. Nemzetközi hírnevű természettudós volt,

15 225
tudom ányos társaságok tagja, külföldi tudom ányos folyóiratok m unka­
társa. Működése — am ely nem elsősorban fizikai irányú — szintén a kö v et­
kező korszakra esik, de greifswaldi tanulm ányai során írt értekezése még
idetartozik, és kétségtelenül m u ta tja a későbbi nagy tud ó st: a fá ra d h a ta t­
lan és éleseszű megfigyelőt, aki m éltó utó d ja K ésm árk m ásik nagy fiának,
F röhlich DÁ viünak.102
B uchholtz vagyonos polgári családból szárm azott, de
m ár a ty ja lelkész és term észettudós volt, akinek feljegyzései azonban c sak
kéziratban m arad tak fenn. T anulm ányait szülővárosában, m ajd néhány
m agyarlakta város iskolájában végezte, hogy m egtanuljon m agyarul.
1709-ben u ta z o tt el Gedaneum ba tanulm ányai folytatására, innen azonban az
o tt k itö rt pestis m ia tt azonnal tovább kellett utaznia, b á r a betegséget ő is
m egkapta. Betegségét titk o lv a ju to tt el Greifswaldba, ahol szerencsésen
m eggyógyult és k é t évig ta n u lt; m ajd a további k é t évben b eu tazta N ém et­
országot és a szász egyetem eken képezte m agát tovább. H azatérése u tán
1713— 1724-ben N agypalugyán ta n íto tt, m ajd 1723-tól a híres késm árki
líceum igazgatója le tt haláláig (1737). A term észettudom ányokból főképpen
az ásványtan, geológia érdekelték. Ú gy látszik, F röhlich p éld áját követve
já rta be, tanulm ányozta a K árp áto k legm agasabb csúcsait, barlangokat
k u ta to tt és megfigyeléseit a Boroszlóban megjelenő tudom ányos évköny­
vekben és néhány igen értékes önálló dolgozatban közölte. Jelentős azok
k ö zö tt a tudósok között, akik m unkásságuk nagyobb részét a hazai föld
megismerésére fo rd íto tták (Fröhlich, B él Mátyás ), m ert ezzel hozzá­
járu lta k az elm aradott M agyarország technikájának fejlesztéséhez (bányá­
szat), term észeti kincseinek felhasználásához (ásványvizek, gyógyfürdők).
A M ercuriusnak a N appal való konjunkciójáról szóló­
dolgozat (35. ábra) elsősorban ugyanazért jelentős, m in t SzirmaYé: az
1710. nov. 7-én bekövetkezett együttállás m egállapítása szintén gondos
szám ítások eredm énye. A szövegből nem derül ki pontosan, hogy a m eg­
figyelés is sikerült-e BucHHOLTznak; kérdés az is, volt-e Greifswaldban meg­
felelő távcső; m indenesetre a megfigyelés fontosságát a bevezetésben nyom a­
tékosan hangsúlyozza. M éltatja K e p le r döntő felfedezését az ellipszis­
pályák m egállapításában, de megjegyzi, konjunkciót a régi felfogás alapján
is lehet számolni.
A csillagászati szám ításhoz ugyanazokat a táb lá za to k a t
használta, m int Szirmay . Megjegyzi, hogy e régi táb lázato k még sok kor­
rekcióra szorulnak, ezért volt olyan nehéz a szóban forgó konjunkció meg­
figyelése, csak HALLEY-nak sikerült ez félig-meddig. E z é rt m int új döntő
érvet hozza fel az asztrológusok ellen, akik szerint a konjunkciók az em be­
rek sorsát befolyásolják, hogy: „M iképpen jó solhattak az asztrológusok
a M ercuriusból békét és jólétet, h a m ostanáig a pontos helyét sem tu d tá k ? ”
A disszertációhoz készült szokásos üdvözlő versek ez ú ttal
m éltán dicsérik a szerzőt; érdekesség, hogy először találkozunk külföldi
könyvben k in y o m tato tt magyar verssel, szerzője S árossi J ános dunántúli
m agyar. A költem ény így szól:

„Szerencsének vetéd ékes szép elm édet;

Ó hajtva kívánom hosszabb életedet,

226
 L á tv án tan u lásb an szép előm entedet
Szentölljed H azánknak jav ára éltedet.
J ó ékes elm édet m egm utatod m ostan
A tu dósak között és megfelelsz o tta n
Sok tudós Iffjak n ak nyom dokokat szódban
M egm utatod látom jó indulatodban:
H ogy Te is ekképen jó tanulásodban,
E z szüntelen való sok olvasásodban,
S okakat föll halladgy A cadém iákban
K ívánom szívesen, m ert köllesz hazánkban.”

N ap- és holdfogyatkozás, bolygók konjunkciója m ellett

m ásik problém acsoportot alkot az üstökösök kérdése. Ezzel kapcsolatban
u gyanazt tap asztaljuk, m int a m eteorok esetében: m inél ritk áb b an figyel­
hető meg egy-egy term észeti jelenség, annál tö b b et szeretnek vele foglal­
kozni. T alán azért is, m ert ritkasága m ia tt szükségképpen tág ab b te re t
n y ú jt a spekulációnak. D t j d i t h álláspontja a X V I. században messze meg-

S5

35. ábra. A Mercurius és a N ap együttállása B tjchholtz G y ö r g y értekezésében

 előzte kora hagyományos nézeteit. 100 év múlva K omáromi Csipkés
György véleménye még szintén meglehetősen haladó álláspontot tükrözött
az általánosan elfogadott véleményhez képest. Most nézzük, mit mutatnak
az egyetemi disszertációk e kérdésben? Három ilyen témájú dolgozatot
ismertetünk: K öpeczi JÁNOSét Deydenből, 1666-ból103 és kettőt Gassi -
tz iu s GYÖRGYtől: egyet Michael W alter elnöklete alatt mondott el, egy­
nél pedig (a terjedelmesebbnél) ő elnökölt. Mindkettő Wittenbergben jelent
meg, 1679-ben.104,105
M int m ár DuDiTHnál is lá ttu k , az üstökösökkel kapcsola­
tos fő kérdések ezek voltak: m iből állnak, hol vannak, m it jelentenek? Az
arisztotelészi válasz volt: földi párákból és kigőzölgésekből keletkeznek,
éppen ezért helyük a hold a la tti szféra (m ert nem lehetnek égitestek) és
ebből m áris következik, hogy rosszat jelentenek: m ikor a földből olyan
m ennyiségű p ára száll fel, hogy üstököst alkot, akkor e kigőzölgések meg­
mérgezik az egész levegőt, háború, járvány, pestis és szárazság tö r ki.
N yilvánvaló ebből, hogy a babonás tév h itek ellen a D udith- vagy a K om á­
romi-féle álláspont nem elég h a th a tó s fegyver. Nem elég azt m ondani és
esetleg tö rté n eti példákkal igazolni, hogy az üstökösök baljóslatú volta
nem igaz, meg kell cáfolni az állítás alapjául szolgáló téves fizikai és asztro­
nóm iai nézeteket is. D udith és K omáromi — m int akik nem term észet­
tudósok elsősorban — erre nem vállalkoztak, nem is vállalkozhattak, ezért
az üstökösök term észetének és helyének problém áját ny itv a hagyták, r á ­
bízták a fizikusokra és m atem atikusokra, hogy veszekedjék ki m aguk között
a kérdést.
A három értekezés (helyesebben inkább kettőről van szó,
m ert a k é t Gassitzius-féle ugyanaz), am elyek m ár a X V II. század m ásodik
felében készültek, abban megegyezik, hogy a ,,kigőzölgés” -elmélet elfogad­
h a ta tla n . Sok m ás ponton is találkozunk azonos vélem ényekkel különösen
a „régieknek” általában kötelező k ritik ájáv al kapcsolatban. Az eltérést az
okozza — am int azt m ár az elnökök nevéből előre sejteni lehet —, hogy az
1666-os Köpeczi-értekezés kartéziánus, hiszen elnöke J ean de R a ey , sőt
még az értekezés megjelenési évszám a is azonos D ési Márton m ár tárg y a lt
fénytani értekezésének a megjelenési idejével.
K öpeczi J ános abba a csoportba tartozik, amibe K nóg-
’ler, K öleséri, K irály I stván , H uszti és B uchholtz tartoztak: akiknek
már első természettudományos próbálkozásukon meglátszik, hogy későbben
sem fognak végleg hűtlenné válni a reális tudományokhoz, ha nem is lett
egyikükből sem kimondottan fizikus. K öpeczi J ános alsófokú iskoláit
Sárospatakon és Gyulafehérváron, A páczai keze alatt végezte el, Franeker-
ben és Deydenben tanult. Hazatérve Sárospatakon lett tanár. Fzzel kap­
csolatban egyet kell értenünk D emkó KÁLMÁNnal, aki igen nagy jelentő­
séget tulajdonít annak, hogy a külföldi egyetemeken orvosi képesítést
szerzett férfiak hazatérve egy-egy hazai főiskolán vállaltak hosszabb-rövi-
debb időre tanári állást (K irály és H uszty Debrecenben, K öleséri,
E nyedi Sámuel , P ápai P áriz F erenc Nagyenyeden stb.).106 1671 után
persze K öpeczi sem maradhatott Patakon, ő is Erdélybe került, mint a
Magyarországról száműzöttek közül mindazok, akik nem Nyugat felé vették
útjukat. Itt került össze D ési Márton, P ósaházi J ános , Zabanius I zsák

228
stb. és ezek nagyban hozzájárultak E rdély, az erdélyi főiskolák szellemi
arcu latán ak kialakításához. K öpeczi E rdélyben Apafi M ihály fejedelem
háziorvosa le tt 1673-ban. Születésének és halálának évszám ai nem ism e­
retesek.
Az üstökösökről szóló értekezésein kívül csak orvosi disz-
szertációja jelent meg nyom tatásban, ugyancsak Leydenben, 1668-ban,
elnöke az ifjabb Coccejus vo lt.107 E rdélyben a karteziánus-coccejánus
p á rto t erősítette. E z annyiban is term észetes volt, m ert m ár idehaza
A páczai v olt egyik tanítóm estere: B ethlen MiKLÓssal e g y ü tt m int m agán­
tanuló ta n u lt ApÁCZAitól.108
D ési Márton m unkájával kapcsolatban láttu k , hogy nem
fordul benne elő sem D escartes neve, sem a kartéziánus szó, pedig részle-
tesn és pontosan ism erteti D escartes fény- és anyagelm életét. Ugyanez
áll term észetesen K öpeczi J ános m unkájára is, b ár éppen a Gassitzius
m űveivel való összehasonlítás azt fogja m u tatn i, hogy erre a közkedvelt
tém ára is leh e tett valam i közös séma, annyira hasonlít az idézett név­
töm eg és gondolatm enet.
M int m ár fentebb kifejtettü k , h a egyszer elvetik azt az
arisztotelészi té te lt, hogy az üstökös csak a Hold alatt lehet és földi párákból,
kigőzölgésekből jön létre, akkor azonnal könnyen elesik az üstökös
m egjelenésével kapcsolatos m inden egyéb babona és tév h it, még akkor
is, h a a ta lá lt m agyarázat nem egészen helyes fizikailag vagy asztro-
nóm iailag.
K öpeczi szerint — felhasználva az újkori csillagászat
parallaxis-m éréseit — az üstökösök jóval messzebb v annak a H oldnál,
anyaguk sem m iképpen nem lehet földi pára, hiszen a Földnél sokkal
nagyobbak: így az atm oszférának és az egész Földnek ötvenszerese sem
lenne elegendő az üstökös anyagának létrehozására. A nyaguk tu lajd o n ­
képpen a három féle kartéziánus anyag keveréke, a harm adik, durva és
szögletes anyag a napfoltok m ódjára ta k a rja el a finom abb átlátszóbb
anyagokat, ezért hom ályos testek, am elyeket a N ap sugarai világítanak meg,
ezért nem lá th a tó k mindig. M ozgásuk nem olyan, m int a bolygóké, m ert
míg ezeké szabályos, az üstökösök valóban „bolygók” (enantes), úgyhogy
p á ly á ju k at pontosan kiszám ítani nem lehet. E gyébként egykorúak a világ­
gal, a többi csillaggal e g y ü tt terem ttettek .
E z az első k é t rész tartalm a . A hosszabb rész azután m eg­
jelenésük helyével, pályájukkal (amelyre nem ad h a tá ro zo tt választ), idő­
tartam u k k a l és látszólagos nagyságukkal foglalkozik.
T alán a legdöntőbbek azonban a m ásodik, lényegében fiz i­
kai rész végén levont következtetések, am elyekben nem csak azt szögezi le,
hogy az üstökösök éppúgy nem csodák, m int a nap- vagy holdfogyatkozá­
sok (X X V I. pont), hanem az egész fizika szem pontjából fontos végkövet­
keztetéshez is eljut: A nyag és mozgás teljesen elegendők m inden term észeti
jelenség m egm agyarázására, semmi szükség a különféle form a szubsztan-
cialisokra.
K öpeczi i tt az egész kartéziánus fizika legpozitívabb,
leginkább előrem utató alapelvét rag ad ta meg és fogalm azta meg egészen
világosan. A zt az elvet, am ely nem av u lt el a kartéziánus örvényekkel,

229
vagy fénytanának egyes tételeivel, és ezért K öpeczi disszertációját a
magyarországi fizikai irodalom egyik jelentős alkotásának tekinthetjük.
K öpeczi te h á t elég határozottsággal bírálja az üstökösök­
kel kapcsolatos elm életek egyes problém áit, és azután kiköt egy egyértelm ű
kartéziánus állásfoglalásnál, a lutheránus Gassitzius m unkája ugyanakkor
bizonyos határozatlanságot tükröz, b ár — m int e m lítettü k — a hasonlóság
igen sok dologban m egvan. K étségtelen, hogy az állásfoglalások h a tá ro z o tt­
ságának kérdésében m egnyilvánul az, am it Marx úgy fogalm azott m eg,
hogy a kálvinista predesztináció a polgárság legbátrabbjaira v olt szabva.
Ezzel m agyarázható ta lá n W ittenberg m egalkuvóbb tudom ányos szelleme
a ném etalföldi egyetem ek b á to r ú jító kedvéhez képest. I t t a m aradi, ellen­
téted álláspont is h a tá ro zo tt és m akacs képviselőkre talált.
Gassitzitjs értekezésénél a már ismert Michael W alther
az elnök, ez a disszertáció azonban csupán néhány lapra terjedő rövid
aforizmából áll, a részletes gondolatmenet kifejtését J oachimiis P alttvitjs
respondens neve alatt találjuk.
Nézzük először a szerzőt. Szinnyei csak an n y it tu d róla,
hogy berzevicei születésű, 1675-ben W ittenbergbe m ent és o tt is m arad t.
É rth e tő te h á t, hogy ném et irodalm i lexikonban valam ivel — igaz, nem
sokkal — több a d a to t ta lá lu n k .109 E szerint 1652-ben született Felsőm agyar-
országon, először E perjesen ta n u lt, (értekezését is eperjesi volt tan á rain a k
ajánlja), m ajd Boroszlóban fo ly ta tta tanulm ányait, és i tt ta n íto tt is logikát
és m atem atik át, m ajd W ittenbergben doktorált, ahonnan B rém ába h ív tá k
meg rektornak. I t t is h a lt meg 1694-ben.
Gassitzitjs az értekezés bevezetésében vázolja a felv etett
kérdés nehézségeit: nem is p ró b ált még az üstökösök titokzatos problém á­
já ra senki feleletet adni, legfeljebb a peripatetikusok („Nisi peripateticus
fu erit” ). Az idézett szövegben azonban m egjelenik egy új név: S ethus
V ardtjs oxfordi professzor neve és az üstökösökről ta r to tt előadásai.110
Közbevetőleg jegyezzük i t t meg: ta lá n nem tév edünk t ú l
nagyot, ha feltesszük, hogy a főforrásai K öpeczi és Gassitzitjs m unkáinak
R iccioli és B tjllialdus m űvei111 lehettek, és a többi régi szerzőt ra jtu k
keresztül idézik, míg S ethus V ardus hatásán ak tu lajd o n íth ató k az el­
térések azon kívül, hogy a W ittenbergben tanuló Gassitzius term észetesen
nem kartéziánus.
A kérdés nehézsége következtében te h á t — fo ly ta tja
Gassitzius — ő sem t a r t rá igényt, hogy csalhatatlan fizikai igazságokat
hirdessen, ez az értekezés nem is ilyen célból készült: m atem atikai hipotézist
szándékozott csupán adni.
E zek u tá n azonban ném i ellentm ondást lá tu n k a to v áb b i
tárgyalásban: kételkedés nélkül bírálja, ugyanúgy m int K öpeczi, a régi elmé­
leteket, de azután m in d járt kiderül, m iért kellett a bevezetésben m entege­
tőznie. Ő nem kartéziánus, de a szám ára legrokonszenvesebb elm életek ki-
gondolói az ú jak közül: K epler , Galilei és Gassendi . Ezek m ár azért is
m intaképei az unalom ig m egcáfolt ARiszTOTELÉszhez képest, m ert ők oly
szerények, hogy b ár „sok fizikai bizonyítással ajándékoznak meg bennün­
ket, de ezeket mégis csak m int m atem atikai hipotéziseket ad ják elő” .
A különféle hipotézisek vizsgálata során a kartéziánusit is elveti és Michael

230
W alther (az elnök) megállapításánál köt ki (de ez is csak hipotézis, mondja
•óvatosan): az üstökös csillag, amely azért látható ritkán, mert igen magasra
emelkedik. Az üstökös pályája ellipszis (ezt S bthus VARDUStól tanulták),
de a mozgás fizikai okai pontosan nem ismeretesek. (N ewton nélkül nem
is lehet ezekről semmit sem mondani.)
Most következik a zu tán az a tipikus, W ittenbergre jel­
lemző elm efuttatás, am iért többek között határozatlansággal vádoltuk
a szerzőt.
Az üstökösök ellipszis-pályájával kapcsolatban ugyanis
felm erül a problém a, hogy akkor a többi égitesteknek is m ásképpen kell
mozogniok. Igaz, ez nem tém ája az értekezésnek, azért mégis m egpróbálja
az ellenvéleményen levőket m egnyerni (már ti. a kopernikánusokat; de ezt
nem m ondja ki, csak célozgat rá). Az ArisztotelésszcI ta rtó k ellenvetései
ócskák (trita), m agasabbrendűek ezeknél az ú jak (recentiores). Gassendi
szerint az üstökös ellipszispályájából három „paradoxon” következik:
1. a Föld mozog, 2. új világrendszert kell felállítani, 3. a világ végtelen.
Szerinte nem szükséges m indezt feltenni, b á r a kiváló „m atem atikusok nem
is ta r tjá k ezeket a következtetéseket paradoxonnak!” E ttő l függetlenül
azonban m iért ne lehetne az üstökös m ozgásának m ás középpontja, m int
a többi bolygónak? M iért kellene új világrendszer? A világot csak akkor
kellene végtelennek tekintenünk, ha a bolygók pályája egyenes lenne —
m ondja K epler . (Parabolára még úgy látszik nem gondoltak.) Mindezekből
az következik (még felsorol és cáfol néhány ellenvetést), hogy Michael
W alther hipotézise jó.
H a a fenti — rövidítve, de hűen visszaadott — érvelés
nem elég világos, arról Gassitziits tehet, akinek nem v o lt szándékában,
hogy a Kopernikusz-kérdésben állást foglaljon és célját el is érte. M inden­
esetre ez az értekezés is kiem elkedik a többi közül és határozatlansága
n y itv a hagyja a lehetőséget az új m egértésére és befogadására. E z a hajlé­
konyabb álláspont valóban kedvezőbb volt az új fizikai felfedezések elter­
jedéséhez, sőt továbbfejlesztéséhez is, m int a kartéziánusi felfogás, különö­
sen akkor, am ikor a század vége felé m ár dogm ává kezd merevedni.
E gyébként a m ásik, Gassitzius által Michael W alther -
hez készült disszertációban, am ely — m int m ondtuk — néhány rövid afo­
rizm ából áll, csupán a m ost tárg y a lt m ű fontosabb m egállapításai vannak
összefoglalva. Michael W alther professzor, úgy látszik, kedvelte az érte­
kezésnek ezt a m ódját, m ert 1667-ben találu n k még egy ilyen jellegű m un­
k á t, am ely mindössze 21/2 lapon a csillagok m ozgásáról közöl tíz (eléggé
érthetetlen) té te lt.112 Szerzője P arschitziits K ristóf (megh. 1713-ban,
k b . 70 éves korában) rózsahegyi diák, aki tan ulm ányai befejezése u tá n
Selmecen le tt rektor, később azonban — valószínűleg a felvidéki protestáns
üldözés idején — ism ét külföldre m ent. Filozófiával foglalkozott, verseket,
teológiai és tö rté n eti m u n k ák at írt. E z az egyetlen asztronóm iai értekezése
nem tú l nagy term észettudom ányos érdeklődést árul el. Négy tulajdonsága
v an a csillagok m ozgásának: oszthatóság (divisibilitas), m érhetőség (men-
surabilitas), észlelhetőség (sensibilitas) és az, hogy körpályán m ozognak
(circularitas). E zeket fejtegeti röviden, de nem derül ki, m ilyen célból,
csupán annyi, hogy m indez a csillagászat általános részére vonatkozik.

231
 A már majdnem dogmává lett kartéziánizmust mutatja
K ölcséri SÁMUELnek már em lített műve, amely a világrendszerről szól, és
1681-ben ielent meg mint doktori disszertációja.113 A doktori értekezés —
úgy látszik — feltétlenül önálló munka, elnök nem is szerepel (külön kitünte­
tés volt, ha valaki elnök nélkül védhette meg disszertációját) csak az, hogy
a rektor és az egyetem szenátusa engedélyezte a dolgozat benyújtását.
A rektor ebben az évben Leydenben az irt. V oétiits volt,114 híres jogász,
aki — legalábbis tudományos munkásságát tekintve — szakmailag nem
érdeklődhetett a probléma iránt. A másik értekezés elnökének, B urcher
de VoLDERnek azonban valószínűleg itt is nagy szerepe volt. Érdekes
egyébként, hogy a korábbi fénytani értekezésben, amelynek dátuma már­
cius 12 volt, nem említi D escartes nevét, ebben viszont (június 30-án)
lépten-nyomon név szerint idézi.
KÖLESÉRinek ez az értekezése éppen olyan gondosan
összeállított, kitűnően m egírt m unkája, m int a fénytani. Nincs azonban
szükség még rövid ism ertetésére sem, m ert a kartéziánus örvényelm életet
adja csupán elő, konklúzióiban eltérni sehol sem té r el attól, legfeljebb
közbevetőleg emlékszik meg K opern iKUSzról és GalileitoI, de szerinte,
am i az ő elm életeikben jó, az a kartéziánus örvényelm életben úgyis benne
van. E z a m egállapítás annyiban vall éleselméjűségre, am ennyiben észre­
vette, hogy D escartes világrendszerében a Föld m ozdulatlansága csupán
m esterfogás, és az egész elm élet logikusabb lesz, ha a Föld örvénye ugyan­
úgy kering a N ap körül, m in t a többi bolygóé.
Az asztronóm iai értekezések felett t a r to tt szem lénknek
lassan a végére értünk. E gy dolgozatot érdemes még bem utatni, am ely
ugyan időrendben nem a legkésőbbi, de azért h ag y tu k utoljára, m ert a
nagyszom batiakat leszám ítva, néhány sárospataki m ellett (1. V III. fej.
5. pont) ez a m unka Magyarországon jelent meg, azonkívül az i tt é rin te tt
tém áról sem volt szó (kivéve S chnitzler m unkásságát, am it az V. fejezet­
ben tárgyaltunk). A győri szárm azású Csapó I s tv á n , aki azonban D ebre­
cenben ta n u lt (többet nem tu d n i róla), a bolygókról írt és a d o tt ki egy érte­
kezést 1702-ben D ebrecenben,115 ahol úgy látszik, a X V III. század elejére
m ár bevezették a külföldi m intára készült disputációk készítését (36. ábra).
Az elnök V ári Mihály (megh. 1723) volt, akkoriban a
teológia professzora Debrecenben, egyébként azonban igen h á n y a to tt életű
lelkész. Iskoláit 1675-től Debrecenben végezte, több ízben já r t külföldön,
doctori és m agister artium cím et szerzett, de közben Debrecenben is tan í-
tóskodott. A nnyi bizonyos csak, hogy 1684/85-ben Leydenben tan u lt.
1701-től v olt debreceni professzor, később m egszakításokkal Szatm árban
volt pap. Leydenben egy filozófiai és egy ásványtani m unkája jelent meg,
itth o n egy m agyar nyelvű m űvet írt, egy tragikus kim enetelű villám csapás­
ról, m ely 14 éves leányának h alálát okozta. V ári életrajza m indenesetre
azt m u ta tja , hogy tan u lt, v ilág láto tt és olvasott tudós volt, a szóban forgó
értekezés te h á t éppúgy lehet az ő, m int Csapó m unkája, akiről nem rendel­
kezvén adatokkal, a kérdést az elnök és respondens m unkásságának össze­
hasonlítása alapján eldönteni nem tu d ju k , m indenesetre azonban Csapó
I stván audorként szerepel. A m ű ajánlásából azután kiderül, hogy ki lehet
az értelm i szerzője a dolgozatnak.

2,32
 DISSERTATIO
PHYSICO-ASTRONOMICA
De Planetis:

A u [pice D E O ;
. ELEBIRRIMUcCLARlSSlMlVliU,

BBHÉ C H A E L I S V Á R I,
1 •M - <K ■■ :i ' ■; i:|.c D o -
CtOrb*f CÍn 5iJCííKJi!S? II t & á A£
«S ch o la D 'E B R E C Z b W E lííI Pl<>fc í l a f i s ' :

■ N o b ilis J avS ieksjs , A u c to r c k f e o d e c , '

0 -Tv i’f ■'/» .':-'ÉiIÉ

• ■
Ő £ i: ; ■ .

mwmi , ■. .. . ; . ,

36. ábra. C sap ó I s t v á n értek ezésén ek cím lap ja

233
 Ebben ugyanis először szüleinek, majd debreceni lakás­
adójának ad hálát minden jóságukért, azután sorraveszi a professzorokat,
köztük S zilágyi T önkő MÁRTONt. Őt ugyan mint a keleti nyelvek tanárát
említi, viszont tény, hogy az ő fizika könyvéből (megjelent 1678) tanulhatták
a debreceni diákok a fizikát. Sőt, állítólag ő alapította volna Debrecenben
az első fizikai szertárat, amelyhez az említett H uszty S zabó I stván is vásá­
rolt volna egy delejtűt és földgömböt.116 A delejtű azonban biztosan nem
igaz; inkább a már em lített „fegyverzetes” mágnesről lehet szó. S zilágyi
T önkő könyve azonban túlnyomórészt kartéziánusi fizika (1. a V III. feje­
zetet), ami kissé valószínűtlenné teszi a fenti állításokat, és így Csapó érte­
kezése is tiszta kartéziánus elméletét adja a bolygók mozgásának. Ez az
eredménye tehát a református diákok hollandiai tanulásának: a korszak
végére Debrecenben már D escartes szellemében lehet disputáim.
H a m ost röviden összefoglaljuk az asztronóm iai értekezé­
sekből kiolvasható eredm ényeket, nyugodtan elm ondhatjuk, hogy i tt lénye­
gesen nagyobb a fejlődés, m int a m ásik k ét csoportban tá rg y a lt fizikai
disszertációk területén: A század végére Arisztotelész és P tolemaiosz
elvesztik m inden hitelüket, és tekintélyüket, és h a a kopernikuszi ta n t nem
is hirdetik még nyíltan, m ár csak N ewton megismerése hiányzik, hogy ne
csak az Almagest, hanem m inden kartéziánus örvény eltűnjön. Egyelőre
azonban az utóbbiak még a haladás fokmérői. Egyre nagyobb té r t hódít
az asztronóm iában az egzakt mérésre és szám olásra való törekvés, és a
század m ásodik felében m ár senki sem hisz az asztrológiai jóslatokban.
(E zt egyébként Csapó is igen szellemesen kifejti.) Ami hiányosság van, az
a fizika hiányossága: a m ozgástani alapproblém ák m egoldása nélkül nem
lehet helyes asztronóm iai ism eretre szert tenni. A csillagok m ozgását D es ­
cartes örvényei éppoly kevéssé kielégítően írják le, m int P tolemaiosz
epicikloisai, vagy m ás bonyolultabb elméletek.
A végső következtetés pedig, am elyet az egész e fejezetben
tá rg y a lt anyagból levonhatunk az, hogy a m agyar diákokban m egvolt
a képesség, hogy a k tív an részt vegyenek az európai egyetem ek tudom ányos
életében, nem rajtu k , hanem rendszerint a körülm ényeken m úlott, ha az
egyetem i kezdetnek a kevés em lített kivételtől eltekintve nem le tt meg
a folytatása.
Az is term észetes azonban, hogy nem m indenki hag y ta
abba a tudom ányos m u n k át egy-két egyetem i értekezés megvédése után ,
hanem voltak, akik ennél többre törekedtek. Nem elégedtek meg egy-egy
k irag ad o tt részletproblém a kidolgozásával, hanem a korszak tudom ányos
eszm ényének megfelelően, nagyobb, összefoglaló m űvekben igyekeztek á t­
fogni a term észettudom ányok egészét. B ár ezek a tudósok közelebb állottak
a filozófiához, m int a fizikához, b á r m űveikben még a spekulációnak van
a legtöbb szerepe, mégis őket kell tek intenünk az első magyar fizikusoknak,
mivel m űveikben — b á r rendszerint az egész term észettudom ányról
(a philosophia naturalis-ról) van szó — túlnyom ó szerep mégis a fizikának
ju t.

234
J E G Y Z E T E K ÉS I R O D A L O M

1 Ahol m ás irodalom feltüntetve nincs, az életrajzi adatok S z i n n y e i

M agyar írók cím ű m űvéből valók, m ert ebben úgyis fel vannak
dolgozva a régebbi életrajzi lexikonokban található adatok
(Z w i t t i n g e r , B ő d P é t e r , W e s z p r é m i , H o r á n y i stb.).
2 Z e m p l é n J o l á n Régi m agyar fizikai kéziratok . . . 212.
3 „Synopsis Philosophiae in p rivatum Memoriae Subsidium Thesibus
e t V elut Aphorismis quibusdam comprehensa et ad disputandum
proposita in Academia Argentinensi: Praeside Joarm e Lodovico
H avvenreutero, Medicinae e t Philosophiae Doctore atque Pro­
fessore. Respondente e t Auctore J. D. Ungaro.” RMK. III. 815.
4 „H aec S tudia adolescentiam alunt, senectutem oblectant, secundas
res ornant, adversis perfugium atque solatium praebent, delectant
domi, non im pediunt foris, pernoctant noviscum, peregrinantur,
rusticantur in quibus tractan d is hum anum est candide lector,
honestos conatus bene volentia prosequi, nec reprehensione.
A rgentorati excudebat A ntonius Bertram us. M DXCI.”
5 A fenti azonos cím u tán : W ittenbergae, Per Praelum Velocianum
Anno MDXCV. RMK. III. 864.
6 K oncz J ó zsef , A m arosvásárhelyi ev. ref. kollégium története.
20. I t t egyébként igen nagy gonddal össze van állítva az eléggé
hiányos életrajz m inden fellelhető adata, levelezések, egykorú
feljegyzések stb.
7 Összes műveinek felsorolása és ism ertetése K oncz J ó zsef , A maros­
vásárhelyi ev. ref. kollégium története. 24—29.
8 J ö ch er , Allgemeines Gelehrten Lexikon.
9 E r d é l y i J . A bölcsészet Magyarországon. 64.
10 RMK. III. 971.
11 G e o r g it t s E l f i n s t o n i t j s , v. E l p in t t s . Több ad ato t nem lehetett
találni.
12 B á n I m b e , Apáczai Csere János. 78.
13 RMK. II. 399.1. a végén a jegyzetet, amely a K assán ebben az év­
ben való megjelenést valószínűvé teszi, ellentétben az elterjedt
Saragossa 1621-es ad attal.
14 K oltay -K a s t n e b J e n ő , Giordano Bruno a m agyar irodalomban.
Irodalom tört. 1952. 2. 101-107.
15 „Physicae Specialis D isputatio X I. De generatione e t corruptione
elementorum in specie. Quam Divini favente N um inis gratia
in inclyta W ittenbergensi Academia Sub Praesidio Clarissimi
Excellentissimique Viri M. Jacobi M artini Sax. Logices Professoris
Pubi, ventilandum proponit G . P. Szentsimonius Ungarus . . .”
RMK. III. 1064. Az elnök személyéről, aki pedig több m agyar
ifjú nyilvános v itáján elnökölt a X V II. század első felében (PÁsz-
TOBnál többször is, S z u n y o g h G á s p á r stb.), nem sikerült közeleb­
b it m egtudni. A cím szerint a logika professzora volt, és úgy lá t­
szik, ezeken az értekezéseken kívül m ás irodalm i tevékenységet
nem végzett.
16 RM K. III. 1063., 1089; 1607 ill. 1610-ből, m indkettő W itten-
bergben.
17 J acobtjs Z a b a r ell a (1533—1589) híres olasz filozófus. János
Zsigmond (J öcher szerint Jagelló Zsigmond, lengyel király) is
szerette volna Erdélybe tan árn ak meghívni, de nem jött.
18 „D isputationum Physicarum Prim an de Constitutione Physicae,
D ivina adspirante gratia defendet ac propugnabit C. Sz. de
Jessenitze Liber Baro in B udethin et Praeside . . .” (ua. a szöveg,
m in t P á s z t o r GÁBORnál). RMK. III. 1142.
19 RMK. III. 1141., 1143.
20 Clem entintjs T implertjs (T im ple r ) ném et professzor a X V II. sz.
elején. Többek között fizikakönyvet is írt.

235
21 „Positionis Physicae De Elem entis In Genere Quas Deo Duce e t
auspice Christo Praeside Clarissimo et Experientissim e viro Dn.
Nicolao M atthiadae Bachendorfio Philosophicae Professore ordina­
rio, pro tem pore Philosophicae F acultatis Decano. In Illustri e t
Alma Heidelbergensi Academia Pro Facultate ingenii propugnabit
J . F. Patachinus U ngarus” . . . RMK. III. 1195.
22 Részletes ism ertetését 1. E r d é l y i : A bölcsészet Magyarországon.
8 3 -8 9 .
23 „C ontem plationum Physicarum Generalium Prim a de N atu ra
É t C onstitutione Philosophiae N aturalis Quam Jehova Opt. Max.
Auspice in Illu stri W ittenbergensi Academia Praeside M. Georgio
Gutkio Coloniensi M archico Facult. Philosophicae adjuncto P ro­
pugnabit J . K. U ngarus . . RMK. III. 1206.
24 1589—1634, w ittenbergi dékánsága u tá n Berlinben le tt rektor;
J öch er , Allgemeines Gelehrten Lexikon.
25 D isputatio Physica de Prim o R erum N aturalium Principio . . .
Belső cím lapján Theses Physicae de M ateria Prima. — RM K. III.
1400.
26 M eghalt 1658-ban. J ö c h er , Allgemeines Gelehrten Lexikon.
27 „E xercitatio Philosophica Illm o ac Revm o Archiepiscopo Strigo-
niensi Ivmerico Losi etc. D icata, Ac in Alma U niversitate T y m a -
viensi Societatis Jesu pro Supremo in Philosophia G radu con­
sequendo publice in s titu ta . . . Praeside R. P. Palkovich . . ."
RMK. II. 530.
28 Triplex Philosphia R ationalis, N aturalis et M etaphysica in Syn-
tag m ata R edacta . . . elnök W e s s e l é n y i M iklós jezsuita.
29 G e o r s iu s F e j é r , H istoria Academiae Scientiarum Pazm aniae
Archiepiscopalis ac M aria Theresiae Regiae L iteraria Tim aviensis
anno alterum , P restantse Sémi Seculari. Buda 1835. 12.
30 W e s s e l é n y i M iklós p á te r 1637/38-ban a logika, 1638/39-ben a
m etafizika, 1640/41-ben a teológia ta n á ra N agyszom batban.
S zentpétery Im re, A bölcsészettudom ányi kar története. Bp.
1935 15,74.
31L. I I I . fej. 2. pont.
32 D isputatio Physica De Elem entis . . . RMK. III. 1733. A hosszú
cím csupán S p e r li n g összes címeit és jelzőit sorolja fel.
33 S p e r li n g Institu tio n es Physicae. W ittenberg 1639. IV. könyv.
5 8 1 -7 8 0 .
34 Idem V. könyv. 780—846.
35 L assw itz , Geschichte der A tom istik. I. 448.
36 „E xercitationum Physicarum D isputatio Q uinta De affectionibus-
Corporis naturalis in genere e t in specie q u an titate, qualitate,
loco et tem pore . . . W ittenberg 1654.” RMK. III. 1923.
37 Clavis Physicae ac Philosophiae antique nova secundum principii
Cartesii. Leyden 1655.; J öch er , Allgemeines Gelehrten Lexikon.
38 M eghalt 1656-ban.
39 Problem ata Physica Miscellanea . . . Strassburg 1653. RMK. III.
1845. Az elnök nem csak az orvostudom ány professzora volt,
hanem dékán is.
40 D isputatio Physica De Magia, quam . . . W ittenberg 1665. RMK.
III. 2313. K ülön érdekessége, hogy A d r e a s SEGNERnek ajánlja,
aki a híres S e g n e r egyik őse volt, és m in t a tudom ányok p á rt­
fogóját em líti. Valószínűleg arról a S e g n e r A n d r á sto I van szó,
aki 1594 tá já n született, 1617-ben Jén á b an tan u lt, 1640-
ben Pozsony főbírája volt, és 1674-ben h a lt meg. Pozsony­
b an em léktábla, u tc a és emlékérem örökítette meg a nevét.
( S c h r ő d e l J á n o s , A pozsonyi ev. hitv . egyházközség tö r­
ténete.)
41 1617—1691. W ittenbergben a filozófia professzora. J ö c h er ,
Allgemeines G elehrten Lexikon.
42 Az elnevezés egyébként a híres és hírhedt G i a m b a t t i s t a D e l l a
P ő r t a - tói szárm azik (1538—1615), akinek Magia N aturalis c.
m űve az egyik legtöbbet olvasott könyv volt. 1. kiadása 1558-ban
jelent meg N ápolyban.
43 „De T ransm utatione Elem entorum In Electorali W ittenbergensi
Publice d isputabunt Praeses M. Paulus Linsius M arpurgo Hassus
Respondens M. A. Sol. H ungarus . . . W ittenberg 1673.” RMK.
III. 2632.
44 D issertatio de occulto aeris cibo ju x ta m entem H erm eticorum
quorundam . J ö c h e r , Allgemeines Gelehrten Lexikon.
45 1599—1677. P o g g e n d o r f , Biographisch-litterarisches H and-
w örterbuch.
46 F ü l ö p Z s i g m o n d , A kísérletezés története. Bp. 1958. 55.
47 RMK. III. 2631.
48 R o s e n b e r g e r , Geschichte d e r Physik. II. 4 2 .
49 W a l t h e r M á t y á s , De Visu In illustri ad Albim Academia disputa­
b u n t publice Praeses M. Joh. E rnestus Herzog Dresdens. Misn.
Resp. M . W. Pettelsd. Hung. . . . RMK. III. 2881.
50 D é s i M á r t o n , D isputatio Philosophica de Visu . . . Quam Favente
Deo T. O. M . Sub Praesidio Clarissimi, Doctissimique Viri D.
Johannis de Raei L. A. M . Med. Doct. et Philosophiae in inclyta
B atavorum Acad. Leydensi Profess. Ordinarii celeberrima publice
ventillendum proponit M. D. A uth. et Respondens. K ülön címlap­
pal az I. és II. rész, amely nov. 27-én, a I I I —IV. és V. rész, amely
dec. 4-én, a VI. rész, amely dec. 11-én került m egvitatásra. Mind­
három 1666-ban.
51 K ö l e s é r i S á m u e l „D issertatio M athem atico-Physica de Lumine
. . . Quam Favente Deo Optimo, Maximo Sub praesidio Celeberrimi
Acutissimique Viri D. Burcheri de Volder, Medicinae e t Philoso­
phiae Doctoris hujusque in illustri Academia Lugdono Batavo,
Professoris ordinarii felicissmi, publice ventilandum proponit
S. K . Ungaris. A uthor e t Defendens . . ." Ez is k é t részben került
megvédésre: 1681 m árcius 12-én és 15-én.
62 (1654—1715), luteránus teológus Drezdából. Egyetlen nem teoló­
giai értekezésének címe: De sensibus in genere. J ö c h e r , Allgemei­
nes Gelehrten Lexikon.
53 M eghalt 1702-ben. A filozófia professzora Leydenben 1653-tól.
54 (1643—1709) A filozófia professzora Leydenben, kiváló m atem a­
tikus. J ö c h e r , Allgemeines Gelehrten Lexikon.
55 Descartes e t le cartésianism e hollandais1 E tudes et. Documents
Több szerzőtől, A m sterdam 1950. benne C. L o t t i s e T h i j s s e n .
S c h o u t e , Le cartésianism e aux Pays-Bas. 183—260; Az 1654-ben
ír t m ű címe: Clavis Philosophiae N aturalis seu Introductio ad
naturae contem plationem aristotelico-cartesiana. L. még: U e b e r -
w e g , Grundriss der Geschichte der Philosophie der Neuzeit. III.
kiad. Berlin 1924.244, 246.
56 T h i j s s e n — S c h o u t e , C. L-, Le cartérianism e aux Pays-Bas. 211.
57 V r i j e r J. A., H enricus Regius: E en „Cartesiansch” Hoogleeraar
Aan de utrechtsche Hoogschool.
58 (1618— 1689), G e r h a r d J o h a n n V o s s i u s holland professzor fia,
b ejárta egész E urópát, többek között K risztina svéd királynő
udvarában is já rt, elsősorban jogász volt, de írt term észettudo­
m ányos m űveket is. Ezek között van ilyen című is: De lucis n atu ra
et proprietate, A m sterdam 1662 és Responsio ad objectiones I. de
Bruyn et P . P etiti de Luce, H aag 1663. Ez utóbbiban em lített
tudósok D e s c a r t e s legbuzgóbb követői voltak. ( P o g g e n d o r i ’,
Biographisch-litterarisches Handw örterbuch.) T ehát h a nem is
ism erjük pontosan H e r t z o g professzor nézeteit, a W a l t h e r által
tekintélynek elism ert V ossius bizonyosan antikartéziánus volt.
59 T h i j s s e n — S c h o u t e , Le cartérianism e aux Pays-Bas. 237.

