4.

TÉTEL: A TÁRSADALMI
KOMMUNIKÁCIÓ FUNKCIÓI, ÁGENSEI
ÉS FOLYAMATAI
Humán kommunikáció, ágens, kommunikatív cselekvés, intézmény, színtér, nyilvánosság,
identitás, közösség, integráció, konfliktus, problémamegoldás, tudás.

!
A társadalmi kommunikáció
A humán kommunikáció, szükségszerűen mindig társadalmi kommunikáció,
hiszen az individumok nem tudnak a rendszer kívül kommunikálni, mert maga a
kommunikáció a rendszer folyamata. Szocilizáció --» kommunikáció és társas
kompetencia elsajátítása.
nem egyszerûen az individuumok (az ágensek) informálásának,
vagy tágabban fogalmazva: nem egyszerûen az ágensek kölcsönös
befolyásolásának, hanem a társadalmi kohézió létrehozásának és
fenntartásának eszköze;
• a kommunikáció a problémamegoldáshoz szükséges tudás megszerzésének/
terjesztésének eszköze (amely tudásba egyaránt bele kell érteni a mi [van a
világban] típusú ['tárgyi'], a hogyan [lehet
megcsinálni] típusú ['szabály'] és a melyik [a jobb] típusú ['érték'] tudást); a
kommunikáció minden változása új lehetõségeket gerjeszt és így közvetlen
kiváltója kulturális vagy éppen társadalmi változásoknak.
!
Két célja lehet kommunikációnknak:

• PTC: problémammegoldás-- társadalom fejlődés

• SEARLE beszédaktus elmélete

A kommunikáció valaminek a közlése, közzététele, mely által ún. közös tudásunk

gyarapodik. Egy folyamat melynek során információátvitel, információcsere
történik ! tényezők, elemek a kommunikáció megvalósulásához Ez minden
közösség alapfeltétele. --» ez által feljlődik a közösség. --» ez a PTC
hülyeségekkel kiegészítve

A kommunikáció tehát olyan jelenség, mely jellemez minden embert és mindent,
ami emberi, azonban term. nem csak az emberek kommunikálnak egymással, de
humán kommuniációbnak csak az emberi kommunikáció számít. Minden humán
kommunikáció szükségszerűen társadalmi kommunikáció (hiszen mindenki egy
bizonyos társadalomból származik). Társadalmi kommunikációnak számít mindaz,
amit kommunikációként művelnek (vagy kommunikatívként értelmeznek) emberek,
emberek csoportjai, vagy éppen ember alkotta szervezetek. A humán
kommunikáció szükségképpen társadalmi kommunikáció. A társadalmi
kommunikáción belül meg lehet különböztetni specifikus részeket:

o személyközi kommunikáció

o szervezeti kommunikáció

o csoport kommunikáció

o tömegkommunikáció (média)

A kommunikáció szintjei -- SZOCIALIZÁCIÓ

Az emberi kommunikáció különböző méretű és komplexitású egységek között vagy
azokon belül valósulhat meg. A következő lista néhány olyan formálisés informális
egységet tartalmaz, melyeknek puszta létezése a kommunikációtólfügg:

• egyének és csoportok;

• helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi közösségek és hálózatok;

• hivatalos szervezetek;

• községi, városi és kerületi önkormányzatok;

• társadalmak, nemzetek, államok;

• szuverén államok koalíciói és nemzetközi szervezetei.

Ezek az egységek nincsenek mindig pontosan definiálva. A „közösség” kifejezést

például egészen különböző jelenségek megnevezésére használják.

A közösség az egyének csoportjainak meglehetősen nagy csoportját jelenti,melyet
egy viszonylag laza hierarchia és a közösségen belüli kommunikáció relatíve magas
foka jellemez, mely utóbbi a közösségen kívüli kommunikáció viszonylag csekély
mértékével párosul. A közösségek gyakran térben stabil elhelyezkedéssel
rendelkeznek, bár a kommunikáció és a közlekedés legújabb létesítményei
elősegítették a földrajzilag szétszórt közösségek kialakulását,beleértve az
elektronikus kommunikációra alapuló ún. virtuálisközösségek létrejöttét is.

A kommunikáció tehát meghatározó részét képezi az összes – méretét és

komplexitását tekintve különböző –emberek alkotta csoportnak és
szervezetnek.

