2020

Állattenyésztés és -tartás
technológiái

DR. LUKÁCS AURÉL ISTVÁN

MAGYAR AGRÁR- ÉS ÉLETTUDOMÁNYI EGYETEM MŰSZAKI INTÉZET

Állattenyésztés és -tartás technológiái

Elektronikus tananyag

E segédanyagban szereplő képek, ábrák, kiemelt szövegrészek jórészt mind hivatkozások,

amelyek kattintásra megnyílnak.
A képek, ábrák, esetében a forrásanyagra mutat a hivatkozás, vagyis ezek megnyitásához
internetre van szükség.
A színesen kiemelt szövegrészek a dokumentum egy részére vagy internetes forrásra
hivatkoznak:
- a  kiemelés egy korábban még nem tárgyalt fogalom definícióját tartalmazó
magyarázathoz ugrik. A fogalomtár a tananyag végén önállóan is elérhető
- a  kiemelés a dokumentum egy másik fejezetéhez ugrik. Ennek célja, hogy az egyes
anyagrészeket később is összekösse, magyarázóbb legyen az anyag elsajátítása
- a  kiemelés internetes forrásra hivatkozik, célja az olvasót kibővített ismerettel
ellátni az adott témával kapcsolatosan.

Hivatkozás lejátszható filmanyagra (a filmek forrása az

internet)

Hivatkozás a tananyaghoz kapcsolódó (magyarázó jellegű)

érdekes internetes oldalakhoz, vagy dokumentumokhoz

Az internetes hivatkozások nem minden esetben mutatnak magyar nyelvű tartalomra. Ennek
részben az az oka, hogy nem minden témában érhető el megfelelő magyar nyelvű anyag,
részben pedig friss, korszerű tartalom bemutatása volt a cél.

Jegyzetpótló segédanyag a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Mezőgazdasági

Mérnök, valamint Agrármérnök szakos hallgatói számára.
A segédanyag jelenlegi készültségi állapotában még nem végleges, kézirat. Egyes fejezetei
átdolgozás alatt vannak, továbbá az ábrák, táblázatok és forrásanyagok hivatkozásai egyelőre
nem pontosak, esetleg hiányozhatnak.

1
Állattenyésztés és -tartás technológiái

Tartalomjegyzék

Sertéstartás technológiái......................................................................................................................... 3
Állomány elhelyezése .......................................................................................................................... 3
Tenyészállatok elhelyezése ............................................................................................................. 3
Elhelyezés a fiaztató istállóban........................................................................................................ 7
Műanyák ........................................................................................................................................ 10
Elhelyezés a malac-utónevelőben ................................................................................................. 13
Hízók elhelyezése .......................................................................................................................... 15
A takarmánykiosztás gépesítése ....................................................................................................... 15
Száraztakarmányozás gépei .............................................................................................................. 16
Önetetők........................................................................................................................................ 16
Mobil takarmánykiosztó berendezések ........................................................................................ 18
Félstabil takarmánykiosztó berendezések .................................................................................... 18
Stabil takarmánykiosztó berendezések ......................................................................................... 19
Nedvesített takarmányozás gépei ..................................................................................................... 22
Pépes és folyékony takarmányozás gépei ......................................................................................... 23
Itatás gépesítése................................................................................................................................ 27
Állandó vízszintű itatok.................................................................................................................. 27
Szelepes rendszerű önitatók ......................................................................................................... 28

2
Állattenyésztés és -tartás technológiái

Sertéstartás technológiái

Az iparszerű sertéstelepek kialakulása szükségessé tette az állatok elhelyezésének módosítását,

valamint az egyes technológiai folyamatok eltérő szintű gépesítését. A műszaki fejlesztések
során sokféle építészeti és gépesítési megoldás született.

A termelési rendszerek kialakulását követően a tartástechnológiai berendezések választéka

egyrészt egységesebb lett, másrészt viszont a jelentős piaci kínálat miatt az egyes
technológiákban elérhető felszereltségi és automatizálási szintek miatt rendkívül nagy a
sokszínűség.

Állomány elhelyezése
A sertéstartásban alapvetően kifutós, illetve zárt rendszerű, valamint almos és alom nélküli
tartásmód különböztethető meg. Az istállón belül az állatok elhelyezése csoportos vagy egyedi
lehet. A higiénikus tartástechnológiánál az állatok ketrecben helyezhetők el.

Tenyészállatok elhelyezése
A tenyészkocákat kiscsoportosán (a rekeszen belül 12-24db állat) és egyedenként lehet
elhelyezni.

Csoportos tartás esetén minimálisan 1,6m2/db hasznos istálló alapterülettel kell számolni.

Az etetés történhet:
- csoportosan - amikor osztatlan vályúból a rekeszben, vagy külön etetőtéren kapják az
állatok a takarmányt,
- egyedenként, amikor a rekeszben, vagy külön etetőtéren etetőállásokban etetjük a
sertéseket.

Tenyészkocák almos tartása

Egyedi elhelyezésben a kocákat vagy szabadon vagy lekötve tartjuk. A lekötés történhet a
nyakon, vagy vállon, természetesen itt egyedi etetés történik.

Az egyedi elhelyezés előnyei:

- az állat számára nyugodt környezetet biztosít;
- könnyen áttekinthető, ellenőrizhető az állomány;
- egyedi etetés miatt jobb a kocák teljesítménye;
- jobb az épület kihasználás és könnyebb a kitrágyázás.

A tenyészkanokat egyedileg célszerű elhelyezni tágas, lehetőleg kifutóval rendelkező

rekeszekben. Az alapterület 6-11m2, a kifutó legalább 6m2 legyen. Az elválasztó fal függőleges
rácsozatú vagy zárt felületű legyen. Rekeszenként egyedi az etetés is. Ha a fedeztetés a kanok
kutricájában zajlik, akkor a kutrica jellemzően almozott a kanok lábainak megfelelő
alátámasztása, stabil, csúszásmentes talajfogása érdekében.

Egyéb esetekben (mesterséges megtermékenyítés, külön fedező rekeszek stb.) a kanok kutricái
részben (az etetők és itatók alatti területen), vagy egészben lehetnek rácspadlósak is.

3
Állattenyésztés és -tartás technológiái

A tenyész utánpótlásra szolgáló süldőket kis, vagy nagycsoportosán helyezik el (a hizlalókban

is használatos rekeszekben).

Az állattartó telepeken alkalmazott építészeti megoldások a sertéstartó épületeknél is

technológiafüggők. Általában
- fiaztató;
- kocaistálló;
- kanszállás és vemhesítő;
- hizlalda céljára szolgáló épületek, vagy épületrészek különíthetők el a sertéstelepen
vagy istállóban.

Kombinált tenyészépület kialakítása hígtrágyás technológiához

A megfelelő méretű kutricák kialakításával az istállóépület akár hizlaldának is alkalmas (modul

rendszer.