237
60 „D issertatio Philosophica De Studii M athem atici u tilitate ejusdem-
que certitudine quam Deo Volente Sub praesidio celeberrimi ac
clarissimi Viri D. H erm anni Alex. Röell S. J. Theol. et Phil. Doct.
ac Professoris Acutissimi, Solidissimi Publice defendet S. K .
Debrecinus . . . Franequerae, 1695.” RMK. III. 3932.
61 (1635—1711), teológus, orvos és filozófus, előbb Franekerben,
m ajd U trechtben professzor. J ö c h e r , Allgemeines Gelehrten
Lexikon. T u r ó c z i -Tr o s t l e r J ó z s e f , M agyar Cartesianusok. Bp.,
1933. 9. Érdekes, hogy ez az egyébként nagy gonddal készült
tanulm ány K i r á l y I s t v á n t nem em líti R ö e l l dissertánsai
között, de m ásu tt sem. Igaz, elsősorban a teológusokkal és filo­
zófusokkal foglalkozik, de K i r á l y I s t v á n szóban forgó m un­
k ája inkább filozófiainak, m in t term észettudom ányosnak te ­
kinthető.
62 „Philosophiae Experim entális A xiomaticae D issertatio Prím a de
Corporibus illorum que Principiis et Affectionibus Quam Annu-
ente D ivina G ratia Praeside Dn. Friderico Hoffm anno Medicinae
doctore hujusque u t e t philosophiae naturalis Prof ess. Ordinario
publice ventilandam proponit S. H. U ngarus . . . Hallae Magde-
burgicae, 1695.” RMK. III. 3941.
63 F r i d e r i c u s H o j t m a n n j r . (1656—1715). Professzor Halléban.
P o g g e n d o r f , Biographisch-litterarisches H andw örterbuch.
64 S im o n iu s P á l , Meteorologia Generalis. Danzig 1617. RMK. III.
1187.; G ö r g e i P á l, D isputatio Physica de Vaporibus e t Modo quo
ex iis Nubes, Pluvies etc. generantur. U trecht 1655. RM K. III.
1944.; W OE1 M.CT J á n o s , D isputatio Physica de A qua . . . W itten­
berg 1666. RMK. III. 2382.; H e r m a n n P é t e r D isputatio P hy­
sica altera de origine fontium. W ittenberg 1701. RMK. III. 4319.
Ezeknek az értekezéseknek csak a címe ismeretes, hazai könyv­
tárain k b an nem sikerült egyiket sem megtalálni.
65 L e u t m a n n N á n d o r , E x Physicis D isputationem publicam De
Nive . . . Sub Praesidio M. Georgi K irchm eieri . . . W ittenberg
1659. RMK. III. 2091.
66 P e l s ő c z y N á n d o r , De Nive D issertatio Prim a, Quam . . . Publice
defendent Praeses M. Jo. Andreas Planerus Strelensis Misnicus e t
Respondens M. P. R osnavia Hung. . . . W ittenberg 1695. RMK.
III. 3961.
67 (1635—1700). J ö c h e r Allgemeines Gelehrten Lexikon; P o g g e n ­
d o r f , Biographisch-litterarisches H andw örterbuch.
68 Meghalt 1714-ben. A filozófiai k a r adjunktusa, m ajd a felsőbb
m atem atika professzora W ittenbergben.
69 D isputatio Meteorologica De Terrae Motu, Quam Praeses M.
Georgius Försterus, K em berga Saxo, Respondente C. M. H ungaro
Publico &doftoyiovla)v exam ini sub m ittit . . . W ittenberg 1674.
70 A címlapon fel van tü n te tv e a származás, ennél tö bbet nem lehe­
te t t m egállapítani róla, m ivel neve m ellett cím (adjunktus, pro­
fesszor stb.) nem szerepel, egyetlen titulusa, hogy m agister volt.
E nnek következtében feltevésekkel sem lehet élni, hogy ki a szerző.
71 B a b t h o l in u s , v a ló s z ín ű le g a z id ő s e b b B A B T H O L n sru sró l v a n szó ,
Caspa r(1585—1629) k o p p e n h á g a i t a n á r r ó l , a k i n e k f i a , E r a s m u s
(1625—1687) a k e t t ő s t ö r é s f e l f e d e z ő j e ; o p t i k a i m ű v e k b e n ő t i s
id é z ik tö b b s z ö r , i t t a z o n b a n in k á b b Ca spa r m u n k ásságáb a v á g ó
k érd ésről v a n szó.
72 L i b e r t u s F r o m u n d u s (F r o i d m o n t 1587—1653) belga csillagász,
a filozófia és teológia ta n á ra Löwenben. A Kopernikusz-kérdésben
tipikusan habozó állásponton volt.
73 L. a III. fej. 20 jegyzetét.
74 Quid de M ontium incendiis statuendum . D issertatione Physica
E xponet M. J . S. Eperiensis Respondente E phraim From m
Gedanensi . . . W ittenberg 1680. RMK. III. 3072.
75 H ö r k J ó z s e f , A z eperjesi ev. kér. kollégium története. 1. füzet
36; G ö m ö r y J á n o s , A z eperjesi ev. kollégium rövid története.
1531—1931. Presov, 1933. stb.
76 S z i n n y e i , M agyar írók, de részletesebben (az ifjabb S a r t o r i u s -
ról) J ö c h e r , Allgemeines Gelehrten Lexikon.
77 J o h a n n J o a c h i m B KCKER (v. B e c h e r , 1635—1682) m ainzi orvos
és kémikus, a flogiszton-elmélet egyik felállitója, G e o r g E r n s t
S tahl (1660—1734) jénai orvossal, az orvostudom ány haliéi
professzorával együtt. S a r t o r i u s it t azonban nyilván B e c k e r
több m unkájára gondol, amelyekben a föld a la tti tűzzel foglalko­
zik: „A ctorum laboratorii chym ici monacensis, seu Physicae
subterraneae Libri II. Francof. 1669; Supplem entum in physicum
subterraneum etc. uo. 1675." STAuxnak az a műve ugyanis, amely­
ben a flogiszton-elméletet B e c k e r néhány elgondolásának fel­
használásával kifejti, csak 1697-ben jelent meg, H alléban: Zymo-
technia fundam entalis seu ferm entationis theoria generalis etc.
78 J o h n M a y o w (1645—1679), B o y l e tanítványa, fiatalon m eghalt
zseniális angol kémikus, aki tulajdonképpen elsőnek fedezte fel
az oxigént.
79 L- a IV. fej. 65 jegyzetét
80 „Physicam D isputationem De Meteoris E m phaticis publicae
disquisitioni sistu n t Praeses M. E m estus Bakius, Facult. Phil.
Adj. et Respondens A. P. Bela H ungarus . . . W ittenberg 1660.”
RMK. 1 1 1 . 2125.
81 „M eteora R ationibus e t Experientiis Physicis Illustrata, quae
A u thoritate e t Consensu Magnifici D. Rectoris nec non Reveren­
dissimorum, Magnificorum, Nobilium et Virorum, Spectabilis P.
Decani, caeterorum que D. D. D octorum inclytae F acultatis
Philosophicae Viennae pro Suprem a Philosophiae laurea consequen­
da Anno MDCXC Mense Jun io die . . . publice propugnabit Reve-
rend. Nobil. ac E ru d itu s D. Laurent. Tapolczány Ungarus ex
Comit. Posoniens. AA. LL. e t Phil. Baccal. ejusdemque pro
suprem a laurea C andidatus Collég. Pazman. Alum. Praeside R. P.
Gabriele Hevenesi e Soc. Jesu AA. LL. et Philosoph. Doctore
ejusdemque Professore Ordinario nec non p. t. Seniore Consisto-
riali” . Bécs 1690. RMK. III. 3614.
82 G a l i l e i , Párbeszéd a k é t legnagyobb világrendszerről. . . B uda­
pest 1959. 137.
83 R o s e n b e r g e r , Geschichte d e r Physik. II. 1 1 0 .
84 W h i t t a k e r , A H istory of th e A ether a n d Electricity. I. 7 .
85 „D isputatio Physica De Coelo Quam A nnuente Coeli Conditore
Deo Opt. Max. Sub Praesidio Viri Clarissimi et Excellentissimi Dn.
M. Johannis Sperlings Physicae Professoris Publici longe celeber­
rim i Dn. Praeceptoris ac Prom otoris sui aetatem colendi Publico
exam ini sistit J . G. F. L tschachio-Styrus . . . W ittenberg 1648.
(S za b ó K Á R O L Y n á l nem szerepel, a Széchényi könyvtárban
17126 sz. a la tt van felvéve a Collect, H ungarico Philosophicae c.
gyűjtem ény V-VI. kötetében).
86 M e l z e r , B io g r a p h ie n b e rü h m ter Z ip s e r . 67. É rd ek es, hogy
S z in n y e i n e m e m líti, t a lá n u g y a n a b b ó l a z o k b ó l, a m ié r t S z a b ó
KÁROLYb ó l is h iá n y z ik e z a m u n k a . I g a z , h o g y c ím e s z e r in t
M e l c z e r s e m e m líti e g y e tle n m ű v é t s e m .
87 „De A equatore et Zodiaco M athem a Sphaericum . . . Praeses M.
Ungerus N ém etujvarino Hung. Gymn. evang. Semproniensis in
inf. Hung. Voc. . . . Resp. J . J . K. Coloniens. Marchicus . . . W itten­
berg 1662.” RMK. III. 2188.
88 „D isputatio Geographica De Affectationibus Terrae, Quam . . .
Dn. Balthasare Boebelio A rgentoratensi Fac. Phil. A djuncto . . .
W ittenberg 1659.” RMK. III. 2100.
89 Egyedül B a y e r J á n o s elnöklete ala tt h a t metafizikai (RMK.

239
 I I I . 2073 —78.), ScHwiTZLERnél h a t asztronómiai értekezés. RMK.
III. 2094—99, és a m ár tárg y a lt L eütmaun N ándoró.
90 V. fejezet 119 jegyzet.
91 Más néven B o e b e l i i t s v . B e b e l (1632— 1680) strassburgi szárm a­
zású híres teológus. J ö c h e r , Allgemeines Gelehrten Lexikon.
92 De Eclipsi L um inarium M agnorum in Genere . . . W ittenberg
1660. RMK. III. 2133.
93 Az V. fejezet 5 .c p ontjában a S c h n i t z l e r : RMK. III. 2096. c.
m űvére hivatkozás.
94 Szül. 1634-ben Rostocki evangélikus lelkész. J ö c h e r , Allgemeines
Gelehrten Lexikon.
95 Ismeretes, hogy k ét égitest akkor van konjunkcióban (együtt­
állásban) , h a a Földről ugyanolyan szög a la tt látszanak, míg h a az
eltérés 180°, szembenállásról, oppozícióról van szó.
96 P i l a r i k É z s a i á s , D issertatio Astronomica De Eclipsibus In
Genere et Solis in Specie, Sub Praesidio . . . Dn Michaelis W altheri
. . . W ittenberg 1680. RMK. III. 3069.
97 S c h m i d e g g M á t y á s , D issertatio Astronomica, De Eclipsi Lunae,
Ouam . . . Praeses M . E saiás Pilarik . . . W ittenberg 1680. RMK.
III. 3068.
98 S z i r m a -y T a m á s , Eclipsin lunae Totalem Die 17. Aprilis st. n. Anno
1707 horis m atutinis apparituram Ejusque causas et Calculum
Ad M eridianum Greyphs waldensem reductam cui accedit Calculus
in stan tis M ercurii cum sole congressus Die 5. Maji Anni hujus
exspectandi D issertatione Astronomica Praeside Jerem ia Papken
Mathes. Professore Publicae D isquisitioni subjiciet Th. Sz. Nob.
H ungarus . . . Greifswald 1707. RMK. III. 4592.
99 B t t c h h o l t z G y ö r g y , De Conjunctionibus Planetarum In Genere
et in specie De Conjunctione Mercurii cum Sole, Anno MDCCX
die V II. Novembr. St. n. celebranda Dissertationem Astronomicam
Praeside Jerem ia Papken Matheseos Professore, Publica Disqui­
sitioni subjiciet G. B. Jr.'H u n g aru s K ésm árk Scep. SS. Theol. e t
Philos. Stud. . . . Greifswald 1710. RMK. III. 4723.
100 (1638— 1692), luteránus teológus, előbb a filozófiai fakultás
adjunktusa, m ajd az asztronóm ia professzora W ittenbergben,
több m agyar diák v itá já n ( S c h n i t z l e r , P a r s c h i t i u s , G a s s i t z i u s ,
B a y e r ) találkozunk vele m in t elnökkel. J ö c h e r , Allgemeines
Gelehrten Lexikon.
101 Meghalt 1736-ban, a m atem atika professzora volt Greifswaldban,
asztronóm iai és teológiai m u nkákat írt.
102 M e l c z e r , Biographien berühm ter Zipser. 139—143.
103 D isputatio Philosophica De Cometis Quam Favente Deo. T. O. M.
Sub Praesidio Clarissimi Doctissimi Viri D. Johannis de R aey
A. L. M. (stb. a címek, 1. D é s i ) . . . publice ventilandam proponit
J. K. Transylv. A uth. et R. . . . Leyden 1666. RMK. III. 2342.
i°4 H ypotheses De Cometis Quas Praeside Viro celeberrimo Dn.
Michaelo W altero . . . propugnabit M. Georgius Gassitzius Hung.
. . . W ittenberg 1679. RMK. III. 3010. A megvédés napja: szep­
tem ber 10.
105 E xercitatio Academica De Cometarum N atu ra et Loco, Quam in
Electorali ad Albim Praeses M. Georgius Gassitius, Hung. . . . R e­
spondens Joachim us Palovius Rügenwalda-Pomer. . . . W ittenberg
1679. RMK. III. 3011. E nnek dátum a három nappal későbbi,
szept. 13.
106 D e m k ó , A m agyar orvosi rend története. 354.
i°7 RMK. III. 2433.
108A főrendi ifjakat, m in t B e t h l e n M i k l ó s ! is, nem mindig ta n í­
to ttá k nyilvános iskolában, hanem egy-egy kiváló ta n á r keze alá
ad ták m int m agántanítványt. Ilyenkor azonban célszerű volt,
h a a diák nem egyedül tan u lt, hanem néhány jó magaviseletű,
 tehetséges, lehetőleg valam ivel idősebb társával. Ilyen tanulótársa
volt a 17 éves B e t h l e n MiKLÓsnak K ö p e c z i J á n o s , akiről önélet­
írásában meg is jegyzi, hogy később híres orvos le tt belőle; B á n
I m r e , Apáczai Csere János. 506, 511.; Gr. Bethlen Miklós önélet­
írása. 249.
109 J ö c h e r , Allgemeines Gelehrten Lexikon.
110 S e t h u s V a r o t t s ( S e t h W a b d , v . S e t h w a r d , 1617—1689), az
asztronóm ia professzora Oxfordban, azután exeteri, m ajd salis-
bury-i püspök, a R oyal Society tagja. Több m űve is foglalkozik
az üstökösökkel, nem csak a G a s s i t z i t j s által idézett, amelynek
pontos címe: Ideae trigonom etriae dem onstratae . . . item prae­
lectio de Cometis. Oxford 1654; másik hasonló tárg y ú m unkája:
De Cometis, ubi de Cometarum n a tu ra disseritur, nova cometarum
theoria, novissimi cometae historia, novissimi cometae historia
proponitur. In Bullialdi astronom iae philolaicae fundam enta
inquisitio. Oxford 1653.; P o g g e n d o r f , Biographisch-litterarisches
H andw örterbuch.
111 R ic c io L in á l m ár e m líte tt A lm a g estu m N o v u m c. k ö n y v é n k ív ü l
a k ö v etk ező m ű vére leh et g on d oln i, m in t forrásm unkákra: T h eses
astron om icae d e n o v issim o co m eta an n i 1652. B o logn a 1653.
E p isto la de c o m etis ann. 1665 e t 1665. cím ű m ű v e csak 1681-ben
jelen t m eg L eyd en b en , de leh et, h o g y v o lt e g y koráb b i kiadása.;
I sm ael B u l l ia l d u s (B oixillatj 1605— 1694), francia csillagász,
a n tik o p em ik á n u s. Id e ta rto zó m űve: O bservatio d eliq u ii lim aris
e t co m eta e a n n i 1652. P aris 1653.
112 P a r s c h it it js K r is t ó f , Positionum astronom icarum Denarius
Octavus De Affectionibus Motus Stellarum . . . W ittenberg 1667.
113 D isputatio Philosophica inauguralis De System ate Mundi . . .
Leyden 1681.
1 1 4 V o e t i u s , J o h a n n (1647—1714) professzor H em bornban, m ajd
Leydenben. J ö c h e r , Allgemeines Gelehrten Lexikon.
115 „D issertatio Physico-Astronomica De Planetis Quam Auspice
Deo Sub Praesidio Celeberrimi ac Clarissimi Viri D. Michaelis
V ári A. L. M. et sanioris Philosophiae Doctoris ejusdemque u t
e t Sacrorum Bibliorum in Schola Debreczeniensi Professoris:
Stephanus Csapó Nobilis Jauriensis A uctor defendet . . . Debrecen
1702.” RMK. II. 2102.
116V e r z á r F., Debrecen term észettudom ányos m últja.; J a k i t c s
I s t v á n ugyan V E R z Á R n a k a z t a z állítását, hogy m ár S z i l á g y i
T. M á r t o n bevezette volna a kísérletezést — szerintünk ugyan­
olyan joggal, m int B i s t e r f e l d esetében — kétségbevonja. Éppen
J a k u c s vizsgálatai alapján nyilvánvaló, hogy nincsenek is meg­
bízható adataink a X V II. századi fizika-szertárra nézve Debrecen­
ben (kéziratos közlések). V e r z á r egyébként H u s z t y S z a b ó
JózsEFet említ, de ilyen név nyom ára nem akadtam , te h á t v a l ó ­
színűleg a disszertáció szerzője vásárolta az eszközöket, amelyek­
ről a IV. fejezetben m ár szó volt. A coetus leltárában pontosan
a következő bejegyzések találhatók: „m agnetum arm atum ferro,
globus duas coelestes et unum terrestrem , librum pro ponderandis
d u catis.”

16 247
 V I I I . fejezet

A L E G R É G IB B MAGYARORSZÁGI FIZIK A K Ö N Y V EK

Mindaz, amit eddig a magyarországi fizika történetéből

láttunk, az oktatás nagy vonalakban, a rokonszakmák, általában a reáliák
fejlődése az irodalomban, végül a fizikai és asztronómiai tárgyú értekezé­
sek annyit világosan megmutattak, hogy a fizika továbbfejlesztésének, az
új fizika kísérletekkel való kialakulásának gazdasági, társadalmi, általában
történeti feltételei Magyarországon hiányoztak. Azt is láttuk azonban
ugyanakkor, hogy a magyar értelmiség megfelelően kivette részét az álta­
lános európai fejlődésből. Haladó természetfilozófiai gondolatok, nagy ideo­
lógiai viták pl. kopernikánusok, kartéziánusok és ezek ellenfelei között, az
igazán új fizika néhány eredménye, a középkori babonák elleni harc,
a világ közelebbi megismerésének vágya, ez mind visszatükröződik a ma­
gyarországi irodalomban és emlékekben. Az olasz reneszánsz természet­
filozófusainak neoplatonista eszméi, a német humanizmus és neoskolasztika,
a németalföldi kartéziánizmus, A lsted és Comenitts vallásos fizikai irány­
zatai éppúgy eljutnak hozzánk, mint Ga ssendi , Galilei, K epler munkás­
ságának híre, és az ARiszTOTELÉsszel végleg szakító atomizmus. Végig­
tekintve a magyarországi természettudományos irodalmon, az egyetemes
fizikatörténetnek egy kevéssé ismert, pedig távolról sem csak Magyar­
országra jellemző keresztmetszete tárul elénk. A nagy, korszakalkotó fel­
fedezések, egy-egy Stevin , Galilei, K epler , T orricelli, P ascal, Gtte-
ricke , B oyle , H uyghens és N ewton munkássága, tulajdonképpen csak
a következő században érnek meg az alkotó továbbfejlesztésre, mögöttük
az a mennyiségileg lényegesen terjedelmesebb fizikai irodalom húzódik meg,
amelynek megnyilvánulásait az egyetemi disputációkban megismertük.
Itt viszont ahány tárgyalt disszertáció, annyi tudós elnök, professzor, akik­
nek neve majdnem olyan ismeretlen ma már, mint az erdélyi, felvidéki,
vagy debreceni disszertánsé. Az új fizikát létrehozni nem volt könnyű fel­
adat: külső és belső akadályok egyaránt hatalmas gátakat emeltek a fejlő­
dés elé: Giordano BRUNÓt megégették, GALiLEit elítélték, BACONt és
CAMPANELLÁt börtönbe zárták, D escartes-oí és Comenittst száműzték
hazájából, illetve jobbnak látták, ha önkéntes száműzetésben élnek. És
akiknél talán nem állt fenn ilyen akadály, azok fiatalon meghaltak, vagy
elfordultak a tudománytól, mint T orricelli vagy P ascal. Végül pedig
azok, akiket ilyen sorscsapások nem értek, azoknak osztályuk, a szerzetes­
rend, amelyhez tartoztak, nem engedte meg, hogy képességeiket teljesen
kifejtsék, mint ScHEiNERnél, GRiMALmnál, vagy KmcHERnél. N ewton
aránylag akadálymentesen dolgozott, de például HooKE-kal való vitája

242
optikájának és a Principia-nak m egjelenését is késleltette, és így a new toni
fizika elterjedése lényegében a következő századra m aradt.
Am ikor te h á t a fizika történésze egy-egy jelentős fizikai
felfedezés, vagy egy-egy nagy horderejű fizikai m ű m egjelenésének d á tu m á t
m int a tu d o m án y tö rtén et egy-egy döntő p illan a tá t jelöli meg, akkor az
távolról sem jelenti azt, hogy ettől az időponttól kezdve m ár nem írnak,
nem ta n íta n a k semmi olyat, am it az illető új felfedezés tú lh a la d o tt állás­
p o n ttá te tt. E rre különösen m egtanít, h a a fizika fejlődését — m int a jelen
esetben is — egyetlen ország keretein belül vizsgáljuk. T ehát hiába oszlatta
el Galilei Discor sí ja m ár 1638-ban a szabadesés körüli arisztotelészi tév e­
déseket, hiába m u ta ttá k meg T orricelli, Guericke és B oyle kísérletei,
hogy igenis létezik vákuum , a téves m ozgástanok, a „horror vacui” még
jó ideig vígan tovább élnek a fizikakönyvekben, és csak az a fizikatörténész
tu d kiolvasni a reális fejlődésből sim a és egyenes vonalú haladást, aki nagy­
vonalúan elhanyagolja a kitérőket, és egyik kiemelkedő és döntő felfede­
zésről azonnal a következőre ugrik át.
Nem a szokásos fizikatörténetek módszerét, összeállítását
óhajtjuk itt bírálni, bár kétségtelen, hogy éppen a X V I. és X V II. század
tárgyalásánál talán többet lehetne foglalkozni ezekkel a kitérőkkel, csupán
azt akarjuk ismételten hangsúlyozni, hogy egy-egy országon belül, egy
korban éppen olyan jellemző, hogy mi nem volt, mint az, hogy mi volt, és
az, hogy m i volt például Galilei és N ewton munkássága helyett.
E bből m ár sok m indent láttu n k , de nem lá ttu k még éppen
a legkiemelkedőbb gondolkodók alkotásait. Az előzőkben m ondottakból
azonban m ár nyilvánvaló, hogy lényegbeli különbséget nem fogunk a legré­
gibb m agyar fizikusok m unkásságában sem találni. A különbség annyi lesz,
hogy i t t nem azokról a fizikai, vagy asztronóm iai nézetekről lesz, szó, am e­
lyek egy-egy 8 vagy 16 leveles értekezésbe az összes idézetekkel beleférnek,
hanem nagyobb alkotásokról, am elyek alapján az író helyét megfelelően ki
is jelölhetjük a tudom ány történetében.
E gyébként azonban az árnyalatok és változatok ugyan­
olyan sokféleségére bukkanunk m ajd, m int a kisebb értekezések vizsgála­
tánál. E gy döntő különbség mégis lesz. Az előző fejezetben tá rg y a lt szerzők
alapfokú képzésüket valam elyik h azai iskolában nyerték ugyan, de m unkás­
ságuk jellegét mégis csak az az egyetem dö n tö tte el, am elyen felsőfokú
tan u lm án y aik at végezték. Igaz, közöttük is ak a d t olyan, aki tan ulm ányai
elvégzése u tá n ism ét valam elyik hazai iskolában ta n íto tt, elsősorban azon­
b an orvosok vagy lelkészek voltak, vagy ha mégis a tan ítá s m arad t meg
élethivatásuknak, akkor végleg külföldre m entek, m int Sartorius , Gas -
sitzius vagy P oprádi.
Nem kétséges, hogy B ayer J ános vagy P ósaházi J ános
tudom ányos felfogásának kialakításában is igen nagy szerepe volt az egye­
tem nek, am elyen tan u lta k . N áluk éppoly kevéssé volt közömbös, hogy
W ittenbergben, Heidelbergben, vagy U trechtben végezték-e egyetem i
tan u lm ányaikat, m int W alther MÁTYÁsnál, D ési MÁRTONnál, vagy K ö ­
leséri SÁMUELnél. H azatérve azonban m indegyikük egy-egy hazai fő­
iskolán v aló síto tta meg elképzeléseit. Nem csak nagy összefoglaló fizika­
könyvet írtak, hanem az általuk v ezetett iskolát á t is form álták a m aguk

16* 243
képére. íg y minden egyes régi magyar fizikus nevéhez elválaszthatatlanul
hozzátartozik valamelyik hazai főiskola történetének egy szakasza. Sajnos,
ezeknek az iskoláknak további fejlődése a század végén többé-kevésbé
megszakad, így nem tudjuk a haladás vonalát töretlenül végigkövetni
munkásságuk után, a következő század fizikusainak, pedagógusainak az
esetek túlnyomó részében élőiről kell kezdeniük mindent a következő
században, de a nagy hagyományok természetesen nem múlnak el nyom ta­
lanul. íg y válik elválaszthatatlanná Kolozsvár A páczai Csere JÁNOStól,
B ayer J ános és Czabán I zsák Eperjestől, P ósaházi J ános Sárospataktól,
S zilágyi T önkő Márton Debrecentől, K aposi Sámuel Gyulafehérvártól,
illetve Marosvásárhelytől, E n y e d i S ámuel és P ápai P áriz F erenc Nagy-
enyedtől. A külföldi egyetemek hatásának megfelelően más és más lesz
ezeknek az iskoláknak a szellemi képe. Apáczai Erdélyben, Kolozsvárott
a korai kartéziánizmus képviselője, de m int ilyen a maga korában meglehe­
tősen egyedül áll. Csak a század vége felé követi őt E n y e d i Sámuel és
P ápai P áriz F erenc Nagyenyeden, Magyarországon pedig S zilágyi
T önkő Márton Debrecenben. Czabán Eperjesen még — minden atomiz­
musa ellenére — közelebb áll a skolasztikához, mint az elsősorban BACONt
követő B ayer J ános , míg P ósaházi valósítja meg a (szerinte) legjobbnak
tartott tanokból való válogatást, az eklekticizmust, és ebben hű követőre
talál nemcsak K aposi SÁMUELben, hanem a következő század pataki taná­
raiban is (if j . Csécsi J ános).
Á ttekintésünk azonban m ost nem lenne teljes, ha nem
m u tatn ó k be, m int az értekezéseknél is te ttü k , honnan in d u ltak el, m itől
igyekeztek elszakadni a legelső m agyarországi fizikusok. E z é rt először
a X V II. (sőt X V III.) században még virágzó m agyarországi skolasztikával
foglalkozunk m ind katolikus, m ind protestáns v áltozatában; ez utóbbinak
egy m in tá já t m ár az 1644-es debreceni jegyzetben is b em u tattu k .

1. A RISZTOTELÉSZ F IZ IK Á JA MÉG T E L JE S VIRÁGJÁBAN

a) Pázmány Péter fizika i előadásai a gráci egyetemen

Az előző fejezetben találkoztunk néhány jezsuita disszer­

tációval, az V. fejezetben pedig S zentiványi Márton részben természet­
tudományos m űveit ismertettük. A X V I—X V II. század magyarországi
irodalmában nem találunk más katolikus — jezsuita szerzőtől megjelent
nagyobb összefoglaló művet és mint említettük, csak következtetni tudunk,
m it adhattak elő Nagyszombatban fizika címszó alatt. Annyit kétségtelenül
megállapítottunk, hogy ez a fizikaelőadás lényegesen kevésbé lehetett érde­
kes és színes, mint SzENTivÁNYinak eredetileg a kalendárium számára
készült művei. E zt a feltevést alátámasztja az a fizikai kurzus, amelyet
P ázmány P éter mint a gráci egyetem professzora tartott az 1598/99 és
1599/1600-as években, és amelyek a jubileum idején nyomtatásban is meg­
jelentek.1 Két terjedelmes kötet öleli fel A risztotelész fizikáját, és asztro­
nómiáját. (Másik kettőben a filozófia egyéb fejezetei, metafizika stb. van­
nak.)

244
 H a végigtekintünk e k é t k ö tet tartalom jegyzékén, első
pillan atra m egállapíthatjuk, hogy e kötetek nem m ennek tú l a szokásos
A risztotelész-kom m entárokon, am elyeket gyakorlatilag a X I —X II. század
ó ta m inden egyetem filozófiaoktatásának keretein belül szokás volt elő­
adni. E z nem csak a X V II. században v o lt így m inden katolikus iskolában
(ahol v o lt fizikaoktatás), hanem még a X V III. században is túlnyom órészt
ezek te tté k ki a fizika legnagyobb részét. Legalábbis pl. a piaristáktól, akik
szeretnek büszkélkedni azzal, hogy ú ttö rő szerepet já tsz o tta k a reáliák
o k tatásáb an M agyarországon, szám os kézirat m arad t fenn K olozsvárott
a X V III. században ta r to tt filozófiai (fizikai) előadásaikról, és ezek alig
térnek el P ázmány bíboros 1600-as gráci előadásaitól.2
A fizika, azaz A risztotelész nyolc könyvre oszló fiziká­
jának előadása, PÁZMÁNYnál az általános bevezető rész m ellett három fő­
részre oszlik. A bevezetés a „philosophia naturalis”-ról szól általában, tár­
gyáról, hasznáról. A többi rész 4 —4, illetve 5 disputatio alakjában adja
A risztotelész nyolc könyvének tartalmát, eltérés az eredeti szövegtől
szinte sehol nincs. A disputatio, mint forma, nyilván arra szolgált, hogy a
hallgató diákok kész témákat kapjanak értekezéseik elkészítésére.
P ázmány előadásai te h á t kom m entár jellegűek. Á llítá­
sa it újabbkori, skolasztikus szerzők nézeteivel is alátám asztja: S uarez ,
S caliger, P ereira ,3 Conimbricenses stb. szerepelnek m int tekintélyek.
E bből látszik csak, hogy nem a X II. vagy X I I I. században készültek.
A lényeges pontokon azonban, az anyag (forma substancialis) és a mozgás
kérdésében semmiféle új á rn y alat nem jelenik meg.
Kissé m ás a helyzet azokkal az előadásokkal kapcsolat­
ban, amelyek ARiszTOTELÉsznek Az égről cím ű könyvéhez készültek
kom m entárként. A X V I. század utolsó éveiben a nagy m űveltségű bíboros­
n ak m ár foglalkoznia kellett az új nézetekkel. Term észetesen P ázmány
visszautasítja K opernikusz elm életét, inkább az az érdekes, m ilyen tá jé ­
kozottságot árul el a korabeli kopernikánus irodalom ban.4 Először „az
egek” hagyom ányosan elfogadott számáról, mozgásáról, az epicikloisokról
stb. értekezik. A risztotelész m ellett hivatkozva az újabb kom m entárokra,
kb. ugyanazokra, m int a fizikában. E z u tán ráté r az ellentétes vélem ények
ism ertetésére. Részletesen ism erteti K opernikusz vélem ényét, és az azt
alátám asztó érveket, m ajd azokról a tudósokról szól, akik elfogadták ezt az
új ta n t: a spanyol Zunica ,5 P atritius , F racastoro, azután Clavius 6
nyom án cáfolja ezeket.
P ázmány előadása világos, érvelése form ai szem pontból
kifogástalan. E z persze nem is lehet m ásképp: a félelmesen meggyőző erejű
vitatkozó, a kiváló szónok bárm ilyen té m á t választ is, retorikai erényeit fel
tu d ja használni. Ezek a fizikai és asztronóm iai előadások m integy stílus­
gyakorlatnak tekinthetők, nem szükségképpen P ázmány egyéni vélem ényét
tükrözik, m ert nyugodtan feltehető, hogy P ázmány nem is alk o to tt véle­
m én y t ezekről a kérdésekről. Szám ára ez akkor éppen olyan napi feladat
volt, m in t m ondjuk m isét m ondani. E gyéni színt, lelkesedést csak az ellen­
reformáció érdekében írt irataib a v itt. E z abból is látszik, hogy m agyar
nyelven semmiféle term észettudom ányos tém áról sem értekezett, m ert a
fenti latin nyelvű kom m entárok (am elyeket nem is a d o tt ki nyom tatásban),

245
szinte szem élytelenek, csupán a rra alkalm asak, hogy képet alkothassunk
a X V I—X V II. század katolikus egyetem ein folyó fizikaoktatásról. E zeket
az előadásokat akkoriban E urópa bárm ely katolikus egyetem én, bárki el­
m o n dhatta volna. E z t tap a sz ta ltu k a X V II. század folyam án m inden h ith ű
katolikus szerzőtől szárm azó term észettudom ányos értekezéssel kapcsolat­
ban. Az új színek és árnyalatok csak a protestánsoknál jelennek meg, ők
a kartéziánizm us első képviselői is. B ár a vallásos mez még az egész század
folyam án m egm arad, náluk mégis valam ivel könnyebben tö rn ek u ta t az új
gondolatok. Ők végzik el az ideológiai előkészítésnek azt a m unkáját,
am elynek gyüm ölcseit a következő században éppen a jezsuita m agyar
fizikusok a ra tjá k le elsősorban, am ikor szinte száznyolcvan fokos fo rd u lattal
a term észettudom ányos haladás élére állnak. Addig azonban a m agyar­
országi term észettudom ányos irodalom leghaladóbb képviselői kizárólag
a protestánsok közül kerülnek ki.

b) A protestáns skolasztika: Graff András (Lőcse)

Á ttekintésünket a n y o m ta to tt m űvek közül az időrend­

ben is a legkorábbival fo ly ta tju k , am elyet azonban szintén nyugodtan ír­
h a tta k volna néhány száz évvel ezelőtt is. Arisztotelész fizikáját adja
elő Graee A ndrás , evangélikus prédikátor 1644-ben, Lőcsén m egjelent
m űvében.7
Graee A ndrás erdélyi szárm azású volt, M edgyesen v o lt
ta n á r és lelkész. Pontosan nem tu d n i m iért, ezt az állását elvesztette. E l­
bocsátásának egyesek szerint kicsapongó életm ódja volt az oka, m ások
szerint az, hogy egy m aró sz atírá t írt általában a papok ellen.8 A nnyi tény,
hogy kiköltözött M agyarországra, de hogy az 1637-ben vagy 1642-ben
tö rtén t-e, nem tu d n i; B ártfát, Zsolnát és T rencsént em legetik m int ta rtó z ­
kodási helyét.
Lehet, hogy Grafe A ndrás lázadó természetű volt és
valóban élesen kritizálta lelkésztársai képmutatását, de fizikakönyvében
nyoma sincs sem lázadásnak, sem újítási hajlamnak. ARiszTOTELÉszen kívül
még csak nem is idéz egyetlen újabb szerzőt, vitába sem száll velük. (Való­
színűleg valamelyik rendelkezésére álló Arisztotelész-kommentárt másol­
ta ki.)
A Theatrum Naturae a term észeti teste k tudom ánya, m ás­
képpen ,,physica” . Szerkezetére nézve is tipikus mű. K ét főrészből áll, egy
általánosból (communis) és egy különösből (propria). Az általános rész
a fizika általános fogalm ával foglalkozik: I. tárg y áv al (subjectum ), I I. el­
veivel (principia) és a testek tulajdonságaival (affectiones). A P ars propria
szól a világról (cosmologia) és a világ dolgairól (idologia). E z utóbbiban
kerülnek tárgyalásra az egyszerű teste k (elemek) és azok keverékei. A to v á b ­
bi szerkezet m eglehetősen bonyolult. M indegyik rész articulus-okböi (cik­
kely), azok pedig punctum -okból (pontok) állnak. Mivel nem té r el sehol
ARiszTOTELÉsztől nem is érdem es részletesebben ism ertetni, csupán k ét
részletet m u ta tu n k be, hogy további fogalm aink legyenek a tipikus peri-
p atetik u s tárgyalási m ódról, hogy közelebbről lássuk, mi ellen kellett a

246
haladó fizika képviselőinek felvenni a harcot. Persze, ilyesm ivel m ár az
előzőek során sokszor találkoztunk, de mégis ez az első n y o m tatásb an is
m egjelent könyv M agyarországon, am ely teljes peripatetikus fizikát óhajt
n y ú jta n i az olvasónak.
íg y például az első rész (sectio) I. articulusa a belső alap ­
elvekről (interna principia) szól, ezek között az I. punctum tárg y a m aga
a term észet (natura). Érdem es végigtekintenünk a term észetnek G r a f f
által felsorolt m ind a tizenkét tulajdonságán, m ert ezek között fogunk
néhány olyat is találni, am elynek megcáfolása csupán a közelm últ fizikai
diadala. T ehát a term észet tulajdonságai:
1. Isteni, m ert az isten erejének kifejezője.
2. Tevékenység (activitas), m ert sohasem pihen.
3. Hasznosság (utilitas), m ert isten és a term észet sem­
m it nem tesznek hiába.
4. Méltóság (dignitas), m ivel m indig a legjobbat cse-
lekszi.
5. V áltozatlanság (invariabilitas), mivel m indig ugyan­
azt cselekszi.
6. Végesség (finitas), mivel a term észet visszariad a vég­
telenbe való haladástól.
7. M egbízhatóság (integritas), mivel szükségben soha
sem hagy cserben.
8. Takarékosság (oeconomitas), kíméli a drág át és kevés­
sel megelégszik.
9. Jóság (bonitas), am it az egyiktől elvesz, odaadja a
m ásiknak.
10. Igazságosság (sociabilitas), egyform án vesz el m in­
denkitől.
11. Rövidség (brevitas), mivel a legrövidebb utak mentén
hat (1. a minimum elvet FERNAT-nál és a X V III. század elméleti mecha­
nikusainál).
12. Folytonosság (successio), m ivel nem végez ugrásokat
( non facit saltus).

