@~@§%

Filozófia
111 színes oldal, 1125 tárgyszó

Springer f Hungarica
Az SH atlaszok kötetei

Biológia (m egjelent)
V ilágtörténelem (m egjelent)
Csillagászat (m egjelent)
Építőm űvészet (m egjelent)
Fizika (m egjelent)
Filozófia
M atem atika
Z ene
Kém ia
É lettan
Atom fizika
Pszichológia
Ökológia
A natóm ia
Peter Kunzmann - Franz-Peter Burkard -
Franz Wiedmann

Filozófia
111 színes oldal, 1125 tárgyszó

Rajzolta:

Axel Weiß

TKBF Szakkönyvtára

00000997

Springer-Verlag Budapest Berlin

Heidelberg New York London Paris Tokyo
Hong Kong Barcelona 1993
A m ű eredeti címe:
dtv-Atlas zur Philosophie
© 1991 Deutscher Taschenbuch Verlag GmbH & Co. KG, München

© 1993 fór the Hungárián translation: Springer Hungarica Kiadó Kft., Budapest

Fordította:
Jenei Kinga
Jenei Zsolt

KUNZMANN, P., BURKARD, F-P., WIEDMANN, F.

Filozófia / Peter Kunzmann, Franz-Peter Burkard, Franz Wiedmann ; rajzolta Axel
Weiß. - Budapest ; Berlin ; Heidelberg ; New York ; London ; Paris ; Tokyo ; Hong
Kong ; Barcelona ; Springer-Verlag, 1993. - (SH atlasz)
ISBN 963 7775 57 9
ISBN 963 7775 70 6 össz.

Springer Hungarica Kiadó Kft.

Felelős kiadó: Prof. Dr. Árky István

Felelős szerkesztő: Csikós Ella

Műszaki igazgató: Müllner János
Műszaki szerkesztő: Kellermann József
A borítót tervezte: Zelenyánszky Zoltán

t
Készült a Gyomai Kner Nyomdában,
a nyomda alapításának 111. esztendejében
Felelős vezető Papp Lajos ügyvezető igazgató
Néhány szó a könyvről

A létezés értelm ére, a dolgok lényegére, az em ber világban elfoglalt helyére

vonatkozó kérdés gondolkodásunk alapját képezi. E zért a filozófia, a „bölcsesség
szeretete” m indenfajta tudom ány „szülőanyjának” is számít. A filozófia válaszai
- a történeti feltételektől függően - változtak az antikvitástól a jelenkorig, azon­
ban a válaszok lényege ugyanaz m aradt. így a filozófiával való foglalkozás egyben
m indig a filozófia tö rténetének kutatását is jelenti.
A z SH atlasz Filozófia a filozófiai tanok tö rténete, amely ism erteti az egyes filo­
zófusokat, fontos tételeiket és fogalm aikat, és - különlegességként - színes kép­
oldalakon szem lélteti azokat. Ez alkalomm al is m egőriztük az atlasz-rendszer
lényegét, a kép- és szövegegységekből álló felépítését, am elyben két oldal tarto ­
zik össze, egy színes ábraoldal és a részletes szöveges kifejtés az ellenkező ol­
dalon.
Tartalom

Előszó 9 Reneszánsz
Összefoglaló áttekintés 92
Bevezetés 10 Természettudomány; Francis Bacon 94
Giordano Bruno; humanizmus 96
A filozófia tudományágai 12 Emberkép 98
Keleti filozófia Állam- és jogelméletek; reformáció 100
Összefoglaló áttekintés 14
India I./Upanisádok; Ortodox rendsze­ Felvilágosodás
rek I. 16 Összefoglaló áttekintés 102
India Il./Ortodox rendszerek II. 18 Racionalizmus L/Descartes I. 104
India III./Dzsainizmus; buddhizmus 20 Racionalizmus II./Descartes II. 106
Kína I./Konfucianizmus; Jin-Jang-iskola 22 Racionalizmus III ./Spinoza 1. 108
Kína II./Taoizmus; motizmus 24 Racionalizmus IV./Spinoza II. 110
Ókori Kelet 26 Racionalizmus V./Leibniz I. 112
Racionalizmus VI./Leibniz II.; Wolff 114
Antikvitás Empirizmus I./Hobbes 116
Összefoglaló áttekintés 28 Empirizmus II./Locke I. 118
Szókratész előtti filozófia I. 30 Empirizmus III./Locke II. 120
Szókratész előtti filozófia II. 32 Empirizmus IV./Berkeley 122
Szofisták 34 Empirizmus V./Hume I. 124
Szókratész 36 Empirizmus VI./Hume II.; A. Smith 126
Platón I.: Ideatan 38 Francia felvilágosodás I./Pascal;
Platón II.: Ismeretelmélet, dialektika 40 Voltaire 128
Platón III.: Antropológia, etika 42 Francia felvilágosodás II./Montesquieu;
Platón IV .: Államelméletek 44 Vico 130
Arisztotelész I.: Logika 46 Francia felvilágosodás III./Rousseau 132
Arisztotelész II.: Metafizika 48
Arisztotelész III.: Pszichológia, etika 50 Német idealizmus
Arisztotelész IV.: Politika, poétika 52 Összefoglaló áttekintés 134
Sztoa I./Logika, fizika 54 Kant I.: A tiszta ész kritikája I. 136
Sztoa II./Etika 56 Kant II.: A tiszta ész kritikáj a II. 138
Epikurosz 58 Kant III.: A tiszta ész kritikája III. 140
Szkepticizmus; eklekticizmus 60 Kant IV .: A gyakorlati ész kritikája 142
Új platonizmus 62 Kant V .: Az ítélőerő kritikája 144
Fichte I. 146
Középkor Fichte II.; Schleiermacher 148
Összefoglaló áttekintés 64 Schelling 150
Patrisztika 66 H egeli. 152
Ágoston I. 68 H egelII. 154
Ágoston II. 70 Hegel III. 156
Korai skolasztika I./Johannes Scotus
Eriugena; Canterbury-i Anselm 72 A XIX. század
Korai skolasztika II./Az univerzália- Összefoglaló áttekintés 158
probléma; Pierre Abélard 74 Schopenhauer 160
Arab filozófia 76 Kierkegaard 162
A skolasztika fénykora I./Roger Bacon; Pozitivizmus 164
Bonaventura; Raymundus Lullus 78 Ifjúhegeliánusok 166
A skolasztika fénykora II./Albertus M arxi.; Engels 168
Magnus; Aquinói Tamás I. 80 Marx II. 170
A skolasztika fénykora III./Aquinói Pragmatizmus 172
Tamás II. 82 Újkantianizmus; induktív metafizika 174
A skolasztika fénykora IV./Aquinói Nietzsche I. 176
Tamás III. 84 Nietzsche II. 178
A skolasztika fénykora V./Duns Scotus; Dilthey 180
Eckhart mester 86
Kései skolasztika/William Occam 88
Nicolaus Cusanus 90
8 Tartalom

A XX. század Wittgenstein I. 212

Összefoglaló áttekintés 182 Wittgenstein II. 214
Természettudományok I./Fizika 184 Analitikus filozófia I. 216
Természettudományok II./Biológia I. 186 Analitikus filozófia II. 218
Természettudományok III./Biológia II. 188 Analitikus filozófia III. 220
Életfilozófia 190 Nicolai Hartmann;
Fenomenológia I./Husserl I. 192 Whitehead 222
Fenomenológia II./Husserl II.; Merleau- Marxizmus 224
Ponty 194 Kritikai elméletek 226
Fenomenológia Ill./Scheler 196 Kritikai racionalizmus 228
Egzisztencializmus I./Jaspers 198 Antropológia; strukturalizmus 230
Egzisztencializmus II./Sartre 200
Egzisztencializmus Ill./Camus; Marcel 202 Képek és ábrák jegyzéke 233
Heidegger I. 204
Heidegger II. 206 Mutatók
Modern logikai. 208 Névmutató 235
Modern logika II. 210 Tárgymutató 238

)
Előszó

Ez a kötet a filozófiai gondolkodás történetét vázolja fel, legjelentősebb képvise­

lőinek tanait ism ertetve. így az olvasó m egism erkedhet a filozófia alapvető p ro b ­
lém afeltevéseivel és az azokra adott válaszokkal, nem különben a filozófiai m ód­
szerekkel és fogalm akkal. M inden fejezetet a történeti háttérre vonatkozó á tte ­
kintés vezet be, am elynek alapján a filozófusok gondolkodói teljesítm énye é rté ­
kelhető. A z atlasz-rendszer nagy áttekinthetőséget tesz lehetővé, ugyanakkor
egyértelm ű periodizációs és kiválasztási m ódot érvényesít. A terjedelm i korlátok
m iatt nem ju th a to tt m inden filozófus szóhoz és sok részlet kim aradt. E zért
a hangsúlyt egy-egy filozófus, illetőleg egy-egy iskola lényeges gondolatainak és
fogalm ainak pregnáns ism ertetésére helyeztük. A zzal a kísérlettel, hogy filozófiai
gondolatokat képeken és grafikákon szemléltessünk, a filozófia kifejtésének
m esszem enően új területére léptünk. A z ábrák hivatottak a szövegeket szem léle­
tesen m agyarázni, kiegészíteni avagy összefoglalni. Ezzel az a célunk, hogy előse­
gítsük a m egértést és ösztönözzük az olvasót saját kérdések m egfogalm azására.
K öszönettel tartozunk A xel W eißnek - aki vázlatainkat rajzokká alakította át
- a baráti együttm űködésért; továbbá W infried G rothnak és m unkatársainak
- különösen Lieselotte B üchnernek és G abriele W urm nak (m utatók) - a D e u t­
scher Taschenbuch V erlagtól a m egértő közrem űködésért; továbbá köszönetét
m ondunk m indenkinek, aki tanácsaival segítette m unkánkat.

W ürzburg, 1991 m ájus A szerző k

10 Bevezetés

A A bölcselkedés ösztönzői

Platón (Kr. előtt 427-347) Kant (1724—1804)

B A filozófia alapkérdései

Zene

Orvostudomány

Matematika

Természettudományok

C A szaktudományok a részletekkel foglalkoznak, a filozófia a valóság egészével

 Bevezetés 11

A görög eredetű „philosophia” kifejezés szó K ant híres definíciója értelmében ezért min­
den filozófia egyben felvilágosodás is:
szerint a bölcsesség szeretetét jelenti; így a „fi­
lozófus” a bölcsesség barátja (philósz = ba­ „A felvilágosodás az ember kilábalása ma­
rát, szophia = bölcsesség), akire az jellemző, ga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az
hogy törekvése a megismerés valamennyi for­ arra való képtelenség, hogy valaki mások
májára irányul. vezetése nélkül gondolkodjék.”
Már P latón és A risztotelész kutatta azt az Hogy mi a filozófia? Erre a kérdésre nincs
emberi ösztönzést, amely a filozófia kialaku­ egyértelmű fogalmi válasz, mert a filozófia
lásához vezetett, és a keletkezés forrását önmagát határozza meg gyakorlásának mód­
a csodálkozásban vélték felfedezni. jával. Ezért különböző leírási kísérletekből
„Mert a csodálkozás ösztönözte arra az álló válogatást adunk közre:
embereket régebben éppúgy, mint ma, „A filozófia kezdetén eredetileg az ember
hogy filozofáljanak... De aki kérdez és áll, aki el akar igazodni külső-belső világá­
csodálkozik, annak bizonytalanságérzése nak rejtélyei között, és aki azon fáradozik,
v a n ... és azért, hogy e bizonytalanságtól hogy a különösségek kaleidoszkópjából ki­
megszabaduljanak, elkezdtek filozofálni.” keresse a közösnek és az általánosnak az
( A risztotelész) alapvonalait.” (A. L ápple)
Az ember nem egyszerűen elfogadja a ta­ „A filozófia úgy határozható meg, mint
pasztalt világot, ahogyan az létezik, hanem módszeres és állhatatos kísérlet arra, hogy
rácsodálkozik arra és annak alapja után ku­ értelmet vigyenek a világba.” (M.
tat: „Miért létezik valami egyáltalán? Mi H orkheimer )
mozgatja a jelenségeket? Miért élünk?” „Filozófia alatt a jelenlegi nyelvhasználat
Ha egyszer a mindennapi közvetlen magától a világ megismerésének és az életszemlélet
értetődéseket ilyen, nap mint nap megjelenő általános kérdéseinek tudományos megkö­
kérdések kérdésessé teszik, akkor nyilvánva­ zelítését érti.” (W . W in d e l b a n d )
lóvá válik, hogy az egyes ismeretek minden „Filozófusnak lenni nem speciális hivatás;
felhalmozása ellenére az Egész lényege és ér­ a filozófus nem az a felépített eszmény,
telme rejtve marad. akinek mintájára az ember önmagát for­
A filozófia kialakulását segítő és azt fenntar­ málhatná annak érdekében, hogy ezt az
tó erők körébe tartozik a kételkedés is. A ké­ eszményt elérje; a filozófus léte az önma­
telkedés kritikájának vetjük alá megismeré­ gává lenni akarás, amely a filozofálásban
sünk forrásait éppúgy, mint a hagyományos teremt magának teret, lehetőséget és kife­
értékek és társadalmi normák érvényességét. jezést.”(K. Jaspers)
A filozófia forrását vélték felfedezni abban A filozófia alapkérdéseinek P latón
is, hogy az ember az életet saját halála tuda­ az igaz - a jó - a szép kérdését tartja.
tában éli végig. Ezekben a lét minden jellemzője visszatükrö­
Az állandóan fenyegető vég lehetetlenné ződik. K ant az újkorban a következőképpen
teszi a kérdezés nélküli beleélést az életbe, tette fel a kérdéseket:
és az embert folyamatosan önmaga létének - Mit tudhatok? (Metafizika)
átgondolására, valamint annak eldöntésére - Mit kell tennem? (Erkölcs)
kényszeríti, hogy mit tartson a leglényege­ - Mit szabad remélnem? (Vallás)
sebbnek az életben. - Mi az ember? (Antropológia)
A szenvedés és a halál olyan határtapasztala­ Itt az utolsó kérdés alapjában véve az összes
tok, amelyek egy előzetes rejtettségből tör­ többit magában foglalja.
nek elő és az embert az élet értelmének meg­ A filozófia a szaktudományoktól abban külön­
valósítására irányuló kérdés felvetésére kész­ bözik, hogy nem a valóság egy mindenkor kö­
tetik. rülhatárolt részletével foglalkozik (biológia:
Biológiailag az embert a természetes ösztönök élet; kémia: az anyag összetétele), hanem
csökevényesedése jellemzi. Ebből ered egy­ annak egészével, ami van, azért, hogy fel­
részt az a kényszer, hogy a veleszületett maga­ fedje annak lényegét és létbeli összefüggé­
tartásmódokat ész által meghatározottakkal seit, hogy az emberek számára értékeket és
helyettesítse, másrészt értelmet közvetítsen.
az önmeghatározás szabadsága is. Míg a szaktudományok különös előfeltevések­
Az ily módon meghatározott lénynek azon­ ből indulnak ki, amelyek mögé nem képesek
ban állandóan és ésszerű módon elmélkednie visszanyúlni, addig a filozófia a lehető legna­
kell létezésének és cselekvésének alapjairól. gyobb fokú előfeltevés-nélküliségre törekszik.
„Az ember olyan lény, aki mindig többet A filozófia tárgya és módszere nincs ponto­
akar, mint amennyit tud, és többet tud, san előzetesen megadva, hanem ezeket min­
mint amennyit kell.” (W . W ickler) dig újra és újra maga határozza meg.
A filozófiai kérdések minden embert érinte­ A filozófia folyamata - amelyben az ember
nek; a filozofálás olyan eredendő tevékeny­ minél'világosabb elképzeléseket akar szerez­
ség, amely hozzátartozik az önmagáért fele­ ni önmagáról és a világról - nem zárható le és
lős emberi léthez. ez minden kor eredendő feladata marad.
12 A filozófia tudományágai

Fi lo z ó f ¡ a

------------ U------- ^ » Kinyilatkoztatás

Első filozófia (Metafizika)

Az egyházatyák
Fizika Etika
Az értelm i__ tanítása
megismerés
.2 határa
Kozmoló­ Filozófia
.2 gia Politika o
35
NI

o
Pszicholó Retorika
1o Tudomány
(scientia)
Bölcsesség
(sapientia)
r
gia CD
>-
11 ü

Zoológia
L j
Költészet
A 7 szabad művészet
G ram m atika A ritm etika
tan Retorika G eom etria
i Dialektika Zen? .
A sztronóm ia

A Történeti felosztás Arisztotelész szerint B Johannes Scotus Eriugena felosztása

C A jelenkori filozófia tudományágai és a határtudományok

 A filozófia tudományágai 13

A filozófia egyes önálló területei (diszciplí­ A modern logisztika a legmesszemenőbb for­

nák) a különös kérdésfeltevések és a tárgykör malizálásra és matematizálásra törekszik,
alapján különíthetők el. logikai kalkulusokkal dolgozik, amelyen je ­
lek (szimbólumok) rendszerét értjük, a hoz­
Antropológia zájuk tartozó műveleti szabályokkal. Ezen­
A filozófia alapproblémái közé tartozik az kívül ismer többértékű rendszereket is, ame­
ember természetének megismerésére irányu­ lyekben a kijelentések az „igaz/hamis”
ló törekvés. Az általános emberi meghatáro­ igazságértékeknél több értéket vehetnek
zások keresése az ember önmegismerését, fel.
a világban betöltött helyének megvilágítását
szolgálja (összehasonlítva az élő természet Ismeret- és tudományelmélet
többi részével), és gyakorlati vonatkozást A megismerés feltételeiről, lényegéről és ha­
nyer egyrészt az értelmes önmegvalósítás, tárairól szóló tanítás. Tematikájába beletar­
másrészt az emberhez méltó társadalom ki­ tozik a megismerés szubjektumának, objek­
alakításának értelmében. tumának és tartalmának a viszonya.
A tudományelmélet a megismerés előfeltevé­
Etika seivel és alapjaival foglalkozik a szaktudo­
Az etika alapkérdéseinek középpontjában mányokban. Ezek módszereit, alaptételeit,
a jó áll, amely az ember cselekvését és maga­ fogalmait és céljait világítja meg és kritikai
tartását hivatott meghatározni. Célja az, vizsgálatnak veti alá.
hogy metodikailag alátámasztott alapelveket
biztosítson a helyes, értelmes és ésszerű cse­ Nyelvfilozófia
lekvés és (társas)élet számára. Az etika alap­ A nyelvfilozófia a nyelv keletkezésével, fej­
elveinek és megalapozásának - külső tekin­ lődésével, jelentőségével és funkciójával
télyre vagy hagyományra történő hivatkozás foglalkozik.
nélkül - általánosan érvényesnek és az érte­
lem által elfogadhatónak kell lennie, éppen A W ittgensteinhez kapcsolódó és ma is
ezért az érvényben lévő erkölccsel szemben uralkodó nyelvanalízis két irányzatra oszlik.
fölérendelt, kritikai nézőpontot foglal el. Az ideálnyelvi irány megkísérel a nyelvkriti­
A meta-etika feladata magukra az etikai kije­ ka és a formalizálás alapján magas logikai
lentések nyelvi formáira, valamint funkció­ precizitású nyelvet kialakítani, amely megfe­
jukra való ismételt rákérdezés. lel az egzakt tudományok követelményei­
nek. Ezzel szemben a „normális nyelv filozó­
Esztétika fiája” a nyelvet eredeti és mindennapi alkal­
Az esztétika a szép általános meghatározásá­ mazásában és jelentésében elemzi.
val és annak a természetben és a művészetek­ Létezik továbbá egy sor filozófiai diszciplí­
ben jelen lévő megjelenési formáival, ezenkí­ na, amely egyes szakterületekhez kapcso­
vül a befogadóra gyakorolt hatásával foglal­ lódik.
kozik. Irányultsága szerint az esztétika lehet A történetfilozófia a történelem lényegét,
tisztán funkcionális, leíró vagy normatív kö­ értelmét és folyamatát kísérli meg megra­
zelítésű. A művészetelmélet mellett tárgyalja gadni és magyarázni. Az embert történetisé­
az esztétikai ítéletek kérdéseit és az esztétikai gében fogja fel.
érzés és átélés formáit is. A legújabbkori esz­ A vallásfilozófia a vallási jelenségek lénye­
tétikában információelméleti és nyelvanaliti­ gét vizsgálja az emberrel és a társadalommal
kus kezdeményezések is találhatók. kapcsolatos funkciójában. Esetenként kriti­
kai vizsgálódást is folytat.
Metafizika és ontológia A természetfilozófia témája a természet egé­
A risztotelészből kiindulva, vagyis „első fi­ szének magyarázata és értelmezése, amely
lozófiát” értve alatta, a metafizika a létező­ magában foglalja a természettudományos és
nek mint létezőnek az alapjait és eredetét ku­ történeti kutatást is.
tatja; témakörei a következők: A jogfilozófia a jog megalapozásának kérdé­
A lét maga (ontológia), az isteni lét (filozó­ sével foglalkozik, különös tekintettel arra,
fiai teológia), a lélek (pszichológia), és hogy vajon létezik-e olyan fölérendelt nor­
minden lét összefüggése az Egészben (koz­ ma, amelyből a tételes jog levezethető (pl.
mológia). természetjog).
A társadalom- és politikai filozófia a társa­
Logika dalom és az állam felépítését, funkcióját és
A következetes és rendezett gondolkodás el­ értelmét vizsgálja. Az embert mint társadal­
mélete. A formális, klasszikus logika a gon­ mi lényt fogja fel, amelynek önmegvalósítá­
dolkodási formák elemtanára (fogalom, sa a közösségben történik. Különösen az
ítélet, következtetés) és módszertanára utóbbi időben a modern ipari társadalom
(vizsgálódási és bizonyítási eljárások) oszt­ életfeltételeinek kritikája is e tudomány­
ható. ághoz tartozik.
 14
Mezopo- 1 Irán 1 Kina ~
Egyiptom
10001 tárnia .,-- - - ~ - 1000 1 ~
Ujkonfucia.
1~ nizmu1
1 1 San kara
!.
Iszlám hódftés el
Q
1 (Védánta) N
500 1 1 1 1 1 1Szasszanidék 1 500 1 Q•
::i
Keleti filozófia

(a zoro- „
asztrizmus Újtaoizmus
1 megújulása) 1 1 Patandzsali NJ198rdzsuna Kései 1
0 1 1 1 1 1 A .Jóga (Mahájéna;
motisták -0
kónyve• . nagyszekér")
Szún-d
Menciusz Csuang Csou
Na Sándor hódít'5a Njilja- Mahévira
(diseinizmusl (Meng-ctl Lao Cse
Perzsa Birod. vaisésika
500 1 1 Zoro- Konfuciusz Moti 500
Kés61cor 1 Buddha
asztrizmus (buddhizmus) .
Uj-8abil6nia Védánta és
mimánszé Taoizinus
Ujasszir Államvallás Motizmus
Új birodalom Nem-ortodo~
Birodalom
1000 1 j Szánkhja rendszerek 1000
Ani és Zarathustra
Amenope Upanisédok
bölcselete
Echn.con .H. Ion:
15001 l 1ottat ll6nyve. . Hammurábi· Q 1500
kódex"
A világ terem· 1 ~ 1 Védák
lésének
Közép-
r eposza ·
20001 1 bi rodalom 1 .Enuma éfis" 2000
. Gilgames-
eposz"
Ali~ e.
1 ~

Időrendi áttekintés:
Időrendi áttekintés: A keleti
LJ
keleti filozófia

A filozófia kezdeteit Indiában a Védákban
(„tudás”) találhatjuk; pontos keletkezési ide­
je bizonytalan, de a legrégebbi részek létre­
jötte valószínűleg Krisztus előtt kb. 1500-ra
nyúlik vissza. Ezekben a terjedelmes írások­
ban a legkorábbi idők mitikus és vallási isme­
reteit gyűjtötték össze, amelyeknek az volt
a rendeltetése, hogy a papok kultikus célokra
használják.
A Védák négy könyvből állnak:
Rigvéda (dicsőítő himnuszok)
Számavéda (énekek)
Jadzsurvéda (áldozati formulák)
Atharvavéda (varázsénekek)
A Védákhoz magyarázó szövegek kapcso­
lódnak:
A bráhmanák magyarázzák az áldozat értel­
mét, célját, valamint a formulák helyes alkal­
mazását.
Filozófiailag az Upanisádok a legfontosab­
bak, amelyek tartalmazzák az indiai filozófia
azon alapelemeit, amelyeket később építe­
nek ki:
A karma és az újraszületés tanítását, vala­
mint a brahman és az atman azonosításá­
nak, egységének eszméjét.
A klasszikus filozófiai rendszerek korszaka
Krisztus előtt 500 körül kezdődik. A védikus
korszak viszonylag zárt eszmevilágához ké­
pest az a különbség, hogy különböző iskolák
lépnek fel és egyes személyiségek jelent­
keznek.
Ámde itt is megmarad az indiai gondolko­
dásnak az a tendenciája, hogy a személyiség
háttérben marad a műhöz képest, és a törté­
nelmi adatokra nem fektetnek nagy súlyt.
A filozófiában mégis megkezdődik a bráhma­
nák (papok) körének korlátai mögüli előlé-
pés és eljutás a népesség szélesebb rétegei­
hez. Általában különbséget tesznek a Védák
tekintélyét mint kinyilatkoztatást elismerő
ortodox rendszerek és az ezek kizárólagos te­
kintélyét tagadó, nem ortodox rendszerek
között. A hat klasszikus ortodox rendszer
a következő:
Szánkhja és jóga
Njája és vaisésika
Védánta és mimánszá
A nem ortodox rendszerekhez tartozik
többek között a buddhizmus és dzsai-
nizmus.
Krisztus után kb. 1000-től számítják az indiai
filozófiának a klasszikust követő szakaszát.
A XIX. század kezdetétől modern periódus­
ról beszélhetünk, amely a nyugati gondolko­
dással való találkozással jellemezhető.
A kínai filozófia klasszikus korszakát minde­
nekelőtt két iskola formálja: a konfucianiz-
mus és a taoizmus.
Emellett számos további áramlat jelentke­
zik, amelyek között a motizmus, a legaliz-
mus, a szofizmus és a Jin-Jang-tanítás érde­
mel említést.
Összefoglaló áttekintés 15
A konfucianizmus K onfucius műveire vezet­
hető vissza (K u n g -cí Krisztus előtt 551-479.)
Ez az irányzat a legősibb hagyományok át-
örökítőjének tartja magát. Tanításának lé­
nyegi része
többek között a konzervatív erkölcs- és ál­
lamfilozófia.
Legjelentősebb követője M encius (M eng - cí
Krisztus előtt 371-289), aki továbbépítette
a konfucianizmus elméleti alapjait. A későb­
biek folyamán ,A négy könyv” válik m érték­
adó kánonná:
„Lun jü” (Beszélgetések és mondások),
„Mencius” , „A közép mozdulatlansága” és
a „Nagy tanítás” .
Míg a konfucianizmus a taoizmussal és a Kí­
nában csak később terjedő buddhizmussal
örökös vitában áll, addig
az újkonfucianizmus (a XI. századtól) Kína
tulajdonképpeni államfilozófiájává vált.
A klasszikus erkölcsfilozófia témáit pedig
tovább bővítették a Jin-Jang-iskolára visz-
szanyúló kozmológiával.
A taoizmus a L ao -C sének (L ao - c'í) tulajdo­
nított „Tao-Te-king” c. könyvön alapul (Kr.
e. V-III. sz. körül). Ez „a helyes útról és az
erkölcsről szóló tanítást” tartalmazza.
Az emberi életet a természet kozm ikus út­
jába beágyazva szemléli. Egyik alapgondo­
lata a „nem-cselekvés” általi munkálkodás­
ról szóló tanítás.
A taoizmus másik jelentős képviselője Csu-
a n g Csou (Kr. e. IV. sz. körül).
A Mo ti (Kr. e. V-IV. sz. körül) tanításából
származó motizmus egy hasznosságelvű,
a nép boldogulását szem előtt tartó nézőpon­
tot képvisel.
A klasszikus filozófia egyik mellékáramlata
a Jin-Jang-iskola, amely a „Ji King” könyv­
höz kapcsolódik. Azt tanítja, hogy minden
kozmikus esemény
két őselv, a jin (nőies, gyenge, sötét) és
a jang (férfias, erős, világos) változó játéka
következtében történik.
Ez a kozmikus rend az emberi élettel, az er­
kölccsel és a társadalommal áll kapcsolatban.
Az ókori Kelet kulturális központjai:
- Egyiptom: a halál utáni élet elképzelése
jellemzi. Gazdag istenvilágában egyaránt
megtalálhatók a henoteizmus és a monote­
izmus formái.
- Mezopotámia: a Tigris és az Eufrátesz kö­
zött jött létre a sumér és az akkád biroda­
lom, Asszíria és Babilonia; a világ teremté­
séről szóló nagy eposzok hazája.
- Irán: Zarathustra (Kr. e. 560 körül) mono­
teísta vallást alapít, erős dualista voná­
sokkal.
- A három világvallás eredete a Közel-Kelet:
a zsidó vallásban, a kereszténységben és az
iszlámban egy mindenható teremtő istent
tisztelnek, aki elsősorban a próféták és az
írás által nyilatkozik meg.
16 Keleti filozófia

Állítás: a hegyen tűz ég

Ok: mert a hegyen füst

látható

Példa: ahol füst van, ott tűz

van, m int a konyhában

Alkalmazás: a hegynek mármost

füstje van

Következtetés: tehát tűz van rajta

B N já ja - vaisésika: A következtetés tana C A to m e lm é le t

 India L/Upanisádok; Ortodox rendszerek I. 17

A Rigvéda híres teremtéshimnuszában talál­ összhangban élni, amennyiben a társadal­

ható egy korai költői tanúságtétel az összes mi helyzetéhez tartozó kötelezettségeket
létező eredetét kutató, a filozófiai gondolko­ teljesíti.
dást elindító kérdésre: az Egy mint a világ Az Upanisádok korszakában az emberi lét
alapja, amely még a lét és a nemlét kettéválá­ pesszimista átértékelése megy végbe.
sát és az istenek megjelenítését is megelőzi. A létet úgy tekintik, mint szenvedéssel telit
és mulandót. - A halál és születés örök vál­
„Egykor nem létezett sem a Lét, sem tozásában mindig újabb szenvedések kelet­
a Nemlét. keznek. - Az élet külső javai értéktelennek
Nem volt levegő és Ég sem volt felette. tűnnek az örökké létező brahmannal össze­
Ki vette oltalmába a világot? Ki fogta hasonlítva. így keletkezik a vágy a megvál­
körül? tás után (móksa), amely nem más, mint az
Hol volt a mély szakadék, hol a tenger? újraszületések körforgásától való megsza­
Halál nem volt akkoriban, sem halhatat­ badulás. Minthogy a cselekedetek az újra­
lanság. születések okai és kötelékei, ezért még a jó
Nem volt éjszaka, nem volt nappal. cselekedetek sem vezetnek megváltáshoz.
Az Őseredetben nesztelenül áradt szét A helyes út ennélfogva a cselekvés és
az Egy, amelyen kívül semmi sem léte­ a vágy visszatartása (aszkézis).
zett.” A tudás nélkül azonban ez önmagában ter­
méketlen marad.
Az Upanisádok (Kr. e. 800-500 körül) nem A legmagasabb intuitív belátás a brahman lé­
homogén filozófiai tanítást foglalnak maguk­ nyegébe egyben megváltó erő is: mert aki
ban, hanem inkább a nézetek sokféleségét. a brahmant ismeri, az maga is brahman.
A legismertebb és a legnagyobb hatású „Én vagyok a brahman: aki ezt tudja, az
a brahman és az átman egységéről szóló ta­ minden köteléktől megszabadul.”
nítás. Ahogy a folyó névtelenül és alaktalanul tűnik
A brahmant úgy fogják fel, mint minden el a tengerben, úgy oldódik fel a bölcs indivi­
lét önmagán nyugvó ősokát, mint a világ duális létezése a végtelen brahmanban.
mindent átható lényegét. A klasszikus korszak hat ortodox rendszere
Átman az egyediek önnön valóját (lélek) elismeri a Védák tekintélyét.
jelenti tulajdonképpeni lényegük értelmé­ A njája és a vaisésika a későbbi időben egy­
ben. Az átman így elhatárolódik attól, ami azon rendszerré olvad össze.
az embert csak külsődlegesen, nem valójá­ A njája elsősorban a logika és a következ­
ban jellemzi. tetések területét dolgozta fel, a vaisésika
A végső megismerés, amihez az embernek el pedig atomisztikus természetfilozófiát kép­
kell jutnia, az, hogy az átman és a brahman visel.
alapjában véve egy. Csak az Egy, a mindent Az egyesített rendszer különösen egy kategó­
átható világelv létezik, amelybe a lélek - min­ riatan felállításával vált nevezetessé.
den létezőhöz hasonlóan - beágyazódik. így A hét kategória a következő:
az ember a saját legbensejében képes megér­ a szubsztancia, a minőség, a tevékenység,
teni a lét maradandó, örök legbenső magvát. a közösség, a különösség viszonyai, az in-
„Ez az egész világ igazában nem más, mint herencia (viszony a szükségszerűen össze­
brahman, amely az én átmanom a szív ben- kapcsolódó részek között) és a nemlét.
sejében.” A következtetésekről szóló tanítás 5 részes
A másik jelentős gondolat a karmáról és az szillogizmussal dolgozik. A B kép gyakori is­
újraszületésről szóló tanítás: kolapéldát ábrázol:
Az ember a tettei alapján (karma) szükség­ Ahhoz, hogy a következtetés helyes le­
szerűen újraszületik új alakban. gyen, az alanynak (hegy), a logikai alapnak
Az újraszületés láncolata örökké tart, mint­ avagy a megállapítás eszközének (füst), va­
hogy minden cselekvés fenntartja a lélekván­ lamint a logikai következménynek avagy
dorlás körforgását. az állításnak (tűz) helyes viszonyban kell
A szanszára fogalma („a kezdethez visszaté­ egymással állni.
rő folyamat”) jelöli az ember bevonását ebbe Az okozatnak átfogóbbnak kell lennie, mint
a világfolyamatba. Alapját egy erkölcsi világ­ az oknak, ami a következőt jelenti:
rend alkotja, mert a jó, illetve a rossz csele­ Ahol füst van, ott mindig tűz is van; de
kedetek vezetnek el a magasabb vagy az ala­ nem minden tűznél van egyben füst is.
csonyabb életformához a jövőbeni léte­ A természetfilozófia tanítása szerint minden
zésben. anyagi elpusztíthatatlan atomokból tevődik
Emögött egy örök világtörvény (dharma) össze, amelyek látható dolgokká való tömö­
gondolata áll, amely kozmikusán minden ese­ rülése azonban feloldható. Egy világszakasz
mény elrendező oka és az emberek számára elmúlása után az atomkötések szétválnak,
mint a cselekvés mércéje nyilvánul meg. míg egy nyugalmi szakasz után új világot al­
Mindenkinek kötelessége dharmájával kotva újra egybeilleszkednek.
18 Keleti filozófia

prakriti purusák
(ősanyag) (egyes lelkek)

E J ^

o a a

o x a
fejlődési erők
látszólagos kötöttség az anyaghoz

kibontakozás (24 alapelem)

J

élőlények

A A szánkhja

nemtudáé
sokféleség

egység tudás

B Sankara: Monizmus

A szánkhja-rendszer dualista világképet kép­
visel. Eszerint két örök, nem teremtett világ­
elv létezik, a purusa, a tiszta szellem és
a prakriti, az anyag.
A purusa tudattal rendelkezik, de teljesen
passzív és így egyedül nem képes létrehoz­
ni semmit sem.
A szánkhja eredetileg egy mindenre kiterje­
dő purusát feltételez, de a későbbiek folya­
mán individuális purusák sokaságát fogadja
el.
A prakriti aktív, működő erő, de tudattal
nem rendelkezik, ezért nem irányul célra.
A világ csak a két elv összjátékának követ­
keztében keletkezhet. Ennek során a prakri-
tiban három fejlődési erő (guna) munkál­
kodik:
a fény, az öröm;
a mozgás, a szenvedély;
a sötétség, a gátlás.
Ezek az erők nyugalmi állapotban már meg­
találhatók egy új világszakasz kezdete előtt.
Mozgásuk kezdetével keletkezik a 24 alap­
elem, melyek a világ anyagi alkotórészei:
(a szánkhja-rendszer ide sorolja az értel­
met, a tudatot és az érzékelést is).
Az anyagszerű prakriti csupán szemlélő mó­
don, teljesen különváltan szemben áll a puru-
sával. Ezért a szellem és a test egyesülése az
emberben csak látszat, ami a következő ha­
sonlattal magyarázható meg:
Ahogy a színtelen kristály pirosnak tűnik,
ha egy piros tárgyat helyezünk mögé,
a szellem is csupán az értelemtől megérint­
ve jelenik meg. A lélekben lejátszódó ta­
pasztalható pszichológiai folyamatok való­
jában a prakritihez tartoznak.
Az újraszületés körforgásában az ember
megváltásának útja annak felismerésében áll,
hogy purusáját a világ egyetlen dolga se
érintse.
Ezáltal szűnik meg az újabb karmát létrehozó
világi cselekvésben való érdekeltség.
A szánkhja alkotja a jóga elméleti alapját,
a jóga pedig a megváltás elérésének gyakor­
lati módszereit képviseli. A szánkhjával
szemben azonban a jóga elfogad egy szemé­
lyes legfelsőbb istent.
A jóga alapgondolata az, hogy koncentráció,
meditáció és aszkézis segítségével a kedély
megnyugvása, magasabb belátás és végül az
anyagi prakrititól való megszabadulás érhető
el. A klasszikus rendszer nyolc fokozatot fog­
lal magába, amelyből az első öt a testgyakor­
latokat állítja előtérbe, míg az utolsó három
a hangsúlyt a szellemi képzésre helyezi:
1. fegyelmezés (erkölcsi parancsok betar­
tása)
2. nevelés (tisztasági előírások, aszkézis,
tanulmányok)
3. helyes testtartás
4. légzés szabályozása
India Il./Ortodox rendszerek II. 19
5. az érzékek visszavonása a külső objek­
tumoktól
6. a gondolatok koncentrációja egy meg­
határozott pontra
7. meditáció (a lélek egyesülése az iste­
nivel)
8. elmélyülés (a szellem egyesülése isten­
nel, az individuális létezés feloldódása).
Védantának („Véda kiteljesedése”) minde­
nekelőtt az Upanisádokat nevezték, később
azonban a fogalmat azoknak a tanítási rend­
szereknek az összefüggésében használják,
amelyek a Védák magyarázatára épülnek. Az
Upanisádok mellett a Védanta egyik legfon­
tosabb könyve a Bhagavadgita.
Legjelentősebb képviselője S hankara (Kr.
u. 800 körül); tanítása szigorú monizmusra
épül. Eszerint csak egy kozmikus őselv léte­
zik, amely az egészben mint brahman, az
egyes személyben pedig mint átman fogható
fel.
Egymáshoz való viszonyuk úgy jellemezhe­
tő, mint a végtelen tér és egyes edények te­
rének viszonya. Ez a tér ugyanaz, csak be­
határolt.
Az igazság ennélfogva a „nem-kettősség” (ad-
vaita), miközben a dolgok sokfélesége csak
illúzió (mája). Az empirikus jelenségek sok­
félesége a nem tudásunk következtében be­
következő elvakultságból származik.
A megváltás az újraszületés körforgásából
csak az átman és a brahman egységének
legmagasabb tudása által érhető el.
A Védákban azonban találhatunk helyeket,
amelyekben pluralista vélemények fejeződ­
nek ki, ahol az egyedi lényegek sokféleségét
feltételezik.
S hankara ezt úgy értelm ezi, hogy a m aga­
sabb belátás m ellett létezik a tudás alacso­
nyabb foka is, am ely a töb b ség felfo g ó k ép es­
ségének felel m eg.
Ezen a fokon sokféle egyéni lélckről és az
ezektől különböző istenségről beszélnek,
akit különböző formában tisztelnek.
Később a gondolkodók egész sora módosítja
S hankara szigorú monizmusát.
így R á m á nu dzsa egy személyes isten léte­
zését tanítja, akinek attribútuma a világ és
az egyes lelkek. Ezek azonban megőrzik
individualitásukat a mindenségegységbe
való bekerülés után is.
M adhva pluralizm ust tanít; eszerint isten ,
a lelk ek és a világ teljesen k ü lön b özőek .
A ntimánszá a Véda helyes kifejtésének sza­
bályaival foglalkozik. A Véda szerinte örök,
nem teremtett tekintélynek számít. Ahhoz,
hogy egy szöveg jelentését feltárjuk, öt meg­
határozott szakaszon kell keresztülmennünk.
A mimánszá mindenekelőtt hermeneutikai és
nyelvfilozófiai témákkal foglalkozik.
20 Keleti filozófia

IS T E N E K

EMBEREK T IT Á N O K

ALLATOK

POKOL­
SZELLEMEK

a szenvedés
okai
az újjászületés

A Buddhizmus: „Az élet kereke”

B Nágárdzsuna: Az üresség tana

 India IIL/Dzsainizmus, buddhizmus 21

M ahávira (Kr. e. 500 körül) alapította zel együtt 6. az érintkezés a külvilággal (ér­
a dzsainizmus tanát. Ez a tan a buddhizmus­ zéki észlelés), 7. az érzetből származik 8.
hoz hasonlóan azokhoz a rendszerekhez tar­ a szomjúság (vágy) és vele 9. az élet iránti
tozik, amelyek nem a Védák tekintélyére vonzalom, ebből adódik 10. a karmikus ke­
épülnek. letkezés, ezzel 11. az újraszületés és 12. az
A világ alap-alkotórészei egyrészt az egyes öregség és a halál.
lelkek, amelyek természetüknél fogva ké­ Ez a körforgás csak akkor szakítható meg, ha
pesek elérni a tökéletességet, másrészt az a nemtudás és az abból eredő rossz megsem­
élettelen. (Ehhez tartozik a tér, az éter és misül. A megváltó tudás tartalma a „négy ne­
az anyag.) mes igazság”:
A lelkek képtelenek megvalósítani természe­ Minden létezés fájdalmas.
tes adottságukat a mindentudásra és a bol­ A szenvedés oka az életszomj.
dogságra, minthogy anyagszerűséggel átha­ A szenvedéstől való megszabadulás az élet­
tottak. Ugyanis - tevékenységük során szomj kioltása.
- anyagrészecskéket, ezzel fcarma-anyagot
vonnak be magukba, amely a szenvedélyek A „nyolcágú nemes ösvény” vezet az élet­
alapján rögzül és az újraszületések körforgá­ szomj megszüntetéséhez.
sában való bennmaradást okoz. A nyolcágú ösvény B u d d h a etikai parancsait
Az üdvösség célja a lélek felszabadítása és összegzi:
a tökéletesség elérése. igaz szemlélet, igaz érzület, igaz beszéd,
Ehhez a léleknek el kell válnia a karmától, igaz cselekvés, igaz életvitel, igaz törekvés,
amennyiben erkölcsös élettel elhárítja a to­ igaz gondolkodásmód, igaz elmélyülés.
vábbi hozzákapcsolódást és végül a meglévő Csak az juthat el a megváltáshoz, aki megis­
karmát aszkézis útján kilöki magából. merte a nemes igazságokat és megjárta
a nyolcágú ösvényt.
A buddhizmus S iddharta G autama (Kr. e. Cél: bejutni a nirvánába (semmivé válni).
kb. 560-480) tanítására és működésére nyúlik Ez alatt az életösztön teljes kioltásának ál­
vissza, aki megvilágosodása után B u d d h á ­ lapota és az újraszületések megszűnése ér­
nak nevezi önmagát. A buddhizmus az ateis­ tendő.
ta vallások körébe tartozik, minthogy örök is­ A megvilágosult már az élete folyamán meg­
tent nem ismer. szabadulhat minden vágytól és halála után
A buddhizm usban nem létezik állandó lé t, a tökéletes nirvánába jut.
han em m indent keletkezésében és elmúlásá­
ban fogn ak fel. B u d d h a halála után tanítását különböző
íg y B u d d h a a saját én (lélek ) fogalm át is irányzatok fejlesztették tovább.
tagadja, m inthogy egyetlen állandó, m ara­ A hinajana iskolája („kis szekér”) a szerze­
dandó szubsztancia sem létezik. tes buddhizmust képviseli, amely a kevés
A végső elemek, amelyek a világtörténés kiválasztott üdvözülési útját alapozza meg.
alapjául szolgálnak, nem anyagi vagy szelle­ A mahajana („nagy szekér”) ezzel szem­
mi szubsztanciák, hanem változékony tulaj­ ben szélesebb rétegek felé fordul. A B u d d -
donságok és állapotok. E létfaktoroknak HA-tisztelet teista nézeteket fogad el: az
(dharma) öt csoportja van: egyes lények a bódhiszattva segítségével
a testi, az érzékietek, a megkülönbözteté­ biztosíthatják maguknak az üdvözülés út­
sek, az ösztönerők, a tudati cselekedetek. jának elérését. Ezek azok a megvilágosul-
Minden megfogható jelenség (kövek, álla­ tak, akik az emberek iránti szeretetből le­
tok, ember) ezekből tevődik össze. Keletke­ mondanak arról, hogy bejussanak a nirvá­
zésüket és elmúlásukat okozati függőség ala­ nába.
pozza meg.
B u d d h a vallja az újraszületés tanát és a kar- N agardzsuna (Kr. u. II. sz.) ún. „középső
mikus cselekedet érvényességét. Minthogy tanítása” feltétlenül említésre méltó. Eszerint
semmilyen maradandó lelki szubsztancia csak az a lényeges, ami önmagából adódóan,
nincs, így az új élőlény, amely egy előző élő­ függetlenül létezik. Minthogy minden létfak­
lény tetteiből alakul ki, sem testileg, sem lel­ tor csak kölcsönös függő viszonyban létezik,
kileg nem azonos vele. Sokkal inkább arról így azok önmagukban meghatározatlanok,
van szó, hogy csak a tettek okozati láncolata azaz üresek. így a világ egésze is üres és
az, amely a halál után megmarad és új élet­ az üresség bizonyul az egyetlen elvnek, túl
hez vezet. Ezt az összefüggést az okozati ösz- a léten és a nemléten.
szefüggés-kapcsolatok tana magyarázza (H. A különbség igazából csak csalóka látszat.
v. G lasenapp ): Ezért nincs különbség a szanszára (a keletke­
1.A nem-tudásból keletkeznek 2. a karmát zés körforgása) és a nirvána között sem.
létrehozó ösztönző erők, ezekből 3. a tudat A megváltó ismeret a következő:
és ebből 4. a név és a testi forma (individu­ A nirvánában vagyunk; az üresség az
alitás), így jönnek létre 5. az érzékek és ez­ egyetlen valóság.
22 Keleti filozófia

(„a törvény tanítóidnak iskolája) hasonlata

őseredet
-----------------------

ég tenger
(erő) (öröm) Jang
(mozgás) \ M (nyugalom)

tűz
(fény)
mennydörgés
(mozgás) V
tűz í ) víz

szél
(áthatolás)
víz
(veszély) / r j főid

fa C J fém
hegy föld
(nyugalom) (odaadás)
V
minden dolog létrehozása

C Ji king (Változások könyve): D Csou-cí: A kozmikus erők

A 8 ősszimbólum
 Kína L/Konfucianizmus; Jin-Jang-iskola 23

A konfucianizmus K onfucius (Kr. e. a minden ember számára egyértelmű és köte­

551-479) tanításán alapszik. Ezen egy ősi lező törvények képezik,
gondolkodásmód hagyományrendszere ér­ amelyek betartását büntetések és jutalma­
tendő; ennek kíván K onfucius érvényt sze­ zások szigorú rendszerével kell garantálni.
rezni. írásban semmit sem hagyott az utókor­ A legalisták hatalompolitikai programja jó­
ra. Tanításait később a „Lun Jü” című könyv­ zanul gyakorlatias és tradícióellenes.
ben gyűjtötték össze. A XI. századtól az újkonfucianizmus válik
Gondolatai az ember konkrét életére és Kína uralkodó filozófiájává. Csu-Hi (Kr. u.
a gyakorlati szempontokra összpontosulnak; 1130-1200) dualista pozíciót foglal el. Esze­
konzervatív erkölcs- és államfilozófiát képvi­ rint két alapelv létezik:
sel. Az alapvető erények a következők: az univerzális formaelv, li (világértelem) és
emberség, becsületesség, illendőség, böl­ az anyagi hatóelv, ki.
csesség, lojalitás. A természetben mértékadó alapelvek az em­
Ezek az alapvető viszonyokban jelennek bert is meghatározzák:
meg: a li mint a minden emberben azonos lé­
uralkodó és hivatalnok, apa és fiú, öregebb nyeg, a ki mint az egyedi meghatározott­
és fiatalabb testvér, férj és feleség, barát és ság.
barát. Az ember erkölcsi természetének is megvan
a mintaképe az univerzális formában, így a
Az állam stabilitása az egyes emberek erköl­ li a magatartásnorma értelmében is műkö­
csén és a család központi szerepén nyugszik. dik.
Az igaz uralkodó kizárólag saját erkölcsi
mintaképe révén kormányozza népét. W ang Jang -M ing (1472-1528) ezzel szem­
A „Nagy Tanítás” egyik részletében össze­ ben monista nézőpontot képvisel, amely az
foglalja az erkölcsi összefüggést az egész és észt mint egyetlen világelvet fogadja el, mely­
a tagjai között: ből aztán az emberi szellem részesedik.
„Ha valaki országát kormányozni akarja, Az ember természeténél fogva rendelkezik
akkor először saját családját kell rendben a dolgok önmagukban való megismerésé­
tartania. Ha valaki a családját rendben nek képességével.
akarja tartani, akkor először saját jellemét Ha önző szenvedélyeit legyőzi, akkor képes
kell kialakítania. Ha valaki saját jellemét a világértelemmel eggyé válni. Ennélfogva az
akarja kialakítani, akkor először igaz szívé­ erkölcsi cselekvés és a megismerés szorosan
nek kell lennie. Ha valaki igaz szívet akar, összefügg.
akkor először őszintén kell gondolkodnia.
Ha valaki őszintén akar gondolkodni, ak­ A Jin-Jang-tanítás a Változások könyvével
kor először belátáshoz kell eljutnia.” (Ji king) kapcsolatos. Ez a könyv olyan
A fogalmak tisztázása és rendezése szolgálja számspekulációkat tartalmaz, amelyek az
a konfuciánus programban az igaz gondolko­ emberi életet a kozmikus természeti folyama­
dást. tokkal hozzák összefüggésbe egy közös ren­
Az ideál a művelt nemes, a bölcs. Ennélfogva det megalapozó minta segítségével.
a szellemet és a szívet átfogó nevelésnek kü­ Ennek alapját a nyolc összefüggő, illetve
lönös jelentőséget tulajdonít. M encius (Kr. szaggatott vonásból álló trigramma alkotja,
e. 371-289) az embert természeténél fogva amely a természeti erőket és a tulajdonsá­
jónak tartja. gokat szimbolizálja (C ábra).
Az ember már születésekor rendelkezik az Ezek kombinációi, a 64 (8x8) jelből álló he-
összes erény alapjaival, ezeket csak óvni és xagrammák hívatottak minden kozmikus erőt
kibontakoztatni kell. egyazon közös rendszerbe hozni. A két őselv:
Az állam állapotát egészében az uralkodó er­ - a jang (férfias, erős, világos, aktív)
kölcsi minősége határozza meg. A jó uralko­ - a jin (nőies, gyenge, sötét, passzív).
dót az emberek maguktól követik. Népének Ezek kölcsönhatásából magyarázzák az ösz-
boldogulását és erkölcsét kell hogy a legma­ szes dolog és esemény keletkezését és válto­
gasabb céljává tegye. zását.
Ezzel szemben S z ü n - cí (Kr. e. 313-238) azt Az újkonfucianizmus és a taoizmus a Jin-
vallja, hogy az ember természeténél fogva Jang-tanítást használta fel kozmológiájának
rossz és csak fáradságos neveléssel és kultú­ kialakításánál.
rával javítható meg. Csou-ci (Kr. u. 1017-1073) konfuciánus fi­
lozófus diagramban ábrázolja a kozmikus
A legalisták csoportja merőben ellentétes vé­ erők kölcsönhatását (D ábra).
leményt képvisel az erkölcsre felépülő konfu- A legfensőbb létező (Tai ji) mozgás által hoz­
ciánusi államfilozófiával szemben. za létre a jang-erőt, amelyet a nyugalom és
Céljuk a hatalmas és egységes állam, amely­ ezzel a jin-erő követ. A jin és a jang együtt­
nek támasza az uralkodóház erőssége, a had­ működéséből keletkezik az öt elem és azok­
sereg és a mezőgazdaság. Ennek alapját ból minden létező.
24 Keleti filozófia

A A tao

B A megismerés viszonylagossága

A taoizmus klasszikus könyve a Tao te king
(Kr. e. V .-III. sz.), amelyet Lao C sen ek tu­
lajdonítanak. Lao C s é r ő l nem tudjuk, hogy
élt-e valójában.
A könyv az „útról” (tao) és az „erényről”
szól, amelyben a taonak az emberi élethez és
különösen az uralkodóéhoz való viszonyáról
van szó. A tao nem fejezhető ki adekvátan
a nyelvben. Névtelen, mert minden név vala­
mi meghatározott létezőt jelöl meg, a tao
azonban a mindenek felett uralkodó elv,
amely minden különbségen túl található, „az
(individuális) élet és a természet útja”.
„Az ember zsinórmértéke a föld, a földé az
ég, az égé a tao, a tao zsinórmértéke ön­
maga.”
A bölcsek és a bölcs uralkodó igaz útja ennél­
fogva az, hogy hagyja magát a tao által vezet­
tetni, amelynek során bensőleg megszabadít­
ja magát minden önző cselekedettől.
A bölcs a „nem-cselekvés” útján munkál­
kodik.
Ez nem azt jelenti, hogy „semmit sem kell
tenni”, hanem azt, hogy szükségtelenül nem
avatkozunk be az eseményekbe. Minél keve­
sebbet kísérel meg az ember magából kiin­
dulva tervezni, annál jobban követi a tao
útját.
„A tao örök semmittevést jelent és mégis
véghezvitetik minden cselekedet.”
Az állami és a kormányzati rendet ugyan nem
vetik el, de ezeknek a legkisebb mértékre
kell szorítkozniuk.
Minél több a törvény és az előírás, annál
több a törvényszegő is. Minél kevésbé kor­
mányoz az uralkodó, annál jobb lesz az or­
szága.
Nagyszámú erkölcsi előírás annak a jele,
hogy a valóságos erény elveszett. Aki erköl­
csösen él, annak erről nem kell elgondolkod­
nia és nincs szüksége szabályokra, amelyek­
hez tartania kell magát. A bölcs egyszerűség­
ben él és látszólagos gyengeségével fejti ki
hatását. Ezért gyakran a vízzel hasonlítják
össze:
a víz minden élőlény számára szükséges és
annak ellenére, hogy lágy, mégse képes ne­
ki semmilyen keménység ártani.
A második jelentős taoista, C su a n g C so u
(Kr. e. IV. sz.), osztja a konfucianizmus szőr­
szálhasogató erkölcsi tanításának lekicsinylé­
sét, ami szerinte az eredeti, erényes egyszerű­
ség elvesztésének kifejeződése. C su a n g
Csou megkísérli az emberek véleményében
a hamis bizonyosságokat megrendíteni,
amennyiben az értékmércék és a tapasztala­
tok viszonylagosságára mutat rá. A híres pél­
da a „pillangóálom”:
„Egykor Csuang Csou azt álmodta, hogy
ő egy pillangó, egy csapongó pillangó, aki
elvált tőle és semmit sem tudott Csuang
Csouról. Hirtelen felébredt és megint Csu­
Kína II./Taoizmus, motizmus 25
ang Csou volt. Most már nem tudta többé,
vajon Csuang Csou álmodta-e, hogy ő egy
pillangó, vagy a pillangó álmodta, hogy
ő Csuang Csou. Az viszont biztos, hogy
Csuang Csou és a pillangó különbözik
egymástól. így van ez a dolgok változá­
sával.”
C suang Csou a nyelv korlátait is kimutatja:
a tao csak paradox és csak önmagukat tagadó
formulákban írható körül. A tao bensővé té­
tele csak misztikus úton lehetséges és képek
segítségével írható le. A szellemnek nyuga­
lomra kell találnia úgy, ahogy a nyugodt víz
kitisztul. Az ellenállást fel kell adni ahhoz,
hogy a tao magával sodorja, mint a szél a le­
velet.
Mo t i (Kr. e. V.-IV . sz.) szerint az általános
emberszeretet hiánya a világban lévő minden
rossz oka. Ha mindenre kiterjedő szeretet
uralkodna, akkor annak békesség és boldog­
ság lenne a biztos következménye (mo­
tizmus).
A politikai cselekvés legfőbb alapelve
a népjólét biztosítása
Mo t i mindent elutasít, ami nem a nép jólétét
mozdítja elő. így a háborút, de a luxust és
a kultúra egy részét is, m ert fenntartásához
kizsákmányolják a népet.
Szerinte a megalapozott teória felállításához
meghatározott módszert kell követni, amely­
nek három szempontja van:
Összehasonlítás korábbi gondolkodók né­
zeteivel. Az empirikus tényekkel fennálló
összhang vizsgálata. Igazolódás a társadal­
mi gyakorlatban.
A szofisták gyűjtőfogalma azon gondolkodók
egész sorát foglalja magában, akik többnyire
csak más filozófusok írásaiból ismertek vala­
melyest. Érvelési művészetük más iskolák
képviselőit saját elméletük precizírozására
késztette. A fennmaradt töredékek azt mu­
tatják, hogy a nyelvfilozófia és a logikai para­
doxonok problémáival foglalkoztak. Több­
nyire csak paradox végkövetkeztetések ha-
gyományozódtak ránk és az érvelés módját és
értelmét csak sejteni lehet. Két példa a para­
doxonokra:
„Egy fehér kutya fekete”
Egy kommentár ezt a mondatot így magya­
rázza:
Ha egy kutya szeme vak, akkor vak kutyának
nevezik, ha nagy szemei vannak, nem neve­
zik nagy kutyának. Miért ne lehetne egy fe­
hér kutyát, amelynek fekete szeme van, feke­
te kutyának nevezni?
„Egy repülő nyíl sem mozgásban, sem nyu­
galomban nincs”.
Ez a görög Z énón paradoxonára emlékeztet
és a következőképpen lehetne interpretálni:
minden egyes pillanatban a nyíl mozdulatlan,
tehát nyugalomban van. Mégis célba érkezik,
tehát mozgásban van.
26 Keleti filozófia

Ré Ám on Anubisz Ptah Ozirisz M aat Hathor Thot

Napisten, a terem - a halál a kézmúve- term ékenység rend szerelem és bölcses-

a vilá g ura tés istene istene sek istene és tú lvilá g barátság ség

A Az egyiptomiak főbb istenei

halott Thot feljegyzi Anubisz megméri a halott Ozirisz m int bíró

az eredm ényt szívét az igazság mércéjén

B Egyiptomi utolsó ítélet

halhatatlan Ah ura
szentek Mazdá a gonosz hatalmak
g o n o sz erősza­
szellem . kosság

iste n e k

-gonosz
te re m té s hazugság terem tés

választás
C Irán: Zarathustra világképe
 Ókori Kelet 27

Egyiptom a föld legrégebbi magaskultúrái dek könyve) rokon. Életvezetési tanácsokat

közé számít; az Ó-, (Kr. e. 2900-2040), Kö­ tartalmaz, továbbá megfigyeléseket az embe­
zép* (Kr. e. 2040-1537) és Új-Birodalmat ri létről.
(Kr. e. 1536-715) foglalja magába, beleértve „Jobb a kenyér, ha boldog a szív, mint
két átmeneti szakaszt. A kultúrát a kései kor a bánattal megvert gazdagság. A forrófejű
zárja (Kr. e. 332-ig). ember olyan fa, amely tűzifaként végzi,
míg a szerény olyan fa, amely a kertben
Az egyiptomi vallás istenek sokaságát ismeri gyümölcsöt terem .”
és ezt részben az ország különböző törzseinek
összeolvadására vezetik vissza. Különös sze­ Iránban Z arathustra (görögül Z oroaszter )
repet játszanak a napistenségek. A történe­ az Ahura Mazda („a legbölcsebb ú r”) mono-
lem folyamán az egyiptomi istenvilág sok át­ teista vallást alapítja meg. Perzsa hagyomány
alakulást és kombinációt élt meg. szerint Z arathustra fellépése Kr. e. 560 kö­
A Napisten Ré az Új-Birodalomban a te­ rűire tehető.
remtés istenével, Ámunnal Ámun-Révé ol­ A vallást néha mazdaizmusnak nevezik,
vad össze. (Az uralkodók „A Ré fiai” cí­ követőit pedig zarathustriánusoknak és (az
met viselik.) Később Ozirisz birodalmi is­ iszlám megjelenése óta) pársziknak.
tenként felváltja Ámon-Rét.
Maat a kozmológiai és etikai világrendet Ahura Mazda a bölcs teremtő isten. Kísérői
szimbolizálja. A későbbi időben „maát” az a halhatatlan szentek (Amesha Spenta), az is­
igazságot és a helyes önismeretet jelenti. Ap­ teni lényeg személyes képviselői.
ja, Ptah minden művész és kézműves védő­ Ezek a helyes rend, a jó felfogás (vohu ma­
szentje. Hathor pedig a szeretet és az öröm nó), az uralkodók hatalma, az „armaiti” ,
istennője. azaz az isteni odaadás az emberek iránt,
a tökéletesség és a halhatatlanság.
1360 körül az „eretnek király” A khenaten
(E khnaton ) valódi monoteizmus bevezetését Z arathustra a világot két alapelv harctere­
kísérli meg. Reformjának célja az, hogy nem ként ábrázolja:
egy ősistent (mint pl. Amunt) kell tisztelni A Szent Szellemmel mint a Mazda és a te­
a többi mellett. Az imádat tárgya kizárólag remtményei közötti közvetítővel a Gonosz
Aton (a napkorong) kell, hogy legyen. „Nap­ Szellem áll szemben.
himnuszában” ez így hangzik: A két elv közötti dualizmus áthatja a világfo­
„Alakzataid: csupa változatosság, s meg­ lyamatot.
annyi titok! Párja-nincs egyetlenegy is­ „És kezdettől fogva létezett ez a két szel­
te n !... Te rendelsz minden embert a he­ lem, akiket - saját elnevezésükkel - a gon­
lyére, szükségletüket te szabod meg. Táp­ dolkodásban, a beszédben és a cselekedet­
láléka vagyon minden elevennek, s kisza­ ben megnyilvánuló Jónak és Rossznak hív­
bott az élete-útja.” nak. A jót cselekvő ember az, aki helyesen
választ közöttük.”
Oziriszt, aki eredetileg a termékenység iste­ A rosszat szolgáló hatalmak a harcban a ha­
ne, egy mítoszban a halottak birodalmával zugság, a rossz gondolat és az erőszakosság.
kötik össze: Az ősi istenek (daevas) is a Rossz démonai,
Saját nővérfelesége, ízisz kelti újra életre. akik az embereket le akarják téríteni a böl­
A túlvilági élet erős hangsúlyozása az egyip­ csesség és a törvény (asha) útjáról.
tomi vallás egyik fő jellemzője. A „Halottak A későbbi tanítás szerint a harc négy perió­
könyve” úgy ábrázolja a halottak érkezését duson át kb. 3000 évig tart.
a „Nyugati-Birodalomba” , mint bírósági tár­ Zarathustra szerint az ember egy „csontsze­
gyalást (B ábra): rű” , azaz testi, valamint egy szellemi léttel
Ozirisz mint bíró szerepel, a halottak iste­ rendelkezik. Választania kell a Jó és a Rossz
ne, Anubisz az ember szívét megméri az között és helyes választás esetén képes a Jót
igazságosság mérlegén: Thot, a Holdisten, véglegesen érvényre juttatni.
aki egyben a bölcsesség istene is, feljegyzi A fejlődés végén az Ahura Mazda birodal­
az eredményt. mának megvalósulása áll.
A halottnak gyónnia kell, amikoris földi cse­ A teremtés végpontja az utolsó ítélet, amely­
lekedeteivel elszámol. nek során minden embert felelősségre von­
A lélek életerejének megóvását (ka) szolgál­ nak gondolkodásáért és cselekvéséért.
ja a test bebalzsamozása. A jók szellemi lelke Akik a rosszat választották, azok súlyos
(ba) a halál után Ozirisszel egyesül. büntetéseket kapnak. A jókat pedig üd­
vözüléssel és halhatatlansággal jutalmaz­
A z egyiptom i bölcseleti költészet - többek zák.
között - A ni és A menope (90 körül) révén Ahura Mazda a fenségesként leírt birodalom­
hagyom ányozódott ránk. E z a bibliai péld a­ ként teljesedik ki a helyes rendben és a leg­
beszéd -gyű jtem én yek k el (pl. A példab eszé­ jobb gondolkodásban.
 N
500 - Boethius 500 28
400 400
""
300 - 300 a>:;;:
Plotinosz•
200 _ , 200 :;;.
Antikvitás

- 100 i·
0
100 Cicero• Poszeidoniosz• 100
Panaitiosz
200 - , ,, 200
300 , 1 Pürrhon Epikurosz
400 400
500 _ 500
600 600

• = A müködés színhelye[
Időrendi
Időrendi és földrajzi áttekin1
és földrajzi és: Az
áttekintés: Az antik
antik filozófia

Eredet
A nyugati filozófia bölcsője a Földközi-ten-
ger partjának görög kolóniáiban, az ion Kis-
Ázsiában és Dél-Itáliában található. Az ott
uralkodó élénk kereskedelem a világ akkori­
ban ismert részével a görög városállamoknak
nemcsak jólétet hozott, hanem más népek is­
mereteit is közvetítette számukra:
matematika, asztronómia, geográfia, nap­
tár, érmék, papír.
Az ilyen kultúrákkal folytatott kapcsolat
megköveteli és egyben szélesíti a szellemi ho­
rizontot.
A kor jellemzője az éppen kezdődő átmenet
a nemesi uralomból más politikai formákba
(türannisz, demokrácia), és ehhez belpoliti­
kai válságjelenségek kapcsolódnak. A szelle­
mi újraorientálódás e korszakában követke­
zik be az a fordulat, amelyet W. N estlé „a
mítosztól a logosz felé” kifejezéssel jellemez.
Antropomorf istenekkel történő magyarázat
helyett ettől az időtől fogva
természeti, racionális elveket keresnek,
amelyekkel a világ rendjét és az ember he­
lyét értelmezni lehet.
Ez az átmenet azonban nem hirtelen megy
végbe, így a mitikus gondolkodás különösen
a Szókratész előtti filozófusoknál, de még
Platónnál is sok helyen megjelenik.
Az antik filozófia fontos alapvonásai:
- Az ősok (arché) és a világ őstörvényének
(logosz) kutatása, valamint ehhez kapcso­
lódva az egység okának keresése.
- Az aletheia (igazság) fogalmával össze­
kapcsolódó témák: lét, igazság, igaz is­
meret.
- Foglalkozás az emberi természettel és er­
kölcsi meghatározottságával: a lélek mi-
neműségével, a jóval (agathón) és az erény­
nyel (areté). Az individuáletikában az eu-
daimonia (boldogság) elérésének problé­
mája.
A korszakok tagolása
Szókratész előtti filozófusok: ide tartozik
a milétoszi természetfilozófia, a püthagoreus
iskolák, az eleaták, Hérakleitosz, az újabb
természetfilozófia és az atomisták. Rendsze­
rint a szofistákat is a Szókratész előttiekhez
sorolják, az ő érdeklődésük azonban az em­
berre és a társadalomra irányul.
A szofista periódust, amely a mitikus mo­
delleket fokozatosan feloldja a varázslat
alól és a hagyományos erkölcsi elképzelé­
seket megkérdőjelezi, a görög felvilágoso­
dásnak is nevezik.
A klasszikus periódus: S zókratész , P latón
és A risztotelész fémjelzi, akik egyenként
tanár-diák viszonyban állnak egymással. A fi­
lozófia központja Athén lesz.
S zókratész - akinek gondolatai a szofisztika
háttere előtt alakulnak - az autonóm etika
Összefoglaló áttekintés 29
megalapítója, teljes mértékben ennek alap­
kérdéseire irányítja gondolatait. C icero sze­
rint
„lehozta az égből a filozófiát a földre”.
S zókratész és a S zókratész előtti filozófu­
sok kérdésfeltevéseit P latón veti fel újra an­
nak érdekében, hogy idea- és lélekelméleté-
nek metafizikai koncepciója keretében meg­
oldást találjon rájuk.
A risztotelész a szisztematikusan felépített
és tudományosan alátámasztott filozófia ala­
pítójaként tartható számon, aki az emberi ta­
pasztalat minden területének átfogására tö­
rekszik.
A hellenisztikus filozófia:
Történetileg és társadalmilag forradalmiasult
talajon (Nagy Sándor birodalmának emelke­
dése és bukása, Róma világhatalma) keletke­
zik a hellenizmus két legjelentősebb irány­
zata:
a sztoicizmus és az epikureizmus, amelyek
az etikára történő súlypontáthelyezéssel
jellemezhetők.
A sztoa története három korszakra osztható
fel:
Az első szakasz kifejleszti és kitelj csíti
a sztoikus rendszert. Tagjai között külön em­
lítést érdemel K itiai Z énó n és K rüszip -
posz .
A középső korszakot P anaitiosz uralja, aki­
nek munkásságával a görög filozófia bevonul
Rómába, és Poszeidonosz, akik azért fára­
doztak, hogy az első szakasz erkölcsi szigorú­
ságát enyhítsék.
Végül a kései római korszakhoz S eneca ,
E piktétosz és M arcus A urelius számí­
tanak.
A másik irányzat alapítója E pikurosz , aki­
nek gondolatai L ucretius és H oratius római
költők műveiben újra megtalálhatók. To­
vábbi irányzat a szkepticizmus, amely a filo­
zófiai rendszert radikális kételkedésnek veti
alá és amelynek a képviselője mindenekelőtt
E liszi P ürrhon , valamint az eklekticizmus,
amely a különböző filozófiai tanokat össze ve­
gyíti (pl. C icero).
A P latón által alapított Akadémia és A risz ­
totelész peripatetikus iskolája is befolyásos
volt.
A z újplatonizmussal az antik filozófia m ég
egyszer csúcspontra jut (P lótinosz ), végül
B oethius kiválogatja az antik filozófia érté­
keit és tovább k özvetíti a k özép k or szám ára.
A k ései antikvitásban már kialakuló keresz­
tény filozófiát (A ug ustinus és a patrisztika)
általában a középkorhoz szám ítják.
A görögök visszavonhatatlanul belevésődtek
a Nyugat gondolkodásába. A szellemtörténet
folyamata az általuk felvetett problémákat és
gondolkodási modelleket tükrözi.
30 Antikvitás

A z m m m

ritk a
m e le g
1
lllllll
(tű z )

j s ű rű
h id e g
I (víz
| fö ld
L kő )

A le v e g ő : az ő s a n y a g , a m e ly s ű rű s ö d ik és
ritk u l

B Anaximenész

o°o°o
oo oo
szeretet
O szeretet - gyűlölet

□□
□ □

11 9 7 5 3 1 10
2 4 6 8
gyűlölet - szeretet gyűlölet
Az elem ek először a szeretetben egyesülnek,
A sz á m o k : az a n y a g o t ren d e ző fo rm a azután dolgokká keverednek és a gyűlöletben
szétválnak
C Püthagorasz D Empedoklész

A v é g te le n so k ő s a n y a g o t a N O U S Z A k ü lö n b ö z ő a to m e lre n d e z ő d é s e k je le n tik
m o z g a tja a d o lg o k k ü lö n b s é g e it

E Anaxagorasz F Leukipposz és Démokritosz


A milétoszi természetfilozófusok
Az első filozófiai elméletek szerint az összes
létezőnek
közös ősoka (arché) van. Ez egyrészt a dol­
gok sokaságának alapja, mint egységes
ősanyag; másrészt a tapasztalható változá­
sok indítóoka.
Első filozófusnak a milétoszi Thalészt (Kr. e.
kb. 624-546) tekintik, aki szerint az ősanyag
a víz.
Szerinte minden vízből van, és miután az
archét élőnek és önmagától mozgónak tart­
ja, így a víznek magának is lelke van (ún.
hülozoizmus).
Ezenkívül T halész a matematikában (T ha -
LÉsz-tétel) és a csillagászatban (a Kr. e. 585.
évi napfogyatkozás időpontjának kiszámítá­
sa) is jelentősei alkotott.
Tanítványa, Anaximandrosz (Kr. e. kb.
611-546), elvÖíítábban, apeironként, azaz
a végtelenként, határtalanként és meghatáro­
zatlanként írja le az őselvet. A világ dolgai
mint ellentétek az apeironból keletkeznek és
oda térnek vissza.
„Az apeiron a dolgok eredete. Amiből ke­
letkeznek, ugyanabba térnek is vissza,
szükségszerűség szerint.”
Anaximenész (Kr. e. kb. 585-525) újból
anyagszerűnek tartja az archét. Az arché
a levegő, amelynek sűrűsödésével keletke­
zik a hideg (pl. víz, föld, kő); ritkulásával
pedig a meleg (pl. tűz).
Ezzel a minőségi meghatározásokat mennyi­
ségi változásokra vezeti vissza. Az emberek is
részesednek ebből az alapelvből, minthogy
a lélek is levegőből áll.
A püthagoreusok
A P ü th a g o r a s z (Kr. e. kb. 570-500) által
'alapított iskola^ tagjai Krotonban (Dél-Itáli-
ában) kolostorszerű közösségben éltek -
a szám ok jelentőségét állítja középpontba.
Abból a felfedezésből kiindulva, hogy
a hanglétra intervallumai a rezgő húrok ra­
cionális szám viszonyaira vezethetők vissza,
kifejlesztették a püthagoreusok azt a gon­
dolatot, hogy az egész valóság lényege
a számokban áll.
Ezek alakítják a kozmosz rendjét, behatárol­
ják és meghatározzák a meghatározatlant
(apeiron). A dolgok a számok képmásai, lé­
nyegi formájuk pedig megegyezik matemati­
kai alakjukkal.
A számsorokon belül különbségek vannak:
így az Egy minden szám fölött áll és azok ere­
detének számít.
A páratlant határoknak és tökéletesnek,
a párost pedig határtalannak és tökéletlennek
tekintik.
A püthagoreusok a számok elméletét külön­
böző területeken dolgozzák fel.
A matematikában az axiómák felállításán
és rendszerezésén dolgoznak. A „Püthago-
Szókratész előtti filozófia I. 31
rasz-tétel” irracionális számviszonyok fel­
fedezéséhez vezet.
A kozmoszról olyan képet fejlesztenek ki,
amely szerint a csillagok kör alakban és
rögzített centrum körül, meghatározott in­
tervallumban mozognak.
A harmónia gondolata meghatározó az eti­
kában is, a püthagoreusok itt nyilvánvaló­
an olyan messzire mentek, hogy az erénye­
ket is meghatározott számokkal azonosí­
tották. A matematikában és a zeneelmélet­
ben folytatott tudományos vizsgálódások
ellenére vallásos és misztikus alapvonulat
uralkodik a püthagoreus iskolában. Ez kü­
lönösen a lélekvándorlásról szóló tanítás­
ban mutatkozik meg, a test és a lélek ketté­
válásának a gondolatában.
Az ember tulajdonképpeni lényege a lélek,
amelyet meg kell szabadítani a testtől ere­
dő tisztátalanságtól.
Empedoklész (Kr. e. kb. 492-432) négy ele­
imet tekint archénak, amelyeket a szeretet és
a gyűlölet ereje mozgat; ezek
a víz, a föld, a tűz és a levegő.
Az abszolút szeretetben homogén egységet
képeznek, a gyűlölet viszont szétválasztja
őket. Ha a két erő egymással harcolva hat,
akkor keletkeznek az elemek keveredésével
a konkrét dolgok.
E m p ed o k lész észleléselméletében azt a néze­
tet képviseli, hogy a dolgokból eredő kiáram­
lások behatolnak az érzékszervek nyílásaiba,
amennyiben ezek pontosan összeilleszked­
nek. Tehát az azonos csak azonos által ismer­
hető meg.
Anaxaeorasz (Kr. e. kb. 500-425) szerint
végtelen sok, minőségileg különböző alap­
anyag létezik.
A dolgokat ezen anyagok jellegzetes keverési
aránya határozza meg, amelyek
a részeinek mindegyikében, a legkisebben
is megvannak.
A nousz (szellem) mozgatja az anyagokat és
ez tervszerű rendezettséget teremt.
Leukipposz /K r. e. kb. V. sz.) számít az
atomelmélet alapítójának, amelyet tanítvá­
nya, Démokritosz hagyományozott ránk és
fejlesztett tovább.
Eszerint minden oszthatatlan (a-tomosz)
testecskékből áll össze, amelyek az anya­
gukat tekintve teljesen azonosak és egy­
mástól csak alakjuk, helyzetük és elrende­
zésük szerint különböznek.
Az atomokat kezdettől fogva a nyomás és
a taszítás mechanikai kölcsönössége mozgat­
ja. Közöttük csak üres tér létezik. Egyedül az
atomok csoportosításából keletkeznek a kü­
lönböző dolgok.
L eukipposz egyik töredékében található az
oksági törvény megfogalmazása.
„Semmi sem történik vaktában, hanem
minden értelmes okból és szükségszerűség
folytán.”
32 Antikvitás

az ellentétek
kiegyenlítődése harmóniához vezet

B Parmenidész és az eleaták C Hérakleitosz


D émokritosz (Kr. e. kb. 46 0 -3 7 0 ) Leukip-
FöszT a to m elm életét materialista rendszerré
fejleszti tovább.
Az ún. elsődleges, objektív tulajdonságok,
mint a kiterjedés, a tehetetlenség, a sűrű­
ség és a keménység határozzák meg az
atomkomplexumokból álló dolgokat, amíg
a másodlagos, szubjektív tulajdonságok,
a szín, a szag, az ízlelés csak az érzékelés
révén járulnak hozzájuk.
Kis képecskék útján érzékelünk, amelyek
a dolgokból áramlanak ki.
A lélek is fin om (tűz-) atom ok b ól áll, am e­
lyek et e képecskék m ozgatnak é s ezzel létre­
hozzák az érzéki benyom ást. D émokritosz az
egész em beri értelm i tev ék en y ség et is k ö v et­
kezetesen anyagi, atom isztikus folyam atként Hérakleitosz (Kr. e. 550-480) az eleaták taní-
magyarázza.
D émokritosz etikája az em beri törekvés cél­ a megszakíthatatlan keletkezés és elmúlás áll
jának a lélek helyes állapotát tartja, am ely ki­ előtérben, amelynek minden dolog alávetett.
egyen sú lyozottságot és nyugalm at jelent; ezt Tőle fennmaradt ismert töredékek:
az em ber értelem m el, a m érték betartásával,
az érzéki élv ezetek b en való visszafogottsággal
és a szellem i javak nagyrabecsülésével éri el.
„A szellem n ek arra kell szoktatnia m agát, Ellentétes meghatározások állandó cserélő­
hogy öröm eit önm agából terem tse m e g .”
Xenoohanész az Eleában (Dél-Itáliában) ala-
r'pított iskola első képviselője. Központi témá­
ja a Homérosz és Hésziodosz ábrázolta ant-
ropomorf istenek elleni küzdelem és az egy
isten eszméje.
„Egyetlen az isten, legnagyobb az istenek
és emberek között, nem hasonlít sem a ha­
landók alakjára, sem a gondolatokra.”
Filozófiatörténetileg nagy hatású Parmeni­
dész (Kr. e. kb. 540-470) tanítása a lét egysé­
géről. A lét a következő attribútumokkal jel­
lemezhető: „nem keletkezett, nem múlandó,
egységes egészet alkotó, mozdulatlan, időt­
len, Egy, folyamatos.”
A nemlét létezését ellenben vitatja, alapté­
tele:
„A létező van; a nemlétező nincs.”
A m in dent b etö ltő lét mozdulatlan és válto­
zatlan, m ert különben egy, a lé te z ő tő l kü lön­
b öző nem létező t kellene feltételezn i, am ely­
be a m ozgás irányul. P armenidész úgy oldja
fel a tétele és a hétköznapi tapasztalat (állan­
dó változás) közötti diszkrepanciát, hogy az
érzéki tapasztalatot ám ításként é s látszatként
értelm ezi.
Ezzel az empirikus szemlélet és az értelmen
alapuló megismerés szigorúan kettéválik.
Igaz ismeret csak az egyetlen, változatlan lé­
tezőről lehet.
„Hanem a lét és a gondolkodás ugyanaz.”
P arm enidész tanítványa, az eleai Zénón
megkísérli tanítását érvek sorával alátámasz­
tani, amelyek már az ókorban híressé válnak,
így azt bizonyítja, hogy a mozgás időbeni
helyváltoztatásként való feltételezése ellent­
mondásokhoz vezet:
Szókratész előtti filozófia II. 33
Az időt szétválasztott időpontok sorozata­
ként tételező elképzelésből kiindulva az el­
lőtt nyílvessző, ha annak repülését egyes
időpontokra bontjuk fel, a pontok mind­
egyikében állana és így összességében nem
is mozogna.
Ha az ember az időt végtelen folytonosság­
ként tételezi fel, akkor az a paradoxon
adódik, hogy pl. Achillész egy futóverse­
nyen az előnnyel induló teknősbékát soha­
sem tudná megelőzni. Ha Achillész a tek­
nősbéka kiinduló helyzetét elérte, akkor az
már egy szakasszal megint továbbment és
így a különbség kettejük között ugyan ki­
sebb lesz, de örökké megmarad.
tásával ellentétes álláspontot foglal el. Nála
„Nem léphetünk kétszer ugyanabba a fo­
lyóba.” Mert: „Minden folyik és semmi
sem áll.”
déseként képzeli el a világot:
„A hideg meleg lesz, a meleg pedig hideg,
a nedves száraz lesz, a száraz pedig
nedves.”
Semmi sem képzelhető el az ellentéte nélkül:
élet és halál, ébrenlét és alvás, nappal és
éjszaka.
Minden történést az ellentmondások feszült­
séggel telített viszonyából vezet le.
Ebben az értelemben a viszályt (háborút)
mint az ellentétek állandó harcát tekinti
minden dolog szülőatyjának.
Azonban a logosz kormányoz mindent,
amely törvényszerűen irányítja a változás
folyamatát. A bölcsesség a logosz felisme­
rése.
A logosz mértékadó (etikai értelemben is);
mindenben közös és az ellentétek egysége:
„Mindenből egy lesz és egyből minden.”
Az ellentétek egységének gondolatával H é ­
rakleitosz az első dialektikus gondolkodó­
nak számít. A normatív logosz egyúttal a ter­
mészetjog tanításának alapját képezi.
P arm enidészhez hasonlóan H érakleitosz is
különbséget tesz az érzéki és a gondolati
megismerés között. Az igaz bölcsesség azon­
ban csak akkor érhető el, ha a gondolko­
dás a logosszal, a világésszel összhangban
van:
„A természet rejtekezni szeret. A legtöbb
ember ne»i gondolkodik el olyan dolgo­
kon, amelyekbe nap mint nap beleütközik,
és nem érti azt, amit tapasztalt; így ez ne­
kik természetesnek tűnik.”
„Amivel legfolytonosabban érintkeznek,
a logosszal, ezzel meghasonlásban vannak,
és amibe naponta belebotlanak, az nekik
mintha idegen volna.”
34 Antikvitás
OOO
az erősek eszközei a gyengék eszközei
JOG
az istenek a hasznos
dolgok kivetítődései: bor-
Dionüsziosz (Prodikosz)
VALLÁS
Gorgiasz három tétele
MEGISMERÉS
A szofista gondolkodás
a kölcsönös védelem
Az istenek a jog
erősítését szolgáló
Minden dolog
kivetítődések (Kritiasz)
mértéke az ember
(Prótagorasz)
Egy dologhoz mindig két nézőpont
kapcsolódik (Prótagorasz)

A perzsa háború utáni időszakban Görögor­
szágban a növekvő jóléttel nagyobb igény je­
lentkezik a műveltség iránt is. Egyidejűleg
a demokrácia államformája az állampolgártól
növekvő mértékben követeli meg az elegáns
beszéd képességét.
Az V. század társadalmában azokat az em­
bereket, akik a műveltséget és a beszéd-
készséget fizetség ellenében tanítják, a szo­
fisták (a bölcsesség tanítói) gyűjtőfogalom­
mal jelölik.
Az általános tudásszint növekedése (pl. más
népek megfigyelésével) és a már létező filo­
zófiai tanítások pluralizmusa képezi egyben
a szofista gondolkodás kiinduló alapját.
A retorikatanárok problémája az, hogy
minden tetszés szerinti tényállást meggyő­
zően tudjanak bizonyítani és adott eset­
ben „a gyengébb dolgot is erősebbé ala­
kítsák”.
Ez a szándék a kiindulóhelyzettel együtt rela­
tivizmushoz vezet.
A relativizmus érzékelhető:
- A jogelméletben: Az érvényben lévő tör­
vényre való rákérdezés vezeti a szofistákat
a természetes jog (phüszei) és a tételes jog
(nómoi) ellentétének a gondolatához.
így fogalmaz H ippiasz P latónnál :
„A törvény (nómosz) zsarnokoskodik az
ember felett és sokszor a természetnek el­
lentmondó dologra kényszeríti.”
A pozitív jog nem természettől fogva érvé­
nyes, hanem a törvényalkotók érdekeiből ere­
dő tételezésből ered:
T h raszüm akhosz azt m ondja, hogy a p o ­
zitív jo g a hatalmasok eszköze, am ivel
a g y en g éb b ek et elnyom ják.
K alliklész en n ek az elle n té té t tanítja:
a törvény a gyengék védőbástyája az erő ­
seb b ek k el szem ben.
K ükophron a polgárok éle te é s tulajdona
kö lcsö n ö s biztosítékának tartja a jo g ­
rendet.
- Az erkölcsfilozófiában: a szofisták számára
az erkölcsi értékek nem természettől fogva
léteznek, hanem megállapodások alapján
(thézei). így különböző helyeken és időben
különböző erkölcsi értékek érvényesek.
- A vallásban: hasonlóan a joghoz a vallást is
az ember találmányának mondják. K ri-
t ia s z szerint:
„A m ikor... a törvények megakadályoz­
ták, hogy nyíltan erőszakot kövessenek el,
és ezért titokban vétkeztek, ek k o r-n ek em
úgy tűnik - egy ravasz elme feltalálta az
embereknek a félelmet az istenektől, hogy
így a gonosztevők akkor is féljenek, ha ti­
tokban valami rosszat tennének vagy mon­
danának vagy gondolnának.”
P rodikosz ettő l eltérő módon érvel:
Az istenek az emberi érzések, különösen a szofisták nélkül nemigen gondolható el.
Szofisták 35
a hála kifejezői. Az emberek mindent kive­
títenek az istenekbe, ami nekik hasznot
hoz, pl. az egyiptomiak a Nílust.
Végül D iagorasz azt kapcsolja be a vitába,
hogy
az „isteni igazságosság” elfogadása ellent­
mond a világban tapasztalható jogtalan­
ságnak.
- Az ismeretelméletben: itt különösen tartó­
san érvényesül a retorikai tevékenységből
eredő relativitás aspektusa.
Prótagorasz (Kr. e. kb. 480-410), a legjelen-
tőseboszofista gondolkodó kifejti:
„Minden dologról két, egymásnak ellent­
mondó kijelentés állítható.”
így egyazon mondat az egyik szituációban
igaz lehet, a másikban pedig hamis. A végső
következtetés szerint semmilyen objektív
tényállás nincs. Ebből ered Prótagorasz híres
„homo mensura” tétele:
„Minden dolog mértéke az ember, a léte­
zőké abban, hogy léteznek, a nemlétezőké
abban, hogy nem léteznek.”
A homo mensura tétel a szofista gondolkodás
lényegi magva: ___
Az ember határozza meg a létet, minden
ezen túlmenőt elutasítanak (szkepticiz­
mus), egyetlen lét sem objektív, hanem
szubjektív és változó (relativizmus).
Híres három tételével G orgiasz (Kr. e. kb.
485-410) a szofista ketelKedest csúcspontra
emeli:
- semmi sem létezik
- még ha létezik is valami, az nem megismer­
hető
- ha mégis megismerhető, akkor sem közöl­
hető.
Ezzel eleve elvitatja minden olyan kísérlet le­
hetőségét, így az eleatákét is, amely objektív
létet lel föl és nyilvánít ki.
Az ember mindig a szavak és a vélemények
(dóxai) hálójában vergődik. Az ember
„minden dolog m értéke”.
A szofisták jelentősége:
- A görög természetfilozófia hagyományával
szemben a filozófiai vizsgálódás közép­
pontjába az ember kerül.
- A gondolkodás maga filozófiai téma lesz.
- Ezzel szorosan összekapcsolódik a nyelv
problémája, ami a szofistáknál kiemelkedő
szerepet játszik.
- A hagyományos erkölcsi értékmércék kri­
tikája a gondolkodás számára egészen
új horizontot nyit és előkészíti az utat
az autonóm, értelmen alapuló etika szá­
mára.
Végül a görög filozófia klasszikus korszaka
(S zókratész - P latón - A risztotelész)
36 Antikvitás

igazságtalanság hamis javakra javak helyes eudaimónia

való törekvés cselekvés

B Lélek és ész
 Szókratész 37

Az athéni Szókratésszel (Kr. e. kb. 470-349) tív bizonyítás és az általános meghatá­

kezdődik a görög filozófia klasszikus korsza­ rozás.”
ka, ő számít az S zókratész eljárását a logoszba vetett biza­
autonóm filozófiai etika megalapítójának. lom jellemzi, amelynek belső törvényszerűsé­
Tanítása megismerésében a legfontosabb for­ ge az értelmes beszélgetésekben az igaz belá­
rások számunkra tanítványának, P latónnak tást napfényre segíti.
a dialógusai. Ezek úgy m utatják be Szókra- „Mindig olyan voltam, hogy semmi másra
tészt, mint aki fáradhatatlan beszélgetések­ nem hallgattam, csak arra az érvre, amely,
ben vizsgáztatja polgártársait és a helyes élet­ ha a dolgot megfontoltam, előttem leg­
vitelre figyelmezteti őket. Ebből következő­ jobbnak tetszett.”
en ellenségeinek száma megnövekedett és Az erények lényegére irányuló filozófiai vizs­
Kr. e. 399-ben eljárást indítanak ellene isten- gálódás kialakítása S zókratész számára átfo­
gyalázás és a fiatalok félrevezetése miatt. gó értelemben „a lélekről való gondoskodás”
A per méreg általi halálra ítéléssel végző­ (epiméleia). A lélek állapotából ered az em­
dött. ber egész jósága, mert a lélek nem más, mint
Filozófiájának középpontjában a jó (agath- a mindenről és mindenben gondoskodó.
ron) és az erény (areté) vizsgálata áll. Az erre A lélek akkor teljesíti ki a hozzá tartozó are-
való ösztönzést S zókratész az „Apológiá”- tét, ha belátás és értelem uralkodik, ha azon­
ban a delphoi jóshely feliratában jelöli ban a tudatlanság győzedelmeskedik, akkor
meg: elvéti azokat és behódol a rossznak. A lélek­
„Ismerd meg önmagad.” ből származik az ember számára minden más
Szerinte ez felhívás az emberi tudás megvizs­ jó, a boldogság (eudaimónia), amely a lélek
gálására és az emberhez tartozó jó meghatá­ rendjében és harmóniájában áll.
rozására. Ebből a gondolatból kiindulva fogható fel
Az areté görög értelemben a dolgot lényegi­ S zókratész tétele:
leg megillető alkalmasságot jelenti. Az em­ „Senki sem cselekszik önként (szándéko­
bernél ez önmaga isteni és értelmes részében san) jogtalanul.”
helyezkedik el: a lélekben. Minden rossz cselekedet ugyanis a jó és
A jó az emberi lélek különleges aretéje (al­ a rossz nem-ismeretéből ered. Mert aki
kalmassága), s minden feladat leglényege- tud, az jó.
sebbike ezt megismerni és elérni. A legtöbb ember azonban az élet lényegét te­
S zókratész a polgártársaival történő társal­ kintve tévedésben él:
gásai során arra a megfigyelésre jut, hogy jól­ „Nem szégyelled hát, hogy mindig csak
lehet mindenki azt hiszi magáról, hogy ismeri a vagyonod lehető legnagyobb gyarapításá­
a jót és az erényeket, a valóságban azonban ra van gondod, meg hírnevedre, megbe-
egy látszattudás rabja, amely a beszélgetések csültetésedre, de a belátásról, az igazság­
folyamán a logosz (ész) által történő szigorú ról, és arról, hogy lelkedet a lehető legjob-
vizsgálódás próbáját nem állja ki. Meghatá­ bá tedd, nem is gondoskodol, nem is gon­
rozott módszert fejleszt ki azért, hogy bizto­ dolkodok ...
sabb ismerethez jusson: Nem a vagyonból lesz az erény, hanem az
az elenktikus eljárást (A ábra). erényből a vagyon és minden más jó az em­
S zókratész vizsgálódó kérdésekkel megren­ ber számára.”
díti mások látszattudását, amíg elérik azt S zókratész filozófiáját mint maieutikát (bá­
a pontot, ahol belátják saját nem-tudásukat. bamesterséget) értelmezi, m ert csak segíteni
Az ebből keletkező kiúttalanság meg (apó- kíván a belátásban és az önismeretben, ame­
ria) az a fordulópont, amelyből elindulva be­ lyet mindenkinek önmagától kell megtalál­
szélgetés útján, értelmes egyetértés alapján nia, kívülről nem adható meg.
az igaz belátás keresése elkezdődhet. S zókratész ideális módon valósította meg
Amit S zókratész keresett, az a gyakorlati a gondolkodás és a cselekvés egységét. Eb­
tudás, amelynek tartalma a jó és a rossz is­ ben egy belső hang, „daimónion” segítette.
merete, magát kritikai önvizsgálattal bizto­ Ez vezette cselekedeteiben és ez a lélek isteni
sítja be, és a gyakorlatban történő helyes meghatározásának jele volt számára.
használatot célozza meg.
Ezen eljárásban, a különöstől az általános A filozófiáról alkotott értelmezése hozta ma­
felé haladás rajzolódik ki, amely megragadja
gával, hogy S zókratész maga nem alapított
a megvizsgálandó fogalom lényegét. S zókra­iskolát. Mégis két ellentétes filozófiai irány­
tész az esetek többségében elbűvöli beszél­zat hivatkozik rá:
getőpartnereit, akik az erény utáni kérdések­A küréneiek az eudaimonizmust a hedo-
re csak példákkal, nem pedig lényegmeghatá­ nizmussal kapcsolják össze, amely az élve­
rozással képesek felelni. Ezért fogalmaz így zetet tekinti a cselekvés maximájának.
A risztotelész : A cinikusok az anyagiak szókratészi meg­
„Két dolog ugyanis az, amit méltán te­ vetését helyezik a középpontba. A S zinó -
kintünk S zókratész érdemének, az induk­ péi D iogenész egy hordóban élt.
38 Antikvitás

az ideák birodalma

b e lá tá s
id eá k
(noézisz)

V]
a2+ b 2 = c2

k ö ve tke z­
te tő g o n ­ m a te m a ti­
d o lk o d á s kai tá r ­
(d ia n o ia ) g ya k

a g o n d o lk o d á s szá-
m á ra hoz zá fé rh e tő

az é rzékel c szá m á ra
h o z zá f é rh e tő

h jt
(pisztisz)

a tárgyak és élőlények birodalma

A A két világ tana é lő lé ­
n ye k és
tá rg y a k

se jté s
(eikaszia) 0
képek

B A jó ideája („a naphasonlat”) C „Vonalhasonlat”

/

Platón (Kr. e. 427-347) az ideatannal nem­
csak olyan rendszert alkotott, amely a szók-
ratészi' kérdésfeltevésből kiindulva a Szókra­
tész előtti filozófia nagy részét újra értelme-
zően összegezte, hanem olyan gondolati
rendszert alapított, amelynek hatása a nyuga­
ti szellemtörténetben semmi máshoz nem ha­
sonlítható. A. N. W hitehead ezt úgy értel­
mezi, hogy
minden nyugati filozófia csak „lábjegyzet
P latónhoz ”.
Kb. Kr. e. 385-ben alapított iskolája, az Aka­
démia közel ezer évig állt fenn. A platoniz­
mus virágkora a kései ókorban P lótinosz ál­
tal alkotott újplatonizmus és az itáliai rene­
szánsz időszaka volt. , eredetokát, amely az ideák fölött helyezke­
A platóni ideatan tartalma az immateriális,
örök és változatlan lényegek, az ideák (görö­
gül: eidosz, idéa) feltételezett birodalma.
Platóni értelemben az ideák a valóság ős­
képei, amelyeknek megfelelően a látható
világ tárgyai formálódnak.
Az ideák objektív létezők, azaz tudomásulvé­
telüktől és gondolatviláguktól függetlenek.
Ezek tehát nem öntudatunk tételezéséből
erednek, hanem ezáltal lesznek ismertek.
Ezért Platón filozófiája mint objektív idealiz­
mus jellemezhető:
Például abból, hogy a légy, a hal és a ló
egymástól különböző alakja ellenére mind­
ezen egyedeket mint állatokat ismerjük,
arra következtetett, hogy létezik az „állat”
közös ősképe, amely minden állatban kö­
zös és azok lényegi formáját meghatároz­
za. így csak az állat ideája az, amely a leg­
különbözőbb szervezetekből állatokat csi­
nál (A ábra).
A leghitelesebb interpretáció, a két-világ
teória szerint Platón abból indul ki, hogy
a változatlan ideák világa a múlékony világ
fölé rendelt. Az első világ létezik valóságo­
san, ahogyan ezt az eleaták egykor a létről
hirdették. A testi világ az ideák birodalmá­
nak alárendelt, mind etikailag, mind ontoló-
giailag:
Léte csak az ideák tulajdonképpen létező
világából való részesedésből (méthexisz)
vagy utánzásából (mimézisz) származik.
Az ismeretelméleti és módszertani összete­
vők mellett is ezt mutatja a vonalhasonlat
P latón dialógusában, a „Politeiában” (az Ál­
lam). A világ eszerint kétszer két területre ta­
golható:
A látható dolgok világa
- közvetetten észlelhető (pl. árnyék és tü­
körkép)
- közvetlenül észlelhető (pl. tárgyak és élőlé­
nyek).
A csak a szellem számára hozzáférhető vi­
lág:
- A tudomány területei pl. a matematika,
amely szemléltető anyagán (mint a geo­
Platón I.: Az ideatan 39
metriai alakzatok) túllépve szellemi isme­
retekhez, általános tantételekhez jut el.
- A z ideák birodalma, amely a tiszta ész szá­
mára minden szemlélettől mentesen hozzá­
férhető.
A platóni filozófia középpontja a jó ideája.
A jó, amely már S zókratésznél is közép­
pontban volt, a platóni gondolkodás sokkal
átfogóbb keretében olyan helyi értékkel ren­
delkezik, amely messze túlnyúlik az etikán és
inkább minden lét céljaként és eredeteként
- mind ismeretelméletileg, mind ontológiai-
lag -kulcspozíciót tölt be.
így a jót úgy ábrázolja, mint minden idea
dik el.
Az ideák a jóból teremtenek létet és értéket
és ezzel együtt az egész világot. A jó alakítja
ki az ideák rendjét, mértékét és egységét.
„Ennek ellenére a jó létezésének oka P la­
tón számára értelmetlen kérdés. A létezők
mögötti világ után lehet kérdezősködni, de
nem lehet a jó mögötti világ után.” (O.
G igon )
P latón a naphasonlatban (ugyancsak az „Ál­
lamban”) kifejti, hogy az ember csak a jó fé­
nyében képes a létet megismerni:
„Ami tehát a megismerhető dolgoknak az
igazságot, a megismerőnek pedig a megis­
merés képességét biztosítja: ezt kell a
jó ideájának tartanunk... A megismerhető
dolgoknak nem csupán a megismerhetősé­
ge származik a jótól, hanem ezenfelül még
a létezésük és a lényegük is, holott a jó
nem a létező, hanem a létezőt méltóságá­
val és erejével messze túlszárnyalja.” (B
ábra)
A jó helyzetét az elgondolhatón belül a látha­
tó területén a nappal hasonlítja össze:
„Ahogyan a nap a láthatónak nemcsak azt
a képességet kölcsönzi, hogy láthatóvá vál­
jék, hanem a keletkezést, a növekedést és
a táplálkozást is, anélkül, hogy maga kelet­
kező lenne.”
P latón fizikáját a „Timaiosz” c. dialógusban
fejti ki:
A keletkezés anyagi világát egy világalko­
tó, a demiurgosz tervszerűen az értelem­
nek megfelelően (teleológia) hozza létre,
amennyiben az anyagi világot az ideák elő­
képe alapján alakítja.
Ezért a világ platóni értelemben kozm osz is,
természetes harmónia is.
A még megformálatlan anyagot - amelybe az
ideák leképeződése megtörténik - P latón
„dechómenon”-nak, azaz „befogadónak” ne­
vezi. Ez lép harmadikként a létezés és a ke­
letkezés közé.
Mivel azonban az értelem nélküli anyag
a világ társoka, ezért az ideák leképeződé­
se a világban tökéletlen marad.
40 Antikvitás

term é­
szetes ideák
dolgok

matematikai
a term é­ tárgyak
szetes
dolgok
a2 + b2 = c2
árnyai

élőlé­
nyek
és tár­
gyak

a mester­
séges
tárgyak
árnyai

a hason­ nap- és vonal­

hasonlat
lat szintje

A „Barlanghasonlat”

