Háttérsztori a lovagtörp vagy törpe lovag eredetéről és arról, hogyan került egy

„kalandba”
Lukács azon törpök közül való, akik az „Ezer Faj Háborúját” követő éhínségek és pusztítások
hatására elvándoroltak a Homályos-hegység keleti lábától a Mokos-folyó és az azt övező
Bűzős-lápon keresztül a Wolfgug erdeibe. Az elfek királya elfordult a jövevényektől, s
segítséget is csupán közvetve adott, nem különösebben foglalkoztatták a menekültek. A
törpök az erdő nyugati karéján telepedhettek le, egyúttal annak határait őrizték az „éjjeli
veszedelmekkel” szemben. Itt alakították meg Xéna-Khazalt, legújabb fővárosukat, ami
inkább volt egy nagyra nőtt falu, mintsem a civilizáció szimbóluma. Itt született a másodkor
hétszáznyolcvanadik esztendejében Lukács, Guellelmus fia, aki meg Rochus fia egy nem
különösebben jelentős család sarja. Apja kovácsmester, anyja felcser volt, így mindketten
rajongtak a háborúért. Lukács gyakran fordult meg a piactéren, ahol a törpharcosok apjától
fejszét, rövidkardokat, és csákányt vettek; szedett-vedett ruházatuk, bozontos szakálluk és
elnyűtt tekintetük ellenére Lukeban éles szenvedély lépett fel a hadi élet iránt.
Amikor 19 éves lett – ami emberi léptékkel mindössze 16-nak számít, elfeknél pedig alig
értelmezhető –, apja mellett kitanulta a mesterséget és maga készítette el első fegyvereit és
vértezetét, majd jelentkezett katonának. A röpke kiképzést követően azonnal a határon találta
magát, éjjeli őrségben, a hatos csapat legfiatalabbja volt, s eddig alig tudta mit tartogat az
erdőn túl az éjszaka. Bár a vadak sem szívesen csaptak össze az elkeseredett törpjárőrök
fejszéivel és holdfénynél megcsillanó pengéivel, Lukács két hét alatt megtapasztalta az
éjszakai hideglelést. A másodkor nyolcszázharmadik esztendejében, aztán Bűánór a sötét-
elfek hercege nagy sereggel kelt át a Mokos-folyón, hogy felégesse Wolfgugnak erdeit,
asszonyait pedig meggyalázza; elsőként természetesen a keleti erdővégi Xéna-Khazal került
elébe, amit földig rombolt, lakóit kardélre hányta, a Lukács, aki immár megbecsült határőr
volt csapatával késve érkezett meg, s bár azonnal bosszút esküdött a sötét-elfek és azok
hercege ellen, társai nem engedték a biztos halálba.
Lukács a következő tízévben céltalanul bóklászott a Mokos-folyó és a Bűzös-láp, valamint a
Homályos-helység háromszögében. Egyesek koboldnak, mások kísértetnek, megint mások
lidércnek nézték szebb napokat látott törpünket. Végül eltűnt, azt hitték meghalt, nem is
kereste senki, egészen mostanáig…
… az elmúlt napokban ugyanis hősünk [egy alapos vargabetűt követően] egy nagyvárosba
érkezett, amiről azt hallotta, hogy egy „mágus-féle alak” uralja, aki kalandorokat toboroz egy
„szent” kalandra. Ahogy L. közeledett kocsmáról kocsmára egyre hangosabb lett a hír,
miszerint a Városban – furcsa módon – egy könyvtárban gyülekeznek a kalandvágyó hősök,
így lépett át Lukács, Guellelmus fia a városi könyvtár küszöbén.