DOKUMENTUMOK

SZEREPEK ÉS KAPCSOLATOK
A SZOCIÁLIS MUNKÁBAN
CÍMŰ TANKÖNYVHÖZ
 ELSŐ RÉSZ
BESZÉLGETÉSEK
( A hanganyag utólagos átiratának fordítása )
1. A tananyagfejlesztő csoport tagjai beszélnek a szerepekről és
kapcsolatokról, valamint a kurzus céljáról, jellegéről
ELIN RHYS
A kazetta első részében a tananyagfejlesztő cso-
port három tagjának beszélgetését hallhatja. A cso-
port tagjai Jill Reynolds, Pam Shakespeare és Ray
Woolfe, a beszélgetést Jan Walmsley, a kurzus me-
nedzsere vezeti. Elsőként Pam Shakespeare-t hall-
hatjuk arról, hogy ő hogyan látja a szerepeket és
kapcsolatokat.
PAM SHAKESPEARE
Nos szerintem a legkézenfekvőbb elképzelés az,
hogy a szerep olyan, mint egy színdarabbeli szerep,
és bár sok embernek lehet hasonló a szerepe, min-
denki különbözőképpen "játssza el" azt. A kapcsolat
szorosan kapcsolódik a szerephez, de időben kell
vizsgálni, mivel olyasvalami, ami az időben nyer
értelmet, éppen ezért egyfajta dinamizmus jellemzi.
JILL REYNOLDS
Úgy gondolom a szerep olyasvalami, amit el-
játsszunk, és ezzel kapcsolatban talán az a fontos,
hogy más emberek által "eljátszott", más szerepek-
hez kapcsolódik, a kapcsolat maga pedig személyes
jellegű. Előfordul, hogy a kettő összemosódik, mert
például lehetnek olyan kapcsolataink, amelyek egy-
ben szerepek is, például mint anya, vagy gyerek, ami
kapcsolatot is jelent a saját szüleinkkel, illetve gye-
rekeinkkel. Másrészt pedig egyfajta szerepet is je-
lent, ilyenkor a kapcsolat nem más, mint a mód,
ahogyan a szerepünket eljátsszuk, az a mód, aho-
gyan mi anyák, illetve gyerekek vagyunk.
JAN WALMSLEY
Miért is van szükség a "szerep" és a "kapcsolat"
kifejezésekre, ha gyakran ugyanarra a dologra vo-
natkoznak?
RAY WOOLFE
A két fogalmat különböző módon kezdték el
használni különböző kutatások során, így például
pszichológusok és szociálpszichológusok a kapcso-
latot olyan kifejezésként használták, ami rendkívül
hasznosnak bizonyult annak vizsgálatakor, hogy az
emberek hogyan létesítenek kapcsolatokat, beleértve
az intim és személyes kapcsolatokat is. Használha-
tunk olyan kifejezéseket, mint a kapcsolatok intimi-
tásának a mértéke, vagy egy kapcsolat hossza, de
maga a "kapcsolat" az a szó, amely ilyenkor a segít-
ségünkre van. Azt hiszem a "szerep" kifejezés ke-
vésbé lenne hasznos. Másrészt másoknak, a szocio-
lógusoknak például a "szerep" kifejezésre van szük-
2
ségük, mert ez többek között segítségükre lehet egy
egyén társadalmi helyének a meghatározásában,
mondjuk a társadalmi osztályuknak vagy a foglal-
kozási körüknek a mindennapi életre gyakorolt ha-
tásával kapcsolatban. A "szerep" fogalma tehát
számukra rendkívül hasznosnak bizonyul, ám ez
nem jelenti azt, hogy egyik fogalom jobb, mint a
másik, csupán azt, hogy az egyes fogalmaknak
megvan a maguk értelmezési köre az egyes terüle-
teken. Mindemellett úgy vélem, hogy ha egészében
tekintünk a dologra, felfedezünk a dolgok között
egyfajta szimmetriát és kapcsolatot.
JAN WALMSLEY
Jill, te is felvetetted, hogy egy "szerep" lehet
"kapcsolat" is.
JILL REYNOLDS
Igen. Nos, visszatérve az anya-gyerek példára, az
anyukámmal kapcsolatban az jutott eszembe, hogy
egyrészt van egy szerepem az ő lányaként, ehhez a
szerephez tartozik az, hogy időnként meglátogassam
őt, elvigyem ide-oda stb., ez is egy szerep, egyfajta
elvárás, amit szerintem mint a lányának illik meg-
tennem, és amiről úgy gondolom, hogy az emberek
úgy gondolják, hogy illik megtennem, de ezen kívül
ott van az én személyes kapcsolatom az anyukám-
mal. Nagyon szeretek vele lenni, szeretem elvinni
helyekre, ő annyira tud örülni dolgoknak, hogy ettől
én is örülök, és ez már a mi személyes viszonyunk.
JAN WALMSLEY
Pam?
PAM SHAKESPEARE
Nos szerintem ezek valóban nagyon szorosan
egymáshoz kapcsolódó fogalmak, de ha teszem azt
ápoló az ember, az emberek általában az ápolót
látják benne és az "ápoló"-hoz fűződő viszony nem
jelent kapcsolatot a számukra. A kapcsolat fogalmát
ők olyan emberekkel kapcsolják össze, akikkel ta-
lálkoznak és időt töltenek, ezért úgy gondolom,
hogy a mindennapi értelemben használt kifejezést
meg kell különböztetnünk. Ez az a megkülönbözte-
tés, amit a kurzus során megpróbálunk tisztázni.
JAN WALMSLEY
Arra kérem, most mondja el, hogy a szerepek és
kapcsolatok miért olyan fontosak az egészségügyi és
a szociális munka területén.
 PAM SHAKESPEARE úgy vélem ez az, ami felé a kurzus vezetni próbálja
az embereket, hogy analitikusan és kreatívan gon-
Szerintem az egészségügyi és szociális szférá-
dolkodjanak az egészségügyi és szociális szférában
ban, melyek a gondozás területéhez tatoznak, a
betöltött helyükről.
szerepek és kapcsolatok azért fontosak, mert olyan
emberek dolgoznak itt, mint például "ápoló", "dok-
tor", "szociális munkás", "fizioterápiás szakember", RAY WOOLFE
ők sok emberrel találkoznak és gondozással kapcso-
Szívesen feltételezem, hogy mindenki számára
latos feladatokat látnak el. Úgy érzem, hogy ennél
tartogat valami hasznosat a kurzus, hogy nem csu-
tágabb értelemben is fontosak, mivel ezek a szere-
pán segítséget nyújt bizonyos képességek fejleszté-
pek és kapcsolatok olyan körülmények figyelembe-
sében, de megfigyelési és reflexiós készségeket is
vételével nyernek értelmet, mint amilyen munkába
fejleszt, aminek szerintem nagyon sok területen
menni beteg gyerekkel, lekésni a buszt, amitől az
hasznát lehet venni, attól függetlenül, hogy az illető
egész nap tönkremegy és aminek a tetejébe még jön
dolgozó vagy egyszerűen csak a szolgáltatásokat
egy megfázás stb. Tehát a szerepeinknek és kapcso-
igénybevevő személy.
latainknak rendkívül sokféle dimenziója létezik, és
az egészségügyi és jóléti szférában a személyes
hátterünk is jelen van. JAN WALMSLEY
Ez elvezet bennünket ahhoz az igen fontos kér-
RAY WOOLFE déshez, hogy mit tanulnak mindebből a hallgatók?
Szerintem az egészségügyi és szociális szférák-
ban nagyon sok kapcsolat gyümölcse a segítség- RAY WOOLFE
nyújtással és a gondozással van összefüggésben: az
A kurzus újfajta gondolkodásmódokat kínál.
emberek ezáltal jobban érzik magukat a bőrükben,
Nem gondoljuk azt, hogy egyetlen gondolkodásmód
meggyógyulnak különböző betegségekből, érzik azt,
a helyes, hanem bízunk abban, hogy számos újfajta
hogy törődnek velük, úgy gondolják, hogy megfele-
szemléletmóddal ismertetjük meg az embereket, ami
lő ellátásban részesülnek. A szerepek pedig kulcs-
talán gazdagítja és új megvilágításba helyezi a min-
fontosságú tényezők, alapjául szolgálnak annak,
dennapi életüket, a munkájukat és a kapcsolatokat,
hogy mindez megvalósulhasson. A szerepek termé-
amelyekben részt vesznek.
szete hatással van a kapcsolatokra és lehetővé teszi a
segítségnyújtás és a gondozás mint cél megvalósítá-
sát. Ez nem olyan, mint a szénbányászat, vagy az JILL REYNOLDS
autógyártás, bár a szerepek és a kapcsolatok ott is
nagyon fontosak. Abban bízom, hogy pontosabb képet kapnak
majd a saját helyükről, arról, hogy mi illik hozzájuk,
mi a helyes az adott szituációban, ezen kívül a
JAN WALMSLEY munkájukról vagy a felhasználóként játszott szere-
pükről. Mindezekre nincsenek egyértelmű válaszok,
Lépjünk tovább és a következő kérdésem az
de az a jó, ha otthon érzi magát az ember ilyen kö-
lenne, hogy a kurzus mennyiben kapcsolódik az
zegben is. Remélem, hogy a kurzus eredményekép-
elhangzott tudományos gondolatokhoz, beleértve az
pen az emberek hatékonyabbak lesznek, nő a ké-
egészségügyi és szociális szférában végzett munka
nyelmük, élnek majd a hozzáférhető lehetőségekkel
gyakorlati oldalát is: mi a kapcsolat és hol van az
és elérik, amit szeretnének.
egyensúly?

RAY WOOLFE
JILL REYNOLDS
Remélem, hogy a hallgatók nem csupán tudás-
A kurzus szerintem nagy hangsúlyt fektet a dol-
anyagot szereznek a kurzus során, valamiféle köny-
gok gyakorlati oldalára, nem pusztán azáltal, hogy
ves műveltséget, hanem olyan jellegű tudást is,
csupán dolgozóknak szól, hanem úgy, hogy beszél a
amely a saját, valódi tapasztalataikhoz kapcsolódik.
felhasználók számára érdekes gyakorlati vonatko-
Remélem, hogy a kurzus olyan képességeiket is
zásokról is, csakúgy mint a dolgozókéról. Segítsé-
fejleszti majd, mint amilyen a reflexió, a megfigye-
gére lehet az embereknek abban, hogy a megfelelő
lés, és ezáltal otthonosabban érzik majd magukat a
kapcsolatba kerüljenek a szolgáltatásokkal, amiket
szerepeikben. Remélem azt is, hogy a kurzus meg-
mindannyian igénybe veszünk, és talán időnként
könnyíti majd a dolgukat és a segítségükre lesz.
részt is vegyenek benne - akár aktívan - időről időre.
A kurzus befejező része a "Reflektív gyakorlat" és

3
2. Sue beszél szerepeihez való viszonyáról
ELIN RHYS
Sue beszámol két szerepéről, amiknek a lényege
a segítségnyújtás és amiket egyidejűleg látott el,
majd néhány ezzel kapcsolatos sikerélményéről.
SUE
Képzett és diplomás szociális munkás vagyok,
egy gyerekekkel és családokkal foglalkozó csoport-
ban dolgozom, szakterületem a gyermekgondozás.
Nem közvetlenül dolgozom a gyerekekkel, hanem
támogatást szerzek nekik, nevelőcsaládokat, befo-
gadó környezetet keresek a számukra. Szóval ami-
kor egy gyerek nem lehet a családjával, akkor ne-
künk kell terveznünk rövid vagy hosszú távra, és az
én feladatkörömbe tartozik, vagy a csoportoméhoz,
hogy új otthont találjunk nekik. Ez csodálatos mun-
ka, sok szempontból érdekes. Ezen kívül a
Relate-vállalat tanácsadójaként is dolgoztam, egyéni
alapon, többnyire párokkal, személyes kapcsolatok-
kal foglalkoztam, azzal, hogy hogyan lehet uta-
kat-módokat találni konfliktushelyzetek elkerülésé-
re, újabb megoldásokat találni egy kapcsolatban
felmerülő problémákra, adott esetben hogyan kell
szakítani, és hogy utána mi a teendő. Szerintem a
válást soha nem könnyű megoldani, de lehet keve-
sebb bántással, elkerülve az utólagos fájdalmat és
keserűséget.
Ami a szociális munkát illeti, azt hiszem sokat
fejlődtem a képzés során, azoknak a feladatoknak
köszönhetően, amiket a Relate-vállalat tanácsadója-
ként láttam el, mivel sokkal régebben kezdtem a
Relate tanácsadójaként dolgozni, mint szociális
munkásként, és ez azt jelentette, hogy állandóan
párokkal foglalkoztam, hosszú időn keresztül, ami
elég ritkaságszámba megy, ha szociális munkás az
ember. Talán önbizalmat adott ahhoz, hogy ilyes-
mivel foglalkozzak szociális munkásként is. Ilyen
szempontból nagyon hasznos volt.
Azt hiszem a másik oldalról már nehezebb elő-
nyöket látni.
ELIN RHYS
Mindkét szerepben vannak nehézségek.
SUE
Azt hiszem, ha az ember hivatalos vállalatnak
dolgozik, mint amilyenek például a társadalmi szol-
gáltatások, még a munkaidején túl is terheli annak a
felelőssége, hogy egy ilyesfajta intézmény tagja;
nehéz ettől megszabadulni. Ha egy szombati napon
az ABC-ben meglátok egy gyereket, arcán olyan
sérüléssel, amelyről a szakmámból kifolyólag tu-
4
dom, hogy nem véletlenül történt, engem ez jobban
zavar, mint az átlagembert. Ha felismerem az illető
gyereket és a családját, súlyos szakmai dilemmával
kell szembenéznem; elvileg éppen nem dolgozom,
de elszakadhatok-e ilyen esetekben a munkámtól?!
Ha teszem azt tanácsadóként dolgozom a Relate-nél
és titoktartást ajánlok fel a házaspároknak, méghoz-
zá teljes titoktartást - nem úgy, mint egyes önkéntes
szervezetek -, s habár a Relate-nek van egy, a visz-
szaéléses esetekre kidolgozott módszere, mégis
nehéz eldöntenem, hogy meddig terjed a hatáskö-
röm, és mit kell tennem. Azt hiszem nagyon jó nekik
dolgozni abból a szempontból, hogy nagyon nyitot-
tak, széleskörű támogatást nyújtanak nekünk, s
könnyedén megoszthatjuk a problémáinkat kollégá-
inkkal és feletteseinkkel. Így nem egyedül kell ci-
pelni a terhet, ami semmilyen visszaéléses esetben
sem jó. Mindamellett ez egy igen problémás terület.
ELIN RHYS
Ráadásul gondot jelentett a folytonos szerepvál-
tás.
SUE
Megpróbáltam nap közben és este is foglalkozni
tanácsadással, mivel minden héten bizonyos számú
órát kell dolgozzunk, de ezt nehéz volt összeegyez-
tetni a munkahelyi kötelezettségeimmel, ráadásul a
támogatócsoport összejövetelei délidőben voltak,
ezért számomra a kettő ütközött egymással. A tá-
mogatócsoport gyűlésein tele volt a fejem a délelőtti
eseményekkel és nagyon nehezemre esett félretenni
ezeket. Előfordult, hogy lehangoltan vagy dühösen
érkeztem, vagy csupa olyasmivel a fejemben, amik-
nek a Relate-hez semmi köze, és éppen ezért nem
lett volna értelme, hogy feldolgozzuk a találkozón.
Nehéz volt fejben tartanom az olyan ügyeket, amik-
kel később még foglalkozni szándékoztam, hiszen
száműzve az agyam rejtett zugába a benyomások
elvesztik frissességüket és súlyukat. Ezen kívül -
mivel a szociális munkás gyakran találkozik hirtelen
vészhelyzetekkel -, legyen bármilyen jó a napiren-
dem, még így is elkéshetek találkozókról, ami sze-
rintem durva udvariatlanság az ügyféllel szemben.
Az is előfordul, hogy csak testben vagyok ott, lé-
lekben nem, mert előzőleg valami elkeserítő, nehe-
zen kezelhető üggyel foglalkoztam. Ezért felhagy-
tam a napközbeni tanácsadással és tulajdonképpen
szerencsések voltunk, mert mivel sokan küszköd-
tünk hasonló jellegű problémákkal, sikerült átszer-
veznünk a csoporttalálkozókat. Ezért inkább estén-
ként tartottuk őket és ily módon a tanácsadással
kapcsolatos munkám lehetővé tette, hogy ha tudtam,
hazamenjek és megvacsorázzak, és így egyben át-
váltsak, és a tanácsadásról ne egyből, még a rossz
ritmusban, a saját nemhivatalos stílusomban térjek át
a szociális munkára, ami előfordult például olyan-
kor, amikor az osztály hatáskörébe tartozó döntése-
ket kellett hoznom.
Nagyon nehezen tudtam kezelni az egybeesése-
ket, különösen mivel szociális munkásként mindösz-
sze öt percre dolgoztam a Relate-központtól. Ez
kezdetben hatalmas előnynek ígérkezett, de később
a gyakorlatban beigazolódott, hogy mégsem az,
mivel így nem volt elég időm lazítani és átváltani a
következő munkára.
ELIN RHYS
Sue a szerepváltást átváltásnak nevezi.
SUE
Hát igen, ezt a kifejezést használom az egyik ál-
lapotból a másikra való áttérésre. Ha jó tanácsadói
munkát akarok végezni, fel kell hogy tudjam venni a
fonalat ott, ahol a legutóbbi alkalommal abbahagy-
tuk, mivel az ügyfelek számára ott tartunk azóta is,
bár időközben hazamentek, elmúlt egy hét és mint
tanácsadójukhoz jöttek vissza hozzám, amikor eljött
a tanácsadás napja. Az, hogy én negyven kemény
órát dolgozom szociális munkásként és ezen felül
még öt-hat órát a Relate-nél, ami során sok emberrel
találkozom és nagyon hasonló jellegű munkát vég-
zek, ez az én problémám, nem az övék, ha tehát
megfelelő munkát szeretnék velük végezni, ahhoz
kellően pihentnek kell lennem, és ez az, amit a hir-
telen váltások nem tesznek lehetővé. Változtatnom
kell majd a hozzáállásomon, hogy még rugalmasabb
legyek, és a szociális munkához képest lassabb
tempót vegyek fel, de ehhez nekem kis szünetre van
szükségem, hogy mindenképpen ehessek valamit,
mert amikor rohanok, az mindig az evés rovására
megy és olyankor persze nem dolgozom olyan jól.
Erről persze megfeledkezik az ember, amikor na-
gyon elfoglalt, átolvassa a legutóbbi alkalommal
készített feljegyzéseit és közben azon gondolkodik,
honnan és hogyan lépjen tovább, nem mintha előre
megterveznék egy teljes beszélgetést, de egyáltalán
hol hagytuk abba, mit is kértem, hogy átnézzenek,
milyen elképzeléseim voltak, amikor a jegyzeteket
készítettem, milyen hatással volt rám, azóta milyen
hatások értek; egyes témákat akár már háromszor is
érintettünk, de valamilyen okból mégsem jutottunk
vele előrébb, amiből arra lehet következtetni, hogy
ez egy döntő probléma, és hogy vissza kell térnünk
arra, hogy miért is volt olyan nehéz kezelni, és így
tovább. Úgy érzem, hogy ha erre nem szánok ele-
gendő időt, akkor nem végzem a tanácsadói mun-
kám úgy, ahogyan szerintem egy tanácsadónak kel-
lene.
ELIN RHYS
Sue tulajdonképpen azt mondja, hogy a két sze-
repben vannak közös értékek, de a hangsúly máshol
van. Ez komoly kihívást jelenthet a segítséget nyújtó
számára.
SUE
Szerintem a hivatalos közegben végzett munka
legtöbbünk számára megnehezíti az értékrendsze-
rünk érvényesítését, de miután komolyan gondol-
kodtam rajta, azt vallom, hogy minden embernek
tisztelettel tartozom ugyan, de a gyerekek védtele-
nebbek, mint a felnőttek. Ha tehát választanom kell,
szociális munkásként nem jelent gondot az, hogy a
gyerekek szükségleteit helyezzem előtérbe, ami
gyakran a felnőttekéi rovására megy. Ez alapvetően
más a Relate-nél, ahol kifejezetten felnőttekkel
dolgozom, és a felnőtt párokra kell koncentrálnom,
ami azzal jár, hogy esetleg nagyon keveset tudok
meg a gyerekekről és ha többet foglalkoznék velük,
úgy érezném, hogy ezzel túlmentem a Relate-nél
végzett munkám hatáskörén.
Szerintem nem nevetséges az, hogy a szociális
szolgáltatások (és így mi is) mindenki számára min-
dent jelentsünk, így szükségszerűen dilemmáink
támadnak, amikor látjuk az emberi helyzetek bo-
nyolultságát.
A szociális munkások csoportja, akikkel dolgo-
zom, osztja azt a nézetet, miszerint az emberek
kölcsönösen hatnak egymásra és mi ennek a köl-
csönhatásnak különböző részeivel foglalkozunk.
Például egy családban sokféle emberrel foglalkoz-
hatunk, köztük mondjuk egy tinédzserrel, akinek
problémái vannak a rendőrséggel és kiderülhet, hogy
ez annak a jele, hogy a családban másféle problé-
mák vannak. A munkánknak, szakmánknak része,
hogy felmérjük, hogyan tudunk a leghatékonyabban
segíteni, ami esetleg nem a gyereknek közvetlenül,
hanem a családban valaki másnak nyújtott segítséget
jelenti.
A Relate-nél fel sem merülnek ilyen jellegű vá-
lasztási lehetőségek, a vállalatnak határozott arculata
van. A vállalat egyértelművé teszi, hogy ezzel és
ezzel foglalkozunk, tanácsadást ajánlunk az embe-
reknek, akiknek gondjaik vannak a kapcsolataikkal.
Ezért az ügyfelek maguk határozzák meg a problé-
mákat, amikkel hozzánk fordulnak, azt mi el is fo-
gadjuk és így a tanácsadás magától értetődően az
ügyfél által meghatározott pontról indul, az ő felfo-
gása alapján.
5
3. Két ápoló (Pat és Mat) beszélgetése az intenzív osztályon végzett
munkájukról
Két ápoló bemutatja, hogyan vélekednek a mun-
kájukról, melyet egy dél-Angliában található nagy
kórház sürgős ellátási osztályán végeznek. Ezen az
osztályon kísérletet tettek arra, hogy változtassanak
a hagyományos ápoló-beteg kapcsolaton.
PAT
Ennek az osztálynak az a különlegessége, hogy
itt úgynevezett elsődleges ápolást végzünk, ami újító
jellegűnek számít. Ez azt jelenti, hogy egy diplomás
ápoló, többnyire egy magasabb pozíciójú ápoló
teljes mértékben felelős egy bizonyos páciens keze-
léséért, gondoskodik a teljes ellátásáról és ő írja elő,
hogyan ápolják.
MATT
Az alapvető elgondolás az, hogy a páciens sze-
mélyre szóló gondozásban részesüljön a hagyomá-
nyos ápolási mód helyett, ahol mindenki részfelada-
tokat végez, a főnővér kinek-kinek megmondja,
hogy mit csináljon, egyvalaki csak lázat mér, más-
valaki a pulzust és így tovább. Régebben a munka
ilyenfajta felosztása miatt az ápolók nem lelték
örömüket a munkában. Az elképzelések szerint az
elsődleges ápolás a páciensek jobb gondozását hi-
vatott biztosítani és hogy az ápolók több örömet
leljenek a munkájukban, bár természetesen a meg-
növekedett autonómia, felelősség és minden, ami
ezzel jár a személyzetre háruló stresszt is nagy mér-
tékben növelte.
PAT
Néha az idelátogató embereknek ká-
osz-benyomásuk támad, olyan tevékeny mindenki,
míg ha egy olyan osztályra megy el az illető, amit
egy hagyományos szemléletű ápoló vezet, ott azt
tapasztalja, hogy mindenkit felültetnek az ágyán,
aztán átültetik őket székekre amíg bevetik az ágya-
kat, majd két órakor mindenkit visszafektetnek az
ágyba délutáni pihenőre.
MAT
Bizony, az ilyen osztályokon nincs mese, akarom
mondani a betegek a teljes ápolószemélyzet gondo-
zása alatt állnak, ami közel sem olyan előnyös a
beteg számára, merthogy a személyzet nem úgy vesz
részt az ápolásban, ettől az cseppet sem személyre
szóló, épp ezért a betegek igényeik pontos felmé-
résre nincs mód. Az ápolók pedig nem lelik örömü-
ket a munkájukban, mivel legtöbbünk számára az
lenne a lényeg, hogy közünk legyen a beteghez,
6
kapcsolatunk, méghozzá közeli kapcsolatunk legyen
vele.
PAT
Szóval inkább egyenlőségről, mint dominanciá-
ról van szó. Vannak olyan helyek, osztályok - még a
mi kórházunkon belül is -, ahol a beteg az ápoló
alárendeltje és csak teszi, amit mondanak neki. Az
ilyen környezet nem mindenkinek jó. A betegek
semmivel sem gyógyulnak gyorsabban és sok pszi-
chológiai problémájukkal az ápolóik egyáltalán nem
foglalkoznak. A mi osztályunk filozófiája abban áll,
hogy mindenki külön személyiség, a betegekre mint
emberekre és nem mint betegségekre tekintünk,
tudják, mint mikor például csak úgy emlegetnek
valakit, hogy a "szívrohamos az ötös ágyban". Ezál-
tal tulajdonképpen lehetőséget adunk nekik arra,
hogy maguk tartsák kezükben az életüket a kórházi
tartózkodásuk alatt, mert bevett szokás szerint az
emberek bevonulnak a kórházba és ott aztán min-
dent megcsinálnak helyettük, megfosztják őket a
döntéshozatal lehetőségétől, mások formálják őket.
Ezzel szemben mi arra bátorítjuk őket, hogy hozzák
meg a saját döntéseiket, arra biztatjuk a családot,
hogy ők is vegyenek részt a gondozásban. Sokaknak
ez nem tetszik, mert úgy gondolják: "most hogy
kórházban vagyok, törődniük kell velem", ez azon-
ban nem jó később, amikor hazamennek. Nekünk
nem célunk, hogy korlátozzuk az embereket és va-
lóban arra törekszünk, hogy külön-külön egyének-
ként foglalkozzunk velük, magas szintű ellátásban
részesítsük őket úgy, hogy az ápolóik tudják, mit
csinálnak, meg tudják értetni az elgondolásaikat.
Gyakran az embereknek nehezükre esik orvosokkal
beszélni, ezért mi gyakran átvesszük a közvetítő
szerepét orvos és beteg között.
Célunk biztosítani, hogy ha valaki bejön a kór-
házba, olyan ápolásban részesüljön, ami során min-
den gondjáról tudomást szerzünk, hogy velük együtt
tudjuk eldönteni, hogy mit is szeretnének, míg itt
vannak, és hogy próbáljunk együttműködni velük.
MATT
Igen, szóval ez jobb terápiás kapcsolatot ered-
ményezhet beteg és ápoló között, szóval ez az el-
gondolás, no és azt akarom mondani, hogy ez csak a
gyakorlatban nem működik olyan jól, tudja, ha az
ember nincs szolgálatban, elmegy, éjszakákon át
nincs ott, az emberek meg közben rosszul vannak,
meg ilyesmik. Szóval ott van az elgondolás az egész
ápolás mögött, de a gyakorlatban az ember nem
vállalhat huszonnégy órán keresztül felelősséget egy
beteg gondozásáért, ami pedig az elsődleges ápolás
egyik alapvető elképzelése.
PAT
Nos hát ez eléggé vitatható. Szóval sokat vitat-
ják, hogy az elsődleges ápolás, ami a személyre
szóló ápolás elgondolásán alapszik, egy ápoló - egy
beteghez, ez még mindig újszerű az ápolásban, és
ezért nagy vita van arról, hogy lehet-e valaki felelős
huszonnégy órán keresztül egy betegért. Ha például
hazamegyünk, közben történik valami és felhívnak
otthon - szóval sokak szerint ez már nevetséges,
olyan, mintha örökké dolgozna az ember. Ha példá-
ul bejönne egy beteg mondjuk ma délután és holnap
lenne a szabadnapom, nyugodtan fogadhatnám és
elvállalhatnám az ápolását és esetleg szeretném
folytatni is, de holnap nem leszek benn, ezért valaki
másnak kellene átvennie és ez a másvalaki törődne
vele, amíg visszajövök. Hát szóval ez nehéz ügy,
ilyenkor valakit ki kell választani, ha hosszú ideig
marad az ember, és ahogy Matt mondta, ha éjszakás
az ember, akkor tulajdonképpen heti 72 órát tölt a
betegével és éjszakai műszakban nagyon jól meg
lehet ismerni az embereket.
MATT
Feltéve persze, ha nem alszanak.
PAT
Persze, de általában az emberek a rövid reggeli
órákban beszélnek szívesen, ilyenkor lehet a leg-
többet megtudni róluk, de aztán elmegy az ember
egy hétre és ezzel megdől az egész elgondolás, mi-
vel nagyon-nagyon jól meg kell ismerni a pácienst.
Az egyik dolog, amivel próbáljuk ezt kikerülni, a
csoportos ápolás, ami azt jelenti, hogy egy beteggel
az osztály ápolószemélyzetének csak egy része fog-
lalkozik, de a csoport összes tagja jól ismeri a bete-
get, tehát nem mindennap más ápolót kap, hanem
csak két-három ápoló váltogatja egymást.
MATT
Nos ez egyfajta folytonosságot visz az ápolásba,
ami nagyon jó dolog. Ez a módszer tényleg jól mű-
ködik, de az az igazság, hogy sok esetben végül már
öt elsődleges betege van az embernek, aztán már hat
egyidejűleg, és ezzel persze rengeteg papírmunka is
jár, mivel folytonos gondozásra törekszünk, hogy
minden úgy menjen, ahogyan az elsődleges ápoló
eltervezte, mert az elsődleges ápoló az, aki az ápo-
lási terveket készíti.
PAT
Úgy zajlik a dolog, hogy amikor megérkezik a
beteg, leülünk vele, összeismerkedünk vele, megbe-
széljük vele, mik a problémái, aztán kidolgozunk
egy ápolási tervet, szóval olyan célokat tűzünk ki
elsősorban, amiket a beteg el is tud érni, nem pedig
amit mi szeretnénk. Tegyük fel, hogy érkezik egy
beteg, aki nem tud járni és azt írja az ember, hogy
két napon belül már képes lesz elmenni az ágyától a
nővérszobáig, és a beteg benne is van a dologban. A
baj akkor van, amikor olyan beteg az illető, hogy
nem lehet ilyen szinten bevonni az ápolásba, olyan-
kor mi döntjük el, hogy milyen gondozásban része-
süljön. Olyanoknál, akiknek az ember már tervezi a
hazatérését és akiknek sok segítségre lesz szükségük
otthon, gyakran bevonjuk a családjukat is, elmond-
juk nekik, hogy íme, így szeretnénk segíteni önök-
nek, és ezt meg ezt kellene megtanulniuk, hogy
gondozni tudják a beteget otthon.
MATT
Szóval az összes ilyen feljegyzést és mindent,
ami a betegre vonatkozik egy dossziéban tartjuk a
beteg ágya végében és ő az, aki rendelkezik fölötte.
Ez az ő dossziéja, neki van joga elolvasni, rajta
kívül pedig csak az ápolószemélyzetnek. Szóval ők
bizonyos fokig osztoznak benne, és persze ott van a
gyakorlati része is a dolognak. Van olyan, hogy
mondjuk elsődleges ápolója vagyok valakinek és a
műszak végén még ápolási tervet kell írnom, és
mondjuk ez egy délutáni műszak végén van és már
fél kilenc van és hát lehet, hogy a beteget nem iga-
zán érdekli a halom papírmunka, amit még el kell
végeznem a következőhöz, még vagy félórányi
munkát.
PAT
Ezen kívül a páciensnek joga van belejavítani,
szóval ha csinálunk egy értékelést minden joga
megvan hozzá, hogy azt mondja: "sajnálom, de
tévednek, én nem is vagyok ilyen", vagy "én nem is
így gondolom", és kijavíthatnak bennünket, míg az
orvosi hagyományoknak megfelelően az orvosi
feljegyzéseket a páciensek soha nem láthatják, így
soha nem is javíthatnak azon, amit korábban írtak
róluk. Mi teljes hozzáférhetést biztosítunk az ápolói
feljegyzésekhez.
MATT
Amikor először bejönnek a betegek nagyon fél-
nek belekezdeni, nem értik, mi történik, legtöbbjük
számára teljesen idegen a környezet, ezért nagyon
hamar csatlakoznak valakihez, aki nyitott feléjük és
kedves hozzájuk, és ráadásul némileg felelősségtel-
jes pozícióban is van. Megpillantják az egyenruhás
ápolót, aki odamegy hozzájuk és beszédbe elegyedik
velük, nagyon szívélyes hozzájuk, mire ők szinte
automatikusan valamiféle kötődést éreznek iránta.
Így nagyon könnyű kapcsolatot kialakítanunk velük,
szóval automatikusan valamiféle bizalmat éreznek.
7
 PAT utasítások puszta teljesítésén túl. Megvannak a ma-
gunk elképzelései és sokkal közelebbi kapcsolatban
Mindez a lehető legegyszerűbb dolgokon múlik.
vagyunk a betegekkel, mint az orvosok, szóval az
Először is bemutatkozással kell kezdeni, mert sok-
orvosok többnyire maximum egyszer látják a beteget
szor, ha nem mutatkozik be az ember, nem tudnak
néhány órára egy héten, míg mi szinte a nap 24
viszonyulni hozzánk, csak az egyszerű ápolót látják
órájában velük vagyunk, szóval a személyzet, és így
a megfelelő hatáskör nélkül. Azelőtt az ápolók nem
sokkal több oldalról megismerjük, és közelebb ke-
használták a keresztnevüket, ami már eleve kizárta
rülünk a családjukhoz is stb., és emellett tényleg
az egyenlőséget. Ha a keresztnevünkön mutatkozunk
sokat tudunk nekik nyújtani. Tisztában vagyunk
be, a betegek a keresztnevünkön fognak szólítani.
vele, hogy bizonyos területeken sokkal több tapasz-
Tőlük pedig megkérdezzük, hogyan szeretnék, ha
talatunk van, és ennek a személyesség felé való
szólítanánk őket, és nem feltételezzük, hogy azt
törekvésnek a fontosságát az orvosok mintha nem
szeretnék, ha egy bizonyos módon, mondjuk a ke-
ismernék fel. Néha az az érzésem, mintha nehezükre
resztnevükön szólítanánk őket, mert idősebb embe-
esne megbirkózni a hatáskörökben történt változá-
rek gyakran szívesebben veszik, ha mondjuk Mr.
sokkal. Az ápolói szakma ma már arra törekszik,
Jones-nak, vagy Miss Primrose-nak szólítjuk őket.
hogy saját jogkörrel rendelkezzék és hogy olyan
Ezért megkérdezzük tőlük, hogy ők hogyan szeret-
csoportmunkát végezhessen, ami azonos lapon em-
nék. Amikor nagyon súlyos beteg érkezik, általában
líthető az orvosokéval, ahelyett, hogy folyton csupán
sok időt fordítunk a családjára is, csakúgy mint őrá,
követnék az utasításaikat, ami időnként súrlódások-
mert sokszor nagyon meg vannak ijedve, aggódnak a
hoz vezet az orvosok és az ápolószemélyzet között.
hozzátartozójukért. Megpróbáljuk biztosítani őket,
hogy a beteg jó helyen van, a kellő gondozásban
részesül, biztonságos környezetben van és gondos- PAT
kodni fogunk róla.
Azt hiszem, az orvosoknak több gondot jelent az
Szerintem az egyik legnehezebb az olyan hely- ezzel való megbarátkozás, mint nekünk, szóval mi
zet, amikor az emberek dühösek, mert nem képesek örömmel jutunk több szóhoz, szívesen vitatkozunk
megérteni, hogy miért éppen az illető beteg. Ezt velük. Sok példa akad rá, hogy az orvosok tovább
nagyon nehéz feldolgozni, különösen rövid távú szeretnének foglalkozni egy beteggel, miközben a
kapcsolatok esetében, nem mindig tudják lenyelni a beteg ezt már nem akarja, úgy gondolja, hogy élete
dühüket, mi pedig hirtelenjében egy ilyen szituáció- végére ért, a családja sem akarja, hogy továbbra is
ban találjuk magunkat, és valahogyan meg kell vele foglalkozzunk vele, és sokszor azt kell mondanunk
birkóznunk, megoldást kell rá találnunk. az orvosoknak, hogy talán itt van az ideje, hogy
feladjuk, de ők ezt nem látják be, szóval gyakran
vitába keveredünk velük sok dologban.
MATT
Arról van szó, hogy ez a napjainkban igen nép-
MATT
szerű ápolási mód sokkal nehezebb feladat elé állítja
az embert, mint a régi, és hát pszichológusok elmé- A kórházból való elbocsátások például, szóval
letei és kutatásai kimutatták, hogy a régi típusú ápo- amikor egy beteget el akarnak távolítani egy ágyból,
lási módszerek egyfajta védelmet jelentettek az pedig nincs rá mód, hogy a beteg hazamenjen, hi-
ápolóknak, mivel nem kerültek közeli kapcsolatba a szen az orvosok nem ismerik az otthoni körülmé-
betegekkel, és így védve voltak azok félelmeitől és nyeit és helyzetét, mert nem kerültek igazán közel
érzelmeitől, amihez képest az új módszer sokkal hozzá, és nekünk a sarkunkra kell állnunk, hogy
emberközelibb. sajnáljuk, de ez a beteg még nem mehet haza mind-
addig, amíg nem sikerül jobb körülményeket terem-
tenünk hozzá, és hát az ilyesmi bizony alkalmasint,
PAT
szóval nem tesz jót a kapcsolatnak.
A legeslegnehezebb dolog mégiscsak az orvos és
a beteg között lenni, arra gondolok, hogy az ápolók
azelőtt csendesek, szótlanok voltak. Manapság pedig
valószínűbb a távolság ápoló és orvos, mint ápoló és
beteg között.

MATT
Ez mind a hatáskörök megváltozásával függ ösz-
sze, nem igaz? Arra gondolok, hogy az elmúlt
években - amint azt már említettem -, az ápolói
szakma sokkal függetlenebbé vált, a munkával járó
örömök is nagyobb szerepet kaptak stb., és rájöt-
tünk, hogy valóban sokat nyújthatunk az orvosi

8
 PAT munkát még mindig alantas dolognak tekintik, ahol
az ápoló dolga az, hogy engedelmeskedjen.
Fantasztikus, amikor együttműködünk, szóval
amikor az orvosok látják, hogy az ápolók képesek
érdemi véleménnyilvánításra és tanácsadásra. A MATT
frissen diplomázott orvos ugyanis gyakran veszélyes
Bizony, sok személyiségi harc folyik, időnként
lehet, az ápolók ilyenkor nagyon ügyelnek rájuk,
sok háború dúl az érdekellentétek miatt, egyesek
mert jóval tapasztaltabbak náluk és az első néhány
jobbak másoknál, tudják, vannak jó és rossz orvo-
hetes "kiképzés" után már ezek a fiatal orvosok is
sok, csakúgy mint jó és rossz ápolók.
gyorsan belejönnek. A legnehezebb feladat a ta-
nácsadókkal való vitatkozás, hiszen ők az ápolói

9
4. Liz, egy osztályvezető az egészségügyi kultúra változásáról
LIZ
Azt hiszem hatalmas kulturális változás történt.
Ezt fel kell fognunk és felismernünk, hogy sok más
közszolgálatban, így az iparban is hasonló változá-
sok mentek végbe. Azt hiszem, az a felismerés, hogy
a szolgáltatások a felhasználók számára léteznek,
nem pedig azért, hogy olyan munkát végezhessenek
az ott dolgozók, amilyen nekik megfelel, nos ez egy
általános kulturális változás. Ezeknek a különbsé-
geknek nagy jelentőségük van és szerintem ez ösz-
szegződik, ha például egy nagy hajót veszünk pél-
dának, nos ha az irányt vált, akkor az egész "flotta"
is egészen más irányba fog menni. Ezt jelenti a kul-
turális változás. Szerintem ez nem drámai módon
zajlik, úgy, hogy egyik napról a másikra A-ról B-re
váltanánk - a kultúra megváltoztatása lassú folyamat.
Azt hiszem, hogy a közszolgálatban végbemenő
kulturális változás oka részben gazdasági, mivel a
nyugati világ hatalmas fejlődése mintha már a múlté
lenne, így nincs elég forrásunk, hogy befektessünk
az örökké csak növekvő közszolgálatba. Szerintem
részben az ad okot az elkeseredésre, hogy a lakosság
és a politikusok úgy tekintenek néhány közszolgá-
latra, mint bukott istenekre, tudja, csak egyre több és
több és több pénz folyik bele és az emberek tovább-
ra is betegek és a gyerekek még mindig nem tudnak
olvasni, amikor befejezik az iskolát. Másrészt azt
hiszem egyfajta visszahatás ez bármely rendszer
hivatásos dolgozóinak a hatalmára. Egész komolyan
munkálkodnak az ellen, hogy ha egyszer egy szak-
ember mond valamit, az feltétlen úgy legyen, és ez
nemcsak az egészségügyben, de nagyon sok más
területen is így van. Szóval a kulturális változás az
ilyenfajta nyomásnak köszönhető, no és a sokkal
magabiztosabb és tanultabb lakosságnak, akikre
egyre inkább az jellemző, hogy ha az orvos vagy az
ápoló mond valamit, attól még az nem feltétlenül
kell, hogy úgy legyen. Ebben a média hatalmas
szerepet játszik, nagyon jó munkát végeztek az
egészségügyi felvilágosítással, az emberek jogainak
ismertetésével, ettől kritikusabbak lettek az embe-
rek.
ELIN RHYS
Egy mindent megkérdőjelező kultúra kihívást
jelenthet és zavarhatja a dolgozók munkáját az
egészségügyi és közjóléti szakmákban.
LIZ
Azt hiszem minden szakmában nehézségeket
okozott az, hogy mindent egyre inkább megkérdője-
leztek, mert ha például az ember ápoló, vagy pedi-
kűrös, vagy fiziotrápikus, vagy éppen orvos, akkor
10
sokat tanult, hogy megszerezze ezt a minősítést, és
elkötelezte magát, hogy betegek gondozásával fog-
lalkozzék. Ha pedig egy olyan vezető, aki nem erre
határozta el magát, vagy aki - ha úgy tetszik - mind-
ezt nem járta végig, ha ő megkérdőjelezi az ember
munkáját, vagy megkérdezi, hogy vajon erre meg
erre a vizitre valóban szükség volt-e, ez-e a megfe-
lelő bánásmód a betegekkel, szóval mindez sértő
lehet, mivel benne van az a feltételezés, hogy nem
elég gondosan végzi az ember a munkáját. A leg-
többen pedig úgy érzik, hogy igenis gondosan vég-
zik, amikor bajjal és fájdalommal, szomorúsággal és
halállal van dolguk és egy ilyen kimerítő nap után,
amikor megkérdezik, hogy nos, a lehető legjobban
kihasználta-e az idejét, szerintem nem meglepő,
hogy megharagszanak az emberek. Azt hiszem a
szakmáknak időbe telt, mire elfogadták, hogy ez a
fajta kritika nem támadás volt ellenük és még min-
dig nem az. Azt hiszem az egyik fontos felismerés
az, hogy túl fontosak ahhoz, hogy egyedül maradja-
nak. Az egyik szolgáltatás, amit fenntartunk, egy
fizioterápiás közszolgáltatás, de van egy alkalmi
fizioterápiás közszolgáltatásunk is, magas képzett-
ségű szakemberekkel, akik a betegeket az otthona-
ikban látogatják, és amikor bevezettük, akkor mi,
illetve inkább azt kellene mondanom, hogy én köz-
beléptem, mivel úgy éreztem, hogy nem vezethetünk
be rendszeres beteglátogatást, mert azt nem bírjuk
anyagilag. Egy beteg otthoni vizitje vagy ötször
többe kerül, mintha a klinikán látnánk el.
Szerintem kezdetben egyes szakemberek úgy
gondolták, hogy egy értetlen emberrel állnak szem-
ben, akinek fogalma sincs az egészről. Én mégis ezt
éreztem helyesnek, mivel ha nem így vezetjük be,
akkor nem tudtuk volna fenntartani a szolgáltatást,
és valószínűleg nem tudtunk volna újabb betegeknek
felajánlani a szolgáltatásokat, mivel kötöttek volna
bennünket a más betegek állandó látogatásai.
Azt hiszem ez jó példa egy olyan területről, ahol
mindez a szakmai döntéshozatalba való beavatko-
zásnak minősül. Azt hiszem egy másik nehéz prob-
léma a mások segítését vállaló emberek munkája.
Sok szakmában, ahol a dolgozók magas szakkép-
zettséget szereztek, tisztában vannak azzal, hogy
mekkora gondot jelenthet, ha nem csinálnak mindent
pontosan, és nehezen fogadnak el bármilyen arra
vonatkozó javaslatot, hogy a beteg kezelésének egy
részében esetleg egy kevésbé képzett ember helyet-
tesítse őket. Számomra ez mindig is problémás kér-
dés volt, mivel egyértelműen van igazság abban,
hogy ha valami történik az emberrel, akkor az elér-
hető legnagyobb szakértelemmel rendelkező em-
bernek kellene megvizsgálnia, de abban is van igaz-
ság, hogy a diagnózist követő teendőket olyan valaki
is elvégezhetné, akinek nincs akkora szakértelme -
ezt a kérdést nagyon nehéz megvitatni a szakembe-
rekkel.
ELIN RHYS
Mik a legitim feltételei a munka sikerének?
LIZ
A személyzet a betegekkel való munka során
szerez sikerélményt, ami nem más, mint az a hatal-
mas öröm, amit az jelent, amikor valaki gyógyul és
jobban érzi magát. Azt hiszem, az ápolószemélyzet
többi tagjától kapott elismerés is sikert jelent, és
ezáltal tanulják meg, hogy milyen is a jó ápolói
munka. Ebben is történt változás, ma már arra kér-
jük a szakképzett dolgozókat, hogy más emberek
sikerfeltételeit is fogadják el, és e feltételek egy
részét a vezetés támasztja, illetve az buzdítja őket,
akár kedvezmények, elsőbbségek formájában. Ezt a
fajta kulturális változást nagyon nehéz elérni. Arra
kérjük a személyzetet, hogy örüljenek, ha levehetnek
valakit a listájukról. Amikor kezelnek valakit, és
szeretnének eljutni odáig, hogy azt mondhassák,
megtették a magáét, nagyon nehezükre esik elbo-
csátani a beteget. Ez egy újfajta szemlélet, amihez
még el kell jutnunk. Arra is kérjük a dolgozókat,
hogy ügyeljenek, mennyi pénzt költenek, és hogy
mennyi költséget jár a munkájuk, ez nem könnyű
számukra és azt hiszem én is nagyon rosszul érez-
ném magam, ha valakitől azt hallanám: " ez meg ez
a nővér igazán jó ápoló, mert alig használ drága
kötszereket". Akkor a fejemhez kapnék, hogy iste-
nem, hova jutottunk.
Másrészt pedig törvényes anyagi és vezetési ér-
dekeltség van abban, hogy mennyi költséget teremt
az ápolószemélyzet, mert ha például A ápoló renge-
teget költ kötszerre, akkor kevesebb jut B ápolónak.
Az azonban, hogy ők belássák a vezetők törvényes
érdekeltségét és azt, hogy ennek függvényében a
vezetés előnyöket támaszt, igen nehéz az egészség-
ügyi dolgozóknak és szükségünk is van az efféle
ellenállásra, mivel mi nem vagyunk szakemberek és
szükségünk van olyan jó szakemberekre, akik vitat-
koznak velünk és a betegek ügyvédjeiként lépnek
fel. Ezért örülök annak, hogy a legtöbb szakember
nem üdvözölte túl lelkesen ezt a kulturális változást.
ELIN RHYS
Ráadásul mostanában mintha a korábbiaknál in-
kább valaki más előírása alapján kellene dolgozni.
LIZ
Úgy tíz évvel ezelőtt sokkal inkább olyan volt,
mintha festő lenne az ember, olyan kreatív munkára
törekedve, amihez képzést kapott, de amit magas
szintre fejleszthet abban a reményben, hogy a képét
talán felfedezik más művészek, hogy kiakasszák
híres művészeti kiállításokon. Ehhez képest manap-
ság az ápolószemélyzet úgy érzi, mintha tervezőgra-
fikusok lennének, mindannyian ugyanolyan magas
képzettséggel, ugyanakkora érdekeltséggel abban,
hogy jó termékeket készítsenek, de közben tudják,
hogy az ügyfél igényeinek megfelelően dolgoznak és
annyi pénzből, amennyit az ügyfél ad. Valakitől
megbízást kapnak: "maga, mint grafikusművész
5000 fontért készítsen nekem ötven irattartót ilyen
meg ilyen méretben ezzel meg ezzel a logóval, ki-
választhatja, hogy milyen képeket rak a közepére"
stb. Szóval már sokkal inkább valaki más előírása
alapján kell dolgozni, ez ugyan egy kicsit mindig így
volt, de azt hiszem, az emberek úgy érzik, hogy
mégiscsak jó volt művésznek lenni.
11
5. Nora, egy privát ápolóotthon vezetője beszél a munkájáról
Először elmondja, hogyan kezdte meg jelenlegi
munkáját, és hogy mik késztették az otthon létreho-
zására.
NORA
Házhozjáró ápolóként dolgoztam négy évig és a
munkámhoz tartozott az, hogy idős embereket láto-
gassak. Természetesen ez csak egy kis része volt a
munkámnak és úgy éreztem, hogy szükség lenne
valamire, amint sorra látogattam őket és úgy bú-
csúztam tőlük, hogy majd visszajövök, találkozunk
jövő héten, miközben tudtam, hogy talán két, talán
egy hét múlva jön hozzájuk a következő ápoló, és ez
kellemetlen volt. Mindenféle történt a magánéle-
temben is, két kisgyerekemet nem akartam másra
bízni és olyan munkát kerestem, amit otthon csinál-
hatnék, ami jó is lenne és hasznos is, és ami közben
a gyerekekre is tudnék vigyázni. Más dolgok is
történtek, 1984-ben megtértem, sokat gondolkodtam
azon, hogy mitévő legyek az életem hátralevő ré-
szében és akkor jött az ápolóotthon ötlete, hogy mi
lenne, ha gondoznánk ezeket az idős embereket,
mivel akkoriban erre borzasztó nagy szükség volt, és
a környéken nagyon kevés otthon volt. Összeszedtük
minden bátorságunkat, elmentünk a bankba, köl-
csönt vettünk fel, megvettük egy barátunk házát, egy
nagy, négyemeletes, Viktória-korabeli ház volt ez,
és hát így indult az egész. Eladtuk a házunkat, az új
ház padlásán laktunk és a család vezette a házat
nyolc bentlakóval. A házhozjáró ápolóként szerzett
és a közösségi gondozásból származó tapasztalatok
és az ápolói ismereteim persze óriási előnyt jelen-
tettek, és pusztán az, hogy eddig eljussunk, és csi-
náljuk tovább, hát én majdnem... A kezdeti időszak
általában kulcsfontosságú volt a szociális otthonok
kérdésében, mivel akkoriban lépett érvénybe az
1984-es Szociális Otthonok Törvénye, ez azt jelen-
tette, hogy már a frissen hozott előírások voltak
érvényesek, ami igen érdekes volt. A Luton Szociá-
lis Szolgáltatások ügynöksége és a Bedfordshire
Szociális Szervezet fennhatósága alá tartoztunk,
kijöttek, megnézték az épületet, azt mondták, hogy
igen, az épület megfelelő lehet, ötleteket adtak,
hogyan használjuk ki a teret, hány embert szállásol-
junk el és milyen felszerelésre lehet szükségünk.
Aztán összeköttetésbe hoztak bennünket a körzeti
egészségügyi hatósággal, a szociális szolgáltatásokat
nyújtó szervezetekkel, a tűzoltósággal, a gyógyszer-
tárral, hogy tanácsokat adjanak a felszereléssel kap-
csolatban. Mindezen egészen 85 júniusától szept-
emberéig dolgoztunk, aztán 85 szeptemberében
kinyitottunk az első lakosainkkal.
ELIN RHYS
Nagyon sok előírás van.
12
NORA
A szociális otthonokra vonatkozó állami rende-
letek lényegében bele vannak foglalva az 1984-es
Állami Otthonok Törvényének Jegyzékébe és ebben
szerepel az, hogy minden ügynökség, szociális
szervezet, körzeti egészségügyi hatóság, tűzoltóság,
környezetegészségügyi intézmény és gyógyszertár
ellenőrizze, szemmel tartsa, segítsen felszerelni és
folyamatosan figyelje a szociális otthonokat, hogy
azok elérjenek és megtartsanak egy minimális szin-
tet. Hangsúlyoznám, hogy minimális szintről beszé-
lünk ugyan, de akkoriban nehéz volt elhinni, hogy
tényleg csak egy minimális szintről van szó, mert
megszabták a szobák méretét, azt, hogy egy szobá-
ban hány ember lehet, hogy hogyan kell mosni, hogy
hány emberre hány fürdőszoba és vécé jusson és
milyen legyen a személyzet, hogy megfelelő szintű
ellátást tudjanak biztosítani. Az általános környeze-
tet, mondjuk hogy a környezet minőségét is előírták,
bár az évek során úgy tapasztaltam, hogy ez nagyon
változó, az egyik ember elképzelése a jó környezet-
ről nem egyezik a másikéval, az egész kissé ködös.
A körzeti egészségügyi hatóság különösen azt figye-
li, hogy megvannak-e a megfelelő eszközök a
gyógyszerkészlet fenntartására, milyen az admi-
nisztráció, a gyógyszerkészlet biztonságossága, a
lakók gondozására való felkészültség, ha megbete-
gednek, vagy ha más szolgáltatásokra van szüksé-
gek, mondjuk arra, hogy eljöjjön a körzeti ápoló,
vagy valaki más, biztosítottak-e más egészségügyi és
biztonsági szolgáltatások, van-e elég korlát, fogódzó
a vécében, ágykapaszkodó, meg ilyesmik. Egy ha-
lom biztonsági és egészségügyi előírás a lakóknak.
A tűzoltósági intézkedés kulcsfontosságú és va-
lószínűleg a legtöbb költséget követelő előírás, de
valóban az egyik legfontosabb, vagy talán a legfon-
tosabb, mivel az idős emberek lassan mozognak,
ezért nagyobb valószínűséggel idéznek elő tüzet.
Egy szenilis illető például szándékosan, vagy akár
véletlenül tüzet okozhat, ezért van az, hogy kijön a
tűzoltótiszt és egy sor dolgot előír, például azt, hogy
minden egyes szobában kis tűzkamrát kell létesíteni,
füstérzékelőket, hőérzékelőket beszerelni és így
tovább, kellenek vészkijáratok, eleget kell tenni
mindenféle tűzvédelmi intézkedéseknek, mert ha ő
nem hagyja jóvá, hogy mindennek eleget tettünk,
akkor nem működtethetjük a szociális otthont, és
minden más szervezet addig nem engedi, hogy foly-
tassuk a munkát, amíg ő meg nem adja az engedélyt.
A környezetegészségügyi szakértő eljön és előír
az étkeztetésre és a főzésre vonatkozó szabályokat,
azt, hogy milyen legyen a konyha, a
mosogatóberendezés, a kagylók, a mosás, és így
tovább.
 A gyógyszerésznek elsősorban tanácsadói sze-
repe van, tanácsokat ad arra nézve, hogy hogyan
ellenőrizzük és tároljuk a gyógyszerkészletünket,
hogyan ellenőrizzük, és ő mindig elérhető, ami na-
gyon hasznos. Mindig elérhető, amikor meg szeret-
nénk tudni valamit gyógyszerekről, együtt szedhető
vagy nem szedhető gyógyszerekről, vagy bármiről,
őt mindig hívhatjuk, elérhető a helyi St. Mary Kór-
házban, és nekünk nagy segítségünkre volt például
abban, hogy hogyan kell jól elkészíteni a gyógysze-
reket, egyszerűen, ha a személyzet nem igazán kép-
zett. Eljött a legelején és azóta félévente rendszere-
sen eljár.
Az összes ilyen szervezet részt vesz az otthon
felszerelésében és beindításában, majd folyamatosan
figyelemmel kísérik azt. A szociális szolgáltatások
között van egy, amit úgy hívnak, hogy évenkénti
hivatalos ellenőrzés, amikor tudunk róla, hogy jönni
fognak, elő kell készíteni minden jegyzőkönyvet és
ott kell lenniük az aznapi beosztottaknak. Ezen kívül
év közben van három további ellenőrzés, ami vélet-
lenszerűen, bármikor lehet, a nap huszonnégy órá-
jában, a hét bármely napján. A nyilvántartási hiva-
talnokunk gyakran egyszercsak feltűnik a bejárati
ajtóban és teljes ellenőrzést tart, mindent megnéz,
beszél minden lakóval, a személyzettel, ellenőrzi az
alkalmazottakat munkán kívül, tudja, ha például én
éppen nem vagyok ott, de közben sok más embernek
ott kellene lennie, hát ő ellenőrzi, hogy valóban
annyian ott vannak-e. És ahogy mondtam ez vélet-
lenszerűen bármikor megtörténhet.
A tűzoltóság általában három havonta jön, ős is
csak úgy betoppannak, de nem teljesen meglepetés-
szerűen, mert nagy piros tűzoltóautóval érkeznek,
beugranak ellenőrizni, hogy betartjuk-e az előíráso-
kat, ha vannak vészkijárataink, azok jól be vannak-e
zárva, és nem nyíltak-e ki véletlenül egy papucstól
vagy kézitáskától vagy akármitől. Megnézik a mé-
rőműszert, amit minden héten fel kell töltenünk, a
riasztók és a világítás ellenőrzéséhez és a tűz oltó-
készülékeket és persze mindent végignéznek.
Szóval ilyenek a szociális szolgáltatások, a tűz-
oltóság és a körzeti egészségügyi hatóság általában
évente egy hivatalos ellenőrzést tart, a szokásosat,
amiről előre tudunk, és ezen kívül egy
nem-hivatalost. Bár szerintem a körzeti egészség-
ügyi hatóság állandó kapcsolatban áll velünk, mivel
körzeti ápolók egészítik ki a személyzetet, a körzeti
ápolók épp most is itt vannak, van egy, aki hetente
háromszor jön, mindig egy-egy beteghez, és termé-
szetesen tudja, hogy mi történik az otthonban, így a
körzeti egészségügyi hatóságnak közvetlen kapcso-
lata van velünk. Ha valami nem megy jól, gond van
a személyzettel, vagy bármi hasonló, a körzeti ápoló
azonnal szólhat az ápolóotthonban, jelentheti a kör-
zeti orvosnak és akkor intézkednek.
ELIN RHYS
Mi történik akkor, ha panaszt emelnek?
NORA
Ha valakinek gondja van az otthonnal, a lakók-
kal kötött szerződés alapján kötelesek vagyunk
nekik módot adni rá, hogy másképpen is panaszt
emelhessenek. Az eljárás úgy történik, hogy ha
valaki kifogásol valamit, akkor azzal először hoz-
zám fordul, ha meg tudom oldani, remek, ha úgy
érzik, hogy én nem oldottam meg kielégítően, akkor
megvan nekik a nyilvántartási hivatalnokunk címe és
telefonszáma, akihez fordulhatnak és akitől meg-
kérdezhetik, hogy ez vagy az törvényes-e, mit gon-
dol, rendben van-e, szabad-e a dolognak így történ-
nie. A nyilvántartási hivatalnok pedig jöhet és kö-
rülnézhet, elsimíthat bármilyen problémát, letilthat
bármit, vagy azt mondhatja, hogy ez nincs rendben,
és ha a dolog nem oldódik meg, minden joga meg-
van ahhoz, hogy azt mondja: "ez így nincs rendjén,
nézze, nem vezetheti tovább ezt az otthont".
ELIN RHYS
Mi a helyzet a lakókkal? Miért költöznek be és
milyen okból választják ezt az életformát?
NORA
A lakóink főleg azért jönnek ide, mert odáig ju-
tottak, hogy nem tudnak mit kezdeni otthon hu-
szonnégy órán keresztül. Amikor az elején eljönnek
és a szerződésre kerül a sor, akkor ez az egyik kité-
telem, tudja, hogy tudnak-e egyedül lenni akár csak
néhány óráig. Amikor idejönnek, úgy érkeznek, mint
egy olyan helyre, ahol huszonnégy órán keresztül
van valaki a közelükben, az étkezésük, a mosás és az
egyéb lakókörülmények biztosítva vannak. Törvé-
nyesen még mindig a lakossághoz tartoznak, egy
szociális otthon is a lakossághoz tartozik. Az embe-
reknek a saját otthonukban rendelkezésükre állnak
mindenféle szolgáltatások: otthoni gondozás, házhoz
szállított étel, körzeti ápolók, ha kell, alkalmi terá-
piás orvosok, pedikűrösök és sok más efféle szol-
gáltatás helyben. Jelenleg nagyon jól jön nekünk,
hogy amikor az emberek beköltöznek egy szociális
otthonba, privát szociális gondozást kérnek, akkor
valamilyen úton-módon gondoskodnak az anyagi
fedezetről, előfordul, hogy állami segéllyel, amit
kiegészít a család, néha önkéntes vállalatok részben
vállalják a költségeiket, az is előfordul, hogy szó
szerint eladják a tulajdonaikat, ez a fő vagyonuk,
nem mintha gazdagok lennének, de eladják a háza-
kat, amiket még a háború előtt vásároltak, és az
ebből származó jövedelemmel tudják fizetni a költ-
ségeiket. Így az államot tulajdonképpen nagy fele-
lősségtől szabadítják meg, nem kell továbbra otthoni
gondozást nyújtania, házhoz szállítani az ételüket,
körzeti ápolót és mindenféle egyéb szolgáltatást
biztosítani, amit egyébként kellene. Az államnak
nem kell fenntartania a házat és lakáskedvezményt
adnia, és sok más effélét. Az illető családja vállalja a
felelősség egy részét, ami már önmagában sem kis
dolog. Jelenleg politikai jellegű a probléma, mivel a
13
anyagi fedezet éppen hogy útját állja a szolgáltatá-
soknak. Az a gond, hogy amikor a lakók szociális
otthonba jönnek, akkor bizonyos szolgáltatásokhoz
való jogukat elvesztik, amit egyébként otthon meg-
kapnának, mint például bőrgyógyászati ellátást,
otthoni viziteket, ez a kérdés nem tisztázott, például
elvesztik az önkéntelen vizelés miatt járó szolgálta-
tásokat, a pelenkákat, amiket egyébként kapnak,
akik önkéntelen vizeléstől szenvednek. A körzeti
rendelések bizonyos szolgáltatásait is megvonják,
amik egyébként szintén járnak nekik. Az egyik la-
kónk, aki nemrégen érkezett hozzánk, hetente két-
szer járt egy körzeti rendelőbe és azon a héten,
amikor felvettük, a rendelőben azt mondták, hogy a
továbbiakban nem tudják fogadni. Ez egy 93 éves
hölgy, akinek szüksége van pedikűrös kezelésre,
arthritis deformansa és vérbőség-szívelégtelensége
volt, nagyon nehezen mozog, és rossz a lába. Már
vagy 15 éve házi pedikűröse volt a saját házában,
ami mindössze fél mérföldre van az ápolóotthontól,
csupán a címe változott meg, az anyagi helyzete
pontosan ugyanolyan maradt, de mivel már nem
győzte egész nap egyedül, bejött az otthonba, ami a
családjának nagy költséget jelent, tulajdonképpen
"lejjebb szorult", a gyerekei pedig már a hetvenes
éveikben járnak. Ô már 90-en felül van, ezért a
gyerekei is hetvenesek már: idős nyugdíjasok, akik
14
egy másik idős nyugdíjast szociális gondozásra
bíztak, és akkor a pedikűrös kezelést megvonják
tőle, mondván, hogy most, mivel szociális gondo-
zásban részesül, privát otthonban van, most már neki
kell gondoskodnia a pedikűrös kezeléséről, saját
magának, tudja, fizetnie kell érte, ahhoz, hogy sze-
mélyes kezelést kapjon. Nekem ez igazságtalanság-
nak és önkényes döntésnek tűnt, és amikor ezt meg-
vitattam a pedikűrös rendelővel, a lakossági egész-
ségügyi tanáccsal, a családi dolgozók tanácsával,
mind azt mondták, hogy igen, joga van hozzá. Az
illető beosztott azt mondta, hogy nézze, korlátozot-
tak a lehetőségeim, van aminek elsőbbséget kell
tulajdonítanom és úgy gondolom, hogy aki egy szo-
ciális otthonban van, azzal nagyobb valószínűséggel
fog törődni valaki, azzal valószínűbb, hogy foglal-
koznak, ezért azokat helyezem előtérbe, akik egye-
dül élnek otthon. Ebben is van igazság, tényleg
korlátozottak a lehetőségei, de úgy éreztem, hogy
ennek a bizonyos páciensnek az esetében a szolgál-
tatás megvonása kissé igazságtalanság volt. Még
mindig foglalkozom ezzel, füstölgök rajta, sehova
sem jutottunk vele, most már végre van saját pedi-
kűrösünk, aki jár az otthonba, de a lakóknak fizet-
niük kell neki, ami szerintem, tudja, szóval ez külön
gondot jelent a családjuknak.
6. Gillian (házi ellátással foglalkozó csoportvezető) és Kathryn
(főfelügyelőhelyettes fizikoterapeuta) beszélgetése vezetői szerepe-
ikről