B A platóni dialógus felépítése a „Kritón” példáján


Az ideatan kidolgozásával P latón az isme­
retelméletben is felülmúlja elődeit.
Amíg az eleatáknak az önmagában nyugvó
univerzum tanát még empirikus ellentmondá­
sokkal szemben kellett megvédeniük, addig
P latón az érzékileg tapasztalható világot
mint ismeretforrást egészében feladta.
A vonalhasonlat (lásd fent) ismeretelméleti lé­
nyege a racionalizmus mint végkövetkezte­
tés: minél magasabb az illető tárgy ontológiai
rangja, minél értékesebb a tárgy megismeré­
se, annál biztosabb a megismerés, és annál
döntőbb, hogy forrását az észben és nem
a szemléletben kell látni.
P latón a hasonlatban a lét egyes területeihez
a következő megismerési fokozatokat rendeli
hozzá:
„így - ebben a szakaszban - a következő
négy történést feltételezzük, amelyek a lel­
ket kitöltik:
Belátást (görögül noézis) a legmagasabb
szakaszhoz, következtető gondolkodást
(dianoia) a második szakaszhoz, a harma­
dikhoz a hitet (igaznak tartást, pisztisz) és
az utolsóhoz a sejtést (eikaszia).”
A „noézis” és a „dianoia” mint valóságos
megismerés az empíriától, az érzéki tapaszta­
lástól lehetőség szerint független megismerési
mód. Míg S zókratész még az általános in­
dukciójára következtetett a különösből, ad­
dig P latón felfogásában a megismerés leg­
magasabb formája nincs levezetve. Az ideák
léte nem mindenkori inkarnációjukból követ­
kezik, hanem mint feltétel nélküli tétele­
ződik:
„Az ész (noézis) a feltevéseket nem tekinti
kiindulópontoknak, h an em ... megindulás­
nak, hogy aztán a mindenség kezdete felé
vezető úton a föltétel nélküliig eljutva, azt
megragadva, ... eljusson a végpontig anél­
kül, hogy az önmagukban való fogalmakon
kívül egyáltalában valami érzékelhető dol­
got felhasználna, s végül is a fogalmakhoz
érkezzék.”
Akkor honnan ismeri a lélek az ideákat?
Antropológiájával összhangban P latón azt
a választ adja, hogy a lélek az ideákat egy
korábbi, túlvilági lét során ismeri meg.
Az ideákat nem kifejlesztik, hanem szemlé­
lik - újra emlékeznek rájuk. Minden megis­
merés és tanulás visszaemlékezés vagy anam-
nézis.
A lélek az élet előtti létben szemlélte az
ideákat, azonban elfelejtette azokat, mi­
helyt belépett a testbe.
P latón leghíresebb hasonlatában, a barlang­
hasonlatban ábrázolja a felemelkedést az
ideákhoz:
Az emberek barlangokban leláncolt lé­
nyekhez hasonlítanak, akik a valóságos vi­
lágból semmit sem láthatnak. A mestersé­
ges tárgyak árnyékát, amelyet egy fény­
Platón II.: Ismeretelmélet, dialektika 41
forrás a barlang falára vetít, valóságnak
tartják.
Az anamnézis mármost ahhoz a folyamathoz
hasonlatos, amikor egy szerencsétlent ezek
közül kivezetnek a napfényre és az meglátja
a természeti tárgyakat és a Napot a maguk
valóságában.
A barlang árnyékvilága és tárgyai így az érzé­
ki tapasztalásnak felelnek meg, a külső világ
pedig az intelligibilis vagyis ésszel belátható
régiónak.
A felemelkedés fokozatai megfelelnek
a vonalhasonlat területeinek (A ábra).
Azt az ösztönt, amely az embert újra és újra
az, igaz lét és a jó régiójába vezeti, P latón
„erósz”-nak nevezi. Az erósz ébreszti azt
a vágyat az emberben, hogy az ideák szemlé­
letének szentelje magát. A „Lakomá”-ban
úgy írja le az erószt, mint az ismeretek szép­
sége utáni filozófiai törekvést. Ez az érzéki és
a szellemi világ között közvetítő szerepet tölt
be. A többi emberhez fűződő viszonyban
a pedagógia szempontja (epiméleia) abban
mutatkozik meg, hogy másokat is részeltet
a megismerésben.
P latón „dialektikádnak nevezi azt a mód­
szert, amely ilyen megismerést eredményez.
A dialektika - szerinte minden olyan tudás
foglalata, amely a valóságos léttel foglalko­
zik, ellentétben a fizikával, amely az empiri­
kus világ eseményeivel foglalkozik.
P latón értelmezésében a visszaemlékezés út­
ja dialógus útján lehetséges. Ennek során
olyan fogalmakkal operál, amelyek az ideá­
kat reprezentálják.
Dialektikusán, a szemléletesség segítsége
nélkül kell az ideákat a dialógusban napfény­
re hozni és egymás közti viszonyuk jobb meg­
értését elősegíteni.
Ez a fogalmak analízise és szintézise útján
történik meg, de olyan hipotézisek megal­
kotásával is végbemehet, amelyeket meg­
vizsgálnak, elfogadnak vagy elvetnek.
A platóni dialógus alakjai tudatosan ellen­
tétes szerepeket játszanak el annak érde­
kében, hogy a téziseket antitéziseiken ke­
resztül megvizsgálják (B ábra).
P latón legtöbb írása dialógus, amelyekben
S zókratész a főszereplő. Értelmezésüket
megnehezíti az a körülmény, hogy hosszú
keletkezési idejük során egy dinamikusan
változó tant tükröznek. Ezenkívül P latón
a kötetlen dialógus formájában gondolkodá­
sának lényegi tartalmát ábrázolhatja, miköz­
ben ő maga a szereplők maszkja mögé rej­
tőzhet.
A kb. 25 valódinak számító dialógus témakö­
re az erény kérdésétől kezdve (a legtöbb ko­
rai dialógus) a megismerésen keresztül (pl.
„Menőn” , a „Theaitetosz”) egészen a politi­
káig (pl. „Állam” , „Törvények”) és a termé­
szetfilozófiáig („Timaiosz”) terjed.
42 Antikvitás

az ideák birodalma

a földön-
túli biro-
dalom
földi
létezés

újjászületés

igazsjgossAg

ész bátorság vágyakozás

B lt'ickfoga t é az alapvct erények hasonlata


Platón mind metafizikai, mind antropológiai
értelemben dualista:
A test és a lélek élesen elkülönül egymástól
és a lélek uralkodik a test felett.
Püthagoraszi és orfikus-kultikus forrásokból
P latón átveszi a halhatatlan lélek képzetét.
Tételét a következő érvekkel támasztja alá:
- A lélek homogén szubsztancia, amely az
ideákhoz hasonló módon maradandósággal
azonosul.
- A hasonló a hasonló által ismerhető meg;
mivel a lélek a tiszta létet (az ideákat) is­
meri meg, így ezekhez hasonlít és azonos
az eredetük.
- A lélek önmagától mozog.
- A dialektikus következtetés az, hogy a lé­
lek, amelynek lényeges jellemzője az ele­
venség, sohasem képes ennek ellentétét,
a halált befogadni.
Ezeket az érveket P latón a „Phaidón”-ban
foglalja össze:
„Az istenihez, a halhatatlanhoz, az ész­
hez”. az Egyhez, a megsemmisíthetetlen-
h e z ... a leghasonlóbb a lélek.”
A halhatatlansághoz kapcsolódik a léleknek
az élet előtti és utáni létezése. A lélek a földi
létezés előtt éppúgy létezik, mint a halál
után.
Az anamnézis tézisévéi összhangban a lélek,
a nousz az isteni, az ész szférájából származik
és az érzéki vágyakozás következtében inkar-
nálódik. Most be van zárva a testbe, „hason­
lóan egy betegséghez”. P l a t ó n ezt két szóval
fejezi ki:
„szóma=széma” , azaz a test (szóma) a lé­
lek sírja (széma).
A földi élet célja ennélfogva a lélek visszaté­
rése ősállapotába:
Az eredetéhez való kapcsolódás azonban
az ész uralmában áll.
P latón magát a lelket három részre tagolja
és ebben is dualista alapgondolat tükröző­
dik:
a tulajdonképpeni isteni:
- az ész
az érzéki világhoz tartozó:
- a nemes: a bátorság
- az alacsonyrendű, m ert ellenkező: a vá­
gyakozás.
A lélek három részre - észre, bátorságra és
vágyakozásra - történő felosztását P latón
egy lófogat képéhez hasonlítja:
Az ész a kocsihaj tónak felel meg, a bátor­
ság az engedelmes lónak, a vágyakozás az
önfejű lónak (B ábra).
P latón mindhárom lélekrészhez egy-egy
erényt rendel hozzá:
Az ész feladata az emberi lélekben az,
hogy bölccsé váljon: erénye a bölcses­
ség.
A tetterő feladata energikusan engedel­
meskedni az észnek: erénye a bátorság.
A vágyakozásnak is meg kell hajolni az ész
Platón III.: Antropológia, etika 43
bölcsessége előtt: erénye ennek megfelelő­
en a mértékletesség.
A lélek három fokának megfelelő erények
fölé P latón egy negyediket rendel:
az igazságosság erényét (dikaioszüné).
Ez akkor uralkodik, ha minden lélekrész kel­
lő mértékben teljesíti az őt megillető felada­
tot és tevékenységet. Éppen ebben az erény­
ben különösen fény derül arra a görög haj­
lamra, amely a mértéktartást, a harmóniát az
erénnyel egységbe illeszti.
Mind a 4 erényt együtt a mai napig kardi­
nális erényeknek nevezik (latinul cardina-
lis: az ajtó sarokpántjára vonatkozó, súly­
pontban lévő).
Az ideális birodalom ésszerűségéből nemcsak
az ész uralkodásának követelménye adódik,
a kardinális erényekben való konkretizáló-
dással együtt. A szellemiség intelligibilis vilá­
gának előtérbe kerüléséből a testiség leértéke­
lődése is következik. Itt P l a t ó n antropoló­
giája és etikája egybevág a megismerésről al­
kotott nézeteivel.
Az érzéki világ nem tesz lehetővé igaz
megismerést, hanem csak bizonytalan véle­
kedést.
Etikailag is a szellemi a kívánatos világ.
A bölcs itt is, éppúgy, mint ott, a testi-érzéki
börtönből történő megszabadulásra tesz kí­
sérletet.
A fizetség, amit ezért elvárhat, egyrészt a ha­
lál utáni élet:
Az ésszel bíró lélek visszatér a tiszta szel­
lem birodalmába, míg az esztelen lélek
nem emelkedik fel az ideákhoz és vezeklés-
re kényszerül.
Másrészt az erény fizetsége lényegében ön­
magában van:
Mivel az értelmes életet P latón felfogása
szerint mind az eredetét, mind a lényeget
tekintve a belátás határozza meg, nem le­
hetséges jobb élet a megismerés irányvona­
lához igazodó életnél.
Ehhez hozzátartozik az ideák szemlélete épp­
úgy, mint a jóra való törekvés.
A bölcsnek azonban politikai és pedagógiai
feladatokat is teljesítenie kell. Ez a barlang­
hasonlatból világosan kiderül:
Habár az ideák szépsége lenyűgözi a szem­
lélőt, a szemlélet tárgyát mégis át kell ül­
tetni a hétköznapokba.
Mindezt azért, hogy másoknak segítsünk
a felemelkedés feladatának teljesítésében.
A gyönyört sem szabad az életből teljesen
száműzni, amennyiben az a jó ésszerű szolgá­
latán érzett gyönyörűség. Ézért írja P latón
a „Philébosz”-ban, hogy
„két forrás áll rendelkezésünkre: a gyönyö­
ré, melyet a méz forrásához hasonlítha­
tunk; és a belátás józanító, bortól tiszta
forrása, amely hideg, s egészséges vizéhez
hasonlít. íme, ezeket vegyítsük legjobb te­
hetségünk szerint.”
44 Antikvitás

C Lélek és állam analógiája


A „Politeiá”-ban („Az állam”), és más for­
mában a „Törvények”-ben P latón az ideális
állam modelljét alkotja meg. Annak ellené­
re, hogy ennek során a konkrét görög törté­
nelem problémáit is felveti P latón , mégsem
a reális állapotokat írja le. Sokkal inkább a
lehető legjobb államról alkotott elképzeléseit
fejti ki.
Az államelméletről szóló írásai tehát in­
kább utópiák.
Az államiság keletkezését nem az ember ösz­
tönös államalkotó törekvése alapozza meg,
hanem
az egyes ember gyengesége. Miután az
egyes ember csak meghatározott tevékeny­
ségre alkalmas, ezért szükséges számára
a másokkal való összekapcsolódás.
Ezért a közösség a munkamegosztáson
alapul.
Államelméletének lényegi ismérve a folyto­
nos analógia az egyénnel: Ahogyan a lélek
- P latón szerint - három részre tagolódik,
ugyanígy az állam is három rendre bont­
ható:
- uralkodó rend: valamennyi polgár helyes
életmódjáról csak a bölcsek képesek gon­
doskodni. Ezért azt követeli P latón , hogy
a filozófusok álljanak az állam élén (az ok­
tatók rendje);
- az őrök rendje: gondoskodnak az állam
külső és belső védelméről (katonák
rendje);
- a többi állampolgár rendje: a kézművesek,
az iparűzők és a földművesek, akik a kö­
zösség ellátását biztosítják (földművesek
rendje).
A „filozófus királyok” különös tehetségükkel
emelkednek ki, amelyet azután minden irá­
nyú, 50 évig tartó képzés során tökéletesíte­
nek. Bennük kell összekapcsolódnia a böl­
csességnek a hatalommal. Különös jelentősé­
gű funkciója van
a nevelésnek; ez P latón szerint az egész
államszervezet alapja. Az uralkodók hatal­
mát semmiféle alkotmányszerű korlátozás
nem határolja be, ezért az állam jóléte egye­
dül a képzés során szerzett tudásukon ala­
pul.
A képzés terve:
- elemi nevelési szakasz: zene, költészet és
testnevelés (a 20. életévig)
- tudományos képzés: matematika, csillagá­
szat és harmóniatan (10 éves időtar­
tammal)
- dialektikus képzés: filozófia (5 év)
- gyakorlati tevékenység az államban (15 év)
- ezután a kormányzás átvétele vagy az el­
mélkedő élet
Egész idő alatt folyik azon kevesek szigorú
vizsgálata és kiválasztása, akik alkalmasak
a filozófus-uralkodásra. Mindkét felső rend­
Platón IV.: Államelméletek 45
nek egész életét a közösség jólétének kell
szentelnie, ennélfogva P latón a vagyonkö­
zösség segítségével minden önző gondolko­
dást eleve ki akar zárni:
A magántulajdon tilos.
Az asszonyok, a gyerekek is mind közösek,
(így kell a fegyveresek olyan irányú motivá­
cióját megszüntetni, hogy hatalmukat befelé
vessék be.)
Még a gyermekek nemzését is az állam sza­
bályozza a legjobbak kiválogatásának ér­
telmében.
Ahogy az egyes ember derekassága (areté) az
ész uralmából ered, ugyanígy ered az állam-
szervezet alkalmassága &filozófia, azaz a filo­
zófus királyok uralmából.
A katonák rendje a bátorságnak, a bátor­
ság ideáljának felel meg.
A vágyakozáshoz hasonló módon a föld­
művesek rendjéhez a mérsékletesség illik.
Az egyénekben, akárcsak az államban, az
igazságosság erénye nem az egyes részek
teljesítményében áll, hanem sokkal inkább
abban a harmóniában, amely a mindenkor
meghatározott tevékenység gyakorlásából
ered:
vagyis totalitariánus államról van szó,
amely polgárainak teljesítményét teljesen
önmagának sajátítja ki.
Az ilyen állam alkotmánya arisztokratikus,
azaz a legjobbak uralmán nyugszik.
P l a t ó n az alkotmányok körforgását vázolja
fel, amelyben az uralmat a timokrácia bito­
rolja átmeneti jelenségként. Annak ellenére,
hogy az uralkodókat elismerik, a pénz növek­
vő befolyása miatt mégis már kirajzolódik
a következő államforma, az oligarchia. E b­
ben a hatalom egybeesik a tulajdonnal. E b­
ben az ideális államtól már messze eltávolo­
dott hanyatló államformában a gazdagság
központi szerepet töltött be:
„Egyre jobban belemerülnek az anyagias­
ságba, s minél többre tartják ezt, annál ke­
vésbé becsülik az erényt. Vagy talán nem
olyan a különbség a gazdagság és az erény
közt, hogy - ha a mérleg két serpenyőjére
tesszük őket - annak a játékában mindig
ellenkező irányt vesznek?”
A rendszer végét lázadás okozza, amikor
a javak hiánya miatt az eddigi hatalomnélkü­
liek kikényszerítik a demokráciát. Ez végül
döntő lökést ad a kibontakozó anarchia útján
a legrosszabb kormányzási forma, a zsarnok­
ság irányába. A platóni ideális államot egé­
szében sohasem ültették át a valóságba. (Sa­
ját kísérlete, hogy ezt Szicíliában létrehozza,
kudarcba fulladt.)
A „Törvények”-ben, öregkori munkájában
P l a t ó n többé nem az ideális uralkodó elkép­
zeléséből indul ki: az államot törvények sza­
bályozzák. Értelmüket részletes bevezetések­
nek kell megvilágítania, hogy a törvények
a polgárok tanítómestereivé váljanak.
46 Antikvitás

szubsztancia: Arisztotelész

K a te g ó riá k minőség: filozófus mennyiség: 171 cm

M o n d a tta n
Organon viszony: M ake­ hely: Athén
1. A n a litik a
(a logikáról) dónjai Sán­
2. A n a litik a
dor taní­
T o p ik a tója
Szofista cáfolatok

Fizika természet-
A lélekről tudományos
művek
Á lla tta n
(válogatás)
A s z tro n ó m ia

Metafizika

ikom akhoszi e.
Eudem oszi etika
Magna M oralia
P olitika
Az a th é n i á lla m idő: helyzet:
reggelenként álló
R e to rik a 1 .-8 . Poétika habitus: higgadt tevékenység: tanítás
Poétika
elszenvedés: elűzik

A Arisztotelész összes művének áttekintése B Az arisztotelészi kategóriák

alany állítmány
M - P
S - M első
alakzat
S - P

P - M
S - M

s - P a két
leveze­
tett
M - P alakzat
M - S
a hozzáértők
S - P
«3 | faj | ^ m e g h a tá r o z á s }
•4=-O
O XI

P
M
-
-
M
S
-\
később
"O '03
£ o fítb=riU
hozzá­ korm ányos I kocsihajtó
tett
S - P alakzat

C A szillogizmus alakzatai D Indukció és dedukció

 Arisztotelész I.: Logika 47

Arisztotelész (Kr. e. 384-324) Sztageirában (konklúzió). Ebben a szillogizmusban az

született; húsz évig P latón tanítványa volt az „ember” a középfogalom (görög: hórosz
Akadémián. Kb. Kr. e. 342-ben N agy S á n ­ mézosz; latin: terminus medius), amely
dor tanítójává nevezték ki. Később megala­ a következtetésben kiesik.
pította Athénban saját iskoláját, a peripateti- A szillogizmus ezen első alakzata mellett
kus iskolát. A legtöbb tőle származó írás A risztotelész még két továbbit is kifejt,
többnyire előadásjegyzet, amelyet iskolájá­ amelyek a középfogalom alanyi, illetve állít-
ban, a Líceumban használtak (ún. ezoterikus mányi helyzete alapján különböznek (C
írások). Ezekből tevődik össze a Corpus ábra).
Aristotelicum: A következtetések láncolata a bizonyíték. Ez
- logika könyvek, később Organonnak (szer­ a módszer deduktív, ami azt jelenti, hogy az
szám) nevezik általánostól halad az egyes felé.
- természettudományos munkák A risztotelész szerint a tudomány céljává
- metafizika kell tenni azt is, hogy a létező egy okból
- etikai írások (görög: aitia) levezethető legyen.
- esztétikai könyvek (A ábra) Arisztotelészi értelemben a bizonyítás nem
más, mint levezetés (apódeixis).
Logikája az egyik legjelentősebb hozzájáru­
lás a Nyugat szellemtörténetéhez: Ennek ellenkézője az indukció (epagogé).
A risztotelész az első, aki a gondolkodás A „Topiká”-ban a következőképpen írja le:
rendjét nem(csak) tartalmi szempontból, „Az indukció az egyestől az általános felé
hanem formailag is vizsgálja (formális lo­ történő haladás, például, ha a hozzáértő
gika). kormányos a legjobb és ez ugyancsak igaz
Mindenekelőtt B oethius és P etrus H ispa - a hozzáértő kocsihaj tónál, akkor így általá­
n u s munkásságán keresztül az arisztotelészi ban minden dologban a hozzáértő lesz
logika az egész hagyományos logika alapjává a legjobb is.”
vált. Egyértelműen eltávolodva P latóntól A risz ­
Amint mesterénél, P latónnál is a fogalom totelész szerint megismeréshez vezet az
áll az előtérben, A risztotelész egy kategóri­ indukció útja is, amely az előző ismeretek és
át állít a középpontba. Teljes formájában ez az érzéki tapasztalat összekapcsolásával válik
így hangzik: lehetségessé. Bár a tudomány célja az általá­
„Minden összekapcsolás nélkül kimondott nos okból az egyest szükségszerűként leve­
szó vagy szubsztanciát, vagy minőséget, vagy zetni, az odavivő út az indukción keresztül
mennyiséget, vagy viszonyt, vagy helyet, vagy vezet.
időt, vagy helyzetet, vagy birtoklást, vagy Csupán a kész tudomány apodiktikus, a tu­
cselekvést, vagy szenvedést fejez ki.” (B dását azonban az indukcióból vonatkoztat­
ábra) ja el.
A szavak azonban általában mondatokká Az indukció maga a közös után kutat egy ne­
kapcsolódnak össze, amelyeket ítéleteknek men belül. Valamennyi létező felosztása teszi
neveznek, amennyiben ezek igaz vagy hamis lehetővé a definíciót (horizmósz). Ez a nem­
kijelentéseket alkotnak. ből és a fajképző különbségekből áll (pl.: Az
Ilyen ítéletek meghatározott szabály szerint ember értelemmel bíró élőlény).
következtetésekké kapcsolhatók össze. Az
„Első Analitikában” fejti ki A risztotelész Az indukció és a dedukció összjátéka hozza
ezeket a szabályokat: létre azt, hogy a korábbi és a későbbi viszo­
Szillogizmusnak nevezi két ítélet összekap­ nya megfordul:
csolódását egy harmadikká. A tulajdonképpeni korábbi általánost ké­
Legtisztább formájában a szillogizmust sőbb ismerik meg, mint a későbbi különöst
A risztotelész a következőképpen fogal­ (D ábra).
mazza meg: A legkorábbi és a legáltalánosabb (elv) azon­
Ha a-1 b egészéről és b-1 c egészéről mond­ban nem bizonyítható:
ják ki, akkor szükségképpen a-1 is ki kell „Az elv nem más, mint egy bizonyítás köz­
mondani c egészéről. A következtetés vetlen tétele. Közvetlen az, amelynek sem­
ilyen alakzatát nevezik elsőnek” (később milyen előzménye nincs.”
átkeresztelik a-1 P-re, a b-t M-re és a c-t S-
Ez azért érvényes, mert a levezetés levezeté­
re). sének a végtelenbe való haladáshoz kellene
vezetnie. A risztotelész mindenekelőtt egy
A szillogizmus klasszikus példája: ilyen elvet nevez meg, az ellentmondás elvét.
(1) Minden ember halandó, „Lehetetlen, hogy valamihez ugyanaz
(2) Szókratész ember, ugyanabban a vonatkozásban hozzá is tar­
(3) tehát: Szókratész halandó, tózhassák, meg nem is.”
ahol az (l)-es és a (2)-es állítások a pre­ „A logika legszilárdabb elve.” (A. T rende -
misszák; a (3)-as állítás a következtetés lenburg )
48 Antikvitás

Platón felm utat az ideák égi birodalmára,

Arisztotelész pedig a földi létezők világára
Raffaello után: „Az athéni iskola’ A tárgyak kialakulása anyagból és for­
(1510 körül) mából

anyagi ok

cél-ok formai ok

C A 4 ős ok Arisztotelésznél

A „metafizika” fogalma egy történelmi vé­
letlen következtében keletkezett, mivel
A r i s z t o t e l é s z 14 általános elvet tartalmazó
írását az első összkiadásnál a fizikai írások
mögé sorolták be (görög: metá tá phüziká).
Innen ered azután annak a tudománynak
a megjelölése, amely azt vizsgálja, hogy mi
van a természet mögött.
A risztotelész a „metafizikában” elválik
P latóntól , akinek ideatanát az első könyv­
ben bírálja:
„(Az ideák) nem segítenek sem a dolgok,
sem a létük megismerésében, mivel az
ideák nincsenek benne a belőlük részesedő
dolgokban.”
Ezzel megnevezi a legfontosabb különbséget
tanító és tanítvány között: A r is z t o t e lé s z
meg akarja haladni az ideák és a reális tár­
gyak közötti platóni dualizmust. Ezért azt ál­
lítja, hogy a dolgok lényege önmagukban
rejlik.
A r i s z t o t e l é s z szerint a dolgok szubsztanciá­
ja (görög: ouszía) csak magukban a dolgok­
ban létezhet. Jóllehet a nemek szerinte is
szubsztanciák, azonban csak levezetett érte­
lemben.
A risztotelész ezért másfajta dualizmust fejt
ki:
anyag (görög: hülé; latin: matéria) és fo r­
ma (görög: eidosz morphé; latin: forma).
E kettő a tárgyi világban csak együttesen lép
fel:
A tiszta anyag éppoly kevéssé található
meg, mint a tiszta forma.
A r i s z t o t e l é s z célja a filozófus elő d ö k összes
apóriájának m egszü n tetése. A z anyagról és
a form áról szó ló tanítását összekapcsolja
a keletkezés szintézisévé:
az anyag „alapján” (görög: hü pokeim enon )
alakul ki a tárgyak form ája.
Az anyagban a lényeg csak lehetőség szerint
(dünamisz/potentia) létezik. Aktualitást/va­
lóságot (enérgeia) csak a forma által nyer.
A dolgok lényege nem azok transzcendens
ideájában van, hanem jelenségeik sorrendjé­
ben valósul meg.
A lényeg ezen kibontakozását A risztote­
lész entelecheiának nevezi (B ábra).
A szó a „télosz”-ból („cél”) vezethető le:
A risztotelész koncepciójában minden
fejlődés célt előfeltételez, amely a lehető­
ség szerinti létezőtől az „ouszía” valóságos
kibontakozása felé halad.
Itt a P latónnál még mitikus jellegű ideoló­
gia fogalmát A risztotelész metafizikájába
központi fogalomként veszi fel.
Eszerint A risztotelész a fejlődés négy okát
jelöli meg:
- formai ok (causa formális). Egy tárgy for­
mája szerint határozódik meg: pl. a ház
a terve szerint;
- cél-ok (causa finalis). A risztotelész te­
leológiai alapgondolata szerint semmi sem
Arisztotelész II.: Metafizika 49
történik c él nélkül: a háznál példáu l ilyen
az időjárás elleni véd elem .
- ható-ok (causa efficiens). Minden fejlődés­
nek szüksége van olyan m otorra, amely
előrehajtja: a háznál ez például a kőműve­
sek és az ácsok munkája.
- anyagi ok (causa materiális). Minden tárgy
anyagból áll: a háznál ilyenek a téglák,
a kövek stb. (C ábra).
Az utóbbi o k a tárgyak szabálytalanságának
és v életlen ség én ek alapja:
A z anyag „ellenszegül” a m egform álásnak.
A form a által vezérelt lén yegn ek , a szubsz­
tanciának e llen e szegülnek az anyag k én ysze­
rei (an ánke), am elyikből a tiszta véletlen k ö ­
vetkezik: 2 *
A r is z t o t e lé s z ezt szümbebekótának n eve­
zi, a hagyom ány „akcidenciának”.
így a m eghatározott szubsztancia együtt jár
a fogalm i m egragadhatósággal, a n em m eg­
határozott, a v életlen , az akcidencia a fogal­
mi felfoghatatlansággal, am iből az arisztote-
lészi logika fe lté te le z ése i szerint a tudom ány
szám ára az esetleg esség ek e le sé se k övetk e­
zik. A r is z t o t e lé s z filozófiájában az ész h e­
lyét gyakran a röntgensugárral hasonlították
össze:
Á thatol az érzékileg m egism erh etőn, ám de
lén yegtelen , a fogalm ilag m egragadható és
lényeges irányába.
A fejlőd és gond olatából követk ezik az arisz-
totelészi rendszerben a világ réteges felépíté­
se is, am ely a legalsó határtól, a tiszta anyag­
tól a legfelsőbb határig, a tiszta form ához
em elkedik fel és így keresztülhúzódik az
arisztotelészi fizikán.
Eszerint a legmagasabbnak, az istenségnek
a tiszta formának kell lennie.
Mivel A r is z t o t e lé s z a formát és a gondolko­
dást összekapcsolja, isten tiszta szellem,
amely önmaga gondolkodásának a tárgya.
I^ten elmélyed a teóriában, azaz önmaga
tiszta szellemi szemléletében.
További attribútuma abból adódik, hogy a vi­
lágnak állandó változásához mozgásra van
szüksége. Mivel a mozgás elindítása nem ha­
ladhat a végtelenig, ezért léteznie kell az első
mozgatónak, aki önmaga mozdulatlan.
Ez a mozdulatlan mozgató A risztotelész is­
tene.
Isten világhoz fűződő mozgató jellegű viszo­
nyában esik egybe minden ok egészen az
anyagi okig.
A risztotelész isten k ép e a világ iránti érd ek­
telen ség et implikálja:
Isten nem avatkozik bele a világfolyamatba
és semmit sem befolyásol.
Mivel ő maga mozdulatlan, a világot nem Is­
ten tevékennyé válása mozgatja, hanem az
anyagnak a rá mint tiszta formára való „vá­
gyakozó” törekvése.
50 Antikvitás

cselekvő
szellem befogadó
szellem

vakmerőség

érzékiség mértékletesség érzéketlenség

erzo allati
lélek

pazarlás nagyvonalúság fösvénység

B Az erkölcsi erény a két hamis szélsőség

közötti közép

éthosz

illamban

eszesség ( boldogság
akarat gyakorlás (eudaimonia)
(phronézisz)

természet
(hexisz)

C Etikai pozíció
 Arisztotelész III.: Pszichológia, etika 51

A risztotelész pszichológiájában három lé- A risztotelész elméleti és gyakorlati észre

lekrészt különböztet meg, amelyek azonban oszt fel.
a természet rétegszerű felépítéséhez tar­ Ezek között az okosság (frónezisz) az egye­
toznak: düli döntő tényező az etikai cselekvés
- a vegetatív vagy növényi lélek szempontjából.
- az érzéki vagy állati lélek és végül Az erkölcsi erényeket az ember m ár készen
- az ész, amely csak az embernél található találja. Ezeket a társadalomban és az állam­
meg. ban (polisz) meglévő rend közvetíti és érvé­
A növényi lélekhez tartozik a táplálkozás, az nyességüket a tradíció és az általános egyet­
állati lélekhez az érzékelés és a helyváltoztató értés tartja fenn (pl. higgadtság, nagyvona­
mozgékonyság, az észhez (nousz) pedig lúság).
a szellemi tevékenység, A poliszban létező értékek begyakorlása
így a lélek mint egész a test formáló elve: A risztotelésznél az erkölcsi forma lénye­
„A lélek a legmagasabb entelecheiája... gi részét alkotja.
a képessége szerint élő testnek.” Az okosság és az erkölcsi erények összjátéká-
A szellem különleges helyet foglal el: ból ered az ember erkölcsös cselekvése:
befogadó (receptív) és tevékeny (alkotó) „Az ember nem lehet lényegi értelemben
szellemre osztható fel, amikoris az első az jó anélkül, hogy eszes lenne, sem pedig
anyagot (a potencialitást), míg az utóbbi eszes erkölcsi erények nélkül.”
a formát (az aktualitást) képviseli, Ennélfogva az okosság osztályrésze az a kü­
így a befogadó szellem - amely a második lé- lönleges feladat, hogy megismerje a helyes
lekrész érzékeléséhez kapcsolódik - a gon­ utat és a jóhoz vezető eszközöket, míg az er­
dolkodás tárgyait forma szerint fogja fel, míg kölcsi erények a célt írják elő.
a tevékeny szellem nem más, mint a szellemi
lélek aktivitásának mindent mozgató elve ál­ Közösen határozzák meg a jó irányába törek­
talában. vő akaratot (búlezisz), amennyiben a belátás
Ellentétben a többi lélekrésszel, a tevé­ közvetítésével megmutatják a helyes célt
keny szellem nem a testhez kötött és így a gyakorlati törekvések számára. A termé­
halhatatlan. szetadta törekvéseket formába öntik és
Mivel a gondolkodás azonban csak az érzéke­ a szenvedélyeket (indulatokat) uralják. A z
léssel való összekapcsolásból keletkezik, így akarat szabadsága A risztotelész felfogásá­
a szellem a halál után többé nem individuális ban nem kérdőjelezhető meg.
szellem (ellentétben P latónnal ). „Ha mármost az erkölcsi erény egyben az
akarat magatartása is, az akarat pedig egy
Az arisztotelészi etika tárgya az emberi gya­ megfon tóit törekvés, akkor a belátásnak
korlat mint a döntésen nyugvó cselekvés te­ igaznak és a törekvésnek helyesnek kell
rülete, ezzel elhatárolódik az elméleti filozó­ lenni ahhoz, hogy a döntés jó legyen és
fiától, amely a változatlanra, az örökre irá­ ugyanazt kell a gondolkodásnak helyesel­
nyul. nie és a törekvésnek keresnie.”
Természeténél fogva minden lény a saját ja­ Az arisztotelészi álláspont jellemzője, hogy
vára törekszik, amelyben megtalálja betelje­ az erkölcsi tartás (héxisz) nem a belátásból
sülését. származik, hanem a gyakorlat útján szerezhe­
Az emberi jó a lélek észnek megfelelő te­ tő meg: gyakorlás, szokás és tanulás segítsé­
vékenysége. gével.
Benne találja meg az ember az eudaimoniát A tapasztalt ember ítéletét és példáját követi
(boldogságot), amely törekvésének végcélja ezért az erény közelebbi meghatározása.
a külső körülményektől függetlenül. így írt
erről a „Nikomakhoszi etikában”: Tartalmilag az erkölcsi erény a rossz szélsősé­
„Az ember munkáját valamiféle életnek gek középarányaként (mezotész) határozha­
kell tekintenünk, éspedig a lélek értelmes tó meg, tehát például:
tevékenységének és cselekvésének... Min­ bátorság (gyávaság-vakmerőség)
den munka csak akkor jó, ha a cselekvő mértékletesség (gyönyör-érzéketlenség)
alany sajátos természetére jellemző kiváló­ nagyvonalúság (fösvénység-tékozlás)
ságnak megfelelően megy végbe. Az embe­
ri értelemben vett jó a léleknek erény sze­
Az igazságosságnak különös figyelmet szen­
rinti tevékenysége.” tel, mert az a legkimagaslóbb erény, amely
Annak érdekében, hogy közelebbről megha­ a közösségre vonatkozik. Osztó funkciójában
tározza a lélek sajátos jóságát, A risztote­
gondoskodik a javak és a megbecsülés helyes
lész megkülönbözteti a dianoetikus és az eti­
elosztásáról a társadalomban; kiegyensúlyozó
kai erényeket. funkciójában az elszenvedett károkat mér­
sékli.
A dianoetikus erények magának az észnek A barátság is lényeges erény, amelyben az
a tiszta gyakorlásában rejlenek, amelyet ember átmegy az egyedi létből a közösségbe.
52 Antikvitás

gazdag ---------------------------------- középosztály--------------- ► - szegény

A Az államformák kérdése

C A dráma Arisztotelésznél

A risztotelész államelméletének értelmezé­
sekor világosan kitűnnek a módszerbeni és
lényegi ismertetőjelek: P latónnal ellentét­
ben az „empirikus” A risztotelész ismeretei­
nek nagyrészét összehasonlító tanulmányok­
ból szerzi be.
így neki tulajdonítanak egy 158 alkot­
mányformából álló elemzést, amelyből
azonban csak az „Athéni állam” c. maradt
fenn.
Másodsorban a realisztikusság mértéke vá­
lasztja el tanítót és tanítványát; P latón ál­
lamkonstrukciója az ideális, A risztotelészé
a lehetséges jegyében fogant.
„Az embernek nemcsak a legjobb államot
kell szem előtt tartani, hanem a lehetségest
is.”
P latóntól eltérően A risztotelész az állam
keletkezésénél nem az individuumok gyenge­
ségét tartja az összefogás indítékának, hanem
az indviduumok közösségek felé irányuló ter­
mészetes hajlamát tartja indoknak.
Klasszikus megfogalmazása szerint:
„Az ember természeténél fogva államalko­
tó lény.” (Ánthroposz phüszei politikon
zoón)
A risztotelész szerint a nyelv is utal arra,
hogy az ember nemcsak puszta túlélésre ren­
dezkedik be, hanem közösségi életre, amely­
ben a hasznos, a jó és az igazságos útján kell
megértetni magát. A risztotelész - P latón-
hoz hasonlóan - az állam feladatát a polgá­
rok erkölcsi tökéletesítésében látja. A z állam
a boldog és a jó élet érdekében áll fenn. Csu­
pán benne fejlődhet ki tökéletesen az egyén
erénye.
Az állam egyre nagyobbodó közösségek sorá­
ból formálódik ki:
Eredetileg a közösség két személyből áll
(férfi-nő, apa-gyermek, úr-szolga), akik
együttesen a házközösséget alkotják, ame­
lyekből aztán a falu tevődik össze, és végül
a polisz, amely több falu egyesüléséből ke­
letkezik (B ábra).
Csak a polisz garantálja a közösség autarkiá-
ját (az önmagának elégségességet, független­
séget és önfenntartást).
A polisz formaelve az alkotmány:
„Az állam egy meghatározott alkotmány
polgárainak közössége.”
A risztotelész - P latónhoz hasonlóan - az
államformákat három helyes formára és
a hozzá tartozó három eltorzultra osztja fel,
s ő is ismeri az egyikből a másikba történő át­
menetet:
királyság és zsarnokság
arisztokrácia és oligarchia
népuralom és demokrácia
A kormányhatalom birtokosainak száma
nyújtja a rendszerezés kritériumát:
egy - néhány - összes
Jónak az az államforma számít, amely a kö­
zösség jólétét szolgálja, eltorzultnak pedig
Arisztotelész IV.: Politika, poétika 53
az, amely csak a mindenkor uralmon lévők
érdekeit követi.
A három „helyes” államforma közül elvileg
egyiket sem részesíti előnyben. A leginkább
megvalósítható és a legstabilabb a mérsékelt
népuralom. Ez keverékforma, amely más al­
kotmányok előnyös vonásaiból áll, s így meg­
felel az erényről mint a szélsőségek középér­
tékéről az etikában megfogalmazott elvnek:
„Az az állami közösség a legjobb, amely
a középen állók bázisán nyugszik. . . ennek
ad döntő súlyt és így megakadályozza vala­
mely szélsőség túlsúlyát.”
Egyébként A risztotelész a történelmi elem­
zésből azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy
az a mindenkor legjobb államforma, amely
az ország és a polgár szükségleteihez a leg­
jobban illeszkedik.
A z állam belső rendjéhez A risztotelész sze ­
rint a család éppúgy hozzátartozik, mint
a magántulajdon.
A család még alapvetőbb, mint a falu, ez
pedig inkább, mint az állam és ezért a csa­
ládot mint a társadalom természetes rend­
jét előnyben kell részesíteni, akkor is, ha
az állam lényeges mértékben felelős a fia­
talság neveléséért.
A risztotelész a magántulajdon kérdésében
a középutat választja. A (platóni mintájú) va­
gyonközösséget elutasítja. Spártára tekintve
tesz kísérletet a középútra, ah®l
„a magántulajdon fennmarad, a használat
során azonban általánosan hozzáférhetővé
válik”.
A risztotelész a társadalom belső struktúrá­
jához tartozónak tekinti a rabszolgaságot, ál­
talában az egyenlőtlenséget (pl. a férfi és a nő
közöttit), amely számára természetes intéz­
ménynek számít. Szabad férfiak között azon­
ban egyenlőség érvényesül.
A gyakorlati filozófia egyik ága a költészet­
tan. „Poétika” c. írásában dolgozza ki A risz ­
totelész a költészet elméletét - különös te­
kintettel a tragédiára - amelynek hatása
egyedülálló. Lényegi fogalmai a következők:
- az utánzás (mimézisz): A művészetnek
a valóságot kell tükröznie, de nem másol­
nia (ellentétben a történelemmel),
- a cselekvés, az idő és a hely egysége: A cse­
lekvésnek egységesnek, következetesnek
és lezártnak kell lennie, az időtartamot kb.
egy napra kell korlátozni,
- katarzis (= „megtisztulás”). A művészet­
nek meg kell tisztítania a nézőt, amennyi­
ben az önmagát az ábrázolttal azonosítja és
ezáltal saját indulatait más szinten levezeti.
A risztotelész filozófiatörténeti hatása csak
P latónéhoz , a legújabb korban pedig K a n ­
téhoz mérhető. A középkorban a skolasztika
egyik alapjává vált.
Az újkor küszöbéig munkássága tévedhe­
tetlen tanításként volt érvényben.
54 Antikvitás

testileg ható ^
______ a _____________________ ( rendező tevékenység

A Sztoikus nyelvfilozófia

ész

az életnedv alakító
erő

C Sztoikus fizika: a világperiódusok


A sztoa mint filozófiai irányzat a helleniz­
mustól egészen a kései ókorig nagy befolyást
gyakorolt. Történetét általában a következő­
képpen tagolják:
- első nemzedék: idetartozik az iskolaalapító
K itiai Z énón (Kr. e. kb. 336-264), tanítvá­
nya, K leanthész (meghalt kb. 232) és
K rüszipposz (Kr. e. kb. 281-208), akinél
a klasszikus rendszer a legnagyobb zártsá­
got érte el. Innen az ókori verssor: „Ha
nem lenne Krüszipposz, akkor sztoa sem
létezne.”
- középső nemzedék: idetartozik P anaitiosz
(Kr. e. kb. 180-110), P oszeidoniosz (Kr.
e. kb. 135-51), akik a sztoikus eszmekincs
Rómába történő közvetítéséről nevezete­
sek és enyhítenek annak eredendő etikai
keménységén.
- kései nemzedék: mindenekelőtt S eneca
(Kr. e. 4.-Kr. u. 65 ), E p ik té to sz , a felsza­
badult rabszolga (5 0 -1 3 8 ), M arcus A ure -
l iu s , a császár (1 2 1 -1 8 0 ). Műveik közép­
pontjában az élet uralása és a morális kér­
dések állnak. A sztoát ebben az időben
már mint egyfajta népszerű filozófiát érté­
kelik.
A sztoa a filozófiát logikára, fizikára és etiká­
ra osztja fe l. A sztoikusok az egyes tudo­
mányágak jelentőségét a gyümölcsöskert ké­
pével világítják meg:
a logika a kertet védő fal, a fizika a felfelé
növekvő fa, az etika pedig a kert gyümöl­
cseinek felel meg.
A sztoikus logik a a formállogikai vizsgálódás
mellett nyelvelméleti és ismeretelméleti tano­
kat is tartalmaz. A sztoikusok mindenekelőtt
kiegészítik a szillogisztikát 5 hipotetikus, illet­
ve diszjunktív következtetési formával, ame­
lyekből minden érvényes következtetés ösz-
szeállítható. Ezekben a változók nem a fogal­
m akra vonatkoznak, hanem a kijelentésekre
(„kij elentéslogika”) :
1. Ha A, akkor B. Mármost A. Tehát B is.
2. Ha A, akkor B. Mármost nem B. Tehát
A sem.
3. A és B egyszerre nem lehet. Mármost A.
Tehát nem B.
4. Vagy A vagy B. Mármost A. Tehát nem
B.
5. Vagy A vagy B. Mármost nem B. Tehát
A.
A sztoikusok nyelvfilozófiája a szavak kelet­
kezésével foglalkozik (etimológia). Meg­
győződésük, hogy minden szó eredete feltár­
ható.
így a „Zeusz” genitivusát (Zenósz)
a „zen”-re (= élni) vezetik vissza.
A sztoikusok jelentéstana különbséget tesz
a jelölő, a jelölt és a valóságos objektum kö­
zött. A jelölő egy hangképződmény, ezál­
tal a hanghoz és annak hatásához testileg
Sztoa I./Logika, fizika 55
kötődik. A tárgy (objektum) szintén a fizika
körébe tartozik. Ezzel szemben a jelentés
(lektón) testetlen. Ez szellemi tevékenység
terméke, mert csak az értelem közreműködé­
sével lesz a hang jellegű megnyilatkozásból
értelmes nyelv:
„Beszélni azt jelenti, hogy hang jellegű
megnyilatkozást teszünk, amely valamely
elgondoltat jelöl meg.”
A sztoikus ism eretelm élet az anyagból indul
ki:
Az érzékelés megváltoztatja (K rüszip ­
posz ) anyagi lelkünk állapotát, avagy bele­
vésődik a lélekbe, akárcsak a viaszba.
(Z énón )
A keletkező „benyomás” összekapcsolódik
más benyomásokkal. A fogalmak így mint ál­
talánosak különböző érzékieteket hívhatnak
életre, amit a sztoikusok „prolepszisznek”
(megelőlegezésnek) neveznek.
Az ész (logosz) tevékenysége is fogalommá
formálja a képzeteket. Akárcsak az érzéke­
lésnek, a fogalmaknak is a logosz helyeslésére
van szüksége. Csak így lehetséges megértés.
A dolog valóságos megértése előfeltételez te­
hát természethű másolatot a lélekben, ame­
lyet a józan ész tevékenysége igazol:
„A tudás a megrendíthetetlen és semmi­
lyen észokból (már) nem érvényteleníthető
megértés” (katálepszisz).
A sztoikusok a fizikában csak azt tekintik „lé­
tezőnek”, ami működik vagy elszenved, tehát
a testet.
A passzívnak megfelel az anyag (hülé),
a tevékenynek a „logosz” .
A logosz a világész, amely mint lélegzet (pne-
uma) bevonja a tulajdonság nélküli anyagot,
így előidézi az anyag tervszerű fejlődését.
Minden tárgy tartalmaz „logosz-csírákat” (lo­
goi spermatikoi), amelyekben fejlődésük
tervszerűen meg van előlegezve.
„A logosz elválaszthatatlanul összekapcso­
lódik az anyaggal (hülé). Teljesen összeke­
veredett vele; kitölti azt, formálja és alakít­
ja, így jön létre a kozmosz.”
Az őselem a tűz. Ebből fejlődik ki a többi
elem (a levegő, a víz, a föld) és a konkrét vi­
lág. Mint melegség a tűz keresztülj árja az
egészet és az élet lelkét alkotja. Ezzel együtt
lélek és erő is, amely mindent ésszerűen
mozgat.
A sztoikusok tana ciklikusságot tartalmaz:
ahogy a világ az őstűzből keletkezett, ugyan­
úgy abban is fog elmúlni. E világégés után
megint kifejlődik a konkrét egyedi dolgok vi­
lága.
56 Antikvitás
56

A Sztoikus determinizmu

barátság ellenségeskedés

törekszik

......
__.....,,,.._k._ö~zöny"- ,
\
\
\
1
I
/
I
.1

gazdagság gazdagság
helves magatartás helytelen magatartás
B Etika

A sztoikusok teológiája a logosz körül forog:
Isten az alkotó őserő, minden létezés első
oka. Az isten logosz, aki minden dolog ér­
telmes csíraerőit magában hordozza.
A formát adó tüzet, az elrendező logoszt és
Zeuszt is istennek tekintik. A sztoikusok sze­
rint a kozmosz, amely minden életet és gon­
dolkodást létrehoz, maga is élőlény, akinek
a lelke isteni.
A logosz ésszerűségéből következik a dolgok
és események célszerű és tervszerű rendje:
„Ebből a teleológiailag tökéletesen beren­
dezett világ gondolata következik, amely­
ben mindennek az összefüggése értelmes
rendet jelenít meg, amelyet az egyetlen is­
teni erő tervez és működtet lépésről lépés­
re .” (M. F orschner )
A meghatározott rendet a sztoikusok sorsnak
(görög: heimarméné; latin: fatum), annak
meghatározott célját gondviselésnek nevezik
(prónoia; providentia). A világban érvénye­
sülő szükségszerűség elől nem lehet elmene­
külni.
A külvilág oksági és célszerűségi meghatáro­
zottságú folyamata a sztoikus etikának is
alapgondolata. Mivel a külső javak nem áll­
nak mindig rendelkezésre, így a belső tartás
az egyetlen, amit az ember uralni tud. S ene -
ca így ír erről:
„Aki önmaga is akarja, azt vezeti a sors,
aki nem, azt a sors magával sodorja.”
Az ember külső szabadságtere ennek megfe­
lelően az együttműködésben áll.
Az ember célja az, hogy „(a természettel)
harmóniában éljen” . így éri el
a harmóniát, amely elvezet „az élet jó lefo­
lyásához” és a boldogsághoz (eudai-
monia).
A boldogság csak úgy érhető el, ha semmi­
lyen indulat nem zavarja a lélek nyugalmát.
Az indulatot felfokozott ösztönnek tekintik.
Keletkezését tekintve olyan képzeten alapul,
amelyhez hamis érték járul. Hatása szerint
„pátosz”-szá, szenvedéllyé válik. Mivel tár­
gya ritkán érhető el teljesen, így az ember ki­
elégítetlen marad.
A sztoikus ideál az apátia, az ilyen indula­
toktól való mentesség.
A sztoikusok az indulatok 4 fajtáját külön­
böztetik meg:
vidámság, bosszúság, vágyakozás és féle­
lem.
Ezek az ész helyes használatával (orthósz lo­
gosz) elkerülhetők:
Az ösztön csak akkor válik indulattá, ha az
ész helyeselte az indulat tárgyának értékét.
A dolgok igazi értékének felfogása megaka­
dályozza, hogy az emberek hamis javakra tö­
rekedjenek vagy megszünteti a vélt bajoktól
való félelmet. Ehhez tartozik az a felismerés,
hogy a külső javaknak nincs értékük a bol­
dogság szempontjából.
Sztoa II./Etika 57
„Indulat akkor keletkezik, ha az ész az ösz­
tön elé ham is... célt állít és meghiúsulását
fájlalja.” (M. H ossenfelder )
A sztoikusok a dolgokat jóra, rosszra és kö­
zömbösre (adiáphora) osztják fel. Jónak az
erények számítanak, rossznak ezek ellenté­
tei. Közömbös minden más dolog, mivelhogy
a boldogsághoz semmivel nem járulnak hoz­
zá. Ezek vagy teljesen közömbösek, pl. a fe­
jen a hajszálak száma, vagy előnyben vagy
hátrányban részesítendők. Előnyben részesí-
tendők azok a dolgok, amelyek megfelelnek
a természetes helyüknek.
Mivelhogy a közömbösek közül is választa­
nunk kell, ezért a természetesebbet kell vá­
lasztanunk, pl. az egészséget a betegséggel
szemben előnyben részesítjük.
A sztoikusok így különbséget tesznek a cse­
lekvések között is:
Vannak rossz cselekedetek (hamis belátás­
ból származók) és jók (igaz belátásból szár­
mazók).
Az ezek között elhelyezkedő közbenső cse­
lekvéseket „hozzáj árulónak” nevezik,
amennyiben ezekben természetes hajlamok
valósulnak meg.
Ezek a cselekvések nem belátásból ered­
nek, hanem természetes jót valósítanak
meg.
A boldogság szempontjából az erény döntő
hatású. Az erény lényegében a dolgok érté­
kéről való erkölcsi belátás. Ebből következik
a többi erény (igazságosság, bátorság stb.).
Az erény mint megismerés tanulható és
nem elveszíthetetlen.
Az erény és ellentéte között nincs középút,
mivel valaki vagy belátóan cselekszik, vagy
sem.
A helyes értelmen nyugszik a helyes viszony
a dolgokhoz és az ösztönökhöz. Az elért har­
mónia a boldogság.
Központi sztoikus gondolat az oikeiózisz
(odaadás) tana, amely szerint az ember er­
kölcsi törekvése már természetes hajlamában
jelen van. Az oikeiózisz az odafordulásban
áll ahhoz, amit az önérzékelésben magunk­
hoz tartozónak tekintünk.
Az ember a számára természetes dolgok fe­
lé vonzódik, és különbséget tesz a számára
hasznos és káros dolgok között. Ezért is
törekszik minden élőlény az önfenntar­
tásra.
Felnőtté növekedése során az ember úgy
ismeri meg az észt, mint saját igaz, termé­
szetes lényegét.
Az odaadás azonban kiterjeszti az erkölcsi te­
vékenységet a közösségre is:
Az individuumhoz tartozik nemcsak saját
maga, hanem a szülők, a barátok stb., vég­
ső soron az egész emberiség.
58 Antikvitás

A Epikurosz atomelmélete B Kanonika (Epikurosz ismeretelmélete)

szükségletek
szabály
szerinti
’igazságosság’

te rm é s z e te s ite rm é s ze te s h a m is
és l és n em v é le m é n y
szü kség - I szü kség - m ia tt
szerű I sze rű 1 k ia la k u lt

csa k az ö rö m szankciók
v a riá c ió ja nem szükségesei
nyugalom

félelem
szankciók
1

\±4 2

a belátás választ
3 lehetségesek

kedvetlenség a nehéz megszerzés m ia tt---1

szabaly szerinti
— ► igaz­
—mm egy cselekvés értéket ságosság
az öröm határa:
__________ a fájdalomtól való mentesség
C A belátó ember a legnagyobb öröm D Epikurosz igazságosságelmélete
alternatíváját választja
 Epikurosz 59

Epikurosz (Kr. e. 342-271) olyan tanítást ala­ Az üres tér létezése pl. a mozgás miatt logi­
poz meg, amely különösen a gyakorlatra kailag szükséges, de az érzékelés sem cáfolja.
összpontosít. Iskolája tovább hat, mindenek­ „A csalódás és a tévedés mindig abban rej­
előtt a római H oratius és L ucretius mun­ lik, amit hozzágondolnak arra vonatkozó­
kásságában. Lucretius írása, „A dolgok ter­ an, ami megerősítést vagy meg nem cáfo­
mészete” (kb. Kr. e. 50) a legfontosabb for­ lást igényel, de aztán nem erősítik vagy cá­
rás néhány epikuroszi mondásgyűjtemény és folják meg.”
levél mellett. E pikurosz tanításának magva az etika. Az
etika alapelve az öröm. Minden élőlény ter­
E pikurosz fizikája három elven nyugszik: mészetesen az örömre és a fájdalom elkerülé­
- semmi sem keletkezik a nemlétezőből, sére törekszik. Az életcél tehát az öröm. E pi­
- semmi sem múlik el a nemlétezőbe, kurosz úgy definiálja az örömöt, mint a fáj­
- a mindenség mindig úgy létezett, ahogyan dalomtól és a nyugtalanságtól való mentessé­
most és mindenkor így fog létezni. get. így nem létezik köztes állapot az öröm és
A mindenség csak testekből és űrből áll. Az a fájdalom között. Ha (a hiányból adódó)
előbbiek létezéséről az érzékelésből tudunk. testi fájdalmat és (a gondokból adódó) szelle­
Az űr a testek meglétének és mozgásának mi fájdalmat kiküszöböli valaki, akkor elérte
előfeltétele. az örömöt. E pikurosz hangsúlyozza az öröm
E pikurosz D émokritosz atomizmusához elérhetőségét. Ha az elemi szükségleteket az
kapcsolódik (33. old.). A test atomokból áll. éhség, a szomjúság stb. kiküszöbölésével ki­
Az atomoknak nincs minőségük az alakon, elégítik, akkor nem fokozódik az öröm, ha­
a súlyon és a nagyságon kívül. Matematikai­ nem csak annak változatai léteznek. Csak az
lag oszthatók, fizikailag nem. Ugyanis csak örömérzet válik sokrétűbbé. E pikurosz ezért
így értelmezhető, hogy nemcsak nem oldód­ a szükségleteket három csoportba osztja:
nak fel semmivé, hanem különböző alakokat - természetes és szükségszerű
vesznek fel. Az atomok különböző alakjából - természetes és nem szükségszerű
következik a testek formája. - értéktelen, amely csak hamis vélemény út­
Az atomok súlyuk következtében állandó­ ján keletkezik.
an párhuzamosan zuhannak a térben. Az első csoport szükségleteinek kielégítése
A véletlen következtében egyesek irányt fáradozás nélkül elérhető. E pikurosz ezért
változtatnak, összeütköznek egymással, a megelégedettséget fontos erénynek tartja.
összekapcsolódnak és így keletkeznek A belátás az „öröm-kalkuláció” útján mérle­
a testek. geli a hasznosat és a károsat, és elkerüli azt az
Az atomok mennyisége és az űr határtalan. örömöt, amely testi fájdalom vagy lelki nyug­
E pikurosz ezért számtalan világ létezését té­ talanság révén nagyobb bosszúságot okozhat:
telezi fel a mindenségben. A politikai tevékenység például E pikurosz
szerint annyi bizonytalanságot visz az élet
E pikurosz ismeretelméletét kanonikának ne­ folyamatába, hogy ezért inkább rejtőzködő
vezik. A képek alkotják az ismeretek fizikai életmódot tanácsol.
alapját. A képek a testek felszínéről kiáramló Az ataraxiához, a nyugtalanság nélküli helyes
atomokból keletkeznek. A szemlélőben élethez a testi fájdalommentesség mellett
a tárgyak finomabb lenyomatát hozzák létre hozzátartozik a lelki nyugtalanságtól és za­
az anyagi („finom részecskékből álló”) lélek­ vartól való mentesség is. Ezt szolgálja az eré­
ben. Az érzéki észlelés az igazság próbaköve. nyek tisztelete.
„Az igaz a valóságosan látott vagy megfi­ A bölcs pl. az igazságosság felé orientáló­
gyelés alapján a gondolkodás által megra­ dik, mivel különben sohasem lehet bizton­
gadott.” ságban a társadalom szankciói felől.
A képek és a benyomások ismétlődésével Ami igazságos, az abban a megegyezésben lé­
előzetes fogalmakhoz (prólepszeisz) jutunk, tezik, amely felől az emberek a hasznos biz­
amelyek az értelmi tevékenység alapját képe­ tosítása végett megegyeztek.
zik. Ha az értelem alkotta vélemények (dó- „Alkalmazni kell azonban a bölcsességet
xai) az érzékelhetőre vonatkoznak, akkor is, am ely... számunkra az öröm irányába
- az érzéki észlelés által megerősíthetők és vivő legbiztosabb vezetőnek kínálkozik.”
igazként érvényesíthetők, (C icero)
- ellentmondhatnak az érzéki tapasztalásnak A hamis vélemények eltüntetését szolgálja az
vagy nem megerősíthetők és így mint „üres ataraxiát veszélyeztető félelmek megszünte­
vélemények” elvethetők. tése.
Ha ezek a nem érzékelhetőre vonatkoznak, Az istenek E pikurosz szerint nem avatkoz­
akkor nak a világ folyásába. Boldog létük van,
- hamisak, ha az érzékelhetőnek ellentmon­ amelynek nyugalmát nem zavarják meg
danak, „fáradságos feladatok”.
- igazak, ha az érzéki tapasztalás semmiben E pikurosz a világfolyamatot séma szükségsze­
sem mond ellent nekik. rűség és a sors által irányítottként gondolja el.
60 Antikvitás

B A pürrhoni szkepszis koncepciója


Éliszi Pürrhon (Kr. e. 365-275) szkepszisét
(szó szerint „körültekintés”) S extus E mpiri-
cus (Kr. u. kb. 200-250) rendszerezett kifej­
tésében ismerjük:
„A szkepticizmus az a művészet, amely
minden lehetséges módon szembeállítja
egymással a megjelenő és az elgondolt dol­
gokat, amelyből az egymással szemben álló
dolgok és érvek egyenértékűsége miatt elő­
ször a visszafogottsághoz, azután a lélek
megnyugvásához jut el.”
A pürrhoni szkepticizmus kiindulópontja,
hogy az ítélettől való tartózkodás (epoché) és
a lélek nyugalma (ataraxia) összefügg.
A nyugtalanság a dolgok megismerésére és
értékelésére irányuló törekvésből ered.
Dogmatikus hit a természetes jóban és rossz­
ban az embernél zavartságot és félelmet ered­
ményez. H a a szkeptikusok tartózkodnak az
ítélkezéstől és elérik a közömbösséget, akkor
ezt a lélek nyugalma követi, ahogyan a testet
az árnyék.
A pürrhoni szkepticizmus azzal indokolja az
ítélkezéstől való tartózkodás szükségességét
a dolgok természetéről, hogy azokban „azo­
nos erősségű” ellentmondások találhatók
(izoszthenia):
Minden kijelentés esetében azonos értékű,
de azzal szemben álló vélemény is elgon­
dolható.
A szkeptikusok vizsgálják a szembeállítás le­
hetőségeit azért, hogy előidézzék az epochét.
Egy jelenséget vagy gondolatot egy ellentétes
jelenséggel vagy gondolattal vetnek össze.
S extus ezért a troposzok (alakzatok) három­
féle listáját különbözteti meg:
1) A tíz, relativitáson alapuló troposz. Vi­
szonylagos
- az ítélkező, m ert különbözőek az élőlé­
nyek, az emberek, az érzékszervek és azok
a körülmények, amelyek között az érzéke­
lés végbemegy;
- az ítélet tárgya. Mivel mennyiségük szerint
a dolgok másképpen jelennek meg (a ho­
mokszem kemény, a homokbucka puha).
A népek szokásai és életformái is különbö­
zőek;
- az ítélkező és az ítélet tárgya együtt:
a szemlélő helyzete szerint a dolgok más­
képpen néznek ki vagy mindkettőbe „bele­
keveredik” valami. A jelenségek gyakori­
sága is meghatározza helyi értéküket.
2) Az öt troposz az ellentmondásból és a vég­
telen visszafelé haladásból áll, amely min­
den kijelentésnél érvényesül; továbbá a vi­
szonylagosságból, a dogmatikus előfeltevé­
sekből, és a körben forgc bizonyításból
(eirculus vitiosus) az érvelésben.
3) A két troposz: elvileg valamit vagy önma­
gából vagy másból ismerhetünk meg.
Az első lehetőség a dolgok tényleges el­
lentmondásossága miatt kizárt. A második
Szkepticizmus; Eklekticizmus 61
ezért is csak végtelen visszafelé haladáshoz
vagy körben forgó bizonyításhoz vezethet.
A szkepticizmus ezt a módszertanilag indokolt
kétkedést jelzőszavakban (phonai) fejezi ki:
„Nem inkább” (az egyik, mint a másik ki­
jelentés), „talán”, „minden meghatározat­
lan” stb.
E szavak érvényessége megint csak nem dog­
matikus, hanem kételkedésnek alávetett.
A pürrhoni iskola szigorúan tartja magát a je ­
lenségvilághoz, amelynek a szkeptikus nem
mondhat ellent ítélkezés nélkül.
S extus szerint pl. nem vitatható, hogy
a méz számunkra édes ízű, azonban az
igen, hogy édes.
Ezen előfeltevések a szkeptikus számára
a cselekvéstől való tartózkodást írnak elő.
Mivel azonban ez lehetetlen, így a szkeptikus
a „mindennapi élettapasztalathoz” igazodik.
Ehhez tartozik - a természet ezen előírásain
és a természetes élménykényszeren kívül
- a környező világ erkölcse és annak elsajátí­
tott technikái is.
Ha a szkeptikus (nem dogmatikusan) az
előírásokat figyelembe veszi, képes a cse­
lekvés során az ítélkezéstől tartózkodni.
A rkeszilaosz (Kr. e. 315-240) és K arnea -
dész (Kr. e. 213-128) nevéhez fűződik az Ú j
Akadémia szkeptikus fordulata. Az epoché
célja - mindenekelőtt - a biztos megismerés.
Az akadémikus szkeptikusok a sztoával
szemben (55. o.) vitatják a „kataleptikus”
képzetek létezését, amelyek kikényszerítik az
egyetértést.
Igazságkritérium szerintük nem létezik,
csak valószínűségek.
Képzeteink vagy csak hihetőek vagy egyúttal
„akadálytalanok” is, azaz nincsenek egy má­
sikkal ellentmondásban. A legmagasabb ren­
dű bizonyosság akkor áll fenn, ha a képzetet
még „át is vizsgálják”:
minden lehetséges hibaforrást megszon­
dáznak, amely a „normális” észlelést csor­
bíthatja.
M. T ullius C icero (Kr. e. 106-43) munkái­
ban az antik világ különböző iskoláinak gon­
dolatait foglalja össze. Ő a római eklekticiz­
mus legjelentősebb képviselője. Főbb ér­
demei:
- a mindenekelőtt erkölcsi-politikai görög
tanok átültetése a Római Birodalom hely­
zetére;
- klasszikus érvényű tanok megfogalmazása
a természetjogról:
a jogi természet C icero szerint ugyanolyan
lényeges az ember szempontjából, mint az
ész. A történelmileg változó törvények fölé
egy változatlan természetjogot állít;
- az antik világ versengő filozófiai rendsze­
reinek áthagyományozása.
A görög filozófiai fogalmak cicerói átültetése
a latinba jelentős mértékben beépült a Nyu­
gat filozófiájának hagyományrendszerébe.
62 Antikvitás
Az antik világ utolsó nagy rendszere az újpla­
tonizmus. Az idetartozó filozófusok minde­
nekelőtt kozmológiai szempontból P latónra
nyúlnak vissza és nézeteit összekapcsolják
arisztotelészi és sztoikus tézisekkel.
Legjelentősebb képviselői
- A mmoniasz S zakkasz (Kr. u. kb.
175-242), P lótinosz tanítója, iskolaalapí­
tó Alexandriában.
- P lótinosz (Kr. u. kb. 204-270) az újplato­
nizmus tulajdonképpeni megalapítója.
- P roklosz (Kr. u. kb. 410-485), aki mint
„skolasztikus” az újplatonizmusban a leg­
nagyobb fokú zárt rendszert dolgozza ki.
P lótinosz filozófiája az „Enneadész”-ből is­
merhető meg, amelyet tanítványa, P orphüri-
osz ad ki. Ebben a felemelkedést és a süllye­
dést írja le az Egytől és az Egyhez (görögül:
hen). Ez ez Egy - amelyet P lótinosz jónak is
nevez, az abszolút egység és teljesség. Ebből
vezethető le minden létezés, de minden szép­
ség is. Egyetlen létező sem létezik az Eggyel
való kapcsolaton kívül. P lótinosz többek
között a Nap példáját választja:
A fény elválaszthatatlanul a Nappal van
összekötve. Nem vágható el a Naptól.
A fény mindig a Nap oldalán marad. Eh­
hez hasonlóan a lét sem választható el for­
rásától, az Egytől.
Mivel az Egy abszolút egység, ezért közvetle­
nül fogalmilag differenciáltan nem közelíthe­
tő meg.
„Az Egy nem létező, különben csak másról
lenne kimondható: nem ille ti... semmi
név, az Egynek nevezik, persze nem úgy,
mintha egyébként lenne valami más és csak
utána Egy. Inkább az általa teremtettből,
a létből ismerjük meg.”
Az Egy túltelítettsége miatt kicsordul, amit
P lótinosz „kisugárzásnak” nevez. Ez az ún.
emanáció. A létezés mindenkori magasabb
fokozata leképeződik egy alacsonyabb szint­
re. Ebben a folyamatban az egység és a tel­
jesség folyamatosan csökken mindaddig, míg
a lét az anyaggal kialakítja a testi világot.
Ennek során először a szellem (nousz) kelet­
kezik. A szellem az ideáknak, azaz minden
dolog örök ősképeinek szférája. Ezért a leg­
magasabb létező. Ez az intelligibilis világ az
Egyhez igazodik, de már önmagában diffe­
renciált.
A szellem gondolkodása megköveteli
a gondolkodó és a gondolt szétválasztását
és a tárgyak egymás közötti különböző­
ségét.
Ezért a szellemhez a létezés, a megmaradás
és az azonosság elvein kívül (örökkévalósá­
guk m iatt) hozzájárul még a mozgás és a kü­
Az emanáció fokai Plótinosznál lönbözőség elve, így képes gondolkodásra.
A szellem érettsége a lélek gyümölcsét hor­
dozza magában.
Újplatonizmus 63
Ahogyan a kimondott szó a gondolat kép­
mása, úgy a lélek a szellem képmása.
A szellemi legmagasabb tevékenysége „kifelé
irányuló működésként” a szellem szemlélő­
dése. A lélek köti össze az anyagi és a szelle­
mi szférát.
Mint világiélek betölti, formálja és áthatja
a kozmoszt és a világnak harmóniát köl­
csönöz.
A lélek tartalmazza az egyes lelkeket. Ezek
összekötődnek az anyaggal és így teremtik
meg a testi világ egyes dolgait. Az anyagot
P lótinosz nemlétezőnek nevezi. Az anyag
önmagában forma nélküli, rendezetlen és
rút. Az Egy fényétől az anyag távolodott el
a legmesszebbre, ezért P lótinosz az „anyag
sötétségéről” beszél.
Az anyag összekapcsolódása a lélekkel el­
homályosítja a lélek számára a szellem és
az Egy szemléletét, amelytől származik.
Az Egyhez történő felemelkedést P lótinosz
megtisztulási folyamatként értelmezi. Ennek
ösztönző ereje az ős-szépség és az ős-egy sze-
retete (érosz). A felemelkedés eszköze a kon-
templáció.
A művészet pl. az érzéki szépség észlelésén
keresztül vezet el a tiszta, zárt forma szép­
ségének megragadásához.
A filozófiában szintén legyőzi a lélek a testi
árnyékvilágot és visszatér a szellembe.
A legmagasabb rendű megszabadulás az
eksztázis, amely közvetlen elmélyülés az Egy
szemléletében.
Újplatonikus befolyást találhatunk B oethius
(Kr. u. kb. 480-524) filozófiájában is, akit
„az utolsó rómainak és az első skolasztikus­
nak” neveznek. Lefordítja, kommentálja és
összegzi az ókori filozófia fú rásait (minde­
nekelőtt A risztotelészt). Átörökíti a sko­
lasztikába a latin fogalmi gondolkodást és az
egyeztetés törekvését. Jogtalanul börtönbe
zárják, ahol megírja „A filozófia vigasztalá­
sát”, amely fiktív dialógus a filozófiával mint
orvosnővel. A „terápia” alapja a gondviselés­
ről folytatott vita:
Isten a világ teremtője és kormányzója, aki
a világnak egységet kölcsönöz.
Ekként biztosítja a gondviselés állandóságát.
Ezzel szemben a sorsot és a benne munkálko­
dó rosszat csak az isteni középtől eltávolodva
lehet tekinteni:
„így... az, ami az isteni szellemtől eltávo­
lodik, belebonyolódik a sorssal történő
összekapcsolódásba. .. De ha a legfelsőbb
szellem szilárdságára támaszkodik, akkor
mentesül a sors kikerülhetetlenségétől.”
Az embernek az értelemre kell támaszkodnia
és a (változékony) külső dolgoknak higgad­
tan ellen kell állnia. A (látszólag) gonosz sors
ekkor csak a gyakorlást, a javulást avagy
a büntetést szolgálja.
 Újplatonizmus 63

Az antik világ utolsó nagy rendszere az újpla- Ahogyan a kimondott szó a gondolat kép-
tonizmus. Az idetartozó filozófusok minde- mása, úgy a lélek a szellem képmása.
nekelőtt kozmológiai szempontból PLATÓNRA A szellemi legmagasabb tevékenysége „kifelé
nyúlnak vissza és nézeteit összekapcsolják irányuló működésként" a szellem szemlélő­
arisztotelészi és sztoikus tézisekkel. dése. A lélek köti össze az anyagi és a szelle-
Legjelentősebb képviselői mi szférát.
- AMMONIASZ SzAKKASZ (Kr. u. kb. Mint világlélek betölti, formálja és áthatja
175-242), . PLóTINosz tanítója, iskolaalapí- a kozmoszt és a világnak harmóniát köl-
tó Alexandriában. csönöz.
- PLÓTINOSZ (Kr. u. kb. 204-270) az újplato- A lélek tartalmazza az egyes lelkeket. Ezek
nizmus tulajdonképpeni megalapítója. összekötődnek az anyaggal és így teremtik
- PROKLOSZ (Kr. u. kb. 410--485) , aki mint meg a testi világ egyes dolgait. Az anyagot
„skolasztikus" az újplatonizmusban a leg- PLóTINOSZ nemlétezőnek nevezi. Az anyag
nagyobb fokú zárt rendszert dolgozza ki. önmagában forma nélküli, rendezetlen és
rút. Az Egy fényétől az anyag távolodott el
PLóTINOSZ filozófiája az „Enneadész"-ből is- a 'legmesszebbre , ezért PLÓTINOSZ az „anyag
merhető meg, amelyet tanítványa, PoRPHÜRI- sötétségéről" beszél.
osz ad ki . Ebben a felemelkedést és a süllye- Az anyag összekapcsolódása a lélekkel el-
dést írja le az Egytől és az Egyhez (görögül: homályosítja a lélek számára a szellem és
hen). Ez ez Egy- amelyet PLÓTINOSZ jónak is az Egy szemléletét, amelytől származik.
nevez, az abszolút egység és teljesség. Ebből
vezethető le minden létezés, de minden szép- Az Egyhez történő felemelkedést PLÓTINOSZ
ség is. Egyetlen létező sem létezik az Eggyel megtisztulási folyamatként értelmezi. Ennek
való kapcsolaton kívül. PLóTINOSZ többek · ösztönző ereje az ős-szépség és az ős-egy sze-
között a Nap példáját választja: retete (érosz). A felemelkedés eszköze a kon-
A fény elválaszthatatlanul a Nappal van templáció.
összekötve. Nem vágható el a Naptól. A művészet pl. az érzéki szépség észlelésén
A fény mindig a Nap .oldalán marad. Eh- keresztül vezet el a tiszta, zárt forma szép-
hez hasonlóan a lét sem választható el for- ségének megragadásához.
rásától, az Egytől. A filozófiában szintén legyőzi a lélek a testi
Mivel az Egy abszolút egység, ezért közvetle- árnyékvilágot és visszatér a szellembe .
nül fogalmilag differenciáltan nem közelíthe- A legmagasabb rendű megszabadulás az
tő meg. eksztázis, amely közvetlen elmélyülés az Egy
„Az Egy nem létező, különben csak másról szemléletében.
lenne kimondható: nem illeti.. . semmi
név, az Egynek nevezik, persze nem úgy, Újplatonikus befolyást találhatunk BoErnrns .
mintha egyébként lenne valami más és csak (Kr. u. kb. 480--524) filozófiájában is, akit
utána Egy. Inkább az általa teremtettből , „az utolsó rómainak és az első skolasztikus-
a létből ismerjük meg. " nak" neveznek. Lefordítja, kommentálja és
Az Egy túltelítettsége miatt kicsordul , amit összegzi az ókori filozófia forrásait (minde-
PLÓTINOSZ „kisugárzásnak" nevez. Ez az ún. nekelőtt ARISZTOTELÉSZT). Átörökíti a sko-
emanáció. A létezés mindenkori magasabb lasztikába a latin fogalmi gondolkodást és az
fokozata leképeződik egy alacsonyabb szint- egyeztetés törekvését. Jogtalanul börtönbe
re. Ebben a folyamatban az egység és a tel- zárják, ahol megírja „A filozófia vigasztalá-
jesség folyamatosan csökken mindaddig, míg sát" , amely fiktív dialógus a filozófiával mint
a lét az anyaggal kialakítja a testi világot. orvosnővel. A „terápia" alapja a gondviselés-
ről folytatott vita:
Ennek során először a szellem (nousz) kelet- Isten a világ teremtője és kormányzója, aki
kezik. A szellem az ideáknak, azaz minden a világnak egységet kölcsönöz.
dolog örök ősképeinek szférája. Ezért a leg- Ekként biztosítja a gondviselés állandóságát.
magasabb létező. Ez az intelligibilis világ az Ezzel szemben a sorsot és a benne munkálko-
Egyhez igazodik, de már önmagában diffe- dó rosszat csak az isteni középtől eltávolodva
renciált. lehet tekinteni:
A szellem gondolkodása megköveteli „Így ... az, ami az isteni szellemtől eltávo-
a gondolkodó és a gondolt szétválasztását lodik, belebonyolódik a . sorssal történő
és a tárgyak egymás közötti különböző­ összekapcsolódásba ... De ha a legfelsőbb
ségét. szellem szilárdságára támaszkodik, akkor
Ezért a szellemhez a létezés, ::t megmaradás mentesül a sors kikerülhetetlenségétől."
és az azonosság elvein kívül (örökkévalósá- Az embernek az értelemre kell támaszkodnia
guk miatt) hozzájárul még a mozgás és a kü- és a (változékony) külső dolgoknak higgad-
lönbözőség elve , így képes gondolkodásra. tan ellen kell állnia. A (látszólag) gonosz sors
A szellem érettsége a lélek gyümölcsét hor- ekkor csak a gyakorlást, a javulást avagy
dozza magában. a büntetést szolgálja.
 64
~
Nikolaus Cusanus ~
~
alapltási idc5 Q•
eXll. század elön William Occam r· - - . ,
XIII. században
.,,„"'.
:ol"
Johannes Duns Scotus Q
Középkor

XIV. században „
egyetemek Eckhart mester [ - 1
a középkorban
,µ 0 "61n 0 Erluno """' 0"'"•u 1 l Raymundus Lullus
Otioidolbo<v a... ~ Aquinc5i Tamás
o Ol!Yd•
0 °"'""' Vlcoflll 0 , ... ~ Bonaventura
V"'('111
ble ' ~IO\I 1o~
' r,..lolo
G,_0 .Ja~'. Fo_. 1 1Roger Bacon
1 1Albertus Magnus
Pwpignen : ~
-~*~~~~ 1 1 Maimonidész
"**"- NApoty S.l«no

[ Averroes

C=:::J Pierre Abélard

1 1Canterburyi Anselm
C=:J Avicenna patrisztika
L ---=--1 Johannes Scotus Eriugena c::::::::::J korai skolasztika
c:::J a skol. fénykora
11!!!1!!!!1 Augustinus •• --'-' kései skolasztika
Origenész

200 300 400 800 900 1000 1100 1200 1300 1400
Időrendi
Időrendi és
és földrajzi áttekintés:
áttekintés: Egyetemek
Egyetemek és
és filozófusok
filozófusok a középkorban
 Összefoglaló áttekintés 65

A középkori nyugati filozófiát a keresztény­ Az antik források, amelyekből a skolasztika

ség és a filozófia kapcsolata jellemzi. táplálkozik, a következők:
Intenciójában a középkor filozófiája a ke­ A u g u st in u s ; az újplatonikus hagyom á­
reszténység filozófiája, és képviselői majd­ nyok (köztük a m agát D io nü sz io sz A reo -
nem mindannyian papok voltak. pagitésznek n evező ism eretlen szerző
Ezért állandó alaptémája a hit és a tudás vi­ fennm aradt írásai);
szonya. Ez azonban nem jelenti azt, hogy B oethius , aki az arisztotelészi logik át ö r ö ­
a gondolkodás csupán dogmatikus egyöntetű­ kítette át; később A risztotelész összes
ségben jelenik meg. A filozófiai irányzatok írásai.
egymás közötti vitája és a keresztény tekinté­
lyek tételeinek kritikája azt mutatja, A skolasztika követk ező szakaszait kü lön­
hogy a gondolkodás szerteágazó és önálló böztetjük meg:
pályákon mozog. A skolasztika korai szakaszában (X I.-X II.
sz.) megkezdődik a skolasztikus módszertan
A keresztény filozófia e lső szakasza időben kiépítése. Lángra lobban az univerzália-vita
m ég az antikvitásba esik. A patrisztikát (II.- - amely a későbbi évszázadoknak is témája -
VII. század) az egyházatyák (patres) azon arról a kérdésről, hogy az általános megha­
igyek ezete jellem zi, hogy a keresztény tano­ tározások (nemek és fajok, pl. az ember)
kat az antik filozófia segítségével kiépítsék és a gondolkodástól függetlenül vagy csak
m egszilárdítsák, valam int m egvédelm ezzék a gondolkodásban léteznek-e.
a pogán yságtól és a gnózisztól. A z antik világ A filozófia további fejlőd éséb en kom oly
keresztény filozófiájának legnagyobb hatású jelen tő ség ű az arab világ b efolyása.
és legjelen tő seb b kép v iselő je A urelius A u ­ A 800-1200-ig terjedő években az iszlám kul­
gu st in u s . túra őrizte a görög filozófia és tudomány ha­
Ú jplatonik us tan októl befo ly á so lt m unkás­ gyományait. A görög művek arab fordításban
sága a középkori gond olkodás egyik fő for­ jutottak el Nyugatra. Ily módon az irodalom
rása. sokkal nagyobb része vált hozzáférhetővé
a keresztény középkor számára, mint ami ad­
Az antik világ lezáródása utáni időszakban dig rendelkezésre állt; többek között A risz ­
(jelképes dátuma az, amikor J ustinianus totelész összegyűjtött munkái is.
császár bezáratja a platóni Akadémiát) egy-
pár évszázadig a kolostori hagyományok őr­ A skolasztika fénykorát (kb. X II.-X III. szá­
zik és örökítik tovább a tanításokat, mind­ zad) új ARiszTOTELÉsz-értelmezések jellem ­
ezek ellenére a filozófiai gondolkodás veszít zik. E gyetlen gond olkodó sem m ellőzh eti
önálló erejéből. A risztotelész tanainak alapos ism eretét. Itt
az augustinusi tanokhoz igazodó ferences h a­
A Krisztus utáni IX. században kezdődő pe­ gyom ányok és a dominikánusok arisztoteliá-
riódust általában skolasztikának nevezik. nus iránya álltak egym ással szem b en .
A skolasztikus (schola=iskola) fogalma A quinói T amás vállalk ozott az arisztotelé­
azokat jelöli, akik iskolaszerűén foglalkoz­ szi tanok és a keresztény filozófia legm esz-
tak tudományokkal, különösen azokat a szeb b m en ő, rendszerező összekapcsolá­
tanárokat, akik a N agy K ároly óta alapí­ sára.
tott egyházi és udvari iskolákban, később Néhány arisztotelészi tételnek a keresztény
pedig egyetemeken tevékenykedtek. dogmákkal történő összeegyeztethetetlensé-
Azonban a skolasztika mindenekelőtt m ód­ ge A risztotelész egyes írásainak átmeneti
szert jelent: betiltásához és egy sor filozófiai tételének el­
Ebben a módszerben a kérdéseket racioná­ ítéléséhez vezetett.
lisan - ellenük és mellettük szóló érvekkel A tradicionális középkori misztika E ckhart
- vizsgálják és így jutnak el a megoldásig. tanában érte el tetőp on tját, am elyben
mester
A skolasztikát a hagyományos tudáshoz tör­ a lélek belső szem lélőd ésén ek az istenivel va­
ténő visszanyúlás és kritikai számvetés, vala­
ló eg y esü léséh ez v ezető szellem i útról van
mint a tanok oktató továbbadása jellemzi. szó.
H einrich S e u se , Jo hannes T auler és Jo-
A XII. századtól kezdődően alapított egyete­ h annes G ersqn a misztika további képvi­
mek a szellemi élet középpontjaivá váltak. selői.
Az oktatás négy alapiránya a következő volt:
filozófia (septem artes liberales), teológia, A kései skolasztikában (XIV. század) - min­
jogtudomány, orvostudomány. denekelőtt W illiam O ccam - a régi iskolák
Az egyetemeken megrendezett viták a sko­ (via antiqua) metafizikai rendszereit bírálják.
lasztikus módszertan szigorú sémáját követ­ Az új út (via moderna, nominalizmusnak is
ték. E módszer végső megmerevedett formá­ nevezik) együtt jár a természettudományok
ja később, a reneszánszban, kiindulópontjá­ felvirágzásával (N icole d ’O resme , J ohannes
vá vált e filozófiai forma bírálatának. B uridan ).
66 Középkor

bibliai írások

\ filozófiai \ / Alexandriai /
\ hatások: \ / PhMón /
\ p la to n iz m u s \ / ú jp la to n iz m u s /
\ sztoa \ / /

kappadókiaiak:
alexandriai iskola: Nazianzoszi Szent Dionüsziosz
apologéták: Aeropagitész
Justinus Alexandriai Gergely (329-390)
(500 körül)
(100 körül - 165) Kelemen Nagy Szent
(145 k örül- 2 1 5 ) Baszileiosz Damaszkuszi
Tertullianus (330-379) János
(160 körül - 220) Origenész (680 körül - 750)
Nüsszai Gergely
(185-253)
(335-394)
harc a kereszténységen b elüli eretnekségek és szakadások ellen
\ nem
\ keresztény legyőzött csoportok: vitatott témák: /
\ támadások
m a rc io n itá k g n ó zisz ; k a n o n iz á lt írá so k /
a riá n u s o k a Fiú hasonlatossága az Istenatyához /
d o n a tis tá k sze n tsé g e krő l sz ó ló ta n ítá s /
n e s z to riá n u s o k e g y v a g y ke ttő s te rm é s z e tű -e /
m o n o fiz itá k K risztu s? /
p e la g e á n u s o k a k e g y e le m rő l s z ó ló ta n ítá s /

A Áttekintés

B Justinus: Logoszelmélet G Dionüsziosz Areopagitész: Létfokozatok


Patrisztikának nevezik az apostolokat követő
keresztény ókor időszakát. Az egyházatyák
(patres) műveit gyakran a Bibliával egyen­
rangú tisztelet övezte. Gondolataik mindezek
ellenére nem képeznek egységet sem rend­
szertani, sem történeti értelemben, és inkább
valamely átmeneti szakaszhoz hasonlatosak
a keresztényi élet apológiájától az iskolaszerű
teológiáig.
Kivételt képez az óriási hatású augustinusi
életmű.
A patrisztika filozófiájára befolyással volt
a platonizmus, A lexandriai P hilón (Kr. e.
kb. 25-Kr. u. 40) vallásbölcselete, az újplato­
nizmus és a sztoa.
A második évszázad apologétái a kibontako­
zó kereszténységet védelmezik a „pogányok”
előítéleteivel és vádaskodásaival szemben.
J ustinus azt a nézetet képviselte, miszerint
a bölcs emberek már Krisztus érkezése
előtt részesedtek az isteni ige (logosz) töre­
dékeiben, amely a világot teremtette és
mint egész Krisztusban öltött testet.
A gnoszticizmus áramlatával, amely a puszta
hit meghaladásával törekszik magasabb ren­
dű megismerésre, áll szemben Alexandriai
Kelemen (145 körül - legkésőbb 215) azon
kísérletével, hogy megalapozza az igazi ke­
resztény gnózist mint az antik filozófiai forma
és az új keresztény hittartalom közötti kap­
csolatot. Ezzel foglal állást ama vitatott kér­
désben,
hogy a filozófia a hit számára hasznos, ha­
szontalan vagy egyenesen káros.
K elemen szerint a filozófia Isten akaratából
származik és ésszerű használata üdvös hatá­
sú. Habár a görög filozófusok híján voltak
a kinyilatkoztatásnak, ők is az Istentől nyert
természetes megvilágosodás hatása alatt áll­
tak, amikor például a világ ősokát feltéte­
lezték.
K elemen közvetítésével szemben áll a filozó­
fiát nyersen elutasító T ertullianus (160 kö­
rül - 220 után) álláspontja. Tiltakozik a hit
területére behatoló filozófia ellen:
„Mi köze van Jeruzsálemnek Athénhoz!”
Origenész (185 körül - legkésőbb 253) kezdi
el a filozófiát a kinyilatkoztatás tartalmaira
adott reflexióként művelni.
Isten anyagtalan és a világot a semmiből te­
remtette. Fia a logosz, és középen foglal
helyet az Atya és a világ között. A világ
dolgai a logosznak és nem magának az
Atyának a tükörképei.
Kezdetben Isten minden szellemi lényt egya­
ránt tökéletesnek teremtett. A közöttük lévő
különbségek szabad akaratukból származ­
nak, amely lehetőséget teremt a gonoszságra.
Az Isten oldalán álló szellemek az angyalok,
míg a teljesen lehanyatlottak a démonok.
Közöttük helyezkednek el az emberek.
Patrisztika 67
A test és a lélek összekapcsolása a bűnökért
kapott büntetés, és a lelkek számára adott
a megtisztulás lehetősége. A világi létezés vé­
gén a szellemek megszabadulnak a gonosztól
és minden ismét eggyé válik Istenben.
Nüsszai Gergely (335 körül - 394) az embere­
ket az érzéki és a szellemi világ összekötő tag­
jaiként fogja fel. A lélek szerinte nem más,
mint
„alkotó, élő, értelmes szubsztancia, amely
a szerves és felfogásra képes testnek élet-
és észlelőerőt kölcsönöz” .
A lélek és a test egységet alkot. Ugyanígy
egymásra utalt az érzékelési és értelmi képes­
ség is, de az értelem uralma alatt, amely az
érzékeket eszközként használja fel.
Az ember Isten képmása; amíg azonban Isten
nem teremtett és így változhatatlan lét, addig
az ember teremtett és ezzel változékony is.
Ebben az a lehetőség rejlik, hogy az ember
szabad akarata révén képes eltávolodni a jó­
tól a rossz felé.
Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész (500 kö­
rül) az állítólagos apostoli tanítvány azzal
gyakorolt nagy befolyást a középkori filozó­
fiára, teológiára és misztikára, hogy egybeol­
vasztotta az újplatonikus és keresztény gon­
dolkodást, és módszertani előmunkálatokat
végzett a skolasztika számára.
D ionüsziosz Isten megismerésének három út­
ját ismeri:
A pozitív közelítés megnevezi az isteni tu­
lajdonságokat (például szentháromság).
A negatív közelítés (negatív teológia) a te­
remtett lényekből indul ki és mindent ta­
gad Istenben, amely csak a teremtmények­
hez tartozik (például Istennek nincs teste).
Ez az út arra szólít fel, hogy ébredjünk tuda­
tára Istenről szóló beszédünk alkalmatlansá­
gának. Minden megjelölés csak a megnevez­
hetetlen szimbóluma lehet. Ezért végül is
a misztikus út nem más, mint felemelkedés
minden adottól a meghatározhatatlanhoz.
Isten - gondolataiban és akarati kinyilatkoz­
tatásaiban - magában foglalja minden létező
ősképét. A világ dolgai belőle származnak és
lényegük az ősképekből való részesedés által
létezik. így a dolgok részesednek Istenben,
Isten azonban nem része a dolgoknak, mert
Isten „létezésfeletti” és „lényegfeletti” (el­
határolódás a panteista istenfelfogástól).
A dolgok keletkezése Istenből fokozatosan
történik, amiből hierarchikus lét-rend szár­
mazik.
A lét e fokozatai alkotják a skolasztikus
ontológia alapsémáját (C ábra).
A világ afelé törekszik, hogy visszatérjen Is­
tenbe mint létokába, amelyből származik. Az
emberi lélek vágyakozása Isten után az isteni
Eggyel történő misztikus egyesülésben telje­
sedik be.
68 Középkor

