Fekete Albert

KOLOZSVÁRI KERTEK

A régi Kolozsvár zöldterületei

·
Mûvelôdés Kolozsvár
2004
 A könyv a
Román Mûvelôdés- és Egyházügyi Minisztérium és a
Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar Kert- és Településépítészeti Tanszék
támogatásával jelent meg.

Lektorálta
SAS PÉTER

© Fekete Albert
© Mûvelôdés

Készült a Mûvelôdés Mûhelyben

Felelôs kiadó Szabó Zsolt
Mûszaki szerkesztô Murad Betty
Alak 24x21 cm

ISBN 973 7993 09 8

 Bevezetés
A mûemlék értékû parkok, kertek, városi terek mûve-
lôdéstörténetünk fontos részét képezik. Míg a hatósági-
lag védett építészeti alkotásokról felmérés készül, védet-
té nyilvánítási határozat születik, az épületek környeze-
te, a városi szabad tér legtöbb esetben kimarad az ilyen
jellegû nyilvántartásokból. A kultúrtörténeti jellegû táj-
és kertépítészeti értékek (emlékek) védelme Romániá-
ban nem megoldott, noha társadalmi, településszerkeze-
ti és -ökológiai szerepük közismert.
Jelen munka célja bemutatni azoknak a régiség-mi-
voltukban is értéket képviselô kolozsvári kerteknek és
szabad tér együtteseknek a történetét, amelyek a kincses
város életében fontos szerepet játszottak és játszanak ma
is. A vizsgált zöldfelületek sok esetben nem tudatos tele-
pülésfejlesztési koncepció eredményeként jöttek létre,
ennek ellenére azonban nem csak településszerkezeti és
térszervezô szerepük jelentôs, de társadalmi vonatkozá-
saik is idôszerûek.
A címben szereplô kert fogalom csupán tágabb össze-
függéseiben értelmezhetô, hiszen kertrôl vagy városi
szabad térrôl, zöldfelületrôl csak a környezô táj, és az ab-
ba beleágyazódott település kialakulásának, fejlôdésé-
nek szellemi és fizikai folyamatait végigkövetve, azokat
megértve beszélhetünk. A táji-települési háttér bemuta-
tása mellett fontosnak érzem ugyanakkor az elmúlt év-
századok kertészeti kultúrájának Kolozsvárhoz kapcso-
lódó momentumait felemlegetni, hiszen ezek a könyv-
ben konkrétan tárgyalt kertek kialakulásának elôzmé-
nyeiként foghatók fel.
A tájépítészet megnevezés viszonylag új keletû, a
szakma története azonban évszázadokra vezethetô visz-
sza. A tájépítészet manapság határterületet számos nagy
múltú, hagyományosnak mondható tudományterület
között, mint amilyenek az építészet, kertészet, földmé-
rés, ökológia, társadalom- és gazdaságtudományok,
hogy csak néhányat említsünk. Ennek megfelelôen – bár
jelen munka tartalmát tekintve távol áll attól, hogy Ko-
lozsvár helytörténetét bemutassa – a könyvben tárgyalt
5
kertek ismertetését a történelmi és városépítészeti össze-
függések megvilágításával, a kolozsvári településfejlô-
dés fontosabb állomásainak vázlatos leírásával párhuza-
mosan célszerû, ez a közérthetôséget is elôsegíti. Ki-
hangsúlyozandó, hogy a vizsgált zöld településrészek
nem csak városépítészeti és -történeti szempontból fon-
tosak, hanem napjaink urbánus életviteléhez nélkülöz-
hetetlen rekreációs, településökológiai, pszicho-szociális
tényezôként is jelentôs szerepet játszanak.
A könyv nem titkolt célja a figyelemfelkeltés. Felhív-
ni a figyelmet elfeledett, meg nem becsült értékeinkre,
kárpát-medencei jelenlétünk ékes bizonyítékaira.
A bemutatott kolozsvári közkertek és szabad terek je-
lenlegi helyzetét nem szükséges részletesen ismertetni,
hiszen olvasóink nap mint nap szembesülnek a fennálló
áldatlan helyzettel. A környezeti nevelés lehet az egyet-
len kiút ebbôl a szomorú állapotból, mely ily módon
mindannyiunk számára fontos feladattá válik.
Az olvasó történeti áttekintést tart a kezében, amely
egy történeti zöldfelület-revitalizációs program vizsgá-
lati részének átdolgozott változata. Elsôsorban a három
jelentôsebb történeti értékû – funkcióját tekintve eltérô –
kolozsvári közkert (a Sétatér, a Múzeumkert és a Há-
zsongárdi temetô) kialakulásának, fejlôdésének népsz-
erûsítô ismertetését tûzte ki célul.
Közkertek, szabad terek,
településszerkezet
A belváros kialakulásának meghatározó elemei
Kolozsvár meglétére utaló elsô okleveles adat már II.
Béla király korából, 1173–1175-bôl származik. Egy bizo-
nyos Kaba nevû birtokos végrendeletét a király tanácsá-
ban lévôk között Tamás, clusi vármegyei ispán is aláírta,
a települést azonban, melynek Károly Róbert 1316-ban
adott városi kiváltságot adott az 1241-es nagy tatárjárás
pusztításai után V. István által az erdélyi püspökségnek
adományozott birtokon ragadt telepesek alapították. A
város további fejlôdésében kétségtelenül lényeges ténye-
zôként tarthatjuk számon Zsigmond király 1405-ben ki-
adott rendeletét, amellyel Kolozsvárt szabad királyi vá-
ros rangjára emelte, tehát a városi jogokon túl (piac- és
védelmi jog stb.) felségjogokhoz is jutott (pénzverési, vá-
sártartási és vámjog stb.), ami új, gazdaságilag kedvezô
státust jelentett. A szabad ipar és kereskedelem fellegvá-
raként az addig különálló vár és város egy testté nôtt
össze, szabálytalan úthálózata és szabad tereinek rend-
szere a középkori városok mintájára a templomok és
egyházi épületek köré szervezôdött.
Kolozsvár, fejlôdését tekintve, tipikusan nôtt város,
amely a templomok körül kialakult teresedéseket felfû-
zô fô közlekedési irányok által a 14–15. században nyer-
te el végsô, jellegzetes alaprajzi formáját. Az utcák ház-
sorainak vonalai a 16. század elejére már a mai helyzet-
nek megfelelôek (Gaal 7). Úthálózatát két egymásra me-
rôleges tengely határozza meg, melyek közül a Szamos-
ra merôleges Szilágyságból érkezô, de távolibb vidéke-
ket is bekapcsoló, majd dél felé, Torda és Nagyszeben
irányába távozó kereszttengely kevésbé domináns. A fô,
Nagyvárad – Királyhágó – Kolozsmonostor – Kolozsvár
– Mezôség irányú közlekedési folyosót a Szamossal pár-
huzamos útvonal képezi, mely Európa más vidékeihez
hasonlóan ebben a régióban is – mint kelet–nyugat irá-
nyú kereskedôút – az urbanizáció alapvonalát jelentette.
Ennek a két útiránynak a keresztezôdésében, az Óvár
közvetlen határvonalán kialakult kolozsvári fôtér
(Nagypiac) nyugati irányú eltolása is az utóbbi útvonal
jelentôsebb voltát hangsúlyozza. Ezt a tényt látszanak
alátámasztani Hantos Gyula Kétvízközi majorok címû
könyvébôl alább idézett sorok is: „a piactér nem pontosan
a mai Óvár délkeleti sarka körül helyezkedett el, hanem nyu-
gat felé való elmozdulással, elôzékenyen a nyugati úttal szem-
ben egész szélességében a déli fal mentén s csak egyik sarkával
ért az Óvár délkeleti szögletéhez. Errôl arra mernék következ-
tetni, hogy a nyugat felöl jövô út volt a fontosabb, a nyugati
irány a leglényegesebb… Ezek a térrajzi apróságok szerintem
6
Kolozsvár és Erdély nyugatra kapcsolt voltának, arra nézô ar-
cának egyik bizonyítéka.”
A fenti, két egymásra merôleges fô útirány a kolozs-
vári belvárosban egy – a korabeli településekhez hason-
ló – nem tisztán derékszögû-sugaras tengelyrendszer ki-
alakulását eredményezte. Amint azt Niedermeier Péter
is megállapította: „Általános áttekintésben, a sajátosságokat
leszámítva, az erdélyi városok megegyeznek a közép-európai
várostípusokkal. Ami a sajátosságokat illeti, az alaprajz egy-
szerû és tiszta szerkezetû, az épületek egyszerûségét a tekinté-
lyes méltósággal ötvözik” (1998.45–46). Az utcák többsége
a Fôtér felôl keskeny torkolattal bír, középtájon kiöblösö-
dik, majd a városfalak (kapuk) felôl ismét beszûkül. Épí-
tészettörténet tanulmányok egyértelmûen támasztják
alá, hogy a belváros utcáinak szélességét a városkapuk
méretei határozták meg (Debreczeni 48).
A nyílegyenes és párhuzamos kelet–nyugati irányú
fôutcák, valamint az azokat keresztezô sikátorok harmo-
nikus elrendezése ellentmond a véletlenszerû utcaalaku-
lásnak. Bálint József szerint a tatárjárás utáni Kolozsvár
„tudatos telepítésterv eredményeképpen jöhetett létre”(24).
Nem kétséges, hogy az utcák benépesedésére (és ez a
megállapítás a külvárosokra is vonatkoztatható) a szak-
rális térszervezô elemeken túl a fô közlekedési utak és a
fokozatosan kifejlôdô piac is nagy hatással voltak.
Nem véletlen, hogy Kolozsvár tekintélye a 16–17. szá-
zad folyamán erôsödik meg, hiszen a török veszély elôl
Erdélybe menekülô budai polgárok jelentôs része Nagy-
váradon és itt telepedik le. Az új kapcsolatok, összekötte-
tések segítségével az addig is egyre terjeszkedô város
adományok illetve vásárlás útján újabb birtokokkal gya-
rapodik. A gazdasági fellendülés elsôsorban a kerített
(azaz a bel-)város kiépítését eredményezi. A 14–15. szá-
zadban kialakult szabályos településszerkezet alapvetô-
en megmarad, de az épületek a lakosság növekvô vagyo-
ni erejérôl és fejlett ízlésérôl tanúskodnak. Kolozsváron –
akárcsak Erdély szerte – a gótika az alapvetô építészeti
stílus, amire a késôbbiek ráépülnek. A stílusok ötvözôdé-
se itt is természetes folyamat, de az összes közül a gótika
az, ami a legmélyebben megmaradt, szervesen beleépül-
A londoni „város mezeje” ábrázolása 1553-ból. A legeltetésre, íjazásra, találkozásra és mindenféle közös mulatságra használt terület határán
helyenként magán kertek láthatók

7
ve a népi építészetbe is, amint arra Kós Károly is felhívja
a figyelmet (Benkô Samu 70–72). A kastély- és templom-
építészet terén azonban, néhány korai példától eltekintve
a bécsi barokk hagyott maradandó nyomokat, amint Ko-
lozsvár fôúri palotáin is látható. A városfalon belüli zsú-
folt beépítés nem kedvezett a dísz- vagy haszonkertek
létrejöttének, de a városfalat közvetlenül körülölelô zöld
sávnak – amíg az a város terjeszkedése következtében
teljesen be nem épült – fontos szerep juthatott a kertkul-
túra fejlôdésében és a városszerkezet alakulásában.
Kolozsváron a városfal keleti oldalán alakult ki a kö-
zépkori városok életében fontos szerepet betöltô szabad
terület, a város mezeje (pratum communae), amely na-
gyobb vásároknak, mulatságoknak, esetleg harci, lovagi
játékoknak is helyet adott. Mezô volt ez fasorokkal, néhol
tóval is, mezô „mely élvezet és öröm mind a város polgárainak,
mind az idegeneknek” (Ormos 58). Kolozsvár esetében vásá-
ros szerepét egészen a 19. század második feléig megtar-
totta ez a hely, a 20. század elejétôl azonban fokozatosan
beépült. Párhuzamokat keresve megemlíthetjük a bécsi
példát, ahol a város polgárainak napjainkig sikerült be-
építetlenül megôrizniük saját Praterüket, mely most is a
szórakozást szolgálja: ott mûködik Bécs legnagyobb szó-
rakoztató parkja. Sok helyütt a város mezejének csupán a
neve maradt fenn: például Madridban Prado, Padovában
Prato della Valle. Londonban a város mezeje nem az Eu-
rópa szerte használatos latin elnevezést kapta, hanem
amint a mellékelt 1553-as ábrázoláson is olvasható, a vá-
rosfallal északon szomszédos tôzeges területrôl, amelyen
kialakult, a Moor Field elnevezés ragadt rá.
A 16. századi kolozsvári településszerkezet napjaink
Kolozsvárjának belvárosában is tetten érhetô. Jóllehet a
kertek kialakulására, fejlôdésére vonatkozó 16–17. szá-
zadi adatok meglehetôsen hiányosak, mégis egyértel-
mûen megállapítható, hogy a védelmi funkcióra kiépí-
tett és berendezett középkori Kolozsvár várostestében –
mint általában az európai középkori városok szerkezeté-
ben – mai értelemben vett kertek, zöldfelületek nem
kaptak helyet.
8
Adalékok a korai kolozsvári kertek történetéhez
Jelentôsebb kertekrôl a 16–17. század kerített Kolozs-
várából nem maradtak fenn tehát emlékek. Mátyás ki-
rály Kolozsváron született ugyan, de királyi udvarát Vi-
segrádon rendezte be, így Magyarországon az általa
megszemélyesített reneszánsz életszemléletbôl táplálko-
zó kertkultúra nyomai is Visegrádon lelhetôk fel.
Bonfini, Mátyás krónikása így írja le a Visegrádi kertet:
„Visegrádnál, a régi uralkodók magaslaton álló hajdani vára
alatt a fejedelmi palotát úgy kibôvítette, parkját vadaskertek-
kel, halastavakkal oly gazdaggá tette, hogy épületeinek fényes-
ségével még a többit is felülmúlni látszik. Függôkertek és ben-
nük kutak, amelyeket vörös márvány- és bronzülôkék ékesítet-
tek” (Herczeg 44). Emich Gusztáv, a Mátyás király ural-
kodása utáni idôszakban a magyarországi díszkertészet
visszaesésérôl számol be, de azt is megjegyzi, hogy a tö-
rök által kímélt vidékeken „ékes parkokkal találkozunk még
e forrongó korszakban is a Nádasdy, továbbá a Rákóczi birto-
kokon, így Kolozsvárott, Sárospatakon, továbbá Pozsony, Sop-
ron, Moson vármegyékben”(17). Verancsics Antal Erdély
leírása címû 16. századi mûvében megjegyzi, hogy a ha-
zai ismert zöldség-, fûszer- és gyógynövények mellett a
ritka különlegességek is eljutnak ide: Eleonóra hercegnô
Ferrarából a következôket írja Beatrixnek: „sárgadinnye,
saláta, más kiváló füveknek magvai…, ezekbôl küldök itt most,
kis ajándékomban…”(Herczeg 45).
Figyelembe véve azt a tényt, hogy az erdélyi magán-
birtokok gazdasági életének nyomon követése az írásbe-
liség késôi bevezetése miatt a 16–17. században még
meglehetôsen nehézkes, a kolozsvári polgárok kertjeirôl
sem rendelkezünk adatokkal. Kolozsvár kertjeire vonat-
kozó kutatási eredmények az erdélyi kerttörténet korai
idôszakából jórészt egyházi forrásokból kerültek napvi-
lágra. Ez nem véletlen, hiszen a szerzetesrendek a társa-
dalmi normák meghatározásán túl az évszázados tele-
pülés- és tájfejlôdési folyamatra is nagy hatással voltak.
Az egyházmegye létrejötte után Erdély területén az elsô
szerzetesrend a Benedek-rendieké (Ordo Sancti Benedic-
ti) volt. Lestyán Ferenc gyulafehérvári prelátus vélemé-
nye szerint a királyi alapítású (Álmos herceg) kolozsmo-
nostori Benedek-rendi apátság a középkori Erdélyben a
latin egyház legrégibb és legjelentôsebb intézménye.
„Közel Kolozsvárhoz a napnyugati kapu elôtt csaknem a
Hoffstadba vagyon egy apáturaságos klastrom” – írja Heltai
Gáspár 1575-ben Kolozsvárt megjelent Magyar króniká-
jában (idézi Herepei János 2004.271). Az erdélyi egyházi
leírások, leltárok kapcsán sem elsôsorban az akkoriban
Európa nyugati felében már divatos reneszánsz díszker-
tekre kell gondolnunk. Sokkal inkább olyan kerteket em-
lítenek a dokumentumok, melyek fôként gazdasági je-
lentôségûek. Mindazonáltal ezen leírások – mint egyhá-
zi birtokrendezések, leírások és leltárok anyagai – arány-
lag pontosan és szemléletesen tájékoztatnak a Kolozsvár
környéki táj képérôl egy adott idôszakban. Példának
okáért idézhetjük Arator jezsuita atya 1581-ben Rómába,
a rend generálisához intézett jelentésének egy részét,
melyben az egykori kolozsmonostori Benedek-rendi
apátságot írja le: „észak felôl… kelettôl nyugatig három-négy
olasz mértföldnyi kiterjedésben szôlôk vannak… a szôlôk alatt
szántóföldek terülnek el. A szántóföldek és a domb között, ame-
lyen a monostor épül kelet fele hömpölyög a kavicsos Szamos
kristálytiszta vize… A folyó túlsó partján sûrû gyümölcsös te-
rül el különféle termôfákkal beültetve. Van egy másik nagyki-
terjedésû kert is a káposzta, dinnye és len termelés számára…
Egyszóval Kolozsmonostorról bármerre tekintünk, északra ke-
letre nyugatra délre minden a miénk: egy szempillantásra lát-
nunk lehet szôlô- és szántóföldet, mezôt, folyót, kertet és erdô-
ket” (Csomor 9–10).
A legrégebbi botanikai tanulmányok kertleírások és
kertészeti mûvek nemcsak kolozsvári, de erdélyi vi-
szonylatban is ferences szerzetesek – mint pl. Kájoni Já-
nos (1629–1687), Leonardus Losteiner (1734–1798) – ré-
vén maradtak ránk. Elôbbi 1672-ben megjelent Herba-
rium, Conventus Csikiensis herbáriuma, melyben a csíki
növényzetet írja le, úttörô jellegû. Maga a herbárium egy
Velencében, 1611-ben kiadott latin nyelvû növényjegy-
zék, melyet Kájoni 251 új növény leírásával egészít ki. A
herbárium a növények leírása mellett ezek elôfordulási
helyét, felhasználási módját is tartalmazza. Losteiner a
9
Topographica Cronologica-Chronographica seu descrip-
tia Monasterii Csik Somlyoviensis 1777-ben készült
munkájában leírja a csíksomlyói templomot és kolostort.
A leírás mellett egy alaprajzot is közöl, amely a kolostor
környéki, ugyancsak a ferencesek tulajdonát képezô te-
rületeket ábrázolja, megjelölve a kolostor körüli kerteket
is, továbbá a kolozsvári ferencesekre vonatkozó utaláso-
kat tartalmaz (66–67).
A kolostorkertek hatalmas jelentôsége a különbözô
növényfajok – elsôsorban gyümölcsök és gyógynövé-
nyek – elterjedésében áll, hiszen a szerzetesek távoli tá-
jak hasznos növényeit hozták magukkal, melyek aztán a
kolostorkertekben dolgozó laikus testvérek közvetítésé-
vel a környezô falvakban terjedtek el, honosodtak meg.
Az egyházi emlékeken túl értékes forrásanyagot kép-
viselnek a kolozsvári Városi Közgyûlés és Tanács hajda-
ni jegyzôkönyvei, amelyekben konkrét utalásokat talá-
lunk az egykor város közeli – napjainkra részben vagy
teljesen beépített – telkekre, dûlôkre, temetôkre. Például:
„Azonképpen az Harsongartbely zeolek Myweltetesereis eo ke-
gyelmeknek legien gongiuk. Ne pwztwllianak ely” (Jakab II.
223). A korabeli leírásokat azonban óvatosan kell kezel-
nünk, a felhasznált helynevek, megnevezések eseten-
ként nem pontosak, félreértelmezhetôek. Ugyanez a
megállapítás érvényes a régi táj- és településábrázolá-
sokra is.
A különbözô kolozsvári közéleti személyiségek és
polgárok feljegyzései, illetve hagyatékai között található
jó néhány arra utaló, hogy a korabeli kertészeti ismere-
tek, illetve az ezek irányába táplált tudományos szintû
érdeklôdés már a 17. században is megvolt a kolozsvári
polgárok és a környékbeli fôurak körében. Ez minden-
képpen jelenthette a késôbbiekben kialakított kertek tu-
dományos és szakmai megalapozását, ami indokolja azt
is, hogy legalább említés szinten ezekrôl a munkákról is
megemlékezzünk.
Vizaknai Bereck György kolozsvári bíró, városi orvos
1693–1717 közötti naplófeljegyzéseihez fûzött jegyzetek-
bôl (Bálint 331–332) kiderül, hogy a családi könyvtár lel-
tárában több, szám szerint nyolc különbözô terjedelmû

