A kommunikáció folyamata, tényezői és funkciói

1. A kommunikáció fogalma

A KOMMUNIKÁCIÓ [lat. communicatio fn.; 1. közzététel 2. teljesítés, megadás 3. a

gondolatok közlése a hallgatókkal] (közlésfolyamat) egy információ mozgásba lendítése,
kettő (vagy több) fél közötti szándékos és kölcsönös érintkezés információátadás
céljából, interakció, közlés, híradás, jelhasználat. A kommunikáció alapegysége az
információ. A kommunikáció tudománya az ún. kommunikációtan vagy
kommunikációelmélet.

A kommunikáció során jeleket veszünk igénybe, így tehát kommunikálni bármely

jelrendszerben lehet, ám szűkebb értelemben emberek közti kommunikációról (társalgásról)
beszélünk, noha az állatok is kommunikálnak.

2. A közlésfolyamat tényezői

A nyelvi KÖZLÉSFOLYAMATBAN TÖBB TÉNYEZŐNEK van szerepe, így:

(1) Beszélő (adó, jeladó, közlő), aki közölni akar valamit
(2) Hallgató (vevő, jelvevő, befogadó, címzett), akinek az üzenetet szánjuk, aki észleli,
felfogja, értelmezi a beszélőtől származó jelet.
(3) Üzenet, tehát a kommunikációs érintkezés során átadni kívánt információ.
(4) Kód (vagyis nyelv), azaz hagyományokon alapuló, közösségileg elfogadott
szabályrendszer, amely lehet nyelvi és/vagy nem nyelvi, szóbeli (verbális) és/vagy
írott.
(5) Csatorna, más néven közvetítő vagy átvivő vagy hordozó közeg.
(6) Beszédhelyzet (kommunikációs szituáció): a beszélés, olvasás, kommunikáció adott
pillanata és minden körülménye.
(7) Valóság (közös előismeretek, világ): ugyanazoknak a közös előismereteknek,
tudásnak a birtoklása.
A sikeres kommunikációt zavaró tényező a (8) zaj.

E tényezőket ábrázolhatjuk a JAKOBSON-FÉLE KOMMUNIKÁCIÓS MODELLBEN.

zaj KÓD(nyelv) zaj

ÜZENETköz
BESZÉLŐ HALLGATÓ
BESZÉDHELYZET
CSA- (kommunikációs
leményinfo szituáció)
-TORNA
(adó) (vevő)
rmáció
in

VALÓSÁG
3. A kommunikációs funkciók

Amennyiben a beszéd mindig szándékos jelhasználat, akkor a jelhasználatnak

(kommunikáció) mindig célja van: valamit el akarunk általa érni. Ezt a célt mutatják a
KOMMUNIKÁCIÓS FUNKCIÓK.
1. Alapfunkciók
a. tájékoztatás: vélemény-, gondolatközlés egy adott dologról, a valóságról.
b. (érzelem)kifejezés: az „ÉN”, a személyiség megnyilvánulása, amikor belső
érzéseinket, vágyainkat fogalmazzuk meg.
c. felhívás: a hallgató befolyásolására való törekvés.
2. Kiegészítő funkciók
d. kapcsolatteremtő, kapcsolatfenntartó, kapcsolatzáró funkció (fatikus): a
kommunikáció résztvevői közötti kapcsolat gördülékenységét elősegítő nyelvi
elemek. Pl.: köszönés, köszöntés, megszokott kérdések az időjárásról,
egészségről stb.
e. értelmező funkció (metanyelvi): a nyelvi megformálásra, vagyis magára a
nyelvre vonatkozó kérdések, magyarázatok. Pl.: „Érted?”, „Ez azt jelenti,
hogy...”, „Úgy értem, hogy...”
f. esztétikai vagy poétikai funkció: amikor az üzenet nyelve stilisztikai értékű,
művészi megformáltságú. Pl.: szépirodalom

4. A kommunikációs formák

A kommunikáció folyamatát többféleképpen osztályozhatjuk, így:

1. IRÁNYULTSÁGA alapján lehet:
 Egyirányú, amikor a vevőnek nincs módja a folyamaton belül a feladó szerepét
betölteni, nem történi adó és vevő között szerepcsere.
 Kétirányú, ha a kommunikációs folyamatban a feladó és címzett időről időre szerepet
cserél.
2. KÖZVETÍTŐ KÖZEG beiktatása szerint:
 Közvetlen, ha a feladó és a címzett egy térben és időben vesz részt a kommunikáció
folyamatában, tehát nincs adó és vevő között kommunikációt segítő eszköz beiktatva.
 Közvetett, ha kommunikálók között valamilyen eszköz segíti a kommunikációs
folyamat létrejöttét.

KÖZVETLEN KÖZVETETT
EGYIRÁNYÚ előadás, felszólalás TV, rádió
KÉTIRÁNYÚ beszélgetés, vita telefonbeszélgetés, chat

Elkülöníthetünk továbbá SZEMÉLYKÖZI KOMMUNIKÁCIÓT, amelyre a személyesség,

a privát témák, a közvetlen hangvétel jellemző, ahol adó és vevő folyamatosan szerepet
cserél, és TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓT, amely során jellemzően az adó nem változtat szerepet,
jellemzően hivatalos stílusban, az előadó szerepéből szónokol. E műfajok szóban és írásban is
megjelennek.