Katolikus prédikációk:

Prédikáció műfajtörténeti sajátosságai:

A prédikáció elsősorban egyházi műfaj . az egyház életének törvényeit írja le és elő. Két fő
részre oszlik: általános és különös részre

Az általános rész tárgyal az egyház lényegéről, az egyházi hivatalról és szervezetről

ekklesiastika név alatt. A különös rész az egyház egyes tevékenységeinek törvényeit írja le,

A prédikáció sajátos jellegéből adódik, hogy szóbeli közlésre szánt,

Pázmány Péter élete:

1570. október 4-én született Váradon (később Nagyvárad) Pázmány Péter. A középkori
eredetre visszatekintő Pázmány-család előbb a lutheri, majd a kálvini tanok követője lett.

Pázmány Péter 8 éves korában vesztette el édesanyját, Massai Margitot. Ezt követően édes-
apja a katolikus Toldy Borbálát vette feleségül. Ebből az újabb házasságból született Pázmány
egyetlen féltestvére, György, aki a református hitben nevelkedett fel. Péter ellenben 13 éves
korá- ban katolizált a kolozsvári jezsuita szemináriumban. Noha a kollégium szabályai
tiltották a vallás- változtatásra történő rábeszélést, az erőszakos térítést, a katolikus légkörben,
a nagy tudásukról és munkabírásukról nevezetes jezsuita tanárok példájára az oda iratkozó
protestáns fiatalok többnyire rövid idő múlva katolikusok lettek. Pázmány a vallásváltoztatás
miatt Váradtól és protestáns roko- naitól végleg elszakadt, lélekben azonban egész életében
számon tartotta Váradot, „Szent László földjét".

1587-ben belépett a jezsuita rendbe. Krakkóban, Bécsben és Rómában végzett filozófiai-
teológiai tanulmányokat. 1597-1600 között a grazi egyetemen tanított, majd itthon különféle
rendi tisztséget töltött be, ekkor emelkedett a . Kiváló szónok volt, a magyar prózastílus
megteremtője, ízes, erőteljes nyelven, fordulatos, hajlékony stílusban írt.

1616-ban került az esztergomi érseki székbe. Jövedelmének jelentős részét fordította a

katolikus iskolaszervezet korszerűsítésére, végső soron természetesen ellenreformációs
céljainak érdekében. Ki- bővítette az Oláh Miklós által megszervezett nagyszombati
papnevelő intézetet, ugyanitt konviktust is létesített nemesifjak részére. Papjainak magasabb
tudományos képzése érdekében intézetet szervezett Bécsben (Pazmaneum). Legjelentősebb
alkotása a nagyszombati egyetem.
1637. március 19-én halt meg. Végrendelete szerint Pozsonyban temették el, a Szent Már-
ton-székesegyház kriptájába.

A katolikus hitszónoklat fejlődésében korszakalkotó jelentősége van a Tridenti zsinat

határozatainak.: Szigorúan előírja a főpapok székhelyükön való tartózkodását, illetve a
főpapok prédikálási kötelezettségét. Határozat születik arról, hogy a szentbeszédnek tisztán,
világosan kell a katolikus hagyományt és az egyházatyák tanításait követnie, a hitszónokok.
pedig ne törekedjenek dicsőségre és a magánéletük összhangban legyen a prédikációikban
elhangoztakkal, illetve mindig a hallgatóság épülését kell szemük előtt tartaniuk. A
prédikációról szóló tridenti határozatokban a reformáció hatása fellelhető (habár a zsinat pont
a protestantizmus terjedésének ellensúlyozására jött létre)

Pázmány elvei és korszerűségük:

Pázmány magyarországi működése nyomán, magyar prédikációival érte el magasra értékelt

szónoki hírnevét. Magyar nyelvű beszédei Kassán, Pozsonyban és Nagyszombatban
hangzottak el. Ezek pontos keletkezési dátumát nagyon nehéz megállapítani, mivel
Pázmányra jellemző, hogy nemcsak kéziratos, hanem a már nyomtatásban megjelent írásait is
állandóan javítgatta, bővítette, átdolgozta. A beszédek keletkezésének az idejét 1601-1637
között lehet megjelölni,

A prédikációk kétharmad részében az etikai-pedagógiai célzat van túlsúlyban. Az etikai

tanítások két tematikai csomópont köré rendeződnek. Az első a bűnök és erények ellentétes
princípiumairól szóló fejtegetések, a második a társadalom egyes rétegeihez vagy
osztályaihoz intézett intelmek.