Lippay János: Posoni kert, az 1664-ben megjelent elsô magyar kertészeti
szakköny fedôlapja és Primula ábrázolás Crispijn de Passe 1616-ban meg-
jelent Hortus Floridus címû könyvébôl
és tartalmú botanikai vonatkozású mû is szerepel.
„Bibliotheca medico familiaris collecta a Johanne Rodio...
Botanici
Spigelii in rem herbariam Isagoge – 12, Leyden
Tironibus necessaria primo loco habenda
Matthiolus, In Dioscoridem cum notis Bauhini – folio,
Francofurtum
Dodonaei Historia stirpium – folio, Antwerpen, brevis
Pinax Bauhin – 4, Basilea, utilis vetus sectio
Matthioli Epitome – 4, Francofurtum et Venetiae
Icones Tabernaemontani – 4, Francofurtum
Icones Dodonaei Zobolaei – 4, Antwerpen”
Serédi Benedek kolozsvári polgár hagyatéki leltárá-
ban fellelhetô Lippay János Posoni kertje, melyet az elsô
magyar kertészeti szakkönyvként tartunk számon
(Stirling 126).
Figyelembe véve a kertészeti remekmû megjelenésé-
nek évét (1664) és a hagyatéki leltár datálását (1678),
megállapítható, hogy a kolozsvári Serédi család könyv-
tárában a klasszikusok mellett a kortárs természettudo-
mányi és kertészeti alkotások is nagy népszerûségnek
örvendtek. Összehasonlításként hadd álljon itt, hogy a
10
kertészeti kultúrájáról híres Nagy-Britannia elsô hasonló
jellegû, ismertebb kiadványai közül, az angol királyi csa-
lád londoni botanikus kertjében, a Kew Gardenben tevé-
kenykedô jóhírû skót kertész John Abercrombie életmû-
ve, a 24 kiadást megért Every Man is Own Gardner címû
kertészeti szakkönyv 1726-ban jelent meg elôször Lon-
donban. (A teljesség kedvéért meg kell említenünk azt is,
hogy Britanniában már a 16. század derekán is születtek
kertészeti munkák, mint például William Turner A New
Herball-ja 1551-ben, vagy Thomas Hill A most briefe and
plesaunt treatyse címû mûvek.)
Melius Péter neve mindenképen említést érdemel, hi-
szen az ô munkásságának köszönhetô az, hogy Kolozs-
vár – Berlinnel és Nápollyal egy idôben – herbáriumot
tudott kiadni Herbárium az fáknak, füveknek nevekrôl,
természetekrôl és hasznairól címmel. (Új kiadása Szabó
T. E. Attila gondozásában – Bukarest 1978.)
A 16–17. századi erdélyi, és ezen belül a korabeli ko-
lozsvári kertkultúrát a külföldet bejárt utazók, a nyugat-
európai egyetemekrôl hazatérô, a városokban letelepedô
diákok utazási tapasztalatai is nagymértékben bôvítet-
ték, befolyásolták. A jelzett idôszakban külföldön egye-
temet végzett erdélyi diákok döntô többsége komoly
meghívásokat elhárítva tért vissza szülôhazájába. Mind-
össze 2,4 százalékuk maradt külföldön, ami a korabeli
mostoha erdélyi életkörülmények mellett irigylésre mél-
tó hazaszeretetrôl tanúskodik (Erdély II. 767). Ennek
megfelelôen a nyugat-európai minta hatására a kolozs-
vári kertek kialakításánál, elsôsorban a növények alkal-
mazásában is fontos szerep jut az orvosbotanikai szem-
pontoknak.
A nyugat-európai kertészeti szemlélet egyik kolozs-
vári meghonosítója Nadányi János, aki a francia Antoine
Mizault 16. századbéli kertészeti könyvét fordította ma-
gyarra. A könyv 1669-ben Kerti dolgoknak lejírása cím-
mel jelent meg Kolozsváron, és külön fejezetben tárgyal-
ja a kertek „ékesítését” (Surányi 7–8). Nadányi azonban –
saját bevallása szerint – nem lévén szakmabéli, csupán
az eredeti mûvekben leírtak nyers fordítására vállalkoz-
hatott, semmiképpen sem kommentálhatta, nem bôvít-
hette ki saját tapasztalati nyomán a szövegben foglalta-
kat. Ennek ellenére Stirling János szerint a munka által
„jobban érthetôvé válik az erdélyi 17. század második felének
kertészeti kultúrája, mely összehasonlítva a nyugat-magyaror-
szági vagy a pozsonyi helyzettel, sokkal inkább megôrizte az
archaikusabb kertészeti kultúrát, mint az ország más terüle-
tei”(132–133).
Nemcsak a kolozsvári vagy erdélyi, de az egyetemes
magyar kertkultúra gazdagítása is fûzôdik a Kolozsvá-
ron tevékenykedô Szenci Molnár Albert (1574–1634; Dic-
tionarium latinoungaricum, 1604-ben) és a nagyenyedi
Pápai Páriz Ferenc (Pax corporis, Dictionarium latino-
hungaricum 1708-ban) nevéhez. Példának okáért Ma-
gyarországon a platánt elôször Pápai Páriz szótározta
plátánosfa alakban.
Linczigh János (1621–1675) kolozsvári bíró történeti
feljegyzései a 17. századi Kolozsvár gazdasági életét, a
kerített városon kívüli birtok- és tulajdonviszonyait, te-
lepülésszerkezeti adottságait ismertetik. Az alábbi idé-
zet rámutat arra, hogy milyen részletességgel vezették
és tartották számon birtokaik méreteit, elhelyezkedését,
szomszédságaikat: „Ittem vagyon Kômálban, az Csíkos-tó-
nál fél holdnál nagyobb szôlôm, melyet saját penzemön vöt-
tem. Ittem vagyon Hójában egy hold szôlôm Filstich Lôrincné
és Nekkel Imre szomszédságokban, az mely jutott Hosszú Ta-
más uramtól. Ittem vagyon Bredfôben (ti. a Brétfûben) három
fertály szôlôm… Ittem vagyon egy szántóföld az Nádas mel
lett, négyköblös” (Bálint 195–200).
A 16. századi Oszmán Birodalom hatását vizsgálva az
erdélyi, és ezen belül a kolozsvári kertkultúra fejlôdésé-
re Rapaics Raymund és Ormos Imre, a két jeles magyar
kerttörténet-kutató nézetei ellentétesek. Míg Ormos egy-
értelmûen kiáll a török hatás mellett, Rapaics szerint „a
töröknek nem volt közvetlen hatása a magyar kertészetre. Té-
ves felfogás, hogy török rabok, vagy török seregek hoztak volna
virágot Magyarország meg nem szállt részébe. Még az erdélyi
követek sem jutottak ilyesmihez, akik a török portán jártak”
(1986.294). Rapaics ezen állítását támasztja alá Csérer La-
jos is, aki azt írja, hogy Bornemisza Anna 1672-es napló-
jegyzete szerint a fejedelemasszony elrendeli Gyulai Ta-
11
más portai követnek, hogy „küldjön pomagránátfát és na-
rancsfát”, de az visszajelenti, hogy azokat tengerentúlról,
Kis-Ázsiából kellvén hozatni túl drágák, és nem küldhet
(199). Tudjuk azonban, hogy a 18. századi erdélyi fôúri
kertek közül például a bonchidai Bánffy-kastélykertben
volt narancsház (orangerie), amely a délszaki termesz-
tett növények átteleltetését biztosította.
Erdély fejlett 16–17. századi kertkultúráját nem csak a
fejedelmi rezidenciák körül kialakított színvonalas ker-
tek bizonyítják. Híresek voltak Bethlen Gábor gyulafe-
hérvári függôkertjei, I. Rákóczi György gyulafehérvári
és görgényszentimrei kertjei, Apafi Mihály fogarasi és
ebesfalvi kertjei (Ormos 120). Fontos momentum az
1552-es marosvásárhelyi országgyûlés, amely súlyos
büntetés törvénybe iktatásával védte a gyümölcsösöket
és a virágos kerteket. Majd száz évvel késôbb pedig I.
Rákóczi György hadi „regulamentuma” így rendelkezik:
„Gyümölcsfát, vagy annak ágait senki levágni ne merészelje,
mert valaki ezt cselekszi, keményen megveretik érte. Szôlôben
senki kárt ne tegyen. Lóval ott ne járjon… mert aki ilyenben
találtatik, elsôbben három pálcával megveretik, másodszor
mindenétôl megfosztatik, harmadszor megöletik” (Erdély II.
712). Jóllehet mindezek a tények nem tartalmaznak köz-
vetlen utalásokat a kolozsvári kertekre, tekintettel azon-
ban országos jelentôségükre joggal feltételezhetô, hogy
közvetlen módon befolyásolták és jellemezték a kolozs-
vári kerteket is.
Benkô József (1740–1814) középajtai tiszteletes flóra-
kutatásai mellett a magyar növénynevek meghonosítá-
sával, rendszerezésével végzett úttörô munkát az erdélyi
magyar kertészeti szakirodalom megteremtésében
(Rapaics 1986.339–340). Latinul írott, magyar nyelvre le-
fordított fômûvében, a Transsilvania specialisban a ko-
lozsvári hóstátokról és korabeli kertekrôl is megemléke-
zik: „A várost három nagy kiterjedésû elôváros övezi: …b.,
Hídelve, azaz a híd eleje, vagyis latinul Pontis initium... En-
nek az elôvárosnak a legszélén fekszik a roppant kellemes Wes-
selényi kert, ellátva vízi és mûkertészi létesítményekkel. Híres
a keleti elôvárosban a Kemény kert is” (344–345).
Fridvalszky János, a bécsi egyetemi végzettségû ter-
mészettudós, aki a kolozsvári jezsuita akadémián tanít,
1770-ben megjelent Dissertatio de agris fimandis et aran-
dis pro M. Principatu Transsilvaniae címû mûvével az
erdélyi mezôgazdaság elméleti alapjainak tudományos
megújítója.
Hóstátok és temetôk
A kolozsvári belváros szerkezetének, telkeinek, pol-
gári házainak, palotáinak ismertetésérôl gazdag szakiro-
dalom áll rendelkezésre. Jóval kevesebb azoknak a leírá-

Az itáliai reneszánsz építészet és kertmûvészet ismert képviselôje, a Villa Aldobrandini leszerelhetô tetejû üvegháza a 17. század közepe táján

12
soknak a száma, amelyek a városfalon kívüli, Kolozsvár- felé, ez két mérföldre terjed, a harmadik kelet felé, ismét jókora
hoz csatlakozó rurális jellegû településrészek – az úgy- nagy” (Herepei 2004.268). Herepei szerint a talján tiszt bi-
nevezett hóstátok, azaz külsô városok (Kiss 410, SzT zonyosan tévedett, elégtelen helyismerete következtében
V.44) – kialakulásának körülményeivel, fejlôdéstörténe- a kelet felé elterülô hóstátokat gondolta délinek, és a nyu-
tével foglalkoznak (Gaal 142–144, K. Kovács, Pillich–Ve- gati, azaz monostori hóstátokat északinak.
tési 54–113). A kolozsvári éléskamra szerepét betöltô A hóstátok igen értékesek voltak, hiszen az itt meg-
hóstáti részek fejlôdésének feltárása fontos adatokat termelt élelem biztosította a polgári Kolozsvár megélhe-
szolgáltatott Kolozsvár településszerkezeti sajátosságai- tését (a 15. századtól kezdôdôen a kerített város lakói, a
nak megértéséhez. A kolozsvári polgárok gazdálkodása polgárok, kizárólag kézmûvességgel foglalkoztak). Bá-
azonban nem korlátozódott csupán a hóstátokra – ezek lint János szerint azonban Kolozsváron „jóformán minden
valószínûleg nem tudták volna kielégíteni a felmerülô polgárnak volt iparán kívül földje, szôlôje és gyümölcsöse”
élelmezési igényeket. A hóstátokon túl a városnak kiter- (Kolozsvár 9). A megszálló hadak sokszor a hóstátok
jedt határa volt legelôkkel, kaszálókkal, szántóföldekkel, felgyújtásával zsarolták a várost, így kényszerítve ki a
szôlôkkel és gyümölcsösökkel, ahogyan ezt a korabeli sarcot, mint ahogyan Cserei Mihály is leírja: „Galga (ta-
térképek és ábrázolások is megerôsítik. A Szamos folyá- tár) szultán bejô Kolozsvárhoz… a hóstátokat is felégeti a ta-
sát követô domboldalak déli lankáit kiterjedt szôlôsker- tár” (211). A tatár dúlása nyomán elpusztított kertjét si-
tek borították, kezdve a Szentgyörgy-hegytôl a kajántói ratja Broser Péter is naplójában: „A.1692. Minekutána a ta-
út melletti Brétfûn át egészen a Túzokmálig. A dûlôk, és
településrészek 16–17. századi írott forrásokból szárma-
zó megnevezései – mint példáulHázsongárd (1503-ból),
Lomb (1618-ból), Brétfû (1603-ból), Hója (1704-bôl) (He-
repei 2004.211,631) stb. – megtalálhatók a 19. századi vá-
roskörnyéket ábrázoló térképeken.
Bár Erdély elsô hegy- és vízrajzi térképét (Chorogra-
phia Transsylvaniae) a brassói szász Johannes Honterus
(1503–1549), Lázár deák elsô Magyarországot ábrázoló
térképe után mindössze négy évvel, már 1532-ben meg-
rajzolta, a Kolozsvárt környezô táj szerkezetét bemutató
legkorábbi részletesebb térképi ábrázolások csupán a 17.
század végérôl, de fôként a 18. századból maradtak
fenn. Ezeken a katonai helyszínrajzokon a fallal körül-
vett városon kívül északon, északkeleten, keleten és
nyugaton már megjelennek a majorokkal teli hóstátok.
Andreas Gomo (más források szerint Giovanni Cas-
sandra), János Zsigmond fejedelem olasz testôr ezredese,
aki 1564-ben járt Erdélyben, beszámolójában különbséget
tesz a fallal kerített Kolozsvár és a körülötte elterülô kül-
városok (hóstátok) között. Kolozsvárról írott jelentésében
Részlet Lázár deák (Bakócz Tamás Esztergomi érsek titkára) féle Ma-
arról számol be, hogy a településnek három nagy elôvá- gyarország térképébôl 1528-ból, mely mintegy 300 földrajzi nevet és
rosa van: „egyik délre egy mérföldnél nem kisebb, másik észak 1300 településnevet tartalmaz

13
Kolozsvár és környéke térképe 1873-ból

14
tár tábor hostátunkat és nagy részint kerteinket is tûz által el-
pusztította volna: mi a Szamos víz mellett lévô kertünk is egé-
szen megégett, csak a ház maradt meg” (Jakab 1895.101) Szá-
mos 17. századból származó írott forrás támasztja alá a
tatárdúlás tényét, a kertek elnevezést is több ízben említ-
ve, melyet Herepei értelmezése szerint az alább idézett
sorokban is elsôsorban a majorokra, vagy majorszerû
telkekre értették, melyeknek azonban fôképpen a gyü-
Kolozsvár és környéke 1798-as lakatos céhlevélen
15
mölcs- és zöldségtermesztésre voltak berendezkedve, és
csak másodsorban az állattartásra: „A kertek és majorok
már korábban lerontatván, most sok könyörgés után megen-
gedtetett, hogy a tulajdonosok alacsony kerttel bekerítessék, de
se házat, se csûrt, pajtát s mulató tornácot, se semmi épületet
ne építessenek rájuk, élôfát ne neveljenek, s ha cselekednék a bí-
ró azonnal hányassa el s vágassa le” (Hantos 11).
A város déli oldalán, valószínûleg a meredek és észa-
ki kitettségû lejtô, de nem utolsósorban a már 1585-tôl
hivatalosan fungáló Házsongárdi temetô akadályozta
meg ezen falusias településrészek kialakulását és fejlô-
dését. Az 1751-es kolozsvári adózó polgárok névsora
szerint „a Külsô Magyar utczában 14 úrnak van kertje, ma-
jorja” (Jakab 1870. II.262).
Amint az a korabeli térképeken is nagyszerûen meg-
figyelhetô, a városfalakon kívül esô hóstáti telkeken a
csûrös (soros) beépítés volt a jellemzô. A városkapukon
kívül folytatódó városrészek a kerített város utcaneveit,
vagy az egykori tizedek neveit viselik. Ennek megfelelô-
Az I. katonai felmérés térképe (Josefinische Aufnahme) 1769–1773
16
en a várostól nyugatra a Monostori Hóstát, északra a
Hídelvi Hóstát, észak-keleten a Kétvízközi Hóstát, míg
keleten a Külsô Magyar utcai Hóstát helyezkedik el.
Kósa László szerint „a hóstátok távolabbi párhuzamokra
emlékeztetnek, részint olyan nagyváros–falu kapcsolatokra,
mint korszakunkban Pest–Rákospalota, Szeged–Tápé stb. pia-
ci kapcsolata volt, de méginkább a dunántúli iparos polgárvá-
rosok gazdanegyedeiben élôkre (Gyôr, Székesfehérvár stb.)”
(1990.27).
A város stratégiai leírása Evlija Cselebi török utazó
1661-es beszámolójában olvasható: „Vára egy szôlôsdomb
tövében fekvô, négyszög alakú erôs épület, kerülete négyezer
lépés. Egyszerû fala, negyven tornya, négy kapuja, várárka
van. Fellegvára nyugati irányban van, melyre nézôen van
egyik kapuja. Ezen kapu felôl van egy vízimalom. Keleti irány-
ban van a külvárosi kapu s délre a Mesátlik kapu; ez oldalon a
várárok nem mély… Tizenegy szép kolostora van, mindegyik-
nek ciprushoz hasonló magas tornya… a templomok mellett
fôiskolául szolgáló papi házak állanak; raktárak, vásárterek
vannak… A város levegôje és vize nagyon kellemes”(165).
Párhuzamot vonva Evlija Cselebi leírása és Georgius
Houfnagel Kolozsvárról készült rézkarca között megál-
Kolozsvár és környéke 1617-ben Georgius Houfnagel rézkarcán, mely Aegidius van der Rye belga mûvész festménye nyomán készült
17
lapítható, hogy ezek alátámasztják egymást, hitelességü-
ket tekintve tehát minden valószínûség szerint megbíz-
hatóak. A rézkarc ugyan 1617-ben készült Aegidius van
der Rye belga mûvész festménye után, de minden való-
színûség szerint az 1600-as évek Kolozsvárját ábrázolja,
hiszen a mûvész 1605-ben meghalt.
Idézett rézkarcot összehasonlítva Jacob Peters –
Gerard Bouttans 1688-ban, ugyanabból a nézetbôl ké-
szült rézmetszetével, szembeötlô a város és környéké-
nek hasonlósága. A városfalon kívüli (hóstátbéli) épüle-
tek száma ugyan jelentôs növekedést mutat, de még a
termesztett kultúrák (szôlô) egy része majd száz év táv-
latában is azonosnak mutatkozik.
Ugyancsak a kolozsvári városi tanács jegyzôkönyvei-
bôl tudjuk, hogy a 16–17. században alakítják ki, törvé-
nyes keretek között, azokat a mindmáig üzemelô kolozs-
vári temetôket, amelyek a város elsô nagyobb, összefüg-
gô, térben és idôben is állandó bizonyuló zöldfelületeit
alkotják: a Házsongárdi temetôt és a Szegények temetô-
jét. A Házsongárdi temetô történetét feltáró munkák kö-
zül Kiss András mûvelôdéstörténész Kohn Hillel–Zsakó
Gyula: A Házsongárdi temetô sírkövei 1700-ig, A Há-
zsongárdi temetô nagy halottairól beszél Kelemen Lajos
és Herepei János: A Házsongárdi temetô régi sírkövei cí-
mû munkákat tartja forrásértékûeknek (349).
A hajdan kialakított temetôk a jelenlegi városképbe
szorosan integrálódtak, településszerkezeti és -ökológiai
szerepük különösen jelentôs. Kialakításukra, fejlôdésük-
re vonatkozó adatok az egyházi feljegyzésekben és a vá-
Kolozsvár és környéke 1688-ban Jacob Peters és Gerard Bouttans rézmetszetén
18
rosi közgyûlési jegyzôkönyvekben egyaránt fellelhetôk,
egymással összevethetôk. Bár e kolozsvári temetôk tele-
pülésszerkezeti szerepe különös jelentôségû, a nagy szá-
mú eddig megjelent, Házsongárdi temetôt bemutató
munka között nem találunk olyant, amely a temetô kert-
történeti, településökológiai vagy településszerkezeti
elemzésére vállalkozna, mindegyik csupán mûvelôdés-
történeti szempontokat taglal.
Sajátos jellegû, aránylag megbízható forrásnak szá-
mítanak a családi vagy közterületeket érintô vagyon-
becslések és anyagkimutatások, hiszen ezekbôl több-ke-
vesebb pontossággal a vizsgált objektumok relatív érté-
kére következtethetünk. Ezt összevetve a vizsgált kor-
szak gazdasági jellemzôivel, fogalmat nyerhetünk arról,
hogy milyen jelentôséget is tulajdonítottak annak idején
a manapság meglehetôsen mostoha helyzetben lévô
zöldfelületeknek. Ilyen jellegû feljegyzésekben a 16. szá-
zadtól kezdôdôen rendszeres anyagot találhatunk kü-
lönbözô kolozsvári zöldfelületi objektumokra vonatko-
zóan – még ha akkoriban nem is zöldfelületként köny-
velték el azokat. Például a kolozsvári városi tanács jegy-
zôkönyvei szemléletesen tájékoztatnak a Házsongárdi
temetô létesítésének költségeirôl és az elvégzett munká-
latok elszámolásáról: „1585a A Temetô kert tzinalasara walo
költzegh: Mely a Thorda wczaj kis ayton kwüwl wagjon... 18
Maii, Vettúnk a Ztanay Erdeon ezer karot pro R 8 d 25. Azt
my magunk vagatuk le, attunk lewagassatúl d 16... 13 Junii,
Vettem Razmannetol negy zaz lecz szeget, melynek az arra d
48... Summa summarum: R 185/45” (Jakab 1870.II.256).
Az idézett leírás a költségek felsorolásán túl még a te-
metô helyét illetôen is szolgál hiteles adatokkal. A város
és a városkörnyék szerves fejlôdését a legjobban a 19.
századi térképek illusztrálják, melyeken könnyedén
nyomon követhetô egyrészt a város terjeszkedése más-
részt belsô átalakulásai.
A modern település
Érezhetô fellendülés az erdélyi városi, és ezen belül a
kolozsvári díszkertkultúrában csak a 18. század máso-
dik felében, a tájképi kertek megjelenésének és elterjedé-
sének kezdeti szakaszában tapasztalható. Ekkor már Er-
délyben is érzékelhetô a szabad természet eszményesíté-
se, ami jórészt az idegen nyelvekrôl fordított munkák
eredménye. A berlini „mathesist tanító professzor” Sulzer
Johann Georg a felvilágosodás szellemében írt munkája
1778-ban jelent meg Kolozsváron, A természet szépségé-
rôl való beszélgetések címmel, Sófalvi József fordításában
(Rapaics 1984.148). Talán nem véletlen, hogy az idézett
munka megjelenése éppen Rousseau, Christian Hirsch-
feld és Johann Wolfgang Goethe természetfilozófiai mun-
káinak hôskorából való, néhány évvel követve Sartori
Bernát ferences szerzetes 1772-ben Egerben megjelent
Magyar nyelven filosofia címû munkáját, amely kapocs-
nak tekinthetô a régebbi barokk és az újabb, felvilágosult
(azaz természetcentrikus) irodalom között. Jean-Jaques
Rousseau filozófiai eszméi különösképpen hatottak a ko-
rabeli kertmûvészetre. A 18. század második felében Eu-
19
rópa szerte kialakított jelentôsebb tájképi kertekben fellel-
hetôk a francia filozófusra utaló nyomok, megnevezések
(pl. Rousseau-szigetek, Rousseau-ligetek). Éppen erre az
idôszakra tehetô az elsô magyarországi tájképi kert kiala-
kítása is, a Tata ikervárosaként számon tartott Tóváros-
ban. A nyugat-európai hatás a magyarországi polgári ker-
tekben több évszázadon keresztül felismerhetô, Bél Má-
tyás megállapítása szerint még a 18. század elsô harmadá-
ban is érzôdik (259).
A modern értelemben vett várostervezés alapjait Ko-
lozsváron az 1788-ban, II. József utasítására létrehozott
Aedilis Directio (Várostervezô Testület) tevékenysége
vetette meg. Ennek a testületnek az utak építése és sza-
bályozása, valamint az épületek terveinek ellenôrzése
tartozott a hatáskörébe. Megalakulása nyomán az Aedi-
lis Directio egy sor szabályozási intézkedést foganatosít:
1789-tôl elrendelik, hogy a polgárok házaik falától 2 öl
széles járdát építsenek; 1790-ben, a Gubernium (fôkor-
mányszék) visszaköltözésének évében a város utcáinak
kövezése következik. Gaal Gyögy krónikája szerint hoz-
záértô mesterembereket fogadtak a munka szakszerû el-
végzésére: „Conrad Richard szebeni kövezômester és legényei
végzik a tervszerû flaszterezést” (9).
A korabeli krónikák azt bizonyítják, hogy az utcák
kövezése munkaerô hiányában meglehetôsen lassan
ment, 1799-ben a kolozsvári tömlöc rabjait is közmunká-
ra kényszerítették a mielôbbi befejezés reményében:
Andrási Antal korabeli tömlöcinspektor kolozsvári ta-
nácsnak tett jelentése alátámasztja ezt a tényt: „Bányai
Sámuelt a nékem hagyott rendelés mellett háromszor is kikül-
döttem a flaszterezôk mellé, de beteggé tévén magát, az utcán
lefeküdt és nem dolgozott, amiért a flasztermajszterek többé
nem is engedték, hogy kiküldessék, oly hozzátétellel, hogy még
a szamosújvári dolgozó rab is sok” (Kiss 75). A rendelet vá-
roskép szabályozó szerepe jelentôs. Errôl számol be Ka-
zinczy Ferenc is: „Mióta Erdély fôkormányszéke ide költözék,
a város nevezetesen szépül, s nagyobb utcái már ki vannak
rakva” (Erdélyi levelek. Kolozsvár 1816)
A 18–19. század fordulóján a településtervezést, tele-
pülésrendezést Európa szerte a mérnöki szakma domi-
nálta. Az építészek növekvô szerepe az építési feladatok val a tájépítészek bevonása vált szükségessé, majd ké-
tömeges megjelenésével magyarázható. Késôbb, a 19–20. sôbb, a 20. század közepére az ingatlanfejlesztôk, jogá-
század fordulóján már más szakterületek képviselôi is szok és más pénzügyi szakemberek egyre nagyobb sze-
szóhoz jutottak (pl. a kertváros mozgalom kialakulásá- rephez jutnak a településrendezésben). Ezek alól a válto-