Különleges kialakításúak az elletők, amelyek a kocák elhelyezésén kívül a kocákkal még

választásig együtt tartott szopós malacok védelmét is szolgálják.

Fiaztató kutricák lehetséges elrendezése istállóban

A hígtrágya-technológia környezetvédelmi nehézségei miatt - miután hazánkban megfelelő

mennyiségű és minőségű alomszalma áll rendelkezésre - több helyen kezdenek visszatérni az

4
Állattenyésztés és -tartás technológiái

almozott technológiára. Ez különösen az elletőkben jellemző, azonban egyre inkább terjed a

hizlaldákban is. A szárnylapátos trágyakihúzó viszonylag kis kézimunka kiegészítéssel jól
alkalmazható a sertések ürítési szokásaira való tekintettel (a sertés leggyakrabban valamelyik
sarokba, illetve a kihúzóra ürít).

A nagyobb állományt tartó és szaporító telepek esetében azonban az élőmunka-igény

csökkentése miatt azokat az istállókat, ahol a higiénia fokozott igénye folyamatosan fennáll,
gyakran alkalmaznak ma is hígtrágyás technológiát, miközben a telep többi részén almozott
tartásmódok a jellemzőek.

A sertésistállók építészeti kialakításának legfontosabb szabályai:

a) áttekinthetőség: az ellenőrző útról minden állat könnyen megfigyelhető legyen;
b) kezelhetőség: bármelyik állat könnyen elkülöníthető és kezelhető legyen;
c) egyszemélyes kiszolgálás: a betelepítés, kiürítés, válogatás, elkülönítés, mérlegelés,
egyéb sürgős beavatkozások egy ember által segítség nélkül elvégezhetők legyenek;
d) kitörés elleni védelem: állatbiztos zárak, stabil és megfelelő magasságú korlátok, hogy
a csoportok keveredése vagy a kezelő veszélyeztetése elkerülhető legyen;
e) baleset elleni védelem: a határoló szerkezetek kialakításakor éles sarkok, élek, peremek,
beszorulással fenyegető rácsosztások ne legyenek;
f) könnyű tisztíthatóság;
g) tartósság: a beton és fémrészek felületkezelése a korrozív környezet miatt igen fontos;
h) gazdaságos kialakítás: egyszerű, stabil megoldások.

A sertéstartás helyigénye
Nettó helyigény
Tenyészállatok m2/állat Hízók m2/állat
Malac 20 kg-ig 0,20 30-50 kg 0,40
20 kg felett 0,30 50-80 kg 0,55
Süldő 0,65 85-100 kg 0,65
Koca 110-150 kg 1,00
>150 kg 1,60
Kan 6,00
Bruttó helyigény |m2l
Fiaztató kutrica 5-6 Takarmányelőkészítő 25-50
Hely 10 malacnak 4 Öltöző, mosdó 7
Kocaállás 2,5 Iroda 5
Kankutrica 11 Állatmérleg 6
Fedeztető 5
Kocafürdető 2,5

A sertéstartásban - különösen a hízósertéseknél - igen jelentős méretű a takarmány- és

trágyatároló igény. Hígtrágya-technológia esetén a tárolók kialakítása és a keletkező hígtrágya
kezelése a szennyvizeknél ismertetett módszerekkel történhet.

Az almos trágya komposztálására jelenleg már számos gépészeti megoldással segített,

gyorsított eljárást dolgoztak ki. Ezen eljárások a tárolás helyigényét csökkenthetik.

A sertések tömeges, intenzív tartása miatt a klímatechnika jelentősége megnő. Míg téli
időszakban a CO2 termelés, illetve hígtrágya technológia esetén a páratartalom, nyáron

5
Állattenyésztés és -tartás technológiái

elsősorban a keletkező hő elvezetése jelent nehézséget. A megfelelő átöblítés miatt a

légtechnikai megoldást erősen befolyásolja az istálló magasságának és szélességének aránya.

Sertések takarmánytároló-helyigénye
Tenyészállat m /10 számosállat Hízósertés
3
m3/ 10 számosállat
Erjesztett takarmány Szemestermény tároló
magassilóban 6,5 2 hónap előretartással 5,6
Keveréktakarmány 1,5 1 hónap előretartással 2,8
Alom szalma 6,7 Burgonyatároló
Mellékhelységek és építmények termény 2 hó előretartással 3,5
Takarmányos 30 kocánál 1,8 termény 1 hó előretartással 1,8
60 kocánál 0,9 szilázs 12 hó előretartással 12
Trágyatároló/6hó 0,7 szilázs 2 hó előretartással 6,5
Trágyalégödör/6hó 0,4 Mellékhelységek és építmények
Takarmányos 2,5-5,0
Hígtrágya-tároló/6hó 10,8
szilárd fázis tároló 2
Almos trágya tároló/6hó 60
hónapra
A sertésistállók a különböző hasznosítási irány, az eltérő telepítési sűrűség, valamint a jellemző
korcsoportok miatt eltérő klímajellemzőkkel bírnak, emiatt eltérő szellőztetési igények
jelentkeznek, amit több módszerrel is optimálisan ki lehet elégíteni.

Sertésistálló klímajellemzői a DIN 18910 szabvány szerint

Jellemző Mértékegység Testtömeg [kg]
20-40 40-100
°
Istállóhőmérséklet C
almozott 18 16
almozatlan, szilárd fekvőfelületű 20 18
rácspadlós 22 20
Frisslevegő mennyisége m3/h, állat
nyáron 260C felett 37-56 56-106
nyáron, 260C-ig 24-38 38-71
télen, -160C-ig 4-6 5-9
Istálló légtér m3/állat 2,0 3,0
Légsebesség m/s
légbeejtőnél nyáron 5,0 5,0
légbeejtőnél télen 2,5 2,5
állat fejmagasságban nyáron 0,5 1,0

állat fejmagasságban átmenetkor 0,2 0,2

állat fejmagasságban télen 0,1 0,1
Hőleadás W/állat 68,6-104,7 104,7-197,7
Relatív páratartalom % 60-80 60-80
Páratermelés g/h, állat 38-52 48-83
Megengedett szennyezőanyag-koncentr. ppm=10-4tf%
CO2 3500 3500
NH3 100 100
H2 S 20 20
Az istállók klímaszabályozását, a szellőztetési módokat a jegyzet későbbi részében tárgyaljuk
részletesen.

6
Állattenyésztés és -tartás technológiái

Elhelyezés a fiaztató istállóban

A tartástechnológiai berendezéseknek biztosítani kell a koca és malacok elhelyezését, a
malacok agyonnyomás elleni védelmét, a szükséges gondozói segítségnyújtás lehetőségét és a
trágya elvezetését. Ezen követelményeknek a kocarekesztővel (malacvédő rács) ellátott három
részre osztott kutrica felel meg.

