10.

Moricz Parasztábrázolása
Életrajzi vázlat:
• 1879 Tiszacsécsén született.
• Apja dolgos parasztember,édesanyja, Pallagi Erzsébet papleány volt. Hat éves korában apja
hirtelen elszegényedett, s a szülők Prügyre költöztek,
• Zsigmond nevelését pedig a Pallagi család vette át. Ezt az időszakot a feledhetetlen
szenvedések éveinek nevezte. A gimnáziumot a debreceni református kollégiumban, majd
Sárospatakon és Kisújszálláson végezte. Ezután jogot tanult, s mellette népdalokat és
népmeséket gyűjtött Szatmár megyében.
• Itt került közel a paraszti világhoz.
• Első felesége Holics Eugénia (Janka) lett. Házasságuk az asszony öngyilkosságával
végződött.
• Elismert íróvá és egyben a Nyugat munkatársává Hét krajcár című novellájával
vált. A tízes években naturalista műveket jelentetett meg (Sárarany, Az Isten háta
mögött, Tragédia, Szegény emberek).
• A háborúban haditudósító volt, majd lelkesen ünnepelte a Tanácsköztársaságot, főleg a
földosztás miatt. Később csalódott benne, de így is meghurcolták a fehérterror idején. Ennek
hatására született meg Légy jó mindhalálig című regénye. A 20-as, 30-as években írta Erdély
trilógiáját. A gazdasági világválsághoz kötődik Rokonok című regénye (1932).
• Janka halála után Simonyi Máriát vette feleségül, de nevelt lánya, Csibe miatt vele is
elváltak.
• Osvát Ernő halála után néhány esztendeig közösen szerkesztették Babitscsal a
Nyugatot. Majd a népi írókhoz csatlakozott, ennek jegyében indította Kelet Népe
nevű folyóiratát, amit haláláig szerkesztett. Utolsó nagyszabású műve a
befejezetlenül maradt Rózsa Sándor trilógia. Ebből az időszakból való Barbárok
című novellája is.

Móricz parasztábrázolása:
• Móricz előtt a parasztságról egy idealizált kép élt, egészen Mikszáthig. A paraszt a romlatlan
természet képviselője, aki a maga hagyományőrző világával a nemzeti jelleg letéteményese,
s ezért különös megbecsülést érdemel.
• Móricz szakít evvel a hagyománnyal, és parasztjait durva lelkű, erkölcsileg is
megnyomorodott emberekként mutatja be. Differenciálni kell azonban Móricz életművén
belül is: naturalista korszakában egészen torz képet fest hőseiről, míg későbbi realista
elbeszéléseiben és regényeiben kissé kitisztul a kép: az emberalatti létezés csak egyesekre
vonatkozik, míg a Rózsa Sándor regényekben ő is hajlik a szuvenír típus megörökítésére.

1. Tragédia (1909):
Az elbeszélés az író naturalista korszakából származik. Főhőse
Kis János éhes parasztember, akinek beszűkült gondolatvilágában az evés az
egyetlen dolog, ami még érdekli. Munkaadója, a vén Sarudy meghívja napszámosait
a lánya lakodalmába. Mindenki vidáman fogadja a hírt, egyedül a főhős gondol rá
komoran, úgy, mint egy különleges harci feladatra: A lakodalomban csak erre a nagy
fogadásra tud koncentrálni: már az első falatoknál úgy érzi, hogy egészen jóllakott. Ennek
ellenére tömi magába az ételt, egyik fogást a másik után, míg egy fövetlen mócsing meg
nem akad a torkán. Kis János megfullad.
A novellát Kis János gondolatai uralják. Ezek váltakoznak a narrátori leírásokkal,
elbeszélésekkel. A narrátori leírások, elbeszélések kis részben, mintegy háttérként
mutatják be Kis János környezetét, a nagyobbik rész az ő belső leírása: A párbeszéd teljesen
hiányzik, két kivétellel csak a főhős gondolatait halljuk. Kis János magának való ember,
 nem beszél társaival, inkább félrehúzódik. A többiek sem törődnek vele: Az evés itt nem
kellemes szertartás, társas együttlét a főszereplő számára, hanem gusztustalan zabálás.
Fuldoklásáról is naturalisztikus, visszataszító leírást kapunk

2. Barbárok (1931):
Két juhász agyonveri a nyájáért Bodri juhászt meg a fiát. Bodri juhász felesége férje
keresésére indul, s nagy sokára ráakad a holttestekre. A veres juhászt elfogják, és
kihallgatják. A tettes tagad, de amikor távozni készül, megpillantja a kilincsen a Bodri
juhász veretes szíját, s erre mindent bevall.
A főszereplők nyájajuhászok, tavasztól őszig kinn élnek a nyájjal a legelőn.
Nyelvezetük a kutyákkal való társalgáshoz idomult: szavakban, félszavakban fejezik ki
magukat Keveset szólnak, és sokat hallgatnak. Az író jól ismeri beszédmódjukat, még
nyelvjárási szavakat is ad a szájukba. A novellában feltűnően sok a párbeszéd, idéző szöveg
nélkül, ezáltal a beszélgetések gyorsan peregnek, drámaivá válnak, kivált a tetőpontokon.
Az elbeszélés három fejezetre tagolódik: első a gyilkosság jelenete, második a
holttestek keresése, harmadik a kihallgatás. Bodri juhász még őrzi a természetben
élő emberek egyszerű emberségét: ellenségeinek is megadja a tiszteletet: kezet fog
velük, hellyel, étellel kínálja őket. A veres juhász és társa azonban elállatiasodott
emberek: kegyetlenül, sportszerűtlenül gyilkolnak, ketten támadnak egy ellen. A
gyereket is tétovázás nélkül agyonütik. Érzéketlenségüket mutatja, hogy közvetlenül
a gyilkosság után tüzet raknak a síron, és jóízűen megvacsoráznak. A veres juhász
azonban babonás: a szíj láttán megrémül, mintha csak kísértetet látna, olyan
fétisjellegű hatalommal bír a tárgy.

Móricz evvel a novellával nagy lépést tett a paraszti világ reális feltárása felé.
Nyomdokait a népi írók szociográfiai leírásai követték.