Családterápia‌‌szenvedélybeteg‌‌családokkal‌ 

‌
 ‌
A‌‌családterápia‌‌a‌‌családot‌‌egy‌‌önmagában‌‌egészként‌‌működő,‌‌környezetétől‌‌határok‌‌mentén‌‌  
elkülönült‌‌egységnek‌‌tekinti,‌‌ahol‌‌a‌‌családtagok‌‌érzelmi‌‌és‌‌viselkedésbeli‌‌megnyilvánulásai‌‌
 
folyamatos‌‌kölcsönhatásban‌‌vannak‌‌egymással.‌  ‌

A‌‌család‌‌életciklusok‌‌mentén‌‌fejlődik,‌‌változik‌‌és‌‌minden‌‌életciklusban‌‌sajátos‌‌feladatokat‌‌kell‌‌
 
megoldani.‌‌Módosítani‌‌a‌‌korábbi‌‌szabályokat,‌‌szerepeket,‌‌határokat.‌‌Mindez‌n‌ ormatív‌‌krízisnek‌‌  
tekinthető.‌‌Amennyiben‌‌egy‌‌család‌‌nem‌‌oldja‌‌meg‌‌egy‌‌adott‌‌életciklus‌‌feladatait,‌‌jelentősen‌‌ 
megnehezíti‌‌a‌‌következő‌‌ciklus‌‌változásait.‌‌S‌‌ezek‌‌az‌‌elhalasztott‌‌változások‌‌egy‌‌vagy‌‌több‌‌családtag‌‌
 
súlyos‌‌tüneteihez‌‌vezethetnek.‌  ‌

Az‌‌említett‌‌szabályok‌‌egy‌‌jelentős‌‌része‌‌nem‌‌tudatos,‌‌hanem‌‌korábbi‌‌generációk‌‌hiedelmeit,‌‌  
értékítéletét‌‌tükrözi.‌‌A‌t‌ranszgenerációs‌‌‌hatások‌‌feltérképezése‌‌éppen‌‌ezért‌‌fontos‌‌része‌‌a‌‌családok‌‌
 
megismerésének.‌‌Ilyen‌‌hatások‌‌alatt‌‌értjük‌‌az‌‌átörökített‌‌viselkedésmintákat,‌‌működésmódokat,‌‌  
hiedelmeket‌‌vagy‌‌traumákat.‌  ‌

A‌‌családterápia‌‌a‌‌problémát‌‌a‌‌család‌‌szintjén‌‌értelmezi‌‌és‌‌kezeli,‌‌annak‌‌ellenére,‌‌hogy‌‌a‌‌tünethordozó‌‌
 
gyakran‌‌csak‌‌az‌‌egyik‌‌családtag.‌‌A‌‌betegség‌‌azonban‌‌a‌‌család‌‌betegsége.‌  ‌

A‌‌családterápiás‌‌szemlélet‌e‌ rőforrás-centrikus‌,‌‌azaz‌‌hisz‌‌abban,‌‌hogy‌‌a‌‌családok‌‌képesek‌‌változni,‌‌
 
alakulni.‌  ‌

A‌‌családterápia‌‌a‌‌problémát‌‌a‌‌család‌‌szintjén‌‌értelmezi‌‌és‌‌kezeli,‌‌annak‌‌ellenére,‌‌hogy‌‌a‌‌tünethordozó‌‌
 
gyakran‌‌csak‌‌az‌‌egyik‌‌családtag.‌‌A‌‌betegség‌‌azonban‌‌a‌‌család‌‌betegsége.‌  ‌

 ‌

Szenvedélybetegség‌‌–‌‌család‌‌működésének‌‌zavara‌‌–‌‌a‌‌rendszerszemléletű‌‌megközelítés‌‌
 
jelentősége‌‌a‌‌felépülésben‌  ‌

 ‌

A‌‌szenvedélybeteg‌‌család‌‌olyan,‌‌mint‌‌egy‌‌cirkusz‌‌–‌‌mindenki‌‌szerepet‌‌játszik‌‌és‌‌nem‌‌önmaga‌‌(John‌‌
 
