SZEMÉLYISÉGLÉLEKTAN

Államvizsga tételek
2017

D1. A vonáselméletek ........................................................................................... 3

D2. Biológiai alapú személyiségelméletek ........................................................... 9

D3. A temperamentum fogalma és a temperamentum elméletek ....................... 14

D4. A személyiség behaviorista megközelítése .................................................. 25

D5. Kognitív és szociális-kognitív személyiségmodellek .................................. 31

D6. Fenomenológiai megközelítések .................................................................. 38

D7. A freudi pszichoanalízis és annak kritikái.................................................... 46

D8. C. G. Jung analitikus pszichológiája, Adler individuálpszichológiája és

Szondi sorsanalízise ............................................................................................ 52

D9. Neoanalitikus személyiségmodellek: Anna Freud, Hartmann, White, Block

és Block ............................................................................................................... 64

D10. Tárgykapcsolat elméletek: Budapesti Iskola, Mahler, Winnicott .............. 71

2
 D1. A vonáselméletek
Kulcsszavak: korai vonáselméletek (Allport, Cattell), Big Five koncepció, a vonások időbeli stabilitása,
személy-szituáció interakció problémája

- vonás vagy típus (némileg eltérő jelentés): az emberek olyan állandó jellemzőkkel
rendelkeznek, melyek különböző időben és különböző körülmények között nyilvánulnak meg
- típusok (tipológiák):
o elkülönült, nem folytonos kategóriák → az ember vagy csak az egyik, vagy csak a másikba
tartozik
o a személyisek közötti alapvető különbségek minőségiek
o minden a kategóriától eltérő megnyilvánulás az alapszemélyiség torzulását tükrözi
- vonások:
o a személyek folytonos változók vagy dimenziók mentén különböznek egymástól
(dimenzionális megközelítés) → a személyek ugyanazon személyiségjellemzők mértékében
térnek el egymástól
o a személyisek közötti alapvető különbségek mennyiségiek
o a típuselméletek kikerültek a személyiségpszichológiai érdeklődés fő vonalából, az
elméletalkotók ma már inkább folyamatos vonásdimenziók mentén gondolkodnak az
emberekről
- a vonások nomotetikus és idiografikus felfogása
o nomotetikus
 a vonások minden emberben ugyanúgy léteznek → a személyek összehasonlíthatóak a
vonások szempontjából → az egyediség a vonások kombinációjából fakad, ám a dimenziók
(melyek mentén az összehasonlítás történik) azonosak
o idiografikus (Allport)
 a vonások egyediek → ahány ember, annyi vonás → ezért nem lehet az embereket
összehasonlítani egymással
o a legtöbb vonáspszichológus szemléletének hátterében ott feszül ez a probléma → legtöbben
figyelmen kívül hagyják az idiografikus megközelítés erős változatát (a vonások mások
minden embernél)

TIPOLÓGIÁK

1. Hippokratész és Galénosz: az emberek 4 típusba sorolhatók melyek bizonyos testnedvek

túlsúlyával járnak
o kolerikus (ingerlékeny): sárga epe dominanciája gyors érzelmi reakciók, tartós
érzelmek, hirtelen támadt indulat jellemzi, öntudatos, határozott, tettre kész
o melankolikus (lehangolt): fekete epe dominanciája  lehangolt, gondterhelt,
ingatag, határozatlan, döntésképtelen, szomorú, negatív emocionalitás, stabil,
lassan kifejlődő érzelmek
o szangvinikus (derűlátó): vér dominanciája aktív, mozgékony, gyors felfogású,
derűlátó, kedélyes, közlékeny, barátságos, szalmaláng természetű
o flegmatikus (nyugodt): nyálka dominanciájahiggadt, nyugodt,
kiegyensúlyozott, nehezen hozható ki a sodrából, érzelme lassan fejlődik,
közönyös, egykedvű
2. Carl Jung: a környezethez való viszonyulás alapján az emberek vagy extravertáltak vagy
introvertáltak

3
 o introvertált: hajlamosak arra, hogy egyedül töltsék az időt, félénkek, szívesebben
folytatnak magányos tevékenységet, stresszhelyzetben hajlamosak visszahúzódni
önmaguk világába
o extravertált: nem félénkek, idejét szívesebben tölti másokkal, mint egyedül,
stresszhelyzetben mások társaságát keresi

ALLPORT ELMÉLETE

 vonások:
o reálisak, nem csak elméleti konstrukciók
o minden egyes személyiségen belül léteznek
o determinálják a viselkedést
o bizonyos ingerekre való reakcióként jelennek meg
o nem különülnek el élesen egymástól
o közvetlen megfigyelés lehetetlen a viselkedésben megnyilvánuló koherencia
empirikus megfigyelése
 vonások 3 fő jellemzője:
1. frekvencia: megjelenési gyakoriság
2. tartomány: milyen tág a helyzetek köre, amire kiterjed
3. intenzitás: milyen erővel jelentkezik
 <-> szokások: a vonások szokások integrálódásából jönnek létre, és általánosabbak, mint a
szokások
 <-> attitűdök: az attitűdöknek mindig valamilyen tárgyra von,
 általában 7+2 vonással jellemezzük az embereket
 vonások típusai:
o a. általános vonások:
 /közös vonások
 adott kultúrán belül az emberek legtöbbje összehasonlítható
 pl. extraverzió, autokratikusság
 szociális értékekre reflektáló absztrakciók
 kategóriák, melybe beleerőltetik az egyént
 pl. tulajdonságnevek
o b. személyes vonások:
 /individuális diszpozíció
 az egyénre jellemző általános neuropszichikus struktúra  alkalmazkodó
viselkedés konzisztens formáit irányítja
 pontosan tükrözi a személyiségstruktúrát
 hierarchikus szerveződés:
 1. uralkodó diszpozíciók/kardinális traitek:
o átható és kiemelkedő vonás
o egyfajta hajlam és hajlandóság
o kb minden viselkedést meghatároz
 2. centrális/központi diszpozíció:
o kevésbé átható, de általános
 3. másodlagos/secondary dispositional trait
o kevésbé feltűnő, általános
o ritkábban nyilvánul meg

4
  személyiség hierarchikus szerveződése:
o 1. egyéni sajátos magatartásminták
o 2. szokások
o 3. vonások
o  típusok
o viselkedés konzisztenciája

 Allport értékelése:
o akadémiai jellegű  terápiás tapasztalat hiányzik
o idiografikus megközelítésnem ösztönzött más kutatókat
o humanisztikusok alapoznak majd rá

CATTEL MEGKÖZELÍTÉSE

- a vonás jellemzői :
o a személy viszonylag állandó reakcióinak tendenciája
o a személyiség stuktúrájának alapegységei
- személyiség= traitek mintázata
- Allporttal ellentétben nem hisz valódi létezésükben
o hipotetikus konsrtukciók
o a viselkedés megfigyeléséből levont következtetés
o ”mentális struktúra”
- elfogadja az allporti felosztást:
o közös trait: pl intelligencia, extraverzió
o személyes trait
- újabb felosztások:
o a. felületi-alapvonás
o b. alkati (biológiai)-környezet által befolyásolt vonás
o képesség traitek: adott cél megvalósításához való eszközök
o dinamikus traitek:
 központi energetizálók
 célra irányultság, kiválthatóság
 központi jelentőség
- Cattel személyiségvizsgáló eljárása:
o lexikális (szótári) kritérium: legfontosabb információforrás a nyelv → minden
lényeges vonás visszatükröződik a vonásleíró szókincsben → minél több szó
vonatkozik egy személyiségjellemzőre, annál fontosabb a tulajdonság
o elsőként Allport és Odbert gyűjtötték ki a tulajdonságokra vonatkozó szavakat a
szótárból (kb. 18000 szó), majd ezeket csoportba sorolták, így maradt kb. 4500
személyleíró szó → Cattel leszűkítette 171 szóra (szinonimákat és nem egyértelmű
kifejezéseket eltávolította) → adatgyűjtés → faktoranalízis →16 faktor → szerinte
ezek az elsődleges személyiségvonások
o Cattel személyiségtesztje: 16PF (Personal Factors – személyiségfaktorok) →
ezeknek saját nevet adott, később áttért a hétköznapi kifejezések használatára
o első megbízható és érvényes személyiségvizsgáló teszt

5
BIG FIVE

- cél: egységes rendszer kidolgozása, általános érvényű személyiség referenciakeret ->

összehasonlíthatóság
- „ötfaktoros modell”, Big Five, „nagy ötök”
- nagyfokú egyetértés abban, hogy a személyiség alapszerkezete öt magasabb rendű faktorból áll
- előzmény: többen is arra jutottak egymás után, hogy az adatokat legjobban öt faktor magyarázza
- úgy tűnik, az öt faktor átível a kultúrák és nyelvek közötti határokon is (legnagyobb eltérés az 5.
faktornál van kultúrák között)
- vita: pontosan mi az 5 dimenzió tartalma? → a faktorok elnevezése szubjektív
- faktorok: (OCEAN=Openness, Conscientiousness, Extraverzió, Agreeableness, Neuroticitás)
1. extraverzió: magabiztosság, impulzusok szabad kifejezése, dominancia, önbizalom,
boldogság, szociabilitás
2. barátságosság/együttműködés (agreeableness): kapcsolatok fenntartásának képessége,
engedelmes szolgálatkészség, gondoskodás, érzelmi támogatás
3. lelkiismeretesség/akarat/beszabályozottság/felelősség (conscientiousness): kitartás,
célokért való küzdelem
4. emocionalitás/neuroticizmus: érzelmi rendezetlenség, szorongásélmény, aggodalom,
idegesség, feszültség
5. intellektus/nyitottság (openness): élmények iránti nyitottság
Mérése:
- Costa és McCrae: NEO-PI-R (NEO Personality Inventory – Revised)
 eredetileg 3 fő faktor mérése (neuroticizmus, extraverzió, tapasztalatokra való
nyitottság (openness)) → később hozzátéve a barátságosságot és lelkiismeretességet
- Caprara et al (1993): Big 5 Questionnaire
1. Energia
 dinamizmus
 dominancia
2. Barátságosság:
 empátia
 udvariasság
3. Lelkiismeretesség:
 pontosság
 kitartás
4. Érzelmi stabilitás:
 emocionális kontroll
 impulzus kontroll
5. Nyitottság:
 a kultúrára
 a tapasztalatokra
- a Big Five kritikája:
 tisztán értékítéletet kifejező szavak kizárása → ha ezek maradnak, két új faktor:
negatív és pozitív értékelés (valence)
 öt faktor lecsökkenthető kettőre: szocializáció (barátságosság, lelkiismeretesség,
neuroticitás) és személyes fejlődés (extraverzió és intellektus)

6
A VONÁSOK IDŐBELI STABILITÁSA
 a keresztmetszeti és a longitudinális vizsgálatok nem mutatnak drámai változást a felnőtt
élettartam folyamán a Big Five faktorait tekintve → fokozatos és szisztematikus változás
valamennyi Big Five vonás tekintetében található
 a különböző vonások eltérő mértékben stabilak
 életkor függő is
o életkor előrehaladtával nő a stabilitás
 lehetséges okok:
o a. humángenetika:
 módszerek:
 i. klasszikus/kvalitatív genetika:
 családfakutatás
 ikerkutatás
 örökbefogadáson alapuló ikervizsgálatok
 ii. molekuráris genetika:
 megpróbálnak rájönni, hogy melyik gének illetve génkombinációk
felelősek bizonyos személyiségjellemzők kialakulásáért
 heriabilitás:
o a populációban található genetikai sokféleség mennyiben
felelős a viselkedési változatok kialakulásáért
o az adott személyiségvonás örökletessége
o b. környezeti tényezők:
 i. közös környezeti tényezők:
 minden olyan tényező/hatás amelyben osztoznak az egyedek a
családon belül
 1petéjű-kétpetéjű ikrek összehasonlítása
 (pl. szocio-ökonómiai státus, táplálkozással összefüggő szokások,
intellektuális környezete, érzelmi légkör)
 ii. nem közös környezeti tényezők:
 minden olyan tényező/hatás amely csak az adott egyedre egyedi
módon hat
 eltérő pályára állítják a testvéreket
 pl. pl. magzati fejlődés sajátosságai, születési sorrend, szülők
részrehajlása; családon kívüli környezet – pl. iskola, barátok)

AZ INTERAKCIONALISTA MEGKÖZELÍTÉS (személy-szituáció interakció)

- önjellemzés és tényleges viselkedés között 0,3 a korrelációs érték (személyiség-együttható)

→ a vonások nem olyan állandóak (helyzettől függetlenek), mint ahogy gondolták
- szituacionizmus: az emberek viselkedését a helyzeti változók, és nem a
személyiségváltozók határozzák meg
o a viselkedésmérés megbízhatóságának növelésére aggregáció módszere: a
viselkedés egynél többször történő mérése majd a mérések egyesítése, összesítése
(pl. diákok töltsenek ki vonásskálákat, majd két hétig jegyezzék le érzéseiket és
cselekedeteiket → a viselkedés többszöri mérése nagyobb összefüggést mutatott a

7
 vonásokkal)
- interakcionizmus: e szemlélet szerint a személyiségvonások és a helyzetek egymással
kölcsönhatásban befolyásolják a viselkedést, tehát önmagában sem a körülmények, sem a
vonások nem adnak teljes magyarázatot a viselkedésre
o a helyzetek különböző emberekre különbözően hatnak (pl. stressztől a depresszióra
hajlamosak lehangolódnak, a nem hajlamosak viszont nem)
 önmonitorozás: egy személyiségjellemző, mely valószínűleg befolyásolja,
hogy a személy mennyire simul bele a helyzetbe → minél magasabb, annál
inkább belesimul, minél alacsonyabb, annál jobban megmutatkozik a
személyisége
o a helyzetek is lehetnek különbözőek: bizonyos helyzetekben a személyiség
könnyen megnyilvánul, másokban viszont meghatározott a viselkedés
 gyenge helyzet: olyan helyzet melyben a személyiség könnyen
megnyilvánul (pl. egyetemi park)
 erős helyzet: olyan helyzet melyben a személyiség nem fejeződhet ki, mert
a szituáció a viselkedést meghatározott mederbe kényszeríti (pl. katonaság)
o az emberek nagymértékben maguk választják meg, hogy milyen környezetbe
(helyzetbe) kerülnek
o az interakció lehetséges jellemzői:
 szituációbeli jellegzetességek főhatás (pl stresszorok)
 vonásoknak főhatás (pesszimizmus)
 helyzet és vonás kölcsönhatás: pl eustressz-distressz

8
 D2. Biológiai alapú személyiségelméletek
Kulcsszavak: Eysenck, Gray, Zuckerman, Alternatív Big Five, Eysenck Personality Questionnaire,
Sensation Seeking Scale

Egyetértés mutatkozik abban, hogy a személyiség az egyén tartós diszpozíciójára utal, de fontos
viselkedésbeli különbségek vannak. Bizonyos idegrendszeri struktúrák működése kapcsolatba hozható
bizonyos típusú viselkedési mintákkal.

- a két tengely kombinációjából 4 klasszikus temperamentum/személyiségtípus Galenus

nyomán (testnedvek)
- 2 egymástól eltérő csoportosítás:
o kategorikus: minden személyt a 4 negyed (temperamentum) valamelyikébe
sorolhatunk
o dimenzionális: a személy bárhol elhelyezkedhet az introvertált/extravertált
tengelyen és a szilárd/bizonytalan tengelyen is

Eyesenck elmélete

- az egyéni különbségek okát az öröklötten eltérő serkentő és gátló idegrendszeri folyamatokban kell
keresni

9
- 2 alapvető folytonos dimenzió jellemzi a személyiséget: neuroticizmus (érzelmi labilitás) és az
extraverzió/introverzió – később harmadik szupervonásként idevette a pszichoticizmust
- Az extravertáltak és introvertáltak közti különbség a felszálló retikuláris rendszer (ARAS)
működésétől függ
 az ARAS fokozza/csökkenti az agy magasabb régióinak arousal szintjét, részt vesz az éberség és
a figyelmi összpontosítás fenntartásában, alvás-ébrenlét ciklus szabályozásában
 amikor aktivitása magas szintű, akkor tisztafejű, élénk az egyén; alacsony működési szint esetén
tompa és álmos
 az ARAS nyugalmi aktivitása magasabb az introvertáltaknál, azaz a magasabb agyi központjainak
aktivitási szintje magasabb egy introvertáltnak (ha nem történik semmi, akkor is éberebbek)
- az introvertáltak ezért kerülik az „ingerlést” (érzékenyek a túlingerlésre), ezzel szemben az
extravertáltak az alacsony kérgi arousal szint miatt keresik az ingereket, hogy izgalmi szintjük
megemelkedjen
 ugyanazt a kérgi izgalmi szintet részesítik előnyben, de más serkentettségi szintről indulnak
 az introvertáltak azokat a helyzeteket kedvelik, amik alacsony ingerlést kínálnak, de nem is
túl keveset
 az extravertáltak a magasabb ingerszintet kedvelik, az előző helyzet nekik túl unalmas lenne
Empirikus bizonyítékok:
 Az extravertáltak spontán magasabb hangerőt választottak
 Az introvertáltak az introvertáltak által beállított zajszint mellett teljesítettek a legjobban
és extravertáltak esetén ugyanígy
 Az extravertáltak ismétlődő unalmas feladatokban több önkéntelen szünet
 Vigiliancia feladatban (éberség fenntartása) az introvertáltak jobban teljesítenek
- Az introvertáltak nem igényelnek annyi stimulálószert, az extravertáltakhoz képest, az azonos
viselkedési arousal eléréséhez. Viszont több depresszánsra van szükségük, a nyugalmi állapotba
kerüléshez

- Az emocionalitás biológiai alapjai

 Eysenck szerint az emocionalitás idegi alapja a zsigeri (viszcerális) agy az emocionálisan labilis
egyéneknél könnyebben serkenthető
 E. elmélete szerint az érzelmi arousal következtében az intro/extraverzió viselkedéses jegyei
erőteljesebben kibontakoznak; valamint az emocionális arousal készíti elő a terepet a
kondícionálás számára (mivel az az érzelmi reakciók következménye)
 E. szerint az emocionálisan introvertáltak fogékonyabbak a szorongással és depresszióval járó
pszichés zavarokra
- Ma már úgy vélik, Eysenck ezen elképzelései nem helytállóak.

EPQ
- Eyesenck elmélete alapján került megalkotásra
- 90 tétel
- 4 skála: extraverzió, neroticizmus, pszichoticizmus, hazugság-skála

Gray elmélete
- Eyesenck tanítványa volt

10
 - az extraverzió és a neruticitás szerinte nem alapvető vonások
- a szorongásból a büntetésre való érzékenység, az impulzivitásból a jutalomra való
érzékenység vezethető le
o szorongás: stabli extraverzió - a neruotikus introverzió
o impulzivitás: stabil introverzió – neurotikus extraverzió
- a viselkedést az agyi rendszernek legalább 2 csoportja szabályozza
o viselkedéses megközelítőrendszer/aktiváló rendszer (BAS)
 arra serkenti a személyt, hogy jutalmazó ingerek felé mozduljon el
 a rendszer minden esetben szerepet kap, amikor a személy viselkedése
megközelítő jellegű
 felelős a pozitív érzelmekért (remény, öröm), amik a kellemes események
elővételezését jelentik  Gray impulzivitás kifejezéssel jelöli a jutalom
jelzéseire való érzékenységet
o viselkedéses gátló rendszer (BIS)
 gátolja a személyt abban, hogy a cél felé mozduljon
 a büntetés jelzőingereire érzékeny, ez felelős a szorongás érzéséért 
szorongásvonás/szorongáshajlam Gray szerint a büntetésre való
érzékenység
- Ha a BIS aktív, a személy abbahagyja a cselekvését, amit éppen folytat és más
jelzőingerekre kezd figyelni a környezetében.
 harcolj/menekülj! rendszer: akkor szervezi a viselkedéses választ, ha valóban jelen van a
büntetés vagy fájdalom, de Gray elméletében alig játszik szerepet
Az introverzió fiziológiai háttere:
- Gray kiegészíti Eysenck elképzelését:
o az ARAS mellett a frontális kéreg, mediális szeptális terület, és a hippokampusz
alkotják a BIS rendszert
o az introvertáltak és az extravertáltak között nem általában a kondicionálhatóság terén,
hanem a büntetésre és a frusztráló jutalomelmaradásra való érzékenység területén
vannak különbségek az introvertáltakra fokozottabb érzékenység jellemző

- a BIS területeinek aktivitása határozza meg az introverzió fokát; minél aktívabb annál
introvertáltabb a személy

Zuckerman és a szenzoros élménykeresés

- a személyiségdimenziók és az idegrendszeri működés összekapcsolásának további jelentős kísérletet
Zuckerman elmélete  szenzoros élménykeresés dimenziója
- ez egy 3. rendszer, amely a BIS-BAStól független
- magas szintű szenzoros élménykereséssel jellemezhető egyének folyton új, izgalmas, összetett,
arousalszint emelő élményeket keresnek
pl: gyorsabban vezetnek autót, nagyobb valószínűséggel drogoznak; vonzódnak az extrémsportokhoz,
gyakori szexuális partner váltás nagy szexuális tapasztalat; az expresszionizmut kedvelik stb.
- de! nagyobb eséllyel keresnek szokatlan élményeket is (meditáció)  szenzoros élménykeresés= új és
szokatlan élmények keresésére való hajlam
- a szenzoros élménykeresés a MAO (mono-amino-oxidáz) enzim szintjével függ össze, amely több
neurotranszmittert is szabályoz

11
- a stimuláció fő forrása az emberekkel való interakció kapcsolatot mutat az Eysenck-féle extraverzió
szociabilitás jellemzőjével
- a szenzoros élménykeresők „+” érzelmeket mutatnak  a szenzoros élménykeresés új helyzetek és új
ingerek aktív keresése jutalom elvárása mellett (hasonlít Gray impulzivitásdimenziójához)
- Zuckerman szerint Eysenck elméletében helyesebb lenne a pszichoticizmus címke helyett a
pszichopátia
- az impulzív szocializálatlan élménykeresés (IUSS=impulsiveunsocializedsensationseeking elnevezést
részesíti előnyben  képesek vagyunk-e a viselkedés gátlására a társas alkalmazkodás érdekében
(erősen élménykereső embereknek ez problémát okoz)

- biológiai funkció:
 a szenzoros élménykeresés a beérkező (erőteljes) ingerlést szabályozó biológiai
mechanizmusokkal függ össze  a szenzoros élménykeresők megnyitják magukat az ilyen
ingerlés előtt, az alacsony élménykeresők óvják magukat a túlingerléstől
 ezek az orientációs reakcióhoz (váratlan ingerre adott reflexes válasz, ami megnöveli a szenzoros
bemenetet és megismerhetővé teszi az ingert  szenzoros élménykeresők gyakrabban mutatják)
és a védekező válaszhoz (a személy megpróbálja távol tartani magától az ingereket) kapcsolódnak
 szezoros élménykeresők az inger erősödésével az agyi elektromos válaszukat növelik (a nem
élménykeresők csökkentik)  a szenzoros élménykeresők mintegy megnyitják az utat az ingerek
előtt, míg a többiek óvják magukat az ingerléstől

- a magas szenzoros élménykeresők jól teljesítenek túlingerléses helyzetekben (pl. harcmezőn), de

kevéssé megterhelő helyzetben antiszociális, mániás viselkedést eredményezhet
- kevéssé élménykeresők jobban alkalmazkodnak a legtöbb élethelyzethez, de kikapcsolnak, ha
felpörögnek az események