A Illuminációelmélet

B Teremtés

Aurelius Augustinus (354-430) műve a nyu­
gati gondolkodás történetének legnagyobb
hatású alkotásai közé tartozik. Az antikvitás
végén A ugustinus a „keresztény filozófia”
alapjait fektette le, amelyben magáévá teszi
az antik filozófia örökségét.
Ezzel a középkori gondolkodás úttörőjévé
válik.
Gondolkodásában azonban már számos olyan
elem található, amely egészen az új időkig
mutat előre, többek között ÜESCARTES-ig
vagy éppen H usserlig , amikor a belső idő­
tudatot elemzi. Személyiségének megérté­
séhez a legfontosabb dokumentum a „Con­
fessiones” (Vallomások).
Az első fejezetekben leírja életének meg­
térés előtti, belső meghasonlottságtól zak­
latott időszakát. A következő fejezetek
tartalmazzák a híres „memória-tant”, el­
mélkedéseket a tapasztalásról, a tudatról,
az időről, s ezekben egy előremutató tudat-
filozófia körvonalai találhatók.
Különleges az A ugustinus által választott
önismereti út, az Istenhez való fordulás.
Én magamat csak annak az igazságnak
a fényében ismerem meg, ami által terem­
tettem , megismertettem.
A hitben fejtheti ki az ember a megismerés
lehetőségeit, amint fordítva, a hit igazolja
a belátást:
„Hiszek, hogy megismerjek, megismerek,
hogy higgyek.” („Crede ut intelligas; intel-
lige ut credas.”)
A megismerés előfeltevéseinek keresése ve­
zette Á ugustinust arra, hogy a tudás alapját
a tudat benső, önmagáról alkotott bizonyos­
ságában fedezze fel.
A kételkedés legyőzésének fáradalmai juttat­
ták el egy olyan gondolatmenethez, amelyhez
hasonlatosat D escartes alkalmazott újra.
A rajtam kívüli dolgokban csalódhatok. De
amennyiben kételkedem, annyiban önma-
gamnak mint kételkedőnek tudatában va­
gyok. Létezésem minden ítéletben, kétkedés­
ben, tévedésben mint bizonyosság előfeltéte­
lezett:
„Ha ugyanis csalatkozom, akkor létezem.”
(„Si enim fallor, sum .”)
így a bizonyosság alapjaihoz vezető út befelé
irányul. A u g ustinus klasszikus megfogalma­
zása erről a következőképpen hangzik:
„Ne kívülre, hanem magadba nézz; az em­
beri bensőben lakozik az igazság.” („Noli
foras ire, in te ipsum redi; in interiore ho-
mine habitat veritas.”)
Az igazságot kereső ember olyan mozgásban
van, amely mindig továbbhajtja a benső felé,
s egyúttal az Istenhez való szeretetteljes fel-
emelkedést képviseli. Az érzékelhető külvi­
lágtól (foris) az emberi szellem belső világá­
hoz (intus) és onnan a szív legbensejéig (inti-
mum cordis):
Ágoston I. 69
az Istenhez, magához az igazság erede­
téhez.
A bensőben talál rá az ember a szükségszerű
és biztos igazságokra, amelyek időtlenek és
egyén felettiek (például a matematika alapté­
telei, az ellentmondás tétele).
Ezek az igazságok nem az érzéki tapasztalat­
ból erednek, amelynek az elemzése inkább
azt mutatja, hogy az bizonyos eszméket már
előfeltételez, vagyis szellemi rész nélkül nem
jön létre.
így például az egység és azonosság ideák,
amelyeket előzetesen hozunk magunkkal
az érzéki tapasztalásba.
Éppígy a múlandó érzéki benyomások sem­
miféle fogalmat nem képesek nyújtani a dol­
gokról. Csak ha megőrizhetjük, összefűzhet­
jük és összehasonlíthatjuk e benyomások ké­
peit gyakorlatilag, akkor leszünk tisztában az
érzéki dolgok természetével. A z t a kérdést,
hogy hogyan juthatunk az ideák birtokába,
az érzéki tapasztalástól függetlenül, A u g u s ­
tinus az illuminatio tanával válaszolja meg:
A z örök igazságok számunkra az Isten általi
sugárzásnak köszönhetően adottak.
Az igazság megismerése a napfény hatásá­
val hasonlítható össze. A szemnek megfe­
lel a szellem ereje, a megvilágított dolgok­
nak a megismerés tárgyai, és a Napnak az
igazság ereje.
A ugustinus ehelyütt az újplatonikus fény­
metafizika egyik tradicionális képét veszi
igénybe.
Az ideák minden lét ősképei az isteni szel­
lemben. A teremtett világ ezeknek az őské­
peknek a megvalósulása és tükröződése.
Isten a semmiből teremti a világot.
Ez azt jelenti, hogy a teremtés előtt sem
anyag, sem idő nem volt. Az idő csak a te­
remtéssel keletkezett, így az Isten időn kívü­
li, és a világ keletkezésének időpontjára vo­
natkozó kérdés értelmetlen.
A világot alkotó tényezők az anyag, az idő és
a form a (örök ideák). A létezők egy részét Is­
ten azonnal végérvényes formájában terem­
tette meg (angyal, lélek, csillagok), a teremt­
mények másik része változik (például az élő­
lények teste). Ennek megértetése érdekében
A ugustinus feleleveníti az oícsíra-elméletre
(rationes seminales) vonatkozó tanítást.
Ezeket a csírákat Isten oltja be az anyagba
és belőlük fejlődnek ki az élőlények.
Ezáltal a fejlődés folyamata felfoghatóvá vá­
lik anélkül, hogy Isten abszolút teremtő tevé­
kenységén kívül más alaphoz is vissza kellene
nyúlni.
70 Középkor

a tudat kiterjedése

A Belső időtudat

B Történeti teológia
 Ágoston II. 71

Augustinus híres elemzése az időről a „Con­ a tudat (memoria), az értelem (intelligen-

fessiones” (Vallomások) XI. könyvében ta­ tia) és az akarat (voluntas) hármasságának
lálható. Ebben nemcsak a tudatnak az időta­ egységében nyilvánul meg, s így az isteni
pasztalatot konstituáló tevékenységét (me­ szentháromság képe.
mória) tárja fel, hanem
az embernek mint időbeli lénynek a létálla­ A u g ustinus etikájának alapfogalma a szere­
potáról alapvetően mint az örök igazsággal tet, amely az akarattal esik egybe.
kapcsolatban állóról elmélkedik. Az emberi törekvés végcélja az üdvösség­
ben rejlik.
A u g ustinus ezen a p on ton elfordul az an­ Ezt azonban az ember nem az egyes evilági
tikvitás k ozm oszhoz k ötött id ő értelm ezésé­ javak megszerzésével éri el, hanem az örök­
től a szubjektív, b első időtudat dim enziója kévaló és önmagáért szeretett Istenben. Isten
felé. az embert önmaga képére alakította és így az
Amennyiben az időt mint valami objektiven ember csak benne találja meg törekvéseinek
adottat szemlélik, tűnik ki, hogy az elkülönü­ beteljesülését.
lő időpontokra esik szét. Ez azért van, mert A z igaz, azaz Isten felé irányuló szeretetben
a múlt már nincs, a jövő még nincs, a jelen találja meg az ember a vezérfonalat cseleke­
pedig a múltból a jövőbe való átfordulás pa­ detei számára. Ha ez igaz szeretet, akkor
rányi pontjára redukálódik. nincs szükség más erkölcsi törvényre. Ennél­
Ennek ellenére tapasztaljuk az időt, tuda­ fogva mondhatja A u g u st in u s :
tunk van az időtartamról, és rendelkezünk az „Szeress és csináld, amit akarsz (dilige et
idő mértékeivel. Ez nyilvánvalóan csak akkor quod vis fac).”
lehetséges, ha az emberi tudat rendelkezik Ám az emberek többnyire önszeretetbe es­
azzal a képességgel, hogy azokat a nyomo­ nek és ezzel a hamis javakat választják. Ide­
kat, amelyeket a futó érzéki benyomások tartozik az úti (használni) és a frui (élvezni)
hátrahagynak, mint képeket megőrizze az fogalmak megkülönböztetése.
emlékezetben és ezzel időtartamot kölcsö­ A külső javakat csak magasabb cél elérése
nözzön nekik. A képek megjelenítésének érdekében szabad használnunk, vagyis az
módja jellemzi a 3 idődimenziót, mint Istenben való üdvözülés érdekében, ame­
„jelent a múltról, ti. az emlékezést; lyet önmagáért élvezhetünk.
jelent a jelenről, ti. a szemléletet; Ha a külső javakat és önmagunkat mégis
jelent a jövőről, ti. a várakozást.” élvezzük, akkor elhibázzuk a szeretet igazi
Ennélfogva csak pontatlanul lehet azt mon­ célját.
dani, hogy a múlt és a jövő van, valójában
a jelen élménye igazi csak, amely azután A ug ustinus az eredendő bűnnel indokolja az
megjelenítéssel tolódik át a múltba és a jövő­ emberben meglévő hajlamot a rosszra,
be. Ä lélekben mérjük az időt, amely így szá­ amelynek terhét az ember történelme kezde­
munkra a lélek kiterjedéseként (distentio ani- tén vette magára. A z eredendő bűntől nem
mi) adott. Ezen kiterjedtség szegélyén a ké­ tudja önmagát saját erejéből megszabadítani,
pek fokozatosan a múlt és a jövő homályába hanem Isten kegyelmére van utalva.
tűnnek. Az ember jóra irányuló szabadsága az Is­
Mivel így a szellem hozza létre az idődimen­ ten általi kiválasztáson alapul.
ziókat, az ember belső világa állandó várako­
zásra, cselekvésre és emlékezésre forgácsoló- A „De civitate dei” („Az Isten államáról”) cí­
dik szét. Saját időbeliségének tapasztalása az mű műben kifejtett történelemfelfogásának
embert az örökkévalóság felé fordítja. nagy volt a befolyása a középkorban az euró­
A szellem akkor nyugszik meg, ha az örök pai történetfilozófiára és a politikai hatalom
igazságra irányul. megosztására. A történelem két birodalom
„íme, szétszóródás volt az életem. A Te - az istenállam és a földi állam - küzdelme­
jobbod mégis fölkarolt. Hogy immár szét ként fogható fel. A két birodalmat a szeretet
ne szóródjak, hanem ami előttem van, an­ különböző módja alapozza meg:
nak feszüljek neki és nem a tovaillanó jö­ „ . . . a földit az önszeretet, amely egészen
vendőnek. Hogy ne szétszóródásban, ha­ Isten elvetéséig fokozódik, az égit az isteni
nem jószándékban törekedjek a fölülről szeretet, amely egészen önmagunk elveté­
való hivatás pálm ájára.” séig emelkedik fel.”
Amennyiben a szellem az örök Istenre össz­ Az egyház és az állam - mint külső megjele­
pontosít, akiből eredve jut létéhez minden lé­ nési formák - ennek felelnek meg ugyan, ám
tező, annyiban bizonyul az ember „az örök­ mindkettőben megtalálhatók a másik szelle­
kévalóság részesének”. mi rend képviselői is. így a valóságos történe­
A u g ustinus szerint az ember „testből és lé­ lemben mindig a két birodalom egybefonódá-
lekből álló, értelemmel megáldott szubsztan­ sa érvényesül, amíg az idők végeztével elvál­
cia”, s itt a léleknek tulajdonít elsődlegessé­ nak egymástól és Isten állama kerül majd ki
get. Az ember belső világa győztesen ebből a küzdelemből.
72 Középkor

a természet felosztása

A Johannes Scotus Eriugena B Anselmus: Az igazság elmélete

Istent csak Istent csak

szükségszerűen
létezőként lehet
elgondolni létezőként lehet
elgondolni

a létezés a szükségszerűség
bizonyítéka bizonyítéka
Isten meghatározása:
amin kívül nagyobbat
nem lehet elgondolni

C Anselmus: Az „ontológiai érv"

 Korai skolasztika I./Johannes Scotus Eriugena; Canterbury-i Anselm
Korai skolasztika
Az ókor befejeztével néhány évszázadig
olyan korszak következik, amelyet főleg az
áthagyományozott eszmekincs megőrzése jel­
lemez.
A korszak kivételes jelensége az ír Johannes
Scotus Eriugena (kb. 810-877) alkotói telje­
sítménye, akit K opasz K ároly 850 körül
meghívott udvari iskolájába.
Minden emberi tudásra való törekvésnek
a kinyilatkoztatásba vetett hitből kell kiindul­
nia. Az ész feladata azonban, hogy a kinyilat­
koztatás értelmét megvilágítsa. A hit és az
igaz ész között nem jön létre ellentmondás.
Az egyházatyák tekintélyét kell követni mind­
addig, amíg az összhangban áll a kinyilatkoz­
tatással.
A tekintély és az ész ellentmondásossága
esetén az ész az elsődleges (B ábra, 12.
old.).
A „Predesztinációról” című írásában Johan ­
nes igen sokat taglalt vitához szól hozzá,
amennyiben az emberi akarat szabadságát
úgy m utatja be, mint amely szükségszerűen
kapcsolatban áll a keresztény hittel, és az is­
teni jóindulattal összeegyeztethetetlennek
tartja azt, hogy az ember számára Isten előre
kigondolta a (pokol) büntetését (a pokol
a bűnhődés). „A természet felosztásáról” cí­
mű főművében 4 természeti forma között tesz
különbséget:
- a teremtő és nem teremtett természet: Is­
ten mint teremtő
- a terem tett és teremtő természet: az isteni
eszmék. Ezek az ősképei
- a terem tett és nem teremtő természetnek:
az egyes dolgoknak (teremtmények)
- a nem teremtő és nem teremtett természet:
Isten, aki nyugalomba vonult és felhagyott
a teremtéssel (a teremtés végcélja).
Az egész teremtés az elrejtőzött Isten önki­
nyilatkoztatásaként (teofánia) értendő, aki
ezzel önmagát határozza meg. Az ember szel­
leme az a kulcs a világhoz, amely
Isten önkinyilatkoztatását nyitja.
Canterbury-i Anselm (1033-1109) számít
a XI. század legjelentősebb teológusának és
a „skolasztika atyjának” . Az a meggyőződé­
se, hogy a hit maga racionális megértésre tö­
rekszik (fides quaerens intellectum). Noha
mindig a hit a kiindulópont és a hittételek tar­
talmát semmiféle ésszerű ok nem érvénytele­
nítheti, mégis
az igaz ész vezet szükségszerűen a hit igaz­
ságaihoz; és a keresztény embernek ennél­
fogva meg is kell kísérelnie hitének intel­
lektuális megértését.
A nselm azt kísérelte meg bemutatni, hogy
a keresztény tanítás tartalmai a tekintélyek
(Biblia, egyházatyák) segítsége nélkül, tisz­
tán ésszerű okokból kifej thetők.
Ez áll a híres ún. „ontológiai érv” hátterében
73
is, amellyel a „Proslogion”-ban Isten létezé­
sét akarja racionális szükségszerűséggel bizo­
nyítani még azok számára is, akik nem hisz­
nek Istenben:
Istent úgy határozza meg, mint
„akinél nagyobb (tökéletesebb) lény nem
gondolható el (aliquid quo maius nihil co-
gitari potest)”.
Ezt a tételt a hitetlenek is értik, és amennyi­
ben ezt értik, akkor ez a tétel bekerül az el­
méjükbe. Ha mármost elismerik, hogy töké­
letesebb az, amit nemcsak elgondolnak, ha­
nem ezenkívül valóságosan is létezik, akkor
valóságosan léteznie kell annak, „amin kí­
vül semmi tökéletesebb nem gondolható
el” .
A nselm kibővíti ezt az érvet, amennyiben le­
szögezi, hogy Isten nemléte a kiinduló definí­
ció szerint nem gondolható el,
mivel valami, ami szükségszerűen létezik,
tökéletesebb, mint olyasvalami, amelynek
nemléte elgondolható, ami tehát véletlenül
létezik.
Ezt az érvet a középkoron túlmenően is heve­
sen vitatták, többek között K ant is vállalko­
zott a cáfolatára „A tiszta ész kritikája” című
művében (141. old.) Mielőtt Isten a világot
megteremtette, megvolt a szellemében esz­
meként. Az ősképek Isten belső beszéde,
a keletkezett pedig az isteni szó képmása.
Önmagától a teremtett nem állhat fenn a lét­
ben, hanem Isten megtartó erejére szorul. Az
emberi lélek Isten képe, három fő képes­
séggel:
emlékezés (memória), megismerés (intelli-
gentia) és szeretet (amor).
A lélek arra teremtetett, hogy Istent mint
a legfőbb jót szeresse.
A „Dialógus az igazságról” című munkájában
A nselm az igazság 3 szintjét különbözteti
meg:
az örök igazságokat Istenben (az eszmék),
a dolgok igazságát, amely az isteni igazsággal
fennálló összhangon nyugszik, valamint
a gondolkodás és kijelentés igazságát, amely
a dolgokkal való összhangon nyugszik.
„így a dolgok létezésének igazsága a leg­
magasabb igazság következménye és egy­
ben annak az igazságnak az alapja, amely
a megismeréshez járul és amely a kijelen­
tésben foglalt igazság.”
A nselm legrövidebb definíciója az igazságról
a következőképpen hangzik:
„Az igazság az egyedül a szellemben fel­
fogható helyesség (veritas est rectitudo
mente sola perceptibilis).”
A helyesség az emberekre vonatkozóan a kö­
vetkezőt jelenti: az egész ember - a gondol­
kodás, a tartás, az akarat - irányultságát az
örök létokra Istenben, az igazi ráhagyatko-
zást a létre, amely az igazsággal való találko­
zást lehetővé teszi.
74 Középkor

az univerzáliák 1.
léteznek általános
lényegiség
a dolgokban

Abélard
kritikája

magukban gondolkodásban

testileg testetlenül

sermo
(jelen­
tés)
3. újrafogalmazás:
az érzéki az érzéki általánosság
dolgokkal dolgoktól a megkülönböztet­
összekötve elválasztva hetetlenben

A Az univerzália-tan B Guilleaume de Champeaux

u n iv e r z á liá k Is te n b e n

univerzáliák
a dolgokban
(egyedi dolgok)

univerzáliák az emberben a szavak

jelentése

C Abélard: Univerzáliák
 Korai skolasztika II./Az univerzália-probléma; Pierre Abélard
A középkor egyik központi problémája az
univerzáliák státusának kérdése.
Az univerzáliák az általános fogalmak,
a fajok (pl. élőlény, ember), megkülönböz­
tetve az egyes dolgoktól.
Az a fő kérdés, hogy
vajon csak az univerzáliákat illeti-e meg
a tulajdonképpeni lét, míg az egyes dolgok
ezek önállótlan leképezései, vagy csak
a konkrét egyes dolgok rendelkeznek reális
léttel, míg az univerzáliák csupáncsak ne­
vek, amelyeket az ember alkot magának.
A probléma külső indítékát B oethius egy
- P orphüriosz „Izagogé” című művéből v e tt-
idézettel szolgáltatta:
Önmagukban léteznek-e a fajok és a fajták,
vagy létezésük csak gondolati; ha valóságban
léteznek, akkor testet öltenek-e vagy test nél­
küliek; leválasztottak-e az érzéki dolgoktól
vagy azokban találhatók?
A realisták szerint csak az univerzáliák létez­
nek önmagukban. Az egyes dolgok csak kö­
zös lényegük alárendelt formáiként állnak
fenn.
G uilleaume d e C hampeaux (1070-1121)
például azt a nézetet képviselte, hogy minden
embernek közös lényege van, ami mindenki­
ben oszthatatlanul létezik és amire mint reális
alapként létezőre az „ember” szó vonatkozik.
A bélard ezzel azt veti szembe, hogy ekkor
ugyanannak a lényegiségnek ellentétes tulaj­
donságokkal kellene egyszerre rendelkeznie.
Ha pl. az „élőlény” mint lényegiség az em­
berben és az állatban osztatlanul lenne
meg, akkor egyszerre kellene eszesnek és
esztelennek lennie.
G uilleaume ezért később korrigálta n ézetét
annyiban, hogy egy nem csak a tagjaiban
m eglevő általánosság abban áll, am iben azok
nem különböznek egym ástól (k ö zö m b ö sek ),
azaz a k ü lön b özőség hiányában.
A nominalisták szerint valóságosan csak az
egyes dolgok (individuumok) léteznek, míg
az univerzáliák csupán az emberi szellemben.
Ezek vagy a dolgoktól elvonatkoztatott fogal­
makként, vagy önkényes nevekként értel­
mezhetők.
íg y J oh annes R oscelinus (kb. 1050-1124)
azt a n ézetet k épviseli, hogy az univerzáliák
csak szavak (universale est v o x).
A XII. század szellemi életére az oktatási
Pierre Abélard (1079-1142) az univerzáliák központok (iskolák) fejlődése is jelentősen
kérdésében a nominalizmussal rokon irányt hatott.
képvisel, amelyet konceptualizmusnak is ne­
veztek.
Az univerzáliák eszmékként az ember és
a dolgok előtt az isteni szellem tartalmát (a szerzett tekintélyt, aki a tudományok en­
dolgok ősképeiként) alkotják.
Az egyes dolgokban az univerzáliák a közös
tartalmat alkotják. Ez az egyezés azonban
75
nem önmagábna létező dolog (rés), hanem az
emberi szellem fogja fel absztrakció útján.
A dolgokról alkotott fogalmat (conceptus)
ennélfogva nem önkényesen alkotják, ha­
nem absztrakció eredménye, amelynek
alapja a dolgokban van.
Az emberi megismerésre vonatkozóan az
egyetemesség csak a szavakat illeti meg; min­
denesetre nem a szavakat magukat, hanem
azok tartalmát, jelentését.
A bélard ezért különbséget tesz a vox
(mint természetes hang) és a sermo (a sza­
vak jelentése) között, amelynek az egye­
temlegességet tulajdonítja.
A bélard azt a kérdést is felteszi, hogy vajon
az univerzáliák az elnevezés alapjául szolgáló
dologhoz kötöttek-e, avagy jelentésük követ­
keztében még akkor is létezhetnek, ha a meg­
nevezett dolgok már nincsenek,
pl. a rózsa neve, ha nincs többé rózsa.
Ennélfogva A bélard különbséget tesz egy
kifejezés denominatív és szignifikáns funkció­
ja között. A rózsa nevét nincs miről kimonda­
ni, ha már nem létezik rózsa, azonban annak
a mondatnak, hogy „nincsenek rózsák”, van
jelentése.
„Sic et non” („Igen és nem”) című írásában
A bélard összegyűjti a Biblia és az egyház­
atyák egymásnak ellentmondó tételeinek
egész sorát. Ezzel igazolja, hogy a tekinté­
lyek szövegei magyarázatra szorulnak és nem
vehetők át mereven. Ezzel jelentősen hozzá­
járult a skolasztikus módszer kifejlődéséhez,
különböző nézetek és alapjaik elemzésé­
hez, megvizsgálásához és, ahol ez lehetsé­
ges, a megoldás megtalálásához.
A bélard etikáját a „Scito te ipsum” („Ismerd
meg önmagad”) című műben fejti ki. A külső
cselekvés mint olyan morálisan indifferens.
Egyedül a szándéktól (intendő) és az érzület­
től függ.
Ez a törekvést helyeslő belső aktusban mu­
tatkozik meg.
így nem is a hajlamok mint olyanok jók vagy
rosszak, hanem csak a helyeslés aktusa a bűn,
ha valami helytelent hagy jóvá. „A bűnnek
nincs szubsztanciája, mivel inkább nemlét,
mint lét.”
A jó Isten akaratának helyeslésében áll, míg
a rossz ugyanannak az elvetésében. A külső
cselekvés semmit sem tesz hozzá ehhez a bel­
ső aktushoz.
Chartres iskolája éppúgy híres volt, mint
a Párizs határában lévő Szent WA:íor-kolos-
tor, amely S zent V iktori H ugó idején
ciklopédikus rendszerezésén munkálkodik,
ugyanakkor azonban a misztikához is kap­
csolódik.
76 Középkor

-TN TELU Gg ^

•yÍA R M A D /jT ^
'sisxiiísr^
^ q t o d Tk ^ -
^ ÁÁTÖD/j T ^ .
^VÁÉTEDÍÍc^

'^ClHe^K

hierarchiája és
ó égi szférák

A Avicenna: Metafizika és kozmológia

csélekvő intellektus
Isten

1 első intelligencia

/ I\
Istenönmegis- potencialitás
megismerese meres

1 I l
második
intelligencia
lélek
környező szféra
test

/ 1 '

B Avicenna: Az intelligenciák keletkezése C Averroés: Az értelem és a megismerés

elmélete

Arab filozófia
A keresztény Nyugat szellemi fejlődésére
a középkorban nagy jelentőségű befolyást
gyakorolt az arab világ. Az arab tudomány,
különösen az orvostudomány messze a latin
Nyugat tudományai fölött állt. Mindenek­
előtt 800 és 1200 között őrizte az iszlám kul­
túra a görög filozófia és tudomány hagyomá­
nyát.
A görögök műveit nagy fordítóiskolákban
fordították arabra és a mór Spanyolorszá­
gon keresztül jutottak el Nyugatra.
Ily módon A risztotelész összes írásához
hozzáférhetett a keresztény középkor (nem
csak a B oethius által lefordított Logikához).
A következmény az empirikus tudományok
felvirágzása lett.
A l-F árábi (kb. 875-950) A risztotelész és
az újplatonizmus szintézisének megteremté­
sére törekszik. Ezért átfogó metafizikai le­
írást fejt ki a világról, amelyben összekap­
csolja a plótinoszi emanációs gondolatot az
intellektus (gör. nousz, lat. intelligentia)
arisztotelészi tanításával.
Avicenna (I b n S z ín a , 980-1037), a híres or­
vos filozófiája A l-F árábi alapgondolatára
épül fel. Metafizikája azon alapszik, hogy kü­
lönbséget tesz a lét között, amely szükségsze­
rűen önmagában van (Isten) és azon lét kö­
zött, amely szükségszerűen más által létezik.
Mivel A vicenna szerint az egyetlen szükség-
szerű lény csak Egyet képes alkotni (mivel
semmilyen sokaságot nem tartalmaz önmagá­
ban), így Isten egy szellemi lényeget alkot
meg (az első intelligenciát), éspedig szükség­
szerűen és az örökkévalóságtól fogva.
Isten az egyedüli olyan létező, akinél az
esszencia (lényeg) és az egzisztencia (léte­
zés) nem választható szét, és aki ennélfog­
va szükségszerűen önmagában létezik.
Minden más lét szükségszerűen feltételezett
és örökre és mulandóra bomlik fel. A terem­
tő első intelligencia szellemi tevékenységéből
ered a hierarchikus világteremtés (A és
B ábra).
Legalacsonyabb fokon a tevékeny intellek­
tus jön létre, amelynek az a feladata, hogy
az ember receptív intellektusát megvilágít­
sa és a földi anyagnak formákat adjon.
Mivel a tárgyak és az emberi szellem azonos
forrásból származik, lehetséges a világ adek-
vát megismerése. Az élet célja a tevékeny in­
tellektussal való egyesülés.
Teológiai oldalról azért bírálták ezt a koncep­
ciót, mert eszerint nincs tulajdonképpeni te­
remtési aktus, ha a világ szükségszerűen és
örökké létezik Isten által.
A leghatásosabb támadás A l-G hazálitól
(kb. 1058-1111) eredt, aki ismeretkritikai ér­
vekkel kísérli meg kimutatni a filozófia hatá­
rait Istenre vonatkozóan.
Arab filozófia 77
Averroés (I bn R o sd ; kb. 1126-1198) minde­
nekelőtt A risztotelész munkáihoz írott ter­
jedelmes kommentáraival gyakorolt befo­
lyást a latin Nyugatra. Ahogyan A risztote­
lész volt a filozófus, úgy A verroés volt
a kommentátor. A kommentárok 3 csoport­
ját különböztetik meg:
- A risztotelész eredményeinek rövid ösz-
szefoglalását nyújtják a parafrázisok
- a közbülső kommentárok az arisztotelészi
tanok tartalmát és saját állásfoglalásokat
világítanak meg
- a nagy kommentárok részletesen magya­
rázzák az arisztotelészi szövegeket.
A verroés &filozófia és az iszlám vallás egye­
sítésének megteremtésére törekszik, amely­
ben megkülönbözteti a Korán-értelmezések
különböző fokait, amelyek az ember minden­
kori felfogóképességének felelnek meg.
Az intellektusról szóló tanításában megkülön­
bözteti az aktív intellektust - amely az intelli-
gibilis formákat nyújtja - a potenciális intel­
lektustól, amely ezeket felveszi. Mindkettő
örök és az individuum felett áll.
A formák aktualizálódása a potenciális intel­
lektusban konkrét emberre vonatkozóan
eredményezi az individuálisan szerzett intel­
lektust.
Mivel ez utóbbi - mint emberhez kötött
- halandó, A verroés tanítása kizárja az
egyes lelkek személyes halhatatlanságát.
A középkor jelentősebb zsidó filozófusai kö­
zé tartozik Avicebron (I bn G abiről ; kb.
1025-1058) és Moses Maimonides (M ose ben
M aim on ; 1135-1204). Mindketten Spanyol-
országban születtek és fő munkáikat arab
nyelven írták.
A vicebron szerint minden lét Isten akaratá­
ból az anyag és a form a egyesítése által jut lé­
tezéshez.
Minden létező az egyetemes anyagból tevő­
dik össze (Isten kivételével), még a szelle­
mi lények is.
Itt anyag alatt nem testiséget ért - ez csak az
anyag meghatározott formája - , hanem tiszta
potencialitást a forma felvételére; csak a for­
ma hozzájöttével jut az anyag létezéshez.
M aimonides különösen „A tévelygők útmu­
tatója” című munkájával gyakorolt hatást.
Azokhoz fordul, akik a filozófiával való fog­
lalkozás közben hitükben elbizonytalanodtak
és azt akarja megmutatni, hogy hogyan vál­
hat a hit ismét a sajátjukká a tudomány köz­
vetítésével.
Ahol a tudományos ismeretek a bibliai állí­
tásoknak ellentmondanak, ott allegoriku­
sán értendők.
M aimonides negatív teológiát képvisel,
amennyiben kijelenti, hogy Isten lényegéről
csak tagadó módon lehet beszélni. Az affir-
mációk csak a hatásaira vonatkoznak, nem
a lényegére.
78 Középkor

m e n n y b o lt
matematika tapasztalat

nyelv- optika
ismeret
a fé n y k ite r je d é s e k é n t
A Grosseteste: Kozmogónia B Bacon: A tudás reformja

C Lullus: A T alakzat az „Ars maior”-ból

 A skolasztika fénykora I./Roger Bacon; Bonaventura; Raymundus Lullus 79
Roger Bacon (kb. 1215-1292) a R obert
G rosseteste (kb. 1168-1253) által az oxfordi
egyetemen megalapított matematizáló termé­
szetkutatás talaján áll. Ebben a fényre vonat­
kozó tanítás játszik alapvető szerepet.
A fény önmagát létrehozó szubsztancia és
a természetben ható erők hordozója.
A természeti hatások ennélfogva megismer­
hetők a geometriai törvények alapján, ame­
lyet a fény követ.
B acon az egyház és a társadalom reformjával
akarja javítani az emberek életkörülményeit
és megerősíteni a kereszténységet. Ehhez
metodikailag biztos és a tapasztalaton alapu­
ló tudásra van szükség.
Az „opus maius” („A nagy mű”) című mun­
kájában mindenekelőtt a tévedések négy fő
forrását vázolja fel:
A hamis tekintélybe vetett vak hit; a szokás,
ami a hamisat konzerválja; a tapasztalatlan
tömeg előítéletei; a látszattudás, ami mögött
tudatlanság bújik meg.
Kora teológiájának és filozófiájának azt veti
a szemére, hogy tudománytalan módszerek­
kel dolgozik és látszatproblémákkal ve­
sződik.
Főleg négy tudásterületet javasol ez ellen
gyógyszerként:
- A Biblia exegézisének és a filozófiai szöve­
gek interpretációjának az eredeti nyelv is­
meretére kell támaszkodnia (az ő korában
ez forradalmi követelés).
- A tudományok fundamentuma a matemati­
ka. Ez az emberrel született és evidenciája
nélkül nem lehetséges tiszta megismerés.
- A fénynek tulajdonított szerepe alapján az
optika (perspectiva) alaptudománnyá vá­
lik. Ebben matematikai és kísérleti mód­
szereket alkalmaznak.
- A tudás a tapasztalatra épül. A tapasztalat
által kell megerősíteni vagy megcáfolni
a természetről alkotott kijelentéseket. így
a kísérletezésnek nagy jelentőséget tulajdo­
nít. B acon emellett elismeri a belső tapasz­
talást is, mint olyan megvilágosodást,
amely az isteni szellemére és tapasztalására
vonatkozik.
Szerinte a teológia és a tudomány között az
ész helyes alkalmazása esetén nem merülhet
fel konfliktus, mivel az észtudomány és a ki­
nyilatkoztatás igazsága egyaránt Isten abszo­
lút tudásán alapul.
Bonaventura (G iovanni F id a n z a ; kb.
1221-1274; 1257-től a ferences rend vezetője)
az ún. „kései ferences iskolához” tartozik. A z
arisztotelizmus ellenirányzataként A ugusti­
n u s és az új platonizmus felé orientálódik.
Mindemellett az arisztotelészi eszmekincset
is felhasználja és a világi tudomány területén
elfogadja őt tekintélyként.
A metafizikában azonban - szerinte-
A risztotelész elhibázta a lényeget, mert
nem érvényesítette a platóni ideatant és így
minden létezőnek Isten szellemében lévő
ősképeit sem fogadta el.
B onaventura a G rosseteste által befolyá­
solt fénymetafizikát képviseli, amely szerint
a fény az összes testi létező közös formáját al­
kotja. Ezáltal következik be az anyag általá­
nos megformázása, míg a különös formálódá­
sa az elemi, a keverék és a lelki formák által
áll elő. Ezért feltételezi, hogy minden létező­
ben többféle forma van jelen. A formák az
őscsírákból származnak, amelyeket Isten az
őskezdet óta beültetett az anyagba.
Az ember megismerésének útja a teremtett
világon keresztül vezet, amelyben az ember
Isten jelenlétét látja meg. így B onaventura
különbséget tesz a megismerés fokaként
olyan tartalmak között, amelyek az isteninek
az árnyékai, jelei és képei.
Az ember (mint változó lény) csak akkor
ragadja meg a változatlan elvek igazságát,
ha az isteni fény megvilágítja (az illuminá-
ció gondolata).
„A lélek zarándokútja Istenhez” című művé­
ben B onaventura az Istennel való misztikus
egyesülés fokait írja le. A legmagasabb fokon
az értelmi tevékenység nyugalmi állapotba
kerül és a kedély egészen feloldódik Is­
tenben.
Raymundus (R amon ) Lullus (1232-1315)
eredeti kívülálló gondolkodó a korszak filo­
zófiájában. Gondolatai hatással vannak
azonban többek között C u sa n u sr a , B rúnó ­
ra és L eibnizre , aki méltatja Lullus kombi­
natorikus logikáját.
„Ars generális” („Általános tudomány”) cí­
mű munkájában L u ll us a minden tudomány
alapját képező fogalmakat, elveket és mód­
szereket kísérli meg felmutatni. Ez az „ars in-
veniendi veritatem” ,
az igazság megtalálásának művészete,
amely nemcsak a formális vonatkozásokkal
foglalkozik, hanem a tartalmi igazság elvei­
vel is.
L ull us az abszolút elvekből (transzcenden-
táliák) és a relatív elvekből (objektív reláci­
ók) indul ki, amelynek összefüggését a kom ­
binatorikus törvények alapján mutatja be.
Ebből a célból különböző alakzatokat fejleszt
ki.
így pl. az ún. A alakzat azon fogalmakat
tartalmazza, amelyek Isten „alapvető mél­
tóságát” ábrázolják és ezeknek kell megha­
tározniuk a világ felépítését is (pl. jóság,
nagyság, időtartam).
A T alakzat tartalmazza a jelentések meg­
különböztetésének elveit (B ábra).
Az alakzatokban forgatható három- és négy­
szögek alkalmazásával világítja meg a ter­
minusok viszonyát és összeegyeztethetősé­
gét.
80 Középkor

Aquinói Tamás: Ontológiai különbségek

 A skolasztika fénykora II./Albertus Magnus; Aquinói Tamás I. 81

Albertus Magnus (kb. 1206-1286), akit en­ Terjedelmes művei közül különösen említés­
ciklopédikus képzettsége miatt „doctor uni- re méltó a „Summa a pogányok ellen”
versalis”-nak is neveznek, a görögök óta („Summa contra gentiles”), „A teológia sum­
meglévő tudományos és filozófiai szellemi mája”, („Summa theologiae”), továbbá a kü­
kincsek összegzésére törekszik. Kommentál­ lönböző „Quaestiones”. A quaestiones-for-
ja A risztotelész műveit; ennek során a gö­ ma, amely „A teológia summája” című mun­
rög újplatonikus hagyomány és az arab kom­ kájában is fellelhető, a viták egyetemi mintá­
mentárok befolyásolják. Ezenkívül korának ját követi:
egyik legjelentősebb természettudósa volt. A kérdés mellett („pro”) és ellen szóló
Különbséget tesz az ész segítségével megold­ („séd contra”) érveket gyűjtenek össze,
ható kérdések és a hitkérdések között, ame­ amelyeket az erre adott saját válasz (res-
lyek a kinyilatkoztatáson alapulnak, ponsio) követ. Azután az egyes érveket
így pl. a világ örökkévalóságára irányuló („ad 1, ad 2 . . . ”) megvizsgálják a válasz te­
kérdés nem válaszolható meg filozófiailag, kintetében.
míg minden kérdést, amely ésszel megra­
gadható, racionális ellenőrzéseknek is alá A hit és a tudás nem mondhat egymásnak el­
kell vetni. lent, mivel mindkettő Istentől ered. Ezért
Létében és mivoltában mindennek Isten az a filozófia és a teológia sem juthat különböző
oka. Isten a legfőbb igazság és a legfőbb jó, igazságra. A módszerben azonban külön­
így minden megismerésnek és cselekedetnek böznek:
feléje kell törekedni, hogy önmagát kitelje­ A filozófia a teremtett dolgokból indul ki
sítse. A verroésszel ellentétben A lbertus és így jut el Istenhez, míg a teológia Isten­
m agnus az individuális lelkek halhatatlansá­ től veszi kezdetét.
gát tanítja. Az aktív intellektus a lélek része Mivel a kinyilatkoztatás az emberekkel olyan
és formaadó elv az emberben. Ez az embe­ igazságokat közöl, amelyek szükségesek az
rekben egyénileg különböző, de mint az iste­ üdvözülésükhöz, marad tér olyan dolgok
ni teremtés következménye, részesedik az ál­ önálló kutatása számára, amelyeket a kinyi­
talánosból és így általános, objektív megis­ latkoztatás nem magyaráz meg. A teológiá­
merést tesz lehetővé. nak a filozófia fontos szolgálatot tesz, ameny-
A lélek olyan egész, amely azonban önma­ nyiben képes a hit alapjait ésszerűen biztosí­
gában különböző erőket tartalmaz, így tani és megvédeni,
a vegetatív, a szenzitív és a racionális ké­ mert a hittételek észfelettiek ugyan, de
pességet. nem mondanak ellent az észnek.
Kozmológiájában A lbertus az isteni intel­
lektusból, intelligenciákból kiindulva hierar­ T amás az általunk érzékelhető létezők (ens),
chikus fokokban származtatja a teremtést, kövek, állatok, emberek stb. sokaságában ta­
amely isteni intellektus minden égi szférát, azlálja meg ontológiájának kiindulópontját.
emberi szellemet és végül a földi anyagot is A létezőnek alapul szolgáló elvekre irányuló
átvilágítja. Azok az eredendő valóságok, kérdésnél mindenekelőtt szembetűnő i való­
amelyeket Isten a teremtés kezdetén létreho­ ság (actus, aktus) vagy a lehetőség (potentia,
zott, a következők: potencia) különbsége. Minden létezőhöz
az első anyag (a testek keletkezésénél a fel­
hozzájárul vagy a létezés, vagy a nemlétezés
vevő elv), képessége, azaz a változékonyság.
az idő, a mozgás, a legfelsőbb ég, az an­ Nézzünk meg egy kődarabot, amely lehe­
gyalok. tőség szerint szobor, a valóság szerint
Etikájában az ember szabad akaratát hangsú­ azonban nem az.
lyozza. Az erkölcs feladata az ösztönszerű Amennyiben a szobrász megformálta, úgy
vágy ésszel történő alakítása. A döntő a lelki­ a valóság szerint szobor lesz, de még min­
ismeret, amely az elvi magatartásban éppúgy dig rendelkezik azzal a potenciával, hogy
hat, mint a konkrét esetre történő alkalmazá­ pl. porrá omoljon szét.
sakor. Az erkölcsi hajlam, ami az embert a jó Ha a létezők változékonyak, felvetődik az
felé ösztökéli, a szinderezisz, ami az eredeti,egység elvére irányuló kérdés, amely alapján
bűnbeesés előtti jó élet reminiszcenciája. ezek a változás folyamatában bizonyos léte­
zők, bizonyos szubsztanciák maradnak.
Aquinói Szent Tamás (1225-1274) - aki né­ Ez az elv a forma.
hány évig A lbertus M ag nus tanítványa
volt - a középkor legjelentősebb rendszere- Ha a forma meghatározottság, akkor rászorul
zőjének számít. Fő teljesítménye az arisztote- a meghatározhatóságra mint kiegészítő elvre.
lizmus és az A ugustinustől eredő keresz­ Az anyag önmagában meghatározatlan, de
tény filozófia összekapcsolása. meghatározható (formálható).
Életművét a XIX. században a katolikus Az anyag a sokféleség oka is, m ert ugyanaz
egyház a keresztény filozófia alapjának a forma különböző individuumokban lép­
nyilvánította. het fel.
82 Középkor

Isten
lényeg
lét = lényeg

angyal szellem

ész
em ber

érzéki
észlelés
állat törekvő­
képesség

élet
növény

az elemek
keverékei test

anyag forma

A A lényegiségek fokai B A transzcendentáliák

C Az istenbizonyítékokhoz
 A skolasztika fénykora III./Aquinói Tamás II.
A forma és az anyag nem önálló létezők,
amelyek egymástól elválaszthatók, hanem ők
azok, ami által (quo est) a létező van és az,
ami (quod est). A szubsztancia formából és
anyagból álló egész.
A létező ezen mibenléte a lényege (essentia)
vagy „misége” (quiditas). A lényeg valóságos
az individuális szubsztanciákban és az általá­
nos fogalmak formájában gondolható el.
A lényeg a forma és az anyag egészére vo­
natkozik, azonban különbözik a szubsztan­
ciától, amennyiben az véletlen meghatáro­
zásokat (akcidenciákat) is felvehet (pl.
Szókratész kopasz), amelyek nem a lé­
nyeghez kapcsolódnak.
T amás még egy további alapvető - mégpedig
a lényeg és a lét közötti - megkülönböztetést
tesz. Megismerhetem valaminek a lényegét
anékül, hogy tudnám, valóban létezik-e.
Csak a lét az az elv, ami által a létező lé­
tező.
A létaktus (actus essendi) teszi a létezőt léte­
zővé. Ezért a lét úgy viszonyul a lényeghez,
ahogyan az aktus a potenciához.
A lét tiszta aktualitás, ami a lényegben ha­
tározódik meg és ezzel határolódik el.
A minden létezőhöz - állítmányként - hozzá­
rendelhető fogalmakra irányuló kérdés vezeti
el T am á st a transzcendentáliák listájához:
Minden létezőhöz hozzájárul az ens a lét­
aktus tekintetében. A rés (realitás) jelöli
továbbá a tárgyi tartalmat a lényeg szem­
szögéből.
Belső feloszthatatlansága alapján a létező
egy (unum).
A létező valami (aliquid) másokhoz ké­
pest.
Az igaz (verum) és a jó (bonum) transzcen-
dentáliái két létező megfelelésére vonatkoz­
tathatók, mégpedig a lélek egybeesésére egy
másik létezővel. így a „jó” a törekvés képes­
ségének való megfelelés meghatározása; az
„igaz” a megismerőképességnek való megfele­
lés. így Tam ás definíciója az igazságról a kö­
vetkezőképpen hangzik:
„Az igazság a dolog és az ész megfelelése
(veritas est adaequatio rei et intellectus).”
A tomista ontológia egyik alapgondolata
minden lét teljes rendje. Minden létező szá­
mára elrendeli Isten a helyét és célját a lét­
rendben.
Az összes terem tett dolgot a lét és a lényeg
különbsége jellemzi. Csak Istenen esik egybe
a lét a lényeggel.
Isten léte a kifejezett tökéletesség, úgy­
hogy egyszerűségéhez semmit sem kell
hozzáfűzni, sem tőle elvitatni.
Az összes terem tett lényt Isten tartja meg lé­
tében. A teremtett szellemek (angyalok) any-
nyiban különböznek Istentől, hogy már a lé­
tük valamelyest más, mint a lényegük, habár
ez anyag nélküli (tehát tiszta forma). Az
83
anyag hozzájárulása következtében individu­
álisan különböző szubsztanciák keletkeznek,
amelyekben a lét és a lényeg, a forma és az
anyag különbözőek.
Az ember immateriális, halhatatlan lelke
azért tartalmaz individualitást, m ert benne
mint a test formájában az egységessé szét­
válás meghatározottsága a testtől való elvá­
lás után is megmarad.
T amás Isten létezésének __5 bizonyítékát,
(quinque viae) határozza megT Mivel azem -
ber (mint testi lény) megismerése az érzékei­
nél kezdődik, így T amás elutasítja az a priori
istenbizonyítékokat. Bizonyítékai így a ta­
pasztalatból indulnak ki. A regressus in infi­
nitum (a végtelenbe való visszafelé haladás)
tilalmára alapoz.
- Minden mozgás és változás egy mozgatót
igényel. Mivel azonban a mozgatott moz­
gatók sora nem vezethető vissza a végte­
lenbe, mert akkor nem lenne a mozgásnak
kezdete, így kell lennie egy első mozgató­
nak, amely maga mozdulatlan, és ez az
Isten.
- Minden okozatnak van egy oka. Mivel
azonban önmagának semmi sem az oka
(mert akkor ennek logikailag meg kellene
előznie önmagát) és az okok sora nem ve­
zethet a végtelenbe, így kell léteznie egy el­
ső, önmagát nem okozó oknak: Istennek.
- Találunk dolgokat, amelyek vagy létezhet­
nek, vagy nem. Ha minden ilyen lenne, ak­
kor nem lehet egyszerre minden, mert ak­
kor semminek a létezése nem kezdődhetne
el. Tehát vannak dolgok, amelyek szükség­
szernek, mégpedig vagy önmagukból ere­
dően vagy mások által. Mivel a másikból
szükségszerűen eredő dolgok sora nem ve­
zethet a végtelenbe, lennie kell egy első,
önmaga által szükségszerűnek: Istennek.
- Minden dologban van több vagy kevesebb.
Ez csak akkor jelenthető ki, ha létezik egy
mérték, amely ezt a meghatározottságot
tökéletességben tartalmazza: ez Isten.
- Az értelmetlen dolgoknak egy célkitűző
megismerőre van szükségük ahhoz, hogy
egy célt képesek legyenek elérni (pl. a nyíl
vadászt igényel). A világ célirányos beren­
dezkedésének ezért szüksége van Istenre,
mint a legfőbb irányítóra, aki a célokat ki­
tűzi.
Isten a világot egészében tökéletesnek terem ­
tette, így a rossz a világban nem tőle szárma­
zik. Mivel minden, ami léttel rendelkezik, Is­
tentől ered, a rosszat nem illeti meg tulajdon­
képpeni lét. Tam ás ezt ennélfogva hiányként
(privatio) határozza meg, mint a távollétét
annak a jónak, amelynek egy léthez hozzá
kell tartoznia. Ha a rosszat hiányként értel­
mezik, akkor mindig szükség van egy olyan
szubjektumra, melyből hiányzik valami: a jó.
A rossz ezért nem emésztheti fel az összes lé­
tet, mivel akkor önmagát is megszüntetné.
84 Középkor

B Etika: A törvény
 A skolasztika fénykora IV./ Aquinói Tamás III.
Az ember a lélek (forma) és a test (anyag)
szubsztanciális kapcsolata. A kettő nem vá­
lasztható szét, hanem az ember szubsztanciá­
jának egységét képezi, aki ezáltal mindig lel­
kileg-testileg meghatározott. Habár a lélek
mint anima separata a halál után a testtől el­
válva is képes tovább létezni, így halhatatlan,
emberi lélekként mégis szüksége van a testre,
mert a léleknek szüksége van a megismerés­
hez az érzékelésre. Az ember ezzel úgymond
a teremtés középpontjában áll:
Értelme következtében részesedik a tiszta
szellem világában, testisége következtében az
anyagi világban.
Az emberi lélek formája egy hierarchikus
sor rendjében helyezkedik el, amely az
élettelen testektől a növényeken és állato­
kon keresztül az emberig terjed.
A lélek különböző képességeket tartalmaz
önmagában: a vegetatív (életerő), a szenzitív
(érzéki észlelés), az appetitív (ösztönös törek­
vés), a mobilitási (helyváltoztatás) és a racio­
nális (értelem) képességek.
Az érzéki képesség tovább osztható az egyes
érzékekre, az általános érzékre (ami a külön­
böző egyes érzékek tárgyait átfogja), a kép­
zelőerőre (amely az egyes érzékelt képeket
megőrzi), az érzéki ítélőképességre (egy egy­
szerű, a konkrét helyzetre vonatkozó ítélőké­
pességre) és az aktív emlékezetre.
Az ész a lehetséges (intellectus possibilis) és
az aktív (intellectus ágens) intellektusra osz­
lik. Ezzel T amás megkülönbözteti az ember
megismerőképességét a valóban megtörtént
megismeréstől.
A megismerési folyamat maga a következő­
képpen ábrázolható:
A test mindenekelőtt létrehoz egy képet
egy egyedi érzékszervben, onnan kerül ez
az általános érzékelésbe, hogy azután mint
egyedi kép (species sensibilis) a képzelő­
erőben rögződjön.
Itt megmaradtunk az érzékek szférájában.
Mivel azonban a lehetőség szerinti intel­
lektus az általánosra (species intelligibilis)
irányul, mozgásba hozza az aktív intellek­
tust. Ez az érzéki egyesből elvonatkoztatja
az általános formát és így lehetővé teszi
a megismerést a lehetséges intellektus­
ban.
A „jó” transzcendentális meghatározása (83.
old.) az ontológia és az etika tárgya.
A jó olyan létező, amely a másik számára
tökéletesedést képvisel és így törekvésének
célja.
Ahogyan A risztotelész számára, úgy T a ­
más számára is érvényes: a jó az, amire min­
den egyes - lényege szerint - törekszik.
Az ember legfőbb célja, amelyet az egyes
célok szolgálnak, a boldogság (beatitudo).
Mivel az egyes embert formája szerint az
értelmes lélek határozza meg, így az ember
85
ezt a célt a lélek értelemnek megfelelő
tevékenységében éri el.
Az erények között T amás megkülönbözteti
a teológiai és a kardinális természeti erénye­
ket. Az előbbieket az ember csak az isteni ke­
gyelem állapotában érheti el (hit, szeretet,
remény), amikor is a szeretet rendeli hozzá
minden ember cselekedetét végső isteni cél­
jához. A kardinális erényeket T amás úgy ha­
tározza meg, mint a természeti képességek
lehető legjobb kifejtését. így az észhez hoz­
zárendeli a bölcsességet, az eszességet, az
akarathoz az igazságosságot, a törekvéshez
a bátorságot és a vágyhoz a mértékletességet.
Az erények az ember belső tartását határoz­
zák meg, míg a külső rendet és a cselekedete­
ket a törvények irányítják. A legfőbb tör­
vényalkotó Isten, mivel az egész világ rendjét
megszabja.
Az örök törvény (lex aeterna) az isteni böl­
csesség, amely mindent irányít. A termé­
szettörvény (lex naturalis) részesedés az
örök törvényben az emberi értelem révén.
A szabad akaratot az isteni törvény nem kor­
látozza. A törvény csak az értelemmel nem
megáldott természetnél hat belső szükségsze­
rűségként. Az emberek számára a normatív
szabály jellegét ölti. Az ember oly módon
vesz részt az isteni gondviselés bölcsességé­
ben, hogy
előre tervez önmaga és mások számára.
A természettörvényből származnak a cselek­
vés általános, legfőbb elvei. Abból a felisme­
résből, hogy a jó az, amire mindenki törek­
szik, adódik gyakorlati ész legfőbb alapelve:
a jót tenni, a rosszat kerülni.
Mivel a természettörvény csak az elveket
szabja meg, ezért szükség van az emberi tör­
vényre (lex humana) a közösségnek az egyedi
szintjére vonatkozó berendezkedéséhez az
állami rendben. Ennek a törvénynek a termé­
szetjogon kell alapulnia és a közjót kell szol­
gálnia.
A z arisztotelianizm us és a keresztény filozófia
A quinói T amás által végrehajtott összekap­
csolásának je le n tő sé g e akkor válik világossá,
ha arra az egyetem re jellem ző szellem i helyze­
tet tekintjük, am elyben az arisztotelianizm us
és a teológia összeegyezh etetlen n ek tűnt.
A XIII. század Arisztotelész-recepciója ve­
zette el többek között a B rabanti S iger
(1240-1284) és D áciái B oethius által képvi­
selt ún. „radikális arisztotelianizmust” a teo­
lógia és a filozófia összekapcsolásának hatá­
rozott elutasításához. A filozófiai érvek ná­
luk ott is fennmaradnak, ahol ellentmondás­
ba kerültek a teológiával. A filozófia ezzel ki­
nyilvánított autonómiája és néhány arisztote-
lészi tan összeegyeztethetetlensége a keresz­
tény dogmával ideiglenesen meghatározott
írások egyházi betiltásához vezetett, illetve
azt eredményezte, hogy Párizs püspöke egy
sor filozófiai tézist elítélt (1277).
86 Középkor

C Eckhart mester
 A skolasztika fénykora V./Duns Scotus; Eckhart mester
Johannes Duns Scotus (1265-1308) az ún.
„kései ferences iskolát” képviseli. Mellékne­
vét - „doctor subtilis” - éles eszű érvelései
és az elődök tanításának kritikai vizsgálata
miatt kapta.
Természetes tudásunk ott biztos, ahol az ér­
zéki szemléletre nyúlik vissza. A természet-
feletti dolgokról azonban ilyen módon csak
homályos, közvetett megismerés lehetséges.
Ezért az ember a kinyilatkoztatásra szorul
azon a területen, amelyhez a természetes ér­
telem nem fér hozzá. A metafizika tárgya
nem Isten, hanem a lét.
A metafizika elvont istenfogalomhoz jut
el, a teológia viszont konkréthoz.
A lét mint olyan a legáltalánosabb fogalom,
mert minden létezőről azonos értelemben,
egyértelműen (univok) kell hogy kimondható
legyen. Ebből következik, hogy önmagában
további meghatározást nem tartalmaz.
Ezért a lét az Istenről és a világról azono­
san - nemcsak analóg módon - állítható.
T amás filozófiájától eltérően számára nem az
anyag az egyediesítő elv, hanem az individua­
litás sajátos létmód (sem forma, sem nem
anyag):
a „haecceitas (ez-ség)”. Ez meghatározza
az individuumot, amennyiben a módot
(végső formát) teszi meg „a létező végső
valóságának”, az individuumnak.
A transzcendentáliáknál (azon állítmányok­
nál, amelyek minden létezőhöz hozzájárul­
nak) D u n s S cotus különbséget tesz egyrészt
a passiones convertibiles között, amelyek
olyan átfogóak, mint a lét:
egy, igaz, jó,
másrészt a passiones disjunctae között, ame­
lyek csak párba állítva egyeznek a léttel:
határolt - határtalan, szükségszerű - vélet­
len stb.
D u n s S cotus azt a tant képviseli, amely sze­
rint az intellektussal szemben a szabad akarat
az elsődleges.
Noha az akarat csak arra törekedhet, amit
az értelem megismert, mégis önállóan vi­
selkedik, választhat az értelem által eléje
tárt tartalmak között.
D u n s S cotus az akarat jelentését Istenre is
átviszi. Az egész teremtés az isteni akaratból
származik, Isten azonban azt akarja, ami lo­
gikailag ellentmondástalan. Az erkölcsi rend
is az isteni akarattól függ:
valami azáltal jó, hogy Isten akarja.
Az akarat elsődlegességének felel meg a sze­
retet jelentősége. Az ember kiteljesedése
a legmagasabb istenszeretetben lelhető fel,
ami egyben minden erkölcsösség alapja is.
Cselekvésünk akkor jó, ha Isten iránti sze­
re tétből tesszük.
D u n s S cotus különbséget tesz azon paran­
csolatok között, amelyek abszolút érvényűek
87
és amelyeket Isten sem tud megváltoztatni,
mert különben önellentmondásba kerülne
(ezek a tízparancsolat első, Istenre vonatko­
zó parancsai), és azon parancsolatok között,
amelyeket Isten meg tudna változtatni, ha az
ember életviszonyai megkövetelnék (például
a monogámia).
Az utóbbiak is érvényesek azonban az em­
berek számára mindaddig, amíg Isten más­
képpen nem rendelkezik.
A XIV. században a középkori misztika ha­
gyománya - amely Isten bensőséges megta­
pasztalására és az Istennel való egyesülésre
irányul - tetőpontjához ér. Legjelentősebb
képviselője
Eckhart mester (1260 körül-1328), akit a
skolasztikus teológia és filozófia hagyománya
egyformán befolyásol. Misztikus tapasztalat
és a filozófiai elmélkedés egyaránt alakítja
életművét.
E ckhart németül és latinul írta műveit;
a német prédikációkat - tekintettel hallga­
tóságára - különösen szívhez szóló és vere­
tes nyelven.
Az első „Párizsi quaestio”-ban E ckhart az
Istenben meglévő megismerés és lét viszonyá­
ra vonatkozó kérdést a megismerés ((intelle-
gere) fölérendelésével válaszolja meg:
Isten van, mert megismer.
E z így hangzik János evangéliumában:
„Kezdetben vala az Ige”
és nem úgy: kezdetben volt a lét. E ckhart
ezzel a megismerés eredendő aktivitását
hangsúlyozza, amely létrehoz anélkül, hogy
ő maga teremtett lenne. Természetesen azon­
ban Isten egyben lét is. E ckhart egyértelmű­
vé teszi, hogy Istennek nem úgy van léte,
mint a teremtett létezőknek, hanem ő maga
lét és minden létező az Isten létében létezik.
Isten tart fenn mindent létében és nélküle
a dolgok semmivé lesznek. A lelke legbense-
jében találja meg az ember azt az alapot,
amellyel Istenből részesedik:
a lélekszikrácskában (scintilla animae).
Ebben akkor mehet végbe az egyesülés Isten­
nel, ha az ember teljesen átadja magát e leg­
bensőbbnek és belőle él. A lélek készen áll
Isten lényegének befogadására, m ert ő Isten
születésének helye az emberben. Isten saját
fiában nyilvánítja ki lényegét, aki az ő szava,
és a fiú a lélekben beszél:
„Az Atya szüli meg az örök megismerés­
ben a fiát és ugyanúgy teremti meg az Atya
a fiát a lélekben, ahogyan saját természeté­
ben, és a lélek sajátjának teremti meg
ő t” ...
Amit Isten a fiának adott, azt adja az ember­
nek is, amennyiben az igazságos és jó. A jó­
ban a jóság - Isten szavaként - újraszületik.
Az alkotó jó (Istenatya) és az alkotott jó kö­
zötti különbség csak a személyben, nem
a személy természetében rejlik.
88 Középkor

o O o o
o O o o
o O o o o
0 O 0 o
o O o o
o

k C fa
o 0 T O j >>
o o
\ J f 2
o o
jp P I m

o o T /
o o o univerzáliák:
a szellemben
(a szubjektum
a felesleges magyarázatok reális: megismerési
ill. létezők kizárása az egyedi teljesítménye)

A „Occam borotvája’' B Univerzáliák

deszka (szubsztancia)
abszolút fogalom

szub­ i a részek
sztancia r távolodása
(kiterjedt) _ f egymástól

elsődleges másodlagos

kiterjedés (mennyiség)

konnotatív fogalom

C A szuppozíció tanához D Abszolút és konnotatív fogalmak


William Occam (1280 körül-1348 körül)
a középkor végén olyan szellemi mozgalmat
indít el, amivel az újkori gondolkodás meg­
alapozását készíti elő. A filozófiájából kiin­
duló áramlat képezi az „új utat” (via moder­
na), ellentétben A lbert, T amás és D u n s
S cotus követőinek iskolájával, a „régi úttal”
(via antiqua).
O ccam filozófiájának elméleti alapjaként két
elv emelhető ki:
- A mindenhatóság elve (omnipotencia) azt
mondja, hogy Isten mindenható ereje foly­
tán a dolgokat másképpen is alkothatta
volna és hogy azt, amit közvetetten, má­
sodlagos okok (természeti hatásösszefüg­
gések a világban) által hoz létre, azt min­
denkor közvetlenül maga is okozhatja. Eb­
ből következik, hogy sem a dolgok létezé­
sét, sem az ok és okozat összefüggését nem
ismerhetjük meg szükségszerű okokból.
Egyetlen A létező sem implikálja magából
kiindulva szükségszerűen B létezését. Csu­
pán az jelenthető ki, hogy B természetes
módon, szabályszerűen követi A-t (például
a füst a tüzet).
A teremtett világ így az ember számára eset­
leges tények összefüggése. Megismerése en­
nélfogva nem lehetséges előzetes okokból,
hanem csak tapasztalat alapján és annak ku­
tatásával, ami ténylegesen létezik és megtör­
ténik.
- Az ún. gazdaságossági elv („Occam borot­
vája”) így hangzik: „sokaság szükségtele­
nül nem tételezendő (pluralitás non est po-
nenda sine necessitate)”.
Minden, a dolog magyarázatához nem
szükséges ok fölösleges és ennélfogva elve­
tendő. Ez a módszertani elv egyúttal nyelvi
megalapozottságú metafizikai kritikát is
tartalmaz. Az ellen a hamis hit ellen for­
dul, hogy minden nyelvi kifejezésnek meg
kell hogy feleljen valamely realitás, amiből
a létezők indokolatlan megsokszorozódása
következne, pusztán nyelvi adottságok
alapján.
Az univerzáliák kérdésében O ccam nomina­
lista nézőpontot foglal el. Csak az egyes
a reális. Ennélfogva O ccam semmiféle indivi-
duációs elvet sem tart szükségesnek, mivel Is­
ten minden létezőt individuálisan teremt. Az
általános csak a szellemben (in mente) lé­
tezik.
„Ahhoz ragaszkodom, hogy a lelken kívül
semmiféle általános semmilyen módon sem
létezik, hanem minden, ami általános és
többről mondható ki, az a szellemben lé­
te z ik .. .”
Az általános fogalmak a megismerőképesség
termékei, amivel az ember valamire vonat­
koztatja magát.
A fogalmak olyan jelek, amelyek valami
Kései skolasztika/William Occam 89
másra utalnak. így az univerzália olyan jel,
amely sokra vonatkozhat.
A fogalom olyasvalami, ami a lélekben me­
rül fel, és mást jelent, mint ami helyett
a mondatban áll (amit szupponál).
Egy terminus jelentésének megértéséhez tud­
nia kell azt, hogy mi helyett áll.
O ccam háromféle módot különböztet meg:
Személyi szuppozícióról akkor van szó, ha
a terminus ahelyett áll, amit jelöl,
például abban a mondatban, hogy „Szók­
ratész ember”, az „ember” egy egyedi em­
berre vonatkozik.
Egyszerű szuppozíció esetén a fogalom ön­
maga helyett áll, például „Az ember egy faj” ,
amivel nem azt állítjuk, hogy az egyes ember
egy faj.
Materiális szuppozíció esetében a terminus
egy szó vagy írásjel helyett áll,
például „Az ember egy írott szó”.
Egy mondat akkor igaz, ha az alany és az ál­
lítmány ugyanazt szupponálja.
O ccam különbséget tesz az abszolút és kon­
notatív fogalmak között.
Az abszolút fogalmak közvetlenül a reális
egyedit jelölik.
A konnotatív fogalmak első és második te­
kintetben jelentenek valamit. Előfeltételezik
a szellem összeállító és elrendező tevékenysé­
gét, és ennélfogva nem önálló dolgokra vo­
natkoznak,
így állapítja meg O ccam , hogy csak két
arisztotelészi kategória (1. 47. old.),
a szubsztancia és a minőség vonatkozik
közvetlenül a reálisra. Ezzel szemben pél­
dául a mennyiség elsődlegesen a szubsztan­
ciát és másodlagosan a kiterjedtséget jelö­
li, ami azonban a szubsztanciától nem kü­
lönbözik.
O ccam egy tényállás megértésénél különbsé­
get tesz az intuitív és az absztraktív megisme­
rés között.
Az intuitív megismerés kétkedés nélkül fogja
fel a tárgy létezését. Az érzéki észlelésre és
a belső öntapasztalásra vonatkozik.
Az absztraktív megismerés lehetővé tesz kije­
lentéseket a fogalmak alapján a tárgy távollé­
tében is; a tárgy tényleges létezéséről azon­
ban ezért semmit sem mond. így mindig az
intuitív megismerésre van utalva,
így például a lélek halhatatlansága értelmi
okokkal nem bizonyítható be, mivel annak
semmilyen tapasztalati alapja nincs.
1328-tól O ccam (egyház)-politikai témákat
kezd kutatni.
Mindenekelőtt megvédi a ferencesek jogát
a tulajdonról történő lemondásra és a világi
(császári) hatalomnak a pápától való függet­
lenségét képviseli. Itt azt hangsúlyozza,
hogy
a világi uralom legitimációja a polgárok
szabad helyeslésén alapul.
90 Középkor

végtelen
(Isten)
egység
(complicatio)
az ellentétek egybeesése
a végtelenben

explicatio
közeledés az igazsághoz

A A világ mint Isten explicatiója (kifejlése) B Matematikai szimbolika

C A „szellem" tana

Nikolaus Cusanus (1401-1464) gondolkodása
átmenet a középkorból az újkorba. Az újpla­
tonizmus és a misztika befolyásolja, jelentős
m értékben matematikai spekulációkat alkal­
maz. Filozófiája sok olyan gondolatot tartal­
maz, amelyek az újkori világ- és emberkép
alapjául szolgálnak.
A világ úgy jelenik meg számunkra, mint vé­
ges és ellentéteikre széteső dolgok sokasága.
Ezek tulajdonságaikban meghatározottak,
mégpedig egymástól való különbözőségük
alapján. A világban így állandó másként-lét
uralkodik (aliud esse).
Az értelem (ratio) úgy képes a dolgok meg­
ismerésére, hogy az ismertet az ismeretlen­
nel összehasonlítja és a hasonlóság alapján
fogalmakat képez.
Mivel azonban a világban mindig csak a töb­
bé vagy kevésbé hasonló létezik, tökéletes
mérték azonban nincs, így semmit sem lehet
úgy tudni, hogy még jobban ne lehetne.
N ikolaus a sokszög példáját idézi, amely
a kört megközelíti, ha a szögeinek a szá­
ma egyre növekszik, azonban sohasem
éri el.
A tudás utáni törekvés közben így eljutunk
végső nemtudásunk felismeréséhez. Erről
a nemtudásról az ember az esze (intellectus)
révén szerez tudomást, mivel ezáltal képes az
összes ellentét egységét a végtelenben meg­
közelíteni.
Az ember így a tudott tudatlanság (docta ig-
norantia) állapotában van.
A világnak a sokaságban érvényesülő egysé­
ge Istenen, a végtelenen alapul, amelyben
a véges dolgok összes ellentéte megszűnik.
Az ellentétek egybeesését Istenben (coin-
cidentia oppositorum) N ik o la u s egy mate­
matikai példa alapján kísérli meg megvilágí­
tani:
Minél nagyobb a kör kerülete, annál job­
ban közeledik az egyenes ívéhez, amíg
a végtelenben a kettő egybeesik és az ellen­
tétek megszűnnek.
N ik o la u s egy másik megfogalmazása azt
hangsúlyozza, hogy Isten egyszerre a legna­
gyobb („maximum”) és a legkisebb („mini­
m um ”) is, mivel Istenen kívül semmi sincs,
sem nagyobb, sem kisebb; Isten minden vé­
ges nagyság mértéke.
Az értelem számára nem nyílik meg Isten lé­
nyege, mert számára érvényes az ellentmon­
dás tétele, hanem csak az egység felé közele­
dő ész érinti meg.
Istenbe minden léterő bele van sűrítve (comp-
licatio) és a világ sokasága az ő kifejlése (exp-
licatio):
„ugyanis minden, ami valahogyan létezik
vagy létezhet, eredetileg (Istenbe) magába
van belesűrítve és minden, amit már meg­
teremtett vagy teremtett lesz, abból bonta­
Nicolaus Cusanus 91
kozik ki, amiben bennfoglaltatott.” Min­
den teremtmény „Istenben bennfoglalta-
tottként Isten, amint a világ teremtésében
kibomolva világ.”
Az utolsó mondat világossá teszi, hogy N ik o ­
la u s nem panteizmust képvisel, mert a dol­
gok Istenben és a világban nem azonos lét­
módon vannak. A világban a végtelenség kü­
lönböző egyedi dolgokká sűrűsödik össze
(contractio).
Istent a „possest” (lehetséges lét) névvel is il­
letik,
mert ő minden, ami ő lehet
és nem puszta lehetőségként áll fenn, míg
a világban a lét és a lehetőség nem esik egybe
és így minden dolog elmarad a saját lehetősé­
ge mögött.
N ikolaus hangsúlyozza az emberi megisme­
rés alkotó tevékenységét. Az emberi szellem
(mens) újrarajzolja a világot a világ megér­
tése során. Ahogyan Isten a megismerésében
megteremti a létezőt, úgy teremti meg az em­
ber is a megértett létet.
„Mert ahogyan Isten a természeti formák
és a valóban létezők teremtője, úgy az em­
ber a művészi formák és a gondolati léte­
zők teremtője; ezek nem mások, mint szel­
lemének hasonmásai, éppúgy, ahogyan
a teremtmények az isteni szellem hason­
másai.”
Az emberi szellem az isteni szellem képmása.
Benne is készen megvannak a dolgok őské­
pei, amelyek alapján megismerheti azokat.
De nem úgy tudja a dolgokat, ahogyan azok
Isten által teremtett létükben tudhatok, ha­
nem úgy, ahogyan az emberek által tudot­
tak.
A szellem a világot mint megismerhetőt új-
játeremti, amennyiben magához méri.
Ily módon N ik o la u s a latin „mens”-et
a „mensurare” (mérni) szóból vezeti le.
Különleges helyet foglalnak el a matema­
tikai formák, amelyek megismerhetők úgy,
ahogyan önmagukban léteznek, mivel ezek
magából az emberi szellemből keletkez­
nek.
így amiképpen a világ Isten önkinyilatkozta­
tása, úgy minden tudott dolog az önmagába
visszatérő szellem önkinyilatkoztatása.
N ik o la u s a szellemet egy kozmográfussal,
térképkészítővel hasonlítja össze. Ez a világ
térképét a követek (érzéki észlelések) által
jelentett adatok alapján készíti el. De az álta­
la rögzített formák, mértékek és arányok
alapján rajzolja meg.
A világot az általa megrajzolt térképből
a saját mértéke szerint ismeri meg.
Ezek a gondolatok az újkori perspektivikus
világ megteremtésére utalnak.
 1tél1ai filozófia tudomány európai humanizmus állam és jog reformáció 92~

- 16501 ~
campane 11. [J j'"r Allhus 1:• =
~
- Teleslo Bruno 1 1 - - --
1
[J [ j - Melanchton
-1 600 N

[] 1 I_ Monlalgna Grolius "''~

Reneszánsz

1550-~ -1550 N
5
1 [ _ -
1500_
-Bci~~·~""'' []
Jíl 0- "'"'
alnzl
[. Erum~ - IT
[_ ]
- 1500
Luther i]
1450= Kolpernikus Albe_!!!
IJ D[IJ:J
Zwlngll
IJ~ - u Wrus Machiavelli ·1 450

1400 11 D -1 400
~·„ri·1:i- - „.„ - _ _ -1350
-
i

-1300

A reneszánsz gondolkodói és az „ideális városkép” (Névtelen, korabeli művész műve)


A reneszánsz (franciául „újjászületés”) átme­
neti korszak; a középkor felbomló hagyomá­
nyai találkoznak itt a most kezdődő újkor ki­
alakulásával. Nem a nagy filozófiai rendsze­
rek kora ez, hanem a kísérletező, a lehetősé­
geket fürkésző újraorientálódásé.
A filozófia újraeszmélése tapasztalható a kul­
túrtörténeti átalakulások hátterében, amelyek
azt bizonyítják, hogy a reneszánszot a feltalá­
lások és felfedezések korszakaként is jelle­
mezhetjük:
A hajózási technika fejlesztése (iránytű)
nagy felfedezőutakhoz vezet (K olum bus ,
V asco d a G ama ), aminek európai expan­
zió a következménye és az ismeretek bővü­
lése idegen országokról és népekről. K o ­
pernikusz megalkotja a heliocentrikus vi­
lágképet. A mozgatható betűkkel történő
könyvnyomtatás, amelyet G utenberg ta­
lált fel, lehetővé teszi, hogy írott gondo­ G iordano B runo mellett, aki a kor legátfo­
latokat addig ismeretlen mennyiségben és
sebességgel terjesszenek. L. B. A lberti
a festészetben felfedezi a perspektíva el­
vét.
A kereskedelem és a pénzgazdaság fejlődése
éppen úgy társadalmi fordulatokhoz vezet,
mint a háborús technika változásai, amelyek
aláásták a lovagi rend helyzetét.
Míg a középkori világot a rendek hierarchi­
kus rendszerének és az egyház uralmának
zártsága jellemezte, addig most áttörés
megy végbe a dinamikus társadalom irá­
nyába.
A P etrarca és B occaccio által alapított szel­amely az emberi jólétet szolgálja.
lem i m ozgalm at, a humanizmust a skolaszti­ A z új állam- és jogfilozófiában, ahogyan azt
ka m egm ereved ett hagyom ányától való elfor­ J. B o d in , H. G rotius és J. A lthusius képvi­
dulás lobbantotta lángra.
A humanistáknak a középkori gondolkodó
olyannak tűnik, aki megrekedt a teológiai és
logikai szőrszálhasogatásokban, ezért a hu­
manisták az embernek az antikvitás szellemé­
ből való újjászületését követelik.
A túlnyomórészt irodalmi színezetű mozga­
lom a XIV. század Itáliájából indul ki és az­
után egész Európában kibontakozik. Filozó-
fiailag jelentős képviselői:
F. P etrarca, C. S alutati, L. B. A lberti,
L. V alla Itáliában, R otterdami E rasmus
Németalföldön, M orus T amás Angliában
és M ichel d e M ontaigne Franciaor­
szágban.
A humanista gondolkodás középpontjában
az ember áll és olyan hozzá tartozó témák,
mint a természet, a történelem, a nyelv.
Az „emberiségért való fáradozásokból”
(lat. studia humanitatis) a humanitas antik
fogalmára történő hivatkozással vezethető
le az egész szellemi mozgalom elnevezése.
Itt a studia humanitatis az átfogó szellemi és
művészi kiműveltség aspektusát jelenti, aho­
gyan ez az uomo universale eszményképében
kifejezésre jut, akinek a műveltségi foka egy­
ben az erkölcsi minőség mértéke is.
Összefoglaló áttekintés 93
A reneszánsz olasz filozófiájára különösen
P latón és P lótinosz újrafelfedezése nyomja
rá a bélyegét, akiknek az ismeretét P lethon ,
a görög tudós hozza el Olaszországba, aki
C osimo de M edicit a Platonikus Akadémia
újraalapítására ösztönzi Firenzében (1459).
A reneszánsz -platonizmus legjelentősebb
képviselője M arsilio F icino és Pico D ella
M irandola .
F icino fordításainak és írásainak nyomán
egész Európában elterjedt P latón ismere­
te. F icino filozófiája különösen az emaná-
cióról és a szép jelentőségéről szóló újpla-
tonikus tanításra támaszkodik.
Az arisztotelianizmus is újraéledt ebben
a korban páduai központtal.
Képviselői közé tartoznak P ietro P ompo-
n a z zi és Jacopo Z abarella .
A természetfilozófia is virágzását éli.
góbb gondolkodója, B . T elesiót , F. P atrizit
és T . C ampanellát említhetjük meg.
A reneszánsz legsikeresebb teljesítményei
közé számít a modern természettudmányok
alapelveinek kidolgozása egy új tudományfo­
galom és módszertan alapján.
J. K epler és G . G alilei szerint a tudo­
mány kvantitatív, számszerűen meghatá­
rozható viszonyokkal foglalkozik, hagyo­
mányos, lényegre vonatkozó kérdéseket
háttérbe szorítva.
F. B acon szerint a civilizáció haladása a tu­
domány és a technika fejlődésén alapul,
selik, a szuverenitás, a term észetjog és az
uralmi szerződ és fogalm ai tölten ek b e k öz­
ponti szerepet.
N. M achiavelli - különleges helyzetében -
rámutat az erkölcs és a politika tényleges
szétválására.
A szellemi fordulat végül az egyházat is elér­
te a M artin L uther által kezdeményezett
reformációval. A pápák világi beállítódása,
hatalomvágyuk túlfeszítése, az alsópapság
hiányos teológiai képzettsége, az egyházi
visszaélések és az általános erkölcsi hanyat­
lás képezte a megújulásra irányuló követe­
lés alapját. A reformáció következményei
mélyreható változásokat eredményeznek a
szellemi-vallási területen, Európa politikai
térképén és a gazdasági-társadalmi szerke­
zetben.
Nagy befolyásra tesz szert a reformáció az
U lrich Z wingli és J ean C alvin által („kál-
vinizmus”) Svájcban létrehozott formájában
is (a predesztináció tana; erkölcsileg szigorú
munkáé thosz).
94 Reneszánsz

a természet általános
formái

általánosítás

osztályozás

tá b lá z a to k

összehasonlitas

k ísérlet

megfigyeles
könyve
matematikai jelekkel íródott

A Kepler és Galilei B Francis Bacon: Indukció

A TÖRZS KÖDKEPEI: A BARLANG KÖDKÉPEI:

az emberi nemben gyökerező az egyén előítéletei
hamis

A PIAC KÖDKÉPEI: A SZÍNHÁZ KÖDKÉPEI:

a nyelv előítéletei a filozófiai iskolák előítéletei

C Francis Bacon: Az idolumelmélet


A korai újkor egyik legjelentősebb teljesít­
ménye az új tudomány fogalom kialakítása,
amely természettudományos módszertanon
alapul. Az ész és a tapasztalat a biztos megis­
merés egyedüli alapelvei.
„A természttudományokban - amelynek
következtetései igazak és szükségszernek -
1000 Démoszthenész és 1000 Arisztotelész
sem képes egy dolgot igazzá varázsolni an­
nak ellenében, hogy hamis.” (G alilei)
A felszabadulás a hagyományos tekintélytől
való függés alól, különösen A r is z t o t e lé s z
természetfilozófiájától, és egy kvantitatív irá­
nyultságú módszer kifejlődése döntően meg­
változtatja a kozmosz és a természet képét.
Nikolaus Kopernikusz (1473-1543) az újkori
fordulat szimbolikus alakjának tekinthető.
„De revolutionibus orbium coelestium” című
művében felváltja P tolemaiosz (II. sz.) ad­
dig érvényben lévő geocentrikus világképét
- amely a világmindenség nyugvó középpont­
jának a Földet tekinti - a heliocentrikus vi­
lágképpel, mely központi égitestnek a Napot
tekinti, amely körül a Föld mozog:
ez az áttörés fontos lépés a zárt középkori
világból a nyitott dinamikus világkép felé.
Johannes Kepler (1571-1630) továbbfejleszti
a természet kvantitatív megismerésének
módszerét.
A bolygómozgásokra vonatkozó részletes
számításokon alapuló törvények korrigál­
ják K opernikusz rossz előfeltevéseit, olya­
nokat, mint a bolygók körpályájának elő­
feltételezése (a kör alak idealizálása miatt,
amely az antikvitás óta elfogadott volt).
Különös jelentőséggel bír, hogy K epler
egyesíti a matematikai és dinamikai (fizikai)
leírásokat.
Galileo Galilei (1564-1642) esés- és mozgás-
törvényei révén vált híressé és azért is, mert
kiállt K o p ern ik u sz igazáért. Szerinte a való­
ság lényegét számviszonyok határozzák meg.
Csak az juthat el objektív megismeréshez,
aki a matematikai jeleket ismeri és törvé­
nyekbe képes foglalni.
„A természet könyve a matematika nyel­
vén íródott, és a betűi nem mások, mint
háromszögek, körök és más geometriai
alakzatok.”
Az értelem és a megfigyelés azonos mérték­
ben vesz részt a tudományos megismerésben.
Módszerének jellemzői:
a leírandó széttagolása egyszerű elemekre
(a jelenségek elemzése)-, hipotézisek felállí­
tása; ezek felülvizsgálata kísérletek segítsé­
gével (gondolatkísérletekkel is); következ­
tetések dedukciója (levezetése); matemati­
kailag megfogalmazott természettörvények
felállítása.
Az újkori tudomány megértésében alapvető
a lényeg fogalom felváltása a funkció fogal­
mával. A dolgok lényegi meghatározásának
Természettudomány; Francis Bacon 95
visszaszorítása a mennyiségileg mérhetőre és
a törvényszerű összefüggések által leírhatóra
történő irányultság tette lehetővé a termé­
szettudományok haladását.
Francis Bacon (1561-1626) szerint a tudo­
mány célja a társadalom hasznára fordított
természet feletti uralom. A tudás hatalmat je ­
lent. B a c o n ezért feladatát abban látja, hogy
minden tudományt szisztematikusan megala­
pozzon és kifejtsen. Véleménye szerint az
emberi képesség tagozódását követi a tudo­
mányok felosztása:
- emlékezet (memória): történelem
- fantázia (phantasia): költészet
- értelem (ratio): filozófia
A legmagasabb tudás a príma philosophia
(első filozófia), amelynek tárgya az összes tu­
domány közös alapja. Ahhoz, hogy igaz belá­
táshoz jussunk a dolgok természetébe, elő­
ször meg kell szabadulnunk minden olyan
előítélettől, mely az objektív megismerést
akadályozza.
A megismerés a természet valóságos elképze­
lése torzító elképzelések nélkül. Ezeket az
előítéleteket Bacon idolumoknak (ködké­
peknek) nevezi, amelyeknek a „Nóvum Or­
gánumban” 4 fajtáját különbözteti meg:
- idola tribus: a törzs ködképei. Ezek az em­
beri nem természetéből adódnak, mivel az
értelem és az érzékek a valóságot csak em­
beri mérték szerint képesek felfogni. Az
értelem görbe tükör, amely hajlik arra,
hogy saját természetét összekeverje a dol­
gokéval és azokat ezáltal eltorzítsa,
- idola specus: a barlang ködképei. Magában
az individuumban rejlenek és ennek képes­
ségeiből, neveltetéséből, szokásából és
hajlamából keletkeznek,
- idola főri: a piac ködképei. Maga a nyelv is
tévedésekhez vezet a jelentések hamis ér­
telmezése következtében. A szavak a dol­
gok elé kerülnek. Ebből keletkeznek
a puszta szavakról és nevekről folytatott
viták,
- idola theatri: ezek azok a tévedések, ame­
lyeket a filozófiai iskolák tanításai hagyo­
mányoznak át zavaros bizonyítási eljárások
alkalmazása és elméletek puszta kitalálása
alapján.
Ezzel szemben az indukció a helyes módszere
annak, hogy igaz ismeretekhez jussunk és
eloszlassuk a ködképeket.
Ez a módszer és kísérleti eljárás megfigye­
lések összegyűjtésével és összehasonlításá­
val kezdődik, hogy azután az egymást kö­
vető általánosítások folyamán megragad­
hassa a természet általános formáit.
Az indukció nem véletlen tapasztalatokból
indul ki, hanem tervszerűen, rendezett érzé­
keléssel (táblázatok) és célzott kísérletekkel
dolgozik.
96 Reneszánsz

Kopernikusz és Kepler:
a világmindenség az állócsillagszféra
által határolt

A A világmindenség

Helmstedt »Wittenberg

Basel

►Bordeaux Lyon Pádua .Velence

"2 •Toulouse
r;
Marsilio Ficino ^Bologna
A Pico della Mirandola
Rotterdami Erasmus
Niccolö Machiavelli
A Michel de Montaigne
A Giordano Bruno
A Francis Bacon
Galileo Galilei

C A reneszánsz filozófusok működésének színhelyei


Giordano Bruno (1548-1600) átfogó metafi­
zikát alakít ki, amely azonban önmagában
nem minden részében következetes. Többek
között az újplatonizmus, N ikolaus C u sa n u s
és K opernikusz befolyásolja. Világképe mi­
att konfliktusba kerül az inkvizícióval, és ez
elítéléséhez és kivégzéséhez vezet.
B runo elfogadja K opernikusz heliocentri­
kus világképét, azonban a kopernikuszi elmé­
letben elfogadott, a világmindenséget határo­
ló állócsillag-szférát elveti és az univerzum
végtelenségének gondolatához jut el. Eszerint
az univerzum más világok végtelen sokaságá­
ból áll, amelyek, éppúgy, mint a Föld, lakha­
tók. Amíg az egyes világokat változásban lé­
vőnek és mulandónak, addig a világminden­
séget - egészében - öröknek és mozdulatlan­
nak tartja, mivel rajta kívül semmi sincs és
magában foglal minden létezést.
Ennek az az oka, hogy a végtelen Isten csak
végtelenséget teremthet.
„Biztosan tudjuk, hogy ennek a térnek egy
végtelen elv és egy végtelen ok okozata­
ként és teremtményeként végtelen módon
végtelennek kell lennie.”
Minden létező beleágyazódik (complicatio)
az isteni ősok mindenség-egységébe és ebben
minden ellentét egybeesik. A világ egyes dol­
gai ennek kibontakozásai (explicatio). így
van jelen az isteni a természet minden formá­
jában.
Isten nem a világon kívül van, hanem
benne.
Az ellentétek egysége azonban a kibontako­
zott egyes dolgokban elvész. Mivel ezzel ben­
nük a lehetőség és a valóság elválik egymás­
tól, így soha nem lesznek többé mindazok,
amik egyébként lehetnének, és ezért tökélet­
lenek, változók és mulandók. A természet­
ben ható ok a világlélek. A belőle eredő szel­
lem a „belső művész” , aki az anyagot belülről
kifelé a természet sokféleségéhez alakítja.
Azonban nem kívülről erőlteti rá a formát
az anyagra, hanem a forma tartalmazza
magában az anyagot és mintegy előhívja
azt. „A formáknak nincs létük az anyag
nélkül, ebben keletkeznek és múlnak el.”
A szellem áthatja és ezzel átlelkesíti az anya­
got és a világ minden részét.
B runo k ései m unkájában fejti ki a
monászok gond olatát, am elyek m int legki­
sebb és legegyszerűbb eg y ség ek a dolgok
lén y eg ét tartalm azzák és a term észet e le ­
m eit alkotják.
Az emberi szellem az univerzum lényegének
megfelelően a végtelen megismerésére törek­
szik. A végtelenség az a központ, amely kö­
rül az emberi szellem forog, de sohasem ké­
pes elérni. „Heroikus szenvedélyek” irányít­
ják a szellem mozgását, amely az öntudat
erősödéséhez és fokozatosan az Istenhez ha­
sonlatossá váláshoz vezet.
A humanizmus megalapítója F rancesco P et­
Giordano Bruno; Humanizmus 97
rarca (1304-1374) (93. old.), akit különösen
a középkori egyetemek megmerevedett kép­
zési módszerével szembeni ellenszenv vezet
el az ókori filozófia és irodalom újrafelfede­
zéséhez. Mind tartalmilag, mind formailag
a klasszikus ókori műveket tekinti példának.
A humanizmus egész áramlata - alap­
vetően - irodalmi jellegű, amit az ókori be­
szédkészség csodálata jellemez. Ezért a nyelv
(grammatika, retorika, dialektika) területe
a humanista gondolkodás központi témájává
válik, amit az ókori szövegek újrakiadásának
filológiai munkája is ösztönöz.
L orenzo V alla (1407-57) „Dialektikus dis­
putádéiban” a fogalom, a mondat és a logi­
kai következtetések vizsgálata feltárja, hogy
hogyan ered és indul ki a logika a nyelvből.
Ehhez kapcsolódik a skolasztika kritikája:
a skolasztika, abszurd szóképzéseivel, ame­
lyeknek semmi valóságos nem felel meg,
megtévesztő. Ezért
magukhoz a dolgokhoz kell visszatérni és
a szó és dolog összjátékát kell megérteni.
A filozófia fő tárgyává az embert kell tenni,
az ember történelmi és politikai életfeltételeit
és alkotóerejének szabad kibontakoztatását.
Innen származik a „humanizmus”-nak
mint az emberiségért folytatott küzdelem­
nek a kifejezése.
Ebben a keretben az erkölcsfilozófia is külö­
nös jelentőséget nyer.
Az észak-európai humanizmus legjelentősebb
képviselője Rotterdami Erasmus (1469-1536),
aki a keresztény filozófia és az ókori humaniz­
mus összekapcsolásáért fáradozott.
Az élet csak sokoldalúságában és ellenté­
tességében mutatkozik meg, ezért olyan
emberi bölcsességre van szükség, amely az
ellentéteset egyesíti és semmit sem zár ki.
Ez a nyitottság a vallás területén is toleranciát
igényel, amely a humanisztikus képzettségű,
világpolgárias kereszténység eszméjével ta­
lálkozik. Szatirikus írásában, „A balgaság di­
c séretéiben az embereknek és saját korának
alapvető gyengeségeit bírálja. Kritikai-filoló-
giai felfogásával összhangban növekszik ben­
ne az értelem függetlenségének tudata a min­
denkori tekintéllyel szemben,
így a hit kérdéseiben is mindenki egyedül
a saját lelkiismeretének tartozik felelős­
séggel.
Annak ellenére, hogy sok gondolata befolyá­
solta a reformációt, később eltávolodik attól,
ami különösen az akarat szabadságának kér­
déséről L utherrel folytatott vitában nyilvá­
nult meg; E rasmus nyomatékosan képviseli
az akaratszabadság álláspontját.
A vele baráti viszonyban lévő M orus T amás
(1478-1535) „Utópia” című írásával vált kü­
lönösen ismertté, amelyben olyan utópiszti­
kus államideált vázol fel, amely vallási tole­
ranciára, általános boldogságra és a magántu­
lajdon megszüntetésére épül.
98 Reneszánsz

B Montaigne

A skolasztikus-teológiai hagyomány bilin­
cseitől való megszabadulás és a felfedezőuta-
kon megismert más népekkel és a studia hu-
manitatis humanisztikus gondolatával való
konfrontálódás során az ember lényegére és
helyzetére vonatkozó elmélkedés vált köz­
ponti témává.
A humanizmus ideálja az uomo universale,
az osztályok fölött álló, sokoldalúan kép­
zett ember, aki rendeltetését - mint tanu­
lásra képes lény - ismereteinek kiszélesíté­
sében tölti be.
Az ókori humanizmus ideálja felé orientáló­
dó emberhez így olyan erkölcsi tartás kötő­
dik, amely pl. a mérték, az igazságosság, az
esztétikai érzékenység, a természethez fűző­
dő harmonikus viszony erényeiben mutatko­
zik meg, amikor is a szociális erények külö­
nösen nagy szerepet játszanak a polgári kö­
zösségben.
A reneszánsz-platonizmus, amelynek fő kép-,
viselője M arsilio F icino (1 4 3 2 -1 4 9 9 ), külö­
nösen az ember mint szellemi lény meghatá­
rozottságát hangsúlyozza.
Az ember halhatatlan lelke a világ közepe
és köteléke, mert a lélek az egyesítő közép
a pusztán testi szféra és a tisztán isteni szel­
lem között. Ha a lélek az ész erejével meg­
szabadul a testitől, akkor újra visszatérhet
isteni eredetébe.
F icino tanítványa, G iovanni Pico della Mi-
randola (1463-1494) „Beszéd az ember mél­
tóságáról” című művében a szellemi megha­
tározottságból származó szabadságot alapoz­
za meg:
A teremtés napjainak végén Isten már min­
den tulajdonságot megteremtett; így az em­
ber számára már nem maradt semmi, ami sa­
játja lehetett volna, ezért így szólt Isten az
emberhez:
„Téged nem fékez semmi kényszer, téged
szabad akaratodra bízlak, az fogj a természe­
tedet megformálni. A mindenség közepébe
helyeztelek, nézz körül, hogy mi a legked-
vedszerintvalóbb a világban. Nem alkottunk
sem éginek, sem földinek, sem halandónak,
sem halhatatlannak, hogy önmagadat ami­
lyennek csak akarod, döntésed és rangod ér­
telmében magad alakítsd ki, s mint a faze­
kas, abba a formába gyúrd át, amelyik in­
kább tetszik. Lelked végzéséből lesüllyed­
hetsz az alacsony, állati világba, és újjászü­
lethetsz a felsőbb, az Isten világába.”
Az ember, szellemi meghatározottságából
adódóan, képes az Isten teremtette formák
szemléletére és szabadon alakíthatja saját lé­
nyegét. Ő áll a világ közepén. A szabad szub­
jektivitás hangsúlyozása miatt ez a koncepció
jelentős, a platonizmusnak azonban megvan
az a tendenciája, hogy mind az ember testisé­
gét, mind annak társadalmi vonatkozásait
háttérbe szorítsa, az elmélkedő életszemléle­
tet részesítve előnyben. Más gondolkodók
Emberkép 99
megkísérlik ezt az egyoldalúságot meghalad­
ni, amennyiben a lélek és a test összetartozá­
sát hangsúlyozzák és az embert mint társadal­
milag kialakult lényt fogják fel. C ristofero
L andino (1424-1498) ezt írja:
„ .. . így, ha az embert tekintjük, egy olyan
egészet képzeljünk el, amely egyszerre áll
lélekből és testből... A természet mint
a legkiválóbb anya a társas kapcsolatokban
való részvételre és az emberi közösség
megóvására hozott létre bennünket.”
Ennélfogva az ember egységes szemlélet-
módjára van szükség és a gyakorlatra orien­
tált életmódot illeti meg az elsőbbség. P ietro
P omponazzi (1462-1524) - az arisztotelianiz-
mus képviselője - szintén hangsúlyozza
a gyakorlati ész elsőbbségét.
Az emberi léleknek a működéshez az érzé­
ki benyomások közvetítésére van szüksé­
ge, így a lélek test nélkül nem gondolható
el. Halhatatlansága észbeli okok miatt nem
bizonyítható.
Egy másik értelmezés, az olasz reneszánsztól
eltérő felfogás mutatkozik meg a francia hu­
manizmus legjelentősebb képviselőjénél.
Michel de Montaigne (1533-1592) „Esszé”-
ivel megalapozza ezt a kötetlen szubjektív
forma által meghatározott irodalmi műfajt.
M ontaigne jeligéje: Que sais-je? (Mit tudom
én?) jellemzi szkeptikus kiindulópontját.
A világ állandó keletkezésben és sokféleségre
szétforgácsoltán nyilvánul meg, így az ésszel
a bolondját járatja, amennyiben az azt hiszi,
hogy képes valami változatlant, örökkévalót
felfogni.
„Végső soron semmiféle maradandó nincs,
sem a mi lényegünkben, sem a dolgok lé­
nyegében. Mi is, ítéletünk is és minden ha­
landó dolog szakadatlanul folyik és hul­
lámzik.”
Ennélfogva szerinte a természettudomány
nem más, mint szofisztikus poézis, és a filozó­
fiai hagyományt az anarchia uralja.
Az emberi élet is csak bizonytalanságában
és a haláltól való állandó fenyegetettségé­
ben mutatkozik meg. (A későbbi egzisz­
tencializmus alapgondolatai.)
A szkeptikus magatartás azonban nem rezig-
nációhoz vezet, hanem megszabadít és belső
biztonságra, valamint az ítélkezés független­
ségére nevel. Ekkor a saját tapasztalat bizo­
nyul a legjobb megismerési forrásnak, aho­
gyan az ember önmaga a legalkalmasabb
tárgynak. Önmaga bensejének megfigyelésé­
ben az ember megtalálja saját természetét és
egyben felfedezi egyáltalában az emberiesség
általános formáját.
„Minden ember magában hordja az emberi
természet általános form áját.”
A - sztoikus értelemben vett - elrendező ter­
mészet válik az adottságoknak megfelelő élet
mércéjévé és vezetőjévé.
100 Reneszánsz

a kormányzás
gyakorlása

*
pozitív jog

A Grotius: Természetjog B Althusius: Népszuverenitás

cél: egy közép-itáliai királyság megalakítása

FORTUNA

1501 1503
Urbino apja
hercege halála

1500 >
Romagna 1503/04
hercege j fogság

1498 ) a hódí­
Valen­ tások
tinod vissza­
hercege, VIRTU adása
1506
1493 elesik a
bíboros csatában

Cesare Borgia: virtu és fortuna

C Niccolö Machiavelli

Az államhatalom kérdése alapvető államel­
méleti probléma. J ea n B o d in (1530-1596)
határozza meg a szuverenitás fogalmát, amely
az államot jellemzi. Ez az abszolút, tartós és
legmagasabb (parancs)uralom. A szuvereni­
tás jogainak (törvényalkotás, háború folyta­
tása, bírói és pénzügyi joghatóság) a birto­
kosa
az abszolút uralkodó, aki senkinek sem fe­
lelős, csak az isteni parancsnak és a termé­
szetjognak. A ráruházott hatalom vissza­
vonhatatlan.
Mindenekelőtt a polgár tulajdonára és sza­
badságára kell ügyelnie.
J o h a n n e s A lt h u s i u s (1557-1638) másfajta
nézőpóntot képvisel. Szerinte a szuverenitás
egyedül a népé és a nép - visszavonható ha­
tállyal - csak megbízza az uralkodót a kor­
mányzás gyakorlásával.
Ennélfogva a nép joga az is, hogy az ural­
kodót ismét leváltsa.
H u g ó G r o tiu s (1583-1645) „A háború és bé­
ke jogáról” című munkájában a természetjog
fogalmáról nyújt általános megfontolásokat.
Különbséget tesz a pozitív, az írott, minden­
kor érvényes jog és a változatlan, normatív
természetjog között. A pozitív jog csak akkor
tarthat igényt érvényességre, ha összhangban
áll a természetjoggal.
„A természetes jog az ész parancsa, ami ar­
ra utal, hogy a cselekvésben, magával az
értelmes természettel való össszhang vagy
annak hiánya miatt, erkölcsi szükségszerű­
ség vagy erkölcsi rútság rejlik.”
A természetjog alapelve az ember társas ösz­
töne, amely az embert rendezett közösség irá­
nyába hajtja és esze révén képes megismerni,
hogy mi egyezik meg az embernek Isten által
alkotott természetével.
A természetjog tartalma egyrészt - az ember
természetéből következő - evidens elvekből
állapítható meg, másrészt annak a vizsgálatá­
ból, amiben a művelt népek nézeteikben
megegyeznek.
Niccolo Machiavelli (1469-1527) „II princi-
pe” („A fejedelem”) című írásával a politikai
filozófia új irányzatát teremti meg. Ebben
felbontja a politika és az etika összetartozá­
sát, amely az antikvitás óta létezett. Számára
nem az etikai eszményekre épülő állam a
fontos, hanem annak elemzése, ami valósá­
gos.
„Nagy a távolság valódi és képzelt életmó­
dunk, valóságos és feltételezett tetteink
között; aki az utóbbiak alapján okoskodik,
inkább saját romlásának okozója, mintsem
sikeres előmenetelének. Mert úgy szokott
történni, hogy az olyan embernek, aki min­
denkihez jó akar lenni, gonoszok okozzák
a vesztét.”
Ezt M achiavelli olyan korban állítja, ame­
lyet politikai válságok rendítenek meg és bel­
Állam- és jogelméletek; Reformáció 101
ső szétesés fenyeget, és szeretne utat mutatni
egy tartósan rendezett államiság irányába,
amelynek szervezetei erősítik a polgár erköl­
csi öntudatát. Ennek alapja az uralkodó rá­
termettsége és hatalomra törő akarata. A n­
nak a régensnek a tulajdonságait írja le, aki
képes az államot elrendezni és a hatalmát
megtartani. A politika és az erkölcs M a ch ia ­
v e l l i által végrehajtott szétválasztása nagy
hatást gyakorolt.
Az uralkodónak szükség esetén készen kell
lennie akár rossz cselekedetre is. A hata­
lom megtartása érdekében nem hasznos
dolog jónak lenni, jónak tűnni viszont,
a nép megbecsülésének megszerzéséért,
igen.
M a c h ia v e lli számára C e sa r e B o r g ia a pél­
dakép. Az ember boldogsága és boldogtalan­
sága a tetterőtől (virtu) és a véletlenszerű kül­
ső körülményektől (fortuna) függ. Ennélfog­
va az uralkodónak képesnek kell lennie arra,
hogy a külső követelményekhez alkalmaz­
kodjon. Amellett rendelkeznie kell az in­
gatag sors legyőzéséhez szükséges tetterő­
vel.
A gondolkodásmódnak a kortörténeti háttér
előtt bekövetkezett áttörése a reformációval
végül eléri a keresztény egyházat is és annak
szakadásához vezet. Az egyházi visszaélések
miatt sürgetővé vált megújulás Martin Luther
(1483-1546) személyes hittapasztalatának
ereje révén hoz áttörést.
L u th e r az emberi természet teljes bűnössé­
géből és romlottságából indul ki, ami miatt az
ember nem nyerhet Isten előtt igazolást saját
akaratának erőfeszítésével vagy jó munkájá­
val, hanem ezt egyedül az isteni kegyelem
(sola gratia) és a hit (solafide) útján nyerheti
el. Ezzel elveti a katolikus egyház által igé­
nyelt közvetítő funkciót, mert
az egyes ember hitének gyakorlása közben
közvetlen, személyes és felelősségteljes
kapcsolatban áll Istennel.
Csak Isten igéjét a Szentírásban (sola scriptu-
ra) ismeri el egyetlen tekintélynek. Az egy­
ház hierarchikus szerkezetének helyére
a gyülekezetnek és valamennyi hívő papságá­
nak a gondolata lép.
A hitnek egyedül a saját bensőségességében
való gyökerezése ahhoz vezet, hogy az ember
két önálló világban él: a benső, szellemi és
a külső, állami közösségben.
A protestantizm us Jean CALViN-féle
(1509-1564), erkölcsi szigorral folytatott k i­
dolgozásának folyam atában, am ely szerint
a hivatásban elért é s a gazdasági siker szám ít
az egyházi gyülekezetben az isteni kiválasz­
tottság jelén ek , kifejlődik az újkori kapitalis­
ta társadalm akra tipikusan jellem ző munka­
erkölcs.
102 Felvilágosodás

1820 0 angol . német

1820
francl a más nemzetis8gu
1800 1800

Hume Voltaire Rousseau 1780

1780

1760
B~:;~,~~qt~eu Woltt 1760

=-íl
Vlco
1740 -- - - 1740

1720 - - --- Leibniz 1720

1
1700 - Locke- - 1700

1680
' Hobbes
1 , Spinoza 1680

~rn~íl
1
1660 1 ~--•-1660
1
1
1640 -1 1640
1
1

---1
íl
1____L_ - :
1620 1620

1600 -
i i
-r- J
:
1 1600
1 1 1
l 1 1 1 1
'-·--:-1-:---!-v
-:' --~-
I : : 1
J 1 :
1 1
1 1
1 1
1 1
1

Amszterdam
:„1
1

1
1
1
1
•
1

1
'
Berlin 1
Oroszország
11762-961

074()-.86)1
1
•
1

•
1

).il
1 Lipcse Boroszló
1
1
1 1 1• Frankfurt

:.1848
1
1 1 1
1 • Pa'."s

•
1
,,
1791 1
- USA Tours• Bécs
1789 1
1 ,/ •
Clermont- / „(17~)
ill Ferrand •
Bordeaux "
Genf

