20 04.
OKTOBER 4 „ HÉTFŐ
A tö r té n e lm i f o rrá s o k b ó l k id e r ü l, h o g y a s z a b a d s á g -
h a r c s o r á n II. R á k ó c z i F e re n c h o s s z a b b id ő t is tö ltö tt
L ő rin c ib e n , a h o l k a to n a i s z e m lé t ta r to tt, ta lá lk o z o tt
M a z e p p a k o z á k k a to n a i p a r a n c s n o k k a l é s g r ó f B e rc sé ­
n y i M ik ló s k u r u c f ő g e n e r á lis s a l. A fe je d e le m e z t m e g ­
e lő z ő e n E c s é d e n s z á llt m e g - á llítja N ag y L á sz ló h ely -
tö r té n é s z , a k i h o s s z ú id ő t fo rd íto tt a k o r s z a k ta n u lm á ­
n y o z á s á ra .
T. 0 .
- A fellelhető dokumentumok
egyértelm űen alátám asztják,
hogy Rákóczi 1708 júniusában
hosszabb ideig tartózkodott Lő­
rinciben, ahol június 18-án ka­
tonai szemlét tartott, találko­
zott Mazeppa kozák hetman
kapitánnyal (a kozákok önkor­
mányzati jellegű, katonailag
szervezett alakulatok voltak
Oroszországban; a Dnyeper vi­
déki kozákok vezetője volt a
hetman, míg a Don vidékieké
az atamán), majd tárgyalásokat
folytatott gróf Bercsényi Miklós
kuruc főgenerálissal. Utóbbiról
érdemes tudni, hogy 1686-ban
részt vett a törökök által meg­
szállt Buda visszafoglalásában
is - mondja Nagy László.
A Nógrád megye története cí­
mű kiadványban m inderről az
alábbiak olvashatók: „Rákóczi
újabb hadjáratot indított. Júni­
us 18-án Lőrinciben tartott tíz­
ezer főnyi katonasága fölött ha­
diszemlét. Innét Bercsényit előre
küldte a Vág vidékére...” Az
eseményről A II. Rákóczi Fe­
renc em lékiratai a magyaror­
szági háborúról című könyv is
m egem lékezik (Pest, 1866,
Ráth és Kugler kiadásában) az
alábbiak szerint: „17-én Ecséd
G erbeaud: é d e s kis tö rté n e t
Jónás Ági
Valójában egy soproni cukrász­
család harm adik nemzedéké­
hez tartozó fiatalemberrel kez­
dődik a Gerbeaud, Magyaror­
szág talán leghíresebb, foga­
lommá vált cukrászdájának le­
gendás története. Az illetőt
még csak nem is Gerbeaud-
nak hívták, de az ő nevére is
„jó szájízzel” emlékszik az utó­
kor: ő volt Kugler H enrik, aki
tanuló- és vándoréveit többek
között Párizsban töltötte. A mai
József nádor téren 1858-ban
alapított cukrászatot, ami ha­
marosan az előkelő társaság
egyik legkedveltebb találkozó-,
pletykáló- és nassolóhelye lett.
Úgy mondták, egész Pesten itt
lehet a legjobb fagylaltot enni:
méghozzá (országos prem ier­
ként) nyaranta az üzlet előtt,
az utcán felállított asztaloknál
ülve. Kugler székhelye 1870-
ben került be a város szívébe, a
mai Vörösmarty térre, ahol már
különleges likőrjeivel, habos
kávéjával, cukor-bonbonjaival,
tortáival és mignonjaival is hó­
dított. A mind növekvő igények
m iatt ő vezette be azt a gyakor­
latot, hogy a helyben fogyasz­
tás mellett a vevő papírtálcára
csomagolva is elvihette a meg­
kívánt finomságot. A József At­
tila vágyai közt szereplő
kugler pedig nem más, mint a
mignon, ami hazai meghonosí­
tójának nevét viselte sokáig.
