Professional Documents
Culture Documents
Instant Jegyzet 2p0
Instant Jegyzet 2p0
Fizikai Kémia
Instant Jegyzetek
Potenciális energia
Átmeneti állapot
O Reakciókoordináta
=|
X
F D
rBC P R rAB
Kiindulási állapot
Végállapot A + BC
AB + C
E Teljesen disszociált állapot
A+ B + C
Tartalomjegyzék:
2. A termodinamika I. főtétele
ΔU = qV = CVΔT ΔH = qp = CpΔT
U H
CV = hőkapacitás állandó térfogaton Cp= hőkapacitás állandó nyomáson
T V T p
CV,m – moláris hőkapacitás állandó térfogaton Cp,m – moláris hőkapacitás állandó nyomáson
U U H H
dU = dV + dT d H = d p + dT
V T T V p T T p
U H T H
T = az ún. "belső nyomás" = = JT C p
V T p T p H T p
T
JT = Joule–Thomson-együttható
dU = πT dV + CV dT p H
d H = JTC p d p + C p dT
tökéletes gázra πT = 0 (Joule-kísérlet), tökéletes gázra JT 0 ,
ezért ΔU (tökételes gáz) = CVΔT ezért ΔH (tökételes gáz) = CpΔT
U H JT
= T V + CV = 1 Cp
T p T V T
1 V 1 V
= T =
V T p V p T
hőtágulási együttható izoterm kompresszibilitás
tökéletes gázra: α = 1/T, πT = 0 tökéletes gázra: κT = 1/p, JT 0
U H
= CV =Cp
T p T V
2T V
bármely anyagra: C p CV =
T
tökéletes gázra: C p CV = nR
3. Termokémia
r H (T2 ) r H (T1 ) C p (T ) d T
T1
C (T ) C (T )(termékek ) C p (T )(reaktánsok )
p
p
c
C p (T ) a bT empirikus függvény
T2
Born–Haber-ciklus A Hess-tétel körfolyamatban történő alkalmazása a
rácsentalpia ill. hidratációs entalpia indirekt
meghatározására a részfolyamatokra vonatkozó, ismert
entalpiaértékek alapján.
Standard reakcióentrópia: r S S
(termékek ) S (reaktánsok )
Az entrópia mértékegysége: J/K. Az entrópia értéke azt adja meg, hogy 1 K-en lejátszódó
reverzíbilis folyamatban mennyi hőt kellene közölni a rendszerrel ahhoz, hogy a rendezetlenség
mértéke ugyanannyit változzon, mint a T hőmérsékleten lejátszódó folyamatban.
5. Termodinamikai potenciálfüggvények
Középpontban a rendszer A spontán (irreverzíbilis) folyamatok iránya:
ha a rendszer és környezete termikus egyensúlyban
van (T = T’) és
nincs egyéb (nem-térfogati) munkavégzés
d SU ,V 0 d SU , p 0
d U S ,V 0 d H S , p 0
Szabadenergia (Helmholtz) A U TS
A = A(T, V) A spontán (irreverzíbilis) folyamatok iránya: d A T ,V 0
A U (TS ) wmax
ahol wmax a maximális munka
Szabadentalpia (Gibbs) G H TS
G = G(T, p) A spontán (irreverzíbilis) folyamatok iránya: d GT , p 0
G H (TS ) we ,max
ahol we , max a maximális hasznos (nem-térfogati) munka
Standard reakció-
r G r H T r S (T – állandó)
szabadentalpia, r G
Standard képződési egy mól standard állapotú vegyület standard állapotú
szabadentalpia, f G elemekből való képződésének reakció-szabadentalpiája.
A standard állapotú elemek képződési szabadentalpiája
megállapodás szerint f G (elem) = 0 kJ mol-1.
r G számítása f G r G f G (termékek) f G (reaktánsok)
értékek ismeretében
A td-i potenciálfüggvények dU p dV T d S dH V d p T dS
infinitézimális változása d A p dV S d T d G V d p S dT
A szabadentalpia változása dG V d p S dT j d n j
az összetétel változásával j
d G p ,T j d n j (p,T – állandó)
j
Kémiai potenciál G
j
– ún. parciális moláris szabadentalpia
n j p,T , n i
Parciális moláris Y
mennyiségek Yj a j-edik anyag parciális moláris mennyisége,
n
j p,T , n'
n’ azt jelzi, hogy az összes többi jelen levő anyag mennyiségét állandó
értéken tartjuk.
V
Vj parciális moláris térfogat
n
j p ,T , n'
G
j parciális moláris szabadentalpia, kémiai potenciál
n j
p ,T , n '
Binér elegy (A, B) V n AV A nBVB Vm x AV A x BVB
G n A A nB B Gm x A A x B B
Gibbs–Duhem-
egyenlet nj
j dj 0
8. Fázistörvény
A fázis (F) fogalma Egy anyagi rendszer makroszkópikus méretű, azonos fizikai
tulajdonságokkal bíró része. Egy vagy több komponensből áll.
A komponensek (K) Az anyagi minőségek azon minimális száma, ami ahhoz
száma szükséges, hogy a rendszerben lévő valamennyi fázis
összetételét megadjuk.