„
•
felvilágosult absz.olutisták

forradalom fil alkotmány

sszcíoglaló uckintés: A íclvl hlgosodás

 Összefoglaló áttekintés 103

A XVII. és a XVIII. századot mint szellem- A legjelentősebb példa erre N ew ton :

történeti korszakot felvilágosodásnak ne­ Mechanikája (1687) átfogó kvantitatív ter-
vezik. mészetmagyarázat, amely szigorúan oksá­
A felvilágosodás egyik klasszikus definícióját gi, és nem alkalmaz szükségtelenül hipoté­
I. K ant (1783) adja meg: ziseket.
„A felvilágosodás az ember kilábalása Tudományos felfedezések sora esik erre az
a maga okozta kiskorúságból. A kiskorú­ időre. Részben a természet legyőzésében tör­
ság az arra való képtelenség, hogy valaki tént előrelépés alapozza meg a haladásba ve­
mások vezetése nélkül gondolkodjék.” tett hitet a felvilágosodásban.
A felvilágosodást tehát az ész használata és Társadalmilag a polgárságnak a gazdasági
a gondolkodó individuum önálló teljesítmé­ fejlődés által elősegített felemelkedése hatá­
nye határozza meg. A felvilágosodás jellem­ rozza meg a korszakot. A folyamatot a libera­
zője továbbá, hogy eltávolodik a hagyomány­ lizmus kíséri. Gazdaságelméletében a libera­
tól és a tekintélytől, nagyra becsüli a szabad­ lizmus szabad ipart és kereskedelmet kö­
ságot, és az összes kérdés ésszerű megoldásá­ vetel.
ra való képességet pozitívan értékeli. Jelszava:
„Laissez fairé, laissez passer.” (Engedjétek
Ezt az újraalapozást két irányban kísérlik csinálni, engedjétek haladni.)
meg: Ehhez járul az egyén jogának filozófiai meg­
1. A racionalizmus (mindenekelőtt Francia- alapozása az állammal és polgártársaival
országban és Németországban): fő képviselői szemben.
annak lehetőségét állítják, hogy a valóság Fontos jogi szövegek keletkeznek Angliá­
építménye a gondolkodás tiszta elveiből meg­ ban, amelyek e szabadságokat garantálják:
ismerhető. A világ logikus rendje lehetővé pl. a „Habeas Corpus-akták” (1679) és
teszi a világ deduktív megragadhatóságát. „A jogok deklarációja” (1689).
A minta a matematika módszere, amely né­ A jogfilozófiában fontos eredmény a termé­
hány biztos axiómából következtet. szetjog és az emberi jogok újrafogalmazása,
A valóság két (D escartes), egy (S pinoza ) pl.
vagy sok (L eibniz ) szubsztanciából áll és Virginia Bili of Rights (USA 1786): „Min­
Isten által tökéletesen elrendezett. den ember természeténél fogva szabad...
2. Az empirizmus (mindenekelőtt Nagy-Bri- és veleszületett jogokkal rendelkezik, ne­
tanniában, később Franciaországban is, rész­ vezetesen az élethez és a szabadsághoz va­
ben mint materializmus): Fr. B a c o n t ő l (95. ló joggal, valamint azzal a lehetőséggel,
old.) H ob b es, L o ck e és B e r k e le y filozófiá­ hogy tulajdont szerezzen és azt megtartsa,
ján keresztül egészen HuME-ig a megismerés boldogságra és biztonságra törekedjen és
alapját az (érzéki) tapasztalatban látja. Csak azt elérje.”
az egyedi tárgyak és jelenségek valóságosak. A felvilágosodás gondolkodása mélyreható
Az értelem helyes használata képes ezeket el­ következményekkel járt az állam szervezeté­
rendezni és belőlük induktív következtetése­ re. A filozófia fontos elveket fogalmaz meg:
ket levonni. - szerződéselmélet: az uralmat mint a nép és
Ennek az elképzelésnek a hatékonysága a kormányzat közötti szerződést kell fel­
mindenekelőtt a természettudomány kiala­ fogni,
kulásában nyilvánul meg, de a jog- és ál­ - népszuverenitás: az államhatalom a nép
lamfilozófiában az egyén kihangsúlyozásá­ kezében van,
ban is. - a hatalom megosztása: a hatalmi visszaélé­
A felvilágosodás számos filozófusa más terü­ sek kizárása érdekében a hatalmat külön­
leteken - matematika, fizika, politika vagy böző (egymást kölcsönösen) ellenőrző
diplomácia - jelentős teljesítményeket ért el. szervekre kell felosztani. L ocke és M on -
A hagyománnyal és a tekintéllyel szembeni tesquieu fogalmazza meg ezt a követelést
szkepszis - a vallással szemben - kritikus ál­ klasszikus formában,
lásponthoz vezet: - annak követelése, hogy mindenki demok­
az ész vizsgálódással megkísérli önmagából ratikusan részt vehessen a hatalomban.
kiirtani a „babonákat” és racionálisabb A megvalósítás különböző módokon törté­
jámborsággal helyettesíteni. nik. Angliában az alkotmányos monarchiá­
A felvilágosodás különösen erős törekvése ban érvényesül (királyság, demokratikus jo­
irányul a vallásos felekezetek közötti toleran­ gokkal, amelyeket alkotmány jellegű szöve­
ciára. Tipikus megjelenése a deizmus: gek garantálnak). A kontinensen a felv ilá ­
Isten a világot tökéletesnek alkotta, ezután gosult abszolutizmus” jön létre a
azonban többé nem avatkozik bele. „semmit a nép által, mindent a népért” elv
alapján.
A matematika alkalmazása és a megfigyelés Franciaországban az 1789-es forradalom kí­
módszere a természettudományban áttörés­ sérli meg az államra és polgárainak jogaira
hez vezet. vonatkozó új eszmék megvalósítását.
104 Felvilágosodás

A Az én-tudat mint a kartéziánus filozófia sarkpontja

B Descartes istenbizonyítéka

René Descartes (R enatus C artesius)
(1569-1650) a hagyományra irányuló szkep­
szist az ész (lat. ratio) magas fo kú tiszteletével
kapcsolja össze felvilágosult életművé. A ma­
tematikus D escartes az egzakt természettu­
dományok eredményeit és a matematika
módszerét alkalmazza. Filozófiájának to­
vábbi felvilágosult mozzanatai a szubjektum
erős hangsúlyozása és a lehető legnagyobb bi­
zonyosságra való törekvés. Az újkori filozó­
fia egyik fő vonulatát alapozza meg a megis­
merő szubjektumhoz való szkeptikus vissza­
húzódással.
Módszerének alapjait D escartes az „Érteke­
zés az ész helyes vezetésének módszeréről”
című munkájában fejti ki. Eszerint:
- minden előítéletet kerülve csak azt kell
igaznak elismerni, ami tisztán és világosan
felfogható („clare et distincte percipere”),
- a problémákat részekre kell bontani,
amennyire csak lehetséges,
- a legegyszerűbb tárgytól „mintegy fokoza­
tosan” kell a bonyolultabb felé haladni,
- a rendszer teljességét felsorolással kell biz­
tosítani.
Ezt a matematikától kölcsönvett módszert
tetszés szerint kiválasztott tárgy vizsgálatánál
lehet alkalmazni.
A cél: eljutni az „egyszerű természetekhez”
(analitikus módszer):
„Ezeknek közvetlen evidenciával belátha-
tóknak kell lenniük (intuíció).”
Az ilyen ismeretből („certe et evidenter co-
gnoscere”) kell a következtethető tételeket
dedukálni, azaz levezetni.
A descartes-i filozófia tulajdonképpeni kiin­
dulópontja a kételkedés:
D escartes , módszerének megfelelően,
olyan támpontot keres, amely nem vonha­
tó kétségbe.
Ebből kiindulva kíván azután kényszerű kö­
vetkeztetésekkel bonyolultabb, de vitathatat­
lan igazságokhoz jutni.
A hat „Meditationes de prima philosophia”
közül az elsőben D escartes „saját összes vé­
leményének megdöntését” tűzi ki célul.
Gondolkodásának egész fundamentumát alá­
ássa és nemcsak az érzéki észlelésben kétel­
kedik, hanem az emlékezet teljesítményében
és végül a Iegevidensebb dolgokban is:
„Nem lehet még az is, hogy tévedek, vala­
hányszor a kettőt és a hármat összeadom?”
Hiszen lehet, hogy az Isten avagy egy gonosz
és fondorlatos szellem, a „genius malignus”
az embert mindenben félre akarja vezetni.
D escartes végül a kételkedés során beleüt­
közik a legevidensebbe és a kétségbevonha­
tatlanba: az öntudatba. Az ént még a kétel­
kedésben is előfeltételezni kell.
„Azt figyeltem meg, hogy mialatt úgy akar­
nék gondolkodni, hogy minden hamis le­
gyen, mégis szükségszerűen nekem, aki azt
gondolta, valaminek lennem kell és mivel
Racionalizmus I./Descartes I. 105
észrevettem, hogy az az igazság, hogy gon­
dolkodom, tehát vagyok, oly szilárd és biz­
tos, hogy... a szkeptikusok sem képesek
megcáfolni, így el tudom fogadni ezt az
igazságot az általam keresett filozófia első
elvének.”
A szubjektum öntudata tehát az a fundamen­
tum, amelyre D escartes a filozófia összes
további részét - egyöntetűen - fel akarja épí­
teni.
Ez az É n azonban az öntudat bizonyosságá­
nak foglya maradna, ha a k ételk ed és által
szétrom bolt viszonyt a külvilághoz nem állí­
taná helyre. DESCARTES-nak e z az istenbizo­
nyíték által m egd ön th etetlen n é váló ítéletek
k eretéb en sikerül. Itt saját tudatának k ép ze­
teib ő l (id ea) indul ki és ezzel k özvetve C a n -
terbury -i A nselm on tológiai érvéh ez (73.
o ld .) csatlakozik. Az eszm ék vagy m agából
a tudatból vagy a külvilágból szárm aznak,
vagy egy fensőbb instancia ü ltette azokat
a tudatba:
Isten eszméjénél a külvilág elesik, mert
a külvilág egyáltalán nem képes tiszta kép­
zeteket nyújtani.
Önmagából kiindulva sem képes a tudat az
Isten eszméjéhez eljutni:
„Bár rendelkezem a szubsztancia képzeté­
vel, hiszen magam is szubsztancia vagyok,
ez azonban nem lehet a végtelen szubsztan­
cia képzete, mivel magam véges vagyok.
Ilyen képzet csak valóban végtelen szubsz­
tanciából keletkezhet.”
Ezt az az érv támasztja alá, hogy az ok min­
dig több léttartalmat rejt magában, mint az
okozat:
Ezért nem lehet az ontológiailag alacso­
nyabb eszme oka a magasabbnak, az isteni
szubsztanciának.
Az Isten eszméje „idea innata”, azaz velünk-
született eszme. Az ilyen eszmék fogalmát
egyrészt az a pszichogenetikai közelítés fejti
ki, amely szerint az ilyen képzeteket Isten ül­
tette a lélekbe. Másrészt ezeket D escartes
egyáltalában a legbiztosabb képzeteknek mi­
nősíti: ezek az egységes eszmék a külvilágtól
függetlenül találhatók a tudatban. így a leg­
nagyobb világosság és D escartes szerint
a legmagasabb fokú bizonyosság illeti meg
őket. Isten eszméje továbbá nemcsak az ab­
szolút szubsztanciális és az aktuálisan végte­
len tulajdonságát foglalja magában.
Az igazság még inkább hozzátartozik az „ens
perfectissimum”-hoz, a beteljesült léthez:
A hazugság és a csalás a hiányból szár­
mazik.
Ezért a „genius malignus" hipotézise is össze­
omlik:
Isten igazsága garantálja a világ és a rá vo­
natkozó ismeretek helyességét.
Különösen a közvetlen evidencia, a természe­
tesfény nyeri innen végső indokát.
106 Felvilágosodás

A Descartes dualizmusa

B Akarat, ítélet és tévedés

C Az okkazionalizmus
 Racionalizmus II./Descartes II. 107

D escartes megvizsgálja az Ént, ami a kétely­ A testek olyan természeti törvények hatása
ből számára megmarad és rés cogitansként, alatt állnak, mint a nyomás és lökés mecha­
azaz gondolkodó dologként jellemzi. Ebben nikus törvényei.
egybeesik „a szellem, illetve a lélek, illetve az A szellem azonban szabad. E szabadság leg­
értelem, illetve az ész”. A rés cogitans ennél­ alacsonyabb formája a közömbösségből szár­
fogva olyan dolog, mazó, önkényes ítélkezés:
„am ely k ételk ed ik , b elá t, ig en ei, tagad, a korlátlan akarat az ész képzeteitől füg­
akar, n em akar, am ely képszerűen is e l­ getlenül hozza meg döntéseit.
képzel és ére z ” . Ha ezt olyan tárgyakra vonatkoztatja, ame­
Ellenpárja a rés extensa, amely a külső testi lyeket az ész még nem értett meg egészen,
világra vonatkozik. A kiterjedés (lat. exten- akkor abból tévedés keletkezik. Ezt kivéden­
sa=kiterjedt) és a mozgás, továbbá az alak, dő, nem elégséges ismeret esetén tartózkodni
a nagyság, a számosság, a hely és az idő hatá­ kell az ítélettől.
rozza meg - többek között - ezeket a külső D escartes magasabbra értékeli azt a szabad­
dolgokat. Ezek a testek elsődleges tulajdon­ ságot, amely egy evidens ítélet helyesléséből
ságai. Ezek továbbá racionálisak, mert meny- adódik:
nyiségileg és matematikailag megragadha­ „Ha mindig tisztán látnám, mi az igaz és
tók. a jó, akkor sohasem ingadoznék abban,
D émokritosz felfogásához hasonlóan (33. hogy hogyan ítélkezzem és mit válasszak,
o ld .) elválasztja egym ástól az elsődleges és akkor teljesen szabad lehetnék, de soha­
másodlagos tulajdonságokat. A csak elk ép ­ sem közömbös.”
zelt tulajdonságok m ásodlagosak, töb bek k ö ­
zött a szín, a szag, az íz, am elyek minőségi tu­ D escartes antropológiájában is érvényesül
lajdonságok. A m in őségek érzéki felfogása a testi és a szellemi szubsztancia dualizmusa:
elképzelés (im aginatio) m arad, ezzel szem ben Az ember mind a két világból részesedik.
a m atem atikai-m ennyiségi az igazi (értelm i) D escartes a kettő harmóniáját az emberben
megismerés (in tellectio ). az életszellemek tana segítségével akarja meg­
Az érzéki észlelés csak szubjektív és homá­ őrizni. Ezek biztosítják az átm enetet a testi­
lyos benyomásokat közvetít számunkra a kül­ ségből a szellembe és megfordítva.
világról, tehát nem a természet valóságos ké­ Az agyi tobozmirigyben vezetik át a szelle­
pét nyújtja. Csak a dolgok elsődleges tulaj­ mibe az idegpályák fizikai impulzusait.
donságairól képes az értelem biztos, fizikai
jellegű kijelentéseket tenni. A csak szubjek­ D escartes ezzel az emberben az egyesült két
tív érzékelésre, mint pl. a szín, az érvényes, szubsztancia szigorú párhuzamosságát posz-
. .hogy a tárgyakon érzékelünk valamit, tulálja. Egy meghatározott testi állapotnak
amelyről nem tudjuk, micsoda, ami azon­ meg kell hogy feleljen egy lelkiállapot. Na­
ban bennünk meghatározott érzést vált ki, gyon valószínű, hogy a szellemben lévő reflex
amelyet a szín érzékelésének nevezünk.” egyben a leghasznosabb is a test számára.
Az a döntő szerep, amelyet D escartes az Szomjúság érzésénél pl. nagy valószínűség­
észnek (lat. ratio) tulajdonít, indokolja azt gel jó dolog inni.
a „racionalizmus” elnevezést, amit filozófiája A rendszer hasznosságának garanciája a jósá­
és az őt követő filozófia visel. gos Isten konstrukciója.
DESCARTES-nak abból a k ö v etelm én y éb ő l,
hogy csak világos és evidens leh et csak igaz, D escartes test-lélek problémájából indul ki
következik: az okkazionalisták filozófiai iskolája. Kép­
igaz csak a logikailag é s racionálisan meg­ viselői - mindenekelőtt A. G eulincx
értett leh et. (1624-1669) és N. M alebranche (1638-
Ennélfogva tehát az igazság egyetlen garan­ 1715) - azt állítják, hogy a szellem és a test
ciája az értelmi tevékenység. - mint kettéválasztott szubsztanciák - egyesí­
A k ét szubsztancia tanában - rés cogitans és tése csak Isten beavatkozásával történhet
a rés extensa - éles dualizmus fejező d ik ki: meg:
A kiterjedt testek és a tiszta gondolkodás Isten gondoskodik arról, hogy a testi és
két egymástól teljesen elvált birodalma lé­ a szellemi folyamatok a megfelelő alkalom­
tezik a világban a nem teremtett és kitelje­ mal (lat. occasio) párhuzamosan fussanak;
sedett isteni léten kívül. „Úgyhogy a test és a szellemet mintegy informálja az egyide­
lélek mivoltát nemcsak egymástól külön­ jűleg végbemenő fizikai eseményről.
bözőnek, hanem bizonyos tekintetben el­
lentétesnek ismerem meg.” J. O. de L amettrie (1709-1751) elmélete is
kartéziánus gondolatokon alapul:
A fizikai világ ellélektelenítése, amelyet a fel­ D escartes az állatot bonyolult gépnek
virágzó természettudomány eredményezett, tartja, amelytől az ember csak szelleme ál­
megfelel a szellemi és az anyagi világ dualiz­ tal különbözik. L amettrie ezt a különbsé­
musának: get elveti és az embert is gépnek tartja.
108 Felvilágosodás

meghatározások tantételek alaptételek

19. tantétel: Isten avagy attribútumai

örökkévalók
bizonyíték magyarázat

A A geometriai módszerhez (Példa: „Etika” 1. 19)

egyetlen szubsztancia (Isten)

végtelen
sok
a ttrib ú tu m

moduszok moduszok

h atároUság
határo/tsái

tudat

B A szubsztancia, az attribútumok és a moduszok


Baruch (B enedictus ) de Spinoza (1632-
1677) egyesek szemében Istentől ihletett, vi­
lágos, mély filozófus, míg mások szemében
istentelen, homályos panteista gondolkodó­
nak számít.
S pinoza munkásságához illik a „tan” kife­
jezés, mert letisztult, fenséges nyugalmat
sugároz magából.
A „Traktátus az értelem megjavításáról”
(1677) egyfajta propedeutikának számít az
etikához és tanainak módszertani előkészíté­
sét szolgálta. Fő művét, az „Etikát” (1677)
geometriai módszerrel (lat. „more geometri-
co demonstrata”) fejtette ki, első írásához, az
„A descartes-i filozófia alapelvei”-hez (1663)
hasonlatosan.
Minden fejezet definíciókból, axiómákból,
tan tételekből áll, bizonyításokkal, követ­
keztető és segédtételekkel, megjegyzések­
kel és posztulátumokkal. (A ábra)
A matematikai rend nem a külső formát szol­
gálja (mint ahogyan a középkori (Summá”-
ban vagy W itt g e n s t e in „Tractatus logico-
philosophicus”-ában sem). Azt juttatja kife­
jezésre, hogy a filozófiában is, akárcsak
a matematikában,
a legfőbb elvekből minden más tétel leve­
zethető.
S pinoza azt akarja megmutatni, hogy ez a ki­
fejtési forma más, magasabb igazságnormát
igényel, mint amelyik általánosan érvényben
van:
Ez a kifejtési forma felhagy az emberi célra
irányuló kérdezősködésével.
Mert semmi más nem járult hozzá jobban az
ember megszállottságához, mint a cél jellegű
gondolkodás, amely szerint
a természetben mindent csak az ember szá­
mára hasznosnak az eszközeként lehet te­
kinteni.
Az „Etikát” 5 fejezetre osztja fel, amelyek
„Istenről” , „A szellem eredetéről és termé­
szetéről”, „A szenvedélyekről”, „Az emberi
szabadságról” és „Az emberi szabadság és az
ész hatalmáról” szólnak.
Az ember helyett Istennel kell kezdeni, ami
azt jelenti, hogy
ha az Istenről alkotott elképzelés hamis,
akkor az emberkép sem lehet helyes.
„Istent” a definíciókban mint szubsztanciát
ábrázolja. A szubsztanciát úgy határozza
meg, mint
„azt, aminek fogalma nem szorul egy má­
sik dolog fogalmára, hogy abból legyen
megalkotva”.
A szubsztanciát az attribútumok mint tulaj­
donságok alkotják, amelyeket az értelem
mint lényegeseket ragad meg. Sp inoza
a szubsztancia állapotait modusoknak nevezi.
A végest akként definiálja S p in o za , ami ha­
sonló természetű másik által korlátozott.
„Pl. egy testet végesnek nevezünk, mert
Racionalizmus IIL/Spinoza I. 109
mindig hozzágondolhatunk egy nagyob­
bat ... Azonban a gondolat egyetlen testet
sem korlátoz (mert nem azonos a term é­
szetük).”
Isten ezzel szemben abszolút végtelen létező,
amely semmiféle (korlátozó) tagadást nem
foglal magában, tehát végtelen sok attribú­
tumból áll. Sp in oza ebből azt vezeti le, hogy
Isten szükségszerűen létezik, ő az egyetlen
szubsztancia és ennélfogva oszthatatlan.
A kiterjedt és a gondolkodó dolgok ennél­
fogva vagy Isten attribútumai vagy Isten
attribútumainak állapotai.
Sp in oza tehát először azt határozza meg,
hogy ki a végtelen szubsztancia és azután azt,
hogy kik a véges moduszok (a világ és az em­
ber). A különbséget más fogalmakkal is ki le­
het fejezni, mint a szubsztancia és az akciden-
cia különbségét:
natura naturans és natura naturata;
a teremtő természet nem azonos a teremtett
természettel. De:
„Minden, ami van, Istenben van és semmi
sem létezhet és nem fogható fel Isten
nélkül.”
Arra a kérdésre, hogy vajon ez nem panteiz-
mus-e, S pinoza többek között a következő­
képpen válaszol:
„Ha léteznek emberek, akik úgy vélik,
hogy Isten és a természet (amelyen töme­
get vagy testi anyagot értenek) egy és
ugyanaz, akkor teljes mértékben té­
vednek.”
Az „Isten avagy a természet (is)” azonossága
(Deus sive natura) azt jelenti:
Isten a teremtő természet (naturans) és
minden, ami létezik, általa lett (naturata)
és általa lesz létében megtartva.
Ezáltal minden megismerésnek is Isten attri­
bútumait vagy moduszait kell megértenie „és
semmi mást” .
A valóság első és utolsó okának kifejtése
után az ember metafizikája következik. Spi­
n o z a alaptézise, hogy a kiterjedés és a gon­
dolkodás az egyetlen szubsztancia attribútu­
mai, amelyet képesek vagyunk felfogni. E b­
ből következik:
„Az eszmék rendje és kapcsolódása ugyan­
az, mint a dolgok rendje és kapcsolódása.”
A dolgok és eszmék valósága S p in o za szerint
csak akkor létezik, ha azokat az Isten attribú­
tumai magukba foglalják. A testek általáno­
san Isten moduszai a kiterjedés attribútuma
alatt, az eszmék pedig a tudat attribútuma
alatt. „A gondolkodó szubsztancia és a kiter­
jedt szubsztancia egy és ugyanaz a szubsztan­
cia, amelyet majd az egyik, majd a másik att­
ribútumban fogunk fel.”
Az ember tekintetében a test és a szellem vi­
szonyát párhuzamosságként fogja fel: ezek
egy individuum két „aspektusát” alkot­
ják.
110 Felvilágosodás
S pinoza ismeretelmélete szerint az emberi
szellem eszméi akkor adekvátak és igazak, ha
Istenre vonatkoznak. Minden igaz eszme Is­
tenben van, mivel az eszmék Isten gondolko­
dó attribútumának moduszai. Az igaz eszmék
tiszták és világosak. Igazságuk bizonyosságát
is magukban foglalják, mivel az igazságnak
megvan a saját mércéje és nincs semmiféle
más kritériuma önmagán kívül (veritas nor­
ma sui et faisi est).
„Az eszme adekvátsága tartalmazza...
a reálisan létező dolgokra való vonatko­
zást ... az Istenben lévő eszmék által köz­
vetítetten ... Csak amennyiben gondol­
kodásunk alapjában Isten gondolkodása,
lehetnek az eszméink adekvátak.” (W.
R öd )
S pinoza a megismerés három módját külön­
bözteti meg:
- az érzéki, amely affekciók által keletkezik
és amely zavaros és rendezetlen nemfogal­
makat hozhat létre,
- a racionális, amely közös fogalmakból kö­
vetkeztetve operál,
- az intuitív, amely „sub spécié aeternitatis”,
azaz az abszolutumra vonatkoztatva ismer
meg.
Csak az első megismerési mód lehet tévedé­
sek forrása.
Az Etika harmadik részében az affektusokkal
foglalkozik, amelyeket S pinoza „a szenvedé­
lyek mechanikájának” egy fajtájaként áb­
vágyakozás
rázol:
„mintha vonalakról, felületekről és testek­
ről volna szó”.
tökéletességre törekszik
„Ordine geometrico demonstrata” itt azt je­
szomorú öröm lenti:
ság az emberi cselekvéseket általános törvé­
csökkenő növekvő nyek kapcsolják össze egymással.
Ezzel kapcsolatosan az első és legfőbb elv így
külső hangzik:
okokkal „Minden dolog - amennyire rajta múlik -
szeretet arra törekszik, hogy létében fennmarad­
gyűlölet
hasson (conatus sese conservandi).”
S pinoza 3 alapaffektust tételez fel:
biztos a vágyat, amely az (önfenntartó) ösztön
önmaga tudatával együtt, továbbá az örö­
kételkedés bizonytalan biztonság m öt és a szomorúságot.
A többit ezekből az alapaffektusokból vezeti
véletlen le, pl. így definiálja:
„A szeretet az az öröm, amelyet egy külső
ok eszméje kísér.”
félelem vonzalom ellenszenv remeny
Etikailag az affektusok igazi természetének
megismerése annak lehetőségét kutatja, ho­
gyan lehet állhatatos és tökéletes életet foly­
tatni.
S pinoza jónak vagy rossznak azt tartja, ami S pinoza filozófiájában jelentős az élet és a ta­
B Az affektusok elmélete a „hatalmat” , azaz az ember valóságát előse­ nok impozáns egybeesése, azaz
gíti, illetve akadályozza. Az igaz szabadság
nem más, mint a megváltoztathatatlan szük­
Racionalizmus IV./Spinoza II. 111
ségszerűség belátása. Az ész a maga adekvát
megismerésének mértékében szabadul meg
az affektusoktól, amelyek a tökéletesedéstől
elválasztják.
Az ember mindent mint Istenben szükségsze­
rűen megalapozottat ismer meg és akkor vá­
lik szabaddá, ha beletörődik a világ Isten ál­
tal meghatározott folyamatába.
A legnagyobb aktivitás tehát a helyes megis­
merésében áll, amelynek legmagasabb for­
mája Isten ismerete.
Az igaz vallásosság az Isten szeretetében
áll (amor Dei intellectualis).
S pinoza alkalom jellegű írásai közé tartozik
a „Teológiai-politikai értekezés” (1670). Be­
vont ebbe egy korai védekező írást is, amely­
ben az ateizmus vádja ellen fordul.
Az írás fő célja a filozófia elválasztása
a teológiától.
S pinoza ezt módszertanilag viszi keresztül,
amennyiben alaptételek sorát alkalmazza
a Biblia magyarázatára és ezzel megalapozza
a modern bibliakritikát, módszertani, törté­
nelmi és filológiai értelemben.
Ezt nem mint teológiai exegézist (szöveg­
magyarázatot) hajtja végre, hanem mint
egy világtörténelmileg jelentős konkrét
szövegen gyakorolt filozófiai kritikát.
A bevezetés előkészíti az állam természetjogi
ábrázolását. Ezzel az a szándéka, hogy meg­
védje
„a filozofálás szabadságát és annak kimon­
dását, amit az ember gondol”.
Ez egyrészt a teológiától való elhatárolódás­
ban történik meg, másrészt az államhatalom­
hoz intézett követelésben, hogy a belső békét
a gondolkodás teljes szabadságának garantá­
lásával biztosítsák.
„Az emberek többnyire úgy vannak megal­
kotva, hogy semmit sem viselnek el nehe­
zebben, mint azt, hogy olyan nézeteket,
amelyeket ők igazaknak tartanak, bűnnek
bélyegezzenek és gonosztettül róják fel ne­
kik azt, ami őket az Isten iránt való jám ­
borságra és az emberek iránt való szeretet-
re indítja. Ennek az a következménye,
hogy megutálják a törvényeket és minden­
re merészkednek a hatósággal szemben,
s hogy szemükben nem gyalázat, hanem
a legtiszteletreméltóbb dolog lázadásokat
szítani emiatt, s minden lehető gonosztet­
tet megkísérelni.” „Az államban mindig
csak szerencsétlen kimenetelű lehet az a kí­
sérlet, amely az embereket, noha különbö­
ző és ellentétes nézetűek, arra akarja szorí­
tani, hogy csupán a legfőbb hatóságok
előírása szerint beszéljenek.”
életvezetésének feltétlen igazságossága fe­
di tanítása gondolatainak tisztaságát.

SPINOZA ismeretelmélete szerint az emberi
szellem eszméi akkor adekvátak és igazak , ha
Istenre vonatkoznak. Minden igaz eszme Is-
tenben van, mivel az eszmék Isten gondolko-
dó attribútumának moduszai. Az igaz eszmék
tiszták és világosak. Igazságuk bizonyosságát
is magukban foglalják, mivel az igazságnak
megvan a saját mércéje és nincs semmiféle
más kritériuma önmagán kívül (veritas nor-
ma sui et falsi est).
„Az eszme adekvátsága tartalmazza . . .
a reálisan létező dolgokra való vonatko-
zást ... az Istenben lévő eszmék által köz-
vetítetten. . . Csak amennyiben goridol-
kodásunk alapjában Isten gondolkodása,
lehetnek az eszméink adekvátak." (W.
Röo)
SPINOZA a megismerés három módját külön-
bözteti meg:
- az érzéki, amely affekciók által keletkezik
és amely zavaros és rendezetlen nemfogal-
makat hozhat létre ,
- a racionális, amely közös fogalmakból kö-
vetkeztetve operál ,
- az intuitív, amely „sub specie aeternitatis",
azaz az abszolutumra vonatkoztatva ismer
meg.
Csak az első megismerési mód lehet tévedé-
sek forrása .
Az Etika harmadik részében az affektusokkal
foglalkozik , amelyeket SPINOZA „a szenvedé-
lye'k mechanikájának" egy fajtájaként áb-
rázol:
„mintha vonalakról , felületekről és testek-
ről volna szó" .
„Ordine geometrico demonstrata" itt azt je-
lenti:
az emberi cselekvéseket általános törvé-
nyek kapcsolják össze egymással.
Ezzel kapcsolatosan az első és legfőbb elv így
hangzik:
„Minden dolog - amennyire rajta múlik -
arra törekszik , hogy létében fennmarad-
hasson (conatus sese conservandi)."
SPINOZA 3 alapaffektust tételez fel:
a vágyat, amely az (önfenntartó) ösztön
önmaga tudatával együtt, továbbá az örö-
möt és a szomorúságot.
A többit ezekből az alapaffektusokból vezeti
le, pl. így definiálja:
„A szeretet az az öröm, amelyet egy külső
ok eszméje kísér. "
Etikailag az affektusok igazi természetének
megismerése annak lehetőségét kutatja, ho-
gyan lehet állhatatos és tökéletes életet foly-
tatni .
SPINOZA jónak vagy rossznak azt tartja, ami SPINOZA filozófiájában jelentős az élet és a ta-
a „hatalmat" , azaz az ember valóságát előse­ nok impozáns egybeesése , azaz
gíti , illetve akadályozza. Az igaz szabadság
nem más, mint a megváltoztathatatlan szük-
Racionalizmus IV ./Spinoza II. 111
ségszerűség belátása .. Az ész a maga adekvát
megismerésének mértékében szabadul meg
az affektusoktól , amelyek a tökéletesedéstől
elválasztják.
Az ember mindent mint Istenben szükségsze-
rűen megalapozottat ismer meg és akkor vá-
lik szabaddá, ha beletörődik a világ Isten ál-
tal meghatározott folyamatába.
A legnagyobb aktivitás tehát a helyes megis-
merésében ~Jl , amelynek legmagasabb for-
mája Isten ismerete.
Az igaz vallásosság az Isten szeretetében
áll (amor Dei intellectualis).
SPINOZA alkalom jellegű írásai közé tartozik
a „Teológiai-politikai értekezés" (1670) . Be-
vont ebbe egy korai védekező írást is , amely-
ben az ateizmus vádja ellen fordul.
Az írás fő célja a filozófia elválasztása
a teológiától.
SPINOZA ezt módszertanilag viszi keresztül ,
amennyiben alaptételek sorát alkalmazza
a Biblia magyarázatára és ezzel megalapozza
a modern bibliakritikát , módszertani , törté-
nelmi és filológiai értelemben.
Ezt nem mint teológiai exegézist (szöveg-
magyarázatot) hajtja végre , hanem mint
egy világtörténelmileg jelentős konkrét
szövegen gyakorolt filozófiai kritikát.
A bevezetés előkészíti az állam természetjogi
ábrázolását. Ezzel az a szándéka, hogy meg-
védje
„a filozofálás szabadságát és annak kimon-
dását, amit az ember gondol" .
Ez egyrészt a teológiától való elhatárolódás-
ban történik meg, másrészt az államhatalom-
hoz intézett követelésben , hogy a bel s ő békét
a gondolkodás teljes szabadságának garantá-
lásával biztosítsák.
„Az emberek többnyire úgy vannak megal-
kotva , hogy semmit sem viselnek el nehe-
zebben , mint azt , hogy olyan nézeteket,
amelyeket ők igazaknak tartanak, bűnnek
bélyegezzenek és gonosztettül rój ák fel ne-
kik azt , ami ők e t az Isten iránt való jám-
borságra és az emberek iránt való szeretet-
re indítja. Ennek az a következménye ,
hogy megutálják a törvényeket és minden-
re merészkednek a hatósággal szemben ,
s hogy szemükben nem gyalázat , hanem
a legtiszteletreméltóbb dolog lázadásokat
szítani emiatt, s minden lehető gonosztet-
tet megkísérelni." „Az államban mindig
csak szerencsétlen kimenetelű lehet az a kí-
sérlet, amely az embereket , noha különbö-
ző és ellentétes nézetűek, arra akarja szorí-
tani , hogy csupán a legfőbb hatóságok
előírása szerint beszéljenek ."
életvezetésének feltétlen igazságossága fe-
di tanítása gondolatainak tisztaságát.
112 Felvilágosodás

konnexió (kapcsolat) „Deus ex machina"

prestabilizált harmónia

D Az órahasonlat

Gottried Wilhelm Leibniz (1646-1716) - uni­
verzális tudós: diplomata, jogász, történész,
matematikus, fizikus és filozófus volt egysze-
mélyben. N agy F rigyes szerint „önmagában
egy akadémia”.
A logikában a kalkulus gondolata miatt a mo­
dern logika ősatyjának számít:
A lehető legegyszerűbb általános eszmék­
nek egyetemes szimbólumokban kell kife­
jeződniük, amelyek azután értelmi szavak­
ká kapcsolódnak össze.
További szabályok hivatottak lehetővé tenni
ilyen kifejezések öszekapcsolását a matema­
tikai számtani szabályok mintájára.
A cél az, hogy a jövőbeni „számítási hi­
bák” tévedései megszűnjenek, azaz a vitás
kérdések számítás alapján tisztázódjanak.
L eib n iz filozófiájának magva metafizikai
problémák megoldása a monászok fogalmá­
nak segítségével. A szubsztancia nem lehet
kiterjedt (ellentétben D e s c a r te s „rés exten-
sa”-jával; 107. old.), mert különben osztható
lenne. Ezért a szubsztancia kritériuma annak
hatása, ereje. Az ilyen „erőpontokat” nevezi
L eib n iz monászoknak.
„A monászok tehát a természet igazi atom­
jai, egyszóval, a dolgok elemei.”
Ezeknek az elemi szubsztanciáknak a követ­
kező ismertetőjegyei vannak:
- nincs alakjuk, mert ez oszthatóságot impli­
kálna,
- mint szubsztanciák nem előállíthatok és
nem semmisíthetők meg,
- individuálisak: egyetlen monász sem azo­
nos egy másikkal,
- mint önálló lényegek „ablaktalanok”.
Egyetlen szubsztancia vagy meghatározás
sem hathat rájuk, kifelé vagy befelé.
Mégis állandó belső változásban vannak:
a tökéletesség felé irányuló belső hajtóerő,
ún. vágy (fr. appétitions) okozza a folytonos
átmenetet az egyik állapotból a másikba.
Ezeket az állapotokat nevezi L eib n iz „per­
cepcióknak” . Ezek az „információk” és azok
„programja” határozzák meg az egyes moná­
szok viszonyát a világ összes többi monászá-
hoz, mint olyan pont, amelyben végtelen sok
szög találkozik.
Mivelhogy a monász ablaktalan és mégis kap­
csolatban áll az összes többi monásszal, így
azt kell feltételezni, „hogy minden monász
élő, belső tevékenységre képes tükör, amely
az univerzumot a saját nézőpontjából ábrá­
zolja” .
Ebből következik, hogy minden monász is­
meri bármely másik monász állapotát. De
nincs ennek tudatában, ugyanis L eib n iz kü­
lönbséget tesz a percepció különböző fokai
között (B ábra):
- az egyszerű, ún. „csupasz monász” tartal­
mazza ugyan az összes információt a többi
monász állapotairól, ennek azonban nincs
tudatában,
Racionalizmus V./Leibniz I. 113
- különbözik ettől az appercepció, amely
esetében a percepciót ezen állapot tudata
kíséri.
Ebből olyan folyamatosság következik,
amely az anyagtól az állati lelken keresztül
egészen az ember reflexív szelleméig nyú­
lik.
L eibniz ezért az állatok - tapasztalaton nyug­
vó - korlátozott teljesítményéről beszél, aho­
gyan az embernél is feltételezi a tudattalant:
„petites (kicsi) perceptions” .
L eibniz az összes monász összjátékát az ere­
dendő elrendezésből (harmónia praestabi-
lita) magyarázza. A monászok kötelékekbe,
„aggregátumokba” tömörülnek. Ennek min­
tája az organizmus:
A „központi monász” végtelen sok másik­
kal veszi magát körül és mint azok entele-
chiája tevékenykedik.
Általánosságban továbbá minden monász
kapcsolatban áll minden másikkal. Mivel
a monászoknak nincs ablakuk, de mindegyik
mindegyikkel együtt tevékenykedik, így a vi­
lágot Istennek úgy kell elrendeznie, hogy az
összes monász perspektivikus állapota megfe­
leljen egymásnak. L eibniz legismertebb pél­
dája az óráké, amikor is az előre elrendezett
harmóniát a test és a lélek viszonyára alkal­
mazza (D ábra):
Két óra szinkronizálása megvalósítható
utólagos összeköttetéssel, vagy újra és újra
ismétlődő egymáshoz állítással, vagy áten­
gedhető egy tökéletesen beállított öntörvé-
nyűségnek. L eibniznél csak az utóbbi jö­
het számításba.
A z előre elren dezett harm ónia nem csak
a DESCARTES-ot k övetően vitatott test-lélek
problém át oldja m eg. E z v é g ső soron L eib ­
niz rendszerének m agva. Isten k ezd ettől fo g ­
va olyannak terem tett m inden m on ászt, hogy
összhangban álljanak egym ással:
„A percepciók sorrendjét az egyes moná-
szokban, mintegy a programjukat, öröktől
fogva Isten állapította meg. Az ember azt
mondhatná manapság, hogy minden mo­
nászt az Isten programoz be.” (R. S pecht )
A megismerést tekintve L eibniz rendszere
kizárja a tiszta empíriát mint a megismerés
forrását. Ahhoz az empirista formulához,
amely szerint semmi sincs az értelemben, ami
korábban ne lett volna meg az érzékekben,
L eibniz hozzáfűzi: kivéve magát az értelmet,
azaz a velünkszületett eszméket és megisme­
rési struktúrákat.
Az egymást követő tapasztalati adatok puszta
felsorolásából csak valószínű eredmények
adódnak, míg az értelmen alapuló megisme­
rés világos és helyes ismereteket eredmé­
nyez. L eib n iz megkülönbözteti az észigazsá­
gokat, amelyek szükségszernek és ellentétük
lehetetlen, a tényigazságoktól, amelyek csak
véletlenek és ellentétük lehetséges.
114 Felvilágosodás

Is te n i m o n á s z

„választás'

az elegseges
alap elve
.egyeduralkodó'

építész"

a szabad­
ságból
származó
erkölcsi

_a_ke3y_elemJ?irodalma_
a természet birodalma

a haszonhoz
kapcsolódó
fizikai rossz
a teremtettség-
ből származó
metafizikai rossz

az összes világok legjobbika: a legnagyobb rend és egyben a legnagyobb sokféleség

Isten és világ Leibniz felfogásában


Az értelmi és tényigazságokkal analóg mó­
don L eib n iz két birodalomból indul ki: a cél­
okokból (= a lelkek világa) és a ható-okokból
( = testek világa), amelyek harmonikusan
összekapcsolódnak.
A természet birodalma ugyancsak harmonizál
a kegyelem birodalmával, vagyis az isteni irá­
nyítás alatt álló szellemi és erkölcsi lények
közösségével.
Isten mindenható, mint az előre elrendezett
harmónia megteremtője, de a szellemeket
különösen szoros kapcsolat fűzi hozzá, mivel
tudatosan részesednek Isten nagyságából és
jóságából:
képesek az univerzum rendszerét megis­
merni és részben utánozni is.
L eibniz ezzel elismeri, hogy
„Isten az univerzum gépezetének építője
é s . .. a szellemek istenállamának egyed­
uralkodója.”
Isten létezése továbbá az elégséges alap elve
következményének bizonyul, amelyet Leib­
n iz a kizárt ellentmondás elve mellett minden
részmegismerés alapjának nevez. Azt állítja,
„hogy egyetlen tény sem lehet igaz és léte­
ző, és egyetlen kijelentés sem helyes anél­
kül, hogy ne lenne elégséges alapja annak,
hogy miért van így és nem másképp, bár
ezek az okok a legtöbb esetben számunkra
nem ismertek”.
Az utolsó elégséges alapnak Istennek kell
lennie: Ebből következtet L eibniz továbbá
arra, hogy
csak egyetlen isteni szubsztancia létezik és
ez egyben tökéletes.
Végtelen sok világ lehetséges, amelyek töké­
letességük fokozata szerint jöhetnek létre.
Mégis a legjobb elve szerint Isten csak az
egyedül létező, tehát az összes lehetséges kö­
zül a legjobb világot teremtette meg. Ez a vi­
lág a többihez képest a belső megfelelés leg­
magasabb fokát mutatja fel:
„Ezáltal nyerjük a lehető legnagyobb sok­
féleséget, amely kéz a kézben halad a lehe­
tőség szerinti legnagyobb renddel, ami azt
jelenti, hogy annyi tökéletességet kapunk,
amennyi csak lehetséges.”
A „Teodicea” (1710) kulcskérdése: hogyan
létezik mégis a rossz a lehető legjobb világ­
ban. Ez a mű tartalmazza Isten igazolását
a rossz tekintetében. L eib n iz a rossz 3 fajtá­
ját különbözteti meg:
- a metafizikai rossz: ez a teremtettségből
származik; minden teremtmény tökéletlen,
m ert különben teremtőjéhez hasonlóan is­
teni lenne,
- a fizikai rosszat (pl. fájdalom, szenvedés) - M oses M end elssohn (1729-1786) síkra-
saját funkciója igazolja; ez lehet hasznos
(pl. az individuum fenntartása), vagy bün­
tetésként szolgálhatja a javulást,
- az erkölcsi rossz, azaz a bűn az emberi sza­
Racionalizmus VI./Leibniz II.; Wolff 115
badság következménye és a keresztény
megváltás alapja.
Isten ezeket a rosszakat nem akarta, hanem
megengedte létezésüket, de a jó messze felül­
múlja őket.
Christian Wolff (1679-1754) érdeme, hogy
német nyelvű írásaival („Vernünftige Ge-
dancken v o n ...”) lényegesen hozzájárult
a német filozófiai nyelv kialakításához.
Rendszere a leibnizi gondolatok átalakítása
és továbbfejlesztése, úgyhogy „L eibniz -
WoLFF-féle filozófiáról beszélhetünk. W olff
tanítványai ezt a filozófiát a német felvilágo­
sodás leghatékonyabb tanításává tették.
W olff a filozófiát úgy definiálja, mint
„minden lehetséges dolog tudományát,
ahogyan és amiért azok lehetségesek”.
A filozófia mint rendszer jelenik meg, amely­
nek alapját az ontológia képezi. Elveit
- a leibnizi filozófiához hasonlóan - az elég­
séges alap és a kizárt ellentmondás elve al­
kotja, csak W olff az előzőt az utóbbira veze­
ti vissza. Az ontológia mint „első elméleti
észtudomány” feladata
a tárgyak lehetőségének ellentmondás nél­
küli megokolása és rendjük magyarázata.
A speciális metafizika - mint teológia, pszi­
chológia és kozmológia - „Istent, a lelket és
a világot” kutatja.
Az etikában W o l f f megfogalmazza a termé­
szet tökéletességéből következő törvényt:
„Tedd azt, ami téged és állapotodat tökéle­
tesebbé tesz és hagyd abba azt, ami téged
és állapotodat tökéletlenebbé tesz.”
A politika legm agasabb céljának W olff az
általános jó lé te t nevezi.
A német felvilágosodás további fontos
alakjai:
- S á m u e l R eim arus (1694-1768) a kinyilat­
koztatáson alapuló vallást viszonylagossá
teszi egy deista észvallás javára: Isten
egyetlen csodája az értelmes teremtés.
A bibliai csodák az apostolok kitalálására
vezethetők vissza. A természetes vallás ga­
rantálja a boldogságot.
- A történetfilozófia keretében G o t t h o ld
E phraim L e ssin g (1729-1781) analógiát lát
a nevelés és a kinyilatkoztatás között:
„Ami az egyes embernél a nevelés, az az
emberi nemnél kinyilatkoztatás.”
A kinyilatkoztatás eredetileg Isten „elemi
iskolai tankönyve” az emberek számára,
amelyet most az ész megvilágít. A vallási
dogmatizmus kritikáját L essing összeköti
a vallási toleranciával és a természetes val­
lással.
száll a zsidóság emancipációjáért:
„Jeruzsálem” című művében toleranciát
követel a zsidóság azonos értékű vallása
számára.
116 Felvilágosodás

filozófia

test

/ \
¡á s

\ W/

az elemekre bontás vezet az Egész

funkciójának megismeréséhez

A A filozófia felosztása B Az analitikus módszer

C Az állam eredete: Társadalmi szerződés


Thomas Hobbes (1588-1679) metafizikai fel­
tevésektől mentes filozófiai rendszer kiépíté­
sén dolgozik, amely korának természettudo­
mányos és matematikai alapjaira épül. Fő
művei: „A filozófia elemei” és a „Levia-
thán” , amely a társadalmi szerződésről alko­
tott nagyhatású elméletével az államfilozófia
klasszikus művének számít.
H obbes szerint a filozófia az ok-okozati ösz-
szefüggések racionális megismerése, amikor
is az okozatok mindig testek képességei.
A filozófia így az okok kutatása. Tárgyai
a testek, amelyeknek a létrehozása és a tulaj­
donságai fogalmilag felfoghatók. A testek
vagy természetesek - idetartozik az ember is -
vagy mesterségesek, ilyen az állam.
A filozófia feladata az összetett jelenségek
elemeire bontása azért, hogy visszavezethe­
tők legyenek az univerzális elvekre. A termé­
szetben az összefüggések magyarázatának el­
ső elve a mozgás. Minden folyamat mechani­
kailag magyarázható. Ismeretelméletében
H obb es abból indul ki, hogy bizonyos képzet-
tartalmaknak a gondolkodástól független
dolgok felelnek meg. A külső objektumok
mechanikus ingert gyakorolnak az érzékszer­
vekre, amely aztán a belső „életszellemek”
reakciója révén kialakítja a megfelelő képze­
tet az agyban.
A tapasztalat közvetlen tárgyai nem maguk
a dolgok, hanem a képzetek.
Ezekhez a jelek (nevek) rendelődnek, ame­
lyeknek az individuum számára jelzésfunk­
ciójuk van, a kommunikációban pedig köz­
lést szolgáló jelek. A filozófiai logikának te­
hát mondatokba foglalt képzettartalmakkal
van dolga.
Az igazság csak a kijelentésekre vonatko­
zik, nem a dolgokra.
Egy tétel igazsága a fogalmak elemzésével ál­
lapítható meg a rögzített definíció és annak
kapcsolódása alapján.
H obbes a szenvedélyeket és az értékeket tár­
gyaló elméletében azt feltételezi, hogy a tár­
gyakból kiinduló ingerek váltják ki az érzel­
meket és az akarat megnyilvánulásait, és
ezek mechanikailag meghatározottak.
Az életszellemek (1. fentebb) eleven moz­
gásának fokozódásából keletkezik az
öröm, és az ezt kiváltó tárgyat érezzük
jónak.
Ebből - mint legalapvetőbb érték - az ön-
fenntartás következik:
Minden organizmus törekvése az élet moz­
gásának fenntartására, azaz a halál elkerü­
lésére irányul.
Mivel saját létfenntartásunk a legmagasabb
érték, ezért minden individuum egoista mó­
don cselekszik, nincs fölérendelt mérték,
mindenki maga dönti el, hogy számára mi
a jó.
Ezek a gondolatok közvetlenül átvezetnek az
államfilozófiába. H obbes itt is az államalaku­
Empirizmus I./Hobbes 117
lat elemeiből, az individuumból és annak ter­
mészetéből indul ki. Elveti azt a hagyomá­
nyos elképzelést, hogy az ember természeté­
nél fogva államalkotó lény. A természeti álla­
potban, törvényen és államon kívül az ember
szövetkezésének egyetlen oka saját előnye,
természetes hajlamának megfelelően. A ter­
mészeti állapotban minden ember egyenlő és
ennélfogva joga van mindenhez, azaz min­
dennel rendelkezni, s azt tenni, amit akar.
Minden embernek szabadságában áll, hogy
használja természetes képességeit és minden
eszközt arra, hogy fenntartsa önmagát. Mivel
saját hasznát minden egyes ember a másik
kárára akarja elérni és egyre többen ugyanar­
ra vágyakoznak, így egyértelmű,
„hogy az emberek természetes állapota
- az állam létrehozása előtt - a háború volt
éspedig... a mindenki háborúja mindenki
ellen (bellum omnium contra omnes)”.
Ez a háború örökké tartana. Az élet magá­
nyos, nyomorúságos és rövid, mert senki sem
várhatja, hogy önmagát sokáig életben
tartsa.
Mivel azonban az önfenntartás ösztöne alap­
vető, létrejön egy biztosított béke igénye
után. Ennélfogva az első természeti törvény
úgy hangzik, hogy
„az ember a békét keresi, amennyiben az
elérhető”.
Ebből az első alaptételből vezethető le
a többi.
Biztonság csak akkor érhető el, ha az em­
ber nem tartja meg a mindenkinek min­
denre vonatkozó jogát, hanem egyes jogo­
kat átruház vagy felad, ami egy mindenkit
összekötő szerződés alapján történik.
A természeti törvények követése azonban
csak akkor biztosítható, ha az egyes emberek
akaratukat egyetlen akaratnak rendelik alá.
Az emberek olyan tartalmú társadalmi szer­
ződést kötnek, hogy
mindenki mindenki mással szemben köte­
lezi magát arra, hogy semmilyen ellenállást
sem tanúsít azzal az eggyel szemben, aki­
nek az akaratát alávetette.
Ez az állam keletkezése, ami olyan intéz­
ményként definiálódik, amelynek akarata
- mindenki szerződése következtében - min­
denki akaratának számít. Em e legmagasabb
államhatalom birtokosa lehet egy személy,
vagy egy összegyűlt csoport. Hatalma korlát­
lan, elidegeníthetetlen és oszthatatlan.
H obbes ezt az államot a bibliai „Leviathán”-
hoz hasonlítja, egy nagy, legyőzhetetlen ha­
talom szimbólumához, avagy
„a halandó Istenhez, akinek - a halhatatlan
Istennek alávetve - békénket és védelmün­
ket köszönjük”.
Az államhatalom birtokosának legfőbb köte­
lessége a nép jóléte. Az egész egységének ér­
dekében az egyházat alá kell rendelni az ál­
lamnak.
118 Felvilágosodás
John Locke (1632-1704) az angol empirizmus
egyik fő képviselője, azaz egyike azon filozó­
fusoknak, akik a tapasztalatot teszik meg a fi­
lozófia alapelvévé:
Minden tudás a tapasztalattól függ és an­
nak ellenőrzése alatt áll.
Az államról, a vallási toleranciáról és a peda­
gógiáról vallott nézetei nagy befolyást gyako­
roltak a felvilágosodásra és a politikai libera­
lizmusra.
L ocke filozófiájának középpontjában isme­
retelmélete áll, amelyet az „Essay Concer­
ning Human Understanding” (Értekezés az
emberi értelemről) című művében fejt ki. Az
ismeretelméletnek az a feladata, hogy az em­
beri megismerés eredetét és alapelveit felmu­
tassa, és feltárja az értelem megismerőképes­
ségének a határait.
Tudatában minden ember meghatározott
képzeteket talál, amelyeket L ocke esz­
méknek nevez.
„Mindazt, amit a szellem önmagában érzé­
kel, vagy ami az érzékelés, a gondolkodás
vagy az értelem közvetlen tárgya, »eszmé­
nek« nevezem.”
D e honnan szárm aznak az eszm ék? Kizáró­
lag a tapasztalatból. L ocke vitatja azt a n éze­
tet, hogy az em ber veleszü letett eszm ékk el
ren delkezik, am elyek m inden tapasztalatot
m e g elő ző en benn e vannak (ún. innatizm us,
pl. DESCARTES-nál).
Születéskor az értelem üres laphoz hasonlít
(„white paper vagy tabula rasa”).
Minden meghatározott képzet csak ezután,
A Az eszmék keletkezése és fajtái a tapasztalatból ered. A képzetek megalkotá­
sának képessége azonban általában előzőleg
létezik.
A tapasztalat két forrása:
a külső érzékelés (sensation) és a belső
önérzékelés (reflection), amely a gondol­
TUDÁS kodás, a hit, az akarat stb. tevékenységére
vonatkozik.
Az e két forrásból származó képzetek vagy
intuitív egyszerűek vagy összetettek.
Az egyszerű eszmék további eszmékre tagol­
b iz o n y ító hatok, amelyek
- csak egy érzék által érzékelhetők (pl. a szí­
eszm e 3
érzékelő nek, a hangok),
- több érzék által felfoghatók (pl. a tér,
eszme 1-«»-eszme 2 eszm e 1- J L -e s z m e 2 e sz m e i létezés a mozgás),
- a reflexióból erednek (belső tudati folya­
az eszmék közötti összefüggések észlelése matok),
- amelyekben részt vesz mind a reflexió,
mind a külső érzékelés (az idő, az öröm).
ESZMÉK A szellem ezekre az egyszerű képzetekre vo­
natkozólag passzívan viselkedik:
a közvetlenül a tárgyakból kiinduló inge­
rek okozzák őket.
L ocke az érzékelésnél különbséget tesz
az elsődleges minőségek - amelyek a külső
B A tudás terjedelme és lépcsőfokai dolgoknak mint olyanoknak a sajátjuk (pl.
kiterjedés, alak, sűrűség, szám) - és a
másodlagos, szubjektív minőségek között
Empirizmus II./Locke I. 119
- mint szín, íz, szag - , amelyek csak szub­
jektumban lévő érzeteket képviselnek.
A szellem azonban rendelkezik azzal az aktív
képességgel, hogy összehasonlítás, szétvá­
lasztás, összekapcsolás és elvonatkoztatás út­
ján összetett eszméket alkosson, amelyek al­
kotórészei azonban ismét egyszerű eszmék.
Az összetett eszmék három fajtája: szubsz­
tanciák, moduszok és viszonyok.
A szubsztanciák vagy önmagukban létező
egyes dolgok, vagy fajok (mint például em­
ber, növény).
A moduszok olyan összetett eszmék, ame­
lyek nem önmagukban állnak, hanem szub­
sztanciákon fordulnak elő (így a nap az idő
egyszerű modusza). Emellett vannak kevert
moduszok, amelyekhez az erkölcsi fogal­
mak is tartoznak (pl. igazságosság).
A viszonyok olyan eszmék, mint az ok és
az okozat.
Az Essay IV. könyve a tudás meghatározásá­
val foglalkozik:
„Minthogy az elmének összes gondolatai­
ban és okoskodásaiban nincsen más köz­
vetlen tárgya, mint saját ideái, . .. világos,
hogy tudásunk csupán ideáinkra vonatko­
zik. Úgy látom tehát, hogy a tudás semmi
egyéb, mint ideáink kapcsolatának és meg­
egyezésének, vagy meg-nem-egyezésének
és összeférhetetlenségének észrevevése.”
Tudásunk terjedelme így behatárolt: nem ér
tovább eszméinknél és annál, amennyire ké­
pesek vagyunk érzékelni közöttük a meg­
egyezést, illetve az eltérést. Összes eszmén­
ket és azok lehetséges viszonyait nem tudjuk
áttekinteni. így tudásunk a dolgok valóságát
csak korlátozottan képes felfogni, csak úgy,
ahogyan azt érzékelésünk lehetővé teszi.
A világosság foka szerint L ocke a tudás kü­
lönböző fokozatait különbözteti meg:
- A legmagasabb fok az intuitív megismerés.
A szellem ekkor két eszme egyezését vagy
eltérését közvetlenül önmaga által érzékeli
(pl. a kör nem háromszög).
- A demonstratív tudásnál a szellem megis­
meri ugyan az eszmék egyezését vagy elté­
rését, de nem közvetlenül, hanem más esz­
mék közvetítésével. Idetartoznak a bizo­
nyítás alapján következtető eljárások.
- Végül létezik szenzitív tudás az egyes véges
lények létezéséről rajtunk kívül.
L ock e szerint az igazság csak mondatokra
vonatkozik, mert az igazság a jelek helyes
egyesítésében vagy szétválasztásában áll, te­
kintettel a jelölt dolgokkal való egyezésre.
„Ha az elmében úgy vannak ideák összetéve
vagy szétválasztva, amint ők maguk vagy
a dolgok, amelyeket fednek, megegyeznek
vagy nem egyeznek meg, akkor áll előttünk
az, amit én gondolati igazságnak nevezek...
És csak amennyiben ezek az így hangokkal
jelölt ideák ősképeikkel egyeznek, annyiban
valóságos az igazság.”

John Locke (1632-1704) az angol empirizmus
egyik fő képviselője, azaz egyike azon filozó-
fusoknak, akik a tapasztalatot teszik meg a fi-
lozófia alapelvévé:
Minden tudás a tapasztalattól függ és an-
nak ellenőrzése alatt áll.
Az államról, a vallási toleranciáról és a peda-
gógiáról vallott nézetei nagy befolyást gyako-
roltak a felvilágosodásra és a politikai libera-
lizmusra.
LOCKE filozófiájának középpontjában isme-
retelmélete áll, amelyet az „Essay Concer-
ning Human Understanding" (Értekezés az
emberi értelemről) című művében fejt ki. Az
ismeretelméletnek az a feladata, hogy az em-
beri megismerés eredetét és alapelveit felmu-
tassa, és feltárja az értelem megismerőképes­
ségének a határait.
Tudatában minden ember meghatározott
képzeteket talál, amelyeket LocKE esz-
méknek nevez.
„Mindazt, amit a szellem önmagában érzé-
kel, vagy ami az érzékelés, a gondolkodás
vagy az értelem közvetlen tárgya, »eszmé-
nek« nevezem."
De honnan származnak az eszmék? Kizáró-
lag a tapasztalatból. LocKE vitatja azt a néze-
tet, hogy az ember veleszületett eszmékkel
rendelkezik, amelyek minden tapasztalatot
megelőzően benne vannak (ún. innatizmus,
pl. DESCARTES-nál).
Születéskor az értelem üres laphoz hasonlít
(„white paper vagy tabula rasa").
Minden meghatározott képzet csak ezután,
a tapasztalatból ered . A képzetek megalkotá-
sának képessége azonban általában előzőleg
létezik.
A tapasztalat két forrása :
a külső érzékelés (sensation) és a belső
önérzékelés (reflection), amely a gondol-
kodás, a hit, az akarat stb. tevékenységére
vonatkozik.
Az e két forrásból származó képzetek vagy
egyszerűek vagy összetettek.
Az egyszerű eszmék további eszmékre tagol-
hatók, amelyek
- csak egy érzék által érzékelhetők (pl. a szí-
nek, a hangok),
- több érzék által felfoghatók (pl. a tér,
a mozgás),
- a reflexióból erednek (belső tudati folya-
matok),
- amelyekben részt vesz mind a reflexió,
mind a külső érzékelés (az idő, az öröm).
A szellem ezekre az egyszerű képzetekre vo-
natkozólag passzívan viselkedik:
a közvetlenül a tárgyakból kiinduló inge-
rek okozzák őket.
LOCKE az érzékelésnél különbséget tesz
az elsődleges minőségek - amelyek a külső
dolgoknak mint olyanoknak a sajátjuk (pl.
kiterjedés, alak, sűrűség, szám) - és a
másodlagos, szubjektív minőségek között
Empirizmus 11./Locke 1. 119
- mint szín, íz, szag-, amelyek csak szub-
jektumban lévő érzeteket képviselnek.
A szellem azonban rendelkezik azzal az aktív
képességgel, hogy összehasonlítás, szétvá-
lasztás, összekapcsolás és elvonatkoztatás út-
ján összetett eszméket alkosson, amelyek al-
kotórészei é;!Zonban ismét egyszerű eszmék.
Az összetett eszmék három fajtája: szubsz-
tanciák, moduszok és viszonyok.
A szubsztanciák vagy önmagukban létező
egyes dolg0k, vagy fajok (mint például em-
ber, növény) .
A moduszok olyan összetett eszmék, ame-
lyek nem önmagukban állnak, hanem szub-
sztanciákon fordulnak elő (így a nap az idő
egyszerű modusza). Emellett vannak kevert
moduszok, amelyekhez az erkölcsi fogal-
mak is tartoznak (pl. igazságosság).
A viszonyok olyan eszmék, mint az ok és
az okozat.
Az Essay IV. könyve a tudás meghatározásá-
val foglalkozik:
„Minthogy az elmének összes gondolatai-
ban és okoskodásaiban nincsen más köz-
vetlen tárgya, mint saját ideái, ... világos,
hogy ,tudásunk csupán ideáinkra vonatko-
zik. Ugy látom tehát, hogy a tudás semmi
egyéb, mint ideáink kapcsolatának és meg-
egyezésének, vagy meg-nem-egyezésének
és összeférhetetlenségének észrevevése."
Tudásunk terjedelme így behatárolt: nem ér
tovább eszméinknél és annál, amennyire ké-
pesek vagyunk érzékelni közöttük a meg-
egyezést, illetve az eltérést. Összes eszmén-
ket és azok lehetséges viszonyait nem tudjuk
áttekinteni. Így tudásunk a dolgok valóságát
csak korlátozottan képes felfogni, csak úgy,
ahogyan azt érzékelésünk lehetővé teszi.
A világosság foka szerint LocKE a tudás kü-
lönböző fokozatait különbözteti meg:
- A legmagasabb fok az intuitív megismerés .
A szellem ekkor két eszme egyezését vagy
eltérését közvetlenül önmaga által érzékeli
(pl. a kör nem háromszög).
- A demonstratív tudásnál a szellem megis-
meri ugyan az eszmék egyezését vagy elté-
rését, de nem közvetlenül, hanem más esz-
mék közvetítésével. Idetartoznak a bizo-
nyítás alapján következtető eljárások.
- Végül létezik szenzitív tudás az egyes véges
lények létezéséről rajtunk kívül.
LocKE szerint az igazság csak mondatokra
vonatkozik, mert az igazság a jelek helyes
egyesítésében vagy szétválasztásában áll, te-
kintettel a jelölt dolgokkal való egyezésre.
„Ha az elmében úgy vannak ideák összetéve
vagy szétválasztva, amint ők maguk vagy
a dolgok , amelyeket fednek , megegyeznek
vagy nem egyeznek meg, akkor áll előttünk
az, amit én gondolati igazságnak nevezek . . .
És csak amennyiben ezek az így hangokkal
jelölt ideák ősképeikkel egyeznek, annyiban
valóságos az igazság."
120 Felvilágosodás

isteni szabályok
kárhozat üdvösség
bűn kötelesség

polgári szabályok
elítélés feddhetetlenség
jogtalanság jogosság

filozófiai szabályok
megvetés tisztelet
bűn erény

A Morális szabályok

B A magántulajdon keletkezése

Mivel tudásunk korlátozott és a legtöbb terü­
leten nem érhetünk el szilárd bizonyosságot,
így a valószínűség nagy szerepet játszik
a tényleges életvezetésben, hogy pótolja a hi­
ányzó tudást. A valószínűség olyan tételekre
vonatkozik, amelyeket a tapasztalat alapján
vagy mások tanúsága alapján szerzünk és tar­
tunk igaznak.
A szellemnek ilyen tételekkel szembeni
magatartását hitnek, helyeslésnek vagy vé­
leménynek nevezzük.
A gyakorlati filozófia tartalma L ocke- nál
mindaz, „amit az embernek magának - mint
olyan lénynek, aki értelem és tudás szerint
cselekszik - valamely cél eléréséért, különö­
sen saját boldogságáért tennie kell” .
A jót és a rosszat az öröm és a fájdalom
előidézése tekintetében határozza meg. Az
emberi törekvés örömszerzésre és a fájdalom
elkerülésére irányul, ezek alkotják ezáltal
a cselekvés kritériumait. Ezért a normaadó
elveket, azaz az erkölcsi törvényeket, jutal­
mazással és büntetéssel kell összekötni.
„Az erkölcsi jó vagy. rossz tehát csupán
szándékos cselekvéseink egybehangzása
vagy ellenkezése bizonyos törvénnyel,
amelynek értelmében, a törvényhozó aka­
ratánál és hatalmánál fogva jó vagy rossz ér
bennünket.”
Az erkölcsi törvények 3 csoportja létezik:
- az isteni törvény: a bűn és a kötelesség mér­
téke, ahogyan Isten az embernek azt köz­
vetlenül kiszabta és túlvilági büntetéssel
vagy jutalommal kötötte össze,
- a polgári törvény: az állam által kiszabott
szabályok, amelyek a cselekedetek büntet­
hetőségét állapítják meg,
- a közvélemény vagy a hírnév törvénye;
L o ck e ezt filozófiai törvénynek is nevezi,
m ert a filozófia a legtöbbet ezzel foglalko­
zik: az erény és a bűn kritériumával, ame­
lyek tiszteletet vagy megvetést vonnak ma­
guk után.
L ocke államfilozófíáját a „Két értekezés
a kormányról” című esszéjében fejti ki. Az
állam eredetének kérdését H obbeshoz ha­
sonlóan válaszolja meg; így feltételezi a ter­
mészeti állapotot és egy társadalmi szerződés
megkötését.
Természeti állapotban, mielőtt az emberek
létrehozták az államot, mindenki teljes
szabadsága és egyenlősége uralkodik.
Az egyes emberek korlátlanul rendelkeznek
önmaguk és tulajdonuk felett.
Mégis mindenki alá van rendelve a természet-
törvénynek, amelynek a legfőbb szabálya az
Istentől teremtett természet fenntartása,
így a természetjog megtiltja mások életé­
nek, egészségének, szabadságának és bir­
tokának megkárosítását vagy megsemmisí­
tését.
Empirizmus III./Locke II. 121
Ezért a természeti állapot —H obbes felfogá­
sával ellentétben - békés is lehetne, ha egyes
emberek nem vennék semmibe a természet-
törvényt, mivel mindenki egyenlősége érvé­
nyesül, így mindenkinek joga van a bírásko­
dáshoz, és ahhoz, hogy azokat, akik a békés
állapotot megtörték, elítélje és megbüntesse.
Mivel azonban mindenki saját dolgában
lenne bíró, ez ténylegesen tartós háborús
állapothoz vezetne, ha nem létezne semmi­
lyen fölérendelt fórum, amelynek kezébe
a bíráskodás és a végrehajtás mindenki szá­
mára kötelezően le van fektetve.
Az önfenntartás és a béke érdekében az em­
berek ezért társadalmi szerződés alapján kö­
zösségbe tömörülnek, amennyiben a törvény-
hozást, a bíráskodást és a végrehajtó hatal­
mat átadják egy föléjük rendelt instanciá-
nak.
Az államhatalom azonban kötve van a ter­
mészettörvényhez, különösen az egyes em­
ber önfenntartó törekvéséhez, amely arra
irányul, hogy szabadságát és birtokát meg­
óvja, valamint ahhoz, hogy az egész közös­
ség jóléte kötelező norma.
Az abszolút hatalom veszélyének elkerülésé­
re szolgál a hatalom megosztása.
Ha az uralkodó megszegi a törvényeket,
akkor a népnek jogában áll őt forradalom
útján leváltani.
A vallás gyakorlására vonatkozóan L ock e ál­
lami toleranciát követel.
Valamely felekezethez való tartozás sza­
bad elhatározás kérdése mindenki számára
és az állam nem szólhat bele a hitközösség
életébe.
A magántulajdon igazolása L o ck e elméleté­
nek különleges aspektusa. A természeti álla­
potban vagyonközösség uralkodik. Ahhoz
azonban, hogy a természet javai felhasznál­
hatók legyenek és az önfenntartást szolgál­
ják, el kell azokat sajátítani. A magántulaj­
donba való átfordulás a munka alapján megy
végbe.
Minden ember rendelkezik saját személyé­
nek tulajdonával és azzal, amit a természet
megmunkálásával megszerez, és amit a sa­
játjából hozzátesz, az éppúgy saját tulajdo­
nává lesz.
Mivel azonban mindenki csak annyit jogosult
felhalmozni, amennyit elhasználni képes, ele­
inte nem jönnek létre nagy birtokok. Ez meg­
változik a pénz bevezetésével, amit mindenki
helyesel.
Mivel ez lehetővé teszi, hogy többet ter­
meljenek, mint amennyit felhasználnak,
így ez birtokfelhalmozáshoz vezet, különö­
sen a földterületek esetében.
Mivel a pénz bevezetése általános egyetértés­
sel történt, így a birtok ebből eredő egyenlőt­
len felosztása már a természeti állapotban
hallgatólagosan szintén jogosnak számít.
122 Felvilágosodás Empirizmus IV./Berkeley 123

Az ír filozófus, teológus és püspök, George mint „egy meghatározottság nélküli dolog”

Berkeley (1685-1753) az immaterializmus elvont eszméjét, amely B erkeley szerint
érzéki eszmék elméletét fejleszti ki a D escartes , M ale - nem képzelhető el.
affekció branche és L ocke tanaival folytatott vitában.
állandóság B erkeley L ocke- nak abból az előfeltevésé- B erkeley ragaszkodik a szubjektumtól füg-
rend ből indul ki, hogy csak eszmék (képzetek) le- getlen, külső valóság létezéséhez, amely az
intenzitás hetnek a tudat közvetlen tárgyai. érzéki észlelésben adott. Mivel azonban ez
állandó
érzékelés nem anyagi és valamennyi eszme csak egy
Az eszmék két osztálya létezik: szellemben, így az érzéki eszmék „tárgyai­
a képzelőerő eszméi - olyan eszmék, amelyek önkényesen változ- nak” egy másik szellemben kell létezniük,
tathatók és így a szubjektum képzelőerejé- amely felfogja őket.
önkényes bői származnak, „ .. . a valóságos fát, amely a szellememtől
múlandó - olyan eszmék, amelyeket a szubjektum függetlenül létezik, az Isten végtelen szel­
nem képes önkényesen kialakítani, hanem leme igaz módon megismeri és felfogja...
ezek kívülről származnak mint érzéki észle- Valóságos dolgoknak nevezik a természet
véges szellem végtelen szellem
(Isten) lések. alkotója által az érzékekbe belevésett esz-
(ember)
Ezen második osztály eredetének általában m éket... Ezek ennek megfelelően rendel-
a külvilág anyagi dolgait fogadják el. B erke- keznek egy bizonyos állandósággal, rend-
ley az ilyen „materializmus” ellen fordul, dél és összefüggéssel és nem vaktában idé-
A Az ideák és a szellem amennyiben megkísérli bemutatni, hogy sem- zik elő őket.”
milyen anyagi dolgot nem szükséges az esz- A „dolgok” B erkeley szerint tehát nem má­
rnák mögött feltételezni, hanem a tárgyak lé- sok, mint az eszmék komplexumai, amelye-
te nem más, mint érzéki észlelési lét. két Isten észlel és amelyeket szellemünk in-
„Ha azt mondom, hogy az asztal, amelyen dulatai idéznek elő bennünk. Természettör-
írok, létezik, akkor az azt jelenti, hogy Iá- vénynek nevezik azt a rendet és olyan össze­
törni és érzem; ha a dolgozószobámon kívül kapcsolódásokat, amelyeket Isten eközben
lennék, akkor abban az értelemben tud- alkalmaz.
nám kijelenteni a létezését, hogy ha a dől- A külvilág valóságát, amelyet érzéki észlelé-
gozószobámban lennék, akkor érzékelhet- sünkkel tapasztalunk, B erkeley tehát nem
ném, vagy valamely más szellem éppen tagadja, csak anyagi minőségét vonja két-
most érzékeli... Az ilyen dolgok léte észle- ségbe.
lődés (észleltté válás). Nem lehet semmifé- „Hogy a dolgok, amelyeket a szememmel
le létezésük azon kívül, hogy szellemek látok és a kezemmel megtapogatok, létez-
vagy gondolkodó lények észlelik őket.” nek, valóban léteznek, azt a legkevésbé
B erkeley alaptézise ezért így hangzik: sem vonom kétségbe. Az egyetlen, amely-
Esse estpercipi autpercipere (a tárgyak léte nek létezését kétségbe vonom, az az, amit
az észleltté válás, a szubjektumok léte az a filozófusok anyagnak vagy testi szubsz-
észlelés). tanciának neveznek.”
Csak az eszmék és a szellem léteznek, az
anyag nem. A szellem abban különbözik az Mivel az eszmék nem hatnak eszmékre, B er -
eszméktől, hogy érzékelő, vagyis az, amiben keleynek azt a tényt, hogy különböző szub-
az eszmék léteznek. Tevékenysége az eszmék jektumokban eszmék hasonló módon kelet­
vonatkozásában a viszonyok megállapításá- keznek - például ugyanazon tárgy szemléle-
ban, a visszaemlékezésben, az elképzelésben tekor - , hogy a szubjektumok megértik egy-
és az akarásban áll. mást és egyáltalában hatást gyakorolhatnak
tárgyakra és egymásra,
Az anyagról szóló kijelentés eredete B erke- Isten beavatkozásával kell magyaráznia:
ley szerint az elvont eszmék létezésének ha- Istennek kell a különböző észleléseket és
mis feltételezésén alapul. Ezzel szemben cselekedeteket egymás között koordi-
ő azt állítja, hogy lehetetlen egy eszmét nálnia.
konkrét meghatározások nélkül elképzelni.
Nem létezik a mozgás eszméje egyúttal va- B erkeley tételéből a természettudomány
lami gyors vagy lassú elképzelése nélkül, számára az következik, hogy az anyagi dol-
a kiterjedés eszméje szín és nagyság, azaz gok egymás közötti hatásaival nincs dolga,
valamilyen érzéki tulajdonság elképzelése hanem csak azon törvényszerűségek megfi-
nélkül. gyelésével és leírásával, amelyek megfelelnek
az anyag meghatározott eszmék Elvont eszmék létezésének feltételezése csak az állandó rendnek, amellyel Isten eszmé-
összessége
elvonatkoztatások azért lehetséges, mert a nyelv általánosan al- két hoz létre és azokat egymással összekap-
kalmazható kifejezéseket ismer. Mármost az csolja.
ember a szavakat neveknek veszi és úgy véli, B erkeley szándéka az volt, hogy tanaival
C Az elvont ideák elméletének kritikája
hogy valamely általános nevének meg kell megszilárdítsa az erkölcsöt és a hitet, mivel
hogy feleljen egy általános létezése is. a materializmusban vélte felfedezni az ateiz-
Az anyag feltételezése így nem jelent mást, mus egyik okát.
 Empirizmus IV ./Berkeley 123

Az ír filozófus, teológus és püspök, George mint „égy meghatározottság nélküli dolog"

Berkeley (1685-1753) az immaterializmus elvont eszméjét, amely BERKELEY szerint
elméletét fejleszti ki a DESCARTES, MALE- nem képzelhető el.
BRANCHE és LOCKE tanaival folytatott vitában.
BERKELEY LoCKE-NAK abból az előfeltevésé­ BERKELEY ragaszkodik a szubjektumtól füg-
ből indul ki, hogy csak eszmék (képzetek) le- getlen, külső valóság létezéséhez, amely az
hetnek a tudat közvetlen tárgyai. érzéki észlelésben adott. Mivel azonban ez
nem anyagi és valamennyi eszme csak egy
Az eszmék két osztálya létezik: szellemben, így az érzéki eszmék „tárgyai-
- olyan eszmék, amelyek önkényesen változ- nak" egy másik szellemben kell létezniük,
tathatók és így a szubjektum képzelőerejé­ amely felfogja őket.
ből származnak, „ ... a valóságos fát, amely a szellememtől
- olyan · eszmék, amelyeket a szubjektum függetlenül létezik, az Isten végtelen szel-
nem képes önkényesen kialakítani, hanem leme igaz módon megismeri és felfogja .. .
ezek kívülről származnak mint érzéki észle- Valóságos dolgoknak nevezik a természet
lések. alkotója által az érzékekbe belevésett esz-
Ezen második osztály eredetének általában méket . . . Ezek ennek megfelelően rendel-
a külvilág anyagi dolgait fogadják el. BERKE- keznek egy bizonyos állandósággal, rend-
LEY az ilyen „materializmus" ellen fordul, del és összefüggéssel és nem vaktában idé-
amennyiben megkísérli bemutatni, hogy sem- zik elő őket."
milyen anyagi dolgot nem szükséges az esz- A „dolgok" BERKELEY szerint tehát nem má-
mék mögött feltételezni, hanem a tárgyak lé- sok, mint az eszmék komplexumai, amelye-
te nem más, mint érzéki észlelési lét. ket Isten észlel és amelyeket szellemünk in- /
„Ha azt mondom, hogy az asztal, amelyen dulatai idéznek elő bennünk. Természettör-
írok, létezik, akkor az azt jelenti, hogy lá- vénynek nevezik azt a rendet és olyan össze-
tom és érzem; ha a dolgozószobámon kívül kapcsolódásokat, amelyeket Isten eközben
lennék, akkor abban az értelemben tud- alkalmaz.
nám kijelenteni a létezését, hogy ha a dol- A külvilág valóságát, amelyet érzéki észlelé-
gozószobámban lennék, akkor érzékelhet- sünkkel tapasztalunk , BERKELEY tehát nem
ném, vagy valamely más szellem éppen tagadja, csak anyagi minőségét vonja két-
most érzékeli . . . Az ilyen dolgok léte észle- ségbe.
lődés (észleltté válás). Nem lehet semmifé- „Hogy a dolgok, amelyeket a szememmel
le létezésük azon kívül, hogy szellemek látok és a kezemmel megtapogatok, létez-
vagy gondolkodó lények észlelik őket." nek, valóban léteznek , azt a legkevésbé
BERKELEY alaptézise ezért így hangzik: sem vonom kétségbe. Az egyetlen, amely-
Esse est percipi aut percipere (a tárgyak léte nek létezését kétségbe vonom, az az, amit
az észleltté válás, a szubjektumok léte az a filozófusok anyagnak vagy testi szubsz-
észlelés). tanciának neveznek."
Csak az eszmék és a szellem léteznek, az
anyag nem. A szellem abban különbözik az Mivel az eszmék nem hatnak eszmékre, BER-
eszméktől, hogy érzékelő, vagyis az, amiben KELEYNEK azt a tényt, hogy különböző szub-
az eszmék léteznek. Tevékenysége az eszmék jektumokban eszmék hasonló módon kelet-
vonatkozásában a viszonyok megállapításá- keznek - például ugyanazon tárgy szemléle-
ban, a visszaemlékezésben, az elképzelésben tekor -, hogy a szubjektumok megértik egy-
és az akarásban áll. mást és egyáltalában hatást gyakorolhatnak
tárgyakra és egymásra,
Az anyagról szóló kijelentés eredete BERKE- Isten beavatkozásával kell magyaráznia:
LEY szerint az elvont eszmék létezésének ha- Istennek kell a különböző észleléseket és
mis feltételezésén alapul. Ezzel szemben cselekedeteket egymás között koordi-
ő azt állítja, hogy lehetetlen egy eszmét nálnia.
konkrét meghatározások nélkül elképzelni.
Nem létezik a mozgás eszméje egyúttal va- BERKELEY tételéből a természettudomány
lami gyors vagy lassú elképzelése nélkül, számára az következik, hogy az anyagi dol-
a kiterjedés eszméje szín és nagyság, azaz gok egymás közötti hatásaival nincs dolga,
valamilyen érzéki tulajdonság elképzelése hanem csak azon törvényszerűségek megfi-
nélkül. gyelésével és leírásával, amelyek megfelelnek
Elvont eszmék létezésének feltételezése csak az állandó rendnek, amellyel Isten eszmé-
azért lehetséges, mert a nyelv .általánosan al- ket hoz létre és azokat egymással összekap-
kalmazható kifejezéseket ismer. Mármost az csolja .
ember a szavakat neveknek veszi és úgy véli, BERKELEY szándéka az volt, hogy tanaival
hogy valamely általános nevének meg kell megszilárdítsa az erkölcsöt és a hitet, mivel
hogy feleljen egy általános létezése is. a materializmusban vélte felfedezni az ateiz-
Az anyag feltételezése így nem jelent mást, mus egyik okát.
124 Felvilágosodás

összetett
egyszerű
képzetek
képzetek

benyomások

érzéki
észlelések
ön észleletek

A Tudattartalmak (percepciók)

képzetek A --.. B
A CX):3]2'@ B A és B szokásszerű
okságilag
öss~~~csolta n
oo=:=:.E))J1» CXL~J)JJD
cx:r~=]))'.iJID
A és B megjelenő
egymásutánisága képzet

elvárás emlékezés

B Az okság

Dávid Hume (1711-1776) abban látja alapve­ gok) és a tényekről alkotott ítéletek (tény-
tő célját, hogy „az emberről szóló tudomány­ igazságok) között.
ba bevezesse az empirikus vizsgálati mód­
szert”, azaz a tapasztalatra és a megfigyelésre dalmába tartoznak. Itt lehetséges abszolút
támaszkodjon. Ebben mérsékelt szkepticiz­
must képvisel, amely az ember megismerési
lehetőségeit kritikailag behatárolja. Fő műve
a terjedelmes „Értekezés az emberi termé­
szetről” , ezt követik rövid értekezések
a megismerésről, az erkölcsről, a politikáról
és a vallásról.
K ant azt m on dja HuME-ról, hogy H ume éb ­
resztette fel ő t „dogm atikus szen d ergéséb ől” .
Tapasztalatunk közvetlen tárgyai csak a tu ­
dattartalmaink (percepciók). Ézek két osz­
tályba sorolhatók.
Benyomások (impressions) és képzetek
(ideas). Benyomások az összes érzéki ész­
lelések és belső önérzékelések (indulatok,
érzelmek, akarat), ahogyan közvetlenül
a lélekben megjelennek. A képzetek a be­
nyomások leképezései, amelyekkel akkor
rendelkezünk, ha gondolkodás, emléke­
zés, képzelet formájában ezekkel foglalko­
zunk.
A két osztály az intenzitás foka szerint külön­
bözik egymástól, így például amilyen fájdal­
mat érzünk egy sérülésnél, és ahogyan erre
emlékezünk.
A benyomásokból keletkeznek az egyszerű
képzetek. így
nem lehet semmit sem képzelni vagy gon­
dolni, ami valaha ne lett volna adott a köz­
vetlen érzékelésben.
Az embernek azonban megvan a képessége,
hogy képzelőereje (imagination) segítségével
ezekből az egyszerű képzetekből összetett
képzeteket alkosson, amelyek így nem köz­
vetlen benyomásból erednek.
A képzetek összekötése az asszociáció törvé­
nyét követi, amely azt a tendenciát jellemzi,
hogy bizonyos képzetekből másokba a követ­
kező elveknek megfelelően megyünk át:
hasonlóság, érintkezés időben vagy térben,
ok és okozat.
Egy fogalomnak csak akkor van jelentése, ha
a neki megfelelő képzetek komponenseit
vissza lehet vezetni a benyomásokra. Ez
a metafizikai fogalmakra nem illik, ezért eze­
ket a fogalmakat ki kell zárni a filozófiából.
„Ha felmerül a gyanú, hogy egy filozófiai
kifejezést értelem és megfelelő képzet nél­
kül használnak, ami túlságosan is gyakran
megtörténik, akkor csupán annak kell utá­
nanéznünk: melyik benyomásból is szár­
mazik állítólag a képzet?”
Mármost az a kérdés, hogyan jutunk olyan
ítéletekhez, amelyek eredete túlhaladja köz­
vetlen észlelésünket és emlékezetünket.
H um e itt különbséget tesz először is a foga­
lomviszonyokról alkotott ítéletek (észigazsá­
Empirizmus V./Hume L 125
Az előbbiek a matematika és a logika biro­
bizonyosság, mivel egy fogalmi igazság el­
lentéte logikailag lehetetlen. Tárgyaik rea­
litására vonatkozóan viszont ezek az ítéle­
tek semmilyen kijelentést nem tartalmaz­
nak.! A tényekről történő kijelentéseknél
az ellentét ugyan lehet hamis, de logikailag
mindig lehetséges.
A tényekről alkotott kijelentések a tapaszta­
laton nyugszanak, a képzetek asszociációs
törvényének és az ok-okozati viszonynak alá­
rendelten:
„Minden tényekre vonatkozó gondolati ak­
tust - úgy tűnik - ok és okozat viszonya
alapoz meg.”
H a például látok egy biliárdgolyót ütközni
egy m ásikkal, akkor a várt okozatra az eddigi
tapasztalat alapján k övetk eztetek . H ume sze­
rint o k és ok ozat viszonya m égsem lén yegileg
szükségszerű kapcsolat, am ely az ob jek tu m ­
mal inherens; ennélfogva tisztán racionáli­
san, a tapasztalattól fü ggetlen ül n em ism er­
h ető m eg.
„Egyszóval minden okozat egy az okától
különböző esemény... A szükségszerűség
olyasvalami, ami a szellemben és nem
a tárgyakban van.”
Oksági kapcsolatban állónak nevezzük A-t és
B-t, ha ezeknek egymásutániságát többször
megfigyelték, így az A képzetét B képzete
asszociatíve, szokásaink alapján követi. Ez­
zel azonban csak a képzetek szokásszerű egy­
másutániságáról tehetünk kijelentést, nem
pedig a dolgok lényegéről.
Az igazi eredetekbe és az összes esemény
okába történő bepillantás az ember előtt
teljesen rejtve marad.
Az erkölcsfilozófia feladata H ume szerint ab­
ban áll, hogy empirikus módszerek alapján
a ténylegesen létező erkölcsi értékeléseket
spekulatív feltételezések nélkül megmagya­
rázza.
Az ész és az érzelem szerepet játszik az er­
kölcsben, mégis az erkölcsi érzés (morál sen-
timent) az alapvető:
„Mivel az erény végcél és önmaga kedvéért
v an ... csupán az általa nyújtott közvetlen
megelégedés kedvéért törekszünk rá, vala­
milyen érzésnek szükségszerűen létezni
kell, amelyből ered, egy belső hajlamnak,
egy belső érzésnek,. .. ami az erkölcsi jó és
rossz között különbséget tesz.”
A cselekedeteket H ume akkor értékeli pozi­
tívként, ha azok hasznosak vagy kellemesek,
magának az individuumnak vagy másoknak,
illetve a közösség egészének. A szubjektív ér­
zések ennélfogva két alapelven nyugszanak:
az önszereteten és a szimpátián.
126 Felvilágosodás
Az egyes ember nemcsak saját érdekeit köve­
ti, hanem mint társadalmi lény képes mások
érdekeiben és érzéseiben osztozni, mivel egy
közösség egészébe van beágyazva. Az erkölcs
alapjához ezért hozzátartozik a szimpátia,
amellyel egy személy a másik érzéseit átveszi.
Ezzel lehetővé és megalapozottá válik a mo­
rális értékek szükségszerű interszubjektivi-
tása.
Morális ítélet akkor keletkezik, ha a cselek­
vés helyeslése vagy helytelenítése általános
érvényességre tarthat igényt. Ez a különös
körülményektől való elvonatkoztatás azon
egyoldalúságok helyesbítése által érhető el,
amelyek tisztán részleges érdekekből ered­
nek. így fejlődik ki a társadalmon belül egy
fé le le m e m b e ri általánosan fölérendelt értékmérce.
és tu la jd o n s á ­ H ume államelméletében elutasítja a racioná­
re m é n y g o k ka l v a ló e lv o n a tk o z ­ lis természetjogi és szerződéselméleteket.
fe lru h á z á s ta tá s és Jogrend azért jön létre, mert mindazok a ja­
ra c io n a liz m u s vak, amelyekre az embernek szüksége van,
szűkösen állnak rendelkezésre és
mert az emberre jellemző az a törekvés,
hogy amit egyszer megszerzett, azt meg is
a s o rs e g y h e ly i tartsa.
iste n sé g kivá la sz­
s a já t e lle n t­ Ezért van szükség a békét és biztonságot biz­
m ondásos- fe lé rté ­ to tts á g és
g ye n g e sé g
kelése v é d e le m tosító rendre. Az egyes ember azért veti alá
b a b o n a az
e gy sze rű
magát ennek,
népnél m ert ez egyes esetekben hátránnyal jár
ugyan, de összességében mégis nagyobb
haszonnal jár.
Az állami rend fenntartásának feltétele az
igazságosság és a (szerződéshez való) hűség
A David Hume: A vallás természettörténete erénye.
A szimpátia itt megint jelentős szerepet
játszik, ennek alapján irányul az individu­
um viselkedése az egész állam jólétére.
H ume kritikai vallásfilozófiájában a különbö­
ző történeti istenképzeteket akarja felfedni
és azok tarthatóságát megvizsgálni. Valláson
nem egy transzcendens eredetű jelenséget
ért, hanem az emberi szellem termékét.
A vallás eredete olyan pszichológiai adott­
ságokban rejlik - különösen ilyen a félelem
és a remény - , amelyek a lét esendőségé-
nek és bizonytalanságának tudatából szár­
maznak.
Eredetileg minden vallás politeista. Az em­
bernek hajlama van arra, hogy a dolgoknak
és más élőlényeknek olyan tulajdonságokat
tulajdonítson, amelyek a saját számára jól is­
összjólét mertek. Ennek megfelelően
az ember a természetben hatalmasságokat
lát munkálkodni, amelyek hozzá hasonló­
ak, mégis lényegében fölötte helyezkednek
el és ő ezért isteníti őket.
A monoteizmusba történő átmenet eleinte
nem racionális okokból történik, hanem ab­
ból a szükségletből ered, hogy egy helyi isten­
B Adam Smith: A nemzetek jóléte séget, amelytől az emberek különös mérték­
ben függőnek hiszik magukat, másokkal
szemben felértékeljék, hogy bennük különle­
ges védelmet nyerjenek.
Empirizmus VI./Hume II.; Adam Smith 127
A monoteizmus mindig az intolerancia nö­
vekedésével jár együtt.
Az idő folyamán az istenfogalom elvontabbá
és racionálisabbá válik, ezzel azonban meg­
haladja a tömeg felfogóképességét, ami miatt
megint felvirágzik a babona.
A „Dialógusok a természetes vallásról” című
írásában H ume a racionális „istenbizonyíté­
kokat” alapvető kritikának veti alá, amely
egyúttal fundamentális világnézet-elemzést is
tartalmaz.
Adam Smith (1723-1790), akárcsak H u m e ,
az erkölcsi értékeknek az érzésektől való füg­
gőségét hangsúlyozza. Különleges szerep jut
a rokonszenvnek, ami által mi magunk (gyen­
gébben) átérezzük, hogy mit érez a másik,
amennyiben szellemileg beleképzeljük ma­
gunkat a helyébe.
Cselekedeteket és magatartásokat akkor
helyeslünk erkölcsileg, ha a cselekvő érzé­
seivel rokonszenvezni tudunk,
azaz az érzéseket a tárgyhoz illőnek érezzük
oly módon, hogy az ember maga is így érez-
ne, ha azoknak az érzéseivel, akiket a cselek­
vés következményei érintenek (például hála),
rokonszenvezni tudunk.
Saját cselekvésünket úgy értékeljük, hogy
megkérdezzük önmagunktól, hogy egy
pártatlan „néző” rokonszenvezne-e indíté­
kainkkal?
Elvonatkoztatások és általánosítások útján az
ember az individuális helyesléstől, illetve
helytelenítéstől eljut az általánosan érvényes
erkölcsi ítéletekre vonatkozó fölérendelt
mértékhez.
S mith ismertté mindenekelőtt a „Vizsgálódás
a nemzetek jólétének természetéről és erede­
téről” című írásával vált, amely a nemzetgaz­
daságtan klasszikus műve. S mith felteszi,
hogy minden egyes ember saját helyzetének
javítására irányuló érdekei egy a természet­
ben ható (teleologikus) rendezőelv által az
összjólét optimalizálásához vezetnek, ha eze­
ket az erőket szabadjára engedik. Ennélfog­
va elutasítja a dirigista intézkedéseket a gaz­
daságban:
„Mindenki azt hiszi, hogy csak saját érde­
keit követi, ténylegesen azonban így köz­
vetetten a legjobban támogatja a népgaz­
daság egészének jólétét is. Ebben az egyes
embert egy láthatatlan kéz vezeti, hogy kö­
vessen egy olyan célt, amit semmi esetre
sem tűzött ki.”
A jólét alapja a munka, amelyből az áruk ér­
téke is származik. A termelékenység alapja
az ember csereösztöne és a munkamegosztás.
S haftesbury és H utcheson jelentősége az
angol felvilágosodás erkölcsfilozófiájának
fejlődésében az, hogy kialakítják a „morál
sense" fogalmát, amely nem más, mint a jó és
a rossz közvetlen helyeslésének, illetve hely­
telenítésének érzése.