A fiaztató kutrica optimális kialakítása:

- alapterület: 1,8m x 2,4m = 4,32m2;
- kocarekesztő szélessége: 55-70cm között állítható legyen;
- a koca tér két oldalán 80cm és 40cm széles malactér legyen, legalább 55cm magas
malactér elválasztó fallal;
- a kocarekesztő magassága 110cm, a rekesztő rács aljának padozat feletti magassága 20-
35cm között állítható legyen;
- a koca tér hátsó végén 20-25 cm magasan a térbe 18-22 cm-re benyúló védőív
elhelyezése célszerű.

A higiénikus fiaztató-nevelő kutricákban az állatokat rácspadozaton helyezik el. A rácspadozat

talaj feletti magassága általában 15-40 cm körül van (az alkalmazott hígtrágyaeltávolító
rendszertől függően).

A rácspadozat készülhet:
- fémből. Ebben az esetben a malacpihenő teret (gumi, fa) műanyag lappal kell lefedni a
hőelvezetés megakadályozására.
- műanyagbevonatos fémből,
- műanyagból

Rácspadozat típusok a fiaztató kutricában: a koca alatt a kocarekesztőben acél rácspadozat

van (barna színű), a kutrica többi területén műanyag rácspadozat található.

A rekeszek készülhetnek áthajtós és oldalfelhajtós kivitelben. A kocaszorító hosszú, vagy átlós

irányú.

A fémből készült alkatrészeket korábban festéssel, porfestéssel, újabban a sokkal tartósabb és

ellenállóbb tüzihorganyzásos felületvédelemmel látják el.

A korszerű fiaztató kutrica egyaránt igyekszik kielégíteni a koca és a malacok tartással,

takarmányozással, itatással, és stresszmentes környezettel kapcsolatos igényeit. Ez az eltérő kor

7
Állattenyésztés és -tartás technológiái

és testméret miatt komoly kihívásokat jelent, és csak kompromisszumokkal lehet megoldást

találni ezekre.

Korszerű fiaztató kutrica felépítése

Az egyik legfontosabb probléma a fiaztató kutricák esetében az optimális hőmérséklet

biztosítása. A kocák optimális hőmérséklet igénye 18-20°C, ami felett a kocák már nem képesek
optimálisan termelni. Ha ez a hőmérséklet jelentősen magasabb, 26-28°C, a kocák a hősokk
folytán a felgyorsult bélperisztaltika miatt jelentősen veszítenek a takarmányértékesítő
képességükből, ami nagyon erős hatással van a tejtermelésükre, ezzel együtt a malacnevelő
képességükre.

A napos malacok hőmérséklet igénye ugyanakkor 30-32°C-ről indul (és csökken lassan a kor
előrehaladtával). Mivel testtömegükhöz képest nagy a testfelületük, a szervezetük hőszabályzó
képessége még gyenge, ezt a hőmérsékletet biztosítanom kell a malacok számára valamilyen
külső eszközzel.

Emiatt jellemzően egy alacsonyabb, a kocák számára megfelelő teremhőmérsékletet

biztosítunk (20°C körül), amely a hidegebb évszakokban az energiaköltség szempontjából is
kedvező, és lokálisan (helyileg) a fiaztató kutrica egy meghatározott pontján biztosítok fűtést
műanyák segítségével.

A kocák alacsonyabb hőmérséklet igényét segítheti az is, hogy magasabb hőelvezető képességű
acélból készült taposó rácsot (rácspadlót) helyezek a kocarekesztő alá, így amikor a koca
lefekszik, hőelvezetéssel növelhető a koca komfortja.

8
Állattenyésztés és -tartás technológiái

A kocarekesztő formája és elrendezése jelentősen befolyásolja a kutrica használati értékét.

Egyrészt az állat testméretéhez történő igazíthatóság biztosítja, hogy a koca nem fog tudni
megfordulni, vagy elszökni, másrészt ez a rács biztosítja a malacok védelmét.

Védeni kell a malacokat a kocától részben azért, mert (általában az előhasi kocák) néha nemelég
erősek az anyai ösztönök, és a malacokat, mint idegen állatokat érzékelik a kocák, és
előfordulhat, hogy a koca megharapja, ritkán el is fogyasztja a malacokat. Másik részről a koca
önmagában is veszélyes tud lenni a malacokra, amikor egyszerűen a rácsnak támaszkodva, azon
lecsúszva lefekszik. Ha a rács ezt a folyamatot nem lassítja le, akkor a koca könnyedén
összenyomhatja a veszélyt még nem megfelelően érzékelő, mozgási képességüknek nem
teljesen birtokában levő malacokat. Emiatt a kocarekesztő rács legalsó vízszintes rúdja mindkét
oldalon a többi ilyen rúdhoz képest kissé beljebb áll/görbül.

A kocarekesztő alsó részén a rudak függőlegesek és kifelé hajlanak. Ezek biztosítják, hogy a
malacok akkor is hozzáférjenek a koca csecsbimbóihoz, ha az közvetlenül a rács mell feküdt
(nem is nagyon van módja máshova feküdni). Ha itt is vízszintes rúd lenne, az
hozzáférhetetlenné tehetné az egyik csecsbimbó sort, ami miatt a malacok nem lennének
képesek tejhez jutni.

Malacok helyezkedése a fiaztató kutricában

A koca takarmányozása egyedi, és adagolt. Gyakran etetővályúból kapja a takarmányt. Nem

rácspadlós kutricák esetében a padlóról is etethető a koca. Az itatónak a fiaztató kutricában
olyan kialakításúnak kell lennie, ami az állat fekvő helyzetében is elérhető. Az ellés idején,
illetve az azt követő néhány órában a koca nem mindig képes felállni, de a vízfogyasztását
ilyenkor is biztosítani kell.

A korszerű fiaztató kutrica elválasztó falai műanyagból készülnek, ami kiválóan tisztítható, az
állatok számára nem mászható, így jelentősen csökkentik a szomszédos kutricák közötti
átfertőződést amellett, hogy jó szigeteli a hangos is, így csökkenteni képes a koca és az alom
stressz-szintjét.

Fiaztató kutrica berendezései

9
Állattenyésztés és -tartás technológiái

Műanyák
A malacok fokozott hőigényét lokális fűtéssel lehet kielégíteni. Erre a különböző kialakítású
műanyák kiváló megoldást nyújtanak.

Gyakran használják az infra lámpákat. Akár baromfi, akár sertés esetében kiválóan
alkalmazhatóak ezek a berendezések. Infrastrukturális igényük nem jelentős, csupán
elektromos áramra van szükség a működtetéshez, ez pedig a legtöbb istállóban rendelkezésre
áll.

Infra lámpa használata malacfészekben

A hőszabályozás egyszerűen megoldható ezzel a készülékkel. Egyrészt a beépítési magassággal

lehet szabályozni az adott felületen megoszló teljesítményt, másrészt az állatok saját
hőérzetüknek megfelelően foglalnak helyet a műanya alatt. A fázósabb állatok közelebb
mennek a műanyához, a kevésbé fázósak távolabb helyezkednek. Mivel a műanyának
fénykibocsátása is van, az állatok természetes kíváncsiságuk folytán hamar meg is találják a
nekik megfelelő pozíciót. Ugyanakkor, ha túl erős a fénye, zavarhatja az állatokat a pihenésben.
További hátránya, hogy a sertések a hőt felülről kapják, míg a legérzékenyebb a napos malacok
hasi része, ami hideg padozattal érintkezik.

