A szteroidhormon bioszintézis sebesség meghatározó és szabályozott lépése

a koleszterin bejuttatása a mitokondriumba és pregnenolonná történő

alakítása (dezmoláz enzim).

A 21-hydroxylase (E) enzim nem expresszálódik a Leydig sejtekben, a theca

és granulosa sejtekben.

A zona glomerulosa sejtekben nincs 17-hydroxylase (B) aktivitás

A 18-01-dehydrogenase (C) és a 11-hydroxylase (D) enzimek tulajdonsága

az u.n. végtermék-gátlás.
A kortizol nagy affinitású, specifikus transzportfehérjéje a glucocorticoid-
binding-globulin (CBG) , vagy transzkortin.

A biológiai hatásokért a szabad kortizol a felelős.

Jelenleg a vér kortizol szintjének a meghatározására nyálmintát használnak.
A hypothalamus parvicellularis neuronja szekretálják a CRH-t.

A CRH a CRH-R1 receptorhoz kötődve növeli a hypophysis ACTH

szekréciáját (cAMP jelátviteli útvonal).
ACTH szintézise során először egy nagy prekurzor protein, a pro-
opiomelanocortin (POMC) szintetizálódik. Az érési folyamat során a POMC
hasítódik és az ACTH mellett számos egyéb molekula is keletkezik, mint pl.
a melanocyte-stimuláló hormon (MSH), lipotropinok és endorfinok.

A melanocortin receptornak (MCR) 5 izoformája ismert:

az ACTH a MC2R-hoz kötődik. Ezt a receptort corticotropin
receptornak is nevezik,
az MC1R felelős a pigmentációért,
az MC3R és MC4R a hypothalamusban a jóllakottság és a testsúly
kontrolálásában vesznek részt,
az MC5R az exocrin mirigyek faggyútermelését szabályozza.
A vér hormon tartalma sohasem nulla és nem egy konstans érték.
Egy egészséges emberben a hormon koncentrációja a fiziológiás
tartományon belül változik. Mindaddig, amíg a hormon koncentrációja ezen
a fiziológiás tartományon belül van, nem alakulnak ki a
hormontúltermelődés, vagy alultermelődés tünetei..

Az ACTH és a kortizol szintje a vérben ébredés előtt egy fél órával a

legmagasabb.
Ha a kortizol kötődik a receptorához, a glükokortikoid receptor disszociál a
chaperone proteintől, majd a sejtmagba transzlokálódik, ahol kötődik a
megfelelő DNS szakaszhoz.

Az aldoszteron receptorral rendelkező sejtek a kortizolt kortizonná alakítják.

A mineralokortikod receptor kortizon affinitása csekély. Ez a folyamat
reverzibilis, a glükokortikoid receptort expresszáló sejtekben a kortizon
visszaalakul kortizollá (hepatocyták, adipocyták, CNS sejtek).
A kortizol csökkenti a glükóz bejutását a sejtekbe azáltal, hogy csökkenti a
GLUT-4 transzportetrek felszínin membránba történő kihelyeződését
(vázizom, zsírszövet).

Katabolikus fázisban (az étkezések közötti időszak, amikor az

inzulin/glukagon hányados csökkent), a kortizol, a katekolamiokkal együtt
serkenti a lipolízist, energiaforrást biztosítva ezzel a sejteknek. A kortizol
serkenti a proteolízist, különösen a vázizmokban, ami prekurzort biztosít a
glükoneogenezis folyamatához.

A kortizol még tartós éhezés során is növeli a hepatocytákban raktározott

glükóz mennyiségét.
A kortizol növeli az alfa és beta adrenerg receptorok expresszióját.

Fiziológiás körülmények között a beta adrenerg receptorok elsősorban

szervezet metabolikus aktivitását befolyásolják (glikolízis, lipolízis),
brochodilataciot idéznek elő. Az alfa adrenerg receptorok elsősorban a
vérnyomás szabályozásában vesznek részt.
Az atrio natriuretikus faktort (ANP) szecernáló sejtekben is van
glukokortikoidreceptor, és glukokortikoidok jelenléte szükségesek az ANP-t
kódoló gén átírásához.

Ha – megtartott mineralokortikoidszekréció mellett – hiányoznak a

glukokortikoidok, akkor a megnövekedett sóbevitelt nem követi a só
kiürítése, sóretenció következik be.