Alapszabály, hogy a csoportonbelüli kommunikáció gyakoribb a csoportok közötti
kommunikációnál.
!
ÁGENS
Kommunikáció természetesen nem létezhet kommunikátor nélkül, vagy másként:
részt vevő ágens nélkül. A humán kommunikációban az ágensek értelemszerűen
emberek, vagy bőrbe kötött ágensek.

o Individuális vagy kollektív ágens

A társadalmi kommunikáció ágenseit a szocializáció folyamata alapján a

legkönnyebb azonosítani, hiszen a szocializációnak mint olyannak az alapvető
eszköze a komunikáció. A kommunikáció e speciális fajtájáért felelős egyéneket,
csoportokat és szervezeteket gyakran a szocializáció ágenseinek nevezzük.
Modern társadalmakban legalább nyolc különböző szocializációs ágensről
beszélhetünk:

• a család, a kortárs csoport, a munkahelyi közösség;

• iskolák, egyházak, törvényességért felelős hatóságok;

• tömegmozgalmak és a média.

Az emberi, illetve az állati és/vagy növényi kommunikáció közti különbség

tárgyalásában a kulcsszó valószínűleg a jelentés. Az emberi kommunikáció
értelemteli – tele van jelentéssel.

SZÍNTÉR
a kommunikációkutatásban a színtér szokásosan a kommunikációs aktus
környezetére vonatkozik; a színtér mindig ágenshez kötött; színtér az a hely, ahol
az ágens ágensként megnyilvánul. Jelenthet teret, jelenthet időt, a színtér
lényege, hogy egy tér szelet akkor válik a kommunikáció színterévé, ha ott vagy
akkor valamilyen kommunikatív esemény játszódik le. A színtér kategorizálja
mindazt, ami az in vitro problémát in vivová teszi. Amit a színtér kategorizál, az
része a világnak, de nem alkot valami olyan egységet, ami az adott individualitástól
független volna. A problémaidentifikálás konstituálja saját színterét; a
problémaeliminálás ugyancsak. A problémaidentifikálás színtere felöleli mindazt,
ami a probléma identifikálásában részes. A problémaeliminálás színtere felöleli
mindazt, ami a problémaeliminálásban részes.
Vagyis megváltozik a problémaidentifikálás színtere, ha változik a identifikálható
probléma, ha változik az ágens, ha nem itt-és-most, hanem ott-és-akkor. Ugyanígy
a problémamegoldás színtere is. És nem beszélhetünk ugyanarról a színtérről, ha az
egyik esetben identifikációról van szó, a másikban eliminálásról, még akkor sem, ha
maga a probléma azonos marad is.
A szintér alapvetően, mint egy eset a világban rekonstruálható. A szintérnek van,
pontosabban lehet dinamikája, amelyet ez a diszkusszió, mint esetek időben
rendezett viszonyát javasolja rekonstruálni.
o alkalmai vagy tartós színtér

Nyilvánosság
A nyilvánosság egy sajátos kommunikatív színtér, ahol egy közösség
problémakezelő tevékenységei folynak. Ezen a színtéren olyan ágensek vannak
jelen, amelyek ugyan magányosak (nem kollektívek) de azonos ágensvilággal,
azonos felkészültségekkel rendelkeznek egy adott témáról. Például sokat
tudnak egy politikai pártról. Nem feltétlenül kell egyetérteniük abban hogy az a
párt jó vagy rossz-e a gazdaság szempontjából, elég ha azonos
felkészültségekkel rendelkeznek a témában. A problém itt az hogy ki legyen az
ország vezető pártja.
!
INTÉZMÉNY
Az intézmény adja azt a szignifikációs alapot, melynek segítségével írott vagy
hangzó szignifikásokkal a körülöttünk lévő világ valamely része vagy teljes egésze
szignifikálható, mint szignifikátum. Intézmény: azonosítható konstitutív alapként,
mint többletfelkészültség. A közösségekben elérhető többletfelkészültségekben
egymást részben vagy teljesen átfedő tematikus mezők különböztethetők meg.
Részben vagy teljesen azonos horizontok tárhatók fel: nyelv, kultúra, jog,
ideológia, vallás, tudomány, gazdaság stb.

o Nyelv

o Jog

o Gazdaság

o Tudomány

o Vallás

o Moralitás

o Politika

o Művészet

A kommunikáció funkciói
A kommunikáció funkcióinak négy általános fajtáját különböztethetjükmeg: ÉMEI

• informatív funkció: a kommunikációs folyamat résztvevői között tájékoztatás

történik, mely során tényeket, ezek magyarázatát közöljük.
 • Ellenőrzési/ kontroll funkció: segítségével tárjuk fel kommunikációs
partnereink indítékait. Fogalma összefügg a nyilvánossággal.

