•Az

KÖZGAZDASÁGI SZEMLE
KIADJA A M. T. AKADÉMIA

NEMZETGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA HOZZÁJÁRULÁSÁVAL

A MAGYAR KÖZGAZDASÁGI TÁRSASÁG

SZERKESZTIK:

HEGEDŰS LÓRÁNT MANDELLÓ GYULA

1907. — XXXI. ÉVFOLYAM. — 38. KÖTET.

BUDAPEST
P E S T I K Ő N Y V N Y O M B A - R É S Z V ÉN Y - T Á R S A S A G

1907*
 TARTALOM.
1907. XXXL ÉVFOLYAM. - 38. KÖTET.

I. Értekezések. ^ Z. Oldal
y
Edvi-Illés László : A magyar városok gazdasága I II. 627, 676
Edvi-Illés László : Arad vármegye közgazdasági leírása I . - I I . ' . . 754, 829
E x n e r K o r n é l : A magyar egyenes adók r e f o r m j á n a k ismertetése.. . 721 —
."Ferenczi I m r e : A m u n k á s k a m a r á k megteremtése 661
J ó n á s J á n o s : Az ipari m u n k á s s á g kereskedelmi politikája . . . 690
"Makai E r n ő : A socialista válságelmélet 511
íMatlekovits S á n d o r : A kivándorlás 577
Moldoványi I s t v á n : A bajorországi ipar munkásjóléti intézményei . 612
Miiiler Vilmos: A készfizetések elmélete . - - 806 — •
Imolán y i A-: A japán valuta történetéhez I I 447
Rjkíz G y u l a : Az orosz föld : 455
"Kuttkay Vilmos : Az angol gyarmatügyi értekezlet . . . . . . . . . 505
Szántó M e n y h é r t : Balesetügyi, iparegészségügyi és munkásjóléti
kiállítás Budapesten . . . ' . . . 650
. - Szeberényi Lajos Zs-: A parasztkérdés a skandináv népeknél külö-
nösen a dánoknál 793
\Vjigó József : A kézizálogüzlet [államosítása 433

II. Közlemények és ismertetések.

Agrárpolitika (Téglás Gábor) 788
A jegybank-kérdés (—vits) 713
A kézműipar (—vits) 715
A kötelező betegsegélyezés első három éve (1903—1905) L u x e m b u r g -
ban (Moldoványi István) 705
Angol ipar (—vits) 775
x\usztria jövedelme (h.) - 646
Az ipari béke (—vits) 545
Az osztrák socialdemokratia (—vits) 541
Budapest lakáskérdése (Ferenczi Imre) 776
Czéhek (—vits) 558
Eladósodás (H. L.) 559
Értékemelkedés adója (—vits) 645
Füstnélküli város (H. L.) • 644
Gabona-kérdés (—vits) 845
Gyári munkásnők munkaideje Németországban (Moldoványi István) 561
Hajózás (—vits) . . . . . 863
Ipari békéltetés (—vits) 639
Kartellek ( - v i t s ) 704
Kereskedelmi főiskolák ( - v i t s ) 718
Kivándorlás (H. L.) 492
Kiviteli vámok ( - v i t s ) 789
Középeurópai vámszövetség (—vits) 704
IV

Oldal

Közös munkaegyezm.ény (Ferenczi Imre) 497

Magyar Compass (m. zs.) 720
Magyar Közgazdasági Társaság 720, 791, 864
Magyarország nemzetközi mérlege 765
Munkaadók szervezkedése (h.) 496
Munkabér problémája ( - vits) 856
Munkás szakszervezetek (—vits) 501, 716
Oroszország kereskedelmi politikája (—vits) 861
Parasztjaink helyzete (Ferenczi Imre) 493
Politikai Számtan (Altenburger Gyula) 570
Socialista államháztartás (h.) 500
Szabadelvű közgazdasági politika (—vits) 782
Sztrájk (li.) 495
Sztrájk ( - v i t s ) 642
Sztrájk és söcialpolitika (Somogyi Manó) 846
Tarifaegyezmények a német birodalomban (Moldoványi István) • • 549
Vámpolitika (—vits) 548, 790

III. Ismertetett művek.

A kivándorlás ellen. Irta Molnár Lajos, szekszárdi rendőrkapitány.
30 1. Szekszárd 1907 492
A parasztok helyzete Magyarországon. Irta Szeberényi Lajos- Békés-
Csaba 1907. 100 oldal 493
Bein, Bogyó és H a v a s : Politikai Számtan- a M. T. Akadémia által
jutalmazott munka- 2 kötet, Budapest. 1907 570
Bernstein E . : »Der Streik, sein Wesen und sein Wirken.« Buber »Die
Gesellschaft« czimü gyűjteményében- F r a n k f u r t 1906. 119 1. . 495
Brandt H a n s : Gewinnbetheiligung und Ertragslohn. Beiträge zur
Geschichte und Kritik der Theorien über die Theilnahme der
Arbeiter am Reingewinn. Dresden. 1997. 319. lap ! 856
Born Erich Dr.: Die finanzielle Heranziehung der Zentralbanken
durch den Staat in Europa. Leipzig, 1904. X és 114. 1, 713
Das neue Knebelgesetz gegen die Gewerkschaften. Verhandlungen
des deutschen Reichstags über den Entwurf eines Gesetzes
betreffend die gewerblichen Berufsvereine. Mit einer Einleitung
und den Anlagen des Gesetzentwurfes. Berlin, 1907. 227- lap . 716
Der Tarifvertrag im Deutschen Reich. Bearbeitet im Kaiserlichen
Statistischen Amt, Abteilung f ü r Arbeiterstatistik. Berlin 1906—
1907. I. Band 180 l a p ; II. Band"407 l a p : III. Band 424 lap . 549
Die Arbeitszeit der Fabrikarbeiterinnen. Nach Berichten der Gewerbe-
aufsichtsbeamten, bearbeitet im Reichsamt des Innern. Berlin,
1906. 543 lap 561
Die Bodenpacht. Agrarhistorische Papyrusstudien. Von St. Waszynski
I. Bd.: Die Privatpacht. Leipzig, Teubner XII. u. 178 788
Die Krankenversicherung im Grossherzogtum Luxemburg während
des Geschäftsjahres 1906. Bearbeitet im Staatsministerium, De-
partement der Auswärtigen Angelegenheiten, Abteilung für
Arbeiterversicherung. Luxemburg, 1907. 55 lap 705
Előterjesztés a székesfőváros lakáspolitikai feladatai és a lakásügyi
hivatal szervezése tárgyában. Irta Szalay Sándor dr. székes-
fővárosi tanácsjegyző. Budapest 1907. 103 1-4° 776
Fellner Frigyes dr.: A Magyar Közgazdasági Társaságban 190? október
26 -án tartott nagysikerű előadásának vázlatát a következőkben
adjuk át addig is olvasóinknak, a mig a mű, a kérdésnek minden
részletét felölelve, megjelenik s ismertetésére visszatérhetünk 763
Ferenczi I m r e : Sztrájk és szociálpolitika. I. kötet. Budapest, 1907 . . 846
Fodor István : A füstnélküli város és az ipar. Budapest. 1907. 56 lap
18 ábrával 644
Gilman G. Nicholas: Wege zum gewerblichen Frieden. — Methods
 V

Oldal
of industrial peace. — Autorisierte Übersetzung von Dr. Bern-
hardt Franke. Berlin, 1907. XI. és 347 1 545
Guthmann Oskar Dr.: Ein Zollbündniss zwischen Belgien und den
Niederlanden. Tübingen, 1907. IM. és 112 1 790
Gyárak nélkül. Egy pusztuló vármegye emlékiratából irta ifj. Leopold
Lajos. 43 1. Szekszárd 1902 492
Heilborn Otto Dr.: Die »freien« Gewerkschaften seit 1890. Ein Über-
blick über ihre Organisation, ihre Ziele und ihr Verhältniss zur
socialdemokratischen Partei. Jena, 1907. VI. és 196 1 501
Kumpmann Karl: Die Wertzuwachssteuer. Tübingen. 1907. VIII és
124 lap . . . . 645
Leiter Friedrich Dr.: Die Verteilung des Einkommens in Osterreich.
Nach den Ergebnissen der Personalem kommensteuer in den
J a h r e n 1898 bis 1904. Wien, 1907. 567 1 646
Levy Hermann Dr.: Privatdozent an der Universität Halle. Ausfuhr-
zölle und die deutsche Handelspolitik. Berlin, 1907- 61 1. . . . 789
Lippe A v. d. Generalmajor a. D.: Ein mitteleuropäischer Zollbund.
Berlin, 1907. 16 1 704
Max Pr. Dr. Apt.: Zur Handelshochschulbewegung in Deutschland.
Berlin, 1907. 40 1 718
Mayer Maxmilian Dr.: Statistik der Streiks und Aussperrungen im In-
und Auslande. Leipzig, 1907. 253 1. és két táblázat . . . . . 642
Mayer Otto Dr.: Schiffahrtsabgaben. Kritische Bemerkungen zu der
gleichnamigen Schrift des wirklichen geheimen Oberregierungs-
rats M. Peters. Tübingen, 1907. 59 1 . . . 863
Methoden des gewerblichen Einigungswesens. Verhandlungen der
3. Generalversammlung der Gesellschaft für Sociale Reform.
Jena, 1907. 239 1 639
Morgenroth Willi Dr.: Die Exportpolitik der Kartelle. Unternehmun-
gen über die Handelspolitische Bedeutung des Kartellwesens.
Leipzig, 1907. VIII. és 119 1 704
Naumann Fr. Dr.: Neudeutsche Wirtschaftspolitik. Berlin, 1906. 430 1. 782
Oetelshofen G : Das Schutzzoll- und Prämienproblem. Cöln am
Rhein. S. a. 68 1 • 548
Pásztor Mihály : Az eladósodott Budapest. Második kiadás 1907. 206 1. 559
Penndorf Balduin Dr.: Hauptlehrer an der öffentl. Handelslehr-
anstalt zu Leipzig. Das Innungswesen im Königreich Sachsen
seit Einführung der Gewerbefreiheit- Leipzig, 1907. XVI. és
230 1 558
Rácz Lajos d r . : Az ipari béke megvalósítása kollektiv munkaegyez-
mények által. Debreczen, 1907. 134 1. . . ' 497
Report of The tariff Commission Vol. 5. The pottery industry —
Vol. 6. The glass Industry — Vol. 7 Sugár and Confectíonary. —
London, 1907 /75
Scherrer H. Dr. Prof.: Das Handwerk sonst und jetzt. Berlin, 1907. 72 1. 715
Schwechter K.: Chefredakteur des Grazer Volksblattes. Die öster-
reichische Sozialdemokratie. 4-te veränderte Auflage. Graz.
1907. VIII. és 230 1 541
Snowden P h . : The Socialist's budget. Labour ideal series. London,
1907. 88 1. . 500
Tänzler Fritz Dr.: Die Hauptstelle Deutscher Arbeitgeberverbände.
(Schriften der Hauptstelle Deutscher Ai'beitgeberverbände II.)
2-ik kiadásjl907. 52 1 49«
Utchormansky B. N. Dr.: Die Getreideproduction der Vereinigten
Staaten von Nordamerika seit 1890 und die zukünftige Gestal-
tung der Getreideausfuhr. Erlangen, 160 1 845
Zweig Emil : Die russische Handelspolitik seit 1877. Unter besonderer
Berücksichtigung des Handels über die europäische Grenze.
Leipzig, 1906 180 1 761
 Aradvármegye közgazdasági leírása. I.

