Ember A Kozmoszban

EMBER A KOZMOSZBAN, KOZMOSZ AZ EMBERBEN
2022.09.30.
Mi a célja a tanfolyamnak?
A cél: kialakítani magunkban egy egységes világ- és emberképet. Ez ma nem magától
értetődő. Nézhetjük a vallási, társadalmi, tudományos életet egyaránt, és látjuk, hogy valami
nem stimmel. Különösen a 2000-es évektől a civilizációnk fokozott megpróbáltatásoknak van
kitéve. Hogyan lehet a hányattatásokat ép lélekkel átvészelni, olyan gyógyító erőket találni,
melyek hatástalanítják a minket ért káros hatásokat? Hogyan lehet belső biztonságot
felnöveszteni magunkban?
Az Antropozófia világ- és emberképe lelki-szellemi megelégedést ad a léleknek, ami az élet

próbáját kiállja, ez életelixírként működik. Érthetetlen, feldolgozhatatlan impulzusok között
eligazodást, valóság-érzéket ad, tájékozódni tudunk általa. Ez a mai életben belső lelki-
szellemi higéniát, lelki tartást, jelenlétet ad. Ahhoz, hogy ez kialakuljon, felépítünk egy
világot és embert egységbe foglaló világképet. Ez eleven bölcsességként fogan meg az
emberben, és belső nyugalommá, szeretet minőséggé alakul át. A legfontosabb alappilléreket
lehet a 9 alkalom folyamán lerakni. Ha mindezt közösségben műveljük kölcsönös
megerősödést érhetünk el általa.
KOZMOSZ: görög eredetű szó. A görög korban (ie.747-1453) volt esztétikai érzékünk, egy
belső szépséggel áthatott rendezettség az emberi lélekben. Ez a külső formákban a csodás
épületekben, a görög színházakban, domborművekben, szoboralkotásokban is megjelent. A
„kozmetika” szavunk is a szépség egyfajta minőségére utal. Szépség, rend, harmónia. Ahol
rend van, ott szépség van. Ha kitekintünk a világegyetembe, ott bölcsességteljes rend van,
ami szép; ezt belül átélte lelkében a görög ember.
KOZMOSZ - RENDEZETT VILÁGMINDENSÉG - ami szépséget áraszt.
Az egyiptomi kultúrában magas szintű asztrológiát műveltek, a misztériumkultuszokat éberen

tartották. A csillagvilág bölcsességét leolvasták az égről, tájékozódni tudtak általa, és ebben
szépség volt.
Miből lesz a Kozmosz? A Káoszból. A káosz - rendezetlen világ, ebből alakult ki a rendezett
világ. A káosz a teremtés előszobája, a rendezett világmindenség létrejötte előtti állapot.
KOZMOGÓNIA: a kozmosz keletkezés- és fejlődés-története napjainkig, ill. a jövőbeni

fejlődése. Ezzel az utolsó trimeszterben foglalkozunk.
Tudnunk kell, hogy a mai civilizációban tudományos teóriák és modellek alapján
magyarázzák a világ fejlődését. (pl: ősrobbanás elmélet)
Az Antropozófia - melyet Rudolf Steiner helyezett a földi síkra - másként áll a világ
megismeréséhez. Rudolf Steiner 1861-ben született. Olyan gyermeket képzeljünk el, aki arra
ébred rá, hogy nagyon sok csodát lát maga körül a természetben, s mikor elmeséli a
családnak, kiderül, hogy más emberek nem ugyanazt látják. Gyerekkorának nagy része azzal
telt, hogy el tudja különíteni mi az, amit csak ő lát, és más nem. Meg kellett különböztetni a
növényt, amit más is lát, pl. a virágtündértől, ami már a fizikai szemnek láthatatlan. Számára
az érzékfeletti valóság ugyanolyan élő-valóságos világ, mint a fizikai érzéki világ.
Ez az érzékfeletti-szellemi tájékozódás időben is kitolható. A múltat és a kozmosz

rendeltetésének megfelelő jövőt is szellemi látással lehet érzékelni. Rudolf Steiner ezzel a
megismeréssel a kozmosz alapjait, működését, időbeli ívét kikutatta, nem teóriákat,
elméleteket gyártott, és nem a hagyományokból merített. Ott állt az idők kezdetén és látta az
Őskezdetet. Halandónak ez elsőre talán elképzelhetetlen, de lehetséges. A tradíciók, a
hagyományok is ismerték, hogy létezik egy Világemlékezet, ezt Akasha Krónikának nevezték
(legtöbbször mi is így hivatkozunk rá). A világ és a kozmosz fejlődése, minden mozzanata
eleven képekben, hangokban, gesztusokban rögzítve van, és a beavatott emberek számára
szellemileg elérhető. De ez nem egy könyv, amit fel lehet lapozni.
A szellemi látás az emberben szunnyadó lelki-szellemi erők, érzékszervek kiküzdését jelenti.

Közvetlen tapasztalás és látás alapján, a magasabb világokban való közvetlen kutatás útján
alakította ki Rudolf Steiner az antropozófiát.
Annak se kell lemondani arról, hogy a szellemi világokról megtudjon valamit, aki még maga
nem beavatott, nem szellemi látó. Teljesen világos éber tudattal megértheti, átláthatja a
kikutatott összefüggéseket, ha gondolkodása elfogulatlan és rugalmas. Egy idő után, aki
törekszik, bizonyságra lel a belső igazság útján. Az iskolázási úton bizonyos érzékszervek
kifejleszthetők az érzékfelettibe betekintéshez.
Hol van az ember helye a világban? Hol van az a belső kép, ami megmutatja, hogy szerves
része vagyok a világnak, és hogy mindennel kapcsolatunk van? Milyen a természet, a
kozmosz és az ember viszonya?
Természet adta érzékszervekkel születünk, amivel látunk, hallunk, tapintunk; és van egy
fizikai megnyilvánulása az embernek, egy fizikai teste (FT). Az ember mivolta ennél több, de
a fizikai világban fizikai megtestesülésünk van. Amit látunk, hogy van egy emberi forma, egy
alak, fej, törzs, végtagok stb. Bőrrel lehatárolt fizikaiságunk jelzi, hogy minden ember egy
individuális (egyedi) lény. Ami a szemünknek megnyilatkozik a fizikai testből, annak
köszönhető, hogy részben szilárd elemek vannak bennünk: ásványi anyagokból alkotott
felületet látunk. Ezen kívül van bennünk folyékonyság, az ember 3/4-ed része víz, valamint
gázszerű anyagok - akár sejtszinten is, egészen pici mennyiségben -, nitrogén, oxigén,
széndioxid, stb. A szilárd, folyékony és levegő szervezetünk mellett találhatók az emberben
differenciált hőállapotok. Más hőmérséklete van pl. a májnak, más az agynak. Az állandó
testhőmérsékletünk átlagosan 36-37°C közötti. Általános komfortérzetük 1°C-on belül
mozog. Mi tudja ezt megtartani? Ha alacsonyabb a testhő, vagy magasabb, az már patológiás
állapotnak számít. Egy differenciált organikus hőszervezet is hozzátartozik lényünkhöz.
Ha eltekintünk a kémiai periódusos rendszer elemeitől, és a minőségét nézzük, akkor 4 elemi
minőségből épül fel a világunk. Föld, Víz, Levegő és Tűz elemből. A Tűz a legősibb elem,
minden belőle született. A fizikai testünkben tehát a fizikaiságnak is csak 10%-át látjuk.
Dr. Wilhelm Schüssler - német származású orvos - felfedezte, hogy 12 fajta ásványi só
egyensúlyban van a szervezetben. Ha elhamvasztunk egy növényt, állati testet, vagy egy
ember fizikai testét - akkor a tűz által felgyorsítjuk a lebontási folyamatokat, és a hamu, ami
visszamarad, az a ténylegesen ásványi bennünk.
Színtiszta ásványiság a természetben is megtalálható, ezért az ember fizikai teste az
ásványvilággal rokon természetű. A kristályképződés jellemzően a föld mélyén zajlik, pl. a
hegyikristály 6 szögletű, szabályos geometriai formáit szilícium-dioxid szubsztanciája tölti
ki. A homok is szilícium. Megállapíthatjuk, hogy az ásványra jellemző: 1. Vagy a
szétforgácsolódás felé tart. 2. vagy geometrikus, kristályos alakzatokba rendeződik, 3. vagy
amorf-tömörülés, massza jellemzi: pl. agyagföld. Alapvetően STATIKUS, élettelen. Ha a
sokféle ásványt, ami található az emberben, egy edénybe "összesöpörnénk", nem lenne belőle
ember soha. A saját erői mentén az ásványból soha nem lesz élő (sem állati, sem emberi
létforma). Kell valami, hogy élő, érző, gondolkodó lényszerűséggé váljon.
Növények létszintje: minden növény életfunkciókat mutat (növekedés, szaporodás)! Az élet

az élőből születik. Pusztán mechanikai, fizikai törvényszerűségek útján soha nem keletkezik
élő. Az ásvány szétesésre (káosz), kristályosodásra (rend) képes, de nem képes szaporodni,
növekedni. A szén, a kőolaj valaha növény volt. A meszes üledék, kőzet pl. valaha élt állatok
maradványa. Az elhalt növényvilágból, és elhalt állatiból lehet ásványi. Fordítva nem lehet.
Növényi élet növényi magból jön létre.
Törvényszerűség: ha az életet hagyjuk magában burjánzani, általában gömbformát alakít ki.