II. Rákóczi Ferenc
nevű fa lu mellett, 18-án Lőrinci­
nél szállott táborba, hol 19-én
nyugnapot tartott”. Az akkori
községen átvonuló pompás ku­
ruc hadról korabeli feljegyzé­
sek is fennm aradtak, amelyek
szerint „most azonban június
15-én Egerből a fejedelem a régi
udvari szertartással indult el.
Lassan-lassan előrem entenek
veres lobogókkal, a szolgák
kvártélymesterrel és a bagázsia
is utánuk szekérm esterekkel.
Őfelsége pedig párducbőrösen
és forgósán megjárván az egész
tábort, és megvárván, míglen a
gyalogság m egindul... ”
Rákóczi évek múltán is em­
lékezik mintegy tízezer főnyi
gyönyörű hadára: „gyalogsá­
Kugler H enrik létrehozott
egy legendát, de nem volt örö­
kösé, akinek átadhatta volna,
így aztán 1884-ben Budapestre
hívta párizsi barátját, akivel két
évvel korábban ism erkedett
meg a francia fővárosban, hogy
ráruházza cukrászdája vezeté­
sét. A barátot Ém ile Gerbeaud-
n ak hívták. Az akkor harminc­
esztendős, genfi születésű fia­
talember maga is cukrászdi­
nasztia sarja: apja és nagyapja
szintén ezt a hivatást gyakorol­
ta. A kor szokásainak megfele­
lően az ifjú Gerbeaud keresztül-
kasul beutazta saját szülőhazá­
ját (születésekor Genf Francia-
országhoz tartozott), Angliát és
Németországot, majd nőül vette
egy saint-imiér-i csokoládégyá­
ros lányát, aki aztán öt leány-
gyermekkel ajándékozta meg.
Gerbeaud Emil - ahogy tisz­
teletbeli magyarként a neve is
„magyarosodott” - tehát 1884-
től tulajdonosként vezette az
üzletet. Az ő nevéhez is számos
újítás fűződik: a választékot
különleges krém ekkel, több
mint százféle teasüteménnyel
és csemegecukorkával bővítet­
te, és (csokoládékészítő mester­
ként, vagyis chocolatier-ként) ő
ismertette meg honfitársainkat
a macskanyelv és a konyakos
meggy selymes ízeivel. Legis­
mertebb kreációja természete­
sen a róla elnevezett Gerbeaud-
szelet, vagyis a zserbó. Gépesí­
tett üzemében a század végén
HORIZONT
Kuruc-labanc csatajelenet
gom teljes és jó l felszerelt volt, a
hadtest soha nem volt ilyen
szép, sem ilyen fegyelmezett... ”
- írja. A sereg minden sietség
nélkül, megfontoltan vonult a
Vág felé. „Új egyenruhájuk el­
kápráztatta a szemeket, és szá­
m uk csakham ar megsokszoro­
zódott. H írnevük megduzzasz-
totta a nem zet szívét”.
A fejedelem az alábbi levelet
írta Lőrinciből Kraj Jakabnak
június 19-én: „Die 19. junij. In
castris Lőrinci positis. Jacobo
Kray. (...) Magam is idővesztés
nélkül nyom úlok táborommal
az Vág mellyékére, noha tagad­
hatatlan, hogy az fegyver szállí­
tásában interveniált defectusok
m iatt kívántatott volna. Kegyel­
m ed azért m indenekfelett szor-
galm atoskodjék azoknak i j ­
már 150 alkalmazott dolgozott,
többségben külföldről érkezett,
a szakma nagyságánál segéd­
ként tanulni kívánó, elhivatott
cukrászok. De rajtuk kívül Ger­
beaud rengeteg elárusítónőt,
szállítót és csomagolónőt is al­
kalmazott. Utóbbiak a mester
saját tervezésű, igényes és mű­
vészi dobozaiba csomagolták a
cukrászat termékeit. Ragaszko­
dott a tökélyhez. Egy róla szóló
történet szerint saját kezével
roncsolta szét a puncsos mig­
nonokat, ha azok színárnyalata
nem ütötte meg az általa elvárt
színvonalat. Tudósa, mestere,
megalkuvást nem tűrő művé­
sze volt szakmájának - nyilván
ez állhat sikere mögött, no meg
az előzékenység, az udvarias és
finom francia szellem, a köny-
nyed párizsi hangulat, amit üz­
A Harmincad utca sarkán lévő Kis Gerbeaud finomságai
szállíttatásában, és valaha már
egyszer az nemes compagniárá
rendelt 150 rezes karabélyt is az
pistolyokkal együtt szállíttassa
bé, úgy az Bercsényi uram ezüst-
m ívét is... ”.