Kolozsvári köz- és nyilvános épületek tájékoztatója 1870-bôl

20
zások alól Kolozsvár sem képezhetett kivételt. Az 1798-
as tûzvész során leégett épületek telkeinek olcsó ára le-
hetôvé tette ezek gyors, egységes felvásárlását, ami te-
lekösszevonásokhoz, új beépítések megjelenéséhez ve-
zetett. Például a fôtéri Bánffy palota négy telket, a Jósika
ház két-három telket egyesített (Gaal 15).
Kolozsvár történeti fejlôdése során az általános ve-
zérelv hiányában létrejött zöldfelületi egységek (melyek
többsége díszkertként funkcionált) rendszerbe szervezô-
dése a települési funkciók fokozatos szétválásával pár-
huzamosan a 19. század elején indult meg. Tudatos vá-
rosszerkezet-alakításról illetve -tervezésrôl is csak az
1820-as évekkel kezdôdôen, az immár rendeltetés hiá-
nyában terhessé vált városfalak részleges lebontásával
egy idôben kerül sor.
Kolozsváron a városfalak lebontása nem eredmé-
nyezte olyan sugaras-gyûrûs útrendszer kialakulását, A Rousseau-sziget a wörlitzi angolparkban
mint amilyen a korabeli párizsi példa nyomán Európa
számos városában is kialakult (pl. Hamburgban, Párizs- kezeti szerep jutott. A városkörnyéki táj – a domborzati
ban, Bécsben, Berlinben, Münchenben, Krakkóban, Bu- adottságok hatására – beépült a városképbe, a vizuális
dapesten, Szegeden stb.). Ezekben a városokban a lebon- tengelyek, átlátások a várost a táj szerves részévé tették.
tott városfalak helyén körutakat, szerencsésebb esetek- A városfalak többségének eltüntetése nyomán újabb fej-
ben a körutak mentén zöld gyûrûket alakítottak ki. lesztések következnek: 1822-tôl egy négy fôbôl álló bi-
A kialakult zöld gyûrûk településszerkezeti és -öko- zottság tanulmányozza a belváros kivilágításának lehe-
lógiai szempontból egyaránt jelentettek elônyöket illetve tôségeit, s ennek eredményeként 1827. december 31-én
hátrányokat is, de ökológaiai értékük pozitívnak mond- este a város piacán és fôbb utcáin 247 lámpásban kigyúl
ható. Legfontosabb elônyük egy a belvárost körülfogó, a fény; 1832-tôl egy állandó „geometra”, 1838-tól pedig az
meglehetôsen széles, összefüggô zöld folyosó megjele- Építtetô Bizottság szabályozza a kolozsvári építkezése-
nése, amely ezekben az általában sûrûn beépített város- ket (Kolozsvár 1882).
részekben jótékony kondicionáló hatást fejtett és fejt ki Kós Károly a késôbbiekben kritizálta ugyan, hogy a
napjainkban is. Ugyanakkor hátrányukként fogható fel a „városesztétikai szempontból egyes részeiben kiválóan érté-
településszerkezeti szegregáció, mely sok esetben a kü- kes” városfalak lebontása nyomán felszabadult területsá-
lönbözô társadalmi rétegek elkülönülését is elôsegítette. von nem történt meg egy „hasznos körút (Ring)” kiépíté-
Kolozsváron maradt a többé-kevésbé sugaras utak, a szi- se (Benkô Samu 70), de Kôváry László már 1889-ben saj-
getszerûen elszórt zöldfelületek és szabad terek rendsze- nálkozással állapította meg, hogy „a vársánc annyira be
re, ez azonban a belváros szerkezetét, jellegét és építé- van építve, hogy boulevardokra, körutakra már gondolni sem
szeti karakterét nem befolyásolta különösképpen. A ko- lehetett” – idézi Sas Péter Veress Ferenc fényképei elé
lozsvári zöldfelületek egy szigetszerû, többnyire dísz- írott tanulmányában (Veress 7).
kertekbôl, parkokból és városi szabad terekbôl álló A díszkertkultúra meghonosításában jelentôs szerep
együttest képeztek, amelynek fontos városképi és -szer- jutott a díszfaiskoláknak. Az Állami Faiskolák ár- és

21
névjegyzéke 1911/12 évrôl címû kiadvány szerint a múlt
század elején Magyarországon 64 faiskolát tartottak szá-
mon. Ezek közül a kolozsvári Gazdasági Akadémia fais-
kolája a 16. sorszámot viseli, de Bodor Pál (1773–1828)
erdélyi gyümölcsnemesítô már egy évszázaddal koráb-
ban, az 1812-ben megjelent Oltvány lajstroma címû mû-
vében bemutatja a korabeli kolozsvári faiskola anyagát
(Jeszenszky 113, 264).
A kolozsvári Bánffy-palota a 19. század második felében
22
A reformkor kezdeményezései Kolozsváron is az ön-
tudatosodó, megerôsödô polgárság jelenlétét és befolyá-
sát igazolják. A lassan kialakuló polgári rétegnek a ko-
lozsvári arisztokrácia (ti. a korabeli erdélyi arisztokrácia)
szokásai szolgáltak pozitív mintaként, ami a kulturális
igények növekedéséhez vezetett.
A kolozsvári utcák befásításának szükségességét a
városi tanács 1879-ben mondja ki. A munkálatok kivite-
A Trencsintér a Kolozsvári Nemzeti Színházzal

lezôjeként az 1866-ban alakult Sétatér Egyletet bízták

meg. Az elsô utcasorfákat a Farkas utcába valamint a Fô-
téren körbe ültetik.
Ugyancsak 1879-ben hozzák meg a város elsô építési
szabályrendeletét, amely a várost három építési övezetre
osztja, a vízelvezetésrôl, kerítésekrôl és egyéb épített ele-
mekrôl rendelkezik. A Kolozsvár szabad kir. város építke-
zési szabályrendelete (ÁLt II. 1568) I. szakasz, 30. paragra-
fus szerint: „Vízlevezetés fedelekrôl és udvarokból... Udvarok-
ból utcára vezetô vízcsatornáknak, melyek kikövezve vagy tölgy-
fából készítendôk az épületek falaitól és szomszédoktól legalább 1
m távol kell lenniük... 32. paragrafus: Kertelések. Új kertelések
utca felôl tûzmentes anyagból készíttessenek, szomszédok közöt-
ti válasz-kertelések deszkából is megengedtessenek.”
1884-ben Város Szépítô Egylet alakul, melynek utca
és térrendezésekkel kapcsolatos munkálkodása – a folyó
építkezésekkel párhuzamosan – nagy mértékben hozzá-
járul Kolozsvár igazi nagyvárosi arculatának kialakulá-
sához: „tervezzük a Trencsintér parkírozását, a Fôtér díszessé
tételét, a fôutak kikövezését, a fásítás további fejlesztését, a vár-
falak lebontását, az így nyert terek szépítését, a ronda utcák el-
tüntetését, új utcák nyitását, a Fellegvárnak egy nagy városhoz
méltó sétáló hellyé varázslását, a Bornyumál alatti útnak mint-
Bécs látképe 1686-ból (Folperth van Ouden-Allen metszete) a várost
övezô várfallal, illetve egy 1873-as ábrázolás (G. Veith vízfestménye) a
városfalak helyén kialakított utakkal, zöldfelületekkel.
egy a Sétatér folytatásául befásítását, a mezei utaknak hasonló-
képpen árnyékossá tételét, a Házsongárd illetô pontjainak a na-
gyobb közönség részére megnyitását, ülô padokkal ellátását, a
Szamos menti rondaságok eltakarítását, annak parti megerôsíté-
sét… A Fellegvár díszesebbé tételére nézve egyletünk a térpa-
rancsnok Povolni ôrnagy úrtól azon lekötelezô ígéretet nyerte,
hogy a katonafegyenceket az egylet által szándékba vett munká-
latoknál felhasználásra átengedi” (Hegedûs 48).
A város és határszépítési munkálatokat központilag
is serkentették és szabályozták ebben az idôszakban.
1878. december 7-én a Magyar Királyi Földmûvelési és

23
Kereskedelmi Miniszter elrendeli az utak, határszélek
befásítását, megnevezve azokat a fajokat, melyek ilyen
irányú alkalmazása kívánatos, éspedig: alma, cseresz-
nye, dió, eper, vadgesztenye, de ott, ahol ezek rosszul te-
nyésznek engedélyezik a jávorfa, az akác és fûzfák vala-
mint a széles ágú nyárfa ültetését is.
Kolozsvár látképe 1843-ban a Fellegvár oldalából
24
Kerttörténeti áttekintés
A kolozsvári szabad térrendszer elemei között már a
19. században volt néhány olyan nagyobb kiterjedésû,
díszítô-rekreációs értékû zöldfelület, amelyek túllépve a
regionalitás határain nemzetközi hírnévre tettek szert, és
amelyekkel a terjeszkedô városnak mindenképpen szá-
Mátyás király-téri részlet a frissen ültetett fákkal az elsô világháború elôtt.
molnia kellett. Ezek a napjainkban történeti értékû kert-
építészeti alkotásként kezelendô zöldfelületek két nagy
csoportot alkottak: a magán- és a közkerteket.
Magánkertek
A magánkertek többsége a nemesi családok palotái-
nak, villáinak kertjei közül került ki. Ezek közül a jelen-
tôsebbek: a báró Jósika és a báró Kemény Ferenc féle ker-
tek a Külmagyar utcában, gróf Kendeffy Ádám kertje a
25
Külmonostor utcában, a Pákey villa kertje a Majális utcá-
ban, a Mikó grófok nyári laka körül kialakított 12 holdas
park, az egykori gróf Bethlen Lajos kert (Hegedûs 32). Ez
utóbbit Mikó Imre, a klasszicista stílusban épült nyári
palotával együtt 1859-ben az Erdélyi Múzeum Egyesü-
letnek ajándékozta (a parkot az EME 1873-ban a frissen
alakult kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Nö-
vénytani Tanszékének adta bérbe).
Ezen a területen alakította ki Richter Aladár tanszék-
vezetô az egyetem botanikus kertjét (a ma is létezô ko-
lozsvári botanikus kert elôdjét). A Mikó grófok palotájá-
ból festôi kilátás nyílott a környékre: „A kastély felsô eme- tolikus egyház Plébánia kertje, mellette pedig, a fentebb
letének éjszaki erkélyérôl bájoló kilátás esik a kertre, mely he- említett Wesselényi kerttel szemközt elhelyezkedô Bán-
gyet, völgyet, síkságot, csergeteget, tavat és szigetet, fenyvesek ffy kert is, kis barokk kastéllyal:„melyet kis tavacska és
és lombos fák csoportjait és sorait, gyeptérségeket és szép vi- égerfasor tett még meseszerûbbé” (Veress 17).
rágágyakat foglal magában, a városra s a túl rajta emelkedô fel- A Református Egyházkerület Külmagyar utcai tágas
legvárra, a környezô szôlôhegyekre s az egész gyönyörû vidék- telkén is nagy kertet tartott fenn, amely egészen a ma-
re” (Magyarország 13). lomárokig húzódott. Szabó Géza kertész közlése szerint
Ismert volt a hídelvei városrészben a „roppant kellemes
Wesselényi kert” (Benkô József 344–345), valamint a Mikó
kert szomszédságában, „az Alsó és Felsô Szén utca sarkától
nyugatra” (Radnóti 28) húzódó Barátok kertje. Errôl a
kertrôl a piarista (azelôtt jezsuita) konviktus 1786. évi ja-
vainak összeírásában is szó esik, mint ifjúsági mulató
kertrôl (hortus voluptarius), melyben egy pince alakú
helyen nagy kôbôl faragott szökôkút (trulla) van. Ebbe
föld alatti kôcsatornán vezették át a vizet a kerti kútból.
A kertet a köznép kutas kertnek nevezte (Jakab III.427).
A leírások szerint Ónodi Veress Ferenc kolozsvári fo-
tómûvész házsongárdi kertje ugyancsak említésre méltó.
Veress Ferenc lányának leírása szerint „mielôtt Sétatér ut-
cai házunk fölépült, a Házsongárdban laktunk, szép, palota-
szerû kis villában, melyet szintén édes Apánk építtetett koráb-
ban. Nagy gyümölcsös kertben állott és zöld zsaluival, az eme-
letrôl kétfelôl lejövô lépcsôivel, s a nyitott verandája elôtti szé-
les kôlépcsôivel cukros kis épület volt. A kert egyik oldala hegy-
nek ment felfelé és a túlsó felén még tó is volt… Csalitos, ber-
kes utak voltak körülötte, s egy szép sziklás helyen forrásvíz
fakadt…Majális kútnak nevezték”. Az igazi Veress kert
azonban az új lakhelyen, a Sétatér utca 15 szám alatt lé-
tesült az 1870-es évek elején, és „maga volt a kiûzetés Pa-
radicsomának 19. századi mása, egyholdas rózsaligete kerti la-
kának – a régi mûteremnek – több évig volt lakója Brassai Sá-
muel.” Veress Ferenc saját leírása szerint kertjében szá-
mos „egymásba kanyaruló” úton lehetett haladni, „melyek
a különbözô virágos cserjékkel és fákkal mintaszerûen beülte-
tett téreket választottak el egymástól. E kisebb-nagyobb kertré-
szek közepén egy-egy kôbôl remekül faragott szobor, kôkép volt,
s ezeket rendetlen alakú tarka virágszônyeg díszítette” (Veress
15–17).
A Veress kert szomszédságában terült el a római ka- Gróf hídvégi Mikó Imre