Bradshow).‌  ‌

Az‌‌egész‌‌család‌‌beteg,‌‌rosszul‌‌működik.‌‌Ha‌‌a‌‌rendszer‌‌egészséges‌‌lenne,‌‌kivetné‌‌magából,‌‌vagy‌‌  
változásra‌‌késztetné‌‌a‌‌függőt.‌‌A‌‌családon‌‌belüli‌‌kommunikációs‌‌folyamatok‌‌és‌‌az‌‌interperszonális‌‌  
viszonyok‌‌alakítják‌‌ki‌‌és‌‌tartják‌‌fenn‌‌a‌‌szerfüggő‌‌viselkedést,‌‌tehát‌‌a‌‌szerfüggő‌‌magatartás‌‌nem‌‌lehet‌‌
 
izolált‌‌esemény‌‌a‌‌családon‌‌belül.‌‌A‌k‌ ölcsönös‌‌meghatározottság‌‌‌(reciprok‌‌determinizmus)‌‌a ‌‌
rendszerszemlélet‌‌egyik‌‌alapfogalma.‌  ‌

Ehelyett‌‌mindenki‌‌öntudatlanul‌‌asszisztál‌‌a‌‌helyzet‌‌fennmaradásához,‌‌a‌‌valódi‌‌érzések‌‌elfedettek‌‌és‌‌a ‌‌
családi‌‌élet‌‌játszmákon‌‌keresztül‌‌zajlik.‌  ‌

Ezekben‌‌a‌‌családokban‌‌a‌‌problémáknak‌‌nem‌‌oka,‌‌hanem‌‌következménye‌‌a‌‌függőség‌‌megjelenése,‌‌
 
amely‌‌tovább‌‌súlyosbítja‌‌a‌‌helyzetet.‌  ‌

„A‌‌probléma‌‌nem‌‌a‌‌drog,‌‌hanem‌‌az‌‌ember”‌‌–Dr.‌‌Bayer‌‌István‌‌professzor.‌  ‌

A‌‌rendszerszemléletű‌‌családterápiát‌‌évtizedek‌‌óta‌‌használják‌‌a‌‌szerfüggőségek‌‌kezelésében.‌‌Keller‌‌
 
(1974)‌‌fogalmazta‌‌meg,‌‌hogy‌‌a‌‌családterápia‌‌az‌‌egyik‌‌legmegfelelőbb‌‌pszichoterápiás‌‌módszer‌‌az‌‌
 
alkoholisták‌‌kezelésében.‌‌A‌‌család‌‌minden‌‌megnyilvánulásával‌‌vagy‌‌az‌‌addikció‌‌fennmaradását,‌‌vagy‌‌ 
az‌‌absztinencia‌‌kialakulását‌‌támogatja.‌  ‌
Másik‌‌jellegzetes‌‌fogalom‌‌a‌‌családi‌‌működésben‌‌az‌‌egyensúlyra,‌h‌ omeosztázis‌ra‌‌való‌‌törekvés.‌‌Így‌‌ 
például‌‌az‌‌alkoholizmus‌‌fontos‌‌szerepet‌‌játszik‌‌a‌‌család‌‌stabilitásának‌‌fenntartásában‌‌a‌‌változás‌‌
 
elkerülésében.‌  ‌

Az‌‌ivás‌‌fenntartja‌‌a‌‌diszfunkcionális‌‌rendszert,‌‌és‌‌az‌‌visszahatva‌‌fenntartja‌‌az‌‌ivást.‌‌Ha‌‌a‌‌nem‌‌függő‌‌
 
családtagokkal‌‌nem‌‌foglalkozik‌‌szakember,‌‌akkor‌‌szabotálni‌‌fogják‌‌az‌‌eredményeket,‌‌hogy‌‌kikerüljék‌‌  
a‌‌saját‌‌részükkel‌‌való‌‌szembenézést.‌  ‌