nyű az egészségügyi, illetve a szociális szolgáltatá-

GILLIAN sok összevonása.
Az orvos és a menedzser közötti lényegi kü-
lönbség szerintem abban rejlik, hogy orvosként CHARLOTTE
felmérhetem, hogy mire van szükségük az emberek-
Amikor új klienst kapok, gyakran az első dolgom
nek, milyen nehézségeik és problémáik vannak az
meggyőződni arról, hogy a kommunikációs csator-
életben, és bízhatok benne, hogy meg tudok felelni
nák nyitottak-e a többi szolgáltatás felé. A fő prob-
az igényeiknek. Menedzserként azonban korlátoznak
léma a közjóléti szolgáltatások és az állami egész-
az ismert lehetőségek, az emberek helyébe tudom
ségügyi intézményrendszer közötti kapcsolat hiánya.
képzelni magam, és látom, hogy akár két óránként is
Ha olyan problémánk akad, ami részben a közösségi
rájuk férne a segítség éjjel-nappal, de a források, a
egészségügyi ellátást nyújtó orvosi személyzetre
szolgáltatások korlátozottsága miatt tudom, hogy
tartozna, nincs a szakterületen olyan fórum, ahol a
erre nem lenne módom. Az orvost tehát az igények
nehézségeinket megvitathatnánk, ez pedig azt jelen-
irányítják, a szolgáltatásokat igénybevevők és a
ti, hogy csak panaszt tehetünk, ami teljesen a haté-
kliensek szükségletei, a menedzsert pedig a lehető-
konyság ellen szól, márpedig mi nem panaszt aka-
ségek. Sokszor elvárják, hogy azonnali döntéseket
runk tenni, hanem vitalehetőséghez jutni. Ezen kívül
hozzak és nagyon gyorsan lépjek, és ez időnként
a házi gondozók nem adhatnak gyógyszeres kezelést
megakadályozza azt, hogy időt szakítsak a munkám
a klienseknek, amit a házi ápolók megtehettek, és
nyugodt, kívülről való áttekintésére.
vannak olyan szituációk, amikor a kliensnek napi
többszöri gyógyszer adagolásra van szüksége, amit a
KATHRYN házi ápolók elvégezhettek, a házi gondozók azonban
nem, pedig a kerületi ápolóknak nincs arra módjuk,
Fizikoterapeuta vagyok és egy nagy kerületi ál-
hogy napi három-négy alkalommal elküldjenek egy
talános kórházban dolgozom főfelügye-
ápolót. Ez azt jelenti, hogy a klienseket újra kocká-
lő-helyettesként, ami azt jelenti, hogy az osztályve-
zatnak kell kitenni, miután már sikerült őket meg-
zető felügyelőt képviselem. Ugyanakkor klinikai
szabadítani azoktól a problémáktól, amiktől kezdet-
szerepköröm is van, a járó betegek osztályáért fele-
ben szenvedtek – ez pedig nagyon nyomasztó.
lek. A helyettesi munkámmal jár, hogy megszervez-
zem és lehetővé tegyem a folyamatos képzést az
egész személyzet számára. Sokkal szívesebben csi- ELIN RHYS
nálom a munkám vezetői, mint a klinikai részét. Az
Gillian szerint a házi gondozók szerepe megvál-
előző munkám sokkal inkább vezetői jellegű volt, és
tozott.
úgy érzem, hogy ami a gondozás klinikai részét, az
orvosi tudást illeti, már eljutottam addig, ameddig
akartam. Legalábbis a klinikai munkában az ember GILLIAN
néha nem tudja korlátozni a nyomást, aminek ki van
Már nem csupán olyan jellegű feladatokra szo-
téve, vezetői minőségében ugyanakkor bizonyos
rítkozunk, mint amilyenek a takarítás, a mosás és a
értelemben igen, mert ott időnként azt kell mondani,
bevásárlás, hanem a személyes gondozás egy részét
hogy: "nem, ezt nem vállalhatom", vagy ilyesmit, de
is igyekszünk felvállalni, és tudjuk, hogy az embe-
orvosként ugyanezt nagyon nehéz megtenni, mert ott
reknek délután egy óra után is szükségük van segít-
vannak a páciensek és nyilvánvalóan szükségük van
ségre. Mostanában már van olyan, hogy akár reggel
a segítségemre és arra, hogy odafigyeljek rájuk,
hét órától este tizenegyig a kliensek rendelkezésekre
szóval nekik nem lehet csak úgy hátat fordítani.
állunk, de a takarítás, mosás, bevásárlás helyett
Szerintem a helyettesi munkakör elég tisztázatlan,
inkább a személyes gondozáson van a nagyobb
mert se nem király az ember, se nem alattvaló: szó-
hangsúly. Lemoshatjuk a betegeket, de meg nem
val képviselem a főnököm, de ez nem egy jól körül-
fürdethetjük őket, tehát feladatmegosztás van, és
határolt szerep.
szerintem az egészségügyi intézményes ellátás nagy
örömmel bízta ránk a mosdatást, ezzel megkönnyít-
ELIN RHYS ve a saját dolgukat. Mindig azt tapasztaljuk, hogy az
időskori leépülésben szenvedők képtelenek fejben
Charlotte egy házi ellátást végző csoport vezető-
tartani, mikor kell szedniük a gyógyszereiket, ezért
je. Intenzív házi ellátást nyújtanak, gyakran olyanok
mindenfélét kitalálunk, például telerakjuk a nappalit
számára, akik hosszú kórházi tartózkodás után
ébresztőórákkal, amik közül az egyik megszólal
mennek haza. Ebben a munkában nem mindig köny-
kettőkor, egy másik négykor, megint egy másik

15
pedig nyolckor. Ezeket mi, házi gondozók állítjuk
be, ugyanakkor sokkal jobb lenne, ha mi adhatnánk
be a kábítószeres gyógyszereket, mert az ápolósze-
mélyzet persze felbátorítja a betegeket a drogos
gyógyszerek szedésére, de mi az előírások ismere-
tében elmondtuk nekik, hogy ez nem megengedett.
Vannak fizikai- és mentálhigiénés problémáktól
szenvedő betegeink is, sőt egész családok. Néha úgy
érzem, és a felettesünk mondta is, hogy bizonyos
klienseknek nem helyes állandó segítséget nyújtani,
mert családban élnek és mert rájuk érvényesek bi-
zonyos elvárások, hogy képesek legyenek maguk
elboldogulni, és igazából, a hagyományos szerep-
körünk szerint az idősebb generációval kell foglal-
koznunk.
ELIN RHYS
Helyettesi munkájában Kathryn időnként köztes
helyet foglal el.
KATHRYN
A főnök időnként nehezen ért szót a dolgozókkal
és nekik úgy tűnik, hogy nem érti, mire van szüksé-
gük és milyen nyomásnak vannak kitéve, és így
16
tovább. Szerintem sok osztályon szükség van vala-
kire, aki a csatorna szerepét tölti be. Néha nehéz úgy
elmondani dolgokat a főnöknek, hogy az ne legyen
bántó. Természetesen bizonyos szintig támogatni
kell a főnököt, szóval nem kiabálhatjuk szét, hogy a
főnök ezt meg azt csinálta, vagy hogy mit gondolunk
róla, ezért én munkán kívül panaszkodom ki magam,
ugyanakkor elég sokat beszélek egy másik rangidős
orvossal is, aki hasonló korú, mint én. Elsírhatom
neki a bajom és így tudom, hogy nem származik
belőle rossz. Szerintem ez nagyon nehéz ügy, mert a
felettes az felettes, és rá közvetlenül nem nehezedik
nyomás, nem áll előtte egy sor páciens mindenféle
sebesüléssel, akit ne tudna azonnal fogadni. Nagyon
rosszul érzem magam, amikor tudom, hogy csinál-
hatnám jobban is, mert rendelkezem a kellő tudással
és a dolgozóim is rendelkeznek a kellő tudással, de
valaki felülről korlátoz. Ilyenkor kénytelen vagyok
azt mondani a dolgozóimnak, hogy értsék meg,
bizonyos szolgáltatást nem nyújthatunk, vagy hogy
egy bizonyos beteget csak kevesebbszer fogadha-
tunk, mint ahogy szeretnénk. Szerintem a rangidős
orvos dolga biztosítani azt is, hogy a vezetők tisztá-
ban legyenek egyrészt a dolgozókra nehezedő nyo-
mással, másrészt a velük szemben támasztott elvá-
rásokkal.
7. Yesim és Shelina beszélnek szerepeikről

erre csak korlátozott lehetőségeik vannak. A páci-

ELIN RHYS ensek sokszor inkább hozzám fordulnak, mint az
orvosokhoz.
Yesim és Shelina mindketten orvosok mellett
dolgoznak és saját közösségük tagjaként próbálnak
segíteni a pácienseknek. ELIN RHYS
Yesimnek a tolmácsként játszott szerepét egy-
YESIM szerre kell a páciensek elvárásaihoz és az orvosok
útmutatásához igazítania.
Yesim Guzelpinarnak hívnak és egy orvosi ren-
delőben dolgozom mint recepciós és mint tolmács.
Két különböző szerepem van és ezek néha ütköznek YESIM
egymással. Amikor a recepción vagyok, foglalkoz-
Néha a pácienseknek mások az elvárásaik, mint
nom kell az angol és a török páciensekkel és elin-
az orvosoknak, például több gyógyszert akarnak, és
tézni az összes telefont, meg minden egyebet. Szer-
gyakran mintha nem fognák fel mondjuk a diéta
dánként és csütörtökönként a török pácienseknek
vagy a testgyakorlatok jelentőségét, és akár az ösz-
tolmácsolok, szóval a török anyanyelvűeknek. Néha
szes itteni orvos azt mondhatja nekik, hogy több
nehéz a kettőt egyeztetni, mert amikor sürgős
rostosat kellene enniük a bélrendszerük miatt, de ha
ügyekről van szó, a törökök szerdán és csütörtökön
nem írnak fel külön receptet, emiatt ők esetleg meg-
kívül is hozzám fordulnak, és nagy forgalomban
haragszanak, és a konzultáció közepén elkezdik
néha nagyon nehéz otthagyni a recepciót és elmenni
nekem mondani, hogy milyen rosszak itt az orvosok
tolmácsolni. Valahogy mindig megoldjuk, de aztán
és hogy ha Törökországban lennének, ott mennyivel
úgy érzem, túlterhelt vagyok, mert a tolmácsolás
jobb gyógyszeres kezelést kapnának. Az ilyesmit
időigényes dolog.
általában nem mondom el az orvosnak. Persze ha azt
látom, hogy a páciens azt szeretné, akkor elmondom
ELIN RHYS az orvosnak, de úgy érzem, hogy inkább csak jólesik
elmondaniuk nekem és nemigen fordítom le, mert
Yesim beszámol a munkája egyéb nehézségeiről
úgy érzem, hogy az orvosok esetleg felháborodná-
is.
nak, néha pedig azért, mert úgy érzem, hogy a páci-
ensek intim dolgot osztanak meg velem. Ha viszont
YESIM úgy érzem, hogy a páciens csak félénk, hát elmon-
dom az orvosnak és próbálok minél többet megtudni
Sok szervezetet létesítettek ugyan azért, hogy a
a pácienstől. Tulajdonképpen közvetett módon jel-
török közösség különböző problémáinak a megol-
zem az orvosnak, hogy miről van szó, ő pedig el-
dásában segítséget nyújtson, ők sokszor mégis hoz-
kezdi kérdezgetni a pácienst, aki talán nincs is tuda-
zám jönnek, hogy kitöltsek egy űrlapot vagy elin-
tában, hogy én tulajdonképpen kezdeményezek.
tézzek egy telefont, ami nekem azért nehéz, mert a
munkabeosztásom nyilvánvalóan nem teszi lehetővé
az ilyen segítséget, a török napokon ugyanis nagyon ELIN RHYS
gyorsan kell fordítanom, mert sokan összegyűlnek a
Gyakran abból fakadnak a problémák, hogy az
váróteremben. Nyugodtnak és türelmesnek kell
állandó orvost felváltja egy helyettes.
maradnom, ha esetleg dühösek lesznek vagy felide-
gesítik magukat, ilyenkor megpróbálom meggyőzni
őket, hogy ez nem rajtam múlik, hanem előírás és a YESIM
munkám természetéből adódik.
Időnként, amikor úgy érzem, hogy az orvos
nemigen vesz tudomást a páciensről, finomítok
ELIN RHYS azon, amit a páciensnek mond, hogy a páciens ne
bántódjon meg, mert különösen a török nők nagyon
A következőkben Yesim a török közösség főbb
félénkek és már amikor megérkeznek a váróterembe,
problémáiról beszél.
érezni lehet rajtuk, hogy nem túl szívesen vannak
ott.
YESIM
A török anyanyelvűek nagy része csak nemrég ELIN RHYS
érkezett az országba, ezért nem nagyon ismeri ki
Yesim végül egy kellemetlen esetről számol be,
magát. Sokuknak vannak szállás-problémáik és
amit sikerült megoldania.
elvárják, hogy segítsünk ebben, vagy hogy rábírjuk
az orvosokat, hogy segítsenek, holott az orvosoknak

17
 YESIM
A legtöbb török asszony úgy gondolja, hogy már
attól is meghízhat, ha vizet iszik. Az egyikük bejött,
előállt ezzel és az orvos-gyakornokunk, aki ezt már
tényleg rengetegszer hallotta, azt mondta, hogy: "Ó,
ez egy török hülyeség!", és később rájöttem, hogy a
páciens nagyon meg volt sértve, mert ő ismerte
ugyan a "hülye" szót, de nem értette, hogy az orvos
igazából csak viccelt, és gúnyt űzött az egész szituá-
cióból, ezért később beszélnem kellett a pácienssel
és az orvosnak is szóltam, aki aztán később nagyon
kedves volt a pácienssel, és amikor legközelebb
találkoztak, megveregették egymás vállát.
ELIN RHYS
Most pedig Shelinát fogjuk hallani a bangladesi
közösségben végzett munkájáról.
SHELINA
Shelina Chowdhury-nek hívnak és egészségügyi
dolgozó vagyok. Egy olyan egészségügyi központ-
ban dolgozom, ahol összesen hat általános orvos
van. Engem azért szerződtettek, mert 600 bangladesi
páciensük van és nagyon nehezen tudtak velük
kommunikálni, mivel a bangladesiek nem beszélnek
angolul. Persze nem csak tolmácsol az ember, de
tanácsot is ad egyben és tájékoztatást, mivel ők
örülnek, hogy ott vagyok tolmácsolni, amikor az
orvoshoz jönnek, és tanácsot adok, amikor hozzám
fordulnak. Azért örülnek ennek, mert úgy gondolják,
hogy megbízhatnak bennem.
ELIN RHYS
Az egészségügyi központ betegei gyakran na-
gyon sokat várnak Shelinától.
SHELINA
Időnként a betegek azt hiszik, hogy mindent tu-
dunk róluk, mert nagyon gyakran találkozom velük,
minden alkalommal, amikor eljönnek a központba.
Szóval elvárják, hogy megértsem őket, és akikhez
elmentem, azok tudják, hogy én is tudom, mennyire
rosszak a lakókörülményeik, és persze elmondom az
orvosnak, még mielőtt szólnának, és próbálok min-
dent átadni, és mindent, amit a páciensek mondanak,
elmondok az orvosnak és mindent, amit ő mond,
elmondok nekik. Ugyanakkor mindig feltétlenül
előre szólok a páciensnek, hogy ha van olyan, ami-
ről nem szeretné, ha az orvos is tudná, akkor azt
mondja el kint, amíg az orvos nincs ott, de hogy a
tolmácsoláskor mindent el kell mondanom, ami
elhangzik, és ilyenkor nem nagyon kedvezek nekik a
fordítással, mert a páciens felelőssége eldönteni,
hogy mit mond el, az enyém pedig az, hogy azt
elmondjam az orvosnak. Bármit mond a páciens, az
orvos rögtön rám néz és várja, hogy tolmácsoljam.
18
ELIN RHYS
Shelina elmondja, hogy tolmácsolói szerepe
mennyiben megy túl a puszta fordításon.
SHELINA
Olyasmikre gondolok, hogy ha terhességi vizs-
gálatra van szükségük, azt mondják: "rosszul érzem
magam", vagy hogy: "fejfájásom van, nem érzem jól
magam", és én vagyok az, aki kitalálom, hogy ez az
asszony talán terhes, csak nem azt mondja, és
ilyenkor szólok az orvosnak, hogy nem mondja
ugyan, de az az érzésem, hogy terhességi vizsgálatot
szeretne. Általában rá szoktam érezni, hogy mit
akarnak mondani. Ez azért van, mert a közvetlen
közelükben dolgozom és ugyanabba a közösségbe
tartozom.
ELIN RHYS
Yesimhez hasonlóan Shelinának is időnként
gondot okoz, ha az állandó orvost helyettesítik.
SHELINA
Néha az orvosok egészen gorombák velem és azt
mondják, hogy szóljanak már a tolmácsnak, hogy
jöjjön és tolmácsoljon nekem, vagy olyan kérdése-
ket tesznek fel nekem, hogy miért nem engedi ez az
asszony, hogy ellenőrizzem, mire én azt mondom,
hogy én nem erőltethetem rájuk, a páciensek döntik
el, hogy mit akarnak. Olyasmikre gondolok, mint a
szűrés: az asszonyok nem hajlandók szűrésre menni
vagy más belső vizsgálatra egy férfi orvoshoz, mert
muszlimok és a mohamedán vallásnak megfelelően a
férjükön kívül nem láthatja őket más férfi. Tehát a
háttérben maradok, amikor az orvossal beszélnek és
onnan tolmácsolok nekik, mert még nő létemre is
szégyenlőssé teszi őket a jelenlétem.
ELIN RHYS
Az idő jelenti az egyik legnehezebb tényezőt
Shelina munkájában.
SHELINA
Egyes páciensek egyszerre két-három problé-
mával is jönnek, és ennyivel még nincs is vége, mert
amikor már vége a beszélgetésnek, még hozzáteszik,
hogy ó, hát az egyik gyerekem nincs jól, kaphatna-e
valami gyógyszert, amit az orvos persze nem írhat
fel. Az orvosnak minden páciensre tíz perce van, és
nekem igazán nehezemre esik azt mondani a páci-
ensnek, hogy ne maradjon tovább, mert az orvos
már így is kifutott az időből és valaki mást kell fo-
gadnia. Én mindig megvárom, hogy az orvos szól-
jon. Ha én jelzem a pácienseknek, hogy milyen
véges az orvosok ideje, akkor azt mondják, hogy én
az orvosok pártján állok, és hogy nem az orvos
szavait mondom nekik. Ilyenkor válok pártfogóvá és
azt mondom, hogy rendben van, ha ma nem tudta
befejezni a beszélgetést az orvossal és még szeretne
vele erről beszélni, hát akkor mit szólna hozzá, ha
megbeszélnénk egy másik időpontot, és ha akkor
eljön, majd én fogadom és újra beszélhet az orvos-
sal. Ebbe szívesen beleegyeznek.
ELIN RHYS
Shelina végül arról beszél, hogy mit talál a
munkájában a legnehezebbnek.
SHELINA
Segítek az embereknek, amikor valamilyen ok-
ból eljönnek a rendelőbe és persze ez nagyon sok
mindenre vonatkozik, és négyszemközt beszélek
velük, amikor tanácsadásról van szó. Nagyon sok
ember eljön, várakoznak az űrlapjaikkal és levele-
ikkel és egyebekkel és néha nem érdekli őket, hogy
én nem is ebédelek, csak jönnek megállás nélkül.
Azoknak az asszonyoknak, akik felkeresnek, több-
nyire erőszakos a férjük vagy családi problémáik
vannak. Ez az, ami igazán nyomaszt, folyton arra
gondolni, hogy ez az asszony is mennyi minden
miatt szenved, pedig van kivezető út, csak nem
hajlandó követni a tanácsokat. Szóval otthoni erő-
szakkal és női tanácsadással foglalkozni na-
gyon-nagyon sok stresszel járó feladat. Azt hiszem
szükségem lenne valakire, akivel rendszeresen be-
szélhetnék arról, amit csinálok, akár... az egész
stressz miatt, szóval szeretném valakinek elmondani,
de a kollégáimnak persze nem nagyon van idejük
meghallgatni.
19
8. A belvárosi mentálhigiénés csoport tagjainak ( Stephanie Gabriel,
Sohail Elohai és Fiona Perry) beszélgetése

lépéseket tegyenek önmaguk megtalálására, hogy

ELIN RHYS kik is ők, és hogy a mentálhigiénés problémáikat
figyelmen kívül hagyva kezdjék magukat értékelni.
Egy belvárosi, szellemi egészségügyi csoport
három tagját fogjuk hallani: Stephanie-t, Sohailt és
Fionát. Egy soknemzetiségű csoportban dolgoznak STEPHANIE
és a szakterületük a mentálhigiénés szolgáltatások-
Ha szólhatok az afrikai közösségről, én úgy lá-
kal kapcsolatos hátrányos faji megkülönböztetés.
tom, hogy a betegek közül nagyon sokan kezdenek
Beszámolnak a munkájukkal járó szerepeikről, a
méltóságtudattal tekinteni magukra és érezni azt,
stresszről és arról, hogy hogyan birkóznak meg
hogy vannak gyökereik. Azt tapasztalom, hogy míg
mindezzel.
korábban olyasmiket mondtak, hogy "az orvos azt
mondta, hogy skizofréniás vagyok", meg hasonlók,
STEPHANIE addig most újraértékelik mindezt, a társadalmat és a
rájuk gyakorolt hatásait figyelembe véve... Igen,
Szerintem az én szerepemnek két dimenziója
tehát érzékelik, hogy valami történik velük, és kere-
van, az első a betegeknek való segítségnyújtás és
sik, hogy mi is az, másrészt felteszik a kérdést, hogy
biztatás, a második pedig az én saját pártfogó sze-
vajon a társadalom teszi-e azt, vagy ők maguk. Szó-
repem, az, ahogyan én megjelenek előttük, hogy
val már felmerül ez a kérdés, és ezt nagyon pozitív-
képes vagyok tulajdonképpen valamiféle szerep-
nak tartom.
mintát nyújtani. Ezen kívül olyan szolgáltatásokat
kutatok fel, amik tükrözik az igényeiket, értékeiket
és a kulturális származásukat, és teret biztosítok SOHAIL
ehhez. A munkámnak egy másik része, amit talán
Az ázsiaiak gyakran nem juttatják kifejezésre az
még fontosabbnak tartok, az, hogy áttekintsem az
elkeseredésüket, amivel küszködnek a családi szitu-
egészségügyi hatóságok jelenlegi struktúráit és
ációkban és a társadalomban, mivel tudják, hogy a
megkérdőjelezzem ezeket a struktúrákat a szakmai
fehér szakértők valószínűleg úgysem értenék meg
hozzáállásuk és tevékenységük alapján.
őket, tehát mi értelme is lenne beszélni a stresszről,
aminek ki vannak téve: háztartási aggodalmakból
SOHAIL származó stresszről, a gyerekekkel kapcsolatos
problémákról, munkahelyi gondokról, anyagi prob-
Én abban látom a szerepemet, hogy kimozdítom
lémákról, szállásproblémákról, stb. stb.
az ázsiai közösséget a "láthatatlanság"-ból. Az ázsiai
közösségre gyakran úgy tekintenek, mint olyan em-
berekre, akik magukra hagyatkoznak és képesek STEPHANIE
megoldani a problémáikat az erre kitalált különböző
Az Karib-tengeri színesbőrűekről az emberekbe
struktúrák és az ezzel foglalkozó emberek segítsége
mélyen bevésődött egy társadalmi sztereotípia, tehát
nélkül. Tulajdonképpen kétféle dolgot csinálok. Az
amikor egy Karib-tengeri személy először bemutat-
egyik a közösségben végzett munka, a megerősíté-
kozik, az első dolog, amire gondolnak az, hogy
sük, igyekszem tájékoztatni őket az elérhető szol-
skizofréniás, drogos, vagy hogy valamilyen komoly
gáltatásokról, hogy elvárásaik legyenek a körülöttük
mentális rendellenességben szenved. Agresszív,
levő szolgáltatásokra és hasznuk származhasson
tehát kapjon valami gyógykezelést. Az emberek nem
azokból. Ugyanakkor különböző orvosokkal, szoci-
ébrednek rá, hogy réges-régi szóbeli tradíció áll
ális munkásokkal, pszichiáterekkel, stb. is dolgozom
mögöttünk, aminek köszönhetően kimondjuk a dol-
és próbálom őket szoktatni a gondolathoz, hogy van
gokat, és engem nagyon felháborít, hogy senki sem
még egy közösség, akiknek szükségük van rájuk.
gondolt arra, hogy Karib-tengeri színesbőrűeket
pszichoterápiára küldjön, holott a munkahelyemen a
FIONA belvárosi kezdeményezések azt mutatják, hogy kog-
nitív eszközök segítségével igenis lehet javulást
Azt hiszem a lelki problémával rendelkező em-
elérni az afrokariboknál.
berekkel az egyik fő nehézség az, hogy gyakran
kerülnek alulra és ez igen erősen tükröződik az
önértékelésükben és abban, hogy képtelenek újra FIONA
meglelni, illetve fellelni az önbecsülésüket és az
Nálam személy szerint ez volt az egyik oka an-
önértékelésüket. Az én szerepem tehát elsősorban
nak, hogy elkezdtem megkérdőjelezni a munkámat a
abban áll, hogy saját döntéshozatalra és a saját erő-
különböző etnikai hátterű emberekkel kapcsolatban,
forrásaik felfedezésére biztassam őket és arra, hogy
mert úgy éreztem, hogy az a képzés, amit én kaptam,

20
és a pszichiátriai szolgálatokban végzendő mun-
kámra való felkészítésemben nem képeztek ki arra,
hogy meg tudjak felelni a különböző kultúrákból
származó betegek elvárásainak. Ezen kívül elkezd-
tem felülvizsgálni a saját hozzáállásomat is a rassz-
izmus és az előítéletek szempontjából.
STEPHANIE
Hogyan és mennyire sikerült kezelned ezt egy
olyan szituációban, ahol a környezeted nem volt
felvilágosult abban a hálózatban, amibe a munkád
tartozik, és amikor más fehér szakemberek, esetleg
orvosok is mondogattak ilyeneket, és sztereotípiák-
ból eredő rasszista megjegyzéseket tettek. Kíváncsi
vagyok, hogyan tudtad ezt kezelni.
FIONA
Bevallom eleinte nagyon kötelességtudó voltam
és csak nagyon óvatosan kérdőjeleztem meg, amiket
mondtak. Fokozatosan arra jutottam, hogy az én
személyes integritásom miatt nem engedhetem meg,
hogy ez folytatódjék, így hát elkezdtem kérdőre
vonni a többi szakembert és némelyikük bizony
nagyon is szívesen meghallgatott egy másik néző-
pontot és nem bánta, hogy kétségbe vonom, amit
mond, míg mások nagyon védekezők lettek és
azonnal visszahúzódtak.
STEPHANIE
Ez érdekes, már csak azért is, mert fekete dol-
gozóként az állami egészségügyi intézményrend-
szerben, akárcsak itt, amikor kétségbe vontam vala-
mit – akár arra kérdeztem rá, amit mondtak, akár
arra, hogy mit értettek azon, amit mondtak, mondjuk
hogy minden fekete drogos vagy ilyesmi –, szóval
kezdetben úgy tekintettek rám, mint agresszív, pa-
ranoiás alakra, vagy kihívóan viselkedőre, és tényleg
érdekes, hogy egy fehér ember nem kelt ilyen be-
nyomást, mi mégis védekező reakciót váltunk ki.
SOHAIL
Igyekszem nem konfliktusba kerülni, hanem in-
kább igyekszem kihasználni minden alkalmat az
illető bátorítására, hogy mondjuk beszéljük meg a
kérdést, miután hagytam, hogy egy kicsit alaposab-
ban elmondják a dolgot, kicsit esetleg megpróbálom
éreztetni az én véleményemet, és megmondom, hogy
bizonyos dolgokban talán igazuk van, de hogy van-
nak olyasmik is, amiket talán tovább kellene gon-
dolniuk.
STEPHANIE
Emlékszem, amikor elkezdtük a projektet, volt
egy fiatal afrokarib asszony, akinek mindenféle
problémái voltak a kapcsolataival, és úgy éreztem,
hogy talán segíthetnék neki, mert egyes dolgainak
mintha kulturális vetülete lett volna. Amikor megje-
lentem az ajtóban, ez a fiatalasszony megkérdezte,
hogy ki küldött, mire mondtam, hogy hát Fiona
küldött, mert úgy gondolta, hogy esetleg tudnék
valamit segíteni, ami neki hasznos lehetne. Mire ő
azt mondta, hogy "sajnálom, de nem beszélek feke-
tékkel, inkább Fionával szeretnék beszélni, nem
jöhetne vissza ő?" Erre én azt mondtam, hogy én
azért otthagyom a névjegyem, hátha úgy érzi majd,
hogy szüksége van rám. Mire ő mondta, hogy "nem,
hajthatatlan vagyok, nem beszélek feketékkel", én
pedig elmentem és elég szomorú voltam, bár meg-
értettem, hogy pszichológiailag miről volt szó nála,
szóval szomorúnak tartottam, hogy már annyira
magába építette az erőtlenséget és a meg nem értett-
séget, hogy egy feketéről nem is tudta feltételezni,
hogy ért hozzá, annyira a saját elképzelését vetítette
ki rám is.
FIONA
Tulajdonképpen nagyon elszomorít ez, mert ez
olyan folyamatnak tűnik, amiben ők nem értékelik a
saját kultúrájukat, és mintha valami megakadályozná
őket abban, hogy becsülni tudják a saját közegüket
és a bennük rejlő értékeket, még a saját közegükből
való dolgozóknál is.
SOHAIL
Mintha ezen alapulna az egész. A fekete szak-
emberekre, még az orvosokra, körzeti orvosokra is
úgy tekintenek, mint ahogyan általában a feketékre
ebben az országban, hogy nem elég tehetségesek,
nincsen szavuk és amikor egy fekete szakember
megjelenik az ajtóban, nem úgy tekintenek rá, mint
egy szakemberre, hanem mint egy alkalmatlan sze-
mélyre, aki nem is érthet hozzá – akkor aztán ő mit
tehet még? Az az attitűdjük, hogy "bezzeg ha egy
fehér szakembert kapnék, ő biztosan tudna segíteni".
STEPHANIE
Szerintem, ahogy Sohail is mondta, ez az egész
megdermeszti és szinte lebénítja az embert, mivel
fekete dolgozó létünkre a rasszizmus és a feketék
identitása miatt ez része a mindennapi életünknek,
szóval folyton a tudatunkban van, egy folyamat
része, és a mi számunkra nem volt annyira fenyege-
tő. Szóval amikor felmerült, hogy milyen tapaszta-
lataik vannak a betegeknek az általános orvosokkal
a rasszizmust illetően és milyenek nekünk a szak-
emberekkel való munka során, például arra gondo-
lok, hogy lázítónak bélyegeztek, mert nagyon érde-
kelt a politika, hogy úgy tekintettek rám, mint vala-
mi bajkeverőre és így tovább, szóval a fekete bete-
gekre is hasonlóan tekintettek, mint ahogy rám is és
a csapatnak legalábbis néhány fekete tagjára, akik
vittük a szót.
21
 SOHAIL
Bizonyos beszélgetésekben, bizonyos csopor-
tokban, amikor felmerülnek a faji kérdések az erő-
viszony valahogy eltolódik, és a csapat fehér tagjai
mintha kicsit fenyegetve éreznék magukat. Ugyan-
akkor a feketéknek még ilyen esetekben is korláto-
zottabb a hatáskörük.
22
STEPHANIE
Nekem személy szerint az, hogy előtérben va-
gyok, nem csak a munkámmal járó dolog, hanem
már-már elhivatottság, és az, hogy a fehér társada-
lom és a szakemberek hangoskodónak, bajkeverő-
nek, kampányvezérnek tekintenek, az egyben elis-
merése annak, amit csinálok, és ha ez zavarja őket,
az tulajdonképpen inkább pozitív értékelésnek szá-
mít, mint negatívnak.
9. Beszélgetés Nicky Leap terhességi csoportvezetővel
ELIN RHYS
A szülészeti gondozással foglalkozó esettanul-
mányunk kapcsán Nicky Leappel, egy London elő-
kelő negyedében dolgozó szülésszel beszéltünk, aki
helyi közösségi központjában egy terhességi szak-
csoportot vezet.
NICKY
Független szülészként dolgozom, ami azt jelenti,
hogy olyan nők folyamatos gondozására specializá-
lódtam, akik otthoni szülésre szerződtek velem,
tehát ha úgy tetszik, otthoni szülés-specialista va-
gyok. Szörnyen elszomorít, hogy az állami egész-
ségügyi intézményrendszeren kívül dolgozom, mert
én hiszek benne. Mi, akik függetlenül dolgozunk, a
legtöbben így vagyunk vele. Hogy pontos legyek,
csak harmincan vagyunk az egész országban olya-
nok, akik függetlenül csináljuk ezt, tehát meglehetős
ritkaság. A legtöbb otthoni szülést állami egészség-
ügyi szülészek vezetik, ezért független szülész lé-
temre azért specializálódtam az otthoni szülésre, és
azért döntöttem a független munka mellett, mert
jelenleg ez az egyetlen módja annak, hogy egyszerre
egy egész csoport páciensért felelhessek és hogy
végigkövethessem az egész folyamatot. Azok a nők
tehát, akik velem szerződnek, egész terhességük
alatt kapnak támogatást, levezetem a szülésüket és
szülés utáni gondozást is kapnak. Ez a fajta munka
tehát megfelel nekem is és a nőknek is.
Azok közülünk, akik Dél-kelet Londonban dol-
goznak, a társadalmi helyzet miatt azt az elvet vall-
ják, hogy pénz nem lehet akadálya annak, hogy az
emberek hozzánk forduljanak. Szóval azt mondha-
tom, hogy a pácienseinknek körülbelül a fele nem
fizet és a skálánk nulláról indul, tehát azok, akiknek
telik rá, fedezik azoknak a költségeit is, akinek nem
telik. Ez nem a legjobb, de így kell boldogulnunk
mindaddig, amíg az állami egészségügyi intézmény-
rendszer nem fizet bennünket.
Szülészként vallott alapelvem az, hogy a lehető
legkevesebbet tegyek meg én, hogy ezáltal képessé
tegyem a nőket arra, szóval hogy végül a nők úgy
érezzék, ők maguk csinálták, nem azért, mert jó
szülészük volt, hanem mert maguk is képesek voltak
rá. Az elvem lényege tehát az, hogy minél keveseb-
bet teszünk mi, annál többet adunk a nőknek, azaz
én felvilágosítom őket, de a döntéseket ők maguk
hozzák, ők választanak.
A szerepem lényege abban rejlik, hogy bizton-
ságos közeget biztosítok a nők számára, amiben azt
tehetik, amiről úgy érzik, hogy nekik a legjobb, és a
nők mindig tudják, hogy nekik mi a legjobb. A ka-
pott információk és a megérzéseik alapján hozzák a
döntéseiket, ezek alapján választanak és ez a mun-
kának egy nagyon biztonságos módja.
ELIN RHYS
A következőkben Nicky Leap az Albany Centre
nevű helyi egészségügyi központban általa vezetett
terhességi szakcsoport háttértörténetét mondja el.
NICKY LEAP
Úgy kezdtem, hogy az egészségügyi központnak
ugyanebben az épületében dolgoztam egy szexuális
tájékoztatási projektben, nem sokkal azelőtt végez-
tem szülészként. A munkám során sok terhesség
ellenőrzést végeztem, tehát sok nőt láttam nagyon
korai terhessége idején, és úgy tűnt, hogy nincs
kihez fordulniuk segítségért és felvilágosításért az
Állami Szülészeten kívül, ami kifejezetten a közép-
osztályba tartozó fehér nőkről gondoskodik, azok-
ról, akik pontosan tudják, hogyan kell megoldaniuk
a problémáikat, a legtöbbjük. Ezzel nem azt mon-
dom, hogy nekik nincsenek gondjaik, de többnyire
jó kapcsolataik vannak és tudnak élni a szolgáltatá-
sok nyújtotta lehetőségekkel és megkapják, amire
szükségük van. Ezért szerveztük meg itt ezt a ter-
hességi szakcsoportot, ami tényleg egyre jobban
megerősödött és ténylegesen segítségére van az
itteni nőknek. A csoport különböző periódusokon
ment át: amikor egy ideje már működött, a nők egy-
szer csak maguk kérték, hogy indítsunk egy másik
terhességi szakcsoportot férfiak részére, így hát ezt
is megszerveztük, ezt egy másik szülész vezeti. A
kliensek csak jöttek megállás nélkül azután is, hogy
megszületett a kisbabájuk, ezért szerveztünk egy
szülés utáni szakcsoportot is, ami hasonló szellem-
ben működik, szintén egy szülész vezetésével.
A szülészek általában egyetértenek abban, hogy
a legtöbb munkásosztálybeli nő nem jár szülés utáni
foglalkozásokra: nagyon nehéz rávenni őket, hogy
eljöjjenek. Ez a csoport persze több nőt vonz, mint
egy átlagos tanfolyam, mert elhozzák a barátaikat is,
de ezzel együtt ez problémás, és szerintem ha nincs
meg ez az "elhozom a barátnőmet is mert ő is ter-
hes" rendszer, akkor nem működik a dolog, és azt
hiszem, a nők azért hívják el a barátnőiket a mi
csoportunkba, mert azt mondják: "ó, ez itt más, itt
megkérdezhetsz mindent, amit szeretnél és mindig
van rád idő". Ez persze sokkal inkább vonzza a
nőket, mint az olyan tanfolyamok, amiket valaki más
kényszerít rájuk.
23
10. Beszélgetés a terhességi csoport tagjaival (Marie, Joan, Cleo)
ELIN RHYS
Három olyan nővel beszélgettünk, akik jártak
ebbe a terhességi csoportba.
CLEO
Cleónak hívnak, New Cross-ban lakom és egy
nagy családból jövök. Hatan vagyunk testvérek.
JOAN
Joannak hívnak, három éve dolgozom ebben a
központban. A női tanácsadási szolgálat szervezője
vagyok, ezért tudtam Nicky csoportjáról. Három
gyerekem van, két fiú és egy lány. A szüleim mind-
ketten Jamaikaiak.
MARIE
Marie-nek hívnak. Van egy Barney nevű fiam és
egy négygyerekes ír családból jövök. Mindannyian
otthon voltunk anyukámmal és Deptfordban lakom
Greenwich-ben, egészen közel az Albany-hoz. Azért
mentem el a terhességi szakcsoporthoz, mert terhes
voltam és tájékozódni akartam az otthoni szülés
lehetőségeiről, mivel irtózom a kórházaktól és az
orvosoktól. Szóval az otthoni szülésről akartam
felvilágosítást kérni és akkor hallottam a szakcso-
portról, eredetileg nem is akartam olyan gyakran
járni, mint ahogy végül eljártam, de az első alkalom
után, a terhességem tizenhatodik hetétől kezdve
minden héten eljöttem, tehát elég hosszú időn ke-
resztül, mert 43 hetes voltam, amikor megszületett
Barney. Változó létszámú volt a csoport, úgy nyolc-
tól tizenötig, néha voltunk húszan is. Főleg itteni
nők jártunk, és ott volt még egy Nicky Leap nevű
szülész, aki a csoport vezetője volt és mindenki
elmondta, hogy kicsoda és hogy hány hetes terhes,
ami elsőre kicsit idegesítő volt, de aztán megszoktuk
és végül mindenki elmondta, hogy ki ő, hány hetes
terhes és beszélhetett mindenféle problémájáról –
így működött a csoport. Mindenki beszélt arról, ami
foglalkoztatta és ez az, ami kijön egy ilyen csoport-
ban, az, ami az embereket foglalkoztatja és ezért
működött jól a csoport, és csodálkoznának, ha hal-
lanák, hogy mennyiféle dolog eszébe jut az embe-
reknek és így szóba kerül minden, ami a terhesség-
gel kapcsolatos. Az égvilágon minden, sőt még
annál is több.
JOAN
Még olyasmik is, amikről nem akartunk tudni,
mint például az epiduralis vagy az epiziotómiák és
effélék, szóval én nem akartam ezekről tudni, de
ennek köszönhetően szembenéztem annak a lehető-
24
ségével, hogy végül is még velem is megtörténhet,
ugyanakkor eldöntöttem, hogy márpedig velem nem
történik ilyesmi, és hál'Istennek nem is történt, de
azért jó volt tudni róla.
CLEO
Először magunk között beszéltük meg, amit ta-
pasztaltunk, aztán Nicky kijavított bennünket.
NICKY LEAP
Az a lényeg, hogy egyik héten sincsen előre el-
döntve, hogy miről legyen szó, bármi szóba kerül,
azzal rögtön foglalkozunk. Azért azt mondom, hogy
foglalkozunk, mert általában nem csak én vagyok
az, aki reagál, hanem gyakran, sőt leggyakrabban
egy másik nő felel a csoportból, nekem mint szü-
lésznek pedig abban áll a szerepem, hogy bekap-
csolódjak, amikor szükséges, és hogy mindenkinek
lehetővé tegyem, hogy szóhoz jusson és hogy min-
denki beszélhessen bármiről, ami foglalkoztatja,
hogy kicseréljék a véleményüket, beszélgessenek
egymással és megosszák a tapasztalataikat.
A résztvevők tehát minden héten eldöntik, hogy
miről legyen szó, és ahogy mondtam, a kérdésüket
gyakran egy másik nő válaszolja meg, én pedig
figyelek arra, hogy jól menjen a dolog és az ő
együttes tapasztalataik, az ő közös tudásuk az, ami-
től olyan sikeres a csoport. Sok nő minden héten
visszajön a kisbabájával, a többgyerekes anyák
elmesélik a tapasztalataikat és aztán esetleg átmen-
nek a szülés utáni csoportba és ott továbbra is talál-
kozhatnak azokkal az asszonyokkal, akikkel már jól
összeismerkedtek a terhességi csoportban. Ebből
néhány nagyon erős és közeli barátság és segítséget
jelentő ismeretség született már. Mostanra pedig
olyan fázisba jutott az intézet, hogy példaként szol-
gálhat másoknak, hogy átvegyék ezt a tulajdonkép-
pen maguk a nők által vezetett szülészeti tájékozta-
tási és támogatási módszert, ami igazából – hogy
zsargonnal éljek – nem más, mint önállóan irányított
tanulás.
JOAN
A terhességi csoport tagjaként rájöttem, hogy
azelőtt mennyire naiv voltam, mert az, hogy az em-
bernek vannak gyerekei még egyáltalán nem jelenti
azt, hogy tapasztalt is. Én például csak megcsinál-
tam mindent úgy, ahogy mondták, és csak az utolsó
terhességem idején határoztam el, hogy bizonyos
dolgokat a magam módján fogok csinálni, és hogy
örömöm lelem a terhességben, végül egészen a szü-
lés előtti hétig dolgoztam, ami azt illeti, csak kedden
jöttem be és kedd éjjel már szültem és nem csinál-
tam végig a hagyományos dolgokat, amiket azelőtt
mondtak, mert azt hiszem a nők általában hallgatnak
az efféle tanácsokra és úgy tekintik a terhességet,
mint valami betegséget, én pedig Nicky segítségének
és támogatásának köszönhetően egyáltalán nem így
álltam hozzá.
NICKY LEAP
Érdekes volt látni, hogy milyen sok nő változtat-
ta meg a terveit, miután egyszer eljött a csoportba,
és nagyon sokan közülük arra jutottak, hogy az
otthoni szülés optimális biztonságot jelent számukra,
folyamatos gondozással jár és optimális lehetőséget
kínál ahhoz, hogy maguk irányítsanak és hogy erő-
sek legyenek. Miután meggyőződtek róla, hogy ez
egy biztonságos lehetőség, még olyan nők is ezt
választják, akik nem felelnek meg az otthoni szülést
vállaló nő sztereotípiájának.
ELIN RHYS
A terhességi csoportban az információkat nem
csak a szülész nyújtja, de a résztvevő nők is és azok
a kismamák, akik meglátogatják a csoportot. Marie
így többről is tanult, mint a terhesség és a szülés
pusztán fizikai természetéről.
MARIE
Sokat tanultam olyasmikről, amikről nem be-
szélnek az emberek csak úgy, a fájdalomról például
nem beszél az ember, mert amikor elmegy az orvo-
sához, akkor a szülés különböző fázisairól beszél.
Én például amikor először jöttem el a csoportba azt
hittem, hogy a szülés egy nagy rakás fájdalom, és
egyszer csak kijön a baba és hogy egy csomót kiabál
az ember és a babát valahogy ki kell küzdeni ma-
gunkból. Nem fogtam fel, hogy a testünk fel van rá
készülve, ezt nem értettem, szóval ez elég egyértel-
műnek látszik, de szerintem sokan nincsenek tuda-
tában. Amikor pedig rájöttem, akkor az nagy meg-
könnyebbülés volt, ha az ember tudja, hogy miről
van szó, akkor sokkal jobban uralja is a helyzetet, és
ez a csoport szinte erőt adott a szüléshez, kissé drá-
maian hangzik, de azt hiszem, hogy nagyon kiborul-
tam volna, ha ez nincs, ha nem lett volna ez az erőm,
mert nagyon hosszú vajúdásom volt, így pedig va-
lahányszor pánikolni kezdtem volna, próbáltam
felidézni, amiket a többi nő mondott, vagy a szülé-
sek történeteit, amiket hallottam. Szóval úgy tudom,
hogy Nicky-nek nem volt császárvágása, és én végül
császárral szültem, de a csoportban hallottam vagy
öt császáros történetet és azok folyton eszembe
jutottak, egy csomó minden, amiket különböző em-
berek mondtak, és át is kerültem otthonról a kór-
házba, és sok olyan nő is volt a csoportban, akiknek
nem volt császárjuk, de akik átmentek a kórházba és
ezt elmesélték, és ez is mind eszembe jutott akkor,
meglepő, hogy mennyi minden eszembe jutott a
csoportban hallottakból szülés közben. Tehát egé-
szen másfajta élmény lett volna a szülés, ha nem
jártam volna ebbe a csoportba.
25
11. Graham beszélgetése Maryvel
ELIN RHYS
A most következő esettanulmányban Graham
Connolly, egy szociális munkás-előadó beszélget
Maryvel. Mary egy fiatal lány, aki egész életében
sokféle problémával küszködött és végül szakértő
tanácsadókra talált. Egy bentlakásos intézetben él és
először Elsie-ről fog beszélni, aki régebben otthoni
segítséget nyújtó dolgozó volt, de most már házi
ápolóként foglalkozik a lakókkal.
GRAHAM
Ki nyújtott különleges segítséget azok közül,
akik veled foglalkoztak?
MARY
Elsie sok mindenen átsegített, de ugyanígy David
is. Elsie és David együtt dolgoztak.
GRAHAM
David teljes nevén David Ramsay, a központ
igazgatója, Elsie pedig a fő ápolód. Beszélnél egy
kicsit arról, hogy miben segít David, és miben Elsie?
MARY
Elsie az SZPSZ-em, a személyes programszer-
vezőm. Segít elmondanom az érzéseimet és ha úgy
érzi, hogy több segítségre van szükségem, szól Da-
vid Ramsey-nek, ő pedig megnézi, hogy mit tehet, és
általában összegyűlünk mindhárman megbeszélni,
hogy rendben leszek-e.
GRAHAM
Szóval David segít Elsie-nek.
MARY
Igen, Elsie nekem segít, David pedig Elsie-nek,
de azért David segít nekem is.
GRAHAM
Azt mondtad, hogy Elsie volt az első, aki segíte-
ni tudott neked. Mi volt az Elsie-ben, amivel...
MARY
Az, hogy ott volt mellettem, mindig meghallga-
tott, ott volt ugyan az összes többi pszichiáter is meg
minden, de más valaki olyannal beszélni, akiben
26
megbízhat az ember. Elsie volt az első, akiben bízni
mertem, egy csomó év után Elsie volt az első, aki-
ben megbíztam.
GRAHAM
Ha visszagondolsz, tudod, hogy miért volt ez?
Volt-e valami...
MARY
Egyszerűen az, hogy ott volt mellettem és soha
nem fogyott el a belém vetett bizalma vagy ilyesmi,
szóval ő az SZPSZ-em, de inkább barátok vagyunk,
szóval mindig lehetett vele beszélni és mindig szí-
vesen meghallgatott, amikor tele voltam fájdalom-
mal és haraggal.
GRAHAM
Esetleg mesélhetnél arról, hogy ez hogy is volt.
Rendszeresen találkoztatok?
MARY
Minden szombaton találkoztunk, minden szom-
baton eljön úgy fél órára, de ha hosszabbra akarjuk
nyújtani a beszélgetést, akkor lehet hosszabb is. Ez
úgy volt, hogy talán három hónapja lehettem itt vagy
ilyesmi, és akkor kezdtek az agyamra menni a dol-
gok, aztán egy nap mindent elmondtam Elsie-nek,
egészen addig senki nem mérte fel, hogy milyen
sokféle problémám van.
GRAHAM
Korábban nekem azt mondtad, hogy még nem túl
régen voltál Glengowanben, amikor egyszer csak
mindent el tudtál mondani Elsie-nek, és ahhoz ké-
pest addigra már elég sok szociális munkással be-
széltél és kórházi ápolókkal, és nekik képtelen voltál
elmondani...
MARY
Nem, nem is tudom, fura volt, ahogy történt, de
Elsie azért volt mellettem, mert bíztam benne, vala-
hogy megnyerte a bizalmamat, és mindig mellettem
volt, megvigasztalt a nehéz időszakokban, meg
minden, szóval persze ott vannak a pszichiáterek is,
meg minden, rendesen végzik a dolgukat, talán tö-
rődnek is az emberrel, de az itteni személyzet meg
tényleg nagyon törődik velünk, az embernek törő-
désre van szüksége, arra, hogy fontos legyen neki
valaki és meghallgassák, és átsegítsék a bajokon.
Erre van szükség, és persze ott vannak a szociális
munkások, lehet, hogy van szociális munkás képesí-
tésük, de nekünk törődésre van szükségünk, valaki-
re, aki meghallgat, valakire, aki segítséget nyújt.
GRAHAM
Hogyan mutatja ki Elsie, hogy fontos vagy neki?
MARY
Egyszerűen azzal, hogy mindig ott van, bármikor
szólhatok neki, és amikor becézésre van szükségem,
tudja, mire gondolok, ha becézés hiányzik, akkor
megnyugtat, Elsie tényleg nagyon sokszor meg-
nyugtatott, amikor nagyon dühös voltam, mellettem
volt és meghallgatott.
GRAHAM
Elsie a negyvenes éveiben jár... Öö, gondolod,
hogy számít a kor?
MARY
Nem, ő anya-típus is egyben, szóval körülbelül
annyi idős, mint az anyukám, tényleg olyan, mint
egy anyuka, de tudja, érti, hogy mi van velem,
ilyennek fogadtam el őt, ő volt az első, akiben meg
tudtam bízni, mert Elsie-vel mindent meg lehet be-
szélni, tudja, hogy mire gondolok.
GRAHAM
Mary, említetted Andy Dixont, aki ápo-
ló-pszichiáter a kórházban és akivel együtt dolgoz-
tatok. Beszélnél egy kicsit arról, hogy őt milyennek
látod, és hogy ő miben segít neked?
MARY
Amikor először találkoztam vele 14 éves voltam,
aztán 14 éves koromtól szipóztam, és aztán egyszer
sem mentem el hozzá újra, ő segített kimászni a
szipózásból, és amikor 17 éves lettem és nagyon
rosszul éreztem magam, elmentem hozzá, és azóta
minden második szerdán elmegyek hozzá és csak
beszélgetünk, csak így egyszerűen, és mindig meg-
kérdezi, hogy vagyok és...
GRAHAM
Amikor először találkoztatok, te szipóztál: mi-
lyen segítséget nyújtott ő akkor?
MARY
Elültette bennem a félszt az elijesztéssel, mert
akkor még fiatal voltam és nem hallgattam senkire,
de ő elijesztett...
GRAHAM
Hogyan?
MARY
Elmondta, hogy miket okozhat nekem a szipó-
zás, mondta, hogy meghalhatok tőle, és hogy ha nem
hagyom abba, meg fogok halni, mert kimarhatja a
tüdőmet vagy megfulladhatok, vagy ilyesmi, és ez
elijesztett.
GRAHAM
Továbbra szoktál vele találkozni, amióta itt vagy
Glengowanben: miben segít, és az, amit ő nyújt
neked, miben különbözik Elsie segítségétől?
MARY
Ő mindenfélét el tud mondani, tudja, mire gon-
dolok, vannak dolgok, amiket elmondok Elsie-nek
és amiről Andy Dixon nem tud, és vannak olyanok,
amiket csak Andy Dixon tud és Elsie nem. Mondjuk
amikor kábítószereztem, Glengowanben nem tudtak
róla, hogy drogozok, de Andy Dixonnak elmondtam,
hogy kábítózom és ő próbált segíteni, hogy leszok-
jak.
GRAHAM
Miért csak neki mondtad el? Féltél, hogy Elsie
dühös lenne, vagy nagyon helytelenítené?
MARY
Nem, csak tudtam, hogy ha kábítózom, az el-
szomorítja a háziakat meg minden és azt akartam,
hogy senki ne tudjon róla, senki ne tudja meg, mert
úgy éreztem, hogy már visszahoztak a rendes életbe
és nem akartam, hogy bármi visszarántson... szóval
van egynéhány dolog, amikről beszélhetnék.
GRAHAM
Amikor legutóbb beszélgettünk, meséltél nekem
arról, hogy mit jelentett neked az elromlott kapcso-
latod anyukáddal és a testvéreddel, és hogy az itteni
igazgató, David Ramsay segített valamennyire ki-
mozdulni ebből. Kicsit mesélnél nekem erről?
MARY
Hát arról beszéltünk, hogy a családom, szóval a
családommal való kapcsolatom elromlott, David és
Elsie pedig megbeszéltek egy találkozót az anyu-
kámmal, elmentek és elmagyaráztak neki néhány
dolgot és sikerült vele megértetniük, hogy már évek
óta miért voltam olyan, amilyen, aztán pedig talál-
koztunk Glengowanben, Davidnek sikerült össze-
hoznia egy találkozást, ahol ott voltunk én, az anyu-
kám, David és Elsie és úgy éreztem, hogy elmond-
27
hatok nekik dolgokat, amikről korábban nem tudtam
volna beszélni, és mert David és Elsie annyit segí-
tettek és megtörték a jeget, tehát tulajdonképpen
elmentek és elmagyaráztak néhány dolgot anyu-
kámnak, amitől megértette a helyzetet.
GRAHAM
Milyen jellegű dolgokat mondtak el az anyu-
kádnak?
MARY
Éppen csak olyasmiket, amik velem régen tör-
téntek, hogy amiatt viselkedtem úgy, ahogy, szóval
ő azelőtt egy csomó mindent nem értett meg, szóval
nem tudott róla, azt hitte, hogy csak a kamaszkor, de
közben nem amiatt volt.
GRAHAM
Ez azért volt, ugye, mert szexuálisan bántalmaz-
tak. Te magadtól ugye nem tudtad volna szóba hozni
a dolgot az anyukádnak?
MARY
Amikor... amikor találkoztam vele?
GRAHAM
Mármint ha úgy beszéltél volna anyukáddal,
hogy David és Elsie nincsenek jelen.
MARY
Akkor képtelen lettem volna rá, nem, ha egyszer
már hét éve soha nem mondtam el. Nem tudom, mi
törte meg ezt, de valahogy David és Elsie segítettek
benne.
GRAHAM
Most már rendszeresen találkozol az anyukáddal:
megváltozott valamennyire a kapcsolatotok?
MARY
Jobb lett.
GRAHAM
Mennyiben lett jobb?
MARY
Jobban megért, megértette, hogy min mentem
keresztül és most van közöttünk kapcsolat, és eny-
28
nyire sok időbe telt, hogy kialakuljon ez a kapcsolat,
aminek már régen meg kellett volna lennie, amikor
még fiatalabb voltam, de végre olyan a kapcsola-
tunk, amilyennek anya és lánya között mindig lennie
kellene.
GRAHAM
Ez milyen kapcsolatot jelent?
MARY
Segítséget: most már elkezdett nekem segíteni,
mert régebben csak dühös volt rám, egyszerűen
lemondott rólam, de most már tudja, hogy miért
voltam olyan, és most már jól megvagyunk.
GRAHAM
Időnként elmentek valahova együtt, csináltok
közösen dolgokat?
MARY
Nem, mert az anyukám dolgozik és én is dolgo-
zom meg minden, de elmegyek hozzá kétszer egy
héten, minden héten, és csak egyszerűen ülünk és
beszélgetünk, ő is el tud nekem mondani mindenfé-
lét és én is neki. Nem kell folyton elfojtanom ma-
gamban, hogy úgysem fog hinni nekem és nem is
kiabál, nem csinálja azt, hogy fogja magát és el-
megy, hanem csak ül és meghallgat.
GRAHAM
Ha visszagondolsz az elmúlt kilenc hónapra,
hogyan érezted magad?
MARY
Már nem annyira rossz a természetem, lenyu-
godtam, jóval nyugodtabb vagyok, ez a hely segített
otthagyni az utcát, egyszerűen segítségemre volt és
biztonságot ad, szóval az, hogy bejöttem ide, olyan
érzés, mint amikor kinn van az ember az utcán és
aztán egy olyan helyre ér, ahol tudja, hogy bizton-
ságban lesz és ez egy csomó gondot levesz a nya-
kából, mert amikor az utcán van az ember, akkor
nincsen biztonságban és tudja is az ember, hogy
nincs biztonságban, és amikor bejön ide
Glengowanbe, szóval amikor én bejöttem ide, akkor
biztonságban éreztem magam és akkor nem gondol-
tam erre. Sok embernek van egy csomó problémája
és nincsen támaszuk, csak úgy élnek az utcán mert
nincs elég ehhez hasonló hely a fiatalok számára,
szóval sok fiatal van kinn az utcákon, akik nem
tudják, hogy mihez fogjanak.
12. Négy egészségügyi és jóléti dolgozó beszél munkájáról (Stan,
Von, Mike, Simon)

ban, hogy ezen a porondon is teszek valamit azzal,

ELIN RHYS hogy beszélek képviselőkkel és más politikai hata-
lommal bíró testületekkel.
Négy dolgozó beszél. Mindegyik esetben figyel-
je meg, hogy szerintük a munkahelyi környezetük
hogyan alakítja a felhasználókkal való kapcsolatai- ELIN RHYS
kat. Stan egy feltételesen szabadlábra helyezettek
Most pedig Vont halljuk, aki házi ápolással fog-
felügyeletével megbízott rendőrtiszt Ke-
lalkozik a nyugati országrészben.
let-Midlands-ben.