Pl: mustármag, köles stb. Ha le tudnánk minden fizikai-ásványit "hántani", azt látnánk, hogy
az élet gömbszerűen terjed kifelé. Minden növényi teljesen gömbszerűvé válna. Mivel hat rá
a földi fizikaiság is, és némileg hordozza az ásványiságot, ezért a növény nem lesz gömb, te
kiterjedésre törekszik.
Az emberben is van élet: képes a sejt megújításra, reprodukcióra, növekedésre. A növény az a

lényiség, amely állandó sarjadásra, újraképződésre képes (bizonyos határok között). Szüksége
van az ásványi talajra, belőle növekszik ki. A gyökérzet révén a föld középpontja felé tör,
szárával az ég felé nő. Belekapaszkodik a földbe és az ég felé tör. A levelek a száron
bizonyos elrendeződésben és ritmusban, körkörösen jelennek meg, egy hélix-vonal, vagy
"dugóhúzó- vonal" mentén. Miért nem lineárisan, egyenesen nő a növény? Ahogyan a
csillagvilág elfordul fölöttünk, ezt a forgást követve hozza létre a levélzetet. Soha nincs két
teljesen egyforma levél, organikus, változatos, de mindig a kozmosz mozgását követi.
Rudolf Steiner kutatása: a növényre hat egy erő a kozmoszból, egy kifelé húzó (vagy szívó)
erő, ami ellentétes a földi gravitációval, a nehézkedési erővel. A fizikai világ törvényei
alapján a növények soha sem tudnának sarjadni, és organikus formába rendeződni,
növekedni. Ez az életfolyamatoknak, az ún. éteri világ erőinek köszönhető. Ha megfigyelünk
egy növényt, látható, hogy valami a kozmoszból húzza kifelé-felfelé, és az élet nem a földi
fizikai törvényekből adódik. Az élet "könnyűséget" képvisel a nehézségi erővel szemben. Az
éteri erők a kozmosz felé húzzák az embert is (az állatot is). Bennünk is életerők, éteri erők
működnek, szaporodási, növekedési erők. Földi emberek a fizikai testből adódóan vagyunk,
az élet által már a kozmoszhoz tartozunk, kozmikus lények vagyunk. A kozmosz lüktető
éteriségében élünk.
Két fajta létfokozatot különböztettünk meg eddig az emberben, a fizikait és az éterit. Mivel
mindkettő egyénre szabott születéstől a halálig, ezért azt mondhatjuk, hogy az embernek saját
fizikai teste és saját éterteste is van. Megfigyelhetjük egy kis csecsemő feje búbján a
hajforgót – ezen a ponton lép be az a kozmikus erő, ami áthatja a növényt és minden élőt.
ÁSVÁNYVILÁG: Külső erő tudja csak megváltoztatni a formáját, magától nem képes
változni. Vagy a szétesés felé törekszik, vagy valamilyen sokszögformába rendeződik.
NÖVÉNYVILÁG: gyökerével helyhez kötött életet él. Az élet tulajdonságait hordozza:
sarjadás, növekedés. Külső hatásra reagál, de csak vegetatív módon, pl. vannak bizonyos
növényfajták, amelyek érintésre becsukódnak. (pl. mimóza) Nincsenek belső szervei, benne
nedvek áramlanak. A napfényt, CO2-ot, földből felvett vizet, ásványi anyagokat átengedi
magán. Illetve a földit felemeli, és ahogy ez találkozik benne a kozmikus hővel, fénnyel, az
élettelenből élőt transzformál, a szervetlent szervessé alakítja, (fotoszintetizál), ezáltal
összekötő ég és föld között. Sokkal önzetlenebb az embernél, nincsenek érzékszervei, belső
átalakítást végez.
ÁLLATVILÁG: Az állatnak van helyváltoztatásra képessége. Mi ösztönzi az állatokat a

helyváltoztatásra? Táplálékszerzés, párválasztás, utódlás stb. Az év körforgása hat az állatok
viselkedésére. Kénytelenek engedni a természet törvényeinek, nincs szabad elhatározásuk. Az
év körforgását a Nap határozza meg, de más bolygóritmusok is befolyásolják a természeti
folyamatokat és az állatok életmódját. Az állatok érzékelnek, érzékszervekkel felfogják a
külvilágot. Ösztönből fakadóan elkerülik, ami veszélyes lehet számukra; a kedvező helyeket,
feltételeket felkeresik. Örömet, fájdalmat éreznek, ezek a lélekben megjelenő szimpátia és
antipátia erők, melyeket külsőleg kifejezésre is juttatnak. Megjelenik egy, a növénytől
különböző minőség. A külvilág és a belső világ elkülönül, belül szervek alakulnak ki. Ez már
a legegyszerűbb egysejtűekre is jellemző, pl. a papucsállatka, mely megszűri a vizet, szinte
pumpálja. Belül egy zsebformát képez. Az ember is képes a helyváltoztatásra,
érzékszervekkel és belső szervekkel rendelkezik, amivel a külső világot átalakítja. A külvilág
benyomásaira örömmel, fájdalommal reagál. Ezeket illetően az állati királysággal rokon.
Ehhez a létformához magasabb szintű erőrendszer szükséges, mint a vegetatív élethez,
Rudolf Steiner ezeket asztrális erőknek nevezi. Az állatnak és az embernek asztrálteste is van.
Asztráltest: Az asztra csillagot jelent. Mondhatjuk csillagtestnek vagy Érzőtestnek. Az

érzékelés mentén érzések keletkeznek - ez az érzőtestnek köszönhető. Az állatok életvitele a
kozmosz ritmusaihoz kötött. Az ember már részben el tud szakadni a természet és a kozmosz
ritmusaitól. Az ember dönthet úgy, hogy éjszaka szórakozik, vagy dolgozik és nappal alszik,
az állatot ösztönei kötik, hogy csak úgy viselkedhessen, ahogy a fajtájára vonatkozó
törvényszerűségek megkövetelik. Az ember szabaddá válhat ösztönös késztetéseitől.
Az ásványvilág lényegét a fizikaiság adja

A növényvilág lényegét a az élet adja
Az állatvilág lényegét az érzékelés, érzés, ösztönök - ez a legmagasabb szintű képességük.
Feltehetjük a kérdést, mitől ember az ember? Mitől vált a teremtés koronájává?
EMBER: a 3 természeti királysággal rokon, de benne van valami több. Képes pl.
ÖNÁLLÓAN GONDOLKODNI. Az állatoknál ösztönszerű viselkedés jellemző. A hódok
várat készítenek, a méhek bölcsen építik fel a kaptáraikat, stb. Itt megállapítható, hogy a
fajtához kapcsolódó bölcsesség jellemző, ami az asztralitással rokon. Ez kozmikus
csillagbölcsesség. Önállóan nem tudnak döntést hozni. Egységes ösztön működik egy-egy
fajnál. Kozmikus bölcsesség ereszkedik a fajra, bárhol él is a Földön. A fajta tulajdonságokat
az ún. csoport-én (fajta-szellem) határozza meg.
Az ember arra teremtetett, hogy képes legyen önálló, szabad tudat kialakítására. Saját
lényének tudatát megragadja: ÉN VAGYOK! A rendezett kozmoszban vagyok. Az Én
vagyok-élmény szükséges ahhoz, hogy szabad lénnyé váljak. A cél, hogy a kozmosszal
harmóniában létezzek. Először is meg kell különböztetnem magam a külvilágtól: Én itt
vagyok, és ott van az asztal. Az állatoknál nincs belső Én tudat, a fajta-tulajdonságokat a
Csoport-én határozza meg. Az ember sajátossága, hogy individuális ÉN-je van. Az érzékelés
mentén érzések keletkeznek, efölött van az Én. Ez már nincs rokonságban a természet
birodalmaival. Ez magasabb szintű képesség.
Meg kell tanulnunk morálisan jól együtt élni a természettel és a kozmosszal. Pillanatnyilag
nem vagyunk harmóniában egyikkel sem, ezt az emberi benső mélyéről kell előhozni,
kiküzdeni. Teremtettségénél fogva hordozza az ember, hogy harmóniában éljen a
kozmosszal. Ez a szabadság! Akkor vagyunk igazán szabadok, ha nem ártunk sem a világnak,
sem a kozmosznak. Az ember többletet kapott a teremtéstől, mint egy jó király - létrehozhat
új dolgokat, és szeretettel „uralkodhat” a természeti királyságok felett. Ezáltal a kozmoszban
a Szabadság és Szeretet szellemévé tud válni.
A Világsors megtanítja, hogy újra szeretetből kapcsolódjunk a természethez és az isteni

világhoz, immár önállóan, tudatosan. A teremtés a földi és a természeti világba helyezi az
embert, az a feladata, hogy itt fejlődjön. Vannak azonban az emberi és a természeti világ
fölött más birodalmak is.
ÉN - ember
Asztráltest - állatvilág Étertest - növényvilág Fizikai test - ásványvilág.
Ki van az ember fölött? Szellemi lények sokasága, akiket mindenkor ismertek a beavatottak a
Golgotai Misztérium előtt és után is. Pál apostol - aki maga is keresztény beavatott volt -
alapított egy keresztény ezoterikus iskolát, amelynek vezetését tanítványára, Dionüsszosz
Areopagitára bízta. Ott is tanították az ember felett álló szellemi lények funkcióit és neveit
(többnyire ezeket az elnevezéseket használjuk a modern szellemtudományban is). A
névadással tulajdonságokat fejeztek ki, és a név egyben rangot is jelent. A magasabb világok
lényeit Szent Rendnek, Hierarchiáknak nevezzük. Az ő köreikben Rend van!
I.Hierarchia: Szeráfok, Kerubok, Trónok