A‌‌családterápia‌‌mellett‌‌szól‌‌az‌‌a‌‌tény‌‌is,‌‌hogy‌‌a‌‌szerfüggők‌‌jelentős‌‌része‌‌szoros‌‌kapcsolatban‌‌van‌‌az‌‌
 
eredeti‌‌családjával.‌  ‌

Családterápia‌‌alkalmazásának‌‌a‌‌szerfüggőség‌‌esetén‌‌két‌‌iránya‌‌van.‌‌Egyrészt‌‌összegyűjteni‌‌és‌‌  
felhasználni‌‌a‌‌család‌‌erőforrásait‌‌a‌‌függő‌‌családtagnak‌‌a‌‌szermentes‌‌életre‌‌való‌‌motiválásának‌‌  
érdekében,‌‌másrészt,‌‌az‌‌absztinencia‌‌kialakulása‌‌után‌‌fel‌‌kell‌‌oldani‌‌azokat‌‌a‌‌strukturális‌‌és‌‌dinamikai‌‌
 
elakadásokat,‌‌problémákat,‌‌amelyek‌‌a‌‌függőség‌‌kialakulásában‌‌és‌‌fennmaradásában‌‌szerepet‌‌  
játszottak.‌  ‌

A‌‌szerfüggőség‌‌kialakulásában‌‌szerepet‌‌játszó‌‌családi‌‌tényezők:‌  ‌

- gyakori‌‌a‌‌generációról-generációra‌‌átadódó‌‌addiktív‌‌szerhasználat‌‌mintája‌  ‌
- gyakran‌‌nem‌‌megfelelő,‌‌szegényes‌‌kommunikáció,‌‌konfliktushelyzetekben‌‌nem‌‌áll‌‌  
rendelkezésre‌‌megfelelő‌‌mennyiségű‌‌és‌‌minőségű‌‌megoldási‌‌technika‌  ‌
- családtörténetek‌‌megismerése‌‌során‌‌feldolgozatlan‌‌traumák,‌‌elgyászolatlan‌‌veszteségek‌‌  
kerülnek‌‌felszínre‌‌(titkok,‌‌elhallgatások,‌‌tagadások)‌  ‌
- generációs‌‌határok‌‌többnyire‌‌elmosódottak;‌‌szülők‌‌nem‌‌rendelkeznek‌‌kellő‌‌hatalommal‌‌  
ahhoz,‌‌hogy‌‌korlátozó‌‌funkciójukat‌‌is‌‌ellássák;‌‌szülő-gyerek‌‌koalíció,‌  ‌
- jellemző‌‌a‌‌túl‌‌szoros‌‌kötődési‌‌formák‌‌fennmaradása,‌‌az‌‌elkülönüléstől‌‌való‌‌félelem‌‌ 
időről-időre‌‌felismerhető,‌  ‌
- kóros,‌‌triangulált‌‌kapcsolati‌‌formák‌‌fennmaradása,‌‌konfliktust‌‌elterelő‌‌háromszöghelyzet‌‌  
(szülők‌‌párkapcsolati‌‌problémáinak‌‌megoldatlansága‌‌széteséssel‌‌fenyeget:‌‌bevonnak‌‌egy‌‌  
harmadik‌‌személyt,‌‌erre‌‌legalkalmasabb‌‌egy‌‌deviáns‌‌gyerek‌‌–‌‌egy‌‌idő‌‌után‌‌a‌‌gyerek‌‌is‌‌
 