Sensation Seeking Scale

- Zuckerman fejlesztette ki
- 72-szer 2 állítás – az illetőre inkább igaz kijelentés kiválasztása
- alskálák:
o Izgalom és kalandkeresés: fizikai ingerek
o Élménykeresés: kognitív és érzelmi ingerek
o Gátlásoldás/hedonizmus: szenzációkeresés szociális formái (pl. házibuli)
o Unalomra való hajlam: állandó egyformaság okozta nyugtalanság
- magasabb SSS pontszám -> környezet inputjaira aktívan és befogadó módón reagálnak,
megjelenő információ jó és gyors kategorizálása
- biokémiai megalapozottság: alacsony endorfin és MAO -> magas SSS

Alternatív Big Five (Zuckerman-Kuhlman Personality Questionnaire ZKPQ)

- pszichobiológiai alapok
- személyiség- és temperamentumskálák faktoranalitikus tanulmányai hívták elő
- impulzív élménykeresés
o impulzivitás: tervezés hiánya, gondolkodás nélküli cselekvés
o élménykeresés: általános igény az izgalomra
- neuroticizmus-szorongás

12
- agresszió
- szociabilitás
o szociális interakciók gazdagsága
o szociális izolációval szembeni intolerancia
- aktivitás

Összefüggések a Big 5, az EPQ és a ZKPQ között

Négy közös faktor:
1. NEO extraverzió – EPQ extraverzió – ZKPQ szociabilitás – ZKPQ aktivitás
2. ZKPQ – neuroticizmus-szorongás – NEO neuroticizmus – EPQ neuroticizmus
3. NEO lelkiismeretesség – EPQ pszichoticizmus – ZKPQ impulzív élménykeresés
4. NEO barátságosság – ZKPQ agresszió – NEO nyitottság

13
 D3. A temperamentum fogalma és a temperamentum
elméletek
Kulcsszavak: korai elképzelések (Kretschmer és Sheldon), Thomas és Chess, Buss-Plomin, Cloninger,
Temperamentum és Karakter Kérdőív

Kretschmer alaktana
o Ernst Kretschmer (1888-1964) német pszichiáter elmegyógyintézetben ápolt pszichotikusok
vizsgálatából indult ki
o tipolgiájában az elmebetegségek és a testalkat között kereste az összefüggést, majd
megfigyeléseit általánosította az egészséges személyekre is
o „Temperamentum alatt az affektivitásnak az egész személyiségre általában jellemző
összminőségét értjük, ama uralkodó „rezgési síkokat”, melyekben az illető személy érzelmileg
vagy indulatilag reagálni szokott, mégpedig e sajátosság idegzeti és humorális élettani alapjaival
kapcsolatban”
o temperamentum = a szervezet egészének összefüggő affektív, vegetatív, humorális és
morfológiai adottságainak összessége.
o 3 testalkati típust írt le (s azt igyekezett igazolni, hogy ezek bizonyos elmebetegségeknél
gyakoribbak):
 Piknikus: zömök, jól táplált, gömbölyded, lágy vonások,
o nemzetközi mintában megvizsgált 1361 mániás depressziós 2/3-a piknikus testalkatú
volt
o Testi alkat: zömökek, végtagjaik rövidek, kerekded, jól táplált külsejűek, hordóforma
törzs (csapott váll, széles has), arcszínük élénk, csontozatuk gyengébb, izomzatuk lágy,
zsírpárnák a nyakon, az arcon, a törzsön – legömbölyített formák
o Pszichés tulajdonságok: vidám, derűs-mozgékony hipomán, gyakorlatias, kényelmes,
jókedélyű középtípus is előfordulhat, megjelenése akár periodikusan változhat

 Leptoszóm:(szélsőségesen gyenge testfelépítés esetén aszténiás)

o 5233 skizofréniával diagnosztizált beteg több mint fele ilyen testalkatú volt
o Testi alkat: henger alakú törzs, hosszú, keskeny mellkas, keskeny váll, végtagjaik,
nyakuk hosszú, csontjaik, izomzatuk és bőrük, gyenge, finom és vékony, orruk hosszú
és éles vonalú, állkapcsuk kevésbé fejlett , bőrszínük fakó
o Pszichés tulajdonságok: döntő többségük skizotim temperamentummal/lelki
alkattal jellemezhető zártság, autonóm élet, bizalmatlanság, hűvösség és merevség
o különböző pólusai:
1) túlérzékeny: befelé forduló, kifinomult, idealista, ingerlékeny, hevesebb
kifakadásokkal, kiborulásokkal reagáló
2) érzéketlen: hideg, hűvös, gátolt, eltompult megjelenési formáktól különcig,
hóbortosig sokféle lehet
3) „középréteg”: hűvösen módszeres, kevéssé energikus egyén

14
  Atletikus
o vizsgált 1500 epilepsziás beteg közel 30%-a ilyen testalkatú volt
o Testi alkat: erőteljes, izmos felépítésűek kevés zsírpárnával, stabil, környezethez
alkalmazkodó végtagjaik hosszúak, válluk széles és izmos, csípőjük keskeny, lábuk
vékony, csontozatuk erőteljes, bőrük rugalmas és zsírszegény, izomzatuk erős, erős,
magas nyak, nyers, magas ívű fej, végtagok erezettek
o Pszichés tulajdonságok: viszkózus temperamentum lassú, nyugodt, megbízható,
katonás
 „Diszplasztikus” egyének: sehova nem tartozók, pl. fejlődési lemaradások, vagy
anomáliák miatt a 3 csoport egyikébe sem voltak besorolhatóak

Elmélet értékelése:
 A normális változatok és a betegek között kontinuum van;
 Nemcsak a testalkat magyarázza a személyiséget, hanem mindkettőnek magyarázó pólusai a
szélsőséges, patológiás típusok

Kritika

o Munkájának morfológiai oldala nem volt megfelelően kidolgozva: testalkat mérésének

módszertana kérdéses
o Vizsgálati személyeit elmebetegek jelentették;
o Nem vette figyelembe életkori sajátosságaikat

William Sheldon

 Elmélete nagymértékben rokonítható Kretschmer típusaival, típusalkotási eljárásában mégis

figyelemre méltóak a különbségek:
o nagy jelentőséget tulajdonított az egzakt mérési adatoknak
o nagyobb, és „normális” populáción végezte vizsgálatait

15
 o testrészek tipikus arányainak megállapítása vérmérsékleti jegyek vizsgálata (pl.
figyelmi folyamatok, akarati folyamatok, mozgáskészség, beszédkifejezés)
o erőteljesen törekedett az elfogultság, az előítélet, a nem ellenőrzött megfigyelések
kiküszöbölésére

Módszertana:

 vérmérséklettel foglalkozott: 700 tulajdonságból álló lista  logikai elemzés, összehasonlítás

nyomán 50-re szükítette  kísérleti személyeit minősítette e tulajdonságok mentén  a
temperamentum sajátosságait tesztek és interjúk segítségével azonosították, objektiválták és
egy 7-fokú skálán osztályozták.
 minden szóban forgó vonást mindegyik másikkal összevetette és együttjárásuk (korrelációjuk)
mértékét kiszámította  a vizsgálatok eredményeként megállapította, hogy a tulajdonságok
három típus körül rendeződnek:
o viszcerotonia
o szomatotonia
o cerebrotonia
 Ezt követően az emberi test (kb. 4000 fotó alapján), részeit szintén aprólékosan elemezte (18
antropometriai mutató mentén): az eljárás eredményeképp minden egyes személyt három
számértékkel jelöltek egy hétfokú skálán - pl. 7-1-1 = szélsőségesen endomorf, míg a másik
két összetevő minimális, vagy 4-4-4 = mindhárom érték a skálák középpontján van.
(Tulajdonképpen az összetevőket folyamatos változónak tekintették, amelyek a különbözö
fizikumban különböző mértékben szerepelnek.)
 fizikai felépítés és a temperamentumnak nevezett pszichológiai jellemzők csoportjai között
magas korrelációkat talált
 hasonló számítások útján jutott el a morfológiai típusokhoz, az ún. szomatotípushoz:
1. Endomorf (~ piknikus)
o Endoderma - háttérben a testüregek, a belső csíralemez fejlettsége
o hasi emésztőszervek nagyok, erősek
o lágy lekerekítettség
o Viszcerotónia:
 test általános ellazultsága, kényelemszeretet, oldottság, evés- és
alvásszeretet
 szívesen vesz részt társas összejöveteleken, extraverzió
 lassú reagálás
 türelmes, érzelmeit könnyen kifejezi, szociábilis, kiegyensúlyozott
 testalkat és a temperamentum közötti korreláció = 0,79
2. Mezomorf (~ atletikus)
o mezoderma - háttérben a középső csíralemez fejlettsége
o izom, csont, kötőszövet relatív túlsúlya
o fizikuma erős, kemény, szögletes
o a csont és az izom kidomborodik, a bőr feszes
o Szomatotonia:
 Aktív, energikus, hozzászokott a testmozgáshoz, érzéketlen a fáradtságra,
életkorát meghaladó érettség, magabiztosság

16
  magabiztosan jár, hangosan beszél, támadóan viselkedik, kockázatvállaló
dominanciára tör, rámenős, a tettek embere, aki a jelennek él
 testalkat és a temperamentum közötti korreláció = 0,82
3. Ektomorf (~ aszténiás)
o Ektoderma - háttérben a külső csíralemez fejlettsége
o finoman metszett vonalak és törékenység viszonylagos túlsúlya, sovány testalkat
o tömegéhez képest legnagyobb a testfelszínük, így őket éri a legtöbb külvilági
ingerhatás
o testükhöz képest a legnagyobb aggyal is ők rendelkeznek
o Cerebrotónia:
 Introvertáltak, erős gátlási kontroll alatt tartják érzelmeiket
 képtelenek ”elengedni” magukat, társaságban visszahúzódóak, az
egyedüllétet keresik
 érzékenyek a zajokra, zavaró hatásokra, szorongóak, gyorsan reagálnak
 testalkat és a temperamentum közötti korreláció = 0,83

Sheldon elméletének jelentősége:

 Kretschmerrel ellentétben egészséges személyeket is vizsgál;

 Mivel a csíralemezekkel operál, vegyes típusokat is megenged, hisz a három csíralemez együtt
is lehet fejlett.
 Alkatra vonatkozó módszertana kifinomult: 15 mutatót kezel;
 Voltaképpen Kretschmer eredményét sikerült megerősíteni;

Kritika:
 a Kretschmernél kifinomultabb módszer ellenére az ő eredményeit erősítette meg
 Noha alkati besorolását finomította, a temperamentumra vonatkozóan nincsenek mért adatai,
ahogy ezt napjaink személyiség-lélektana elvárná: tulajdonságlistákkal dolgozik, ezt rendeli a
vizsgált személyekhez.
 A korrelációk túl magasak  hibás eredmények  a további kutatások enyhébb korrelációkat
eredményeztek, de Sheldonnak a testtípusra és a temperamentum közötti kapcsolatra vonatkozó
hipotézise igazolást nyert.
(Miután a kritikák továbbra is folytatódtak, Sheldon érdeklődése a numizmatika felé fordult (kifejlesztett
egy érmeosztályozó skálát).

20. századi testalkattan összegzés:

 a döntően európai alkattani kutatások is tudományos zsákutcának bizonyultak, ahogyan az ókori
tipológiák is
DE:
 szélesebb rétegek számára is ismertté vált a bizonyos örökletes biológiai adottságok léte
 számos kutató figyelmét ráirányította a temperamentum kérdésére
 ám század második felében több, módszertanilag fejlettebb kutatás születik a temperamentum
témakörében

17
Thomas és Chess fejlődéslélektani megközelítése
 gyerekek viselkedési stílusában megmutatkozó különbségeket tanulmányozták
 longitudinális vizsgálat
o 2-3 hónapos csecsemőket felnőttkorukig követtek
o kezdetekben szülői értékelés (elbeszélés tartalmi analízise), majd nevelők, tanárok
o Majd önjellemző kérdőívek
 9 kategória mentén vizsgálták a temperamentum jellemzőit
o Aktivitásszint: viselkedés motoros komponense, az aktív és inaktív periódusok
mindennapi aránya
o Ritmikusság (szabályosság): bejósolhatóság vagy bejósolhatatlanság bármely
biológiai funkció idejét tekintve
o Megközelítés vagy elkerülés: új ingerekre adott első reakció (étel, játék, idegen)
o Alkalmazkodás: új inger által kiváltott reakció irányának módosíthatósága, a
viselkedés hosszú-távú jellege
o Válaszküszöb: Minimális ingerintenzitás, amely választ képes kiváltani
o A reakció intenzitása: A válasz energiaszintje, amely független a válasz
minőségétől, irányától
o A hangulat minősége: Pozitív és negatív érzelmi állapot egymáshoz viszonyított
aránya
o A figyelem elterelhetősége: Külső környezeti ingerek hatékonysága az önindította
viselkedés irányának megváltoztatásában
o A figyelem időtartama és kitartása: (koncentrálási képesség)
  4 temperamentum típus:
o 1. Könnyű temperamentumú gyermek: Ritmikusság, új ingerek megközelítése,
jó alkalmazkodás, pozitív, enyhe vagy mérsékelt intenzitású hangulat
o 2. Nehéz temperamentumú gyermek: Rendszertelenség, új ingerek kerülése,
változásokhoz lassan vagy nem alkalmazkodnak, feszültek, hangulatuk borús,
negatív tónusú
o 3. Lassan felmelegedő temperamentumú gyermek: Új ingerekre enyhe negatív
válasz, lassú alkalmazkodás, enyhe intenzitású reakciók, biológiai funkciók
mérsékelt szabályossága
o 4. (Egyik kategóriába sem sorolható: gyerekek 35%-a (?) – később átlagosnak
nevezett csoport)

Elméletük jelentősége és értékelése:

 Ők fogalmazták meg elsőként, hogy a gyermeki temperamentum nem önmagában fontos,

hanem a környezettel való illeszkedésen van a hangsúly; ez a pozitív fejlődés alapja
 Longitudinális eredmények:
o 6-8 hónapos, illetve 1-4 éves értékek prediktív ereje alacsony volt az 5. életév
vonatkozásában;
o Ahol a korrelációk szignifikánsak voltak, ott is 0,3 körüliek;
o A legmegbízhatóbbnak az aktivitás és az adaptivitás bizonyult;
o 1-5 éves korbeli jellemzők felnőttkorra vonatkozó predikciója még rosszabb volt, sehol
sem érte el a 0,3-as szintet;
o Alkalmazkodás és elkerülés-megközelítés 3-4 éves korban mutatott legszorosabb
együttjárást a felnőttkori jellemzőkkel;

18
 o Az adatok interjúk esetén 7-9%, kérdőívek esetén 15-18%-át magyarázzák a varianciának;
o Hangulat és az alkalmazkodás a legsikeresebben előre jelezhető

Buss és Plomin (70-es, 80-as évek)

 TEMPERAMENTUM
o öröklött személyiségvonások készlete
o az első két évben megjelennek
o stabilak
o evolúciós értelemben adaptívak
 Viselkedésgenetikai megközelítés:
o Egy- és kétpetéjű ikrek vizsgálat
o Kérdőíves vizsgálat: gyermekük és saját temperamentumuk jellemzése
Három temperamentumfaktor:
 Emocionalitás: könnyen megijed és elsírja magát – kifejezés, érzés, arousal dimenziója
mentén mérhető (félelem, harag, distressz)
 Szociabilitás: másikkal való szociális interakció jutalmazó jellegű
 Aktivitás= mozgásos energia mértéke, éber, nem tud egy helyben ülni sokat (tempó, életerő,
energia, kitartás) – két komponense a gyorsaság és az erő
 Impulzivitás: alacsony mértékű önuralom, könnyen elunja a dolgokat (gátlási kontroll, döntési
idő, élménykeresés, kitartás); - de ezt nem tudták igazolni

Cloninger

 korábbi modellekkel kapcsolatos kritikája:

o a személyiségdimenziók nincsenek kapcsolatban a személyiségzavarokkal
o a faktorok klinikailag heterogének, így nem alkalmasak klinikai diagnózisra
o nincs megfelelés a faktorok viselkedéses variációi és a mögöttük meghúzódó biológiai
variációk között
o a genetikai és a környezeti faktorok közel ugyanakkora hatást gyakorolnak a viselkedésre

 A személyiség pszcho-biológiai megközelítése:

 a személyiséget általában az információ befogadásában, tárolásában és feldolgozásában
található különbségek határozzák meg
 modelljét egységes bioszociális keretbe szerette volna integrálni
o a normális személyiségváltozókat
o a pszichiátriai zavarokat
o a neurobiológiai mechanizmusokat
o és a tanuláselméletet

 A személyiséget két alapvető részre osztotta:

o Temperamentum
 emocionális hatásokat kiváltó ingerekre adott automatikus válaszokban
megnyilvánuló különbségek összessége,
 amelyek mérsékelten öröklöttek és stabilak az egész életen át,

19
  függetlenül a kultúrától és a szociális hatásoktól
  genetikusan kódolt, születéskor meghatározott prediszpozíció;
 már koragyermekkorban megfigyelhetők és mérsékelten bejósolják a
serdülőkori és a felnőttkori viselkedést

o Karakter
 egyéni különbségeket jelent a self-tárgy kapcsolatokban,
 a temperamentum, a családi környezet, egyéni élettapasztalatok interakcióinak
eredménye
 fokozatosan alakul ki
  amit a személy szándékosan megvalósít önmagából.
 karakterdimenziók fejlődése a belátásos tanulás segítségével történik
 felépülése a normál elhárító mechanizmusok eredményeinek tekinthető.
 A szelf fejlődése három lépcsőben történik, amihez a karakter három fő faktora
kapcsolódik:
 személy = autonóm individuum  önirányítottság faktora
 személy = emberiség / társadalom integráns része  együttmüködés
 személy = minden dolgok egységének része  szelf-transzcendencia

 Két elkülönült agyi struktúra működésének eredményei:

 temperamentumot a limbikus rendszernek és a striátumnak a procedurális tanulásban és
memóriában játszott szerepe határozza meg.
 karaktert a hippokampusz és a halántéklebeny működésén alapuló propozícionális
memória és tanulás a felelős.

 hét dimenziós személyiségmodell:

Temperamentum és Karakter Kérdőív

Temperamentumfaktorok

1.) ÚJDONSÁGKERESÉS / NOVELTY SEEKING = NS

a viselkedés aktivációja, a kezdeményezés, a gyakori exploráció öröklött mintázata
 új ingerekre és potenciális jutalomforrásokra adott válaszokban vagy a büntetés alóli
felszabaduláskor izgalmi állapot, jókedv, derűség figyelhető meg

20
  impulzív döntéshozás
 jutalom megközelítése
 frusztráció, monotónia, potenciális büntetés aktív elkerülése
o magas NS: impulzívak, szeretnek új dolgokat felkutatni, ingerlékenyek, ingatagok,
állhatatlanok, extravagancia, rendetlenség, féktelenség, hamar megunják a dolgokat
o alacsony NS: nem kedvelik az új dolgokat, szívesen merülnek bele a részletekbe, sokáig
gondolkodnak egy-egy döntéshozatal előtt, merevebbek, rendezettek, kitartók

Alfaktorok
o NS 1 = explorációs ingerelhetőség vs sztoikus rigiditás
o NS 2 = impulzivitás vs. meggondoltság
o NS 3 = extravagancia (szertelen viselkedés) vs. visszafogottság
o NS 4 = rendetlenség vs. szabályosság

o az NS együttjárást mutat:
 EPQ pszichoticizmus (+), extraverzió (+)
 Zuckerman élménykeresés (SSS +)
 BFQ (O +)
o agyi működési háttér: ösztönző vagy viselkedési aktiválórendszer, ami a fiziológiai arousa
mintáival is kapcsolatban van

2.) ÁRTALOMKERÜLÉS / HARM AVOIDANCE = HA

a viselkedés gátlásának és megszüntetésének öröklött mintája, ami megnyilvánulhat passzív
elkerülésben, bizonytalanságtól való félelemben, idegenektől való félelemben, gyors kifáradásban,
illetve az averzív ingerekre adott intenzív válaszokban
 viselkedés gátlása a büntetés, az újdonság és a frusztráló, jutalommal nem járó helyzetek
elkerülése érdekében
o magas HA: óvatosság, feszültség, félénkség, aggodalmaskodás, gátoltak, könnyen
kifáradnak
o alacsony HA: inkább ellazultak, optimisták, gondtalanok, gátlástól mentesek, magabiztosak,
energiateltek, kedvelik a társaságot

Alfaktorok:
o HA 1 = aggodalmaskodás és pesszimizmus vs gátlásoktól mentes optimizmus
o HA 2 = bizonytalanságtól való félelem
o HA 3 = félénkség az idegenekkel szemben
o HA 4 = fáradékonyság és aszténia

o a HA együttjárást mutat:
 vö. EPQ neuroticitás (+), extraverzió (-)
 hasonló Gray szorongásdimenziójához
 újdonságkeresés + ártalomkerülés ~ Gray BIS-BAS
 reflektál a hangulati és a szorongásos változásokra (trait - vonás - jellemzői mellett state
- állapot - jellemzői is vannak)
o agyi működési háttér: viselkedésgátló rendszer működési változatait tükrözi

21
 3.) JUTALOMFÜGGŐSÉG / REWARD DEPENDENCE = RD
a viselkedés fenntartásának, folytatásának öröklött mintázata, amely az érzékenységben, a szociális
kötődésben és a mások elismerésétől való függőségben jelenhet meg
 öröklött tendencia a jutalom ingereire mutatott intenzív válaszokban, elsősorban a szociális
elismerés verbális jeleinél
 amely viselkedés előzőleg jutalommal vagy büntetéstől való megszabadulással asszociálódott,
fennmarad
o magas RD: másoknak szeretnek segíteni, örömet okozni, melegen együttérzők, nagyon
érzékenyek a szociális ingerekre, a dicséretre, vágynak az elismerésre
o alacsony RD: szociálisan elkülönültek, érzelmileg hidegek és függetlenek a cselekedeteiktől,
gyakorlatiasak, szociális megerősítás verbális jeleire érzéketlenek

Alfaktorok:
o RD 1 = érzékenység - szentimentalitás
o RD 3 = kötődés - attachment
o RD 4 = dependencia - mások elismerésétől való függőség

o a HA együttjárást mutat:
 EPQ pszichoticizmus (-), extraverzió (+)
 BFQ (A +)
o agyi működési háttér: növeli a korábban jutalmazott viselkedés kioltással szembeni ellenéllását,
neuromodulátora s norepinefrin

4.) PERZISZTENCIA / KITARTÁS/ PERSISTENCE = P

 a kitartás eredetileg a jutalomfüggőség második alfaktora volt, később vált önálló faktorrá;
legkevésbé kidolgozott faktor, amely általánosabb jellegű és az összes többi dimenzióra hat
 első 3 temperamentumfaktor rendszerének inger-válasz jellemzőit meghatározó biogenetikai
prediszpozíciók egymástól függetlenül beállítottak minden személyben, de a rendszerek
funkcionálisan kölcsönösen összekapcsoltak és együttműködnek  válaszszint egy adott
dimenzión különböző módokon fejeződhet ki
o magas P: szorgalmas, iparkodó, törekvő, ambiciózus, perfekcionista, állhatatos, túlteljesítő
o alacsony P: tétlen, nemtörődöm, könnyen feladja a dolgokat, mérsékelt, félénkségből
abbahagyja amibe belekezdett, alulteljesítő

Karakterfaktorok

1.) ÖNIRÁNYÍTOTTSÁG / SELF-DIRECTEDNESS = S

= A személy adott szituációban megnyilvánuló kontrollra, szabályok betartására, viselkedéses
alkalmazkodásra való képessége és az, hogy ez a kontroll mennyire van összhangban az egyénileg
választott célokkal és értékekkel; mennyire tud az egyén azonosulni az elképzelt szelffel, mint egy
integrált, céltudatos, egész individuummal. A szelf ismeretére és az ego kontrolljára épít  ellentétes
törekvések felismerésére és a vágyak, impulzusok késleltetésére.