VON
STAN
Körülbelül tizenkét éve vagyok házi ápoló, és
Mint feltételesen szabadlábra helyezettek fel-
ezalatt nagyon sok változást tapasztaltam a szakmá-
ügyeletével megbízott rendőrtiszteknek különböző
ban. Azelőtt csak olyan szolgáltatásokat nyújtottunk,
testületeknek kell megfelelnünk: felelősséggel tar-
mint takarítás, bevásárlás, ilyesmik, amikre a klien-
tozunk a bíróságoknak, a Belügyminisztériumnak, a
seknek szükségük volt. Most már sokkal inkább házi
Bizalmi Bizottságnak, felügyelnünk kell a bizalmi
ápolás jellegű a munkánk, mint azelőtt. Bevásáro-
alapon szabadlábra helyezetteket Persze a saját
lunk, takarítunk, segélyeket szerzünk, segítünk elin-
hivatalunk felé is vannak elkötelezettségeink és
tézni a társadalmi biztosítást és személyes ápolást is
természetesen úgy érezzük, hogy a klienseknek
nyújtunk, ami azt jelenti, hogy fürdetünk, segítünk a
tartozunk azzal, hogy olyan szolgáltatást nyújtsunk
felkelésnél és az öltözködésnél. Sok intim dologban
nekik, amilyet szeretnének, és ami megilleti őket.
is segítünk, ahhoz például, hogy megfürdessünk
Adódnak időnként konfliktusok, amikor az em- valakit, jól meg kell ismerni és tudni kell az ilyesmit
berek úgy érzik, hogy mellettük vagyunk, ők pedig úgy csinálni, hogy az mindkettőnknek a lehető leg-
bajba kerülnek és úgy gondolják, hogy mi azért kevésbé legyen kellemetlen. Van egy hetvenes éve-
vagyunk ott, hogy kihúzzuk őket a bajból, és persze iben járó hölgy gondozottam, akinek elég sok sze-
mi valójában nem azért vagyunk ott, hogy a bűntet- mélyes segítséget is nyújtok, például ha meg kell
tes javára enyhítsünk a dolgokon, bár sok minden mosni a hátát, hát megmosom a hátát, van egy fáj-
alapján, amit róluk mondunk, esetleg úgy tűnhet. dalomenyhítője, amit a megfelelő helyre és a meg-
felelő módon kell felerősíteni és azt is felteszem.
Körülbelül száz éve vannak szabadlábra helye-
Azt hiszem, ez néhány évvel ezelőtt még nem így
zettek felügyeletével megbízott rendőrtisztek és az
lett volna. Időnként nehéz meghúzni a határt barát és
azóta bevett mondás azt tartja, hogy a feladatunk
házi ápoló között, szóval néha úgymond feszes kö-
tanácsot adni, segíteni és pártolni a szabadlábra
télen táncol az ember, mert egyrészt barátnak kell
helyezetteket. Egyébként a pártolás az a része a
lenni ahhoz, hogy ilyen intim dolgokban segédkezni
munkánknak, ahol munkakapcsolatban kell lennünk
lehessen, másrészt pedig ápolónak is kell lenni, aki
a kliensünkkel, hogy tanácsot adhassunk neki a
végeredményben mégsem barát. Amikor elkezdünk
viselkedésével kapcsolatban, hogy praktikus jellegű
járni valakihez, elkezdjük jobban megismerni, meg-
segítséget nyújthassunk, ha van rá mód, és úgy álta-
ismerjük az apró szokásait. Szóval amikor beme-
lában támogassuk a közösségi életben, hogy ne
gyek egy idegen házba, nem vehetem kézbe a dol-
kerüljön bajba.
gokat csak úgy és nem mondhatom, hogy márpedig
Van olyan, hogy a kapcsolat idővel meghozza a én ezt így meg így fogom csinálni, hanem megkér-
bizalmat a segítőkészség révén és annak köszönhe- dezem tőlük, hogy ők hogyan szeretnék, ha megcsi-
tően, hogy jól fogadják a tanácsokat, máskor viszont nálnám, mégiscsak az ő házuk, és ha azt gondolom
nehéz valakihez hozzáférkőzni és aztán soha nem is is, hogy huh, én nem bírnék így élni, még sincs hoz-
születik bizalom. zá semmi közöm: ők úgy élnek és kész. Ha az
egészségüket és a biztonságukat veszélyeztető do-
Egyedül, egyetlen tiszt létemre néha nagyon ke-
logról van szó, akkor nagyon udvariasan megkérde-
veset tehetek a kliensekért, mert nagy gondjaik van-
zem őket, nem bánnák-e, ha ezt meg ezt csinálnám,
nak, amiket nem lehet egy ötfontossal vagy beszél-
mert egyébként veszélyes, és ezzel a dolog megold-
getéssel megoldani. Gyakran szállásra, továbbkép-
ható.
zésre, oktatásra, szeretetre és még mindenféle
egyébre van szükségük. Nem állítom, hogy az állam
ezt mind nyújthatja nekik, de azért sokat megtehet
értük politikai vonalon. A hivatásos szervekkel
végzett munkám ezért legalább megnyugtat annyi-

29
Nagyon jól megismeri őket az ember. Mint például értelműen nem lenne helyes, ha ők ugyanúgy tudná-
az öreg kliensem, akihez járok, ő például azt mondta nak az én örömömről és bánatomról, ahogyan én az
nekem ma reggel, hogy ha nem megyek vele és nem övékről. Nekik gondjaik vannak és az én dolgom az,
segítek neki, hát ő nem fog megfürdeni. Nem akarja, hogy segítséget nyújtsak ezekben. Az én személyes
hogy ápolók menjenek hozzá, senki mást nem akar, kapcsolataimban nekem is vannak elvárásaim, és a
mert számára én nem vagyok hivatásos dolgozó, nem barátok megfelelhetnek ezeknek az elvárásoknak, de
zavarja a dolog, mert hát csak Von az, nem számít, nem lenne helyes, ha ezt a betegek tennék.
csak én vagyok az, és én úgy érzem, hogy az ilyen
típusú dolgok azok, amikben a mi szolgálatunk töb-
ELIN RHYS
bet nyújthat személyes gondozásban, mint mondjuk a
hivatásos ápolóké. Végül pedig Maryon következik, aki a London
körüli megyék egyik baleseti sebészeti és traumato-
ELIN RHYS lógiai osztályán dolgozik.
Mike elismert szociális munkás Észak-nyugat
Angliában. MARYON
Leginkább azokkal a páciensekkel egyenlő a
MIKE kapcsolatunk, akik viszonylag apró sebesülésekkel
érkeznek. Azokkal, akik mondjuk elvágták az egyik
A Mentálhigiénés Egészségügyi Törvény alapján
ujjukat vagy kificamították a bokájukat, és akik,
nekem értékelő felmérést kell végeznem. Ha ebbe a
miután elláttuk őket, haza is mehetnek. Ezek több-
felmérésbe valamilyen szinten melegséget és törő-
nyire nagyon rövid és gyakran igen-igen intenzív
dést viszek és mindent megteszek, hogy javítsak a
kapcsolatok. Amikor bejönnek egy súlyosan sérült
betegek helyzetén, ők erre lehet, hogy reagálnak, de
beteg hozzátartozói, velük nagyon intenzív, de na-
az is lehet, hogy nem, attól függően, hogy mennyire
gyon rövid kapcsolatunk alakul ki. Eszembe jutott
látják át a dolgot. Azt tapasztaltam, hogy általában
erre egy példa: egy autóbalesetben meghalt nő
valamivel később, mondjuk egy héttel később rea-
édesapjával volt ilyen kapcsolatom, akivel soha nem
gálnak a páciensek, amikor munkaidőben megint az
is találkoztam, csak telefonon beszéltünk, és bár ez
osztályon vagyok és ott találkozom velük. Így tör-
nagyon rövid kapcsolat volt, de nagyon intenzív és
tént, hogy odajöttek hozzám a páciensek és a legna-
nagy hatással volt rám, sőt biztos vagyok benne,
gyobb meglepetésemre megköszönték, hogy kór-
hogy őrá is.
házba hoztam őket. Megkönnyebbültek attól, hogy
valaki kézbe vette az eseményeket, amik számukra Ha valami fájdalmas vagy kellemetlen kezelés-
mindaddig egy ijesztőnek és bizonytalannak tűnő ben kell valakit részesítenem, azzal más a kapcsola-
világban zajlottak. tom, mondjuk azt mondom neki, hogy most meg kell
csinálnom ezt meg ezt és nem lesz valami kellemes,
Kénytelen vagyok határokat húzni a kliensekkel
de ha segít nekem és megcsinálja ezt meg ezt, akkor
való kapcsolatokban, mert különben képtelen lennék
olyan gyorsan megleszünk vele, ahogy csak lehet, és
megfelelni minden elvárásuknak. A határ egyedi
a végén akár még bocsánatot is kérek és attól jobban
esetektől és attól függően változik, hogy mennyi időt
érzem magam. Azt ugyan nem tudom, hogy ők ettől
tudok majd szánni az illető betegre. Az egyik véglet
jobban érzik-e magukat, de gyakran olyasmiket
az, hogy rengeteg négyszemközti beszélgetést vál-
mondanak, hogy "ó, nem, most itt a kegyetlenség a
lalok és csak úgynevezett kötött szociális munkára
jóság" vagy más efféléket, ami mintha megkönnyí-
van időm.
tené a dolgot.
A munkatársaimmal való viszonyom annyiban
Van olyan, hogy egy pillanatra tényleg kellemet-
különbözik a személyes kapcsolatoktól, hogy a
lennek érzünk valakit, de szerencsére elegen va-
viszonyunk a szerepünktől függ és feladatorientált.
gyunk ahhoz, hogy azt mondhassuk egymásnak:
Lehetünk ugyan jó haverok, de ez nem elengedhe-
"nézd, ne haragudj, elmennél ehhez meg ehhez a
tetlen. Tiszteletben kell tartanunk a másikat, bíznunk
pácienshez?", mert egy beteg, aki nagyon kellemet-
kell egymásban és szerintem egy ilyen szintű intimi-
lenül viselkedik az egyik ápolóval, gyakran egyálta-
tás előfeltétele a munkán kívüli személyes kapcso-
lán nem ugyanúgy áll egy másikhoz, mi pedig
latnak. A betegekkel való kapcsolat szintén üzlet-
igyekszünk nem előítéleteket támasztani és nem
szerű, mivel abban is meghatározott szerepem van.
befolyásolni egymást.
Bevonhatnak az örömeikbe és gondjaikba, de egy-

30
13. Egy bentlakásos tinédzser pszichiátriai intézet dolgozói beszél-
nek a kapcsolatokról

gyon alaposan meg kell fontolnunk, hogy mit je-

ELIN RHYS lenthet egy fiatalnak egy dolgozó baráti közeledése,
mivel a fiatalok gondjai sokszor a családban gyöke-
Egy bentlakásos tinédzser-pszichiátriai intézet
reznek és sokszor hajlanak rá, hogy ők maguk
személyzetének négy tagja vitatja meg, ki hogyan
okozzanak szakadásokat a családjukon belül. Ami-
látja a kapcsolatokat. Figyelje meg a különböző
kor egy ilyen intézménybe jönnek, úgy gondolják,
kapcsolatokat, amiket megemlítenek, és amik a
szóval az az érzésem, hogy valószínűleg eleve az
munkájuk természetéből adódóan különböző embe-
ápolószemélyzetnek tulajdonítanak anyáskodó sze-
rekhez kapcsolódnak. Elsőként Simon Gower-t
repet, az orvosokkal pedig távolságtartóbb kapcso-
halljuk, az intézmény vezetőjét.
latot képzelnek el, épp ezért úgy gondolom, hogy ha
ezt a páciensek így látják, akkor a hozzánk való
SIMON GOWER viszonyulásuk is csak erősíti ezt a távolságot, vagy
akár létrehozza, ha addig nem is létezett.
Több általunk nyújtott dolog szintézisére törek-
szünk: speciális terápiákat, individuális pszichoterá-
piát, családi munkát, csoportmunkát, viselke- ELIN RHYS
dés-kezeléseket ajánlunk és reméljük, hogy a tiné-
Kath titkárnőként dolgozik az intézet recepció-
dzserek számára az élő tapasztalatnak és egyrészt a
ján.
más fiatalokkal, másrészt a tinédzserekhez szokott
személyzettel való együttéléshez és keveredéshez
biztosított lehetőségnek már önmagában is gyógy- KATHERINE
kezelő hatása van. Szóval egy egész módszer kész-
A kórházi tapasztalataim alapján úgy gondolom,
letünk van, és ennek csak egy része az individuális
hogy nagyon fontosak az első benyomások, különö-
kezelés, amibe akár beleérthetjük a gyógyszeres
sen, amikor egy ilyen pszichiátriai intézményről van
kezelést is, tehát mindez összevegyül és jó életta-
szó. Azt hiszem, a családok és a gyerekek különösen
pasztalatot nyújt.
idegeskednek az első kontaktus megteremtésekor,
Azt hiszem, mindannyiunknak különbözőek a ezért is próbálok meg jó benyomást kelteni és kel-
betegekkel való kapcsolatai. Bizonyos esetekben a lemesen üdvözölni őket, amikor bejelentkeznek.
kapcsolat egészen formális. Én személy szerint Szerintem ha elég hosszan beszélünk velük telefo-
gyakran fogadok pácienseket és a családjukat hiva- non, könnyebben megérthetjük, hogy min mennek
talosan, ugyanakkor a kapcsolataim nagy része ke- keresztül. Meg lehet érteni, hogy miért érzik úgy
vésbé formális és inkább együttlétet jelent. magukat, ahogy. Ugyanígy a gyerekekhez is próbál
olyan kedves lenni az ember, amikor megérkeznek,
Egészen szilárd meggyőződésem az, hogy az
amennyire csak lehet. Ebben az intézetben engem
olyan embereknek, akiknek ellenérzéseik vannak,
telefonközpontnak használnak, kommunikátornak.
nem segíthetünk pszichoterápiás kezeléssel, és a
Mint konzultáns titkárnő válaszolok a páciensek
legtöbb kezelés, amit kínálunk partnerkapcsolatot
felmerülő kérdéseire és aggályaira, időpontokat
feltételez a pácienssel, ezért kezdetben nagyrészt
egyeztetek velük és szót emelek értük.
erre a folyamatra koncentrálunk: a pácienst és a
családját arra ösztönözzük, hogy a kezeléstől való
határozatlan vonakodásról áthangolódjanak a keze- ELIN RHYS
lésre – szerintem ez a kis egyensúly-eltolódás kü-
Ray az intézet két foglalkoztatási kezelőorvosá-
lönbözteti meg a jó kezelést a gyengébbtől.
nak egyike.

GILLIAN
RAY
Sokféle alapja lehet a kapcsolataimnak. Előfor-
Fontos, hogy jól kijöjjünk az intézet fiatal újon-
dulhat például, hogy valakinek gyógyszeres injekci-
caival, hogy barátkozzunk velük, így remélhetőleg
ót kell beadnom, holott ez egyébként ápolói feladat
jó eredményt érünk el és ők is fejlődhetnek, márpe-
lenne. Megesik az is, hogy meg kell vizsgálnom egy
dig elsősorban egyértelműen ezért vagyunk itt.
pácienst, akihez máskor baráti viszony köt. Azt
Vannak formális, csoportos foglalkozásaink a gye-
hiszem, ez a szerepváltogatás az, ami nekünk, dol-
rekekkel, de akad más, kötetlen módja is a barátko-
gozóknak nehézséget okoz, és azt hiszem, nagyon
zásnak, mondjuk biliárdjátszmák alatt a nappaliban,
jól meg kell fontolnunk a váltások okait. Egyre több
vagy étkezésekkor, főleg ebédkor, amikor én is ott
olyan emberrel van dolgunk, akiket tanárok vagy
vagyok. Az intézet szervez programokat is, holnap
más intézmények dolgozói bántalmaztak, ezért na-

31
például kirándulni megyünk, elviszem őket busszal
Liverpoolba.
Néhány újonnan idekerült gyereknek nehéz itt
megmaradnia, mert sokszor nagyon felbátorodva
jönnek el a szülőktől és az első gondolatuk az, hogy
elkerüljenek innen, nagyon nincs kedvük itt marad-
ni, kiabálnak, lázadoznak, teljes erővel ellenállnak
és egy vagy akár két hétbe is telhet, mire egy
"újonc" beilleszkedik. Pedig ebben az intézetben ez
az időszak tényleg nagyon fontos a későbbiek
szempontjából, ilyenkor próbáljuk szépen finoman
arra bírni őket, hogy megnyugodjanak, megtalálják a
helyüket és legyenek irántunk bizalommal - mert
bizalom nélkül később is csak gyanakvóan figyel-
nék, hogy mi folyik itt.
Sokszor okoz fennakadást, hogy amikor már
kezdenek beilleszkedni, vagy akár már be is illesz-
kedtek, egyszer csak olyan megnyilvánulásokat
produkálnak, amiket otthon a szüleik biztosan nem
tolerálnának: dühkitöréseik vannak, széthajigálnak
dolgokat, elkeserednek, sírnak és kiabálnak, és bár
félig-meddig szülői szerepben vagyunk, mégsem
úgy reagálunk, mint ahogyan egy szülő valószínűleg
reagálna a saját otthoni környezetükben, mi meg-
próbálunk segítőkészek lenni és bátorítani, nem
elítélni őket és igyekszünk átsegíteni őket a nehezén.
Legtöbbször nem én vagyok a fő kezelőorvosuk,
csak tagja vagyok a csoportnak, ha a különleges
problémáikat szeretnék velem tisztázni, megtehetik,
ha pedig nem szeretnék, akkor tisztázhatják a fő-
ápolójukkal, aki leggyakrabban az intézmény ápo-
lója. Szóval én semleges módon reagálok, mert ha
nem így tennék, akkor felborulna a kapcsolatunk és
esetleg elvesztenénk a terápia és az attól várható
fejlődés lehetőségét.
ELIN RHYS
Végül hallgassuk meg Tracy-t, aki olyan részle-
gen dolgozik ápolóként, ahol nappali és éjszakai
műszakban egyaránt dolgoznak.
32
TRACY
Nálunk a szerepek és a kapcsolatok kissé ösz-
szemosódnak, mert nincs igazán meghatározva,
hogy az ápoló ezt csinálja, az orvos pedig amazt, bár
az ápolók egyértelműen több időt töltenek itt, ezért
talán valamivel inkább rájuk hárul a szülői szerep.
Ami a mindennapokat illeti, általában szülőként,
szülő-pótlékként, vagy ilyesmiként viselkedünk,
ugyanakkor, bár nem vagyunk éppen fegyőrök, azért
mégis mi vagyunk azok, akik biztosítjuk, hogy a
szabályokat betartsák és közben kezelőorvosként
egyenként is foglalkozunk velük.
Próbálunk a barátaik lenni, próbálunk olyanokká
válni a számukra, akikhez odamehetnek, ha valamire
szükségük van és ha valamit mindenképpen el kell
mondaniuk. Időnként úgy érzi az ember, hogy a
barátjuk, nem pedig a személyes gondozójuk, mert
mondjuk kedvelnek, vagy csak egyszerűen jól kijö-
vünk, és ahhoz nem is kell feltétlenül a személyes
ápolójuknak lenni, hogy a barátjuk lehessen az em-
ber. Szóval ez egy másfajta szerep, mint amiben
kezelőorvosként van az ember, én mégis úgy gon-
dolom, hogy emellett a baráti szerep mellett is ke-
zelőorvossá válik az ember a nap végére, egyszerűen
azért, mert szakemberek és ápolók vagyunk, ezért
dolgozunk itt és mégiscsak kezelőorvosnak kell
lennünk.
Bizonyos dolgokhoz ragaszkodnunk kell, ilyen
például a dohányzástól való eltiltás, és ennél néha
ütközik a baráti, illetve a kezelőorvosi szerep, mert
előfordul, hogy emiatt úgy néznek ránk mint a
rosszakarójukra, amikor azt vagyunk kénytelenek
mondani, hogy "itt a határ", "márpedig ez a szabály"
és így tovább.
Szerintem a kliens helyesebb kifejezés, mint a
páciens, mert a páciens számomra a kórházat idézi
és fizikai betegségre utal, én így értelmezem. Nem
tűnt fel, hogy itt sokan használnák a páciens szót, de
annál többen használják a "fiatalok" kifejezést. Azt
hiszem mindkettő elfogadható, míg ha "gyere-
kek"-nek hívjuk őket, annak a kliensek nem örülnek,
mert nem tartják magukat gyereknek, ők a gyerek
szón sokkal kisebb gyerekeket értenek.
14. Beszélgetés a szexuálisan bántalmazott gyermekek édesanyjaival
ELIN RHYS
Három nő beszélgetését halljuk, akiknek a gye-
rekét szexuálisan bántalmazták. Beszámolnak a
szakértők bánásmódjáról és arról, hogy miért szer-
veztek önsegítő csoportot.
ELSŐ ASSZONY
Segítettünk olyan nőknek, akik ugyanolyan
helyzetben vannak, mint mi. Fontos beszélni a tör-
téntekről, fontos úgy érezni, hogy ettől még nem
abnormális az ember.
MÁSODIK ASSZONY
Nos hát a szociális munkások nem szokták meg-
érteni az anya szempontjait, mert őket jobban érdek-
lik a gyerekek, ők mindig arra kíváncsiak, hogy a
gyerekek hogy vannak, arra nem kérdeznek rá, hogy
az anyuka hogy érzi magát.
HARMADIK ASSZONY
Ó, a szociális munkások nagyon leereszkedők,
engem az idegesít nagyon, amikor megérkeznek,
megveregetik a vállamat, hogy "Na, a mami hogy
van ma?", ez borzasztóan idegesít.
MÁSODIK ASSZONY
Nem kíváncsiak rá, hogy mit akarunk mondani,
elzárkóznak, zavarba hozza őket az, amit mondunk
és amikor már tudják, hogy mi hogyan történt, rá-
jönnek, hogy velük is megtörténhetett volna és rá-
döbbennek, hogy hát nekik is vannak gyerekeik és
hogy akár velük is előfordulhatna ugyanaz.
ELSŐ ASSZONY
Gyanakvóvá teszi őket a férjükkel szemben. Rá-
jöttünk, hogy azok, akiket bántalmaztak, egyébként
nagyon jó emberek, azok pedig, akikkel soha nem
történt ilyesmi, sokkal kevésbé jók. Amikor nyilvá-
nosan beszéltünk erről, akadtak emberek, akik oda-
jöttek és elmondták, hogy velük is történt ilyesmi és
ők voltak a legszimpatikusabbak.
ELIN RHYS
Figyelje meg, hogyan írják le a tehetetlenségüket
és azt, hogy sokan a szociális munkások közül és
sok szakértő a bíróságon mennyire figyelmen kívül
hagyta a problémáinkat.
A csoport megszervezése hasznos volt az asszo-
nyoknak és a következőkben elmondják, hogy
mennyiben segített nekik a kezdeti nehézségek elle-
nére.
ELSŐ ASSZONY
Elmondtam nekik, hogy szükségem van valakire,
akinek elmondhatom a gondjaimat, rettenetesen
szükségem volt egy ilyen valakire, akár a fejem
adtam volna érte, folyamatosan nyüstöltem őket
ezzel. Azt hiszem, a csoport segít bennünket a saját
gyerekeinkkel való bánásmódban is, és a gyerekek
viselkedési problémáinak a kezelésében. Az, hogy
az ember eljöhet ide a csoportba és kipanaszkodhat-
ja magát, már az is feloldja a stresszt.
HARMADIK ASSZONY
Amikor először rájöttünk, hogy az a legnehe-
zebb, amikor eljön egy szociális munkás és előtte
problémánk volt a gyerekekkel és nagyon rosszul
viselkedtek, és akkor jön a szociális munkás és
megkérdezi, hogy vagyunk ezen a héten, és hogy a
gyerekek hogy vannak, mire az ember azt válaszolja,
hogy ó, remekül, és aztán ő elmegy én meg csak azt
kívánom, bárcsak elmondtam volna neki, hogy mi-
lyenek voltak igazából, de azt hiszem annyira fél az
ember elmondani, hogy rosszak a gyerekek, mert
akkor azt mondanák, hogy hát mert nem jól bánt
velük. Amikor megszerveztük a csoportot, rájöttünk,
hogy a többi anyukának mennyire könnyű mindent
elmondani, mert tudtuk, hogy az ő gyerekeik ponto-
san ugyanazt csinálják, és mert tudtuk, hogy senki
nem fogja elmondani senkinek, és minden bizalmas
marad.
MÁSODIK ASSZONY
Kapunk gyakorlatias tanácsokat is, merthogy a
bántalmazott gyerekek ha nem is ugyanolyanok, de
szóval elég jól tudjuk, hogy mi jár a fejükben és
megnyugtató a tudat, hogy más is keresztülment
ezen, és hogy elmúlik, és ki lehet próbálni ezt meg
azt és van, ami tényleg segít. Nekem szükségem volt
egy saját szociális munkásra, akinek mindent el-
mondhatok, mert amikor megpróbáltam elmondani
az enyémnek, ő valahogy elzárkózott és láttam rajta,
hogy nagy gondot okozok neki ezzel, és hogy na-
gyon kellemetlenül érzi magát, nekem viszont na-
gyon szükségem volt rá, hogy elmondhassam, és hát
körülnéztem és akkor találtam ezt a helyet.
ELSŐ ASSZONY
Azt hiszem, tényleg nehezükre esik már az is,
hogy belegondoljanak a problémáinkba, mert ezáltal
közel kerülnek hozzá.
33
 MÁSODIK ASSZONY
Valószínűleg azt hiszik, hogy... szóval hogy a
gyerekkel történt a dolog, de igazából a mi életünk
is tönkrement, és olyan következményei vannak,
amikre nem is gondolna az ember. Szóval szerintem
ők azt hiszik, hogy mi csak sajnáljuk magunkat, de
közben nekünk tönkrement az életünk. Hogy bíz-
hatnánk meg valaha is valakiben? Nem hiszem,
hogy akármelyikünk képes lenne újra megházasodni:
képtelenek lennénk bízni a férjünkben, hiszen a mi
férjünk csinálta ezt.
ELSŐ ASSZONY
Egyetlen célom az, hogy változtassak azon,
ahogyan dolgoznak és gondolkodnak, és ha akár
csak két-három emberrel is sikerül megértetni az
igazságot, akkor már megérte.
HARMADIK ASSZONY
A szociális munkások, amikor rádöbbennek,
hogy mi hogy érezzük magunkat, mindig azt mond-
ják, hogy: "ó, soha nem gondoltam volna, hogy ez
ennyire szörnyű a partnernek" - szóval az anyuká-
nak. Szeretném, ha minél több emberre tudnánk
hatással lenni, arra, ahogyan ehhez viszonyulnak, és
remélem attól, hogy megtudják az igazságot később
talán segítőkészebbek lesznek az anyukákkal.
MÁSODIK ASSZONY
Mindig azt mondják, hogy a szülők csak beszél-
nek...
HARMADIK ASSZONY
...Hát én még soha nem láttam szociális mun-
kást sírni, de ott volt egy és csak sírt és azt mondta:
"Nem hittem volna, hogy ez ennyire rossz lehet."
ELSŐ ASSZONY
Az idő az egyik dolog, ami gyakran gondot
okoz. Márpedig a döntésekhez szükségünk van
időre. Nem lehet két nap alatt behozni mindent, az
egész vizsgálatot, márpedig akkor kellene dönteni.
Képtelenség, ezt így nem lehet csinálni.
MÁSODIK ASSZONY
Nem tudjuk követni, hogy mi történik.
ELSŐ ASSZONY
Igen, és akkor kapunk egy másik értesítést és az
égvilágon semmi se derül ki belőle. Ha nem tudjuk,
hogy mi történik, hogy mik hangzanak el, hogyan
döntsünk? Nem lehet, ez így képtelenség.
34
MÁSODIK ASSZONY
Információra van szükségünk, méghozzá azon-
nal, amint ők megtudják, meg kellene kapnunk, mert
akkor esetleg...
HARMADIK ASSZONY
És mire megtudjuk, már késő... vagy ezerszer
kiderült már, hogy nem mondták el a tárgyalás
eredményét a szülőknek és közben a gyerekeinkről
van szó, és nem szólhatunk bele, pedig nekünk kel-
lene...
ELSŐ ASSZONY
Nagyon sokat számít, igaz? Sokkal könnyebb, ha
tájékoztatnak, és ha részt vehetünk a döntési folya-
matban. Kellene, hogy legyen szavunk. Így az egé-
szet teljesen elveszik tőlünk.
MÁSODIK ASSZONY
Először nem nekünk mondják el és nem segíte-
nek felkészülni, közben meg vannak olyan dolgok,
amiket tudtam és mégsem voltam képes, szóval nem
tudtam bizonyítani, amiket mondtam, de közben
ugyanaz szóba került és arra gondoltam, hogy ha
először engem kérdeztek volna meg, talán ebben az
irányban léphettek volna, és talán sikerrel járhattunk
volna, de hát...
ELSŐ ASSZONY
Nem tudjuk, hogy mit mondjunk és hogy mikor
mondjuk.
MÁSODIK ASSZONY
Nem mondanak el semmit, csak kifordítják, amit
mondok és amit a gyerekem mond, és amikor a
gyerek kijön a bíróságról az ember nekiesik, hogy
miért játszod el az esélyedet, miért nem mondod el a
bizonyítékodat, minek mondasz olyat, hogy elmész,
tudod, hogy ha ezt csinálod, akkor majd letartóztat-
nak, tudod, hogy ez szabálytalan... szóval nem lenne
szabad így beszélni a gyerekkel, de aztán meg vi-
gasztalja az ember, ha sír, és hát ez nevetséges, kell
hogy legyen ennek jobb módja is.
ELSŐ ASSZONY
Elvégeztük a gyermekek bántalmazásáról és a
rossz bánásmódról szóló kurzust a Nyílt Egyetemen
és az nagyon hasznos volt. Tanítanak egy kis zsar-
gont, amivel az ember már el tud indulni: így vissza
tudunk vágni és tudunk válaszolni nekik az ő saját
nyelvükön.
 MÁSODIK ASSZONY hogy tudunk válaszolni, és amikor mondjuk azt
mondják, hogy hát ezt maga nem tudja, akkor visz-
Ugyanez vissza is üthet, mert én voltam a bíró-
szavághatunk, hogy de igen, tanultam.
ságon, és azért, mert a kurzusról ismertem a zsar-
gont, a bíró azt mondta, hogy láthatóan kiképeztek
erre, szóval még ez sem nyert ügy. Ha az ember elő ELSŐ ASSZONY
tudja adni, amit akar, akkor az a baj, hogy felkészí-
Nem szeretik, ha felkészültek vagyunk, úgy ér-
tették, ha pedig nem, akkor az azért van, mert nincs
zik, hogy ez fenyegeti és gyengíti őket, mert akkor
mondanivalója.
már nem ők az Isten, mi is visszavághatunk, el tud-
juk mondani, amit gondolunk, nem csak ijedten
HARMADIK ASSZONY kuporgunk a sarokban.
Úgy éreztük, hogy hülyének néznek, amiért nem
értettük, hogy miről beszélnek, szóval önbizalmat MÁSODIK ASSZONY
adott az, hogy ezt a kurzust elvégeztük, megerősí-
Akár mi is el tudnánk végezni a munkájukat.
tettük az önbizalmunkat és most már úgy érezzük,

35
15. Marjorie Underwood süket kislányaival kapcsolatos tapasztalatai

a fejemben, hogy ez mindenképpen jó élmény le-

RHYS gyen Ruth-nak. Emlékszem, azt mondogattam neki,
próbáltam megértetni vele, hogy milyen szerencsés
A most következő, két részből álló interjúban
lány, hogy neki saját hangszórója lesz – csak ez
Marjorie, aki jelenleg egy süketekkel foglalkozó
jutott eszembe.
szociális munkás, arról beszél, hogy két lánya, Ruth
és Nancy süketsége milyen hatással volt az életükre. Aztán bementünk és a fülorvos betette ezt az izét
Először azt meséli el, hogy hogyan reagált, amikor a fülébe, valami gyurmafélét, aztán kivittem Ruth-t,
tudomást szerzett Ruth, első gyermeke süketségéről. ráraktam a biciklim hátsó ülésére és hazatekertem,
az arcomon meg csak ömlöttek a könnyek, borzasztó
volt. Azt hiszem, akkor tényleg nagyon elkesered-
MARJORIE
tem.
Azt hiszem a háziorvosom volt az első ember,
Ha jól emlékszem ezután egy ideig senkihez sem
akihez fordultam. Talán nem is vizsgálta meg újra
mentem el, talán túl sokáig is, nyári szünet volt és
Ruth hallását, valószínűleg csinált egy kisba-
Ruth akkor ment óvodába és emlékszem, hogy fel-
ba-tesztet és a három éves kori tesztet, majd küldött
mentünk az óvodába első nap és szóltam, hogy hal-
egy orvost, aki szerintem egy klinikai tisztiorvos
lókészüléket fog kapni, még nincs kész, de hamaro-
lehetett, vagy valami ilyesmi. Ő eljött hozzánk,
san meglesz, és ők szóltak a tanárnak a süketség
megvizsgálta Ruth-t, és azt mondta, hogy halláská-
miatt. Azt hiszem valami nem stimmelt, mert az
rosodása van, és hogy el kellene vinni egy
orvosoknak kellett volna szólniuk a tanároknak, de
fül-orr-gégész szaktanácsadóhoz a kórházba. Most
nem szóltak, úgyhogy azon a héten egy süketekkel
visszatekintve már látom, hogy akkor teljes hitet-
foglalkozó tanár eljött az iskolába, megnézte Ruth-t,
lenséggel fogadtam azt, amit mondott, a klasszikus
ő is megvizsgálta, és megerősítette, hogy Ruth-nak
hitetlenséggel, és a néhány hónap alatt, ami ettől a
belsőfül-süketsége van, és hogy az érzőidegi annyit
pillanattól eltelt addig, amíg elmentünk a szakta-
jelent, hogy inkább az idegekről van szó, mint a fül
nácsadóhoz, meggyőztem magam, hogy ha kiveszik
felépítéséről, és hogy soha nem fog meggyógyulni.
az orrmanduláját, vagy ha készüléket kap, az majd
Szóval ő is megerősítette ezt és aztán kérte, hogy
meggyógyítja Ruth-t. Szóval nem aggódtam miatta
majd menjek el hozzá, és emlékszem, elmentem
igazán, egyszerűen nem hittem el, hogy baj van, és
hozzá és fantasztikus volt, maga is egy felnőtt süket
amikor elmentem a szaktanácsadóhoz, hát annyira
lány anyja volt és csak annyit mondott, hogy "látom,
értetlen voltam, hogy egyedül mentem Ruth-szal, és
maga még a sokk hatása alatt van", mire kitört belő-
beszéltem a konzultánssal, és soha nem fogom elfe-
lem a zokogás és persze ezzel nagyon megköny-
lejteni az orvos szavait, mert egy szót sem értettem
nyebbültem.
belőlük, azt mondta: "a lányának kétoldali érzőidegi
halláskárosodása van, de hangerősítővel rendben
lesz..." Ó igen, és akkor kijöttem a szobából, és ő azt ELIN RHYS
mondta, hogy üljek le kint a sor végére. Tehát ültem
Marjorie elmeséli, hogy a férje hogyan reagált a
kint a sor végén vagy háromnegyed óra hosszat és
hírre.
semmi sem történt, aztán elment mellettem és én
kissé túl magabiztosan megkérdeztem, hogy mire
várok egyáltalán, mire azt válaszolta, hogy mintát MARJORIE
fognak venni és nem értettem, hogy miről beszél,
Nos hát amikor megkaptuk a diagnózist, azt hi-
aztán hirtelen ráeszméltem, hogy hallókészülékről
szem nagyon megdöbbent, miután három-négy éven
van szó. Hogy én mennyire elzárkóztam! Most alig
keresztül azt mondogatta nekem, hogy talán én el-
bírom elhinni, hogy akkor ilyen keveset fogtam fel
túlzom, és “még hogy baj van”. Ő nem volt velük
az egészből.
egész nap, ezért neki nem tűnt fel annyira, és ráadá-
Eztán jött az, hogy teljesen fejbevágott a sokk és sul ő volt az, aki különösen jól tudott bánni
emlékszem, hogy visszatartottam a könnyeimet és Ruth-szal, lecsendesíteni, játszani vele, felkelteni az
próbáltam elszórakoztatni a kis négyévest ott a vá- érdeklődését – azt hiszem részben mert erős, zengő
róteremben. Emlékszem, olyan négyéves kislány hangja van, és olyan hangmagasságon beszélt, amit
volt, aki imádta a meséket, de elég hangosan kellett Ruth könnyen értett. Szóval azt hiszem egészen
neki felolvasni és én nagyon gátlásos vagyok ilyen addig teljesen elzárkózott, teljesen letagadta maga
helyzetekben, kicsit úgy éreztem, hogy felhívom előtt, hogy bármi baja lenne az ő drága kislányainak
magamra a figyelmet, csak hogy elszórakoztassam és így sokkal váratlanabbul érte a hír, mint engem.
valahogy, úgyhogy nagyon zavarban voltam. Aztán Azt hiszem teljesen sokkszerűen érte, míg engem
megmondták, hogy hallókészüléket fog kapni és nem, mert ahogy mondtam, addigra már megköny-
nem borulhattam ki és nem sírhattam és csak az járt nyebbültem. Később persze mindkettőnknek voltak

36
elkeseredett időszakai, ami így visszagondolva egé- hallanak, mint Ruth. Mindenesetre ez is sokkosan
szen természetesnek tűnik. hatott rám.
Mostanában szakember létemre gyakran talál-
ELIN RHYS kozom egymásnak ellentmondó nézetekkel, különö-
sen az olyan süketekre vonatkozólag, akik nem
Marjorie második lányáról, Nancy-ről szintén
tudnak beszélni, és néha az az érzésem, hogy egyes
megállapították, hogy részben süket. Ezt Marjorie
szakemberek még ma is azt tartják, hogy a szülőket
már egészen másképpen fogadta, mint Ruth eseté-
nem kell megismertetni ezekkel a modellekkel.
ben.
Szerintem ez borzasztó szégyen, mert igen negatív
hozzáállást jelent, ezzel ők tulajdonképpen azt köz-
MARJORIE lik a szülőkkel, hogy a süketség mellett beszédkép-
telennek lenni negatív dolog. Ehelyett én sokkal
Nancy-n valahogy sokkal könnyebben túltettem
inkább egy másik fajta kommunikációként tekintek
magam, nem jelentett akkora sokkot. Nem hitetlen-
erre, és szerintem ebben rejlik a szakmai súrlódások
kedtem, nem volt lelkiismeretfurdalásom, mert Ruth
és nézeteltérések nagy része. A siket jelbeszéd ge-
miatt még lelkiismeretfurdalás gyötört: hátha azért
nerációkon át vita tárgya volt és aztán hatalmas vita
történt ez, mert egyszer kiesett a gyerekágyból,
kerekedett abból, hogy egyszerre csak egy lehetsé-
amikor annyira sírt, hogy beletettem, ő pedig kive-
ges: az ember vagy beszélni tanul meg, vagy a jel-
tette magát, és hogy ettől talán megsérült a feje.
beszédet. Az a környék, ahol én lakom, még mindig
Vagy talán azért történt, mert egyszer annyira fel-
kifejezetten a szóbeliséget helyezi előtérbe és néha
idegesített azzal, hogy végképp nem akart elhallgat-
az az érzésem, hogy azokra, akiknek jelbeszédre van
ni és rákiabáltam, vagy hogy valami ilyesmi miatt
szükségük, úgy tekintenek, mint akik kudarcot val-
történt, ami megesik kisgyerekeknél. Nancy-nél
lottak a szóbeli rendszerben. Szerintem ez megint
viszont már nem gondoltam, hogy én okozhattam, és
csak konfliktushoz vezethet, mert nagyon negatív
ez tulajdonképpen jólesett, bár újra rövid időre
hozzáállást jelent azokkal a süketekkel szemben,
depresszióba estem. Ahogy szokás, tudja, hogy érez
akik más módon kommunikálnak, és nagyon elnyo-
az ember ilyenkor.
mó is egyben, mert szerintem a jelbeszédes kommu-
nikációban rejlő lehetőségek és értékek sajnálatos
ELIN RHYS módon nem elismertek, sőt félre is értik őket.
Ebben a második interjúban Marjorie néhány
süketséggel kapcsolatos álláspontról beszél, amikkel ELIN RHYS
személyes tapasztalatai és a süketekkel végzett szo-
Marjorie süketekkel foglalkozó szociális dolgo-
ciális munkája során találkozott.
zóként játszott szakmai szerepét nagy mértékben
befolyásolta az, hogy süket gyermekek anyja.
MARJORIE
Azt hiszem, szülőként nem sokat hallottam a kü- MARJORIE
lönböző szemléletekről mindaddig, amíg Ruth el
Azt hiszem a szakmai munkában kiváltságot je-
nem akart menni egy speciális, süketek számára
lent számomra az, hogy mindezeket megtapasztal-
létesített iskolába. Emlékszem, a süketekkel foglal-
tam: az, hogy végigcsináltam, az, hogy tulajdon-
kozó tanár megkérdezte tőlem, tényleg süketek is-
képpen kliens is voltam, átvészeltem azt, amit az
kolájába akarom-e küldeni, tényleg azt akarom-e,
oktatásügynek a speciális igényekre kirótt ítélete
hogy "olyanabbá" váljon, bizonyos értelemben még
jelent, és így tovább. Azt hiszem, emiatt már kevés-
süketebbé, egy süket közösség tagjává, aminek kö-
bé ítélkezem és remélem, hogy a családokkal, akik-
szönhetően esetleg sokkal kevésbé lesz képes fenn-
kel találkozom, nem éreztetem azt a kriticizmust,
tartani kapcsolatait a halló világgal, az otthoni bará-
ami valamikor jellemző volt rám. Úgy érzem, ennek
taival. Emlékszem, mennyire megütköztem a kérdé-
köszönhetően kevésbé irányítok, tehát képesebb
sen, mert mindaddig számomra ez a kérdés fel sem
vagyok ráhangolódni arra a helyzetre, amiben az
merült úgy, hogy ezáltal esetleg még süketebb lesz,
illető család éppen van, és tudom, hogy mindenki
hanem a döntés azt jelentette, hogy megkapja, amire
másképpen éli át ezt a folyamatot, és hogy minden
szüksége van, az pedig akkor egy süket közösség
egyes süket gyerek más és más. Azt hiszem, hogy
volt, ahol mindenre lehetősége nyílik. Szóval ez
ezen kívül - bizonyos értelemben - sokkal pozití-
eléggé megrázott, és azt hiszem akkor azt gondol-
vabban állok a süketséghez, és kevésbé óvom a
tam, hogy hiszen ez a tanár szeretné a süket gyere-
szülőket. Talán már említettem, hogy néha az az
keket normálisként kezelni és segíteni nekik a halló
érzésem támad, mintha a szakemberek összeesküd-
világba való lehető legjobb beilleszkedésben. Erről
tek volna a süketség hatásának és súlyosságának a
most már egész más a véleményem, most már úgy
letagadására, és visszatérve arra, amit a tanácsadó
gondolom, hogy nagyon fontos a specializált képzés,
akkor nekem mondott, tudja, hogy hallókészülékkel
még azok számára is, akik olyan jól beszélnek és
minden rendben lesz, hát ez végül is nem egészen
így alakult, ehelyett Ruth-nak időnként nagyon is