26

A kolozsvári Mária-Erzsébet Vöröskereszt Kórház és Szanatórium
Ilona pavilonjának kerti oldala és udvar felöli látképe.
A Magyar Királyi Állami Tanítóképezde kertje a 20. század elején
27
1895 tájékán „a kert északnyugati végén jó téglaistálló és mel-
lette kocsiszín, ezzel szemben, pedig a sarokban kis konyhaker-
tecske volt. A kert többi része kisebb parkszerû, fásított séta-
utas kert maradt. … Különösen széppé és kedvessé tette a ker-
tet egy ott tenyészô hatalmas japánbirs bokor, mely tavasszal
rózsaszín virágaival óriási bokrétaként díszlett a közelében le-
futó kettôs elágazású kerti út között”(Kelemen 2002.113).
A 19. században a Békásban ismert volt Gidófalvy Ist-
ván királyi közjegyzô nyaralókertje, melyet három egy-
más melletti parcella megvásárlásával alakított ki 2 hold
167 négyszögöl területen.
A magánkertek egy másik csoportját az intézmények
tulajdonában lévô kertek jelentették, amelyek közül az
1869-ben alakult Mezôgazdasági Akadémia arborétuma
és tangazdasági területe érdemel említést. A kolozs-
monostori apátság területén a 19. században kialakított
park és agrobotanikus kert a Mezôgazdasági Akadémia
szárnyai alatt gyógynövény kutató teleppé fejlôdött, szá-
mottevô növényanyagával a Ferenc József Tudomány-
egyetem botanikus kertje mellett második botanikus
kertként mûködött – írja Szabó T. Attila Erdélyi történe-
ti kertek egy biológus szemével címû tanulmányában
(Galavics 69)
Ide sorolhatók még a gyümölcs- és rózsanemesítésre
szakosodott Palocsay kert (faiskola), a Diana Fürdô
(„Gôz-kádfürdô, vízgyógyintézet”) kertje, amely a Felleg-
várra vezetô „szerpentines Erzsébet séta út mellett fekszik”
illetve a Mária Erzsébet Vöröskereszt Kórház és Szanató-
rium a Magyar utcában, amely „szép tágas nagy telken fek-
szik… A pavilonok elôtt és mögött szépen parkírozott kert
van” (Erdôs 84–88).
A Magyar Királyi Állami Tanítóképezde kertje
ugyancsak szakértelemmel kialakított kert lehetett, hi-
szen a korabeli, szakmai berkekben értékelt újság A Kert
tudósítása szerint – mely a maga idejében a legnépsze-
rûbb magyarországi kertészeti folyóiratnak számított –
„Czapáry Albert mûkertész, lapunk munkatársa, folyó évi
szeptember hó elseje óta a kolozsvári állami tanítóképezdében
van mint fôkertész alkalmazva” (1895.535).
 Közkertek
Kolozsvár lakóinak életmódja már a 16. századtól
kezdôdôen erôsen polgári. A földhöz kötôdnek ugyan,
de a jövedelemforrás tekintetében fontos szerep jut az
iparnak és a kereskedelemnek. Itt is érezhetô a 19. szá-
zad Európájára jellemzô fokozott urbanizációs folyamat,
amely az elsô közparkok megjelenéséhez, majd számuk
gyorsütemû növekedéséhez is vezetett.
Noha már a 18. században is létezett néhány közkert
Európa nagyobb városaiban, ezek a közkertek a fôúri, ne-
mesi családok magánkertjeinek megnyitása révén váltak
nyilvánossá. Példának okáért Mária Terézia 1770-es ren-
delete a Glacisok parkokká alakítását és egyes császári
kertek (1775-ben az Augarten Palais kertje, 1777-ben a
Belvedere kertje stb.) megnyitását rendeli el a nagyközön-
ség számára. Ugyanez történt Berlinben, ahol 1765-ben a
Tiergartent nyitják meg, illetve Düsseldorfban 1776-ban,
ahol a Schlossgarten válik látogathatóvá. A közkertek,
közparkok történetében az 1813-as évet tartja mérföldkô-
nek a szakma, amikor a világ elsô nyilvános, bárki által lá-
togatható, tervezett közparkjának, a pesti Városligetnek
kialakítására a József nádor vezette pesti Szépészeti Bi-
zottmány pályázatot írt ki. Tíz évre rá a második hasonló
jellegû európai zöldfelület a kontinensen, a bécsi
Volksgarten következik a nyilvános közparkok sorában,
majd egymás után épülnek ki Európa más nagyvárosai-
ban is hasonló jellegû létesítmények. A 19. század elsô év-
tizedeiben Pest mellett – elvétve ugyan, de – Magyaror-
szág más városaiban is találkozunk hasonló kezdeménye-
zésekkel. A korabeli divatnak megfelelôen a magyaror-
szági városokban is sorban jelennek meg a közparkok.
Sonkoly Károly közlése szerint nyilvános közparkkal ren-
delkezô magyar városok sorában elôkelô helyet foglalt el
Pécs is: „A pécsiek kedvelt szórakozóhelye ez idô tájt a város el-
sô nyilvános parkja, az 1814-ben megnyílt Czindery-Kert”.
Külön említést érdemelnek az erdélyi fürdôvárosok,
melyek közparkjai a fürdôélet fellendülésével a 19. szá-
zad derekára, második felére épülnek ki.
Közkertjeit tekintve Kolozsvár is kedvezô helyet fog-
28
lal el ebben a hierarchiában, hiszen az elsô kezdeménye-
zések egy városi szintû közpark (a mai Sétatér) kialakí-
tására már 1812-ben megtörténnek (Kôváry 18).
A Sétatéren kívül kiépül még Kolozsváron a „széles,
bulevárdozott Külmagyar utca” és a „parkozott Trencsintér
(trencsinvárosi park)”, a Fásberek (Radnóti 8), Pákey Lajos
mûépítész tervei alapján 1881-ben az óvári piac helyén
létesülô óvári park, majd a Haller kert, melyet a Haller
grófi család kapjoni ága alapított. Ez utóbbi eredetileg
magánkert, de az idôk folyamán annyira nyitottá vált a
nagyközönség elôtt, hogy bárki látogathatta, aminek kö-
vetkeztében Népkertnek is nevezték. „a sétálások idôtölté-
sek tavasszal május 1-én kezdôdnek benne s ôszig tartanak”
(Herepei 2004.349). Az 1829-ben megjelent Aglája címû
lapban Kelemen János verset is írt a Haller kert kútjáról:
„Ott a szépek Királynéi / A berki kút tükrében / Nézik bájló
istennéi / Testeket szépségben” (I.81).
A századokkal azelôtt létesült, azóta is egyre bôvülô
Házsongárdi temetô ugyancsak a városszerkezet mar-
káns zöldfelületi elemét képezi.
Érdekes itt megjegyezni, hogy a korabeli európai
közkert kialakítási divattal a Román Királyság is igyeke-
zett lépést tartani. Fôként a bukaresti munkákhoz – mi-
vel a szakma itt még gyerekcipôben járt – elismert nem-
zetközi szaktekintélyeket hívtak meg. Például a 19. szá-
zad közepe táján a berlini fôkertész, Gustav Meyer, a hí-
res potsdami udvari kertész, Josef Peter Lenné tanítvá-
nya és utódja tervezi a Cišmigiu parkot, melyet aztán
1910-ben az ugyancsak európai hírû Rebhuhn tervei
alapján építenek át. A 19/20. század fordulóján tervezett
bukaresti Szabadság park (Parcul Libertãøii) E. Redont
munkáját dicséri.
A fenti felsorolásból is látható, hogy Kolozsvár múlt
századi belterületi zöldfelületeinek területileg jelentôs há-
nyadát a rekreációs célú, manapság már történeti értékû
zöldfelületek képezték. Ezek a létesítmények méreteik
(Sétatér 16, Temetô 10, Múzeumkert 5,5 ha), alaprajzi for-
máik és elhelyezkedésük folytán fontos szerepet játszot-
tak a mai városszerkezet kialakulásában, és jószerével a
mai Kolozsvár zöldfelületi rendszerének is aktív részei.
A székelyudvarhelyi Sétatér a 19–20. század fordulóján
Kolozsvár történeti közkertjei
„A történeti kert olyan építészeti és növényi alkotás, amely
történeti vagy mûvészi szempontból közérdekû. Mint ilyen
mûemléknek tekinthetô” – mondja ki az 1981-ben megfo-
galmazott Firenzei Karta. Településszerkezeti és zöldfe-
lület fejlesztési szempontból Kolozsvár történeti kertjei
és szabad terei közül a Sétatér, a Múzeumkert, a Házson-
gárdi temetô és a belváros térkomplexuma különös je-
lentôségû. Ennek megfelelôen a behatóbban vizsgált és a
továbbiakban bemutatásra kerülô kolozsvári közkertek
is a fent említettek közé tartoznak, melyek funkcionális
és településszerkezeti revitalizációja közérdek, a kultu-
rált, európai mércéjû városfejlesztés egyik alappillére.
A Sétatér
A kolozsvári Sétatér jellege, kialakulása és nem utol-
só sorban tekintélyes kora miatt jogosan sorolható a tör-
téneti kertek csoportjába, hiszen „az egész város díszére,
29
A kovásznafürdôi sétatér promenádja 1910-ben
magoknak és maradékaiknak kényelmekre, gyönyörûségekre és
idôtöltésekre szolgálandó célra” (Kôváry 8) lett kialakítva a
19. század elsô felében.
Majd kétszáz éves múltja – mely olyan európai rangú
közparkok sorába emeli, mint az 1813-ban tervezett
majd kiépített pesti Városliget, vagy az 1823-ban létesí-
tett bécsi Volksgarten – Takács Sándornak azt a gondola-
tát támasztja alá, hogy „kertészkedés bizonyos ágaiban nem-
csak, hogy hátrább nem vagyunk a nyugati népeknél, hanem
sok tekintetben felül is múltuk azokat” (8).
Annál is inkább büszkén mondhatjuk, hiszen a nagy
észak-nyugat angliai ipari városokból kiinduló, Joseph
Paxton nevével fémjelzett park-mozgalom – melynek
fontosabb korai alkotásai közül a Bath-i Victoria Park, a
Preston-i Moor Park, Birkenhead Park említhetô – az
1830-as években hódított teret a szigetországban, onnan
terjedve át aztán a kontinensre. Igaz ugyan, hogy a nép-
park gondolatát Hirschfeld már 1779-ben felvetette, de ô
kompozíciós elveiben „a vegyes népség minden rendetlen-
kedésével szembeni óvintézkedéseket” (Butllar 189) tartotta a
legfontosabb szempontnak, így a rendôrségi ellenôrzést
A Meyer által tervezett és Rebhuhhn által 1910-ben áttervezett bukaresti Cišmigiu park alaprajza
elôsegítô egyenes sétányok és szimmetrikus szerkezet
kialakítását javasolta.
A kolozsvári Sétatér története 1812-ben kezdôdik,
amikor a város hat éves szerzôdést köt Meleg János
szûcsmesterrel, mely szerzôdés szerint az említett sze-
mély évi négyszáz forint lefizetésével megvásárolja a jo-
got, hogy a Hangyásberekben „bort, sert, méhsert, pálinkát
és élelmet árulhasson” (Kôváry 7). Az akkori városgazdák
becsületére váljék, hogy a század eleji, megfelelô szabá-
lyozás hiányában elkövetett növényirtás hatására a szer-
zôdés külön pontban kikötötte: a bérlô a füzest és az
30
eperfákat nem bánthatja!
A Hangyásberek a Szamos menti hajdani hangás nö-
vénytársulásról kapta a Hangásberek nevet, melyet az-
tán a köznép hangyásra ferdített (Herepei 2004. 229). A
jelzett berek a majdani Sétatér helyén elterülô mocsaras,
vizenyôs terület, mely a gyakori esôzések vagy a hóolva-
dás idején hónapokig víz alatt feküdt. Ennek ellenére a
buján tenyészô füzes-égeres egy részét kiirtották, az így
felszabaduló területet pedig kertészkedésre használták.
A területre jellemzô növényállományt Berei Soó Re-
zsô botanikus professzor ismerteti (1927.22).
Joseph Paxton terve a Birkenhead Park kialakítására, 1845-bôl
A szerzôdés nyomán megpezsdült az élet a Hangyás-
berek környékén. Délutánonként, hétvégenként a 19.
század eleji polgárosodó Kolozsvár középrétegeinek ta-
lálkozóhelyévé válik a Szamos menti árnyas sétahely.
Ebbôl az idôszakból, 1815 körülrôl származik Lengyel
Dániel alább idézett leírása, melyet szintén Herepei Já-
nos idéz, s amely szemlélteti, hogy a berek ekkor még
nem csak és elsôsorban a kikapcsolódás, sétálgatás szín-
helye: „A Monostori úti Haller kerten túl, az úgynevezett be-
rekben öl fákat árultak s ott egy kútban jó ivóvíz is volt”.
A szûcsmester bérleti jogának lejártával 1818-ban új
31
bérlô jelentkezik Benigni Éliás mészáros mester szemé-
lyében. Benigni mindössze kétéves szerzôdése után
azonban, újabb vállalkozó kedvû személyek hiányában
a Hangyásberek mély hallgatásba burkolózik. Ez a pasz-
szív állapot szinte tíz évet tart, és már-már úgy tûnik,
hogy a város parkja az ígéretes jövô helyett az enyészet
útjára lép. A Sétatér iránt tanúsított pillanatnyi érdekte-
lenségnek két fô okot tulajdoníthatunk.
Az egyik az lehet, hogy Kolozsvár tehetôs fôurai és
polgárai (a Jósika, Kemény, Kendeffy, Teleki, Bethlen,
Bánffy, Haller családok), akik anyagilag és erkölcsileg a
leghathatósabban elôremozdíthatták volna a Sétatér
ügyét, egytôl egyig saját díszkerttel rendelkeztek palotá-
ik közelében Kolozsváron vagy Kolozsvár környékén.
Ezek a fôúri családok tulajdonképpeni pozitív minta
szerepet töltöttek be a kolozsvári kertkultúra fejlôdésé-
ben, hiszen a 19. században lassan megerôsödô kolozs-
vári polgárság kulturális téren – és ide tartozik a kertmû-
vészet is – ennek a rétegnek a kulturális színvonalát pró-
bálta utánozni, hozzájuk igazodott.
A másik ok, amiért a Hangyásberek akkoriban még
nem tudta kivívni egy városi szintû közpark státusát, az
a Haller kert volt. Ez a kert az idôk folyamán olyannyira
nyitottá és népszerûvé vált a nagyközönség elôtt, hogy
bárki látogathatta, és ezért Népkertnek is nevezték. A
közkert népszerûségét növelte az a tény is, hogy Ferenc
császár is megfordult itt 1817-i kolozsvári látogatása al-
kalmával, valamint késôbb, század vége felé itt került ki-
alakításra a monarchia minden valamirevaló településén
létrehozott Erzsébet kert is.
A kolozsvári polgárok jó része sokáig még ide járt sé-
tálni, pihenni. Látható tehát, hogy a kialakulóban lévô
Sétatérnek az elsô pillanattól fogva kemény versenytár-
sa akadt.
Az elsô kedvezô fordulat akkor következett be a Séta-
tér fejlôdésében, amikor a kolozsvári Asszonyi Jótékony
Egyesület elnöke, Jósika Jánosné felfedezni vélte a Han-
gyásberekbe rejlô kiváló lehetôségeket. Így történt, hogy
1827-ben, nyolcévi szünet után új tulajdonosa lett a Han-
gyásbereknek, akinek nem titkolt szándéka az volt, hogy
a bérbevett területre „közönséges sétálóhelyet alkalmazhas-
son” (Kelemen–Fodor 29).
Az új szerzôdés megkötése óriási lépést jelentett a Sé-
tatér fejlôdésében, hiszen kikötötte, hogy az új tulajdo-
nos „tartozó legyen abból mulatóhelyet készíttetni, ennélfog-
va tetszése szerint planíroztatni, élô fákkal beültetni s valame-
lyik szigetében egy faiskolát állítani és allékat formálni” (Kô-
váry 17). A szerzôdése értelmében a bérlônek a berket a
Népkerttel össze kellett kötnie. Ennek következtében
épült meg az Erzsébet híd. Kolozsvár alaprajza az 1810-es évekbôl. Az Óvár és a Fellegvár között,
kissé nyugatra a szabályozatlan Szamos ágai közt terült el a Hangyás-
Az Asszonyi Jótékony Egyesület korszakában ko- berek

32

A Hangyásberek növényei Berei Soó Rezsô felmérése szerint
Erzsébet királyné szobra a Fellegvár oldalában
33
moly folyóvíz-szabályozási illetve csatornaépítési mun-
kálatok is folytak. A kolozsváriak becsvágya nem enged-
hette, hogy bármilyen tekintetben is lemaradjanak a töb-
bi, akkortájt ugyancsak rohamosan fejlôdô erdélyi város
mögött. Ez a Sétatér kialakításánál, illetve a Szamos sza-
bályozásánál is megmutatkozott: „Hochard, a francia na-
póleoni fogoly Marosvásárhelynek Elbát csinált, nekünk is El-
ba kellett” (Hegedûs 16). Így keletkezett a malomárok.
Az 1834-es kolozsvári országgyûlés utcai verekedés-
be torkollott. Az óriási politikai botrány következtében
az 1790-ben Kolozsvárra delegált fôkormányszéket
(guberniumot, ahogyan akkoriban nevezték) Nagysze-
benbe költöztették vissza. Ilyenképpen Kolozsvár má-
sodrendûvé vált az erdélyi politikai színtéren, ami a gaz-
dasági élet visszaesését is jelentette. Érthetô volt tehát a
kolozsváriak öröme, amikor 1838-ban földijük, Kornis
Gábor lett a gubernátor, és a gubernium újra a kincses
városba költözött.
Ez volt az a politikai fordulat, amely végérvényesen
elindította a kolozsvári sétateret a fejlôdés útján. A gyô-
zelem tiszteletére ugyanis hatalmas bált rendeztek, ame-
lyen nagylelkû adakozás indult egy, a város kulturális
színvonalához méltó sétahely kialakítása érdekében.
A hely természetesen adott volt, hiszen a Hangyásbe-
rek akkorra már majdnem harmincéves hagyománnyal
és jelentôs megvalósításokkal rendelkezett. Hogy a fej-
lesztés akadálytalanul és szakszerûen történjék, Sétahely
Bizottság alakult. A Sétahely Bizottság elnöke Pataky
Mihály királybíró lett, tagsága pedig olyan közismert
személyiségekbôl állt, mint Hermann Sámuel mérnök,
tervezô, Schütz József, kertészeti intézô, Pákey Lajos,
Kolozsvár fôépítésze, Tauffer Ferenc városgazda, Bánffy
József, Mikes János és mások.
A kezdeti lelkesedés után a frissen alakult bizottság-
nak a rideg valósággal kellett szembenéznie: ki fogja
megtervezni a Sétateret? A választás Hermann Sámuel
tervezômérnökre esett, de „hogy francia vagy angol stylben
állítsák, arról nem volt szó” (Kôváry 45). Hermann Sámuel
akkor már számottevô kerttervezôi referenciákkal ren-
delkezett, legismertebb munkája a bonchidai Bánffy kas-
Az Erzsébet-híd a 20. század elsô felébôl
tély barokk kertjének áttervezése tájképi kertté a század
30-as éveiben. „Hermann Sámuel mérnök év nélkül való, s
László János 1831-ben rajzolt terve mutatja a parkon végzett
átalakításokat… A tervezôk valóban nagyszabásút alkottak,
noha a parkban elhelyezendô építmények csak részben valósul-
tak meg” (Rapaics 1984.189).
Hermann rövid idô alatt elkészült a rábízott feladat-
tal. Tervének szakszerûségét mi sem bizonyítja jobban,
mint az eltelt több mint százötven év, melynek során a
Sétatér szerkezeti kialakításában lényeges változás a va-
34
lóban intenzív használat mellett sem történt. Marcus Ri-
ca román kerttörténész szerint Hermann tervében a nö-
vényalkalmazás szakszerû, a térszerkezet kedvezô mind
az ott tartózkodásra áhítozók, mind pedig az átsétálni
vágyók számára (Marcus 35, 37).
A reprodukált alaprajzból kitûnik, a Sétateret a hossz-
tengelye mentén kialakított, vadgesztenyefákkal szegé-
lyezett sétányok szelik át. A két szélsô sétány a gyalogo-
soké, míg a közbelsô a jármûforgalom (ti. fogatok, hin-
tók stb.) számára van fenntartva. Az utak mentén „a leg-
A Hermann Sámuel tervezô által megálmodott Sétatér alaprajza az 1840-
es évekbôl

újabb ízlés szerinti csinos padokat, asztalokat, a hangász-kar

számára polcokat, néhány vendéglôt, cukros épületecskét”
(Kôváry 53) is terveztek. Az alaprajzon a Sétatér szom-
szédságában (1 és 2 számokkal jelölve) díszes magánker-
teket látunk, melyek valószínûleg a Kemény és Wesselé-
nyi kertek lehettek.
Idôközben a Szamos szabályozása befejezôdött, így az
árvízveszély megszûnt. Az újonnan nyert területekkel ki-
bôvült Sétatér terjeszkedett. 24 holdnyi területet „kiragad-
ni a Szamos romboló kezébôl” és azt a havasok közelsége mi-
att gyakori áradások ellen biztosítani, parkosítani a kora-
beli mûszaki ellátottság mellett nem volt könnyû.
Az ültetendô növényanyag beszerzése nem jelentett
gondot, hiszen az 1886-os krónika szerint „a városgazda
A Malomárok az 1920-as években

35
kihajtatott Bonchidára, gr. Bánffy József nekiszabadította óriás
kertjének, küldte azokat a kanadai jegenyéket, melyek elsô fog-
lalás jogán ott a két szélén máig is verik az eget” (Kôváry 56).
1997 nyarán még állott három a bonchidai óriásokból.
Sajnos semmiféle hivatalos védelemben nem részesültek,
minek következtében a kolozsvári városvezetés 1998-ban
omlásveszélyes fáknak nyilvánította és kivágatta.
Figyelemreméltó dolog, hogy bár anyagiak hiányá-
ban a kivitelezési munkálatok többször is félbe marad-
tak, ezek a kényszerszünetek általában rövid ideig tar-
tottak. A bevált módszer az volt, hogy ilyenkor általános
gyûjtést rendeztek, a kolozsvári polgárok pedig minden
alkalommal összefogtak a nemes cél érdekében és elôte-
remtették a folytatáshoz szükséges összeget.
Az elért eredményeken felbuzdulva a Sétahely Bi- A szabályozott Szamos egy részlete a 20. század elejérôl
zottság 1840-ben kertészt is fogadott Buksa Mihály sze-
mélyében, akinek feladata volt a fákat a bizottság rende-
lete szerint ültetni, ápolni, tisztítani, takarítani. A kerté-
szi tisztet 1842-ben Koppándi János veszi át Buksától.
Lassan bár, de gyarapodott a Sétatér. A terület széleit
kiegyenesítették az ott található magántelkek megvásár-
lásával (összesen 229 négyszögöl). A már meglévô szol-
gáltatásokat újabbakkal bôvítették: arénát építettek, lo-
vardát nyitottak, minek következtében „a Sétatér kinôtte
magát, Kolozsvár kedves mulatóhelyévé lett” (Hegedûs 18).
A politika nagymértékû befolyása a gazdasági és a
kulturális életre az 1848–49-es szabadságharc alkalmával
ismét bebizonyosodott. A szabadságharcot követô idô-
szakban a Sétatéren is jól érezhetô a hanyatlás, a tenni
akarás hiánya. Néhány évig a „kedves mulatóhely” látoga-
tottsága is csökken. Az elôdök kínlódása és vasakarata
nem volt azonban hiábavaló, a Sétatér mint közpark már
el lett fogadva. A város szerves részét képezi, Kolozsvár
büszkeségeként tartják számon. Természetes tehát, hogy
lassan bár, de visszatér bele az élet, a vígasság.
A Sétahely Bizottság feladatait az 1860. szeptember
15-én alakult Sétatér Bizottság veszi át. Elnöke Mikó Im-
re, illusztris tagjai Esterházy Kálmán, Bánffy Kálmán.
Annak ellenére, hogy ez a bizottság aránylag rövid ide- Szerzô fotója 1997-bôl, amikor még állott három a Bonchidáról az 1870-
es években hozatott kanadai jegenyékbôl a kolozsvári Sétatér északi
ig adminisztrálta a Sétatér javait (1860–1866), újabb köz- oldalán