A II. punctum a materia tulajdonságairól szól:

1. Örökkévalóság, mivel nem terem thető és nem semmi­

síth ető meg (evvel m a is egyetértünk).
2. Az időben létezik (temporitas), m ivel isten az időben
terem tette.
3. A laktalanság (inform itas), m ivel hiányzik belőle a for­
ma, ebből az is következik, hogy határozatlan.
4. Potentialitas, ezzel a szerző a m ateria passzív szerepére
utal.
5. Habilitas, azaz alkalm asság a megfelelő form a felvéte­
lére.
6. Törekvés (appetitus), a form a felvételére.

247
 7. Tulajdonságokkal (qualitas) nem rendelkezik. Ö n­
m agában a m ateria sem könnyű, sem nehéz stb. nem lehet.
8. Mennyisége (quantitas) azonban van.
Ezután tovább folyik az elvek, okok, mozgásformák s tb .
tárgyalása. A mai olvasó könnyen meggyőződhet róla, hogy mennyivel el­
fogadhatóbb lehetett annak idején a Descartes-féle test, amely csak k i­
terjedt volt, vagy a descartes-i örvények a második részben tárgyalt epi-
cikloisok helyett, vagy a háromféle anyag A risztotelész négy eleme helyett
azoknak összes, formálisan, de nem valóságosan keverhető hideg, meleg,
száraz és nedves tulajdonságaival együtt.
Graff A ndrás 104 oldalas könyve igazán nem nevezhető
sem eredeti, sem értékes alkotásnak. Graff A ndrás nem v olt főiskolai
tanár. E rdélyből elkergetve a felvidéknek olyan iskoláiban ta n íto tt, ahol
nem volt felsőfokú oktatás. Pedig tu d ju k , hogy a filozófia (am elynek
részét képezte a fizika), csupán a felsőbb stúdium ok tárg y a volt. Graff
egyéb m unkái valóban elsősorban a triv iu m (nyelvtan) kisebb részében
a kvadrivium (ékesszólás) területére vonatkoznak. E z t a könyvet, úgy lá t­
szik, csupán valódi tárgyszeretetből, a tudom ány irá n ti lelkesedésből írta
meg és a d ta ki, anélkül, hogy az o k tatásb an szüksége le tt volna rá. M int
az arisztotelészi fizika egy tökéletes m agyarországi példánya tanulságos.
1644-ben M agyarországon még nem is sok antiperipatetikus forrásm unkára
a k ad h ato tt, így értékelve a könyvet, nyugodtan tek in th e tjü k ezt is a
m agyarországi fizikai irodalom egyik érdekes, h a nem is tú l értékes doku­
m entum ának.

2. DESCARTES ES REG IU S
EESŐ MAGYARORSZÁGI TANÍTVÁNYA:
APÁCZAI CSERE JÁNOS (1 6 2 5 - 1659): KOLOZSVÁR

Graff A ndrás u tá n időben aránylag keveset, mindössze

11 évet kell ugranunk, hogy m erőben m ás világba jussunk. E z a világ
azonban átm eneti é le tta rta m ú csupán. A páczai alakja m agányos óriásként
emelkedik ki a m agyarországi k u ltú ra történetéből: elődje, u tó d ja nincs,
és ezért nem is tu d ju k egykönnyen beleilleszteni a vizsgált fejlődés vona­
lába. N em azért, m intha a fizikában valam i nagyot, vagy egészen rendkí­
v ü lit a lk o to tt volna, hanem azért, m ert célkitűzése, m ag atartása olyan
egyedülálló a m aga korában, hogy szinte nem is volna szabad hozzá szoká­
sos k ritik án k eszközeivel közeledni. (37. ábra)
A páczai Csere J ános a magyar tudománytörténet azon
alakjai közé tartozik, akiknek működésével kapcsolatban kivételesen egé­
szen komoly, nagy terjedelmű irodalom áll rendelkezésre. Általános jelentő­
ségét, pedagógiai, filozófiai9, fizikai és matematikai10 munkásságát éppúgy
méltatták többen is, mint tevékenységét pl. a nyelvtudomány vagy a ter­
mészetrajz területén. Újabban pedig igen komoly, a régi és új történeti
adatok pontos kritikai tanulmányozásával készült Apáczai-monográfia
jelent meg: B án iMRÉnek már többször idézett műve.
S zily és R apaics, valam int E rdélyi J ános és B án
I mre tanulm ányai látszólag felm entik a m agyar fizikatörténet író já t az

248
alól, hogy részletesen m éltassa A páczai E nciklopédiájának11 fizikai, asztro­
nóm iai részleteit. A helyzet azonban az, hogy B án I mre — m int könyve
bevezetésében hangsúlyozza — irodalomtörténeti szem pontból dolgozza fel
Apáczai életm űvét,12 te h á t term észetszerűleg elsősorban az irodalm i össze-

37. ábra. G y . Szabó L ászló : Apáczai Csere János

249
függéseknek filológiai elemzése érdekli, h a ezt az elem zést nem is végzi az
általa is elítélt Szily-féle anakronizm ussal. Az anakronisztikus szemlélet
hatása alól R apaics sem tu d ja m entesíteni m agát és ő is, valam int az emlí­
tette k e n kívül m ások is13 végeredm ényben azt k u ta tg a tjá k A páczai e gigan­
tik u s m űvében, m ennyire v olt a fizikában ,,eredeti” . Más szóval: tud o m án y ­
tö rté n etü n k te h á t — a sok dicséretre m éltó, sokszor kiváló próbálkozás
ellenére még m indig adós az Enciklopédia fizikai részleteinek és még inkább
a kéziratban m a ra d t Philosophia natur alis14 m éltatásával, a mindössze
harm incéves A páczai e nagy m unkájának reális felmérésével.
H iszen egy p illan a tra se lehet azt gondolni, hogy az ifjú
A páczai, am ikor elszánta m agát a barátságos, k u ltu rá lt H ollandia felcseré­
lésére a lényegesen barb árab b és sivárabb hazai környezettel, és ugyanakkor
a hazai ifjúságnak m in d járt m egm utatja a felemelkedés m ódját, még mellé­
kesen ki is fogja talá ln i az új, eredeti fizikát. K önyvében nem a d h a to tt
m ást, m int am it tan ulm ányai a la tt legrokonszenvesebbnek, leghaladóbbnak
ta lá lt. Hogy ez éppen D escartes és R egius fizikája, az U trechtben tanuló
ApÁczAinál egészen term észetes. E g y általában nem term észetes azonban
általában, hogy v olt olyan m agyar diák a X V II. század közepén, aki éppen
ezt a fizikát szó laltatta meg magyar nyelven először. Úgy hisszük, az előző
fejezetek tanulságai alapján ennek a ténynek a jelentősége 1653-ban vagy
1655-ben eléggé szem betűnő. A zt jelenti teh á t, hogy — a nagy és kidolgo­
z o tt irodalom ellenére — nem m ondhatunk le A páczai életének, életm űvének
rövid ism ertetéséről. N em elegendő, h a csak a jól bevált, többször fel­
használt és idézett forrásokra, vagy a legfrissebb irodalom történeti alko­
tá sra egyszerűen hivatkozunk, m ert így a k a p o tt Apáczai-kép, ApÁczAinak,
a fizikusnak a képe, nem lenne teljes. Term észetesen igen nagy jelentősége
van, hogy az irodalm i, tö rté n eti ad ato k rendelkezésre állnak, és nem kell
úgy m egoldani az életrajz kérdését — m in t azt m ár sokszor te ttü k —, hogy
„életéről sem m it sem tu d u n k ” . Nem is kívánunk azonban, például a p e d a ­
gógus A páczai m éltatásán ál n y ito tt k a p u k a t döngetni, csupán azokat a
m ozzanatokat kív án ju k m ajd kiemelni, am elyekkel az eddigi Apáczai-
irodalom ból (természetesen csak a fizikára nézve) nem érth etü n k egyet.
Elsősorban arról v an szó, hogy az eddig ism ertetett fizikai­
asztronóm iai dolgozatok szerzőiről rendre k im u tattu k , hogy a W ittenberg-
ben, Heidelbergben, S trassburgban vagy Eeydenben k észített disszertáció­
juk jóform án egyetlen term észettudom ányos próbálkozásuk volt. A term é­
szettudom ányok m ellett csak azok m ara d ta k meg, akik később az orvosi
p á ly á t választo tták . E nnek ellenére lehetségesnek találtu k , hogy bizonyos
következtetéseket vonjunk le az általuk képviselt fizikai színvonalra. Előre
bocsátjuk még azt is, hogy az e fejezetben tárgyalandó tudósok: Czabán ,
B ayer , P ósaházi, S zilágyi stb. éppoly kevéssé nevezhetők a szó m ai
értelm ében ,,fizikus” -oknak, m in t azok, akikről az előző fejezetben szó
volt. A zt vizsgáltuk és azt fogjuk vizsgálni, hogy a X V II. század legkülön­
félébb term észetfilozófiai árn y alatai közül éppen m elyik k e lte tte fel e tu d ó ­
sok érdeklődését, m it fogadtak el és m it u ta s íto tta k el, szárm azásuk, világ­
nézetük és az általuk láto g a to tt egyetem szellemének megfelelően. Ö nálló­
ság, eredetiség kérdését fel sem v e te ttü k , de igazságosan nem is v e th e ttü k
fel és nem is fogjuk felvetni. M iért m érnénk éppen ApÁCZAinak m ás m ér­

250
tékkel, am ikor az ő célkitűzése sokkal nagyobbszabású volt m inden egyes
kortársáénál, nem csak azért, m ert az összes tudom ányokat a k a rta m agyar
nyelven m egszólaltatni, hanem azért is, m ert az összes tudom ányokban
sokkal nagyobb hely ju t a term észettudom ányoknak, m int előtte, vagy
a k ortársaik között bárkinél, akik enciklopédikus törekvésekkel foglal­
koztak.
A páczai Csere J ános az erdélyi B arcaságnak Apáca
községéből szárm azott. Gyerm ekkoráról, iskolázásának első éveiről nem
sokat tu d unk. Eehet, hogy nemesi családból szárm azott, de B ethlen
Miklós szerint „szegényem berek gyereke” volt. Ilyen nemes, de szegénysorsú
katonacsalád sok élt akkoriban a Székelyföldön.15 Később K olozsvárott
ta n u lt néhány évig, m ajd 1643-ban G yulafehérvárott. Hogy m it tan u lh a ­
t o tt ezekben az években, azt kb. el tu d ju k képzelni, mivel lá ttu k , hogy
a reáliák egyik közép- vagy felsőfokú iskolában sem foglaltak el nagy te re t
a X V II. század első felében, ha egyáltalában ta n íto tta k is valam i ilyenfélét.
B án I mre feltételezi, hogy A páczai a kolozsvári ref. iskola igazgatójától
P orcsalmi ANDRÁstól (1617— 1681) m agánúton n y erh e tett valamiféle
reális o k ta tá st,16 legalábbis PoRCSALMinak Marian professzor által részben
fe ltá rt jegyzetei arra m u ta tn a k ,17 hogy elsősorban a m atem atika és a ter­
m észettudom ányok érdekelték. A gyulafehérvári akadém iáról, A lsted és
B isterpeld m űködéséről m ár beszéltünk, i tt még an n y it jegyzünk meg,
hogy egyrészt m indaz a reális és hasznos ism eret, am i A lsted enciklopédiá­
jából, fizikájából kiolvasható, vagy BiSTERFELDnek állítólagos kísérletező
hajlam a az oktatásban nem nyilvánult m eg,18 úgyhogy A páczai nem G yula­
fehérvárról vihette m agával a reális tárg y a k szeretetét, m ásrészt pedig
éppen különleges jelentősége van annak, hogy a filozófiában (fizikában)
ALSTEDen nevelkedett A páczai D escartes tan ítv á n y a lesz.
A páczai ú travalóként G yulafehérvárról elsősorban a nyel­
vek, főképpen a keleti nyelvek szeretetét, és azok irán ti tanulási v ágyat
v itte m agával külföldi tan u lm án y ú tjára, m ásrészt a hajlandóságot a p uri­
tánizm us eszméi iránt, am elyekkel pl. B isterpeld is rokonszenvezett.19
Már az eddigiekből is kiderülhetett, hogy igen nagy jelen­
tősége volt annak a m agyar m űvelődéstörténet szem pontjából, hogy a refor­
m átus m agyar diákok főképpen 1592 óta nem W ittenberget, hanem Heidel-
berget, Strassburgot, Baselt, de főképpen a holland egyetem eket láto g at­
t á k .?0 K övetkezm énye lehet ez annak is — am ely k ih a t a későbbi utódokra
is —, hogy a „kálvinizm us m agyar vallás,” azaz elsősorban a m agyarok
la k ta vidéken, E rdélyben is a m agyarajkúak körében te rje d t el (az unitá-
rizm ussal együtt). A társadalm i m ozgalm akban a reform átusok játsszák
a vezető szerepet, míg a persze többnyire ném etlakta vidékekről származó
evangélikusok hajlam osabbak a kom prom isszum ra. K étségtelen azonban,
hogy a X V II. században H ollandia a szabadság hazája, ahol kartéziánusok
és antikartéziánusok n y íltan cserélhetik ki vélem ényeiket, ahol Galilei,
D escartes és H ttyghens könyvei m egjelenhetnek: a m agyar diákok, ha
egyebet nem is, a szabad, független vélem énynyilvánítást hozták haza
onnan is, ha ta lá n éppen az erős kartéziánus h atás m ia tt a fizikát nem is
tu d tá k az o tt ta n u lta k alapján tovább fejleszteni, feltétlenül őket kell
tekin ten ü n k a X V III. századi m agyar felvilágosítók szellemi elődjeinek,

251
még akkor is, h a a m agyar felvilágosítók m ár közvetlen francia h a tá s a la tt
v oltak is. DÉsx Márton, K öpeczi J ános , K öleséri Sámuel stb. és főleg
Apáczai H ollandiából ho zták haza — b á r még többé-kevésbé vallásos
mezbe burkolva — a „dem okratikus” , „liberális” gondolatokat, elsősorban
Erdélybe. íg y le tt E rdély a X V II. században a körülvevő o sz trá k —ném et
feudális tenger közepén, a tö rö k által elnyom ott tulajdonképpeni M agyar­
ország szom szédságában a m űveltség, szabadság rövidéletű szigete. E s
ebben nem kis része v olt az ugyancsak rövidéletű ApÁczAinak.
Bán Imre részletesen ismerteti azt a Hollandiát, ahová
Apáczai G e le ji K a to n a Is tv á n püspök ösztöndíjasaként, valószínűleg
mint a gyulafehérvári kollégium legkiválóbb diákja eljutott.21 Hollandia,
ahová minden haladó gondolkodó menekült (Amesius, D e s c a r te s ),
a kor legkiválóbb tudósainak hazája is: mint van H elm ontó, H u ygheusc,
S tev in ó és SNELLé; ahonnan nem kis részben indult meg G a lile i, K e p le r
és N e w to n mellett a fizika megújhodása. Apáczai idejében a kis Hollandiá­
ban öt egyetem, kilenc gimnázium (filozófiát és teológiát tanító főiskola)
működött. Apáczai először Franekerbe, a legrégibb holland egyetemre
ment, majd rövid időt l veydeliben is töltött, ahol megismerkedhetett a
kartéziánus d e RAEY-vel és A d rián HEEREBORDdal,22 akiknek nevével
már az előzőek során találkoztunk. Döntő mégis az volt, amikor 1648 végén,
vagy 1649 elején letelepedett Utrechtben, ahol öt évet töltött, sőt meg is
házasodott.
A holland egyetem eken éppúgy, m int W ittenbergben,
szerették és tisztelték a m agyar diákokat, ennek egykorú feljegyzésekben
igen sok tan ú sá g á t találjuk. Gondoljunk például azokra az üdvözlő ver­
sekre, am elyeket egyes diákok k in y o m ato tt disszertációjába nem csak a hon­
fitárs kollégáik, hanem az elnöklő vagy előadó professzorok írtak . N em ­
csak — m int idéztük — S chnitzler esetében, hanem a legtöbb diáknál.23
A lapítványok vo ltak a m agyar diákok tám o g atására a külföldi egyetem eken,
persze főképpen egyházi alapokból, de egyes városok szenátusai is ta r to tta k
fenn ilyen alap o t.24 A nagy m egbecsülésnek valószínűleg az v olt az oka,
hogy egyrészt a m agyar diákok különösen jól tu d ta k latin u l,25 m ásrészt a
hazai nagyúri pártfogó vagy valam elyik város tanácsa (Debrecen, Eperjes,
N agyszeben stb.) által kik ü ld ö tt diák nem engedhette meg m agának, hogy
egyetem i tan u lm án y ain ak éveit sem m ittevéssel töltse: eredm ényt kellett
felm utatnia, és nem v e h e te tt részt a különösen ném et diákok körében
divatozó m ulatozásokban, am i azonban H ollandiában sem volt ritka.
A páczai is a szorgalmas diákok közé ta rto z o tt. K örnye­
zetében a m agyar diákok közül olyanok voltak, akik a hazai egyházi és
tudom ányos életben később jelentős szerepet já tsz o ttak , te h á t szintén
olyanok, akiknek a külföldi akadém iákon való tan u lás kom oly előkészüle­
te k e t jele n te tt hazai életpályájukra: K omáromi Csipkés György (1. V. fej.
4. b.) pont), E n y e d i Sám uel, a későbbi híres orvos és nagyenyedi professzor
(1. e fejezet 6. p o n tjá t), B u zinkai M ih á ly , P ósaházi későbbi ta n á rtá rsa
(maga P ósah ázi valam ivel későbben já r t U trechtben, m int Apáczai).26
Kétségtelen te h á t, hogy Apáczai környezete U trech tb en éppúgy a későbbi
m agyar szellemi élet elitjéből tev ő d ö tt össze, m in t ahogy tan árai, V o é tiu s
G isb ert, a m aradi, de nagytudású skolasztikus teológus, H en rik R egiu s,

252
D escartes legtehetségesebb holland tanítványa, az orvostudományok és
a filozófia úttörője stb. az akkor európai tudományos élet élvonalába
tartoztak.
Utrechti évei vége felé kezdett Apáczai az Enciklopédia
megírásának gondolatával foglalkozni. Bán Imre kétségbevonja B e t h le n
MiKLÓsnak azt az állítását, hogy Apáczai hollandiai katedráról mondott le
azért, hogy hazajöhessen.27 Ú gy hisszük, ezen a kérdésen nem érdemes túl
sokat vitatkozni: lehetséges, hogy Apáczai hollandiai tartózkodása alatt
ilyen meghívást nem kapott, de nem kétséges, hogy ha nem jön haza, már
csak befolyásos holland apósa révén is, előbb-utóbb el tudott volna vala­
melyik egyetemen helyezkedni. ApÁczAInak azonban haza is kellett jönnie:
a külföldi tanulmányokat a pártfogók azért támogatták anyagilag, hogy
az egyetem et végzett fiatalember a kint tanultakat itthon hasznosítsa. Az
eddig ism ertetett életrajzokból is azt láttuk, hogy általában mindenki
hazajött, és csak azok nem tértek vissza, és maradtak kinn külföldön, akiket
valamilyen külső körülmény ismét hazájuk elhagyására kényszerített.
Láttuk, hogy S c h n itz le r jAKABot mennyire megbecsülték Wittenbergben,
hasonló tisztelet vette körül ugyanott B a y e r JÁNOSt is, mégis hazajöttek,
és itthon próbálták a kultúrát és tudom ányt terjeszteni, amennyire a körül­
mények engedték. Nem látszik vitásnak tehát, hogy Apáczai akkor is haza­
jött volna, ha professzori meghívása ténylegesen megtörténik is. A páczaií
megragadta — mint enciklopédiája latin nyelvű bevezetésében írja —,
hogy nyugaton sokan már nemzetük nyelvén írják tudományos műveiket.
Gondoljunk itt arra, hogy pl. G a lile i túlnyomórészt olasz nyelven írt
munkái nemcsak a fizikának, hanem az olasz prózának is klasszikus alko­
tásai. A páczai G a lile i mellett gondolhatott D e s c a r te s francia nyelven
megjelenő műveire vagy például S te v in munkásságára (aki viszont éppen
azért tartozik a fizikatörténet nem eléggé m éltatott tudósai közé, mivel
munkáit a X V I. és X V II. század fordulóján holland nyelven írta).
Apáczai tisztában volt a latinul publikálás nemzetközi
előnyeivel, ugyanakkor világosan látta, nem lehet közkincse a tudomány egy
nemzetnek, amíg saját nyelvén nem olvashatják, tanulhatják azt. Az egész
nemzeti műveltség felemelésének, megteremtésének vágya hajtja ApÁczAit,
túl az általános népszerűsítési szándékon: hogy az egyszerű emberek se
maradjanak ki a tudományokból; ezzel a célkitűzéssel találkozunk majd
a következő század első természettudományos íróinál, akik magyar nyelven
írnak. Apáczai azonban ennél többet akar: nem az egyszerű, hanem a
tanult embereknek akar magyarul írni, példát akar mutatni, precedenst
terem teni:28 ,, . . . nem halok meg addig, amíg a magyaroknak valamennyi
tudom ányt nem közvetítem ”, — írja előszavában.
Úgy hisszük — és erre helyesen m utat rá B án I mre is —
ebben a mondatban találjuk ApÁczAInak, mint a nyugati fizika első magyar
nyelvű közvetítőjének a jelentőségét is. Nem érezzük ugyanis hivatottnak
magunkat arra, hogy A páczai életművét teljes egészében méltassuk, de
a fent idézett mondat megadja a kulcsot ApÁczAInak mint ,,fizikus”-nak
a felméréséhez is.
A gazdag, szabad és független H ollandiában a term észet­
tudom ányok a X V II. században igen m agas színvonalon álltak. De o tt is

253
fennállt az az általában jellegzetes helyzet, hogy az egyetemeken nem a (mi
fogalm aink szerint) leginkább élenjáró fizikát ta n íto ttá k . Stevin sta tik a i
m unkásságát — m int m ondtuk — kevesen ism erték. H uyghens , a legna­
gyobb holland fizikus e korban, szívesebben élt Párizsban m indaddig, amíg
a politikai viszonyok engedték. N evét m indenesetre jobban ism erték a
Royal Society tag ja i Londonban, m int honfitársai. W illibrod S nell fény­
törési törvénye azáltal le tt közism ertté, hogy D escartes- oí V ossius
plágium m al vádolta29 stb. A páczai U trechtben m int leghaladóbb fizikai
irán y zato t a R egius által előadott fizikát ism erte meg. R egius „kartéziá­
nus abi)” volt m agánál DESCARTES-nál, azaz egyes kérdésekben m erészebben
v o n ta le a kartéziánus filozófia materialista következtetéseit, m int óvatos­
kodó m estere,30 de a fizikában nem lép ett tú l rajta, éppen i tt van a legkisebb
eltérés.31 A páczai elsősorban ezt n y ú jto tta a m agyar olvasóknak m int
fizikát.
Ezek u tán úgy hisszük, felesleges SziLYvel v itá b a szállni
arról, igaza van-e, am ikor pontról p o n tra k im u tatja, m it honnan v e tt á t
(„szedegetett k i” ) A páczai: ,,a .cosmogoniát (D escartes örvényeit), az égi
koordináta rendszereket, az álló csillagokat, csillagzatokat, a bolygókat,
p ályáikat (K opernikusz elmélete szerint) . . . k it innen, k it onnan csipe­
g e te tt össze . . . A p h ysikát legnagyobbrészt DESCARTES-ból és REGiusból
írta ki . . . A m ágnesekről az ásványok és kövek során m ond el egyetm ást
pontról p o n tra R egius szavaival.” 32 H a m egnézzük közelebbről az Encyc-
lopaedia szóban forgó fejezeteit, term észetesen igazat kell adn u n k a tények­
ben SziLYnek. Csak a levont végkövetkeztetésben nem tu d u n k vele egyet­
érteni: sem abban, hogy „az E ncyclopaediában, legalább am i a philoso-
phiai, m athem atikai és physikai részt illeti, eredetiséget, önálló tudom ányos
felfogást hiába keresünk: H abozás nélkül kim ondhatjuk, E rdélyi felfogá­
sával ellentétben az ítéletet: Apáczai enyhén szólva eklektikus, m agyarán
szólva szolgai kom pilátor v o lt.” — M ajd: „A páczait a lángoló hazaszeretet
oly v állalatra ragadta, amelyhez, h a befejezte is, nem volt elegendő ereje.
A próbának balul kellett k iü tn ie.” 33
Az első idézettel nem lehet egyetérteni azért, m ert a "szol­
gai kom piláció” és az eklekticizm us távolról sem azonos fogalm ak, az eklek­
tikus állásfoglalás — h a valóban az eredetiség h ián y á t is szokta jelenteni —
sohasem dogm atikus és m ár ezért is haladó. A válogatáshoz pedig igenis
szükséges az „önálló tudom ányos felfogás’'. Mindegy-e, hogy A páczai ebben
a legelső m agyar nyelvű tudom ányos könyvben nem K eckermann vagy
a hozzá hasonlók peripatetikus fizikáiból válogatott? Mindegy-e, hogy bár
ALSTEDet m esterének és m intaképének m ondja, a világrendszer kérdésében
D escartes és K opernikusz a forrásai?
Az első idézet legfeljebb azt m u ta tja , hogy ha valaki nem
ism eri jól egy egész kor tudom ányos irodalm át, nem ism eri annak világ­
nézetih arcait, könnyen ra g a d ta tja m agát felületes és főképpen történetietlen
ítéletre. A m ásodik idézet azonban, amellyel S zily tan u lm á n y á t zárja, m ár
lényegesen veszélyesebb és káros következm ényeket von és v o n t m aga után .
A X IX . század m ásodik felének az a pesszim izm usa csendül ki ebből, hogy
„kis nem zet” vagyunk, nekünk nem is érdem es kom oly tudom ányos vállal­
kozással kísérletezni. Aki m egpróbálta, m int A páczai, annak nem sikerült.

254
E bből a zu tán az is következik, hogy nem is érdemes e korai próbálkozásokat
túlságosan tanulm ányozni, elég néhány o d av etett m egállapítás, a kérdés,
a korszak tö rtén ete ezzel le is zárul. H aladó hagyom ányainknak ez a le­
kicsinylése term észetesen tovább él a H orthy-korszakban és csak napjaink­
ban, a m arxista történetszem lélet segítségével tu d ju k ezt a pesszim ista,
anakronisztikus beállítottságot lassan leküzdeni. H a ugyanis úgy vélekedünk
a m últról, m int S zily , akkor könnyen v o n h atunk le következtetést a jelenre
és jövőre nézve is, hogy: nem érdem es m agyaroknak term észettudom ánnyal
foglalkozni és annak segítségével a gyarm ati sorsból kiem elkedni próbálni,
illetve ipari országgá válni. E z é rt rendkívül fontos, hogy m últunk valóban
nagy em bereit megfelelően értékelni tu d juk.
Mint Bán Imre nagyon helyesen kimutatja, Apáczai
valóban válogatással fogott hozzá a nagy mű megtervezéséhez.34 Azt már
említettük, hogy egyik mintaképét, ALSTEDet, csak a formában követte,
tartalomban nem, és ugyanez volt a helyzet másik példaképének, G isbebt
VoETiusnak az esetében is. V o é tiu s a reakció, az antikartéziánizmus legma­
kacsabb képviselője volt Utrechtben. Ugyanakkor azonban rendkívül nagy
ismeretanyaggal rendelkezett és nagy, A ls te d enciklopédiájához hasonló
könyvét Apáczai is idézi.35 V o é tiu s egyébként különleges jóindulattal visel­
tetett a magyar diákok, köztük Apáczai iránt. Ugyanakkor a független
szellemű ApÁczAira nem gyakorolt hatást V o é tiu s teológiai ortodoxiája és
a természettudományok területén sem őt választotta mintaképének.
A páczai művéhez latin nyelvű előszót írt: ez jellemző volt
nemcsak korára, hanem még a következő századra is. Ha valamit világosan
meg akartak magyarázni, akkor még magyar nyelvű művön belül is latinul
írtak. A páczai pedig fontosnak tartotta, hogy célkitűzése minél világosabb
legyen. Itt sorolja fel forrásait, úgyhogy SziLYnek nem kellett különösen
azután nyomoznia, honnan származnak az egyes matematikai és fizikai
részletek. A források mellett a másik nehéz probléma az anyag felosztása
volt. Eáttuk, hogy ebben a korban ez különösen bonyolult kérdés volt.
ScALiOHiusnak éppoly kevéssé sikerült ésszerű beosztást adni, mint A l -
STEDnek.
Hangsúlyozzuk, hogy nem kívánjuk az E nciklopédiát
szerkezetileg és tartalm ilag teljes egészében, logikai, term észetrajzi stb. rész­
leteivel eg y ü tt ism ertetni. Csupán azt nézzük meg, hogyan helyezi el
A páczai a bennünket érdeklő fejezeteket: a m atem atik át, fizikát és asztro­
nóm iát.
Ezeken kívül legfeljebb az I. rész (A tudományok kezdeti­
ről) ta r th a t még igényt különösebb érdeklődésünkre, illetve i tt kell ellent-
m ondanunk B án iMBÉnek is, akivel az eddigiek során általában egyet­
értettü n k .
E z lényegében az egész m ű filozófiai alapvetése. Már rá­
m u ta ttu n k az egyes értekezések ism ertetése során, m ilyen jelentősnek t a r t ­
juk, am ikor a X V II. század m ásodik felében m egjelenik a m agyarországi
fizikai irodalom ban a kartéziánizm us. A világ racionális, re jte tt tu lajd o n ­
ságoktól m entes m agyarázási igénye és lehetősége nagy lépés előre a skolasz­
tik a értelm etlen elveihez, vagy a m ágikus-csodás alkimizmushoz képest.
Az is kétségtelen azonban, hogy a fizika fejlődése elé k itű z ö tt eszm ényt nem

255
D e s c a r te s , hanem G a lile i és N e w to n jelentik. A páczai m indenesetre
elsőnek szó laltatta meg D e s c a r te s -o í M agyarországon (az első leydeni
kartéziánus disszertációt 1666-ból láttu k !) és ennek volt a legnagyobb
jelentősége és nem annak, hogy az Encyclopaedia I. részében Apáczai nem
m utatkozik eléggé „következetes” kartéziánusnak (mint m ásik k ét későbbi
m űvében), m ert nem érte tte meg elég jól D e sc a r te s-o í, és csak a Principia
Philosophiae cím ű m űvét h aszn álta fel, a Discours de la Méthode-o t nem. B án
Imre példaképpen felsorol néhány ném et kartéziánust, CLAUBERGet és W it t i-
cn et,36 m int akiknek sikerült elérniük azt, am i ApÁczAinak nem sikerült:
m egterem teni egy kartéziánus skolasztikát.37 E z t azonban túlzás lenne
hiányossságképpen felróni ApÁczAinak, m ásnak is. A kartéziánizm us a
X V II. század egyik haladó áram lata, de ugyanolyan lehetőségeket n y ú jt
az idealizmus, m int a m aterializm us irányában való fejlődésre. Nem le tt
volna kívánatos, ha A r is z t o t e lé s z u ralm át átveszi D e s c a r te s fizikájának
kizárólagos uralm a. E z H ollandiában is csak részben volt így és csak néhány
évtizedig ta rto tt. É ppen ezért az Apáczai „hiányos kartéziánizm usából”
és a valóban kissé hiányos m atem atikai felkészültségéből Bán Imre által
levont következtetés — b á r tartalm ilag helytálló — de nem hiányossága
sem ApÁczAinak, sem kortársainak! E z é rt nem lehet egészen egyetérteni
azzal, hogy: „A X V II. század derekán a m agyarság legjobb elméi képesek
v o lta k arra, hogy a polgárosult nyu g at szellemi áram lataira felfigyeljenek,
de hogy ezek kom oly társadalom form áló erővé váljanak, m int a hum anizm us
vagy a reformáció, nincs többé lehetőség a felvilágosodás megerősödéséig.” 38
A társadalom átform álódása azonban a N yugaton is csak a X V III. század
végére tö rté n ik meg, am ikor m ár nem a filozófia irán y ítja a term észettudo­
m ányokat, hanem m egfordítva: a term észettudom ányok szolgáltatják
a m egerősödött polgárság szám ára azt az alapot, am elyre az új, m aterialista
világnézet felépülhet. A X V II. században még a filozófia uralm a ta rt, és
csak an n ak van jelentősége, hogy többféleképpen is lehet filozofálni.
U gorjuk á t ezek u tá n az Encyclopaedia logikai fejezeteit
és nézzük meg a m atem atik át. E nnek forrása főképpen R amus volt, de elég
röviden, összevontan ism erteti az egyes tételeket és főképpen elhagyja a
szem léltető példákat, azért ez a rész elég nehezen érthető. A páczai nem volt
m atem atikus, tu d ju k , hogy a keleti nyelvek képezték legkedvesebb ta n u l­
m ányainak tárg y á t, a m atem atik án ak azonban szerepelnie kellett. Azon
sem szabad m eglepődnünk, h a például az alapm űveletek definíciói nehezen
érthetőek, m ert ez m a is a m atem atik a anyagának a legnehezebben meg­
ta n íth a tó része. K örülbelül ez áll a geom etriára is, de az V. rész Toldalékja
(A testes dolgoknak módjaikról) m ár kétségkívül a szerző nagyobb érdeklő­
dését, elm élyülését m u ta tja . E z kb. az, am it „physica generalis” -nak szokás
nevezni és a descartes-i gondolatm enetet követve logikusan ju t el A páczai
a te ste k megszámlálása, megmérése u tá n a mozgáshoz, amellyel kapcsolatban
D escartes három alaptörvényét és az ütközés h é t tö rv én y ét ism erteti;
atom ok nincsenek, m ert amíg egy te s t k iterjed t, vég nélkül osztható, ha
pedig nem kiterjedt, m ár nem test. V ákuum nem létezik, a mozgás m indig
a k é t szomszédos testn ek egymáshoz képesti elm ozdulása stb. N éhány
oldalon a descartes-i m echanika, de világosan, értelm esen és magyarul.
E nnek m egírása több volt „szolgai kom piláció” -nál.