37
megrázó élményei voltak az iskolában, sőt mindket-
tejüknek. Majd speciális oktatást kaptak egy bentla-
kásos iskolában, kettejük közül legalábbis Ruth nagy
valószínűséggel süket emberhez fog hozzámenni,
ami esetleg süket unokákat jelent, mostanra már az
egész családunk jelbeszédet használ - mindez azért
jóval több, mint hogy “hallókészülékkel minden
rendben lesz”. Azt hiszem a tapasztalataimból azt
szűrhetem le, hogy nem kell annyira oltalmazni a
szülőket és be kell látni, hogy általában jól boldo-
gulnak a realitással - jobban, mint mondjuk én kez-
detben. A másik dolog pedig az, hogy szerintem a
jelbeszéd körüli vitát el kell helyezni a megfelelő
kontextusban a különböző oktatási módszerekkel
együtt. Van egy olyan tendencia, miszerint nem
szabad összezavarni a szülőket, nem szabad, hogy a
szakemberek túl sok mindent elmondjanak nekik,
mert akkor összezavarodnak. Mint szülő én ezt
túlzott patronizálásnak érzem, a szülők, ha érthetően
38
és nem össze-vissza tájékoztatják őket, akkor igenis
képesek mindezt feldolgozni, márpedig minden ajtót
ki kell nyitni, minden utat végigjárni, igenis tudja-
nak csak mindenről. Vannak ugyan viták és közel
sincs egyetértés, de úgy látom, hogy ez csak hasznos
lehet, ahhoz pedig, hogy megvédjük a szülőket az
összezavarodástól, hát, hogy őszinte legyek, szóval
ha már felnevel az ember egy süket gyermeket, ha
már egy ilyen veszteséget él meg, hát vele jár az,
hogy összezavarodjon, és olyan szakemberekre van
szükség, akik a szülőket ezen átsegítik, nem pedig
elrejtik előlük a valóságot és megóvják őket az
egésztől. Szóval az hiszem, hogy a szülői tapaszta-
lataimnak köszönhetően sokkal tágabb képet kaptam
a süketségről és a családokról, különösen a süket
gyermekes családokról, és így sokkal többet tudok
vinni a munkámba, mintha nem lenne ilyen tapasz-
talatom.
16. Eva esetét értelmezik: David Howe, Mike Scott és Maye Taylor
ELIN RHYS
A beszélgetés, amit hallani fognak, Eva esetére
koncentrál, amelynek részletes leírását megtalálják a
Tankönyv negyedik részében, a "Háttérstruktúrák a
megértéshez" című fejezetben. Kérjük, előbb olvas-
sa el az esettanulmányt.
A közreműködő szakértők három különböző ál-
láspontot fognak ismertetni az esettanulmány kap-
csán, és megvitatják az álláspontjukat alátámasztó
elméleti modelleket. Kérjük, gondolkodjon el azon,
hogy hogyan lehetne az egyes elméleteket a saját
környezetében előforduló szerepek és kapcsolatok
megértéséhez szükséges struktúrákként alkalmazni.
A beszélgetést a kurzust készítő csoport egyik tagja,
Ray Woolfe vezeti.
RAY WOOLFE
Mindhárom mai résztvevőnk különböző állás-
pontot képvisel majd az esettanulmány kapcsán,
melyet megtalálnak a munkafüzetben. Elsőként
megkérném David Howe-t, aki East-Anglia Egyete-
méről érkezett, hogy röviden ismertesse a személy-
központú megközelítést, méghozzá ha lehet, oly
módon, hogy először mond nekünk valamit az el-
méletről, majd az elmélet hátteréről.
DAVID HOWE
Az első dolog, amit a személyközpontú megkö-
zelítéssel kapcsolatban tudni kell, az, hogy más
személyek tapasztalatait az ő referenciális keretük-
ből igyekszünk megérteni. Milyen is ez a keret?
Hogyan fest a világ abból a bizonyos nézőpontból?
Konkrétan tehát egy olyan személlyel kapcso-
latban, mint amilyen Eva, megpróbálnék – ahelyett,
hogy egy szakmailag helytálló leírást adnék az ő
tapasztalatairól – inkább lehetőséget adni Eva-nek,
neki magának, hogy megpróbálja kifejezni a be-
nyomásait, azt, hogy mit gondol, és azt, ahogyan a
dolgok körülötte alakultak. Rendkívül örülnék tehát,
ha olyan képet kaphatnék Eva-től, amelyben az ő
saját szavaival jellemezné a dolgokat, az ő saját
nézőpontja alapján. Mégpedig úgy, hogy olyan
légkört szeretnék biztosítani az Eva-vel való talál-
kozáskor, amelyben otthonosan érezheti magát, elég
magabiztosnak és nyugodtnak ahhoz, hogy kiderül-
hessen, hol tart most és merre szeretne továbbmenni.
Ezen kívül remélem, hogy kezdetben nagyon sokat
fog beszélni, és azt hiszem, hogy az én szempon-
tomból kulcsfontosságú az, hogy sok időt és teret
tudjak biztosítani a számára. Különösen az első
alkalommal, azért, hogy egyszerre elkezdhesse tisz-
tázni az érzéseit, megszólaltasson olyan gondolato-
kat, amik esetleg már ott bujkáltak a fejében, és
azért, hogy elkezdje valamiféle saját kontextusba
helyezni a dolgokat.
Szeretnék ismét valaki mást idézni: Anthony
Store mondta azt, hogy a dolgok szavakba öntése
tisztázza nemcsak azt, hogy mit tud az ember, de azt
is, hogy mit nem tud, és én nagyon szeretném rá-
venni Eva-t, hogy sokat beszéljen. Úgy érzem tehát,
hogy a beszéd olyan alapvető előfeltétel, amely
lehetővé teszi az emberek számára annak a felisme-
rését, hogy ők a saját tapasztalataik szakértői. Fon-
tos felismerniük azt, hogy szakértői a saját érzése-
iknek és hogy ezért nagy figyelmet kell fordítaniuk a
velük történő dolgokkal kapcsolatos gondolataikra.
RAY WOOLFE
Mondana valamit arról, hogy honnan származik
ez az elmélet és hogy mik a forrásai?
DAVID HOWE
Elég hosszú és összetett hagyománya van. Nagy
részben filozófusoktól származik, akik úgy érezték,
hogy az egyetlen mód az emberek megismerésére
az, hogy megismerjük a nézőpontjukat, és hogy nem
lehet megmagyarázni az embereket kívülről, külső
szemmel nézve. A legjobb módja az emberek meg-
ismerésének az, ha rávesszük őket, hogy elmondják,
mi történt velük és hogyan látják a dolgokat. Szóval
többféle filozófiában gyökerezik az elmélet. Ezeket
az elképzeléseket sokan felkarolták, köztük pszi-
chológusok, akik úgy gondolták, hogy: igen, ez az
emberek megismerésének a módja, kezdjük el vizs-
gálni az emberi magatartást az individuum szem-
szögéből, ahelyett, hogy szakértő-tudományos kép-
zeteket kényszerítenénk rájuk, kívülről. Tágabb
értelemben tehát ebből merítkezik a személyköz-
pontú megközelítés, amelyhez sok híres ember csat-
lakozott, közöttük a feltétlenül említésre méltó Karl
Rogers-szel.
RAY WOOLFE
Ha jól értem, David, ön elsősorban Eva-vel dol-
gozna, inkább, mint a férjével, vagy a családja más
tagjaival.
DAVID HOWE
Nos azt hiszem, hogy eleinte teljesen Eva-en lesz
majd a hangsúly, méghozzá azért, hogy lehetőséget
kapjon - mint már mondtam - érzéseinek és tapasz-
talatainak a kifejezésére. Később talán ő maga sze-
retné majd bevonni a férjét és a családját, de ezt
szívesen rábíznám, semmiképpen sem szeretném én
javasolni. Azt hiszem emögött az rejlik, hogy na-
gyon kíváncsiak vagyunk, vajon mi történik, ha az
39
emberek beszélni kezdenek és a beszéd által kezde-
nek értelmet tulajdonítani annak, ami velük történik.
Két dolog érdekelne különösen: az első az, ahogyan
Eva az elbeszélés által értelmet kezd tulajdonítani a
tapasztalatainak, a második fokon pedig az - mert
esetleg szeretne tovább menni -, hogy miután meg-
fogalmazta, hogy hol is tart, elkezdje újrastrukturál-
ni, újrarendezni a saját magával és a családjával
kapcsolatos érzéseit és gondolatait. Ahhoz azonban,
hogy eddig eljussunk, olyan biztonságos alapra van
szükség, amit a kapcsolatunk nyújthat olyan kör-
nyezetet biztosítva, ahol nyugodtan elmondhat min-
dent és elkezdheti újraértelmezni az érzéseit és a
cselekedeteit.
RAY WOOLFE
Nagyon köszönöm. Most pedig Mike Scotthoz
fordulok, aki a Liverpooli Személyi Szolgáltatások
Társaságának a tanácsadó pszichológusa és meg-
kérném, hogy mondjon nekünk valamit a kogni-
tív-behaviorista álláspontról, valamint arról, hogy
honnan származik az elmélet. Mike.
MIKE SCOTT
A kognitív-behaviorista szemlélet tulajdonkép-
pen igen régóta létezik. Azon az elképzelésen alap-
szik, hogy az embereknek nem annyira az esemé-
nyek okoznak gondot, mint inkább az, ahogyan ők
ezeket az eseményeket látják. Ennek összefoglaló
képét adja az ABC-modell, melyben ‘A’ jelzi az
eseményt (valakit mondjuk létszámfölösleg miatt
kirúgnak az állásából), ‘C’ a személy érzelmi reak-
ciója az eseményre (például elkeseredés), ‘B’ pedig
az a mód, ahogyan gondolkodik a szituációról, ami-
től úgy érzi magát, ahogy (ebben az esetben mond-
juk az illető személy elkeseredésében azt gondol-
hatja, hogy mivel nem tud boldogulni, állása sincs,
tehát értéktelen ember).
Más-más emberek gyakran egészen másképpen
reagálnak ugyanarra a szituációra. Egy másik ember,
akit kirúgtak, érezheti magát egészen felszabadult-
nak is, érezheti úgy, hogy lehetőséget kap valami
egészen új dologra, és ösztönözheti a szabadság,
amit ezzel nyer. Az ilyen embernek egészen más
lesz a ‘B’-je.
Egy megint másik ember megélheti ugyanazt
egészen másképpen, mondjuk úgy, hogy nagyon
elkeseredik, amiért kirúgták, és úgy érzi, gondot fog
neki jelenteni, hogy új munkát találjon, de hogy
azért ezzel nincs vége a világnak.
A kogno-behaviorista szemlélet tehát igazából
azt mondja: az emberek kissé eltérő fényképeket
készítenek ugyanarról a szituációról és az első be-
nyomás a legmeghatározóbb, tehát ellenőrizni kell,
vajon az illető pontosnak tartja-e a szituációról ké-
szített fényképét, illetve hogy mennyire tartja pon-
tosnak. A személy saját véleménye a döntő. Nem a
terapeuta rávetített véleménye számít, hanem az
40
illető saját nézőpontja. Eva esetében tehát arra fi-
gyelnék, hogy Eva hogyan látja a családjában tör-
ténteket és hogy azok mit jelentenek a számára. Úgy
találja-e, hogy ilyesmik minden családban előfor-
dulnak és hogy minden családnak vannak gyenge
pontjai? Vagy pedig úgy érzi, hogy teljesen re-
ménytelen ember. Szinte lehetetlen elkeseredettnek
lenni anélkül, hogy az embernek negatív képe lenne
saját magáról, ezért az egyik első cél annak a kide-
rítése lenne, hogy Eva-nek valóban negatív képe
van-e magáról és ha igen, azt mire alapozza. Aztán
továbblépnénk Eva negatív világképére. Teljesen
negatívan látja-e a családját? Úgy érzi-e, hogy a
családjában teljesen rosszak az adok-veszek ará-
nyok, olyan helyzetben van-e, ahol mindenki igé-
nyeit ki kell elégítenie és ahol soha nem képes saját
magáért is tenni valamit? Ez a negatív világnézete a
férjével való rossz kommunikáció miatt marad fönn,
vagy a saját elképzelése miatt, miszerint ő csak azért
van ott, hogy szolgáljon?
A következő lépés tehát a negatív jövőkép. Ha ő
teljesen reménytelennek látja a jövőt, mindenféle
jobb lehetőségtől mentesnek, akkor valószínűleg
öngyilkos viselkedésre hajlamos személy. Meg
kellene tehát nézni – méghozzá alaposan –, hogy
rejt-e számára a jövő bármiféle felemelkedési lehe-
tőséget.
RAY WOOLFE
Beszélne egy kicsit a dolog behaviorista részé-
ről, mivel Eva értékrendjének a megértéséről be-
szélt?
MIKE SCOTT
A behaviorista aspektus a terápia harmadik fázi-
sában kap szerepet. Bár a tanácsadó valószínűleg
feljegyezte az Eva problémáit okozó gondolkodási
mintákat, kezdetben azokat még nehéz lenne kezel-
ni, különösen ha az ilyen gondokkal küzdő személy
nagyon el van keseredve, mert egyszerűen nincs
energiája végiggondolni őket. Az első fázisban
gyakran rávesszük az embereket, hogy előre gon-
dolják végig, mi az, ami esetleg feldobhatja majd
őket hét közben, például találkozás egy rég nem
látott baráttal, egy színházi előadás, vagy ilyesmi.
Amikor pedig a kedvük akár csak egy kicsit is jobb-
ra derül, máris áttérhetnek a terápia második fázisá-
ra, ami különböző szituációk megkérdőjelezését
jelenti.
DAVID HOWE
Úgy tűnik, nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy
megpróbálják elképzelni, milyen lehet Eva-nek
lenni, különös tekintettel arra, hogy miben hisz,
ugyanakkor fontos vele együtt tervezni is, ami se-
gíthet neki abban, hogy olyan viselkedésmintát kö-
vethessen, amit aztán ő is jobbnak talál.
 RAY WOOLFE
Most pedig megkérném Maye Taylort, a Man-
chester Polytechnic klinikai pszicholó-
gia-szakértőjét, hogy ismertesse a radikális feminista
nézőpontot.
MAYE TAYLOR
Azt hiszem fontos tudni azt, hogy honnan is
származik a radikális feminista álláspont. Hát elő-
ször is kezdetben inkább politikai, mintsem elméleti
elgondolás volt. Egy feminista, egy radikális femi-
nista tehát azt mondaná, hogy a nőket egyedülállók-
ként kell kezelni, mert egy nő problémái mindig az ő
kizárólagos, saját problémái, ugyanakkor mégiscsak
megkülönbözteti ezeket más nőktől, különböző
helyzetüktől és különböző szocializációjuktól füg-
gően. Az elmélet azt tartja továbbá, hogy a férfiak
ugyanúgy megsínylik a szexizmust, mint a nők, a
különbség azonban abban rejlik, hogy a férfiak
sokkal több kiváltságon és társadalmi előnyön osz-
toznak ahhoz, hogy képesek legyenek kezelni a
problémáikat. A radikális feminista tehát a nő szoci-
ális helyzetét vizsgálná. Eva esetében az az igazán
kulcsfontosságú, hogy a nő szinonim-értelmű a
családdal. Itt van tehát Eva, és először mindig a
családban betöltött szerepe merül fel, mint házi
gondozóra, mint a család érzelmi jólétéért felelős
személyre tekintenek rá, egy radikális feminista
pedig azt mondaná, hogy menjünk túl ezen. Nem
elégednénk meg azzal, hogy megnézzük a szerepe-
ket a családon belül, hogy megpróbáljuk azokat
helyrepofozni, és hogy segítünk Eva-nek ehhez
hozzászokni, egy kicsit javítani rajta és kikerülni a
konfliktusos helyzeteket. Mi azt mondanánk, hogy
ennél talán jóval mélyebbre kell néznünk, és azt kell
megvizsgálnunk, hogy rögtön az elején hogyan
alakultak a szerepek. Azt hiszem az a legfontosabb,
hogy... szóval amikor az ember személyes kapcso-
latban kezd dolgozni egy nővel, akkor nagyon fon-
tos, hogy ne abból induljon ki, hogy a férfiak és a
nők egyenlő eséllyel indulnak, egyrészt a környeze-
tükkel szemben, másrészt ami a helyzetük megvál-
toztatását illeti. Egy radikális feminista tehát azt
mondaná, hogy többre van szükség, mint nem sze-
xista munkára és tudatosításra, nem elég rávenni egy
nőt problémáinak a felderítésére. A személyi vonat-
kozásokkal és a politikaival egyaránt foglalkozni
kell.
RAY WOOLFE
Ennek a szemléletnek a fényében mit tenne, ha
mondjuk Eva-vel dolgozna?
MAYE TAYLOR
Az lenne az álláspontom, hogy csak úgy érthet-
jük meg Eva helyzetét, ha végigtekintünk az egész
életén, ezt képviseli a pszichodráma szemlélet, hogy
a jelen csak a múlton keresztül megfejthető. Eva-nek
tehát meg kellene értenie a saját történetét. Meg
kellene néznünk, hogyan vette a szocializációjának
az üzeneteit, tehát először tudatosabbá tenni őt,
aztán kerülhetne olyan helyzetbe, amelyben már
körülnézhet, hogy mit tehet az egész struktúra, illet-
ve a családjában betöltött helyének a megváltozta-
tására, mert nagy valószínűséggel ezek azok, amik a
depresszióját okozzák.
Apropó, egy radikális feminista nem használná a
depresszió szót. Mi az opresszió, az elnyomás kife-
jezést használnánk.
RAY WOOLFE
Szóval rávennék Eva-t, hogy gondolja át, meny-
nyire nyomja el a családban betöltött szerepe, és
igyekeznének segíteni neki e szerep megváltoztatá-
sában.
MAYE TAYLOR
Igen. Azt gondolom, hogy ha rábírjuk a családja
szerkezetének átgondolására, ha már látja, hogy
mekkora távolság választja el az ő és a férfiak szo-
cializációját, hogy a társadalom a nőket olyan tevé-
kenységre ösztönzi, ami az elzártságukhoz és a csa-
ládba olvadásukhoz vezet, a családon belül mara-
dásra és az érzelmi jellegű dolgokért való felelős-
ségvállalásra, és hogy ehhez képest a férfiakat az
eltávolodásra biztatják, arra, hogy elmenjenek ott-
honról. Így már talán érthetőbb, hogy miért nem
használnánk a depresszió szót, mivel az egyértel-
műen azt jelentené, hogy Eva identitása szorosan a
családhoz kötött. Ő úgy gondolja, hogy ez a dolga,
és egyébként szörnyű lelkiismeretfurdalása lenne,
mivel ő másképpen szocializálódott.
Gyakran keresnek fel nők a szobámban és azt
mondják: "Tudom, hogy nem lenne szabad elkese-
redettnek lennem, kellemes otthonom van, csodála-
tos gyerekeim, és egy megértő férjem, aki hagyja,
hogy péntek esténként elmenjek szórakozni a bará-
taimmal. Nem lenne szabad elkeseredettnek len-
nem." Ez az a pont, ahonnan a radikális feminista
elindulna.
RAY WOOLFE
Talán itt "kitágíthatnánk" a beszélgetést: három
különböző elméleti nézőpontról hallottunk és azok
gyakorlati alkalmazásáról, úgy érzem, számos dol-
got kiemelhetnénk.
Az egyik ilyen kérdés szerintem az, hogy a
struktúrák megváltoztatása-e a cél, vagy pedig va-
lamiféle közvetlen, az individuummal való munka, a
struktúrától függetlenül.
MAYE TAYLOR
Hozzáfűzhetnék-e itt valamit, Ray, mert amikor
arról beszéltünk, hogy a nőket – ebben az esetben
41
Eva-t – rá kell vezetni arra, hogy megértsék a saját
világnézetüket, szóval ez és a Rogers-féle szemlélet
nekem politikailag naivnak tűnik, mert az húzódik
mögötte, hogy ha nőket ráveszünk arra, hogy át-
gondolják a helyzetüket, akkor látni fogják, hogy
nagyobb struktúrákról van szó, az egész társadalom
szerveződése az, ami ezt a bizonyos kellemetlen
helyzetüket okozza, és hogy nem rendelkeznek
megfelelő hatalommal, gazdasági függetlenséggel,
sem az érzelmi és politikai erővel, ami az ő problé-
máikat okozó struktúrák megváltoztatásához szük-
séges lenne. Valóban veszélyt rejt tehát a tudatosítá-
si folyamat, méghozzá annyiban, hogy a csapdába
kerülésüknek és a lehetőségeik korlátozottságának a
felismerése akár még nehezebb helyzetbe hozhatja
őket. Nos, ezért érvelünk a személyes és a politikai
együttes szerepe mellett.
MIKE SCOTT
Van egy probléma a kognitív-behaviorista mód-
szerrel, méghozzá a negatív realitások és az “elfer-
dítések” között rejlő különbség, szóval ha valaki
visszatekintve úgy érzi, hogy valamiről nagyon
furcsán gondolkodott, akkor elég könnyedén – per-
sze ez viszonylagos – változtathat a gondolkodás-
módján és megváltoztathatja az érzelmi állapotát.
Mindenesetre, ha már negatív realitásokkal való
találkozásokat keresünk, akkor Maye hatalmi erővi-
szonyokra vonatkozó javaslata után hozzátenném,
hogy végeztünk egy kognitív-terápiás kutatást
Toxosban, Liverpoolban, és a kezelés résztvevőinek
kétharmada, öö.. a négyötöde kiesett: javulást értünk
el a depresszióban. Később azonban megismételtük
a felmérést az egész városra kiterjedően, amikor is
már csak 12% esett ki, méghozzá a negatív realitá-
sok miatt. A kognitív-behaviorista terápia tehát igen
sokat tehet, bár előfordulhatnak olyan hátráltató
tényezők, mint például a negatív realitások, amik
megnehezítik a dolgunkat.
RAY WOOLFE
Mit szól ahhoz, hogy Karl Rogers-t politikailag
naivnak titulálták, David? Mivel válaszolna erre?
DAVID HOWE
Nos, nem azonosulok tökéletesen Karl Ro-
gers-szel és elfogadom a kritikát. Azt hiszem, én
inkább arra tenném a hangsúlyt, hogy mi alapján
beszélgetünk Eva helyzetéről. Már önmagában az is
értékes, hogy Eva beszél a családjában és a munká-
jában tapasztaltakról. Annak ellenére, hogy ez eset-
leg politikailag naiv megközelítés, mégis sokat je-
lent az, hogy Eva időt és teret kap ahhoz a kivált-
sághoz, ha úgy tetszik, amiben élete más szakaszai-
ban soha nem volt része, hogy hangot adhat mind-
annak, ami élete során történt vele. Nagyon fontos-
nak tartom azt, hogy az embereknek szükségük van
ilyen típusú kapcsolatra egy segítővel, egy kezelő-
42
orvossal, orvosi rendelőből való segítségre, és hogy
ez már önmagában is jó kiindulási alap olyan vala-
kinél, mint amilyen Eva. Külön érdekes az, ahova
mindez vezet. Valószínűleg mindannyiunknak kü-
lönböző módszerei vannak, máshol a hangsúly, ezért
érdekes lenne megnézni, milyen különböző irá-
nyokba megy el a vizsgálat azután, hogy a labdát
elgurítottuk.
MIKE SCOTT
A kogno-behaviorista nézőpontból kiindulva
annyit tennék hozzá, hogy a klienssel való jó vi-
szony szükséges feltétele bármiféle fejlődésnek. Azt
hiszem abban különbözik a kognitív-behaviorista
terapeuta szemlélete a kliens-központúétól, hogy a
kognitív behaviorista szakértő szerint a kliensnek
bizonyos készségeit kell fejleszteni, olyasmi módon,
mint ahogy az ember autót vezetni tanul praktikus
okokból. A különbséget ezeknek a készségeknek az
elsajátítása és begyakorlása jelenti. Nem elég pusz-
tán a saját szituációjára való rálátás, vagy a felisme-
rés, hogy a szituáció hogyan alakult ki a társadalmi
nyomások következtében. A puszta meglátás önma-
gában nem elegendő, részletekbe menő cselekvés-
mintát kell megtanítani, például hogy ‘mit fogok
csinálni csütörtök délután, amikor a főnököm még
több munkát kér majd tőlem’, és meg kell tanulniuk
‘nem’-et mondani a főnöknek. A kognitív behavio-
rista eljárásban tehát figyelmet szentelnek a részle-
tekre.
DAVID HOWE
Rá kell mutatni arra, hogy létezik egy kemény,
külső valóság és segíteni kell az illetőnek megbir-
kózni ezzel a valósággal.
MIKE SCOTT
Pontosan erről van szó. Ezen kívül fontos tanulni
a tapasztalatokból. A mintát egy csontvázhoz hason-
lítanám: ha valaki megtanul valamit csinálni, csupán
durva kivonatát tanulja meg annak, amit aztán ké-
sőbb csinálnia, majd a gyakorlatban tökéletesítenie
kell. A gyakorlatban tehát az illető állandóan válogat
a cselekvési minták közül.
MAYE TAYLOR
A feminista álláspont szemüveget szeretne adni a
nőknek, amin keresztül nézhetik a világot és úgy
gondoljuk, hogy az egyik leghasznosabb dolog az,
ha képes az ember felismerni, hogy nem őróla, az
individuumról, az ő személyes életrajzáról, az ő
saját belső küzdelméről van csak szó, hanem arról,
hogy nagy része annak, ami vele történik és amit
érez a szexizmus közvetlen következménye, és a
helyé, amit a nők a világban elfoglalnak. Tehát
megint csak azt hangsúlyozom, hogy amikor azt
mondom, hogy a nőkkel másképpen kel foglalkozni,
akkor egy sokkal inkább politikai jellegű állásfogla-
lásról van szó.
MIKE SCOTT
Azt hiszem, hogy egy kognitív-behaviorista ke-
retben, amikor az ember negatív realitásokkal talál-
kozik – márpedig mindenképpen találkozik ilye-
nekkel –, alkalmazhat bizonyos probléma-megoldó
stratégiákat, amiket az illető személy aztán felhasz-
nálhat, akár egyeztetve őket a változatlan körülmé-
nyekkel, legalábbis bizonyos fokig. Szóval nem
állítanám, hogy itt alapvető ellentmondás van.
MAYE TAYLOR
Ugyanakkor a behaviorista stratégiák... Szociális
munkásokra felügyelek, és ők olyan nőkkel dolgoz-
nak, akik erőszakos férfiakhoz mentek hozzá, és ez
esetben a viselkedési stratégia az, hogy megtanítsuk
a nőknek, hogyan lehet elkerülni a konfrontációkat,
hogy megtanuljanak úgy élni ebben a kapcsolatban,
a férjükkel együtt, hogy felelősséget vállalnak a
konfliktusok megelőzéséért, tehát nem adnak okot a
férjüknek, hogy elveszítse az önuralmát és megüsse
őket. Nos szerintem ez az a pont, ahol másféle poli-
tikai nézőpontra van szükség.
DAVID HOWE
Szeretnék közbeszólni, méghozzá egy köztes ál-
láspontra helyezkedve. Úgy tűnik, hogy Mike-ot és
Maye-t egyaránt a külső világ érdekli. Mike Eva
készségeit szeretné fejleszteni, hogy képes legyen
olyan dolgokat csinálni, amitől jobban érzi magát a
világban, Maye pedig különösen arra helyezi a
hangsúlyt, hogy Eva felismerje a politikai külső
világ hatását. A személyközpontú megközelítés
ehhez képest azt állítja, hogy Eva-nek van elegendő
saját ereje és erőforrása. Ezért én arra szeretném
képesebbé tenni, hogy újra tudja értelmezni a ta-
pasztalatait, hogy aztán ezáltal jobban boldoguljon.
Ez Mike szemléletének a gyökeres ellentéte. Mike
azt mondja: “megtanítok neked dolgokat, hogy meg
tudj birkózni a világgal”, én pedig azt mondom,
hogy “megváltoztatom a világképedet, hogy ennek
köszönhetően a készségeid is fejlődjenek.” Ez a
gondolkodási mintáknak egyfajta érdekes kifordítá-
sa. Még egyszer mondom, hogy – Maye-től eltérően
– szerintem Eva-nek vannak saját erőforrásai és
képességei, amiket, ha elegendő tér és idő áll a ren-
delkezésére, felismerhet, kifejleszthet, és amik által
magára ismerhet, hogy aztán sokkal hatékonyabban
tudja kezelni a szituációját. Ha tehát így körvonala-
zom a szemléletemet, úgy látom, egészen máshol a
hangsúly, mint akár Mike-nál, akár Maye-nél. Hmm.
ELIN RHYS
Most pedig kérjük nyissák ki a Tankönyvet a 4.
résznél azon az oldalon, ahol a szubjektív-objektív,
és megváltoztató-szokványos címkéjű rublikákra
felosztott mátrixos táblázat található. A három el-
méletet és a beszélgetést el lehet helyezni a táblá-
zatban. A David Howe által ismertetett személy-
központú megközelítés például helyet kaphat az
‘A’-rublikában, lévén egyszerre szubjektív és – mint
hallottuk – a szokványost hangsúlyozza a változtatás
rovására.
DAVID HOWE
A személyközpontú megközelítés nagyon fon-
tosnak tartja a jelentést és elsősorban arra törekszik,
hogy megértesse az emberekkel a saját tapasztalata-
ikat, és hogy segítsen nekik értelmet tulajdonítani a
tapasztalataiknak. Ebben az értelemben tehát szub-
jektív, mert azt mondja, hogy: “az egyén képes ér-
telmet tulajdonítani a saját tapasztalatainak és a saját
személyének” – innen a 'személyközpontú' elneve-
zés, ebből követezik a szubjektivitás fontossága.
Arra azonban nem biztatja az embereket, hogy a
tapasztalataik gyökerét kutassák. Nem mondja pél-
dául azt, hogy “a tapasztalataid eredhetnek abból,
hogy egy férfi-dominált társadalom női tagja vagy”,
sőt azt sem mondja, hogy “a magasabb társadalmi
osztályokkal, illetve a gazdagabbakkal szembeni
munkásosztálybeli helyzeted okozza ezt”. Hanem
azt mondja: “vannak erőforrásaid és képes vagy rá,
hogy megfogalmazd, ki is vagy valójában és hol
tartasz jelenleg”.
RAY WOOLFE
Lássuk, hogyan foglal állást Maye, majd pedig
hogy mit mond Mike.
MAYE TAYLOR
Nagyon vonzónak tartom ezt a megközelítést –
és szeretném osztani az álláspontját annyiban, hogy,
szóval azt a gondolatot, hogy az ember értelmet
tulajdonítson a saját életének, és jelentést keressen
magának, filozófiailag nagyon vonzónak találom, de
egy radikális feminista nem állna meg itt, nem mon-
daná azt, hogy miután az ember felülvizsgálta az
élete értelmét, akkor ez elegendő. Szóval, ha ezt a
mátrixot nézzük, a radikális feminizmust tulajdon-
képpen számos helyre beírhatnánk. Figyelembe kell
venni a tudatosító eljárásokat, azt az elképzelést,
hogy a nőket személyteleníteni kell ahhoz, hogy a
szocializációjukon és a saját tapasztalataikon ke-
resztül értékelhessék magukat, ami aztán lehetővé
teszi a számukra, hogy bizonyos értelemben, szóval
hogy kiszabadulhassanak a saját tüneteikből, hogy
inkább hátrányos helyzetűnek érezzék magukat,
mintsem betegnek. Mégpedig azért fontos ez, hogy
megértsék, miért múlják felül a nők a férfiakat az
egészségügyi statisztikákban állandó jelleggel, és
hogy ez mindig is így volt. Vajon az ő biológiai
sajátságuknak köszönhető ez, vagy pedig a szociális
helyzetüknek?
43
 A jelentést tehát egy férfi-uralmú társadalomban
kell elhelyezni. Ez egyben forradalmi álláspont is,
mert nem csak tudatosítani szeretnénk, de változtatni
is. A feminista pszichoterápia tehát nem csupán a
megértésről szól, hanem megértésről és változtatás-
ról egyaránt.
MIKE SCOTT
A kogno-behaviorista perspektívát valószínűleg
egyértelműen el lehet helyezni a mátrix két alsó
rublikájában. Bizonyos vonatkozásai miatt ugyan-
akkor a bal felső rublikába is sorolhatjuk, így példá-
ul a tudatosítási folyamat miatt. Engedjék meg, hogy
ezt illusztráljam egy példával. Gondoljanak csak
olyan szülők esetére, akik egy súlyos szellemi fo-
gyatékos gyereket nevelnek. Érzelmileg kimerültek,
nagyon fárasztónak találják a szituációt. A
kogno-behaviorista keretelmélet egyik stratégiája a
szülőknek a problémamegoldásban nyújtott segítség,
például segíteni arra a döntésre jutni, hogy hívjanak
valakit, aki vigyáz a gyerekre és akkor egy-egy este
elmehetnek valahova, tehát bizonyos értelemben a
problémamegoldás segítene a szituáció állandósítá-
sában. Ugyanakkor arra is ösztönöznénk a szülőket,
hogy jelentést tulajdonítsanak súlyos szellemi fo-
gyatékos gyerekük nevelésének. Ez értelmet adna az
erőfeszítéseiknek, és esetleg ráébreszthetné őket
arra, hogy igazából nem egy értelmetlen mókuske-
rékről van szó, hanem érdemes csinálni, és hogy a
gyerek egy mosolya tulajdonképpen rengeteget
jelent számukra, csakúgy mint azok az apró kis
örömök, amiket a gyerek egészen egyszerű kis dol-
gokban lel.
Ez ugyanakkor arra is ráébresztheti őket - a
probléma-megoldás folyamatában -, hogy nem áll
elég lehetőség a rendelkezésükre a súlyos szellemi
44
fogyatékosságban szenvedő gyerekük számára, akit
18 éven felül nem lehet intézetbe küldeni, ezért
elkezdhetnének tevékenykedni egy se-
gély-csoportban, szóval komolyabb előkészületeket
tehetnének szellemi fogyatékos gyerekük érdekében.
DAVID HOWE
Számomra a három szemlélet közötti különbség
abban körvonalazódik, hogy vagy a külső világot
akarják megváltoztatni valamilyen módon, a többi
embert és a környezetet, azért, hogy az, aki segítsé-
gért fordult, mindennek következtében változzék
meg, vagy pedig az illetőt magát változtatják meg,
hogy aztán ő boldoguljon a külső világgal. A szub-
jektív irányító – így fogalmaznék – arra törekszik,
hogy az egyént másfajta világértelmezésre bírja, és
hogy az másképpen is viselkedjék, nem pedig más
emberek és más szituációk megváltoztatásával pró-
bálja őket megváltoztatni.
RAY WOOLFE
Azt szűrném le a beszélgetésből, hogy vannak
egészen nyilvánvaló különbségek a három megköze-
lítés között arra vonatkozóan is, hogy hogyan ke-
zelnék a problémát, és magukban az elméletekben
is, amikből a megközelítések származnak. Úgy tűnik
ugyanakkor, hogy sok olyan határterület is van, ahol
az elméletek fedik egymást és nem olyan nyilvánva-
ló a különbség. A modellekkel kapcsolatban pedig
talán az a tanulság, hogy a modell útmutató a gon-
dolkodásunkhoz, de nem szabad általános érvényű
kritikaként kezelnünk vagy rendeltetésszerűnek
tekintenünk. Nos, azt hiszem, én ezt a tanulságot
tudom leszűrni a beszélgetésből. Nagyon szépen
köszönöm.
17. Beszélgetés a kurzus 3 fő témájáról : tapasztalat és szaktudás,
hatalommal való felruházás és hatalom, sokféleség és diszkrimináció

elvész az elmosódott szakmai és foglalkoztatási

JILL RAYNOLDS határok között.
Időnként tapasztalatra és szakértelemre mint el-
lentétekre tekintenek, holott a dolgozók és a szakér- RAY WOOLFE
tők is rendelkeznek tapasztalattal és a felhasználók,
Szeretnék csatlakozni a Jill által hangsúlyozot-
az ügyfeleik is bírnak szakértelemmel. Nos, szerin-
takhoz azzal, hogy tapasztalat és szakértelem sze-
tem nem ellentétekről van szó, és a kurzus során
rintem sem szembenálló dolgok, de mindkettőre
többek között azt próbáltuk hangsúlyozni, hogy a
szükség van, és ez gyermekeket nevelő szülőként
szakértőknek bizony használniuk kell a tapasztala-
szerzett saját tapasztalataim alapján merült fel ben-
taikat, az ügyfelek pedig sokszor már eleve rendel-
nem, mivel a gyereknevelésre nem készítettek fel, a
keznek szakértelemmel.
tapasztalat mégis meghozta a hozzáértést, amire
Az első pontra koncentrálnék: szerintem min- másképpen nem tettem volna szert, és amint Jill is
denki, aki segítő szerepben van, sok személyes ta- mondta, nagyon értékes az, ha valaki alapos kép-
pasztalatot visz ebbe a szerepbe. Előfordul, hogy az zettséget szerez. A szakembereknek állítólag a kép-
emberek hajlanak a tapasztalataik elzárására és zésük miatt nagy a szakértelmük, gyakran mégis a
elkülönítik azokat a munkájuktól. Talán egyszerűen tapasztalatnak köszönhetik, és annak a képességük-
nem akarják, hogy az befolyásolja és meghatározza nek, hogy bele tudnak helyezkedni a szituációba
a segítségnyújtáshoz való hozzáállásukat. úgy, hogy saját magukból adnak valamit, azáltal,
hogy megnyílnak és részt vállalnak az illető helyze-
Amikor azonban valakinek sikerül konstruktív
téből, szóval ez is nagyon hatékony lehet. Szerintem
módon felhasználnia a tapasztalatait, az igazán cso-
sem szabad tehát tapasztalatra és szakértelemre mint
dálatos, és nekem nagyon tetszett, ahogy Marjorie -
ellentétekre tekintenünk.
ha még emlékeznek arra a felvételre, ami a süketek
esettanulmányához tartozott -, ahogyan Marjorie
egyszerre tudott süket gyermekek anyja és a szakte- JAN WALMSLEY
rület egyik dolgozója lenni. Nyilvánvalóan hosszan
Ezek szerint mindketten azt mondjátok, hogy
és mélyen gondolkodott a dologról és sokat szenve-
mindkét dologra szükség van és egyaránt tisztelet-
dett, ezen kívül voltak tapasztalatai a szakterület
ben kell őket tartani.
dolgozóival kapcsolatban. Úgy tűnt, ő képes volt a
tapasztalatait oly módon felhasználni, hogy a rálátá-
sa hasznos lehessen azok számára, akikkel együtt JILL REYNOLDS
dolgozik. Azt hiszem ebből sokat tanulhatunk.
Ugyanakkor időnként kizárható az egyik, leg-
alábbis látszólag. Vegyük például a szakértők nyel-
JAN WALMSLEY vezetét, amivel a bántalmazott gyermekek anyukái
szembetalálkoztak. Ők nagyon bátran megpróbálták
Tökéletesen egyetértek azzal, amit Jill mondott
megérteni azt a nyelvet és használni is azt. Ha jól
és talán megnézném egy kicsit közelebbről a fel-
emlékszem, azt mondták, hogy úgy érezték, néha
használók tapasztalatait, mert azt hiszem, a kurzus-
nem a megfelelő dolgot csinálták és ezt meg is síny-
ban arra is kértük a hallgatókat, hogy amikor az
lették.
egészségügyi és a közjóléti szféráról van szó, vessék
be a szakértőkkel kapcsolatos tapasztalataikat, és
szerintem ez egy nagyon értékes dolog. Ugyanakkor RAY WOOLFE
úgy érzem, hogy ennek is megvannak a maga hatá-
Azt hiszem ez egy fontos dolog, és gyakran elő
rai, mert előfordul, hogy az ember valaki olyanhoz
is jön a kurzus során, szóval az a kérdés, hogy bi-
fordul, aki másfajta szakértelemmel bír, mint ő ma-
zonyos csoportok szaktudása hogyan érvényesül és
ga, mondjuk levágja a lábunkon a körmöt vagy
mennyiben nyer támogatást. Például egy bizonyos
éppen összerakja a lábunkat, és ahogy a felhaszná-
nyelv használatára való képesség, amivel valamit el
lók bizonyos korlátok közé vannak szorítva, ugyan-
lehet érni és ami egyfajta státuszhoz vezet.
úgy a szakembereknek is vannak korlátaik - idéző-
jelben szólva -, arra gondolok, hogy van olyan,
amikor bármilyen szaktudással rendelkezzék is az MŰSORVEZETÔ
ember, azt nem érvényesítheti, hanem határokat kell
szabnia magának és másoknak kell asszisztálnia. Ha A csoport három tagja ezután áttért a hatalommal
ugyanis nem fordulunk másokhoz, akkor az az el- való felruházás és a hatalom kérdéseire. Ismét Jill
képzelés, hogy az ügyfél az, akire koncentrálunk, Reynolds-t halljuk.

45
 JILL REYNOLDS
Számomra azzal kapcsolatban vetődtek fel kér-
dések, hogy mennyire lehet megváltoztatni a hatalmi
egyensúlyt, figyelembe véve, hogy bizonyos embe-
rek szakértelme elismert és esetleg, sőt többnyire
fizetést is kapnak a munkájukért, és hogy ez hova
vezet, mivel sokszor biztatjuk az embereket, hogy
ők is kapcsolódjanak be a vezetési munkába, vállal-
janak szerepeket vezetési projektekben is, egyen-
rangú munkatársakkal, és ha nem kapnak érte fize-
tést - hogy mást ne is említsünk -, ugyan miért vál-
lalnák? Honnan indul ez a fajta tekintélyszerzés és
hol áll meg?
PAM SHAKESPEARE
Azt hiszem, amikor a kurzus során a szerepek-
kel és kapcsolatokkal foglalkoztunk, kísértést érez-
tünk arra - és remélem, nem engedtünk neki -, hogy
személyes kapcsolatokat a hatalom fogalmától tel-
jesen függetlenül vizsgáljunk. Természetesen sok
irodalom van a kapcsolatok bizonyos szempontú,
nagyon finom, leszűkített fókuszú vizsgálatáról, ami
szerintem nagyon érdekes és vonzó megközelítés.
Néhány hete azonban elmentem egy konferenciára,
ahol hasonló megközelítésű előadások hangzottak el
és bár nagyon érdekes volt, a végén valaki megszó-
lalt: "mindez szép, de mi a helyzet az osztálykér-
déssel, senki egy szót sem szólt ezekről az embe-
rekről, arról, ahogyan élnek, ahol élnek és amilyen
helyzetben vannak" és mindannyian olyan messze
elmentünk a kapcsolatok egyszempontú, részletekre
koncentráló elemzésében, hogy az emberek társa-
dalmi háttere feledésbe merült és úgy vélem, hogy
mindkét dolognak helyet kell kapnia a vizsgálódá-
sunkban, a kurzus tudományos megközelítésében, és
szerintem az erőviszonyokat mindig mint valami
képkeretet kell tekintenünk a legtöbb dologgal kap-
csolatban, amiről beszélünk.
MŰSORVEZETÔ
Szóval mintha a szerepeket és a kapcsolatokat
ugyanabba a keretbe helyeznénk.
PAM
Igen.
RAY WOOLFE
Azt hiszem én egy egészen más nézőpontból
közelíteném meg. Nekem úgy tűnik, hogy az embe-
rek hatalommal való felruházása interperszonális
szinten történik és nem csupán a mondjuk munkás-
osztálybeliek, színesbôrűek, fogyatékos gyermekek
szülei társadalmi státuszának a javítását jelenti. A
felvételen pedig különösen érdekesnek találtam azt a
részt, ahol két halláskárosodásos gyermek anyja
beszélt - és ezúttal magam is mint súlyosan fogya-
tékos gyermek szülője beszélek. A felvételen az
46
anyuka elmondja, hogyan ruházták fel hatalommal a
tanácsadók azáltal, hogy segítettek neki átevickélni a
leggyötrelmesebb perióduson, aminek köszönhetően
kibékült a gondolattal, hogy nem lehettek egészsé-
ges gyermekei. Nekem ez úgy tűnik, hogy hatalom-
mal ruházták fel, és ebben az értelemben a hata-
lommal való felruházás egyszerre pszichológiai és
szociológiai koncepció. Szerintem tehát nem nagy
véleménykülönbségről van itt szó, csupán nem sza-
bad szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy a hata-
lommal való felruházás interperszonális kapcsola-
tokon keresztül történik.
MŰSORVEZETÔ
Talán most továbbléphetnénk a harmadik szó-
párra, ami a sokféleség és diszkrimináció.
PAM SHAKESPEARE
Nos, a kurzus során számos érdekes beszélgetést
halhattunk sokféleségről és diszkriminációról, és
nekem úgy tűnt, hogy a kurzuson belül is tovább-
léptünk azáltal, hogy olyan kifejezéseket használ-
tunk, mint egyenlő lehetőségek, sokféleség és diszk-
rimináció. Ez olyan, akár egy ékkő különböző olda-
lai, minden nap megnézi az ember és mindig más és
más, mindig egy kicsit másmilyennek tűnik, mint
előző nap.
Az egyik felvétel, amit felhasználtunk valame-
lyik hangkazettán, az idős házaspár, Mr. és Mrs.
Singh esete is olyannak tűnik nekem, mint egy ékkő
a sok-sok oldalával, mivel eredetileg azért akartuk
felhasználni a felvételt, mert sokféle különböző
tapasztalatot szerettünk volna bemutatni a hangka-
zettákon. Amikor azonban figyelmesen meghallgat-
tuk a felvételt, felmerült bennünk, hogy ezeknél az
embereknél talán a diszkrimináció is felmerül, ami a
kínált szolgáltatásokat illeti, majd pedig arra jutot-
tunk, hogy a kurzus feladatai közé tartozik az is,
hogy az egyenlő lehetőségek tárgyalása után akár
egy ilyen elemzést is bemutasson. Számomra tehát
ez a kurzus során bemutatott egyik legárnyaltabb
megközelítésnek tűnik. Ami engem illet, én általá-
ban képtelen vagyok az egyik szempontot kizárni,
mert minden alkalommal, amikor újra szemügyre
veszek valamit, az fordul egyet és más kérdések is
felmerülnek.
JILL REYNOLDS
Igen, egyetértek, meglehetősen komplex dol-
gokról beszélünk és könnyen kísértést érez az em-
ber, hogy olyasmiket mondjon, mint: "ez diszkrimi-
náció, nagyon rossz dolog, nem szabad ebbe a hibá-
ba esnünk", vagy hogy: "én jó vagyok, én nem
diszkriminálok". Amikről itt szó van, azok közel
sem ilyen egyszerű esetek, gyakran arról van szó,
hogy ki kell bogoznunk, mi számít diszkrimináció-
nak, hol lép be a sokféleség, és mit is jelent. Volt
valami, amit May Taylor mondott, és ami szerintem
erre rávilágít, méghozzá amikor egy olyan nőről
beszélt, akiről nem sokat tudtunk, azt hiszem mind-
össze annyi információnk volt róla, hogy el van
keseredve és hogy egy anyuka: talán nincs is szük-
ség ennél többre ahhoz, hogy elkezdjünk azon gon-
dolkodni, vajon mi lehetne a legjobb a számára. És
azt mondjuk: nos, talán egész életében más embe-
reknek segített úgy, hogy közben maga sem vette
észre, csak gondoskodott róluk, arra figyelt, hogy
hogyan érzik magukat, és talán csak ezekről a látha-
tatlan dolgokról van szó, talán nem is akarunk bele-
avatkozni az ő dimenziójába és megváltoztatni azt,
sem azt mondani, hogy a nőknek nem szabad ezt
csinálniuk. Lehetőségeket szeretnénk kínálni az
embereknek, azt szeretnénk, ha tisztában lennének a
szerepeikkel, és hogy felismerjék, a számukra nyitva
álló lehetőségek mekkora sokféleséget kínálnak.
MŰSORVEZETÔ
Tehát egyfajta perspektívát kínáltok.
PAM SHAKESPEARE
Azt hiszem a perspektívák mögé is próbálunk
látni. Szóval úgy érzem, szükségünk van perspektí-
vákra, átvezethetnek nehéz dolgokon, de azt hiszem
szüntelenül ki is kell lépnünk mindebből és igyekez-
ni megérteni, mi mást tanulhatunk még a szituáció-
ból, mi rejlik még benne, szóval szerintem folyama-
tosan változunk, amint egyre mélyebben belemerü-
lünk valamibe.
JAN WALMSLEY
Szóval egy kicsit olyan ez, mint a munkája vég-
zése közben reflektáló dolgozó?
JILL REYNOLDS
Igen, szerintem mindenképpen reflexióról van
szó, arról, hogy elkötelezett az ember a tananyaggal
és állandóan újraértékeli azt, igen.
RAY WOOLFE
Visszatérve arra, amit Jill May Taylor megjegy-
zéséről mondott, a "Háttérstruktúrák a megértéshez"
című részben, miszerint "ha ennek a nőnek a szituá-
cióját úgy tekintjük, nos, nem mint depressziót, de
mint opressziót, akkor a szituáció mindjárt más
színben tűnik fel"
JILL REYNOLDS
Ez a dolognak egy másik oldala.
MŰSORVEZETÔ
Végül a kurzus egészére vonatkozó általános
megjegyzéseket halhatunk. Pam Shakespeare.
PAM SHAKESPEARE
Rájöttem, hogy a sokféle feszültség, amit a kur-
zus során megbeszéltünk a világon mindenütt jelen
van a szerepekben és kapcsolatokban. Szóval nem
csupán felmerülnek bennünk, de jelen vannak ma-
gukban a szerepekben és kapcsolatokban.
JAN WALMSLEY
Milyen feszültségekre gondolsz?
PAM SHAKESPEARE
Először is arra, amiről a kurzus legelején be-
széltünk, magára a szerepek és kapcsolatok között
rejlő feszültségre. Az egyéni viselkedés és a sokkal
magasabb szinten elhelyezkedő társadalmi rend
között feszülő ellentétre. A pszichológiai és a szoci-
ológiai megközelítések között rejlő feszültségre. A
kutató és a dolgozó közötti feszültségre. Mindezek a
világban valóban jelenlevő feszültségek.
JILL RAYNOLDS
Azt gondolom továbbá, hogy igyekszünk elültet-
ni az emberekben azt, hogy sok mindenre képesek;
hogy képesek dolgozni, képesek részt venni bizo-
nyos dolgokban, képesek élni a szolgáltatásokkal és
a lehető legtöbb hasznát venni azoknak. Nem min-
den változás érhető el azonban pusztán azáltal, hogy
az emberek megpróbálják megváltoztatni az egyéni
munkamódszerüket, gyakorlatukat, elkötelezettsé-
güket, mivel sok dolog egyszerűen az egyéni hatás-
körön kívül esik. Ezt szerettem volna mindvégig
szem előtt tartani a kurzus során.
RAY WOOLFE
Összekapcsolnám ezeket a kijelentéseket. Maga
a kurzus sok mindent megváltoztatott bennem, ele-
inte azt gondoltam, vagy inkább csak reméltem,
hogy talán a végén, szóval hogy talán tudni fogom,
mik is azok a szerepek és kapcsolatok, és hogy va-
lamiféle végső következtetésre jutok majd. Rá kel-
lett jönnöm, hogy nincsenek végleges megoldások
és hogy egyszerűen - amint Pam is mondta -, el kell
fogadnunk a bizonytalanságokat és el kell fogad-
nunk a feszültségeket, amik körülvesznek bennün-
ket, és hogy ugyanakkor - amint azt Jill mondta - ez
nem jelenti azt, hogy tehetetlenek lennénk. Igenis
tehetünk valamit, tudunk tenni valamit a bizonytalan
és tisztázatlan szituációkban is.
47
18. "Az AIDS és a társadalom"
Mennyire a táradalom által kreált probléma az
AIDS, inkább, mint csupán orvosi probléma? Mi-
lyen hatással van a probléma társadalmi mérete
azokra, akik az HIV és az AIDS közegében dolgoz-
nak, és milyen hatással van a beszélgetésben részt
vevő négy személyre? E négy személy a következő:
Robert Bor, a londoni Royal Free Hospital klinikai
pszichológusa, aki HIV szűrés előtti és utáni ta-
nácsadással foglalkozik. Anne Cockroft szintén a
Royal Free dolgozója, a Foglalkoztatási Egészség-
ügyi Osztály igazgatója, aki közreműködött a kór-
háznak az HIV-pozitív dolgozói felé vállalt politi-
kájának a kidolgozásában. A harmadik résztvevő
Tamson Wilton, aki a Bristol Polytechnic HIV és
AIDS kutatását irányítja, és aki elsősorban a közös-
ség és a fiatal dolgozók AIDS képzésének hiányos-
ságaival foglalkozik. Végül Lee Neale, aki a 'Fertő-
zött Nők' nevű segélycsoport munkatársa és maga is
HIV-pozitív. Peter Evans vezeti a beszélgetést.
PETER EVANS
Leigh, először hozzád fordulnék, beszélnél egy
kicsit magadról, arról, hogy mi történt veled és hogy
milyen reakciókat kaptál a körülötted levő embe-
rektől, amikor HIV-pozitívnak diagnosztizáltak?
LEIGH NEALE
Nos, mindez négy és fél évvel ezelőtt történt: a
Holloway börtönben voltam, amikor diagnosztizál-
tak. Semmiféle tanácsot nem kaptam, sőt azt mond-
ták, hogy ne mondjam el senkinek, és hogy tegyek
úgy, mintha hepatitisz B-m lenne, nem akartak tö-
meghisztériát. Aztán az egész időre külön cellába
tettek, egy tolóablakon adták be az ételt, szóval elég
rettenetes volt.
PETER EVANS
Tehát a börtönt tulajdonképpen felkészületlenül
érte a betegséged?
LEIGH NEALE
Igen, azt hiszem, elég fura emberek vannak ott
benn, szóval szörnyű volt és nagyon ijesztő, mert
akkor még csak annyit tudtam, amennyit a médiából
lehetett, az pedig nem volt más, mint hogy HIV
egyenlő AIDS, AIDS egyenlő halál. Ráadásul egy-
szerre jött a gyomor- és bélgyulladással, ami való-
színűleg a sokk vagy valami ilyesmi miatt volt,
úgyhogy azt hittem, ott helyben fogok meghalni.
Amikor pedig kikerültem, megmondtam a nővé-
remnek. Nagyon közel állok a nővéremhez, de nem
jött el meglátogatni, ő is ugyanúgy félt a média miatt
és a sógorom még egy évvel később is azt kérte,
48
hogy ne érjek hozzá a gyerekekhez, a gyerekeikhez,
hogy ne pusziljam vagy simogassam meg őket.
PETER EVANS
Tehát félelmet és elkülönítést tapasztaltál, még-
hozzá nem is csak idegenektől, de a saját családod-
tól is?
LEIGH NEALE
Igen.
PETER EVANS
Most, hogy a 'Fertőzött Nők’-nél dolgozol, gon-
dolod, hogy a nők tapasztalatai bármiben is külön-
böznének a férfiakétól, vagy csupán általános reak-
ciókról van szó?
LEIGH NEALE
Szerintem a nőknél annyi minden más is szerepet
játszik. Arra gondolok, hogy általában gyerekek is
érintettek, a gyerekek is lehetnek HIV-pozitívak,
meg is halhatnak, vagy mégsem, őket esetleg később
diagnosztizálják, de szóval ennek sok vonzata van:
mit mond az ember a gyerekeinek, amikor nem
tudja, hogy mi fog velük történni, mi lesz a gyere-
kekkel, ha mondjuk megbetegszem, ha kórházba
kerülök, vagy főleg ha meghalok, akkor aztán mi
lesz a gyerekekkel?
PETER EVANS
Visszatérve a börtönbeli tapasztalataidra, hogy
érezted magad? A rendszer áldozatának érezted
magad, vagy úgy tűnt, hogy az emberek partnerek
voltak olyan körülmények között, amikről ők azt
gondolták, hogy mindenkinek kijár?
LEIGH NEALE
Áldozatnak, teljesen áldozatnak éreztem magam.
PETER EVANS
Köszönöm, Leigh, nemsokára folytatjuk. Most
pedig Robert Bor-hoz fordulnék: hallottad ezt a
meglehetősen erős vádat, ami a rendszert érte? Mit
szólsz hozzá?
DR ROBERT BOR
Nos, szerintem ez elgondolkodtatja az embert
arról, hogy miért is vannak támogatási céllal vezetett
tanácsadások és ápoló szolgáltatások, amiket az HIV
terjedése miatt hoztak létre. Sok más betegséggel
ellentétben az emberek megbélyegzésnek, kiközösí-
tésnek, áldozati szerepnek vannak kitéve és még sok
egyéb büntetést szenvednek el. Még azért is rossz
szemmel néznek az emberre, ha arról beszél, hogy
volt szűrésen. Azt hiszem sok függ a közegtől, ahol
felmerül a probléma. Valaki, akit Afrikában HIV-val
diagnosztizálnak például egészen mást fog tapasz-
talni, mint akivel ugyanez történik New York-ban,
Londonban vagy valamelyik más nyugati nagyvá-
rosban. Azt hiszem azonban, hogy nagyon sok em-
ber számára az alapvető félelem megmarad, az attól
való félelem, hogy továbbadhatja egy hozzá közel
állónak, egy családtagnak vagy a kedvesének. Ott
van továbbá az elutasítástól való félelem, és ahogy
azok, akik jó kezelésben részesülnek, egyre tovább
élnek, ők már amiatt aggódnak, hogy hogyan fognak
boldogulni az évek során, amikor egyre inkább
terhet jelentenek majd a családnak és többé nem
lesznek produktívak.
PETER EVANS
Tamson Wilton, most hozzád fordulnék. Azt ér-
zem igazán zavarba ejtőnek Lee beszámolójában,
hogy az intézmény és a család ugyanúgy reagáltak.
TAMSON WILTON
Nos, szerintem az intézmények dolgozói amel-
lett, hogy magánemberek, természetesen szakembe-
rek is. Ezzel azt akarom mondani, hogy megdöb-
bentett, az emberek szakmai énjét mennyire megha-
ladja a személyes félelem, ami gyakran egészen
aránytalan a valós HIV-fertőzés veszélyéhez képest.
Emlékszem a fiam tanárára, aki megtiltotta neki,
hogy megvakarja a combját a tanteremben, amikor
hat éves volt, és ezt nekem az HIV terjedésének a
veszélyével magyarázta. (Nevetés) Nos, én megle-
hetősen riasztónak találom, hogy egy dolgozó, egy
tanár, akinek a könyökén jön ki az információ, any-
nyira fél, hogy minden határon túl eltúlozza a dol-
got.
PETER EVANS
Ez a félelem miatt van... a félelem, és a túlzott
aggodalom miatt, ami az emberek legjobb szándéka
ellenére is hat, elfedi az ítélőképességüket és az
HIV-ról és az AIDS-ről való ismereteiket.
ANNE COCKROFT
Ez szerintem is így van, egyetértek Tamsonnal
abban, hogy szakembernek lenni még nem jelenti
azt, hogy nincsenek félelmeink. Azok az orvosok és
ápolók közül, akikkel dolgozom, a legtöbbjük na-
gyon is tájékozott a terjedés módjairól, de éppen ez
az, amiről nem lehet azt mondani, hogy így vagy
úgy nem történhet meg. Szóval nem mondhatjuk azt,
hogy egy bizonyos módon semmiképpen sem ter-
jedhet, tehát soha nem lehet teljes biztosítékot sze-
rezni, márpedig sokszor az emberek pontosan arra
vágynak, és segíteni kell nekik belenyugodni a bi-
zonyos szintű bizonytalanságba. Erre azért van
szükség, hogy segítsünk nekik boldogulni a min-
dennapi életükkel, merthogy mégiscsak vállalnak
némi felelősséget, ha egészen kicsi felelősséget is. A
sebészek például, ők azért időnként megszúrják
magukat egy-egy tűvel, nos a terjedés veszélye eb-
ben az esetben kicsi ugyan, de azt nem mondhatjuk
nekik, hogy nem is áll fenn, és ha csak annyit mon-
dunk, hogy: "ne aggódjon miatta, engem se nyag-
gasson vele, felesleges ezzel foglalkoznia", ez nem
kielégítő válasz nekik. Bele kell nyugodniuk, hogy
kockázatot vállalnak és nekünk segítenünk kell ezt
elfogadtatni velük.
PETER EVANS
Köszönöm. Robert, ismét tied a szó. Tanács-
adással foglalkozol... HIV szűrés előtt és után. Lát-
tuk, hogy az egész társadalomban mennyi problémát
jelent ez, nos, mint tanácsadó, nem gondolod, hogy
az egész társadalom tanácsadásra szorul?
DR ROBERT BOR
Nos, szerintem a tanácsadás nagy része az
egészségügyi tájékoztatáson keresztül történik, azon
keresztül, amit az emberek olvasnak az újságban és
látnak a televízióban. Szerintem ez egy fajta infor-
mális tájékoztatás. Azt hiszem, az egyetlen hatást,
amit gyakorolni tudok, az egyenesen arra a páciens-
re irányul, aki eljön a kórházba vagy azért, mert
egyszerűen aggódik az HIV miatt, vagy mert szű-
résre jön, vagy mert később kiderül róla, hogy fer-
tőzött. Nos, módunkban áll segíteni azoknak, akiket
fertőzöttnek diagnosztizálnak, elsősorban abban,
ahogyan a kapcsolataikhoz és a családjukhoz viszo-
nyulnak. Úgy gondoljuk, hogy ebben tudunk a leg-
nagyobb hatással lenni az emberekre. Úgy gondol-
juk - és azt hiszem, ez az összes páciensünkre vo-
natkozik -, hogy a legnagyobb gondot az okozza
nekik, hogy beszélni merjenek róla a hozzájuk közel
állóknak.
Sok más körülmény is fontos, és az emberek már
jóval az AIDS előtt is meghaltak betegségekben, az
AIDS nem az első kór, amivel az embereknek
szembe kell nézniük. A nagy különbséget az jelenti,
hogy nincs meg az azonnali ellátás, amit más ese-
tekben mindenképpen megkapnának. Ha ismét Af-
rika példáját vesszük, és ez egy visszatérő példa,
sokszor a társadalmi támogatás is megszűnhet ami-
att, hogy a család többi tagja is meghalhat.
Annyit tehetünk, hogy segítünk az embereknek
módot találni a betegségük nyílt felvállalására
(amennyiben ez a megfelelő lépés), és rávesszük
őket, hogy olyan segítséget és támogatást keresse-
nek, amivel a lehető legjobban élhetik tovább az
49
életüket, szem előtt tartva, hogy bizony életveszé-
lyes a helyzetük.
PETER EVANS
Azonnal visszatérünk a segítség és támogatás
kérdésére. De ami a nyílt felvállalást illeti, erről mit
mondtak az embereknek?
DR ROBERT BOR
Az egyik elv, ami szerintem hasznosnak bizo-
nyul a tanácsadásban az, hogy nem adunk utasításo-
kat. Ha a szájába rágja az ember valakinek, hogy mit
csináljon, akkor az vagy elutasítja, vagy a dolog
visszaüt és nem működik megfelelőképpen. Ezért
beszélgetünk, először is megpróbáljuk kideríteni,
hogy mi a probléma az illetővel, hogy miért fél
beszélni erről másokkal, családtagokkal, munkatár-
sakkal, vagy barátokkal. Ha már felismertük, hogy
mi a gond, megbeszélhetjük velük a lehetőségeket: a
"ha megmondanád" típusú helyzeteket; sok feltételes
példát használunk, mint például: "mi lenne, ha vala-
ki tudná...", "ha esetleg elutasítanának...", "ha nem
mennének a dolgok...". Ezáltal felkészültebbek
lesznek az emberek, persze soha nem lehet őket
mindenre felkészíteni, és valójában mi sokszor ezzel
tisztában is vagyunk, hogy egyesek el fogják veszí-
teni a munkájukat, megbélyegezhetik őket a mun-
kahelyükön vagy a családjukon belül, ezzel együtt
sok ember képes változtatni dolgokon és a tapaszta-
lataink azt mutatják, hogy egyre több ember vállalja
fel nyíltan a betegségét.
ANNE COCKCROFT
Nos, csak annyit akartam mondani, hogy érdekes
módon a fiatalok az HIV társadalmi következményei
miatt veszik annyira komolyan az egész dolgot. Van
egy olyan gyakorlatsorom, amit fiataloknál haszná-
lok: el kell képzelniük, hogy HIV-fertőzöttnek di-
agnosztizálják őket, hogy akkor mennyiben változna
meg az életük és hogy ez milyen hatással lenne a
hozzájuk közel állókkal való kapcsolataikra, és hát
ez az a pont, ahol sokan közülük átélik a dolgot
érzelmileg és megdöbbennek: "Ó, a fene vigye el,
talán tényleg engem is érinthet ez a dolog".
PETER EVANS
Hogy téged ismételjelek, valódi problémák me-
rülnek fel, amikor az intim viselkedésről esik szó.
Robert, problémát jelent-e ez neked, mint szak-
embernek, mivel ha hidegen és tényszerűen beszélsz
az HIV-ről és az AIDS-ről, akkor az emberek életé-
nek olyan területeibe szólsz bele, amibe akár te, akár
más szakmádbeliek egyébként nem szívesen avat-
koztok?
50
ROBERT BOR
Ezt fontos kérdésnek tartom. Azt hiszem, az or-
vosi szakmai képzésben általában a hallgatókat nem
készítik fel kellőképpen a szexszel kapcsolatos kér-
désekre és arra, hogy hogyan kell az emberekkel
igen intim és érzékeny dolgokról beszélni. Az HIV
sokakat rákényszerített erre, egyesek hanyagul keze-
lik, de akadnak olyanok is, akik nagyon tájékozottak
és képzettek lettek benne. Ez nagyon fontos kérdés,
mert ha kerüljük a halál, a szex, öö.. a gyász stb.
témáit, akkor esetleg soha nem fogunk tudni segíteni
az embereknek, adott esetben ugyanis ők éppen arra
kíváncsiak.
Azt tapasztaljuk, hogy gyakran maguk a kliense-
ink és pácienseink is egy fejjel előrébb járnak ná-
lunk az egészségügyi szakértelemben: míg mi csak
keressük a szavakat, és keressük a módját, hogy
társadalmi szempontból közelítsük meg a dolgot, ők
már bőven ott tartanak. Azt hiszem továbbá, hogy az
HIV sok egészségügyi dolgozót rávett arra, hogy
elgondolkodjon a saját munkájáról, arról, ahogyan
beszél az emberekkel, és arról, hogy hatékonyabban
kellene kihasználnia az idejét. Az HIV esetében
ugyanis előfordul, hogy csak egyszer találkozunk a
klienssel, de az egy nagyon meghatározó találkozás,
mivel nem várhatunk évekig, sőt akár hetekig sem.
PETER EVANS
Ami a tanácskérést illeti, nyilván azt mondod az
embereknek, hogy vannak bizonyos ügynökségek,
akikhez lehet ilyen és ilyen tanácsokért fordulni -
elégedett vagy ezekkel az ügynökségekkel, gondo-
lod, hogy a megfelelő módon viszonyulnak a klien-
sekhez?
DR ROBERT BOR
A többségük bizonyára igen, mivel ezért létesül-
tek, válaszul a társadalmi attitűdökre és az elutasí-
tásra, amit az érintettek tapasztaltak, és azt hiszem,
ezek az ügynökségek arra valók, hogy olyan közeg-
ben nyújtsanak segítséget az embereknek, amiben
azok kényelmesen érezhetik magukat. Szerintem a
kórházak és azok a helyek, amikhez az emberek
jobban hozzá vannak szokva nemsokára ugyanígy
fogadják majd őket és elfogadottabbá válnak majd.
Azt hiszem, a kórházak átlagos HIV osztálya is
ilyennek számít, de előfordul, hogy a kórház többi
része, a legtöbb hagyományos osztály még nem
igazán zárkózott fel.
PETER EVANS
Köszönöm, akkor ezen a ponton fordulnék ismét
Anne Cockroft-hoz, aki közreműködött a Royal Free
Hospitalnak az egészségügyi dolgozókra vonatkozó
szabályzatának a kidolgozásában. Nézzük csak meg,
mit is mond ki a kórház erre vonatkozó szabályzata
 DR. ANNE COCKCROFT
Sokféle ehhez kapcsolódó irányelv van. Ami az
egészségügyi dolgozókat illeti, rájuk az vonatkozik,
hogy az HIV-fertőzöttség nem jelent állásvesztést a
kórház egyetlen részében sem és nincsen kötelező
jellegű szűrés. Ez azt jelenti, hogy mondjuk egy
HIV fertőzött dolgozó, aki sebészként dolgozott,
nyugodtan folytathatja a munkáját, nekünk nem
feltétlenül kell tudnunk, hogy fertőzött vagy sem.
PETER EVANS
Mi a helyzet akkor, ha feltételezik valakiről?
DR: ANNE COCKCROFT
Nos, ebben az esetben sincs bizonyíték a fertő-
zésről. Szerintem az a fontos, hogy egyensúlyt talál-
junk a valóság és az észlelt félelmek között. Lehet,
hogy az emberek tartanak tőle, hogy a sebész esetleg
megfertőzheti őket HIV-val, de nincs bizonyíték
arra, hogy ez valóban megtörténik. Ugyanígy, ha
valakiről kiderül, hogy HIV-fertőzött és azt monda-
nánk, hogy nem folytathatja a munkáját, ezen az
alapon mindenki mást is szűrni kellene, aki ugyanazt
a munkát végezte, mert ők ugyanúgy továbbadhat-
ták. Ilyen körülmények között tehát az egészségügyi
dolgozókat illetően nem merül fel a szűrés kérdése.
Ami pedig a pácienseket illeti, a szabályzatunk
azt mondja ki, hogy a pácienseknek titoktartási jo-
guk van, tehát ha volt szűrésük, csak az őket ápo-
lóknak szabad tudniuk az eredményről. Ha tehát egy
egészségügyi dolgozó tudja egy betegről, hogy
HIV-fertőzött, akkor nagyon szigorú titoktartásra
van kötelezve. Ezzel tulajdonképpen csak újra sza-
bályba foglaljuk azt, amire igazából nem lenne sza-
bad, hogy szükség legyen újra kimondani.
PETER EVANS
Ez ugyebár összhangban van a mai gyakorlattal?
DR ANNE ROCKFROFT
Összhangban kellene, hogy legyen. Azt is fontos
megemlíteni - és ez nem csak az egészségügyi kö-
zegre vonatkozik -, hogy ha egy alkalmazottról a
kollégái gyanítják vagy tudják, hogy HIV-fertőzött,
akkor sokszor azt mondják, hogy nem akarnak to-
vább vele dolgozni. A szabályzat azt mondja ki,
hogy kísérleteket fognak tenni a kollégák felvilágo-
sítására arról, hogy miért is nem voltak veszélyben.
A legutóbbi jelentés szerint fegyelmi eljárást indít-
hatnak azok ellen, akik nem hajlandók dolgozni
valakivel, akiről úgy gondolják, hogy fertőzött.
Szóval azt akarom mondani, hogy erre nagyon ritkán
lenne szükség, de sor kerülhet rá, ha valóban törté-
nik ilyesmi.
PETER EVANS
Ez teljesen világos. Van elképzelésed arról, hogy
más kórházak hogyan kezelik a problémát?
DR ANNE CROCKROFT
Azt hiszem ez nagyon változó, mint minden a
Nemzeti Egészségügyi Intézményrendszerben, ahol
minden körzet szerint változik. Tudomásom van
arról, hogy egyes kórházaknak egészen más elkép-
zeléseik vannak, szóval vannak kollégáim más kór-
házakban, akik például azt mondták, hogy ha náluk
tudnák egy sebészről, hogy HIV-fertőzött, akkor az
esetleg nem folytathatná a munkáját. Nem igazán
valódi bizonyítékkal érnék ezt el, inkább amolyan
automatikus reakció eredményeként. Hm.. Ismerek
valakit, aki a mi kórházunk
hemophilia-központjának a betege volt és jelentke-
zett ápolónak egy másik kórházba, ahol azonnal
megmondta, hogy hemophiliás, mire megkérdezték,
hogy nem HIV-fertőzött-e, mert ha igen, akkor nem
állhat munkába. Ezt én nagyon igazságtalannak
tartom.
PETER EVANS
Az, amit a Royal Free-ben csinálsz, mennyiben
ütközik a közvéleménnyel és a társadalmi attitűdök-
kel, amikről itt beszéltünk? Mert gondolom nem
mondod azt nyíltan a lakosságnak, hogy: "Ha a
Royal Free-be jönnek, a sebész, aki operálja majd
önöket, esetleg HIV-fertőzött."
ANNE COCKCROFT
Nem. Jó lenne, ha kimondhatnánk ezt, mert ezzel
hangsúlyozhatnánk, hogy nincsen kockázat és így
tovább, de azt hiszem, ha kiderülne, hogy ilyesmit
akarnak publikálni a helyi sajtóban, akkor a kórház
vezetői beleszólnának és ezt rossz reklámnak tarta-
nánk. Ezzel együtt a szabályzatunkat egy közgyűlé-
sen elfogadták és azt például közölte is az újság,
hogy a Royal Free fegyelmi eljárást indít azok ellen,
akik nem hajlandók HIV-fertőzött munkatárssal
együtt dolgozni. Szerintem jó, hogy ez megjelent a
sajtóban, mert egészségügyi hatóság létünkre sze-
rintem kézbe kellene vennünk, vagy legalábbis
megpróbálni irányítani ezt a dolgot, az általunk
összeállított szabályzat aktualitásával számos elfo-
gadott társadalmi nézőpontot megkérdőjelez. Úgy
érzem, ha korlátozva vagyunk abban, amit a Royal
Free ügyeivel kapcsolatban publikálhatunk, az nem
azért van, mert helytelen dolgokról van szó, csupán
mert az emberek esetleg nem a megfelelő módon
értelmeznék.
PETER EVANS
Tegyük fel, hogy bejövök mint páciens és a fo-
lyosón a sebésznek szegezem a kérdést: "Maga
HIV-fertőzött?" A sebész ismer erre vonatkozó
51
előírást? Mondhatja azt, hogy "igen", vagy hogy PAM SHAKESPEARE
"nem", vagy azt, hogy "nem válaszolok a kérdésre"?
Ez mind a kulisszákba való, igaz?

ANNE COCKROFT
ANNE COCKROFT
Fogalmam sincs, hogy mit mondana ilyen eset-
Igen.
ben a sebészek többsége. Szerintem a legtöbbjük azt
mondaná: "nem voltam szűrésen". Nem tudom, mit
válaszolnának, szerintem azt mondanák a páciens- PETER EVANS
nek: "Nos, önnek nem kell emiatt aggódnia, nincsen
Ez valóban problémát jelent, igaz? Térjünk visz-
veszélyben". Nem tudok róla, hogy előfordult volna
sza arra, hogy miért kényelmetlen ez az információt
nálunk, hogy egy páciens ilyesmit kérdezett volna,
elmondó személy számára, mert valószínűleg ez
de talán csak idő kérdése.
húzódik mögötte.

