Professional Documents
Culture Documents
Nemes Nagy József - Magyar Területi Kutatók Tudománymetriai Tükörben
Nemes Nagy József - Magyar Területi Kutatók Tudománymetriai Tükörben
NEMES NAGY József: egyetemi tanár, ELTE Regionális Tudományi Tanszék, Budapest, nemesnagy@t-online.hu
ABSZTRAKT: A tanulmány 332 magyar területi kutató (társadalomföldrajzos, regionalista, más, területi
kérdésekkel is foglalkozó társadalomkutató) publikációs és hivatkozási adatait elemzi az MTMT alapján, a 2014.
december 31-i állapot szerint. Az adatbázis diszciplináris összetételében a társadalomföldrajzosok és
regionalisták 40-40, a más társadalomkutatók 20%-os arányt képviselnek. A nemek közötti megoszlás a férfiak
erős többségét jelzi. Korcsoportok (az első publikáció éve) alapján felosztva a mintát, a tanulmány a kutatók
három, közel azonos létszámú generációs csoportját jelöli meg és veti össze. A publikációk nagy többsége
magyar nyelvű. A tudományos teljesítmény számszerűsítésekor 8 indikátort – 3 abszolút, összegzett adatot és 5
arányszámot, tudománymetriai indexet - elemez a szerző. A publikációs aktivitást a tudományos publikációk
számával (TP), az ezekre kapott független hivatkozásokkal (FH) és az idegen nyelven megjelent tudományos
munkák számával (INYP) érzékelteti. A tudományos hatás, vonzás mutatói az elemzésben: a Hirsch-index
(HIND), a hivatkozott tudományos munkák aránya (HP), az impakt faktor (IF), a legtöbbet hivatkozott munkára
kapott citációk száma (MAXH) és az egy tudományos publikációra jutó független hivatkozások száma (REH). E
jelzőszámok szerint rangsorolva a kutatókat s a rangszámokat összeadva, egy, összegző komplex mutatót is
közread (RSZ), normalizált alakban is (NRSZ). A nagyobb diszciplináris csoportok között nincsenek markáns
különbségek, bár az egyes indikátorok szerint a három csoport karaktere kissé eltér. A nemeket összevetve
minden jelzőszám a férfiak kis előnyét jelzi a nőkkel szemben. A tanulmány elemzi az egyes indikátorok
korrelációit. Ezek alapján megállapítható, hogy az egyedi mutatók közül az összegző komplex mutatóval (RSZÖ)
a Hirsch-index (HIND) együttmozgása a legerősebb, az impakt faktoré (IF) a leggyengébb a szakterületen. A
komplex mutatóként használt rangszámösszeg és a kutatásban eltöltött évek korrelációja -0,509. A tanulmány
az egyes indikátorok kapcsán megnevezi a legkedvezőbb adatokkal rendelkező területi kutatókat. Függelékében
a három generációs csoport élmezőnyének tudománymetriai adatait adja közre. A szerző figyelmeztet a
számszerű tudományos teljesítménymérés korlátaira, az adatbázis gyors változására és az adatok egyéni
feltöltöttségének különbségeiből eredő torzításokra.
A tudománymetriáról – röviden
Számos példa hozható arra, hogy önmagában egy-egy tudománymetriai adat nagyon
eltérően értékelhető, értelmezhető. Esetenként korlátozott értékűnek minősül például a nagyszámú
írásból felépülő, de kevésbé hivatkozott életmű, bár az ilyen publikációs mintának a tudományos
ismeretek terjesztésében, közéleti hatásában fontos szerepe lehet. (Ez a szemlélet és ellentmondás
mutatkozik meg például az egyetemi tankönyvek „tudományon kívülre” helyezésében.) A mai
tudományban összességében (nem objektív korlátokból fakadóan) csekély számú műre kapott sok
hivatkozás értékes kutatót, alaposságot, megfontoltságot sejttet, de néha munkamódszerbeli gondot
is jelezhet. (A változó idők és körülmények példájaként gondoljunk az olyan „egy műves”
nagyságokra, mint Bolyai János, aki a mai tudománymetriában észrevétlen lenne a maga 1-es Hirsch-
indexével.)