II. Hierarchia: Bölcsesség szellemek, Mozgás szellemek, Forma szellemek III. Hierarchia:
Személyiség szellemek (Archai), Arkangyalok, Angyalok Ember
Angyalok: Az ember fölött álló legközelebbi szellemi lények. Körükből kerülnek ki az

Őrangyalok. Minden emberi individuumnak van egy Őrangyala, aki inkarnációról-
inkarnációra kíséri, védelmezi. Ők vezetnek minket sorsunkban, amíg mi azt nem tudjuk
önként, teljes tudatossággal megtenni. Vannak angyali lények, akik egy-egy mesterség,
emberi foglalatosság vezetését végzik, pl: asztalosság, szövés stb.
Arkangyalok: Népszellemek - népeket vezető magasztos lények. Nagyobb a felelősségük és

feladatkörük.
Személyiség szellemek: Őskezdeteknek is nevezik ezeket a lényeket. Ők a korszakokat

vezető korszellemek, inspirálják, irányítják, hogy egy-egy korszakban milyen
kultúrimpulzusok jelenjenek meg.
Forma szellemek: minden létező formának van egy kozmikus ideája. Pl.: bolygó formája. Ezt
a formaszellemek teremtik meg.
Mozgás szellemek: mielőtt a formák rögzülnének, van előtte egy mozgás-tendencia.

Valójában minden forma lefékeződött, megfagyott mozgás. Mindenféle mozgást ami jelen
van a teremtésben, ők hoznak létre.
Bölcsesség szellemek: Világrendező Erők. Olyan szellemi lények, melyek bármit tesznek,
bölcsesség árad ki a kozmoszba általuk. A forma és a mozgás előtt létezik a bölcsesség,
amely alapján a mozgás és a forma megtalálja rendeltetését.
Trónok vagy Akarat szellemek: Miből származik a megnyilvánult világ? Ki az, aki
létrehozza, hogy a teremtés legyen? Az Akarat szellemek saját lényüket áldozták a
teremtésnek, abban lelték boldogságukat, hogy önmagukat (legalábbis lényük egy részét)
feláldozzák a teremtés létrejöttéért. A teremtés alapja az áldozat, ez a legmagasabbrendűbb
akarat. Ezen túlhaladva a megnyilvánulatlanba, az Atya birodalmába érkezünk, ez nagyon
magas szellemi világ. A legszentebb akarat és áldozat a Trónok által valósul meg, az Ő
birodalmuktól kezdve létezik a megnyilvánult világ. A Trónok felett a tisztán szellemi világ
található, a megnyilvánulatlan örökkévaló.
Kerubok: Harmónia szellemei. A világharmónia, kozmikus harmónia hordozói.

Szeráfok: Szeretet szellemei. Benne van a létezésben a legmagasabb szintű szeretet. Ez az
Agapé.
A Világunk, a Kozmoszunk lényegében a fent felsorolt szellemi lények lenyomata!

Naprendszerünk planétái és az általuk bejárt keringési utak jelzik a bolygószférákat, amelyek
hagymahéj-szerűen körbeveszik, beburkolják a Földet. A bolygószférák rendje a hierarchiák
rendje szerint alakult ki.
A naprendszer egy élő organizmus, melyet a Szaturnusz-szféra határol le. Úgyis

mondhatnánk: van egy szellemi „bőre” a naprendszerünknek. A Szaturnusz nagyjából 30 év
alatt kering körbe a Nap körül, és a Földről nézve is nagyjából ennyi a keringési ideje. Ezzel
az útjával jelzi a naprendszerünk határát.
Az Állócsillag szféra megkülönböztetett része az Állatöv gyűrűje. Az állatövi csillagképek

már a kerubi világ részét képezik. Pl: a Halak csillagkép egy kerubi csoport, mely egyfajta
szellemi minőséget áraszt le a földi világba.
Ajánlott olvasmányok: a Goetheanum összkiadásból (GA), számmal feltüntetve.

Alapozásunkhoz a következő olvasmányokat ajánljuk:
GA/9 - A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei GA/11- Az Akasha

Krónikából
GA/13 - A Szellemtudomány Körvonalai
GA/09 - Budapesti Előadások
GA/10 - Szellemi Hierarchiák és Tükröződésük a Fizikai Világban
Szellemi Hierarchiák és a Kozmosz
I. Hierarchia
Állócsillagszféra - Szeráfok, Szeretet szellemei

Állatöv - Kerubok, Harmónia szellemei
-----------------------------------------------
Szaturnusz - Trónok, Akarat szellemei

II. Hierarchia
Jupiter - Bölcsesség szellemek

Mars - Mozgás szellemek, Erők
Nap - Forma szellemek
III. Hierarchia
Vénusz - Személyiség szellemek, Archai, Őskezdetek

Merkúr - Arkangyalok
Hold - Angyalok
------------------------------------
Föld - Ember (- természeti királyságok)
2022.11.04.
Mai korunkban jelen van az a vágy - azok körében, akik látják merre tartanak a folyamatok -,
hogy több elfogadás, több szeretet legyen a világban. Az emberek között annál jobb az
együttműködés minősége, minél inkább szeretet hatja át a kapcsolatokat. Mik ennek a
feltételei? A szeretet nem más, mint átégetett, átalakított bölcsesség. Először pontos és
valósághű ember- és világ- megismerésre van szükség, amelyet, ha az ember magán átéget,
szerénységet, alázatot, szeretetet szül.
A tudomány és a társadalom szintjén torz ember- és világkép uralkodik. A Világgazdasági
Fórum vezetője, Klaus Schwab, és tanácsadója, Yuval Noah Harari, a Jeruzsálemi Héber
Egyetem történelem tanszékének professzora, mostanában sokat szereplő szószólói egy beteg
világképnek, de sokan vannak, akik hasonló elveket vallanak. Harari szerint pl. az ember nem
más, mint meghekkelhető állat. Homo Deus című könyvében azt írja: az emberi ÉN annyira
valóságos, mint a télapó vagy a húsvéti nyuszi. Teljesen komolyan vett marxista, ateista,
bolsevista világnézet ez. A jövőt egy transzhumanista eszme mentén képzelik el, chipek
beültetésével, genetikailag módosítva előállítanák az ember 2.0-át. Mindez csak az emberiség
töredékében valósulna meg, mivel annak nagy része feleslegessé vált, amely eltakarítandó.
Egy szűk elit vezénylete alatt a megmaradt "emberek" totális kontroll alatt élnék - szerintük -
"boldog" életüket. Manapság sokan rajonganak effajta eszmékért. Mindez a gyakorlatba is
átültethető világnézet, amely a már régebben kialakult materialista-ateista nézetek
szükségszerű következménye.
Darwin fajok eredetére vonatkozó kutatásai az állatvilág megfigyelésén alapultak, ebből

származott evolúciós elmélete. Darwin nem volt ateista, de a tudományban a nyomdokaiba
lépők az istenképet kiiktatták, ugyanakkor elméletét kiterjesztették, általánosították, így a
darwinizmus - mely szerint az ember nem más, mint magasabbra fejlődött állat - olyan
tartalmat kapott, amelyet maga Darwin sose gondolt.
Ezen új szemlélet szerint a Földön véletlenek sokasága folyamán, bonyolult folyamatok által,
az élettelen őslevesből keletkezett az élet, a növények, az állatok, és végül az ember. Ez egy
lineáris evolúciós elmélet, melyben pusztán fizikai-kémiai reakciók esetlegességei
eredményeztek minden létezőt.
Mindezekhez hozzáadódott Marx fizikai-mechanikus gazdasági és társadalom-szemlélete. Ezt
a kommunista szemléletet és az elméleti darwinizmust átültették a társadalmi élet
gyakorlatába. Ha csak elméletek maradtak volna, nem okoztak volna túlságosan nagy kárt,
megmaradhattak volna tévedéseknek, a materialista-ateista kor mitológiájának. Gyakorlati
megvalósításuk viszont szörnyű pusztítást és nyomorúságot hozott az emberiségre. Ez a
folyamat nem állt meg a 20. században.
A materialista-ateista tudomány a világ keletkezése kapcsán az ősrobbanás elméletről beszél,