 magas S: a személy elfogadja magát olyannak amilyen, érett, erős, felelősségteljes, megbízható,
hatékony, életének van célja és jelentése s viselkedése mindezzel kongruens; céljai érdekében
képes a kielégülés elhalasztására, azonosításának szintje a szelf

22
  Az önirányítottság fejlődési folyamatként is megfogalmazható: ha a személy hosszú időn át
világos célokat és értékeket követ, melyekért erőfeszítéseket tesz, akkor ezek automatikussá
válhatnak, spontán működéssé, mely automatikus válaszok a céljaival és értékeivel kongruensek

 A fejlődés állomásait az S alfaktorai jelentik:

o S1: felelősségérzet vs. felelősségvállalás hiánya
 választásaink vállalása avagy a környezet hibáztatása
o S2: céltudatosság vs. célirányultság hiánya
 azonosulás az egyénileg vállalt célokkal
o S3: eredményesség, leleményesség vs. apátia
 a problémamegoldásban ügyesség és leleményesség
o S4: önelfogadás vs. annak hiánya
o S5: viselkedés, célok kongruenciája vs. inkongruencia

2.) EGYÜTTMŰKÖDÉSI KÉSZSÉG / COOPERATIVINESS = C

a más emberek elfogadásában mutatkozó egyéni különbségeket méri, egyetértés vs. én-központú
agresszió és ellenségesség;
 magas C: együttműködő személyek, szociálisan toleránsak, empatikusak, segítőkészek,
könyörületesek;
 alacsony C: szociálisan intoleránsak, nem együttműködők, nem érdeklődnek más emberek
iránt, nem segítőkészek és bosszúállók, úgy nézik a világot, mint ami ellenséges és rosszindulató
velük
o azonosíthatóságának szintje a MÁSIK-kal való kapcsolat
 pozitív önértékeléssel gyakran korrelál

 Az együttműködés fejlődési folyamatként is megfogalmazható, melynek állomásait a C

alfaktorai jelentik:
o C1: szociális elfogadás vs. szociális intolerancia
o C2: empátia vs. szociális érdektelenség
o C3: segítőkészség vs. annak hiánya
o C4: könyörületesség vs. bosszúvágy
o C5: tiszta lelkiismeret vs. önérdek
 Az empirikus kutatások tanúsága szerint az alacsony S és C valamennyi személyiségzavar közös
jellemzője; a tünetek nagyobb számával mutat kapcsolatot

3.) TRANSZCENDENCIA-ÉLMÉNY / SELF-TRANSCENDENCE = ST

Azonosulást jelent mindennel, ami az emberi lét számára nélkülözhetetlennek, lényeginek tűnik és része
egy egyesült egésznek; minden egy totalitás része, nincs egyéni szelf, hiszen nincs jelentésteli különbség
a szelf és a másik között; a személy tudatában van annak, hogy a kozmosz evolúciójának integráns része.
 Azonosulás, elfogadás és spirituális egyesülés a természettel és annak forrásával.
o történhet olyan dologgal, ami a szelfen kívül áll, a mindennel
o belső vágyakozás arra, hogy halhatatlanok legyünk: ez vezethet arra, hogy azonosuljunk a
természettel, mint egésszel, vagy annak forrásával.

 magas C: bölcsesség és türelmesség, kreativitás, univerzummal való egyesülés;

 alacsony C: türelmetlenség, önérzet, alázatosság hiánya

23
  A transzcendencia-élmény is tekinthető fejlődési folyamatnak, amelynek állomásait az ST
alfaktorai jelentik:
o ST1: szelfről való megfeledkezés vs. szelf-tudatos tapasztalat
o ST2: transzperszonális azonosulás vs. szelf-elkülönülés
o ST3: lelki, spirituális elfogadás vs. racionális materializmus
 Azonosíthatóságának szintje az univerzum

A temperamentum- és karakterfaktorok értelmezésének nehézsége:

 Egy-egy személyiségvonás több faktor szintjén is jelentkezhet.
 Például a szociabilitás megjelenhet:
o NS magas: új emberekkel hamar barátkozik
o HA alacsony: magabiztos, gátlásoktól mentes
o RD magas: meleg, együttérző
o C magas: együttműködés, tolerancia, empátia

Temperamentum- és karakterfaktorok kapcsolódása:

 A temperamentum-faktorok egymástól függetlenül öröklődnek: a genetikai hatások 55-60%-
osak
 öröklött temperamentumfaktorok motiválják a szelf-koncepció belátásos tanulását, így a
genetikai tényező is szerepet játszanak a karakter kialakulásában (+ környezet, család és kultúra
szerepe)
 A környezethez való leghatékonyabb alkalmazkodást a temperamentum-faktorok
vonatkozásában átlagos értéket elérők mutatják
 temperamentum- és karakterfaktorok kölcsönösen befolyásolják egymást és együttesen
módosítják a viselkedést

A faktorok összefüggése a személyiségzavarokkal:

 a karakterfaktorok értékei segítenek eldönteni, hogy van-e a személynek személyiségzavara: pl.
S és C mindig alacsonyabb a személyiségzavaroknál
 a temperamentumfaktorok a személyiségzavar típusának meghatározásában segítenek:
Cloninger szerint a HA, az NS és az RD faktorok értékeivel, illetve ezen értékek
kombinációival az összes személyiségzavar leírható.

24
 D4. A személyiség behaviorista megközelítése
Kulcsszavak: tanuláselméleti alapfogalmak, személyiség behaviorista definíciója, Skinner, Watson,
behaviorista alapú terápiás technikák

A személyiség azokból a tanult viselkedéstendenciákból tevődik össze, amelyeket a személy

élettapasztalatai nyomán elsajátított → tehát a személyiség tanulási folyamatok eredménye

Tanuláselméleti alapfogalmak
1. Klasszikus kondícionálás

- a viselkedéses válaszokat el lehet sajátítani ingerek társításra révén

- „Pavlovi reflex’
- két feltétel:
o képesség a reflexszerű válaszra
o a reflexes választ kiváltó inger térben és időben másik ingerhez kapcsolódjon
- reflex: a válasz megbízhatóan és automatikusan jelenik meg az inger előfordulása esetén.
Lehet veleszületett vagy tanult.
- A másik ingernek először semlegesnek kell lennie
- A klasszikus kondicionálás folyamata:
o első szakasz: a kondicionálás előtt fennálló helyzet
 csak a reflex létezik (inger, ami automatikus választ vált ki) → ez feltétlen
inger (US – unconditioned stimulus), ami feltétlen választ (UR –
unconditioned response) vált ki
o második szakasz: kialakul a feltételes kapcsolat, itt történik a kondicionálás
 semleges inger a feltétlen ingerrel egy időben vagy kicsivel azelőtt jelenik meg
több alkalommal → a semleges ingert innentől feltételes ingernek (CS –
conditioned stimulus) nevezzük
o harmadik szakasz:
 ha az feltétlen inger gyakran fordul elő a feltételes ingerrel együtt, akkor valami
lassanként változni kezd, a feltételes inger önmagában is képes lesz kiváltani a
választ, amit feltételes válasznak (CR – conditioned response) nevezünk
- miután a feltételes inger (CS) és a feltételes válasz (CR) közötti kapcsolat kialakult, a kapcsolat
úgy működik tovább, mint bármely más reflex → így feltétlen ingerként (US) és feltétlen
válaszként (UR) szolgálhat
- diszkrimináció: az események egymásról való megkülönböztetése; vagyis különböző ingerekre
különböző válaszokat adunk (pl. gyertyafény = CS → szexuális izgalom = CR; de nem minden
alkalommal jelentkezik szexuális izgalom a gyertyafény láttán)
- generalizáció: ha a feltételes ingerhez hasonló ingerfeltételek szintén kiválthatják a feltételes
választ
- Watson kis Albert kísérlete
- kioltás: akkor beszélünk kioltásról, ha a feltételes inger (CS) többször jelenik meg feltétlen
inger (US) nélkül → ilyenkor a feltételes inger (CS) eleinte még feltételes válaszhoz (CR) vezet,
aztán fokozatosan (többszöri feltétlen inger – US nélkül) a feltételes válasz (CR) halványulni
kezd
- Érzelmi kondicionálás
o ahol a feltételes válaszok (CR) érzelmi válaszok

25
 o a személyiség meghatározásában fontos preferenciáink és elfogultságaink (attitűdjeink)
érzelmi kondicionálás útján jönnek létre

2. Instrumentális/operáns kondicionálás
 választípusú, R-kondícionálás
 aktív folyamat (a klasszikus kondicionálással ellentétben)
 egy cselekedet & annak következményei közötti összefüggések elsajátítása
 új viselkedés minták
 válasz=eszköz
 a jutalom/büntetés elkerülésének eszköze
 effektustörvény” (Thorndike): a cselekvés, a következmény és a jövőbeli cselekvés
valószínűségváltozásának összekapcsolása
o ha valamely cselekvést jobb vagy kielégítőbb állapotok követnek, a jövőben a cselekvés
megjelenési valószínűsége hasonló helyzetekben nagyobb lesz; ha a viselkedést a
dolgok rosszabb vagy kevésbé kielégítő állása követi, akkor kevésbé valószínű, hogy
ez a viselkedés később ismét megjelenik
 megerősítő vagy jutalom (reinforcer): növeli vagy erősíti a megelőző cselekvés megjelenési
tendenciáját
o elsődleges és másodlagos megerősítők:
 elsődleges: biológia szükségletet elégítenek ki
 másodlagos: valamely elsődleges jutalommal való korábbi asszociáció (azaz
klasszikus kondicionálás) révén válnak megerősítővé, vagy azért van
megerősítő hatásuk, mert általuk elsődleges jutalomhoz juthatunk (pl. pénz)
o lehet pozitív és negatív megerősítés:
 pozitív: „jó hozzáadása”, jutalmat kap (pl. ajándék)
 negatív: büntetéselmaradás, averzív vagy kellemetlen esemény elmaradása (pl.
fejfájás elmúlása)
 büntetés: kellemetlen vagy averzív következményekre vonatkozik; csökkentik az őket
megelőző viselkedés megjelenési tendenciáját
o ez is lehet elsődleges (azaz veleszületett – pl. fájdalom) és másodlagos (mely korábban
elsődleges büntetéssel társult)
o szintén lehet pozitív és negatív büntetés:
 pozitív: kellemes dolgok megvonása
 negatív: „igazi” büntetés
Viselkedésformálás (shaping):

- annyira kicsi a jutalmazandó viselkedés valószínűsége, hogy nem érdemes megvárni, amíg a
viselkedés megjelenik (nagyon sok idő lenne)
- ehelyett a kívánt viselkedést elemeire bontjuk, és az ahhoz egyre közelebb eső cselekedeteket
megerősítjük
- a kulcs az azonnali visszacsatolás

Megerősítési tervek és a viselkedés tartóssága (perszisztencia)

- a mindennapi életben nem tudjuk mindig megerősíteni a viselkedést, amikor csak előfordul →
megerősítési tervek:
o folyamatos megerősítés (minden egyes alkalommal megtörténik a megerősítés; ez a
mindennapi életben nehezen megoldható)

26
 o részleges megerősítés (nincs minden alkalommal megerősítés) → többféle lehet:
 a megerősítés bekövetkezhet a viselkedés meghatározott számú megjelenése után
→ ez is kétféle lehet: rögzített arányú vagy változó arányú
 rögzített arányú (FR – fixed rario): csak akkor kap megerősítést, ha egy
előre meghatározott, rögzített számú választ produkál (pl. patkány minden
ötödik pedálnyomás után kap ételgolyót)
o magas válaszszámot eredményez, hiszen minél több választ
produkál, annál több jutalmat kap (pl. teljesítménybér)
 változó arányú (VR – variable ratio): a megerősítéshez szükséges válaszok
számár random módon valamilyen kijelölt átlagérték körül variáljuk (pl.
átlagosan minden huszadik nyomás után kap, de néha a 6. után, néha meg
a 36. után)
o előnye: magas, állandó szinten tartott válaszadási fok (pl. félkarú
rabló)
 a jutalmazás függhet a viselkedés megjelenése mellett az időtartamtól is → ez is
kétféle lehet: rögzített időközű/intervallumú vagy változó időközű/intervallumú
 rögzített intervallumú (FI – fixed intervallum): a megerősítés csak az előző
megerősítéstől eltelt rögzített időtartam után adják, függetlenül a
válaszadás fokától (pl. a patkányt minden 2. percben jutalmazzák, vagy
havonta fizetés)
o „rögzített intervallum cakk”: válaszadás foka fokozatosan nő, az
időintervallum vége felé megugrik, a megerősítés után pedig a
válaszadási fok alacsony lesz (pl. vizsgák előtt sok tanulás, vizsgák
után nem jellemző)
 változó intervallumú (VI – variable intervallum): a megerősítések közötti
intervallumok szabálytalanok (ez ritka, de ilyen pl. a szülő dicsérete, ha
gyermeke megfelelő viselkedést produkál)
 (erről a négy fajtáról érdemes megnézni a Carver-Scheier 333. oldal 12.6-os ábrát):
legnagyobb válaszgyakoriságot a változó arányú eredményezi, majd a rögzített
arányú, aztán a rögzített intervallumú és végül a változó intervallumú
 a részleges megerősítés jobban ellenáll a kioltásnak, mint a folyamatos megerősítés

Skinner behaviorista megközelítése

 Skinner feltételezi, hogy a magatartás törvényszerűen meghatározott, előre jelezhető és
környezeti kontroll alá vonható → a magatartás megértése azt jelenti, hogy kontrollálhatjuk azt
 az „autonóm ember” személyiség-felfogás
-  a személyiség tanult viselkedések összessége
 radikális behaviorista: tagadja a fiziológiai folyamatok viselkedés meghatározó szerepét
 főbb elvei:
o szabadság vagy determinizmus → Skinner szerint determinizmus: az embert teljesen
meghatározza a kondicionálási előtörténete, az egyén viselkedése az előző
megerősítések terméke
o racionalitás vagy irracionalitás: mivel racionalitás – irracionalitás dimenzió mindkét
végpontja belső folyamatokra utal a magatartás hátterében, ez a Skinner szerint nem
játszik szerepet az emberi viselkedésben
o holizmus vagy elementarizmus → elementarizmus: a személyiség egy adott egyénre

27
 jellemző viselkedésminták kollekciója, kondicionálás útján alakulnak ki
 egyéni különbségek: különböző kondicionálási előtörténet
o alkatiság vagy környezet → környezet: Skinner szerint az ember a környezet terméke
o szubjektivitás vagy objektivitás → objektivitás: Skinner szerint az emberi
tevékenységet csak az objektív inger-válasz relációk terminusaiban lehet értelmezni
o proaktivitás vagy reaktivitás → reaktivitás: a személy viselkedése a külső ingerek
függvénye
o homeosztázis vagy heterosztázis: Skinner szerint nem léteznek a belső motívumok,
ezért nem feltételez semmit azok sajátosságairól
o megismerhetőség vagy megismerhetetlenség → megismerhetőség: ha elfogadjuk a
determinizmust és az objektivizmust, akkor feltételezhetjük a megismerhetőséget is

 személyiségvizsgáló módszerei:
o személyiség nem más, mint kondicionált viselkedések halmaza →
 a személyiségmérés a viselkedéses jegyek mérését jelenti
 mivel a viselkedés feltételes és megkülönböztető ingerekre adott válasz, ezért
a mérésnek a helyzetek és válaszok bizonyos osztályaira kell koncentrálnia,
nem pedig a személyiségre általánosítani
 a mérés legjobb módszere a viselkedés közvetlen megfigyelése
o viselkedésmérés:
 a személy nyílt viselkedésének közvetlen megfigyelése valamely vizsgálni
kívánt szituációban +fiziológiai mérések
 legjelentősebb forrása az organizmus válaszadási foka (rate of responding):
adott időegység alatt kibocsátott válaszok száma
 KRITIKÁK:
 előnye:
o objektív, körültekintő megfigyelési módszerek
o a viselkedés- és kognitív-viselkedésterápiák hatékonysága
 hátránya:
o állatkísérletek alapján nem lehet az emberre jellemző folyamatokra vonatkoztatni
o túlságosan determinisztikushelyzet drasztikus leegyszerűsítéssel

Watson behaviorista megközelítése

 „lélektan lélek nélkül”
o lelki folyamatok: tudományos megismerés számára hozzáférhetetlenek
o  mérhető és kvantifikálható viselkedést megfigyelni
o „harc az objektív pszichológiáért”
 az emberi viselkedés természettudományos eszközökkel való vizsgálata
o input & output
o inger-válasz
 1913:Watson: Hogyan látja a behaviorista a pszichológiát?
o irányzat kiindulópontja
o állati és emberi pszichológia egysége
o pszichológia természettudományos, objektív megközelítése
 viselkedés megfigyelése
 viselkedés: inger-válasz egységekre bontható

28
  tudat kérdése háttérbe szorul sőt megkérdőjeleződik
o önmegfigyeléssel való szakítás
  csak külső megfigyelő
 kísérleti megközelítés
o cél: az emberi viselkedés megfigyelése
 irányítása
o környezeti determinizmus csecsemő korlátlan alakíthatósága
 a személyiség azokból a tanult viselkedéstendenciákból tevődik össze, amelyeket a személy
élettapasztalatai nyomán elsajátított → tehát a személyiség tanulási folyamatok eredménye →
ezért fontos tudni, hogyan megy végbe a tanulás

Behaviorista alapú terápiás technikák

 viselkedésterápia
 maladaptív viselkedésformák megváltoztatására törekszik
O a viselkedés a behaviorista nézőpont szerint tanult viselkedések halmaza
O -> a maladaptív viselkedés (pl. neurotikus viselkedés) is tanulás eredménye, tehát
kondicionálással megváltoztathatóak
 a páciens jelen panaszaira irányul
 rövid terápia (max néhány hónap)
 terapeuta: aktív és nyílt kontroll megerősítések révén dolgozik
 olyan érzelmi válaszokat igyekszik átkondícionálni, melyek gátolják a személy hatékony
működését
 pl. fóbiák (erős irracionális félelmek) – erős félelmet élt át a múltban a személy bizonyos
ingerek jelenlétében

Terápiás módszerek:

 kioltás: inger és válasz kapcsolatának megszüntetése azáltal, hogy folyamatosan

csökken az együttes előfordulás
 ellenkondicionálás: negatív feltétlen ingerhez pozitív érzelmek társítása
 szisztematikus deszenzitizáció:
O 1. relaxáció tanulás
O 2. szorongáshierarchia felállítása
O 3. relaxáció a hierarchia szintjeit elképzelni
O 4. relaxáció és valós félelemkeltő helyzetek
 ingerelárasztás: fóbiás helyzetben való hosszú & intenzív elmerülés hozzászokik
 operáns formálás:
O kontingenciakezelés: a kívánatos alternatív viselkedés után növeljük a
megerősítések számát, míg a nemkívánatos viselkedés után csökkentsük a
megerősítést → így a viselkedés adaptívvá formálható
O zsetongazdaság: intézeten belül
 averzió klasszikus kondícionálása
O amikor pozitív érzelmi válaszok kapcsolódnak bizonyos ingerekhez, melyeket
jobb lenne nem kívánni vagy elkerülni
  ilyenkor a feltételes ingerhez (CS) olyan feltétlen ingert (US) társítunk, mely
biztosan negatív reakciót vált ki (pl. hányingerkeltő szereket társítanak az alkohol

29
 ízéhez vagy elektromos áramütést a cigaretta érintéséhez)
 modellálás: a terapeuta mint modell
 instrumentális kondicionálás és maladaptív viselkedés - kontingenciakezelés: a
kívánatos alternatív viselkedés után növeljük a megerősítések számát, míg a
nemkívánatos viselkedés után csökkentsük a megerősítést → így a viselkedés adaptívvá
formálható
 instrumentális kondicionálás és biofeedback: arra kérnek minket, hogy csökkentsük
izmaink feszülését (azt nem mondják meg, hogyan) → közben hozzákapcsolnak egy
berendezéshez, mely jelzi, hogy sikerült-e → a visszacsatolás megerősíti azt, amivel
éppen próbálkoztunk

A konfliktus instrumentális kondicionálása: a személyiségproblémák kialakulásának lehetséges

oka a következetlen megerősítés (egyszer jutalmazzák, máskor büntetik ugyanazt a viselkedést) →
konfliktus

Kritika:

- előny:
o objektív, körültekintő megfigyelési módszerek
o a viselkedés- és kognitív-viselkedésterápiák hatékonysága
- hátrány:
o sokan nem hisznek abban, hogy a tanulási folyamatok függetlenek a fajtól
(állatkísérletek alapján nem lehet az emberre jellemző folyamatokra vonatkoztatni)
o a tanulmányozni kívánt helyzet drasztikus leegyszerűsítéssel jár (nincs lehetősége
a személynek másképp viselkedni a laboratóriumi helyzetben, ezért produkálja az
adott viselkedést)
o néhányan pedig úgy gondolják, hogy ez az elmélet nem tud személyiségképpel
szolgálni, mert túlságosan leegyszerűsítő (nem mond semmit a „személyesség”
szubjektív élményéről)

30
 D5. Kognitív és szociális-kognitív személyiségmodellek
Kulcsszavak: Kelly, REP-teszt, a szociális-kognitív irányvonal jellemzői, Rotter, Bandura,
énhatékonyság koncepciója, Mischel

Kelly személyes konstrukciók elmélete

- Mi alapján döntjük el, hogy az egyik dolog fontosabb?
o Evolúciós pszichológia: a tárgyakhoz fűződő kapcsolataink az alkalmazkodás
mechanizmusán nyugszanak
o Klasszikus kondicionálás: az ingerek közötti kapcsolat kialakítása tanuláshoz vezet, így
egyetlen inger jelenlétéből már következtethetünk a másikra, és már annak megjelenése
előtt kialakíthatjuk a válaszreakciót
o Kelly: az ember környezetében a többi ember játssza a legfontosabb szerepet, így a
szociális elvárásoknak való megfelelő alkalmazkodás előny lehet, ha képesek vagyunk
elővételezni (anticipálni), hogy mit is akar a másik
- A világ dolgaihoz való viszonyulásunk a fejünkben mentális struktúrákként képeződnek le,
és a személyekről való gondolkodásunk is a mentális struktúráknak a szubjektív szerveződése
o Az emberek mentális struktúrájuk nem egyforma -> minden ember másképp viszonyul
a világhoz
Elméletének kiindulópontjai
- Alaptétel: az emberek számtalan személyes konstrukciót hoznak létre, aktuális viselkedésüket,
gondolataikat, érzéseiket pedig azok a konstrukciók határozzák meg, amelyeket az az
események elővételezése következményeképpen az adott helyzetben átélnek
1. A konstrukció következménye
o A világ eseményei között vannak, amelyek többször ismétlődnek
o Az ismétlésekből próbáljuk bejósolhatóvá tenni egy esemény kimenetelét
o A két esemény bár nem egyforma, az azokra vonatkozó kosntrukciók lehetnek azonosak
pl vizsga, eltérő oktatók
2. Az egyediség következménye
o Minden ember különbözik atekintetben, hogy egy adott szituációban milyen
konstrukciókkal rendelkezik, és ezek hogyan kapcsolódnak egy hierarchikus rendszerbe
o A konstrukciók különbözősége hozza létre a személyek közötti nézetkülönbséget
3. A bipolaritás és a dichotómia következménye
o Minden személyes konstrukciónak két végpontja van
 A kiemelkedő végpont határozza meg a hasonlóságokat
 Az implicit/kontraszt határozza meg a különbözőségeket
o A dichotómia arra utal, hogy egy dologgal szembeni konstrukcióinkat egy
kontinuumban képzeljük el
4. A terjedelem következménye
o A konstrukciók minden esetben csak véges számú helyzetben alkalmazhatóak ->
minden eseményre vonatkozóan rendelkezünk konstrukciókkal
o Ha egy helyzetre nincs konstrukcióink -> szorongás (mert nem tudjuk a körülményeket
értelmezni)
5. A szerveződés következménye
o Minden egyes konstrukcióink, melyet a mindennapi életben használunk, kapcsolatban
áll a többi konstrukcióval
o A konstrukciók hierarchikus szerveződésűek
o A rendszer minden személynél másképp alakul ki
6. A választás következménye