A túl erős fény miatt ma már gyakran alkalmaznak az infra lámpa helyére egyszerűen
becsavarható kerámia-emitter infra sugárzókat is. Ennek a berendezésnek a termikus hatásfoka
90% feletti, vagyis jóval hatékonyabb az infra lámánál. 50W és 100W-os teljesítményben
kapható. Vízálló, vagyis humid körülmények között is biztonsággal alkalmazható.

Kerámia-emitter infravörös sugárzó

Mivel látható fényt egyáltalán nem sugároz, baromfi esetén célszerű irányfényt tenni mellé,
hogy az állatok könnyen megtalálják a fűtött területet.

A sertések fiaztató kutricájában napjainkban gyakran alkalmaznak malacmelegítő lapokat akár

malacfészekben, akár szabadon beépítve a kutrica padozatába. A malacmelegítő lap fűtése lehet

10
Állattenyésztés és -tartás technológiái

elektromos (24-48V törpe feszültséggel, illetve 230V-os hálózati feszültséggel), vagy

melegvizes attól függően, hogy milyen technológiai lehetőségek állnak a telep rendelkezésére.

A melegítőlapok készülhetnek műanyagból, vagy (polimer-)betonból. Felszíni hőmérsékletük

legfeljebb 40-50°C lehet. Alapterületüket úgy kell megválasztani, hogy a várható alomméret
függvényében az összes napos korú malac elférjen rajta. Ahogy a malacok növekednek, a
hőigényük is csökken, és a testméretük növekedésével a toleranciájuk is nő.

Malacmelegítő lap (fehér) beépítése rácspadozatba

A melegítő lapok vezérlése a fiaztató épület/terem klímavezérlésével együtt programozható, ha

van számítógépes felügyeleti rendszer, akkor az alom életkorához igazítható a fűtési
teljesítmény, így csökkentve az energia költségeket.

Infravörös sugárzás kibocsátását többféle technológiával el lehet érni. Az infra lámpán kívül
sokkal nagyobb hatékonysággal képesek az elektromos vonalsugárzók, vagy a gázinfra-ernyők
helyi fűtést biztosítani.

Az elektromos infrasugárzók 230V-os üzemi hálózatról üzemelnek, és elektromos fűtőszál

segítségével egy fém, vagy kerámia testet hoznak izzásba. Ezt az izzást (ami tulajdonképpen az
infra sugárzást biztosítja) terelő (parabola)ernyők irányítják a célfelületre.

11
Állattenyésztés és -tartás technológiái

a) b) c)

Elektromos infra sugárzók: a) szellőztetett infra sugárzó, b) elektromos vonalsugárzó, c)

quartz-testes infra sugárzó

Nagyon hasonló elven működnek a gázinfra műanyák is. Itt is egy kerámia testet melegítenek,
de itt a fűtést palackos (propán-bután), vagy földgáz elégetése biztosítja. Almozott tartásnál a
kerámia test felületén égő gázláng miatt fokozott a tűzveszély, ezért sertések esetében a
gázinfrás műanyákat fiaztató kutricákban jellemzően csak rácspadlós kialakítás mellett
alkalmazzák. Baromfi esetében a csibegyűrűk felett biztonságos távolságban el lehet helyezni
ezeket a berendezéseket.

Tekintettel arra, hogy a hőt itt égés biztosítja, az istálló szellőztetésébe bele kell kalkulálni a
gázinfrák által elfogyasztott oxigén igényt, és a keletkezett füstgázok mennyiségét, ami
nagyobb istálló esetén igen jelentős szellőztetési igényt jelent. Ez csökkenthető jelentősen, ha
úgy vannak kiépítve az infra sugárzók, hogy az égéshez szükséges oxigént (levegőt) saját ellátó
rendszeren keresztül kapják.

a) b)
Parabola ernyős gázinfra hősugárzók: a) PB-gázos b) Földgázos baromfi istállóban

12
Állattenyésztés és -tartás technológiái

Elhelyezés a malac-utónevelőben
Korábban a választott malacokat egy, illetve esetenként két szintes ketrecben külön épületben
helyezték el.

Az úgynevezett „battériás” utónevelők napjainkban is igen elterjedtek a hízóalapanyag

termelésben. Korábban ez a technológia szinte egyeduralkodó volt a hazai sertéstenyésztésben.

A technológia a nevét az angol battery (elem) szóból kapta. Ezek az istállók a technológiára
jellemző ketrec egységekből (elemekből) épülnek fel.

Nevelő rekeszek elhelyezési lehetőségei utónevelő istállóban

A ketrec egyik leglényegesebb eleme a padozat, mivel számos követelménynek kell

megfelelnie:
- a trágya könnyen áttaposható legyen
- a résméretek a malac körménél kisebbek legyenek
- ne csússzon
- sérülést ne okozzon
- hőelvezetése kicsi legyen.

Korábban az egyszerű kialakíthatóság és a várható hosszú hasznos élettartam miatt a

rácspadozatot fémből készítették (felületkezelt acélból) A fém rácspadozat készülhet:
- ponthegesztett huzalból
- drótfonatból
- perforált lemezből
- expandált lemezből.
-
Az utóbbi időben egyre inkább a műanyag taposórácsok használata került előtérbe. Többféle
kialakításban, strukturált felépítéssel megfelelő alátámasztást nyújtanak a malacok részére
amellett, hogy könnyen tisztíthatóak és jó hőszigetelők.

A ketrecek oldalfalai 650-700 mm magasak. Függőleges rácsozásúak, drótfonatosak, expandált

lemezesek, vagy zárt felületűek lehetnek. Hasonlóan a fiaztató kutricákhoz a zárt, műanyag
oldalfalak jelentősen képesek csökkenteni itt is a ketrecek közötti átfertőződést.

13
Állattenyésztés és -tartás technológiái

A ketrecek alapterülete 25 kg-os utónevelésig 0,2-0,21m2/db; 35 kg-os nevelésig 0,24-0,25m

/db legyen.

A modern tartástechnológiák már a csoportos állattartást helyezik előnybe a ketreces

utónevelőkhöz képest.

Malac utónevelő kialakítása kis-csoportos tartás esetén

Malac utónevelő kialakítása nagy-csoportos tartás esetén

Az elhelyezési metódus ugyan változott, de a tenyésztér berendezése nagyjából azonos akár a

battériás istállóról, akár a csoportos malacnevelőről van szó. A takarmányozás mindkét helyen
étvágy szerinti, így az etetők jellemzően önetetők. Az itatók elhelyezhetőek szeparáltan, az
etetők mellett, vagy azoktól távolabb (mozgatható az állomány az etetők környezetében), vagy
beépíthetik azokat az etetőbe is.