eszerint élettelen fizikai-kémiai folyamatok és véletlenek milliárdjai kellettek a világegyetem
mai formájának létrejöttéhez. A kezdet egy „Nagy Bumm” volt, melyet tágulás követett, ezt
követően - egyik elmélet szerint - pedig bekövetkezik majd a „Nagy Reccs”, mely a
világegyetem végét, összeroskadását hivatott jelölni. Más elmélet szerint (Stephen Hawking
1942-2018) a tágulás a végtelenségig folytatódik, mígnem a világegyetem egy sötét és hideg
hely lesz.
Meglehetősen vigasztalan és beteg keletkezési és elmúlási képek ezek, és hatnak ránk akár
tudatosítjuk ezeket a képeket, akár nem. Ha ezeket komolyan vesszük, az emberi életnek
nincs jelentősége a világban, nem számít, hogy jók vagyunk-e vagy rosszak. Mi értelme így a
morálnak, művészetnek, megismerésnek? Hiszen előbb-utóbb úgyis minden semmivé válik,
megsemmisül. Ez a fajta morális nihilizmus belső ürességet, kétségbeesést hoz a léleknek.
Komoly probléma, hogy ma már a kisgyerekek is megkapják ezeket a képzeteket, ezt

sajátítják el az iskolákban, ami hatással van a lelki fejlődésükre. Milyen emberi fejlődést
várhatunk ezektől az elgondolásoktól?
Szembe kell helyeznünk mindezzel valamit, ami emberhez méltó fejlődést biztosít.
Feladatunk, és felelősségünk, hogy a jövő generációinak mit tanítunk.
Mi a viszonyunk a naprendszerhez, világegyetemhez?

A naprendszerben a Föld és a planéták a Nap körül keringenek - a tudomány szerint ezt
Kopernikusz óta tudjuk. A modern tudomány úgy képzeli, hogy a görögök még olyan
gyermeteg elképzelésekben hittek, hogy minden más bolygó a Föld körül kering. Mi az
igazság?
A történelemben visszafelé haladva a maitól eltérő lelki- és tudat-állapotokban élt az ember.
A mai kutatások feltételezése, hogy az emberek régen is pont úgy gondolkodtak, éreztek,
mint ma, csak primitívebb eszközökkel elégítették ki szükségleteiket: alapvető tévedés. Ma
már azt a lelki alkatot sem értjük igazán, ami - mondjuk - a XIII. századi keresztény európai
embert jellemezte, nemhogy a több ezer évvel ezelőttit. Régebben az emberek még tudták,
hogy létezik egy érzékfeletti világ, a fizikai természet és az emberiség fölött.
A görög kulturkorszakban az ember bizonyos mértékig még beleélte magát a világegyetem

folyamataiba, és másképpen gondolkodott.
Földről tekintve szellemi szempontból az égi sorrend a következő: először a Hold-szféra,

utána a Merkúr-, a Vénusz-, a Nap-, majd a Mars-, a Jupiter-, és a Szaturnusz-szféra. A
Naprendszer határa a Szaturnusz, úgymond a mi kozmoszunk „szellemi bőre”. A Napon túli
külső bolygók a Mars, Jupiter, Szaturnusz, a belső, vagy Nap-alatti szférák: a Vénusz, a
Merkúr és a Hold.
Kopernikusz elképzelése egy matematikai konstrukció volt, amivel könnyebben lehetett
számolni, mint a ptolemaioszival, ahol a Föld van a középpontban. Kopernikusznak nem volt
kézzelfogható bizonyítéka, de az volt az elképzelése: mi van, ha a Napot tesszük a
középpontba, és a bolygókat térben körülötte keringő égitestekként vesszük.
Ha a fizikai térben tájékozódunk, valóban a Nap körül keringenek a bolygók. A görög ember
egész más oldalról közelítette meg a csillagvilágot. A távolságot nem úgy mérték, mint ma,
hanem úgy számoltak, hány napi, heti járóföldre van egy bizonyos hely. Az időtényező
sokkal fontosabb volt számukra, mint a tér viszonyai. Megfigyelték, hogy az idő ritmusában
hogyan vannak jelen az égitestek. Mikor felnéztek az égboltra (nem volt még
fényszennyezés, és a szemük is jobb volt), megfigyelték a Hold és a többi égitest járását.
Könnyen megfigyelték, hogy leggyorsabban a Hold mozog az égen. Követték az útját egy
állócsillaghoz viszonyítva, és megállapították, hogy kb. 28 nap múlva tér oda vissza.
Megállapították a Hold fázisait teliholdtól-teliholdig, és azt is tudták, ez egy kicsit több idő,
nagyjából 29 nap. A Nap megvilágítja a Holdat, és ha szemben áll vele, akkor van telihold.
Ha innen elindul, mennyi idő telik el, mire ugyanarra a helyre visszatér? Ezt a görög ember a
lelkében átélte, érezték ezt a folyamatot az emberi bensőben, ahogy egy kört leír a Hold.
Belül is érzékelték, hogy ez a 28 nap belső életfolyamatokban tükröződik, például a földi élet
szaporodási ciklusában meghatározó lenyomatot képez. Az állatvilág szaporodásában
közvetlenebbül függ a Hold-erőktől, mint az ember. Az embernél a női peteérési folyamat is
28 napos ciklusban zajlik, de már függetlenedett a tényleges mindenkori Hold-állástól. Az
ember azonban az egész kozmosz képmását hordozza magában. A régi ember még érezte ezt.
Pontos megfigyeléseik voltak, figyelték pl. a Hold színét is, nemcsak a fázisait, és
megérezték, hogy lelkükre, kultúrájukra, társadalomra, hangulatokra, a termékenységre,
fantáziára, költészetre hogyan hat mindez. Más égitesteknél is képesek voltak erre.
A következő planétáknak, szféráknak is az időbeni ritmusát figyelték. A Merkúrnak és a

Vénusznak két fajta állapotát különböztették meg. A Földről mindkettőt úgy látjuk, hogy
kevésbé távolodnak el a Naptól. Merkúr megfigyelése nehezebb, mert közel van a Naphoz, a
Vénuszt sokkal könnyebb, mindenki ismeri Esthajnalcsillagként. Azért kapta ezt a nevet,
mert vagy hajnalban figyelhető meg, közvetlenül napfelkelte előtt, vagy este, közvetlenül
naplemente után. Ez a két állapot, a Hajnalcsillag- és az Esticsillag-állapot azonban a
Merkúrnál is megvan, csak nehezebb megfigyelni.
Összehasonlították, hogy melyiknél jön vissza hamarabb egy bizonyos állapot, és úgy
találták, hogy a Merkúr fürgébb, és ezért az ő szféráját közelebbinek érezték a Földhöz, mint
a Vénuszét. A Merkúrral (Hermész) a gondolkodás fürgeségét, a közlést, közlekedést, a
kereskedelemben lévő kedvező vagy kedvezőtlen változásokat hozták összefüggésbe. A
szerelem, szeretet, szépség minőségét a Vénusszal (Afrodité) érezték rokonnak. "Ha a
Vénusz bennem felkel, a szerelem minősége, szépség iránti fogékonyságom felpezsdül" -
valami ilyesmit éreztek.
Az időbeli ritmust az erők felemelkedésének, alászállásának áramlásában figyelték meg.
A Napot Héliosznak nevezték, jól ismerték az év körforgásának és az egész Naprendszer
életét szabályozó minőségét. Hasonlóan ismerték a harcias Mars (Árész) Földhöz képest
tapasztalható 2 éves ciklusát, és a Jupiter (Zeusz) 12 éves, a Szaturnusz (Kronosz) 30 éves
visszatérési idejét.
A Golgotai Misztérium előtt intenzíven átélték azt a tudást, amit misztériumbölcsességnek
nevezünk. A görögöknél még meglévő - korábban Egyiptomban és Babilóniában virágzó -
bölcsesség összefoglalása, absztrakt geometriai vetülete jelenik meg Ptolemaiosznál (a Föld-
központú világképben). Eredetileg itt nem térbeli és fizikai viszonyokról volt szó, hanem
időbeliséget térképez fel az éteri világban.
Az élettelen, ásványi lét mellett megkülönböztettük a növények vegetatív életét, ahol már
élet, éteriség is jelen van. Az állatok a külső benyomásokra belső érzéssel reagálnak, ez az
ún. asztrális minőség bennük. Az embernél ennél magasabb minőség is megjelenik, az önálló,
individuális gondolkodás, az értelmes beszéd, az emberi szó, az emlékezet.
Az állatoknál is tapasztalunk egyfajta bölcsességet, de ők ezt a szellemi világból irányított