Hazánk délkeleti részének, a Tisza-Maros-szögnek az a da-

rabja, melyet Aradvármegye nevével jelöl a térkép, ugy formá-
jában, mint népességében az u j a b b kialakulások közé tartozik,
jóllehet Arad a legrégibb vármegyék egyike. Még szent István
király alapította ezt a vármegyét, melynek akkor egészen mások
voltak a határai, mint jelenleg : fenn a Hegyes-Drócsa főgerin-
czéig értek, lenn a mai Temes- és Torontálmegyék tetemes részét
magukba ölelték. Azokban az időkben az aradi sikság — egészen
a tizenhetedik századig — csupa őserdő volt s ezt a vidéket Erdő-
hátnak nevezték. Tiszta magyar lakosság települő helye volt
akkoriban ez a terület, de a duló viharok, melyek végig söpörtek
az országon, több izben erős megrázkódásoknak, sőt a teljes
elpusztulásnak tették ki Aradvármegyét. Először a t a t á r j á r á s
tette semmivé az aradmegyei lakosságot, melynek helyét újból
magyar nép foglalta el és jelentékenyen gyarapodott egészen a
tizenhatodik századig. A török hóditó hadjáratok aztán újra
pusztulást hoztak, melyek alatt a Körös völgyének és a Maros
mentének helységei elnéptelenedtek. A lakosság elbujdosott és
a szomszéd hegyvidékek oláh népe költözött be, ugyanakkor —
bár csak kisebb számban — szerbek is települtek Arad környé-
kére. A karloviczi békénél a Maros határfolyóvá tétetett, a vár-
megyétől annak vizentuli részei elvonattak, ellenben 1704-ben
Zarándmegyének százötven községét csatolták Aradhoz. Ez a
geographiai beosztás a mult század utolsó negyedéig állott fenn,
a mikor Zarándvármegyének feloszlatása folytán a vármegye u j
kikerekitést nyert és mai alakját öltötte fel.
Ebben az alakjában Aradvármegyét északon Békés és Bihar,
keleten Hunyad, délen Krassó-Szörény és Temes, nyugaton
pedig Csanádvármegye határolja és területe 6.443*39 km'^-re rug.
Területének fele része nyugaton és északnyugaton termékeny
sikság, mert mikor a kincstár eladóvá tette az Este-herczegtől
birtokába jutott roppant uradalmat, nagy erővel kiirtották az
őserdőket s azok helyét mezők és szántóföldek foglalták el. A ke-
leti rész ellenben többnyire ma is erdőkkel boritott hegységből
áll. A hegyes vidék Borosjenő, Világos és Pankotánál kezdődvén,
Bihar és Hunyadvármegyékbe nyúlik át. Ez a Hegyes-Drócsa,
a Marostól északra emelkedő magyar-erdélyi határhegység leg-
nyugatibb keresztága, mely a kitűnő borairól hirneves aradi
hegyalját képező szőlőhegyekben végződik. A Drócsa-hegység
 ARADVÁRMEGYE KÖZGAZDASÁGI LEÍRÁSA. 755

derekát lomberdők fedik, széles gerincze és oldalai azonban

lakatlanok. Csúcsai közül a Piatra-Alba (816 m.) Soborsin mellett
van, a Drócsa 857 m., a Hegyes, Világostői délre 800 m. magas.
Világosnál a hegység három kúppal végződik, melyek közül a
középsőt és legmagasabbat a történelmi nevezetességű világosi
vár romjai koronázzák. A hegység oldalait tetemes, gyakran
mélyen bevájt völgyek képezik, melyek tengelyökre leggyak-
r a b b a n függőleges irányban esnek. A Körös völgye a hegység-
lejtőjétől északra kanyarodva mindinkább eltávozik, mig a Maros
völgyének keskeny és szakgatott szegélyét meredek hegyek al-
kotják, szinte regényes, festői jelleget kölcsönözve a tájaknak.
Ezek a hegységek kevés kivétellel jegeczes kőzetekből, többnyire
csillámpalából állanak, de azokat gránit és trachit borítják; itt-
ott vaskövet, mészkövet, rézereket, sőt a legújabb kutatások ered-
ményéhez képest kőszenet is rejtenek méhökben.
A vármegye legnagyobb folyója a Maros, mely egyszersmind
a déli határt is képezi a vármegye egész hosszúságában. Sze-
szélyes viz, melyet vízállásának szerfölötti ingadozásai és erős
iszapolása következtében hajózhatónak alig lehet mondani. Eső-
zések idején és a hó olvadásakor hamar feldagad és mind a
hegyek közt, mind a síkon nagy károkat okoz. Vízmennyisége
Radnánál 995 köbméter, közepes vízálláskor azonban 2.800 köb-
métert is tesz. Leginkább tutajozásra használják ; fenyőt és tűzifát
szállítanak rajta. Szabályozása az elfajult részek rendezésével
és alulról felfelé haladó kotrással most van folyamatban, de alig
hihető, hogy a hajózásához kötött várakozások teljesüljenek.
Nevezetesebb folyói Aradmegyének azonkívül a Fehér- és a
Fekete-Körös. Előbbi a vármegye északi részének minden vizét
magába veszi s keletről nyugat felé haladva az egész területet
átszeli, utóbbi a vármegye községei közül csak Nagyzerindet
és Fekete-Gyarmatot érinti. Előbbibe ömlik a Taucz, Silingyia,
Moroda és Szőllős mellett elhaladó Csigér, utóbbi mellékvizei
közül a Tőz és a Szartos említendők. A Fehér-Körösből Buttyinon
alul az aradi malomcsatorna válik ki, mely kis vízálláskor a
Körösnek majdnem összes vízmennyiségét magába fogadja és a
vármegyét északnyugati irányban vágja keresztül. Egykor nagy
jelentőséggel bírt, mert jóformán az egész vármegyei malom-
iparnak ez volt a hajtóereje, ma már sokat vesztett fontossá-
gából, de még most is egész sorát h a j t j a a kisebb-nagyobb vízi-
malmoknak. A csatornát egy társulat kezeli a partjai mentén
érdekelt birtokok tulajdonosaiból alakulva s állandó mérnöki
gondozás alatt áll. Végül a vármegye délkeleti részét érinti rövid
vonalon az úgynevezett élővizcsatorna, mely az egykori holt
Maros medrének felhasználásával Aradról kiindulva Mezőhegyes-
nek halad, hogy Csanádvármegye területén visszafusson a
Marosba, miután a mezőhegyesi czukorgyár szennyvizeit fel-
vette. Jelentékenyebb tavak a vármegyében nincsenek; mind-
össze a bokszegi és a borosjenői u. n. rovinai tavat említhetjük
f e l ; Déznánál van egy kisebb mesterséges halas-tó, mely azonban
semmi különösebb jelentőséggel nem bír.
Az éghajlati viszonyok a vármegyében a szélsőségek felé
hajlók. A sik részeken a hideg teleket a legforróbb nyár, a nagyon
*

756 EDVI-ILLÉS LÁSZLÓ.

hűvös napokat pedig rekkenő hőség szokta követni. Az átmenet

a fölötte bizonytalan télből a meleg n y á r b a csaknem a tavasz
közvetitése nélkül történik, az ősz ellenben szabály szerint hosszú
és nagyon szép. A keleti vidékeken, a hegyek között zordonabb
az é g a l j ; itt a tél hosszabb és a n y á r rövidebb. A hegyeket
sokáig borítja a hő s mikor a kései olvadás beáll, árvizek lepik
el a völgyeket. A középhőmérséklet 117 C°; legmelegebb az
augusztus, átlag 247 C° és leghidegebb a január, átlag — 0 7 C°.
Az absolut szélsőségek + 3 9 C° és —201 C° közt ingadoznak.
A csapadék évi mennyisége 634 milliméter. A szelek iránya az
északi és a délnyugati.
A vármegye népessége közepes. Az 1900. évi népszámlálás
eredményéhez képest a megye területét 329.840 lélek lakta ; ez
a szám 1905 végén a kiszámítások szerint 349.689-re emelkedett.
A népsűrűség Q-kilométerenkint 55'3 lelket tesz és nagyon lassú
szaporodást mutat. 1869-ben 289.381 volt a lakosság száma s
az erre következő évtizeden erősen megfogyott : 268.408-ra
szállott le, a mi 7-2°/o apadást képvisel; attól fogva van némi
emelkedés ; 1880-tól 1890-igl2'3,1890-től 1900-ig 9'2°/o a szaporodás.
A sik vidékek népessége sokkal nagyobb, mint a hegyi vidékeké
és a m a g y a r lakosság szaporodása kedvezőbb a románénál; az
utóbbi által lakott községek növekedése is lassúbb, mint azoké,
melyeket m a g y a r o k és németek laknak. A népesség csaknem
egyenlő a r á n y b a n oszlik meg a két nem között; 165.653 férfi
mellett 163.747 nőt találtak a számlálók. A mi a családi állapotot
illeti, 175.280 a nőtlenek, 133.733 a házasok és 20.120 az özvegyek
s z á m a ; a családfőket 76.009-ben, a családtagokat 233.150-ben
jelöli meg a statisztika. A népesség korviszonyát tekintve, a
lakosság túlnyomó részét (77,l°/o) a negyven éven alóliak adják,
öreg kort kivált a románok között kevesen érnek s a hatvan
éven felüliek alig teszik a lakosság 5'2°/°-át.
Ez a népesség a közigazgatási beosztás szerint tiz járásban,
217 községben és 306 pusztán oszlik el 63.602 házban, melyek
közül 54.338 lakóház, a többi gazdasági épület és cselédház, és
melyek 77.346 lakást foglalnak m a g u k b a n . Mig a vármegye nyu-
gati sik részein kisebb számú, de népesebb községek képezik a
járások területét, a keleti részeken, a hegyes vidékeken a román-
a j k u lakosság nagyszámú apró falvakat alkot, melyek sok esetben
szétszórtan, hosszú vonalban nyúlnak el a hegyek lábánál vagy
a szűk völgyekben. í g y pl. a borossebesi járásnak 49, a nagy-
halmágyinak 34, a radnainak 36 községe van, holott a pécskai
járás 8, az eleki 10, a világosi 11 és az aradi is 10 községből
áll. A falvak legnagyobb része alig pár száz lakost számlál;
száztizenhárom olyan község létezik a vármegye területén, me-
lyeknek népessége nem éri el az ezernyi lélekszámot; a legtöbb
3—500 főnyi lakossággal bir. Általában a népességnek lakóhely
szerinti megoszlása igen szétszórt; ötezer lakosúnál népesebb
község a vármegye területén mindössze tizenegy van. E z e k :
Ő-Pécska 9.000, Magyar-Pécska 8.284, Kurtics 7.642, Elek 7.591,
Világos 6.694, Szemlak 6.058, Borosjenő 6.014, Uj-Szent-Anna
5.830, Pankota 5.299, Székudvar 5.207, Simánd 5.020 lakossal.
Az 1890-iki népszámláláskor mindössze hét volt az ötezernél több
 ARADVÁRMEGYE KÖZGAZDASÁGI LEÍRÁSA. 757

lakossal biró községek száma, s igy a községek népszaporodása

emelkedett, ha nem is olyan arányban, mint az kivánatos volna.
A népesség általános műveltsége meglehetősen alacsony
színvonalon mozog : az írni-olvasni tudók száma 103.538 a
222.883-ra rugó analfabétával szemben. Általában azt mondhatjuk,
hogy két zónára oszlik e részben is a vármegye, melyek közül
a sikvidék lakóié az elsőbbség. A hegyek közt lakó oláhság
nagyon alacsony műveltségű, a minek oka abban keresendő,
hogy a románok tanitásügye a felekezetük kezében van és v a j m i
sok kivánni valót hagy fenn. A vármegye 348 népiskolája közül
197 gör. keleti és 11 gör. kath. felekezeti s ezek közül 208-nak
oláh a tanítási nyelve. Az iskolába járás se valami pontos; a
60.145 tanköteles közül 39.308 gyermek jár iskolába, tehát csak
66'9°/o. U j a b b a n erőteljes tevékenységet észlelünk az állami nép-
iskolák létesítése k ö r ü l ; már eddig a vármegye 40 községében
46 állami elemi iskola van 8.036 tanulóval; az ilyen iskolák
száma évről-évre szaporodik és azok révén mind több szellemi
világosság hatol a hegyek közé. E r r e annyival nagyobb szükség
van, mert ott még mindig a babona uralkodik s a tudatlan nép
nagyon hátra marad boldogulásának előfeltételei nélkül.
Mint fentebb már jeleztük, a megismétlődött u j telepítések
egészen átalakították a vármegye lakosságát s az idők mozgal-
mas eseményei közepette ezen a területen az oláhok biztosították
maguknak a számbeli többséget. Valósággal nemzetiségi és nyelvi
tekintetben oláh vármegyének lehet Aradot mondani, mert lakos-
ságának túlnyomó százalékát az oláhok adják. Az 1900. évi nép-
számlálás eredménye szerint ugyanis lakott a vármegye területén :
Absolut Százalé-
számokban kokban
Magyar . 71.894 21'8
Német . 34.505 10-5
Tót . . . 5.306 16
Oláh • . 214.250 65-0
Ruthén . 192 00
Horvát . 670 0-2
Szerb - . 289 o-i
Egyéb • 2.734 * 08

A nemzetiségek számaránya az előző évtizedhez képest az

oláhság csekély százalékszerű apadását mutatja, még pedig a
magyarság rovására. 1890-ben ugyanis 60.878 magyar lakosa
volt a vármegyének, a mi 20-2°/o-nak felelt meg és 201.084 oláh
lakosa, a mi 66'6°/o-ot képviselt. Mig tehát tiz év alatt az össz-
lakosság száma 28.295 lélekkel szaporodott, addig ebből a szapo-
rodásból a magyarságra 11.016, az oláhokra ellenben 13.166 lélek
esett, jeléül annak, hogy az oláhság nem szaporodik ugy, mint
a magyar népesség, a minek oka az előbbinek életmódjában
található leginkább. Hasonlókép nagyon kevés számszerű szapo-
rodást, ele semmi százalékszerű gyarapodást nem mutatnak fel
a németek, ennek azonban egészen más oka van. A németség-
jómódú, sőt vagyonos, vagyonilag folyton terjeszkedő elem, ele
758 EDVI-ILLÉS LÁSZLÓ.