PETER EVANS
PAM
Engem örömmel töltenek el az elhangzottak: íme
Igen, azt hiszem ez tényleg így van, valahogy
egy kórház, ami nem fél nyilvánossá tenni az elveit,
meg kell találnunk a módját, hogy természetesen
nem vásárol ugyan műsoridőt a tévében, hogy szét-
lehessen ilyesmiről beszélni, hogy amikor valaki
kürtölje a világnak, de nem is tartja vissza az infor-
bejön a kórházba vagy elmegy az általános orvosá-
mációkat.
hoz, akkor a szexuális életéről való beszámoló
semmivel se legyen ijesztőbb dolog, mint arról be-
DR ROBERT BOR szélni, hogy hány cigarettát szív az illető. Miért ne
kérdezhetnénk: "Hány emberrel fekszik le, hány
Más szinten is működik ez, olyan a klinikai el-
cigarettát szív?" (Nevetés)
rendezésünk, hogy nincsen AIDS osztály a kórház-
ban, és ennek jó okai vannak. Először is úgy gon-
doljuk, hogy az HIV-nak más orvosi problémákkal PETER EVANS
közösen kell jelen lennie.
Most pedig készüljetek fel, mert amit kérdezni
Másodszor pedig, hogy visszatérjek a megbé- fogok, elég nagy fokú őszinteséget kíván: mit gon-
lyegzés problémájára, ha az ember kórházba kerül doltok, a ti szakmátokban dolgozók mennyire tesz-
AIDS-szel, és a család vagy barátok eljönnek meg- nek különbséget úgymond kívánatos
látogatni és belépnek az AIDS osztályra, akkor HIV-fertőzöttek, akik - így is mondhatnánk - a
rögtön tudnák a diagnózist, még ha addig nem is hemophiliásokhoz hasonlóan áldozatoknak nyilvá-
árulta el nekik az ember. Mi tehát megpróbáltuk nulnak, és - ezt most feltétlenül idézőjelben kel
beolvasztani a kórházba, ezen kívül úgy képezzük a érteni - a nem kívánatosak között, akik a fejükre
személyzetet, hogy képesek legyenek bizonyos hozták a bajt? Gondoljátok, hogy létezik ilyen
problémákat kezelni: panaszokat, vagy más adódó megkülönböztetés? Leigh Neale például?
nehézségeket, mondjuk ha egy páciens érdeklődik,
hogy vannak-e más AIDS-esek az osztályon vagy
ANNE COCKROFT
fordítva. Végülis egészen mostanáig - meglepő mó-
don- egyáltalán nem adódtak ebből nehézségek. Elég egyértelműen létezik a megkülönböztetés,
igen. Igen. Lévén hogy HIV és AIDS képzéssel
foglalkozom főleg fiatalokkal és olyanokkal, akik
DR ANNE CROCKROFT
fiatalokkal dolgoznak, nos, ők kezdettől fogva egy-
Azt hiszem, ha egészségügyi dolgozókra gondol értelmű megkülönbözetést tapasztalnak bűnös és
az ember, nos, nekik komoly gondot okoz, hogy ártatlan áldozatok között, sőt gyakori az áldozatok
szexről beszéljenek a pácienseikkel. Lehet tudni, elítélése is.
hogy kihez mennek el az emberek, leginkább az
Most úgy találom, hogy akik úgy érzik, hogy tá-
általános orvosukhoz fordulnak szexuális aggodal-
jékozottabbnak kellene lenniük, azt mondják, hogy
maikkal. Az általános orvosok nagy része pedig nem
ők nem hibáztatják az áldozatokat, de ha olyan fel-
tudja szóba hozni az ilyen témákat, én éppen ezért
adatokat végez velük az ember, amik egy kicsit
kommunikációs gyakorlatokat végeztetek az orvosi
mélyebbre ásnak, kiderül a nyilvánvaló megoszlás
hallgatóimmal, mert ők... ők fiatalok, azt gondolná
azok között, akik képesek, és akik nem képesek
az ember, hogy nyilván beszélnek maguk között
védekezni, márpedig ez egyáltalán nem egy létező
szexről, de a gondolat, hogy a pácienseiket erről
társadalmi megkülönböztetés.
kérdezzék, vagy hogy nyíltan kikérdezzék őket,
meghaladja őket. Azt hiszem tényleg fontos, hogy
ezt megtanulják.

52
 PETER EVANS
Mit szól ehhez Leigh Neale, semmi elítélés nin-
csen?
LEIGH NEALE
Nos, hát a "Fertőzött Nők" nem diszkriminál az
alapján, hogy ki hogyan kapta meg a betegséget, ez
tényleg egyáltalán nem érdekel bennünket, az szá-
mít, hogy hogyan lehet a betegséggel együtt élni. Én
mindenképpen úgy gondolom, szóval én például
kábítószerezés útján kaptam és tudom, hogy sokan
vannak, akik elítélnének ezért.
PETER EVANS
Amikor felkeresik emberek, tisztázza velük,
hogy nem ítéli meg őket a körülmények alapján,
vagy ez egyszerűen kiderül abból, ahogyan beszél
velük?
LEIGH NEALE
Azt hiszem ez kiderül abból, ahogyan beszélünk
velük, de a brosúráinkban le is van írva, hangsúlyo-
zottan, hogy nem diszkriminálunk.
PETER EVANS
Robert.
DR ROBERT BOR
Azt hiszem ez valóban kiderül abból, ahogyan
viszonyulunk az emberekhez, mondhatjuk nekik azt,
hogy titoktartás van, mondhatjuk, hogy nem ítélke-
zünk, elsősorban mégis az alapján ítélnek meg ben-
nünket, amit csinálunk. Nem hinném, hogy osztanák
ezeket a nézeteket, miszerint vannak bűnös és ártat-
lan betegek. Én másfajta folyamatot észlelek, azok-
nak a részéről, akik az HIV-n kívül dolgoznak a
kórházban, és akik sokszor kíváncsiak, de inkább
féltékenyek, mivel látják, hogy sok befektetés van az
HIV körül. Hol találni még annyi teljes állású ta-
nácsadót, egészségügyi felvilágosítót, kiváló se-
gélycsoportot, akiket erre képeztek? Ez nagyon ritka
és azt hiszem ők úgy látják, hogy az HIV több tá-
mogatást kap, mint a többi betegség.
PETER EVANS
Anne Cockcroft igenlően bólogat.
ANNE COCKCROFT
Szerintem ez mindenképpen igaz, ugyanakkor
azt is hangsúlyoznám, hogy bár az, hogy HIV-vel
foglalkozik az ember a kórházban, még nem jelent
megkülönböztetést, de akadnak a kórházban olya-
nok, akikre ez mégis jellemző. Azokra gondolok
például, akik a hemophiliás osztályon ha úgy tetszik,
ártatlanul kaptak HIV-fertőzést, míg azok, akik
szexuális, vagy kábítószeres úton szerezték - bizony
sokaknak olyan érzése támad, hogy magukra hozták
a bajt. Nem hinném, hogy ez átitatná az HIV részle-
get, de vannak olyan részei a kórháznak, ahol...
talán... mindenesetre ezt a kórházban dolgozóktól
hallottam.
PETER EVANS
Ellentmondásos dologról van szó, mivel persze
ítélkezni kell, nem igaz? Mert ha az emberek nem
kapnák el a betegségeket, akárhogyan is, akkor a
tanácsadóknak nem lenne munkájuk.
ROBERT BOR
Tökéletesen egyetértek: az, hogy vannak tanács-
adók bizonyos értelemben növeli az igényt a pszi-
chológiai és érzelmi problémákra. Ez az a dilemma,
amivel minden tanácsadónak meg kell birkóznia,
vagy beleesünk abba a hibába, hogy függőséget
támasztunk, megerősítjük az emberekben azt tuda-
tot, hogy van pszichikai problémájuk azáltal, hogy
sok héten keresztül elhívjuk őket beszélgetésekre.
Vagy pedig viselkedhetünk úgy is, mint aki csupán
azonosítja a problémákat és akihez fordulni lehet,
amikor tényleg szükség van rá.
PETER EVANS
Gondolod, hogy egy fajta feszültség, vagy akár
konfliktus van a titoktartásra vonatkozó igény - ami
ugyebár mindenkinek joga van -, illetve az az elvá-
rás között, hogy köztudottá váljon a probléma az
egész társadalomban, hogy mindenki tudjon róla?
DR ROBERT BOR
Létezik ez a feszültség, a klinikai közegben
mindenképpen, sok az olyan páciens, aki nem mon-
daná el az általános orvosának, hogy HIV-fertőzött.
Bizonyos esetekben erre jó okuk van, mert félnek,
hogy rossz reakciót váltanának ki ezzel és esetleg
kirúgnák őket a sebészetről, vagy nem részesülnének
a megfelelő ellátásban. Ugyanakkor a dolog másik
oldala az, hogy ha a családi orvos nem tud róla,
akkor a mindennapos köhögéseket, hátfájásokat és
más egészségügyi problémákat nem a megfelelő
módon fogja kezelni. Tágabb vonatkozásban mindig
ott van az HIV terjesztésétől való félelem, más szó-
val a hálószoba bizalmas közege. Mi történik példá-
ul, ha egy férfi HIV-hordozó és nem hajlandó meg-
mondani a feleségének? Sok egészségügyi dolgozó-
nak az ilyesmi feszültségterhes helyzetet eredmé-
nyezhet, mivel tanácsadói szerepet tölt be és eljöhet
az idő, amikor már nem tarthatja fenn a szakmai
semlegességét a kockázat miatt, aminek a partner ki
van téve...
53
 PETER EVANS ködik, és bizony bőven vannak olyan emberek,
akiknek rossz tapasztalataik származtak abból, hogy
Ez talán hasonlónak minősül ahhoz a helyzethez,
túl sok embernek elmondták.
amikor az orvos fogamzásgátlót ír fel egy nagyon
fiatal gyereknek, akinek a szülei nem tudnak róla?
PETER EVANS
PETER BOR Még egy felvilágosult kórház négy fala között
is?
Teljes mértékben. Azt hiszem, hogy manapság
hormonos eljárásokra hajlanak, tehát igyekeznek
meggyőződni róla, hogy az emberek nem kábítósze- ANNE COCKROFT
reznek. Leginkább ezt a módszert alkalmazzák az
Még egy felvilágosult kórház négy fala között is.
HIV terjedésének a korlátozására.

LEIGH NEALE
PETER EVANS
Nyilvánvaló, hogy sok oka van annak, ha az
Tamson.
emberek nem beszélnek róla és ez teljesen érthető.
Szóval én például rengeteg szörnyű dologról hallok.
TAMSON WILTON Ami viszont engem személy szerint illet, én rögtön
az elején eldöntöttem, hogy nyílt leszek ezzel kap-
Úgy vélem, a megbélyegzés nagyon fontos
csolatban, mert így is éppen elég nehéz együtt élni
probléma. Ebből a szempontból pedig az HIV esete
vele, még a szégyen és a titkolózás nélkül is, és
párhuzamba állítható a leszbikusokéval és a homo-
szerintem elég borzasztó, hogy az emberek rákény-
kosokéval, azt a döntést illetően, hogy nyíltak le-
szerülnek. Nem elég, hogy ilyen helyzetben vannak,
gyenek-e vagy sem a nemiségükkel kapcsolatban.
ehhez még hozzájárul a stressz, hogy nem mondhat-
Sokan érvelnek amellett, hogy a leszbikusok és a
ják el másoknak és az abból eredő stressz, hogy
homokosok helyzete csak akkor fog megváltozni, ha
szégyenkezniük kell miatta és titkolniuk kell.
egyszer mind elárulják magukat és megszámlálják
őket. Amerikában vannak olyanok, akikről akaratuk
ellenére felfedték mások, akik ezt politikailag fon- PETER EVANS
tosnak tartották. Azt hiszem ugyanez elmondható az
Most pedig cserélj süveget, Lee, és légy egy ki-
HIV-ről; mindaddig, amíg az HIV-esek száma rejtve
csit a tanácsadó. Hogyan hatott a HIV és az AIDS
marad, addig kisebbségi problémának tekintik.
társadalmi képe arra, ahogyan dolgozol, megváltoz-
Azokat azonban, akik őrizni akarják a titkukat, nem
tatja, meghatározza azt, ahogyan az emberekhez
tehetjük ily módon a nyilvánosság áldozataivá.
viszonyulsz?

ANNE COCKROFT
LEIGH NEAL
Azt hiszem a mi kórházunk egyik legpozitívabb
Úgy látom, hogy az embereknek ugyanolyan
tapasztalata az, amikor a személyzet egy kiváló
problémáik vannak, mint egyébként, csak éppen
dolgozója nyíltan elmondja és felvállalja, hogy
még pluszban HIV-fertőzöttek is. Magam is így
HIV-fertőzött. Nemrégiben a személyzet egyik tag-
állok az én saját helyzetemhez, és előfordul, hogy
ja, aki pontosan ilyen helyzetben volt, kezelésben
beszélek erről-arról, aztán csak úgy hozzáteszem,
részesült, majd nemrég meghalt, és szerintem az
hogy "mellesleg én is HIV-es vagyok". Ugyanakkor
egész ügy nagyon pozitív tapasztalat volt az egész
persze van egy csomó olyan gond, ami kizárólag a
kórház számára, de manapság ahhoz, hogy erre
HIV miatt merül fel. De tanácsadóként ezt fel kell
képes legyen valaki, igazán rendkívüli személynek
ismerni, különbséget kell tudni tenni.
kell lenni, és szerintem semmiképpen sem szabad
valakit ilyen helyzetbe kényszeríteni...
PETER EVANS
PETER EVANS Anne, szerinted a dolgozókat mennyiben befo-
lyásolta az AIDS-ről és az HIV-ről kialakult közvé-
Ugyanakkor ez egy módja lehetne annak, hogy
lemény?
elismert helyet kapjanak a társadalomban, nem igaz?

ANNE COCKROFT
ANNE COCKROFT
Biztos vagyok benne, hogy befolyásolta, de ne-
Azt hiszem, ez mindkét irányban működne. Sze-
héz ezt pontosan meghatározni. Azt hiszem, ma már
rintem nagyon óvatosnak kell lennünk az olyan
- bár már korábban is mondtam, hogy az orvosoknak
jellegű tanácsokkal, mint: "csak nyugodtan mondd el
nehezükre esik a szexről beszélni és így tovább,
mindenkinek", tudatában kell lennünk, hogy a tár-
ezzel együtt ma már sokkal inkább beszélnek róla,
sadalom, amiben élünk, nem ilyen egyszerűen mű-

54
mint azelőtt, és most már sokkal nyitottabban keze-
lik az olyan kérdéseket, mint a beteg informális
beleegyezése és a titoktartás. Ezeknek a dolgoknak a
nagy része azelőtt magától értetődő volt, szerintem
az AIDS körüli viták rákényszerítették az egészség-
ügyi dolgozókat arra, hogy átgondolják, hogyan is
viszonyulnak a pácienseikhez úgy általában, éppen
ezek a kérdéses dolgok miatt... ezek nem új kérdé-
sek, csak az AIDS máshova helyezi a hangsúlyt.
PETER EVANS
Mindazonáltal olyan korban élünk, ahol a rádió-
ban és a tévéműsorokban olyan kifejezések hangza-
nak el, mint a "penetratív szex" - és más effélék...
ilyesmit mondjuk húsz, vagy akár tíz éve nem hall-
hattunk volna.
embereknek nem lennének előítéleteik a HIV-vel, az
AIDS-szel és azokkal szemben, akik megfertőződ-
nek, és ha a vírus nem járna megbélyegződéssel. A
megbélyegzés velem is csúnyán és elég riasztó mó-
don elbánt: a fiam barátait egy darabig nem enged-
ték a házunkba játszani, mert az utcában tudták,
hogy az AIDS-szektorban dolgozom. Sikerült ugyan
némi általános felvilágosítást tartanom a környéken
ezzel kapcsolatban, de azt hiszem a gondjaink több-
ségét inkább a hozzáállás okozta, mintsem maga a
vírus.
PETER EVANS
Robert Bor, Leigh Neal, Anne Crockroft és
Tamson Wilton, köszönjük, hogy közreműködtek.

ANNE COCKCROFT
Igen, ez valóban így van, és a munkatársaim is
biztosan, öö, szóval ők beszélnek ugyan a kondom-
használatról és effélékről, míg korábban egyáltalán
nem beszéltek ilyesmiről.

PETER EVANS
Robert.

ROBERT BOR
Azt hiszem, az én mostani környezetemben az
HIV miatti stressz más, mint a felnőtt- és gyer-
mek-pszichiátrián, ahol korábban dolgoztam. Nem
abból ered, hogy haldokló emberekkel dolgozunk,
mivel azt hiszem, felkészítettek arra, hogy megbir-
kózzak a stresszel és néhány nehéz helyzettel: hal-
dokló gyerekekkel és felnőttekkel dolgozni, látni,
amint egész családok meghalnak. Azt hiszem a
stressz sokkal inkább a munkakörnyezetből adódik,
a titoktartásból és a terhelésből. Azt hiszem, az
emberek sokszor nem fogják fel, mennyire sok pá-
cienssel foglalkozunk. Vannak ennek ugyanakkor
előnyei is, amik más munkákkal nem járnak, még-
hozzá az, hogy egy nagyon fontos probléma előte-
rében dolgozunk, elég azokra gondolni, amikről itt
beszéltünk, elég az orvosképzésre, az ápolóképzésre
és az általános társadalmi problémákra gondolni és
úgy gondolom, hogy most első ízben sokkal kreatí-
vabb módon sikerült ezeket mind összekapcsolni,
mint azelőtt valaha is.

PETER EVANS
Végül halljuk Tamsont.

TAMSON
Azt hiszem a munkámat nagyrészt az HIV-vel és
az AIDS-szel szembeni társadalmi előítéleteknek
köszönhetem. Talán nem is lenne munkám, ha az

55
19. Reflektiv gyakorlat
MŰSORVEZETŐ
Donald Schon professzort hallhatják majd, aki a
Massachusetts Technológiai Intézetéből érkezett és
a reflektív gyakorlatról fog beszélni. Ezt részletek és
szerepgyakorlatok követik majd a munkáról való
reflexió három különböző módjának az illusztrálása.
Schon professzor mindegyik módszerhez megjegy-
zéseket fűz.
Először elmagyarázza nekünk, mit is ért reflektív
gyakorlaton.
DONALD SCHON PROFESSZOR
Amire itt gondolok, az a következőkkel függ
össze. Először is azzal az elképzeléssel, hogy az
embereknek, például egy tanárnak, egy építésznek
vagy bármilyen átlagos embernek a mindennapi
élete során cselekvés közben vannak olyan ráérzé-
sei, amik csak akkor válnak tudatossá, ha belegon-
dol, hogy mi is az. Az arra vonatkozó tudás pedig,
hogy mit hogyan kell csinálni, a mindennapi életben
és gyakorlatban rejlik, és nem úgy hozzáférhető,
hogy - idézem -: 'az elménkbe pillantunk'. Magával
azzal a dologgal kell kapcsolatba kerülni, amit ép-
pen csinál az ember, és azzal, ahogyan éppen visel-
kedik ahhoz, hogy tudja is, hogy mit csinál.
A második dolog pedig az, hogy megvan a ké-
pességünk, illetve kifejleszthetjük annak a képessé-
gét, hogy cselekvés közben reflektáljunk, és itt a
hangsúly a cselekvés szón van, mint amikor a ko-
sárlabdás cselezik a védő ellenében, mert az igyek-
szik nem hagyni, hogy amaz a kosárhoz jusson.
Vagy mint a jazzklarinétos, aki figyel, hogy a zon-
gora mit csinál és másképpen játszik attól függően,
amit hall. Ez a cselekvés közbeni reflexió nem kell,
hogy kimondassék, sőt gyakran nem is fogalmazódik
meg hangosan. Legtöbbször cselekvés közben törté-
nik és sokszor a testtel van összefüggésben.
Aztán ott van a reflexió tulajdonképpeni harma-
dik szintje, ami a magyarázás folyamata, a gondola-
tok szavakba, vagy más szimbolikus formába öntése.
Hogyan is van az, hogy tudja az ember, hogyan kell
cselekedni, illetve mit is csinálunk, amikor reflektá-
lunk cselekvés közben. Ez mindig egy konstrukció,
más szóval, amikor megfogalmazza az ember, hogy
mit gondol cselekvés közben, vagy megfogalmazza,
hogy mit csinál mint kosárlabdajátékos, ilyenkor egy
konstrukciót hoz létre egyfajta feltételezés által,
hogy ellenőrizze a megfigyelhető viselkedést - és
persze tévedhet is. Te vagy én például szemügyre
vehetnénk ugyanazt a viselkedést és esetleg egészen
mást hoznánk ki belőle, megvitathatnánk, hogy
melyikünk elképzelése a helyesebb és esetleg rá-
56
döbbennénk, hogy egyszerűen csak különböző té-
nyezőkre figyeltünk fel.
MŰSORVEZETŐ
Schon professzor tehát háromféleképpen képzeli
el a reflektív gyakorlatot: felismerni, hogy mit is
csinálunk; reflektálni cselekvés közben, illetve két
lábon járva gondolkodni és feltételezéseket formálni
a saját viselkedésünkről és a velejárókról. De vajon
a reflektív dolgozók hatékonyabbak-e a munkájuk-
ban?
SCHON PROFESSZOR
Azt mondanám, hogy a hatékonyság abban a há-
romféle értelemben függvénye a reflektív gyakor-
latnak, amikről éppen beszélek, feltéve persze, hogy
az alapfeltevéseim helyesek. Egy teniszjátékos, egy
fodrász, egy tanár vagy egy építész kevés valószí-
nűséggé lesz jobb abban, amit csinál, ha nem értéke-
li azt, amit éppen csinál. A puszta erőfeszítés, hogy
jobban csinálja, kevés valószínűséggel jár sikerrel,
ha csak nem fonódik össze azzal, amit csinál. A
meglepő, bizonytalan, vagy ismeretlen helyzetek
megfelelő kezelése nem lesz jó arányú, ha csak nem
képes egyfajta amatőr kísérletezésre, aminek segít-
ségével kipróbálhat sokféle válaszreakciót és ellen-
őrizheti azok hatékonyságát.
Az illető azon képessége pedig, hogy tanulni
tudjon abból, amit csinál, nem lesz elég jó, ha csak
nem tudja megmagyarázni, valamiféle szimbolikus
nyelvbe önteni, hogy tulajdonképpen mit is csinál.
Nos, ezek a feltevéseim lehet, szóval sokféleképpen
lehet ellenük érvelni, de ha elfogadják őket, akkor a
hatékonyság növelhető ily módon a reflexiós gya-
korlaton keresztül. Nehéz elképzelni, hogyan válhat
hatékonyabbá az ember, ha ezt nem alkalmazza.
MŰSORVEZETŐ
Donald Schon azt állítja, hogy a dolgozóknak
reflektívvé kell válniuk a munkájukban, mert kide-
rült, hogy a tudásuk kívánnivalókat hagy maga után.
Ô ezt a szakmai önbizalom krízisének nevezi. De
vajon ez a krízis együtt jár-e a szakmává válással, és
ha igen, az egészségügyi és jóléti dolgozóknak fel
kellene-e hagyniuk a szakmai státusz elérése való
törekvésükkel?
SCHON PROFESSZOR
A hatvanas évek óta, az elmúlt harminc év során
az orvostudományban észlelhető volt az önbizalom
fokozódó krízise, az egészségügyi dolgozóknak és a
szociális munkásoknak pedig soha nem is volt sok
önbizalmuk. Ha történt is változás, az nem más,
mint hogy most mindőjük egyenlőbb mértékben
szenved ettől a krízistől. A szakmai státusz elérésére
való törekvés erőteljes tendencia már legalább har-
minc vagy negyven éve és emlékszem, amikor az
Elnöki Bűnügyi Bizottságnak dolgoztam a hatvanas
évek elején, az egyetlen dolog, amiben ott egyetér-
tettek az volt, hogy a szakmává válás folyamatához
tartozik az, hogy a rendőröknek főiskolai végzettsé-
get kell szerezniük.
Státusz, ellenszolgáltatások, fizetés - mindez
összekapcsolódott a szakmai státusz fogalmával. Azt
elvárni tehát, hogy az egészségügyi dolgozók és a
szociális munkások ne törekedjenek a szakmai stá-
tusz elérésére, egyet jelent azzal, hogy alacsony
helyen maradnak a társadalmi rangsorban, alacsony
fizetést és kevés ellenszolgáltatást kapnak és meg-
marad az alacsony státuszuk. Azt gondolom azon-
ban, hogy most már talán jobb helyzetben vagyunk
ahhoz, hogy megpróbáljuk újragondolni és újrafo-
galmazni azt, hogy mit értünk szakemberek és mit
szakmai képzés alatt.
MŰSORVEZETŐ
Nos, hogy vajon az egészségügyi és jóléti dol-
gozók a hagyományos szakmák közé tartoznak-e -
mindenesetre gyakran bürokráciákban dolgoznak.
Feszültség húzódik-e a dolgozók reflektív gyakorla-
tának a fejlődése és a között, hogy a bürokrácia
menedzserei ellenőrzik a munkájukat?
SCHON PROFESSZOR
A szakmák részét képezik a bürokráciának, mert
a bürokrácián belüli specializált szerepkörökbe való
bejutás feltételeit képezik: ilyen például a technikai
specializáció. Ha pedig a szakmává válásra nagy
hangsúlyt fektetünk, akkor az összeegyeztethetetlen
lesz a bürokratikus kontroll bizonyos mechanizmu-
saival. Nézetem szerint elvileg azonban nem össze-
egyeztethetetlen egy bizonyos típusú ellenőrzés
gyakorlásával, másfajta ellenőrzésével. Ha tehát úgy
próbálsz engem ellenőrizni, hogy megállapítod, mire
vagyok képes és mire nem, azaz ahelyett, hogy úgy
kelljen elsétálnom valaki előtt, hogy bizonyos tá-
volságot tartok minden egyes lépésem között, in-
kább azt ellenőrzöd, hogy mennyi idő alatt érek el a
szoba egyik végéből a másikba, tehát azzal ellenőr-
zöl, hogy felméred, milyen megoldással tudom ezt
teljesíteni, ahelyett, hogy meghatároznád magát az
eljárást, amit el kell végeznem, tehát inkább cselek-
vési szabadságot kapok a feladaton belül, és akkor
akár tanulhatok és kísérletezhetek, hogy mi a leg-
jobb módja a feladat elvégzésének.
Ez volt a végrehajtási kritérium versus meggyő-
ződéses ellenőrzés mint a kontroll módszereinek a
meghatározása. Hátra van még ugyanakkor magának
a végrehajtási kritérium meghatározásának a kérdé-
se: hogyan állapítja meg egy szervezet a végrehajtási
alapkövetelményeit és azt, hogy mekkora szerepe
van az egyéneknek maguk e követelmények megha-
tározásában, ami szerintem ma már a dolgozók ha-
táskörébe tartozik?
MŰSORVEZETŐ
Schon professzor azt állítja, hogy a végrehajtási
módra vonatkozó részletes előírás korlátozza a le-
hetőségeket, míg az elvégzendő feladatok feletti
kontroll elegendő szabadságot biztosít a reflektív
gyakorlathoz.
Most kérjük ne olvassa tovább, és térjen vissza a
Tankönyv 4 részéhez. A következő három felvételen
három különböző módját figyelhetjük meg annak,
ahogyan az emberek reflektálnak a munkájukról. Az
első felvételrészletben Sue-t és Judy-t hallhatjuk
majd, akik mindketten telefonos szolgálatot teljesí-
tenek krízishelyzetben lévő nőknek nyújtott tanács-
adással. Judy szombat éjjel dolgozott, Sue pedig
felhívta, hogy lehetőséget adjon neki elmondani,
hogyan zajlott.
(Telefoncsöngés)
SUE
Judy... hallo... Hogy vagy?...
JUDY
Megvagyok.
SUE
Jól van, hogy ment a szombat éjjel?
JUDY
Öö, hát jó zsúfolt volt. Öö.. két hívásom volt, de
tulajdonképpen nagyrészt elment velük az éjszaka,
kábé éjfélkor tettem le a telefont.
SUE
Ejha, mikor volt az első hívás?
JUDY
Az első hívás úgy fél tíz körül lehetett, körülbe-
lül.
SUE
Ki volt az?
JUDY
Egy nő Nottingham-ből, öö...
57
 SUE JUDY
Ô rendszeresen telefonál? Nagyon magányos.

JUDY SUE
Nem, ő még soha nem telefonált, szóval már elég Fel tudsz idézni valamit konkrétan?
régóta tudott rólunk, de általában nem nagyon tud
telefonálni, nem hiszem, hogy lenne saját telefonja,
JUDY
mert valami barátoknál volt, szóval öö... kihasználta
az alkalmat és jó sokat beszélt. Amikor éppen így éreztem magam?... értem...
Öö... (szünet) Nem emlékszem konkrétan, nem.
SUE SUE
Te mit szóltál hozzá? De többször is volt már ilyen?

JUDY JUDY
Úgy éreztem, nem is tudom, nem volt túl nehéz Tessék?
beszélgetés, de valahogy nagyon öö... nagyon saj-
náltam, talán azért, mert annyira elhagyatott, vannak
SUE
ugyan körülötte emberek, de szóval senki nem érti
meg, vagy hallgatja meg, vagy ilyesmi... Többször is volt már ilyen, ugye?

SUE JUDY
Hogyan hatott ez rád, te magadra? Igen, azt hiszem, igen, igen. Szóval amikor arra
gondolok, hogy vannak emberek, akik mintha tud-
nák, hogy milyen az életem, és tudnak azokról a
JUDY
dolgokról, amik gondot okoznak nekem, és még
Valahogy elcsüggesztett. Valahogy átéreztem a segítenek is, de az az érzésem, hogy nem igazán
félelmét, a reménytelenségét, hogy a világ annyira értenének meg. Szóval ennél a nőnél, aki telefonált,
gonoszul bánik vele, tényleg. Alig tudom elképzelni, ez még rosszabbnak tűnt. Szóval elment az elme-
hogyan bír kitartani, erős negyvenes, bőven a negy- gyógyászatra és öö...talán ott kap majd némi segít-
venes éveiben jár, és igen, szóval úgy tűnik, hogy séget, támogatást, egy kis megértést, legalább vala-
egész életében senki sem támogatta, senki sem ér- mit. De azt mondta, hogy ott még szinte rosszabb
tette meg vagy hallgatta meg, szóval egész idő alatt volt, mint általában.
ez ment.
SUE
SUE
Az elmegyógyintézetben még rosszabb volt?
Hogyan érintett ez téged?
JUDY
JUDY
Tessék?
Nem is tudom, csak úgy, szóval nagyon elkese-
rítő.
SUE
Az elmegyógyintézetben még rosszabb volt?
SUE
Nem emlékeztetett valamire?
JUDY
Úgy tűnt, igen, hogy ott még sokkal rosszabb
JUDY
volt neki.
De, azt hiszem néha én is érzem így magam.
Igen.
SUE
Te mit szóltál ehhez?
SUE
Értem. Milyen érzés?

58
 JUDY
Hát csak valahogy, nem is tudom, elkeseredést
éreztem miatta...
SUE
Előfordult, hogy magad miatt keseredtél el?
JUDY
Tessék?
SUE
Éreztél már ilyen elkeseredést magad miatt?
JUDY
Azt hiszem, amikor saját magamról van szó,
mindig úgy érzem, hogy belül egész erős vagyok.
SUE
Persze hogy az vagy. És kívül?
JUDY
Kívül nem érzem annyira erősnek magam.
Mintha teljesen sebezhető lennék, és azt hiszem
könnyen megbántódom, de közben úgy érzem, hogy
van bennem valami egész mélyen, ami nagyon erős,
és ezt nem éreztem ennél az asszonynál, aki telefo-
nált, pedig talán kellett volna, végül is már negyven
nehéz éven át tartotta magát. Minden, amit mondott,
valahogy azt sugallta: "még soha senki nem hallga-
tott meg". Egész életében soha senki nem hallgatta
meg.
SUE
Az, hogy te most meghallgattad, jó érzés volt?
JUDY
Igen, igen, az jó érzés volt.
SUE
Jól van, ügyes vagy. Mit mondtál még neki, mi-
közben végighallgattad?
JUDY
Hát, próbáltam segíteni neki végiggondolni,
hogy a környéken, ahol lakik, hova fordulhatna
segítségért, de nem ismerem annyira jól azt a kör-
nyéket, szóval csak azt tudtam mondani, hogy men-
jen el a MIND-ba, vagy a Nők Központjába, ilyen
helyekre, meg keressen mást is...
SUE
Nagyon jól tetted. Gondolt már rá?
JUDY
Nem hinném, hogy gondolt volna rá, nem, nem
hiszem.
MŰSORVEZETŐ
Miután meghallgatta a párbeszédet, Donald
Schon megjegyezte, hogy Judy-n erősen érződött az
igyekezet, hogy kontrollálja a csüggedtségét, noha a
telefonbeszélgetés nem volt különösebben nehéz.
DONALD SCHON PROFESSZOR
A hívóra vonatkozóan az áll, pontosabban a hí-
vásban rejlő veszély az, hogy felelevenítheti az
ember saját tapasztalatait és érzéseit, amiket nem
dolgozott fel, amiket nem tud kontrollálni, vagy
amik fájdalmasak voltak. Éppen ezért ahhoz, hogy
megnevezhesse azt, amit a telefonáló asszonyban lát,
vagy amit vele kapcsolatban tapasztal, és amit ez a
tapasztalat őbenne ébresztett, hogy ennek milyen
jelentősége van és így tovább, szóval ahhoz, hogy
mindez tetten érhető legyen, explicitté és tudatossá
váljon, kísérletet lehet tenni a hívás előidézett ide-
gesség, lehetséges fájdalom és veszély hatástalaní-
tására.
Mindezt értem is. De érdekelne az is, hogy a hí-
vó hogyan kér segítséget?
MŰSORVEZETŐ
A második felvételen Neil, egy pszichiátriai
ápoló konzultál Jill-lel, egy pszichiátriai szociális
munkással. Különböző foglalkoztatási keretben
dolgoznak, a konzultációs körülmények pedig ön-
ként vállaltak. Azon a ponton csatlakozunk a kon-
zultációhoz, ahol Neil éppen beszámol egy interjú-
járól, amit nem sokkal korábban egy nővel készített,
akinek nehezére esik kifejezni az érzéseit. A páciens
előzőleg odaadott Neilnek egy feljegyzést, amit a
gyerekkoráról készített az anyukájával kapcsolatos
problémáiról. Neil szerette volna, ha közösen olvas-
sák el, de ezt páciense nem akarta.
NEAL
Dühös lettem, haragot éreztem ezzel az emberrel
szemben, aki otthagyta, magára hagyta ezt a gyere-
ket és egyáltalán nem foglalkozott vele. És hát... ő
meg csak ült ott, én meg úgy éreztem, hogy fel kell
kelnem, hogy kidühönghessem magam. Ô pedig
csak csendesen és nyugodtan belenyugodott, én
pedig igen, nos, én szörnyen csalódott lettem és
dühös és feszült. A beszélgetés végére úgy éreztem,
hogy legszívesebben fizikai kontaktust teremtenék
vele, mintha az valamiképpen feloldhatná a kötött-
59
ségét. Valami erősen visszatartott ettől, valahogy...
tudom, hogy ez őt kényelmetlenül érintené, és hogy
nehéz lenne neki, de másokkal biztosan ezt tettem
volna, csak éppen vele nem.
MŰSORVEZETÔ
Később Jill kikérdezi Nealt az érzéseiről, amiket
a csupán egy órával a konzultáció előtt folytatott
interjú ébresztett benne.
JILL
Csak arra voltam kíváncsi, hogy mennyire ma-
radtak meg benned ezek az érzések, amikről most
beszéltél, és amiket az interjú idézett elő, lévén hogy
ilyen kevés idő telt el, amióta beszéltél vele. Mintha
egyfajta üresség-érzésről lenne szó .
NEAL
Nem... nem annyira üresség-érzés, inkább düh és
kiábrándultság. Igen, főleg düh, azt hiszem. Tulaj-
donképpen még most is meglehetősen feszült és
dühös vagyok.
JILL
Mintha ez inkább abból jönne, amit az anyuká-
járól mondott, mint... gondolod, hogy inkább amiatt
van, mint attól, hogy egyedül kellett elolvasnod,
amit írt? Tulajdonképpen én csak próbálom - talán
sikertelenül - felülvizsgálni a megfigyeléseimet,
szóval úgy érzem, mintha sokkal inkább a magá-
nyosságra koncentráltam volna, amit neked az je-
lentett, hogy magadra hagyott a szöveggel, ahelyett,
hogy együtt olvastátok volna el... igen.... most pedig
már az merült fel bennem, hogy legalább annyira
közrejátszik a düh, a kiábrándultság és a feszültség,
amit kiváltott benned a beszélgetés és az, amit az
anyukájáról mondott.
NEIL
Így van, öö..azt hiszem, szóval a beszélgetés, az
előző találkozás, amikor elolvastam, amit írt. Szóval
akkor tényleg nagy magányosságot, ürességet és
szomorúságot éreztem. Az nem igen váltott ki belő-
lem dühöt akkor. Azt hiszem, ma a düh nem annyira
amiatt jött, amiket mondott, bár amiatt is dühösnek
érzem magam, sőt már akkor volt bennem düh,
amikor elolvastam a feljegyzését, de még inkább, azt
hiszem, szóval a csalódottságból jött inkább, hogy
bármit csináljunk is, őt még mindig kísérti ez... És
tulajdonképpen legszívesebben megfognám és csak
ráznám és azt mondanám neki, hogy OK, most már
szabad dühösnek lenni, most már kijöhet az egész
feszültség. Nagyon feldühít az, hogy ennyire hatal-
mában tartják ezek a régi élmények, és hogy valaki
még mindig meghatározza, hogy mit mer mondani
és mit nem és hogy hogyan mondhatja el.
60
JILL
Miközben beszéltél arra gondoltam, vajon a
késztetésed, hogy fizikai kontaktust teremts vele
nem éppen emiatt van-e. Szóval kezdettől fogva úgy
hangzott, mintha valahogy meg szeretted volna
vigasztalni, mintha valahogy szeretnél érte nyúlni ...
igen...
Aztán pedig arra gondoltam, hogy mintha ennek
a te vele kapcsolatos saját csalódottságodhoz is köze
lenne, és ahhoz, hogy szeretnéd megrázni, vagy
legalább valamiféle kontaktust teremteni... igen... Ez
talán valamivel agresszívabb is, mint szeretnéd, és
talán éppen ezért érzed úgy, hogy valami visszatart
tőle.
NEAL
Igen, értem, hogy mire gondolsz.
MŰSORVEZETŐ
Donald Shon hallotta a felvétel-részletet a kon-
zultációból és egy-két gondolatot hozzáfűzött.
DONALD SHON
Az interjú feldolgozása úgy történik, hogy kér-
désekkel segítenek az ápolónak felülvizsgálni az
érzéseit, különösen azokat, amiket a beszélgetés
ébresztett benne. Aztán pedig megpróbálják ráve-
zetni, hogy honnan is erednek ezek a benyomások,
mit árulnak el az interjúalanyról, mit az ápolónak a
róla alkotott véleményéről, és a vele való kapcsola-
táról. Így a kérdező például azt mondja: "Meg akar-
tad érinteni, fizikai kontaktust akartál vele létesíteni,
mégsem tetted". Majd felveti, hogy "talán azért nem
tetted meg, mert ebben a szándékban több az agresz-
szió, mint amennyinek tudatában vagy, mert annyira
dühös vagy rá, szeretnéd felrázni, annyira feldühít,
hogy ennyire passzívan fogadja, ahogyan az anyja
bánik vele. Ez odalopózik a kapcsolatba és ezért
visszatartod magad". Az interjú tehát az ápolónak a
páciensével való tapasztalataihoz kapcsolódó tudat-
alatti jelentésváltozatait mutatja meg, és segít az
ápolónak felderíteni ezeket a tudatalatti jelentéseket.
MŰSORVEZETŐ
Az utolsó részlet egy szerepgyakorlatból való,
amit a kurzust készítő csoport, munkatársaik és
egyetemi hallgatók végeztek. Jill elvált anyuka, aki
egyedül neveli Veronika nevű lányát és Clare nevű
fogadott lányát, akik mindketten 14 évesek. Jill
megkérte Briant, szociális munkását, hogy látogassa
meg, mert nagyon dühös Clare-re, amiért lopott egy
boltban. Attól kezdve halljuk a beszélgetést, hogy
Clare elmeséli, mi történt.
 CLARE
Hát diszkóba mentem este és hát ott voltam a
boltban és megláttam egy pár fülbevalót, amit, szó-
val amit nagyon akartam. Úgysem volt fülbevalóm
aznap estére és nem volt nálam pénz, úgyhogy egy-
szerűen becsúsztattam a kézitáskámba.
BRIAN
Ez először fordult elő?
CLARE
Hát, nem.
BRIAN
Szóval nem, no és hogyan kezeltétek, szóval,
Jill, egyáltalán hogyan jöttél rá?
JILL
Nos, hát megkérdeztem, honnan van a fülbevaló.
(Nevetés)
BRIAN
Szóval elég egyértelmű volt, igaz?
JILL
Nem is tudom, szóval ezt valószínűleg nem is
kellene mondanom, mert erről még nem beszéltünk
veled, Clare, de azt hiszem teljesen megzavarodtam,
mert általában nagyon vigyázok a pénzemre, ezt te is
tudod, és félreteszek pénzt arra az esetre, ha felme-
rülne valami, és mintha hiányozna pénz...
CLARE
Nem én voltam...
JILL
Remélem, hogy nem te voltál, de szóval érted...
arról van szó, hogy felmerült bennem, hogy vajon
még mit csinál Clare? Biztos lehetek-e benne, hogy
minden más a házban biztonságban van? Talán ezt
nem kellett volna felhoznom.
CLARE
Jól van, el is mehetek máshova, nem számít, én
elköltözhetek, nem érdekel.
JILL
Nem, nem szeretném, ha elköltöznél, Clare,
mondtuk, hogy maradhatsz és... azt szeretnénk, ha
Clare otthon érezné magát, igaz?
BRIAN
Nézzük csak. Amikor ilyesmi történik, az elég
bosszantó lehet mindenkinek, akit érint... hadd lás-
sam csak... hadd kérdezzelek téged, Veronika, mit
szóltál hozzá, amikor megtudtad?
VERONICA
Nem is tudom.
BRIAN
Mit gondoltál, hogyan fog reagálni az anyukád,
amikor megtudja, hogy Clare lopott?
VERONICA
Hát, gondoltam, hogy dühös lesz. Arra gondol-
tam, hogy nagyon dühös lesz.
BRIAN
Rendben. Mit gondolsz, hogyan reagálna, ha te
csinálnál ilyesmit?
VERONICA
Hát valószínűleg nagyon dühös lenne.
BRIAN
Rendben. Szóval szerinted másképpen állt
Clare-hez, mint ahogy hozzád állt volna, ha te csi-
nálsz ilyet?
VERONICA
Igen.
MŰSORVEZETŐ
Biran-nel eljött az egyik kollégája, Diane. Rög-
tön az elején elmondták, hogy ővele is konzultál-
hatnak majd a problémáikról. Beszélgettek a csa-
ládtagokkal arról, hogy ki hogyan reagált a bolti
lopásra és arról, hogy hogyan élik meg a családi
együttlétet. Diane ezután azt javasolta, hogy ő és
Brian értékeljék a hallottakat.
DIANE
Azt javaslom, hogy most mi ketten beszéljük
meg, amit leszűrtünk az eddigiekből, Jill, Clare és
Veronika pedig hallgassanak meg bennünket. Aztán
pedig ők elmondhatnák, hogy szerintük megértők
61
vagyunk-e, illetve hogy mi másról kellene még be-
szélnünk... rendben... igen... OK...
Felmerült bennem, hogy Clare talán azt gondol-
ja, Jill Veronika miatt sohasem aggódik... igen...
szóval hogy mindig csak őmiatta, Clare miatt. Már-
pedig én fogadni mernék, hogy Jill Veronika miatt is
aggódik.
BRIAN
Másrészt Veronika nem érzi-e úgy, hogy ha van
is otthon egy barátja és ez jó, de hogy emiatt Jill
kevesebbet foglalkozik vele... igen... mert neki is
vannak gondjai az életében, nehézségek az iskolá-
ban, meg ilyesmik. És hogy Clare miatt fontos, hogy
ő jól viselkedjen.
DIANE
Igen, méghozzá annyira jól, hogy ezért nem tud
igazán önmaga lenni... igen... sokszor... igen... és
nem tudja jól érezni magát... igen... Az is felmerült
bennem, hogy Jill talán nem bízik benne eléggé,
hogy szülőként tudna reagálni Clare-rel kapcsolat-
ban, míg Veronikával szemben ebben teljesen nyu-
godt lehet. Veronikának szüksége volt... igen... hogy
úgy nőjön fel, hogy legyenek bizonyos korlátai,
hogy tudjon viszonyulni másokhoz, de közben
Clare-hez mégsem tud... mert lehet-e kiabálni egy
vendéggel ... igen... És valahogy úgy érzem, hogy
most Clare vendégből átalakul és fokozatosan
Jillhez és Veronikához kezd tartozni.
BRIAN
Igen.
DIANE
Egyetértesz?
62
BRIAN
Győződjünk meg róla. OK, hallottátok a beszél-
getést: abban, amit elmondtunk, van-e olyasmi, ami
szerintetek is igaz, vagy ellenkezőleg, olyasmi,
amivel nem értetek egyet, vagy bármi egyéb, ami
esetleg felmerült bennetek a tőlünk hallottak alap-
ján? Ki szeretné kezdeni?
JILL
Szerintem sok igazság van abban, amit elmond-
tatok, de nehéz nem azt kihallanom belőle, hogy
jobb anyjának kellene lennem Veronikával is és
Clare-rel is, szóval nem gondolom, hogy ti igazán
ezt mondtátok volna, inkább csak ez jár az eszem-
ben és ez aggaszt. (Igen.) Azt hiszem azonban, hogy
amit arról mondtatok, hogy jobban ismerjük meg
egymást és hogy kényelmesebben érezzük magunkat
együtt, szóval erre szerintem is szükség lenne, talán
módot kellene rá találnunk.
MŰSORVEZETŐ
A szerepgyakorlatban Brian és Diane láthatóan
nagyon nyíltan konzultáltak, méghozzá úgy, hogy
közben a család is jelen volt. Donald Schon ugyan-
akkor kétségeket támasztott a felől, hogy a család-
nak elegendő beleszólása volt-e a dologba.
DONALD SCHON
Amikor a konzultáns azt mondja: "most megbe-
széljük a hallottakat, ti pedig hallgassátok meg,
rendben?" Azzal, ahogyan megkérdezte, hogy így
rendben lesz-e, azt sugallta, hogy ha nincs rendben,
akkor mondják meg, ugyanakkor ebben a szituáció-
ban nagyon kevés a valószínűsége annak, hogy más
választ kapjon a két lánytól, mint azt, hogy 'rend-
ben'.
MŰSORVEZETŐ
Amennyiben Schon professzorhoz hasonlóan ön
is úgy gondolja, hogy a családnak kevés beleszólási
lehetősége volt Brian és Diane élő konzultációjába,
esetleg gondolkodjon el azon, hogy általában meny-
nyi beleszólása van az embereknek a konzultáció
módjába, amit a tanácsadó dolgozó választ meg.
 MÁSODIK RÉSZ
EGYÉB DOKUMENTUMOK

63
1.David beszámolója Jane terhességéről és vajúdásáról
Fogamzás előtt
Az, hogy el kell mennünk egy termékenységi kli-
nikára elbátortalanító és ijesztő volt. Valahogy egész
felnőtt voltunk - mind biológiai, mind társadalmi
érettségünk arra, hogy gyerekünk legyen - forgott
kockán. Aztán ahogy kiderült nyugodtak és támoga-
tóak voltak. Mindig ugyanazzal a tanácsadóval ta-
lálkoztunk, aki tett némi erőfeszítést arra vonatkozó-
lag, hogy megismerjen minket egy kicsit, hogy em-
lékezzen a nevünkre, és hogy biztosítson nekünk
némi időt, hogy beszélgessünk. A folyamat bátorító
volt. Minden esetben megmondták nekünk a vizsgá-
latok eredményét, megkértek minket, hogy nézzük
meg mikroszkópon keresztül a tekergő spermákat, és
szerencsére nem vett túl sok időt igénybe a probléma
megoldása.
Szülés előtt
Még a fogamzás előtt, Jane azt mondta, hogy ki
akarja próbálni az otthoni szülést és azt akarja, hogy
Nicky legyen a bába. Én szkeptikus voltam. A kór-
házakban vannak szakértők, van vér és fel vannak
szerelve minden eshetőségre. Mi történne, ha valami
nem menne rendben?
Mikor Nicky és Katrina először jött el hozzánk,
nagyon hosszan beszélgettünk. Meg akarták beszélni,
hogy miért akarunk otthoni szülést, beszélni akartak
egész attitűdünkről, elvárásainkról és hátterünkről.
Elmagyarázták, hogy a gyermekvállalás minden
aspektusát számításba akarták venni, és nemcsak a
szülés technikai aspektusaival kívántak foglalkozni.
Előhozakodva az érzéseimmel kifejtettem számomra
eretnekül hangzó kétségeimet az otthoni szüléssel
kapcsolatban. Azon vettem észre magam, hogy le-
szögezem milyen fontos abbahagyni kockázat vagy
veszély esetén, és azt láttam, meglepetésemre, hogy
Nicky és Katrina egyetért velem.
Ezek után már rendszeresen tartottunk
szüléselőkészítő találkozókat, nálunk vagy náluk,
ahol lépésről lépésre végigmentünk a szülésre való
előkészületeken; ahogy haladtunk elég bensőséges
kapcsolatot alakítottunk ki.
Úgy gondoltuk, hogy szüléselőkészítő órákra is
kellene járnunk. Felhívtam a helyi Nemzeti Gyer-
mekszülési Alapot (National Childbirth Trust, NCT)
csakhogy megtudjam, az ő óráik már tele vannak
(majdhogynem a fogamzás előtt kell jelentkezned).
De a nő akivel beszéltem elmondta, hogy ő második
gyermeke születése előtt egy Pam nevű nő óráira járt.
Némi szégyenkezéssel mondta ezt el. Pam nem volt
az NCT által elismert tanár, és így hivatalosan senki
sem javasolhatta volna őt az NCT-től; de nekem azt
mondták, nagyon jó.
64
Pam a hatvanas éveiben járó kicsi, vékony, spor-
tos nő volt. Rózsaszín melegítőben üldögélt és rész-
letesen és hosszan magyarázott a szülés folyamatáról,
mi történhet, mi lenne jó és hogyan lehet baj. Kü-
lönböző fajta légzéseket gyakoroltunk, beleértve a
mókás "IV. szint"-et, ahol olyan hangosan kell éne-
kelned, ahogy csak a torkodon kifér. Jane, aki akkor
még nem gondolt a vízbenszülésre, meglehetősen
találóan - ahogy később kiderült - a "Hajtsd, hajtsd,
hajtsd a csónakod"-at választotta.
Pam évek óta tartott szüléselőkészítő órákat. Le-
nyűgözte a szülés és annak folyamatai; egyik lányát
annyira fellelkesítette, hogy ő maga is bába lett. A
tanítás modern divatirányzatai szempontjából Pam
módszerei didaktikusak voltak; de ülni az órákon és
hallani mindent ilyen részletességgel, és ilyen nyu-
godt biztossággal, leírva és megbeszélve, az erő, az
önbizalom és a tudás csodálatos érzését teremtette
meg - azt, hogy tudni fogjuk mit tegyünk és hogyan
birkózzunk meg a szülés folyamatával.
A szülés
Mire eljött Jane ideje úgy éreztük, minden nagyon
elő van készítve. Némi gondolkodás után béreltünk
egy szülőmedencét. Megerősítettem a nappali padló-
ját, hogy elbírja tekintélyes súlyát. Voltak törülkö-
zőink, krémjeink, babaruháink, újságaink, műanyag
lepedőink, dextrosolunk meg minden, egy nagy mű-
anyag dobozban, hogy tudjuk hol vannak ha itt az
idő.
Az időjárás ragyogó meleg volt, a legforróbb
nyár 1976 óta, vagy amióta mérik vagy ilyesmi.
Egyik hétfőn Jane felhívott telefonon. "Azt hi-
szem elkezdődött." Mikor hazaértem Jane-nek fájásai
voltak, meglehetősen gyengén, meglehetősen rend-
szertelenül. Egész éjjel néhány percenként fájásai
voltak; én feküdtem mellette és a hátát dörzsöltem. A
fájások között próbáltam szundítani, de kevés siker-
rel. Ugyanez folytatódott egész nap. Öt vagy hat
percenként egy összehúzódás; Jane-nek fáj valam-
ennyire, lélegzés és hátdörzsölés azt csillapítandó.
Este jött Nicky és Katrina. Előadtam nekik mind az
adatokat arról, hogy milyen gyakran és mióta vannak
fájásai Jane-nek. Már fáradt voltam, egy éjszaka
kevés alvással és csak egy pár ellopott óra délután.
"Akarod, hogy megvizsgáljalak? Nem hiszem,
hogy sok értelme van, csak csalódnál, hogy hol tar-
tasz." Becsapottnak éreztem magam. Nem fogta fel
Nicky mennyi erőfeszítésébe került ez Jane-nek?
Hogy gondolhatja, hogy mindez a nehéz vajúdás nem
számít?
"De hívjatok éjszaka ha szükséges." Nicky és
Katrina elment.
 A rákövetkező éjszaka hosszú volt, és nehéz.
Jane-nek elég komoly fájásai voltak rendszeresen.
Együtt lélegeztünk; dörzsöltem a hátát. Egy ideig
Jane a szülőmedencében volt, de aztán kiszállt és
beült egy székbe a kandalló előtt. Minden egyes
fájáskor felállt és megragadta a kandallópárkányt; én
szorosan mellé álltam és erősen masszíroztam a
hátát.
Reggel hat körül jött Nicky és Katrina. Az utolsó
órában Jane fájásai lassabban jöttek. Összehúzva
magát feküdt a heverőn és kimerültnek látszott. Me-
leg volt.
A következő néhány perc megrázó volt. Nicky
azt mondta, "Azt hiszem, jobb ha megvizsgállak."
Ahogy tapintott, már akkor is egy kicsit aggódó arca
elsápadt. "Azt hiszem érzek egy feneket."
Ekkor nagyon keveset tudtam a farfekvésben tör-
ténő szülésről. Mindenki más, Jane, Nicky és Katrina
úgy látszott tudja. Pillanatok alatt eldöntötték, hogy
Jane-nek a King's-be kellene mennie. Nicky felhívta
a kórházat. Jött a mentő.
A kórházban felgurultunk a szülőosztályra. Egy
alapos letolásra számítottam. Mit csináltunk, hogy
nem diagnosztizált farfekvéssel behozunk egy 24
órája vagy régebb óta otthon vajúdó nőt? Jött a gya-
korló orvos. Jött a főorvos. Elmagyarázták, hogy egy
sor jó érv szól az azonnali császár mellett. Jane,
mindazonáltal, meg akart próbálkozni a vaginális
szüléssel; meglepetésemre az orvosok beleegyeztek.
Tökéletesen megfelelt nekik, hogy engedélyezzenek
egy kísérletet a vaginális szülésre egy (ésszerű) fel-
tétel mellett, hogy Jane medenceátmérőjének elég
nagynak kell lennie a baba fejének.
Jane fájásai most elég gyengék voltak és vi-
szonylag ritkák. Következett a baba ultrahang mérése
és röntgen, hogy megmérjék Jane medenceátmérőjét.
Reggel beugrott az aneszteziológus főorvos, hogy
bemutatkozzon arra az esetre ha a későbbiekben
szükség lenne rá. Ebédidőre megszületett a döntés az
asszisztált vaginális szülésről. Az aneszteziológus
beadott egy epidurálist, és feltettek egy oxytocin
csepegtetőt.
Hirtelen minden szétesett: az epidurális blokk el-
lenére Jane-nek borzalmas fájdalmai voltak. Egyál-
talán nem hasonlított semmihez ami az előző éjsza-
kán történt, mikor együtt küzdöttünk a fájdalommal,
csillapítva és kézben tartva azt. Ez iszonyú volt;
abban a pillanatban, mielőtt a fájdalomnak enyhülnie
kellett, Jane tényleg komolyan szenvedett.
Ez így ment körülbelül egy óráig mielőtt találtak
egy aneszteziológust, hogy fokozza az epidurális
érzéstelenítést.
Az időszak ami azután következett csodálatos
volt. Jane-nek csillapítván immár fájdalma, az
oxytocin kiváltotta egyenletes, figyelemmel kísért
összehúzódásai vannak. Nicky, és a kórházi bába
bátorítja. Az egész békés volt és nyugodt, a
szorongattatottság háttérben meghúzódó érzése elle-
nére.
A kórházi bába a biztatás és a bizalom sziklaszi-
lárdságú forrása volt.
Lassan Jane teljesen kitágult állapotba került.
Továbbléptünk a második szakaszba. Jane,
Katrina-val az egyik oldalán, velem a másikon
nyomni igyekszik mikor semmilyen érzése nem árul-
ta el neki mit és hogyan nyomjon. A bába vezényeli a
folyamatot.
A második szakasz két órája után, csaknem éjfél
volt. A gyakorlóorvos bejött a szobába; tudtuk, hogy
kezdett aggódni a baba állapota miatt. Mindannyian
tudtuk, hogy előbb vagy utóbb ragaszkodni fog a
császárhoz. És ezért a második szakasz nyomása és
igyekezete igazán szorongató volt. De Jane, mosta-
nára kimerülve két nap, két éjszaka vajúdás és nem
alvás után, halkan azt mondta "Azt hiszem elég volt."
A csepegtetőt elzárták, és míg az anesztezioló-
gusokat és mindenkit összegyűjtöttek egy műtéthez,
egy furcsán békés időszak állt be. Jane nagyon fáradt
volt, de jóformán nem voltak fájásai most, hogy nem
csepegtettek.
Jane epidurálisát feltöltötték, és feltöltötték, a le-
hető legnagyobb dózisra.
A császár gyors volt és szakszerű. Rosie megje-
lent, méltatlankodott és az újraélesztő asztalra került.
Ott, talán harminc másodpercig a vére kékké vált és
nem lélegzett, ahogy egy fiatal gyermekgyógyászati
SHO próbálta újraéleszteni. De aztán a karjaimban
volt. Jane-t akinek az érzéstelenítése most kezdett
elmúlni, varrták össze, de fájt. "Csak tartsd a babát
ahol láthatom; akkor nem számít a fájdalom."
Mit mondhatnék a szakemberekről és a szülésről?
Nicky és Katrina egyaránt mindvégig a lehető leg-
biztosabb támaszt nyújtották. Támaszt, hogy vigyük
véghez amit akarunk, de olyan támaszt, amit kiegé-
szített egy érzés, hogy ők értenek hozzá és tudják mit
tegyenek, és képesek és készek helytállni egy válsá-
gos helyzetben.
Különös módon akkor, mikor felfedeztük, hogy
Rosie farfekvéses helyzetben van, bizalmam
Nicky-ben és Katrina-ban nem ingott meg; egyetlen
pillanatban sem éreztem, hogy cserbenhagytak azzal,
hogy nem diagnosztizálták ezt. És a rákövetkező
napon a kórházban egyikük legalább mindig ott volt,
ami igazi biztonságot és támaszt nyújtott.
Az orvosok és a kórházi bábák megleptek; nem
erőltettek ránk semmilyen véleményt és megengedték
nekünk, hogy megpróbálkozzunk a vaginális szülés-
sel, mikor a puszta ésszerűségből - legalábbis a baba
biztonsága szempontjából - az következhetett volna,
hogy másként kell tenniük. A császármetszést
epidurális alatt csinálták, ahogy Jane kívánta, és még
azon kívánságunkat is figyelembe vették, hogy senki
ne mondja azonnal, hogy "Fiú" vagy "Lány" mintha
a baba neme lenne a legfontosabb jellemzője.
65
 Bár Rosie születése nem bizonyult könnyűnek,
vagy olyannak, amilyennek előtte gondoltuk, minden
szakaszban képesek voltunk kifejezésre juttatni a
kívánságainkat és érezni, hogy a folyamat megszabta
határok között mi hozhatjuk meg a döntéseket. És
mindvégig azon a napon a kórházban az ott dolgozók
segítőkészek voltak, kedvesek és (legnagyobbrészt)
hozzáértőek.
Az a rész, amit a legjobban élveztem, és amelyik
visszatekintve a legfontosabbnak tűnik, a kedd éj-
szaka volt. Csak Jane, Sue és én voltunk ott a nappa-
66
liban otthon, együtt küzdve a vajúdással. Én már
tompa voltam és kimerült; Jane kétségtelenül még
sokkal inkább. De együtt voltunk és egyedül és kéz-
ben tartottunk egy folyamatot amire felkészültünk és
amit megértettünk. Amint a dolgok nem megfelelően
alakultak és a kórházban voltunk, megváltozott a
kép; inkább lettünk a szülés pszichológiájának áldo-
zatai semmint hogy végigvittünk volna egy folyama-
tot, melyet igazán kézben tartunk.
Jane Dammers által nyújtott esetleírás
2. A szüléselőkészítő óra
Mielőtt az óra elkezdődött, Margaret, az egészség-
ügyi látogató csinált mindenkinek egy csésze teát, és
aztán ellenőrizte a három jelenlévő nővel, hogy a
kurzus melyik ülése következik. Ez volt a utolsó
ülés. Nem mondták el egymásnak a nevüket: meg-
kérték a nőket, hogy pipálják ki a nevüket egy no-
teszban. Egyik fiatal fekete nő elment mielőtt az óra
elkezdődött, anélkül, hogy okát adta volna. Mindkét
ott maradt nő fehér volt.
Átiratunk Suzanne, a bába, megérkezése után kez-
dődik. Bár nem ismerjük az órát látogató nők neveit,
Ellen-nek és Pat-nek neveztük őket az átiratban,
hogy olvasását könnyebbé tegyük.
Margaret Rendben, "Normális lesz a kisbabám?"
Mondjátok el, mit gondoltok erről?
Ellen Hát, remélem. Nem akarok túl sokat
gondolni erre, csak jobban aggódnék
miatta.
Pat Engem nagyon is foglalkoztat ez je-
lenleg.
Suzanne Minden kórházban született kisbabát
24 órán belül megvizsgál egy gyer-
mekgyógyász, és a bábák is szintén
gondosan átvizsgálják őket.
Pat Kimutatható a terhesség alatt, ha egy
baba nem normális?
Suzanne Ultrahanggal nagyon jól kimutatható,
kitűnő műszerek.
Ellen Mi a helyzet a nyúlszájjal?
Margaret Sebészileg nagyon jól kezelhető ma-
napság.
Ellen Mikor a barátom elvitte az ötéves
gyerekét felülvizsgálatra, azt mondták
neki, hogy "denevér-fülű". Nagyon
aggódott emiatt.
Margaret Azt már nem nézik.
Suzanne Az egyik nővéremnek van egy gomb
orrú gyereke.
Margaret Most hagyjuk ezt és nézzük a gyereket,
aki az oxigén miatt speciális gondo-
zásra szorul.
Ellen Minden babának adnak be injekciót a
vitaminok miatt?
Suzanne Már szájon át adják be, de régen in-
jekció volt. Minden baba kap K vita-
mint. A fiúk már minden gyereket rá-
raknak az anya mellére és ha ezt nem
akarjátok, mondjátok meg a bábának.
Ők gyorsan elvághatják a köldökzsi-
nórt és rárakhatják őket az újjáélesz-
tőre, ha kell.
Ellen Szóval nem kell magadra venned a
babát úgy mocskosan? Megkaphatod
letisztítva az osztályon?
Suzanne Hat óra múlva megfürdetheted a babát,
mivel akkor már nem fognak túl sok
hőt veszteni.
Pat Néhány baba sír mikor megfürdeted.
Margaret Élvezniük kell. Hozzá vannak szokva a
vízhez.
Suzanne Mikor fürdeted a babát, készíts elő
mindent előre.
Pat Melyik a legjobb baba szappan?
Suzanne Az Infacare jobb mint a szappan. A
babáknak száraz a bőrük először,
úgyhogy tegyetek egy kis olajat a baba
fürdőjébe.
Margaret Sok vazelint kell rátennetek a baba
fenekére kezdetben, hogy megakadá-
lyozzátok, hogy a magzatszurok, ami
fekete és mocskos, ráragadjon a fe-
nékre.
Suzanne A legtöbb baba kék mikor megszüle-
tik. A ti vérellátásotokon éltek és végre
kell hajtaniuk az áttérést a légzésre, és
ez elég kékké teheti őket.
Margaret Egy anya nem akarta a babáját mert túl
mocskos volt.
Suzanne Néhány baba nedves a víztől és néhá-
nyat vernix borít, ami fehér és viaszos.
Ha szakadásod volt vagy vágni kellett,
akkor a baba néha véres lehet.
Pat Ez a vágás nagyon aggaszt.
Suzanne Nem csinálják rutinszerűen.
Pat Mi a helyzet a szakadásokkal?
Suzanne Ez attól függ, hogy figyelsz-e a bábára
abban a szakaszban, és ha nem, elsza-
kadsz - de az tényleg komoly. Figyelj
oda a bábára, és remélhetőleg túljutsz
rajta.
Margaret Vannak orvosi indokok egy vágás
elvégzésére, például ha gyorsan ki kell
venni a babát. De csak akkor csinálják
ha szükséges, és nem fogod érezni,
mivel kapsz egy injekciót.
Suzanne Már nem csinálják rutinszerűen.
67
Margaret Valami más miatt aggódtok még? Ellen Szeretnék tudni valamit mindazokról
az ételekről, amiket nem szabad enni
Suzanne Ha episziotómiátok vagy szakadásotok
mikor terhes valaki, tudjátok a brie és
van, ne féljetek üríteni később. Minél
a pástétom. Később is ilyen szigorúnak
tovább halogatjátok, annál rosszabb
kell lenni?
lesz. Problémák leginkább annak kö-
vetkeztében lépnek fel, hogy a nők Suzanne Észben kell tartanotok, hogy minden
félnek csinálni. dolog eljut a tejig.
Margaret Igen, két ok van. Egyszer az, hogy a Ellen Kétszer - háromszor eszem curry-t egy
baba sok időt és energiát emészt fel, és héten. Csinálhatom ezt továbbra is?
másodszor az öltések felszakításától
Suzanne Várj és figyelj. Azokon a napokon,
való félelem. Most, térjünk át az "élet-
mikor a baba zaklatott, jegyezd fel,
stílusok megváltoztatására". Mire
hogy mit ettél, mert gyakran azt talál-
gondoltok, ha ezt halljátok?
ják a nők, hogy valami, amit ettek, az,
Pat Hogy van ott egy baba. Szerintem ami felzaklatta a babát. Bármit ehetsz
sokkal nagyobb zűr ha dolgozol, mert mértékkel.
akkor ott van a munkahelyi stressz,
Pat Szóval, ha gyümölcsöt eszel, még ha
felkelni és elvinni a babát a dajkához,
nem is megy tőle a hasad, nyugtalan
és hogy időben vissza kell érned.
lehet tőle a baba?
Margaret Valamint neheztelést válthat ki közted
Margaret
és a partnered között.
és
Suzanne Ez attól függ, hogy mennyit tesz meg
neked, és hogy te mennyit teszel meg Suzanne Igen, így van.
neki. És micsoda sokk lehet ez mind!
Margaret Jó ötlet rendszeresen adni egy kis
Pat Én már most kimerültnek érzem ma- köményteát a babának ha szoptattok.
gam. A férjem reggel ötkor kel és dél-
Suzanne A "hasfogóban" cukor és alkohol van,
után háromkor jön meg és mindig
úgyhogy óvatosan bánjatok vele.
megcsinálja az vacsorát. Ezt tekintve
rendes. Margaret Most gondosabban megnézzük ezeket
a dolgokat.
Ellen Mostanában csak a legfontosabb dol-
gokat tudom megcsinálni a ház körül Suzanne Használhattok Infracol cseppeket, ha
és tényleg lelkiismeretfurdalásom van sokat szellent a baba.
emiatt. Múlt héten abbahagytam a
Margaret Ha az első naptól kezdve adtok kö-
munkát, és most tényleg fáradtnak ér-
ményteát, ez enyhítheti a baba hascsi-
zem magam és nem csináltam semmit.
karását.
Túl korán elengedem magam?
Pat Beszerezheted a gyógyszerésznél?
Margaret Igen, és mikor ott egy baba egész éjjel
fent lehetsz és nappal kell pihenned. (Ellen leírja.)
Ha beszervezted a barátaid és a roko-
Margaret A köményteát beszerezheted a gyógy-
naid, akkor mikor a baba néhány hetes
szerésztől, de ne Robinson's-t vegyél,
elmehettek valahová estére és eltölt-
mert abban sok cukor van.
hettek egy kis időt együtt a férjeddel.
Ellen A könyvekben az írják, hogy jó, ha
Suzanne Mindketten úgy tervezitek, hogy szop-
egy-két hónapig a szülés előtt ki-
tatni fogtok?
nyomsz tejet. Hogy csinálod ezt?
Ellen és Pat Igen.
Margaret Kézzel kinyomni nagyon unalmas
Suzanne Gyakran azt látjuk látogatásainkkor, munka - a mell sötétebb területére, a
hogy a legtöbb nő elfeledkezik önmaga medencére kell nyomást gyakorolnod.
táplálásáról, és arra van szüksége, Manapság sok pumpa kapható.
hogy magával törődjön.
Suzanne Igen, de ne a gömbtípusokat vegyétek.
Margaret Igen, és mikor jönnek a látogatók, Használjatok fecskendő típusú pumpát.
használjátok őket. Hagyjátok, hogy a
(Ezen a ponton, egy új nő csatlakozik a csoporthoz.
látogatók készítsék el saját csésze teá-
Leül. A beszélgetés megszakítás nélkül
jukat. Kérjétek meg őket, hogy hozza-
folytatódik. Margaret egy elemekkel
nak ételt, használjátok őket.
működő mellpumpát ír le.)
Suzanne Főzhettek ennivalót előre is és lefa-
Pat Borzasztóan hangzik!
gyaszthatjátok (ha tudjátok).

