Tringer László:

 A gyógyító beszélgetés
Budapest 1992

TARTALOMJEGYZÉK 
AJÁNLÁS............................................................................................................................................................................2
A SZEMÉLYKÖZPONTÚ LÉLEKGYÓGYÁSZATI IRÁNYZAT RÖVID TÖRTÉNETE ÉS CARL ROGERS
ÉLETPÁLYÁJA...................................................................................................................................................................3
A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS TANULÁSELMÉLETI ALAPJAI...............................................................................12
A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS KOMMUNIKÁCIÓELMÉLETI ALAPJAI.................................................................18
A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS OKTATÁSA.............................................................................
OKTATÁSA.................................................................................................................38
....................................38
AZ EMPÁTIA ÉS A VERBALIZÁCIÓ (EMP, VERB)...................................................................................................42
A FELTÉTEL NÉLKÜLI ELFOGADÁS (FNE)...............................................................................................................54
A KONGRUENCIA (KON)...............................................................................................................................................64
EGYÉB TERAPEUTAVÁLTOZÓK.................................................................................................................................68
A TERAPEUTA-VÁLTOZÓK EGYSÉGES SZEMLÉLETE..........................................................................................76
AZ ÖNFELTÁRÁS (ÖF)...................................................................................................................................................79
A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS EGYES VÁLTOZÓINAK KAPCSOLATA................................................................86
AZ ÖNKÉP..........................................................................
ÖNKÉP.........................................................................................................................................................................91
...............................................................................................91
A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS HATÁSMECHANIZMUSA......................................................................................107
A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS FOLYAMATA...........................................................................................................115
A SZEMÉLYKÖZPONTÚ MEGKÖZELÍTÉS ÉS A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS ALKALMAZÁSI TERÜLETEI,
MÓDSZERKOMBINÁCIÓK..........................................................................................................................................122
A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS CÉLKITŰZÉSEI, A SZEMÉLYKÖZPONTÚ MEGKÖZELÍTÉS EMBERKÉPE..126
 NÉHÁNY TOVÁBBI JÓ TANÁCS.............................................................................................................................
TANÁCS................................................................................................................................129 ...129
RÖVIDÍTÉSEK................................................................................................................................................................131

1
 AJÁNLÁS

Az orvo
orvost
stud
udom
omán
ányy széd
szédít
ítőő fejlő
fejlődé
dése
se sem
sem fele
feledt
dtet
ethe
heti
ti legő
legősib
sibbb gyóg
gyógyí
yító
tó eszk
eszközözün
ünke
ket,
t, a segí
segítő
tő
kommunikációt. Sőt, napjainkban az orvoslás lélektani vetülete egyre fontosabbá válik. Egyrészt amiatt,
hogy szaporodnak
szaporodnak a lelki betegségek,
betegségek, másrészről
másrészről viszont egyre több adat szól amellett,
amellett, hogy a betegsége
betegségek 
k 
 pszichológiai úton is befolyásolhatóak,
befolyásolhatóak, beleértve még a daganatokat is.

 Nem mindegy tehát, hogy az orvos miként bánik a pszichológiai folyamatokkal, miként tudja úgy alakítani
az orvos-beteg kapcsolatot, hogy az képes legyen a lelki erőket is mozgósítani a gyógyulás érdekében.

Első alkalommal adunk az orvostanhallgató kezébe pszichoterápiával foglalkozó jegyzetet, amely segít
eligazodni ezen a meglehetősen szerteágazó tudományterületen. A munka alapvető célkitűzése az, hogy a
sokféle pszichoterápiás iskola és módszer útvesztőjében egy olyan szemléletet alakítson ki, amely a gyakorló
orvos szempontjait követi, s a sokféleség mögött az egységet és általánosat próbálja megvilágítani. Ezért
szerepel
szerepel nagyo
nagyobb
bb hang
hangsúllya
súllyall a humanisztik
humanisztikus
us lélektan,
lélektan, ezen belül
belül Carl Rogers megközelíté
megközelítésisi módja.
módja.
Mindazok számára, akik a tudományos megalapozottságú tényekhez ragaszkodnak, jegyzetünk kísérleti
lélektani anyagot is tartalmaz.

Ennek megértése előzetes ismereteket tételez fel, amelyeket a hallgató az orvosi lélektan tárgyának keretében
elsajátíthatott.

A jegyzetben összefoglalt ismeretanyag mintegy két évtizede folytatott pszichoterápiás oktatás tapasztalatait
is magába
magábann foglal
foglalja.
ja. A "Ne
"Neuró
urózis
zistan
tan és pszich
pszichote
oteráp
rápia"
ia" című
című nem kötele
kötelező
ző kollég
kollégium
ium hag
hagyom
yomány
ányaa
Dr.Klimes Károly, egyetemünk néhai nagynevű tanárának hasonló azonos című kurzusaira nyúlik vissza,
akitől magamis tanultam, s az iránta érzett tiszteletből adtam saját kollégiumomnak is ezt a címet.

A 80-as évektől a Pszichiátriai Klinikán posztgraduális oktatási programokat kezdeményeztünk, amelyek ma

már a hazai pszicho-terapeuta-képzés egyik bázisát alkotják.

Jó szívvel ajánlom e munkát azoknak, akik az orvosi hivatásban nem csupán tudományos technológiát
látnak, hanem a gyógyító tevékenységet humán gyakorlatként kívánják művelni.

Egyútt
Egyúttal
al köszön
köszönete
etett mondok
mondok munkat
munkatárs
ársaim
aimnak
nak,, volt
volt és jelen
jelen tanítv
tanítvány
ányaimn
aimnak,
ak, akik
akik érdek
érdeklőd
lődésü
ésükke
kkel,
l,
lelkesedésükkel, olykor bíráló megjegyzéseikkel segítették e munka létrejöttét.

Budapest, 1992. április 13.

 Dr. Tringer
Tringer László
László

2
 A SZEMÉLYKÖZPONTÚ LÉLEKGYÓGYÁSZATI IRÁNYZAT RÖVID TÖRTÉNETE ÉS CARL
ROGERS ÉLETPÁLYÁJA

Az alábbi fejezet egy olyan tanulmány részben átdolgozott változata, amely 1985-ben a Vigília hasábjain
 jelent meg. A lapot Rogersnek is megküldtem, aki kedves köszönő levélben válaszolt. 1986-os
magyarországi útja során a Vigília nevében interjút szerettem volna készíteni Vele, ettől eleinte húzódozott,
mivel - mint levelében írta - mindig óvakodott attól, hogy nézeteit valamelyik egyház "kisajátítsa". Amikor 
interjú kérdéseimet írásban is megkapta, vállalkozott volna beszélgetésre, ekkor azonban én már elutaztam
szabadságra. A beszélgetés így sajnos nem jöhetett létre. A következő januárban (1987) Rogers meghalt. Az
interjú örökre a megvalósulatlan lehetőségek birodalmába tartozik.

Carl
Carl Ransom
Ransom Rog
Rogers
ers,, korunk
korunk lélekg
lélekgyóg
yógyás
yászat
zatána
ánakk talán
talán csak
csak Freudh
Freudhoz
oz mérhet
mérhetőő személ
személyis
yisége
ége 1984
1984
 júliusában járt először hazánkban. Látogatásának célja elsősorban az volt, hogy részt vegyen egy
tudományos tanácskozáson, amelyet a Magyar Pszichológiai Társaság és a szegedi Tanárképző Főiskola
Pszichológ
Pszichológiai
iai Tanszéke
Tanszéke szervezett
szervezett a "kultúrköz
"kultúrközii kommunikáci
kommunikációó kreatív
kreatív megközelít
megközelítése"
ése" elnevezés
elnevezéssel.
sel. A
tanácskozáson Rogers követői és az irányzata iránt érdeklődők vettek elsősorban részt, mintegy 150 külföldi
és ugyanannyi hazai résztvevő.

A 82 éves tudós mindvégig aktívan vett részt a fórum munkájában, s az egyhetes program egyik csúcspontja
volt, amikor a hallgatóság egésze előtt bemutató beszélgetést folytatott a fórum egyik résztvevőjével.

E látogatás, illetve előtte egy évvel tanítványainak hasonló rendezvénye a személyközpontú szemlélet iránti
érdeklődés nagy hullámát indította el. Addig csak az általam kezdeményezett tanfolyamok (1980-
tól) képviselték ezt az irányzatot hazánkban. Én magam a Humbold Egyetem pszichológiai tanszékén
ismerkedtem meg Rogers irányzatával. A Helm (1978) professzor vezette iskola a személyközpontú irányzat
kísérleti ágát képviseli.

Rogers
Roge rs 1986
1986-b
-ban
an is rész
résztt vett
vett a szeg
szeged
edii fóru
fórumo
mon.
n. 1987
1987 januá
januárj
rjáb
ában
an huny
hunytt el,
el, 85 éves
éves korá
korába
ban,
n,
combnyaktör
combnyaktöréshe
éshezz társuló
társuló komplikáció
komplikációkk köve
következté
tkeztében.
ben. Korábbi
Korábbi kérésének
kérésének megfelelően
megfelelően orvosai
orvosai nem
törekedtek biológiai létének minden áron való meghosszabbítására.

Mivel a könyvünk által képviselt nézetek leginkább Rogers irányzatára támaszkodnak, kissé részletesebben
áttekintjük életművét személyiségének és gondolatvilágának fejlődését, hatását a szűkebb szakterületen
 belül, s azon kívül is.

Ma már szinte közhelyszámba megy, hogy a lélekgyógyászat nagy alakjainak elmélete és személyiségük 
fejlődése elválaszthatatlanul összefonódik. Freud gyermekkorára az apai ház tekintélye, tradicionalizmusa
nyomta
nyo mta rá bélyeg
bélyegét.
ét. Elméle
Elméletén
tének
ek köz
középp
éppont
ontjáb
jában
an az Od
Odipu
ipusz
sz komple
komplexum
xum áll,
áll, amely
amely magáva
magávall von
vonja
ja a
fiúgyermeknek az apával való rivalizálását, küzdelmét is. Rogers gyermekkorát elsősorban a meleg érzelmi
kapcso
kap csolat
latok
ok hiány
hiánya,
a, társta
társtalan
lanság
ság jellem
jellemzi.
zi. A szülők
szülők gya
gyanak
nakvó,
vó, bizalm
bizalmatla
atlann embere
emberekk voltak
voltak.. "Az a
megközelítés, amit a terápiában kifejtettem, pontosan az a fajta segítség, amit magam is szerettem volna" -
írja egy helyütt (Huizinga 1981). Érthető, hogy érdeklődése elsősorban a személyek közötti kapcsolatokra,
ezek törvényszenűségeire, a segítő kapcsolatok természetére irányult.

 Az életpálya
életpálya

Rogers apja mérnök, építési vállalkozó, akinek azonban Chicago mellett farmja is volt. A családi légkört
meghatározó két fő értékrend: a kemény munka és a protestáns vallás. Az 1902-ben született gyermeket
korán munkára
munkára fogták.
fogták. Carl például az iskola
iskola mellett
mellett még 12 szarvasma
szarvasmarharha gond
gondozás
ozását
át látta el, csirkékke
csirkékkell
foglalkozo
foglalkozott,
tt, a tojást
tojást magának
magának kellett
kellett értékesíte
értékesítenie.
nie. Érthető,
Érthető, hogy ilyen kemény
kemény életvitel
életvitel mellett
mellett kapcsolat
kapcsolat
alig jöhetett létre szüleivel, testvéreivel. Rendkívül magányos, az iskolában is visszahúzódó, Fantáziájában
szívesen elmerülő gyermek volt. Soha nem látták játszani társaival. 4 éves korától olvas, s az iskolában
mindig
mindig első
első tanuló
tanuló volt.
volt. A mezőga
mezőgazdazdaság
sággal
gal való
való szoro
szoross kap
kapcso
csolat
lataa érthe
érthetőv
tővéé teszi,
teszi, hog
hogyy egy
egyete
etemi
mi
tanulmányait mezőgazdasági szakon kezdte meg, ahol hamarosan megmutatkozott kutatói érdeklődése.
Mégis, a gyermekkorát meghatározó másik értékvilág, a teológia vonzásába került, s 1920-tól teológiai
tanulmányokba kezd. Elsősorban teológiatörténettel foglalkozik. Életére jelentős hatással van az a fél év,
amit 1922-ben Kínában tölt, a Metodista Egyház szervezésében.

3
1924-ben
1924-b en megház
megházaso
asodik
dik,, s Ne
New
w Yorkba
Yorkba költöz
költözik,
ik, aho
aholl lelkés
lelkészne
znekk készül
készül.. Tanulm
Tanulmánya
ányaii alatt
alatt kisegí
kisegítő
tő
lelkészként dolgozik és vallásoktatással is foglalkozik. 1926-tól kezdődően érdeklődésé a pszichológia
irányába fordul, s gyermeknevelési tanácsadóban kezd tevékenykedni. 1929-1939-ig e területen dolgozik,
majd egy gyermek tanulmányi központ igazgatója
i gazgatója lesz.

1940-től Ohio állam egyetemének (Colombus) pszichológiai tanszékét vezeti. Itt kezdi kidolgozni a segítő
kapcsolat és tanácsadás lélektanára vonatkozó elméletét s maga is aktív tanácsadó tevékenységet folytat.
1945 és 1957 közé esik chicagói működése. Itt az egyetem tanácsadó szolgálatát szervezi meg, s elméletét
tovább fejleszti. Tudományos tevékenységére ekkor már felfigyel a szakmai világ, az Amerikai Pszichológiai
Társaság díjjal tünteti ki.

1957-63 között a wisconsini egyetem (Madison) pszichológiai és pszichiátriai tanszékét irányítja. Megkísérli
a két területet összebékíteni, azonban sok csalódás és kudarc éri. Egy kutatási programja nem hozta meg a
kívánt eredményt (szkizofrén betegek kezelése az ő "kliens-centrikus" módszerével). Végleg megválik az
egyetemekt
egyetemektőlől s Kaliforni
Kaliforniában
ában telepedik le, ahol 1964-től egy kutatóinté
kutatóintézet
zet tagja lesz, majd 1969-től ebből
kiválva saját intézetet alapít (Center of the Study of the Person, La Jolla, California).

Időközben
Időközben egyre több tanítvány csoportosul
csoportosul köréje,
köréje, akik elméletét részben tovább
tovább finomítják
finomítják,, részben
részben
kísérleti módszerekkel alapozzák meg.

1964-től csoportokkal kezd foglalkozni, az először általa megfogalmazott elvek alapján: ezek az úgynevezett
"találkozási" - encounter csoportok. Ekkor már 62 éves korában új vonalra állítja életét. Nem csupán az
egyetemi struktúrával szakít véglegesen.

Elméletét is új irányba bontakoztatja ki. A személy iránti érdeklődése a közösségek tanulmányozásában

fejlődik tovább. 1974-től csoportjai egyre nagyobbak, s az utóbbi négy évben un. mammut-csoportokkal
foglalkozik, amelyek nagysága 3-600 főt is kitesz. Ebbe a sorba illeszthetjük a szegedi találkozókat is. Az
50-es évektől kezdődően nagy hatású művekkel jelentkezik, amelyek segítségével elméletének folyamatos
továbbfejlődését kísérhetjük nyomon

 A segítő kapcsolatok
kapcsolatok elmélete

Rogers elméletének döntő mozzanata az a felismerés, hogy a segítő kapcsolatokban nem a választott
módszer a legfontosabb, hanem maga a segítő személy. A hatékonyság nem valamilyen terápiás vagy
tanácsadói eljárásnak, technikának, műveletek együttesének függvénye, hanem inkább attól függ, mennyire
képes a segítő személy optimális feltételeket biztosítani az egyén saját erőforrásainak kibontakoztatására.
Ezek az optimális feltételek a terapeuta magatartásának függvényei. (Rogers maga soha nem használja a
 beteg vagy páciens kifejezést, ezzel is hangsúlyozva, hogy akik betegként kerülnek hozzá, az ő
megközelítésében vele egyenrangú társakká válnak egy közös feladatban.)

A segítő kapcsolat tehát mindenekelőtt a terapeuta magatartását kell szemügyre vennünk. A két fél közötti
kommunikáció során a kliens kifejezésre juttatja érzéseit, problémáit, tapasztalatait önmagával és a világgal
kapcsolatosan. A terapeuta arra törekszik, hogy ezeket az érzelmekkel áthatott közléseket minél pontosabban
felfogja: nem csupán azok tartalmi, gondolati oldalát, hanem elsősorban érzelmi vetületét. A 40-es évektől
kezdődően egyre világosabbá vált Rogers számára, hogy terapeuta fő feladata ezeknek az érzéseknek a kliens
számára való visszatükrözése. Mintegy tükörképet tart elé, amelyben hitelesen láthatja önmagát. A másik 
ember
ember lelkiv
lelkivilág
ilágába
ába való
való beleér
beleérzés
zés fogalm
fogalmát
át a lélekt
lélektan
an már régót
régótaa ismer
ismerii (empáti
(empátia).
a). Rog
Rogers
ers azonba
azonbann
hangsú
han gsúlyo
lyozz
zza,
a, hog
hogyy a beleél
beleélése
ésenn túlmen
túlmenően
ően a vissza
visszatük
tükröz
rözés
és a dön
döntőtő mozzan
mozzanat.
at. Mégped
Mégpedig
ig a kliens
kliens
érzéseinek olyan visszatükrözése, amely az ő aktuális helyzetében elfogadható. Lehet, hogy a terapeuta
sokkal több ismeretre tett szert, mégis csak annyit juttat ebből vissza, amennyiben befogadására a kliens az
adott pillanatban alkalmas. A visszatükrözés "művészete" éppen ebben rejlik.

A visszatükrözés során az egyén önmagáról szerzett ismeretei kibővültek, önismerete fokozódik. A terapeuta
ugyanis a visszatükrözés során elsősorban olyan mozzanatokra utal, melyek a kliens számára nem, vagy alig
tudatosak, a beszélgetés során azonban felszínre kerülnek. A kliens közvetlen reflexió segítségével önmagára
vonatkozó új ismeretekhez jut. A lelki zavarok nagy része ugyanis abból fakad, hogy az egyén (élettörténete,
szocializációja során) önmagáról hamis képet alkot. így önértékelése és környezetének róla alkotott képe
minduntalan ellentmondásba kerül. Az önmagunkról alkotott kép, az önkép gazdagítása, hitelességének 

4
 javítása e lelki zavarok megszüntetését eredményezheti.
eredményezheti.

A terápia során az egyén szabadon megnyilvánulhat, a terapeuta nem irányítja, nem befolyásolja. Kezdetben
ezért is nevezte Rogers a módszerét non-direktív tanácsadásnak. Arra törekedett tehát, hogy a folyamatos
visszatükrözés segítségével kliensét önmaga jobb elfogadására, értékelésére vezesse rá, megtanítsa élményeit
(köztük az önmagára vonatkozó élményeket is) olyanoknak elfogadni, amilyenek. A személy e tapasztalatok 
alapján fejlődik és növekszik, vagyis teljesen nyitottan és szabadon látja tapasztalatait, s képes azokat énjébe
integr
integráln
álni.
i. Nem úgy
úgy,, mint
mint a lelki
lelki zavaro
zavarokba
kbann szenve
szenvedő
dő egy
egyén,
én, aki tapasz
tapasztal
talata
atait
it csak
csak torzít
torzítva
va kép
képes
es
elfogadni, s azokat valamely előre megkonstruált önképbe beilleszteni.

Rogers szemléletének középpontjában tehát nem maga a lelki zavar (vagy a betegség, kórkép) áll, hanem a
küszködő, szenvedő személy. Nem is a módszer, amelyet a terapeuta alkalmaz, hanem a személyéből fakadó
sajáto
sajátoss magata
magatartá
rtás.
s. Ezért
Ezért is nevez
nevezii irányz
irányzatá
atátt és terápiá
terápiáját
ját kliens
kliens-cen
-centri
trikus
kus terápi
terápiána
ának,
k, újabba
újabbann ped
pedig
ig
személyközpontú megközelítésnek (SZKM) (Person-centered approach).

A terapeuta visszatükröző viselkedése még igazában módszernek is felfogható. Rogers azonban tovább
kutatott, elemezve a terapeutaviselkedés más összetevőit is. 1945-től kezdődően egyre inkább felismeri, hogy
a visszatükröző tevékenység csak akkor lehet eredményes, ha a terapeuta képes kliensét elfogadni, mégpedig
feltétel nélkül, s ezt a feltétel nélküli elfogadó beállítottságot képes vele érzékeltetni. Az az élmény, hogy
elfoga
elfogadna
dnak,
k, azaz
azaz bárhog
bárhogyy viselk
viselkede
edem,
m, bármit
bármit előhoz
előhozhat
hatok
ok magamr
magamról,
ól, még a legszé
legszégye
gyenle
nletes
tesebb
ebb,,
legfájdalmasabb dolgot is, mert nem kell attól tartanom, hogy a másik meleg odafordulása ettől megváltozik 
- egy
egyedü
edülál
lálló
ló és bizton
biztonság
ságot
ot nyú
nyújtó
jtó tapasz
tapasztal
talat,
at, amelyb
amelyben
en a személ
személyy fejlőd
fejlődése
ése,, növ
növeke
ekedés
désee optimá
optimális
lis
feltételek között mehet végbe.

Áz 50-es évektől kezdődően fogalmazza meg Rogers azt a felismerést, hogy a terapeuta csak akkor képes a
hozzáfordulót hatékonyan segíteni a fejlődésben, az önismeret hitelesebbé tételében, ha önmaga is képes
fejlődni, ha önmagát is képes elfogadni, más szóval, ha közlései és érzései egymást fedik, hitelesek. A
terape
terapeutá
utával
val szembe
szembenn támasz
támasztot
tottt hitele
hitelessé
sségg igényé
igényétt a kon
kongru
gruenc
encia
ia fogalm
fogalmáva
ávall fejezi
fejezi ki. A kon
kongru
gruens
ens
terapeuta tehát őszinte, spontán, képes kifejezni azt, amit érez. Ugyanakkor semmi kényszert nem érez arra
vonatkozóan, hogy kifejezzen, vagy ellenkezőleg, visszatartson valamit. Ezzel együtt jár az is, hogy a
terapeuta saját érzéseit el tudja választani mások érzéseitől (Barrett-Lennard, 1962).

Az empátiás reflexió, a feltétel nélküli elfogadás, valamint a terapeuta kongruenciája - ez a három feltétel
 biztosítja hatékony segítő kapcsolatot. Az első inkább bizonyos műveleti készségek birtoklását jelenti, a
második már a személy beállítódását érintő feltétel, a harmadik viszont magas követelményt fogalmaz meg a
személy egésze iránt. A mai pszichoterápiás gyakorlatban ezeket a követelményeket alapfeltételeknek, vagy
 pedig a terápia szükséges és elégséges
elégséges feltételeinek fogalmazzuk meg (Rogers,
(Rogers, 1981).

Rogers tanítványai e feltételeket, mint mennyiségi változókat kísérleti vizsgálatnak is alávetették. Mérési
módszereket szerkesztettek, s tanulmányozták a változóknak a terápia eredményességével való kapcsolatát.
Ebbe
Ebbe a munk
munkáb ábaa már
már euró
európa
paii kuta
kutató
tókk is beka
bekapc
pcso
soló
lódt
dtak
ak.. Ké
Kétt nagy
nagy euró
európa
paii isko
iskola
la alak
alakul
ultt ki a
személ
személykö
yközpo
zpont
ntúú irányz
irányzato
atonn belül,
belül, Hambur
Hamburgba
gbann (Taus
(Tausch)
ch) és Kelet-B
Kelet-Berl
erlinb
inben
en (Helm)
(Helm).. E kutatá
kutatások 
sok 
megállapították, hogy a fenti feltételek esetén a kliensben folyamat indul el, amelyet leginkább az önmagával
való párbeszédnek nevezhetnénk. Ez a folyamat terápiás értékű, mert a személy növekedését, gazdagodását
eredmé
eredménye
nyezi.
zi. A kutató
kutatókk önexp
önexplor
loráci
ációna
ónakk nevez
nevezték
ték el azt a viselk
viselkedé
edést,
st, amikor
amikor a személ
személyy önmag
önmagábó
ábóll
érzelmileg hangsúlyos tartalmakat hív elő, azokat szóban (esetleg írásban is) megfogalmazza, vagyis nyelvi
struktúrák
struktúrákba
ba öltözteti.
öltözteti. Magyarosan
Magyarosan önfeltárásról
önfeltárásról (ÖF) beszélhetünk.
beszélhetünk. A homályos,
homályos, diffúz
diffúz tartalmak
tartalmak így
többnyire a terapeuta segítségével - világos, nyelvi szerkezetet kapnak. Ma már az ÖF mérésére is vannak 
módszereink. Megállapítható, hogy minél magasabb fokú az ÖF, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a
terápia
terápia eredmé
eredménye
nyes.
s. A terape
terapeuta
uta magata
magatartá
rtásáv
sával
al összef
összefügg
üggőő - fent
fent jellem
jellemzet
zettt - alapvá
alapválto
ltozók
zók ped
pedig
ig
önexplorációt növelő hatásúak. Vagyis minél nagyobb mértékben birtokolja egy terapeuta a szükséges
tulajdonságokat, annál inkább képes kliensénél a gyógyulást előmozdító ÖF fokozására.

Az ÖF a segí segítő
tő kapc
kapcso
sola
lato
tokk sokf
sokfél
éles
eség
égéb
ében
en egya
egyaráránt
nt alap
alapve
vető
tő font
fontos
ossá
ságú
gú (ter
(teráp
ápia,
ia, taná
tanács
csad
adás
ás,,
lelkip
lelkipász
ásztor
torkod
kodás,
ás, ped
pedagó
agógia
gia stb.)
stb.) Sőt az úgyúgyne
nevez
vezett
ett termés
természet
zetes
es pszich
pszichote
oteráp
rápiás
iás helyze
helyzetek
tekben
ben is
számol
számolnun
nunkk kell
kell ked
kedvez
vezőő hatásá
hatásával
val (barát
(barátii beszél
beszélget
getése
ések,
k, család
családii kap
kapcso
csolat
latok,
ok, gyó
gyónás
nás).
). Az imádsá
imádság,
g,
elmélkedés, különösen ha szóban kifejeződik, ugyancsak hordoz önfeltáró mozzanatokat.

5
Az emberi kapcsolatok elmélete

Rogers
Rogers a 60-as évektől
évektől kezdve
kezdve felhagyott
felhagyott a szűkebb
szűkebb értelemben
értelemben vett kutatómunk
kutatómunkával.
ával. Egyéniségének
Egyéniségének más
felel meg, az ismeretszerzésnek új útjait keresi. Elméletét számtalan csoportélmény, tudományos viták,
megf
megfigigye
yelé
lése
sekk alap
alapján
ján fejl
fejles
eszt
ztii tová
tovább
bb.. Az a gond gondololat
atre
rend
ndsz
szer
er,, amel
amelyy kezd
kezdet
etbe
benn a taná
tanács
csad
adói
ói
tevékenységben gyökerezett, mind szélesebbre tárta érvényességi körét, a terápia, a pedagógia, a pasztorálás,
a munkaszervezetek területén is használhatónak bizonyult (Rogers, 1961). Az utóbbi években előszeretettel
foglal
foglalkoz
kozott
ott az ember
emberisé
iséget
get érint
érintőő globál
globális
is problé
problémák
mákkal
kal,, mint
mint a túlnép
túlnépese
esedés
dés,, fajgyű
fajgyűlöl
lölet,
et, család
családok 
ok 
felbomlása, és mamut-encounter csoportjai segítségével ezekre a problémákra keresett választ. Ennek egyik 
 példája az a fórum, amelyen észak-ír katolikusok és protestánsok vettek részt, s amelyről film is készült.
Ebbe a sorba illeszkedtek a szegedi találkozók is, amelyek végül is keletnyugati párbeszéddé alakultak, a
kölcsönös elfogadás, megértés, egymásra figyelés légkörében. Többször hangoztatott, önmaga által is kissé
naivn
naivnak
ak tartot
tartottt álma
álma volt:
volt: egy
egysze
szerr felelő
felelőss kormán
kormányfé
yférfi
rfiaka
akatt meghív
meghívni
ni egy személ
személykö
yközpo
zpont
ntúú fórumr
fórumra.
a.
(Emlékezzünk, hogy M. Mead, a világhírű antropológus is beszélgetésre hívta a felelős politikusokat a
hidegháború időszakában.) (Mead, Bijers, 1968).

Elméletének középpontjában tehát a személy áll. A személy csak abban a mértékben képes harmonikus
emberközi kapcsolatokra, amennyiben önmagával is harmóniában él. Vagy, ahogy Rogers megfogalmazza,
az egy
egyén
én csak
csak abb
abban
an a mérték
mértékben
ben kép
képes
es mások
mások iránti
iránti empáti
empátiára
ára,, amenn
amennyibe
yibenn önmagá
önmagára
ra von
vonatk
atkozó
ozó
tapasz
tapasztal
talata
atait
it is kép
képes
es elfoga
elfogadni
dni.. Ezért
Ezért dön
döntő
tő fontos
fontosság
ságúú a személ
személyy növek
növekedé
edésén
sének,
ek, gazdag
gazdagodá
odásán
sának 
ak 
folyam
folyamata
ata,, amely
amely egyben
egyben az öne
önelfo
lfogad
gadás,
ás, a helyes
helyes önszer
önszerete
etett fejlőd
fejlődésé
ésétt is jelent
jelenti.
i. (A személ
személyy teljes
teljes
működése (fully functioning person) állandó mozgás, növekedés, a tapasztalatokból való gazdagodás. Az élet
ezért folyamat, nem állapot. A harmonikusan működő személy - bár tisztában van mások ítéleteivel és
tapasztalataival - önmagára támaszkodik, saját elvárásai szerint igazodik. így önmagát saját tapasztalataiból
építi, nem pedig valamilyen tőle idegen ideálhoz igazodik.

Az egyé
egyénn növe
növeke
kedé
dése
se egy
egy benn
bennee rejlő
rejlő alap
alapve
vető
tő önak
önaktu
tual
aliz
izálá
álási
si tend
tenden
encia
cia megv
megval
alós
ósítá
ítása
sa.. Ez az
önmegvalósító tendencia minden motiváció gyökere, az állandó növekedésre való törekvés nem csupán az
embe
ember,
r, de mind
mindenen élő
élő orga
organi
nizm
zmus
us sajá
sajátja
tja.. Az egyé
egyénn növe
növeke
kedé
dési
si po
pote
tenc
nciá
iája
ja az egés
egészz univ
univer
erzu
zum
m
növekedésének folyamatába illeszkedik, a világegyetem formatív tendenciájának része.

A személyként működő, növekedésre képes, nyitott egyedek kapcsolata alapján lehetővé válik az egyéni, a
családi, vagy az emberiséget érintő globális problémák megoldása úgy, ahogy azt a mamut-encounter 
csoportok tapasztalata is mutatja. A segítő kapcsolat, vagy a pszichoterápia abban különbözik csupán az
ember-közi viszonyoktól, hogy itt a személy növekedésének optimális feltételeit igyekszünk megteremteni.
Rogers elméletének egyik legnagyobb vívmánya, hogy e feltételeket rendszerbe foglalja. Az encounter 
csoportok sajátos légköre sokak számára soha nem tapasztalt, egyedülálló élmény. Különösen, ha az utóbbi
évek mamutcsoportjaira gondolunk. Nemegyszer valami sajátos egység-élmény alakul ki a résztvevőkben,
amelynek Rogers hajlamos spirituális, sőt transzcendens értéket tulajdonítani. A sorok írója egy, az angliai
 Norwich városában 1984-ben rendezett fórumon tapasztalta ezt, amikor a nagycsoport légkörében az egyik 
résztvevő az egyetemes szeretet, "universal love" jelenlétének élményéről beszélt.

Ez a szemlélet tehát az egyént állítja középpontba. Az ember lényegénél fogva jó, pozitív értékek és
lehető
lehetősége
ségekk hordoz
hordozója.
ója. Rog
Rogers
ers mégsem
mégsem indivi
individua
dualis
lista,
ta, a szó neg
negatív
atív értelm
értelmébe
ében.
n. Inkább
Inkább indivi
individuá
duális
lis
humanizmusról beszélhetünk, mert meglátása szerint harmonikus közösség csak önmagukkal harmóniában
élő egyedekből épülhet fel.

 Rogers elméletének
elméletének gyökerei 
gyökerei 

Carl Rogers alkotói korszaka több, mint 6 évet ölel át, és kreatív ereje élete végéig teljes virágzásban volt.
Gondolkodásának fejlődése önmagában is állandó növekedés, kiteljesedés, amely elsősorban magának a
személynek teremtő erejéből táplálkozik. Mégis, a kultúra, amelybe született, amelyben felnőtt, olvasmányai,
kapc
kapcso
sola
lata
taii nyilv
nyilván
ánva
való
lóan
an hatá
hatást
st gyak
gyakor
orol
olta
takk rá,
rá, s elmé
elméle
leté
téne
nekk egy-e
egy-egy
gy voná
vonásá
sába
bann e nyom
nyomokokat
at
fölismerhetjük.

Életének első korszaka szoros kapcsolatban van a mezőgazdasággal, sőt pályája kezdete is ilyen irányban
indult. Ebben a légkörben legfőbb érték a növények, az állatok fejlődése, növekedése, az élet folyamatos
megújulása. Az alkotói munka eredménye a hozam által közvetlenül lemérhető. Az analógia talán nem

6
erőltetett, ha arra gondolunk, hogy elméletének központja a személy növekedési potenciáljába vetett hit. Az a
szilárd meggyőződés, hogy legjobban maga a személy tudja, mire van szüksége, leginkább saját magából
kiindulva alkothatja meg a jövőjét, jelölheti ki pályáját. Mint ahogy a növényre is nyugodtan rá lehet bízni a
fejlődést és növekedést, csak a feltételeket kell megteremteni és lehetőleg optimálisan alakítani.

A növekedési koncepció kidolgozásában az első igazán amerikai filozófus, Dewey jelentős hatással volt
Roge
Ro gers
rsre
re.. A szem
személélly
lyéé válá
váláss foly
folyam
amat
atán
ának
ak kido
kidolg
lgoz
ozás
ásáb
ában
an Mart
Martin
in Bu
Burbrber
erre
rell foly
folyta
tato
tott
tt vitá
vitája
ja is
termékenyítőleg hatott rá (Dijkhuis, 1964). Kezdettől fogva élénk érdeklődést mutat a fenomenológia iránt,
amel
amelyy a humahumani
nisz
szti
tiku
kuss pszi
pszich
chol
ológ
ógia
ia egyi
egyikk alap
alapmó
móds
dsze
zere
re.. Az enco
encoun
unteterr csop
csopor
orto
tokk tudo
tudomá
mánynyos
os
feldol
feldolgoz
gozásá
ásában
ban elsőso
elsősorba
rbann fenome
fenomenol
nológi
ógiai
ai megköz
megközelít
elítést
ést köv
követ.
et. Nézete
Nézeteii köz
közel
el állnak
állnak az európa
európaii
egzisztencialistákhoz is.

Gondolatvilága, érthető módon, sok szállal kapcsolódik a keresztény hagyományokhoz és értékrendhez. Az

emberközi
emberközi kapcsolato
kapcsolatok, k, köztük
köztük a terápiás
terápiás kapcsolat
kapcsolat egyik alapmozzanata,
alapmozzanata, a feltétel
feltétel nélküli
nélküli elfogadás,
elfogadás,
lényegében a kereszténység szeretetfogalmával azonos. Szent Pál csodálatos himnusza (1. kor. 13, 1-13.)
cseng vissza bennünk, ha Rogers leírását olvassuk a feltétel nélküli elfogadásról. Számára a szeretet a
terápiás kapcsolatok egyik legfontosabb hatótényezője. Ahogy a kereszténység a szeretet vallása, úgy Rogers
irányz
irányzata
ata a szeret
szeretetr
etree épü
épülő
lő terápia
terápia.. A terape
terapeuta
uta csak
csak abb
abban
an a mértékb
mértékben
en kép
képes
es empáti
empátiás
ás reflex
reflexiór
ióraa
amennyiben önmagát is kellően ismeri, s csak abban a mértékben képes feltétel nélküli elfogadásra (azaz
szeret
szeretetr
etre)
e) amenn
amennyibe
yibenn önmag
önmagát
át is kép
képes
es elfoga
elfogadni
dni.. Ezért
Ezért válik
válik a helyes
helyes önszer
önszerete
etett a másik
másik ember 
ember 
szeret
szereteté
etének
nek feltét
feltételé
elévé.
vé. Nem nehnehéz
éz itt a jézusi
jézusi paranc
parancsot
sot felfed
felfedezn
eznünk
ünk:: "Szere
"Szeresd
sd feleba
felebarát
rátoda
odat,
t, mint
mint
önmagadat" (Mt. 22, 36). E parancs értelmezésében az önszeretetet, mint valami magától értetődőt, többnyire
adottnak veszünk. Rogers elmélete is rávilágít, hogy sokan vannak, akik számára ismeretlen az önelfogadás
élménye. A legtöbb neurotikus szenvedés mélyén a személynek önmagával kapcsolatos problémái állanak,
az önmagával szembeni attitűdök nem teszik lehetővé, hogy bizonyos visszajelzések hitelesen eljussanak 
hozzá. így önmagáról csak szűrt információkat képes elfogadni, vagyis önképe torz. Ez a torzulás többnyire a
negatív jegyek előtérbe kerülését jelenti, az egyén egyre több olyan állítást mond magáról, amelyek őt
kedvezőtlen, erkölcsileg hibás színben tüntetik fel. Ezek a személyek tehát valójában nem tudják önmagukat
elfogadni, szeretni, így mások iránti szeretetük is fogyatékos.

A személy
személy növe
növekedés
kedésee így nem más, mint önmaga
önmaga minél teljesebb
teljesebb elfogadása,
elfogadása, önmaga iránti szeretetének 
szeretetének 
fejl
fejlőődése
dése,, amel
amelyy kiter
iterje
jedd a más
másik emberberre is,
is, és végü
végüll az embe
emberriség
iség egym
egymás
ás irán
iránti
ti kö
közzös
felelősségvállalásába, kölcsönös megbecsülésébe, a különbözőség tudata mellett az azonosság élményébe
torkollik. A személybe vetett feltétlen bizalomban, az egyéni lelkiismeretre való hagyatkozásban nem nehéz
Luther hatását felfedezni, akivel egyébként behatóan foglalkozott.

Rogers nézetei erőteljes szálakkal kapcsolódnak a mélylélektani irányzatokhoz is. A pszichoanalízissel

elsősorban a Freud közvetlen köréhez tartozó Ottó Ránk és az ún. philadelphiai csoport segítségével került
kapcsolatba. Ránk - Freudtól eltérően - nagyobb hangsúlyt helyez a jelen élményekre, mint az elmúltakra, és
kevésbé tekintélyelvű a terápiás kapcsolatban. Rogers azonban soha nem volt pszichoanalitikus. Elmélete
lény
lényeg
eges
es pon
ponto
tokb
kban
an elté
eltérr Freu
Freudd néze
nézete
teit
itől
ől.. Maga
Maga is font
fontos
osna
nakk tart
tartot
otta
ta,, hogy
hogy elhat
elhatár
árol
olja
ja magá
magátt a
mélylélektantól. 1950-ben írt könyvében ezért külön fejezetet szentel a pszichoanalízis egyes alapfogalmai
 bírálatának (Rogers, 1951).
1951).

 Nem helyes tehát, ha Rogers szemléletét a mélylélektani iskolák valamely újabb válfajának tekintjük. A
személyközpontú megközelítés a modern pszichológia harmadik nagy áramlatának (a pszichoanalitikus és
 behaviorista iskolák mellett), a humanisztikus pszichológiának legsikerültebb gyakorlati megvalósítása. A
humanisztik
humanisztikus
us pszichológ
pszichológia
ia legnagyobb
legnagyobb hatású személyisé
személyiségege Maslow
Maslow (Maslow;
(Maslow; 1971
1971).
). Ez az irányzat,
irányzat,
mely
melyne
nekk gyök
gyöker
erii az euró
európa
paii egzi
egzisz
szte
tenc
ncia
iali
list
staa filo
filozó
zófi
fiái
áigg nyúl
nyúlna
nakk viss
vissza
za,, a mási
másikk két
két isko
iskola
la
determ
determiniz
inizmus
musáva
ávall szembe
szembenn az embert
embert úgy tekint
tekinti,
i, mint
mint aki saját
saját sorsát
sorsát kép
képeses önmagá
önmagából
ból kiindul
kiindulva
va
meghatározni, aki pozitív értékek hordozója, s állandó növekedésre törekszik. Rogers számára az emberi
kapcsolatoknak az "én-te" vonatkozása a döntő fontosságú. Talán ebben fedezhető fel Buber (1970) hatása.
Rogers alapító tagja és egyik vezetője az 1961-ben létrejött Humanisztikus Pszichológiai Társulatnak.

 Rogers hatása a jelenkori

jelenkori lélekgyógyás
lélekgyógyászaira
zaira

A század elején a pszichoterápiának két nagy iskolája bontakozott ki. A pszichoanalízis, Freud és körének 

7
munkássága nyomán óriási népszerűségre tett szert, és ma is az egyik meghatározó elmélet a lelki zavarok 
magyarázatában és kezelésében. A pszichoanalízis elmélete elsősorban tapasztalati tényekre és ezekből
levezetett
levezetett elméleti
elméleti megállapításo
megállapításokra
kra támaszkod
támaszkodik.
ik. Viszonylag
Viszonylag kevés
kevés kísérleti
kísérleti adat áll rendelkezés
rendelkezésünkre
ünkre,,
amelyek az elmélet egy-egy megállapítását alátámasztanák. Mégis, a pszichoanalízis koncepciói kiválóan
alkalmasak arra, hogy a lelki jelenségek világában egy-egy mozzanatot megvilágítsanak.

A másik
másik nag
nagyy irányz
irányzatat a kísérl
kísérleti
eti lélekt
lélektanr
anraa épü
épülő
lő beh
behavi
aviori
orizmu
zmus,
s, illetv
illetvee ennek
ennek törvén
törvénysz
yszerű
erűség
ségeit
eit
felhasználó viselkedés-terápiái irányzat. Ez bizalmatlanul szemléli az elméleti magyarázatokat, és igyekszik 
a szigorúan
szigorúan ellenőrizhető
ellenőrizhető és megfigyelh
megfigyelhető
ető tényekre
tényekre támaszkodn
támaszkodni.i. A gyógy
gyógyításb
ításban
an felhasznál
felhasználja
ja a lélektani
lélektani
kísérletek által feltárt törvényszerűségeket.

A két
két nagy
nagy irán
irányz
yzat
at képv
képvisisel
elői
ői neme
nemegy
gysz
szer
er ádáz
ádáz küzd
küzdel
elme
mett foly
folyta
tatt
ttak
ak egym
egymás
ás elle
ellen.
n. Eyse
Eysenc
nck,
k, a
viselkedésterápiák egyik fő képviselője pl. igyekezett kimutatni, hogy pszichoanalízissel kezelt betegek 
gyógyulási aránya azonos a spontán gyógyulások arányával. (Eysenck, 1967).

A mélylélektani iskola egyik alapvető vívmánya, hogy a személyt állítja előtérbe. Az egyedi élettörténet, a
múlt feltárása képezi a terápia központi mozzanatát, ez az élettörténet azonban mindenki másétól különbözik.
A viselkedésterápiai irányzatot elsősorban a gondosan kidolgozott módszerek jellemzik. A személyiség
eredeti mivolta eleinte háttérbe szorult, a viselkedés és ennek környezeti meghatározó feltételei képezték a
vizsgálódás és a beavatkozás tárgyát.

Ma már
már mind
mindké
kétt irán
irányz
yzat
at soka
sokatt vált
változ
ozott
ott.. A mély
mélylé
léle
lekt
ktan
anii isko
iskolá
lákk szám
számosos,, nem
nem időt
időtál
álló
ló elmé
elméle
leti
ti
megá
megállllapí
apítá
tása
sa a fele
feledé
déss homá
homály
lyáb
ábaa merü
merült
lt.. Jele
Jelent
ntős
ős kísé
kísérl
rlet
etii kuta
kutató
tó munk
munkaa indu
indult
lt meg,
meg, amel
amelyy a
 pszichoanalízis egyes megállapításait igazolni tudta (pl. az elfojtás jelenségét).
jelenségét). A viselkedéslélektani terápiák 
a 70
70-e
-ess évek
évektő
tőll kezd
kezdőd
ődőe
őenn egyr
egyree több
többet
et fogl
foglal
alko
kozn
znak
ak az egyé
egyénn bels
belsőő lelk
lelkii foly
folyam
amatataiv
aival
al,, "bel
"belső
ső
viselkedéssel" (gondolkodás, érzelmek, fantázia stb.). Ez az un. kognitív fordulat, amely sok vonatkozásban
ugyanazokra a megállapításokra vezetett, mint a Rogers-féle irányzatra épülő kutatómunka. (Tringer 1987.)

A nagy pszichoterápiás iskolák korunkban egymás felé közelednek és egy egységes pszichoterápiás elmélet
körv
körvon
onala
alaii bont
bontak
akoz
ozna
nakk ki.
ki. Ez az inteintegr
grác
áció
ió legin
leginká
kább
bb Ro
Rogegers
rs irán
irányz
yzat
atáb
ában
an ölt
ölt test
testet
et:: egye
egyesí
síti
ti a
mélylélektani iskolák személyközpontú gondolkodását és a kísérleti lélektan szigorú pragmatizmusát. Az
integráció további fejlődése a kognitív pszichoterápiák felé halad.

Egy körkérdés alapján az amerikai pszichoterapeuták több mint fele Rogers követőjének vallotta magát. Egy
újabb felmérésből
felmérésből kiderül
kiderül (Panetzky
(Panetzky,, Weis,
Weis, 1989
1989),
), hogy az NSZK-ban
NSZK-ban dolgozó
dolgozó magánpszich
magánpszichológu
ológusok 
sok 
tevékenysé
tevékenységük
gük 93%-ában
93%-ában pszichoterápiát
pszichoterápiát folytatnak s ez az esetek
esetek 62%-ában
62%-ában személyközpont
személyközpontúú terápia
terápia
(Gesprch psychotherapie). Rogers iskolájának népszerűsége elsősorban a nem orvosi területeken jelentős
(tanácsadás, pedagógia, lelkipásztorkodás). Mint általában, az orvosi intézmények és maguk az orvosok is
konzervatívabbak, új gondolatok iránt kevésbé fogékonyak. Viszonylag kevés olyan egyetemi intézmény
található, ahol a személyközpontú megközelítés alapján oktatnak vagy gyógyítanak.

A segítő kapcsolatok Rogers által leírt alapfeltételeit megfelelő oktató programok segítségével fejleszteni
lehet. Az oktatásban nagy súlyt helyeznek a gyakorlatokra, amelyek során a jelöltek egymás között hol
terapeuta, hol kliens szerepet vesznek fel, s egymáson gyakorolják a beszélgetés vezetését, az empátiás
odafigyelést, elfogadást. E módszereket sok helyen teológusok képzésében is alkalmazzák.

Carl Rogers személyének befolyása, tekintélye felbecsülhetetlen. Az a fiatal növény, amelyet elültetett, óriási
fává terebélyesedett és tetemes mennyiségű gyümölcsöt terem. A tanítványok serege, a "hívek" tömegei
hajlanának arra, hogy mesterüket szinte prófétai magasságokba emeljék. Sok tudós nem tudna ellenállni
ilyen csábításna
csábításnak.
k. Rogers
Rogers azonban,
azonban, mint gyermekko
gyermekkorában
rában,, visszahúzó
visszahúzódott,
dott, szerényen
szerényen háttérben
háttérben maradt.
maradt.
Rogers
Rog ers gon
gondol
dolkod
kodásá
ásának
nak illusz
illusztrá
trálás
lásaa céljáb
céljából
ól álljon
álljon itt egy idézet
idézet,, amely
amely az On becomi
becoming
ng a person
person
(személlyé válni) c. könyvéből való (Rogers, 1961).

 Ilyen vagyok 
vagyok 

Jelentős megismeréseim felsorolását mindjárt egy tagadással kezdeném. A másokkal való kapcsolataimban
arra a következtetésre jutottam, hogy hosszú távon nem segít, ha másnak mutatkozom, mint ami vagyok.
 Nem használ, ha nyugodtan és kedvesen viselkedem,
viselkedem, mikor valójában mérges és kritikus vagyok. Nem jó, ha

8
úgy teszek, mintha tudnám a megoldást, ha egyszer nem tudom. Nem használ, ha szívélyesnek látszom,
amikor éppen ellenséges vagyok. Nem használ, ha magabiztosnak akarok tűnni, mikor éppen bizonytalan és
rémült vagyok Azt tapasztalom, hogy még a legnépszerűbb esetben is érvényes ez a tétel. Nem jó nekem, ha
ügy csinálok, mint aki egészséges, ha egyszer betegnek érzem magam.

Máskép
Másképpp azt akarom
akarom mondan
mondani,i, hog
hogyy a többi
többi emberr
emberrel
el való
való kap
kapcso
csolat
latomb
omban
an álarc
álarc viselé
viselése
se nem volt
volt
célravezető és hatásos, vagyis olyan látszat keltése, ami belül egyáltalán nem igaz. Úgy vettem észre, hogy
így nem tudtam más egyénekkel konstruktív kapcsolatot kialakítani. Szeretném azt is világosan megértetni,
hogy miközben úgy érzem, meggyőződtem a tétel igazságáról, mégsem sikerült kellőképpen hasznomra
fordítani. Valójában azt hiszem, hogy a legtöbb hiba, ami emberi kapcsolataimban előfordul, a legtöbb eset,
amikor nem tudok másokon segíteni, éppen annak tulajdonítható, hogy valamiféle védekezésből másképp
viselkedem kifelé, mint ahogy belül érzek.

Egy második felismerés talán a következő lehetne - úgy hiszem, hogy hatékonyabb vagyok, ha el tudom
fogadni saját magam, és képes vagyok önmagamat adni. Úgy érzem, az évek során megtanultam jobban
odafigyelni saját magamra. Vagyis jobban tudom, mint azelőtt, mit érzek egy adott pillanatban - képes
vagyok tudatosítani, hogy igenis haragszom, hogy igenis elutasító vagyok valakivel szemben, vagy meleg
érzések és szeretet tölt el valaki iránt, vagy unott és közömbös számomra, ami történik; vagy nagyon
szeretném megérteni ezt az embert, vagy riaszt és félek a hozzá fűződő kapcsolattól. Ezek a különféle
viszonyulások olyan érzések, amelyekre oda tudok figyelni saját magamban. Úgy is fogalmazhatnék, hogy
azt érzem, sikerül azzá lennem, ami vagyok. Könnyebb elfogadni magamat, mint nyilvánvalóan tökéletlen
egyént, aki nem tud mindig úgy viselkedni, ahogyan szeretne.

...Egy másik igen fontos felismeréshez tanácsadói munkám során jutottam el. Ez röviden így szólt: Nagyon
gyümölcsöző számomra, ha el tudok fogadni egy másik személyt. Rájöttem, hogy egy másik embert és
érzéseit elfogadni semmivel sem könnyebb, mint megérteni. Megengedhetem-e igazán egy másik embernek,
hogy ellenséges legyen velem? Elfogadhatom-e haragját, mint személyiségének valós és érvényes részét?
Elfogadhatom-e őt, amikor az életét és az élet problémáit annyira másként látja, mint én? Elfogadhatom-e,
amikor jó érzéssel viszonyul hozzám: csodál és rám akar hasonlítani? Mindez benne van az elfogadásban és
ez nem megy könnyen. Azt hiszem, mai kultúránkban egyre gyakoribb mindnyájunkban az a séma, hogy így
gondolkozzunk: "Mindenki másnak azt kell érezni, gondolni és hinni, amit én. . ." Nagyon nehezen engedjük 
meg gyermekein
gyermekeinknek
knek vagy szüleinkn
szüleinknek
ek vagy házastárs
házastársunkn
unknak,
ak, hogy bizonyos
bizonyos dolgokról
dolgokról,, problémákr
problémákról
ól
tőlünk eltérő állásponton legyenek. Nem tudjuk megengedni tanítványainknak, betegeinknek, hogy mások 
legyenek; mint mi, vagy hogy tapasztalataikat a maguk módján hasznosítsák. Országok viszonylatában nem
vagyunk
vagyu nk képesek
képesek megengedni
megengedni egy másik nemzetnek,
nemzetnek, hogy másképpen
másképpen gond
gondolko
olkozzék
zzék és érezzen,
érezzen, mint mi.
Pedig úgy találom, hogy az élet egyik legértékesebb lehetősége ez - az egyének elkülönülése, minden egyén
 joga, hogy saját tapasztalatait a maga módján hasznosítsa és a maga értelmét találja meg bennük. Minden
ember egy magában álló sziget, a szó valódi értelmében, és csak akkor emelhet hidakat más szigetek felé, ha
akar és tud is mindenekelőtt önmaga lenni. Ezért úgy látom, hogyha el tudok fogadni egy másik embert, ami
azt jelenti, hogy elfogadom érzéseit, viselkedéseit, meggyőződését, ami mind személyiségének valós és
eleven része, akkor segítek neki abban, hogy személlyé váljon: s ebben óriási értéket látok.

...Egy nagyon fontos felismerés talán alapja lehet mindannak, mit eddig mondtam. Ennek tanulságát az a
több, mint 25 év érlelte meg bennem, amelynek során megpróbáltam segíteni a bajbajutott embereknek. Ez
nagyjából a következő. Rájöttem, hogy az emberek beállítottsága alapvetően pozitív. Ezt a megállapítást
érvényesnek tartom a terápia során létrejött legmélyebb kapcsolatokban, még olyan egyéneknél is, akiknek 
különösen
különösen nehéz
nehéz problémái
problémái vann
vannak,
ak, akik nagyo
nagyonn antiszociál
antiszociálisán
isán viselkedn
viselkednek,
ek, kik látszólag
látszólag abno
abnornáli
rnáliss
érzelmeket produkálnak. Ha képes vagyok érzékenyen fordulni érzéseik felé, el tudom őket fogadni mint
öntörvényű egyéneket, akkor rájövök, hogy mind hajlamosak bizonyos irányba fordulni. S hogy melyik irány
az, ami felé fordulnak? A legközkeletűbb kifejezések, amelyekkel ezt az irányt érzékeltetni tudom, azt
hiszem, olyanok, mint pozitív, konstruktív növekedés, önmegvalósítás, az rés, a szocializáció irányában.
Egyre inkább azt érzem, hogy minél jobban megértenek s elfogadnak egy embert, annál valószínűbb, hogy
elhagyja a hibás magatartási sémákat, amelyekkel az élet felé ment, és annál inkább fordul az előremutató
irányba.

 Nem szeretném, ha ebben a kérdésben félreértenének. Nincsenek naiv elképzeléseim az emberi természetről.
 Nagyon jól tudom, hogy az emberek hihetetlenül kegyetlen, borzalmas, destruktív, éretlen, regresszív,

9
antiszociális, bántó magatartásra képesek, védekezésből és belső félelemből. Ugyanakkor tapasztalataim
legelevenebb és legvidámabb élményei közé tartoznak azok, amikor ilyen egyénekkel kerülök kapcsolatba és
közben felfedezem azt az erőteljes pozitív viszonyulási hajlandóságot ami az ő és mindannyiunk legmélyebb
rétegeiben él (Rogers, 1961).

 A személyközpo
személyközponti
nti pszichoterá
pszichoterápia
pia meghatáro
meghatározása
zása

Személyközpontú terápia egy másik emberrel való, fokozatosan fejlődő együttlét, amely az egészség és
személy növekedését eredményezi. E terápia legfontosabb hipotézise: A személy hatalmas erőforrásokkal
rendelkezik, amelyek önmaga megértését mozdítják elő, létmódjában és viselkedésében pozitív változásokat
eredményez
eredményezhetne
hetnek.
k. Ezeket
Ezeket az erőforráso
erőforrásokat
kat sajátos
sajátos emberközi
emberközi kapcsolatok
kapcsolatok által mozgósíthatjuk.
mozgósíthatjuk. Ha a
terapeuta vagy más segítő személy gondoskodást, mély, érzékeny, ítéletmentes megértést tapasztal és azt a
másikkal közölni képes, a pozitív irányú változások nagy valószínűséggel, megjelennek. Az egész terápiás
folyamatban a viszony milyensége a döntő /Rogers, 1980./ /A szerző fordítása/.

Rogers munkásságának mérlegét legutóbb egyik legközelebbi munkatársa, John Shlien vonta meg, a GwG
Zeit
Zeitsc
schr
hrift
ift hasá
hasábj
bjai
ainn (Mey
(Meyerer-C
-Cor
ordin
ding,
g, 1988
1988).
). Kü
Külö
lönb
nbsé
sége
gett tesz
tesz a klie
kliens
ns-c
-cen
entr
trik
ikus
us terá
terápia
pia és a
személyközpontú megközelítés között. Előbbi, Rogers munkásságának maradandó értéke, terápiás módszer,
amely a Rogers által megfogalmazott alapfeltéte gyakorlati alkalmazásából áll. Shlien hangsúlyozza, hogy a
későbbi kutatások által koncipiált további terapeuta változók sok újat nem hoztak. A személyközpontú
megközelítés inkább valamilyen magatartásforma, amely nem csupán a terápia, hanem szélesebb területeken
is hasznos szemléletmód (pedagógia, tanácsadás, lelkigondozás stb.) Rogersnek köszönhető, hogy a kliens
szubjektivitása az "objektivitás" rangjára emelkedett.

A személyköz
személyközpontú
pontú irányzaton belül két fő áramlat
áramlat különíthető
különíthető el, amelyekne
amelyeknekk természetes
természetesen
en szélsőség
szélsőséges
es
változatai is vannak.

Az "ortodox"
"ortodox" irányzatot
irányzatot elsősorban
elsősorban az angolszás
angolszászz országokb
országokban
an képv
képviselik
iselik.. A személyköz
személyközpontú
pontú elvek 
"mozgalom"
"mozgalom" jelleget
jelleget öltenek,
öltenek, Rogers
Rogers gond
gondolata
olatait
it az emberi
emberi kapcsolato
kapcsolatok,k, sőt, csoportok,
csoportok, népek közötti
közötti
kapcsolatok alapjának tekintik. Nem egy esetben ez a mozgalom szinte "pszeudo-vallássá" növi ki magát
egyes
egy es köv
követő
etőii számár
számára.
a. A mozgal
mozgalom
om létreh
létrehozt
oztaa a maga
maga infras
infrastru
truktú
ktúráj
ráját
át is, egy
egyesü
esület
letek,
ek, kiadvá
kiadványo
nyok 
k 
formáj
formájába
ában.
n. Nemzet
Nemzetközközii találk
találkozó
ozókat
kat rendez
rendeznek
nek,, s levele
levelező
ző hálóza
hálózatot
tot (Netwo
(Network)
rk) is fennta
fenntarta
rtanak
nak.. A
résztvevők közötti érzelmi-baráti kapcsolatok fejlesztését is fontosnak tartják.

Az irányzatot, különösen egyes képviselőit, bizonyos tudományos kutatás ellenesség jellemzi. Magam is
több ilyen fórumon vettem részt, ahol ezt tapasztalhattam. A "mozgalomban" a legkülönfélébb hivatások 
képviselői vesznek részt, orvos viszonylag kevés, pszichológusok, szociális munkások, pedagógusok stb.
képezik a résztvevők zömét. Ez az irányzat a képzésben a saját élményű tanulást helyezi előtérbe a
rendszeresebb, lexikális ismeretek viszonylag háttérbe szorulnak. A személyközpontú irányzat másik ágát az
a törekvés jellemzi, hogy mind az elméletet, mind a szakember képzést tudományos alapokra helyezze. A
kísérleti irányzat elsősorban Európában, német nyelvterületen bontakozott ki. Tausch az 1950-es években
ismerkedett meg Rogersszel, majd a hamburgi egyetemen nagy iskolát alapított. Ebből bontakozott ki a
német nyelvterületen Gespráhspsychotherapie néven ismert irányzat és módszer. A Deutsche Gesellschaft
für Wissenschaftliche Gesp-rachspsychotherapie (DGWG) ma már 5000 körüli taglétszámmal rendelkezik,
kutató és képzési központokat tart fenn, lapot ad ki (GwG eitschrift).

Ezzel párhuzamosan az egykori NDK területén a Humbold Egyetem lélektani tanszékén, Helm professzor 
vezetésével kezdődött el hasonló munka. Helm iskolája hatalmas kutatási anyagot halmozott fel. Az NDK-n
 belül is létrejött egy szervezet, amely a "Gesprachspsychotherapie"
"Gesprachspsychotherapie" kutatását és oktatását tekinti feladatának.
A két német iskola között, ismert okokból, a kontaktus nagyon szegényes volt 1989-ig.

Hazánk
Hazánkban
ban a személ
személykö
yközpo
zpont
ntúú irányz
irányzat
at minden
minden ága kép képvis
viselv
elvee van
van.. Klein
Klein Sándor
Sándor főisko
főiskolai
lai tanár 
tanár 
aktivitásának köszönhetően jött létre kapcsolat hazánk és Carl Rogers között. Klein kezdeményezte a szegedi
találkozókat. Rogers és tanítványainak 1983-as évet követő látogatásai, a szegedi rendezvények számos
szakem
szakember
ber érdekl
érdeklődé
ődését
sét keltet
keltették
ték fel.
fel. Többen
Többen Rog
Roger
ersné
snéll is látoga
látogatás
tástt tettek
tettek,, illetv
illetvee a tanítv
tanítvány
ányai
ai által
által
szervezett kiképzésen vettek részt, s jelenleg a Magyar Pszichológiai Társaság, illetve a Humanisztikus
Pszicho
Pszichológ
lógiai
iai Egyes
Egyesüle
ülett kereté
keretében
ben dolgoz
dolgoznak
nak.. Magam
Magam He Helm
lm és iskolá
iskolája
ja révén
révén ismerk
ismerkedt
edtem
em meg a
személyközpontú irányzattal, az 1970-es évek közepén. Az NDK-ban szerzett képzést követően a SOTE

10
Pszichiátriai Klinikájának keretében 1981-ben szerveztem először szűkebb körben, majd 1982-tól kezdődően
tágabb körű tanfolyamot, ez utóbbit már a Magyar Pszichiátriai Társaság keretében. E tanfolyamok azóta
rendszeresek, és száznál több pszichiáter és klinikai pszichológus nyert kiképzést. 1986-ban megalakult a
Magyar
Magyar Pszichiátr
Pszichiátriai
iai Társaság
Társaság Személykö
Személyközpont
zpontúú Munkacso
Munkacsoportja
portja.. Titkára,
Titkára, munkatársa
munkatársam,
m, Pintér
Pintér Gábo
Gábor 
r 
Hamburgban, Tausch professzornál vett részt tanulmányúton.

A legfontosabb pszichoterápiás skálákat magyarra is átültettük, illetve Pintérrel eredeti becslőskálákat is

kidolgoztunk. Ezzel a tudományos kutatás, ha szerény mértékben is, de hazánkban is megindult.

11
 A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS TANULÁSELMÉLETI ALAPJAI

Ez a rövid fejezet elsősorban azoknak szól, akik pszichológiai képzettséggel nem rendelkeznek. Olyan
általános törvényszerűségeket foglalunk össze, amelyek az emberi viselkedés kialakulását, szerveződését és
változásait írják le. E törvények nem csupán az emberre, hanem az állatvilágra is érvényesek. Sőt, a
legalapvetőbb felismeréseket éppen az állatok viselkedésének tanulmányozása alapján ismertük fel.

 A viselkedés
viselkedés fogalma
fogalma

A viselkedést a legáltalánosabb formában mint a környezethez való alkalmazkodást fogalmazhatjuk meg.

Ebben az értelemben a viselkedés az alkalmazkodási módok legösszetettebb, legfejlettebb formája, amelyet
az idegrendszer működése tesz lehetővé. A viselkedés, mint alkalmazkodási folyamat élesen nem választható
el a szervezet fizikai (pl. hőszabályozás), kémiai (pl. légzés), vagy biológiai (pl. immunológiai reakciók)
alka
alkalm
lmaz
azko
kodá
dási
si foly
folyam
amatatai
aitó
tól.
l. Embe
Embern
rnél
él a vise
viselk
lked
edés
és első
elsőso
sorb
rban
an a társ
társad
adal
almi
mi körn
környez
yezet
ethe
hezz való
való
alkalmazkodást teszi lehetővé. Általánosságban a lelki és elmebetegségeket úgy írhatjuk le, mint a viselkedés
zavarait. Az emberi viselkedés egyedi sajátosságainak összességét nevezzük személyiségnek.

Embernél a viselkedésnek három tartományát elemezhetjük külön, amelyek azonban szorosan összefüggenek 
egymással.

1. Mozgásos (motoros),
(motoros), külsőleg megfigyelhető
megfigyelhető és leírható viselkedés.
viselkedés.

2. Belső, szubjektív (élményi) viselkedés.

viselkedés. Ide tartozik a gondolkodás, fantázia, érzelem,
érzelem, döntési folyamatok.
Embern
Embernélél a beszéd
beszéd révén
révén ez a belső
belső viselk
viselkedé
edéss köz
közvet
vetlen
lenül
ül is feltár
feltárul,
ul, "kü
"külső
lsővé"
vé" válik,
válik, mivel
mivel belső
belső
folyamataink jelentős részét képesek vagyunk beszédben kifejezni. Ezért kommunikatív viselkedésről is
 beszélhetünk, s ide értjük a közlés nem szóbeli formáit is (nem verbális csatornák, lásd a 3. fejezetben). 3. A
viselkedést mindig idegrendszeri folyamatok vezérlik, ezek számos esetben közvetlenül is megfigyelhető
testi reakció formájában jelennek meg (pl. kipirulás, fokozott légzés stb.). Máskor ezeket a vegetatív
idegre
idegrend
ndsze
szeri
ri reakci
reakcióka
ókatt műszer
műszerek
ek segíts
segítségé
égével
vel lehet
lehet kimuta
kimutatni
tni.. Az orvosi
orvosi gya
gyakor
korlat
latban
ban a veg
vegeta
etatív
tív
reakcióknak igen nagy jelentősége van hiszen a beteg panaszait és tüneteit sok esetben ezek a reakciók 
képezik.

A tanulás fogalma

A tanulás az idegrendszerrel bíró élőlények alapvető sajátossága, amelyet röviden így határozhatunk meg: a
tanulás tapasztalatokon alapuló tartós viselkedésváltozás. Vagyis arról van szó, hogy bizonyos tapasztalatok 
eredményeképp az egyén (vagy élőlény) a jövőben másképp reagál, mint korábban.

A pszichoterápia ugyancsak tanulási folyamat, amelynek eredményeképp a nem kívánatos (inadaptív),

"kóros" viselkedés megváltozik, s az egyén és a környezete szempontjából kedvezőbb viselkedésnek adja át
a helyét.
helyét. A pszichoter
pszichoterápia
ápia egy csoportba sorolható
sorolható más, ugyancsak
ugyancsak a viselkedé
viselkedésválto
sváltoztatás
ztatására
ára törekvő
törekvő
tevékenységekkel (pl. nevelés, rehabilitáció stb.).

Mivel ezek pszichológ

pszichológiai
iai alapelvei
alapelvei közösek,
közösek, ma egyre gyakrabban
gyakrabban "viselkedé
"viselkedés-mód
s-módosító
osító eljárások"
eljárások" néven
foglaljuk őket össze (ismert angol" kifejezése: behaviour modification).

A kóros, inadaptív viselkedések kialakulását nagyon gyakran a tanulási folyamat zavaraként írhatjuk le. Az
emberi
emberi viselk
viselkedé
edéss bon
bonyol
yolult
ult rendsz
rendszeré
erének
nek kialak
kialakulá
ulása
sa hosszú
hosszú tanulá
tanulási
si folyam
folyamat
at eredm
eredmény
énye,
e, amelye
amelyett
szocializációnak nevezünk (tekintettel arra, hogy ez a folyamat társas közegben zajlik le). A lelki- és
személ
személyisé
yiségza
gzavar
varok
ok nag
nagyy része
része a szocial
szocializá
izáció
ció zavara
zavarakén
kéntt is leírha
leírható.
tó. Termés
Természet
zetes,
es, hog
hogyy az ember 
ember 
szocializációjában a családnak döntő jelentősége van (Bagdy, 1977).

Az emberi
emberi viselk
viselkedé
edéss kialaku
kialakulás
lásába
ábann is számol
számolnun
nunkk kell
kell az öröklé
örökléss meghat
meghatáro
ározó
zó szerep
szerepéve
ével.
l. (Az
állatvilágban ez a döntő jelentőségű.) A kutatók álláspontja megoszlik az örökletes és tanulás útján kialakult
viselkedésmódok arányát illetően. Ugyanígy, egyesek a kóros viselkedés kialakulását is döntően örökletesen
meghatározottnak tartják, mások viszont hibás szocializáció eredményének. A múlt század végén, valamint a
század elején az öröklődési elméletek uralkodtak, majd a pszichológia fejlődésével a tanulás szerepe került
előtérbe. Újabban ismét nagyobb szerepet tulajdonítanak az öröklésnek.

12
Fiatal nőbetegem mintegy két éve tartó fokozódó depressziós panaszokkal keresett fel. A kórelőzmény
felvétele során kiderült, hogy a beteg anyja évtizedek óta szinte magatehetetlen, időnként pszichiátriai
osztályon kezelik, betegsége: idillt lefolyású depresszió. Egy ilyen helyzetben szinte eldönthetetlen, hogy a
fiatal beteg depressziójának hátterében milyen szerepet játszik anyja hajlamának átöröklése, és mennyi a
szerepe annak a ténynek, hogy születése pillanatától kezdődően egy depressziós anya légkörét "szívta
magába".

 A tanulás
tanulás alapformái 
alapformái 

A pszichoterápiával, vagy tanácsadással foglalkozó szakemberek számára nélkülözhetetlen, hogy tisztában

legyenek azokkal az elemi folyamatokkal, amelyekkel nap mint nap dolgoznak. Talán szokatlan, hogy lelki
zavarok és problémák megoldására való törekvésünk közben állatkísérletes adatokat sorolunk fel. (Bár csak 
röviden és érintőlegesen). Könyvünkben mindenütt arra törekszünk, hogy segítő hivatásunk gyakorlatát
lehetőség szerint tudományos alapokra helyezzük. Ezért nélkülözhetetlen bizonyos alapfogalmak ismerete.

 A klasszikus
klasszikus kondicioná
kondicionálás
lás

Pavlov
Pavlov nevéhez
nevéhez fűződik
fűződik a tanulás
tanulás ezen elemi formájának
formájának felismerése
felismerése és törvénysze
törvényszerűség
rűségeinek
einek leírása
(Pavlov, 1972). Ennek a tanulási formának alapja a tény, hogy a feltétlen ingerhez (pl. étel íze) többször 
társuló feltételes inger (pl. edénycsörgés) maga is képes kiváltani a feltétlen reakciót (nyálelválasztás).
Pavlov
Pavlov kutyák
kutyákon
on vég
végezt
eztee kísér
kísérlete
leteit,
it, s megáll
megállapít
apított
otta,
a, hog
hogyy a kon
kondic
dicion
ionálá
áláss feltét
feltétele
eleinek
inek megfel
megfelelő
elő
módosításával az állatokon "neurózishoz" hasonló viselkedést elő lehet idézni.

A kondicionálás létrejöttének alapfeltétele tehát a kellő számú ismétlés. Ha a kapcsolat kialakult, a reakció
egy ideig megmarad akkor is, ha megerősítés nem következik be. (Tehát az edénycsörgést nem követi
étkezés.) Egy idő után azonban megerősítés híján a kapcsolat kialszik. Ez a kioltás, extinkció jelensége.

A feltételes
feltételes ingerhez hasonló ingerek is képesek
képesek a tanult
tanult reakció
reakció kiváltásár
kiváltásáraa (pl. edénycsörgés
edénycsörgéshez
hez hasonló
hasonló
zajok). Minél távolabb esik az inger az eredetitől, annál kevésbé valószínű, hogy ez bekövetkezik. Az inger-
generalizáció mértéke számos tényezőtől függ. A generalizációval ellentétes jelenség a diszkrimináció: a
feltételes inger és ettől eltérő ingerek megkülönböztetésének képessége.

Vitato
Vitatott
tt kérdés
kérdés,, milyen
milyen mérték
mértékben
ben játszi
játszikk szerep
szerepet
et a klassz
klassziku
ikuss kon
kondic
dicion
ionálá
áláss az emberi
emberi viselk
viselkedé
edéss
kialakulásá
kialakulásában.
ban. Valószínű
Valószínű,, hogy szerepe viszonylag
viszonylag csekély, szemben
szemben más tanulási
tanulási formákkal
formákkal.. Kóros
Kóros
állapotokban azonban megnő a klasszikus kondicionálás szerepe. Pl. pánikállapotok kiváltásának valamely
testi érzés lehet a feltételes ingere (pl. erőteljesebb szívdobogás, kézzsibbadás stb.) (Kopp, 1985). Számos
adat szól amellett, hogy neurotikus egyéneknél feltételes kapcsolatok könnyebben kialakulnak és ezek 
nehezebben olthatok ki. Egyesek ezzel magyarázzák a fóbiák kialakulását. A fóbiás viselkedés, ha létrejött,
kioltással szemben rendkívül ellenálló. Gondoljunk pl. egy baleset következtében létrejövő közlekedési
fóbiára. Egyszeri társítás (amely természetesen rendkívül intenzív "ingert" jelent) elég ahhoz, hogy tartós
viselkedésváltozás jöjjön létre, amely megmarad, jóllehet további "megerősítés" nem jön létre.

A generalizáció jelensége ugyancsak fontos szerepet játszik a kóros viselkedés kialakulásában. Ez azt jelenti,
hogyy az ingerh
hog ingerhely
elyzet
zetek
ek egy
egyre
re széles
szélesebb
ebb köre
köre képképes
es kivált
kiváltani
ani ugyan
ugyanazt
azt a kóros
kóros reakc
reakciót
iót (pl.
(pl. fóbiás
fóbiás
 pánikrosszullétet). Gondoljunk arra, hogy egy fóbiás beteg először például az autóbuszon lesz rosszul. Ettől
kezdve nem száll buszra, de villamosra még igen. Majd a villamoson is rosszullét fogja el, ezért a
továbbiakban a villamost is elkerüli. Ez így megy a többi járművel is, végül már elég, ha az utcára kimegy,
máris rosszullét fogja el. Vagyis az inger (amely kezdetben az autóbusz volt), generalizálódott. Nem csupán
az inger,
inger, hanem a reakció
reakció is generalizá
generalizálódhat
lódhat:: a rosszullé
rosszullétt eleinte
eleinte múló rossz közérzet lehet, később pedig
ájulásra vezető pánikállapot alakulhat ki.

A gen
genera
eralizá
lizálód
lódásn
ásnak
ak külön
különös
ös jelent
jelentősé
ősége
ge van a verbál
verbális
is viselk
viselkedé
edéss terüle
területén
tén.. Erről
Erről részle
részletes
tesebb
ebben
en a
Pszichoterápia hatásmechanizmusa c. fejezetben beszélünk. Ez esetben a "kognitív térben" megvalósuló
generalizációról van szó. Ha a fogalmak közötti kapcsolatokat képletesen "térnek" fogjuk fel, e hálózatban
vannak kitüntetett, "begyakorolt" pályák, amelyek un. kognitív struktúrákat alkotnak. A generalizáció e
 pályák mentén valósulhat meg.

Kényszeres betegeknél gyakran figyelhetjük meg a nyelvi, szemantikai generalizáció jelenségét. Mosakodási

13
kényszerben szenvedő betegünk eleinte csak "tisztátalan" tárgyakkal való érintkezés után végezte rituális
mosakodásá
mosakodását.t. Majd a "tisztátalan
"tisztátalan"" fogalma
fogalma a színesbőrű
színesbőrű ember fogaiméval
fogaiméval társult. (Ennek jól megfogható
megfogható
érze
érzelm
lmii hátte
háttere
re volt
volt:: balu
balull sike
sikerü
rült
lt kapcs
kapcsol
olat
at egy
egy afri
afrika
kaii férf
férfiv
ival
al.)
.) Ké
Kézm
zmos
osás
ás köve
követk
tkez
ezet
ettt mind
minden
en
színesbőrűvel való kézfogás után. Később már egy színesbőrű meglátása is elég volt ehhez. Végül akkor is
mosakodásba kezdett, ha gondolataiban ötlött fel egy színesbőrű képe. . .

A generalizáci
generalizációó jelensége
jelensége különösen
különösen fontos
fontos szerepet
szerepet játszik
játszik a lelki zavarok hátterében.
hátterében. Részét
Részét képezi
képezi
azoknak a gondolkodási zavaroknak, amelyek eredményeképp un. patológiás, vagy diszfunkcionális kognitív
sémák aktiválódnak.

Pl. egy depressziós beteg ilyen kognitív sémája: "én egy ügyefogyott szerencsétlen vagyok". Ha most ez a
személy reggel leejti a kávéscsészét valami hasonlót mond magának: "íme milyen szerencsétlen vagyok, ez
is csak
csak velem
velem történ
történhet
het."
." Vag
Vagyis
yis számár
számáraa egy egy
egysze
szeri
ri esemén
eseményy általán
általános
os törvén
törvényt
yt jelent
jelent.. A nye
nyelvi
lvi,,
szem
szemanantik
tikai
ai gene
general
ralizá
izáció
ció lény
lényeg
egéb
ében
en jele
jelent
ntés
ésvá
vált
ltoz
ozás
ás,, az egyé
egyénn szám
számár
áraa vala
valame
mely
ly esem
esemén
ényy
 jelentéstartománya kibővül.

A terápiás
terápiás folyamat
folyamat a generalizá
generalizációval
cióval ellentétes
ellentétes irányú.
irányú. Az egyén diszkrimináció
diszkriminációss készségé
készségétt próbálja
próbálja
fejleszteni. A gyógyító beszélgetés (GYB) során a terapeuta visszajelzései a páciens által elmondottak 
árnyaltabb értelmezését teszik lehetővé. A generalizáció következtében az egyén belső tartalmai, attitűdjei,
"rárakódnak" a kívülről jövő információra. A jel értelmezésében szétválaszthatatlanul összefonódik a külső
"hír" és a belső beállítódás, így válik lehetségessé, hogy a betegek - súlyos esetben – azt látnak bele a
világba, amit "akarnak" (lásd a fenti példát). A terápia során ismét különválik a külső jelzés és a belső
tartalom.

 Kivonat egy terápiás

terápiás beszélgetésből:
beszélgetésből:

 Beteg: Nem sikerült

sikerült a vizsgám.
vizsgám. De hisz nekem
nekem semmi
semmi sem
sem sikerül.
sikerül. Abbahag
Abbahagyom,
yom, felesleges.
felesleges.

Terapeuta: Nem sikerült a vizsgája, és most úgy érzi, önnek semmi sem sikerül, így arra gondol, nincs értelme
 folytatni.

 Beteg: Igen. El vagyok keseredve.

keseredve. Nem
Nem látok kiutat. Nagyon letört ez az esemény.
esemény.

Terapeuta: A vizsgakudarc elkeseríti. Most az egész életét kudarcnak érzi. Sőt, jövőjét is sötéten látja.

 Beteg: így valahogy.

valahogy. Pedig
Pedig hát egy vizsga
vizsga még nem olyan nagy ügy. Ha
Ha kudarc ér
ér mindent sötétebbe
sötétebbenn látok. A
többi vizsgám szerencsére sikerült. . .

A rövid kivonatból jól követhető, hogy a beszélgetés során diszkrimináló folyamat indul meg. A terapeuta az
általános törvényszerűség helyett az itt és most jelenségek felé irányítja a figyelmet.

A klasszikus kondicionálás törvényszerűségeit különösen a viselkedésterápiák területén alkalmazzák. Izolált,

 jól körülírt viselkedészavarok (pl. szexuális devianciák) kezelésénél a feltételes reflexes társításoknak 
kiemelt jelentősége van. Más esetben viselkedésdeficitek kezelésében alkalmazzuk a kondicionálás elveit. A
szociális készségek fejlesztésénél például a kívánt magatartást annyiszor gyakoroltatjuk, amíg az teljesen
automatikussá válik (mint a színészek szereptanulása).

 Az instrumentális
instrumentális tanulás

A tanulásnak ez a módja az emberi viselkedés kialakulásában sokkal nagyobb szerepet játszik, mint a
Pavlov-féle kondicionálás.

Instrumen
Instrumentális
tális tanulás
tanulás jön létre akkor,
akkor, ha valamely
valamely viselkedé
viselkedéss az egyén szempontjából
szempontjából célirányos
célirányosnak 
nak 
 bizonyul, azaz eredményre vezet. Ez az eredmény (instrumentum) mint megerősítő, az előtte létrejövő
viselkedést "megerősíti", azaz annak jövőben valószínűségét növeli.

Thorndike (1913) klasszikus kísérlete jól megvilágítja ezt a törvényszerűséget. Az éhes macakának ketrece
mellé helyezünk
helyezünk egy halat.
halat. A ketrec egy billentyűvel
billentyűvel belülről
belülről nyitható.
nyitható. A macska
macska izgatottan
izgatottan mozog fel- és

14
alá. Egyszer, véletlenül megnyomja a billentyűt. Az ajtó kinyílik és a táplálékhoz jut. Ha a kísérletet többször 
megismételjük, azt látjuk, hogy a macska rendezetlen mozgása egyre inkább a billentyű köré koncentrálódik,
egyre hamarabb következik be a megfelelő mozdulat. Végül, 18-20 ismétlés után az állat megtanulja, hogy
mit kell tennie ahhoz, hogy táplálékhoz jusson.

Az instrumentális tanulásnál tehát nem feltételes és feltétlen inger közötti kapcsolat, hanem valamely
viselkedés és a feltétlen inger (azaz jutalom, vagy megerősítés) közti kapcsolat alakul ki.

A "jutalom" értékű inger, általánosítva, bármely viselkedés lehet, amelynek valószínűsége nagyobb, mint az
előtte lévő viselkedés, így egy kevésbé valószínű viselkedést a rákövetkező valószínűbb megerősíteni, azaz
megje
megjelelené
nési
si való
valósz
szín
ínűs
űség
égét
ét foko
fokozn
znii képe
képes.
s. Ez a Prem
Premacack-
k-fé
féle
le elv
elv (Pre
(Prema
mack
ck,, 1971
1971),
), amel
amelyn
ynek 
ek 
viselkedésmódosító eljárásokban nagy jelentősége van.

A pszichoter
pszichoterápia
ápia során a megerősíté
megerősítéss elvét számtalan változatban
változatban alkalmazzuk
alkalmazzuk.. Mindenekelő
Mindenekelőtttt le kell
szögezni, hogy ez a törvény a verbális viselkedésre is érvényes. Emberi viszonyok között az instrumentális
kondici
kon dicioná
onálás
lás dön
döntőe
tőenn a kommun
kommunikác
ikáció
ió útján
útján érvén
érvényes
yesül.
ül. Ané
Anélkü
lkül,
l, hog
hogyy itt részle
részletek
tekbe
be mennén
mennénk,k,
megemlítjük, hogy a segítő kapcsolatokban eleve érvényesül egy instrumentális szabály: a terapeutának 
valamely "ideális" elképzelése van arról, hogy kliense számára mi lenne a megfelelő viselkedés. A kliensnek 
ez-irányba mutató megnyilvánulásait a terapeuta ezen ideálkép értelmében öntudatlanul is megerősíti. A
gyógyító beszélgetés során az instrumentális kondicionálás számos formában érvényesül, s ezekről a későbbi
fejezetekben még bőven lesz szó.

Egyes pszichoterápiás módszerek kifejezetten a pozitív megerősítésre épülnek. E módszereket itt részletesen
nem tárgyaljuk, mivel többségük a viselkedésterápiák csoportjába tartozik (könyvünkre utalunk, Tringer,
Mórotz
Mórotz,, 1985)
1985).. A progra
programoz
mozott
ott ön-jut
ön-jutalm
almazá
azásna
snakk jelent
jelentős
ős szerep
szerepee van az ún.
ún. önk
önkont
ontrol
rolll módsze
módszerek 
rek 
alkalmazásánál is. Ez esetben a kliens terapeutája segítségével -önmaga hajtja végre a terápiás programot, s
egy-egy sikeres részfeladatot követően ugyancsak program keretében önmagát jutalmazza, megerősíti (pl.
valami
valami ételle
étellel,
l, szórak
szórakozá
ozássa
ssall stb.).
stb.). Nem szüks
szüksége
éges,
s, hog
hogyy a kívánt
kívánt viselk
viselkedé
edést
st minden
minden alkalo
alkalomma
mmall
megerősítés kövesse. Sőt, a viselkedés erősebben rögzül akkor, ha a jutalom intermittáló jellegű. Ezt az elvet
a pszichoterápiában is alkalmazhatjuk.