nem szapora; a kevés-gyermekes rendszer hive s igy nem sza-

porodik a f a j a eléggé.
A felekezeti viszonyok a nemzetiségi viszonyokhoz simul-
nak arra való tekintettel, hogy az oláhság kivétel nélkül az
orthodox egyházhoz tartozik, a németek kivétel nélkül római
katholikusok, a magyarok a katholikus és református egyház
közt oszlanak meg, az ágostai ev. egyházat pedig a tótok támo-
gatják. A hitfelekezet szerinti megoszlást a következő adatok
világítják m e g : volt 1900-ban római katholikus 80.108, görög
katholikus 13.869, görög keleti 204.099, evangelikus 8.177, refor-
mátus 18.612, unitárius 51, izraelita 3.983 és egyéb 501. Az
utóbbiak a nazarénusok és különösen az utóbbi időben erősen
szaporodó baptisták között oszlanak meg. A tiz évvel azelőtti
állapothoz képest az évtizedes cíclus szaporodásából 10.862
esett a római katholikusokra, 1.759 a görög katholikusokra, 11.366
a görög keletiekre, 1.903 az evangélikusokra és 1.734 a refor-
mátusokra, a mi szintén azt mutatja, hogy az oláhság szaporo-
dása nem tart lépést a magyarokéval. Érdekes, hogy a tizéves
ciclusban a különben se nagy számú izraeliták 146 főnyi apa-
dást tüntettek fel, a mi onnan származik, hogy a vármegyében
elszaporodó fogyasztási szövetkezetek erősen szorítják kifelé a
kiskereskedőket, a kik túlnyomó részben a mózesi vallás hivei
közül kerülnek ki.
A vármegye legmunkásabb és legtakarékosabb népe kétség-
kívül a német, mely nagyobb csoportokban az aradi, eleki,
pécskai és világosi járásokban lakik otyan megoszlásban, hogy
az egészen német községek száma öt, a relativ német többsé-
güeké három. Ezeknek a községeknek a kinézése előnyösen
különbözik a többiekétől. A részben külföldről, részben az egy-
kori temesi bánságból betelepült németség szorgalmasan dolgo-
zik, kizárólag a gazdaságának él, vagyonát évről-évre emeli.
Lakóhelyétől távolabb területeken is hódit magának földet s
u j a b b a n pl. eleki és szentannai svábok nemcsak az aradi hegy-
alján szereztek szőlőterületeket, de a borossebesi járásba is
elmentek szántóföldeket vásárolni, mi által az oláhokat szorítják
ki lassanként, rést ütvén közéjök s fokról-fokra gyarapítván a
keleti részeken is tulajdonukat. Gazdasági tekintetben második
nép a magyar, mely a vármegye keleti és északi részében lakik.
Összesen huszonkét absolut magyar a j k ú többséggel biró község
van területünkön ; legnagyobb járás a pécskai, utána a kisjenői.
Az aradvármegyei magyar nép nem oly kitartó és takarékos,
mint a német, de sokkal mozgékonyabb; természetes, jő fel-
fogással bír, erős és szívós testalkatú. Jelleme a nyílt őszinteség
és eredeti becsületesség ; barátságos hajlamánál fogva könnyen
megfér és társul a nemzetiségekkel, melyekkel gyakran sokkal
békességesebben jön ki, mint a saját fajával. Fővonása a föld-
éhség ; azért dolgozik, nélkülöz, hogy földjét szaporíthassa és
sokszor hihetetlen árakat fizet egy hold földért, melyet akármi-
kép is megszerezni igyekszik. Az oláhok, a kik a vármegye keleti
felét lakják, a leghátrább állanak. Kivételt csak a magyarság-
közé ékelt oláhság képez, a hol a közelükben lakó nem oláh nép
által úgyszólván önkéntelenül a haladás útjára sodortatik. Az
 ARADVÁRMEGYE KÖZGAZDASÁGI LEÍRÁSA. 759

oláh nép nem szorgalmas, gondatlan és kevéssé szívós; majd a

düh és bosszú szenvedélyei által felizgatva, majd meg oly alá-
zatos és indolens, mint a vidék egy nemzetisége sem. Értelmisége
igen alacsony fokon áll, kevés érzéke van a tisztaság iránt és
erősen r a b j a a pálinka-ivásnak, mely erkölcsileg is, fizikailag is
tönkre teszi. A hol az oláhság lakik, ott lakik az állandó sze-
génység is és érdekes, hogy a hol a civilisatio intézményei meg-
honosulnak, onnan az oláh nép lassan elpusztul. Az oláhok leg-
nagyobb számban az egykori Zarándmegye feloszlatása után
kapcsolt részekben l a k n a k ; sehol az országban oly compact
tömegben nem találhatók, mint a nagyhalmágyi járásban, a hol
tizennégy olyan község áll fenn, melyekben 100°/c-ot tesz ki az
oláhság számaránya.
A vármegye lakossága a terület minden részén csaknem
kivétel nélkül, mindenesetre túlnyomó részben az őstermelés
révén keresi k e n y e r é t : földmíveléssel, a hegyek alján szőlőmíve-
léssel foglalkozik. Az utőbbi foglalkozás a mult század nyolcz-
vanas éveiben hosszú évekre megszűnt a filloxerapusztitás követ-
keztében s akkor a hegyaljai oláhság nagy nyomorba jutott,
melyet máig is alig tudott kiheverni. A belsőbb hegyvidékek népe
az erdők kiaknázása körül talál foglalkozást. Sokkal kevesebb
az iparral foglalkozók száma. A foglalkozás szerinti megoszlás
adatait egyébiránt az utolsó népszámlálás eredménye a követ-
kezőkben tünteti f e l :
Absolut számokban Százalé-
kereső eltartott összesen kokban
őstermelés . . . . 113.737 154.188 267.925 81-3
Bányászat, kohászat 64 145 209 o-i
Ipar 11.175 15.615 26.790 81
Kereskedelem és
hitel 1.981 2.620 4.601 1-4
Közlekedés . . . . 1.276 2.802 4.076 1-2
Közszolgálat . . . . 2.149 3.721 5.870 1-8
Véderő 440 51 491 o-i
Napszámos . . . . 5.199 6.406 11.605 35
Tőkések, nyugdíja-
sok 1.204 931 2.135 . 0"6
Ismeretlen foglalk. 396 1.097 1.493 0"5
Házi cselédek . . . 4.076 597 4.643 14
Összesen • . . 141.697 188.143 329.840 ÍOO'O
Ezek a számok az 1890. évi népszámlás adataihoz képest
nevezetes eltérést mutatnak. Akkor őstermelőt csak 217.047-et
mutatott ki a felvétel, az iparban, bányászatban és forgalomban
foglalkozók számát pedig 28.130-ban állapította meg. Más alapon
történhetett a felvétel a napszámosoknál is, a kiket 46.051-ben
vettek fel, holott tiz évvel később csak 11.605 egyént írtak b e e
czimen s ha ahhoz a házi cselédek 4.643 főnyi létszámát hozzá
veszszük is, látjuk, hogy elég alappal nem rendelkezünk a fog-
lalkozások hullámzásának meghatározására. í g y a tényleges
állapotok ismerete alapján állithatjuk, hogy az utóbbi időszak-
ban leginkább az őstermelők száma szaporodott és az iparban
észlelhető szaporodás kisebb arányú.
760 EDVI-ILLÉS LÁSZLÓ.

Röviden érinteni kivánjuk e helyen a vármegye népmoz-

galmi viszonyait. E részben, jóllehet az oláh nép körében igen
sok a vadházasság, a házasságkötések arányszáma elég kedvező,
sőt javulást is mutat. Mig az 1890-iki népszámlálásnál 7'9 pro
miilét tüntetett ki a házasságkötési statisztika, 1902-ben ezer
lélekre 9*5, 1905-ben 8*7 házasságkötés esett. A vármegyében
rendesen a leányok korán mennek férjhez, ellenben a férfiak
csak későbbi korban nősülnek. A születések adatai tekintetében
az országos átlag keretében mozognak az aradmegyei statisztika
adatai, bár egyes évek között igen nagy eltéréseket mutatnak
fel í g y pl. 1902-ben ezer lélekre 43'4 élve születés esett, 1905-ben
pedig csak 39'6. A kilenczvenes évtizedben voltak évek 48'7-es
arányszámmal is. A halálozások arányszáma az utolsó tiz év
alatt az egészségügyi intézkedések következtében állandó javulást
m u t a t : 30'1—30'2 pro miilet tesz, mig azelőtt megszokott volt a
32'5 arány. Az egészségügyi szolgálat ugyanis folytonos javulást
mutat. Saját körorvossal 99 község bir, mig a beosztott községek
száma, melyek orvosi ellátásban részesülnek, 145-öt tesz. A gyógy-
szertárak száma 34 és azokat most már inkább igénybe veszi
a különben nagyon is a kuruzsláshoz szokott oláh nép. Mégis, a
fokozatos javulás daczára nem elég kedvezők ebben a részben
a viszonyok, mert száz elhalt közül csak a fele : 507 részesül
orvosi kezelésben. Különösen nagy a vármegyében a gyermek-
h a l a n d ó s á g ; a halálesetek fele öt éven alóli gyermekekre esik,
mert a nép nem fordit vagy nem fordithat elég gondot gyer-
mekei egészségének ápolására. Nagy pusztitást okoznak a
vármegye ember-anyagában állandóan a fertőző betegségek;
23'l°/o-ja az elhaltaknak fertőző b a j b a n pusztul el. Ezek közül
legtöbb áldozatot a gümőkőr szedi: az 1905-ben meghalt 10.509
egyén közül 1.597-nél volt a giimőkór a halál az oka. Ily
viszonyok között nem lehet csodálkozni rajta, ha a természetes
népszaporodásnak a °/o-ja meglehetősen alacsony és mögötte
marad az országos átlagnak a megállapítható 9'4-es arány-
számmal.
A legutóbbi években egy itt alig ismert n y a v a l y a : a ki-
vándorlás tizedeli erősen a lakosságot. Valóságos emberrajok
h a g y j á k el a megye területét, hogy másfelé keressék boldogulá-
suk eszközeit. Még néhány esztendővel ezelőtt alig volt arad-
megyei kivándorló, most annál több van. 1905-ben 1.027, 1906-ban
pedig már 2.556-an költöztek ki e vármegye területéről. Ebből
a legnagyobb rész : 1.914 Amerikába, kisebb: 493 a balkáni
államokba ment. A kivándorlók legnagyobb hányadát természe-
tesen az őstermelők a d j á k : 2.300 fővel, de elég nagy az iparosok
kivándorlása is 204 fővel. Csak kisebb részben mennek ki arad-
vármegyei területről a németek ; a kivándorlók zömét az oláhok
adják. Mint az ország legnagyobb részében, sajnos, Arad vár-
megyében se történik semmi intézkedés a kivándorlás apasztása
érdekében. Foglalkoznak ugyan a kérdéssel a nagyobb birtoko-
sok a megyei gazdasági egyesület kebelében is, de idelenn a
perifériákon még nem jegeczedett ki eléggé az a felfogás, hogy
az aratást nem csendőrséggel és az északi hazarészek népének
zényelésével kell biztosítani, de a szegény népet megélheté-
leve
 ARADVÁRMEGYE KÖZGAZDASÁGI LEÍRÁSA. 761

