Bepillantás az 1000 évvel későbbi jövőbe

Üdvözlök mindenkit a jövőben!

Volt egy történetem, amit el akartam mesélni nektek akkor, mondjuk majdnem egy éve, amit most
megosztok veletek ebben a videóban.

Nos, azt szeretném elmagyarázni, hogyan vesznek fel engem fizikailag az űrhajók fedélzetére.

Fizikailag felsugároznak ebben a testemben, de néha nehéz ráhangolódni erre a folyamatra.

Néha, miután a Neptunuszon voltam néhány hónappal ezelőtt… de most nem a múlt év júliusi
utazásomról van szó… a neptunuszi utazásom után rájöttem, hogy a gondolkodási sebességem
nehézségekbe ütközött a különböző elektromágneses mezők miatt, amiknek ki vagyok téve ekkor
folyamatosan.

Tudjátok a test, amivel rendelkezünk, a Schumann-rezonanciára van hangolva. mert azt a Föld hozta
létre.

Minden víz, a vér is, olyan víz, ami az óceán, az eső, a folyó, tehát a tenger vize.

Szóval ha elhagyod ezt a bolygót, és kimész az űrbe, akkor frekvencia-eltérésed van, és igen gyorsan
rosszul érezheted magadat ott, így fel kell venned emiatt egy készüléket, ezért hordom mindig ezt a
frekvenciaövet, mégis nehéz néha hordani ezt a testnek.

Nos nekem, épp úgy minden űrutazónak, nagyon örvendetes, hogy az űrbéli barátaim megfelelő
helyeken már megoldották szerencsére ezt a problémát, de még óvatosnak kell lennem.

A történet, amit meg akarok osztani veletek, nem fizikai űrutazásról, hanem tudatos kivetítésről vagy
sámánizmusról szól azoknak, akik követik az ősi földi hagyományokat.

Tavaly össze volt kapcsolva a tudatom – nem én kapcsoltam össze, bár megtehettem volna – Unával,
az Intergalaktikus Konföderáció tagjával, a nővéremmel, testvéremmel, aki visszautasított éppen ezer
éve… mondom 1000 év múlva a Föld jövőjéből!

Átlátszó alakként jelentem meg ott, aki én magam voltam, a fedélzeten, mondhatnám, de nem
űrhajó volt az, hanem egy platform, egy ház a talaj felett lebegve.

Ez a ház, amely szupermodern volt, kerek kupolaüveg-épületre hasonlított, hatszögletű, sötétkék

csempékkel, háttérben egy boltívet láttam a szobák felé, ahol egy nappali szoba is volt, benne
kanapék helyezkedtek el.

Ott voltam, teljes jelenléttel. De akkor még nem tudtam, hogy egy 1000 évvel későbbi jelenben
vagyok.

Körülnéztem, és ennek az antigravitációval lebegő háznak a kupolaüvegén keresztül egy völgyet

pillantottam meg, egy kis apró völgyet... és egy tavat... egy acélkék folyót rajta ringó tavirózsákkal.

Az ég tiszta kék volt, nem csak egyszerűen kék, hanem legeslegtisztább kék, amely a tiszta fehérhez
közelített.

A fény vakítóan fehér volt, nem sárga, ahogy jelenleg is a Nap fénye valójában már lassan fehér lesz.

Éreztem, hogy ez a frekvencia maga volt az tűz!

Igen, tűz volt! Valószínűleg a hatodik denzitás.

Nem voltam benne biztos, de úgy tűnt, hogy az ötödik átmegy a hatodikba, mert a hatodik
fényesebb… igen, azt hiszem, az ötödik átment a hat denzitásba… még azt sem tudtam biztosan, hogy
a Földön vagyok-e. Aztán egy jelenlétet és magas emberi lényt éreztem az élőhelyi szobából, a
nappaliból

Azután egy magas emberi lény, egy férfi jelenlétét éreztem, aki bejött hozzám a nappaliból és azt
mondta:

Üdvözlöm kedves ősöm! … hogyan? én lennék az őse?

Azt mondta, hogy a saját koromnál 1000 évvel későbbi az időbe kerültem, amikor már én ő vagyok.