A nyilvános adattár mára a kutatói közösség előtt jól ismert, folyamatos feltöltés alatt lévő
információforrássá vált, komoly könyvtártudományi és informatikai munkabefektetéssel. Mai –
láthatóan elsődleges – funkciója azonban kevésbé a tudománymetria elméleti és módszertani
kérdéseihez köti, hanem sokkal inkább, érzékeny területeket érintően a kutatói karrierlépcsők
(például a doktori fokozatszerzés4), az előmenetel és a pályázati bírálati folyamatok előírt információs
háttereként funkcionál.
Sokunk számára önkritikus elemként említenem kell, hogy az adatbázis tökéletlenségei nem
pusztán a feltöltés nehézségeiből, a hivatkozásgyűjtés automatizmusainak hiányából, a munkák jelleg
szerinti besorolási bizonytalanságából (ami gyakran az adatfelvitel kezdetleges hibáiból ered), hanem
sok esetben már maguknak az „alapanyagoknak” gyenge hivatkozási színvonalából is származnak.
Hibás és hiányos hivatkozások sora található sok publikáció végén (a hivatkozás nélküli hosszú
szövegátvételek nem a tudománymetria részei – szimplán jogsértések). Bár javul a helyzet, de a
szerkesztői, lektori kontroll erősítése ma is kívánatos még.
Az áttekintés egy színes, nem egykönnyen összemérhető (több akadémiai osztályhoz tartozó
kutatókból álló!), de mégis sok szakmai szálon összekapcsolódó csoportról próbál egységes
szempontok alapján képet adni. Hatáskör és szándék híján nincs módomban az eredmények alapján
doktori címeket vagy kutatási forrásokat osztogatni, nem célom, hogy szempontrendszeremet
minden döntési fórum, kutatóhely átvegye a maga belső értékeléseinél. Óvakodtam attól, hogy itt
egyedi és szubjektív szempontok mentén szelektálgassam, korrigáljam, le-föl értékelgessem,
bélyegezzem értékesnek vagy értéktelennek az MTMT-be feltöltött sokezer publikációs tételt. Nem
tartozom azok közé, akik kioktatóan kijelentik, hogy van vitathatatlan, általánosan elfogadott,
„objektív” tudománymetriai módszer. A tudománymetriai adatok összegyűjtése és ilyetén elemzése
talán így is szolgáltat néhány megfontolást érdemlő tanulságot, vitatémát a szakma egésze számára.
A szelekció után a számszerű elemzésre került adattömeg 332 kutató adatait tartalmazza. Az
adatok a 2014. december 31-i állapotra vonatkoznak.
A regionalisták (R) csoportját az önazonosítás alapján három nagyobb kör alkotja: a regionális
tudományt, a regionális (köz)gazdaságtant megjelölők valamint a terület- illetve vidékfejlesztők.
Az első generációs csoportba a „Szocializmusban indulókat” tettük (az első publikáció éve
esetükben 1990 előtti). Itt találhatjuk a szakterület tekintélyes, idősebb alakjait. Az adattárban a
legkorábbi dátummal Beluszky Pál írása szerepel (Beluszky 1959)
A következő csoport az „Átmenet generációja”. Ők 1990 és 2000 között közölték első
írásaikat. Ebben a csoportban találjuk – 20 év körüli kutatási tapasztalattal a tarsolyában – a legtöbb
szakmai kutatóhely mai aktív vezetőgárdáját.
A generációs kört a „21. században indulók” teszik teljessé, ők 2001-től kezdve publikálnak.
Közöttük bújnak meg (van, aki már nem is nagyon rejtőzködően) a hazai területi kutatás
„reménységei” – ők azok, akik az idősebbek reményei szerint továbbviszik a szakmai tradíciókat,
maguk között pedig talán épp ezek átírására, radikális megújítására készülnek. A csoport jellegadó
tagjai a megújított doktori képzésekben fokozatot szerzett kollégák és a jelenleg is doktori
tanulmányokat folytató, már publikáló fiatalok.