256
 A VI. rész (A z égi dolgokról) tárg y a lja a csillagászatot,
bevezetésképpen a kartéziánus kozm ogóniát, örvényelm életet, am ely —
tu d ju k — szoros kapcsolatban áll a három féle kartéziánus anyaggal. E z áll
a legszögesebb ellentétben a peripatetikus fizikával, m ert i t t egy problém a­
kom plexum on belül kerül cáfolatra A risztotelész fizikájának m inden
fontosabb tétele, és a legdöntőbb az, hogy a kartéziánus ApÁczAinak volt
annyi önállósága, hogy m indezek m ellett a heliocentrikus nézetet fogadja
el! Ahogy ezt megfogalmazza, úgy egyik forrásában sem ta lá lh a tta : „A mi
egünk . . . 2. E nnek köllő közepiben vagyon a N ap (Sol), ki az ő m aga
tengelye körül való iszonyú sebes forgásával a m ü egünköt m inden benne
levő állatokkal egyetem ben épenséggel fo rg a tty a.” 39 Az előző fejezetek
tan ú ság ai m ellett nem kell hangsúlyoznunk az idézet óriási jelentőségét.
A leghaladóbb m agyar szellemek a habozásig, vagy a napi forgásig (Fröh-
lich) ju tn a k el a kérdésben, vagy m egm aradnak teológiai okokból a m erev
antikopernikánus állásponton (Schnitzler, Szentiványi), A páczai tehát
nemcsak az első kartéziánus, hanem az első magyar kopernikánus is. E z úgy
látszik, eddig elkerülte nem csak Szily és R apaics figyelmét, hanem csilla­
gásztörténészeinkét is.
Sajnos, a csillagászati rész em elkedett szelleme később
h anyatlik: asztrológia, kalendárium okba illő prognosztikum ok következnek
(nyilván A lste .d nyom án), míg a zu tán a V II. részben (A földi dolgokról)
m egkapjuk a „Physica speciálist” , persze összekeverve egy sereg m a m ár
nem a fizikába tartozó dologgal: S zily vád ja azonban ism ét nem állja meg
a helyét: akkor ez m ind a „fizikába” ta rto z o tt. H a végigtekintünk a V II.
rész 47 pontján, akkor azt látju k , hogy ebből kb. az egyharm adrész fizikai,
de ezek oldalszám ban elég nagy helyet foglalnak el. A négy elem -tan a k a r­
téziánus anyagfogalom elfogadása ellenére v áltozatlanul kísért. Az első
három p o n t ugyanis a Földdel foglalkozik (méretei, összetétele, felszínének
leírása). A 4. a vízzel, m ajd u tá n a m in d járt a víz földrajzi formái: tengerek,
tav a k , folyók, források következnek (5. pont). A zután jön a levegő és a tűz.
N éhány közb ev etett p o n t u tá n (színek, hangtan, érzékelés stb.) i t t is
a „m eteorok” következnek: v annak „vízi fennterm ő állato k ” , „tüzes fenn-
term ő állato k ” . T árgyalásuk n agyjában egyezik az eddig láto tta k k a l. A
légkör optikai tünem ényeinek szokásos ism ertetése u tá n vége a tu la jd o n ­
képpeni fizikai résznek, csak az utolsó p o n tb an v an még szó a m ágnes tu la j­
donságairól. E z a h atalm as fejezet kb. ugyanazokat az egyenetlenségeket
m u ta tja , m int az asztronóm iai rész: R egius világos kartéziánus felfogása
keveredik ALSTEDtől szárm azó adatokkal. íg y például a szivárvány m agya­
ráz a ta m ár helyes, de a villám lás és m enydörgés kérdésében — term észete­
sen — a helytelen kartéziánus elm életet adja.
Fokozottabb m értékben elm ondhatjuk az enciklopédiának
erről a részéről ugyanazt, am it a (rendszerint későbbi!) m eteorológiai disz-
szertációkról elm ondtunk. A hőtan, a fénytan, az elektrom osság alapjai
nélkül a term észeti tünem ényeknek a m agyarázata legfeljebb véletlenül
leh e t helyes, és addig egyik szerző veszi á t a m ásiktól az A risztotelész—
Plinius-féle naivságokat. A páczai m indenképpen igyekezett a kor szín­
vo nalának megfelelően a legjobbat adni, és ez helyenként (például az opti­
kában), meglepően jól sikerült.
 A V III. rész a csinálmányoktól szól, ebben v a n szó a n a p ­
tárkészítésről, csillagászati eszközökről, de túlnyom órészt m ezőgazdasági
kérdésekkel foglalkozik.
Ezzel a m ajdnem kész hatalm as m űvel té r t haza A páczai
G yulafehérvárra 1653 őszén, ahol a „poétái klasszist” b ízták rá. (Ez kb.
a m ai gim názium egy felsőbb osztályának felel meg.) E rdélyben akkoriban
m ár ldélesedett a reform átus egyházon belül a harc az új, haladó nézeteket
valló pu ritán o k és az ortodox álláspont képviselői között. E z a harc jó­
form án a század végéig ta r t, lá ttu k , DÉsi Márton és P ósaházi J ános is
részt vesznek benne. A páczai nem ad ja fel ifjúkorának eszméit. Gyula­
fehérvári székfoglalójában is ny íltan h an g o ztatja rokonszenvét a p u ritá ­
nizm ussal, a descartes-i racionalizm ussal. Ellenségei, irigyei m ár ekkor m eg­
kezdik a harcot ellene, am ely a fiatal ta n á r távozásával végződik. íg y kerül
K olozsvárra és próbálja meg az o tta n i reform átus iskolát elképzelései szerint
akadém iai rangra emelni. Törekvéseiből azonban m ár csak igen kevés való­
su lt meg: az erdélyi politikai harcok között A páczai m ár súlyos beteg volt
és 1659-ben meg is halt.
Utolsó m űve a kéziratban m ara d t Philosophia N aturalis,
am ely világosan m u ta tja , hogy az A páczai által v e z ete tt kolozsvári iskolá­
ban A páczai a felsőbb tanulm ányokhoz szám ító fizikát is előadta. Fel­
építése em lékeztet term észetesen az Encyclopaedia fizikai fejezeteire, m ivel
a tá rg y i t t egységesebb, az egész m ű tagoltabb, kidolgozottabb. A közvetlen
k o rtársak ra azonban nem leh e tett nagy hatással, azok inkább külföldi
m in ták a t használtak, és néhány skolasztikus m u n k át leszám ítva sem
B ayer , sem P ósaházi nem törekedtek ilyen teljességre.
A Philosophia N aturalis is filozófiai bevezetéssel kezdődik,
de i t t ez egy egész „k önyvet” tesz ki, am ely m aga h é t fejezetből áll, a nyol­
cadik foglalkozik a m atem atikával általában.
A m ásodik könyv tárg y a i tt is az aritm etika, m ajd a h a r­
m adiké a geom etria, míg az E ncyclopaediában a geom etria to ld alék át
képező „testes dolgok” i tt külön könyvet k ap n ak Physiologia címen, az­
u tá n — legalábbis am i a fizikai részeket illeti — a tárgyalás nagyjában az
Encyclopaedia m enetét követi.
A kézirat m indenesetre fejlődést is m u ta t: m u ta tja azt,
hogy Apáczai tu d ta , ha m agas színvonalon ak ar tan ítan i, önm agát is állan­
dóan to v áb b kell képeznie. E s ha m ost egyéb nyo m tatásb an is m egjelent
m űveit is szám ba vesszük, m egállapíthatjuk: A páczai szinte em berfelettien
nagy m u n k át végzett rövid életében, nem csoda, h a ilyen állandó szellemi
erőfeszítés m ellett a tüdőbaj aránylag könnyen b írt vele, és idő elő tt sírba
v itte, m ielőtt m unkásságának gyüm ölcseit lá th a tta volna. Az akkori E rdély­
ben nem is lá th a tta : az egyre zavarosabb politikai helyzet, a ta tá ro k tá m a ­
dásai elp u sztíto tták G yulafehérvárt és néhány évtizednek kell eltelnie,
m ire N agyenyeden, M arosvásárhelyen a tud o m án y ú jra fejlődésnek
indul, ha az A páczai által m egálm odott felem elkedést csak sokkal
később is éri el.
A páczai halála után a felvidéken lobban fel néhány évre
a komoly tudomány, a műveltség fénye az eperjesi líceum rövid életű, de
annál fényesebb virágzásában.

258
 3. AZ ELSŐ MAGYAR ATOMISTA:
CZABÁN IZSÁK (1632-1707) E P E R JE S

'Erdély szellemi életében A lsted és B istereeld halála,

m ajd A páczai aránylag rövid m űködése u tá n elsősorban a kartéziánizm us
v o lt a legjellemzőbb. E h a tá s elju t m indenhová, ahol H ollandiát já r t refor­
m átus diákokból lesznek tan áro k : S árospatakra és Debrecenbe éppúgy,
m in t N agyenyedre. N ém iképpen m ás képet m u ta t azonban a Felvidék,
ahol elsősorban W ittenberg h a tá sa érezhető közvetlenül, de elju tn ak ide
más, távolabbi befolyások is, ta lá n éppen azért, m ert i t t nem állja ú tjá t
erős kartéziánizm us m ás tan ításo k elterjedésének sem.
A Felvidék legjobb iskolája a X V II. század m ásodik felé­
ben kétségtelenül Eperjes.40 N em csak az iskolában fu tn a k össze körülbelül
egyidőben kiváló tanárok, hanem a város, az egyház vezetői is tu d o m án y t
kedvelő, m űvelt em berek voltak.
Maga az eperjesi iskola a legrégibbek közé tarto zik a Fel­
vidéken. M ár 1429-ből van feljegyzés róla, hogy a város iskolam estert
ta r to tt, és m ár a reformáció előtt is városi iskolája v o lt, am elyben nem szer­
zetesek ta n íto tta k . 1531-ben válik az egész város evangélikussá, és ezzel
veszi kezdetét az iskola fejlődése is, am ikor a B ártfán ta n ító S töchel
Dénárt tan ítá si elveit 1546-ban E perjesre nézve is kötelezővé teszik.
A város vezetői m indig nagy gondot fo rd íto tta k az iskolára, igyekeztek
a legjobb tan erő k et m egnyerni, különösen azonban a X V II. század ötvenes
éveitől kezdve, m iu tán B ocskay és B ethlen sikeres h a d já ra ta i egyelőre,
g á ta t v e te tte k az ellenreform ációnak.
É ppen a harm incéves háború m ia tt azonban a külföldi
iskolázás nehézségekbe ütközött, ezért k ezdett el B ayer J ános azzal a
gondolattal foglalkozni, hogy E p erjest főiskolává szervezze: tám o g atták
ebben az elgondolásban a m ár em lített Sartoritjs J ános lelkész és W eber
J ános bíró, akinek a felesége W eston F elicián , m űvelt angol költőnő
volt. A főiskolaalapítás sikerrel já rt, m ert sikerült a felvidéki főurak és
gazdag városok tám o g a tá sá t a tervnek m egnyerni (1. a következő pontot),
ekkor m ár o tt ta n íto tt néhány éve m int konrektor, m ajd m int a teológia
ta n á ra Zabanitts (vagy Czabán) I zsák .
Czabán lelkészi családból szárm azott, N y itra megyéből.
Iskoláit Sopronban végezte, onnan k erült ki W ittenbergbe V itnyédi
I stván , Zrínyi Miklós legjobb hívének tám ogatásával. E gy fennm aradt
levélből érdekes a d a to t kapunk a külföldön tanuló szegénysorsú diákok
életm ódjáról. Az ösztöndíjért valam ilyen form ában meg kellett dolgozni, és
ez rendszerint valam elyik szintén kinn tanuló főrangú diák korrepetálásá­
ból á llh ato tt. V itnyédi I stván legalábbis azt írja a W ittenbergben tanuló
D ósi J ános fia nevelőjének, hogy olyan szállást vegyen, ahol elfér a levelet
vivő k ét alum nus is (az egyik Czabán volt), hogy ,,az gyerm eket k iv ált­
képen az Isaak az írásban ta n íth a ssa ” . Izsák kapjon 10 garast, de a k ét
alum nus aludjon egy ágyban . . ,41
Czabán IzsÁKot m indez látszólag nem zavarta. Szépen
h a la d t tanulm ányaiban W ittenbergben, több filozófiai és teológiai kérdés­
ről d isp u táit42 és úgy látszik, m ár i t t m egism erkedett B ayer JÁNOSsal,

17* 250
későbbi eperjesi tan ártársáv al, ahová rövid breznóbányai tartózkodás
u tá n 1661-ben m int konrektor került.
Életrajzírói feljegyezték CzABÁNról, hogy igen tempera­
mentumos vitatkozó volt,43 Breznóbányán is disputációkat rendezett

, ' ' . ' .

I N. J,

EXISTENTIA
ATOMORUM,
ab injuriá >
qvatuor & v i g i n t i

■"
vRGUMEN-T
.
ORUMf ..
pnvata opera *
M. ISAAC1 Z A B A N U |
Celebris Ivcei £ fp £ k r e ns is
CON RECTORIS , VJ
vindicata^..

I P I T T E B ERGsE, fí ^
ín O f f i c i n a F i n c e l ia jí :
« x f e n b e b a t M ícm a ei JyjAyKR,
Am*q Ú 6 7.

38. ábra. C z ab a n m ű v én ek cím lapja

w ittenbergi m intára, és b á r ezek elsősorban m etafizikai vagy teológiai

tárg y ú a k voltak, egyre élesebbé v á lt bennük az az A risztotelész-kritika,
am elyet m ár W ittenbergből m agával hozott.
Eperjesen híre m ár megelőzte: m int „novus philosophust”
em legették. Czabán tovább m ara d t Eperjesen, m int az őt odahívó B ayeb
J ános, akivel az ,,új filozófia” irán ti rokonszenvben egyetértett. íg y k erült
szembe többek között a nagytudású, jó pedagógus, de m aradi, A riszto­
TELÉszhez ragaszkodó E adiveb I llés (1630— 1686) tan ártársáv al, de az
1671-es v ih ar ő t m ár korábban, 1670-ben elsodorta Eperjesről. Valószínűleg

260
a jezsuitákkal való erős polemizálás m iatt kellett CzABÁNnak előbb távoz­
nia, mint a többieknek. Ő is Erdély felé vette útját, Nagyszebenben lett
tanár, majd lelkész. Hetvenéves korában azonban a száműzetés mellett
elérte élete legnagyobb tragédiája: fia, aki szebeni királybíró volt, fényes
politikai karriert futott be, de elérte minden karrierista végzete, valami
felségárulási perbe is belekeveredett, és a Joh an n es Sachs von H a r te n e c k
néven ismert kalandort 1703-ban Szebenben lefejezték. Az ősz apa maga
kísérte fiát a vesztőhelyre.44
Czabán rendkívül term ékeny író volt. K iterjed t m unkás­
ságából azonban csak egy m űve foglalkozik kim ondottan term észettudo­
m ányos kérdéssel. Az atom ok lété t bizonyítja huszonnégy érv segítségével.45
T ulajdonképpen az egész m agyarországi fizikai irodalom ban ez az egyetlen
m onográfia jellegű, nagyobbszabású m unka (terjedelm e 138 lap), am i nem
egyetem i disputáció, te h á t v itá n felül önálló tanulm ányok eredménye.
(38. ábra)
E m líte ttü k többször is, hogy az arisztotelészi fizikának
három sarkalatos p o n tja volt, ahol a X V I—X V II. században elsősorban
tám ad n i leh e tett és kellett: az anyag fogalma, a m ozgások ta n a és a világ­
rendszerek kérdése. Filozófiailag m indhárm at a kartéziánizm us vélte sike­
resen megcáfolni, míg a m ozgástan területén Galilei volt az egyetlen, aki
valódi sikert a ra to tt, és tényekkel cáfolta meg a helytelen m echanikai
elm életet. A m ásik k é t kérdéssel kapcsolatban a helyzet nem v olt még
ilyen szerencsés. Ilá ttu k például, hogy kísérleti bizonyítékok híján m ilyen
nehéz helyzetben v o lt a teológiai okokból am úgy is m egszorított koperni­
kuszi elm élet: Galilei m echanikája nem v olt még elegendő, hogy az égi
és földi m echanikát egységessé és m inden szem pontból elfogadhatóvá ala­
kítsa; egyébként azt is lá ttu k , hogy Galilei Discorsiját ebben az időben
még alig ism erték. N em volt sokkal jobb a helyzet az anyagfelfogás kérdé­
sében sem. K özvetlen kísérleti bizonyíték még soká nem fog rendelkezésre
állni az atom elm élet igazolására, az elm élet híveinek a fegyvere to v áb b ra
is túlnyom órészt a spekuláció. Mégis tiszteletre m éltóak azok a próbálko­
zások, am elyek az atom ok m echanisztikus-kauzális képével szállnak szembe
a form a substantialis ködös tanításával. Nem jelentéktelen tén y te h á t az,
hogy ennek a feltétlenül haladó irán y zatn ak m agyarországi képviselője is
akadt.
C z a b á n nem kíván azonban tökéletesen elszakadni A r i s z ­
T O T E L É s z tő l. E z nem is várható, k á ttu k eddig is, m ilyen élénken élt W itten-
bergben A r i s z t o t e l é s z tisztelete; C z a b á n valam i közvetítő m egoldásra
törekszik, am i persze nem já rh a t tú l nagy sikerrel, m ivel éppen az egyik
legalapvetőbb kérdésben nem é rt egyet a skolasztikusokkal. E z a törekvés
azonban visszatükröződik a m ű külső form áján (kérdések feleletek form á­
jáb a n vitatkozik) és messzemenően a term inológián.
Kiderül ez mindjárt az Előszóból. A filozófia növeli az
emberek boldogságát, de csak akkor, ha törvényeket ad és nem idézeteket.
Minden filozófust lehet és szabad követni, jól filozofálnak azok is, akik
ARiszTOTELÉszt követik, de csak akkor, ha a kellő pillanatban el is tudnak
tőle térni, ha a természet úgy követeli. Az atomok kérdésében is mindig
el fog térni ARiszTOTELÉsztől, ha ez szükséges lesz 46

267
 E z u tá n következik a fő és egyetlen kérdés feltevése:
,,Vannak-e atom ok? Azaz a term észet legkisebbjei, m elyek annyira kicsi­
nyek, hogy a term észet — m ivel a dolgok osztásában a végtelent kerüli —,
am elyek azonban mégis m ennyiségek (quanta), b ár érzékelhetetlen m ennyi­
ségek: nem degenerálódnak m atem atika pontokká, hanem a felosztott
testn e k legeslegkisebb részecskéi, am elyek az actus specificus révén egy­
m ással kölcsönösen egyesülve egészet alkotnak?”
E z u tán következik az ellentábor: A r is z t o t e lé s z és az ő t
követő skolasztikusok, főképpen Cabeus és P e r e ir a 47 ellenérvei, am elyeket
az esetek túlnyom ó részében szillogisztikus érveléssel és egyéb tekintélyek­
kel cáfol: S p erlin g , E pikureosz, G assendi, néha S e n n e r t, ezek a tek in ­
télyek; de sokszor ügyes fogással m agát ARiszTOTELÉszt vagy a szintén
skolasztikus ZABARELLÁt is segítségül hívja. M aguk a felv etett problém ák
sem m ind fizikai jellegűek, igen nagy szerepet játszik az arisztotelészi m eta­
fizikával való v ita is.
íg y például felm erül ilyen kérdés: hogyan kapcsolódnak
egymáshoz az atom ok? Játszik-e i tt szerepet valam ilyen közvetítő?
A válaszban Czabán a rra törekszik, hogy m egtartson am ennyit lehet a
m ateria-form a, actus-potencia tan ításb ó l és csak annyira m ódosítsa, am eny-
nyire feltétlenül szükséges (III. és IV. érv.). Term észetesen az atom ok lété­
nek puszta feltevése nem elegendő arra, hogy az arisztotelészi k v a lita tív
elgondolást helyettesíteni tu d ja . E hhez új mechanika is kellene. Czabáx
e z t a kérdést úgy kerüli meg, hogy P aracelsus és S ennert nyom án egy
„architectus spiritus” -t-vesz fel, am ely lényegében az atom ok közt m űködő
erőket helyettesíti.
Sorra veszi az atom izm ussal kapcsolatban általában v ita ­
t o t t kérdéseket: alkothatnak-e az atom ok folytonos keveréket, m ilyen
az alakjuk, kapcsolatuk, szám uk véges-e vagy végtelen. H ogyan ér­
tendő az oszthatóság. I t t ism ételten hangsúlyozza a különbséget ma­
tematikai fo n t és fizikai pont, matematikai és fizikai oszthatóság között
(IX . érv.).
E s így to v á b b halad főképpen az arisztotelészi fizika meg­
szokott tételein á t: „hogyan értelm ezhetők a keletkezés (generatio), és növe­
kedés (augmentatio) arisztotelészi m ozgásform ái” ? (X. érv.) I t t nagyon
világosan rám u tat, hogy nem az atomok keletkeznek, hanem az összetételek
(compositio), a generatio ellentéte a corruptio (megsemmisülés, romlás,
pusztulás) nem egyéb, m int az atom ok szétszóródása (dispersio). (XI. érv.)
E z m ár nyilván a többször idézett B oyle hatása.
H elyenként azonban helyes kísérleti megfigyelésekre
hivatkozik. íg y például a teste k kitágulásának, ritkulásának m agyaráza­
tánál. Nincs vákuum , m ondják a peripatetikusok: az atom okból felépült
te s t nem tág u lh a tn a ki. (X II.) V alóban nincs általáb an vákuum , válaszol,
de ahol teste k vannak, o tt m esterségesen (arte) előállítható. P ontosan ez
tö rté n t a tágulásnál: az atom ok k özötti hézagok nagyobbak lesznek. (XIV.)
I t t feltehető, hogy Czabán m ár h a llo tt valam it Guericke kísérleteiről,48
m indenesetre a vákuum lehetőségének feltevése az egész értekezés legfonto­
sabb m egállapítása. A horror vacui arisztotelészi elmélete ugyanis m akacsul
ta r to tta m agát, tu d ju k még Galilei sem tu d o tt egyes jelenségekre jobb

262
 m ag yarázatot, sőt m aga T orricelli sem sokat foglalkozott a Torricelli-
féle ű rre l.49
Egyszerűen világos a XV. ellenvetés válasza: M inden te st
érzékelhető, az atom ok nem érzékelhetők, te h á t nem léteznek. Válasz: az
érzékelhető testek azonban éppen ezekből az atom okból épülnek fel, te h á t
mégis léteznek. Gondoljunk csak arra, hogy ilyen v ita még a X IX . század
végén is v olt Ostwald és ellenfelei között!
Lényeges a X V II. ellenvetés, illetve cáfolata is. Hogyan
m agyarázható az elemek átváltozása az atom ok alapján? Sehogy! Az
elemek nem változnak át: a vizes borban jelen vannak a víz és bor atom jai,
a sóoldatban a sóatom ok.
Term észetesen a huszonnégy érvben sok az ism ételgetés is.
Az utolsó h a t po n tb an például m ár m egint a m atem atikai és fizikai pont,
vonal, felület és te s t közötti különbséget variálja, b á r kétségtelen, hogy
a m egkülönböztetés valóban lényeges.
Összefoglalva a z t m ondhatjuk: ez az értekezés is valahol
•fele úton áll meg a skolasztika és az új fizika között: az arisztotelészi m ate­
ria —form a-tanból m eg tartja m indazt, am it csak lehet, nem v eti el a mozgás­
t a n t sem, csupán m egpróbálja a peripatetikus m ozgásform ákat atom iszti-
k u san értelm ezni, és ezért egy ponton kénytelen feladni azt a m odern tu d o ­
m ányos m ag atartást, am ellyel általában elutasítja a „ re jte tt tu lajdonsá­
g o k at” .50 E zért vezeti be az architectonicus spiritust. M indem ellett egy-két
dolgot helyesen sejt meg, és olyan problém ákat v e t fel (ha nem is old meg),
am elyek egy része nem is olyan régen, vagy még m a sem oldódott meg
teljesen: gondoljunk a m olekulákon belüli erők különféle elméleteire!
Czabán esetében is fennáll az a sajnálatos, bár érthető
tén y , hogy kétségkívül kiváló szellemi képességeit csupán kism értékben
fo rd íto tta term észettudom ányos problém ák felé. A teológus benne is el­
ta k a rja a fizikust, m int ko rtársaib an ,51 még. ta lá n tan á rtá rsa , B ayer
J ános az egyetlen, aki a legnagyobb te re t ju tta tta életm űvében — h a nem
is a fizikának — de a fizika m ódszertanának.

4. BACON ELSŐ MAGYARORSZÁGI K Ö V E T Ő JE :

BAYER JÁNOS (1630—1674?) E P E R JE S

Láttuk, hogy Czabán I zsák atomizmusa elsősorban nem

az antik atomisták kauzális-mechanisztikus szemléletét, hanem Witten-
berg megalkuvását is tükrözte. Ha az eddigiek során radikálisabb gondola­
tokkal találkozunk, azoknak bölcsője vagy Hollandia volt, vagy ha Német­
ország, akkor Strassburg, Heidelberg, Halle stb. Wittenberg nevelte
S chnitzler jAKABot is, CzABÁNt is, de Wittenberg nevelte Bayer JÁNOst
is: ő lett a kivétel. Ő volt az, aki nem állt meg félúton, hanem eljutott
egészen F rancis BACONig, igaz, hogy az úton olyan kísérője volt még, mint
Comenitjs. Ezzel már körülbelül meg is adtuk B ayer J ános természet­
filozófiai arcképének legfőbb körvonalait. Mindenesetre érdemes vele fog­
lalkoznunk, hiszen ő az első magyarországi tudós, aki ÜESCARTES-on,
SENNERTen és SPERLiNGen kívül mást is ismer és követ.

263
 B ayer J ános életéből sem ju to tt olyan rész a tudom ány­
nak, m int am ekkorát feltehetőleg ő m aga is szívesen fo rd íto tt volna rá.
Eperjesi polgári családból szárm azott, szerette ugyan m agát nem esnek
feltüntetni, de ezt az újabb k u tatá so k kétségbevonják.52 Eperjesen kezdte
tanulm ányait, és i t t m int kiváló, tehetséges diákot őt is elküldik W itten -
bergbe. Körülbelül egy időben tanul, illetve ta n ít itt te h á t ScHNiTZLERrel,
CzABÁNnal; ta n á ru k S perling , aki azonban S ennert h a tá s á t is jelen tette
(Sennert ui. 1637-ben m ár m eghalt). E zeket a w ittenbergi éveket, illetve
az o tt divatozó szellemet m ár bőven v olt alkalm unk megismerni. Maga
B ayer is h atása a la tt leh etett ennek a környezetnek, m ert dok to rátu sa
u tá n o tt m a r a d á s a filozófiai k ar ad ju n k tu sa lesz. M int ilyen 1655— 1659.
években tizenhétszer elnököl különféle disputációknál, de ezek még m ind
arisztotelészi szellemű, főképpen m etafizikai és teológiai m unkák, egy van
köztük m atem atikai jellegű.53 A nnál érdekesebb, hogy hazatérése u tán
(1659) három évvel m ár m ilyen szenvedélyes gyűlölettel ír Arisztotelész­
ről. Nyilvánvaló, hogy 1659 és 1662 között ism erte meg alaposabban
F rancis B acon filozófiáját és Comenius fizikáját, m ert a w ittenbergi
egyetem erre nemigen n y ú jth a to tt m ódot.
H azatérve az eperjesi városi iskolában le tt konrektor, de
ez az állás nem elégítette ki: rek to r a k a rt lenni, hogy sa já t feje szerint
vezethesse az iskolát, és m egvalósíthassa elképzelését a líceum akadém iává
szervezésében. E zért m eglehetősen alantas eszközöktől sem ria d t vissza,
hogy a rektornak, H orváth ANDRÁsnak tek intélyét aláássa, és lem ondásra
késztesse. íg y például az iskola a jta já ra gúnyverset szögezett ki:
,,Cur schola vilescit? Cur tem pora p erdit juventus?
R ector ineptus obest, rector ineptus ad est.”
(Miért silányul az iskola? M iért vesztegeti idejét az ifjúság? Az alkalm atlan
rektor v an az ú tban, az alkalm atlan rektor, aki jelen van.)
B ayer m indkét célját elérte: H orváth A ndrás helyére
k erü lt rektornak, és sikerült a Felvidék gazdag városait és főurait rávenni,
hogy 1665-ben olyan ragyogó a la p ítv á n y t adjanak össze (100 000 F t-ot!)
az eperjesi akadém ia építésére, am ilyen még M agyarországon nem volt.
I. Iyipót m eg tilto tta ugyan, hogy akadém iát állítsanak fel, B ayer azonban
olyan ügyesen állítja össze a tan te rv e t, hogy kifelé ne m utasson főiskola
jelleget, b ár egyesek m ár egyetem ről ábrándoznak. A B ayer által össze­
á llíto tt tan terv b en lényegesen nagyobb helyet k ap n ak a reáliák, m int a kor
bárm elyik iskolájában: történelem , földrajz, m atem atika, fizika szerepel
a m agyar, ném et és szlovák nyelv m ellett, a felső tagozaton jogot, filozófiát
és teológiát ta n íta n a k .54
A sors iróniája azonban, hogy m indezt a tervező B ayer
m ár nem éri meg: H orváth A ndrás és m ások elleni tám adásai sa já t fejére
hullanak vissza; a szülők túlterheléssel vádolják, tan ártársai, I,adiver és
Czabán sem tu d n a k radikális Arisztotelész-ellenességével m egbékülni:
1666-ban távoznia kell, és m ár nem éri meg eperjesi főiskolájának virágzó
éveit és b u k ását sem. Besztercén lesz pap, innen azonban a jezsuiták m ia tt
kell távoznia, m ivel ny íltan tám a d ja őket a szószékről. íg y kerül Szepes-
v áraljára 1668-ban. Most viszonylag néhány nyugodtabb év következik.
Sajnos a tudom ányhoz, úgy látszik, m ár nem té r vissza, legalábbis nincsenek

264
erre vonatkozó adatok. Szepesváralja a tizenhat szepesi városhoz tartozott,
amelyeket még Zsigmond zálogosított el Lengyelországnak, a lengyel fenn­
hatóság aránylag kedvező is volt az itt lakó protestánsokra. Mikor a hetve­
nes évek elején megindul a Felvidéken a már többször em lített protestáns­
üldözés és felállítják a pozsonyi törvényszéket, Bársony püspök eléri, hogy
e szepesi városok lelkészei is — köztük B a y e r is — megjelenjenek a tör­
vényszék előtt. Paptársai B a y e r í kérik fel védőnek; e a tárgyalás ered­
ményeképpen mindenkit — B a y e r í is — halálra ítélnek, de a halálos ítéle­
teket „kegyelemképpen” gályarabságra változtatják. E ponton az életrajzi
adatok ellentmondók. B a y e r vagy 1675-ben gályarabságra való hurcolása
közben halt meg Lőcsén szélütésben (F elb er), vagy visszatért Szepesvár-
aljára, hogy azután önkéntes száműzetésbe menjen, mint lelkésztársai, de
már közben, 1674-ben meghalt (Zoványi).
B ayeb J ános k ét nagy tudom ányos m unkája K assán
jelent meg: az Ostium vel atrium Naturae (A term észet p itv a ra vagy elő­
csarnoka) 1662-ben55 (39. ábra), a F ylum Labyrinthi vei cynosura seu L u x
m entium (Az elmék vezérfonala, zsinórm értéke vagy fénye)56 pedig 1663-
ban (40. ábra).
Graee J ános peripatetikus fizikáját nem szám ítva,
A páczai Encyclopaediáj a u tá n az Ostium az első nagyszabású term észet­
tudom ányi m unka a m agyarországi irodalom ban, am elyet m éltóan egészít
ki a főleg m ódszertani és rendszerezési kérdéseket tárgyaló tudom ányelm é­
leti m unka, a L u x m entium .
K vacsala J ános az O stium ot „a X V II. századbeli
m agyarországi filozófia legjelesebb term ékének nevezi” ;57 E rdélyj J ános
szerint pedig „azon bölcsészetnek a d o tt hangot, m ely a theológia fényeitől,
rejtelm eitől eltérve a term észet m unkáit és titk a it fogja fejtegetni” . Igaz,
nem ő volt az első — fo ly tatja E rdélyi — m ert CoMENiusra is h a to tt
B acon, „de hitéleti zárkózottságán, rejtelm ességén nem v e h e te tt erőt,
s B ayernek kelle jönni, hogy felfogja és bevezesse tudom ányos irodalm unkba
gondolatait, csakhogy a mózesi terem téstö rtén ettel ő is tö b b et foglalkozott,
m int szükséges v o l t . . .” 58
Megjegyezzük itt, hogy a két Bayer-ismertetés annyiban
tér el egymástól, hogy K vacsala nem tartotta olyan döntőnek Comenius
befolyását BAYERra, mint E rdélyi. Ennek oka az, hogy E rdélyi csak az
Ostiumot ismerte és ismertette,59 míg B ayer értékeléséhez feltétlenül
hozzátartozik a Lux Mentium is, már csak azért is, mert — bár a ,,fiziká”-t
elsősorban az Ostiumban írta meg, a Lux Mentiumban egyrészt sokkal
több a fizikai megállapítás, (igaz, hogy erősen peripatetikus jelleggel), más­
részt sokkal erősebben tükrözi B acon hatását. Mivel a teljes filozófiai
ismertetés most sem célunk, és csak a fizika szempontjából lényeges rész­
leteket keressük, a két mű ismertetését lehetőleg összevontan adjuk, hogy
annál tisztább képet kapjunk arról, mit képviselt B ayer J ános mint
fizikus Magyarországon, a X V II. század derekán.
Maga az O stium vel A trium N aturae cím feltétlenül
CoMENiust idézi: a p itvaron vagy az előcsarnokon á t ju tu n k be a term észet
p alotájába (palatium ), am elyet a term észet birodalm a (regnum) vesz körül.
B a y e r Comenius nyom án valahogy így képzeli el a sorrendet: ostium

265
v. atrium a főbb elvek, palatium : a term észet részletesebb ism ertetése
(fizikai földrajz talán), regnum: a term észet bárom országa (historia natu­
ralis), am ivel m ár találkoztunk; Comeniiis Physica-ján a k a beosztása
lényegében ugyanez. A m ikor a J/ux M entium ban Bayeb a tudom ányok
felosztását adja, ugyanezeket az alapgondolatokat követi.
M indkét könyv te h á t elveket és módszert ad, term észetesen
úgy, hogy a definíciókkal és a tudom ányok felosztásával kapcsolatban
n éhány példa közelebbről is m egvilágítja a szerző elgondolásait. É s itt
ism ét találkozni fogunk azzal a m egszokott ellentm ondással: hevesen elle­
nezve m inden skolaszticizm ust, haladó, m odern elveket és célkitűzést h an ­
g o z ta tv a B ayeb is belekeveredik az arisztotelészi fizika fogalm ainak szöve­
vényeibe: innen bizony nem volt könnyű k iju tn i még a baconi indukció
vezérfonalával sem.
Egyelőre azonban még CoMEXiusnál ta rtu n k , m ert —
m in t az Ostium tov áb b i cím ében olvashatjuk — le fogja vezetni ,,A term é­
szet értelm ezésének az általános alap jait a Világból, az Bszből és az írá s ­
b ól” . A megismerés három Comenius-féle alapelve: érzékelés (sensus-
m undus, azaz világ), ész (mens) és a kin yilatkoztatás (Scriptura).
E z utó b b i következik a m ár em lített erős w ittenbergi
hatásból. B ayeb könyvének ajánlásában m egtaláljuk (néhány eddig még
nem hallott, de többnyire ism eretlen név m ellett) m indazokat a w ittenbergi
professzorokat, akiknek a nevével m agyar diákok disszertációiban talál­
koztunk: S tbattch, N ottnagel, A ndbeas S ennebt (Dániel S. fia),
Zigba , K ibchmaieb stb., de m indezek között — m ondja később a Prae-
fatióban — Spebling és S rnnebt , akik a ném etek közül hozzájárultak
Augias istállója (1. A lsted ) kitakarításához a holland, gall és angol tu d ó ­
sok m ellett. V alam ikor — írja az ajánlásban — m indezen kiváló professzo­
rok kollegája lehetett: m ost emlékük, jóságuk hálával és szeretettel tö lti el
,,e szittya partokon . .
A Praefatio a jóindulatú olvasóhoz lendületes A biszto-
telész elleni tám adással kezdődik: A fizika hasonlít az Óceánhoz. K ülön­
féle vélem ények szele kav arja, v itá k árja, a pogányolc fogalm ainak hullám ai
kavarognak benne, m iközben a lélek a jó és igaz u tá n áhítozik, de a zűr­
z a v ar — h a nem is teszi já rh a ta tla n n á az u ta k a t — veszélyeket és k áro k at
okoz.
A filozófusok 2000 év alatt semmit sem tettek hozzá
ARTSZTOTELÉszhez. Az arisztotelészi fizika „igazságai” semmire sem jók.
Az ő hatása alatt hanyagolták el a természet megfigyelését és az írás tanul­
mányozását. Nem is kíván törődni A risztotelész dogmáival, csak a
m indennapi tapasztalatra kíván támaszkodni. E z a gondolat többször is
visszatér — bár mint mondtuk — a tartalom nem követi elég következete­
sen. Pl. a L u x M entium ban így ír, kritizálva a régi és új szerzőket: A bisz -
TOTELÉsszel már vitázni sem érdemes, mert: „Kinek jó, ha ABiszTOTELÉszt
megcáfolják, vagy védelmezik, még nem cáfolták eleget, még nem védték
eleget?”60
K ülönben m indkét könyvnek a szerkezete és felosztása —
valószínűleg a túlságos igyekezet m ia tt — nagyon bonyolult és nehezen á t­
tek in th ető . Dedicatióval kezdődik m indegyik, azu tán jön a Praefatio, am ely

266
 39. ábra. Bayeb A triw n-ának c ím la p ja

267
azonban az O stium ban csak az ism ertetett néhány gondolat, a L ux M entium-
ban viszont a könyv felét kitevő X II. Phaenomenoma o sztott tö rté n eti­
m ódszertani bevezetés. E z u tá n következik a Proemium, azaz bevezetés,
amely az O stium ban részletesebb, a L ux M entium ban rövidebb. A főbb
gondolatok azonban többé-kevésbé azonosak. Az O stium ban Phaenomenon
h ely ett notio-k á t (fogalom) ad meg röviden, ezeket ism erteti azután tö b b
fejezetben, míg a L ux M entium feloszlik részekre (pars), fejezetekre
(caput), tagokra (membrum) , sectiókra, articulusokra, ezek pedig további
pontokra oszlanak.
A szövevényes felosztás, és az ezzel járó sok ism étlés kissé
m egnehezíti az olyan ism ertetést, am ely szerkezetileg is világos képet adna,
azért inkább m egpróbáljuk a főbb gondolatokat és néhány jellegzetes példát
kiragadni, m ivel a kim ondottan logikai, m etafizikai vagy etikai fejtegeté­
sekkel úgysem foglalkozunk.
A term észet célja az em ber boldogsága (így kezdődik az
Ostium bevezetése) (l.o .). E z é rt az em bernek fel kell használnia a természe­
tet, ehhez viszont ism erni kell azt.
„A fizika . . . anyja, gyökere és forrása m indazoknak a
tudom ányoknak, am elyek az emberi élet hasznához, kényelm éhez, boldog­
ságához bárm iképpen hozzájárulnak.” (4. o.) — H a m eggondoljuk például,
hogy alig húsz évvel korábban M o k c h a i A n drás (1. V II. fej. 1. pont) még
a tudom ányok fejedelmének, királynőjének (princeps et regina) a meta­
fizikát nevezte, akkor elm ondhatjuk, hogy a skolasztikához képest elég
nagyot léptünk előre.
Igaz, a bayeri fizika még mindig az a tágabb értelemben
vett fizika, amelybe nemcsak az atrium és a palatium, hanem a három
ország, sőt — itt már azt is mondja B a y e r (az CoMENiusnál nem is szere­
pel) a Systema Naturae is belefér. (7. o.)
Ism ételten visszatér a baconi gondolat, hogy a term észet
ism erete boldogokká teszi az em bert. (8. o.) Mi h á t a fizikus feladata:
A fizikus legyen a term észet k u tató ja , tolm ácsolója és irányítója. Legyen
a term észet u ra (magister). — E z a gondolat M agyarországon m indenesetre
először hangzik el. — K eveset tu d u n k a term észetről, de ennek oka, hogy
a módszer helytelen. Helyes m ódszerrel feltárul elő ttü n k a világmindenség:
a vizek, az egek, az égitestek és m inden, am i a levegőben, vízben és földön
van. Segédtudom ányokat is igénybe vehet: kém iát, m etallurgiát, az ásvá­
nyok megismerésére.
A term észetet — m ondja B a y e r — (sokszor pró b álták
definiálni) a teste k alkotják, am elyekkel a világ tele van, és am elyeket az
érzékeinkkel felfogunk, értelm ünkkel m egértünk, hitünkkel m egragadunk.
In n é t a megismerés hárm as forrása. (14. o.) A fizika célja a term észet
„interpretációja” és adm inisztrációja! Az in terp retatio a megismerés, biztos
és evidens megismerése az elveknek, okoknak, hatásoknak, term észeti folya­
m atoknak, m íg az administratio a m egism ertek bölcs és okos alkalm azása
a gyakorlatban. (18— 19. o.) H ogyan éri el a fizika e célokat: az interpretatio-
ban „részben érzékelés, részben m egértés, részben kísérletezés, részben in­
duktív, részben ism eretelm életi, részben axiom atikus, részben elbeszélés
alapján (recensitive)”, te h á t a tudás, ismeretszerzés m inden m ódját fel lehet

268
 -jr v
I q k AKNE Ba v e r q .