seben kell biztosítani. A munkás-socialismussal szemben Arad

vármegyében még a régi örökölt felfogás dívik ; kevés modern
felfogásu nagybirtokossal szemben még a középbirtokosoknak
is az a véleménye érvényesül, hogy az oláh napszámos merény-
letet követ el a birtok ellen, mikor a régi liuszkrajczáros nap-
szám mellett többé nem akar dolgozni. Az «államkincstár tett
némi telepítési kísérleteket a mult században a csángókkal.
Ezeket Gyorok község mellé ültették be s azok ott meg is gyö-
keresedtek, bár a telepítés nem felelt meg a várakozásoknak,
mert a csángók nem elég dolgos emberek-s maguk fuvarozás-
ból, asszonyaik varrottasok készítéséből csak nyomorúságosan
élősködnek.
A vármegye vagyojii és háztartási viszonyaira vonatkozó-
lag megemlítjük, hogy az administrativ kiadások az 1906. évben
342.240 koronát tettek, ezzel szemben a bevétel, a beliigy-
minister által folyósított állami javadalmazást beleértve, 330.570
korona volt; a hiányt a háztartási alap készleteiből fedezték.
Törzsvagyona a vármegyének az Aradon levő és két holdnál
nagyobb p a r k b a n fekvő kettős székházból, a járási szolgabiróságok
épületeiből segyébb kisebb ingatlanokból, azonkívül mintegy 60.000
korona takarékbetétből áll. A vármegye birtokában a háztartási
és törzsvagyonalappal együtt negyvenháromféle alapot kezelnek,
melyek vagyonértéke 1,377.966 korona, de 524.223 korona teher
van rajtuk, mihez képest a tiszta vagyon 853.743 koronát tesz.
Kitetszik ebből, hogy Aradvármegye a szegényebb törvény-
hatóságok közé tartozik. Legnagyobb vármegyei alapok a tiszti
nyugdijalap 338.676 K, a jegyzői nyugdijalap 219.828 K, az Aradon
levő megyei közkórház alapja 150.122 K. A vármegye különböző
szükségleteire kisebb pótadót vet k i ; ilyen czimen 1906-ban
84.401 korona volt a bevétele. A tiszti nyugdijalapot 74.886 K,
a jegyzői nyugdíjalapot 45.260 K évi nyugdijilletmény terheli.
Ebadóből az állategészségügyi alap javára 12.603, a közegész-
ségi alap javára 6.865 koronát vesz be a vármegye évenkint.
Számos olyan régi alapítványt, kisebb-nagyobb összegeket kezel-
nek a megyén, melyek rég elvesztették rendeltetésük eredeti czélját.
Többek közt van egy alap, melynek a jövedelméből két insur-
genst kell kiállítani a vármegyének. Ma kórházi czélokra fordít-
ják annak a kamatait. Van azonban néhány ösztöndíj alapítvány
is, a melyek kamatai hasznos szolgálatot tesznek a vármegyei ifjak
kiképeztetése körül. Ezek legnevezetesebbjét, az u. n. Bibics-
félét nem a megye, de a cultusminister kezeli, az ösztöndijakat
azonban a vármegye közgyűlésének kijelölésére folyositják.
Az egyes községek vagyoni viszonyai nagyon különbözők.
Igen gazdag községek a két^Pécska, Bokszeg, Borosjenő, Buttyin,
melyeknek terjedelmes ingatlan birtokain kivül értékpapír- és
készpénztőkéik állnak őrizetben. Még mintegy huszonöt község
rendelkezik több-kevesebb vagyonnal, ezzel szemben azonban,
különösen a keleti részeken levő községek szegények. így a
nagyhalmágyi járásban az egy Nagyhalmágy községet kivéve
minden község vagyontalan, olyan ágról szakadt, mint a népes-
sége. Ezek a községek szükségleteiket pótadóbői fedezik, mely-
nek összege nagyon sok esetben eléri az állami adó összegét is.
38. köt. 5. sz. __ 49
762 EDVI-ILLÉS LÁSZLÓ.

A vármegye lakosságának adózási viszonyai tekintetében fel-

említjük, hogy 1905-ben 2,568.980 koronát, 1906-ban 5,694.855
koronát tett ki a beszedett egyenes állami adó, az adóhátralék
pedig 2,375.439 koronára rug. Az imént közölt két tétel nem adja
az átlagos adózás képét; előbb az ex-lex-állapot miatt kevés
folyt be, utóbbi évben erős volt a behajtás. Az átlagos adóteher
három és féltől négy millió koronáig megy. Ennek túlnyomó
része a földadóra esik, a kereseti adók alig érik el az egy millió
koronát. A közvetett adók hozama a vármegye területén 10,912.477
koronát tett az 1906. évben, a mety összegnek előző évekhez
képest való növekedésében a fogyasztásnak némi jóllétre követ-
keztetni engedő fokozódása jut kifejezésre.
A közrendészetet az állami csendőrség látja el a vármegye
területén s a közbiztonsági állapotok tűrhetőknek mondhatók.
Évekkel ezelőtt a borossebesi járásnak egy része, Bokszeg község
környéke valóságos rablófészek volt s akkor huzamosabb időn
keresztül katonai kirendeltség igyekezett helyreállítani az alap-
jában megingatott személy-és vagyonbiztonságot; utóbbi időben
azonban javult a helyzet. Lopásokon kivül csak verekedés köz-
ben elkövetett emberölési esetek adnak dolgot a bűnfenyitő
bíróságoknak. A tűzrendészet terén még sok a kívánni való;
minden községnek megvannak ugyan a maga előirt tűzoltó-
szerei. és eszközei, de rendszeresen gyakorolt tűzoltók, önkéntes
szervezésű egyletek keretében csak tizenkilencz községben
vannak. A nagyobb tűzesetek különben ritkák ; a tűzkár elleni
biztosítás értéke 1905-ben 139,781.000 koronát tesz, a kifizetett
tűzkárok összege 212.000 koronára rúgott. A kisebb tűzesetek
közt sok fordul elő gyujtogatásból származólag ; az oláh paraszt
nem csinál lelkiismereti kérdést abból, ha csóvát dug ellenségé-
nek eresze alá. — A szegény ügyet az egyes községek látják el,
mindeniknek van szegény alap j a : azonkívül a vármegye is
kezel egy kisebb hasonló alapot. Természetes, hogy a legnagyobb
szükségben levőknek is csak nagyon parányi segély juthat a
rendelkezésre álló csekély eszközökből, viszont azonban az
egészben szegény nép a maga tehetségéhez mérten gyámolítja
azokat, a kik nem tudják megkeresni még a legsoványabb
betevő falatot sem. A betegség esetére való ellátást két kórház
eszközli: a vármegye Aradon levő modern, nagy közkórháza,
melyet az utóbbi évek alatt tetemesen kibővítettek és a boros-
jenői magánkórház. Mind a kettőre nagy szükség van, mert a
nehéz munkát végező, rosszul táplálkozó, hiányosan ruházkodó
köznép körében sok a megbetegülés, a melylyel szemben saját
hajlékában nem lehet legyőzni a veszedelmeket. Menházak,
lelenczházak a vármegye területén nincsenek, de u j a b b a n az
aradi állami gyermekmenhely ápoltjainak egy részét a vár-
megye jobbmódu vidékeire, a magyar parasztcsaládokhoz adják
ki táplálás és gondozás végett s a gondos felügyelet alatt ez az
eljárás meglehetősen beválik. — Fürdőhelye csak egy van a
vármegyének: Menyházán, a hol tizenegy forrás bugyog fel
11—25 íl° vasas-földes semleges kénvizekkel. E fürdő még a
mult század első harmadában épült, de nagyobb lendületet csak
mintegy tizenöt év óta nyert, mikor Wenckheim Frigyes gróf
 ARADVÁRMEGYE KÖZGAZDASÁGI LEÍRÁSA. 763

vásárolta meg s a völgykatlanig, melyben a források fakadnak,

vasutat épittetett, magát a fürdőt pedig kiépittette, artézi kutat
is fúratott, melynek langyos vize ugyanazon alkatrészeket tar-
talmazza, a mik a források vizében felfedezhetők. Most népes a
fürdő rendszerint, de idénye nagyon rövid, mert a völgy leve-
gője nedves és augusztus második felében már barátságtalan.
A vármegye lakosságának viszonyait feltüntető, előrebocsá-
tott adatokkal már jeleztük, hogy Aradvármegyében túlnyomó
az őstermelés. Láttuk, hogy a lakosság 81'3Q/o-ja az, mely őster-
meléssel foglalkozik s ez az adott helyzetből folyik, miután a
megye nyugati sík fele a legjobb termőföldekből áll, a keleti
részek pedig az állattenyésztésre és erdőgazdaságra utalják a
lakosság zömét. A vármegye területére 1,033.254 kat. hold termő
és terméketlen föld esik s ez a terület mivelési áganként és
járásonként a következőleg oszlik meg :
Ná- Nem
Járás Szántó Kert Rét Szőlő Erdő Legelő Összesen
das termő
aradi 57.583 1.514 2.023 1.141 2.993 9.426 116 4.301 79.097
borosjenői ]. . 48.823 1.692 7.920 455 14.338 22.114 7 4.511 99.860
borossebesi . 32.535 3.219 2.961 113 92.272 22.810 — 6.054 159.964
elekij 58.581 480 2.486 1.957 531 12.809 . 12 3.222 89-078
kisjenői . . . 71.243 1.999 15.303 343 12.809 40.023 35 8-153 149.908
nagyhalmágyi - 16.443 1.541 1.150 6 38.578 10.175 2 2.U9 70.014
pécskai . . . . 46.887 701 2.277 505 8.303 4.005 10 3.514 66.202
radnai . . . . 20.436 3.115 6.138 1.348 106.758 21.648 113 5.030 164.586
ternovai . . . 27.902 1.406 4.140 173 39-481 14.134 — 2.479 87.716
világosi . . . . 48.122 1.384 4.632 1.653 3.515 11.622 69 2.835 73.829
összesen . . . 428.555 17.051 49.030 7.694 319.575 168.767 364 42.218 1,033.254

Mint ebből az összeállításból kitetszik, a mezőgazdasági

mivelés átlag a terület 50°/o-jára rug s ez az átlag adja meg a
vármegye közgazdasági viszonyainak jellegét, mert a hol erős a
mezőgazdaság, ott nehezen fejlődik az ipar, viszont az "Iparra
inkább ott van utalva a lakosság, a hol a föld mivelése révén
nem szerezheti meg kenyerét.
A birtokmegoszlás meglehetősen aránytalan. A gazdaságok-
nak nagyság szerinti megoszlása azt mutatja, hogy számra
ugyan a törpe- és a kisgazdaságok a túlnyomók, ezeknek a terü-
lete azonban az egész területnek nem képezi 30%-ját. E rész-
ben a következő adatok világítják meg az állapotokat:

A gazdaságok száma :
egy holdon alul szántóföld nélkül 9.E02
» » » szántófölddel 7.841
egytől öt holdig 18.337
öttől tiz » 11-306
tiztől husz > 5.734
húsztól ötven » 2.714
ötventől száz » 539
száztól kétszáz » . . . • 142
kétszáztól ötszáz » 99
49*
764 ARADVÁRMEGYE KÖZGAZDASÁGI L E Í R Á S A . 764

ötszáztól ezer holdig 49

ezer holdon felül 90
a gazdaságok összes száma 56.843

A birtokok területe n a g y s á g szerint:

Kat. hold
törpe- és kisbirtok 331.126
középbirtok 316.098
nagybirtok 386.030

Ehhez képest a kisgazdaságokra átlag csak 5'5 kat. holdnyi

terület esik, azonban ennél is kedvezőtlenebb a helyzet a való-
ságban, hisz a föld miveléséből élők túlnyomó része tiz holdnál
kisebb területen gazdálkodik, ott is nehéz körülmények között,
mert a mivelt terület számottevő része nem hozza meg a maga
megfelelő jövedelmét. De kedvezőtlen a helyzet a középbirtok
szempontjából is és innen van, hogy Aradvármegyében az
egészséges, erős középbirtokos-osztály csak nehezen érvénye-
sülhet.
A fentebbi állapotok természetes folyománya, ha a birtokok
kezelés szerinti megoszlását vizsgáljuk, az, hogy a tulaj don-
gazdaságok száma a túlnyomó. A kisebb ember azt a földterü-
letet, a melyen gazdálkodik, a tulajdona gyanánt a k a r j a tudni;
ez az aradvármegyei népnek is nemzetiségi különbség nélkül
főjellemvonása. A tulajdongazdaságok az egész területből 87u/o-ot
foglalnak el, számuk 49.452, területük pedig 889.210 kat. hold, a
haszonbéres gazdaságok 3'79Vo-kal, 2.155 számmal és 122.868
kat. holddal, a vegyes jellegűek 7'79°/o-kal, 4.430 számmal, mig
a haszonélvezetnek l'42 J /o-kal, 806 számmal s együtt 21.176 kat.
holddal szerepelnek, jeléül annak is, hogy a vármegyében kevés
a liitbizomány és a megkötött birtok. E részben ugyanis követ-
kező a helyzet :

a kincstári birtok kiteszi a területnek 10'20%-ját

a vallásalapi » » » » 0'40°/<>-ját
a hitbizományi birtok kiteszi a területnek r87°/°-ját
a községi, közbirtokossági birtok kiteszi a területnek 15'53%-ját
az egvleti, vasúti » » » » 0'74°/°-ját
az e g y h á z i » » * » 0 57°/o-ját
a nevelésalapitványi » * » » 044°/o-ját
a szabadforgalmi » » » » 70'55°/«-ját

(Folytatása következik.) Eclvi-Illés László.