beavatkozik‌‌a‌‌szülők‌‌kapcsolatába,‌‌megakadályozva‌‌továbbra‌‌is‌‌a‌‌szétesést).‌  ‌
- érzelmi‌‌összemosódás,‌‌nincs‌‌megfelelő‌‌érzelmi‌‌távolság‌‌szülő‌‌és‌‌gyerek‌‌között,‌‌a ‌‌
szerhasználat‌‌következtében‌‌kialakuló‌‌krízisek‌‌lehetővé‌‌teszik‌‌a‌‌család‌‌számára‌‌a‌‌szoros‌‌  
együttesség‌‌megélését.‌  ‌
- problémás‌‌viselkedés‌‌úgy‌‌marad‌‌fenn,‌‌hogy‌‌jutalmazást,‌‌megerősítést‌‌kap‌‌-‌‌az‌‌a‌‌családi‌‌ 
működés,‌‌amely‌‌megmenti‌‌a‌‌szerfüggőt‌‌viselkedésének‌‌negatív‌‌következményeitől,‌‌családi‌‌  
szinten‌‌erősíti‌‌meg‌‌a‌‌szerhasználatot.‌  ‌

 ‌

Családterápia‌‌folyamata‌‌szerfüggőség‌‌esetén‌  ‌

1. Szerhasználat‌‌abbahagyása,‌‌az‌‌absztinencia‌‌elérése‌  ‌
● a‌‌családtagok‌‌minél‌‌nagyobb‌‌százalékának‌‌bevonása‌  ‌
● a‌‌probléma‌‌azonosítása,‌‌meghatározása‌  ‌
● szerződéskötés,‌‌a‌‌cél‌‌meghatározása‌  ‌
● a‌‌bűntudat,‌‌a‌‌hibáztatás‌‌és‌‌a‌‌szégyenérzet‌‌csökkentése‌  ‌
● a‌‌szerhasználat‌‌elhagyása‌  ‌
2. Az‌‌absztinencia‌‌megszilárdítása,‌‌a‌‌család‌‌újraszerveződése‌  ‌
● a‌‌család‌‌destabilizálódása,‌‌az‌‌absztinencia‌‌krízise;‌‌a‌‌régi‌‌minták‌‌már‌‌nem‌‌működnek,‌‌
 
újak‌‌még‌‌nincsenek‌  ‌
 ●új‌‌egyensúlyi‌‌állapot‌‌kialakítása,‌‌fenntartása‌‌–‌‌a‌‌fókusz‌‌a‌‌szerfüggésről‌‌a‌‌családon‌‌
 
belüli‌‌kapcsolatokra‌‌irányul‌‌–‌‌olyan‌‌egyensúly‌‌kialakításának‌‌segítése,‌‌amelyhez‌‌nem‌‌  
kell‌‌a‌‌szerhasználat‌  ‌
3. Az‌‌absztinencia‌‌hosszú‌‌távú‌‌fenntartása‌  ‌
● az‌‌elért‌‌eredmények‌‌és‌‌változások‌‌fenntartása‌‌–‌‌újabb‌‌problémák‌‌felszínre‌‌  
kerülhetnek‌  ‌
● a‌‌visszaesés‌‌megelőzése‌‌–‌‌ezzel‌‌kapcsolatos‌‌félelmek‌‌kimondása,‌‌visszaesést‌‌generáló‌‌  
helyzetek‌‌azonosítása,‌‌stratégiák‌‌ezek‌‌elkerülésére,‌‌illetve‌‌gyors‌‌beavatkozás,‌‌ha‌‌  
mégis‌‌bekövetkezett.‌  ‌

A‌‌terápiának‌‌akkor‌‌van‌‌vége,‌‌ha‌‌a‌‌megfelelő‌‌változások‌‌megtörténtek‌‌és‌‌elég‌‌hosszan‌‌maradtak‌‌fenn.‌‌
 
Hosszú‌‌ideig‌‌fenntartható‌‌még‌‌egy-egy‌‌megerősítő‌‌ülés.‌  ‌

 ‌

Kodependencia‌  ‌

Az‌‌ellátásban‌‌nem‌‌ritkán‌‌a‌‌hozzátartozók‌‌jelennek‌‌meg‌‌először,‌‌hisz‌‌gyakran‌‌ők‌‌érik‌‌el‌‌előbb‌‌a ‌‌
mélypontot‌‌a‌‌problémát‌‌illetően.‌‌Mivel‌‌többségükre‌‌jellemző‌‌a‌‌társfüggő‌‌működés,‌‌ezért‌‌erről‌‌is‌ 
röviden‌‌szólnunk‌‌kell.‌‌Velük‌‌is‌‌érdemes‌‌rendszerszemléletben‌‌dolgozni.‌  ‌

