ISTEN

I Telefonon:
FIATALOKNAK
2
  Furus Calix lelkipásztor: 20/886­0132; 33/311­593
  Demján Anita 20/773­9110
Levélben:
  Közösségi Pont ­ 2536 Nyergesújfalu, Kossuth u. 218
E­mailben:
  nybgy@hotmail.com
Internet:
  www.nybgyonline.hu

http://groups.msn.com/imailonline ­ I­mail Online Közösség
Szeretnéd a postaládádba kapni az I­mailt? Csak jelezd ezt valamelyik elérhetõségünkön.
A lap így is ingyenes marad Számodra.
ÓBÁRCSAKTUDNÁMMITKERESEK
EZENAVILÁGON;AKAROMTUDNIM
ÉRTELMEVANAZÉLETNEK;HAVAL
ÓBANLÉTEZIKISTENAKAROMISM
ERNI;SEGÍTSISTENEMHOGYMEG
SMERHESSELEK;SEGÍTSNEKEM!

IISTEN
2
FIATALOKNAK

  Õszinte  leszek:  azt  akarom,  hogy
tudj rólunk. Mivel így elég szektásan vagy
legalábbis  fenyegetõen  hangzik,  kicsit
pontosítok: azt akarom, hogy tudj rólunk.
Jajjj: még mindig így van. Várj, nekifutok
még  egyszer:  szóval,  azt  akarom,  hogy
tudj  rólunk.  Sõt:  találkozni  szeretnék
Veled személyesen ­ a gyülekezetben.
  Bocs,  nem  megy.  Én  ezért  élek.
Viszont hadd magyarázzam meg, miért,
és  akkor  talán  majd  nem  fogsz  annyira
tartani tõlem és a gyülekezetünktõl.
  1999­et  írunk.  A  helyszín  egy  kis
budapesti  panellakás,  épp  egy  nagyon
kedves  családnál  vendégeskedem.
Csodálatos  emberek:  olyan  jól  bánnak
velem,  mint  a  saját  fiukkal.  (Ne  aggódj
értem:  mielõtt  kialakulna  Benned  a
"Szegény­csávó­aki­ezt­otthon­nem­
kapta­meg­ezért­aztán­kénytelen­máshol­
megtalálni!"­image  rólam,  inkább
elmondom,  hogy  a  családomra  nagyon
büszke  vagyok,  nagyon  szeretnek  a
szüleim  és  én  is  õket.  Akkor,  vissza  a
sztorihoz:)  Én  nem  tudtam,  amikor
idekerültem, hogy van köztük és köztem
különbség: én is, meg õk is azt mondjuk
magunkról,  hogy  keresztények  vagyunk.
Ilyen  ez.  Ebben  az  országban  ugyebár
mindenki  keresztény  ;)  De  egyik  este...
Egyik  este  hallgattam  egy  kazettát.
Jézusról szólt: a Biblia alapján mondta el,
hogy  milyen  is  volt  az  élete.  Hogy  is
mondjam: nem lettem volna a helyében.
A  kazetta  fantasztikus,  az  idõ  este  9  óra
táján  jár,  a  szemeim  elnehezednek,  és
elalszom...  [NYÍÍÍÍK!  ­  ez  az  ajtó  volt]
Fölserkenve veszem észre, hogy Hajni (a
család anyukája) lépett be.
­ Hogy tetszik a kazetta?
­ Ó, nagyon szép ­ mondom még kicsit
álomittasan.  (Gondolhatod,  mennyire
emlékeztem  arra  a  kb.  20  percre,  amíg
aludtam  :)  Közben  Anyuci  (így
szólítottam  ezt  a  kedves  hölgyet)  leül
mellém.