- Te a Terrán laksz – mondta -, és én a te vérvonalad leszármazottja vagyok.

- Ide hívtalak, hogy beszéljek veled. - Így aztán megértettem, hogy Una hozta létre a kapcsolatot
köztünk.

Egy férfi… egy gyönyörű férfi az 1000 évvel későbbi jövőből kapcsolatba lép az őseivel, és megkér,
hogy jelenjek meg itt, és én ehhez tökéletes alany voltam...

szóval mi történt ezután…

Azt mondtam neki, hogy nincs gyerekem az 1000 évvel korábbi életemben, ebben az avatáromban,
amit látod, hogyan lennél hát te az én leszármazottam?

Erre azt mondta, hogy nem te vagy, hanem a vérvonaladról van szó!

Tudom, hogy te egy olyan különleges valaki vagy, aki más csillagrendszerből jöttél.

Ez a test, amit hordozol, az ősöm vérvonala... és azt is mondta, hogy ez azért alakult így, mert nekem
van egy nővérem ebben az életemben (megj. tehát Elenának most a 21. században), a saját
nővéremnek pedig most gyermekei vannak, így nővérem legidősebb fiának az egyik leszármazottja ez
a férfi!

A férfi nagyon magas volt. Nem volt haja, kopasz volt, és hozzánk képest egy kicsit nagyobb
koponyával, nagyobb szemmel és halványabb bőrrel rendelkezett, és nagyon karcsú volt.

Szép ruházatot viselt, olyan űrhajós kezeslábas-félét, fehér, irizáló mintával.

Nagyon szép, gyönyörű arca volt és azt gondoltam ekkor: ennek a fajnak, melynek most a testében
vagyok, a jövőben kihullik a haja?

Erre ő azt mondta: - Igen.

Hát ez nem igaz… (Elena nevet)

A férfi folytatta: - Választhatsz a haj megtartása mellett, azonban genetikailag akkor be kell avatkozni,
ám a fajunk természetesen fejlődik oda, hogy az emberek elveszítik a hajukat.

Ó, ne… én szeretem a hajam! (Kiált fel Elena)

Én nem leszek itt 1000 évvel későbbi a jövőben!

Visszatérek a Pegazus csillagkép 7331. számú galaxisába, az otthonomba!

Ez érdekes volt… ezért beszámoltam neki a mi világunkról, a mi korszakunkról; hogy hol tartunk, mit
csinálunk, milyen állapotban van a bolygónk.

Ő azt mondta magáról, hogy mérnökként dolgozik egy erőmű karbantartójaként, egy áramfejlesztő
erőműben.

És valódi energiát használnak fel, mondjuk Vrill energiát. (Elena nevet)

Itt már minden anti-gravitációs, majdnem mindegyik ház a talaj felett lebeg, és így a Föld korábbi
sérülései, amit különböző házak okoztak neki, megszűntek; ekkor a házak antigravitációssá váltak,
mozognak, mondta a férfi, bárhová lehet vezetni ezeket a házakat, ahová akarod, elmenve vele
bármilyen egy szép táj fölé.

A házak úgy néznek ki kívülről, mint a repülő csészealjak, de egyben lakóházak is, nem lehet velük
elhagyni a légkört. Ez nem egy űrhajó önmagában, hanem egy lakóház.

Valahogy a föld felett lebegnek vele egy bizonyos magasságig, mégis egy olyan szerkezet, melynek
nincs meg a védelmi erőtere ahhoz, hogy elhagyhassa a Föld légkörét.

Mit mondott még nekem?

Ők vegánok. Nem esznek semmiféle húst.

Ők egy csillagközi és intergalaktikus űrutazó nemzet.

Nincsenek betegségeik.

A bolygójuk levegője mentes mindenféle baktériumtól, minden káros baktériumtól, bár hasznos
baktériumok még vannak az élő szervezeteikben.

Tehát nincsenek betegségeik, ezért addig élnek, ameddig akarnak.

De ezzel kapcsolatban mondott valami érdekeset ez a férfi: általában nem a halhatatlan testet
választják!

Még tapasztalni és változtatni akarnak.