 I

Aradvármegye közgazdasági leirása. II.

A gazdasággal foglalkozó lakosság anyagi helyzete a vár-
megye területén az utóbbi évtizedekben határozottan rosszabbo-
dott. Mig ezelőtt félszázaddal az ingatlan nagyobb löszben teher-
mentes volt, addig ma a hiteltelekkönyvek adatai azt bizonyitják,
hogy évről-évre szaporodnak a földbirtokra nehezedő terhek. Az
utóbbi évek átlagában évi 12,400.000 koronára megy az az összeg,
melyet a vármegyében az ingatlanra a tehertörlések leszámítá-
sával uj teherként bekebeleztek és ennek kétharmada a föld-
birtokra szól. Innét származik a gazdálkodók megélhetésének
legfőbb nehézsége, mert a vásárolt ingatlanok jelentékeny részét
bankkölcsön segélyével szerzik meg az illetők s a birtok terhe
az itt sürün ismétlődő rossz termések hatása alatt nem apad,
de növekedik. A föld ára különben a sík részeken igen magas ;
különösen a magyar és a német lakosság veri fel annyira az
ingatlan árát, hogy az alig hozhatja meg a jelenlegi termelési
és értékesítési viszonyok között a megfelelő jövedelmet.
A mezei gazdálkodás jellegét a vármegye nyugati részén
a gabonatermelés adja meg. A föld mivelése azonban, daczára
a két évtized óta észlelhető határozott javulásnak, még sok
kívánni valót hagy fenn; részben még mindig a régi mód sze-
rint történik. A gazdálkodás nem eléggé intensiv és oly állapo-
tokat teremt, melyek normális viszonyok között tűrhetők ugyan,
de melyeket egy-egy rossz termés alapjukban képes megrendí-
teni. Ezt a köznépnél főleg a nagyobb értelmiség, a tőke és a
munkaerő elégtelenségének kell betudni. A mélymivelés nagyobb
elterjedése, a trágya okszerűbb kezelése, a soros-vetés nagyobb
felkarolása, mint a termelés főbb eszközei, a nép körében még
nagyon hiányoznak. Nagy hátrány az is, hogy a jobb földmivelő-
eszközök és gépek még mindig nincsenek eléggé elterjedve,
daczára annak, hogy az aradvármegyei gazdasági egyesület
évenkint oszt ki a kisgazdák között gazdasági eszközöket. Ez
természetesen csak a kisgazdaságokra vonatkozik, mert az ura-
dalmakban és nagyobb birtokokon rendszeres és okszerű gazdál-
kodást űznek. Kiemelkednek ebben a részben József kir. herczeg
kisjenői és bánkuti uradalmai, a Sulkovszky herczeg-féle pankotai
uradalom, a Zselénszky Róbert gróf ötvenesi, a Károlyi Gyula gróf
mácsai, a Wenckheim Frigyes gróf székuclvari és borossebesi
nagybirtoka, továbbá a Vásárhelyi, Purgli, Kinczig és más csa-
ládok gazdaságai.
830 EDVI-ILLÉS ISTVÁN.

A síkvidéken főtermény a buza ; a rozstermelés nem jelenté-

keny ; a zabot főleg a helybeli szükségletre állítják'elő. A ten-
geri azonban fontos szerepet játszik a nyugati részeken. Ter-
melnek még dohányt, czukorrépát, kevés repczét, míg a hüve-
lyeseknek alárendeltebb hely jut. A mezőgazdasági mivelés alá
vett területek átlagos kataszteri jövedelme a vármegyében 7 korona
88 fillért tesz. A főbb termények termelési viszonyait a követ-
kező adatok tüntetik elő : Termett métermázsa

1905-ben 1906-ban Kat. holdon

buza 1,381.299 2,299.297 218.700
rozs 90.633 124.711 11.828
árpa . . . . • 113.537 209.856 18.674
zab 189.443 280.568 29 058
tengeri . . . 457.430 1,609.921 135692
burgonya . . 121.586 228.100 4.207
kenderfonál . 10.865 15.872 2.598
kendermag . . 6.234 4.482 2.598
dohány . . . . 13.882 22.538 3363
ezukorrépa . . 331.500 665.000 1839
czirokszár . . 2.023 6.603 281
repeze . . . . 2.860 3.432 847

A buza mellett tehát, mint látható, a termelésben a főhelyet

a tengeri foglalja el s a mig a klimatikus viszonyoknak a növény-
zetre gyakorolt befolyása a búzánál kevésbbé észlelhető, a ten-
geri termelés terén igen nagy hullámzások észlelhetők: egy szá-
raz esztendő képes negyedrésznyire lecsökkenteni a termést, a
mi aztán valóságos csapás-számba megy és egész vidékeknek
elveszett esztendőt jelent.
A gazdaságok felszerelése, mint már említettük, hézagos;
a gazdaságok állatállománya se mondható gazdagnak. Az utolsó
hivatalos összeírásnál felvettek

egyes lófogatot 1.633-at

kettős » 14.525-öt
hármas * 2.216-ot
négyes » 267-et
kettős ökörfogatot 7.431-et
négyes » 1.606-ot
hatos » 123-at
bivalyfogatot 80-at
öszvér, szamárfogatot . . . . 51-et
tehénfogatot 1.146-ot.

E szerint Aradvármegyében kevés gazdának van négyes

fogata és az ökörfogatok is csak a nagyobb birtokokon és az
uradalmakban találhatók fel nagyobb számban.
 ARADVÁRMEGYE KÖZGAZDASÁGI LEÍRÁSA. 831

A mezei gazdálkodásról szólva, itt emlékezünk meg a gazda-

sági munkásviszonyokról. Ezek nem olyan rosszak, mint a nagy
Alföld számos részén, de az előbbi időkhöz képest rosszabbod-
tak. Van ugyan elég munkaerő, de a korábbi évek munkabérei
most már jelentékeny emelkedést mutatnak s hozzá a munka-
teljesítmény nem mindig kielégítő. Az átlagos napszámbéreket
a következőkben foglaljuk össze fillérekben":

férfi női gyermek

tavaszszal ellátással 54 42
» ellátás nélkül. . . 95 72 55
nyáron ellátással • 130 85 61
» ellátás nélkül . . . . . 164 110 78
őszszel ellátással . 86 62 42
» ellátás nélkül . . . - 119 90 61
télen ellátással 51 41 30
» ellátás nélkül 78 63 45
évi átlag ellátással 85 61 44
» » ellátás nélkül . . . . 114 84 60

A szőlőmívelés Aradvármegyében igen jelentékeny. Az aradi

hegyalja szőlőit még a török uralom alatt telepitették s azok
mívelése jelentékeny jövedelmi forrását képezte a lakosság egy
nagy részének. A hegyi szőlőkön kivül, melyek termése messze
földön híres volt a ménesi vörös és a magyarádi fehér bor alak-
jában, síkföldi szőlők is voltak mívelés alatt a mult században.
A nyolczvanas évek elején 8.198 kat. hold hegyi és 3.186 kat.
hold síkföldi, összesen 11.365 kat. holdnyi szőlőterülete volt Arad
vármegyének. Ezen a területen 1879-ben 211.200 hektoliter bort
szüreteltek; elképzelhető tehát az a nagy csapás, melyet az 1884-ben
kezdődött és 1893-ig pusztított phylloxeravész ebben a vármegyé-
ben okozott, sok existentiát téve tönkre, nagy vagyonértéke-
ket megsemmisítve. Az 1883-ban behozott phylloxera által okozott
bajt eleinte kicsinyelték az érdekeltek, majd éveken át teljes tájéko-
zatlanságban sokfelé ágazó, kapkodásnak mondható kísérletezés
folyt a szőlők megmentése körül, mialatt a veszély folyton ter-
jedt és 1893-ig elpusztult az egész hegyalja. Míg 1884-ben
199.295 hektoliter must termett, 1891-ben már csak 30.656 hekto-
litert nyertek, 1894-ben, mikor az utolsó szüret volt, 16.141 hekto-
liter volt az eredmény, azontúl alig termett valami elenyésző
csekélység. Mikor elhatalmasodott a veszedelem, már nem lehe-
tett szó a szőlők megmentéséről: újra kellett azokat teremteni.
És az állam és a társadalom felocsúdott erélye ujjá is teremtette
a ménes-magyarádi borvidéket; ellentálló amerikai alanyokra
eszközölt oltások segélyével telepitette be a hegyoldalakat ismét
a régi nemes szőlőfajokkal. Nagy szőlőoltvány telep létesült a
Paulis melletti Baraczkán előbb állami, később részvénytársasági,
majd újból állami kezelés alatt, kiegészítve az Arad alatti Csála-
erdő tisztásain több száz holdnyi területtel. Ez a telep látta el
a termelőket a szükséges vessző- és oltvány-anyaggal, a törvény-
832 EDVI-ILLÉS LÁSZLÓ.

hozás pedig megadta a módját annak, hogy a szőlőterületek

birtokosai a nagy áldozatba kerülő munka anyagi eszközeit
hosszabb törlesztésű beruházási kölcsönök révén megszerezhes-
sék. így ^ztán ismét borág koszorúzta az aradmegyei szép haj-
lású hegyoldalakat és a sikon is mind több és több szőlőtelepí-
tés jött létre úgy, hogy ma már csaknem nyolczezer kat. holdnyi
szőlőterülete van újból a vármegyének. Az ültetések még mindig
folynak s remélni lehet, hogy az azelőtti terület egészen vissza
fog állíttatni, sőt a síkföldi telepítések serény munkáját tekintve,
néhány év múlva több szőlőterület lesz Aradvármegyében, mint
a phylloxera előtti időben volt.
Az aradvármegyei szőlők termési eredményeit a következő
adatok világítják meg.
Termett az utolsó öt év alatt:

hektoliter ebből készült

must hektoliter bor
1902-ben 85.112 76.601
1903-ban 100.352 90.294
1904-ben 100.047 96.852
1905-ben 91.552 82.140
1906-ban 80.489 77.175

Látható ebből, hogy sokkal kevesebb terem, mint a phyllo-

x e r a előtt, de ennek oka a terület kisebb voltán kivül abban
is keresendő, hogy az uj ültetés más rendszerű, mint a régi
volt: ritkábbak a sorok, egy holdon kevesebb a tőke, meg abban
is, hogy igen sok helyen korán érő csemegefajokat ültettek és
a szőlőt gyümölcs alakjában értékesitik nagy mennyiségekben.
A szőlők termésének értéke 2,100 és 2,400 ezer korona közt
váltakozik. Az érték is kisebb a réginél, mert a bornélküli esz-
tendők megváltoztatták a fogyasztók Ízlését; a nehéz vörös és
aszuborokat nem keresik s igy a drágább borfajok nem is készül-
nek, mert nem hozhatók sikerrel forgalomba. A síkföldi szőlők
termése nagyobbrészt must alakjában kél el, a hegyi borokat
is legkésőbb egyszeri lehúzás után elviszik; régebb évjáratú,
sőt phylloxera előtti időből való bor még most is nagyon sok
van itt a pinczékben, míg a közönségesebb fehér- és siller-boro-
kat rendesen gyorsan kapkodják el.
A gyümölcstermelés eléggé virágzik. A sík vidéken csak az
utóbbi évtizedekben vett ugyan nagyobb lendületet, de a Maros
völgyében és az aradi hegyalján régi, folyton fejlődő gyümölcsé-
szettel találkozunk. A csontos magú gyümölcsöket ugy, mint az
almát és a körtét egyaránt termelik. Fajtiszta, keresett almát
Kisjenőn, Simándon, Buttyinban, Vászolyán, Jószáshegyen,
Algyesten termelnek; hires különlegessége Arad vármegyének
a sikulai alma. Paulis környékén a cseresnye és a meggy válik
ki; a paulisi úgynevezett sziv-cseresnye szintén különlegesség.
A Körös és Maros völgyeiben igen nagy területű szilvások van-
nak, melyek némely esztendőben páratlanul bő termést adnak,
úgy, hogy még a sertéseket is azzal táplálják ilyenkor. A szilvát
 ARADVÁRMEGYE KÖZGAZDASÁGI LEÍRÁSA. 833

legnagyobb részben pálinkának főzik ki a termés színhelyén,

csekélyebb része jön szilvaiz alakjában a kereskedelembe.
A gyümölcsfák száma a hivatalos statisztikai felvétel szerint
következő volt:

alma 172.493
körte 65.035
cseresnye 39.459
meggy . . . 105387
ó'szi baraczk 41.984
kajszin baraczk . . . . 15.226
szilva 802.115
dió 70.565
gesztenye . 4.689
eper 90.449

Kertészetet, vetemény- és konyhakertészeti termények terme-

lését kevesebbet találunk. Az Arad környékén levő német lakos-
ság kevés zöldséget, valamivel még kevesebb káposztát termel;
zöldségtermeléssel 1.110, káposztatermésseJ 727 holdon foglalkoz-
nak. Dinnyével 689 hold van beültetve; görögdinnyét leginkább
a pécskai, glogováczi és csicséri parasztság termel s visz az
aradi piaczra.
Az állattenyésztés számottevő foglalkozását képezi a nép-
nek, ámbár még mindig nem foglal el olyan helyet az ősterme-
lésben, a minővel birnia kellene. A gazdák állatállománya még
most is alig haladja meg a nélkülözhetlen szükséges számot s
különösen az utóbbi évek járványai nagy visszaesést hoztak a
vármegye állattenyésztésébe. A vármegyében található állatok
száma ime ez :

szarvasmarha 112.728
ló 54.721
szamár, öszvér 166
kecske 15.406
sertés 211-365
juh 84.166
baromfi 642.878.