Gratulálok,  sikerült  eljutnod  az  utolsó És  most  ünnepélyesen  megígérem
oldalra!  Fellélegezhetsz,  mindjárt  vége, Neked, hogy foglalkozni fogunk a kérdé­
már semmi kényelmetlen téma nem kerül seiddel,  a  gondolataiddal!  Tehát  csak
elõ, esetleg a fiúk a gyülibõl, ha lapozol bátran!
egyet.    Nagyon  kitartó  voltál,  és  ezt
bizony  díjazni  kell!  Sajnos  nem  cukorka Jó,  most  már  tényleg  befejezem.  Nincs
következik,  vagy  egy  Boci  Mikulás.  :­( több  szöveg,  de  azért  remélem,  találko­
Annál  valami  sokkal  jobb!  ;­) zunk majd a neten!
Lehetõséged  nyílik  arra,  hogy  Te  is  fel­ Anita
vethess témákat, amelyek Téged érdekel­
nek!  Hiszen  ez  az  újság  mindenképpen
Neked  készül.  Nem  az  a  cél,  hogy  a
szerkesztés  közben  egymást  szórakoztas­
suk  /bár,  az  sem  egy  rossz  dolog.../,
hanem,  hogy  olyan  témákban  tudjunk
Veled  együtt  gondolkodni,  amelyek
mostanában  különösen  foglalkoztatnak
Téged.  Ezen  kívül  a  vélemenyedre  is
kíváncsiak vagyunk a lappal, a cikkekkel
kapcsolatban.  Ha  támafelvetésed  van,
vagy  valamilyen  hozzászólásod,  esetleg
csak  dumcsizni  szeretnél,  ezen  a  címen
találod meg a neten a fórumunkat:

http://groups.msn.com/imailonline
 Watermark – A Grateful People
Nem  tudom,  hallottad­e  már  az  eMusic
nevet?  Ez  egy  on­line  zenebolt,  ami
független  kiadók  által  felkarolt  elõadók
albumait  tartalmazza,  és  legálisan,
alacsony áron vásárolhatsz itt zenét (hé,
kell ettõl jobb reklám az eMusic­nak? :)
Szóval, barangoltam az albumok között,
és  többször  belebotlottam  ennek  az
albumnak  a  borítójába.  Nos,  tényleg
amolyan  „vízjeles”  ­  nem  volt  annyira
feltûnõ, így hát sokszor átsiklottam rajta.
Én nem tudom, Te hogy vagy vele, de én
nem  mindenben  szeretek  kipróbálni
valami  újat  –  a  zenében  tipikusan  nem.
Szeretem  azokat  az  elõadókat  hallgatni,
akiket  ismerek,  és  ezen  csak  akkor
változtatok,  ha  valaki  beajánl  nekem
valamit  –  na,  ezt  hívják  lustaságnak:
valaki más kipróbálja a cuccot helyettem,
én  meg  csak  élvezem  (viszont  elõnye
ennek  a  módszernek,  hogy  csak  jó
zenéim  vannak  :).  De  a  Watermark
annyira sokszor jött elém, hogy már csak
azért  is  rákattintottam  az  elsõ  számra...
Aztán  a  másodikra...  Aztán  a
harmadikra...  „Wow...  Akkor  ezt
letöltjük!”
Eleve  szeretem  azokat  a  pop­rock
együtteseket,  amelyeknek  nõi  énekesük
van.  Ez  a  Watermarkra  igaz:  egy
házaspár  alkotja  a  banda  alapját.  Aztán
szeretem,  ha  valami  nem  csak  sablonra
megy. Ez is bejött: egyszerre pop­rock –
vagyis  hozza  a  stílustól  elvárható
könnyedséget  úgy  –  és  új  ötleteket
fölvonultató  alternatív,  helyenként
érdekesen  sodró  lüktetéssel  („Take  Me
There”,  „More  Than  You'll  Ever
Know”).  De  a  könnyedség  senkit  ne
vezessen  meg:  a  dalok  mély  tartalmúak,
nincs  üres  szöveg.  (Ennek  egyébként
egyszerû  a  titka:  az  énekesek  úgy  is
gondolják a dolgokat, ahogy éneklik. Na
jó,  meg  aztán  van  egy  kis  írói  vénájuk
is...)  Az  album  egyébként  válogatás,
úgyhogy  jó  kiindulópont  azoknak,  akik
elsõ  alkalommal  találkoznak  a
Watermarkkal  –  mint  én  is  voltam.  Adj
neki  egy  esélyt  –  szerintem  nem  bánod
meg ;)
Calix
­ Tudod, hogy ez az egész Érted történt? azzal az Istennel, Aki teremtett engem –
Hogy  Jézus,  Isten  Fia,  megszületett és Téged.