 Averzív kondicionálás
kondicionálás

Lényegében az instrumentális tanulás egy alfajáról van szó: a kudarcra, negatív "megerősítésre" vezető
cselekvés gátlás alá kerül, jövőbe valószínűsége csökken. Az idegrendszerrel bíró élőlények viselkedésének 
egyik legfőbb szervezője
szervezője az a rendszer
rendszer,, amely a veszélyes,
veszélyes, fájdalmas,
fájdalmas, ártalmas
ártalmas helyzetek
helyzetek elkerülésére
elkerülésére
készteti az adott egyedet. A lét fenntartása szempontjából az ún. elkerülő-menekülő viselkedést szervező
idegi struktúrák ezért gátlás alá helyezik az előbbi, jutalomra érzékeny (úgynevezett appetens viselkedést
szervező) struktúrákat. Érthető ennek a jelentősége: a nyúlnak a kóbor kutya közeledtére akkor is menekülnie
kell, ha éppen kedvenc káposztáját fogyasztja.

Embernél az averzív kondicionálás a büntetés tanulmányozásában játszik szerepet. Averzív jellegű lehet
valamely inger, de ugyanígy hat a várt jutalom elmaradása is (frusztráció). Még ma sem lezárt kérdés, milyen
 jelentősége van a büntetésnek a nevelés, a szocializáció során. Az nyilvánvaló, hogy a kizárólag büntetéssel
történő nevelés súlyos személyiségzavarokat eredményez. Neurotikus betegeink élettörténetében gyakran
találunk olyan adatokat, amelyek a büntető nevelés túlzó, következetlen alkalmazására utalnak. A kérdés
részleteibe nem bocsátkozunk, Ranschburg munkáira utalunk (Ranschburg, 1984). Az averzív kondicionálás
során az állat megtanulja,
megtanulja, milyen ingerek
ingerek jelzik előre a fájdalmas
fájdalmas vagy ártalmas
ártalmas esemény
esemény bekövetkeztét,
bekövetkeztét, s
 pár társítás után már ezekre az előjelző ingerekre reagál, és menekül, vagy az ártalmat elhárítja, mielőtt az
 bekövetkeznék. Ugyancsak megtanulja az állat, melyek azok az ingerek, amelyek a veszély elmúltát, vagy
távollétét jelzik. Ezek az ún. biztonsági szignálok.

Az averzív ingerre bekövetkező viselkedés két formája a menekülés vagy támadás. Valószínű, hogy ez a két
mechanizmus képezi az emberi szorongás illetve agresszió idegélettani alapját is.

Az averzív kondicionálás törvényszerűségeinek a kóros emberi megnyilvánulások kialakulásában is jelentős

szerepe van. A fóbiás viselkedés úgy értelmezhető, mint egy olyan rendszer, amelyet az averzív struktúrák 
vezérelnek. A fóbiás egyén úgy viselkedik, mint aki ténylegesen veszélyben van, a veszély forrása azonban

15
irracionális mind a beteg, mind környezete számára. Mintha veszélyt jelző mechanizmusai túl érzékenyre
lennének beállítva. Többször utaltunk már arra, hogy egyes kóros emberi viselkedésminták sok szempontból
hasonlítanak a fejlettebb állatok egyik-másik megnyilvánulásához.

A fóbiások
fóbiások térben
térben való mozgása az állatok
állatok territoriál
territoriális
is viselkedé
viselkedésével
sével analóg. Az állat saját területén
területén belül
 biztonságban van, azon kívül a félelem számos jelét mutatja. Ugyanaz az ellenfél, amelyet területén belül
megtámad, a területen kívül félelmet és menekülést vált ki. A saját territóriumot különféle "jelek" határolják 
körül. Ezek jelentősége olyan, mint a biztonsági szignáloké (pl. egyes állatok vizeletükkel határolják körül
területüket).

A fóbiás egyén "tere" természetesen részben szimbolikus, részben a modern társadalmi élet struktúráit követi
(így beszélünk közlekedési, magassági, zártsági fóbiákról). A biztonsági szignáloknak itt is nagy szerepe
van. A fóbiás anya pl. ki mer menni az utcára, 4-5 éves kisfia kíséretében. Nyilván nem a gyermek nyújtotta
valódi biztonságról van szó, hanem a gyermek "biztonsági szignál" szerepéről. A nagy, strukturálatlan tér 
szorongást kelt. Kísérletet végeztek rókával: nagy rét közepére "ejtették le", ahol még egy bokor sem volt. A
róka a pánik minden jelét mutatva rohangált össze-vissza. Az a gyanúnk, hogy az ember számára a kevéssé
strukturált "kognitív tér" is ilyen félelemkeltő lehet. Védekezésül az egyén erősen rögzített, irracionális
strukt
struktúrá
úrákat
kat épít
épít ki. így teszne
tesznekk pl. a kén
kénysz
yszern
erneur
euroti
otikus
kusok,
ok, akik
akik csak
csak kijelöl
kijelöltt asszoc
asszociáci
iációs
ós pályáko
pályákonn
gondolkod
gond olkodnak,
nak, élesen elhatárolt,
elhatárolt, egymásba át nem folyó gond gondolati
olati és viselkedé
viselkedésbeli
sbeli egységek szerint
szervezik életüket. A lelki betegek nagy részénél az idegrendszer averzív struktúráinak működése uralkodik 
el. Ez szubjektíve állandó, vagy gyakori szenvedés élményében ölt testet. Mintha a modern embernek - minél
távolabb van a természettől - annál több veszéllyel kellene szembenéznie. Pedig éppen
épp en fordítva gondolnánk.

Az averzív - büntető kondicionálás elvét a terápiában csak ritkán alkalmazzuk. A viselkedésterápiák egyes
formáinál
formáinál jön szóba büntető ingerek
ingerek társítása
társítása a nemkívánt
nemkívánt viselkedés
viselkedéshez
hez (pl. alkoholizmus,
alkoholizmus, szexuális
szexuális
devianciák).

A gyógyító beszélgetést olyan egyéneknél alkalmazzuk, akik éppen a "büntető idegrendszeri struktúrák"
uralma alatt állnak. így a terápiás megközelítésben negatív visszajelzést csak kivételesen alkalmazunk, ez
esetben is csak inkább csak olyan módon, hogy nem reagálunk megerősítő módon akkor, amikor a kliens ezt
elvárná.

A modell-tanulás

Miller és Dollard (1971) írta le először a tanulásnak azt a formáját, amely a "tanuló" számára jelentős
modell-személyek viselkedésének átvételével, leutánzásával jár. A tanulásnak ez a módja külön megerősítő,
 jutalom nélkül is létrejön, illetve az utánzott személlyel való "azonosulás" önmaga lehet a megerősítő. Az
utánzott
utánzott személy
személy cselekede
cselekedeteinek
teinek sikere az utánzónál
utánzónál is megerősítő
megerősítő hatású (ún. vikariáló megerősítés).
megerősítés).
Való
Va lósz
színű
ínűle
legg az után
utánzá
záso
soss tanu
tanulá
láss ered
eredmé
mény
nye,
e, hogy
hogy a gyer
gyerme
mekk szül
szülein
einek
ek,, taná
tanára
rain
inak
ak sokf
sokfél
élee
magatartásmintáját átveszi. A "tiszta apja", "tiszta anyja" kifejezések nem elsősorban külső hasonlóságra
utalnak, hanem a viselkedés, a beszéd egy-egy jellegzetes fordulatára.

A lélekgyógyászati irodalom keveset foglalkozik az utánzásos tanulásnak a terápiában játszott, szerepével.

Pedig nyilvánvaló, hogy a terápiás helyzet számos lehetőséget nyújt arra, hogy a kliens magatartásmintákat
vegyen át. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a viselkedés repertoár betegeink jelentős részénél
hiányos.

Egy intell
intellige
igens
ns betege
betegemné
mnéll feltűn
feltűnt,
t, hog
hogyy szobám
szobámból
ból való
való távozá
távozásko
skorr rendsz
rendszere
eresen
sen megáll
megáll az ajtóba
ajtóban,
n,
tébláb
téblábol,
ol, topor
toporog,
og, még beleke
belekezd
zd valami
valami témába
témába,, kinyitj
kinyitjaa az ajtót,
ajtót, majd
majd vissza
visszacsu
csukja
kja,, s csak
csak hossz
hosszúú
 bizonytalankodás után, félszegen távozik. Egyszer aztán, kérdésemre válaszolva elmondta, hogy fogalma
sincs arról, hogyan kell valahonnan elbúcsúzni, miként kell elköszönni valakitől. Ez annyira megoldhatatlan
 probléma számra, hogy inkább húzza-halasztja a búcsú pillanatát, hátha történik közben valami, ami zavarát
feloldja. Könnyen elképzelhetjük, hogy milyen viselkedésbeli "éhség" áll fönn ilyen helyzetben.

A terapeuta esetleg nem is gondol arra, hogy páciense megfigyeli, leutánozza, mint gyermek a tanárait.
Betegemnél ezt követően természetesen szituációgyakorlatokat végeztünk, s a különféle helyzetekben való
elköszönést gyakoroltuk. Valószínű, hogy az utánzásnak nagyobb jelentősége van a segítő kapcsolatokban,
mint gondolnánk. A terapeuta, tanácsadó akarva-akaratlan, modell-személlyé válik. Mindannyian hordozunk 

16
 magunkban olyan, másoktól átvett viselkedést, véleményt, gondolatot, amelyről tudjuk, hogy kitől származik 
(a "már apám is azt mondta. . . " típusú mondatok utalnak pl. erre). Nyilvánvalóan jóval több az,
a z, amiről nincs
közvetlen tudomásunk. Kimutatott tény, hogy egy hosszabb terápiát követően a terapeuta és páciensének 
kifejezésmódjai egymáshoz közelítenek. Ismert anekdotikus adat, hogy pszichoanalitikus kezelés során a
 beteg analitikus kifejezéseket kezd használni. Ne felejtsük: a terápia is tanulási folyamat. E tanulás során
arra törekszünk, hogy kliensünk új látásmódra tegyen szert, képes legyen önmagát és világát az eddigiektől
eltérő módon szemlélni.

A modell-tanulásról elmondottak rávilágítanak arra a szakmai-etikai felelősségre, amellyel a segítő hivatások 

területén
területén számolnunk
számolnunk kell. Bár sokan szkeptikus
szkeptikusak
ak a lélekgyógyá
lélekgyógyászat
szat és a pszichológ
pszichológiaia módszere
módszereinek 
inek 
hatékonyságát illetően, tényként kell elfogadnunk, hogy az emberi viselkedés módosításában, alakításában
hatékony módszerekkel
módszerekkel rendelkezünk. A változás iránya azonban olyan kérdés,
kérdés, amely nem nélkülözheti az
ember lényegére,
lényegére, erkölcsi
erkölcsi mivoltára
mivoltára vonatkozó
vonatkozó alapvető
alapvető kérdések
kérdések megválaszo
megválaszolását
lását.. A segítő
segítő hivatások 
hivatások 
képviselője nem kerülheti el azt a feladatot, hogy önmagának választ adjon olyan kérdésekre, mint pl. mi
értelme az életemnek, miért kell erkölcsösnek lennem stb. Természetesen nem arról van szó, hogy klienseink 
nézeteit e téren befolyásoljuk. Arról, hogy mi, esetenkénti "modellek" az élet ezen alapvető kérdéseire saját,
egyéni választ adunk, e kérdések megválaszolásának sokszor keserves feladatát elvégeztük.

A segítő kapcsolat igen intenzív koncentrált tanulási helyzet. Ivey és Simek-Downing (1980) erre mutatnak 
rá egy helyen, a következő meggondolással: egy átlagnál hosszabb, intenzívebb pszichoterápia mondjuk 3
órából áll és ez mondjuk fél évig tart. Egy fél év alatt azonban hány órát él meg a beteg? Mennyi más
információ éri ezalatt? És mégis, a csekély 3 órának nemegyszer életsorsot meghatározó jelentősége van!

A GYB elméle
elméleti
ti megala
megalapoz
pozásá
ásához
hoz a modern
modern pszich
pszicholi
olingv
ngviszt
isztikai
ikai kutatá
kutatások
sok is sokat
sokat ígérő
ígérő adatok
adatokat
at
szolgáltatnak. E kutatások gyakorlatba való átültetése még a jövő feladata.

17
 A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS KOMMUNIKÁCIÓELMÉLETI
KOMMUNIKÁCIÓELMÉLETI ALAPJAI

A pszichoterápia gyógyító célú beavatkozás közvetlen emberi kommunikáció segítségével.

Eszközünk a kommunikáció, elengedhetetlen tehát, hogy alapvető fogalmakkal és törvényszerűségekkel

megismerkedjünk. Közvetlen emberi kommunikációról beszélünk, bár a segítő hivatások egyes területein a
közvetett kommunikáció lehetséges csupán (telefonszolgálatok, levelezési tanácsadás stb.). Ezek speciális
 problémákat vetnek fel, amelyekkel itt nem foglalkozunk.
foglalkozunk.

 A kommunikációr
kommunikációról
ól általában
általában

 A kommun
kommuniká
ikáció
ció inform
információ
ációkk tovább
továbbítá
ítása
sa és egy
egység
séges
es jelren
jelrendsz
dszer
er szerin
szerinti
ti dek
dekódo
ódolás
lása.
a. Az emberi
emberi
kommunikáció egyik sajátossága, hogy a közölt és a dekódolt (felfogott) információk mennyisége között
 jelentős különbség van. Egyesek szerint a közölt információnak csak mintegy tizedét fogjuk fel. Sőt, a közlő
fél is így van: az általa közölt információmennyiség nagyobb része számára sem tudatosul. A segítő
kapcsolat lényegét ebben is megfogalmazhatjuk: a szakember, képzettségénél fogva olyan információk 
dekódolására is képes, amelyek a kommunikációs folyamat során általában rejtve maradnak. A terapeuta a
fenti
fenti minteg
mintegyy 1 %-nál
%-nál jóval
jóval nag
nagyob
yobbb inform
információ
ációmen
mennyi
nyiség
ség dek
dekódo
ódolás
lására
ára kép
képes,
es, és azt klien
kliensén
sének 
ek 
visszajelezve, őt önismeretének magasabb szintjére juttatja. A segítő kapcsolatra való képzés feladata ebben
a megfogalmazásban tehát nem más, mint a rejtett közlések olvasásában való jártasság megszerzése.

Kommunikáció, azaz információcsere gépek között is létrejöhet. Az emberi kommunikáció részben biológiai
örökletes adottságokon alapul, nagyobbrészt azonban a szocializáció során fejlődik ki. A biológiai alapok 
tanulmányo
tanulmányozásáb
zásában
an az etológia
etológia ismeretei
ismeretei nélkülözh
nélkülözhetetle
etetlenek.
nek. Közismert
Közismert,, hogy az állatok
állatok jelrendsze
jelrendszere
re
 jelentős szerepet játszik az egyed és a faj fenntartásában. Az állatok jelrendszere
j elrendszere analógiás jellegű (mint az
embernél a nem verbális csatorna jelei). A majmok jelrendszere 5-6 féle elkülöníthető egységből áll, ezek az
adott hang különféle minőségeiből fakadnak (hangszín, hangerő). Az állatoknak az emberi szóképekhez
hasonló jelrendszere nincs.

A kommunikációval kapcsolatban egy pár fogalmat meg kell ismernünk hisz ezek a gyógyító beszélgetésnek 
is alapját képezik.

A kommunikáció szükségszerűsége, vagy kommunikációs kényszer eleve azt jelenti, hogy társas közegben
nem lehet nem kommunikálni. A kommunikációról való teljes lemondás is közlést jelent. Ugyancsak közlés
értékű, ha egy közlési csatornát torlaszolunk el (pl. teljesen merev arccal, tehát a mimikái csatorna gátlásával
közlünk valamit kollégánkkal: az illető ezt haragnak, vagy valamilyen más, különleges lelki állapotnak fogja
tulajdo
tulajdonít
nítani)
ani).. A látszó
látszólag
lagos
os kommun
kommuniká ikáció
ció hiány,
hiány, hossza
hosszabb
bb szünet
szünet különö
különöss jelent
jelentősé
őségge
ggell bírhat
bírhat a
 pszichoterápiás beszélgetés során. Igazában tehát ez sem közlésnélküliség. Az adott helyzetben átlagosan
elvárható kommunikatív viselkedést szigorú szabályok írják elő, s az ettől való eltérés feszültséget, haragot
vagy szorongást vált ki. Gondoljunk pl. arra, hogy egy vasúti kupéban többen utaznak, de mindenki
csendb
csendben
en van
van.. Majd
Majd belép
belép valaki
valaki,, s erőlte
erőltetet
tetten
ten próbál
próbál beszél
beszélget
getést
ést beind
beindítan
ítani.
i. Vag
Vagyy pl. elmegy
elmegy a
 pszichológushoz valaki, hosszú perceken keresztül kínosan hallgatnak, mert a szakember úgy véli, "nem
szabad
szabad beavat
beavatkoz
koznia
nia".
". Különö
Különösen
sen szigor
szigorúú szabál
szabályok
yok határo
határozz
zzaa meg a tekint
tekintetv
etvált
áltás
ás időtar
időtartam
tamát
át és
gyakoriság.

A freudi hagyományokat követő pszichoterápiás irányzatokban nagy hangsúlyt kapott a non-direktivitás

elve.
elve. A terape
terapeuta
uta tehát
tehát betegé
betegétt semmil
semmilyen
yen von
vonatk
atkozá
ozásba
sbann nem irányíirányítja
tja,, han
hanem
em teljese
teljesenn az ő lelki
lelki
folyamataira hagyatkozik. Freud - mint tudjuk - a fekvő beteg feje mögé ült, s így a tekintetváltást és a
mimikai
mimikai megnyi
megnyilválvánu
nulás
lásoka
okatt is kikapc
kikapcsol
solta
ta (ún.
(ún. klassz
klassziku
ikuss analit
analitiku
ikuss helyze
helyzet).
t). Rog
Rogers
ers és iskolá
iskolája
ja is
hangsú
han gsúlyo
lyozz
zza,
a, hog
hogyy a terápiá
terápiáss kommun
kommunikáikáció
ció a klien
klienss belső
belső törvén
törvénysz
yszerű
erűség
ségei
ei szerin
szerintt folyjék
folyjék.. A
lélekgyógyászat gyakorlatában a non-direktivitás eleve gyakran eltorzul és "non-kommunikáció" lesz belőle.
Sok szakember úgy véli, leginkább akkor kerülheti el a "direktivitás" veszélyét, ha összes közlési csatornáját
leblokkolja. A terápiás csoport vezetője pl. szótlanul, szemét lesütve, merev arccal ül a körben, s várja, hogy
a növekvő feszültség valakit majd csak szólásra bír. Serdülőkorú betegem azért hagyta ott előző orvosát,
mert
mert nem
nem bírt
bírtaa tová
tovább
bb,, hogy
hogy mind
minden
en 45 perc
percbő
bőll fél
fél óra
óra fesz
feszül
ültt hall
hallga
gatá
táss
ssal
al telt
telt el.
el. A téve
tévese
senn nem
nem
kommunikác
kommunikációkéniókéntt értelmezett
értelmezett non-direkti
non-direktivitás
vitás mégiscsak
mégiscsak közlés
közlés a beteg számára.számára. Jelentése
Jelentése azonban
azonban
egés
egésze
zenn más,
más, mintmint a szakszakem
embe
berr szám
számár
ára.
a. A hoss
hosszú
zú hall
hallga
gatá
tást
st a bete
betege
gekk a legk
legkül
ülön
önfé
félé
lébb
bb módo
módonn
értelmezhetik. A terapeuta kommunikációjának visszafogásával keltett szorongás, amely a dinamikusan

18
vezetett csoportokban gyakorta alkalmazott eszköz, kétélű fegyver, s csak gyakorlott szakember kezébe való.

A kommunikáció többcsatornás jellege azt jelenti, hogy közléseink egyszerre, párhuzamosan, több csatornán
valósulna
valósulnakk meg. Pl. beszélünk
beszélünk,, közb
közben
en gesztikul
gesztikulálunk,
álunk, arckifejezésün
arckifejezésünkk változik
változik stb. Még az írott közlés is
többcsatornás jellegű, mivel a nyelvi anyagon túlmenően a szófűzés, a mondatszerkesztés, saját kifejezések,
a szövegkörnyezet további információkat hordoz. Kognitív lélektani megközelítésben hozzátehetjük, hogy a
szöveg mögött állandó jellegű beállítódások, ún. kognitív sémák is felismerhetők. Hangszalagra felvett
szöveg
szövegek
ek már az ún.ún. vok
vokális
ális csator
csatorna
na üzenet
üzeneteit
eit is hordoz
hordozzák
zák (hangs
(hangszín
zín,, han
hangsú
gsúly
ly stb.)
stb.) Ug
Ugyan
yanezz
ezzel
el a
lehetőséggel rendelkezik a telefonsegélyszolgálatokban dolgozó szakember is.

A kommunikáció többszintű. Ezen azt értjük, hogy a közlés tartalmi és viszony-mozzanatokat hordoz.
 Nemcsak közlünk valamit, hanem a partnerhez fűződő viszonyunkat is kifejezzük. (Másként a
munkatá
munkatársrsain
ainkka
kkal,
l, felett
felettese
eseink
inkkel
kel,, család
családtag
tagjain
jainkka
kkal,
l, vag
vagyy egy kellem
kellemetl
etlenk
enkedő
edő csavar
csavargóv
góval)
al).. A
viszonyköz
viszonyközlések
lések elsősorban
elsősorban a nem verbális
verbális csatornák
csatornákon
on jelennek
jelennek meg, de a szóhaszn
szóhasználatban
álatban is kifejezésre
kifejezésre
 jutnak. A segítő kapcsolatban a viszony folyamatos fejlődését a közlések jellege is követi. A terapeuta
elősegítheti a bizalmas viszony alakulását azzal, hogy gazdagon él a bizalmat, melegséget, elfogadást
kifejező jelzésekkel (tekintet, mosoly, hangsúly stb.).

A kommunikáció tagoltsága azt jelenti, hogy a közlés nem valami egyenletes, végtelen folyam, hanem
kisebb-nagyobb egységekre tagolódik. Ilyen egység a mondat, de ennél kisebb és nagyobb egységek is
vannak. (Ezekkel a kérdésekkel részletesen a pszicholingvisztika foglalkozik lélektani szempontból.) A
 beszéd tagoltságának a kórlélektanban is nagy jelentősége van. Egyes betegek tagolatlanul árasztják 
magukból
magukból a közlendőke
közlendőket,t, mások beszéde széttörede
széttöredezett,
zett, logikátlan
logikátlan egységekr
egységekree bomlik.
bomlik. Legsúlyosab
Legsúlyosabbb
formája ennek a parafréniában szenvedő betegek primer inkoherenciája, ahol a széttöredezett gondolati
egységek között kapcsolat alig ismerhető fel. Ha a beszéd lelki folyamatok tükre, akkor a jól strukturált
 beszéd jól strukturált lelket takar. Lelki szenvedéseik miatt gyötrődő pácienseinknél gyakorta ennek a
struktúrának kisebb-nagyobb mértékű hiányát észleljük. A szenvedés, mint tengerár, elmossa a homokos part
szél által épített finom szerkezetét. A beteg önti panaszait, áradnak a jajszavak. Szenvedésében képtelen arra,
hogy figyelmét partnerére
partnerére irányítsa,
irányítsa, a terapeuta
terapeuta megnyilatkozás
megnyilatkozásaiai elsuhanna
elsuhannakk mellette
mellette anélkül,
anélkül, hogy a
 panaszáradatot megakasztanák. A nyelv és a lelki folyamatok zavarainak egyik leggyakoribb jele, amikor az
egyén képtelenné válik párbeszéd, dialógus folytatására, s a beszéde egyre inkább monológ jelleget ölt.
Mindannyian ismerünk embereket, akikkel csak addig lehet "beszélgetni", amíg ők beszélnek. A lelki
zavarok által monológgá torzult beszéd struktúrájának helyreállítása azt jelenti, hogy a személy újra képessé
válik a dialógusra. Hiszen a beszéd legtermészetesebb struktúráját a közlés-viszontközlés egységei adják. A
terá
terápiá
piáss dial
dialóg
ógus
us külö
különl
nleg
eges
essé
sége
ge abba
abbann áll,
áll, hogy
hogy a tera
terape
peut
utaa visz
viszon
ont-
t-kö
közl
zlés
ésee is a pácie
páciens
ns sajá
sajátt
megnyilvánulása, annak visszatükröződése. A terápiás dialógus így a páciensnek önmagával folytatott, de
most már strukturált dialógusa lesz. Terapeuta: helyettes "információfeldolgozó".

Az a terapeuta,
terapeuta, aki a tévesen
tévesen értelmezet
értelmezettt non-direkt
non-direktivitás
ivitás miatt nem kommunikál,
kommunikál, igazában
igazában magára hagyja
monolo
monologiz
gizáló
áló pácien
páciensét
sét.. Aki persze
persze megkön
megkönnye
nyebbü
bbüll egy 3/4 órás
órás pan
panasz
aszára
áradat
dat kiönté
kiöntése
se után.
után. De a
 párbeszédet, főleg önmaga strukturálását nem tanulja meg. A terápiás dialógusról a későbbiekben
későbbiekben még bőven
lesz szó. A dialógus kérdése a kommunikáció egy további alapelvéhez vezet bennünket, ez a recipcitás,
viszonosság. Vagyis a közlés megtörténte a partnert viszontközlésre készteti. A viszontközlés elmaradása is
közlés, a szükségszerűség törvénye alól nem lehet kibújni.

Pl. a vonatban egymás mellett ül két ember. Beszélgetés létrejön köztük, vagy sem. Kommunikációs csere
azonban mindenképpen lezajlik közöttük. Rejtett jelzések (tekintet, egymás felé fordulás, olvasmányba
mélyedés stb.) pontosan felmérik egymás készségét arra, hogy akarnak-e szóba elegyedni egymással, vagy
sem.

kommunikáció promotívv jellege arra utal, hogy a közlés a másik felet valamilyen befolyás alá vonja. Ebből
A kommunikáció promotí
a szempontból szimmetrikus és aszimmetrikus közlési helyzeteket különböztetünk meg. Az aszimmetrikus
helyzetben az egyik félnek nagyobb a befolyása a másikra, mint fordítva. A segítő kapcsolat természeténél
fogva aszimmetrikus helyzet.

kommunikáció  pszichológiai
A kommunikáció pszicho lógiai szükséglet. A közlés iránti igény természetesen nagy egyéni különbségeket
mutat. Különféle személyiségvonásokkal kapcsolatba hozható, pl. az Eysenck-féle extraverzió-intraverzió

19
 személyiségjegyekkel. Az egyén közlési szükségletétől nagyobb mértékű eltérés olyan késztetéseket szül,
amelyn
amelynek ek a megbom
megbomlot lottt egyen
egyensúl
súlyy helyre
helyreállí
állítás
tását
át célozz
célozzák.
ák. Az igénye
igényeket
ket meghal
meghaladó
adó mennyi
mennyiség
ségűű
kommun
kommuniká ikáció
ció túltel
túltelítet
ítettsé
tséghe
ghezz vezet,
vezet, ami az egy egyént
ént véd
védeke
ekezés
zésre
re készte
készteti.
ti. Elkala
Elkalando
ndozik
zik a figyel
figyelem,
em,
feszültség, ingerültség következhet be. A modern élet általában magával vonja a közlési, információs
túltel
túltelítet
ítettsé
tségg állapo
állapotai
tait.
t. Amiko
Amikorr az embere
emberekk térbel
térbelii oko
okokk miatt
miatt is gya
gyakra
krann érintk
érintkezn
eznek
ek egy
egymás
mással
sal,, ez
többnyire
többnyire kommunikác
kommunikációs iós kény
kényszert
szert is jelent.
jelent. A szociálpsz
szociálpszicholó
ichológusok
gusok crowdingn
crowdingnakak ("tömegese
("tömegesedés")
dés")
nevezik azt a jelenséget, amely állatokon figyelhető meg. Ha a kísérleti patkányok száma a ketrecben egy
 bizonyos sűrűséget meghalad, viselkedésük megváltozik. Különféle agresszív megnyilvánulásokat vesznek 
fel, szaporodásuk leáll. A kommunikációs túlkínálat az idegrendszeri aktiváció szintjének megnövekedésével
 jár együtt, s ez az egyént elkerülő magatartásra
magatartásra készteti.

Az információs alulkínálat ezzel szemben nyilvánvalóan ingerkereső magatartást vált ki. Az egyének közötti
különbsége
különbségekből
kből konfliktuso
konfliktusokk fakadhatna
fakadhatnak.
k. Nem ritka például házastársa
házastársakk között,
között, hogy egyiknek a közlési
közlési
igénye meghaladja a másikét, s közöttük konfliktusok kiindulópontja lehet.

A kommunikáció alapja tehát valamilyen viszony a másikkal. Ez a viszony az emberi létezés lehetőségi
feltétele. A dialogikus viszony teszi lehetővé a személy kifejlődését és létének fenntartását. Az Én csak a Te
által nyilvánulhat meg igazán, mert az Én a Másikban tárulkozik fel önmaga számára. Az én-te viszony
elemzése képezi a Lacan-féle pszichoterápiás iskola, valamint az ún. dialógus-filozófiák központi kérdését
(Lacan 1966. Buber, 1970).

A segítő kapcsolatok és a beszéd 

A gyógyító beszélgetés - nevében is kifejezi - eszközül a beszédet használja. A beszéd több, mint a nyelv,
mondhatnánk, "alkalmazott" nyelv. A nyelv, kódok rendszere, amely tisztán az írásban jelenik meg. A
 beszéd nem verbális jeleket is tartalmaz (ezek írásban többnyire nem jelennek meg). A beszéd tehát a
terapeuta úgyszólván egyetlen eszköze. Ugyanakkor megdöbbentő, mennyire figyelmen kívül hagyja az
orvos
orvos és pszicho
pszichológ
lógus
us kép
képzés
zés a hallga
hallgatók
tók beszéd
beszéd-ne
-nevel
velésé
ését.
t. A nye
nyelvi
lvi kifeje
kifejező
ző készsé
készségg fejles
fejleszté
ztése,
se, a
 beszédhibák kijavítása stb. ugyanígy
ugyanígy nem szerepel az egyetem utáni képzési programokban
programokban sem.

 Nincs elég terünk arra, hogy a kérdést részletesen taglaljuk. Közéletünkben egyébként is súlyos probléma a
 beszédkultúra hiánya. Ez a gond azért is feszítő, mivel a közéletiség az írótt kommunikációról a beszélt
közvetítőkre (rádió, televízió) tevődik át. Naponta "élvezhetjük" egy-egy beszédhibás "tömegkommunikátor"
szereplését, akit selypítése, raccsolása, dadogása láthatóan nem zavar.

A beszédhibák csak a kirívó eseteket jelentik. A gyakorlat mutatja, hogy terapeutáink és jelöltjeink mennyire
nem fordít
fordítana
anakk gon
gondot
dot a megfel
megfelelő
elő beszé
beszédd elsajá
elsajátítá
tításár
sára.
a. Nem arról
arról van szó,
szó, hogy
hogy színés
színészi
zi beszéd
beszédet
et
tanuljunk (az sem ártana). Csupán arra törekedjünk, hogy beszédünk lehetőség szerint optimálisan éljen
nyelvi lehetőségeinkkel.

Először a beszéd fontosabb formai követelményeire hívom fel a figyelmet. Szükségesnek tartom, hogy
amennyiben valamely segítő foglalkozás iránt érdeklődik valaki, meglévő esetleges beszédhibáját kijavítsa
(javíttassa
(javíttassa).
). A leggyakor
leggyakoribb
ibb ilyen beszédhibák:
beszédhibák: hadarás,
hadarás, raccsolás
raccsolás,, selypítés
selypítés stb. Gyakori probléma
probléma a
hiányo
hiányos,s, elnagy
elnagyolt
olt artiku
artikulác
láció.
ió. Másko
Máskorr a terape
terapeuta
uta túl halkan
halkan,, elhaló
elhalóan
an beszél
beszél.. Mindké
Mindkétt hiba
hiba fokozo
fokozott
tt
figyelmi erőfeszítésre készteti a partnert (aki egyébként is gyakran figyelemzavarokkal küszködik). Nagyon
fontosnak tartom a kellő hangerő pontos "beállítását", amely természetesen más csoportos, mint egyéni
helyzetben. A hangerő ezen kívül még a külső körülményeknek is függvénye. Súlyos hibának kell tartani, ha
kliensünk visszakérdez, mert nem ért (hall) meg valamit. Figyelembe kell vennünk, hogy gyakran nem
kérdeznek vissza (szorongás miatt, vagy udvariasságból), s erőtlen közlésünk elvész. Nyilvánvaló, hogy a túl
hangos, erőteljes beszéd ugyancsak zavaró, szorongást keltő lehet.

További szempont, amire kevés gondot fordítunk, a beszéd modulációja és a hangsúly. A hangerő széles
skálán való változtatása, a hangsúlyos elemek kiemelése közléseink értékét jelentősen megnöveli. Nagyon
sok terapeuta színtelen, monoton hangon beszél. A kliensnek kell elvégeznie (ha tudná!) azt a feladatot,
amely a terapeutáé: lényeges és kevésbé lényeges elemek elkülönítését.

Szép, tiszta, kellően erőteljes és árnyalatokban gazdag beszéd lehetővé teszi, hogy a páciens egyébként is
hiányos figyelmi kapacitását a lényegesebb dolgok kössék le.

20
E néhány formai követelmény mellett a terápiás beszélgetés egy-két tartalmi kívánalmára is felhívom a
figyelmet.

Minden
Mindeneke
ekelőt
lőttt han
hangsú
gsúlyo
lyozom
zom:: beszéd
beszédünk
ünk legyen
legyen lehető
lehetőség
ség szerin
szerintt kon
konkré
krét.
t. Kerülj
Kerüljük
ük az elvont
elvont vag
vagyy
homály
homályos
os megfog
megfogalm
almazá
azások
sokat.
at. Egy
Egy össze
összehas
hasonl
onlító
ító vizsgá
vizsgálat
lat kimuta
kimutatta
tta,, hog
hogyy (egyéb
(egyéb tulajd
tulajdons
onságo
ágok 
k 
egyenlősége mellett) az a terapeuta hatékonyabb, aki konkrétabb módon fejezi ki magát.

Lehetőség szerint használjunk képes kifejezéseket, metaforákat, mondjunk egyszerű példákat. A magyar 
nyelv egyébként is gazdag képes kifejezésekben, éljünk ezzel a lehetőséggel. Ebből is következik, hogy
kerüljük az idegen szavakat, és főképpen ne használjuk a szakmai zsargon fogalmait! Vegyük figyelembe,
hogy egy-egy szakkifejezés, még ha művelt pácienssel van is dolgunk, egészen más jelentés-tartománnyal
rendelkezik a laikus fejében, mint a mienkben.

Szakpszichológus-jelöltekkel folytatott gyakorlaton az egyik kolléga (aki egyébként halkan beszélt és hadart
is) a következőt kérdezte az iskolázatlan betegtől: "...és akkor ön ezt hogyan fantáziálja?" A beteg is
ismer
ismerhett
hettee a "fantáz
"fantáziál
iálás"
ás" kifeje
kifejezés
zést,
t, mely
mely számár
számáraa azt jelent
jelenthet
hette,
te, hog
hogyy ül valaki
valaki tétlen
tétlenül,
ül, elmélá
elmélázik
zik,,
ábrándozik stb. Mivel egy dolgos parasztasszonyról volt szó, a kérdés még sértő is lehetett számára: 6 nem ér 
rá "fantáziálni".

Beszédünk konkrét-elvont dimenziója természetesen a partnerünk függvényében változhat. Mégis, inkább a

konkrét kifejezésekre törekedjünk, még magasan kvalifikált betegeinknél is. Minél elvontabb egy fogalom,
annál valószínűbb, hogy az emberek eltérően értelmezik ezt.

Külön
Külön gongondot
dot jelent
jelentene
enekk beszéd
beszédünk
ünkben
ben az érzelm
érzelmii életre
életre von
vonatk
atkozó
ozó kifeje
kifejezés
zések.
ek. Nyilvá
Nyilvánva
nvaló,
ló, hog
hogyy
 bármiféle érzelmi állapot szavakba foglalása esetén jelentős információveszteség következik be, hiszen
szókin
szókincsü
csünk
nk jóval
jóval szűkös
szűkösebb
ebb,, mint
mint az érzelm
érzelmii állapo
állapotok
tok gazdag
gazdagság
sága.
a. Ug
Ugyan
yanakk
akkor
or klien
kliensei
seink
nk érzelm
érzelmii
zavarokban szenvednek! Ezért különös gondot fordítsunk arra, hogy ezeket az állapotokat árnyaltan, sok 
oldalról
oldalról megközelít
megközelítve,
ve, minél több képes
képes kifejezéss
kifejezéssel,
el, hasonlattal
hasonlattal körüljárva
körüljárva írjuk le (helyesebb
(helyesebben
en erre
 bátorítsuk betegeinket, tanácskérőinket).
tanácskérőinket).

A gyógyító beszélgetéssel kapcsolatban még egy fontos tartalmi követelményt kell megfogalmaznunk: a
terapeuta nyelvezete idomuljon a kliens nyelvi adottságaihoz. Mindenekelőtt fel kell mérnünk az illető által
használt fogalmak, kifejezések színvonalát, egyéni sajátosságait és saját nyelvhasználatunkat ehhez "állítjuk 
 be"! Egy idő után megismerjük kliensünk sajátos fordulatait, s azok pontos egyéni jelentéseit. E kifejezések 
ezt követően közös nyelvvé alakulnak, s mi is használhatjuk őket. A csak ebben a kontextusban és csak 
kettőnk által használt kifejezések (amelyeket a kommunikáció-elmélet utalásoknak nevez) sajátos, bizalmi
légkör gyors kialakítását teszik lehetővé. Az utalás nem csak azt jelenti tehát, amit más is ért rajta, hanem
ezen túlmenően
túlmenően azt is, hogy a kettőnk
kettőnk közös nyelve,
nyelve, kettőnk
kettőnk együttes
együttes történetének
történetének "terméke".
"terméke". A kapcsolat
kapcsolat
intim jellege hangsúlyozódik ezáltal, ahogy az intimitás magában foglalja mások kizárását a kapcsolatból.

A kliens nyelvéhez való idomulás természetesen ritkán vezet közös, utalásszerű kifejezések használatához.
Inkább
Inkább arról
arról van szó,
szó, hog
hogyy legyün
legyünkk figyel
figyelemm
emmel
el partne
partnerün
rünkk ún. privát
privát beszéd
beszédére
ére.. Az
Azokr
okraa a sajáto
sajátoss
fordulatokra, kifejezésekre, szavakra, amelyeket ő az átlagnál gyakrabban használ, amelyek rá jellemzőek.
Egyszerűbb emberekre talán még inkább jellemző a privát nyelv használata. A privát nyelv tükrözi azt a
környezetet, csoportot is, amelyhez az egyén tartozik. Gondoljunk pl. a serdülők csoportjaira. Előnyös, ha a
terapeuta érti ezt a nyelvet, s esetenként egy-egy fordulatát esetleg használja is. Ugyanakkor óvatosan kell
eljárnunk: nyelvhasználatunknak meg kell őriznie különállását. Aki "csövesekkel" foglalkozik, nem kell, sőt
nem szabad, hogy "csöves" nyelven beszéljen. Elég, ha jelzi, "értem, amit mondasz, bár én más vagyok". A
nyelvi idomulás célja a kommunikáció lehetőségeinek kiaknázása, a kölcsönös megértésre való törekvés
azokkal a nyelvi eszközökkel, amelyek a kliens rendelkezésére állnak.

Rogersről írják, hogy egy alkalommal egy iskolázatlan csőszerelő került hozzá. A terápiás beszélgetés után
megkérdezték az illetőt, hogy használt-e a foglalkozás. - Azt nem tudom, volt a válasz, de ez az ember 
 biztosan nagyon ért a csőszerelő
csőszerelő mesterséghez.

A kliens
kliens nyelvezeté
nyelvezetéhez
hez való idomulás a jó terápiás
terápiás kapcsolat megteremtéséb
megteremtésében
en fontos
fontos szerepet
szerepet játszik. Az
idomulás nem annyira tartalmi, mint formai kérdéseken múlik. Garfield (1980) a kliens által használt "nyelvi
térkép
térképek"
ek" figyele
figyelembe
mbevét
vételé
elére
re hívja
hívja fel a figyel
figyelmet
met.. A nye
nyelvi
lvi térkép
térkép egy
egyén
én által
által haszná
használt
lt érzék
érzéksze
szervi
rvi

21
modalitások iránti fokozott érzékenység, amely vizuális, akusztikus, szomatoszenzoros csoportokra osztható.
A vizu
vizuál
ális
is nyel
nyelve
vett hasz
haszná
náló
ló klie
kliens
ns állí
állítm
tmán
ánya
yaii dönt
döntőe
őenn vizu
vizuál
ális
isak
ak,, hall
hallás
ásos
os nyel
nyelvi
vi térk
térkép
ép eset
esetén
én
akusztikusak. A terapeutának figyelembe kell vennie, hogy partnere milyen "nyelvet" használt, és azon a
nyelven kell válaszolnia. A kliens nehezen tud átállni más reprezentációs térképre, s ilyenkor meg nem értés
követk
következh
ezhetet be. A nyenyelvi
lvi térkép
térkép haszn
használat
álataa az ado
adott
tt modalit
modalitásn
ásnak
ak megfe
megfelelő
lelő állítm
állítmányo
ányokk és jelzők 
jelzők 
használatát jelenti.

 Nézzünk egy példát.

 Kl.: A dolgok
dolgok sötéten
sötéten néznek
néznek ki mostanában.
mostanában.

1. Thta.: ...talán leírná részletesebben, hadd lássuk, miként mennek a dolgok... (Mindkét fél vizuális térképet 
használ).

2. Thta.: Úgy hangzik, mintha rosszul érezné magát (akusztikus és szomatoszenzoros "térkép").

 Kl.: ...Tessék?
...Tessék?

A kliens által preferált érzékszervi kódokat közvetve is figyelemmel kísérhetjük. Kimutatták, hogy a beszéd
tonalitása, illetve a spontán kereső szemmozgások iránya és az érzékszervi preferencia között kapcsolat van.

Erőteljes tonalitás - vizuális "térkép"

Közepes tonalitás - akusztikus "térkép"

Alacsony tonalitás - kinesztéziás "térkép"

Beszéd közben a szemek általában vízszintes irányú, spontán, "tapogató" mozgásokat végeznek. A szemek 
tapogató mozgása a függőleges síkhoz való viszonyában osztályozható. Természetes, hogy a szemmozgások 
többségének helyzetéről és irányáról van szó. A tapogató mozgások sík és a beszédben preferált érzékszervi
kódren
kód rendsz
dszer
er köz
között
ött kap
kapcso
csolat
lat mutath
mutatható
ató ki. Magas
Magas (horiz
(horizont
ont felett
feletti)
i) szemmo
szemmozgá
zgások
sok - vizuál
vizuális
is kód
kódok 
ok 
Középsíkú szemmozgások - akusztikus kódok Alacsony fekvésű szemmozgások (balra) - akusztikus kódok 
Alacsony fekvésű szemmozgások (jobbra) - kinesztéziás kódok 

A szemmozgások megfigyelésének csak akkor van értelme, ha azok spontaneitása érvényesülhet. Ha a

 beszélgető partnerek egymással úgy ülnek szemben, hogy a szagittális sík egybeesik, a Thta tekintete zavarja
a kliens szemmozgásait, kényszeríti szembenézésre, ugyanakkor "menekülő" oldalpillantásokra is. Ezért is
font
fontos
os,, hogy
hogy a terá
terápiá
piáss hely
helyze
zetb
tben
en a két
két fél
fél nyíl
nyílir
irán
ányú
yú test
testte
teng
ngel
elye
ye tomp
tompas
aszö
zöge
gett zárj
zárjon
on be,
be, így
így a
tekinte
tekintetvá
tváltás
ltásnak
nak nincs
nincs akadál
akadálya,
ya, de kén
kénysze
yszere
re sem,
sem, s a spont
spontán
án szemmo
szemmozgá
zgások
sok érvén
érvényes
yesülh
ülhetn
etnek 
ek 
(ugyanakkor megfigyelhetőek, ami derékszögű tengelyek esetén már nem lehetséges).

A kommunikáció csatornái 

A"csatorn
A"csatorna"a" kifejezést
kifejezést az információ
információelméle
elméletből
tből kölcsönöz
kölcsönözzünk.
zünk. Csatornán
Csatornán a jeleknek
jeleknek valamely
valamely önálló
önálló
rendsz
rendszeré
erétt értjü
értjük,
k, amely
amely inform
információ
ációkk tovább
továbbító
ítósár
sáraa alkalm
alkalmas.
as. Szó volt
volt róla,
róla, hog
hogyy az emberi
emberi köz
közlés
lés
többcsatornás jellegű. Indokolt ezért, ha a kommunikáció csatornáit rendszerezetten is áttekintjük.

Hagyományosan két csatorna-típust különítünk el: verbális és nem verbális csatornákat. Mint említettük, a
verbális csatorna az emberi kommunikáció egyedülálló sajátossága, amely az állatvilágban nem található. A
szavak
szavak által közö
közölt
lt információ
információegysé
egységek
gek jól körülírt
körülírt kategóriák
kategóriák,, az információe
információelméle
lméletből
tből kölcsönöz
kölcsönözve
ve
"digitális" jelek. A nem verbális csatornák ezzel szemben elsősorban "analógiás" jellegű információkat
továbbítanak.

 I. A verbális
verbális csatorna
csatorna

A tera
terape
peut
utaa besz
beszéd
édee irán
irántt táma
támasz
sztot
tottt köve
követe
telm
lmén
énye
yek,
k, amel
amelye
yeke
kett a fent
fentie
iekb
kben
en foga
fogalm
lmaz
azta
tam
m meg,
meg,
nagyobbrészt a verbális csatornára vonatkoznak. (Másrészt viszont a nem verbális, elsősorban a vokális
csatorna kiművelését igénylik.)

22
Az összehasonlítás kedvéért azt mondtuk, hogy a verbális csatorna körülhatárolt információegységekkel,
fogalmakkal dolgozik. Ez azonban csak bizonyos megközelítéssel érvényes. A gyakorlatból is tudjuk, hogy
az emberek mást és mást érthetnek az egyes fogalmak alatt. Nem ugyanott jelölik meg a kategóriák határait.
Sőt, e határok a helyzetek függvényében módosulhatnak.

A pszichopat
pszichopatológia
ológia számos olyan állapotot
állapotot ismer,
ismer, amelyben
amelyben a beteg
beteg fogalmaina
fogalmainakk rendszere
rendszere felbomlik.
felbomlik. Új,
mások számára érthetetlen kifejezések jelennek meg. (Gondoljunk pl. a schizophrenia egyes formáira,
(neologismák, új fogalomképzés), vagy a schizophasia állapotára, amikor a beteg beszéde teljesen új, érthető
struktúra és fogalmak nélküli formát vesz fel. Egyes személyiségzavarokra különösen jellemző, hogy a
fogalmak határai elmosódottak, s önkényesen változtathatlak. "Unklar", homályos gondolkodású, többnyire
 pszichopátiás személyiségszerkezetű
személyiségszerkezetű egyénekről van szó.

Ha a beszédet, mint egységes folyamatot fogjuk fel, figyelemmel kell lennünk annak szabályos-szabálytalan
dimenziójára. Az átlagos, mindennapi beszéd bizonyos hibaszázalékkal dolgozik. A mondatok néha nem
szabályosak, a szavak néha rosszul sikerülnek stb. Túlzottan hibamentes, szabályos beszéd nemegyszer 
valamilyen kóros állapotot tükröz. Mischler és Waxler (1968) ismerte fel, hogy szkizofrén gyermekek 
családjában a kommunikáció stílusa túl szabályos. Kevés a variációs lehetőség, s ez a gyermek kognitív
fejlődése szempontjából hátrányos. Kényszeres betegeknél is gyakran tapasztaljuk, hogy mondataik teljesen
lezártak, tökéletesek, szabályosak.

A verbális közlés folyamatában jelentkező hibák, különösen bizonyos szint fölött, ugyancsak pszichológiai
zavar kifejlődései lehetnek. Érzelmileg feszült, szorongó állapotban több hibát vétünk.

Mahl (1967) tanulmányozta behatóbban e hibákat, amelyek számszerű összege egy adott beszédegységen
 belül a mögötte húzódó érzelmi feszültség kifejezője. A gyakoribb zavarjelek a következők: hibás szó,
elvetés (nem megfelelő kifejezés), hosszú szünet, ismétlés, dadogás, hibás szórend, befejezetlen mondat.

A verbális csatornának ezek a felszínen megjelenő zavarai. A modern nyelvészet felismerte, hogy a nyelvi
közlés felszíne mögött egy mélyebb struktúra rejtőzik, amely jelentős mértékben meghatározza, mi jelenik 
meg a nyílt közlésekben (ld.: Chomsky: Generatív grammatika (1985). Ezzel párhuzamosan a kognitív
irányzatú
irányzatú lélektan
lélektan és pszichoter
pszichoterápia
ápia is felismerte
felismerte,, hogy gondolkodásun
gondolkodásunkk mélyén
mélyén eleve adott struktúrá
struktúrák 
k 
létezn
léteznek,
ek, amelye
amelyekk mentén
mentén értelm
értelmezz
ezzük
ük a világo
világott és ben
benne
ne önmagu
önmagunk
nkat.
at. E kog
kognit
nitív
ív strukt
struktúrá
úrákk tehát
tehát
valóságalk
valóságalkotó-f
otó-formál
ormálóó lelki mozzanatok
mozzanatok (Neisser,
(Neisser, 1984
1984),
), amelyek
amelyek az egyénre
egyénre jellemzőek.
jellemzőek. A kogn
kognitív
itív
struktúrákat a nyelv mély rétegében ismerhetjük fel. Speciálisan a kognitív terápiák foglalkoznak ezekkel a
módszerekkel.

A gyógyító beszélgetés során is a nyelvi közlés mélyebb tartalmának felderítésével foglalkozunk. Egy adott
közlésben nem csak a konkrét tartalom tárul fel, hanem az egyénnek a dologhoz, a világhoz, önmagához való
 beállítódása is. Hogy minden érthetőbb
érthetőbb legyen, lássunk egy rövid kivonatot
kivonatot egy terápiás beszélgetésből.

 Kl.: Elbocsátás
Elbocsátások
ok voltak,
voltak, persze,
persze, hogy
hogy rám került a sor. Most sokkal
sokkal rosszab
rosszabbb körülmények
körülmények között dolgozom
dolgozom..

Thta,: Úgy tűnik, megint a rövidebbet húzta, és rosszabb helyzetbe került, mint volt.

 Kl.: Mindig ez történik. Velem végeztetik

végeztetik a nehezebb
nehezebb munkát, ha valami kényes
kényes dolog van, nekem szólnak.
szólnak. De
mégsem fogadnak be. Valahogy kívül maradok.

Thta.: Ha szükség van magára, igénybe veszik, különben kirekesztik.

 Kl.: Igen.
Igen. A családba
családbann is így vagyok. Barátok között is. A hétvégén,
hétvégén, mikor odamen
odamentem
tem hozzájuk,
hozzájuk, elhallgattak.
elhallgattak.

Thta.: Úgy érzi tehát, hogy sehol sem fogadják be, sőt, szinte eltaszítják maguktól az emberek. Erre utal az is,
hogy elhallgatnak, mert megjelent közöttük.

- A terapeuta e beszélgetésben tehát felismeri, hogy a konkrét elbeszélés mögött a kliens beállítódásai
 jelennek meg, s visszajelzéseivel ezeket a beállítódásokat "szólítja meg", /Kihasználnak - kirekesztenek. Az
utolsó megnyilatkozásban rejtetten ok-okozati összefüggést fejez ki a kliens, a terapeuta ezt a post hoc ergo
 propter hoc típusú logikai műveletet emeli ki.

23
Amely
Amely strukt
struktúrá
úrákk tehát
tehát álland
állandóó jelleg
jellegűű beállí
beállítód
tódáso
ások,
k, attitű
attitűdök
dök,, amelye
amelyekk a verbál
verbális
is viselk
viselkedé
edésbe
sbenn
megjelennek és abból kiemelhetők. Amikor a terapeuta empátiás visszajelzést ad, ezt a felismert mély
struktúrát is visszatükrözi (amennyiben a páciens képes annak befogadására). Tehát a nyelvi közléseink 
visszatükrözése által önmagáról mélyebb szintű ismeretekre tesz szert.

 II. A nem verbális csatornák 

csatornák 

A nem szóbeli közlési csatornáknak

csatornáknak igen fontos
fontos szerepe
szerepe van a közvetlen
közvetlen kommunikációba
kommunikációban.n. Ezáltal lesz a
 beszéd összehasonlíthatatlanul több mint a nyelv. Feltételezhető, hogy a médiákon belül a televízió többek 
között annak köszönheti sikerét, hogy a kommunikációnak gyakorlatilag az összes csatornáját közvetíteni
tudja.

Melyek a nem verbális csatornák funkciói?

Mindenekelőtt érzelmeket fejezünk ki ezáltal, úgy, ahogy azok bennünk keletkeznek. Nagy múltra tekint
vissza annak kutatása, hogy hányféle érzelmi állapot különíthető el az arckifejezés (mimikai kód) alapján.
Ma már tudjuk, hogy ez részben kultúrától is függ, a mimikai kód nem mindenütt jelenti ugyanazt.
Minden
Mindenese
esetre
tre 7-8 érzel
érzelmi
mi alapál
alapállap
lapoto
otott kultúr
kultúrától
ától függet
független
lenül
ül meg tudunk
tudunk külön
különböz
böztet
tetni.
ni. Egy ado
adott
tt
kultúrkörön belül (pl. európai) ennél több érzelmi állapotot is képesek differenciálni a kísérleti alanyok.

A nem verbális csatornák illusztratív funkciója azt jelenti, hogy a szóban közölt anyagot hangsúlyozzuk,
kiemeljük, aláfestjük, vagy ellenkezőleg, elmossuk, tompítjuk, mérsékeljük.

A szabályozó funkció a kommunikáció menetére van befolyással. Gyorsítás, lassítás, leállítás, újraindítás
tartozhat ide. Egy gesztus, tekintet, arckifejezés elég ahhoz, hogy jelezzük: "elég, hagyd abba". Vagy
elle
ellenk
nkez
ezől
őleg
eg,, "foly
"folyta
tasd
sd".
". A tekin
tekinte
tetv
tvál
áltá
táss alap
alapve
vető
tő szer
szerepe
epett játs
játszi
zikk a párb
párbes
eszé
zédd átad
átadás
ásáb
ában
an:: ezen
ezen
szándékunkat a partnerre való nézéssel, feléfordulással fejezzük ki.

A nem verbális közlések közé sorolják az emblémákat, amelyek segítségével az egyén valamely csoporthoz,
közösséghez, szervezethez való tartozását fejezi ki. (Tetoválás, öltözködés, jelvények, sajátos kifejezések 
használata, pl. elvtárs). A terápiás gyakorlatban az emblémák nemegyszer eligazító szerepet hordoznak. A
terapeuta nyelvi készletét rugalmasan ennek megfelelően állíthatja be.

A nem verbális csatornák adaptáló funkciója segítségével a helyzethez való viszonyunkat fejezzük ki (pl.
unalom, érdektelenség, vagy ellenkezőleg, feszült érdeklődés, netalántán kényszerhelyzet).

Didakt
Didaktiku
ikuss és terápiá
terápiáss szempo
szempontb
ntból
ól az egyes
egyes csator
csatornák
nákról
ról külön
külön-kü
-külön
lön is fogalm
fogalmazz
azzunk
unk meg
meg néhán
néhányy
gondolatot.

1. Magához a beszédhez legszorosabban a vokális csatorna kapcsolódik. A következő főbb elemekből

tevődik össze: hangnem, hanghordozás, hangsúly, a beszéd üteme, szünetek, a beszéd intenzitása, lejtése stb.
 játszik elsősorban szerepet. Állatok
Állatok kommunikációjában a hangnem és hanghordozás
hanghordozás variációi fejlettek.

A vokális
vokális csatorna
csatorna magnófelvé
magnófelvételek
telek,, vagy telefonon
telefonon folytatott
folytatott beszélgeté
beszélgetések,
sek, rádióközv
rádióközvetítés
etítés alapján
alapján is
érvényesülhet. A magnóról való visszajátszásnak ezért is nagy szerepe van a segítő kapcsolatokra való
felkészítésben.

A hangsúly szerepéről már szó volt a szép beszéddel kapcsolatos fejtegetések során. Itt kell megjegyeznünk,
hogy a nyelvi pongyolaság a magyar nyelvtől idegen hangsúlyozási stílusok formájában is terjed: gyakran
hallunk
hallunk olyan beszédet, ahol a szó vagy a mondat
mondat végén
végén felviszik
felviszik a hang
hangsúlyt.
súlyt. Pedig a magyar
magyar beszéd elől
hangsú
han gsúlyo
lyozz és ereszk
ereszkedő
edő lejtés
lejtésű.
ű. Inkább
Inkább stilár
stiláris
is kérdés
kérdésről
ről van szó,
szó, de mivel
mivel a beszéd
beszéd az eszköz
eszközünk
ünk,,
igyekeznünk kell azt szépen és jól használni.

Hangsúlyozás útján emeljük ki a lényeges mondanivalót, vagy elsimítjuk azt, amit nem tartunk fontosnak. A
 beszéd dallama a verbális anyagot minősíti. Akár a tényleges tartalmával ellentettjében fordítja, amikor a
dallammal gúnyos vagy humoros minősítést fejezünk ki.

A vokális csatornához tartozik a szünet is. Szünettel hangsúlyozhatunk valamit, de zavarunk kifejeződése is

24
 lehet, feszültséget, gátlást, a beszéd elakadását jelzi. A tévesen értelmezett non-direktivitás esetén a szünetet
a terapeuta nem oldja fel, hagyja, hogy kliense(i) feszültsége növekedjék. A fentiekben már kifejtettem ezzel
kapcsolatos álláspontomat. A terápiás légkör kialakításában a szavaknál nagyobb jelentősége van a terapeuta
nem verbális közléseinek (a szorongó beteg figyelmi kapacitása egyébként is beszűkült, a nem verbális
 jelzéseket azonban automatikusan felfogja). Fontosnak tartom ezért, hogy a terapeuta tudatosan használja a
nem
nem verb
verbál
ális
is,, első
elsőso
sorb
rban
an a voká
vokáli
liss csat
csator
orna
na lehe
lehető
tősé
sége
geit.
it. Besz
Beszéd
édee legy
legyen
en árny
árnyal
alt,
t, nyug
nyugal
alma
matt és
határozottságot tükröző, jól hangsúlyozott. A vokális csatornának kiemelt jelentősége van a szuggesztív
 pszichoterápiás módszerek esetében (hipnózis, relaxációs módszerek). Nyilvánvaló, hogy ez esetben a
vokális csatorna esetenként fontosabb szerepet játszik, mint maga a verbális közlés.

2. A mimikai kód embernél ugyancsak rendkívüli szerepet játszik. A terápiás helyzetben különösen fontos,
hogyy az arckif
hog arckifeje
ejezés
zés olvasá
olvasását
sát a kommun
kommunikác
ikáció
ió egészé
egészébe
be integr
integrálj
áljuk.
uk. Kivéte
Kivételes
les esetek
esetektől
től elteki
eltekintv
ntvee
(klass
(klasszik
zikus
us analíz
analízis,
is, telefo
telefonsz
nszolg
olgálat
álat)) a segítő
segítő kommun
kommuniká
ikáció
ció szemtő
szemtőll szembe
szembe helyze
helyzetbe
tbenn történ
történik.
ik.
Különösen kiemelt szerepe van a tekintetnek. (Kutatásokban a tekintetváltást a szemek mozgását külön
tornaként kezelik.)

1. ábra A kliens és a segítő térbeli elhelyezkedés

elhelyezkedés
a GYB során

A terápiás helyiséget úgy rendezzük be, hogy a

 beszélgető felek egymás arcát lássák, egyik se
legyen árnyékban vagy erős fénnyel szemben. A
 partnerek között ne legyen semmi, legfeljebb
alacso
alacsony
ny doh
dohány
ányzóa
zóaszt
sztal.
al. (Semmi
(Semmikép
képpen
pen ne
íróasztal mögül beszéljünk!) A két
ülőalkalmato
atosság tengelye egymással
tompaszöget zárjon be, hogy a felek 
kény
kényel
elme
mese
senn egym
egymás
ásra
ra nézh nézhes
esse
sene
nek,
k, ha
akarnak. Ne legyen a két szék (fotel) egymással
szembeállítva! így ugyanis állandó
tekintetváltási kényszer állna elő, amely rendkívül zavaró. A tekintetváltás időtartamát, szaporaságát szigorú
szabályok uralják. Terápiás helyzetben pontosan kliensünk igényei szerint kell igazodnunk. Nem helyes, ha
tekinte
tekintetün
tünket
ket álland
állandóan
óan magán
magán érzi.
érzi. Ug
Ugyan
yanakk
akkor
or tekint
tekintetv
etvált
áltási
ási kezdem
kezdeményényezé
ezései
seitt bátorí
bátorítan
tanunk
unk kell.
kell.
Betegeink nagyobb része félénk, szorongó, kétségbeesett. Gátolt személyek tekintetváltása ritkább, és az
egyes váltások időtartama rövidebb (elkapja tekintetét). Súlyosabb állapotban lévők állandóan lesütik a
szemüket, félrenéznek. Ritkán előfordul, hogy a mimikai viselkedést, köztük a tekintetváltás szabályozását
külön szerepjáték gyakorlatok keretében oktatjuk. (Erősen gátolt, autisztikus betegek.)

Partnerünk szemének észlelése nem csupán a tekintetváltás miatt fontos. A szempillák mozgása sokat elárul
az egyén belső állapotáról. A pillacsapások átlagos gyakoriságát érzelmi tényező jelentősen befolyásolják.
Amennyiben a verbális közlés érzelmileg is hangsúlyos, ezt többnyire szapora pillacsapás sorozatok jelzik.
 Nem egyszer csupán a pillamozgásokra vagyunk utalva, mert gátolt partnerünk a vokális csatornán
érzelmeket nem tud kifejezni.

Erősebb érzelmi hatásra a szemek könnybelábadnak, vagy legalábbis csillogóvá válnak. A könnybelábadást
általában kompenzálni igyekeznek: van aki tartósan lecsukja szemét, mások szapora pislogással megoldják (a
gyors pillamozgás a felesleges könnyet el szivattyúzza a könnycsatornán át). Mások a szemüket dörzsölik 
stb. A könnyelválasztás érzelmi szabályozás alatt is áll. A pillacsapás ezért összetettebb, több dolgot is
kifejezni képes élettani jelenség.

A mimika
mimikaii csator
csatorna
na másik
másik fontos
fontos eleme
eleme a száj
száj és arcizo
arcizomza
mzatt mozgás
mozgásáva
ávall kap
kapcso
csolat
latos.
os. Kö
Közel
zelebb
ebbről
ről a
nevetéssel és mosollyal foglalkozunk.

A mosoly és nevetés olyan belső érzelmi állapotot tükröz, amely szorongással ellentétes (ún. ellentett
reakció, mint pl. a relaxált állapot is) (1. Wolpe, 1958). A mosoly ezen túl közlést is jelent, ezt a belső
állapotot
állapotot közv
közvetíti
etíti a másik felé. Promotív
Promotív ereje kifejezett:
kifejezett: viszontmo
viszontmosolyr
solyraa késztet,
késztet, ha ránk mosolyognak,
mosolyognak,
szinte lehetetlen vissza nem mosolyogni. Éppen ezért van kiemelt jelentősége a mosolynak a nyugodt,

25
 bizalmas légkör megteremtésében. Komor, merev arcú, mosolytalan tanácsadó, terapeuta elmulaszt egy nagy
lehetőséget. A mosoly nem öncél. Kliensünk állapota a döntő. Nyilván nem mosolygunk, ha éppen zokogva
adja elő élete tragédiáját. A mosoly promotív jellege miatt, esetenként mint "tesztvizsgálat" is alkalmazható.
Különösen, ha kliensünket még nem ismerjük kellően. Ha rámosolygunk, a viszontmosoly jellegéből érzelmi
állapo
állapotár
táraa köv
követk
etkezt
ezteth
ethetü
etünk.
nk. Háromf
Háromféleéle viszon
viszontre
treakc
akció
ió lehets
lehetsége
égess (azokr
(azokról
ól a súlyos
súlyos betege
betegekrő
krőll nem
 beszélve, akik mosolyunkat esetleg kinevetésnek, gúnyolódásnak értelmezik). A viszontmosoly megjelenik:
érzelm
érzelmile
ilegg viszon
viszonyla
ylagg nyu
nyugod
godtt állapo
állapot.
t. A viszon
viszonymo
ymosol
solyy nem jeleni
jelenikk meg:
meg: feszül
feszültsé
tség,
g, szoron
szorongás
gás,,
lehangoltság súlyosabb foka. Torz viszontmosoly a kettő közti állapot. A szájzugok ugyan széthúzódnak,
/m.buccalis/, azonban nem felfelé görbülnek (m. risorius) hanem egyenesvonalúak maradnak, sőt esetleg
kissé
kissé lefelé
lefelé hajlan
hajlanak.
ak. Pácien
Páciensün
sünkk tehát
tehát reflex
reflex-sz
-szerű
erűen
en vissza
visszamos
mosoly
olyog,
og, ez azonba
azonbann nem hitele
hiteless belső
belső
állapotot tükröz.

A három reakció közt természetesen sok átmenet lehetséges. Néha a viszontmosoly nem több mint a
szájzugok (vagy csak egyik) enyhe megrezdülése. A belső fedezet nélküli viszontmosoly jellemzője még,
hogy villanásszerűen szűnik meg, szemben az átélt mosollyal, amely fokozatosan oldódik.

3. A mozgás

A gyűjtőnév alá számos elkülöníthető közlési csatorna tartozik. Ezek:

- a gesztus (fej- és kéz mozgásai, pantomímia)

- a testtartás és helyzet (ún. poszturális közlések)

- a proxemikai jelek (a térköz-szabályozás kérdése)

- a kinezika (mozgás stílusa)

- végül az érintés kérdései.

Kiterjedt kutatómunka folyik a kommunikációnak egyes mozgásos elemeivel kapcsolatban. Könyvünkben a

gyógyí
gyó gyító
tó beszél
beszélget
getéss
éssel
el foglal
foglalkoz
kozunk
unk,, s nem érintj
érintjük
ük azokat
azokat a módsze
módszerek
reket,
et, amelye
amelyeket
ket nem verbál
verbális
is
 pszichoterápiák néven foglalnak össze. így a mozgásos kommunikációval csak annyiban foglalkozunk,
amennyiben témánk szempontjából fontos.

Említe
Említettem
ttem,, hog
hogyy a terápiá
terápiáss helyze
helyzetet
tet úgy alakít
alakítjuk
juk ki, hog
hogyy teljes
teljes egészé
egészében
ben láthas
láthassuk
suk egymá
egymást.
st. A
gesztikuláció és testtartás jelei csak így érvényesülhetnek.

Gátolt betegeink beszédét gesztusok gyakran egyáltalán nem kísérik. Mások (pl. hisztériás, vagy mániás
 betegek) széles gesztusokkal kísérik mondanivalójukat. A gesztus elsősorban hangsúlyt ad, kiemel, lehatárol
valamit. Hozzájárulhat a mondanivaló tagolásához.

Megkülönböztetünk nyitott és zárt gesztikulációt (pantomímiát). Nyitott gesztikuláció esetén a mozgások 

szélesek, a karok egymástól távol kerülnek, a tenyerek fölfelé és kifelé irányulnak, a fej egyenes tartásban
van, néha akár kissé fölfelé is irányul. (Emellett a tekintetváltás többnyire hosszabb, gyakoribb.) Zárt
 pantomimika esetén a karok alig, vagy kis amplitúdóval mozognak, a tenyerek lefelé irányulnak. A fej
előrehajlik ("lehorgasztja fejét"). A két szélsőség között az átmenet folyamatos.

Fontos, hogy a terápiás ülések során gesztusaink nyitottak legyenek. Természetesen vegyük figyelembe a
kliens állapotát is. Túlzottan gátolt betegnél a mi mozgásaink is valamivel zártabbak lehetnek. Sok terapeuta
elfele
elfeledke
dkezik
zik karjair
karjairól,
ól, amelye
amelyekk ped
pedig
ig melegs
melegsége
éget,
t, elfoga
elfogadás
dást,
t, érdekl
érdeklődé
ődést,
st, oda
odafor
fordul
dulást
ást fejezn
fejeznek
ek ki.
 Nemegyszer láttam már terapeutát, amint karjait összefonva
összefonva beszélgetett.

Mivel a gyógyító beszélgetés többnyire ülő helyzetben történik, a testtartási és kinezikai jeleknek kevesebb
szerepe van. Bár a gyakorlott terapeuta már abból következtethet, hogyan jön be kliense a szobába, hogy
tartja magát ülés közben. Szorongó betegek gyakran mereven ülnek, nem mernek kényelmesen hátradőlni.
Sike
Sikere
ress besz
beszél
élge
geté
téss végé
végénn a pácie
páciens
ns test
testta
tart
rtás
ásaa oldo
oldott
ttab
abbá
bá váli
válik.
k. A mozg
mozgásásos
os komm
kommununiká
ikáci
cióó
törvénysze
törvényszerűség
rűségeit
eit részletese
részletesenn Birdwhis-t
Birdwhis-tell
ell (1970)
(1970) tanulmányo
tanulmányozta.
zta. Hall kutatásaibó
kutatásaibóll ismert,
ismert, hogy az

26
emberek közötti téri távolságot ugyancsak szigorú szabályok vezérlik. Hall (1966) 8 típusba sorolta az
emberek közötti távolságokat. A terápiás szituáció a távolságot többnyire előre rögzíti. Még az ülő helyzet is
módot ad a közelség-távolság változtatására: feléfordulás, vagy elfordulás, előrehajolás, vagy hátradőlés
formájában
formájában.. Jó, ha a terapeuta
terapeuta néha él ezzel a lehetőségg
lehetőséggel,
el, s fontosabb
fontosabb helyzeteket
helyzeteket közelebb hajolással
hajolással is
hangsúlyoz.

Rendelőmet úgy alakítottam ki, hogy többféle ülési rend is elképzelhető. Páciensemnek lehetőséget adok,
hogy ülőhelyét megválassza. Sokak számára a pszichoterápiás helyzetben használt széktávolság ugyanis túl
közeli.

4.  Kulturális jelek. A terápiá

terápiáss gya
gyakor
korlat
lat szempo
szempontj
ntjábó
ábóll viszon
viszonylag
ylag kev
kevés
és szerep
szerepee van az öltözk
öltözködé
ödés,
s,
kozmetikai szerek használata stb. által nyújtott információknak. Ezek a jelek általában társadalmi réteghez
való tartozást fejeznek ki.

Itt kell megemlítenem, hogy a megfelelő légkör kialakítása szempontjából nem közömbös a terapeuta, vagy
segítő
segítő foglal
foglalkoz
kozású
ású egy
egyén
én öltözk
öltözködé
ödése
se sem.
sem. Kerüln
Kerülnünk
ünk kell
kell minden
minden olyan
olyan öltözk
öltözködé
ödési
si módot,
módot, amely
amely
kliensünknél visszatetszést szülhet. A helyzet komolyságát is ki kell fejeznünk megjelenésünkkel (nem
képzel
kép zelhet
hetőő el még nyányári
ri kán
kániku
ikuláb
lában
an sem,
sem, hog
hogyy pl. a tanács
tanácsadó
adó rövidn
rövidnadr
adrágb
ágban
an fogadja
fogadja ügyfe
ügyfelét
lét).
).
Megjele
Megjelenésnésünk
ünk felelj
feleljen
en meg ann
annakak az átlago
átlagoss elvárá
elvárásna
snakk is, amit
amit státus
státusun
unkka
kkall szembe
szembenn támasz
támasztan
tanak.
ak.
Orvos
Orvosokn
oknak,
ak, a testi
testi vizsgá
vizsgálat
lat idejét
idejét beszám
beszámítv
ítva,
a, nem javaso
javasolom
lom,, hog
hogyy fehér
fehér köp
köpeny
enyben
ben vég
végezz
ezzene
enek k 
 pszichoterápiát. A lelki problémák úgyis túlzottan orvosi síkra tolódnak nem kell ezt szimbolikusan is
hangsúlyozni.

 A metakommuniká
metakommunikáció
ció

Ez a fogalom a palo-altoi (California) kommunikációelméleti iskola, elsősorban Bateson (Batson et al. 1956)
nevéhez fűződik. Megértéséhez ismét számítógépes analógiához folyamodunk. Mindenféle számítógépes
művelethez szükség van információra és szükség van egy műveleti utasításra is, hogy a gép mit csináljon az
információval. Tehát szükség van információra, és egy információra az információról.

A metakommunikáció közlés a közlésről. Ez a kommunikáció összes csatornáján megjelenhet, tehát a

verbálison is. Vagyis a metakommunikáció nem azonos a nem verbális csatornák összességével. Utóbbiak 
azonban
azonban döntően
döntően metakommun
metakommunikatív
ikatív közléseket
közléseket hordoznak
hordoznak.. A metakommun
metakommunikáció
ikáció jelentőségé
jelentőségére
re többek 
többek 
között maga a kaliforniai iskola mutatott rá. Felismerték, hogy súlyosan kóros (skizofrén beteget hordozó)
csal
család
ádok
okba
bann az anya
anya verb
verbál
ális
is és meta
metako
komm
mmun unik
ikat
atív
ív jelz
jelzés
ései
ei közt
köztii felo
felold
ldha
hata
tatl
tlan
an elle
ellent
ntmo
mond
ndás
ás a
gyermekeknél skizofrénia kialakulását mozdíthatja elő (ún. kettős kötés, double bind elmélet).

A metakommunikáció viszonyokat fejez ki: viszony a befogadóhoz, a tartalomhoz és a szituációhoz.

Már említettem, hogy a közlésben mindig kifejeződik a partnerhez fűződő viszony, s ennek alakulása a
közlés változásában is megjelenik. A terapeuta-páciens viszonyban különösen fontos, hogy kifejeződjék 
feltétel nélküli, elfogadó magatartásunk, amely a gyógyító tevékenység alapfeltétele. Ennek részleteiről a
Feltétel nélküli elfogadás c. fejezetben lesz szó.

A metakommunikáció kifejezi a közölt tartalomhoz való viszonyunkat is. Igaz vagy nem, fontos vagy nem,
amit mondunk. Egy apró kis jel, hangsúly elég ahhoz, hogy a mondat állítását ellenkezőjére fordítsuk. "Igen,
Kovács derék ember" megfelelő hangsúllyal, vagy ajakbiggyesztéssel kiejtve épp az ellenkezőjét jelenti.

Kifejezzük
Kifejezzük viszonyunkat
viszonyunkat a szituációho
szituációhozz is, amelyben
amelyben a közlés
közlés történik.
történik. Utalunk
Utalunk szerepünkr
szerepünkre,
e, amelyet
amelyet
hordunk. Lásd pl. a hadsereget, ahol az élesen elkülönült szerepek a kommunikáció megfelelő formájával
 járnak együtt. Ugyanezt a közlést másképp adja elő a katona a felettesének, mint alárendeltjének. A
közvetlen kontextusra való utalás is megjelenik a metakommunikációban. Pl. kifejeződik a domináns, vagy
alárendelt viszony, távolság vagy közelség. A metakommunikáció kulturálisan is minősíti a közölt anyagot.
Pl. játékossá, humorossá alakítja.

 Nincsen közlés metakommunikáció nélkül. Verbális csatorna is - mint említettem - hordoz ilyen közlést, a
szóhasználat, a kontextus segítségével.

27
Végül még egy infomációelméleti analógiát érdemes felhozni. A metakommunikatív közlés is analógiás
természetű, mint a nem verbális csatornák jelei általában. Idegrendszerünk mind digitális, mind analóg
természetű
természetű jelek feldolgozá
feldolgozására
sára képes.
képes. Bármely,
Bármely, az idegrendsz
idegrendszerbe
erbe befutó
befutó jel, a megfelelő
megfelelő érzékszervi
érzékszervi
reprezentációba befutva digitális jellé alakul és érzékszervi észlelésként jelenik meg. Az érzékelő pályák 
azonban oldalágakat (kollaterálisokat) adnak az ún. limbikus lebenyhez is. Valószínűleg itt történik a jelek 
analóg leképezése, amely azután különböző érzelmi állapotokban jut kifejezésre.

Amiko
Amikorr gyó
gyógyí
gyító
tó beszél
beszélget
getést
ést folyta
folytatun
tunk,
k, figyel
figyelmün
münket
ket a rejtet
rejtett,
t, érzelm
érzelmi,
i, analóg
analóg jelleg
jellegűű köz
közlés
lésekr
ekree
irányítjuk, s visszajelzéseinkkel arra bíztatjuk partnerünket, hogy ezeket a közléseket szavakba foglalja,
fogalmakba öltöztesse. Azaz "digitális” jelekké alakítsa át. Tehát "analóg-digitális" jelátalakítást végzünk.
Azok a belső lelki tartalmak, amelyek szenvedést okoznak, kevésbé kínzóak, ha szavakba öltöztetjük őket.
Természetesen itt nagyfokú leegyszerűsítésről van szó.

Újabb ismeretek szerint az agy két féltekéje nem egyforma szerepet játszik a lelki élet élettani alapjainak 
szervezésében. A domináns (jobbkezeseknél a bal) félteke felelős elsősorban a logikai-fogalmi gondolkodás
szerve
szervezés
zéséér
éért,
t, a nem dominá
domináns
ns féltek
féltekee ped
pedig
ig az érzel
érzelmi
mi élet
élet megha
meghatár
tározó
ozója.
ja. Amint
Amint ezt már többsz
többször 
ör 
kimutatták (Kopp, 1990) a lelki zavarok esetén a két félteke egyensúlya megbomlik. Ebben az értelmezésben
a gyógyító beszélgetés az egyensúly helyreállítását szolgálja.

A tanuláselmélet értelmében vett operáns megerősítés embernél döntően a kommunikációs csatornákon

keresztül érvényesül. A mindennapi életben döntően metakommunikatív üzenetről van szó. A gyógyító
 beszélgetésben a szelektív megerősítésnek fontos szerepe van (lásd a Gyógyító beszélgetés
hatásmechanizmusa c. fejezetet).

Ismert kísérlet a következő. Egyetemi hallgatók megegyeznek abban, hogy a tanár valamely szokásos
 beszédfordulatát befolyásolni fogják. Valahányszor a tanár ezt a fordulatot használja, a hallgatók fokozott
érdeklődést mutatnak: a tanárra emelik tekintetüket, helyeslően bólintanak, intenzíven jegyzetelni kezdenek 
stb. Kimutatható, hogy az óra végén az tanár az adott
a dott beszédfordulatot gyakrabban használja.

Melyek azok a jelzések, amelyeknek pozitív megerősítő hatása van? Maga a kommunikáció egészében az!
Gondoljunk ismét a vasúti fülkére, ahol a két ismeretlen egymást kölcsönösen, apró lépésekkel bátorítva
 bocsátkozik jóízű beszélgetésbe. Pozitív megerősítést szóbeli helyeslés, biztatás, egyetértés stb. is kifejezhet.
Számun
Számunkra
kra sokkal
sokkal fontos
fontosabb
abbak
ak azok
azok a többny
többnyire
ire nem tudato
tudatosul
suló,
ó, de mégis
mégis ható
ható jelzés
jelzések,
ek, amelye
amelyek 
k 
összefoglalóan a metakommunikáció területére tartoznak, s döntően a nem verbális csatornákon keresztül
érvényesülnek.

A segítő kapcsolatban ilyen hatást közvetít a tekintet. A mimika egésze ugyancsak biztatást fejezhet ki, ezen
 belül a fejbólintás igenlést, helyeslést jelez. Kiemelt szerepe van a mosolynak. Természetes, hogy az erősítő
közlés többnyire nem egyetlen csatornán érvényesül.

(Emlékezzünk a kommunikáció többcsatornás jellegének törvényére.) Az egyes csatornák részvételi aránya

helyzetenként, egyénenként módosul, s ez végtelen sok árnyalat kifejezését teszi lehetővé.

A vegetatív kommunikáció csatornái 

A viselkedés tág fogalmához tartozó vegetatív idegrendszeri reakciókat hagyományosan nem szokták közlési
csator
csatornak
naként
ént tárgya
tárgyalni
lni.. A segítő
segítő,, főleg
főleg a gyó
gyógyí
gyító
tó kap
kapcso
csolat
latban
ban azonba
azonbann a testi
testi reakc
reakciók
ióknak
nak kiemel
kiemeltt
 jelentősége van. Ezeket, legalább is vázlatosan, a nem-orvos terapeutáknak, s más, emberrel foglalkozó
hivatások képviselőinek is ismerniük kell. Ezért jogosultnak tartom, ha külön vegetatív csatornáról beszélünk 
(Tring
(Tringer,
er, 197
1978).
8). Ebben
Ebben a fejeze
fejezetbe
tbenn össze
összefog
foglal
laljuk
juk a köz
közvet
vetlen
lenül
ül megfig
megfigyel
yelhet
hetőő és vizsgá
vizsgálha
lható
tó testi
testi
reakciókat. Egyesek természetesen az orvosi kompetencia keretébe tartoznak (lásd a következő fejezetet is).

 A szorongó
szorongó beteg vizsgálata
vizsgálata

A szoron
szorongás
gástt jelző
jelző veg
vegeta
etatív
tív tünete
tünetek,
k, valami
valamint
nt a szoro
szorong
ngóó egy
egyén
én viselk
viselkedé
edésén
sének
ek sajáto
sajátossá
sságai
gai interj
interjúú
helyzetben, orvosi exploráció alkalmával is észlelhetőek. Bár a központi aktiváció nagymérvű fokozódása
meglehetőse
meglehetősenn egyéni
egyéni módon
módon nyilvánul
nyilvánul meg, vannak olyan jellegzetesség
jellegzetességek,
ek, melyek
melyek majdnem
majdnem minden
minden
 betegnél megmutatkoznak. Az alapfolyamat azonban mindenképpen az idegrendszer 

28
"háttértevékenységének", az aktivációs szintnek a megváltozása. A szorongásnak, mint minden emocionális
reakciónak
reakciónak vegetatív-f
vegetatív-fizioló
iziológiai,
giai, viselkedés
viselkedéses-mot
es-motoros
oros és kogn
kognitív-ve
itív-verbáli
rbáliss összetevő
összetevőii vann
vannak.
ak. Minél
súlyosabb a szorongás, annál több szervrendszer kapcsolódik be. Az interjú helyzet meglehetősen szúk 
viselkedési megnyilvánulásokat tesz lehetővé. Ennek következtében a szorongó egyén vizsgálat alkalmával
eléggé egyöntetű és jellegzetes képet mutat.

A vegetatív és viselkedési jegyek észlelése semmiféle műszeres felszerelést nem igényel. Itt nem feltétlenül
kóro
kóros,
s, hane
hanemm a mindminden
ennnapi
api élet
életbe
benn is megf
megfig
igye
yelh
lhet
ető,
ő, egés
egészs
zség
éges
es embe
embern
rnél
él is tapatapasz
szta
talh
lhat
atóó
megnyilvánulásokról van szó. A pszichoterápiás helyzet műszeres elemzése még nagyon kezdeti stádiumban
van.

I. A szorongás vegetatív tüneteinek vizsgálata

1. A bőr és nyálkahártyák reakciói 

A bőrön és nyálkahártyákon megfigyelhető tünetek korán felhívják a figyelmünket a szorongásra.

A bőr vaszkularizációjának beidegzése szorongás esetén megváltozik.

 Arcpír: Gyakran látjuk, hogy a beteg exploráció közben elpirul. Az elpirulás nem ritkán előtérben álló
tünetként az eritrofóbia alapját képezi. Az arcpír, különösen a hozzá kapcsolódó fóbiás tünetek elsősorban
fiataloknál, adolescens korban jelentkeznek, mindkét nemnél egyaránt. Később is előfordul, fóbiás tüneteket
azonban ritkán eredményez. Egyéb fóbiában szenvedő nőbetegeknél viszont később is gyakori az elpirulás.

Interjú helyzetben az arc elpirulása többnyire kezdetben észlelhető, s a helyzet stressz-hatásának csökkenése
folyamán
folyamán megszűnik
megszűnik.. Más természetű
természetű dolog,
dolog, ha az exploráció
explorációnál,
nál, emocionális
emocionális,, konfliktuso
konfliktusoss tartalmak 
tartalmak 
feltárásakor az arcpír újra jelentkezik, mintegy elárulva az adott tartalom érzelmi töltését.

Az arcpír többnyire a betegben is tudatosul, nemegyszer ennek percepciója a szorongást tovább fokozza.

Ez a circulus vitiosus az eritrofóbiában különösen fontos szerepet játszik. Mindig vegyük figyelembe, ha a
 beteg elpirul, ez benne szorongásos
szorongásos reakciók elindítását, további erősödését
erősödését eredményezi.