31
 o Amikor egy adott esemény részeseivé válunk, azokat a konstrukciókat fogjuk
alkalmazni, amelyek korábbi tapasztalataink alapján nagyobb valószínűséggel lesznek
sikeresek.
o A választásnak két típusa:
 A konstrukció definíció szerinti alkalmazása
 Konstrukció kiterjesztése
7. Az élmények következménye
o A személyes konstrukciónak vannak olyan területei melyek időtállóak és minden
esetben működnek, de vannak amelyeket a tapasztalatok nyomán változtatni kell, mivel
azok pontossága megromlik
8. A moduláció következménye
o A külvilághoz való alkalmazkodás nem merev szabályrendszerek alapján történik ->
néha a kosntrukciónak meg kell változnia ahhoz, hogy a helyzethez való
alkalmazkodás sikeres legyen
o A modulációs következmény szabályozza azt, hogy egy adott konstrukció milyen
módon képes változni adott körülmények között
9. A hasonlóság következménye
o Életeseményeink, élményeink, környezetünk azonos módon történő felfogásában a
közös kultúra segít
o A kulturális környezet megtanít a megfelelő reakciómódra, és hogy tapasztalatainkat
milyen módon dolgozzuk fel
10. A társas lét következménye
o Ahhoz, hogy egy interakcióban megfelelően játsszunk el egy társas szerepet, ismernünk
kell a szituációban jelen lévő másik fél elvárásait is a szerepre vonatkozóan
o Ehhez birtokában kell lennünk a partner szereppel kapcsolatos konstrukcióinak
o A szerepjátszás kölcsönös folyamat

Az elmélet működése
- Egy személy pszichés folyamatainak iránya adott események anticipációjának
(elővételezésének) függvénye -> viselkedésünk az adott helyzetben megfigyelhető, saját
szemszögünkből fontosnak tartott eseményekre vonatkozó feltevéseinktől függ
- Pszichikus tér: ahova a konstrukciókat elhelyezzük és csoportosítjuk
- A konstrukciók esetében ellentétpárokról beszélhetünk
o Az ellentétpárok segítségével teszünk különbséget a dolgok között
- a konstrukciók nem tárgyakról alkotott mentális képek vagy osztályok csoportja, hanem
ellentétpárokon alapuló viszonyítási pontok
- minden ellentétpárhoz tartozó tulajdonság több elemre is vonatkoztatható
- a tulajdonságdimenziót szeletek hasítják többfelé attól függően, hogy egy elem a konstrukció
alapját képező tulajdonság szerint mennyire tartozik az egyik vagy másik pólushoz
o az a pólus, amelyik egy konkrét esemény kimenetelének bejóslására használunk, a
kiemelkedő (emergens) pólusnak nevezzük
- minden személyes konstrukció rendelkezik egy érvényességi tartománnyal -> meghatározza,
hogy meddig lehet az adott konstrukciót használni
- átjárhatóság: minden konstrukciónak meg van a maga előrejelző feladata. Nem szükséges
azonban minden szituációra külön létrehozni egy új konstrukciót -> lesznek olyan konstrukciók,
amelyeket több esetben is alkalmazunk
- érvényességi fókusz: minden olyan esemény, amelyre a szóban forgó konstrukciót
alkalmazzuk, az érvényességi fókusztól valamilyen távolságra van
- hierarchikus rendszer
o egy konstruktum hasznossága a tesztelés során derül ki

32
 - prediktív hatékonyság: konstruktumok bejósló képességének fokát
- értelmezési szempont = konstruktív alternativizmus: a személy maga dönti el, hogy a
lehetséges konstrukciók közül melyiket fogja alkalmazni az adott szituációban
- a személyek közötti hasonlóság a konstruktumrendszerek hasonlóságából fakad (különböző
fizikai környezetben felnövő emberek között is hasonló lehet)
- annál hatékonyabb a kommunikáció az emberek között, minél jobban képesek azonosítani a
saját szerepükre vonatkozó konstrukciókat a másik fél kosntrukciórendszerében
o át kell vennünk azt a szerepet, amelyet a másik fél vár tőlünk
o ehhez előkell vételezni, hogy a másik fél mit szeretne tőlünk
o szerepeink néha rövid idegig tartanak, máskor egész életen át (magszerep)
- a viselkedés konzisztenciáját a konstrukciók alapján határozhatjuk meg
o minden attól függ, hogy a személy az adott szituációt, hogyan rekonstruálja, milyen
elővételezéseket hajt végre
Rep teszt
- 15 sor és 15 oszlopból álló mátrix
- két részből áll
o első
 a vizsgálati személynek az előre meghatározott szerepeknek megfelelő
személyeket kell kiválasztania saját életéből
 minden személyhez egy nevet kell rendelniük
 minden ember csak egyszer szerepelhet
 ha valamelyik szerep nem fordult elő a vizsgálati személy életében, akkor az
ahhoz leginkább hasonló szerepet betöltő személy nevét kell beírnia
o második
 a meghatározott oszlopokban található 3 személyből kell megtalálni azt a
kettőt, amelyek inkább hasonlítanak egymásra a harmadik személyhez
viszonyítva, és ezt a tulajdonságot a sor végén beírni

A szociális-kognitív irányvonal jellemzői

 a személyiséget a tanulás szempontjából vizsgálja, de
o nagyobb fontosságot tulajdonít a mentális eseményeknek kognitív
 a tanulás a kogníciót befolyásolja elsősorban
o nagyobb fontosságot tulajdonítanak a tanulás társas aspektuásnak is szociális
 a személyiség fejlődés három alapvető tényező által meghatározott:
o 1. környezeti feltételek
 szociális, társadalmi közeg, sajátos tanulási tapasztalatok)
o 2. kognitív-személyiség faktorok
 hiedelmek, elvárások, értékek, vágyak, biológiai szükségletek és genetikai
tényezők
o 3. viselkedés:

Rotter szociális tanulás elmélete (1954)

 alapelvek:
o személyiség: önmagát meghatározó és a környezeti feltételekhez alkalmazkodó
rendszer
o eddigi megerősítésekjövőre vonatkozó elvárások
o viselkedést kognitív komponensek irányítják
o személyiség és környezet kölcsönös interakció

33
 o belső megerősítők szerepe
 behavioristák nem tudják magyarázni az emberi viselkedés változatosságát
 külső megerősítés nem elég magyarázat
 belső megerősítők szerepe

 a szociális tanulás elmélete:

o viselkedés a megerősítések és a viselkedési potenciál függvénye
 az adott viselkedés bekövetkeztének valószínűsége
o a viselkedési potenciál tényezői:
 1. expektancia:
 a viselkedés követő megerősítésre vonatkozó elvárások
 a vis. szubjektíve elvárt következménye
 milyen mértékben várjuk el a megerősítést
 2. megerősítési érték/reinforcement value:
 a vis. következményeinek szubjektív értékelése
 milyen mértékben értékes a jutalom/büntetés
 a pszichológiai/fiziológiai szükségletek függvénye
o a viselkedés létrejöttéhez mindkét változónak fenn kell állnia
o  a viselkedés új helyzetben nem próba-szerencse alapú, hanem korábbi
tapasztalataink függvénye

 a kontroll helye az elméletben:

o generalizált elvárás, hogy milyen mértékben tudjuk irányítani a szituációt és a
következményeit
o belső kontroll:
 ha úgy észleljük, hogy a megerősítés a saját viselkedéseink következménye
o külső kontroll:
 a megerősítést környezeti tényezők determinálják
o a viselkedés és a megerősítések közötti kapcsolat észlelésén múlik

Bandura szociális-kognitív elmélete:

 alapfogalmak:
o reciprok determinizmus
 az állatok viselkedésének tanulmányozása nem magyarázza az emberi
viselkedést  Skinner
 humán indiviidum: információfeldolgozás képessége
 viselkedést külső és belső tényezők egyaránt determinálják
 személyes (elvárások, szükségletek..) és környezeti (megerősítések)
kölcsönös interakciójaviselkedés

o obszervációs/megfigyeléses tanulás:
 tanulás akkor is végbemehet, ha konkrét viselkedésváltozás szintjén nem
jelentkezik
 információtárolás/kogníció szintjén változáskésőbbi felhasználás
 megfigyeléses tanulás:
 ha valaki szemtanúja annak, hogy valaki más (a modell) végrehajt
valamiféle cselekvést, és ennek nyomán tesz szert arra a képességre,
hogy megismételje a megfigyelt cselekvést
 nem egyszerű modellkövetésről van szó
 a személy később is meg tudja ismételni a cselekvést → ehhez szükség
van kognícióra
 feltételei:

34
  figyelem:
o modell jellemzői:
 vonzó modellek esetén nagyobb hatásfokú
o viselkedés jellemzői:
 azokat a cselekvéseket nagyobb valószínűséggel
utánozzuk, amik figyelmüket magukra vonják
o megfigyelő jellemzői:
 ha a megfigyelő motivált a figyelemre, akkor nagyobb
valószínűséggel tanulja meg a cselekvést
 emlékezés:
o képi kódolás, verbális kódolás segítségével vagy mentális
újrajátszással
 produkció/motoros reprodukciós folyamat
o megfigyelő képessége a viselkedésre
o korábbi tapasztalatok a viselkedés egészével és összetevőivel
kapcs
 teljesítmény/motivációs folyamat
o észlelt következmények
 a modell számára /büntetés-jutalom
 a megfigyelő számára
 kontextusa:
 modell és megfigyelő közti sajátos interperszonális kontextus:
o kapcsolat ereje
o hasonlóság a két személy között
o modell státusza,kompetenciája…
o attraktivitása
 fontos például a nemi szerepek és az agresszív viselkedések
tanulásában

o vikariáló/behelyettesítő arousal és kondicionálás

 vikariáló érzelmi arousal
 empátia
 amikor valamilyen erős érzelem megfigyelőiként magunk is átéljük
ugyanazt az érzelmet, amit a megfigyelt személy
 élménye maga nem tanulás, de megteremti a tanulás lehetőségét azzal,
hogy a klasszikus kondicionálást lehetővé teszi
 → behelyettesítő (vikariáló) klasszikus kondicionálás
 ha megfigyelünk valakit, aki olyan tevékenységet végez, amit
megerősítés követ, valószínűbb, hogy mi magunk is hasonlóan fogunk
cselekedni → cselekvési tendenciáink úgy változnak meg, mintha
azokból mi magunk is részesültünk volna

o szemantikus jelentés generalizáció

 generalizáció:
 az eredetihez hasonló ingerek az eredetinek megfelelő választ váltanak
ki
 nemcsak környezeti ingerre jöhet létre a generalizáció (általánosítás),
hanem kognitív elemekkel kapcsolatban is (jelentésbeli hasonlóság)
o mentális asszociációk kiterjednek a hasonló jelentésű szavakra
o pl. csúnya válás után erős negative érzelmi reakció a válás
szóra → és a tárgyalóterem, megegyezés, tartásdíj vagy
különélés szavakra is

35
o én-hatékonyság/ self-efficiancy
 Rotter elvárása a környezeti tényezőkről szól (megerősítésre von. elvárás)
 Bandura két féle expektancia:
 1. következményekre vonatkozó elvárás /mint Rotter
 2. Énhatékonysági elvárás
o a cselekvés végrehajtásához szükséges képességre vonatkozó
ítélet
o a szelfről szól
 a tényleges képességek és az én hatékonysági elvárások közötti egyensúly
produktív, teljesebb élet
 forrásai:
 tényleges teljesítmény
o korábbi személyes tapasztalatok
 vikariáló tapasztalatok
o mások teljesítményének átélése
 szociális tés
 fiziológiai és érzelmi arousal
o érzelmi feszültség, stressz, fájdalom, kimerültség, negatív
hangulat gyengítik; pozitív hangulat növeli az én-
hatékonyságot

 én-hatékonysági elvárások befolyásolják:

 1. tevékenységbe való belekezdés
 2. befektetett erőfeszítés nagysága
 3. kitartás időintervalluma
 4. emocionális reakciók

o megerősítés elvének módosítása

 a vis. csak megfigyelés útján is elsajátítható
 működik a direkt megerősítés is- de csak a tényleges performációhoz
 a megerősítés inkább előzmány mint következmény
 típusai:
 1.szociális megerősítés
o más személyektől kapott dicséret, szeretet, elfogadás vagy
egyetértés
 2. önmegerősítés:
o egyrészt saját konkrét magunk jutalmazása/büntetése
o másrészt kognitív megerősítés /bűntudat/büszkeség…)

 3. vikariáló megerősítés:
o más jutalmazott/büntetett viselkedésének megerősítése

o szelf-reguláció
 3 lépcső:
 1.önmegfigyelés
 2. döntés/ítélet:
o a látottak összevetése a belső értékekkel
 3. reakció:
o önmegerősítés
o tényleges cselekedet
 irányítja a szelfet

36
Walter Mischel: Kognitív-affektív személyiség rendszer (CAPS)
 a személyiség megközelítése:
o racionális, tervező lény
o aktív információkeresés
o személyiség dinamikus rendszer
o egyén és szociális környezet interakciójaként vizsgálható
o szociális tanulás és kogníció
o hangsúlyos az adaptív, szelf regulációs aspektus
o személyiségvonások újrakonceptualizálása if—then reláció mentén
o a szociális-tanulási modellbe beépíti a genetika és a kulturális beágyazottság kérdéseit

 személyi változók fogalma:

o stabil kontextusfüggetlen változók helyett
o társas-kognitív fejlődés eredménye
o személy-szituáció interakcióban szerepet játszó folyamat
o a szituációk a személyi változókra gyakorolt hatásukon keresztül befolyásolják
a viselkedést
o ha a helyzet egyértelműen kódolható (vizsga) jól körülírható
elvárásokat aktivál a szituációnak nagyobb hatása a viselkedésbe
o ha nem egyértelmű az egyéni különbségek fontosabbak
o elemei:
 1. személyes konstrukciók/kódolási stratégiák (like Kelly)
 sémák a helyzetek értelmezéséhez
 2. szubj. értékek,preferenciák, blalala
 3. elvárások önmagammal és a világgal szemben
 if…than
 énhatékonysági elvárások
 4. kognitív és viselkedéses kompetenciák
 5. önszabályozó rendszer

 Cognitive-affective personality system/CAPS

o integrált rendszer, ami magába foglalja a
 a diszpozicionális és folyamatszerű megközelítést
 a stabilitás és plaszticitás jelenségét
 a személy és a szituáció interakcióját
 CAPS működése
o a környezeti jellemzőknek a releváns elemei kódolódnak, és egyben aktiválják a
kognitív affektív rendszer egy részét (kapcsolatokon keresztül) → ezek a kapcsolatok
aktiválják a viselkedésprodukcióban szerepet játszó összetevőket
o pl. visszautasításra való érzékenység: korábban kialakult tapasztalatok alapján az egyén
elvárása a visszautasítás → figyelmi folyamatai beszűkülnek, és elsősorban a
visszautasítás környezeti jeleire vannak kiélezve, figyelmen kívül hagyva más
jellemzőket → a visszautasítás által generált negatív érzelmi állapot ráadásul nem teszi
lehetővé a megfontolt mérlegelést, hanem automatikus, nehezen kontrollálható
válaszokat hív elő (ilyen lehet az agresszió is)

37
 D6. Fenomenológiai megközelítések
Kulcsszavak: A fenomenológiai szemlélet alapja, Maslow – szükségetek hierarchiája és az
önaktualizáció, Rogers elméletének alapfogalmai és a terápiás hatótényezők, Csíkszentmihályi flow
élmény

A fenomenológiai szemlélet alapja

A fenomenológiai szemlélet

 A személyek szubjektív tapasztalatára helyezi a hangsúlyt.

 A szemlélet alapvető kiindulópontja: hogyan lehet és kell megérteni az embereket az alapján,
ahogyan látják önmagukat és körülöttük lévő világot.
 Az egyediség az élmények szubjektív megtapasztalása következtében alakul ki
 A fenomenológia megmarad a tudati szférában, a tudattalannal nem foglalkozik

A humanisztikus személyiségpszichológiai irányzat:

 a fenomenológiai szemléletű teóriákhoz soroljuk

 2 kiemelkedő alak: Maslow & Rogers
 humanisztikus irányzat=”harmadik erő” a behaviorizmus és a pszichoanalízis mellett
 kiindulópont, hogy az emberi természet eredendően jó, és megfelelő környezeti feltételek
mellett minden személy képes a növekedésre, vagyis képességeinek kibontakoztatására,
személyisége fejlesztésére
 alaptézisek:
o minden ember egyedi lény
o minden ember élményvilága szubjektív
 fenomenológiai mező:
 az emberek folyamatosan változó szubjektív világa
 tudatos és tudattalan tapasztalatok, szenzoros és viscerális
információk, szükségletek, érzések
 a személy nem az objektív valóságot, hanem ezt észleli
valóságként
 egyediség
o az ember természetéből fakadóan jó és képessége és készetetése van a fejlődésre
o az ezzel ellentétes viselkedés a szükségletek kielégületlenségéből fakadó
frusztráció eredményei
o öndetermináció

Maslow
Az elmélet alapjai:

 központban az egészséges ember pszichológiájaFreud

 Az alapvető kérdés tehát „hogyan leszünk nem betegek?”, vagyis hogyan kerülhetjük el,
hogy beteggé váljunk.
 holisztikus szemlélet: a személy integrált egész
o nem ismerhető meg az egyes részek egymásra hatásának eredményéből
 a személyiség működésének dinamikájában az alapvető szükségleteknek, késztetéseknek
nagy szerepük van

38
 o különválasztja az ösztönöket az alapvető szükségletektől, mivel az előbbi fogalom
az állatvilágra, az utóbbi pedig az emberi fajra vonatkoztatható

Az alapvető szükségletek hierarchiája:

- 5 szükségleti szint
- jellegükben és erősségükben különböznek egymástól
- később kiegészíti, továbbfinomítja 8 szintre
- az alacsony szinten lévők legerősebbek, kielégítésük nem halogatható
- magasabb szinteken kevésbé erősek, a kielégítésük módja egyre kifinomultabb
- kétfajta motívumról beszélhetünk:
o a. hiánymotívumok/ D/Deficit motívumok
 „alapmotívumok”
 piramis alján
 motivációs dinamika alapja:
 hiány
 torzítja a valóság percepciót
 alsóbbrendű kielégítésemagasabb rendű tudatosodása
 kielégülésfeszültségcsökkenés, motivációcsökkenés
 csak kívülről elégíthető ki
 minden emberre jellemzőek
o b. Növekedési/B/being motívumok
 magasabb szinteken
 pszichológiai egészséghez
 intrinzik/önmagában jutalom értékű
 kielégülése növeli a motivációt
- „Szociális” szükségletek: kielégítésük társas interakciókhoz kötött

1) fiziológiai szükségletek: sürgető, erős, közvetlen kielégülést hoz, túléléshez szükséges

2) biztonság iránti szükséglet, fizikai védettség iránti szükséglet: biztonságérzet, bejósolható

környezet, menedék a külvilág viszontagságaival szemben  kevésbé sürgetőek, de a túlélés
szempontjából fontosak

3) szeretet és valahová tartozás szükséglete: szeretetre való igény

o azok az emberek képesek önzetlen szeretet adására, akiknek szeretetszükséglete
kielégült
o akiknek nem, azok szükségletkielégítő, követelő típusú szeretetkapcsolatban élnek
másokkal, és kevesebb szeretetet adnak

4) megbecsülés iránti szükséglet: önértékeléssel függ össze, igény saját ügyességünk,

rátermettségünk, kompetenciánk megélésére, és mások elismerésére

5) megismerés és megértés szükséglete: a külvilág felfedezésére és befogadására irányul

6) esztétikai szükségletek: a szimmetria, a rend és a szépség iránti igény

39
 7) önaktualizáció, önmegvalósítás szükséglete: olyan növekedésalapú szükséglet, ami azt
fejezi ki, hogy az önmegvalósító törekvés a személyt saját képességének, tehetségének,
személyiségének kibontakoztatására sarkallja
o ez a progresszív, előre haladó folyamat=önaktualizáció
o folytonosan meglévő emberi késztetés az alapja, mely sohase ér véget és az
önmegvalósító személy egész életútját átfogja
o egy önmegvalósító személy egy általa kitűzött cél elérése után újabb célt tűz ki maga
számára, melynek beteljesítése után ismét újabb célokat határoz meg önmaga számára
o lehetővé teszi a személy képességeinek végső határokig történő kiterjesztését

8) transzcendencia, transzcendens önmegvalósító személy:

o az egyetemes célok vagy értékek vezérlik
o a személy holisztikus módon viszonyul az őt körülvevő világhoz
o önmagát háttérbe tolva, saját személyét képességei kifejeződésének eszközeként éli
meg
o közben segít másokat önkiteljesedésükben és képességeik megvalósításában

Az egészség pszichológiája - Maslow a következő alaptételeket határozta meg:

- Mindannyian egy lényegi, biológiai meghatározott belső természettel rendelkezünk
- Ez bizonyos mértékig intrinzik módon adott és nem változtatható
- Ez a belső természet részben egyedi, részben az egész fajra jellemző
- A személyiség belső természete tudományos módszerekkel megközelíthető, feltárható.
- Az ember belső természete eredendően jó, de legalábbis semleges
- Az alapvető szükségletek, képességek, emberi érzelmek eredetükben semlegesek (premorálisak)
vagy kifejezetten jók
- -> az olyan negatív érzelmek, mint pl. a gonoszság az alapvető szükségletek frusztrációjára
megjelenő reakciók
- A belső természet kibontakoztatása teszi lehetővé számunkra a boldog életet.
- A belső természet elfojtása azonnali vagy későbbi időpontban megnyilvánuló megbetegedéshez
vezet
- A kulturális hatások, rossz szokások, attitűdök könnyen elnyomhatják a magasabb szinteken lévő
szükségleteket
-> a belső természet a háttérből még a beteg ember esetében is állandó aktualizációra vagyis
megvalósulásra tör
- a kellemetlen élmények, fájdalom, tragédiák átélése hozzájárul a saját belső természetünk
megismeréséhezönismeret fejlődése
- a pszichológus feladata az egyén individuális személyiségfejlődésének elősegítése, támogatása
- a neurózisok valójában deficitbetegségek

Maslow szerint az önmegvalósító személyek jellemzői:

 hatékonyan, pontosan észleli a valóságot, jól átlátja a helyzeteket

 képes az önelfogadásra és mások elfogadására hibáikkal együtt
 spontán gondolataiban, érzelmeiben, természetesen viselkedik
 független és autonóm, képes függetlenedni a környezettől inkább saját belső törvényszerűsége
alapján irányítja életét
 demokratikus, tisztel másokat, érzületében az egész emberiséggel azonosul

40
  mély interperszonális kapcsolatokkal rendelkezik
 kreatív, találékony, a tevékenység folyamatát önmagáért méltányolja
 filozofikus humorral rendelkezik
 belső szabadsága nem függ a kultúrától
 csúcsélmény elérésére képes, amely az intenzív önmegvalósítás pillanatában következik be

Rogers elméletének alapfogalmai és a terápiás hatótényezők

Alapfogalmak:

 önaktualizáció:
o ha a képességek kibontakoztatása az „én” kiteljesedését szolgálja
o az autonómia, az önállóság fele vezeti az egyént
o az önmegvalósítás által nő a személyiségen belüli összhang (kongruencia), az
egészlegesség, az integráció
 fenomenológiai mező:
o az emberek folyamatosan változó szubjektív világa
o tudatos és tudattalan tapasztalatok, szenzoros és viscerális információk, szükségletek,
érzések
o a személy nem az objektív valóságot, hanem ezt észleli valóságként
o egyediség

 organizmikus értelmező folyamat:

o az egyén automatikusan, folyamatosan értékeli a fenomenológiai mezőt
o visszajelzés az önaktualizáció aktuális állásáról

 önmagát megvalósító ember/teljességgel működő ember

o A teljességgel működő ember „nem megállapodott”, „nem elérkezett valahova”, hanem
minden jellegzetessége folyamatszerű,
o állandóan változik, rugalmasan alkalmazkodik az új helyzetekhez
o az önmegvalósítás folyamatában él.
o jellemzői: tapasztalatokra való nyitottság, önbecsülés, feltétlen elfogadás

 Self/énkép:
o érzések, attitűdök belső sémája
o szociális összehasonlítás útján jön létre
o születéskor még nincs
o fokozatosan jön létre, és egyre komplexebb
o szelf és ideális szelf között fontos a kongruencia

 Inkongruens self:
o szelf és ideális szelf között feszültség
o én-érzés dezorganizációja, szétbomlása
o szorongás/nem mindig tudatos
 elhárítás:
 tapasztalatok torzításai

41
  tagadás
 elkerülés
 önsorsrontó stratégiák
o esélyek elrontásaa külső tényezők legyenek okolhatóak
 az énkép integritásának és kongruitásának fenntartását és fokozását
szolgálják
 önbecsülés növelése

A személyiség szelfelmélete

- Az énkép a születés pillanatában nem létezik, a csecsemő fokozatosan tanulja meg, hogy
elkülönítse magát a külvilágtól a differenciálódás folyamatán keresztül:
1. differenciálódás
2. tudatosulás
3. szimbolizáció
- A más személyekkel való találkozás lehetővé teszi a saját szelf különválasztását és tudatosulását
- A szelfstruktúra alakulásának szempontjából meghatározó szereppel bírnak a másoktól
kapott értékelő minősítések!
személyiségfejlődés során a visszajelzések introjiciálódnak (bevetítődnek), a
gyerek magáévá teszi a szülő értékelő minősítéseit
ráadásul ezek a minősítések úgy őrződnek meg, mintha azok a saját közvetlen
észleléséből származnának!  ezt Rogers torzult szimbolizácinak nevezte el.
- Tehát a szelf struktúrája részben az egyén közvetlen tapasztalataiból, részben a torzult
szimbolizációkból alakul ki.
- A személyiség fejlődése során az egyén egyre inkább képes lesz az introjekción alapuló torzult
szimbolziációból származó értékek és élmények, illetve a saját tapasztalatból származó
élmények megkülönböztetésére.