Generációk
"Szocializmus" (-1989) "Átmenet" (1990-2000) "21. század"(2001-) Együtt
Teljes minta 105 (31,6) 103 (31,0) 124 (37,4) 332
Ebből: férfi 75 82 85 242 (72,9)
nő 30 21 39 90 (27,1)
Ebből: földrajzos 40 45 42 127 (38,2)
regionalista 26 41 63 130 (39,2)
más társtud 39 17 19 75 (22,6)
Férfi Nő Együtt
Teljes minta 242 90 332
Ebből: földrajzos 93 34 127
regionalista 96 34 130
más társtud 53 22 75
A vizsgált kutatói kört egyértelműen a férfiak dominálják, a nők aránya alig nagyobb
egynegyednél. A nemek szerinti megoszlásban nincs érdemi különbség az egyes szakmacsoportok
között. A korcsoportokat tekintve az Átmenet generációjában a legmarkánsabb a férfiak
létszámfölénye a nőkkel szemben (80:20), az idősebbek között ennél szűkebb az olló (71:29), a
legifjabb generációban legmagasabb a nők aránya (69:31).
TP: Tudományos publikációk száma (db) – MTMT, Általános táblázat (I-IV. kategória)
Az elemzett adatbázis közel 25ezer (!) tudományos publikációs tételt tartalmaz a szakterületről (a
többszerzős művek miatt halmozódásokkal). Egy kutató átlagosan 75 publikációt jegyez. A jelzőszám
szerint rangsorolva a 332 személyt, a 100. helyen álló kutató 85 tudományos publikációval
rendelkezik. A teljes mintában az egy aktív kutatói évre jutó tudományos publikációk átlagos száma
3,4 mű/év, 1 és 12 között szóródva.
FH: Független hivatkozások tudományos publikációkra (db) – MTMT, Általános táblázat (I-IV.
kategória)
A független hivatkozások mentén három regionalista, Varga Attila, Lengyel Imre és Nemes
Nagy József (egyaránt 2000 feletti hivatkozással) emelkedik ki, a társadalomföldrajzosok között
Kovács Zoltáné a legnagyobb hivatkozás-szám, Gyáni Gábor pedig a harmadik szakmai csoportot
vezeti.
INYP: Idegen nyelvű tudományos publikációk száma (db) – MTMT, Általános táblázat (I-IV.
kategória)
A bármely (azaz nem csupán a ma közismerten preferált angol) idegen nyelven megjelent
tudományos publikációk száma 7100 feletti (az átlag 22), arányuk a publikációkon belül 28,9%. E
számok és arányok tükrében még egyértelmű a magyar nyelven történő megjelenés dominanciája. Az
elmozdulást azonban jelzi, hogy az összes kutató közül ma már csupán tíznek nincs idegen nyelvű
tudományos publikációja. Igaz, az egyéni adattáblák arra is rávilágítanak, hogy az idegen nyelvű
munkák közt esetenként sok a – jellemzően lektorálatlan – konferenciaközlemény s kevesebb a
rangos kötetekben, folyóiratokban megjelent írás.
A jelzőszám szerint rangsorolva a személyeket a 100. helyen álló kutató 26 idegen nyelvű
tudományos publikációt közölt. E mutatószámban Inotai András, Kocsis Károly és az agrárközgazdász
Hajós László szerepel a legtöbb tétellel, a regionalisták közül Horváth Gyula közölte a legtöbb idegen
nyelvű publikációt.
A fenti három abszolút mutatószám mindegyikében a nők között Pálné Kovács Ilonát találjuk
az élen, magas publikációs és hivatkozási számokkal.