Tünetei:‌‌‌gondoskodás,‌‌gondviselő‌‌beállítódás;‌‌alacsony‌‌önértékelés;‌‌elfojtások;‌‌kényszeres‌‌
 
viselkedés,‌‌aggodalmaskodás;‌‌kontrollálás;‌‌tagadás;‌‌függőség;‌‌kommunikációs‌‌zavar;‌‌bizalomhiány;‌‌
 
harag;‌‌szexuális‌‌problémák;‌‌lojalitási‌‌problémák;‌‌progresszivitás.‌  ‌

 ‌

Gyermekek‌‌helyzete‌‌és‌‌kilátásai‌‌szenvedélybeteg‌‌családban‌‌nevelkedve‌  ‌

Egy‌‌diszfunkcionális,‌‌alkoholista‌‌család‌‌nem‌‌adja‌‌meg‌‌a‌‌gyermeknek‌‌azt‌‌a‌‌biztonságot,‌‌stabilitást,‌‌
 
állandóságot,‌‌amelyre‌‌lelki‌‌fejlődéséhez‌‌szüksége‌‌van.‌  ‌

Gyakori‌‌ezekben‌‌a‌‌családokban,‌‌hogy‌‌bizonyos‌‌sorrendben‌‌jellegzetes‌‌viselkedési‌‌típusok‌‌alakulnak‌ 
ki,‌‌amelyek‌‌jól‌‌felismerhetőek:‌‌hős;‌‌elveszett‌‌gyermek;‌‌bűnbak;‌‌bohóc.‌‌Ezek‌‌a‌‌patológiás‌‌szerepek‌‌
 
hozzájárulnak‌‌a‌‌rendszer‌‌egyensúlyának‌‌fenntartásához.‌  ‌

Gyermeki‌‌szerepek‌‌az‌‌alkoholista‌‌családokban.‌‌Kelemen‌‌(2001)‌‌nyomán.‌ 

Szerep‌  ‌ Motiváló‌‌   Tünet‌  ‌ Egyéni‌‌

  Családi‌‌
  Várható‌‌ár‌  ‌
érzés‌  ‌ haszon‌  ‌ nyereség‌  ‌
Hős‌  ‌ bűntudat‌  ‌ túlteljesítés‌  ‌ figyelem‌‌(+)‌  ‌ büszkeség,‌‌érték‌  ‌ kényszer‌  ‌
Bűnbak‌  ‌ sértettség‌  ‌ deviáns‌‌  figyelem‌‌(-)‌  ‌ figyelemelterelés‌  önpusztítás‌  ‌
viselkedés‌  ‌
Elveszett‌‌
  magányosság‌  ‌ félénkség‌  ‌ menekülés‌  ‌ megnyugvás‌  ‌ izolálódás‌  ‌
gyermek‌  ‌
Bohóc‌  ‌ félelem‌  ‌ mások‌‌
  figyelem‌‌
  öröm‌  ‌ infantilizmus‌  ‌
szórakoztatása‌  ‌ (nevetés)‌  ‌
 ‌

Mindezek‌‌miatt‌‌fontos‌‌tehát,‌‌hogy‌‌lássuk:‌‌a‌‌függőség‌‌eredményes‌‌kezelésének‌‌feltétele‌‌nem‌‌csak‌‌a ‌‌
függő‌‌személynek,‌‌hanem‌‌a‌‌családnak‌‌is‌‌a‌‌változása,‌‌a‌‌felépülésben‌‌való‌‌elindulása.‌  ‌
Természetesen‌‌alap‌‌a‌‌józanság‌‌elérése‌‌és‌‌megtartása,‌‌de‌‌ezen‌‌túl‌‌igénybe‌‌veendő‌‌az‌‌egyéni-,‌‌pár-‌‌és‌‌
 
családterápia,‌‌valamint‌‌az‌‌önsegítő‌‌csoportok‌‌adta‌‌lehetőségek.‌‌(AA,‌‌Al-Anon,‌‌ACA,‌‌NA,‌‌GA,‌‌  
SLAA)‌  ‌