• Motivációs/ társas funkció: a kommunikáció során a közlő valamilyen cselekvésre

akarja rábírni a befogadót: egyetértésre, vélemény egyezésre, magatratás
változtatásra. Ez leginkább a meggyőzéssel jön létre.

• Érzelmi/ expresszív funkció: a közlő érzelmi megnyilvánulásai kerülnek

kifejeződésre a kommunikáció során, feloldódnak a belső feszültségek. Öröm,
lelkesedés, bánat.

Jakobson
• Emotív (érzelmi): a beszélőnek az üzenettel kapcsolatos érzelmeit, indulatait, hangulatait fejez ki.
Nyelvi kifejezőeszközei gyakran az indulatszavak lehetnek.

• Konnatív (felhívó): a címzettre irányul, annak befolyásolására szolgál. Nyelvi formái lehetnek a
megszólítás, felszólítás, meghívás, tudakozás stb.

• Fatikus: a kommunikáció létrehozására, fenntartására, meghosszabbítására vonatkozik. Nyelvi

megnyilvánulásai lehetnek a köszönés, megszólítás, bemutatás, stb.

• Metanyelvi: a kódra utal, a nyelv segítségével magáról a nyelvről szól a kommunikáció. Ez a funkció a
kódra utal, arra a momentumra, amikor az alkalmazott jelet egy másik jellel minősítjük, árnyaljuk,
esetleg átértelmezzük

• Poétikai: magára az üzenetre, ill. annak megformáltságára, közvetve az adó stílusára vonatkozik.

• Referenciális (közlő, tájékoztató):

Kommunikatív cselekvés
A beszéd szándékos viselkedés, azért beszélünk, hogy hatást érjünk el vele,
tehát hog pusta kommunikációval cselekedjünk, vagy cselekvésre bírjuk a
másikat. A beszédaktus az a valami, amit kommunikációnk során viszünk végbe,
függetlenül annak módjától (beszéd,írás, gesztikuláció). A beszédaktusoknak
különböző listái léteznek. A következő egy némiképpen leegyszerűsített, öt
beszédaktust tartalmazó lista. Beszédaktus típusok: A KEDD

• ASSZERTÍVUM/ hozzáállást fejez ki: Szerintem vannak UFO-k.

• DIREKTÍVUM/ vágyat fejez ki a címzett viselkedésének befolyásolására:

kérlek csukd be az ablakat!

• KOMISSZÍVUM/ szándékot, jövőbeli viselkedését fejezi ki a beszélőnek:

Holnap Párizsba utazom.

• EXPRESSZÍVUM/ érzelemkifejező, címzett érzelmeinek befolyásolása:

Gratulálok a diplomádhoz!

• DEKLARÁCIÓ/ Változást idéz elő a jövőben: Felmondok!

A beszédaktusokat néhány egyszerű kritérium alapján értékelhetjük:

 • A tényleges feltéteket tekintve igaznak kell lenniük.

• A beszélő szempontjából őszintének kell lenniük.

• Az általánosan elfogadott normák szempontjából helyesnek kell lenniük.

Searle
1. „Nyelvet beszélni annyit jelent, mint részt venni bizonyos szabályok által
irányított viselkedési formában.”

A nyelv beszélése részvétel egy viselkedésformában: a beszéd emberi tevékenység

az a tény, hogy a beszélők képesek végtelen számú új mondat megalkotására, olyanokat,

melyeket azelőtt sose láttak és képesek felismerni mi mondat és mi nem --» tudattalan
szabályrendszer elsajátítása, használata

2. „A kommunikáció alapegysége az illokúciós aktus.”