68
Suzanne A tej nem jön a harmadik napig, úgy-
hogy ne próbáljátok előbb kinyomni.
Margaret Addig nagyon zsíros kolosztrumotok
van. Adhattok a babának vizet, mivel a
kolosztrum sűrített narancslére hason-
lít.
Néha nagyon fájdalmas, mikor először
jön meg a tej és a legjobb nem rátenni
a babát a mellre akkor; csak fürödj
meg és hagyd kifolyni a tejet.
Most továbblépünk a "fogamzásgát-
lásra". Terhesek lehettek már akkor is,
mikor szoptattok, úgyhogy valamit ki
kell választanotok.
Suzanne Igen, a tizedik napon beszélünk róla
mert visszajönnek nők a második ba-
bával kilenc és fél hónapra rá. Nem
akarjuk, hogy ilyen hamar visszajöjje-
tek.
Margaret Az osztályokon is van egy családter-
vezéssel foglakozó nővér.
Pat Én szedtem a tablettát korábban és
nem szerettem, és nem tudtam hasz-
nálni a spirált. Túl fájdalmas.
(Az új nő leteszi a kabátját az asztalra.)
Suzanne Elmész az orvoshoz a hathetes ellen-
őrzésre és ha azelőtt szeretkezel jó, ha
használsz óvszert. Beszerezheted a
családtervezési klinikáról.
Ellen Csak Durex-et adnak a családtervezési
klinikán és ő allergiás rá.
Margaret Most vannak nem-allergén hatásúak is
és azoknak jobbnak kell lenniük.
Suzanne Ha mégis baleset ér, ne felejtsétek el a
közösülés utáni tablettát.
(Margaret elmegy, hogy megkeressen egy video-
kazettát.)
Sok nő fél szeretkezni azután, hogy
gyereket szült. Nem biztosak ben-
ne, hogy jó lesz-e.
Pat A férjem bejelölt egy dátumot a
naptárba!
(Általános nevetés)
Suzanne Ha kisebesedik a melletek jó rá a
Kamillosan.
(Suzanne odamegy a telefonhoz, Margaret még
mindig a videóval babrál. A három nő egymás között
beszélget.)
Jane Dammers által nyújtott esetleírás
69
3. A diák és a tanácsadó

Első párbeszéd Második párbeszéd

S(1) … és szóval tényleg nehéz, hogy órákig
dolgozom és aztán nem kapok jó jegyeket
mikor beadom az anyagot.
C(1) Szóval azt mondod, hogy nagyon megter-
helőnek találod a munkát.
S(2) Igen, tényleg azt hiszem, hogy nem vagyok
alkalmas erre … hm … hogy minél hama-
rabb ki kellene szállnom és találnom kellene
valamit, ami inkább nekem való.
C(2) Más lehetőségeken gondolkozol ?
S(3) Igen, bár jelenleg nem tűnnek túl ragyogó-
nak, de néha azt gondolom, hogy ennél nem
lehetnek rosszabbak.
C(3) Tehát úgy tűnik azt mondod, csapdában
érzed magad, hiszen vagy folytatod azt, ami
most van, ami nagyon nehéz, vagy csinálsz
valami mást annak ellenére, hogy az alter-
natívák nem tűnnek nagyon vonzónak.
S(4) Igen, a csapda a megfelelő szó, és ott van
az, hogy valahogy úgy érzem tartozom a
szüleimnek, tudja? Hogy cserbenhagyom
őket meg minden azzal, hogy feladom, ha
abbahagyom az iskolát.
C(4) Szóval úgy érzed, hogy a teher egy része a
szüleid veled szemben támasztott elvárása-
iból ered …
S(1) … és szóval tényleg nehéz, hogy órákig
dolgozom és aztán nem kapok jó jegyeket,
mikor beadom az anyagot.
C(1) Szóval úgy érzed, hogy a jegyek, amiket
kapsz, nem tükrözik mindazt a kemény
munkát, amit belefektettél?
S(2) Nem, nem tükrözik. Szerintem a tanárok el
sem tudják képzelni, milyen keményen pró-
bálom.
C(2) Úgy érzed, hogy a tanárok nem értékelik az
erőfeszítéseidet.
S(3) Nem, szerintem nem is törődnek az erőfe-
szítésekkel. Csak az osztályzatokkal törőd-
nek.
C(3) hm
S(4) Szóval van ez az érzésem, hogy én miért
törődjek, ha ők nem törődnek, ilyesmi.
C(4) hm … igen?
S(5) Ami irracionális tudom, de ingerült leszek
és ez még nehezebbé teszi, hogy motiváljam
magam.
Roger Gomm által nyújtott esetleírás

70
4. Jane a szüléselőkészítő - klinikán
Kérdező
Beszélne nekünk a mostani terhessége alatt a
kórházi szülés-előkészítő klinikán szerzett tapaszta-
latairól és arról, hogyan viszonyul ez ahhoz a
szüléselőkészítő gondozáshoz, amiben a múltban
része volt?
Jane
Hát, őszintén szólva olyan, mintha egy másik
bolygón lenne.
A háziorvosom a terhességemmel kapcsolatban
érzett aggodalmai miatt átutalt egy főorvoshoz a
Lewisham kórházba. Harminckét hetes terhes voltam
mikor először elmentem. Kilenc órára volt megbe-
szélve, hogy találkozom a főorvossal, és biztosítottak
róla, hogy a kedd reggel "csendes" reggel. Nicky
eljött velem, hogy "fogja a kezem, és biztos legyen
benne, hogy nem szököm meg."
Pont kilenckor értünk oda, és én nem tudtam, mit
kell csinálnom, tudja, hogy hova kell mennem, stb.
Vittem magammal a saját leleteimet mert voltam már
a háziorvosomnál, de a felvételnél nem hitték el,
hogy nekem meglehetnek a kezdéshez szükséges
saját leleteim. Azt sem hitték el, hogy lehet egy első
megbeszélésem kedden, merthogy "Ó, a kedd az nem
előjegyzési nap". Végül sikerült meggyőznöm őket,
hogy ez valóban az első látogatásom volt. Ez a meg-
beszélés már így is egy héttel később volt, mint
ahogy lennie kellett volna, mert nem értesítettek az
első megbeszélésről. Csak azért szereztem tudomást
róla, mert betelefonáltam, mert nem szóltak semmit.
Szóval ez a megbeszélés azt a megbeszélést volt
hivatva kiváltani, amiről nem szóltak nekem.
A felvételnél dolgozók nem voltak éppen barát-
ságosak vagy segítőkészek. Biztos vagyok benne,
hogy csak a munkájukat végezték, de ettől nem lett
sem szívélyesebb, sem megnyugtatóbb ott lenni.
Nem mondták el nekem, hogy mi fog történni, vagy
hogy mit várnak el tőlem.
Kint vártunk sorokba rendezett székeken ülve egy
ideig, és aztán valaki szólított, hogy menjek és mé-
ressem meg a súlyom és vizsgáltassam meg a vizele-
tem. Azután beengedtek minket a belső várakozó
helyre, ahol is tovább ültünk és vártunk. Mivel
"csendes reggel" volt csak másfél óráig kellett vár-
nunk! Isten mentsen, ha egy forgalmas reggelen
mész. A barátnőm rendszeresen négy-öt órát vár a
szüléselőkészítő klinikán egy másik helyi kórházban.
A rendszer, ami itt volt túl bonyolultnak látszott
ahhoz, hogy kitaláljuk, mi történik. Minden nő lelete
egy halomba volt rakva és addig vártál, míg a tieid
nem kerültek a tetejére, reménykedve, hogy valóban
ott vannak a halomban és nem kint a külső várako-
zóhelyen. Fülkék sorakoztak az egyik oldalon, egy
kicsit úgy, mint az öltözők egy régi úszómedence
széle körül. Később kiderült, hogy ezen kicsi fülkék
mindegyikéből nyílt egy ajtó a másik oldalon, ami a
vizsgálóba vezetett. Úgy tűnt, hogy ez egy ilyen
furcsa rendszer, ahol végül szólítanak, hogy bemenj
a fülkébe, ami nagyon, nagyon kicsi. Ha többen
vagytok, vagy ha kisgyerekek vannak veled, igazán
nem tudom, hogyan csinálnád. Szóval be kell men-
ned és várnod. Valaki jön és átlöki a leleteid egy kis
nyíláson a falon. Végül beszólítanak a belső ajtón
keresztül, amit lehetetlen kinyitni ugyanakkor, mikor
a külső ajtót, elképesztően nehézkes megoldás.
Végül behívtak a belső szobába. Mikor bent vol-
tunk megnézett minket egy bába, aki nagyon meg-
nyerő volt és a részletekről kérdezgetett, stb., és
azután várnunk kellett még egy darabig, hogy "Őfel-
sége" megjelenjen. Őfelsége nem a főorvos volt - "Ó,
nem, ő ma nincs itt, de találkozhatnak a gyakorló
orvossal. Nagyon kedves, igazán." Ez tulajdonkép-
pen igaznak bizonyult, de mivel azt mondták, hogy
azért küldenek, hogy a főorvossal találkozzam, kicsit
elképedtem mikor azt mondták, hogy nincs ott.
Miután találkoztunk a bábával, és mialatt a gya-
korló orvos megjelenésére vártunk, két fehér köpe-
nyes alak termett ott és szólalt meg derűs hangon.
"Ó, megérinthetjük a hasukat amíg várnak?" Mivel
nem tudtam, hogy vajon takarítónők voltak-e vagy
konyhásnénik, vagy mit tudom én, azt mondtam,
"Hát, kik maguk?"
"Ó, orvostanhallgatók vagyunk." De nem zavar-
tatták magukat annyira, hogy megadják a nevüket
vagy valami. Úgyhogy azt mondtam "Ó rendben" és
bemutatkoztam és bemutattam a barátnőm is, mivel
úgy tűnt, hogy csak az én hasam letapogatása érde-
kelte őket.
Mialatt ezt csinálták megjött a gyakorló orvos, és
ő bemutatkozott és ő megnyerő volt és barátságos, és
elég értelmes, és így tovább.
Úgy tűnt, azzal minden rendben, és megkért,
hogy menjek vissza négy hét múlva. Tulajdonkép-
pen, a második látogatáskor, bár több ember volt ott
gyorsabban átjutottunk a rendszeren. Elég hamar
bejutottunk és kijutottunk másodjára, és addigra már
ismertem a dörgést. Akkor más orvostanhallgatók
voltak ott és ők sem mutatkoztak be.
Kérdező
Azon az első látogatáson, milyen érzései voltak
amikor ott várakozott?
Jane
Nagyon elbátortalanodottnak éreztem magam.
Részben tényleg hülyén éreztem magam, hogy már
elég jól benne járok a harmadik terhességemben, és
mégsem tudom, mit kellene csinálnom mert nem
71
voltam még soha. Olyan mintha tudnod kellene, hogy
mit várnak tőled. És nem tudod, meddig fogsz ott
várni. Nem tudod, ki illetékes. Sok bába sürgölődik
ott különböző dolgokat csinálva, de te nem tudod, ki
fog behívni téged, mit fognak csinálni veled, vagy
hogy meddig kell majd ott ülnöd. Miután ott ültél
egy órát, nem tudod, hogy ott kell-e majd ülnöd még
72
egy órát vagy kettőt, vagy hogy csak öt perc lesz-e.
Mindez nagyon idegtépő volt. Az "ellenséges" túl
erős megfogalmazás lenne mert a bábák nagyon
barátságosnak és megnyerőnek tűntek. De a rend-
szertől kivert a hideg veríték.
Jane Dammers által nyújtott esetleírás
5. A találkozáscsoport
(Jenny apja halálával kapcsolatban érzett bűntu-
datáról beszélt a csoportnak. A facilitátor iránymuta-
tását követve a résztvevők köré gyűlnek, "kimutatva
törődésüket." Bjorn nem csatlakozott hozzájuk.)
Facilitátor Úgy veszem észre, egyikünk elsza-
kítja magát mindattól a szeretettől
és törődéstől, amit érzünk.
Bjorn (Csend)
Facilitátor Egyesek néha némi ellenségességet
éreznek másokkal szemben, mikor
azok olyan érzéseket fejeznek ki,
amilyeneket ők nem tudnak, ame-
lyek elől ők maguk elzárkóztak.
(Csend. A csoport most Bjorn-re és a facilitátorra
figyel, kivéve Jenny-t, aki sír, és Jane-t, aki átöleli
őt.)
Facilitátor Azon tűnődöm, tudnánk-e segíteni
Bjorn-nek kinyílni.
(Csend)
Facilitátor Azt hiszem, talán tudunk.
Bjorn (átírhatatlan)
Facilitátor Azt hiszem Bjorn talán kész meg-
osztani velünk valamit.
Bjorn Ah. Baromság. Tiszta baromság,
csak sütkérezik a reflektorfényben.
Ismerem az egész szöveget, amit
elmondott. Múlt héten volt a
TV-ben. Láttam. Látta valaki? Hü-
lyeség (nevetés).
Facilitátor Bjorn azt mondja, hogy nem képes
kapcsolatba kerülni Jenny érzései-
vel.
Bjorn Naná, hogy nem. Ezek nem valódi
érzések. Ez egy színjáték. Tettetés.
Facilitátor Néha mikor nem tudunk … öö …
néha mikor mások olyan érzéseket
keltenek bennünk, amiket nem tu-
dunk érzelmi szinten kezelni, ta-
gadjuk, hogy ezek autentikus érzé-
sek lennének. Szeretné valaki
megosztani velünk ezt az élményt,
ezt véve alapul, ilyesformán (…)?
Paul Hm, igen hm volt, hogy egy idő-
ben, mikor az volt, hogy nem vol-
tam képes, ö, hát igazán elfogadni
amit a partnerem mondott az ő hm,
hát a velem kapcsolatos érzéseiről,
tudjátok, amit irántam érzett, nem
tudtam elfogadni, hogy nem valami
olyasmi volt, amit csak azért mon-
dott, hogy elérjen egy hatást és ö
ennyi.
Facilitátor Ennyi?
Paul Hát, igen volt egy csomó érzés-féle
ezzel kapcsolatban, tudjátok, düh
főleg és visszautasítás. Ilyesmi.
Facilitátor Azon tűnődöm, hogy kapcsolatba
tud-e itt kerülni Bjorn Paul érzése-
ivel.
Bjorn Persze, persze, de ennek nincs
semmi köze ahhoz, amit Jenny-ről
mondtam.
Facilitátor Bjorn, azon tűnődöm, hogy vajon
Jenny mit érez a visszautasításod-
dal kapcsolatban.
Jenny (elkezd beszélni)
Facilitátor Nem (felemeli az ujját) A kérdés
(odasétál Bjorn-höz és ráhelyezi a
mutatóujját a vállára) neked szólt.
Elmondanád nekünk Bjorn, hogy
érez most Jenny?
Bjorn Nem.
Roger Gomm által nyújtott esetleírás
73
6. A szoptatás élménye
Elég visszanéznünk arra, mit tanítottak az anyák-
nak még tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt is, hogy lássuk
milyen nevetségesek voltak gyakran az instrukciók.
Mivel a nőknek kevés önbizalmuk volt olyan embe-
reket bíztak meg, hogy tanítsák őket (gyakran kö-
zépkorú vagy elég idős férfiakat), akik maguk nem
szoptattak kisbabákat és akiknek másodkézből kapott
élményeik voltak arról, amivel az járt. A szakértők
gyakran soha nem üldögéltek kisbabáját szoptató
anyával vagy figyelték pontosan mi történik. Szopta-
tásról való ismereteik inkább alapultak orvosi tan-
könyveken és a priori törvényeken mintsem közvet-
len megfigyelésen és kutatáson. Ezek a törvények
összefonódtak egy puritán erkölcsi kódexszel, mely
szerint a kisbabákat "elronthatja" ha megkapják amit
akarnak, és az élet első napjaiban és heteiben meg-
engedett viselkedés merevedik állandó "szokásokká",
melyek megmaradnak a késő gyerekkorban és gyak-
ran a felnőtt korban.
Az anyának úgy kellett hozzálátnia a dologhoz,
ahogy azt folytatni szándékozott és mindenek előtt
meg kellett mutatnia a kisbabának, hogy "ki az úr".
Ha "enged" a kisbaba sírásának és nem megfelelő
időpontokban eteti azzal "saját fejére hozza a bajt."
A következetességet tekintették a jó anya egyik leg-
főbb tulajdonságának, és ha nem volt egy terve és
egy időrendje, amelyhez ragaszkodott, annak a ve-
szélynek tette ki magát, hogy tönkreteszi gyermeké-
nek nem csak fizikai állapotát de mentális stabilitását
is.
Az anyák az igazgatás ezen rendszerei alatt épp-
oly mértéktelenül szenvedtek mint kisbabáik. Gyak-
ran kellett hallgatniuk gyermekeiket, ahogy kétség-
beesve sírtak ennivalóért; ébren feküdtek éjszaka
hallgatva a kisbaba ordítását a mellettük lévő szobá-
ban; megmondták nekik, hogy nem vehetik fel a
babát csak ha etetik vagy tisztába teszik, soha csak
az ölelgetésért, és figyelmeztették őket, hogy ha így
tennének, azzal "túlstimulálnák" a később esetleg
idegronccsá váló gyereket.
Anyám a csecsemőtáplálás témáját ápolói és bá-
báskodási háttérrel közelítette meg és úgy döntött,
hogy higiénikusabb üvegezni az élelmet, és hogy
követni fogja ami akkor (1930-as évek) a legújabb
rendszer volt a babaápolásban, a Truby-King mód-
szert. Úgyhogy tiszta fehérre festetett egy gyerek-
szobát, gondolván, hogy így minden porszemet
azonnal észre lehet venni, és hogy a babát nem sti-
74
mulálhatják károsan formák, színek vagy más zavaró
dolgok, melyek megzavarhatják az álmát. A szüleim
belehelyeztek ebbe a tudományos laboratóriumra
emlékeztető környezetbe és megzavarta és felkavarta
őket mikor üvöltöttem és üvöltöttem! A könyvek azt
írták, hogy csak pontosan négy óránként vegyenek
fel, és szegény anyám gyötrődve várt, a gyerekszoba
jól bezárt ajtaja mellett, amíg az óra szerint végre
felvehette ordító kisbabáját. Úgy látszik, olyan sokat
sírtam, hogy végül, végső kétségbeesésükben, kime-
rült szüleim úgy döntöttek, visszavisznek a hálószo-
bájukba, ahol végül könnyebbé vált az élet és ahol
gyanítom anyám "csalt" és a szoros közelség és fül-
siketítő megnyilvánulásaim miatt hajlamosabb volt
inkább saját érzéseit semmint a szakértők tanácsait
követni.
Nagyon sok nő ment keresztül ezen az élményen
azokban az időkben azt gondolva, hogy erős jelle-
meket formálnak, hogy elősegítik a baba emésztését
és, hogy az, hogy hagyták a babát dühében vagy
félelmében sírni, "jót tesz a tüdőnek." A lényeg a
"rendszeresség" volt; az etetés rendszeressége és a
bélmozgások rendszeressége. Kicsi babákat ültettek
bilire minden etetés után, hogy ráneveljék őket arra,
hogy beleürítsenek. Néha forró vizet tettek bele,
hogy a gőz gyakoroljon ösztönző hatást. Ápolók
büszkélkedtek azzal, hogy nem volt piszkos pelen-
kájuk az első hónap után. Mások a végbélnyílás
rendszeres időközönként való stimulálásával váltot-
tak ki ürítést a rendszeres szokások kialakítására
irányuló terv részeként. Rendkívüli csata folyt az
ápolók és az egyrészt a szakértő instrukciókat, más-
részről a babák által adott nyilvánvaló jelzéseket
követni igyekvő anyák között. Nem meglepő, hogy a
férjek elszöktek otthonról és vártak, amíg a gyerek
elég idős volt, hogy vonatosat játsszon mielőtt igazán
kapcsolatba kerültek vele.
A szoptatás új megközelítése a szoptatás mecha-
nizmusának, a baba táplálkozási szükségleteinek
valamint az anya, mint egyén, és a babával való
interakciója pszichológiájának teljesebb megértésé-
ből bontakozik ki.
Sheila Kitzinger, The Experience of
Breastfeeding, 194-195 o. (Penguin, 1975)
7. Részigazság
Mielőtt nekilátott a háttérkutatásnak új darabjá-
hoz, ismeri be Paulette Randall, "a lelkem mélyén azt
gondoltam, hogy mindenki, aki börtönben köt ki
lusta és nem akar előbbre jutni. Ezt az "ők és mi"
szemléletet a TV-ből és olyan filmekből szerzed mint
a Scrubbers és a Cell Block H, ahol a fekete női
rabokat szándékosan mint söpredéket mutatják be."
Randall volt elítéltek Clean Break nevű színjátszó
csoportja számára írt darabja, a "24%", azzal foglal-
kozik, hogy miért van olyan sok fiatal fekete nő
börtönben. A női rabok mintegy 24 százaléka fekete,
annak ellenére, hogy a teljes fekete női népesség
mindössze két százalék.
Mikor Randall iskolába járt Dél-Londonban a
hetvenes években, emlékszik, "A tanáraink azt gon-
dolták, hogy sokunk vagy terhesként vagy börtönben
fogja végezni." Randall színházigazgató és író lett,
de a lányok közül sokan valóban valóra váltották
tanáraik sötét jövendöléseit. "Annyi fekete van ma
börtönben, olyan ez mint egy járvány", mondja.
"Arra gondolsz, "Mi történik a fajunkkal?"
A Holloway Prison-ben lévő nőkkel beszélgetve
a darabjához végzett háttérkutatás során, Randall
felfedezte, hogy a krónikus szegénység és az elszi-
geteltség közös tényezők voltak bűnözői pályafutá-
sukban. A "24%" a visszaeső bűnözőt, Angela-t,
mint elidegenedett egyedülálló anyát ábrázolja, aki
szórványos áruházi lopásokhoz folyamodik, hogy
kijöjjön valahogy és fokozatosan eljut a csekkártya
csaláshoz és a börtönbüntetéshez.
"Angela a családján belül gyerekként erőszaknak
van kitéve és elszigetelődik", magyarázza Randall.
"Terhes lesz, hogy kitöltse élete magányosságát.
Nincs semmi képesítése, és egy üzletben végzett
munkájáért kapott bére alig elég a túléléshez, nem
beszélve arról, hogy valami újat vegyen a gyereké-
nek." Eddig ismerős, de Angela története lehetne egy
fehér nő története is.
A bíróságokon látta Randall, miért végzi börtön-
ben olyan sok büntetlen előéletű fekete női elkövető:
"Ahogy a bíró előtt álltak, a fehér nők bocsánatért
esedeztek és azt akarták, hogy segítsenek rajtuk. De
a fekete nők mind dacosak voltak, "Rendben, most
akkor mit akar csinálni velem?" A bírák szemében
elég rossz az, hogy nők bűnözők, de bolsi női bűnö-
zők … Figyelve az egyik nőt azon vettem észre ma-
gam, hogy magamban könyörgök neki, "Kérj bocsá-
natot." Annyira megkönnyítené az életét.
"De a fekete nők nem teszik, mert ez nem része a
kultúránknak. Mikor gyerek vagy és csinálsz valami
rosszat, kapsz egy esélyt, és aztán viseled a követ-
kezményeit annak amit tettél. Megvernek, és ha sírsz
mikor megvernek, újra megvernek. De itt nem a
szüleinkről van szó, itt a büntetőjogi rendszerről van
szó."
Szóval ez a rendszer rasszista?
"Már nem tudom mit jelent az, hogy rasszista",
feleli Randall. "De azt tudom, hogy bár 70 százalék-
ban tartom magam britnek és 30 százalékban jamai-
kainak, mindig bevándorlóknak tekintenek minket."
Ann McFerran, 'Justice of the Piece', Guardian,
1991. április 29., 31. o.
75
8. Siket gyerekek és családjaik

dések. De a látogatások mindig ugyanolyanok voltak.

Első szemelvény Már tudom, hogy ez azért volt, mert nekik a lányom
kellett hogy legyen az első, de minden alkalommal
Tudtam, hogy valami nincs rendben a legelejétől
mikor jött a tanár, leült a padlóra vele és segített neki
fogva. Nem ugyanúgy éreztem iránta ahogy a nővére
megcsinálni dolgokat két óra hosszat, és én ültem és
iránt mikor kisbaba volt. Valami egyszerűen nem
néztem. Soha senki nem magyarázta el nekem pon-
volt rendben. De úgy tűnt, senki nem veszi komolyan
tosan mire való volt ez a sok játék. És senki sem
az aggodalmaimat - mindannyian azt mondták, hogy
mondta el nekem, hogy miért nem beszélt még min-
képzelődöm. Az orvosom azt mondta, hogy ez szülés
dig, legalábbis nem igazán, mikor három és fél éves
utáni depresszió! Végül mikor 14 hónapos volt rá-
volt.
jöttem, hogy siket és teljesen összetörtem. Arra
gondoltam, hogy darabokra esett szét az életem. Arra A következő információt akkor kaptam mikor el-
gondoltam, hogy "Mit csináltam rosszul? Miért én? jött a pszichológus. Elvégzett sok vizsgálatot amiket
Volt már egy tökéletes gyermekem, miért nem lehe- nekem nem magyarázott el, és azt mondta, ne várjak
tett még egy?" De végül is tudom, ez nem segített, túl sokat az iskoláztatásától. Csak a korának megfe-
ettől csak rosszabb lett. Csak néztem és néztem, azon lelő átlagot fogja elérni, bármit is jelentsen ez. Ekkor
tűnődve, hogy lehet-e valaha rendes kapcsolatom kezdtem dühös lenni. Az anyósom azt mondta, hogy
vele, azon tűnődve, hogy legyen-e még egy gyere- ez azért van, mert a siket gyerekek amúgy is túlsá-
kem, aki esetleg ugyanígy végzi. És minden alka- gosan fogyatékosok ahhoz, hogy sokat tanuljanak.
lommal mikor hallottam egy hangot a rádióban vagy
megszólalt a tűzriadó a gyárban, elfogott ez az érzés,
Harmadik szemelvény
hogy akarom, hogy halljon, hogy hallja a madarakat,
hogy halljon sírni egy gyereket. Úgy éreztem, hogy Nem sokra tudok visszaemlékezni a gyerekko-
elmegy mellette az élet, és sajnáltam őt. Nem akar- romról. Csak a fájdalomra. A fájdalomra ami az évek
tam szem elől téveszteni, hátha történik vele valami, során egyre rosszabb lett és ami ritkán hagyott ma-
de nem akartam vele lenni se. gamra. Emlékszem másokra, akik úgy bántak velem
mint valamifajta csodabogárral és gyerekekre az
A férjem nem segített. Midig is sokat volt távol,
iskolából akik úgy hívtak "a lány a Marsról" a han-
de Michelle születése után, mintha sosem lett volna
gom és a rádiókészülékek miatt, amiket viselnem
ott. Mikor ott volt, ott volt ez a merev csend, és kép-
kellett. Gyűlöltem azokat a dolgokat. Sokszor hozzá
telen volt akár ránézni is. Eileen, az anyja folytono-
akartam vágni őket a falhoz. Akkor igazán jó kifo-
san rágta a fülemet, hogy csináltatni kellene valamit
gásom lett volna, hogy el vagyok szigetelve. Csak a
vele (de mit?), és Anita ordítozott velem, hogy nem
könyveket és az állatokat szerettem igazán - és a
fordítok elég figyelmet rá, és hogy elvárom, hogy
játék mackómat. Közülük senki nem tudott visszabe-
állandóan segítsen. Az, hogy néztem azokat a siket
szélni nekem, egyszerűen békén hagytak … enged-
embereket a televízióban, nem segített. Mindannyian
ték, hogy azt érezzem amit érezni akartam. Senki
annyira dühösnek látszottak és mindazok a mozgások
nem vett komolyan, úgyhogy felhagytam a sírással
és gesztusok - én képtelen vagyok úgy használni a
… amúgy is mindig egyedül sírtam. Úgy tűnt min-
kezem. Én az évek óta ismert barátaimat is félek
denki azt gondolja, hogy szeretek egyedül lenni, és
megérinteni. Így aztán elképesztően csodálatos volt
hogy büszke vagyok, hogy "normális" vagyok. Fel-
mikor ez a szakorvos beszélt nekem a hallókészülé-
hagytam vele, hogy megpróbáljam elmagyarázni,
kekről, és hogy Michelle normálisan fog hallani és
milyen érzés megfelelni az ő "szupernyomorékról"
beszélni … hogy normális lesz. Attól a pillanattól
alkotott elképzelésüknek! Úgy éreztem, mintha min-
nem érzem magam egyedül.
dig valaki más teremtménye lettem volna, hogy so-
hasem engedik meg, hogy saját magam lehessek.
Második szemelvény Annyira igyekeztem, hogy az legyek, amit akarnak,
és mindezen idő alatt azt hittem, hogy "normális"
Mikor első igazi hallásvizsgálatára ment, a vizs-
leszek mikor felnövök. Anyám mindig azt mondta,
gálatot végző ember annyira biztatott. Minden alka-
hogy Istennek szándéka van velem azzal, hogy szen-
lommal mikor hallott valamit (igen, ténylegesen
vedést bocsátott rám. De ennek a "szenvedésnek" az
hallott valamit), mindenki sugárzóan mosolygott.
ellenére még mindig nem vagyok elég jó. Azt aka-
Eléggé meglepődtem mikor, néhány nappal később,
rom, hogy igazi kapcsolataim legyenek másokkal, de
beugrott egy tanár, hogy játsszon vele és megnézze,
mindig ugyanaz van. A többi ember azt gondolja,
mit tehet. A tanár is azt mondta amit a szakorvos
hogy jobban tudja mint én magam és mikor előjövök
mondott - hogy meg fog tanulni normálisan beszélni.
… vége a kapcsolatnak. Amíg nem engedik meg,
Kezdetnek kétszer jött el hozzám egy héten, de aztán
hogy egyéniség legyek, sohasem fogják megérteni …
csak egyszer jött egy hónapban. Addigra, mire kö-
A szüleim sohasem próbálták megérteni … túlságo-
rülbelül egy éve folyt ez, majd szétfeszítettek a kér-
san el voltak foglalva álmaik rámerőltetésével.

76
 Negyedik szemelvény nagyon szorosan egybefonódott azzal, hogy láttam
megbékülni siketségével, és furcsa módon az, hogy
Kapcsolatom Ruth-tal abban a pillanatban meg-
speciális iskolába jár úgy érzem sokkal inkább meg-
változott, hogy megtudtam, hogy siket … Többé nem
adja neki az önbizalmat, hogy siket ember legyen egy
úgy tekintettem rá, mint egy problémás engedetlen
halló világban mint az, hogy egy halló iskolába van
gyerekre, úgy tekintettem rá, mint valakire, akinek
integrálva.
rettentően sok törődésre és támogatásra van szüksé-
ge. Nancy-vel úgyszintén, úgy értem, úgy éreztem, Nancy (…) azt hiszem az ő problémái igazából
hogy tulajdonképpen sokkal inkább úgy viszonyulok sokkal nagyobbak mivel ő nem annyira siket és nem
hozzá mint az emberhez, aki. Ruth mindig az az tudja igazán, hova is tartozik. Joggal érzi úgy, hogy
úttörőtípus volt, ahogy mindig ő volt az akinek első- tökéletesen és minden további nélkül beleillik egy
nek kellett belépnie egy új osztályba vagy egy új halló világba és sok barátja van. Nem ugyanazokkal
iskolába … néha azt hiszem Nancy csak sodródott az a nehézségekkel kerül szembe. Társadalmilag a hal-
árral és semmi sem volt annyira nagy ügy neki. Azt lása nem olyan rossz, képes használni a telefont,
hiszem, hogy ahogy Ruth felnőtt tudomásul vette és képes beszélni a barátaival telefonon, ami része en-
teljesen elfogadta siketségét és nagyon büszke lett rá. nek a tizenéves kultúrának, de ami számára problé-
mát jelent az az, hogy intellektuálisan valószínűleg
Keresztülment egy depressziós időszakon, ami
előbbre jár mint amit pillanatnyilag produkálni ké-
szerintem részben összefüggésben volt serdülőkorba
pes, és sok mindenről lemarad az órákon … bizo-
érésével és azzal, amit az jelent, hogy ráeszmélsz,
nyosan nem érzi úgy, hogy siket iskolába akar járni
hogy egy siket serdülő vagy, és részben összefüg-
… nem illik be egyik fajta csoportba sem, amíg Ruth
gésben volt azzal a ténnyel, hogy normálisnak szá-
súlyt helyezett rá, hogy megtanulja a jelbeszédet,
mító iskolába járt és identitásválságba került mivel,
hogy elmehessen a siket klubba és találkozhasson
ahogy a legtöbb 15 éves szokott, de ő azért került
más siket emberekkel, Nancy nem mutatta ezt az
identitásválságba, mert nem érezte igazán, hogy
érdeklődést, de mindig úgy érzi, mintha valahogy
továbbra is beleillik abba a halló iskolába … úgy-
nem felelne meg egy nagyon mély szinten, mintha
hogy mintegy eljutottam vele egy váltásig, felismer-
kevesebb lenne társainál.
ve, hogy amire szüksége van az némi oktatás és
szakorvosi ellátás, ami tulajdonképpen maga után
vonta, hogy elment iskolába 16 éves korában, és én
Mairian Corker és David Libbert által nyújtott
figyeltem őt egy nagyon félénk zárkózott könnyen
esetleírás
síró fiatal tizenévesből meglehetősen magabiztos és
önbizalommal telt és fegyelmezett nővé kibontakozni
… bizonyos tekintetben figyelni őt nőni, nagyon

77
9. Rémuralom Nagy-Britannia legszörnyűbb börtönében

Egy fiatalemberről, aki felakasztotta magát más- Waite-t és beszélt tegnap a "terror légköréről",
nap, hogy bebörtönözték a Feltham fiatalkorú elkö- amelyben hathónapos börtönbüntetése alatt része volt
vetők intézetébe Nyugat Londonban a múlt héten, a Feltham-ban. Azt mondta: "Körülbelül 70 vagy 80
belépéskor megállapították, hogy öngyilkosságra fiú érkezik minden nap, nagy buszokban. Levetkőz-
hajlamos. tetnek, adnak egy számot, egy doboz ruhát. Beraknak
egy nagy terembe 60 másik fiúval, nagy srácokkal,
Mindazonáltal bezárták egyedül egy csupasz,
akik téged bámulnak. Sok a súrlódás mikor megér-
csempézett cellába 19 órára, mielőtt megölte magát.
kezel és szembe kell nézned vele. Ha lehajtott fejjel
Ő volt a negyedik fogoly Feltham-ban aki eldobta az
ülsz egy sarokban biztos rádszállnak. Talán kérnek
életét hét hónapon belül.
tőled egy staubot (cigaretta) ,és ha nem adsz elkez-
A The Observer úgy értesült, hogy a férfit, John dődik.
Kirkland-et, a felvételnél megvizsgáló börtönkór-
"Az emberek idegjátékokat játszanak veled. Ha
ház-tiszt úgy vélte, súlyos depresszióban szenved és
félelmet mutatsz, neked annyi. Láttam srácokat féle-
különleges intézkedésekre van szükség, hogy meg-
lemmel a szemükben. A Feltham-ban az erőszakos-
akadályozzák, hogy kárt tegyen magában. De a lele-
kodás mindenütt ott van: a zuhanyzóban, a felvétel-
tet felülbírálta a Börtön Orvosi Szolgálat egy orvosa,
nél, a tornateremben, még a kápolnában is."
aki szerint Kirkland "semmi viselkedésbeli rendelle-
nességet" nem mutatott. Gyakran fegyvereket használtak, mondja: nehéz
rádió elemeket betekerve egy zokniba ólmosbotként.
A 21 éves Kirkland, mindössze hat nappal ko-
"Fejbe vernek, elküldenek a kórházba és ott vagy
rábban szabadult Feltham-ból, miután letöltötte tett-
megint a szárnyon még ugyanazon az éjjel. Senki
legességért kirótt egy éves büntetését. Két éve nem
sem köp. Ha elmondod az őröknek, halott vagy.
látta a családját az Isle of Man-en, és szabadságának
Néhány fiú annyira fél, hogy nem jönnek ki a cellá-
rövid időszakát egy temetőben, a szabad ég alatt
jukból: azt mondják a smasszereknek, hogy olvasni
aludva töltötte el. Visszaszállították Feltham-ba
akarnak egy könyvet.
vizsgálati fogságba helyezve egy őt odébbállásra
késztetni próbáló rendőr ellen elkövetett állítólagos Feltham-i szlengben szólva, az "adóztatás", a
tettlegesség miatt. gyengébb fiúk javainak ellopása, a legfőbb kiváltója
az erőszakoskodásnak. Az adóztatás szerepet játszott
Három éve, egy Feltham-ról Stephen Tumin bíró,
Lee Waite - akinek ellopták az edzőruháját és az
Őfelsége Börtön Ellenőre által készített jelentés azt
óráját - és a 15 éves Geoffrey Horler halálában is, aki
az ajánlást tartalmazta, hogy az ágyak a cellákban
decemberben hunyt el. Az édesanyja segélyekből tett
legyenek a padlóhoz rögzítve, hogy megakadályoz-
félre pénzt, hogy egy új pár cipőt vegyen neki. A fiú
zák az akasztásokat. De Kirkland, mint kettő a ko-
ment, hogy elhozza a cipőjét a kaputól, de ellopták
rábbi Feltham áldozatok közül, a végére fordította az
tőle mielőtt visszaért volna velük a cellájába.
ágyát és mint állványt használta.
Pespane azt állította, hogy sok foglyot rendszere-
A börtönigazgató, Joe Whitty, múlt héten elren-
sen megszabadítottak a heti L1.80 kantin pénztől,
delte, hogy rögzítsék le a Feltham-ban lévő 800
néha a tollak végébe olvasztott borotvapengékből
ágyat.
képzett kegyetlen fegyverrel fenyegetve meg őket.
A börtönreformerek szerint a négy haláleset "Ha nem harcolsz érte, leveszik rólad. Olyan fiúkból
Feltham-ban egy a fiatal elkövetők büntetőrendsze- álló gengek, akik úgy hiszik kemény kézzel fogják a
rében tapasztalható átfogóbb válság és egy olyan szárnyakat. Azt mondják "te vagy az én emberem",
"erőszakkultúra" tünete, amelyben a gyengébb rabok és kitakaríttatják veled a cellájukat."
könyörtelen erőszakoskodásnak vannak kitéve.
"Az őrök nem mindig reagálnak az erőszakosko-
Negyven fogoly próbálja megölni magát
dásra mert az állandóan folyik. Elég gyakran úgy
Feltham-ban minden hónapban, amelyekből öt vagy
tesznek, mintha nem vennék észre."
hat a "komoly" kísérletek közé sorolható.
Whitty visszautasította ezeket az állításokat.
Korábban a hónap során, Lee Waite, az első el-
Megerősítette azonban, hogy az erőszakoskodás
hunyt fogoly halála ügyében indított vizsgálat kide-
ijesztő szinteket ért el: "A Feltham-ban tapasztalható
rítette, hogy egy "rögtönítélő fogadóbizottság" meg-
mértékű erőszakoskodás, úgy gondolom, magából a
erőszakolta a zuhanyzóban egy dákóval. A boncolás
fiatal elkövetők büntetőrendszere egészének jellegé-
horzsolásokat és zúzódásokat fedett fel a végbelében.
ből fakad. Azon tény következménye, hogy nem 800
A 18 éves Waite három nappal érkezése után végzett
cserkészfiút zárunk be: nálunk van Dél-Anglia leg-
magával tavaly augusztusban.
nehezebben kezelhető legmegbízhatatlanabb és leg-
A 22 éves Simon Pespane Morden-ből, Surrey, zavartabb fiatalembereinek egy része."
akit januárban helyeztek szabadlábra, ismerte

78
 Vannak, mondta, "bizonyos intézkedések" me-
lyek meghozhatóak, úgymint áthelyezések, elkülöní-
tés és TV felügyelet. De mivel sokan vannak vizsgá-
lati fogságban, ez jogi szempontból rendkívül bo-
nyolult.
Whitty szerint: "Senkit nem érdekelt Lee Waite,
kivéve az olyan embereket mint én és a munkatár-
saim itt. Csak azért törődnek most vele az emberek
mert meghalt. Ha meghozhattam volna azokat az
intézkedéseket, amelyeket meg szeretnék hozni a
gonosztevők ellen, ma is élne."
Whitty hivatkozott a tisztek hiányára is. A Bel-
ügyminisztérium "Új kezdet" programjainak a kö-
vetkező hónapban esedékes utolsó szakasza azt je-
lenti, hogy el fog veszteni hetente tisztenként két
munkaórát. További 40 tiszt szükséges pusztán
azért,.hogy fenntartsák a jelenleg létező 19 órás napi
felügyeletet. A tavalyi hiányosságok következtében
722 vizsgálati fogoly nem tudott megjelenni a bíró-
ság előtt, mivel nem állt rendelkezésre kíséret.
Mindazonáltal más problémákra derült fény a
halálesetek sorozatában. A Waite ügyben érintett
dolgozók egyike sem kapott öngyilkosság megelőzé-
si képzést.
Feltham hatalmas begyűjtési területe, amely ma-
gába foglalja Dél-Anglia egészét és a Midlands-et,
megnehezíti a családok számára, hogy meglátogassák
a fogva tartottakat, fokozva ezzel elszigeteltségüket.
Szerepet játszott ez a körülmény Geoffrey Horler
halálában, aki Great Yarmouth-ban lakott. Nem
sokkal azelőtt, hogy felakasztotta magát, meghalt egy
közeli rokona, elmélyítve depresszióját. Nem enge-
délyezték számára, hogy elmenjen a temetésre.
A 18 éves John Cash január végén ölte meg ma-
gát, mikor kilátásba helyezték Rochester-be való
átszállítását a túlzsúfoltság miatt. A börtönben dol-
gozók elmondása szerint tiltakozott az áthelyezés
ellen, mivel tudta, hogy egy erőszakoskodó, aki már
Feltham-ban bántalmazta őt, Rochesterben vár rá.
"Rendelkezés- és őrzés" tisztek betuszkolták egy
magánzárkába, ahol eltorlaszolta az ajtót. Egy tiszt
beszélt hozzá, miközben ő bent kárt tett magában,
felvágva a csuklóit. Mielőtt egy "cella-nyitót" hasz-
nálhattak volna, hogy betörjék az ajtót, a végére
állította az ágyát, hurkot tett a nyaka köré és leugrott.
Deborah Coles az Inquest érdekcsoport nevében
tegnap vizsgálatot kért a Feltham-ban: "Szembeszö-
kő, hogy mikor két állítólagos IRA tag megszökik
Brixtonból, a nyomozásba pumpált források határta-
lannak tűnnek. Négy fiatalember halála ugyanolyan
figyelmet kell, hogy kiváltson."
A Belügyminisztérium közölte, hogy nem nyilat-
kozhat addig, amíg további vizsgálatok folynak.
Kate Mulvey és David Rose, Observer, 1992.
március 22. Hozzájárulásukkal újranyomtatva.
79
10. A barátság definíciói és következményeik idős korban
Kivonat
Egy a kapcsolatok minőségének felmérésére irá-
nyuló kísérlet során a barátság definícióit 30-30
olyan hatvan éves és idősebb férfival és nővel foly-
tatott irányított beszélgetés átiratainak induktív ana-
lízisén keresztül vázoltuk fel, akik a barátságokat
állandó referensként használva beszélték el élettör-
ténetüket. A barátság két definícióját konstruáltuk
meg, egyet, amely a "barátokra mint konkrét egyé-
nekre" összpontosít, és egy másikat, amelyik a "ba-
rátokra mint kapcsolatokra" összpontosít. Egymás
után ismertetjük mindkettőt, majd megvitatjuk az
egyik vagy a másik vagy mindkettő idős korban való
vallásának következményeit. Javaslatokat dolgozunk
ki az egyes definícióknak megfelelő intervenciós
stratégiákra.
A barátságról szóló társadalomtudományi iroda-
lom áttekintéséből kiderül, hogy a legtöbb vizsgálat
nem fordít figyelmet a válaszadók kapcsolatainak
minőségére, és ehelyett olyan könnyebben
kvantifikálható szempontokra összpontosítanak, mint
a barátként azonosítottak száma és közelsége (1).
Továbbá, mikor az idősek szerepeltek válaszadóként,
"A kutatókat jobban érdekelte az idősek társadalmi
helyzete, mint a barátság önmagában való (per se)
kutatása." (2) Egyesek sajnálkoztak emiatt és azt
javasolták, folytassanak kutatást, hogy pótolják ezt a
mulasztást (3). Mindazonáltal nagyon kevesen kö-
vették ezt az útmutatást, részben mivel a minőség oly
nehezen konceptualizálható.
Ezen probléma meghaladására tett kísérletként az
itt bemutatott vizsgálat a barátságról adott definíci-
ókra összpontosít. Társadalmi aktorok barátaik azo-
nosításában általában implicit definíciókat alkal-
maznak, hogy eldöntsék, kit foglaljanak be a kategó-
riába, és hogy összehasonlítsanak és értékeljenek
kapcsolatokat. Ezen definíciók felvázolása azután
bepillantást nyújthat a kapcsolatok minőségébe. Ezen
felül, mivel az emberek cselekedetei, legalábbis
részben, a szituációkról adott meghatározásaik függ-
vényei, ezen definíciók gondos tanulmányozásával
az időskori - vagy nem időskori - barátság lehetősé-
geinek jobb megértéséhez juthatunk el.
Az itt következő beszámoló egy az irodalomban
található, explicit és implicit, barátságdefiníciókról
folytatott fejtegetéssel kezdődik, hogy megmutassuk,
mennyiben tér el ezen vizsgálat iránya a korábbi
vizsgálatoktól. Ezután ismertetjük a vizsgálat mene-
tét és jellemezzük a vizsgálatban résztvevő idősebb
felnőtteket. Ezután az adatok elemzése nyomán ki-
alakított két barátságdefiníciót mutatjuk be, majd egy
az egyik vagy a másik vagy mindkettő definíció
elfogadásának öregkori következményeiről folytatott
fejtegetés következik.
80
Barátságdefiníciók a társadalomtudományi
irodalomban
A barátságról szóló társadalomtudományi iro-
dalmon belül számos definíció létezik, melyek né-
melyike nagy gonddal van felépítve. Például, Brown
meghatározása szerint ez egy olyan kapcsolat, amely
"önkéntes, kölcsönös, rugalmas és felszámolható;
olyan kapcsolatok, amelyek az egyenlőségre és a
reciprocitásra helyezik a hangsúlyt, és mindkét part-
ner részéről a másik teljes személyiségébe való ér-
zelmi bevonódást kívánnak meg." (4) Suzanne Kurth
szembeállítja a "barátságos viszonyokat" a "barát-
sággal", az utóbbi elengedhetetlen összetevőinek
tekintve az önkéntes interakciót, az egyének kivételes
voltának érzetét, az intimitás más kapcsolatokhoz
képest magas fokát, és a maximális elköteleződést
(5). John Reisman a barátság olyan három típusát
határozza meg - asszociatív, reciprok és receptív
-,melyeket az elkötelezettség és a reciprocitás di-
menziói mentén különböztet meg (6).
Sajnálatos módon ezen gondosan felvázolt meg-
állapítások szerzői közül kevesen folytattak empiri-
kus vizsgálatot, hogy megállapítsák, milyen fokig
felelnének meg ezeknek más társadalmi aktorok.
Graham A. Allan vet fel egy okot, ami magyarázatot
nyújthat erre, amikor azt írja, "Maga a tényleges
kapcsolat az, ami a legfontosabb tényező annak el-
döntésében, hogy valaki osztályozható-e barátként
vagy sem." (7) Valaki barátként való osztályozása
tehát tisztán szubjektív. Ennek felismerése azt jelenti,
hogy a barátság jelentésének kutatása az aktorok
kapcsolataikról adott értékeléseinek gondos tanul-
mányozásán kell, hogy nyugodjon.
Empirikus vizsgálatokban a barátság definíciókat
néha egyszerűen adottnak veszik anélkül, hogy ki-
kérnék a válaszadók véleményét (8). Például
Lowenthal-nak és Haven-nak a mentálhigiéné és a
bizalmas baráttal való rendelkezés között fennálló
kapcsolatról folytatott vizsgálatában azt kérdezték a
válaszadóktól: "van valaki konkrét személy, akiben
megbízik vagy akivel beszél önmagáról vagy a prob-
lémáiról?" (9) Ez a kérdés az önfeltárást határozza
meg egy szoros kapcsolat legfőbb összetevőjeként,
és azokat a válaszadókat, akik megbíznak valakiben,
aki nem a házastársuk, gyerekük vagy más rokonuk,
úgy írták le, mint akik egy barátban bíznak meg.
Hogy ezt a valakit barátnak tekintették-e vagy sem,
nem firtatták.
Arra is egyszerűen megkérték a válaszadókat,
hogy azonosítsák legközelebbi barátaikat, és azután,
hogy válaszoljanak kérdésekre mindannyiukkal kap-
csolatban, meghatározatlanul hagyva közben az
általuk annak eldöntésére alkalmazott kritériumokat,
hogy kit soroljanak ide (10). Azon feltevés, hogy
minden ily módon azonosított kapcsolat ugyanazon ményekkel. A feltett kérdések ezek: először is egy
kritériumoknak felel meg, és lényegét tekintve azo- általános: hogyan definiálják az adatszolgáltatók a
nosként kezelhető, minden valószínűség szerint barátságot? majd, egy specifikusabb: milyen követ-
megalapozatlan. Lowenthal és Robinson végül azt a kezményekkel járnak ezek a definíciók idős korban?
következtetést vonta le, hogy "a különböző barát- Ez az elemzés nem igyekszik választ találni a kér-
ságfogalmak talán magyarázatot adhatnak az ellent- désre, hogy az adatszolgáltatók miért vallják magu-
mondó eredményekre …" (11). kénak az egyik definíciót inkább mint egy másikat.
Mielőtt rátérnénk ezekre a kérdésekre, bemutatjuk az
Az empirikus kutatásban alkalmazott legáltalá-
itt elemzett adatokat nyújtó informátorokat, és is-
nosabb taktika vitathatatlanul kombinációja annak,
mertetjük a vizsgálat menetét.
hogy előre megadnak egy definíciót, és annak, hogy
engedik a válaszadókat sajátjaikat használni. A kuta-
tási kérdések a válaszadók és barátaik közötti társa- Az adatszolgáltatók és a vizsgálat menete
dalmi interakció mértékére és fajtájára, valamint a
Igyekezve különféle hátterekkel rendelkező em-
barátokkal folytatott társadalmi interakció által a
bereket beemelni, az adatszolgáltatókat számos for-
válaszadók közérzetére gyakorolt hatásokra össz-
rásból szedtük össze, köztük egy idősek számára
pontosítottak (12). Következésképpen gyakran volt
szervezett főiskolai programból (16 adatszolgáltató);
szükségszerű kritérium, hogy az azonosítottak szoros
két nyugdíjastelepről, egy közepes-magas jövede-
közelségben legyenek (pl. "ebben a közösségben")
lemmel rendelkezők részére létesítettből (6) és egy
(13) vagy rendszeresen találkozzanak velük (pl.
mérsékelt jövedelemmel rendelkezők részére létesí-
"kivel találkozik leggyakrabban?") (14) vagy mind-
tettből (4); idős polgárok számára szervezett prog-
kettő. Ez a követelmény a folyamatos szem-
ramokból egy alacsony jövedelmű területen (12) és
től-szembeni interakcióra helyez súlyt és kizárja
egy közepes jövedelmű területen (10) egyaránt; egy
azokat a barátokat, akikkel a válaszadók már nem
közösségi akciószervezetből (5); és a szerző ismerő-
állnak kapcsolatban, csakúgy mint azokat, akikkel
sein keresztül (7). Az adatszolgáltatók önként je-
ritka látogatások, telefonbeszélgetések, levelezés
lentkeztek a részvételre miután telefonon vagy le-
vagy közös ismerősök útján tartják fenn a kapcsola-
vélben tájékoztattuk őket a projektről, vagy hallottak
tot. Ezeket a barátokat tulajdonképpen közelibbnek
egy a szerző vagy egy vizsgálati asszisztens által
tekinthetik mint azokat, akikkel jelenleg kapcsolat-
tartott előadást. A leendő adatszolgáltatók kaptak
ban állnak. Az ezekben a tanulmányokban szereplő
egy rövid leírást a vizsgálati projektről és arra kértük
válaszadókat tehát engedték saját, pontosabban meg
őket, hogy vegyenek részt egyetlen, másfél-két órás
nem határozott definícióikat használni, de csak a
interjúban, amely során életük barátságairól fognak
kutatási kérdések által megszabott korlátok között. A
beszélni. Az adatszolgáltatóknak, néhány esetben, tíz
definíció ezen típusát használó kutatás eredményei-
dollárt ajánlottunk fel közreműködésükért a vizsgá-
hez folyamodni, hogy általános érvényű megállapí-
latban. A legtöbb interjú az adatszolgáltatók ottho-
tásokat tegyünk a barátságról annyi, mint túllépni
naiban zajlott le, mindegyik 1980 júniusa és 1981
ezen adatok határait, amelyek csak a válaszadóknak a
augusztusa között.
vizsgálati szituáció keretein belül barátságokként
definiált jelenlegi, szemtől-szembeni kapcsolatainak A hatvan adatszolgáltató, 30 férfi és 30 nő, kor-
megértéséhez járulhatnak hozzá. ban 60 és 89 év közé esett (kormedián = 74). Az
interjú felvételének idején mindegyikük független
A barátság tanulmányozásának mindezen meg-
lakókörülmények között élt, huszonöten saját ottho-
közelítéseiben a társadalmi aktorok által alkalmazott
nukban, tizennyolcan bérlakásban, és tizenheten
tényleges definíciókat figyelmen kívül hagyták. Bár a
nyugdíjas komplexumokban elhelyezkedő lakások-
vizsgálat, amiről itt beszámolunk, hasonló ahhoz a
ban. Valamivel több mint felük (harmincketten)
kutatáshoz, amely az adatszolgáltatóknak saját, ba-
egyedül élt, huszonegyen házastársukkal, hárman
rátaik azonosítására szolgáló kritériumaik használatát
házastársukkal és gyerekükkel vagy más rokonnal, és
megengedő taktikát alkalmazza, eltér a korábbi ku-
négyen gyerekükkel, testvérükkel vagy barátjukkal.
tatástól, amennyiben megkísérli pontosabban meg-
A hatvanból, 55 fehér, 5 fekete volt. Az adatszolgál-
határozni ezeket a definíciókat. Idős társadalmi
tatók közül 15 volt "szegény" egész életében, 31 élt
aktorokat arra kértünk, hogy beszéljenek barátaikról
"biztos anyagi körülmények között", miközben a
miközben elbeszélik élettörténetüket: a velük készült
többiek elsősorban felfelé mobilok voltak. Kilencen
interjúk átiratait elemeztük, hogy felvázoljuk azokat
nem fejezték be a középiskolát; tizenöten rendelkez-
a definíciókat, melyeket egyéneknek barátokként
tek középfokú végzettséggel, nyolcan tanultak felső-
való leírásában alkalmaztak. A barátságról adott
fokú oktatási intézményben; és huszonötnek volt
definíciókat helyeztük a beszámoló fókuszába, mivel
legalább felsőfokú képesítése. (Három esetben hi-
fontos kulcsnak tűntek az adatszolgáltatók által kap-
ányzott a megfelelő adat.) Az adatszolgáltatók közül
csolataik minőségéről adott szubjektív értékelés
heten sohasem voltak házasok. Az 53 házasságot
megértéséhez. Komolyan véve W. I. Thomas kije-
kötött közül tizenhárman kötöttek házasságot több-
lentését, miszerint a valóságosként definiált szituá-
ször, miközben tizenegyen váltak el valamikor életük
ciók valóságosak következményeikben, az elemzés
során. Az interjú felvételének idején huszonnégyen
foglalkozik mind a definíciókkal mind a következ-
voltak özvegyek vagy elváltak.