Az arc elpirulása
elpirulása természetesen
természetesen könn
könnyebbe
yebbenn észrevehe
észrevehető
tő halványabb
halványabb bőrű, szőke,
szőke, kevésbé
kevésbé pigmentált
pigmentált
egyéneken. Kellő odafigyeléssel többnyire mindig feltűnik, feltéve, ha a beteg arca megfelelő világításban
van. (Nehogy ebből valaki arra következtessen, hogy a beteg arcát külön meg kell világítani!)

Tapasztalataim szerint bizonyos fokig eltérő módon jelentkezik a bőr egyéb területeinek kipirulása. Ez
elsősorban a nyak, mellkas elülső-felső részének bőrén észlelhető. Nem annyira gyorsan alakul ki és szűnik 
meg, mint az arcpír. Az exploráció folyamán fokozatosan jelenik meg, és sok esetben egy órás interjú alatt
végig fennáll, vagy csak nagyon lassan oldódik. A beteg többnyire nem tudatosítja olyan mértékben, mint az
arcpírt.

Az arc, nyak, fejbőr vaszkularizációjának (és a verejtékmirigyek működésének) gyors megváltozása gyakran
viszketés érzését kelti. A viszketést arról vesszük észre, hogy a beteg öntudatlanul is vakargatja magát.
Előadóknál is gyakran megfigyelhető, enyhe feszültség már eredményezhet viszketést, az orr, homlok stb.
vakargatását. A vakaró mozgásnak azonban feszültségcsökkentő hatása is van, erről később még szólunk, a
viselkedéses jegyeknél.

Az arc és nyakbőr kipirulása, izzadás a betegben melegség érzését kelti, nemegyszer megjegyzéseket is tesz,
"de meleg van itt", más beteg legyezgeti magát, tapadó ruháját meglazítja stb. Különösen feltűnő ez akkor,
ha valójában nincs is meleg.

A neurotikus egyén végtagjai közismerten hűvösek. Ne mulasszuk el megtapintani ezért a kezeket, már a
kézfogást is használjuk fel információ szerzésre. Hideg-nyirkos kezek, lagymatag, erőtlen kézfogás (a beteg
csak az ujját nyújtja) szorongás jele lehet. Ez különösen akkor feltűnő, ha közben melegség érzésről
 panaszkodik, arca kipirul, kézfején a vénák
vénák ugyanakkor nem tágulnak ki arányosan.
arányosan.

29
A végtagok hűvössége, nyirkossága nem annyira az aktuális szorongás függvénye (mint az arcpír), hanem
alkati szorongásos hajlamé.

 A nyálkahártyák
nyálkahártyák reakciói 
reakciói 

Szoron
Szorongás
gás esetén
esetén megvál
megváltoz
tozik
ik a nyá
nyálka
lkahár
hártyá
tyákk ned
nedvte
vterme
rmelés
lése.
e. Menn
Mennyisé
yiségile
gilegg csökke
csökken,
n, minősé
minőségil
gileg
eg
viszkózusabbá válik, lúgossága csökken.

Ennek
Ennek leggyak
leggyakori
oribb
bb köv
követk
etkezm
ezmény
ényee a száj
száj kiszár
kiszáradá
adása.
sa. A szájsz
szájszáraz
árazság
ság mérték
mértéke,
e, időbel
időbelii lefoly
lefolyása
ása a
szorongás egyik legjobb mutatója interjú helyzetben. Ne mulasszuk ezért ennek pontos megfigyelését.

A szájsz
szájszáraz
árazság
ságot
ot a beteg
beteg is észrev
észrevesz
eszii többn
többnyire
yire,, de nem mindig
mindig!! Ha tudomá
tudomásul
sul veszi,
veszi, hajlam
hajlamos
os a
gyógyszerek szedését okolni miatta, még akkor is, ha a szájszárazság nyilvánvalóan csak az adott helyzetben
mutatkozik
mutatkozik,, gyógy
gyógyszert
szert pedig folyamatos
folyamatosan
an szed.
szed. A gyóg
gyógysze
yszerr okozta
okozta szájszáraz
szájszárazság
ság neurotiku
neurotikusokn
soknál
ál
könnyen elkülöníthető a szorongásétól, mert náluk a szorongás erősebben szituáció-függő. Figyelembe kell
venni természetesen a gyógyszer mennyiségét és minőségét.

Enyhéb
Enyhébbb esetek
esetekben
ben a szájsz
szájszára
árazsá
zságg olyan
olyan mérvű
mérvű csupán
csupán,, hog
hogyy maga
maga az egy
egyén
én nem veszi
veszi észre.
észre. A
vizsgálónak azonban nem kerülheti el a figyelmét. Melyek ezek a jelek?

A szájnyálkahártyák kiszáradása és a nyál viszkózussá válása megváltoztatja a hangképzést, a beszéd

folyamán ez többféle jellegzetességben tűnik fel. Az ajkak és a nyelv finom mozgásait a kevés és tapadó nyál
akadályozza
akadályozza.. Ennek
Ennek számos
számos hang
hangtani
tani következmé
következményenye van, mely elsősorb
elsősorban
an a mássalhan
mássalhangzók
gzók kiejtését,
kiejtését,
színezetét változtatja meg. Kellő mennyiségű nyál híján a réshangok tompábbak, csengő jellegük elvész (az s
kissé selypített jelleget ölt, az sz éles sziszegő jellege megszűnik, ugyanez érvényes a zöngés párhangjaikra
is: zs, z).

Az ajakkal képzett hangok is hasonlóképpen tompulnak, mivel az ajkak a fogakhoz és fogínyhez tapadnak. A
zárhangok
zárhangok csattanó jellege,
jellege, éles magas frekvenci
frekvenciájú
ájú összetevői
összetevői is megszűnne
megszűnnek,k, tompa jelleget vesznek
vesznek fel
(cs, t, p stb.). Mindez a beszédnek sajátos jelleget kölcsönöz, letompított, színtelen, a hangok nehezebben
differenciálhatók. A beszéd sok egyéni hangképzési jellegzetességét elveszíti, a szorongó egyén beszéde
uniformizáltabb (annál is inkább, mert a beszéd emocionális modulációja is csökken, erről később). Súlyos
esetben a nyelv mint száraz "fadarab" mozog a szájüregben.

A beszéd mellékzörejei szorongás esetén két típusba sorolhatók. A hangképzéshez kapcsolódó zörejek 
azáltal keletkeznek, hogy a tapadós, viszkózus nyál a nyelvet a kemény szájpadhoz és a fogínyhez tapasztja.
Zárhangok esetén, mikor a nyelv hirtelen elválik a fenti képletektől, az adott mássalhangzót csattogó,
cuppanó zörejek kísérik.

A lágysz
lágyszájp
ájpad
ad és az uvu
uvula
la mozgás
mozgásáva
ávall kap
kapcso
csolat
latos
os csengő
csengő-cs
-csatt
attanó
anó mellék
mellékzör
zörej
ej abb
abból
ól ered,
ered, hog
hogyy a
lágysz
lágyszájpa
ájpadd a hátsó
hátsó garatf
garatfalh
alhoz
oz tapad.
tapad. Amiko
Amikorr zön
zöngés
gés han
hangok
gok kép
képzés
zéséné
énéll a lágysz
lágyszájp
ájpad
ad az orrüre
orrüreget
get
megnyi
megnyitja,
tja, csengő
csengő,, az orrüre
orrüregbe
gbenn is rezoná
rezonáló
ló han
hangg keletk
keletkezi
ezik,
k, a lágysz
lágyszájp
ájpadn
adnak
ak a garatf
garatfalr
alról
ól való
való
"lesza
"leszakad
kadása
ása"" köv
követk
etkezt
eztébe
ében.
n. Hason
Hasonló
ló han
hangg keletk
keletkezh
ezhet
et a k kép
képzézések
sekor
or is, amikor
amikor a lágysz
lágyszájp
ájpad
ad a
nyelvgyöktől válik el.

A mellékzörejek másik típusa a hangképzéstől független:

Ide sorolhatók azok a hangok, amelyek azáltal keletkeznek, hogy a beteg az ajkak és nyelv szárazságát
enyhíteni igyekszik: nyelvével fogai és az ajkak közti rést "végigkeni", még gyakoribb, hogy nyelvével
nedvesíti meg ajkait (sok eredménnyel ez nem jár, mert a nyelv maga is száraz).

Mégis, a nyelv fokozott, nagy intenzitású mozgatása a nyelv alatt mirigyekből nyálat préselhet ki. Gyakran
fordul elő, hogy a beteg alsó-felső ajkát váltakozva beszívja a szájába, így igyekszik megnedvesíteni azokat.

Mindezek a mozgások esetenként olyan gyakoriak és mérvűek, hogy modorosságnak, mimikai zavarnak 
véleményezhetjük, ezzel téves diagnózisra jutunk.

A nyálkahártyák kiszáradása a garatot és légcsövet is érintheti. A nyelés folyamata is megváltozik: a

30
mozgássor lelassul, a sűrű nyálat lenyelni nehezebb, ugyanakkor a szorongónak gyakran nyelési késztetése
van, a száraz garat nyelési ingert vált ki. A nyelési reflex és a nyelés nehezítettsége gyakran sajátos helyzetet
teremt: a betegnek nyelnie kell, de nem tud, beszéde leáll, nyeldeklő mozgásokat végez, ha lehet, vizet iszik.
Más esetbe
esetbenn köh
köhögé
ögési,
si, kráko-
kráko-gás
gásii inger
inger lép fel.
fel. A köhköhögé
ögéss jelleg
jellegzet
zetese
esenn száraz
száraz.. Többsz
Többször
ör inkább
inkább
torokköszörülésről van szó.

Utóbbi nagyon mindennapos tapasztalat, nyilvánosság előtt gyakran szereplő egyéneknél inkább beszédbeli
modorosságnak kell tartanunk. Valószínű, hogy ennek eredete is szorongásra vezethető vissza.

A száj-garat-gége nyálkahártyáin észlelt jelenségek, illetve ezeknek a beszédbeli következményei szorongást

fokozó circulus vitiosust eredményezhetnek, ugyanúgy, mint az arcpírt.

Érthető ezek után, hogy a pszichiátriai explorációnál mennyire elengedhetetlen kellék a pohár víz, melyhez a
 beteg bármikor hozzányúlhat.

 Az izzadás
izzadás

A bőr verejtékmirigyeinek és a hónalji, gáttájéki apokrin mirigyeknek viselkedése bizonyos mértékig eltérő.
Szorongás általában növeli a bőr verejtékmirigyeinek aktivitását. Ez az alapja a pszichogalván jelenségnek 
is.

A hónalj verejtékmirigyeinek fokozott működése sok esetben alkati jelenségnek látszik, különösebb stressz
nélkül is észlelhető. Nem kétséges azonban, hogy szorongásra különösen hajlamos, neurotikus személyiségű,
vegetative labilis beidegzésű egyénekről van szó. A hónalj izzadás (hideg időben is), vagy a végtagok 
hűvössége (meleg időben is) azonos értékű tünetek. A hónalj izzadás a beteg ruházatán nemegyszer azonnal
észlelhető foltot hagy, mivel a ruhán (elsősorban a nőknél komoly kozmetikai problémát okozva).

A bőr
bőr egyé
egyébb rész
részei
eine
nekk az izza
izzadá
dása
sa inká
inkább
bb az aktu
aktuál
ális
is stre
stress
sszh
zhel
elyz
yzet
ette
tell kapcs
kapcsol
olat
atos
os.. Bizo
Bizony
nyos
os
megszorításokkal azt mondhatjuk, hogy a hónaljizzadás a szorongásos hajlam, a bőr egyéb területeinek 
nyirkossága, izzadása pedig az aktuális szorongás mutatója.

Leggyakrabban a tenyér izzadása okoz panaszt, elsősorban neurotikus diákoknál, írómunkát végzőknél. A
 beteggel való kézfogás alapján már bizonyos fokig tájékozódhatunk. Interjú közben a beteg tenyerét
ruhájába, vagy zsebkendőjébe törüli. Olyan beteg, aki disszimulálni, elhárítani igyekszik, esetleg úgy segít
magán, hogy a textíliával bevont karosszék vagy fotel karfájára fekteti tenyerét, rejtetten "kéztörlőnek"
használva.

Súlyos
Súlyosabb
abb szoron
szorongás
gás esetén
esetén a beteg
beteg láthat
láthatóan
óan megizz
megizzad,
ad, homlok
homloka,
a, arca
arca gyö
gyöng
ngyöz
yözik,
ik, arcát
arcát törülg
törülgeti
eti..
 Nemegyszer látható izzadság nélkül
nélkül is homlokát törli: melege van, bőre kipirul.

Testi vizsgálat közben ne mulasszuk el a bőr nyirkosságának megfigyelését.

Az izzadás és szorongás kapcsolata egyébként annyira kézenfekvő és közismert, hogy a köznyelv is használ
olyan fordulatokat, melyekben a szorongás mértékét az izzadtság mértéke fejezi ki. A diák a vizsga után azt
mondja: jól megizzadtam stb.

 A szorongó
szorongó beteg szaga
szaga

 Nagynevű belgyógyász tanárom fejtegette előadásaiban, hogy némely betegség a szagáról felismerhető. Jó
 belgyógyász a kórterembe lépve szagról
szagról megállapítja, hogy ott májbeteg van.

Legtöbbször a szorongó betegnek is szaga van. Természetesen ez a szag intenzitásában és jellegében

nagymértékben függ a beteg ápoltságától, ruhája tisztaságától
ti sztaságától és frissességétől.

A beteg szagát a kozmetikai szerek jelentősen módosítják. Annál is inkább,

i nkább, mert ha a beteg fokozottan izzad,
az illatszerek kipárolgása is erőteljesebb. A hónalj dezodorán sokra ez különösen érvényes. Megfelelő
gyakorlattal azonban az illatszer szaga mellett a beteg saját szaga is felismerhető. Arra is gondoljunk, hogy a
nagyon izzadó beteg védekezésül erőteljesebb illatszereket használ. Belépéskor esetleg csak ezt vesszük 

31
 észre, s főleg nőbetegeknél arra a következtetésre juthatunk, hogy önmagát kellető, extravertált, nőiességét
túlhan
túlhangsú
gsúlyo
lyozó
zó személ
személyisé
yiségrő
grőll van szó,
szó, holott
holott épp az ellenk
ellenkező
ezője
je igaz:
igaz: szoron
szorongó
gó gátolt
gátolt,, veg
vegeta
etatív
tív
 panaszaival küszködő beteg áll előttünk,
előttünk, aki izzadságszagát igyekszik elfedni
elfedni illatszerekkel.

2. A szorongás szemtünetei 

Régi közismert tény, hogy a "szemek sok mindent elárulnak". Tudjuk azonban, hogy a szemek emocionális
közlése nem vonatkoztatható el az arc mimikájának egészétől. Jelenleg csupán azokat a jelenségeket vesszük 
szemügyre, amelyek a szorongással, emocionális állapottal közvetlenül kapcsolatban vannak.

A szempillacsapás gyakorisága és jellege a szorongásos állapottal szoros kapcsolatban van, a stressz-hatás

növekedésével a pillacsapások száma nő. Exploráció közben ezt jól megfigyelhetjük és értékes támpontokat
kapunk.

Ritkán a szemhéjak állandó jelleggel félig-kétharmadig zárva vannak. Volt betegem, aki exploráció közben
alig nyitotta ki a szemét. Ezek inkább másodlagos tünetek, a fokozott könnyelválasztás kivédését, illetve
elrejtését célozzák. Úgy kell elképzelnünk tehát, hogy az organizmus stressz-állapotának lassú változásai a
 pillacsapás szaporaságának lassú átlagváltozásaiban tükröződnek és ezekre a lassú hullámokra az aktuális
emocionális hullámzás szaporább frekvenciái rakódnak rá. A kettőt interjú helyzetben nehéz elkülöníteni.
Előbbiről durva tájékozódást szerezhetünk akkor, amikor az interjút megkezdjük. A későbbiek folyamán már 
csupán a gyakoribb változásokat tudjuk regisztrálni műszeres megfigyelés híján.

A kön
könnye
nyelvá
lválas
lasztá
ztáss mérték
mértékee ugy ugyanc
ancsak
sak kap
kapcso
csolat
latos
os az emocio
emocionál nális
is állapo
állapotta
ttal.
l. Szoron
Szorongó gó beteg
beteg szeme
szeme
gyakr
gya kran
an kön
könnye
nyes,
s, enn
ennek
ek mérték
mértékee a szemcs
szemcsill
illogá
ogástó
stóll a kön
könnyb
nybelá
elábad
badáso
ásonn át a sírási
sírásigg terjed
terjed.. Inter
Interjú
jú
helyzetben elsősorban a finomabb változások értékesek. A szemek könnyessége az érzelmi változások 
tartósabb
tartósabb jelzője. Míg a pillarezgés
pillarezgés egyes szavaknak
szavaknak,, kifejezése
kifejezéseknek
knek az emocionális
emocionális töltését
töltését is jelezheti,
jelezheti, a
könnyelválasztás mértéke inkább az interjúban feltárulkozó élmények konfliktusok áruló jele. Míg előbbit a
 beteg nem veszi észre, utóbbit többnyire maga is regisztrálja, s különböző védekező-elhárító manővereket
vesz igénybe. Ide tartozhat maga a szemhéj lezárása is, a könnybelábadás maga is gyors pillamozgásokat
vált
váltha
hatt ki,
ki, ezek
ezek tart
tartós
ósab
abba
bak,
k, mint
mint a fentfent említ
említetette
tekk (hog
(hogyy a fölö fölöss menn
mennyisyiség
égűű könn
könnye yett a duct
ductus
us
nasola
nasolacri
crimal
maliso
isokk "elszí
"elszívjá
vják")
k").. Más esetbe
esetbenn a beteg
beteg szemét
szemét dörzsö
dörzsöli,li, különö
különösen
sen,, ha szemüv
szemüvege ege is vanvan..
Szem
Szemüvüveg
eges
esek
ekné
néll hétk
hétköz
özna
napi
pi dolo
dologg ugya
ugyani
nis,
s, leve
levenn
nnii a szemszemüv üveg
eget
et és a szem szemekeket
et,, az orrg
orrgyö
yökö
kött
zseb
zsebke
kend
ndőv
ővel
el megtö
megtörü rülg
lget
etni,
ni, "fel
"felfr
fris
issí
síte
teni
ni".
". Szor
Szoron
ongógókk e tevé tevékekeny
nysé
ségg mögé
mögé rejt rejthe
heti
tikk szem
szemük 
ük 
könnyb
kön nybelá
elábad
badásá
ását.
t. Előfor
Előfordul
dul,, hog
hogyy a beteg
beteg a fejét
fejét elford
elfordítja
ítja,, szemét
szemét eltaka
eltakarja
rja,, enyhe
enyhe esetbe
esetbenn a belső
belső
szemzugát dörzsöli, mintha viszketne (itt gyűlik meg a könny).

3. A szorongás légzéstünetei 

A szorongás objektív-fiziológiai paraméterei között a légzésfrekvencia is gyakran szerepel a különböző

kísérleti vizsgálatokban. Még egy fejszámolási feladat is megváltoztatja a légzésgörbe jellegét. A vizsgálati
helyzet is lehetőséget ad számos olyan megfigyelésre, mely a légzéssel kapcsolatos. Ezek a jelenségek a
 beteg számára többnyire nem tudatosak megfigyelésük annál inkább értékes. A légzésfrekvencia változásai
álta
általá
lába
bann nem
nem olya
olyann mérv
mérvűe
űek,
k, hogy
hogy egys
egysze
zerű
rű megf
megfig
igye
yelé
léss
ssel
el észr
észrev
eveh
ehet
etné
nénk
nk.. Kivé
Kivéve
ve,, amik
amikor
or a
légzésfrekv
légzésfrekvencia
encia nagymérvű
nagymérvű fokozódásá
fokozódásátt látjuk
látjuk szorongás
szorongásos-hi
os-hiszté
sztériás
riás pánikállapo
pánikállapotokb
tokban,
an, nagyrohamo
nagyrohamok k 
esetén, melyek sok esetben hiperventillációs tetánia kialakulásra vezetnek. Annál inkább értékes jelek a
légzés mélységének változásai, a légvétel harmonikus voltának, a beszéd-levegő gazdálkodásának zavarai.
Leggyakoribb jel az interjú helyzetben jelentkező mély légvétel és sóhajtás. Tudjuk, hogy ez neurotikus
 panasznak is lehet alapja,
alapj a, a szorongás szubjektív légszomjjal jár, ezt a beteg mély légvétellel, "átlégzéssel"
kompenzálja. A sóhajtás is elég jól követi az emocionális történéseket, erőteljesebb emocionális állapotban
nemegyszer a beszéd folyamatosságát is megtöri.

Szorongó betegnél megváltozik a légvétel folytonossága, szaggatottá válhat. Ez különösen jól észlelhető
akkor,
akkor, ha sóhajtásra
sóhajtásra rakódik rá, mert ekkor jól hallható. Általában hevesebb
hevesebb szorongás
szorongás esetén figyelhetjü
figyelhetjük 
k 
meg.

A beszédfunkció és a légvétel harmonikus együttese nemegyszer felbomlik szorongás esetén. Ilyenkor a

 beteg mondat közben szokatlan szünetet tart, levegőt vesz, sóhajt, súlyos esetben a mondatokban gondolati
egységek, sőt szavak szakadnak ketté levegővétel vagy sóhajtás miatt. A légzés ezen súlyosabb zavarai

32
többnyire az interjú elején, a beteggel való első találkozások alkalmával észlelhetőek. A későbbiek folyamán
többnyire csupán a sóhajtást figyelhetjük meg. A sóhajtásnak szorongáscsökkentő hatása is van. A feszes
légzésritmus megtörése, a levegő erőteljes kifúvása szubjektíve megkönnyebbülés, ellazulás érzését kelti. Ezt
különféle szuggesztív kezelésekben, autogén tréning esetén tudatosan használjuk fel.

4. A szívritmus zavarai 

Szorongás esetén három típusú szívválaszt írnak le: frekvencianövekedés, -csökkenés, vagy bifázisos válasz:
növekedés majd csökkenés.

A kutatók többségének véleménye szerint a pulzusszám jó mutatója az emocionális állapotnak. A testi

vizsgálat során a pulzust rutinszerűen ellenőrizzük, azonban ez többnyire nem az interjú kezdetén történik.
Közben a pulzus visszatérhet nyugalmi értékére. Ha a pulzusszámnak különösen nagy jelentősége van, ne
mulass
mulasszuk
zuk el ann
annak
ak vizsgá
vizsgálat
latát
át mindjár
mindjártt az explo
explorác
ráció
ió kezdet
kezdetén.
én. A szívri
szívritmu
tmust
st explo
explorác
ráció
ió köz
közben
ben is
folyamatosan figyelhetjük a következő módon: úgy helyezkedjünk el, hogy betegünk és közöttünk ne legyen
asztal. A beteg többnyire keresztbevetett lábakkal ül. Az átvetett láb az artéria poplitea lüktetését átveszi,
finom, de jól észrevehető mozgást végez, amely szemmel is jól követhető. így a beteg pulzusát folyamatosan
figyelhetjük. Ha erre nincs mód, esetleg a carotisok lüktetése figyelhető meg, nyitott ruhájú betegnél. A
 pulzusszám a beteg aktuális feszültségi szintjéről ad felvilágosítást. Ne mulasszuk el a vizsgálat során a
légzési aritmia megfigyelését. Értéke ugyanaz, mint a hónaljizzadásé stb. vagyis a vegetatív beidegzés
labilitása és a szorongásos készség jelzője. Nem annyira az aktuális állapot, mint a hajlam kifejezője.

 II. A szorongá
szorongáss viselkedéses
viselkedéses megnyilvánulásai
megnyilvánulásai interjú helyzetben
helyzetben.

A szorongó beteg viselkedése megváltozik. A változás két összetevő eredményeként jön létre.

1. A szorongás általában viselkedésrepertoár beszűkülésével jár. Különösen érvényes ez az emocionális

megnyilvánulásokra, de egészében is. A szorongó egyén visszafogottabb, gátolt benyomást kelt. Egyéni,
sajátos viselkedési megnyilvánulásai gátlódnak először, igyekszik minél konvencionálisabb lenni. Minél
inkább
inkább szorong,
szorong, annál
annál inkább
inkább uniformizál
uniformizált.t. Mind fizikai, mind emocionális
emocionális mozgásain
mozgásainakak amplitúdója
amplitúdója
csökken. Kerüli a beteg a széles mozdulatokat, ülve is mereven tartja magát, kényelmes széknek is csak a
szélére ül le óvatosan, merev derékkal. Mozdulatai gyakran kimértek, óvatosak. Félve nyújt kezet, csak ujjait
használja, kézfogása gyakran lagymatag. Ha köhögnie kell, halkan krákog előbb, s csak ha a levegő
kiáramlása nem elég a nyálka felszakításához, erősíti a köhögést.

Tudjuk, hogy az emocionális stressz állapotában a környezeti ingerekre adott lehetséges válaszok száma, az
alternatívák lehetősége lecsökken. Szorongó betegeinknél ez néha a viselkedés sztereotipizáltságában juthat
kifejezésre
kifejezésre.. Különöse
Különösenn könn
könnyen
yen észrevehet
észrevehetőő ez a verbális
verbális viselkedé
viselkedéss síkján.
síkján. A szorongó
szorongó egyén egyes
fordulatokat, sajátos szófűzéseket, egyénieskedő, modorosnak látszó kifejezéseket használ. Egyik betegünk 
 pl. gyakran így fejezi ki magát: "és akkor jön a lefekvés című fejezet", "reggel a hivatal című fejezet" stb. A
sztereotípiák - ha nem is túl gyakran - ugyanígy észlelhetőek az egyes mozgásokban, vagy a mimikai
kifejezésekben.

2. A viselkedési megnyilvánulások másik csoportját azok a manőverek képezik, amelyek a szorongás

csökkentését célozzák. Ezek általánosságban valamely mozgási mimikai, vagy emocionális plusztünetek,
szemben
szemben az előbbi,
előbbi, inkább
inkább mínuszválto
mínuszváltozások
zásokkal.
kal. A szorongás
szorongás - mozgásgátl
mozgásgátlás.
ás. A mozgás
mozgás bármely
bármely formája
formája
ezért a szorongást enyhíti. A szorongó beteg gyakrabban mozog, ha teheti fel-alá járkál, hogy kínlódását
csökke
csökkents
ntse.
e. Egyik
Egyik betegü
betegünk
nk ezt mondta
mondta,, "amiko
"amikorr ez a külön
különös
ös érzés
érzés elfog,
elfog, járkál
járkálnom
nom kell,
kell, és akk
akkor 
or 
megnyugszom kissé'. Ha járkálásra nincs lehetőség, ülőhelyében végez különböző mozgásokat. Kezével,
ujjaiv
ujjaival
al dob
dobol,
ol, lábát
lábát sztere
sztereoti
otipp módon
módon rázza,
rázza, túlzot
túlzottan
tan,, modor
modorosan
osan igyeks
igyekszik
zik "lezse
"lezser"
r" lenni,
lenni, a széken
széken
állandóan
állandóan változtatja helyzetét,
helyzetét, egymáson
egymáson átvetett lábait gyakran cseréli stb. Ebbe a szorongás
szorongáselhár
elhárító
ító
mozgás
mozgáscsocsopor
portba
tba tartoz
tartozik
ik a doh
dohány
ányzás
zás is, mely
mely a maga
maga rituál
rituáléjá
éjával
val nyu
nyugod
godt,
t, kellem
kellemeses környe
környezet
zethez
hez
kondicionálódik, így nagyon intenzív szorongáscsökkentő hatása van. Számos egyéni jellegzetességet is
felsorolhatnánk, amelyek szinte mindenkinél mások.

Az 1. csopo
csoportb
rtban
an felsor
felsorolt
olt viselk
viselkedé
edési
si sztere
sztereotí
otípiák
piákat
at és a 2. csopor
csoportba
tba tartoz
tartozóó szoron
szorongás
gáselh
elhárí
árító
tó
manővereket nem könnyű elkülöníteni egymástól. Előbbiek többnyire valamely problémahelyzetben tűnnek 
fel, az amúgy is szorongó betegnél. Volt betegünk, aki pl. az exploráció közben, valahányszor a beszélgetést

33
telefon vagy egy ajtónyitás zavarta meg, felállt és készült kimenni.

Hasonló jelenség a szorongó kamaszok problémája kezükkel, lábukkal. Megfelelő viselkedésrepertoár híján
szoron
szorongás
gásos
os helyze
helyzetbe
tbenn karjaik
karjaikkal
kal esetle
esetlen,
n, suta,
suta, sztere
sztereotip
otip mozgás
mozgásoka
okatt vég
végezn
eznek.
ek. A kamasz
kamasznál
nál a
viselkedés
viselkedésrepert
repertoár
oár még hiányos,
hiányos, neurotikusnál
neurotikusnál pedig a szorongá
szorongáss köve
következté
tkeztében
ben szűkül
szűkül be. így egy adott
helyzet finom megoldására nem képes, mert csak kisszámú alternatíva közül választhat.

A viselkedési pluszként jelentkező megnyilvánulások nem csupán problémahelyzetben lépnek fel, hanem a
szorongás általános jelzőjeként annak csökkentését célozzák.

 III. A viselkedés
viselkedés emocionális
emocionális összetevőine
összetevőinekk változásai
változásai szorongás
szorongás esetén
esetén

Emocionális összetevőnek a viselkedés olyan elemeit nevezzük, melyek a mozgás, a gesztus, a mimika, a
 beszéd után az egyén érzelmi állapotaira utalnak. A viselkedésnek formai, "mögöttes" színező mozzanatairól
van szó, amelyek többnyire a környezet felé irányuló közlést is tartalmaznak, ezért a metakommunikáció
fogalmát is alkalmazhatjuk, amennyiben a közlés mozzanatát hangsúlyozzuk.

A szorongás maga is emocionális reakció, amely a személyiség megnyilvánulásainak többségét érinti, és

minél intenzívebb a szorongás, annál inkább áthatja a viselkedés egészét.

 Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy a szorongó egyén alapvető változás a pozitív érzelmi
megnyilvánulások hiánya, a negatív előtérbe kerülése. Fiziológiailag ez valószínűleg a negatív emocionális
struktúrák dominanciájának következménye. A tartósan szorongó neurotikus egyénre ez a sajátosság állandó
 jelleggel érvényes. A neurózis az életöröm elveszítése, ahogy Ruch es Zim-bardo (1975) velősen
megfogalmazza. Szorongás esetén azonban a különösebben nem neurotikus egyén sem képes pozitív érzelmi
megnyilvánulásokra, élményekre.

A szoron
szorongás
gásnak
nak az emocion
emocionáli
áliss viselk
viselkedé
edésbe
sbenn megnyi
megnyilván
lvánuló
uló tünete
tüneteit
it is két csopor
csoportba
tba sorol
sorolhat
hatjuk
juk::
mennyiségi változások, ezek többnyire mínusztünetek, valamint szorongáselhárítást szolgáló plusztünetek.

1. Szorongás esetén az érzelmi kifejezés többnyire visszafogott egyéni színe elvész. A beteg alig gesztikulál,
súlyos
súlyos esetbe
esetbenn egy
egyált
általá
alánn nem.
nem. Arca
Arca mereve
merevebb,
bb, alig,
alig, vag
vagyy egyált
egyáltalán
alán nem
nem mosoly
mosolyog.
og. Mimika
Mimikaii izmai
izmai
általában kevésbé kifejezőek. Beszéde halk, modulációja hiányosabb, színtelenebb. A beteg néha olyan
halkan beszél, hogy nehéz megérteni,

Ha felszó
felszólít
lítjuk
juk,, hog
hogyy han
hangos
gosabb
abban
an beszél
beszéljen
jen,, még
még inkább
inkább vissza
visszafog
fogja
ja a han
hangjá
gját.
t. Beszé
Beszédén
dének
ek érzelm
érzelmii
tartalmát mimikája alig, vagy egyáltalán nem követi. A normál-konvencionális beszélgetéshez még hivatalos
keretek között is hozzátartozik bizonyos mennyiségű mosoly, vagy nevetés. Ez a szorongóknál hiányzik.

Amennyiben pontosabban akarunk tájékozódni a szorongó beteg érzelmi gátoltságáról, a következő egyszerű
 próbával éljünk. Beszélgetés közben (természetesen megfelelő verbális tartalommal kísérten) mosolyogjunk 
a betegre. Először csak egészen finoman, majd mosolyunk legyen egyre kifejezettebb, esetleg enyhébb
nevetésbe menjünk át. Figyeljük meg, a betegnél mikor jelenik meg a viszontmosoly. Minél erősebb a
szorongás annál később. Esetleg egyáltalán nem képes visszamosolyogni. A mindennapi életben ugyanis a
 beszélgetést kísérő mosoly reflexesen mosolyt vált ki a partnerben is. (Az orvosnak a mosolya egyébként
terápiás értékű is egyben: amennyiben a betegben mosolyt sikerült kiváltani, úgy az, mint szorongással
inkompatibilis reakció, annak csökkenését eredményezi.)

A szoron
szorongás
gás oko
okozta
zta érzelm
érzelmii gátolt
gátoltság
ság olyan
olyan mérték
mértékűű lehet,
lehet, hog
hogyy téves
téves diagn
diagnózi
ózisra
sra vezet:
vezet: az érzelm
érzelmii
visszafogottság érzelemhiánynak tűnik, a mimika és pantomimika merevsége a pszichomotorikum primer 
zavarának
zavarának stb. A beszédmodu
beszédmoduláció
láció amplitúdója
amplitúdója lecsökken
lecsökken.. Jellegzetes
Jellegzetes elsősorban
elsősorban depressz
depressziósokn
iósoknál,
ál, de
szoron
szorongók
góknál
nál sem ritka
ritka a mondat
mondatokok fokoza
fokozatos
tos elhalk
elhalkulá
ulása,
sa, amely
amely érthet
érthetetl
etlen
en suttog
suttogásb
ásbaa mehet
mehet át. A
szorongó hajlamos rövid tőmondatokban beszélni. Előfordul - bár viszonylag ritkán -, hogy az érzelmi
megnyilvánulásokat még verbálisan is kerüli, egy-egy mondatot érzelmileg hangsúlyozottabb gondolati
egységek előtt félbehagy, más irányba tér, vagy elüti a dolgot valamilyen töltelék szóval. Ismerünk beteget,
akinél
akinél ez a tünet
tünet olyan
olyan mérték
mértékben
ben áll előtér
előtérben
ben,, hog
hogyy néh
néhaa majdne
majdnem m minden
minden megkez
megkezdett
dett mondat
mondatát
át
félbeszakítja, "á, ez butaság, ez nem érdekes" stb. olyannyira, hogy a tünetet hosszú ideig zárlatként
értelmezték, a betegséget pedig skizofréniának.

34
 2. Plus
Pluszt
ztün
ünet
etek
ek.. Mind
Minden
en olyan
olyan vise
viselk
lked
edés
és,, amel
amelyy po
pozi
zití
tívv érze
érzelm
lmii álla
állapo
potr
traa utal
utal,, a szor
szoron
ongá
gáss
ssal
al
inkomp
inkompati
atibil
bilis.
is. Ilyen
Ilyen állapo
állapotna
tnakk megfel
megfelelő
elő viselk
viselkedé
edési
si mozzan
mozzanatoatokk propri
proprioce
ocepció
pciója
ja tehát
tehát szoron
szorongás
gástt
csökkentő hatású. Ha a szorongónak sikerül mosolyt erőltetnie magára, ha sikerül valami megjegyzésen egy
 jót kacagnia, jelentősen megkönnyebbülhet. Ha talál valakit, akivel beszélhet - bármit is i s -, megkönnyebbül.
Ha panaszait verbalizálhatja, sőt esetleg karikírozza, szorongása csökken, mert a verbális közlés az érzelmi
feszültséget csökkenti, a negatív érzelmi tónust pozitív irányba tolja el. A kognitív folyamat pedig visszahat
a fiziológiaira. Ez a mechanizmus a gyökere a szorongó egyéneknél plusztünetként értékelhető érzelmi
reakciónak.

A plusztünetek az általános érzelmi gátoltságon keresztül mintegy a felszínre törnek, s éppen azért, mivel
érzelmileg visszafogott egyénről van szó, sokszor groteszk, bizarr, inadekvát jellegük van, amely miatt
ugyancsak gyakran adhatnak alapot téves értelmezésre.

Visz
Viszon
onyl
ylag
ag gyak
gyakorori,
i, amik
amikor
or a pant
pantom
omim
imikikájá
ájába
bann gáto
gátolt
lt bete
betegg féls
félsze
zeg,
g, nem
nem harm
harmon
oniku
ikus,
s, eset
esetle
lenn
geszti
gesztikul
kuláció
ációtt erőlte
erőltett magára
magára.. Szint
Szintee úgy tűnik,
tűnik, mintha
mintha rosszu
rosszull színés
színészke
zkedne
dne,, vag
vagyy mintha
mintha minden
minden
részmozdulatát tudatosan kigondolná, a mozdulat sima automatizmusa hiányzik. Még gyakoribb, amikor a
mosolytalan, merev arcon áttör egy kényszeredett mosoly, vagy inkább vigyor, mert az ajkak ugyan
széthúzódnak, de a szájzugok, melyek normálisan felfelé ívelnek, itt vízszintesek maradnak, vagy esetleg
lefelé görbülnek, a mosolynak vagy nevetésnek kényszeredett jelleget kölcsönözve. Nemegyszer azt látjuk,
hogy a nevetés
nevetés elég jól sikerül,
sikerül, azonban
azonban a beteg minduntala
minduntalann nevet,
nevet, akkor is, amikor a beszéd
beszéd tartalma ezt
nem indokolja. Nyilvánvaló, hogy ilyenkor a nevetés propriocepciójára van szükség. Emocionális jellegű
 plusztünetként értékelhetjük egyes betegek fokozott beszédkésztetését, a közlés, a más felé irányultság olyan
ingermiliőv
ingermiliővelel kapcsolódi
kapcsolódikk össze
össze melyek
melyek szorongás
szorongássalsal össze
össze nem egyeztethet
egyeztethetők.
ők. A beszélgetés
beszélgetés fonalát
fonalát
ugyana
ugy anakko
kkorr a szoron
szorongógó így kézben
kézben tartha
tarthatja
tja,, elkerü
elkerülve
lve azt a bizony
bizonytal
talans
anságo
ágot,
t, amely
amely az előre
előre nem
kiszámíthat
kiszámíthatóó kérdésekb
kérdésekbőlől adódik.
adódik. A nevetés,
nevetés, a fokozott
fokozott beszédkés
beszédkészteté
ztetéss szociális
szociális visszajel
visszajelzés
zés útján is
csökkenti a szorongást, nem csupán propriocepció által. Mosolyra mosoly a válasz, a közlékenységre
többnyire
többnyire érdeklődé
érdeklődés. s. Az érzelmi
érzelmi odafordul
odafordulás, ás, érdeklődés
érdeklődés szociális
szociális megerősítő
megerősítő,, jutalom,
jutalom, szorongás
szorongással
sal
szemben antagonisztikusan hat.

Ugyancsak plusztünet az a jelenség, amikor a beteg beszédében előforduló pozitív emocionális jelzések 
maximálisan fokban jelennek meg. "Ez a gyógyszer csodálatos volt... az orvos elragadó... nagyszerű hetem
volt,... ahogy magával beszélek, máris megnyugodtam... " A pozitív élmények verbális fokozása azok 
szorongáscsökkentő hatását növeli. Különösen feltűnik ez akkor, amikor a beszéd egyébként a szorongásra
 jellemző fordulatokkal van tele. Ilyenkor úgy tűnik, hogy a beteg mind a pozitív, mind a negatív élményeket
csak extrém kifejezésekkel tudja visszaadni. Elsősorban hisztériás egyénekre jellemző ez a sajátosság,
mögötte, mint tudjuk, az emocionális élet sokszor meglehetősen sekélyes.

 IV. A disszociá
disszociációs
ciós jelenségek 

Az emocionális reakciók egyes alrendszerei egymástól bizonyos fokig függetlenül működnek. Úgy tűnik,
 patológiás állapotokban ez a függetlenség nagyobb fokú. Extrém mértéket skizofréniában ér el, valódi
"schizis" tüneteket eredményezve. Neurózisokban ennek enyhébb fokaival találkozunk.

A disszociációs tünetek formái gyakorlati megfigyelések alapján:

a) A verbális és autonóm jelek

j elek viszonylagos függetlensége.

A beteg explorációja során verbális közléseiből intenzív szorongást, félelmet hallunk, ugyanakkor nem
látunk
látunk ennek
ennek megfelelő
megfelelő vegetatív
vegetatív jeleket
jeleket (melyeket
(melyeket fentebb
fentebb leírtunk).
leírtunk). Elsősorban
Elsősorban hisztériás
hisztériás egyénekre
egyénekre
 jellemző állapot. A fordítottja is rendkívül gyakori: heves vegetatív-testi tünetek, a beteg verbálisan
ugyana
ugy anakko
kkorr nyu
nyugod
godtsá
tságot
got,, tünetm
tünetment
entess
essége
égett árul
árul el, rákérd
rákérdezé
ezésre
sre tagadj
tagadja,
a, hog
hogyy ideges
ideges lenne,
lenne, vag
vagyy
szorongana (közben szája kiszáradt stb.) Disszimuláló, elhárító betegek sajátossága ez, pszichoszomatikus
állapotképekben gyakori.

 b) A verbális és viselkedéses

viselkedéses jelek viszonylagos függetlensége.
függetlensége.

Leggyakrabban észlelt disszociációs jelek a verbális és a metakommunikatív közlés függetlensége, melynek 

"inkongruens viselkedés" megjelölés alatt külön irodalma van. Skizofrén betegek anyjánál jellegzetesnek 

35
tartják. A beteg pl. verbálisan szeretettel nyilatkozik valakiről, ugyanakkor mimikailag gyűlöletet tükröz.

 Nyugodtnak mondja magát, arca sírásra készül. Általában nem fedi egymást a verbális és metakommunikatív
metakommunikatív
közlés. Ez teszi lehetővé, hogy neurotikus betegek saját viselkedésükről kognitív tudatos szinten a valóságtól
nagymértékben eltérő képet alkossanak. Gyakori, amikor főleg hisztériás egyének - mély, nagy emóciókat
fejeznek ki, ennek megfelelő viselkedés nélkül.

c) A viselkedési és vegetatív-fiziológiai jegyek viszonylagos függetlensége. Ez a mozzanat nehezebben

elemezhető. Neurotikus betegeknél gyakran észleljük, hogy heves emocionális viselkedés (sírás, agresszió,
szorongásos-gátolt magatartás) viszonylag enyhe vegetatív tünettel jár. Még gyakoribb, hogy igen heves
vegetatív jeleket látunk (arc-bőrpír, izzadás, foetor stb.) anélkül, hogy a beteg viselkedésében bármit is
észlelnénk, nyugodt, konvencionálisan mosolyog stb.

A disszociác
disszociációs
iós jelek nagy gyako
gyakorlatt
rlattal
al értékelhető
értékelhetőek
ek csupán.
csupán. Általánoss
Általánosságban
ágban azt mondhatjuk,
mondhatjuk, minél
nagyobb
nagyo bb diszkrepan
diszkrepanciát
ciát látunk
látunk az egyes
egyes reakciótart
reakciótartomány
ományok
ok közö
között,
tt, annál súlyosabb
súlyosabb az állapot,
állapot, annál
rosszabb a prognózis.

A disszociációs jelenségek különböző típusainál más és más terápia indokolt. Annak ellenére, hogy az
alrendszerek interakciójáról viszonylag keveset tudunk, a terápia megtervezésénél mindig figyelembe kell
venni, hogy a kórállapotot mely alrendszerek reakciói uralják.

A testi érintés a gyógyító beszélgetésben. A testi vizsgálat az orvosi pszichoterápiában

A szokványos tanácsadói, vagy pszichoterápiás helyzet a testi kontaktust nem teszi lehetővé, legfeljebb az
üdvözlő, vagy búcsúzó kézfogás jöhet szóba.

A pszichoterápia története során a testi kontaktussal kapcsolatban két szélsőséges álláspont alakult ki. Mint
tudjuk, Freud ellene volt minden testi érintésnek, még a szem-kontaktust is kizárta a kapcsolatból.

Legnag
Legnagyob
yobbb magyar
magyar tanítv
tanítványa
ánya és munkatá
munkatársa
rsa viszon
viszontt megeng
megengedh
edhető
etőnek
nek tartot
tartotta,
ta, hog
hogyy a terape
terapeuta
uta
megérintse, megsimogassa páciensét. Ez a nézetkülönbség húzódott meg a Freud és Ferenczi közti szakítás
hátterében, amely a pszichoanalitikus mozgalom egyik nagy konfliktusává nőtte ki magát. A hagyományos
 pszichoanalízisben a testi reakciók kérdése ma is háttérbe szorul. Ferenczi és követői (pl. Wilhelm Reich)
nyomán
nyo mán viszon
viszontt olyan
olyan irányz
irányzato
atokk bon
bontak
takozt
oztak
ak ki, amelye
amelyeket
ket testte
testteráp
rápiák
iáknak
nak is nev
nevezh
ezhetü
etünk.
nk. Számos
Számos
módszer és iskola tartozik ide (pl. bioenergetika, Gestalt-terápiák). Ezekkel részletesen nem foglalkozunk.
Összef
Összefogl
oglaló
aló munkát
munkát olvash
olvashatat az érdekl
érdeklődő
ődő Petzol
Petzoldtó
dtóll (1977)
(1977).. A testte
testteráp
rápiák
iák számos
számos irányz
irányzata
ata a mai
tudományos szemlélet mellett misztikus, homályos tanokat képvisel.

A gyógyító beszélgetés keretében természetesen sor kerülhet olyan módszerek alkalmazására is, amelyek a
kliens
kliens testi érintését
érintését szükségsze
szükségszerűvé
rűvé teszik
teszik (hipnózis,
(hipnózis, relaxációk stb.). Előfordul
Előfordulhat,
hat, hogy a terapeuta
terapeuta
 bíztatóan, barátsággal megérinti betegét, beszélgetés közben is, ennek azonban különösebb jelentősége a
gyakorlatban nincs.

Orvosi pszichoterápia esetén más a helyzet. Orvosnál először jelentkező beteget a szakma szabályai szerint
meg kell vizsgálni
vizsgálni,, még akkor is, ha a beteget
beteget más kollégák kifejezetten
kifejezetten pszichoterápiás
pszichoterápiás célzattal
célzattal küldték.
küldték.
Tájékozódó
Tájékozódó belgyógyászati
belgyógyászati és neurológia
neurológiaii vizsgálatot
vizsgálatot végzünk. Nem nélkülözhe
nélkülözhett olyan,
olyan, szűrő
szűrő jellegű
jellegű
vizsgálat elvégzését sem, mint az emlő áttapintása. A testi vizsgálattól legfeljebb olyan kivételes esetben
tekinthet el az orvos-pszichoterapeuta, ha betege továbbra is a küldő orvos kezelésében marad valamely testi
 betegség miatt. A testi vizsgálat bizonyos fokig ritualizált jellegét azáltal is kiemelhetjük, hogy ezúttal de
csak ezúttal! fehér köpenyt öltünk. Az orvos-pszichoterapeuta, akinek a testhez tehát több "joga" van, a
gyógyí
gyó gyító
tó beszél
beszélget
getés
és során
során is vég
végezh
ezhet
et tájékoz
tájékozódá
ódást
st valame
valamely
ly testi
testi tünete
tünetett illető
illetően
en (pulzu
(pulzuss vizsgá
vizsgálat
lat,,
vérnyomás mérés, asztmás beteg tüdejének vizsgálata stb.).

Pszichológus-pszichoterapeutától elvárható, hogy tájékozódjék afelől, betege-kliense orvosi szempontból

rendben van-e. Ha szükséges, orvossal konzultáljon, legyen kihez küldje kliensét. Különösen vitatott kérdés,
hogy a pszichológus mikor konzultáljon pszichiáterrel: itt a kompetencia-határok bizonytalanok, s nem
egyszer ugyanazt a beteget eltérő módon ítéli meg a két szakember. A kérdés jogi szabályozása is várat
magára.
magára. Legjobb,
Legjobb, ha a pszichológ
pszichológus
us együttműkö
együttműködik
dik a pszichiáte
pszichiáterrel,
rrel, akinek szakértelmé
szakértelmében
ben megbízik.
megbízik.

36
Ugyanez természetesen fordítva is kívánatos.

A segítő foglalkozások egyéb területein a kompetencia-határok jobban körvonalazottak (pedagógus, lelkész

stb.). A jövőben várható, hogy új foglalkozások alakulnak ki ezen a területen (pl. lelki tanácsadó). Más
hiva
hivatá
táso
sokk napj
napjain
ainkb
kban
an jele
jelenn
nnek
ek meg
meg (szo
(szociá
ciáli
liss munk
munkás
ás,, csal
család
ádgo
gond
ndoz
ozóó stb.
stb.).
). E fogl
foglal
alko
kozá
záso
sok 
k 
szabályrendszere még kialakulatlan.

37
 A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS OKTATÁSA

Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy egyes emberekkel jó beszélgetni, jólesik a velük való együttlét, míg
másokkal kevésbé. Tételezzük fel, hogy valami személyes probléma kínoz bennünket, és jó lenne tanácsot,
segítséget kérni valakitől. Lelki szemeink előtt elvonulnak ismerőseink. Bizonyára lesznek közöttük olyanok,
akikke
akikkell szíves
szívesen
en beszél
beszélget
getnén
nénk,k, feltár
feltárnán
nánkk problé
problémán
mánkat
kat,, és leszne
lesznekk olyano
olyanok,
k, akik
akik nem nye
nyerné
rnékk el
 bizalmunkat. Ismerünk olyanokat, akikhez általában szívesen, bizalommal fordulnak az emberek, míg mások 
előtt inkább elzárkóznak.
elzárkóznak. Különbség
Különbség van tehát az emberek
emberek között aszerint,
aszerint, hogy mennyire
mennyire képesek mások 
 bizalmát felkelteni, és másokat belső problémáik
problémáik feltárására késztetni.

Különösen fontos ez a kérdés akkor, ha olyan személyekről van szó, akik hivatásuknál fogva másokon
 próbálnak segíteni, mint például az orvos, pszichológus, lelkész stb. Mindannyian tudjuk, hogy egyes
orvosokhoz szívesebben fordulunk, mint másokhoz. Nyilvánvaló, hogy azok a tulajdonságok, amelyek révén
egyes
egy esek
ek kép
képes
esek
ek bizalm
bizalmat,
at, megnyí
megnyílás
lást,
t, feltár
feltárulk
ulkozá
ozást
st kivált
kiváltani
ani a másik
másik személ
személybe
yben,
n, az ado
adott
tt egy
egyén
én
személyisé
személyiségéből
géből fakadnak és nem valami
valami külsődleg
külsődleges
es tulajdons
tulajdonságból
ágból.. Mivel
Mivel a gyógy
gyógyító
ító beszélget
beszélgetés
és is
kommunikáció, nem kétséges, hogy e tulajdonságok eredetét az egyén kommunikációs stílusában kell
keresnünk. Már régi felismerés, hogy a segítő hivatásokban az eredményes munka egyik legfontosabb
feltétele maga a hivatást képviselő személy. Mégis, a tudományos módszerekkel is ellenőrzött vizsgálatok 
viszonylag új keletűek. Érthető ez, hiszen a probléma megközelítése módszertanilag meglehetősen bonyolult.

A pszichoterápia hatékonyságára vonatkozó kutatások a 70-es évektől kezdődően szaporodóban vannak.

(Ennek oka részben az, hogy a biztosító társaságok egyre több pszichoterápiás tevékenységet vállalnak fel, és
ezért tudni akarják, hogy mit is finanszíroznak.)

A pszichoterápia hatékonyságára vonatkozó korai vizsgálatok meglehetősen lehangoló képet adnak. Eysenck 
(1965)
(1965) vélemé
véleménye
nye szerin
szerintt a spont
spontán
án gyó
gyógyu
gyulás
lások
ok aránya
aránya ugyan
ugyanaz,
az, mint
mint a pszich
pszichote
oteráp
rápiás
iás kezelé
kezelések 
sek 
"eredménye". Mások hasonló álláspontokat fogalmaztak meg. Truax és Mitchell (1971) meta-tanulmányában
15 összehasonlító vizsgálatot elemzett utólag. Csupán háromban tudtak a szerzők olyan eredményeket
felmutatni, amelyeket a hagyományos pszichoterápiás módszerek javára lehetett írni. Gurin, Veroff és Féld
(1960) a pszichoterápiára járók és kezelésben nem részesülők csoportja között különbséget nem tudott
kimutatni. Truax és Carkhuff (1967) ezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy a pszichoterápia, mint
globális folyamat, nem hatékony. Vannak azonban hatásosan dolgozó terapeuták, de ugyanakkor olyanok is,
akik inkább ártalmasak. Ha személyekre lebontva elemezzük a terápiás folyamatot, jelentős különbségeket
lehet kimutatni.

Ilyen és hasonló felismerések indították el azokat a kutatásokat, amelyek a hatékonyságban szerepet játszó
tényezők leírására, fogalmi körülhatárolására és kísérleti elemzésére vezettek. Ebben Rogers iskolájának 
 jelentős érdemei vannak. A vizsgálatok során az is kiderült, hogy a nem képzett terapeuták közt is voltak 
hatékony és nem hatékony személyek. Vagyis a csoportok között azért nem mutatkozott különbség, mert az
eredmé
eredményt
nytele
elenül
nül dolgoz
dolgozóó terape
terapeutá
utákk leront
lerontott
ották
ák az átlago
átlagot.
t. A hatéko
hatékonys
nyság
ág tehát
tehát nem
nem függvé
függvénye
nye a
hagyományos képzésnek legalábbis ezek a vizsgálatok megkérdőjelezik a hagyományos képzési programok 
eredménye
eredményességét
sségét.. Ugyanakkor
Ugyanakkor megalapozottnak
megalapozottnak tűnik az az állítás,
állítás, hogy a pszichoter
pszichoterápiában
ápiában mutatott
eredmé
eredménye
nyessé
sségg jelent
jelentős
ős fokban
fokban az adoadott
tt szemé
személyhe
lyhezz kötődő
kötődő tényez
tényező.
ő. Kön
Könyvü
yvünknk tovább
továbbii fejeze
fejezetei
tei
megvilágítják, melyek a személynek azon tulajdonságai, amelyek itt szerepet játszanak, s amelyek megfelelő
képzési programokkal fejleszthetőek.

 A képzési
képzési rendszerek
rendszerek áttekintése
áttekintése

Az első és máig is széles körben elfogadott képzési rendszert Freud és a pszichoanalitikus iskola dolgozta ki.
Ennek a rendszernek alapgondolata, hogy csak az végezhet hatékony gyógyító tevékenységet, aki maga is,
mint "beteg", átesik ezen a gyógyító folyamaton. A hangsúly tehát a saját élményen keresztül történő
tanuláson van. A képzés döntő mozzanata az intenzív, évekig tartó tanár-tanítvány kapcsolat, amelyben az
orvos-beteg kapcsolattal analóg folyamatok zajlanak le. Az évekig tartó ananalízis azután szupervíziós
tanulásba megy át, amely a kiképzendő személy saját gyógyító tevékenységének ellenőrzését szolgálja.

A klasszikus pszichoanalízis számos modern változata ugyanezt az elvet követi: a hatékony képzéshez a
 jelöltnek sajátélményű tapasztalatokon kell átesnie (Buda, 1971). Ide sorolhatóak a csoport-pszichoterapeuta
képzés, vagy a pszichodráma képzés rendszerei. Ugyancsak jelentős szerepet játszik a saját-élmény a

38
hipnóz
hipnózisk
isképz
épzésb
ésben.
en. A sajáté
sajátélmé
lményű
nyű tapasz
tapasztal
talat
at - e kép
képzés
zésii logika
logika szerin
szerintt - a szemé
személyis
lyiségb
égben
en olyan
olyan
változásokat eredményez, amelyek az illetőt a terápiás folyamat megfelelő irányítására alkalmassá teszik.

A Bálint-csoportok módszere is ebbe a rendszerbe tartozik. A magyar származású Bálint Mihály által
kidolgozot
kidolgozottt módszer
módszer elsősorb
elsősorban
an gyako
gyakorló
rló orvosok
orvosok számára
számára közv
közvetít
etít (analitikus
(analitikus jellegű)
jellegű) pszichoter
pszichoterápiás
ápiás
ismereteket. A későbbiekben a módszert szélesebb körben, pl. orvostanhallgatók képzésében is alkalmazzák.
A Bálint-módszer azon alapul, hogy a résztvevők saját eseteket ismertetnek, amelynek során, az orvos-beteg
kapcsolat elemzésén keresztül az orvos személyisége is a csoportfoglalkozás tárgyát képezi, s ezáltal abban a
terápia szempontjából kedvező változások következnek be (Bálint, 1960).

A pszichoterápia oktatásának másik rendszere a viselkedéslélektanra alapozott, ún. behaviorista iskolán belül
alakult
alakult ki (Tringer-M
(Tringer-Mórotz
órotz,, 1985
1985).
). Ennek
Ennek az irányzatna
irányzatnakk a felfogása
felfogása szerint a pszichote
pszichoterápia
rápia bizonyos
ismeretek együttese, amelyet el kell sajátítani és megfelelően alkalmazni. Itt tehát a lexikális ismereteken van
a hangsúly. Eysenck képviseli ennek az irányzatnak szélsőséges változatát, aki szerint egy jól kidolgozott
terápiá
terápiáss progra
programot
mot olyan
olyan személ
személyy is lefoly
lefolytat
tathat
hat a betegg
beteggel,
el, aki egy
egyébk
ébként
ént nem
nem is kép
képzet
zettt terape
terapeuta
uta
(Eysenck, 1952).

A személyközpontú irányzat hagyományos képzési rendszere a pszichoanalitikus modellhez áll közelebb. A

képzés lényegét az ún encounter-jellegű csoportokban való megfelelő idejű részvétel, sajátélmény szerzése
képezi. Ennek keretében mód van az empátiás közegben mint "hallgatóként", mind "beszélőként" való
részvételre, gyakorlott szupervizorok mellett (Rogers, 1951).

Az irányz
irányzat
at európa
európai,
i, német
német (és magyar
magyar)) változ
változata
ata köz
közele
elebb
bb áll a viselk
viselkedé
edés-o
s-orie
rient
ntálts
áltságú
ágú kép
képzés
zésii
rendsz
rendszere
erekhe
khez,
z, amenn
amennyibe
yibenn a tanulá
tanulási
si folyam
folyamat
at ellenő
ellenőriz
rizhet
hetősé
őségét
gét,, egzakt
egzaktság
ságát
át helyez
helyezii előtér
előtérbe,
be, s a
gyakorlati készségek fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. Mivel ez az irány a modern képzési rendszerek felé
mutat, részletesebben a következő oldalakon lesz róla szó (Helm, 1978).

 A modern
modern képzési
képzési rendszere
rendszerek 
k 

A hagy
hagyom
omán
ányos
yos képz
képzés
ésii elgo
elgond
ndol
olás
ások
okat
at szám
számosos krit
kritika
ika érte
érte az időidő folya
folyamá
mán.
n. Ve
Vegy
gyük
ük szem
szemüg
ügyr
yree
mindenekelőtt a saját élményt, mint a tanulás forrását. Kétségtelen tény, hogy az önismeret fokozódása olyan
változásokat eredményezhet a személyiségben, amelyek rugalmasabbá, a másik személy iránt fogékonyabbá
teszik
teszik.. Megsz
Megszűnh
űnhetn
etnek
ek a személ
személyen
yen belüli
belüli feszül
feszültsé
tségek
gek,, "inkon
"inkongru
gruenc
enciák
iák",
", s ebb
ebből
ől a szempo
szempontb
ntból
ól az
önismereti jellegű saját-élmény-szerzés akár csoportos, akár egyéni formája hasznos lehet a pszichoterápiás
képzés
képzés során.
során. Ugyanakkor
Ugyanakkor azonban ezek a változások változások meglehetősen
meglehetősen ellenőrizhe
ellenőrizhetetle
tetlen,
n, spontán
spontán módon
következnek be. Az a hagyományos fogalmi rendszer, amely az önismeretei folyamatot leírja, túlzottan
analógiás jellegű, tudományos egzaktság kívánalmainak nem felel meg (pl.: ellenállás, érettség, regresszió
stb.). A Bálint-csoportokra vonatkozó vizsgálatok mutatták ki pl. hogy a résztvevők által adott esetleírások 
súlyos
súlyos szubje
szubjektí
ktívv torzít
torzításo
ásokna
knakk esnek
esnek áldoza
áldozatul
tul,, s ezek
ezek a torzít
torzításo
ásokk a csopor
csoportban
tban ellenő
ellenőriz
rizhet
hetetl
etlenü
enüll
érvényesülnek (Muslin et al., 1967). Matarazzo (1971) szerint a Bálint-csoportok hatására a pszichoterápiás
készségek lényegesen nem fejlődnek 

Számos
Számos tapasztalat
tapasztalat szól amellett,
amellett, hogy önismeret
önismeretii programok
programokban
ban bekövetke
bekövetkező
ző "személyisé
"személyiségvált
gváltozáso
ozások"
k"
átme
átmene
neti
ti jell
jelleg
egűe
űek,
k, s nagyo
nagyobb
bb rész
részük
ük a csop
csoporortt közv
közvet
etle
lenn hatá
hatásá
sána
nakk megs
megszű
zűnt
ntév
ével
el ugya
ugyanc
ncsa
sak 
k 
visszarendeződik".

A "személyiség" egyébként is annyira tág fogalom és olyan sokféle értelemben használják, hogy ajánlatos,
ha a modern pszichoterapeuta óvatosan él vele. Az önismeret fejlesztésén át történő terapeuta képzés
hangsúlyozása egyesek szemében a "terapeuta személyiségének" szinte misztikus jelentőséget kölcsönöz,
ami arra vezet, hogy a tudományos megközelítést elhanyagolják, s nem egyszer a tudományos módszerről
megv
megvetetőe
őenn nyil
nyilat
atko
kozn
znak
ak.. Ro
Roge
gers
rs maga
maga is hozz
hozzájá
ájáru
rult
lt ehhe
ehhez,
z, amik
amikor
or 1964
1964-t
-től
ől kezd
kezdveve szak
szakít
ítot
ottt a
hagyományos kutatásokkal (Tringer, 1985). Követői epigonjai nem egyszer szinte kérkednek azzal, hogy
lekicsinylik a tudományos megközelítés módszereit.

A "terapeuta személyiségének" tulajdonított túlzott szerep ma a mélylélektani iskolákon belül is háttérbe

szor
szorul
ul.. Ka
Kaec
eche
hele
le fejte
fejtett
ttee ki az Orvo
Orvosi
si Pszi
Pszich
chot
oter
eráp
ápia
ia Ne
Nemz
mzet
etkö
közi
zi Ko
Kong
ngre
ress
sszu
zusá
sánn tart
tartot
ottt átfo
átfogó
gó
referátumában, hogy azok a kutatások, amelyek a terapeuta "személyiségének" valamely vonása és a terápia
eredményessége közötti összefüggéseket vizsgálták, nem vezettek eredményre (Kaechele, 1988).

39
 A viselkedés
viselkedésterápi
terápiák
ák irányzatain
irányzatain belüli
belüli képzési
képzési rendszere
rendszerekk is engedtek
engedtek szélsősége
szélsőségess egyoldalús
egyoldalúságukb
águkból.
ól.
Különösen a 80-as évektől kezdődően, azzal párhuzamosan, ahogy a kognitív szemlélet körül előtérbe
(Tringer, 1987, 1989). A merev szabályok szerint tervezett terápiás programok helyett az egyén kognitív
rendszerét figyelembe vevő individuális programok kerülnek előtérbe. A terapeuta saját kognitív rendszere,
"sémái
"sémái"" a kép
képzés
zésben
ben ugy
ugyanc
ancsak
sak szerep
szerepet
et kapn
kapnak.
ak. Ennek
Ennek megfel
megfelelő
elően
en a viselk
viselkedé
edés-o
s-orie
rientá
ntált
lt kép
képzés
zésii
 programok is többen foglalkoznak
foglalkoznak a leendő szakember személyiségének
személyiségének egyes adottságaival.

A személyközpontú irányzaton belül a konkrét műveleti képzés kerül előtérbe. Elsősorban a német iskola
mindkét ágának (Berlinben Helm, Hamburgban Tausch) köszönhető, hogy a pszichoterápiás folyamatban
haté
hatéko
kony
ny klie
kliens
ns-- és tera
terape
peuta
uta vált
változ
ozók
ók foga
fogalm
lmait
ait,, amel
amelye
yeke
kett Ro
Roge
gers
rs dedu
dedukt
ktív
ív úton
úton dolg
dolgoz
ozot
ottt ki,
ki,
operacionálisan is leírhatjuk, mérhetjük, ellenőrizhetjük (Tausch, 1973, Helm, 1978). Ezek alapján a tanulási
folyamatban számszerűleg is ellenőrizhető a jelölt fejlődése pl. az empátiás készséget illetően.

A modern pszichoterápiás képzés egyes irányzatai közelednek egymáshoz. E folyamatban az önismereti

elem kissé háttérbe
háttérbe szorul,
szorul, a konk
konkrét
rét műveleti
műveleti készségek
készségek oktatása viszont
viszont nagyobb
nagyobb hangsúlyt
hangsúlyt kap. A
 pszichoterápiát nem átfogó, globális folyamatok, hanem elemi kommunikatív jelenségek elemzése alapján
tanulmányozzuk és oktatjuk (pl. nem az a kérdés, hogy mit tegyünk, ha a beteg "regresszióba" kerül, hanem
az, hogy mi az optimális reflexiónk akkor, ha a beteg ezt mondja: "ma megint hűvösen köszönt a főnököm, s
úgy éreztem, neheztel rám"). Ebben a megközelítésben a klasszikus pszichoterápia olyan fogalmai, mint
"indulatátté
"indulatáttétel"
tel" stb. természetes
természetesen
en ugyan
ugyancsak
csak túl globálisak,
globálisak, viselkedésnek
viselkedésnek túlzottan
túlzottan széles
széles skáláját
skáláját és
sokféleségét vonják egységbe; ezáltal jelentőségük háttérbe szorul (Rogers, 1951, Shlien, 1984). Ebben a
modern szellemben fogant Ivey és Simek-Downing tankönyve (Counseling and Psychotherapy, 1980). Saját
képzési programúk is ezt a felfogást követi.

 Saját képzési
képzési rendszer
rendszerünk 
ünk 

A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Pszichiátriai Klinikáján több évtizede oktatunk pszichoterápiát, s a

képzési rendszerek fejlődését ilyen módon "saját élmény" módján is követjük. Az egyes programjaink 
tervezésénél a pszichoterápia tanulásának lehetséges forrásai közül mindegyikre támaszkodunk. Ezek:

1. Lexikális ismeretek 

2. Műveleti-gyakorlati készségek 

3. Modell-tanulás

4. Saját élmény

5. Szupervízió.

Megjegyzések az egyes pontokhoz:

Ad. 1. Abból indulunk ki, hogy a pszichoterápia és a segítő kapcsolatok elmélete önálló tudományterület,
amely leginkább alkalmazott kommunikációelméletként írható le. Kiterjedt, és rendszerezett ismeretanyaggal
rendelkezik, amelynek elsajátítása - különböző fokon-nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valaki ezen a területen
dolgozzék.

Ad. 2. Az oktatás súlypontját a gyakorlati rész képezi, amelynek célja az elemi, mindennapi helyzetben való
eligazodás elsajátítása. A gyakorlati képzés állandó visszajelzések és korrekciók, illetve az előrehaladást
mérő módszerek
módszerek alkalmazás
alkalmazásaa mellett
mellett történik
történik (Trin-ger
(Trin-ger,, Pintér,
Pintér, 1989
1989,, illetve
illetve Pintér,
Pintér, Tringer,
Tringer, 1989
1989).
). A
gyakorlati képzés elsősorban a szerepjáték módszer különféle variációira épít (Ivey-féle microcouseling,
Rogers-féle empátia labor stb.).

Ad. 3. A tanulásnak elméletileg is fontos forrása a modell-követés. Saját programjainkban a közvetlen, élő
demonstrációkat helyezzük előtérbe. Ugyanakkor sor került technikai eszközök alkalmazására is (videó,
hangszalag).

Ad. 4. Az önismereti képzésnek változatlanul megvan a helye, ha nem is olyan kizárólagos, mint korábban

40
 gondoltuk. A tapasztalat szerint a segítő foglalkozások iránt az átlagot meghaladó mértékben vonzódnak 
olyano
olyanok,
k, akik
akik maguk
maguk is személ
személyes
yes problé
problémák
mákkal
kal küszkö
küszködne
dnekk (tehát
(tehát,, ha az átlagl
átlaglako
akossá
sságg kb. 1/3-a
1/3-a
minősíthető neurotikusnak, akkor ennél nagyobb arányokkal kell számolnunk). Ezek a jelöltek a képzési
 program során saját problémáikra is (kimondva vagy kimondatlanul) választ keresnek. A képzés folyamán
számos esetben nyílik lehetőség személyes problémák bevonására. Mégis, az önismereti képzés nyújt erre
legbiztosabb lehetőséget. A saját programunk egyéni, vagy csoportos önismereti képzést kínál, s a jelölt
maga választhat.

Ad. 5. A szupervízió, mint tanulási forrás a már megszerzett készségek megerősítését és további korrekcióját
teszi lehetővé. A terapeuták és tanácsadók jelentős többsége állandó jellegű szupervízió iránti igényt is
megfogalmaz
megfogalmaz.. Oktatási
Oktatási programunk
programunk keretében
keretében a résztvevő
résztvevőket
ket arra buzdítjuk,
buzdítjuk, hogy a tanfolyam
tanfolyam végén
önmaguk
önmaguk körében
körében szupervízió
szupervízióss csoportok
csoportokat,
at, közö
közösség
sségeket
eket szervezzen
szervezzenek,
ek, amelyek
amelyek azután
azután egymás
egymás számára
számára
folyam
folyamato
atoss segíts
segítsége
égett és szakma
szakmaii hátter
hátteret
et biztos
biztosíth
íthatn
atnak.
ak. Ilyen
Ilyen csopor
csoportok
tokból
ból alakul
alakultt meg
meg a Magyar 
Magyar 
Pszichiátriai Társaság Személyközpontú Munkacsoportja.

Korábbi, egyes pszichoterápiás módszereket oktató programjaink után 1987-től olyan hároméves képzési
rend
rendsz
szer
ertt dolg
dolgoz
oztun
tunkk ki,
ki, amel
amelyy álta
általán
lános
os pszi
pszich
chot
oter
erape
apeut
utaa képe
képesísíté
tést
st nyúj
nyújt.
t. Az okta
oktatá
tási
si anya
anyagg a
személyközpontú, a viselkedésterápiás és kognitív terápiás iskolák nézőpontját integrálja, emellett magába
foglalja
foglalja a gyako
gyakorlatb
rlatban
an leginkább
leginkább használható
használható módszerek
módszerek elsajátítását
elsajátítását is (autogén
(autogén tréning,
tréning, hipnózis,
hipnózis, a
szociális készség fejlesztése), valamint rövid dinamikus terápiák. Programunk az OTE képzési rendszeréhez
illeszkedik.

A képzés
képzés során annak ellenőrzésére
ellenőrzésére törekszünk,
törekszünk, hogy a jelölt
jelölt fejlődik-e
fejlődik-e és mennyit.
mennyit. Nyilvánval
Nyilvánvaló,
ó, hogy ez
nem csak az oktatók, de a hallgatók számára is rendkívül fontos. Az ellenőrzött és mért változók a leendő
terapeuta számára egyben szilárd támpontot jelentenek (pl. az empátia mérése). Ki ne élte volna át azt a
kínos helyzetet, amikor ül betegével szemben, és fogalma sincs arról, mit kellene tennie, mihez tartsa magát.
Az empátiás reflexió elsajátítása például ezt a helyzetet megoldhatóvá teszi. Nyilvánvaló, hogy a segítő
kapcsolatok elmélete nem olyan egzakt tudomány, mint a matematika. Annál azonban mégis egzaktabb,
semhogy pusztán spontaneitásunkra, szubjektív érzéseinkre, fantáziánkra támaszkodjunk. Nyilvánvaló, hogy
a terápiás folyamatot más fogalmi rendszerben is leírhatjuk, mint amelyet könyvünk bemutat és használ. Az
itt használatos fogalmak azonban jól definiált jelenségtartományt írnak le, s ugyanazt jelentik mindenki
számár
számára.a. Az ope
operac
racion
ionaliz
alizált
ált fogalm
fogalmak
ak lehetn
lehetnek
ek önk
önkény
ényese
esekk (mint
(mint pl. a kon
kongru
gruenc
encia
ia skálá
skálával
val mért
mért
fogalmak), de legalább mindenki számára ugyanazt jelentik.

Kurzus
Kurzusain
ainkon
kon pszich
pszicholó
ológia
giaii és orvosi
orvosi előkép
előképzet
zettsé
tségű
gű hallga
hallgatók
tók veszne
vesznekk részt
részt.. Az eltérő
eltérő kép
képzet
zettsé
tségg
kiegyenlítésére programunk első három hónapjában a két csoportnak külön "felzárkóztató" foglalkozásokat
tart
tartun
unk.
k. Enne
Ennekk kere
kereté
tébe
benn az orvo
orvoso
sokk vise
viselk
lked
edés
ésel
elmé
méle
lete
tett hall
hallga
gatn
tnak
ak,, a pszi
pszich
chol
ológ
ógus
usok
okna
nakk pedi
pedigg
 pszichopatológiai és pszichofarmakológiai
pszichofarmakológiai alapismereteket nyújtunk.

Oktatási
Oktatási koncepciónk
koncepciónkatat a pszichoter
pszichoterápiás
ápiás iskolák
iskolák integráció
integrációjának
jának szellemébe
szellemébenn fejlesztjü
fejlesztjükk tovább.
tovább. Arra
Arra
törekszünk, hogy az egyes felfogások mögött megtaláljuk a közös alapokat, amelyre a jövő tudományos
lélekgyógyászata felépülhet.

41
 AZ EMPÁTIA ÉS A VERBALIZÁCIÓ (EMP, VERB)

A segítő
segítő kap
kapcso
csolat
latok
ok elméle
elméletén
tének
ek alapve
alapvető
tő kérdés
kérdése,
e, hog
hogyy olyan
olyan fogalm
fogalmaka
akatt dolgoz
dolgozzun
zunkk ki, amelye
amelyek 
k 
egyértelműek, mindenki számára ugyanazt jelentik. E fogalmak segítségével méréseket kell végeznünk, a
kapcsolat folyamatát tudományos elemzésnek vethetjük alá. Egyszóval operacionalizált fogalmakkal kell
dolgoznunk. Csak így képzelhető el, hogy a terápiás és segítő kapcsolat bonyolult folyamatában meg tudjuk 
találni azokat a hatótényezőket, amelyek végül is eredményesnek bizonyulnak. E hatótényezők tehát a
terapeuta kommunikációjában rejlenek, annak egy aspektusát, terápiás szempontból való hatékonyságát
ragadják meg.

Rogers
Rogers kiváló
kiváló elemző
elemző készségén
készségének
ek köszönhetj
köszönhetjük
ük ezeknek
ezeknek a fogalmakn
fogalmaknak
ak első kimunkálását.
kimunkálását. Ő terápiás
terápiás és
tanácsadó tapasztalataiból indult ki, s hosszú évek munkájának eredményeképp alakult ki az a három
fogalom amelyet - később Bastine (1973) nyomán - a gyógyító beszélgetés alapváltozóinak nevezünk: az
empátia, a feltétel nélküli elfogadás és a kongruencia fogalma. Az érdeklődő olvasó magyar nyelven is
nyomon
nyomon követheti
követheti Rogers
Rogers gond
gondolko
olkodásán
dásának
ak fejlődését
fejlődését a Buda szerkeszt
szerkesztette
ette Pszichote
Pszichoterápia
rápia c. kötetben
kötetben
föllelhető tanulmány alapján (Rogers, 1981).

A deduktív úton kidolgozott fogalmakat Rogers közvetlen munkatársai, s a nyomukban kibontakozó kutatási
központok kísérleti módszerekkel is vizsgálni kezdték. Módszereket szerkesztettek e fogalmak által fedett
kommunikációs aspektusok mérésére. A következő oldalakon röviden bemutatjuk e kutatások, köztük a
hazánkban folyó vizsgálatok főbb eredményeit is.

 Az empátia
empátia fogalmának
fogalmának kialakulása
kialakulása

Rogers eredetileg, 1942-től az érzések visszatükrözésének (reflecting of feelings) nevezte a terapeutának azt
a törekvését, hogy a páciens (kliens) érzéseit felfogja, megértse, s azokat vissza is jelezze, tükrözze számára
(Rogers, 1951). Ugyanennek a magatartásnak a kifejezésére más fogalmakat is alkottak. Harway et al. 1955
az interpretáció mélységéről beszél (meg kell jegyeznünk, hogy nem a pszichoanalízis értelmében vett
interpretációról van szó, hanem arról a feltételezésről, hogy az érzelmi tartalmak a közölt anyag hátterében,
"mélyén" jelennek meg). Traux és Carkhuff (1967) Rogers tanítványai vezették be elsősorban az empátia
kifejezést, s leggyakrabban ma is ezt a fogalmat használjuk. A görög eredetű szó együtt-érzést, "benne-
érzé
érzést
st"" feje
fejezz ki.
ki. A foga
fogalo
lom
m óriás
óriásii karr
karrie
iert
rt futo
futott
tt be,
be, Bu
Buda
da toll
tolláb
ából
ól magy
magyar arul
ul is kitű
kitűnő
nő köny
könyvv áll
áll
rendelkezésünkre, amely az empátiának nem csupán terápiás vonatkozásait tárgyalja, hanem szélesebb körű,
 pedagógiai, szociálpszichológiai jelentőségét
jelentőségét is (Buda, 1978).

A német iskola az empátiás viselkedésnek a visszajelző, tükröző oldalát hangsúlyozza. Tausch (1973)
emocionális
emocionális élmények verbalizációjáró
verbalizációjáróll beszél.
beszél. Röviden
Röviden verbalizáci
verbalizációnak
ónak nevezzük
nevezzük tehát a terapeuta,
terapeuta, vagy
segítő fél kommunikációjának azt a sajátosságát, hogy a segített fél érzéseit, vágyait megérti, és minél
 pontosabban megfogalmazza.

Az empátia és a verbalizáció tehát ugyanannak a magatartásnak két oldalát hangsúlyozó fogalmak. Az előbbi
a pon
pontos
tos megért
megértést
ést,, beleél
beleélést
ést han
hangsú
gsúlyo
lyozza
zza (Buda
(Buda említe
említett
tt kön
könyve
yve is ebb
ebben
en a szelle
szellembe
mbenn fogant
fogant).
). A
verbalizáci
verbalizációó fogalma
fogalma a másik oldalt emeli ki: a terapeuta
terapeuta aktív törekvését
törekvését arra, hogy a felfogott,
felfogott, megértett
megértett
tartalmakat megfelelő nyelvi formába öltse. Mint látni fogjuk, a terápia eredményessége nem kis részben
ezen a verbalizációs mozzanaton múlik.

 Az empátia
empátia és verbalizáció
verbalizáció a gyakorlatban
gyakorlatban

Az empátiával rendelkező terapeuta nem csupán a kliens közlései felszínén megjelenő manifeszt tartalmakra
reagál.
reagál. Képes
Képes felfogni
felfogni a kliens
kliens verbális
verbális megnyilván
megnyilvánulásain
ulásainak
ak érzelmi-mot
érzelmi-motivációs
ivációs tartalmait
tartalmait is. Milyen
Milyen
formában
formában jelennek meg ezek a leggyakrab
leggyakrabban?
ban? Nyilvánvalóan
Nyilvánvalóan akkor, ha az illető
illető szavakban
szavakban is érzésekről
érzésekről,,
vágyakról beszél. Vagy, ha személyes, jelentős élményekről számol be.

Máskor
Máskor értéke
értékel,
l, jellem
jellemez
ez dolgok
dolgokat,
at, esemén
eseményeke
yeket,
t, személ
személyek
yeket.
et. Vag
Vagyy érdek
érdeklőd
lődés
éstt fejez
fejez ki. Fontos
Fontos
személyekhez fűződő kapcsolatairól beszél. Az empátiás terapeuta számára különösen gazdag az a közlés,
amik
amikor
or a klie
kliens
ns önma
önmagá
gátt jelle
jellemz
mzi,
i, önké
önképé
péve
vell fogl
foglal
alko
kozi
zikk (lsd
(lsd.. Az önké
önképp c. feje
fejeze
zete
tet)
t).. A páci
pácien
enss
természetesen gyakran nem nyilvánít manifeszt érzelmeket. A terapeuta ezért a rejtettebb közlésekre van
utalva. Kellő gyakorlással, képzéssel azonban az empátiás készség fejleszthető. A fentieket inkább csak az

42
EMP fogalom pontosabb körüljárása végett írtam le. Az empátiás megértésben döntő, hogy mindig kliensünk 
saját szempontjai szerint nézzük a dolgokat. Tehát ahogy ő érez, ahogy ő látja a dolgokat, ahogy ő viszonyul
a világhoz és önmagához.

Általánosságban azt kell leszögeznünk, elvileg mindegy, hogy a kliens miről beszél. A kommunikáció
többcsatornás jellegéről, valamint a nyelv mély struktúráiról mondottak fényében nyilvánvaló, hogy még a
"legszemélytelenebb" beszélgetésben is maga a személy nyilvánul meg.

Ezért tehát elvileg, - nyugodtan lehetünk non-direktívek, s hagyhatjuk kliensünket szabadon beszélni. Az
EMP-VERB a beszélgetést természetesen - közvetett módon - mégis irányítja. A terapeuta reflexiója a közölt
anyag valamely aspektusát kiemeli, s a partnert arra ösztökéli, hogy a kiemelt "nyomvonalon" haladjon
tovább. Ez a nyomvonal pedig pontosan az érzelmi közlések irányába mutat.

Az empátiás magatartás fogalmát negatív oldalról is körüljárjuk. Mit nem tesz a megfelelően viselkedő
terapeuta? Nem szólít fel, nem utasít helyre, nem kér konkrét beszámolókat. Nem rendelkezik, nem ad
tanácsokat, nem kritizál, nem tesz szemrehányást stb. Az empátiás beszélgetés során kérdéseket ritkán
teszünk fel. Nem explorálunk, nem információkat gyűjtünk. Természetesen ezek a tanácsok inkább csak 
iránymutatásként értékelendők. S nem is érvényesek minden fajta terápiás megközelítésben. Bár igaz, hogy a
segítő kapcsolatban kizárt dolog, hogy a terapeuta kritizálja a másikat. Ugyanakkor pl. a viselkedésterápia
során a páciens konkrét utasításokat kap.

Oktatási tapasztalataim azt mutatják, hogy a legnagyobb nehézségek az explorációs magatartás és az EMP
ütközése során lépnek fel. Az orvosokat és pszichológusokat arra képezik ki, hogy célirányos kikérdezéssel
(anamnézis felvétel) diagnózist állítsanak fel, s ennek alapján végezzék a terápiát. Ez így nagyon helyes
alapelv. A terápiás vagy segítő beszélgetés - hétköznapi esetben már feltételez bizonyos alapismereteket.
Máskor nincs mód "anamnézis felvételre", mert az illető ettől elzárkózik, vagy a helyzet ezt eleve nem teszi
lehetővé. A terapeutának arra az információra kell támaszkodnia, ami rendelkezésére áll, s abból kell
kiindu
kiindulni
lnia.
a. Kezdő
Kezdő terape
terapeutá
uták,
k, amikor
amikor gya
gyakor
korlat
latoka
okatt folytat
folytatunk
unk,, álland
állandóan
óan kérdés
kérdéseke
ekett teszne
tesznekk fel,
fel,
információkat gyűjtenek, explorálnak. Nagyon nehéz magatartásukat átformálni, hogy ne újabb és újabb
adatokat keressenek, hanem a közölt anyagra figyeljenek jobban. Annak "mélységeit" próbálják kiaknázni.