A szelfszerveződés és a viselkedés összefüggése

 Az ember az életben szerzett tapasztalatokhoz többféleképpen viszonyulhat:

1) ignorálja ha azok nem fontosak a szelfstruktúra szempontjából, ha nem mond ellent és

nem erősíti meg az önmagáról kialakult képzetet

2) tudatosulni fognak, azok amelyek a szelfszerveződéssel összhangban vannak és

megerősíti azt, tehát ha összeillik a saját magunkról kialakított képünkkel

3) tudatba kerülése akadályozott (tagadás, elfojtás), ha az élmény ellentmond

(=összeférhetetlen, inkonzisztens) a személy önmagáról kialakított képével a szelfstruktúra
nem engedi, hogy olyan percepciók tudatosuljanak, amelyek ellentétben állnak vele

Összességében a személy leginkább azokat a viselkedésmódokat valósítja meg az életben, amelyek

konzisztensek énképével.

 pszichológiailag rossz alkalmazkodás: ha a személy megtagadja a tudatosulást és

megjelenítődést olyan lényeges élményeitől, amelyek ennek következtében nem
szerveződhetnek a szelfstruktúra egészébe

 következmény: a megtagadott én-rész valamilyen áttételes úton próbál majd meg

kielégülni

42
  pszichológiailag jó alkalmazkodás: amikor a szelfbe a szervezet valamennyi lényeges
élménye beépül, tudatosul a szimbolizáció segítségével és egymással konzisztens (tartós)
kapcsolatot teremt

 ekkor az egyén énképének negatív és pozitív aspektusát is el tudja fogadni, integrálja

ezeket
 Rogers szerint az inkonzisztens tapasztalatokat fenyegetéskén észleljük, és
védekezésképpen a szelfstruktúra megmerevedik.
 Az énkép megváltozhat abban az esetben, ha az ellentmondásos tapasztalatok is
észlelhetővé válnak, és tudatba kerülésük után döntünk, hogy az élmény befogadásával
módosítjuk énképünket
 A terápia is segíthet az énkép megváltoztatásában
 Ha a szelf integrált egészként működik, másokat is jobban megért és elfogad, mivel nincs
szüksége védekezésre

Azonban: a mélyen megtagadott, az énképpel inkonzisztens tapasztalatok csak akkor

korrigálhatók, ha a személy olyan érzelmi kapcsolatban van a másikkal, amelyben biztos lehet a
másik elfogadásában.

A pozitív értékelés és önelfogadás

Fogalmak:
- énkép: azok a sajátosságok, jellemzők, amelyeket a személy önmaga részének tart
 ideális énkép: azok a jellemzők, amelyekkel rendelkezni szeretnénk
 aktuális énkép: azok a jellemzők, amivel aktuálisan rendelkezünk
- aktualizáció: A személyiség egészséges növekedésére irányuló tendenciájának megvalósítása
- szelfstruktúra: Az énnel kapcsolatos tapasztalatok, jellemzők, tulajdonságok összefüggő
rendszere.
- kongruencia (megegyezés, megfelelés): Az énkép egységességét, valamint az énkép és
tapasztalatok egybeesését mutatja

A szelftudattal egy időben megjelenik a pozitív értékelés szükséglete

 típusai:
a) feltétel nélküli pozitív értékelés: önmagunk létezéséért szeretnek minket
b) feltételhez kötött pozitív értékelés: valamilyen feltételnek eleget kell tennünk,
ha el akarjuk nyerni mások tetszését, szeretetét
A feltételhez kötött pozitív értékelés fogalma összekapcsolódik az értékfelvétel és
a feltételhez kötött pozitív önértékelés fogalmával.
 önelfogadási szükséglet: tanult szükséglet, pozitív értékelés mely viszonylatban már nem
jelenik meg a szociális „másik”.
 Az önmegvalósítás során az ideális és az aktuális énkép között egyre nagyobb a megfelelés,
kongruencia, azonban az is fontos, hogy az aktuális énkép és a tapasztalataink is kongruensek
legyenek egymással!

Inkongruencia és dezorganizáció:
 Az önelfogadási szükséglet következtében az egyén értékfeltételeinek megfelelően
észleli tapasztalatait. Azokat a tapasztalatokat, amelyek ellentmondóak, azokat
torzítottan vagy szelektíven észleli vagy kizárja a tudatból:

43
  így jelenik meg egy olyan szelfélmény ami nem integrálódik a szelfstruktúrába
létrejön a tapasztalat és a szelf közötti inkongruencia!
 a fenyegetettség miatt az önelfogadási szükségletet frusztráció éri,
szorongásos állapot jön létre
 a személy elhárításokkal él, hogy ezt az állapotot elkerülje
 az elhárítás miatt a percepció torzul, merev lesz, a valóságot pontatlanul
észleli
 gyakorlatilag egy ördögi kör
 Rogers szerint a neurotikus, pszichotikus kórképekben is ezek a folyamatok játszódnak
le. De ezen kórképek helyett Rogers inkább a dezorganizáció kifejezést használja,
amely akkor jön létre, ha a szelf-szerveződés összeférhetetlensége a tudatba tör.

A kliensközpontú terápia
o az újraintegrálódást a feltétel nélküli pozitív elfogadás légköre segíti

Rogers szerint a patológia oka:

 az ideális és aktuális énkép inkongruenciája
 aktuális énkép és tapasztalatok inkongruenciája
 Rogers terápiás hatásként értékel minden olyan személyiségváltozást, amely
o a személyiség jobb integrációját eredményezi
o csökkenti a személy belső konfliktusait
o olyan energiákat szabadít fel, amiket a személy a hatékony(abb) életre fordíthat.
A javulás a terapeuta és a kliens közötti attitűdöknek köszönhető. 3 alapvető attitűd:
1. őszinteség, valódiság, kongruencia, az érzések maszk nélkül történő megmutatása
2. elfogadó, meleg attitűdök a kliens felé, feltétel nélküli pozitív viszonyulás,
3. empátia – ugyanakkor a saját érzések ne keveredjenek bele ebbe a folyamatba
A terápia csak akkor lehet sikeres, ha a kliens észleli a terapeuta őszinteségét, empátiáját és
elfogadását.

Csíkszentmihályi flow élmény

 A tökéletes élmény kulcsfontosságú eleme, hogy önmagában hordja jutalmát (autotelikus=
auto(ön)+telos(cél))
 Nem valami jövendőbeli haszonért tesszük, hanem csak a tevékenység kedvéért
 Az autotelikus élmény egy másik szintre emeli az életet: az elidegenedés átadja a helyét az
elkötelezettségnek, az unalmat felváltja az öröm, a tehetetlenség átváltozik uralom érzetévé és
a pszichikai energia nem vész el külső cél szolgálatában, hanem az Én-érzetet erősíti.
- A tökéletes élmény és az azt elősegítő pszichológiai feltételek univerzálisak
- Az örömteli élménynek 8 alapvető eleme van:
1) olyan feladatot kell vállalnunk, amelynek elvégzésére van esélyünk, ugyanakkor nem
könnyen, így feszültséget kell keltenie pl. versenyhelyzet
2) képesnek kell lennünk rá, hogy arra összpontosítsunk, amit csinálunk -> Csak egy válogatott
információkészletet engedünk a tudatba
3) az összpontosításhoz szükségünk van arra, hogy az adott feladat céljai világosak legyenek
4) azonnali visszacsatolás álljon rendelkezésünkre - Minden olyan visszacsatolás lehet
örömteli, ami logikusan kapcsolódik egy olyan célhoz, amibe az ember már pszichikai energiát
fektetett be

44
 5) erőlködés nélkül, elkötelezettséggel kell cselekednünk, figyelmen kívül hagyva a
mindennapi élet frusztrációit és aggodalmait -> automatikussá váló folyamat -> áramlat-
szerűség
6) az örömteli élménynek elő kell segítenie a saját cselekedetek feletti kontroll elérését
7) megszűnik a léttel való foglalkozás, paradox módon azonban az áramlatélmény után az
énérzés még erősebben tér vissza -> Én-tudat elvesztése, a környezettel való eggyé olvadás
érzése, de ez mégis aktív ént feltételez, nem a tudatosság hiányát, hanem az énről való tudás
hiányát jelenti
8) megváltozik az időérzékelés: órák telnek el, mint percek és fordítva
 ezek kombinációja az öröm olyan mély érzését hozhatja létre, és olyan kielégítő, hogy az
illető azt érzi, minden fáradtságot megér pusztán az, hogy átélheti.
- Mikro-áramlat tevékenységek: segítenek megbirkózni a napi problémákkal, ezek azonban nem
elég komplexek, csak az unalom és a szorongás elűzésére hivatottak, de nem növelik az
élmények jóságát, nem kívánnak felkészültséget

45
 D7. A freudi pszichoanalízis és annak kritikái
Kulcsszavak: topografikus modell, strukturális modell, ösztöntan, szorongáskoncepció, a tudattalan
megismerésének módjai, a freudi pszichoanalízis kritikája

A pszichoanalízis születése:

- Anna O. Breuer
- ha hipnózis alatt élénk hallucinációiról beszélteti, az enyhülést hoz -> katartikus módszer
- katartikus módszerrel meggyógyított hisztéria
- szabad asszociációs módszer

Topografikus modell
Freud ebben ötvözte a nem tudatosra vonatkozó mennyiségi és minőségi felfogást

A tudattalan fogalma

- a tudattalan a tudatostól nem mennyiségben, hanem minőségben különbözik

- „nem vetül rá a reflektorlámpa fénye”
- a tudatos az ésszerű, racionális, kiszámítható és kontrollálható
- a tudattalan az ésszerűtlen, irracionális, kiszámíthatatlan és nem kontrollálható

 a tudattalan működésmódjának megismerését betegeken végzett klinikai megfigyelései és a

mindennapi átlagembert jellemző furcsa jelenségek (elszólások, álmok) révén tárta fel. Emellett Freud
a személyiség ún. topografikus modelljében (Freud, 1900) ötvözte a nem tudatosra vonatkozó
mennyiségi és minőségi felfogást.

Háromféle lelki minőséget különböztet meg:

1. TUDATTALAN

- tartalma a lelki benyomások emlékei

- a cenzúra megakadályozza a tudatos felé haladásukat
- közvetlenül nem hozzáférhetőek
- kikövetkeztetni, megfejteni lehet őket
- a háttérben munkálkodnak, befolyásolják a tudatos eseményeket

2. TUDATELŐTTES

- „a tudatos előszobája”
- elemei aktuálisan kívül esnek a tudatos régióján
- könnyen tudatossá válhatnak

3. TUDATOS

- a külvilág felől hozzánk érkező ingerek percepcióját és a tudatelőttesből felbukkanó gondolatok,

képek
- a tudatosság tünékeny állapot

Σ: A topografikus modell értelmében a tudattalan tartalmak tudatelőttessé, illetve tudatossá válását

egy képzeletbeli őr (a cenzor) akadályozza meg. A tudatos, a tudatelőttes és a tudattalan minőség
egymáshoz való viszonyát a jéghegy hasonlatával szemlélteti Freud. Eszerint az emberi lélek tudatos
része úgy aránylik a tudattalan tartalmak mennyiségéhez, mint a jéghegy csúcsa annak nagyobb, víz

46
alatti részéhez. S mint ahogy a víz szintje is folyamatosan változik, így nem lehet abszolút vagy állandó
választóvonalat húzni a tudattalan és a tudatos minőségek közé.

A tudattalan megragadásának lehetőségei:

- poszthipnotikus szuggesszió:
o A páciens a hipnózisban kapott parancsot felébredése után vakon teljesíti, ugyanakkor
viselkedését nem tudja megmagyarázni (esetleg kitalálhat rá valamilyen alternatív
magyarázatot).
o Ha erősen kényszerítik a pácienst arra, hogy visszaemlékezzen a hipnózisban
történtekre, akkor vissza tud emlékezni annak minden részletére.
o Tehát a poszthipnotikus parancsteljesítés tudattalan lelki erő hatása alatt történt,
melynek tudatosítása erős ellenállás leküzdése során lehetséges.
- szabad asszociáció:
o éber állapotban történő eszmetársítás
o kísérleti beigazolódás: ingerszóra adott első válasz  két szó közötti kapcsolat
bizonyítható, még ha értelmetlennek tűnik is
- mindennapi élet pszichopatológiája (pl. elszólások)
- néplélek megnyilvánulásai – mesék, mítoszok, mondák, stb
- élc és komikum:
o a legtöbb vicc kimondatlan, legátolt, elfojtott gondolatokon alapul
o Mivel az elfojtás jelentős mennyiségű lelki energiát köt meg, így viccmesélés során a
korábban gátlásra fordított energia, nevetésben szabadul fel.  A vicc ennek
következtében az egymással szemben álló tudatos és tudattalan erők küzdelmének
színtere, annak egyfajta társadalmilag megengedett megoldási lehetősége.
- neurózisok és pszichózisok
o A neurotikus tüneteknek szimbolikus jelentésük van.
o A magyarázat a páciens számára kellemetlen emlékekben keresendő, amelyeket
elfelejtettek, nem képesek tudatosítani, azonban mégis ott munkálkodnak a háttérben.
- álomfejtés
o Az álmok a múltbeli és jelenlegi tudattalan tartalmakról tudósítanak. Mindez úgy
válik lehetővé, hogy alvás alatt a tudatos funkciók lecsökkennek és elgyengülnek, s a
tudattalan tartalmak tudatelőttessé, illetve tudatossá válását akadályozó őr, a cenzor is
nyugovóra tér.
o A tudattalan képzetek, amelyek a tudat felé nem tudnak előrehaladni, kerülőutakon
keresnek megnyilvánulást, és mivel progresszív út nem áll előttük, marad a regresszív
forma  érzékletes hallucinációkká alakulnak.
o ÁLOM = egészséges embernél éjjelente jelentkező „normálpszichózis”, ahol az
álmoknak jelentésük van, s az analitikusnál van a megfejtés kulcsa
o ÁLOM célja: vágyteljesülés  kielégítetlen kívánságok beteljesülése
o Nyilvánvaló/manifeszt/tudatos álomtartalom: amit el tudunk mesélni ébredés után
o Látens/tudattalan álomtartalom: az álom valódi jelentése, asszociáióciókkal kibontható
jelentés
o Álommunka: az álomanyag (pl. testi ingerek, nappali maradványok) nyilvánvaló
álomtartalomba történő átfordítása, eredménye a torzítás
o Álomfejtés: célja a látens álomtartalom eszmetársítás útján való kibontása
o Álommunka: álomvágyak eltorzítása, zavaró impulzusok és emlékek ártalmatlanítása -
> cél a nyugodt alvás biztosítása

47
  Sűrítés: az álmok általában rövidebbek, mint a bennük kifejezésre jutó
gondolatok
 Eltolás: az értelmi töltés leválik a valódi tárgyról és más tárgyakra kapcsolódik
 Utalás: a lappangó elemet valami távolabbi célzás helyettesíti
 Szimbolizáció: a látens tartalom közvetlen, de jelképes formában való
megjelenése

Strukturális modell
A lelki terület három területét/instanciáját különbözteti meg

Ösztönén / Id

- már születéskor jelen van

- főként tudattalan tartalmak
- feszültségének forrásai az ösztönök
- működését az örömelv szabályozza
- nem szabályozza a kielégülés módját
- ha a szükségletek nem elégítődnek ki rögtön, elsődleges folyamatok által megteremti a
hiányfeszültség forrásának képmását (pl. fantázia, álom)

Én / Ego

- külvilág hatása és befolyása módosítja

- ösztönén és külvilág között közvetít
- külvilág megfigyelése -> emléknyomok
- a valóságelvvel egyesülve az örömszerzés igényét megtartva képes a késleltetésre,
feszültségtűrésre, így a kínt is elviseli
- fantáziálás helyett másodlagos folyamatokat alkalmaz – gondolkodás, következtetés,
problémamegoldás -> ezek működését a valóságpróba során ellenőrzi
- képes használni az elsődleges folyamatokat, de felismeri, hogy azok nem valóságosak
- szintézisre törekszik
- a józanságot és az értelmet képviseli

Felettes-én / Szuperego

- az id energiáiból fejlődik az ego révén

- morális erkölcsöt képviseli – szülők és a társadalom szabályai -> kezdetben a szülői tekintély
tölti be szerepét
- tökéletességre törekszik
- elsődleges folyamatok dominálnak működésében
- két alrendszer
o én-ideál: jóság és kiválóság standardja, megvalósítása esetén büszkeség érzése
o lelkiismeret -> bűntudat

48
 A strukturális és a topografikus modell egyesítésének
eredményeképp született meg Freud lelki szerkezetre
vonatkozó sémája.
A felettes-én „benyúlik” a tudattalan tartományba. A
felettes-én bensőséges kapcsolatban van az ösztön-énnel,
működése elsősorban szintén tudattalan  az érzékelő
rendszertől azonban távolabb fekszik, mint az ego. Az
ösztön-én tartalmai alapvetően tudattalanok, a
külvilággal csak az ego-n keresztül vannak
összeköttetésben. Az ego működhet tudatosan,
tudatelőttes- és tudattalan módon egyaránt. Ez utóbbi az
ego által elfojtott jelenségek kapcsán nyer értelmet.

A pszichoanalízis ösztöntana
- dinamikus fiziológiából épült ki
- a lelki történésekben mindig erők és ellenerők hatnak
- a működés energiaforrásai az ösztönök
- a kielégítetlen szükségletek feszültséget hoznak létre
- örömkeresés vezérel, a testi szükséglet pszichés reprezentációja a vágy
- kínkerülés szintén vezérel

Az ösztönök 4 alapjellemzője:

- az ösztönnek van forrása: hátterében biológiai szükséglet áll

- az ösztön célja a biológiai egyensúly azonnali helyreállítása
- az ösztönnek van tárgya
- az ösztön ereje a hátterében álló szükséglet intenzitását jelzi

Az ösztönök fajtái:

- a személyiséget a két tisztán reaktív jellegű őserő küzdelmére redukálja

- Eros: életösztön
o rendelkezésére álló energiamennyiség a libidó
o kötődés és kapcsolat kialakítása a célja
- Thanatos: halálösztön
o destruktív ösztön
o célja a rombolás és pusztítás

49
Szorongáskoncepció
Az én az ösztön-éntől hajtva, a felettes-éntől korlátozva és a valóságtól visszaszorítva igyekszik
ellátni feladatát, és ha ez a törekvés kudarcba fullad, szorongás lép fel

A létrejövő szorongás jellegét a fenyegető hatalom típusa határozza meg:

 A külvilággal szembeni harcban jelentkező szorongás az ún. reális szorongás, a

tulajdonképpeni félelem.
 A felettes-énnel szemben az ún. lelkiismereti szorongás lép fel.
 az ösztön-én túlságosan erős szenvedélyeinek ellenőrizhetetlenné válása pedig
neurotikus szorongást idéz elő.

A szorongás

- jelző mechanizmus: egyfajta figyelmeztetés az én számára, amely mutatja, hogy várhatóan

valami kellemetlen fog bekövetkezni
- felszólítás arra, hogy az ego indítsa be az ún. védekezési vagy elhárító mechanizmusokat,
amelyek a harmónia visszaállítását és az alkalmazkodást szolgálják

 az elhárító mechanizmusok két közös tulajdonsággal rendelkeznek  tudattalanul működnek és

legátolják az ösztönimpulzusokat, avagy kevésbé fenyegető, elfogadható formájúvá alakítják azokat,
illetve valamilyen módon eltorzítják, meghamisítják a valóságot.

Az elhárító mechanizmusok adekvát alkalmazása az egészséges lelki működés fontos ismérve.

Megbetegítővé és pszichés tüneteket okozóvá csak abban az esetben válnak, ha primitív elhárító
formákat alkalmazunk, vagy nem a megfelelő időben hívjuk őket segítségül, illetve, ha valamely
énvédő mechanizmust túlzott mértékben előnyben részesítünk.