„Csak azt írom, a mit szolgáid üdvösségére hasznosak, előtted-kedvesnek ismerék „(PÖM VI:
XIX.) —lelki épülésre szükséges tanítások közvetítését tűzi ki célul—Ez kapcsolódik. a fület
gyönyörködtető cifra szavak elítéléséhez.
A meggyőzés, értelem formálása rendkívüli tudatossággal jelenik meg Pázmánynál. A
hallgató- olvasó meggyőzését minél többféle eszközzel, minél több oldalról igyekszik
megközelíteni, mindig a szóbaforgó téma mélyére akar ezért hatolni, az ügy teljes
kimerítésére törekszik, azt minden irányból igyekszik megközelíteni. Ez hozzájárul a
meggyőzés sikeréhez. A lelki épülés, mint tartalmi kritériuma stilisztikai követelményeket is
meghatározza.:
  Rövidség „Mert, aki röviden prédikál, ha kedves tanítása, kívánságot és ízt hágy a
hallgatókban: ha sovány és unalmas prédikállása, nagy könnyebség, hogy hamar
felszabadittya a halgatókat”
 Világos, logikus előadásmód
 elítéli a „cifra szókat”, mert „az okos embernek nem a hímes szók, hanem az erős
valóságok tetczenek” (PÖM VI. XXXV)
Stilisztikai megjegyzések csekély száma, erősen tartalom mögé szorítottsága jellemzi
Pázmány elméleti fejtegetéseit.
Hangsúlyozza a beszédet megelőző ima fontosságát. Szónokok erkölcsös életvitelének
hangsúlyozása.

A prédikáció sajátos jellegéből adódik, hogy szóbeli közlésre szánt, aminek látszólag
ellentmond az a tény, hogy 1636-ban nyomtatásban is megjelent. Ennek okait a bevezetésben
már tisztáztam, itt csak arra utalok vissza, hogy a felnövekvő papnemzedék számára készült
mintaként, illetve a korabeli olvasókhoz, akik otthonukban is elmerenghettek – a nyomtatott
példány segítségével – az erkölcsös és Istennek tetsző élet kérdéseiről.

Pázmánynak az volt a célja, hogy a társadalom minden rétegéhez eljusson a mondanivalója,

hiszen csak így tud általános érvényre emelkedni Isten akarata.

Pázmány gyakorlati intelmeket gyűjt egybe.

Felhasznált források a prédikációiban: A prédikációk forrásukat tekintve igen sokfélék, amit

Pázmány a lapszélen mindig pontosan feltüntet .

Az érsek nem a középkor felé fordul beszédeinek írásakor, nem hivatkozik a tridenti zsinat
előtt oly népszerű prédikációs kötetekre és hagiográfiai művekre, Szent Bernáton és Aquinói
Tamáson kívül nincs számottevő középkori forrása. Ezzel szemben bőven merít a humanisták
által újrafelfedezett, újraértékelt, kiadott és fordított ókori szerzőkből (Augustinus, Seneca,
Plutarkhosz). Pázmány sokkal több világi elemet von be beszédeinek szövegébe, mint az a
XVII. század eleji vallásos prózában szokásos volt, így azok könnyebben találhattak utat a
hallgatókhoz, mint a dogmatikus elemekkel túlterhelt protestáns prédikációk. Ez a momentum
is közrejátszhatott beszédeinek hatásosságában, rekatolizációs tevékenységének átütő erejű
sikerében.