A nagyüzemi sertéstartás esetében a malacnevelő istállók szinte mindig hígtágyásak, vagyis az

állatok alatt rácspadozat van. Ez jelentős élőmunkaerő megtakarítást jelent a telepek számára.

Az istállók klímáját az optimális takarmányértékesítés érdekében automatikusan manipulálják.

14
Állattenyésztés és -tartás technológiái

Hízók elhelyezése
Általános a hízó állomány csoportos tartása.

Attól függően, hogy modern, vagy hagyományos telepről van szó, egészen sokféle kialakítás
lehetséges.

Hazánkban kevés modern szemléletű setréshizlalda működik. A hagyományos épületekben az

állományt csoportosan tartják, jellemzően nem klimatizált istállókban. A tartásmód lehet
almozott (növekvő, vagy mélyalmos) vagy rácspadozatos (hígtrágyás). A takarmányt az állatok
kézi, vagy gépi feltöltésű önetetőkből fogyasztják, és önitatóból kapnak vizet. Ezen túl az
istállóknak az állatok számára más szolgáltatása nincs.

A modern istállókban a kötelező elemeken túl az állatok általános jólétének biztosítása is az

istálló alapszolgáltatásai közé tartozik úgy, hogy ez nem jár jelentős költségnövekedéssel.
Csupán ésszerű, és az állatok számára is megfelelő módon kell csoportosítani az istálló
berendezési elemeit.

Modern sertéshizlaló istálló berendezései és működése

Nagyüzemi sertéstartás (1986)

Sertéstelep felépítése családi gazdaságban

A takarmánykiosztás gépesítése

A sertések takarmányozásában az állat elé kerülő anyag lehet:

száraz keverék (dercés vagy pellet), nedvességtartalma 14–22%,
nyirkos keverék, nedvességtartalma 23–30%,
pépes keverék, nedvességtartalma 55–65%,
folyékony keverék, nedvességtartalma 65–80%.

A sertések napi takarmányszükséglete nagymértékben függ a tartási módtól, a

klímaviszonyoktól, a takarmány tápértékétől, a korcsoport jellemzőitől. A vemhes kocák napi
takarmányigénye 2,4–2,7 kg/db, 86%-os szárazanyag-tartalmú takarmányból. Szoptatáskor ez
az érték 4,5–5 kg/db-ra nő. A hízósertések takarmányértékesítési mutatója 2,8–3,4 kg/kg, az
átlagos napi tömeggyarapodás 20 kg-os sertésnél kb. 500 g/nap, a 100 kg-osnál pedig kb. 800
g/nap. Ezek figyelembevételével számítható az adott sertésállomány napi takarmányigénye.

A sertések takarmányozásában használt gépek és berendezések szerkezeti kialakítása,

működése és üzemeltetési feltételei attól függően változnak, hogy szükséges-e az alapanyagok
keverése, hőkezelése, nyomás alá helyezése, egyedi vagy csoportos kiadagolása. A gépek
szerkezetileg közelesőek a száraz és nyirkos takarmányozásban, illetve a pépes és folyékony
keverékek előállításában, kezelésében.

15
Állattenyésztés és -tartás technológiái

Tekintettel arra, hogy a sertések takarmánya jellemzően keveréktakarmány, a telepeken a

takarmányok előtárolása is fontos momentum. Erre általában a takarmánytároló silókat
alkalmazzák.

A takarmánykiosztó berendezések mozgásmódjuk szerint lehetnek:

- mobil
- félstabil
- stabil rendszerűek.

A kiadagolás történhet:
- padlóra (etetőtálcára)
- vályúba
- önetetőbe.

Az etetés módja szerint megkülönböztethető:

- adagolt etetés, ahol meghatározott mennyiségű takarmány juttatható több részletben a
sertések elé
- étvágy szerinti (ad Libitum) etetéskor az önetetőben állandóan a sertések előtt van a
takarmány és tetszés szerinti időben és mennyiségben fogyaszthatnak abból
- kombinált etetésnél két alkalommal adagolva etetnek, míg az esti adagot önetetőből
kapják az állatok.

Száraztakarmányozás gépei
Száraz takarmányként dercés, vagy granulált keveréktakarmány használható.

Önetetők
Az önetetők a sertéstartásban régóta üzemeltetett berendezések. Többféle változatuk ismert,
amelyek elvben alig különböznek egymástól. A garatban több napra elegendő takarmány
tárolható. Az alsó részéhez csatlakozik az egy-, vagy kétoldalt kialakított vályú. A tárolótérből
a vályúba nyúló pálcás, vagy láncos boltozódásgátlókat mozgatják evés közben a sertések. A
takarmány a vályúba rendszerint állítható résen keresztül jut. Kialakításuknál fontos szempont,
hogy a kiszórási veszteség minél kisebb legyen.

Kézi feltöltésű sertés száraztakarmány-önetető

A kiszórási veszteség csökkenthető:

- a vályúperem megfelelő visszahajtásával
- a vályú részekre osztásával
- az önetetőn etetőnyílások kialakításával
- billenőajtók beépítésével.
16
Állattenyésztés és -tartás technológiái

Az önetetők felületkezelt vagy rozsdamentes acéllemezből és/vagy műanyagból készülnek.

Feltöltésük történhet kézi úton zsákból vagy kézikocsiból, illetve félstabil, vagy stabil szállító
berendezés segítségével.

Gépi feltöltésű sertés önetetők

Az önetetőket elsősorban étvágy szerinti takarmányozás eseten üzemeltetik. Megfelelő

adagolóberendezés beépítésével alkalmas adagolt etetésre is.
A boltozódás gátlók beépítése után nedves takarmány etetésére is alkalmasak, ebben az esetben
a tárolási időt csökkenteni kell.

Sertésönetető részei, felépítése

Fiaztató kutricában a malacok etetését nagyon korán megkezdik. Ha nagy az alom, akkor már
a 2.-3. naptól adnak tejpótló tápszert a malacoknak. Tekintettel arra, hogy a malacok ilyenkor
még meglehetősen diszkoordináltak, továbbá a későbbiekben kialakul kíváncsiságuk és
folyamatos tenniakarásuk, a malacok számára kihelyezett etetőket rögzíteni kell.

Fiaztató kutrica rácspadlójához rögzíthető malac önetető

17
Állattenyésztés és -tartás technológiái

Mobil takarmánykiosztó berendezések

A mobil rendszerű száraz takarmánykiosztók hazánkban nem terjedtek el. Fiaztatókban, koca
és kan szállásokon a kézi takarmánykiosztást segítik a különféle kialakítású takarmányos
kézikocsik. Befogadóképességük általában 150-500 dm3 között változik.