Másképpen értik a reinkarnáció helyét, a létezés helyét az univerzumban és a tudat helyét a Forrás
fraktáljaival kapcsolatban.

(Megj: itt Elena azt akarja elmagyarázni, hogy a Földön az egy bolygóhoz kötöttség miatt a
halhatatlanság a legfőbb vágyálom, ami által a Földhöz kötött lélek ki tud szabadulni az örökös földi
inkarnációkból, viszont egy folyamatos interstelláris és intergalaktikus realitásban élő társadalom
tagja sok valóságban tud párhuzamosan vagy egymás után tud lenni, és ez a léleknek sokáig nagyobb
örömet okoz, mint a beérkezettség tudata!)

Ő részletesen elmagyarázta ezeket nekem.

A családomnak viszont nem beszéltem erről.

(Megj: itt Elena valószínűleg arra utal, hogy ezekben a jövőben feltárt inkarnációs történetekben a
közvetlen családtagjai is benne vannak.)

Ők most fogják felfedezni.

Azért vagyunk itt, hogy támogassuk a jövőbeli leszármazottaink vágyait, terveit.

A gyermekeinket, a jövő minden gyönyörű gyermekét, egy nagyon közeli jövő megvalósulását, ha te
is vágysz arra a jövőre, amiről mindig álmodtál!

Meg kell védenetek a gyermekeket, mert azzá lesznek, amivé teszik őket.

Ti vagyok az átmenet! Igen, Ti vagytok azok!

Ti vagytok az íj, akik kifeszítik a nyilat, és a megfelelő irányba mutatnak: nyíl a gyermekek!

Védd a gyermekeket!

Bátorítsd őket, hogy azzá legyenek, akik – rendben?

És ösztönözd őket érdeklődési irányaik, szenvedélyeik és készségeik fejlesztésére!

Amiről álmodoznak gyermekkorukban, hogy mi szeretnének lenni, az lesz az, amire emlékeznek,
mikor életcélt választanak magunknak.

Mikor gyermek voltam itt a Földön, két dolgot szerettem volna, de nem tudtam eldönteni, hogy
melyiket válasszam.

Először is űrhajós szerettem volna lenni.

Ez mindent elmond, hiszen űrhajósként jöttem ide.

Olyasvalaki vagyok, aki sok millió évet utazott, hogy itt legyek, hogy tanulmányoztam ezt a bolygót,
hogy segítek mindenkinek, és a csillagokat kutassam.

Így bizonyos értelemben űrhajós vagyok.

A második dolog, amit akartam, mint sok más gyerek, hogy kalóz legyek!

De rájuk rossz ez a szó! Nagyon rossz! Mivel ők lázadók!

Lázadnak a zsarnokok, a gazdagok, az elit ellen, akik mindenkit kihasználnak; lázadnak a pénz uralma,
hatalma ellen.

Ők szabad emberek, ahogy én is, meg azokhoz a gyerekekhez hasonlóan, akik azonosulnak a kalóz
alakjával.

Azért jöttek, hogy megváltoztassák a társadalmat, hogy megváltoztassák a profit és visszaélések által
kibillent egyensúlyt.

Elvesznek a gazdagoktól és odaadják a szegényeknek.

A harmadik dolog, aki lenni akartam, az Robin Hood volt, mikor kis gyerekként másztam fel
mindenhová és Robin Hood nevében igazságot osztottam.

És ez nem az, amit most teszek?

Hallgass hát a gyermekkori álmaidra!

Mert ezek az álmok azok, amik meghatározzák a gyermekeknek, hogy mik akarnak lenni, mikor az
életcéljukat kiválasszák.

Ez túl mutat a szokásos hős szerepeken, lásd meg mögötte a lényeget!

Tehát bátorítsátok őket! De soha ne mondjátok nekik – ó, Istenem!-, hogy valami nem elég jó! Ezzel
megölitek a jövőt!

Bátorítsátok hát a jövőt! Így szavaitokkal a jövő szeretetté válik!

Áldom ezek az időket, mikor kiváltságos emberekként itt lehetünk, hogy felvállaljuk a jövő
felépítését… mert szeretünk.