Minden magyar kortársánál jobban kötődik a Bibliához, nincs olyan prédikációja, ahol ne
hivatkozna a Bibliára. Ezért kijelenthetjük, hogy személye a humanizmus és reformáció
bibliakultuszának továbbvivője, eredményeinek megőrzője, szentírásismerete merőben
különbözik a középkoritól. Habár a Biblia abszolút tekintélyével a pogány művek nem
vehetik fel a versenyt, Pázmány törekvése volt, hogy az antik műveltséganyagból minél
többet beépítsen a katolikus világképbe. Senecára hivatkozik a leggyakrabban, illetve
Plutarkhoszt, Arisztotelészt, Josephus Flaviust is gyakran idézi. Az ókori szerzőkön kívül
egyházatyákat is idéz Pázmány. Pl.: Augustinus (Ágoston)
Prédikációk nyelvi tényezői:

A sikeres kommunikáció létrejöttének egyik alapvető feltétele a közös nyelvi kód ismerete.
Pázmány tevékenységének idején Magyarország sajátos helyzetben volt: az ország három
részre szakadt, és a magyar nyelvű területeken is magas volt az idegen nemzetből származók
száma.

Pázmány igazán jelentős prédikációs tevékenységét három városban fejtette ki: Kassán,
Nagyszombatban és Pozsonyban.

Pázmány csak magyar anyanyelvűeknek prédikált de nagy gondot fordított a szlovák nyelvű
katolikus prédikáció ügyére is. (Pl. Műveit szlovákra fordíttatta )

Ez is jól tükrözi, hogy fontosnak tartotta az anyanyelven való prédikálást, ami a protestánsok
reformjainak egyike ugyan, de felismerte annak jelentőségét, hogy minden emberhez a saját
anyanyelvén kell eljuttatni a Szentírást, nem pedig a kevesek által ismert latin nyelven.
Pázmány jól ismerte a magyar nyelv szókincsét, fordulatait, amit szónoklataiban is
felhasznált. Ennek kitűnő bizonyítéka Szaitz Leó frazeológiagyűjteménye (Szaitz 1788) 1788-
ból, amelyben a Kalauz-ból kigyűjtött magyar mondások szerepelnek. Pázmány tudatosan
köznyelvi változatban írt,

A műfaji sajátosságokból adódik az is, hogy a szövegben egyáltalán nincsenek módosítószók,

amelyek a beszélő attitűdjét jeleznék. Mindez abból következhet, hogy a vallás alapvatően
háttérbe szorítja azokat az érzelmeket, kétségeket, amelyek esetleg emberi gyengeségből
fakadnak, és mindent levezethetőnek tart a Bibliából, háttérbe szorítva a megszólaló
személyiségét. Tehát a pap mint Isten igéinek hirdetője, nem kételkedhet az Írás szavaiban,
hanem saját nézőpontjának a bevonásával – ahogy ő értelmezi az Írást – szemléltetheti az
isteni igazságokat. Tehát nézőpontjával és saját életével is példát mutat a híveknek, mint
ahogy ezt a retorika is elvárja a szónokaitól.

Nem nyelvi tényezők:

A korban természetes, hogy , aki prédikációt hallgat, annak elegendő a Biblia ismerete. hiszen
a kultúra, a tudás közvetítője a templom volt, az írni-olvasni nem tudók is jártak templomba,
akik a sokszor hallott történetek, példázatok révén tisztában voltak a bibliai alakok és szentek
kilétével, ez aktív tudásuk részét képezte.

Pázmány Péter a nőnevelésről:

Pázmánynak a nőnevelésről írott nézetei hasonlóak, mint Szenczi Molnár Albertnek. „Mint
kell keresztény leányt nevelni?"című munkájában kívánatosnak tartja, hogy a „keresztény
leány mindjárt kisded korában vagy értelmes öreg asszonytúl vagy élemetes, jámbor, istenfélő
embertül olvasni tanuljon és a szép dol- gok olvasásábúl tekéletes erkölcsöket vegyen".

Pázmány jól tudta, hogy a női analfabétizmus meg- szüntetésére irányuló törekvés szembenáll
kora közvéleményével: „Tudom, a közösségnek nagy része azt.ítéli, hogy nem jó írni és
olvasni tanulni a leánynak, mert félő, hogy az olvasásból go- noszt tanuljon", mégis
szembeszáll a közvéleménnyel . Hivatkozik arra, hogy az emberek könyvek olvasása nélkül is
megismerik a rosszat, a gonoszt, hiszen az embert környezetétől nem lehet elszigetelni, A
Pázmány által képviselt program több vonatkozásban kétségkívül a polgári erkölcsök
irányába mutatott előr