A nagyobb befogadó képességű kocsikat elektromos hajtással teszik kezelhetővé. Az energiát

a villamos motorhoz akkumulátorok szolgáltatják. A kocsi tartályába 1-2 m3 takarmány
tölthető. A kiadagolást a tartályon kívül elhelyezett állítható helyzetű szállítócsiga végzi. A 0-
10kg közötti adagmennyiség a kezelőhelyről beállítható. Az adagolás történhet vályúba, vagy
önetetőbe.

Félstabil takarmánykiosztó berendezések

A félstabil kiosztó berendezések közös jellemzője, hogy épülethez kötöttek, az épületen belül
mozgathatók. Rendszerint felső pályán A kutricák tetején, vagy az épület támszerkezetén
kialakított sínen mozognak.

Félstabil száraztakarmány kiosztó berendezés vázlata

A garatba (5) töltött dercés takarmány gravitációs úton kerül a kényszerhajtású cellás
adagolóhoz (3). Az adagolószerkezet (4) meghajtását a vályúperemen elhelyezett ütközőcsapok
(6) végzik. Az etetőberendezés a vályúk fölött elhelyezett sínen (2) görgőkön (1) halad. A
mozgatást drótköteles csörlő végzi. A takarmányadag az ütközőcsapok mennyiségének
változtatásával lehet befolyásolni.
A berendezés működtetése kapcsolóórával és az etetősor két végén elhelyezett
végálláskapcsolókkal automatizálható.

A tartályos kiosztó berendezést a rekeszekre szerelt sínpályán (4) elektromotor mozgatja. Az

elektromos áramellátást úszókábel biztosítja.

A tárológaratot (3) a külső tárolósilóból (1) ferde behordócsigával (2) töltik fel. A garat aljához
csatlakozik a jobbra és balra kinyúló csigás adagoló-szállító szerkezet. A cső alsó részén több
ürítőnyílás található, ezen keresztül juta takarmány az önetetőbe, vagy a keresztirányú vályúba.

18
Állattenyésztés és -tartás technológiái

A porképződés csökkentésére az ürítő nyílásokhoz rendszerint rugalmas ej tőcsöveket

kapcsolnak. A kiadagolt mennyiség a kiosztócsiga működési idejével változtatható.
Automatikus működtetése az előbbiekben leírt módon történik. Ez esetben az egyes rekeszek
takarmányadagja előre beprogramozható.

Dosimat típusú felsőpályás félstabil takarmánykiosztó berendezés vázlata

Stabil takarmánykiosztó berendezések

A takarmányszállítás és kiosztás az istállón belül zárt rendszerben végezhető. A külső
takarmánytároló silóból csőben, vagy vályúban mozgó szállítóelem viszi a takarmányt az
adagoló, vagy etető berendezéshez.
A szállítóelem lehet;
- leveles csiga (üzembiztos, az előforduló hibák különösebb szakértelem nélkül
javíthatók).
- rugós csiga (közepes az üzembiztonságuk. Törés eseten az egész csigát ki kell cserélni).
- láncos és sodronyköteles (kaparó korongos) szállítók (A gyakoribb meghibásodás
(szakadás) helyét nehéz meghatározni, és a hibajavítása szakértelmet igényel).
- kaparólapos szállítók (üzembiztonságuk megfelelő. A hiba felderítése és javítása
egyszerű).

A szállított takarmány kétféle módon juthat az állatok elé:

- a szállítócsőhöz közvetlenül csatlakoztatott ejtőcsövön keresztüljut a takarmány az
önetetőbe, vagy az adagoló berendezésbe.
- a szállítócsőhöz közvetlenül csatlakozik az adagolóberendezés és ebből kerül a
takarmány a vályúba, az etetőbe, vagy a padlóra.

A takarmányok kiadagolása történhet:

- tömeg szerint
- térfogat szerint
A tömeg szerinti adagolók nagyobb adagolási pontosságot biztosítanak, de bonyolultabb a
szerkezeti kialakításuk, rendszeres karbantartást igényelnek, aminek az elmaradása
következtében csökken az üzembiztonság.

19
Állattenyésztés és -tartás technológiái

A kiadagolandó mennyiséget a mérlegkaron (1) be kell állítani. Amikor a kívánt mennyiség a

dobozba (2) kerül, egy zárólap (3) zárja a beömlő nyílást. A drótköteles nyitó szerkezettel (4)
az összes adagoló doboz egyszerre üríthető.

Tömeg szerinti takarmányadagoló

A térfogat szerinti adagolók egyszerűbb szerkezetük miatt jobban elterjedtek. Mára több
változatuk ismert. Üzembiztosak, és egyszerűen automatizálhatóak.

Térfogat szerinti takarmányadagolók

Automatikus etetőrendszer működési elve

Automatikus feltöltésű sertés etető rendszer térfogat szerinti

takarmányadagolókkal

Az ürítő szerkezettel az adagolók egyszerre nyithatók és a takarmány vályúba, padlóra, vagy

önetetőbe üríthető.

Az etetési idő alatt történik a rendszer újra töltése.

20
Állattenyésztés és -tartás technológiái

Stabil rendszerként kerülhet kialakításra a számítógépes koca takarmányozás. Működési elve

az egyedi állatazonosító rendszeren alapul. Az etetőállás a rekeszek elválasztó falába van
beépítve. Az állás közfala kirekesztőként működik.

Számítógéppel vezérelt etetőállás vázlata

A koca kettős lengőajtón lép be az állásba (1). A számítógép azonosítja az állatot és ha van még
takarmányadagja, az ajtók reteszelődnek (2). A kiosztó csiga térfogat szerint megkezdi az
adagolást. Egy fordulat alatt kb. 100 g takarmányt adagol. Ezt a mennyiséget az állat a
kiadagolás ideje alatt (40-45s) el is tudja fogyasztani. A takarmányadag elfogyasztása után az
ajtók reteszelése megszűnik. A másik rekeszben lévő koca beléphet az etetőállásba a közfal
segítségével kiszorítván az előző állatot (3). A másik koca is azonosításra kerül, és ha van még
adagja az etetési ciklus megismétlődik (4).

Ha olyan koca kerül az etetőállásba, amelynek nincs takarmányadagja az ajtok nem

reteszelődnek.

A legutolsó adag kiosztását követően az ajtók még egy ideig zárva maradnak, hogy legyen ideje
az állatnak a teljes mennyiség elfogyasztására.

Az egyedenkénti takarmány mennyiséget a számítógép az állat kora, egészségügyi státusza és

a tenyésztési cél alapján folyamatosan változtatja az előre meghatározott programsémák
alapján. Az etetőállásban lehetőség nyílik az állat mérlegelésére, illetve a rendszer azt is figyeli,
hogy milyen gyakorisággal jár az etetőkhöz egy-egy állat. Ha kimarad egy-két látogatás, a
rendszer üzenetet küld a gondozóknak az állat azonosítójával, és az ellenőrzés igényével.

Egy-egy állás 50 koca kiszolgálását teszi lehetővé. E berendezéssel a csoportos tartás és az

egyedi takarmányozás előnyei egyesíthetők.