emberként,  hogy  az  élete  végén  a  saját
halálával rója le a tartozásodat Istennek?
Mert  a  bûn  miatt  meg  kell  halnunk:
életünk  végén  véglegesen  elszakadunk
Istentõl ­ kivéve, ha bízunk abban, hogy
Jézus elvette a bûneink büntetését a saját
halálával.
  Gombóc  a  torokban.  Ez  többrõl
szól,  mint  hittem.  Én  olvastam  már „Miért  mennék  én  oda?  Mármint  a
Jézusról:  de  hogy  nekem  ez  ennyire gyülekezetbe.”  Ezt  nem  tudom.  Nem
fontos  kérdés?  Akkor  nem  mindegy, tudom,  Te  miért  jönnél,  de  ha
hogy  hogyan  kezelem  Jézust? megmondod,  közelebb  leszünk  a
Egyáltalán... Most akkor mi van? megoldáshoz (nybgy@hotmail.com). Én
­  Ha  elhiszed  ezt,  akkor  mondd  el viszont  elmondom,  hogy  miért  gyere:
Istennek,  és  kérd  meg  Jézust,  hogy mert  találkozhatsz  Istennel,  Aki
költözzön  az  életedbe.  Ha  akarod, megváltoztatja  az  életedet  –  ezt
szívesen  segítek  ­  mert  ezt  akár  most  is garantálom.  Általában  azt  gondolják  az
megteheted. emberek, hogy Isten a gyengéknek vagy
  Megtettem.  Miért?  Mert  rájöttem, épp  a  legelvetemültebbeknek  való.  Nos,
hogy szükségem van Istenre. Szükségem ímhol  egy átlagember,  aki  egyik  helyre
van  arra,  hogy  Isten  valamit  csináljon  ­ sem tehetõ be, de Isten adott értelmet az
bár  nem  fogtam  föl  mindent  Belõle, életének:
ennyit már megértettem, és ez elég is volt. Calix
Azóta minden – túlzás nélkül – Isten az
életem. Nem is tudom elképzelni, milyen
volt  azelõtt.  Fogalmam  sincs!  És  nem  is
érdekel,  mert  tudom,  hogy  annak  az
életnek  nem  volt  értelme,  mert  minden,
amit  csináltam,  terveztem,  gondoltam,
stb. megszûnt volna létezni velem együtt.
De így természetfölötti, halálon túli örök
életem  van.  Nem  lettem  Superman,  és
nem lebegek a föld fölött tíz centivel: de
tudom,  hogy  ha  meghalok,  a  mennybe
kerülök,  ahol  örökké  együtt  leszek  majd
 Dobd el az agyad!
Waldo  lassan  sétált  a  járdán  gondolataiba
merülve.  Templomba  ment.  Úgy  döntött,  hogy
már épp elég sokáig futott Isten elõl. Nem bírom
tovább gondolta.  A bûntudatot,  azt  az  érzést,  hogy
valami hiányzik az életembõl.
Így  hát  ment  tovább  a  sarkon  álló  kõtemplom
felé, nézte, hogy díszes tornyai hogyan nyújtóznak
az ég felé. Szép épület jegyezte meg magában. Nem
olyan, mint azok a modern, csupa üveg felhõkarcolók,
amiket mostanában felhúznak...