ösztönként hordozzák.
Rudolf Steiner a mikro- és makrokozmikus szinten éteri minőségnek nevezi az életerők
szövedékét. Az élet világa, az éteri világ az élet erőrendszere, bennünk, és a kozmoszban is
benne van. Ezek a reprodukcióval, szaporodással, növekedéssel vannak kapcsolatban. A
növényt egy éteri erő, hélix-, vagy dugóhúzó-vonalon húzza felfelé-kifelé: a kozmosz
éterisége, a kozmikus "éter-óceán".
A szférák a bolygók világa. Képzeljük el pl. a Holdat, ahogy a Föld körül kering. Míg tesz
egy kört a Föld körül, közben saját tengelye körül is tesz egy fordulatot, ezért látjuk a Földről
mindig ugyanazt az arcát. Most képzeljük el, hogy a Hold-szféra nemcsak az a pont, ahol a
Holdat látjuk. Az a kör-kerület, amelyet a Hold bejár, kijelöli annak az éterikus gömbnek a
határát, amely maga a Hold-szféra. A fizikai Hold csupán parányi pont az éterikus Hold-
szféra határán, amelybe a Föld "be van csomagolva".
Így van ez a többi bolygóra nézve is, ahogyan távolodunk a Földtől. Mindegy, hogy azt
mondjuk-e, hogy Föld körüli mozgásuk látszólagos, ez alapvetően a térben igaz. Éterileg
viszont, ahogyan körbejárnak körülöttünk a planéták, kijelölik szférikus hatókörüket,
amelybe a Föld beleágyazódik, mintha hagymahéjak módjára vennék körül a bolygók éter-
szférái. Azzal a kitétellel, hogy a héjak nincsenek élesen elválasztva egymástól, mint ahogyan
a hagyma kénes-illékony anyaga is áthatja az egész hagymát. A bolygószféráknak viszont
saját karakterük, differenciált hatáskörük van a kozmoszban.
Ezek a kozmikus erők folyton áradnak a kozmoszból, minőségük megtapasztalható, ahogyan

a növényekre, állatokra, az emberi életfolyamatokra hatással vannak.
Naprendszerünknek tehát kétféle elképzelése létezik:

- Egyik a térbeli szemlélet, amelyet a modern kor számára Kopernikusz fogalmazott meg a
16. sz. első felében.
- A másik egy időbeli szemlélet, amely az ősi időkben volt magától értetődő, és amelynek
geometriai vetülete Ptolemaiosz révén maradt ránk.
Világszemléletünk számára rendkívül gyógyítóan hat, ha lelkünkben mindkét világkép

jogosultságát képesek vagyunk belátni.
A modern tudomány úgy gondolja, hogy a kopernikuszi világképet csak a 16. század óta
ismerjük igazán, az ókorban csak néhány elvétve talált próbálkozás volt arra, hogy a Napot
helyezzék a középpontba. Ez azonban nem így van.
Az ókori misztériumokban a csillagbölcsek, csillagász papok hosszas előkészületek útján, a
beavatásban szereztek tudomást arról, hogy térbelileg a Nap van bolygórendszerünk
középpontjában. Valójában szellemileg, a magasabb beavatás fokain lehetett ezt akkoriban
felfogni. A "hétköznapi", nem beavatott emberek számára magától értetődő volt az időbeli
szemlélet és a kozmosz idő-ritmusokban megnyilvánuló hatása, de a térbeli szemléletet nem
voltak képesek még elsajátítani, mert az akkori lelki struktúra egészen más volt, mint a mai.
A beavatottak a tér-szemléletet titkos tudásként őrizték, mivel, ha az avatatlanok tudomást

szereztek volna ezekről az összefüggésekről, az élet rejtett összefüggései miatt saját
organizmusukban és a világban - mágikus jelleggel - romboló folyamatokat indítottak volna
el. Akkoriban a léleknek még erőteljesebb hatása volt a test felett mint ma, bár a magasabb
tudásba való jogosulatlan betekintés ma is pusztító következményekkel jár. (A mai ember pl.
beavatkozik az atomok és gének világába, amelyeket nem lát, és nem is ért igazán, ezáltal
hatalmas károkat okoz...)
A misztérium-titkok őrzése tehát eredendően nem önkényes tett volt, vagy hatalom-féltés,
hanem morális védelem, lelki-szellemi higiéniai intézkedés annak érdekében, hogy az
emberek ne ártsanak maguknak és a világnak. Manapság az ember szabadság-foka
megnövekedett, ezzel együtt felelőssége is, és egyre inkább saját bőrünkön, saját
belátásunkból kell megtanulnunk, hogyan bánjunk morálisan a kozmosz erőivel.
Az ókorban tehát - leginkább a Golgotai Misztérium előtt - mindenki számára tapasztalható

tény volt a szférák időbeli, éteri hatása, és a térbeli szemlélet számított titkos tudásnak, amely
hosszú előkészületet igényelt.
Ma bizonyos értelemben fordított a helyzet. Minden gyermek már az általános iskolában

megtanulja a kopernikuszi szemléletet, ami exoterikus tudás, és ma már nem kell titokban
tartani. Ma a szférákról való tudás ment veszendőbe, ez alapvetően ezoterikus, viszont senki
elől nem kell eltitkolni. Csupán a lélek belső törekvésére, elfogulatlanságára van szükség
ahhoz, hogy belássuk, a bolygó-szférák létezése egy magasabb valóság, ami megismerhető.
A bolygó-szférák, a kozmikus folyamatok hatnak a Földre, az életfolyamatokra. A növényt

kifelé húzzák ezek az erők. Gyökerével a Föld középpontja felé törekszik, de mindenhol a
föld felett a periféria felé nő, ahogyan az éteri világ húzza kifelé-felfelé. Szára, levelei
külsőleg mutatják ezeknek a húzóerőknek a vonalát, ahogy csavarvonalban felfelé
törekszenek, körkörösen növekednek.
Az ember étertestében is benne van a Föld gravitációs erejével szembeni ellentétes hatás.
Fizikai testünk kapcsán érezzük a nehézségi erőt, de az étertestet húzza a kozmosz felé.
Ebben időbeli ritmus van, örvénylő éteri óceánban úsznak a fizikai égitestek is.
Ha feltekintünk az égre, nem az anyagot látjuk, amikor a Holdra, vagy a csillagokra

tekintünk, hanem ragyogó színükkel, fényükkel adnak hírt az égitestek saját lényükről. A
bolygókat (a Holdat és a Napot is) régen vándorcsillagnak nevezték, nap mint nap követhető
haladásuk, ciklusaik miatt. Állócsillagoknak nevezték azokat a ragyogó égitesteket, amelyek
hosszú-hosszú időkig megőrizték az égbolton és egymáshoz képest pozícióikat.
Mindenhonnan, ahol (vándor-, vagy álló-) csillagfényt látunk a kozmoszból felénk ragyogni,
a szellemi világ szeretetteli "simítása" jön a világunkba, a Föld felé. Az isteni Hierarchiák
érintése, simítása ez, ami lényegében asztralitás. Van egy fizikai teste is a planétáknak, de az
égitestek fényt hordoznak körbe a Kozmoszban. Ez az asztrális világból a térbe beköszönő
szellemi minőség látható a csillagfényben, amelyet az ember szemével felfog (és tudat alatt
asztráltestével érzékel).
Van tehát egy kozmikus éteri óceán, ahol ritmikusan örvénylő szférákban hajózunk a
planétákkal együtt. Ezt a végtelen Világ-Étert nem látjuk, mivel az időbeliségben van. A
térben láthatóan is megnyilatkozó csillagfény viszont az asztrális világról ad hírt.
Ezeken a világokon túlról származik az ember Én-je, mely a tisztán szellemi világhoz
tartozik, ami nem látható, de bárhol bármelyik pillanatban (tértől és időtől függetlenül)
megjelenik és kibontakozik a hatása.
Én vagyok, de hol van ez az Én? A középpontunkra mutatunk, a szívünkre – Én itt vagyok.
Ami számunkra az Én, az Naprendszerünk számára a Nap. A Nap bolygórendszerünk szíve, a
mi szívünk belső világrendszerünk Napja. A Nap és a szív ugyanaz a minőség, és Én-ünk
ezáltal érzi belső teljességünket, belső egyensúlyunkat.
A Nap ábrázolása ősrégi. Centrum és periféria (kör és benne egy pont). Az Én-tudatunkkal ez
követhető, össze vagyunk kötve a világ perifériájával. Leszűkítem a tudatom a saját
lehatároltságomra – ilyenkor centrum vagyok. De ezt kiterjeszthetem a világra, a másik
emberre, például, ahogy az anya kiterjeszti figyelmét, szeretetét a gyermekére a szeretet
minőségében. Olyan mértékben sajátíthatom el az együttérzést, hogy saját magamban átéljem
a másik fájdalmát, hogy felebaráti szeretettel a másik öröme, fájdalma az enyém is legyen.
Eggyé válok a másik emberrel, vagy akár a kozmikus szférákkal, a hierarchiák lényeivel.
Önzetlenül, együttérzéssel, ez az intuíció foka a beavatásban.
Az emberben a reprodukciós erőket tekintve a Hold játszik szerepet. A termékenységet, az