81
 Az adatszolgáltatók, tehát, heterogén csoportot al-
kottak. Nem szándékoztunk olyan mintát alkotni
belőlük, amelyből általánosításokat lehet levonni egy
népességre vonatkozóan. Inkább, összhangban a
vizsgálat felderítő jellegével, egy olyan csoportot
alkotnak, amelyben az élettörténetek tartalma a ba-
rátsággal összefüggésben vizsgálható azon célból,
hogy a barátságról folytatott jövőbeni vizsgálatok
számára új és releváns problémákat és kérdéseket
vessen fel.
Az interjúkat mint "irányított beszélgetéseket"
folytattuk le, amelyek célja "kiszedni az interjú-
alanyból, hogy mit tekint fontos kérdéseknek egy
adott témát illetően, rábírni, hogy valamely vizsgált
szituációra vonatkozóan leírást adjon." (15) Arra
bátorítottuk az adatszolgáltatókat, hogy az egyes
barátságok kialakulását, fenntartását és befejezését
kísérő körülményekre, és a barátság saját életük
vonatkoztatási keretében elnyert általánosabb jelen-
tésére egyaránt összpontosítva beszéljék el élettörté-
netüket. A beszélgetéseket hangszalagra rögzítettük.
Az átiratokat elemzésnek vetettük alá, hogy felvá-
zoljuk, többek között, mind a barátságdefiníciókat
mind pedig azt a következményt, amivel ezek a defi-
níciók az adatszolgáltatók életére nézve jártak. Bár
minden adatszolgáltatót külön megkértünk, hogy
definiálja a barátságot, az itt elemzett adatokat első-
sorban a jelenlegi és múltbéli barátságaikról folyta-
tott fejtegetéseikben implicite meglévő definíciók
szolgáltatják.
Lábjegyzetek
1. Rosow, I. Social Integration of the
Aged. Free Press, New York, 1967
2. Chown, S. M. "Friendship in old
age". In Duck, S. and Gilmour, R. (eds),
Personal Relationships. 2. Developing
Personal Relationships. Academic Press,
New York, 1981, 231. o.
3. Lowenthal, F. M. and Robinson, B.
"Social networks and isolation". In
Binstock, R. H. and Shanas, E. (eds),
Handbook of Aging and the Social
Sciences. Van Nostrand Reinhold, New
York, 1976
4. Brown, B. B. "A life-span
approach to friendship: age-related
dimensions of an ageless relationship". In
Lopata, H. Z. and Maines, D. (eds), Rese-
arch in theInterweave of Social Roles. 2.
Friendship. JAI Press, Greenwich, Connec-
ticut, 1981, 25. o.
5. Kurth, S. B. "Friendship and
friendly relations". In McCall, G. J. (ed.),
Social Relationships. Aldine, Chicago, Illi-
nois, 1970
82
6. Reisman, J. M. Anatomy of
Friendship. Irvington, New York, 1979,
209. o.
7. Allan, G. A. A Sociology of
Friendship and Kinship. Allen and Unwin,
Boston, 1979, 34. o.
8. Bates, A. and Babchuk, N. "The
primary group: a re-appraisal", Sociological
Quarterly, 2 (1961), 181-191; Booth, A.
and Hess, E. "Cross-sex friendship", Jour-
nal of Marriage and the Family, 36 (1974),
38-47. Booth és Hess, Bates-hez és
Babchuk-hoz kapcsolódva, a barátságot a
következőképpen határozzák meg: "elsőd-
leges kapcsolat két, egymással rokoni kap-
csolatban nem álló egyén között. A kifeje-
zés elsősorban (1) egy a tevékenységek tág
körébe történő együttes belépésre való
prediszpozíciót; valamint (2) a másikkal
való törődés kölcsönös kifejezésében, a
privát tradíciók ismétlésében, és az egy-
mással szembeni elvárások megfogalmazá-
sára való jogosultság érzésében megnyilvá-
nuló igenlő érzelmi kötődéseket jelöl" (38.
o.). Bár a válaszadókat előre megkérték,
hogy azonosítsák a barátaikat, a barátság
definícióját a vizsgálatot végzők írták elő.
9. Lowenthal, M. F. and Haven, C.
"Interaction and adaptation: intimacy as a
critical variable". In Neugarten, B. L. (ed.),
Middle Age and Aging, University of Chi-
cago Press, Chicago, Illinois, 1968
10. Candy, S. E. G. A comparative
analysis of friendship functions in six age
groups of men and women. Doctoral
dissertation, Department of Psychology,
Wayne State University, Detroit, Michigan,
1977; Lopata, H. Z. Women as Widows.
Elsevier, New York, 1979
11. Lowenthal, M. F. and Robinson,
B., i.m.
12. Blau, Z. S. "Structural constraints
on friendship in old age", American
Sociological Review, 26 (1961), 429-439;
Lazarsfeld, P. F. and Merton, R. K.
"Friendship as social process: a substantive
and methodological analysis". In Berger,
M., Abel, R. and Page, C. H. (eds),
Freedom and Control in Modern Society.
Van Nostrand, New York, 1954; Rosow, I.,
i.m.; Verbrugge, L. M. "The structure of
adult friendship choices", Social Forces, 56
(1977), 576-597; Arling, G. "The elderly
widow and her family, neighbours, and
friends", Journal of Marriage and the
Family, 38 (1976), 757-768; Bultena, G.
"The relationship of occupational status to
friendship ties in three planned retirement
communities", Journal of Gerontology, 24 14. Bultena, i.m.
(1969), 461-464; Fischer, C. S., Jackson, R.
15. Lofland, J. Analyzing Social
M., Steuve, K. G., McAllister-Jones, L. and
Settings: a Guide to Qualitative
Baldassare, M. Networks and Places: Social
Observation and Analysis, Wadsworth,
Relations in the Urban Setting. Free Press,
Belmont, California, 1971, 76. o.
New York, 1977; Petrowsky, M. "Marital
status, sex, and the social networks of the
elderly", Journal of Marriage and the
Sarah H. Matthews, Ageing and Society, Vol. 3,
Family, 38 (1976), 749-756
Part 2, 1983. július, 141-145 o.
13. Arling, G., i.m.; Phillips, D. L.
"Social class, social participation and
happiness: a consideration of interaction
opportunities and investment", Sociological
Quarterly, 10 (1969), 3-21; Rosow, I., i.m.

83
11. A liberális, radikális és szocialista feminista megközelítések ösz-
szehasonlítása
Tárgy Liberális feminista
Az emberi természet Individualista, racionális,
önző és versenyző; altru-
ista bizonyos körülmények
között; a férfiak és a nők
természete alapvetően
azonos.
A társadalmi rend ter- A szabadpiac és a ma-
mészete gántulajdon a gazdasági és
politikai szabadság alap-
kövei. A rendszer mind-
azonáltal finomhangolást
igényel a koncentrációnak
és az instabilitásnak a
meritokrácia működésében
igazságtalanságot és mél-
tánytalanságot előidéző
inherens problémái miatt.
Az egyenlőtlenség ter- Az emberek közötti
mészete egyenlőtlenség általában
véve természetes, a rend
alapja. Az egyenlőtlenség
akkor probléma mikor túl
sok van belőle vagy mikor
diszkrimináció idézi elő.
Az egyenlőtlenség termé-
szetét a meritokrácia ha-
tározza meg. A férfi szükségletet tükrözi.
meritokrácia méltánytalan
volt a faji kisebbségek és a
nők lehetőségeinek korlá-
tozása szempontjából. Faji
vagy nemi alapon különb-
séget tenni a reprodukcióban betöltött
meritokráciában történő
részvétellel kapcsolatos
lehetőségek szempontjából
jogosulatlan.
A szexuális egyenlőtlen- A nemi szerepek szocia-
séget fenntartó tényezők lizációja - a nők férfi defi-
níciókat fogadnak el az
énről és a szerepekről;
intézményi diszkrimináció
- férfi torzítást tükröző
jog, kultúra és hagyomá-
nyok; és a nők családi
szerepével járó terhek, a
84
Radikális feminista
Alapvető különbségek
állnak fenn a férfiak és a
nők között: a nők közelebb
állnak a természethez -
szeretők, gondoskodóak és
inkább szellemi beállított-
ságúak; a férfiak hatalom-
ra és uralkodásra töreked-
nek, valamint individua-
listák, versenyzők és
pragmatikusak.
A patriarchátus kulturális
univerzálé. Minden intéz-
mény a patriarchátus
megszilárdítását szolgálja.
A patriarchátus a gyökere
a társadalmi rendben fel-
lelhető elnyomás minden
formájának. A társadalmi
rend magán-köz felosztása
elszigeteli és depolitizálja
a nők elnyomását. Minden
társadalmi rend férfi szel-
lemiséget tükröz.
Az egyenlőtlenség gyö-
kere a szexuális-nemi
elnyomás. A szexuá-
lis-nemi elnyomás funkci-
ója jellegében pszicholó-
giai - önkielégítés. Az
elnyomás minden más
formája ezen, a dominan-
ciára és ellenőrzésre való
A patriarchátus intézmé-
nyesített és rögzített a
szokás, az erő és a jog
által. A patriarchátus bio-
lógiai különbségekre és a
szerepek különbözőségére
épül.
Férfiak - minden férfi
hasznot húz a szexuá-
lis-nemi elnyomásból;
intézményesített folyama-
tok - a jog (köz-magán
felosztás), a család (nuk-
leáris, elszigetelt háztartá-
sok), a gazdaság (szexuális
munkamegosztás), a vallás
Szocialista feminista
Az emberi szükségle-
tekben és abban, ahogy
ezek a szükségletek kielé-
gítést nyernek, tükröződik
vissza; a férfiak és nők
közötti különbségek a
patriarchátusban gyökere-
ző szexuális-nemi rendszer
termékei.
A termelés és az újra-
termelés módjai képezik a
társadalmi rend és a ha-
talmi viszonyok alapját.
Két mód van integrálva, de
ellentmondások állnak
fenn köztük és ellentmon-
dásoktól terhesek maguk
is. A társadalmi rendsze-
reket a két mód természete
határozza meg.
Az egyenlőtlenség az
osztályrendszerben és a
patriarchátus rendszerében
gyökerezik. A tulajdono-
sok ellenőrzik a dolgok
termelését; a férfiak ellen-
őrzik az emberek termelé-
sét. A rétegződés más
formái szintén fontosak.
Az osztályrendszer többek
között a magántulajdonra
és a többletmunkára épül;
a patriarchátus a biológiá-
ra és a szexuális munka-
megosztásra épül.
A férfiak hasznot húznak
az otthon fenntartásáért
végzett munkából, az
utódokból, az azonnal
rendelkezésre álló szexuá-
lis kapcsolatokból, vala-
mint a dominancia és az
ellenőrzés pszichológiá-
jából. A kapitalizmus és a
 "super-woman" szindró- (férfi-központú doktrínák),
ma. és az ehhez hasonlók;
valamint a patriarchátust
fenntartó nyelv, kultúra és
hagyományok.
A jó társadalomról al- Jóléti kapitalizmus kor- A női értékek, mint a
kotott kép mányzati finomhangolás- társadalmi rend alapja;
sal; méltányos androginia (kétneműség) -
meritokrácia - egyenlő a szexuális-nemi szerepek
lehetőségek biztosítása a és a szexuális-nemi sze-
képességek versenyezteté- repre való szocializáció
se és maximalizálása cél- megszüntetése; valamint
jából; valamint a lehető- szexuális szabadság - a
ségek szabadsága a köz- szexuális érintkezés min-
szférában. den nem-kizsákmányoló
formáját támogatja.
Stratégiák a jó társada- Politikai érdekcsoportok Tudatosítás; androgin
lom megteremtésére szervezése; az intézményi gyakorlatok támogatása
szexuális diszkriminációra minden intézményi folya-
irányuló jogi reform; va- mat menetében; valamint
lamint a faji és szexuális önálló női közösségek és
kisebbségek részére önsegélyező csoportok
egyenlő lehetőségek te- szervezése.
remtése és azok oltalma-
zása a meritokráciában.
A nemi szerepek meg- A nőknek hasonlóbbá A férfiaknak hasonlóbbá
változtatásának irányelvei kellene válniuk a férfiak- kellene válniuk a nőkhöz -
hoz - vagyis, öntudato- vagyis, a társadalmat újjá
sabbá, versenyzőbbé és kellene szervezni, hogy
individualistábbá - és megszűnjék a férfi elnyo-
ugyanazokat az előjogokat más alapja és az embe-
kellene, hogy élvezzék. reknek lehetősége nyíljon
a férfi és női hagyományos
definícióit meghaladó, és
női jelleget tükröző érté-
kek és attitűdök felvételé-
re.
Nes, J.A. és Iadicola, P. "Towards a definition of feminist social work: A comparison of liberal, radical and
socialist models", Social Work, 1989. január, 13. o.
patriarchátus közötti il-
leszkedés sajátossága
abban áll, hogy a kapita-
listák hasznot húznak a
munkanélküliek tartalék-
seregéből, a munkaerő
megosztásából, a bérekben
extra-kizsákmányolásból,
valamint a meg nem fize-
tett otthoni munkából.
Demokratikus szocia-
lizmus - az osztályrend, a
patriarchátus, és az el-
nyomás minden más for-
májának megszüntetése;
valamint társadalmi szer-
veződés az egész emberi-
ség általános és személyes
szükségletei kielégítésének
elősegítésére.
Minden elnyomott cso-
port megszervezése és
koalíciók kialakítása kö-
zöttük; tudatosítás minden
elnyomott csoportban, az
elnyomás rendszeriben
meglévő összekapcsoló-
dások megmutatása; vala-
mint szerveződés a kapita-
lista és patriarchális rend-
szereken kívül elhelyez-
kedő minden csoport
szükségleteinek kielégíté-
sére, és végső soron a
patriarchátus, az osztály-
rend és az elnyomás min-
den más formájának meg-
döntése.
A férfiaknak és a nőknek
újjá kellene teremteniük
emberi mivoltukat ahogy
átalakítják a társadalmat,
hogy az elnyomás minden
formáját megszüntessék. A
kapcsolatoknak kölcsönös
tiszteletet kellene tükröz-
niük és nem lenne szabad
magukban hordozniuk a
dominancia elemeit.
85
 12. Átmenetek: az igazodás folyamatának magyarázatai

A modellek és elméletek tudatos használata kell formálnia látásmódját a világról és terveit az

olyasvalami, amire csak a gyakorlatban lehet szert
tenni. Ahogy arra a Tankönyv negyedik részében
rámutattunk, mindenki használ fel elméleteket, hogy
megmagyarázzon eseményeket, de az emberek nem
mindig vannak tudatában, hogy ezt teszik. Alább
felvázolunk két további, a személyes változásokhoz
való igazodás folyamatát elemezni próbáló modellt.
Alkalma nyílik gyakorolni használatukat egy olyan
férfi tapasztalatait rögzítő beszámoló olvasásakor,
aki megtudta, hogy AIDS-e van.
Számos szociológus - akik közül talán Max
Weber volt az első - rámutatott, hogy a változáshoz
való igazodás magába foglalja az egyik állapotból a
másikba történő átmenet időszakát. Ahogy egy sze-
repet elhagy és egy másikat felvesz, az egyénnek újjá
abban való életre vonatkozóan. Minden ember egyén
és egyéni választ fog adni, úgyhogy ami valaki szá-
mára jelentős változásnak tűnik, más számára esetleg
viszonylag kis jelentőségű.
Átmenetek során az önbecsülésben bekövet-
kező változások
Barrie Hopson és John Adams (1976) felvetik,
hogy minden átmenet, bármi váltsa is ki azt, a válto-
zások körfolyamatát indítja el az egyén önbecsülés-
ében. Ezek a szerzők az önbecsülésben bekövetkező
változásoknak egy olyan modelljét nyújtják, amely
segíthet az igazodás folyamatának megértésében
miközben az végbemegy, és nem visszatekintve
vagyunk kénytelenek megérteni azt.

Átmenetek során bekövetkező önbecsülés változások

Belsővé tétel
7

2 Kicsinyítés
6 Értelemkeresés
3 Depresszió
Önbecsülés
1 Bénultság
5 Kísérletezés

4 A valóság elfogadása
Eltávolodás

Az átmenet kezdete Idő

1.ábra: Az önbecsülésben átmenetek során bekövetkező változások modellje

Forrás: Hopson és Adams, 1976, 13. o.
Érvelésük szerint az átmenet, bármilyen típusú hányan,egy áhított célt elérésekor esetleg alig
átmenetről legyen is szó, reakcióknak és érzéseknek tapasztalják ezt a szakaszt;
egy meglehetősen jól előre látható körfolyamatát
2. Kicsinyítés: az ezen fázison való túljutás
indítja el. Fontos tehát végigmenni ezen a körfolya-
egyik módja tagadni a változás fontosságát. A
maton. Nem mindenki fogja pont ezt a körfolyamatot
tagadás normális és nélkülözhetetlen fázis.
tapasztalni: egyesek megragadhatnak egy fázisban,
Emberi reakció egy olyan krízisre, amely túl-
mondjuk a depresszióban; vagy esetleg egy őket a
ságosan hirtelen tör az emberre ahhoz, hogy
körfolyamat valamely korábbi szakaszába hátraszo-
nyíltan szembenézzen vele. A tagadás időt
rító visszaesésben lesz részük. Hopson és Adams a
biztosít egy ideiglenes visszavonulásra a va-
következőket írják az egyes szakaszokról (1976,
lóság elől, míg a belső erők átrendeződnek és
9-12 o.):
az illető visszanyeri az erőt, hogy megértse a
1. Bénultság: a megsemmisítettség, a dermedt- veszteség magával hozta új életet.
ség a cselekvésre, a értelmezésre való képte-
3. Depresszió: még ha önkéntes is az átmenet, a
lenség érzete. A szokatlan átmenetek, és az
legtöbb ember depresszióba esik, ahogy kez-
olyanok, amelyekkel kapcsolatban az illető-
denek szembenézni a változás következmé-
nek negatív elvárásai vannak hajlamosak el-
nyeivel. Az embereknek ki kell dolgozniuk,
mélyíteni ezt a szakaszt. Mindazonáltal, né-

86
 hogy hogyan kezeljék az új követelményeket,
és hogyan birkózzanak meg az új kézségekkel
és az új kapcsolatokkal.
4. A valóság elfogadása: ezen a ponton az illető
kezd eltávolodni a régi létállapottól. Esetleg
úgy látja, ez az a pont, ahonnan nincs vissza-
térés: ahol elfogadja, hogy nem mehet vissza-
felé, és elkezd beletörődni.
5. Kísérletezés: az elfogadás által felszabadított
energiát új viselkedéseknek az új szituációval
való megbirkózás céljából történő kikísérle-
tezése jellemzi. Mások számára ez szintén kí-
sérleti idő lehet: meg kell birkózniuk az illető
által kialakított új önképpel, valamint az át-
meneteken keresztülmenők könnyedén indu-
latossá és ingerlékennyé válhatnak.
6. Értelemkeresés: ez egy reflektív szakasz. Az
emberek próbálják kideríteni miben és miért
mások a dolgok.
7. Belsővé tétel: az értelemkeresés szakaszban
felfedezett jelentések azután belsővé tétetnek
és a viselkedés részévé válnak.
Egy holisztikus megközelítés
Leonard Pearlin (1982) szerint sok változó ját-
szik közre az emberek élettapasztalataiban:
Nem egy követett életút van, hanem sok út […]
másképp mondva, azonos korú, de más társadalmi és
gazdasági jellemzőket tekintve egymástól különböző
felnőttek a változás és fejlődés nagyon különböző
mintáinak lesznek kitéve.
A továbbiakban kifejti, hogy egy változáshoz
történő sikeres igazodás három fő tényezőtől függ:
1. Egyéni helytállási mechanizmusok: a kedve-
zőtlen erőket kiváltó szituáció módosítása; a
kedvezőtlen erők jelentésének átalakítása a
fenyegetés csökkentése céljából. Védelmi
mechanizmusok létrehozása, hogy lehetővé
váljon a változások túlélése;
2. a "támogatást nyújtó rendszerek" hozzáfér-
hetősége és minősége;
3. társadalmi strukturális tényezők: például,
szegénység, munkanélküliség és rasszizmus.
A hangsúly nem annyira a személyes problé-
mákon mint a közügyeken van.
AIDS-szel élni
Milyen segítséget nyújthatnak ezek a modellek a
HIV kimutatására vagy az AIDS következtében fel-
lépő megbetegedésre adott válaszok megértéséhez?
Míg Hopson és Adams egyéni élményekre összpon-
tosít, Pearlin társadalmi kontextusba helyezi az iga-
zodást. Ha a modelleket nem annyira konkuráló mint
egymást kiegészítő magyarázatoknak tekintjük, sok
lehetséges irányt kínálnak a vizsgálódásra. A HIV és
az AIDS hatással van az egyénekre; egyben társa-
dalmi jelenségek is. Valószínű, hogy a legtöbb ember
úgy érzené, hogy akár a HIV fertőzés, akár az AIDS
diagnosztizálása választóvonalat jelent az életében.
Bármi legyen is az érvényes kórjóslat és a hozzáfér-
hető segítség, mindig meglesz a diagnózis "előtti"
élet és az "utáni" élet élményének elhatárolása.
Ha egy hirtelen változás után szükség van időre,
hogy igazodjon és "újraszakaszolja" az életét, bizo-
nyos események, mint amilyen ennek a betegségnek
a felfedezése és elterjedése, hatással vannak azokra
az emberekre is, akik nem kapják meg? Milyen érte-
lemben él mindenki az AIDS-szel, beleértve azokat,
akik szolgáltatásokat nyújtanak? A szolgáltatásokat
nyújtó emberek bizonyára foglalkoznak a jelenségre
adott saját "személyes válaszaikkal", ahogy egyben
próbálnak segíteni azoknak, akik HIV-pozitívek,
vagy akik AIDS-esek.
Miközben olvassa Terry Madeley itt következő
cikkét, gondoljon a változás ezen modelljeire, és
Terry élményére történő alkalmazásukra, aki meg-
tudta, hogy AIDS-e van. A cikk után megtalálja
javaslatainkat, hogy hogyan segíthet a két modell
Terry reakcióinak megértésében.
Hivatkozások
Hopson, B. and Adams, J. (1976) "Towards an
understanding of transition: defining some
boundaries of transition dynamics" in Adams, J.,
Hayes, H. and Hopson, B. Transition:
Understanding and Managing Personal Change,
London: Martin Robertson
Pearlin, L.I. (1982) "Discontinuites in the study
of ageing" in Hareven, T. és Adams, K. Ageing and
Life Course Transitions: An Interdisciplinary
Perspective, London: Tavistock
87
13. AIDS-esnek lenni
Tavaly decemberben volt hat éve, hogy kezdtem
magam nem jól érezni, kimerültséggel, hányingerrel,
hasmenéssel és súlyvesztéssel. Mivel homoszexuális
vagyok elnéztem a háziorvosomhoz, gondolván,
hogy hepatitiszem vagy mirigylázam van. Vérvizs-
gálatokat csinált és hat hónap alatt felfedezte, hogy
nagyon alacsony a trombocita számom, és azt aján-
lotta, hogy járjak el London egyik tankórházának
hematológia osztályára, amit én meg is tettem a kö-
vetkező négy év során.
Minden alkalommal, amikor elmentem a kórház-
ba, megkérdeztem, hogy AIDS-em van-e. Akkoriban
nem tudtam, hogy van egy HIV fertőzésnek nevezett
valami. Csak az AIDS-ről tudtam. Soha senki nem
magyarázta el a különbséget, viszont folyamatosan
biztosítottak arról, hogy kétségkívül nincs AIDS-em.
De mivel meleg voltam és tudtam a dologról, aggód-
tam. Végül, 1985 szeptemberében megcsináltatták
velem a HIV antitest vizsgálatot, ami pozitívnak
bizonyult. Ezek után fénysebességgel áthelyeztek a
szexuális úton terjedő betegségek klinikájára, amiért
a legnagyobb hálával tartozom.
A klinikán az orvosok, az ápolók és a tanácsadók
választ adtak a kérdéseimre. Elmagyarázták, hogy az
AIDS-hez kapcsolódó komplexusom volt, és hogy
mindazok a gyötrelmes kis dolgok, amik kellemet-
lenséget okoztak nekem, amiatt voltak. Összehoztak
a Body Positive-vel, olyan férfiak egy csoportjával,
akik mind HIV pozitívek, és akik egy érdekcsoportba
szervezték magukat, hogy támogatást nyújtsanak
mindenkinek, aki hasonló helyzetbe találja magát.
Elmentem egy tanácsadási hétvégére és kimerítően
tájékoztattak, és olyan jól éreztem magam 40 em-
berrel körülöttem, akik ugyanabban a helyzetben
voltak, mint én. Biztonságérzet öntött el és rájöttem,
hogy nem vagyok leprás.
Továbbra is eljártam a klinikára amíg, 1986 jú-
niusában megbetegedtem. Nehezen lélegeztem, alig
tudtam 20 métert menni, valamint kellemetlen száraz
köhögés és szörnyű zihálás gyötört. Az orvosom
rögtön felvetetett és vizsgálatok sorát kezdte meg.
Felfedezés és félelem
Egészében véve tulajdonképpen nagyon kellemes
volt. Saját szobám volt, nem korlátozták a látogatá-
sokat és csodálatos volt a kilátás. A vizsgálatok a
szokásos vér- és vizeletvizsgálatok voltak és, végül
egy hörgőtükrözés általános érzéstelenítéssel. Úgy
volt, hogy egy csütörtök reggel kerül rá sor. A HIV
antitesteim miatt nekem kellett az utolsónak lennem
a műtőben, hogy az operációs műszereket teljesen
fertőtleníthessék. Ez előtt elküldtek egy tüdővizsgá-
latra a nukleáris gyógyászati osztályra. Már elvégez-
ték rajtam ezt a vizsgálatot korábban, mikor megkér-
tek, hogy vegyek részt mintegy segíteni egy kísérlet-
88
ben és mondták, hogy nem lesznek eredmények.
Ezúttal miközben feküdtem az asztalon és átvilágí-
tották a tüdőmet, hallottam, hogy a gépet működtető
férfi azt mondja az orvosnak, aki épp beadta az in-
jekciót, hogy "a PCP nem sokkal rosszabb."
Képtelen vagyok leírni azt a félelmet és kétség-
beesést, ami hatalmába kerített. Az AIDS egy ször-
nyű gyilkos kór, ami azokat az a "laza" melegeket éri
el, akiknek legalább 40 nemi partnerük volt egy
éjszaka. Tudtam, hogy ez igaz. Az egészet a News of
the World-ben olvastam. Bizonyosan sokkal "la-
zábbnak" kell lenned mint én. Végül is öt évig éltem
monogám kapcsolatban a szerelmemmel. Nem lehet
AIDS-em. Mindegy, a szerelmem HIV negatív, úgy-
hogy az a fajtája a vírusnak, ami nekem van, nem
lehet a gyilkos fajta. De az a véletlenül meghallott
megjegyzés nagyon megrémített. Mit tehetek? Kihez
fordulhatok? Egyedül voltam és ebbe a kórházba
zárva és altatás előtt.
Szerencsére nem tudtam sokat a nap hátralévő
részéről, de másnap reggel hatkor műanyag zörgésé-
re ébredtem, és ahogy kinyitottam a szemem egy
csizmát, műanyag kötényt, sapkát és gumikesztyűt
viselő ápolóval találtam magam szemközt. Meg
akartam halni - ott és akkor. Mikor visszajött húsz
perccel később megkérdeztem, miért viseli ezt a
bizarr öltözéket, és azt mondta, hogy joga van rá,
hogy megvédje magát. Azt válaszoltam, hogy nekem
is van választási lehetőségem, és hogy azt választom,
hogy ne egy félretájékoztatott és érzéketlen ápoló
gondozzon. Ez az üdvös kis élmény volt szerencsére
az egyetlen, amire emlékszem. Sietek hozzátenni,
hogy a kórház sokat tett az ott dolgozók oktatásáért,
és ez nem történhetne meg most. Továbbá, a reak-
cióm bebizonyította számomra, hogy elkezdtem
harcolni.
Az igazság
A konzultáns és a kollégái megígérték, hogy el-
mondanak minden eredményt péntek este. Ígéretük-
höz hűen teljes létszámban megjelentek délután
4.45-kor. Elmondták a teljes igazságot. Ragaszkod-
tam hozzá kezdettől fogva, és meg is kaptam. Nem
nyersen vagy hűvösen, hanem törődéssel a hangjuk-
ban és megértően. Sajnáltam a szegény srácot, aki
elmondta nekem. PCP-m, TB-m, CMV-m, herpe-
szem és cryptosporidiosisem volt. Telitalálat! Azt
mondta, hogy mivel a cotrimoxazole még tovább
fogja csökkenteni a trombocita számom, a TB és a
többi dolog gyógyítására fognak összpontosítani és
hagyják a PCP-t, hogy lássák, hova fejlődik. De a jó
hír az volt, hogy hazamehettem a hétvégére, és hét-
főn kellett visszajönnöm a kórházba, hogy elkezdjem
a kezeléseket.
 Elmentek és az orvosom a szexuális úton terjedő
betegségek klinikájáról ott maradt, hogy lássa, ho-
gyan fogadtam ezeket a híreket. Mikor egyedül vol-
tunk emlékszem, hogy megkérdeztem, hogy most
úgy kezelnek-e engem mint egy AIDS-es valakit. A
válasza az volt, hogy "igen". A következő kérdésem
az volt, "meddig?" Nem akartam meghalni, de annyi
dolog volt, amit meg akartam tenni és tudni akartam,
hogy meddig leszek képes utazni és csinálni dolgo-
kat; végül is nem éreztem magam annyira betegnek.
Nagyon, nagyon vonakodva azt mondta, hogy van
két jó évem, de tőlem függ, és hogy tényleg lehetet-
len neki megmondani, és hogy amúgy sem foglalko-
zik halálos ítéletekkel.
Korábban megmondtam a szerelmemnek, hogy
ha jó a hír fel leszek öltözve és készen leszek, hogy
elmenjünk mikor megérkezik. Erről elfelejtkeztem
siettemben, hogy öltözzek, pakoljak és eltűnjek a
kórházból. Ahogy belépett a szobámba felragyogtak
a szemei és kezdett boldogabbnak látszani mint hetek
óta bármikor. Sírni akartam, érte, nem magamért, de
ehelyett rákiabáltam, "Nem, nem jó hír. Elkaptam, de
menjünk haza." Megpróbálok beszélni arról a hétvé-
géről anélkül, hogy túlságosan elérzékenyülnék.
Majdhogynem több köze van jelenlegi jó egészségi
és pozitív lelki állapotomhoz mint mindazoknak a
gyógyszereknek, allopatikusoknak és
holisztikusoknak egyaránt, melyeket azóta lenyeltem.
Hazaértünk és egymás karjába borultunk és sír-
tunk. Sok dolog miatt sírtunk. Mert bántottuk egy-
mást a múltban, mert újra meg kellett erősítenünk a
szerelmünket, mert ki kellett fejeznünk az érzésein-
ket, mert meg voltunk rémülve, és, végül, mert
AIDS-em volt. Később, mikor a dolgok már nem
tűntek annyira sötétnek, megfogadtam, hogy soha
nem fogok még egyszer sírni magamért. Nehéz lesz
tartani magam ehhez a döntéshez, úgyhogy gondo-
latban számba vettem minden jó dolgot az életem-
ben. Tudtam, hogy többet fognak nyomni a latba
bármi rossznál, beleértve az AIDS-t is.
Elmentünk vacsorázni aznap este két közeli ba-
rátunkkal. Elmondtuk nekik és ők sírtak, de csodás
vacsora volt. A következő napon elmentem, hogy
elmondjam az anyámnak mialatt John elment, hogy
elmondja az ő szüleinek. Néhányan Önök közül
néhányan talán látták az anyámat a TV-ben velem,
gyakorlatiassága, ereje és szeretete nagyban hozzá-
járulnak eltökéltségemhez a harcra. Nyilvánvalóan
kapcsolatom Lil-lel 41 éven keresztül fejlődött és
még ma is fejlődik - ahogy a nővéreimmel és minden
barátommal való kapcsolatom is. Sohasem volt ré-
szem visszautasításban - csak feltétel nélküli támo-
gatásban, néha meglepő helyekről
Nem bánok semmit
Vasárnap John, anyám és Karen, a húgom, aki
Down-kóros, elmentek Leeds Castle-be egy napra.
Fantasztikus nap volt - nem az időjárás, el-eleredt az
eső egész nap - hanem egyszerűen eltöltött az élet-
öröm. Nem haldokolhatok. Annyi minden van, ami-
ért élhetnék, annyi minden tennivaló. Hogy okozhat-
nék ekkora fájdalmat John-nak és Lil-nek? Nem
tudtam, hogyan, de azt rögtön az elejétől tudtam,
hogy eldöntöttem, hogy harcolok és ha meghalok
harcolva és méltósággal fogok meghalni, de még
nem.
Mindez 10 hónapja volt, és minden azóta eltelt
perc csodálatos volt. Még azt is élveztem, mikor egy
TV műsorban bevallottam, hogy AIDS-em van. Az,
hogy tudtam, hogy anyám ott van velem, hogy sze-
relmem és a nővéreim a zöld szobában vannak,
megadta az erőt, ami arra késztetett, hogy segíteni
akarjak más, nálam rosszabb helyzetben lévő
AIDS-eseken. Mindössze egyszer voltam kórházban
és felfedeztem a homeopátiát. Gúnyolódjanak ha úgy
tetszik, de maguk talán ismernek bármennyit is az
igazi válaszok közül? Jól érzem magam a bőrömben
és nincsenek rossz érzéseim magammal kapcsolat-
ban, és továbbra is szedem a tablettákat és nem uta-
sítok vissza semmi segítséget anélkül, hogy megbe-
szélném mindazokkal az emberekkel, akik oly ke-
ményen próbálnak segíteni rajtam és másokon, akik
ugyanebben a helyzetben vannak. Kapcsolatom
John-nal napról-napra fejlődik, és szexuális életünk,
bár teljesen biztonságos, jó és gyakori. Jobban kijö-
vök magammal mint a múltban. Sose volt sok prob-
lémám azzal, hogy meleg vagyok és tudom, hogy egy
elég kiegyensúlyozott ember vagyok. Ahogy az or-
vosaim megjegyezték egyszer, sok AIDS-es válik
azzá, ami mindig lenni akart. Talán, de még mindig
nyugtalanít a fekete zsák a végén, és akkor emlékez-
tetnem kell magam, hogy nem leszek ott, hogy érez-
zem ahogy behúzzák a cipzárt. Előfordul, hogy a
megőrülés miatt nyugtalankodom, és akkor megint
emlékeztetem magam, hogy arról se nagyon fogok
tudni, úgyhogy ez a probléma is meg van oldva.
A dolgok haladnak előre, nem lassan hanem
tényleg elég gyorsan. Az AIDS-esek bevallják, hogy
azok, és nem rejtőznek el, hazudva barátaiknak és
rokonaiknak. Én személy szerint nem tudom meg-
bánni, hogy homoszexuális vagyok, és következés-
képpen nem lehetek negatívan sajnálkozó, hogy
AIDS-em van.
Terry Madeley, British Medical Journal, Vol.
295, 1 August 1987, pp.320-321. Hozzájárulásukkal
újranyomtatva
Terry Madeley beszámolója és a változásmo-
dellek
Először Terry Madeleynek szembe kellett nézni a
tudattal, hogy HIV-pozitívnak bizonyult. Nem ad
részletes beszámolót akkori reakcióiról, de a leírás-
ból, miszerint "olyan jól éreztem magam 40 emberrel
körülöttem, akik ugyanabban a helyzetben voltak,
mint én", megkockáztathatjuk a feltevést, hogy lehet
némi kicsinyítés akkor adott reakciójában.
89
 Az AIDS diagnosztizálásakor, egy új félelemmel
kellett szembesülnie, és Terry azt mondja, "képtelen
vagyok leírni azt a félelmet és kétségbeesést, ami
hatalmába kerített." Terry számára a bénultság ezen
fázisa nem tarthatott sokáig, mert még egy további,
altatás alatt elvégzendő vizsgálat előtt állt.
Terry világosan emlékszik szóváltására az ápo-
lóval, ahogy magához tért az altatásból: bizonyíték-
nak tekintette arra, hogy harcolni kezdett. Talán úgy
is értelmezhető ez, mint egy korai erőfeszítés az új
viselkedésekkel való kísérletezés végrehajtására,
amire Hopson és Adams, mint az általuk meghatáro-
zott hét szakasz közül az ötödikre utal.
A depresszió és a valóság elfogadása, úgy tűnik,
egybeolvad ebben a beszámolóban, ahogy Terry és
szerelme együtt fejezték ki fájdalmukat, és Terry
képes volt tudatában lenni a jó dolgoknak az életé-
ben, ami magába foglalta barátai és családja támoga-
tását.
Bár Terry nem utal az értelemkeresésre nyilván-
valóan érződik egy reflektív periódus, amelyben
Terry értékeli az életét, belehelyezi saját tapasztala-
tait a más, nála rosszabb helyzetben lévő
AIDS-eseken való segíteni akarás kontextusába, és
tudatában van, hogy jól érzi magát a bőrében, és
hogy nincsenek rossz érzései magával kapcsolatban.
Terry számára, a belsővé tétel előre, hátra mozog
a biztonságérzet és az aggodalom között - "a fekete
zsák a végén" és "a megőrülés" miatt.
Pearlin-nek az igazodáshoz való megközelítését
használva Terry élményének más dimenziói nyílnak
meg. Terry nyilvánvalóan képes volt építeni saját
helytállási mechanizmusaira. Beszámolója azt a
benyomást kelti, hogy fiatalos, tájékozott, és hozzá
van szokva az öntudatos viselkedéshez, hogy beszéli
az orvosi nyelvet, hisz saját életstílusában, hozzá van
szokva ahhoz, hogy ellenőrzése alatt tartsa a vele
történteket, és képes magát jól kifejezni.
90
Terry támogatást nyújtó rendszerei nagyon fon-
tosak a számára - szerelme, anyja és nővérei, vala-
mint közeli barátai mind szerepet játszanak folya-
matos feltétel nélküli támogatásukban. Támogatási
szolgáltatások szintén rendelkezésére álltak
Terry-nek HIV fertőzöttsége első diagnosztizálásá-
tól: a szexuális úton terjedő betegségek klinikáján
dolgozó orvosoktól, ápolóktól és tanácsadóktól ka-
pott információ; a Body Positive; egy tanácsadási
hétvége.
Az az egész társadalmi kontextus, amelybe Terry
belehelyezi az AIDS-ről kialakított értelmezését adja
a társadalmi strukturális tényezők harmadik szintjét.
Terry nem annyira úgy tekint betegségére, mint
"személyes gondra", hanem inkább úgy, mint "köz-
ügyre" (lásd Kate Lyon cikkét "Miért tanulmányoz-
zuk a szerepeket és a kapcsolatokat?" az Olvasó-
könyvben). Ami őt illeti ez egy az általános attitűdök
megváltoztatásának szükségességében fogant külde-
tés érzetét nyújtja számára: "Az AIDS-esek bevall-
ják, hogy azok, és nem rejtik el." Terry TV szerep-
lése arra utal, hogy úgy tekint magára, mint aki ré-
szes a társadalmi definíciók megváltoztatásában,
szemben saját korábbi véleményével, hogy az AIDS
csak a "laza" melegeket éri el.
Terry Madeley úgy gondolja, hogy képes volt egy
új egyensúlyt találni az életében. Ez bizonyos fajta
folytonosságra utal. Ha adva van az idő, a segítség és
az emberek elképesztő képessége a változásra és az
alkalmazkodásra, minden lehetségesnek tűnik. Nyil-
vánvalóan nem minden ember képes azt a fajta krea-
tív reakciót adni, amit Terry adott. De talán a válto-
zás értelmezésére szolgáló különböző keretek adhat-
nak néhány jelzést arra vonatkozólag, hogy egyes
egyének másoknál miért érezhetik magabiztosabbnak
magukat ilyen kétségbeejtő átmenetek feldolgozásá-
ban.
14. Napló egy éjjeli műszakról
20.50 Odaérek a kórházba, aláírom az egységnap-
lót, hogy lássák, megérkeztem szolgálatté-
telre. Megyek tovább az osztályra, hogy át-
öltözzem az egyenruhámba.
21.05 Én és két másik kórházi ápoló ülünk az
irodában az átadásra várva. Megállapodunk,
hogy mindegyikünk átvesz egy csapat bete-
get. Enyém a vörös csapat, egy nővér az
előző műszakból bejön, hogy megcsinálja
az átadást.
21.40 Minden beteg átadása befejeződött, úgy
tűnik mozgalmas éjszakának nézünk elébe.
Odajön az éjszakás nővér, hogy lássa, van-e,
vagy gondoljuk-e, hogy lesz valami prob-
lémánk. Kifejtem, hogy van egy betegünk,
aki haldoklik, a lánya és a veje vele marad-
nak éjszakára. Van egy férfi betegünk, aki-
nek egy ritkaságszámba menő tumor van a
szívén. Emiatt időnként felgyorsult a szív-
verése: rá van kapcsolva egy monitorra,
úgyhogy figyelni tudjuk az éjszaka folya-
mán.
22.00 Az éjszakai gyógyszereket adminisztrálni
kell, elnézek minden betegemhez, hogy kö-
szöntsem őket, és hogy megnézzem, szük-
ségük van-e valami tablettára, különösen
fájdalomcsillapítóra vagy altatóra. El is
csevegek velük röviden, hogy megtudjam,
hogy telt a napjuk. Mikor odaérek a hal-
dokló asszonyhoz, megkérdezem a rokonait,
hogy szeretnének-e egy másik szobát vala-
hol máshol a kórházban vagy szeretnének
vele maradni az ő szobájában. Egy csésze
teával is megkínálom őket és tudtukra adom,
hogy itt vagyok egész éjszaka, ha szükségük
van rám. Megnézem Mrs. M nevű betege-
met, most eszméletlen és két óránként meg
kell fordítani, hogy megakadályozzuk, hogy
a nyomás miatt megsérüljön a bőre. Folya-
matosan kap egy fájdalomcsillapító, morfin,
infúziót, hogy fájdalommentes maradjon, és
egy másik gyógyszert, ami segíti, hogy
aludjon és ellazuljon.
Beszélek Mrs. M-hez de nem igazán reagál.
Nehéz a légzése és úgy tűnik, sok váladék
van a torkában és a mellkasában. Meg-
mondom a lányának, hogy úgy érzem, hogy
a váladékok valószínűleg megnehezítik
számára a légzést és kellemetlenek, és hogy
visszajövök és "szívás", vagyis eltávolítom a
váladékokat úgy, hogy bevezetek egy csövet
a szájába vagy az orrába és szó szerint ki-
szívom a váladékokat.
22.10 Odacsipogok Mrs. M orvosának és megké-
rem, hogy írjon elő egy injekciót, ami szin-
tén segíteni fog "felszárítani" a váladékokat,
az orvos kérdezget Mrs. M felől és törődik
vele, hogy jobban érezze magát.
22.12 Még mindig az éjszakai tablettákkal foglal-
kozom, segítenem kell néhány betegnek be-
venni a tablettáikat.
22.20 Most mindannyian a betegeket próbáljuk
rendbetenni éjszakára. Az egyik férfibete-
gemnek, Mr. H-nak segítségre van szüksé-
ge, hogy levetkőzzön és lefeküdjön. Par-
kinson kórja van, ami megnehezíti a finom
mozdulatokat és a járást. Nagyon jól reagál
a kezelésre és most képes a legtöbb dolgot
maga intézni. Ugyanakkor nehézségei van-
nak a kacsa (vizelőedény) használatával éj-
szaka és gondolatban felírom magamnak,
hogy ellenőrizzem és nézzem meg, vajon
száraz marad-e az éjszaka folyamán.
22.45 Segítünk egymásnak átfordítani azokat a
betegeket, akik nem mozognak vagy akik
maguk nem képesek átfordulni. A nyomás
miatt nagyon könnyen kialakulnak sérülések
és minden beteget egyéni elbírálásuknak
megfelelően fordítunk át.
23.15 Az orvos, aki ma éjjel felelős az osztályért,
odajött, hogy lássa, van-e valami tennivalója
mielőtt elmegy aludni. Minden ápoló kérdez
a betegei felől. Jelenleg nincs senki, aki mi-
att különösen aggódnék, mindazonáltal az
egyik másik ápolónak van egy betege, aki-
nek szorongásos rohamai vannak és
hiperoxigenál. Ez elég lesújtó és veszélyes a
számára és az orvos és az ápoló megbeszé-
lik, hogyan gondoskodjanak róla. A pszi-
chiáter eljött, hogy megvizsgálja ma és felírt
egy antidepresszáns tablettát, amit odaadnak
ma éjjel.
23.30 Néhány beteg elhelyezkedett éjszakára,
mások a mosdóban vannak és készen állnak
a lefekvésre. Kicsit nyugodtabbak a dolgok
és leolthatjuk a lámpákat már.
23.35 Visszamegyek Mrs. M-hez, hogy leszívjam
a váladékokat, és hogy beadjam neki az in-
jekciót, amit az orvos felírt. Mrs. M lányát
nyugtalanítja a leszívás, megbeszéljük és
elmagyarázom, hogy ha Mrs. M éberebb
lenne nagyon kellemetlennek találná, de va-
lószínűtlen, hogy zavarná jelenleg, és te-
kintve azt, ahogy lélegzett, segíteni fog
könnyebbé tenni a helyzetét ebből a szem-
pontból. A leszívás nagy mennyiségű fo-
lyadékot hoz elő, amit ha eltávolítunk, segíti
Mrs. M légzését.
91
 Megkérek egy másik ápolót, hogy segítsen
átfordítani Mrs. M-t. Mikor átfordítjuk nyö-
szörögni kezd fájdalmában, úgyhogy elha-
tározom, hogy emelem a fájdalomcsillapító
adagot, amit kap. A fájdalomcsillapító
mennyiségét mindig egy a beteg által átélt
fájdalom szintjéről adott becslés alapján
titrálják. Ha maguknál vannak, akkor ezt
úgy csinálják, hogy kérdéseket tesznek fel
nekik a fájdalomról. Öntudatlan betegek
esetében fontosak az olyan nem-verbális
jelzések, mint a arc grimaszai, a nyögések,
a végtagok megfeszítettsége vagy az elhú-
zódás mikor egy érzékeny (fájdalmas) terü-
leten érintik meg.
24.00 Készítek Mrs. M lányának és vejének egy
csésze teát és elmondom, hogy hol van az
iroda és a konyha, és hogy kiszolgálhatják
magukat.
24.05 Be kell, hogy adjak néhány intravénás (IV)
gyógyszert, ez egy kiszélesített ápolói sze-
rep, amelynek a felvállalásába az ápolók
megfelelő képzéssel maguk mögött bele-
egyeznek. Én vagyok az egyetlen olyan
ápoló szolgálatban ma éjjel, aki képesített a
gyógyszerek beadására, úgyhogy be kell
adnom olyan betegeknek, akik nem az én
csapatomban vannak. Az IV gyógyszerek
adminisztrálása sok időt vesz igénybe és
nagyon komoly mellékhatásaik lehetnek,
úgyhogy a betegeket gondosan figyelni kell
mikor beadom nekik.
Először Mrs. P. Ezt az asszonyt csak ma
este vették fel az osztályra és elég nyugta-
lan, a gondolat, hogy injekciót kap, feliz-
gatja. Elmagyarázom, hogy már van egy
finom műanyag cső az egyik vénájában, és
hogy azon keresztül fogom beadni a gyógy-
szereket. Elmagyarázom, hogy nagyon be-
teg egy vérfertőzés miatt, és hogy az így
beadott gyógyszerek gyorsabban fognak
hatni és segíteni fognak, hogy hamarabb
talpraálljon. Elcsevegünk az otthonáról és
arról, hogy hogyan érzi magát, és az osz-
tályról.
24.20 Még be kell adnom IV gyógyszereket egy
másik betegnek, már alszik és meg kell za-
varnom, hogy beadjam a gyógyszereket. A
kezében lévő tű (IV kanül) úgy tűnik, a vé-
gét járja, a karja enyhén rózsaszín, nem fáj,
mikor beadom a gyógyszereket, de a tűt ki
kell venni és nem szabad újra használni. Ez
azt jelenti, hogy reggel egy új kanült kell
betenni.
01.00 Felgyullad a villany, valakinek ki kell men-
nie a mosdóba.
01.10 Itt az idő, hogy újra átfordítsunk embereket,
meg hogy ellenőrizzem Mr. H-t. Az ágya
92
nedves, fel kell keltenem, hogy lemossam és
áthúzzam az ágyat.
01.30 Mrs. P is nedves, úgyhogy felébresztem és
áthúzom az ágyat. Nagyon zaklatott, hogy
összevizezte az ágyat, úgyhogy vigasztalás-
ra szorul.
02.00 Itt az idő szünetet tartani, úgy döntöttem, a
késő éjszakai TV adást fogom nézni. Jól le
van halkítva az irodában.
03.00 Mrs. M következik, hogy átfordítsam, úgy
tűnik, egyre közelebb kerül a végkifejlethez.
Beszélek a lányával a Mrs. M állapotában
bekövetkezett változásról és megkérdezem,
hogy látott-e valaha bárkit elhunyni (nehéz
kiválasztani a megfelelő szavakat, mivel az
emberek nagyon törékenyek ilyen körülmé-
nyek között). Elmagyarázom, hogy Mrs. M
légzése gyengébbé fog válni és néha úgy fog
tűnni, hogy teljesen meg is szűnik.
03.15 Újabb villanygyújtás, valakinek megint ki
kell mennie a mosdóba.
05.30 Az elmúlt két óra csendes volt, mindkét
másik ápoló megtartotta szünetét.
Mr. T, a szívtumoros férfi, szíve más ritmust
vett fel, a kijelző mást mutat és úgy tűnik
mintha a szíve veszélyesen rendszertelen
ütemben verne. Elmegyek egy másik osz-
tályra, hogy szerezzek egy EKG gépet, és
megnézem a szívét, azt mondja, jól van, és
nem érti, miért nyugtalankodunk.
A másik kórházi ápoló felhívja az orvost,
hogy megmondja neki, Mr. T szíve más
ritmusban ver, nem gondoltuk, hogy életve-
szélyes, de elég komoly ahhoz, hogy idejöj-
jön és megnézze.
06.00 Mrs. M eltávozik, a családja vele volt. A
lányának fel kell hívnia az apját, hogy tu-
dassa vele. Megkérdezem, hogy be fog-e
jönni, hogy lássa Mrs. M-t, azt mondják,
igen. Elmondom, hogy amíg Mr. M-re vár-
nak, elintézem, hogy Mrs. M kellemesebb
látványt nyújtson és kitakarítom a szobát.
Készítek nekik egy csésze teát. Mialatt
isszák a teát elmegyek Mrs. M-hez. Eltávo-
lítom az összes szívókészülékeket és tűket
és megmosom az arcát és megfésülöm a ha-
ját. Rendet teszek az ágy körül és eltávolí-
tok minden más felesleges felszerelést. Az
orvos megállapítja a halál beálltát.
06.20 Mr. H ismét nedves és át kell öltöztetni.
Megcsinálom a rögzített átadásom a regge-
liek számára.
07.00 Elintéztem egy időpontot Mrs. M rokonai
számára, hogy találkozzanak a halálozási
tisztviselővel, ő fogja kiállítani nekik a ha-
 lotti bizonyítványt és ő fog tanácsot adni 08.00 Végre indulok az osztályról, hogy haza-
nekik. menjek.
07.30 Megérkeznek a reggeliek. Kitöltöttem a 08.30 Beteszem a füldugóim. Elalszom a nap
Mrs. M halálával kapcsolatos papírokat és hátralévő részére.
megmondom nekik, hogy férje és fia jöve-
telére várunk.
Pat Conaghan által nyújtott esetleírás
Megérkezik az orvos, hogy megnézze Mr.
T-t, átvizsgálja és felír egy gyógyszert, hogy
lelassítsa és egyenletessé tegye a pulzus-
számát. Már megállapította, hogy Mrs. M
meghalt.