Végül odaért a templomhoz. Idegesen megállt a
hatalmas  faajtók  elõtt.  Aztán  sóhajtott  egyet,  e­
setlenül  felsétált  a  lépcsõkön,  s  belépett.  Bent
megállt  egy  pillanatra,  hogy  szemei  a  napfény
után megszokják a félhomályt.
­ Bejön?
Megriasztotta a váratlan kérdés, nem vette észre,
hogy  nincs  egyedül.  A  hang  irányába  fordult,  s
szembetalálta magát egy alacsony, kissé görnyedt,
õsz haját kontyba fonva viselõ nõvel.
­ Bejön? ­ tette fel az újra a kérdést.
­ Ö... ja. ­ felelte Waldo. ­ Akarom mondani, igen.
­ Az agyát, legyen szíves.
Waldo  biztos  volt  benne,  hogy  rosszul  hallotta.
De  amikor  a  nõ  megismételte  a  kérést,  szavai
tisztán hangzottak:
­ Kérem az agyát, uram!
­ Az agyamat?
­ Igen, be akar menni a templomba, nem?
Waldo bólintott.
­  Úgy  döntött,  hogy  Krisztust  fogja  követni?
Keresztyén lesz?
­ Igen ­ mondta Waldo.
­ Akkor itt le kell adnia az agyát. Nem lesz többé
szüksége  rá.  Ráteszünk  egy  címkét  a  nevével,
biztonságban lesz nálunk. Nem kell aggódni, ez
a módja ennek. Ha keresztyén akar lenni, akkor le
kell adnia az agyát az ajtónál.
Természetesen ez az eset Waldoval csak a képzelet
szüleménye. Viszont azt tükrözi, amit sok ember
érez és gondol a keresztyén megtéréssel kapcsolat­
ban. Úgy hiszik, hogy ha valaki keresztyénné lesz,
az azzal jár, hogy le kell adnia az agyát az ajtóban,
mint a kabátot a ruhatárban, fel kell áldoznia az
intellektusát,  s  figyelmen  kívül  hagyni  mindazt,
amit a józan ész diktál.
De ez egy tévhit. A történelem nagy elméi közül
sokan tartoztak a keresztyének közé. Pál apostol.
Augusztinusz.  Luther  Márton.  Kálvin  János.
John  Bunyan.  Dietrich  Bonhoeffer.  Francis
Schaeffer.
A megtérés során az intellektus nem, hogy nem
kényszerül  kompromisszumok  kötésére,  hanem
egyenesen kiteljesedik. Gyakran azzal jár a meg­
térés,  hogy  egy „aha”  élményt  él  át  a  személy,
ahogy életének apró darabkái a helyükre kerülnek.
C. S. Lewis ír arról az önéletrajzában, hogy távol
tartotta  magát,  sõt,  erõszakosan  ellenállt  az
evangéliumnak  fiatalkorában,  mert  egy  intellek­
tuálisan primitív rendszernek tartotta. Ám ellenál­
lása  megtört,  s  mint  írja,  az  „öröm  vonzásába”
került.  Azt  tapasztalta,  hogy  a  megtérés
megtermékenyítõ  erõvel  hatott  a  képzeletére  és
kreatív  energiáira.  Híres  író  lett  belõle,  olyan
könyveket alkotott, mint a Csûrcsavar levelei, vagy
a sokak által szeretett Narnia krónikák.
Lew Wallace elhatározta, hogy nevetségessé teszi
a  keresztyénséget,  intellektusát  és  kreativitását
használva megcáfolja az egészet. Az evangélium
ereje azonban hívõvé tette az immár klasszikussá
vált Ben Hur szerzõjét.
Frank  Morrison,  brit  jogász  könyvet  akart  írni,
amiben  megcáfolja  Krisztus  feltámadását.  Ko­
moly  kutatást  végzett,  történelmi  bizonyítékokat
gyûjtött, elszántan dolgozott célja megvalósításán.