Az exploratív
exploratív magatartás leginkább
leginkább a kérdező
kérdező stílus
stílus formájában
formájában nyilvánul
nyilvánul meg. Kérdést sokféle formában
tehetünk fel. Akárhogy is legyen, a kérdezés a felek közötti viszonyt eleve egyenlőtlenné teszi. A kérdező
"hatalmi" pozícióra tesz szert, a kérdezett kiszolgáltatottá válik, nemegyszer szinte megszégyenül. A kérdés
többnyire kényszerpályára állítja a kérdezettet. Különösen az eldöntendő kérdések, ahol csak igen-nem
válasz lehetséges. A kérdező fejében lévő előzetes elképzelést akár "rá lehet kérdezni" a másikra. Nem
egyszer látjuk, hogy a válaszoló már nem is azt mondja, amit gondol, hanem amit a kérdező elvár tőle.
Gondoljunk csak arra, hányszor hangzik el kórházi osztályok vizitjein a "köszönöm, jobban vagyok" válasz,
közben ballag a beteg a sír felé. A bölcselők már régen felismerték, hogy a kérdező fél uralmat szerez a
kérdezett fölött. Az ember "animál qurens cur", "kérdező állat". Az ismeretekre való törekvés motiválja ezt a
magatartást
magatartást,, amelynek
amelynek jelentőség
jelentőségére
ére először
először Aristoteles
Aristoteles mutatott
mutatott rá (Aristotel
(Aristoteles,
es, Metaphysik
Metaphysik).
). A kérdezőt
kérdezőt
úgy írja le, mint a küzdelemben a támadó, meghatározó felet (Topika).

Számos összehasonlító vizsgálat támasztja alá, hogy a kérdező stílusú terapeuta kevésbé hatékony. A kérdés,
mint terapeuta intervenció, ugyanúgy eredménytelen, min az interpretáció (Frank és Sweetland, 1962, Hill,
1974, Elliot et al., 1982).

Más vizsgálatokból kiderül, hogy a tanácskérők a kérdéseket különösen akkor értékelik negatív módon, ha az
igen-nemmel válaszolandó, vagy ha kérdőszócskával kezdődik. Weisbach (1989) a kérdezésre vonatkozó
tanulmányokat áttekintve megállapítja, hogy a vizsgálatok a kérdező exploratív magatartás ellen szólnak.
Kérdés és kérdés között azonban nagy különbségek vannak. Az erőteljesen emelkedő hangsúlyú kérdés
agresszívebb, követelőbb. Az ereszkedő tónus inkább kutató, kereső jellegű, a kérdés legalább annyira szól a
kérdezőnek magának is. Az ilyen kérdés, amelyet tehát a terapeuta inkább magának tesz fel, de a kliens
állapotából kiindulva, szervesen illeszkedik a partnerek közötti dialógusba. Heinrich (1952) a lefordíthatatlan
"Mitfragerschaft" szóval fejezi ki ezt a kereső-kutató, meditáló kérdésformát.

Kezdő terapeuták számára - érthető módon - nagyon nehéz elviselni azt a bizonytalanságot, amely abból
adódik, hogy itt ül velem szemben valaki és segítséget kér, de fogalmam sincs, mit csináljak. Ezt a

43
 bizonytalanságot szakmailag jól megalapozott, célirányos kérdésekkel könnyű eloszlatni. Nemegyszer a
kérdések olyan olajozottan követik egymást, hogy nyilvánvaló, a terapeuta a választ fel sem fogta, mert
figyelme már a következő kérdés megfogalmazására irányul. Az EMP tanulása tehát figyelmi tréning, a
figyelem beállítódásának megváltoztatása. Az exploráló, kikérdező terapeuta figyelme részben önmagára
irányul, valamely összefüggő rendszert akar kidolgozni páciense kapcsán. Ez a rendszer lehet valamely
orvosi, diagnosztikai elképzelés, vagy valamilyen egyéni teória a másik bajainak feltételezett eredetéről.

A személyközpontúság ezzel szemben azt jelenti, hogy a páciens saját törvényszerűségei szerint halad a
 beszélgetés, mivel a terapeuta visszajelzéseibe semmilyen "idegen elemet" nem visz bele. Az empátiás
terapeuta figyelme tehát teljes egészében a másikra irányul. Csak így lehetséges, hogy a közléseknek rejtett
tartalmait is felfogjuk.

Az empátiás és exploratív kommunikáció szembeállítása a tapasztalatokból fakad. Nézzünk egy példát.

Oktatási gyakorlaton egy páciens megnyilatkozást olvastam fel, s kértem a kollégákat, reflektáljanak az
elhangzottakra.

 Beteg: Nos,
 Beteg:  Nos, már akkor is, ha csak a főnök ajtaja előtt állok, vagy ha fel kell őt hívnom - igen -, hát a
legszívesebben eltűnnék onnét, vagy szeretnék száz méterrel a föld alá süllyedni - én mondom önnek, ez
rettenetes, és tudom, hogy ő semmi rosszat sem tesz nekem...

 Exploratív
 Exploratív típusú
típusú reflexiók:
reflexiók:

- Igazában miért fél a főnökétől?

- Más tekintélyes személytől is ennyire retteg?

- Maga is úgy érzi, hogy ez a félelem túlzott, miért nem szedi össze magát!

- Biztos abban, hogy főnöke nem árthat önnek?

- Mióta érzi ezt a félelmet? stb.

 Empátiás
 Empátiás válaszok:
válaszok:

- Szóval rettenetesen fél a főnökétől, s ez annál érthetetlenebb, mivel ő semmi rosszat nem tesz önnek.

- Elviselhetetlen, hogy főnökének még a hangjától is retteg, s nem érti miért, hiszen ő nem árt önnek...

A példák jól megvilágítják a kétféle reagálás közti különbséget. A páciens nagy kínokat okozó szenvedéséről
számol be. Lehet, hogy önmagával is sokat küszködött, mire arra az elhatározásra jutott, hogy segítséget kér 
valakitől. Az exploráló terapeutának mindez nem elég (pedig lehet, hogy kliense az adott pillanatban a
föllelhető maximumot nyújtja). Ő további információkat kér. A páciens oldaláról ez olyan érzéssel járhat,
hogy "neki még ez sem elég, pedig én a legrejtettebb kínokat adtam elő". Vagy, mint a 3. mondatban, a
terapeuta kioktat, rámutat erre az ellentmondásra, amely a beteg számára is érthetetlen. Visszadobja a labdát,
szedd össze magad, oldd meg magad.

Az exploráció eltereli a figyelmet a lényegről, amelyet a közlés tartalmaz: érthetetlen, elviselhetetlen félelem
egy nem rossz szándékú főnöktől.

 Az érzelmi
érzelmi érzékenysé
érzékenységg és az affektus
affektus figyelem
figyelem

Az edd
eddigie
igiekbő
kbőll már következ
következik,
ik, hog
hogyy az empáti
empátiátát úgy is meghat
meghatáro
ározha
zhatju
tjuk,
k, mint
mint a nem verbális
verbális és
metakommunikatív közlések felfogásának, tudatosításának (és visszajelzésének) képességét.

A nem verbális kommunikáció kutatása viszonylag nem hosszú múltra tekint vissza. A kísérletek egyik 
típusa az érzelmi jelek azonosításának képességét vizsgálja. Az egyének között jelentős különbségek vannak 
a tekintetben, hogy hányféle érzelmi jelet képesek dekódolni, s ez az egyén állandó tulajdonsága, amelyet az
azonosított jelek a számával mérnek. Davitz (1977) érzelmi érzékenységnek nevezte az egyénnek ezt a

44
tulajdonságát.

Magam is részt vettem egy kísérletben, ahol a vokális csatorna iránti érzékenységet vizsgáltuk. A kísérlet
abból állott, hogy a különféle érzelmi hangsúllyal elmondott szöveget a magnófelvételen olyan mértékig
torzították, hogy már csak a beszéd dallama (azaz a vokális csatorna) volt felismerhető. Meg kellett
állapítanunk, hogy az (érthetetlen) szöveg milyen érzelmi állapotot fejezett ki.

Átlagosan az emberek nyolcféle érzelmi hangulati árnyalatot tudnak ilyen módon azonosítani. Davit azt is
megállapította, hogy az egyes közlési csatornák iránti érzékenység is különböző egyénenként, s a csatornák 
közö
között
tt csak
csak 0,2
0,2 körü
körüli
li korr
korrel
elác
áció
ió muta
mutath
that
atóó ki.
ki. Az egyé
egyéne
nekk dekó
dekódo
dolá
lási
si hibá
hibáii ugyan
ugyancs
csak
ak stab
stabil
il
személyiségtulajdonságok. Ha valaki pl. a mosolyt gúnyosnak értékeli, ezt a hibát rendszeresen elköveti. Az
érzelmi érzékenység, mint személyi adottság, tehát jelentősen befolyásolhatja egy egyén empátiás készségét.

Az érzelmi jelentések iránti fogékonyság egy másik mérőszáma az affektus-figyelem. Az affektus-figyelem

az érzelmi jelentések befogadása iránti készenlét, amely az egyénen belül is változik, helyzet és belső állapot
függvényében.

Az érzelmi érzékenység a személy viszonylag stabil tulajdonsága, az affektus-figyelem pedig egy adott
kommunikációs helyzetben mutatott teljesítmény. Más megfogalmazásban az érzelmi érzékenység jelzi azt a
kapacitást, amellyel a személy rendelkezik, az affektus-figyelem pedig annak mértéke, hogy ezt a kapacitást
aktuálisan mennyire használjuk ki. Már ebből is nyilvánvaló, hogy a segítő kapcsolat az affektus figyelem
maximá
maximális
lis igényb
igénybevé
evétel
telét
ét jelent
jelenti.
i. Az egyén
egyének
ek köz
között
ött stabil
stabil különb
különbsé
ségek
gek mutath
mutatható
atókk ki az érzelm
érzelmii
érzékenység és az affektus figyelem szempontjából. Ugyancsak különbségek vannak a tekintetben is, ki
milyen csatornákat tud elsősorban azonosítani, valamint abban, hogy melyek a standard hibái.

 Nyilvánvaló, hogy a képzéssel elsősorban az affektus figyelem teljesítménye javul. A segítő kapcsolat
területén végzett folyamatos munka, tapasztalat az érzelmi érzékenységet önmagában is javítja. Tudatos
képzéssel az érzékenység jelentősen fejleszthető.

Egye
Egyelő
lőre
re nem
nem isme
ismere
rete
tese
sekk olya
olyann adat
adatok
ok,, amel
amelye
yekk az érze
érzelm
lmii érzé
érzéke
keny
nysé
sége
gett vala
valami
milye
lyenn isme
ismert
rt
személyiségvonással hoznák kapcsolatba. (Az azonosítási hibák viszont személyiségfüggőek lehetnek.) A
kognitív torzítások, amelyek egyes kórállapotokban különösen feltűnőek (paranoid állapotok, depressziók),
álla
álland
ndóó jell
jelleg
egűű azon
azonos
osítá
ítási
si hibá
hibákk
kkal
al járn
járnak
ak együ
együtt
tt.. (Pl.
(Pl. az "en
"enge
gem
m nem
nem becs
becsül
ülne
nekk elég
eléggé
gé"" séma
séma
érvényesülése mellett, ha valaki rám nevet, egyenlő azzal, hogy kinevet.)

Általában kijelenthetjük, hogy patológiás jellegű személyiségzavarok az empátiás készség beszűkülését

eredmé
eredménye
nyezhe
zhetik
tik.. (Skizo
(Skizofré
fréniá
niások
sok érzel
érzelmi
mi érzéke
érzékenys
nysége
ége jelent
jelentőse
ősenn csökk
csökkent
ent.)
.) Harmon
Harmoniku
ikuss személ
személyy
könnyebben ráhangolódik másokra, mint aki maga is problémákkal küszködik. Pozitív korrelációt találtak az
érzékenység, a kifejezőkészség és az önmegértés (önelfogadás) között. Tehát az empátia és verbalizáció
várhatóan azoknál fejlettebb, akik önmaguk elfogadására képesek. Érthető tehát, hogy a pszichoterápiára
való felkészítés egyben a személyiség belső harmóniájának fejlesztését is szükségessé teszi. Az egyén
aktuális érzelmi állapota nagymértékben befolyásolhatja az érzékenységet. Ha a kísérletek során pl. két
nehezen differenciálható inger megnevezése a feladat, amelyek egyike örömet, a másik elragadtatást fejez ki,
több hibát vétenek azok, akik maguk is valamilyen érzelmi állapotban vannak. Minél intenzívebb az egyén
érzelmi állapota ez annál inkább belevetül a kívülről érkező érzelmi jelzésbe (projekció).

 Az empátia
empátia és az azonosulás
azonosulás (identifikáció)
(identifikáció)

A terapeuta tehát igyekszik páciense érzelmi állapotait minél pontosabban észlelni, leírni, visszajelezni.
Általán
Általánosa
osabba
bbann úgy
úgy fogalm
fogalmazu
azunk,
nk, hog
hogyy a nye
nyelvi
lvi köz
közlés
lések
ek hátter
hátterébe
ébenn meghúz
meghúzódó
ódó metako
metakommu
mmunik
nikatí
atívv
közlések lehető pontos dekódolására törekszik. Igyekszik kliense belső állapotát úgy látni, mint a kliensét és
nem, mint önmagáét. Mégis, a terapeuta mindvégig tisztában van azzal, hogy bármennyire pontosan érzékeli
is szenvedő páciense belső állapotát, ez mégis a másik állapota. Nem ugyanazt érzi, mint a másik, csak 
"mintha" érezné. Ez a "mintha" nagyon fontos szerepet játszik Rogers megfogalmazásában.

Az EMP-fogalom mélylélektani értelmezésében ez a "mintha" megkülönböztetés hiányzik. Az empátiát

gyakr
gyakran
an úgy írják
írják le, mint
mint amikor
amikor a terape
terapeutá
utában
ban a pácien
páciensse
ssell azono
azonoss érzel
érzelmek
mek keletk
keletkezn
eznek.
ek. Vag
Vagyis
yis
identifikációról van szó. Márpedig a teljes azonosulás rontja a pontos empátiás megértést. Elmossa azt a

45
távolságot, amely ahhoz szükséges, hogy a terapeuta megőrizze saját, differenciált látásmódját. Hiszen éppen
ezzel
ezzel tud segíten
segíteni:
i: szenve
szenvedő
dő pácien
páciensén
sének
ek lelkéb
lelkében
en széles
szélesen
en hömpöl
hömpölygőygő,, globál
globálisis érzelm
érzelmii állapo
állapotok 
tok 
uralkodnak. Tehát, ha a páciens haragszik, a terapeuta azt annyira pontosan érzékeli, mintha maga is
haragudnék stb.

Álljon itt egy idézet magától Rogerstől, az EMP megvilágítására.

"A harmadik feltétel az, hogy a terapeuta gyakorlott legyen a kliens saját világának pontos empátiás
megértésében. A változások létrehozásához elengedhetetlen, hogy átérezze a beteg személyes jelentéseinek 
 belső világát akárcsak a sajátját, közben azonban egy pillanatra sem vesztve el a 'mintha' minőséget,
egyszóval, hogy legyen empátiás képessége. Érezze át a beteg dühét vagy félelmét vagy azt az élményét,
hogy üldözik, de ne engedje, hogy saját dühe, félelme, vagy gyanakvása belekeveredjen ebbe - ez az a
feltétel, amit megkíséreltünk leírni. Ha a kliens belső világa már tisztában áll a terapeuta előtt, és szabadon
mozog abban, akkor már közvetíteni tudja betege felé, amit megértett, és meg tudja fogalmazni a beteg azon
tapasztalatait is, amelynek az nincs tudatában. Ez a nagyon érzékeny empátia nélkülözhetetlen a terápiában.
Gyanítom, hogy mindannyian ráébredtünk már arra, hogy ez a fajta megértés rendkívül ritka. Sem nem
kapjuk azt meg, sem nem adjuk másoknak valami nagy gyakorisággal. A megértésnek inkább egy olyan
változatát kínáljuk, ami ettől nagyon különbök, például: ’Én megértem, hogy veled mi a baj' vagy ’Én
megértem, hogy miért teszed ezt'. Ez a fajta megértés, amit rendszerint adunk, vagy kapunk, tulajdonképpen
egy kívülálló értékelő megértése. De ha valaki megérti, hogy hogyan érzünk, vagy hogyan látjuk a világot,
anélkül, hogy analizálni, vagy megítélni akarna bennünket, akkor kivirulunk és fejlődünk. Bizonyos vagyok 
abban, hogy nem állok egyedül ezzel az érzéssel. Bizonyos vagyok abban is, hogy ha a terapeuta pillanatról
 pillanatra követni tudja a beteg belső történéseit, ahogyan ő látja és átéli azokat, anélkül, hogy az empátiás
folyamatban elveszítené identitása különállását, valószínű, hogy sikerül elérnie a kívánt változásokat."

(Buda, szerk. 1981. F: Horváth Krisztina)

Rogers tehát többször hangsúlyozza, hogy amennyiben a terapeuta a kliens érzéseivel teljesen azonosul, vagy
érzései
érzései a kliensébe
kliensébe vetülnek,
vetülnek, tapasztalat
tapasztalatai
ai a másikéval
másikéval egybefolyn
egybefolynak,
ak, az empátiás
empátiás megértés
megértés színvonala
színvonala
 jelentősen csökken.

Elméletileg a terapeuta empátiás reakciója a kővetkező függvénnyel irható le: Remp=f(Rp,Rth,E), ahol

Remp = empátiás reakció

R  p = a páciens közlései

Rth = a terapeuta személyétől függő tényezők 

E = véletlenszerű hatások.

Optimális esetben tehát Pth tényező szerepe a nulla felé közelít, s a terapeuta teljesen kliensére hagyatkozik.

 A verbalizáció
verbalizáció

Többször jeleztem már, hogy az EMP nem passzív figyelés, hallgatás, megértés, nem csupán appercepció. A
segítség éppen abban áll, hogy a felfogott, megértett anyagot saját magunk is feldolgozzuk, tisztázzuk,
rendezzük, strukturáljuk. E feldolgozás után "jelentjük" vissza partnerünknek. Vagyis "helyette" dolgozunk,
ezáltal
ezáltal segítjük
segítjük őt ahhoz,
ahhoz, hogy benne kavargó,
kavargó, szenvedés
szenvedéstt okozó
okozó,, strukturá
strukturálatlan
latlan élményeit "feldolgoz
"feldolgozza",
za",
rendezze, ezáltal azok kezelhetővé és kevésbé zavaróvá váljanak számára. Ezért is mondjuk, hogy a
terapeuta: helyettes információ feldolgozó.

Ezt a nagy szellemi erőfeszítést igénylő folyamatot Helm módosított sémás ábrájával szemléltetjük (2. ábra).

A gyógyító beszélgetés elemi mozzanata valamely közlés, és ez elvileg bármi lehet. (V1) A terapeuta
szelektív figyelmi beállítottsága az első pillanattól kezdve működik. Az információ feldolgozás első lépése a
személytel
személytelen,
en, külsődleg
külsődleges
es tartalmak
tartalmak és a személyes,
személyes, érzelmi motivációs
motivációs tartalmakat
tartalmakat hordozó
hordozó közlések 
közlések 
különválasztása. (V2) Utóbbit nevezzük önfeltárásnak (ld. később az Önfeltárás c. fejezetet). Elvileg még a

46
látszólag legszemélytelenebb közlésnek (pl. időjárással kapcsolatos megjegyzés) is van személyes vetülete.

 Nézzük pl. a következő beszélgetést,

beszélgetést, amikor a beteg megérkezik az órára, s leül
leül a megszokott helyére.

1. Kl.: Szörnyű, pocsék idő van ma.

1. Thta.: Nem szereti az ilyen hideg, zimankós időt.

2. Kl.: Utálom. Egész nap a hatása alatt vagyok.

2. Thta.: Úgy tűnik, közérzete nagymértékben függ az időjárástól.

3: Kl.: Persze, labilis vagyok, mint az időjárás.

Már az első terapeuta reakció mutatja, hogy bennünket nem az időjárás érdekel. Nem azt mondjuk, hogy
valóban, pocsék az idő. Bennünket kliensünk viszonyulásai érdekelnek. Látjuk, mint halad a beszélgetés a
külső dolgokról a belsők felé, s a harmadik megnyilatkozás már az önképpel kapcsolatos, a beteg önmagáról
alkotott véleményt nyilvánít.

Az önexplorációs mozzanatok leválasztása tovább finomodik, amikor a terapeuta érzékeli az egyes közlési
csator
csatornák
nákat,
at, illetv
illetvee a metakom
metakommun
munika
ikatív
tív jelzés
jelzések
ek egészé
egészét.
t. A blokko
blokkokk sorába
sorábann jobbra
jobbra haladv
haladvaa egy
egyre
re
"mélyebb" önexplorációs tartalmak tárulnak fel. Természetesen egy-egy konkrét közlés nem tartalmazhat
mindig mélyen személyes dolgokat.

A fenti
fenti beszél
beszélget
getésb
ésben
en a 2. betegk
betegközlé
özléss már "rejtet
"rejtett"
t" inform
információ
ációtt is tartalm
tartalmaz.
az. Sőt,
Sőt, a körülm
körülmény
ények 
ek 
(kontextus) esetleg általánosítást is megengednek. Ezért a terapeuta olyan reflexiót ad, amely belső, de
egyúttal általános is. Vagyis egy, a páciens személyére jellemző önkép mozzanat kerül elő: "labilis vagyok".
A terapeuta természetesen nem lehet abszolút biztos abban, hogy a kontextust, és a rejtett közlést jól olvassa-
e, és főleg, hogy képes-e páciens ezt fogadni, feldolgozni. Ezért reflexiója nem az abszolút bizonyosság
igényével fogalmazódik meg, hanem inkább javaslat, megajánlás. "Úgy tűnik..." Ha a páciens nem tudja
elfoga
elfogadni
dni ezt a látásm
látásmódo
ódot,
t, a terape
terapeuta
uta minden
minden tovább
továbbii nélkül
nélkül vissza
visszavon
vonulh
ulhat.
at. A szemé
személyk
lyközp
özpont
ontúú
 beszélgetés reflexiói ezért gyakran kezdődnek
kezdődnek ilyen kifejezésekkel: "Úgy vélem", "Azt hiszem", "Mintha... ",
"Úgy tűnik... , "Nem gondolja, hogy...".

A páciens aktuális befogadóképességét meghaladó visszajelzés nem pozitív hatású, inkább frusztrációt
eredményez. Partnerünk visszavonul, közlései felszínesebbé válnak. Fontos tehát, hogy visszajelzéseink ne
kategorikus ítéletek legyenek, hanem "hipotézis megajánlások". Egy betegem mondta egyszer a terápia
végén: számára az volt a legfontosabb, hogy semmit sem mondtam megfellebbezhetetlen ítélet gyanánt,
semmit sem akartam ráerőszakolni.

47
 2. ábra V1 Információ-felvétel V2 Információ-feldolgozás V3 Válasz-szervezés

 Nézzük most kissé részletesebben

részletesebben az egyes blokkok jelentését.(V2)
jelentését.(V2)

Az első blokk a kliens pusztán verbálisan megjelenő közléseit tartalmazza. Azokat, amelyek már szabályos
kognitív struktúrát öltenek. A második blokk jelképezi a nem verbális csatornák üzeneteit, amelyek részben a
szóbeli megnyilatkozásokat kísérik, részben azonban önálló jelentéssel bírnak. A rejtett közlések - az
előbbitől élesen el nem választható módon - jelzik azt, ami a szavak "mögött" van. Itt jelennek meg a
 jellegzetes kognitív sémák, beállítódások. A kontextus a szakember számára további jelzéseket hordoz. Pl.
milyen
milyen szava
szavakat
kat haszn
használ,
ál, milyen
milyen a környe
környezet
zet,, amelyb
amelybee mondan
mondandój
dóját
át helyez
helyezii stb.
stb. Vég
Végül
ül a fiziol
fiziológi
ógiai
ai
szempontból is képzett terapeuta a vegetatív-tüneti jelzéseket is "érti". Az orvosi pszichoterápiában nem
egyszer
egyszer a testi tünetek hordozzák
hordozzák a fő mondaniva
mondanivalót.
lót. E jelentések
jelentések "megfejtése"
"megfejtése" a gyógy
gyógyítás
ítás szerves részét
képezi. A szakirodalom régóta "szervbeszédnek" nevezi azokat a közléseket, amelyek testi tünetek útján
 jutnak kifejezésre.

Összefoglalva az emocionális reakció mindhárom összetevője megjelenik a közlési csatornákon, s a képzett

terapeuta képes ezeket differenciáltan elemezni. A bal oldali blokk az érzelmi reakció kognitív-élményi
oldala, a jobb oldalon a fiziológiai-vegetatív összetevő jelenik meg. A köztes egységek az emóció mimikai-
mozgásos (azaz motoros) összetevőjét tükrözik.

A terape
terapeuta
uta reakci
reakciói,
ói, azaz
azaz a VERB
VERB a feldol
feldolgoz
gozott
ott inform
informáci
ációk
ók strukt
struktúrá
úrába
ba szerke
szerkeszt
sztése
ése (V3).
(V3). Ennek 
Ennek 
"mélysége" a kliens önexplorációjával párhuzamba állítható. Természetes, hogy képtelenség az állandóan,
minden kijelentés legmélyebb összefüggéséig leásni. A terápia során a legkülönfélébb jelzéseket adhatjuk,
termés
természet
zetese
esenn arra
arra töreke
törekedve
dve,, hog
hogyy beszél
beszélget
getésü
ésünk
nk magáho
magáhozz a személ
személyhe
yhezz minél
minél köz
közele
elebb
bb jusson
jusson.. A
terapeuta-reagálás elemi szintje nem több, mint aktív figyelés és ennek időnkénti visszajelzése ("ühüm",

48
 "értem", "igen"), vagy csak egyszerű fejbólintás, odafordulás, tekintetváltás. Háttércsatornának is nevezik ezt
a jelzést, amely csak annyit jelent: "itt vagyok, figyelek". Az aktív figyelés ezért bármilyen külsődleges
kliens-megnyilvánuláshoz is kapcsolódhat. Nagy gyakorlattal rendelkező, fáradt terapeuták a háttércsatorna
 jelzéseit (bólogatás, igen... stb.) akkor is képesek produkálni, ha figyelmük ellankad, elkalandozik. Nagyon
sokszor a páciens észre sem veszi, különösen a súlyosabb állapotban lévő személyek. Fölösleges, hogy a
terape
terapeuta
uta zavart
zavartan
an palást
palástolj
oljaa figyel
figyelmet
metlen
lenség
ségét,
ét, ha mégis
mégis kiderü
kiderül.
l. A betege
betegek,
k, a tanács
tanácskér
kérők
ők nag
nagyon
yon
megértőek, nyugodtan megmondhatjuk, hogy "elnézést, egy pillanatra kihagyott a figyelmem" - vagy valami
hasonlót.

A visszajelzés egy másik típusa nem más, mint a hallottak egyszerű újrafogalmazása, esetleg csak eltérő
szórenddel, vagy még ezzel sem. Nagyon értékes lehet, jelzi, hogy "figyelek, értem, sőt magamba szívom a
szavaidat". Saját szavaink visszahallása - erőteljes objektiváló élmény, hasonló, mint amikor magnóról
halljuk vissza mondatainkat. Már nem teljesen ugyanazok, távolibbak, a fájdalom nem fáj annyira, a szégyen
kevésb
kev ésbéé mardos
mardosóó stb.
stb. Ha a terape
terapeutá
utának
nak más gongondol
dolata
ata nincs,
nincs, nyu
nyugod
godtan
tan alkalm
alkalmazh
azhat
at parafr
parafrázi
ázist.
st.
(Természetesen nem a beteg szavainak állandó visszaszajkózásáról van szó.)

A vissza
visszajel
jelzés
zések
ek egy tovább
továbbii típus
típusaa az elhang
elhangzot
zottt any
anyagn
agnak
ak csak
csak valame
valamelyly külső
külső von
vonatk
atkozá
ozásáh
sához
oz
kapcsolódik, vagy ha érint is belső élményeket, azoknak csak valamely részét ragadja meg. Egy további,
magasabb
magasabb (vagy
(vagy "mélyebb")
"mélyebb") szintje
szintje a visszajelzé
visszajelzésekne
seknek,
k, ha az elhangzotta
elhangzottakat
kat általános
általános összefüg
összefüggésbe
gésbe
állítjuk, az itt és mosttól elvonatkoztatva a személyre idődimenziótól független megállapításokat teszünk.
Végül, ha a terápia sikeresen halad, a vegetatív tüneti közlések visszajelzésére is sor kerülhet.

 Nézzünk most egy kivonatot

kivonatot egy terápiás beszélgetésből, ahol példákat találunk
találunk a fentiekre.

Kliens: "és még akkor ez is hozzájött. Az a férfi, akivel most kapcsolatban vagyok, az ... akarom mondani,
még érzékenyebb, mint én, és még őt is nekem kell támogatnom. Nem tudom, hogy megfelelően mondtam-e,
 pillanatnyilag az az érzésem... vagy ... valahol...
valahol... á, egyszerűen elegem van az egészből.
egészből.

(Az egy
egyes
es terape
terapeuta
uta válasz
válaszoka
okatt egy
egymás
mástól
tól függet
független
len pon
pontoz
tozók
ók értéke
értékelték
lték,, 1-12-i
1-12-igg terjed
terjedőő skálán
skálán.. A
zárójelben szereplő értékek a becslések átlagai).

- Jobban össze kellene

kellene szednie
szednie magát, hogy ezt a helyzetet megoldja.
megoldja. (2,0)

- Milyen más helyzetekben fordult elő hasonló probléma? (2.0)

- A férfit lelkileg ön támogatja. (5,4)

- Most egy kis nyugalomra vágyik (5,1)

- Ez a férfi nagyon
nagyon labilis,
labilis, és ez megterhelő önre?! (7,2)

- Nem érzi magát elég érettnek a helyzet

helyzet megoldásához. (7,5)

- Úgy érzi,
érzi, hogy ezt a helyzetet, amelyben
amelyben van, nem képes
képes megoldani.
megoldani. (8,6)

- Ha minden
minden így összejön,
összejön, az egyszerűen
egyszerűen sok önnek. (10,1)

- Úgy érzi,
érzi, hogy ez így valamiképpen már nem mehet tovább, erre
erre egyszerűen nem képes. (11,2)

- Most olyan
olyan nehéz
nehéz lett az
az ön számára
számára minden
minden és
és úgy érzi
érzi most,
most, hogy ezzel
ezzel már nem tud megbir
megbirkózn
kózni.i.
(11,2)

(Tausch, 1973)

A VEB soha nem képes átfogni a kliens közléseinek egészét. Végül is a szakembertől függ, hogy a
hallottakból mire reagál elsősorban. A terapeuta tehát szelektál, s ezáltal - közvetett módon - irányítja a
másikat. A beállítottságától függ, mi kelti fel figyelmét elsősorban. Kimutatták például, hogy maga Rogers
az esetek 2/3-ában a kliens közléseinek kognitív aspektusára reagált, és csak kb. 25%-ban ezek érzelmi

49
oldalára. Más szakembereknél ez akár fordított is lehet. (Tausch, 1989). Ez az arány feltehetően a terápiás
hatékonyságban is szerepet játszik. Beckmann (1989) kimutatta, hogy a rövid dinamikus terápiában a kliens
terapeuta viszony verbalizációja szignifikánsan gyakoribb, mint a személyközpontú módszer esetén.

 A verbalizáció
verbalizáció mérése

Az eddigiekből nyilvánvaló, hogy az EMP és VERB a gyógyító beszélgetés lényegi mozzanatát fogalmazza
meg. A terapeuta kommunikációjának egy aspektusáról, egy dimenziójáról van szó, amely, mint láttuk, egy
képzeletbeli tengely mentén variálhat. Vannak "felszínesebb" és "mélyebb" közlések, vagy, ha úgy tetszik,
terápiás szempontból erőteljes és kevésbé erőteljes közlések.

Rogers
Rogers tanítványa
tanítványaii szerkeszt
szerkesztettek
ettek először
először olyan becslőskálákat
becslőskálákat,, amelyek
amelyek segítségév
segítségével
el az EMP VERB
mértéke számokkal is kifejezhető (Truax, 1961).

Rogers-féle irányzat európai kutatóközpontjaiban ezeket a skálákat módosították. Magyarországi kutatásaink 

kezdetén mi is alkalmaztuk a Truax-Tausch-féle skálát, amelyet az oktatásban is felhasználtunk. (Pintér,
1986, Tringer-Pintér, 1989).

 A Truax-Tausc
Truax-Tausch-féle
h-féle skála
skála

Fokozat Jellemzés

2 A psz
pszic
icho
hote
tera
rape
peut
utaa nem
nem rea
reagá
gáll a bet
beteg
eg vis
visel
elke
kedé
désé
séne
nekk sem
sem küls
külsől
őleg
eges
es,, sem
sem bel
belső
ső vona
vonatk
tkoz
ozás
ásár
ára,
a,
hanem kioktat, figyelmeztet vagy tanácsokat osztogat.

4 A pszichoterapeuta csupán a beteg által kifejezett tartalmak külsődleges vonatkozásaira reagál és

nem veszi tudomásul ezek belső vonatkozását

6 A pszichoterapeuta csupán melléllékes belső tartalma

lmakra reagál, olyan
yanokra, amelyek
yek a beteg
 problémái szempontjából csekély jelentőséggel
jelentőséggel bírnak.

8 A ps
pszich
zichot
oter
erap
apeu
euta
ta a bet
beteeg álta
általl felt
feltár
ártt fon
fontos
tos be
belső
lső tar
tarttalm
almak egy
egy rés
részé
zére
re rea
reaggál.
ál.

10 A psz
pszic
icho
hote
tera
rape
peut
utaa a bet
beteg
eg álta
általl felt
feltár
ártt font
fontos
os bels
belsőő tar
tarta
talm
lmak
ak nagy
nagy rés
részé
zére
re rea
reagá
gál.
l.

12 A psz
pszic
icho
hote
tera
rape
peut
utaa a bet
beteg
eg álta
általl fel
feltá
tárt
rt bels
belsőő tar
tarta
talm
lmak
akra
ra mind
minden
en eset
esetbe
benn rea
reagá
gál.
l.

A gyako
gyakorlatb
rlatban
an a skála alkalmazása
alkalmazása meglehetős
meglehetősen
en nehézkesn
nehézkesnekek bizonyult.
bizonyult. Ezért Pintérrel
Pintérrel egy eredeti
eredeti
 becslőskálát szerkesztettünk (Tringer, Pintér, 1989). Az új módszerrel kapcsolatosan számos vizsgálatot
végeztünk, ezeket itt nem részletezem. Az alábbiakban saját becslőskálánkat mutatjuk be.

 A Tringer-Pintér
Tringer-Pintér-féle
-féle verbaliz
verbalizáció
áció skála
skála

0 = A thta. explorál,
explorál, kikérdez, tanácsot ad, bagatellizál,
bagatellizál, moralizál,
moralizál, saját elképzelései szerint
szerint értelmez stb.
stb.

1 = A thta. aktívan figyel ("igen", "értem" stb.)

2 = A thta. közlés tartalmának felszínes vonatkozásaira reagál

3 = A thta. újrafogalmaz (paraphrasis)

4 = A thta. a közlés tartalmának egyes lényeges, belső elemeire reagál

5 = A thta. a közlés tartalmának minden lényeges, belső elemére reagál

6 = A thta. a közlés tartalmának

tartalmának minden lényeges, belső elemére reagál (esetleges vegetatív közlésekre
közlésekre is),
is),
és ezeket általános összefüggésbe állítja

50
7 = A thta. a közlés
közlés lényeges,
lényeges, belső tartalmát általános összefüggéseiben jelzi vissza,
vissza, s ezáltal új látásmód
kialakítását kínálja fel

 Megjegyzések 
 Megjegyzések 

A közlés minden esetben a páciens verbális és nem-verbális (akusztikus) csatornán érkező üzeneteinek 
összege.

A "verbalizáció" visszajelentést jelent és nem azt, hogy a terapeuta a beteg közlését hogyan vette, dekódolta.
A terapeuta ugyanis sokszor nem jelenthet vissza mindent, amit "meghall", azaz: szándékosan nem verbalizál
százszázalékosan. Így az itt elért pontszámok nem vonatkoznak közvetlenül a terapeuta eredményességére,
 jóllehet az esetek többségében magas korrelációt
korrelációt mutattak vele.

Számos tanfolyam résztvevőivel végzett vizsgálataink arra utalnak, hogy az eredeti magyar skála egyes
 pontjait könnyebb azonosítani. Hogyan történik a skálázás a gyakorlatban? Többnyire pszichoterápiás
 beszélgetések magnófelvételeinek leírt változataiból indulunk ki. A gépírót figyelmeztetnünk kell, hogy ne
csak a puszta szöveget írja le, hanem a magnóban hallható egyéb jeleket is (nevetés, szünetek, sóhaj, egy-egy
indulatszó stb.). A másik lehetőség, hogy közvetlenül a magnófelvételt hallgatjuk vissza.

Két kliens-megnyilatkozás között elhelyezkedő terapeuta szöveget tekintünk egy egységnek (és fordítva). Az
írásos változatban megszámozzuk a közléseket, a könnyebb azonosíthatóság céljából. Egy kliens-közlés és a
rákövetkez
rákövetkezőő terapeuta
terapeuta válasz
válasz azonos
azonos sorszámot
sorszámot kap. A közlési
közlési egység
egység hossza
hossza az egyszavas
egyszavas megjegyzéstől
megjegyzéstől
hosszú monológokig terjedhet. ("Ühüm", "igen" típusú közbeszólásokat, amennyiben a kliens beszédmenetét
nem akasztja meg, nem szoktuk külön egységként értékelni, de a leírásnál ezt is jelezzük). Esetenként nem
könnyű eldönteni az egységek határait. Mint látni fogjuk, ennek különösebb jelentősége nincs.

A megnyilvánulási egységeket globálisan értékeljük. Rövid, egy-egy szavas verbalizációnál figyelembe

vehetjük a terapeuta előző és rákövetkező megnyilatkozásainak szintjét is (hiszen a kommunikáció egységes
folyamat).

A verbalizációval kapcsolatos vizsgálatok számos értékes adatot tártak fel. Itt csak a leglényegesebbeket
említjü
említjük.
k. Minden
Mindeneke
ekelőtt
lőtt kimuta
kimutatha
tható
tó hog
hogyy egy (mondj
(mondjuk
uk 45 perces
perces)) ülés
ülés folyam
folyamán
án a VERB
VERB szintj
szintjee
viszonylag stabil, és gyakran emelkedő tendenciát mutat. Egy ülésről elégséges képet kapunk akkor, ha az
ülés első, középső
középső és utolsó
utolsó harmadából
harmadából 6-6 terapeuta-k
terapeuta-közlé
özlést
st pontozunk
pontozunk (Helm, 1978
1978).
). Kezdő
Kezdő terapeuták 
terapeuták 
értékei nagyobb ingadozást mutatnak, mint a gyakorlottaké.

A becslés
becslés természete
természetesen
sen nem mindig
mindig egyszerű.
egyszerű. Tudományo
Tudományoss vizsgálatok
vizsgálatok során egymástól
egymástól függetlenül
függetlenül
legalább hárman értékelik ugyanazt, s a nagyobb eltéréseket megbeszélik. A becslők eredményeit csak akkor 
fogadjuk el, ha előzetes gyakorlat során bizonyos egyöntetűséget (interrater megbízhatóság) már elértek.

Sokan bírálták ezeket a becslő módszereket. A terapeuta értékelésének egy másik megközelítése, ha a
klienstől nyerünk adatokat egy erre a célra szerkesztett kérdőív segítségével. Ilyen kérdőívet Barrett-Lennard
(1962) dolgozott ki először. A kétféle módszer a kutatásokban jól kiegészíti egymást. Munkatársam, Pintér 
olyan kérdőívet szerkesztett a terapeuta hatékonyságának mérésére, amely a Barrett-Lennard-féle kérdőívre
is támaszkodik. (Pintér, Tringer, 1989.) Módszere nem csupán a verbalizációt, hanem a terapeuta elfogadó
magatartását és kongruens viselkedését is méri, a kliens szemüvegén keresztül.

 Empátia,
 Empátia, kongruencia,
kongruencia, elfogadás
elfogadás (ÉKEL)
(ÉKEL) kérdőív
kérdőív

1. Ko+ Valódi
Valódi érzéseit
érzéseit fejezi
fejezi ki irányomba
irányombann

2. Ko- Úgy érzem,

érzem, hogy
hogy reakciói
reakciói gyakran
gyakran mások,
mások, mint ahogy
ahogy belül érez
érez

3. E1+ Bármit
Bármit mondhatok,
mondhatok, vagy tehetek,
tehetek, érzései
érzései nem változna
változnakk irányomban
irányomban

4. Ko- Zavarba
Zavarba jön, ha bizonyos
bizonyos dolgokról
dolgokról kérdezem
kérdezem,, vagy ha azokról
azokról beszélek 
beszélek 

5. Em+ Általában megérzi vagy

vagy felismeri, mit érzek 

51
6. Ko- Azt a látszato
látszatott kelti, hogy
hogy jobban
jobban megért,
megért, mint
mint valójában
valójában

7. E1- Viselkedé
Viselkedésemtő
semtőll függően egyszer
egyszer jobb,
jobb, másszor
másszor rosszabb
rosszabb véleménnye
véleménnyell van rólam

8. E1+
E1+ Barátságos
Barátságos,, tele van
van melegség
melegséggel
gel felém
felém

9. Em- Szavaimat
Szavaimat ugyan
ugyan megérti,
megérti, de a mögötte
mögötte rejlő érzelmek
érzelmeket
et nem

10. Ko+
Ko+ Velem
Velem kapcsolatos
kapcsolatos érzése
érzéseit
it nem rejteget
rejtegetii

11. El- Elég

Elég unalm
unalmasn
asnak,
ak, érdekt
érdektele
elenne
nnekk tart
tart enge
engem
m

12. El-
El- Aztt szeretn
Az szeretné,
é, hogy
hogy olyan
olyan legyek
legyek,, mint
mint amilyen
amilyennek
nek ő képze
képzell

13. E1+ Velem

Velem kapcsolatos
kapcsolatos érzései
érzései nem attól
attól függenek,
függenek, hogy én miként
miként érzek vele szemben
szemben

14. Em- Sokszor

Sokszor nem veszi
veszi észre, mennyire
mennyire mélyen
mélyen érint,
érint, amikről beszélün
beszélünk 
k 

15. Em+ Arra törekszik,

törekszik, hogy az én nézőpontomból
nézőpontomból lássa a dolgokat

16. Ko+
Ko+ Úgy érzem
érzem,, hogy teljes
teljesen
en őszinte
őszinte velem
velem

17. Em+ Még akkor is megérti, mit akarok mondani,

mondani, ha azt én magam sem tudom pontosan
pontosan kifejezni

18. Ko-
Ko- Úg
Úgyy érzem,
érzem, hogy
hogy sze
szerep
repet
et játszi
játszik 
k 

19. Em+ Pontosan megérti,

megérti, hogy az általam megélt dolgok
dolgok mit jelentenek
jelentenek számomra

20. Em- Megnyilatk

Megnyilatkozása
ozásaii sablonosak,
sablonosak, emiatt nem tudok
tudok mélyebb kapcsolat
kapcsolatba
ba kerülni
kerülni vele

21. E1+ Mély rokonsze

rokonszenvet
nvet mutat irányomban
irányomban

A verbalizáció mérése olyan kutatási eredményekre vezetett, amelyek a gyógyító beszélgetés hatásának 
mélyeb
mélyebbb megért
megértésé
ésétt teszik
teszik lehető
lehetővé.
vé. Ezeket
Ezeket a vizsgá
vizsgálat
latoka
okatt itt nem ismert
ismertetj
etjük
ük részle
részletes
tesen.
en. Csak
Csak egy
alapve
alapvető
tő megáll
megállapít
apítást
ást emelün
emelünkk ki: a terape
terapeuta
uta verbal
verbalizá
izáció
cióján
jának
ak színv
színvona
onala
la és a gyó
gyógyí
gyító
tó folyam
folyamat
at
eredményessége között szoros kapcsolat áll fenn. Ez az összefüggés a becslőmódszerekkel és kérdőíves
módszerekkel egyaránt kimutatható. A hatékonyság-verbalizáció kapcsolat a konkrét közlések szintjén is
megmutatkozik. A terapeuta verbalizációja és a rákövetkező páciens-közlés önexploráció szintje között 0,6
körüli korreláció mutatható ki. Mint később látni fogjuk, éppen az önexploráció a hatékonyság legfontosabb
mérőszáma (ld. az önfeltárás c. fejezetet).

A VERB fogalma a kommunikatív viselkedésnek széles tartományát fogja át. Újabb vizsgálatok szerint nem
egységes dimenzió. Eckert és Schwartz (1973) faktoranalízissel 8 dimenziót különítettek el a skálákkal mért
verbalizáción belül. A faktorokat a legjellemzőbb korrelációk alapján névvel is ellátták, ezzel gazdagítva a
hatékony terapeuta viselkedésről alkotott ismeretekét. A faktorok a következők:

1. A kliens megnyilvánulásaira való támaszkodás

2. Nyelvi hajlékonyság

3. A belső tartalmakra való irányultság

5. A terapeuta belső részvétele

6. A terapeuta nyitott, illetve zárkózott magatartásának mértéke

7. A megnyilatkozások konkrétsága

52
8. A megnyilatkozások világossága

A terápiás kommunikációnak ezek az elemi aspektusai tehát a VERB főfogalomban egyesülnek.

A személyközpontú irányzat egyes mai képviselői az EMP fogalmát különböző módon értelmezik. Az
eltérések részben abból adódnak egyes szerzőknél, hogy a modern filozófiai áramlatok (fenomenológia,
hermeneutika) is hangot kapnak. Másrészről egyes részletekben a pszichoanalízis hagyományai is kifejezésre
 jutnak.

Az EMP fogalmában Schrödter (1988) a megértés és értelemadás folyamatát hangsúlyozza. Véleménye

szerint ebből a terapeuta személye nem maradhat ki olyan módon, ahogy azt Rogers vélte. A megértéshez
elengedhetetlen a megértő szociális énjének bevonódása. Ezáltal egy közös terápiás világ ("gemeinsame
therapeutische Welt") jön létre. A terápia nem csupán a terapeuta szellemi teljesítménye, hanem inkább
interszubjektív kooperációban és egyetértés kimunkálásában bontakozik ki. A közös munka során tipikus
interakciós minták jönnek létre (Biermann-Ratjen et al., 1981). Ezekben közös "ellenállás" is kifejezésre
 juthat. Az "interakciós minták" értelmezése nem egyszer
egyszer szimbolikus analógiás jellegű.

A terápiás kommunikációban Rogers szerint a jelentésadó folyamat olyan tartalmakra terjed ki, amelyek a
tudatb
tudatban
an hoz
hozzáf
záfér
érhető
hetőek,
ek, legfel
legfeljeb
jebbb az „empát
„empátiásiás megvi
megvilág
lágítá
ítás"
s" fényér
fényéree van szüksé
szükség.
g. A megér
megértés
tés
folyamatában Jaspers sem megy túl azon a világon, amely a tudatban hozzáférhető. A hermeneutikai
nézőpont is a pontosabb megértésre (és nem a "jobb" megértésre) törekszik. (Gadamer, 1976, Apel, 1976). A
terápiás értelem-adás viszont Schrödter szerint látens, a tudatban közvetlenül nem hozzáférhető tartalmakra
is vonatkozik, tehát a hermeneutikai megközelítésen túlmutat.

Az EMP és megértés Schrödter

Schrödter és mások
mások általi értelmezése
értelmezése a fogalom
fogalom kitágításához
kitágításához vezet. Azáltal,
Azáltal, hogy a
terape
terapeuta
uta személ
személyét
yét és az "inter
"interakc
akciós
iós"" minták
mintákat
at is bev
bevonj
onjaa a megér
megértés
tés és értelm
értelmezé
ezéss folyam
folyamatá
atába,
ba,
makroszintű kommunikatív egységekre irányítja a figyelmet. Ezáltal a személyközpontú megközelítés egyik 
nagy vívmánya, a mikrokészségek felfedezése, ismét háttérbe szorul. A makro-egységek értelmezésével
ingoványos talajra lépünk. Lényegében a pszichoanalitikus nézőpont "újraéledéséről" van szó. A terapeuta
azonban nem értelmező, kívülálló szakember, mint a klasszikus analízisben, hanem önmaga is az értelmezett
folyamat része.

A tudományos kutatás természeténél fogva elemi folyamatokkal, operacionalizált fogalmakkal dolgozik. A

terapeuta magatartás számos elemi aspektusát különítették el és tették vizsgálat tárgyává. A fenti dimenziók 
közül a nyelvi hajlékonyságról (kognitív flexibilitás), a konkrétségről, az önfeltáró magatartásról még lesz
szó. Mégis amellett vagyunk, hogy az EMP és VERB fogalma, nem csupán tudományos, de történeti és
didaktikus okokból is hasznos. Erre az álláspontra helyezkedik Shlien is, amikor az újabb terapeuta változók 
felől kérdezik (Meyer-Cording, 1988), s azokról szkeptikusan nyilatkozik.

53
 A FELTÉTEL NÉLKÜLI ELFOGADÁS (FNE)

A gyó
gyógyí
gyító
tó beszél
beszélgeté
getés,
s, mint
mint az előző
előző fejeze
fejezetbe
tbenn láttuk
láttuk,, magas
magas köv
követe
etelmé
lménye
nyeket
ket támasz
támasztt a terape
terapeuta
uta
kommunikációjával szemben. A verbalizáció a beszélgetés vezetésének mintegy a "technikai" vezérfonala. A
FNE koncepciójában azokat a követelményeket foglaljuk egybe, amelyek a terapeuta beállítódásait érintik,
felfogását az emberről, értékekről, az életről általában. Egyszóval, ahogy Rogers is megfogalmazta, a
terapeuta "filozófiájáról" esik szó.

Maga a fogalom ugyancsak hosszú fejlődés során csiszolódott és formálódott. Rogers először "positive
regard", majd "unconditioned positive regard", megjelölést alkalmazott (pozitív tisztelet, nagyrabecsülés,
illetve feltétlen pozitív tisztelet). Felismerte, hogy segítő kapcsolat nem lehet eredményes, ha a terapeuta
nem képes értéket látni a másikban, ha nem rendelkezik azzal a mély és szilárd meggyőződéssel, hogy
minden ember, még a legnyomorultabb is, értékek hordozója. Ez az érték feltételek nélküli, azaz nem függ
attól, hogy az illető mit tesz, vagy mond, hogyan viselkedik itt és általában. Ez a felfogás csak akkor lehet
terápiás értékű, ha közvetíteni is tudjuk a másik felé, képesek vagyunk visszatükrözni a személy pozitív
értékeit. A FNE kategóriáját általában három összetevőre szokták bontani. Faktoranalitikai tanulmányok is
megerősítik ezt a hármas tagolást:

1. Pozitív érzelmi odafordulás

2. Non-direktivitás

3. Feltétel nélküliség

Az egyes szerzők a FNE más és más elemét hangsúlyozzák.

Tausch (1973) a pozitív értékelés és érzelmi melegség mozzanatát emeli ki, ezáltal azt a pozitív érzelmi
légkör
légkörtt amelye
amelyett az elfoga
elfogadó
dó magata
magatartá
rtáss és az elfoga
elfogadot
dottsá
tságg élmén
élménye
ye jelent
jelent.. Barret
Barrett-L
t-Lenn
ennard
ard (1962
(1962)) a
személyre adott válaszreakció affektív elemeként fogalmazza meg, s a fogalomnak ugyancsak az érzelmi
oldalát emeli ki.

Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a FNE, bár érzelmi mozzanatokat is tartalmaz, nem azonos a személyek 
közötti vonzalom szociálpszichológiai fogalmával (Aronson, 1978). A vonzódást számos, a személyekben
rejlő tulajdonság
tulajdonság képes kiváltani.
kiváltani. Ezek lehetnek külső
külső testi
testi tulajdonsá
tulajdonságok,
gok, tekintély,
tekintély, tudás stb. Esetenként
Esetenként
még a személy hibái is vonzóak lehetnek (Kennedy elnök népszerűségi indexe meredeken megugrott a
Disznó-öbölbeli kaland kudarca után). A vonzalomnak ez a formája tehát nem feltétel nélküli, éppen hogy
feltételes. Az elfogadó magatartás nem függvénye a másik személy ilyen vagy olyan tulajdonságának,
cselek
cselekede
edetein
teinek.
ek. Nem enn
ennek
ek vag
vagyy ann
annak
ak a tulajdo
tulajdonsá
nságna
gnakk szól,
szól, han
hanem
em magána
magánakk a személ
személyne
ynek,
k, aki
önmagában érték.

Hogy megértsük ennek a jelentőségét, álljon itt egy rövid példa, amely megvilágítja, hogy betegeink,
klienseink problémáinak hátterében többnyire éppen ennek az ön-értéktudatnak a hiánya áll.

 B. 1. Barátnőm
Barátnőm megkérdezte,
megkérdezte, hidegen vagy melegen
melegen kérem-
kérem-ee a kakaót.
kakaót. Mindegy,
Mindegy, mondtam.
mondtam. Erre
Erre ő dühös
dühös lett.

Thta 1. A kakaó mellé még valamit oda akart tenni.

 B. 2. Igen,
Igen, a szereteté
szeretetét.t. De én ezt nem éreztem,
éreztem, csak azt, hogy
hogy nem akarok terhére lenni.

Thta 2. Mintha önmagában nem lenne érdemes barátnője szeretetére.

 B. 3. Csak
Csak ha teszek is
is érte valamit.
valamit.

Thta 3. Előbb tennie kell valamit, hogy szeressék.

 B. 4. Igen. Így, ahogy vagyok, ez semmi. Ez a nulla pont. Ha teszek valamit, akkor viszont el is várom, hogy
 szeressenek...
 szeressenek...

54
A személyközi vonzalom az érzelmi adok-veszek kölcsönös egyensúlyán alapul, kommerciális jellegű. A
feltétel nélküli elfogadás lényege, hogy nem feltétele a viszonosság.

Az érzelmi melegség mozzanata a terapeuta sajátos figyelmi beállítódását jelenti a kliensben megnyilvánuló,
többny
többnyire
ire rejtet
rejtettt értékm
értékmozz
ozzanat
anatokr
okra,
a, amelye
amelyeket
ket ado
adott
tt esetbe
esetbenn vissza
visszajel
jelezn
eznii is kép
képes.
es. Fontos
Fontos azonb
azonban
an
hangsú
han gsúlyo
lyoznu
znunk,
nk, hog
hogyy nem valami
valami mechan
mechaniku
ikuss meger
megerősí
ősítő
tő tevéke
tevékenys
nységr
égről
ől van szó.
szó. A terape
terapeuta
uta nem
Skinner-féle "jutalom-gép" (Skinner, 1953). A személy értékének tükrözése elsősorban a légkör egészében
valósul meg. A FNE: "a kliens verbalizációjának és viselkedésének pozitív aspektusai iránti szelektív
figyelem" (Ivey és Simek-Downing, 1980).

Az érzelmi melegséget főképpen a nem verbális közlési csatornák közvetítik. Mindenekelőtt a mosoly
 jelentőségét emelem ki. Bayes (1972) igazolta, hogy a mosoly jellege, gyakorisága és intenzitása jelzi
legpontosabban a terapeuta klienssel kapcsolatos beállítódását. Ugyanilyen szerepet tölt be a tekintetváltás is,
amely, ha az adott helyzetben elvárt átlagnál kissé hosszabb, ugyancsak érzelmi melegséget fejez ki. Nehéz
 persze eltalálni a többlet tekintet mértékét. A túl hosszú tekintetváltás zavaró, tolakodó, agresszív. Az
érzelm
érzelmii melegs
melegség
ég köz
közvet
vetíté
ítéséb
sében
en a hanhangsz
gszín,
ín, a hanhangho
ghordo
rdozás
zás is jelent
jelentős.
ős. Ug
Ugyan
yancsa
csakk fontos
fontos,, hog
hogyy
gesztusaink nyitottak, elfogadóak legyenek, s elfogadásunkat a klienssel szemben elfoglalt helyzetünk is
kifejezze (ld. a kommunikáció elméletű alapok c. fejezetet). A légkör megteremtése a kézfogással kezdődik,
amelyet soha ne mulasszunk el. A kézfogás is lehet "meleg", vagy "hűvös", formális. A "feltétel nélküliség"
koncepciójának viselkedéselméleti kritikusai arra hivatkoznak, hogy a terapeuta szükségképpen "megerősítő"
hatá
hatású
sú,, így
így igaz
igazáb
ában
an nem
nem lehe
lehett felté
feltéte
tell nélk
nélkül
üli.
i. A mege
megerőrősí
síté
tés,
s, a terá
terápiá
piáss vált
változ
ozás
ás szük
szüksé
ségs
gsze
zerű
rű
"hatót
"ha tótén
ényez
yezője
ője"" (chang
(changee agent)
agent).. A terape
terapeuta
uta figyel
figyelme
me szelek
szelektív
tív,, ezálta
ezáltall a kliens
kliens viselk
viselkedé
edésén
sének
ek és
élményeinek egyes elemeit kiemeli.

Rogers
Rogers és közvetlen követői sem tagadják,
tagadják, hogy ez a szelektivit
szelektivitás
ás fennáll.
fennáll. A terapeuta
terapeuta élményekre
élményekre figyel,
figyel,
nem "adatokra". Az elvont közlés helyett a konkrétat részesíti előnyben. Bizonyos általános terápia-célokat is
szem előtt tart, mint az autonómia, kockázatvállalási készség ("fully functioning person”, Rogers, 1963). A
megerősítés tehát nem tartalmi, hanem formai elemekre irányul.

Murray (1956) és Truax (1966) által végzett vizsgálatok igazolták először, hogy ez a hatás valóban létezik.
Truax pszichoterápiás ülések elemzéséből indult ki. Megállapította, hogy az empátia, az elfogadás és a non-
direkt
direktivit
ivitás
ás mozzan
mozzanatai
atai külön-
külön-kül
külön
ön is megerő
megerősít
sítőő hatású
hatásúak.
ak. A klien
kliensek
sek viselk
viselkedé
edéséb
sében
en a köv
követk
etkező
ező
dimenziók váltak gyakoribbakká: érzések differenciálása, a belátás, problémaorientáltság, és közeledett
egymás
egy máshoz
hoz a terape
terapeuta
uta és kliens
kliens kifeje
kifejezés
zésii stílus
stílusaa is. Ug
Ugyan
yanakk
akkor
or a meger
megerősí
ősítés
tés két kliens
kliensmut
mutató
atóra
ra
(szorongásszint és pozitív negatív élmények aránya) nem volt kellően differenciált.

Murray (1956) azt is kimutatta, hogy maga Rogers is kiemel bizonyos élménytartalmakat (kívánságok,
tervek, függetlenségre utaló viselkedésmódok), ugyanakkor kevésbé érzékeny az intellektuális védekezés
iránt, vagy a szexuális problematikával kapcsolatban. Nyilvánvaló azonban, hogy a tartalmi és formai
elemek a konkrét helyzetekben nem mindig választhatók külön.

Mindez nem mond ellent a feltétel nélküliség alapgondolatának, inkább azt fogalmilag pontosabbá teszi
anná
annál,
l, mint
mint ahog
ahogyy azt
azt Ro
Roge
gers
rs ered
eredet
etile
ilegg defin
definiál
iálta
ta.. A konc
koncep
epció
ció lény
lényeg
egee vált
változ
ozatl
atlan
an:: a tera
terape
peut
utaa
"folyamatszakértő ugyan", de nem kondicionáló "gép". Végső soron a "kliens dönt afelől, hogy milyen
módon és mennyiben él a lehetőségekkel. Rogers sem tagadta a terapeuta ilyen befolyását, de ellene volt
minden hatalomnak és manipulációnak 

A személ
személykö
yközpo
zpontú
ntú terápia
terápia non
non-di
-direk
rektiv
tivitás
itás többek
többek köz
között
ött abb
abban
an is megnyi
megnyilvá
lvánu
nul,
l, hog
hogyy nem köv
követ
et
semmiféle "stratégiát", vagy taktikát. Az egyes üléseket nem előzi meg semmiféle előre rögzített koncepció.
Minden egyes találkozás bizonyos fokig út az ismeretlenbe, "kaland", amely pillanatról pillanatra, a mikro-
készségek
készségek érvényesítése
érvényesítése révén valósul meg. Nyilvánval
Nyilvánvaló,
ó, hogy a kliens
kliens közpo
központi
nti problémái
problémái kerülnek 
kerülnek 
előtérbe a látszólag spontán beszélgetés során is. A terapeuta a kliensre hagyatkozik, az ő belső megismerő
folyamataira, és nem kívülről felépített rendszerre épít. Ezért a páciens belső élményvilágát igyekszik 
követni, s az önfeltárási folyamatot előmozdítani. Ez az egyetlen "stratégiai irány", amelyre támaszkodik.

A feltétel nélküli elfogadás fogalmát érdemes negatív oldalról is körüljárni. A terapeuta

- nem értékeli (mint egy bíró), főleg nem értékeli le betegét, nem kritizálja

55
- saját egyéni nézeteit, problémáit nem viszi bele a beszélgetésbe

- nem beszéli túl kliensét

- nem irányít

- nem türelmetlen

- nem hűvösen távolságtartó

- nem gúnyolódik (a beteg háta mögött sem).

Oktatá
Oktatáss köz
közben
ben gya
gyakra
krann felmer
felmerül
ül a kérdés
kérdés:: "hogya
"hogyann fogadj
fogadjam
am el az illető
illetőt,
t, amikor
amikor ezzel és ezzel
ezzel a
megnyi
megnyilvá
lvánul
nulásá
ásával
val egy
egysze
szerűe
rűenn nem tudok
tudok egy
egyeté
etérte
rteni".
ni". Vag
Vagyy "erköl
"erkölcsi
csi szempo
szempontb
ntból
ól ez számom
számomrara
elfogadhatatlan".

Hangsúlyo
Hangsú lyoznu
znunk
nk kell,
kell, hog
hogyy a feltét
feltétlen
len elfoga
elfogadás
dás a személ
személyne
ynekk szól,
szól, nem ped
pedig
ig egy
egyik
ik vag
vagyy másik 
másik 
tulajdonságának vagy cselekedetének.

Reagálásunk struktúrája a következő lehet: "Én valószínűleg másként ítélném meg (járnék el), de értem
(próbálom megérteni), miért jutott erre az álláspontra (miért tette ezt és ezt).

Az elfogadásnak ez a módja tehát egy olyan meggyőződést tételez fel, hogy az emberi személy önmagában
érték.
érték. Itt a tudáso
tudásonn túlmut
túlmutató
ató személ
személyes
yes meggyő
meggyőződ
ződésr
ésről,
ől, hitről
hitről van szó,
szó, amely
amely a terape
terapeuta
uta filozó
filozófiai
fiai
állásfoglalásának része. Ehhez tartozik a személy fejlődésébe, változásra való képességébe vetett hit is. A
személy iránti elkötelezettség nélkül terápia nem végezhető, csak valami szánalmas szerepjáték.

A személy értékként való elfogadása arra az ontológiai alapelvre vezethető vissza, amelyet a skolasztikusok 
így fogalmaztak meg "ens et bonum convertuntur" (A létező és a jó felcserélhető fogalmak). Vagyis a
létezés, főképpen a személyként való létezés önmagában hordja érték mivoltát, szemben a nemléttel, a
semmivel. Ebben az értelemben a rossz (amellyel betegeink annyit viaskodnak) nem önálló princípium,
hanem léthiányként fogalmazható meg. Erre már Szt. Ágoston rámutatott (Augustinus, 1982).

Az elfogadó légkör jelentősége messze túlmutat a terápia keretein. A hiteles, fejlődést előmozdító szülő-
gyerek, tanár-diák kapcsolatok, barátság alapja a feltétel nélküli elfogadás. Ehhez hozzátartozik annak a
 jognak tisztelete és elfogadása is, hogy a másik saját meggyőződése és értékei alapján irányítsa életét. A
FNE, mint Lietaer (1988) megfogalmazza, az a "táptalaj", a másik két alapfeltétellel együtt (empátia és
kongruencia), amelyen a kliens önmagára irányuló tapasztalatai újra mozgásba lendülnek. Olyan ez, mint
egy "utazás önmagunkba"
önmagunkba" (Gendlin,
(Gendlin, 1986). Ez a "táptalaj"
"táptalaj" nyitottságot
nyitottságot jelent,
jelent, a terapeuta
terapeuta részéről a kliens
kliens
iránya (ez a FNE), mind önmaga iránt (ez a konguencia). A FNE megtapasztalása hozzásegít ahhoz, hogy
önmagunkat is el tudjuk fogadni. A terapeuta gyakran abba a (ki nem mondott) hibába esik, hogy ő jobban
tudja, mit kell a betegnek csinálnia, mihez kell magát tartania. Saját értékrendje úgy jelenik meg, mint
általános üdvözítő, mindenki számára elfogadható, kötelező iránymutatás. Amennyiben kliensénél valami
másnak az érvényesülését látja, óhatatlanul ellene dolgozik.

Gyakran felvetődik olyan kérdés is, hogy a terapeuta ezzel és ezzel a konkrét beteggel képtelen dolgozni.
Egyik szegedi találkozón Rogersnek is feltették a kérdést. Mit tenne, ha ezt tapasztalná egy kliensével
kapcsolatban. - Tanácsot kérnék - volt a válasz. Valóban, vannak a terápiás gyakorlatban olyan helyzetek,
amikor
amikor elkerü
elkerülhe
lhetet
tetlen
len,, hog
hogyy tanács
tanácsért
ért fordul
forduljun
junkk valaki
valakihez
hez.. A FNE kon koncep
cepciój
cióját
át gya
gyakra
krann bírált
bírálták 
ák 
 pedagógiai körök részéről. Ezt a magatartást úgy tekintik, mint szélsőségesen anti-autoriter állásfoglalást,
amely
amely nem alkalm
alkalmasas arra,
arra, hog
hogyy a gye
gyerme
rmekk számár
számáraa köv
követe
etelmé
lménye
nyeket
ket támass
támasszon
zon,, normák
normákatat nyú
nyújts
jtson,
on,
struktúrát adjon. Maga Rogers is tapasztalta a feltétel nélküliség bizonyos korlátait súlyos pácienseivel
kapcsolatban (súlyosan zavart gyermekek, később skizofrének körében) (Rogers, et al. 1967). Ezek a betegek 
az FNE-t
FNE-t úgy
úgy élték
élték meg,
meg, mint
mint köz
közömb
ömböss
össége
éget,
t, érdekte
érdektelen
lenség
séget
et a terape
terapeuta
uta részé
részéről
ről.. Részbe
Részbenn ilyen
ilyen
tapasztalatok indították Rogers követőinek egy részét arra, hogy személyének a folyamatba való aktívabb
 bevonását hangsúlyozzák.

A FNE koncepcióját egy olyan ideálként kell felfognunk, amely a gyakorlatban bizonyos korlátok mellett, és

56
csak részlegesen valósul meg. Ugyanakkor szilárd világítótorony, amely felé törekvéseinket igazíthatjuk.

A FNE teljes megvalósulásának útjában álló gyakorlati akadályokat Lietaer (1988) három csoportba sorolja.

Mindeneke
Mindenekelőtt
lőtt számolnun
számolnunkk kell a terapeuta
terapeuta személyébő
személyébőll fakadó
fakadó nehézsége
nehézségekkel.
kkel. A kliens
kliens problémái
problémái a
terapeuta személyes, megoldatlan gondjait, "fehér foltjait" érinthetik. Ezen a területen az ő viselkedése is
deffenzív, zárt lehet, fenyegetve érezheti magát. E problémák megoldása elsősorban a megfelelő kiképző
 programok feladata.

Másrészt előadódhatnak olyan helyzetek, amikor a partnerek közt bizonyos "érdekkonfliktusok" állnak fenn.
A terapeuta fokozottan érzékeny lehet olyan problémák iránt, melyeket magánéletében sem tud megoldani
(pl. házastársi konfliktusok). Másrészt viszont a terápiás légkör a megértés olyan ideális modelljét kínálja fel,
amelyet a kliens hiába keres a mindennapi életben. Jó, ha a terapeuta ügyel, s elkerüli a valós élettel való
"tisztességtelen konkurenciát".

Harmad
Harmadrés
részt
zt figyel
figyelemb
embee kell
kell ven
venni,
ni, hog
hogyy a terape
terapeuta
uta szelek
szelektív
tív megerő
megerősít
sítőő hatása
hatása érvény
érvényesü
esül,
l, és bár 
közvetetten, de mégis ő vezeti a folyamatot, megadja annak általános vezérfonalát.

Összefoglalásul álljon itt egy idézet Carl Rogerstől, 1962-ből.

A feltétel nélküli
nélküli elfogadás
elfogadás meghatározása
meghatározása Rogers szerint.

„Fölté
„Föltétel
teleze
ezem,
m, hog
hogyy ked
kedvez
vezőő változ
változás
ás és növek
növekedé
edéss ann
annál
ál kön
könnye
nyebbe
bbenn bek
beköve
övetke
tkezik
zik,, minél
minél nag
nagyob
yobbb
mérték
mértékben
ben képképes
es a terape
terapeuta
uta arra,
arra, hog
hogyy meleg
meleg,, poz
pozitív
itív,, elfoga
elfogadó
dó magata
magatartá
rtást
st tanúsí
tanúsítso
tsonn mindaz
mindazzal
zal
kapcsolatban, amit a kliens magában hordoz. Ez azt jelenti, hogy nagyra becsüli, mint egyént, valami
hasonló érzéssel, mint amit a szülő érez gyermeke iránt, értékelve személyét, és függetlenül attól, hogy ő az
adott pillanatban miként viselkedik. Ez azt is jelenti, hogy a terapeuta törődik kliensével, de nem birtokló
módon, mint olyannal, akiben lehetőségek rejlenek. Nyitott a kliens felé, bármilyen érzéseket nyilvánít ő egy
adott pillanatban - ellenséges érzést vagy gyengédséget, lázadást vagy beletörődést, magabiztosságot vagy
önlebecsülést. Az elfogadás a kliens egyfajta szeretetét jelenti, olyannak, amilyen, feltéve, ha a szeretet szót
úgy értjük
értjük,, mint
mint aho
ahogy
gy a teológ
teológuso
usokk az "ag
"agape
ape"" kifeje
kifejezés
zést,
t, és nem a szónak
szónak romant
romantiku
ikuss és birtok
birtokló
ló
értelmében. Amit leírok, nem valami paternalisztikus, szentimentális vagy felszínesen társasági, kellemes
érzés. Ez a másik személynek, mint önálló egyednek tiszteletét és nem birtoklását jelenti. Olyan, mint a
rokonszenv, melynek ereje van, de nem követelő. Ezt a magatartást pozitív értékelésnek (positive regard)
neveztük.

Ennek a magatartásnak van egy olyan eleme, amelyben nem vagyok annyira határozott. Kísérletképpen
fölvetem azt a hipotézist, hogy a terápiás vagy segítő kapcsolat annál hatékonyabb, minél inkább feltételek 
nélküli az elfogadás. Ezen azt értem, hogy a terapeuta az egyént a maga egészében tiszteli, nem pedig
feltételes módon. Nem arról van tehát szó, hogy egyes érzéseket elfogad, másokat pedig nem. Feltétel
F eltétel nélküli
tiszte
tisztelete
letett érez
érez az ado
adott
tt személ
személyy iránt.
iránt. Ez egy kifelé
kifelé is megnyi
megnyilvá
lvánul
nulóó poz
pozitív
itív érzés,
érzés, fennta
fenntartá
rtások
sok és
értékelések nélkül. Nem azt jelenti, hogy ítélkezünk. Azt hiszem, ha ez a nem-értékelő nagyrabecsülés jelen
van a kapkapcso
csolat
latban
ban,, nag
nagyob
yobbb valósz
valószínű
ínűség
séggel
gel várhat
várhatjuk
juk,, hog
hogyy kon
konstr
strukt
uktív
ív változ
változás
ás és fejlőd
fejlődés
és fog
 bekövetkezni kliensünknél.

Amennyiben a terapeuta kliensének élményét meleg együttérzéssel képes elfogadni, úgy, hogy azok az ő
részét képezik, feltétel nélküli elfogadás jellemzi magatartását. Ezt a koncepciót Standal dolgozta ki.

Ez azt jelenti, hogy az elfogadásnak nincsenek feltételei: "Szeretlek, ha ilyen és ilyen leszel". Ez a személy
tiszteletét jelenti, ahogy Dewey használta a fogalmat. A szelektív értékelő magatartás ellentétes pólusáról
van itt szó: "Rossz vagy ebben és ebben a dologban, jó a másikban". Ez a magatartás éppúgy elfogadja a
kliens
kliens "rossz"
"rossz" érzéseit,
érzéseit, mint a "jókat"
"jókat" (fájdalom,
(fájdalom, félelem, védekezés,
védekezés, kóros
kóros vagy pozitív érzések, érettség,
érettség,
 bizalom stb.), a következetes megnyilvánulásait éppúgy, mint a következetleneket. Törődést jelent, de nem
 birtokló módon, vagy úgy, hogy ez a terapeuta saját szükségleteinek kielégítését jelentse.
j elentse. Úgy kell törődni a
 pácienssel, mint önálló személlyel, kinek megvannak a saját érzései és tapasztalatai. Egy beteg úgy írja le a
terapeutát, mint aki "előmozdítja, hogy saját élményeim valóban a sajátjaim legyenek, azt gondoljam, amit
valóban gondolok, érezzem, amit érzek, akarjam, amit akarok, féljek attól, amitől félek, semmi "ha", "de",
"ez nem igazi". Ez az a fajta elfogadás, amelyről feltételezem, hogy szükséges a változtatáshoz.

57
A leírásból nyilvánvaló, hogy ez az elfogadás teljes mértékben csak elméletileg létezik. A gyakorlatban a
terapeuta többnyire ezt érzi betegével szemben, mindez azonban nem zárja ki, hogy esetenként elfogadása
feltételes, sőt, esetleg negatív értékelés is előfordulhat, bár ez valószínűtlen egy hatékony terápiában. Tehát
az elfogadás az egyes kapcsolatokban különböző mértékben jelenik meg." (Rogers, 1962, fordította: Tringer 
László)

Az elfogadás közlése néha közvetlenül is terápiás értékű. Egy szorongásos depresszióban szenvedő idősebb
 betegem a következőt mondta egy alkalommal:

- A múltkor hirtelen elmúlt ez a nyomasztó érzés a szívem táján. Ez akkor történt, amikor a doktor úr így
fejezte ki magát: "Most már értem, hogy fáj a szíve. Hasonló helyzetben valószínűleg én is így lennék."
Abban a pillanatban valami megkönnyebbülést éreztem.

 Az elfogadó
elfogadó magatar
magatartás
tás mérése
mérése

Mivel
Mivel ez a terape
terapeuta
uta-vál
-változ
tozóó elsőso
elsősorba
rbann a nem-ve
nem-verbá
rbális
lis csator
csatornák
nákon
on keresz
keresztül
tül fejező
fejeződik
dik ki, becslé
becslése
se
nehezebb pszichoterápiás átiratok alapján. Ennek ellenére a teszt-reteszt korreláció értékek 0,8 körül vannak 
(Helm, 1978).

Truax alábbi skáláját Helm módosította. Az eredeti és a módosított változat értékei jól egybevágnak (a
nyolcp
nyolcpont
ontos
os becslő
becslőská
skála
la poz
pozitív
itív és neg
negatív
atív vég
végpon
pontjai
tjaitt fogalm
fogalmazz
azzuk
uk meg.
meg. A kiérté
kiértékel
kelés
és során
során köz
köztes
tes
 pontokat adunk, becslés alapján.)

Barrett-Lennad (1962) kérdőíves módszert szerkesztett, amelyet a terápiás ülések után a páciens és a
terapeuta
terapeuta is értékel.
értékel. A páciens
páciens elfogadás-é
elfogadás-élmén
lménye,
ye, és a terapeuta
terapeuta erre vonatkozó
vonatkozó becslése
becslése között csak laza
összefüggés mutatkozik.

A vizsgálatok során kiderült, hogy a verbalizáció és az elfogadás dimenziói nagymértékben átfedik egymást.
A két változó közti korrelációs értékek a különféle vizsgálatokban 0,63-0,93 között ingadoznak. Érthető ez a
szoros összefüggés. Nehezen képzelhető el értékelhető, elfogadó magatartás magas szintű verbalizáció nélkül
(és fordítva) (Wexler, 1974).

A FNE becslése (Truax-Helm)

7 0

A tera
terape
peut
utaa a klie
kliens
nsre
re hagy
hagyat
atko
kozi
zik,
k, tole
tolerá
rálj
ljaa A terapeuta
terapeuta kioktat,
kioktat, túlbeszél,
túlbeszél, próbál
próbál meggyőzni,
meggyőzni,
nézeteit, saját véleményét nem hozza be saját véleményét szembesíti kliensével.

A terapeuta elkötelezett, fáradozik a kliensért, valódi A terapeuta közönyös és unott, közléseket gyakran
érdeklődést mutat a kliens problémái iránt elvét, kihagy

A terape
terapeuta
uta irányí
irányítja
tja a beszél
beszélget
getés
és meneté
menetét,
t, saját
saját
A terapeuta a kliens után igazodik  elképzelés
elképzelései
ei szerint,
szerint, a klienst
klienst belekénysz
belekényszeríti
eríti egy
témába

A terapeuta tartózkodik minden értékeléstől A terapeuta elítél, dicsér, kritizál

A terapeuta komoly és mély kapcsolatot létesít A terapeuta távolságot tart, a dolgok fölött áll, fél
mélyebb kontaktusoktól

A terapeuta megértő és meleg A terapeuta tárgyszerű, hűvös és személytelen

A terapeuta türelmes, nem sürget. A terapeuta

terapeuta sokat beszél, közbeszólt,
közbeszólt, türelmetle
türelmetlen,
n,
nem hagyja kibeszélni a klienst

Az elfogadó magatartás sem egységes viselkedés-dimenzió. Faktoranalízis segítségével legalább három

összetevőre bontható. Már a klinikai elemzés során is több részfogalmat írtak le a FNE fogalmán belül (pl.

58
Barrett-Lennard, 1962, Truax, és Carkhuff 1967). Faktoranalitikai tanulmányok legalább három, viszonylag
független összetevőt különítettek el. Ezeket a "pozitív értékelés", "non-direktivitás" és "feltétel nélküliség"
kifejezéssel írják le egyesek, mások "érzelmi odafordulás", "a páciens iránti érdeklődés", illetve "tolerancia"
kifejezéseket használják.

Az elfogadó-érték
elfogadó-értékelőelő magatartás
magatartás oktatása,
oktatása, kialakítása
kialakítása néha nem könnyű. Ennek oka többnyire a jelölt
jelölt fent
említett filozófiai beállítódásaiban keresendő. Gyakori, hogy a leendő terapeuták szóban elfogadják a másik 
személy értékére és méltóságára vonatkozó nézeteket, lelkük mélyén azonban változatlanul úgy érzik, hogy
 jobban tudják, mit kellene tennie a betegnek. A terápiás folyamatban nem társnak, hanem vezetőnek érzik 
magukat.

Különösen nehéz az elfogadó magatartás érvényesülése akkor, ha a kliens érzés- és gondolkodásvilága

nagymértékben eltér a tőle elvárható átlagemberétől. Vagy, ha a páciens domináns módon viselkedik, s a
terapeutával szemben ellenséges, bizalmatlan. Az elfogadást megkönnyíti (érthető módon), ha a páciensnél a
kezelés során eredményt érünk el. A sikertelen páciensek elfogadása nehezebb.

Ezek a tényezők elsősorban a gyakorlatban, kezdő terapeutáknak okoznak gondot. Gyakorlott szakember 
számára a páciens bizalmatlansága ugyanúgy közlés, mint a többi, amelynek az adott személy számára
megfejtendő jelentése van.

Az elfogadó magatartásra vonatkozóan álljon itt egy negatív és egy pozitív példa. A példákat - rövidítve -
Tauschtól (1973) vettem át.

 A negatív
negatív példa.

 B. 1. Én nem tudom,

tudom, miféle
miféle állást
állást tudnának
tudnának nekem
nekem felajánlani
felajánlani..

Thta. 1. Ez biztosan nem a legjobb állás lesz.

 B. 2. Én is biztos vagyok benne, hogy ez nem lesz

lesz egészen
egészen jó.

Thta. 2. Azonban, ha ön nem tud dönteni, hogy ezeken a nem örvendetes dolgokon túl legyen, vagy ezeket 
lenyelje, ... mégiscsak, túl kellene magát tennie ezeken, és biztosan sikerülni fog.

 B. 3. Igen,
Igen, igen,
igen, tudom,
tudom, és ezt
ezt fogom csinálni.

Thta 3. Ön biztosan ki fog ebből mászni.

 B. 4. Igen, igen, tudom, ki fogok ebből mászni

mászni és most már el is határoztam,
határoztam, már gondolatban
gondolatban foglalkozom
vele, hogy megtegyem, azonban ez borzasztó számomra, és inkább visszavonulok a csigaházamba, hogy ott 
átteleljek, nem tudom összeszedni magam.

Thta. 4. Ez az ön hibája.

 B. 5. Igen,
Igen, ezt én is tudom,
tudom, de amikor
amikor idáig
idáig eljutok,
eljutok, hogy valamilyen tervet csináljak,
csináljak, a jövőre,
jövőre, akkor ön mindig 
mindig 
azt mondja, hogy ez nem jó, ez nem magának való.

Thta. 5. Tehát ön most kritizál engem. Igen, a mi kis hölgyünk most visszavonul a csigaházába.

 B. 6. Igen...
Igen... hát...
hát...

Thta. 6. Azonban, ha ön ilyen nyilakat lövöldöz énrám, akkor én is visszavonulok a csigaházamba és nem jövök 
onnan ki.

 B. 7. Így
Így bizony.
bizony.

Thta. 7. És ez aztán éppoly rossz.

59
 B. 8. De miért nem
nem hagyja,
hagyja, hogy
hogy valamilyen
valamilyen tervet csináljak
csináljak magamnak,
magamnak, hogy
hogy hogyan
hogyan képzelem
képzelem el a dolgot!
dolgot!

Thta. 8. Mert ön nagyon sok embert egyáltalán nem jól ismer. És mivel ezeket az embereket nem ismeri, arra is
kell gondolni, hogy az emberek nagyon ostobák...

A terapeuta tehát kritizál, megsértődik, saját elképzelései szerint vezeti a beszélgetést, nem engedi, hogy
 partnere kibontakozzék. Amikor közvetlenül személyének szóló kijelentés hangzik el, azt elhárítja,
általánosságokba megy át. Mint látjuk, szó sincs arról, hogy a kliens pozitív vonásaira reagálna, sőt!

Pozitív példa:

 B. 1. Nem, sajnos a legcsekélyebb

legcsekélyebb remény sincs. Arra gondoltam,
gondoltam, hogy senki sem törődik velem, és én sem
törődöm magammal. És egész komolyan gondoltam öngyilkosságra. Hogyha lett volna valami olyan mód, hogy
másokat ne terheljek ezzel, valóban meg is tettem volna, annyira mélyponton voltam. Nem akartam tovább élni.
 Most azonban
azonban tényleg
tényleg azt hiszem,
hiszem, hogy
hogy az a lehetőség,
lehetőség, amelyet ön
ön nekem adott,
adott, sokat segít,
segít, és ez olyan
olyan eszköz,
eszköz,
ami valójában jót tesz nekem.

Thta. 1. Azt mondja X úr, hogy ez idő alatt folyamatosan az volt az érzése, mintha senki sem törődne azzal,
hogy mi történik önnel...

 B. 2. Igen, de sokkal inkább arról van szó, hogy annyira gyűlöltem magam, magam, hogy arra gondoltam,
gondoltam, nem
érdemlem meg, hogy bárkit is birtokoljak, bárki is legyen mellettem, aki velem törődik.

Thta. 2. Azt hiszem, most már valamit értek ebből. Mindig azt kérdeztem magamtól, Ön miért nem hagyja, hogy
mások közel kerüljenek magához. Most már értem, hogy ön ezt egyszerűen nem teszi nekik lehetővé...

Itt a terapeuta jut új felismerésre. Ezt azonnal visszajelzi. Figyeljük meg, hogy egy egyszerű, parafrázisszerű
reflexió (Th l.) azonnal egy síkkal mélyebbre visz az önfeltárást. A B. 1. közlés nem más, mint állapotleírás.
A B. 2. viszont az önmagával való viszony mély, drámai ábrázolása. A terapeuta teljesen a kliens belső
 pályái mentén halad, aktívan fáradozik azon,
azon, hogy megértse és elfogadja annak belső
belső világát.

 Az elfogadás
elfogadás és az "indulatáttétel"
"indulatáttétel"

A pszichoanalitikus terápiák központi kérdése az indulatáttétel. Ezen a betegben keletkező érzéseket kell
érteni, amelyek a terapeutára vetülnek, eredetük azonban a betegek korai kapcsolataiban keresendő. Az
indulatáttétel elemzése és értelmezése az analitikus terápia igen fontos mozzanata. "Eine Analyse ohne
Übertragung ist eine Unmöglichkeit” (Freud, G. W. Bd. XIV. S.67.f.)

A személyközpontú terápiával kapcsolatban egyik leggyakoribb ellenvetés az, hogy az indulatáttétel kérdését
nem kezeli megfelelően. Rogers maga röviden úgy válaszol erre az ellenvetésre, hogy "a személyközpontú
terápiában az indulatáttétel, mint probléma, nem jelentkezik" (Rogers, 1951).