A teljes vizsgálati körben a Hirsch-index átlaga 5,1 (kerekítve 5). Sorba rendezve a személyeket a 100.
helyen álló kutató Hirsch-indexe 6. A Hirsch-index esetünkben nem tartozik a nagyon széthúzott,
erősen szóródó jelzőszámok közé. Ezzel együtt az eloszlásban (1. ábra) szembetűnik az 1-6
indexértékű nagy többség (jórészt a fiatalok), ezután egy viszonylag jelentős lépcső következik, de a 7
és 10 közötti Hirsch-indexszel rendelkezők száma még eléri a tizet. E fölött már ellaposodik az
eloszlás. Az egyszerűen számítható Hirsch-index (Hirsch 2005) a sok publikációra kiterjedő
hivatkozási vonzást „díjazza”, (elméleti maximuma a hivatkozott szerző publikációinak számával
egyezik meg), értéke nem változik akkor, ha a citációk csak néhány munkához kötődnek, bármilyen
magas hivatkozásszámmal is.
60
50
40
30
Fő
21
20 átm
szoc
10
0
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23
Hirsch-index
HPA: Hivatkozott tudományos publikációk aránya (%) – MTMT, Általános táblázat (I-IV. kategória) és
Bevezetőben látszó lista, összes független hivatkozás alapján (számított)
A legalább egy független hivatkozást vonzó tudományos publikációk száma a teljes vizsgálati körben
közelíti a 9500-at (ez a publikációk 38,3%-a). Ebben – a felülről is korlátos – arányszámban a
legkisebb a relatív szórás a vizsgált indikátorok közül. Sorba rendezve a személyeket a 100. helyen
álló kutató tudományos publikációinak 42,9%-át idézik legalább egyszer. A teljes mintában 60 olyan
kutató szerepel, akinek a publikációi több mint felét citálták már. Ebben a relatív mutatószámban a
fiatalabb korosztályok – viszonylag kevesebb, de nagy vonzású írást közreadó – képviselői kerülnek az
élre: Győri Róbert és Kiss János Péter publikációinak több mint háromnegyedét legalább egy műben
hivatkozták, őket az idősebb generációból Kovách Imre követi. A nők közül, jelentős publikációszám
mellett Kovács Katalin, Váradi Mónika és Barta Györgyi írásai a leghivatkozottabbak, a legújabb
generációból Lőcsei Hajnalka kerül az arányaiban legtöbb hivatkozott publikációt felmutatók közé.
MAXH: A maximális hivatkozásszámú műre kapott hivatkozások száma (db) – MTMT, Bevezetőben
látszó lista, összes független hivatkozás
A vizsgált személyek egy-egy maximális hivatkozású műve az összes publikáció alig valamivel több,
mint 1 százalékát adja, az összes független hivatkozásnak azonban már több mint egy ötödét
vonzotta (a jelzőszám átlaga 34). Az adat könnyen kinyerhető az MTMT-ből, a vizsgálatba vett
jelzőszámok közül ennek a mutatónak a relatív szórása egyike a legmagasabbaknak. Rangsorolva a
kutatókat, a 100. helyre került kolléga 29 független idézetet kapott a legtöbbet hivatkozott
tudományos publikációjára. Ezzel az adattal „értékeljük” elemzésünkben a kiemelkedő
hivatkozásszámú munkákat (amire például a Hirsch-index érzéketlen).10
A vizsgált hazai körből 19 szerző 37 tudományos műve szerepel száznál több hivatkozással az
adatbázisban (túlnyomó többségük szakkönyv, monográfia – közülük 23 az egyszerzős munka –, a
szerzők legnépesebb csoportja itt a regionalisták közül kerül ki). E mutatószámban messze
kiemelkednek Varga Attila hivatkozásszámai, ő több angol nyelvű térökonometriai publikációjára is
sok száz hivatkozást jegyez. A legtöbb független hivatkozást vonzó, többszerzős írás: Anselin-Varga-
Acs (1997). A nők írásai közül Pálné Kovács Ilona (1999) kötete a legtöbbet hivatkozott mű. A
fiatalabbak közül Tátrai Patrik egy „háromgenerációs” kötettel kerül a sokat hivatkozott művek
szerzői közé (Kocsis - Bottlik- Tátrai 2006). Az összességében nagy hivatkozásszámú műveket a tartós
hatás, az időtállóság is jellemzi (2. ábra).