Az egyes ember nemcsak saját érdekeit köve-
ti, hanem mint társadalmi lény képes mások
érdekeiben és érzéseiben osztozni, mivel egy
közösség egészébe van beágyazva. Az erkölcs
alapjához ezért hozzátartozik a szimpátia,
amellyel egy személy a másik érzéseit átveszi.
Ezzel lehetővé és megalapozottá válik a mo-
rális értékek szükségszerű interszubjektivi-
tása.
Morális ítélet akkor keletkezik, ha a cselek-
vés helyeslése vagy helytelenítése általános
érvényességre tarthat igényt. Ez a különös
körülményektől való elvonatkoztatás azon
egyoldalúságok helyesbítése által érhető el,
amelyek tisztán részleges érdekekből ered-
nek. Így fejlődik ki a társadalmon belül egy
általánosan fölérendelt értékmérce .
HUME államelméletében elutasítja a racioná-
lis természetjogi és szerződéselméleteket.
Jogrend azért jön létre, mert nlindazok a ja-
vak, amelyekre az embernek szüksége van,
szűkösen állnak rendelkezésre és
mert az emberre jellemző az a törekvés,
hogy amit egyszer megszerzett, azt meg is
tartsa.
Ezért van szükség a békét és biztonságot biz-
tosító rendre. Az egyes ember azért veti alá.
magát ennek,
mert ez egyes esetekben hátránnyal jár
ugyan, de összességében mégis nagyobb
haszonnal jár.
Az állami rend fenntartásának feltétele az
igazságosság és a (szerződéshez való) hűség
erénye .
A szimpátia itt megint jelentős szerepet
játszik, ennek alapján irányul az individu-
um viselkedése az egész állam jólétére.
HUME kritikai vallásfilozófiájában a különbö-
ző történeti istenképzeteket akarja felfedni
és azok tarthatóságát megvizsgálni. Valláson
nem egy transzcendens eredetű jelenséget
ért, hanem az emberi szellem termékét.
A vallás eredete olyan pszichológiai adott-
ságokban rejlik - különösen ilyen a félelem
és a remény -, amelyek a lét esendőségé­
nek és bizonytalanságának tudatából szár-
maznak.
Eredetileg minden vallás politeista. Az em-
bernek hajlama van arra, hogy a dolgoknak
és más élőlényeknek olyan tulajdonságokat
tulajdonítson, amelyek a saját számára jól is-
mertek. Ennek megfelelően
az ember a természetben hatalmasságokat
lát munkálkodni, amelyek hozzá hasonló-
ak, mégis lényegében fölötte helyezkednek
el és ő ezért isteníti őket.
A monoteizmusba történő átmenet eleinte
nem racionális okokból történik, hanem ab-
ból a szükségletből ered , hogy egy helyi isten-
séget, amelytől az emberek különös mérték-
ben függőnek hiszik magukat, másokkal
szemben felértékeljék, hogy bennük különle-
ges védelmet nyerjenek.
Empirizmus VI./Hume II.; Adam Smith 127
A monoteizmus mindig az intolerancia nö-
vekedésével jár együtt.
Az idő folyamán 'az i,stenfogalom elvontabbá
és racionálisabbá válik, ezzel azonban meg-
haladja a tömeg felfogóképességét, ami miatt
megint felvirágzik a babona.
A „Dialógusok a természetes vallásról" című
írásában HuME a racionális „istenbizonyíté-
kokat" alapvető kritikának veti alá, amely
egyúttal fundamentális világnézet-elemzést is
tartalmaz.
Adam Smith (1723-1790), akárcsak HUME,
az erkölcsi értékeknek az érzésektől való füg-
gőségét hangsúlyozza. Különleges szerep jut
a rokonszenvnek, ami által mi magunk (gyen-
gébben) átérezzük, hogy mit érez a másik,
amennyiben szellemileg beleképzeljük ma-
gunkat a helyébe . ·
Cselekedeteket és magatartásokat akkor
helyeslünk erkölcsileg, ha a cselekvő érzé-
seivel rokonszenvezni tudunk ,
azaz az érzéseket a tárgyhoz illőnek érezzük
oly módon, hogy az ember maga is így érez-
ne, ha azoknak az érzéseivel, akiket a cselek-
vés következményei érintenek (például hála) ,
rokonszenvezni tudunk.
Saját cselekvésünket úgy értékeljük, hogy
megkérdezzük önmagunktól, hogy egy
pártatlan „néző" rokonszenvezne-e indíté-
kainkkal?
Elvonatkoztatások és általánosítások útján az
ember az individuális helyesléstől , illetve
helytelenítéstől eljut az általánosan érvényes
erkölcsi ítéletekre vonatkozó fölérendelt
mértékhez.
SMITH ismertté mindenekelőtt a „Vizsgálódás
a nemzetek jólétének természetéről és erede-
téről" című írásával vált, amely a nemzetgaz-
dáságtan klasszikus műve. SMITH felteszi ,
hogy minden egyes ember saját helyzetének
javítására irányuló érdekei egy a természet-
ben ható (teleologikus) rendezőelv által az
összjólét optimalizálásához vezetnek, ha eze-
ket az erőket szabadjára engedik. Ennélfog-
va elutasítja a dirigista intézkedéseket a gaz-
daságban:
„Mindenki azt hiszi, hogy csak saját érde-
keit követi, ténylegesen azonban így köz-
vetetten a legjobban támogatja a népgaz-
daság egészének jólétét is. Ebben az egyes
embert egy láthatatlan kéz vezeti, hogy kö-
vessen egy olyan célt, amit semmi esetre
sem tűzött ki."
A jólét alapja a munka, amelyből az áruk ér-
téke is származik. A termelékenység alapja
az ember csereösztöne és a munkamegosztás.
SttAFrESBURY és HUTCHESON jelentősége az
angol felvilágosodás erkölcsfilozófiáj ának
fejlődésében az, hogy kialakítják a „marat
sense" fogalmát, amely nem más, mint a jó és
a rossz közvetlen helyeslésének, illetve hely-
telenítésének érzése.
128 Felvilágosodás

babona
g a r a n tá lja dogm ák
b ö lc s e n az
te r e m te tt e rk ö lc s ö t

lé tr e h o z
fé le le m

a d o g m a tiz m u s
ig a z s á g ^ J ta la n s á g h o z ,

v itá h o z v e z e t

B Vallás és értelem Voltaire-nél

 Francia felvilágosodás ¡./Pascal; Voltaire
A zseniális matematikus és fizikus, Blaise
Pascal (1623-1662) erősen D escartes racio­
nalizmusának hatása alatt áll. Végérvényes
megtérésélménye után (1654), amelyet a
„Mémorialban” rögzít, életét a hit szolgála­
tába állítja:
„Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Iste­
ne, nem a filozófusok és tudósok Istene.”
A kartéziánus absztrakciót feladja a vallásos
egyéni létezés kedvéért.
P ascal a janzenizmus mellett kötelezi el ma­
gát, amely a kegyelem tanításának központi
szerepével jellemezhető katolikus irányzat.
Tervezett munkája, a kereszténység apológi­
ája, töredékesen mint „Pensées” (Gondola­
tok) maradt ránk. P ascal ebben az ember­
nek olyan képét rajzolja meg, aki végtelensé­
gek között, a végtelen nagy és kicsi között áll.
Mivel az ész hatóköre is csak a végesre terjed
ki, így a szív (fr. coeur) válik tulajdonképpe­
ni megismerési instanciává:
„Az igazságot nemcsak az ész segítségével,
hanem a szív által is ismerjük meg; az utób­
bi módon ismerjük meg az első elveket.”
Ilyen első elveket (a külvilág bizonyossága;
a tér; az idő stb.) az ész csak utólag igazolhat.
A szívre orientálódott szellem a finom ér­
zék szelleme („esprit de finesse”), az ész­
hez kötött a geometriáé.
Mindkét módnak együtt kell működnie, mert
a matematikus a definíciókra és az elvekre
van utalva, míg a finom érzék embere a racio­
nális érvekre. Az ész legfényesebb tevékeny­
sége tehát az önkorlátozás.
A szívnek kell meghozni a legfontosabb dön­
tést is, a hit ellen vagy mellette. P ascal kife­
jezése a fogadás:
Isten létének vagy nemlétének eldöntésé­
ben az ember, ha Istenre tesz, akkor a vé­
gest veti be (saját semmis létezését) a vég­
telen elnyerése érdekében (az örök üdvös­
ségért).
Ha ez a döntő választás megtörténik, akkor
az ember életét már csak alázatosan Istenre
alapozza. Ez P ascal kiútja a létezés nyomo­
rúságából; az ember boldogtalan köztes lény:
a szelleme miatt majdnem angyal, alantassá­
ga miatt majdnem állat.
„Az ember csak egy nádszál; de gondolko­
dó nádszál.”
A francia felvilágosodás publicisztikailag leg­
nagyobb hatású képviselője Voltaire (tulaj­
donképpen F ran ^ois -M arie A rouet ; 1694-
1778). Hagyatékában találhatók szatírák, re­
gények, drámák, történelmi művek és minde­
nekelőtt levelek. Publicisztikai és politikai el­
kötelezettsége által (tartózkodott N agy F ri­
gyes udvarában is) nagy hatást kölcsönöz
a felvilágosodás eszmekincsének. Filozófiai-
lag, akárcsak számos kortársa, mindenek­
előtt az angol szellemi élet elemeit veszi át.
129
A Lettres anglaises (angol levelek) az an­
gol politika és filozófia előrehaladottságát
dicséri.
V oltaire gondolkodása erősen L ocke és fő­
ként N ewton felé orientálódik. Velük együtt
veszi fel a harcot a dogmatizmus ellen és az
ember szabadságáért.
Empirista orientáltságú angol példaképeivel
együtt küzd az előítéletek, különösen a racio­
nalista filozófia ellen.
Minden metafizikával szembeni kritikai állás­
pontját V oltaire így foglalja össze:
„Majdnem minden metafizikát tárgyaló fe­
jezet végére két betűt tehetnénk k i . ..: N .
L. non liquet, nem világos.”
V oltaire különösen élesen támadja a vallá­
sok dogmatizmusát: ebben látja elültetve az
intolerancia, a rabság, az üldözés, az igazság­
talanság gyökerét. Csatakiáltása:
„Ecrasez l’infame” (Tiporjátok el a gyalá­
zatost, ti. az egyházat).
A történeti vallások nagy részét V oltaire ba­
bonának tartja. Meg kell őket tisztítani egy
olyan értelmi vallás irányában, amely előbb­
reviszi az erkölcsöt.
Hogy Isten létezik, az a teremtésből adó­
dik, attribútumai azonban (= a vallási dog­
mák tartalmai) megismerhetetlenek ma­
radnak.
V oltaire a deista pozíció közelébe kerül.
E tipikus felvilágosodáskori istenképzet sze­
rint Isten a természetes rend megteremtője,
azután azonban többé nem avatkozik bele
ebbe a rendbe.
„Ha Isten nem létezne, ki kellene találni,
de az egész természet azt kiáltja felénk,
hogy létezik.” „Létének gondolata tartal­
maz bizonyos nehézségeket, de az ellen­
kező gondolat képtelenségeket tartal­
maz.”
„Az Enciklopédia volt műként az, ami Vol­
taire emberként volt.” (R .-R . W uthenow )
Mintája, a P. BAYLE-féle (1647-1706) metafi­
zikai és valláskritikai szótár után az Enciklo­
pédia vált a legfontosabb publicisztikai fegy­
verré a felvilágosodás számára. E mamutvál­
lalkozásban - amely 1751-1780 között 28 kö­
tetben jelent meg - a korszak számos kiemel­
kedő szelleme dolgozhatott együtt:
- D enis D iderot (1713-1784): sokoldalúan
képzett filozófus, aki teistából lett panteis-
tává. Mint kiadó és szerző, ő az Enciklopé­
dia motorja.
- Jean le R ond d ’A lembert (1717-1783),
akinek az Enciklopédiához megírott elő­
szava a tervezetet azonnal ismertté tette.
Filozófusként a pozitivizmus korai képvi­
selőjének számít.
- P a u l (B áró ) d ’H olbach (1723-1789), aki
mint ateista egy determinisztikus szenzua-
lizmust képvisel.
130 Felvilágosodás

g a z d a s á g i fo r m a te r ü le t é g h a jla t

tö r v é n y h o z ó
köztársaság monarchia despotizmus h a ta lo m v é g r e h a jt ó
h a ta lo m

fe ls ő h á z rv n n n
/ V
demokrácia arisztokrácia
œ
I t ► a ls ó h á z
b ír ó i
az elv: erény tisztelet félelem
e lle n ő rz é s h a ta lo m

á lla m f o r m a h a ta lo m m e g o s z tá s

v
a d o lg o k te rm é s z e te

V
a tö r v é n y e k s z e lle m e

A Montesquieu: „A törvények szelleme”

h a n y a tlá s fe le m e lk e d é s k o rs z a k n y e lv hagyom ány

e m b e re k p ró z a i tö r té n e le m

hősök k ö ltő i m ondák

is te n e k s z e m lé le te s m íto s z o k

B Vico: „Ideális Örök Történelem”

 Francia felvilágosodás II./Montesquieu; Vico 131

Charles de Montesquieu (1689-1755) m inde­ Giambattista Vico (1668-1744) Olaszország­

n ek elő tt azzal ért e l hatást, hogy a felvilágo­ ban nagyszabású kísérletre vállalkozik, hogy
sodás gond olatkin csét a társadalmi rendre és a történelmet tegye meg az emberi megisme­
annak bázisára, a jogra ültette át.
M ontesquieu a „Perzsa lev elek b en ” Fő művében, a „Principi di una scienza nuo-
(1721) - k ö zv etv e - a saját, francia hazájá­ vában” (Az új tudomány elvei a népek közös­
ban uralkodó körülm ényeket pellengérezi ségi természetéről) abból a tételből indul ki,
ki, V OLTAiRE-hez hasonlóan az angol társa­ amely szerint:
dalm at tartja követen d őn ek .
Fő művében („De l’esprit des lois”, A törvé­
nyek szelleméről; 1748) különösen az angol
példaképek felé, mindenekelőtt L ocke felé
orientálódik.
Kiindulópontja egy társadalom keretfeltéte­
leinek összehasonlítása annak jogi berendez­
kedésével. M ontesquieu a természetjog gon­
dolatából indul ki. Ebből az következik, hogy
a pozitív jogot nem önkényesen alakítják ki
a háborús természeti állapot megfékezésére
(H obbes ellen, 117. old), hanem léteznek
olyan természeti támpontok, amelyeket
M ontesquieu
a dolgok természetének nevez. „Az értel­
mes lényeknek lehetnek maguk alkotta
törvényeik, de vannak tőlük függetlenül
keletkezett törvényeik is.”
Ezekből következik a törvények szelleme:
„Különböző tényezők határozzák meg az
em b erek et..., amiből kialakul egy általá­
nos szellem.”
Ezek a tényezők természeti adottságok:
- A terület befolyásolja az alkotmányt: föld­
rajzilag nagy terület a monarchikus alkot­
mány felé hajt, egy kicsinek könnyebb
a köztársaságot létrehozni.
- Az éghajlat többek között a fennálló rend
nagyobb állandóságához vezet melegebb
éghajlatú vidékeken.
- Ehhez olyan társadalmi és történelmi té­
nyezők járulnak, mint a vallás, az erköl­
csök, a történelem, a gazdasági forma, és
mindenekelőtt a kormányzat alapelvei.
Minden tényező megint csak különböző súly-
lyal hat a mindenkori jogi állapotra.
M ontesquieu három államformát különböz­
tet meg, amelyek mindegyike egy elvet érvé­
nyesít:
- a despotizmus, elve a félelem,
- a monarchia, a tiszteleten alapszik,
- a köztársaság vagy demokrácia vagy arisz­
tokrácia, és az erény alapján áll.
Akkor jó egy államforma, ha mérsékelt, mert
csak akkor garantálja a szabadságot. A hata­
lom hatalommal történő korlátozása, a hata­
lommegosztás is a szabadságot szolgálja:
- a törvényhozó hatalomnak a végrehajtást
kell ellenőriznie és két kamarából áll, egy
ellenőrző felsőházból (fr. corps de nobles)
és egy törvényhozó alsóházból,
- a végrehajtó hatalomnak vétójoga van
a törvényhozó hatalommal szemben,
- a bírói hatalom élesen elválasztandó a vég­
rehajtó hatalomtól.
rés tulajdonképpeni területévé.
„verum et factum reciprocantur”.
A megismerésnek azt kell jelentenie, hogy is­
merjük a módját annak, ahogyan keletkezik
a dolog. így elsősorban azokról a dolgokról
van ismeretünk, amelyeket magunk alkot­
tunk (az igazság mint „tény-dolog”).
Vico szerint ebből az következik, hogy az
emberi szellem működési területe a kultúra.
A matematikában lehetséges a megisme­
rés, mert annak fogalmai az emberektől
függenek. A fizika eredményei viszont
csak valószínűsíthetők.
Vico megkísérel ezután általános törvénye­
ket találni a történelemben.
A cél a „storia ideal’ eterna”, az örök ideá­
lis történelem.
Eközben a közös érzékre (ol. senso comune)
figyel fel:
az összes nép egymástól függetlenül, a lé­
nyeges eszméket tekintve összhangban
van.
Ez az általános emberi szellem olyan irá­
nyultságára utal, amely a gondviselésben
gyökerezik. A történelem szerkezete tehát az
emberi természet szerkezetéről is tudósít. V i­
c o anyaga mindenekelőtt a nyelv és annak át­
hagy omány ozása. A történelmi fejlődés bi­
zonyságai a mítoszok és a költészet hatalmas
gyűjteményei, valamint az etimológia (a sza­
vak történelme). Ez a fejlődés meghatározott
stádiumokban megy végbe:
„A népek karaktere először nyers, azután
szigorú, később lágy, ezután kifinomult,
végül erkölcstelen.”
Három fokozatban történik meg a népek fel-
emelkedése (corso):
1) az istenek korszaka: minden hatalom az is­
tenek és a vallás kezében van; az emberek
nyersek és nyelvük szemléletes (például
a hieroglifák),
2) a héroszok korszaka: „az istenfiúk” szigo­
rú erkölcse uralkodik az emberek felett,
akiknek nyelve költészetté fejlődik,
3) az ember korszaka: az ember teljes öntuda­
tára ébred és az isten- és héroszkultusztól
megszabadul; saját képességeire hagyatko­
zik, amelyeket a prózai nyelv támaszt alá.
Végül a társadalom elvész a fényűzésben és
hanyatlása (ricorso) széthulláshoz vezet.
Ezután ismét corso (felemelkedés) követke­
zik. így a Római Birodalom szétesése után a
barbárokkal kezdődik a felemelkedés,
amely a teokrácián keresztül a középkori
hűbériség hős időszakához és végül a rene­
szánsz kultúrához vezet.
132 Felvilágosodás

törvények

onszeretet

1. természeti állapot

Az állam = út a szabadsághoz A
és az egyenlőséghez

te rm é s z e ti n in c s
k ö rn y e z e t ta n a n y a g

n in c s je le n 3. a szakadék kiéleződése
a rossz
tá rs a d a lo m

a d o lg o k b ó l A ne­
v a ló ta n u lá s velés

út
a ter­
mé­
v é d e l­
m e t n y ú jt
szetes
a ta n ító er­
kölcs­ 4. a jelenlegi szolgai
höz társadalom

Rousseau elmélete a kultúra romlottságáról és annak ellenszeréről


Jean Jacques Rousseau (1712-1778) a felvilá­
gosodásban átmeneti helyet foglal el:
egyrészről a felvilágosodás szabadság utáni
kiáltását fokozza fel, másrészről már a fel­
világosodás elleni romantikus tiltakozás út­
törője.
R ousseau az ember szabad természeti álla­
potát feltételezi.
Ebben az ember mint erős, magányos egyén
él teljesen természeti rendben. Teljesen az
érzéseire hagyatkozhat.
Ezzel szemben az elmélkedés a társadalmi
bajok forrása, és az ember önmagával való
meghasonlottságával jár. Ezért úgy tűnik
„hogy az elmélkedés állapota természet-
ellenes és a töprengő ember egy elfajzott
állat”.
R ousseau a z önszer etetet (fr. amour de sói)
tekinti alapvetőnek, ebből vezet le minden
érzést, mindenekelőtt az együttérzést.
Ezekből a viszonyokból fejlődnek ki a primi­
tív társadalmi rendszerek, amelyek azonban
a fennálló egyenlőséget és szabadságot nem
sértik.
A kultúra (nyelv, tudomány, művészet) és
a társadalmi formák fejlődésével a természe­
tes egyenlőség felbomlik.
Az eredetileg jó önszeretet átfordul önzés­
be (amour propre).
Jelentős változást a munkamegosztás és a ma­
gántulajdon bevezetése hoz, mivel a tulaj­
donviszonyok kialakulása az embereket kon­
kurenciaharcba hajtja.
A kultúra az embereket láncra veri, a jog­
szolgáltatás pedig ezt csak felgyorsította,
„a gyengéknek új bilincseket, a gazdagok­
nak pedig új hatalmat adott”.
Az ész és a tudomány meggyengíti az erkölcs
iránti természetes érzést. A fényűzés elpuhít­
ja az embereket, a manírok tisztességtelenné
teszik őket.
R ousseau ezzel saját szabadságeszményét
helyezi szembe. Az ehhez vezető út a nevelé­
si eszmény.
Az „Émile-ben” (1762) példaszerűen mutatja
be a pedagógiáját:
Mindenekelőtt meg kell akadályozni, hogy
a növendék a társadalom káros hatása alá
kerüljön.
R ousseau célja ezzel szemben a szív kiműve­
lése és az ahhoz vezető út messzemenően
„negatív nevelés”. A nevelőnek nem szabad
indoktrinálnia, amit R ousseau a kortársi ne­
velés szemére vet.
A gyermeknek kell magának a tapasztala­
tokból tanulnia. A nevelésnek így a gyer­
mek fejlődéséhez kell illeszkednie.
Ezért a gyermeknek - az első szakaszban -
függetlenséget kell kapnia és magukból a dol­
gokból tanulnia. A fiatalság kezdetekor a nö­
vendéket művészetre, irodalomra és vallásra
kell tanítani és társasági szükségletét is tekin­
tetbe kell venni. A tanárnak egészséges
Francia felvilágosodás III./Rousseau 133
környezetről kell gondoskodnia, ahol a gyer­
meket pszichikailag is erősítik.
Egy mesterség megtanulása éppúgy az egy­
szerű és boldog élet kezdetéhez tartozik,
mint az első könyvnek, D efoe Robinson
Crusoe-jának elolvasása.
RoussEAU-nak a szabadság helyreállításához
vezető második útja a társadalom- és államfi­
lozófia. Alapvető fontosságú (Contrat social,
1762) a társadalmi szerződés gondolata,
amelyben egy közösség tagjai kijelentik:
„Közülünk mindenki aláveti személyét
a közösségnek és mindenét, amije van,
a közakarat legmagasabb vezetésének.”
Ha mindenki aláveti magát a közakaratnak
(volonté générale), akkor ezzel garantálva
van mindenki szabadsága és egyenlősége. Mi­
vel a közakaratban egyúttal a saját akarata is
benne van, így önmagát csak a saját törvényé­
nek veti alá.
A természetes szabadság feladata teszi le­
hetővé a jogi szabadság elérését.
A tulajdon átruházásánál hasonló a helyzet:
a (fiktív) lemondást az egész javára csak
a törvényes tulajdon biztosítja. A tulajdono­
sok a „dologi jószágok intézőjévé” válnak.
A társadalmi szerződésből származik a nép­
szuverenitás.
A törvények csak akkor érvényes törvé­
nyek, ha összhangban állnak a közakarat­
tal. Egyébként csak individuális utasítások.
Ezenkívül ki kell zárni azokat az eseteket,
amelyekben egy különös akarat megvalósu­
lásra tör. A volonté de tous (az egyes akara­
tok összessége) eltérése sem változtat a vo­
lonté générale - mint legfőbb irányvonal - ér­
vényességén. A népakarat törvényekben nyi­
latkozik meg, ezeket pedig a végrehajtó hata­
lom viszi véghez.
„Az ember rögtön belátja, hogy sem afelől
nem szükséges hosszan kérdezősködnie,
hogy kinek áll jogában a törvényalkotás -
mert az a közakarat cselekedeteiben áll —,
sem afelől nem kell érdeklődnie, hogy
a kormányfő a törvények fölött áll-e - mert
ő az állam tagja - , sem afelől, hogy lehet-e
a törvény jogtalan, mert senki sem jogtalan
önmagával szemben - ,
sem afelől, hogyan lehet az ember egyszer­
re szabad és ugyanakkor törvényeknek alá­
vetett - m ert a törvények a közakarat dön­
téseinek lajstromai csupán.”
R ousseau eszményi államai a kis demokráci­
ák abban az értelemben, hogy ezekben egy
népgyűlés könnyen lebonyolítható. A polgá­
roknak erkölcsileg egyszerűnek, jog és va­
gyon szerint lehetőleg egyenlőeknek kell len­
niük.
Közös államvallásnak is létre kell jönnie: en­
nek néhány pozitív dogmája - többek között
- a társadalmi szerződés és a törvények szent­
ségét kell hogy tartalmazza.
 . A m1to10g11 ~
torOfllJ• •
1860 1156 2
a'"'
1850 :.
. H•'"'9neut11at•
11138
Könlgsberg
„s:
1840 !!!..

. A/OIJfllo.<011•
a~·
1830
134 Német idealizmus

ti•pJll" =
"'
1820
11121
. Encillloped!a•
--••
ia11 . Ai .mberl Berlin
„A ll:or6bbi er auMct.Ug
„A logA.t
1810 -nkri-
tudom•nv•" 1112
llnv-o•" i 809 •
„Nt11!61ctt1n tltjj1• 19:)'.l
„A &Hlllm
r9ndM:1rt1"
.A>"'""
~6r61"1195 ,„. renom~i.ji " „ Aittt l"tNO~ ·
1800 _,., ........ ,Av.t!MtOI" f6Ht '4t4i tl.rmus
icrk>kjl0" 1790 1199 . J•Nt „_.•. rendR•re" 1800
„AC-:.;.*'tog 1795
.A ev•tort•tt „411tmHlfi·
1790 HrknMl... „ 1711 r.~.
1711 tendll1t1 „ 1799
„A:z j!Ul"1M
„AURtl Hl · · ·~elmar
1780 ~rit11cj„„ 111\
wctom•nvtan
1l1pt1• • Jena
,„. Schelling
1770 Hegel (1775-1 854) + Kant
Schlelermacher (l770-1831 ) •
(l 768-1834) Frankfurt + Goethe
1760 Fichte
.ÁIYll>-
11~6'· (1762-1 814) •\~l\..~ Schiller
ttn•'" 1755
1750
• .Wurzburg
Flchte
• Heidelberg • Nílrnberg
Schell Ing
1740
• Stuttgart ·- ,....,......... Hegel
1730 e TObing_en Y - - ~ Schlelermacher
Kant
1720 (1724-1804) + Herder
• München
Hölderlin

Történeti
Történeti áttekintés:
áttekintés: Német
Német idealizmus

A német idealizmus történelmi hátterét - szé­ zéseként, azaz az Én szabad tevékenységéből
leseb b értelem ben - a francia forradalom e lő ­ eredőként megérteni.
k észü letei, lefolyása és k övetk ezm én yei al­
kotják; N apóleon uralm a a koalíciós hábo­ F riedrich W ilhelm J oseph S chelling
rúkkal, a francia m egszállás és a felszabadító (1775-1854) kezdetben F ichte befolyása alatt
háborúk; a bécsi kongresszus és annak követ­ áll, de azután egyre inkább egy természetfilo­
k ezm ényei.
Az ész és szabadság felvilágosult eszméi
- eleinte úgy tűnik - megvalósulnak a for­
radalomban. Ez kezdetben biztosítja a for­
radalom számára a német értelmiség nagy
részének támogatását. A közhangulat
azonban messzemenően megváltozik, ami­
kor a forradalom terrorba csap át.
A helyzet elősegíti a német nemzeti öntudat
érvényre jutását (például F ichte írása 1806-
ban: „Beszédek a német nemzethez”).
A nemzeti érzés Németországban erősen kul­
túrára orientált:
A weimari klasszicizmusban és romantiká­
ban az irodalom indul virágzásnak.
W ilhelm von H umboldt oktatási reformja,
a berlini egyetem megalapítása, a politikai re­
formok, amelyeket ott Stein és H ardenberg
hajtanak végre (pl. jobbágyfelszabadítás
1807), Poroszországot modern állammá te­
szik.
A bécsi kongresszus fontos jellemzője a res­
tauráció (az 1792-es állapot visszaállítása).
A liberális eszméket korlátozzák. A „Karls-
badi Határozatok” a „demagógok” üldözését
tűzik ki célul.
I mmánuel K ant (1724-1804) a német idealiz­
mus előfeltételeit teremti meg. Munkásságá­
nak magvát a három Kritika képezi. Emellett
egy sor írást hagy hátra más témákban is:
többek között a felvilágosodás kérdésében,
a pedagógiában, és egy kis könyvet „Az
örök békéről”.
A kritikai korszak előtti munkái részben még
kora katedrafilozófiájának hatása alatt állnak
(pl. L eibn iz , W olff). „A z ég általános ter­
mészettörténete és elmélete” című írásában
(1755) arra tesz kísérletet, hogy a newtoni
mechanikán alapuló kozmológiát fejtsen ki.
H ume felébreszti „dogmatikus szendergésé-
ből” és R ousseau az ésszel szembeni kételke­
désre tanítja.
Tulajdonképpen „az ész képességének ál­
talános kritikájára - ezzel egyáltalán a me­
tafizika lehetőségének vagy lehetetlenségé­
nek eldöntésére” - vállalkozik és „a meta­
fizika forrásainak, terjedelmének és hatá­
rainak a meghatározására” .
Ez történik meg „A tiszta ész kritikájában”.
Ezt követi „A gyakorlati ész kritikája” és
„Az ítéleterő kritikája”. Joh ann G ottlieb
F ichte (1762-1814) a „magánvaló” kanti
posztulátumában olyan helytelenséget lát,
amelyet meg akar haladni. így megkísérli
a „nem-Én”-t, ami az ésszel mint a megisme­
rés tárgya áll szemben, az abszolút Én tétele­
Összefoglaló áttekintés 135
zófia kidolgozása felé fordul. Az ellentétek
egységének kérdése olyan azonosságfilozófia
koncepciójához vezeti el, amelyben az abszo-
lútum mint az ellentétek közömbös pontja
funkcionál. Ez az álláspont ösztönözte H e ­
gelt híres kritikájára:
„Ennek az egyetlen tudásnak, hogy az ab-
szolútumban minden azonos,... vagyis az
az állítás, hogy ez az abszolútum az az éj­
szaka, amelyben, mint mondani szokás,
minden tehén fekete, naiv megnyilatkozá­
sa a megismerés hiányának.”
S chelling kései filozófiája egyre ezoteriku-
sabb lesz, inkább az intuitív szemlélet, mint­
sem a fogalom felé orientálódik.
G eorg W ilhelm F riedrich H egel
(1770-1831) Tübingenben S chelling és H öl -
derlin tanulótársa az egyetemen.
„Abszolút idealizmusa” jelenti a mozga­
lom vég- és tetőpontját.
A szellem önmagáról való tudása képezi H e­
gel hatalmas spekulatív rendszerének az
alapját. Óriási mennyiségű anyagot rendez el
benne, amelyet az összes tudományterületről
gyűjt össze: művészet, vallás, jog és törté­
nelem.
Az ész erős hangsúlyozása kritikára ösztönzi
más gondolkodók egész sorát. J o hann
G eorg H am ann (1730-1788) kritikailag mu­
tat rá az ész nyelvhez kötöttségére és ezzel
történetiségére. Erősebben hangsúlyozza az
érzelmi átélés jelentőségét. A bizonyosság
végső forrása számára a hitben rejlik.
F riedrich H einrich J acobi (1743-1819) is
a hitben látja a valósághoz vezető közvetlen
utat. Nem az értelem tevékenysége vezet
a megismeréshez, hanem az érzés és az ész,
amelyet az Egész érzékfeletti felfogásának
képességeként értelmez. Joh ann G ottfried
H erder (1744-1803) „a teremtés első szabad­
jára engedett” lényét látja az emberben. Sza­
badsága és a világ felé való nyitottsága lehe­
tővé teszi számára, hogy megteremtse saját
természetét, de egyúttal feltételezi annak
szükségszerűségét, hogy a humanitást nevelés
útján megszerezze.
Különleges helyét az ember mindenekelőtt
a nyelv által nyeri el, amely az öntudat ki­
alakításának közege.
„Eszmék az emberiség történetének filozófi­
ájához” című művében az emberiség fejlődé­
sét a humanitás eszménye felé vezető organi­
kus növekedésnek látja, amelyben a külön­
böző népeket saját kultúrájukból kiindulva
kell megérteni.
136 Német idealizmus

A tis z ta é s z k r itik á ja

b e v e z e té s e le m ta n m ó d s z e rta n
A /B I
- d is z c ip lín a
- kánon
ré s z e s z té tik a lo g ik a - a rc h ite k to n ik a
- t ö r té n e t
T~
té r id ő

sza ka sz a n a litik a d ia le k tik a

könyv fo g a lm a k az íté lő e r ő fo g a lm a k k ö v e tk e z te té s e k
d o k tr ín á ja

fő ré s z
f~ ~ t n ~ L
„meta­
fizikai"
transzcen
dentális s.ema'
feno-
alap-menőn- paralo-
f f í
antinó- ideál
dedukció dedukció tlzmus elvek noumenon gizmusok miák

A A tiszta ész kritikájának felépítése

B Transzcendentális esztétika

Immánuel Kant (1724-1804) Königsbergben
született és ott is halt meg. „A tiszta ész kriti­
kája” (TÉK) című műve az újkor korszakal­
kotó munkájának számít. A mű két különbö­
ző kiadásban, 1781-ben, illetve 1787-ben
(idézve mint A és B) jelent meg. K ant tanítá­
sát leegyszerűsítve fejti ki 1783-ban a „Prole-
gomenák” című írásában („Bevezetés min­
den leendő metafizikához”). Ez az emberi,
megismerőképesség kritikai vizsgalatét tar^
^talmazza^Eő-kérdése:
„leh etség esekbe—a—p n o ri szintetikus íté-
le te k ? ”
Kánt ezzel olyan ítéletek számára keres meg­
alapozást, amelyek nem a tapasztalatból (a
posteriori) származnak. Ezen ítéletek nem le­
hetnek analitikusak sem. A z analitikus ítélet
nem tesz hozzá semmit az alany fogalmához,
hanem csak kifejti azt:
„A kör kerek” ennélfogva analitikus ítélet,
m ert a „kerekség” már benne van a kör­
ben. Ezzel szemben a „7+5=12” a priori
szintetikus ítélet: a „12” sem az „5”-ben,
sem a „7”-ben nincs benne.
Az a priori szintetikus ítéleteket mint elveket
minden elméleti tudomány magába foglalja.
A metafizikában való lehetségességükre
irányuló kérdés megválaszolása dönti el,
hogy lehetséges-e a metafizika mint tudo­
mány.
K ant összhangba akarja hozni az érzékiség
receptivitását (am ely csak felfo g ) az értelem
spontaneitásával.
Az érzéki tapasztalat, amely ki tudná bőví­
teni a fogalmakat, a racionalizmusban csak
pontatlan gondolkodásnak számít. Az em­
pirizmus ezzel szemben mindent a tapasz­
talatból vezet le, tehát félreismeri az érte­
lem spontán képességét.
Ka n t a m egoldást a m etafizika kopernikuszi
fordulatában találja meg:
Nem a megismerés igazodik a tárgyakhoz,
hanem a tárgyak a megismeréshez.
Ebben a transzcendentális idealizmusban ha­
ladja meg K a nt a racionalizmust és az empi­
rizmust. A megismerés állomásait a követke­
zőkben jelöli meg:
„így minden emberi megismerés a szemlé­
lettel kezdődik, onnan a fogalmakhoz ha­
lad és az eszmékkel fejeződik be.”
Ez határozza meg a „Kritika” felépítését is
(A ábra).
Az első rész, a transzcendentális esztétika
a szemlélet a prioritását vizsgálja. K ant a te­
ret és az időt szemléleti jellegűnek tartja;
egyikük sem tartozhat az értelmi megismerés
„törzséhez”.
A tér: ez már minden szemlélet számára ala­
pul kell hogy szolgáljon.
Nem tudok elképzelni valamit térbeli kiter­
jedés nélkül, sem a teret magát felosztott­
ként vagy nemlétezőként.
A tér tehát érzéki észlelésünk számára a prio­
Kant I.: A tiszta ész kritikája I. 137
ri alapként szolgál. Innen adódik a tiszta (a
priori) geometria lehetősége is.
Az idő: ez sem választható el az érzékiségtől.
Nélküle sem tartam, sem egymásutániság stb.
nem képzelhető el. Az idő a belső érzék formá­
ja, azaz benne rendeződnek el képzeteink.
Mindkettőre, a térre és az időre is érvényes:
- az empirikus realitás:
ez minden olyan tárgyra vonatkozó objek­
tív érvényesség, amelyek valaha is érzéke­
inkben adódhatnak,
- transzcendentális idealitás:
nem úgy léteznek, mint a magánvaló dol­
gok meghatározottságai, hanem mint
szemléletünk feltételei. Innen ered
a transzcendentális idealizmusnak az a tan­
tétele is, „hogy minden, amit térben vagy
időben szem lélünk..., nem más, mint je­
lenség, vagyis puszta képzet” .
A fogalmak analitikájában K ant az értelem
elemeit vizsgálja, amelyek a priori adottak;
ezeket kategóriáknak nevezi. Dedukciójuk
kétféle módon történik. Az első levezetés
a hagyományos logika ítéletformáiból követ­
kezik, mert az értelem tevékenysége mindig
ítélkezés (1. 138. old. A ábra). A második, az
ún. transzcendentális dedukció „a sokféleség­
nek az appercepcióban meglévő szintetikus
egységén” alapul. Minden tapasztalatra egy
egységes rend vonatkozik. E rend feltétele
a kategória: ez rendeli az adott képzetek sok­
féleségét egy appercepció alá.
Ennek az egységfunkciónak az alapja min­
dig az „én gondolkodom” .
Ez ama fogalmak eredete is, amelyek a prio­
riak és amelyek funkciója az összekapcsolás­
ban áll. Ezek a fogalmak azonban „üresek”
maradnak, amíg hiányzik a szemléleti alap­
juk. A megismerés ennélfogva alkalmazásuk
a tapasztalatra.
A kategóriák tehát ahhoz szükségesek,
hogy a tapasztalatok a szubjektum egysé­
gében rendeződjenek el.
A tapasztalat tárgya csak az lehet, ami alá
van rendelve ennek a rendnek. Valamennyi
ilyen tárgy összességét K ant „természetnek”
nevezi, amelynek a törvényhozója az értelem
a maga kategóriáival.
Az alapelvek analitikájában (az ítélőerő
doktrínája) K ant azokat az elemeket vizsgál­
ja meg, amelyek a fogalmakat a szemléletek­
kel összekötik. Sokféle szemléletet kell az ál­
talános fogalmak alatt összefogni (szubszu-
málni). Az erre való képességet nevezi K ant
ítélőerőnek. Ez először a sematizmusban tör­
ténik meg:
K ant a (tulajdonképpen üres) kategóriák
mindegyikéhez egy sémát rendel, ami azokat
a szemléletre vonatkoztatja.
A kategóriákat és a szemléletet az idő köti
össze.
Az idő külső és belső érzék egyaránt és ezzel
minden tapasztalat alapjául szolgál.
138 Német idealizmus

a z íté le t fo r m á i é s k a te g ó r iá ik

á lta lá n o s k ü lö n ö s egyes
m e n n y i- ( m in d e n S - P) (n é h á n y S - P ) (e g y S - P )
T » I
egység soka sá g m in d e n s é g

á llító ta g a d ó v é g te le n
m in ő ­
(S - f ) ( S / P) (S - n e m -P )
ség
r e a litá s ta g a d á s k o rlá to z á s

k a te g o r ik u s h ip o te tik u s d is z ju n k tív
(S-P) ( h a . .. a k k o r) ( v a g y ... v a g y )
v is z o n y ------------ -------------------
in h e r e n c ia s z u b z is z te n c ia okság fü g g ő s é g közösség

p r o b le m a t ik u s a s s z e r to r ik u s a p o d ik tik u s
m o d a li­
(le h e ts é g e s ) ( v a ló já b a n az) (s z ü k s é g s z e rű )
tá s Y T .. .............. ■
le he tség e s le h e te tle n lé t n e m lé t szükségszerűség vé le tlen szerű sé g

A Vezérfonalak a tiszta értelmi fogalmak felfedezéséhez

a s o k fé le s é g s z in te tik u s e g y s é g e az a p p e r c e p c ió b a n

k a te g ó r iá k sém ák a la p ­
e lv e k
m e n n y is é g , i id ő b e li
itt : egym ás- a x ió m á k
egység u tá n is á g :
minden te s t

- ^ m in ő s é g , ►v a ló s á g o s
itt : id ő b e lis é g : a n tic ip á d ó k
re a litá s e ze k n e h e z e k
O
„ g o n d o l- ] >v is z o n y , >t a r ta m : te s t
kodom " itt : s z u b z is z - (s z u b z is z te n s ) a n a ló g iá k
te n c ia és nehézség
in h e re n c ia (in h e re n s
tu la jd o n s á g )

- 4 m o d a litá s ,
itt :
szükség-
s z e rű s é g
, m in d ig :
a te s te k
szükség­
szerűen
nehezek
I p o s z tu lá tu m o k

B Transzcendentális analitika

Az egyes kategóriák sémái a következők:
- a mennyiségnek a számlálás szolgál alapul,
tehát az időbeni sor egymásutánisága,
- a minőség az idő kitöltésének fokából áll,
a realitástól a nem-reálisig,
- a viszony objektív vonatkozása az időrend
(tartam, egymásutániság, egyidejűség),
- az idő lényegi fogalmából adódik a modali­
tás; ha valami valamikor van, akkor lehet­
séges, ha egy időben van, akkor valóságos,
ha mindig van, akkor szükségszerű.
Ezt követi az alapelvek rendszere. Az alapel­
vek megszabják, hogy milyen feltételek kö­
zött lehetséges a tapasztalat és így a „termé­
szet” legfőbb törvényeit alkotják. Minden
más ítélet alapjait tartalmazzák magukban és
így a tudományos tapasztalat a priori előfelté­
telei.
Ezek az alapelvek a következők:
- a szemlélet axiómái, amelynek az elve az
extenzív nagyság: tapasztalatunk minden
tárgyának mennyiségi nagysággal kell ren­
delkeznie időben és térben. Ezek mindig
aggregátumok, azaz részekből álló egé­
szek,
- az észlelés anticipációi: a lehetséges tapasz­
talat minden tárgyának intenzív nagysággal
kell rendelkeznie, azaz az érzékekre gya­
korolt „befolyás egy fokával” ,
- a tapasztalat analógiái: a tapasztalatban
alapozzák meg a jelenségek szükségszerű
összefüggését. Ehhez három alapelv tar­
tozik:
1) A szubsztancia állandósága. Az állandó­
ság mint olyan szubsztrátum szükséges,
amelyen az idő megjelenik és ezzel a rákö-
vetkezés és az egyidejűség is lehetővé
válik.
2) Bár az időben történő változást a szubsz­
tancia lehetővé teszi, azonban nem magya­
rázza meg kielégítően. Csak az okság alap­
tétele által válik szükségszerűen megta-
pasztalhatóvá.
3) H a a dolgok egyidejűek, akkor a kölcsön­
hatás alaptételének kell érvényesülnie.
- A tapasztalati gondolkodás posztulátumai
általában:
1) Ami a tapasztalat formális feltételeivel...
megegyezik, az lehetséges.
2) Ami a tapasztalat (érzet) anyagi feltételei­
vel összefügg, az valóságos.
3) Ennek összefüggése a valóságossal a ta­
pasztalat általános feltételei szerint megha­
tározottan a . .. szükségszerű.
Az alapelvekkel adott a lehetőség szerinti ob­
jektív tapasztalat tere:
tárgyként vagy általánosan „természet­
ként” csak az jelenhet meg számunkra, ami
az érzékiség a priori elvei és a tiszta érte­
lem elvei szerint formálódott ki.
Mert csak ezen elvek alkalmazásával lehet
Kant II.: A tiszta ész kritikája II. 139
adott számunkra valami a sokféleség szinteti­
kus egységében. Az általunk megtapasztalha­
tó világ tehát nem a „látszat” világa, hanem
a jelenségé, amely szükségszerű:
mert a törvényeknek engedelmeskedik,
megismerőképességünk törvényeinek.
A transzcendentális analitika következetesen
a jelenség (phaenomenon) és a magáért való
dolog (noumenon) szembeállításával zárul:
K ant a (helyes) értelmi tevékenység terü­
letét a jelenségek (fenomének) világára
korlátozta, azaz a számunkra való dolgok­
hoz kötötte.
A magáértvaló dolgok (noumena) megismer-
hetetlenek maradnak. Világuk „problemati­
kus” , azaz lehetőség szerinti. Funkciója az
érzékelhetőségnek és magának az embernek
a korlátozása, mivel a noumenákat a kategó­
riákkal nem ismeri meg.
A transzcendentális logika m ásodik szakaszá­
ban K a n t azokat a m etafizikai problém ákat
vizsgálja, am elyek szűkebb értelem ben v o ­
natkoznak az észre:
ez a transzcendentális dialektika.
A z ész K a n t szerint a látszat székhelye:
Az ész mindig dialektikusán továbbvezet
a kategóriák empirikus használatától,
amely használat a megismerés határát kép­
viseli.
Ez a természetes és elkerülhetetlen illúzió ál­
talában az észnek abból a tevékenységéből
származik, ahogy a feltételezett feltételét ke­
resi és azt egy feltétlenben találja meg. Az
ehhez vezető út a következtetésben áll. Végső
fokon az ész mindig eszmékkel operál, ame­
lyeknek minden jelenséget és fogalmat alá­
rendel.
A transzcendentális dialektika fő része abban
áll, hogy az „okoskodó következtetések” dia­
lektikus látszatát felfedje.
K a n t transzcendentális eszméknek - a kora­
beli katedrafilozófiához kapcsolódva (115.
old.) - a lelket, a világot és Istent tekinti:
„Következésképp valamennyi transzcen­
dentális eszme három osztályba sorolható,
melyek közül az első tartalmazza abszolút
(föltétien) egységét a gondolkodó alany­
nak, a második abszolút egységét a jelensé­
gek föltételei sorának, a harmadik abszolút
egységét a gondolkodás valamennyi tárgya
föltételeinek általában.”
K a n t annak bizonyításán fáradozik, hogy
ezek az eszmék - tárgyként szemlélve - el­
lentmondásokhoz vezetnek. Ezt a bizonyítást
a következő főrészekben végzi el:
- a paralogizmusok (lélek),
- az antinómiák (világ),
- az eszmény (Isten),
- a tiszta ész.
140 Német idealizmus

az é rte le m
és az ész m a g a : ra c io n á lis
te rm é s z e ts z e m lé le t:
o n to ló g ia (tra n s zce n ­
fiz io ló g ia
d e n tá lis filo z ó fia )

Iste n =
ra c io n á lis
te o ló g ia

B A tiszta ész felépítése


A racionális pszichológia paralogizmusai
(tévkövetkeztetések) a szubjektum és
a szubsztancia megengedhetetlen összekap­
csolásán alapulnak: az Én szubjektum, és ez­
zel a hagyományos pszichológia szerint
szubsztancia. Ezzel szemben K a n t különbsé­
get tesz az appercepció Énje (mint szubjek­
tum) és a lélek állítólagos szubsztanciája
(mint objektum) között:
„A szubjektum egysége. .. csak a gondol­
kodás egységében van, ezért egyedül
egyetlen olyan tárgy sem adott, amelyre te­
hát a szubsztancia kategóriája... ami
szemléletet előfeltételez, ne lenne alkal­
mazható, ennélfogva ez a szubjektum
egyáltalán nem ismerhető meg.”
Ezért nem lehet megismerni a lelket mint
egyszerű, halhatatlan és anyagtalan szubsz­
tanciát.
Az antinómiák - ellentmondások. Olyan lát­
szólagos bizonyítékokból származnak, ame­
lyeket az ész a világról alkotott két ellent­
mondó tételként alkothat magának. K a n t
4 tézissel (és bizonyítással) 4 antitézist (és bi­
zonyítást) állít szembe:
1) A világnak van kezdete térben és időben
és ugyanakkor nincs.
2) Minden dolog a világon egyszerű részek­
ből áll és nem áll egyszerű részekből.
3) Az okság mellett létezik szabadság is és
minden a természet törvényei szerint tör­
ténik.
4) Létezik egy szükségszerű lény, mint a világ
része vagy oka és nem létezik.
K a n t a megoldás kulcsát az antinómiák téte­
lei és a tapasztalati megismerés összehasonlí­
tásában találja meg. Az 1. antinómiánál pél­
dául ez adódik: ha
„a világnak nincs kezdete, akkor az fogal­
matok számára túl nagy; mert e z . .. soha­
sem érheti el az egész lefolyt örökkévalósá­
got. Tegyétek föl: van kezdete, akkor me­
gint értelmi fogalmatok szám ára... túl ki­
csiny”.
A transzcendentális idealizmus szerint szá­
munkra csak érzékietek és fejlődésük létezhet.
Ez figyelmen kívül hagyja az összes észkövet­
keztetés érvét:
„ha a feltételezett adott, akkor. .. a feltéte­
lek egész sora is adott: mármost számunkra
az érzékek tárgyai mint feltételezettek
adottak, következésképpen stb.”
A felső tétel magánvaló dolgokra vonatko­
zik, az alsó tétel tapasztalati dolgokra:
ezért mindkét vitatkozó fél ugyanannak
a látszatkövetkeztetésnek esett áldozatul,
amely két dolgot összezavar.
A kozmológiai eszmék nem konstitutive, ha­
nem regulative használandók. Semmiféle új
fogalmat nem alkotnak az objektumokról,
hanem egységesekké rendezik azokat. Ez az
Kant III.: A tiszta ész kritikája III. 141
észhasználat, amely az általánost feltételesnek
veszi,
„tehát az értelmi ismeretek szisztematikus
egységére irányul, ez azonban az igazság
próbaköve. .. [Ez] mint puszta eszme csak
a tervezett egység”.
A dialektika utolsó főrészében K ant a tiszta
ész eszményével, azaz Istennel foglalkozik.
A középpontban 3 istenbizonyíték áll:
- az ontológiai, Isten gondolatáról,
- a kozmológiai a legfőbb lény szükségszerű­
ségéről, valamely lét magyarázatához,
- a fizikoteológiai következtetés a világ cél­
szerűségéből annak okozójára.
K ant cáfolatai arra a bizonyításra építenek,
hogy ezek felcserélik mind a noumenális,
mint a fenomenális objektumokat és soha
nem alapozhatnak a tapasztalatra. A legfőbb
lény éppolyan bizonyíthatatlan, mint amilyen
megcáfolhatatlan. Az ész pusztán spekulatív
használata számára tehát puszta,
„mégis hibátlan eszmény, olyan fogalom,
amely az egész emberi megismerést lezárja
és megkoronázza”.
A mű rövid, második része a transzcendentá­
lis módszertant tartalmazza. Ez
„a tiszta ész teljes rendszere formális felté­
teleinek a meghatározása”.
A diszciplína mint „figyelmeztető negatív
tan” az ész helytelen használatánák lehetősé­
geire utal. K ant bírálja
- a matematikai módszert, amely a filozófiá­
ban látszatbizonyítások miatt dogmatiz-
mushoz vezet;
- az ész polemikus használatát, amely a dog­
matikus tételekre ellentételekkel reagál; az
észnek elfogulatlanul és kritikusan kell in­
kább vizsgálódnia;
- a szkepszist, amely mint a filozófia általá­
nos módszere helytelen;
- végül a hipotéziseket és a bizonyításokat
a filozófiában; az előbbiek csak mint „harci
fegyverek” megengedettek; a bizonyítá­
soknak közvetlenül és a lehetséges tapasz­
talatra visszanyúlva kell érvényesülniük.
A kánon pozitíve tartalmazza azt, amit a tisz­
ta észnek teljesítenie kell. Mivel az ész speku­
latív, semmiféle bizonyosságot nem alapoz
meg, értéke gyakorlati használatban rejlik.
Ennek megalapozásához 3 posztulátum szük­
séges:
- az akarat szabadsága,
- a lélek halhatatlansága,
- Isten léte.
Végül is az ész szándéka nem lehet a spekula­
tív megismerés. Értelme a morális hit alátá­
masztásában rejlik:
„A tudást meg kellett szüntetnem, hogy
helyet adjak a hitnek.
Az architektonika felvázolja a filozófia rend­
szerét (B ábra). „A tiszta ész történetéinek
történelmi kitekintése zárja le a módszertant
és ezzel az egész művet is.
142 Német idealizmus

A Analitika „A gyakorlati ész kritikájában”

p o s z tu lá tu m o k

i a lé le k h a lh a ta tla n s á g a Is te n - g a r a n tá lja a k e ttő k a p c s o la tá t \

le h e te tle n : az e ré n y
az a k a ra t e g y e tle n
m e g h a tá r o z ó fo k a

oksági
üdvösség v is z o n y e re n y

le h e te tle n : a te r m é s z e ti
K - tö r v é n y b e fo ly á s a m ia tt

a k a ra t

\ 7
c s a k e g y ü tte s e n a lk o tjá k a te lje s le g f ő b b jó t

B Dialektika „A gyakorlati ész kritikájában”


Kant gyakorlati filozófiája többek között
„Az erkölcsök metafizikájának alapvetésé”-
ben (1785) és „A gyakorlati ész kritikájá”-
ban (GYÉK) (1788) található.
A GYÉK „analitikai” része tárgyalja az aka­
rat természetének mint a cselekedet érték­
mércéjének kimagasló szerepét. Eszerint
semmi sem nevezhető korlátlanul jónak, csak
a jóakarat. A cselekedet értéke nem mérendő
a kitűzött cél szerint. A cselekvés célja a ter­
mészeti szükségszerűség területéhez tartozik.
A cselekvések empirikus véletlenszerűségek­
nek vannak alávetve és K a n t szerint nem te­
kinthetők szabadnak. Ebből következik,
hogy egyedül az akarat ésszerű természete al­
kothatja a cselekedet erkölcsi minőségét.
Az embert kötelessége szabadítja ki a vélet­
lenszerű, empirikus meghatározottságok kö­
töttségéből. A kötelesség a természeti szük­
ségszerűséget
„a cselekedetnek az (erkölcsi) törvény tisz­
teletéből fakadó szükségszerűségével” he­
lyettesíti.
A kötelesség az ember cselekvését és akara­
tát az erkölcsi törvények tiszteletben tartásá­
ra készteti, amelyek az észből erednek.
Amellett a cselekedet hajlamból véletlenül is
megegyezhet a kötelesség előírásaival:
Ezt a „kötelességnek megfelelő” cselekvést
nevezi K a n t legalitásnak, szemben a mora­
litással, amely kötelességből fakadó csele­
kedetet feltételez.
A kellés imperatívuszok formájában jelenik
meg. K a n t különbséget tesz hipotetikus és
kategorikus imperatívuszok között. Az előb­
biek egy kitűzött célt előfeltételezve érvénye­
sek és így csak feltételes kellést fejeznek ki.
A kategorikus imperatívusz ellenben a tör­
vényt formálisan és abszolút módon juttatja
érvényre. A legáltalánosabb megfogalmazás­
ban így hangzik:
„Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája
egyúttal mindenkor egyetemes törvényho­
zás elvéül szolgálhasson.”
A maximák szubjektív alapelvek. Mint az
akarat meghatározó okai, annak értékét és
ezzel általában a cselekedet értékét alkotják.
Erkölcsileg csak akkor jók, ha megfelelnek
a kategorikus imperatívusz formális kritériu­
mának. Olyannak kell lenniök, hogy minden
értelmes lény számára egyaránt érvényesek
lehessenek.
Például az a maxima, amely szerint az em­
bernek szabadna hazudni, nem felel meg
ennek: az embernek akkor azt kellene
akarni, hogy mindenki hazudjon.
A kategorikus imperatívusz szintetikus a pri­
ori tétele következésképp a legfőbb formális
elv, amelyet az ész az emberi akarat gyakor­
lati „késztetése” tekintetében megfogal­
mazhat.
„A vágyott objektumtól való. .. független­
Kant IV.: A gyakorlati ész kritikája 143
ségben és egyúttal az önkénynek pusztán
általános törvényadó forma általi meghatá­
rozásában, amelyre egy maximának képes­
nek kell lennie, ebben áll az erkölcsiség
egyedüli elve.”
A cselekvés formális, általános-ésszerű elvé­
nek felmutatása K ant szabadságelméletének
döntő pontja. „A tiszta ész kritikájá”-nak ál­
láspontja szerint a szabadság csak gondolati­
lag lehetséges. A kategorikus imperatívusz
mint észelv a kellést materiális meghatározó
okok nélkül teszi lehetségessé (például: neve­
lés, erkölcsi érzék, Isten akarata, boldogság­
ra törekvés).
Az ész a kötelességben rendeli magát alá
saját törvényhozásának. Az ész autonóm,
azaz öntörvényű.
Habár az ember mint érzéki lény a természeti
törvény heteronómiája alatt áll, az akarat vi­
szont az ész meghatározottsága révén, amivel
az ember az „intelligibilis” (értelmi) világban
részesedik, mégis szabad. Következésképpen
az akarat pozitív értelemben is szabadnak bi­
zonyul. A tiszta ész (függetlenül az empíriá­
tól és a heteronómiától) gyakorlatilag igazo­
lódik az
„autonómiában az erkölcs alapelvében,
amely által az akaratot tetté határozza
meg”.
A jóakarat a patologikustól annyiban külön­
bözik, hogy nem érzékileg feltételezett. H aj­
tóereje sokkal inkább a törvény tiszteletben
tartása. Ez a tisztelet, amely az önszere te tét
mint a cselekvés indítóokát korlátok közé
szorítja, a tulajdonképpeni erkölcsi érzés.
Mivel a jóakaratot egy másik személyben is
autonómként kell tisztelni, a kategorikus im­
peratívusz másik megfogalmazása így
hangzik:
„Cselekedj úgy, hogy az emberiséget mind
önmagad, mind mindenki más személyé­
ben mindenkor mint célt, sohasem pusztán
mint eszközt használd.”
A GYÉK „Dialektikája” a gyakorlati ész tár­
gyának a legfőbb jót nevezi. Az erkölcsi tör­
vény követése az akarat egyetlen meghatáro­
zó oka, nem pedig a boldogságra törekvés.
Az embernek mint érzéki lénynek a számára
azonban a tökéletes jóhoz a boldogságnak is
hozzá kell járulnia. A praktikus ész eme anti­
nómiáját K a n t így oldja fel:
A kapcsolat csak szintetikusan, olyan oko­
zati összefüggésként teremthető meg,
amely az erényt tételezi okként. A boldog­
ság ehhez járulhat.
Csak Isten létezésének posztulátuma biztosít­
ja a kettő kapcsolódását a legfőbb és tökéle­
tes jóhoz, ez garantálja a boldogság pontos
összhangját az erkölcsiséggel.
Mivel az érzéki világ lényei sohasem érik el
a „szentséget”, a tökéletesedés végtelen hala­
dása a halhatatlan lélek posztulátumát is
igényli.
144 Német idealizmus

A Az ítélőerő kritikája

B Kant történelem- és társadalomfilozófiája


K a n t „Az ítélőerő kritiká”-jával zárja 1790-
ben az egész „kritikai vállalkozást”. Az ítélő­
erő vizsgálatának az a feladata, hogy a ter­
mészet (1. 137. old. TÉK) és a szabadság (1.
143. old. GYÉK) között közvetítsen. Az íté­
lőerőt mint az értelem és az ész közötti ké­
pességet mutatja be, a tetszés és a nemtetszés
neki megfelelő érzését akként, ami a megis­
merő és megkívánó képesség között helyez­
kedik el.
Általánosan az ítélőerő az a képesség,
amely a különöst az általános alá rendeli.
Az itt vizsgált „reflektáló ítélőerőnek”
előbb meg kell találni az általánost. Erre
szolgáló elve a célszerűség.
Ha a célszerűség szubjektív, akkor a ké­
pesség „esztétikai” ítélőerő, ha objektív,
akkor K ant „teleológiai” ítélőerőről be­
szél.
Az esztétika kritikai megközelítése során
K a n t a szépet és a fenségest vizsgálja. A fen­
séges a széppel ellentétben a határtalanra vo­
natkozik, aminek a képzetét a totalitás esz­
méje kíséri.
A szép analitikája azt mutatja meg, hogy az
esztétikai ítélet a kategóriák szerint általános
érvényű, m ert elvárja másoktól, hogy köves­
sék és szükségszerű, mert valamennyi ember
közös érzékére épít. Egy „érdek nélküli tet­
szés” jut benne kifejezésre, amely a viszony
kategóriája szerint a célszerűség formájára
vonatkozik.
„A szépség egy tárgy célszerűségének
a formája, amennyiben ezt a cél képzete
nélkül érzékeljük rajta.”
Tehát szép az, ami nem fogalmi képzet ese­
tén örömet kelt azáltal, hogy célszerűséget
ábrázol.
így a virágok szabad természeti szépségek,
részeik harmóniája által, anélkül, hogy
magának a szemlélődésnek az alapjául
szolgálna.
Az ízlésítélet azt az antinómiát foglalja magá­
ba, hogy nem bizonyítható, mégis kötelező
érvényűségre tart igényt. Szubjektív érzésen
alapul, ugyanakkor azonban az egyén feletti
közös érzékhez fordul.
K ant végül összekapcsolja az esztétikait az
erkölcsivel: a szép kategoriális meghatározása
szolgál analógiaként az erkölcsi jóhoz. „A szép
az erkölcsi jó szimbóluma. .. Az ízlés az érzéki
ingertől való átmenetet a szokásos morális ér­
dekhez mintegy erőszakos ugrás nélkül teszi
lehetővé, sőt arra tanít, hogy az érzékek tár­
gyain érzéki inger nélkül is korlátlan gyönyört
találjunk.” A fenséges a természet hatalmas
egészére utal, amelyen méri magát az ember.
A teleologikus gondolkodás kritikája a cél­
szerűség határait vizsgálja a természetben,
a természetkutatásban.
A célszerűség heurisztikus elv az élőlények­
nél; náluk a szerves struktúra következtében
az okozat újra okká válik.
Kant V.: Az ítélőerő kritikája 145
Egy fa magát nemzi és utódait, amikor is
individuumként és nemként egyformán
a folyamat oka és okozata.
Az egész megismerés számára megkövetelt
okságot a biológiai szférában a célszerűség
egészíti ki.
K a n t antropológiája az embert - az állatok­
kal ellentétben - nem ösztönszerűnek, ha­
nem ésszerűnek határozza meg. Ezért az
egyes embernél a nevelésnek kell megakadá­
lyozni a durvaságba való lehetséges vissza­
esést. A nevelésnek felvilágosítónak kell len­
nie, azaz ne csak „idomítson” , hanem a gye­
reket vezesse rá a gondolkodásra. Ez a
„vadság megfékezésével” (fegyelmezés) és
az ügyesség és műveltség megszerzésére
irányuló oktatással történik.
Fontos az erkölcsössé tétel, amelynek az igaz
érzületeket kell megtanítania.
További különbség az állathoz képest az em­
beri történelem. Itt a tökéletesedés a vívmá­
nyoknak generációk általi továbbadásával
jön létre. A természet ezzel végrehajtja tit­
kos tervét; azt, hogy összes képessége az em­
beriségben kifejlődjön.
A hajtóerő az emberi természet antagoniz-
musa, „társiatlan társiassága”:
az ember társaságra vágyik és mégis láza­
dozik ellene.
A teljesen igazságos polgári társadalom be­
rendezése
„a természet legfőbb feladata az emberi
nemre nézve, mert a természet (csak így)
képes egyéb szándékait a mi nemünkkel
elérni”.
A jog nélküli természeti állapotból K a n t jog­
filozófiája szerint az „eredeti szerződés” ve­
zet ki. Csak az így létrejött állam garantálhat­
ja az egyes polgárok jogát a csorbítatlan sza­
badságra és egyenlőségre. A jog kategorikus
imperatívusza kimondja:
„Cselekedj külsőleg úgy, hogy önkényed
szabad gyakorlása valamennyi ember sza­
badságával együtt állhasson fenn egy álta­
lános törvény szerint.”
Magánjogilag biztosítják a természetes intéz­
ményeket, mint szerződési szabadság, a há­
zasság és a tulajdon.
A közjog minden polgárt a közös törvényho­
zás alá rendel. K a n t felvilágosodott elődeitől
átvette a republikánus alkotmány gondolatát,
amely a hatalommegosztással, a népszuvere­
nitással és az emberi jogokkal jellemezhető.
Végül a nemzetközi jognak a népek egymás
közötti békéjét és szabadságát kell biztosítani.
Az örök békéhez (1795) című művében K a n t
feltételekként jelöli meg:
- az egyes államok republikánus alkotmá­
nyát,
- az államok föderálista békeszövetségét,
- (korlátozott) világpolgárjogot.
146 Német idealizmus

s z in té z is :
té z is : a n tité z is : Én é s n e m -É n k ö lc s ö n ö s e n k o r ­
É n = Én Én n e m -É n lá to z z á k é s m e g h a tá r o z z á k e g y m á s t

A A tudománytan alapelvei (1794)

B A természetjog alapjai

Johann Gottlieb Fichte (1762-1814) szerint
a filozófia tudománytan, azaz nem a tárgyak­
ról szól, mint más tudományok, hanem álta­
lában a tudás tudománya.
Ennélfogva az a feladata, hogy olyan alap­
tételeket állítson fel, amelyekből minden
tudás megalapozható, de amelyeket már
nem lehet megalapozni.
„A z eg ész tudom ánytan alapja” (1794) című
írásában F ichte m egnevezi azt a három leg­
főbb alaptételt, am ely a tézis, antitézis és
szintézis sém ájának felel m eg.
Az első alaptétel így hangzik:
„Az Én eredetileg saját létét tételezi.”
„Azt a tettcselekvést kell kifejeznie, amely
tudatunk empirikus meghatározottsága kö­
rében nem fordul elő, nem is fordulhat elő,
hanem inkább minden tudat alapjául szol­
gál, és azt egyáltalán lehetővé teszi.”
Bármiről való tudás előfeltételezi az Én téte­
lezését, aki tud. Az Ént, amelyről az első
alaptételben szó van, nem empirikusan, ha­
nem transzcendentálisán kell érteni, vagyis ez
adja meg minden tudás feltételét. Ez az ab­
szolút Én végtelen tevékenység.
A második alaptétel az ellentmondás tételét
követi:
„Az Én nem nem-Én. Vagyis az Énnel
szemben kifejezetten egy nem-Én tétele­
ződik.”
Mivel az Én és a nem-Én mint az Énben téte-
lezettek kölcsönösen megszüntetnék egy­
mást, annak a szintézisnek, amely a két tételt
összeköti, abban kell állnia, hogy ezek magu­
kat a valóságban csak részben tagadják, azaz
egymást kölcsönösen behatárolják.
A harmadik alaptétel ezért így hangzik:
„Én az Énben az osztható Énnel az osztha­
tó nem-Ént állítom szembe.”
Ez a véges Én és nem-Én ezzel erkölcsösen
korlátozzák és meghatározzák egymást. Az
alaptétel újból két tételt foglal magába:
„Az Én a nem-Én által meghatározottként
tételezi m agát.” Ez képezi az elméleti tudo­
mánytan alapját.
És: „Az Én önmagát mint a nem-Ént meg­
határozót tételezi” , ez a gyakorlati tudo­
mánytan alapja.
Az elméleti részben azt kell megmagyarázni,
hogy hogyan jut az Én a maga képzeteihez.
H a az É nt mint a nem-Én által meghatáro­
zottat tekintjük, akkor az Ént passzív befo­
gadónak, a nem-Ént aktívnak gondoljuk el.
Ez az úgynevezett realizmus álláspontja.
A kritikai idealizmus ellenben érvényt szerez
annak,
hogy az Én a nem-Én által korlátozottként
magát tételezi és ezért az önkorlátozásban
a tevékeny rész.
Azt a tevékenységet, amely által az Én kép­
zetei létrejöttek, amennyiben az Én a nem-
Én által behatárolódik, F ichte képzelőerő­
nek nevezi.
Fichte I. 147
A gyakorlati rész abból az ellentmondásból
indul ki, amely az abszolút Én végtelen tevé­
kenysége és a nem-Én által korlátozott véges
Én között áll fenn.
Miért korlátozza magát az Én?
Az abszolút Én mint végtelen törekvés meg­
határozottságában rejlik a válasz. Ez azt
a követelményt foglalja magában, hogy min­
den valóság teljességgel az En által tételezett
legyen. Mivel nincs törekvés objektumok
nélkül, az Énnek a nem-Én ellenállására van
szüksége ahhoz, hogy annak legyőzésében
gyakorlativá válhasson.
Ugyanakkor a végtelen Énnek reflektálnia
kell arra, hogy valóban minden realitást ma­
gába foglaljon. Az objektumok ellenállása
a feltétele annak, hogy a törekvés reflektá­
lódjon és az Én tudjon magáról és így megha­
tározhassa magát. A nem-Én ellenállása az
Én számára az érzésben adott, mint
„az Én cselekedete, amely által valami ön­
magában fellelhető idegenszerűséget ma­
gára vonatkoztat. . . ” .
A tudománytan állítja egy, a véges Én tuda­
tától független erő (nem-Én) létezését. Ez
azonban csupán érezhető, de nem ismerhető
meg. A nem-Én minden lehetséges meghatá­
rozottsága az Én meghatározott képességé­
ből vezethető le.
F ichte ezért magát a tudománytant mint
reál-idealizmust határozza meg.
„Az erkölcstan rendszere” (1798) a tudo­
mánytan eredményeire épül. A cselekedet
akkor erkölcsös, ha az alapja az Én abszolút
önállóságának megfelelően az, hogy meg­
szünteti az Én minden függőségét a termé­
szettől.
Az erkölcsiség elve ezért abban a gondolat­
ban rejlik, hogy az Énnek a „szabadságát
kivétel nélkül és teljességgel az önállóság
fogalma szerint kell meghatároznia”.
A cselekvés alapja az erkölcsi ösztön. Ez ke­
vert; a természeti ösztönből áll, ahonnan az
anyagát kapja, amire irányul és a tiszta ösz­
tönből, amely őt forma szerint meghatározza,
hogy ne tételezzen más célt, csak az Én önál­
lóságát.
A cselekedetet a kötelesség fogalma határoz­
za meg úgy, ahogyan az a kategorikus impe­
ratívuszból adódik:
„Cselekedj mindig a kötelességedet illető
legjobb meggyőződésed szerint.”
F ichte kötelességtanában vázolta fel a köte­
lesség tartalmi meghatározottságát. „Az er­
kölcstan nem a bölcsesség ta n a ... Az egész
filozófiához hasonlóan tudománytan; általá­
ban vett morális természetünk tudatának el­
mélete, s egyben meghatározott kötelessé­
geinkkel is foglalkozik.”
148 Német idealizmus

n y e lv ­
ta n

a s z e lle m
fo k o z a to s
m a g á r a ta lá lá s a

o b je k tív ö s s z e h a s o n lító

megértés
X \

o 5?$^

[fj d iv ín a to r ik u s
s z u b je k tív

A Schleiermacher: Hermeneutikai módszerek

B Schleiermacher: Etika

F ichte „A természetjog alapjai” (1796) című
írása is a tudomány tan elveit követi.
Egy eszes lény nem tudja magát tételezni
anélkül, hogy ne tulajdonítana magának
szabad tevékenységet.
Az öntudat lehetősége megköveteli, hogy az
Én tevékenysége számára határt, azaz egy
rajta kívülálló világot tételezzen. Az önmeg­
határozottság ösztönzése azonban csak olyan
kihívásként érthető meg, amely más eszes lé­
nyek felől irányul az Énre. Az Én csak azáltal
tudja magát önálló cselekvőként felfogni,
ha más, szabad eszes lényeket feltételez
magán kívül, akik cselekvési játékterü­
ket az ő cselekvési lehetőségeinek javára
korlátozzák és így mint eszes lényt elisme­
rik.
Az É n nem képes tételezni magát anélkül,
hogy más eszes lényekkel kapcsolatban ne
állna, és ez a jogviszony. Ebből adódóan az
általános jogi tétel így hangzik:
„A rajtam kívüli szabad lényt mint olyat
minden esetben el kell ismernem, azaz sza­
badságomat az ő szabadságának a fogalma
által korlátoznom kell.”
A cselekvés lehetőségének feltétele az ér­
zéki világban a test. Ezért mint a személy ős-
joga érvényesül
a test sérthetetlenségére és szabadságára való
jog, és jog a szabad tevékenység tartós folyta­
tására a viágban. Ennek a szabadságnak a kö­
zösségben korlátoznia kell magát mások sza­
badsága által.
A jogviszony érvényesítését szolgálja a kény­
szerjog. Ez a szabad akaratból kötött szerző­
désen alapul és közös államiságot követel
meg a jogi kényszer gyakorlásához.
„Az isteni világrendbe vetett hitünk okáról”
(1798) című értekezésében kifejtett vallás­
filozófia F ichte számára az ateizmus vádját
eredményezte ellenségei részéről, mivel
F ichte ebben Istent az erkölcsi világrenddel
azonosította. Az „Útmutatás az üdvözült
élethez” (1806) című írásában közeledik a ke­
reszténységhez, amennyiben kifejti, hogy
a tulajdonképpeni élet az örökkévalóhoz való
odafordulásban áll, amit már a véges világ­
ban meg kell érteni.
„Istenben élni annyi, mint szabadnak lenni
benne.”
Az 1800-as évek körül F ic h te gondolkodásá­
ban változás következett be. így a tudomány­
tan kései megfogalmazásaiban megkísérel az
Én és a nem-Én kettéhasadásától az (isteni)
abszolútum egységének elvéhez eljutni.
Friedrich Emst Dániel Schleiermacher
(1768-1834) napjainkban különösen herme-
neutikai munkái alapján érdemel figyelmet,
amelyeket többek között D ilthey fedezett
fel újra.
Fichte II.; Schleiermacher 149
A hermeneutika az ő számára művészetel­
méletet vagy megértési technikát jelent,
amely azokra a feltételekre reflektál, ame­
lyekkel lehetséges az életmegnyilvánulások
megértése. „Ha valamely mű kezdetétől
fokozatosan haladunk előre, akkor minden
egyesnek és az egészből szerveződő részei­
nek fokozatos megértése mindig csak pro­
vizórikus, s valamivel tökéletesebbé egy
nagyobb rész áttekintése révén válik.”
Mivel minden szöveg egyúttal egyéni szerzői
teljesítmény és egy általános nyelvrendszer­
hez is tartozik, ebből először is kétféle ma­
gyarázati módszer adódik.
Az objektív (grammatikai) módszer a nyelv
teljességéből érti meg a szöveget, a szub­
jektív a szerző individualitásából, amelyet
az alkotófolyamatban érvényesít.
Ezt követi egy második különbség azon ösz-
szehasonlító módszer - amely a kijelentés
nyelvi és történelmi összefüggéseinek össze­
hasonlításából tárja fel az értelmet - és a divi-
natorikus módszer között, amely az értelmet
intuitív módon, beleéléssel ragadja meg.
Ezeknek a formáknak együtt kell hatniuk
és fokozódó mértékben ki kell egészíteniük
egymást a megértés folyamatában.
S chleiermacher etikájának a feladatát ab­
ban látja, hogy az általános elveket a konkrét
élet sokféleségével, az egyénit pedig az egye­
temes kívánalmakkal hozza összhangba.
Az etikát 3 területre osztja fel:
- Az erénytan az erkölcsöst mint olyan erőt
tárgyalja, amely az egyes emberben lako­
zik és cselekvése azt mint ethoszt hor­
dozza.
- A kötelességtan tárgya maga a cselekvés;
általános alapelve, hogy minden egyes em­
bernek a közösség erkölcsi összfeladatából
a lehetséges legnagyobbnak a teljesítését
kell véghezvinnie.
- Az értéktan felmutatja azokat az értékeket,
amelyek egyrészt az individuális és egyete­
mes (közösségi) célok közvetítésének a fel­
adatából adódnak, másrészt az ész cselek­
vési módjából, tekintettel a természetre:
az ész átalakítja (szervessé teszi) a termé­
szetet és az átalakított természetet a saját
szimbólumává teszi (szimbolizál), amely­
ben felismerhető lesz.
A legfőbb jót akkor érnénk el, ha a természet
egészen az ész szerve és szimbóluma lenne, és
az individuális és az egyetemes kiegyenlí­
tődne.
A cselekvési területek kombinációja 4 erköl­
csi intézményhez vezet el:
állam, szabad társulás, tudomány és egy­
ház (B ábra).
A vallás S c h le ie r m a c h e r szerint nem a racio­
nalitáson vagy az erkölcsösségen alapszik,
hanem alapját a teljes függőség átérzése al­
kotja.
150 Német idealizmus

B „Filozófiai vizsgálódások az emberi szabadság lényegéről”


Friedrich Wilhelm Joseph Schelling
(1775-1854) nagyobb változásokon megy ke­
resztül. Kezdetben F ic h te gyakorol rá befo­
lyást, akitől aztán mégis elhatárolódik termé­
szetfilozófiájában, míg kései filozófiájában
a misztikus teozófus gondolkodó, Jákob
B öhm e (1575-1624) befolyására ismerhe­
tünk. S c h e llin g alapproblémája a szubjek­
tum és az objektum, a szellem és a természet,
az eszményi és a reális ellentéteinek az egy­
sége.
„A természetnek a látható szellemnek és
a szellemnek a láthatatlan természetnek
kell lennie. Itt tehát a szellem abszolút azo­
nosságában bennünk és rajtunk kívüli ter­
mészetben kell megoldódnia annak a prob­
lémának, hogy hogyan lehetséges termé­
szet rajtunk kívül.”
„A transzcendentális idealizmus rendszeré”-
ben az öntudatot tekinti a tudás legfőbb elvé­
nek. Ez nemcsak önmagát hozza létre, ha­
nem létrehozó tevékenységgel az objektu­
mok öntudatlan világát is. Az Én mint szub­
jektum azonos az Énnel mint objektummal,
amennyiben gondolkodva önmagát teszi ob­
jektummá.
„Az Én nem más, mint az önmaga objektu­
mává váló létrehozás.”
Természetfilozófiájában a természet mint
szubjektum az abszolút létrehozó tevékeny­
ség, a természet mint objektum puszta ter­
mék. Ha csak a tiszta létrehozó tevékenység
létezne, akkor semmi meghatározott nem ke­
letkezne. Ezért létre kell jönnie e tevékeny­
ségből egy ellenhatásnak mint gátlásnak.
A gátlás oka magában a természetben rej­
lik, amennyiben önmaga válik a saját ob­
jektumává.
Ezek az ellenható erők idézik elő azt, hogy
a természet állandó keletkezésben van. A ter­
mékek látszólagos létezése a valóságban ál­
landó újratermelődés, folytonos megsemmi­
sülés és újraalkotás.
S chelling ezt egy áramlat képével világít­
ja meg, amelyben a testek ellenállása kö­
vetkeztében meghatározott örvények kép­
ződnek. Az örvény ellenáramlata viszont
az áramlat erejéből származik. Ez is az el­
lenható erők állandó megújulásában tartja
fenn magát.
Az egész természetet átlelkesíti a termékeny
élet. Az un. szervetlen sem más, csak még fel
nem ébredt, szunnyadó élet.
„Az úgynevezett halott anyag is csak
szunnyadó, mintegy a végességtől ittas ál­
lat- és növényvilág. . . ”
A természetben evolúció megy végbe,
amelyben az alacsonyabb formákat a maga­
sabbak felveszik magukba, míg minden be­
ágyazódik az örök szubsztanciába (vagy ab-
szolútumba).
Schelling 151
S chelling problémája, az ellentétek egysé­
ge, az egység alapjául szolgáló elv kérdéséhez
vezet el. Ezért 1801-től felépíti azonosságfilo­
zófiáját, amelynek alapelve:
„Minden, ami létezik, az önmagában
Egy.”
Az abszolút azonosságon közömbösségi p o n ­
tot is ért, amelyen minden ellentét közömbö­
sen viselkedik.
Mivel ezzel lényegében minden Egy, az uni­
verzumban lejátszódó fejlődési folyamatok
dinamikáját az abszolút Egyből kiváló ellen­
tétek egyik oldalának mennyiségi túlsúlyával
kell megmagyarázni.
S c h e llin g „Filozófiai vizsgálódások az em­
beri szabadság lényegéről” című írása (1809)
átmenetet jelent az azonosságfilozófiából
a vallásos-teozófiaiként jellemezhető sza­
kaszba. Az emberi szabadság a jó és a rossz
képessége. „A szabadság egész tanában ez
a pont okozza a legnagyobb nehézséget...
A rossznak egyedül helyes fogalma szerint
a rossz a visszájára fordításon vagy az elvek
megfordításán alapul.” A rossz lehetőségére
irányuló kérdés S c h e llin g számára csak úgy
válaszolható meg, hogy Istenben magában lé­
tezik az ok és a létezés kettőssége.
„Mivel semmi sincs Isten előtt vagy kívül,
ezért neki magában kell tartalmaznia léte­
zésének az ok á t. .. Ez a létezési ok, amely-
lyel Isten magában rendelkezik, nem az ab­
szolútként Isten, azaz Isten, amennyiben
létezik; mert hiszen ő csak oka a létezésé­
nek. Ő a természet Istenben; tőle ugyan el
nem választható, mégis különböző lé­
nyeg.”
Mivel minden teremtés az Istentől származik,
egyúttal azonban különbözik is Istentől, ezért
eredetének abban kell lennie, ami Istenben
nem ő maga, azaz az okában.
Az okot mint homályos, öntudatlan okot (sö­
tétség), mint rendezetlent, mint önfejűséget
fogja fel, amelynek a létezés fényévé (rende­
zetté, értelemmé, univerzális akarattá) kell
átalakulnia. Míg Istenben a két lényegi jel­
lemző elválaszthatatlan, ezek az emberben
elválnak egymástól, s ebben rejlik a jó és
a rossz lehetősége.
Mivel az ember - az okból létrejöttként
- egy Isten tekintetében független elvet
hordoz magában, ezért rendelkezik a jóra
és a rosszra irányuló szabadsággal.
A rossz nem magából az okból származik, ha­
nem abból, hogy az emberi akarat elválik
a fénytől.
Az ok és a létezés dualizmusának meghaladá­
sához fel kell tételeznie valami előzőt, ame­
lyet S chelling az „oktalanénak nevez. Ez
minden ellentét irányában közömbösen visel­
kedik és ezért nincs benne semmi, ami az el­
lentétek megjelenését akadályozná.
152 Német idealizmus

A „A dialektika dicsérete” R. Magritte után B Hegel dialektikája


Georg Wilhelm Friedrich Hegel (1770-1831)
intellektuális forrásvidéke a sváb pietizmus,
egy erősen gnosztikus irány a protestantizmu­
son belül.
Ebből lehet megérteni a „spekulatív idea­
lizmust” , a történelemértelmezést, a „dia­
lektikus módszer” triászát és az „igazság­
nak mint egésznek” a meghatározását.
A m ásik befolyás RoussEAU-tól ered; neki
H egel tartós gyakorlati érd ek lődést köszön­
het később kifejlesztett rendszerében.
A risztotelésszel és A quinói T amással
együtt H egelt tekintjük a legnagyobb rend-
. szergo n d o lk o d ó k egyikének.
'A risztotelész "aTmetafizikát mint teológiát
alapozta meg, azaz mint első, isteni okokról
alkotott tant; A quinói T amás teológusként
volt filozófus; H egel nemcsak ifjúkori ’Teo­
lógiai írásokat’ írt, hanem filozófiai rendszere
alapjában a teológia egy formájaként, pon­
tosabban történeti teológiaként értelmez­
hető.
Ehhez F iore-i J oachimnál (1135 kö-
rül-1202) kell indíttatást keresni. Joachim
a történelmet mint három korszak egymás­
utánját értelmezi, amely a keresztény
Szentháromságnak felel meg: Az Atya bi­
rodalma, amit az Ótestamentumban a tör­
vény reprezentál; a Fiúé, amely az egyház
által áll fenn és a szellem birodalma, amely
még előttünk áll.
H egel dialektikája, amelyet a marxizmus,
a „dialektikus materializmus” oly nagyra be­
csült, részben a szentháromságra vonatkozó
spekulációkból ered. H egel olyan törvény-
szerűségként fogja fel a dialektikát, amely
magán a gondolkodás természetén alapul:
Minden tézis magában rejti már saját anti-
tézisét és mindkettő megszüntetve-megőr-
ződik a szintézisben.
Az „aufheben” kifejezésnek két értelme van:
a „megőrzés” és a „megszüntetés” (például
egy törvény megszüntetése-megőrzése). Az
így megszüntetve-megőrzött a közvetített,
amely eredetének meghatározottságát „még
magán” viseli.
A dialektika úgy mutatja fel az ellentéteket
(pl. véges-végtelen), mint az átmenet vagy le­
vés mozzanatait egy egészben, amelynek
a mindenkori utolsó foka maga mögött hagy­
ta az előzőket, anélkül, hogy feláldozná sajá­
tos jelentőségüket.
„Dialektikának azt a magasabb ésszerű
mozgást nevezzük, amelybe a kifejezetten
szétválasztottnak tűnők önmaguk által,
azáltal, amik, átmennek egymásba.” „Mert
a közvetítés nem más, mint a mozgó önma­
gával való azonosság, vagyis a reflexió ön­
magában . . . ”
H egel számára a történelmi helyzetek és
a jelenségek sem véletlen tévedések, hanem
Hegel I. 153
egy gazdagabb szerves kibontakozás szükség-
szerű állomásai. A felfogott, azaz helyesen
értelmezett történelem a szellem emlékezetét
(bensővé válását) alkotja.
A szellem maga elidegenedett önmagától,
vagyis külsővé vált, majd ismét megbékült
önmagával, vagyis visszatért önmagába. H e ­
gel gondolkodása azt a folyamatot írja le,
amelyben a szellem kibocsátkozik a számára
idegen formába, a természetbe, és az ember­
ben a történelmen keresztül visszatér önma­
gához.
Az „önmagába való visszatérés” végén az
önmagát tudó szellem, az abszolútum áll,
mint az „azonosságnak és a nem-azonos-
ságnak az azonossága”.
A filozófiában ezzel a szellem önmagát
szubjektumként és szubsztanciaként ismeri
meg.
A szubjektum, amely önmagát és a világot
elgondolja, egybeesik a világ szubsztanciá­
jával.
Itt találja meg ismét a létezés és a gondolko­
dás azonosságát, m ert a szubsztancia az ön­
magából kibontakozó szellem mint (ö n tu d a ­
tos egész:
„A szellem, magánvalósága szerint, az
a mozgás, amely a megismerés, - ama ma­
gánvalónak átváltozása magáért-valóvá,
a szubsztanciáé a szubjektummá, a tudat
tárgyáé az öntudat tárgyává, azaz olyan
tárggyá, amely éppannyira megszűnt tárgy,
vagyis a fogalommá."
A rendszer kevésbé kívülről adott forma,
mint inkább belső orientálódás az egészre.
H egel a rendszer formájában látja az igaz
egyetlen lehetséges ábrázolási formáját a tu­
dományban:
„Hogy az igaz csak mint rendszer valósá­
gos . . . , az abban az elképzelésben fejező­
dik ki, amely az abszolútumot szellemnek
m ondja... Egyedül a szellemi a valósá­
g o s ..., ez van önmagában és önma­
gáért.”
H egel az egésznek az organikus kifejtésével
meg akarja haladni K ant dualizmusát is (pl.
„magánvaló dolog” és „jelenség” ; „hit” és
„tudás” stb.).
A szellem mozgásában a fejlődés és a fellépő
ellentétek egyetlen foka sem nélkülözhető,
mivel végül mindezt megszüntetve meg kell
őrizni és ezek csak együtt fejezhetik ki az
igazságot:
„Az igaz az egész. Az egész pedig csak
a fejlődése által kiteljesülő lényeg. Az ab-
szolútűmről azt kell mondani, hogy lénye­
gileg eredmény, hogy csak a végén az, ami
valójában. .. Félreismerése tehát az egész­
nek, ha a reflexiót kizárják az igazból, és
nem az abszolútum pozitív mozzanatának
fogják fel. A reflexió teszi az igazat ered­
ménnyé.”
154 Német idealizmus

filo z ó fia

m in ő s é g

Hegel filozófiai rendszere az „Enciklopédia” szerint

 H egelII. 155

„A tudomány rendszerének” bevezetéseként Az első két könyv az objektív (lét és lényeg),

teszi közzé H egel „A szellem fenomenoló­ a harmadik a szubjektív logikát (a fogalom ta­
giáját” (1807). Ez a rendszer első részeként na) tárgyalja részletesen. A lét tana azzal a té­
fogalmazódott meg, ugyanakkor egyben élet­ zissel kezdődik, hogy a tiszta lét és a tiszta sem­
műve tetőpontját is képezi. A fenomenológia mi ugyanaz, mivel mindkettő tökéletesen meg­
a „tudat tapasztalatának tudománya”. H egel határozatlan. Igazságuk a létnek a semmibe és
később ezt írja: a semminek a létbe való átmenetében rejlik.
„Ebben a munkában a tudatot haladásában „Igazságuk tehát ez a mozgás, amellyel az
ábrázoltam a tárgyával való első, közvetlen egyik közvetlenül eltűnik a másikban;
ellentéttől az abszolút tudásig. ” a levés.”
A szellem fenomenológiája a megjelenő tu­ 1817-ben jelenteti meg H egel „A filozófiai
dás alakjainak sorát vizsgálja addig a pontig, tudományok enciklopédiáját” , amely egész
amelyen a tudat már nem tud túlmenni ön­ filozófiai rendszerének alapvonalait foglalja
magán, mert „a fogalom megfelel a tárgynak, ^ össze. A felépítés lényegileg triádok szerint
a tárgy a fogalomnak”. A tudat önvizsgálata, tagolódik (1. ábra) a következő három részre:
amely immár saját mértékét követheti, azon - logika a magán- és magáért való eszme tu­
a kérdésen alapul, hogy hogyan felel meg dománya,
a tárgy magán valósága annak a módnak, aho­ - természetfilozófia mint az eszme máslété­
gyan ez a magán valóság a tudat számára van. nek tudománya,
A tudattól a tudomány fogalmáig az út az ön­ - szellemfilozófia mint a máslétből önmagá­
tudaton, az észen, a szellemen és a valláson ba visszatérő eszme tudománya.
keresztül vezet (156. old. A ábra). A dialekti­ Az utóbbi a szellem önmagához való viszo­
ka az a hajtóerő, amelynek magva a minden­ nyának 3 fokát tárgyalja: A szubjektív szelle-
kori tárgy és a mindenkori tudati helyzet \met, amely ugyancsak háromszoros megkü­
meghatározott tagadása. lönböztetésben található meg:
„Az a rendszertan, amely ezen a módon - mint a természetből létrejövő és közvetle­
épül fel, akkor teljes, ha a szubjektum és nül meghatározott (antropológia)
az objektum ellentéte - amely a természe­ - mint a készen talált természettel szemben
tes tudatot... jellemzi - meghaladottá vá­ álló tudat (fenomenológia)
lik, úgyhogy mindkettő, a szubjektum és az - a saját meghatározásaihoz viszonyulóként
objektum elválaszthatatlan egyként tuda­ (pszichológia)
tosodik és olyan fokot ér el, amelyen a tu­ Objektív szellemként kilép szubjektív szférá­
dat tartalma megfelel az igazság m értéké­ jából, hogy a külvilágot akarata szerint for­
nek.” (H . F. F u l d a ) málja és abban magában tartalm akat hozzon
Ezen a végső fokon a „Fenomenológia” mint létre. A jogban, a moralitásban és az erköl-
az öntudattól az abszolút tudásig haladó for­ csiségben manifesztálódik. Abszolút szellem­
maváltozás kifej ezőj e , a megismerésnek olyan ként az önmaga-tudás azonosságában, a m ű­
formáját tárja fel, amellyel az abszolútum ön­ vészetben, a vallásban és a filozófiában kons-
magáról rendelkezik. Ezt a megismerést neve­ tituálódik és ezekben ugyanakkor függetlene­
zi H e g e l „logikának”. („A logika tudománya” dik véges megjelenési formáitól.
1812-16.) A logika nála nem a fogalmakban,
ítéletekben és következtetésekben való gon­ Berlin H e g e l számára élesebb politikai hatás
dolkodás törvényeinek a formális tana, hanem lehetőségét kínálja. Ennek lecsapódása az
„a tiszta eszme tudománya, vagyis a gon­ 1821-es jogfilozófia („A jogfilozófia alapvo­
dolkodás elvont elemében megnyilvánuló nalai”). Ez a könyv a címben kifejezett korlá­
eszméé” . „Az eszme a magán- és magáért tozáson túllépve tartalmazza
való igaz, a fogalom és az objektivitás ab­ „az egész rendszert, a gyakorlati ész meg­
szolút egysége.” határozott elemében”.
A logika egésze az eszméket a magánvalóság Nevezetes a mű előszavában szereplő tétel:
tiszta tér és idő nélküli állapotában tekinti. „Ami ésszerű, az valóságos és ami valósá­
Véget kell vetni annak a gos, az ésszerű.”
„méltatlan színjátékénak, hogy egy „mű­ Ez válik a politikai konzervativizmus, a res­
velt” népet látunk „metafizika nélkül; tauráció mintájává, az isteni kegyelem filozó­
mintha egy különben változatos díszített fiai igazolásává és a fennálló szentesítésévé.
templomot látnánk szentély nélkül”. H egel „hivatalos porosz államfilozófussá” lé­
A „Logika” arra tart igényt, hogy a „tiszta pett elő. Később korlátozást kísérel meg: va­
ész rendszere” legyen, a tiszta gondolat biro­ lóság alatt nem pusztán az empíriát, a rosszal
dalma, amely maga az igazság. Ez azt jelenti, keveredett létezés véletlenségét érti, hanem
„hogy ez a tartalom Isten kifejtése, ami­ az ész fogalmával azonos létezést. Sem a po­
lyen örök lényegében a természet és egy rosz állam, sem egy történelmi jelenség nem
véges szellem megteremtése előtt” , nevezhető ésszerűnek, hanem csak az örök
vagyis mielőtt Isten és a világ mint a vele el­ jelen, amely mindig itt van és minden múlt­
lentétes szétvált volna. belit megszüntetve-megőrizve magába foglal.
156 Német idealizmus

a z a b s z o lú t tu d á s

v a llá s

s z e lle m

é sz

ö n tu d a t

tu d a t

A „A szellem fenomenológiája”

C Hegel történetfilozófiája

A jogfilozófia az objektív szellem szférájához
tartozik. Három része:
- az elvont jog mint az a külső, objektív léte­
zési forma, amelyet a szabad akarat ad ma­
gának,
- a moralitás mint szubjektív, benső érzü­
let,
- az erkölcsiség mint az objektív és szubjek­
tív szféra egysége, amely három intéz­
ményben ölt alakot: a családban, a polgári
társadalomban és az államban.
Az állam H egel számára a „konkrét szabad­
ság valósága”. Kezeskedik az egyes és az álta­
lános egységéért:
„A modern államok elvének megvan az
a roppant ereje és mélysége, hogy a szub­
jektivitás elvét a személyes különösség
. önálló szélsőségévé engedi tökéletesedni és
egyúttal a szubsztanciális egységbe vezeti
vissza, s így magában a szubjektivitás elvé­
ben tartja fenn ezt az egységet.”
H egel a filozófia feladatát abban látja, hogy
„a kort gondolatokban megragadja” , a jelen­
nek kifejezést kölcsönözzön és felfogja, hogy
mi ván valójában.
A „Jogfilozófia” előszavát azzal az ismert té­
tellel zárja:
„Ha a filozófia szürkét szürkébe fest, ak­
kor az élet egy alakja megöregedett, s szür­
kével szürkébe meg nem fiatalítható, ha­
nem csak megismerhető. Minerva baglya
csak a beálló alkonnyal kezdi meg röptét.”
A filozófia a lezajlott történelmi események
tudós „kommentátora” , amelyek értelmezé­
sére kategóriákat dolgoz ki.
Életének utolsó évtizedében tartja H egel
nagy előadásait a vallás, a történelem filozó­
fiájáról és esztétikáról, ezzel rendszere im­
már teljesen kiépült.
A történetfilozófiában azt az elvet veszi
alapul,
„hogy az ész uralkodik a világon, tehát
a világtörténetben is ésszerűen mentek
végbe a dolgok” . „A világtörténet az ész
képe és tette. Még inkább azonban a tulaj­
donképpeni bizonyíték magának az észnek
a megismerésében van; a világtörténetben
megmutatkozik csupán. ”
„A világtörténelem célja tehát az, hogy
a szellem eljusson annak tudatához, ami
valójában, s tárgyivá tegye ezt a tudást,
megvalósítsa létező világgá, létrehozza ma­
gát mint objektívat.”
Az egyes ember és a „világtörténelmi szemé­
lyiségek” cselekedeteit használja fel a világ­
szellem a maga céljainak a megvalósításához.
A világtörténelmi személyiségek
„világunkban a legbelátóbbak, legjobban
tudják, miről van szó; amit tesznek, he­
lyes. A többiek szükségképp engedelmes­
kednek nekik, mert érzik ezt. Beszédeik,
Hegel III. 157
cselekedeteik a legjobbat alkotják, amit
mondani, amit tenni lehetett”.
Bár úgy vélik, hogy csak saját céljaikat köve­
tik, igazában az ész csele használja fel őket
arra, hogy általános céljait szolgálják. Ők
csak a világszellem ügyvivői. Nem az egyes
emberek boldogságáról van szó; a világszel­
lem történelmi folyamatában számos ártatlan
virágot széttaposnak és egyéneket is felál­
doznak.
„A világtörténelem nem a boldogság tala­
ja. A boldogság időszakai üres lapok
benne.”
H egel esztétikája a művészetben az abszolú­
tum megjelenését látja a szemlélet formájá­
ban. „A szép filozófiai fogalm ának... két
végletet közvetítve kell magába foglalnia,
egyesítve a metafizikai általánosságot a reális
különösség meghatározottságával. ”
A művészeti szép „középen foglal helyet az
érzéki mint olyan és á tiszta gondolat kö­
zött” .
A művészet természetében rejlik, hogy objek­
tív létezésbe fordítja át magát. A vallás belső
lényege a kultuszban és a dogmában elhomá­
lyosulhat, a művészet lényege viszont az ob­
jektivitásban csak még tisztábban és tökélete­
sebben tárulkozhat fel.
H egel vallásfilozófiája ebben a tételben fog­
lalható össze:
„A keresztény vallásnak mint egyáltalában
a vallás legmagasabb fokának a tartalma
teljességgel egybeesik az igaz filozófia tar­
talmával.”
A filozófia annak az igazságnak a bizonyíté­
ka, hogy Isten szeretet, szellem, szubsztan­
cia, a szubjektum és örökké önmagába visz-
szatérő folyamat.
Az ember csak annyiban tud Istenről,
amennyiben Isten az emberben önmagáról
tud.
Ez a tudás tudása, Isten öntudata a végtelen
tudatban.
H e g e l gnosztikus teozófiája az emberi tudást
Isten valóságának kiteljesedésével azonosít­
ja. Ez a legmagasabb igény, amit filozófia va­
laha is érvényesített.
H e g e l műve mindenekelőtt a XIX. század­
ban gyakorolt rendkívüli hatást. Művének
sokrétűsége az oka annak, hogy értelmezésé­
nek köre a teista-idealisztikustól az ateista­
ma terialisztikusig terjedhetett. Ennek megfe­
lelően alakult ki a jobb- és baloldali hegeliá-
nusok tábora. A marxizmusban a dialektika
a társadalmi, gazdasági és történelmi folya­
matok mérvadó módszerévé válik. H e g e l
rendszerének kritikája sok őt követő filozó­
fus számára, mint pl. K ie r k e g a a r d számára,
hajtóerővé válik saját gondolkodásának kia­
lakítására.
158 XIX. század

1 780 1 790 1800 1 81 0 1820 1830 1 840 1850 1860 1 870 1880 189( 1 900 1 910 1 920 1930
_ l ______ I______ I______ I______ I______ I______ I______ l______ I______ I______ I______ L ___ I______ I______ I______ L_

éterrel való- öröklődés- tuberku- „Álom- atommodell

altatástan lózis-bacilus fejtés" (Rutherford/
(Morton) (Mendel) (Koch) (Freud) Bohr)
1846 1865 1882 1900 1911/13
I I I I I
„A fajok periódusos röntgen- relativitás­
eredete" rendszer (Meyer/ sugarak elmélet
(Darwin) Mengyelejev) (Röntgen) (Einstein)
tu d o m á n y 1859 1869 1895 1905/15

g y o rs n y o m ta tá s ú tá v író d in a m ó g é p já rm ű
s a jtó (K o e n ig - (M o rse ) (S ie m e ns ) (D a im le r-B e n z )
B auer) 1812 1837 1867 1885
I I I
e le k tro m o s m o to r fé n yké p ezés te le fo n
(J a c o b i) (D a g u e rre ) (B e ll/G ray)
te c h n ik a 1834 1839 1876
____________________ L_l_______
fra n c ia Bécsi e u ró p a i B is m a rc k b iro -
fo rra d a lo m Kongreszus fo rra d a lm a k d a lm i ka n c e llá r
(1789) 1814 1848 1871
I I I
a polgárháború vége
Napóleon az E gyesült Á llam okban, társadalom biztosítási
1. konzulsága a rabszolgaság törvényhozás
p o litik a 1799 m egszüntetése 1865 1883
J _________ J ___________
i .......i----- i----- \----- i----- 1
----- 1
----- 1
----- 1
----- 1
----- 1
----- 1
----- 1
------r — i----- r~
1 780 1790 1800 1 81 0 1820 1830 1840 1850 1860 1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930

Történeti áttekintés: XIX. század

 Összefoglaló áttekintés 159

A XIX. századot általában az újkorból a mo­ „Mi az elvont gondolkodás? Az a gondolko­

dern korba való átmenet korszakának tekin­ dás, amelynél nincs gondolkodó em ber... Mi
tik. így filozófiatörténetileg is a XX. század­ a konkrét gondolkodás?... Az a gondolko­
ban fejtegetett gondolati szálak sokszor köz­ dás, amelynél van gondolkodó e m b e r...,
vetlenül a jelenbe vezetnek. amelynél a létezés adja a létező gondolkodó­
A politikai légkört a francia forradalom kö­ nak a gondolatot, az időt és a teret.”
vetkezményei befolyásolják. Különösen je­ K ie r k e g a a rd a konkrét szubjektumot mint
lentős a szuverén nemzetállami törekvés, minden gondolkodás alapját veszi védelembe
a nemzeti önrendelkezés jogának eszméje je­ az elvont általánosba történő feloldással
gyében. A liberalizmus az individuális sza­ szemben, s ez a XX. század egzisztencialista
badság (emberi jogok) megvalósítását, az ész filozófiájának döntő ösztönzést adott.
uralomra juttatását, továbbá a szabad gazda­
ság létrehozását tűzi ki célul. A r th u r S c h o p en h a u e r úgy látja, hogy a vi­
A szocializmus a kapitalista társadalmi rend lág nem egy értelmes elven alapul, hanem az
ellen lép fel. Olyan társadalmi és tulajdoni akaraton, mint ész nélküli és vak késztetésen,
rendre törekszik, mely jólétet és egyenlősé­ amelynek állandó törekvéséből származnak
get biztosít a társadalmilag gyengébb osztá­ a jelenségek mint objektivációk.
lyoknak is.
A XIX. században a természettudományok
A korszak szellemi légkörét a technika és felemelkedése sok filozófust arra ösztönzött,
a természettudomány hatalmas fejlődése ha­ hogy a filozófiát a természettudomány mód­
tározza meg. Ezen alapul az az optimista hit, szerének analógiájára kísérelje meg újra
amely a világnak szinte korlátlan emberi át­ megalapozni.
alakíthatóságát vallja. F ranz B rentano programszerűen így nyilat­
Példa erre a mérnöki szakképzés, amely az kozik:
elméleti tudást gyakorlati alkalmazásba „A filozófia igazi módszere nem más, mint
fordítja át. a természettudományoké.”
A technika új lehetőségei - mindenekelőtt A pozitivizmus (C om te) így abban látja az
Angliában - az ún. ipari forradalomhoz ve­ emberiség előrehaladását, hogy a gondolko­
zetnek. dást a pozitív, azaz tudományos stádiumba
Ezzel létrejön a vállalkozók és a proletárok vigye át.
osztálya.
A nemzeti életszínvonal emelkedése és az A szellemtudományok sajátosságát hangsú­
ipari munkásság egyidejű elnyomorodása lyozza ezzel szemben a historicizmus és külö­
a túlságosan hosszú munkaidő és az alacsony nösen D ilt h e y . Ő egy speciális szellemtudo­
bérek miatt erős társadalmi feszültségekhez mányos módszer kifejlesztésével kísérli meg,
vezet. hogy a szellemtudománynak sajátos alapot
biztosítson a tetmészettudományokkal szem­
Az emberkép tartós változását okozza ben. Ennél minden emberi teremtés törté­
C h a r le s D a r w in munkája („A fajok kelet­ netiségének hangsúlyozása játszik különös
kezése” , 1859), aki az élőlények evolúcióját szerepet a természettől való különbség­
mutatja be, és Sigm und F r e u d é („Az álom­ ként.
fejtés” , 1900), aki a lelki élet tudattalan ösz­
töneit fedezi fel. A tudományos szocializmus elméleti alapját
K a r l M a rx és F r ie d r ic h E n g e ls munkás­
A filozófiában H e g e l halála után (1831) a né­ sága tartalmazza. Ebben M a r x a hegeli filo­
met idealizmus hatalmas gondolati építmé­ zófiát, a klasszikus nemzetgazdaságtant és
nyét ellenmozgalom követi, amely az idealiz­ a korai szocializmust dolgozza fel kritikai­
muskritikával együtt új útra akar lépni. lag és kifejleszti a társadalom és a történel­
A baloldali hegelianizmus (többek között L. mi folyamat általános dialektikus materia­
F e u e r b a c h ) eltávolodik H e g e l vallás- és ál­ lista szemléletét a gazdasági feltételek alap­
lamfilozófiájától, valláskritikai és politikailag ján.
liberális álláspontra helyezkedik, a materia­
lizmus felé irányuló tendenciával. K a r l F riedrich N ietzsche a tradicionális erkölcsi
M a rx az addigi filozófiáról alkotott kritikáját értékeket éles kritkának veti alá, felfedi azok
híres tételében foglalja össze: rejtett motivációit. Kései munkájában egy
„A filozófusok a világot eddig csak külön­ a minden érték átértékelését követő új kor­
bözőképpen értelmezték; a feladat az, szakot és az „ember fölötti ember” létrejöttét
hogy megváltoztassuk.” vizionálja.
Dániában S örén K ierkegaard az elvont gon­
dolkodás létezésnélkülisége ellen indít táma­
dást, amelynek során kritikájával mindenek­
előtt H egelt veszi célba:
160 XIX. század
Arthur Schopenhauer (1788-1860) fő művé­
ben ’A világ mint akarat és képzet’-ben az
akarat átfogó metafizikáját vázolja fel. Gon­
dolatainak P latón , K ant és az indiai Upani-
sádok adnak ösztönzést.
S chopenhauer K anthoz kapcsolódva, abból
akarat: magánvaló dolog az a priori alapelvből indul ki, hogy a megisme­
rő ember számára az őt körülvevő világ csak
mint képzet adott, azaz csak az elképzelő viszo­
nyában, aki nem más, mint saját maga.
„A világ az én képzetem.”
objektiválódás A szubjektumra és az objektumra történő
szétesés az a forma, amely minden megisme­
rés alapja.
eszmék Objektumok csak oly módon adottak, aho­
gyan a szubjektum által feltételezettek.
A képzetek térben és időben jelennek meg,
individuáció és az okság tételének vannak alávetve, amely
elve (tér; idő; az akarat azt mondja ki, hogy minden képzetünk tör­
okság) objekti­ vényszerűen és forma szerint a priori meg­
vációi határozóan van összekapcsolva. Ezért válik
lehetségessé a tapasztalat és a tudomány.
képzetek A képzetek azonban mintegy csak a világ kül­
(alávetve az ső oldalát képezik, amelynek belső lényege
okság a szubjektum öntapasztalásán nyilatkozik
tételének) meg. Testünket kétféle módon tapasztaljuk
meg:
mint objektumot (képzet) és mint aka­
ratot.
A A világ mint akarat és képzet A testi megnyilvánulások nem mások, mint
objektiválódott akarati aktusok. Mármost
feltételezhetjük, hogy ugyanez az alapvi­
szony minden más képzetnél is, amelyeknek
a belső lényege ezzel az akarat.
A jelenségek nem mások, mint egy akarat
objektivációi, amely mint megismerhetetlen,
önmagában való dolog a világ alapja.
Ez az akarat értelem nélküli és vak ösztön.
Sohasem nyugszik meg, hanem állandóan
alakításra törekszik. Azonban mivel minden,
amivel törekvése közben találkozik, ő maga,
így harcban áll önmagával, amiből fokozato­
san létrejönnek az objektivációi.
A természet legalacsonyabb fokán fizikai és
kémiai erőkben manifesztálódik, míg a szer­
ves fokon életvágyként, önfenntartási és faj­
fenntartási ösztönként. Az embernél végül
megjelenik az ész, amelyet az önmagában
tompa akarat saját szerszámaként hoz létre.
A képzetek, amelyek térben és időben jelen­
nek meg, az okság tételének vannak alávet­
ve, csak az akarat közvetett objektivációi.
Közvetlenül az akarat az eszmékben ob-
jektiválódik, amelyek az egyes dolgoknak
mintaként alapul szolgálnak.
Az eszméknek tárgyi létformájuk van a szub­
jektum számára, azonban nincsenek alávetve
az oksági tételnek. Az eszmék az összes je­
lenség örök és változatlan formái, amelyek
a térből és az időből az individuáció elve által
jönnek létre sokféleségükben.
Az eszmék szemlélelete csak tiszta, érdekek
nélküli odaadásban lehetséges, amelyben
Schopenhauer 161
a szubjektum megszabadul individualitásától
és feloldódik az objektumban. Ez a megisme­
rési mód a művészet eredete.
A zseni képes odaadni magát az eszméknek,
és megalkotni ebből műveit. Itt különleges
helyet foglal el a zene. Ez nem az eszmék­
nek, hanem magának az akaratnak a leképe­
zése.
S c h o p en h a u er etikájának alapja az empiri­
kus és az intelligibilis karakter megkülönböz­
tetése.
Ahogyan a természetben minden jelenség,
úgy az ember is a természettörvényeknek
van alávetve. Cselekvési motívumai a ka­
rakteréből szükségszerűen jönnek létre,
következésképp nem szabadok.
Ezekben a cselekvési módokban empirikus
karaktere nyilatkozik meg. Az ennek alapul
szolgáló és azt meghatátozó intelligibilis ka­
rakter azonban az abszolút, szabad akarat
önmagában.
Az ember nem akkor cselekszik, ha először
megismer, aztán akar, hanem akkor, ha
megismeri, amit akar.
Amennyiben az ember cselekvései szükség­
szerűen, a karakteréből jönnek létre, annyi­
ban S chopenhauer szerint nincs értelme eti­
kai törvények felállításának. Ezért annak le­
írására korlátozódik, hogy mi tekintendő mo­
rálisnak.
A morál alapja a részvét.
Ez azon a belátáson alapszik, hogy minden
lény az egyetlen akaratból ered és így benső­
jükben azonosak.
Másban önmagamat látom, más szenvedé­
sében saját szenvedésemet pillantom meg.
Ezen azonosulás által mások boldogsága lé­
nyegében olyan, mint a sajátom.
Ez nemcsak az emberre vonatkozik, ha­
nem minden élőlényre.
Minél inkább tudatában van az ember az élet­
nek, annál jobban felismeri, hogy minden
élet szenvedés. Az akarat a kielégülés és a ki­
teljesedés felé törekszik. A világban mind­
kettő kudarcra van ítélve:
Semmilyen kielégülés nem tartós és a tö­
rekvés seriimilyen célban nem ér véget.
„Az élet nem arra való, hogy átélvezzük,
hanem hogy átessünk rajta és befejezzük.”
A szenvedés mértéke kimeríthetetlen és a tu­
datossággal növekszik. Egyedül
a művészetben, az eszmék szemléletében
talál az akarat rövid időre nyugalmat.
Ebből a felismerésből kétféle életbeállított­
ság adódik.
Az akarat igenlésében az ember tiszta tu­
dással elfogadja az életet úgy, ahogyan az
van, és igenli saját életfolyamatát, mindaz­
zal együtt, ami bekövetkezett és ami jön.
Az akarat tagadásában a szenvedés legyő­
zését az életösztön kioltásával keresik.
S c h o p en h a u e r úgy látja, hogy az indiai és
a keresztény aszkéták ezt az utat követik.