93
15. Wal beszámolója
Mikor elmész az orvosodhoz egy olyan fájda-
lommal, amit úgy gondolod, egy üveg érzéstelenítő
elintéz, és miután megvizsgál azt mondja, hogy kór-
házi beutalót ad.
Ez az első sokk.
Megkérded: "Meddig fogok bent lenni?" "Ó, vagy
három óráig." Azt gondolom, "Nem olyan rossz, nem
lehet nagy bajom ha csak három óráig leszek ott."
Szóval megyek oda a kocsimmal. Beadod a beutalód
az irodánál azután elirányítanak egy vizsgálóba, jön
egy ápoló és azt mondja, vetkőzzön, az orvos meg-
vizsgálja. Jön be az orvos, megnézi a vérnyomásom,
a szívem, és mindent, amit el tudsz képzelni.
Azután a következő sokk.
"Megkérem a szakvizsgázó orvosunkat, hogy
vizsgálja meg." Minek? Most mi lesz? Megjön, túl-
ságosan is úgy néz ki, mint egy temetkezési vállal-
kozó, röntgenezni fogunk. Vagy fél mérföldet gurít-
ják az ágyamat a röntgen osztályra, röntgenre vára-
kozó emberek, akik úgy néztek ki, mint akiknek
mitsem használ már a röntgen, azt mondják, hogy
elég sokat segít neked ha nálad sokkal rosszabb ál-
lapotban lévő embereket látsz, de ez egy tévedés. Az
járt az eszemben, hogy mikorra fogok úgy kinézni,
mint ők.
Aztán a nagy sokk.
Azt mondják, "Felvesszük az osztályra."
Micsoda sokk és ami jön, az még rosszabb, egy
irodai alkalmazott jön az ágyamhoz és azt mondja,
hogy fel akarok tenni önnek néhány kérdést, "Rend-
ben, folytassa." "Kivel él, ki a legközelebbi hozzá-
tartozója, tudja a telefonszámát? Van más rokona,
hol élnek?"
Mindez megerősítette bennem, hogy nem sokáig
húzom. Azután jött az ápoló, hogy megmondja, hogy
kapcsolatba léptek a lányommal High
Wycombe-ban. Azután csöveket dugdosnak a tes-
tembe és tesznek egy csepegtető izét a fejem fölé és
egy figyelmeztetést a fejem fölé elég nagy betűkkel
CSAK FOLYADÉK.
Szóval minden más bajomhoz ráadásul nem is
ehetek.
Azután, hogy felvidítson, a mellettem lévő ágyon
fekvő pasas sétálgatott fel-alá nyilvánvaló volt, hogy
fájdalmai vannak, elmondta, hogy megoperálták.
Valami nem volt rendben, és vissza kellett jönnie.
Milyen vidám, mondtam magamnak.
"Soha nem jövök vissza ide."
Aztán a szemben fekvő pasas megmutatta nekem
az operációs vágását, vagy 18 inch hosszú, eltávolí-
94
tották egy fekélyét. Mindez nem segített azt a be-
nyomást kelteni bennem, mintha egy pikniken len-
nék.
Azután étel helyett fájdalomcsillapító tablettákat
kaptam. Ez nem volt olyan rossz.
Azután ami jön, még rosszabb, egy 60 körüli férfi
jött a szembe lévő ágyra nyöszörgött és kiabált egész
éjjel, a következő nap bejött a felesége és a lánya
este kilencig maradtak, akkor lett vége, olyan nagyon
vidám, ugye?
Ki következik?
A vidám rész akkor jött, mikor az ápoló megkér-
dezett, hogy szeretnék-e egy fürdőt. "Ó, igen." Elvitt
egy nagy fürdőbe és volt ott egy mélyvizű kád, hogy
majdhogynem úszni tudtál benne, megkérdezett,
hogy rendben leszek-e. Ó igen remekül éreztem
magam.
De a következő napon ugyanaz az ápoló meg-
kérdezett, hogy szeretnék-e még egy fürdőt, és azt
mondtam igen. Egy másik fürdőbe vitt el, azt mond-
ta, vetkőzzem le és üljek bele ebbe a székbe, azután
húzogatott valami fogantyúkat és emelkedett fel a
szék és azután le a vízbe. Ez egy kis visszalépés volt.
Biztos azt gondolta, hogy nem biztonságos számom-
ra, ha magamra hagy.
Azután azt mondták, hogy ehetek valamit. Elég
izgatott voltam amíg meg nem pillantottam az ételt.
Nem tudtam másra gondolni, mint hogy a lehető
leghamarabb kikerüljek erről a helyről.
Csütörtökön jött a nagy zaj mindezzel a kíséret-
tel. Nagy zajt csinál és azután "hogy érzi magát?"
(nekem). Válasz "százszázalékosan." "Akkor elme-
het, amint akar."
El voltam ragadtatva és úgy döntöttem, másnap
reggel megyek, de később ért még egy sokk.
Elhatároztam, hogy lenézek, hogy lássam, be
fog-e indulni a kocsi, kint állt a fagyban egy hétig
úgyhogy felöltöztem és menten kifelé, mikor egy
ápoló utánam jött és azt mondta, hogy nem hagyha-
tom el a kórházat kíséret nélkül vagy csak mentővel,
úgyhogy fel kellett hívnom Sally-t, hogy jöjjön és
vigyen el.
Már kezdtem azt gondolni, hogy képes vagyok
magam öltözködni és mikor a nővér azt mondta,
hogy nem vezethetek eltűnődtem és mikor mentem el
a nővér megkérdezett, hogy én vezetem-e a kocsim?
Nem, de rendben hazaértem.
Norma Sherratt által nyújtott esetleírás
16. Mariann Naplója
'87. II. 13 (folyt.) Felhívtam Janet az esetleges
gépelés ügyében - hétfő, ha Paullal sem lesz szeren-
csém. Hosszan beszélgettem Adriannel az együtt-
működés ügyében - úgy érzi többet teszek mint ő
szeretné. Engedélyt adtam neki, hogy féken tartson
engem és a megfelelő keretek között tartsa a dolgot,
beismerte, hogy tegnap nyűgös volt és egyetértettünk
abban, hogy az elkövetkező két hétben sokat kell
majd dolgoznunk, azután majd lazíthatunk.
(Később) Elhatároztam, hogy magam gépelem le
a levelet és a kérdőívet. Felhívtam Adriant a Próba-
idős Tiszttel való találkozó és az interjúk ügyében.
'87. II. 14. A helyi templomok két képviselőjével
beszéltem (enyhe ellenségességet tapasztaltam irá-
nyomban) - összejövetelt tartanak febr. 25-én. Egyi-
küknek az volt a véleménye, hogy nem helyes bele-
kezdeni valamibe, mikor más projectek is szorítanak
és utalt arra, hogy vissza kellene térnem a legutolsó
projectemhez, amilyen gyorsan csak lehet. (Ez is azt
mutatja, hogy a lehetőség említését is gyakran tény-
ként könyvelik el. Elvárások) Csoportjuk febr. 25-én
jön össze a házukban - arra bátorítottak, hogy én is
menjek. Táblázatot rajzoltam a saját kapcsolataimról.
Rájöttem, hogy engem hogyan látnak: közismertnek
és tapasztaltnak pl.: Frank feltételezése, hogy átve-
szem az irányítást. Milyen könnyű belecsúszni egy
szerepbe és "felvállalni az egészet" aztán érvelni a
terv mellett, stb. (Fennáll a veszélye annak, hogy
azokat az embereket, akik információt gyűjtenek
azonnal a project kezdeményezőjének illetve koor-
dinátorának szerepében látják?) Érzéseim: nem kel-
lene elmennem a megbeszélésre 25-én: ellopnám
Penny ötletét.
'87. II. 15. Beszéltem Rose-zal és Pennyvel a lá-
togatások ügyében - Penny nem ér rá (félév + gyere-
kek), de 24-én ráér. Rose valószínűleg ráér pénteken.
'87. II. 16. Találkoztam Adriannal. Elmentünk a
Próbaidős Tisztek Parancsnok Helyettesének Titká-
rával, aztán írtunk egy a lehetséges időpontokat tar-
talmazó levelet, Adrian átadta. Adrian dolga 1) írjon
a helyi lapoknak a következő számokba írandó mel-
léklet ügyében 2) lépjen kapcsolatba a Családsegítő
Szolgálattal. Marian dolga 1) beszélni az egyetemi
előadóval 2) kapcsolatba lépni más csoportokkal 3)
kérdéseket, leveleket, cikkeket stb. fénymásolni.
(együtt) fénymásolatokat válogattunk és össze-
szedtünk az anyagot Frank számára - helyi ökume-
nikus tanács.
Az eset anyagát Marian Liebmann bocsátotta
rendelkezésünkre.
95
17.Jill Naplója
V. 25. A Camebridge-i csoport a családegyesítési
munkáról akart beszélni. Nehézségeket tapasztalnak,
mikor családtagok érkeznek Vietnámból. Az embe-
rek változnak. Az öregek, akik mindig a kenyérkere-
sőre támaszkodtak ma már nyugdíjas könyvvel ren-
delkeznek és maguk akarják intézni pénzügyeiket.
Visszatérítést akarnak kapni, mivel ők kevesebbet
esznek!
Van egy férfinek segít, aki a szüleiért jelentkezik.
A férfi tudja hogy az öregek nem boldogok itt, az
Egyesült Királyságban, hogy itt olyan élni, mintha
valaki "börtönben lakna". Írt, hogy ezt elmagyarázza,
de a szülei mégis jönni akarnak. "Még ha meg is
mondod nekik, hogy a szüleik azonnal haza akarnak
majd menni amint ideértek, inkább vállalják azt, ha
bekövetkezik." Kár a jövő nehézségei miatt aggódni.
Le Hon és Binh egyetértettek. A vietnámiak nem
utasíthatják vissza, hogy felelősséget vállaljanak a
szüleikért - szörnyű bűntudatot éreznének, ha ezt
tennék. Azt is tudjuk, hogy mennyivel rosszabb az
élet Vietnámban - szenvedés - nem hagyhatják ott
őket? (1)
Felvetettem, hogy mégiscsak fontos tanácsot adni
a családegyesítésre jelentkező embereknek. Figyel-
meztetni őket a nehézségekre, nem azért, hogy meg-
próbáljuk lebeszélni őket, hanem hogy tudják mire
vállalkoznak.
A csoport úgy tűnt, nincs teljesen meggyőzve. (2)
Ellenőrizendő dolgok / mit kell tenni
96
hogyan kezelik más csoportok a családegyesítést?
munkatársak ötletei azzal kapcsolatban, hogyan
lehetne segíteni azoknak, akik jelentkezni akarnak.
Napirendre kerüljön a következő értekezleten?
megvitatni a családegyesítési fogadóközpontok
munkatársaival: mik az ő tapasztalataik?
mik a közösségi vezetők nézetei? Hogyan vet-
hetnénk fel ezt a közösségi csoportokban?
összefügg-e ez más olyan nehézségekkel, melye-
ket akkor tapasztalunk ha "nemet" kell mondanunk
embereknek? Szükség van az önérvényesítő készsé-
gek gyakorlására?
(1) Azt hiszem a csoport minden tagjának van-
nak saját családtagjai Vietnámban. Nagyon nehéz
lehet nekik látni, hogy rosszul mennek a dolgok,
ugyanakkor pedig talán nem tudnak / nincs lehető-
ségük, hogy saját családtagjaikért jelentkezzenek.
(2) Nyilvánvalóan aggasztja őket - ők vetették
fel problémaként, és biztos valamiféle segítséget
akartak. Ugyanakkor úgy tűnt, hogy úgy érzik muszáj
pozitíven reagálniuk - ettől nekem az az érzésem
támadt, hogy nem vagyok együttérző. Elképzelhető,
hogy - amit ők nehéznek találnak ez éppen az - olyan
benyomást kelteni, hogy ők nem együttérzők?
Az eset anyagát Jill Reynolds bocsátotta rendel-
kezésünkre.
18. Egy a szó szoros értelmében vett napló

1.16.18. 7.15-kor felkeltem. Kimentem tornázni; ausztráliai dzsungel párás leveleit és árnyékos mélyét
az égen gomolyfelhők, köztük kék foltok. Sötét ár- néztem. - Axióma: a változás utáni folyamatos vá-
nyékok a pálmák és a többi fa alatt, különös formák gyakozás a boldogság bőségének átérzésére való
és színek. Bementem egy kókuszligetbe. Ott arról képtelenségünk eredménye; ha foglyul ejtenénk bol-
gondolkodtam, mi értelme van egy naplónak: az élet dogságunk pillanatait, nem lenne szükségünk a vál-
során bekövetkező változások, a harmónia bevezeté- tozásra.
sén nyugvó átértékelése az értékeknek - az etika
Újra a sátramban; a csontjaimban éreztem a ten-
tartalma. Testi vágyaim megfékezése, az élvhajhászat
geri fürdőzést; képtelen vagyok összpontosítani;
felszámolása, az, hogy csak E.R.M.-re [menyasz-
gondolati holtpont. Harcoltam vele, de nem ment jól
szony] gondolok, boldogsággal, megelégedettséggel
a munka. 11.30-kor abbahagytam és kimentem tor-
tölt el, amely sokkal nagyobb mint amit a puszta
názni. Visszamentem, írtam E.R.M.-nek. - Azután
szabadjára engedés nyújt. Az utilitáriánus hedoniz-
ebéd; beleolvastam a Tess of the d'Urb-be. E.R.M.
mus, ha nem feledkezünk meg más ösztönökről (tár-
iránti gondolataim hevessége nem csökkent kará-
sadalmi ösztönökről) az egyetlen racionális rendszer:
csony óta. - Azután Yasala Gawa; a bwaga'u-ról
az egyén boldogsága összhangban a közösség bol-
beszélt. 5-kor elfáradtam; fél óra lingvisztika. Söté-
dogságával (hogy ennek kell lennie az ösztön
tedett, elmentem Lubwoyla-ba, tornagyakorlatokat
Grundton-jának [alapelgondolás], le lehet vezetni a
végeztem az esőben. Higgadt voltam, hősies érzése-
priori, a "homo animal socialis" tényéből). - A kö-
ket idéztem fel. A hold és a csillagok kicsi felhők
vetkezőképp gondolok a napló értékére (közvetlen
között; arra gondoltam, mennyire szükséges volt
utalással E.R.M.-re): a mélyebb áramlatok megra-
gondolatilag hozzáigazodni a gimnasztikához; a
gadása szemben a puszta hullámfodrokéval; az em-
gimnasztika, mint a magány és a szellemi összponto-
ber önmagával folytatott társalgása, és az élet tartal-
sítás lényegi formája. Bármi történjék, soha nem
mára vetett pillantás. - Valaminek nyilvánvalóan
mulaszthatom el a napi háromszori tornát. Vissza-
áldozatul kell esnie - semmiért nem kapsz semmit, de
térvén jól éreztem magam és bekapcsolódtam egy
hogy miről van szó, választás kérdése. - Megtervezni
beszélgetésbe a feketékkel, egyben szellemileg ki-
egy levelet E.R.M.-nek ezekről a gondolatokról;
egyensúlyozottnak éreztem magam, de vágyakozá-
szükség valódi magányra. - Magasztos gondolatokkal
som E.R.M. után nem csökkent. (Megfigyeléseket
telve mentem vissza: az életnek lassan kell haladnia,
végeztem a kadumilaguwa valu-val kapcsolatban.)
ha mélyre akar hatolni. Akár a röpke csillámló fé-
Írtam neki pár sort és lefeküdtem. Szenvedéllyel
nyek tükröződése a hullámzó változó felszínen, akár
gondoltam rá.
a mélységek roppant mosolya - a nézőponton múlik.
Az embernek kényszerítenie kell magát, hogy káprá-
zatként tekintsen a felszín ürességére. Érzem, hogy a
Bronislaw Malinowski, A Diary in the Strict
meghatározott célt követő szisztematikus bár mono-
Sense of the Term, 185-187 o. (Routledge and Kegan
ton munkának elégnek kell lennie számomra. Egy
Paul, 1967)
nirvánaszerű elégedettségérzés töltött el a létezéssel
kapcsolatban ("semmi nem történik"), ahogy az

97
19. Néhány példa a reflektív hozzájárulásokra
Reflexió a megítélések mögött meghúzódó bár-
mely hallgatólagos vagy magától értetődőnek vett
normára és értékelésre
Stephanie, mentálhigiénés dolgozó:
"[…] Egy fiatal afro-karibi nő. Problémái voltak,
kapcsolati problémái és maga [Fiona] úgy érezte,
hogy talán lesz itt nekem szerepem mert a problémák
némelyikének bizonyos kulturális vonatkozásai vol-
tak. Szóval mikor ott álltam a küszöbön, ez a fiatal
nő azt mondta nekem: 'Ki küldte magát?' Úgyhogy
azt mondtam 'Fiona küldött, úgy érezte, talán nyújt-
hatok valamit, vagy megfontolhatja.' És azt mondta
'Sajnálom, nem beszélek feketékkel. Inkább
Fioná-val találkoznék, ő vissza tud jönni?'"
Maye, docens, a klinikai pszichológia előadója,
Eva-ről beszélve:
"Meggyőződése lesz, hogy ez a munkája, szörnyű
bűntudat fogja nyomasztani szocializációjának mi-
kéntje miatt. Milyen gyakran jönnek be nők a szo-
bámba és mondják 'Tudom, hogy nem kellene de-
pressziósnak lennem, gyönyörű otthonom, remek
gyermekeim és jó férjem van, aki megengedi, hogy
elmenjek a barátaimmal péntek este - nem kellene
depressziósnak lennem!' Ez az ahol egy radikális
feminista terapeuta elkezdené."
Stephanie a fiatal afro-karibi nő hallgatólagos
normájára reflektál, aki nem akar egy fekete dolgo-
zót. Úgy véli, hogy ez a nő olyannyira belsővé tette a
feketéknek a brit társadalomban elfoglalt pozíciójára
vonatkozó normát, hogy nemcsak hogy maga magát
gyengének érzi, nem tudja elképzelni, hogy egy má-
sik fekete rendelkezhet az erővel, hogy segítsen neki.
Maye feltevései Eva lelkiállapotával kapcsolatban
az egy feleség és anya szerepével szemben megfo-
galmazott hagyományos elvárásokat kérdőjelezik
meg, és azt sugallják, hogy ez olyasvalami, amit nem
kellene magától értetődőnek venni a segítő beavat-
kozás kezdetén.
Reflexió egy viselkedési mintában implicite
meglévő stratégiákra és elméletekre
A fenti idézet Maye-től azt is szemlélteti, hogy ho-
gyan alakítja ki elméleti értelmezését. Eva-nek a
családban viselt szerepével kapcsolatos nézőpontját
használja fel, hogy meghatározza a kezdőpontot egy
radikális feminista dolgozó számára. Segíteni akar
Eva-nek összekapcsolni a családban viselt szerepét
és saját magával szembeni érzéseit.
Reflexió egy meghatározott cselekvési sort elő-
feltételező szituációban tanúsított érzésekre
98
Sue, szociális munkás és kapcsolati tanácsadó:
"Talán rugalmasabban kell majd változtatnom a
megközelítéseken. Talán elég lassúnak kell majd
lennem a szociális munkához viszonyítva, és így
nekem kellett egy kis szünet, kellett, hogy biztosan
egyek, mert mikor rohanok kihagyom az étkezést és
ez valójában - nem dolgozom olyan jól akkor, ami
nyilvánvaló, de megfeledkezel róla mikor el vagy
foglalva."
Sue figyelmet fordít érzéseinek tanácsadó munká-
jára gyakorolt hatására. Fizikailag van szüksége az
étkezésre és egy kis szünetre, igyekszik biztosítani
ezt a maga számára.
Reflexió a probléma felvetésének módjára
Tamsin, HIV és AIDS kutatások koordinátora, va-
lamint foglakozik közösségekre és fiatalokra specia-
lizálódó dolgozók képzésével:
"Munkám nagy részét lekötik az AIDS-szel kap-
csolatos társadalmi attitűdök. Úgy értem, azt hiszem
egyáltalán nem lenne munkám ha az emberek nem
lennének előítéletesek a HIV-vel és az AIDS-szel és
azokkal kapcsolatban, akik megfertőződtek, és ha a
stigmát nem ragasztották volna a vírusra."
Charlotte, egy otthoni segítségnyújtással foglalkozó
csapat vezetője:
"A legnagyobb gond, hogy hiányzik a kapocs a
szociális szolgáltatások és az NHS között. Ha van
egy közös problémánk a közösségi egészségügyért
felelős orvosi gárdával, nincs egy olyan szakmai
fórum, amelyet igénybe vehetnénk nehézségeink
megvitatására. Ami azt jelenti, hogy az egyetlen
dolog ami tehetünk, hogy panaszt teszünk, ami éppen
hogy nem mozdítja elő a dolgokat. Mi nem panasz-
kodni akarunk, mi párbeszédet akarunk."
Tasmin megjegyzi, hogy a HIV-re ragasztott stig-
ma nyújt magyarázatot munkájára. Ha a probléma
nem így lenne felvetve, nem lenne munkája. Munká-
jának része az ezen felvetési mód megváltoztatására
való törekvés.
Charlotte úgy látja, hogy az egészségügyi és szoci-
ális szolgáltatások közötti kapcsolatok hiánya azt
jelenti, hogy a nehézségek inkább mint panaszok
vetődnek fel, és nem mint probléma-megoldó párbe-
szédek. A két szervezet különálló struktúrái megha-
tározzák és behatárolják a szükségletekkel való
együttes megbirkózás lehetőségeit.
 Reflexió a szélesebb intézményen belül a segítő
által önmaga számára megalkotott szerepre
Gillian, egy otthoni segítségnyújtással foglakozó
csapat vezetője:
"A hivatását végző szociális munkásként tulajdon-
képpen felbecsülöd az emberek szükségleteit és
nehézségeiket és megélhetési problémáikat és remé-
led, hogy képes vagy biztosítani minden szolgáltatást
ezeknek a szükségleteknek a kielégítésére. A vezetői
énem tényleg forráshiányos. Ennyiben elmehettem
valakihez és láthattam, hogy tényleg jól jönne nekik
kétóránkénti segítség egész nap és egész éjjel. De a
forrásvonatkozása az a dolognak, hogy képtelen
lennék biztosítani ezt ténylegesen szolgáltatási szű-
kösségeink miatt.
Nagy súllyal nehezednek rám az azonnali dönté-
sekre és a nagyon gyors cselekvésre vonatkozó igé-
nyek. És néha ez igenis akadályt jelent, hogy tényle-
gesen legyen időd hátralépni, és hogy ténylegesen
mint egészet vedd szemügyre a szolgáltatást, amit
nyújtasz."
Sue, szociális munkás és kapcsolati tanácsadó:
"Mikor tanácsadóként dolgozol a Kapcsolati ta-
nácsadóban, ahol bizalmasan kezeled a párok ügyét -
védelmezően bizalmasan, nem teljesen bizalmasan,
mint ahogy néhány önkéntes szervezet. A Kapcsolati
tanácsadónak van egy gyakorlati kódexe erre vonat-
kozólag, különösen az abúzus szituációkkal kapcso-
latban. De ez még mindig elég merev ahhoz, hogy te
tényleg kipróbáld és megtaláld, hogy hol húzódnak a
kötelezettségeid, és hogy mit kellene tenned ezzel
kapcsolatban."
Gillian reflexiója a szerepére talán egy kicsit a fel-
szín alatt van. Úgy tűnik, arról a különbségről beszél,
ami aközött van, amit tesz - gyors döntéshozatalra
szorító nyomás alatt - és aközött, amit tenni szeretne
- hátralépni és mint egészet szemügyre venni a szol-
gáltatást.
Sue a Relate, mint szervezet által biztosított "vé-
delmező" bizalmas kezelés szempontjából reflektál
szerepére és kötelezettségeire. Bár a szervezet nyújt
egy keretet, a dolgozónak ettől függetlenül egyénileg
szembesülnie kell dilemmákkal.
99
20. Közösségi pszichiátriai ápolás: Bill esetének áttekintése

Probléma (december 18.) Beszámoló: minden látogatáskor

Elvesztette önbizalmát mióta három hete elhagyta a Értékelés: hat hetente
kórházat. Az egész napot nővére házában üldögélve
evéssel tölti. Jelenleg 430 kg-ot nyom.
Ápolási eljárás
Célok/eredmények
Látogatás a közösségi pszichiátriai ápoló részéről
Képesnek érzi magát, hogy egyedül menjen vásá- kedden és pénteken saját otthonában. Kíséret nyújtá-
rolni. sa első bevásárlási útján. A nővérével és az anyai
gondoskodással kapcsolatos érzéseinek feltárása.
Legalább két délelőttöt saját lakásában házimun-
Evési szokások megvitatása, a bevásárlás felhaszná-
kával tölt.
lása az alacsony kalóriájú ételek és a tornászás
Kevesebbet eszik, úgyhogy a súlya állandó marad hasznosságának kihangsúlyozására a súlynövekedést
vagy csökken. korlátozandó.
Dátum Idő Beszámolói megjegyzések
február 7. 14.00 Találkozás a nővérénél (öt percre a lakásától), a gyerekek még az
iskolában, úgyhogy elég csendes. Bill fásultnak tűnt, engedte, hogy
Susan beszéljen, amit ő láthatóan nagyon is boldogan tett meg! Bill
beleegyezett, hogy találkozzon velem a lakásán kedden. S Green
RMN
február 12. 11.30 Bill bent volt, a ruhák úgy néztek ki, mintha sebtében lettek volna
felöltve - később bevallotta, hogy ágyban maradt majdnem egészen a
látogatás időpontjáig. Azt mondja, úgy érzi, nem tud az emberek
szemébe nézni de Susan családtag, úgyhogy nem számít. Bevásárlás
betervezve péntekre, Bill beleegyezik, hogy készít egy vásárlási listát
azokról a dolgokról, amikre szüksége van. Megmondom, hogy felis-
merném Susan kézírását, úgyhogy magának kell megcsinálnia. Egy
gyászos grimasszal válaszolt és azt kérdezte, hogyan találtam ki, hogy
arra gondolt, hogy megkéri. S Green RMN
február 15. 12.15 Bevásárlás végrehajtva némi erőfeszítések árán, mivel Bill-nek ösz-
sze kellett szednie a bátorságát, hogy bemenjen a boltokba, ahol az
ott dolgozók ismerték őt. Nyilvánvalóan kényelmetlenül érezte magát
mikor megjegyzést tettek távollétére és megkérdezték, hogy van.
Később azt mondta, hogy segített neki, hogy képes volt megbeszélni,
hogyan fog megbirkózni az ilyen megjegyzésekkel mielőtt azok meg-
történtek. S Green RMN
Értékelés (összegzett)
Március 23. 14.20 Három együttes bolti látogatásba tellett mielőtt Bill egyedül elment,
jelenleg háromszor megy egy héten. Nehéznek találta, hogy a nővé-
rével való kapcsolatáról beszéljen, de kifejezést adott veszte-
ség-érzéseknek anyja halálával kapcsolatban (tíz éve) és nem tagadta,
hogy Susan most ugyanúgy bánik vele, mint ahogy egykor az anyja.
Az ötödik látogatás idejére kezdte el takarítani a lakást. Súlynöveke-
dése ugyanakkor megtorpant, most bevallása szerint fogyott 2 kg-t.
Haladása egészében véve lassúbb, mint amire számítottunk. Az,
hogy a látogatásokra a saját lakásán került sor, és nem a nővére házá-
ban, úgy tűnik különösen nagy segítséget jelentett. További munkát
igényel, hogy segítségére legyünk feltárni anyja halálával valamint az
azzal kapcsolatos érzéseit, hogy nővére az utóbbi időben egy kevésbé
anyai szerepet vett fel vele szemben. (Susan délutánonként eljárt
otthonról és azt mondta neki, hogy ne menjen át.) S Green RMN

Open University, P553 A Systematic Approach to Nursing Care, 63-64. o. (Open University, 1989)

100
21. Kis segítség egy Cimborától (Buddy)
A "Cimborák" olyan önkéntesek, akik anyagi el-
lenszolgáltatás nélkül lépnek be az AIDS-es emberek
életébe. Olyan kapcsolatot kínálnak nekik, ami a
szokványos értelemben sem nem hivatásos, sem nem
társasági. A Cimborák nincsenek olyan érzelmi
nyomás alatt mint a barátok, és a barátoktól eltérően
kötelezettséget vállalnak a támogatásnyújtásra.
"A Cimbora", mondja Joe egy AIDS-es, "olyan
mint egy barát, nővér, anya, apa és báty egybegyúr-
va". Mikor egy AIDS-es Cimborát szeretne, általá-
ban a Cimbora az, aki a kapcsolatot kezdeményezi,
de az AIDS-es az, aki megszabja az iramot. A Cim-
borák teát főznek, vicceket mesélnek, megetetik a
macskát, végrendeletet gépelnek és ami a legfonto-
sabb meghallgatják az AIDS-es beteget olyan gyak-
ran, amilyen gyakran arra szükség van. A Cimborák
kezdetben idegenek, de gyakran ők válnak az
AIDS-es emberhez legközelebb álló személlyé.
De mi készteti a Cimborákat arra, hogy órákat
szenteljenek idegenekre, csak hogy majd szomor-
kodhassanak ha meghalnak?
Sok oka van. Tomnak múltbeli bűne miatt érzett
bűntudata enyhítésére szolgál. Lionel számára elhi-
vatottság. Mary azért csinálja, hogy megoszthassa
másokkal azt, amit a gyásszal való megküzdésről
tanult. Adam azért csinálja, mert úgy érzi homosze-
xuálisként pszichológiailag egészségesebb számára,
ha ily módon próbál zöldágra vergődni az
AIDS-szel, mintha csak olvasna vagy gondolkodna
rajta.
Az AIDS-esekkel való foglalkozás fent említett
okai nem érzelmi szükségletekből erednek, mint arra
Adam rámutat. Az AIDS kikényszeríti saját prioritá-
sait, mondja. "Olyan nyomasztóan valóságos, hogy
egy pillanat alatt tisztába jössz saját magaddal." Ha
ennek a négy Cimborának valaha szüksége is volt
talán arra, hogy tisztába jöjjenek saját magukkal, ez
régen megtörtént már. Erősnek és gondoskodónak
látszanak - olyanfajta embereknek, akiket öröm lenne
megismerni, akár AIDS-esek vagyunk, akár nem.
Tom Wilson (ez nem a valódi neve) olyanfajta
középkorú férfi, akit az ember azonnal megkedvel.
Húsz évvel ezelőtt, a pillanat hevében, extrém pro-
vokáció hatására megölte homoszexuális szerelmét.
Kínozta a bánat és soha nem lett másik szerelme.
Börtönbe került, de újra és újra megpróbálta megölni
magát." Végül a börtönben valaki azt mondta nekem
"Nézd, ő halott. Semmi sem hozhatja vissza. Ne saját
magaddal foglalkozz állandóan, hanem menj és te-
gyél valamit másokért"."
A Tomban rejlő Cimborai képességeket helyi
Cimbora koordinátora fedezte fel, aki aztán munkát
ajánlott számára. Első (rendkívül sikeres) Cimborai
tapasztalatszerzése múlt hónapban ért véget, mikor
AIDS-es pártfogoltja, Peter meghalt. "Peter bennem
egyfajta belső szépség benyomását hagyta; nagyszerű
ember volt. Első látogatásom alkalmával azt mondta,
hogy nem akar az AIDS-ről beszélni, így hát soha
nem beszéltünk róla. Az életéről beszélgettünk. Na-
gyon sikeres volt a munkájában. Ez látszott a laká-
sán. Tele volt ezüsttel és festményekkel."
Peter egyedül élt, családja pedig Londonon kívül,
így Tom sok időt volt együtt vele. Gyakorlati tenni-
valókat is végzett, például kitakarította a lakást. A
vége felé látta, hogy Peter sok szenvedésen megy
keresztül. Tom alig tud erről beszélni. "Nagyon be-
teg volt. Borzalmasan nézett ki. Időnként szörnyen
csuklott. Minden egyes csuklás annyira legyengítette
törékeny testét, és ez így ment órákon át." Tom he-
teket töltött Peter ágya mellett és vele volt aznap is
mikor meghalt. "Homlokon csókoltam. Csodálatos
volt olyan nyugodtnak látni őt. Minden küzdelem
megszűnt."
Peter soha nem tudott Tom bűnéről. Nem akart
tudni Tom múltjáról; ezt teljesen világossá tette,
mikor Tom megpróbálta elmondani neki. Tom többé
nem hagyja, hogy a bűntudat uralja életét; rengeteg
barátja van és hobbija. Képes pozitívan kezelni bűn-
tudatát, mondja, a Cimboraság által.
Lionel Stanley Cimbora (ez nem a valódi neve)
44 éves, lágy hangú Dél-afrikai, 12 évet töltött egy
ciszterci kolostorban, néhány évvel ezelőttig, mikor
is visszavonta esküjét. Azelőtt grafikus művész volt.
Egyik életet sem érezte kielégítőnek. Állítása szerint
az AIDS-esekkel végzett munkát érzi valódi hivatá-
sának. Szeptember óta Lionel négy férfi Cimborája
volt, akik közül kettő meghalt. (A Cimboráknak
általában egyszerre egy AIDS-esük van, haláluk után
pedig legalább egy hónap szabadságot kapnak.)
Lionel azért két ember Cimborája most egyszerre,
mivel sok ideje van. Ők pedig Tim, aki diák és
Patrick, aki munkanélküli.
Lionelt Tim lakótársai is elfogadják Cimbora-
ként. Tim első Cimboráját elutasították; "Úgy tűnik
talpig bőrszerelésben érkezett és lerítt róla, hogy
homoszexuális", mondja Lionel. Tim lemondott róla
és egy egész évig nem kért új Cimborát - egy évig,
mely során öngyilkosságot kísérelt meg miután az
egyetemen kiközösítették, megverték, és gyűlölködő
levelek illetve izzó gyűlölet céltáblájává vált. Emiatt
magányosnak érezte magát és visszahúzódóvá vált.
Múlt héten Lionellel együtt színházba mentek. Tim
élvezte. Azt is szereti, ha Lionelt a közelben tudhatja
arra az esetre, ha szükségét érezné, hogy felvegye a
telefont és az éjszaka közepén beszélgessen valaki-
vel. "Ismer engem, így azt is mondhatja "Tim, most
bután viselkedsz." "
Lionel másik AIDS-ese Patrick, aki katolikus ír
családból származik. Patrick nem hajlandó a jövő
101
miatt aggódni. Lionel azt mondja, még nem vágta "A negyedik egy doktor szeretője volt. Az orvos
mellbe a halál lehetősége. Patrick tudja ezt. Részben a maga orvosi módján nyugtalankodott, de képtelen
azért örül hogy Lionel a Cimborája, mert kedveli őt volt megütni azt a hangot, amit a beteg ember akart."
és közel laknak egymáshoz, másrészt pedig, mert "Jó
"A fél Cimbora kapcsolat egy beteges hazudozó-
tudni, hogy valaki arra vár, hogy elkapjon mikor a
hoz fűzött, aki AIDS-esnek adta ki magát. Képessé-
föld kicsúszik a talpad alól".
geimet meghaladta, hogy a kapcsolatban jelenlevő
Mary Willoughby (nem a valódi neve) 63 éves, erőteljes fantázia elemmel megbirkózzak, így vissza-
és egyike a 35 női Cimborának Londonban. Mary léptem."
egyedül nevelte fel négy gyermekét, miután férje, aki
Adam úgy küzd meg az AIDS-szel, hogy szem-
pszichiáter volt öngyilkosságot követett el 22 évvel
benéz vele. Műveiben próbál másokat is rávenni
ezelőtt. Két évvel ezelőtt, édesanyja halála után úgy
arra, hogy nézzenek szembe saját észleleteikkel.
érezte segíteni akar másokon, abban, hogy elfogad-
"Slim" (Vézna) az új könyvében található novellák
ják a halált. Elvégzett egy gyászolási tanácsadó tan-
egyike, melyben nem szerepel az AIDS szó: Ha
folyamot, aztán kapcsolatba lépett azzal a szervezet-
elkerülöd a szó alkalmazását, elkerülöd a vele járó
tel, mely a Cimbora szolgálatot működteti. "Úgy
reakciókat is." Ezen kívül megkérdőjelezi az arra
gondoltam, hogy nőként, anyaként és nagymamaként
vonatkozó elképzeléseket is, amire hitünk szerint az
talán segítségükre lehetek olyasvalakiknek, akik nem
AIDS-esek vágynak. A "Slim"-ben az AIDS-es azt
tudnak beszélni saját családjukkal."
mondja: "A Cimborák szeretnek megölelni. Én nem.
Mary most éppen egy negyvenes éveiben járó Úgy értem abszolút kellemes, csak éppen nem emlé-
férfi mellett lát el Cimborai feladatokat, sikeresen. keztet semmire. Ez sose volt a stílusom. Biztos va-
"Van állása, társasági életet él és több barátja van. gyok benne, hogy a cél az, hogy a testem ne legyen
Én éppen csak olyasvalaki vagyok, akivel leülhet egy tabu, és az Alapítvány valószínűleg órákat tart erről
csésze teára. Az egész nagyon jól működik." … egyszerűen várok … mintha ő felhő lenne én
pedig arra várnék, hogy elsuhanjon a nap előtt. Aztán
Díjnyertes író és az Independent művészeti kriti-
továbblépünk és én biztos vagyok benne, hogy ő
kusa Adam Mars-Jones 32 éves és Cimbora. Új
jobban érzi magát ettől."
könyve "The Darker Proof" (A sötét bizonyíték),
amit Edmund White-tal irt, egy novellagyűjtemény
melyben AIDS által ihletett témák szerepelnek (Fa-
A Cimbora tervet a Terrence Higgins Alapítvány
ber Faber, 1987). Adam azt mondja azért lett
működteti. Bárki lehet Cimbora: az életkor, nem, faji
Cimbora, mert homoszexuálisként az AIDS-et ta-
hovatartozás, háttér és szexuális beállítódás lényeg-
gadhatatlanul kultúrája részének tartja és szükségét
telen.
érzi, hogy szembenézzen vele "azért, hogy metaforáit
megtagadhassam".
Adam magas, magabiztos, farmert és bőrt visel és Philippa Braidwood, Observer, 1987. május 10.
eddig "négy és fél férfi" cimborája volt. Az első egy
Engedéllyel újranyomtatva.
45 éves mániás-depressziós művész volt. "Első láto-
gatásom alkalmával félelmeim voltak és nagyon
izgultam", mondja Adam. "Én csakis kedvességet és Cimbora szabályok és irányelvek
figyelmet kaptam tőle. Rendkívüli módon idealizált
A Cimbora szolgálat értékes támogatást nyújt az
engem, olyan módon, amit egy társasági kapcsolat-
olyan AIDS-es embereknek, akik létező kapcsolati
ban megpróbálnék visszaszorítani. Nem hittem, hogy
hálójukon kívülről származó egyén támogatását
meghal; az embernek bele kell élnie magát az
kérik.
AIDS-ese reményeibe."
Ezen Szabályok és Irányelvek célja, hogy bizto-
"A második egy kitartott férfi volt, akinek valami
sítsa, hogy a Cimbora kapcsolat a lehető legsikere-
régiségboltja volt és szerelme árnyékában élt. A
sebb legyen, és hogy segítse Önt és az AIDS-es em-
szeretővel való kapcsolatom volt az igazán kritikus.
bert, hogy tisztába jöjjön a Cimbora szereppel és
A szerető büszke volt arra ahogy gondoskodott róla
korlátaival.
és nekem vigyáznom kellett nehogy háttérbe szorít-
sam."
Mi a Cimbora?
"A következő egy nagyon kitűnő oxfordi profesz-
szor volt. Úgy érezte, hogy a gyógyszer szedés és a A Cimbora egy olyan személy, aki elkötelezte
kötözésre járás unalmas rutinja lehangolja. Mikor magát, hogy összebarátkozzon és támogasson egy
egy ember életét intellektusa jelenti, akkor, ha nagy- AIDS-ben vagy ARC-ben (AIDS-hez kapcsolódó
jából egy hullámhosszon vagytok, azáltal segíthetsz tünetcsoport) szenvedő személyt.
neki identitása visszaállításában, ha emlékezteted
A Cimbora legfőbb célja a képessé tevés, nem
arra ki is ő. Élvezet volt az operáról beszélgetni, míg
pedig a helyette cselekvés kell hogy legyen. Ez lehe-
a receptekre vártunk."
tővé teszi az AIDS-es ember számára, hogy a lehető
legönállóbban éljen, és egyben felelősséget vállaljon

102
életmódjáért. Ilymódon a Cimbora az életminőség mikor az AIDS-es emberrel felvette a Cim-
javításában nyújthat segítséget. bora kapcsolatot.
(b) Legalább heti egy találkozás vállalását
Szabályok várják el, hacsak az AIDS-es ember világo-
san nem közli, hogy kevesebbet akar.
ha kétségei vannak, mindig kérjen segítséget
6. Lépjen szexuális kapcsolatba az
Ne:
AIDS/ARC-ban szenvedő emberrel vagy
1. Éljen vissza a bizalommal partnereikkel
(a) Úgy, hogy nyilvános helyen beszél arról (a) A Cimborák nem azért vannak, hogy
a személyről, akinek Ön a Cimborája. szeretők legyenek, de ha a kölcsönös von-
zalom mégis létrejön, akkor se próbáljon
(b) Úgy, hogy látogatóba visz valakit ehhez
egyszerre szerető és Cimbora lenni. Beszél-
a személyhez az ő hozzájárulása nélkül.
jen koordinátorával vagy a Cimbora Kap-
(c) Úgy, hogy Cimboraként azonosítva csolatok Tisztviselőjével, hogy másik Cim-
önmagát következésképp felfedi, hogy a borát találhassanak.
másik ember AIDS-es.
7. Helyeselje vagy helytelenítse
(d) Úgy, hogy szakemberekkel beszél az
(a) A nem-biztonságos szexet.
AIDS-es emberről az ő hozzájárulása nél-
kül. (b) A drog fogyasztást.
2. Tűnjön el (c) Az abortuszt.
(a) Ne tűnjön el csak úgy. Lehet, hogy ko- (d) A terhességet.
moly gondjai vannak az AIDS-es emberrel.
(e) Az Önétől eltérő életstílusokat.
Lehet, hogy személyes körülményei miatt
nem fogja tudni fenntartani a Cimbora kap- (f) A hagyományos illetve alternatív kezelé-
csolatot. Bármi legyen is a helyzet, a lehető si módokat.
legkorábban lépjen kapcsolatba helyi koor-
(g) Az Önétől eltérő szexuális szokásokat.
dinátorával vagy a Cimbora Kapcsolatok
Tisztviselőjével, hogy helyettest tudjanak 8. Lépjen a nyilvánosság elé
találni és az átmenet a lehető legsimább le-
(a) A médiákkal való mindenfajta kapcso-
gyen.
latot az Alapítvány Média Kapcsolatok Hi-
(b) Ha szabadságra megy ne felejtse el ezt vatalnokán keresztül kell intézni.
jóval előre bejelenteni mind az AIDS-es
(b) Ha engedélyt kap, hogy a médiákon
személynek mind pedig koordinátorának,
keresztül megnyilvánuljon soha ne említsen
hogy elintézhessék a helyettesítést Ön pedig
konkrét példákat arról a személyről akihez
a megfelelő személyeket bemutathassa
Cimborai kapcsolat fűzi. Az embereket na-
egymásnak.
gyon könnyű azonosítani.
3. Szegje meg a törvényt
9. Ösztönözze a személyt akihez Cimborai
(a) Úgy, hogy illegális drogokat szerez. kapcsolat fűzi arra, hogy a nyilvánosság elé
lépjen
(b) Úgy, hogy segíti az AIDS-es embert
abban, hogy végetvessen életének. (a) Kényszerítve érezhetik magukat, hogy
ezt megtegyék, mivel Ön kéri erre őket.
(c) THT (Terrence Higgins Alapítvány)
Cimborai minőségében semmilyen más (b) Jobb "frontvonalbelieket" megkérni
módon se. erre, akik hajlandók a médiákkal foglalkoz-
ni és akiknek anyagilag is hasznos lehet ez.
4 Fogadjon el pénz és ajándékokat
(a) Ne fogadjon el pénzt vagy ajándékokat.
Azonban néha talán mégis tanácsosabb
olyan kis ajándékokat elfogadni mint a virág
vagy édesség.
(b) Ne fogadjon el készpénz kölcsönt az
AIDS-es embertől.
5. Adja fel kötelezettség vállalását
(a) Minimum hat hónap kötelezettség válla-
lást várnak el attól az időponttól kezdve,

103
10. Lépje át a határokat
(a) Ne kölcsönözzön illetve adjon pénzt az
AIDS-es személynek.
(b) Ne hívja meg az AIDS-es embert, hogy
az Ön otthonában éljen - még ideiglenesen
se.
11. Hagyja figyelmen kívül az erőszakot
(a) Az erőszak elfogadhatatlan része a
Cimbora kapcsolatnak, és minden esetben
jelenteni kell a helyi koordinátornak.
(g) Segítséget illetve támogatást a következők-
től kérjen:
Helyi Koordinátorától
Cimbora Kapcsolatok Hivatalnokától
Helyi Támogató Csoportjától
Személyes Tanácsadó Szolgálattól.
Terrence Higgins Alapítvány, 1990. Engedéllyel
újranyomtatva.

Végül
Ne feledje, hogy ezen szabályok célja mind a
Cimbora, mind az AIDS-es ember segítése. Megsze-
gésük hivatalos panaszhoz és fegyelmi eljáráshoz
vezethet.
Ha kétségei vannak a Cimbora kapcsolat bármely
aspektusával kapcsolatban, ne próbáljon ezzel egy-
maga megküzdeni, hanem forduljon tanácsért és
segítségért.

Irányelvek
Komolyan javasoljuk ezen irányelvek követését,
melyek rugalmas keretet biztosíthatnak az AIDS-es
emberrel való barátkozás során. Azonban a “Ha
kétségei támadnak kérdezzen” szabály továbbra is
érvényben van.
(a) Az AIDS-es emberrel való találkozások
száma maximum heti három alkalom legyen.
(b) Az AIDS-es emberrel való kapcsolattartás a
Cimbora felelőssége. Pusztán azért, mert úgy néz
ki, hogy jól van, ne feltételezze, hogy nincs
szüksége vagy nem akar kapcsolatot tartani.
(c) Más hivatalok - működjön együtt az
AIDS-es személy életében szerepet játszó más
hivatalokkal, de maradjon meg tőlük független-
nek, hogy az AIDS-es személy a legtöbbet profi-
tálhasson az összes felkínált szolgáltatásból.
(d) Ne terhelje problémáival az AIDS-es em-
bert. Megosztani a problémákat lehet, de a má-
sikra pakolni ezeket nem.
(e) Amennyiben több forrásra van szükség (pl.
egy másik Cimbora vagy Segítő Sejt) ezek elér-
hetővé tehetők. Lásd a Cimbora Eligazítót a
részletekért.
(f) Legyen tapintatos az AIDS-es ember élet-
körülményeivel kapcsolatban, (pl. ha neki rok-
kantnyugdíjból kell megélnie, esetleg nem akar
arról hallani, hogy Ön mennyit költött egy új au-
tóra.)

104
22. Belső ügyfelek

Az egészségügyi szolgáltatást érintő reformok kozók és a formális értékelés interjús folyamatai.

alapvető célja a Nemzeti Egészség Biztosítás (NHS) Míg a teljesítmény ellenőrzés elképzelését széles
szolgáltatás minőségének olymértékű emelése, hogy körben üdvözölték, a rendszer mégis komoly hibákat
azok elérjék vagy akár meg is haladják az ügyfelek rejtett. A fő gond, hogy túlságosan is "fentről-lefelé"
elvárásait. Továbbá a Nemzeti Egészség Biztosítás- rendszerűnek találták., minek következtében nem
hoz hasonló szolgáltató intézményeknek figyelmet volt alkalmas annak feltérképezésére, hogy a dolgo-
kell fordítaniuk a "belső marketingre", felismerve, zók milyen hatékonynak tartják vezetőiket. Az volt
hogy a dolgozók maguk is a szolgáltatások ügyfelei. az érv, hogy az IPR folyamatnak nem szabadna ki-
Ebben az elgondolásban központi jelentőségű, hogy zárólag a vezetői célok elérésére koncentrálnia, ha-
a vezetőknek határozottan értékesnek kell tekinteni- nem ugyanennyire kellene törődnie a vezetés minő-
ük a beosztottaik által a munkájukról adott értékelést ségével és klímájával, mely vagy segítette vagy gá-
abban a meggyőződésben, hogy ez mintegy megnö- tolta az egyéni alkalmazottak teljesítményének kitel-
vekedett értékként kerül átadásra a külső ügyfelek- jesedését.
nek. Ebből az következik, hogy a vezetők képessé-
Hurst (1989) arról számol be, hogy az IPR "úgy
geinek a beosztottak által történő értékelésére létre-
tűnik nem módosítja az értékelők vezetői stílusát, az
hozott formális rendszerben benne rejlik a lehetőség,
értékelő és az értékelt személy közötti közeli kap-
hogy a felkínált szolgáltatások minőségének javítá-
csolat ellenére sem", továbbá néhány szerző azt
sára alkalmas eszköz legyen.
sugallja, hogy az értékeléseket legtöbbször pusztán a
A vezetés - egy kissé elavult, de még használható munkahelyi gárda értékelt tagja fejlesztésének esz-
leírás szerint - az a folyamat, mely a munkának más közeként tartják számon, és nem használják ki a
emberek által történő elvégeztetését foglalja magába. lehetőséget a vezető teljesítményének vizsgálatára.
Ezen cél elérése érdekében a vezetőknek egyensúlyt
Ez a kritika saját tapasztalatainkkal is egybevág.
kell teremteni, illetve össze kell békíteni alkalmazot-
Bár a munkahelyi gárda értékelésekor sok vezető
taik képességeit, motivációit és törekvéseit a mun-
szívesen fogad a saját teljesítményére vonatkozó
kával, a minőség, mennyiség és eredmény tekinteté-
megjegyzéseket, az "És neked milyen volt ez?" kér-
ben. Az egyéni képességek kezelésének és a szerve-
dés túlságosan strukturálatlan és fókuszálatlan, és
zet általi hasznosításuknak egyik módja az egyéni
esetenként nem igazán alkalmas az igazság kideríté-
teljesítményről szóló beszámoló (individual perfor-
sére. Az IPR interjú alkalmával nem feltétlenül köny-
mance review IPR) és a személyes fejlődés tervezé-
nyű megtalálni a megfelelő szavakat, melyekkel a
sének (personal development planning PDP) rend-
főnök tudomására lehetne hozni, hogy megközelít-
szere.
hetetlen és "nem figyel az emberekre", továbbá egy
Az az elgondolás, miszerint mind a munkáltató, ilyenfajta megnyilvánulás akár meggondolatlanság-
mind az alkalmazott megérdemli, mi több megkíván- nak is tűnhet.
ja, hogy teljesítményéről tömör, ellentmondásmentes,
A főiskola vezetői egyetértettek abban, hogy te-
objektív és egyértelmű visszajelzést kapjon csábítóan
vékenységük beosztottaik által történő értékelése
egyszerű. Azonban Randell és Packard (1984) sze-
nemcsak kívánatos, hanem egyszerűen elengedhetet-
rint: "Az a szomorú a legtöbb dolgozói értékeléssel
len. A Wash által leírt jó vezetői képességek (1991)
kapcsolatban, hogy bár ennek jó alkalomnak kellene
biztosították a kutatások által megalapozott hátteret,
lennie az egyének és munkaadóik közötti interakció
és egy 20 tételes jó vezetői képességek kérdőívet
javítására gyakran mégis az derül ki, hogy rosszul
(QSLQ) szerkesztettek annak érdekében, hogy visz-
működik a dolog, mivel a kapcsolatok jobbak lettek
szajelzést nyerjenek a munkahelyi gárdától (1. Ábra).
volna, ha az értékelés nem történt volna meg." A
A QSLQ Likert skálát használt a vezetői teljesítmény
kritika nagy része jogosnak tűnik. Az ilyenfajta kri-
különféle nézőpontokból történő vizsgálatához: az
tika azonban szinte soha nem magára az értékelése
elkötelezettség kimutatása; hatékony kommunikáció;
vonatkozik, hanem inkább az alacsony színvonalú
a szemeszter alatt végzett munka; mennyire elérhetők
eljárásra és gyakorlatra, mely képtelen betölteni
a beosztottak számára; megfelelő képviselet; tömör
valódi célját, illetve olyan funkció betöltését tűzi ki
és pontos visszajelzések adása; döntéshozatal; célki-
célul, amire nem alkalmazható.
tűzések; és az idővel való gazdálkodás.
1987 folyamán a York és Scarborough Főiskolák
bevezették a Nemzeti Egészség Biztosítás Képzési
Hatósága által közzétett Útmutatás- és Modell Do-
kumentációt az Egyéni Teljesítményről szóló Be-
számolóhoz. A konzultáció, képzés és bevezetés
feladatai viszonylag egyszerűek voltak, és egy éven
belül megvalósultak a célkitűzés az ellenőrző talál-

105
 Az én vezetőm 4 3 2 1
Határozottan egyet- Egyetértek Nem értek egyet Határozottan nem
értek értek egyet
Állandóan megfelelő
és egyértelmű vissza-
jelzést biztosít mások
számára
Nyíltan elismeri és
értékeli mások erőssé-
geit és értékeit
A terveket és célokat
világosan közli
Megbirkózik a prob-
lémákkal bármilyen
nehezek is
1. ábra Minta tételek a QSLQ-ból

A főiskolai dolgozókat arra kérték, hogy név Az értékelt vezetőnek feljebbvalójáról adott ér-
nélkül értékeljék közvetlen vezetőjüket a QSLQ-n. A tékelése - a feljebbvaló vezetői képességeit ho-
kitöltött kérdőíveket egy független adminisztrátor gyan értékelte az értékelt beosztott és más kol-
pontozta, az eredményeket pedig eljuttatták az érin- légái a QSLQ-n?
tett vezetőhöz, az ő felsőbb vezetőjéhez és a kérdő-
Az értékelési interjút ettől fogva nem dominálta a
ívet kitöltő beosztottakhoz. Ezt az információt aztán
vezetőnek az egyén teljesítményéről alkotott ítélete:
felvették az értékelési rendszerbe, melynek eredmé-
ugyanolyan súllyal estek latba a vezető vezetői ké-
nye egy négy lépcsőből álló interjúzási folyamat lett:
pességei.
Az értékelt vezető önértékelése - hogyan telje-
Az értékelés többé más nem elszigetelt esemény a
sítettem vállalt céljaimat ezen értékelési idő-
vezető és a dolgozói kollektíva tagjai között. A fo-
szak alatt?
lyamat egy értékelési láncot eredményez (2. ábra),
Értékelés az értékelt vezető dolgozói által - az aholis minden egyes értékelési interjú a szervezet
értékelt vezető vezetői képességeit hogyan ér- három szintjéről származtat bizonyítékokat.
tékelték beosztottjai a QSLQ-n?
A feljebbvaló értékelése az értékelt vezetőről -
ezen beosztottam hogyan teljesitette a kitűzött
célokat?

QLSQ Értékelő főnöke

A vezető Az értékelő
beosztottainak I P R
értékelése

QLSQ
2. Ábra

106
 Az értékelési interjúk folyamán folytatott párbeszédek során a figyelem a "Hogyan teljesített Ön?" kérdésről a
"Hogyan teljesítettünk mi?" kérdés felé tolódik. Míg az egyén teljesítményét legitim értékelési megfontolások
alapján ítélik meg, a QLSQ -ból származó adatok bevonásával lehetővé válik annak megvitatása is, hogy a vezető
vezetői képességei hogyan járultak hozzá a kollektíva értékelt tagjának teljesítményéhez. Az IPR folyamat leg-
gyakrabban elhanyagolt vonatkozása egyfajta értelmes fejlődési terv körvonalazása. A PDP gyakran csupán a fej-
leszteni kívánt készségek valamiféle absztrakt listája vagy egyfajta követendő képzési irányvonal. A QLSQ konkrét
adatokat szolgáltat a személyes fejlődés tervezéséhez. Ha egy vezető következetesen gyatra értékelést kap a
QLSQ-n a "beosztottak számára való elérhetőség" tekintetében, akkor PDP-jükben a megközelíthetőséggel kap-
csolatos konkrét célok megfogalmazása mellett esetleg szükség lehet a kihívásoknak való megfelelés és az önérvé-
nyesítés képességeinek felvetésére is a beosztottak kerülésének kapcsán.
Az értékelés ezen megközelítését a vezetők és beosztottaik is pozitívan értékelték. Az értékelt féltől megkíván-
ja, hogy aktív részvevője, nem pedig pusztán alanya legyen a folyamatnak. Továbbá a vezetői teljesítmény olyan
vonatkozásait tette hozzáférhetővé megvitatás céljából, melyeket korábban figyelmen kívül hagytak illetve tagad-
tak. Azonban más rendszerekhez hasonlóan természeten ez is ritualizálttá válhat. De ha az alkalmazottak hisznek
abban, hogy vezetőik valóban komolyan veszik vezetői képességeik javításának ügyét, akkor cserébe ők is komo-
lyan fogják venni a folyamatot.
Az itt leírt QLSQ csupán egy a sokféle megközelítés közül melyek hozzájárulhatnak a vezetői képességek, a
szervezet teljesítményének és ennek

logikus következményeként a beteggondozás javításához.

107
 Hivatkozások
Hurst, K. "Honest, open and frank", (1989) Health Service Journal, Vol. 99, No.5172, pp. 952-3
NHS Training Authority (1986) Individual Performance Review, Bristol: NHSTA
Randell, G. and Packard, P. (1984) Staff Appraisal, London: Institute of Personnel Management
Wash, M. (1991) "Quality through leadership", Managing Service Quality, Vol. 1, No. 2, pp. 83-86

Peter Nicklin, Nursing Times, Vol. 90, No. 46, November 16 1994. Engedéllyel újranyomtatva.
Köszönetnyilvánítás
Hálásan köszönjük a következő forrásoknak, hogy engedélyt adtak az alábbi anyagoknak a Dokumentumokban
való megjelentetéséhez:

Szövegek
The Code of Professional Conduct for the Nurse, Midwife and Health Visitor, June 1992, 3rd edition, United
Kingdom Central Council for Nursing, Midwifery and Health Visiting;
Wright, S.J. (1990) My Patient, My Nurse, Scutary Press;
Kitzinger, S. (1979) The Experience of Breastfeeding, Penguin Books, Sheila Kitzinger 1979, újranyomtatva a
Penguin Books Ltd engedélyével;
McFerran, A. (1991) "Justice of the piece", The Guardian, 29th April 1991;
Mulvey, K. and Rose, D. (1992) "Reign of terror in Britain's deadliest jail", The Observer 22th March 1992;
Matthews, S.H. (1983) "Definitions of friendship and their consequences in old age", Ageing and Society, Vol. 3,
Part 2, July 1983, Cambridge University Press;
Nes, J.A. and Iadicola, P. (1989) "Towards a definition of feminist social work: a comparison of liberal, radical
and socialist models", Social Work, January, 1989, National Association of Social Workers;
Madeley, T. (1987) "Having Aids", British Medical Journal, Vol. 295, 1st August 1987, British Medical
Association;
Malinowsky, B. (1967) A Diary in the Strict Sense of the Term, Routledge;
Nursing Process, Report of a Working Party of the RCN Association of Nursing Practice (1986) Scutary Press;
Braidwood, P. (1987) "A little help from a Buddy", The Observer, 10th May 1987;
Buddy Rules and Guidelines, a Terrence Higgins Trust jóvoltából.

Ábra
Adams, J., Hays, H. and Hopson, B. (1976) "Towards an understanding of transition", Transition Understanding
and Managing Personal Change, Basil Blackwell Ltd.

108
 TARTALOMJEGYZÉK

ELSŐ RÉSZ ......................................................................................... 1

1. A TANANYAGFEJLESZTŐ CSOPORT TAGJAI BESZÉLNEK A SZEREPEKRŐL ÉS

KAPCSOLATOKRÓL, VALAMINT A KURZUS CÉLJÁRÓL, JELLEGÉRŐL ................................................ 2

2. SUE BESZÉL SZEREPEIHEZ VALÓ VISZONYÁRÓL..................................................................................... 4

3. KÉT ÁPOLÓ (PAT ÉS MAT) BESZÉLGETÉSE AZ INTENZÍV OSZTÁLYON VÉGZETT

MUNKÁJUKRÓL ............................................................................................................................................. 6

4. LIZ, EGY OSZTÁLYVEZETŐ AZ EGÉSZSÉGÜGYI KULTÚRA VÁLTOZÁSÁRÓL ...................................... 10

5. NORA, EGY PRIVÁT ÁPOLÓOTTHON VEZETŐJE BESZÉL A MUNKÁJÁRÓL. ........................................ 12

6. GILLIAN (HÁZI ELLÁTÁSSAL FOGLALKOZÓ CSOPORTVEZETŐ) ÉS KATHRYN

(FŐFELÜGYELŐHELYETTES FIZIKOTERAPEUTA) BESZÉLGETÉSE VEZETŐI
SZEREPEIKRŐL ........................................................................................................................................... 15

7. YESIM ÉS SHELINA BESZÉLNEK SZEREPEIKRŐL ................................................................................... 17

8. A BELVÁROSI MENTÁLHIGIÉNÉS CSOPORT TAGJAINAK ( STEPHANIE GABRIEL, SOHAIL

ELOHAI ÉS FIONA PERRY) BESZÉLGETÉSE ........................................................................................... 20

9. BESZÉLGETÉS NICKY LEAP TERHESSÉGI CSOPORTVEZETŐVEL ........................................................ 23

10. BESZÉLGETÉS A TERHESSÉGI CSOPORT TAGJAIVAL (MARIE, JOAN, CLEO) .................................. 24

11. GRAHAM BESZÉLGETÉSE MARYVEL ...................................................................................................... 26

12. NÉGY EGÉSZSÉGÜGYI ÉS JÓLÉTI DOLGOZÓ BESZÉL MUNKÁJÁRÓL (STAN, VON,

MIKE, SIMON) ............................................................................................................................................... 29

13. EGY BENTLAKÁSOS TINÉDZSER PSZICHIÁTRIAI INTÉZET DOLGOZÓI BESZÉLNEK A

KAPCSOLATOKRÓL .................................................................................................................................... 31

14. BESZÉLGETÉS A SZEXUÁLISAN BÁNTALMAZOTT GYERMEKEK ÉDESANYJAIVAL ......................... 33

15. MARJORIE UNDERWOOD SÜKET KISLÁNYAIVAL KAPCSOLATOS TAPASZTALATAI ....................... 36

16. EVA ESETÉT ÉRTELMEZIK: DAVID HOWE, MIKE SKOTT ÉS MAYE TAYLOR ...................................... 39

17. BESZÉLGETÉS A KURZUS 3 FŐ TÉMÁJÁRÓL : TAPASZTALAT ÉS SZAKTUDÁS,

HATALOMMAL VALÓ FELRUHÁZÁS ÉS HATALOM, SOKFÉLESÉG ÉS DISZKRIMINÁCIÓ .................. 45

18. "AZ AIDS ÉS A TÁRSADALOM" ................................................................................................................. 48

19. REFLEKTIV GYAKORLAT ........................................................................................................................... 56

109
 MÁSODIK RÉSZ ................................................................................ 62

1.DAVID BESZÁMOLÓJA JANE TERHESSÉGÉRŐL ÉS VAJÚDÁSÁRÓL ..................................................... 64

2. A SZÜLÉSELŐKÉSZÍTŐ ÓRA ....................................................................................................................... 67

3. A DIÁK ÉS A TANÁCSADÓ ........................................................................................................................... 70

4. JANE A SZÜLÉSELŐKÉSZÍTŐ - KLINIKÁN ................................................................................................. 71

5. A TALÁLKOZÁSCSOPORT ........................................................................................................................... 73

6. A SZOPTATÁS ÉLMÉNYE ............................................................................................................................. 74

7. RÉSZIGAZSÁG............................................................................................................................................... 75

8. SIKET GYEREKEK ÉS CSALÁDJAIK ........................................................................................................... 76

9. RÉMURALOM NAGY-BRITANNIA LEGSZÖRNYŰBB BÖRTÖNÉBEN ....................................................... 78

10. A BARÁTSÁG DEFINÍCIÓI ÉS KÖVETKEZMÉNYEIK IDŐS KORBAN ...................................................... 80

11. A LIBERÁLIS, RADIKÁLIS ÉS SZOCIALISTA FEMINISTA MEGKÖZELÍTÉSEK

ÖSSZEHASONLÍTÁSA ................................................................................................................................. 84

12. ÁTMENETEK: AZ IGAZODÁS FOLYAMATÁNAK MAGYARÁZATAI ......................................................... 86

13. AIDS-ESNEK LENNI..................................................................................................................................... 88

14. NAPLÓ EGY ÉJJELI MŰSZAKRÓL............................................................................................................. 91

15. WAL BESZÁMOLÓJA .................................................................................................................................. 94

16. MARIANN NAPLÓJA ................................................................................................................................... 95

17.JILL NAPLÓJA .............................................................................................................................................. 96

18. EGY A SZÓ SZOROS ÉRTELMÉBEN VETT NAPLÓ.................................................................................. 97

19. NÉHÁNY PÉLDA A REFLEKTÍV HOZZÁJÁRULÁSOKRA ......................................................................... 98

20. KÖZÖSSÉGI PSZICHIÁTRIAI ÁPOLÁS: BILL ESETÉNEK ÁTTEKINTÉSE ............................................ 100

21. KIS SEGÍTSÉG EGY CIMBORÁTÓL (BUDDY) ......................................................................................... 101

22. BELSŐ ÜGYFELEK ................................................................................................................................... 105

110