Végül intellektusa és munkája által arra a kikerül­
hetetlen következtetésre jutott, hogy Jézus valóban
feltámadt, s végül maga is keresztyénné lett.
Az evangélium nem kéri tõled, hogy dobd el az
agyad.  Épp  ellenkezõleg,  azt  akarja,  hogy
használd ki teljesen, amit észben is kaptál, hogy
azzal a magabiztossággal is beszélhess, amivel Pál
is beszélt: „Mert nem szégyellem az evangéliumot,
hiszen  Isten  ereje  az,  minden  hívõnek  üd­
vösségére...” /Róma 1:16/
 Dalok a Kegyelemrõl
Talán  sokan  hallottatok  már  a  gospel­rõl,
mint  zenei  mûfajról.  Bizonyára  eszetekbe
jut róla egy néger kórus, dinamikus dalok,
mosolygós arcok.
Honnan  is  ered  a  gospel?  Igen,  a  néger
rabszolgák szívébõl, ajkáról. S kinek szól?
Istennek.  Istendicsõítõ,  Istenhez  szálló
imák  ezek,  melyek  fájdalomból,
szenvedésbõl,  de  reménységbõl  és
szeretetbõl  is  fakadtak.  Arról  szólnak
többnyire, hogy vár minket a földi élet után
egy másik, szemeinkkel nem látható világ:
a menny, ahol Isten gyermekei fognak élni.
A  Mercyngers  Gospel  Kórus  célja  is  az,
hogy ezt a reménységet, az Isten felé való
vágyakozást  elénekelje,  és  az  emberek
megismerjék Jézus Krisztust, az Egyedülit,
Aki elvezet az Örökkévalóságba.
Kérdezitek:  Mercyngers?  Mi  ez?  Milyen
szó  ez?  A  Mercedes  és  a  singers  szóból
született.  Ugyanis  Calix  kedvenc
autómárkája ­ amely egyébként a kegyelem
szót rejti magában ­ éppen szembejött vele
az  úton,  amikor  az  együttes  nevén
elmélkedett. Singers pedig énekeseket jelent.
A kegyelemrõl énekelni. Értitek?
A  kórus  2007.  februárjában  alakult  hívõ
fiatalokból.  Vezetõje  Demján  Anita,  õ
hozza a dalokat, betanít minket, énekeseket,
zongorán  kísér,  és  csiszolgatja
elõadásunkat.  Õt  segíti  Furus  Calix,
gyülekezetünk  lelkipásztora,  akinek
temperamentumát bármelyik gospelénekes
megirigyelhetné.  Calix  képviseli  a  tenor
szólamot.
Szimon  Feri  ­  akirõl  olvashattatok  elõzõ
számunkban  ­  a  basszusgitárosunk.
Szoprán,  alt,  basszus  :  szépen  sorban
minden  szólam.  Vers  Andrásné  Pacz
Genovéva,  Demján  Eszter,  Sára  Mónika,
Cziglényi  Eszter,  Izsó  Dávid  és  jómagam
alkotjuk még az éneklõ csapatot.
Hárman nyergesiek vagyunk! Szeretünk itt
élni. Szeretjük Jézust. Szeretünk énekelni.
Jelenleg  a  karácsonyi  koncertekre
készülünk.  Városunkban  december  21­én
lesz lehetõségetek meghallgatni a kórust és
hallhattok bõvebben is arról, amit kaptunk
Istentõl és amit Nektek készített. Szeretettel
várunk mindenkit a mûvelõdési házba!