40. ábra. A Fylum L abirinthi címlapja

269
és kell használni, de a gyakorlati alkalmazások terén már válogatni kell
a legjobb lehetőségek között.
Láthatjuk, hogy a szentírás tekintélyét, a hit által való
megragadást (amely csak egyetlen utalásban szerepel) leszámítva, a fizika
és a fizikus programját B ayer igen jól látta meg; és ha ebben igen nagy
segítségére is volt B acon, az egész összeállítás színezete egyéni.
M indenesetre, hangsúlyozza tovább, a filozofálás eddigi
módszerével, disputációkkal egy lépést sem ju tu n k előre még az in terpre­
tációban sem, h á t még az adm inisztrációban. (20. o.)
M ielőtt közelebbről m egvizsgálnók B ayer fizikai világ­
képét, nézzük meg röviden, m it m ond kb. ugyanezekről a kérdésekről a
k u x M entium (amelyre egyébként egy helyen [13. o.] i t t is utal), m int am i
nagy segítségre volt az interpretációban, m ert annak bevezető 12. phaeno-
m enona hasonló kérdésekkel foglalkozik.
Az em bernek ötszörös joga v an a term észethez: örökölt,
k a p o tt és a három szerződés (Mózes, Noé és az Új testam entum ). Az em ber
középen áll isten és a világ között, isten szolgája és fia, a világ ura és örö­
köse, ezért meg kell a term észetet ismernie és ki kell azt használnia (Phaen.
I.). A term észet kihasználási jogát a m esterségek (artes) és tudom ányok
(scientiae) ú tjá n gyakorolja. E rre bibliai és tö rté n eti p éldákat hoz fel
(Phaen. II.). A tu d atlanság, a tudom ányok rom lása az ördög m űve,
m ert „ a m esterségeket és a tud o m án y o k at verbálissá és fecsegővé
te tte , úgyhogy a gyerm ekek rendszerint tö b b et tu d n a k fecsegni, m int
alkotni” (3. §). A görög tudósok P la tó n , A r is z t o t e lé s z stb. szá­
zadokon keresztül elhom ályosították az írást, nem fejlesztették a t u ­
dom ányokat, sem a logikát, sem a fizikát, még a m etafizikát és az
e tik á t is csak keveset. Csak a m ate m a tik á t nem tu d ta az ördög el­
rontani. (Phaen. III.)
E ponton ismét világossá válik, mi a jelentősége B a y e r
és általában a legrégibb magyar fizikusok teológus voltának. Érdekes, hogy
E r d é ly i Ján os (maga is végzett református teológiát) szigorúbban ítéli
meg B a y e r (és Comenius) „mózesi” fizikáját, mint a marxista tudomány­
történet. Meggondolandó ugyanis, hogy nemcsak arról van itt szó, hogy
ezeknek a fizikusoknak — mint BAYERnak és PóSAHÁzinak is — megélhe­
tésüket jelentette a teológia, hanem arról is, hogy olyan korban élnek, ami­
kor a társadalmi-politikai harcokat a vallás nevében vívták (A harmincéves
háború „vallás”-háború volt!). A protestánsoknak a katolikusok elleni
harcában nagy fegyvert jelentett éppen a biblia, amelyet a katolikusok
szerintük elferdítettek, nem méltattak eléggé figyelemre egyéb dogmák
m iatt (különösen az Ószövetséget). BAYERék antiskolasztikus magatartá­
sával tehát szükségképpen együtt jár a biblia különleges tisztelete, figye­
lembe véve még azt is, hogy a X V II. század teológus-fizikusainak a kato­
likusokkal, főképpen a jezsuitákkal való vitázása nem üres szócsatát jelen­
tett: otthonukról, állásukról, sőt életükről volt itt szó, amelyet sokszor el
is veszítettek. Magyarországon, ahol a polgárság fejlődése messze elmaradt
a nyugati országok mögött, a haladó tudomány sokkal későbben találhatta
csak meg teljesen világi kifejezését, mint Hollandiában, vagy Angliában.
Nem szabad tehát túlságosan mosolyognunk azon, amikor B a y e r ördögö­

270
két, angyalokat emleget, fizikáját ezekkel együtt, de ezeket kellő értékre
leszállítva kell értékelnünk.
A IV. és V. Phaenom enon valóban m in d járt a reformáció
áldásos h a tá sá v al fo ly tatja, am ely k in y ito tta a filozófusok szem eit és
lehetővé te tte a m esterségek és tudom ányok restaurációjának és azok
szervezetének (organon) m egterem tését (Bacon !).
A tap asztalato n , ráción és szentíráson alapuló helyes meg­
ismeréshez azonban éppoly kevéssé vezet el a peripatetikus logika, vagy
R amus logikája, avagy a Lullius-féle babonák. (VI., V II., V III., IX .
Phaen.)
Csak a L u x M entium Nova-bán v an n ak meg a k ív án t
körülm ények (ezt persze az olvasó még nem tu d ja , m iért, m ert erről fog
szólni az egész könyv).
Term észetesen B ayer is felhasználja a jó szerzőket (ez
a recensitiv megismerés, am ire az O stium ban célzott), de m egválogatja
őket. Elsősorban BACONt idézi, de szándékában van, ahol nem tetszik neki,
kiegészíteni Comenius Panaugia-já t és Physica-já t (ezt inkább az O stium ­
ban), van HELMONTot és ÜAEWEYt is tiszteli, végül — fejezi be a X I. Phae-
nom enont: „erősen rem éljük, hogy a jövőben, ha k orunk így fejlődik
tovább, rövidesen birto k áb an leszünk a term észet sok re jte tt dolgának” .
Érdekes, hogy a L ux M entium egy m ásik helyén, ahol
szintén a különböző — szerinte káros és haszontalan — filozófiákat bírálja,
tö b b ek kö zö tt élesen kikel az em pirikus filozófusok ellen is, m ert azok m ind­
azt, am i a ta p a sz ta la t körén túlesik, eltorzítják. Id eta rto z ik Gilbertus
Philosophica Magnetica-]a és P aracelsus, valam int annak követői.61 Való­
színűnek látszik, hogy B ayer nem első kézből szidja GiLBERTet, az újkori
fizika első igazi kísérleti fizikusát, hanem B aconí követi,62 aki viszont való­
színűleg személyi okokból bírálja olyan szigorúan éppen azt a fizikust, aki
pedig elveit legelőször való síto tta meg a gyakorlatban. Gilbert ugyanis
E rzsébet királyné u d vari orvosa volt akkor, am ikor B acon m ár kegy­
vesztetté lett.
Mindkét könyvében részletesen ír azután B ayer az idő-
lumok okozta veszélyekről, és sokat foglalkozik az indukcióval. Míg az
Ostiumban az indukció még a módszertani elvekkel kapcsolatban az elején
szerepel, a Lux Mentium egész második része, mint egy hatalmas tudomány­
rendszer van ennek szentelve. Ez utóbbinak érdekessége, hogy a tudomá­
nyok felosztása — amelyben csakugyan kissé eltér BACONtól — eléggé
sikerültnek mondható.
E gyébként term észetesen szorosan összefügg az Á trium ­
n ak a fizikát m eghatározó része (24. o.) a fizika helyének kijelölésével
a L ux M entium ban. (11. o.)
A term észet könyve, am elyet a fizikusnak értelm eznie
és adm inisztrálnia kell, négy lapból áll. Ezek: az Eg, a Levegő, a Víz és
a Föld, és am ik ezekben benne vannak. E gy pillan atra úgy látszik, nem
ju tu n k tovább a négy elemnél, de B ayer a tényleges eget, levegőt, vizet,
földet gondolja, nem pedig a hom ályosan néhány tulajdonsággal megfogal­
m azo tt elem eket. M ásrészt éppen a L ux M entiumból derül ki, hogy a fizi­
kán ak tárg y a valóban a reális világ: négy m egismerhető és megismerendő

277
dolog v a n ugyanis — ez a tudom ányok felosztásának alapja: isten, világ,
em ber és angyal. A m etafizika, ism eretelm élet és logika ezek közös sa já t­
ságaival foglalkozik; csak az isten külön a tárg y a a pneum atikának és
a teológiának.63
A világgal négyféle szem pontból lehet foglalkozni: k u ta tn i
lehet eredetét, szerkezetét, folyam atosságát és végét. Míg a világ eredeté­
nek és végének kérdésébe m ás tudom ányok is beleszólnak (m etafizika,
pneum atika), a szerkezet és folyam atosság kizárólag a fizika, illetve azzal
rokon tudom ányágak (asztronóm ia, kozmográfia, geográfia stb.) tárgya.
Látszólag te h á t a fizika nem a fiktív négy elemmel, nem
is egyéb, érzékeinkkel fel nem fogható dologgal foglalkozik, m int az isten,
bár kétségtelen — szögezi le a teológus B a y e r — „U gyanez az igazság
a Szentírásban, m int a T erm észetben” , a k e ttő sohasem lehet ellentétes.64
Közelebbről megnézve azonban B a y e r világa mégsem olyan reális. Az
induktív gondolkodást, sőt kísérletezést hirdető B ayek m egm arad a három
Comenius-féle alapelv m ellett: massa (anyag), spiritus (szellem), lux (vilá­
gosság), am elyek közül még a tisztán anyaginak látszó első sem az: nem
valóságos test, hanem „a term észeti te s t princípium a” (principium corporis
naturalis). E re d eté t a terem tésben vette, m int az atom ok kaosza, am elyet
azu tán a terem tés a legkülönfélébb tulajdonságokkal ru h áz o tt fel, „úgy,
hogy abból soha semm i el ne veszhessen és meg ne sem m isülhessen” . (Az
anyag m egm aradás elvének m egsejtése te h á t BAYERnél is világosan jelent­
kezik.)65 A kezdeti (univerzális) állapot azonban csak a terem tés első n ap ­
jáig ta r to tt, azután m ár különleges (particularis) sajátságokat v e tt fel, le tt
belőle víz, föld, ásvány stb. és ezek m a is m egvannak, m int egyszerű, vagy
összetett tulajdonságok, azaz testek. Az egyszerű te s t m e g ta rto tta eredeti
form áját (m egm aradt földnek, víznek stb.), az összetett m egváltoztatta.
I t t te h á t egyelőre Comenitts „to h u e t b o h u ” -ja látszik
kapcsolódni A r is z t o t e lé s z m ateria és form a substancialis-ról szóló ta n í­
tásához, de ta lá n nézzük először még meg, m ilyen tulajdonságokkal ruházza
fel B a y e r ezt a m assát: M inden testn ek v an m assája (38. o.), „m assa est
ens substantiale” (tehát m agában való létező) (39. o.), a m assa te re m te tt
ugyan, de az egész világra nézve univerzális (53. o.), atom okból áll (57. o.).
E á th a tju k teh á t, hogy b á r B a y e r sok m etafizikai fogalm at kever össze,
anyagelm életén átcsillan néhány m aterialista m egállapítás, és ez a tendencia
meglepően fokozódik, h a a m ásik k é t alapelvet vizsgáljuk: B a y e r spiritusa
nem világszellem, b ár kezdetben az volt, a terem téskor azonban ez a szellem
szétosztásra k erült úgy, hogy m inden testnek ju to tt belőle, ez a „spiritus
v ita e ” , am ely az angyalokénál és az em beri léleknél alacsonyabbrendű,
de mégis szellem, am ely ugyanolyan egységes a világban, m int a massa.
B a y e r a szellemről szóló I I . fejezetben tíz oldalt szentel
annak igazolására (129—139. o.), hogy az ő élet-szelleme m ennyire nem
azonos a peripatetikus form a substancialis-sal. Ő ezt a fogalm at a természet­
ből vette, és nem erőszakosan rag aszto tta hozzá a testhez, m int A riszto ­
t e l é s z és követői a form át. A hosszas fejtegetés lényege, hogy a m assa és
az élet-szellem kezdettől fogva elválaszthatatlan egységet alkot, és ezt az egy­
séget éppen a harm adik alapelv a lux (világosság) hozza létre, am ely szintén
nem test, de nem is azonos a világító testek fényévéi.

272
 A lux ugyanis a m assa és a spiritus közötti közvetítő
(16. o.). Összefoglalva a három alapelvet te h á t: „A m int a m assa nem test,
hanem a testn ek alap ját alkotó (subjacens) elv, am int a spiritus nem test,
hanem a te ste t felépítő (fabricans) elv, úgy a lux sem test, hanem a te ste t
irányító (ministrans) elv.”
Világosan látható tehát, hogy B a y e r anyagfogalmában
a három alapelv olyan egységet alkot, amilyen éppen úgy nincs meg sem
a peripatetikus forma substanciálisról szóló tanításban, mint Comenjus
három alapelvében, mert Comenius csak a hármas szám kedvéért vette fel
a világosságot harmadiknak C am panella nyomán, míg BAYERnél a lux
szervesen illeszkedik az egységbe, sőt a fizikai jelenségek értelmezése enélkül
nem is volna lehetséges. Éppen ez az egység, amely e három különféle
szubsztanciát összefűzi, az a többlet B a y e r fizikájában, amely őt eredeti
gondolkodóvá teszi, és sok szempontból a kortársak fölé emeli: ez az egység
igen fontos lépés a materializmus felé.66
A nnyit m ár láttu n k , hogy a Bayer-féle anyagnak a követ­
kező sajátságai vannak: 1. öröktől való, h a a terem tésnek m int „kezdet” -
nek nem tu lajd o n ítu n k a szokásos teológiai járuléknál nagyobb jelentő­
séget; m inden m eckanisztikus-m aterialisztikus elm élet tartalm az a ,,kez­
d e t i r e vonatkozólag ilyen szépséghibát (N ew ton első lökése), m inden­
esetre azonban a „kezdet” u tá n ú jra nem terem th ető és 2. nem is sem m i­
sülhet meg: „a m assa legkisebb részeit is á th a tja a spiritus, de m egm arad
ugyanabban a m ennyiségben, am elyben te re m te te tt” (133. o.); 3. egy­
séges az egész világm indenségben; és 4. ez az egész mózesi anyagból,
életszellemből és mózesi világosságból álló konglom erátum m aga az
egész külső világ, am ely érzékelhető, és — am it B a y e r ilyen szavakkal
persze nem m ond és nem is m ondhat ki még — „ tu d a tu n k tó l függet­
lenül létezik” .
A közelebbi fizikai sajátságok azután lényegében — m int
m ond tuk — a lux m űködéséből vezethetők le. Elég furcsa, de nem érdek­
telen fizika ez. Mozgás, nyugalom , meleg és hideg, fény (valóságos fény) és
tű z okozta különféle jelenségek, az atom ok kapcsolódása m ind a lux v ala­
m ilyen m ozgásának műve.
A zt m ár lá ttu k , hogy a lux a közvetítő a m assa és a spiri­
tu s között, és hogy m inden testben éppúgy m egtalálható, m int az előbbi
kettő : a terem téskor nyerték a teste k a lu x o t is, am ikor isten azt m ondta:
legyen világosság! E z . a testekben melegít, h ű t, cseppfolyósít, meg­
kem ényít, összehúz, e lé g e t. . .” . Azaz m indenképpen befolyásolja a m assa-t,
közvetítve szám ára a spiritus m űködését. Maga a közönséges fény (lumen)
ennek a lux-nak a gyerm eke (164. o.). M indezeket a k u tatá so k at kétféle
m űködésével éri el: a lux evibratrix (kiáramló lux), am ely a testek közép­
p o n tjá tó l kifelé ta r tv a gerjeszti a test részecskéit az, am it általában M -nek,
tűz-nek nevezünk, székhelye a N ap és a napszerű csillagok, de ide tarto zik
a m esterséges földi tű z (ignis focalis) is (160. és 184. o.). A lux intravibra-
trix (beáramló?) a te s t belseje felé áram lik, és létrehozza a testekben a hő­
vel, fényességgel, m ozgással ellentétes tulajdonságokat, a hideget (fő­
forrása a H old és a holdszerű csillagok), sötétséget és nyugalm at (162. o.).
M ert m indezek a tulajdonságok sem a massa, sem a spiritus tulajdonságai,

18 273
csupán a lux „ a term észet eszköze” (instrum entum naturae) adja ezeket
(175. o.).
A lux mozgása, közvetítő szerepe létrehozza az ismert
fénytani és hőtani jelenségeket. A geometriai optikában a visszaverődést,
törés törvényeit, a színeket, mint szintén a lux mozgása által létrehozott
tulajdonságokat; a testek hőokozta tágulását például B ayer egészen ügye­
sen tárgyalja elmélete alapján, de meglehetősen bonyolultan. A testek
további tulajdonságainak kialakításánál már részt vesznek a szokásos
kémiai princípiumok, a hármas egység úgy látszik már nem elegendő pl.
az ásványok létrehozására.
További felvilágosításokat B a y e r fizikai, kozmográfiai
elképzeléseiről m ár csak a L ux M entium ból k aphatunk, hiszen eddig csupán
a term észet pitvarában, vagy előcsarnokában jártu n k , a szerző nem is
ígérte, hogy tovább vezet. A L ux M entium viszont m int elsősorban m ód­
szertani könyv inkább rövid definíciók, aforizm ák form ájában n y ú jt némi
kiegészítést B a y e r fizikai nézeteiről.
Láttuk, hogy B a y e r tudomány-osztályozása szerint a
fizikának elsősorban a világ szerkezetének és folyamatosságának megisme­
résében van szerepe, és pedig a physica generalis mindaz, ami a természeti
testek általános tulajdonságaival foglalkozik: mennyiség, alak, hely, idő,
mozgás. A mozgások osztályozásánál most érdekes módon megint teljesen
visszazökken a peripatetikus terminológiába; ez legfeljebb annyiban nem
meglepő, hogy az Ostiumnak a legkevésbé kidolgozott része éppen a mecha­
nika volt. — Az optika — éppúgy, mint ÜEGSinél, vagy ALSTEDnél a geo­
metriába tartozik, felosztása is emlékeztet ALSTEDére, csak B a y e r sok új
szót is gyárt, pl. a fénytöréssel foglalkozik az „anaplastica” stb .67
A „physica particularis” -ban fejti ki B a y e r meglehetősen
elm osódott körvonalú atom elm életét, am ely em lékeztet CzABÁsréra, az ő
határo zo tt, éles definíciói nélkül. Valószínű, hogy i tt a közös forrás S p e r -
l in Gt volt, de megfigyelhető ism ét, hogy — bárm ennyire az ellenkezőjét
h angoztatja B a y e r — visszaesik az arisztotelészi term inológiába.
Az atom ok nem egyebek, m int a teste k egyszerű efflu-
vium ai, annyiféle atom van, ahány egyszerű te s t az égen és a csilagokon
kívül a tű z (most m ár ez is m int elem), föld, víz, levegő. Ö sszetettek a tes­
te k a kém iai princípium ok által lesznek. M indegyikhez tarto zik néhány
tulajdonság: pl. a csillagokhoz a fény és a mozgás, az éghez az átlátszóság,
m ozdulatlanság stb., míg a víz pl. nehéz, hideg, nedves, folyékony stb.
ism ét a szokásos arisztotelészi kvalitások. Ezen egyszerű, o sz th a tatla n
atom ok hozzák létre a különböző m eteorokat, am elyekkel kapcsolatban
BAYERnek nincs új m ondanivalója. Sőt nincs új m ondanivalója a világ
felépítésével kapcsolatban sem, úgyhogy elm ondhatjuk, hogy a L ux Men­
tium aránylag terjedelm es fizikai része visszaesést jelent az O stium néhány
eredeti gondolatához képest. Valahogy úgy képzelhető a dolog, hogy B a y e r
a L ux M entium első részében m inden figyelm ét a tudományok osztályozására
fo rdította, ezt tek in te tte fő feladatának, és am ikor az osztályozás során az
egyes tudom ányágakat jellemezni kellett, szívesen v e tte elő a m egszokott
sablonokat. A felosztáson belül még egyszer jön elő a fizika, helyesebben az
alkalm azott fizika „ a nemesebb m echanikai m esterségek” , vagy „fizikai

274
m echanika” , am ely arra h iv ato tt, hogy az em ber életét kellemesebbé tegye.
Ezekben a földm űveléstől kezdve az orvostudom ányig m inden benne van,
és ezekhez járu ln ak a m űszaki tudom ányok, am elyeket a „m atem atikai
m echanika” címszó foglal össze. K önyvnyom tatás, naptárkészítés, hajózás
stb. ide tartoznak.
A L ux M entium m ásodik része az in d u k tív m ódszerrel
foglalkozik, m ost m ár sokkal jobban ragaszkodva B acoxIioz, átvéve tőle
a különböző filozófiai rendszerek k ritik á já t is.
Összefoglalva azt m ondhatjuk, hogy B ayer is elindult
az új fizika felé vezető úton. M egpróbált egy új világot terem teni, am ely
gyökeresen különbözik a skolasztika világától, de az alkotás befejezetlen
m aradt. A világ egységes, örök anyaga B ayer kezében m ozdulatlan m arad,
az atom ok csak nehezen m egm agyarázható elvek segítségével lendülnek
m ozgásba, és am it B ayer a CoMENiustól á tv e tt hárm as alapelven ja v íto tt,
azt nem tu d ta következetes, új fizikai rendszerré kiépíteni, m int ahogy nem
is lehet ilyenné tenni semmiféle pusztán spekulatív fizikát, hiszen a fizika
lényegéhez tartozik, hogy a valóságban, a tap a sz ta latb a n kell gyökereznie.
E z pedig csak megfigyelés és kísérlet ú tjá n érhető el, puszta spekulációval
soha.
Jelentősége B ayer, k é t m u nkájának azonban mégis az,
hogy elsőnek hirdeti M agyarországon az in duktív módszer, a kísérletezés
fontosságát még akkor is, ha sa já t alkotásában nem tu d ja p rogram ját
következetesen keresztülvinni. Ő eddig a legbátrabb bírálója A risztotelész
fizikájának, b á r a teljes elszakadás neki sem sikerül. B acon és Comenius
ta n ítv á n y a , de önálló gondolkodó, aki annyira eredeti, haladó, sőt m ateria­
listának is nevezhető fizikát alk o to tt, am ennyire a z t környezetének, nevel­
tetésének k orlátai engedték.
B ayer irodalm i m unkássága külföldi irodalom ban sem
volt ism eretlen. íg y pl. Morhoe Polyhistorában azt írja róla, hogy m in t
Comenius követője nála még buzgóbb (operiosior) is, b á r sokszor csak új
neveket ta lá l ki. M indenesetre am i Comenius fizikájában hiányos, azt
B ayer bővebben m egm agyarázza.68 B udde viszont a zt írja róla, hogy eredeti
gondoklodó volt, aki le té rt a filozófia m egszokott útjáról, és a term észet
elveiről korától eltérő m ódon gondolkodott.69

5. AZ E K L E K T IK U S PH IL O SO PH IA NATURALIS:
PÓSAHÁZI JÁNOS (1628 E S 1632 K Ö Z Ö T T -1686)
SÁROSPATAK

B ayer J ános könyveit — b á r sok szem pontból új szem ek­

nek ta lá ltu k azokat — sem m iképpen nem nevezhetjük még a régi értelem ­
ben véve sem teljes fizikának, vagy philosophia naturalis-nak. A páczai
E ncyclopaediája viszont lényegesen tö b b et akar adni, m int philosophia
n a tu rá list (ezt csak e m lített kéziratos m űve tartalm azza). N yugodtan el­
m on d h atju k teh á t, hogy P ósaházi J ános 1667-ben m egjelent „Philosophia
N atu ralis”-a70 az első, ny o m tatásb an m egjelent term észettudom ányos
m unka, am elynek túlnyom ó része fizikával foglalkozik, h a úgy tetszik, a
legrégibb magyar fizika könyv.

18* 275
 K ülön érdekessége a könyvnek, hogy nem csak vissza­
tükrözi m indazt az ellentm ondást, réginek és újnak egym ással való küz­
delm ét, am it az eddig b e m u ta to tt irodalom ban is láttu n k , hanem m aga
a könyv ilyen ellentm ondás, ellentm ondás a szerzőnek egész teológiai,
politikai felfogásával, A vaskalapos és ortodox P ósaházi JÁNOsnak, aki
a X V II. század V oétius Gisbert legbuzgóbb híve volt, sikerült m egírnia
U trechtben a m agyarországi fizikai irodalom nak legkiválóbb, leghaladóbb
alkotását. Innen v an az is, hogy e könyvet kevesen ismerik. Á ltalában
elkönyvelik olyannak, am ilyennek a szerző közéleti szereplése alapján
várni lehet és elolvasni nem ta r tjá k érdemesnek.
Mint általában, régi természettudósainkra vonatkozólag
aránylag kevés a rendelkezésre álló irodalmi adat, így P ósaházi JÁxosra
nézve is. M akkai Ebnő nagy Pósaházi-monográfiáján kívül,71 amely P ósa­
házi egész működését feldolgozza, csupán elszórt adatokat találunk egyház­
történeti és iskolatörténeti,72 filozófiatörténeti73 művekben. R apaics idézett
tanulmányában.74 Legújabb irodalmunkban Bán Imbe idézett könyve
foglalkozik még néhány szóval PósAHÁzival.75 Ezek közül a művek közül
egyedül M akkai E r n ő ismerteti a Philosophia Naturalis tartalmát, de a
korabeli teljes fizika ismeretének hiányában helyes méltatását nem is ad­
hatja. Rapaics nyilván azok közé tartozott, akik nem olvasták el a szóban
forgó könyvet, különben nem írta volna azt, hogy a maradi P ósah ázi
antikartéziánus és antikopernikánus nézeteit hangoztatja művében, bár
annyit ő is elismer, hogy Apáczai fizikájához képest PósAHÁzié némi
haladást jelent,76 míg Bán iMRÉnél minden összehasonlítás P ósaházi kárára
üt ki: amikor a logikával, metafizikával kapcsolatos nézetekről van szó,
kétségtelenül igaz, hogy a következetesen kartéziánus Apáczai előbbre
jár az ugyancsak Németalföldön tanult PósAHÁzinál, aki nem szegődött
teljes egészében az új tanok mellé, sőt Sárospatakon antimetafizikus állás­
pontja m iatt támadta T o ln a i JÁNOst,77 viszont az egész Encyclopaedia
értékelésénél nem lehet helyesen szembeállítani ApÁczAit és PósAHÁzit, mint
B án Imre teszi: „ApÁczAit kortársával, P ósaházi JÁNOSsalkell csak szembe­
állítanunk, hogy tudományos emelkedettsége, igazi nagysága kiderüljön” .78
Itt már kétségtelenül a Philosophia Naturálisról van szó és így — mint
látni fogjuk — az összehasonlítás igazságtalan.
P ósaházi János életéről többet kellene tudnunk, hogy
kikutathatnánk „kétlaki” 79 magatartásának lélektani gyökereit. A későbbi,
1670-es évek utáni szerepére talán fogunk valami magyarázatfélét találni,
de ifjúkori fejlődésében nyilván van valami olyan mozzanat, amelynek
ismerete megadhatná a kulcsot, hogyan lett a túlnyomórészt haladó befo­
lyások alatt álló PósAHÁziból az ortodox teológia makacs védelmezője.
A nnyit tu d unk, hogy P ósaházi 1628 és 1632 között szüle­
te tt, valószínűleg Sárospatakon, ahol ap ja lelkész volt. Iskoláit is Sáros­
p atak o n végezte, m indenesetre 1650-ben m ár to g átu s diák lett. A sáros­
p a ta k i iskola egyházpolitikai és pedagógiai téren hasonló harcok színhelye
volt, m int G yulafehérvár, de P ósaházi diákoskodása idején ta lá n Sáros­
p atak o n volt a legszabadabb a szellem, m ert I. Rákóczi György és felesége,
L orántffy Zsuzsanna még rokonszenveztek a presbiteriánus eszmékkel.
P ósaházi ta n á ra i kö zö tt volt Comenius , akitől elsősorban a „pansophia”

276
szeretetét tanulta, és T olnai D ali J ános , akinek Arisztotelész-ellenessége
hatással volt PósAHÁzira, különösen a természettudományokban, de egy­
házpolitikai kérdésekben nem értett vele egyet, és abban sem, hogy T olnai
J ános tagadta a metafizika jogosultságát.
1652/53-as években Lorántfíy Zsuzsanna hollandiai tanul­
mányútra küldi PóSAHÁzit. A holland egyetemeken körülbelül ugyanaz
a szellemi környezet fogadja, mint néhány évvel előbb A páczaié kartézi­
ánusok és antikartéziánusok, coccejánusok és ortodoxok harca, de a haladók
táborának szám- és minőségbeli fölényével. P ósaházi mint teológus
V oétius oldalára áll, de REGiustól, J an de BRUYNtől is tanul fizikát,
természetfilozófiát, hallgatja ÜEEREBORDot is.
U trechti tanulm ányai a la tt öt dolgozattal szerepel: az első
m etafizikai, a m ásik ke ttő politikai, illetve etikai tárg y ú ,80 de m ár term észet­
tudom ányos kérdésről, a cseppfolyós testek tulajdonságairól értekezik
de B ruyn elnöklete a la tt81 és elnök nélkül védi meg doktori értekezését
filozófiából, amely jóform án az egész akkori filozófia terü leté t felöleli
egy-egy kérdés form ájában: politikai, fizikai, m etafizikai, logikai, geom etriai,
m echanikai, földrajzi, asztronóm iai, optikai, etikai és gazdaságtani problé­
m ák a t fejteget.82 E z a nagy tájékozottság látszik meg sárospataki bekö­
szöntő beszédében is. (Egyébként nagy k itü n tetés volt, ha valaki elnök
nélkül védhette meg doktori értekezését. Csak K öleséri S ámuel esetében
lá ttu k még ugyanezt a term észettudom ányos tém ából disszertálók közül.)
U trechti tanulm ányainak befejezése u tá n néhány hónapot
F ranekerben tö lt P ósaházi, sőt Angliába is átláto g at. E z az utóbbi a d a t
azonban nem bizonyos, bizonyos azonban, hogy F raneker v olt a coccejá­
nusok fellegvára és P ósaházi ta lá n innen hozta m agával ellenséges m aga­
ta r tá s á t ezzel az irá n y z attal szemben, am elyet az U trechtben kialakult
filozófiai antikartéziánizm usával p á ro síto tt.83
1657-ben té r haza, és Sárospatakon lesz tan ár. Az a 14
esztendő, am it i tt eltölt, különösen az első öt év tudom ányos m unkássága
szem pontjából igen term ékeny. Filozófiai m unkának tek in th ető beköszöntő
beszéde m ellett84 több kisebb filozófiai m u n k át ír, am elyek azért is érdeke­
sek, m ert ezekben fejti ki tulajdonképpeni m ódszertani elveit.85 Ezekben
az években a p atak i iskola valóban az ország első iskolája volt, tan á rtá rsa i:
B uzinkai Mihály (1620 k ö rü l—1683) P ósaházj későbbi szám űzetésének
hűséges társa, több ram ista logika-tankönyv szerzője, B aczoni B aló
Menyhért szintén U trechtben végzett teológiatanár, K öpeczi B álint
kiváló nyelvész, aki ugyancsak H ollandiában és A ngliában tan u lt. Ezek
a tan áro k is a CoMENiustól örökségbe h a g y o tt m odern pedagógiai szel­
lem ben ta n íto tta k . D orántffy Zsuzsanna és Rákóczi Zsigmond bőkezű
tám ogatása idején te h á t olyan virágzó szellemi élet volt, m int am i­
lyen korábban G vulafehérvárott, néhány évvel később pedig E perje­
sen kialakult.
E z a virágzás azonban éppoly rövid ideig ta r to tt P atak o n
is, m int m ásutt. A megerősödő ellenreformáció egyre nagyobb h a ta lm a t
j u tta t a jezsuitáknak. I. Rákóczi Györg}^ és L orántffv Zsuzsanna halála
u tá n II. Rákóczi György kerül uralom ra. Az ő halála u tá n pedig felesége,
B áthori Zsófia letelepíti a jezsuitákat Patakon, és P ósaházi o tth ag y ja az

277
elmélyedő tudom ányt, hogy az aktuális politikai és h itv itá k küzdőterére
lépjen. Fő m űve, a Philosophia N aturalis éppen ezekben az években, 1667-
ben jelenik meg, de valószínűleg régebben dolgozott rajta, m ert 1669-ben
m ár m egjelent ezerötszáz oldalas hitvitázó m űve a jezsuiták ellen, am elyet
tulajdonképpen Pázmány K alauzának szánt válaszul. Irodalm ilag azonban
ez nem éri el annak színvonalát,86 ezt m ég több kisebb terjedelm ű
és a kor hitvitázó irodalm ára jellemző, nem éppen finom hangú v ita ira ta
előzött meg az 1666-os, illetve 1668-as évekből.87
A v ita azonban nem csak papíron folyik, napirenden v an ­
n ak a sokszor tettlegességig fajuló nyilvános vitatkozások is. De nem
sokáig ta rt, amíg a harc körülbelül egyenlő fegyverekkel folyik, bekövetke­
zik csakham ar a hatalom által tá m o g a to tt jezsuiták győzelme, és a sáros­
p a ta k i iskolának egyelőre szom orú vége löT'l-ben.
P ósaházi és B itzinkai állnak a negyvenhat diákból álló
elűzött csapat élén, megkezdődik az iskola bujdosása (1. 4. fejezet), velük
bujdosik P ósaházi is. E szomorú eseménnyel nemcsak a pataki iskola virág­
zásának, hanem P ósah ázi már előbb megszakított tudományos tevékeny­
ségének mindörökre vége szakadt. P ósaházi Erdélyben, a Gyulafehérvárra
telepített iskola tanáraként bekapcsolódik az egyházpolitikai küzdelmekbe.
Most már nem a jezsuiták, hanem saját hitsorsosai ellen hadakozik, mert
Erdélyben addigra — Apáczai átmeneti veresége után — m eglehetősen
elterjedt a kartéziánizmus és a coccejánizmus (főbb képviselői: D ési
M árton, K ö le s é r i Sám uel, K öpeczi János, akikkel már találkoztunk,
valamint Szatm árném eti Sám uel kiváló kartéziánius filozófus). P ósaházi
mindazt a szenvedélyt, amit az utolsó öt-egynéhány esztendőben a jezsuiták
elleni harcba vitt, mindazt az elkeseredést, amit keserű száműzetése felett
érzett, belevitte ebbe a harcba. Az a tudós, aki természetfilozófiai művében
talán eddig a leghaladóbb elveket vallotta, most minden energiájával az ú j
ellen fordul, természetesen az egyházon belül. A filozófiában eddig is vitat­
kozott DESCARTES-tal, de ez a vita nem tisztán maradiság vagy konzerva­
tivizmus volt, hanem az élesszemű természettudós kritikája, m ost azonban
reális ellenfelekkel kerül szembe, akik ellen megpróbálja a hatalom segít­
ségét is igénybe venni. Apafi Mihály fejedelem hajlandó is a „rendcsiná­
lásra”, 1673-ban Radnótra zsinatot hívnak össze, amely határozatban ítéli
el az újítókat. Ez a határozat azonban csak papíron marad, és P ósaházi
folytatja szélmalomharcát, miközben gyötri a honvágy. Hiába írja haza
a könyörgő leveleket, mikor 1682-ben a diákság egy része hazamegy, ő még
marad a Gyulafehérvárott megmaradt részleggel. B uzinkat M ih á ly is
meghal és P ósaházi végső erőfeszítésként megírja utolsó vitairatát, a
Syllabust,88 koncentrált támadást D é si M árton és elvhívei ellen. A Syllabus
kéziratát azonban néhány diák titokban lemásolja, úgyhogy D é si válaszát
már a könyv megjelenése előtt (1685) elkészíti (csak kéziratban). P ósahzái
teljesen magára marad, sőt nevetség tárgya lesz. Hiába hívják meg papnak
Debrecenbe, már nincs ereje azt elfogadni, és 1686-ban meg is hal. Szeren­
csére azt már nem éri meg, amikor a gyulafehérvári iskola is a pataki sorsára
jut (1716).
Azért m ondottuk azt, hogy P ósaházi m agatartása életének
ez utolsó tizenöt esztendejében lélektanilag inkább érthető, m int fiatalkori

278
vallási konzervativizm usa, m ert nyilván P ósaházi az iskolájának, egyéni
életének a balsorsát abban lá tta , hogy az új tan o k m egrontották az ősi
reform átus vallást. A korabeli teológia k orlátai közé szorítva így jö tt létre
egyéniségének k ettő s jellege, így k erült szembe benne a term észettudós
a teológussal. Nem állítjuk, hogy ez a helyes m agyarázat. Végső soron nem
teh e tü n k egyebet, m int hogy elfogadjuk PóSAHÁzit olyannak, amilyen, bo­
nyolult, a tö rté n eti elemzés egyszerű eszközeivel nem könnyen hozzáférhető
egyéniségnek, olyannak, am ilyet a X V II. század szövevényes osztály és
ideológiai viszonyai term elhettek csak ki egy olyan országban, ahol az
osztályharc fejletlen volt, és a társadalm i problém ák elsősorban teológiai
téren jelentkeztek. Csak igen kevés gondolkodóban tudato so d o tt, m int
például T olnai D ali JÁNOsban, hogy a tulajdonképpeni ellenfél a feu­
dalizmus, am elynek képviselőiben, a H absburgokban és a jezsuitákban
könnyen felism erték ugyan az ellenséget, de m ár E rdélyben és általában
a reform átus egyházon belül nehezebben leh e tett tájékozódni.
Zárjuk le tehát P ósah ázi politikai szereplésének nem túl
sikeres elemzését és keressük meg PósAHÁzit, a fizikust, ahol ugyan szintén
fogunk kettősséggel találkozni, mint a kor minden gondolkodójánál, de
mégis tisztább képet sikerül majd kapnunk róla, mintha a tudóst és teológust
egyszerre akarjuk megérteni.
P ósaházi műveiből a két kimondottan természettudomá­
nyos munkán kívül P ósaházi tudós egyéniségét, módszertani kérdésekre
vonatkozó nézeteit egyrészt pataki beköszöntő beszédé-bői ,,a helyes művelt­
ség megszerzésének módjáról”,84 másrészt pataki első éveiben kiadott filo­
zófiai értekezéseiből ismerhetjük meg, mintegy bevezetésképpen a Philo­
sophia Naturálishoz. P ósaházi filozófiai nézeteit már érintettük, most csak
azt a néhány gondolatot emeljük ki ezekből a művekből, amelyek a fizika
szempontjából is lényegesek. A beköszöntő beszéden erősen látszik Come-
nitjs hatása: az egész embert kell nevelni, és lehetőleg minden tudományba
be kell vezetni, mert mindegyiknek megvan a maga sajátos haszna, lélek­
formáló ereje (Pansophia) . Élesen szembefordul P ósaházi mindenféle
előítélettel, ezek között főképpen A r is z to te lé s z korlátlan tiszteletével.
E z az első — a fizika szempontjából is — rendkívül fontos pozitívum:
„Arisztotelésznek ugyan nagy érdemei vannak a filozófiában, mégis éppen
az ő tolakodó imádóinak köszönhető, hogy néhány századéven keresztül
a filozófiában kevés, vagy semmi sem történt, mintha (az emberek) nem
akarnák kinyitni szemüket, hanem vak gyanánt egyedül Arisztotelésztől
akarnák vezettetni magukat . . . Bizonyára méltatlan a gondolkodó ember­
hez minden diktatúra! Vajon csak Arisztotelésznek volt a természet édes­
anyja és nekünk mindannyiunknak mostohánk volt?”
A továbbiakból az is kiviláglik, hogy P ósaházi helyesen
lá tta meg, m ilyen irányban kell a helyes tudom ányos m egismerést keresni:
Irigykedve em líti a mesterembereket, akik egyszerűen, m inden v ita nélkül
dolgoznak szerszám aikkal, míg a különböző filozófiai irányzatok vitájáb an
nem lehet m egtalálni az igazságot.
Filozófiai értekezésében85 már részletesebben kifejti a
megismerésre vonatkozó nézeteit, amelynek forrását — Comenitjs nyomán
— a tapasztalatban, a ratioban és (ez mindig szerepel a kor szerzőinél) a

279
k in y ilatk o ztatásb an látja. E nnyiben te h á t nem ju t tovább BAYERnél, de
m intha a kiny ilatk o ztatás valam ivel kisebb hangsúlyt kapna. Ö nm agában
a három közül egyik sem elegendő helyes ism eretek szerzésére, még a biblia
sem, m ert veszélyes, h a az egész filozófiát a teológiából a k a rju k levezetni.
E nnek oka többek között — m int m ondja —, hogy teológiailag nem lehet
m egm agyarázni a fényt, a színeket, a m ozgást, a m ágnességet és az ehhez
hasonlókat. U gyanakkor azonban m egfordítva, h angoztatja: hogy a szent­
írás megértése teljesen lehetetlen helyes fizikai ism eretek nélkül! (mi a
terem tés? Mi az ég, föld, levegő, tűz, víz, fák.)
Az eddigi még csak a vallásnak és fizikának jól ism ert
szoros kapcsolata, amely általában jellemző volt erre a korra; PósAHÁzinál
azonban egy fontos lépés, hogy m ódszertanilag m egpróbálja m egszüntetni
az ^«rendeltséget, helyére mellé rendelést tesz.
A cseppfolyós testekről szóló értekezésnek a forrása nyil­
v án alapjában R egitts fizikája volt, de annyi helyes felism erést tartalm az,
hogy ismernie k ellett ko rtársain ak néhány kísérleti m unkáját, pl. S tevtn I
vagy SNELLiust H ollandiában könnyen olvashatta, b á r idézni nem idézi
egyiket sem, viszont sűrűn hivatkozik A r iszto telé szsz c I szem ben a tap asz­
tala tra , sőt kísérletekre is. A m ásik következtetés, am it P ósaházi e kis
m unkájából m áris levonhatunk, hogy a term észetet nem a „dogm ák oldalá­
ról” közelítette m eg,89 hanem élesszemű megfigyelő volt, a született kísérleti
fizikus m ódján írja le a jelenségeket.90 Példaképpen idézünk néhányat az
érdekesebb tézisek közül.
I. A cseppfolyós te s t egym ástól jól m egkülönböztethető
részecskékből áll, am elyek között annyi helynek kell lennie, hogy a részecs­
kék egym ástól függetlenül m ozoghassanak (ilyenféle a levegő szerkezete is),
ugyanakkor azonban a részecskék közti távolság az érzékelhetőségnél
kisebb kell, hogy legyen, m ert pl. a hom ok eleget tesz a fenti első követel­
m énynek, mégsem folyadék. A részecskék m ozgása állandó, szabálytalan
és mindenféle irányban történik. E zért a folyadék részei könnyen elm ozdít­
h a to k egym ástól. — B rown csak 1827-ben igazolta kísérletileg ezt a teljesen
ko rrekt képet, am ely h a nem is önálló gondolatait tükrözi PósAHÁzinak,
világos fogalm azása igazolja fenti állításunkat, hogy P ósaházi jó kísérleti
fizikusként fejezi k i m agát.
I I . H ogyan tu d m ás te st a folyadékban (levegőben is!)
mozogni, ha a részecskék m ozgása szabálytalan? Ilyenkor a te s t egyes
részecskékre gyakorol erőt, a m ásikakra nem, azaz a folyadékban elhelye­
z e tt te s t egy idegen erő jelenlétét jelenti.
I I I . H a m ás külső erő nem h a t, a te s t a folyadékban
egyensúlyban van.
IV. E z é rt azután kis erő is elegendő a mozgáshoz. (Ez a
m egállapítás nagyon arra m u ta t, hogy STEViNnek a virtuális elm ozdulások­
ról szóló egyensúlyi tételét ism erhette.) A tétel folytatásában azután a kine­
tikus hőelm élet pontos m egfogalm azását adja: az egyensúlyából kim ozdí­
to tt te s t m ozgása hasonló a hőmozgáshoz, m ert a m elegérzet nem egyéb,
m int apró részecskék gyors mozgása, ez az érzet relatív, m ert h a a folyadék­
részecskék gyorsabban mozognak, m int a kezünk részecskéi, a folyadékot
melegnek m ondjuk.