Vizsgáljuk meg kissé részletesebben a kérdést, annál is inkább, mivel a magyar pszichoterapeuták jelentős
része pszichoanalitikus irányzatokat követ, következésképp ezt a nyelvezetet használja.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a személyközpontú terápiában is előfordul, hogy a páciensben különféle érzések 
keletkeznek a terapeutával kapcsolatban (szorongás, függőség, vonzódás, tisztelet, szeretet stb.). A terapeuta
számár
számáraa az ilyen
ilyen jelleg
jellegűű megnyi
megnyilvá
lvánul
nuláso
ásokk lényegé
lényegében
ben nem különb
különbözn
öznek
ek más megnyi
megnyilatlatkoz
kozáso
ásoktó
któl.
l.
Kommunikatív aktusokról van szó, amelyek elárulnak valamit a páciens belső világából. A terapeuta dolga,
hogy ezeket lehetőleg pontosan visszatükrözze. Ezek az érzések tehát nem mások, mint a páciens Énjének 
részei.

60
A mélylélekt
mélylélektani
ani terápiákban
terápiákban viszont kiemelt
kiemelt fontosságo
fontosságott tulajdonítun
tulajdonítunkk az ilyen kijelentésekne
kijelentéseknek:
k: ezek 
valamely régi kapcsolat megoldatlan konfliktusaira utalnak, jelentésük tehát több mint az "itt és mostból"
követk
köv etkezh
ezhetn
etne.
e. Ezálta
Ezáltall a pácien
pácienss számár
számáraa - érthet
érthetőő módon
módon - kiemel
kiemeltt fontos
fontosság
ságúvá
úvá válik
válik magána
magánakk a
terapeutának a személye. Hiszen azt tapasztalja, hogy a terapeuta személyével kapcsolatos kijelentéseinek 
más, súlyosabb jelentősége van. Nyilvánvaló, hogy itt szelektív tanulásról is szó van. Az "indulatáttétel"
típusú
típusú kijele
kijelenté
ntések
sek (a terape
terapeuta
uta analit
analitiku
ikuss kép
képzet
zettsé
tsége
ge folytá
folytánn létre
létrejöv
jövőő beállít
beállítódá
ódása
sa miatt)
miatt) fokozo
fokozott
tt
megerősítést nyernek, ezáltal az ilyen
i lyen kijelentések valószínűsége megnő.

Igazat
Igazat adu
adunk
nk tehát
tehát Rog
Rogers
ersnek
nek,, aki azt mondja
mondja,, hog
hogyy a kétfél
kétfélee terápia
terápia nem abb
abban
an különb
különbözi
özik,
k, hog
hogyy
"indu
"indula
latát
tátté
téte
tel"
l" fell
fellép
ép-e
-e vagy
vagy sem,
sem, hane
hanem
m inká
inkább
bb abba
abban,
n, ahog
ahogyy ezek
ezeket
et a jele
jelens
nség
égek
eket
et keze
kezeli
li.. Az
"indulatáttétel" ebben az értelemben a terápiás folyamat terméke, így történhet, mondja Rogers, hogy a
szemem sarkában ellibbenő szúnyogot távoli repülőgépnek vélem.

A terapeuta iránti érzések akkor is felerősödnek, ha a FNE alapelvei hiányosan érvényesülnek. A terapeuta
értékelő, tanácsadó, moralizáló, kritizáló, exploratív magatartása a betegben azt az érzést váltja ki, hogy "ez
 jobban tudja, mint én, ez jobban
j obban ismer, mint én magam" stb. Egyszóval a FNE negatív tükörképéről van szó,
ahogy azt a fenti oldalakon vázoltuk. A feltételekhez kötött elfogadás a másikat óhatatlanul is abba az
irányba befolyásolja, hogy igyekezzék megfelelni ezeknek az elvárásoknak. A páciens szemében a terapeuta
lesz ezen elvárások
elvárások letéteményese,
letéteményese, ezért irreális
irreális hatalmat
hatalmat is tulajdonít
tulajdonít neki, függő viszonyba
viszonyba kerül
kerül tőle.
tőle. A
felelősség áttolódik a terapeutára. Ha ő "jobban tudja", akkor "neki kell megoldania".

A személyközpontú terápiában a kliens megnyilatkozásait úgy kezeljük, mint az adott személy énjének 
fejelé
fejeléss megnyi
megnyilvá
lvánul
nulása
ásait,
it, beleér
beleértve
tve azokat
azokat is, amelye
amelyekk a terape
terapeutá
utával
val kap
kapcso
csolat
latos
os esetle
esetleges
ges érzelm
érzelmii
állásfoglalásokat tartalmaznak.

Freud még 1935-ben is azt írta, hogy az indulatáttétel kialakulásáért az adott helyzet nem lehet felelős
(his
(hisze
zenn külö
különb
nben
en nem
nem is voln
volnaa érte
értelm
lmee a foga
fogalo
lomn
mnak)
ak) (Fre
(Freud
ud,, 1935
1935).
). Az indu
indula
latát
tátté
téte
tell szám
számta
tala
lann
definíciójában ez az egyetlen lényeges közös vonás: érzések fejeződnek ki, amelyek eredete nem az aktuális
helyzet, s a páciens ennek nincs tudatában. Freud egyben felmenti az orvost: "Ezért az érzelemért nem az
orvos viselkedése a felelős, nem is a kapcsolat, vagy a helyzet" (Freud, 1935.).

Shlien, Rogers tanítványainak egyik legjelentősebb alakja áttekinti az indulatáttétellel kapcsolatos irodalmat.
Felismeri,
Felismeri, hogy a fogalom
fogalom lényege,
lényege, vagyis, hogy az érzelmi
érzelmi állapot
állapot egy korábbinak
korábbinak a kópiája,
kópiája, lényegében
lényegében
azon a tévedésen alapul, hogy ami ismétlődik, az szükségképpen kópia. Pedig az érzelmi állapotokat kiváltó
helyzetek az életben gyakran ismétlődnek (Shlien, 1984).

Tegyük hozzá, az indulatáttétel fogalma a "post hoc ergo propter hoc" logikai hibáját implikálja (vagyis, ami
ez után van, az ennek következtében van. Az időbeli egymásutániság automatikusan ok-okozati viszonnyá
alakul). Ez a logikai hiba egyébként a pszichés zavarokban gyakori, az ún. depressziós kognitív sémák 
egyike (Tringer, 1989).

Ebben a szellemben kell beszélnünk a viszont-indulatáttételről is, vagyis azokról az érzésekről, amelyek a
terape
terapeutá
utában
ban keletk
keletkezn
eznek
ek a pácien
pácienss iránt.
iránt. A viszon
viszont-in
t-indul
dulatá
atáttét
ttétel
el két formáj
formáját
át külön
különítik
ítik el általá
általában
ban
(Kernberg, 1975). Szűkebb értelemben a beteg indulatáttételes reakcióira adott válaszról van szó. A viszont-
indulatáttétel tágabb értelemben a terapeuta összes, a beteg iránti érzését magába foglalja. Freud csak az
előbbit, reflexes érzéseket nevezi viszont-indulatáttételnek.

A korábbiakban azt állítottuk, hogy a feltétel nélküli elfogadás és a szeretet-fogalom lényegében azonos. Itt
egy olyan szeretet-fogalomról van szó, amely minden személynek kijár, kivétel nélkül. Nyilvánvaló ezen
túlm
túlmen
enőe
ően,
n, hogy
hogy a teráterápiá
piáss helyz
helyzet
etbe
benn (min
(mintt bárm
bármelelyy embe
emberi
ri talá
találk
lkoz
ozás
ás alka
alkalm
lmáv
ával)
al) érzé
érzése
sekk is
keletkezhetnek. Ezek az érzések egymást kölcsönösen befolyásolhatják. A gyógyító beszélgetés során az
érzelmi kifejezések is részét képezik a kommunikatív folyamatoknak, az itt és most helyzetnek megfelelően.
Az érzelmi kifejezések értelmezése nem a terapeuta elméleti előfeltevései szerint, hanem a kliens saját
 jelentéstartományai szerint történik.

A terapeuta saját személye, ilyen módon saját érzései, nem képezik a folyamat lényegi részét, háttérben
maradnak.
maradnak. Ez nem egyszer
egyszer a terapeuta
terapeuta viselkedé
viselkedéséne
sénekk "személytel
"személytelen"
en" jelleget
jelleget kölcsönöz.
kölcsönöz. Nyilvánvaló
Nyilvánvaló
azonba
azonban,
n, hog
hogyy csak
csak "há
"hátté
ttérbe
rbe szorul
szorulásr
ásról"
ól" és nem személ
személytel
ytelens
enségr
égről
ől van szó.
szó. A kliens
kliens igénye
igényeine
inek 
k 

61
megfelelően a terapeuta "előléphet", önmagát, saját nézeteit is feltárhatja (Gelbsteinbringung, self disclosure,
"énbevonás" l. később) Az énbevonás mértéke azonban mindig a partner szükségletei szerint és nem a
terapeuta feltárulkozási vágyai szerint alakul.

Kezdő terapeutáknál gyakrabban észleljük, hogy a páciens vonzódása, érzelmi ragaszkodása valamiféle
sikerélmén
sikerélményt yt vált ki. Mindennapo
Mindennaposs dolog,
dolog, hogy az orvosoknak
orvosoknak,, pszichológ
pszichológusokn
usoknak
ak "kedv
"kedvenc"
enc" betegeik 
betegeik 
vannak
van nak.. Ilyen
Ilyen esetek
esetekben
ben a pácien
pácienss és a terape
terapeuta
uta többny
többnyire
ire külön
különnem
nemű.
ű. Nyilvá
Nyilvánva
nvaló
ló tehát,
tehát, hog
hogyy a
vonzódásban a nemiség is szerepet játszik. Az ún. YAVIS betegek (young, attractive, verbal, intellectual,
sexual) gyógyulási esélyei jobbak, mivel a terapeuta fokozottabb érdeklődését váltják ki. A gyógyító
kapcso
kap csolat
latban
ban megje
megjelen
lenőő szexuá
szexuális
lis elemek
elemek különö
különösen
sen alkalm
alkalmasa
asakk arra,
arra, hog
hogyy az indula
indulatátt
táttéte
étel-vi
l-viszo
szont-
nt-
indulatáttétel terminusai szerint értelmezzük őket. A fogalom történeti kialakulásában is fontos szerepet
 játszottak azok az élmények, amelyeket Breuer és Freud fiatal nőbetegekkel kapcsolatban átéltek. Be kell
látnunk, hogy a terápiás kapcsolatban természetesen jelentkező érzéseknek olyan értelmezése, miszerint ezek 
keletkezéséért nem az adott személyek és a különleges szituáció felelős, hanem inkább ködbevesző múlt
tapasztalatok, felelősségelhárító jellegű is lehet, s inkább megnehezíti az esetleges problémák kezelését. A
személ
személykö
yközpo
zpont
ntúú szemlé
szemlélet
letben
ben a felelő
felelőssé
sségg teljes
teljes egészé
egészében
ben két személ
személyy ügy
ügye.
e. Nyilvá
Nyilvánva
nvaló,
ló, hog
hogyy a
terapeuta felelőssége különösen nagy, s elvárható tőle, hogy a szituációt ne saját személyének érzelmi
kielégülése céljából aknázza ki.

Példaként egy rövid kivonatot idézünk Rogerstől, amelyet könyvében közölt (Rogers, 1981. 199. old.)

 A 9. ülés
ülés végén:
végén:

 Kl.: Még soha nem mondtam valakinek, hogy a legcsodálatosa

legcsodálatosabb
bb ember, akit valaha ismertem,
ismertem, de önnek ezt 
mondom. Ez nem csak szexuális dolog. Sokkal több annál.

Thta.: Ön valóban nagyon vonzódik irántam.

 A 10. ülés
ülés végén:
végén:

 Kl.: Azt hiszem,

hiszem, érzelmileg,
érzelmileg, szexuálisan
szexuálisan nagyon vágyom ön iránt, de egy lépést sem teszek ez irányban.
irányban.
Szeretnék lefeküdni önnel. De nincs bátorságom, hogy erre kérjem, mert attól félek, nem ad direkt választ.

Thta.: Nagy feszültséget érez és szeretne velem viszonyt létesíteni.

 Kl.: ... Nem tehetünk ez ellen valamit? Ez a feszültség

feszültség szörnyű.
szörnyű. Feloldhatná
Feloldhatná a feszültséget,
feszültséget, direkt választ 
adhatna, s ez mindkettőnknek segítene.

Thta.: (barátságosan) A válasz: nem. Tudom, milyen mély megrendülést érez, de mégsem tenném meg ezt.

 Kl. (szünet,
(szünet, megkönnyeb
megkönnyebbült
bült sóhaj):
sóhaj): Azt hiszem,
hiszem, ez segít nekem.
nekem. Én ilyen vagyok,
vagyok, ha nem érzem jól
jól magam.
magam. Ön
erős, és ez nekem is erőt ad...

Szükség esetén tehát a terapeuta direkt állásfoglalása szükséges. Ugyanakkor azonnal megértést sugároz, s
látjuk, a páciens megnyugszik a határozott, bár elutasító választól.

 A feltétel nélküli elfogadás

elfogadás,, mint a segítő kapcsolatok
kapcsolatok alapja.
alapja.

Hajlam
Hajlamosa
osakk lennén
lennénkk azt gon
gondol
dolni,
ni, hog
hogyy a FNE csupán
csupán a személ
személykö
yközpo
zpontú
ntú módsze
módszerr tartoz
tartozéka
éka.. Az
eddigiekből is sejthető azonban hogy itt egy általánosabb dologról van szó, a terapeuta embertársaihoz való
alapve
alapvető
tő viszon
viszonyul
yulásá
ásátt tesszü
tesszükk vizsgá
vizsgálat
lat tárgyá
tárgyává.
vá. Neh
Neheze
ezenn kép
képze
zelhe
lhető
tő el, hog
hogyy eredmé
eredménye
nyess munkát
munkát
végezhet valaki az emberi kapcsolatok terén, ha ugyanakkor embergyűlölő, másokkal szemben alapvetően
 bizalmatlan, másokban többnyire rosszat, rútat, hamisat lát. Képtelenség azt várni valakitől, hogy mindezen
tulajdonságait levetve, a segítő kapcsolat kontextusában a szerető elfogadás köpenyét öltse magára.

Határo
Határozot
zottan
tan állíth
állíthatj
atjuk,
uk, hog
hogyy a FNE minden
minden eredmé
eredménye
nyesen
sen alkalm
alkalmazo
azott
tt pszich
pszichote
oteráp
rápiás
iás módsze
módszer r 
alapfeltétele. Erre utalnak azok a vizsgálatok is, amelyek a betegek szemüvegén keresztül értékelik a terápiás
folyamatot. A kliensek értékelése általában pontosabban tükrözi a kezelés sikerét, mint a kezelők, vagy

62
függ
függet
etle
lenn megf
megfig
igye
yelő
lőkk véle
vélemé
mény
nyee (Orl
(Orlin
insk
sky,
y, Howa
Howardrd,, 1983)
1983).. Saut
Sauter
er (198
(1989)
9) szem
személ
élyk
yköz
özpon
pontú
tú és
viselkedés
viselkedésterápia
terápiaii kezelésen
kezelésen átesett
átesett személyek
személyek csoportjait
csoportjait hasonlította
hasonlította össze.
össze. A kiinduló
kiinduló hipotézisek
hipotézisek a
szakmai közvéleményt fogalmazzák meg.

1. A személyközpontú terapeutát a betegek magasabban pontozzák a Rogers-féle alapfeltételek skáláin, mint

a viselkedésterapeutát.

2. A viselkedést
viselkedésterape
erapeuta
uta magasabb
magasabb pontszámot
pontszámot ér el a "kezdemén
"kezdeményezés"
yezés",, illetve
illetve "direkt
"direkt irányítás"
irányítás" skáláin,
mint a személyközpontú terapeuta.

3. "Szolidáris magatartás" tekintetében mindkét csoport egyforma.

A statisztikai elemzés alapján az első hipotézis elvethető. A másodikat csak részben erősítik meg az adatok, a
harmadik hipotézis beigazolódott.

A vizsgálat egyértelműen igazolja, hogy a bázisváltozók más pszichoterápiás módszer esetén is lényeges
szerepet
szerepet játszanak.
játszanak. Éppen ezért
ezért az alapfeltétel
alapfeltételeket
eket vagy bázisváltozókat
bázisváltozókat a segítő
segítő kapcsolat
kapcsolat nem specifikus
specifikus
hatótényezői közé soroljuk.

63
 A KONGRUENCIA (KON)

Könyvünk 1. fejezetében (A személyközpontú irányzat rövid története és Carl Rogers életpályája) egy
idézetet mellékeltünk Rogersnek az Ilyen vagyok c. írásából. Ebben saját szakmai fejlődésén keresztül
világítja meg a KON fogalmának kialakulását. Viszonylag későn, a 50-es években ismerte fel, részben
terápiás kudarcok elemzése során, hogy a terapeuta őszinte, hiteles viselkedése az eredményes munka fontos
feltétele.

Az empátia
empátia fogalm
fogalmaa a terape
terapeuta
uta kommun
kommunikác
ikációs
iós készsé
készségér
géree vonatk
vonatkozi
ozik.
k. A feltéte
feltétell nélkül
nélkülii elfoga
elfogadás
dás
első
elsőso
sorb
rban
an az attit
attitűd
űdök
ökke
kell kapc
kapcso
sola
lato
tos.
s. A kong
kongru
ruen
enci
ciaa a tera
terape
peut
utaa szem
személ
élyis
yiség
égét
ét mély
mélyen en érin
érintő
tő
követelményeket fogalmaz meg.

Kommunikációelméleti fogalmakkal a kongruenciát úgy határozzuk meg, hogy a beszélő fél verbális és nem
verbáli
verbáliss köz
közlés
lései
ei egy
egymás
mással
sal és a személ
személyy belső
belső állapo
állapotáv
tával
al fedésb
fedésben
en van
vannak
nak.. Hitele
Hiteless viselk
viselkedé
edésrő
srőll is
 beszélhetünk. Pontosabb megfogalmazással a KON az önkép és a tapasztalatok (élmények, saját
gondolkodás, érzések, tettek) szubjektív összhangját jelenti. A személyközpontú irányzat számára egyúttal ez
 jelenti a lelki egészséget is. A KON hiánya, inkongruencia tehát akkor áll elő, ha az ön-tapasztalat nem esik 
egybe az önképpel. Ez egyben a lelki szenvedés forrása, és pszichés vagy pszichoszomatikus tünetek 
kiindulópontja.

A terapeuta iránt megfogalmazott KON igény tehát a lelki egészség követelménye. A gyógyító tevékenység
az inkongruencia állapotából a KON irányába tett lépések sorozataként is leírható.

A kongruencia helyett mások a transzparencia kifejezést részesítik előnyben, utalva arra, hogy a terapeutában
nincs semmi rejtőzködés, álarc. További szinonimák a szakirodalomban: autenticitás, genuinitás.

A fogalom körülírása céljából álljon itt egy rövid idézet Rogerstől:

"Legelőször is azt tételezem fel, hogy a személyiség érését serkenti, ha a terapeuta valóban az, aki, ha a
betegéve
betegévell való kapcsola
kapcsolatba
tbann őszintén
őszintén,, kendőze
kendőzetlen
tlenül,
ül, "maszk
"maszk nélkül"
nélkül" megmut
megmutatja
atja az ado
adott
tt pillanatb
pillanatban
an
érvényesülő érzéseit és attitűdjeit. A "kongruencia" terminust alkottuk meg arra, hogy segítségével leírhassuk 
ezt a feltételt. Ezalatt azt értjük, hogy azok az érzelmek, amelyeket a terapeuta tapasztal, hozzáférhetőek 
 számára,
 számára, tudatosítani
tudatosítani képes azokat; át tudja élni, és eggyé tud válni velük és megfelelő időben ki is tudja
 fejezni azokat. Ez azt jelenti, hogy valódi személyes
személyes kapcsolatba
kapcsolatba kerül betegével, mint ember az emberrel,
emberrel,
önmagát adja, azonos önmagával és nem rejt el semmit. Senki nem felel meg teljesen ennek a feltételnek, de
minél jobban el tudja fogadni azt, ami benne végbemegy, és félelem nélkül azonosulni tud teljes érzelmi
komplexitásával, annál kongruensebb.

Úgy gondolom, hogy mindannyian találkoztunk már ezzel mindennapi életünkben. Mindannyian meg tudnánk 
nevezni embereket, akik maszkot viselnek, akik szerepet játszanak, és akik olyan dolgokat mondanak, amit 
valójában nem éreznek. Ők inkongruensek. Az ilyen embereknek nem túl sokat árulnak el magukról. Másrészt 
mindannyian ismerünk olyan embereket is, akiben valahogy megbízunk, mert érezzük, hogy valóban azok,
aminek mutatják magukat és a velük való érintkezésben az emberrel magával van dolgunk, nem pedig az
udvariasság vagy a hivatás maszkjával. Ez az egyik olyan tulajdonság, amelyre utaltunk és feltételeztük, hogy
minél őszintébbek és kongruensebbek a terapeuta megnyilvánulásai a terápiás kapcsolatban, annál nagyobb a
valószínűsége
valószínűsége annak, hogy képes személyiségvált
személyiségváltozások
ozásokat
at létrehozni
létrehozni betegében.
betegében." (Roger
(Rogers,
s, 198
1981.1. Ford.:
Ford.:
Horváth Krisztina)

Barett-Lennard a kongruencia fogalmát három összetevő (a tapasztalat, a tudatosság és ezek közlése) közötti
harmonikus
harmonikus viszonyként
viszonyként írja le (Barret-Len
(Barret-Lennard
nard,, 1962
1962):
): "A kong
kongruen
ruencia
cia annak a mértéke,
mértéke, ahogy az egyén
integrálódik másokkal való viszonyának kontextusában, úgy, hogy sem konfliktus, sem egyenetlenség nem
mutatkozik össztapasztalata, tudatossága és nyílt kommunikációja között, ez az ő kongruenciája ebben a
konkré
kon krétt kap
kapcso
csolat
latban
ban.. A fogalm
fogalmatat elméle
elméletile
tilegg az összt
össztapas
apaszta
ztalat
lat és a tudato
tudatossá
sságg köz
között
öttii megfel
megfelelé
elésre
sre
alapozzuk, és ez a meghatározója vagy feltétele a tudatosság és a kommunikáció közötti megfelelésnek.

Ez a fogalom nem tartalmazza az egyén tudatos percepciói nyílt közlésének feltételeit. Ezen a szinten a
tudatosság
tudatosság és kommunikác
kommunikáció ió közötti
közötti egyenetle
egyenetlenség
nség hiánya
hiánya a kong
kongruen
ruencia
cia elméleti
elméleti kritériuma.
kritériuma. Ha egy
 jelentős percepciót az egyén nem közöl, aki egyébként
egyébként kongruens módon viselkedik,
viselkedik, ez azt jelenti, hogy nyílt

64
közlése egyszerűen semleges vagy nem informáló jellegű és nem tartalmaz valamely ellentétes percepciót.
Más szavakkal, a nagymértékben kongruens egyén becsületes, közvetlen, őszinte mindabban, amit közöl, de
semmiféle
semmiféle kényszert
kényszert nem érez arra, hogy percepcióit
percepcióit közölje, sem arra,
arra, hogy visszatartsa
visszatartsa azokat valamely
önvédelmi célzattal.

A kongruencia nyilvánvaló hiánya áll fenn akkor, ha az egyén mást mond, mint amit kifejez a mimika,
gesztu
gesztusok
sok,, han
hangsz
gszín
ín által.
által. Szoron
Szorongás
gás és feszül
feszültsé
tségg jeleit
jeleit ugy
ugyanc
ancsak
sak a kon
kongru
gruenc
encia
ia hiány
hiány köz
közvet
vetett
ett
megnyilvánulásának tarthatjuk. Ez azt jelenti, hogy az egyén az adott pillanatban nem tud teljesen nyitott
lenni bizonyos tapasztalati elemek tudatos elfogadása iránt, nem teljesen integrált és bizonyos fokban
inkongruens.

Röviden: az optimális kongruencia az egyén organizmikus folyamainak (fiziológiaitól a tudatos-szimbolikus

szintig) maximális egységét és integráltságát jelenti. Ez maga után vonja, hogy az egyén nem érzi magát
fenyegetve, s teljesen nyitott az iránt, amit a másik közölni akar. Azt is jelenti, hogy az egyén maximálisan
szét tudja választani saját érzéseit és attitűdjeit a másikétól.

A kongruencia szintje kapcsolatban van a többi terapeutaváltozóval is. Feltételezzük, hogy felső határt szab a
másik személy empátiás megértésének, bár az egyén érdeklődése és céljai is jelentősen befolyásolják az
empátiás megértés fokát. Hogy valaki mennyire képes feltétel nélkül reagálni egy másikra, annak a mértéke,
hogy a köztük lévő viszony mennyire nyújt biztonságot és egyöntetűséget a részére. Ugyanakkor az is
lehetséges, hogy egy kevésbé kongruens személy kelti azt a látszatot, hogy feltételek nélküli elfogadásban
tökéletesebb, mint a kongruens személy, vagyis e két változó közötti kapcsolat bonyolult. Valószínű, hogy a
feltétel nélküli elfogadás az egyén kongruenciájától is függ, minthogy a kongruencia hiánya fenyegetettséget
és védekező magatartást jelent, ami csökkenti a másik személy értékelő elfogadásának képességét."

Barrett-Lennart értelmezésében a döntő mozzanat tehát a tapasztalatok és a tudatosság közötti megfelelés. Ez

egyben azt is jelenti, hogy a tudatosság mezejének tágítása egyben a kongruens viselkedés fejlődését is
eredményezi. Tehát pl. a pszichoterápiás képzés a személy kongruenciáját is fejleszti. Annál is inkább, mert
a képzés önismereti programja kifejezetten ezt a célt szolgálja.

A KOKON N másik
másik lényeg
lényeges
es mozzan
mozzanata
ata a köz
közlés
lés teljes
teljes szaba
szabadsá
dsága
ga és kén
kénysz
yszerm
erment
entess
essége
ége.. A terápiá
terápiáss
kapcsolatban ez azt jelenti, hogy a kliens aktuális állapotának függvényében a terapeuta szabadon dönt
afelől, hogy valamit közöljön-e vagy sem. Minél nagyobb fokú a tudatosság (minél több jelzést képes a
terapeuta "dekódolni"), annál több választási lehetősége van a szakembernek. Természetes, hogy ez egyben a
felelősségét is növeli.

Ismé
Ismétt hasz
haszno
noss lesz
lesz,, ha a KOKON N foga
fogalm
lmát
át a nega
negatív
tív olda
oldalr
lról
ól körü
körülj
ljár
árva
va po
pont
ntos
osít
ítjuk
juk.. A szél
szélső
sősé
sége
gess
inkongruencia példájaként hozhatjuk fel a Bateson-féle kettős kötés helyzetét, amelyet az anya inkongruens
közlései jellemeznek. (Verbálisan szeretet, nem verbálisan elutasítás közlése.) Az inkongruencia enyhébb
formáit nem mindig ismerjük fel azonnal. Terápiás szituációban még könnyebb lehet a KON látszatát
kelteni: lelki betegeink jelentős részénél a szociális percepció szintje csökkent. Ennek ellenére abból kell
kiindulnunk, hogy a nem hiteles viselkedés a másik félre zavaró hatással van. Kongruens viselkedéssel nem
egyeztethető össze, ha a terapeuta valamilyen szerepet játszik. Nagyon sok orvos, pszichológus munkája
közben valamilyen sablonszerű viselkedést produkál. Gondoljunk csak a különféle "doktor bácsi" típusokra.
A lélekgyógyászoknál sem ritka az ilyen személyidegen, sablonos viselkedés. Az inkongruens viselkedés
illusztrálására álljon itt egy rövid példa.

 Beteg (1):
(1): Megint éreztem a nyakamon
nyakamon a csomót
csomót - elmentem
elmentem,, megvizsgáltak
megvizsgáltak - persze
persze nem azt,
azt, amit kellett
kellett volna
volna
- azt mondták nincs semmi...

Orvos (1): Ugye mondtam önnek, hogy ez idegi eredetű. Az orvosok már csak jobban tudják, mit kell csinálni.

 Beteg (2):
(2): Mégsem
Mégsem vagyok
vagyok nyugodt.
nyugodt. Én érzem,
érzem, hogy
hogy itt valami
valami van.
van. Ön biztos abban, hogy nincs
nincs itt daganat?

Orvos (2): Bár nem vagyok belgyógyász... már többször megmondták önnek, nyugodjon meg végre!

 Nézzük, hogyan reagálna egy kongruens orvos. (A beteg-megnyilatkozások lényegében azonosak. Beteg (1):
mint fent.

65
Orvos (1): Annyira aggódom a nyaka miatt, hogy ismét orvoshoz ment, de végül is nem nyugodott meg...

 Beteg (2):
(2): Igen,
Igen, mégsem
mégsem vagyok...
vagyok... (mint fent).

Orvos (2): Igen, biztos vagyok. Bízom abban is, hogy hamarosan ön is megnyugszik.

Itt kell megemlékeznünk a segítő hivatások gyakorlói körében észlelt "betegségről", amely Schmidbauer 
(1985) tanulmányozott részletesen, és segítő-szerepnek (Helfer-Rolle) nevezett el.

A hossz
hosszúú szakma
szakmaii gya
gyakor
korlat
lat során
során a terape
terapeutá
utákk ann
annyir
yiraa "megsz
"megszokj
okják"
ák",, hog
hogyy segítő
segítő kap
kapcso
csolat
latoka
okatt
létesítsenek, hogy ezt mindennapi
mindennapi életükben sem tudják levetkőzni, s baráti, szerelmi stb. kapcsolataikban
is terapeutaként viselkednek. Ezáltal a személyesség követelményei alól kibújnak. Kapcsolataik elromlanak,
magányosak maradnak. "Hilflose Helfer", ahogy Schmidbauer (1985) a könyve címében megfogalmazza. A
terapeuta szerep tehát a mindennapi életben inkongruens viselkedést eredményez. A partner esetleg hosszú
idei
ideigg nem
nem vesz
veszii észr
észre,
e, hogy
hogy tera
terape
peut
után
ánkk szer
szerep
epet
et játs
játszi
zik,
k, hisz
hisz egy
egy idei
ideigg mind
minden
enkin
kinek
ek jól esik
esik,, ha
"terapizálják". A gyógyító álarc mögött azonban a személy rejtve marad. A segítőszerep tehát hivatásunk 
egyik veszélye. A probléma nem csupán a segítő kapcsolatokban merül fel. Egyes szociális szerepek maguk 
után vonják, hogy a partnerük megszűri közléseit: a vezetővel, a tanárral (a terapeutával) kapcsolatban
másként viselkedünk. Szélsőséges esetben a szerep hordozója teljesen hamis visszajelzések hálójába kerül
(pl. a történelem nagy zsarnokai, akiket ezek után nyilvánvalóan paranoiásnak minősíthetünk). Azokat a
szociális szerepeket, amelyek ilyen veszéllyel járnak, először Dumling (1968) írta le (pl. vezető, tanár, orvos
stb.).

A kongruens terapeuta tehát mentes a hivatásbeli sablonoktól. Nem viselkedik védekező-elhárító módon (ld.
a fenti példánkat). A személyközpontú terápiában nincsenek előre tervezett lépések, stratégiai és taktikai
megfontolások. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy más terápiás megközelítést ne alkalmazhatnánk 
ugyanannál a személynél, amikor is konkrét tervek és eljárások megvalósítására kerülhet sor. Leggyakrabban
a személykö
személyközpont
zpontúú megközelít
megközelítésnek
ésnek viselkedés
viselkedés vagy kogn
kognitív
itív terápiás
terápiás elemekkel
elemekkel való továbbvite
továbbvitelére
lére
kerülhet sor.

Minden terápiás irányzat egyetért abban, hogy a terapeuta

terapeuta önismerete
önismerete a segítő
segítő hivatás
hivatás fontos
fontos feltétele.
feltétele. Az
egyes irányzatok az önismeret fejlesztésének más és más hangsúlyt adnak. A mélylélektani iskolák a
„terapeuta terápiáját" helyezik előtérbe. Újabban a pszichoterapeuták képzésében az önismereti elem kissé
háttérbe szorul, a gyakorlati készségek fejlesztése nagyobb hangsúlyt kap. Barrett-Lennard fenti leírásából is
nyilvá
nyilvánva
nvaló,
ló, hog
hogyy az önisme
önismeret
ret fejles
fejleszté
ztése,
se, a tudato
tudatossá
sságg növ
növeke
ekedés
désee egy
egyben
ben a KO KONN fokozó
fokozódás
dását
át
eredményezi.

Tapasztalataink szerint a leendő pszichoterapeuták nagyobb arányban szenvednek lelki zavarokban, mint az
átlag lakosság. Nyilvánvaló, hogy a pályaválasztást személyes tényezők is meghatározzák. Enyhébb lelki
zavarok fennállása nem zárja ki, hogy valakiből jó terapeuta legyen. Az önismereti képzés ezeknél a
személyeknél egyúttal terápiás segítséget is jelent.
j elent.

 A KON mérése

A másik két változóhoz hasonlóan a kongruenciát is úgy fogjuk fel, mint a kommunikatív viselkedés egy
aspektusát, dimenzióját. Mérésére Truax (1962) szerkesztett becslőskálát, amelyet Tausch (1973) német
nyelvterületre dolgozott át. A becslőmódszer elsősorban a pszichoterápiás átiratok, illetve magnófelvételek 
értékelésére alkalmas. Az alábbiakban a Tausch-féle módosított skála fordítását közöljük Helm rövidített
változatában, amely egyben a kongruencia fogalom további körülírására is alkalmas (Helm, 1978).

 A KON becslőskálája
becslőskálája Truax-Tausch
Truax-Tausch Helm
Helm szerint 
szerint 

1. Nyilvá
Nyilvánva
nvaló
ló ellent
ellentmon
mondáso
dásokk a terape
terapeuta
uta élmény
élményei
ei és megnyi
megnyilvá
lvánul
nulása
ásaii köz
között
ött.. Ellent
Ellentmon
mondás
dások
ok a
 beszédben. Védekező, elhárító
elhárító magatartás, egyértelmű bizonytalanság.

2. Ellentmond
Ellentmondások
ások az élmények
élmények és megnyilván
megnyilvánulások
ulások között.
között. A terapeuta személytelen
személytelen,, professz
professzionális
ionális..
Előre "megrágott" nyilatkoztatások, szónoklatok.

66
3. A megnyilvánulások látszólag fedésben vannak az érzésekkel, azonban esetenként arra utaló jelek (nem
verbálisak is) vannak, hogy diszkrepancia áll fenn.

4. Teljes összhang. A terapeuta valóban azt gondolja, amit mond. Természetesen viselkedik, visszafogottság
és távolságtartás nélkül.

5. Mint a 4. fokozat. Ezen kívül: A terapeuta belsőleg szabad és teljesen önmaga, nem tér ki a problémák 
elöl,
elöl, han
hanem
em felvál
felvállal
lalja
ja azokat
azokat.. A terape
terapeuta
uta saját
saját érzése
érzéseit
it (akár
(akár neg
negatí
atívak
vakat
at is),
is), amelye
amelyekk a pácien
páciensre
sre
vonatkoznak, konstruktív módon felhasználja a terápia során (például saját ÖF útján).

A fenti skála egyes fokozatainak leírása meglehetősen elvont, globális, metaforikus. A gyakorlatban nem
könnyű egyes konkrét terapeuta-megnyilvánulások azonosítása.

Speierer (1986) rövidebb, egyszerűbb változatot közöl, amely a gyakorlatban könnyebben használható:

1. Diszkrepancia (élmények, kijelentések)

2. Nincs diszkrepancia, de professzionális

3. Hiteles, de kissé professzionális

4. Semmi inkongruencia

5. Nyilvánvaló kongruencia, a terapeuta "igazán önmaga".

A másik mérési lehetőség a kérdőíves módszer, amely esetenként pontosabb eredményeket ad, mint a
 becslőskálák.

A becslőskálák és a terapeuták által utólag kitöltött kongruencia kérdőívek között nincs vagy alig van
korreláció. A becslőskála és a betegek által felvett kongruencia-kérdőív viszont általában pozitív korrelációt
ad (Helm, 1978). Az elfogadás mérésénél is ezt tapasztaljuk: a betegek által szolgáltatott adatok valószínűleg
 pontosabban tükrözik a valós helyzetet.
helyzetet.

Ahnert (1973) kimutatta, hogy a sikeresen és sikertelenül kezelt betegek terapeutái szignifikáns módon
különbözne
különböznekk egymástól:
egymástól: a sikeresek
sikeresek kong
kongruenc
ruencia
ia értéke
értéke magasabb.
magasabb. Pintérrel
Pintérrel egy kombinált
kombinált kérdőívet
kérdőívet
dolgoztunk ki, amely a kongruenciát is jól tudja mérni (Pintér, 1989).

A kongruencia és a másik két alapváltozó kapcsolata szoros. A fogalom által fedett viselkedés-tartomány az
empátival és az elfogadással széles átfedést mutat. A kongruencia 0,7-0,8-as korrelációt ad a másik két
változóval. Sőt, Helm az empátia és kongruencia között 0,9-es korrelációt mutatott ki (Helm, 1978). Ez tehát
arra utal, hogy a terápiás alapváltozók együtt variálnak. Ha valaki egyik paraméterben alacsony értéket
mutat, valószínű, hogy a másik két változó is alacsony szintű lesz. Indokolt tehát, hogy a terapeutaváltozókat
egységesen elemezzük. (Ld. a terapeutaváltozók egységes szemlélete c. fejezetet.)

67
 EGYÉB TERAPEUTAVÁLTOZÓK 
TERAPEUTAVÁLTOZÓK 

A terápiá
terápiáss beszél
beszélgeté
getés,
s, a kommun
kommunikatikatív
ív viselk
viselkedé
edéss bon
bonyol
yolult
ult kon
konglo
glomer
merátum
átumát
át különb
különböző
öző fogalm
fogalmii
rendszerekben írhatjuk le. A Rogers által deduktív úton levezetett bázisváltozókat - mint láttuk kísérletileg is
megfogalmaz
megfogalmazhatjuk
hatjuk (operaciona
(operacionalizálá
lizálás).
s). Ebben
Ebben a fejezetben
fejezetben röviden
röviden olyan kutatásokr
kutatásokról
ól számolunk
számolunk be,
amelyek további, a terapeuta viselkedését jellemző fogalmak kidolgozására vezettek. E fogalmak a hatékony
terápia
terápia egy-egy
egy-egy új aspektusát
aspektusát írják le, így az oktatásban
oktatásban is nagyo
nagyonn hasznosak,
hasznosak, mert a gyako
gyakorlati
rlati készségek 
készségek 
elsajátítását megkönnyítik (lásd pl. a "konkrétság" változót).

Mégis,
Mégis, Shlien
Shliennel
nel kell
kell egy
egyeté
etérte
rtenün
nünk,
k, miszer
miszerint
int a személ
személykö
yközpo
zpontú
ntú megköz
megközelít
elítés
és ma is a Rog
Rogers
ers által
által
kidolgozott fogalmakon alapul (Meyer-Cording, 1988). Mint már említettem, ezeket Bastine (1970) nevezte
később bázisváltozóknak.

 Az énbevonás
énbevonás

A terape
terapeuta
uta személ
személyes
yes részvé
részvételé
teléről
ről van szó.
szó. Saját
Saját tapaszt
tapasztala
alatok
tok,, vélemé
véleménye
nyek,
k, érték-
érték-áll
állítá
ítások
sok stb.
stb. is
megjelennek a beszélgetésben (szinonimák: Selbst-Einbringung, self-disclosure).

A pszichoterápiás gyakorlatból két szélsőséges példát hozhatunk fel. A klasszikus pszichoanalízis teljesen
negatív álláspontot foglal el. Az analitikus nem csupán személytelen, önmagából semmit nem ad a terápiás
folyamathoz, kivéve szaktudását, illetve "viszont-indulatáttételeit". Rejtőzködő magatartását a "klasszikus
 pszichoanalitikus helyzettel" is elősegíti, azaz a beteg látómezején kívül helyezkedik el. Ha Freud
felfogásának alakulását kísérjük figyelemmel, nyilvánvaló, hogy ez a szélsőségesen tartózkodó magatartás
fokozatosan alakult ki. Mint közismert, hipnotizőrként kezdte pszichoterápiás pályafutását. Valószínű, hogy
az így kialakuló nagyon intim kapcsolatok megoldásának nehézségei is szerepet játszottak álláspontjának 
kialakításáb
kialakításában,
an, s az indulatáttét
indulatáttétel
el fogalmának
fogalmának kidolgozá
kidolgozásában
sában (Shlien,
(Shlien, 1986).
1986). Munkatárs
Munkatársai,ai, különösen
különösen
Ferenczi Sándor, nem fogadta el Freudnak ezt a felfogását, s ez közöttük szakításra is vezetett.

Az énbevonás szempontjából másik szélsőséges magatartást "karizmatikus terapeuta" névvel jellemezhetjük.

A karizmatikus terapeuta hasonló a vakbuzgó hittérítőhöz, aki a másikat minden áron a saját nézetei
elfogadására akarja rábírni. A terapeuta saját tapasztalatait, látásmódját, megoldásait tartja vezérfonalnak. A
gyógyító beszélgetésben saját személye nyomul előtérbe. Az énbevonás nem a páciens igényei, elvárásai
szerint
szerint történik,
történik, hanem a terapeuta
terapeuta "üdvö
"üdvözlő"
zlő" igényei
igényei szerint.
szerint. Nem kliens-köz
kliens-központ
pontú,
ú, hanem terapeuta-
terapeuta-
központú beszélgetés folyik. Szélsőséges esetek is előfordulnak, amikor az ülés azzal telik el, hogy a
terapeuta saját problémáit tárja fel, mintegy "példát mutatva" a páciensnek. Sőt, olyant is tapasztaltunk már,
hogy a súlyos lelki zavarokkal küszködő terapeuta a másikkal való foglalkozás ürügyén rejtetten "önterápiát"
folytatott.

A gyakorlatban a terapeuta karizmatikus vonásai többnyire rejtettebb módon jelennek meg. A FNE, valamint
az EMP tárgyalása kapcsán soroltunk fel olyan hibákat, amelyek lényege az, hogy a terapeuta nem képes
figyelmét teljes egészében a másikra irányítani. Saját gondolatai elképzelései elő-elő bukkannak, és egy
kérdésben, megjegyzésben felszínre kerülnek.

A megfelelően vezetett gyógyító beszélgetésben az énbevonásnak túlzott jelentősége nincs. A gyakorlatban

kétféle
kétféle helyzet
helyzet adódh
adódhat,
at, amikor énbevonásr
énbevonásraa van szükség. Egyik esetben
esetben a kliens
kliens közv
közvetlenü
etlenüll felszólítja
felszólítja a
kezelőjét, hogy nyilatkozzék. Többnyire elfogadhatjuk ezt a kérést, amennyiben partnerünk egyébként saját
 problémáival foglalkozik, s a terapeuta saját véleménye a kliens további munkáját mozdítja elő, és nem arról
van szó, hogy maga helyett kíván a terapeutával foglalkozni.

A mási
másikk eset
esetbe
benn maga
maga a tera
terape
peut
utaa látj
látjaa úgy,
úgy, hogy
hogy előm
előmoz
ozdít
dítja
ja a foly
folyam
amat
atot
ot,, ha szem
személ
élye
yese
senn is
megnyilatkozik. Az önfeltárás alapszabálya: a kliens aktuális igénye és szükségletei szabják meg, milyen
mértékig hozzon a terapeuta személyes anyagot.

68
 Kísérleti körülmények között is kimutatták, hogy túlzottan önfeltáró (karizmatikus) terapeuta csoportos
helyzetben zavarokat okozhat (Lieberman et al., 1973). Helm szerint az énbevonás bizonyos feltételek 
mellett a terápiát előmozdíthatja. Hangsúlyozza, hogy nem "viszont-indulatáttételes" jelenségről van szó.
Csak akkor lehet eredményes az énbevonás, ha a bázisváltozók megfelelő szintet érnek el. Csoportos
összehaso
összehasonlítás
nlításban
ban kimutathat
kimutathatóó volt, hogy az énbevonás
énbevonástt is alkalmazó
alkalmazó terapeuták
terapeuták eredményesebbe
eredményesebbekk (a
 bázisváltozók tekintetében a két csoport egyenlő
egyenlő volt) (Helm, 1985).

Az énbevonás megfelelő mértékét jól tükrözi az alábbi kivonat.

 Kl.: Nem tudok dönteni, szakítsak-e

szakítsak-e vele vagy sem. Kezdetben
Kezdetben János kedves volt hozzám,
hozzám, elhalmozott 
elhalmozott 
 gyengédséggel,
 gyengédséggel, szinte
szinte naponta találkoztunk.
találkoztunk. Most meg állandó
állandó elfoglaltságokra
elfoglaltságokra hivatkozik.
hivatkozik. Naphossza
Naphosszatt otthon
ülök és várom a telefonját.

Thta.: Nehéz helyzetben van. Ha valakit szeretek, félek, hogy elveszítem. Ugyanakkor bánt és megaláz ez a
kiszolgáltatottság. Valami hasonló érzése van?

 Kl.: Igen,
Igen, így érzem
érzem magam.
magam. Vonzódom
Vonzódom hozzá és ugyanakkor
ugyanakkor haragszom
haragszom is rá.

Az énbevonás itt viszonylag általános, annyi, hogy a terapeuta első személyben beszél. Nem konkrét
tapasztalatát mondja el, de jelzi, hogy hasonló helyzet benne is hasonló érzéseket váltana ki. Többre itt nincs
szükség, a terapeuta személyes élményei nyilván távol esnének a kliens aktuális helyzetétől. A karizmatikus
terapeuta ilyen esetben elmesélné egy-egy saját, hasonló, de nyilván mégis egészen más élményét.

A személyközpontú irányzaton belüli fejlődést és szemléletváltozást nyomon követve megállapíthatjuk, hogy

az énbevonás, a terapeuta személye az utóbbi években nagyobb jelentőségre tett szert. Rogers eredeti
felfogásában a terapeuta az a személy, aki a kliens belső monológját igyekszik előmozdítani, fejleszteni,
önmaga mintegy kívül marad. Ma a terápia dialogikus viszonyként való értelmezése került előtérbe. Ez
részben az ún. dialógus-filozófiák hatásaként értelmezhető (Buber, 1970, vagy a pszichoterapeuta Lacan,
1966). Másrészt újra előtérbe kerül a terápiás viszony elemzése, legalábbis a SZKM egyes képviselőinél
(Schrödter, 1988). Ebbe az irányba mutat a kognitív terápiák fejlődése is, amelyek a személyközpontú
irányzatokra is hatnak. A kognitív eljárások a terapeuta aktív részvételét tételezik fel.

A mai személyközpontú terapeuták többsége úgy vélekedik, hogy a kezelés folyamán keletkező, a klienssel
kapcsolatos érzéseik, benyomásaik az itt és most kontextusában hasznosak lehetnek, és ezek kifejezésétől
nem tartózkodnak. Lehetséges továbbá, hogy a SZKM mellett más módszereket is igénybe veszünk (pl.
viselkedés
viselkedésterápia
terápia,, kogn
kognitív
itív módszer
módszer stb.).
stb.). Ilyen módon a terapeuta
terapeuta magatartás
magatartásaa rugalmasan
rugalmasan aszcillál a
klasszikus, non-direktív attitűd és a határozott direktívákkal dolgozó megközelítések között.

 A konkrétság 
konkrétság 

Korábban már szó esett arról, hogy konkrét nyelvet használó terapeuta több eredményre számíthat, mint az
önmagát elvontan és bonyolult módon kifejező kollégája. Gyakran tapasztaljuk, hogy betegeink elvont,
 pontatlanul definiált fogalmakkal fejezik ki magukat. A fogalmak határai bizonytalanok, s önkényesen
változ
változtat
tathat
hatóak
óak.. Súlyos
Súlyos betege
betegekk nye
nyelve
lvezet
zetee nem egy
egysze
szerr teljes
teljesen
en homályo
homályos.
s. Nyilvá
Nyilvánv
nvaló
aló,, hog
hogyy itt
emocionális hatások is érvényesülnek. A lelki zavarokban a gondolkodást elsősorban emocionális erők 
vezérlik.

 Kl.: Már az első pillanatban,

pillanatban, amikor ezt a nőt megláttam,
megláttam, éreztem,
éreztem, hogy valami nincs rendben.
rendben. Az
arckifejezése... valamit sugárzott, ami nem tiszta. Meg a szeme... Furcsa volt.

Th.: Amint ezt a nőt megpillantotta, különös érzés fogta el. Aztán észrevette, hogy az arckifejezése különös,
 furcsa...
 furcsa... Próbája
Próbája ezt részletesebben
részletesebben leírni!

 Kl.: Valamit
Valamit sugárzo
sugárzott
tt ez a nő. Kellemetlen
Kellemetlen volt. Légkör
Légkör volt
volt körülötte,
körülötte, zavaró.
zavaró.

Látjuk, hogy még direkt felszólításra sem képes a konkrétabb leírásra. Természetesen ez nem is lehetséges,
hiszen a páciens saját diffúz érzéseit vetíti a társnő arcára.

69
A konkrétság mérésére is szerkeszthetünk pontozóskálát. Ilyen módszerrel egyértelműen kimutatható, hogy a
konkrét terapeuta hatékonyabb, mint a kevésbé konkrét (ilyen összehasonlítások esetén a bázisváltozók 
azonosak).

A terapeuta képzésben a konkrétság követelményeit viszonylag könnyű elsajátítani. A terápia vezetése során
arra törekedjünk, hogy kliensünk nyelvezete is ebbe az irányba változzék. Felkérhetjük arra pl., hogy
általános megállapításaira hozzon gyakorlati példákat. A példák előadása már önmagában is konkrétabb
nyelven történik. Arra kérjük, hogy mindennapi helyzetekben, konkrét viselkedésekről beszéljen. Terápiás
szituációban a konkrétságnak a homályosság az ellentéte. Ezt azért kell kiemelnünk, mert egyesek túlzottan
is elvesznek a mindennapi részletekben. Konkrét helyzeteket, eseményeket adnak elő. Ilyen esetben a
terapeuta arra törekszik, hogy a kliens személyes állásfoglalásait "hallja ki" a konkrét történetekből. Ilyenkor 
tehát a terapeuta általánosít, de nem homályosít! A terapeuta által megfogalmazott törvények is konkrétak,
abban
abb an az értele
értelembe
mben,
n, hog
hogyy a személ
személyy kon
konkré
krétt valósá
valóságán
gának
ak egy mozzan
mozzanatát
atát kép
képvis
viseli
elik,
k, nem ped
pedig
ig a
külvilágét.

A pszicho
pszichoter
terápia
ápia terüle
területén
tén külön
különöse
ösenn is fennál
fennálll a veszél
veszélye
ye ann
annak,
ak, hogy
hogy homályo
homályos,s, bon
bonyol
yolult
ult nye
nyelve
lvett
hasz
haszná
nálj
ljun
unk.
k. A lelklelkii jele
jelens
nség
égek
eket
et term
termés
észe
zetü
tükn
knél
él fogv
fogvaa nehe
neheze
zenn tudj
tudjuk
uk hatá
határo
rozo
zott
tt kate
kategó
góri
riák
ákba
ba
kényszerít
kényszeríteni.
eni. A pszichoter
pszichoterápia
ápia nagyo
nagyonn sok analógiás fogalmat,
fogalmat, metaforát
metaforát használ.
használ. A pszichiátere
pszichiáterekk és
 pszichológusok sajnos gyakran homályosan fejezik ki magukat. A szakember nem egyszer tudáshiányát is
ködösítéssel palástolja. Ilyenkor az illető nyelvezete tele van homályosító szavakkal (vague modifiers), mint
 pl. talán, valószínű, egyfajta, valahol, úgy érzem, lehetséges. Különösen gyakran tapasztaljuk ezt a TV-ben,
rádióban nyilatkozó kollegáknál, akik természetesen minden feltett kérdésre "tudnak" válaszolni. Még soha
nem hallottam, hogy valaki a riporter kérdésére azt mondta volna "nem tudom". Olyan választ viszont igen,
ahol az illető egy mondaton belül cáfolta meg egyik állítását a másikkal. Mindezt azonban egy olyan
 bonyolult szerkezetben "egyfelől... másfelől..."
másfelől..." kifejezésekkel álcázva, hogy teljesen tudományosnak
tudományosnak tűnt.

Amit egyszerűen is el lehet mondani, azt tehát ne bonyolítsuk.

A nyelvi kifejezés világosságának javítása, mint később részletesen látni fogjuk, terápiás értékű. Hogy a
terapeuta ebben segíteni tudjon, saját beszédének is világosnak kell lennie.

 A közvetlen
közvetlen reagálás
reagálás (immediacy)
(immediacy)

A személyköz
személyközpontú
pontú terápiában
terápiában az "itt és most"
most" feltáruló
feltáruló jelenségek
jelenségekkel
kel foglalkoz
foglalkozunk
unk és azokra
azokra közvetlenül
közvetlenül
visszajelzést adunk. Vannak olyan iskolák, amelyek keretében nem azonnal jelezzük vissza a hallottakat,
hanem az elhangzott anyagot nagyobb egységekbe foglaljuk, s ezekre reflektálunk. Amikor a mélylélektani
terápiában pl. az "ellenállás" jelenségét, vagy az "indulatáttételt" elemezzük, e fogalmakkal számos elemi
viselkedés megnyilvánulást foglalunk egybe. Az "értelmezés" esetén azért reagálásunk közvetett.

A közvetlenség ismérve az idődimenziót érinti. A közvetlen reagálás természetszerűleg a jelenre vonatkozik.

A közvetett reagálás inkább a múlt eseményeivel foglalkozik. Az idődimenzió szempontjából az egyes
terápiás iskolák jelentősen különböznek. A pszichoanalízis érdeklődése elsősorban a múlt felé irányul. A
személyközpontú irányzat, az egzisztenciális és a Gestalt terápiák figyelme a jelenben lezajló folyamatokat
emeli ki. A viselkedési és kognitív irányú megközelítésben a múltból a jövő felé irányul a folyamat: a múlt
tapasztalatainak elemzése alapján alakítható a jövő.

Játékosan és leegyszerűsítve az egyes irányzatokat a következő képletes párbeszéddel jellemezhetjük.

 Kliens: Kétségbe
Kétségbe vagyok
vagyok esve.
esve.

 Analitikus terapeuta:
terapeuta: "Asszociáljo
"Asszociáljon,
n, mikor
mikor voltak
voltak gyermekkor
gyermekkorában
ában hasonló érzései?" 
érzései?" 

 Egzisztencialista
 Egzisztencialista terapeuta:
terapeuta: "Mit
"Mit jelent ez
ez önnek?" 
önnek?" 

 Rogers-féle
 Rogers-féle terapeuta:
terapeuta: "Értem,
"Értem, ön most
most kétségbe
kétségbe van esve." 
esve." 

 Behavior
 Behavior terapeuta:
terapeuta: "Mit
"Mit fog most tenni?" 

70
 Kognitív terapeuta:
terapeuta: "Mit
"Mit gondol,
gondol, mikor
mikor ez az
az érzés elfogja?" 
elfogja?" 

Valójában minden módszernek egy célja lehet: a múlt és a jelennek a jövőre irányuló integrációja. Az egyes
irányzatok ezt különféle megközelítéssel próbálják elérni.

Úgy tűnik, hogy a közvetlen reagálás eredményesebb, mint a közvetett (Ivey-Simekt Downing, 1980). Ezért
képviseljük könyvünkben ezt a megközelítést, amely a terápiás kommunikáció elemi egységeinek analízisére
épül. Ún. mikro-készségeket (micro-skills) oktatunk, s a lelki folyamatokat a maguk közvetlenségében
szemlé
szemléljü
ljük,
k, úgy
úgy,, aho
ahogy
gy azok
azok a beszéd
beszédben
ben feltár
feltárulk
ulkozn
oznak.
ak. Ezálta
Ezáltall válik
válik lehető
lehetővé,
vé, hog
hogyy a terape
terapeuta
uta
kommunikációja mintegy összefonódjék a kliensével, úgy illeszkedjenek egymáshoz a közlési egységek,
mint a fogaskerekek fogai.

Amikor a közvetlenséget, az "itt és most" fontosságát hangsúlyozzuk, ne gondoljuk, hogy ez valami jelen
idejű nyelv használatát kell, hogy jelentse. A terápia jelene: az itt és most kommunikáló kliens. A közlés
tartalma lehet a múlt is, jövő is, mégis a jelenben
j elenben vagyunk.

 Kl.: Az előadás előtt is úgy voltam, mint annak idején az egyetemen, a vizsgák előtt: úgy éreztem, nem tudok 
 semmit, meg fogok
fogok bukni...
bukni... (múlt
(múlt idejű közlés)

Thta.:. Kevesebbet tételez fel magáról, mint amire képes... (jelen idejű /időtlen/ attitűd).

Az "itt és most" reagálás elve nem abszolút parancs. Adódhatnak olyan helyzetek, amikor a közvetettebb
reagálás helyénvaló. Pl. olyankor amikor az "itt és most" elviselhetetlen érzelmi terhet jelent.

 Kl.: (zokog)
(zokog) Pár
Pár napja
napja ismét
ismét rettenetesen
rettenetesen érzem magam,
magam, nem látok segítséget
segítséget és kiutat,
kiutat, reménytelen
reménytelen a helyzet.
helyzet.

Th.: Most, ezekben a napokban nagyon rossz állapotban van. A múlt héten már jobban érezte magát.

 Kl.: Igen,
Igen, akkor
akkor össze
össze tudtam szedni magam,
magam, azt hiszem,
hiszem, de most
most az egész
egész megint
megint odavan.
odavan.

Th.: Mi az, amiben a múlt héten jobban érezte magát?

A terapeuta tehát egyrészt eltávolít, másrészt a közelmúlt pozitív tapasztalatainak verbalizációját kéri, mert
úgy ítéli meg, hogy az aktuális állapot érzelmi feszültsége meghaladja a páciens erejét.

Az idődimenzió integrációja a lelki zavarok gyógyításának fontos eleme. Betegeink, klienseink jelentős része
megreked a múltban, s jövőképe, perspektívája alig van. A pszichoterápiának végső soron a jövőre kell
irányulnia. Harmonikus lelki élet a jövőnek a személyhez való szerves illeszkedését tételezi fel. A lelki beteg
 jövője reménytelen. Ezért a pszichoterápia: az elveszett
elveszett remény újraépítésének gyakorlata.

 A konfrontáció
konfrontáció

A terápiában akkor beszélünk konfrontációról, ha a beteg megnyilatkozásaiban mutatkozó ellentmondásokra,

inkongruenciákra mutatunk rá. Az inkongruencia lehet időbeli, egy korábbi közlés és a jelen közlés közötti
ellentmondás. Inkongruencia lehet a verbális és nem verbális közlések között, a "valóság" és az élmény
között, az önkép és az énideál egyes elemei között stb. Ezek az ellenmondások a lelki betegek zavarainak 
lényegéből fakadnak, a zavarok szerves velejárói. Kérdés, hogy ezek kiemelése milyen terápiás értékkel bír.
 Ne feledjük, hogy a lelki betegek viselkedésében jelentkező következetlenségeket a környezet többnyire
visszajelzi, nem egyszer indulattal, ellenséges érzülettel. Betegeink tehát állandóan "konfrontálódnak" saját
fogyatékosságaikkal.

Kezdő, illetve képzetlen terapeuták gyakran élnek ezzel a szakmai "fogással", s igazában a laikus környezet
reakcióit ismétlik meg a rendelő keretei között, szakmai nyelvezettel átfestve. A konfrontáció olyan tényeket
hoz a kliens tudtára, amelyektől maga is szenved (s amelyeket többnyire önmaga is tud, vagy homályosan
sejt). Kétélű fegyverről van szó, amellyel könnyen ártani is lehet. Kiválóan alkalmas arra, hogy a terapeuta
negatív érzéseit, kudarcát szakmai fogásba öltöztesse.

Egy munkatársam betegével való nézeteltérését ecsetelte indulatosan. "De aztán végül jól beértelmeztem

71
neki" - mondta a kolléga, s mint kiderült, ezen valamilyen konfrontációt értett. A "beértelmeztem" úgy is
érthető: "behúztam neki egyet".

A kon
konfro
frontá
ntáció
ció óva
óvatla
tlann alkalm
alkalmazá
azása
sa a kliens
kliens öné
önérté
rtékel
kelési
ési zavara
zavarait
it csak
csak súlyos
súlyosbít
bítja.
ja. Máskor
Máskor morális
morális
kisebbrendűségi érzéseket, aggályokat aktiválhat. A bajokért való felelősséget a konfrontáció a kliens vállára
helyezi, anélkül, hogy önmagában segítséget jelentene. A konfrontáció gyakori alkalmazása nyilvánvalóan
árt az elfogadás követelményeinek: "vagy egyik - vagy a másik viselkedésedet fogadom el, de a kettő együtt
nem megy" - valahogy ez érződik a háttérben. A konfrontáció árthat a közvetlen reagálás elvének is, hiszen
ha időbeli ellentmondásról van szó, a kliens olyan múltbéli dologgal szembesül, amellyel már nem tud mit
kezdeni.

Tausch (1973) szkeptikus a konfrontáció hatékonyságát illetően. Kísérleti vizsgálatban nem tudta kimutatni,
hogy a terápia eredményei javulnának a konfrontáció hatására. Más vizsgálatok arra utalnak (Helm, 1978),
hogy a konfrontáció hatékony lehet olyan esetben, ha a bázisfeltételek magas szinten vannak. (Ez esetben a
konfrontáció negatív hatásai sem érvényesülhetnek.)

Újabban egyesek a konfrontáció fogalmát tágabban értelmezik. Ide sorolnak olyan helyzeteket is, amikor a
terapeuta saját érzéseit, látásmódját kínálja fel, hogy ezzel kliensének munkáját előrelendítse. A konfrontáció
nem jelent feltétlenül valami feszültséget, negatív érzést, amelyet a terapeuta szakmai fogásba burkoltan
alkalm
alkalmaz.
az. Az alapel
alapelvv változ
változatla
atlan:
n: a kon
konfro
frontá
ntáció
ció,, mint
mint más terape
terapeuta-
uta-"fo
"fogás
gás"" is, csak
csak akk
akkor
or lehet
lehet
eredmé
eredménye
nyes,
s, ha a klien
klienss ezt elfoga
elfogadni
dni kép
képes
es és konkonstr
strukt
uktív
ív módon
módon tudja
tudja felhas
felhaszn
ználn
álni.
i. Az empáti
empátiás
ás
visszajelzés és a tág értelemben vett konfrontáció között ilyen módon nincs éles határvonal (Lietaer, 1988).
Az EMP-VERB során a kliens olyan látásmóddal "szembesül", amely mint lehetőség, rejtetten eddig is
megvolt, de élni nem tudott vele. Az „új" és a "régi" látásmód konfrontálódik.

 A fókuszálás
fókuszálás

Rogers tanítványa és az irányzat továbbfejlesztője, Gendlin dolgozta ki a fókuszálás (focusing) módszerét

(Gendlin, 1977, 1978, 1986). A módszer segítségével a "tudatelőttes" és "tudattalan" élménytartalmakat
 próbálja megközelíteni. A fókuszálás alapfogalma az átérzett jelentés (felt sense), amely valamilyen, nyelvi
struktúrát még nem öltött tartalom. Ennek a megfejtése a kliens és terapeuta közötti bizalmi viszonyt és
érzelmi
érzelmi "együ
"együttrez
ttrezgést"
gést" igényel (Mitsch-win
(Mitsch-wingen)
gen).. Különöse
Különösenn fontos,
fontos, hogy a kliens
kliens ebben a légkörben
légkörben
teljesen szabadon, a terapeuta minden befolyásától mentesen asszociáljon. Ugyanakkor a terapeuta mégis
interveniál, a további kereséshez impulzusokat ad. Gendlin elképzeléseiben sok új vonás nincs ahhoz képest,
amit
amit a GYB elméleelméletér
téről
ől edd
eddig
ig leírha
leírhattu
ttunk.
nk. Módsze
Módszere
re viszon
viszontt átmene
átmenetet
tet kép
képez
ez a pszicho
pszichoana
analíz
lízis
is felé,
felé,
elsősorban a rövid-dinamikus terápiákkal mutat rokonságot (Maian, 1989).

Tematikus beszélgetések 

Rogers
Rogers eredeti
eredeti elképzelés
elképzelésee szerint
szerint a terapeuta
terapeuta közvetlenül
közvetlenül nem irányít, nem javasol
javasol témát.
témát. Az eddigiekből
eddigiekből
nyilvánval
nyilvánvaló,ó, hogy a közvetlen
közvetlen irányításról
irányításról való lemondás
lemondás egyáltalán nem jelenti
jelenti azt, hogy a terapeuta
terapeuta nem
irányít. Az empátiás válaszok szelektív megerősítés révén a kliens gondolkodását a kívánt (önexplorációs)
irányba viszik. Elvileg azt mondhatjuk, teljesen mindegy, miről beszél kliensünk. A beszéd közvetlen
tartalma, a szavak, mondatok csak vivőközeg, amelynek mély struktúráin keresztül a személy megnyilvánul.
Ha a beszélgetés semmiképp nem akar beindulni, akár az MMPI teszt egyes mondataira adott válaszokat is
meg lehet beszélni.

Mégis elkerülhetetlen, hogy tematikus beszélgetéseket is folytassunk. Nem volna helyes, ha valami rosszul
felf
felfog
ogot
ottt "ort
"ortod
odox
ox"" elké
elképz
pzel
elés
és alap
alapjá
jánn a tera
terape
peut
utaa kité
kitérn
rnee ilye
ilyenn igén
igénye
yekk elől
elől:: "val
"valam
amit
it szer
szeret
etné
nék 
k 
megb
megbeseszé
zéln
lni".
i". Vizs
Vizsgá
gála
lato
toka
katt is vége
végezt
ztek
ek arra
arra vona
vonatk
tkoz
ozóan
óan,, hogy
hogy mely
melyek
ek azok
azok a témá
témák,
k, amel
amelye
yek 
k 
 beszélgetésbe való bevonása javítja a terápia hatékonyságát. Ilyen pl. a védekezési mechanizmusok 
verbalizációja, amelynek hatékonyságát már igazolták (Helm, 1978).

Ugyancsak javítja a beszélgetés hatékonyságát, ha a kliens a szorongásainak forrásáról beszél. Például, ha a

fóbiás
fóbiás egy
egyén
én azokró
azokróll a helyze
helyzetekr
tekről,
ől, tárgya
tárgyakró
król,
l, személ
személyek
yekről
ről tudós
tudósít,
ít, amelye
amelyekk ben
benne
ne kóros
kóros félelm
félelmet
et
gerjeszten
gerjesztenek.
ek. Ilyen esetekben ugyan
ugyanis
is deszenzitiz
deszenzitizálás
álás jön létre (amit a viselkedés
viselkedésterápiá
terápiákban
kban célzottan
célzottan
alkalmazunk
alkalmazunk).). A terapeuta
terapeuta által nyújtott
nyújtott biztonság
biztonságos,
os, szorongás
szorongásmente
mentess légkörben
légkörben a páciens
páciens a szorongás
szorongásos
os
helyzetekke
helyzetekkell (személyek
(személyekkel)
kel) szembesül
szembesül.. Igaz,
Igaz, hogy csak szimboliku
szimbolikusan,
san, szavakon
szavakon keresztül. Mégis, a

72
Wolpe-féle elvnek (ellenkondicionálás) megfelelően a helyzetek szorongást kiváltó hatása csökken (Wolpe,
1958).

Mindezek ellenére nyugodtan vallhatjuk, hogy a gyógyító folyamatban a beszélgetés témája - amennyiben
önexplorációról van szó - másodlagos jelentőségű.

A terapeuta aktív fáradozása

A kifejezés azt jelenti, hogy a terapeuta maga is aktívan részt vesz a páciens számára megfelelő alternatívák 
kidolgozásában, ezáltal a döntések "előkészítésében". Igazában a terapeuta döntési folyamatokat mozdít elő,
a következő lépésekben: probléma megfogalmazása - alternatívák - döntés. Természetesen ezt nem a kliens
helyett, hanem vele együtt tesszük. A terapeuta aktív fáradozása, mint modell, a kliens számára az utánzásos
tanulás mechanizmusa szerinti minta lehet. Az aktív fáradozás pozitív korrelációban van az EMP-VER 
változóval (Sander et al., 1972). A terápia hatékonyságával való pozitív kapcsolatot is kimutatták (Minsel, et
al., 1973).

Az aktív fáradozás
fáradozás különösen fontos olyan helyzetekb
helyzetekben,
en, amikor
amikor a kliens
kliens monologiz
monologizálásra
álásra hajlamos (ld. a
következő, a beszédváltás c. fejezetet).

 A beszédváltás
beszédváltás

A lelki betegek gyakran monologizálnak. A terápiás ülések, ha hagyjuk, vég nélküli szóáradattá silányulnak.
A fáradt orvos akár el is bóbiskolhat a szózuhatag közepette, anélkül, hogy betege észrevenné. Ez a
"szenvedő monológ" csak átmenetileg könnyít a beteg helyzetén. Sőt, néha inkább fokozza szenvedését
(kognitív generalizáció révén). A monologizálásra hajlamos beteg rendkívül megterheli a környezetét is. A
hozzátartozók indulatos visszajelzései csak tovább fokozzák a bajt.

A párbeszédre való képtelenségnek, és a monologizálás előtérbe kerülésének alapja a figyelem sajátos

zavara. Mindaz, ami belső élmény (testi, érzelmi, gondolati) a figyelmet hatalmas erővel vonja magára, míg
a külső élmények iránti érzékenység ugyanakkor hiányos. A figyelem befelé fordulása, introverziója nem
 jelenti feltétlenül a személyiség introverzióját is. A figyelemnek ez a zavara tehát a dialóguskészség
 beszűkülését eredményezi. A partner azt tapasztalja, hogy hiába próbál közbeszólni, a monologizáló személy
nem, vagy alig figyel a másikra. Nemegyszer félbe se lehet szakítani. Máskor úgy tesz, mintha figyelne
megjegyzéseinkre, de hamar kiderül, hogy igazában föl sem fogta azokat.

A monológ szerepe valószínűleg az, hogy átmeneti megkönnyebbülést eredményez ("jól kibeszéli magát").
Mivel azonban visszajelzéseket nem fogad, így korrekcióra sincs mód. Nem önfeltárásról van szó! Az ÖF
ugyanis dialogikus közeget tételez fel. A monológ kialakulásának fokozatai vannak, amelyeket a következő
módon jellemezhetünk.

1. Az A személy csak önmagáról beszél, bár látszólag párbeszéd folyik, de A nem érdeklődik B iránt. A B-t
esetleg lekötheti A személye, hosszabb távon azonban érdektelenné válik és elhúzódik tőle.

2. A-t nehéz félbeszakít

félbeszakítani,
ani, csak saját magáról és dolgairól
dolgairól beszél. B megnyilatk
megnyilatkozásai
ozásaitt fogadja
fogadja ugyan
ugyan,, de
csak röviden foglalkozik velük.

3. A-t nehéz félbeszakítani, a másik fél megnyilatkozásaira csak látszólag reagál, s ugyanott folytatja, ahol
félbeszakították.

4. A lényegében hozzáférhetetlen, B puszta hallgatóvá degradálódik.

5. Kóros beszédkésztetés (Rededrang), hallgatóra sincs feltétlenül szükség.

Az 1. és 2. fokozattal a mindennapi életben is igen gyakran találkozunk.

Lelki betegeknél is gyakori az 1. és 2. fokozat. A 3. állapot már többnyire klinikailag is definiálható zavart
 jelent, nem beszélve a további fokozatokról.
fokozatokról.

73
A fáradt terapeuta számára nagy kísértés az ilyen beteg, mivel különösebb erőfeszítés nélkül is "megy az
ülés",
ülés", a figyele
figyelemm elkala
elkalando
ndozha
zhat,
t, pihenh
pihenhet.
et. Termés
Természet
zetes,
es, hog
hogyy az ilyen
ilyen terápiá
terápiáss óra hatéko
hatékonys
nysága
ága is
kérdőjeles, és a kezelés évekig elhúzódhat, míg valami járulékos tényező miatt félbe nem szakad.

A monológ dialógussá formálása a terapeuta aktív erőfeszítését teszi szükségessé. Nem csupán annyiban,
hogy le kell győznie a monológ sodrását. Ellenőriznie kell azt is, hogy visszajelzéseit a kliens valóban
felfog
felfogta-
ta-ee és enn
ennek
ek megfe
megfelelő
lelően
en változ
változik-
ik-ee valami
valami.. Ennek
Ennek érdek
érdekébe
ébenn néha
néha arra
arra is szüksé
szükségg van
van,, hog
hogyy
határozottabbak, direktívebbek legyünk. Ne feledjük, a kliens figyelmének lekötéséért folyik a küzdelem. A
terápiás
terápiás változás
változás útja ugyan
ugyanis
is a következő:
következő: monológ-di
monológ-dialógu
alógus-ön
s-önfeltár
feltárás-önk
ás-önképmód
épmódosul
osulás-sz
ás-szenved
envedés
és
csökkenése.

Kísérleti körülmények között a dialógus monológ viszonyt számszerűleg is kifejezhetjük. A Speierer (1986)
által közölt ötfokozatú becslőskála két végpontját a következőképpen definiáljuk.

1 2 3 4 5

Váltás nincs Intenzív váltások 

A kliens folyamatosan 1-2 kliens mondatra
 beszél szünetekkel 1-2 Thta mondat
vagy anélkül, a Thta következik 
hallgat

Az 5. fokozatú aktivitásra ritkán van szükség, csak akkor, ha az ÖF nem kellő mélységű. A monológ-
dialógus viszony a terápiás folyamatnak természetesen csak egy sajátos aspektusát ragadja meg. Ráadásul a
váltások száma nem feltétlenül jelzi azt, hogy valódi dialógusról van szó. A lényeg a párbeszéd tartalmi
vonatkozásaiban rejlik, amit az ÖF és az EMP, VER fogalmai jobban megközelítenek.

 Az álom jelentősége

jelentősége

A személyközpontú irányzat az álmok kérdését hosszú ideig elhanyagolta. A terapeuta által képviselt
alapfeltételek mellett az álmokat ugyanúgy fogadjuk, mint a kliens minden más közlését, azaz empátiás
válaszokat adunk. Ilyen módon azonban nem tudjuk áthidalni azt a szakadékot, amelyet az álomképek 
mindennapi
mindennapi élményekről
élményekről elütő "érthetetlenség
"érthetetlensége"
e" jelent.
jelent. Ugyanakk
Ugyanakkor
or a mélylélektan
mélylélektanii irányzatokb
irányzatokban
an az
álomnak központi jelentősége van. Freud és tanítványai az álmokat a "tudattalanhoz vezető királyi útnak"
tartják (Der Königsweg zum Unbewussten). A pszichoanalízis nem csupán az álmok értelmét kívánja
megfejteni, hanem ezen túlmenve az álomértelmezésnek gyógyító szerepet tulajdonít (Freud, 1985).

A pszichoterápiás irányzatok közeledésének egyik jele az is, hogy az utóbbi években a személyközpontú
irányzat képviselői is többet foglalkoznak az álmokkal. A pszichoanalitikus az álmokat úgy értelmezi, ahogy
ő - elméleti ismeretei alapján - a jelenségeknek értelmet ad. Ez tehát "idegen értelmezés" (Fremddeutung).
Különböző analitikusok ugyanazt az álmot másként értelmezhetik. A személyközpontú kutatók az álomnak 
azt az értelmét keresik, amely a kliens saját világából kiindulva fejthető meg. Az eddigi gyakorlatban az
álmokkal kapcsolatban négy eltérő megközelítés érvényesül (Graessner, 1989).

Az "ortodox" vélemény szerint az álom olyan, mint egy projekciós felület, az a fontos, mit vetít bele a
személy, milyen reakciókat nyilvánít ezzel kapcsolatban. Maga a tartalom kevésbé fontos. Az álmokkal való
foglalkozás semmi különösebb "technikát" nem igényel, az alapfeltételeket kell itt is érvényesíteni.

Az ortodox álláspontot Finke finomította. Az álom feldolgozásában a klasszikus feltételeken túlmenően

további terapeuta akciókat javasol. (Konkretizálásra való felkérést, az álomtémák strukturálását, vezető téma
megkeresését, az álomfigurákkal való dialógus módszerét stb.) (Finke, 1988).

Vossen eljárását fenomenológiai módszernek is nevezhetjük. Az álomtartalmakat a klienssel való dialógus

keretében próbálja megvilágítani. Közben saját reakcióit is bevonja a beszélgetésbe. Ezáltal ott, ahol a kliens
 jelentésadó tevékenysége elakad, a terapeutáé jelenik meg (Vossen, 1985). A módszernek éppen ez a
 problémás oldala. Az álom a lelki folyamatok olyan rétegeit érinti, amelyek inkább a kliens önmagával való
intenzív, monologikus foglalkozását teszik szükségessé és ahol nincs helye a másiknak (Graessner, 1989).

74
Az álmokkal való foglalkozásban a Gendlin-féle fókuszálás módszere látszik legígéretesebbnek. Az álomnak 
mindig megvan az "átérzett jelentése" (felt sense), amely nem csak érzelmi élményekkel, de testi érzésekkel
is szövődik. A gyakorlatban a fókuszálás egyik alapfeltétele a bizalmi viszony a partnerek között, a terapeuta
érzelmi ráhangolódásának olyan foka, amelyet "együttrezgésnek" szoktak nevezni. Ehhez a "savingback"
módszert is alkalmazhatja, azaz visszamondja a kliens álom-beszámolóit. A terapeuta, bár impulzusokat ad,
de teljes
teljes szabadságo
szabadságott biztosít
biztosít ahho
ahhoz,z, hogy az átérzett
átérzett jelentéssel
jelentéssel kapcsolatos
kapcsolatos tartalmak
tartalmak megjelenjen
megjelenjenek 
ek 
(lényegén ugyanúgy jár el, mint a pszichoanalitikus, amikor a szabad asszociáció módszerét alkalmazza. A
különbség inkább az értelmezésben van). A cél az, hogy az álom jelentését maga a kliens találja meg. Néha
egy-egy ilyen felismerés az "ahá" élményhez hasonló, amelyet érzelmi, vegetatív jelek is kísérhetnek (pl.
sóhaj, sírás, ellazulás stb.) (felt shift).

Az álom nehezen megközelíthető elemeit (érzelmi elfojtás) Gendlin a "bias control" módszerével próbálja a
fókuszba emelni (előítélet kontroll). Felszólítja páciensét, hogy olyan álomélményekről beszéljen, amelyek 
ellentétesek azzal, ahogy éber állapotban érez, gondolkodik és cselekszik. Ezáltal elhárított tudatelemek is
integrálódhatnak a személy élményvilágába. Gendlin álomelemzése a személyközpontú és pszichoanalitikus
gyakorlatot közel hozza egymáshoz. Ugyancsak közel áll ez az eljárás a katatím képélmény Leuner-féle
módszeréhez (Leuner, 1985).

A gyógyító beszélgetés
beszélgetés alapfeltételei
alapfeltételei és a további
további kutatások 
kutatások 

Részletesen leírtuk a szakirodalomban alapfeltételnek nevezett (basic conditions) három változót. Példákat
mutattunk be arra vonatkozóan, hogy a gyógyító beszélgetés más szempontrendszer alapján is elemezhető.
Utaltunk arra is, hogy az alapfeltételek által lefedett viselkedés-tartományok széles területen átfedik egymást.
Shlien arra az álláspontra helyezkedik egy 1988-ban készült interjú kapcsán (Meyer Cording, 1988), hogy a
Rogers alapfeltételek koncepciója elégséges a terapeuta viselkedésének kimerítő leírására. Újabb fogalmak 
 bevezetésére igazában nincs szükség. Ennek azonban feltétele, hogy a terapeuta kellően képzett legyen a
"klasszikus" eljárásokban.

Shli
Shlien
en véle
vélemé
ményé
nyétt tisz
tiszte
tele
letb
tben
en tart
tartju
juk,
k, mive
mivell ő a szem
személélyk
yköz
özpo
pont
ntúú irán
irányz
yzat
at tiszt
tisztas
aság
ágát
át félt
féltii az
eklekticizmustól, a "fellazulástól". Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk más irányzatokat, ezek 
fejlődési tendenciáit. A modern viselkedésterápia például egyre inkább a "belső viselkedés", a verbális
folyamatok felé fordul. A belőle kisarjadó kognitív szemlélet lényegében ugyanabba az irányba mutat, mint a
személyközpontú megközelítés. Az utóbbi által leírt jelenségeket (pl. a személy torz beállítódásai, "sémái") a
kognitív irányzat egzaktabb fogalomrendszerrel írja le. A pszichoterápiás iskolák közelednek egymáshoz, s
egy integratív szemlélet kidolgozása válik lehetségessé. Ebben a fejlődésben a személyközpontú iskola
elősegíti a modern kognitív pszichoterápiák megalapozását, azok "ideológiai" bázisát képezheti.

Mai szemléletünkben a Rogers-féle szempontok a pszichoterápiás tevékenység alapját képezik, amelyre

azután a zavar természetének megfelelő beavatkozási stratégia építhető. Ezért is nevezzük az alapfeltételeket
a pszichoterápia nem specifikus tényezőinek. A gyógyító kommunikáció alapelveit még a testi betegségek 
orvoslásában is érvényesítenünk kell, hiszen a betegségekben testi és lelki folyamatok szétválaszthatatlanul
összef
összefonó
onódn
dnak.
ak. Külön
Külön fejeze
fejezetet
tet érdeme
érdemelne
lne a pszich
pszichosz
oszoma
omatik
tikus
us betegs
betegsége
égekk kérdés
kérdése,
e, aho
aholl a gyó
gyógyí
gyító
tó
 beszélgetésnek "testi nyelvet" kell alkalmaznia, hiszen a beteg
beteg is testi tüneteivel fejezi ki magát.

75
 A TERAPEUTA-VÁLTOZÓK EGYSÉGES SZEMLÉLETE

Az eddigiekben többször utaltam a bázisváltozók közötti szoros korrelációra. Ez a kapcsolat a mérőskálák 

megtekintése alapján eleve várható, hiszen az egyes pontértékek definíciói között szemantikailag is átfedés
van. A FNE és a másik két változó között Tausch (1973) szerint 0,7, Helm különféle vizsgálatai alapján
0,65-0,93 közötti korreláció mutatkozik (Helm, 1978). Ha a változókat a Barrett-Lennard-féle kérdőívvel
mérjük, az eredmények hasonlóak (Tausch, 1973). Statisztikailag jogos tehát annak feltételezése, hogy a
Rogers által fenomenológiailag leírt terapeuta viselkedés három aspektusa lényegében egységet képez. Ezt az
állásp
álláspon
ontot
tot tovább
továbbii statis
statiszti
ztikai
kai kutatá
kutatások
sok meger
megerősí
ősítik
tik,, amelye
amelyekk faktor
faktorana
analíz
lízis
is segíts
segítségé
égével
vel elemzi
elemzikk a
terapeuta viselkedését. Két típusú megközelítés különíthető el.

Ha a leírt alapváltozókat adottnak tekintjük, a rendelkezésre álló módszerek (becslőskálák vagy kérdőívek)
alapján végezhetünk faktoranalízist. így a meglévő kevés számú változóból indulunk ki, előre rögzített
viselkedés jegyek (skálák vagy kérdőívek) alapján. Egy ilyen vizsgálatsorozatban Ahnert és munkatársai
(1974) 600 terapeuta megnyilatkozást elemeztek, tíz definiált változó alapján. Két faktort különítettek el. Az
első faktor a következő főbb viselkedésjegyeket tartalmazza: verbalizáció, empátia, elfogadás, értékelő
magatartás, melegség, kongruencia (mindezek a terapeuta magatartására vonatkoznak).

A második
második faktort
faktort "interpretá
"interpretációs"
ciós" faktornak is nevezhetj
nevezhetjük,
ük, benn
bennee jelenik
jelenik meg, hogy a terapeuta
terapeuta verbális
verbális
közlései
közlései mennyire
mennyire támaszkodn
támaszkodnakak a páciens
páciens megnyilván
megnyilvánulásai
ulásaira.
ra. A második
második faktor
faktor 0,4-es
0,4-es korreláció
korrelációtt ad az
empátia-változóval is, utóbbi tehát mindkét faktorban fellelhető). Érthető, hiszen az empátiás válasz a
 páciens közléseire támaszkodik, annak
annak mögöttes értelmét keresi.

Az interpretációs faktor két végpontját a következőképp kép zeljük el.

 Kl.: Doktor
Doktor úr,
úr, állandóan
állandóan ennem
ennem kell,
kell, már száz kiló
kiló vagyok.
vagyok.

Thta. 1.: Értem, szóval állandóan ennie kell és már száz kiló.