2. ábra Hivatkozások időbeli lefutása (modell)
160
140
120
100
Hivatkozás
80
60
40
20
0
0 2 4 6 8 10 12 14 16
A hivatkozott publikáció megjelenés óta eltelt év
Megjegyzés: az ábra egyazon évben - 1998-ban - megjelent öt szakterületi munka (Horváth Gy, Kocsis –
Kocsis Hodosi, Nemes Nagy, Rechnitzer, Varga A.) hivatkozásainak időbeli lefutását összegzi 2014-ig, az
MTMT, Bevezetőben látszó listák, összes független hivatkozása alapján.
REH: Egy tudományos publikációra jutó független hivatkozás (db) – MTMT, Általános táblázat (I-IV.
kategória) alapján számított
A vizsgált egyedi jelzőszámok összevonhatóságát – a több fajta szóbajöhető módszer közül (lehetne
ez például a főkomponens-elemzés is) – az egyik legegyszerűbb úton, az egyes indikátorokon belüli
rangsorolással teremtettük meg. Az így kapott rangszámok (súlyozás nélküli!) összeadásával egy
„komplex mutatót” kapunk, amely a mintán belüli, relatív helyzetet tükrözi. Minél kisebb a
rangszámösszeg (RSZ), a kutató tudománymetriai adatai összességükben annál kedvezőbbek (a
mutató negatív korrelációban van az alapindikátorokkal). A rangszámösszeg a 78 és 2274 közötti
intervallumban oszlik el a teljes mintában, a 100. helyre került kutató értékszáma 816. (Az egyéni
rangszámösszegeket 8-cal osztva az egyes komponensmutatók rangsoraiban kapott helyezési számok
átlaga adódik.)
Ha van olyan személy, aki minden figyelembe vett indikátorban egyöntetűen az élen áll,
akkor az ő normalizált rangszáma 1, hasonló algoritmus szerint adódik a sort záró 0 érték is. A zárt
intervallumra transzformálással kapott érték előnye a könnyebb értelmezhetőség és az, hogy az NRSZ
a figyelembe vett komponens-mutatók számának növelése vagy épp csökkentése, a minta
elemszámának változása esetén is alapvetően összehasonlítható marad. A teljes mintában a
legmagasabb – „legjobb” – érték 0,974, a legkisebb pedig 0,151, a 100. helyen álló kutató normalizált
indexe 0,695.
A vizsgált körben 15 kutató ért el 0,9 feletti NRSZ értéket. Az összesített rangsor élén mind a
három diszciplináris csoport képviselteti magát: kiemelkedő értékszámokkal Kovács Zoltán és Kovách
Imre, majd Michalkó Gábor és Varga Attila személyében, őket Horváth Gyula és Timár Judit követi. A
2000 után publikálni kezdő generációból Nagy Henrietta összesített rangszáma a legkedvezőbb. Az
élmezőnyben az egyes indikátorokban Kovách Imre pozíciói a legkiegyenlítettebbek. Egy-egy személy
indikátoronkénti rangszámai általában is viszonylag csekély szórásúak, a teljes mintában azonban
néhány olyan példa is akad, amikor a komponensek egy részében előkelő az érték, másokban
azonban jóval hátrább sorolódik a kutató (jellegzetesen ilyenek az összességében az élmezőnybe
tartozó, de IF-es cikk nélküli kutatók).
A komplex mutató alapján az első száz helyre sorolódó kutató közül 54 az idősebb
generációból való, 35 kolléga kerül ide az „átmenet” korosztályából, míg a legifjabbak közül 11.