280
 V. A cseppfolyósság (fluiditas) nem azonos a nedvessé
(hum iditas). A levegő cseppfolyós test, m ert eleget tesz a definíció követel-

P H I L O S O P H I A
NAT L 1 5.

I'N T K O D U C T I O I N
T H EA TR U M NATUH.Í,

To h . P

41. ábra. P ósaházi Philosophia N aturalis-ának címlapja

ményeinek, de csak akkor nedves is, ha vízgőzt tartalmaz. (Ez a megálla­

pítás azt mutatja, hogy P ósaházi megértette, hogy a halmazállapot lénye­
gében szerkezeti kérdés. Általában is nagy jelentősége volt a X V I—X V II.

281
században az anyagfogalom fejlődése szem pontjából annak a felismerésnek,
hogy a fluiditas és hum iditas nem azonos fogalm ak).91
V I. (csonka rész.) A cseppfolyós testek tulajdonságai:
1. átlátszóak. E nnek oka, hogy részecskéi olyan kicsik, hogy egyenes vonal­
b an elhelyezett átlátszó göm bökkel vehetők körül és így az egyenes vonal­
b an terjedő fény á t tu d ra jtu k hatolni. A vér és a tej nem átlátszóak, de
ezek nem is valódi folyadékok: többféle te s t részecskéiből álltak össze.
A szilárd teste k közül azok átlátszóak, am elyek m egszilárdulásuk előtt
átlátszóak voltak. Ilyenek a kristályok és az üvegek. 2. A folyadékban a
cseppképződés oka, hogy göm balakokban tu d n a k a részecskék legkönnyeb­
ben egyenes vonalban mozogni.
H a összehasonlítjuk ezt a néhány té te lt az előző
fejezetben lá to tt disszertációkkal, lá th a tju k , hogy nem csak az átlag­
ból emelkedik ki messze, hanem az átlagon felülinek ta lá lt dolgo­
zato k n ál is sokkal m agasabban áll, m int az igazi fizika m egkö­
zelítője.
E biztató indulás u tá n bizonyos várakozással tek in th etü n k
a „Philosophia N atu ralis” elé. (41. ábra.) A 370 oldalas könyvnek 285
la p ja foglalkozik k im ondottan fizikával, azaz az első 18 fejezet és csak
az utolsó 6 fejezetben v a n szó egy kevés növénytanról, állattan ró l és pszi­
chológiáról, am int ez általában a korabeli philosophia naturalisokban szo­
kásos volt.
P ósaházi nem ír hosszas bevezetést, előszót stb., m int
B ayer , mindössze egy rövid ajánlást ik ta t a könyve elejére, azután rögtön
a tárg y ra tér. Nem is ad bonyolult felosztást, az em lített 18 fejezet folya­
m atosan, és logikus sorrendben követi egym ást:

I. A fiziológia term észetéről

II. A testrő l általában
III. A helyről
IV. Az időről
V. A mozgásról
V I. A term észeti testek elveiről
V II. Az atom okról
V III. A kontinuum összetételéről
IX . Az anyagnak három osztályba való sorolásáról, ebből a
világ elem einek szerkezetéről
X . A tűzről vagy fényről
X I. Az aetherről
X II. A világ fényeiről
X I I I. A földről (de tellure) és a földi (terrestrium) teste k term é­
szetéről általában
X IV . A vízről
XV. A levegőről
X V I. A földről (de terra)
X V II. A legfontosabb földi testekről (ásványtan)
X V III. A m eteorokról.

282
 A tartalomjegyzék természetesen bármelyik peripatetikus
fizika tartalomjegyzéke is lehetne, de az A kisztotelé s zre emlékeztető
külső forma m ögött egészen más tartalom van.
P ósaházi sem té rh e t ki azonban azelől, hogy a fizikahelyét,
célját, fela d atá t m eghatározza. A fiziológia elnevezéssel m ár többször ta lá l­
koztunk, P ósaházi azonban i tt azért használja fizika h ely ett ezt a kifeje­
zést, m ert te rü le té t a szoros értelem ben v e tt fizikánál sokkal szélesebbre
szabja meg, am ennyiben az ,,a te sti szubstanciáról szóló tudom ány, annak
tulajdonságaival, m űködésével foglalkozik” .92 Ő nem fogadja el a peripate-
tiku soknak a m ateria és form a szerinti m egkülönböztetését, és azt a meg­
h atáro zását, hogy a fizika tárg y a a term észeti te s t „am ennyiben term észeti” ,
m ert m inden tud o m án y m ás-m ás szem pontból foglalkozik a testekkel, de
ezek m ind a fiziológiába tarto zn ak , m in t pl. az orvostudom ány, az összes
geom etriai disciplinák (asztronóm ia, földrajz, optika, zene), végül m aga a
m echanika is. Ezek ugyan önm agukban is teljes tudom ányok, de ugyan­
akkor részei a fiziológiának, illetve a fizika valam ely fejezetét alkotják.
U gyancsak nem fogadja el A risztotelész szokásos term észet-definícióját
sem (a mozgás és nyugalom princípium a93), és nem ta r tja helyesnek az isten­
nek a term észettel való azonosítását sem, m ert isten, angyalok, lélek nem
képezhetik a fizika tárg y á t, am ely R egius és B asso szerint csak a term észet
lehet, m int a cselekvés és szenvedés belső princípium a („internum agendi,
patiendi item ab iisdem cessandi principium ” ).94A fizika generális és speciális
részekre oszlik e m unkában. A tartalom jegyzék szerint — b á r P ósaházi
ezt nem emeli ki — nyilván kb. az első 9 fejezet alkotja az általános részt.
P ósaházi m eghatározásának a fiziológiára és a term é­
szetre nézve az a legfőbb jelentősége, hogy élesen elhatárolja m inden
term észetfelettitől, m indenféle szellemi szubsztanciától. D ualizm usa ugyan­
olyan éles, m int D escartes - ő és a fizika terü letén belül szigorúan m ateria­
lista elveket követ.
Az egyes további fejezetek tartalm á n a k folyam atos
ism ertetése h ely ett összefoglalva adjuk meg, m it m ond ezek u tá n P ósaházi
az eddig is legdöntőbbnek ta r to tt három kérdésről: az anyagról, a mozgás­
ról és a világrendszerről. Elsősorban ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban
derül ki, hogy D escartes szolgai követésénél m ennyivel m esszebbre ju t
az igazi fizika felé vezető úton P ósaházi eklekticizm usa. Nem egészen arról,
v an szó, m int am it Makkai E r n ő m ond, hogy szabályos dialektikus m ód­
szerrel állítja szembe A risztotelész és D escartes tételeit, és a kettőnek
egybevetéséből igyekszik a helyes eredm ényt levonni.95 P ósaházi válogat,
ez igaz, de hogy a válogatás u tán m ajdnem annyi m arad a peripatetikus
fizikából, m int am ennyit átvesz a kartéziánusból, az nem összeegyeztetés,
hanem egyszerűen az a tény, hogy nincs a X V II. században fizikus (Galileií ,
D escartes- oí vagy N ewton! sem kivéve), aki teljesen m egszabadulhatna
A risztotelész hatásától. E gyébként P ósaházi — lá ttu k — m ás fizikusokat
is ismer, sőt éppen a leghaladóbb term észetfilozófusokat idézi (B odinus ,
R egius , B asso , Gassendi stb.), csak az a kár, hogy az utolsó lépést m ár ő
sem teszi meg. P ósaházi sem ju t el a végső következtetéshez: a tap a sz ta lat,
a kísérlet döntő szerepének felismeréséhez, de válogatása arra m u tat, hogy
a legjobb ú to n van ehhez.

283
 Első és legélesebb támadása a korban divatos kétféle
anyagfelfogás, a peripatetikus és a kartéziánus anyagfogalom ellen irányul.
Elveti az AítisZTOTELÉsz-féle meghatározatlan forma substancialist, de
elveti DESCARTES-nak azt a tanítását is, hogy a test egyetlen tulajdonsága és
jellemzője a kiterjedés. E látszólag teljesen filozófiai érdekű állásfoglalásból
két rendkívüli fontos következmény folyik. Az egyik, hogy a világ magya­
rázatához nincs szükség csak egyetlen alapelvre, és ez nem más, mint az
anyag, mely nem azonos a testtel, de a testek ebből épülnek fel. E z azért
fontos, mert elfogadta ugyan CoMENiíJsnak a megismerés három forrásáról
szóló tanítását, de a Comenuts vagy B a y e r által felállított hármas elvet
már nem. P ósaházi már nem érzi szükségét semmiféle ,,világszellem”-nek,
vagy életszellemnek, számára az anyagon kívül nincs szükség másra a
világ felépítéséhez. Ha semmi egyéb érdeme nem volna, mint az első valóban
materialisztikusan gondolkodó fizikust feltétlenül leghaladóbb hagyomá­
nyaink egyikeként kellene számon tartanunk.
Az anyag, am elyből a testek felépülnek, az atomod halm aza.
E z te h á t a m ásik fontos következm ény: m aterializm usa szükségképpen el­
vezeti az atom izm ushoz, am elyet nem csak A risztotelész követői ve­
te tte k el, hanem D escartes is. Ezzel kapcsolatban kijelenti: „ In ­
kább vagyok atom ista, m int tom ista, inkább iszom D émokritosz tiszta
forrásából, m int a skolasztikusok vagy arisztotelikusok zavaros po­
csolyáiból” .96
Kérdés, m ilyen álláspontot foglal el P ósaházi a vákuum
kérdésében, amely — m int CzAisÁNnál lá ttu k — az atom isták egyik leg­
fontosabb problém ája volt.
P ósaházi kb. ugyanahhoz a közvetítő megoldáshoz folya­
modik, m int Czabán : vákuum általában, nagy m éretekben nincsen a horror
vacui m iatt, de a különböző testek részecskéi között igen kis hézagok
vannak, és ezekben lehetséges a légüres tér. E bből alakul ki azután P ósa-
HÁzinak az anyagról v a llo tt további felfogása, am elyben érdekesen k ap ­
csolja össze az ősi 4 elemről szóló ta n ítá s t D escartes b u rkolt atom izm usá­
val és a következetes atom izm ussal. E z röviden a következő: a legfinom abb
alaktalan részecskékből áll a fény, illetve a tűz; ebből v annak az égitestek,
de m inden földi tü z e t is ennek a prim a m atériának részecskéi alkotnak.
A következő, m ár valam ivel kevésbé finom elem az aether, részecskéi n a ­
gyobbak, m int a prim a m ateria részecskéi, valam ivel lassabban mozognak,
szögletesek és nem szférikusak, és így könnyen beh ato lh atn ak a testek
hézagai közé. Az aether a fény hordozója: (vehiculum lucis), m ert a fény
csak közegben te rje d h e t.97 Különösen érdekes, hogy az aether-részecskék
m eglehetősen bonyolult (DESCARTES-tól á tv e tt), örvénylő m ozgásával
m agyarázza a mágneses jelenségeket és a napfoltokat.
A harm adik, legdurvább, legnehezebb és legnagyobb
szögletes részecskékből áll a tellus (föld). E z m inden am i levegő, víz és terra.
T ehát a három halm azállapot. L á tju k teh á t: m egvan a négy elem, ebből
azonban három egy csoportba tartozik, míg a tü z e t külön veszi és ezekhez
járul az átm enetet alkotó aether. Mindez az ötféle anyag azonban atom os
szerkezetű: v annak tűz, föld, víz, levegő atom ok és az összes fizikai jelen­
ségek ezeknek a mozgásából m agyarázható.

284
 Ezek után természetes, hogy P ósaházi mechanikája,
felfogása a gravitációról szintén erősen különbözik az arisztotelészi mechani­
kától és a súlyos és könnyű testekről szóló tanítástól, de nem fogadja el
ismét ÜESCARTES-nek a mechanikáját sem, amelynek középpontjában az
ütközés törvényei állnak. Mechanikájának néhány fontos megállapítása:
a mozgás helyváltoztatás. A risztotelész szerint tágabb a mozgás definí­
ciója. A helyváltoztatás mellett a növekedés, csökkenés, általában minden­
féle változás mozgás. Mindez azonban olyan bonyolult, hogy — mint
P ósaházi is mondja — „sokkal sötétebb magánál a mozgásnál, úgy hogy ma­
guk a legtudósabb peripatetikusok is panaszkodnak nehézkessége m iatt”.98
D escartes mozgás-definíciójában kifogásolja, hogy D escartes-m I soha­
sem egy test mozog, hanem mindig kettő egymáshoz képest. Szerinte: a
mozgás helyváltoztatás egyik határponttól a másikig, belső vagy külső
erő hatása alatt. íg y lehet abszolút és relatív, természetes vagy erőszakos,
míg módja szerint: egyenes vonalú, körmozgás, vegyes, egyenletes, egyen­
lőtlen stb.
D e s c a r te s mozgástörvényeiből a világmindenségben a
mozgásmennyiség állandóságát nem fogadja el, annak tudós számára való­
ban furcsa magyarázata miatt: minden mozgás végső oka isten, isten
azonban változatlan, így a világban az összes mozgás is változatlan. P ósa­
h á zi azzal érvelt, hogy isten nemcsak mozgó testeket, hanem erőket is
terem tett, amelyek újabb mozgások létrehozására képesek.99 I t t látható,
hogy P ósah ázi mozgás-felfogása fejlődés DESCARTES-éhoz képest, mert
közeledik a dinamikai szemlélet felé. Éppen ezért a tehetetlenség elvét,
amely GALiLEinél, DESCARTES-nál is szerepel már, nemcsak elfogadja,
hanem szinte szóról-szóra a newtoni fogalmazást adja: valamely test
megmarad abban az állapotban, amelyben van, hacsak valami más mozgó
test akár belülről, akár kívülről innen ki nem mozdítja.100A továbbiakban
is éles kritikával veszi sorra D e s c a r te s mechanikájának tételeit, ezt azon­
ban már nem részletezzük, mert talán az eddigiekből is kitűnik, hogy P ósa­
h ázi — ha még nem is nevezhető igazán fizikusnak — a mechanikában
a helyes irányokban kereste a megoldást.
E zt mutatja véleménye a gravitációról, amelyet egyébként
úgy magyaráz, hogy a levegővel keveredett aether minden testre nyomást
gyakorol és a Föld középpontja felé löki azokat, tehát nem mint A riszto­
telész tanította, aki szerint a testek természetes helyük felé igyekeznek,
a súlyosak (föld, víz) a középpont felé, a könnyűek (levegő, tűz) attól el­
irányulnak.101
P ósah ázi rá m u ta t — GALiLEitől függetlenül —, m ennyire
helytelen a súlyos és könnyű teste k Arisztotelész-féle m egkülönböztetése.
A szabadesésnél az esésben való különbséget a teste k alakja, te h á t a közeg­
ellenállás okozza.
Az akkoriban ismert fizikai tulajdonságokat azután tulaj­
donképpen a harmadik elemnek a három fajtájával, a levegő-, víz- és föld­
atomok mozgásával, a fénytant és hőtant pedig tűzatomokkal magyarázza.
A fizikai tulajdonságok felsorolása a mai fizikusoknak
elég mesterkélten hat, ezek: meleg, hideg, nedves, száraz, ritka, sűrű,
durva, finom, lágy, kemény, folyékony, vizes, olajos, viszkózus,

285
illékony, m erev, h ajlítható, sima, érdes, átlátszó, hom ályos, folytonos,
összefüggő, nehéz, kön n y ű .102 M indezeket a tulajdonságokat pontosan
definiálni törekszik, és ezekből szárm aztatja le az érzeteket. H a m eg­
gondoljuk, hogy a fen t felsorolt minőségek m ajd m indegyikéhez m a a
különböző anyagok esetében egy-egy fizikai ko n stan st tu d u n k rendelni,
ism ét azt kell m ondanunk, hogy P ósaházi jól lá tta a fizika által m egoldandó
feladatokat.
N agyon érdekes a hőről való felfogása, am elyet m ár érin­
te ttü n k . A hőnek a m ozgással való azonosítása term észetesen nem P ósa­
házi eredeti gondolata, sőt nem is F rancis BACONé, akinek tu la jd o n ítan i
szokták, hanem m ár a sztoikus term észetfilozófiában, de lehet, hogy m ég
annál is régebben szerepel. P ósaházi azonban i tt is részletes, szinte m in ta­
szerű kinetikai m agy arázattal szolgál. T alán érdem es ezt teljes egészében
idézni: „A hő a különféle érzékelhető és nem érzékelhető részecskék m ozgá­
sából keletkezik és a tap in tó idegekre h at. A mozgás szárm azhat a naptól,
tűztől, egyéb okoktól, fő az, hogy elég erős legyen a mozgás a hőérzet fel­
keltésére. Maga a mozgás azu tán m indenféle irányú lehet. A különféle
részecskék a legkülönfélébb irányokban m ozoghatnak. A hideg oka nyu­
galom, vagy lassú mozgás. A hideg te h á t negatív, vagy inkább negatív,
m int pozitív tulajdonság” . M ajd így foly tatja: „A hőérzet relatív: h a a
m egérintett tárg y részecskéi lassabban mozognak, m int a kezünk részecskéi,
akkor hidegnek, h a gyorsabban, m elegnek érezzük.” 103 Ezzel kapcsolat­
b an gondoljunk csak arra, hogy a skolasztikus fizikusok m ilyen b a d a r­
ságokat m ondtak a hidegről!
H asonlóképpen definiálva a többi tulajdonságokat, végül
is a rra a végkövetkeztetésre ju t, am ely m inden atom isztikus elm élet előnye:
a testek m inden tulajdonságát te h á t kizárólag részecskéik mozgásából,
nyugalm ából, helyzetéből, alakjából, m ennyiségéből kielégítően le leh et
vezetni és meg lehet m agyarázni.104
A hő definíciójával azért foglalkoztam ilyen részletesen,
m ert rendkívül érdekes, hogy míg a X V II. században P ósaházi és term é­
szetesen sok m ás atom ista fizikus is így vélekedett, a X V III. században,
hogyan szorítja ki B lack és R ichman kalorikus elm élete ezt a helyes fel­
fogást. Igaz, hogy éppen a m agyarországi fizikai irodalom ban tö b b szerzőt
ism erünk, akik nem oszto tták ezt a nézetet,105 de ezek sem v o ltak k u ta tó
fizikusok, és nem lá ttá k a hő-anyag-elm élet előnyeit a fizikai méréseknél.
E bben az esetben te h á t fordítva áll a helyzet, a kísérletek terelték mellék­
vágányra az elm életet.
Végül az utolsó kérdés: P ósaházi állásfoglalása a világ­
rendszerek kérdésében. E z a pont, ahol legerősebben m egnyilvánul P ósa­
házi teolqgus v o lta és legkevésbé lehet őszinteségét m egállapítani. T öbb­
ször szó volt m ár arról, hogy az óvatosság, ahogyan P ósaházi erről a kérdés­
ről nyilatkozik, nem csak e század, hanem még a X V III. század teológus
szerzőire is jellemző.
A bolygók m ozgásának ism ertetése során elm ondja, hogy
a kopernikánusok a Földet is a bolygók közé szám ítják, am ely a H olddal
eg y ü tt napi m ozgással forog, és évi mozgással m egkerüli a N apot: ,,H ogy
ez a vélem ény igaz-e — m ondja — a bölcsek ítéletére bízom, előttem nem

286
tűnik fel éppen lehetetlennek.”106 E kijelentés első felével S perling fiziká­
jában találkozhatunk,107 amelyből egyébként P ósaházi sűrűn idéz, nem
mindig jelölve meg a forrást, de a második része a mondatnak, az óvatos
és tétova helyeslés, az már egyéni. P ósaházi itt valóban „teológusabb”
ApÁczAinál, de „fizikusabb” sok más kortársánál.
M áshelyt így nyilatkozik: m ivel a gravitációt az aeth er
és a levegő nyom ása okozza, ez akkor is fennáll, h a a Föld 24 óra a la tt
m egfordul a tengelye körül, akkor sem kell a ttó l félni, hogy a házak, tornyok
és egyéb épületek az ég felé röpülnek. Mikor idáig ju t, ism ét m entegetődzni
kezd: „B ár ez a hipotézis abszurdum , mégis v annak akik ehhez ragaszkod­
n a k .” 108
P ósaházi annál is inkább nehéz helyzetben van, m ert erős
k ritik ai érzéke, fizikai képzettsége világosan m egm utatja szám ára nem csak
a ptolem aioszi rendszer hiányosságait vagy T ycho közvetítő m egoldásának
gyenge po n tjait, hanem azt is, hogy a DESCARTES-féle örvényelm é­
let, am elyet egyébként ő is alkalm az, csak kényelm es kibúvó, és csak
látszólag ta r tja fenn a Föld m ozdulatlan v o ltát. Végül is úgy dönti
el a kérdést, hogy nem foglal állást. Míg a tö b b i elm élet nehézségeit
igen nagynak ta rtja , addig megjegyzi, hogy a K opernikusz elm életével
szem ben felhozott ellenérvekkel a kopernikánusok könnyen szembeszáll-
n ak (ő m aga is az előbbi példában). Az örvényelm életet ism ertetve
pedig, am ikor középpontról beszél, m indig hozzáteszi, hogy ez vagy a
Föld, vagy a Nap.
L áthatólag ez a kérdés elég súlyos problém át okozott
PóSAHÁzinak. A nnál m agasabb tudom ányos színvonalat képviselt, sem ­
hogy beálljon azok közé, akik a biblia érveivel, vagy azok ellen vitáznak,
hiszen eleve kizárt fiziológiájából m inden term észetfeletti dolgot, ő a ki­
n y ila tk o z ta tá st m int a megismerés egyik forrását csak általában, de nem
a term észeti dolgokra nézve fogadta el. Teológus volta azonban mégsem
engedte meg a n y ílt kiállást, b ár a problém a egyre vissza-visszatér. A boly­
gók m ozgása például a Földről egyenetlennek látszik, b ár fizikailag ez ta lá n
m agyarázható úgy, hogy az aether sebessége a bolygók p á ly á ján a k külön­
böző pon tjain más, ez viszont nem túlságosan kielégítő: „ezt általában az
epicikloisok segítségével m agyarázzák — írja —, de h a elfogadjuk a Föld
m ozgásának hipotézisét, ezeket a jelenségeket elég nyilvánvalóan meg lehet
m agyarázni’’ .109
Körülbelül ezek P ósaházi Philosophia Naturalisának leg­
lényegesebb részei. A fizikai rész utolsó fejezete, amely a meteorokról szól,
ismét nem mond újat, legfeljebb annyiban, hogy a megszokott tünemények
megszokott magyarázata mellett D escartes meteorológiájának hatása is
látszik például a szivárvány helyes és a mennydörgés — ARiszTOTELÉsztől
eltérő, de téves — elméletében.
Összefoglalva elm ondhatjuk teh át, hogy a „legelső m agyar­
országi fizika könyv” nem tarto zik — nem zetközi viszonylatban sem —
a legrosszabbak közé. M aterializm usa messze előre m u ta t, és az az érzésünk,
hogy P ósaházi m ás körülm ények között nem csak az első m agyarországi
Philosophia N aturalis szerzője le tt volna, hanem az első alkotó kísérleti
fizikus is.

257
 6. A X V II. SZÁZAD V ÉG I IvRDÍÍI,Y
KÉZIRA TBA N MARADT F IZ IK A I IRODALMÁBÓL

A X V II. század végén E rdély politikai helyzete, és vele

e g y ü tt a kulturális intézm ények sorsa egyre súlyosabb lett. E á th ató jele
ennek, hogy Erdélyben, illetve erdélyi szerzőtől A páczai E ncyclopediája
u tá n egészen 1719-ig, S zathmáby P aksi Mihály „Physica C ontracta” -
já n a k megjelenéséig nem jelenik meg tö b b nagyobbszabású fizikai, vagy
általában term észettudom ányos m unka.
E nnek oka term észetesen nem az volt, m intha hiányoztak
volna a megfelelő tehetségű vagy képzettségű tudósok. Azok a nagy hagyo­
m ányok, am elyek G yulafehérvárt, K olozsvárt, m ajd N agyenyedet európai
színvonalú iskolává emelték, a nehéz körülm ények kö zö tt is tovább éltek,
és voltak megfelelő professzorok, akik A lsted , B istebeeld , A páczai,
P ósaházi m u n k áját nagy önfeláldozással fo ly ta ttá k tovább. Olyan időkben
azonban, am ikor az am úgyis egyre szűkebbre szabott ta n á ri fizetéseket
sem k a p tá k meg az iskolákban ta n ító tudósok, am ikor m ár nem vo ltak
bőkezű fejedelm i pártfogók, könyvek k in y o m tatására gondolni sem lehe­
te tt. A korábbi időkből fennm aradt fizikai, m atem atikai kéziratok m ellett
(B istebeeld , A lsted előadásai, A páczai Philosophia N arutalisa) igen
nagy m ennyiségű kézirati anyag gyűlt össze a m arosvásárhelyi, kolozsvári
iskolák k ö n y v táraib an .110 E z a kézírásos anyag még szinte teljes egészében
feldolgozásra v á r111 m ind a X V II., m ind a X V III. századra nézve, m ert a
k inyom tatási nehézségek folytatódnak még a következő század első felében is.
T ulajdonképpen csak ennek az anyagnak az ism eretében
lehetne teljes képet adni a X V II. századi m agyarországi fizikáról, de addig
is, míg ennek feldolgozása m egtörténik, röviden ism ertetjük néhány jelleg­
zetesebb X V II. századi erdélyi kézirat ta rta lm á t, m ár csak annak bizonyí­
tá s á ra is, hogy b ár a szóban forgó erdélyi iskolák éppúgy, m int a m agyar­
országiak, a X V II—X V III. század fordulóján korábbi virágzásukhoz képest
h an y atlan ak valam it, távolról sincs szó teljes visszaesésről, vagy a szín­
vonalnak túlságos csökkenéséről.
Legjobban mutatja ezt P ósaházi J ános gyulafehérvári
utódjának, a rimaszombati K aposi J uhász SÁMUELnek (1660— 1713) a
munkássága.
K aposi Sámuel ifjúkoráról keveset tu dunk. R im aszom bat­
b a n született, lelkész családból. Alsóbb fokú iskoláinak elvégzése u tán
szülővárosában volt tan ító , m ajd k é t évet tö ltö tt külföldön ném et, belga
és angol egyetem eken. Teológián és filozófián kívül kiképezte m ag át az
arab, zsidó, görög, latin és ném et nyelvekben, teológiai doktori és m agister
artiu m i cím et szerzett. 1689-ben h ív tá k meg G yulafehérvárra P ósaházi
utódául. N em csak m inden elképzelhető tá rg y a t ta n íto tt, hanem szinte
egyedül v állalta az iskola fen n tartásán ak gondjait. Szünidejét m inden év­
ben a rra fo rd íto tta, hogy felkereste E rdély tehetősebb főurait vagy polgárait,
és személyesen kérte fel őket az iskola tám ogatására. H ogy e vállalkozásai
sikerrel já rta k , ezt bizonyítja az is, hogy nagyenyedi kollégái, E nyedi
S ámuel és P ápai P ábiz P er esc meg is nehezteltek rá e sikerért. Pedig
K aposi csak az iskolát a k a rta megőrizni: sa já t fizetését évekig nem k a p ta

288
19
42. ábra. K aposi Physiologia c. jegyzetének címlapja

289
meg a R ákóczi-szabadságharcban, az egyre váltakozó kuruc-labanc világ
viharai közben, és a legnagyobb nyom orban h a lt meg 1713-ban.112
K aposi S ámuel m inden előadását rövidebb vagy hosszabb
jegyzetben leírta. H a végigtekintünk ezeknek a jegyzeteknek a cím ein,113
az eddig m egism ert tudósok közül egyedül S zentiványi MártonIioz hason­
líth atju k , akinek egyébként is körülbelül ko rtársa volt. K aposi is tipikus
polihisztor: ta n íto tt és írt m atem atikát, fizikát, földrajzot, csillagászatot,
(a csillagászati m űszerek készítésével együtt), növénytant, értekezett a
festékek és a n a p tá r készítésének m ódjáról, de ezek csak a term észettudo­
m ányos kéziratok. E lkészítette azonban a teológiai és filozófiai előadásainak
a jegyzeteit, és halála u tá n még ötven esztendeig az ő „kurzusai” alap ján
ta n íto tta k M arosvásárhelyen. H a K aposi is olyan helyzetben le tt volna,
m int Szeíttiványi, hogy m űveinek kiadására egy sa já t fennhatósága a la tt
álló, állam ilag tá m o g a to tt nyom da állt volna rendelkezésre, m űvei m ennyi­
ségben elérték volna, színvonalban pedig messze tú lh a la d tá k volna S zent -
iv ÁiNYI könyveit.
A jegyzetek címjegyzéke valóban azt m u ta tja ,114 hogy
K aposi érdeklődése és tájékozottsága valóban igen sokoldalú. H a ezt m ind
elő is a d ta — és 24 esztendős tan árk o d ása a la tt előad h atta —, ez a z t jelenti,
hogy ő az egyik előfutára annak a szellemnek, am ely a X V III. század
iskoláiban egyre inkább té r t h ódít a reáliák szám ára, és végül eléri, hogy az
o k tatás és a gyakorlati élet, az iskolában ta n íto tt fizika és az élő, fejlődő
új fizika végre összetalálkozzanak, azaz, hogy a philosophia n atu ralis ne
kullogjon m integy félévszázados fáziskéséssel a fizika nagyjainak felfede­
zései m ögött.
Ha mindezt helyesen is következtetjük ki a kéziratok
címeiből, az egyik és valószínűleg legfontosabb, azaz főkollégiumot tartal­
mazó jegyzet azt is megmutatja, hogy elődje, P ósaházi nem volt hatás
nélkül K aposi SÁMUELre, az utódra,
KAPOsiról, az emberről, az elmondottakon kívül többet
nem tudunk, de nyilvánvaló, hogy másfajta egyéniség lehetett, mint
P ósaházi. N evével nem találkozunk a századvég egyházpolitikai vitáiban,
igaz, hogy éppen ezekben az években volt távol hazájától; mégis kiterjedt
munkássága, amelyben a teológia mennyiségileg lényegesen kisebb helyet
foglal el, mint kortársainál, azt mutatja, hogy a tudományon és iskoláján
kívül más nem érdekelte. PóSAHÁziban is elsősorban a kiváló Philosophia
Naturalis szerzőjét tisztelhette, úgy, hogy fizikai előadásaiban szinte szóról
szóra ezt a m űvet követi. Tulajdonképpeni címe ennek a kéziratnak nincsen,
úgy, hogy az első fejezet nagyobb betűkkel írt fejezetszámozást fel nem
tüntető címe alatt van nyilvántartva: ,,A fiziológia természetéről és részeiről”.
(42. ábra.)
P ósaházi k ön yvel, fejezetének a címe viszont éppen: „A fizi-
ológia természetéről’’. KAPOSinál ezután — éppúgy, mint PósAHÁzinál — a I I .
Caput következik. Az egyes fejezetek címe, sorrendje azonos, természetesen
általában lényegesen lerövidítve, hiszen az egész jegyzet mindössze 17
negyedrét levél. Nem vitás azonban, hogy P ósaházi könyvének kivonatá­
ról van szó, csak K aposi, mikor az egyes fejezeteket kivonatolja, általában
több pontra tagolja azokat, mint P ósaházi. Minden egyes pont kb. egy sor-

290
19*
43. ábra. K aposi jegyzetének a Tűzről szóló lapja

291
nyi definiciószerű m egállapítást tartalm az. Sajnos a kézirat annyira rosz-
szul olvasható, hogy nem lehet a tartalm i azonosságot m inden egyes pontról
k im utatni, de valószínű egyébként is, hogy K a p o s i ezt a jegyzetet m int

44. a) ábra. A fogyatkozások K aposi könyvében

vezérfonalat alkalm azta előadásaihoz és — a többi kéziratból ítélve —

sok gyakorlati, szem léltető példával egészítette ki. E rre vall az is, hogy
a jegyzetben a szöveg között ügyes ábrák vannak. A tűzről szóló fejezetben
pl. apró égő g y erty át rajzolt a lap alsó sarkába (43. ábra), ábra szem lélteti
a nap- és holdfogyatkozást (44. ábra), D e s c a r t e s , T y c h o , K o p e r n i k u s z

292
és P t o l e m a i o s z világrendszerét (45. ábra), (akikről tárgyilagosan ki­
jelenti, hogy a bolygók m ozgásának tanulm ányozásában kitűntek.). P ó s a -
h á z i könyvének ez a kivonatolás h atáro zo ttan jó t tesz, m ert K a p o s i

44. b) ábra A fogyatkozások K a p o s i könyvében

kiszedi belőle m indazt, am i összefüggő és értelm es, elhagyva a fölösleges

sallangokat, m etafizikus spekulációkat.
Am ikor K o n c z J ó z s e f azt írja, hogy K a p o s i teológiai és
filozófiai kurzusait még ötven év m úlva is ta n íto ttá k , nyilván elsősorban
erre a m űre céloz. Bz annál is valószínűbb, m ert — ha nem is egészen ötven

293
év m úlva, de 1723-ban Sárospatakon ifjú C s é c s i J á n o s egy K a p o s i jegyze­
téhez feltűnően hasonló Compendium Physicum ot ta n íto tt,115 am elynek
azonban eredeti forrása ugyancsak P ó s a h á z i könyve volt; ez term észetesen
Sárospatakon éppúgy érthető, m int G yulafehérvárott, illetve M arosvásár­
helyen, de m indenesetre azt m u ta tja , hogy P ó s a h á z i eléggé elfelejtett,
illetve nem ism ert m űve igen erősen h a to tt a közvetlen utókorra.
K a p o s i szép, világos és korszerű előadásairól tanúskodik
egyik Asztronóm ia-jegyzete is (46. a) és 46. b) ábrák.), am ely m in t a „m a­
tem a tik a i” tanulm ányok negyedik része tárg y alja az egész csillagászatot,
beleértve a m űszerek leírását, kezelését is. A szerző ezt a jegyzetet is ábrák­
kal a k a rta szemléletessé tenni, m ert m in d en ü tt m egvan az ábrák helye, de
úgy látszik, elkészítésükre m ár nem volt alkalm a. Az egyes főbb fejezetek
u tá n (alapfogalmak, m űszerek, égi m echanika stb.) m egoldandó problém á­
k a t v et fel, am elyeknek vagy m egadja a m egoldását, vagy feladatként
hagyja a diákoknak. M indenesetre ez a jegyzet is m intaszerű tan k ö n y v
alapja leh e tett volna.
A kolozsvári volt református kollégium könyvtárának
nagyszámú kézirata között kutatva igen értékes adatra bukkanunk. Azt
már láttuk ugyanis több helyen, hogy kb. milyen fizikát tanítottak a X V II.
század második felében: Eperjesen B ayer könyveit, Sárospatakon, Gyula­
fehérvárott PósAHÁziét, Kolozsvárott A páczai Philosphia Naturálisát,
Debrecenben S zilágyi MÁRTONét (1. a köv. pontot is), Nagyenyedről azon­
ban, ahová Apafi Mihály az eredeti Bethlen Gábor alapította iskolát a
tatárrombolás után helyezte, semmiféle adattal nem rendelkeztünk.
V. M a r i a n professzor k u ta tá sa i m ost felszínre ho
a jegyzetet, amely E n y e d i S á m u e l (1627— 1671) 1665-ös fizikai előadásai­
ról készült és nem jelentéktelenebb hallgató, m int P á p a i P á r i z F e r e n c
kezeírásával készült.116
E n y e d i S á m u e l valószínűleg nagyenyedi szárm azású
volt, U trechtben és Franekerben tan u lt, i tt a v a ttá k orvosdoktorrá, haza­
térése u tá n pedig N agyváradon ta n íto tt, m ajd orvos volt. Mikor N agy­
v á ra d o t elfoglalta a török, H u sztra m ent Rhédei Ferenc udvarába, innen
h ív tá k meg 1664-ben N agyenyedre professzornak, i tt ta n íto tt 1669-ig,
m ajd alvinczi lelkészként h a lt meg. N yom tatásban teológiai, orvosi és peda­
gógiai m unkái jelentek meg.
Az Utrechtben, R E G U is n á l doktorált orvostól,117 aki
Franekerben és Deydenben is tanult, nem találjuk meglepőnek, hogy a
Pápai P áriz által leírt jegyzet nem egyéb, mint Descartes teljes fizikájának,
főképpen a mechanikának és az optikának rövid kivonata. Meglepő azonban,
hogy 1665-ben ezt adták elő Nagyenyeden, hiszen láttuk, ApÁczAit is
milyen bajokba sodorta még Gyulafehérvárott a kartéziánizmus és hogy
D é si M árton, E n y e d i Sám uel utóda, milyen viták középpontjába került
coccejánizmusa miatt. Érdekes az is, hogy ez az aránylag korai kartéziánus
fizika (csak az Encyclopaedia korábbi, mert D é si ismertetett disszertációja
1666-os) elkerülte mindeddig e kor kutatóinak figyelmét.
E nnek oka az is lehet, hogy P á p a i P á r i z , a jegyzet leírója
gondosan elkerüli D e s c a r t e s nevének leírását (am int azt néhány disszertá­
cióban is láttuk) és valószínű, hogy az előadó sem nagyon em legette forrását.

