5.

Az Árpád-kor

Feladat: Mutassa be IV. Béla országépítő tevékenységét és magyarázza meg, hogy a

változások hogyan hatottak a népességre és a társadalmi viszonyokra! Feleletében használja a
Középiskolai történelmi atlasz megfelelő térképeit!
Válaszában térjen ki az alábbiakra:
 IV. Béla tatárjárás előtti politikája
 A tatárjárás fontosabb eseményei
 A pusztítás mértéke
 Az ország újjáépítése

Források:

„Mikor jóemlékű András király, ennek a Béla királynak az atyja meghalt, a király az
ország előkelőivel és nemeseivel tüstént Fejérvár királyi városába ment és itt, miután az
esztergomi érsek, mint az szokásban van, a királyi koronával megkoronázta, egynémelyeket
bárói közül, kik vele szemben atyja pártján állottak, arra kényszerítette, hogy száműzetésbe
menjenek […]. Ott hozott némely határozatait kihirdette, hogy az ország gonosz emberektől,
kik nagy bőségben éltek, megtisztuljon.
Azonkívül, hogy a bárók elbizakodott merészségét megtörje, megparancsolta, hogy ha
valaki a bárók közül – kivévén a királyi hercegeket, az érsekeket és a püspököket – az ő
jelenlétében valamilyen székre le merne ülni, méltó büntetését vegye. Egyszersmind
megégette ott minden széküket, melyeket csak megtalált.
Elkeseredett szívvel mondogatták a nemesek még azt is, hogy mikor őket vagy elődeiket a
királyok hadjáratba küldték, az akkori királyok a visszatérőknek vagy a foglyok rokonainak
örök birtokul falvakat, birtokokat és jószágokat adtak. Ez pedig nemcsak, hogy nem ad nekik
semmit, hanem még azt is, amit kaptak, mindenestől visszavonja…”
(Részlet Rogerius Siralmas ének című művéből)

Magyarország a 13. században

 Magyarország lakosságának alakulása a honfoglalástól

„[…] és miután a magyarok abban az időben nem vethettek, ezért amazok [a tatárok]
kivonulása után sokkal többen haltak éhen, mint ahányan fogságba estek vagy kard alatt
haltak.”
(Képes Krónika – XIV. század)

„Mi pedig ahhoz folyamodtunk, amihez lehetett, és a kereszténység érdekében megalázva

királyi méltóságunkat, két leányunkat a rutének [értsd oroszok] két hercegéhez, a harmadikat
meg Lengyelország hercegéhez adtuk nőül, hogy tőlük s más keleti barátainktól
megtudhassuk a tatárok gondosan titkolt terveit, s így szándékaikkal s csalárd furfangjaikkal
alkalmatosabban szembeszállhassunk. Befogadtuk a kunokat is országunkba, és sajnos most
pogányokkal védelmeztetjük országunkat, pogányokkal tiportatjuk le az egyház ellenségeit.
Sőt a kereszténység érdekében elsőszülött fiunkat kun leánnyal házasítottuk össze, hogy ezzel
elkerüljük a még rosszabbat, és alkalmat teremtsünk őket a keresztvíz alá édesgetni, mint azt
már többükkel megtettük. Mindezzel és egyebekkel szeretnők a szent főpap előtt világosan
bebizonyítani, hogy ilyen szorongatott helyzetben Európa egyetlen keresztény uralkodójától s
népétől sem kaptunk hasznos segítséget…”
(Részlet IV. Béla IV. Ince pápához írt leveléből)

„[…] a tatárok okozta kegyetlen pusztítás után országunk helyreállítására összpontosítottuk

figyelmünket és törekvésünket, s az emberek megvédésére alkalmas helyeken várakat
építettünk, akkor hőn szeretett feleségünk, Mária asszony, Magyarország királynéja a Pilis
erdejében egy puszta hegyet kért tőlünk állhatatosan, hogy várat építsen az özvegyek és árvák
védelmére, a tatárok nap mint nap fenyegető betörései ellen. Mi pedig feleségünknek, a
királyné asszonynak átadtuk a kért hegyet […], ott aztán a királyné asszony saját aranyából és
kincseiből, arannyal díszített selymeiből, ékszereiből és más értéktárgyaiból pompás művű
várat épített.”
(IV. Béla oklevele, 1259)