Arthur Schopenhauer (1788-1860) fő művé­
ben 'A világ mint akarat és képzet'-ben az
akarat átfogó metafizikáját vázolja fel. Gon-
dolatainak PLATÓN, KANT és az indiai Upani-
sádok adnak ösztönzést.
SCHOPENHAUER KANTHOZ kapcsolódva, abból
az a priori alapelvből indul ki, hogy a megisme-
rő ember számára az őt körülvevő világ csak
mint képzet adott, azaz csak az elképzelő viszo-
nyában, aki nem más, mint saját maga.
„A világ az én képzetem."
A szubjektumra és az objektumra történő
szétesés az a forma, amely minden megisme-
rés alapja.
Objektumok csak oly módon adottak, aho-
gyan a szubjektum által feltételezettek .
A képzetek térben és időben jelennek meg,
és az okság tételének vannak alávetve, amely
azt mondja ki, hogy minden képzetünk tör-
vényszerűen és forma szerint a priori meg-
határozóan van összekapcsolva. Ezért válik
lehetségessé a tapasztalat és a tudomány.
A képzetek azonban mintegy csak a világ kül-
ső oldalát képezik, amelynek belső lényege
a szubjektum öntapasztalásán nyilatkozik
meg. Testünket kétféle módon tapasztaljuk
meg:
mint objektumot (képzet) és mint aka-
ratot.
A testi megnyilvánulások nem mások, mint
objektiválódott akarati aktusok. Mármost
feltételezhetjük, hogy ugyanez az alapvi-
szony minden más képzetnél is, amelyeknek
a belső lényege ezzel az akarat.
A jelenségek nem mások, mint egy akarat
objektivációi, amely mint megismerhetetlen ,
önmagában való dolog a világ alapja.
Ez az akarat értelem nélküli és vak ösztön.
Sohasem nyugszik meg, hanem állandóan
alakításra törekszik. Azonban mivel minden,
amivel törekvése közben találkozik, ő maga,
így harcban áll önmagával, amiből fokozato-
san létrejönnek az objektivációi.
A természet legalacsonyabb fokán fizikai és
kémiai erőkben manifesztálódik , míg a szer-
ves fokon életvágyként, önfenntartási és faj-
fenntartási ösztönként. Az embernél végül
megjelenik az ész, amelyet az önmagában
tompa akarat saját szerszámaként hoz létre.
A képzetek, amelyek térben és időben jelen-
nek meg;' az okság tételének vannak alávet-
ve , csak az akarat közvetett objektivációi.
Közvetlenül az akarat az eszmékben ob-
jektiválódik, amelyek az egyes dolgoknak
mintaként alapul szolgálnak.
Az eszméknek tárgyi létformájuk van a szub-
jektum számára, azonban nincsenek alávetve
az oksági tételnek. Az eszmék az összes je-
lenség örök és változatlan formái, amelyek
a térből és az időből az individuáció elve által
jönnek létre sokféleségükben.
Az eszmék szemlélelete csak tiszta , érdekek
nélküli odaadásban lehetséges , amelyben
Schopenhauer 161
a szubjektum megszabadul individualitásától
és feloldódik az objektumban. Ez a megisme-
rési mód a művészet eredete .
A zseni képes odaadni magát az eszméknek,
és megalkotni ebből műveit. Itt különleges
helyet foglal el a zene. Ez nem az eszmék-
nek, hanem magának az akaratnak a leképe-
zése.
SCHOPENHAUER etikájának alapja az empiri-
kus és az intelligibilis karakter megkülönböz-
tetése.
Ahogyan a természetben minden jelenség,
úgy az ember is a természettörvényeknek
van alávetve. Cselekvési motívumai a ka-
rakteréből szükségszerűen jönnek létre ,
következésképp nem szabadok.
Ezekben a cselekvési módokban empirikus
karaktere nyilatkozik meg. Az ennek alapul
szolgáló és azt meghatátozó intelligibilis ka-
rakter azonban az abszolút, szabad akarat
önmagában.
Az ember nem akkor cselekszik, ha először
megismer, aztán akar, hanem akkor, ha
megismeri, amit akar.
Amennyiben az ember cselekvései szükség-
szerűen, a karakteréből jönnek létre, annyi-
ban SCHOPENHAUER szerint nincs értelme eti-
kai törvények felállításának. Ezért annak le-
írására korlátozódik, hogy mi tekintendő mo-
rálisnak.
A morál alapja a részvét.
Ez azon a belátáson alapszik , hogy minden
lény az egyetlen akaratból ered és így benső­
jükben azonosak.
Másban önmagamat látom, más szenvedé-
sében saját szenvedésemet pillantom meg.
Ezen azonosulás által mások boldogsága lé-
nyegében olyan, mint a sajátom.
Ez nemcsak az emberre vonatkozik, ha-
nem minden élőlényre.
Minél inkább tudatában van az ember az élet-
nek, annál jobban felismeri, hogy minden
élet szenvedés. Az akarat a kielégülés és a ki-
teljesedés felé törekszik. A világban mind-
kettő kudarcra van ítélve:
Semmilyen kielégülés nem tartós és a tö-
rekvés semmilyen célban nem ér véget.
„Az élet nem arra való, hogy átélvezzük,
hanem hogy átessünk rajta és befejezzük."
A szenvedés mértéke kimeríthetetlen és a tu-
datossággal növekszik. Egyedül
a művészetben, az eszmék szemléletében
talál az akarat rövid időre nyugalmat.
Ebből a felismerésből kétféle életbeállított-
ság adódik.
Az akarat igenlésében az ember tiszta tu-
dással elfogadja az életet úgy , ahogyan az
van , és igenli saját életfolyamatát, mindaz-
zal együtt, ami bekövetkezett és ami jön .
Az akarat tagadásában a szenvedés legyő­
zését az életösztön kioltásával keresik.
SCHOPENHAUER úgy látja , hogy az indiai és
a keres~tény aszkéták ezt az utat követik.
162 XIX. század

A Az ember mint önmaga

saját választás
jó és rossz döntés
^ /k o m o ly s á g

k é ts é g b e e sé s ^ )

/hivatás kötelesség
*nyíltság

etikai
stádium
esztétikai
stádium

B A létezés stádiumai

Sörén Kierkegaard (1813-1855) a XIX. szá­
zad nagy magányos gondolkodói közé tarto­
zik. Részben álnéven megjelent írásai igen
személyes hangvételű irodalmi, világos szem­
léletű filozófiai és pszichológiai elemzéseket,
valamint teológiai fejtegetéseket tartalmaz­
nak. Munkásságának (keresztény) vallásos
nézőpontja, amely saját hitküzdelmeinek
önéletrajzi hátterére vezethető vissza, mind­
végig mérvadó marad. Elemzései az ember
létmódjairól a XX. század egzisztencialista fi­
lozófiája számára döntő ösztönzést adtak.
K ierkegaard kiinduló kérdése a következő:
Hogyan kerülök kapcsolatba én mint léte­
ző szubjektum Istennel?
Ehhez mindenekelőtt az egyes egyén konkrét
létfeltételeit kell felfogni, azaz „magamat
a létezésben megérteni”. Azonban - K ierke­
gaard szerint - éppen ezt irtotta ki a német
idealizmus (különösen Hegel) filozófiája
a gondolkodásából és ezzel megalkotta az
„elvont gondolkodónak” azt a típusát, ame­
lyet Kierkegaard élesen bírál:
„Éppen azért, mert az elvont gondolkodás
sub spécié aeterni létezik (az örökkévaló­
ság nézőpontját érvényesíti), eltekint
a konkréttól, az időbeliségtől, a lét kelet­
kezésétől, a létezők bajaitó l.. . ”
Mivel azonban az elvont gondolkodó maga
mindig egyben konkrét létező is, „komikus fi­
gurává” válik, amennyiben létezésének és
gondolkodásának ezen alapelvét nem akarja
bevallani önmagának:
ő maga és gondolkodása fantommá válik.
Ezzel szemben a szubjektívvé válás az igaz,
azaz „ ... hogy a megismerés a megismerő-
höz viszonyul, aki lényegében létező” ,
mert „ez az egyetlen valóság, amiről a léte­
ző nem csupán tud, az a saját valósága, az,
hogy ő ott van; és ez a valóság az ő abszolút
érdeke”.
Ha így az emberi létezés kerül a filozófiai
megbizonyodás középpontjába, felvetődik az
a kérdés, hogy mi az ember;
„Az ember - szintézis; a végtelenség és
a végesség, az időbeliség és az örökkévaló­
ság, a szabadság és a szükségszerűség szin­
tézise. A szintézis a kettő közötti viszony.”
Evvel azonban az ember még nem a saját én,
mert:
„A saját én olyan viszony, amely önmagá­
hoz viszonyul, vagy a viszonyban az, hogy
a viszony önmagához viszonyul.”
Az ember csak azáltal szerzi meg saját énjét,
hogy tudatosan viszonyul létének szintézi­
séhez.
Az ember saját léte tehát nem egyszerű
adottság, hanem feladat, amelynek a meg­
valósítása a szabadság feladata.
Ez magában foglalja annak lehetőségét, hogy
az ember saját szintézisét félreérti és saját én­
jét tudattalanul vagy tudatosan elhibázza.
K ierkegaard ezt kétségbeesésnek nevezi és
Kierkegaard 163
,A halálos betegség’-ben leírja annak külön­
böző formáit, amikor az ember nem akar ön­
maga lenni.
Mivel azonban az ember nem maga alkotta
meg magát mint szintézist, hanem az az Isten­
től való, így ez a félreértés is Isten előtti; és ez
a bűn meghatározása:
amikor az ember Isten előtt nem akar ön­
maga lenni.
Az egyes egyén útját a hithez, amelyben az
ember „láthatólag abban a hatalomban ala­
pozza meg magát, amely őt meghatározta” ,
K ierkegaard a létezés stádiumai alapján írja
le („Vagy-vagy”).
Az esztétikai stádiumban az ember a közvet­
lenségben él, azaz még nem választotta ön­
magát. Külsőségekben, érzékiségben és
ezekből él, ama jelszó szerint: „Az életet él­
vezni kell.”
Példa erre Don Juan.
Mivel azonban az ember ennek az életformá­
nak a megvalósulásában, a külsőségestől,
azaz attól függ, ami nincs hatalmában, az esz­
tétikai létezés be nem vallott alaphangulata
a kétségbeesés amiatt, hogy a feltételeket el-
vehetik tőle.
Az ugrás az etikai stádiumba akkor történik
meg, ha az egyén kétségbeesésében önmagát
választja:
„ ...m e rt abszolúte csak önmagamat vá­
laszthatom, és önmagam ezen abszolút vá­
lasztásában áll a szabadságom és csak
amennyiben abszolúte önmagamat válasz­
tottam, tételeztem abszolút különbséget,
ti. a jó és a rossz közöttit.”
Az etikai létezés magát mint saját létet vá­
lasztotta és ezzel függetlenséget nyert a kül­
sődlegestől, ez a létezés a döntések szubjek­
tuma és ezzel az élet komolyságot és folyto­
nosságot nyer.
Ennek ellenére ez a stádium sem képes a ki-
teljesedésre.
Ugyanis
az etikai ember felismeri a bűn lehetőségé­
ben, hogy nincs birtokában az etikai esz­
mények szerinti élet feltételeinek, mert
a bűn nehezedik rá.
Ez vezet el a vallási stádiumhoz. Az az em­
ber, aki magát mint bűnöst ismeri fel, meg­
érti, hogy keresztényi értelemben nem szaba­
dulhat meg egyedül a bűnből, mert csak Isten
adhatja meg az igazság feltételeit:
A hit tartalma az a paradoxon, hogy az
Örökkévaló időbelivé, azaz az Isten em­
berré vált.
Mivel azonban az Istennek el kellett jönnie
az emberekhez, hogy az igazságot átadja ne­
kik, így az ember most már nem juthat él ön­
magától az igazsághoz, hanem meg kell kap­
nia Istentől a feltételt. A hitben az ember
fenntartás nélkül Istenre támaszkodik.
164 XIX. század

a pozitivitás fokai.

meta-
teologikus fizikai
fiktív abszttakt

a három stádium törvénye enciklopédikus törvény ,

A Comte

a boldogság
minősége

·~
az összeha-
sonlítás: a ta-
pasztalt em-
ber mércéje
A.cselekedet

Ccseleked~

a cselekedetek megítélése és választása várható következményeik tekintetbevételével

B Mill: Utilitarizmus
 Pozitivizmus 165

Auguste Comte (1798-1857) fő művével John Stuart Millt (1806-1873) C omte, apja,
- ,Értekezés a pozitív filozófiáról’ - megala­ James M ill és az utilitarista etik u s, J eremy
pozza a pozitivizmus rendszerét, amelyben B entham (1748-1832) gondolatai b efo ly á so l­
a tudományelméleti vizsgálódás célja a tudás ják, akiknek az elm életeit kritikailag fejleszti
szerepének, szerkezetének és fejlődésének tovább.
kérdése a társadalomban. Elméletének alap­ M i l l minden tudomány számára általános és
ja az ún. három stádium törvénye. Ez vonat­ egységes metodológiát akar alkotni ,A de­
kozik az emberiség, az egyes tudományok és duktív és induktív logika rendszere’ című mű­
az individuum szellemi fejlődésére egyaránt. vében. Az ebben általa kifejlesztett induktív
- A teológiai vagy fiktív állapotban az ember logika az adott és szabályosan visszatérő ese­
a világ jelenségeit természetfeletti lények ménysorok tapasztalatának elemzéséből kö­
hatásával magyarázza. E szellem formái: vetkeztet általános törvényszerűségekre. Az
fetisizmus, politeizmus, monoteizmus. induktív logikát tekinti az ún. deduktív tudo­
- A metafizikai vagy absztrakt stádium alap­ mányok alapjának is (matematika, formális
jában egy álcázott teológia, csak itt a ter­ logika).
mészetfelettit elvont (üres) lényegiséggel A módszer egységének értelmében a szel­
helyettesítik. Ez terméketlen, de feloldó lemtudományokban is csak az oksági tör­
hatású szakasz és így átvezet a következő vényeknek megfelelő leírások alkalma­
stádiumba. zandók.
- Nyelvanalitikai megkülönböztetéseiből ké­
A tudományos vagy pozitív állapotban
feladják a végső okok keresését és a megis­ sőbb különös jelentőségű a kifejezések
merés érdeklődése a fennálló tények felé denotációjának (olyan tárgyak, amelyekre
fordul. Alapja a megfigyelés, amelyből ki­ a kifejezés vonatkozik) és
indulva megismerhetők az általános tör­ konnotációjának (értelmének) (pl: paripa
vényszerűségek. és gebe a ló esetében) a megkülönbözte­
Az utolsó stádiummal az emberi szellem eléri tése.
legmagasabb fokát, azonban más területeken Az „Utilitarizmus” című írásában M ill az
még megmaradhat korábbi stádiumaiban. etika ezen formáját védelmezi kritikusaival
A „pozitív" jelentései a következők: szemben. Az utilitarizmus célja
a tényleges és a hasznos, amivel az elméleti a „lehető legnagyobb boldogság a lehető
és a gyakorlati alkalmazás elválasztásának legtöbb ember számára”.
megszüntetése is kimondatik; a biztos, Ahogyan minden egyes egyén természeténél
szemben a metafizikai kérdések eldönthe- fogva egyéni boldogságra törekszik, úgy az
tetlenségével; a pontos; az építő; valamint egyes ember jóléte az emberek összessége
a viszonylagos, az abátolútság igénye he­ számára is jó. A cselekvés erkölcsi helyessége
lyett. a várható következményeken mérendő le:
Az egyes stádiumoknak meghatározott társa­ a boldogság (gyönyör) elősegítése és a kö­
dalmiforma felel meg: vetkezmények által érintettek boldogtalan­
a teologikusnak az egyházi-feudális, a me­ ságának (szenvedés) csökkentése a m ér­
tafizikusnak a forradalmi és a pozitívnak ték.
a tudományos-ipari. M i l l - B e n th a m tó l eltérően - azt hangsú­
A tudományokon belül rangsor állítható fel, lyozza azonban, hogy itt nemcsak a boldog­
élén a matematikával, ezt követi sorjában ság (gyönyör) mennyiségét kell figyelembe
a csillagászat, a fizika, a kémia, a biológia, venni, hanem mindenekelőtt a minőséget,
végül a szociológia. Ez a hierarchia az elért mert ezen állapotok nem mindegyike azonos
pozitivitási fok magasságát tükrözi, illetve azt értékű.
a sorrendet, amelyben a tudományok egy­ Itt az a mérték, amellyel a mennyiség és
másra épülnek. a minőség összehasonlítható, azoknak az
Itt a folyamatok komplexitása - amelyekre ítélete, akik tapasztalataik alapján a leg­
a tudományok vonatkoznak - lefelé nö­ jobb összehasonlítási lehetőséggel rendel­
vekvő. keznek.
A szociológia, amelynek mint az emberi vi­ A „Szabadságról” című munkájában M ill
szonyok egészéről szóló tudománynak a leg­ határozottan az individuális szabadságot és
nagyobb a jelentősége, még nem érte el a po­ a társadalmi pluralizmust képviseli a tömegek
zitív tudomány állapotát. Ennélfogva a szo­ és a közvélemény zsarnokságával szemben.
ciológiát abban az értelemben kell felépíteni, Eközben megkülönbözteti azokat a cseleke­
hogy a társadalmi fejlődés biztosabb előre­ deteket, amelyek elsődlegesen önmagukra
jelzésével a társadalmi életfeltételek javít­ vonatkoznak, azoktól, amelyek elsődlegesen
hatók legyenek. másra vonatkoztatottak. Az utóbbiak határa
A C om te által később hirdetett pozitív vallás a mások szabadságánál húzódik és csak ezek­
az emberiség mint legfensőbb lényeg felé irá­ nél engedhető meg az állam beavatkozása is.
nyuló szeretetre támaszkodik, amire C om te A vélemény- és vitatkozási szabadság semmi­
az altruizmus kifejezést alkotja meg. féle korlátozásnak nem vethető alá.
166 XIX. század

D. F. Strauss B. BauerA. Ruge Feuerbach M. Stirner M. Hess K. Marx F. Engels

~1 élet Ip i egyetemi berlini tanulmányok

docentúra
A Az ifjúhegeliánusok élete és művei

az emberi nem Isten megismerése

lényegi jellemzőinek = önmegismerés
kivetítése

az igazság megtalá­

lása dialógussal

konkrét tárgy Én magam = testiség embertárs

B Feuerbach filozófiájához
 A baloldali hegeliánusok (ifjúhegeliánusok)
A H egel tanítványai közötti különbségeket
különösen a D. F. S trauss ,Jézus élete’
(1835) című könyvére adott reakció hozta fel­
színre. A keresztény vallás elemi kérdésére,
amely az evangéliumok történeti igazságára
irányul, Strauss a történelmi módszerek al­
kalmazásával és az ellentmondások bemuta­
tásával negatív választ ad. Az Új testamen­
tum lényegi részei ezzel mint történelmi té­
nyek hiteltelenekké váltak.
S trauss úgy értelmezte ezeket, mint a zsidó
nép mitikus képzeteinek gyűjteményét. Ezt
az eredményt átvitte a dogmára is. A S trauss
téziseire adott reakcióban válik szét H egel
tanítványainak két csoportja:
Az ó- avagy jobboldali hegeliánusok H egel
rendszerét lényegében a vallás és a filozó­
fia között fennálló szintézisként hagyomá­
nyozzák tovább.
Az ifjú- avagy baloldali hegeliánusok új
utakat keresnek, hogy a rendszert átértel­
mezzék, visszájára fordítsák, m ert a fenn­
álló rendet akarják forradalmi módon
megdönteni.
Mint a monarchia politikai ellenfelei, a balol­
dali hegeliánusok egyetemeken kívül, rész­
ben száműzetésben élnek. írásaik többnyire
polemikusak, kortörténeti vonatkozásúak és
alapjuk a különböző formában véghezvitt
Hegel-kritika.
M arx és E ngels (168-171. o ld .), akik ber­
lini év eik alatt e m ozgalom hoz szám ítanak,
a m unka világának valóságára ö sszponto­
sítják figyelm üket.
M ax Stirner fő művében „Az egyetlen és az
ő tulaj doná”-ban (1844) tagad minden indivi-
duumfeletti-rendszerszerűt és egy majdnem
anarchista individualizmust hirdet meg.
E fejlődés előfeltételeit alkotta
- H egel filozófiája az öntudat mint a nyugati
szellemtörténet záróakkordja, amely radi­
kális újrakezdést követel,
- a forrongó politikai klíma Németországban
az 1848-at megelőző időszakban:
a korai szocialista elméletek által befolyá­
solt M oses H ess meg volt győződve a kom­
munista átalakulás történelmi szükségsze­
rűségéről,
- a filozófia és a vallás, valamint az ész és
a valóság között kialakított hegeli har­
mónia.
B . B auer fő művében („Az utolsó ítélet
harsonája Hegel, az ateista és Antikrisztus
felett”) kijelenti, hogy az ateizmus már
Hegel művében benne rejlett. Mivel a ke­
reszténység az ember elidegenedésének egy
formáját ábrázolja, ezért a H egelt követő
korban ez engedményeket fog tenni a sza­
badság javára.
167
A tulajdonképpeni baloldali hegeliánusok
legjelentősebb alakja L u dw ig F euerbach
(1804-1872):
„A kereszténység lényege” (1841) című
munkájában a vallást annak antropológiai
alapjára akarja visszavezetni.
F euerbach a vallás lényegét az ember mint
nembeli lényeg öntudatának a hiposztazálásá-
ban látja. A lényegi tulajdonságokat mint ha­
tártalan eszményeket kivetíti az ember önma­
gából és ezzel megteremti az Isteneket:
„Isten öntudata az ember öntudata, Isten
megismerése az ember önmegismerése.”
„A vallás lényegében és tudatában semmi
más nincsen, mint ami általában az ember
lényében és önmagáról és a világról való
tudatában van. A vallásnak nincsen saját,
külön tartalm a.”
Ez a kivetített lényeg annál istenibb (eszmé­
nyibb) lesz, minél inkább áthelyezi belé az
ember a saját pozitívumait:
„Amivel Istent gazdagítják, azzal az em­
bernek szegényednie kell.”
Megfordítva a vallás „az ember rejtett érté­
keit” nyilatkoztatja ki, ami F euerbach val­
láshoz való viszonyát ambivalenssé teszi.
A „tulajdonképpeni vallási ( = antropoló­
giai) elv megújulását” akarja és nem a val­
lás „totális tagadását”.
Más írásaiban H egel filozófiáját a materializ­
mus irányába kísérli meg átfordítani, amivel
M arxra nagy hatást gyakorol. Az új filozófia
alapját a konkrét-individuális felé fordulás­
nak kell alkotnia. Ehhez csak akkor juthat el
az ember, ha feladja a tiszta gondolkodást,
amely F euerbach szerint az újkori filozófia
egyik lényegi vonása.
Igénye az ember mint egész, „szívvel” és
„fejjel” együtt. A valóság megértéséhez
hozzátartozik a szeretet és az az érzés,
amely az egyes egyént „abszolút értékké”
emeli.
F euerbach különös figyelmet fordít az ér­
zékiségre; a valóságot az érzékek közvetí­
tik.
„Az igazság, a valóság és az érzékiség azo­
nosak.”
Az érzéki észlelésben válik a tárgy megismer­
hetővé, és e ponton F euerbach hangsúlyoz­
za, hogy
az ember vagy a dolog lényege a tárgyából
kiindulva határozódik meg, ahogyan a fény
is meghatározó a szem számára.
A tiszta szenzualizmustól F euerbach annyi­
ban távolodik el, hogy az embert teszi az em­
ber legfontosabb érzékelési objektumává.
Ezzel nyílik meg az igazság megtalálásának
a lehetősége is a párbeszédben:
Mivel az ember számára a másik emberrel
adott az érzéki tapasztalhatóság, amelyben az
érzékelését a párbeszéd során felülvizsgál­
hatja, így biztos lehet az érzéki valósága fe­
lől.
168 XIX. század

A A marxizmus forrásai és elemei (Lenin szerint, 1913)

B A dialektikus materializmushoz

Kari Marx (1818-83) több forrás feldolgozá­
sából olyan filozófiát fejlesztett ki, amelynek
gyakorlatba történő átültetése a világ szelle­
mi és politikai arculatának alakításában nagy
szerepet játszott.
„M arx... a XIX. század fő szellemi áramlata­
inak a folytatója volt: a klasszikus német filo­
zófiáé, a klasszikus angol politikai gazdaság­
tané és a francia szocializmusé.” (V. I.
L e n in )
A marxi tanítás koncepcionális alapja a hege-
lianizmus.
M arx H egeltől vette át a dialektika elveit és
a dinamikus-evolúciós gondolkodást. M arx
a hegeliánus elemeket azonban „a hegeli
kesztyű kifordításának” folyamán máskép­
pen értelmezi. Ebben megteszi
az utolsó lépést az idealizmustól a materia­
lizmusig,
ahogyan azt már L. F euerbach előzőleg fel­
vázolta. M arx a szubjektum és az objektum
viszonyát fordítja a szubjektum objektum ál­
tali meghatározásából az objektum szubjek­
tum általi meghatározásává.
„A megértés azonban nem a logikai foga­
lom meghatározásainak mindenben való
felismerésében áll - ahogyan ezt Hegel
gondolja - , hanem a sajátos tárgy sajátos
logikájának a megragadásában.”
Az anyag határozza meg a tudatot; az anyag
hat az érzékekre és képződik le az öntu­
datban. A megismerés folyamatos és fokoza­
tos.
Ilyen értelemben az igazság a gondolkodás
megegyezése a tárggyal.
A dialektikus materializmus (DIALMAT)
a materializmus egyik formája, amelyet min­
denekelőtt Friedrich Engels (1820-95), M arx
barátja képvisel; ez lényegében
az objektív, az emberi megismeréstől füg­
getlen anyag fejlődésének leírásából áll.
Az anyag sohasem statikus, hanem mindig
keletkezőben van, ami 3 törvény szerint
megy végbe:
- a mennyiség minőségbe történő átcsapásá-
nak törvénye,
- az ellentétek átcsapásának törvénye,
- a tagadás tagadásának törvénye.
Az anyag dialektikuson fejlődik, egymásnak
ellentmondó tendenciák és erők összeütközé­
sében, amelyek magasabb szinten újra meg­
szüntetve megőrződnek.
Az anyag önkibontakozása „ugrásokban”
történik, megszakított módon, a „folyto­
nosság megszakadásában”. E ngels az árpa­
szem keletkezését választja szemléletes pél­
dának:
Az árpa a földbe hull és ott megsemmisül
(„tagadás”). Ebből hajt ki a növény és an­
nak tagadásából, elhalásából keletkezik új­
ra az árpa, kétségtelenül magasabb szin­
ten, mert többszörösévé szaporodik.
Marx L/Engels 169
A m ásik két törvény is m egvilágítható ezen
a példán:
így az árpánál egymásba átcsap és kölcsö­
nösen elválik egymástól az árpa-növény el­
lentét.
Ez mennyiségi változás által is történik (pl.
a sejtekben), ez az előfeltétele a minőségi
másságba történő átcsapásnak; a magból
a növénybe (B ábra).
Az ellentétek ilyen átcsapásában fejlődik az
egész anyagi világ; ezzel magyarázható a tör­
ténelem
a történelmi materializmus („TÖRT-
MAT”) a dialektikus különös esete.
A történelmi materializmus a hegeli történet­
filozófia egy átfordított változatát fejti ki,
azonban gazdasági alapja miatt más jelleget
ölt.
Jelentős itt a gyakorlat aspektusa. M arx részt
vesz a politikai eseményekben és így foglal­
koznia kell az anyagi adottságokkal:
A politikai cselekvés akarata kényszeríti ki
az elfordulást a hegeli „miszticizmustól” az
objektív valóság felé.
„M inden létező feltétlen kritikájának” kell
a kiindulópontot alkotnia az ésszerű átalakí­
táshoz. E bben M arx eltér FEUERBACH-tól is.
A Feuerbach-tézisek közül a 11. így hang­
zik:
„A filozózusok a világot eddig csak külön­
bözőképpen értelmezték, a feladat az, hogy
megváltoztassuk. ”
Ezek szerint a gyakorlat az igazság lényeges
próbaköve. A materializmus szerint a törté­
nelem dialektikájából társadalmi változásnak
kell következnie.
Ha az anyag határozza meg a tudatot, akkor
ezt mindenekelőtt a társadalmi viszonyok
formájában teszi. „Életünk társadalmi terme­
lésében az emberek meghatározott, szükség-
szerű, akaratuktól független viszonyokba,
termelési viszonyokba lépnek.”
M arx a gazdasági folyamatokban keresi az
emberi fejlődés alapját: ezek alakítják a tör­
ténelmet, a társadalom minden további ele­
me „ideológiai felépítmény” , mint a filozófia,
a vallás, a kultúra.
„Nem az emberek tudata az, amely létü­
ket, hanem ellenkezőleg, a társadalmi lé­
tük az, amely tudatukat meghatározza.”
A gazdasági viszonyok elemzésekor M arx
visszanyúlik a klasszikus politikai közgazda­
ságtan eredményeihez, ahogyan azokat
A dam S mith (1723-90) és D ávid R icardo
(1772-1823) megalapozta.
S mith szisztematikusan megvizsgálja a gaz­
dasági tényezőket és a munkamegosztás­
ban látja a gazdaság felvirágzásának az
alapját.
R icardo az értékelméletet hangsúlyozza,
amely az áru értékét azzal a munkával hoz­
za kapcsolatba, amely az előállításához
szükséges.
170 XIX. század

B A kapitalizmus elmélete

A történelmi materializmusban M arx a gaz­
dasági elm életek seg ítség év el, a dialektika
n ézőpontja szerint értelm ezi az em beri törté­
n elm et.
A „Kommunista kiáltványban” ez áll:
„Minden eddigi társadalom története osz­
tályharcok története. .. Elnyomó és elnyo­
mott folytonos ellentétben álltak egymás­
s a l..., harcot vívtak, olyan harcot, amely
mindenkor az egész társadalom forradalmi
átalakulásával... végződött.”
A z osztályharcok társadalm i csoportok k ö ­
zött m eg lév ő ellentm ondások, am elyek forra­
dalom ban törnek ki és új társadalm i form á­
ciókat hoznak létre. A történelm i folyam at­
ban M arx egym ást felváltó progresszív társa­
dalm i form ációkat talál:
ősközösség, antik rabszolgatartó társada­
lom, feudalizmus és modern polgári kapita­
lizmus.
A társadalm i alap és felépítm ény tétele sze­
rint a rétegződ és, és ezáltal a történelm i fej­
lő d és is lén y eg éb en gazdaságilag determ inált.
A gazdasági szerkezetet („reális alap”) n ev e­
zi M arx termelési viszonyoknak (az em beri
anyagi viszon yok ö sszesség e, pl. tulajdon),
am elyek a termelőerőkkel (k ép esség ek és ta­
pasztalatok, term elési eszk ö zö k ) részben
összhangban, részben pedig ellentm ondásban
állnak.
Egy korszak kezdetén a szerszámok és gé­
pek tulajdonának viszonyai még ellent­
mondásmentesen kapcsolódnak a javak
előállítási módjához. A történelmi folya­
matban azonban antagonizmusok alakul­
nak ki.
Ezek az ellentmondások osztályharcokhoz
vezetnek, amelyekben az elnyomott osztály,
amelyet a termelési viszonyok hátrányosan
érintenek, fellázad az uralkodó osztály ellen:
„A társadalom anyagi termelőerői, fejlő­
désük bizonyos fokán ellentmondásba jut­
nak a meglévő termelési viszonyokkal. ..,
a termelőerők fejlődési formáiból azok
béklyóivá csapnak át. Ekkor a társadalmi
forradalom korszaka következik be. A gaz­
dasági alap megváltozásával lassabban
vagy gyorsabban forradalmi átalakuláson
megy át az egész óriási felépítmény.”
Ezen dialektikus elv szerint minden társadal­
mi forma belső ellentmondásokat hoz létre,
amelyek forradalomban oldódnak meg.
Különösen alaposan vizsgálja M arx a kapita­
lizmus keletkezését és lényegét, azaz korának
termelési viszonyait. ,A tőke’ című alapvető
gazdasági művében M arx az angol közgazda­
ságtan alapjaiból indul ki. Itt az áru értékét
mindenekelőtt mint „megalvadt munkaidőt”
rögzíti. A pénzgazdaság nemcsak a munka
társadalmi természetét palástolja el, hanem
értékfelhalmozást is lehetővé tesz, ellentét­
ben a primitív cseregazdasággal.
Ez a felhalmozás a kapitalista gazdaság célja.
Marx II. 171
Az áru-pénz-áru viszonyból a felhalmozás
a pénz-áru-pénz formációba megy át, amely­
nél az áru a tőkések kezében csak egy na­
gyobb pénzmennyiséghez vezető utat jelenti.
Ok nemcsak személyes szükségletük számára
termelnek, hanem az újabb termelés számára
is. M arx ezen növekedés forrását értéktöbb­
letnek nevezi:
Az áruk termelésénél a tőkések nem adnak
mindent a termelőknek, a munkások­
nak, hanem egy részt megtartanak maguk­
nak.
A kapitalista „megveszi” a munkát a szabad
piacon. A munkás nemcsak a szükséges mun­
kaidőt dolgozza le a megélhetéséért, hanem
a „többletidő”-ben meg nem fizetett érték-
többletet hoz létre.
Ez az összefüggés az elidegenedés legfonto­
sabb forrása. A munkamegosztás folyamatá­
ban a munkás elveszti minden kapcsolatát
mukája termékével.
Érzékeli a tőkések általi kizsákmányolást és
versenyben áll a hozzá hasonlókkal. A pénz
anonim hatalma elidegeníti saját lényegétől.
Ezek a viszonyok
nem hagytak meg ember és ember között
semmilyen más köteléket, mint a puszta ér­
deket és az érzelmek nélküli „készpénzfi­
zetést”.
Jellemző erre az elidegenedésre a vallás is.
F euerbach (167. old.) projekciós tézise nyo­
mán M arx a vallást az emberhez méltatlan
állapotok tükreként magyarázza. A vallás „a
szellemtelen állapotok szelleme. . . , a nép
ópiuma”.
M arx megerősíti az utópista vagy korai szoci­
alistákat, mint amilyen C. H. d . S aint -S imon
(1769-1825) és C. F ourier (1772-1837).
Ahogyan ők, M arx is a magántulajdon meg­
szüntetését követeli. A történelmi materializ­
mus alapján M arx a korai szocialistákkal
szemben a kommunizmus felé tartó szükség-
szerű fejlődést állítja.
A kapitalizmus belső mechanizmusából tudo­
mányosan levezethető a szocializmus, ezért
M arx „tudományos szocializmusról” beszél.
A tőke fokozódó koncentrációja
mind kevesebb tőkésnél történő felhalmo­
zódáshoz vezet, a proletariátus pedig
tovább szegényedik („elnyomorodás-el-
mélet”).
A rendszer ellentmondásosságát ciklikus vál­
ságok mutatják, a proletárforradalom végül
teljesen szétveti a rendszert. Ahogyan egykor
a polgárság, a burzsoázia megszüntette a feu­
dális urak uralmát,
úgy ebben a végső osztályharcban a prole­
tariátus osztálya fog felülkerekedni.
Ezzel a forradalommal a termelési eszkö­
zöket társadalmasítják és a munkát kollek-
tivizálják. Végül a forradalmat követően
az osztályok, sőt ezzel az állam is megszű­
nik.
172 XIX. század

DEDUKCIÓ
| ebből a zsákból minden
I bab fehér
| ezek a babok ebből
>a zsákból valók

eredmény ] ezek a babok fehérek

INDUKCIÓ

Iezek a babok ebből

a zsákból valók

| eredményi ezek a babok fehérek

^ szabály I‘ ebből a zsákból
zs<...................
minden
’ bab fehér

ABDUKCIÓ
| ezek a babok fehérek
ebből a zsákból minden
bab fehér

Iezek a babok ebből

a zsákból valók
a fogalm ak tisztázása elgondolható
hatásuk elképzelése nyomán

A Peirce: Pragmatikus alapelv B Peirce: Abdukció (hipotézis)

problémahelyzet

terv: gyapjúfeldolgozás

a gyapjúfeldol­ munkacsoport kézműves

gozás technikái anyagok feldolgozás

jfl '

az ismeretek megszerzése és gyakorlati képességek

1
d

megoldás

C Dewey: Probléma- és projektorientált tanulás

 Pragmatizmus 173

K. O. A pel a pragmatizmusban látja - a mar­ tő P eirce felfogása a jel triád jellegű (hármas
xizmus és az egzisztencialista filozófia mellett helyzetű) viszonyáról.
- a harmadik filozófiai irányzatot, amely az A jelet (reprezentáns) viszony fűzi egy
elmélet és a gyakorlat tényleges közvetítésére olyan gondolathoz, amelyet értelmez (in-
törekszik. A pragmatizmus tudományosan terpretáns) és egy olyan minőség által válik
letisztult és kísérleti tapasztalatokra alapo­ egy tárgy jelévé, amely a tárgyával kapcso­
zott gondolkodás és beszéd alapján akar vá­ latba hozza.
laszokat adni az élet konkrét gyakorlata szá­ Ez a hármas viszony nem redukálható kettős
mára. viszonyra. A jel tehát maga is az értelmezés
által meghatározott és ezért a létező minden
Alapítója, Charles Sanders Peirce (1839- megismerése az adottnak (tárgy) és egy értel­
1914) a pragmatizmus vezértételét a követke­ mező tudat általi értelmezésnek az összjá-
zőképpen fogalmazza meg: téka.
„Gondold meg, melyek azok a hatások,
amelyeknek elgondolható módon gyakor­ Wiliam Jamesnél (1842-1910) a pragmatiz­
lati jelentőségük lehet, s amelyeket elkép­ mus - P eirce- tői eltérően - szubjektivisztikus
zeléseinkben fogalmunk tárgyának tulaj­ jelleget kap.
doníthatunk. Ekkor az okhatásokról alko­ A minden megismerés és cselekvés számára
tott fogalmunk a tárgy fogalmának egé­ alapul szolgáló meggyőződések semmilyen
sze.” „Egy fogalom, azaz egy szó vagy más általánosan érvényes igazságkritériumnak
kifejezés racionális tartalma kizárólag a fo­ nincsenek alávetve, hanem a szubjektum
galomnak stb. az életvitelre kifejtett felté­ gyakorlati érdekeinek kifejeződései.
telezhető következményeiben rejlik.” Valódiságuk azon mérhető le, hogy eleve-
Ez szolgál a fogalommagyarázat módszeré­ nek-e az egyes ember számára, azaz életé­
nek alapelvéül, amely szerint a fogalom je ­ ben valóban meghatározók, megkerülhe-
lentéstartalma annak elgondolható cselekvési tetlenek és jelentőségteljesek-e.
következményeiből áll. Az igazság kritériuma a gyakorlati igazolódás
A fogalmak tisztázása és adott esetben kor­ az elért haszon által, azaz, hogy milyen mér­
rekciója a valósággal történő kísérleti jelle­ tékben jön létre az egyes ember számára ki­
gű találkozás során megy végbe. elégítő érintkezés a valósággal,
Éppígy a meggyőződések értelme azokból így például „Isten hipotézise” is igaz, ha ez
a magatartási szokásokból tisztázható, ame­ az egyéni életérvényesítés számára kielé­
lyek a meggyőződést rögzítik. A pragmatikus gítő.
alapelvet azonban nem szabad úgy érteni, Amennyiben az emberek érdekei és életkö­
mintha az értelem magyarázata a ténylegesen rülményei különböznek egymástól, annyiban
beálló következmények leírásából fakadna. különböző „igazságok” léteznek egymás mel­
Ez sokkal inkább a gondolatkísérletben fogal­ lett. Mivel az életkörülmények változnak, így
milag feltárt gyakorlati következmények el­ az igazságot is dinamikusan kell szemlélni.
képzeléséből adódik.
Az így. nyert eredmények az együttes cselek­ John Dewey (1859-1952) kísérli meg a leghatá­
vő és kutató közötti kommunikatív folyamat­ rozottabban, hogy a pragmatizmust a pedagó­
ban igazolandók. Ezen a módon áll elő az giában és a politikában is hatékonnyá tegye.
igazság mint a „végtelen kutatói közösség” Az általa ismeretelméletileg képviselt instru-
összes tagjának egyetértése. mentalizmus azt hangsúlyozza, hogy a megis­
„Az a meggyőződés, amely arra hivatott, merés nem tisztán passzív, hanem maga is
hogy végül minden kutató egyetértésével egyfajta cselekvést képvisel.
találkozzon, azt képviseli, amit igazságon A megismerés a sikeres cselekvés eszköze.
értünk és az a tárgy a reális, amely ebben A helyzetek uralását és a gyakorlati prob­
a meggyőződésben reprezentálódik.” lémák megoldását szolgálja.
A tudomány/og/A;ű szempontjából jelentős az A gondolkodás és a megismerés aszerint ma­
abdukció (magyarázó hipotézis) P eirce általi gyarázható meg, ahogyan meghatározott cse­
felfedezése, amely a dedukció és az indukció lekvési összefüggésekben funkcionál.
mellett egy harmadik következtetési mód. D e w e y messzeható javaslatokat fejleszt ki
Az abdukció az eredményből és a szabály­ a pedagógia reformjára, amelyeket „munka­
ból következtet az egyes esetre. iskolájában” maga ki is próbált.
Ezt az eljárást tényleg minden tudományos A tanulónak a tanítás objektumából a ta­
hipotézisalkotás alkalmazza. A dedukcióval nulás szubjektumává kell válnia. A tan­
szemben ez a következtetés csak valószínű anyag nem előre adott, hanem a problémá­
(amint az indukció is), azonban kitágítja kat mint olyanokat kell megtapasztalni és
a megismerést, mivel új eszmét visz a gondol­ mint projekteket csoportosan megoldani.
kodásba és így új tudományos koncepciók A nevelésnek - a demokratikus államformá­
megalkotását teszi lehetővé. hoz hasonlóan - az önmegvalósítás folyama­
A szemiotika kifejlődése szempontjából dön­ tának kell lennie.
174 XIX. század

Friedrich A. Lange (1828-75)

korai Otto Liebmann (1840-1912)

képviselők

Alois Riehl (1844-1924)

Hermann Cohen (1842-1918)

Paul Natorp (1854-1924)

marburgi Ernst Cassirer (1874-1945)

iskola

Bruno Bauch (1877-1942)

Wilhelm Windelband (1848-1915)

Heinrich Rickert (1863-1936)

badeni Emil Lask (1875-1915)

iskola H ű li______________ ______
I------- 1 ----------1---------- 1 I I I I I I I I I
1825 1835 1845 1855 1865 1875 1885 1895 1905 1915 1925 1935 1945

A Az újkantianizmus fontos képviselői

szubjektív
terület érték jó viselkedés

logika igazság tudomány ítélés

esztétika szépség művészet szemlélés

misztika személytelen a minden-egy isten ítés

szentség

etika erkölcsösség szabad szemé­ autonóm

lyek közössége cselekedet

erotika boldogság­ szerelmi vonzalom

közösség közösség

vallás- személyes istenvilág jámborság

filozófia szentség

B Rickert: Az értékek rendszere


A XIX. század közepétől K ant tanai
(136-143. old.) újraélednek és továbbfejlőd­
nek. A különböző rá hivatkozó áramlatok az
újkantianizmus kifejezés alatt foglalhatók
össze; kb. 1880-1930 között ez a német filo­
zófia vezető irányzata.
Korai képviselői:
- L ie bm an n , akinek a könyvében („Kant és
az epigonok”, 1865) minden fejezet a kö­
vetkező mondattal zárul:
„Tehát vissza kell térni K antho z .”
- Lange, aki ,A m aterializm us tö rtén ete’ cí­
m ű k ön yvéb en K ant tanait a term észettu­
dom ányra vonatkoztatja:
Ennek mechanikus gondolkodásmódja
szükségszerű (a kanti a priorit L ange fizio­
lógiailag értelmezi), de a metafizikában
nem érvényes.
Az etikában a világot egy „eszményi állás­
pontból” kell szemlélni.
A logicisztikus marburgi iskola alapítói, Co-
hen és N atorp , éppúgy mint C assirer , min­
denekelőtt elméleti területen dolgoztak. Co-
h en ,A tiszta megismerés logikája’ című mű­
vében K ant felosztását értelemre és érzéki­
ségre az előbbi javára érvényteleníti:
A m egism erés egyáltalában csak tiszta go n ­
dolkodással lehetséges.
K ant erről a lkotott tételét úgy értelm ezi,
„hogy csak azt az a priorit ism erjük m eg
a d o lg o k b ó l, am it mi m agunk helyezünk
b e le ” .
Az „eredetből” való megismerés csak akkor
lehetséges, ha a megismerés tárgya magából
a gondolkodásból származik. Ez végtelen sok
lépésben történik.
Alapvető jelentőségűek az ítéletek, amelye­
ket C ohen 4 osztályba sorol:
A gondolati törvények (pl. az ellentmon­
dás), a matematika (pl. a többség), a mate­
matikai természettudomány (pl. a törvény)
és a módszertan (pl. lehetőség és szükség-
szerűség) ítéletei.
C assirer a szimbólumban látja a kulturális,
szellem ileg alkotó tevék en ység eg y etem es ki­
fe jező d ését és keresi
„a szim bolikus funkciónak m int olyannak
egyfajta nyelvtanát, am ely en n ek sajátos
k if e j e z é s e it ..., ahogyan azokat a nyelv­
b en , a m ű vészetben, a m ítoszban é s a val­
lásban m agunk e lő tt látjuk, átfogja és álta­
lában m eghatározza” .
A badeni vagy délnémet iskola (W in del -
b a n d , R ickert, L ask ) erősen értékelméleti
orientáltságú:
W in delb and a filozófiát
„az általánosan érvényes érték ek kritikai
tudom ányának” tekinti.
R ickert olyan értékrendszert vázol fel (B áb­
ra), amely a tárgyi világra és az értékvilágra
történő felosztáson nyugszik. E két világ az
értelem megvalósulásának világában egyesül,
amely akkor keletkezik,
Újkantianizmus: induktív metafizika 175
„ha értékelő szubjektumok, azaz az érté­
kekhez szabadon viszonyuló szubjektumok
vagyunk” .
Külön teljesítmény a természet- és szellemtu­
dományok megkülönböztetése a módszer
szempontjából:
W indelband szerint a természettudomány
nomotetikus és általános törvényeket ku­
tat, a szellemtudomány idiografikus és
a mindenkori különös, mindenekelőtt tör­
téneti tényeket kutatja.
R ickert ennek megfelelőjét generalizálás­
nak, illetve individualizálásnak nevezi. Az ér­
ték itt is nagy szerepet játszik:
„R ickert szerint. .. a történeti-egyedi fo­
galma csak úgy alakítható ki, ha az ember
egy értéknézőpontból indul ki, amelynek
fényében az egyedi a maga sajátos jelenté­
sében tűnik elő.” (H .-L . O llig )
A XIX. században a természettudomány fel­
lendülése ahhoz a kísérlethez vezet el, hogy
a metafizikát empirikus alapon, induktive
építsék fel. Itt a két fontos szerző:
- Gustav Theodor Fechner (1801-1887)
Pszicho fizikája, a kísérleti pszichológia
előfutára, a pszichikai és a fizikai közötti
kölcsönhatást vizsgálja. A párhuzamosság
feltételezése szolgál ennek alapjául. F ech ­
ner a folyamatok átlelkesítettségét nemcsak
az embernél posztulálja, hanem minden
testi lét esetében. Ebben az értelemben
a metafizikát a szaktudományok kiegészíté­
sének tekinti. Mint az egészről szóló tudo­
mánynak, az elért egyes eredményeket ál­
talánosítania kell. Célja a valóság egészé­
nek értelmezése.
- Rudolf Hermann Lotze (1817-1881) a filo­
zófiában a modern tudomány, valamint az
eszményi és vallási kijelentések szintézisét
kutatja. A ,Mikrokozmosz’-ban L otze az
embernek a világban elfoglalt helyét vizs­
gálja, amelyet az ember analógiájára kíván
értelmezni. Felhasználja itt az okság, az ér­
telem és a cél megkülönböztetését és meg­
kapja ezáltal a „mechanizmus világát” (va­
lóság), az igazság világát és az értékek vi­
lágát.
A mechanizmus törvényeit csak a jó meg­
valósítását szolgáló feltételeknek tekinti.
Metafizikai eredményeit módszertanilag
azonban analitikus-deskriptív kutatásokhoz
köti.
Mindenekelőtt a korai fenomenológiával
folytatott vita miatt tett szert jelentőségre
a század végén a pszichologizmus. Képviselői
(pl. T h . L ipps ) a pszichológiában és annak
törvényeiben látják minden filozófia - és kü­
lönösen a logika - mércéjét.
Minden logikai törvény pszichológiai tör­
vény.
Ezzel a gondolkodási aktus egybeesik a gon­
dolkodás tárgyával.
176 XIX. század

utolsó leszámolás a kul­
túrával és a vallással;
önmagasztalás
emberfeletti ember; hata­
lomra törő akarat; az értékek
átértékelése; nihilizmus
örökös visszatérés;
Isten halála
„a délelőtt
filozófiája"
a dekadencia radikális
kritikája az erkölcs- ^
ben, művészet-
ben, vallásban, filozófiában
Schopenhauer, W agner
Szókratész, apollói-
dionüszoszi
ellentét
összeomlás
Antikrisztus (1888)
Ecce homo (1888)
Az erkölcs genealógiája J [1887)
A hatalomra törő akarat (1886, kiadva: 1906)
Túl Jón és Rosszon (1886) a betegség
elhatalma­ r 1f
sodása
Imigyen szóla Zarathustra) (1883-85)
nyugtalan
A vidám tudomány) (1881) vándorélet
Hajnalpír j (1881)
professzúra --1 8 7 9
lemondása
Emberi, túlságosan emberi (1878)
szakítás Wagnerrel 1874
Időszerűtlen vizsgálódások] (1878)

professzor Bázelben _L iggg

A Nietzsche élete és művei

szabad akarat
kereszténység
túlvilágí életbe vetett hit
erkölcs erény
részvét altruizmus
megismerés értékek

a nyelv általi megcsalatás v

fantasztikum ^ önzés í
gyengeség örömelv
történelem pragmatizmus

Nietzsche KRITIKÁJA

B Nietzsche kritikája a kultúra hanyatlásáról

 Nietzsche I. 177

Friedrich Nietzsche (1844-1900) különc zse­ a valóságban azonban csak egy második vilá­
niként került be a szellemtörténetbe. Szenve­ got talál ki az első mellé.
délyes elkötelezettség, radikális újítási aka­ N ietzsche így ír erről:
rat, átható éleslátás és nyelvi mágia jellemzi „Mi tehát az igazság? Metaforák mozgó se­
munkásságát, amely három (egymáshoz kap­ re g e ..., amelyek hosszú használat után
csolódó) alkotói periódusra tagolható. a nép számára szilárdnak, mértékadónak
és kötelezőnek tűnnek: az igazságok illúzi­
Első periódus (1869-76) ók, amelyekről elfelejtettük, hogy azok.”
N ietzsche , a szász lelkipásztor fia klasszika­ - kiemeli a lét és az érték megengedhetetlen
filológiai képzésben részesül és a klasszika- összekapcsolását: maga az ésszerű ítéletek
filológia professzora lesz Baselben. érvényességébe vetett bizalom megint csak
1971-ben megírja „A tragédia születése a ze­ morális jelenség.
ne szelleméből” című művét. A görögség ere­ - az erkölcs relativitását:
deti erői, az apollói és a dionüszoszi olvad Az erkölcsi ítéletek nem időtlenül abszolú-
össze harmonikus szintézissé az antik tragé­ tak, hanem történelmileg és társadalmilag
diában; bizonyíthatóan relatívak.
az apollói a mértékletesen ésszerűt jelenti; N ietzsche az erkölcsfilozófia szemére veti,
a dionüszoszi a tomboló mámort. hogy a tényleges különbözőséget nem veszi
A tragédia alkonya a racionális görög filo zó ­ tudomásul;
fia k ele tk e z é se , am elyet m in denekelőtt - az erkölcs gyakorlati ellentmondásait
S zókratész testesít m eg. É s az átm en et már - az erkölcs történetiségét:
E uripidésznél végbem egy: N ietzsche úgy véli, hogy feltárható, hogyan j
„Az istenség, aki belőle beszélt, nem Dio- jöttek létre a konvencionális előítéletek hosz-^
nüszosz és nem is Apollón volt, hanem egy szú gyakorlásából az erények.
teljesen újonnan született démon, neveze­ - a genealógiai érvelést:
tesen Szókratész.” a motívumok történelmi és pszichológiai fel­
A tragikus kultúra megújulását N ietzsche tárása a hagyományos értékmércék tagadásá­
R ichard W agnertől (1813-1883) remélte, hoz vezet. N ietzsche fenntartás nélkül átha­
akinek zenéje és személyisége ez idő tájt tó! az erkölcsös és/vagy vallásos ember
N ietzschét még teljesen megigézte. maszkján és így cáfolja az objektív indoklás
1871-76 között N ietzsche saját korának kul­ igényét. így „a rossz pszichológia az élmé­
túrájával vitatkozik: a 4 „Korszerűtlen elmél­ nyek és a motívumok magyarázatában” a ke­
kedésekében reszténységhez vezet el, pontosan úgy, aho­
D. F. Straussról (167. old.) a nyárspolgá­ gyan az állítólagosán etikailag megalapozott
ri műveltség példájáról ír; a történeti gon­ cselekvéseknél is bizonyíthatók - többnyire
dolkodás (G. W . F. H egel , E. v . H art- tisztátalan - motívumok.
m a n n ) előnyben részesítésének „történel­ „Az erkölcs is csak az affektusok jelbeszé­
mi betegségéről” ; S chopenhauerről , mint de.” „Minden eddigi erkölcstudományból
a higgadt filozófus mintaképéről; W ag ­ hiányzott még, bármily különösen hangoz­
nerről . zék is ez, éppen az erkölcs problémája, hi­
ányzott a gyanú, hogy itt valami problema­
Második periódus (1876-82) tikus.”
Filozófiai fejlődésének ezt a részét maga N ietzsche valójában csak örömnyerés céljá­
N ietzsche „a délelőtt fiIozófiája”-ként jelle­ ból működő pragmatikus megfontolásokat
mezte. Négy munkája keletkezik ekkor: az lát, ha kerülő úton is. A részvétet mint önvé­
„Emberi, túlságosan emberi” (I. és II. rész), ( delmet, a felebaráti szere te tét mint önszere-
a „Hajnalpír” és a „Vidám tudomány”. tetet leplezi le.
Stilisztikailag N ietzsche az optimális nyelvi N ietzsche a kereszténység szemére veti,
formát az aforizmában találja meg. Tartalmi­ hogy
lag a négy művét mindenekelőtt a „déca- - az ember elpuhulásában jelentős része volt,
dence” , annak morálja és vallása, a keresz­ - dogmatikailag egy paradox antik képzetvi­
ténység elleni harc köti össze. lág hihetetlen maradványaiból áll,
N ietzsche a szkeptikus racionalitás állás­ - a túlvilággal hiteget, ami nem létezik és
pontjára helyezkedik és az igazságosságra amiben már kortársai sem hisznek többé,
törő szenvedélyes akarat mozgatja. - képmutatás, amelyben a keresztények nem
Az erkölccsel és a hagyományos filozófiai aszerint élnek, amiben állítólag hisznek.
problémafelvetéssel szemben N ietzsche . E z'„A vidám tudományban” az istenkereső
egyre újabb egyedi megfigyelésekkel, minde­ bolond ábrázolásában csúcsosodik ki.
nekelőtt: N ietzsche egy olyan világ vízióját rajzolja
- a nyelv jelentőségét meg, amely horizont nélkül, fenn és lenn nél­
állítja előtérbe. kül inogni kezd, mert
A nyelv elkendőzi, hogy az ember beszédével „Isten halott! Isten halott marad! És mi öl­
csak látszólag fogja fel a dolgok lényegét, tük meg Ő t!”
178 XIX. század

EMBERFELETTI EMBER
életerős
bátor
gyerm ek = derék
értéktételező, hatalmas
emberfeletti szabad
szellem CSORDAEMBEREK kíméletlen
gyenge ritka
gyáva
erényes
szolgai
behódoló
szánakozó
túl sok

teve =
dekadencia

világ és ember
„a hatalomra törő akarat és azonkívül semmi"
A A szellem három változata B A hatalomra törő akarat és az
„emberfeletti ember”

C Ugyanannak örökös visszatérése


Harmadik periódus (1883-88)
„Imigyen szóla Zarathustra” (1883-85), „Túl
jón és rosszon”, és „A hatalomra törő aka­
rat” (először 1901-ben adták ki, a nyolcvanas
évek tanulmányaiból) című munkáival
N ietzsche filozófiája tetőpontjához ér el egy
új korszak meghirdetésében:
A kritikai mozzanatot ugyan megtartja,
azonban N ietzsche újjászülető gondolatvi­
lágában a diagnózist terápia követi.
N ietzsche maga, ezt a szellem három átvál­
tozásának képében fejezi ki:
Először a szellem tevévé válik, amely türel­
mesen viseli az öreg erkölcs terhét, aztán
oroszlánná (amit „én akarok”) , amely har­
col az értékek sárkányai ellen (ami „neked
kell”).
„Szabadságot teremteni magunknak és
szent nemet mondani a kötelességre is: eh­
hez van, testvéreim, szükség az orosz­
lánra.”
Végül a szellem gyerekké válik, aki a te­
remtés játékát játssza (A ábra). „Ártatlan­
ság a gyermek és feledés, újrakezdés ő és
játék, magától gördülő kerék, első mozdu­
lat, szent igenlés.”
A nyugati kultúra diagnózisát N ietzsche
a nihilizmus szóval állítja fel:
„Az érték, az értelem és a kívánhatóság ra­
dikális tagadása.”
A legfőbb értékek leértékelődtek, a gyenge
keresztény gondolkodás és a filozófia hazug­
ságból emelt épülete S zőkratészt követően
összeroskad. A görög-keresztény hagyomány
a semmi csíráját mindig is magában hordozta,
N ietzsche csak leszögezi, hogy mik ennek
a gyümölcsei. Úgy hiszi, ebben a vízióban
megelőzi kortársait:
A gyengék kétségbeesnek e tény miatt, az
erősek (az emberfeletti emberek) ebben az
új rend előjelét, az értékek átértékelődését
látják.
N ietzsche terápiája ennek hirdetésében rej­
lik, a hatalomra törő akaratra összpontosítva:
„N ietzsche filozófiája az emberfölötti em­
ber és az örökös visszatérés kettős víziójá­
ban éri el a csúcsát; kulcsfogalma a hata­
lomra törő akarat.” (W. K a ufm ann )
N ietzsche mindenekelőtt a Zarathustrában
dicsőíti az emberfölötti embert (B ábra):
„Ő a hagyományos értékekkel szembeni
tökéletes szabadságával tűnik ki. Cselekvé­
se földi mértékekhez igazodik: erőre, vita­
litásra és hatalomra törekszik.
Vele szemben állnak a csordaemberek,
akik még egy (elgondolt) Istendiktátuma
előtt hajlonganak és a részvét és a gyenge­
ség erkölcsének hódolnak.
A kevés emberfölötti ember eléggé erős ahhoz,
hogy vitális-nyers irányultságának és szabad­
ságának keserű következményeit elviselje.
Végső próbaköve az a képesség, hogy kiálljon
az örökös visszatérés gondolata mellett.
Nietzsche II. 179
Ugyanannak örökös visszatérését N ietzsche
„A vidám tudom ányiban „a legnagyobb ne­
hézségi erő”-ként mutatja be:
„Ezt az életet... még egyszer és még szám­
talan alkalommal meg kell élned. .. A léte­
zés örök homokórája újra és újra megfor­
dul és te, porból lett porszem, vele együtt
forogsz.”
Az örökös viszatérést, azt az intuitív bizo­
nyosságot, amely N ietzschét „démonként”
kísérte, később megkísérli logikai és termé­
szettudományos érvekkel gondolati alapra
helyezni. Értelme az emberfölötti ember vég­
ső igazolásában áll.
N ietzsche filozófiájára a legtalálóbb formula
a „hatalomra törő akarat”. S pinoza és S cho­
penhauer filozófiája és a kortárs biológia ál­
tal ösztönözve N ietzsche az ember magatar­
tásában és minden élet zsinórmértékében az
önfenntartásra törő akaratot ismeri fel. Az
akarat minden gondolat és cselekvés motívu­
ma, amely S chopenhauerral ellentétben
nem vak, hanem céljai vannak:
az önfenntartás, az életérzés és -képesség f o ­
kozása, az erő és hatalom megnyerése.
És mivel ez mindenütt uralkodó elv, N ietz ­
sche így foglalja össze:
„Ez a világ roppant erő, kezdet nélkül, vég
nélkül, az erő szilárd, hajlíthatatlan nagy­
sága ... Ez a világ a hatalomra törő akarat
- és semmi más! És ti magatok is a hata­
lomra törő akarat vagytok - és ezenkívül
semmik!”
E háttérből jut el N ietzsche minden érték
átértékeléséhez:
" A régi értékek elhalványodtak, az újak pe­
dig a hatalomra törő akarat elvéhez iga­
zodnak.
A jó és a rossz a jövőben a cselekvés hasznos­
sága szerint határozódik meg az életerő és
a hatalom elnyerése tekintetében:
„Mi a jó? - Minden, ami a hatalom érzését,
a hatalom akarását, a hatalmat magát az
emberben fokozza.
Mi a rossz? - Minden, ami a gyengeségből
származik.
Mi a boldogság? - Annak az érzése, hogy
a hatalom növekszik. Semmi elégedettség,
hanem több hatalom; nem béke általában,
hanem háború; nem erény, hanem ráter­
mettség.”
N ietzsche 1888-ban még egy sor patetikus
írást ír meg, többek között „Az Ántikrisz-
tus”-t és az „Ecce homo”-t. Áz elsőben me­
gint csak a kereszténység ellen dühöng. Az
utóbbiban nyíltan megmutatkozik önmaga
túlbecsülése. Visszatekintve azt kérdezi ön­
magától: „Miért vagyok ilyen okos?” , „Miért
írok ilyen jó könyveket?” stb. Ez nagyzási
hóborttá fajul, míg 1889-ben egy idegössze­
omlás után elméje elborul.
180 XIX. század

megélés megértés

kifejezés

a lelki élet utólagos megélés

objektivációi

A Megélés - kifejezés - megértés

ember természet

naturalizmus

szellem

a szabadság idealizmusa

„az igazság fénye csak megtört sugárban

objektív idealizmus pillantható meg számunkra"

B Világnézeti típusok C Az igazság a világnézetekben

 Dilthey 181

Wilhelm Dilthey (1833-1911) a természettu­ A szellemtudományok így a megélés, a ki­

dományokkal szemben a szellemtudományok fejezés és a megértés összefüggésében ala­
önálló, rendszeres és módszertani megalapo­ pozódnak meg.” „így alkotja az életből va­
zásán fáradozik. Minden szellemi jelenség­ ló kiindulás és az élettel való tartós össze­
forma történetiségének hangsúlyozásával kö­ függés az első alapvonást a szellemtudomá­
zel áll a kortársi historicizmushoz. nyok struktúrájában; hiszen e tudományok
Gondolkodásában egyre inkább az élet fo­ a megélésen, megértésen és élettapasztala­
galma tölt be központi szerepet, ezáltal ton nyugszanak.”
D ilthey döntő ösztönzést ad az életfilozó­ Az élmények azok a strukturális egységek,
fiának. amelyekből a lelki élet felépül. Ezekben je ­
A szellemtudományok megalapozásának ter­ len van a tudat belső összefüggése saját tar­
v ét, am it „a történelm i ész kritikájának” is talmaival.
n evezn ek , D ilthey összekapcsolja A kifejezés a megélés lecsapódása külső for­
a m etafizika kritikájával, am ennyiben az mákban (pl. gesztusok, nyelv, művészet
állítólag tudom ányosan végérvényes ered­ stb.). így minden ilyen külső megnyilvánulási
m én y ek et nyújt. forma egyben a lelki élet objektivációja.
A szellemtudományi kutatás alapjává sokkal A megértés a belső felfogása a külső lecsapó­
inkább az embernek és alkotásainak a törté­ dása alapján. Az idegen lelki élet objektivá-
neti szemléletét kell megtenni. ciójának megértése saját lelki életünk tapasz­
Az ember a történelméből tudja meg, hogy talata alapján való utánélés.
mi az ember. Ezért az öneszmélésnek döntő funkciója
Csak az ember történeti alakulásának törté­ van.
neti tudata nyitja meg a „dogmatikus gondol­ Későbbi írásaiban D ilthey számára az élet
kodás pókhálójától” megszabadított kijáratot fogalma egyre jelentősebbé válik.
a szellemi alkotásoknak a maguk különössé­ „Az élet az az alaptény, amelynek a filozó­
gében való megközelítéséhez. fia kiindulópontját kell képeznie. Ez a ben­
A szellemtudomány abban különbözik a ter­ sőből ismert, ez az, ami mögé nem lehet
mészettudománytól, hogy olyan valóságra visszamenni.”
vonatkozik, amelyet maga az ember hozott A szellemi-történelmi világ az élet objektivá­
létre, azaz ciója. Megértéséhez az objektív képződmé­
itt a szellem magának a szellemnek a te­ nyeket vissza kell helyezni abba a szellemi
remtményeivel foglalkozik. elevenségbe, amelyből létrejöttek.
Ennélfogva a megismerési eljárás különböző: Az élet értelmének értelmezése egészében
a természetet magyarázzuk, a történelmet a világnézeti rendszerekben történik:
megértjük. a filozófiában, a vallásban, a művészetben.
Az ember társadalmi és alkotói teljesítmé­ D ilthey 3 alaptípus között tesz különbséget:
nyei belső folyamatok, a lelki élet kifejező­ a naturalizmus az embert mint biológiai,
dései. ösztönkiélésre determinált lényt fogja fel,
Ezek csak a lelki élet egészébe való belehe- amely létezése materiális feltételeinek van
lyezkedéssel érthetők meg. alávetve.
Ennélfogva a szellemtudományi ismeretel­ A szabadság idealizmusa az ember szabad,
mélet alapja nem az elvont megismerés szub­ teremtő önkibontakozását hangsúlyozza,
jektum a, hanem az egész ember, azaz „az amely a külső feltételektől való szellemi
akarva érezve elképzelő lény”. Döntő a függetlenségben gyökerezik.
tudat belső és külső érzékelésben adott té- Az objektív idalizmus az individuum és
nyeinek a tapasztalata. a világegész közötti kiegyezésre törekszik.
Ezért tölt be a pszichológia jelentős szerepet. Az élet ellentmondásainak feloldását
Csak a tapasztalat bázisán dolgozhatók ki minden lét univerzális harmóniájában ke­
szabályszerűségek, struktúrák, típusok stb. resi.
Az az eljárás, amellyel az ember a szellemtu­ A világnézetek egyike sincs az egyedüli
dományok tárgyává válik, a megélés, a kife­ igazság birtokában, hanem annak csak egy
jezés és a megértés összefüggésében alapozó­ aspektusát tárja fel.
dik meg. Nemcsak az egyéni életmegnyilat­ „A világnézetek az univerzum természetén
kozások érthetők meg így, hanem az indivi­ alapulnak és a végesen felfogó szellem hoz­
duum fölötti kultúrrendszerek (a művészet, zá fűződő viszonyán.”
a tudomány, a vallás stb.) és szervezeti for­ így ezek mindegyike gondolkodásunk határa­
mák (állam, egyház stb.) is. in belül az univerzum egy oldalát fejezi ki.
„A megértés folyamata világítja meg az Ennyiben mindegyik igaz. Azonban mind­
élet számára önmaga mélységeit, másrészt egyik egyoldalú. Nekünk nem adatik meg,
önmagunkat és másokat csak akkor értjük hogy ezeket az oldalakat együttesen lássuk.
meg, ha megélt életünket belevisszük a sa­ Az igazság tiszta fénye számunkra csak kü­
ját és az idegen élet kifejeződésének min­ lönbözőképpen megtört sugárban pillantható
den fajtájába... meg.
 E
Társadalomfilozófia : Biológia:
M. Horkheimer (1895-1973) Ch . Darwin (1809-82) ~
Th. W. Adomo (1903-69) H. Bergson (1859-1941)
E. Haeckel (1834-1919) ~
""
!.1Q.
182 XX. század

Martin
Heidegger Bécsi
(1889-1976) Kör :
Mlnclzmu1. M. Schlick
(1882-
1936)
E. Bloch E. Husserl
11~ (1859-1938) R. Carnap
19nl (1891-
M. Merleau· 1970)
V. I. Lenin
(1~ (1908-61
Ponty )(
19241 . Sche l e~
Mlo Ce-tung (1 874-
(1893-1976) 1928)

Fizika :
A Einstein (1879-1955)
W . Heisenberg (1901-76)
Max Planck (1858-1947)

A. N. Whitehead (1861-1947) {

Történeti
Történeti áttekintés:
áttekintés: XX. század
 Összefoglaló áttekintés 183

A huszadik század ism ertetőjegye a technika Más irányzatok az emberrel és az őt körülve­

és a természettudományos ism eretek robba­ vő világgal foglalkoznak:
násszerű gyarapodása. A m odern fizika a konkrét életfolyamat áll az egzisztencia­
m essze a klasszikus fizika határain kívülre lizmus középpontjában.
szélesítette ki a világképet: a relativitáselm é­ A K ierkegaardból (163. old.) kiinduló
let és a kvantum fizika a világ új szem léletét irányzatot a 20. század folyamán Ja spers ,
jelen ti a kü lönösen nagy és a kü lönösen kicsi Sartre és C amus képviseli. S artre és egy sor
fizikai tárgyak terén. A biológia a fejlő d ésel­ új antropológiai kezdeményezés (pl. S che -
m életb en vázol fel új em berképet, m int aho­ ler) a H usserl által megalapozott fenome­
gyan a pszich ológia is, m in denekelőtt a nológiai módszert alkalmazza.
F reudi pszichoanalízis az em berre v onatko­ A belső tudati folyamatok redukciója által
z ó kérdések új dim enzióját tárja fel. próbál új bizonyosságot szerezni a dolgok
és az ember lényegéről.
Ez a filozófiát különböző formában érinti: A fenomenológiát különböző irányokban al­
Egyrészt a modern logika módszerei és fel­ kalmazzák:
ismerései a tudományos és a technikai ha­ M erleau -P onty pl. a természet és a tudat
ladás alapjait képezik (pl. a számítógép). közötti viszony új megfogalmazásának irá­
Olyan filozófusok, mint F rege és R u sse l l , nyában.
a matematika, a logika és a filozófia huszadik N. H artmann - nál a fenomenológia egy új
századi fejlődéséből egyaránt mérvadó mó­ ontológia megalapozásához járul hozzá
don vették ki a részüket. a kategoriális leíráson keresztül.
A természettudomány másrészt a filozófia H eidegger is profitált belőle nagyszabású kí­
mércéjévé és tárgyává válik. sérleténél, amely a lét újragondolására irá­
A neopozitivizmus a term észettudom ányi té­ nyul. Fundamentálontológiájában olyan újra­
telek egzaktságát és átvizsgálhatóságát teszi kezdést akar felvázolni, amely nem rabja
m eg eszm énn yé. a hagyományos létfelejtésnek.
A tudományelmélet, vagyis a szaktudom á­
nyok m ó d szereinek, felép ítésén ek , eredm é­ A társadalmat és a kultúrát a filozófiai elmél­
n yeinek a filozófiai feldolgozása ennyiben kedések gyakran éles kritikával illetik:
jellem ző korunkra. A logisztika mint m ód­ egyik oldalról az életfilozófia teszi ezt, min­
szer és az egzaktság mint cél helyettesíti a ha­ denekelőtt az évszázad első felében; B erg­
gyom án yos filozófiai k érdésfeltevések et. s o n , S ímmel és K lages megkísérlik az em­
A m etafizika régi problém ái áttek inth etetlen bert elemi élettevékenységéhez visszautal­
fogalom zavarnak m inősülnek: ni és a jelenkori kultúrában olyan veszélyt
„Az emberek hozzászoknak a világ »va- látnak, amely a humanitást inkább eltorzít­
rázstalanításához«... az érzelmi élet isme­ ja, mintsem elősegíti.
retekhez illeszkedik. Ily módon maguktól Másrészről a marxizmus vált a társadalmi
intéződnek el a világnézeti problémák, kritika és változás hordozójává; L enin és
nem úgy, hogy feleletet találnak rájuk, ha­ Mao ennek bázisára a kormányzat és a gaz­
nem úgy, hogy tárgytalanná válnak.” (E. daság új rendszereit alapozta, ami megvál­
T opitsch ) toztatta a világ politikai térképét.
A „kritikai elmélet” is marxi gondolatokat
Ezzel szorosan összefonódik a „nyelvi fordu­ használ társadalomelemzéseiben.
lat” (linguistic turn) a 20. századi filozófiá­
ban: a nyelvhez mint a filozófia tárgyához va­ Ezáltal a történelem is filozófiai témává vált.
ló fordulás. így a hermeneutika (Németországban minde­
Először a fordulat az elemzés bevezetésével nekelőtt G adamer képviseli) feladata a szel­
történik, melyet M oore és R ussell fejleszt lemi közvetítése és értelmezése, hosszú idő­
ki. Úgy közelednek a problémákhoz, hogy szakok távlatában is.
azokat korrekt és értelmes nyelvi formákká Emellett egy sor kísérlet létezik a világ mint
alakítják át. Ezáltal felderíthetők és kiküszö­ egész újraértelmezésére. Ezek „kozmológi­
bölhetők a kijelentéseinkben rejlő félreér­ ák”, amelyek W hiteheadnél matematikai­
tések. természettudományi, B ergsonnál pedig
Az ebből kifejlődő cél az eszményi, azaz tö­ életfilozófiai előjelet kapnak.
kéletesen világos nyelv megalkotása; ez a fi­
lozófia, különösen a Bécsi kör filozófiájának
fő témája.
Később fejlődik ki a normális nyelv filozófiá­
ja („ordinary language philosophy”):
en n ek tárgya a nyelv a m aga ténylegesen
használt alakjában.
A nyelvfilozófia mindkét irányának egyik le g ­
fontosabb kép v iselő je W ittgenstein .
184 XX. század

mozgó megfigyelő a nyugalomban

világképe levő megfigyelő
v = konstanssal világképe

fényjel

máshol máshol

itt és most
a fényjelek
megérkezése
A-tól a vonatban \ fénykúp
egyide­ világpont
A-tól és B-től jűség
a
B-től

vonattöltés

téridő

A Az egyidejűség relativitása B Tér-idő folytonosság

C Az általános relativitáselmélet sémája D Kvantumfizika: kettős hasadási kísérlet


A század első negyedében mindenekelőtt Al­
bert Einstein (1879-1955) vezetett be alapve­
tő változást a fizika világképében. 1905-ben
megfogalmazott speciális relativitáselmélete
két posztulátumon nyugszik:
- a relativitás elve:
„Abszolút vonatkoztatási rendszert nem
lehet meghatározni semmiféle fizikai jelen­
ség alapján.”
Minden rendszerben, amely egyenletes
mozgást végez (tehetetlenségi rendszer),
ugyanazok a természeti törvények érvé­
nyesek és ezért mindegyik rendszer egyen­
értékűnek tekintendő.
- a fénysebesség állandósága:
Ebből adódik az egyidejűség relativitása,
amint azt az alábbi példa mutatja:
Egy vasúti pályán kiválasztunk két fényfor­
rást, A-t és B-t. A fényforrásoktól egyenlő
távolságra a vasúti töltésen elhelyezkedő
megfigyelő egy időben regisztrálja a fény­
jelzéseket. A mozgó vonatban ülő megfi­
gyelőhöz a fényjelzések azonos fénysebes­
séggel közelednek, mégis az utas az egyik­
kel szemben halad és ezt így korábbinak
érzékeli (A ábra).
Egy tehetetlenségi rendszeren belül még egy­
szerűen megállapítható az egyidejűség. Két
olyan térbeli pontnál azonban, amelyek kü­
lönböző tehetetlenségi rendszerekben talál­
hatók, mindenkori saját idejüket be kell szá­
mítani. Ebből következik a hosszúság tömö­
rülése és az idődilatáció:
A mozgás irányában a mértékek megrövi­
dülnek és a mozgó órák lassabban járnak
a nyugalomban lévő rendszerrel összeha­
sonlítva.
A tér és az idő tehát nem függetlenek egy­
mástól; tér-idő kontinuumot képeznek:
egy esemény meghatározásakor a 3 térdi­
menzióhoz még az idődimenziót is meg kell
adni.
Ennélfogva a múlthoz tartozik minden, ami­
ről itt és most (elvileg) tudhatunk. „Jövő”
minden olyan esemény, amire még befolyás­
sal lehetünk.
Mivel a jelzések csak a c véges fénysebes­
séggel terjedhetnek, a fénykúpok az „idő­
ben” összekapcsolt események határait ké­
pezik (B ábra).
Kívül van a „jelen” , amelyben térszerűen
összefüggésben állnak az események. A jövőt
és a múltat az a véges időszakasz választja el,
amely a megfigyelő távolságától függ.
Ha pl. a Nap kialudna, ez számunkra csak
nyolc perc múlva lenne érzékelhető.
Nagy sebességnél, a c felé közeledve, a test
ellenállása növekszik a további gyorsulással
szemben. Kinetikus energiája növeli tehetet­
lenségét és mint tömeg közelít nyugalmi tö­
megéhez. Ebből következik a tömeg és az
energia azonossága (E=m c2):
Természettudományok I./Fizika 185
Az energiának tömege van, a tömeg ener­
giát testesít meg.
A tehetetlenség és a gravitáció ekvivalenciája
az általános relativitáselmélet (1916) alapja,
amely gyorsuló rendszerekre érvényes. E in ­
stein a gravitációt mint a tér tömeg okozta
görbületét értelmezte, amint az R iemann
geometriájában ábrázolható. A világot véges
és határtalan térnek tekinti. A tömegek ösz-
szessége az univerzum terének görbületét idé­
zi elő. Friedmann ebből vezette le 1922-ben,
hogy az univerzum nem lehet statikus.
Gyakran használják a léggömböt kozmoló­
giai modellként. H a felfújják, akkor a felü­
letén a pontok (az anyag) egymástól távo­
lodnak, éspedig annál gyorsabban, minél
távolabb vannak egymástól.
A kvantumfizika azon az elven nyugszik,
hogy a hatások csak a M ax P lanck által fel­
fedezett hatáskvantumok egész számú több­
szöröseiként terjednek.
A folyamatok nem állandók és folyamato­
sak, hanem diszkrétek.
N. B ohr a kvantumelméletet használta fel az
atom felépítésének és a kémiai elemek speci­
fikus fényspektrumainak a magyarázatához.
Mivel a fény részint hullámként, részint
„energiacsomagként” viselkedik, ebből De
B roglie arra következtet, hogy a tömegré­
szecskék is hullámjelenségeket mutatnak.
A hullámok és a részecskék dualitását B ohr
egymás kiegészítéseként értelmezi:
olyan leírásokként, amelyeknek egymást
kölcsönösen ki kell zárniuk és kiegészíte­
niük.
A m ikrofizika szem p ontjáb ól alapvető a H ei-
SENBERG-féle bizonytalansági reláció. Az o b ­
jektum ok bizonyos tulajdonságainak ism ere­
te egym ást „kiegészíti” :
ha pl. ism ert az elektron im pulzusa, akkor
h elyzete pontatlanul m eghatározott és for­
dítva.
Ugyanez érvényes az idő- és energianagysá­
gokra. Ez jobb megfigyeléssel sem szüntethe­
tő meg. A „koppenhágai értelmezés” M.
B ornnal azt feltételezi, hogy a hullámfunk­
ció csak a részecskék helyének valószínűségét
adja meg; egy tendenciát. A helyet mérések­
kel lehet megállapítani, ez átmenetet képvi­
sel a lehetségesről a valóságra („hullámcso­
magok redukciója”). Nem határozható meg,
hogy mi történik „valóban” az egyes megfi­
gyelések között.
Például a kettős hasadásos kísérletben (D
ábra) olyan rárétegződő alakzat jelenik
meg, amely nem felel meg az egyes réseken
keresztül áthaladó részecskék összegének.
A kvantumelmélet általános indeterminiz­
mushoz vezet:
Tulajdonságok magánvalóan nem lé­
teznek.
Egyes eseményt nem lehet pontosan előre je­
lezni.
186 XX. század

C Az evolúció folyamatában nincsenek D Fejlődés Spencer szerint (Példa: egy

ideális élőlények naprendszer keletkezése)

Mindenekelőtt a XIX. században keletkező,
a természet területére vonatkozó fejlődésel­
méletek nemcsak a biológiára, hanem a ter­
mészetfilozófiára, az antropológiára és az is­
meretelméletre is nagy hatást gyakoroltak.
Már a korai elméletek felismerik a fajok vál­
tozását és ezzel megnyitják az utat az evolú­
ció átfogó elméletének kidolgozásához.
G. C u v ie r (1744-1832) úgy értékelte a pale-
ontológiai leleteket, mint katasztrófák tám­
pontjait, amelyek után az élőlények jobb vál­
tozatban újrateremtődnek.
E. G. de St. H ilaire (1772-1832) felismerte
a leszármazási azonosságot a homológ felépí­
tésben.
J. W. v. G oethe (1749-1832) a növények és
az állatok változó ősformáját feltételezte.
Jelentős J. B. L amarck tétele (1744-1829):
a szervezetnek tökéletesedési ösztönt tulaj­
donít, amely egyre összetettebb struktúrák
felé törekszik.
Ezt az evolúciót továbbhajtja a szükséglete­
ket követő, öröklődő alkalmazkodás.
Pl. a zsiráf nyaka: a zsiráfok nyaka eredeti­
leg rövid volt, de arra kényszerültek, hogy
nyakukat állandóan nyújtogassák, hogy
a magasabb fák leveleit is elérjék. Ez
a nyak meghosszabbodásához vezetett,
ami öröklődik (A ábra).
Eszerint a viselkedés határozza meg a testal­
katot és a használat a szerveket.
Meghatározóvá Charles Darwin (1809-1882)
modellje válik. „A fajok eredete természetes
kiválasztódás útján” (1859) című művében
végérvényesen feladja a fajok állandóságára
vonatkozó elképzelést:
Minden élőlénynek több utódja van, mint
amennyit a fennmaradás szükségessé ten­
ne. Ezek között vannak eltérő formák,
megváltozott tulajdonságokkal (variációk,
ma mutációk), amelyek a létért folyó harc­
ban (ang. struggle fór life) érvényesülnek
és nagyobb számban szaporodnak. A kivá­
lasztódás (szelekció) a mindenkori fajból,
a környezethez legjobban alkalmazkodó-
kat segíti továbbfejlődéshez. A variáció­
ból/mutációból és a kiválasztódásból kelet­
kezik minden állati és növényi faj (B ábra).
D arwin alapgondolatát a XX. század folya­
mán a felismerések egész sora támasztja alá
és szélesíti ki (mindenekelőtt a genetika és
a molekuláris biológia).
Filozófiailag többek között a modern bioló­
gia következő eredményei relevánsak:
- egyetlen faj sem él örökké változatlanul.
A természettudomány az „esszencializmus”
(P opper) elvetése felé tendál, amely állandó
lényegiségeket feltételez. A biológiában fel­
adták az eszményi faj képzetét a növény- és
állatvilágban a fajok dinamikus meghatározá­
sának javára, Pl:
„a fajok egymás között szaporodó csopor­
tok, természetes populációk” . (E. M ayr);
Természettudományok II./Biológia I. 187
biológiailag megingott az embernek mint
a teremtés koronájának kiemelkedő hely­
zete.
D arwin műve „Az ember származása”
(1871) óta az ember fejlődése besorolódik
minden élet természetes evolúciójába.
Az ember is csak az életfolyamat egy da­
rabja.
- Az evolúció kémiai-fizikai alapjainak vizs­
gálata a genetikában és a molekuláris bio­
lógiában végül a biotikus evolúciót mint
a kozmikus evolúció különleges esetét téte­
lezi.
Ezáltal viszonylagossá válik az élő és az élet­
telen anyag közötti hagyományos szakadék;
az önreplikáció és a szelekció jelenségei fel­
mutathatok az élet előtt a molekulák szintjén
is (prae- vagy abiotikus evolúció).
- Az evolúciós folyamatok általános tör­
vényszerűségeinek vizsgálata vezetett
a rendszer- és játékelméletekhez.
Ezek a véletlen (pl. mutáció) és a szükségsze­
rűség (pl. szelekciós nyomás) közötti váltako­
zást magyarázzák. Általános eredmény az
anyag önszerveződése, az utólag stabilizált
harmónia ( r . R iedl ):
az evolúciós folyamatok nem előzetesen
adott törvényeket követnek, hanem törvé­
nyeik velük együtt fejlődnek ki.
Ezzel a modern biológia elutasítja az általá­
nos determinációt is. Az evolúcióban semmi
nincs szigorúan előre megtervezve, sem átfo­
gó oksági viszony, sem teljes célszerűség
által.
Mindenekelőtt a XX. században következett
be a fejlődési gondolat kiterjesztése az antro­
pológia, a kultúra és a kozmosz kérdéseire,
aminek előfutárai vannak a XIX. században:
- D arwin előtt H. Spencer (1820-1903)
emelte elvvé a fejlődést. A lakosságról és
a pszichológiáról szóló esszéiben (1855) azt
a fejlődésgondolatot képviselte, amelyet
„A szintetikus filozófia rendszere” című
művében (1862-96) a tudomány minden
területére kiterjesztett. A cím jelzi S pen ­
cer értelmezését
„az élet, a szellem és a társadalom jelensé­
geiről az anyag, a mozgás és az erő kategó­
riáiban”.
Legfőbb törvénynek azt tekinti, hogy a fejlő­
dés integrációból és differenciációból áll.
Eszerint a fejlődés általános
„anyagi integráció és mozgásfogyatkozás;
míg a feloldás a mozgásfelvétel és az anyagi
dezintegráció” (D ábra).
- Darwin után elméletét többek között E.
H aeckel (1834-1919) szélesítette ki és tá­
gította természeti monizmussá.
H aeckeltől származik a biogenetika alapsza­
bálya:
„Az ontogenezis (egyedfejlődés) a filoge-
nezis (a fajfejlődés) rövid és gyors megis­
métlődése.”
188 XX. század

ösztön általi irányítás

sökevényesedett

kommunikáció
------------ ti-------------

A Az ember különleges helye az állatvilágban

kísérletező
élőlény szerzett magatartás

k u ltú r a ^ ^ ^ ^ ^ i Z i
természet ■ ■A genetikai meg-
határozottság

\ V 1

AfirPQQ7ÍfS -A^OLiiii^auci
/ auicoo£iu ^7Ímnátifi \\

/ egoizmus ^ altruizmus \
/ megtévesztő^. _ helyes \
/ információ információ \
az élet = tanulás örökölt magatartás