Komeiner Ildikó
 Az ártatlanság
hangjai
Ez a film a valóságot hivatott bemu­ mos  helyén  mégis  ez  a  valóság!  Ki  a
tatni.  Mégis,  mikor  peregnek  elõttem  a felelõs ezért, mit tehetünk ellene?
kockák,  folyamatosan  azt  kérdezem  ma­ Remélem,  mindenki  elgondolkodik
gamtól: valóban? Tényleg ezen a földön ezen, és levonjuk a kellõ tanulságot akkor
élek én is? Megtörténhet, megtörténik ez is, ha Szalvador nagyon messze van a mi
manapság? világunktól.
A válasz az, hogy sajnos igen! Jelen­ Vers András
leg a világ számos országában ­ Ázsiától
Afrikán  át  az  amerikai  kontinensig  ­  kb
300 ezer gyermek „játszik” háborút igazi
fegyverekkel, igazi életeket ontva. A ‘80­
as évek szalvadori gerillaháborúin keresz­
tül a történet erre kívánja felhívni a figyel­
met.  Gyermekek  élnek,  játszanak,
szeretnek  egy  faluban  a  frontvonalon,
ahol  esténként  golyózápor  zúzza  szét  a
kis házak falait.
Nem  ilyen  az  ideális  környezet  ah­
hoz,  hogy  felnõjön  valaki.  A  világ  szá­
 ható,  akkor  miért  ilyen  nagy  a  zûrzavar
ezen a bolygón?
Az  ember  kicsiny  világában  valóban
csak  a  leképezõdését  láthatja  egy
földöntúli valóságnak. Hogy ezek milyen
formában hatnak egymásra, mindennapi
Rejtjelek életünkre, hogyan érezhetõ ez számunk­
egy másik világból ra,  az  valóban  rendkívül  nehezen  meg­
fogható  dolog.  A  szerzõ  mégis  arra
vállalkozik,  hogy  választ  találjon  ezekre
A  szépség  megfoghatatlan  megnyil­ és  ehhez  hasonló  kérdésekre.  Segítségül
vánulása,  egy  megmagyarázhatatlan hívja a világirodalom kiemelkedõ alakjait,
belsõ sóvárgás, egy új tudományos felfe­ és  egy  olyan  utazásra  hívja  az  olvasót,
dezés,  egy  gyermek  világrajötte,  egy amely  a  hit  és  a  hitetlenség  határmezs­
gyönyörû  dallam  ­  olykor  az  élet gyéjén egyensúlyoz.
lényegével  kapcsolatos  nehezen  meg­ Demján Anita
válaszolható  kérdéseket  vet  fel.  Vajon
létezik­e  Isten?  Van­e  élet  a  halál  után?
Vajon  a  vallás  csak  mankó  lenne,  vagy
valóban  járható  út?  Vajon  csupán  a
látható  világ  létezik­e,  vagy  valami  más
is rejtõzik mögötte?
És  ha  valóban  Istentõl  származik  az
egész univerzum, akkor miért nem mutat
egyértelmûbben  Alkotójára,  miért  csak
rejtjelek segítségével mutatkozik be Isten
az embernek? És ha Õ valóban minden­
 Bemutatkozunk
Üdvözöllek Kedves Olvasó!
Engedd  meg,  hogy
bemutatkozzam: Sára  Mónika. Örülök,
hogy  találkozunk…  Szóval,  sokat
morfondíroztam azon, mit is mondhatnék
magamról bemutatkozásként. Mit írhatnék
olyan  izgalmas  dolgot  életemrõl,  ami
számodra,  a  mindig  izgalmakkal  és
eseményekkel  teli  életedhez  képest
újdonságot,  izgalmat,  különlegességet
jelenthet.
Ahogy az lenni szokott, én is megszülettem
egyszer.  Kijártam  az  óvodát,  általános
iskolát,  gimit…  és  még  fõiskolás  is
lehettem.  Ja,  még  a  zenesuli  padjait,  azaz
kottatartóit is koptattam. És ahogy az lenni
szokott,  miután  jól  kitanultam  magam,
munkához  láttam,  mint  gyógypedagógus.