A mineralokortikoid receptorral rendelkező sejtekben a kortizol

inaktiválódik, kortizonná alakul.
Ha feltételezzük, hogy a kortizon (kortizol) mineralokortikod aktivitása
egyenlő eggyel, akkor az aldoszteron ) mineralokortikod aktivitása 300.
Ha figyelembe vesszük a hormnok koncentrációját, akkor kortizon esetén az
eredmény cortisol 40*1=40, míg az aldoszteron esetén 0,05*300= 15. A két
eredmény hasonló, ami azt jelenti, hogy fiziológiás körülmények között a
kortizol szignifikáns mértékben hozzájárul a szervezet teljes
mineralokortikoid aktivitásához.
Természetesen, ha a keringő vértérfogat megváltozik, az aldoszteron hatása
sokszorosa lesz a kortizolénak.
A limfocitákat kitereli a vérkeringésből a szövetekbe .
A glükokortikoidok csökkentik a csontok kalcium tartalmát:

1. A glükokortikoidok csökkentik a tápcsatornából a kalcium felszívódást

és növelik a vesén keresztül a kalciumürítést. Ezzel csökkentik a vér
kalcium tartalmát, ami növeli a parathyroid hormon (PTH) szekrécióját.
A PTH pedig kalciumot mobilizál a csontokból.

2. A glükokortikoidok csökkentik az osteoblastok számát és aktivitását,

kisebb mértékben de csökkentik az osteoclastok aktivitását is. Ennek
eredményeként osteoporosis alakul ki.
A mellékvese velőállománya a neuronalis ektodermából származik. A
módosult sympathicoblast sejtek a dúclécből a mellékvesetelepbe
vándorolnak.
Ezek a módosult sympathicoblast sejtek a vérerek mentén rendeződnek
csoportokba. A módosult sympathicoblast sejtek magukkal „húzzák” a
sympathicus preganglionáris idegrostokat. A mellékvesevelő chromaffin
sejtjei így módosult szimpatikus posztganglionáris idegsejteknek tekinthetők.

24
A katekolaminok, az adrenalin, a noradrenalin és a dopamin fenilalanin és
tirozin származékok.

25
The katekolaminok fenilalanin és tirozin származékok.

A szervezetben a katekolamin szintézis helyei:

1/ Mellékvesevelő
2/ Extraadrenalis chromaffin szövetek (paraganglionok)
3/ Agy
4/ Sympathicus idegvégződések

A szimpatikus postganglionáris rostok aktivitása a tirozin hidroxiláz enzim

aktivitását szabályozza.
A mellékvesekéreg felől érkező kortizol a PNMT aktivitásához
elengedhetetlen.

26
A szimpatikus postganglionáris rostoktokból felszabaduló acetilkolin a
kromaffin sejtek nikotin típusú acetilkolin receptoraihoz kötődik (nAChR).
Ez növeli a kormaffin sejtek nátriumion permeabilitását ami depolarizációt
idéz elő. A depolarizáció aktiválja a feszültség-függő kalciumcsatornákat. Az
intracelluláris koncentráció emelkedésének hatására kiürül a vezikulák
tartalma.

27
28
29
30
Az adrenerg receptorokat az aminosav szekvenciájuk alapján soroljuk
különböző csoportokba.

31
32
33
Katekolaminok metabolikus hatásai:
máj
béta-receptor → növeli az intracelluláris cAMP szintet
alfa-receptor → növeli az intracelluláris kalciumion koncentrációt
a béta és alfa receptorok serkentik a glükoneogenezist → megemelkedik a
máj glükózleadása

Az adrenalin indirekt módon, az inzulin szekréció csökkentésével is

redukálja a perifériás szövetek (extrahepatikus szövetek) glükózfelvételét.

vázizom
tejsav termelődés → a májban glükózzá alakul→ ez növelheti a máj
glikogén tartalmát

Noradrenalin és adrenalin növelik a vér FFA szintjét.

Az adrenalin csökkenti a perifériás szövetek (extrahepatikus szövetek)

glükóz felhasználását.

34
35
A noradrenalin növeli a szívfrekvenciát a perctérfogatot (CO) és a teljes
perifériás ellenállást (TPR). Ezek együttesen a MAP növekedéséhez
vezetnek. A MAP növekedését a magasnyomású baroreceptorok érzékelik,
ennek reflex bradycardia lesz a következménye. A bradycardia és a TPR
növekedése csökkentik a CO-t.

36
37
38
41
Bár a riasztási fázis és ellenállási fázis domináns hormonjai a katekolaminok
és a glükokortikoidok, számos más hormon is részt vesz a szervezet stresszre
adott válaszában.

43
44
46