294
295
45. ábra. A világrendszerek K aposi jegyzetében
 E n y e d i S á m u e l , m ajd D é s i u tá n P á p a i P á r i z F e r e n c
(Í649— 1716) lesz a fizika ta n á ra N agyenyeden 1680-ban, am ellett ő ta n ítja
a történelm et, görög nyelvet és többnyire az ő feladata az iskola igazgatása is.
P á p a i P á r i z F e r e n c kétségkívül e kor legnagyvonalúbb
tudósa, a legm agasabb színvonalú polihisztorok fajtájából. E gyik m éltató ja
,,csak Goethéhez tu d ja hasonlítani” 118 lelkesedésében és valóban: orvos­
tudom ányi, pedagógiai, nyelvészeti m űködése az utókor m inden tisz te leté t

- ...............................
| j S’fVC*
Snidu xiim Mviriif tirjiii i**
Pari (jyaria Exiiinriis

A sm
tik
X
m

( )hm m m pím im
# ;h ( lann>^írlífrafíüti,1iqqms furtca

{
iá m «x'(inri&|,cau& ad v i írtul
vöt <rfafn?AniK>IJfif
8 — » Ti <r

J DA>'TRON(M® I*RH<
. .jiá,jáh «.<• ■»> ;.W *
A ^ f r ú * miía fu k k niuiMuílcMaiicd.dc.
I áff 'JfrjL
■<.:«<?* ?%**; . t
r*.t» yf*"^
.
Bí * i jiS i'U’Mtívi I ' Á*. *„>■*.*&#*J
. c,.
á tL • f V.jgiéJu’J .. íkj . . - J»*»» ■ JmCí-

jC«NA »**

46. a ) ábra K a p o s i A s tr o n o m ia c. jegyzetének címlapja.

296
297
46■ b) ábra. K aposi Astronomia jegyzetének egy lapja az ábrák számára üresen hagyott helyekkel
m egérdem li. Az is valószínű, hogy a korabeli fizikában is alapos jártasság ra
te h e te tt szert. Lipcsében, F ran k fu rtb an , M arburgban és Heidelbergben
ta n u lt, ahol felaján lo tták neki a filozófiai tanszéket is, de a z t nem fogadta
el,119 to v áb b ta n u lt Baselben, o tt doktorált, és az o tta n i akadém ia ta g ja is
le tt. E gyetem i fizikatanulm ányainak em lékét számos jegyzete őrzi Kolozs­
v á ro tt, am elyeket a külföldön h a llg a to tt előadásokról k é sz íte tt.120 Sajnos
azonban, ő m aga semmiféle fizikai tárg y ú m űvet nem írt, és eddig még csak
an n ak sikerült nyom ára akadni, hogy spekulatív (valószínűleg kortéziánus,
1. I I . rész) fizikát ta n íto tt. Egész életm űvének m éltatása te h á t nem is a
fizik atö rtén et k u ta tó já n a k feladata.
E n éhány erdélyi k ézirat b e m u ta tá sa — bárm ily kis
h á n y a d á t is alk o tják ezek a rendelkezésre álló anyagnak — világosan
m u ta tja , hogy a X V I I . század m ásodik felében a kartéziánus fizika általá­
nosan elterjedt, hiszen a P ó sa h á z i—K aposi által képviselt irán y zatb an
is igen sok a k artéziánus vonás. Kísérleti fizikát E rdélyben sem ta n íto tta k
még ebben a korban, de m indenesetre N agyenyeden Pápai P áriz volt
az utolsó ta n á r, aki m inden valószínűség szerint m ég csak spekulatív fizikát
ta n íto tt, utóda, T őke I st v á n a következő korszakban m ár m egkezdte a
kísérleti fizika ta n ítá sá t, vagy legalábbis sikeresen próbálkozott azzal.
Egészen bizonyosan nem ta n íto tt kísérleti fizikát D ebre­
cenben — m inden ilyen jellegű állítás ellenére sem — S zilágyi T önkő
Márton sem, akinek fizikájával e korszak lezárása előtt még röviden
foglalkoznunk kell.

7. AZ ELSŐ T E L JE S K A R TÉZIÁ N U S F IZ IK A S 2E B Z Ő JE :
SZILÁGYI TÖNKŐ MÁRTON ( 1 6 4 2 - 17C0) D EB R EC EN

E rdélyben A páczai korai (1655) kartéziánusi fizikája

u tá n E n y e d i Sámuel 1655-ös előadásait lá ttu k . 1667-ben P ósaházi m un­
k á já n is erősen érződik D escartes h atása, h a a m akacs eklektikus P ósa­
házi szembe is száll sokszor a filozófus DESCARTES-tal. 1678-ra pedig elju t
a descartes-i fizika Debrecenbe is, sőt teljes n y o m ta to tt fizika, am ely sokáig
kötelező tan k ö n y v is v o lt,121 hirdeti — h a nem is nevén nevezve — D es ­
cartes filozófiáját és fizik áját.122
Szilágyi T önkő Márton Szilágy megyéből szárm azott,
jobbágy családból, legalábbis erre m u ta t az az ad at, hogy ,,1692 szept. 15.
ő t és m aradékit az illető földesurak a jobbágyság terhe alól örökre felszaba­
d íto ttá k ” .123 Debrecenben já r t iskolába és 1666-ban a debreceni tanács
költségén külföldre m ent, ahol először U trechtben, m ajd L eydenben tan u lt.
1670-ben jö tt haza, és Debrecenben a filozófia és a keleti nyelvek profesz-
szora lett, m int a harm adik tanszék vezetője. Martonealvi György
(1635—1681) reform jai óta ugyanis a régebbi k é t tanszék h ely ett három
v olt Debrecenben.
Martonealvi György , aki ugyancsak H ollandiában,
Franekerben ta n u lt A pafi M ihály fejedelem költségén, eredetileg a nagy­
várad i iskola igazgatója volt, és m ár o tt m egkezdte az o tta n i iskola refor­
m álását. 1660-ban, am ikor a törö k elfoglalta N agyváradot, a várad i
iskola Martonealvi vezetésével Debrecenben k eresett m enedéket (m int

298
10 évvel később Sárospatak). MARTONFALVit szívesen fogadták, és csak­
h a m a r á tv e tte a vezető szerepet a kollégium ban. Ő m aga latin és m agyar
nyelvű teológiai m u n k ák at írt, valam int logikai értekezéseket. Állítólag
m agyarul is ta r to tt filozófiai előadásokat, nyilván A páczai h atására, aki-
u e k igen nagy tisztelője volt.
Martonfalvi vezetése alatt nagyot lendült a felsőfokú
oktatás színvonala Debrecenben. Olyan tanártársai voltak S zilágyi T önkő
mellett, mint K omáromi Csipkés György és a krónikaíró E isznyai K o­
vács P ál (1630— 1693), aki elsőnek tanított Debrecenben komolyabb mére­
tekben számtant, magyar történelmet és földrajzot és aki elsőnek vezette
be a térképpel való szemléltetést. Ebben a környezetben érthető, ha S zilá­
gyi el merte kezdeni az eddigitől eltérő fizika oktatását. Sőt, a legenda őt
tartja a debreceni fizikai szertár alapítójának, állítólag H uszthy S zabó
I stván (1. V II. fej. 1. pont) vásárolta e szertár számára a delejtűt és a föld­
göm böt.124 J akucs I stván kutatásai azonban125 nem erősítették meg ezeket
az adatokat, és valóban: 1678-ban, mikor S zilágyi könyve megjelent,
biztos, hogy nem volt még iránytű Debrecenben (1. IV. fej.). E s ha igaz is
az a történet, hogy Apafi Mihály egy alkalommal meglátogatva S zilágyi
óráját, az annyira m egtetszett neki, hogy egyesek szerint ötven arannyal,126
más közlés szerint élete fogytáig „háromezer kősóval”127 ajándékozta meg,128
(más adatok szerint az alapítványt, évi 5000 köböl kősót a kollégium kapta)
abból még mindig nem következik, hogy valóban kísérleti fizikát tanított
volna, még ha később H uszthy meg is vett néhány eszközt. A fejedelem
óralátogatásának története egyébként feltűnően hasonlít II. Rákóczi
Ferenc látogatásához SiMÁNDinál (amely azonban úgy látszik, valóban meg­
történt, mert egykorú feljegyzés van róla: 1. IV. fej.). Eehet, hogy a lelkes
debreceni lokálpatrióták ebben sem akartak elmaradni Sárospatak mö­
gött . . . Mindenesetre azonban az ilyen történetek — akár igazak, akár
nem — mindig jellemzőek a szereplő személyekre. Az kétségtelen, hogy
mind I I. Rákóczi Ferenc, mind Apafi Mihály kedvelték és támogatták
a tudományt, és az is bizonyos, hogy S zilágyi T önkő Márton éppoly
kevéssé volt mindennapi tanár, mint Sim ándi . S zilágyi — úgy látszik —
még az akkor Debrecenben uralkodó elég szabad szellemű légkörben is túl
radikális volt, mert „mérges opiniói” m iatt be is vádolták az egyházkerü­
letnél. A zsinat azonban nemcsak felm entette,128 hanem 1699-ben még
püspök is lett. Tanári állását ekkor sem hagyta ott, és m int professzor
és püspök halt meg.
1678-as könyve elő tt S zilágyi egy teológiai és egy filo­
zófiai értekezést í r t .129 E z u tó b b it a kartéziánus Geulincx elnöklete a la tt
védte meg, problém ája a kartéziánus dualizm us: te s t és lélek viszonya,
am elyet Geulincx nyom án az okkázionálizm us irányában próbál meg­
o ld an i.130
A századvégi D ebrecenre és S zilágyi T önkő könyvére
jellem ző, kik írtá k a szokásos üdvözlő verseket: néhány ism eretlen külföldi
m ellett: K öleséri Sámuel , P ápai P áriz F erenc és Martonfalvi György ,
azaz a X V II. század legkiemelkedőbb tudósai adnak i tt egym ásnak találkozót.
A könyv előszava némi elképzelést ny ú jt, m ilyenek lehet­
te k a későbbi püspök „mérges opiniói” . Leírja, hogy nyolc éve té r t haza

299
Belgiumból (ti. H ollandiából!), azóta igazgatja az iskolát, és a rra törekszik,
hogy az ifjúság elm éjét ,,a term észeti dolgokban az előítéletektől m eg­
tisz títsa ” . N em szégyelli bevallani, hogy idegen forrásokból is m e ríte tt (sok
m indenkit idéz itt, de D escartes-oí nem). M ajd alkalm azza a z t a régi és
kedvelt még a görögöktől szárm azó idézetet, amellyel gyakran leh et
találkozni, legfeljebb a nevek változnak: „Bevallom , hogy nekem b aráto m
Platon, b aráto m Aristoteles, barátom Galilei, barátom Cartesius, de mégis
felismerem, hogy legjobb b aráto m n ak az igazságnak kell lennie.”
Ez az idézet — am ely m in t m ondottuk, nem eredeti —
k é t szem pontból érdekes. Először azért, m ert csak itt fordul elő D escartes
neve az egész könyvben, m ásrészt azért, m ert egy m ásik legenda kiinduló­
p o n tja azok körében, akik írnak e könyvről, de nem olvasták el figyelmesen
az egészet: Csendes J ózsef pl. a z t írja, hogy S zilágyi Galilei és D es ­
cartes szellemében írta e könyvet, mégpedig a m echanikában Galilei ,
a filozófiában D escartes követője. Az u tóbbi így is van, de az előzőből
egy szó sem igaz. S zilágyi a m echanikában éppúgy D escartes követője,
m int a filozófiában, vagy a fizika egyéb területein; elég jelentős ugyan,
hogy Galilei mechanikáját egyáltalában em líti (1638-ban jelent m eg
Galilei fő m echanikai m űve, de m ár korábbi pőre elő tt eléggé elterjed t
m unkáiban is sok m echanikai problém áról van szó), ta lá n először a m agyar
fizikai irodalom ban. S chnitzler, P ósaházi stb. csak a csillagász Galilei!
ism erték, és m int a távcső feltalálóját. S zilágyi azonban csak ezért em líti
pl. GALiLEit a hajításokkal kapcsolatban, hogy D escartes szellem ében
vitázzon vele, m int ahogy a gravitáció kérdésében is a kartéziánus örvény­
elm életet állítja szembe a gravitációval, b á r N ewtoní nem em líti (a P rin ­
cipia akkor még meg sem jelent), m in t ahogy nem em líti H ttyshens nevét
sem, akinek m űveiről pedig valószínűleg h a llo tt H ollandiában, de a centri-
petális erő létezését is tagadja.
Az előszó további részében elm ondja m agáról, hogy filo­
zófus ugyan, de m űveli a teológiát is, ha lehet. Már csak azért is, m ert
ebben nincs új, m int a fizikában, ahol különben is nehéz b iztosat tudni,
ak ár régi, akár új dologról v an szó. H ogy m i a helyes, azt csak az igazság
dön th eti el.
A könyv három fő részre oszlik. Az első 93 oldal a h a t feje­
zetből álló filozófiai (ismeretelméleti) előkészítést (Praeparativa) ta r ta l­
m azza, a m ásodik rész a Physica generalis , a harm adik a Physica specialis.
Az előkészítő rész nem egyéb, mint a kartéziánus ismeret­
elmélet rövid, világos, tankönyvbe illő összefoglalása, az arisztotelészi filo­
zófia éles bírálatával. Csak két ponton tesz hozzá valamit ahhoz, amit
DESCARTES-tól átvett. Egyik az, hogy F rancis B aconí idézi, de nem mint
az induktív módszer felfedezőjét — ez következetes Descartes-tanítvány-
tól nem is várható —, hanem a megismerés előítéleteivel kapcsolatban idézi
a baconi idolumokat, amelyektől óvakodni kell. A másik: az arisztotelészi
forma substancialis kartéziánus bírálatát — mint kálvinista — azzal egé­
szíti ki, hogy a transsubstantiatio „szörnyű dogmáját” (dogma monstruosum)
csak az arisztotelészi skolasztikus szubsztancia-tannal lehet megmagyarázni.
Maga a fizikai rész ta lá n még ennél is kevesebb önállóságot
m u ta t, azaz csak igen keveset tesz hozzá a kartéziánus fizikához. Az ő

300
 nyomán definiálja a testet, a mozgást, a mozgás okait, itt támadja Galilei
(egyébként szintén téves) impetus-elméletét.
A 144. lapon kezdődik a Physica specialis, i tt ism erteti
az örvényelm életet, a három féle descartes-i anyagot, és a Föld m ozdulat­
lanságának ugyancsak kartéziánus paradoxonját: A Föld áll, így kívánja
a szentírás, de azért ,,per accidens” , r e jte tt mozgással m ozoghat, am elyet
azonban nem észlelünk, m i csupán a többi bolygó m ozgását v eh etjük észre
(168— 169. o.). A továbbiak során azonban ellentétbe kerül ezzel az állítás­
sal, m ert am ikor a bolygók tengely körüli és nap körüli m ozgását ism erteti,
idesorozza a F öldet is (208. o.). Lehetséges, hogy m iu tán előrebocsátotta,
hogy a mozgás csak re jte tt, m ost m ár nyugodtan beszél róla. Ezzel a speciális
fizika első része le is zárul.
A m ásodik részben a Földön találh ató elemekről, a levegő­
ről, vízről és földről, a gravitációról, a légnyom ásról és a hőről értekezik.
(I., I I . fej.) A levegő az aether (m ateria secunda) és a vízgőz keve­
réke, súlya és nyom ása van, am elyre számos kísérletet végeztek (szí-
vókút, 51. o.), a nyom ást a levegő részecskék m ozgása okozza, és
azért nem érezzük, m ert m egszoktuk. A hő m ibenlétét pontosan úgy
fejtegeti, m int P ósaházi.
A I I I . és IV. fejezet a levegőről és a vízről általában szól,
a folyadékok és levegő szerkezetének ismertetése azonos a P ósaházi csepp­
folyós testekről szóló dolgozatában olvasottakkal.
M ajd a jól ism ert m eteorok következnek, az ásványok,
am elyek felépítésénél még m indig felbukkan a három kém iai alapelv; végül
egy érdekesebb fejezet következik, a X II., egyben utolsó fizikai fejezet,
am ely a m ágnesről és az elektromos („m int m ondják” ) vonzóerőről szól
(391. o.-tól).
A mágnesség — írja — nem csak a vasnak, hanem az egész
Földnek is tulajdonsága. A v a sfa jtá k m elegítésnél elvesztik mágnességü-
ket. Az északi és déli mágnesség helyét m egzavarja a tűz. Sok jelenséget
meg lehet ugyan m agyarázni, de a jelenségeket igazán csak kísérletekkel
lehet szem léltetni, ezekre pedig nincs m ód (1. az idézetet a IV. fejezet­
ben). A m ágnességet három szem pontból lehet tárgyalni: 1. A Föld m int
m ágnes, 2. a Föld és a mágneses testek, 3. k ét mágneses test: vonzás és
taszítás.
Az elektromos erőről ( vis electrica) természetesen kevesebb
a mondanivalója: leírja az alapjelenséget, de csak a dörzsöléskor keletkező
vonzóerőt ismeri; oka az, hogy az üveg pórusai közé kerül a príma materia
anyaga. Nem tudjuk, kik voltak e jelenségekkel kapcsolatban S z ilá g y i
forrásai, mert sem GiLBERTet, sem K ir c h e r í vagy más szerzőket nem idéz.
Mindenesetre most találkozunk először a magyarországi fizikai irodalomban
az elektromossággal.
S zilágyi Márton könyve a kor viszonyai között igen jó
tan k ö n y v volt, sokáig ta n u lta k is belőle Debrecenben. E nnél részletesebb
ism ertetést csak azért nem érdem es róla adni, m ert nem volna értelm e
a kartéziánus fizika többször idézett tételeit ismételni. A jelentőségét
egyrészt te h á t abban látju k , hogy éppen ezt a fizikát ta n íto ttá k Debrecen­
ben, m ásrészt mégis ta lá ltu n k benne néhány halvány u ta lá st a fizika leg­

301
újabb eredm ényeire: légnyomás, mágnesség, elektrom osság, sőt Galilei
m echanikája és a gravitáció is szóba kerül, h a a szerző ezeket egyelőre el is
u tasítja. Debrecen első kartéziánus püspöke éppen 1700-ban hal meg; az
új században azután befejeződik Debrecenben éppen úgy, m int m ásu tt is
az a folyam at, am ely a X V I. században in d u lt meg: a fizika végleges el­
szakadása a filozófiától.

Zárszó az első részhez

Korszakok elhatárolása sohasem könnyű feladat. A tö rté ­

nelem folyam ata nem ismeri a cezúrákat, és m inden korszakokra osztás
csak többé-kevésbé erőszakolt lehet. A letárg y alt korban, am elynek h a tá ­
ra it kb. 1526-ban és 1711-ben szabtuk meg, azért mégis fellelhetünk vala­
m it, am i elkezdődik, és a századfordulóra befejeződik: m egjelenik M agyar­
országon a fizika, egyelőre tisz ta spekuláció form ájában, és lényegében
ennek a spekulatív fizikának fejlődésén te k in te ttü n k végig a tisz ta ariszto-
telészi skolasztikától kezdve annak „legm odernebb” változatáig. A speku­
lációs fizikák közül a legm agasabb színvonalat az atom izm us, a baconi
em pirizm us és a kartéziánizm us képviselik. E zek a leghaladóbb irányzatok
külön-külön, vagy eg y ü tt m egtalálhatók a XV II. század végéig a m agyar­
országi fizikai irodalom ban, sőt legvégül, m in th a lassan a kartéziánizm us
kezdene egyeduralom ra szert tenni. E nnek o k át bizonyos külső körülm é­
nyekben is m egtaláltuk, a m agyar diákok és a holland egyetem ek kapcsola­
táb an . A zt is lá ttu k , hogy W ittenberg h a tá sa k én t többnyire az arisztote-
lizm ussal még egyezkedni próbáló m egoldások jö tte k létre, de a k artézián u ­
sok szám beli és minőségbeli fölénye nyilvánvaló. E z nem is fejeződik be
e korszakkal: kartéziánus fizikával még a következő korszakban is fogunk
találkozni, sőt, találkozni fogunk még a skolasztikával is, m éghozzá a
század végén (Sartori B ernát ). A döntő különbség mégis az lesz, hogy
a m últ század ezen örökségei mellett meg fog végre jelenni az új fizika is,
am elynek lényegét az i tt ism e rte te tt tudósok közül ta lá n csak S imándt
I stván se jtette meg, és aki éppen 1710-ben, azaz a korszak h a tá rá n h a lt
meg, az u tókorra hagyta, hogy az az általa szerényen m egkezdett m űvet
folytassa.
A korszaknak 1711-gyel való lezárása a m agyar történelem
szem pontjából is kézenfekvő. A Rákóczi-szabadságharc bukása u tá n az
elnyomó és gyarm atosító H absburg hatalom szabad kezet kap, és m űvelő­
désünk ütem e ennek következtében meglassul, m egm erevedik. Új helyze­
tek, új problém ák állnak elő az iskolázás, te h á t a fizikaoktatás, a külföldi
egyetem ek látogatása, a jezsuiták szerepe és fontossága, állam és iskola,
egyház és iskola stb. kérdésében is. A X V III. század első felének látszólagos
h an yatlása m ellett az új fizika m ost m ár feltartó z ta th a ta tla n u l u ta t tör,
de az ú ttö rő k m unkája csak a század végére, inkább a X IX . század első
évtizedében m ondható m ajd befejezettnek.

302
J E G Y Z E T E K ÉS I R O D A L O M
1 P etri Cardinalis Pázm ány Archi-Episcopi Strigoniensis et Prim atis
Regni H ungáriáé Physica quam codice propria auctoris m anu-
scripto in Bibliotheca U niversitatis Budapestiensis asservato.’'
(Pázm ány P éter bíboros esztergomi érseknek és Magyarország
prím ásának Fizikája, am elyet (egy) codexben, a szerző sajátkezű
írásával őriznek a budapesti Egyetem i K önyvtárban). Sajtó alá
rendezte B ognár I st v á n Bp., 1895.; . . . T ractatu s in libros
Aristotelis de Coelo, de Generatione et corruptione in Libros
m eteororum . . . ” (Értekezés Arisztotelésznek Az Égről szóló
könyveihez és A keletkezésről és A pusztulásról a meteorokról
szóló könyveihez) Bp. 1907.
2 Z e m p l é n J o lán , Régi fizikai kéziratok k u ta tása Erdélyben . . .
215.
3 F r a n c isc u s S u a rez (1548—1617), spanyol jezsuita, skolasztikus
filozófus; B e n e d ic t u s P e r e ir a (1535—1610), spanyol jezsuita,
skolasztikus filozófus, több csillagászati és fizikai könyv szerzője.
4 P á z m á n y , De coelo. 41 —84.
5 D id a c u s d e Z u n ic a v. S t u n ic a , XVI. századbeli spanyol ágoston-
rendi teológus. K o pe r n ik u sz rendszerének korai védelmezője.
Jó b könyvéhez írt, 1584-ben m egjelent kom m entárjában fejti ki
nézeteit, A könyv 1616-nan indexre került.
6 Christo ph oros Cl a v iu s (1 5 3 7 — 1612) jezsu ita csillagász, G a l il e i
ellenfele.
7 G r a f f A n d r á s , P eripateticum T heatrum N aturae. Lőcse, 1644.
RMK. II. 647.
8 T rautsoit, Schriffstellerlexikon. II. 17. A valószínűleg csupán
kéziratban fennm aradt m ű címe: Pastor Transsylvanus Saxo —
Qui quod v u lt facit, quod non vult, audit. K ivonatosan m egjelent
a Sáchsische V olksblatt 1869-es évfolyam ának több számában.
9 E r d é l y i J á n o s , A bölcsészet Magyarországon 105—122; Apáczai
Csere Ján o s ösmértetése. Sárospataki füzetek. 1859. II. 316—337.
10 S zily K á l m á n : Apáczai Encyclopaediája m athem atikai és fizikai
szempontból. Ö sszegyűjtött dolgozatok. 112—120; R a p a ic s
R aymxtnd , A term észettudom ány a nagyszom bati egyetemen.
Term. Tud. Közi. 67. 254—267. 1935. (ApÁczArval a 258. oldalon
foglalkozik.)
11 M agyar Encyclopaedia, Azaz m inden igaz és hasznos Bölcseségnek
szép rendbe fogása és M agyar nyelven világra bocsátása
A . Cs. J. által U trecht. 1653. RMK. I. 876., valóságban azonban
csak 1655-ben jelent meg, ekkor m ár vele együtt kötve jelent meg
A p á c z a i gyulafehérvári beköszöntő beszéde latin nyelven: „O ratio
de Studio Sapientiae. In qua artium et scientiarum omnium utilitas,
earum que ortus e t ab Adamo ad Hebraeos ab Hebraeis ad Chaldaeos-
ab his ad Aegyptios, ab Aegyptiis ad Graecos a Graecis ad Arabos
et Latinos progressus et inter eos cultura prom otioque breviter per­
strin g itu r ob hancque causam harum linguarum necessitas pro­
batu r; Postrem o modus ostenditur, quo gens H ungarica huius
sapientiae non ta n tu m particeps fieri, sed brevi illas omnes si non
superare aequare saltem possit. H ab ita cum R ecturam in Illustri
Collegio Albensi susciperet A. C. M D CLIII Mense N ovem bri . . .
U trecht, 1655.” RMK. III. 1941.
12 B á n I m re , Apáczai Csere János. Előszó: ,,A jelen m ű azt a célt
tű zi m aga elé, hogy Apáczai Csere Ján o s m unkásságát irodalom­
történeti szempontból világítsa meg.”
13 S zil á d y Z o ltá n , Bethlen kollégiuma és a term észettudom ányok.
Nagyenyed 1904. a 6. oldalon azt olvashatjuk, hogy a könyvben
tö rtén eti n aiv hiszékenység és a reális tudom ányok kezdetleges
állapotát, „sőt azon kor legkiválóbb tudósainak tu d om ányát

303
 találju k egy ü tt szép rendben; — csak Apáczai tudom ányos egyéni­
ségét és szakm ai önállóságát nem. E zt hiába keressük” .
14 K ézirata a R om án Tudom ányos A kadémia kolozsvári filiale
könyvtáráb an P o r c s a l m i A n d r á s kézírásával ugyanabban
a kolligátum ban, amelyben B t s t e r f t í ű rn e k is sok kézirata
van.
15 B á n I m r e , Apáczai Csere János. 36. Gr. Bethlen Miklós önélet­
írása. 243.
16 B á n I m r e , Apáczai Csere János. 45.
17 M a r i a n , V., Un m aunscris ardelean . . .
18 B á n I m r e , Apáczai Csere János. 44.; B á n I m re állításával szemben
(49. o.) is hangsúlyozzuk, hogy B ist e r fe l d nem tanított semmiféle
experim entális fizika-félét, sőt b ár igaz lehet, hogy ALSTEDnél
sokkal „világibb” egyéniség volt, az oktatásban közelebb állt
ARiszTOTELÉszhez, m in t elődje és mestere.
19 M a k r a i L ászló , A m a g y a r o r s z á g i p u r i t á n u s o k h a r c a a f e u d a l i z m u s
ellen. 155.
20 M a g y a r y - K o s s a ,M agyar orvosi emlékek. I. 55.
21 B á n I m r e ,Apáczai Csere János. 92—101.
22 (1614—1660) a filozófia professzora Leydenben.
23 S p e r l in g p l. m in d e n egyes m agyar d is s z e r tá c ió b a ír t ü d v ö z lő
v e r se t.
24 A legnagyobb alapítvány (bursa) W ittenbergben volt.
25 Gr. B ethlen Miklós önéletírása. 293.
26 B á n I m r e , Apáczai Csere János. 110.
27 Idem 155.
28 Idem 160.
29 R o s e n b e r g e r , Geschichte der Physik. II. 112.
30 M á t r a i L á s z l ó , Henricus Regius (Le Roy), a tudom ányos lélektan
úttörője. Pszichológiai tanulm ányok. 1958. 9 —20.
31 V r i j e r , H enricus Regius. 200 —221.
32 S z i l y , Ö sszegyűjtött dolgozatok. 117.
33 Idem 118, 120.
34 B á n I m r e , A páczai Csere János. 173.
35 E x ercitia et bibliotheca studiosi theologiae. U trecht 1644. Ezen
belül v an egy „D e ap p aratu Physico” című fejezet. B á n I m re
szellemes ism ertetése fent idézett helyen.
36 C l a u b e r g , J o h a n n (1622—1665); W i t t i c h , C h r i s t o p h (1625—
1687).
37 B á n I m r e , Apáczai Csere János. 187.
38 Idem 192.
39 A páczai , Enciclopaedia. 101.; B á n I m r e , Apáczai Csere János.
228.
40 Az eperjesi iskolára vonatkozó ad atokat 1. elsősorban G ömöry
J án o s és H örk J ózsef idézett műveiben.
41 N a g y Iv á n , Magyarok iskoláztatása külföldön. Századok. 1870.
568.
42 RMK. III. 2048., 1658-ból és 2190., 2546., 2598, 2680. stb.
43 M j k l e s , J á n , Izak Caban, slovensky atom ista v X V II. storocí.
B ratislava 1948 (A Szlovák Akadém ia kiadása). Egyike az igen
kevés szám ú m onográfiáknak a X V II. század magyarországi
term észetfilozófusairól.
44 T r a t j s c h , Schriftstellerlexikon. III. 5 2 3 .
45 „E x isten tia atom orum ab injuria quatuor et viginti Argumen­
torum p riv ata opera M. Isaaci Zabanii Celebris Lycei Eperiensis
Conrectoris vindicata. W ittenberg 1667.” RMK. III. 2423.
46 C z a b á n , De E xisten tia atom orum . . . 6 —7.
47 N i c c o l o C a b e t t s (C a b e o ) (1585—1650) jezsuita, a m atem atika
professzora P arm ában; B e n e d i c t u s P e r u i r a ( P e r e r a , P e r e r i u s
1535—1610), a filozófia professzora Róm ában.
 48 G u e b i c k e könyve csak 1672-ben jelent meg, de az elég nagy fel­
tűn ést keltő m agdeburgi kísérlet 1654-ben volt, C a s p a r S c h o t t
pedig 1657-ben ism erhette m ár G u e b i c k e kísérleteit.
49 Z e m p l é n J o l á n : Pósaházi János, az első magyarországi Phil. N at.
szerzője. Fizikai Szemle. 1959. 4. 52.
60 M i k l e s , J ., Izak Caban.
51 Idem.
52 S ta n isla v F e l b e b , J á n Bayer: Slovensky Baconista X V II.
storocia. Akadémiai Kiadó. B ratislava 1953. 7. Az életrajzi adatok
főbb forrásai e m unkán kívül: E b d é l y i J á n o s : A hazai bölcsészet
történelm éhez. IV. Bayer János, Sárospataki füzetek 1859. II. V.,
417.; S z in n y e i , M agyar írók. J ö ch eb , Allgemeines Gelehrten
Lexikon.; Z ová nyi J e n ő : Cikkek a Theológiai Lexikon részére
a m agyarországi protestantizm us történetéből. A legteljesebb
F e l b e b szlovák nyelvű m unkája: halálának körülményei csak itt
találh ató k meg, a régebbi, E r d é l y i és S z in n y e i által felhasznált
források (Cz w it t in g e b , W alaszky stb.) még halálozási évszám át
is ismeretlennek mondják. Sajnos, közelebbi forrását F e l b e r nem
jelöli meg.
53 De gnomone sciatherico. W ittenberg 1658. RMK. III. 2035.
Különös érdekessége, hogy az elnök B a y e b és a respondens
C zabán. E gy m ásik disszertációban viszont ugyancsak m agyar
respondens értekezik B a y e b elnöklete a la tt arról, hogy az angyalok
léte kizárólag term észetes ú to n (e solo lumine N aturae) bizonyít­
ható-e. RMK. III. 2036.
54 Göm öbi J ., A z eperjesi ev. kollégium rövid története.
55 Teljes címe: Ostium vel atrium N aturae ichnographice delineatum
id est Fundam enta Interpretationis et A dm inistrationis N aturae
Generalia E x Mundo, Mente, ac Scripturis jacta: Anno quo A trium
N aturae Lyceo Fragario detegebat M. Johannes Bayer Lycei
Eperiensis Rector. Cassoviae in H ungaria Superiore, Typis Marci
Severini. 1662. RMK. II. 984.
56 „Filum L ab irin ttá vel Cynosura seu Lux Mentium Universalis:
Cognoscendis Expendendis Communicandis Universis Rebus re-
censa anno quo Cynosura M entis Palestrae Fragariae ostendebatur
a M. J. B. Eperiensi antehac Facult. Philos. Academiae W itten-
bergensis Adsessore h. t. Lycei P atrii Rectore Prim ario Cassoviae
. . . 1663.” RMK. II. 1003.
57 K v a c s a l a J á n o s : E gy fél század a m agyarországi filozófia tö rté ­
netében. B udapesti Szemle. 175. 1891. 186.
58 E b d é l y i J á n o s , A bölcsészet Magyarországon. 145.
69 E b d é l y i J á n o s , Bayer János. Sárosp. füzetek 1859. 428.
60 L u x M e n t i u m : a félkönyvnyi szám ozatlan ,,Praefatio’’-bán.
61 Idem 155.
62 B a c o n , F., N ovum Organon Isagogia. X I. Phaenom enjában.
63 L u x M entium . 8—9.; a pneumatika kifejezés elég nagy értelmi
változáson m ent keresztül az idők folyamán. A szigorúan ketté­
osztott anyagi és szellemi világban m int a n e m érzékelhető dolgok
tudom ánya tűnik fel m ár a XVI. század végén (először A l s t e d
enciklopédiájában találkoztunk vele, de ennél korábbi eredetű).
Tárgya tehát isten és az angyalok. M a jd lassan átveszi a pszicho­
lógia szerepét, m int az emberi lélekről szóló tudom ány, végül
azonban teljesen természettudományos tartalmat nyer; a X V III.
században m ár a légkörre vonatkozó ismeretek összefoglalása:
légnyomás, barométer, légnyomáson alapuló jelenségek, az atmosz­
féra tüneményei (levegős meteorok) kerülnek itt tárgyalásra.
BAYEBnél m ég az első, PósAHÁzinál pl. már a második jelentését
látjuk.
64 B a y e b J., Ostium vel atrium N aturae . . . 25.
65 Idem 41.