Pszichoszexuális fejlődés:
- a libidó testi forrásai az erogén zónák -> ez a szexualitás tárgya
- ha egy fejlődési fázisban az erogén zóna nem stimulálódik megfelelő mértékben, a libidó
bizonyos hányada tartósan visszamarad: rögződik vagy fixálódik
- a továbbjutott libidó is visszatérhet -> visszaesés vagy regresszió
- Szakaszai:
o abszolút vagy primer nárcizmus: az egész libidómennyiség önmagára irányul
o orális szakasz:
 táplálkozás és szopás
 a nemi ösztönt saját testén elégíti ki (ujjszopás) -> autoerotikus
 orális bekebelezés: szükséglet kielégülés csak az anya által -> passzivitás,
másoktól való függés -> engedékenység, féltékenység
 orál-szadisztikus fázis: fogak megjelenése -> rágás és harapás -> verbális
agresszió
o anál-szadisztikus szakasz:
 agresszív ösztönipulzusok dominanciája
 székletürítés
 -> produktivitás, alkotóképesség

50
  szélsőséges büntetés: anális kiürítő személyiségtípus -> rendetlenség,
kegyetlenség
 visszatartás -> anális visszatartó személyiségvonás -> kontrolláltság, tisztaság
o fallikus szakasz (3-5 év)
 nemi szervek érintése
 Ödipusz- és Elektra-komplexus
 felettes én kialakukása
o látencia szakasz (6-8 év)
 nemi ösztönöket az intellektuális tevékenységek szolgálatába állítják
o genitális szakasz
 libidinális és agresszív vágyak
 ego egyensúlyozó szerepe
 autoerotizmus -> ellenkező nemű külső tárgy -> integrált részösztönök

Freud pszichoanalízisének kritikái

- Természettudományos okság vs hermeneutika (rejtjelfejtés, rekonstrukció)
- Freud számos olvasatot kínál: szimbólum-használat, saját konstrukciójának revíziója
- A lélek minden egyéb tényezőjét elhanyagolva a szexualitásra helyezi a hangsúlyt
- Túl nagy hangsúly a tudattalan folyamatokon
- Kevés figyelem az Egonak

51
 D8. C. G. Jung analitikus pszichológiája, Adler
individuálpszichológiája és Szondi sorsanalízise
Kulcsszavak: a személyiség struktúrája a három elméletben, a tudattalan különböző felfogásai, a
személyiség megismerésének különböző módszerei a három elméletben, projektív személyiségvizsgáló
technikák

Jung analitikus pszichológiája

A TUDAT ÉS A TUDATTALAN JUNG SZERINT

TUDAT
A tudat átmeneti jelenség; aktívan érzi, mint
önmaga tartalmát
Minden, amit a TN-ről tudunk = a tudatos
A pillanatnyi látásra korlátozódik;
A tudatosság fárasztó, kimerülünk tőle;
Freud: a TN-t a tudatból származtatta;
TUDATTALAN
A TN közvetlenül nem feltárható, csak
indirekt bizonyítékaink vannak, a
megnyilvánulásaival, a produktumaival
foglalkozhatunk;
mond róla, saját kifejezéskészletét
használva;
A TN területe hatalmas es mindig
folytonos;

A személyiség struktúrája
 SELBST (SELF)/ MÉLY-ÉN
 EGO / ÉN
 PERSONA
 ÁRNYÉK
 ANIMA-ANIMUS
 SZEMÉLYES TUDATTALAN
 KOLLEKTÍV TUDATTALAN

A MÉLY-ÉN (SELBST) (1997, 474.)

o Az ember teljessége, a tudat és a tudattalan központja és kiterjedése;
o Az élet célja a mély-én tudatosítása
o Központi archetípus, a rend archetípusa
o Szimbóluma a mandala;
o Az élet célja a selbst-tel való kapcsolat kiépítése

EGO / ÉN
o Tudat = pszichikus tényezők kapcsolata az Én-nel; minden, ami kapcsolatba kerül az Én-nel,
akkor tudatosul, ha nem, akkor tudattalanok maradnak;
o Én = tudat középpontja, a tudat fókusza; (Az akarat középpontja)
o Érzékelés, gondolkodás, érzelmek, emlékek tára

52
 o A tudattalanból származtatja,
o Amely mágnesként vonzza az elemeket a TN-ből és a külvilágból egyaránt.
o Feladata az egyensúly megteremtése a külvilág és a személyiség tudatos része között
o identitásunk: én+persona+árnyék

o Én alkotóelemei:
1. Test-séma és a létezés tudata;
2. Emlékezeti adatok;

PERSONA (1997. 476.)

o Szerepszemélyiség, az a beilleszkedési szisztéma vagy az a viselkedési mód, ahogy a világban
mozgunk.
o „persona az, ami tulajdonképpen nem mi vagyunk, hanem amiről magunk és mások gondolják,
hogy mi vagyunk az.”
o Veszélyt az jelent, ha az ember azonosul a perszonával, szerepszemélyiségével
o Szoros kapcsolat az árnyékkal
o Archetípus, mert tartalmaz mindent, amit egy személy viselkedésére nézve a közösség
helyesnek tart

ÁRNYÉK (SCHATTEN) (1997, 468.)

Minden olyan személyes és kollektív pszichikus diszpozíció összessége, amelyet nem élünk meg, mivel
összeegyeztethetetlen tudatosan választott életformánkkal – autonóm részszemélyiséggé szerveződik a
tudattalanban;
o Az árnyék kompenzálóan viselkedik a tudat irányába, hatása így pozitív és negatív egyaránt
lehet
o Álom alakjában az álmodóval azonos nemű;
o Mint a személyes TN része, az árnyék az énhez tartozik
o A kollektív TN részeként viszont az ellenlábas archetípusa;
o Az én számára elfogadhatatlan impulzusokat és tulajdonságokat tartalmazza
o A personával ellentétes
o Az ösztönvilághoz áll legközelebb;
o Az analízis első fázisa az árnyék tudatosítása;
o ha figyelmen kívül hagyják, vagy elnyomják
o Identifikálják az énnel mindkettő veszedelmes és disszociációhoz vezethet;
 Az árnyék előre törése mindig morális konfliktust okoz;
 Az Ego harcol az árnyékkal a központi pozícióért;

Amit mások
Nem
Ismernek
ismernek
Ismerek Persona Ego
Amit én

Nem
Árnyék Selbst
ismerek

53
ANIMA ÉS ANIMUS
 Nemi hovatartozásunkhoz képest kisebb számban lévő ellenkező nemű gének ellenkező nemű
karaktert alakítanak ki
 Alávetettségénél fogva általában tudattalan marad
 ANIMA: minden férfi öröktől fogva magában hordja a nő képét, a nőkről szerzett összes
benyomások lecsapódását; az ősök sorának a nőkről szerzett valamennyi tapasztalatát összegző
típust (nem ennek vagy annak a nőnek a képe, hanem A nőnek a képe)
o A férfi érzelmeinek, inferior funkcióinak megtestesítője, amelyek ekképp jelennek meg
az álomban
o A kollektív tudattalan, mint egész a férfiaknak feminin formában jelenik meg, míg a
nőknek maszkulin formában;
 ANIMUS: a nőben élő férfiakról szóló veleszületett kép;
 Minden archetipikus megnyilatkozásnak, így az animának és az animusnak is van egy pozitív,
kifinomult és egy negatív, primitív aspektusa
 Funkciója, hogy helyreállítsa a kapcsolatot az individuális tudat és a kollektív tudattalan között;
 Szenvedélyes vonzalom alapja az anima / animus szeretett lényre való tudattalan kivetülése;
 A másik nem vonásaiközösségi fejlődés során elnyomjuk
 Amikor egy férfi szenvedélyes vonzalmat érez egy nő iránt, akkor saját animáját, TN feminin
minőségét látja a nőben megtestesülni, így ez a belső kép ideaként jelentkezik és sokkal
szebbnek látja a nőt minden más nőnél és annál is, mint a nő valójában.

Jung tudattalan felfogása

A SZEMÉLYES TUDATTALAN
 A tudattalan felszíni rétege:
o Gyenge élmények, amelyek nem érik el a tudatot;
o Valaha tudatosak voltak, de az elfojtás áldoztaivá váltak
 A személyes tudattalan főként az úgynevezett érzelmi színezetű komplexusokat tartalmazza,
amelyek lelki életünk személyes intimitását jelentik
 Komplexus:
o „Asszociációk autonóm csoportjai, amelyek hajlamosak maguktól mozogni, saját
életüket élni, szándékainktól függetlenül”;
o Az ellentétekből eredő, feloldhatatlan feszültség, amely energia csomópontokat alkot
o Lehet erős vagy gyenge; pl. erős, ha az ember feje tele van veleanyakomplexuscsak
az anyjáról tud beszélni, valahogy mindig szóba kerül
o Nagy érzelmi tötésű, részben vagy teljesen TN képzetek és emlékek szervezett egysége
o Autonóm lélekrészek, melyek erős +/- érzelmi töltéssel rendelkeznek
o Hátterében gyakran gyermekkori trauma
o A személyes- és a kollektív tudattalan számos ismeretlen és meghatározhatatlan
komplexust tartalmaz; (pl. írók által alkotott kitalált szereplők)

A KOLLEKTÍV TUDATTALAN (1997)

Évezredek információi tárolódnak ős-mintázatokban, archetípusokba kódolva, amelyek aztán
szimbolikus képek formájában aktiválódnak. Kultúra független, kor független, jellemző a fajra.
 A tudattalannak olyan mélyebb rétege, amely nem a személyes tapasztalatokból és élményekből
származik, hanem örökletes és veleszületett. (család, nemzet, Európa és az egész emberiség
története)

54
  Nem individuálisan szerzett, nem az egyénre jellemző, nem egyszeri tartalmakat hordoz, hanem
általános természetű, egyöntetűen elterjedt, minden egyénben ugyanolyan.
 A személyes tudattalan az úgynevezett érzelmi színezetű komplexusokat tartalmazza, amelyek
lelki életünk személyes intimitását jelentik. A kollektív tudattalan tartalmai ezzel szemben az
ösztönök és az archetípusok.
 Időtlen idők óta fennálló általános képek (lásd mesék, mítoszok)
 A kollektív TN előre törése = pszichózis
 A kollektív tudattalan tartalmai mélyebbre haladva egyre kollektívabbak lesznek, míg végül a
test anyagszerűségében, a kémiai testben egyetemesekké vállnak.

ARCHETÍPUS (1997, 467-468.)

 Ősképek, nagy energiatöltésű, öröklött tartalmak
 A világirodalom mítoszai és meséi bizonyos meghatározott, mindig újra és újra visszatérő
motívumokat tartalmaznak; Ezek jelennek meg az individuumok fantáziájában, álmaiban,
téveseszméiben
 Formailag és nem tartalmilag vannak meghatározva (~ mint pl. egy kristály tengelyszerkezete)
 Tudatosodásra képtelen, azaz transzcendens;
 Megmagyarázásra nem más, mint egy másik képi nyelvre való átütetése.
 Jellegzetes archetípusok:
o Anya, Apa, Hős – sárkány (szörny), Varázsló, Születés, Halál
o De a persona, az árnyék, az anima és az animus is archetípus, olyan mértében fejlett,
hogy a személyiségrendszer részének kell tekinteni;

INDIVIDUÁCIÓ
 Belső átalakulás: „Önmagunkká válás”, „önállósodás”, „önmegvalósítás”
 A fejlődés útja, amely szerinte nem szakaszosan, állomásokon keresztül halad, hanem
folyamatos;
 A fejlődés motorja az ellentétek harca (Freudhoz hasonlóan); (lásd lélektani típusok, vagy a
kompenzáció)
 Az a folyamat, amelynek során egy lélektani individuum, egy különálló, osztatlan egységet,
teljességet hoz létre. A legbensőbb, végső és semmihez sem hasonlítható egyszeriségünk
eléréséhez vezető út.
 Az individuáció magába zárja a világot;
 az egész életen át tartó fejlődés
 az a folyamat, melynek során minden élőlény azzá válik, amivé születésénél fogva válnia kell
 két irányú folyamat: 1. külső világhoz alkalmazkodás; 2. befelé irányuló fejlődés, amely
önismerethez vezet és a belső világ felfedezéséhez
 ebben a folyamatban a lelki fejlődés első lépése az árnyék tudatosítása, majd az anima és animus
megértése, végül a mélymaghoz való eljutás, legbelsőbb önmagunk megtalálása

SZINKRONICITÁS (1997, 476-477.)

 A tudattalan működésének sajátos elve, amely nem a kauzalitáson alapul, hanem a viszonylagos
egyidejűségen;
 Hasonló vagy azonos értelmi tartalmú esemény időbeli egybeesése, nem pusztán időbeli
egybeesés;
 Koincidencia, megfelelés két esemény között, amelyek azonban nem állnak ok-okozati
összefüggésben

55
 o Egy pszichikus és egy fizikai esemény között; Benső történések a külső valóságban is
megjelennek (pl. megérzés igaznak bizonyul)
o Hasonló történések (gondolatok, szimbólumok vagy lelki állapotok, amelyek egy
időben, de különböző helyeken bukkannak fel;
 ha valamilyen külső esemény és egy belső esemény véletlen módon egybe esnek, egy időben
jelennek meg (pl: ember meghal és a szobában megáll az óra
 akkor tapasztal ilyet az ember, ha szoros kötődés alakul ki vagy szakad meg közte és egy fontos
személy között pl: szerelmesek egy időben ua. álmodják

A tudattalan megismerésének technikái

1.) A SZÓASSZOCIÁCIÓS TESZT

 Menete:
o Százszavas lista elmondása
o A páciens ingerszót hall, mely után – amilyen gyorsan csak tudja – ki kell mondania a
szót, ami eszébe jut - Reakcióidőt méri
o Majd a terapeuta megismétli az ingerszavakat és a páciensnek reprodukálnia kell a
válaszait
o Mechanográfiás eljárással rögzítette az emóciók hatását a pulzus és légzés számra, a
bőr elektromos vezetőképességének kvantitatív változásaira; Tkp. =emóciók fiziológiai
kísérőjelenségei;
o fontosak a hibák – ezt vizsgálja
 Százszavas lista elmondása után a páciens ingerszót hall, mely után mondania kell az első szót,
ami eszébe jut
 Reakcióidőt méri
 Majd a terapeuta megismétli az ingerszavakat és a páciensnek reprodukálnia kell a válaszait
 A hibák fontosak, ezt vizsgálja. Pl.: egyszerű ingerszóra egy gyerek is tud reagálni, a magas
intellektusú nem. MIÉRT?
Mert a szó eltalálta az én-komplexusát. Pl.: pénz-komplexus esetén nagyobb lesz a
reakció ’fizetni’ szó esetén.

- Az ingerszó lelki fájdalmat vagy konfliktust (tulajdonképp komplexust) érinthet, ilyenkor átüti
a persona vékony rétegét, és behatol az árnyékrétegbe

2.) ÁLOMKONCEPCIÓ
 Jung nem használja a szabad asszociációt: „nem az a célom, hogy megismerjem a
komplexusokat; az álmokat akarom megismerni;” (1995, 107.)
 „Az álmok mindent előhoznak, ami szükséges.” (1995. 9.) Az álomban minden benne van; nincs
mögöttes, rejtett tartalma, hiszen az álom egyben saját maga értelmezése is.”
 Álom = nem teljesen értett szöveg; az álmok nem titkolóznak, egyszerűen nem értjük a
nyelvüket;
 Megértésében átveszi a filológusok módszerét, az ún. ampifikációt;
 Cél annak a megtalálása, hogy milyen szövedékbe ágyazódik a szó vagy a képzet; Tkp. a
kontextus megtalálása; S ezen keresztül annak kibontása, hogy MIT KEZD A TUDATTALAN
A KOMPLEXUSOKKAL; hiszen komplexusai mindenkinek vannak;
 Az anima és az animus a kollektív TN megtestesítőjeként jelenik meg az álomban
 Jung szerint a személyes TN-ne való foglalkozás nem teszi lehetővé, hogy bármit is
hozzátegyünk a páciens asszociációihoz szemben a kollektív TN tartalmaival (pl: archetípusok)

56
  Működésünk a tudatos és a tudattalan kompenzatórikus kapcsolatán alapul, a test
homeosztatikus szabályozásához hasonlóan; = Az álmok az önszabályozó pszichés rendszer
természetes reakciói;
 Az álom funkciója: a tudatos rész kompenzációja az egyensúly fenntartása érdekében;
 Prospektív (előrejelző) funkció
 Az álom egy belső színház, amelyet a tudattalan rendez, s minden szereplő mi magunk vagyunk;
 Megértésében átveszi a filológusok módszerét, az ún. ampifikációt
o Egy álomkép kibővítése és elmélyítése irányított asszociációk útján
o Az emberi jelkép- és szellemtörténetből való párhuzamok segítségével
 Mitológia, vallás, folklór, néprajz, művészet
 Mindig álomsorozattal dolgozik;
 megkülönböztet hétköznapi és archetipikus álmokat (kritikus élethelyzetben jellemzőek,
mélyen megmozgatják az embert)

3.) AKTÍV IMAGINÁCIÓ

 Folyamata:
o Egy kiindulópontra való koncentrálással kezdjük; Az aktív imagináció kiindulópontja
lehet: álom, hipnagóg természetű benyomás
o A kép mozogni kezd, az imagináció részletekkel gazdagodik, mozog és fejlődik.
Voltaképpen a képek saját életre kelnek, a szimbolikus történések saját logikájuk szerint
fejlődnek
o Ha nem szakítjuk meg az események természetes folyamatát, tudattalanunk teljes
történetet alkot, képsorozatot produkál
 Tartalmak, amik „tudatba esnek” (Ein fall)
 Jellemzői:
o Aktív, tervszerű folyamat
o Álomnál előnyösebb, hiszen az imagináció kreatív folyamat – gyorsított érési folyamat
o Mivel tudatos állapotban keletkezik, összefüggőbb, érzelmi értékeléseket is magában
foglal.
 Kiegészítése festéssel, rajzolással
o Ha a pszichotikus betegség mélyén lévő archetipiális szituáció megfelelően kifejezhető,
akkor meggyógyul a páciens. Megéli, hogy partikuláris betegsége nem csak az övé,
hanem általános betegség, mint az isteneké, visszakerül az emberek világába, s ez a
tudat szüli a gyógyító hatást;
o Ha nem találnak adekvát kifejezést, akkor visszazuhan önmagába, a betegség
izolációjába (magányos, nincs kapcsolata a külvilággal)
 Célja: segítse megoldani a páciens komplexusait, ezáltal megismerje „ismeretlen önmagát",
árnyékszemélyiségét, szerepszemélyiségét, domináns archetípusait. így juthat el igazi belső
énjéhez, pszichéjének központi magjához, amelyet Jung „Selbstnek", önmagának nevezett.

 A tudattalan motívumok világának tudatosításával a személyiség gyorsabb érését, individuációs

processzusát segíti elő.

 Jung kiemeli, hogy a képeknek és az őket kísérő érzelmeknek önmagukban is van terápiás
hatásuk anélkül is, hogy a mögöttes élmény racionális tudatosítása megtörténne. A képi
kifejeződés jelentős érzelmi átalakulást, tehermentesítést biztosít az imagináló embernek -ez az
imaginatív terápiás hatás első szintje.

57
  Ha a képek individuális jelentését is megértjük a feldolgozómunkával (asszociáció,
amplifikáció, identifikáció, realizáció), akkor a hatás második szintjét is elértük, ezáltal a
páciens tudatosan képes lelki erőit kézben tartani, ezek nem betegíthetik meg ismételten.

 A meditatív tréning a képek útján gyorsabban jut el a konfliktus gyökeréig, mint a többi
dinamikus hosszú terápia.

Adler individuálpszichológiája
Adler szerint az embert elsősorban társadalmi késztetések motiválják, a szociális érdeklődés velünk
születik. Közre játszik benne az anya szerepe, a társadalommal való kölcsönös függést –
interdependenciát – alakít ki. A társadalmi érdeket (amely az egyén érdekének helyére léphet)
ösztönszükségletként kezeli. Megjelenik a tökéletes társadalom mint cél, az egyén ebben vállal szerepet.

A személyiség központja Adler szerint a tudatos szféra -> az ember általában tisztában van viselkedése
okaival, értelmével -> nem különösebben foglalkozik tudattalannal; de nagyjából egyetért Freuddal
ennek kapcsán

Minden ember egyediségét hirdeti. Szerinte az ember nem áldozata, hanem mestere is lehet saját
sorsának. Ennek ellenére a személyiség bizonyos aspektusait a születési sorrendnek tulajdonítja

Fiktív finalizmus

- egyfajta életet irányító mottó

- nem hipotézis: nem tesztelhető és nem igazolható
- az embert inkább jövőt illető elvárásai, mint a múltbeli élmények motiválják
- célokság elve

Fölényre törekvés

- A fejlődés során 3 végcélszakasz: először agresszió, majd hatalomra törekvés, végül fölényre
törekvés
- Velünk születik, sosem szűnik meg
- Dinamikus elv
- „Nagy felhajtóerő”
- A jövő felé irányul

Kisebbrendűségi érzés és kompenzáció

- A kisebbrendűségi komplexus vagy problémák megoldási képtelensége

- Három forrás: szervi kisebbrendűség, kényeztetés, elhanyagolás
- Az élet bármely területén való tökéletlenség
- Hajtóerőként funkcionál
- Túlkompenzálás -> felsőbbrendűségi komplexus

Életstílus

- Tulajdonságok, viselkedések, szokások egyedi mintázata

- Elsődleges rendszer, ami által az egyén személyisége funkcionál
- Személyes és szubjektív, értelmezi és jelentéssel látja el az élményanyagot

58
 - Szociális interakciók révén alakul (4-5 éves korig) -> később nehéz változtatni rajta (de lehet)
- Tkp. az a mód, ahogy az egyén egy adott kisebbrendűségi érzést ellensúlyoz, kompenzál és
megvalósítja a fölényre törekvést
- Hibás életstílushoz vezető korai hatások:
o fogyatékosság
o elrontott gyermek
o elhanyagolt gyermek
o kényeztetés -> nem alakul ki közösségi érzés, egocentrikusság dominál
- Életstílus típusok:
o Domináns/uralkodó
o Megszerző/kapó -> passzivitás
o Elkerülő
o Szociálisan hasznos

A kreatív én

- Az ember maga teremti meg személyiségét – felépíti az öröklődés anyagából és az élményekből

- A mód, ahogyan a történéseket megéli = értelmezés
- Értelmezi és jelentéssel látja el a szervezet élményanyagát
- Szubjektív rendszer, amely értelmet ad az életnek, megteremti a célt és a célba érés eszközeit
- Olyan élmények után kutat, amelyek célja az egyén sajátos életstílusának megvalósítása -> ha
nem talál, megvalósítja azokat

Életfeladatok

- az egészségesség feltételi
- 1. társaságba való beilleszkedés
- 2. hasznos munka, hivatás vállalása
- 3. szeret, házasság

Álom

- Egyetért Freuddal, hogy a tudattalan megismerésének „királyi útja”

- Az álom lényege szerinte előkészület az aktuális problémák megoldására -> előrenéző,
jövőbelátó – az alvó ember gondolatban megragadja a jövendő nap gondjait és problémáit
- Az álomban nincsenek általános szimbólumok, de vannak visszatérő jelenségek

Korai emlékek

- Segítenek megérteni az életstílust

- Mindegy, hogy valós-e vagy fantáziált, mert a lényeg, hogy hogyan látja magát a személy

Szondi sorsanalízise
Ösztönkörök

- Az ösztönszükségletek ellentétpárokat, kettősségeket alkotnak, amelyek ösztöndinamikát és -

feszültséget teremtenek

59
 - A sorsanalízis ösztönrendszere a négy alapösztönt ösztönkörként, illetve vektorként nevezi
meg -> meghatározott ösztönirányt követnek és hátterükben behatárolható mennyiségű
ösztönszükséglet áll.
- A vektorokban jelennek meg az összekapcsolódó ösztönszükségletek, az ún. faktorok, amelyek
az ösztönélet gyökereit alkotják.
- A nemi élet ösztönköre, az „S” vektor
o valamely nemhez tartozás problematikája
o a nemi élet ösztönellentétpárja
o a nemi tárgyválasztás
o a dinamika alapja:
 nőies ösztönszükségletek (h; a gyengédség adására és kapására irányuló
szükséglet, az odaadás és a szolgálatkészség, az alul maradás és a vezetettség
igénye)
 a férfias ösztönszükségletek (s; az aktivitás, az erőszak, a támadó kedv, a hódító
akarat, az agresszió, a támadás, a vezetés jellemzi, szélsőséges esetben
szadizmus);
- Az indulati-, érzelmi és etikai élet, azaz a „P”, ösztönkör
o „e” és a „hy” faktor
o közös jegyei: a szükséglet felhalmozódása, rohamszerű csúcspont, az azt követő
hirtelen kiürülés
o mindkettő a meglepetés erejével hat - azzal a különbséggel -, hogy az epilepszia inkább
magát a személyt, a hisztéria pedig inkább a környezetet lepi meg
o Ellentét:
 „e”: durva indulatok (Káin)
 „hy”: nőies gyengédséget kísérő finomabb érzelmek
- Az „Sch” vektor, az énes élet ösztönvektora.
o Az „én” kialakítója egy ösztön, amely kizárólag az emberre jellemző.
o „én”-tágító és az „én”-szűkítő ösztönszükséglet
o az „én”-t eredetileg az egodiasztolés ösztön teremti meg, ez hozza létre az éntudatot,
mint szükségleti tudatot.
o az egoszisztolés ösztöntényező az állásfoglaló és irányító „én”-t teremti meg
- A „C” vektor a kapcsolati élet, a tárgyhoz és az örömforráshoz való kötődés ösztöne
o Ösztönszükségletet csak akkor tudjunk kielégíteni, ha először megtaláljuk a tárgyat és
azt biztosítjuk a magunk számára.
o tárgykeresés és a megtalált tárgyba való kapaszkodás
o Alapszükségletei megfeleltethetők a Hermann Imre (1943) által feltárt ősi alapösztön-
ellentétpárral.
o A kapcsolati tengely szükségleteinek dinamikáját a valahová tartozás, a hűség, a
kapaszkodás, a szerzés ösztöne, másfelől a leválás, a hűtlenség és az elmagányosodás
öszöntendenciája alkotja.