36
adakozást kezdeményezett, a begyûlt pénzt pedig a
park bôvítésére fordította: ebben az idôszakban tervezte
meg Kagerbauer Antal a sétatéri tavat, melynek építését
haladéktalanul el is kezdték. Kagerbauerrel lényegében
újraterveztették a Sétateret, de terve nem valósult meg.
Idôközben a város jónak látta egy stabil anyagi háttér
megteremtését, kiküszöbölve a pénzhiányból adódó
egyre gyakoribb kényszerpihenôket, amelyek a Sétatér
kiépítésénél makacs módon visszatértek. Így született
meg 1866-ban a Sétatér Egylet, amely mint részvénytár-
A Sétatér alakulása a 19. század második felében. 1871-ben a tó már
megvan, de a tó körüli épületek még hiányoznak. 1898-ban már felépült
a kaszinó, a céllövölde, a szökôkút, a zenepavilon és egyéb létesítmé-
nyek.
37
saság mûködött, húsz évre felvállalva a Sétatér ügyeinek
intézését. Elsô lépésként száz, egyenként 60 Ft-os rész-
vényt bocsátottak áruba a Sétatér megvételére
A Sétatér Egylet alakuló nyilatkozatában a következô
olvasható: „nem nyereségvágyból egyesültünk, s nemcsak
pénzáldozatot hoztunk, hanem hoztuk idônket és meleg érdek-
lôdésünket.” Kell-e ennél szebb és nemesebb kinyilatkoz-
tatása a közösség érdekében vállalt áldozatnak?
Az új szerzôdés új távlatokat nyitott, egy csapásra
megoldódni látszottak a nemrég még fenyegetôen tor-
A csónakázó tó a nyugati oldalán a Kioszk vendéglôvel és a tóparti
zenepavilon a 20. század elsô felében
nyosuló anyagi gondok. A Sétatér lendületes fejlôdésnek
indul. A korábban elkezdett tóépítési munkálatok rövi-
desen befejezôdnek. Nyáron csónakázó emberek, télen
korcsolyázó fiatalok népesítik be a sétatéri tavat, mely-
nek felülete 2 hold. A tóra utólag sziget is létesül, a tó dé-
li partján pedig felépül a Kioszk vendéglô, amely a mai
napig eredeti rendeltetésének megfelelôen mûködik.
1871-ben a Sétatér fôkertésze Ritter Gusztáv lesz, aki
azelôtt a Gazdasági Tanintézet fôkertészi tisztét látta el,
tehát megfelelô szakmai tapasztalatokat birtokol.
Ugyanebben az évben a kertészlak mellé virágház épül.
1872-ben a sétatéri szolgáltatások sora körforgóval bô-
vül, egy évvel késôbb pedig már nyári színház és céllö-
völde létesül, ez utóbbi a suhancok nagy örömére. A Sé-
tatér tengelyében a fôsétány két oldalán tájképi típusú
park épül ki, számos sétaúttal. Ebben az idôszakban a
közparkok a fontos társadalmi események színterei.
Szobrok és egyéb képzômûvészeti alkotások (pl. ivóku-
tak, szökôkutak stb.) elhelyezésére, emlékhelyek kialakí-
tására alkalmas területek, vásárok megrendezésére, szó-
rakozásra és sportolásra egyaránt alkalmas színterei a vá-
rosi életnek. Az itt zajló programok gazdagsága, gyakori-
sága, a fôúri és polgári reprezentáció erôsíti a lokálpatri-
otizmust, a lakosok helyhez, városhoz kötôdését.
A Sétatér látogatói között minden népréteg, mind-
egyik társadalmi osztály képviselve volt. Vasárnapon-
ként a fôurak mellett itt korzózott a munkások, katonák
és cselédek színes serege is. A társadalmi különbségek-
nek azonban valamilyen formában érvényt kellett sze-
rezni. Ezért alakult ki az a szokás, hogy míg a kocsiút bal
oldalán húzódó sétaúton bárki sétálhatott, a jobboldali
járdán csak a nagyságos és méltóságos urak közleked-
hettek: „a fôjárdát a sétálók, a kocsiutat az úri fogatok, a má-
sik járdát a lovagló fôurak népesítették be” (Kôváry 65). Ez a
szokás több évtizeden keresztül tartotta magát. Hunya-
dy Sándor Bakaruhában címû regényében, Jakab Vilma
kalotaszegi cselédlány keserû mondata is erre utal, 1917-
bôl. A Sétatéren sétálva, udvarlója ama indítványára,
hogy a tolakodó tömegbôl térjenek át a másik járdára,
ahol jóval kevesebben sétálnak, megrökönyödve feleli:
38
„Hát maga nem tudja, Sándor, hogy nekünk nem szabad oda
átmenni? Visszakergetne onnan a rendôr. Az uraknak van
fenntartva az a sor” (132).
Nemcsak kedvezô fekvése, de a 19. század második
felére és a századfordulóra jellemzô társadalmi viszo-
nyok, a státusszimbólumnak is beillô reprezentációs
funkció, a polgári és fôúri rétegek magamutogatásának
divatja is a belvároshoz, a központhoz kapcsolta a Séta-
teret. Kolozsvár korabeli promenádja a Fôtérrôl a Híd
utcán kiindulva a malomárkot átszelve a Malom utcán
keresztül vezetett a Sétatérre, majd azt körbejárva az
óvári piacon át tért vissza a Fôtérre.
A Sétatér rendezése egy pillanatra sem szakadt félbe.
A Sétatér Egylet már terepplasztikai megoldásokat is
elôirányzott: feltöltette a gödröket, megemelte a talaj-
szintet, a területnek „egyenes niveaut” adott.
A Sétatér 1873-ban új berendezési tárgyakkal gazda-
godott. A régi padok mellé 108 új, vaslábú padot helyez-
tek el, ami 800-1000 embernek biztosított üldögélési le-
hetôséget. A korabeli tudósítások szerint zenenapokon
azonban még ez sem volt elég: „Különösen zenés napokon
(kedd, péntek) a legelôkelôbb társaság élénkíti meg az árnyas,
hosszú fasorokat. Ünnep és vásárnapok délutánjain a nép to-
long árnyas útjain, s ilyenkor a legfestôibb tarkaságban ve-
gyülnek össze a környezô falvak élénk színeiben pompázó nép-
viseletei, a Kolozsvár külvárosi (ún. hóstáti) polgárok sötétkék
és a polgárnôk szintén élénk ezerráncú rokolyái, az alsóbb osz-
tályú városi nép gyakran merész fantáziájú öltözékeivel”
(Radnóti 46).
A zenepavilonok megjelenése a közparkokban Euró-
pa szerte olyannyira elterjedt a 19. század második felé-
re, hogy minden valamirevaló közpark igyekezett építe-
ni legalább egyet. Angliában az elsô ilyen jellegû épít-
ményt 1861-ben helyezték el a Királyi Kertészeti Társa-
ság (Royal Horticultural Society) kensingtoni parkjában
(Conway 49). A kolozsvári Sétatér ebbôl a szempontból
is felzárkózott a nemzetközi színvonalhoz, hiszen zene-
pavilonja az 1870-es években épült.
A kor kertészeti ízlésének megfelelôen a kertészlak
elôtt szônyegtáblákat képeznek ki, a kocsiút és a járdák kö-
A neobarokk Kaszinó a szökôkúttal 1912-ben és 1997-ben

zé pedig „bokor-vonalat húznak”, azaz élô sövényt ültetnek.

1876. június 9-én elfogadják a Sétatéri Rendészeti Sza-
bályzatot. A szabályzat többek között kimondja, hogy
mint minden hasonló jellegû kulturált intézményben, a
Sétatéren is a hétbôl legalább két napon át belépti díjat
szedjenek. Hét évvel késôbb, 1883. május 9-én a szabály-
zat újabb passzusokkal bôvül ki:
„1. Kutyákat a sétatérre csak zsinegen vezetve szabad vinni;
2. A közönség használatára szolgáló padok szándékos ron-
gálása tiltatik;
3. Terhes és a szôlôkbe járó fuvaros szekerek csakis a ker-
tészlak mellett, a Szamos partján végigvonuló úton közleked-
hetnek.”
Kellemetlen tapasztalatként tarthatjuk számon annak
a háromszáz fenyôcsemetének az elültetését is, amelye-
ket földlabda nélkül szállítottak. A szomorú eredmény:
mind a háromszáz csemete kiszáradt.
A 19. század nyolcvanas éveire a Sétatér tipikusan eu- A sétatéri szökôkút, a kioszk és a zenepavilon a 20. század elején

39
Parkhasználat a Városligetben, 1845-ben Franz Sandmann litográfiáján
rópai közparkká vált. 1886-ban a Sétatér Egylet húszéves
szerzôdése lejárt. Az egylet feloszlása alkalmából készí-
tett jelentésbe nyugodt szívvel írhatták, hogy „a sétateret
mint berket vettük át, s mint parkot bocsátjuk vissza”.
A bérleti szerzôdés lejártával és a Sétatér Egylet felosz-
lásával egyidejûleg a kolozsvári Sétatér történetének leg-
fontosabb, fejlôdésének legdinamikusabb szakasza ér vé-
get. Ez természetesen nem jelenti a fejlôdés teljes leállását.
A Sétatér a város gondozásába kerül vissza. A szá-
Parkhasználat ma a londoni Hyde parkban
40
Az angliai hastingsi Alexandra Park felújított zenepavilonja
zadvég aránylag stabil politikai helyzete Kolozsváron is
gazdasági fellendülést eredményez. Ebben az idôszak-
ban épül a sétatéri tó északkeleti partján a Kaszinó,
amely újabb jelentôs vonzerôt képvisel.
A Kaszinó bejárata elôtt, az épület fôtengelyének foly-
tatásában 1897-ben díszes szökôkút létesül. A nimfákat
és szatírokat megtestesítô szobrokkal körülvett szökôkút
hatalmas tányérján ma is olvasható a felirat: Kosch és Só-
lyom Gépgyára – 1897, Kolozsvár. A Kaszinó fôtenge-
lyén, a szökôkút folytatásában új zenepavilon épül.
A Sétatér fontosabb létesítményei a tó köré csoporto-
sulnak, kihangsúlyozva a sétatéri tavacska központi, tér-
szervezô szerepét.
A Sétatér a századforduló után is megôrzi fontos tár-
sadalmi szerepét. Területe folytonosan bôvül, 1917-re
már eléri a 32 hold 150 négyszögölet.
Az elsô világháborút követô politikai fordulatok is-
mét megtépázták a Sétatér arculatát. Habár területe a
környezô kertek bekebelezése folytán tovább növeke-
dett, régi fénye egyre jobban megkopott és kopik ma is.
Virágkorát minden bizonnyal a 19. század nyolcvanas-
kilencvenes évei jelentették. Akkori felszereltsége, gon-
dozottsága, rendezettsége a mai Kolozsvárnak is becsü-
letére válna. Tervezôi koncepciójának helyénvalóságát
mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy eredeti kialakí-
tásának fô ismérveit napjainkig megôrizte.

A brenti (London) Queen's Park helyreállított zenepavilonja

A Múzeumkert

1859. november 23-án nyílt meg Kolozsváron az Erdé-
lyi Múzeum, melyet anyagilag és erkölcsileg támogatni az
abszolutizmus tizedik évében becsületbeli ügynek számí-
tott. Anyagi tôkéje a mûvelt erdélyi fôurak adományaiból
kovácsolódott össze, halhatatlansága a tudomány embe-
reinek köszönhetô. Szellemi atyja és kivitelezôje az Erdély
Széchenyijének nevezett gróf Mikó Imre (1805–1876). Az
ô adománya a napjainkban is álló klasszicista épület, va-
lamint az ezt körülvevô 14 holdas angolpark: „Mikó Imre
1856. april 10-kén kelt adománylevelénél fogva külsô-szén utcai
kertjét s az ott létezett épületeket az 1841/3-diki országgyûlési
törvénycikk és mellékletei értelmében alapítandó Erdélyi Múze-
umnak ajánlá és ajándékozá… A múzeumi épületeket környezô
gyönyörû angol kertnek kiterjedése hosszúságban 128, széles-
ségben 127 öl” (Berei Soó 1942.3)
Ez a nagylelkû adomány képezte az Erdélyi Múzeum
Egyesület (a továbbiakban EME) alaptôkéjének nagy ré-
szét. Nagylelkûsége által nem csak a mindenkori erdélyi
tudományos élet, de Kolozsvár is gazdagodott, hiszen
az addig magánkertnek számító park megnyílt a nagy-
közönség számára, bárki által bejárhatóvá vált.
Az Erdélyi Múzeum fölállításának gondolata már a
reformkori erdélyi nemzedéket foglalkoztatta. Megalapí-
tását 1842-ben kezdeményezte az erdélyi országgyûlés, s
ehhez ajánlotta fel gyûjteményét a történetíró Kemény
József és unokatestvére, a természettudományokkal is
szívesen foglalkozó Köteles Sámuel is. Az uralkodói jó-
váhagyás 1842-ben azonban elmaradt (Gerle 61–64). A ti-
zenhét évvel késôbb, 1859-ben végre megalakított „múze-
um elnöke gr. Mikó Imre, igazgatója Brassai Sámuel, titkára
Szabó Károly, jegyzôje Finály Henrik” (Apáthy 12).
Az EMÉ-nek Mikó birtok az egykori gróf Bethlen féle
kert területén létesült, tehát a Mikó grófok tulajdonkép-
pen továbbfejlesztettek egy, a 19. század közepén gondo-
zottnak és esztétikusnak nevezhetô kertet. Rapaics Ray-
mund szerint (1984.247) ebben a kertben díszlett elôször a
magyar orgona (Syringa josikae) is, amely a magyarorszá-
gi kertekbe Bécsbôl került vissza. A növényt Bethlen Ka-

41
talin gyûjtötte elôször a Sebes és a Székelyjó mentén az Er-
délyi Szigethegységben, onnan hozta kolozsvári kertjébe.
Itt már látta 1823-ban Baumgarten erdélyi botanikus. A
grófnô megmutatta a cserjét báró Jósika Jánosnénak, Er-
dély kormányzósági elnöke feleségének, aki Bécsbe küld-
te. Ott az ifj. Jaquin lévén a füvészkert igazgatója az újon-
nan felfedezett fajt Syringa josikae néven vezette be a nö-
vényrendszertanba.
A 19. századi kertmûvészeti törekvéseknek megfele-
lôen a Múzeumkertet – melyet Kolozsvár magyar polgá-
rai Mikó kertként is emlegetnek – az egykori tulajdonos
Mikó család tudatos tevékenysége tájképi kertnek for-
málta. Ezen felül azonban a gyûjteményes kertek voná- A Mikó grófok nyárilaka a Múzeumkertben
sait is hordozta, hiszen a nyugati divat hatására – ha kis-
sé megkésve is – az erdélyi fôurak is igyekeztek távoli tá-
jak, vidékek, de ugyanakkor helyi, odahaza kevésbé is-
mert, újdonságnak számító növényritkaságait beszerez-
ni kertjeikbe. Ez rendkívüli elônynek számít a késôbbi
botanikus kert kialakításánál, hiszen így már adott egy
beállott, rendszerezett, változatosnak nevezhetô nö-
vényanyag, amely a kialakítandó botanikus kert gerincét
képezi. Ennek a növényanyagnak a szakértô rendszere-
zôje, kezelôje és folyamatos bôvítôje pedig nem más
volt, mint maga a múzeum igazgatója, Brassai Sámuel,
az utolsóként számon tartott erdélyi polihisztor. Munka-
társa és jó barátja pedig a Magyar Madártani Intézet
megalapítója, Hermann Ottó.
Idegen vidékek növényeinek felhasználása régi kele-
tû szokás, már az ókorban is találunk rá példákat. Euró-
pában a 16. században, a a nagy világutazásokkal egy
idôben vált egyre gyakoribbá.
Az elsô európai botanikus kertet ismereteink szerint
1545-ben alapították Padovában majd több mint nyolc-
van évet, 1632-ig kellett várni a második, az oxfordi
egyetemi botanikus kert létrehozására.
Adatok igazolják, hogy az ismertebb díszfák közül
például az elsô vadgesztenyét Bécsbe ültették, 1576-ban,
az elsô akácot Párizsban, 1635-ben. Az igazi fellendülés
azonban a gyûjteményes kertek elterjedését tekintve eu-
1545-ben Francesco Bonafede által a világon elsôként alapított padovai
rópai viszonylatban is 1800 után tapasztalható. botanikus kert madárperspektívája

42
Az 1632-ben alapított oxfordi botanikus kert alaprajza

43

A Ferenc József Tudományegyetem fôépülete a 19–20. századfordulón
A Múzeumkert hivatalos botanikus kertté válása egy
igencsak örömteli eseménynek köszönhetô: 1872-ben
Kolozsváron megalakult a Ferenc József Tudománye-
gyetem, melynek kilátástalan anyagi helyzetét Apáthy
István, az új egyetem egyik professzora a következô
mondattal jellemezte nagyon találóan: „Egyetemet alapí-
tottak Kolozsvárt, intézetként egy darab spongyával és két da-
rab krétával” (Richter 1905.22).
Az új tudományegyetemen az anyagi gondok ellené-
re természetesen Növénytani Tanszék is létesült, aminek
pedig bemutató illetve kísérleti területre volt szüksége.
Erre a tudományos célra adta át az 1872. augusztus 29-i
EME évi rendes közgyûlésén kötött szerzôdés 5. pontja
szerint az Erdélyi Múzeum az egyetemnek a Múzeum-
kertet, ötven évre, azzal a kikötéssel, hogy „az egyetem a
kert parkszerûen mívelt részében jelenleg meglévô arboretu-
mot és fruticetumot, amely csaknem teljes számmal tartalmaz-
za Erdély valamennyi élô fáit és cserjéit, elpusztulni nem
hagyja”.
44
A Kánitz-korszak (1872–1895)
A kezdeti idôszak anyagi nehézségeit tetôzi az is, hogy
az egyetem összes tanszéke közül éppen a Növénytani In-
tézet részesül a legszerényebb pénzügyi támogatásban,
„hiszen a kert felszerelésére mindössze 5000 forintot kapott”. A
katasztrofális anyagi helyzet átvészelése csakis az akkori
intézetvezetô Kánitz Ágost (1843–1896) és fôkertésze, a
lelkes, nagy tudású és tapasztalatú Walz Lajos (1845–
1914) áldásos tevékenységének köszönhetô. Önzetlensé-
gük egyik beszédes bizonyítéka, hogy a kolozsvári Nö-
vénytani Intézet laboratóriumai fennállásuk elsô éveiben
helyhiány miatt Kánitz Ágost lakásán mûködtek.
Walz akkoriban már igen jó kertészeti referenciákkal
rendelkezik: fiatalon, pályafutása kezdetén Batthyány
Fülöp herceg körmendi uradalmában kertész, majd a bé-
csi mûegyetemen rajzot és kerttervezést tanul; innen
Grazba kerül, ahol a Johanneum botanikus kertjének se-
gédkertésze; 1870–73 között a budapesti egyetemi bota-
nikus kert fô segédkertésze, ezután kérik fel a kolozsvári
új egyetem alakuló botanikus kertjének fôkertészi tisztjé-
re. Nem csoda hát, hogy e két szakember igazgatásának
23 esztendeje alatt (1873–1896) a nehézségek ellenére a
Múzeumkert területének közel a felén kultúrákat létesí-
tettek, sôt még szerény hidegház és melegház építésére is
futotta. Amíg ez a növényház felépült, a kertészlak egyik
szobáját voltak kénytelenek az úgynevezett eleven növé-
nyek (ez alatt a melegházi, hidegházi és gumós növénye-
ket értették) tárolására használni. Az egyetem által az
EME-tôl átvett Múzeumkert összterülete 68.063 m2 volt.
Ebbôl a pénzhiány miatt Kánitz Ágost és Walz Lajos
mindössze 28.123 m2 -nyit tudott megmûvelni.
A botanikus kert gyenge felszereltségét mi sem bizo-
nyítja jobban, mint az a tény, hogy a növények öntözésé-
hez elengedhetetlen vizet nem csak a kezdetekben, ha-
nem teljes 23 éven keresztül hordókban, szamárháton
szállították a városból a kis dombocskára, amin a botani-
kus kert elterült.
A minta vagy példakép, aminek alapján Kánitz a ko-
lozsvári fûvészkertet kialakítani igyekezett: a bonni Han-
stein féle botanikus kert volt. Ez a választás nem bizo-
nyult azonban a legszerencsésebbnek, mert az eredeti is
szegényes, gyenge volt a botanikus kertek között, hát ak-
kor a másolat. Éppen ezért a Kánitz féle botanikus kert
nem emelkedhetett Richter Aladár szavaival élve „egy
szerény rendszertani iskolakert” színvonalánál magasabbra.
A rengeteg nehézség ellenére a szakértelem, a kitartás
és sok esetben a külsô segítség meghozta a kívánt hatást:
a botanikus kert fejlôdése elkezdôdött.
Az elsô külföldi kapcsolatot és hathatós segítséget
1874-ben a bécsi Belvedere botanikus kert, illetve annak
fôkertésze, Maly segítsége jelentette. A késôbbi partner-
intézmények közül a breslaui, lipcsei, firenzei, pisai,
bonni, berlini, marburgi, lembergi, budapesti stb. kap-
csolatok érdemelnek említést. Igencsak hathatós segítsé-
get nyújtottak az indulásnál a helybéli nagyok is: Brassai
Sámuel mellett Ritter Gusztáv, a kolozsvári Gazdasági A múzeumkerti Mikó mellszobor (leleplezték 1889. június 10-én)
Tanintézet, majd késôbb a Sétatér fôkertésze (Richter
1899.12–72). tetlen határozatnak a következtében a Múzeumkert te-
A nehezen induló fejlôdési folyamatot a botanikus rülete az újabb – „természettudományi intézeti, de nem bo-
kert területén kezdeményezett építkezések is rendkívül tanikai” jellegû – épületek felhúzása következtében to-
kedvezôtlenül befolyásolják. 1880–1882 között épül fel vább csökkent.
az egyetem Vegytani illetve Állattani Intézete. A két ha- „Ám a Múzeumkert szerencsétlen sorsa miatt a botanikusnál
talmas épület együttesen 13540 négyzetméternyi terüle- is jóval jobban sírhat a kolozsvári közönség, egy eladdig oly nyil-
tet (az összterület kb. egy ötödét) szakít ki a botanikus vános parkot veszítvén, amelyet a maga erejébôl belátható idôkön
kert szívébôl. Ráadásul a Vegytani Intézet sok füstöt belül soha sem tud megteremteni” – írja a Vasárnapi Újság
okádó kéményei káros hatással vannak a növényekre. A (34.6). De maga az EME is sokat veszített furcsa döntése
korabeli krónikák szerint télen a Múzeumkert hóleple nyomán, hiszen ha csak az államnak átadott terület pénz-
feketéllik a sok koromtól és szénportól. beli értékét kapja meg, azzal úgy gazdálkodhatott volna,
Fontos dátum a Múzeumkert történetében 1889. júni- hogy a továbbiakban nem szorul különbözô címeken ki-
us 10. Ezen a napon leplezi le Brassai Sámuel az adomá- utalt állami segélyekre, melyeket ráadásul az állam bárme-
nyozó gr. hídvégi Mikó Imrének Vay Miklós mintázta lyik pillanatban önkényesen meg is szüntethet.
mellszobrát, amely a mai napig a kert dísze.
Az 1890-es évek elsô felét újabb baklövés jellemzi,
ami ismét kedvezôtlen irányba tereli az immár több mint Az Istvánffy-korszak (1896–1900)
húsz éves botanikus kert fejlôdését. 1894-ben az állam-
mal kötött új szerzôdése értelmében „az Erdélyi Múzeum Az EME 1894-es furcsa döntését követô mélypont
az állam javára a Múzeumkertrôl, Mikó Imre grófnak e nagy- után nem sokkal vette kezdetét Istvánffy Gyula rövid, de
szerû s kikötött célzatú alapítványáról egyszerûen lemond” a nagyszerû kutató hírnevéhez méltó igazgatása. Ebben
(Richter 1905.38). Ennek a szerencsétlen és egyben érthe- az idôszakban indul lendületes fejlôdésnek a botanikus

45
A Kánitz-féle elsô kolozsvári botanikus kert alaprajza 1872–1896 között

46
kert. E négyéves idôszak olyan megvalósításokkal büsz- kusnak, de elsôrendû menedzsernek is bizonyult. Neki
kélkedhet, melyek döntô módon befolyásolták a kolozs- sikerült azt megvalósítani, amit elôdei legnagyobb oda-
vári botanikus kert felzárkózását hasonló európai intéz- adásuk mellett sem tudtak: jelentôs költségvetési össze-
ményekhez. geket eszközölt ki a botanikus kert számára és nagy át-
Istvánffy vezetése alatt épül ki az öntözéshez elen- alakításokat hajtott végre. Igazgatóságának kezdetén sa-
gedhetetlen vízvezeték hálózat. Az ô nevéhez fûzôdik a ját bevallása szerint „kertben és intézetben(...) hihetetlenül
különbözô növényföldrajzi csoportok kialakítása (pl.
Kelet-India növényei, Dél-Amerika növényei).
Istvánffy állíttatja azt a székely kaput, amely késôbb
a Majális utcai botanikus kert fôbejárata lesz. Ekkor épül
a három darab körkörös, egyenként 4 m-es átmérôjû víz-
medence az aquatilis flora számára, és ebben az idôszak-
ban létesül a botanikus kert hatalmas sziklakertje is
(Istvánffy 4).
A medencékben is feliratos táblák jelölték a vízinövé-
nyeket: „Fehér tavi vagy tündérrózsa. Nymphaea alba reg.
Boreal temper”.
A sziklakert jelentôsége stílusalkotó jellegében is rej-
lik. A természetes környezetben a virágos növények
egyik leggyakoribb elôfordulási helye a sziklatáj, a szik-
lás környezet. Sok vidék igazán jellemzô növényei ép-
pen a sziklás élôhelyeken fordulnak elô. A dendrológiai
kert egyik feladata pedig a különbözô tájak növényzeté-
nek bemutatása. A sziklás élôhelyek növényeit a gyûjte-
ményes kertben csakis természetes élôhelyük utánzásá-
val, azaz sziklakert létesítésével lehet elérni. Akárcsak
Európa szerte, Erdélyben is ezekbôl a sziklacsoportok-
ból indul el az új kertstílus, amely a hagyományos angol
tájkertet (a fák, bokrok és gyepfelületek dominanciáját)
némileg megváltoztatja, virágos tájkertté alakítva azt. A
botanikus kerti sziklacsoportnak köszönhetôen jelennek
meg Kolozsváron, akár talpalatnyi területen is, a szikla-
kertek, nagy szerepük lévén a polgári kertek növényvá-
lasztékának alakulásában is.