Mi kommunikál? a jel, jelölés, szimbólum, szó, mondat. ilyesmiket csak akkor vehetünk
üzenetnek, az ember nyelvi kommunikációja egy egységének, ha létrehozását vmilyen
beszédaktusnak tekintjük!

Nem a jel, szimbólum vagy szó kommunikál, hanem ezek eseteinek létrehozása a
beszédaktusokban: ha a kommunikáció alapvető egysége a beszédaktus, akkor a nyelvnek
az emberi aktusok, akciók, tevékenységek általános körébe való beillesztése nem
valamilyen különleges módszertani fogás, hanem a kommunikáció megértésének
nélkülözhetetlen eleme. perlokúció --» puszta közlésnél többet akarunk elérni, a kommnak
következménye, hatása van (pl. szókaoztatás)

3. „Ha valamit mondunk , és gondoljuk azt, amit mondunk, az együtt jár azzal,
hogy kimondjuk, valamint a következőkkel: a) azzal a szándékkal, hogy bizonyos
illokúciós aktusokat idézzünk elő a hallgatóban b) azzal a szándékkal, hogy
ezekez a hatásokat azáltal idézzük elő, hogy a hallgató fölismeri azt a szándékot
és c) azzal a szándékkal, hogy a) szándékot annak révén ismerhessük föl, hogy
ismeri a kimondott mondatot irányító szabályokat.

különbség van aközött, hogy valamit mondunk és hogy valamit mondunk és gondoljuk is azt

az a megértés melyet el akarunk érni, annak a megértése, amit a beszélő gondol; annak a
megértése, amit a beszélő kimond együtt jár a beszélő bizonyos szándékainak a
megértésével

példa: itt meleg van

azt gondolom, hogy „itt meleg van” , amikor azt mondom, hogy „itt meleg van” és azt is
gondolom, hogy: a) az a szándék, hogy a hallgató tudomására hozzam, hogy azt mondom
neki, hogy „itt meleg van” b) az a szándék, hogy ezt annak révén hozzam a hallgató
tudomására, hogy felismeri az a) szándékot c) az a szándék, hogy a) szándékot annak révén
ismertessem fel a hallgatóval, hogy a hallgató ismeri a kimondott mondat elemeit irányító
szabályokat!

Illokúció nem = perlokúció: ha azt mondom meleg van, ezt mondhatom azzal a
szándékkal, hogy rávegyelek a klíma bekapcsolására, az, hogy bekapcsolod a klímát. A
kimondott mondat perlokúciós hatása és az e hatás előidézésére irányuló szándék nem
része annak, hogy azt gondolom, „itt meleg van”, amikor azt mondom, hogy „itt meleg
van” és azt is gondolom, hogy „itt meleg van”
4. „Minden, amit gondolni lehet, mondani is lehet.”
filozófusok, költők panaszkodnak, hogy nem tudják kifejezni a nyelv segítségével azt, amit
akarnak

elvben mindig lehetséges a nyelvhez új szavakat, kifejezéseket hozzátenni, hogy

kimondhassuk azt, amit eddig nem tudtunk

amikor vki azt gondolja X, elvben képessé válhat arra, hogy kimondja: X

a beszélő által végrehajtani kívánt minden lehetséges beszédaktusra van olyan lehetséges
mondat, amely szó szerinti kimondása megfelelő feltételek között annak a beszédaktusnak
a végrehajtásával egyenlő. --» ha égsem, lehet olyan körülményt teremteni beszédaktus
közben h már ki lehessen mondani amit akar.

5. „A szemantikai szabályok rendszerint konstitutívak és nem regulatívak.”

regulatív szabály: szabályozó szabály, mely olyan viselkedést szabályoz ami már létezik. :
"ezt és ezt kell tenni!"