A szarvasmarha-tenyésztésben csak a nagyobb uradalmakban

mutatkozik emelkedés. A legeltetési viszonyok egyoldalúsága, a
rossz feleltetés, valamint a kellő gondozás hiánya miatt a nép
körében a helyzet nem kedvező. A vidék viszonyainak meg-
felelően túlnyomó részben az edzett és kevésigényű magyar-
erdélyi fajta van elterjedve 78.532 darabbal; utána jön a piros-
tarka" 18.084 darabbal és a riska 8.207 darabbal; az állomány
többi része egyéb szines fajok közt oszlik meg. A tiszta f a j
tenyésztésére és az állomány javítására több uradalomban faj-
tenyészeteket tartanak fenn. A lóállomány a hegyi vidékek
834 EDVI-ILLÉS LÁSZLÓ.

kivételével a javulás észrevehető jeleit mutatja. Az állami mének

igénybevétele és a jobb tartás következtében sok kifogástalan
állatot találhatni; a szegény oláh népnél természetesen szinte
kizártnak tekinthető a javulás. A sertéstenyésztést az egész vár-
megyében űzik, óriási küzdelmet folytatva a sertésvészszel, mely
állandóan befészkelte magát. A kisjenői kir. herczegi uradalom-
ban, Eleken, Uj-Szentannán nagy arányban folyik a hizlalás.
Elekről 25 — 30 ezer darab sertést is szállitanak évenkint a
kőbányai piaczra. A juhtenyésztés pangásban van, egyrészt, mert
a legelőket mindenütt felszántották, másrészt, mert a gyapjú
értékesitése nem felel meg a hozzá kötött várakozásoknak. A sik
részeken kizárólag a nagybirtokon van juhtenyésztés; a hegye-
ken inkább a husszükséglet czéljára legeltetik a magas oldalakon
a juhokat. A tenyésztésben a középfinom fésűs-gyapjas hazai
faj, a hegyek közt a raczka a túlnyomó.
A haszonállatok állománya a gazdaságok között százalék-
szerűen ekképen oszlik meg:

•/o Szárnyasok Ló Sertés Juh

A törzsgazdaságban . . ., . 078 0'32 134 043
A kisgazdaságban . . . . . 271 173 400 1-61
A középgazdaságban . . 25-71 9"68 50-94 4-77
A nagygazdaságban . . .. . 162-42 24-42 429-49 33198

Álljanak még itt a vármegye nagyobb állatvásárainak

1906. évi forgalmi adatai. Eladatott:

Szárnyasok Ló Sertés Juh

Alcsilben . • . . . 3.654 356 1.168 446
Borösjenőn . . . . 1.994 428 1.000 169
Csermőn 1.498 556 889 667
Kisjenőn 2.000 1.124 878 351
Nagyhalmágyon . . 3.913 216 820 8.698
Pankotán 897 231 1.358 5.894
Világoson 2.374 359 1.278 1.670

A baromfitenyésztés a sik részeken egy évtized óta nagy

lendületet öltött. Most már mindenfelé nagy előszeretettel és
bizonyos rendszerességgel karolja fel a nép a tenyésztésnek ezt
a nemét s számot tevőleg fokozza vele a jövedelmeit. Nagyobb
kereskedelmi czégek vándor-gyűjtői szedik össze a szárnyasokat
a vármegyebeli községekben és jelentékeny mennyiségben szál-
lítják a világpiaczokra. Az arad-csanádi vasút állomásainak évi
baromfi-forgalma 138 tonnát tesz, de legalább még egyszer
annyit szállítanak be az aradi piaczra szekéren. Hasonlókép
emelkedés mutatkozik a méhészet terén, bár a méhészeknek sok
nehézséggel kell megküzdeniök, mert ha a tavasz kedvező is, a
nyár rendszerint száraz és virágban szegény a tájék. Összesen
 ARADVÁRMEGYE KÖZGAZDASÁGI LEÍRÁSA. 835

216 községben találtak a vármegye területén a számlálók 4.913

mozgó szerkezetű kaptárt és 3.560 közönséges szerkezetű köpűt.
Az utolsó év méhészetének számszerű eredménye 269 mmázsa
méz és 18'3 mmázsa viasz volt; a méhtermények értéke 26.258
koronát tett. Foglalkozik a vármegye népe a selyemhernyó
tenyésztésével is, a mit megkönnyit számára az a körülmény,
hogy az egyes községek eléggé szorgoskodtak az eperfák ülte-
tése körül. A vármegye 108 községében 2.857 család foglalkozott
az 1906. évben selyemgubótermeléssel; a beváltó hivataloknál
55.541 kilogramm gubót adtak át, a miért 94.750 koronát kaptak.
A beváltási eredmény 1888-ban 13.900, 1895-ben 34.150 korona
volt; látható ebből, hogy mily örvendetes mértékben fokozódik
a nép hajlama a selyemtenyésztés iránt. — A halászat nem
virágzik, mert a Marosban és a Körösökben szerfelett sokféle
hal van ugyan, de oly kis mennyiségben, hogy a halfogás a helyi
szükségletet se képes fedezni. — A tejtermelés különösen a falusi
tejszövetkezetek létesülése óta, nagyobb lendületet mutat, bár
még mindig nem érte el azt a magaslatot, melyre egészséges viszo-
nyok között fejleszthető. A vármegye területén tiz falusi tej-
szövetkezet működik 1.135 taggal. Ezek az 1906. évben 13,286.000
liter tejet és 363.000 kilo vajat szállitottak és 151.000 korona
bevételt értek el. Rendszeres tejgazdaság folyik a nagyobb ura-
dalmakban, melyek a székváros tejszükségletének ellátásáról
gondoskodnak, részben közvetlenül, részben az aradi tejcsarnok-
vállalat révén. Jelentékeny tejgazdasága van a kisjenői uradalom-
nak, mely a mult esztendőben sajtgyárat létesitett a bánkuti
birtokrészen, s már a kezdet nehézségei közepette is biztató
eredményeket ért el. Kurticson, Lőkösházán, Ötvenesen és
Sofronyán vannak még számottevő nagyobb tehenészetek gondos
kezelés alatt, tisztességes jövedelmezést biztositő alapon beren-
dezve.
Mint fennebb már jeleztük, a vármegye keleti része, annak
hegyvidéke erdővel van boritva, de a síkföldön is vannak erdő-
területek. Régebben e vármegye erdei sokkal gazdagabbak
voltak még az őserdők irtása után is, ele az u j erdőtörvény
életbe léptéig valóságos rablógazdálkodást űztek az erdőkkel és
az állapotok e téren olyan rendezetlenek voltak, hogy sok ezer
hold erdőt pusztítottak ki. Jobbak az állapotok az utolsó negyed-
század alatt, s ma már az erdők védelme és rendszeres kezelése
az illető hatóságok állandó és szakszerű gondoskodásának tár-
gyát képezi. Ennek tulajdonitható, hogy a legújabban rohamossá
lett fatermelés daczára a vármegye erdészeti viszonyai tűr-
hetőknek mondhatók. A vármegye erdőterülete a legújabb fel-
vételek szerint 319.575 kat. hold és a husz év előtti állapothoz képest
apadást mutat, mert 1885-ben 333.723 kat. holdat mutattak ki,
ekképen időközben tizennégyezer holddal kevesbedett az erdő-
állomány. Ezen erdők túlnyomó része a radnai, borossebesi,
ternovai és nagyhalmágyi járásokra esik. Az egész állományból
166.021 hold magashegyeken, 66.408 hold középnagyságú hegyeken,
a többi pedig sikföldön terül el. Talajminőség szerint véderdő
37.906 hold, feltétlen erdőtalajon álló 50.582 hold. A főbb fanemek
szerinti megoszlás azt mutatja, hogy 174.424 hold tölgyerdő,
836 EDVI-ILLÉS LÁSZLÓ.

127.578 hold pedig bükkös ; feryőerdő alig van már a vármegye

területén. Az erdőbirtokokból tizezer holdnál nagyobb összesen
öt v a n ; a legnagyobb erdőbirtokosok a kincstáron kivül a
Wenckheim Frigyes-féle, a Sulkovszky berezegi és a Nádasdy
grófi uradalmak; a községek birtokában 24.338 hold erdő van.
A fatermélést és erdőhasználatot illetőleg a vármegyei
erdőségek hozamának túlnyomó része főképen az Alföld tüzifa-
szükségletének a kielégítésére szolgál. Mióta az arad-csanádi
vasutakat a Körös völgyében az egész vármegyén keresztül
vezették, nagy lendületet vett az erdőkiaknázás és a fatermelés ;
a Maros völgyére lenyúló erdőségek anyagát is szorgalmasan
dolgozzák fel és szállítják tutajokon Aradra, Szegedre és más
síkvidéki városokba. A fatermelés mennyisége átlagban 536.540
köbméterre tehető, ez a mennyiség azonban évről-évre emelkedik.
A fatermelés terén az utóbbi pár év alatt nagy átalakulás ment
végbe. Rendkívüli mértékben emelkedtek a tőárak, mert erdők
iránt nagy a kereslet; hallatlan összegeket fizetnek az erdők
anyagáért. Ezzel az áremelkedéssel párhuzamosan emelkedtek
a termelés költségei is, különösen a munkáshiány miatt, melyet
a kivándorlás idéz elő. Ma a faanyagok ára olyan nagy, a
minőt eddig el se lehetett képzelni s a termelés még se jöve-
delmező.
A bányászat Aradvármegyében jelentéktelen. Északkeleti
részében a hegyek vasércztartalommal bírnak és azok kifejtése
régi idők óta folyamatban van. A Wenckheim Frigyes gróf boros-
sebesi uradalmához tartoznak a vármegye legszámottevőbb vas-
bányái, a déznai, ravnai, monyászai és a kroknai h a t á r o k b a n :
összesen 17 bányamérték, 699.212 D-méter térfogattal. Ezek-
ből a bányákból évenkint 150.000 mmázsa vasérczet fej-
tenek ki, a mit aztán Borossebesen dolgoznak fel. Másik
vasbánya a megyében a déznai, a Török család birtokában
225.586 • méternyi területtel. Itt a termelés jóval kisebb, csak
8—10 ezer mmázsára r a g ; mult évben egészen szünetelt. A boros-
sebesi és a déznai vasat az Alföldön előnyösen ismerik. Bánya-
kutatások legújabban serényen folynak a vármegye keleti részé-
ben, de ez ideig számottevő eredményre nem vezettek; különösen
a réz után való kutatás erős, mert Aranyág és Duúd községek
határában régebben találtak rezet, de kedvezőtlen viszonyok
hatása alatt már évtizedekkel ezelőtt beszüntették a feltárások
folytatását. Ujabban barnaszén után is fúrnak a bihari hegység
aradvármegyei részeiben a nélkül azonban, hogy eddig siker koro-
názná a fáradságot. — Annál számottevőbb Aradvármegyében a
kőbányászat. Legnagyobb mérvű ez az üzem Halmágy-Csúcson,
hol 1905-ben állami kőbányát nyitottak s annak termékeit az arad-
csanádi vasút segélyével szállítják el útépitkezési anyagként.
Nagyarányú kőbányamívelése van magának ezen vasuttársulat-
nak Borossebesen; jó gránitkövet fejtenek ki a nagyhalmágyi
járásban Vosdocson, de ez ideig nem sikerült megtalálni az érde-
keltséget, mely a bányákig iparvasutat építsen, e nélkül pedig
az elszállítás nehézségei megakadályozzák az üzemek kiterjesz-
tését. Talácson és Pleskuczán fejtenek követ a halmágyi járásban
a már emiitetteken kivül, míg a Marosra nyúló hegyláncz oldalai-
 ARADVÁRMEGYE KÖZGAZDASÁGI LEÍRÁSA. 837