B Az evolúciós ismeretelmélet C A magatartáskutatás


A biológia leszármazási elméletei nem ma­
radtak hatás nélkül a tágabb értelemben vett
antropológiára sem.
Az állatokkal való összehasonlítás nyújtja az
ember biológiai különlegességét:
- lerövidült embrionális fejlődés.
Az ember felettébb felkészületlenül születik
és ezáltal hosszú ideig nem a természetes, ha­
nem a kulturális formálásnak van kiszolgál­
tatva.
- hiányosságok egész sora.
Az ember híján van biológiai fegyvereknek
(fogak, karmok, gyors mozgás) stb.; ezért
a kultúra védelmére utalt.
- az ösztönredukció.
Az állattal ellentétben az ember nem ösztö­
nei által meghatározott. Az állat ösztöneivel
alkalmazkodik a környezethez, az ember pe­
dig kiesik a teremtésből. Pozitíve ez az alapja
annak, hogy az ember „nyitott a világra”
(S cheler ) vagy „excentrikus” (P lessner ) .
A biológiában ezeket a különbségeket is ge­
netikai evolúciós alapokra helyezték:
„csak a nagyagy, a gégefő és a kezek van­
n a k ... progresszív fejlődésben”. (R .
R iedl )
Az ember többek között viszonylagosan ma­
gas intelligenciájával, különleges kézügyessé­
gével és differenciált nyelvével („ádámcsut­
ka”) tűnik ki.
A szervezeti felépítés mellett, amely önmagá­
ban a biológia területéhez tartozik és a töb­
bek között rendszerelméleti kísérletek mel­
lett, amelyek arra vállalkoznak, hogy a „ge­
nezis stratégiáját” (R . R iedl ) a reális világ
minden területén ható összefüggésként mu­
tassák be, mindenekelőtt az evolúciós isme­
retelmélet és magatartásbiológia kutatja az
emberi létezés biológiai alapjait.
Az evolúciós ismeretelmélet számára úttörő
jelentőségű K. L orenz ,Kant tanítása az
a prioriról a jelenkori biológia fényében’
(1941) című írása.
A la p v ető gond olata az, hogy gon d olk od á­
sunk e lő z etes adottságai (K ant a priorija)
az e v o lú ció b ó l származnak.
L orenznél az emberi „világképapparátus”
vizsgálata azon az elven alapul, mely szerint
az élet tanulás. Az evolúció ismeretszerző fo­
lyamat:
„rögzült szemléleti formáink és kategóri­
ánk teljesen ugyanazon okból illenek a kül­
világhoz, ami miatt a ló p a tá ja ... a sztyep­
péi talajhoz, a hal uszonya... a vízhez”.
Mivel világképapparátusunk az évmilliók sze­
lekciós nyomása alatt nem engedhetett meg
magának létezést veszélyeztető tévedéseket,
ezért adottságai lényegében összhangban
vannak a leképezett környezettel.
Másrészről „világtükrözéseink” komplex ösz-
szefüggések esetében (pl. hullámmechanika
Természettudományok III./Biológia II. 189
és atomfizika) csődöt mondanak. A térről, az
időről és az okságról örökölt szemléleti for­
máink ezért a legnagyobb valószínűségre tar­
tanak igényt, végső biztonságra azonban
nem. L orenz szerint:
„Munkahipotézisünk tehát így hangzik:
minden csak munkahipotézis.”
B runswik (1934) után a külvilággal való szá­
mításnak ezt az örökölt formáját „raciomorf
apparátusnak” nevezzük. R iedl a következő
hipotéziseket látja ebben működni:
- Összehasonlító hipotézis: hasonló tárgyak­
nál ugyanazokat a tulajdonságokat feltéte­
lezzük.
- Leszármazási hipotézis: rendmintát felté­
telezünk a világban.
A struktúrák visszatérése (normahipotézis)
- bizonyos jegyek kombinációjának állan­
dósága (interdependencia) - minden dolog
a maga helyén (hierarchia) - időbeli állan­
dóság: áthagyományozás.
- Célhipotézis: az emberi célok analógiájára
objektív általános célokat feltételezünk.
- Oksági hipotézis: feltételezzük, hogy min­
dennek oka van, éspedig lineáris oka.
Ez pl. nem veszi tekintetbe a visszacsato­
lást és az oksági hálókat. Megfordítva, is­
mert ok estén meghatározott következ­
ményt várunk el (végrehajtási hipotézis).
Mindenekelőtt a velünkszületett és a szerzett
magatartás közötti, erkölcsileg releváns terü­
leten, a behaviorizmus és a genetikai deter­
minizmus közötti térben ért el a modern bio­
lógia fontos eredményeket.
Összehasonlítva az embert és az állatot a ma­
gatartáskutatás nyilvánvalóan velünkszüle­
tett magatartásmódokat m utat fel.
Ilyen pl. a kisgyerekséma: bizonyos ismer­
tetőjegyekre (magas homlok, nagy sze­
mek, nagy fej) spontán vonzalommal rea­
gálunk.
Mindenekelőtt I. E ibl -E ibesfeldt és K. Lo­
renz vizsgálta - különböző tanulmányokban
- az „erkölcsanalóg magatartást” az állatnál,
illetőleg az ember örökletes tulajdonságait.
Olyan erkölcsi jelenségek, mint az egoiz­
mus és az altruizmus az állatvilágban
ugyanúgy fellépnek, mint az agresszió és
annak ellenőrzési mechanizmusai.
A természetes felépítés ambivalenciája alap­
ján (pl. agresszió és szociális magatartás)
a velünkszületett magatartásmódok általi
tényleges meghatározottságot létezőnek kell
elismernünk,
ez azonban nem szolgálhat a kellés irányvo­
nalául.
Mégis ezt teszi a szociáldarwinizmus, amely
D arwin „survival of the fittest”-jét átviszi az
emberi társadalomra.
D arwin maga tiltakozott az ellen, hogy
„természetünk legnemesebb drágakövének
alapját az önzés alacsonyrendű elvében ke­
ressük”.
190 XX. század

a városok életidegensége a technikai létezési rend diktátuma

B Simmel: A kultúra tragédiája

 Életfilozófia 191

Henri Bergson (1859-1941) új metafizikát szakaszában szintén életfilozófiának tekint­

akar létrehozni. A szaktudományok kutatási hető:
eredményeiből indul ki, túllép azonban ezen, Az élet kiszélesedésre, újraterem tésre, növe­
hogy intuitív szemlélethez jusson el. kedésre és végül saját halandóságának meg­
Fő művében, a„Teremtő fejlődésiben B erg ­ haladására törekszik. Ebben a folyamatban
son - az evolúció elméletével polemizálva aktív kapcsolatban áll környezetével, amely
- az élet átfogó filozófiáját vázolja fel. számára teret és határt szab.
Az élet hosszan tartó teremtési folyamat, Eközben az élet szociális-kulturális formákat
amelyet az „élan vitai” (életimpulzus) hor­alakít ki, amelyeknek az eredete az élet e te­
doz, amely mindig új formákra bomlik és remtési folyamatában van, de leválik arról
differenciálódik. („fordulat az eszmék felé”) és kibontakoztat­
A természettudományi kutatás számára ala­ ja saját törvényszerűségét és dinamikáját,
pul szolgáló értelem nem képes az élőt meg­ amely már nem vezethető vissza eredetének
érteni, mivel statikus, elvonatkoztató és izo­sajátságaira.
láló szemléletmódja nem képes számot vetni Csak ebben az „objektív kultúrádban (pl.
az élet dinamikájával és egyszerűségével. Ez a tudomány, a jog, a vallás) történő részvé­
a természettudomány mennyiségre, térbeli­ telen keresztül találja meg az egyén saját
ségre szűkült időfogalmán alapul. Ez a foga­ „szubjektív kultúráját”.
lom ellentmondásban van Azonban ezzel egyidejűleg tartós, pusztító
az életfolyamat alapjául szolgáló tartam­ konfliktus keletkezik, mivel az objektív for­
mal (durée), mint oszthatatlan, teremtő fo­mák akadályozzák az élet teremtő továbbfej­
lyamattal, amely a korábbit magában őrzi lődését, amennyiben saját, idegen törvény-
és a jövőt magában hordja. szerűségüket akarják rákényszeríteni és ön­
A tartam a belső megélésben fogható fel, magukat megerősíteni. „Amint az élet a csu­
amely a tudati állapotok tiszta minőségének pán animálisból a szellem fokára lépett, és
és intenzitásának felel meg. Az „élan vitai” a szellem a maga részéről a kultúra fokára,
három életformává differenciálódik: nyilvánvalóvá lesz benne egy belső ellent­
a növény, az állat és az ember, mondás, amelynek fejlődése, kihordása, új-
amelyeket az anyagot áthatva hoz létre. rakeletkezése alkotja a kultúra egész útját.”
Az állati ösztön és az emberi intellektus az A „kultúra tragédiája” Símmel szerint abban
eszközjellegű cselekvés módjai, ahol az ösz­ áll,
tön közelebb áll az élethez és egy eredeti ösz- „hogy egy lény ellen irányuló megsemmisí­
szekapcsoltságot fejez ki, önmagát azonban tő erők éppen magának ennek a lénynek
reflexív módon nem képes felfogni. Az intel­ a legmélyebb rétegeiből származnak”.
lektus a statikusra és az anyagira irányul és Az emberi szabadság feladata az, hogy meg­
alapjában a műszaki megoldások területén merevedett formákkal folytatott vitában az
mozog otthonosan. élet új horizontjait nyissa meg. Az etikában
A teremtő életimpulzusban való részvétel jelentős Sím mel „individuális törvény”-kon­
csak a tudati elmélyülésével az intuícióbancepciója. Ez nem egy általános normától
lehetséges, amely összekapcsolja az ösz­ függ, hanem az individuális kellésen nyug­
tönt és az intellektust. szik, amelynek az egyén életfolyamata alá
van vetve. Ez fenntartja a feltétlen összekap­
„Az erkölcs és a vallás két forrása” című mű­ csolódás jegyeit, képes azonban arra, hogy az
vében B ergson az erkölcs és a társadalom egyén egyszeriségét és történetiségét integ­
nyitott és zárt formáját különbözteti meg. rálja a kellésbe, amely egy általános törvény
A zárt társadalom magatartások totalitásá­ esetén nem lehetséges.
val fonja körül az egyént, amelyen belül az
erkölcs mint rendszer személytelen, a kö­ Ludwig Klages számára (1872-1956; fő mű­
zösségi követelmények által diktált nor­ ve: „A szellem mint a lélek ellenfele”) az élet
mákként működik. a lélek és a test pólusaiban mutatkozik meg,
A nyílt erkölcs ezzel szemben a szabadsá­ ahol a lélek a test értelme, a test viszont a lé­
gon, a szereteten és a minta átélésén nyug­ lek kifejeződése. Az eredendő beleélés a ké­
szik. pek valóságára irányul, amellyel találkozunk.
Ehhez hasonlóan a statikus vallásban uralko­ A mindent formáló élet ősképei a valóságo­
dó megerősítés a mindenkori társadalom sak és hatékonyak a lélek számára. Ebbe
megtartásának szolgálatában áll. Ez mint vé­ a kozmikus életvilágba
delem működik a félelemmel és a bizonyta­ tör be a szellem a korai magaskultúrák kü­
lansággal szemben, míg a dinamikus vallás lé­ szöbén mint idegen, önálló hatalom.
nyege a misztikában van, amelynek célja a te­ Mivel ez minden élőlényt puszta objektummá
remtővel való egyesülés. változtat, szétdarabol és átfogalmasít, meg­
bontja az élet eredeti harmóniáját és - egy
Georg Simmelnek (1858-1918), a szociológia önmagát uraló akarattal összekapcsolódva
egyik társalapítójának a filozófiája utolsó - életvilágunk elpusztításával fenyeget.
192 XX. század
Edmund Husserl (1859-1938) a fenomenoló­
giának, századunk egyik legbefolyásosabb fi­
lozófiai irányzatának a megalapítója. Az el­
nevezés hátterében az a követelmény áll,
hogy a filozófiában távol kell maradni min­
den elhamarkodott világértelmezéstől és
előítéletmentesen meg kell maradni annak
elemzésénél, ami a tudat számára megje­
lenik.
H usserl célja az volt, hogy a fenomenológiai
módszer segítségével a filozófiát, mint „szigo­
rú tudományt” alapozza meg. „Logikai vizs­
gálódások” (1900/01) című művében H u s ­
serl szakít az akkoriban elterjedt pszicholo-
gizmussal. Ez azt állítja, hogy a logika törvé­
nyei nem mások, mint pszichológiai törvény­
szerűségek kifejeződései, amelyek azok alap­
jául szolgálnak és amelyekre azok visszaveze-
tendők.
Ezzel szemben H usserl kimutatja a tiszta
logika idealitását, amelynek törvényei füg­
getlenek a gondolkodási folyamatok tény­
szerű történéseitől.
Már az 5. és a 6. „logikai vizsgálódás” lefek­
teti a fenomenológiai tudatelemzés elveit,
amelyeket aztán „Eszmék a tiszta fenomeno­
lógiához és a fenomenológiai filozófiához”
(1913) című művében bont ki. Minden meg­
állapításának
a tudati jelenségek intuitíve szemlélhető
önadottságain kell alapulnia.
Itt az alapelv az intencionalitás fogalma,
amelyet H usserl F ranz B rentanóra
(1838-1917) támaszkodva vesz fel.
B rentano ezzel
a pszichológiai jelenségeknek azt a sajátos­
ságát jelöli, hogy - a fizikai jelenségekkel
szemben - valamire irányultan léteznek,
azaz mindig valaminek a tudataként. „B i­
zonyos tárgyak reflektálatlan tudomásulvé­
telében rájuk irányul »intenciónk«... Ezek
az élmények »intencionális« élmények.”
retenciós lánc H u sserl ezt a fogalmat építi ki. A tudat
intencionalitása az általános korrelációra
utal
a tudat azon folyamatai (pl. az észlelés, az
emlékezés, a szeretet) között, amelyek egy
tárgyra vonatkoznak (a vélekedés aktusai;
noézis, t. sz. noézisek) és az e tudati folya­
matokban megjelenő tárgy között (az el­
protenció gondolt: noéma, t. sz. noémata).
Az elgondolt tárgy ugyanakkor egy szintézis
eredménye, amelyben noézisek sokfélesége
a tárgyi tudat egységéhez jut el. A noéma
nem a tárgy a maga valóságos létében, önma­
belső időtudat gában, hanem az, amit a tudati folyamatok
értelme, funkciója intencionálisán tartalmaz.
objektív idő A noézisek számára az érzéki adatok (szen-
zuális hülé) szolgálnak alapul.
Ebből kiindulva H usserl számára döntővé
C Belső időtudat az érzékelés elemzése válik.
A szenzuális hülé és a noézisek alkotják
a megélésben a valóságos tartalmakat, az
Fenomenológia I./Husserl I. 193
elgondolt (noémata) és a nem valóságos
tartalom (intencionális tárgy).
Az intencionalitás alapjellemzője az eviden­
ciára való törekvés. Az evidencia
az intencionálisán elgondoltnak a kétségte­
len módon való önadottságát jelenti egy
eredendően felfogó tudat számára.
Ahhoz, hogy a jelenségeket ily módon pil­
lantsuk meg, alapvetően meg kell változtat­
nunk a világhoz fűződő természetes beállító­
dásunkat, amit H usserl fenomenológiai re­
dukciónak nevez. A természetes beállítódás­
ban állandóan a magánvaló
tárgyak létéről alkotunk ítéleteket. A fe­
nomenológiai beállítódás viszont a tárgyak
létéről vagy nemlétéről alkotott minden
ítélettől tartózkodik és így lehetővé teszi
a tiszta tudat előítéletmentes szemléle­
tét,
azaz annak szemléletét, ami jelenségként
a noézis és a noéma összefüggésében adott.
H usserl ezt az eljárást az antik szkepszisből
származó fogalommal jelöli (epoché: tartóz­
kodás).
A fenomenológia további alapvonása az eide-
tikus redukció (eidosz: lényeg). Tárgyát nem
az intencionális megélés egyedi esetei alkot­
ják bizonyos embereknél, hanem az élmé­
nyek lényegi jellegű alaptörvényei. A feno­
menológia ebben az értelemben lényegszem­
lélet.
A redukció segítségével mármost meg lehet
magyarázni, hogy mely tevékenységekkel
konstituálja a tudat önmagát és a tárgyiságot
és ezzel a világot a tudatban. A konstitúció
hátterében
a tiszta Én azonossága mutatkozik meg,
amelynek az öntudatán alapul az élmények
összefüggése.
A fenomenológiai módszer kidolgozása során
H usserl aprólékos elemzések egész sorát
bontakoztatja ki. Kiemelkedő a belső idő tu­
dat fenomenológiája. Itt H usserl kimutatja,
hogyan alapul az objektív idő tudata, ame­
lyen belül tárgyak és események elmozdítha-
tatlan helyen lokalizálódnak, az élmények
időbeliségének belső tudatán.
Elsődleges itt a jelen tudata mint az érzet
aktuális mostja, mert ez minden múltbeli
és jövőbeli élmény megjelenítésének
a helye.
A jelen nem pontszerű, hanem kiterjedése
van, ennek alapján az éppen elmúltat még
megőrizzük a jelenben (retenció) és várjuk
a hamarosan eljövendőt (protenció).
A jelenlegi Most a retenciók egész sorával
kötődik a múlthoz, amelynek a jelenlegi
mostja volt egykor.
Ez a retenciós lánc, amely mint „lesüly-
lyedt jelen” megőrződik, lehetővé teszi,
hogy az emlékezés során a múltbeli ese­
ményt a maga helyén megtaláljuk és megje­
lenítsük.

a
Edmund Husserl (1859-1938) fenomenoló-
giának, századunk egyik legbefolyásosabb fi-
lozófiai irányzatának a megalapítója. Az el-
nevezés hátterében az a követelmény áll,
hogy a filozófiában távol kell maradni min-
den elhamarkodott világértelmezéstől és
előítéletmentesen meg kell maradni annak
elemzésénél, ami a tudat számára megje-
lenik.
HussERL célja az volt, hogy a fenomenológiai
módszer segítségével a filozófiát, mint „szigo-
rú tudományt" alapozza meg. „Logikai vizs-
gálódások" (1900/01) című művében Hus-
SERL szakít az akkoriban elterjedt pszicholo-
gizmussal. Ez azt állítja, hogy a logika törvé-
nyei nem mások, mint pszichológiai törvény-
szerűségek kifejeződései, amelyek azok alap-
jául szolgálnak és amelyekre azok visszaveze-
tendők.
Ezzel szemben HussERL kimutatja a tiszta
logika idealitását, amelynek törvényei füg-
getlenek a gondolkodási folyamatok tény-
szerű történéseitől.
Már az 5. és a 6. „logikai vizsgálódás" lefek-
teti a fenomenológiai tudatelemzés elveit,
amelyeket aztán „Eszmék a tiszta fenomeno-
lógiához és a fenomenológiai filozófiához"
(1913) című művében bont ki. Minden meg-
állapításának
a tudati jelenségek intuitíve szemlélhető
önadottságain kell alapulnia.
Itt az alapelv az intencionalitás fogalma,
amelyet HussERL FRANZ BRENTANÓRA
(1838-1917) támaszkodva vesz fel.
BRENTANO ezzel
a pszichológiai jelenségeknek azt a sajátos-
ságát jelöli, hogy - a fizikai jelenségekkel
szemben - valamire irányultan léteznek,
azaz mindig valaminek a tudataként. „Bi-
zonyos tárgyak reflektálatlan tudomásulvé-
telében rájuk irányul »intenciónk« ... Ezek
az élmények »intencionális« élmények."
HussERL ezt a fogalmat építi ki. A tudat
intencionalitása az általános korrelációra
utal
a tudat azon folyamatai (pl. az észlelés, az
emlékezés , a szeretet) között, amelyek egy
tárgyra vonatkoznak (a vélekedés aktusai;
noézis, t. sz. noézisek) és az e tudati folya-
matokban megjelenő tárgy között (az el-
gondolt: noéma, t. sz. noémata).
Az elgondolt tárgy ugyanakkor egy szintézis
eredménye, amelyben noézisek sokfélesége
a tárgyi tudat egységéhez jut el. A noéma
nem a tárgy a maga valóságos létében , önma-
gában, hanem az, amit a tudati folyamatok
értelme , funkciója intencionálisan tartalmaz.
A noézisek számára az érzéki adatok (szen-
zuális hülé) szolgálnak alapul.
Ebből kiindulva HussERL számára döntővé
az érzékelés elemzése válik.
A szenzuális hülé és a noézisek alkotják
a megélésben a valóságos tartalmakat , az
Fenomenológia I./Husserl 1. 193
elgondolt (noémata) és a nem valóságos
tartalom (intencionális tárgy) .
Az intencionalitás alapjellemzője az eviden-
ciára való törekvés. Az evidencia
az intencionálisan elgondoltnak a kétségte-
len módon való önadottságát jelenti egy
eredendően felfogó tudat számára.
Ahhoz, hogy a jelenségeket ily módon pil-
lantsuk meg, alapvetően meg kell változtat-
nunk a világhoz fűződő természetes beállító-
dásunkat, amit HussERL fenomenológiai re-
dukciónak nevez. A természetes beállítódás-
ban állandóan a magánvaló
tárgyak létéről alkotµnk ítéleteket. A fe-
nomenológiai beállítódás viszont a tárgyak
létéről vagy nemlétéről alkotott minden
ítélettől tartózkodik és így lehetővé teszi
a tiszta tudat előítéletmentes szemléle-
tét ,
azaz annak szemléletét, ami jelenségként
a noézis és a noéma összefüggésében adott.
HusSERL ezt az eljárást az antik szkepszisből
származó fogalommal jelöli (epoché: tartóz-
kodás) .
A fenomenológia további alapvonása az eide-
tikus redukció (eidosz: lényeg). Tárgyát nem
az intencionális megélés egyedi esetei alkot-
ják bizonyos embereknél, hanem az élmé-
nyek lényegi jellegű alaptörvényei. A feno-
menológia ebben az értelemben lényegszem-
lélet.
A redukció segítségével mármost meg lehet
magyarázni, hogy mely tevékenységekkel
konstituálja a tudat önmagát és a tárgyiságot
és ezzel a világot a tudatban. A konstitúció
hátterében
a tiszta Én azonossága mutatkozik meg,
amelynek az öntudatán alapul az élmények
összefüggése.
A fenomenológiai módszer kidolgozása során
HusSERL aprólékos elemzések egész sorát
bontakoztatja ki. Kiemelkedő a belső időtu­
dat fenomenológiája. Itt HussERL kimutatja,
hogyan alapul az objektív idő tudata, ame-
lyen belül tárgyak és események elmozdítha-
tatlan helyen lokalizálódnak, az élmények
időbeliségének belső tudatán.
Elsődleges itt a jelen tudata mint az érzet
aktuális mostja, mert ez minden múltbeli
és jövőbeli élmény megjelenítésének
a helye.
A jelen nem pontszerű, hanem kiterjedése
van, ennek alapján az éppen elmúltat még
megőrizzük a jelenben (retenció) és várjuk
a hamarosan eljövendőt (protenció).
A jelenlegi Most a retenciók egész sorával
kötődik a múlthoz, amelynek a jelenlegi
mostja volt egykor.
Ez a retenciós lánc, amely mint „lesüly-
lyedt jelen" megőrződik , lehetővé teszi ,
hogy az emlékezés során a múltbeli ese-
ményt a maga helyén megtaláljuk és megje-
lenítsük.
 194 XX. század

idealizálás
a szubjektivitás teljesítménye

1
újkori

1 fenomenológia

életvilág

l.
~~ ======--) érzéki vonatkozás ~-

A Husserl: Az életvilág mint a túdomány érzéki alapja

a nem ábrázolt

B Merleau-Ponty: „A látható és a láthatatlan"

 Fenomenológia II./Husserl II.; Merleau-Ponty
A tudat további fontos konstitutív jellemzője
- a tér és az okság mellett - az interszubjekti-
vitás. Az a probléma, hogy az élményeire vo­
natkoztatott Én hogyan jut el egy idegen Én
feltételezéséhez, azért jelentős, mert így tisz­
tázni kell azt a kérdést,
hogy hogyan jön létre objektivitás a szub­
jektumok sokasága számára való érvényes­
ség értelmében.
A másik Én létezésének tudata saját testi ta­
pasztalatunkból adódik. Ennek alapján érzé­
kelem, hogy meghatározott testek megjele­
nési módja csak úgy magyarázható meg, hogy
azokban egy másik Én teste manifesztálódik,
így olyan világban élek, amelyet más szub­
jektumokkal együttesen tapasztalok, és ez
velük közös világ. Ezáltal a világ mindenki
számára és interszubjektív módon megha­
tározott.
Kései munkájában („Az európai tudomá­
nyok válsága és a transzcendentális fenome­
nológia” 1936) H usserl új kezdeményezést
visz saját gondolkodásába, amely az életvilág
fogalma körül forog. Az életvilág
a lehetséges tapasztalati horizontok összes­
sége, amelyeken belül az érzékelő-tapasz-
taló Én a tárgyiságra irányul.
H usserl szerint a kultúra története az „ősi te­
remtések” következményének mutatkozik,
amelyekben egy kultúrközösség tudata egy új
tárgyiság magaslatára lép. A számunkra leg­
súlyosabb következményekkel járó ősi te­
remtés
a m odern kor G alilei óta létrejött mate-
m atizáló term észettudom ánya és az objek-
tivizm us eb b ő l fakadó m agatartása.
Ez az elvont matematikai tárgyak világát
nyilvánítja egyedül igaz világnak. „Az euró­
pai krízis a magát megtévesztő racionalizmus­
ban gyökerezik.”
Amennyiben azonban e világnak nincs töb­
bé vonatkozása szubjektív szemléleti élet­
világhoz, a tudományok elveszítik jelentő­
ségüket az élet számára és a modern kor
értelemválságához vezetnek.
Ezen a ponton feledésbe merült, hogy az ob­
jektív tudományok maguk is az életvilág gya­
korlatából származó szubjektív termékek, te­
hát a szubjektum konstituáló tevékenységé­
ből fakadnak. így pl. a geometria a szemléle-
tileg adott érzékelhető világ eszményesítésé-
ből keletkezett.
Ezért az objektív tudomány eredete és értel­
me arra az életvilágra vonatkoztatva létezik,
amelyhez tartozik. Az értelem válságának
megoldását ezért csak a fenomenológia
nyújthatja, amely kimutatja, hogy hogyan
épül fel az életvilág a transzcendentális szub­
jektivitás tevékenységéből.
A fenomenológia magvai különösen Francia-
országban hullottak termékeny talajra. Mau­
rice Merleau-Ponty (1908-1961) a természet
195
és az emberi tudat viszonyának újrameghatá-
rozásán fáradozik. Szembefordul mind a na­
turalista szemléletmóddal, amely az emberi
jelenségeket kívülről, oksági összefüggéssel
magyarázza, mind a kriticista, mindent belül­
ről, a tiszta tudat segítségével megragadni tö­
rekvő közelítéssel. Ezekkel szemben
a „harmadik dimenzió”-ra hivatkozik,
amely a természet és a tudat közötti eleven
viszonyt tárja fel.
„A magatartás struktúrája” című művében
rámutat, hogy a magatartás sem testi mecha­
nizmusok puszta komplexumának, sem tiszta
szellemi tevékenységnek nem tekinthető.
A köztes terület leginkább a struktúra és az
alak fogalmaival írható le, amelyek a valósá­
got átfogóan szervesítik.
„A struktúra egy eszme és egy létezés kö­
zötti felbonthatatlan kapcsolat, az az eseti
elrendezés, amelynek a révén az anyagok
a szemünk láttára értelmet nyernek. . . ”
„Az észlelés fenomenológiájá”-ban kimutat­
ja, hogy hogyan vonatkozódik viszonyuk a vi­
lághoz az észlelés végtelen, nyitott horizont­
jára minden tudományos objektiválódást
megelőzően. így a tudat nem valamely rész­
vétel nélküli megfigyelési álláspontot foglal
el, hanem mindig elkötelezett tudat, mert a vi­
lághoz fűződő kapcsolatra van utalva.
Ezen a ponton is hangsúlyozza test és tudat
szétválaszthatatlan összekapcsolódását.
Testünk tapasztalása feloldhatatlan kettős­
séget (ambiguité) foglal magában, mert
sem nem tiszta dolog, sem nem tiszta
tudat.
Kései munkájában („A látható és a láthatat­
lan”) M erleau -P onty egy új ontológia irá­
nyába mozdul el. A szubjektum és az objek­
tum közötti területet magában a létben kere­
si. így pl. a „világ testé”-ről beszél.
Az ember nem szemben áll a világgal, ha­
nem része a világtestnek, amelyen minden
dolog struktúrája, értelme, láthatóvá válá­
sa alapul.
A lét azonban az ember számára nem a maga
teljességében mutatkozik meg, hanem meg­
vonja tőlünk a teljes átláthatóságot. A ta­
pasztalat eme határát szemlélteti a látható és
a láthatatlan közötti kapcsolat.
A láthatatlan nem egy még nem látott lét, ha­
nem elvi elrejtettség, amelynek az alapja ma­
gában a látásban rejlik.
A tárgy annak háttere előtt adott, ami tőle
nem látható (egy minden perspektívából
egyszerre látott tárgy képtelenség lenne);
a képhez az is hozzátartozik, amit a festő
nem festett meg; egy mondat abból a hát­
térből érthető, ami már kimondatott, és
abból, amiről hallgat.
Ezt a mögöttünk húzódó végtelen létet M er­
leau -P onty nyers és vad létnek nevezi, amely
kivonja magát minden rendező megközelítés
alól.
196 XX. század

érték érzelmi cselekedet

mintakép közösség

A Az értékek rangsora

szellem
szellem lényegismeret
(Sóséin)

gyakorlati ideális tényezők

intellektus

asszociatív kultúra és
dialektika társadalmi
emlékezet
fejlődés

ösztön
valóságos
tényezők

érzéstörekvés valóságmegélés
törekvés (Dasein)

B Az antropológia
 Fenomenológia IIL/Scheler 197

Max Scheler (1874-1928) kiszélesíti a feno­ a létezésben való részesedés képességén ala­
menológia érvényességét, amennyiben azt az pul, amely a szere te ten nyugszik. Az értékek
etika, a kultúrfilozófia és a vallásfilozófia te­ rangsora és az értékfelvevő cselekedetek ké­
rületére alkalmazza. Fenomenológia-értel- pezik az emberben az ordo amorist.
mezését a következő idézet világítja meg: „Aki egy ember ordo amorisát birtokolja,
„A fenomenológia elsősorban. .. a szelle­ azé maga az ember. Ez számára, mint er­
mi látásmód beállítottságának a neve, kölcsi szubjektum számára azt jelenti, amit
amelyben az ember eljut valaminek a meg­ a kristály képlete a kristály számára.”
látásához vagy megéléséhez, ami enélkül S cheler gondolkodásában lényeges a sze­
rejtve maradna: nevezetesen sajátos »té­ mély fogalma, amelyet mint különböző aktu­
nyek« egyfajta birodalm a... A megélt sok (érezni, gondolkodni, akarni, szeretni)
vagy meglátott csak magában a megélés és létegységét fog fel.
a meglátás aktusában, annak végrehajtásá­ „A személy különbözőféle lényegek aktu­
ban adott: benne, csakis benne jelenik sainak konkrét, önmagában lényegi létegy­
meg.” sé g e ...”
„Az etikai formalizmus és a materiális érték­ Különbözik ettől az Én, amely pszichofizikai
etika” című művében K ant formális etikáját funkciói által (pl. érzékelő funkciók) megha­
bírálja és azzal ellentétben kifejleszti saját ér­ tározott.
téktanát. Az a meggyőződése, A személy egyszeri és kivonja magát minden
„hogy ez a bronz- é s acélkolosszus (K ant tárgyiasulás alól. Csak saját aktusainak és
erk ölcstörvénye) elzárta a filozófiát más személyekkel való együttes, előzetes és
a konkrét belátás ú t já tó l... az erkölcsi ér­ utólagos aktusainak érvényesítésében tapasz­
ték ek , azok rangsora és az e rangsoron talja meg önmagát.
nyugvó norm ák tana irányában: s ezzel S cheler össz-személyékről (nemzet és egy­
egyúttal elzárta az erkölcsi értékek igaz b e­ ház) is beszél, akikhez saját tudatot rendel,
látásán alapuló b eép ítésétő l az em beri amely közös aktusai összefüggésein nyug­
é le tb e ” . szik.
Az értékek az ember számára az érzés aktu­ Sajátos helyet foglal el az isteni személy, aki
sában a priori és eszményi alakban adottak. felé az emberi személy törekszik.
Ezek nem egy magában létező „érték-égbol- Az isteneszme a legfőbb érték és az isten­
ton” léteznek, hanem a személyhez mint cse­ szeretet a szeretet legfőbb formája.
lekvési centrumhoz kötődnek, de
mint az ő lényegi szükségszerűségű „emo­ Kései korszakát S cheler mindenekelőtt egy
cionális a priori”-juk. filozófiai antropológia tervezetének szenteli.
S cheler kerüli K ant formalizmusát, mivel „Az ember helyzete a kozmoszban” című írásá­
számára az értékek tartalmi meghatározott­ ban a pszichikai fokok építményét fejleszti ki.
ságúak és az egyes emberhez kötöttek, egyút­Az első fok az érzésösztön, amely minden
tal azonban menekül a relativizmustól, élőlénynek sajátja, a növénytől az emberig.
amennyiben az értékek a priori rendjét téte­Ezt követi az ösztön, az asszociatív emléke­
lezi. „Egy olyan etikának, am ely... a hajla­
zet, a gyakorlati intellektus (választási lehető­
mok értékmentes káoszából indul ki, amelyet ség, előrelátási képesség) és végül
csak az ésszerű akarat formál és rendez el, a csak az emberre jellemző szellem.
természetesen alapvető tévedésekre kell Ezen keresztül válik le az ember az organi­
jutnia.” kusra való korlátozódásról. A szellem azon­
Az értékek történelem feletti rangsort alkot­
ban egyúttal ellentétes viszonyba kerül min­
nak. Minden értékfoknak megfelel den élőlény elvével, az ösztönnel. Az ösztön­
egy meghatározott érző tevékenység, egy ben minden valóságmegélés az ellenállás ta­
személyiségtípus és egy közösségi forma, pasztalatán nyugszik, amely a valóságost az
s itt a magasabb értékek előnyt élveznek ösztönnel szembeállítja.
(A ábra). Az ebben az ellenállásban megtapasztalt
Az értékek dolgokban, illetőleg javakban je­ létet nevezi S cheler létezésnek. Ezzel
lennek meg, értékminőségük azonban füg­ szemben a szellem az ígylét (Sóséin) megta­
getlen azoktól. Ebből a szempontból pasztalását teszi lehetővé.
a színekkel hasonlíthatók össze, amelyek A szellem és az ösztön kettőssége döntő
szintén meghatározott tárgyakon jelennek a kultúra és a társadalom fejlődése szempont­
meg, de a szín minősége a tárgyaktól füg­jából az ideálfaktorok és a reálfaktorok köl­
getlen. csönhatásának a formájában.
A szellemnek önmagában nincs ereje arra,
S cheler az ember lényegét elsődlegesen nem hogy saját lényegfelismerését a valóságba
az akaratban vagy a gondolkodásban látja, átültesse.
hanem a szeretetben. Csak ahol eszméi egyesülnek a reálfaktorok­
Az ember szerető lény (ens amans). kal (ösztönök, pl. önfenntartás, érdekek, tár­
Minden megismerés, minden értékfelvétel sadalmi tendenciák), ott válnak hatékonnyá.
198 XX. század

B Határhelyzetek C A transzcendencia rejtjelei

 Egzisztencializmus I./Jaspers 199

A XX. század egzisztencialista filozófusai kö­ történetiség mint a meglét és a létezés,

zé tartozik Karl Jaspers (1883-1969), akire a szükségszerűség és a szabadság, az idő és
K ierkegaard volt a legerőteljesebb hatással az örökkévalóság egysége.
(163. old.). Filozófiáját úgy értelmezi, mint A létezés sem jut egyedül önmegvalósítás­
arra a kihívásra adott választ, amely K ierke- hoz, hanem a másik emberre van szüksége.
gaardtól és N ietzschétől eredt. Kései évei­ Ezért nagy jelentőségű a kommunikáció.
ben Jaspers mint elkötelezett politikai író is Csak a másik által jut az ember tiszta kép­
fellépett. hez önmagáról.
Az egzisztenciális kommunikáció a személyes
Első nagy művében, a „Filozófiádban (1932) lét kölcsönös előhívása a másikban. Ha a lé­
J aspers mindenekelőtt a tudományos, objek­ tezés nem alapozható meg a puszta meglét­
tív megismerés határait mutatja fel: ből, akkor másik eredetet igényel.
A tudományokban minden lét az objektív Ez Jaspers szerint a transzcendenciában gyö­
létre, azaz a kívülről kutathatóra reduká­ kerezik.
lódik. A létezés ebben találja meg orientáltságát,
így azonban azt a létet, amely magam va­ és ez szabadságának a forrása és lehetősé­
gyok, nem vagyok képes felfogni, mert ma­ ge. „Ami a szakadék űrének látszott, a sza­
gamról csak. belülről tudhatok, saját lehető­ badság terévé lett. A fenyegető semmi át­
ségeim belső tudatosítása során. Ennélfogva alakult valamivé, amelyből az igazi lét szól
az a létezés megvilágításának a feladata, hozzánk.”
hogy minden egyes ember saját személyes Második alapvető filozófiai művében, „Az
létének eredetére rámutasson, amelynek igazságról” (1947) címűben Jaspers gondola­
tudatában kell lennie és amelyet csak maga tait tágabb rendszerbe illeszti az átfogóról
valósíthat meg. szóló tan révén.
Amivé az ember tulajdonképpen lehet, az Az átfogó az, amely minden egyes létezőt
még nem adott puszta empirikus meglétével, átfog anélkül, hogy őt egy másik átfogná;
hanem az szabadságában teljesítendő feladat. ez maga a lét.
Létezés (saját személyes lét) Jaspersnél Az átfogó hét módja a következő:
ennélfogva mindaz, ami lényegében önma­ A meglét az életem az őt környező világban.
gamat alkotja, Ez olyan tapasztalati tér, amibe mindennek
eltérően minden mástól, ami csak külsőleg be kell lépnie, hogy számomra valóvá váljék.
tartozik hozzám, kicserélhető és olyan felté­ Az általános tudat az általános érvényű, ob­
telektől függ, amelyeket nem magam téte­ jektív gondolkodás közege.
leztem. A szellem ezzel szemben az egészet és az ér­
„A lét, amely - a meglét jelenségében telmet megalapozó eszméknek a részese.
- nem létezik, hanem létezhet és léteznieEzekkel a módokkal, amelyek magam va­
kell és ezért időbelileg dől el, hogy örök-e. gyok, mint objektum szemben áll a világ,
Ez a lét saját magam vagyok mint létezés.” mint az a tér, amelyben mindennek, ami
Az ember mint meglét természeti, kulturális egyáltalában van, meg kell jelennie.
és történelmi módon előre adott feltételek Az átfogó ezen immanens módjain a létezés
között találja magát, amelyeket nem maga és a transzcendencia lép túl és tölti ki azo­
alakított ki. Mindebben azonban még maga kat.
dönt magáról, arról, hogy mi lényeges a szá­ Jaspers úgy is jellemzi a transzcendenciát,
mára. mint az átfogó átfogóját, mint minden lét
Azonban mivel az ember elsősorban mindig ősokát. Ez csak a létezésből tapasztalható
mivel külső feltételeinek kérdések nélküli meg rejtjelek (szimbólumok) segítségével,
rejtettségében él, így különös ösztönre van amelyek a transzcendencia nyelvét jelentik
szüksége, amely őt saját létezéséhez visszalö­ az immanenciában. A rejtjelek olvasásá­
ki. Ezek a határszituációk: ban (ilyenekké válhat minden, pl. a termé­
a halál, a harc, a szenvedés, a bűn. szet, a történelem, a kudarc) válik az im-
A határszituációk átélésében nyilvánvalóvá manencia áttetszővé a transzcendencia irá­
válik, hogy a külső életfeltételekhez igazodó nyában.
felületes tartás széttörhet, és én radikálisan Végül az ész minden más módban működő,
magamra leslek visszavetve. A legerősebben az egységet kutató és az igazságot előrevivő
ez a halál tudatában történik meg, amely ki­ erő.
fejezetten a puszta meglétet fenyegeti és pró­ Jaspers szerint lényeges, hogy az átfogó min­
bakővé válik: den módja eredendően összetartozik és egy­
Ami a halálra tekintettel is lényeges ma­ másba kapcsolódik. Mindegyiknek a minden­
rad, az létező módon tétetett; ami esendő­ kori igazságértelme a többire való ráutaltság­
vé válik, az a puszta meglét. ban rejlik.
Azonban az ember nem tudja a létét a meglét Igazságtalanság akkor keletkezik, ha a mó­
feltételei nélkül megvalósítani. Az ezt jelölő dok egyike izolálódik és érvényességét ab­
kifejezés a szolútként tételezik.
200 XX. század

m últ létezés jövő

A Létezés

a „más által látottá válás" a „másikat látás" igazsága

B Pillantás

m agáért
való lét

pozitivitás

másokért való lét

C Létmeghatározások

Jean-Paul Sartre (1905-1980) egzisztencializ­
musát H usserl fenomenológiája, H eideg ­
ger , H egel és később a marxizmus befolyá­
solja. Ahogyan C a m u s , S artre is színházi da­
rabokat és regényeket ír, ezen keresztül az
egzisztencializmus, különösen Franciaor­
szágban egy időre „divatos áramlattá”
válik.
S artre első főműve, „A lét és a semmi” , a
fenomenológiai ontológia kísérlete és így
a létre vonatkozó kérdéssel indul. Megkülön­
bözteti
a magánvaló létet mint a dolgoknak a tu­
dattól független létét a magáért léttől mint
az ember tudat által meghatározott lété­
től.
A magánvaló lét sem önmagára, sem másra
nem vonatkozik; ez továbbá „tömör”, azaz
semmiféle nemlét által át nem tört pozitivi­
tás; ez az, ami. Csak az ember tudatával adó­
dik a semmi. A magáértvaló rendelkezik
a semmizés képességével.
„Az a lét, amely által a semmi a világra
jön, olyan lét, amelynek létében a lét sem­
mijéről van szó: az a lét, amely által a sem­
mi a világba bekerül, a saját semmije kell
hogy legyen.”
Ez az emberi létezés meghatározottsága. Ez
önmagában hordozza saját tagadását, azaz el­
lentmondásos:
Ez olyan lét, „amely az, ami nem és az
nem, ami” .
Ez azt jelenti, hogy az ember olyan lét, amely
a jelenen túl a jövőre vetül; lényegében lehe­
tőségei által meghatározott. E tervezés által
az ember már mindig túlhalad önmagán,
ő az, ami még nincs.
Az ember nem redukálhatja magát a ténysze­
rűen adottra sem,
ő nem csak az, ami, hanem az, amivé ma­
gát teszi.
Az ember létállapota ennélfogva a szabad­
ság, mert nem tehet semmi mást, önmagát
kell megvalósítania, azaz magából azt csi­
nálnia, ami ő; az ember szabadságra ítélte­
tett.
A szabadság a magánvaló lét semmizése
tervezés által.
A tényszerű adottság (pl. a dolog ellenállása,
embertársak, testiség) a szabadságot nem
szüntetik meg, mert csak a szabadság leplezi
le ezeket határként; csak konkrét életterven
belüli korlátozást jelentenek.
S artre szerint nincs Isten, aki az ember szá­
mára lényegét előre meghatározza, mert az
ember saját maga határozza meg önmagát lé­
tezése során:
„Mit jelent itt, hogy a létezés megelőzi a lé­
nyeget? Azt, hogy az ember először léte­
zik, megtalálható, megjelenik a világban,
és utána definiálódik.”
Az ember teljes felelősségre ítéltetett önma­
gáért. Azonban az igaztalanság lehetőségével
Egzisztencializmus Il./Sartre 201
is rendelkezik önmagával szemben. Ezen
a ponton a fakticitás és a szabad tervezés
összjátékát S artre úgy értelmezi át és kezeli,
hogy az ember a saját létéért való felelőssé­
get megkerülheti.
Fontos helyet foglal el a Másvalakihez fűződő
vonatkozások vizsgálata. A másokértvaló lét
struktúráját S artre a tekintet elemzésében
tárja fel (ami nem korlátozódik a szemre
mint érzékszerve). Tekintve lenni azt jelenti,
hogy mindig a Másvalaki jelenléte konstruál­
ja az egyesek létét.
Egyedül önmagában az egyes ember beol­
vad közvetlen cselekvésébe, nem úgy téte­
lezi magát a tudatában, mint azt, aki ő ma-
gánvalóan a tettében.
Másvalaki által megpillantva az ember azon­
ban tárggyá merevedik; ki van szolgáltatva
a Másvalaki ítéletének. Sartre ezt a „leselke­
dő” példáján világítja meg.
Kíváncsiságához kötötten a leskelődő én­
tudat nélkül feloldódik tetteiben. Másvala­
ki által megpillantva abban a pillanatban
kiderül, hogy ő kicsoda: féltékeny leskelő­
dő. „A tekintet próbája során, amikor fel-
nem-fedett tárgyszerűségként érzékelem
önmagamat, közvetlenül, s egész lényem­
mel érzékelem másvalaki megfoghatatlan
alanyiságát. S ugyanakkor érzékelem vég­
telen szabadságát is.”
Ahhoz, hogy magunkat megismerjük, szük­
ségünk van a másikra. Az ebben rejlő mások­
nak való kiszolgáltatottságot akkor lehet le­
győzni, ha az egyes ember tudatosan lehető­
ségeire tekintettel tervez.
Úgy tapasztalja meg saját személyes létét,
hogy nem válik mássá.
„A dialektikus ész kritikája” című írásában
Sartre kiterjeszti vizsgálódását a társadalom
területére, amennyiben az egzisztencializmus
és a marxizmus összekapcsolására törekszik.
A történelem marxista értelmezése, a gazda­
sági feltételek ellentmondásosságának és az
individuum elidegenedésének szempontjából
tárgyalja a történelmi és társadalmi realitást,
amelyen belül a létezés tervezése végbemegy.
Ezért S artre az individuális szabadság és
a társadalom anyagi, gazdasági féltételezett-
ségének dialektikus közvetítését célozza
meg. Az a feladat, hogy
„létrehozzuk a megértő megismerést,
amely az embert újra megtalálja a társadal­
mi világban és őt gyakorlatáig, illetőleg ter­
véig követi, amely egy meghatározott szi­
tuáció alapján az embert a társadalmilag
lehetségessel konfrontálja”.
S artre a marxizmusban azt bírálja, hogy az
individuumot egy a priorisztikus történeti
konstrukció totális céljának veti alá. Ezért az
egzisztencializmust a marxizmusba kell integ­
rálni, hogy annak dogmatikáját meg lehessen
bontani.
202 XX. század

A Camus: Az abszurd ember és a lázadó ember

az értelem keresése szolidaritás

a mérték lemondás
etikája a transzcen­
dens
értelemről

az egység keresése lázadás

abszurd

B Camus: Az abszurd

Albert Camus (1913-1960) művének jelleg­
zetessége találóan írható le a „képekben gon­
dolkodás” kifejezéssel.
Nála nincsenek rendszeres filozófiai érte­
kezések; filozófiai-irodalmi és politikai esz-
széiben, elbeszéléseiben, drámáiban és
naplóiban fejti ki gondolatait.
C a m u s témája „Sziszüphosz mítosza”, az ab­
szurd megtapasztalása, amely az én és a világ
közötti áthidalhatatlan szakadékban mani­
fesztálódik. Az abszurd tudata az embert egy
csapásra megragadhatja, ha a hétköznapok
kulisszái összeomlanak és az ember közvetle­
nül kerül szembe a világ idegenségével és el­
lenségességével.
„Az elidegenedés megragad bennünket:
érzékeljük,, hogy a világ »tömör«, sejtjük,
mennyire idegen egy kő, áthatolhatatlan
számunkra, és hogy mekkora intenzitással
tagad minket a természet vagy egy tá j...
A világ kicsúszik a kezünkből és megint
önmaga lesz.”
Az ember azonban szüntelenül vágyat érez
magában a veszendőbe ment egység és az ér­
telem beteljesülése után. Az egységre, a tisz­
taságra, az értelemre irányuló emberi törek­
vések és a világ közötti szakadékban, amely
ezeket tagadja, áll fenn az abszurd.
„Az abszurd a kérdező ember és az oktala­
nul hallgató világ szembenállásából kelet­
kezik.” „Sziszüphosz elgondolkodik azon
az összefüggő cselekmény-sorozaton, ame­
lyet emlékezetének pillantása forraszt egy­
be, és amelyre nemsokára halála üt pecsé­
t e t... De Sziszüphosz a felsőbbrendű hűsé­
get hirdeti, amely tagadja az isteneket, és
felemeli a sziklákat.”
Az abszurdot mint elsődleges bizonyosságot
és előfeltételt kell rögzíteni. A meglét min­
den metafizikai értelmezéséről való lemon­
dás a következménye, és az az emberhez szó­
ló felhívás,
hogy az emberi mérték világán belül ren­
dezkedjen be, ne valamely túlsóban re­
ménykedjen, hanem az adottat merítse ki.
Az ember sorsa az, hogy az Isten és értelem
nélküli világban a szenvedést magára vállalja.
Ezért az abszurd hőse Sziszüphosz.
Az istenek őt büntetésképpen - az istenek le­
becsülése és életakarata miatt - soha véget
nem érő értelmetlen munkára ítélték. Azon­
ban annak a tudatnak órájában, amikor Szi­
szüphosz visszatér a sziklához, hogy a kínt új­
ból magára vegye, akkor felette áll sorsá­
nak.
Nem létezik olyan sors; amit a megvetés
nem képes legyőzni... Ó a sorsból emberi
ügyet csinál, amelyet az emberek között
kell szabályozni.”
Mivel az emberen és a világon kívül nincs ab­
szurditás, így megmarad az az érték, amelyet
az abszurd nem képes tagadni, anélkül, hogy
magát feloldaná, ez pedig az élet maga.
Egzisztencializmus IIL/Camus; Marcel 203
Az ember alapvető tartása ennélfogva az ab­
szurd elleni lázadás. A saját identitása érde­
kében
az embernek fenn kell tartania feltétlen
igényét az egységre és az értékteljesülésre,
akkor is, ha tudja, hogy ez nem váltható
valóra.
Az ember lázadása megléte feltételei ellen
„A lázadó ember” című esszéjének a témája.
Az egyes ember felismeri, hogy nincs egyedül
sorsával és azonosul többi szenvedő ember­
társával. Ezért minden lázadás alapja a szoli­
daritás. Ha az ember a lázadás folyamán fel­
áldozza magát, akkor ez a jó (szabadság,
igazságosság) javára történik, amely túlmutat
saját sorsán.
Itt Prométheusz a szimbolikus figura, aki
az istenektől ellopja a tudást, hogy a szük­
séget szenvedő ember számára elhozza.
A lázadás téves formái a történelemben ott
jöttek létre, ahol az megtagadja az abszurd­
ban és a szolidaritásban való eredetét és felál­
dozza az embert egy állítólagos abszolút vég­
cél érdekében, ahol nihilizmusba és az embe­
rek megvetésébe torkollik. Ha egy elő­
re adott abszolút értelem, amely az életet
vezeti, nem ismerhető meg, akkor ez azt je­
lenti,
hogy az embernek lehetőségein belül kell
a helyes mértéket megtalálnia.
Az ehhez vezető utat a „földközi-tengeri gon-
dolkodás”-ban találja meg, amit C amus
számára a Földközi-tenger térsége és az
ott keletkezett görög gondolkodás testesít
meg.
Ezen a tájon a fény és az árnyék, a nap és
a tenger ellentétének kiegyenlítődése mani­
fesztálódik. C amus itt is újra a görög mitoló­
giához nyúl vissza:
„A nemezisz éber, ő a m érték és nem
a bosszú Istennője. Mindenkit, aki a ha­
tárokat átlépi, kérlelhetetlenül megbün­
tet.”
Gábriel Marcel (1889-1973) keresztény néző­
pontot képvisel az egzisztencialista filozófiá­
ban. A „Lét és birtoklásiban M arcel két
alapvető beállítódást állít egymással szembe.
A „birtoklás” módjában az eltárgyasító és
birtokba vevő tartás nyilvánul meg a világ, az
embertárs és önmagunk felé, aminek az el­
vont és objektív gondolkodás felel meg. így
azonban az ember nem tesz eleget ontológiai
meghatározottságának.
Az ember ugyanis nem az elhatárolódás­
ban létezik, hanem az embertársban és az
isteni létben való részesedésben.
Ezt a bensőséges, a létnek magát odaadó
„áhítatában” fogja fel. A létben való részese­
dés abban a szeretetben valósul meg, amely
a másiknak fenntartás nélkül megnyílik és
ezen túllépve Istenre mint az abszolút Te-re
utal.
204 XX. század
B Az „eszköz” ráutaló jellege
Martin Heidegger (1889-1976) a XX. század
legbefolyásosabb gondolkodói közé tartozik.
Hatása kiterjed a filozófián túl a teológiára,
a pszichológiára és az irodalomtudományra.
Kitűnik új szóértelmezéseket alkalmazó
sajátos nyelvhasználatával.
Fő művében („Lét és idő”, 1927) „a lét értel­
m ére” vonatkozó kérdést akarja újból felten­
ni egy fundamentálontológia megalkotásának
igényével.
Ebben az ember a kiindulópont, fogalmilag
jelenvalólétként megragadva, mivel maga
a léte, amennyiben a léthez viszonyul, a lét­
megértés által tűnik ki.
„A jelenvalóiét mint megértő létképesség
van, amelynél az ilyen létben a létről mint
a sajátjáról van sz ó ... Magát azt a létet,
amelyhez a jelenvalóiét mint a sajátjához
így vagy úgy viszonyulhat és valahogyan
mindig viszonyul, egzisztenciának jrjfc
vezzük.
A tT egzisztenciát.,(a jelenvalólét létét) maga
a minden¥öri jelenvaloTTáfaíözza meg, legsa-
játabb lehetőségeinek választásában. Eköz­
ben megnyerheti vagy elveszítheti önmagát,
azaz a
tulajdonképpeniség létmódjában állhat, ha
önmagát valósítja meg, vagy a nem-tulaj-
donképpeniségében, ha választása csak lát­
szólagos.
Mivel a jelenvalóié tét az a mindenkori lehe­
tőség határozza meg, ami ő, a jelenvalóiét
megértésének az egzisztenciából kell kiindul­
nia. Nem vezethető le egy általános előzetes
lényegből. A jelenvalóiét létkarakterei nem
kategóriákkal ragadhatok meg (mint a nem
jelenvalólétszerű létnél), hanem egzisztenciá-
lékkal.
A jelenvalóiét alapállapota a „világban-ben-
ne-lét”, abban az értelemben, hogy „jól is­
merni, hozzászokni, kapcsolatban lenni vala­
mivel, ami a gondoskodás egzisztenciáléjával
ragadható meg. Itt a világ bensőséges ismere­
tének módja mindenekelőtt a létezővel való
„bánással” jellemezhető, amelyet H eidegger
„eszköz”-nek nevez.
Az eszközt a „kézhezállósága” határozza
meg, azaz hogy rendelkezésre áll felhasz­
nálásra (pl. szerszám).
Ekkor a mindenkori eszköz egy a világot
együtt konstituáló ráutaló összefüggésben áll,
amely a vele való bánásban tárul fel és a világ
„hogyan”-ját nyitja (B ábra).
A jelenvalóiét továbbá „együttlét” is, mint an­
nak a lehetőségnek a feltétele, hogy az együt­
tes jelenvalóiét előfordulhasson. A másokhoz
fűződő kapcsolat mint (nem szociáletikailag
értendő) „gondoskodás” fogható fel.
A jelenvalóiét többnyire nem az önmaga-lét
tulajdonképpeniségének a módjában találha­
tó, hanem az „akárkivé hanyatlásban”. Eb­
ben a jelenvalóiét a létét másoktól veszi,
amennyiben abból érti meg magát, amit
Heidegger I. 205
„akárki” tesz, azaz az átlagosságban és
a hétköznapiságban él.
Az a mód, amelyben a világ a jelenvalóiét
számára eredendően feltárul, az a „diszpo­
zíció” .
Ez abban a hangulatban nyilvánul meg,
amelyből kitűnik, hogy az embernek mi­
lyen kedve van (öröm, szomorúság, una­
lom, félelem).
Ebben tárul fel a jelenvalóiét „belevetettsége”
is a világba, mint az ő fakticitása, amely fel­
hívja a figyelmet arra, hogy jelenvalólétét
vállalnia kell, anélkül hogy ismerné „a hon­
nan” mélyebb okát.
A jelenvalóiét másik egzisztenciális alapmód­
ja a megértés. Ez a lehetőségekre vonatkozik,
mivel a megértés önmagában kivetülésjel­
legű.
A megértésben tárul fel a jelenvalóiét szá­
mára saját lenni-tudása, valamint a világ
rendeltetés összefüggése.
A beszéd végül is a világban-benne-lét disz­
pozíciós érthetőségének jelentésszerű tago­
lása.
A jelenvalóiét alapstruktúrája a „gond” mint
az egzisztencialitás (lenni-tudás), a faktici-
tás (belevetettség) és a hanyatlás („akár­
ki”) egysége.
A jelenvalóiét akkor egzisztál, ha magát tu­
lajdonképpeni lehetőségeire tekintettel kive­
títi. Eközben mindig a világába vetetten talál­
ja magát, ami a lehetőségeinek a keretét
ténylegesen behatárolja.
Túlsúlyban van itt az akárki átlagosságába
való hanyatlás módja, amelyből a jelenva-
lólétnek ki kell magát szakítania saját tu-
lajdonképpeniségébe.
H eidegger a szorongásban talál olyan alap­
diszpozíciót, amelyben a jelenvalóiét önma­
gával és legsajátabb lehetőségeivel szem­
besül.
A szorongás „valamitől”-je nem világon be­
lüli meghatározottság (mint a félelemnél),
hanem a világban-benne-lét mint olyan.
Ebben a jelenvalóiét saját magára vetül visz-
sza, megszabadul az akárki uralmától és így
felszabadul saját lenni-tudása. A szorongás­
ban feltárul a jelenvalóiét számára a végessé­
ge és semmisége is, amennyiben megtapasz­
talja saját „halálhoz viszonyuló létét”. E leg­
szélsőségesebb lehetőségének a „megelőlege­
zése”
feltárja a jelenvalóiét számára saját beleve-
szését az akárkibe (mivel másokra a halál­
ban nem támaszkodhat)
és elviszi odáig, hogy önmaga legyen és ma­
gát a maga egészében (amelyhez a halálhoz
viszonyuló lét is tartozik) fogja fel.
Tulajdonképpeniségének lehetőségéről a je­
lenvalóiét a lelkiismeret hangja által tud.
A lelkiismeret nem valami határozottat
mond, hanem a jelen valóiét viszi benne ön­
magát a lenni-tudás közelébe.

Martin Heidegger (1889-1976) a XX. század
, legbefolyásosabb gondolkodói közé tartozik.
Hatása kiterjed a filozófián túl a teológiára,
a pszichológiára és az irodalomtudományra.
Kitűnik új szóértelmezéseket alkalmazó
sajátos nyelvhasználatával.
Fő művében („Lét és idő" , 1927) „a lét értel-
mére" vonatkozó kérdést akarja újból felten-
ni egy fundamentálontológia megalkotásának
igényével.
Ebben az ember a kiindulópont, fogalmilag
jelenvalólétként megragadva, mivel maga
a léte, amennyiben a léthez viszonyul, a lét-
megértés által tűnik ki.
„A jelenvalólét mint megértő létképesség
van, amelynél az ilyen létben a létről mint
a sajátjáról van szó ... Magát azt a létet,
amelyhez a jelenvalólét mint a sajátjához
így vagy úgy viszonyulhat és valahogyan
vezzük. „---- ···
mindig viszonyul, egzisztenciának !J5<.:
....•,_ „.......
A z "egzíSZtef}.figJ.„(a jelenvalólét lé,tét) maga
a míildeiíK'Öri jelenva1oiia1afözza'm eg, legsa-
játabb lehetőségeinek választásában. Eköz-
ben megnyerheti vagy elveszítheti önmagát,
azaz a
tulajdonképpeniség létmódjában állhat, ha
önmagát valósítja meg, vagy a nem-tulaj-
donképpeniségében, ha választása csak lát-
szólagos.
Mivel a jelenvalólétet az a mindenkori lehe-
tőség határozza meg, ami ő , a jelenvalólét
megértésének az egzisztenciából kell kiindul~
nia. Nem vezethető le egy általános előzetes
lényegből. A jelenvalólét létkarakterei nem
kategóriákkal ragadhatók meg (mint a nem
jelenvalólétszerű létnél), hanem egzisztenciá-
lékkal.
A jelenvalólét alapállapota a „világban-ben-
ne-lét", abban az értelemben, hogy „jól is-
merni, hozzászokni, kapcsolatban lenni vala-
mivel, ami a gondoskodás egzisztenciáléjával
ragadható meg. Itt a világ bensőséges ismere-
tének módja mindenekelőtt a létezővel való
„bánással" jellemezhető , amelyet HEIDEGGER
„eszköz"-nek nevez.
Az eszközt a „kézhezállósága" határozza
meg, azaz hogy rendelkezésre áll felhasz-
nálásra (pl. szerszám) .
Ekkor a mindenkori eszköz egy a világot
együtt konstituáló ráutaló összefüggésben áll,
amely a vele való bánásban tárul fel és a v.ilág
„hogyan"-ját nyitja (B ábra) .
A jelenvalólét továbbá „együttlét" is, mint an-
nak a lehetőségnek a feltétele, hogy az együt-
tes jelenvalólét előfordulhasson. A másokhoz
fűződő kapcsolat mint (nem szociáletikailag
értendő) „gondoskodás" fogható fel.
A jelenvalólét többnyire nem az önmaga-lét
tulajdonképpeniségének a módjában találha-
tó, hanem az „akárkivé hanyatlásban". Eb-
ben a jelenvalólét a létét másoktól veszi,
amennyiben abból érti meg magát, amit
Heidegger 1. 205
„akárki" tesz , azaz az átlagosságban és
a hétköznapiságban él.
Az a mód, amelyben a világ a jelenvalólét
számára eredendően feltárul, az a „diszpo-
zíció" .
Ez abban a .h angulatban nyilvánul meg,
amelyből kitűnik, hogy az embernek mi-
lyen kedve van (öröm, szomorúság , una-
lom, félelem).
Ebben tárul fel a jelenvalólét „belevetettsége"
is a világba, mint az ő fakticitása , amely fel-
hívja a figyelmet arra , hogy jelenvalólétét
vállalnia kell, anélkül hogy ismerné „a hon-
nan" mélyebb okát.
A jelenvalólét másik egzisztenciális alapmód-
ja a megértés. Ez a lehetőségekre vonatkozik,
mivel a megértés önmagában kivetülésjel-
legű.
A megértésben tárul fel a jelenvalólét szá-
mára saját lenni-tudása, valamint a világ
rendeltetés összefüggése.
A beszéd végül is a világban-benne-lét disz-
pozíciós érthetőségének jelentésszerű tago-
lása.
A jelenvalólét alapstruktúrája a „gond" mint
az egzisztencialitás (lenni-tudás) , a faktici-
tás (belevetettség) és a hanyatlás („akár-
ki") egysége.
A jelenvalólét akkor egzisztál, ha magát tu-
lajdonképpeni l ehetőségeire tekintettel kive-
títi. Eközben mindig a világába vetetten talál-
ja magát, ami a lehetősé geinek a keretét
ténylegesen behatárolja.
Túlsúlyban van itt az akárki átlagosságába
való hanyatlás módja, amelyből a jelenva-
lólétnek ki kell magát szakítania saját tu-
lajdonképpeniségébe.
HEIDEGGER a szorongásban talál olyan alap-
diszpozíciót , amelyben a jelenvalólét önma-
gával és legsajátabb lehetőségeivel szem-
besül.
A szorongás „ valamitől"-je nem világon be-
lüli meghatározottság (mint a félelemnél) ,
hanem a világban-benne-lét mint olyan.
Ebben a jelenvalólét saját magára vetül visz-
sza, megszabadul az akárki uralmától és így
felszabadul saját lenni-tudása. A szorongás-
ban feltárul a jelenvalólét számára a végessé-
ge és semmisége is , amennyiben megtapasz-
talja saját „halálhoz viszonyuló létét". E leg-
szélsőségesebb lehetőségének a „megelőlege­
zése"
feltárja a jelenvalólét számára saját beleve-
szését az akárkibe (mivel másokra a halál-
ban nem támaszkodhat)
és elviszi odáig, hogy önmaga legyen és ma-
gát a maga egészében (amelyhez a halálhoz
viszonyuló lét is tartozik) fogja fel.
Tulajdonképpeniségének lehetőségéről a je-
lenvalólét a lelkiismeret hangja által tud.
A lelkiismeret nem valami határozottat
mond, hanem a jelenvalólét viszi benne ön-
magát a lenni-tudás közelébe .
206 XX. század

A A lét megvilágítása·

100 Screen 1,0

:Color 0,0:
1To40 Step 2

B A technika kihívó és torzító természete


A jelenvalólét egész struktúrájának a megér-
tése az arra a kérdésre adott válasszal zárul
le , amely a jelenvalólét egységét a gondban
majd lehetővé teszi. Ez HEIDEGGER szerint az
időbeliség. A megelőlegező eltökéltség, ami-
vel maga a jelenvalólét a lehetőségeit tekint-
ve kivetül , csak a jövő jelensége által lehetsé-
ges, ami által a jelenvalólét önmagához köze-
ledhet; De csak
amennyiben a jelenvalólét vállalja magát,
akként, „ahogyan egykor már volt", azaz
saját voltságában, akkor tud a jövőben ma-
gához úgy közeledni , hogy önmagához tér-
jen vissza.
És csak a saját jelenlétébén kapcsolódhat
a környezetéhez és ragadhatja meg cselek-
véssel. Az időbeliség mint „volt-jelen-jövő"
teszi lehetővé az egésznek-lenni-tudást, ez
a gond értelme.
A jelenvalólét időiesülése a tulajdonképpeni-
ség módjában
az előlegzés (jövő) , a pillanat (jelen), az is-
métlés (volt).
Kb. 1930-tól változás megy végbe HEIDEGGER
gondolkodásában, amit maga is fordulatnak
tekint. A „Lét és idő" megkísérelte a lét ér-
telmének kérdését a jelenvalólét létmegérté-
se felől megvilágítani, most viszont a lét maga
az, ami a létmegértést lehetővé teszi , azon
a módon , amelyben azt kifejti magából.
„Az embert inkább a lét maga »veti bele«
a lét igazságába azért, hogy ő ilyenformán
ek-szisztálva óvja a lét igazságát, hogy a lét
fényében a létező mint létező , mint ami je-
lenjen meg. Hogy megjelenik-e és hogyan ,
hogy hogyan érkeznek, vannak jelen és tá-
voznak az isten és az istenek , a történelem
és term észet a lét fényéből , azt nem az em-
ber dönti el. A létezők megérkezése a lét
végzetén alapul. De az emberek számára
megmarad a kérdés, hogy lényegének
sorsszerűségében megtalálja-e azt., ami
megfelel ennek a végzetnek ."
Az ember ek-szisztenciája a lét világlásában
állást jelenti.
A világlás itt azt jelenti, a megvilágítás ér-
telmében, hogy „valamit könnyűvé , nyílttá
tenni".
A lét és az ember közötti viszonyt maga a lét
hozta létre , olyanformán, hogy összegyűjtöt­
te a jelenvalólétet mint a világlás „helységét
és helyét".
A lét maga a világlás, míg az abban a jelen-
valólét számára a megjelenő (megvilágí-
tott) a létező.
Az a mód, ahogyan a létező megjelenik ,
a léttörténet folyamán változik.
A létező igazsága HEIDEGGER szerint mint el-
nem-rejtettség ragadható meg.
„Csak ez a világlás ajándékozza és biztosít-
ja nekünk embereknek az átjárást a létező­
höz. . . E világlásnak köszönhetően a lé-
Heidegger II. 207
tező bizonyos váltakozó mértékben nem
rejtett. "
A nem rejtettséghez tartozik azonban az
a rejtekezés is, amelyben a létező az egészből
kivonja magát. A létező letagadja magát,
amennyiben nem lép be a világlásba (megis-
merésünk határai),
eltorzítja magát , amennyiben a létező a lé-
tezőt elrejti (tévedés és csalódás).
Az ember hajlandósága, hogy a látszólag kö-
zelebbihez, a létezőhöz igazodjon és közben
elfelejtse a legközelebbit, a létet, amely elrej-
tőzik. Az embernek mint ek-szisztenciának
az a rendeltetése, hogy engedje magát a lét
által igénybe venni, hogy nyitott legyen ma-
gának a világlásnak az el-nem-rejtettsége
felé.
A lét igazsága a világlás eseménye, amely
minden megviláglott létezőt hordoz.
A hozzáférés a léthez a nyelv által nyílik meg ,
mert a lét „a nyelv felé vezető útban" világlik
meg. A nyelv itt olyasvalamiként jelenik
meg, amit az ember nem tetszése szerint
használ , hanem amelyben ő mindenkor már
benne van és amiből beszél.
„A nyelv a lét háza, amelyben lakva az em-
ber ek-szisztál, amennyiben őrzi a lét igaz-
ságát és ahhoz tartozik." .
Az embernek ezért a nyelvre kell hallgatnia,
hogy kivegye belőle , mit mond. Ez a mondás
értelme („sagari") a „mutatni , megjelentet-
ni" jelentésében.
A lét jelenléte a nyelvben mindenekelőtt
a költészet eredeti beszédében nyilvánul
meg.
Korunknak „létvégzeteként" HEIDEGGER a
technika lényegének kérdését kutatja.
A technika történelmileg meghatározott
mód , amelyben a lét feltárul.
Ezzel azonban az ember nem rendelkezik,
ezért nem tudja magát kivonni a technika igé-
nye alól. A létező a modern technikában
megjelenik ·
az „állvány " módj ában , a kihívás értelmé-
ben (kiállítani valakit), torzulásként (más
hozzáférési módok a létezőhöz) , mind
a természetre, mind az emberre vonatkoz-
tatva („előállítani ", „odaállított").
Az állított l étező „állománynak" mutatkozik,
azaz alkalmazásra készen áll a technika belát-
hatatlan működése és tervei számára.
A veszély abban áll, hogy az ember már min-
den létezőt (beleértve önmagát is) csak a si-
kerorientált előállítás és értékesítés anyagá-
nak tekint. Ő már
csak az állványként megviláglott létezőhöz
tartja magát és megfeledkezik eközben
a feltárulkozás más módjairól és a lét kö-
zelségéről.
Ennek a létkorszaknak akkor .szakad vége ,
ha az ember észreveszi a veszélyt és felébred
l étfelejtéséből.
208 XX. század

szimbólum: jelölő junktor: példa: olvasat:

& P&Q
A konjunkció P a Q P és Q
P . Q
V diszjunkció P v Q P vagy Q
3 kondicionális P =>Q P implikálja Q-t,
P —» Q ha P, akkor Q
bikondicionális P <h> Q P pontosan akkor, ha Q
P= Q P akkor és csak akkor, ha Q
~1 -i P
- tagadás - P nem P
~ ~ P
A, Kijelentéslogika vagy junktorlogika

szimbólum: elnevezése: jelöli:

F, G, H predikátumkonstansok predikátum-kifejezések („... nagy")
a, b, c individuumkonstansok tulajdonnevek
x, y, z individuumváltozók helyek fenntartása tulajdonnevek számára
V univerzális kvantor „mindenkire..." („mindenre...")
A
„(Vx)Fx" = minden x-re F igaz x-ről
3 egzisztenciális kvantor „néhányra. vagy „létezik egy..."
V „(ax)Gx" = néhány x-re G igaz x-ről
\ osztályoperátor .. .-nak az osztálya .. .-nak a fogalma
6 kopula ...-nak az eleme, megvan a ... tulajdonsága

A2 predikátumlogika (vagy kvantorlogika)

A A modern logika fontos szimbólumai és fogalmai

modus ponens Q
P Q [(P -> Q ) & P] -»
P -*Q
P i i i i i i i
b i i h h i i
Q i h h h i i h
feltételes h h i h h i h
szillogizmus (2) (3) (2)
(1) (1)
P —> Q
Q —> R B2 a modus ponens ¡gazságtáblája
P^ R
P Q R [(P -> Q) & (Q->R)1 * (P -> R )
modus tollens
i i i i i i ■ f ,
P —> Q
~ Q i i h i h h h
i h i h h i i
~ P h i i i i V i
diszjunktív h h i i i i i
szillogizmus h i h i h h i
P v Q i h h h h i h
~ P i i i
Q ( 1) (2 ) ( 1) (3) (2 )

B1 fontos szillogizmusok B3 a hipotetikus szillogizmus igazságtáblája

B Szillogizmusok és igazságtáblák

A XX. század modern logikáját részben lo­
gisztikának, de mindenekelőtt matematikai
vagy szimbolikus logikának nevezik, mivel
túlnyomórészt szimbólumokkal dolgozik.
A modern logika egyik megalapítója G.
F rege (217. old.), akinek „Fogalomírás” és
„Az aritmetika alapjai” című művei a logikát
mélyenszántóan megváltoztatták. A kvantifi-
káció és a predikátumkalkulus bevezetésével
adekvát szimbolizálást valósít meg.További
fontosabb képviselői:
G iuseppe P eano (1852-1932), aki megmutat­
ja, hogy matematikai kijelentéseket nem in­
tuícióval fogadnak el, hanem premisszákból
vezetik le azokat (1. B. R ussell 219. old.).
Ja n B rouwer (1881-1966) intuicionisztikus
matematikafogalmat dolgoz ki.
L . W ittgenstein kifejleszti az igazságtáblá­
zatokat. Hozzá igazodik azután pl. F. P.
R am sey , R . C a rnap , K. G ö del , L. L öw en -
heim , Th. S kolem , J. H erbrand és W.VAN O.
Q u in e .
A modern logika mindenekelőtt formalizált:
Érvényes következtetések elérése érdeké­
ben a modern logikában szimbólumokat
adnak meg, és szabályokat a szimbólumok
és szabályok kombinációja számára.
Formális következtetések és értelmezések
konzisztens elméletét törekszik a logika ki­
dolgozni. Eredményeit a technikában és
a matematikában alkalmazzák, különösen az
elektronikában és a komputereknél. A mo­
dern logika kétfajta kalkulussal dolgozik:
a kijelentéskalkulussal (junktorlogika),
a változóknak és kijelentések vagy monda­
tok kapcsolódásának a rendszerével, és
a predikátumkalkulussal (kvantorlogika),
amely individuum változók és/vagy kons­
tansok rendszeréből áll, a kvantorokon kí­
vül, amelyek a konstansok és változók né­
melyikén operátorokként működnek.
A kalkulus alkotórészei:
- függvények, hasonlóan a matematikához:
+ , —, = .
Egy ilyen kifejezés az adott változó vagy vál­
tozók függvénye, ha a kifejezés értéke csak
akkor meghatározott, ha a változó egy meg­
határozott értéket vesz fel.
- A kalkulusban konstansok lépnek fel: „p” ,
„q” , „F” , „G” , „H” ...
A konstans olyan szimbólum, amely valami
meghatározottnak a nevét képviseli, mint
amilyen egy egyedi tárgy, egy tulajdonság,
egy viszony, vagy egy kijelentés.
- a változók („x”, „y” , „z”) nem egy megha­
tározott dolog nevei, hanem határozatlan
nevei valaminek a dolgok egyik osztá­
lyából.
- a junktorokat egy vagy több konstanssal
kapcsolják össze, hogy egy új konstanst
vagy formát képezzenek, pl.: (ha -
akkor), „+*■” (akkor és csak akkor, ha),
„v” (vagy), (nem).
Modern logika I. 209
A szintaxis a nyelvi jelek egymás közötti vi­
szonyát szabályozza. Egy logikai rendszeren
belül eszerint dönthető el, hogy egy meghatá­
rozott kifejezést korrekten képeztek-e. Ha
pl. x és y ezen feltételnek megfelelnek, akkor
x.y is stb.
Egy kifejezés akkor számít interpretáltnak,
ha szimbólumaihoz jelentés rendelődik.
A kijelentéslogika csak mondatokkal és kije­
lentésekkel foglalkozik, nem osztályokkal,
mint a hagyományos logika. A komplex téte­
lek (pl. p. q: „A nap süt és esik”) egyszerű té­
telekből állnak mint részeikből (p: „A nap
süt”). A szemantikában (jelentéstan) egy
igazságértéket rendelnek a kijelentésekhez és
kapcsolataikhoz:
„ /”-1 az „igaz”-hoz vagy ,,//”-t a „hamis”-
hoz.
Az igazságfüggvény az a funkció, amely egy
kijelentéshez hozzárendeli az I vagy a //é r t é ­
ket. Az igazságfüggvények kombinációja szá­
mára fejleszti ki W ittgenstein az igazságtáb­
lázatokat (B ábra és 212. old.). A tautológia
a kijelentéslogika egyik alapfogalma. Olyan
komplex mondatból áll, amely mindig igaz.
Pl. „a vagy —a” tautológia, mert ha „a”
igaz, akkor igaz az egész kijelentés, és ha
„a” hamis, akkor „ ~ a ” igaz és az egész ki­
jelentés igaz marad.
Néhány fontos tautológia, azaz logikailag
igaz mondat:
- a le választási szabály (klassz: modus po­
nens): (p & (p—>q))—»q
- a modus tollendo tollens:
(~ q & (p-n>q)H ~ P
- a hipotetikus szillogizmus:
(p-^q) & (q-»r))-» (p-*r)
- a reductio ad absurdum:
(p-> (q& ~q))—> ~ p
- a kettős tagadás törvénye: pn-»---- q
A természetes nyelvben az alany mellett,
amely pl. egy individuumot jelöl, predikátu­
mok lépnek fel, amelyek egy tulajdonságot
rendelnek hozzá, pl. „Arisztotelész bölcs.”
Szimbólumok alkalmazásával a predikátum­
logika precízen elemzi az ilyen mondatokat.
Logikai meghatározatlanságok elkerülésére
szolgál a predikátumkalkulus. A kijelentés­
kalkulust használja fel, és mint fontos eszkö­
zöket, a funktorokat, amelyeket „kvantorok”-
nak vagy „kvantifikátorok”-nak neveznek.
A predikátumkalkulus felépítéséhez a követ­
kezőkre van szükség:
- tulajdonnevek: „a” , „b”, „c” stb.
- tulajdonságkonstansok: pl. „F” , ,,G” , „H”
- individuumváltozók: „x”, „y” stb.
Ezek nem meghatározott tárgyat jelentenek,
hanem mint helyfenntartók működnek. Ha
„F” pl. a „bölcsnek lenni” helyett áll, akkor azt
írjuk: „Fx”=„x bölcs” . „Arisztotelész bölcs”
ekkor„F a” lenne.
- propozíciók: „p” , „q”, „r” úgy, mint a kije­
lentéskalkulusban .
210 XX. század

C Példa a típuselméletre
 Modern logika II. 211

Ehhez jönnek a kvantorok. W hitehead „típusehnélete” megkísérli meg­

Az univerzális kvantor (V) azt fejezi ki: „Va­ oldani azokat a problémákat, amelyek a pre­
lamennyi x-re” vagy „minden egyes x-re” dikátumok és osztályok különböző szintjéből
(Vx) (Mx->Sx) a következőt jelenti: keletkeznek, mint az osztályok paradoxona
„Minden x-re, ha x ember, akkor x ha­ (B ábra).
landó.” Itt minden változóhoz egy számot rendelnek
Az egzisztenciális kvantor (3) az egyesre vo­ hozzá, ami a típusát jelenti. Az „a B-nek ele­
natkozik, azt mondja ki tehát: „(legalább) me” formájú kifejezéseket csak akkor képe­
egy x lé te z ik ...” Pl. „Arisztotelész bölcs” zik helyesen, ha „a” típusszáma alacsonyabb,
(3x) (x=a. Fx) lenne. mint „b”-é.
„Létezik egy x, aki Arisztotelész és bölcs.” Pl. a legalacsonyabb típust individuumok
A kapcsolat az egzisztenciális és az univerzá­ képezik, a legközelebbi individuumok tu­
lis kvantor között a logikai négyzettel (A áb­ lajdonságai és minden következőt a tulaj­
ra) fejezhető ki. donságok tulajdonságai.
Ennél legalább egy individuum létezését A „ramified (szétágazó) theory of types”-ban
előfeltételezik. minden változóhoz külön szintet rendelnek
hozzá és speciális szabályokat vezetnek be
A modern predikátumlogika előnye, hogy a változó szintekre.
képes a relációk adekvát kezelésére.
Egy „a” és „b” közötti diadikus (kéthelyű) A modern logika további ága a kombinatori­
reláció mint „aRb”-ként írható le. kus logika:
Itt „a” az első, „b” követi, az „a” és „b” hal­ meghatározott folyamatokat elemez, ame­
mazokat előző és követő területnek nevezik. lyek változókkal vannak összekapcsolva,
Együttesen képezik az „R” mezőt. R lehet mint pl. a szubsztitúció.
reflexív („aRa”), ha benne egy tárgy magára Célja a matematikai logika végső alapelvei­
vonatkozhat. Szimmetrikus relációknak ne­ nek leegyszerűsítése és a paradoxonok meg­
vezik azokat, amelyekre érvényes az „aRb” szüntetése. Aritmetikája olyan numerikus
és a „bRa”. függvényeket tartalmaz, amelyek részben re­
Aszimmetrikus pl. a „felesége valakinek” kurzívak és helyettesíthetők. Alkalmazni le­
reláció (mert a megfordítása nem érvé­ het a nyelvészetben, az informatikában és
nyes), szimmetrikus pl. a „házastárs” re­ magasabb rendű logikai kalkulusok vizsgála­
láció. tában.
Tranzitív reláció akkor adódik, ha „aRb” ,
„bRc” és „aRc” érvényes, tehát a, b, cugyan­ A modális logika a kijelentések kapcsolatait
ahhoz a mezőhöz tartozik. kutatja, modalitásuk figyelembevételével,
Például „nagyobb, mint”: azaz a szükségszerűség (SZ), a lehetőség
ha a > b és b> c, akkor a>c. (L) és lehetetlenség (~ L ) logikai viszo­
A „valakinek az apja” konverze pl. „a valaki­ nyait.
nek a gyereke”. A modális logikát általában extenzionálisan
művelik.
Az azonosság sajátos viszonyt jelent: Intenzionálisan a szigorú implikáción alapul:
„a/b” vagy „a= b ” . S zp= ~ L ~ p.
F rege úgy értelmezi az azonosságot, mint A logika általában intenzionálisan vizsgálja
a tárgyak nevei és jelei közötti relációt. Ez egy fogalom jegyeit (tartalmát), extenzionáli­
a kognitív azonosság van jelen pl. abban a ki­ san az alája eső dolgokat (a terjedelmet).
jelentésben, hogy
„A Vénusz és az Esthajnalcsillag azonos” A „többértékű logika” a kijelentések több
(a = b ), ami túlmegy az önmagával való trivi­ mint két értékével - igaz és hamis - számol,
ális azonosságon (a=a). pl. a „meghatározatlannak” , amelyet L uk a ­
Nehéz problémát jelent a „meg nem külön­ siewicz vezet be. Használnak „n-értékű kije­
böztethető azonossága” . lentéskalkulusokat” is tetszés szerinti számú
L eibniz ezen k ifejezése azt m ondja ki, hogy értékkel.
k ét d o lo g akkor azo n o s, ha m inden tulajdon­
ságukban m egegyeznek: A deontikus logika (vagy deontika) logikai
(VF) (Fa<n>-Fb)—»a=b. nézőpontból elemez normatív kijelentéseket
Q uine előnyben részesíti „az azonos megkü- és a modális logikához hasonló módon „köte­
lönböztethetetlenségét” és ezzel a következő lezettséggel” , „tiltással”, „megengedettség­
elvet: gel” dolgozik. Itt olyan elveket fogalmaznak
„Ha két tárgy azonos, akkor ugyanahhoz meg, mint ez:
az osztályhoz tartoznak.” Semmi sem lehet egyszerre tilos és kötelező.
A másodrendű logika a m ásodrendű prediká­ Ez a logika abban különbözik magától az eti­
tum okat és típusaikat tárgyalja, továbbá osz­ kától, hogy a kötelezettségek stb. számára
tályokat és osztályok osztályait. R ussell és semmiféle tartalmat nem szab meg.
212 XX. század

barázda 1/hangjegy 1 barázda 2/hangjegy 2

hang 1 hang 2

szó 1 (kétszeres) szó 2

belső leképező viszony

barázda 1 hangjegy 1 hang 1

(= 2 x ) (= 2x) (= 2x)
barázda 2 hangjegy 2 hang 2

A! Leképezési elmélet: leképezési reláció

egy mondat: (p) igazságérték-oszlop

^ 0 9az lehetséges
P vagy összekapcsolódások
N e amis
a) nem mindkettő
p és q
két mondat: p és q
kombinációs lehetőségei b) p vagy q

c) p vagy q,
de nem mindkettő
(mindkettő igaz)
d) tautológia
(p hamis, q igaz)
(p igaz, q hamis) e) ellentmondás

(mindkettő hamis)

B Igazságérték-táblázatok
 Wittgenstein I. 213

Ludwig Wittgenstein (1889-1951) különleges gondoljunk a hieroglif írásra, amely a té­

helyet foglal el a jelenkor filozófiájában azál­ nyeket, amelyeket leír, leképezi.” (A2
tal, hogy ábra).
„két kü lönböző filozófiát fejlesztett ki, Egy mondat akkor értelmes, ha tényállások
am elyből a m ásodik nem érthető m eg az el­ fennállását vagy nem fennállását mutatja be.
ső folytatásaként” (W. S tegmüller).
Az elsőt az egyetlen maga W ittgenstein által Ha az elemi mondatokat kombinálják, akkor
kiadott nagyobb írásban, a „Tractatus logico- az új mondat igazságértéke az őt alkotó elemi
philosophicus”-ban (1919) fejti ki, a másodi­ mondatok igazságértékéből adódik (igazság-
kat a hátrahagyott „Filozófiai vizsgálódá­ érték-elmélet).
sokéban (1953). A filozófus életében tényle­ Egy kijelentés akkor igaz, ha „a mondat­
gesen van egy „törés” (kb. 1919-26), amely ban próbaképpen összeállított” tény
megengedi két életszakasz szétválasztását. fennáll.
Két befolyásos filozófiai irányzat hivatkozik W ittgenstein a lehetséges kombinációkat
rá: táblázatban ábrázolja (B ábra). Ebben vég­
az angolszász jellegű analitikus filozófia és letként jelenik meg a tautológia, amely min­
a nyelvfilozófia (Ordinary Language Philos- den behelyettesítésre igaz és az ellentmon­
ophy). dás, amely egyetlen behelyettesítésre sem
W ittgenstein nyelve egyszerű és mentes igaz.
a szokásos terminológiától, de önkényes mó­ „Pl. Semmit sem tudok az időjárásról, ha
don alkalmaz olyan fogalmakat, mint a kép, azt tudom, hogy vagy esik vagy sem.”
világ, szubsztancia, erkölcs stb. Ez W ittgenstein példája a tautológiára. Az
A „Traktátus”-bán a fiatal W ittgenstein úgy ennek megfelelő ellentmondás az lenne:
közeledik a filozófiához, mint egy kívülről „Esik és nem esik”,
tervező (és nem annyira mint matematikus). ami mindkét esetre hamis lenne. „A tautoló­
Logikára és misztikára tagolja és a részeket gia és az ellentmondás nem képei a valóság­
azután újra összeilleszti számozott tételek­ nak. Semmiféle lehetséges helyzetet nem áb­
ben. A főtételek mutatják be a könyv logikai rázolnak. Ugyanis az egyik minden lehetsé­
vázát. A tizedesszámok mögött álló tételek ges helyzetet megenged, a másik egyet sem .”
többnyire a hét alaptételt értelmezik, de Az értelmes beszéd területe közöttük helyez­
gyakran fontosabbak azoknál. kedik el:
Pl. az 1. tétel így hangzik: „A világ mindaz, a természettudomány kijelentései empiri­
aminek esete fennáll.” kus tényállásokról.
Ezt követik a magyarázó mondatok: (A logika maga ezzel szemben tautológiák­
„1.1 A világ tények, és nem dolgok összes­ ból áll.) Ezáltal az „elgondolhatatlan belül­
sége” és ről határolja le az elgondolhatót” .
1.11 A világot a tények határozzák meg és
az, hogy ez az összes tény.” stb. A misztikus ezen a határon kívül van:
A „Traktátus” részben R u ssell (217. old.) többek között az Én, Isten, a világ értelme.
nyelvelemzésén alapul. W ittgenstein ezt le­ Ez megmutatkozik pl. abban, hogy
képezési elméletté építi ki: „az élet problémájának megoldását a prob­
A világ dolgokból áll és azok „konfigurá­ léma eltűnése jelenti” .
cióiból”, a tényállásokból. A tulajdonképpen fontosabb területekre,
A dolgok képezik a világ „szubsztanciáját”, mint az erkölcs, a vallás és a művészet,
amelyek mint olyanok egyszerűek, változat­ a „Traktátus” zárómondatai érvényesek:
lanok és a tényállásoktól függetlenek. „Érezzük, hogy még ha feleletet is adunk
A tényállásban a dolgokat egy reláció kap­ valamennyi lehetséges tudományos kérdés­
csolja össze. Ezek a relációk képezik a világ re, életproblémáinkat ezzel még egyáltalán
logikai vázát és ezzel a nyelv és a világ közös­ nem érintettük. .. Amiről nem lehet be­
ségét. szélni, arról hallgatni kell.”
„A hanglemez, a zenei gondolkodás,
a hangjegy, a hanghullám mind olyan belső Azonban a „Bécsi kör” szemléletével és az
leképező viszonyban áll egymással, amely ott összegyűlt logikai empiristáktól eltérően
a nyelv és a világ között áll fenn. Mind­ itt nem a metafizika kritikájáról, hanem az
ezeknek közös a logikai felépítése.” etikáról van szó. 1919-ben egy levélben így ír
A tényállás általános formája az „aRb” , azaz W ittgenstein :
a kapcsolatban áll b-vel”. „ . . .A könyv értelme etikai. . . Ugyanis azt
Ez érvényes az elemi mondatok formájára is, akartam írni, hogy művem két részből áll:
amelyek mindegyike egyszerű tényállást ké­ abból, ami itt fekszik előttünk és mindab­
pez le. Egy elemi mondat nevekből áll, ame­ ból, amit nem írtam le. És éppen ez a má­
lyeknek a jelentései tárgyak és azok össze­ sodik rész a fontosabb. Az etikait ugyanis
kapcsolása. a könyvem mintegy belülről kiindulva kor­
„Hogy egy mondat lényegét megértsük, látozza.”
214 XX. század

tikája

¡dő -T g f tűz
együtt- színlelni
nyelvjátékok türelem ^ érezni^~7
^ áldani fájdalom _ j
k ö s z ö n - i má d - V ' leírni
^ te n i kozni " ►
k á r o m k o d n ia —
/
f in t o r t
vágni
J t
a szavak jelentése

a figurák jelentése

C A szavak jelentése a nyelvjátékban való alkalmazás

 Wittgenstein II. 215

W ittgenstein későbbi nézőpontjából (1945) A „tulajdonképpen mi a szó?” kérdése

tekintve a „Traktátus”-ban „súlyos tévedé­ ezért hasonló egy sakkfigurára vonatkozó
sek” szerepelnek, ami arra indítja, hogy ko­ kérdéshez. Megválaszolásához mindkettő
rábbi téziseit „halálos kíméletlenséggel” el­ előfeltételez egy konvencionális szabály-
vesse. A „Filozófiai vizsgálódások” könnyeb­ rendszert. „Ez az, amit meg akarunk érte­
ben olvashatók, mint a „Traktátus”, mégis ni: hogy miként gabalyodunk bele saját
zavarba hoznak a kérdezés ártatlannak látszó szabályainkba.”
módjával, pl. Ezek a nyelvtani szabályok nem lehetnek pri­
„Egy homályos fogalom egyáltalán foga­ vát szabályok:
lom-e? Egy homályos fénykép egyáltalán Egy szabály egyszeri betartása lehetetlen.
egy ember képe-e?” Ezenkívül individuális belső folyamatok (pl.
A „Filozófiai vizsgálódások” egy flexibilis fájdalom) kifejezései nem belső „tárgyak"
nyelvelméletet nyújt, amely ebben a tételben nevei. Jelentésük csak a beszélő magatartása
csúcsosodik ki: és környezete nem nyelvi megnyilvánulásai­
„A filozófia egész felhője a nyelvelmélet nak kontextusában van.
egy cseppjévé sűrűsödik.” W ittgenstein ezt a lezárt dobozok képe se­
gítségével világítja meg.
W ittgenstein kritikája átfogja többek között Mivel a tartalom hozzáférhetetlen, ezért ir­
a nyelv leképzési elméletét. Egy szó nem min­ releváns.
dig érthető a tárgy reprezentánsaként. És mivel a privát érzet nem lehet része
Gondolj el egy nyelvi játékot, amelyben a nyelvjátéknak, jelölése jelentés nélküli.
egyvalaki a másiknak parancsot ad arra, Éppígy paradox dolog pl. egy színésznek
hogy lemezt vagy gerendát adjon neki. azt a szerepet kiosztani, hogy valaki telje­
A „lemez” szó kapcsolódása magához a le­ sen elnyomja az érzéseit stb.
mezhez még létrehozható rámutatással.
Más szavaknál („most”, „öt”) ez már nincs A nyelv túlnyomórészt analógiákkal, hason­
így latosságokkal vagy „rokonsággal” dolgozik.
Ezzel szemben W ittgenstein a szó használata^ Pl. a különböző rokonságok mindenféle le­
a nyelvben nevezi a szó jelentésének. hetséges dolog között, amelyeket a „játék”
A logikai atomizmus sem tartható fenn. Az szóval foglalunk össze.
elemzés nem jut el a végső elemi mondatokig: A nyelvi játékok is hasonlatosságokat mutat­
A seprű végső elemzése a seprű nyele és nak, egymás között.
a cirokfej lenne, a nyélé pl. az atomjai és A nyelv lényegére irányuló kérdés feloldódik
a molekulái stb. a nyelvjátékok rokon vonásainak leírásában.
Az sem egyértelmű, hogy milyen nézőpont­
ból történik az elemzés: A hagyaték más írásaiban is, a „Barna
Egy sakktábla pl. felbontható 32 fehér és könyv”-ben, a „Kék könyvben” éppúgy, mint
fekete négyzetre, vagy fehér és fekete szín­ a „Bizonyosságról” címűben, W ittgenstein
re és a négyzetháló sémájára. azt az állítását variálja, hogy a filozófus egy
Az egzaktságeszményt és az igényt egy meg­ kérdést úgy kezel, „mint egy betegséget”.
felelő eszményi nyelvre viszonylagossá teszi: A filozófia
„Ha valakinek azt mondom: »Nagyjából itt „küzdelem értelmünk megbabonázása el­
állj meg!« - nem képes-e ez a magyarázat len, nyelvünk eszközeivel” és célja az,
tökéletesen funkcionálni? És nem fordul­ hogy megmutassa „a légynek a kijáratot
hat-e elő bármely másik magyarázattal is, a légyfogóból”.
hogy csődöt mond?” Az eredményt mint „valamely egyszerű ér­
W ittgenstein most a nyelvjáték segítségével telmetlenség felfedezését” írja le, amikor is
magyarázza a nyelvet: „a rohanó értelem a nyelv határaiba ütköz­
A „nyelvjáték” szó azt hivatott itt kiemel­ ve behorpad” .
ni, hogy a beszéd egy tevékenység vagy A világ a nyelv által ki van mérve, határai lo­
életforma része. gikailag kimutathatók: a ki nem mondható,
„Idézd a szemed elé a nyelvjátékok sokfé­ a „titok” csak megmutatható.
leségét a következő példák segítségével: A filozófia ebben is inkább tevékenységre,
Egy tárgyat szemre vagy mérések alapján mintsem tanra hasonlít:
leírni - a rámutatás életszerűen történik.
Egy tárgyat egy leírás (rajz) alapján előállí­ W ittgenstein filozófiájának egyik különle­
tani - gessége az állandó instrumentalizálás. Ez
Egy folyamatról beszámolni - . . . csak saját álláspontunk tisztázásában segít,
Egyik nyelvről a másikra fordítani - soha nem lehet öncélú. Funkcióját egy kép il­
Kérni, megköszönni, átkozódni, köszönte­ lusztrálja:
ni, fohászkodni.” a létrát az ember a felmászáshoz használja;
Ahogyan a sakkban figurákat, úgy a nyelv­ aki felérkezik, annak nincs rá többé szük­
ben a szavakat rögzítik a szabályok. sége.
216 XX. század
A filozófiában az elemzés annak a módszere,
hogy komplex kifejezéseket egyszerűbbekre
Hajnalcsillag
és fundamentálisabbakra oldjanak fel. Tulaj­
donképpeni területe a nyelv.
azonos külön- Az analitikus filozófiát olyan vizsgálódás­
jelen­ böző felkel = a Vénusz ként lehet meghatározni, amely egy kifeje­
tés értelem zés tisztázásával és a beszédben történő
használatának megvilágításával foglal­
Esthajnalcsillag kozik.
Megvizsgálja így a fogalmak és kijelentések
jelentését, használatának összefüggéseit és
eldönti, hogy egy leírás logikailag helyes-e.
különböző értelem azonos jelentés Az analitikus filozófia egy új filozófiai mód­
szer érvényesülését segíti elő. Ennek közép­
pontjában a nyelv vizsgálata áll, a valósághoz
fűződő valamennyi vonatkozásában.
Ez a módszer elsődlegesen nem rendszeral­
kotásban érdekelt, hanem annak eszköze,
hogy egy filozófiai tant mentesítenek a nyelvi
tisztázatlanságoktól.G il b e r t R y l e szerint:
A filozófus feladata nem merül ki abban,
hogy filozófus, szakember, hanem egy filo­
zófus filozófusává kell válnia.”
A logikában a nyelv mélyebb alapjait kutat­
ják, pl. hogy mit neveznek „igazságnak” ,
„definíciónak” , „nyelvtannak” stb.
A Frege: „Értelem és jelentés”
Gottlob Frege (1848-1925) a modern logika
és nyelvanalízis egyik atyjának számít. Olyan
tant fejleszt ki, amely egy kifejezésnek, egy
formulának vagy mondatnak kétfélét tulajdo­
nít: értelmet és jelentést.
A „Scott” és „a Waverley szerzője” kifeje­
zéseknek ugyanaz a jelentése: „Walter
Scott” személye. De különböző az ér­
telmük.
„Franciaország jelenlegi királya” mint kife­
jezés rendelkezik ugyan értelemmel, de je­
lentése nincs.
L e i b n iz t ő l átvette a „szubsztitúció” elvét:
„Azok a dolgok azonosak, amelyek kölcsö­
nösen behelyettesíthetők (szubsztitúció)
anélkül, hogy közben az igazságot megvál­
toztatnák (salva veritate).”
Ha egy kifejezés lényeges részét egy másik
résszel helyettesítik - amelynek ugyanaz a je ­
lentése - , akkor itt az értelem megváltozik,
a jelentés azonban nem.
Az idealista filozófiával való vitában, amelyet
Angliában mindenekelőtt B r a d l e y képvisel,
fejleszti ki George Edward Moore
(1873-1958) az analízist. A hétköznapi érte­
lem („common sense”) vitathatatlan nézeteit
(„truisms”) álhtja vele szembe.
Ézt alapul véve az analízis a filozófiai elméle­
tek rejtett előfeltevéseinek és logikai bukta­
tóinak felderítésére szolgál.
„Principia ethica” c. művében M o o r e
a „jó” fogalmának használatát kísérli meg
tisztázni. D. H u m e megengedhetetlen tév-
következtetésnek tartotta a létkijelenté­
sekről való áttérést a kellést kifejező kije­
Analitikus filozófia I. 217
lentésekre. M o o r e analitikus szemszögből
arra az eredményre jut, hogy a „jó” nem
elemezhető tovább, hanem egyszerű, redu-
kálhatatlan minőség. Ezért saját tudati ak­
tusaink alapján, intuitíve ragadjuk meg.
Naturalisztikus tévkövetkeztetéshez vezet
minden olyan kísérlet, amely más tulajdon­
ságok révén akarja a „jó”-t definiálni.
Bertrand Russell (1872-1970), akinek mun­
kái a filozófia majdnem minden ágával foglal­
koznak, a legdöntőbb mértékben a logikához
és az analízishez járult hozzá, amit ő „formá­
lis analízisnek” nevez: ez a világ vizsgálata
tisztán logikai nézőpontból.
Egy elvont kozmológiára gondol, amely
a nyelv és a világ végső struktúráival foglal­
kozik.
„Principia Mathematica”-ja, amit 1910-13
között A. N. W h i t e h e a d d e l együtt ír, logi­
kai fogalmakra és tételekre kísérli meg ala­
pozni a matematikát.
R u s s e l l „logikai atomista filozófiá”-ja kije­
lenti:
Egy mondat megfelel a világnak.
Egy mondatfüggvény megadja a mondatré­
szek képzését. Ez a mondatfüggvény (átírva
pl. ,,C(x)” akkor adódik, ha változókat he­
lyettesítenek be mint a mondat alkotóelemeit
(pl. „x a Waverley szerzője”):
„Egy mondatfüggvény egyszerűen valami­
lyen kifejezés, amely . . . több határozatlan
alkotóelemet tartalmaz és amely akkor vá­
lik mondattá, ha a meghatározatlan alkotó­
elemeket meghatározzák.”
A tulajdonnév egy egyszerű szimbólum,
amely e név jelentését jelöli és amit ismer­
hetek.
Senki sem nevezhet meg valamit, amit nem
ismer.
Minden egyes lény önálló entitás. A mondat
egy tényre mint „igazra” vagy „hamisra” vo­
natkozik.
Egy atomi mondat a legegyszerűbb mon­
dat, amely azt mondja meg, hogy egy meg­
határozott dolog egy meghatározott tulaj­
donsággal rendelkezik-e vagy egy meg­
határozott relációban áll-e, pl. „Ez fe­
hér” .
A megfelelés egy atomi mondat (atomié pro­
position) és egy atomi tény (atomié fact) kö­
zött izom orf (hasonló formájú). A főnevek
vagy a tulajdonnevek tárgyaknak vagy egyes
személyeknek felelnek meg, a melléknevek
tulajdonságoknak és az igék relációknak.
Egy molekuláris mondatot az jellemez,
hogy más mondatokat mint komponense­
ket tartalmaz.
Igazsága vagy hamissága azoknak a részmon­
datoknak az igazságából vagy hamisságából
adódik, amelyekből áll. így védi R u s s e l l
a mondatok univerzumának megfelelését
a tények univerzumának.