konstitutív szabály: alkotó szabály,új viselkedésformákat határoz meg. Pl. focimeccsen -

ha hozzányúlsza labdához= kezezés. "ha így és így viselkedsz az ezt jelenti"

a szabályok és tevékenységek közti kapcsolat analitikus

a nyelvek szemantikai és szintaktikai szabályai hasonlóképpen konstitutívak. a nyelv

beszélésének lehetősége csakis konstitutív szabályok rendszerén belül áll fönn

!
!
!
!
Konfliktus, konszenzus
!
A bölcsészettudományokban csakúgy, mint a viselkedés- és társadalom
tudományokban alapvetően két felfogás létezik: az egyik szerint a társadalmat
alapvetően a konfliktus, míg a másik szerint döntően a konszenzus jellemzi. A
konfliktuspártiak úgy tartják, hogy lényegében minden társadalmat az ellentét –
gyakorta a társadalmi struktúrában különböző helyet elfoglaló osztályok közötti
konfliktus – jellemez. A második nézet hívei sem tagadják a társadalmi ellentétek
létezését. Viszont azt állítják, hogy konszenzus nélkül nincs társadalom; hogy az
olykor nagyon komoly konfliktusok ellenére is minden társadalomban egyetértés
kell, hogy legyen legalább néhány alapértéket illetően, melyeket a népesség
jelentős hányada elfogad.

Identitás
!
Az ágens kategoriális identitása voltaképpen sajátos integráció eredménye: az
ágens kategoriális felkészültségeinek integrációja. Ezt az integrációt sajátos
felkészültség biztosítja kapacitásán belül.
Az integrációt biztosító felkészültség valójában az ágens típus specifikuma, és igen
változatos outputok tartozhatnak hozzá.
Az ágensként mutatkozásban mutatkozó identitás faktuális komponenseinek, vagy
másként: az integráltságnak a deskriptív tartalma (nekem ez; én ilyen vagyok, Te
meg más). Az ágens faktuális mozgástere is része identitásának.
!
Problémamegoldás
!
A diszkusszió problémának nevezi azt, amit az ágens annak tekint. Ha így tekintünk
a helyzetre, akkor voltaképpen nem is problémával állunk szemben, hanem
problémaidentifikálással és/vagy problémaeliminálással. In vivo mindig csak
problémaidentifikálásról és/vagy problémaeliminációról lehet szó. Problémáról
csak in vitro lehet beszélni.
Azt a komplex helyzetet, amit az ágens problémaidentifikálásban és/vagy
problémaeliminlásban kezel, a problémát tekinthetjük (felismeri és a
megszűntetésére törekszik) olyan különbségnek, amelyet az adott ágens valamely
alkalommal való helyzete és egy számára ugyanakkor kívánatos helyzet között
fennáll, és meghaladja az ágens számára akkor-és-ott tolerálható mértéket (a
kritikus küszöbértéket); természetesen akkor és csak akkor, ha az ágens ezt
identifikálja és/vagy eliminálja.
Ez a PTC by Horányi Özséb, alapja: a probléma megoldás. Minden probléma: mit
nézzünk tvben, mikor induljunk. minden de minden megoldásra váró probléma. Az
ágens problémaidentifikálásáról és problémaeliminálásáról összefoglalóan, mint
problémakezelésről lehet beszélni.
A problémakezelés cselekvés: aktus, amely nem más, mint egy kiinduló (input)
helyzet helyettesítése egy másik (output) helyzettel az ágens iparkodásából
eredően. A problémakezelésen belül mind a problémaidentifikálás, mind pedig a
problémaeliminálás aktusnak számít.
A probléma akkor tekinthető elimináltnak, ha a (problematikus) különbség az
adott esetben kritikusnak számító különbség alá esett vagy éppen megszűnt.
A problémakezelő ágens felkészültsége sikerének feltétele. Ha felkészültsége
növekszik, növekszik esélye a sikerre. Ezért az ágens iparkodása
felkészültségének maximálisra növelésére, nyilván típusából eredő korlátai
közepette, adaptív érték.
Pl. Mit nézzünk meg a moziba?
- Nem tudom de én valami romantikusat szeretnék!
- Okés van három film ami jó lehet, az egyik romantikus, XY a címe és 8kor
kezdődik. Csupa jót írtk róla.
- okés legyen az!
!
A probléma identifikálása és/vagy eliminálása is mindig csak individuális lehet:
általában nem lehet problémát eliminálni; csak ezt-és-ezt a valamely ágens
számára megjelenő problémát itt-és-most.
!
!
A kommunikatív jelenségszférán belül "társadalmi kommunikáció"-ról beszélni
ugyanakkor helyénvaló, hiszen mindazoknak a (kommunikatív) színtereknek
összefoglaló megnevezéseként szolgálhat, amelyekben több individuális ágens vagy
éppen kollektív ágens van jelen.