Thta. 2.: Az az érzésem, hogy ön igazában csecsemő akar lenni.

Az 1. reakci
reakcióó igazáb
igazában
an parafr
parafrázi
ázis,
s, tehát
tehát azonos
azonos a pácien
pácienss megny
megnyilat
ilatkoz
kozáss
ással.
al. A 2. válasz
válasz az eredet
eredetii
megnyilatkozástól nagyon messze van, közbe ékelődnek még bizonyos elméleti megfontolások is, amelyek 
nyilvánvalóan csak a terapeuta fejében léteznek. Egy köztes, személyközpontú reakció lehet pl. a következő:

Thta. 3.: Valami erő hajtja, hogy állandóan egyék, aminek nem tud ellenállni, pedig már alaposan meghízott...
meghízott.. .

A vizsgálat tehát arra utal, hogy az első faktorban egy egységes, komplex dimenzió jelenik meg, amelyet a
 bázisváltozókkal azonosíthatunk. A második faktor a terapeutának azt a törekvését takarja, amikor a páciens
megnyilatkozásaiban a rejtett, mögöttes értelmet keresi, rejtett vagy nem tudatos motívumokra utal. Egyéb,
hasonló természetű vizsgálatok is két faktort eredményeznek (McNair, Lorr, 1964).

Más típusú vizsgálatok nagyobb számú elemi viselkedésjegyből indulnak ki. Ebben az esetben tehát az előre
rögzített magatartásminták az eredményeket kevésbé befolyásolják.

Helm munkacsopo
munkacsoportjáb
rtjában
an végeztek
végeztek ilyen vizsgálato
vizsgálatokat
kat (Wyrwich,
(Wyrwich, 1971
1971).
). Húsz azonosítha
azonosíthatótó terapeuta-
terapeuta-
intervencióból indultak ki. A fentiekhez hasonlóan egy bázisváltozóra utaló és egy interpretációs faktor 
különíthető el. Ebben a vizsgálatban ezen túlmenően még két faktor jelenik meg. Ezek leíró elnevezése:

- a nyelvi kifejezés világossága

- megerősítő viselkedés.

A kutatá
kutatások
sok segíts
segítségé
égével
vel is alátám
alátámasz
asztha
thatju
tjukk tehát
tehát azokat
azokat az elveke
elvekett amelye
amelyeket
ket a nye
nyelvi
lvi világo
világossá
sságg
követelményével kapcsolatban elmondtunk. A megerősítés faktora arra utal, hogy a terapeuta verbalizációja
valóba
valóbann alkalm
alkalmas
as a kliens
kliens egy
egyes
es megnyi
megnyilvá
lvánul
nulása
ásaina
inakk befoly
befolyáso
ásolás
lására
ára.. (Ld.
(Ld. A gyó
gyógyí
gyító
tó beszél
beszélget
getés
és
hatásmechanizmusa c. fejezetet).

76
Az utóbbi években a személyközpontú irányzat kutatói a terapeuta gyógyító célzatú akcióit "feldolgozási
ajánlat
ajánlatkén
ként"
t" (Bearb
(Bearbeit
eitung
ungsan
sangeb
gebot)
ot) szemlé
szemlélik
lik (Sachs
(Sachse,
e, Maus,
Maus, 198 1987).
7). Ide tartoz
tartozik
ik a három
három klassz
klassziku
ikuss
alapfeltétel, és azok a további terapeuta-változók is, amelyeket a fentiekben röviden ismertettem. Egyes
helyze
helyzetek
tekben
ben (mint
(mint pl. az álmok
álmok feldol
feldolgoz
gozása
ása)) a terape
terapeuta
uta tovább
továbbii "ajánl
"ajánlato
atokka
kkal"
l" is élhet,
élhet, amelye
amelyekk a
hagyom
hag yomány
ányost
ostól
ól eltérő
eltérő módon
módon nag
nagyob
yobbb mérték
mértékűű irányí
irányítás
tást,
t, vezeté
vezetést
st teszne
tesznekk szüksé
szükséges
gessé.
sé. A betege
betegett
felkérhetjük például, hogy a témákat csoportosítsa, a fontosakat emelje ki, strukturáljon, példákat hozzon és
ezáltal konkretizáljon stb. Más esetben otthoni feladatot is adhatunk, pl. problémahelyzetek írásos rögzítését
kérhetjük. A SZKM újabb tendenciái a kognitív terápiák irányába mutatnak.

Részletese
Részletesenn körüljártuk
körüljártuk a gyógy
gyógyító
ító beszélgetés
beszélgetés egyes aspektusai
aspektusait,t, elemeztük
elemeztük a terapeuta
terapeuta viselkedés
viselkedésee iránti
iránti
köve
követe
telm
lmén
ények
yeket
et.. Megá
Megállllap
apíth
íthat
atjuk
juk,, hogy
hogy a Ro Roge
gers
rs-f
-fél
élee alap
alapfe
felté
ltéte
tele
lekk kísé
kísérl
rlet
etile
ilegg egy
egy egysegység
éges
es
hatótényező
hatótényezőbenben foglalhatóak
foglalhatóak össze.
össze. Ehhez
Ehhez további,
további, ugya
ugyancsak
ncsak általánosan
általánosan érvényesü
érvényesülő, lő, elkülöníth
elkülöníthető
ető
feltéte
feltételek
lek csatla
csatlakoz
koznak
nak,, amelye
amelyekk a gyógyógyí
gyító
tó beszél
beszélget
getésb
ésbenen mindig
mindig szerep
szerepét
ét játszan
játszanakak (mint
(mint pl. az
"interpretációs" faktor, a megerősítő hatás). Ezek az általános hatótényezők tehát függetlenek a választott
 pszichoterápiás módszertől vagy a terapeuta által képviselt iskolától. Személyközpontú "módszerről" tehát
annyiban
annyiban beszélhetün
beszélhetünk,k, amennyiben
amennyiben a terapeuta
terapeuta döntően
döntően az általános
általános hatótényezőkre
hatótényezőkre támaszkod
támaszkodik, ik, és más
külön "módszert" nem alkalmaz a terápia egy adott szakaszában. A GYB mint alkalmazott "módszer" a
terápiá
terápiáss kommun
kommuniká ikáció
ciónak
nak olyan
olyan formáj
formája,a, amely
amely az általá
általános
nos hatóté
hatóténye
nyezők
zők érvén
érvényes
yesülé
ülését
sét igyeks
igyekszik 
zik 
előmoz
előmozdíta
dítani.
ni. A SZKM
SZKM tágabb
tágabb értele
értelembe
mbenn a segítő
segítő kap
kapcso
csolat
latokn
oknak
ak azt az elméle
elméletét
tét jelent
jelenti,
i, amely
amely a
humanisztikus pszichológiai áramlatok része, s amelyet Carl Rogers munkássága indított el.

Az utóbbi években fokozódik az érdeklődés a pszichoterápia általános hatótényezői iránt, ami részben a
kutatások eredményeire vezethető vissza. Másrészt azonban a gyakorlat kényszeríti ki a lélekgyógyászat
közös törvényszerűségei iránti érdeklődést.

Az utóbbi évtizedekben a lelki zavarok megjelenési formáinak átalakulását figyelhetjük meg. Magam közel
három évtizede vagyok a pályán, így ezt a változást saját tapasztalataimmal is alá tudom támasztani. Miben
áll a lelki zavarok alakváltása?

Korábban a lelki zavarok, neurózisok leggyakrabban valamilyen testi tünet formájában jelentkeztek (mint pl.
"szerv neurózisok", hisztériás vagy hipochondriás tünetcsoportok). Ezeket az állapotokat többnyire orvosok 
kezelték, s ha pszichoterápiára sor került is, az valamilyen specifikus beavatkozás volt (pl. szuggesztív
eljárások, relaxációk, rövid vagy hosszú dinamikus terápiák stb.). Máskor a lelki zavar valamilyen feltűnő
viselk
viselkedé
edési
si ano
anomál
máliáb
iában
an öltött
öltött testet
testet (pl.
(pl. fóbia,
fóbia, kén
kénysze
yszerne
rneuró
urózis
zis stb.),
stb.), amely
amely ugyan
ugyancsa
csakk specif
specifiku
ikus,
s,
többnyire viselkedésterápiai kezelést igényelt.

Manapság a lelki zavarok egyre gyakrabban belső, élményi zavar formájában nyilvánulnak meg, anélkül,
hogy feltűnő viselkedési anomáliákkal találkoznánk. Az emberek "önmaguktól" szenvednek, elégedetlenek,
szor
szoron
ongá
gáso
sokk kíno
kínozz
zzák
ák őket
őket,, nem
nem tudn
tudnak
ak örül
örülni
ni semm
semmininek
ek,, s élet
életük
ük célt
céltal
alan
an,, érte
értelm
lmet
etle
len.
n. A lelk
lelkii
szenvedésnek ez a formája a személy mélyreható zavarára utal, amely, mint korábban rámutattam (Tringer,
1989),
198 9), a léttel
léttel kap
kapcso
csolat
latos
os ontoló
ontológiai
giai viszon
viszonyy zavara
zavarakén
kéntt is megfog
megfogalm
almazh
azható.
ató. Ezek
Ezek a személ
személyek
yek a
klinikumban többnyire a "depresszió" vagy "szorongásos neurózis" diagnózisát kapják. Mivel a lelki zavar 
 belső természetű, így nyilvánvaló, hogy a nyelvi struktúrában is megjelenik. A személyközpontú "módszer",
amely tehát az általános hatótényezők tudatos felhasználásából áll, éppen azért alkalmas e "modern" zavarok 
kezelésére. Nagyon gyakran adódik olyan helyzet is, amikor valamilyen jól definiált viselkedési zavar (pl.
fóbia) megoldását követően derül ki, hogy a háttérben személyen belüli problémák rejlenek. Ez esetben a
"specifikus" kezelést követően kerülhet sor a személyközpontú terápiára.

A segítő szolgálatok fejlődésével, terjedésével párhuzamosan várható, hogy a lakosság egyre szélesebb
rétege
rétegeii igénye
igényelne
lnekk segíts
segítsége
éget.t. Watts
Watts (1966)
(1966) írja,
írja, hog
hogyy az egészs
egészségü
égügyi
gyi szolgá
szolgálat
latok
ok által
által felder
felderíte
ített
tt
depr
depres
essz
szió
iókk csak
csak a jégh
jégheg
egyy csúc
csúcsá
sátt jele
jelent
ntik
ik.. Csak
Csak a legs
legsúl
úlyo
yosa
sabb
bb zava
zavaro
rokk jutn
jutnak
ak el a hiva
hivata
talo
loss
szakszolgálatokhoz. Ha a szolgálatok elérhetősége javul, a lelki zavarok korábbi stádiumban kaphatnak 
segítséget. Ez esetben megint csak a "nemspecikus terápia" iránti igények fognak növekedni. Nyilvánvaló,
hogy ilyen tömeges segítségnyújtásra az egészségügyi szolgálatok nem képesek. A GYB alapjait bárki
elsajátítha
elsajátíthatja,
tja, ha egy bizonyos
bizonyos alapművelt
alapműveltségge
séggell (érettségi)
(érettségi) rendelkezik.
rendelkezik. Számos
Számos olyan hivatás van, ahol a
tanultak alkalmazására szervezett vagy spontán lehetőség nyílik (pedagógia, lelkipásztorkodás, szociális
szolgálatok). Nem arról van szó, hogy az ország egyik fele terapizálja a másikat (bár majdnem ilyenek az

77
arányok), hanem arról, hogy akik hivatásuknál fogva emberekkel foglalkoznak, rendelkezzenek azzal a
képzettséggel, amellyel másokon hatékonyan tudnak segíteni.

Egy délnémet rádió egyik éjszakai adásában a műsorvezető a hallgatókkal beszélgetett, akik problémáikkal
telefonon fordulhattak hozzá (amolyan Szilágyi-féle műsor, de micsoda különbség!). A műsort hallgatva
azon
azonna
nall érez
érezhe
hető
tő volt
volt,, hogy
hogy a veze
vezető
tő szem
személ
élyk
yköz
özpo
pont
ntúú móds
módsze
zerb
rben
en képz
képzet
ettt vala
valaki
ki (eze
(ezenn kívü
kívüll a
 beszélgetésbe néha egy-egy szupervízor is bekapcsolódott). Nem felejtem el az egyik beszélgetést egy
gyermekeitől elhagyott anyával, akit a műsorvezető rövid 3 perc alatt megoldáshoz, konstruktív döntéshez
tudott vezetni, s a telefonáló asszony érezhetően megkönnyebbült.

78
 AZ ÖNFELTÁRÁS (ÖF)

Az eddigiekben részletesen elemeztük a terapeuta viselkedését a pszichoterápiás folyamaton belül. A beteg

vagy kliens viselkedése ugyanígy intenzív kutatások tárgya. Bár kísérletek történtek arra, hogy itt is több
önálló kategóriát különítsenek el, végül is a kliensnek a terápia eredményessége szempontjából lényeges
viselkedésdimenzióját egy fogalommal, az önfeltárással (a továbbiakban ÖF) foglaljuk egybe. Magyarul is
használhatjuk emellett az "önexploráció" kifejezést. A német megfelelő: Selbstexploration, Selbstentfaltung,
angolul: self disclosure. Az ÖF fogalma széles viselkedéstartományt ölel fel. ÖF-nak nevezzük a gyógyító
 beszélgetés keretein belül a kliensnek azokat a megnyilvánulásait, amikor személyes, belső élményeit fejezi
ki, a beszélgetésben ezekkel differenciált módon foglalkozik, s önmaga számára új következtetéseket von le.
Melyek ezek a "belső" élmények? Ide tartozhatnak érzések, hangulatok, indulatok, amelyek önmagára,
másokra, a világ dolgaira vonatkozhatnak. Érzelemmel telített állásfoglalások, beállítódások, célok, vágyak,
remény
reményekek fejez
fejeződh
ődhetn
etnek
ek ki. A kliens
kliens beszél
beszélhet
het kon
konflik
fliktus
tusair
airól,
ól, amelye
amelyekbe
kbenn a saját
saját szerep
szerepét
ét elemzi
elemzi..
Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy az ÖF-ban a kliensnek önmagáról alkotott képe, az önképe (1. Az
önkép c. fejezetet) jelenik meg.

Az ÖF olyan anyagokat szolgáltat tehát, amelyeknek én-vonatkozásai vannak, nem pedig én-távoli, puszta
tényeket. Lelki zavarokban szenvedők ÖF-ában ezen kívül egy értéktételező mozzanat is megjelenik.

Az utóbbi években ismertük fel, hogy a lelki betegek szenvedéseinek hátterében egy olyan logikai működési
zavar rejtőzködik, amelynek eredményeképp a "van" típusú állítások könnyen "kell" típusú állításokká
alakulnak át. Mint ismeretes, a modern etika alap-problémája éppen ez: levezethető-e a "kell" (tehát etikai
törvény) a "van"-ból. Az etikusok többsége ezt nem tartja lehetségesnek, és Moore (1903) után naturalista
hibának nevezi azt, amikor ezt a levezetést mégis megteszi valaki (Naturalistic fallacy). A lelki zavarok 
többségében a "naturalista hiba" mindennapos. A páciens értéktételező magatartása az egész valóságot
(benne önmagát is) átfesti, a kell állítások veszik át a vezér szerepet. Ebben az értelemben neveztem a lelki
szenvedést (a tág értelemben vett "neurózisokat") "hypermoralizált" állapotnak (Tringer, 1989).

Természetesen a morálról nem valamely normatív etika, hanem a filozófiai metaetika értelmében beszélünk.

A "ke
"kell"
ll",, "ne
"nem
m szabad
szabad",
", "ne
"nekem
kem jogom
jogom van
van",
", "elvár
"elvárhat
hatom"
om" stb.
stb. típusú
típusú állítás
állítások
ok tehát
tehát az ÖF fontos
fontos
összetevői.

A fogalom körüljárása végett az ÖF alacsony és magas szintjeit külön is jellemezzük. Magas szintű ÖF
esetén a kliens spontán, védekező-elhárító magatartás nélkül beszél önmagáról, belső élményeivel árnyaltan
foglalkozik, s ezáltal új felismerésekre tesz szert, sőt, esetleg döntésre jut és cselekvési szándékot fogalmaz
meg. Új tapasztalatra tesz szert azáltal, hogy valamit újrafogalmaz, újraértékel, új vagy módosult beállítódás
alakul ki önmagával, másokkal és a világ dolgaival, köztük a jövővel kapcsolatban. Az ÖF folyamatának 
nagy
nagy pill
pillan
anata
ataii azok
azok,, amik
amikor
or a klien
klienss hirt
hirtel
elen
en rádö
rádöbb
bben
en vala
valami
mire
re.. "A
"Aha
ha"" élmé
élmény
nyrő
rőll besz
beszél
élün
ünkk a
 pszichoterápiában, amikor egy új felismerés nyíltan vagy rejtetten megfogalmazódik. A nyíltan kimondott
"aha" élmény ajándéka viszonylag ritkán örvendezteti meg a sikerekkel egyébként sem nagyon kényeztetett
terapeutákat. Mégis, ha ilyen tapasztalatunk van, nyugodtak lehetünk, hogy eredményesen dolgozunk. Ne
gondoljuk, hogy nyílt "aha" élmények nélkül a gyógyító beszélgetés eredménytelen. Az a tanulási folyamat,
amely a páciensben lezajlik, nem feltűnő lépéseken keresztül, hanem csendben, észrevétlenül halad előre, s
igazi mélységei előttünk rejtve maradnak.

Az "aha" élménnyel mindannyian találkoztunk már. Idézzünk fel egy esetet, amikor valamilyen nehéz
 problémát (akár matematikai feladatot) megbeszéltünk egy barátunkkal. Elmondás közben egyszer csak 
olyan élményünk támadt, hogy "jé, most már világos, hogy is van ez" "hoppá, most már értem" stb. Barátunk 
esetleg közbe sem szólt, csak végighallgatta, ahogy a problémát előadjuk. A homályos, kavargó érzelmekkel
telített belső tartalmak szavakba foglalása "rendet teremt". A dolgok átláthatóvá, kezelhetővé válnak. Ha
szorongás itatja át bensőnket, ennek szavakban való kifejezése csökkenti a félelmet, hiszen azáltal, hogy
kimondom, már szembesülök a dologgal, "legyőzöm". Azt a folyamatot, amely tehát az ÖF része, amikor 
 belső tartalmakat szavakba, mondatokba
mondatokba öltöztetünk, kognitív strukturálásnak nevezzük.
nevezzük.

Az ÖF alac
alacso
sony
ny foka
foka azt
azt jele
jelent
nti,
i, hogy
hogy a klie
kliens
ns szem
személ
élye
ye nem
nem vesz
vesz rész
résztt abba
abban,
n, amit
amit előa
előad,
d, küls
külsőő
eseményekről, személyekről beszél, de énvonatkozások nélkül. Saját viselkedéséről is beszélhet, de úgy,
mint egy kívülálló megfigyelő.

79
 Frohbu
Frohburgrg és Helm
Helm (1976)
(1976) az ÖF kog
kognit
nitív
ív mozzan
mozzanata
atait,
it, pl. a kog
kognit
nitív
ív strukt
struktur
urálás
álástt tartjá
tartjákk dön
döntőn
tőnek.
ek.
Faktoranalízis segítségével három csoportot különítettek el, s ez egyben az ÖF három különböző szintjét is
 jelenti, kognitív oldalról megfogalmazva.

Legmag
Legmagasaasabb
bb szinte
szintenn az önkép
önképpel
pel kap
kapcso
csolat
latos
os kog
kognit
nitív
ív változ
változtatá
tatásra
sra való
való törekv
törekvésés nyilvá
nyilvánu
null meg,
meg, a
 beállítódások, az önértékelés módosulása fogalmazódik meg. Egy alacsonyabb szinten a kliens passzívan
várja a változásokat a világban, másokban, belső változásra való törekvés nem kap hangot. A legalacsonyabb
szinte
szintenn az egy
egyén
én a jelens
jelensége
égeket
ket,, problé
problémák
mákat
at általán
általánosí
osítva
tva,, globál
globálisa
isann tárgya
tárgyalja
lja,, változ
változás
ás iránt
irántii igény
igény
egyáltalán nem jelenik meg, vagy csak nagyon általános óhaj fogalmazódik meg.

Az egyes fokozatok megvilágítására lássunk egy példát, amikor a probléma ugyanaz, de a páciens reakciók a
fenti fokozatokat tükrözik.

 Kl. 1.: Nem bírom elviselni, ha később jön haza a férjem. Rögtön azon jár az agyam,
agyam, hogy most kivel van.
 Pedig tudom, hogy munkája nem mindig kiszámítható.
kiszámítható. Nekem kellene másképp, könnyeb
k önnyebben
ben venni a dolgot.
 Féltékeny vagyok, pedig ő hűséges.
hűséges.

 Kl. 2.: Nem bírom elviselni, ha férjem később jön haza. Számtalanszor
Számtalanszor kértem, mondja meg pontosan,
pontosan, vagy
legaláb
legalábbb telefoná
telefonáljon
ljon.. De nem képes
képes megtenn
megtenni.i. Ennyit
Ennyit csak elvárhat
elvárhat az ember.
ember. Állandó
Állandóan
an mun
munkájá
kájára
ra
hivatkozik.

 Kl. 3.: Nem bírom elviselni, ha férjem később jön haza. Tudja, manapság mennyi baj történik, házasságok 
bomlanak fel. Nem olyan az élet, mint régen..

Az ÖF belső
belső strukt
struktúr
úráján
ájának
ak egy
egyik
ik kompon
komponens
ensee tehát
tehát kog
kognit
nitív
ív jelleg
jellegű.
ű. Újabb
Újabban
an kog
kognit
nitív
ív problé
probléma-
ma-
megoldásról beszélünk. Helm munkacsoportja (Helm, Frohburg, 1987) az ÖF összetevőit vizsgálva arra az
eredményre
eredményre jutott, hogy a kogn
kognitív
itív problémame
problémamegoldá
goldáss tekintetébe
tekintetébenn egészsége
egészségesek
sek és betegek
betegek csoportjai
csoportjai
közö
között
tt külö
különb
nbsé
sége
gekk vann
vannak
ak.. Pszi
Pszich
chot
oter
erápi
ápiás
ás keze
kezelé
léss foly
folyam
amán
án a bete
betege
gekk több
többsé
ségé
géné
néll a kogn
kognití
itívv
 problémamegoldás készsége növekvő
növekvő jellegű.

Az ÖF egy másik komponensét intraperszonális kommunikációnak nevezzük (IPK, angol megfelelője: self-
talk).
talk). Lényeg
Lényegébe
ébenn belső
belső monoló
monológrógróll van szó,
szó, amelyb
amelyben
en elsőso
elsősorba
rbann az önmagu
önmagunkr
nkról
ól alkoto
alkotott
tt értéke
értékelő
lő
vélemények szerepelnek, de ide tartoznak más személyekkel, eseményekkel kapcsolatos értékelések is,
amennyiben belső monológ tárgyát képezik. Fentebb már utaltam arra, milyen nagy szerepet játszanak a
"moralizáló" jellegű értékelések a lelki egyensúly szempontjából. Az IPK vizsgálatára szerkesztett kérdőíves
módszerek
módszerek alapján is igazolható
igazolható,, hogy neurotikusok
neurotikusok csoportja
csoportja különbözik
különbözik az egészsége
egészségesektől
sektől,, mégpedig
mégpedig a
várt irányban, neurotikusok monológja több negatív értékelést tartalmaz. (Tönnies, Tausch, Tausch, 1981).
Számos vizsgálat igazolja, hogy sikeres terápia során a pozitív értékelések aránya növekszik (hazánkban pl.
Fodorné Pogány J., 1987).

Az ÖF két komponense egymással szoros kapcsolatban van. Az egyikben bekövetkező változások maguk 
után vonják a másik összetevő változásait is. Ez a szoros kapcsolat nem véletlen: több pozitív értékelés több
új problémamegoldási módot jelent és fordítva.

Vannak már olyan speciális módszerek, amelyek az ÖF összetevőinek célzott fejlesztését szolgálják. Ilyen
 pl. a pozitív önverbalizáció fejlesztésének módszere (Tringer, 1987), vagy olyan eljárások, amelyek a
 problémahelyzetek kognitív megoldásának készségét javítják. Mivel ezek a módszerek már a kognitív
terápiák területére tartoznak, ebben a könyvben részletesen nem foglalkozunk velük 

Az önfeltáró folyamat egy olyan közegben valósul meg, ahol kliens és terapeuta szoros kommunikációs
egysé
egy séget
get kép
képezeznek
nek.. Egymá
Egymásra
sra van
vannak
nak utalva
utalva,, aho
aholl is a kliens
kliens hozza a tartal
tartalmat
mat,, a terape
terapeuta
uta ped
pedig
ig a
folyamatért felelős (amennyiben erre felkészült szakember). Vagyis a terapeutától függ, mi történik a kliens
által "szállított" személyes anyaggal.

80
Az ÖF során
során a kliens
kliens saját
saját nye
nyelvi
lvi strukt
struktúrá
úráii jelenn
jelennek
ek meg.
meg. Ezek
Ezek módosu
módosulás
lásaa egy
egyben
ben az önisme
önismeret
ret
kibővülését, az önkép gazdagodását jelenti. Ezek a nyelvi struktúrák azokat a belső szabályokat tükrözik,
amel
amelyeyekk sémá
sémája
ja szer
szerin
intt a klien
klienss az info
inform
rmác
ációióka
katt feld
feldol
olgo
gozz
zza.
a. A tera
terape
peut
utaa azál
azálta
tal,
l, hogy
hogy ezek
ezeket
et a
"szabályokat" "megszólítja", verbalizálja, másfajta szabályok lehetőségét is felvillantja. Ezáltal a "másképp
is lehet" lehetőségét kínálja fel. Nézzünk egy példát:

 Kl.: Egész
Egész napom
napom elromlott,
elromlott, mert reggel
reggel összetört
összetörtem
em a kávéscsészéme
kávéscsészémet.t. Kétbalkezes
Kétbalkezes vagyok.

Thta.: Leesett a csésze, és mindjárt ügyefogyottnak érezte magát, s ez egész napját meghatározta.

A kliens itt, mint látjuk, generalizációt hajt végre, egyedi tapasztalatból általános törvényt alkot. A nyelvi
kifejezés alárendelt ok-határozó összetett mondat (Elromlott, mert...). A terapeuta mellérendelt összetett
mondat formájába adja vissza a közlést (leesett a csésze, és...).

A pszicholingvisztikai vizsgálatok kimutatták, hogy a lelki zavarokban szenvedő személyek beszédében több
az alárendelő összetétel, szemben normál személyekkel, akik több mellérendelt összetételt használnak.

A terapeuta ezen túlmenően az "összetörtem" igét "leesett” szóval tükrözi vissza. A kliens a történésbe
ugyanis
ugyan is bevon
bevonja
ja személyét,
személyét, magára von egy véletlen eseményt.
eseményt. A terapeuta visszajelzése
visszajelzése az esemény
esemény és a
személy különválasztását teszi lehetővé.

De nézzük tovább a párbeszédet.

 Kl.: Igen,
Igen, ha valamit hibázok,
hibázok, nagyon
nagyon le tud
tud törni.
törni. Még ilyen kicsiség
kicsiség is.
is.

Thta.: Apró baklövéseket is személyes kudarcnak érez.

 Kl.: Persze.
Persze. És
És ilyen nap mint
mint nap előfordul.
előfordul. Teljesen
Teljesen kifordulok
kifordulok magamb
magamból
ól ilyenkor.
ilyenkor.

Thta.: Egy-egy kis hiba, mintha figyelmeztetné valamire.

 Kl.: Igen...,
Igen..., alapjában
alapjában véve egész
egész életem egy nagy
nagy kudarc.
kudarc.

Az ÖF során a kliens sajátos, egyéni információkezelési módját is figyelembe kell vennünk. Vizuális
akusztikus
akusztikus kinesztéziá
kinesztéziáss (látási,
(látási, hallási,
hallási, mozgásos)
mozgásos) kezelési módot különböztethet
különböztethetünk
ünk meg. A döntően
döntően
vizuális személy igényei, jelzői, határozói vizuális jellegűek, a hallási túlsúlyú személyé pedig akusztikusak.
A terapeutának ezt figyelembe kell vennie, és visszatükrözéseiben az adott nyelvi "térképet" kell használnia,
különben nem biztos, hogy megértik egymást.

Egy példa Gerl (1981) munkájából.

1. példa (a terapeuta nem tud a kliens nyelvére beállítódni).

 Kl.: Nem tudom, el tudja-e képzelni, ha este hazamegyek, már látom, hogy megint kezdődik: bemegyek, ő (a
 feleség) a konyhában,
konyhában, egy szót
szót sem szól. Ügyet
Ügyet sem vet rám.
rám.

Thta.: Ugyancsak csalódottnak érezheti magát.

 Kl.: No igen... mit jelent az, hogy csalódott...

csalódott... Nem tudom, hogy világítsam meg önnek... (A példából
példából látható,
l átható,
hogy a kliens úgy érzi, nem értették meg.)

2. példa (Ez esetben sikerül a kapcsolat)

 Kl. : (mint
(mint fent)

Thta.: Igen, látom, ez úgy néz ki, elég nyomasztó önnek...

 Kl.: Igen,
Igen, ezt mondha
mondhatjuk
tjuk (fejbólintás)
(fejbólintás)..

81
Thta.: És ha ilyenkor belelátnék önbe, meghallgatnám, mi zajlik le belül? (fejbólintás)

 Kl.: Legszíves
Legszívesebben
ebben szó nélkül
nélkül hátat
hátat fordítanék
fordítanék és bevágnám
bevágnám az ajtót.

Thta.: Igen, hátat fordítani, bevágni az ajtót, egy szó nélkül.

 Kl.: Igen,
Igen, mit mondhatnék
mondhatnék még
még (kérdő
(kérdő vállemelés).
vállemelés).

Thta.: (kérdő vállemelés) Igen, mit is mondhatna így a feleségének.

 Kl.: ...hogy
...hogy egyszerűe
egyszerűenn úgy érzem
érzem magam,
magam, mint aki le van
van sz...va.
sz...va.

A kliens akkor tud az ÖF folyamatában előrehaladni, ha mély megértést tapasztal. Ebben igen jelentős
segítség, ha a terapeuta ugyanazokat az érzékszervi reprezentációkat használja, mint a páciens. (Példánkban
vizuális és akusztikus kifejezések fordulnak elő, melyeket kiemeltünk.)

Érthető, hogy az ÖF iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg a kutatók körében, hiszen végső soron a terápiás
változások ebben a folyamatban valósulnak meg. Bár több részkomponensre bontható, az ÖF egységes
szemléletének fenntartása a gyakorlat szempontjából továbbra is indokolt. Annál is inkább, mivel - mint
láttuk - a terápia eredményességének egyik legjobb mutatója.

 Az ÖF és a "tudattalan
"tudattalan"
"

A mélylélektani irányzatoknak központi fogalma a tudattalan. A lelki működéseknek ez a tartománya az

elképzelések szerint viszonylag önálló "belső életet" él, s a tudatos lelki folyamatokra jelentős hatást
gyakorol. A tudat számára csak kivételes helyzetekben hozzáférhető (pl. álmok), illetve a benne zajló
folyamatok szakszerű feltárás útján válnak világossá (pszichoanalízis).

A személyközpontú irányzat a tudattalan fogalmát ebben az értelemben nem használja. A klasszikus szerzők 
nem törekedtek arra, hogy a nem tudatos lelki folyamatokat megfelelő fogalmakkal írják le. Az ÖF során
olyan mögöttes közlések is felszínre kerülnek, amelyek a közlő számára nem, vagy csak részben tudatosak.
Ez nem azonos a freudi tudattalannal, legfeljebb a "tudatelőttes" fogalmával azonosítható, hisz nem tudatos,
de a tudat számára hozzáférhető. Az empátiás visszajelzés, a VERB éppen ezt a folyamatot mozdítja elő. A
személyközpontú irányzatot gyakran azzal vádolják, hogy elhanyagolja a "tudatalatti" folyamatok elemzését.
A félreértés abból fakad, hogy a mai szerzők a tudattalan freudi értelmezését általában nem fogadják el. A
nem tudatos lelki működések kialakulását fiziológiai modell segítségével értelmezik. Bense (1989) szerint a
nem tudatos lelki jelenségek olyan készségekből alakulnak ki, amelyek kezdetben a személyiség teljes
részvételét igénylik. Az idegrendszer működése azonban olyan, hogy a gyakorlás, ismétlés, és az idő
függvényében bizonyos tevékenységi sorok automatizálódnak (sztereotípiák) és alacsonyabb szintű pszichés
folyamatok vezérlete alá kerülnek. Zavarok esetén e mozzanatok újra a középpontba kerülhetnek (pl. ahogy
az írás teljesen automatikus, de "írásgörcs" esetén - mogigráfia - újra tudatossá válik).

 Az ÖF mérése

Truax (1961) szerkesztett első között becslőskálát, amely az ÖF mérésére szolgált. Tausch (1973), majd
Helm (1978) ezt a skálát német nyelvre átdolgozva, módosították. Hasonló eljárást fejlesztett ki Eckert és
Schwartz is (1973).

A Helm által
által módosított
módosított Truax
Truax Tausch
Tausch skála
skála (önexplorác
(önexploráció)
ió)

Foko
Fokoza
zatt Jell
Jellem
emzé
zéss

1. A beteg nem beszél önmagáró áról sem a saját

ját vise
iselked
kedésér
séről sem belső élmé
lményeir
yeirőől. Csupán
eseményekr
eseményekről,
ől, személyekr
személyekrőlől és tárgyakról
tárgyakról nyilatkozik
nyilatkozik anélkül,
anélkül, hogy belső
belső élményekről
élményekről tenne
tenne
említést, vagy általános beszédfordulatokat használ.

2. A bete
betegg saj
saját
át vise
viselk
lked
edés
ésér
éről
ől besz
beszél
él anél
anélkü
kül,
l, hogy
hogy bels
belsőő éélm
lmén
énye
yeke
kett hoz
hozna
na fels
felszí
zínr
nre.
e.

82
3. A bete
betegg saját
saját maga
magata
tart
rtás
ásár
áról
ól vagy
vagy pan
panasza
aszair
iról
ól és ezek
ezek lehe
lehets
tség
éges
es okai
okairó
róll beszé
beszél,
l, bels
belsőő élmén
élménye
yek 
k 
gyaníthatók vagy futólag kerülnek felszínre.

4. A bete
betegg sajá
sajátt visel
viselke
kedé
désé
sérő
rőll és bels
belsőő élmén
élménye
yeir
iről
ől besz
beszél
él.. Megn
Megnyi
yilv
lván
ánul
ulás
ásai
ai a bels
belsőő élmé
élmény
nyek
eket
et
illetően általánosak és homályosak.

5. A bet
beteg
eg túl
túlny
nyom
omóan
óan bels
belsőő élm
élmén
énye
yeirő
irőll bes
beszé
zél,
l, és
és meg
megny
nyil
ilvá
vánu
nulá
lása
saii e tek
tekint
intet
etbe
benn kon
konkr
krét
étak
ak..

6. A beteg
beteg kizá
kizáró
róla
lagg bels
belsőő élmé
élmény
nyei
eirő
rőll besz
beszél
él.. Megf
Megfon
onto
tolj
lja,
a, hogy
hogy nehé
nehézs
zség
égei
ei mily
milyen
en körü
körülm
lmén
énye
yek 
k 
között lépnek fel, és intenzíven és érzelmileg is telített módon fáradozik azon, hogy árnyalt
látásmódra tegyen szert.

7. A bete
betegg árny
árnyal
alta
tann és alapo
alaposa
sann fogl
foglal
alko
kozi
zikk saját
saját nehé
nehézs
zség
égei
eive
vel.
l. Bel
Belső
ső élm
élmén
énye
yeib
iben
en és
és vise
viselk
lked
edés
ését
ét
illetően új összefüggésekre bukkan és képessé válik arra, hogy önmagát jobban megértse.

8. A beteg
beteg mély
mélyre
reha
ható
tóan
an és diffe
differe
renc
nciá
iált
ltan
an fogl
foglal
alko
kozi
zikk bels
belsőő élmé
élmény
nyei
eive
vel,
l, aktí
aktíva
vann fárad
fáradoz
ozik
ik azon
azon,,
hogy ezen élmény feltárásából következtetéseket vonjon le és új viselkedésmódokat keres.

9. A bet
beteg
eg új
új feli
felism
smer
erés
ések
ekre
re tes
teszz szer
szertt a bels
belsőő élmé
élmény
nyek
ek ele
elemz
mzés
ésee alap
alapján
ján,, új vise
viselke
lkedé
désm
smód
ódok
okat
at tal
talál
ál,,
megfontolja ezek következményeit

A 8. és 9. pont összevonható a következő módon: a beteg mélyrehatóan és differenciáltan foglalkozik belső

élmé
élmény
nyei
eive
vel.
l. Eköz
Eközbe
benn új látá
látásm
smód
ódra
ra tesz
tesz szer
szert,
t, lehe
lehető
tősé
sége
gett lát
lát új maga
magata
tart
rtás
ásmó
módo
dokr
kra,
a, és ezek 
ezek 
következményeit a gyakorlatban is megfontolás tárgyává teszi (kiegészítő pontot adunk, ha a beteg arról
 beszél, hogy a gyakorlatban is megpróbálkozott
megpróbálkozott már új magatartásmódokkal).
magatartásmódokkal).

A Trua
Truax-
x-Ta
Taus
usch
ch-H
-Hel
elm
m skál
skáláv
ával
al kapc
kapcso
sola
lato
toss kezd
kezdet
etii tapa
tapasz
szta
tala
lata
tain
inkk magy
magyar
arra
ra ford
fordít
ítás
ás (és
(és nyel
nyelvi
vi
egyszerűsítés) után nem voltak mindenben kedvezőek. Nem tartjuk helyesnek azt sem, hogy a skála 0
fokoza
fokozatot
tot nem tartal
tartalmaz
maz.. Ezért
Ezért a verbal
verbalizác
izáció
ió skáláh
skáláhozoz hason
hasonlóa
lóann egy 8 pon
pontos
tos öne
önexpl
xplorá
oráció
ció skálát
skálát
dolgoztunk ki (Tringer-Pintér, 1989), amelyben a Truax-Tausch-Helm skálával szerzett tapasztalatokat is
hasznosítottuk.

 Az Önexploráci
Önexplorációs
ós skála
skála (Tringer-P
(Tringer-Pintér)
intér)

0 = A p. nem önmagáról beszél, hanem eseményekről, személyekről

1 = A p. főképp panaszairól beszél, akár testi, akár lelki vonatkozásban

2 = A p. saját viselkedéséről beszél, ennek belső élményi vonatkozásai nélkül

3 = A p. belső érzelmi élményei utalások formájában megjelennek vagy sejthetőek 

4 = A p. nagyrészt belső élményeivel foglalkozik 

5 = A p. nagyrészt belső élményeivel foglalkozik,

foglalkozik, önmagához való viszonyáról beszél, önmagát értékeli

6 = A p. intenzíven foglalkozik belső élményeivel és új összefüggésekre bukkan, ezáltal önmagáról alko-

tott ismeretei növekednek, reálisabbá válnak 

7 = A p. önmagáról szerzett új ismeretei alapján

alapján viselkedésváltozásokra
viselkedésváltozásokra törekszik, illetve új magatartásmó-
dokkal próbálkozik 

A skála tételei, mint látjuk, egyszerűbbek, konkrétabbak, mint a hasonló német skála. A pontozás ezért
könnyebb, az egyes fokozatok könnyebben és egyértelműbben azonosíthatóak. Erre utal az az összehasonlító
vizsgálatunk is, amely ugyanannak a pszichoterápiás átiratnak a két skálával való kiértékelését hasonlítja
össze. A magyar skála szórásértékei alacsonyabbak, mint a németé (F próbával összehasonlítva).

Az ÖF mérésénél figyelembe kell vennünk, hogy ez a változó nehezebben értékelhető, mint például a

83
verbalizáció. Az átlag meghatározásához legalább 8 megnyilatkozást kell figyelembe vennünk. Egy terápiás
ülés egészét jól felmérhetjük úgy, hogy az óra első, második és harmadik harmadából készítünk egy-egy 8
megnyilatkozásból álló átlagot. Az ÖF mértéke változik a terápiás órák alatt. Általában emelkedő tendenciát
mutat vagy kezdeti emelkedés után nagyjából egyforma marad. A pszichoterápia kezdetén az ÖF nagy
ingadozásokat mutathat, később állandóbbá válik (amennyiben a terápia megfelelően halad).

Számos vizsgálat igyekszik feltárni az ÖF dimenzió belső struktúráját. Jülisch (1974) abból indult ki, hogy a
"belső
"be lső tartal
tartalmak
mak"" megjel
megjelölé
öléss túl általán
általános.
os. Arra
Arra kerese
keresett
tt válasz
választ,
t, hog
hogyy nincse
nincsenek
nek-e
-e speciá
speciális
lis "be
"belső
lső
tartalmak", amelyek az ÖF folyamatában lényeges szerepet játszanak.

Három faktort különített el:

ÖF1: Érzések és érzelmi állapotok megfogalmazása.

ÖF2: Az önképpel való foglalkozás.

ÖF3: Saját célok és vágyak feltárása.

Az ÖF1 és ÖF2 szignifikáns kapcsolatban van az ÖF egészével. ÖF3 azonban nem Az 1. és 2. alváltozó
interkorrelációja alacsony, vagyis viszonylag független részskálákról van szó.

Az ÖF3
ÖF3 tehá
tehátt nem
nem lény
lényeg
eges
es elem
elemee a gyóg
gyógyí
yító
tó besz
beszél
élge
geté
tésn
snek
ek.. A tera
terape
peut
utaa az ÖF1
ÖF1 és ÖF2
ÖF2 típu
típusú
sú
megnyilatkozásokra koncentráljon, ezeket erősítse meg. Tematikus megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a
kliens beszédének lényeges eleme: saját viselkedése és tulajdonságai (ahogy ő látja). Sokkal kevésbé fontos,
hogy a hivatásával kapcsolatos problémáiról beszéljen. Eckert és Schwartz (1972) az ÖF fogalmát öt
 bipoláris fogalomra bontja fel, s az adott személy ezekkel mint szemantikus differenciállal (Osgood)
 jellemezhető.

1. Saját élmények és attitűdök

a ttitűdök megjelennek-nem jelennek meg.

2. Érzelmi közelség-távolság.

3. Saját érzések elfogadása-elutasítása.

4. A beszéd belső-külső vonatkozása.

5. A belső tartalmak megnyilvánulása differenciált-globális.

Speierer (1986) az ÖF fogalmán belül hét faktort különített el, amelyek leíró megnevezése azok legfőbb
tartalmára utal.

1. Érzések és személyes tapasztalatok 

2. Közvetlen, jelen idejű átélés és tapasztalatok 

3. Tapasztalatok és az önkép inkongruenciája a viselkedésen belül

4. Az önképről szóló közlések 

5. Tapasztalat-konstruktumok:

Értékelés

rigid
Felelősség:
változékony

Szimbolizáció

84
6. Problémákhoz fűződő viszonyok 

7. Személyekkel kapcsolatos viszonyok.

Az ÖF tehát tág koncepció. Magába foglalja mindazokat a tényezőket, amelyek által a gyógyító beszélgetés
hatása érvényesül. Ezért - mint már utaltunk rá, az
a z eredményesség kritériumának is tekinthetjük. Eredményes
terápia során az ÖF mérőszámai mind egy ülésen belül, mind a terápia egész folyamatát illetően emelkedő
tendenciát mutatnak.

 Egyéb páciens-
páciens-változó
változók 
k 

Gendlin, Rogers egyik közeli munkatársa úgy véli, hogy a gyógyításban a legfontosabb, hogy a páciens
aktívan törekedjék új tapasztalatokra.

Elképzeléseit a 60-as évektől kezdve, még Rogers munkatársaként dolgozta ki a Wiscosini Egyetemen. Az
"Experiencing" fogalma fejezi ki ezt az aktív, tapasztalatkereső, újraértékelő magatartást (Gendlin, 1961). Az
ÖF elemzésénél láttuk, hogy az új tapasztalatokra való törekvés lényegében az eredeti definícióban is
megvan. Mindkét ismertetett skála tartalmazza magasabb pontértékekkel - az ÖF-nak ezeket a mozzanatait.

Rogers is használja az experiencing fogalmát. Számára ebben a folyamatban a nem tudatos érzések,
tapasztalat-elemek tudatossá válnak. Rogers itt kimondatlanul a tudattalan klasszikus fogalmához nyúl
vissza. A nem tudatos élmények önképbe való integrációja, tudatossá válása Rogers értelmezésében passzív
folyamat, amely a terapeuta empátiás reflexiói segítségével valósul meg.

Gendlin értelmezése túlhaladja az emócióknak azt a felfogását (amelyet Rogers is képvisel), hogy léteznek 
érzelm
érzelmekek kog
kognit
nitív-
ív-inf
inform
ormáció
ációfel
feldol
dolgoz
gozóó folyam
folyamato
atokk nélkül
nélkül is. Gen
Gendli
dlinn implic
implicit
it (rejte
(rejtett,
tt, átérze
átérzett,
tt,
 prekonceptuális) jelentésekről beszél, amelyek aktív információfeldolgozás útján explicit szimbólumok 
form
formájá
ájába
bann jele
jelenn
nnek
ek meg.
meg. Az impl
implici
icitt tart
tartalm
almak
ak is a tuda
tudatt rész
részei
ei,, bárm
bármen
enny
nyire
ire homá
homálylyos
osak
ak és
strukturálatlanok legyenek is azok. Gendlin ezzel a megfogalmazással a tudattalan egy új értelmezését adja.
 Nyelvi jelenségként is leírhatjuk a folyamatot. Az implicit jelentések értelmezése, strukturálása, majd az új
értelmezések alkalmazása lényegében hermeneutikai folyamat, amelynek segítségével a viselkedésváltozás
létrejön.

85
 A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS EGYES VÁLTOZÓINAK KAPCSOLATA

A kísé
kísérl
rlet
etii pszi
pszich
chot
oter
eráp
ápia
ia mérő
mérősz
száma
ámaii közö
között
tt foly
folyam
amat
at-- és álla
állapot
potvá
váltltoz
ozók
ókat
at külö
különí
níth
thet
etün
ünkk el.
el. A
folyam
folyamatv
atválto
áltozók
zók a terápia
terápia időbel
időbelii lefoly
lefolyásá
ásának
nak köv
követé
etésér
séree alkalm
alkalmasa
asak,
k, az idő függvé
függvényé
nyében
ben változ
változóó
értékeket vesznek fel. Az eddig tárgyalt terapeuta- és páciensváltozók mind ebbe a csoportba tartoznak. Az
állapotvált
állapotváltozók
ozók az idő függvényében
függvényében nem, vagy csak alig változnak,
változnak, de a terápia
terápia alakulását
alakulását befolyásolják.
befolyásolják.
Ezek a terapeuta és a páciens személyéhez kötött változók. Ide tartoznak azok a mérőszámok is, amelyek a
terápia hatékonyságát, eredményeit mutatják.

Az összefüggéseket egy blokksémával ábrázoljuk, amelyet eredetileg Truax és Carkhuff dolgozott ki, és
Helm (1978) módosított. Helm ábráját némi változtatással vesszük át.

Áttekintjük a blokkséma egyes elemeinek kapcsolatát külön-külön, utalva a legfontosabb kísérleti adatokra.

1. összefüggés:
összefüggés: Már többször említettük, milyen szoros a kapcsolat a VERB és az ÖF között. Az összes
kutatási eredmény közül ez a legbiztosabb, stabil összefüggés, statisztikailag egyértelműen igazolható. Ha
elemi szinten vizsgáljuk a kapcsolatot, azaz egy terapeuta közlés és a rákövetkező kliens megnyilatkozás
közötti korrelációt elemezzük, általában 0,6-0,7 körüli érték adódik. Az összefüggés fordítva is érvényes: a
kliens-közlés és a rákövetkező terapeuta közlés közti kapcsolat is szignifikáns. Valószínű, hogy itt nem
csupán közlés-közlés kapcsolatokról van szó. Az egész folyamat VERB szintje van befolyással az ÖF
mértékére, illetve fordítva. A két változó közti kapcsolat a terápiás ülések egészére vonatkoztatva is fennáll.
Az ÖF-sal kapcsolatos folyamattanulmányok leggyakoribb módszere az, amikor sikerrel és eredménytelenül
kezelt
kezelt csoporto
csoportokat
kat hasonlítan
hasonlítanak
ak össze.
össze. Sikeres
Sikeres csoportok esetén az ÖF szintje eleve magas vagy a kezelés
kezelés
előrehaladtával emelkedő tendenciát mutat (Pfeiffer, 1975). Az eredménytelen csoportokban ezzel szemben
az ÖF szintje inkább csökkenő
csökkenő tendenciájú
tendenciájú (Eckert,
(Eckert, Schwarz,
Schwarz, 1973
1973,, és más tanulmányok)
tanulmányok).. Az ÖF érdekes
módon sikeres csoportban is csökkenhet a terápia utolsó ülésein (Ahnert és mtsai, 1974).

3. ábra A gyógyító beszélgetés egyes változóinak kapcsolatait bemutató séma

Truax és Carkhuff (1965) egy kísérletben a terapeutákat arra kérte, hogy egy adott jelre, meghatározott ideig,
tudatosan rontsák le verbalizációjukat. Kimutatható volt, hogy ezen időszakok alatt a kliensek ÖF értékei is
csökkentek
csökkentek.. A kísérletet
kísérletet fordítva is elvégezték
elvégezték:: klienseket
klienseket arra oktattak
oktattak ki, hogy önfeltáró
önfeltáró közléseiket
közléseiket egy
adott jelre szüntessék be és semleges dolgokról beszéljenek. Kiderült, hogy az alacsony szintű ÖF csak olyan
terapeutáknál csökkenti a VERB értékét, akiknél az eleve alacsony szintű volt. Jól verbalizáló szakember 
teljesítményét tehát a "rosszul önfeltáró" kliens nem tudja lerontani.

86
A VERB-ÖF korreláció nem terápiás kapcsolatban is kimutatható. Fiatalkorú bűnelkövetők és nevelőik 
közötti beszélgetésekben is érvényes az összefüggés (Glück, 1975).

Kimutatták, hogy az exploratív magatartás az ÖF mértékét (Frank, 1964) csökkenti. Ugyanilyen összefüggés
áll fenn a "tudattalan motívumok értelmezése" megjelölésű terapeuta-akciókkal kapcsolatosan is (Matarazzo,
1965). Ha a terapeuta nyelvezete homályos, vagy ellenkezőleg, szélsőségesen egzakt, egyaránt csökken az
ÖF színvonala (Lazarus, 1967). Ha a terapeutaváltozókat - faktoranalitikai tanulmányok alapján - egységesen
szemléljük, úgy az első faktor minden eleme szignifikáns kapcsolatban van az ÖF-sal. A 2. faktorban csak a
"pácie
"pá ciens
ns verbál
verbális
is megnyi
megnyilat
latkoz
kozása
ásaira
ira való
való hag
hagyatk
yatkozá
ozás"
s" mutat
mutat össze
összefüg
függés
géstt az ÖF változ
változójáv
ójával.
al. Az
"interpretáció" végponton ez a faktor már nem hatékony. Valószínű, hogy a parafrázis nevű reagálás és
lélektani elméleteket belevetítő intervenció közt félúton van az optimális terapeuta magatartás.

Egy olyan összefüggés is kimutatható, hogy minél gyakoribb a VERB egy ülésen belül, az ÖF annál
magasabb szintű. Ez bizonyos fokig a terapeuta aktivitása mellett szól.

Az ábrán 1-gyel jelzett összefüggésre vonatkozó kutatásokból a 70-es évektől kezdődően a következő főbb
megállapításokat szűrhetjük le (amelyek a gyógyító beszélgetés "alaptörvényei" is lehetnének) (Helm, 1978).

1. A három alapfeltétel a kliens ÖF-sának növekedését eredményezi.

2. Az alapfe
alapfelté
ltétel
telek
ek hatásá
hatására
ra a kliens
kliensnél
nél viselk
viselkedé
edés-
s- és élmény
élménymód
mód változ
változás,
ás, valami
valamint
nt tüneti
tüneti javulá
javuláss
következik be. Ez közvetett folyamat, az ÖF-on keresztül valósul meg.

3. Az alapfeltételek hiánya vagy alacsony szintje az ÖF-t gátolja, és negatív kihatással van a kliens
állapotára.

4. Hogy a kezelés eredményes legyen, a három alapfeltétel közül legalább kettőnek magas szinten kell jelen
lennie.

5. Az alapfeltétele
alapfeltételekk hiánya vagy alacsony szintje
szintje mellett jobb, ha terápiára
terápiára vagy segítő beavatkozás
beavatkozásaa nem
kerül sor. Az utóbbi tézist Truax és Mitchell (1971) tanulmánya is megerősíti: vagyis vannak ártalmas
terapeuták! A gyógyító beszélgetés két partnere közötti szoros kapcsolatra utal Fanner (1969) vizsgálata, aki
kimutatta, hogy a kliens érték-kijelentései a terápia folyamán közelítenek a terapeuta értékbeállítódásaihoz.

2. összefüggés: A kliens
kliens ÖF-a
ÖF-a és a terápia
terápia eredm
eredmény
ényess
essége
ége köz
közti
ti kap
kapcso
csolat
latra
ra már többsz
többször
ör utaltu
utaltunk.
nk.
Eredményességi kritériumként az egyes tanulmányok a legkülönfélébb módszereket alkalmazzák.

Legmegbízhatóbbak a katamnesztikus vizsgálatok. Gyakran alkalmaznak tesztmódszereket is a klinikai

állapot javulásának objektiválása céljából. Nem szabad lekicsinyelnünk azokat a vizsgálatokat sem, ahol a
 páciens véleményét egyszerűen megkérdezzük. Különösen megbízható az ilyen adat, ha a kezelés lezárta
után bizonyos idő már eltelt.

Az ÖF és az eredményesség kapcsolata olyan szoros, hogy előbbit az utóbbi mérőszámaként is használhatjuk 

a gyógyító beszélgetésben. Az ÖF kezdeti értéke egyben prognosztikai jel is, a várható eredmény mindmáig
legjobb mutatója.

Tehát, ha az ÖF már kezdetben is magas szintű, eredmény várható (megfelelő terapeutát feltételezve).
Eredményes kezelésekre többnyire az jellemző, hogy az ÖF érték emelkedő tendenciájú, egy ülésen belül és
az egész terápia folyamán is.

A Gendling-féle "experiencing" típusú magatartás gyakoribb olyan betegeknél, akiket sikeresen kezeltek.

Gyakran alkalmazott kísérleti elrendezés, amikor eredményesen és sikertelenül kezelt betegek csoportjait
hasonlítják össze. Ilyen vizsgálatokból a következő főbb megállapításokat szűrhetjük le:

- (sikeres betegek) közléseiben több a belső tartalom

- (sikeres betegek) már kezdetben magas ÖF-t mutatnak 

87
- (sikeres betegek) kevesebbet beszélnek tünetekről, többet a jövőjükről.

3. összefüggés: A terapeuta kommunikációja és a hatékonyság közötti kapcsolat számos vizsgálat tárgya. Az

eddig ismertetett adatok mellé csak egy pár kísérleti adatot említünk.

Eckert és Schwartz (1973) közvetlen kapcsolatot igazolt a terapeuta elfogadó magatartása és a hatékonyság
között. Barrett-Lennard egy 1962-es közleményében nem talál összefüggést a terapeuta önfeltáró készsége és
a hatékonyság között. Mint már említettük, ez csak magas szintű bázisváltozók mellett jelent hatékonysági
többle
többletet
tet (Helm
(Helm,, 198
1985)
5).. Sikere
Sikeresen
sen és eredmé
eredményt
nytele
elenül
nül kezelt
kezelt betege
betegekk terape
terapeutái
utáitt összeh
összehaso
asonlí
nlítva
tva
megállapítható, hogy az előbbiek kevésbé autoriter módon viselkednek, kevésbé ragaszkodnak a páciens
szóbeli megnyilvánulásaihoz (az interpretáció faktor értelmében 117. old.).

A képes, szemléletes beszéd kimutathatóan javítja az eredményeket.

4. összefüggés: A terapeuta "állapotváltozói" olyan személyi adottságok, amelyek a gyógyító tevékenység

során a hatékonyságot befolyásolhatják. Ezeket a tényezőket könnyű lenne a "személyiség" globális fogalma
alá rendelni. Kevés megbízható adattal rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy valamely ismert és mérhető
személyiségvonás a terápiában lényeges szerepet játszana. Nyilvánvaló, hogy a személyiség kóros variációi
már jelentős akadályt jelentenek, hiszen még enyhébb (neurotikus) zavarok is inkongruens viselkedést
eredmé
eredménye
nyezhe
zhetne
tnek.
k. Nem egy pszich
pszichote
oteráp
rápiás
iás iskola
iskola a "szemé
"személyis
lyiségn
égnek"
ek" tulajdo
tulajdonít
nít dön
döntő
tő szerep
szerepet
et a
hatékonyság szempontjából anélkül, hogy pontosabban meghatározná, miről van szó. Kachele (1988) méltán
kritizálja ezt a szemléletet.

 Nyilvánvaló, hogy azok a beállítódások, amelyekről az Elfogadás fejezetben szó esett, ugyancsak a
személ
személyisé
yiségg tartoz
tartozéka
ékai,
i, és szerep
szerepük
ük rendkí
rendkívül
vül fontos
fontos.. Az attitű
attitűdök
dök formál
formálása
ása a kép
képzé
zéss felada
feladata.
ta. Az
állapotváltozók legfontosabbika: a képzettség, a gyógyító beszélgetésre vonatkozó rendszerezett lexikális
ismeretek, és a megfelelő vezetés mellett megszerzett gyakorlat

McNa
McNair ir és Lorr
Lorr (196
(1964)
4) a tera
terape
peut
uták
ák két
két csop
csopor
ortj
tját
át külö
különí
níte
tett
ttee el.
el. "A
"A"" tera
terape
peut
uták
ák első
elsőso
sorb
rban
an
társ
társad
adal
alom
omtu
tudo
domán
mányos
yos elők
előkép
épze
zett
ttsé
ségg
ggel
el és szem
szemlé
léle
lett
ttel
el rend
rendel
elke
keztztek
ek,, a "B" teraterape
peut
uták
ák pedi
pedigg
természettudományos szemlélettel. Azt eltalálta, hogy a "B" terapeuták sikeresebbek. Véleménye szerint a
"B" terapeuta észlelései pontosabbak, ítéleteiben függetlenebb.

Helm igazolta, hogy az önmagukat elfogadó és értékelő terapeuták másokat is könnyebben elfogadnak. A
sikeres terapeuták nyitottabbak, önfeltárásra hajlamosabbak.

A blokkdiagramm a 4-es összefüggést kétirányúnak jelzi. A szaggatott nyíllal azt kívánom kifejezni, hogy a
gyógyító tevékenység közben a terapeuta maga is változhat. Erre vonatkozó vizsgálatot ugyan nem ismerek,
de közel 3 éves tapasztalataim mégis emellett szólnak. Bár a terapeuta a kliens önkifejtésére reagál, tehát
személyében bizonyos fokig kívül marad a folyamaton.

Ugyanakkor mégis benne van. Tevékenysége során számos új felismerésre, akár esetenkénti "ahá" élményre
tesz szert, olyanokra, amelyek számára is újak. Ha valakin sikerül segíteni, hosszas, fáradságos munkával, ez
olyan élmény, mint mikor az építész örömmel és megkönnyebbüléssel rátekint művére. Mert ezután már az
épít
építés
észz sem
sem egés
egésze
zenn ugya
ugyana
naz,
z, mint
mint előt
előtte
te volt
volt.. A tera
terape
peut
utaa inte
intenz
nzív
íven
en átél
átélii máso
másokk élet
életét
ét.. Máso
Mások 
k 
tapasztalat
tapasztalatában
ában részt
részt vesz,
vesz, ezáltal
ezáltal ismeretei
ismeretei kibővülne
kibővülnek,
k, a "másság"
"másság" iránti
iránti toleranciája
toleranciája növekszik.
növekszik. Bár 
kételyeim is vannak, de elképzelhetőnek tartom, hogy egyes személyek, akik saját lelki problémáik miatt
választanak segítő hivatást, végül is megtalálják saját egyensúlyukat is a gyógyító tevékenység során.

5. összefüggés: A gyógyító beszélgetés javallatainál még részletesebben is szó lesz arról, milyen esetekben
milyen problémák megoldásában számíthatunk sikerre. Számos vizsgálat igazolja, hogy a személyközpontú
módszer eredményesebb olyan személyeknél, akiknél belső, élményi zavarok vannak előtérben (szorongás,
depre
dep ressz
sszió,
ió, öné
önérté
rtékel
kelési
ési zavaro
zavarok).
k). Manife
Manifeszt
szt viselk
viselkedé
edési
si zavaro
zavarokk más típusú
típusú beavat
beavatkoz
kozást
ást teszne
tesznek 
k 
szükséges
szükségessé
sé (pl. kény
kényszere
szeress betegség
betegség vagy zavaró
zavaró szokások
szokások esetén
esetén viselkedés
viselkedésterápi
terápiát
át kell alkalmazni)
alkalmazni)..
Természetes, hogy csak irányvonalakat lehet megadni aszerint, hogy milyen típusú zavar uralja a képet.

Számos
Számos vizsgá
vizsgálat
lat igazol
igazolja,
ja, hog
hogyy az életko
életkorr nem játszik
játszik szerep
szerepet
et az eredmé
eredménye
nyekk szempo
szempontj
ntjábó
ábóll (saját
(saját
tapasztalataim megerősítik ezt: egy 67 éves betegnél gyógyító beszélgetéssel nagyon szép eredményeket

88
értem el). Közkeletű felfogás, hogy fiatalabbak pszichoterápiára jobban reagálnak. Valószínű, hogy az ilyen
tapasztalatok hátterében inkább motivációs problémák rejlenek. Az életkor előrehaladásával a változás iránti
igény talán csökken. Másrészt viszont a terapeuták általánosságban nagyobb érdeklődéssel fordulnak a
fiatalabb betegek felé. Nem arról van tehát szó, hogy a változáshoz szükséges tanulási képesség az életkor 
előr
előreh
ehal
alad
adás
ásáv
ával
al párh
párhuz
uzam
amos
osan
an csök
csökkekenn
nnee (kiv
(kivév
évee term
termés
észe
zete
tese
senn az idős
idősko
kori
ri agyb
agybet
eteg
egsé
sége
gekb
kben
en
szenvedőket).

Azok a próbálkozások, amelyek pszichológiai tesztek segítségével próbálják a terápia eredményességét

megjósolni, nem vezettek eredményre. Sem a projektív, sem metrikus tesztek alapján nem sikerült közvetlen
hatékonysági mutatót kidolgozni.

A személy pszichofiziológiai állapota és a terápia eredményessége között újabban bizonyos összefüggéseket

mutath
mutathattu
attunk
nk ki. Saját
Saját vizsgá
vizsgálat
lataim
aim arra
arra utalna
utalnak,
k, hog
hogyy azok,
azok, akik
akik egy bizony
bizonyos
os figyel
figyelemt
emtesz
esztbe
tbenn a
figyelemküszöb szintjét növelik, jobb kilátásokkal rendelkeznek, mint azok, akik csökkentik (Tringer, 1980).
Kopp és munkacsoportja (Kopp, 1990) kimutatta, hogy pszichofiziológiailag "stabil" betegcsoport terápiára
 jobban reagál, mint a labilis" csoport".

6. összef üggéss: Olya

összefüggé Olyann típu
típusú
sú vizsg
vizsgál
álat
atok
ok,, amel
amelye
yekk az ÖF kész
készsé
sége
gett veti
vetikk össz
összee vala
valame
mely
ly klien
klienss
állapotváltozóval, az előbbiektől részben eltérő eredményre vezettek. Pszichometriai tesztek (MMPI,
szorongás skálák stb.) között találtak olyan mutatókat, amelyek alacsony szintű ÖF-t jeleznek. Ilyenek:
alacsony F skálaérték (MMPI) alacsony Taylor skálaérték magas fokú rigiditás és agresszivitás mutatók. Az
ÖF szempontjából kedvezőtlen jelek továbbá, ha a páciensben nincs kitartás, ugyanakkor önelégült. Az
önelfogadás igen alacsony szintje ugyancsak kedvezőtlen. Rontja a kilátásokat, ha a betegnek szomatikus-
orvosi kezelések iránti igénye van előtérben.

A hatékonyságért felelős tényezőket közvetett módon világítják meg az olyan típusú vizsgálatok, amelyek 
negatív kimenetelű pszichoterápiák elemzéséből indulnak ki. Bizonyos esetekben még magas szintű ÖF
mellett is eredménytelen a kezelés. A kudarcok okait Mathies és mtsai (1985) a következő csoportokba
sorolják:

A) Páciens-állapo
A) Páciens-állapotváltozói
tváltozóira
ra visszaveze
visszavezethető
thető okok:
okok:

- a kezeléssel kapcsolatos irreális elvárások, a pszichoterápiás helyzet el nem fogadása

- motivációs problémák 

- a kórállapot jellege (pl. súlyos depresszió, igen merev negatív önkép stb.)

B) A páciens
B) A páciens folyamatvált
folyamatváltozóira
ozóira visszavezethető
visszavezethető okok:

- alacsony szintű ÖF

- a terápiás segítség elfogadására való képtelenség

- erősen körülhatárolt problémakör 

C) Terapeutaváltozók, melyek a kudarcért felelősek lehetnek:

- inkongruencia

- hibás indikáció

- merev hipotézisek 

- a terápiás kapcsolat zavarai

- a farmakoterápia hiányos integrációja, amikor is az utóbbi valamiféle "idegen test" a terápiában.

89
A negatív kimenetelű kezeléseknél tehát nem kizárólag az alapfeltételek hiányaival kell számolnunk.

Az 5. és 6. csoportba sorolt vizsgálatok részben átfedik egymást, hiszen a terápia eredményességét közvetve,
az ÖF segítségével is jelezni lehet. Az ilyen típusú vizsgálatokat - némi szarkazmussal - úgy foglalhatjuk 
össz
össze,
e, hogy
hogy anná
annáll jobb
jobban
an gyóg
gyógyu
yull a bete
beteg,
g, miné
minéll kiseb
kisebbb a baja
baja (vag
(vagy:
y: a terá
terápia
pia szem
szempo
pont
ntjá
jábó
bóll
legopt
legoptimá
imális
lisabb
abb beteg
beteg a legegé
legegészs
szsége
égeseb
sebb).
b). Azt hiszem
hiszem,, általá
általános
nos törvén
törvényrő
yrőll van szó:
szó: egy rendsz
rendszer 
er 
zavarának helyreállítása annál kisebb energiát igényel, minél kisebb a zavar.

A gyó
gyógyí
gyító
tó beszél
beszélget
getés
és azonba
azonbann nem egy homeos
homeoszta
ztatik
tikus
us egy
egyen
ensúl
súlyba
ybann lévő
lévő "ember
"emberren
rendsz
dszerr
errel"
el"
foglalkozik, hanem egy állandó mozgásban, fejlődésben lévő személlyel. A személy mozgása valamilyen
önmagán kívül lévő önmagát meghaladó pont felé irányul (Ezt a "pontot", életcélt, az élet "értelmét",
mindenki egyéni módon válaszolja meg. Az is "válasz", ha elhárítja a választ.)

A személyközpontú terápiában arra törekszünk, hogy az embernek ezt az önmagát meghaladó, transzcendáló
mozgását támogassuk. Rogers maga növekedési potenciálról beszélt, amely a lelki zavarokban mintegy
"megreked", s a terapeuta feladata ennek 'beindítása".

Véleményem szerint a "növekedés" lényege az "önmagát meghaladás". A terápia ezért nem csupán egy
rendszer egyensúlyának helyreállítása, hanem nevelés, educatio, azaz vezetés, együtthaladás.

90
 AZ ÖNKÉP

A személyközpontú pszichoterápia kulcsfogalmáról van szó, mivel a terápiát úgy is leírhatjuk, mint az önkép
 befolyásolására való törekvést. A fogalom számos meghatározása forog közkézen. A magyar 
szakirodalomban gyakran én-képről beszélnek (Pataki 1982). Zöld (1982) használja az önkép kifejezést,
amely magyarul szerencsésebben fejezi ki a fogalmat (a továbbiakban ÖK). Angol nyelvterületen a self 
fogalom terjedt el. Németül Selbstbild, vagy Selbstkonzept elnevezés használatos, utóbbi már utal az önkép
kognitív jellegére: önkoncepció-önfelfogás.

A fogalmat több oldalról is körüljárjuk. Leíró definícióként egyelőre fogadjuk el, hogy az ÖK: önmagunkról
alkotott ismereteink összessége. Bár ezek az ismeretek változékonyak, az ÖK valami állandóságot is jelent.
"Az énfogalmat úgy kell értelmeznünk, mint egy tartós és viszonylag szilárd kognitív struktúrát, amely ama
helyzetek
helyzetek absztrakció
absztrakcióján
ján nyugszik,
nyugszik, amelyekben
amelyekben az egyén képet alkot önnönnön
ön személyisé
személyiségéről
géről"" (Wiechardt
(Wiechardt,,
1977).

A freudi személyiségelmélet központi fogalma, az Ego (das Ich) még élesen nem választja külön az énnek a
szubjektum
szubjektumban
ban átélt aspektusát.
aspektusát. Lundholm
Lundholm (1940) már különbsége
különbségett tesz szubjektív
szubjektív és objektív
objektív self között.
Kelly
Kelly (1955
(1955)) énpsz
énpszich
icholó
ológiá
giájába
jábann az ego
ego-fog
-fogalo
alomm már csak
csak az objekt
objektív
ív selfre
selfre von
vonatk
atkozi
ozik.
k. A német
német
szociálpszichológia a Selbstbild-Freidbild megkülönböztetést használja. Selbstbild (önkép): ahogy én látom
magam, Fremdbild: ahogy mások látnak engem (Hiebsch-Vorwerg, 1980). Az én-pszichológia harmadik 
kulcsfogalma az ideálkép (Ideaibiid), vagy énideál.

Az én struktúrájának szociálpszichológiai elemzése során az alábbi változókkal kell számolnunk:

A, illetve B = A és B személyek konkrét kommunikációs helyzetben megfigyelhető viselkedése.

A' = A személy önképe A" = A személy "idegen-képe", vagyis ahogy B látja A-t

B' = B személy önképe B" = B személy "idegen-képe", vagyis ahogy A látja B-t

SAB jelzi a partnerek közti viszonyt.

A következő összefüggéseket állíthatjuk fel:

A' = f(A, B", SAB)

B' = m, A", SAB)

A" = f(B, B', A, A', SAB)

= KA, A', B, B', SAB)

B" = KA,

A továbbiakban az egyszerűség kedvéért az "idegen-képet", (A", B") a személy reális énjével (A ili. B)
azonosítjuk, azaz feltételezzük, hogy a környezet a személyt reálisan érzékeli.

Az ÖK attitűdök rendszereként is meghatározható (Sherif, 1956). Ez annyit jelent, hogy önmagunkkal

kapcsolatb
kapcsolatban
an beállítódá
beállítódásokat
sokat alakítunk ki, amelyek
amelyek mentén
mentén a környezet
környezetii jelzések
jelzések iránt érzékenyebbek 
érzékenyebbek 
vagyunk. Ezért az ÖK információ-elvárásként is megfogalmazható.

Lássunk egy szépirodalmi példát arra, miként torzítják a negatív elvárások a személypercepciót.

"Közvetlenül a szerkesztőségi szoba előtt álltam, egyszer csak kinyílott az ajtó, s váratlanul egy fekete ruhás,
szemüveges, paposképű emberrel találtam magam szemben. Osvát Ernő volt. Kissé meghajolt, és majdnem
alázatosan kérdezte:

- Mit tetszik parancsolni?

Bemutatkoztam, eldadogtam valami gyatraságot, s átnyújtottam a verseimet.

91
- Ön az? - kérdez
kérdezte
te Osvát
Osvát,, egész
egész teste
teste kiegye
kiegyenes
nesede
edett,
tt, pillana
pillanatok
tok alatt
alatt valósá
valóságga
ggall óriáss
óriássáá nőtt,
nőtt, s a
magasságokból nézett le rám elégedetlenül és kötekedőn. Úgy éreztem, átlát a ruhámon, a bőrömön, a
húsomon, mint valami bűnös, kivizsgált sötéten égő, beüvegezett szemeivel. Utánanyúlt az írásaimnak és azt
mondta:

- Azt hittem, ön egy megtermett kovácslegény, fekete bajusszal és hatalmas izmokkal.

- Nem, kérem,
kérem, ó, nem - dadogtam,
dadogtam, és éreztem, el vagyok veszve.
veszve. Határozottan
Határozottan éreztem,
éreztem, hogy a verseim
sorsa már el is van intézve, akárha csak a hátam mögé dobtam volna azokat. Előzőleg úgy gondoltam, hogy
megkérem, mindjárt olvassa el verseimet, most azonban szó sem lehet ilyesmiről. Nem mondhattam és nem
kérdezhettem semmit. Nyújtotta a kezét, s már éreztem, hogy ki vagyok téve az ajtó elé."

A negatív ÖK elvárásainak tükrében szemünk előtt torzul a percepció. Először megjelenik a szürke, papos,
szerény Osvát Ernő, majd ahogy Kassák egyre kisebb lesz, úgy lesz Osvátból óriás.

A történet igazságához tartozik, hogy Osvát nem közölte le Kassák verseit (Kassák, 1983).

A fenti függvényekből is következik, hogy az ÖK a reális én része (A' része A-nak). Az ÖK változás vagy az
önismeret fejlődése azt jelenti, hogy A' közelít A-hoz. Az önkép saját viselkedésünk értelmezési rendszere,
önmagunkról alkotott hipotézis.

A terápiás gyakorlatban nem ritkán adódik olyan helyzet, amikor az "önkép = önhipotézis" gondolatot
felhasználjuk. A betegnek önmagára vonatkozó (többnyire negatív) értelmezéseit, mint hipotézist kezeljük.
Amen
Amennynyib
iben
en az illet
illetőő ezt
ezt el tudj
tudjaa foga
fogadn
dni,
i, megn
megnyíl
yílik
ik az út más
más érte
értelm
lmez
ezés
ések
ek szám
számár
áraa is.
is. Az ÖK 
abszolutisztikus merevsége egy adott ponton valamelyest oldódik. Vegyünk egy hétköznapi példát

 Kl.: Persze, ezt is elrontottam.

elrontottam. Általában
Általában
akármihez fogok, balul sül el... Tiszta kudarc az - abszolutisztikus (ÖK)
egész...

Thta.: Az eset alapján az a véleménye, hogy ön egy - hipotézis

kudarcos ember.

 Kl.: Igen... bár vannak,

vannak, akik irigykednek rám,
rám, szép - korrekció
családom van, jó állásom...

Az ÖK stabil, az éntudat folytonosságának, azonosságának legfőbb biztosítéka. Éppen ezért ellenáll a

változtatási törekvéseknek. A változással szembeni ellenállás a klasszikus védekezési mechanizmusokon
keresztül valósul meg (Anna Freud, 1971). Ezeket ma kognitív folyamatokként írjuk le.

Az ÖK stabilitásának fenntartását a környezettel való interakciós körök biztosítják, amelyek úgy működnek,
mint egy negatív visszacsatolásos rendszer, amely tehát az egyensúly kilengése esetén annak helyreállítását
 biztosítja, vagyis az önkép megerősödik. Az Eric Berne (1984) által leírt emberi "játszmák" is ilyen
interakciós körök. Pl. ha az ÖK a "gyermekes vagyok" (A') elemet tartalmazza, a következő történik.

92
 4. ábra Az önkép stabilitását fenntartó interakciós séma.

Esetünkben a környezetből érkező "felnőtt" interakció kognitív disszonanciát jelent, a rendszer egyensúlyát
veszélyezteti.

Egy betegem, aki önmagát valóban infantilisnak tartja, nyári élményekkel telve érkezik az órára. Pár 
mondatot váltunk útjával kapcsolatban, amely engem is nagyon érdekelt.

Majd így folytatja:

 Kl.: De még valami

valami érdekes
érdekes történt ám! (szünet,
(szünet, vár, hamiskás
hamiskásan
an mosolyog)
mosolyog) ...Elmondhato
...Elmondhatom?
m?

Thta.: Mintha engedélyt kellene kérnie vagy biztatást.

Amennyiben belesétálok az interakciós "csapdába", a következőt válaszoltam volna:

Thta.: Igen, mondja csak, fontos, hogy elmondja (stb.) . Ebben az esetben a következő kör valósult volna meg.:

ábra A fenti példa interakciós

5. ábra A interakciós példája

Ugyanez a beteg (aki évek óta idült szorongásos állapotban szenved) a továbbiakban beszámolt arról, hogy a
nyár folyamán külföldön ismerőseinél töltött pár hetet, ahol ragyogóan érezte magát, bár, a nyelvet nem
ismervén, velük alig tudott kommunikálni. De ez egyáltalán nem zavarta őt. Sőt, amikor egy rokon megjelent
és tolmácsolni kezdett, ez kifejezetten bosszantotta.

A fentiek értelmében érthető betegünk felszabadultsága az idegen környezetben. Nyelvi megértés híján a
negatív önképet fenntartó kommunikációs körök nem működhettek. Általánosságban az ÖK stabilizációs
rendszer működését a 6. ábra tünteti fel.

93
 6. ábra Az önkép stabilizációs rendszere

Az önkép
önképet
et fenntartó
fenntartó körök stabilitása
stabilitása tehát nyilvánval
nyilvánvaló.
ó. Változtatás
Változtatás terápiás beavatkozás
beavatkozás a szelektív
szelektív
 percepció illetve az értelmezés szintjén lehetséges.

Az észlelt és az értelmezett viselkedés verbális és nem verbális sémák együtteseként írható le. Ezek a sémák 
az egy
egyénr
énree jellem
jellemző
ző érzelm
érzelmi-tu
i-tudat
datii állapo
állapotok
tokat
at határo
határozna
znakk meg (State
(Statess of mind,
mind, Ho
Horow
rowitz
itz,, 198
1986).
6). Az
észleléstől az értelmezésig terjedő kognitív folyamat egyéni címkék, nevek alkotásával is jár, mint pl. a fenti
 példában a "gyerek vagyok" megjelölés. Meghatározott tudati állapot meghatározott egyéni címkével jár 
együtt (pl. gyerek vagyok - szégyen).

Az ÖK értéke
értékelő,
lő, minősí
minősítőtő jelleg
jellegű.
ű. Az énn
énnel
el kap
kapcso
csolat
latos
os észlel
észlelése
ésekk a poz
pozitív
itív-ne
-negat
gatív
ív értékt
értékteng
engely
elyen
en
helyezkednek el. A személy morális dimenzióját az énideál hordozza, s az én-releváns észlelés az énideállal
való
való egy
egybev
beveté
etéss alapjá
alapjánn értéke
értékelőd
lődik.
ik. Az ÖK értéke
értékelő
lő aspekt
aspektusá
usátt a köv
követk
etkező
ező fogalm
fogalmakak írják
írják körül:
körül:
önbecsülés, önelfogadás, önértékelés, önelégedettség, önbizalom, illetve ezek negatív párjai.

Élettani vonatkozásban az ÖK figyelmi preferenciák együttese. Vagyis az ÖK vonalába eső információk 

iránt (én-releváns információk) a figyelem küszöbe alacsonyabb. Carver (1979) szerint az ÖK = énre
irányuló figyelem.

Ennek megértése végett idézzünk fel egy mindennapos tapasztalatot. Képzeljük magunkat egy zsúfolt,
 beszédtől zajos külföldi vasúti várócsarnokba. Nem ritkán fordul elő, hogy az ismeretlen nyelvű
 beszédáramlásból ismerős magyar szavakat hallunk ki, mivel a hasonló hangképek iránti küszöb alacsony.
Hasonló módon szelektáljuk azokat a jelzéseket, amelyek az önképbe illenek.

Hilgard (1962) a "self"-fogalom két aspektusát különíti el. Az "objektív" self megfelel a hagyományos ego-
fogalomnak A self másrészt szubjektív élmény (fenomenális self). A "self” szűkebb értelemben csak a
szubjektív
szubjektív oldalt jelenti, amelynek az egyén tudatában
tudatában van. (A tudattalant
tudattalant Hilgard a külsőleg
külsőleg definiált self 
részének tekinti). Az öntudatnak (ÖK) négy aspektusát különíti el.

- Az önélmény cselekvő jellegű,

- biztosítja a személy folytonosságát,

- a másokkal való kapcsolat lényeges meghatározója (ÖK és ego fedése),

- végül értékek és célok hordozója (énideál vagy ideális self).

Az ÖK a viselkedést alapvetően meghatározza. Az önélmény számos eleme sorolható az ÖK átfogó, felettes

fogalm
fogalmába
ába,, ilyene
ilyenekk pl. a testés
testészle
zlelés
lés,, szüksé
szükségle
gletek
tek,, érzése
érzések,
k, han
hangul
gulato
atok,
k, dön
döntés
tés-él
-élmén
mény,
y, gon
gondol
dolati
ati és
emlékezettartalmak. Mindezek a tárgyi tudattal szemben a szubjektum részei (Helm, 1978).

94
Az ÖK motivációs jellegű. Önmaga fenntartására, stabilizálására irányuló cselekvésre indít, s az önképpel
ellentétes információk elhárítására késztet. Az egyén az ÖK elvárásainak megfelelő akciók megerősítésére
törekszik. Ez az Aronson-féle centrális motívum (Aronson, 1978). Egyeseknél ez a törekvés annyira erős,
hogy a környezeti megerősítő visszajelzéseket szinte kiprovokálják.

 Az önkép
önkép kialakulása
kialakulása

Az én fejlődése az adott szociális közeggel interaktív kapcsolatban valósul meg. A környezetnek az énre
irányuló értékelő jelzéseiből azok, amelyek állandó jellegűek, az énbe beépülve az ÖK részeivé válnak. Így
az egyénnek
egyénnek önmagával
önmagával kapcsolato
kapcsolatoss beállítódás
beállítódásait
ait elsősorban
elsősorban azok az attitűdök
attitűdök formálják,
formálják, amelyeket
amelyeket
környezete iránta tanúsít.

Az énre irányuló, értékelő visszajelzések közvetítésére minden kommunikációs csatorna alkalmas. A beszéd
kialakulásával a gyermeknél a verbális visszajelzések is fontos szerepet játszanak. Az európai kultúrában a
felnőtt személyre irányuló verbális minősítés többnyire "tilos", illetve intenzitása a kor előrehaladtával egyre
csökke
csökken.n. A felnőt
felnőttko
tkori
ri ÖK ezért
ezért nag
nagymé
ymérté
rtékbe
kbenn eltérh
eltérhet
et a környe
környezet
zet vélemé
véleményé
nyétől
től (ÖK
(ÖK - idegen
idegenkép
kép
különbsége).

Egyes szociális szerepek hordozói felé az emberek még inkább megszűrik visszajelzéseiket és úgy reagálnak,
ahog
ahogyy az ille
illető
tő elvár
elvárja.
ja. E szer
szerep
epek
ek hord
hordoz
ozói
ói abba
abba a vesz
veszél
élye
yess hely
helyze
zetb
tbee kerü
kerüln
lnek
ek,, hogy
hogy hite
hitele
less
visszajelzéshez nem jutnak, s egyre nagyobb szakadék jön létre világuk és a valóság között, személyiségük 
eltorzul.

Sarbin (1952) az ÖK fejlődésének három szakaszát különíti el:

1. A testi ÖK kialakulása (szomatikus self) során a csecsemőnél elkülönül a saját test és a környezet
élménye. Ez nyilván a mozgás fejlődésével függ össze.

2. A mozgásos ÖK kialakulása (receptoreffektoros self)

self) során a gyermek megtanul
megtanul bánni a környezetében
lévő tárgyakkal. A mozgásos akciók sikeres vagy sikertelen kimenetele minősítő és megerősítő jellegű. Pl.
amikor a kisgyermek kanállal tanul enni, a siker vagy kudarc visszajelzése ritkán marad el.

3. A szociális ÖK (személy)
(személy) kialakulása során olyan visszajelzések
visszajelzések érkeznek a környezetből, amelyek
amelyek nem
csupán egy-egy akcióra, hanem a személyre magára vonatkoznak. Pl. amikor az anya a kanállal való étkezés
kapcsán "ügyes vagy", "ügyes fiú a Pistike" stb. típusú, vagy ezzel ellenkező visszajelzéseket ad.

Ebből a példából érthető hogy a szülő negatív beállítása esetén "Pistike" általában negatív minősítést kap. Ez
annál
annál is kön
könnye
nyebb,
bb, mert
mert a kisgye
kisgyerme
rmekk kan
kanáll
állal
al való
való étkezé
étkezését
sét ritkán
ritkán lehet
lehet egy
egyért
értelm
elműű sikern
sikernek
ek vag
vagyy
kudarcnak elkönyvelni. A rendszeres negatív visszajelzés során a gyermek megtanulja, hogy önindította
akciói általában nem sikerülnek, s személyében is elmarasztalják.