Szondi személyiségstruktúrája

Állásfoglaló én

- Önmagunkkal kapcsolatos döntésekért felelős

- Freudi Ego és Szuperego egyesítése

60
 - Az egyénnek állást kell foglalnia azzal az ösztönszükséglettel szemben, melynek célja tudatossá
vált előtte
- Dönt a tudatosult ösztönszükséglet elutasításáról vagy elfogadásáról, utóbbi esetben annak
módjáról is
- Választási hatalmával képes felülírni a kényszersors befolyásoló hatását
- „Életünk színházának rendezője”

Pontifex oppositorum

- integrálja az ellentétes tendenciákat (mindenhatóság és a tehetetlenség, a szellem és az

ösztöntermészet, az evilág és a túlvilág, az objektum és a szubjektum, a tudat és a tudattalan, az
ébrenlét és az álom, a férfiasság és a nőiesség között.)
- hatalomosztó, organizációs szerep -> egészlegesség, integrált személyiség
- áthidaló és organizációs szerepét három működés segíti
o transzcendencia: magasabb szintre való lépés lehetősége
o integráció: komplementer részfunkciók egyesítésének képessége
o participáció: újra-eggyé-válás képessége -> részév válhatunk a világnak

Szellem
- Az Én transzcendens képessége
- A hitfunkció által juthatunk el hozzá
- A sorsunkat szabadsággá alakító instancia
- Az egyéni Én közvetítésével humán jelleget és humanista menetirányt szab ősi
ösztöntörekvéseinknek

A családi tudattalan
- a személyes és kollektív tudattalan között ível a családi TN
- a választásokban manifesztálódik
- független, funkcionálisan önállórendszer a TN-on belül, amelynek a sorsot irányító elemei
családi eredetűek
- az ősök életmintái és törekvései kényszerítő erejüknél fogva mint „minták és figurák” jelennek
meg az utódokban
- az egyes családtagokat összekapcsolja, az egyént az „ősök áramkörébe integrálja”
- öröklésgenetikailag képviselnek fontos cselekvés- és reakció-hajlamokat
- működési elve a genotropizmus (a látens recesszív gének közötti kölcsönös vonzalom)
o libidotropizmus: párválasztás
o szociotropizmus: barátválasztás
o idealotropizmus: ideálok választása
o opero- vagy ergotropizmus: a személy olyan pályát választ, amelyben a génállományát
tekintve rokon személyekkel foglalkozhat (pl. pszichiáter-páciens)
o morbotropizmus: betegségválasztás
o thanatotropizmus: a halálnem megválasztása

A családi tudattalan megismerésének technikái

1, Az öröklési hajlamok összességét magában foglaló genotropikus családfakutatás

- arra is kíváncsi, hogy kiket vonz és kikhez vonzódik a vsz, és szűkebb vérrokonsága
- azon személyek családfáját is fel kell állítani, akik a vsz barátai, szerelmi partnere, stb

61
 - manifeszt betegek, foglalkozások, karakterek, életrajzok pontos vizsgálata
- -> öröklött ösztönszükségletek feltárása, ami elvezet az individuális különbségekhez
- a dadogók elsőfokú rokonai között gyakoribb az epilepszia, a migrén és a hisztéria -> genetikai
kapcsolat ezek között (paroxizmális megbetegedési formák)

2, A kísérleti ösztöndiagnosztika teszt: Szondi-teszt

- A tesztfelvétel menete (6x8 kép, előtér, háttér, szimpi, nemszimpi) -> ösztönprofil
- A képeken súlyos, manifeszt elmebetegségben (ösztönbetegségben) szenvedő páciensek
- Ezek az arckifejezések olyan felszólító jelleggel rendelkeznek, amely segítségével
diagnosztálható a vsz családi tudattalan által irányított ösztönélete
- A recesszív gének által irányított választáson (genotrpoizmus elve) alapul
- Szondi szerint a normális és a kóros ösztöntörekvések közötti különbség mennyiségi jellegű,
nem pedig minőségi
- Minden ösztöntényezőnek két ellentétes - pozitív és negatív - irányultsága lehet
- -> a nyolc faktor tizenhatféle ösztöntendenciát érvényesít
- Az ösztönfaktorok nemcsak egymással (h «s), de önmagukban is ellentétet (h+ «h-) hordoznak:
interfaktoriális illetve intravektoriális ellentét
- Az ellentétekben megjelenő feszültség adja az ösztönelmélet dialektikáját és dinamikáját
- -> a lelki élet nem konstansként, eleve adottként, fatális módon egyedülálló sorsformáiban
ragadható meg, hanem az ellentétek harcának dinamikus változásaiban

3, A faktorális asszociációs módszer

- A vizsgálati személy által korábban választott 12 szimpatikus és 12 antipatikus kép közül
négyet-négyet újra exponáltak
- Mit érez, s mire vagy kire gondol a vsz, miközben alaposan megnézi a képet
- „Mit gondol, milyen lehetett a sorsa ennek az embernek” kérdés
- Értelmezés: a faktoriálistól eltérő asszociációk tárják fel a vsz ösztöntörekvéseit, komplexusait

4, A beteg ősök megélése a sorsanalitikus terápiában

- Eleinte freudi szabadasszociáció
- Majd „lyukperiódus” (tkp. elakadás, ellenállás)
- Elakadás továbblendítésére szolgál az ún. kalapácsütéses asszociációs eljárás: a terapeuta
rendkívüli gyorsasággal mintegy „kalapácsütésszerűen” exponálja az elakadással kapcsolatos
szavakat.
- A páciens ekkor ellenállását feladva a heverőn reprodukálja beteg ősének bizonyos
(epileptikus, paranoiás, katatón, stb.) tüneteit.
- A tünetek megjelenítése és megélése a páciens teljes tudatossága mellett történik, így tiszta
tudat mellett élményszinten megéli családi örökségét;
- A sokk-hatás eredménye: a lelki élet forgószínpadát meg lehet fordítani, és a személyiség
eddig rejtett felét a felszínre lehet hozni
- Célja
o kényszersors választott sorssá alakítása
o a kényszerként ható örökletes tényezők szociálpozitív módon való levezetése
- A terápia kellékei
o a páciens által elkészített önéletrajz
o részletes családfa (lehetőleg a háziorvos által kontrollált)
o tízprofilos Szondi-teszt

62
Projektív személyiségvizsgáló technikák
 a belső szükségletek és érzések olyan többértelmű ingerekre történő kivetítésén alapuló
mérőeszközök, amelyekre nem adható határozott válasz
 az egyén saját érzéseit, vélekedéseit és tudattalan vágyait, illetve szükségleteit vetíti az ingerre
adott válaszaiba
 a személyiség mélyebb rétegei térképezhetőek fel
 inkább a személyiségműködés globális értékelésére alkalmasak, mintsem speciális vonások
vagy reakciók feltárására
 képesek felszínre hozni olyan dolgokat, melyeket a vizsgálati személy nem akar, vagy nem tud
elmondani, mert azok mélyen a tudattalanjában fészkelnek

Pszichoanalitikus elmélet különböző képviselői szerint a projektív tesztek

- a tudattalan indítékokat feltáró eszközök;
- az elsődleges és a másodlagos folyamatok dominanciáját, vagy az örömelv és a valóságelv
általi irányítottság arányát tesztelő eljárások;
- eszközök az adaptív regresszióra való képesség tanulmányozására;
- a kreatív gondolkodási folyamatok megvilágításának eszközei

A projektív technikákat Lindzey (1959) alapján a következő 5 nagy csoportra oszthatjuk

1) Tintafoltokra vagy szavakra adott asszociációk

- Rorschach-próba,
- Holtzman Tintafolt Tesztje
- Folt-teszt
- Jungi Szóasszociáció-teszt
2) Történetkonstrukció
- TAT
- CAT
3) Mondat vagy történet befejezés
- Loewinger-féle WUSCT mondatbefejezés teszt
- Rozenzweig-féle Frusztrációs Teszt
4) Kártyarendezés vagy -választás
- Szondi-teszt
5) Érzelemkifejezés rajzokban vagy játékban
- Emberrajzpróba
- Ház-fa-ember Teszt
- Világjáték
- Bábjáték

63
 D9. Neoanalitikus személyiségmodellek: Anna Freud,
Hartmann, White, Block és Block
Kulcsszavak: neoanalitikus elméletek definíciója, Anna Freud koncepciója, az elhárító mechanizmusok
rendszere, az egopszichológia alapjai, Hartmann újításai, kompetencia és effektancia, egokontroll és
egorugalmasság

A neonalatikus elméletek definíciója

Az egóra és annak fejlődésére vonatkozó elméletek

- A pszichoanalízisből kinőtt elméletek

- A freudi elméletek módosítása - kritika Freuddal szemben:
o Túl nagy hangsúly a szexualitásra
o Túl nagy hangsúly a tudattalan folyamatokra
o Nem szentelt elég figyelmet az Egonak
- 2 fő csoport
o egopszichológia
o tárgykapcsolati teoritikusok (anya-gyermek kapcsolat)

 az énpszichológia olyan elméleti keretet nyújt, melyben az énműködés kitüntetettebb szerepet

kap, mint Freudnál: az ego születéstől fogva létezik, fő feladata a környezethez való
alkalmazkodás
 már Anna Freud is átmenetet képezett a pszichoanalízis és az énpszichológia között, mivel az
elhárító mechanizmusok az énhez kapcsolhatók

Legfőbb különbségek a pszichoanalízis és az énpszichológia perspektívája között

Pszichoanalízis Énpszichológia
Az én részt vesz az alkalmazkodási
Az id, a felettes én és a külvilág
folyamatban, melynek során egyre
Az én feladata közötti közvetítés
jobban beilleszkedik az egyén a
Alárendelt szerep
világba
Mely folyamatok a A tudattalanban zajló Az alkalmazkodás, és az azt
legfontosabbak? (elsődleges) folyamatok végrehajtó (másodlagos) folyamatok
Születéskor is létezik már, és saját
energiaforrásokkal rendelkezik
Fokozatosan az ösztön-éntől Egyes énpszichológusok szerint
Mikor alakul ki az elkülönül, születéskor még nem egyáltalán nem is létezik az id, és az
én? létezik, viszonylag hamar ösztönénfunkciók a primitív
befejeződik kialakulása fejlődési szinten lévő én működése
Az énfejlődés belenyúlik a
felnőttkorba
Mérőeszközök Kizárólag projektív technikák Nem csak projektív mérőeszközök
Terapeuta passzív Terapeuta támogatóbb
Terápia
Hangsúly a múlton Hangsúly inkább a jelenen

64
Anna Freud
- Úttörő munka a gyermekek pszichoanalitikus terápiájának kialakításában
- Az én és az elhárítómechanizmusok
o S. Freud az egonak kisebb szerepet tulajdonított, mint az ösztönénnek. S. Freud szerint
az ego csupán az ösztönkésztetéseket szolgálja, nem az egyén konstruktív
alkalmazkodását
o S. Freud tételeit nem tagadja, DE nagyobb hangsúlyt fektet az elhárításoknak a
külvilághoz való alkalmazkodásában betöltött szerepére
 Az én nem csak az ösztönént szolgálja ki, hanem magát az ösztönfolyamatot is
képes módosítani
o Az Én szerepe előtérbe kerül az Ösztön-énnel szemben:
 Az Ösztön-én kerülőutas kielégítése mellett fontos szerepe van a külvilághoz
való alkalmazkodásban, a környezettel folytatott hatékony interakcióban
 Az Én-nek vannak olyan szférái, amelyek függetlenek az ösztönöktől,
vágyaktól;
o Az elhárító mechanizmusok (mint ego-funkció) konstruktív működési módot is
megjeleníthetnek (pl. szublimáció) → később coping Lazarus
- A normalitásra fókuszál (<-> S. Freud), ha az sérül, akkor jön elő a patológia
- Gyermekek
o Énközpontúság: A tárgyállandóság fázisának elérése előtt a tárgyat nem önálló
entitásként érzékeljük, csak mint résztárgyat – a saját szükségleteink kielégítése
szempontjából. Bármit, ami a tárggyal vagy a tárgyban történik, ebből a szempontból
fogjuk fel (pl. anya betegsége, elutazása = anya elhagyása) – patológiás pl. „a szüleim
azért váltak el, mert rossz vagyok”
o Szexuális apparátus teljes éretlensége: Felnőtt genitális történések pre-genitális
eseménykén való értelmezése (szexuális aktus = erőszak, kasztráció pl. Katharina)
o Másodlagos átdolgozás: minden, ami a racionális funkciókkal, egóval van
kapcsolatban, a háttérbe szorul – illúziók, hallucinációk (másodlagos folyamatok)
dominálnak
o Időélmény eltérő: az időt mindig a saját szubjektív szűrőjükön keresztül értelmezik.
Tulajdonképpen az Én-apparátus fejlettségétől függ valaminek a rövid vagy hosszú
volta.
- A gyermekek megértéséhez használt módszerek
o Felnőttek analíziséből levont következtetések → gyermekkori események
rekonstrukciója (közvetett út)
o A felnőttek analíziséből levont következtetések kiegészültek az idősebb gyermekek
analíziséből nyert megállapításokkal (Gyermekanalízis: direkt út)
o A normális fejlődés, a gyermekkori viselkedés közvetlen megfigyelése (pl. testi
betegségek, táplálkozás, játék, öltözködés)
- A fejlődés szempontjai
o 1. a gyerek az érés révén, a fejlődés különböző fázisaiban halad előre (lépcsőről
lépcsőre)
o 2. Az érés sorrendisége és a tapasztalatok közötti kölcsönhatás a fejlődés minden
pontján megjelenik
o 3. A pszichikus struktúrák fejlődése az érés/ tapasztalat mátrixban nyomon követhető
o 4. Minden fejlődési állomást befolyásol az azt megelőző korszak és viszont, azaz a
későbbi állomás más árnyalatot ad az előzőnek

65
 - A pszichoszexuális fejlődés csak egy szakasza a fejlődésnek. Fontos még pl. az agresszió:
- Az agresszió kifejeződés formái a libidó fejlődéséhez vannak rendelve
- A szexualitás és agresszió kérdése az egóhoz ugyanúgy kapcsolódik.
- Fontos a kisgyerek intellektusa is (IQ) – a széttagoltság helyett az ösztön és az én
kölcsönhatásában kell gondolkodni.
- A fejlődési vonalak fogalma
o A gyermek fejlődését összefüggésben vizsgálja, a gyerekek teljes személyiségének
figyelembevételével
o Az adott fejlődési vonalon való előrehaladás mindig az érés (biológiai), strukturálódás
(különböző személyiségrészek elkülönülése, személyiség-szerveződés) és az adaptáció
(alkalmazkodás egymásra hatása) eredménye
o A fejlődés több párhuzamos láncon halad
 Az infantilis függőségtől az érzelmi önállóságig és a felnőtt tárgykapcsolatig
 Szoptatástól a racionális evésig
 Tisztaságra szoktatástól a szobatisztaságig
 A saját testért való felelőtlenségtől a felelősségig
 Egocentrizmustól a társkapcsolatig
 Játéktól a munkáig

A közvetlen gyermek-megfigyelés a pszichoanalitikus gyermeklélektan szolgálatában

- Az analitikus figyelme a mélytudat felé fordul

o Különbségtétel a lelki tartalmak között, különbség látens és manifeszt között,
o Felszíni manifesztációból nem ismerhető meg a tudattalan
- A tudattalan derivátumai
o Az analitikus nem a tudattalant tárta fel a terápia során, hanem annak származékait
o Ehhez a páciens részéről szükséges: kritikai készség felfüggesztése, mozgás kizárása,
analitikus személyének felkínálása az indulatáttételhez
o Az analitikus technika segít a tudattalan származékait rendezettebb sorrendben felszínre
juttatni, de a tudattalan tudatosba való törése nem korlátozódik az ülésekre
- Gyermekkori viselkedés, mint a megfigyelés tárgya
o Hartmann: jel és jelzés funkciók figyelembevétele → tudattalanra való visszavezetés
o Anális konfliktusok: fegyelmezettség, időérzés, tisztaság, agresszivitás hiánya
o Fallikus konfliktusok: félénkség, szerénység (reakcióképzések), túlzott férfiasság,
erőteljes unalom (maszturbációs fantázia elfojtása)
o A gyermek testi betegség alkalmával történő megfigyelése alapján is következtetni
lehet a belső állapotára
o Fontos a megfigyelni a játékot, táplálkozást, öltözködést
 Gyermek viselkedésének közvetlen megfigyelésével lehet következtetni olyan
problémára, amely központi szerepet játszik a tudattalanjában
- Az én mint a megfigyelés tárgya
o Én: érzékelés és észlelést szolgáló funkciók

Az elhárító mechanizmusok rendszere

- olyan eljárások vagy taktikák, amelyeket az én fejleszt ki és alkalmaz azért, hogy könnyebben
megküzdhessen a szorongással
- nem az ösztönt fojtja el, hanem a tudatot!

66
 - célja a szublimáció, azaz az ösztöncélok áthelyezése
- tudattalan működés
- a valóság eltorzítása
- alkalmazásuk módja összefügg az életkorral és érettségi szinttel (nem ugyanaz)
o lehet átmeneti/state-szerű
o tartósan jellemző/trait
- egy bizonyos én csak korlátozott számú elhárító eszközzel rendelkezhet és különböző
életszakaszokban eltérően választja egyszer az egyik másszor a másik elhárítási módot
- Kernberg: Az elhárító mechanizmusok időrendi besorolása
o Primitív elhárító mechanizmusok
 alapjuk a hasítás
 az Én még nem differenciálódott
o Komplex elhárítási formák
 alapjuk az elfojtás
 feltételezi az Ösztön-én, Én, Felettes-én létezését

Elhárító mechanizmusok típusai

- Elfojtás
o az elhárító mechanizmusok prototípusa
o segítségével meg lehet szabadulni a veszélyes (félelmetes, fájdalmas) ösztönkésztetések
tudati reprezentációjától -> tudattalanba való visszaszorítás
o Jelentős energiát köt meg, amelyet adaptívabb célok irányába is fordíthatna.
o Az elfojtás esetén az én az ösztönigényekkel szemben harcol
o Hisztéria preferált elhárítási módja
o az elfojtás esetén csak az ösztönszükséglet reprezentációja kerül ki a tudatból, maga az
ösztönkésztetés kerülő utakon, az elsődleges folyamatok útján működésbe léphet;
o Másodlagos elhárító mechanizmusokat is működésbe hozhat, ha nem tökéletes. (pl.
traumatikus esemény elfojtása nem teljes, csupán az esemény jellemzőit érinti)
o Pl. a gyermek közönyös a nemek közti különbségek iránt → belső küzdelem, szexuális
kíváncsiság kioltása
o nem beszélhetünk róla, amíg az Ösztön-én és az Én nem különült el
- Regresszió: korábbi fejlődési fázisra való visszaesés
o Ösztön-én regresszió
o Én-regresszió
- Projekció:
o Kezdetleges elhárító mechanizmus
o nagyon korán jelenik meg
o az alkalmazkodás nagyon primitív módja: tehermentesít bizonyos indulatoktól, mert a
másikra ruházza azt, ami önmagát feszíti.
o Tkp. a kellemetlen vagy zavaró ösztönimpulzusainkat másokra vetítjük ki.
o Átszínezi a valóságot
o Nem az én tudatom tükrözi a külvilágot, hanem a külvilág az én tudatomat
o -> hibáztatás, üldözési mánia, paranoia
o feltételezi az én és a külvilág megkülönböztetését
- Reakcióképzés: az indulati feszültség szabályozása oly módon, hogy az egyén az adott
ösztönszükséglettel ellentétes ösztöntörekvést jelenít meg (pl. ellenséges érzület helyett
túlféltés)

67
 - Meg nem történtté tevés (anullálás)
o feltételezi, hogy a történések visszafordíthatóak
o a viselkedés egy másik cselekvéssel való semlegesítése, érvénytelenítése
- Tagadás: irányulhat pusztán az érzelmi reakcióra, de a realitás teljes elutasítása is megjelenhet
- Racionalizáció: ésszerűnek, indokoltnak tűnő, bár nem igaz magyarázat
- Azonosulás: az ambivalenciából származó feszültséget csökkenti, alapja a szoros érzelmi
kötődés
- Izoláció: leválasztódnak az érzelmek a dolgokról, gondolatok kontextusból való kiragadása
- Szublimáció:
o az ösztöncélok áthelyezése
o olyan áttolás, amelyben a helyettesítő tárgy társadalmilag elismert
o feltételezi a Szuperego létezését

Anna Freud kiemelte az Én szerepét a külvilághoz való alkalmazkodásban, illetve elismerte, hogy az
Énnek vannak olyan szférái, melyek függetlenek az ösztönöktől és a vágyaktól -> ez az egopszichológia
központi gondolata

Heinz Hartmann és az egopszichológia

Hartmann (1939): Az én pszichológia és az alkalmazkodás problematikája – az irányzat
megszületésének alapja

 korábban megírta, de a kor társadalmi feszültségei miatt nem jelenhetett meg

 a pszichoanalízis hívei nem fogadták el (<-> Harmann hangsúlyozza Freudhoz való
hűségét)

Az ego-pszichológia tézisei

- A normálisból indul ki, és ettől való eltérés kapcsán elemzi a betegségeket <-> Freud
- Hangsúly az egészséges személyiségalakuláson
- Pszichoanalízis strukturális elméletének továbbfejlesztése: veleszületett pszichés
apparátusok
o Id  bizonyítja az agresszió önálló ösztönként való létezését, amely a
libidófejlődéssel analóg módon alakul, evolúciós kapcsolatot feltételez a
humánspecifikus és animális ösztönök közt
o Ego: veleszületett pszichés apparátus, amely biológiai adott, és a veleszületett
ego-energiák segítségével fejlődik az érés folyamán
 konfliktus hiányában is fejlődik
 én-magokból épül fel (tehát nem az idből fejlődik)
 kezdettől fogva önálló energiával rendelkezik (ősmátrix)
o Az ősmátrixból fejlődnek ki az énfunkciók, melyeknek feladatai
 adekvát észlelés, gondolkodás, megfelelő mozgásos készségek kialakítása
 integrál, szintetizál, önfenntartó funkció
- az én egyszerre két szerepet tölt be
 csökkenti az ösztön-én és a felettes én, illetve az ösztön-én és a külvilág közötti
konfliktusokat