A nagyjelentőségű július 19-
i nemzetközi diplomáciai talál­
kozót Márki Sándor így írta le:
„ ... 18-ikán Lőrincziben egy
dombról szem lélte hadai példás
rendben hogyan vonulnak be a
táborba. M ásnap tábora köze­
pén audiencziás sátrában fo ­
gadta M azeppa Zaporogi kozák
hetm an kapitányát, ki a mold­
vai Kim polung és a mára-
marosi Borsa közt posták felál­
lítását kérte, s Golovkin tábor­
nok orosz m inisztertől is hozott
levelet. Bercsényivel folytatott
délutáni tanácskozása ezzel a
letébe, ebbe az elegáns szalon­
ba varázsolt. A Vörösmarty téri
üzlet névtábláján még a „Ger­
beaud - Kugler utóda” felirat
állt, mikor a tulajdonos neve
már fogalommá vált. A Millen­
nium i Kiállítás legnagyobb ki­
tüntetését, díszoklevelet kapott
a Királycsarnokban berende­
zett fényűző kivitelezésű be­
mutatójáért, a következő évben
pedig az Országos Iparegylet ju­
talm azta aranyérem m el. Az
1898-as brüsszeli és az 1900.
évi párizsi világkiállításon zsű­
ritag volt. Svájci-m agyar cuk­
rászként a Francia Becsület-
rend szalagjával is büszkélked­
hetett. A Budapesti Székesfővá­
rosi Cukrászok és M ézeskalá-
csosok Ipartestületének köz­
gyűlése 1909-ben, m unkássá­
ga 25. esztendejében a testület
Mazeppa
kö vetjá rá ssa l
függhet össze.
20-án meg­
szem lélte sere­
ge indulását, s
hadait a lovas­
ság egy részé­
vel maga is kö­
vette a nógrádi
D e n g e le g r e ,
hol ism ét hosszasan tanácsko­
zo tt Bercsényivel. ”
(Az esemény egyik fontos
személyisége, a feljegyzések­
ben Mosqva-követként is emlí­
tett Mazeppa az a világirodal­
mi hős, aki a romantika külön­
böző ágaiban igen közkedvelt,
sokat szereplő alak volt. Byron
hősköltem ényt, Vidor Hugo
verset, Bulgarin regényt,
Gottschalk drámát, Puskin epi­
kus művet, Liszt Ferenc szimfo­
nikus költeményt írt róla, Csaj­
kovszkij pedig egy operával
emlékezett meg a hetman ka­
pitányról. A képzőművészet­
ben Géricault és Horace Vemet
festményen örökítette meg a
kozák hős alakját.)
Rákóczi második térségbeli
tartózkodásáról, az 1710-es
örökös díszelnökévé választot­
ta. Ugyancsak ebben az évben
ő és felesége, Ramseyer Eszter
hatezer koronás ösztöndíjat
alapított. Az összeg kamataiból
minden évben egy cukrász, cu­
korkakészítő vagy csokoládé­
gyáros alkalmazottját küldte
külföldi tanulm ányútra „szak­
m ájában való tökéletesedése
céljából”.