A feln
felnőt
őttk
tkor
orii negat
negatív
ív ÖK és ezze
ezzell járó
járó kuda
kudarc
rc-o
-ori
rien
entá
táció
ció kial
kialak
akul
ulás
ásán
ának
ak ez az egyik
egyik lehe
lehets
tség
éges
es
mechanizmusa.

A környezeti
környezeti minősítő akciónak a konk
konkrét
rét cselekedetr
cselekedetről
ől a személyre
személyre való általánosítá
általánosítása
sa rendkívül
rendkívül gyakori
 jelenség felnőttkorban is. Általában zavarok forrása akár az emberközi kapcsolatokban, akár a személyen
 belül. Globális, nem differenciált személypercepció,
személypercepció, illetve ÖK-zavar jelen lehet. A kognitív
kognitív pszichológiában
logikai hibák közé soroljuk ezeket a korai következtetésről, vagy indokolatlan általánosításról beszélünk 
(Tringer 1987, 1989) (pl. leejtettem egy poharat - lám milyen szerencsétlen vagyok. Vagy: x megcáfolt
engem - igazában egy utálatos alak).

Amennyiben tehát a környezet a gyermekkel szemben negatív attitűdöt alakít ki, úgy ez a majdani felnőtt
önképének részévé válik. Máskor a családi struktúra olyan egyensúlyi állapotot hoz létre, amelyben a
gyermek mintegy feszültség-levezető vagy stabilitást fenntartó szerepbe kényszerül, nem ritkán klinikai
tünetet "fejleszt ki" a család-rendszer fennmaradása érdekében (pl. anorexia nervosa).

Az ilyen módon kialakuló személyiségzavarok mintegy állatkíséreltes modellje a Seligman által leírt "tanult
kiúttalans
kiúttalanság"
ág" (flear-ned
(flear-ned helplessness
helplessness Seligman
Seligman 1972
1972).
). Ha az állatot
állatot hosszabb
hosszabb időn át kiszámítha
kiszámíthatatlan
tatlan,,

95
véletlen eloszlású büntetés ér, egy idő után teljesen passzívvá válik, elveszíti azt a képességét, hogy aktívan
védekezzék a veszélyekkel szemben. Súlyos depressziós személyiségzavarok esetén világosan látható egy
ilyen mechanizmusnak a működése.

 Az ÖK és a reális
reális én viszonya.
viszonya. A kognitív
kognitív disszona
disszonancia.
ncia. A védekezési
védekezési mechanizmus
mechanizmusok 
ok 

Az ÖK tehát beállítódás
beállítódások,
ok, másként
másként megfogalmaz
megfogalmazva, va, figyelmi
figyelmi preferenciá
preferenciákk rendszere
rendszere.. Ha a környezet
környezet
információ kínálata ettől eltér, feszültségi állapot lép fel, amely az idegrendszeri aktiváció növekedését
eredményezi (a szervezetet "akcióra" készíti fel). Az aktiváció növekedés arányos a várt és kapott információ
közötti eltéréssel, mint ezt Simonov (1969) leírta, s az alábbi formulával fejezte ki.

Emóció erősség = N(In-Ia)

 N = igény, In= szükséges, Ia= rendelkezésre álló információ.

A várt és kapott jelzés közötti eltérés embernél többnyire interaktív kapcsolatokban valósul meg. Festinger 
(1957) ezért kognitív disszonanciának nevezi ezt a jelenséget, s az erre épülő elméletet. A disszonancia olyan
viselkedéseket indít be, amelyek az eredeti egyensúly helyreállítását célozzák.

A kognitív disszonancia tehát annak a függvénye, mennyire tér el az ÖK és az "idegenkép", vagyis mennyire
látnak engem másképp, mint én magamat.

A személy viselkedésének egészéről a környezet meglehetősen hiteles képet alkot, hisz az ember része
nagyobb rendszereknek, mint család, baráti társaság, munkahely stb. Az ÖK a személy egészének csak egy
szűkebb szektorát fogja át. (Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy vannak az önképnek olyan elemei, amelyek 
mások előtt rejtve maradnak.) Mégis, egészében valószínű, hogy az ÖK a reális én egy szektora. Minél
kisebb szektora, annál több kommunikációs zavarra lehet számítani. Az önismeret fejlesztése - a terápia is -
azáltal javítja a helyzetet, hogy az ÖK a reális én egyre szélesebb területeit fogja át. Kognitív disszonancia
csak olyan visszajelzésből adódik, amely az önképpel nem esik egybe.

A pszichoanalízis jóval korábban felismerte a személy én-védő mechanizmusait, amelyeket Anna Freud írt le
először (1971) átfogó módon. Rendszere klasszikussá vált s a pszichológiai gondolkodás szerves részét
képezi. Elnevezéseit részben más iskolák is átvették.

Festinger a kognitív disszonancia helyreállítására szolgáló mechanizmusokat két csoportra osztja.

1. Adaptációt előmozdító, információt felvevő folyamatok:

- a beállítódások 

- a reakciómód

- a standardok 

- a szociális környezet változtatása.

2. Inadaptív, információt elhárító folyamatok:

- a gondolkodás leállítása

- elfojtás

- tagadás

- torzítás

- bagatellizálás stb.

96
Az önképpel nem egyező jelzésekre adott választípusokat Hiebsch és Vorwerga a következő csoportba
sorolja:

1. Azonosulás. Az egyén elfogadja a jelzést és önképét korrigálja.

2. Látszat-azonosulás: a jelzést elfogadja, de ÖK-igazodás nem következik be.

3. Racionalizálás: az információforrás "megindoklása".

4. Az információforrás elutasítása, leértékelése.

5. Kontraszt-hatás, ún. "bumeráng"-effektus, az 1-es típus ellentettje, az önkép még szilárdabbá válik.

A pszichoterá
pszichoterápiás
piás gyako
gyakorlatb
rlatban
an olyan személyekkel
személyekkel dolgozunk
dolgozunk,, akik önké
önképzavar
pzavarokban
okban szenvedne
szenvednek,
k, s a
disszonancia megoldására inadaptív, információt elhárító mechanizmusokat vesznek igénybe.

Az önképpel össze nem egyeztethető jelzés tehát a kognitív disszonancia, amely szorongást vált ki. A
szorongás dezorganizált viselkedésre vezet, amely nem csupán az aktuális helyzet megoldását gátolhatja. A
tart
tartós
ósan
an szor
szoron
ongó
gó egyé
egyénn hoss
hosszú
zú távo
távonn is "dez
"dezor
orga
gani
nizá
zált
lt",
", dönt
döntés
éské
képt
ptel
elen
en,, terv
tervei
ei nincs
nincsen
enek
ek vagy
vagy
változékonyak, nincs határozott célja az életben, nem tudja, mit akar stb. Nem véletlen, hogy a neurotikus
 betegek egyik leggyakoribb verbális
verbális fordulata a "nem tudom" közben fel sem vetődik,
vetődik, hogy "megtudhatná".

 Kl. 1.: Doktor úr, mitől szorít

szorít itt a torkom, úgy érzem, megfulladok
megfulladok,, nem tudom, mi lehet,
lehet, talán a pajzsmirigy,
pajzsmirigy,
nem tudom...

Th.: Mint tudjuk, még nincs teljesen rendben. A szorongás néha fulladásérzéssel jár, a pajzsmirigye rendben
van...

 Kl. 2.: Borzasztó

Borzasztó rossz,
rossz, szóval nem tudom...
tudom... mi lehet ez... vizsgálat
vizsgálat kellene...

A kezelés célja ebben az értelemben tehát az ÖK korrekciója, amely az információt felvevő mechanizmusok 
előmozdításán alapul. Rogers úgy fogalmazza meg kevésbé operacionalizált nyelven, hogy az egyén képes
legyen eddig elhárított tapasztalatait is énjébe integrálni.

A következő idézetben irodalmi példáját látjuk annak, milyen erős a negatív önkép fenntartására irányuló
késztetés, amely az eltérő visszajelzések ellenére is úgy szelektálja a tényeket, hogy az önkép stabilitása ne
változzék.

"Fordult a világ kereke. Előbb még fuldokoltam az iszapban, s most érzem a friss légáramlatokat, mintha
valahol kint a szabadban, egy zöld domb tetején állnék. Alig akarok hinni a szemeimnek. Finom papirosra
nyomtatott, szép lap, olyan, mint a Nyugat, vagy talán még szebb. S mind komoly, jelentős nevek, akik írnak 
 bele. De most valami kellemetlent veszek észre. A szerkesztőség néhány sort írt a verseim elé, és ez őszintén
rosszul esik. Az olvasók figyelmét fölhívják a versekre, s megírják, hogy a költőjük huszonhárom éves, fiatal
vasmunkás.

Jolán közben fölébred, s most halkan kérdezi:

- Mi az, Kasi, mit kaptál?

- Megjelentek a verseim a Renaissance-ban, és egy levelet kaptam a szerkesztőtől. Kíváncsi volt rá,
odavittem és megmutattam neki.

- Ó, milyen boldog vagyok! - mondta. Látod, egyszer mégis másképpen lesz.

- Nem tudom, miért írták oda, hogy huszonhárom éves vasmunkás vagyok.

- Azért, mert ilyen szép verseket írsz.

97
Elkeseredetten feleltem:

- Ha olyan szépek lennének a verseim, akkor nem kellett volna odaírni, hogy huszonhárom éves vasmunkás
írta őket. Ezzel valószínűleg azt akarták mondani: tessék elnézni neki a dolgot, hiszen csak egy huszonhárom
éves vasmunkás. Pedig vagy jók ezek a versek, vagy nem jók? Kinek mi köze van ahhoz, hogy én mi
vagyok. Ha nem jók, akkor ne közölték volna le, s ha jók, akkor ne mentegetőzzenek miattuk.

- Nem mentegetőznek, hanem dicsérnek téged.

Anyám is egy nézeten volt Jolánnal, de az én számomra ez nem jelentett semmit. Megbántottnak, lenézettnek 
éreztem magam. Ilyen volt az én szocialistaságom. Se kegyelmet, se elnézést nem kérek senkitől. Ne
gyámolítsanak, hanem becsüljenek meg. Sohasem képzeltem el magamról, hogy zseni vagyok. Más fiatal
költők ezzel hencegnek, és ezzel mentegetik a hibáikat, én fütyülök az ilyesmire. És másképp látom a
dolgokat, amit csinálok, azt becsületesen megcsinálom, s vagy megérdemlem a megbecsülést, vagy dobjanak 
a fenébe." (Kassák, 1983)

Az információ-elhárító mechanizmusok többnyire nem tudatosak. Sőt a figyelem szelektív preferenciája már 
elemi érzékszervi szinten is megvalósul.

A perceptuáli
perceptuáliss elhárítás
elhárítás egyik ismert kísérleti
kísérleti igazolása
igazolása a következő:
következő: tachisztoszkóp
tachisztoszkóppal
pal a látómezőbe
látómezőbe
vetítenek különféle szavakat, amelyek részben semlegesek, részben obszcén, szociálisan tilalmas kifejezések.
Ahogy a megvilágítási időt a küszöbalattitól kezdve fokozatosan növelik, kimutatható, hogy az obszcén
kifejezések felismerése csak hosszabb megvilágítási időre következik be. A kísérletet számtalan variációban
elvégezték. A freudi "elfojtás" mechanizmusának kísérleti bizonyítékát látják benne.

A disszonancia elmélet valamint a kognitív irányú pszichoterápiák az én védekező mechanizmusainak 

klasszikus formáit egy más, kevésbé metaforikus fogalmi rendszerben írják le. (Lásd a vegetatív önkép c.
fejezetet)

A személyközpontú megközelítés is "kognitív terápia", abban az értelemben, hogy az ÖK zavarait hiteles, az

elhárító mechanizmusokat "megkerülő" visszajelzésekkel próbálja korrigálni.

 Az énideál 
énideál 

Freud a "felettes én" fogalmával írta le az énnek azt az összetevőjét, amely a társadalmi elvárásokat
hordozza. Az énideál tehát olyan elvárások rendszere, amelyek a környezetből származnak ugyan, de a
személy részévé válnak. Az elvárások értékelő, erkölcsi természetűek, tag értelemben véve. A viselkedés
ezek után igazodik, s az önjutalmazás a cselekvésnek az énideállal való összemérésből fakad.

A morális fejlődés folyamatát elsősorban Piaget tárta fel (Piaget, 1932). Kohlberg (1974) a fejlődés három
foko
fokoza
zatá
tátt külö
különí
níte
tett
ttee el.
el. A prek
prekon
onve
venc
ncio
ioná
náli
liss szin
szinte
tenn a morá
moráli
liss tett
tett vala
valami
mily
lyen
en tekin
tekinté
télyn
lynek
ek való
való
engedelmesség. (Azért teszem így, mert a szülők stb. így kívánják.) A konvencionális szinten a cselekvés a
társadalmi elvárások, szokások szerint igazodik. (Azért teszem, mert így szokás, mert mások is így tesznek.)
A posztkonvencionális szinten az egyén morális tette belsővé vált törvényből fakad. (Azért teszem ezt, mert
így látom jónak.) A szocializáció során az énideál kialakulása gyakran szenved zavart. A társadalom
értékközve
értékközvetítő
títő intézménye
intézményeinek
inek diszfunkc
diszfunkciója
iója a morális
morális síkon jelentkező
jelentkező társadalmi
társadalmi beilleszke
beilleszkedési
dési zavarok 
zavarok 
elszaporodásával jár, mint ahogy azt napjainkban tapasztaljuk.

A morális
morális értéke
értékekke
kkell való
való azono
azonosul
sulás
ás foka
foka tehát
tehát különb
különböző
öző.. Szentm
Szentmárt
árton
onii (1981)
(1981) mutatt
mutattaa ki, hoghogyy
depressziósok morális fejlettségi szintje (Kohlberg értelmében) alacsonyabb, mint normál kontroll csoporté.
(Pedig az ellenkezőjét várnánk.) Saját megfigyeléseim amellett szólnak, hogy a szenvedélybetegek egy
részénél az énideál teljes vagy részleges hiányával kell számolnunk. Vagyis e személyeknek egyszerűen
nincs viszonyítási pontjuk, amihez mérjék magukat. Ezért is olyan esékenyek a szubkultúrák által felkínált
értéke
értékekk vag
vagyy álérté
álértékek
kek iránt.
iránt. Valame
Valamely ly moráli
moráliss elvárá
elvárásre
srends
ndszer
zerrel
rel való
való hiányo
hiányoss azono
azonosul
sulás
ás tehát
tehát a
konvencionális, vagy akár prekonvencionális cselekvésformák előtérbe kerülését eredményezi. Ez a nyelvi
struktúrákban is megjelenik. A lelki betegeknél a "kell" típusú állítások eluralkodásával kell számolnunk. A
modern
modern filozó
filozófiai
fiai etika
etika alappr
alapprobl
oblémá
émájaja az, hog
hogyy miként
miként lesz
lesz a "va
"van"
n" típusú
típusú állítá
állításbó
sbóll "ke
"kell"
ll" állítás
állítás..
Lélektanilag nyilvánvaló, hogy a "van"-ból a "kell" csak úgy vezethető le, ha valamely személyen kívüli

98
 mozzanatot is feltételezünk, amelyet nevezzünk itt szocializációnak. A lelki betegek "kell" állításai arra
utalnak, hogy a személy továbbra is külső "elvárásként", nem pedig belső törvényként éli meg a morális
 parancsot.

 Nézzünk egy példát!

 Kl.: Fel vagyok háboro

háborodva.
dva. A főnök már
már megint
megint átvert.
átvert.

Thta.: A főnök tudatosan, vagy akár szándékosan átverte, úgy érzi. Érthető, hogy háborog.

 Kl.: Igen.
Igen. Pedig
Pedig én tisztességg
tisztességgel
el elvégzem
elvégzem a munkát,
munkát, ő meg
meg csak
csak ígérget.
ígérget.

Thta.: Úgy érzi, ha ön tisztességgel dolgozik, elvárhatja, hogy más is úgy tegyen.

 Kl.: Igen, ezt el is várom. Meg is mondo

mondom
m neki. Másoknak
Másoknak is mindig megmondom,
megmondom, ha átvernek.
átvernek. Vagy ha
lógnak, én meg húzom az igát. A munkahely azért van, mert ott mindenkinek dolgoznia kell, nem pedig másra
tolni a feladatokat.

Thta.: Másokkal is összetűzésbe kerül, ha hazugságot tapasztal. Szeretné azt az elvet képviselni, hogy menjenek 
a dolgok, mindenki tegye a magáét.

 Kl.: Igen,
Igen, mert
mert ennek így kell lennie.
lennie.

 Az önkép
önkép és ideálkép
ideálkép távolsága
távolsága

Az ÖK és énideál pszichológiai módszerekkel vizsgálható és bizonyos fokig mérhető is. Többek között Zöld
dolgozott ki ilyen módszert az elmúlt években (Zöld, 1982). Az ÖK-énideál távolsága központi szerepet
 játszik a szociális beilleszkedésben. Szoros kapcsolatban van az egyén közérzetével, belső harmóniájával.
Általában megállapíthatjuk, hogy minél nagyobb az eltérés az én két összetevője között, annál nagyobb belső
feszültséggel számolhatunk, annál nagyobb a valószínűsége valamilyen pszichológiai zavarnak.

Block és Thomas (1955) eltérése optimális az egyén szociális beilleszkedése szempontjából. A kisfokú
eltérés képezi azt a "húzóerőt", azt a többletet, amelyre az egyén törekszik. A két én-összetevő egybeesése,
vagy túl nagy eltérés egyaránt kedvezőtlen, nem ritkán patológiás állapot.

1. Amennyiben az énideál és az ÖK egybeesik, ez rigid, túlkontrollált, zárkózott magatartással szokott együtt

 járni. Az önképpel össze nem illő jelzéseket
jelzéseket az egyén ez esetben többnyire elfojtja.

2. Az ideáltól való túl nagy távolságot más néven negatív önképnek nevezzük. Ez az állapot a neurózisok 
 pszichopatológiájának központi kérdése.
kérdése.

Az én két mozzanata közti távolság és a szociális beilleszkedés kapcsolata közötti összefüggést egy fordított
U alakú görbe jellemzi.

7. ábra Az önkép-énideál távolsága és a szociális beilleszkedés kapcsolata.

99
Mindkét szélsőséges helyzet azzal jár, hogy az egyén tapasztalatok iránti nyitottsága, játéktere beszűkül.
Mindkét esetben nagy erővel érvényesülő elvárások uralkodnak: az 1. helyzetben az egyén csak pozitív
visszajelzéseket képes befogadni, a másikban csak a negatívakat. Előbbi esetben csak siker, utóbbiban csak 
kudarc
kud arc értelm
értelmezh
ezhető
ető.. Világo
Világos,
s, hog
hogyy az egy
egyén
én játékt
játéktere
ere ezálta
ezáltall nag
nagyfo
yfokba
kbann beszűk
beszűkül.
ül. Viselk
Viselkedé
edésén
sének 
ek 
variabilitása
variabilitása lecsökken,
lecsökken, vagyis
vagyis nagymérték
nagymértékben
ben determináltt
determinálttáá válik. Az optimális
optimális vagy ahhoz közelálló
helyzetben az önindította akciók kimenetele eleve nem rögzített, siker, kudarc vagy azok kombinációi
egyaránt előfordulhatnak.

 Ne feledjük,
feledjük, hogy itt
itt önértelmezé
önértelmezésről
sről van szó. A kudarcorien
kudarcorientált
tált személy
személy objektív
objektív siker
siker esetén
esetén is kudarcot
kudarcot él át.

Egy főiskolai hallgató jelesre vizsgázott, mégis sírva ment ki a helyiségből. Kérdéseimre, miért sír, hiszen
 jelest kapott, a következőt válaszolta: "Igen, de az ön egyik kérdésére nem tudtam pontosan
pontosan válaszolni."

A két szélső helyzetben tehát az expectantia motívum erős, vagyis az a törekvés, hogy a történéseket előre
"megírt" sémák szerint értelmezzük. Minél erősebb ez a motívum, annál kisebb a személyiség plaszticitása.
A plaszticitás a személyiségeknek az a kognitív adottsága, hogy mennyire képes a valóság árnyalt, sokrétű
értelmezésére.

Az ÖK-énideá
ÖK-énideáll távolság
távolság szoros
szoros kapcsolatb
kapcsolatban
an van a Gordon-fé
Gordon-féle
le represszor
represszor-szen
-szenzitizá
zitizátor
tor dimenzióval
dimenzióval
(Gordon, 1957). Az 1-es helyzetben a személy az önképpel idegen információkat elfojtja. 2. helyzetben
viszont inkább a jelzés és a bekövetkező reakció felerősítése a jellemző. Az egyik azt mondja: nincs
 probléma, a másik azt, hogy a probléma
probléma rendkívül súlyos.

Anya kisgyermekével az utcán sétál, ahol forgalom alig van. Egy elhaladó autó váratlanul dudál, a gyermek 
megijed és sírni kezd.

Represszor anya: Ne félj, kisfiam, látod, fogom a kezed, csak dudált az autó, jól van, már nem is sírsz.

anya: Látod, de jó, hogy

Szenzitizátor anya: Látod, hogy fogod
fogod a kezem,
kezem, vigyázni kell, ha jön az autó, múltkor
múltkor is elgázolt
elgázolt valakit 
valakit 

A represszor a félelem leküzdését jutalmazza inkább, a szenzitizátor magát a félelmi reakciót. A szorongás
szocializációjának kutatói is "jobb, illetve baloldali" (right-wing, left-wing) szorongás-szocializációról beszélnek.

A pozitív önkép szélsőséges megnyilvánulásaival találkozunk mániás, hypomániás állapotokban. Kevésbé

kifejezett formában pszichopátiás egyéneknél, egyes paranoid állapotokban észlelhetjük. A pozitív ÖK, nem
szélső
szélsőség
séges
es formáb
formában,
an, többny
többnyire
ire jó szociá
szociális
lis beille
beilleszk
szkedé
edésse
ssell jár együ
együtt.
tt. Ez esetben
esetben várhat
várhatóó ugy
ugyani
aniss a
legnagyobb valószínűséggel, hogy az ÖK és a reálkép (ego, Fremdbild) egybeesnek. Vagyis a környezet is
olyannak látja az egyént, mint ő saját maga, ezáltal kognitív disszonanciára kevesebb az esély. A két szélső
helyzeten
helyzeten viszont az idegenkép
idegenkép az önkép
önképtől
től nagymértékbe
nagymértékbenn eltérhet,
eltérhet, s ez az egyént állandó kognitív
kognitív torzításra
készteti, konfliktusokba sodorja. (A konfliktus magva ez esetben az énre vonatkozó két eltérő értelmezés.)

Az ÖK és énideál primer egybeesése vagy csekély távolsága az esetek többségében nem képez klinikai
 problémát. Ettől el kell választanunk azt a helyzetet, amelyet az önképnek az énideállal való másodlagos
azonosulása jellemez, amit ezért másodlagos énidealizációnak nevezek. Elsődlegesen itt is negatív önképről
van szó, azonban az egyén önmaga negatívnak vélt tulajdonságait kivetíti másokra. Tehát a projekció
mechanizmusa döntő szerepet játszik. Vagyis a világ rossz, az emberek gonoszak, mindenki önző stb. Az ÖK 
helyett az énideál lép elő, mindennek az én a mércéje. "Én" képviselem a jót, az erkölcsöset a gonoszság
tenger
tengerébe
ében.n. Alapjá
Alapjában
ban azonba
azonbann neuro
neurotik
tikus
us strukt
struktúrá
úráról
ról van szó.
szó. Ezek
Ezek az egyegyéne
énekk nem boldog
boldogok,
ok,
szenvednek, s környezetükkel viszonyuk feszült. Érthető, hiszen mindenki lelkiismereteként lépnek fel.
Klinik
Klinikail
ailag
ag gya
gyakra
krann depre
depressz
ssziós
iósnak
nak minősü
minősülne
lnekk (hoszt
(hosztilis
ilis,, kritiz
kritizáló
áló,, sértőd
sértődéke
ékeny
ny viselk
viselkedé
edésük
sükkel
kel a
terapeutákat is nehéz feladat elé állítják). A "nárcisztikus személyiség" és a másodlagos énidealizáció
fogalma részben fedi egymást.

Az ÖK és énideál az énnek egymással dinamikus kapcsolatban lévő két pólusa. Minél reálisabb az ÖK (azaz
A' és A közelít egymáshoz), annál reálisabb az énideál is. Utóbbi azt jelenti, hogy az egyén nem vár el
önmagától eleve megvalósíthatatlan dolgokat. Minél nagyobb az eltérés A' és A között (ez gyakorlatilag
negatív irányú ÖK-torzulást jelent), annál "pozitívabb" az énideál, vagyis annál irreálisabb elvárásokat
fogalmaz meg az egyén önmagával szemben. Az énideál, mint az ÖK értelmezési kerete jelenik meg. Ebben

100
az irreális elvárás rendszerben, ami van, messze esik a "kell"-től, tehát elmarasztaltatik, negatív minősítést
nyer. Az egyén nem önképével, hanem énideáljával hozakodik elő. Önmagát "kell", "nem volna szabad"
típusú állításokkal jellemzi. Erre az állapotra használom a "hipermoralizáció" kifejezést.

Az önkép fiziológiai szempontból 

Az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy az ÖK nagyon összetett, átfogó kategória. Mivel az agy információ
feldolgozó folyamataival kapcsolatos nyilvánvaló, hogy az önképnek fiziológiai vetülete is van. A fogalmat
úgy határozhatjuk meg, mint az én-releváns információk iránti szelektív figyelmet. A figyelmi készenlét
tehát az információk bizonyos kategóriáira vonatkozik, amelyeket kognitív sémáknak nevezünk (Neisser,
1984). Az ÖK olyan sémák rendszere, amelyek az egyén énjével kapcsolatos információkat "fognak be".

Olyan énre vonatkozó jelek, amelyek az ÖK sémáiba nem illenek, kognitív disszonanciát eredményeznek. Ez
fiziológiai aktivációval jár, ami a szorongás alapja. Az egyén védekezni kényszerül, kognitív "energiát" fejt
ki, pl. az információt torzítja.

Pl. egy kisebbségi érzésekkel küszködő hölgy egy sémája: "csúnya vagyok". Ezek után, ha valaki küllemét
dicséri vagy bókol, gyakran zavarba jön (akriváció), majd "na, mit akarsz tőlem?" megjegyzéssel visszaveri a
"támadást". Tehát "valóban csúnya vagyok, csak ez kérni akar tőlem valamit." (Kognitív torzítás.)

A kogn
kognitív
itív disszonan
disszonancia
cia tehát fenyegetettség,
fenyegetettség, amely az agy limbikus
limbikus lebenyének
lebenyének bizonyos
bizonyos struktúráit
struktúráit
aktiválja, hogy az organizmust "veszély" elhárítására felkészítse. A menekülést vagy támadást igénylő
helyzetben a centrális szürke állomány aktiválódik. Olds kísérleteiből ismert (Olds és Milner), hogy ezek az
ún. bün
büntet
tetőő strukt
struktúrá
úrák,
k, amelye
amelyekk aktivá
aktiválód
lódása
ása embern
embernél
él negat
negatív
ív érzelm
érzelmii állapo
állapotot
tot eredmé
eredménye
nyez.
z. Ha
aktiválódnak, gátolják az ún. örömközpontok működését, s az egyén pozitív érzelmi igényei leblokkolódnak.
az "örömközpontok" ugyancsak a limbikus lebeny részei aktiválódásuk pozitív érzelmi állapottal jár (Septurn
vidék, mediális előagyi köteg). A büntető központok tartós aktiválódása vagy relatív túlsúlya a depressziók 
 patomechanizmusában is szerepet játszik. Ha az ÖK nagymértékben
nagymértékben eltér az idegen-képtől, az egyén gyakran
kerül a kognitív disszonancia állapotába. Ez esetben a büntető központok aktiválódása révén megnő a
valószínűsége annak, hogy a valóságot negatív érzelmi színezettel élje át. A következmény lehangoltság, a
negatív élménymód eluralkodása.

 A negatív
negatív önkép. A depresszív
depresszív kognitív rendszer 

A gyakorló pszichoterapeuta, mint említettem, többnyire olyan lelki zavarokkal foglalkozik, amelyekben az
ÖK negatív irányú eltolódása képezi a tünetek hátterét. Klinikailag ide sorolhatjuk a szorongásos állapotokat
(szorongásos zavar, pánik szindróma, fóbiás, kényszeres tünetcsoportok), valamint a hangulatzavarral járó
kórképeket. Bár az énidealizáció nem ritka, de ide tartoznak egyes "hisztériás" kórformák is. Ezen túlmenően
számos olyan kritikus állapota lehet az embernek, amikor lelki betegség nélkül is megrendül önértékelése,
nem találja helyét az életben stb. Lelki tanácsadás elősegítheti az egyensúly visszaszerzését, sőt sikeres
esetben az egyén egy-egy krízisállapotból valami önismereti többlettel kerül ki.

101
Számos vonatkozását érintettem a negatív önképnek. Mivel lényegénél fogva kognitív jelenségről van szó,
célsze
célszerű,
rű, ha a negatí
negatívv önk
önképe
épett kog
kognit
nitív
ív termin
terminoló
ológia
gia alapján
alapján írjuk
írjuk le. Az elmúlt
elmúlt évekbe
évekbenn részle
részletes
tesen
en
tanulmányoztam azoknak a kognitív-nyelvi sémáknak a rendszerét, amelyek a legkülönfélébb lelki zavarok 
hátt
hátter
eréb
ében
en megt
megtal
alál
álha
ható
tóak
ak (Tri
(Tring
nger
er,, 1986
1986,, 1989
1989).
). Mivel
ivel diag
diagnó
nózi
ziso
sokt
któl
ól függ
függet
etle
lenn egys
egység
éges
es
információfeldolgozási zavarról van szó, a Depresszív Cognitív Struktúra (DCS) elnevezést használom. Az
egyén sajátos valóságlátását és értelmezését vizsgáljuk, ezért a DCS tanulmányozása ismeretelméleti és
hermeneutikai kérdéseket is fölvet.

8. ábra A depressziós kognitív struktúra

A DCS piramis alakú, hierarchikus kategóriarendszerben írható le (8. ábra). A piramis csúcsán az általános,
minden
mindenrere kiterj
kiterjedő
edő neg
negatív
atív élmény
élménymódmód helyez
helyezked
kedikik el. Más megfog
megfogalm
almazá
azásba
sbann ez az örömké
örömképes
pesség
ség
megfogyatko
megfogyatkozását
zását jelenti.
jelenti. Neurofizio
Neurofiziológiai
lógiai terminusokb
terminusokbanan az ún. "örömközpo
"örömközpontok"
ntok" (pleasure
(pleasure center)
center)
működésének alulvezéreltsége, illetve a negatív érzelmi struktúrák túlérzékenysége jellemzi ezt az állapotot.
Snaith (1987) és mások ezért a depresszió lényegét az anhedóniában látják. A negatív torzulás a nyelvi
struktúrákban is megjelenik. Leggyakrabban az "igen, de..." nyelvi fordulat árulja el az anhedónia jelenlétét.
(A gyakorlatban úgy járunk el, hogy a betegnek valamilyen, állapotára utaló pozitív visszajelzést adunk,
amelyre ő általában az "igen, de..." sémával válaszol. Vagyis pozitív információ feldolgozására nem képes, a
"de" szócskával negatív csatornákra vált át.)

A negatív élménymód eluralkodása az egyénnek a léthez való viszonyát általában is meghatározza, ezért a
 piramisnak ezt a csúcsát ontológiai
ontológiai szintnek is nevezzük.

A DCS eggyel alacsonyabb szintjén helyezzük el azokat az általános kategóriákat, amelyekben a depressziós
információ-preferenciák összegyűjthetők. Beck (1976) három ilyen kategóriát állított fel, és ezt kognitív
triádnak nevezte el. Ezek: a világ, az önmaga, a jövő. A pszichoterápiás gyakorlat azt mutatja, hogy e
kategóriák között a nyelvi struktúrákban az "én és a másik" típusú válaszok a leggyakoribbak. E kategória
különválasztása (az énnel kapcsolatos, illetve a világgal kapcsolatos kategória terhére) ezért indokoltnak 
látszik.
látszik. Javasoltam
Javasoltam ezért, hogy kognitív "tetrád" alapján osztályozzuk
osztályozzuk a legáltaláno
legáltalánosabb
sabb kategóriákat.
kategóriákat. Ez a

102
szint a létezés, a létben való részesedés konkrét módjára utal, s ugyancsak az ontológiai síkhoz tartozik 
(Heidegger: "In-der-Welt-Sein").

A kognitív tetrád kategória-rendszere alatt azok az alapvető beállítódások helyezkednek el, amelyeket Beck 
és munkatársai basic assumptionnak, alapfeltevéseknek nevezett el. Ezek általános attitűdök, amelyek a
tetrád valamely elemével kapcsolatos depressziós sémákat foglalják egybe, s jellegzetes információ torzító
mechanizmusokat hordoznak.

Az alapfeltevések másodlagos feltevésekre bonthatóak (secondary assumptions). A másodlagos feltevések 

már nye
nyelvi
lvi strukt
struktúrá
úrátt öltene
öltenekk és jelleg
jellegzet
zetes
es mondat
mondat-típ
-típuso
usokk formáj
formájába
ábann fogalm
fogalmazh
azhatju
atjukk meg őke
őket.
t. E
mondatokban az információ torzítás még nyilvánvalóbb. A piramisnak a primer és szekunder feltevések 
területére eső részét ismeretelméleti (epistemiológiai) síknak nevezzük, mivel a valóság megismerésének 
egyéni depressziós mechanizmusát hordozza.

A másodlagos feltevések konkrét szituáció-viselkedés elemekre, illetve ezeknek megfelelő konkrét nyelvi
állításokra bonthatóak. Az elemzésnek ez a fenomenológiai síkja, s ezen a területen folyik a terapeuta és
 páciens közötti kommunikáció.

A depressziós "tetrád" elemei tehát a következők:

A. Énnel kapcsolatos

B. "Én és a másik"

C. A valóság

D. A jövő

A. Az énnel kapcsolatban depressziós betegeknél a következő primer feltevéseket különíthetjük el:

A/l.  Értéktelenség.
 Értéktelenség. A depr
depres
essz
szió
ióss én-é
én-élm
lmén
ényy lega
legala
lapv
pvet
etőb
őbbb sémá
sémája.
ja. Mind
Minden
en az énne
énnell kapc
kapcso
sola
lato
toss
információhoz negatív értékmozzanat, azaz értékhiány csatlakozik. Érthető, miért képes a depressziós olyan
könnyen eldobni azt, ami számára alapvetően értéktelen: az életét. Egyes gyakoribb másodlagos feltevések,
melyek e kategóriába tartoznak:

- Állandóan bizonyítanom kell, hogy nem vagyok rossz…

- Másokkal összehasonlítva magam, alulmaradok 

- Ha tanácsot adnak, azt jelenti, kioktatnak 

- Ha egyéni hajlamaimat követem, kötelességek alól bújok ki...

- Előnytelen a külsőm...

A/2.  Betegség.
A/2. Betegsé g. A klinikai gyakorlatban fontos alapélmény. A testi történések, propriocepciók értelmezése a
 betegség dimenzió mentén történik. Ennek jelentőségét újabban a pánik-rohamok kialakulásánál is
hangsúlyozzák. A mindennapi élettel együtt járó elvetések, hibák is betegség-értelmezést nyernek. Egyes
gyakoribb másodlagos feltevések:

- Ha valamit elfelejtek, leépülés jele...

- Állapotom egyre rosszabb

- Úgysem fogok soká élni

- Rajtam nem lehet segíteni

103
- Mi lesz, ha rosszul leszek?

A/3.  Különleges
A/3. Különle ges személy (special person). Ezt a sémát Raimy (1985) írta le. A beteg másnak, különbözőnek 
éli meg magát,
magát, vag
vagyy fordít
fordítva,
va, az embere
embereket
ket tartja
tartja külön
különböz
bözőne
őnek.
k. A "máss
"másság"
ág" minden
mindennap
napos
os észlele
észlelete
te
különleges hangsúlyt kap, negatív értelemben. Ez az észleleti mód ugyanakkor differenciálatlan, globális
személypercepciót eredményez: a másság tükrében mindenki "egyformán" különbözik az egyéntől. Főbb
másodlagos feltevések:

- Én erre képtelen vagyok 

- Nekem nem olyan a természetem

- Körülményeim nem teszik lehetővé, hogy...

B. Az "Én és a másik" témakörhöz tartozó alapfeltevések az egyén közvetlen szociális környezetével

kapcsolatosak, így depressziókban rendkívüli jelentőségük van. Ezek a sémák határozzák meg az egyén
szociális térben való mozgását, boldogulását (helyesebben boldogtalanságát).

B/l. "Engem nem lehet szeretni."  Az egyik legtöbb szenvedést okozó séma, amely minden lehetséges
szeretetkapcsolat szétrombolója. Nem véletlen hogy a depressziós egyének igen nagy hányada egyedül éli le
az életét. Másodlagos feltevések:

- Csak akkor vagyok szeretetreméltó, ha mindenki szeret

- Hogy szeressenek, előbb tennem kell érte valamit

- Csak addig szeretnek, míg rám szorulnak...

- Ha valaki azt állítja, hogy szeret,

- előbb be kell bizonyítania

- azt próbára kell tenni

- annak nem lehet hinni

- Ha valaki mint férfi (mint nő) közeledik hozzám, az nem tiszta dolog

- A szeretet sohasem őszinte.

B/2.  Aki nincs velem, ellenem van. Ez a séma különösen a hosztilis beállítottságú, bizalmatlan, mindenkiben
B/2. Aki
gonoszat látó depressziósokra jellemző:

- Ha valaki nem ért velem egyet, sértve érzem magam

- Az emberek sohasem őszinték 

- Elvárhatom, hogy környezetemben szeressenek 

- Ha szívességet teszek, elvárhatom, hogy hálával viszonozzák.

B/3. "Meg nem értés". Ez a séma magával vonja, hogy a depressziós egyén félreértéstől való félelmét -
mindent túlbeszél, túlmagyaráz, közlései túlzottan redundánsak. Gyakran ingerülten vádolja környezetét a
megértés hiánya miatt.

- Pedig én mindig jót akarok 

- Gyakran félreértenek 

104
- Az emberekből hiányzik a mások iránti megértés

- X (fontos személy) nem ért meg engem

C. Valósággal kapcsolatos attitűdök a tárgyi világhoz, a társadalomhoz, általában az emberekhez való

viszonyokat határoznak meg. Célszerű a tárgyi világot és az "embereket általában" különválasztani.

C/l.  A tárgyi világ. A depressziós

C/l. A depressziós számára minden alapjában véve rossz, ez alól csak ritkán és elvétve
elvétve van
kivétel:

- A világ csupa rossz, undorító dologgal van tele

- Nem érdekel, mi történik a világban

- Mi jó van abban, ha új dolgokat ismerek meg?

- Ritkán kellemes az időjárás

- Az élet csupa hajsza, gürcölés

- Az életnek nincs értelme.

C/2. A depressziósnak az emberekről alkotott általános felfogása gyakran a mizantróp tipikus képet jeleníti
meg:

- Az emberek csak érdekből ragaszkodnak egymáshoz

- A férfiak a nőkben csak eszközt látnak 

D. A jövő. A depressziós egyén jövőképe reménytelen. Mivel negatív eseményeket vár a jövőben is, az
emberi lehetőségek gazdag tárháza nem létezik számára. Ezért a jövő előre rögzített, bejósolható rossz.
Hiába minden erőfeszítés ennek elkerülésére. A depressziós nem megvalósítja a jövőt, hanem az történik 
vele. Igazában az idővel való viszony ontológiai zavaráról van itt szó.

D/l. A jó a rossz előjele.

D/l. A

- Nem örülök, ha valami jó ér, mert utána rossz következik.

- Bele sem kezdek egy kapcsolatba, úgyis elromlik.

- Bármibe fogok, balul sül el

- Nem érdemes tervezni

D/2. Minden egyre rossza

D/2. Minden rosszabb
bb

- Régebben minden jobb volt

- Egyre öregebb vagyok (mondja akár a 20, 30 éves is)

- Nem sok időt jósolok magamnak 

- Az élet egyre nehezebb

D/3.100 %-os biztonság igénye. A depressziós nem tudja elviselni a jövő bizonytalanságát, a kockázatot.
D/3.100
Inkább vállalja a biztos rosszat:

- Minden rosszra előre fel kell készülni

105
- Mondják meg azt is, ha rákom van, csak ne hagyjanak bizonytalanságban

- Az ember saját magában bízhat csupán.

Az inform
információ
ációkat
kat a fenti
fenti kog
kognit
nitív
ív sémába
sémába torzít
torzítóó gon
gondol
dolkod
kodási
ási mechan
mechanizm
izmuso
usokat
kat logika
logikaii hibákn
hibáknak 
ak 
nevezzük. A depressziós egyén vizsgálata során e logikai sajátosságokkal gyakran találkozunk. Részletes
leírásukra e helyütt nem térünk ki, Burns (1980) munkájára utalunk. Az ilyen logikai hibák, pl. túlzó
általánosítás (egyszer nem sikerül = soha nem sikerül), "minden vagy semmi" gondolkodás (ha nem teljes a
siker = kudarc).

A depressziós karaktert a fentiek szerint definiáljuk. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a DCS nem
specifikus a depressziós állapotokra vonatkozóan. Sokkal tágabb körű jelenséggel van dolgunk. Minden, a
neurózisok kategóriáiba sorolt állapot hátterében feltárhatjuk a DCS többé-kevésbé kialakult változatait.
Frank 1974-ben írta le az általa demoralizációs szindrómának nevezett állapotot, amely a lelki zavarok 
hátter
hátterébe
ébenn föllel
föllelhet
hető,
ő, a személ
személyy egészé
egészétt érintő
érintő zavar,
zavar, elsőso
elsősorba
rbann szubje
szubjektí
ktívv oldalr
oldalról
ól megfog
megfogalm
almazv
azvaa
(szubjektív
(szubjektív inkompeten
inkompetencia,
cia, elidegened
elidegenedés,
és, reménytelen
reménytelenség,
ség, gyámoltalan
gyámoltalanság)
ság).. A fentiekben
fentiekben lényegében
lényegében a
demoralizációs szindróma kognitív leírását vázoltuk. Végül is megállapíthatjuk, hogy a karakterológiai zavar 
egy általános "neurotikus készenléttel" azonos, amelyet korábban neurotikus személyiségstruktúraként írtak 
le. A DCS fogalma tágabb dimenzióban, egységesebben írja le ezt a "neurotikus" készenlétet. E rendszer 
végső soron egy végső, elkerülhetetlen katasztrófa, a halál anticipációja, s az élet ennek a végső nagy
félelemnek apró, mindennapi félelmekre való lebontása.

106
 A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS HATÁSMECHANIZMUSA

A pszichoterápia hatékonyságának kérdése az utóbbi években az érdeklődés előterébe került. Nagyrészt

 biztosítási igények hatására nagyszabású kutató programokat kezdeményeztek, amelyek nagy
általánoss
általánosságban
ágban igazolták
igazolták a pszichoter
pszichoterápiák
ápiák hatékonysá
hatékonyságát.
gát. Ezzel
Ezzel egyes szkeptikus
szkeptikus kutatók
kutatók álláspontj
álláspontjaa
megdőlt (pl. Eysencké, aki azt állította, hogy az analitikus terápiák gyógyeredményei a spontán gyógyulások 
arányát nem múlják felül.) A biztosítótársaságok egyes fejlettebb országokban a pszichoterápiás kezelés
költségeit is megtérítik. Érthető, ha tudni akarják, hogy az a pszichoterápia, amelyért nagy összegeket
fizetn
fizetnek,
ek, valóba
valóbann hatéko
hatékony
ny eljárá
eljárás-e
s-e.. Nyilvá
Nyilvánva
nvaló,
ló, hog
hogyy az ilyen
ilyen típusú
típusú vizsgá
vizsgálat
latok
ok során
során számta
számtalan
lan
módszertani nehézséggel kell számolnunk. Ezért a vizsgálatok eredményeit kellő kritikával kell értékelnünk.
Az egyes pszichoterápiás iskolák képviselői természetesen igazolni tudják saját módszerük hatékonyságát.
 Nem feltétlenül a tudományos egzaktságon múlik, hogy a biztosítók milyen módszereket, és milyen
képzettségű pszichoterapeutákat vesznek fel listájukra.

A pszich
pszichote
oteráp
rápia
ia hatéko
hatékonys
nyságá
ágára
ra von
vonatk
atkozó
ozó tanulm
tanulmányo
ányokk köz
közül
ül különö
különösen
sen érdek
érdekese
esekk azok,
azok, amelye
amelyek 
k 
nagyszámú vizsgálati beszámoló utólagos értékelésén alapulnak, ún. meta-analízisek. Smith és Glass 520
tanulmány elemzése alapján az egyes módszerek hatékonysági mutatóit is kiszámítják (a szórást, mint
egységet véve alapul). Így pl. a kognitív-viselkedésterápia mutatója 1,13, a pszichodinamikus terápiáké 0,69,
a nem definiálható tanácsadásé 0,28 (Smith és Glass, 1980). Lönnquist hasonló munkájában egyértelműen
állást foglal a pszichoterápia hatékonysága mellett (Lönnquist, 1985).

A gyó
gyógyí
gyító
tó beszél
beszélget
getésn
ésnek
ek az a szemlé
szemlélet
lete,
e, amelye
amelyett itt képvis
képviselü
elünk,
nk, önmagá
önmagátt nem szigor
szigorúan
úan vett
vett
"módszerként" definiálja. Inkább a gyógyító célzatú kommunikáció általános alapjairól van szó. Ezek az
elvek mindenfajta megközelítésre érvényesek. A hatásmechanizmus leírásánál is olyan törvényszerűségekre
mutatunk rá, amelyek módszerektől függetlenül minden pszichoterápiára érvényesek.

 A gyógyító
gyógyító beszélgetés
beszélgetés során bekövetkező
bekövetkező változások
változások leírása

Mielőtt a hatásmechanizmus részleteibe belemennénk, meg kell fogalmaznunk, mi is változik a kliens

állapotában akkor, amikor eredményekről számolunk be.

 Nyilvánvaló, a legegyszerűbb válasz az, hogy a beteg tünetei enyhülnek vagy csökkennek. Klinikai
vizsgálatok során a tünetek mérése útján a javulásról viszonylag egzakt képet kapunk. Számos esetben nem
kifeje
kifejezet
zettt betege
betegekke
kkell foglal
foglalkoz
kozunk
unk,, illetv
illetvee a "tünet
"tünetek"
ek" nehez
nehezen
en objekt
objektivá
iválha
lható,
tó, belső
belső élmény
élményzav
zavaro
arok.
k.
Ilyenkor külső kritériumot nehezebben találunk. Tudományos vizsgálatok során különféle tesztmódszerekre
támaszkodhatunk.

Mivel
Mivel gyó
gyógyí
gyító
tó beszél
beszélget
getésr
ésről
ől van szó,
szó, a változ
változáso
ásokat
kat a nye
nyelvi
lvi megny
megnyilv
ilvánu
ánulás
lásoko
okonn is lemérh
lemérhetj
etjük.
ük.
Globálisan megfogalmazva eredményes terápia során a változás főbb tendenciái a következők:

- A szorongásos
szorongásos készség
készség csökken.
csökken. Egyúttal - ha vann
vannak
ak - a vegetatív tünetek
tünetek enyhülését
enyhülését is jelenti.
jelenti. Tehát
kliensünk elvisel olyan helyzeteket is, amelyekben korábban szorongani szokott.

- A kliens önmagával
önmagával kapcsolatban
kapcsolatban új tapasztalatokr
tapasztalatokraa tesz szert.
szert. Önké
Önképe
pe tehát reálisabb lesz, csökken
csökken az
önkép-reális én távolsága. Ennek eredményeképp az önkép és énideál is közelebb kerül egymáshoz.

- Az érzelmi beállítódások megváltoznak.

megváltoznak. Az egyén felismeri, hogy a dolgoknak,
dolgoknak, személyeknek tulajdonított
sajáts
sajátságo
ágok,
k, értéke
értékekk (pl.
(pl. jó-ros
jó-rossz)
sz) inkább
inkább önmagá
önmagában
ban rejlen
rejlenek,
ek, saját
saját értéke
értékelés
lései,
ei, amelye
amelyeket
ket beleve
belevetít
tít a
dolgokba. (Itt nem valami erkölcsi "relativizmust" képviselünk. "Tulajdonított" értékelésekről van szó.)

- Sikeres
Sikeres terápia során az egyén új viselkedésmód
viselkedésmódokra
okra tesz szert. Különösen
Különösen megváltozik
megváltozik a konfliktusok 
konfliktusok 
kezelésének módja.

- A terápia során nem egyszer

egyszer új döntések születnek, vagy hosszabb
hosszabb ideje vajúdó kérdésekre válasz
válasz születik.

- A kezelés során a kliens

kliens figyelme, amelyet döntően a múlt kötött le, fokozatosan
fokozatosan a jelen és jövő kérdései
kérdései
felé fordul.

107
- A beszél
beszélget
getés,
és, amely
amely kezdet
kezdetben
ben a tünete
tünetekk és pan
panasz
aszok
ok felsor
felsorolás
olására
ára korlát
korlátozó
ozódik
dik,, a terápia
terápia során
során
fokozatosan a személyek önmagával való foglalkozásába megy át. A jól vezetett terápia során a tünetekről a
folyamat előrehaladtával egyre kevesebb szó esik. A kliens felismeri, hogy ezeknek csupán jelzés-értéke van,
s a lényegi kérdéseket az önmagával való viszonyban fogalmazhatjuk meg.

Személ
Személykö
yközpo
zpontú
ntú terápiá
terápiákk szöveg
szövegein
einek
ek elemzé
elemzése
se alátám
alátámasz
asztja
tja a fenti
fenti megálla
megállapítá
pítások
sokat,
at, és tovább
továbbii
részletekkel egészíti ki azokat. Ilyen vizsgálatot Seeman (1949) végzett először. A terápiás folyamat első és
utolsó szakaszaiból vett több ezer kliens megnyilatkozásból álló mintán a következő százalékos változásokat
állapította meg (az összmegnyilatkozások százalékában):

Tartalmi kategóriák változása

 problémafeltárás, megbeszélés 52% 28%

 belátás-élmény 4% 19%

tervezés, új viselkedésmód kialakítás, új orientáció 1% 5%

elfogadás (beletörődés) 34% 31%

összes többi kategória 9% 16%

 Beállítódások
 Beállítódások változása
változása

egészében pozitív 32% 47%

egészében negatív 62% 45%

egészében ambivalens 5% 8%

kizárólag pozitív 31% 62%

kizárólag negatív 69% 38%

összes negatív beállítódás 66% 33%

összes pozitív beállítódás 33% 66%

A pozitív-negatív beállítódások arányának változása különösen jól szemlélteti a belső élménymód változását.
Az egyén gyakrabban éli át önmagát és világát pozitív értékként. A pozitív negatív élmények arányának 
meghatározásával F. Pogány J. könnyen használható, egyszerű módszert fejlesztett ki a pszichoterápiás
folyamat követése céljából (F. Pogány, 1988).

A személ
személykö
yközpo
zpontú
ntú megköz
megközelí
elítés
tés termin
terminoló
ológiáj
giájaa szerin
szerintt a változ
változáso
ásokk tenden
tendenciá
ciáit
it a köv
követk
etkező
ezőkép
képpp
foglalhatjuk össze.

1. A terápia során az egyén önmagát egyre inkább képes elfogadni olyannak, aki értékek és lehetőségek 
hordozója.

108
2. A kliens egyre inkább képes
képes lesz arra, hogy önmagával,
önmagával, és a világgal kapcsolatos tapasztalatait tudatába
integrálja, korábban elhárított tapasztalatait befogadja. Ennek eredményeképp reálisabb látásmódra tesz
szert.

3. Egyre inkább saját nézőpontja

nézőpontja szerint viszonyul a dolgokhoz.
dolgokhoz. Felismeri, hogy a dolgok
dolgok többnyire az által
lesznek "jók" vagy "rosszak", hogy az egyén annak tartja őket.

4. Eredményes terápia során az egyén

egyén értékrendje szilárdabbá válik, ugyanakkor
ugyanakkor elfogadóbb, nyitottabb lesz
más értékek irányában is. Előfordulhat, hogy az egyén a terápia során ébred rá arra, hogy valamilyen
személyen túli értékrend elfogadása a "fully functioning person" egyik alapfeltétele. Rogers és követőinek 
szemléletében a terápiás változás tehát nem más, mint önképváltozás (Rogers, 1951, Helm, 1978).

A szem
személélyy zava
zavara
rain
inak
ak lény
lényeg
egee ugya
ugyani
niss az,
az, hogy
hogy bizo
bizony
nyos
os torz
torz érté
értéke
kelé
lése
sek,
k, amel
amelye
yeke
kett a szem
személ
élyy
környezetéből vesz át, valóságos tapasztalatok tagadásához és torzulásához vezetnek. Ezáltal a személy
önmagát ellentmondásosan éli át (Festinger-féle kognitív disszonancia!). Ez a szorongás forrása, vagyis,
hogy a tapasztalat és az önkép nem fedik egymást. A terápiás hatás nem úgy valósul meg, hogy az egyén
"belátja", tudatosan megérti ezeket az összefüggéseket. A változási folyamat lassú, kis lépésekben valósul
meg, a tapasztalatok mintegy "küszöbalatti", észrevétlen változások során módosulnak. Ezt a "küszöbalatti"
tapasztalatot nevezte Rogers subceptionnak. Tehát a kezelés nem hangos "ahá" élmények sorozata. A
subception fogalma nem azt jelenti, hogy itt a mélylélektan értelmében vett "tudattalanról" lenne szó, hanem
olyan új, önmagával kapcsolatos tapasztalatokról, amelyek a terápiás munka során az önképhez illeszkednek 
és ezáltal annak változását eredményezik. A változás azonban nem olyan nagyfokú, hogy szorongást és
defenzív viselkedést kellene mobilizálnia.

 Az alapfeltételek
alapfeltételek szerepe a hatásmechaniz
hatásmechanizmus
mus szempontjá
szempontjából.
ból.

Általán
Általánoss
osságb
ágbanan leszög
leszögezh
ezhetj
etjük,
ük, hog
hogyy az alapfe
alapfelté
ltétel
telek
ek mindeg
mindegyike
yike köz
közvetl
vetlenü
enüll is felelő
felelőss terápiá
terápiáss
változásokért.

 Nézzük, mit jelent a FNE a kliens szemszögéből.

szemszögéből.

A terápia során folytatott önfeltárás (ÖF) a személy valóságának újabb és újabb területeire kalandozik el.
Ennek során a személy önmagának olyan tulajdonságait is feltárja, amelyekhez negatív értékelést kapcsol,
amelyeket
amelyeket nem tud elfogadni.
elfogadni. (Súlyos esetben
esetben az egyén
egyén önmagát
önmagát teljesen
teljesen elfogadhata
elfogadhatatlann
tlannak
ak éli meg.) Az
önfeltárás óvatos, félénk, hiszen a kliens, érthető módon, negatív. A terapeuta viszont egészen másként
reagál
reagál.. Elutas
Elutasítás
ítás helyet
helyettt elfoga
elfogadás
dással
sal,, ellent
ellentmon
mondásdás helyett
helyett megért
megértés
éssel
sel,, lebecs
lebecsülé
üléss helyet
helyettt poz
pozitív
itív
érté
értéke
kelé
léss
ssel
el.. Így,
Így, apró
apró lépé
lépése
senk
nkén
éntt a szem személ
élyy önma
önmagá gát,
t, mint
mint elfo
elfoga
gadh
dhatatót
ót,, mint
mint érté
értéke
kese
sett látj
látjaa
visszatükröződni. Önképe ezáltal fokozatosan módosul, reális, elfogadható lesz, korábban negatívnak megélt
tulajdonságait is képes lesz elfogadni. Szakszerűbben megfogalmazva: az énreleváns információk nagyobb
való
valósz
szín
ínűs
űség
égge
gell vált
váltan
anak
ak ki pozipozitív
tív érté
értéke
kelé
lést
st,, ille
illetv
tvee váln
válnak
ak reál
reális
issá
sá,, szab
szabadadul
ulna
nakk meg
meg neganegatí
tívv
értékjegyeiktől.

Természetesen nem arról van szó, hogy a "rossz" tulajdonságokról megmagyarázzuk, nem is olyan rosszak.
A súlyos fokban negatív önkép megbénítja a személy jobbra törekvését: "úgyis hiába".

Az önmagunk elfogadása szoros kapcsolatban van mások elfogadásának képességével. A feltétel nélküli
elfoga
elfogadás
dás c. fejeze
fejezetbe
tbenn utalta
utaltam
m arra,
arra, hog
hogyy ez a roger
rogersi
si fogalo
fogalomm a keresz
keresztén
ténysé
ységg szeret
szeretetf
etfoga
ogalmá
lmával
val
azonosítható. Ugyanaz vonatkozik az önelfogadás és mások elfogadása közötti kapcsolatra. A (helyes)
önszeretet válik a mások iránti szeretet mértékévé, "szeresd felebarátodat, mint önmagadat", hangzik a
krisztusi parancs (Mt 22, 39). A személyközpontú terápiás irányzat tehát mélyen gyökerezik az európai
zsidó-keresztény kulturális örökségben. Önszeretetünk viszont annak függvénye, miként szerettek bennünket
szüleink, családtagjaink, tanáraink stb. Vagyis az önszeretet a szocializáció során alakul ki. Ilyen módon az
önszeretet, illetve mások szeretetére való képesség elválaszthatatlanul összefonódik.

A verbalizáció - mint a terapeuta speciális kommunikációja - ugyancsak közvetlenül képes a partner 

 befolyásolására. A terapeuta a kliens által közöltek rejtett mögöttes tartalmát jelzi vissza. Megvilágítja azt,
ami az illető számára homályban maradt, jóllehet őbelőle származik. A terapeuta úgy viselkedik, mint
 partnerének "alteregója". Hozzásegíti a másikat ahhoz, hogy önmagát árnyaltabban lássa, hogy önmaga

109
ismere
ismeretlen
tlen régió
régióiba
iba is behbehatol
atolhas
hasson
son.. A verbali
verbalizác
záció
ió során
során a terape
terapeuta
uta teljese
teljesenn átvesz
átveszii a klien
klienss belső
belső
vonatkozás
vona tkozásii rendszerét
rendszerét,, látásmódját
látásmódját,, de nem azonosul
azonosul vele.
vele. (A pszichoana
pszichoanalízist
lízistől
ől ez utóbbi
utóbbi lényegesen
lényegesen
különbözik.) Nem arról van tehát szó, hogy amikor a páciens szorong, akkor a terapeuta is szorongást érez,
hanem arról, hogy olyan pontosan érzékeli betegét, mintha maga is szorongana. Az "olyan pontosan értem,
mintha én is érezném" meghatározás nehezen értelmezhető. Nyilván nem arról van szó, hogy a terapeuta
"kogn
"ko gnitív
itív"" maximá
maximálislisan
an reagá
reagáll kliens
kliensére
ére,, emóció
emóciókk viszon
viszontt nem keletk
keletkezn
eznek
ek ben
benne.
ne. An
Annál
nál is inkább
inkább
képtelenség lenne ezt állítani, mivel az emóciók és ezek kognitív oldala nem választható el egymástól.
Inkább arról lehet szó, hogy a terapeuta reakciói túlnyomóan "kognitívak" és kevésbé emocionálisak". A
kliens esetében a helyzet fordított, sőt ez képezi a zavarok lényegét, intenzív érzelmeiben nem tud "kognitív
strukt
struktúrá
úrát"t" teremt
teremteni
eni.. Vé
Vélem
lemény
ényeme
emett azok
azok a kísérl
kísérlete
etekk támasz
támasztjá
tjákk alá,
alá, aho
aholl színé
színészp
szpácie
áciense
nseket
ket arra
arra
instruáltak, hogy a terápia során meghatározott érzelmeket mutassanak. Igazolható volt, hogy a terapeutában
is hasonló érzelmek léptek fel. A terapeuta helyzete a teljes azonosulás és a kívülálló megfigyelő objektivitás
között
köz ött helyez
helyezhet
hetőő el valaho
valahol.
l. Már Schult
Schultzz (1963)
(1963) is megfog
megfogalm
almazt
aztaa a terápiá
terápiáss kap
kapcso
csolat
latnak
nak ezt az
"őskonfliktusát" (Urkonflikt): objektív, ugyanakkor a barátságnál is szorosabb. A két végpont közötti helyes
magatartás kialakítása nem könnyű. Sőt, rugalmasságot igényel a terapeuta részéről, mivel partnere igényei
szerint változhat a helyzet. A pszichoterápiának valóban ez az egyik sarkalatos pontja.

A verbal
verbalizá
izáció
ció köz
közvet
vetlen
len hatása
hatásairó
iróll még lesz
lesz szó.
szó. Példak
Példaként
ént álljon
álljon itt egy megjeg
megjegyzé
yzés,
s, amelyet
amelyet egy
fiatalember tett, az első terápiás ülés élményeiről beszámolva.

"Az első beszélgetésünk után különösen jól éreztem magam. Gondolkodtam, mi is történt. Valami olyasmit
éreztem,
éreztem, mintha egy verset
verset olvastam
olvastam volna, amelyben a költő pontosan
pontosan azt fejezi
fejezi ki, amit én is érzek,
érzek, csak 
nem tudok megfogalmazni."

 Nyilvánvaló, hogy hatékony, hiteles verbalizációra csak az önmagával kongruens terapeuta képes. Ilyen
módon a hitelesség is közvetlenül terápiás hatékonysággal bír. A gyógyító beszélgetés során a terapeutát
számos kihívás éri. Szorongató helyzetbe is kerülhet. Ha képes nem defenzív módon viselkedni, hitelessége
modellértékűvé válik.

A gyógyító beszélgetés
beszélgetés hatásmecha
hatásmechanizmusa
nizmusa a viselkedéslélekt
viselkedéslélektan
an szemszögé
szemszögéből 
ből 

Több
Többsz
ször
ör is lesz
leszög
ögez
eztü
tük,
k, hogy
hogy a pszi
pszich
chot
oter
erápi
ápia:
a: inte
intenz
nzív
ív tanu
tanulá
lási
si folya
folyama
mat.
t. Ezér
Ezértt a mély
mélyénén rejl
rejlőő
mechanizmusok leírására a tanuláselmélet törvényei is alkalmasak. Cautela (1975) és mások munkássága óta
közismert, hogy a verbális viselkedés is ugyanazoknak a törvényeknek engedelmeskedik, mint a viselkedés
egésze (pl. a verbális kondicionálás törvényszerűségei). A pszichoterápiának nincsenek olyan különleges
törvényei, amelyek alapvetően különböznének a viselkedésre vonatkozó általános elvektől. Ez egyúttal
magával vonja, hogy a különféle pszichoterápiás módszerek hatótényezői is közösek, sőt, amennyiben
valóba
valóbann hatáso
hatásosak
sak,, ann
annyib
yiban
an köz
közöse
ösek.
k. Ezeket
Ezeket pillan
pillanatn
atnyila
yilagg a tanulá
tanulásel
selmél
mélet
et termin
terminusa
usaiva
ivall tudjuk 
tudjuk 
leghatékonyabban leírni. Előbb általános hatótényezőkről, majd speciális kognitív folyamatokról beszélünk.

1.) A verbális, operáns kondicionálás elve a pszichoterápia egészében érvényesül.

Számtalan kísérlet igazolja, hogy a verbális viselkedés operáns módon befolyásolható anélkül, hogy az illető
maga észrevenné. Pl. ha egyetemi hallgatókat arra kérünk, hogy az előadó bizonyos nyelvi fordulatai esetén
(pl. ha azt mondja: "ugyebár") egyértelmű pozitív jelzéseket adjanak (helyeslő bólintás, feltűnő jegyzetelés,
fokozott figyelem stb.), kimutatható, hogy az óra végén az előadó gyakrabban használja ezt a fordulatot.

A gyógyító kapcsolatban szelektív kondicionálás érvényesül. A terapeuta speciális figyelmi beállítódása

révén
révén az olyan
olyan verbáli
verbáliss megnyi
megnyilván
lvánulá
ulások
sokat
at erősít
erősítii meg,
meg, amelye
amelyekk a kívánt
kívánt cél irányá
irányábaba mutatn
mutatnak.ak. A
terape
terapeuta
uta megerő
megerősít
sítőő hatása
hatása elsőso
elsősorba
rbann az empátiá
empátiáss vissza
visszajel
jelzés
zésen
en keresz
keresztül
tül érvény
érvényesü
esüll (vagyi
(vagyiss a
verbali
verbalizác
zációió útján)
útján),, az emocion
emocionális
ális hátter
hátteret
et ezen
ezen kívül
kívül az elfoga
elfogadó
dó FNE magata
magatartá
rtáss biztos
biztosítja
ítja.. Az a
szubje
szubjektí
ktívv élmény
élmény,, hog
hogyy megért
megértene
enek,
k, figyel
figyelnek
nek rám,
rám, elfoga
elfogadna
dnak,
k, a legele
legelemib
mibbb mozzan
mozzanata ata a pozpozitív
itív
emberközi kapcsolatoknak, amely hatalmas erőforrás. Ennek az erőnek a vonzásában a kliens gyorsan
felhagy a külsődleges, személytelen dolgokkal, s valódi önfeltárásba kezd.

A képzett terapeuta tehát elsősorban az önfeltárás irányába kondicionálja kliensét.

A szelektív kondicionálásnak ez a formája a terapeuta nagy figyelmi erőfeszítését igényli. A figyelem

110
ellankadása, az ÖF szintjének csökkenését eredményezi. Az összefüggés, mint tudjuk, fordítva is fennáll. A
kliens ÖF-a a terapeuta számára megerősítő hatású.

A FNE is megerősítő hatású. Alacsony szint mellett a verbalizáció kondicionáló hatása sem érvényesül. Egy
vizsgálat (Reece, 1964) kimutatta, a megfelelő légkörben folytatott verbalizáció négyszeresen hatékonyabb,
mint a nem elfogadó légkörben folytatott terápia.

A verbális kondicionálást nem korlátozzuk csupán a VERB-ÖF kapcsolatra. A kliens beszédének egyes
elemei terápiás szempontból különösen fontosak. Ezért egyes tartalmi mozzanatokra külön is figyeljünk, s
ezeket megfelelő módon emeljük ki.

Ilyen az önmegerősítés, vagy pozitív önértékelés. Jelentőségét nem kell hangsúlyozni. Köztudott, hogy a
negatív önkép többek között az önmegerősítő viselkedés hiányával jár együtt. Jó, ha a terapeuta észreveszi
 páciensénél azokat a törekvéseket, amelyek a szociális kapcsolatok felvételére irányulnak, s ezeket is
"jutalmazza" azáltal, hogy reflektál rájuk.

Az ortodox rogersi koncepció, miszerint a terapeuta egyáltalán nem befolyásolja kliensét, hanem csak 
hitelesen visszatükrözi, a mai szemléletünkben bizonyos fenntartásokkal érvényesíthető. Kétségtelen, hogy a
 jó terapeuta a partnerére hagyatkozik, nem saját magát vetíti a folyamatba. Ugyanakkor az is nyilvánvaló,
hogy a kliens által felkínált anyagot többféleképp is szelektálhatjuk, mást és mást emelhetünk ki belőle, és
önmagá
önmagában
ban mindeg
mindegyik
yik megfele
megfelelhe
lhett a vissza
visszatük
tükröz
rözés
és köv
követe
etelmé
lménye
nyeine
inek.
k. Vé
Végül
gül is nag
nagyon
yon sok múlik
múlik a
terapeután. Nem meglepőek tehát azok a kísérletes adatok, melyek szerint a pszichoterápia során még a
 partnerek nyelvhasználata, stílusa is közeledik
közeledik egymáshoz. Kimutatható az értékorientáció
értékorientáció hasonulása is.

2.) A pszichoterápia során a reciprok affektusok elve érvényesül (más néven ellenkondicionálás). Wolpe írta
le (Wolpe, 1985, Tringer, Mórotz, 1985) a deszenzitizáló kezelésnek ezt az alapelvét. Szorongás, mint
komplex pszicho-fiziológiai reakció nem jöhet létre akkor, ha a beteg olyan állapotban van, amely a
szorongás
szorongássalsal összeegye
összeegyeztethe
ztethetetlen
tetlen (incompatib
(incompatibilis)
ilis).. Az ilyen "ellentett
"ellentett reakciók"
reakciók" kiváltása
kiváltása a szorongás
szorongás
létrejöttét
létrejöttét megakadályo
megakadályozhatja
zhatja.. Szorongás
Szorongás mindig izomtónus
izomtónus növe
növekedés
kedéssel
sel jár együtt.
együtt. Ha izomellazítá
izomellazítást
st
idézünk elő (pl. relaxációs módszerekkel), a szorongás nem alakul ki, esetleg még akkor sem, ha a beteg a
szorongás
szorongáskeltő
keltő ingerrel találkozik (pl. fóbiás
fóbiás egyén a közlekedés
közlekedésii eszköz
eszköz képével).
képével). Ezen alapszik a fóbiák 
deszenzitizáló kezelése.

Helm (1978) szerint a pozitív elfogadás légköre (azaz maximális biztonság élménye) a legerősebb szorongás-
ellenes állapot, sokkal inkább, mint az izomrelaxáció. (Érthető, hiszen a szorongás lényege: a biztonság
hiánya.) Ha ebben az állapotban a kliens ÖF-t folytat, önmagát (verbálisan) szorongást és félelmet keltő
helyzeteknek teszi ki, pl. azáltal, hogy félelmeinek tárgyairól beszél, vagy saját személyének olyan rétegeit
érinti
érinti,, amelye
amelyekk torz,
torz, negat
negatív
ív önért
önértéke
ékelés
lés miatt
miatt erős
erős elhárí
elhárító
tó viselk
viselkedé
edéss véd
védőbu
őburka
rka alatt
alatt rejtőz
rejtőznek
nek.. A
 biztonságos, elfogadó légkörben ezek feltárása szorongásmentesen történik, ezáltal kognitív szinten
deszenzibilizálás jön létre.

Hogy kog
Hogy kognit
nitív
ív ingere
ingerekk szoron
szorongás
gástt kép
képese
esekk kivált
kiváltani
ani,, az ma már tudomán
tudományos
yos tény.
tény. A pán pánikr
ikreak
eakció
ció
kialakulásában döntő szerepet játszanak azok a kognitív értékelések, amelyeket a beteg a testi szenzációkhoz
fűz (pl. "szívdobogás = infarktusom lesz") (Kopp, 1985). Ki ne hallott volna ilyen kijelentéseket: "jaj, ha
csak rágondolok, máris rosszul leszek".

3.) A diszkrimináns (megkülönböztető) tanulás a pszichoterápiában különösen fontos szerepet játszik. Ennek 
lényeg
lényegét
ét akk
akkor
or érthet
érthetjük
jük meg igazán
igazán,, ha az ellenk
ellenkező
ező folyam
folyamatb
atból,
ól, az általá
általános
nosítás
ításból
ból indulu
indulunk
nk ki
(generalizá
(generalizáció).
ció). Elemi szinten
szinten a generalizáci
generalizációó azt jelenti,
jelenti, hogy az inger-reak
inger-reakció
ció kapcsolat
kapcsolat kialakulását
kialakulását
követően az eredetihez hasonló ingerek is képesek kiváltani a reakciót. Pl. a kutya nemcsak a megszokott
csengő hangjára kezd nyálat termelni, hanem valamivel eltérő hangú csengőre is. A még reakciót kiváltó
eltérés mértéke a generalizáció nagyságát jelzi. Lelki betegségek létrejöttén a generalizáció alapvető szerepet
 játszik. Leglátványosabb példái ennek fóbiás betegeknél láthatóak. Időbeli, térbeli, szemantikai
generalizációt különíthetünk el. Más felosztásban inger- és reakció genaralizációról beszélünk.

Egy orvos-beteg beszámolt arról, hogy munkahelyén egyszer ellátott egy fiatalembert, akinek valamilyen
tachikardiás rosszulléte volt. Orvosunk megijedt ugyan, de szakszerűen ellátta a beteget. Attól kezdve
nyugtalanság fogta el, ha találkozik ezzel a fiatalemberrel, sőt, már akkor is, ha tudja, hogy bent tartózkodik 

111
az intézetben, sőt elég, ha csak rágondol vagy nevét említik (itt már kognitív-szemantikus generalizációról is
szó van).

A lelki zavarok többségében a szemantikai generalizáció játszik szerepet. A negatív önképhez társuló
depresszív kognitív struktúra szerves részét képezi a "túlzott általánosításnak" (Burns, 1985) nevezett logikai
zavar (pl. X nem ért velem egyet, tehát X nem szeret, vagy leejtettem a poharat, kétbalkezes vagyok stb.).
Kognit
Kog nitív
ív síkon
síkon leggya
leggyakra
krabba
bbann a gen
general
eralizá
izáción
ciónak
ak az a formáj
formájaa érvény
érvényesü
esül,
l, amikor
amikor a beteg
beteg egy
egysze
szeri
ri
tapasztalatokból általános törvényre következtet. (A közértben becsaptak = az emberek gonoszak.) Más
megfogalmazásban a generalizáció azt jelenti, hogy specifikus ingerek kognitív sémákat aktiválnak (pl.
séma: "engem nem szeretnek". Ennek aktiválódása: a főnök reggel barátságtalanul köszönt - tehát valami baj
van velem).

A terápia során a generalizációval ellentétes folyamatokat erősítjük. Diszkrimináns tanulás azt jelenti, hogy a
reak
reakció
ció csak
csak az ered
eredet
etii inge
ingerr
rree köve
követk
tkez
ezik
ik be,
be, s a haso
hasonl
nlóó inge
ingere
rekr
kree nem
nem (vag
(vagyy kevé
kevésb
sbé)
é).. Elem
Elemii
állatkísérletes formája az, amikor a kutyának meg kell különböztetnie az ellipszist és a kört (Pavlov, 1972).

A verbális pszichoterápia során számtalan lehetőség nyílik arra, hogy a diszkrimináns tanulás érvényre
 jusson. A kliens a szenvedéseivel kapcsolatos élményeket többnyire diffúzán, kaotikus módon adja elő. A
terapeuta a szituáció egyes elemeit árnyaltan, elkülönítve, strukturáltan jelzi vissza.

4.) Többszörösen igazolt tény, hogy a pszichoterápiában modell-tanulás is érvényesül. Ennek során a kliens
magatartás-mintákat vehet át a partnerétől, még külön megerősítés nélkül is. Ez részben automatikusan,
észrevétlenül zajlik le. Máskor a terapeuta önbevonása erősíti a modellhatást. A terapeuta "aktív fáradozása"
(Gendlin, 1961), megoldási módjai jelentenek mintát a kliens számára.

Valószínűnek tartom, hogy a pszichoterápia során motívum-tanulás is megvalósul. Ebben is az utánzás

 játszik szerepet. A kliens a pszichoterápia során nemritkán érdeklődési körét megváltoztatja, új életstílust
alakít ki magának. Fiatal betegek, akiknek jövője, életcéljaik még kialakulatlanok, ugyanúgy "elleshetnek"
valamit a terápia során, mint ahogy a jó pedagógus is mintaként szolgálhat akár hivatás-választáshoz is.

Hosszú távú csoportokban szerzett tapasztalataim is alátámasztják ezt a véleményt. Nem egy esetben láttam,
hogy a csoportpszichoterápia a résztvevők valamelyikében életre szóló elhatározásokat indított el. (Pl.
többen
többen a segítő
segítő hivatá
hivatások
sok valami
valamilye
lyenn formáj
formáját
át válasz
választot
tották
ták.. Munkat
Munkatárs
ársaim
aim köz
között
ött szálló
szállóigé
igévé
vé vált
vált a
következő megjegyezés: "a beteg állapota ugyan még nem javul, de már pszichológus akar lenni".)

A modell-tanulás szerepe a pszichoterápiában tudományosan még feltáratlan terület. A tény maga nem
kétséges. Ismételten felhívja figyelmünket arra a hatalmas felelősségre, amelyet a pszichológiai befolyásolás
gyakorlata ró a szakemberekre.

5.) A kognitív strukturálás azt jelenti, hogy diffúz, emocionálisan telített tartalmak nyelvi megfogalmazás
útján rendezetté, strukturálttá válnak, s a személy számára ezáltal hozzáférhetőbbek lesznek. A folyamat
megértéséhez idézzünk fel egy közismert tapasztalatot. Valamilyen probléma foglalkoztat bennünket, amely
 bizonytalanságban tart, a megoldást még nem tudjuk. A problémát elmondjuk pl. egy barátunknak. Az
elbeszélés közben döbbenünk rá, hogy kivilágosodik az, ami eddig homályban volt, vagy esetleg rájövünk 
valami megoldásra. Amit szavakba öltöztetek, azt már valamelyest birtokolom is. Érzések kimondása
önmagunkkal folytatott értelmes párbeszéd (self-talk), amelynek a modern kognitív terápiákban különösen
nagy jelentősége van.

A vallások szakrális szövegei rögzített kognitív struktúrák, amelyeknek pszichológiai hatása nem kétséges.
Az ima egy transz
transzcen
cenden
denss lénnye
lénnyell folyta
folytatot
tottt párbes
párbeszéd
zéd,, amely
amely az önmag
önmagunk
unkkal
kal folyta
folytatot
tottt dialógu
dialóguson
son
keresztül valósul meg, annak szakrális formája. Így nem kétséges, hogy erőteljes lélektani hatása is van. Az
ima modernebb, kötetlen formáira ez különösen is vonatkozik.

Az ember tökéletesítésére irányuló vallási törekvések többek között az aszkézis gyakorlatában öltenek testet.
A tökéletesedés útja és a lelki terápia céljai között sok párhuzam fedezhető fel. Az aszketikus irodalom nagy
alakjai (pl. Szt. Benedek, vagy Johannes Cassianus) számos olyan módszert ajánlanak, amelyek a mai
kognitív terápiák szemléletében is fellelhetők (Tringer, Zapotoczky, 1989).

112
Az önv
önverb
erbaliz
alizáció
áció jelent
jelentősé
őségét
gét már Lurija
Lurija (1961
(1961)) is felism
felismert
erte,
e, és gye
gyerme
rmekek
keknél
nél alkalm
alkalmazt
azta.
a. Egyes
Egyes
viselkedés- és kognitív terápiás eljárásokban (pl. önerősítő tréning) a kliensnek bizonyos formulákat kell
ismételgetnie, vagy hangos öninstrukciókat alkalmaznia. (Fontos, ezeket a formulákat szóban, orálisan is
kimondjuk. Ha csak gondolatban fogalmazzuk meg, nem ugyanolyan hatásos. A motoros elem, az akusztikus
vissza
visszajelz
jelzés
és is fontos
fontos az önv
önverb
erbaliz
alizáció
áció során.
során. A gon
gondol
dolkod
kodás,
ás, a fantáz
fantázia
ia elnagy
elnagyolt
olt szimbó
szimbólum
lumokk
okkal
al
dolgozik, ha verbálisan is megfogalmazzuk, akkor részletgazdag és árnyalt lesz minden.)

Egy orvos betegem, ha egyedül van otthon, szorongásain úgy segít, hogy írni kezd. Nem akusztikusán,
hanem motorikusán fejezi ki magát, az írott nyelv még a beszédnél is pontosabb, árnyaltabb.

Helm (1978) a kognitív strukturálásban két mozzanatot különít el. Az egyik a nyelvi szimbolizáció javítása.
Betege
Betegeink
inknél
nél gya
gyakra
krann tapasz
tapasztal
taljuk
juk,, milyen
milyen neh
neheze
ezenn fejez
fejezik
ik ki maguka
magukat.
t. Másko
Máskorr teljese
teljesenn elnagy
elnagyolt
olt
fogalm
fogalmakk
akkal
al dolgoz
dolgoznak
nak,, tele
tele van beszéd
beszédük
ük általán
általánoss
osságo
ágokka
kkal,
l, lényeg
lényeges
es kev
kevere
eredik
dik a lényeg
lényegtel
telenn
ennel.
el.
Beszédüknek sokszor nincs mélységi dimenziója: minden részlet egyformán fontos. Az empátiás visszajelzés
a lényeget, a rejtett, mögöttes tartalmat egyszerű, áttekinthető, árnyalt megfogalmazásban adja vissza. Ezzel
mintegy példát adunk betegünknek arra, hogyan lehet nyelvileg pontosan, egyszerűen megfogalmazni azt,
amit
amit ő eset
esetle
legg csak
csak egy
egy ötpe
ötperce
rcess szóá
szóára
rada
datt
ttal
al tudo
tudott
tt kife
kifejez
jezni
ni.. Ny
Nyil
ilvá
vánv
nval
aló,
ó, hogy
hogy itt
itt vala
valame
mely
lyes
estt
információveszteséggel kell számolnunk, de ez az ára az áttekinthető struktúrának.

A kognitív strukturálás másik mozzanata az információ feldolgozás javítása. Az empátiás terapeuta a nyelvi
közlés jelentésének megfejtésén dolgozik. A lelki zavarokban a közléseknek csak egy-egy, előre rögzített
értelmezési lehetősége van. A terapeuta felmutatja a közlések egyéb jelentéseit is, ezáltal a kliens számára
további önértelmezési lehetőséget kínál fel. Igazi hermeneutikai folyamatról van tehát szó. A terapeuta ún.
"átérzett jelentéseket" közöl vissza, vagyis
vagyis olyanokat, amelyeket
amelyeket a kliens képes
képes befogadni, mivel az adott
értelmezés érzelmi vetületére rá tud hangolódni. Tehát nem külső értelmezési keretet alkalmaz.

1. példa. A Thta. belső értelmezési keretet alkalmaz:

 Kl. 1.: Kapcsola

Kapcsolatunk
tunk már
már egy ideje
ideje halódik.
halódik. Megmond
Megmondta,
ta, hogy
hogy nem tud
tud elviselni.
elviselni. Csak
Csak akkor találkozunk,
találkozunk, ha én
megyek. Ma is felmentem valami ürüggyel. Ez megalázó egy lánynak, mégis csinálom.

Thta. 1.: Annyira ragaszkodik barátságához, hogy kudarcok és elutasítás ellenére is újra meg újra próbálkozik.
 Ezt a helyzetet
helyzetet többnyir
többnyiree megalázónak
megalázónak tartják.

 Kl. 2.: Nagyon szeretem,

szeretem, és nem tudok
tudok beletörődni.
beletörődni. Amíg egy
egy kis remény
remény van, próbálko
próbálkozom.
zom.

2. példa. Kl. 1. ugyanaz. A Thta. külső értelmezési keretet alkalmaz.

Thta. l.: Maga is tudja, hogy ez megalázó, a lány ne fusson a férfi után. Tudomásul kell venni a tényeket.

 Kl. 2.: Igen tudom,

tudom, nem helyes,
helyes, de mit tegyek,
tegyek, nem tudom megállni.
megállni.

"Átérz
"Átérzet
ettt jele
jelent
ntés
ések
ek"" pl.:
pl.: kuda
kudarc
rc,, elut
elutas
asítá
ítás,
s, raga
ragasz
szko
kodá
dás,
s, prób
próbál
álko
kozá
zás.
s. Kü
Küls
lsőő érte
értelm
lmez
ezés
ésii kere
keret:
t:
megalázkodás, tények, férfi után fut.

Az átérzett jelentések az önkép részévé válnak, azt bővítik, gazdagítják, s a torzulások korrekcióját segítik 
elő. A terápiában való előrehaladás során a kliens is elsajátítja azt a készséget, hogy egy-egy esemény,
élmény nyújtotta visszajelzés értelmét árnyaltabban dolgozza fel. Megismeri saját sémáit és megtanulja
ezeket túllépni.

6.)  A transzfer
transzfer tanulás régóta vitatott kérdés a pszichoterápiában. A transzfer azt jelenti, hogy egy adott
területen elsajátított készség egy más területre is átvihető. A régi, filozófiai fogantatású pszichológia a
transzfert igen szélesen értelmezte. Az "akarat" fogalmában egy olyan lélektani erőt tételeztek fel, amely az
élet minden helyzetében érvényesül. Ezért bármely akaraterősítő gyakorlat (pl. önmegtagadás) azzal jár,
hogy más területen is nagyobb akarattal dolgozunk (pl. tanulás). Mai ismereteink birtokában úgy látjuk, hogy
az embe
emberri vise
viselk
lkeedés
dés sokk
sokkal
al inká
inkábbb szitu
zituác
áció
ióho
hozz kötöt
ötött,
t, és kevés
evésbé
bé fügfügg (hi(hipo
pottetik
etikuus)
személyiségtényezőktől. A transzfer lehetőségei tehát szűkebbek. Ha valakinek pl. járműveken is félelmei
vannak, de tömegiszonya is van, a kezelés valószínűleg nem lesz eredményes, ha csak egyik szituációra

113
korlátozódunk. Megtaníthatjuk újra közlekedni, de moziba továbbra sem fog elmenni.