68
  a személyiség konfliktusos szférájában zajlik
 az én azon része végzi, amely kapcsolatban marad az ösztön-énnel
 nem konfliktusok nyomán alakul ki
 → elsődleges ego autonómia
 környezeti alkalmazkodást tesz lehetővé
 a személyiség konfliktusmentes szférájában zajlik
 az én azon része végzi, amely elkülönül és az ösztön-éntől elkülönülve fejlődik
(és saját céljai érdekében tevékenykedik)
o Az ego kialakulásának van egy olyan útja is, amelyet Freud leírt
o Bizonyos énfunkciók (elhárító mechanizmusok) valóban azért alakulnak ki, mert
feszültséget, konfliktust kell elhárítaniuk → ezek konfliktusból származó ego funkciók
o Ezek az ösztön-énben gyökereznek
o DE később automatikussá válhatnak és olyan helyzetben is alkalmazást nyerhetnek,
melyben semmi közük az eredeti feszültséghez → funkció váltás
o pl kíváncsiság a szexualitáshoz kapcsolódó szorongás hatására alakul ki, később
azonban függetlenné válik
o Másodlagos autonómia: a funkcióváltással önállóvá vált ego esetében
- Hartmann szerint az ego nem csupán funkciókat, hanem tartalmakat is jelent, vagyis a
személyiség hordozója

Én-erő: az ego-funkciók aktuális együttműködésén alapul, teljesítmény vs tehetetlenség

Neutralizáció: szublimáció helyett: szexuális és agresszív energiák semlegesítése  biztosítja az ego

autonóm működését

Ego-megszállás kérdése

- Megszállás: bizonyos pszichés energia meghatározott dologhoz erőteljesen kötődik

- Tartalmi megszállás
o tárgy-megszállás ellentéte
o a libidó a saját személy teljességét szállja meg
o nárcisztikus megszállás
o önszeretet, nárciszitkus önfelbecsülés
- Funkcionális megszállás
o a libidó az Ego tartalma helyett annak funkcióira irányul
o magasabb színvonalú énes működés
o funkcionális öröm

Alkalmazkodás

- veleszületett funkció, minden cselekvés végcélja

- ennek segítségével vagyunk képesek a késleltetésre, ösztönök katalizációjára, szabályoknak
való alárendelődésre
- állapotként már születéskor jelen van – homeosztázis
- folyamatjellege maga a tanulás
- alloplasztikus alkalmazkodás: az egyén alkalmazkodás közben a környezetét is alakítja
- (autoplasztikus alkalmazkodás: individuum környezetbe való illeszkedése)
- (környezetből való kilépés mint alkalmazkodási forma -> alloplasztikus folyamatokat letiltja,
én-idegen autoplasztikus folyamatokat követel meg)

69
Robert White: kompetencia és effektancia

- Alátámasztja a konfliktusmentes szférában működő ego fogalmat, illetve hogy ennek feladata a
konstruktív működés
- Az embernek veleszületett szükséglete, hogy a környezetet hatékonyan kezelje
- Veleszületett motivációnk van arra, hogy hatást gyakoroljunk a környezetünkre: effektancia
motívum -> én-energia levezetési módja (főleg gyermekkorban)
- Ez fokozatosan összetettebb kompetenciamotívummá alakul át → arra késztet, hogy
hatékonyabban bánjunk a környezetünkkel -> kompetencia motívum
o a cél elérése nem azonos a motívum kielégítésével (pl. ha haszontalan vizsgát teljesítek,
nem érzem magam kompetensebbnek)
- Az effektancia és a kompetencia veleszületett szükségletek, melyek az adaptivitást szolgálják

Block és Block: alkalmazkodás kérdésköre

Egokontroll:
- azt mutatja meg, hogy az illető személy általában mennyire korlátozza ösztönkésztetéseit
- az impulzivitás ellenfunkciója

ALULKONTROLLÁLÓK TÚLKONTROLLÁLÓK

- nem tudja késleltetni a kielégülést, - állandóan késlelteti a kielégülést,

- érzéseit/vágyait azonnal kifejezésre juttatja:
- szalmalángszerű lelkesedés
- érdeklődése csapongó,
- figyelme könnyen elterelődik
- nem konformista, átlépi a konvenciókat
- élete tele van rögtönzéssel
- jól tűri a kétértelműséget, a következetlenséget
- gátolja cselekvését és érzéseit,
- ellenáll a külvilág „csábításainak”:
- inkább konformista, mint felfedező
- élete szervezett, rendezett
- rosszul tűri a kétértelmű helyzeteket
- rosszul tűri a következetlenséget
- érdeklődése szűk és nehezen változik

Egorugalmasság:
- mikor melyik egokontrollt alkalmazzunk - mikor van szükség az ösztönkésztetések
korlátozására és mikor lehet azokat szabadon engedni
- Lehetővé teszi az egokontroll módosítását
- Nagy egorugalmassággal rendelkező személyek jól alkalmazkodnak változó körülményekhez

Alacsony egorugalmasság + alacsony egokontroll -> folytonos impulzivitás (antiszociális

személyiségzavar)
Alacsony egorugalmasság + magas egokontroll -> merevség, kiszámíthatóság (kényszeres
személyiségzavar)

70
D10. Tárgykapcsolat elméletek: Budapesti Iskola, Mahler,
Winnicott
Kulcsszavak: szelf és tárgy fogalma, a Budapesti Iskola álláspontja az anya-gyerek kapcsolatról, primer
tárgykapcsolat fogalma, a pszichológiai születés fázisai, elég jó anyai környezet, átmeneti tárgy fogalma

Szelf, tárgy és primer nárcizmus fogalma:

Szelf: mentális reprezentáció, amely saját személyünkre vonatkozik, megélt én-élmény

Tárgy:

- minden, amit emocionális energiával szállunk meg

- amire érzelmek irányulnak
- lehet másik ember, élettelen dolog, fantázia
- emocionális energia lehet szeretet és gyűlölet is
- belső tárgy: lelki reprezentáció, amelyik egy másik emberre vonatkozik
- külső tárgy: maga a másik ember

Tárgykapcsolat: a szelf és a tárgy kölcsönhatása

Tárgykapcsolati egység: szelf-reprezentánc + belső tárgy-reprezentáns + affektus vagy ösztön

Primer nárciuzmus:

- Freud
- Az orális szakasz előtt a teljes rendelkezésre álló libidómennyiség önmagára irányul
- Akkor szűnik meg, mikor a nárcisztikus libidó tárgylibidóvá alakul

A Budapesti Iskola:
Ferenczi Sándor, Herman Imre, Bálint Mihály és Alice

A csecsemő élete a primer/primitív tárgyszeretettel kezdődik

- ebből levezethető az összes későbbi tárgykapcsolat

- nem kapcsolódik erogén zónához, önmagában sajátos tárgyszeretet
- biológiai alapja az anya-gyermek duálunió
- ezt a duáluniót a mi kultúránk nevelési szokásai túl hamar szétszakítják → gyermekek
mohósága, kielégíthetetlensége
- kielégülés → nyugodtság; lemondás → frusztráció

Szexualitás:

- Páciensek kisebb kívánságai a terapeutához (megfogni a kezét, tegeződés, stb)

- Ezen vágyak mindig tárgyra irányulnak, a környezet elégítheti ki
- Ha a kielégítés jókor és jó intenzitással történik → nyugodt jólét

Anya-gyermek kapcsolat (Bálint Alice)

- a duálunióban a két partner libidinózusan egyenlő

71
 - úgy élik meg egymást, mintha a saját testük egy része lenne
- primitív, egoisztikus szeretet jellemzi: feltételezi, hogy a partnere vágya egyenlő sajátjával
- ez a kapcsolat terapeuta és paciens között is megjelenik
- tehát elveti a primer nárcizmust

Autoerotizmus (Ferenczi Sándor)

- passzív tárgyszeretet: a gyermeket a környezet születés után próbálja boldogan tartani

(ringatás, melegben, csendben tartás)
- a gyermekek akkor folyamodnak autoerotizmushoz, amennyiben a környezet nem látja el
igényeit → Ferenczi szerint ez az autoplasztikus kielégülés
- nincs olyan állapot, amelyben a tárgykapcsolatok megszűnnének
- a csecsemő a külvilág azon részét, mely a kielégülést szolgálja (anyamell) bevonja saját
énjébe → a libidó tárgya mégis a külvilágban van → nagy jelentőség az érzelmek
fejlődésében
- optimális egyensúly az autoerotizmus és a külső tárgytól kapott kielégülés között
- tiltása vagy szorgalmazása befolyásolja a későbbi nevelhetőséget
- aktív szeretet feltételei:
- én és a külvilág megkülönböztetése
- feszültség elviselése (attól, hogy elment, még visszajön)
- szülés, szoptatás, babusgatás: az anya olyan ösztönmegnyilvánulása, ami a gyermek
segítségével elégíthető ki
- az anyai és a gyermeki szeretet is nélkülözi a realitást
- de ahogy a gyermek növekszik, az anya kilép a valóságérzék nélküli szeretetből
- az anya egyesíti a gyermek számára a kérés nélkül magát adó világot, és azt,
amelyet erőfeszítésekkel kell megszerezni
- az autoerotizmus tehát az elérhetetlen tárgyak pótlásának eszköze
- a jó anya a kielégítés és frusztráció arányát optimális szinten tartja → realitáshoz való
alkalmazkodás

Hermann Imre

- Megkapaszkodási ösztön
- Aktív viselkedés
- primer nárcizmus helyett anyába való megkapaszkodás

Bálint Mihály

- Az analitikus helyzetben, ha a páciens kisebb vágyainak teret enged és azokat megfelelő

időben és intenzitással kielégíti (pl. fogja meg a kezét keresztnevén szólítsa, apróbb
ajándékok adása és kapása), akkor csendes jólét járja át a pácienst; Ezek kielégítetlensége
esetén viszont heves agressziót és frusztrációt élnek át
- vágyak mindig tárgyakra irányulnak, csak a környezet elégítheti ki (tehát nem
autoerotikus)
- a frusztráció hevessége miatt ezek naiv primer reakciók, amelyeknek gyökerét a
csecsemőkorban kell keresni
- A csecsemő kezdetben nem nárcisztikus, hanem tárgyakra irányul, noha passzív
- Első pillanattól szociális kapcsolatban él;
- A korai tárgyakat nem érzékeli frusztrálónak a csecsemő, őérte létezőnek képzeli őket, ezért
énjét velük kapcsolatban omnipotensnek véli

72
 - A tárgyakat akkor érzékeli szeretetteljesnek, ha kontrollálni tudja őket, és így fenntartják
azt az érzését, hogy tényleg hozzá tartoznak
- Én és tárgy stabil differenciálódása előtt elszenvedett trauma őstöréshez vezet ->
személyiségzavar alapjául szolgáló fejlődéslélektani esemény;
- A tárgyállandóság után a szorongás elkerülésére kialakított két jellegzetes védekező mód:
- Oknofília: a tárgyhoz való kötődés, akár a függőségig
- Filobatizmus: a kötődés elutasítása – tárgyak helyett a saját képességeiben bízik

Margaret Mahler
- Mahler a korai fejlődést a szeparáció-individuáció fogalmi konstrukciójával írja le
- alapgondolata: a világrajövetel nem esik egybe a pszichológiai születéssel
- a pszichológiai születés hosszú folyamat eredménye, amelynek lényege az anyától
való elkülönülés: a szeparáció és az ezzel párhuzamosan haladó individuáció
- Mahler elméletét empirikus alapon dolgozta ki: anya-gyermek párok longitudinális
megfigyelése
- A pszichózisok hátterében egy sajátos fejlődési disszociáció áll: az autonóm egofunkciók
(pl járás) megjelenése azt megelőzően, hogy a gyermek emocionálisan kész volna az anyától
elkülönült létezésre
- Az autonóm énfunkciók organikus pánikot váltanak ki → a gyermek nem lesz
képes az anyát énje kiegészítőjeként megélni és felhasználni
- Az érés tehát nem halad együtt a pszichológiai fejlődéssel → megreked →
regresszív jelenségek (a gyermek korábban már hatékony funkcióiban is visszaesést
mutat)
- Ezek főleg az 1. év végén – 2. év elején figyelhetőek meg
 Kritikus időszak a gyermekkori pszichózis szempontjából
- Gyermekkori pszichózis lényege: nem alakul ki az identitás élménye
- Identitás zavarának két extrém formája:
 Autisztikus: a gyermeket a tárgytól áttörhetetlen jégfal választja el
 Szimbiotikus: az én és a tárgy nem differenciálódik egymástól
- Az énfejlődés egy strukturalizációs folyamat
- Végcél: internalizált énreprezentáció és tárgyreprezentáció kialakulása
- Az én és tárgyreprezentációk kialakulása jelzi az én és nem-én, én és külvilág
kognitív szintű elkülönülését
- Az anya az internalizációja az autonómia jelentős tényezője → a beépített anyai
funkciók teszik a gyermeket önállóvá

A szeparációs-individuációs folyamat– a pszichológiai születés

- Autizmus(0-2 hó)
- Szimbiózis (2-6 hó)
- Szeparáció és individuáció (6-24 hó)
 Differenciáló (6-9 hó)
 Gyakorlás (10-18 hó)
 Újraközeledés (18-24 hó)
- Tárgykonstancia (24-36 hó)

73
1. A normál autisztikus fázis

- Az újszülöttkor alvásszerű állapot, amely az intrauterin élet folytatása (tkp. átmeneti állapot
az intra- és az extrauterin lét között)
- Zárt pszichológiai rendszer ,,madártojás”
- A külső ingerek katexise (külső ingerek felé forduló figyelem) hiányzik
- Fiziológiai folyamatok dominálnak a pszichológiai folyamatok felett
- A szakasz akkor zárul, amikor a gyermek nyit a külvilág felé → ezt az anya indukálja
- Lehetővé válik a libidó progresszív kihelyezése, ezt megelőzi a testbelső felől a testperiféria
felé irányuló figyelem megjelenése
- Freud-féle primer nárcizmus első szakaszának felel meg
- Még nem alakult ki a gondozó belső reprezentációja
- Az egészséges újszülött egy reflexapparátussal rendelkezik (szopás, fogóreflex)

2. A szimbiotikus fázis kezdete

- A feszültségcsökkentő folyamatok (széklet, vizeletürítés, köhögés) hatása és az anya

tápláló-gondozó viselkedése nyomán nyert kielégülések élménye differenciálatlan marad
- De a kellemes/jó és fájdalmas/rossz differenciációja megindul
- 2.hónaptól kezdődik a szükségletkielégítő tárgy homályos tudata
- normál szimbiózis: a gyerek úgy viselkedik, mintha ő és az anyja egy omnipotens
rendszer, kettős egység volna közös burokban (duálunió)
- A katexis eltolódik a periféria felé, de egy védő, pozitívan megszállt ingerpajzs is kezd
formálódni, amely az anya-gyerek kettős egységet borítja be → a gyerek abszolút függésben
van
- A szimbiotikus fázis hírnöke a mosoly-válasz: mozgó emberi arc vizuális követése és
mosoly rá
- Azok a gondoskodási minták, amiket a gyermek a részleges differenciáltság állapotában
vesz át, a későbbi konstruktív és adaptív, differenciáltabb kapcsolati minták alapja lesz;
- A csecsemők negatív állapotot is megtapasztalnak a szimbiózis során (pl. éhség, hideg,
hasfájás) → fejlődés szolgálatában állnak, segítik a self és tárgyképzetek kibontakozását;
- Autizmus egyszemélyes zárt rendszere a szimbiózis bipoláris – self és tárgy – rendszerévé
kezd válni, de még csak homályosan, a katektált tárgy, az anya még csak résztárgy
- a világ (elsősorban az anya) katexise fokozódik, de, mint kettős egység, amelyben
a self még nem demarkálódott teljesen
- a külső és a belső megélésének a különbsége még homályos
- a legprimitívebb differenciációra is csak akkor van lehetőség, ha a gyerek elérte a
pszichofiziológiai egyensúly állapotát
- illeszkedik e a gyerek és az anya interakciós mintája?

3/I. A szeparáció-individuáció első alfázisa: a differenciáció és a testkép alakulása

- differenciálódik a percepcióban a testi én

- ,,kikelés”: a gyermek az anya-gyermek egység védőburkából egyfajta éberség állapotába
kerül és elkezdi felfedezni a külvilágot
- alvás és ébrenlét elkülönítése
- befelé irányuló figyelem kifelé fordulása
- kezdi megtapasztalni a testi határait → beindul az a folyamat, melynek során egymástól
független képzeteket kezd kialakítani önmagáról és a külvilágról

74
 - a differenciálódó viselkedés jeleként a gyerek aktívan exporálja az anyát, megszűnik a
passzív állapot
- a gyerek több modalitásban alakít ki képet
- megjelennek az önnyugtató viselkedésformák és ezek eszközei az átmeneti tárgyak
- anyához asszociálódik
- az anya stimuláló és nyugtató eljárásait a gyerek kommunikációs céllal kezdi
használni
- 7-8 hónapos kor: anyához mérés: összehasonlító szemlélés, az anyához hasonlítja a dolgokat
- Kb. 8 hónapos korban megjelenő idegen-szorongás (-válasz) megjelenése bizonyítja, hogy
a gyermek képessé válik a self és az anya szétválasztására;
- anya és más ember megkülönböztetésére is képes;
- minél biztonságosabb a kapcsolat, annál kevesebb szorongás és annál több érdeklődés
(exploráció) jelenik meg

3/II. Második alfázis: a gyakorlás

- funkcióöröm dominanciája jellemzi

- a gyerek már erősen explorál tárgyakat, az anya iránti érdeklődés azonban még túlnyomó
(az anyai biztonságban omnipotensnek érzi magát, de még erősen függ az anyától)
- a gyerek azok felé a tárgya felé fordul, amelyeket az anya közvetít
- három alapvető teljesítmény
- szeparáció- testi elkülönülés az anyától
- anyával való specifikus kapcsolat kialakítása
- autonóm egoapparátus fejlődése
- a gyermek az első szakaszban képes elszakadni az anyától
- a második szakaszban a két lábon járással a humán individuáció legnagyobb lépését teszi
meg
- az egész gyakorló fázis alatt az anya az igényelt stabil pont – home basis
- a gyermek fizikai értelemen képes eltávolodni az anyától, de még visszatér
,,tankolni”
- világ felfedezése –> de szükséges az emocionális tüzelőanyag
 eleinte testi érintés, később csak szemkontaktus
- az ego funkciók kialakulása szempontjából fontos, hogy az anya akkor álljon rendelkezésre,
amikor a gyerek igényli
- a valódi gyakorló fázis akkor kezdődik amikor a gyerek járni kezd (10-12 hónapos korban)
- saját képességek feletti öröm
- anyahelyettest elfogad
- kiszabadulás a fúzióból

3/III. Harmadik alfázis: az újraközeledés

- a két lábon járással, a beszéd és a megfelelő kognitív fejlődés elérésével megtörtént a

pszichológiai születés
- egyre élesebben különül el az én és a tárgy reprezentációi
- a gyermek egyre pontosabban érzi, hogy ő az anyától független lény
- kezdi elveszíteni az omnipotencia érzést → ambivalens kezd lenni az anyával
- Fokozódó kognitív képességek révén felfogja szeparációját, magányosságát → anyja
szeretete iránti vágy fokozódása
- Újraközeledés fázisában a gyermek új tudást szerez sérülékenységéről, anyjától való
függőségéről. (nyilvánvalóvá válik az anya elvesztésétől való félelem)

75
 - Újra közelségre vágyik a gyermek
- Ambivalencia: szeretett személlyel való újraegyesülés (reúnió) vágya + elnyeléstől való
félelem; Tkp. dependencia és függetlenségi törekvés együttesen van jelen; („Nem-ek”
időszaka – függetlenség verbális megnyilvánulása)
- Gyermek felismeri, hogy anya nem mindig ugyanazt akarja, mint ő→ tőle független lény,
különálló személy; anyja viselkedését már nem tudja mágikusan befolyásolni, gyermek
egyedül marad szükségleteivel
- Szeparáció, kicsiség, omnipotencia elvesztése gyakran frusztrációt és dühöt vált ki; (pl. anya
általi visszautasítás gyakoribb)
- A gyermek hangulatingadozásai a hasítás jellegzetes mintázatát mutatja: jó tárgy (gondozó,
szükségletkielégítő) – rossz tárgy (elhagyó, elhanyagoló, bántalmazó); A világ jóra és
rosszra való tagolása a HANGULAT TÜKRÉBEN;
- az idegentől való félelem újra megjelenik
- Krízis megoldása: ha az anya érzelmileg hozzáférhető marad
- az újra közeledési harc 21.hónap körül lecseng → a gyerek megtalálja az anyától való
optimális távolságot
- ebben nagy segítség a nyelvi fejlődés
- a jó anya és apaképpel való identifikáció nyomán megindul a szabályok, követelmények
internalizációja

4. Az individuáció konszolidációja és az emocionális tárgykonstancia (3. Életév)

- két fontos feladat: énkonstancia és tárgykonstancia

- alapvető: szülői követelmények internalizációja, szuperego előfutárok megjelenése
- az anya pozitívan katektált belső képének internalizációja teszi lehetővé az anyától
független funkcionálást
- 1. Távollévő szeretett tárgy reprezentációjának fenntartása
- 2. A jó és a rossz tárgy reprezentációjának egyesítése
- 3. Agresszív és libidinózus drive-ok fúziója
- 4. Hasítás meghaladása
- 5. Tárgyhűség: a szeretett tárgyat nem cseréljük le, ha az nem biztosít kielégülést
- 6. Bizalom a szükségletkielégítő ágensben
- emocionális tárgykonstancia előfeltétele a tárgyállandóság kognitív teljesítménye
- stabil énhatárok alakulnak kis, nemi identitás konszolidációja is megtörténik
- jó és rossz tárgy reprezentációjának egyesítése is ekkor történik → hasítás meghaladása →
érzelmileg is egységes, stabil anya-képzet kialakítása
- önmagát jó és rossz érzései ellenére egységesnek és az anyától független lénynek éli meg

Winnicott
- gyermekorvosként módja volt megismerni az anya-gyermek viszony változatait és azok
hatásait
- legfontosabb fogalmai: tartó környezet, elég jó anya, átmeneti tárgy
- tartó környezet
- fizikai és lelki értelemben biztonságot nyújtó környezet
- elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyermek egészlegesnek, teljesnek és folytonosnak
élhesse meg önmagát

76
 - Az elég jó környezet lehetővé teszi a gyermek „valódi”, azaz spontán, kreatív,
reális szelfjének kialakulását; Ellenkező esetben, ha az anya – a gyermek lényegi
természetétől eltérő - követelményeket támaszt, akkor énje „hamis szelffé” alakul;
- elég jó anya
- az anya akkor segíti a gyermek egészséges fejlődését, ha aktívan alkalmazkodik
a csecsemő szükségleteihez
 ez fokozatosan annak megfelelően csökken, ahogy a csecsemő egyre
inkább képes kezelni az alkalmazkodás hiányát és elviselni a frusztrációt
- a gyermeknek kezdetben omnipotencia érzésre van szüksége, de az alkalmazkodó
képességei fejlődése nyomán fel kell hogy váltsa a valósághoz igazodás
- elég jó anya, aki kezdetben kiszolgálja a gyermek szükségleteit, később azonban
hagyja, hogy a gyermek maga is aktívan megküzdjön a nehézségekkel, bátorítja az
autonómiát
- tökéletes holding helyett meg kell engednie magának, hogy hibákat kövessen el
- átmeneti tárgy
- azt a tárgyat jelenti, ami olyan szimbolikus jelentést hordoz a gyermek számára,
hogy az anyát (szükségletkielégítő tárgyat) pótolhatja, amikor az nincs jelen
- a gyermek maga választja a tárgyat, maga teremti meg a vágyott valóság illúzióját
- egyfelől a valóság illúziója, másfelől meg van a saját realitása
 hidat képez a valóság elfogadásához
- ezáltal a gyerek saját hatékonyságát átélheti (mivel maga választja)
- amikor a csecsemő alkalmazza a szimbolumokat, már világosan különbséget tesz
fantázia és valóság között, de ezáltal lesz képes a különbségek és hasonlóságok
elfogadására
- puha, lágy, alakítható tárgy
- a gyermek megnyugszik, ha megérinti
- a szelfet és az anyát is reprezentálja
- szimbiotikus fázis maradványa

77