21
Állattenyésztés és -tartás technológiái

Számítógépes egyedi etetőállások

Elektronikus koca takarmányozási rendszer működése

Nedvesített takarmányozás gépei

A dercés takarmányok etetése jelentős porképződéssel jár. A porképződés csökkentésére és a
takarmányok kedvezőbb felvétele céljából a kijuttatott dercés tápot utólag vízzel nedvesítik.
Ennél az etetési módnál a takarmányt kézi, vagy gépi úton adagolják a vályúba.

A vályú fölött perforált csővezetéket építenek, amelyből a darára vizet permeteznek. A

kipermetezés történhet kézi működtetéssel és elektromágneses szelep beépítésével
automatikusan is.

Takarmány nedvesítése etetővályúban:1. elválasztó rács, 2. ejtőcső, 3. adagoló

kar, 4. vályú, 5. permetező szelep

Vályús etetés esetén feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a malacok 15-20, a hízók 28-33, a
kocák 38-40 cm-es minimális vályúhosszt igényelnek. Az állatok egyszerre fogyasztják a
takarmányt, és a biztonságos, harc nélküli takarmányfogyasztásnak a megfelelő etetőhely méret
is feltétele.

Nedvesített takarmányozás egy másik formája, amikor az önetetőben történik a takarmány

nedvesítése. Ebben az esetben fokozottan ügyelni kell arra, hogy az önetető garatjában lévő

22
Állattenyésztés és -tartás technológiái

takarmány ne kerülhessen kapcsolatba a vízzel, mert egyrészt összetapad, az állatok nem, vagy
csak nagy nehézségek árán tudnak hozzájutni, másrészt a takarmány hamar megromlik.

állító csavar

takarmány garat

takarmány polc

itatószelep

etetővályú

Takarmány nedvesítés önetetőben

Ez az önetető a takarmányt a többi önetetővel ellentétben nem az etető vályúba adagolja, hanem
a takarmánypolcra. Az állatnak innen kell a takarmányt az etetővályúba juttatnia. Az
etetővályúban lévő itatószelep segítségével annyi vizet enged a takarmányra, amennyit
szeretne.

Az állatok egyrészt szívesen foglalkoznak a takarmány nedvesítésével, másrészt mindig a

kívánt mértékben nedvesített állagú takarmányt fogyaszthatják, harmadrészt mivel nincs
szükség a takarmányfelvétel megszakítására az itatóhely felkeresése miatt, a táplálkozás
zavartalan.

Pépes és folyékony takarmányozás gépei

A pépes takarmányozás kedvező élettani és takarmányozási szempontból is, mivel a kis
mértékű higítás (1:0,8-1:1) és a megfelelő mennyiségű takarmány felvételéhez az állatnak nem
szükséges addicionális folyadékot fogyasztani.

Folyékony takarmányozásnál a száraz vagy nedves abrakkomponenseket, folyékony

komponensekkel (víz; sovány tej; savó, konzervipari, vagy egyéb ipari melléktermékek)
keverjük össze,

A szilárd és folyékony alkotók aránya 1:1,5-1:3 között változhat. Sűrűbb takarmányt nehéz
továbbítani, nagyobb mértékű hígításnál túlzott mennyiségű folyadékot kell az állatnak
felvenni.

A takarmánykomponensek (takarmánykeverék + higítóanyag) összekeverése a komponensek

tárolóihoz közel történik – ésszerű okok miatt. A kész takarmány akár pépes, akár folyékony
akár csővezetékben is szivattyúzható, és eljuttatható a kiosztás helyére. Ezért jellemzően a
pépes és folyékony takarmányozás elkészítése és kiosztása stabil rendszerű berendezéseken
keresztül történik, bár létezik ebből is mobil és félstabil változat.

23
Állattenyésztés és -tartás technológiái

Mobil folyékonytakarmány-kiosztó 1) keverő, 2) szivattyú

A félstabil rendszer esetén az állattartó épületben 55-60 mm belső átmérőjű körvezetéket

építenek ki. Az etetővályúknál csappal ellátott szárnyvezetéket szerelnek fel.

A központi takarmánykonyhában, vagy a keverő-kiosztó kocsi tartályában elkészítik a

takarmánykeveréket. A kész keveréket mobil berendezéssel az épülethez szállítják. A kiosztó
kocsit csavarszivattyúval látják el, ami nem hajlamos a dugulásra.

Félstabil folyékony, vagy pépes takarmány kiosztása

A nyomócsonkot flexibilis csővel az épület kiosztó vezetékéhez kapcsolják. A visszatérő ágat

a takarmánytároló tartályhoz csatlakoztatják. A szivattyú a körvezetékben nyomja a
takarmányt, amely a csapokon keresztül a keresztirányú vályúba adagolható

Hazánkban ez a két verzió nem terjedt el, nálunk a legtöbb folyékony, vagy pépes takarmányt
keverő sertéstelepen a stabil takarmánykiosztó rendszert alkalmazzák.

A folyékony takarmányok előkészítése és kiosztása áll a keverésből, a szállításból és a

kiosztásból. Kialakításukat tekintve kétféle megoldás ismert:
- épületenként telepített komplett rendszer
- központi keverő, a telepet behálózó gerincvezeték, az épületeket ellátó
szárnyvezetékek a kiadagolóval.

A keverék előállítás a keverőtartályban történik. A dercés takarmányt térfogat vagy tömeg

szerinti adagolóval adagolják a tartályba. A folyékony komponenseket (víz, savó, fölözött tej)
folyadékmérőn keresztül lehet a kívánt mennyiségbe beadagolni. A megfelelő hőmérséklet
érdekében szükséges a hideg-melegvízellátás biztosítása.
A tartályba először a folyékony komponensek kerülnek, miközben a keverőberendezés már
működik. A keverék homogenizálása keverőszivattyúval, vagy szárnylapátos (propelleres)
keverővel végezhető. A keverési idő 5-10 perc.

24
Állattenyésztés és -tartás technológiái

Folyékony takarmánykeverő: 1. szállítócsiga, 2. adagoló, 3. keverőtartály, 4. visszatérő ág,

5. kiadagolás, 6. szivattyú, 7. vályú, 8. kiosztó csővezeték, 9. keverőcsap, 10. vízmérő

A keverék szállítása a körvezetékben szivattyúval vagy túlnyomású levegővel történhet. A

vezeték átmérője 50-100 mm között változhat a szállítási távolságtól és az etetett takarmány
állagától függően.

A nagy távolságra történő szállítás esetében az eltérő fajsúlyú komponensek szétválhatnak,

ezért a gerincvezeték egy részében, vagy egészében az áramlási sebességet kihasználva a
csövekben spirális vonalban lefutó nyelvet építenek, amik folyamatosan keverik az átáramló
takarmányt. Ez biztosítja azt is, hogy az adagoló szelepek ne tömődjenek el.

Takarmány homogenitást biztosító keverő rendszer csövekben

A szivattyúk közül a csavarszivattyúk, vagy zagyszivattyúk nem hajlamosak az eltömődésre,

így jellemzően ezeket használják.