ból Mi lován. Radnán és Baraczkánál történik nagyobb mennyi-

ségben a kövek kifejtése. A termelés túlnyomó részben az
útburkoláshoz használt úgynevezett törtkőre szorítkozik. Leg-
nevezetesebb kőbányászatát a vármegyének a monyászai már-
ványfejtés képezi. Gyönyörű anyagot lelnek itt és a monyászai,
többféle sziliben és nagy tömbökben talált márvány feldolgozása
egy évről-évre nagyobbodó ipartelepet foglalkoztat. Leginkább
épületkő alakiában kerül ez a márvány piaczra, de asztallapok-
ban Oroszországba is szállítanak belőle. Mészkövet Ágris és
Trojás aradmegyei községekben, Borossebes és Soborsin köze-
lében fejtenek és égetnek ki; azonkívül Berzova marosmenti
községben van mészégető, melyben a folyó túlsó felén levő lala-
sinczi mészbányák anyagát égetik ki. A mésztermelés a vár-
megyében átlag 180—190 ezer mmázsára tehető. Égetett cserép-
edények készítéséhez alkalmas fehér agyagot Duűd község-
határában találnak és aknáznak is, míg Zimándköz és Zimánd-
ujfalú határában nagyobb terjedelmű kavicsbányák vannak, az
arad-csanádi vasút birtokát képezve és ennek pályateste jókar-
ban tartására felhasználva.
Az ipar a vármegyében még mindig alárendelt jelentőség-
gel bir, a mi a fentebb már elmondottakban leli magyarázatát.
Jóllehet ujabb időben a vármegye keleti bérczei közé is behatolt
az ijDari tevékenység és a természetadta kincseknek feldolgozása
körül az előbbinél nagyobb elevenség tapasztalható, Aradmegye
mégsem tartozik s előre láthatólag a sok jó igyekezet daczára
még sokáig nem fog tartozni az ország iparüző részei közé.
Nagyipara kevés termelési ágra szorítkozik: az erdők anyagá-
nak kitermelése, a mezőgazdasági főterményeknek őrleményekké
való feldolgozása adja meg ennek az iparnak a jellegét. A kéz-
műipar nagyobbára kezdetleges állapotban van ma is; pár
nagyobb mezővárosban tekintélyesebb számban laknak kisiparo-
sok, a kiknek azonban erős küzdelmet kell folytatniok a meg-
változott viszonyokkal. A vásárok forgalma nagyon megcsökkent
s a nép szükségleteinek kielégítésére dolgozó iparosok erős
harczot folytatnak a megélhetésért, A vármegye iparosálladéka
1906 végén következőleg oszlott meg az önálló iparosokat és
ipari vállalatokat véve számba:

vas- és fémipar 827

gépgyártás 301
kő-, föld- és agyagipar 146
faipar 432
bőripar 69
fonó-szövőipar 124
ruházati ipar 1.416
élelmezési ipar 1.022
építőipar 575
szállodás, vendéglősipar . • 505
egyéb iparok . 56
összesen . . 5.470
838 EDVI-ILLÉS LÁSZLÓ.

A vas- és fémiparban a már tárgyalt két vasgyári telep:

a borossebesi és a déznai a legjelentékenyebb ipari üzemek;
ezeken kivül csakis kézműiparosok vannak e csoportban ; leg-
több köztük a kovács, a kiknek 546-ra rug a számuk. Ezek 205
inassal és 188 segéddel dolgoznak. A gépgyártási csoportot,
melyhez a közlekedési eszközök készitői is számitvák, kivétel
nélkül kézműiparosok képviselik, mig az agyagipari csoportban
legnagyobb telep az arad-csanádi vasúttársaság gurahonczi cze-
mentgyára, mely fokozatos emelkedésben van és átlag 300 mun-
kással czementárúkat, keramit- és chamott-téglát, czementből
készült fedélcserepet állit elő és készítményei (köztük 4.000 tonna
czement és egy millió darab czement-fedélcserép) nagyon kere-
settek. A czementárúk készítésével egy-egy nagy ipartelep foglal-
kozik még Eleken, Erdőhegyen, Pankotán és Uj-Szent-Annán.
Tégla- és cserépégecő 51 van a vármegyében; ezek csaknem
kivétel nélkül tábori kemenczékkei dolgoznak; egy gőzüzemű
téglagyár a vármegye legnagyobb e nemű gyára évi egy millió
darab termeléssel. Mikalakán egy másik, kisebb pedig Kavnán »
dolgozik. A fazekasok közönséges cserépedények előállításában
és a helyi piaczokra juttatásában merítik ki az erejüket. A fa-
iparban több erdőkiaknázó vállalaton, jelesül a borosjenői, kis-
jenői, tótváradi, soborsini stb. vállalatokon kivül hét gőzfürész
képezi a nevezetesebb ipari termelés góczpontjait. Ilyen fürész-
telepek Acsuczán, Ágyán, Doncsényben, Nádason, Pécskán, Sobor-
sinban és Világoson vannak üzemben ; legnagyobb részük fenyő-
árut, egy részük a közeli erdők bükkfa-anyagát dolgozza fel.
A pécskai 25.000, a soborsini 3.000, a többi 2.000-2.500 köbméter
faanyagot állit elő. Valemáron, Guralioncz mellett nagy üzemben
dolgozó hordógyár áll fenn, mely különösen francziaországi
megrendeléseket teljesít nagyobb értékben. Ebben a csoport-
ban igen nevezetes ipartelepe a vármegyének a Weitzer-féle
aradi waggongyári részvénytársaság tulajdonát képező boros-
jenői hajlított fabútorgyár, a mely gőzölt bükkfából könnyű
bútorokat készit és szállít nemcsak hazai piaczokra, de Keletre
is. A kádármesterség ezelőtt két évtizeddel csaknem egészen el-
pusztult; most a hegyalj ai községekben újból fellendül, bár egy-
kori virágzásának fokára aligha emelkedik többé. A bőripar
egykor igen számottevő volt; Uj-Szent-Annán különösen nagyon
sok timár dolgozott és az aradmegyei készitményű bőrök messze
földön híresek voltak; most csak romjai vannak ezen régi erős
iparágnak. Elenyésző a textil-ipar, abban mindössze apró taká-
csok készítenek közönséges vászonneműeket. A ruházati ipar
adja a zömét az iparosságnak, mint mindenütt, a hol a fölcl-
mívelő népesség közé iktatja be magát az ipar. A szabók és a
csizmadiák képezik az ez iparágban foglalkozók többségét; ezek
inkább a sik vidékek községeiben laknak, mert a hegyi népnek
a bocskorán meg a lialinaszürén kívül ruházkodási igényei
nincsenek.
Az élelmezési iparral foglalkozók aránylag nagy számából
legnagyob hányadot a molnárok foglaltak le maguk számára.
A hegyi patakokon, a Körösön és a Maros felső mentén igen
sok a kezdetleges vízi malom, de ezeket erősen kezdik háttérbe
 ARADVÁRMEGYE KÖZGAZDASÁGI LEÍRÁSA. 839

szorítani a lokomobillal, legújabban benzinmotorral hajtott kisebb

malmok. Innen van, hogy tavaly már 75 gőzmalom és motor-
malom volt a vármegye területén. Az előbbiek hajtó erejét
nyáron cséplőgépek üzemben tartásához használják fel. Nagyobb,
stabil-géppel biró gőzmalom 23 van a vármegyében, de ezek is
csaknem kivétel nélkül vámőrléssel foglalkoznak; kereskedelmi
malom nincs a megye területén. Az élelmezési ipar körében
említendő három mezőgazdasági szeszfőzde és három cognac-
gyár, mind a három Világoson, a hol franczia módszer szerint
állítják elő a borpárlatot. Az ipar egyéb ágairól alig van mondani,
vagy felemlíteni való.
Az ipart érintő, annak előmozdítását czélzó vagy az ipar-
ral kapcsolatos intézmények tekintetében is elég szegény a vár-
megye. Ipartestület öt helyen áll f e n n : Eleken 155 taggal és
3.526 K vagyonnal, Pankotán 244 taggal és 9.878 K vagyonnal,
Pécskán 240 taggal és 7.330 K vagyonnal, Kis-Szent-Annán 296
taggal és 3.971 K vagyonnal, Világoson 103 taggal és 536 K
vagyonnal. Az ipartestületekbe kebelezett iparosok száma így
1.038, s az ipartestületek vagyona 25.211 korona. Látható ebből,
hogy az ipartörvény revisiója kapcsán előtérbe toluló ama kíván-
ság, hogy az ipartestületek alakítása minden iparosra kötelező
legyen s az iparosság érdekeinek védelmezése és előmozdítása
járási ipartestületekbe tömörittessék, nagyon is jogosult. Ma a
versenyképesség eszközei nélkül, magára hagyottan megy veszen-
dőbe a vármegye iparossága; ezen okvetlenül segíteni kell.
A munkásbetegsegélyezés ügyét a vármegye nyugati felére nézve
az aradi, keleti felére nézve a borossebesi kerületi munkáspénztár
látja el. Ezen a téren is sok volt eddig a fogyatékosság, de az
uj munkásbiztositásiigyi törvény egészen át fogja alakítani az
állapotokat, s a reformnak — hisszük — sociális szempontból is
nagy horderejű előnyös kihatása lesz rövid időn belül. Az
iparosinasok oktatásáról tiz helyen gondoskodnak többé-kevésbbé
kielégítően, de kivétel nélkül nagyon is szűkös eszközökkel dol-
gozó úgynevezett tanoncziskolák. Ezekben 685 inast tanítanak
a legszükségesebb ismeretekre 7.105 korona költséggel. Három
év óta minden év nyári iskola-szünetében tanfolyamot rendez a
kormány oly czélból, hogy a községek elemi iskolai tanítóit az
ipari rajz tanítására képesítse ; ennek az intézkedésnek már eddig
is látható az üdvös eredménye. Általában ipari téren a vár-
megyében a haladás csak apró lépésekben történik. Az iparos-
ság szegény, nagy részben kellő előtanulmányok s a mi még
rosszabb, szakismeretek nélküli egyénekből áll. Csak az ujabb
nemzedék versenyképessé tétele emelheti fel Aradvármegyét
ipari tekintetben, ez pedig nehéz és hosszú munka lesz.
A házi ipart a vármegyében régi idő óta űzik, de az nem
tud kiemelkedni alantasabb színvonaláról. Csaknem egészen
családi jellege van ennek s épen azért nem is lendít eleget a nép
szegénységén, mert a mezőgazdaság teendőitől mentes időben
egységes, összpontosító tevékenység nem igyekszik értékesíteni
a télen át parlagon heverő és értéktelenül maradó munkaerőt.
A hivatalos felvételek megállapítják, hogy a vármegyében 117
községben 15.672 család foglalkozik vászonszövéssel. A maguk-
840 EDVI-ILLÉS LÁSZLÓ.

termelte kendert maguk készitik ki fonállá és szövik meg kez-

detleges szövőszékeken durva vászonná, a melyet aztán a család-
tagok ruházatának készítéséhez használnak fel. A közönséges,
fehéritetlen vászonból csak igen kevés jut a székváros és a
nagyobb községek vásárjára. Nádason és Keriilősön ágyteritőket
és szines szőnyegeket készítenek, de ezek végtelenül kezdetle-
gesek, se anyaguk, se színösszetételük, se kidolgozásuk nem
felel meg a legkisebb igényeknek se. A szövő-fonóipar körében
intensivebb háziipari munkásság észlelhető Gyorokon, a mely
aradhegyaljai községben a mult század nyolczvanas éveiben
Bukovinából csángó-magyar családokat telepitett a kormány.
A csángóasszonyok varrottas-féle munkát hoztak magukkal:
nyers vásznon, szines mintázatokkal teritőket, asztalfutókat stb.
készítenek és a készítményeikkel a városban házalnak. Társa-
dalmi uton már évek óta folyik a mozgalom, hogy ennek a kisebb
csoportnak a házi iparát emelni lehessen, de mintha az actio
ujabban megfeneklett volna. Minták nyújtásával, jó anyag be-
szerzésével és a mi a f ő : eladási módozatoknak biztosításával
fel volna emelhető ezen nép házi ipara, a melyre annak hajlama
és hivatottsága van. Ezeken kívül az aradvármegyei házi ipar
a primitív faiparban, kosár- és vesszőfonásban merül ki. A keleti
hegyvidékek népe kaszanyeleket, fateknőket, kocsi-ernyőfát csinál
úgy, a hogy. Nincs támasza, segítője, magára van hagyatva.
Kivándorlási enqueteket tartunk, de nem találjuk meg azt a köze-
get, mely a népet keresethez juttatja a munkája révén, hogy ne
kelljen kivándorolnia kereset hiányában. Hasonló viszonyok
között a Fekete-erdei nép elárasztja az országot házi ipari
készítményeivel, a mi népünk éhen hal, mikor nagyon korán
leesik a hó a hegyeire s a pár kecskéjét se küldheti legelni a
havasra . . .
A vármegye kereskedése csakis a helyi szükséglet lebonyolí-
tására szorítkozik, a kiviteli üzlet a megyei székhely: Arad
kereskedése révén bonyolíttatik le. A miből következik, hogy
Aradmegyében kereskedésről beszélni nagyban és egészben
annyi, mint ha a szatócsokról beszélnénk. Nagyon kevés a kivé-
tel ezen általánosan felállítható tétel alól s ez a kivétel részben
a termény, részben pedig az állatkereskedésre állapitható meg.
Ezt az állítást igazolja a kereskedelmi ágak következő szám
szerinti összeállítása. Van Aradmegyében:

állatkereskedő 244
fakereskedő 68
vas- és fémárú keresk. . . • 12
agyag és üveg » . . . 25
faárú » . . . 78
textilárú » . . . 108
élelmiszer és ital > . . . 692
vegyeskereskedő 361
kofa és házaló ügynök . . . . 147
egyéb kereskedelmi ágú . . . 241
összesen . . 1.976
 ARADVÁRMEGYE KÖZGAZDASÁGI LEÍRÁSA. 841

A kereskedők számában figyelemre méltó emelkedés mutat-

kozik, mert 1895-ben csak 1.210 volt azok létszáma. Az emelkedés
legnagyobb részben az élelmiszer- és a vegyeskereskedőkre esik.
Az utolsó tizenkét év alatt ugyanis egy uj kereskedelmi ág
honosodott meg: a baromfi-, tojás- és zöldség-gyűjtés és keres-
kedés, mely jelentékeny kivitelt közvetit és sok erőt foglalkoztat.
Az állatkereskedésnek Elek, Aradszentmárton, Pécska képezik a
legfontosabb helyeit; különösen a sertésüzlet mutat ezeken a
helyeken nagyon élénk forgalmat még ma, a sertésvésznek évek
óta tartó dühöngése daczára is. A fakereskedésnek Radna, Konop,
Berzova, Tótvárad a központjai a Maros mentén, Ternova, Boros-
Jenő pedig a Körös mentén. Vasúton Radnáról 120, Konopról 80,
Berzovárói 100, Tótváradról 205, Soborsinból 12 ezer métermázsa
tűzifa és 12.000 métermázsa épületfa megy el, de mégegyszer
annyit tutajokon szállitanak le. A Körös völgyének fakereskedése
legnagyobb részében Arad felé irányul. Ezenkivül még csak a
borkereskedés bir a vármegyében jelentőséggel. Szüret idején
az aradi hegyalját nagy rajokban látogatják meg a messze vidé-
kekről való borvásárlók és élénk üzlet fejlődik ki. A frissen szűrt
must túlnyomó részét elviszik ilyenkor a prés alól; legtöbbet
Magyarország északi vidékeire szállitanak. Jó minőségű termést
adó években alig marad valami a termelők pinczéiben. A vár-
megye kereskedelmi viszonyainak jellemzésére egyébbiránt állja-
nak itt még a következő adatok. Az aradi és csanádi egyesült
vasutak aradvármegyei állomásain feladásra kerül tonnákban:

bor és must . . 8.481

czukorrépa . . . 109.590
dohány 4.901
érezek 16.231
fa 286.623
kender, len . . . 14.642
%
liszt 34.647
mész, czement . 18.458
mezei t e r m é n y e k 167.938
szén 64.549
tégla, cserép 12.820

Élő állatokból 1.924 lovat, 6.763 szarvasmarhát, 56.308 sertést,

5.412 egyéb háziállatot szállítottak el 1906-ban az egyes állomá-
sokról. A marosmenti vasúti állomások főbb feladási forgalma
ez : pálinka Radnán 3.000, Konopon300, Tótváradon 300, Soborsin-
ban 240 mm.; liszt Berzován 3.000, Konopon 300, Soborsinban
600 mm.; só Soborsinban 12.000 mm. (a Maros túlsó partján levő
sóhivatal itt adja fel a vármegye községeibe irányuló sőszállit-
mányokat); mész Berzován 124.000, Soborsinban 82.000 mm.
A többi czikk forgalma egészen jelentéktelen.
A vármegye hitelviszomjai tekintetében felemlítendő, hogy
a különböző hitelszövetkezeteken, valamint az aradi pénzintézetek
fiókjain kivül tizennégy takarékpénztár és bank van Aradmegyé-
38. köt. 6. sz. 54
842 E D V I - I L L É S LÁSZLÓ.

ben működésben. A hitelszövetkezetek közül 29 az Országos

Központi Hitelszövetkezet kebelébe tartozik. Tagjaik száma 12.078,
a kik 25.560 darab üzletrésznek vannak a birtokában. Az üzlet-
részek névértéke 1,404.110 koronát tesz és erre az 1906. év végéig
795.930 korona volt befizetve, az aradvármegyei kisemberek tehát
néhány esztendő alatt — mert az egész hitelszövetkezeti szer-
vezet alig hatesztendős a jelen alakjában — tekintélyes összeget
gyűjtöttek össze. E hitelszövetkezeteknél 744.800 korona takarék-
betétet kezelnek és azoknak a tartalékalapja 100.500 koronára
megy. A megyebeli tizennégy pénzintézet főbb számadási adatai
az 1906. évről koronákban a következők:

részvénytőke . . . 1,695.000 köroua

tartalékalap . . . . 783.439
takarékbetét . . . . 6,952.457 »
váltótárcza . . . . 9,836.067
előlegek 501.262
jelzálogkölcsönök . 1,379.372
kötvénykölcsönök . 1,046.129

E pénzintézetek tiszta nyeresége a mult évben 284.078

koronát tett. Valamennyi intézet nyereséggel dolgozott. A nagyobb
részben kis tőkével biró intézetek részben Arad, részben a fő-
város intézeteinek visszleszámitolását veszik igénybe.
Közlekedés tekintetében Aradvármegye hosszú időn át
nagyon kedvezőtlen helyzetben volt. A sík részeken a sárutak
az ősz beálltával járhatatlanokká váltak, a hegyek között pedig
egyáltalán szó se lehetett rendszeres közlekedésről. Ma az álla-
potok eléggé kedvezőek és napról-nai:>ra javulnak. Három állami
közút érinti a vármegye területét. Egyik északról délre: a deb-
reczen—fehértemplomi állami út, mely Nagyzerinclnél tér a vár-
megye* területére és Zsigmondházánál, a Maros túlpartján hagyja
el azt, keresztül futván Aradon is. Másik a vármegye déli határ-
vonalával és a Maros folyóval párhuzamosan halad; ez a szeged—
szászsebesi út, végül a harmadik, a legújabb alkotás: az alföldi
transversalis állami út a vármegye északi körszéleit metszi s
Békésvármegye és Biharvármegye között létesít Aradvár-
megyén keresztül kapcsolatot. Az első állami útból 53*47, a máso-
dikból 33*60, a harmadikból 25*37, összesen tehát 112 44 kilométer
esik a vármegyére. Mind a három pompás karban van tartva és
kedvező irányuknál fogva alkalmasak arra, hogy a vármegye
tengely-forgalmát előnyösen bonyolíthassa le. A törvényhatósági
közutak is elég jók; rendesen kavicsolják, legújabban itt-ott
hengerelik is azokat s ma már oda jutott a vármegye, hogy leg-
alább a nagyobb községekkel való közlekedés biztos és akadály-
talan. A vasúti pályaházakhoz mindenütt jó karban tartott utak
vezetnek és az úgynevezett vicinális utak fentartására is gondot
fordítanak a községek. A mi a vasúti közlekedést illeti, e rész-
ben Aradvármegye viszonyai a lehető legkedvezőbbek. Már
Arad város közgazdasági leírásában tárgyaltuk az Aradvár-
 ARADVÁRMEGYE KÖZGAZDASÁGI LEÍRÁSA. 843

megyét szelő és Aradra, mint góczpontba befutó vasutakat; itt

rövidebben szólhatunk azokról. Az állami vasútvonal, mely az
egykori első erdélyi vasutból származik, nem igen felelt meg a
vármegye forgalmi érdekeinek, mert nyugaton csak kis területét
érintette a vármegyének, Gyoroktól Zámig pedig a vármegye
déli szélein futott végig. így a megyei terület legnagyobb része
hosszú időn keresztül nélkülözte a vasúti közlekedés előnyeit.
Az arad —csanádi egyesült vasutak létesiilése adta meg csak a
módot arra, hogy a vármegye belseje is hozzáférhetővé váljék
és annak természeti kincsei piaczra hozhatók legyenek, viszont
az elmaradott vidékekre behatoljon a civilisatio. Ez a vicinális
vasút ma egészen behálózza a vármegyét. Aradról kiindulva a
megye területének közepét szeli északkeleti, majd keleti irányban
és összeköttetésbe hozza Hunyadvármegyét a megyei székhely-
lyel, azután Ujszentannától kiágazva, áthalad a termékeny sík-
vidékeken északnyugati irányba és Kétegyházánál kapcsolatot
nyer az államvasutak fővonalával, nyugat felé pedig Szeged felé
képez csatlakozást. Ezek a szerencsésen megválasztott irányú
vonalak máris nagy jelentőségre tettek szert s különösen mióta
azokon a motoros-közlekedés rendszerét léptették életbe, rend-
kívül megnövekedett forgalmat bonyolítanak le. Kisebb vasúti
vonalak a vármegye területén a borossebes—menyházai keskeny-
vágányu vonal, az aradhegyaljai motoros vasút, mely Aradról
Gyorokra kétfelé ágazva keletnek Radnáig, északnak Pankotáig
megy s itt a csanádi vasutba, amott az államvasutba kapcsolódik;
végül a gyulavidéki helyi érdekű vasút, mely a vármegyének
északi részén húzódik és az úgynevezett lunkasági községeket
Gyulával kapcsolja össze. Néhány adatát kívánjuk ide iktatni az
arad—csanádi vasutak aradvármegyei huszonkét állomásának
az 1906. évi kimutatások alapján. Ezen 22 állomásról szállított
a vasút az említett évben 857.444 utast és 629 tonna podgyászt.
Gyors- és teherárű-forgalma az aradvármegyei állomásoknak
következő volt:

belforgalom saját pályán 465.566 tonna

kiviteli forgalom honos pályákra . . 137.359 »
külföldi » . . 7.187 »
beviteli » honos pályákról . 45.577 »
külföldi » 877 »

A posta távíró- és távbeszélő-intézmény meglehetősen ki-

terjedt hálózattal és fokról-fokra növekedő forgalommal bír Arad
vármegyében, hol ez idő szerint 64 posta-, 22 távírda- és 39 telephon-
állomás van. A postai forgalom főbb adatai az 1906. évről
következők:

érkezett levélpostai küldemények száma 3,879.564

» csomagok száma 159.900
» pénzeslevelek száma 17.290
» utánvételek száma 59.202
54*
844 EDVI-ILLÉS LÁSZLÓ.

utalványbefizetések száma 292.024

» » értéke korona 12,510.596
utalványkifizetések száma 145.693
» értéke korona 8,619.884

A távirdai állomásokon tavaly 37.341 táviratot adtak fel és

50.511 táviratot adtak le, mig a távbeszélő-állomásokba bekap-
csolt 210 előfizető összesen 645.886 esetben vette igénybe az élő
szóval érintkezhetés eszközét. Az interurbán telephon kapcsolásai-
nak száma 699 volt.
A postatakarékpénztári forgalom is igen eleven a legújabb
időben. Ennek összevont adatait a következőkben a d j u k :

postatakarékpénztári befizetés . . 476 777 korona

» » kifizetés . . 377.807
cheque-befizetés 11,932.381
» kifizetés 2,656.449 »

Ezekben ismertettem Aradvármegyét nagy vonásokban.

Nem volt czélom tüzetes monographiáját adni a megyének, mely-
ről hatalmas, testes kötetet irt többek között dr. Gaál J e n ő ;
dióhéjba foglalva, inkább az utolsó másfél évtizedben megvál-
tozott helyzet képét kivántam vázolni s azokat az adatokat cso-
portosítottam, a melyeket a korábban megjelent monographikus
munkák használatánál sikeresen vehet alkalmazásba az, a ki
tüzetesen foglalkozik a vármegye viszonyaival. Az előre bocsájtott
pár sor azonban azt hiszem, elég tájékoztatást nyújt Aradvár-
megye ez idő szerinti közgazdasági viszonyairól annak, a ki
ezekből akarja a vármegyét megismerni.

Edvi-Illés László.
4