A filozófiában az elemzés annak a módszere,
hogy komplex kifejezéseket egyszerűbbekr'e
és fundamentálisabbakra oldjanak fel. Tulaj-
donképpeni területe a nyelv.
Az analitikus filozófiát olyan vizsgálódás-
ként lehet meghatározni, amely egy kifeje-
zés tisztázásával és a beszédben történő
használatának megvilágításával foglal-
kozik.
Megvizsgálja így a fogalmak és kijelentések
jelentését, használatának összefüggéseit és
eldönti, hogy egy leírás logikailag helyes-e .
Az analitikus filozófia egy új filozófiai mód-
szer érvényesülését segíti elő. Ennek közép-
pontjában a nyelv vizsgálata áll, a valósághoz
fűződő valamennyi vonatkozásában.
Ez a módszer elsődlegesen nem rendszeral-
kotásban érdekelt, hanem annak eszköze,
hogy egy filozófiai tant mentesítenek a nyelvi
tisztázatlanságoktól.GILBERT RYLE szerint:
A filozófus feladata nem merül ki abban ,
hogy filozófus, szakember, hanem egy filo-
zófus filozófusává kell válnia. "
A logikában a nyelv mélyebb alapjait kutat-
ják, pl. hogy mit neveznek „igazságnak",
„definíciónak", „nyelvtannak" stb.
Gottlob Frege (1848-1925) a modern logika
és nyelvanalízis egyik atyjának számít. Olyan
tant fejleszt ki, amely egy kifejezésnek, egy
formulának vagy mondatnak kétfélét tulajdo-
nít: értelmet és jelentést.
A „Scott" és „a Waverley szerzője " kifeje-
zéseknek ugyanaz a jelentése: „Walter
Scott" személye . De különböző az ér-
telmük.
„Franciaország jelenlegi királya" mint kife-
jezés rendelkezik ugyan értelemmel , de je-
lentése nincs.
LEIBNIZTŐL átvette a „szubsztitúció" elvét:
„Azok a dolgok azonosak, amelyek kölcsö-
nösen behelyettesíthetők (szubsztitúció)
anélkül, hogy közben az igazságot megvál-
toztatnák (s alva veritate)."
Ha egy kifejezés lényeges részét egy másik
résszel helyettesítik - amelynek ugyanaz a je-
lentése -, akkor itt az értelem megváltozik,
a jelentés azonban nem.
Az idealista filozófiával való vitában, amelyet
Angliában mindenekelőtt BRADLEY képvisel,
fejleszti ki George Edward Moore
(1873-1958) az analízist. A hétköznapi érte-
lem („common sense") vitathatatlan nézeteit
(„truisms") állítja vele szembe.
Ezt alapul véve az analízis a filozófiai elméle-
tek rejtett előfeltevéseinek és logikai bukta-
tóinak felderítésére szolgál. .
„Principia ethica" c. művében MOORE
a „jó" fogalmának használatát kísérli meg
tisztázni. D. HUME megengedhetetlen tév-
következtetésnek tartotta a létkijelenté-
sekről való áttérést a kellést kifejező kije-
Analitikus filozófia 1. 217
lentésekre. MOORE analitikus szemszögből
arra az eredményre jut, hogy a „jó" nem
elemezhető tovább, hanem egyszerű , redu-
kálhatatlan minőség. Ezért saját tudati ak-
tusaink alapján, intuitíve ragadjuk meg.
Naturalisztikus tévkövetkeztetéshez vezet
minden olyan kísérlet, amely más tulajdon-
ságok révén akarja a „jó"-t definiálni.
Bertrand Russell (1872-1970) , akinek mun-
kái a filozófia majdnem minden ágával foglal-
koznak, a legdöntőbb mértékben a logikához
és az analízishez járult hozzá, amit ő „formá-
lis analízisnek" nevez: ez a világ vizsgálata
tisztán logikai nézőpontból.
Egy elvont kozmológiára gondol , amely
a nyelv és a világ végső struktúráival foglal-
kozik.
„Principia Mathematica"-ja , amit 1910-13
között A. N. WHITEHEADDEL együtt ír, logi-
kai fogalmakra és tételekre kísérli meg ala-
pozni a matematikát.
RussELL „logikai atomista filozófiá"-ja kije-
lenti:
Egy mondat megfelel a világnak.
Egy mondatfüggvény megadja a mondatré-
szek képzését. Ez a mondatfüggvény (átírva
pl. „C(x)" akkor adódik, ha változókat he-
lyettesítenek be mint a mondat alkotóelemeit
(pl. „x a Waverley szerzője"):
„Egy mondatfüggvény egyszerűen valami-
lyen kifejezés, amely ... több határozatlan
alkotóelemet tartalmaz és amely akkor vá-
lik mondattá, ha a meghatározatlan alkotó-
elemeket meghatározzák."
A tulajdonnév egy egyszerű szimbólum,
amely e név jelentését jelöli és amit ismer-
hetek. ·
Senki sem nevezhet meg valamit, amit nem
ismer.
Minden egyes lény önálló entitás. A mondat
egy tényre mint „igazra" vagy „hamisra" vo-
natkozik.
Egy atomi mondat a legegyszerűbb mon-
dat , amely azt mondja meg, hogy egy meg-
határozott dolog egy meghatározott tulaj-
donsággal rendelkezik-e vagy egy meg-
határozott relációban áll-e , pl. „Ez fe-
hér" .
A megfelelés egy atomi mondat (atomic pro-
position) és egy atomi tény (atomic fact) kö-
zött izomorf (hasonló formájú). A főnevek
vagy a tulajdonnevek tárgyaknak vagy egyes
személyeknek felelnek meg, a melléknevek
tulajdonságoknak és az igék relációknak.
Egy molekuláris mondatot az jellemez,
hogy más mondatokat mint komponense-
ket tartalmaz.
Igazsága vagy hamissága azoknak a részmon-
datoknak az igazságából vagy hamisságából
adódik, amelyekből áll. Így védi RUSSELL
a mondatok univerzumának megfelelését
a tények univerzumának.
218 XX. század

II. Károly apját kivégezték

unicitás x nemzette
(egyetlenség) H. Károlyt

Nem mindig hamis x-ről az,

hogy x nemzette II. Károlyt
Ha y különbözik x-től, akkor és hogy x-et kivégezték, és hogy
nem y nemzette II. Károlyt „ha y nemzette II. Károlyt,
akkor y azonos x-szel"
vagy
mindig igaz y-ról.
Ha y nemzette II. Károlyt,
akkor y azonos x-szel

A Mondatelemzés

elemzett forma

„Az aranyhegy nem létezik"

□ „x hegy és az
a tulajdonsága,
hogy arany",
hamis minden

a) nem létező tárgyak

S c o tt a Waverley szerzője
„Scott írta a Waverleyt
Scott Scott , ^ ^ é s mindig igaz y-ról,
^ ^ h o g y y Scott-tal azonos,
ha y írta a W averleyt"
b) Tautológia szubsztitúcióval
„Franciaország jelenlegi királya kopasz"

minden kopasz dolog: minden dolog kopaszság nélkül:

n em F ra n c ia o rszá g n em Fra ncia o rszá g „Hamis az, hogy
k irá ly a kirá ly a létezik olyan
nem kopasz entitás, amely
, kopasz jelenleg
Franciaország
királya és kopasz"
^ [ellentmondás-] ^

c) ellentmondás

B Analízis segítségével megoldott probléma


R ussell jelöléselmélete (mindenekelőtt az
,On denoting’-ban) megkísérli biztosabb logi­
kai és nyelvi alapokra helyezni azon mondat­
részek használatát, amelyek nem tulajdon­
nevek.
A tulajdonnév jelentése a tárgy, amelyet
megnevez. A „jelölő kifejezésekének önma­
gukban nincs jelentésük, ezek „nem teljes
szim bólum ok” és ezért csak mint mondatok
részei fordulnak elő. Az ilyen jelölések azért
fontosak, mert sok dolgot nem közvetlenül
ismerünk, hanem csak leírásokból, mint aho­
gyan „a Nap tömegközéppontját” .
Egyidejű alkalmazásuk gyakran félrevezető
és paradoxonokhoz vezet, pl. a „Francia-
ország jelenlegi királya kopasz” mondat­
ban:
„Ha végigmennénk azokon a dolgokon,
amelyek kopaszak, azután pedig azokon,
amelyek nem kopaszak, akkor Franciaor­
szág jelenlegi királyát nem tálálnánk kö­
zöttük.” Azaz a király kopasz és nem ko­
pasz, ami sérti az ellentmondás törvé­
nyét.
R ussell e lm élete m eghatározott összefüg­
gésb en m eghatározott leírások kiválasztására
irányul, úgy, hogy az elért nyelvi k ifejezés ek­
vivalens az ered etivel. R ussell itt a jelölések
3 esetét k ü lönbözteti meg:
1. Egy kifejezés jelölés anélkül, hogy vala­
mit is jelölne: „Franciaország jelenlegi
királya.”
2. Egy kifejezés egy meghatározott objek­
tumot jelöl: „Anglia jelenlegi király­
nője.”
3. Egy mondat meghatározatlanul jelöl:
„egy férfi” egy meghatározatlan férfit
jelöl.
A „Franciaország jelenlegi királya létezik”
mondatot úgy elemzi, hogy
„Egy és csakis egy entitás Franciaország ki­
rálya” , ami hamis kijelentés és ezáltal ösz-
szekapcsolása is az „és az kopasz” mondat­
tal, mert a mondat első része hamis.
A jelölés használatát R ussell másodlagos­
nak nevezi, ha a mondat formája ilyen: „Ha­
mis az, hogy van egy olyan tiltás, amely. . . ”
A. M einong (185 3 -1 9 2 0 ) az olyan dolgokat,
mint a kerek négyszögek vagy aranyhegyek
„nemlétező tárgyaknak” nevezte. „Létezé­
sük” tagadása érdekében tárgyaknak kell
őket tekinteni. Az elemzés után már nincs rá­
juk mint mondatok alanyaira szükség.
„Az aranyhegy nem létezik”
előfeltételezi a hegyet mint a mondat alanyát.
Ez az elemzett formában eltűnik:
„Nincs olyan entitás, amely hegy és ugyan­
akkor aranyból van.”
F rege szubsztitúciós elve alapján (1. fent)
tautológia jön létre, ha a jelentésben azonos
kifejezéseket kölcsönösen behelyettesítjük.
Analitikus filozófia II. 219
Ha azt mondjuk: „Scott a Waverley szerző­
je ” , akkor ez azt jelenti: a „Waverley szer­
zője” „Scott”-ot jelenti, aki a művet írta és
végül ezt: „Scott az Scott” .
Ebben az esetben az azonosságot az elemzett
formában anélkül mondjuk ki, hogy ez tauto­
lógiát eredményezne. Az elemzés ered­
ménye:
„Scott írta Waverleyt; és mindig igaz y-ról,
hogy y azonos Scott-tal, ha y írta a Waver­
leyt.”
A C(x) kijelentés formájára, amely egy jelö­
lést tartalmaz, általánosan érvényes x behe­
lyettesítésekor:
(Minden) C azt jelenti: ,,C(x) mindig igaz” ;
(Egyetlen) C (sem) azt jelenti: „a C(x) ha­
mis mindig igaz.”
(Néhány) C azt jelenti: „Hamis az, hogy
,C(x) hamis’ mindig igaz” .
John W isdom (szül. 1904) az elemzés elemzé­
sére tesz kísérletet. Különbséget tesz „mate­
riális” , „formális” és „filozófiai” elemzés kö­
zött. A természettudomány definíciói a „ma­
teriálishoz” tartoznak, a R u s s e l l leíráselmé­
letében előforduló kifejezésekhez hasonlóak
a „formálishoz”. A filozófiai elemzés kevésbé
elemi terminusoknak elemiekkel való helyet­
tesítésében áll.
Gilbert Ryle (1900-1976) („Szisztematikusan
félrevezető kifejezések” , 1931-32) felfigyel
az állandó zűrzavarra a grammatikális kije­
lentések és a logikai formák között. Pl.:
a) „Húsevő tehenek nem léteznek” - ez kvá-
zi-ontológiai kijelentés.
b) „Az erény önmagában hordja jutalmát”
- ez kvázi-platonikus kijelentés.
c) „Franciaország jelenlegi királya bölcs”
- ez kvázi-deskriptiv kijelentés.
d) „Mr. Baldwin politikus”: ez deskriptiv ki­
jelentés.
Ilyen mondatokra érvényes, hogy mindegyi­
kük félrevezető, ha nyelvtani formájuk nem
felel meg annak a ténynek, amit leírnak.
Mert
a „húsevő tehenek” nem tényleges adottsá­
got jelöl, a „nem léteznek” pedig nem állít­
mány.
Tehát a kifejezés logikai formája ez kell hogy
legyen:
„Semmi sincs, ami tehén és ugyanakkor
húsevő.”
Az elemzés így segít elkerülni a kijelentések
hamis értelmezését. R yle szerint „a gép kí­
sérteiének dogmája” (= a szellem és a test
hagyományos tanítása) is a kategóriák felcse­
rélése által keletkezik. Ekkor
„fogalmakat olyan logikai típushoz rendel­
nek hozzá, amelyhez nem tartoznak” .
220 XX. század

1. tárgyi mondatok 2. pszeudo-tárgyi mondatok 3. szintaktikai mondatok

= quasi-szintaktikai mondatok
tartalmi beszédmód formális beszédmód
példák: példák: példák:
„Az 5 prímszám" „Az öt nem dolog, hanem „Az öt nem dologszó,
„Babilon nagy város volt" szám" hanem számszó"
„Az oroszlánok emlősök" „Babilont említették a tegnapi „A .Babilon' szó
előadáson" előfordult a tegnapi
(Az autonóm beszédmódhoz előadáson"
tartozik pl. „Az öt egy számot Az ,A .~ A ' ellentmondó
kifejező szó") tétel"

A Carnap: Mondatfajták

B Austin beszédaktus-elmélete
 Analitikus filozófia III. 221

A neopozitivizmust, ami egyben „logikai em­ nary=mindennapi) a kései W ittgensteint kö­

pirizmus” is, az ún. „Bécsi Kör” népszerűsíti. veti (215. o.):
Képviselői többek között M. S chlick , R. „Ne az értelemre kérdezz, a használatot te­
kintsd.”
C ar n a p , G . B ergm ann , H . F eigl , K. G ödel ,
H . H a h n , O. N eurath és F. W a ism a n n . A meghatározott jelentés, a végérvényes kri­
A. J. A yer (1910-1989) a „Nyelv, igazság tériumok és a szintaktikai szabatosság kutatá­
és analízis” (1936) című munkájában osztja sa megkérdőjeleződik, előtérbe kerül a sza­
a Bécsi Kör véleményét a filozófiáról mint vak és kijelentések kontextusának, rokonsá­
nyelvanalízisről és a metafizika elutasítá­ gának és a nyelv tényleges és gyakorlati hasz­
sáról. nálatának a szempontja. A filozófia már nem
A filozófia nem konkurál a tudománnyal, adatok corpusa, hanem a nyelvi megnyilatko­
hanem tőle függ. A kör sok tagja elsősorban zások sokféleségének a vizsgálata. S usa n
matematikus és fizikus. Ezért külön törekvé­ Stebbing , P eter Straw son , J ohn L. A ustin
sük a természettudomány nyelvének és logi­ és sokan mások elfordulnak a pozitivizmus­
kájának megalapozása. Amiről értelmesen tól. Fő feladatukká a normális nyelv vizsgála­
lehet beszélni, az a logika, a matematika és ta és a normális világhoz való kapcsolata vá­
a temészettudomány. lik. A z érdeklődés eltolódik a definíciótól
Ha egy tétel nem verifikálható vagy nem a leírás felé, az elemzéstől a megvilágítás
tautológiát fejez ki, akkor a megismerés felé, a redukciótól a magyarázat felé, a szin­
szempontjából értelmetlen. taktikai merevségtől a nyelv legitim használa­
Fontos téma a „verifikáció” újonnan beveze­ ta irányába. Feladják azt a nézőpontot,
tett elve. Mondatok csak akkor értelmesek, amely a nyelvet a világ képmásának vagy izo-
ha tartalmuk empirikusan felülvizsgálható, morf struktúrájának tekinti. A nyelv több,
ill. megadható az, hogy hogyan vizsgálható mint egy tükör, amely a világot tükrözi.
felül. C arnap így ír erről: A normális nyelv filozófiája a nyelvet úgy
„Egy mondat jelentése. .. azonos azzal, tekinti, hogy az rugalmas összjátékban
ahogyan megállapíthatjuk az igazságát áll a kontextussal és használatában találé­
vagy a hamisságát; és egy mondatnak csak kony.
akkor van jelentése, ha ilyen megállapítás Az elemzés középpontja, a jelentés már nem­
lehetséges.” csak a szavak és a világ közötti kapcsolat, ha­
A tudományosság igénye és a nyelv mint kal­ nem szabályokként, konvenciókként, szoká­
kulus koncepciója így a metafizika visszauta­ sokként értelmezik és más szóalkalmazások­
sításához vezet. ként. így eltűnik az ideális nyelvek megte­
remtése mint a filozófia célja és ezzel együtt
Rudolf Carnap (1891-1970) tudománylogiká­ az elemzés szükségszerűsége is.
val, mindenekelőtt a mondattannal kísérli
meg helyettesíteni a filozófiát. (A nyelv logi­ A beszéd különböző funkcióit vizsgálja J. L.
kai szintaxisa” , 1934). Ennek az ideális, azaz Austin (1911-1960) beszédaktus-elméleté-
formális és egzakt nyelvek megalkotását kell ben. A beszéd nemcsak destriktív (leíró)
szolgálnia. Pl. a filozófia látszatkérdéseinek vagy konstatáló funkciójú lehet, hanem „per­
megismerése érdekében C arnap különbséget forma tív” is.
tesz tartalmi és formális beszédmód között, Meghatározott szavakkal cselekvést is vég­
a filozófiai tételeket egy köztes területhez rehajtunk, pl. házasságkötésnél az „igent-
rendeli hozzá. Az ilyen mondatok tartalma mondás”-sal.
látszólag tárgyakra vonatkozik, amire a for­ A ustin különbséget tesz a lokúciós cselekvés
májuk utal, valójában azonban szavakra (A között, ami egyszerű kijelentésből áll és az il-
ábra). lokúciós között, ami az ehhez kapcsolódó te­
Pl. úgy tűnik, hogy „Az öt nem dolog” vékenységben áll, mint pl. óvni, fenyegetni,
mondat egy tárgyról mond ki valamit, hol­ megköszönni stb. Ehhez járul a perlőkúciós
ott az „öt” szóra vonatkozik. aktus, a beszéd sikere (B ábra).
Mindenekelőtt a metafizika mondatai sejtet­ Ahhoz, hogy a beszédaktus sikerüljön, egy
nek olyan tárgyi vonatkozást, amivel nem sor feltételnek kell teljesülnie. A megnyilat­
rendelkeznek. így sok filozófiai kifejezés kozásnak meghatározott konvenciók kereté­
olyan értelemben, mint a „babig” szó haszná­ ben felfoghatónak kell lennie. Egy alárendelt
lata. H a van jelentésük, akkor minden „a” parancsai pl. hatástalanok. Ezenkívül korrekt
szóra és ,,S(a)” elemi mondatra érvényesnek és teljes végrehajtásra van szükség:
kell lennie: Egy fogadás csak akkor helyes, ha egy má­
ismerni kell „a” empirikus jegyeit és ,,S(a)” sik ellenünk fogad és csak akkor, ha a ló
(olyan mondat, amelyben „a” előfordul) még nem ért célba.
igazságfeltételeit, vagyis azokat a kritériumo­ Az analitikus filozófia új módszertannal segí­
kat, amelyekkel felülvizsgálható, hogy ,,S(a)” ti a felemelkedést. Középpontjában a nyelv
mikor igaz vagy hamis. vizsgálata áll, a valóságra való összes vonat­
A normális nyelv filozófiája (ang. ordi- kozásában.
222 XX. század

alapkategóriák
pl. szubsztrátum-reláció/diszkréció-folytonosság

modális kategóriák reális rétegek törvénye

A Hartmann kategóriái

B Whitehead organisztikus filozófiája


Nicolai Hartmann (1882-1950) célja egy „új
ontológia” megírása. Ebben alapvető az el­
fordulás attól a szubjektivista hagyománytól,
amely a megismerésben a tárgy teremtését
látja.
A megismerési aktusok inkább transzcen­
densek, azaz önmagukon túlmutatva egy
tárgyra utalnak.
Az etikát és az ismeretelméletet is az ontoló­
giához rendeli, amelyet H artmann mint kate­
góriaelemzést dolgoz ki. így a
megismerést a megismerési és létkategóri­
ák azonosságaként fogja fel,
amely azonban csak részben adott. A megis­
merés során mindig marad nem megismerhe­
tő „többlet” .
H artmann kategóriái különböző csoportokat
képeznek:
- Modális kategóriák: a valóság, a lehetőség
és a szükségszerűség modusza lehetővé te­
szi a különböző létszférákra történő felosz­
tását, pl. reális (időbeni) és ideális (időn
túli) létre (pl. lényeg és értékek).
H artmann a reális szférájáról a lehetséges,
a valóságos és a szükségszerű egybeesését té­
telezi.
- Fundamentális kategóriák: ezek is minden
létre érvényesek. H artmann többek kö­
zött felsorolja:
„1. elv és konkrétum, 2. struktúra és mo-
dusz, 3. forma és anyag.. .”
- Különös kategóriák: pl. a fizika, a biológia,
a matematika kategóriái.
A lét a mindenkor érvényes kategóriák sze­
rint a szférákon belül, még közelebbről fo­
kokra vagy rétegekre osztható.
A reális lét pl. a szervetlenre, a szervesre,
a lelkire és a szellemire épül. Minden ma­
gasabb réteg rátelepszik az alacsonyabbra.
H artmann itt rétegződési törvényeket fedez
fel, pl. azt, hogy az alacsonyabb réteg kategó­
riái a magasabb rétegben visszatérnek, azon­
ban fordítva nincs így. Mivel a kategóriák
a magasabb rétegben átformálódnak, és en­
nek saját kategóriái határozzák meg a jelle­
güket, így az alulról jövő determináció ki van
zárva. Sokkal inkább a magasabb réteg deter­
minálja az alacsonyabbat.
Alfred North Whitehead (1861-1947) főmű­
vében („Folyamat és realitás” 1929) a világ
spekulatív magyarázatára tesz kísérletet.
A ,kozmológia e kísérletében’ korrigálja
a nyugati gondolkodás némely félreértését.
A szellem és az anyag „széttagolását” (bi­
furcation) éppúgy bírálja, mint a szubsz­
tanciára és akcidenciára történő klasszikus
felosztást, vagy a hagyományos időelkép­
zeléseket.
W hitehead megkísérli elkerülni azt a téve­
dést, ami az elvont és konkrét felcseréléséből
keletkezik (fallacy of misplaced concrete­
ness). Filozófiájának adekvátsággal kell ki­
tűnnie:
Nicolai Hartmann; Whitehead 223
„általános eszmék koherens, logikus és
szükségszerű rendszerét kell alkotnia,
amelynek a segítségével tapasztalatunk
minden egyes eleme értelmezhető” .
W hitehead ehhez komplikált kategóriarend­
szert alakít ki, amely minden valóságosat pró­
bál megragadni.
Az „ontológiai elv” értelmében itt mindig
csak az egyes konkrét a valóságos.
Minden valóságos dolog esemény abban a fo­
lyamatban, amelyben „objektív halhatatlan­
sághoz” jut. Ez a folyamat a megragadással
(prehenzió) jellemezhető. Ebben találkoznak
a mindenkori tárgy múltból származó megha­
tározásai és a jövőre utaló lehetőségek. A re­
ális dolgok, amelyek az eseményeket repre­
zentálják,
mindenkor szabadon választják e lehetősé­
gek egyikét és akkor érik el a beteljesedés
állapotát, ha a lehetőség konkretizálódik.
Ezek a folyamatok bipolárisok, azaz rendel­
keznek a fizikai mellett egy szellemi pólussal
is a szubjektív érzékelésben. A folyamatban
a dolgokat új tartalmak felvétele határozza
meg, de a másoktól való elhatárolódás is.
Ezek így mint adatok minden valóságban ben­
ne vannak. Az események viszonyát W hite­
head „nexus”-nak nevezi (pl. egyidejűség).
Ezek a komplexitás és a kölcsönhatás fokai
szerint olyan társulásokként is felfoghatók,
amelyek egyedül biztosítják a tartamot.
Pl. egy sejtben egy molekula egy „struktu­
rált” társulás része, mivel olyan tulajdonsá­
gokkal rendelkezik ott, amivel azonkívül
nem rendelkezne.
A folyamatban adott lehetőségeket részben
az „időtlen tárgyak” is meghatározzák. Ezek­
nek az „eszméknek” az egyes dolgok keletke­
zésében különböző relevanciájuk van, min­
denesetre csak akkor reálisak, ha olyan ese­
mény során valósulnak meg, amelynek a cél­
ját alkotják.
Viszonyaik Isten elrendező tevékenységétől
függenek.
„Ebben az értelemben Isten a konkréció
elve. . ., amelytől minden időbeli konkreti-
záció elnyeri kezdeti célját__ Ez a cél az
időtlen tárgyak relevanciájának kezdeti ta­
gozódását határozza meg.
Ezt az aspektust nevezi W hitehead Isten
„őstermészetének” és a következménytermé­
szet’’ mellé állítja, amelyben Isten valameny-
nyi teremtménnyel összakapcsolódik, amit
a képek is kifejeznek:
„(Isten) a világot nem teremti, hanem
megmenti; vagy pontosabban: ő a világ
költője, aki a világot gyengéd türelemmel
vezeti az igaz, a szép és a jó belátása által.”
A világot és minden elemét W hitehead orga­
nizmusként értelmezi, amelyben minden al­
kotórésznek önmagában is saját jelentése van
és egészében is. Az átfogó kreativitás hatá­
rozza meg.
224 XX. század

B „A remény elve”

M arx és E ngels tanainak kiépítését és átül­ A művészet és a vallás például a még nem tu­
tetését a politikai valóságba V. I. U ljanov dottak határát lépi át, ezek az elértnek az
(Lenin) (1870-1924) valósította meg. Elítélte
a „revizionizmust” , azaz azt a tendenciát,
hogy a szocializmus folytonos reformokkal
érhető el.
L en in szerint a monopolkapitalizmus ah­
hoz vezet, hogy az állam továbbra is az el­
nyomás eszköze. Ezenkívül a magas profit­
ráta a munkásosztály egy részét korrum­
pálja.
L e n in ezzel szemben kidolgozza forradalom­
elméletét, amely 1917-ben Oroszországban
valósul meg. Bolsevizmusának magva a „pro­
letariátus (átmeneti) diktatúrája”, amit egy
pártnak kell irányítani. Ezt az elitet szigorúan
centralizáltan kell vezetni, és ez az „ideoló­
gia” , azaz a helyes elmélet hordozója:
„A politikai osztálytudatot csak kívülről le­
het bevinni a munkásokba.”
L e n in külpolitikai elemzései mindenekelőtt
az imperializmussal foglalkoznak. A világ
szövetségesek általi felosztása, amelyekben
a tőke koncentrálódik, az állandó értékesítési
válság következménye. Bankok és hasonló
intézmények irányítják a külpolitikát, azzal
a céllal, hogy a gyarmatokon új piacokat
nyissanak.
L e n in materializmusában az ismeretet úgy
fogja fel, mint az igazsághoz való közelítést
a gyakorlaton keresztül. Bár az objektív igaz­
ság előfeltételezett, a történeti feltételezett-
ség korlátozza megismerését.
Kína számára Mao Ce-tung (1893-1976) ala­
kított ki forradalmi ideológiát, amelynek jel­
lemzője a permanens és szakaszosan zajló
forradalom.
Nagy anyagbőséggel és nyelvi kifejezőerővel
értelmezi Ernst Bloch (1885-1977) M arx fi­
lozófiáját, életművének centrumába az utó­
pia felfogását állítva. Fő műve „A remény el­
ve” (1954-59), az emberi remény enciklo­
pédiáját fejti ki.
B loch az anticipációt, a megelőlegzést mint
a tudat csodálatos tulajdonságát mutatja fel.
A szükség és annak lehetőség szerinti meg­
szüntetése fejeződik ki az emberi lét minden
fokán:
mint ösztön, aztán mint törekvés és vágy,
amely meghatározatlan célhoz kapcsolód­
va kutatássá válik és meghatározott céllal
ösztönzéssé. H a ez kielégítetlen marad,
célja viszont tudatos, akkor kívánság és vé­
gül az akarat jön létre.
Az ember a jövőre irányul, amely azonban
egyáltalán nem valami szilárd:
„Névtelen szubjektumok vagyunk, Kaspar
Hauser-féle természetek, akik ismeretlen
paranccsal utazunk. Egész világával még az
utazásnál tartva azonban a parancs saját
magának a felfedező útján válik megvilá-
gíthatóvá, sőt egyáltalán kialakíthatóvá.”
Marxizmus 225
„előképei”.
B loch a még el nem ért tartalom további
mentsváraként tételezi a természetjogot. Az
„utópia szigorú fivéreként” rajzolja meg
azoknak a társadalmi viszonyoknak a kere­
tét, amelyek közepette lehetséges emberi
szabadság. Kétségtelen, hogy a természetjog
bizonyos körülmények között a fennálló
rossz állapotot is védelemébe veszi a valódi
haladással szemben.
A remény szubjektív fantáziáinak és képei­
nek az objektív valóságában megvannak
a megfelelői:
„Várakozás, remény, még nem létező lehe­
tőségekre irányulás: mindez nemcsak az
emberi tudat alapvonása, hanem konkré­
tan helyesbítve és megragadva alapmegha­
tározottság általában az objektív valóságon
belül.”
Amint a szubjektív valóságot, úgy az objektí-
vet is áthatja a még nincs.
Az alaptétel logikai formában így hangzik:
nem „A = A , vagy A nem nem-A” , hanem
„A még nem A ”.
A világ dialektikus folyamat, aminek B loch
három kategóriáját határozza meg:
1) „Front”, azaz az időnek az a legelső szaka­
sza, amelyben a mindenkori jövő eldől,
2) „Nóvum” , a jövőnek a reális lehetőségből
újra és újra megújuló tartalma,
3) „Matéria”.
A matériát B loch nem statikusan mennyisé­
gileg fogja fel, hanem (a szótőből eredően,
m ater=anya) dinamikus teremtőként. Az
anyag nem „mechanikus tuskó”, sokkal in­
kább a reális lehetőség egyetlen szubsztrátu-
ma és ezáltal a Nóvum garanciája.
„A reális lehetőség az anyagi mozgásnak
mint folyamatnak a kategoriális önmaga­
előttije.”
Ez az „objektíve reális” lehetőség különbözik
pl. a formálistól, azaz a tisztán gondolatilag
lehetségestől, vagy a „dologi objektívtól” ,
amely a feltételek hiányos ismeretén alapul.
Az igazi lehetőség nem a m ár létesülőnek
a puszta kibontakozása.
Az időt flexibilis nagyságnak tekinti. A lát­
szólag (az óra ideje szerint) egyidejű külön­
böző korszakok különböző tereihez tartozik,
és a társadalomban „egy időben” lelhető fel
a mai és az atavisztikus.
Az emberi természet gazdagságának fejlődé­
sét határozza meg céljaként B loch - M arx ­
hoz kapcsolódva - a „Remény elvének”
végén:
„Ha az ember magát és azt, ami az övé, el­
idegenedés és külsővé válás nélkül valósá­
gos demokráciában megragadja, akkor lét­
rejön a világban valami, ami mindenki szá­
mára a gyermekkornak tűnik és ahol még
senki sem volt: az otthon.”
226 XX. század

B A felvilágosodás dialektikája
 Kritikai elméletek 227

A kritikai filozófia legfontosab b képviselőit zötti kapcsolatokat, mind az egyes ember ön­
a „Társadalom kutató In tézet” Frankfurt am magához fűződő viszonyát. Ennek a kapita­
M ainban lév ő szék h ely e miatt frankfurti isko­ lista gazdaságban az áruk csereértékének az
lának is nevezik. Tagjai: M ax H orkheimer elvontsága a megfelelője. A felvilágosodás
(1895-1973), T heodor W. A dorno (1903- mitológiává alakul vissza, amennyiben végül
1969) és H erbert M arcuse (1898-1979). a szubjektum ellenállás nélkül ki van szolgál­
A nem zetiszocializm us üld özöttjeiként A m e ­ tatva a totális uralomnak:
rikába k ellett m enekülniük. E gyéb ként kü­ „Az animizmus a dolgokba lelket öntött,
lö n b ö ző hangsúlyokkal olyan társadalom kri­ az indusztrializmus eldologiasítja a lel­
tikai elem zést vég ezn ek el, am elyet erősen keket.”
M arxra alapoznak. Az instrumentális ész tiszta formalizmusa ha­
tározza meg az erkölcsöt, a kulturális tevé­
H orkheimer így jellemzi a kritikai filozófiát: kenységet és a tudományt egyaránt. Mint az
A hagyományos elméletben a megismerés ember és a természet totális uralmának hor­
teljesítménye részaspektusokra korlátozódik. dozói, az „elvakítási összefüggés” szolgálatá­
Csak azok készen talált helyzetét reprodukál­ ban állnak.
ja és megerősíti ezzel azokat a társadalmi fel­ Mindenekelőtt H orkheimer hangsúlyozza,
tételeket, amelyek között keletkeznek. hogy ezzel maga az individuum válik fenyege-
H orkheimer viszont a következőket állítja: tetté. Az egyes szubjektum felolvad az igaz­
„A társadalom kritikai elméletének tárgya... gatott világban.
az emberek mint összes történelmi életformá­
ik előállítói.” A kései kritikai elmélet egyre inkább lemond
A frankfurti intézet módszerként mindenek­ egy meghatározott reményről. H orkheimer
előtt az interdiszciplináris tanulmányokat kései filozófiáját jellemzi „az egészen más
használja. A társadalom vizsgálata szüksé­ utáni vágy”. A dorno a „Negatív dialektiká”-
ges, m ert minden tény társadalmilag „prefor­ ban azt az utat keresi, amely megőrzi a nem-
mált”. Új kritériumokat kell azonban keres­ azonost, azaz megmenti az egyes embert.
ni. Ezért A szintézis vagy a rendszer nem szünteti meg
nem a rendszeren belüli korrekcióról van a tagadást vagy az ellentétet:
szó, hanem annak alapvető kritikájáról. „Dialektikus a nem-azonos megismeré­
Ez lehetséges, mivel az ember magát törté­ s e ... Azt akarja megmondani, hogy vala­
nelme alanyának tekinti. „Egzisztenciális íté­ mi micsoda,. .. (nem) azt, hogy minek egy
letként” megfogalmazva ez a következőkép­ példánya vagy képviselője, ami tehát nem
pen hangzik: ő maga.”
„Ennek nem így kell lennie, az emberek A dorno mindenekelőtt a művészetben látja
képesek a létet megváltoztatni, ” annak a lehetőségét, hogy ez „az azonosság­
E változtatás célja a társadalom ésszerű alak­ kényszertől megszabadult önazonosság”
ja. Ennek az igazságot kell érvényre jut­ megvalósuljon. A z esztétika széles teret tölt
tatnia, be munkásságában.
„és a béke, a szabadság és a boldogság utá­
ni törekvés ésszerűségét”. M arcuse fő művében, „Az egydimenziós
Az emancipációt az uralom és az elnyomás ember”-ben, az ipari társadalom működésé­
megszüntetésével törekednek elérni. Ameri­ ben lévő racionalitás és a társadalom irracio­
kában (az 1940-es években) H orkheimer és nalitása közötti diszkrepanciát emeli ki, ami
A dorno „A felvilágosodás dialektikáját” ku­ abban áll, hogy az már nem az ember szabad
tatja: kibontakozását szolgálja.
„A polgári árugazdaság kiszélesedésével A gondolkodás „egydimenziósán” örökké
a mítosz sötét horizontját a kalkuláló ész teszi a fennállót és elleplezi annak irracio­
fénye világítja meg, s ennek a jeges sugarai nalitását.
alatt kihajt az új barbárság vetése (minde­ M arcuse különösen F reud tanaira támasz­
nekelőtt a fasizmus).” kodik. A pszichoszociális helyzetet represz-
Az ész hatalmát általában itt felvilágosodás­ szívnek látja. Az eredeti ösztönök örömelvét,
nak nevezik. Eszköze a fogalom, ez össze­ mindenekelőtt az éroszét, a realitás elve he­
kapcsolja a mítosszal, ami ezért már tartal­ lyettesíti.
mazza a felvilágosodást. A mítosz előtt az Ez teljesítményelvvé süllyed le. A változtatás
ember mágikusan viszonyul a természethez, célja olyan társadalom létrehozása, amelyben
amennyiben utánozza azt (mimézisz). mindenekelőtt a játékos és szabad lehetősé­
A fogalmi gondolkodás az ember mint szub­ gek garantálják az ember természetes fejlő­
jektum a természet objektiválásához jut el. dését.
Ez ugyan lehetővé teszi a túlélést a természet
feletti uralom által, azonban csak az elidege­
nedés árán. Ez az „eldologiasodás” most,
megfordulva, áthatja mind az emberek kö­
228 XX. század

levezetett
indukció tételek Popper dedukciója

hipotetikus elmélet:
következtetés
összehasonlítással
Minden
hattyú fehér

új
hipotézis
verifikálás (pl. a hattyúk
lehetetlen feketék vagy
hattyú 4. f fehérek)
fehér
hamis

A Indukció és dedukció Popper szerint

Bohr atommodellje: uj
az elektron energiája problémák
csak diszkrét értékekkel
rendelkezik világ 3:
AE = hv objektív
2n r„mevn = nh elméletek

világ 1:
fizikai
tárgyak

B Popper három világa C Az Albert-féle „Münchhausen-trilemma”


Kari Raimund Popper (szül. 1902) minde­
nekelőtt tudományelméleti munkáiról ismert.
Magát realistának nevezi, aki hétköznapi ér­
telemmel (common sense) tekint a külvilágra
és a törvényszerűségeit reálisan adottnak te­
kinti. Ezzel szemben elutasítja azt a felfogást,
amely szerint a tudomány a dolgok valami­
lyen lényegét ragadja meg. Ezt az ún. esszen-
cializmust teszi felelőssé azért, hogy a társa­
dalomtudományok elmaradtak a természet-
tudományok mögött, ahol metodológiai no­
minalizmus uralkodik.
Az esszencializmusra a következő kérdés
lenne jellemző:
„Mi a mozgás?”
A nominalizmusra:
„Hogyan mozog egy bolygó?”
Ennek felel meg az esszencializmusnak az
a tendenciája, hogy fogalmakkal foglalkozik,
amelyeknek az értelmét definíciókban adja
meg. A nominalizmusban a kijelentések vagy
elméletek igazságát levezetésekkel vizsgálják.
„A kutatás logikája” tekintetében fontos az
indukció PoppER-féle kezelése. HuME-mal
együtt elutasítja annak a lehetőségét, hogy
bármilyen sok esetből törvényre lehetne kö­
vetkeztetni. A z induktív következtetés logi­
kailag nem kényszerű, míg a deduktív eljárás
a „modus tollens”-nél érvényes:
Ha p t-ből levezethető (p a t tételrendszer
következménye) és p hamis, akkor t is
hamis.
A természettudomány és a metafizika elhatá­
rolása így nem az induktív eljárástól függ, ha­
nem attól, hogy elvileg lehetséges-e a tételek
empirikus falszifikációja (cáfolata) (A ábra).
Egy elmélet tartalmát kettősen kell meghatá­
rozni:
A logikai tartalom valamennyi tétel halma­
za, amelyek egy elméletből levezethetők;
informatív tartalma azon tételek halmaza,
amelyek az elm élettel összeegyeztethetet­
lenek.
így az elm élet annál gazdagabb, minél több
lehetőséget kínál a kritikára és a falszifiká-
cióra.
Megismeréshez Popper szerint a Pl-VT-FB-
P2 séma szerint juthatunk.
A P l problémát az ideiglenes VT elmélet
magyarázza meg. Ezt vagy vitában vagy kí­
sérleti felülvizsgálattal hibakiküszöbölés­
nek (FB) vetik alá, amikor is felmerül a kö­
vetkező, a P2 probléma.
Ezek szerint minden tudás sejtés jellegű és
minden elmélet hipotézis. A megismerést
mindig megelőzi egy sejtés, minden tapaszta­
latot „elmélet itat át” . Az igazi elméletet so­
hasem érjük el; hanem az elméletek egyre
„hasonlóbbakká válnak az igazsághoz”.
P opper szerint az egész evolú ció ezt a sémát
követi. A darwinizmus (187. old.) szerinte
nem egy tudományosan vizsgálható elmélet,
hanem „metafizikai kutatóprogram” .
Kritikai racionalizmus 229
Minden élőlény problémamegoldásokat
termel ki magából, amelyek szelekciós
nyomásnak vannak kitéve.
Az emberek azonban nem tűnnek el maguk is
hibáikkal együtt, hanem képesek nyelvileg
megfogalmazott hipotéziseket „kimúlni”
hagyni.
P opper 3 „világot” különböztet meg. Az első
a fizikai realitás, a második a tudatunk vilá­
ga. A problémák és az elméletek a harmadik
világ fő alkotórészei. Ez időn kívüli objektív
állandó, amely szemben áll a gondolkodá­
sunkkal, habár az alkotja meg (B ábra).
Pl. a szám olyan találmány, amivel független,
új, objektív matematikai problémákat terem­
tenek.
Az a tér, amelyben az összes hipotézis kriti­
kailag megvizsgálható, P opper szerint egye­
dül a nyitott társadalomban adott. Ez a de­
mokrácia biztosítja a biztonságot és a szabad­
ságot egyidejűleg. Ezt az a totalitariánus ten­
dencia veszélyezteti, amelyet P opper a „ha­
mis prófétáknál”, H egelnél és M arxná l , de
mindenekelőtt P latónnál lel fel. A nyitott
társadalomról szólva P opper a görög P erik­
lészt idézi:
„Annak ellenére, hogy egy politikai kon­
cepciót csak kevesen tudnak felvázolni és
végrehajtani, arra mindannyian képesek
vagyunk, hogy megítéljük.”
Hans Albert (szül. 1921) a kritikai racionaliz­
musban a pozitivizmus semlegességének és az
egzisztencialista filozófia totális elkötelezett­
ségének a kiegyenlítési lehetőségét látja.
A filozófia feladatának azt tartja,
hogy kritikailag vizsgálja a vallást, az er­
kölcsöt és a politikát.
Ezeket a dogma messzemenően immunissá
teszi a jobbítási javaslatokkal szemben, amit
az alapos ideológiakritikával meg kell szün­
tetni.
A dogma A lbert szerint a bizonyosságra tö­
rő akarat által jön létre. Ezt fogalmazza meg
az elégséges alap elve, amely minden kijelen­
tés számára végérvényes magyarázatot köve­
tel. Ebből keletkezik a „Münchausen-trilem-
ma” (C ábra).
A megismerés archimédeszi pontjának kere­
sése három lehetőséghez vezet:
- a végtelen regresszió, amely az okok utáni
kutatásnál egyre tovább tolódik,
- a logikai kör,
- az eljárás megszakítása.
A megszakításnál az intuíció, a tapasztalat
stb. nyújt indoklást, amely A lbert szerint
visszatérés a dogma irányába. Ez a fennálló
állapotok konzerválását szolgálja. A lbert vi­
szont a felvilágosító akaratot tételezi:
Megvizsgálható elméleteket kell kifejlesz­
teni és mint időlegeseket, állandóan bírál­
ni, hogy közelebb kerüljünk az igazsághoz.
A cél a racionális magatartás az emberek ér­
tékelésében és cselekvésében.
230 XX. század

növény em ber

szervezeti forma:
-n y ito tt: -z á rt/c e n trik u s : -excentrikus:
közvetlenül függ központi szerv, önmozgás viszonyul
a környezettől önmagához

A Plessner: A szerves élet fokai

A totemisztikus operátor
a fogalmi apparátus ösz-
szetettségét mutatja,
amely lehetővé teszi
a totemisztikus osztályo­
zási rendszert.
A középső szinten egy
lehetőség szerint határ­
talan sokaság lehetsé­
ges, míg az azonosságot
a fenti és lenti tiszta fo­
galmi tartalm ak egysége
biztosítja.

mancsok

(a részek típusa)

B Lévi-Strauss: A totemisztikus operátor


Helmut Plessner (1892-1985) „A szerves lét
fokai és az ember” című művében az ember­
nek az élővilág fokozataiba történő besorolá­
sával egy
a biológia eredményeire alapozott antro­
pológiát fejt ki.
Minden élőlény a pozicionalitásával tűnik ki,
azaz
elhatárolja a benne létezőt a rajta kívül
fennálló környezettől, amelyre vonatkozik
és amelytől visszahatásokat fogad be.
A növénynél a szervezeti forma nyitott, azaz
életfolyamataiban közvetlenül függő módon
tagozódik be a környezetébe.
Az állatok zárt formája ezzel szemben erő­
sebben összpontosítja az organizmust önma­
gára, a szervek kialakulásával, az önmozgás
képességével, a szenzorikus és motorikus
szétválasztásával és az azzal összekötött köz­
ponti szervvel (agy). Pozicionalitásuk centri­
kus, mert az állat nem képes kilépni saját
életköre közepéből.
Az ember excentrikus helyzetével tűnik ki,
mivel reflexivitása révén képes önmagához vi­
szonyulni. így hármas aspektusban ragadhat­
ja meg önmagát:
mint tárgyszerű testet, mint személyes ént
(lélek) a testben és mint Ént, amelyből ki­
indulva excentrikus pozícióját önmagával
szemben elfogadja.
Az önmagától való távolsága következtében
az ember élete egy önmaga által végrehajtan­
dó feladat. Először önmagából kell megcsi­
nálnia azt, ami önmaga és
a természet tereli a kiművelődés felé, kul­
túrára van utalva.
A természet és a kultúra, az érzékiség és
a szellemiség az embernél mindig közvetített.
Társadalmilag feltételezett szerepeket vesz
fel utánzással, s ezek által elsajátítja azokat
a hagyományos magatartásra és értelemre
vonatkozó elgondolásokat, amelyek megint
csak változásnak vannak alávetve és így nyi­
tottak a teremtő átalakítás irányába a szere­
pek eljátszásában.
Arnold Gehlen (1904-1976) antropológiája is
az empirikus tudományok eredményeire tá­
maszkodik és az állat-ember összehasonlítá­
sából indul ki.
Míg az állat pontosan alkalmazkodik környe­
zetéhez és általános ösztönirányítottság alatt
áll,
az ember biológiailag hiánylény.
Nem alkalmazkodott lévén és ösztönreduk­
ciója folytán létezésében állandóan fenyege­
tett. Ennek azonban más oldalról megfelel
nyitottsága a világra és ezáltal tanulási képes­
sége. így az embernek
a túlélés képességét saját cselekvésével kell
biztosítania, amennyiben mesterséges kör­
nyezetet és kultúrát teremt magának.
Hiányos ösztönellátottsága és a világ felé való
Antropológia; strukturalizmus 231
nyitottsága miatt az ember a benyomások és
ennek következtében a cselekvés- és a világ-
magyarázat lehetőségek állandó túltelítettsé­
gével néz szembe, amelyet segítség nélkül
nem tud legyőzni. Sok emberi tulajdonság és
berendezkedés ennélfogva tehermentesítő
funkciójával magyarázható, amennyiben le­
hetővé teszi a rendet és az azonosulást:
idetartoznak a társadalmi intézmények
vagy olyan belső termékek, mint a nyelv,
a gondolkodás és a fantázia.
A Ferdinand de Saussure-től (1857-1913) ki­
induló strukturális nyelvészet nagy befolyást
gyakorol a strukturalizmus keletkezésére.
A nyelv (fr. „langue”) szerinte egymással
kapcsolatban álló jelek rendszere, amely
teljesen csak a nyelvben részt vevők ösz-
szességében létezik,
és amely mint (túlnyomórészt tudattalan) tár­
sadalmi adottság strukturálja a konkrét indi­
viduális beszédet (fr. „parole”). A nyelvi
egységek értéke nem individuálisan van rög­
zítve, hanem vonatkozási rendszeréből hatá­
rozható meg. A nyelv funkciója a jelölt (foga­
lom) és a jelölő (hangalak) pusztán konven­
ción nyugvó kapcsolata alaktalan tömegének
a megszervezése.
Claude Levi-Strauss (szül. 1908) a strukturá­
lis módszert kiterjeszti az etnológiára, a ter­
mészeti népek jel- és osztályozási rendszerei­
nek a kutatására. Abból indul ki, hogy min­
den intézménynek, minden szokásnak vagy
mítosznak egy tudattalan struktúra szolgál
alapul, amelyet fel kell tárni, mert ebben nyi­
latkozik meg általában az emberi szellem ak­
tivitásának formája,
így a strukturális elemzés kimutatja, hogy
a természeti népek „vad gondolkodása”
képes elvonatkoztatásra és logikus gondol­
kodásra, és cél nélküli megismerésre tör.
A természeti és a társadalmi adottságok
olyan logikus elrendezésére törekszik, amely
szorosan kötődik a konkrét életfeltételekhez
és így tapasztalati minőségeket vesz tekin­
tetbe.
L evi-S trauss ezen a m ód on pl. olyan verbális
osztályozási rendszerként értelm ezi az ún. to­
temizmust, am ely
a társadalmi viszonyokat a n övén y- és állat­
fajok term észeti sok féleségén ek analógiá­
jára differenciálja és rendezi el.
A bennszülött a világ koherens képét konst­
ruálja meg, amennyiben nyelvileg strukturált
hálót épít fel önmaga és az empirikus valóság
között.
Michel Foucault (1926-1984) történelmi
munkái ,A tudás archeológiájá”-ra irányul­
nak. Ennek tárgya az archiválódott diskur­
zus, amelyet az emberiség történelme folya­
mán önmagával folytatott, ennek struktúrái
és a tudás ezáltal megszilárdult formái.
A képekről

A képeket az eredeti művek alapján az Atlasz számára rajzolták újra; az alábbi felsorolt
képek esetében a mintául szolgáló eredeti művek a következők:

10/A: A. Rodin: A gondolkodó (1880)

22/D: Fung-Ju-lan: A kínai filozófia története. II. kötet. Princeton, 1953. 436. old.
30/C és D: B. Russell: A Nyugat gondolkodói. Stuttgart 1962. 22. old.
32/B: B. Russell: i. m. 24-26. old.
34: Atlasz-ábra C. Helferich alapján: A filozófia története. Stuttgart 1985.
46/B: B. Russell: i. m. 86. old.
48/B: B. Russell: i. m. 82. old.
64: H. Kinder és W. Hilgemann alapján: Egyetemek a középkorban. DTV atlasz. Világtörté­
nelem 1. kötet. München 1964. 180. old.
88/A: B. Russell: u.o.
98/A: Carolus Bovillus: Liber de Intellectu (1509), és Jacob de Gheyn: Melancholie. in:
Dresden: Humanizmus és reneszánsz 67., ill. 235. old.
132: balra lent: Moreau le Jeune alapján: in: Émile ou de l’éducation. Kiadó: E -P. Duhar-
court. Párizs é.n.
152/A: R. Magritte: A dialektika dicsérete.
184/B: H. Breuer: DTV atlasz. Fizika 2. kötet. München 1988. 348. old.
184/C: lent: H. R. Pagels: Cosmic Code. Frankfurt 1983. 50. old.
186/A és C: J. Knoll: Evolution. Braunschweig 1980. 7. old., 119. old.
186/B: C. Bresch: in: A gondolkodás gyönyörűsége. Kiadó: von K. Piper, München, 1984.
30. old.
188/A: D. Attenborough: Berlin, 1979. 311. old.
200/B: Antonello da Messina egyik képe (London, National Gallery) In. W. Biemel: Sartre.
Rowohlts Bildmonographien Reinbek, 1964. 48. old.
226/B: balra lent: egy Walt Disney figura kicsinyített mása.
230/B. C. Lévi-Strauss: A primitív gondolkodás. Frankfurt 1979, 178. old.
 235

Névmutató

Abélard, Pierre (Petrus Abelardus) 75 Carnap, Rudolf 221

Adorno, Theodor W. 11,227 Champeaux, Guilleaume de 75
Albert, Hans 229 Cartesius —» Descartes
Alberti, Leon Battista 93 Cassirer, Ernst 175
Albertus Magnus (Albert von Bollstädt) Cicero, Marcus Tullius 29, 61
81, 89 Cohen, Hermann 175
Alembert, Jean le Rond d’ 129 Comte, Auguste 159,165
Al-Fárábi (Abu Nasr Mohammed ben Cusanus, Nikolaus (Nikolaus von Kues) 79,
Tarkhan) 77 91,97
Al-Ghazáli, (Algazel, Abu Hamid Moham­ Cuvier, Georges 107
med Ibn Ahmed) 77
Althusius, Johannes 93, 101 Csou-cï, 23
Ani 27 Csuang Csou (Csuang-cï) 25
Amenope 27 Csu-Hi 23
Ammoniasz Szakkasz 63
Anaxagorasz 31 Darwin, Charles 159,187, 189
Anaximandrosz 31 Démokritosz 33, 59, 107
Anaximenész 31 Descartes, René (Renatus Cartesius) 69,
Anselmus Cantuariensis (Canterbury-i An­ 103,105-107, 123
selm) 73, 105 Dewey, John 173
Arisztipposz 37 Diagorasz 35
Arisztotelész 11, 13, 29, 37, 45-53, 63, 65, Diderot, Denis 129
77, 79, 81, 95, 153 Dilthey, Wilhelm 149,159,181
Arkeszilaosz 61 Diogenész, Szinópéi 37
Augustinus, Aurelius (Szent Ágoston) 65, Dionüsziosz, Areopagitész 65, 67
69-71, 79 Duns Scotus, Johannes 87, 89
Austin, John Langshaw 221
Averroés (Ibn Rosd, Muhammed) 77 Eckhart mester (Johann Eckhart) 65, 87
Avicebron (Ibn Gabiről) 77 Eibl-Eibesfeldt, Irenaus 189
Avicenna (Ibn Sziná, Abu, Ali) 77 Einstein, Albert 185
Empedoklész 31
Bacon, Francis 93, 95 Engels, Friedrich 159, 167,169, 225
Bacon, Roger 79 Epiktétosz 2 9 ,55
Bauer, Bruno 167 Epikurosz 29
Bayle, Pierre 129 Erasmus, Rotterdami 93, 97
Bentham, Jeremy 165 Eriugena, Johannes Scotus 73
Bergson, Henri 183, 191 Euripidész 177
Berkeley, George 103,123
Bloch, Ernst 225 Fechner, Gustav Theodor 175
Boccaccio, Giovanni 93 Feuberbach, Ludwig 167, 169, 171
B odin,Jean 9 3 ,101 Ficino, Marsilio (Marsilius Ficinus) 93, 99
Boethius 29, 47, 63, 65, 85 Fichte, Johann Gottlieb 135,147-149, 151
Böhme, Jakob 151 Fidanza, (Giovanni Bonaventura) 79
Bohr, Niels 185 Fiore, Joachim von 153
Bonaventura, Szent (Giovanni di Fi- Foucault, Michel 231
danza) 79 Fourier, Charles 171
Borgia, Cesare 101 Frege, Gottlob 183, 209, 211, 217, 219
Born, Max 185 Freud, Sigmund 159, 183, 227
Brentano, Franz 159, 193 Friedmann, Alexander 185
Brouwer, Jan 209
Bruno, Giordano 79, 93, 97 Gadamer, Hans-Georg 183
Brunswik 189 Galilei, Galileo 93, 95
Buddha, Gautama 21 Gehlen, Arnold 231
Buridan, Jean 65 Gerson, Johannes 65
Geulincx, Arnold 107
Calvin, Jean (Kálvin János) 93, 101 Gorgiasz, 35
Campanella, Tommaso 93 Gergely, Nüsszai 67
Camus, Albert 183,201,203 Grosseteste, Robert 79
236 Névmutató
Grotius, Hugo 9 3 ,101
Gutenberg, Johannes 93
Haeckel, Ernst 187
Hamann, Johann Georg 135
Hardenberg, Karl August 135
Hartmann, Nicolai 183, 223
Hegel, Georg Wilhelm Friedrich 135,
153-157, 159, 167, 169,177, 201, 229
Heidegger, Martin 183,201,205-207
Heisenberg, W erner 185
Herakleitosz 33
Herder, Johann Gottfried 135
Hess, Moses 167
Hippiasz 35
Hobbes, Thomas 103,117, 121
Hölderlin, Friedrich 135
Horatius 29, 59
Horkheimer, Max 227
Hugo, St. Victor von 76
Humboldt, Wilhelm von 135
Hume, David 103,125-127, 135
Husserl, Edmund 6 9 ,1 8 3 ,193-195, 201
Jacobi, Friedrich Heinrich 135
James, William 173
Jaspers, Karl 183, 199
Justinus 67
Kalliklesz 35
Kant, Immanuel 11, 103, 125,
137-145, 153, 161, 175, 189, 197
Karneadesz 61
Kelemen, Alexandriai 67
Kepler, Johannes 93, 95
Kierkegaard, Sören 157, 159,163, 183, 199 Origenész 67
Klages, Ludwig 183,191
Kleanthesz 55
Kolumbus 93
Konfucius (Kung-ci) 15, 23
Kopernikusz, Nikolaus 93, 95, 97
Kritiasz 35
Kriiszipposz 29,55
Lamarck, Jean Baptiste 187
La Mettrie, Julien Offray de 107
Landino, Cristofero 99
Lange, Friedrich Albert 175
Lao Cse (Lao-ci) 15, 25
Lask, Emil 178
Leibniz, Gottfried Wilhelm 79, 103,
113-115, 211, 217
Lenin, Vlagyimir Iljics 183, 225
Lessing, Gotthold Emphraim 115
Leukipposz 31
Lévi-Strauss, Claude 231
Liebmann, Otto 175
Lipps, Theodor 175
Locke, John 103,119-121,123, 129
Lorenz, Konrad 189
Lotze, Rudolf Hermann 175
Lukasiewicz, Jan 211
Lucretius Carus 29, 59
Lullus, Raymundus 79
Luther, Martin 93, 9 7 ,101
Lükophron 35
Machiavelli, Niccolö 9 3 ,101
Madhva 19
Mahávira 21
Maimonides, Moses (Mose ben Maimon)
77
Malebranche, Nicolas de 107,123
Mao Ce-tung 183, 225
Marcus Aurelius 29, 55
Marcel Gabriel 203
Marcuse, Herbert 227
Marx, Karl 159,167,169-171,225,227,229
Meinong Alexius 219
Meng-ce (Meng-ci, Menciusz) 15, 23
Merleau-Ponty, Maurice 183,195
Mill, John Stuart 165
Mirandola —» Pico della Mirandola
Montaigne, Michel de 93, 99
Montesquieu, Charles de 131
Moore, George Edward 217
Morus, Thomas 93, 97
Mo ti (Mo-ci) 15, 25
Nágárdzsuna 21
Nagy Sándor 47
Napoleon, Bonaparte 135
Natorp, Paul 175
135, Newton, Isaac 103, 129
Nietzsche, Friedrich 159,177-179
Oresme, Nicole 65
Occam, William 65, 89
Panaitiosz 29, 55
Parmanidész 33
Pascal, Blaise 129
Patrizi, F. 93
Peano, Guiseppe 209
Peirce, Charles Sanders 173
Periklész 229
Petrarca, Francesco 93, 97
Petrus Hispanus 47
Philón, Alexandriai 67
Pico della Mirandola, Giovanni 93, 99
Planck, Max 185
Platon 11,29, 37, 39-45,47,49, 53, 93,161,
229
Plessner, Helmuth 189, 231
Plótinosz 29, 39, 63, 93
Pomponazzi, Pietro 93, 99
Popper, Karl Raimund 229
Porphüriosz (Malchus) 63, 75
Poszeidoniosz 29,55
Prodikosz 35
Proklosz 63
Prótagorasz 35
Ptolemaiosz 95
Pürrhon, Éliszi 29, 61
Püthagorasz 31
 Névmutató 237

Quine, Willard van Orman 209, 211 Spinoza, Baruch de 103,109-111, 179
Stein, Heinrich Friedrich Karl vöm und
Rámánudzsa 19 zum 135
Reimarus, Samuel 115 Stirner, Max 167
Ricardo, David 169 Strauss, David Friedrich 167, 177
Rickert, Heinrich 175
Riedl, Rupert 189 Tauler, Johannes 65
Riemann, Georg Friedrich Bernhard 185 Telesio, Bernardino 93
Roscellinus, Johannes 75 Tertullianus 67
Rousseau, Jean-Jacques 1 3 3 ,135, 153 Thalész, milétoszi 31
Russell, Bertrand 183, 209, 211, 217-219 Tamás, Aquinói Szent 65, 81-85, 87, 89,
Ryle, Gilbert 217,219 153
Thraszümachosz 35
Saint-Hilaire, Etienne Geoffroy de 187
Saint-Simon, Claude Henri de 171 Valla, Lorenzo 93, 97
Salutati, Coluccio 93 Vasco da Gama 93
Sartre, Jean-Paul 183, 201 Vico, Giambattista 131
Saussure, Ferdinand de 231 Voltaire (Francois-Marie Arouet) 129
Scheler, Max 189,197
Schelling, Friedrich Wilhelm Joseph 135 Wagner, Richard 177
Schleiermacher, Friedrich Daniel Ernst 149 Wang Jang-ming 23
Schopenhauer, A rthur 159,161, 177, 179 Windelband, Wilhelm 175
Schrödinger, Erwin 185 Whitehead, Alfred North 184, 211, 223
Seneca 29, 55 Wittgenstein, Ludwig 13, 209, 213-215
Seuse, Heinrich (Suso) 65
Sextus Empiricus 61 Xenophanész 33
Shankara 19
Siger, Brabanti 85 Zarathustra 1 5 ,27
Simmel, Georg 183,191 Zénón, Eleai 25, 33
Smith, Adam 127, 169 Zénón, Kitiai 29, 55
Szókratész 29, 37, 39, 41, 177, 179 Zwingli, Ulrich 93
Spencer, Herbert 187

Tárgymutató
Abdukció (magyarázó hipotézis) 173
absztraktív és intuitív megismerés (Oc-
cam) 89
abszurd (Camus)
- elleni lázadás 203
actus essendi (Aquinói Tamás) 83
actus és potencia (Aquinói Tamás) 81
adiáphora 57
advaita 19
affektusok
- sztoikus 57
- Spinoza 111
agathon 29, 37
Ahura-Mazdá 27
Akadémia (platóni) 29, 39
- új 61
akarat - Arisztotelész 51
- Duns Scotus 87
- Kant 141
- Schopenhauer 161
akaratszabadság - Eriugena 73
- Albertus Magnus 81
- Duns Scotus 87
akárkivé hanyatlás (Heidegger) 205
akcidens (Arisztotelész) 49
akcidencia (Aquinói Tamás) 83
aktív intellektus (Albertus Magnus) 81
aktusok (Scheler) 197
- létegysége 197
alakzatok (Lullus) 79
aletheia 29
aliud esse (Cusanus) 79
alkotmányok körforgása (Platón) 45
alkotmányformák (Arisztotelész) 53
államformák (Montesquieu) 131
államhatalom (Bodin) 101
államrend (Platón) 45
altruizmus 165
ambigu'ité (Merleau-Ponty) 195
amor Dei intellectualis (Spinoza) 111
amour de sui (Rousseau) 133
amour propre (Rousseau) 133
analitikus filozófia 213-217
analitikus módszer (Descartes) 105
analízis 183,219
anamnézis (Platón) 41
ananké (Arisztotelész) 49
anima separata (Aquinói Tamás) 85
antik filozófia 29
antinómiák (Kant) 141, 143, 145
antropológia 13, 197, 231
anyag 39, 49, 63, 81, 135, 225
anyagi ok (Arisztotelész) 49
apátia (sztoicizmus) 57
apeiron (Anaximandrosz) 31
apollói (Nietzsche) 177
apologéták 67
apória (Zénón) 37
239
a posteriori (Kant) 137
appercepció (Leibniz) 113
a priori (Kant) 137
- emocionális (Scheler) 197
arab filozófia 65, 77
arché 29,31
areté 29
arisztokrácia 45
Arisztotelész-értelmezések 65
arisztotelizmus 93, 99
ars generális (Lullus) 79
asha 27
aszkézis 17
asszociáció törvénye (Hume) 125
asztronómia 95
ataraxia 59, 61
átfogó (Jaspers) 199
A thén 29
atomelméletek - indiai 17
- Leukipposz 31
- Demokritosz 33
- Epikurosz 59
autarchia 53
averroizmus 85
az észlelés anticipációi (Kant) 139
azonosságfilozófia (Schelling) 151
„állvány” módja (Heidegger) 207
átman 17
Ba 27
baloldali hegeliánusok 167
barlanghasonlat (Platón) 41
bátorság erénye (Platón) 43
belátás (Platón) 43
belevetettség a világba (Heidegger) 205
belső időtudat - Augustinus 71
- Husserl 193
bécsi kongresszus 135
Bécsi Kör 221
béke (Kant) 145
beszédaktus-elmélet (Austin) 221
beszélgetés - mint módszer (Szókratész) 54
Bhagavadgita 19
bibliakritika (Spinoza) 111
bifurcation (Whitehead) 223
biogenetika alapszabálya 197
biológia 187
- magatartásbiológia 189
birtoklás módja (G. Marcel) 203
bizonytalansági reláció (Heisenberg) 185
bódhiszattvá 21
boldogság - Augustinus 71
- Stuart Mill 165
bolsevizmus 225
bölcs uralkodó (kínai filozófia) 23, 25
bölcseleti költészet (egyiptomi) 27
bölcsesség erénye (Platón) 43
bölcsesség szere te te 11
240 Tárgymutató
Bráhma 17
bráhmanák 15
Buddha 21
buddhizmus 21
búlezisz (Arisztotelész) 51
Causa - efficiens (Arisztotelész) 49
- finalis (Arisztotelész) 49
- formális (Arisztotelész) 49
- materiális (Arisztotelész) 49
célok - Arisztotelész 49
- Leibniz 115
cinikusok 37
coeur (Pascal) 129
coincidentia oppositorum (Nikolaus Cu- Egyiptom 27
sanus) 91
„common sense” (Popper) 229
complicatio (Nikolaus Cusanus) 91, 97 eklekticizmus - görög 29
contractio (Nikolaus Cusanus) 91
Corpus Aristotelicum 47
corso (Vico) 131
csíraalapok (Bonaventura) 79
csodálkozás 11
Daevas 27
daimonion 37
décadence (Nietzsche) 177
dechómenon 39
dedukció - Arisztotelész 47
- Descartes 105
- Kant 115
deizmus 103, 115, 129
délnémet iskola 175
demiurgosz - Platón 39
demokrácia - Platón 45
- Rousseau 133
denominatív funkció (Abélard) 75
denotáció (Stuart Mill) 165
deontikus logika (deontika) 211
despotizmus (Montesquieu) 131
Deus sive natura (Spinoza) 109
Dél-Itália 31
dharmai világtörvény 17, 21
dialektika - Hérakleitosz 33
- Platón 41
- Hegel 151
- marxista 169
- felvilágosodás 227
dialektikus materializmus 169
dialógus - Platón 41
- Feuerbach 167
dikaioszüné (Platón) 43
dianoia (Platón) 41
dianoetikus erények (Arisztotelész) 51 empirizmus (angol, francia) 103, 119
differenciáció (Spencer) 187
dionüszoszi (Nietzsche) 177
disputatio 65
diszpozíció (Heidegger) 205
distentio animi (Augustinus) 71
docta ignorantia (Nicolaus Cusanus) 91 ens amans (Scheler) 197
dogmatizmus 129
doxa 37
dualizmus - indiai 10
dualizmus - kínai 23
- Zarathustra 27
- Descartes 107
dzsainizmus 21
Egoizmus (Hobbes) 117
egzisztencia 151, 163, 199, 201, 205
egzisztencialista filozófia 163, 199-203
egzisztenciáliák (Heidegger) 205
egydimenziós gondolkodás (Marcuse) 227
egyetemek 65
egyházatyák 65
egyiptomi bölcseleti költészet 27
egyiptomi vallás és filozófia 15, 27
eidosz 39
eikaszia 41
- római 61
eklektika 61
Ekhnaton 27
ek-szisztencia (Heidegger) 207
eksztázis (Plótinosz) 63
élan vitai (Bergson) 191
eleai iskola 33
elégséges alap elve (Leibniz) 115
elidegenedés 171
el-nem-rejtettség (Heidegger) 207
elemek - indiai filozófia 19
- kínai filozófia 23
- Empedoklész 31
elemi mondat (Wittgenstein) 213
elenktikus eljárás (Szókratész) 37
ellentétek (Herakleitosz) 33
- egybeesése (Cusanus) 91
ellentmondás elve (Arisztotelész) 47
elmúlás (Hérakleitosz) 33
elnyomorodáselmélet (Marx) 171
elv (Arisztotelész) 47
első intelligencia (Avicenna) 77
első mozgató (Aquinói Tamás) 83
emanáció (Plótinosz) 63
emanáció tana - Plotinosz 63
- Al-Farabi 77
ember kiművelődése (Plessner) 231
ember mint biológiai hiánylény
(A. Gehlen) 231
emberfölötti ember (Nietzsche) 179
emberszeretet (kínai filozófia) 25
emberi jogok 103
empirikus gondolkodás posztulátumai
(Kant) 139
empirikus valóság 137
Enciklopédia 129
energeia (Arisztotelész) 49
energia és tömeg összefüggése (Einstein)
185
ens (Aquinói Tamás) 81
entelecheia - Arisztotelész 49
- Leibniz 113
epagogé (Arisztotelész) 47

epikureizmus 29
epiméleia (Szókratész) 37
epoché - szkeptikusok 61
- Husserl 193
eredendő bűn (Augustinus) 71
erények - konfícianizmus 23
- taoizmus 25
- Szókratész 37
- Platón 43
- Arisztotelész 51, 53
- sztoicizmus 57
- Aquinói Tamás 85
erénytan - Schleiermacher 149
erkölcs 177,191
erkölcsi érzés (Hume) 125
erkölcsiség (Fichte) 147
erosz (Platón) 41
esprit de finesse (Pascal) 129
esse est percipi (Berkeley) 123
esszencia (Aquinói Tamás) 83
esszencializmus 229
eszköz (Heidegger) 205
- kézhezállósága (Heidegger) 205
eszményi állam (Platón) 45
esztétika 13
- transzcendentális (Kant) 145
etika 13
etimológia 55, 131
etnológia (Lévi-Strauss) 231
eudaimonia 29, 37
evidencia 191
evolúció 187,229
evolúciós elmélet 191
evolúciós ismeretelmélet 189
excentrikus pozíció (Plessner) 231
exegézis (Roger Bacon) 79
explicatio (Nicolaus Cusanus) 91
Élet filozófiai fogalma
- Dilthey 181
- Símmel 191
életfilozófia 161, 183, 191
életforma (Wittgenstein) 215
életszellem tana (Descartes) 107
életvilág (Husserl) 195
értelem - Kant 137
érzékfeletti szubsztrátum (Kant) 145
érzéki képesség (Aquinói Tamás) 85
érzések (Adam Smith) 127
Én - mint filozófiai kategória (Fichte) 147
értékelmélet - újkantiánus 175
- Scheler 197
értéktöblet (Marx) 171
érzéki észlelés (Berkeley) 123
érzékiség (Feuerbach) 167
ész - Platón, 41, 43
- Aquinói Tamás 85
- K a n t 139
- Jaspers 199
ész csele 157
észleléselmélet (Empedoklész) 31
észlelés elemzése (Husserl) 193
észlelés horizontja (Merleau-Ponty) 195
Tárgymutató 241
Faktorok - ideál- és reálfaktorok
(Scheler) 197
falszifikáció (Popper) 229
felvilágosodás 11, 135
- görög 29
felvilágosodott abszolutizmus 103
fenomenológia 155, 193, 195, 197
fenomenológiai ontológia 201
fenomenológiai redukció 193
fenomenon (Kant) 139
fenséges (Kant) 145
fény (Grosseteste) 79
- természetes (Descartes) 105
fénymetafizika (Bonaventura) 79
fénysebesség 185
- alapkérdései 11
filozófia - eredete 11
- fogalma 11
- alapkérdései 11
- tudományágai 13
filozófus király (Platón) 45
fizika 185
fogalom - előzetes (Epikurosz) 59
- abszolút és konnotatív (Occam) 89
- funkcionális és lényegi (Galilei) 95
folyamat (Whitehead) 223
- dialektikus (Bloch) 225
forma (Arisztotelész) 49
- elve (Aquinói Tamás) 81
formai ok (Arisztotelész) 49
forradalomelmélet - Marx 171
- Lenin 225
fortuna (Machiavelli) 101
földközi-tengeri gondolkodás 203
francia forradalom 103, 135, 159
frankfurti iskola 227
frónezisz (Arisztotelész) 51
frui (élvezni) (Augustinus) 71
fundamentáíontológia (Heidegger) 205
funkció (modern logika) 209
Gazdaságossági elv (Occam) 89
„genius malignus” (Descartes) 105
geocentrikus világkép (Ptolemaiosz) 95
geometriai módszer (Spinoza) 109
gnoszticizmus 67
gnózisz 65
gondolatszabadság (Spinoza) 111
gondoskodás - a lélekről (Szókratész) 37
- Heidegger 205
gondviselés - sztoikusok 57
- Plótinosz 63
gravitáció 185
guna; fejlődési erő 19
gyakorlat (Marx) 169
Haecceitas (Duns Scotus) 87
haladásba vetett hit 103
halál 11
- Jaspers 199
- Heidegger 205
halhatatlan lélek (Platón) 43
halotti bíróság (egyiptomi filozófia) 27
242 Tárgymutató

harmadik dimenzió (Merleau-Ponty) 195 igazságosság - Arisztotelész 51

három stádium törvénye (Comte) 165 - Descartes 105
három világ tana (Popper) 229 - Hume 127
hatalom (Machiavelli) 101 igazságtáblázat (Wittgenstein) 209
hatalommegosztás (Montesquieu) 103, - kritérium (James) 173
131 - funkció (modern logika) 209
hatalomra törő akarat (Nietzsche) 179 - érték (Wittgenstein) 213
határszituációk (Jaspers) 199 illokúciós cselekvés (Austin) 221
ható ok - Arisztotelész 49 illuminációelmélet - Augustinus 69
- Leibniz 115 - Bonaventura 79
házközösség (Arisztotelész) 53 imaginatio (Descartes) 107
hedonizmus 37 immaterializmus 123
heimarméné 57 imperializmus 225
heliocentrikus világkép 3 impressions (Hume) 125
- Kopernikusz 95 indeterminizmus 185
hellenisztikus filozófia 29 India 15
helyesség - mint igazság (Anselm) 73 indiai filozófia 15
hen (Plótinosz) 63 individuális törvény elmélete (Simmel) 191
hermeneutika - Schleiermacher 149 individuum - mint sajátos létmód (Duns
- Gadamer 183 Scotus) 87
heurisztikus elv 145 indukció 47, 95, 229
héxisz (Arisztotelész) 51 induktív logika (Stuart Mill) 165
hinajana 21 instrumentális ész 227
hipotézisek (Popper) 229 instrumentalizmus 179
historicizmus 181 integráció (Spencer) 187
hit - Platón 41 intencionalitás (Husserl) 193
- patrisztika 67 intellektus - szerzett 77
- Augustinus 69 -a k tív 77,81,85
- saját bensőségességébe való gyökerezése - potenciális 77, 85
(Luther) 101 - emberi (Bergson) 191
- mint babona (Voltaire) 129 intelligentia (Augustinus) 71
- Kierkegaard 163 - fokai (Albertus Magnus) 81
hit és tudás (Aquinói Tamás) 81 interszubjektivitás - Hume 127
hittételek 81 - Husserl 195
homo mensura tétel (szofisták) 35 intuíció (Bergson) 191
horizmósz (Arisztotelész) 47 intuicionisztikus matematika 209
hórosz mésosz (Arisztotelész) 47 intuitív megismerés 89
humanizmus 93, 97, 99 ipari forradalom 159
hülé (Arisztotelész) 49 Irán 15, 27
hülozoizmus 31 ismeretelmélet 13
hüpokeimenon (Arisztotelész) 49 Isten 27, 67, 69, 71, 73, 75, 81, 83, 87, 91,
97, 105, 109, 115, 123, 151, 163, 223
Ideatan - Platón 29, 39, 41 - őstermészete és következménytermésze­
- Augustinus 69 te (Whitehead) 223
- Locke 119 - bizonyítékok Anselm 73
- Berkeley 123 - Al-Ghazali 77
- regulatív 141 - Aquinói Tamás 83
- Schopenhauer 161 - Descartes 105
„idea innata” (Descartes) 105 - Kant 141
idealizmuskritika 159 - születése az emberben (Eckhart
ideák - birodalma (Platón) 39 mester) 87
- Hume 125 - szeretete (Spinoza) 111
ideológiai felépítmény (Marx) 169 istenállam (Augustinus) 71
ideografikus (Windelband) 175 ítélet - Arisztotelész 47
idő - Augustinus 71 - Hume 125
- Kant 137 - K a n t 137
- Einstein 185 ítélettől való tartózkodás (Pürrhon) 61
időbeliség (Heidegger) 207 izoszténia (szkeptikusok) 61
időtlen tárgyak (Whitehead) 223
igazság - Platón 43 Janzenizmus 129
- Anselm 73 jel - Occam 89
- Aquinói Tamás 83 - Peirce 173
- pragmatista 173 jelentés - Abélard 75
 Tárgymutató 243

jelentés - Frege 217 klasszikus filozófiai rendszerek - indiai filo­

jelentudat (Husserl) 193 zófia 15
jelöléselmélet (Russell) 219 - görög filozófia 29
- esetei 219 - német klasszika 135
jin-jang tanítás 15, 23 kombinatorikus logika 211
jó - Mencius 23 - törvény (Lullus) 79
- Szókratész 37 kommentárok (Averroés) 77
- Arisztotelész 51 kommunikáció 199
- Aquinói Tamás 85 konceptualizmus 75
jó ideája (Platón) 39 konfucianizmus 15,23
jobboldali hegeliánusok 167 konnotáció (Stuart Mill) 165
jóga 19 konstansok (modern logika) 209
jogelmélet - szofista 35 kopernikuszi fordulat (Kant) 137
- Grotius 101 kozmosz rendje (pütagoreusok) 31
- Kant 145 következtető gondolkodás (Platón) 41
- Hegel 155 kritikai elmélet 227
jogfilozófia 13 ködképek; idolok (Bacon) 95
jogi tétel (Fichte) 149 könyvnyomtatás 93
junktorlogika 209 kötelesség (Kant) 143
junktorok 209 kötelességtan (Schleiermacher) 149
középarány (Arisztotelész) 51
Ka; a lélek életereje 27 középfogalom (Arisztotelész) 47
kalkulus - Leibniz 113 középső tanítás (Nagardzsuna) 21
- modern logika 209 köztársaság (Montesquieu) 131
kanonika - Platón 43 kultúra 133
- Epikurosz 59 kultúra tragédiája (Simmel) 191
kapitalizmus 171 küréneiek 37
kardinális erények (Aquinói Tamás) 85 kvantifikáció 209
Karma 17 kvantor 211
kategóriák 47,137,223 kvantorlogika 209
- felcserélése (Ryíe) 219 kvantumfizika 185
kategorikus imperatívusz (Kant) 143
katarzis (Arisztotelész) 53 Látszattudás - Szókratész 37
kegyelem - isteni (Augustinus) 71 - Roger Bacon 79
keletkezés (Hérakleitosz) 33 lázadás (Camus) 203
képek - Démokritosz 33 legalisták 23
- Klages 191 legfőbb irányító (Aquinói Tamás) 83
- Berkeley 123 lehetőség (Aquinói Tamás) 81
képzelőerő - imagination (Hume) 125 leképezési elmélet (Wittgenstein) 213
képzet - Hobbes 117 lekton; jelentés (sztoicizmus) 55
- Hume 125 lélek - indiai filozófia 17, 21
- Fichte 147 - Szókratész 37
- Schopenhauer 161 - Platón 29, 41, 43
képzés (szofisták) 35 - Arisztotelész 51
keresztény filozófia 65 - neoplatonizmus 63
két világ tana (Platón) 39 - patrisztika 67
kétely 11 Albertus Magnus 81
kétségbeesés (Kierkegaard) 163 - Aquinói Tamás 83, 85
kifejezés (Dilthey) 181 - Anselm 127
kijelentéslogika - sztoikusok 55 - életfilozófia 191
- modern 209 lélek - élet előtti és utáni létezése
Kína 15 (Platón) 43
kínai filozófia 15 lélek kiterjedése (Augustinus) 71
kínai kozmológia 23 lélekrészek - Platón 43
kineokonfucionizmus 23 - Arisztotelész 51
kinyilatkoztatásba vetett hit lélekszikrácska (Eckhart mester) 87
(Eriugena) 73 lélekvándorlás tana (pütagoreusok) 31
kisázsiaiak 29 lelkiélet (Dilthey) 181
kísérletezés - Roger Bacon 79 lelki nyugalom - Epikurosz 59
- Galilei 95 - Pürrhon 61
kiválasztódás (Darwin) 187 - lényeg - Arisztotelész 49
kizárt ellentmondás elve - Arisztotelész 47 - Aquinói Tamás 83
- Leibniz 115 lényegszemlélet (Husserl) 193
244 Tárgymutató
lét - faktor (indiai filozófia) 21
- létezési tényezők 21
- egysége (Parmenidész) 33
- rend (Dionüszosz Areopagitész) 67
- aktus (Aquinói Tamás) 83
- Aquinói Tamás 83
- teljes rendje (Aquinói Tamás) 83
- Duns Scotus 87
- és megismerés (Eckhart mester) 87
- stádiumai (Kierkegaard) 163
- vad-lét (Merleau-Ponty) 195
- ígylét (Scheler) 197
- személyes lét (Jaspers) 199
- megvilágítása (Jaspers) 199
- belevetettsége a világba 205
- együtt-lét (Jaspers) 199
- jelen valóiét (Heidegger) 207
- világlása (Heidegger) 207
lét és létező (Heidegger) 207
létezők (Aquinói Tamás) 81
lex - aeterna; örök törvény (Aquinói
Tamás) 85
- naturalis; természeti törvény (Aquinói
Tamás) 85
- humana; emberi törvény (Aquinói
Tamás) 85
levegő (Anaximenész) 31
Leviathan 117
li (neokonfucianizmus) 23
liberalizmus 103, 159
líceum 47
„linguistic turn” 183
logika 13, 17, 47, 155
- formális 47
logikai atomizmus 217
logisztika 13,209
logosz 2 9 ,3 3 ,3 7 ,5 5 ,5 7
lokúciós cselekvés (Austin) 221
M a’at (egyiptomi filozófia) 27
m agatartáskutatás 189
magáértvaló lét (Sartre) 201
magántulajdon - Platón 45
- Arisztotelész 53
- Locke 121
magánvaló lét (Sartre) 201
mahaj ana (indiai filozófia) 21
maieutika (Szókratész) 54
maja 19
marburgi iskola 175
mazdaizmus 27
marxizmus 183, 201
maximák (Kant) 143
- (Sartre) 201
matematika 31, 79
matematikai logika 209
materializmus - görög 33
- marxizmus 169
másokért való lét (Sartre) 201
maya (indiai filozófia) 19
megélés (Dielthey) 181
- sztoikusok 55
megértés - Schleiermacher 149
- Dilthey 181
- Heidegger 205
megismerés - folyamata (Aquinói
Tamás) 85
- módjai (Spinoza) 111
megjelenítéselmélet (Augustinus) 71
megváltás (indiai filozófia) 17, 19
megszüntetve-megőrizni (Hegel) 153
memória (Augustinus) 71
mens (Nikolaus Cusanus) 91
mértékletesség erénye (Platón) 43
mezotész; a rossz szélsőségek közép­
aránya 51
meta-etika 13
metafizika 13
methexisz (Platón) 39, 59
mezopotámiaiak 15
milétoszi természetfilozófia 31
mimánszá 19
mimézisz 53
minden érték átértékelése
(Nietzsche) 179
minőség - elsődleges (Locke) 119
- másodlagos (Locke) 119
misztika 65, 87
misztikus (Wittgenstein) 213
misztikus egyesülés (Bonaventura) 79
mítosz 131,227
modális logika 211
moduszok - Spinoza 109
- Locke 119
monarchia (Montesquieu) 131
monászok - Giordano Bruno 97
- Leibniz 113
mondat - függvény (Russell) 217
- értelem (Frege) 217
- jelentés (Frege) 217
móksa; megváltás (indiai filozófia) 17
monoteizmus - egyiptomi 27
morál sentiment (Hume) 125
„morál sense”
- Shaftesbury és Hutcheson 127
more geometrico (Spinoza) 109
motizmus 15, 17, 25
mozdulatlan mozgató (Arisztotelész) 49
munkamegosztás - Smith 127
- Rousseau 133
mutáció (Darwin) 187
Münchhausen-trilemma 229
művészet 157, 161
Naphasonlat (Platón) 39
napistenség (egyiptomi filozófia) 27
naturalisztikus tévkövetkeztetés
(Moore) 217
naturalizmus 181
natura naturans (Spinoza) 109
natura naturata (Spinoza) 109
negatív teológia - Dionüsziosz Areopagi­
tész 67
- Maimonides 77
nem-cselekvés tana (kínai filozófia) 25
nem-Én (Fichte) 147
 Tárgymutató 245

nem-orthodox filozófiai rendszerek (indiai fi­ Önérdek (Adam Smith) 127

lozófia) 15 önfenntartás - sztoikusok 57
nem-tudás tana (indiai filozófia) 9, 21 - Hobbes 117
nemeszisz 203 önkinyilatkoztatás (Eriugena) 73
német idealizmus 135 önmegismerés - Szókratész 37
nem-tulaj donképpeniség (Heidegger) 205 - Augustinus 69
nemzetállam 127 önmegismerés - Hume 129
nemzetgazdaságtan (Adam Smith) 127 önszeretet - Rousseau 133
neokonfucianizmus 15,23 öntudat - Descartes 105
neoplatonizmus 29, 63, 79 - Schelling 151
neopozitivizmus 221 össz-személy (Scheler) 197
nevelés - Platón 45 örök igazság (Anselm) 73
- Arisztotelész 53 örökös visszatérés (Nietzsche) 179
- Rousseau 133 öröm (Epikurosz) 59
- H erder 135 ősanyag 31
- Kant 145 őscsíraelmélet (Augustinus) 69
nexus (Whitehead) 223 „ősi teremtések” elmélete (Husserl) 195
négy nemes igazság (indiai filozófia) 21 őskép - Platón 39
népszuverenitás 103,133 - Dionüsziosz Areopagitész 67
nihilizmus 179 ősok 29,31
nirvána 21 ösztönelmélet (Scheler) 197
njája 17 ösztön - sztoikus 57
noéma (Husserl) 193 - állati (Bergson) 191
noézisz (Platón) 41, 193 -red u k ció 11,189,231
nominalizmus 65, 75, 229
nomotetikus 175 Paradoxon - kínai 25
normális nyelv filozófiája 221 - Zenon 33
noumenon 139 - Kierkegaard 163
nousz 31,51,63 - Russell 219
nyelv 97, 207, 213, 215, 217, 221, paralogizmusok (Kant) 141
231 párhuzamosság tana - Descartes 107
nyelvfilozófia 25, 55 - Spinoza 109
nyelvi játék 215 parancsolat (Duns Scotus) 87
nyelvi relációk - modern logika 221 párszik 27
- Wittgenstein 213 passiones convertibiles és passiones disjunc-
nyelvi szabályok (Wittgenstein) 215 tae (Duns Scotus) 87
nyílt társadalom (Popper) 229 pátosz (sztoikusok) 57
nyolcágú ösvény (indiai filozófia) 21 patrisztika 65
pedagógia (Dewey) 173
Objektív idealizmus - Platón 39 peisztisz 41
- Dilthey 181 percepció - Leibniz 113
objekti vációk 161 performatív funkció - (Austin) 221
Occam borotvája 89 - Berkeley 123
oikeiszisz tana (sztoicizmus) 57 - Hume 125
okkazionalisták 107 peripatetikus iskola (Arisztotelész) 29, 47
okozati összefüggés tana - indiai filo­ perlokúciós cselekvés (Austin) 221
zófia 125 pietizmus 153
- Hume 125 platonizmus 93,99
oktalan (Schelling) 151 poétika (Arisztotelész) 53
okság-tétel (Schopenhauer) 161 polgárság 103
olasz filozófia 93 polisz (Arisztotelész) 53
oligarchia 45 politeia (Arisztotelész) 53
omnipotencia (Occam) 89 politeizmus 127
ontológia 13 politika (Machiavelli) 101
ontológiai érv (Anselm) 73 politikai filozófia 13
optika (Roger Bacon) 79 possest (Cusanus) 91
ordo amoris (Max Scheler) 197 posztstabilizált harmónia 187
organizmus 223 potentia (Aquinói Tamás) 81
orthodox filozófiai rendszerek (indiai filo­ pozicionalitás (Plessner) 231
zófia) 15 pozitív (pozitivizmus) 165
orthosz logosz (sztoikusok) 57 pozitív teológia 67
osztályharcok (Marx) 171 pozitivizmus 129,159, 165
ouszía (Arisztotelész) 49 prakriti (ősanyag) 19
246 Tárgymutató
pragmatizmus 171
predesztináció tana 93
prédikátumlogika 209
premisszák (Arisztotelész) 47
prestabilizált harmónia (Leibniz) 113
prima philosóphia (Bacon) 95
prólepszisz (Epikurosz) 59
Prométheusz 203
prónoia (sztoikusok) 57
protenció (Husserl) 193
pszichológia 181
pszichofizika 175
pszichologizmus 175
purusha; tiszta szellem 19
püthagoreusok 31
Questiones-forma (Aquinói Tamás) 81
quiditas (Aquinói Tamás) 83
quinque viae (Aquinói Tamás) 83
Rabszolgaság (Arisztotelész) 53
racionalizmus - Platón 41
- német, francia 103
- Descartes 107
radikális arisztotelianizmus 85
ratiomorf apparátus (Brunswik) 189
rationes seminalis (Augustinus) 69
realizmus 75
reál-idealizmus (Fichte) 147
redukció - fenomenológiai (Husserl) 193
- eidetikus (Husserl) 193
reflection (Locke) 119
reformáció 93, 101
rejtjelek (Jaspers) 199
relativitáselmélet 185
relativizmus 35
remény elve (Bloch) 225
reneszánsz 93
- platonizmus 99
rés cogitans (Descartes) 107
rés extensa (Descartes) 107
részvét (Schopenhauer) 161
retenció (Husserl) 193
részesedéselmélet - Platón 39
- G . Marcell 203
réteg, rétegtörvény (Hartmann) 223
retorika 35
Rigvéda 17
ricorso (Vico) 131
rossz - Szün-ci' 23
- Plótinosz 63
- Aquinói Tamás
- Leibniz 115
Saját én (Kierkegaard) 163
saját tapasztalat (Montaigne) 99
scintilla animae (Eckhart mester) 87
sejtés (Platón) 41
semmi (Sartre) 201
séma (Kant) 139
sematizmus (Kant) 137
sensation (Locke) 119
senso commune (Vico) 131
septem artes liberales 65
skolasztika 65
- korai 65
- kései 65
skolasztikus módszer 75
sola gratia (Luther) 101
sola fide (Luther) 101
- scriptura (Luther) 101
sors-sztoikusok 57
- Plótinosz 63
Sóséin (Scheler) 197
species - intelligibilis (Aquinói Tamás) 85
- sensibilis (Aquinói Tamás) 85
spekulatív (Hegel) 153
„storia ideál’ eterna” (Vico) 131
struktúra és alak (Merleau-Ponty) 195
strukturalizmus 231
strukturális nyelvészet 231
sub spécié aeternitatis (Spinoza) 111
studia humanitatis 93
Szabadság 99, 143, 151, 201
szabadság idealizmusa (Dilthey) 181
szaktudományok 11
szám (püthagoreusok) 31
számviszonyok (Galilei) 95
szánkhja 19
szanszára 17
szelekció (Darwin) 187
szellem 51, 63, 91, 99, 123, 153, 191, 197,
199
szellemtudományok 159
szemantika 209
személyiség (Scheler) 197
szemlélet - a prioritása (Kant) 137
- axiómái (Kant) 139
szenvedéstől való megszabadulás (indiai filo­
zófia) 21
szenvedés (Schopenhauer) 161
szenzuális hülé (Husserl) 193
szenzualizmus 129
szép (Kant) 145
- Empedoklész 31
- Augustinus 71
szeretet 71
- Scheler 197
szeretet és gyűlölet erői (Empedoklész) 31
szignifikáns funkció (Abélard) 75
szillogisztika-sztoikusok 55
- indiai 17
szillogizmus - indiai 17
- Arisztotelész 47
- sztoikusok 55
szimbolikus logika 209
szimbólum - újkantiánus 175
- modern logika 209
- Locke 125
szimpátia (A. Smith) 127
szinderezisz (Albertus Magnus) 81
szintetikus ítélet (Kant) 137
szintaxis 209
szkepszis - 29
- Montaigne 99
 Tárgymutató 247

szkepszis - Descartes 105 természettörvények 95

- Hume 125 természettudományok 93, 103, 159
szkepticizmus 29 természeti formák (Eriugena) 73
szocialisták - korai 171 természeti állapot 117, 121, 133
szocializmus 159 tervezés (Sartre) 201
szociáldarwinizmus 189 tér - Kant 137
szociológia (Comte) 165 - Einstein 185
szofisták 29 testek (Hobbes) 117
-K ín a 25 testcselekvés (Fichte) 147
- görögök 35 timokrácia 45
Szókratész előtti görög filozófia 29 típuselmélet (Russell, Whitehead) 211
szolidaritás (Camus) 203 tízparancsolat (Duns Scotus) 87
szorongás (Heidegger) 205 tolerancia 97, 103, 115
sztoa 29, 55, 57 totemizmus 231
szubsztancia - Platón 43 többértékű logika 211
- Arisztotelész 49 tömeg (fizikai) 185
- Aquinói Tamás 83 történelem mint az emberi megismerés tulaj­
- Spinoza 109 donképpeni területe (Vico) 131
- Leibniz 113,115 történelmi materializmus 161,171
- Locke 119 történetfilozófia 13
szubsztitúció elve (Frege) 217 történetiség - Hegel 157
szuppozíció (Occam) 89 -D ilth e y 181,199
szuverenitás 101 törvények (Platón) 45
szümbebekóta (Arisztotelész) 49 törvények szelleme (Montesquieu) 131
szükségszerűség 187 transzcendens (Jaspers) 199
Szüsziphosz 203 transzcendentális (Fichte) 147
transzcendentális esztétika (Kant) 137
Tabula rasa (Locke) 119 transzcendentális dialektika (Kant) 139
Tai ji; legfensőbb létező 23 transzcendentális idealizmus (Kant) 137
tao 25 transzcendentáliák (Duns Scotus) 87
taoizmus 15,25 trigrammák (kínai filozófia) 23
tapasztalat - Roger Bacon 79 troposz - szkeptikusok 61
- Locke 119 tudás - demonstratív (Locke) 119
- Kant 139 - intuitív (Locke) 119
tartam mint az életfolyam tartama - szenzitív (Locke) 119
(Bergson) 181 tudat - általában (Jaspers) 199
tautológia (modern logika) 209 - önmagáról alkotott bizonyossága
társadalmi intézmények (Gehlen) 231 (Augustinus) 69
társadalmi szerződés - elméletek 103 tudományelmélet 13
-H o b b e s 117 - Fichte 147
-L o c k e 121 - neopozitivizmus 183
- Rousseau 133 tudományos hipotézisalkotás 173
társadalomfilozófia 13 tudományos szocializmus 159
társas ösztön (Grotius) 101 tudott tudatlanság (Cusanus) 91
technika - 93, 159 tulajdonnév (Russell) 219
- Heidegger 207 tulajdonképpeniség (Heidegger) 205
tekintet (Sartre) 201 tulajdonságok - elsődleges (Démokri-
teleológia 49 tosz) 33
teodicea 115 - másodlagos (Démokritosz) 33
teremtés 17, 69, 81, 85 - (Descartes) 107
termelési erők (Marx) 171 túlvilági élet (egyiptomi vallás) 27
termelési viszonyok (Marx) 171 tübingeni egyetem 135
természet - 95 türannisz 45
teremtéshimnusz 17 tűz - Hérakleitosz 33
természet - mint termék (Schelling) 151 - sztoikusok 55
- könyve (Galilei) 95
- mint létrehozó tevékenység Új akadémia 61
(Schelling) 151 új ontológia (Merleau-Ponty) 195
természetfilozófia 13,93 újkantianizmus 175
természetjog - Cicero 61 újraszületés (indiai filozófia) 17, 21
- Hugó Grotius 101, 103 univerzáliák 75, 89
- Montesquieu 131 univerzália-harc 65
- Fichte 149 univerzum végtelensége (Bruno) 97
248 Tárgymutató
uomo universale (humanizmus) 99
Upanisádok 15, 17, 161
uralkodó hatalmi akarata (Machiavelli)
utánzás (Arisztotelész) 53
uti (használni) (Augustinus) 71
utilitarizmus 165
utolsó ítélet (Zarathustra) 27
utópia (Bloch) 225
Übermensch (Nietzsche) 179
üdvösség (indiai filozófia) 21
űr (Epikurosz) 59
üresség tana (indiai filozófia) 21
Vad gondolkodás (Lévi-Strauss) 231
Vaisésika 17
vallás 27, 35 , 103, 127, 129, 149, 157, 167, virtu (Machiavelli) 101
177, 191
vallásfilozófia 13
- monoteista és politeista 127
valószínűség (Heisenberg) 185
változó (modern logika) 209
variáció (Darwin) 187
velünkszületett eszme (Descartes) 105
verifikáció elve 221
védanta 19
Védák 15
végtelen törekvés (Fichte) 147
101 via antiqua 65
via modern a 65
világbíróság (egyiptomi filozófia) 27
világegyetem 97, 185
világlélek (Giordano Bruno) 97
világ-test (Merleau-Ponty) 195
világban való lét (Heidegger) 205
világfelfogás - Cusanus 91
- Jaspers 199
világnézeti rendszer (Dilthey) 181
világra való nyitottság (Gehlen) 231
világszellem (Hegel) 27
világtörvény (indiai filozófia) 17
világvallások 15
víz (Thalész) 31
visszaemlékezés tana (Platón) 41
volonté de tous (Rousseau) 133
volonté générale (Rousseau) 133
voluntas (Augustinus) 71
vonalhasonlat (Platón) 39, 41
Zene (Schopenhauer) 161
zoón politikon (Arisztotelész) 53
SH atlasz
Filozófia
Kötetünk végigköveti a filozófiai gondolkodás alakulását és
az egyes filozófusok munkásságát a Védák korszakától a mai ·'
irányzatokig. A részletes ismertető és magyarázó szöveget
szemléletes, színes ábrák és táblázatok egészítik ki, alapos
név- és tárgymutató könnyíti meg a könyvben való
eligazodást.

A tartalomból:
Keleti filozófia (Upanisádok, buddhizmus, konfucianizmus, •
taoizmus), ókori görög filozófia (Szókratész, Platón, ·
Arisztotelész, Epikurosz), patrisztika, skolasztika, arab
filozófia, felvilágosodás (Descartes, Spinoza, Leibniz,
Locke, Hume, Voltaire, Montesquieu), német idealizmus
(Kant, Fichte, Hegel, Schelling), Schopenhauer, Nietzsche,
Husserl, Jaspers, Sartre, Camus, Heidegger, Wittgenstein,
kritikai elmélet, kritikai racionalizmus, antropológia,
strukturalizmus.

ISBN 963-7775-57-9

1050 Ft
1
9 789637 775574