Év-TP 0,639
ÉV-HIND 0,522
ÉV-FH 0,430
ÉV-INYP 0,413
ÉV-MAXH 0,295
ÉV-HPA 0,261
ÉV-REH 0,233
ÉV-IF 0,168
A kutatásban eltöltött aktív évek hatása leginkább a tudományos publikációk számában (TP)
jelenik meg, de közepesen szoros a kapcsolata a hivatkozások számával (FH), a Hirsch-index-szel és az
idegen nyelvű publikációk számával is. A többi indikátor esetében már lazul az összefüggés. Az adatok
arra utalnak, hogy a „kutatói életkortól” kevésbé függ a legnagyobb hivatkozásszámú publikációk
(MAXH) vonzása. Komoly tudományos értékű, aktuális témában született, ezért nagy vonzású
műveket a középgeneráció jeleseitől – például Dusek (2004) és Gulyás (2005) – is olvashatunk, s
ezeknél a hivatkozások száma idővel bizonnyal tovább nő majd. A hivatkozott publikációk aránya
(HPA) vagy épp a publikációszámra vetített hivatkozások (REH) esetében is laza a kapcsolat (itt sok
esetben arról van szó, hogy a fiatalabbak között jelen vannak a viszonylag kevés, de színvonalas, sok
hivatkozást vonzó írást megjelentetők, míg az idősebbek közül többen sokat publikáltak, esetenként
egyazon témakörben, érthetően egyenként kevesebb újdonsággal).
Összegzésként
Az MTMT bővülő adatbázisa mai funkcióin túl új, érdekes szakmai vizsgálatoknak is alapja
lehet. A tudománymetriai adatoknak helye lehet olyan sajátos nézőpontokban, mint a „tudományos
tudás földrajzának” kutatása (Gyimesi 2011), az ún. „tehetségföldrajz” tematikája (Győri F. 2011) vagy
épp a kutatóhelyek térségi, helyi gazdasági funkciójának elemzése. (Aktuális példaként itt kell
említenem, hogy az MTMT adatbázisára támaszkodó első elemző szakterületi publikáció Kotosz
Balázs tollából a közeli hónapokban jelent meg, Lengyel Imre szakmai életútját jeles alkalomból,
kifejezetten területi aspektusból elemezve – Kotosz 2014).
Jegyzetek
1
AZ ELTE egy friss adatgyűjtése szerint az egyetem 50 legtöbb hivatkozást kapott professzora közül 42 dolgozik
a Természettudományi Karon, míg a legtöbb monográfiát, szakkönyvet írt 50 professzor közül csupán 3:
(http://www.elte.hu/hir?id=NW-6355)
2
Ilyen például az ún. SJR (SCImago Journal Rank)-index: http://www.scimagojr.com/journalrank.php
3
Az adatbázist az MTA elnöksége 2009. július 1.-i döntésével alapította, a Kormány 1167/2014. (III. 25.) Korm.
határozata nemzeti bibliográfiai adatbázis rangjára emelte.
4
Magam a hazai tudományos minősítési rendszerben (PhD, habilitáció, MTA doktora) aránytévesztésnek
vélem, ha a nagyon vegyes szempontokból álló publikációs követelményrendszer formális teljesítése
fontosabbnak minősül, mint érdemi új tudományos eredményeket tartalmazó értekezés elkészítése.
5
Az MTMT-ben elérhetők az Akadémia egyes tudományos osztályai kritériumainak megfelelő táblázatok is.
Ezekben jelentős különbségek vannak a publikációk besorolásában és a citációs indexek figyelembevételében.
Tágabb összehasonlításra ezért kizárólag az Általános táblázat alkalmas.
6
Az itt említett munkákhoz hasonló publikációkat nevezi az ún. Pisai Deklaráció „szürke” irodalomnak,
használatuk, kezelésük kapcsán egyáltalán nem elutasító javaslatokat megfogalmazva. Lásd:
https://www.mtmt.hu/system/files/pisai_deklaracio.pdf
7
Az MTA Regionális Tudományi Bizottságának Hírlevele már a 2011 szeptemberében közölt információkat
regionalisták tudománymetriai adatairól az MTMT-ből. Akkor 57 regionalistának voltak feltöltött adatai, azóta a
létszám megsokszorozódott s természetesen a mutatók is „javultak”.