anyaságot minden korban a Hold minőséghez társították. Az alsó emberben, mélyen tudat
alatti folyamatként zajlik a sejtek szaporodása. A nőkben a szív és az anyaméh kapcsolata
egyenlő a Nap és a Hold kapcsolatával. Ez jelzi, hogy a szeretet-minőség és a szaporodás
eredendően összekapcsolódnak. Ez a bensőséges kapcsolat a férfiaknál is megvan, csak
másként. Rudolf Steinertől tudjuk, hogy a férfiak női étertesttel, a nők férfi étertesttel
rendelkeznek. A fizikai világban a nők lelkibb, szellemibb minőségben léteznek, a férfiak
jobban belemerülnek a fizikaiságba, rejtettebben hordozzák a finomabb lelki-szellemi
vonásokat, gondolkodásuk jobban az anyagra irányul.
A fej felől lépnek be az emberbe a Szaturnusz-erők, amelyek az embert lezárt lénnyé teszik,
ezzel lehetőséget adnak az önálló tudat és emlékezet kialakítására. A csontvázat (ami
szaturnuszi minőség) az ókorban, középkorban a kaszás képével ábrázolták. Hatalmas
küzdelem ez, hogy a Szaturnusz- erőknek az életet le kell építeni bennünk, hogy éber tudatot
képezhessünk.
Az idegrendszer elhasználódik, állandóan szétesésben van, ezért be kell, hogy burkolja egy
zsíros, tápláló burok, ami megóvja a széteséstől, de az idegekben mindig halál-erők
dolgoznak. Ahhoz, hogy éber Én-tudatot alakítsunk ki, egy leépítő folyamatnak kell
végbemenni a szervezetünkben, amely egészen a csontokig lehatoló erő. Az alsó ember felől
a Hold hatása egy sarjadó, megújító felépítő erőt képvisel, a felső ember felől pedig egy
leépítő, szaturnuszi erő hat, ennek köszönhetően képzünk tudatot. Erre szükség van, enélkül
folyton aludnánk. A fejen lévő haj-forgó jelzi a Szaturnusz belépését a fizikai testbe. A
Szaturnusz adja a koponya lehatároltságát, idő kell a kutacsok csontosodásához. Ez mutatja
az időt, hogy a test önálló életre kész. Ha „nem nőtt még be a feje lágya”, ezzel a lágysággal
még nyitva a fejtető kapuja, intenzív kapcsolatban van a kozmossszal, az Én-tudat még
gyenge.
A Hold-erők fókuszpontja az a terület, amit a régi okkult hagyományokban gyökércsakrának

neveztek. A születéskor a gyermek átlép a Hold-kapun, és belép a fizikai világba, átjön a
szülőcsatornán. Ez csak a természetes születésnél van így. Császármetszésnél ez nem történik
meg, ez a szakrális minőség hiányozni fog. Ezért a születés után ilyenkor gyógyító-terápiás
intézkedésre van szükség, hogy amennyire lehetséges, kompenzáljuk ezt a hiányt.
A mikrokozmosz képe, a bennünk lüktető makrokozmosz:

A Szaturnusz a fejtetőtől kiindulva hat.
Jupiter-erők fókuszpontja a két szem közötti pont mögött található. A Mars-erők a gégefő
tájékon koncentrálódnak.
Merkúr-erőkhöz tartozik az emésztés tartománya, a belek működésére hatnak.

A Vénusz a Solar plexus, a napfonat felől a vesékig hatékony.
Hold-erők a reprodukciós, szaporodási szervekben hatnak.
A Nap-erők adják az egész lényemet összefogó minőséget, és a szív a központja.
A Szaturnusz hozzájárul a felegyenesedéshez. Ha nem lenne egyenes gerinc, nem tudnánk

gondolkodni. Az ember sajátossága a függőleges gerinc, ez a nappali természetes állapot -
ülve is. Az Állatok világában horizontális a gerinc vonala. Az emberi én-tudathoz szükség
van a felegyenesedésre, enélkül nem lenne éber, önálló tudat. Állatból lehetetlen az emberré
válás, mert nincs felegyenesedett gerince, mivel nincs inkarnálódott Én-je sem. Az Én teszi
meg a felegyenesedést.
Az ember-gyermek az első évében megtanulja a felegyenesedést, a járást. Sok mozgás

megtanulása után jön a mélyből egy öntudatlan késztetés: Emberré akarok válni! Létrejön a
felegyenesedésre törekvés, ez az Én első megnyilvánulása. A szaturnuszi erők az Én erőknek
megfelelően kölcsönzik az önálló emlékezetet az ember számára. Az Én-tudat működésének
sajátossága, hogy az embernek önálló emlékezete lehet. Ez megkülönbözteti az embert az
Állalvilágtól, mert pl. egy kutya ösztönből örül a gazdájának, de nem tudja megtenni, hogy
tudatosan emlékezzen valamire. Az állat nem képes gondolatokkal tudatosan az emlékezeti
lenyomatokból felszínre hozni élményeket, ehhez a földi organizációban inkarnálódott Én
szükséges.
Az emberi emlékezés ereje, hogy szabadon fel tudja idézni például egy rózsa képét
önmagában. Az ember képes szabadon, saját akaratából gondolatokat logikus sorrendben,
egymás után helyezni. A tudatosan, akaratlagosan megragadott gondolatokat a Jupiter-erők
kölcsönzik az embernek, ez a gondolkodás alapja.
A Mars-erők a gégefő mentén a gondolatainkat beszéddé formálják. A Mars adja a beszédhez

az erőt. Az állatok világában harci erőt, hatalmi erőt képvisel a Mars, ez ösztönös és faj-
specifikus, ösztönök kifejezésére, és nem a gondolatok közlésére való. Például a „beszélő”
papagáj szóképzése sem tudatos, ez egy tükröződés, „másolás”, ami a túlélési ösztönből jön;
hogyha a külvilág hangjait visszaadja, akkor ő nem tűnik prédának, áldozatnak.
A felső szférákhoz tartozik tehát, ami a tudatos emberi működéshez kell. (Szaturnusz, Jupiter,
Mars) Az organizmus szempontjából a szív fölött a tudatos működést szolgáló erők
tevékenyek.
A Nap- vagy szív alatti, alsó szférák a vegetatív, tudatalatti működéshez tartoznak: emésztés,
kiválasztás, anyagcsere, reprodukciós szervek. A szív, a belső Nap, ami érzékeli mindazt, ami
a felső és az alsó emberben végbemegy, és folyamatosan a kettő közötti egyensúly-teremtésre
törekszik.
A Merkúr-minőség működik bennünk, amikor a dolgokat „szétszedjük”, analizáljuk, vagyis

emésztésnél alkotóelemekre bontjuk a táplálékot. Ez a folyamat már a szájüregben
elkezdődik.
A Vénusz, a napfonat idegközpont, a vegetatív, akaratunktól független működést

szabályozza, és a vesékkel, a húgyhólyaggal van szoros kapcsolatban. A kiválasztásban van
kulcsszerepe. A Vénusz a szabályozója: mi az, ami az emberi szervezetben felhasználható, és
meg kell tartani, és mi az, amire nincs, és kiválasztásra kerül. Tudat alatt mindezt a kozmosz
erői teszik bennünk.
Első megközelítésünkben tehát átbeszéltük, hogyan tükröződik a makrokoszmosz a

mikrokozmoszunkban, a hetesség szempontjából.
A makrokozmosz egy része a kint lévő állócsillagvilág. A Szaturnuszon túli szellemi világból
hat az Állatöv gyűrűje, vagy úgyis mondhatnánk, hogy az Állatöv gyűrűje az Állócsillag-
szféra egy kitüntetett része. A bolygók keringési ritmusait lényegében úgy figyelhetjük meg,
hogy a planéták útjuk során elhaladnak az állatövi csillagképek előtt, és így követhető, mikor
térnek vissza ugyanahhoz a csillagképhez, csillaghoz.
Az Állatöv egész emberi formánk, fizikai testünk alakját határozza meg. Az Állatöv tisztán
szellemi világából származik az az őskép-rendszer, amit a fizikai testünkben hordozunk. Az
emberi alak az Állatöv 12-ességéhez tartozik.
Fej - Kos csillagkép