A tudós pap óvja a lányokat a környezet esetleges negatív hatásaitól: „Mihent... járni kezd a
leány: futosson és játszék egyenlő üdős leánygyermekekkel, de úgy, hogy az anyja vagy más
megért asszony reá vigyázzon. Játszadozni a férfigyermekekkel, vagy, akármely kicsiny
korokban is, azokat ölelgetni, csókolni ne engedjék a szülék... arra kell vigyázni, hogy a
gyermek semmi feslettséget ne lásson: mert a gyermeki tudatlanság, amit lát, azt mint a tükör,
követésével kiáb- rázza... Kimondhatatlan bolondságokat látunk néha a leányokban.
Némelyek... a szép hízelkedő szónak, ajándékocskának, irogatásnak és izengetésnek helyt
adván, nyilvánvaló szerelmeskedésbe esnek... Némelyek a lányok közül elkerülik a szemtelen
szerelmeskedést, de eszek, kedvek táncra vész... nem szűz, akit gyakran tapogatnak...

Pázmány hasznos tanácsokat is ad: „Hat esztendős korában (a szülő lányát) orsó-, rokkafor-
gatásra, szövésre, fonásra, recekötésre, mesterséges varrogatásra tanítsa, hogy ezekben idejét
tisztességesen, gyönyörűségesen, hasznosan tölthesse... asszonyok tiszti az otthonülés,
Istennel való beszélgetés... Sőt, hogy nagyobb kedvet találjon mind leánykorában szüleinél,
mind házassá- ga után szerelmes uránál, szükség, hogy a leány tanuljon étkecskéket is főzni...
Nem tiltja Isten a tisztességes öltözetet, sőt akarja, hogy az asszonyok ékes öltözetben
járjanak: de úgy, hogy sze- mérmetesen és józanon ékesgessék magokat... ha szép eltekélje
magában, hogy meg nem rútítja feslett élettel ékességét; ha rútacska, arra igyekezzék, hogy jó
erkölccsel szépegesse magát... bort ne igyék a lány..."

szembe száll többek között a feudális házassági szokásokkal is. Elítélte azokat a szülőket, akik
„pénznek adják, nem embernek gyermekeket", s a lányok kiházasításában gazdaságuk
gyarapítási lehetőségét látva, nem gondolnak arra, hogy a vőlegény „micsoda alkalmatos az ő
lányuknak, kinek holtig együtt kell élnie jegyesével." Jellemző a sorrend, amelybe a vőlegény
kiválasztásának szempontjait állítja: elsősorban az erkölcsét és okosságát, másodsor- ban
értékét és nemzetségét, harmadsorban korát és termetét kell nézni.

hogy Pázmány Péter fontos kérdésnek tekintette a nőnevelést ugyanis ahogyan mondta:

„... igazán írta Aristoteles, hogy a leányok jó neveléséből áll főképp az országok böcsületes
állapotja, nemcsak azért, hogy fele az ország lakosainak asszony, hanem azért is, hogy a
férfiak jó nevelése nagy részre az asszonyoktul vagyon. Mert akiktül születünk és kisdedsé-
günkben neveltetünk, azoktul szopjuk téjjel együtt az erkölcsöket..

fontosnak tartotta, hogy az édesanyák maguk szoptassák csecsemőjüket:

„Házasságban élő asszonyok tanúságáról" szóló prédikációban Pázmány a családi élet

alapkérdéseit veszi sorra. :

Ebben a nő szerepének kulcsfontosságot tulajdonít:

A szerző a feleket türelemre, kitartásra sarkallja, mert a házasság „éltig tart és csak halál
szerez szabadságot", az együttélés nem jár mindig gyermekáldással, a betegségek sok
fájdalmt okozhatnak, ezeket el kell viselni; és még sok egyéb esetben is jobb tűrni.

A vezető szerep természetes a férfié, mert „bolond és gyalázatos nevet visel az asszony, mely
urának parancsol", de a féfiaknak is figyelemébe ajánlja, hogy feleségét „nem kell lába-alá
tapodni, hanem mint társát böcsülleni"

Négy dolgot ajánl különösen Pázmány a felek figyelmébe: egymás kedvét ne szegjék a
házasok; ne légyen enyém s tied a férj és felesége között; morgás, veszekedés, pántolódás ne
tegyen jóvátehetetlen károkat; a jó házasságban a felek a terheket egyformán viselik.