8
Nosek, B. A., Graham, J, Lindner N. M. et al (2010) esettanulmánya regresszió-elemzéssel közel 50%-ra teszi a
PhD fokozat megszerzése óta eltelt idő súlyát a különböző tudománymetriai indexek egyéni eltéréseiben.
9
Az MTMT Általános táblázata a Hirsch-indexet az ön(függő)hivatkozásokkal együtt számítja. Ez néhány
esetben a mutatót 1-2 értékkel „javítja”. Magam úgy gondolom, hogy az önhivatkozásoknak ebben az indexben
semmiképp sincs helye (néhány tudományos osztály táblázata is a függő hivatkozások nélkül számítja az
indexet). Hozzá tesszük: a folyóiratok impakt faktora is az önhivatkozásokkal együtt számított!
10
A tudománymetriai szakirodalomból ismertek olyan indexek is – pl. a g-index (Egge 2006) vagy a π-index
(Vinkler 2009) –, amelyek nagyobb súllyal veszik figyelembe a sokat hivatkozott vagy a legértékesebb
publikációs helyekről származó hivatkozásokat vonzó publikációkat, de ezek közvetlenül nem vehetők át az
MTMT-ből.
11
A kézirat benyújtásra került az egyik vezető hazai tudományos folyóirathoz. Ott egy egyértelműen támogató
és egy kioktatóan elutasító lektori véleményt kapott. Megjelentetését visszavontam. Hogy nylvánosan is
megméretessék, közzétételére ezt a módot találtam. Nem publikáció tehát, csak egy „pisai” írás.
Hivatkozások
Anselin, L., Varga A., Acs, Z. (1997): Local geographic spillovers between university research and high
technology innovations, Journal of Urban Economics, 42, 422-448.
Beluszky P. (1959): Tiszafüred vonzáskörzete, Jászkunság, 3, 118-127.
Csaba L., Szentes T., Zalai E. (2014): Tudományos-e a tudománymérés? (Megjegyzések a
tudománymetria, az impakt faktor és az MTMT használatához), Magyar Tudomány, 4, 442-466.
Dusek T. (2004): A területi elemzések alapjai, (Regionális Tudományi Tanulmányok 10.), ELTE TTK RFT,
Budapest
Egghe, L. (2006): Theory and practise of the g-index, Scientometrics, 1, 131–152.
Garfield, E. (1965): Can citation indexing be automated? In: Stevens, M. E et al ed. Statistical
Association Methods for Mechanized Documentation, National Bureau of Standards, Washington
189-192.
Gulyás L. (2005): Két régió – Felvidék és Vajdaság – sorsa az Osztrák-Magyar Monarchiától
napjainkig, Hazai Térségfejlesztő Rt, Budapest
Gyimesi Z. (2011): David N. Livingstone: Putting Science in its Place: Geographies of Scientific
Knowledge (University of Chicago Press, Chicago, London, 2003), Könyvismertetés, Tér és
Társadalom, 3, 165-171.
Győri F. (2011): Tehetségföldrajz: Magyarországi vizsgálatok, Egyesület Közép-Európa Kutatására,
(Közép-európai monográfiák 3.), Szeged
Hirsch, J. E. (2005): An Index to Quantify an Individual’s Scientific Research Output. Proceedings of
the National Academy of Sciences of the United States of America, 102, 16569-16572.
Horváth Gy. (1998): Európai regionális politika, Dialóg-Campus, Pécs-Budapest
Kiss É. (2014): A tudományos minősítés és tudományos teljesítményértékelés nemzetközi
tapasztalatai társadalomföldrajzi nézőpontból, Földrajzi Közlemények, 3, 241-250.
Kocsis K, Bottlik Zs, Tátrai P. (2006) Etnikai térfolyamatok a Kárpát-medence határainkon túli
régióiban (1989-2002), (Elmélet – módszer – gyakorlat 61.), MTA FKI, Budapest
Kocsis K, Kocsis Hodosi E. (1998): Ethnic geography of the Hungarian minorities in the Carpathian
basin, Geographical Research Institute of Hungarian Academy of Sciences, Budapest
Kotosz B. (2014): Területi koncentráció és bolyongás Lengyel Imre publikációs tevékenységében. In:
Lukovics M. szerk. Tanulmányok Lengyel Imre professzor 60. születésnapja tiszteletére. SZTE
Gazdaságtudományi Kar, Szeged, 15-24.