A‌‌problémás‌‌droghasználó‌‌fiatalok‌‌szüleivel‌‌végzett‌‌munka‌‌során‌‌gyakran‌‌tapasztaljuk,‌‌hogy‌‌nekik‌‌  
maguknak‌‌nincs‌‌semmilyen‌‌függőségi‌‌problémája‌‌és‌‌látszólag‌‌normális‌‌családi‌‌életet‌‌élnek.‌‌Az‌‌ő ‌‌
szüleik‌‌generációjában‌‌is‌‌vagy‌‌van‌‌szenvedélybeteg,‌‌vagy‌‌nincs,‌‌mégis‌‌találunk‌‌hasonló‌‌
 
diszfunkciókat‌‌a‌‌család‌‌működésében.‌  ‌

Természetesen‌‌nem‌‌állíthatjuk,‌‌hogy‌‌önmagában‌‌a‌‌szülő‌‌által‌‌elszenvedett‌‌traumatizáció‌‌okozza‌‌a ‌‌
gyerek‌‌kényszeres‌‌szerfogyasztását,‌‌de‌‌mint‌‌lényeges,‌‌folyamatosan‌‌ható‌‌összetevő‌‌mindenképpen‌‌  
hozzájárul‌‌ennek‌‌kialakulásához‌‌és‌‌fennmaradásához.‌  ‌

Ilyen‌‌traumák‌‌lehetnek:‌  ‌

- anyai‌‌elutasítás‌  ‌
- apai‌‌brutalitás‌  ‌
- valamelyik‌‌szülő‌‌halála,‌‌súlyos‌‌betegsége‌  ‌
- válás‌  ‌
- szeparációs‌‌élmények‌  ‌
- szegénység‌  ‌
- kitelepítés‌  ‌
- korai‌‌önállósodás‌‌kényszere‌  ‌

E‌‌traumák‌‌tünetei‌‌lehetnek:‌  ‌

- erős‌‌szorongás‌  ‌
- dependens‌‌viszonyulás‌  ‌
- narcisztikus‌‌vagy‌‌depresszív‌‌problematika‌  ‌
- paranoid‌‌tendenciák‌  ‌
- gyilkos‌‌indulatok‌  ‌
- szuicid‌‌kísérlet‌  ‌
- pszichoszomatikus‌‌zavarok‌  ‌
- szexuális‌‌diszfunkciók‌  ‌
- additkív‌‌viselkedés.‌  ‌

 ‌

Ezekben‌‌az‌‌esetekben‌‌ahhoz,‌‌hogy‌‌a‌‌fiatal‌‌droghasználata‌‌megállítható‌‌legyen,‌‌van,‌‌hogy‌‌elegendő‌‌a ‌‌
hozzátartozói‌‌csoporton‌‌való‌‌részvétel,‌‌amennyiben‌‌az‌‌ott‌‌tanultak‌‌alapján‌‌tudnak‌‌a‌‌szülők‌‌változni.‌‌
 
Viszont‌‌nem‌‌ritka,‌‌hogy‌‌nagyobb‌‌elakadás‌‌gyanítható‌‌a‌‌gyermeki‌‌addikció‌‌hátterében‌‌és‌‌ilyenkor‌‌van‌‌  
nagy‌‌jelentősége‌‌a‌‌családterápiának.‌‌Ebben‌‌a‌‌segítő‌‌formában‌‌van‌‌lehetőség‌‌mélyebbre‌‌ásni‌‌és‌‌ 
megtalálni‌‌a‌‌probléma‌‌gyökerét,‌‌amelynek‌‌csak‌‌tünete‌‌a‌‌gyermek‌‌droghasználata.‌‌    ‌