Nyak- Bika csillagkép
Vállak-karok - Ikrek csillagkép
Bordaív, mellkas - Rák csillagkép Szív-keringés régió - Oroszlán csillagkép Belek, emésztés
- Szűz csillagkép
Vesék, medence - Mérleg csillagkép Szaporodási szervek - Skorpió-Sas csillagkép Csípő és
comb - Nyilas csillagkép
Térd (könyök) - Bak csillagkép
Lábszár (alkar) - Vízöntő csillagkép
Lábfej (kézfej) - Halak csillagkép
A világegyetemben – az Állatöv révén - ez az őskép-rendszer egy körbe van beleírva, és mi

mégis egyenesen állunk a Földön. A fizikai testet kialakító erő-rendszer, a kozmoszba írt
ember-őskép, amit hajdan Adam Kadmon-nak neveztek.
Az Állatöv, mint világ-periféria, összezsugorodik, behúzódik az anyaméhbe, amikor a

megtermékenyülés megtörténik. Az embrió eszerint a kerek világként megmutatkozó őskép-
rendszer szerint fejlődik, és ennek megfelelően helyezkedik el összegömbölyödve a
magzatburokban. Csak születésünk után, fokozatosan szerezzük meg földi, felegyenesedett
tartásunkat.
Az embernek eddig 4 lénytagját különböztettük meg. Fizikai testet, étertestet, asztráltestet és
Én-t. A fizikai test sajátossága, hogy külsődlegesen, ami tapasztalható, látható, annak csupán
csekély hányada a szilárd elem. Lényegében ez a kis mennyiségű ásványi-szilárd elem marad
hátra, ha a testet elhamvasztjuk. A többi alkotórésze: folyadék-szerűség (Víz elem),
gázszerűség (Levegő elem), és a hőszerűség (Tűz elem). Ebből a 4 elemből még nem jön
létre egy emberi szervezet, soha nem lesz emberi alak, soha nem tud művészien kialakulni az
arc, fül, orr stb. A fizikai test anyagait át kell, hogy hassa egy magasabb szervező erő.
Az Állatöv mögött a Kerubok lényei állnak. Az ő erőik adják azokat a szellemi erőket,
amelyeknek ideái meghatározzák legsűrűbb lénytagunk, fizikai testünk formáit. Egy
láthatatlan erőrendszer működik a látható fizikai test mögött. A fizikai testünknek tehát két
arca van. A látható, tapintható test, és a láthatatlan szellemi-fizikai test, amit Rudolf Steiner
gyakran fantomnak is nevezett. Ez a fantom a fizikai test alapja, szellemi erőrendszere, amely
a világegyetem tizenkettességét hordozza. A körülöttünk keringő bolygó-hetesség pedig belső
éteri és asztrális-lelki folyamatainkban működik.
2022.12.02.
Az év körforgásában az adventi ünnepi időszakhoz érkeztünk. Az advent az év körforgásának

azon időszaka, amikor a Föld visszahúzódik a Kozmosszal való együttéléstől, amikor a
természet elemi lényei, bensőségesen behúzódnak a Föld belsejébe, olyan mélységekbe,
ahová a téli fagy már nem ér el.
A tél a Földnek egy ébredési folyamat, leválasztódás a Kozmoszról. A külső Nap-erők

fogyatkoznak, egyre rövidebbek a nappalok, és a sötétség erői növekednek. A Föld lelkisége
a nyári időszakban kitágul a kozmikus világokba. A föld érzékfeletti része kihúzódik a
Kozmoszba, ezáltal egy álomszerű és alvó tudati életet él. A nyári időszak alatt nehezebb a
koncentrált, éber, tudatos munka, mivel az ember is ebben a kiáradásban létezik. A
szellemtudomány által tehát elmondhatjuk, hogy a nyári teljes kiáradás alvás a Föld számára,
míg a téli visszahúzódás, egy ébredés.
Ez a két ellentétes pólus megfigyelhető. Most télen fokozatos ébredési folyamat van, amikor
a Föld, és ezzel együtt az ember is jobban lehatárolódik a kozmoszról. A megpróbáltatások,
az embert ért kihívások kicsúcsosodnak ebben az időben. Advent időszakában a világ
pezsgése, forgataga nem lecsendesedik, hanem zaklatottabb lesz. Advent egyrészt ünnepi
időszak, felkészülés a karácsonyra, másrészt belső lelki-szellemi megpróbáltatások ideje.
Rudolf Steiner beszélt a négy adventi erényről, amelyeket platoni erényeknek is nevezünk, és
amelyeket régtől fogva ismer az emberiség. Ezek az erények vérteznek fel bennünket a
kihívásokkal szemben.
1. Igazságosság hete:
A fizikai test megpróbáltatása történik.
Rudolf Steiner különbséget tesz az igazság, és az igazságosság között. Utóbbival fejezzük ki
az első erényt. Más a jelentése, mint ahogyan manapság használjuk. Igazságosság: a
legátfogóbb értelemben helyes tájékozódás, eligazodás a világban. Ma a földi életünkben
ennek a fizikai test az alapja.
2. Mértékletesség hete:
Az étertest erői, az életerők kerülnek megmérettetés alá. Itt találhatók az ösztönerők. Azon
múlik, mennyire vagyunk mértékletesek, megfontoltak, hogy mennyire uraljuk ezeket az
erőket.
3.Bátorság hete:
A lelki erők: gondolat, érzés, akarat próbája az asztráltestben.. Ezt a 3 lelki erőt,
összerendezni, összhangba hozni. A lelki helytállás a feladat ezen héten.
4. Bölcsesség hete
A 4. lénytaghoz, az Én-hez kapcsolódik. Az Én által összhangba hozni és gyakorolni az
előzőeket.
Platón még érezte, hogy az egyetemes morál különbözőképpen ragadja meg az ember egyes
részeit, lénytagjait. Ennek lenyomata a négy erény és gyakorlása.
Az elmúlt alkalommal megkülönböztettük a bolygószférákat, mint éterikus burkokat a Föld

körül, amelybe belehat az asztrális világ. Mindezt a szellemi világ összefogja és szervezi.
Itt a Földön állunk, és feltekintve az égboltra, létezik egy szemmel látható kozmosz, ez a
Kozmosz fizikaisága csak másodlagos. Az a lényeg, ami az érzékfeletti világban, mint éteri,
asztrális és szellemi világ található. Fontos, hogy ezek minőségeit meg tudjuk különböztetni.
Nappal feltekintve a végtelen „világ-óceánba” – felhőtlen égbolt esetén -, gyönyörű kékséget

látunk. Ez a kékség utal az éteri világmindenségre, amely bolygóminőségek szerint
differenciálódik. Az asztralitás ott „köszön” be a térbe, ahol csillagfényt látunk (a bolygók
fénye is ide tartozik).
A Földnek is van egy éteri burka, ahogy nekünk is van étertestünk. A mai fizikai testünket
áthatja az étertest, és csak a halál pillanatában válik el a fizikai testtől. Az élőben mindig ott
az étertest. A Föld kőzeteit, óceánjait halottként, ásványiként fogjuk fel, bizonyos mértékig ez
helyes, de a bennük működő törvényszerűségek mégsem olyan egyszerűek, mechanikusak,
vagy gépiesek, ahogyan a mai tudomány elképzeli, mivel figyelembe kell vennünk az
érzékfeletti világ hatásait is. A távoli múltban, az atlantiszi időkben sokkal elevenebbek
voltak még a kőzetek is. Élő, képlékeny, növény- szerű minőségben jelentek meg.
A Föld szilárd kérgében ma ásványi, mégis is él, van éterteste és lelkisége is. Mindezt
legegyszerűbben az év körfogásában, a 4 elemi minőség megjelenésében tudjuk felismerni. A
növényi élet kitágulása és visszahúzódása mutatja, hogy a Föld milyen ritmust követ. A Föld
étertestének is van bioritmusa. A földből, a növényi magvakból tör elő a csíra, ezt áthatja a
víz, a levegő és a hő körforgása. Egyik féltekén nyár, a másikon tél van, az egyiken növényi
burjánzás, a másikon visszahúzódás zajlik.
A 4 elemi minőség megkülönböztethető, mint 4 őskép.
- szilárd, vagy föld elem,

- folyékony, vagy víz elem,
- gázszerű, vagy levegő elem - hő, mint tűz elem.
A mai külső szemlélet a szilárdat, folyékonyt, gázszerűt halmazállapotoknak tekinti, a hőt
sem önálló halmazállapotként, sem önálló elemként nem ismeri. Ez azért van, mert a hőben
már az érzéki és az érzékfeletti világ küszöbét érintjük.
A vallásos áhítatban megtapasztalható szellemi hevülettől folyamatos és közvetlen átmenet

vezet a lelkesültség hőjén át az élet-hőbe, amely fenntartja fizikailag is mérhető test-
melegünket. Az Én- ünk, mint szellemi részünk a hőben lakik.
Világunk felépítése tehát a következő:
4 elem
7 bolygószféra
Állócsillag-szféra: - Állatöv, vagyis a 12 állatövi csillagkép
- minden, az Álltövön túl

Az éteri világban 4 éterfajtát különböztetünk meg, melyek 4 elemi ősképhez társíthatók.
1. Tűz-elem 2. Levegő 3. Víz

4. Föld
- hőéter
- fényéter
- kémiai éter, hangéter - életéter
A bolygó-hetességben, a Holdtól a Szaturnuszig jelenik meg az asztralitás. 2
Jupiter Egyesület Kozmológia
Mindezt az Állatöv, a 12 csillagkép keretezi, amely már a szellemi világ reprezentánsa.