Ezzel  röviden  le  is  zárhatnám  eddigi
pályafutásomat...  Elég  uncsinak  tûnik  így,
mi?  De  valami,  azaz  Valaki  egy  kicsit… és akkor Te is többet tudsz magadról majd
vagyis  nagyon  is  megváltoztatta,
felpörgette, kalandossá tette az életem.
Asszem  i.u.  1993  körül  kezdõdött  ez  a
történet és még ma is tart. Ekkor kezdtem
bízni  és  hinni  Istenben.  Lehetett  volna  ez
egy  kistinédzser  kori  fellángolás,  de  már
évek teltek el, és csak egyre jobban erõsödik
a  hitem.  Gondolhatod…:  “Áááá,  ez  egy
keresztény csaj. Azok mindig jó kislányok.
Semmi zûr az életükben.” Szét kell ezt az
ábrándot tépnem.
Az  élet  olyan,  mint  egy  utakkal,
ösvényekkel  teli  térkép.  Vannak  virágos
rétek,  sötét  alagutak,  hegycsúcsok  és
mélyvölgyek.  Ugyanazokon  az  élet  nagy
kérdésein mentem végig, mint bárki más,
akár  Te.  De  a  megoldás  megtalálásában,
hogy  melyik  utat  válasszam  egy­egy
akadálynál,  volt  és  van  egy  vezetõm.  Õ
pedig  Jézus.  Ha  végignézek  azon  a
térképen,  amin  már  eddig  végigmentem,
kalandfilm­sorozatot lehetne belõle írni.  És
hogy egy­egy rész hogyan végzõdik, azon
múlik,  hogy  Te  kivel  járod  végig  életed
útját.
Én  Istent  választottam.  Így  most  épp  egy
vidám,  szeretettel  teli,  vagány  kis
gyülekezet  kis  táborába  vezettet.  Most
közösen  ballagunk  az  élet  ösvényein.  A
munka  mellett  sokat  tevékenykedem  itt.
Segítek  a  gyerkõcök  tanítgatásában,  a
vasárnapi  iskolában,  fuvolázok  a  dicsõítõ
csapatban. És boldog vagyok! Ha szeretnéd
tudni  ki  ez  a  kis  fiatal  csapat,  gyere  el
nyugodtan hozzánk! És ott találkozhatunk,
mesélni.
Most  nekem  is  mennem  kell!  Köszönöm,
hogy elolvastál!
In  a  commencement  address  to  a
graduating  class  at  Miami  University,
columnist George Will gave some statistics
that  help  to  diminish  our  sense  of  self­
importance. He pointed out that “the sun
around  which  Earth  orbits  is  one  of
perhaps 400 billion stars in the Milky Way,
which  is  a  piddling  galaxy  next  door  to
nothing  much.”  He  added,  “There  are
perhaps  40  billion  galaxies  in  the  still­
unfolding  universe.  If  all  the  stars  in  the
universe were only the size of the head of
a pin, they still would fill Miami’s Orange
Bowl  to  overflowing  more  than  3  billion
times.”
There  is  a  plus  side  to  all  that
overwhelming data. The God who created
and sustains our star­studded cosmos in its
incomprehensible  vastness  loves  us.  And
He doesn’t just love the human race as an
entity  of  multiplied  billions.  He  loves  us
individually. What Paul exclaims to be true
about himself is true about each of us in all
our  insignificance:  Christ  “loved  me  and
gave Himself for me” (Gal. 2:20).
Astronomically,  we  are  insignificant.  But
we are the beloved objects of God’s care.
While we have no reason for pride, we are
inexpressibly  grateful  to  the  Lord  whose
love  for  us  personally  is  revealed  at
Calvary’s cross.
Vernon C Grounds
Loved with everlasting love,
Led by grace that love to know,
Gracious Spirit from above,
Thou hast taught me it is so!
Robinson
We have nothing to boast of but that we’re
dearly loved by God.