20 305
66 K vacsala J., E gy félszázad a m agyarországi filozófia történ eté­
ből. 185.
67 L ux m entium. 18. a következő, a szövegben zárójelbe te tt idézetek
onnan valók.
63 Danielis Georgi Morhofi in Tres Tomos Literarium Philosophicum
e t Brassicum Opus posthum um tóm I. II. quorum prior Morhofi
vitam et scripta exhibet. Lubecae 1747. II. 102.
69 B u d d e , In tro d u ctio ad h isto ria m p h ilosp oh iae hebraeorum . 256.
70 Teljes cime: Philosophia N aturalis Sive Introductio in th eatru m
naturae. Authore J. P. Art. L. M. In Illustr. Schola Sárospatakina
publico Professore . . . Sárospatak 1667.
71 M a k k a i E b n ő , Pósaházi János élete és filozófiája. Kolozsvár
1942.
72 S am u J á n o s , H itv itá k a X V II. század második felében. Bp. 1901.
S zom bathi J á n o s , A sárospataki főiskola története; K oncz
J ó zsef , A m arosvásárhelyi ev. ref. kollégium története stb.
73 E r d é l y i J á n o s , A bölcsészet Magyarországon. K va c sa la , Egy
félszázad a m agyarországi filozófia történetéből. T uróczi -T r o st -
l e r J ó zsef , M agyar kartéziánusok.
74 R apaics R a y m u n d , A term észettudom ány a nagyszom bati egye­
temen.
75 B á n I m r e , Apáczai Csere János. 183, 205, 206, 228, 272.
76 R a p a ic s , A term észettudom ány a nagyszom bati egyetemen.
258.
77 B á n I m r e , Apáczai Csere János. 205—206.
78 Idem 272.
79 M a k k a i E r n ő , Pósaházi János. 7.
60 D isputatio M etaphysica De Causis Undecima . . . Sub Praesidio
D. Pauli Voet . . . U trecht 1653. PM K . III. 1853.; D isputatio
Politica, De Republica . . . Sub Praesidio Danielis Berckringeri
. . . U trecht 1654. RMK. III. 1908.; D isputatio E thica De Actio­
num H um anarum L ibertate . . . (elnök ugyanaz) U trecht 1654.
RMK. III. 1909.
61 D isputatio Physica De Corpore Fluido, Quam Favente Deo Opt.
Max. Sub Praesidio Clarissimi Doctissimique Viri D . Johannis
de Bruyn, L. A. M agistri Physices e t M athem atices in Alma Aca­
demia U ltrajectina Professoris Publice defendere conabitur J . P.
Ungarus . . . U trecht 1654. RMK. III. 1910.; J a n d e B r u y n
(1620—1675) ekkor még csak m agister volt, később a logika,
m atem atika és fizika professzora U trechtben. Az antikartéziánus
V ossius-szal (1. V II. fej.) v itázo tt a súlyos és könnyű testekről
szóló peripatetikus tanításról, valam int D e s c a r t e s fényelméle­
té t védte meg vele szemben (Epistola ad J . Vossium de Lucis causa
e t origine).
82 D isputatio Philosophica inauguralis, De Legibus, igne culinari,
ac supposito, Quam Deo Favente E x A utoritate Magnifici D.
Rectoris D. Isbrandi de Diemerbroeck Med. Doct. ac in celeberrima,
U ltrajectinorum Academia Medicinae Practicae et Anatomes Pro­
fessoris Experim entissim i Nec non Amplissimi Senatus Academici
consensu, e t subtilissim ae facultatis Philosophiae decreto, Pro
G radu M agisterii in Philosophia consequendo publice sine Prae­
side defendere conabitur, J . P. Ungarus . . . U trecht 1655. RMK.
III. 1946. Magyarországon jelenleg nincs egy példánya sem,
M a k k a i E r n ő valószínűleg a brassói példány alapján ism erteti
ta rta lm á t: Pósaházi János. 14.
83 M a k k a i E r n ő , Pósaházi János. 15, 17.
84 O ratio Inauguralis De recta eruditionis com parandae ratione.
H a b ita in Illustris Scholae Sáros-Patakinae Auditorio M ajori
A. C. MDCLVII die 9 Julii. Cum Professionem Philosophiam sus­
ciperet . . . RMK. II. 883.
 85 D isputatio Philosophica De Principio Philosophandi . . . Elnök
volt P ó s a h á z i, Respondens K ö r m e n d i P é t e r . Sárospatak 1658.
RMK. II. 909. D isputatio Philosophica De Regulis Philosophandi
. . . Respondens Csekei Tam ás. Sárospatak. RMK. II. 910, Dispu­
ta tio Phil. De Territorio Philosophandi . . . Respondens Gyöngyösi
András. Sárospatak. RMK. II. 911, a további három politikai,
illetve m etafizikai dolgozatot, valam int a Pneum atologiát 1.
RMK. II. 939., 977., 999. és 1000. szám a la tt az 1659-es, 1661. és
1662-es évekből.
86 Igazság istápja. Sárospatak 1669. RMK. I. 1096.
87 RMK. I. 1047., 1048., 1050., 1053. és 1073.
88 Syllabus Assertionum Thesium et H ypothesium illarum (e multis)
quibus Neoterici quidam Theologi et Philosophi hoc Tempore in
Belgio, H ungaria e t T ranssylvania scholas et Ecclesias tu rb a n t
ex propriis ipsorum scriptis collectus sum succuncta ad illas
Anim adversione . . . K olozsvár 1685.
89 B á n I m r e , Apáczai Csere János.; 77 jegyzet.
90 Sajnos, a mindössze ö t szám ozatlan negyedrét levélből álló m unká­
nak a Széchényi K ö n y v tárb an található egyetlen példánya még
hiányos is, a sárospataki kollégiumé pedig elveszett (ezeket ta rtja
nyilván S zabó K ár o ly ), és ez a teljes értékelést megnehezíti.
91 I/A ssw itz , G esch ich te dér A to m istik . A m eg k ü lö n b ö ztetést e lő ­
ször B o d in u s (1. III. fej.) te t te m eg, am ikor A riszto telész -
szel szem b en h a n g o zta tta , h o g y v a la m e ly te s t n e d v es (hum idus)
v o lta n em p u sztá n tu la jd o n sá g , h a n em a testb e n jelen lev ő id egen
te s ti szu b sz ta n c iá t jelen t. P ósaházi ism erte B o D iN u st, v a la m in t
ism erte, s ő t n a g y ra b ecsü lte S e b a s t ia n B a s s o í , ak i B o d in u s
fe n ti n éz e te it D áv id GoRLAEUSon k eresztü l v e tte át.
92 Pósaházi, Phil. N aturalis. 1.
93 E z ellen G a l il e i is élesen kikel, 1. Párbeszédek a két legnagyobb
világrendszerről. Bp. 1959. 72.
94 P ósah ázi , P h il. N a t. 3.
95 M a k k a i E r n ő , Pósaházi J. 27.
96 P ó sah ázi , P h il. N at. 73.
97 Idem 156.
98 Idem 31.
" I d e m 40.
100 Jdem 44.
101 Idem X IV . fej.
102 Idem 243. „Calor, frigus, hum iditas, siccitas, raritas, densitas,
crassities, tenuitas, mollities, durities, flexibilitas, aequositas,
oleaginositas, viscositas, volatilitas, fixitas, flexibilitas, laevitas,
asperitas, perspicuitas, opacitas, continuitas et continuitas, gra­
vitas et levitas.
103 Idem 244, 245.
104 Idem 252.
105 M o lnár J á n o s , A fizikának eleji. 1777; de pl. V arga M ár to n
1808-ban teljesen a kalorikus elmélet alapján áll, holott a flogiszton-
elm életet m ár E a v o isie r nyom án elveti.
106 P ósaházi , Phil. N at. 179. „Opinio ista u tru m sit vera, doctis
relinquitur judicanda; m ihi sane non videtur absurda” .
107 S p e r l in g , Institutiones Physicae. 465.
108 P ósah ázi , P h il. N at. 216.
109 Idem 182, 184, 183.
110 Ezeknek a k önyvtáraknak az anyagát jelenleg a Rom án Tudom á­
nyos Akadém ia kezeli egységesen, de úgy, hogy az anyag általában
eredeti lelőhelyén m aradt, és a k ö nyvtár vagy m int az Akadémia
felügyelete a la tt álló önálló gyűjtem ény működik, m int pl. Maros­
vásárhelyen a Teleki Téka és a Bolyai K önyvtár (a volt Bolyai ref.
gimnázium könyvtára), vagy m int az Akadémiai könyvtár filialeja.

20* 307
 A T e le k i T é k á b a n e re d e tile g k é z ir a to k n e m v o lta k , d e id e k e r ü lt
a s z é k e ly k e re s z tu ri u n itá r iu s g im n á z iu m a n y a g a , a m e ly b e n tö b b
é rd e k e s X V I I I . s z á z a d i k é z ir a t v a n . A le g g a z d a g a b b a k a R o m á n
A k a d é m ia k o lo z s v á ri filiá lé i (A n n e x a I. Í I . I I I . ) , a v o lt p ia r is ta
(I.), re f o rm á tu s (II) és u n itá r iu s (I II) g im n á z iu m o k k ö n y v tá r á n a k
h e ly é n , és m a g a a k o lo z s v á ri e g y e te m i k ö n y v tá r is g a z d a g k é z ir a t­
a n y a g fe le tt re n d e lk e z ik . E z e n k ív ü l a g y u la f e h é rv á ri B a tt y á n i
k ö n y v tá r b a n , a S z é k e ly M ú z e u m b a n S e p sisz e n tg y ö rg y ö n é s a
n a g y sz e b e n i B r u c k e n th a l M ú z e u m b a n ő riz n e k m é g so k k é z ir a to t,
ez u tó b b i a k a t a z o n b a n sz e rz ő n e k n é h á n y h e te s t a n u l m á n y ú t ja
a lk a lm á v a l n e m v o lt m ó d já b a n m e g lá to g a tn i.
111 A D e b re c e n i K o llé g iu m N a g y k ö n y v tá r á n a k fiz ik a i k é z ir a ta it
J a k u c s I st v á n te lje s eg ész é b e n fe ld o lg o z ta , S á ro s p a ta k o n p e d ig
X V II . sz á z a d i a n y a g - - az is m e re te s o k o k b ó l e g y á lta lá b a n n in c s.
A X V I I I . sz á z a d a n y a g á n a k fe ld o lg o z á s á t U r b á n B a r n a g im n á ­
z iu m i t a n á r k e z d te m eg . A IV . fe je z e tb e n a SiMÁNDira v o n a tk o z ó
a d a to k is az ő k u ta t á s á n a k e re d m é n y e i.
112 K oncz J ó z s e f , A m a ro s v á s á rh e ly i ev . ref. k o llé g iu m tö r té n e te .
1 3 3 -1 4 4 .
113 A m a r o s v á s á r h e ly i B o ly a i k ö n y v tá r b a n ; is m e r te ti K oncz Tó z s e f
(1 4 1 -1 4 2 ).
114 Csak a term észettudom ányos tárgyúak: Prom tuarium M athe­
m aticum . — P rom tuarium Physicum. — Compendium geogra­
phiae. — E pitom e astronom iae. — Calendariographia. — T racta­
tu s m athem aticus de p artibus usibus, et fabrica quadratis astro-
nomico geometrici. — Philosophia N aturalis. 6 levél. — P arva
anatóm ia stb. 16 levél. — Problem atum physicorum corrolaria.
17 levél. — H ortus sanitatis. 3 levél. — Ars colore faciendi et
praeparandi. 1 lap. — Fundam entum horologii. 2 levél. — Obser­
vationes quaedam miscellaneae. 15 levél. — Rariores de n aturae
arcanis observationes. 10 levél. — Quaestiones philosophicae
miscellaneae. 11 levél. — De physiologia n a tu ra e t partibus. 15
levél. — P arv a anatóm ia sive corporis hum ani partium praecipua­
ru m contem platio, per Sam. Kaposi. 1696. 2 levél. — Studiorum
m athem aticorum pars q u arta exhibens astronom iam olim com­
pendiosus nunc plenius ac clavius delineatam, figuris illustratam ,
ordinisque causa ad V II. titulos revocatam . 1696. 14 levél. —
Ars Sciatherica. 16 levél. — Inform atorium m athem aticum de
pantom etro ejusque explicatione, praeparatione e t usibus arith ­
metico, geometrico, astronom ico horographico. A uthore e t auctore
Samuele Kaposi. 1708. 9 levél. — Epitom e geographiae et historiae
ecclesiasticae e t civilis, per Sam. Kaposi. 68 levél.
115 K é z ir a t a s á r o s p a ta k i ref. k o llé g iu m k ö n y v tá r á b a n 164. sz. a la t t,
17 2 3 -b an le je g y e z te B alo g A n d b á s .
116 P h y s ic a se u p h y lo s o p h ia n a tu r a lis , q u a m e x p ro fe ssio n e C larissim i
a c D o c tis sim i D n i S a m u e lis E n y e d i M d D o c to ris in h a n o se rie m
d e lin e a v it. A. 1665. I n Coll. N . E n y e d ie n s i F ra n c is c u s P á p a i.
S z á m a ; 1511 (A n n e x a II .) A s z in té n n e h e z e n o lv a s h a tó k é z ir a to t
V. M a b ia n , a k o lo z s v á ri B a b e s —B o ly a i e g y e te m fiz ik a p ro fe ssz o ra
s a já tk e z ű le g m á s o lta le, és a m á s o la to t e lő z é k e n y e n a szerző re n ­
d e lk e z é sé re b o c s á jto tta , a m ié r t e z ú to n is h á lá s k ö szö n e té t, m o n d o k .
117 M e d ic a tio d u o ru m a e g ro ru m , a n e u ris m a te e t g a n g ra e n a la b o r a n tiu m
. . . U tr e c h t 1651. R M K . I I I . 1783.
118 P . S z a t h m á b y K á r o l y , A g y u la f e h é rv á ri—n a g y e n y e d i B e th le n
fő ta n o d a tö r té n e te . 98.
119 I d e m 152.
120 A n n e x a II .- b e n : 1125, 1169 (B asel), 1445 (P h v sic a , H e id e lb e rg
1673.) s tb .
121 C s e n d e s J ó z s e f , A r e á liá k t a n í t á s a a 400 év e s d e b re c e n i re f.
k o llé g iu m b a n . T eo l. S zem le, 1937. 183; M ég 1 7 38-ban is, aMARÓTHi

308
 által megreform ált ta n te rv szerint a fizikában „Sylvanus” (Szi-
iá g yi T ö n k ő latin o sito tt neve) volt a kötelező tankönyv.
122 M artini Sylvani In Illustri Schola Debrecina Rectoris Philosophiae-
que e t I,. Professoris Philosophia Ad usum Scholarum praesertim
Debrecinae Applicata. H eidelberg 1678. RMK. III. 2899.
123 S zinn ye i, M agyar írók. X III. 904.
124 Verzár , F., Debrecen term észettudom ányos m últja.
125 K éziratban.
126 N a g y S á n d o r , A debreceni kollégium története. I. 126.
127 S z e n n y e i , M agyar írók.
128 C s e n d e s J ó z s e f , A reáliák tan ítása a 400 éves debreceni ref. kollé­
giumban.
129 D isputatio Theologica de Adoptione . . . praeses Andreas Essenius
. . . U trecht 1667. RMK. III. 2401.; D isputatio Philosophica De
Corpore in Universum spectato . . . Praeses Arnoldus Getúincx . . .
Leyden 1669. RMK. III. 2493.
130 A r n o l d G e u l i n c x (1624—1669), antverpeni származású leydeni
professzor, a kartéziánizm us legönállóbb és legjelentékenyebb
továbbfejlesztője. T uróczi- T rostler Józsep M agyar kartéziá­
nusok. 13.

309
 NÉVMUTATÓ
A B

Á bel Jenő 27, 28, 29 Bachendorfius Nicolaus M atthias 236

Aggrippa von N ettesheim 19 Bacon Francis 39, 40, 43, 45, 48, 51, 60,
Aiszóposz 91 68, 79, 133, 163, 177, 242, 263, 264,
A lbert határgróf 160 265, 270, 271, 275, 286, 300, 305
A lbertus Magnus 14, 60 Bacon Roger 14, 19, 34, 60, 68, 83, 124,
A1 K hazini 13 186, 201, 207
Alsted Johannes Henricus (Alstedius) Baczoni Baló M enyhért 277
44, 52, 57, 60, 94, 113, 125, 135, 159. Bakius E m estus 215, 239
162, 164, 173, 174,176, 177, 178, 179, Balásfi Tam ás 192, 218
182, 194, 211, 242,251. 255, 257, 259, Balog András 308
274, 288 B alsaráti (Basarági) Vitus János 73
Alvinczi P éter 192 B ánfihunyadi János 72
Amesius 252 Bán Im re 81, 82, 150, 152, 174, 180,
Anaxagorasz 211 182, 235, 241, 249, 251, 252, 253, 255,
Andreas de Corona 78 256, 276, 303, 304
Apáczai Csere Ján o s 53, 56, 61, 66, 67, Bas du 40, 51
81, 90, 91, 111, 114, 150, 159, 174, B artholinus 211, 238
180, 189, 206, 215, 220, 229, 231, 241, B artram us Antonius 235
244, 248, 249, 250, 251, 252, 253, Basch Simon 140, 155
254, 255, 256, 257, 258, 259. 275, 276, Basilius V alentinus 70, 83
278, 287, 288, 298, 299, 303, 304. Basso vSebastian 43, 283, 307
306, 307 B áthory Istv á n 94
A pafi Mihály 58, 139 B áthory Zsigmond 95
Apafi Mihály II. 208 Báthory Zsófia 57
A rany Ján o s 64, 82 B ayer János 40, 53, 135, 140, 149, 155,
Arisztotelész 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 158, 174, 177, 178, 180, 184, 189, 196,
20, 23, 28, 33, 36, 37, 40, 41, 42, 44, 213, 239, 240, 243, 244, 253, 258, 259.
55, 66, 81, 86, 102, 110, 111, 118, 132, 260, 263, 264, 265, 266, 268, 270, 271,
137, 141, 143, 148, 162, 164, 168, 173, 272, 273, 274, 275, 282, 284, 294, 305
175, 178, 179, 182, 192, 193, 194, 197, Bebel 1. Boebel
200, 209,211, 217, 218, 220, 222, 234, Becker Jo h an n Joachim 214,239
242, 245,246, 257, 261, 262, 264, 266, Beda Venerabilis 151
270, 272, 279, 280, 283, 284, 285, 300 Békefi Rémig 28, 29, 80, 119, 226
Arkhim édész 13, 59, 198, 219 Bényei János 57
Aszmusz 52 Bérigard 43, 45
A ugustini M ihály 198 Bernal J . 68, 82
A ugustinus 169 B ertram i Bartholomes 154
Averroés 14 Bethlen Gábor 166, 173, 188, 193
A vicenna 14 Bethlen K a ta 208

311
Bethlen Miklós 56, 61, 67, 75, 81, 82, 83, Czöllner Basilius 194
229, 240, 259 Czwittinger D ávid 119, 154, 305
B eythe András 87
Béze Theodor de 108, 152
Bisterfeld János H enrik 60, 61, 82, 94, CS
159, 197, 251, 259, 288, 304
B itau lt Jean 52 Csapó Istv án 220, 232, 234, 241
Black Joseph 286 Csáki R ichárd 153
Bocskay Istv á n 259 Csekei Tam ás 307
Bodin Je a n 39, 40, 51, 131, 137, 211, Cseles M árton 59
283, 307 Csendes József 81, 308, 309
Bőd P éter 151, 235 Csemátoni Gyula 28, 80
Boebel B althasar 223, 239, 240 Cseszmicei János, 1. Jan u s Pannonius;
Bognár Istv án 303 Csécsi János ifj. 244, 294
Boy le R óbert 5, 43, 44, 49, 67, 122, 179, Csezinge, 1. Jan u s Pannonius
188, 198, 214, 215, 239, 242, 243, 262 Csuda Miklós 28
B raunius 124 Csűrös Ferenc 84
Brewer Lőrinc 135, 154
Bruno Giordano 35, 36, 39, 40, 42, 162,
165, 192, 242 D
B rutus Joannis Michaelis 109, 152
B ruyn Jean de 237, 277 D alton 41
Buchholtz György 224, 225, 226, 240 Debreceni J. 80
Budde 275, 306 Dee Jo h n 70, 83
Bugenhagen Johann 153 Decsi Csimor János 189, 190, 191, 192
Bulla Béla 125, 153, 154 Della P o rta 14, 34, 61, 197, 237
Bullialdus Ism ael 230, 241 Demkó K álm án 83, 97, 150, 181, 240
Busch 151 Démokritosz 13, 41, 178, 211, 284
Buzinkai Mihály 252, 277, 278 Descartes 17,35, 36,45,46,47, 102,142,143
149, 159, 170, 186, 187, 188, 196, 203,
206, 207, 211, 214, 219, 220, 221, 229
C 232, 234, 236, 237, 242, 248, 250, 251,
252, 253, 254, 256, 263, 278, 283, 284
Cabeus 262 285, 287, 292, 298, 300, 306
Calvin 1. K álvin Dési M árton 200, 201, 203, 205, 206, 228,
Campanella Tommaso 177, 183, 196, 237, 243, 258, 278, 294
242, 273 Didacus de Zunica 303
Cardanus 113, 175, 214 Digby sir K enelm 72, 83, 214
Cartesius 1. Descartes Diogenész 163
Clauberg Jo h an n 256, 304 Domenicus Maria di N ovara 50
Clave É tienne de (Clavius) 43, 52 D udith András 24, 106, 108, 109, 110,
Clavius, Cristoph 43, 52, 151, 172, 182, 111, 112, 113, 114, 142, 152, 159, 189,
224, 245, 303 205, 225, 227, 228
Coccejus H enrik (Koch) 81, 201, 229 Duns Scotus 194
Comenius Ámos János 57, 113, 135, 158, D üm er Sámuel 180
159, 162, 163, 164, 166, 169, 173, 174,
176, 177, 178, 183, 197, 222, 242, 263,
264, 265, 266, 268, 270, 271, 272, 273, E
275, 276, 277, 279, 284
Conimbricenses 245 E gyeduti Gergely 151
Cordesius Michael 223 Elfinstonius Georgius 192, 235
Costil Pierre 108, 152 Ellend József 82
Crato 1. K rafftheim i Crato Elpinus 1. Elfinstonius
Cratschmerus Elias 136 Empedoklész 15
Croilly Antonie de 124 E n d ter Wolffgang 138, 154
Cromwell 81 Engels 50, 80, 82
Cureloviai Sztaniszló 151 E nyedi Istv án 90
Cusanus Nicolaus 19, 34 E nyedi Sámuel 74, 207, 228, 244, 252,
Czabán Izsák 159, 228, 244, 250, 259, 288, 294, 296, 298, 308
261, 262, 263, 264, 274, 284, 304, 305 Epikurosz 42, 262

312
Erdélyi Dániel (Dániel de Transsylvania) G ilbert 5, 49, 103, 271
72 Giovanni D ’U ngheria 22
E rdélyi János 23, 25, 28, 29, 51, 52, 80, G isbertus ab Isendom 113
108, 152, 158, 180, 181, 235, 236, 248, Gombocz E ndre 150
265, 270, 303, 305, 306 Gombos B altazár 181
d ’Espagnet 43, 45 Gorlaeus D ávid 43
Eustachius 113 Gömöry János 80, 239, 304, 305
Görgei Pál 238
Graff András 150, 246, 247, 248, 303
F Graff János György 221, 222, 265
Grass János 1. H onterus
F arkas Im re 103 s ’Gravesande 63
F ejér György 29, 236 Grimaldi 49, 200
Felber 265, 305 Gross János 1. H onterus
Ferdinánd, I. 160 Grosseteste R óbert 14
Ferdinánd, III. 166 Guericke 5, 49, 67, 122, 214, 242, 243,
Ferrarius 23, 29 262, 305
Fleischer A ndrás 139 Gulyás J. 80
Foscarini 36 Gulyás Pál 84
Foucault 41 G utkins Georgius 236
F örster Georgius 211, 238 Gyöngyösi András 307
F racastoro 19, 170, 245 György m ester 94
F rank B álint 155 Gyulai Zoltán 6, 61
F ranklin 102, 220
F rank o v ith (Frankovics) Gergely 90
Frigyes, II. 172 H
Froidm ont E ibertus 1. From undus
From m E phraim 238 H agek Thaddeus 111, 152
From undus, E ibertus 113, 211, 238 H all A. R. 29, 50
Frölilich D ávid 103, 115, 119, 120, 121, Halesi Alexander 14
122, 123, 125, 126, 128, 131, 134, 135, H alley 226
136, 137, 138, 139, 141, 142, 144, 149, H anák József 150
154, 155, 158, 164, 170, 174, 196, 208, H árs János 91, 150, 151
220, 224, 226 H arvey 90, 271
Dr. Fülöp Zsigmond 52, 237 H atv an i Istv án 60, 64, 66, 189, 197
H avenreuter János Eajos 189, 190, 235
H eerebord A drián 221, 252, 277
G Hegedűs Géza 41, 63, 66, 137, 140
H elm ont van 44, 45, 198, 211, 252,271
Galenus 66, 110, 152 H eltai G áspár 78, 97
G aleotto 24, 29 H eltai G áspám é 150
Galilei 5, 17, 19, 27, 33, 35, 36, 37, 39, H enisch György 73
40, 43, 46, 48, 49, 51, 52, 58, 66, 86, 103, H érakleitosz 13, 163
122, 132, 133, 143, 144, 158, 164, 177, Herlicius D ávid 105, 152
185, 188, 194, 196, 208, 211, 217, 218, H erm ann P éter 238
219, 221, 230, 232, 239, 242, 243, 251, H érón 13, 191
252, 253, 256, 261, 262, 283, 285, 300, Herzog Jo hann E m estus 200, 237
301, 302, 303, 307 Hess András 76, 96
Gál Kelemen 80 Hevenesi Gábor 216, 217, 218, 239
Gassendi Pierre 43, 143, 179, 211, 214, Dr. H ipler 51
218, 230, 231, 242, 262, 283 H ippokratész 190
Gassitzius György 228, 229, 230, 231, 240, H offhalter Rudolf 91, 150
241, 243 Hoffm ann Fridericus 208, 238
Gazulo 25 H onterus János 24, 55, 78, 114, 115, 11&,
Geber 13 118, 119, 120, 124, 132
Geleji K ato n a Istv á n 252 Hooke 200, 215, 242
Gemma Frisius 91, 150 H orányi 235
Gerard 22 H orváth András 264
X III. Gergely pápa 151 H örk József 80, 81, 183, 239, 304
Geulincx Arnold 299, 309 H um boldt 119

313
H uszár Gál 78 K eresztúri Pál 67
H uszthy Szabó Istv án 187, 207, 208, K irály Istv án 206, 207, 228, 238
228, 234, 299 K irályhegyi Hános 1. Regiomontanus
Huyghens Cristian 49, 188, 200, 205, K irchm eier Georg Caspar 210, 238, 266
215, 219, 242, 251, 252, 254, 300 K irchner 58, 148, 211, 214, 242, 301
Knógler K ristóf 196, 197, 228
Kollonich 147
I K oltay-K astner Jenő 235
K om árom i Csipkés György 26, 58, 111,
Ilkus M árton 24 112, 114, 142, 153, 228, 252, 299
Illésházi György 125 K om ensky 1. Comenius
Koncz József 80, 81, 82, 235, 293, 306,
308
Kopernikusz 5, 6, 19, 27, 28, 33, 34, 35,
J 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42, 47, 49, 50, 51,
103, 126, 131, 132, 135, 136, 141, 142,
Jacobeus Stanisslo 96 143, 144, 148, 156, 165, 170, 172, 177,
Jacobus Lucius Transsylvanus 78 186, 211, 219, 220, 221, 223, 225, 245,
Jacobus Septem castris 22 254, 287, 292, 303
Jacopo Ungaro 78 K ó tay Jak ab 193, 194
Jagelló Zsigmond 235 K ótay János 194, 196
Ja k a b Elek 151 Köleséri Sámuel 66, 74, 83, 200, 201, 205,
Jakucs Istv á n 6, 60, 82, 180, 183, 241, 206, 220, 225, 228, 232, 237, 243, 252.
308 277, 278, 299
Jankovich Miklós 29, 96, 151 Köpeczi Bálint 277
János Zsigmond 235 Köpeczi János 220, 228, 229, 230, 252,
Jan u s Pannonius 25, 86 278
Jászberényi P. P ál 67 K örm endi Péter 307
Jeszenszky (Jessenius) János 38, 73, 135, K rafftheim i Crato 73, 109. 110
159, 164, 165, 166, 167, 168, 169, 170, K rakkói B em ard 103
171, 172, 177, 178, 181, 185, 189, 200 K rautheim Joachim 222
Jord án Tam ás 73 Ktészibiosz 13
Jöcher 180, 235, 236, 237, 238, 240, 305 K udrjavcev, P. Sz. 20, 51
Justinianus 66 K vacsala 178, 183, 265, 305
Jungius 43
Jüngling Stephan 156
L
K Ladiver 158, 260, 264
Lám Sebestyén 54, 80
K álvin 37, 45, 108, 152 Eanicerus Adam 87, 150
K aposi Sámuel 53, 66, 188, 207, 244, 288, Laskai János 91
290, 292, 293, 294, 296, 298, 308 Easswitz K urd 20. 51, 52, 174, 182, 183,
K arai László 76 236, 307
Kardos Tibor 29 Lenin 20
K ato n a Mihály 120 Leonardo da Vinci 34
Kazinczy Ferenc 96, 151 Eeukipposz 13, 41
K eckerm ann Bartholom aeus 56, 57, 81, L eutm ann N ándor 210, 238
113, 254 Linsius Paulus 198, 237
Keill Jo h n 61 Lipsius Ju stu s 108
Kéki Béla 84 L ipták Johann 80, 153, 154
Kelényi A. 29 Lisznyai Kovács Pál 299
Kelley E dw ard 70, 72, 83 Longomontanus 34, 136, 172, 182
Kem ény János 139 Lósi Im re 236
Kem énv József 118, 153, 156 Lotzka Alajos 52, 83
K epler 5, 14, 35, 37, 38, 39, 40, 41, 48, Eöstelius Melchior 172, 182
49, 58, 132, 136, 143, 144, 158, 165, Lucretius 42
169, 170, 171, 172, 182, 200, 211, 214, Tullus Raym undus 44
221, 224, 225, 226, 230, 231, 242, 252 L uther 35, 37, 118, 132, 141, 221

314
 M Necoliczka Oscar 153
N eubárt János 152
M aestlinus Michael 35, 143 N eu b arth K ristóf 105
Magirus János 56, 81, 113, 172 N ew ton 5, 6, 17, 19, 43, 45, 48, 49, 50,
Magnenus Johannes Crisostomus 43, 178, 144, 158, 162, 185, 186, 200, 205, 208,
179, 183 215, 231, 234, 242, 243, 252, 256, 273,
Magnus Frigyes György 197 300
M agyari K ossá Gyula 29, 81, 82, 83, N ottnagel 84, 223, 266
152, 181, 304 ‘ N ovobátzky K ároly 50
Maier Michael 69, 83
M akkai E rnő 81, 276, 283, 306, 307
M akkai László 6, 81, 82, 304 0
M anardo János 73
Manuce Paul 108, 152 Oláh Miklós 75
M arian V. 7, 61, 94, 151, 251, 294, 304, 308 O riganus D ávid 136, 155
M ariotte 49 Ortellius 124
M aróthi 308 Ostwald 263
M arquardi Andreas 156
M artinus Jacobus 192, 193, 235
M artonfalvi György 58, 298, 299 P
Marx 230
Mathesius Johann 69 Pahl F. 82
M átrai László 51, 304 V. Pál pápa 73
M átyás király 23, 24 Palcsó Istv á n 80
Mátyás, II. 166 Palkovich M árton 194, 236
Mayow Jo h n 214, 239 Paludinus Pál 194
Mazar K ristóf 211, 213, 214, 215 Paluvius Joachim us 230, 240
Medici Ferdinánd 66 Pam lényi E rvin 29
Melanchton 35, 37, 51, 54, 55, 108, 133, Papken Jerem iás 225
141 Paracelsus 19, 45, 70, 198, 262, 271
Melchior Cibiniensis (Szebeni M enyhért) Partnénidesz 163
69, 70 Parschitzius K ristóf 231, 240, 241
Melczer 153, 154, 240 Pascal 5, 49, 122, 242
Meleghy Ferenc 59 P atak i Füsüs János 193
Melisszosz 163 P atritiu s Franciscus 43, 169, 170, 171,
Méliusz Juhász P éter 78, 87, 90 172, 181, 182, 218, 245
M ercator 124 Pauler T ivadar 157
Mihály m ester 69 Paulus H ungarus 22
Mikies J . 304, 305 Pápai Páriz Ferenc 66, 74, 79. 90, 91, 207,
Miksa császár 70 228, 244, 288, 294, 296, 298, 299
Mirabilibus Nicolaus de 1. Csuda Miklós P ásztor Gábor 192, 235
M isztótfalusi K is Miklós 79 Pázm ány P éter 59, 146, 186, 191, 192,
Mokchai A ndrás 194, 218, 268 218, 244, 245, 278, 303
Molnár Aladár 80, 81 Pelsőczy M árton 210, 211, 238
Molnár Kér. János 150, 307 Pereira Benedictus 245, 262, 303
Morhof 275 P e tit P. 237
Mórus Tam ás 132 P etrus de Dacia (de Transylvania) 22
M uret More-Antoine de 108, 152 Petrus H ungarus 78
Musschenbroek J a n van 62, 64 Péchi Lukács 87, 88, 97, 150
Müller Johannes 1. Regiom ontanus Pilarik Essaiás 220, 224, 240
M ünster Sebastian 119, 124, 153 Planerus Andreas J. 210, 238
M üntz Johannes 26 P laton 13, 25, 169, 170, 193, 270, 300
Plinius 102, 113, 118, 209
Plotinusz 169
N Poggendorf 29. 50, 84, 237, 241
Pom eranus Johann 118
N ádasdi Ferenc 125 Poprádi Ádám 215, 216, 243
Nádasdy Tamás 78 Porcsalm i András 94, 251, 304
Nagy Iván 304 Pósaházi 53, 149, 150, 158. 174, 178, 179,
Nagy Sándor 309 180, 196, 201, 203, 207, 214, 220, 228,

315
 243, 244,250, 252, 258, 270, 275, 277, Schmidegg M átyás 224, 240
278, 279,280, 281, 282, 283, 284, 285, Schnitzler Ja k a b 75, 76, 84, 103, 111,
286, 287,288, 290, 293, 294, 298, 300, 115, 139, 140, 141, 142, 143, 144, 149,
301, 306, 307 152, 155, 180, 184, 189, 214, 219, 220,
P raem arton Mihály 73 221, 222, 223, 232, 240, 252, 253, 257.
Praetorius Dávid 153 263, 264, 300
Ptolemaiosz 13, 18, 19, 27, 28, 33, 37, 39,
S chretter K ároly 59 '
119, 148, 172, 234, 293 Schrődel János 236
Purbach (vagy Peuerbach) György 25, Schw artner M árton 96, 151
26, 28, 33, 94 Schwartz Ignác 83
Scioppius Caspar 192
Sebastiani György 210, 222, 223
Q Segner Andreas 236
Segner János A ndrás 66, 189
Quadus M atthias 119 Seivert 156
Seneca 102, 216
Sennert Dániel 43, 56, 57, 143, 165,
R 177, 181, 196, 215, 262, 264, 266
Serfőző 147, 157
R aey Jean de 201, 203, 205, 221, 228, Sethvard 1. V árd
237, 240, 252 Sim ándi Istv á n 61, 62, 63, 64, 79, 197,
R am us Péter 81, 256, 271 205, 299, 308
Rapaics R aym und 81, 146, 150, 157, 248, Simonius P ál 238
257, 276, 303, 306 Slovacius Péter 97
Rácz Lajos 183 Snell (Snellius) W illibrod 47, 252, 254,
II. Rákóczi György 57, 62, 124, 125, 147 280
R eder 183 Sperling Jo hann 43, 56, 57, 113, 143,
Regiom ontanus 25, 26, 27, 28, 94, 96, 180, 194, 196, 200, 214, 215, 236, 262,
97, 113 264, 266, 274, 307
Regius 113, 141, 143, 214, 221, 250, 252, Spinoza 203
254, 257, 277, 283, 294 S tahl Georg E m st 239
Reinhold Erasm us 29, 50 Stein 22
Reuchlin 118 Steinhofer Gáspár 151
R éti E ndre 83, 152, 181 Stevin 5, 48, 49, 86, 103, 219, 252, 280
Révész Im re 6 Stimson D orothy 29, 40, 50, 51, 156
R haeticus (Rheticus) 35, 40, 50, 143 Stöckel L énárt 55
Riccioli 29, 36, 39, 141, 143, 224, 230, S trauch 266
241 Streibig Gergely 105
R ichm an 286 Stretius 225
R othm ann 182 S tu a rt Adam 203
Rousseau Pierre 50 Stuff László 73
Rosenberger 237, 239, 304 S turm János 55
Röell Alexander 206, 238 Suarez Franciscus 245, 303
Röslin 172, 182
Rudolf II. 70, 152, 165, 166
SZ

S Sylvester János 51, 78

Szabó K ároly 83, 84, 91, 155, 239
Sacro-Bosco 28, 55, 119 Szalay László 81
tíaltzm ann Rudolf 196 S zatm árném eti Sámuel 278
Sartory B em át 150, 302 S zathm áry László 83
Sartorius János 213, 214, 239, 243, 259 S zathm áry Paksi Mihály 288
Sam u János 81, 306 S zathm áry P. K ároly 80, 82, 308
Scalichius 135, 159, 160, 162, 164, 168, Szelepcsényi 147
169, 178, 191, 255 Szenei K ertész Á brahám 155
Sárossi János 226 Szentiványi M árton 53, 59, 103, 115­
Scaliger Julius Caesar 113, 159, 172, 144, 147, 187, 191, 218, 244, 257, 290
180, 182 Szentpéteri Im re 81
Scheiner 58, 242 Székely Istv án 96

316
Székhelyi Miklós 194, 218 V
Sziládi Zoltán 60, 80, 303
Szilágyi B enjám in 56, 57 V ajda Pál 83, 84
Szilágyi M árton 63, 294 Vardus Sethus 230, 231, 241
Szilágyi Sándor 153 Varga M árton 120
Szilágyi Tönkő M árton 40, 53, 61, 206, V ári Mihály 232, 241
207, 220, 234, 241, 244, 250, 298, 299, Verancsics (Verantius) F austus 75, 76,
300, 301, 309 118
Szily K álm án 91, 150, 151, 248, 254, 255, Verzár Frigyes 81, 241, 309
257, 303, 304 Vesalius 167
Szinnyei József 84, 154, 239, 305 Villon Antoine 52
Szirm ay Tam ás 188, 224, 225, 226, 240 Vitelo 14
Szom bati Ján o s 61, 80, 81, 82, 306 Vitéz János 24, 27
Szőnyi Benjám in 121, 139, 154 V itnyédi Istv á n 259
Szúnyog!) Gáspár 188, 193, 235 Viviani 49
Voetius Gerhard Johann 237, 241
Voétius Gisbert 203, 252, 255, 276
T Voetius, ifj. 232
Volder Burcher de 63, 205, 221, 232,
237
Tamás, Aquinói 14, 149, 194 Vossius 276
Tapolcsányi T orin o 216, 239 Vörös György 196
Tatinghof Jo h an n Fridericus 196 V rijer J. A. 237
Taylor Sherwood 82
Telegdi Miklós 78 W
Thalész 137, 211
T hann A ndrás 140, 220, 243 W agner Bálint 118
Tharaconim us M átyás 54 W alaszky 305
Thijssen-Schoute C. l<ouise 237 W alther M átyás 200, 211, 231, 237, 243
T hinem ann T iv ad ar 29 W alther Michael 224, 230
Thom as Septem castrensis 78 W asner 75
T hornai Pastoris Ferenc 181 W atkins 52, 83
Thurneyssen Leonhard 70, 83 W eber János 259
Tiedem an Giese 50 W endler Michael 140, 156, 180
Tim plerus Clementinus 193, 235 W esselényi Miklós 194, 236
Tollkopf M átyás 26 W eston Felicián 259
Tolnai Dali Ján o s 56, 276, 277, 279 W eszprémi Istv á n 154, 235
Torricelli 5, 49, 122, 242, 243, 263 W h ittaker 50, 52, 239
Tőke Istv á n 298 W ittich 256
Török Istv á n 80, 81 W ohlm ut János 238
Trausch Joseph 153, 155, 156 Wolf 50, 82
Treutschius Christian 140, 156 Wolf Theobald 153
Trismagistus Hermes 170
Trotzendorf B álint 55
Tűm ébe Adrián 108, 152
Z
Turóczi-Trostler 81, 238, 309 Zabanius Izsák 1. Czabán
Tycho Brache 27, 34, 36, 37, 38, 40, Zabarella Jacobus 193, 235, 262
"51, 111, 131, 136, 165, 170, 171, 172,
188, 220, 222, 224, 287, 292 Zeisold Johannes 198
Zemplén Jolán 20, 82, 155, 235, 303, 305
Ziegra Constantinus 197, 266
Zoroaster 170, 172
U Zoványi Jenő 81, 265, 305
Zrínyi Miklós 259
Ueberweg 237 Zubék Túdo 181
U jfalvi Im re 151
Ulmus Franciscus 172, 182 ZS
Unger Mihály 222
U rbán B arna 82, 308 Zsámboki János 73

317
 A k ia d á s é rt felelős
BERNÁT GYÖRGY
a z A k ad ém iai K ia d ó ig azg ató ja

S zerk esztésért felelős

DR. PÁ SK Á D Y ÉVA

M űszaki szerk esztő

H Ú T H ISTVÁN

A k é z ira t n y o m d á b a é rk e z e tt 1960. V II.

P é ld á n y sz á m 1200
T erjed elem 28 (A/5) p a p irív

P rin te d in H u n g a ry

61.51.636 A k ad ém iai N y o m d a B u d a p e st V ., Gerlóczi u . 2. F elelős v e z e tő : B e rn á t G yörgy