Az adagolás megoldható kézi működtetésű csapok, vagy tolózárak segítségével. Az adagolt

mennyiség kalibrált vályú, dózismérő, vagy kifolyási idő segítségével meghatározható. Ez
azonban folyamatos gondozói jelenlétet kíván, és lassú folyamat.

Automatikus adagolók sokkal hatékonyabban, pontosabban és összehangoltabban képesek ezt

a munkát végezni. Ezeket az adagolókat számítógép vezérli, ahogy a keverést is. Így van
lehetőség a maradék mentes takarmányozás elérésére. Ha minden pontosan van beállítva (az

25
Állattenyésztés és -tartás technológiái

állományváltozást követi a takarmányozási terv is), akkor nincs szükség „rátartással” több
takarmány elkészítésére, ami végső soron takarmány megtakarítást eredményez.

a) b)
Folyékony takarmány adagoló szelepek: a) kézi működtetésű b) automatikus működtetésű

A szelepeket itt törpefeszültségű elektro-pneumatikus rendszer nyitja és zárja. Gondot jelent

ennél a rendszernél a dara gyors ülepedése, ami a szelep teljes lezárását akadályozhatja.

Automatikus nedves takarmányozás gépei (katalógus)

Folyékony takarmány keverő és kiosztó rendszer felépítésének vázlata

Folyékony takarmányozás működése

Higiénés szempontból a folyékony takarmányozás nagyobb igényeket követel, mint a száraz

takarmányozás. Fontos követelmény a rendszer etetés utáni átöblítése. Az öblítővizet a
keverőtartályban gyűjtik, ez lesz a következő takarmány keverés folyadékfázisának egy része.

Sertés takarmányozás gépei (katalógus)

26
Állattenyésztés és -tartás technológiái

Itatás gépesítése
Az állattartásban teljeskörű az itatás gépesítése. Erre állatfajonként eltérő kialakítású önitatók
használhatók, melyekből a sertés tetszés szerinti időben és mennyiségben fogyaszthat.

Az önitatókkal szemben támasztott követelmények:

- a vízátbocsátó képességük feleljen meg az állatok ivási sebességének
- az állatok könnyen tudják működtetni
- a víz ne szennyeződjön
- könnyen, gyorsan tisztítható legyen
- üzembiztosán működjenek.

Az itatok elhelyezésnél fontos szempont, hogy az állatok könnyen meg tudják közelíteni és az
etetőkhöz lehetőleg minél közelebb legyenek.

A jó ivóvíz hőmérséklete 10-15 °C.

A sertéstartásban az önitatókat két csoportba sorolhatjuk:

- állandó vízszíntű (passzív)
- szelepes (aktív).

Kialakításuk szerint lehetnek:

- csészés (tányéros)
- szopókás itatok.

Önitatókat leggyakrabban hálózati nyomásról (100-500 kPa), ritkábban csökkentett nyomású

hálózatról (30-50 kPa) üzemeltetjük.

Állandó vízszintű itatók

Fő jellemzőjük, hogy a víz csak akkor folyik az itatóba, amikor a sertések isznak. Elhelyezésük
több módon lehetséges.
- Központi szabályozóval ellátott csészés megoldásúak, a szabályozóban beépített
úszószelep az egész rendszerben állandó vízszintet biztosít,
- Egyedi szabályzású csészés itatónál minden csészében úszószelepes szintszabályozót
helyeznek el

Egyedi szintszabályzós itatók

27
Állattenyésztés és -tartás technológiái

A szinttartásos rendszerű itatok nagymértékben csökkentik a vízpazarlást, ugyanakkor a mély,

tányéros kialakítású rendszerek higiéniailag kedvezőtlenek a nehéz tisztíthatóság miatt.

Kifutókon, nem fűtött, fagyveszélyes épületrészekben ezen itatók elektromosan fűtött

változatait használjuk.

Fűtött önitató felépítése, működése

Szelepes rendszerű önitatók

Ezen itatótípusoknál a víz utánpótlást maguk az állatok végzik az itatószelep működtetésével.
Elterjedten használják a gumirugós szelepű önitatókat. A vízhálózatra csatlakozó
befolyócsonkot egy gumilap zárja le, amit a nyomólap benyomásával az állat elmozdít és nyitja
a szelepet.

Felnőtt állatok itatására használják a sekély tányéros kivitelű, kétoldalról használható itatót. A
malacoknál az öblös tányéros önitató üzemeltethető.

a) b)

a) b)
ISV típusó önitatók: a) hízó itató, b) malac itató - 1. tányér, 2. nyomólap, 3. befolyócsonk, 4.
gumirugó, 5. zárófedél

Növendék és felnőtt állatoknál egyaránt használható a víztakarékos AP-1 típusú szopókás

önitató, mely szelepházból (1), szopókacsőből (2), nyomónyelvből (3) és gumirugóból (4) áll.

28
Állattenyésztés és -tartás technológiái

AP-1 szopókás önitató

A szopókacső és a nyomónyelv összeharapásával a szelepházból vízhez jut a sertés.

A szelepes rendszerű önitatók nagy hátránya, hogy vízhozamuk általában meghaladja az állatok
ívási sebességét. 100-300 kPa hálózati nyomás esetén a vízhozam 2-41/min értékű, ugyanakkor
malacoknál 0,6-0,8; süldőknél és hízóknál 0,8-1,5; tenyészállatoknál 1,5-2 1/min az ívási
sebesség, így ívás közben jelentős lesz a csurgalékvíz mennyisége. Mindezeket figyelembe
véve az itatókat célszerű a trágyacsatorna, vagy rácspadló felett elhelyezni.

Csökkenteni lehet a vízpazarlást, ha csökkentjük az itatóval történő „játék” lehetőségét. Ezt

legegyszerűbben úgy lehet elérni, ha az itatót a kutricán kívül helyezzük el és így egyszerre
csak egy állat férhet hozzá.

A zárt rendszerű, szelepes itatók fejlesztése nagy ütemben zajlik. Több forgalmazó kínál ilyen
itatószelepeket. Felépítésük többé-kevésbé azonos, a vízhez való hozzáférés módja és a
vízsugár iránya eltérő.

a) b)
Különböző méretű szelepes önitatók: a) szopókás önitató, b) golyósszopókás önitató

Malacok számára is léteznek zárt rendszerű, szelepes önitatók. Ezek felépítése csupán annyiban
tér el a szopókás önitatókétól, hogy a nyomónyelv nem az itató (szopóka)csövében ér véget,
hanem kilóg a szelepből. Emiatt a malacoknak nem is szükséges az itatót a szájukba venni,
elegendő, ha a nyomónyelvet megnyomják. Ez könnyen megtanítja az állatokat az itató
használatára.

29
Állattenyésztés és -tartás technológiái

Különböző kialakítású csészés és tányéros szelepes malacitatók

Malacitató használata

30