„A‌‌fiatal‌‌toxikomániája‌‌egy‌‌generációkon‌‌át‌‌íródó‌‌tragikus‌‌történet‌‌végkifejlete,‌‌egy‌‌olyan‌‌ismétlődő‌‌
 
traumatizáció‌‌tetőpontja,‌‌amelyről‌‌a‌‌főszereplők‌‌is‌‌ritkán‌‌tudnak.”‌‌(Varga,‌‌1993.)‌  ‌

Ópiátfüggők‌‌családtörténetét‌‌vizsgálva‌‌(Demetrovics,‌‌2007.)‌‌többek‌‌között‌‌az‌‌tapasztalható,‌‌hogy‌‌az‌‌  
anya‌‌képtelen‌‌a‌‌gyerek‌‌elengedésére,‌‌mert‌‌a‌‌vele‌‌való‌‌kapcsolat‌‌révén‌‌pótolhatja‌‌azt,‌‌ami‌‌saját‌‌
 
gyerekkorában‌‌nem‌‌valósulhatott‌‌meg:‌‌a‌‌másikkal‌‌való‌‌érzelmi‌‌közelséget.‌  ‌
A‌‌meghallgatás,‌‌az‌‌izoláció‌‌oldása,‌‌a‌‌feszültségek‌‌elvezetésének‌‌lehetősége‌‌és‌‌a‌‌problémák‌‌hátterének‌‌
 
megértése‌‌jelentős‌‌mértékben‌‌hozzájárul‌‌a‌‌szülői‌‌szenvedés‌‌enyhítéséhez,‌‌a‌‌konstruktívabb‌‌  
megoldások‌‌megtalálásához.‌‌(Komáromi,‌‌2009.)‌  ‌

 ‌

 ‌

 ‌

A‌‌szenvedélybeteget‌‌magában‌‌foglaló‌‌család‌‌szerepstruktúrája‌  ‌
 ‌

Szerep‌  ‌ Motiváló‌‌érzés‌  Tünet‌  ‌ Egyéni‌‌haszon‌  ‌ Családi‌‌  Várható‌‌ár‌  ‌

nyereség‌  ‌
Addikt‌  ‌ Szégyen‌  ‌ ivás/drog‌  ‌ Kisebb‌‌  Együtt‌‌
  függőség‌  ‌
fájdalom‌  ‌ maradás‌ 
Társfüggő‌  ‌ Harag‌  ‌ Erőtlenség‌  ‌ Önelégültség‌  ‌ Felelősség‌  ‌ betegség‌  ‌
Hős‌  ‌ Bűntudat‌  ‌ Túlteljesítés‌  ‌ Figyelem‌‌(+)‌  ‌ Büszkeség,‌‌
  kényszer‌  ‌
érték‌  ‌
Bűnbak‌  ‌ Sértettség‌  ‌ Delikvens‌  ‌ Figyelem‌‌(-)‌  ‌ Figyelemeltere‌ önpusztítás‌  ‌
lés‌  ‌
Elveszett‌‌  Magányosság‌  ‌ Félénk‌  ‌ Menekülés‌  ‌ Megnyugvás‌  ‌ izolálódás‌  ‌
gyermek‌  ‌
Bohóc‌  ‌ Félelem‌  ‌ Túl‌‌aktív‌  ‌ Figyelem‌‌  Öröm‌  ‌ éretlenség‌  ‌
(nevetés)‌  ‌
 ‌