A Richter-korszak (1900–1904)

A botanikus kert virágkorát minden bizonnyal Rich-

Az Istvánffy-korszak kolozsvári botanikus kertjének alaprajza 1896–
ter Aladár neve fémjelzi. Richter nemcsak kiváló botani- 1900 között

47

Az Istvánffy által épített 4 körkörös alaprajzú vízmedence egyike, a
bécsi minta alapján készült táblákkal
primitív állapotok uralkodtak, amelyek eltüntetése sisyphusi, s
nem 1-2 év munkája” (Richter 1905.38).
Richter a kert modernizálása során az elôdök kezde-
ményezéseit és rendszertani alkotásait megtartja, ám
ezeket a kor követelményeihez igazítja.
A Kánitz és Istvánffy által megmûvelt terület a belsô
Múzeumkert (vagy belsô botanikus kert) nevet viselte,
míg a mûvelésbe be nem fogott rész, amelynek az egy-
kori angolkertszerû kialakítása megmaradt, a külsô Mú-
zeumkertet (melynek területe 1900-ban 23.580 négyzet-
méter volt) képezte. Richter menedzselésének köszönhe-
tôen ez utóbbinak a területe is bekapcsolódhatott az in-
tézet munkájába, és az Általános Növénytani Tanszék
céljait szolgálva a kísérleti botanikus kert nevet kapta.
Saját szavaival élve, Richter megszüntette a „külsô kert bi-
tang területi jellegét”, bekerítette, és a belsô kert vízveze-
ték hálózatát a külsô kertre is kiterjesztette.
A kert fenntartása és további fejlesztése azonban nem
csak a kétkezi munka, de nagyon sok esetben csupán
diplomáciai fogások révén volt lehetséges. Richter folya-
matosan beszámolókkal, jelentésekkel, távirati jelenté-
sekkel hívta fel az illetékes minisztérium figyelmét a bo-
tanikus kert dolgaira, minek következtében az intéz-
mény egyre ismertebbé vált. A nagyközönség számára
48
népszerûsítô újságcikkeket írt. Ezekben az éppen virág-
zó növényritkaságokra irányította a figyelmet. A nép-
szerûsítô feladat eredményeként megnyugodva nyug-
tázhatta, hogy „kertünket sokszor tömegesen lepték el a láto-
gatók”. Richter ténykedésének tudható be az is, hogy Jó-
zsef herceg felajánlotta alcsúti arborétumának dupla pél-
dányait a kolozsvári botanikus kert számára.
A belsô Múzeumkert arborétuma 1901 nyarán 131 fajt
számlált. Richter büszkén számol be arról, hogy a mo-
csári ciprus (Taxodium distichum), mely sem a budapes-
ti, sem a selmecbányai botanikus kertben nem bírja a te-
let, Kolozsváron megél. Ugyancsak jól tûri a telet az a
három páfrányfenyô (Ginkgo biloba) is, amelyet 1874-
ben Bécs ajándékaként ültettek el a botanikus kertben. A
kert különleges dísze az örökzöld tûlevelûek csoportja
(Picea omorika, Abies balsamina, Abies nordmanniana,
Abies alba, Abies excelsa, Pinus strobus, Pinus austria-
ca). Az örökzöldek népszerûsége annál is inkább érthe-
tô, hiszen a 19. század végén és a 20. század elején még
tartott a magyar tájképi-gyûjteményes kertekben az
örökzöldek divatja. A tájképi-dendrológiai kerttípus fej-
lôdéstörténeti áttekintése során Rapaics Raymund a ma-
gyar kertekrôl szóló könyvében négy nagyobb korsza-
kot különböztet meg, melyek mindegyikét egy-egy ide-
genföldi növény vagy növénycsoport jellemez: konkré-
tan a szomorúfûz, a platán, a törökmogyoró és az örök-
zöld korszakokat.
A mûvészietlen, sem ökológiai, sem esztétikai szem-
pontok szerint össze nem illeszthetô, számtalan növény-
fajt felvonultató gyûjteményes tájkert elleni elsô jelentôs
támadás csupán a 19. század végén, 1892-ben megjelent
Thomas Blomfield könyve (The formal Garden in Eng-
land) volt, mely elítéli a harmonikus tájképi kert elveit
háttérbe szorító gyûjtôszenvedélyt. Sajnos a kolozsvári
botanikus kert esetében is elérkezett az a pillanat, ami-
kor „a terület kicsisége miatt azonban a fák máris egymást
nyomják, s fejlôdésükben egymást akadályozzák” (Richter
1905.66) és ez a kert egyik legégetôbb gondját jelenti.
A Múzeumkert fôbejáratához vezetô Mikó utca „or-
voskari palotáinak” hangulatához megfelelô, nívós kör-
nyezet kialakítása volt a cél a kert belsô területén is, ami
Richternek minden bizonnyal sikerült. Látogatottságát a
kert esztétikus kialakításán túl fekvésének is jogosan kö-
szönhette, hiszen a fôtéri promenád, a Majális utcai és
Erzsébet úti polgári otthonok, és a fôúri palotákkal és
kertekkel gazdagon tûzdelt kolozsmonostori városrész
volt a közvetlen szomszédság. A botanikus kert látoga-
tóit azonban nem csupán a Múzeumkert központi fekvé-
se, könnyû megközelíthetôsége, nem egyszerûen az itt
látható növényritkaságok vonzották. Sokkal nagyobb
vonzerôt jelentett az összhang, a harmonikus elrendezé-
si mód, ahogyan ezeket a növényeket, növény csoporto-
kat kiültették. A kertet jellemzô laza, tájképi jelleg bizo-
nyos fokig a Mikó kert hajdani rendeltetésébôl, szerke-
zetébôl fakadt. Nem csak a külsô Múzeumkertnek volt
romantikus, tájképi hangulata, de a belsô Múzeumkert-
ben is a növényparcellákat változatosan kanyargó ösvé-
nyek határolták, Richter szerint az „arboretum-fruticetum
tájképileg is emeli a kis botanikus kert szépségét” (1905.78).
A nyilvános látogatások ideje naponta 7–19 óra kö-
zött volt (vasárnap és ünnepnapok kivételével), a kapu-
zárás idejét harangszó jelezte. Ugyancsak Richter kezde-
ményezésére összehordták a Kolozsváron fellehetô
Feleki gömbkövek nagy részét, s ezekbôl alkották meg a
Sztracena völgyi sziklakapu mását. A Feleki gömbkö-
vek, mint geológiai érték kezelendôk, és mind a mai na-
pig láthatók helyenként Kolozsvár külvárosi kertjeiben,
illetve az új botanikus kertben is. A 19. század második
felében Jókai felekhegyi homokgörgületek néven emle-
geti, a következôképpen emlékezve meg a képzôdmény-
rôl: „Kolozsvárt jártomban csodálkozva láttam néhol az utcá-
kat egészen gömbölyû kövekkel kirakva; mígnem felvilágosítot-
tak, hogy gömbölyû kövek ily módon teremnek a Kolozsvár
melletti Felek-hegy oldalában, amint azokat késôbb meg is te-
kintettem. Mintha emberi kéz hömpölygette volna, oly sza-
bályszerûen gömbölyûek azok, a homok között elvegyülve, né-
melyik párosával összenôtt, mint egy kettôs zsemlye, s két em-
bernek dolgot ad elhengergetni” (Vita 34).
Richter idejében újjáépül a kert frigidariuma (azaz hi-
degháza), a régebbi növényházak, ráadásul még egy tá-
49
gas pálmaház is létesül. Felújítják a növények névtábláit,
megalakul a gazdaságilag hasznos növények csoportja.
Richter igazgatósága alatt a kert anyagi és személyi
viszonyai is lényegesen javulnak: a kert javadalma
14.000 aranykoronára emelkedik. A látványos elôrelépés
ellenére azonban az anyagi gondok mindennaposak, a
látszólag magas javadalom nem elégséges a botanikus
kert normális üzemeltetéséhez „pénz nincs, soha nem is
adtak ilyen célra; a közel jövôben sem remélhetem. De van két
kezünk, s szívós kitartásunk” (Richter 1905.83).
Az egyetem hallgatói, tiltakozásul a botanikus kert
anyagi támogatásának hiányára az 1904/05-ös tanévben
tüntetést szerveznek, melynek alkalmával Erzsébet-em-
lékfát ültetnek el a kertben.
Minden küzdelme ellenére érezte Richter, hogy a ha-
talmas Apáthy-intézet (amely abban az idôben Európa
legfényûzôbb állattani–szövettani intézete volt) 1882-es
felépülésével az egykori Mikó-lak közvetlen közelében,
megkondult a lélekharang a botanika számára a Múze-
umkertben. Richter professzor ettôl kezdve egyvégtében
azon fáradozott, hogy az elveszett paradicsom helyett
egy új, Kolozsvárhoz méltó botanikus kertet létesítsen.
„Az egy ember erejétôl telhetôleg harcoltam szóval s írás-
ban, nyomtatott betûkkel s talán-talán a botanikus kert mai ké-
pébôl is kitetszô tettekkel: mindenekfölött azonban – és ezt csak
a halálos ellenség tagadhatná – a legkisebb nyugalmat is fölál-
dozó becsülettel, amellyel szemben háttérbe szorult minden
személyes érdekem, fönt s lent egyaránt” – vallotta saját ma-
gáról Richter Aladár 1904-ben, amikor intézetvezetôi
tisztségét Borbás Vincére ruházta át.
Borbás Vince, „a magyar flórakutatásnak a múlt század
második felében legnagyobb alakja” (Berei Soó 1942.13) hir-
telen halála miatt rövid igazgatósága alatt (1904–1905)
nem is alkothatott igazán újat és nagyot.
Richter tevékenysége nem maradt hatástalan, hiszen
az elért eredmények következményeként Borbás tragi-
kusan rövid igazgatóságát újra Richter Aladár korszak
követte. Ez volt az az idôszak, amikor Richter minden
energiáját egy új botanikus kert létesítésének szentelte.
Fáradozásait részben siker koronázta, hiszen ha új bota-
Az új kolozsvári botanikus kert alaprajza

50
Kilátótorony az új botanikus kertben az 1960-as években
nikus kert azon nyomban nem is létesült, az állam 1910-
ben, 350.000 koronáért megvásárolt „egy változatos térszí-
nû, régi fenyvesültetvényekkel tarkított” (Richter 1905.88)
villakert-csoportot a Majális utca és a Kert utca között.
Ezen a közel húsz holdnyi kiterjedésû területen létesül
késôbb, 1919-ben az új kolozsvári botanikus kert
Alexandru Borza román természettudós vezetésével. Ide
telepítik át a botanikus kert ingóságait, de még a mozdít-
ható növényeket is.
51
A Múzeumkert megsínylette ugyan a költözést, de
gyûjteményes-tájképi kert jellegét megôrizve továbbra is
a kolozsváriak kedvelt közkertje maradt.
Óriási biológiai és kultúrtörténeti jelentôségû a kert-
ben felhalmozódott genetikai anyag és szaktudás, amely
a korabeli kolozsvári kertek építése és fenntartása köz-
ben a környezetbe került, több évtizedre, de akár évszá-
zadokra is befolyásolhatja a város telepített növényi kör-
nyezetét.
 A Házsongárdi temetô
Házsongárd Európa egyik legrégebbi, ma is mûködô
polgári temetôje. Az elmúlt évszázadok kultúrtörténetét
magába foglalva épült be a kolozsvári városszövetbe,
eszmeileg, fizikailag is azonosulva Erdély fôvárosával.
A Házsongárdi temetô helytörténeti feldolgozásával
számos neves erdélyi és magyarországi történész, társa-
dalomkutató, irodalmár, szociológus és más tudomány-
ágat képviselô szakember foglalkozott, a megjelent köz-
lések száma több százra rúg. Jelen munkában elsôsorban
azokra a történelmi tényekre utalunk, melyek a temetô-
nek a kolozsvári településfejlôdésben betöltött szerepét
táji, földrajzi, történelmi és társadalmi összefüggéseiben
világítják meg.
A Házsongárd elnevezés legrégebbi írott alakja 1503-
ból ismeretes, Hasongarth formában (Jakó II.3295). A
név eredetét többféleképpen magyarázzák. Egyesek a
német Hasengartenból (nyulaskert) eredeztetik, mások
az ugyancsak német Haselgartent (mogyoróskert) tart-
ják a szó ôsének. Jakab Elek mûvelôdéstörténész szerint
egy birtokos német polgár nevébôl ered, akinek birtoka
hajdanán a jelenlegi temetô helyén feküdt, s kinek neve
Hazinschart volt, Herepei János a hárssal hozza össze-
függésbe. (Elôfordulására lásd Szabó T. Attila Erdélyi
Magyar Szótörténeti Tárában a házsongárdi címszót.)
Bárhonnan is eredne a név, mindenképpen egy
domboldalt jelöl Kolozsvár déli részén, amelyen jelenleg
temetô terül el, régebben viszont gyümölcsöt, dinnyét,
szôlôt termesztettek rajta. Kolozsvár régi térképeinek a
vizsgálata, valamint a fellelhetô szöveges emlékek kuta-
tása is alátámasztja azt a tényt, hogy a Házsongárd nem
elsôsorban, vagy nemcsak magát a temetôt, hanem az
azt környezô, mezôgazdasági hasznosítású területeket
is, tehát a domboldalt teljes egészében jelölte az elmúlt
századokban. Csupán a 19. század második felében kez-
dett azonosulni a temetô a Házsongárd névvel, mindad-
dig egyszerûen köztemetôként emlegették. A házson-
gárdi domboldalt a 16. századtól kezdôdôen fokozato-
san kebelezi be a terjeszkedô temetô.
52
A hívek nehezen szakadva el az addig temetkezésre
használatos templomok körüli cintermektôl, várárkok-
tól, kezdetben csak egy kis részt használnak temetkezési
célokra, így a domboldal nagy részén továbbra is gaz-
dálkodás folyik.
A kolozsvári városfal elkészültével a város lakossága
gyors ütemben gyarapodik. Az adófizetôk 1453-as
összeírása alapján Kolozsvár lakossága eléri a 6000 fôt
(ennek fele magyar, fele szász), így Brassó után Erdély
második legnépesebb városává válik. Egyértelmû, hogy
a kerített város templomainak temetkezésre fenntartott
cintermei már nem tudják kiszolgálni a megnövekedett
népességet, és egy új temetô megnyitása a 16. századi
Kolozsváron mindenképpen idôszerû. Az északi fekvé-
sû házsongárdi domboldalban kijelölt új temetôhelynek
a megszületése azonban több évtizedes huzavona ered-
ménye. Az 1564. május 23-i városi tanácsülés elhatároz-
za, hogy a legközelebbi tordai országgyûlésen megkérik
János Zsigmond fejedelmet, hogy a „barátok kertjét” ado-
mányozza a városnak temetôhelyül. 1571. április 19-én
megint foglalkozik a város azzal a gondolattal, hogy a
kertet temetônek megszerezzék. Azután az 1573. február
3-i és az ezt követô évben a tanács több ízben is taglalja
a temetôkérdést, mégpedig a várkert nyugati és keleti
végének temetkezési célokra való megnyitása révén, me-
lyet azonban egyik alkalommal sem sikerül dûlôre vin-
niük (Kiss 112–123).
Az 1585. tavaszán Kolozsváron dühöngô pestisjár-
vány miatt a városatyák kénytelenek végre hivatalosan
is kijelölni egy új temetkezési helyet, a városfalon kívül,
ahová a polgárok kötelesek halottaikat temetni. 1585.
május 11-én a százférfiak és a városi tanács együttes ülé-
se határozza el az új temetô létesítését. Ez a határozat
számít a Házsongárdi temetô alapító dokumentumának:
„Látván Istennek ostorát, a halálozások naponként való gyara-
podását és a temetôhelyek alkalmatlan voltát, a sok benne fek-
vô testek miatt, mely szerint ahol sírt ásnak, mindenütt eleven
testre találnak: együtt a felsô tanáccsal elhatározták, hogy a
torda utcai Kis-ajtón kívül való földben, ahol mostan a dinnyét
vetették, egy jó és tágas darab helyet szakasszanak temetô hely-
nek, ahová mind szegény és gazdag személyválogatás nélkül
temetkezzék, mely helyet jó örökös sövénnyel befogjanak”
(Gaal 1980).
A temetôalapításra fordított költségek elszámolását
nyomon követve megtudhatjuk, milyen munkálatokat
végeztek ebbôl a célból. Ezeket összevetve az anyag-
használattal, képet alkothatunk a 16. századvégi temetô-
rôl: zsindelyes sövénykerítéssel, azon kívül pedig árok-
kal volt körülvéve, két vasalt, címerrel díszített kapube-
járattal ellátva, a bejáratok felett „deáktól írott fákkal”
(Kiss 356). Ebben az esetben az írott fa nem valószínû,
hogy festett fát jelent. A címerírást Paisos Mihály végez-
te, így valószínû, hogy ezt a munkát is rá bízták volna,
ha festésrôl lett volna szó. A „deák“ Kiss András szerint
valamiféle szöveget, talán bibliai idézetet pingálhatott.
A kerítés és az árok a marhák és egyéb állatok kártevés-
ének megakadályozására kellett.
A városi tanács 1587. szeptember 2-i ülése elrendeli,
hogy a sírokat bizonyos szabályok szerint kell ásni, mert
a szétszórt, rendetlenül ásott sírok miatt már az újonnan
kijelölt temetô is szûkösnek bizonyul. Hogy ez utóbbi
rendelkezés maradéktalanul meg is valósuljon, bírói ren-
delettel temetôôrt neveznek ki (KvKözgyJk I/4). A teme-
tôôri tisztség (hortolarii defunctorum) rendszeresítésérôl
egy késôbbi rendelet gondoskodik: „tiltják, nehogy rendet-
lenül, s szétszórva ásassák a sírokat, mintegy össze-visszalyug-
gatva a földet, mivel emiatt e nagy hely máris kezd bételni…a
bíró rendeljen ki teljes hatalommal felruházott embert, aki min-
den sírnak, veremnek szép renddel mutasson helyet“ 1614.
március 25-án a temetôkert építésére, fenntartására és ol-
talmára a százférfiak közül kettôt választanak.
Íme tehát már a 16. században léteznek olyan irányel-
vek, melyek a Házsongárdi temetô szerkezetét szabá-
lyozzák, ésszerûségi és esztétikai megfontolásokra ala-
puló, rendezett úthálózattal, parcellákkal rendelkezô te-
metô jelleget kölcsönöznek neki. Ezek a rendelkezések
valójában a napjainkra oly szigorúvá fejlesztett közteme-
tô-szabályozások kezdeményeiként tarthatók számon.
A temetôôri tisztség létjogosultsága másféle szem-
pontból is beigazolódott: egy késôbbi, 1611-es krónika
53
szerint a temetôben a sírok, sírjelek sorsa már akkoriban
sem volt zavartalan: „ôkegyelmek az temetôkertekben, azhol
atyáink, anyáink és nemzetünk feküsznek, az különb-különbfé-
le csordát ne tartsák, nyájat ott ne jártassanak” (KvKözgyJk
II/3.8). Az idézet azt is bizonyítja, hogy a temetô 1585-
ben emelt sövénykerítése két és fél évtized alatt megron-
gálódhatott, hiszen szabad bejárás nyílt nagyobb jószá-
gok számára is. Az utódok bölcsességével a tények isme-
retében megjegyezhetjük, hogy több mint kétszáz évet
kellett várni arra, hogy a temetôalapításkor készült, né-
hány évtized alatt azonban megrongálódott kerítés teljes
mértékben visszaállíttassék, és a temetô ismét körös-kö-
rül legyen kerítve. 1801-ben készült el az új, végleges
biztonságot jelentô kerítés, melyet kívülrôl egy mély
sánc is biztosít a jószágok ellen.
A következô években, évtizedekben a televény és
alatta márgás talajú, talajvízben sem szûkölködô, s így
bô termôképességû házsongárdi domboldal hágó felé
való kiterjedése temetkezési célokra valószínûleg aligha
volt szabályozva. Bizonyos források azonban – példának
okáért egy 1615. április 3-i számadás egyik tétele, amely
a következôképpen hangzik: „Az Zabok Tornyan küül valo
Dynnyes kertteol fizettem az zantastol fl. 3 den.” (KvKözgy
Jk II/3.8) – arra engednek következtetni, hogy kialakítá-
sához hasonlóan, a temetô terjeszkedése is szabályozott
folyamatként zajlott, bizonyos irányokban korlátozták a
terjeszkedést. A fent idézett mondat azt tanúsítja, hogy a
beépítetlen domboldal nem akármelyik darabjába te-
metkeztek. Az idézetben az egykori Szabók tornyán (ké-
sôbb Bethlen bástya) kívül, vagyis az azzal átellenben lé-
vô, valószínûleg a Felekre (Torda irányába) vezetô út és
a régi zsidó temetô közti földdarabról van szó, amely
megmaradt továbbra is szántóföldnek. Az új szántás
egyben keleti határa is lehetett a formálódó, növekvô te-
metônek.
A Házsongárdi oldalban folyó gazdálkodást támaszt-
ja alá többek között a következô, Linczigh János (1603–
1679) szûcsmester, kolozsvári bíró emlékirataiból kiraga-
dott idézet is: „Anno 1675 die 23 Maii. Memoriale.(...) Ittem
vagyon Házsongárdban három fertály szôlôm Süteö Márton
hadnagy szomszédságában, az mely szôlô az jobbanyámé volt,
Linczigh Borbély Jánosnéé…
Itten vagyon ugyan Házsongárdban egy Hold szôlôm
Szappan utcai Varga Jánosné szomszédságában, az felsô szôlôk
lábbal reányulnak…” (Bálint 197).
A temetô növekedése bizonyos logikus szabályszerû-
ség szerint történik. A temetôt kutató neves mûvelôdés-
történészek munkái szerint a legrégebbi sírkövek a te-
metô lábának a mai kápolna mögötti részén álltak (He-
repei 1988).
A 17. sz. elejétôl kezdôdôen inkább szórványosan,
majd az 1622-es pestisjárványt követôen a domboldalon
fentebb is mind gyakrabban fordulnak elô sírjelek. A te-
metô tehát a városfaltól kezdôdôen terjeszkedik egyre
távolabbra, föl a házsongárdi domboldalon.
Szamosközy István történetíró Kolozsvárról készített
leírásában, kihangsúlyozza a házsongárdi domboldal és
temetô stratégiai alkalmatlanságát a városban tartózko-
dók számára, ostrom esetén: „a halottas kapu felöl, mely a
szegények temetôjére, avagy a köztemetôre nyílik, emelkedô
dombnak alkalmatlan fekvése eléggé kiteszi a várost az ellenség
ostromának” (Szász 117). Szamosközy leírása, amely a 17.
század elsô felének viszonyait ábrázolja, új megvilágí-
tásba helyezi a temetôt. Az idézetben említett „szegények
temetôje” arra vall, hogy a gazdagok, a tehetôsek tovább-
ra is a kerített város cintermeibe temetkeztek, annak el-
lenére, hogy a város 1586-ban a temetkezést a kerített te-
rületen illetve a várfalak közötti ún. kôkertekben megtil-
totta. Csupán a szegényebb rétegek – a körülmények
kényszerítô hatása következtében – illetve a járványok
áldozatai kerültek a kezdeti idôszakban holtuk után az
„új” temetôbe. Ezt a tényt támasztja alá Jakab Eleknek az
a közlése is, mely szerint a kôkertekben talált feliratok
arról tanúskodnak, hogy ide még 1607-ben is temetkez-
tek (II.224, 348).
A korábban idézett 1587-es közgyûlési határozatot,
amely a rendetlen és szétszórt temetkezések ellen tilta-
kozik, tulajdonképpen nem is a szó szerint vett rendet-
len, hanem a hagyományos, nagycsaládok szerinti kü-
lön-külön soros temetkezések rendszabályozására hoz-
54
zák. Az intézkedés abból a szemszögbôl érthetô, hogy ha
a hozzátartozók halottaik holttestét az idegen halottak-
tól hagyományosan el akarják különíteni, akkor a teme-
tô különbözô pontjai valóban nagyon rövid idô alatt le-
foglaltatnak az egyes nagycsaládok temetkezési helyéül,
így aránylag nagy, használható földterületek maradnak
parlagon. Találunk erre utalást a K. Kovács László A ko-
lozsvári hóstátiak temetkezési szokásai (1944), és Lász-
ló Gyula munkáiban is lévén Erdélyben, nemcsak Ko-
lozsvárt, de az udvarhelyszéki Abásfalván, Farkaslakán,
vagy pl. a hajdúsági Tiszacsegén) megvolt az a szokás,
hogy új temetô nyitásakor az erre kihasított területet a
falubéli családok már elôre szétosztották egymás között,
mégpedig ugyanabban a rendben, ahogyan a faluban is
volt a lakóhelyük (Erre utal Tamási Áron is Szülôföldem
címû önéletrajzi írásában: „Ölembe veszem a virágokat és
úgy viszem a temetôbe. Messze bent van az apám sírja, együtt
a nemzetség régi halottaival, kiknek elejét még akkor temették
ide, amikor felütötték a temetôt. Nagy kereszt van az apám sír-
ja felett, barnul már erôsen a cserefája, s igen a bádog is felet-
te… Mellette a testvéreim feküsznek haton. Majd nagyapám és
az ô fiai. Tovább dédapám nyugszik és az ôsök számosan. Moz-
dulatlanul nézem a földet, és az jut eszembe, hogy valamikor
én is itt fogok feküdni.“)
A kolozsvári elöljáróság által megállapított új rend el-
vileg még a kiscsaládonkénti elhelyezkedést is jórészt
feloldja. A gyakorlatban azonban minden család, min-
den nemzetség igyekezett továbbra is, holta után is
együtt maradni – legalábbis még a 20. század eleji sírfel-
tárások is erre utalnak (Herepei 1988.27).
A temetô nagyságáról, pontos formájáról a legrégeb-
bi felkutatott ábrázolás a 18. század végérôl származik.
A Kolozsvári Egyetem tanulmányi térképe címû, 1782-
ben készült hallgatói munkáját a temetô elsô hiteles fel-
méréseként és ábrázolásaként tarthatjuk számon.
A felmérést a Kolozsvári Egyetem alkalmazott mate-
matika (gyakorlati földmérés, azaz Geometria practica)
szakos hallgatói mérték fel. A térkép készítôje Eder Já-
nos, kézzel írott, 43x49 cm, méretaránya kb. 1: 1440 (Ma-
gyar Országos Levéltár T 15. 36/2). A nagyjából déli tá-
jolású térképen a temetô (C) feltûnôen kis helyet foglal el
a szôlôs- illetve gyümölcsöskertekhez viszonyítva. A tér-
kép alján, a kertekben lévô majorsági épületek (A), illet-
ve egy korcsma (B) is fel van tüntetve. A kerteket fasor,
élôsövény és árok, a temetôt kerítés zárja le.
Kronológiai sorrendben ettôl a felméréstôl számítva
majd száz év elmúltával kelt a következô hiteles adat a
Házsongárdi temetô kiterjedésérôl. Egy 1880. évi megha-
tározás szerint a köztemetô területe 28 hold körüli. Elhe-
lyezkedése szerint az 1585-ben kezdeti temetônek kijelölt
dinnyeföld ennek a területnek a nyugati szárnya, és az
1880-as összterületnek kb. egyharmadát jelenti. Ez a te-
metônagyság és forma valószínûleg már a 17. század fo-
lyamán kialakult, azóta nem változott, csak besûrûsödött.
A következô felmérés a temetôrôl az 1880-as években
készül. Ezúttal Knapienszky Kázmér lengyel származá-
sú kataszteri hivatalnok végzi a munkát, a kolozsvári vá-
rosi tanács felkérésére. Elvégzett munkáját a Temetô Bi-
zottság 1883. szeptember 24-i keltezéssel a következô-
képpen véleményezi: „Temetôbizottság Knapienszky Káz-
mér munkálatait és térképeit megvizsgálván, a terjedelmes, sok
fáradságot és 8 évet igénybe vett munkálatokat, felméréseket és
térképeket nem csak statisztikai adatokul alkalmasnak találja,
de ezenkívül a köztemetô monográfiájának megírására megbe-
csülhetetlen adatokat nyújt…” (Kiss 349).
Sajnos az általa készített kéziratnak és rajznak egya-
ránt nyoma veszett. A temetô területe hol a városi tanács
rendelkezései, hol pedig adományok által növekszik.
Kiss András tanulmányában idézi például, hogy „a je-
lenlegi köztemetô annyira zsúfolt, miszerint közegészségi és
közrendészeti tekintetekbôl már nem használható… a jelenlegi
temetô kibôvítésére azt a helyrajzilag megjelölt… 14-15 hold-
nyi területet rendeli… mely a jelenlegi köztemetô tetején fek-
szik, s még néhai Schütz János volt temetôfelügyelô idején vá-
sároltatott meg e célra a város által“ (32).
Az évszázadok során ide temetkezô különféle feleke-
zetek, nemzetiségek és társadalmi rétegek kölcsönhatá-
sai folytán a Házsongárdi temetôben egymástól ma is jól
elhatárolható részeket különböztethetünk meg. Találunk A Kolozsvári Egyetem tanulmányi térképe címû, 1782-ben készült hall-
gatói munka, melyet a Házsongárdi-temetô elsô hiteles felméréseként és
itt Régi, Új, Lutheránus, Zsidó és Cigány temetôt, Hóstá- alaprajzi ábrázolásaként tartunk számon