Szabadsági fok (Sz) Azon intenzív változók (p, T, xi) száma, amelyeket egymástól
függetlenül változtathatunk anélkül, hogy egy egyensúlyi
rendszerben megváltozna a fázisok száma.
Gibbs–féle
Sz = K – F + 2
fázistörvény
Egykomponensű Példa: víz (p vs. T) fázisdiagramja
rendszerek (K = 1) F = 1, Sz = 2 (p, T) – kétdimenziós terület
F = 2, Sz = 1 (p vagy T) – fázishatár görbék
F = 3, Sz = 0 – hármaspont
Kétkomponensű Illékony folyadékok ideális elegye: (Raoult-törvény):
rendszerek (K = 2) p p A p B xA p A* xB p B*
pA xA p A*
yA *
p p B xA ( p A* p B* )
p A* p B*
p
p B* y A ( p B* p A* )
a folyadékelegy fölötti egyensúlyi gőznyomás p,
az A és B komponensek parciális nyomása az egyensúlyi
gőzfázisban pA és pB, a tiszta A és B komponensek telített
gőznyomása pA* és pB*
xA, xB – az A és B komponensek móltörtje a folyadékfázisban,
yA, yB – az A és B kompnensek móltörtje a gőzfázisban
Alkalmazás:
egyensúlyi gőznyomás – összetétel diagramok
Emelőszabály: n ' l ' nl
n a folyadék, n’ a gőz mennyisége,
l és l’ a vízszintes összekötő szakaszok hossza
hőmérséklet – összetétel diagramok (desztilláció)
Folyadék–folyadék fázisdiagramok
fázisszétválás
o alsó kritikus hőmérséklettel
o felső kritikus hőmérséklettel
elegyedés a forrás előtt
forrás a teljes elegyedés előtt
Folyadék–szilárd fázisdiagramok
eutektikumok
reaktív rendszerek
frakcionált kristályosítás
Háromkomponensű Háromszög-fázisdiagramok
rendszerek (K =3) xA xB xC 1
9. Kémiai egyensúly
Reakció-szabadentalpia: r G j j r G RT ln Q ,
G j
r G ,
p ,T , n j rG
j j a standard reakció-szabadentalpia,
j
j
ahol 0 (mol) az ún. Q a j az ún. reakcióhányados, aj a j-edik részecske
j
reakciókoordináta:
aktivitása, j pedig a részecske sztöchiometriai
dn j v j d
együtthatója a reakcióegyenletben
(reaktáns: j < 0, termék: j > 0, katalizátor: j = 0).
Az egyensúly feltétele Az egyensúlyi állapotot (K = Qeq) akkor érjük el,
amikor a rendszer szabadentalpiája minimális lesz, s
ekkor a reakciószabadentalpia:
r Geq r G RT ln K 0 .
Az egyensúly jellemzése r G RT ln K ,
v
az egyensúlyi állandó: K a j j ,
j
K értéke gázfázisú pj
vj vj v
xj p p
reakciókra, és az összetétel K p K x ,
változása a nyomással
j p
j p p
p j az j-edik részecske parciális nyomása, p az
össznyomás, p⊖ = 1,0 bar a standard nyomás.
Az egyensúlyi állandó d ln K r H
értékének változása a dT ,
RT 2
hőmérséklettel,
van’t Hoff-egyenlet K r H 1 1
ln 2 ln K 2 ln K1 .
K1 R T2 T1
Debye–Hückel- lg A z z I IΟ
határtörvény
(I < 0,001 mol kg-1) A = 0,509
I Ο = 1,0 mol kg-1
z+, z- az elektrolitot alkotó ionok töltésszáma
Ionerősség Az ionok közötti elektrosztatikus kölcsönhatás
erősségének jellemzésére bevezetett td-i mennyiség:
1
I mi z i2 (mol kg 1 ) .
2 i
Átlagos nyomás 1
p Nmc 2
3
N = n/V a részecskesűrűség, m a részecske tömege,
1/ 2
c v2 a sebességnégyzet átlagának négyzetgyöke.
Molekulasebesség 1/ 2
3kT
négyzete átlagának c
négyzetgyöke m
Maxwell–Boltzmann-féle m
1/ 2
mvx2
sebességeloszlási függvény f v x e 2 kT
2kT
Maxwell-féle 3/ 2 mv 2
m
sebességeloszlási függvény f v 4 v e2 2 kT
2kT
Átlagsebesség 1/ 2
8kT
c
m
Legvalószínűbb sebesség 1/ 2
2kT
c
*
m
Ütközési gyakoriság 21 / 2 c p
z
kT
𝜎 = 𝑑 𝜋 az ütközési hatáskeresztmetszet, d a részecske
átmérője.
Átlagos szabad úthossz c
z
Ütközési szám egységnyi 4kT
1/ 2
N A2 A ,
2
idő alatt Z AA
m
1/ 2
8kT
Z AB N A2 A B
A falba történő ütközések pc p
száma egységnyi idő alatt, ZW
4kT 2mkT 1 / 2
egységnyi felületen
13. Transzportjelenségek