A‌‌szenvedélybetegek‌‌családjaival‌‌kapcsolatos‌‌kutatások‌‌alapján‌‌a‌‌következő‌‌
 
sajátosságok,‌‌jellemzők‌‌szűrhetők‌‌le:‌  ‌
-‌‌több‌‌generációban‌‌is‌‌előfordul‌‌az‌‌addiktív‌‌szerhasználat‌‌és‌‌-viselkedésmódok‌‌(szinte‌‌családi‌‌
 
hagyomány)‌  ‌
-‌‌függő‌‌férfiak‌‌gyakran‌‌még‌‌felnőttkorban‌‌is‌‌szimbiotikus‌‌kapcsolatban‌‌vannak‌‌az‌‌anyjukkal‌‌
 
(sokszor‌‌koalícióban‌‌az‌‌apa‌‌ellen)‌  ‌
-‌‌a‌‌családtagok‌‌nem‌‌rendelkeznek‌‌megfelelő‌‌konfliktusmegoldó‌‌készségekkel‌  ‌
-‌‌családi‌‌konfliktust‌‌követően‌‌a‌‌függő‌‌gyakorta‌‌a‌‌függetlenség‌‌illúzióját‌‌kölcsönző‌‌italozó,‌‌
 
drogozó‌‌cimborák‌‌szubkultúrájába‌‌vonul‌‌vissza‌  ‌
-‌‌a‌‌függőség‌‌kialakulást‌‌gyakorta‌‌előzi‌‌meg‌‌korai,‌‌váratlan‌‌és‌‌érzelmileg‌‌feldolgozatlan‌‌ 
haláleset‌  ‌
-‌‌az‌‌addikció‌‌egyfajta,‌‌a‌‌függetlenség‌‌és‌‌lázadás‌‌lehetőségének‌‌látszatát‌‌nyújtó‌‌ 
pszeudoindividualizációt‌‌nyújt.‌‌A‌‌függőség‌‌így‌‌valamiféle‌‌megoldást‌‌jelent‌‌a‌‌felnőtt‌‌
 
individualizációs‌‌törekvések‌‌(függetlenség,‌‌felelősség,‌‌komtepencia)‌‌és‌‌a‌‌gyermeki‌‌létben‌‌ 
megmaradás‌‌(függés,‌‌felelősség‌‌hiánya,‌‌inkomptencia)‌‌vágya‌‌között.‌  ‌
-‌‌sok‌‌esetben‌‌a‌‌szülőkhöz‌‌képest‌‌a‌‌függővé‌‌váló‌‌gyermek‌‌sokkal‌‌jobban‌‌alkalmazkodott‌‌a ‌‌
kulturális‌‌változásokhoz.‌  ‌
 ‌

 ‌

 ‌

 ‌

 ‌

Ajánlott‌‌irodalom‌  ‌

 ‌

Barát‌‌Katalin‌‌–‌‌Demetrovics‌‌Zsolt‌:‌‌Családterápia‌‌és‌‌szerfüggőség.‌‌In:‌‌Addiktológia‌‌alapjai‌‌III.‌‌
 
Szerk.:‌‌Demetrovics‌‌Zsolt.‌‌345-363.‌‌o.,‌‌ELTE‌‌Eötvös‌‌Kiadó.‌‌Budapest,‌‌2009.‌ 

Demetrovics‌‌Zsolt‌:‌‌A‌‌droghasználat‌‌funkciói.‌‌Budapest,‌‌Akadémiai‌‌Kiadó,‌‌2007.‌‌99-125.‌  ‌

Komáromi‌‌Éva:‌‌‌Szülői‌‌traumatizáció‌‌–‌‌gyermeki‌‌addikció.‌‌In:‌‌Addiktológia‌‌alapjai‌‌III.‌‌Szerk.:‌‌
 
Demetrovics‌‌Zsolt.‌‌345-363.‌‌o.,‌‌ELTE‌‌Eötvös‌‌Kiadó.‌‌Budapest,‌‌2009.‌  ‌

Kelemen‌‌Gábor:‌S ‌ zenvedélybetegség,‌‌család,‌‌pszichoterápia.‌‌Pro‌‌Pannonia‌‌Kiadói‌‌
 
Alapítvány (Pécs)‌ , ‌2001‌  ‌
 ‌