55
ti sírkertet, megjegyezve azonban azt is, hogy egyik te-
metôrész sem kizárólagos. Lászlóffy Aladár idézi Szé-
chenyi István 1821-es feljegyzéseit: „Kolozsvárt öt felekezet
van s csak egy közös temetô. Ha a vallás a legnagyobb szellem
gyümölcse s a vallásosságnak a türelem a legmagasztosabb ha-
zája, akkor bizonyára sohasem láttam figyelemreméltóbb helyet
A Bethlen-kripta napjainkban
56
Kolozsvárnál” (18).
Egy szép példája az adományoknak a Lutheránus te-
metô, melynek területét báró Ioannes Fabritius de Gla-
dys szász nemzetiségû ezredes (1676–1750) ajánlotta fel
a köz javára. A lutheránus temetôrészben ma is álló sír-
kövének hátoldalán a következô felirat olvasható: „Hier
ruht der Spender des Friedhofs. Az itt nyugvó kegyes hívô
ajándékozta egyházunknak. Áldott legyen emléke.”
A Lutheránus temetô felett elhelyezkedô, Kertek név-
vel jelölt parcella is az egykor a területen folyó kertész-
kedésre, gazdálkodásra utal. Ezeket a telkeket a 18–19.
század folyamán a kolozsvári fôurak és polgárok vásá-
A Mikó-kripta napjainkban
57
rolják fel. A teleksor nyugati vonalán alakul ki a Görög-
templom utca. A hajdani kertek idôvel családi sírkertek-
ké alakulnak át, majd késôbb, leválva a magántelkekrôl
beleolvadnak a nagy, közös temetôbe. A Kertek temetô-
részt Mágnás temetônek is emlegetik.
A Hóstáti sírkertet Kalandos temetônek is nevezik.
Ezt az elnevezést a 16. században megalakult Kalandos
Társaságról kapta. A kolozsvári hóstátok lakói vallási
közösségekbe, úgynevezett Kalandos Társaságokba tö-
mörültek. A kalandosoknak külön temetôjük is volt Ko-
lozsváron, amelyet Paul Fleischer adományozott a hídel-
vei kalandosoknak 1587-ben (Kiss 83–103). A város déli
részén kijelölt Házsongárdi temetô a nagy távolság mi-
att alkalmatlan az északi városrészekben és fôleg északi
hóstátokban lakók eltemetésére. A városi tanács azon-
ban 1585-ben kimondta, hogy csak a kijelölt helyekre
szabad temetkezni. Így kényszerûségbôl a Házsongárdi
temetôvel szinte egy idôben, 1587-ben jött létre a hídel-
vei kalandos temetô. Ennek a helyén alakult ki a Kisme-
zô utcai temetô, ami ma is megvan. A kalandosok nem-
csak övéiket temették el, hanem a Kolozsváron átutazó-
ban elhunytak és a nincstelenek végtisztességérôl is gon-
doskodtak. A Házsongárdi temetô keleti részében még
álló búzakalászos, szôlôfürtös vagy gerezdes hóstáti sí-
rok az egykori kalandosok kolozsvári történetének kôbe
faragott tanúi.
A temetô térhódítását a házsongárdi oldalban a térké-
pek mellett a 19. század második felében készült fényké-
pek, illusztrációk is bizonyítják. Dokumentum értékûek
ez esetben is Veress Ferenc fotói 1868-ból, melyek közül itt
a házsongárdi domboldal közepe táján elhelyezkedô
Bethlen és Mikó családok temetkezési kápolnáit közöljük.
Ezek a sírok akkoriban a temetô felsô határát képez-
ték. Ma a két sír – az utóbbi másfél évszázadban megje-
lent új sírhelyek következtében – mélyen a temetô belse-
jében, majdhogynem az alsó felében található. Ez jól ér-
zékelteti a Házsongárdi temetô több mint száz év alatt
végbement területi növekedését.
A régi térképeket vizsgálgatva az is feltûnik, hogy a
temetô jelenlegi fô utcája (ami most már egyértelmûen a
temetô belterülete) egykor az átjárást biztosította és a Te-
metô utca nevet viselte.
Kassai Vidor szerint még 1901-ben sem egyértelmûen
azonosítható a temetô Házsongárddal: „Temetôje is igen
érdekes Kolozsvárnak. Ez a temetô a Házsongáron van; ez a
Házsongár a város déli részén emelkedik. Kertek is vannak eze-
ken a dombokon” (Lászlóffy 58).
A 19. század síremlékei a temetô építészeti értékeinek
számát gyarapítják. Ugyancsak Lászlóffy Aladár szerint
„a temetô legszebb épülete a Bánffy grófok román stílusú te-
metkezési kápolnája”. Ezt is, akárcsak a Mikó síremléket
Ybl Miklós tervezte.
A régi növényalkalmazásról az idôvel tanúként ma is
dacoló famatuzsálemek mellett csupán néhány leírástö-
redék maradt fenn: A „báró Bánffyak griffes címere tûnik fel
a nyírott fenyôk között”. Ettôl lefele haladva (az egykori
Temetô utcán), „elkerített ciprusfás sírkertben, a Korbuly
család díszes vasrácsú sírboltja mellett, az úttól néhány lépés-
re, nagy regényírónk, Jósika Miklós báró és felesége, Podma-
niczky Júlia nyugodnak”. A kolozsvári klimatikus viszo-
nyokat tekintve nyugodtan állíthatjuk, hogy a szóban
forgó ciprusfák minden bizonnyal hamis ciprusok lehet-
tek. Másrészt, a fôkaputól balra induló sétányon halad-
va „egy útszéli nagy kôrisfán belül jeles mûvésznônk,
Székelyné Ungár Anna sírja domborul”(117).
Minden nemzet, nép esetében elsôszámú létfeltétel,
hogy önmagát ismerje. Ehhez szükséges, hogy ôseinek
halálával, így saját születésével tisztában legyen; „múltja
ekképp válik kúttá, melybôl erejét meríti“ (www.erdelyimu-
emlekek.hu). Különösen fontos ez azon közösségek szá-
mára, melyek a jelent nehezen élik meg: szétmorzsolód-
tak, asszimilálódtak vagy beolvadófélben vannak, az
anyaországtól leszakadtak, politikailag elhatárolódtak.
Ebben a megközelítésben Erdély életében is fontos min-
den kapaszkodó. A Házsongárd nem csak egy ökológiai
szempontból jelentôs zöldfelület Kolozsvár városszöve-
tében. Történeti kert- és emlékhely egyben, melynek tör-
ténelmi, mûvelôdéstörténeti, városképi és zöldfelületi
megóvása egy pillanatig sem lehet kérdéses.
58
Összegzés
Kolozsvár belvárosa, még meglévô történeti értékei
emberléptékûek. Nincs bennük semmi világra szólóan
különleges, regionalitásuk, identitásuk nagyszerû és
egyedi. Sokról még a város lakói maguk sem tudnak. Ôk
csak – a harmadik évezred küszöbén – egyszerû társa-
dalmi elvárásként a kor színvonalának megfelelô rekre-
ációs lehetôségekre vágynak.
A szocializmusnak nevezett korszak városépítészeté-
nek négy évtizede és a szûklátókörû, a nemzeti jelszavak
mögé búvó kártékony közelmúltbeli városvezetés okoz-
ta hibák kijavítása Kolozsváron alapjaiban új, komplex
szemléletû városfejlesztési stratégiát igényel, amely a te-
lepülés történetiségébôl kiindulva egy integrált mûem-
lékvédelemre alapozó városrehabilitációs stratégiát fel-
tételez. A stratégia fontos eleme az új környezeti értékek
létrehozása mellett az identitást hordozó városképi ele-
mek megôrzése.
A rendelkezésre álló nagyszámú archív anyag segít-
ségével Kolozsvár településtörténetének jelentôsebb ál-
lomásai könnyûszerrel nyomon követhetôk. Meghatá-
rozhatók a településszerkezet alakulásában fontosabb
szerepet betöltô zöldfelületek és városi szabad terek, me-
lyeknek markáns elemei többségükben – jobb-rosszabb
állapotban ugyan, de – napjainkra is megmaradtak, és
jelentôs történeti értéket képviselnek. A vizsgálatok alá-
támasztják azt a feltételezést, hogy Kolozsváron a belvá-
ros, a Sétatér, a Múzeumkert és a Házsongárdi temetô a
történelmi településszerkezetet meghatározó fontos sza-
badtérstruktúra elemek. Ezen kívül a vizsgált zöldfelü-
letek és szabad terek történeti jellegükbôl, sajátos, helyi
hangulati összetevôikbôl kifolyólag Kolozsvár karakte-
rének, a kolozsvári szellemiséget és városképet egykor
jellemzô erdélyiségnek karakteres elemei.
Természetesen egy hatékony településfejlesztési ja-
vaslatban a történeti tények mellett a jelen realitásait is
figyelembe kell venni. Ennek megfelelôen a történeti
kertek revitalizációjánál is komplex szemléletmód szük-
séges, amely lehetôvé teszi a történeti értékek és a mo-
dern funkciók ötvözését. Új városrészekkel kibôvült,
napjainkra megnövekedett történelmi városaink egy
merôben új településszerkezetet és zöldfelületi rendszert
mondhatnak magukénak. Többségükre azonban érvé-
nyes az a megállapítás, hogy az új, kibôvült városszerke-
zet és zöldfelületi rendszer gerincét a régi, meglévô – a
városszövetbe többé-kevésbé kedvezôen bekapcsolt –
történeti értékû szabad térrendszer alkotja. Kolozsvár is
ebbe a kategóriába tartozik, hiszen a történeti kutatás so-
rán elôkerült térképeket, alaprajzokat összevetve a jelen-
legi helyzettel megállapítható, hogy a vizsgált szabadtér
elemek esetében számottevô szerkezeti-kompozíciós
változás az eltelt évszázadok során nem történt.
A kolozsvári szabad terek és közcélú zöldfelületek re-
vitalizációjának érdekében szükséges egy ideális állapot,
egy modell helyzet definiálása, melynek elérése a cél. A
feltárt történeti zöldfelületek és szabad terek vizsgálatá-
nál fontos szempont volt, hogy ezek településszerkezeti
szerepének elemzése ne csak egyénileg, hanem összefüg-
géseikben történjen. Ennek szükséges az egyes, részlete-
sen tárgyalt zöldfelületek (Sétatér, Múzeumkert, Házson-
gárdi temetô) központi városrésszel (belvárossal) fennál-
ló kapcsolatának értékelése, a történeti kertek egymás-
hoz viszonyított kapcsolatainak (egymásra hatás, befo-
lyás, idôbeni alakulás stb.) elemzése, a vizsgált történeti
kerteknek a város zöldfelületi rendszerének egyéb ele-
meivel fennálló kapcsolatának vizsgálata, valamint a ko-
lozsvári karakteres zöldfelületi rendszerelemek fejleszté-
si és revitalizációs lehetôségeinek vizsgálata, a Romániá-
ban érvényben lévô tervezési jogrend alapján.
A vizsgálat tárgyát képezô elemekrôl elmondható,
hogy területük, elhelyezkedésük folytán ökológiai-rekreá-
ciós tekintetben elsôsorban a történelmi városmag és kör-
nyéke (ami a 20. század városfejlôdési tendenciáit tekintve
átmeneti övezetként definiálható a történeti városrész és
az újonnan épült lakónegyedek között) zöldfelületi ellá-
tottságát javítják. Mindhárom elem szorosan kapcsolatban
állt és áll a városmaggal, fejlôdésük, további fejlesztésük
ennek megfelelôen egységes rendszerként ajánlott.
A revitalizációs stratégiának figyelembe kell vennie
azokat a kulturális és társadalmi értékeket, amelyek ta-
59
laján e kolozsvári kertek létrejöttek és fennmaradtak,
számolnia kell azzal a kölcsönösen értékôrzô és értékte-
remtô kapcsolattal, a kulturális beágyazottságban rejlô
erôvel, amely az itt élôk és a kertek, parkok, szabad te-
rek között van, és amelyet épp ezen szabad terek sajátos,
helyi értékeinek megôrzése érdekében továbbra is ápol-
ni szükséges.
Rövidítések
B. Nagy = B. Nagy Margit: Stílusok, mûvek, meste-
rek. Bukarest 1977
Bálint = Kolozsvári emlékírók 1603–1720. Bev. Bálint
József. Bukarest 1990
Bél = Bél Mátyás: Magyarország népének élete 1730
táján. Sajtó alá rendezte Wellmann István. Bp. 1984
Benkô József: Transsilvania specialis I–II. Bukarest 1990
Benkô Samu = „A legszebb élet amit el tudtam magamnak
képzelni”. Benkô Samu beszélgetései Kós Károllyal. Bu-
karest 1978
Berei Soó 1927 = Rezsô von Soó: Geobotanische
Monographie von Kolozsvár. Kolozsvár 1927
Berei Soó 1942 = Berei Soó Rezsô: AZ Egyetemi Bota-
nikus Kert és Múzeum. Kolozsvár 1942
Butllar = Butllar, Adrian von: Az angolkert. Bp. 1999
Conway = Conway, Hazel: Public Parks. Haverford-
west 1996
Cserei = Cserei Mihály históriája. Szerk. Kazinczy Gá-
bor. Pest 1852
Csérer = Csérer Lajos: Régi erdélyi kertek. Pásztortûz
15(1929)9
Csomor = Csomor László: A kolozsmonostori bencés
apátság és birtokai 1556-ig. Kolozsvár 1912
De Bay = De Bay, Ph. – Bolton, J.: Garden Mania. Lon-
don 2000
Debreczeni = Debreczeni László: Az 1953. évi mûem-
lék összeírás építészettörténeti eredményei. Emlék-
könyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfor-
dulójára. Kolozsvár 1957
 Emich = Emich Gusztáv: A mûkertészet múltja és je-
lene hazánkban. Kertészeti Lapok 1886
Erdély = Erdély története I–III. Bp. 1988
Erdôs = Erdôs József: Magyar fürdô-kalauz. Tata 1911
Evlija = Evlija Cselebi török világutazó magyarorszá-
gi utazásai 1660–1664. Bp. 1985
Faragó = Faragó Éva: A reformkori Buda-Pest. Bp. 1995
Gaal = Gaal György: Magyarok utcája. Kolozsvár 1995
Gaal 1980 = Gaal György: Házsongárdi Pantheon. Ko-
runk évkönyv. Kolozsvár 1980. 247–286
Galavich = Történeti kertek.Kertmûvészet és mûem-
lékvédelem. Szerk. Galavich Géza. Bp. 2000
Gerle = Gerle János: Beszélgetés Benkô Samuval. Or-
szágépítô 1992/1.61–64)
Hantos = Hantos Gyula: Kétvízközi majorok. Kolozs-
vár 1943
Hegedûs = Hegedûs István: A Kolozsvári Város Szé-
pítô Egylet munkálkodása. Kolozsvár 1886
Herczeg = Herczeg Ágnes: A reneszánsz táj Magyar-
országon. A Földgömb 18(2000)3.44–51.
Herepei 1988 = Herepei János: A Házsongárdi temetô
régi sírkövei. Bp. 1988
Herepei 2004 = Herepei János: Kolozsvár történeti
helyrajza. Sajtó alá rend., utószó Sas Péter. Kolozsvár
2004
Hobhouse = Hobhouse, Penelope: Plants in Garden
History. London 2004
Hunyady = Hunyady Sándor: Bakaruhában. Buka-
rest 1981
Istvánffy = Istvánffy Gyula: Une visite au Jardin Bo-
tanique de l’Université Royale Hongroise de Kolozsvár.
Paris 1899
Jakab 1870 = Jakab Elek: Oklevéltár Kolozsvár törté-
nete I–III. kötetéhez. Bp. 1870
Jakab 1895 = Jakab Elek: Broser Péter élete és króniká-
ja. Kolozsvár 1895
Jakó = A kolozsmonostori konvent jegyzôkönyvei
(1289–1556) I–II. Közzéteszi Jakó Zsigmond. Bp. 1990
Jeszenszky = Jeszenszky Árpád: A magyar kertészet
története – ahogyan megéltem. Bp. 1995
60
Kazinczy = Kazinczy Ferenc: Erdélyi levelek I–II. Saj-
tó alá rend. Jancsó Elemér. Kolozsvár 1944
Kelemen–Fodor = Kelemen Lajos – Fodor József: Ko-
lozsvári kalauz. Kolozsvár 1902
Kiss = Kiss András: Források és értelmezések. Buka-
rest 1994
Kolozsvár = Transylvania képeskönyvek. Kolozsvár.
Kelemen Lajos írásaiból összeáll., szerk. Bálint István Já-
nos. Bp. 1989
Kolozsvár 1882 = Kolozsvár szabad kir. város tör-
vényhatóságának rendôri kihágásokat érintô szabály-
rendeletei. Kolozsvár 1882
K. Kovács = K. Kovács László: A kolozsvári hóstátiak
temetkezési szokásai. Kolozsvár 1944
Kósa 1990 = Kósa László: Kolozsvár – Hóstát. Parasz-
ti polgárosulás és népi tájkultúra megoszlása Magyaror-
szágon (1820–1920). Debrecen 1990. Studia Folkloristica
et Etnographica
Kósa 1999 = Kósa László: Badeleben und Kurorten in
Österreich-Ungarn. Bp. 1999
Kôváry = Kôváry László: A kolozsvári sétatér kelet-
kezése és fejlése. Kolozsvár 1886
KvKözgyJk = Kolozsvár város közgyûlési jegyzô-
könyvei a kolozsvári Állami Levéltárban. I/3 (1569–
1582), I/5 (1585–1605), II/3 (1606–1622). Közli Jakab Elek
Lászlóffy = Lászlóffy Aladár: Házsongárd. Békéscsa-
ba 1989
Losteiner = Losteiner Leonardus: Topographica
Cronologia. Chronographica seu descriptia Monasterii
Csik Somlyoviensis 1777. Csíksomlyói ferences kolostor
könyvtára, A VI J/5254.
Magyarország = Magyarország és Erdély eredeti ké-
pekben. Darmstadt 1864
Marcus, Rica: Parcuri ši grãdini din România.
Bucurešti 1957
Niedermeier = Niedermeier Péter: Das spezifikum
siebenbürgischer Städte in Europäischem Vergleich. A
mûemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdései.
Tusnádfürdô, Sepsiszentgyörgy. 1998
Ormos = Ormos Imre: Kerttervezés története és gya-
korlata. Bp. 1955
Pillich–Vetési = Pillich László–Vetési László: Kolozs-
vár és a kolozsvári hóstáti közösség népesedési és szer-
kezeti alakulása 1899–1980. Változó valóság. Bukarest
1984
Quest-Ritson = Quest-Ritson, Charles: The English
Garden: A Social History, London 2003
Radnóti = Radnóti Dezsô: Erdélyi kalauz. Kolozsvár
1901
Rapaics 1984 = Rapaics Raymund: Magyar kertek.
Bp. 1984 (hasonmás)
Rapaics 1986 = Rapaics Raymund: A magyarság virá-
gai. Bp. 1986 (hasonmás)
Richter 1899 = Richter Aladár: Európa természettu-
dományi, fôleg botanikus intézményei, múzeumai és
kertjei. EME Természettudományi Szakosztály Értesítôje
1899.XXI.12–72
Richter 1905 = Richter Aladár: A Kolozsvári Magyar
Királyi Ferenc József Tudományegyetem Növénytani In-
tézete és Botanikus Kertje. Kolozsvár 1905
Rode = Rode, Andreas: Der Englische Garten zu
Wörlitz. Berlin 1987
Rózsa György : Városok, várak, kastélyok. Bp. (é.n.)
Ságvári = Ságvári Ágnes: Az európai fovárosok épí-
téstörténeti forrásai. Bp. 1980
Siemens = Siemers Ilona: Wass-kor. Marosvásárhely
1999
Sonkoly = Sonkoly Károly: Barokk díszkertek Pécsett.
Pécs 2000
Stirling = Stirling János: Magyar reneszánsz kertmû-
vészet a XVI–XVII. században. Bp. 1996
Surányi = Surányi Dezsô: Magyar biokertek a XVII.
században. Bp. 1987
Szász = Szász Ferenc: Szamosközy adatai az erdélyi
városokról. Bp. 1909
SzT = Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár I–XI. Anyagát
gyûjtötte Szabó T. Attila. Bukarest–Kolozsvár–Bp.
1976–2003
Takács = Takács Sándor: Kertészkedés a török világ-
ban. Bp. 1917
61
Veress = A Szamos-parti Athén. A 19. századi Kolozs-
vár és lakói Veress Ferenc felvételein. Vál., szerk., bev.
Sas Péter. Kolozsvár 2003
Vita = Vita Zsigmond: Jókai Erdélyben. Bukarest 1975
Vofkori = Vofkori György: Székelyudvarhely – város-
történet képekben. Kolozsvár 1995
A szerzô idevágó kutatásait összefoglaló közlemények:
A kolozsvári Sétatér (1812–1996). Lippay Tudomá-
nyos Ülésszak Közleményei. Bp. 1996
Spaøiile verzi din Cluj ši posibilitãøi de dezvoltare al
acestora. Lucrãrile Sesiunii Štiinøifice USAMV Cluj 1997
Rekonstruktionsplan für römische Ruinen aus Cluj,
Posterwettbewerb. Österreichische Gesellschaft für
Landschaftsarchitektur (ÖGLA) Wien 1997
A Hangyásberektôl a Sétatérig. Mûvelôdés 1997/11
„Az egész város díszére” – a kolozsvári Sétatér más-
fél évszázada. Szalon Bp. 1998
Öffentliche Grünfläche in der Stadtstruktur und ihre
Entwicklungsmöglichkeiten – dargestellt am Beispiel
der Grünanlagen in Klausenburg. 35. Gartenbauwissen-
schaftliche Tagung, Berlin 1998
A városfalak árnyékában – a kolozsvári hóstát régen
és ma. Lippay János és Vas Károly tudományos ülésszak
közleményei. Bp. 1998
Urban open spaces through the centuries – the old
town of Cluj. ECLAS Conference, Vienna 1998
Der Hostat – ein Beitrag zur Landschaftsmetamor-
phose. BDGL – Schriftenreihe Band 1999
Open spaces of old town of Cluj – elements of the set-
tlement green network. Workshop Cluj-Napoca 1999
Der Házsongárd Friedhof – Pantheon Siebenbürgens.
Friedhofskultur, Braunschweig 1999
A kolozsvári zöldfelületek és szabad terek – az óváros
szimbolikája napjainkban. Lippay János – Vas Károly tu-
dományos ülésszak közleményei. Bp. 2000
A kolozsvári botanikus kert kezdetei. Mûvelôdés
2000/4
Ungarische Friedhofskultur – zwischen Integration
und Tradition. Friedhofskultur Braunschweig Juli 2000
 Képek jegyzéke és forrása
7. l. – A londoni „város mezeje” ábrázolása 1553-ból.
A legeltetésre, íjazásra, találkozásra és mindenféle közös
mulatságra használt területet határán helyenként magán
kertek láthatók (Quest-Ritson 26).
10. l. – Lippay János: Posoni kert, az 1664-ben megje-
lent elsô magyar kertészeti szakkönyv fedôlapja (Stirling
függelék) és Primula ábrázolás Crispijn de Passe 1616-
ban megjelent Hortus Floridus címû könyvébôl (Quest-
Ritson 100).
12. l. – A Firenze melletti Villa Aldobrandini leszerelhe-
tô tetejû üvegháza a 17. század közepe táján (De Bay 342).
13. l. – Részlet Lázár deák (Bakócz Tamás esztergomi
érsek titkára) féle Magyarország térképébôl 1528-ból,
mely mintegy 300 földrajzi nevet és 1300 településnevet
tartalmaz (Cartographia Kft reprintje 1999).
14. l. – Kolozsvár és környéke térképe 1873-ból (Buda-
pesti Hadtörténeti Múzeum Térképtára, G I. h 351/11).
15. l. – Kolozsvár és környéke 1798-as lakatos céhle-
vélen (OSZK fotótár).
16. l. – Az I. katonai felmérés térképe (Josefinische
Aufnahme) 1769–1773 (Budapesti Hadtörténet Múzeum
Térképtára, Sect.: 83, B IX-a 1123).
17. l. – Kolozsvár és környéke 1617-ben Georgius
Houfnagel rézkarcán, mely Aegidius van der Rye belga
mûvész festménye nyomán készült (Herepei 2004. 701).
18. l. – Kolozsvár és környéke 1688-ban Jacob Peters
és Gerard Bouttans rézmetszetén (Herepei 2004. 700).
20. l. – Kolozsvári köz- és nyilvános épületek tájékoz-
tatója 1870-bôl (Budapesti Hadtörténeti Múzeum Tér-
képtára, Kolozsvár sz. kir. város tervrajza, G I. h 351/13).
21. l. – A Rousseau-sziget a wörlitzi angolparkban
(Rode 261).
22. l. – A kolozsvári Bánffy-palota a 19. század máso-
dik felében (Veress 37).
23. l. – A Trencsintér a Kolozsvári Nemzeti Színházzal
(Siemers 106); Bécs látképe 1686-ból (Folperth van Ou-
den-Allen metszete) a várost övezô várfallal, illetve egy
62
1873-as ábrázolás (G. Veith vízfestménye) a városfalak
helyén kialakított utakkal, zöldfelületekkel (Ságvári
XV–XVI. tábla).
24. l. – Kolozsvár látképe 1843-ban a Fellegvár oldalá-
ból (Rózsa 73).
25. l. – Mátyás király-téri részleta frissen ültetett
fákkal az elsô világháború elôtt (OSZK fotótár).
26. l. Gróf hídvégi Mikó Imre (Barabás Miklós festmé-
nye. Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy, fotó:
Barabás Zsolt).
27. l. – A kolozsvári Mária-Erzsébet Vöröskereszt Kór-
ház és Szanatórium Ilona pavilonjának kerti oldala és ud-
var felöli látképe (Erdôs 86); a Magyar Királyi Állami Ta-
nítóképezde kertje a 20. század elején (OSZK fotótár).
28. l. – A székelyudvarhelyi Sétatér a 19–20. század
fordulóján (Vofkori 108); a kovásznafürdôi sétatér pro-
menádja 1910-ben (Kósa 1999.139).
30 l. – A Meyer által tervezett és Rebhuhhn által 1910-
ben áttervezett bukaresti Cišmigiu park alaprajza (Mar-
cus).
31. l. – Joseph Paxton terve a Birkenhead Park kiala-
kítására, 1845-bôl (Conway 14–15).
32. l. – Kolozsvár alaprajza az 1810-es évekbôl. Az
Óvár és a Fellegvár között, kissé nyugatra a szabályozat-
lan Szamos ágai közt terült el a Hangyásberek (Budapes-
ti Hadtörténeti Múzeum Térképtára, Kolozsvár térképe,
G I. h 351/4).
33. l. – A Hangyásberek növényei Berei Soó Rezsô fel-
mérése szerint (1927.22); Erzsébet királyné szobra a Fel-
legvár oldalában (OSZK fotótár).
34. l. – Az Erzsébet-híd a 20. század elsô felébôl
(OSZK fotótár).
35. l. – A Hermann Sámuel tervezô által megálmodott
Sétatér alaprajza az 1840-es évekbôl (Marcus); a Malom-
árok az 1920-as években (OSZK fotótár).
36. l. – A szabályozott Szamos egy részlete a 20. szá-
zad elejérôl (OSZK fotótár); Szerzô fotója 1997-bôl, ami-
kor még állott három a Bonchidáról az 1870-es években
hozatott kanadai jegenyékbôl a Sétatér északi oldalán.
37. l. – A Sétatér alakulása a 19. század második felé-
ben. 1871-ben a tó már megvan, de a tó körüli épületek 55. l. – A Kolozsvári Egyetem tanulmányi térképe cí-
még hiányoznak. 1898-ban már felépült a kaszinó, a cél- mû, 1782-ben készült hallgatói munka, melyet a Házson-
lövölde, a szökôkút, a zenepavilon és egyéb létesítmé- gárdi temetô elsô hiteles felméréseként és alaprajzi ábrá-
nyek (Budapesti Hadtörténeti Múzeum Térképtára G I. zolásaként tartunk számon (MOL T. 15.36/2).
h351/8 és G I. h351/14); a csónakázó tó, nyugati oldalán 56. l. – Az iktári Bethlen-kripta ma.
a Kioszk vendéglôvel az 1930-as években (OSZK fotó- 57. l. – A hídvégi Mikó-kripta napjainkban.
tár); a tóparti zenepavilon a 20. század elsô felében
(OSZK fotótár).
39. l. – A neobarokk Kaszinó a szökôkúttal 1912-ben
és 1997-ben (OSZK fotótár ill. a szerzô felvétele); a séta-
téri szökôkút, a kioszk és a zenepavilon a 20. század ele-
jén (OSZK fotótár).
40. l. – A sétatéri szökôkút a nimfák és szatírok szob-
raival, valamint a zenepavilon a 20. század elején (OSZK
fotótár); parkhasználat a Városligetben, 1845-ben Franz
Sandmann litográfiáján (Faragó 124.); az angliai has-
tingsi Alexandra Park felújított zenepavilonja 2004-ben.
41. l. – A brenti (London) Queen's Park helyreállított
zenepavilonja.
42. l. – A Mikó grófok nyárilaka a Múzeumkertben
(Vita 83); 1545-ben Francesco Bonafede által a világon
elsôként alapított padovai botanikus kert madárpers-
pektívája (Hobhouse 25).
43. l. – Az 1632-ben alapított oxfordi botanikus kert
alaprajza (Quest-Ritson 57).
44. l. – A Ferenc József Tudományegyetem fôépülete
a 19/20. század fordulóján (OSZK fotótár).
45. l. – A múzeumkerti Mikó mellszobor (leleplezték
1889. június 10-én).
46. l. – A Kánitz-féle elsô kolozsvári botanikus kert
alaprajza 1872–1896 között (Richter 1905).
47. l. – Az Istvánffy-korszak kolozsvári botanikus
kertjének alaprajza 1896–1900 között (Richter 1905).
48. l. – Az Istvánffy által épített 4 körkörös alaprajzú
vízmedence egyike, a bécsi minta alapján készült táb-
lákkal (Richter 1905).
50. l. – Az új kolozsvári botanikus kert alaprajza
(Marcus).
51. l. – Kilátótorony az új botanikus kertben az 1960-
as években.