Jövőre lesz 135 éve, hogy a
cukrászda a jelenlegi helyén
működik. Az egykori Gizella,
most Vörösmarty téri épület az
1910-es nagy felújítás során
kapta mai arculatát. A minden­
ben magas színvonalra, tetsze­
tős külcsínre, vonzó látványra
törekvő Gerbeaud jó ízlésére
jellemző, hogy a belső berende­
zés terveit egy ism ert cseh ipar­
művésszel, Darilek Henrikkel
készíttette el, aki nemes fa­
anyagokban, m árványban,
bronzban álmodta meg a cuk­
rászda belterét. A mennyezeti
stukkók a Napkirály korabeli
rokokót, a csillárok és falikarok
Mária Terézia stílusát idézik, és
szecessziós asztalok őrzik a pá­
rizsi világkiállítás légkörét.
Bár a Gerbeaud-t az első vi­
lágháború éveiben is a nyuga­
lom szigetének, a boldog béke­
idők szentélyének tartották, a
mestert, minden hősies kitar­
tása ellenére, megtörte a törté­
nelem. A nehezen átvészelt há­
borús évek után, 1919. novem­
ber 8-án, 85 évvel ezelőtt
7
esztendő janu­
ári eseményei­
ről a Borovszki-
fé le Nógrád
megyei monog­
ráfiában az
alábbiak olvas­
hatók: „1710 ja ­
n uár havában
m egkezdte az
e lő n y o m u lá st
és kem ény téli
időben, ja n u á r
18-án Heves
vármegyében Ecséden egyesült
Károlyi hadtestével és gyalog­
ságával, onnan 20-án átvonult
Kálióra a hol 21-én m ielőtt to­
vább vonult volnar buzdító be­
széd et in tézett h adaihoz ”.
Márki Sándor ugyanerről fel­
jegyzi; „ ...csak harm adnap
m ehetett át
Gyöngyöshalásziba, s 18-ikán
a hevesi Ecséden egyesül Kár­
olyi hadtestével és a gyalogság­
gal. Kevesellte saját erejét de
föltette, hogy nem arra, hanem
Istenre bízza vállalatát”.
M iután Rákóczi serege
Ecsédnél egyesült Károlyi had­
testével, a leírás szerint a pes­
tisjárvány miatt a falun kívül
vert tábort. Ez a szálláshely va­
lószínűleg Ecséd és az útirány­
ba eső szomszédos Lőrinci kö­
zött lehetett, ahol két éjszakát
töltöttek el. A január 20-án
Kálióra átvonuló kuruc had út­
ja a földrajzi adottságok követ­
keztében m inden bizonnyal
Lőrincin keresztül vezetett, va­
gyis valószínűsíthető, hogy a
fejedelem két alkalommal is
megfordult a Zagyva-parti tele­
pülésen.
rajzán
hunyt el. A boltot felesége vitte
tovább egészen 1940-ig. Egyik
kortársa ezekkel a szavakkal
vett tőle végső búcsút: „Nem ül
ott többé tejszínhab-fehér hajá­
val, selyemruhájában a kassza
mögött, hogy ellenőrizze, sza­
bályszerű és ízléses-e a habos
kávé a nemes porceláncsészé­
ben, és hogy eléggé ragyog-e az
ezüsttálca a csokoládé a la tt.”
Az államosításig az öt Ger-
beaud-lány vezette az üzletet.
A patinás cukrászda 1948-tól
évtizedekig a Vörösmarty nevet
viselte, s bár a „Gerbeaud” fel­
irat csak 1984 márciusában ke­
rült vissza a bejárat fölé, az
édesszájú közönség mindig is
így említette, ha erről esett szó.
A Gerbeaud-házat, amely ma
már éttermet, konferenciater­
met és sörözőt is működtet,
1997-ben újíttatta fel tulajdo­
nosként Erwin M üller német
üzletember. Az egy évig tartó
rekonstrukció idején a cukrász­
da egyetlen napra sem zárt be.