Fontosnak tartja Pázmány Péter, hogy az asszony ragaszkodjon férjéhez:

Felhívja ugyanakkor a figyelmet arra, hogy A házasság azonban nem kötelez mindenre: „A
házasok szereteti, arra nem kötelez senkit, hogy Isten-ellen-való dologban kedveskedgyenek
egymásnak."
Pázmány elítéli a házasságtörést: a házasság-törő vétkezik Isten ellen, ki a házasságot
szerzette; és akinek nevére eskütt ... az anyaszentegyházat megrútittya, melynek keze volt az
öszve-adásban: apját, annyát és minden nemzetségét meggyalázza, szégyeníti és keseríti ... ha
az asszony-ember részeges, haragos, hazug, átkozódó, rút, undok, büdös, beteges, bolond ...
ha bálványozó: vélle kell tűrni... De, ha ura ágyát megfertezteti: az immár tűrhetetlen: azért
bezzeg elbocsáthattya ember feleségét ... oly go- noszság a házasság-törés, amelynél nagyobb
nem lehet ... magára, nemzetére örök gyalázathozó, aki ebben részes.

Pázmány Péter műveiben a nőneveléssel kapcsolatban is pszichológiai tisztánlátással ír, az

ellentétes érdekeket egységbe próbálja rendezni, értékeléseiben törekszik a kölcsönösség
elvének az érvényesítésére, a feleket felhívja mindig, hogy éljék bele magukat a másik fél
helyzetébe. A tudós pap nem mindennapi emberismerettel és élettapasztalattal fogalmazza
meg tanácsait, javasla- tait,

Dr. Oláh János szerint Pázmány Péternek a nőnevelésről írott tanulmányai, gondolatai ma is
fontosak, a mának is üzennek. A leírták bizonyítják, hogy aki kezébe veszi a tudós pap
gondolatait tartalmazó kötetleket, s türelemmel olvassa a ma már régiesnek tűnő sorokat,
gazdagabb lesz, s talán szemé- lyes élete problémáinak megoldásában is kap segítséget

Beszédeinek szerkezete: a világos, egyértelmű mondanivalónak zárt, szigorú logikai formába

öntése; többnyire egy témát fejt ki, de azt alaposan, minden oldalról megvilágítva. Prédikációi
már első mondataikkal érdeklődést keltenek, gyakran a szentek életéből vagy az
egyháztörténetből vett csodás esemény említésével éri el ezt a hatást. Másik jellemző
indításmódja, hogy azonnal a hallgatóhoz szól, már az első mondatban érdekeltté teszi a
tanítás megszívlelésére, hiszen éppen róla, az ő sorsáról szól. Különös jelentőségű nála a
propositio, amely nemcsak a bevezetés, hanem a struktúra kulcspontja is egyben. A propositio
néhány mondatba sűrítve tárja elénk a kiindulópontot és a következtetést, a hittétel
aktualitását és az abból levont tanulság gyakorlati hasznát, rendszerint két pontba foglalva.

A tárgyalás a hallgatóság értelmét, gondolkodásának logikáját fokról fokra vezetve halad a

végcél, az akarati irányultság kialakítása felé.

A befejezés többnyire rövid, tömör összefoglalása vagy ismétlése az elhangzottaknak.

Ezeknek a tömör befejező mondatoknak az a célja, hogy az elhangzottak lényegét a tudatba
véssék, a tanítás fő gondolatát rögzítsék és átplántálják a mindennapi élet gyakorlatába.
Pázmány az egyház képviselőjeként – az erkölcsök jobbítása érdekében – sajátos
formanyelvet dolgozott ki, amely a technikai bravúroktól sem mentes. Mindez azonban a
megértést, a tanítást szolgálja, és a krónikák tanulsága szerint gondolatainak megértése a
hallgatók számára soha nem okoz nehézséget. Az általa létrehozott szövegek formai tökélye,
világossága nem jellemző azonban minden prédikációra. Más prédikátorok szövegeire nem
jellemző ilyen mérvű kidolgozottság, sem a barokkban, sem az azt követő századokban.