63
 Rezumat

Grãdinile istorice din Cluj

Cu toate cã parcurile ši grãdinile istorice reprezintã o parte deosebit de importantã a culturii noastre europene,
protecøia monumentelor istorice se referã de cele mai multe ori doar pe clãdirile monument, fãrã nici o considerare la
cadrul natural ši peisagistic ale acestora. Chiar în cunoštinøa faptului, cã multe parcuri ši grãdini istorice, ca componente
integrante ale øesutului urban constituie elemente vitale, importante nu numai din punct de vedere arhitectural, ci ši
ecologic ši social, în România nu s-au luat încã mãsuri clare pentru cercetarea, ocrotirea sau eventual restaurarea
acestora.
Lucrarea de faøã îši propune o prezentare a câtorva dintre spaøiile verzi ale Clujului, importante de-a lungul
secoleleor în viaøa orašului. Deši parcurile respective n-au apãrut întotdeauna ca rezultat al unei concepøii de dezvoltare
urbanã sofisticatã, totuši joacã un rol important în recreaøia de toate zilele ale clujenilor, fiind în acelaši timp ši atracøii
turistice deosebit de importante.
Denumirea de „parcuri”, care apare în titlul cãrøii trebuie inøeles într-un cadru mai larg al cuvântului, în sensul cã
despre parc (sau grãdinã, scuar, piaøã etc.) putem vorbi numai în contextul încadrãrii acestora într-un cadru mai vast,
reprezentat de peisajul în sine. De acest cadru se leagã fãrã doar ši poate, anumite personaje de odinioarã, elemente
inseparabile de cultura grãdinãritului în Cluj, care prin operele lor au contribuit în mod indirect la apariøia ši
dezvoltarea spaøiilor verzi în Cluj ši în imprejurimi.
Arhitectura peisagerã este o denumire relativ nouã, profesia însã, ca atare are un trecut glorios. Prin definiøia modernã
a arhitecturii peisagere înøelegem o profesie interdisciplinarã, care presupune cunoštinøe de arhitecturã, ecologie,
horticulturã, topografie, sociologie ši de economie, dacã amintim numai cele mai importante. Corespunzãtor acestei idei,
lucrarea de faøã încearcã o prezentare a parcurilor, grãdinilor sau spaøiilor verzi încadratã în istoria ši în evoluøia urbanã
a Clujului. Trebuie accentuat faptul, ca spaøiile verzi cu valoare istoricã prezentate în volum reprezintã în acelaši timp un
rol ecologic-recreaøional deosebit de important în viaøa orašului.
Scopul declarat al cãrøii este unul de a stârni interesul. De a atrage atenøia asupra unor valori culturale lãsate ne-
meritat pe de o parte. Situaøia actualã a spaøiilor verzi respective nu trebuie prezentatã amanunøit, le cunoaštem cu toøii.
Probabil cã tocmai educaøia mediului reprezintã cea mai posibilã soluøie de a ieši din acest impas, soluøie, la care
incearcã sã fie o contribuøie modestã ši lucrarea de faøã.
Cartea este de fapt o prelucrare a pãrøii de cercetare al unei proiect de revitalizare al sistemului de spaøii verzi din
Cluj, carte care se ocupã în primul rând de prezentarea a trei dintre cele mai importante spaøii verzi din istoria urbanã
a Clujului: Parcul Central, Grãdina Mikó (grãdina botanicã veche, care poartã azi denumirea de Complexul Hašdeu) ši
Cimitirul Házsongárd (Cimitirul Central).

64
 Tartalom

Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
Közkertek, szabad terek, településszerkezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
A belváros kialakulásának meghatározó elemei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
Adalékok a korai kolozsvári kertek történetéhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8
Hóstátok és temetôk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
A modern település . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
Kerttörténeti áttekintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24
Magánkertek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25
Közkertek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28
Kolozsvár történeti közkertjei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29
A Sétatér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29
A Múzeumkert . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41
A Kánitz-korszak (1872–1895) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44
Az Istvánffy-korszak (1896–1900) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45
A Richter-korszak (1900–1904) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47
A Házsongárdi temetô . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52
Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58
Rövidítések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
Képek jegyzéke és forrása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62
Rezumat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64