Nemes Nagy J. (1998): A tér a társadalomkutatásban, (Ember – Település – Régió 2.), Hilscher Rezső
Szociálpolitiai Egyesület, Budapest
Nemes Nagy J. (2005): Összetett jelenségek, osztályozás, regionalizálás. In: Nemes Nagy J. szerk.
Regionális elemzési módszerek, (Regionális Tudományi Tanulmányok 11.), ELTE TTK RFT, Budapest,
169-193.
Nosek, B. A., Graham, J, Lindner N. M. et al (2010): Cumulative and career-stage citation impact of
social-personality psychology programs and their members, Personality and Social Psychology
Bulletin, 10, 1283-1300.
Pálné Kovács I. (1999): Regionális politika és közigazgatás, Dialóg Campus, Pécs-Budapest
Retaller O, Tasnádi A (2013): Az impakt faktor és jelentősége a közgazdaságtudományban, Köz-
Gazdaság, 3, 181-198.
Rechnitzer J. (1998): A területi stratégiák, Dialóg-Campus, Pécs-Budapest
Rechnitzer J (2006): A Tér és Társadalom első húsz éve, Tér és Társadalom, 4, 1-13.
Tésits R., Alpek B. L., Szabó K. (2014): A földrajz sorskérdései. Egy kerekasztal-beszélgetés tanulságai,
Földrajzi Közlemények, 1, 75-82.
Varga A. (1998): University Research and Regional Innovation: A Spatial Econometric Analysis of
Academic Technology Transfers, Kluwer Academic Publishers - Plenum Publishers, Boston
Vida Zs., Jakobi Á. (2012): Együttműködési hálózatok vizsgálata a földrajztudomány folyóirataiban, In:
Nyári D. (szerk.) Kockázat - Konfliktus – Kihívás. A VI. Magyar Földrajzi Konferencia, a MERIEXWA
nyitókonferencia és a Geográfus Doktoranduszok Országos Konferenciájának tanulmánykötete,
Szeged. 979-985.
Vinkler, P. (2009): The π-index: a new indicator for assessing scientific impact, Journal of Information
Science, 5, 602-612.
FÜGGELÉK
Megjegyzés: ebben a generációs csoportban összesen 105 kutató szerepel, köztük 75 férfi és 30 nő, a
diszciplínáris csoportok szerint pedig 40 társadalomföldrajzos, 39 más társadalomkutató és 25 regionalista. Az
oszlopokban rövidített azonosítóval szereplő indikátorok pontos tartalmát és forrását lásd a szövegben. A
nevek utáni betűjelzések a diszciplináris csoportot azonosítják.
F.2. táblázat Harminchárom területi kutató tudománymetriai adatai az „Átmenet generációjából”,
2014
Megjegyzés: ebben a generációs csoportban összesen 103 kutató szerepel, köztük 82 férfi és 21 nő, a
diszciplínáris csoportok szerint pedig 45 társadalomföldrajzos, 41 regionalista és 17 más társadalomkutató. Az
oszlopokban rövidített azonosítóval szereplő indikátorok pontos tartalmát és forrását lásd a szövegben. A
nevek utáni betűjelzések a diszciplináris csoportot azonosítják.
F.3. táblázat A „21. században indult” harminchárom területi kutató tudománymetriai adatai, 2014
Megjegyzés: ebben a generációs csoportban összesen 124 kutató szerepel, köztük 85 férfi és 39 nő, a
diszciplínáris csoportok szerint pedig 63 regionalista, 42 társadalomföldrajzos és 19 más társadalomkutató. Az
oszlopokban rövidített azonosítóval szereplő indikátorok pontos tartalmát és forrását lásd a szövegben. A
nevek utáni betűjelzések a diszciplináris csoportot azonosítják.