Bizonyos mértékű átvihetőséggel mégis kell számolnunk, hiszen az élet minden konkrét helyzetét nem lehet
"átterapizálni". Pl. kimutatták, hogy az információ-kereső magatartás (érdeklődés, kíváncsiság), amennyiben
megerősítést nyer, a szituációk egész során át érvényesül. Ez annál inkább jelentős, mivel neurotikus
 betegeink többsége információ-kerülő
információ-kerülő magatartást mutat.

Transzfer érvényesül akkor is, amikor a terápia során szerepjátékszerű helyzetgyakorlatokat végzünk. Ezeket
a készségeket a beteg azután a valós életben is gyakorolja. A klasszikus személyközpontú terápia ilyen
módsze
módszerek
reket
et nem
nem alkalm
alkalmaz.
az. Kön
Könyvü
yvünkb
nkben
en ezért
ezért itt csak
csak utalun
utalunkk rájuk
rájuk (kogn
(kognitív
itív viselk
viselkedé
edéste
sterápi
rápiák,
ák,
önkontrollmódszerek).

114
 A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS FOLYAMATA
 A megelőző
megelőző tájékozódás
tájékozódás

Mielőtt bármilyen segítő munkába kezdenénk, elengedhetetlen, hogy a probléma természetét tisztázzuk.
Orvosi-klinikai területen a diagnózis felállításáról beszélünk. Csak ezt követően dönthetünk afelől, hogy
milyen megközelítést alkalmazzunk.

Ez a klinikai gondolkodási séma nem lehet öncél. Ezért minden áron való alkalmazásának korlátai vannak. A
"diagn
"diagnosz
osztik
tikai"
ai",, problé
problémaf
mafelt
eltáró
áró munka
munka maga
maga is hossza
hosszabb
bb folyam
folyamat,
at, amely
amely egy
egybef
befoly
olyhat
hat a segítő
segítő
 beavatkozással. A diagnózis a terápia során módosulhat, ez esetben a tennivalók újrafogalmazására is sor 
kerülhet.

A klinikum területén a beteg hosszú pályát futhat be addig, amíg eljut a betegség lelki természetének 
felismerésére. Sajnos, az esetek jelentős részében el sem jut idáig. Ezen a helyen nem részletezem az ebből
fakadó problémákat. Csupán arra utalok, hogy ne kezdjünk pszichoterápiaként definiált beszélgetésbe addig,
amíg a beteg nem tudja elfogadni, hogy neki ez hasznára válhat. A kliens álláspontának módosulása maga is
a terápia része. FNE elveivel ellenkeznék, ha a beszélgetések "definícióját" erőltetnénk a betegre, aki ezt
"még" nem tudja terápiaként elfogadni.

A segítő kapcsolatok más területein a kliens

klie ns eleve lelki problémáival fordul a szakemberhez. "Diagnosztikai"
tájékozódásra ez esetben is szükség van. A SZKM alapelvei a tájékozódó beszélgetésre is érvényesek. A
főbb szempontok a következők:

1. Hagyjuk partnerünket szabadon beszélni és ritkán avatkozzunk közbe. Erre csak olyan esetben lehet
szükség, ha a kliens túlságosan is szétszórt, apró részletekben vész el. Vagy túlzottan gátolt, nem tud
folyamatosan beszélni, segítséget, bíztatást vár. Sok esetben látszólag időt veszítünk, ha kliensünket nem
"tartjuk
"tartjuk kézben".
kézben". Látszólago
Látszólagoss veszteség
veszteségről
ről van szó. Nem annyira tényekre
tényekre van szükségünk
szükségünk,, mint inkább a
tények mögött megbúvó beállítódásokról, vélekedésekről, világlátásról, önértékelésekről stb. szeretnénk 
tájékozódni. Ezek a mi "tényeink", és ezek megjelenhetnek bármilyen "vivőközegen" is. Némi túlzással tehát
azt mondhatjuk, mindegy, miről beszél a partnerünk.

2. A tájékozódó beszélgetés ne kikérdezés legyen. A kérdező magatartás szerepéről már volt szó. A
 partnerünket inkább kommentáló megjegyzésekkel "irányítsuk", közvetett úton befolyásoljuk, hogy
lényegesebb dolgokról (pl. önmagáról) beszéljen. Természetesen nem arról van szó, hogy egy-egy kérdést ne
tehetnénk fel. Inkább egy magatartásról: a kliens által szabadon közölt anyagnak igyekezzünk a mélyére
hatolni inkább, mint újabb és újabb anyagokat gyűjteni.

3. Tartsuk tiszteletben kliensünk

kliensünk rejtőzködését. Ha úgy látjuk, hogy valamilyen témát
témát kerül, ne erőltessük.
Később úgyis sort kerít rá. Éppen az a tény, hogy kerüli, mutatja, hogy számára problémás dologról van szó.

4. A tájékozódáshoz szervesen
szervesen hozzátartozik a segítségkérés
segítségkérés indítékainak feltárása. Az
Az indítékok egy része
része
 belső eredetű, szenvedés, fájdalom,
fáj dalom, döntésképtelenség stb. Más esetben a kliens körülményeinek alakulása
esetleg váratlan, súlyos életesemények késztetik arra, hogy segítségért folyamodjék. Különösen klinikai
körülmények között gyakori, hogy a segítségkérés hátterében a hozzátartozók vagy a tágabb környezet
kényszerítő ereje áll, s maga az illető nem jelentkezett volna. Ilyen helyzetben különösen óvatosan kell
eljárnunk, mivel belső motívumok valószínűleg hiányoznak (pl. alkoholizáló személyt a főnöke kényszerít
arra, hogy segítséget keressen, mert különben... vagy a serdülőt, akinek magatartási problémái vannak, a
szülei "viszik" pszichológushoz).

Külön figyelemmel kell lennünk arra, hogy miért éppen "most" jelentkeznek a problémával. Néha évek óta
húzódó
húzódó bajokr
bajokról
ól van szó.
szó. Mi vezett
vezettee tehát
tehát az illető
illetőtt arra,
arra, hog
hogyy most
most folyam
folyamodj
odjék
ék segít
segítség
ségért
ért?? (Pl.
(Pl.
kontaktuszavarokkal küzdő ifjú környezetében most bukkant fel egy neki tetsző lány stb.)

A tájékozódás 1-3 ülés alatt megtörténhet. Ezt követően fogalmazhatjuk meg magunknak a tennivalókat.
Amenny
Amennyibe ibenn úgy dön
döntün
tünk,
k, hog
hogyy a GY
GYB B módsze
módszerét
rét alkalm
alkalmazz
azzuk,
uk, úgy a tájéko
tájékozód
zódóó beszél
beszélget
getés
és szinte
szinte
észrevétlenül terápiás ülésekkel folytatódik. Az általunk választott módszert vagy megközelítést kliensünkkel
is el kell fogadtatnunk. Ez is hosszabb beszélgetéseket vehet igénybe, és ez már szorosabban véve is a segítő

115
kapcsolat terápiás szakaszához tartozik.

 A gyógyító
gyógyító beszélgetés
beszélgetés kezdeti szakasza
szakasza

Orvo
Orvosisi-k
-klin
linik
ikai
ai vona
vonatk
tkoz
ozás
ásba
bann a bete
betege
gekk legg
leggyak
yakor
orib
ibbb kérd
kérdés
ése:
e: ezt
ezt a bajt
bajt hogy
hogyan
an lehe
lehett pu
pusz
sztá
tánn
"beszélgetéssel" gyógykezelni? Ez a nyílt kétely még olyan lelki zavarok esetén is megfogalmazódik, ahol a
 probléma természete nem kérdéses. Sok beteg "látványos" lelki gyógymódot képzel el, valami "varázslatot"
(pl. hipnózist). Máskor így nyilatkoznak: "azt várom, hogy kibeszélje a fejemből" (pl. az elvesztett szerelme
emléké
emlékét).
t). Arra
Arra kell
kell töreke
törekednü
dnünk,
nk, hog
hogyy klien
kliensün
sünkk pon
pontos
tosan
an fogalm
fogalmazz
azzaa meg,
meg, melyek
melyek az elvárá
elvárásai
sai a
 pszichoterápiával kapcsolatban. Tiszteletben kell tartanunk igényeit. Saját "kínálatunk" és a kliens elvárásai
között
köz ött néh
néhaa jelent
jelentős
ős szakad
szakadék
ék húz
húzódi
ódikk meg.
meg. Ennek
Ennek áthida
áthidalás
lásaa csak
csak úgy lehets
lehetsége
éges,
s, ha partn
partnerü
erünk 
nk 
elvárásaiból indulunk ki, s csak lassan-fokozatosan mutatjuk meg, hogy másra is van lehetőség.

Orvos betegem korábban analitikus jellegű pszichoterápiában vett részt, ahol, mint mondta, "kibeszélgette
magát". Más igénye nem volt akkor sem, amikor nálam jelentkezett. Sőt, nem is nagyon figyelt oda arra,
amikor
amikor egy
egy-eg
-egyy köz
közbev
beveté
etést
st tettem
tettem,, csak
csak mondta
mondta a magáét
magáét.. Igazi,
Igazi, nem egy
egysze
szerr látszó
látszólag
lag termék
terméketl
etlen
en
monológot folytatott. Csak hosszú idő után sikerült a terápiát a párbeszéd felé közelíteni, ezáltal figyelmét
nyitottabbá tenni külső jelzések iránt is.

A GY
GYBB alap
alapel
elve
veit
it a klien
klienss szám
számár
áraa is megf
megfog
ogal
alma
mazh
zhat
atju
jukk akko
akkor,
r, amik
amikor
or a helyz
helyzet
et erre
erre megé
megére
rett
tt..
Mondanivalónknak természetesen az ő nyelvi adottságaihoz kell igazodnia. Támpontul szolgálhat az a
szöveg, amelyet Helm és munkatársai használnak a pszichoterápiában résztvevők tájékoztatására.

Tájékoztatás pszichoterápiában résztvevő betegek számára (Helm, 1978)

Szeretnénk az alábbiakban néhány gyakran felvetődő kérdést megválaszolni, amelyet pszichoterápiában

(lelki
(lelki úton történő kezelés) résztvevő
résztvevő betegek
betegek fogalmazn
fogalmaznak
ak meg. Célunk az, hogy közös beszélgetésein
beszélgetéseinkk a
kezelés folyamán minél sikeresebbek legyenek.

1. kérdés: Milyen gyakran kell kezelésre járnom?

Válasz: Egy beszélgetés körülbelül háromnegyed órát tart, és hetente (előzetes megbeszélés szerint 1-4
alkalommal) történik.

2. kérdés: Amiről beszélünk, valóban köztünk marad?

Válasz: Minden munkatársunk szigorú titoktartási kötelezettség alatt áll. Viszont mi is arra kérjük Önt, hogy
hallgasson mindarról, amit esetleg a kezelés folyamán más betegekről megtud, azáltal, hogy esetleg velük is
ismeretséget köt.

3. kérdés: Segíthet egyáltalán a beszélgetés? Már sokszor panaszkodtam másoknak, mégsem változott
semmi.

Válasz: Barátok
Barátok vagy kollégák
kollégák körében,
körében, esetleg a partneréve
partnerévell gyakran
gyakran alakul
alakul ki olyan beszélgetés,
beszélgetés, amikor 
amikor 
valaki a saját szemszögéből kiindulva ad tanácsokat, és kifejti, mit tenne az Ön helyében. Ilyen beszélgetések 
alkalmával bizonyára volt már olyan érzése, hogy minden fontos dolgot nem mondott el a másiknak 
(tapintatból). Talán azt is észrevette, hogy a másiknak előítéletei vannak, vagy rossz tapasztalatai, amelyek 
 befolyásolják akkor, amikor tanácsokat ad. Lehetséges azonban, hogy Ön találkozott már olyan emberrel is,
aki nemcsak arra volt képes, hogy meghallgassa Önt, hanem azt is megpróbálta, hogy egészen az Ön
szemszögéből és az Ön álláspontjáról nézze a dolgokat. Lehet, hogy egy tanácsot sem kapott tőle és Ön
mégis megkönnyebbült és oldottabbnak érezte magát, egyszerűen azért,a zért, mert megértésre talált.

4. kérdés: Ez a pszichoterápiás beszélgetés különbözik-e egyáltalán más beszélgetésektől?

Válasz: Olyan légkört szeretnénk az Ön számára biztosítani, amelyet az imént ábrázoltunk. Az orvos vagy
 pszichológus igyekszik teljes mértékben
mértékben az Ön problémáira ráhangolódni,
ráhangolódni, amelyeket Ön föl kíván tárni. Nem
akarjuk azonban Önt valamely meghatározott irányba terelni. A mi beszélgetéseink ebben a vonatkozásban is
különböznek attól, amiről az imént beszéltünk, amikor tanácsokat és útmutatásokat kap valakitől. Ezen kívül

116
 még egy fontos mozzanat tekintetében is különbség adódik a pszichoterápiás és más beszélgetések között:
 pszichoterápia esetén nem az orvostól vagy a pszichológustól függő beszélgetésről van szó. Amit Ön
elmond, abból Önre nézve sohasem származhat kellemetlenség. Semmiféle kockázatot nem vállal akkor, ha
olyan dolgokról beszél nálunk, amelyek Önt nagyon nyomasztják, amelyeket azonban eddig elhallgatott,
mert attól félt, hogy kedvezőtlen színben tűnik fel.

5. kérdés: Mit csinál az orvos és pszichológus, ha nem azt fejti ki, mit kell tennem, csak hallgat és figyel?

Válasz: A z orvos (pszichológus) nem fog hallgatni, hanem megkísérli, hogy mindazt, amit Ön neki mond,
érthetővé, világossá tegye az Ön számára, jelentőségét pontosan visszatükrözze. Ilyen módon nagymértékben
segítségér
segítségéree lehet abban,
abban, hogy önmagát,
önmagát, érzéseine
érzéseinek,
k, vágyainak,
vágyainak, szándékain
szándékainak
ak ellentmond
ellentmondásaiva
ásaivall jobban
jobban
megértse.

6. kérdés: Azt mondják, semmilyen irányba nem akarnak terelni, de valamilyen célja mégiscsak van az
egésznek?

Válasz: Célunk
Célunk abb
abban
an áll,
áll, hog
hogyy Ön
Öntt hoz
hozzás
zásegít
egítsük
sük,, hog
hogyy önmag
önmagáva
ávall tisztá
tisztába
ba jöjjön
jöjjön.. Szeret
Szeretnén
nénk,
k, ha
önmagával ismét egyetértésben tudna élni. Úgy véljük, hogy a megértés légkörében belső feszültségeit
kevesebb szorongás mellett is felismeri és talán meg is tudja oldani, könnyebben tud majd dönteni és új
felism
felismeré
erések
sekre
re eljutn
eljutni.
i. Ezálta
Ezáltall valósz
valószínű
ínűleg
leg máskép
másképpp is fog viselk
viselkedn
ednii valame
valamelye
lyest
st a megszo
megszokot
kottt
környezetében. Panaszai, nehézségei is csökkenni fognak ezáltal.

7. kérdés: Meglehetősen sokat beszélnek arról, hogy mit csinál majd az orvos (pszichológus)? Mit várnak 
tőlem?

Válasz: Azt várjuk Öntől, hogy lehetőleg nyíltan beszéljen az Önt nyomasztó érzésekről, konfliktusokról.
Előfordulhat, hogy csak egy idő után mond valóban fontosat önmagáról. Ez attól függ, hogy milyen fokú
megértést tapasztal. Nyugodtan megmondhatja pl. az 5. vagy 6. órán is hogy valamely esemény, amelyről az
elején beszámolt, valójában másképp történt meg. Csakhogy eddig nem volt elég ereje ahhoz, hogy ezt
önmagának bevallja. Azt is elvárjuk Öntől, hogy másutt történő (pl. gyógyszeres) kezelésekről beszámoljon.

8. kérdés: Nem
kérdés: Nem minden illik rám, ami itt elhangzott. Nincsenek gondjaim. Egyetlen bajom, hogy nem tudok 
aludni (szív- vagy gyomorpanaszaim vannak stb.). Ezen beszélgetéssel hogy lehet segíteni?

Válasz: A pszichoterápiás kezelés előfeltétele, hogy az Ön panaszait belgyógyászatilag is kivizsgáljuk. Az

idegorvosi vizsgálat során olyan adatokat nyertünk, amelyek panaszainak lelki eredetére utalnak, olyan
nehézségekre, amelyek az Ön egyéni élete folyamán léptek fel. Panaszai, mint pl. izzadékonyság, elpirulás,
fejfájás, rosszullétek, szexuális zavarok, a vegetatív idegrendszer hibás működésére vezethetők vissza. Ezt a
hibás működést viszont a legkülönfélébb környezeti hatások, konfliktusok előidézhetik.

A beszélgetések abban is segíthetnek, hogy a feszültséget és szorongást csökkentsék. A tartós feszültség,

szorongás a vegetatív idegrendszer hibás működését eredményezheti. Hozzájárulását kérjük ahhoz is, hogy a
 beszélgetéseket magnetofonra fölvehessük. Ez a kezelés ellenőrzését szolgálja. Az Ön neve természetesen
nem
nem szer
szerep
epel
el a hang
hangsz
szal
alag
agon
on.. Remé
Remélj
ljük
ük,, hogy
hogy vala
valami
mive
vell vilá
világo
gosa
sabb
bb képe
képett kapot
kapottt arró
arról,
l, mily
milyen
en
 beszélgetéseket fogunk folytatni. Eredményes
Eredményes munkát kívánunk.

(Fordította: Tringer László)

A GYB kezdetén meg kell beszélnünk azokat a kereteket is, amelyek között a folyamat lezajlik. Lehetőség
szerint ugyanazon a helyen történjenek a beszélgetések, amely e célból speciálisan berendezett helyiség
legy
legyen
en.. Bár
Bár nem
nem alap
alapve
vető
tő font
fontos
ossá
ságú
gú,, mégis
mégis,, ezált
ezáltal
al mind
mindké
kétt fél
fél szám
számár
áraa - küls
külsős
őség
égek
ek álta
általl is
hangsúlyozzuk, hogy nem hétköznapi társalgásról van szó.

Előre
Előre meg kell
kell határo
határoznu
znunk
nk az időker
időkerete
eteket
ket is. Mai viszon
viszonyain
yainkk köz
között
ött (az embere
emberekk elfogl
elfoglalts
altságá
ágátt is
figyelembe véve) heti két ülés kezdetben elegendő, később hetente egy, vagy kéthetente egy találkozás
formájában folytathatjuk a kezelést. Súlyos helyzetekben természetesen gyakoribb találkozásokra is sor 
kerülhet.

117
Egy-egy óra 30-50 percig tartson. Hosszabb idő a figyelem óhatatlanul bekövetkező fáradása miatt már 
kevésbé hatékony (mindkét fél szempontjából).

A GYB egészének időtartamát is meg kell határoznunk (legalábbis hozzávetőleg).

Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a hosszú távú (több éves) többnyire analitikus jellegű terápiák nem
hatékonyabbak, mint a 20-30 ülésből álló kezelések (Garfield,1980). Shlien és mtsai 1962-ben számoltak be
hosszú távú követéses vizsgálatok alapján arról, hogy az időhatáros terápiák eredményei jobbak, mint az
olyan kezeléseké, amelyek időhatár nélküliek (az időhatáros kezelések 15-20 ülésből állottak). A terápia
lezárását követően ugyanis a páciens állapot mutatói tovább javulnak.

9. ábra Időhatáros és időhatár nélküli kezelések összehasonlítása

Célszerű tehát, ha előre meghatározzuk a találkozások számát. Természetesen vannak helyzetek, amikor 
ilyen becslést előre nehéz megadni. A kliensnek azt is mondhatjuk, hogy az ülések várható számát csak 3-7
találkozás után tudjuk pontosan behatárolni.

Szót kell ejtenünk a GYB célkitűzéseiről is, figyelembe véve kliensünk elvárásait. A célokat mindig pozitív
terminusokban fogalmazzuk meg. Ne azt mondjuk, hogy célunk tüneteinek megszűnése, hanem azt, hogy
tüneteit megtalálni "kezelni", megszüntetni, feloldani stb. A célokat a "változás" terminusaiban fogalmazzuk 
meg, éspedig nem a körülmények, hanem a nézetek, vélekedések, önértékelés stb. változásaira utaljunk. A
változás a személyben rejlő erőknek a kibontása, mint ahogy a bábból a pillangó kibontakozik. Szókratész is
 bábáskodásnak nevezte azt a törekvést, amely a dialógus során kibontja a másikban szunnyadó ismeretet
(Maineutiké techné).

Fizető pszichoterápia során az anyagiakban is meg kell állapodnunk. Ebben nem a terapeuta anyagi érdekei,
hanem az a szempont játszik szerepet, hogy a kliens számára mindenben világos helyzetet teremtsünk.
Számos terapeuta "szerződést" köt a beteggel, ezzel mintegy külső, jogi kontroll alá helyezi a gyógyító
folyamatot. Amennyiben a kliens a szerződést nem tartja be, úgy a felelősség is rá hárul.

A GYB-ben ilyen "jogi" formulákat nem alkalmazunk, még akkor sem, ha ezt pszichológiai érvek is
indokolhatják. A SZKM a felek közötti alapvető bizalomra épít. Ebbe az is belefér, ha a kliens nem tartja be
a szóban kinyilvánított ígéretét vagy elkötelezettségét. A "szerződésszegés" a SZKM-ben nem jogi "bűntett"
vagy erkölcsi kisiklás, hanem a személy megnyilvánulása, amely többnyire alapvető problémáinak része. A
"terápiás szerződéshez" való merev ragaszkodás épp azokat zárja ki a GYB áldásaiból, akik talán leginkább

118
rászorulnának (pl. az ún. határeseti, "borderline" személyiségzavarokat).

Soka
Sokatt besz
beszél
élün
ünkk arró
arról,
l, hogy
hogy a Thta
Thta.. őrizz
őrizzee meg
meg obje
objekt
ktivi
ivitá
tásá
sát.
t. Láts
Látszó
zóla
lagg ez elle
ellent
ntmo
mond
nd a FNEFNE
követelményeinek. Ismételten hangsúlyozom, hogy a kliens látásmódjának elfogadása, tiszteletben tartása
nem azt jelenti, hogy én is az ő látásmódját teszem magamévá. Ez a különbségtétel könnyű, ha súlyos
 betegekről van szó (pl. nyilvánvaló téves eszméi vannak). Sokkal nehezebb objektivitásunk megőrzése
akkor,
akkor, ha pl. házastársi
házastársi konfliktuso
konfliktusokról
król van szó. Hajlamosak
Hajlamosak vagyu
vagyunk
nk az egyik fél által előadottakat,
előadottakat, mint
 puszta tényeket elfogadni, nem pedig olyan módon, hogy azok a kliens látásmódja szerinti tények. Ezek a
kérdések már a terápia kezdetén is lényeges szerepet játszanak.

Kutatási
Kutatási adatokból tudjuk, hogy a pszichoter
pszichoterápia
ápia első ülésein
ülésein többnyire
többnyire eldől, sikeres
sikeres lesz-e
lesz-e a folyamat.
folyamat. A
siker egyik fontos tényezője,
tényezője, ha a Thta. pozitív benyomásoka
benyomásokatt kelt a kliensben
kliensben.. Ehhez nem kell semmiféle
semmiféle
különleges fogáshoz folyamodnunk. Csak az alapfeltételek következetes érvényesítésére törekedjünk, és
fontoljuk meg azokat, amelyeket a tájékozódó beszélgetésről fentebb megfogalmaztam. A nem őszinte
szimpátia-keltést a másik egyébként is észreveszi, és inkább negatív hatást vált ki benne.

Már az első ülések után tájékozódjunk afelől, hogy a terápiás kapcsolat miként alakul. Figyeljünk azokra a
rejtett közlésekre, amelyek a kliens elégedetlenségét tükrözik. Ilyen jel, ha lemond terminusokat, késik,
 pontatlan. Más irányú elvárásait jelzi, ha gyógyszeres kezelést kér, vagy felveti, hogy más módszer nem
lenne-
lenne-ee gyo
gyorsa
rsabb
bb vag
vagyy hatáso
hatásosab
sabb.
b. Eléged
Elégedetl
etlens
enségé
égétt gya
gyakra
krann azzal
azzal jelzi,
jelzi, hog
hogyy a terápiá
terápiáss ülések
ülések utáni
utáni
ross
rossza
zabb
bb álla
állapo
potr
tról
ól pana
panasz
szko
kodik
dik (min
(mintt ahog
ahogyy gyóg
gyógys
ysze
zere
ress keze
kezelé
lésn
snél
él a bete
betegg "ros
"rossz
szab
abbu
bull van"
van" a
gyógyszertől). Ilyenkor igyekezzünk a problémákat nyílt megbeszélés tárgyává tenni.

Ha végképp úgy tűnik, hogy az elvárások és a lehetőségek nem találkoznak, magunk javasoljuk a kezelés
abbahagyását, azzal, hogy a kliens egy későbbi időpontban visszajöhet. Ha nem mi mondjuk ki, hanem
megvárjuk, míg betegünk elmarad, akkor többnyire a visszautakat is elvágjuk.

A terápia kezdetén észlelt haladás, javulás az egész folyamat sikerének jele. Ezért a GYB kezdeti szakaszára
különös gondot kell fordítanunk.

 A GYB középső
középső szakasza
szakasza

A pszichoterápiás folyamat általában úgy kezdődik, hogy az alapfeltételeket szabadon hagyjuk érvényesülni.
Az idő előrehaladtával a kezelés specifikusabb jelleget ölthet, vagy más megközelítésű módszerbe megy át.
Kliensünknek lehetnek speciális problémái, amelyekkel külön is kell foglalkozni. Ilyenek pl. a konkrét
viselkedési zavarok vagy viselkedés-hiány állapotok. A nehézségek többnyire a terápiás szituációban is
megjelennek, még akkor is, ha szóban nem fogalmazzák meg azokat. A viselkedés megfigyelhető jegyeit is
közlésértékűnek fogjuk fel és a kommunikációba bevonjuk.

A GYB az itt és mostból építkezik. Az ülések egymásutánjának nincs semmi stratégiája vagy taktikája.
Elvileg mindegy, miről beszél a beteg vagy a kliens. Még az én-távoli kommunikáció is megjeleníti a
személyt magát, s amennyiben a Thta. megfelelően verbalizál, a beszélgetés témája hamarosan közvetlenül is
a személyre tevődik át.

Különösen kezdetben, de néha a későbbi ülések után is némi segítségre van szükség ahhoz, hogy a kliens
ÖF-a beinduljon. Ne engedjük, hogy a beszélgetésben nagyon hosszú, szorongást keltő, terméketlen szünetek 
alakuljanak ki. Ha a kliens nagyon nehezen beszél önmagáról, különösen eleinte, sematikus beszélgetéseket
 javasolhatunk. Pl. rövid életrajzot kérünk (ez a tájékozódáshoz egyébként is fontos lehet) vagy aktuális
élethelyzetéről beszélgetünk.

 Ne felejtsük el, hogy időről

i dőről időre tájékozódnunk kell a kezelés eredményeiről. Az esetek többségében nem
várhatunk látványos dolgokat. A pszichoterápiák kb. 2/3-ában tudunk eredményeket felmutatni (Bergin,
1971). Az eredmény néha csak szubjektív javulás, amely azonban ugyanolyan értékes, mint az objektív
viselkedésváltozás. Sok esetben az eredményesség egyetlen kritériuma, hogy kliensünk kitart a terápia
végéig. Nyilvánvaló, hogy valami pszichológiai "nyeresége" ebből is származik.

A változásokat ne valami egyenletes folyamatként képzeljük el. A fizikai idő és a tanulási folyamat nem esik 
egybe. Különösen jól tükröződik ez az "aha" élményekben (shift), amikor a szubjektív idő rohamléptekkel

119
halad előre, majd újra lassúbb ütemre vált.

A GYB szűkebb alkalmazási körén belül, amikor csak ezt a módszert alkalmazzuk, valami eredményt azért
fel kell mutatnunk.

Ha nincs eredmény, saját magunkat is vizsgálat tárgyává kell tennünk. A kudarcért elsősorban magunkat
tegyük felelőssé. Saját kommunikációnk is számos torzulásnak eshet áldozatul. Befolyásolhatnak bennünket
olyan
olyan tényez
tényezők,
ők, amelye
amelyeket
ket a kliens
kliensben
ben nem tudunk
tudunk elfoga
elfogadn
dni,
i, s szándé
szándékun
kunkk ellené
ellenére
re ez a szemé
személy
ly
elfogadásá
elfogadásátt is megnehezít
megnehezíti.i. Fáradtak,
Fáradtak, terheltek
terheltek lehetünk,
lehetünk, amikor
amikor egyéni
egyéni nehézsége
nehézségeink
ink megnehezít
megnehezítik,
ik, hogy
teljesen nyitottak legyünk a másik irányában.

Ilyen esetekben célszerű, ha szupervizorunkhoz fordulunk, vagy, ha ilyen nincs, valamelyik kollégától
kérünk segítséget.

A GY
GYBB előreh
előrehala
aladtáv
dtával,
al, mint
mint már említet
említettem
tem,, specif
specifiku
ikusab
sabbb módsze
módszerr iránti
iránti igény
igény is felmer
felmerülh
ülhet.
et. A
módszereket rugalmasan vezessük át egymásba (1d. a módszerkombinációk kérdését). Jó tapasztalataim
vannak pl. a következő váltásokkal: GYB - direktebb, kognitív módszerek, majd ismét non-direktív GYB, a
kezelés lezárásaként.

A GYB vezetésében két alapelvet tartunk szem előtt: a következetességet és a rugalmasságot. Előbbi annyit
 jelent, hogy a közösen kialakított tervet igyekszünk megvalósítani, a nagyjából előre behatárolt ülések 
számát betartjuk stb. Ugyanakkor rugalmasak is vagyunk. Menet közben új szempontok vetődhetnek fel,
amelyek hipotéziseink módosítását teszik szükségessé.

A GYB befejezése
Vannak terapeuták, akik addig folytatják a kezeléseket, amíg a páciens egyszer csak elmarad. E mögött
anyagi motivációk is állhatnak. Többnyire azonban a kezelés tervezésének és vezetésének problémáiról van
szó. Hosszú távon a lelki kezelés hátrányai kerülnek előtérbe. A kliens függővé válik a segítőtől, s egyre
neheze
nehezebb
bb az elválá
elválás.
s. A befeje
befejezés
zéssel
sel kap
kapcso
csolat
latos
os dön
döntés
téstt nem háríth
háríthatj
atjuk
uk kizáró
kizárólag
lag a kliens
kliensre.
re. Köz
Közös
ös
megbeszélésen határozzunk afelől, mikor fejezzük be a kezelést. A kapcsolatot ezzel nem szakítjuk meg
végleg
véglegese
esen.
n. Egyré
Egyrészt
szt nyitva
nyitva hag
hagyju
yjukk a szüksé
szükségg szerin
szerinti
ti később
későbbii vissza
visszatér
térés
és lehető
lehetőség
ségét.
ét. Másrés
Másrészt
zt
megállapodhatunk egy-egy kontroll-találkozásban.

A kezelés befejezését ne valami irreális "gyógyulástól" tegyük függővé. Ilyen ritkán adódik. Abból induljunk 
ki, hogy bizonyos javulás vagy változás következett be, s most már az illető magától is boldogulhat.
Legalábbis hosszabb ideig próbálkoznia kell azzal, miként kamatoztatja azokat a változásokat, amelyeket a
terápia során elért. A kezelés befejezését ne váratlanul közöljük. Pár üléssel korábban már meg lehet beszélni
a lezárás időpontját és a kapcsolat további lehetőségeit.

A GYB során bekövetkező változásokat az ÖF folyamatának változásán is lemérhetjük. Sikeres kezelés

folyamán - mint már említettük - az ÖF mértéke növekvő tendenciát mutat. Mivel koherens változásról van
szó, jogos Rogers elképzelése, hogy itt egységes folyamatról beszélhetünk. Az ún. processus-skálák (Rogers,
1958, Tbmlinson és Hart, 1962) lényegében az ÖF színvonalát pontozzák.

Az alábbi táblázat áttekintést nyújt az önfeltáró folyamat változásairól. A táblázatot - jelentős egyszerűsítés
után - Speierer (1986) munkája alapján állítottam össze. Természetes, hogy a táblázat egy ideális terápia
folyamatát rögzíti, leíró fogalmak segítségével.

 Lelki funkciókö
funkciókörök
rök A terápia
terápia kezdete
kezdete A terápia
terápia vége
Érzések és érzelmi Elhárítás, én-vonatkozások hiánya, Érzelmek szabad kifejezése, én-
tapasztalatok  általánosítások  vonatkozások, differenciált életmód
Az élmények idő- Jelen idejű tapasztalatok, itt és most,
Távolságtartás, múlt idejű tapasztalatok 
vonatkozása  jövőre irányultság
önkép és a tapasztalatok  Ezek folyamatos észlelése, majd
A kliens számara észrevétlen
inkongruenciája feloldása, konfliktus-mentesség

120
 Hiányzik. Negatív önkép, ónkontroll- Önbizalom, önbecsülés, önállóság, az
Önközlés
hiány. önkép kibővülése
Az élmények  Rigid sémák, externáló-általánosító Rugalmas konstruktumok, az én
feldolgozásának módja megoldások, énvonatkozás nélkül részvételével
A problémákhoz való Hiányos belátás és személyen kívüli
Felelősség felvállalása
viszony változtatási igény
Intim kapcsolatok általi fenyegetettség,  Nyitott és szabad kapcsolatok, reális
reális
Másokhoz való viszony
kapcsolatkerülés, inadekvát észlelés észlelés

A segítő kapcsolatok területe ritkán kényeztet látványos sikerekkel. Számos esetben kudarcot vallunk,
nemcsak a szerény eredményeket, de a nem ritka csalódásokat is el kell viselnünk. Talán kárpótol az a tudat,
hogy fáradozásaink nyomán valamivel kevesebb a szenvedés, több a szeretet és az öröm a Földön.

121
 A SZEMÉLYKÖZPONTÚ MEGKÖZELÍTÉS ÉS A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS
ALKALMAZÁSI
ALKALMAZÁSI TERÜLETEI, MÓDSZERKOMBINÁCIÓK 

Különbséget kell tennünk a SZKM és a GYB között az elmélet és az ebből fakadó módszer között.

Az előbbi, mint már többször utaltunk rá, szemléletmódot jelent elsősorban, a segítő kapcsolatok átfogó
elméletét. Szorosan összefügg a humanisztikus pszichológia áramlataival, és annak fő vonulatát képezi. Ilyen
értele
értelembe
mbenn érvén
érvényes
yesség
ségii köre
köre még a segítő
segítő kap
kapcso
csolat
latoko
okonn is túlter
túlterjed
jed,, s az ember
emberii köz
közöss
össége
égek,
k, sőt a
társadalmak közti problémák megoldásánál is használható alapállásnak bizonyul. Rogers életének utolsó
szakaszában ezzel is megpróbálkozott. A SZKM alkalmas arra hogy a segítő hivatások képviselőinek 
gyakorlati
gyako rlati "filozófiájá
"filozófiájává"
vá" váljék,
váljék, amelyre
amelyre a szakember
szakember felépítheti
felépítheti saját elképzelés
elképzeléseit,
eit, s amely
amely
mindennapi munkája során vezérfonalul szolgálhat. Ennek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A
SZKM, mint terápiás "ideológia", kiválóan alkalmas arra, hogy modern közösségi pszichiátriai szolgálatok 
elméleti alapja legyen. Az ilyen szolgálatokban dolgozó munkacsoport egységes elvi alapon való fellépése
megkönnyíti a betegek mozgását a rendszeren belül (pl. kórház, járóbetegellátás, betegklub stb.). A modern
egészségügyi rendszerekben a beteg "eldologiasodik", humán vonatkozásai háttérbe szorulnak. A SZKM a
maga egészleges
egészleges antropoló
antropológiai
giai igényű
igényű szemléletm
szemléletmódjáva
ódjávall a pszichés
pszichés problémák
problémák és betegségek
betegségek humán
vonatkozásait állítja előtérbe.

Az SZKM lényeges szerepet játszik a pszichoterápiás iskolák között az utóbbi évtizedben kibontakozó
integratív mozgalomban is. A több százra tehető pszichoterápiás módszer képviselői - nyilvánvaló piaci
érdekektől vezetve - az egyes iskolák különbségeit hangsúlyozzák (Parloff, 1976). Az integráció hívei
viszont a közösen elfogadható alapelveket keresik, és megpróbálnak egy közös technológiát kialakítani
(Beitman etal., 1989). ASZKM az integrációhoz elsősorban azzal járul hozzá, hogy a terápiás közeg
alapfeltételeit konceptualizálja, megfogalmazza a kezelőtől elvárható magatartás elveit, valamint rávilágít az
önké
önképn
pnek
ek és az önfe
önfelt
ltár
árás
ásna
nakk a vise
viselk
lked
edés
ésre
regu
gulá
láci
ciób
óban
an játs
játszo
zott
tt szer
szerepé
epére
re.. A SZKM
SZKM hoza
hozadé
déka
ka a
humanisztikus, antropológiai szemléletmód is.

A SZKM másodsorban a pszichoterápia nem-specifikus hatótényezőinek legátfogóbb elmélete. Azok a

törvénysze
törvényszerűség
rűségek,
ek, amelyeket
amelyeket leírtunk,
leírtunk, módszerekt
módszerektől,
ől, eljárásmód
eljárásmódoktól
októl függetlenü
függetlenüll is érvényesü
érvényesülnek.
lnek.
Természetes, hogy az adott módszer a nem specifikus hatásokat jelentősen módosíthatja, növelheti, vagy
csökkenheti. E tekintetben tudásunk nagyon hiányos. Nem tudjuk pl., hogy a megváltozott tudatállapotokban
végzett terápiák során (hipnózis, imaginációk) a nem specifikus tényezők milyen módon érvényesülnek.

Mind
Mindenen segí
segítő
tő kapc
kapcso
sola
latb
tban
an arra
arra kell
kell töre
töreke
kedn
dnün
ünk,
k, hogy
hogy a nem
nem spec
specif
ifik
ikus
us hatá
hatáso
sokk maxi
maximámáli
lisa
sann
érvényesüljenek. Erre építhetjük azután az adott módszert. (Pl. a viselkedésterápia során is érvényesülnie kell
az EMP, VERB, vagy a FNE követelményeinek. A SZKM ezért minden pszichoterápiás képzés bevezetője,
alapja
alapja lehet.
lehet. A Pszich
Pszichiát
iátria
riaii Klinik
Klinikán
án (Bp.)
(Bp.) erre
erre alapoz
alapozzuk
zuk a három
három éves
éves képzé
képzésisi progra
programot
mot.. A nem
 pszichoterápiás segítő hivatások számára a SZKM alkothatja a kiképzés törzsanyagát. Ezt a könyvet többek 
között
köz ött azzal
azzal a céllal
céllal írtam,
írtam, hoghogyy a segéda
segédanya
nyagot
got adjak
adjak a tanulá
tanulásho
shoz,
z, és összef
összefogl
oglalj
aljam
am a SZKM-e
SZKM-ell
kapcsolatos ismereteket. A SZKM által megfogalmazott alapfeltételek a pszichoterápiának szükséges és
elégséges feltételei. Rogers utóbbi megjegyzését kevéssé szokták hangsúlyozni. Ez ugyanis azt jelenti, hogy
nincs szükség más magyarázó elvre. A SZKM konzervatívabb hívei ezen az alapon elvileg utasítanak el
mindenféle módszerkombinációt, s csak a GYB módszerét alkalmazzák (Gutberlet, 1984).

A SZKM valóban átfogó, univerzális elmélet, amely a segítő kapcsolatok minden területén alkalmazható.
Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy a lehetséges magyarázó elvek egyikéről van szó, amely - éppen
univer
univerzál
zális
is igénye
igénye miatt
miatt - a jelens
jelensége
égekk tág körét
körét csak
csak globál
globálisa
isann tudja
tudja megrag
megragadn
adni.
i. Példá
Például
ul olyan
olyan
állapotokban, ahol biológiai tényezők szerepét is fel kell vennünk, a kognitív szemléletmód alkalmasabb a
valóság leírására.

A GYGYBB mint
mint móds
módsze
zerr a SZKM
SZKM "gye"gyerm
rmek
eke"
e",, a nems
nemspe
pecif
cifik
ikus
us ható
hatóté
tény
nyez
ezők
ők terá
terápiá
piás,
s, vagy
vagy segí
segítő
tő
kontex
kon textus
tusban
ban való
való tudato
tudatoss alkalm
alkalmazá
azása
sa (úgy
(úgy is mondha
mondhatná
tnánk:
nk: a nem specif
specifiku
ikuss tényez
tényezőkők specif
specifiku
ikuss
felhas
felhaszná
ználás
lása).
a). Mint
Mint módsze
módszerne
rnek,
k, megvan
megvannak
nak a maga
maga javalla
javallatai,
tai, relatív
relatív vag
vagyy abszol
abszolútút ellenj
ellenjava
avallat
llatai.
ai.
Alkalmazhatjuk önmagában, vagy kombináltan.

Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a GYB alkalmazási területe nagyon tág. Rogers még úgy gondolta,
hogy bármilyen probléma esetén használható eljárás, legalábbis bizonyos, hogy nem árt (Rogers, 1951). Mint

122
tudjuk, a 60-as években még szkizofrén betegek kezelésével is próbálkozott, eredménytelenül.

A GYB alapelveit a klinikumon kívül bármilyen segítő hivatás területén sikerrel alkalmazhatjuk. Jelentős
irodalma
irodalma van a lelki gond
gondozás
ozás területén
területén való felhasznál
felhasználásnak
ásnak.. A telefonseg
telefonsegélysz
élyszolgál
olgálatok,
atok, vagy tanácsadó
tanácsadó
rádióműsorok területén különösen hasznos a GYB-en való jártasság hiszen itt a kommunikáció minden
csatornája nem érvényesülhet. A pedagógiai felhasználás iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Az Országos
Pedagógiai Intézet már 1985-ben kért tőlem egy képzési programot (bár felhasználásáról azóta sem tudok).

Korlátozot
Korlátozottak
tak a GYB lehetőségei
lehetőségei súlyos fokban
fokban deviáns személyeknél
személyeknél bűnözőknél,
bűnözőknél, kábítószer
kábítószeres
es vagy
alkoholist
alkoholistaa egyéneknél.
egyéneknél. Nincs
Nincs kizárva,
kizárva, hogy más módszer
módszerrel
rel együtt mégis
mégis sikerrel
sikerrel alkalmazhatjuk
alkalmazhatjuk,, pl.
narkomán fiatalok kezelésének rehabilitációs szakaszában. Kedvező tapasztalatokról számol be Weise
munkacsoportja (Ránk és mtsai, 1986). Lipcse egy 110 ezer lakosú körzetét ellátó szolgálat keretében
 pszichotikus és neurotikus betegekből álló vegyes csoportokat kezeltek a GYB elvei szerint. A pszichotikus
 betegek javulási mutatói nem térnek el a neurotikusokétól. Alkoholbetegek csoportjait is ilyen módszerrel
kezelik, s eredményeik kielégítőek.

Pszichózis
Pszichózisok,
ok, szenvedél
szenvedélybeteg
ybetegsége
ségekk esetében
esetében az énfejlődés
énfejlődés súlyosfokú
súlyosfokú zavarával kell számolnun
számolnunk.
k. Az
eriksoni értelemben vett identitáskrízis nárcisztikus személyiségzavar (Kernber 1975, Ratkőcz 1988 az
"énideál hiánya", értéktudat fogyatékosságai tartoznak ide. Minden olyan állapot, amely súlyos fokú kognitív
deficittel jár, a GYB alkalmazását korlátozza, vagy teljesen kizárja.

Oligof
Oligofrén
réniák
iák,, súlyos
súlyos szocia
szocializ
lizáció
ációss hiányo
hiányok,
k, vag
vagyy idősko
időskori
ri mentál
mentális
is han
hanyat
yatlás
lás állapo
állapotai
tai esetén
esetén GY
GYB
B
alkalmazása nem jön szóba.

Isko
Iskolá
lázo
zott
ttsá
ság,
g, műve
művelt
ltsé
ségg hián
hiánya
ya nem
nem akad
akadál
ály.
y. Maga
Maga Ro
Roge
gers
rs ezt
ezt több
többsz
ször
ör is hang
hangsú
súly
lyoz
ozta
ta,, sajá
sajátt
tapasz
tapasztal
talata
ataiva
ivall támasz
támasztot
totta
ta alá,
alá, hog
hogyy egy
egysze
szerű
rű embere
embereken
ken is tudott
tudott segíte
segíteni.
ni. Nag
Nagyon
yon iskolá
iskolázat
zatlan
lan
személyeknél mégis adódnak nehézségek, többnyire abból, hogy a terapeuta nem képes kliensének nyelvi
színvonalára "leszállni".

A GY
GYB B klin
klinika
ikaii alka
alkalm
lmazá
azásá
sátt ille
illető
tően
en is csak
csak átfo
átfogó
gó irán
irányv
yvon
onal
alak
akat
at lehe
lehett megs
megsza
zabn
bni.
i. A klin
klinik
ikai
ai
diagnosztikai kategóriák kevés támpontot adnak mert az alkalmazhatóság nem annyira a diagnózisok, mint
inkább személyiség tényezők és egyéb járulékos adottságok függvénye.

A DSM-II
DSM-III.I. kategó
kategóriá
riáit
it alapul
alapul vév
vévee a GYB elsőso
elsősorba
rbann a szoron
szorongás
gásos
os és disztí
disztímiá
miáss zavaro
zavarokk esetén
esetén
alkalmazható. A depressziók esetén nem a patomechanizmus, inkább a tünetek súlyossága a döntő. Az
enyhe, de döntően biológiai eredetű depressziók esetén is sikerrel folytathatunk pszichoterápiát (többnyire
gyógyszeres kezeléssel kombináltan), mivel a kognitív funkciók fejlődése, a depressziós sémák fellazulása
megkönnyíti a depresszió elviselését, s védelmet jelent a későbbi fázisok esetén is. Fontos, hogy a terapeuta a
kognitív-pszichológiai és biológiai tényezőket egyaránt figyelembe vegye, s az agyi struktúrák biokémiai
diszfunkciójából eredő zavarokat ne személyiségi deficitként jelezze
j elezze vissza.

Rogers és mtsai (1967) próbálkozása óta általában az a vélemény uralkodik, hogy a személyközpontú
 beszélgetés módszere nem alkalmazható szkizofrén betegeknél. Újabb kutatások amellett szólnak hogy a
valós helyzet sokkal árnyaltabb. Szkizofrének egyes csoportjainál a GYB sikerrel alkalmazható, elsősorban
olyan betegeknél, akik viszonylag kevésbé súlyos állapotban vannak. Rogers kudarca valószínűleg arra
vezethető vissza, hogy a GYB módszerét olyan módon alkalmazta, ahogy azt a tanácsadó szolgálat keretében
kidolgozta: a betegek önfeltárása állott a kezelés előterében. Tusch és mtsai (1984) kontrollált vizsgálatok 
segítségével kimutattak, hogy 2-4 hónapos program, heti két egyéni és naponkénti csoportos foglalkozás
során jelentős javulást lehet elérni, közepes fokú és enyhe szkizofrén zavarok esetén. A kezelés súlypontja
azonban nem az ÖF, hanem a terápiás atmoszféra megteremtése, bizalmi légkör kialakítása volt.

Külön kell szólnunk a szomatizációs zavarokról és a pszichoszomatikus tünetcsoportokról. Ezekben az

állapotokba
állapotokbann a beteg gyakran elutasítja a pszichológia
pszichológiaii kezelést,
kezelést, lévén, hogy testi betegségtu
betegségtudata
data van.
Különösen elutasító olyan "kezeléssel" szemben, amely "csak beszélgetésből" áll. Elvileg le kell szögeznünk,
hogy a testi tünet is közlés, "szervbeszéd". Ebben az értelemben a terapeuta feladata nem különbözik attól,
amit a GYB gyakorlata előír: A közlésre reflektálni kell, mégpedig azon a nyelven, amelyet a kliens használ.
Ha ez szervbeszéd, akkor azon.

123
 Mit jelent ez a gyakorlatban? Orvos-pszichoterapeuta számára az ilyen betegnél fel kell vállalni a megfelelő
szomat
szomatiku
ikuss kezelé
kezelések
seket.
et. A terápia
terápia lényeg
lényegee épp
éppen
en abb
abban
an rejlik
rejlik,, hog
hogyy a szomat
szomatiku
ikuss kommun
kommuniká ikáció
ciótt
fokozatosan verbális kommunikációba vezesse át. Különösen nehéz ez a pszichoszomatikus betegeknél,
akikre
akikre egyébként
egyébként is jellemző
jellemző az emocionális
emocionális élmények kognitív kifejezésének
kifejezésének nehézsége
nehézsége (ún. alexithymia
alexithymia,,
 Nemiah és Sifheos 1970).
1970).

Pszichológus terapeutának nincs jogosítványa a testi "nyelvhez". Ezért ne vállaljon olyan beteget, aki a
verbális-pszichés megközelítést nem fogadja el, vagy erre még nem érett.

Ez az elfogadtatás, amely tehát a terápiának szerves része, az orvos feladata. Többnyire csak lenne, mert az
orvosok hiányos pszichoterápiás képzettsége, és torzult, egyoldalú szomatikus szemlélete miatt erre nem
kerü
kerüll sor
sor (fig
(figye
yelj
ljük
ük meg:
meg: az orvo
orvosisi szem
szemlé
léle
letb
tben
en ugya
ugyana
nazz a hiba
hiba,, mint
mint a szom
szomat
atiz
izál
álóó bete
betegn
gnél
él::
"alexithymiás", az orvosok többsége csak "testi nyelven" ért). Ilyen módon a beteg két szék között a pad alá
esik: az orvos már nem kompetens (képzettség híján), a pszichológus még nem. A beteg azonban az orvossal
akar kommunikálni, aki kínjában pszichológushoz küldi, de ezt a betegek többsége nem fogadja el. A GYB,
mint
mint módsze
módszer, r, kiváló
kiválóan
an alkalm
alkalmas
as arra,
arra, hog
hogyy a betege
betegett pszicho
pszichoter
terápiá
ápiára
ra nevel
neveljük
jük.. Az orvosi
orvosi (akár 
(akár 
diag
diagno
nosz
szti
tika
kai)
i) besz
beszél
élge
geté
téss észr
észrev
evét
étle
lenü
nüll átve
átveze
zeth
thet
etőő ÖF-e
ÖF-ele
leme
meke
kett is tart
tartal
alma
mazózó,, szem
személ
élyk
yköz
özel
elii
 beszélgetésbe, s a betegség-kép így lassan
lassan megváltozhat.

A GYB alkalmazása - legalábbis önállóan - nem jön szóba olyan esetben, amikor viszonylag izolált
viselkedési zavarok állanak fenn (pl. szexuális aberrációk, rögzült fóbiák stb.).

Ha az indikáció kérdését a személyiség oldaláról közelítjük meg, az élményzavar - viselkedészavar tengely

szerint
szerint gond
gondolkoz
olkozzunk
zunk.. Minél
Minél inkább
inkább élményzavar
élményzavarokról
okról van szó, annál valószínű
valószínűbb,
bb, hogy a GYB sikerrel
alkalmazható.

A belső és "külső" zavarok aránya tehát a döntő. Már 1948-ban kimutatta Haimowitz, hogy az "intrapunitív"
 betegeknél jobb eredményeket lehet elérni. Olyan személyek, akik belső reflexióra képtelenek, akik minden
 problémájukat kivetítik, externalizálják, GYB-be nehezebben vonhatók be. Különösen rigid kognitív
struktúrával rendelkező személyek (pl. paranoid vonások esetén) ugyancsak próbára tehetik a terapeutát. Idős
kor, amennyiben komolyabb mentális deficit nem áll fenn, nem akadálya a GYB-nek. Jelenleg is van 73 éves
 betegem akik a terápiából komolyan profitál (enyhe
(enyhe depresszióban szenved).
szenved).

A fiatal korra vonatkozóan a GYB-nek a korlátja lényegében a gyermek kognitív fejlettsége, illetve a
terapeuta azon készsége, hogy a kliens adott színvonalán legyen képes kommunikálni.

A GYB egyes változóinak kapcsolata c. fejezetben a kliens személyiségi adottságai és a terápia kimenetele
közötti összefüggéseket részletesebben érintettem, itt ezekre nem térek ki.

A GYB-nek abszolút ellenjavallata nincs, abban az értelemben, hogy ártana valakinek is. Ellenjavallt abban
az érte
értele
lemb
mben
en lehe
lehet,
t, hogy
hogy nem
nem hasz
haszná
nál,
l, vagy
vagy ha más,
más, haté
hatéko
kony
ny terá
terápia
pia hely
helyet
ettt alka
alkalm
lmaz
azzá
zák.
k. Ha
 pszichoterápia nem indokolt, vagy még nem érett rá mint fentebb a szomatizáló betegekkel kapcsolatban
kifejtettem), természetesen többnyire GYB sem jön szóba, hacsak nem arról van szó, hogy a beteget meg kell
nyerni a pszichoterápiának, szinte észrevétlenül.

GYB nem
GYB nem alka
alkalm
lmaz
azha
ható
tó kogn
kognit
itív
ív műkö
működé
dése
sekk súly
súlyos
os szét
szétes
esés
ésee eset
esetén
én (psz
(pszich
ichóz
ózis
isok
ok,, orga
organi
niku
kuss
 pszichoszindrómák). Enyhe agykárosodással társult pszichés zavarok esetén megkísérelhető. Magam nem
sok eredményt tapasztaltam ilyen betegeknél. Nem láttam eredményt homoszexualitás, exhibicionizmus
esetén sem.

A GYB - természeténél fogva - bármilyen más módszerrel kombinálható. Mivel a terápia nem más, mint
intenzív kommunikációs közegben lezajló tanulási folyamat, ezért minél többrétű ez a közeg, annál több
lehetősége van az egyénnek a változásra. A GYB nem zárja ki azt sem, hogy a kliens egyúttal más terápiás
 programban is résztvegyen vagy párhuzamosan járjon egyéni és csoportos foglalkozásokra. Annak sincs
semmi akadálya, hogy más terapeuták is foglalkozzanak a klienssel. A SZKM nem sajátítja ki a beteget.
Számos vizsgálat igazolja, hogy a GYB hatása nem csökken ha a kezelés váltott terapeuták végzik. (Helm,
1978). (A gyakorlatban persze ez alig fordul elő.) A GYB-nek az analitikus hosszú terápiákkal való
kombinációja felesleges, hiszen mindegyik ugyanazt célozza, de eltérő elméleti megközelítésből. Újabban a

124
fókuszálás révén, illetve az álomtartalmak bevonásával a GYB és a rövid dinamikus terápiák is közeledtek 
egymáshoz. A más módszerekkel való kombinációnak ezt a liberális felfogását a SZKM hagyományos
képviselői nem osztják. Abból indulnak ki, hogy a személyközpontú elmélet a terápiának elégséges feltételeit
fogalmazza meg, más elmélet bevonása a SZKM alapelveinek feladását jelentené (Gutberlet, 1984).

Mások (s magam is erre az álláspontra helyezkedem) úgy vélik, hogy a SZKM csak gazdagodik azáltal, hogy
alap-értékeit megőrizve más megközelítések és új felismerések iránt is nyitott marad (Howe, 1982).

Összefoglalóan a GYB és más módszerek kombinációjának két típusa van, aszerint, hogy a GYB a többi
eljárást megelőzi-e, avagy inkább követi.

Előbbi eset akkor fordul elő, ha a személyiségzavar bármilyen formája a GYB-en túlmenően specifikusabb,
strukturáltabb kezelést igényel. Leggyakrabban kognitív terápiát alkalmazunk ilyen módon, amelyet a GYB
mintegy előkészít. Máskor a személyiségben rejlő konkrét lokális probléma teszi szükségessé, hogy a
kezelést rövid dinamikus módszerrel folytassuk. Szükség lehet arra is, hogy az egyéni foglalkozásokat család
vagy párterápia kövesse. Olyan esetekben, amikor az önképzavarokhoz a szociális viselkedés hiányosságai
társulnak,
társulnak, a GYB-t
GYB-t szociális
szociális készségfe
készségfejleszt
jlesztőő módszerekk
módszerekkel
el kombinálh
kombinálhatjuk,
atjuk, akár párhuzamo
párhuzamosan,
san, akár 
egymást követően. Utóbbi módszerek általában csoportban történnek.

A fordított helyzet is gyakori. Nem ritkán valamilyen konkrét viselkedés-probléma miatt kell pszichoterápiát
folytatnunk (pl. fóbia), vagy a tanácsadót valamilyen izolált kérdéscsoport miatt késik fel (pl. rendre rossz
vizsga-tel
vizsga-teljesítmé
jesítménye).
nye). Máskor a tesi tünetek vann
vannak
ak előtérben,
előtérben, amikor is tüneti
tüneti jellegű
jellegű kezelést
kezelést folytatunk 
folytatunk 
(pl. relaxációk, hipnózis, test-terápiák). A kezelés közben azután alkalom nyílik a személyiség problémáinak 
feltárására is. Pl. a relaxáció megoldja a beteg nyelvét, s kiderül, hogy a tünetek mögött komoly önértékelési
zavarok vannak. Vagy a fóbiás tünetek enyhülése során alakul hasonló módon a kezelés. A célzott terápiák 
során létrejön az a bizalom (a nem-specifikus tényezők itt is hatnak!), amely alapján a kliens most már egész
valóját viszi a terápiás kapcsolatba, nem csupán egy-egy tünetét.

Szerencsés az a páciens, aki olyan kezelőre akadt, aki többféle módszerben is járatos. Ne habozzunk azonban
máshoz irányítani a rászorulót akkor, ha a probléma, vagy annak egy része meghaladja kompetenciánkat.

A gyakorlatban ezek a módszerkombinációk fordulnak elő leggyakrabban, és ezekre valóban szükség is

lehet. Úgy is mondhatjuk, hogy ezek a "kliens központú" módszerkombinációkkal, mert az ő érdekeit
szolgálják
szolgálják.. (Szemben
(Szemben a "terapeuta
"terapeutaközpo
központú"
ntú" módszerko
módszerkombinác
mbinációkkal
iókkal,, amelyek
amelyek azért történnek,
történnek, mert a
terapeuta ért az adott módszerhez, vagy éppen azzal foglalkozik.)

A pszichoterápiás módszereknek se szeri, se száma. Harper 1959-ben még "csak" 36 féle elkülöníthető
 pszichoterápiás rendszert tudott összegyűjteni. Parloff (1976) már 130 féle módszert talált a "piacon". 1986-
 ban Karasu több, mint 400 féle pszichoterápiás iskoláról tudósít. A terapeuták képzettségüktől függően a
legkülönbözőbb módszereket alkalmazzák, különféle kombinációkban. Sok kezdő terapeuta elszörnyülködik,
ha látja azt a hatalmas oktatási kínálatot, amit az egyes módszerek hívei felmutatnak. Ezekről a kérdésekről
külön fejezetben szólunk.

125
 A GYÓGYÍTÓ BESZÉLGETÉS CÉLKITŰZÉSEI,
CÉLKITŰZÉSEI, A SZEMÉLYKÖZPONTÚ
SZEMÉLYKÖZPONTÚ MEGKÖZELÍTÉS
EMBERKÉPE

A GYB hatásm
hatásmech
echaniz
anizmus
musáva
ávall kap
kapcso
csolat
latban
ban számos
számos utalás
utalástt tettün
tettünkk a terápia
terápia köv
követe
etendő
ndő iránya
irányaira
ira
vonatkozóan is. Sokféle módja lehet annak, ahogy a lelki egészséget meghatározzuk, amely minden segítő
kapcsolat közvetlen célja. Könnyű helyzetük van akkor is, ha a terápia célját negatív oldalról közelítjük meg,
s azt mondjuk, hogy tünetmentességre, vagy a tünetek enyhítésére törekszünk. Ha a GYB-t tágabban
értelmezzük, nem csak a tünetek, hanem problémák megoldásáról is beszélhetünk.

Valami
Valamivel
vel átfogó
átfogóbbbb megfog
megfogalm
almazás
azását
át adh
adhatj
atjuk
uk célkit
célkitűzé
űzésün
sünkne
knek,
k, ha a terápiá
terápiátt a szenve
szenvedés
dés oldalá
oldaláról
ról
közelítjük meg. A szenvedés legáltalánosabb értelmében annak a jele, hogy a személy "működésében"
valami nincs rendben. Végső soron a lelki szenvedés az ember személyi mivoltának zavara, helyesebben
személyi
személyi mivoltának
mivoltának hiányosság
hiányosságaa (minél
(minél súlyosabb
súlyosabb a szenvedés
szenvedés,, annál személytel
személytelenebb
enebb,, sablonos
sablonosabb
abb
"sematikusabb"). A szenvedés, mint láttuk, sajátos ön- és világképpel jár együtt. A szenvedés logikus: ha
olyan az illető, illetve világa, amilyennek látja, ettől csak szenvedni lehet. Ezért írhatja Kelly (1955). "man
can enslave himself with his own ideas and then win his freedom again by reconstruing his life" (Az ember 
rabszolgává teheti magát saját nézetei által, de visszanyerheti szabadságát, ha újraalkotja életét). A szenvedés
tehát világ- és önértelmezési problémaként is megfogalmazható, s a terápia ennyiben ismeretelméleti és
hermen
hermeneut
eutika
ikaii kérdés
kérdés.. Vé
Vélem
lemény
ényem
em szerin
szerintt a lelki
lelki szenve
szenvedés
dés ezen
ezen túlmen
túlmenően
ően a személ
személyne
ynekk a léttel
léttel
kapcsolatos viszonyában ragadható meg, s a létben való részesedés szubjektív hiányaként jellemezhető. Elég,
ha csak arra utalok, hogy a szenvedők negatív ön-definíciókat alkotnak, azaz nem létmozzanatokból, hanem
léthiányokból "rakják össze magukat". Ennyiben a lelki szenvedés és terápiája tehát ontológiai kérdés is
(Tringer, 1989). Ebben a nézőpontban az ember transzcendens dimenziójához jutunk közel.

Próbáljuk most pozitív oldalról megközelíteni a terápia célkitűzéseit. Legkézenfekvőbb, ha azt mondjuk, a
terápia célja a teljes testi és lelki egészség helyreállítása, fenntartása, megőrzése. Az egészség fogalmát ma a
WHO (az ENSZ egészségügyi világszervezete) iránymutatásai szerint is tágan értelmezzük, s az egyén testi,
lelki és szociális jóllétét értjük alatta. Természetesen mindezek a fogalmak sokféleképpen értelmezhetőek,
sokszo
sokszorr ideolo
ideologik
gikus
us tartal
tartalmak
makatat hordoz
hordoznak
nak (az NDNDK K hivata
hivatalos
los szakma
szakmaii körei
körei egésze
egészenn nap
napjai
jainki
nkigg azt
hangoz
han goztatt
tatták,
ák, hog
hogyy a pszich
pszichote
oteráp
rápia
ia célja
célja az ado
adott
tt kon
konkré
krétt társad
társadalm
almii köz
közegb
egbee való
való beille
beilleszk
szkedé
edéss
előmozdítása és az egyén produktivitásának helyreállítása).

Ha most az egészség-betegség fogalompártól eltekintünk, s a szenvedés ellentétes, pozitív pólusát keressük,

számos fogalom vetődik fel, mint harmónia, szabadság (lásd a fenti Kelly idézetet), belső béke, öröm, sőt,
időr
időről
ől időre
időre a "bol
"boldo
dogs
gság
ág"" kérd
kérdés
ésee is.
is. 1989
1989-b
-ben
en a De Deut
utsc
sche
he Ge
Gesesell
llsc
scha
haft
ft für
für Wiss
Wissen
ensc
scha
haft
ftli
lich
chee
Gespráchspsychotherapie
Gespráchspsychotherapie évi kongresszusának a címe így hangzott: Boldoggá tesz-e a terápia?

Az egyes iskolák saját rendszerüknek megfelelően fogalmazzák meg ideális elképzeléseiket az emberről,
amelyhez azután a terápia célját hozzámérhetik. Nyilvánvaló, hogy mindegyikben van részigazság. Egyes
iskolák szabályos "üdvtanokat" dolgoznak ki, amelyek a hagyományos vallások helyét próbálják elfoglalni.
Messze vezetne mindezek részletes taglalása.

A SZKM ideális emberképe a "fully functioning person" (FFP) (Rogers, 1951) "teljesen működő személy".
Ez az ideális állapot az ember önmegvalósító törekvésének eredménye. Az ÖF, mint ennek a törekvésnek 
egy gya
gyakor
korlat
latii megnyi
megnyilvá
lvánul
nulása
ása,, a FFP elérés
eléréséne
énekk eszköz
eszközee lehet.
lehet. Rog
Rogers
ers (1959
(1959)) az FFP fogalm
fogalmát
át a
következőképpen írja körül.

1. Nyitottság minden tapasztalat iránt.

2. Tapasztalatok elhárításától való mentesség.

3. Mindenfajta tapasztalat tudatosítható.

4. A szimbolizáció (megnevezés, értelmezés) olyan pontos, amennyire csak lehet.

5. Az önkép minden öntapasztalatot képes integrálni.

6. Az önkép folyamatosan változó struktúra, amely új tapasztalatokkal gazdagodik.

126
7. Az Én az értékelések és kontroll végső forrása, amely szabadságot jelent és meghatározza a szimbolikus és
a tényleges viselkedést.

8. A személyes és az organizmikus értékelések egybeesnek.

9. Külső, idegen értékelő mozzanatok (introjektumok) nincsenek.

10. Feltételek nélküli önbecsülés.

11. Az organizmikus értékelések képezik az örömök vezérfonalát.

12. Másokkal a lehető legnagyobb harmónia, amelynek a forrása a kölcsönös tisztelet és megbecsülés.

A fenti, néha kissé bonyolultan fogalmazott kritériumok egy olyan ideális állapotot tükröznek, amely a
rogersi emberkép teljes megvalósulása. Melyek az ember legfőbb tulajdonságai? (Rogers, 1959)

1. Önmegvalósító törekvés, amely szervesen egyesíti a biológiai, pszichológiai fejlődést, növekedést és

fennmaradást és ez az értékelések alapja.

2. Az egyén képes arra, hogy a tapasztalatokat pontosan tükrözze tudatában.

3. Az önkép és a tapasztalatok összhangban vannak.

4. Igénye van kapcsolatokra, pozitív értékelésre, másokkal való kölcsönös tiszteletre.

5. Igény pozitív önbecsülésre.

6. Értékrend birtoklása.

Ezekből az alapelvekből a terápia, a GYB konkrét céljait megfogalmazhatjuk (Speierer, 1986).

1. Az organizmikus szükségletek és értékek iránti érzékenység növelése.

2. Az elhárító magatartás helyett a pontos szimbolizáció fejlesztése.

3. Az önképpel kongruens tapasztalatok közvetítése.

4. Pozitív értékelő kapcsolat kialakítása, az elfogadottság élményének megteremtése.

5. Pozitív önbecsülés fejlesztése.

6. Énidegen, megbetegítő értékmozzanatok leépítése.

Rogers
Roge rs embe
emberk
rkép
épe,
e, bárm
bármen
enny
nyir
iree inte
integr
grálj
áljuk
uk is a maga
magasa
sabb
bb rend
rendűű humá
humánn vona
vonatk
tkoz
ozás
ások
okat
at,, erős
erősen
en
 biologisztikus. A növekedés, mint az ember alapvető mozgatórugója, nem különbözik más organizmusok 
növekedési potenciáljától, legyen mégannyira összetett is. Ebben a biológiai szemléletben az ember "emberi
mivolta" is a biológiai adottságokra redukálódik. Helyesen állapítja meg Rokita (1978), hogy Rogers
emberképe ilyen értelemben a behaviorizmus ortodox emberfelfogásához áll közel, amely megfosztja azt
történeti
történeti és társadalmi
társadalmi dimenzióitól.
dimenzióitól. Rogers figyelme
figyelme teljes mértékben
mértékben az egyénre
egyénre irányul,
irányul, álláspontj
álláspontjaa
individualista humanizmus. Még akkor is így van ez, ha a 60-as évektől kezdődően érdeklődése a csoportok 
felé fordult. A csoportban is az egyén érdekli elsősorban, a csoport nem öncél, hanem eszköz arra, hogy az
egyén növekedését szolgálja. A csoport szerkezete, funkciója, az amennyivel több, mint tagjainak összege,
nem érdekli különösebben.

Rogers felfogásának még egy sajátosságára kell rámutatnunk. Az objektív valóság és az észlelő szubjektum
viszonyában számára az utóbbi a döntő. Az ún. "objektív valóság" csak az észlelő alany szemszögéből
érdekes, az észlelő alany a világ középpontja. "Minden egyén egy állandóan változó tapasztalat-világban
létezik, amelynek ő a középpontja" (Rogers, 1973). Érthető, ha marxista bírálói szubjektív idealizmussal

127
vádolják (Rokita, 1978). Ez a kritika mégis igazságtalan, hisz az objektív valóság tagadásáról egyáltalán
nincse
nincsenn szó,
szó, csupán
csupán arról,
arról, hog
hogyy Rog
Rogers
ers emberk
emberképé
épében
ben a szubje
szubjektí
ktívv élmén
élménymó
ymódd válik
válik a vizsgá
vizsgálód
lódás
ás
"objektumává". A valóság átélésének egyéni módja, struktúrája, az egyén beállítódásai képezik a SZKM
fókuszát. Ezért Rogers a modern kognitív pszichoterápia előfutárának is
i s tekinthető.

Rogers
Rogers emberfelfo
emberfelfogásán
gásánakak hiányosság
hiányosságaiai nagyrészt
nagyrészt a szociális
szociális dimenzió
dimenzió jelentősé
jelentőségének
gének alábecsülé
alábecsüléséből
séből
faka
fakadn
dnakak.. Az ember mber szocizociál
ális
is vovonnatk
atkozás
ozásai
ai sokokkkal nagyo
agyobb
bb szeszerepe
repett ját
játszan
szanak
ak a lelki elki
egészségfen
egészségfenntartá
ntartásában
sában,, minthogy azt Rogers
Rogers elgondolja.
elgondolja. Az egyén környeze
környezetével
tével dinamikus
dinamikus rendszert
rendszert
alkot,
alkot, amelynek
amelynek saját,saját, az egyént
egyént meghal
meghaladó
adó törvénysz
törvényszerűsé
erűségei
gei vannak
vannak.. Napjaink
Napjainkban
ban a ppszich
szichoter
oterápia
ápia
rendszer-s
rendszer-szemlé
zemlélete
lete elsősorb
elsősorban
an a családteráp
családterápiák
iák területén
területén bontakozi
bontakozikk ki. A csoportok 
csoportok 
törvénysze
törvényszerűség
rűségeit
eit leíró
leíró csoportdinam
csoportdinamikaika sem vezethe
vezethető
tő le maradék
maradék nélkül
nélkül az egyének
egyénekből.
ből. A GYB
GYB mai
képviselője Rogers emberképét még egy vonatkozásban is hiányosnak tartja. A növekedési potenciál előtérbe
állítása óhatatlanul felveti az emberben a kérdést: növekedni, de hova, meddig, miért? Ezekre a kérdésekre
Rogerstől választ nem kapunk. A növekedés - öncél -, az ember önmagába reked, a másik iránti igény is
csupán a kölcsönös értékelés és megbecsülés kinyilvánítását szolgálja. A másik: eszköz arra, hogy az egyén
önmagár
önmagáraa refle
reflektá
ktálha
lhasso
sson.
n. Bármen
Bármennyinyire
re humani
humanista
sta ez a nézőpo
nézőpontnt (sok
(sok bíráló
bírálója
ja szeret
szeretetp
etpréd
rédikát
ikátorn
ornak 
ak 
gúnyolta), mégis, hangsúlyozom, individualista, a szónak olyan értelmében, amely nem negatív, de valami
hiányt jelent. Rogers az értékkategóriák fontosságát is hangsúlyozza, de ez nem látszik többnek, mint a
dísz
díszle
lett az indi
indivi
vidu
duum
um oltá
oltárá
rán.
n. Úg
Úgyy véle
vélem,
m, ezt
ezt a hián
hiányt
yt a szem
személ
élyy tran
transz
szcen
cende
dens
ns dime
dimenz
nzió
ióján
jának 
ak 
újrafelfedezése töltheti be. Érdekes kipillantanunk a modern bölcselet egy-egy párhuzamos vonulatára. A
növekedés Teilhard de Chardin (1980) filozófiájában is alapvető szerepet játszik. Az ember növekedése
része a mindenség mozgásának, amelynek - szemben Rogersszel - határozott, transzcendens iránya van
(ómega pont). A dialógust középpontba állító filozófusok vagy pszichoterapeuták ma már a "másikat" az
egyén szerves részének tekintik (Buber, 1970). Lacan (1966) szerint az Én definíciója elválaszthatatlan a
Másiktól, az Én csak a Másik által létezik ("L'Autrui").

Az ember lényegéhez tartozik, hogy meghaladja (transzcendálja) önmagát. A növekedésnek önmagában

nincs értelme.
értelme. A személy
személy önmagát
önmagát meghaladó
meghaladó mozgásának
mozgásának irányát
irányát megszabni
megszabni:: nem lehet a GYB feladata.
feladata.
Mégis, segítő hivatások képviselőitől elvárható, hogy saját maguk számára választ tudjanak adni az ember 
transzcendenciáját érintő kérdésekre. Végül is az élet értelmére adott egyéni válaszról van szó, amely nélkül
hitelét veszti minden törekvésünk, amely olyan egyének megsegítésére irányul, akik minduntalan ezeket a
kérd
kérdés
ések
eket
et veti
vetikk fel.
fel. Az élet
élet érte
értelm
lmén
ének
ek kérd
kérdés
ésee áll
áll Fran
Frankk (198
(1982)
2) pszi
pszich
chot
oter
eráp
ápiá
iáss isko
iskolá
lájá
jána
nak 
k 
középpontjában.

Rogers
Rogers szellemi
szellemi teljesítmény
teljesítményee a XX. század
század lélekgyógyá
lélekgyógyászatá
szatában
ban kiemelkedő
kiemelkedő jelentőség
jelentőségű.
ű. Szelleméhe
Szelleméhezz
lennénk hűtlenek, ha nem törekednénk arra, hogy nézeteit meghaladjuk.

A SZKM mai képviselői az irányzat alapértékeit (a "növekedési potenciál" vagy a személy aktualizálódási
tendenciája stb.) megőrizve, keresik a kapcsolatokat a mai bölcseleti áramlatokkal. Az eredetileg előtérben
álló
álló individ
individual
ualizm
izmus
us egy öko ökológ
lógiai
iai gon
gondol
dolkod
kodásm
ásmódb
ódban
an oldódi
oldódikk fel,
fel, amely
amely a személ
személyy szociál
szociális
is és
egzi
egzisz
szte
tenc
nciál
iális
is dime
dimenz
nzió
iója
ja mell
mellet
ettt a meta
metafi
fizi
zika
kaii vona
vonatk
tkoz
ozás
ások
okat
at is figye
figyele
lemb
mbee vesz
veszi.
i. A mode
modern rn
személyköz
személyközpont
pontúú pszichoter
pszichoterapeuta
apeuta által képviselt
képviselt főbb értékeket
értékeket Speierer
Speierer (1985)
(1985) két csoportra
csoportra osztja:
osztja:
 posztmaterialista értékek (Oldemeyer, 1979) és ökológiai értékek (Capra, 1983). Előbbiek pl. a természetnek 
rendszerké
rendszerkéntnt való felfogása,
felfogása, a vallások,
vallások, metafizikák
metafizikák szerepének
szerepének elismerése,
elismerése, a szolidarit
szolidaritás-el
ás-elvv stb. Az
ökológiai értékek közé sorolhatjuk az egészség újszerű felfogását, amelyben a szabadság jelentős szerepet
 játszik. A gyógyító folyamatban a beteg
beteg szerepe és aktív részvétele felértékelődik.

A pszichoterápiákban a közös vonások kerülnek előtérbe. A terapeuta szerepe olyan, mint a katalizátoré,
feladata elsősorban a változás feltételeinek megteremtése, a kliens figyelmének megfelelő irányítása belső és
interperszonális kommunikációs folyamatok irányába.

A SZKM a gondolkodásnak rugalmas rendszere, amely élő kapcsolatban van a kor szellemi áramlataival. A
 pszichoterápiák a 2. évezred végén egymás felé közelednek, és egy közös elméleti alap körvonalai
 bontakoznak ki. A SZKM a közös alap
a lap kimunkálásában valószínűleg jelentős szerepet fog játszani. Tartós,
 jövőbemutató hozadéka, hogy a terapeuta-attitűdöket rendszerbe foglalta, az empátiás kommunikáció és az
önkép szerepét a terápia középpontba állította.

128
 NÉHÁNY TOVÁBBI JÓ TANÁCS

Az eddigi fejezetek során többször utaltam a különböző pszichoterápiás elméletekre. Bár ez a könyv a
SZKM jegyében íródott, az olvasó érezheti, hogy a szerző bizonyos távolságtartással kezeli az elmélet egyes
megáll
megállapít
apítása
ásait.
it. Külön
Különöse
ösenn von
vonatk
atkozik
ozik ez az SZKMSZKM ember
emberkép
képére
ére,, amely
amely a 3. évezre
évezredd küszöb
küszöbén
én már 
elégtelennek tűnik. A XX. század nagy kollektivista kísérlete szemünk előtt omlik össze. Bebizonyosodott,
hogy a személynek elsőbbséget kell tulajdonítanunk "a fejlődését biztosító anyagi szükségszerűségekkel és a
kollektív berendezésekkel szemben" (Mounier, (1949). Az új emberkép nem a klasszikus kapitalizmus
individualizmusa, hanem a személynek egy olyan értelmezése, amelyet századunk perszonalista filozófusai
fogalmaztak meg (Stern, Mounier, Buber). Ebben a felfogásban a személy alapvető sajátossága a vocation,
elhiva
elhivatot
tottsá
tságg valami
valami iránt,
iránt, ami a szemé
személy
ly téri
téri és idői
idői határa
határait
it megha
meghalad
ladja,
ja, transz
transzcen
cendál
dálja.
ja. A személ
személyy
elhivatottságra ébredése a "conversio", a saját erők átfordítása személyen túli vonások irányába (Mounier).
Ez az átalakulás, metanoia, képezheti a segítő kapcsolatok végső célját.

Az alábbiakban olyan téziseket fogalmazok meg, amelyek ennek a végső célnak az előmozdítását szolgálják.

A SZKM klasszikus kereteit ezúttal átlépjük, nem megtagadva annak értékeit, hanem tovább építve azokat.

1. Minden
Minden segítő
segítő kap
kapcso
csolat
latban
ban arra
arra töreks
törekszün
zünk,
k, hog
hogyy a segíte
segítendő
ndőtt meggyő
meggyőzzü
zzük:
k: világ-
világ- és önkép
önképee az
értelmezési módoknak csupán egyik lehetséges változata. Ebből következik, hogy a segítség végül is új
értelmezési keretek kimunkálását jelenti. Ennek kapcsán a személy idői dimenziói is kitágulnak, hosszú távú
célok
célok fogalm
fogalmazó
azódna
dnakk meg (jövő)
(jövő).. Az egy
egyén
én szoros
szorosabb
abb egy
egység
séget
et alkot
alkot saját
saját egy
egyéni
éni történ
történeté
etével
vel,, és
kultúrájának értékeivel (múlt).

2. A segítő kapcsolatban közös kreatív tevékenység folyik, amely a problémadefiníció - alternatívák - döntés
akcióláncok sorozatán át valósul meg. Ennek folyamán új nézeteket, jelentéseket, értékeket fogalmazunk 
meg, figyelembe véve a személy élettörténetét és kulturális adottságait.

3. A GYB - nyelvi jelenség. Arra törekszünk, hogy a segítendő személy önmagáról minél több állítást
fogalmazzon meg. A terápia folyamán ezek az állítások módosulnak, s az egyén önmagáról új kijelentéseket
alkot. A szakember azáltal segít, hogy a kijelentések mélyebb rétegeire, a nem verbális közlésekre tudatosan
képes reagálni (empátia), s ezáltal a személy önképe és reális énje közelebb kerül egymáshoz. Ebből a
szempontból másodlagos, hogy az egyén kijelentéseinek mi a konkrét tartalma.

5. Az egyes iskolák eltérő

eltérő nyelvezetet használnak, s a terápia során saját
saját fogalmi rendszerüket hívják elő a
kliensből is. Az eltérő terminológia mögött azonos folyamatok zajlanak le. A szakember legyen tisztában
azzal, hogy saját nézetrendszere átfordítható más "nyelvre" is.

6. Ne kötelezzük el magunkat
magunkat szorosan egy irányzathoz.
irányzathoz. Legyünk nyitottak más megközelítések iránt, sót,
alkalmasint éljünk különböző nézetek és szemléletek módszereivel. A kezdő terapeuta ugyanakkor először 
alaposan sajátítsa el egy iskola fogalomrendszerét, s csak azután tegyen kirándulásokat más területekre. Az
irányzatok
irányzatok feletti nemes eklekticizmus
eklekticizmus nem azonos
azonos azzal,
azzal, amikor
amikor innen-onn
innen-onnan
an felcsipege
felcsipegetett
tett felszínes
felszínes
ismeretek alapján (inkább ismeretek híján) nyilvánítjuk ki, hogy "eklektikusok" vagyunk.

7. A pszichoterápiás iskolák nézetrendszere nem üdvtan, vallás vagy világnézet-pótlék. A segítő hivatás
követelménye, hogy saját kialakult világnézetünkre, értékrendünkre támaszkodhassunk, amely a terápiás
elméleteken kívülről táplálkozik. A bajba jutott személy végső kérdései, mint láttuk, önmagán kívülre
mutatnak.
mutatnak. Nehéz
Nehéz elképzelni
elképzelni,, hogy ebben olyan valaki
valaki nyújtson
nyújtson segítséget,
segítséget, aki ilyen kérdésekke
kérdésekkell még soha
nem került kapcsolatba (értékrend, világnézet, az élet értelméről vallott felfogás stb.).

8. Minden terápia tanulási folyamat - a terapeuta számára is. Közhely,

Közhely, hogy minden személy egyedi, minden
 probléma más, egyik terápia sem hasonlít a másikhoz. A GYB során nem csak a kliens, de a terapeuta is
számos "aha" élményen megy keresztül. Sikeres terápia egy másik ember elfogadását, egyúttal a terapeuta
nyitottság
nyitottságának
ának növekedését
növekedését is jelentheti.
jelentheti. A terápia
terápia ezzel szemben nem lehet a terapeuta
terapeuta rejtett öngyó
öngyógyító
gyító
törekvéseinek megvalósulása (ilyen esetben a terápia eredménytelen, akár ártalmas is lehet).

9. A segítő hivatások gyakorlóit az a veszély fenyegeti, hogy mindennapi életükben is segítő típusú
kommun
kommuniká
ikáció
ciótt folyta
folytatna
tnak.
k. (Nem
(Nem egy
egysze
szerr ezzel
ezzel hárítjá
hárítjákk el az intim
intim kap
kapcso
csolat
latok
ok "fenye
"fenyeget
getésé
ését".
t".)) Ez

129
elmagányosodáshoz, következésképp lelki zavarok kialakulásához vezethet (Schmidbauer, 1985). Baráti
kapcsolatok ápolása legalább olyan fontos, mint a rendszeres szakmai továbbképzés.

10. A segítő hivatások gyakorlói alakítsák ki saját egyéni nézetrendszerüket, stílusukat, a szakma ismeretei
adta lehetőségeken belül. A segítő hivatás nem rögzült mesterfogások rendszere, hanem inkább állandó
mozgás, keresés, útonlevés. Az első "terapeuták" a II. században Alexandria környékén alkottak közösséget
(a szó maga istenkeresőt jelent). E közösségek úgy jöttek létre, hogy az adott társadalomban új kérdések 
merültek fel, és válaszok iránti fokozott érdeklődés nyilvánult meg. A "terapeuták" útkeresése mások 
számár
számáraa is von
vonzóv
zóváá vált,
vált, s egy
egyre
re többen
többen fordul
fordultak
tak tanács
tanácsért
ért a sivata
sivatagba
gbann lakó
lakó atyákh
atyákhoz.
oz. Az ember 
ember 
természeténél fogva úton lévő, homo viator. A terapeuta az, akit az útelágazásnál néha, eligazítást kérve,
megszólítanak.

130
 RÖVIDÍTÉSEK 

EMP empátia

FFP fully functioning person

FNE feltétel nélküli elfogadás

GYB gyógyító beszélgetés

Kl kliens

KON kongruencia

ÖF önfeltárás (önexploráció)

SZKM személyközpontú megközelítés

Thta terapeuta

VERB verbalizáció

131