Minden más állócsillag és csillagkép is a szellemi régióhoz tartozik, az örökkévaló
birodalmának hírnökei.
A mi testünk rokon a Föld testével. Bennünk működik a 4 elem. Külsőleg csak a szilárd
embert látjuk, a bennünk lévő víz-, levegő- és hő-embert nem. Étertestünket a 4 éterfajta
alkotja, asztráltestünk pedig a 7 bolygó asztrális erőiből szövődik.
Fizikai testben - 4 elem

Éterben - 4 éterfajta
Asztráltestben - 7 bolygó-erő
Az Állatövi tizenkettesség, mint szellemi minőség határozza meg a fizikai test szellemi
formáját.
Az éteriség gömbszerűvé dagadna, ha nem lenne benne fizikaiság, és nem tagolná az asztrál.
Világ- gömbbé válni: ez a gesztus működik az étertestben. A föld gravitációja befelé
nehézséget ad, az éteri erők pedig ezzel ellentétesen a "könnyűségben" működnek, kifelé
húzó/szívó erővel rendelkeznek. Az asztráltestben a bolygóerők hatnak, a Holdtól a
Szaturnuszig a 7 bolygó minősége szerint differenciálódik az ember lelki organizmusa. Az
Állatöv szellemi erői adják a fizikai test ősképét. A lagalsó, legsűrűbb lénytag kialakításához
a legmagasabb szellemi erőkre van szükség.
Az ember lénye:
1. Test
2. Lélek
3. Szellem
A modern, korszerű beavatás-tudomány fontos törvényszerűsége: ha magadat akarod

megismerni, a kozmoszt kell megismerned, ha a világot akarod megismerni, magadba kell
tekintened. Az ősi korokban az ember természetszerűen, ösztönösen kapcsolódott a
kozmoszhoz. Ma szabad akaratunkból kapcsolódhatunk újra a világmindenséghez és annak
szellemi erőihez, lényiségeihez.
Rudolf Steiner szerint a mai kor emberének, ahhoz, hogy újra kapcsolódhasson hozzá, tudnia
kell róla, milyen a szellemi világ. Rudolf Steiner kidolgozott szellemi látóerőkkel kikutatta,
ami korunkban szükséges és elérhető, és elmeséli, például mint egy utazás leírását, milyen ott
a szellemi világ, ahová bepillant. Leírja a magasabb világok lényeit, folyamatait,
körülményeit a tudati léleknek megfelelően, úgy, hogy a mai ember fel tudja fogni
gondolkodásával. Előtanulmányokkal, stúdium munkával kell elsőként megismerni az
érzékfeletti világ jelenségeit. Látóvá válni e tudás nélkül, jó eséllyel megbolonduláshoz
vezetne. Hiába látnánk, nem tudnánk, hogy mit látunk. Más az ottani érzékelés, mint a fizikai
világban. Tájékozódunk a leírások alapján, és később éretté válunk arra, hogy felnyíljanak az
érzékfeletti látószerveink. Az éber nappali tárgyi tudatból indulunk el. Teljesen egyéni, hogy
ki mikor érzi a késztetést, hogy az érzékfeletti tanításokat felvegye és azután életének szerves
részévé tegye, gyakorolja. A modern szellemtudományos iskolázásnál ez fontos szabály.
Elkezdhetjük megfigyelni ezeket a minőségeket, hogyan vannak jelen életünkben, és
elkezdjük érzékelni az összefüggéseket. Ez finomabb, nyitottabb érzékelés, ha még nem is
szellemi tisztánlátás. A szellemi látóerők a szellemi iskolázási út bizonyos feltételeinek,
próbáinak teljesítésekor következnek be. Folyamatosan benne vagyunk a szellemi világban,
csak nem tudatosítjuk. Speciális gyakorlatokkal ki lehet építeni az érzékszerveket, el lehet
jutni a szellemi látásig.
Testiségnek 3 részét tudjuk differenciálni, ezek az emberi lény burkai.
1. Fizikai test - van egy látható része, mely Föld anyagaival rokon. És van egy láthatatlan
szellemi erőrendszer, mely a fizikai test fantomja.
2. Étertest - erőrendszere áthatja a fizikai testet, önálló, élő minőség, ez eleveníti meg a
fizikai testet.
A növények fizikai és étertesttel rendelkeznek a Földön.
3. Asztráltest (Érzőtest) - önálló helyváltoztatási képesség megjelenik, a külső benyomásokat

érzékszervekkel befogadja, majd erre reagál. Az asztrális világban a polaritás uralkodik, és
kétfajta erő működik: a szimpátia (kellemes érzések) és az antipátia erői (kellemetlen
érzések). Az emberben ezek individualizálódnak.
Az állatnak itt a Földi világban 3 lénytagja van, FT, ÉT, AT, de nincs individualitása, önálló
emlékezete, önálló gondolkodása, csak a fajta ösztön, és annak bölcsessége működik benne.
Például a méhek kaptár építése.
Az ember is érzékel, reagál a külvilág benyomásaira, de individuális Én-je van, ami a lelkiség
legelső szintjén, mint individualizált antipátia-szimpátia jelenik meg. Saját személyemre
vonatkoztatva fájdalommal, vagy örömmel tölt el valami. Kezd egyedivé válni, az Én
beavatkozik a lénytagok működésébe.
Az Érzőtest differenciálódik, és az érzőképességből felfinomodik három elkülönülő rész. Ez a

három finomabb rész az asztráltestből szövődött ki, amelyeken bizonyos mértékig már
dolgozott az Én. Így a testi lénytagok mellett beszélünk lelki lénytagokról is.
1. Az Érzőlélek szintje. Egyes szám első személyre tudjuk vonatkoztatni az érzéki

benyomásokat, vágyerőket. Picit mozdul el az érzőtest szintjétől, már nem pusztán egy
általános érzés, vágy vagy ösztön. Ez már individuális.
Az Állatoknál megjelenik egy fajtán belül a személyiség-szerű megnyilvánulás: például,

ugyanabból az alomból származó kutyusok közül egyik szereti, másik utálja a vizet, vagy
éppen egyik kicsit ügyesebb, mint a másik. Ezek a személyiség-szerű vonások azonban
mégiscsak külső feltételekből adódnak, az ember viszont egy ponton túl maga alakítja ki
vágyait. Ezekből később tanulhat, szabadon (át)alakíthatja őket, az állat nem.
2. Az Értőlélek szintje - az érzőléleknél finomabb rész. Megjelenik a gondolkodás, az

értelem, ám ezt átszövik az érzőlélek erői. Alacsonyabb szinten az értőlélek képességei az
ember vágyéletét szolgálják. A logikát, a gondolkodást arra tudom használni, hogy a vágyott
dolgot hogyan érjem el, vagy hogyan kerüljem el, ami nekem kellemetlen. Például
utánajárok, hogy este 10-ig nyitva a sarki bolt, ahol tudok venni csokit, amire éppen vágyom.
A FT és ÉT kapcsán természetszerűen megjelennek az alapvető szükségletek és az arra

vonatkozó érzések a lélekben: szomjas, éhes, fáradt vagyok, stb. De a kedvenc kanapémon, a
kedvenc sörömmel elnyúlni nem alapvető testi szükséglet, az már a személyiségből fakadó
vágy. A vágyélet lehet nagyon alacsonyrendű is. Gyakran az ember-alatti vágy élet is
megjelenik.
Az értőlélek szintjén már elgondolkodhatok, hogy pl. egy élvezeti cikk mit okoz nekem.
Megfontolhatom, hogy az ezekkel járó esetleges káros következményeket viselem, vagy
esetleg lemondok az élvezetről.
Ha az értőlélek magasabb értelemben működik, a lélek kiemelkedik a vágyak puszta

kiszolgálásából. Az értőlélekkel sokat megtudhatunk a világról, megfigyelhetünk bizonyos
természeti törvényszerűséget, azután emlékezetünkbe idézhetjük ezeket és
elgondolkodhatunk rajtuk.
Fontos, hogy a világ és önmagunk megismerése objektív legyen, akkor megállja a helyét a
szellemi világ előtt. Ez a tudati lélekben valósul meg, ahová a szellem bevilágít, ott élheti át
az ember először, hogy ki az az ÉN.
Az érzőlélek a vágyélet személyessé tételéig ér fel. Itt az akarat motivációja lehet személyes,
de az Én működése olyan mélyen benne van a vágyak világában, hogy valódi természete
szinte teljesen rejtve marad. Az Én már kissé magasabb szinten működik az értő léleknél.
Elgondolkodhat magáról és a világról is, de nem biztos hogy ez egyezik a valósággal. Csak a
tudati lélek szintjén tudjuk leellenőrizni, hogy személyes tapasztalataink, következtetéseink
mennyire egyeznek a szellemi valósággal.
A tudati lélek szintje a lélek legmagasabb része, a testi ösztönök és szubjektív benyomások
helyett, a szellemi ideákhoz, az örökérvényű igazságokhoz kapcsolódhatunk általa.
Ma, a tudati lélek korában nagy a küzdelem, hogy ne csak önző vágyéletünk, spekulatív
intellektusunk irányítson minket, hanem emelkedjünk a szellemi valóság szintjére, ébredjünk
Én- tudatunkra, amellyel azután önzetlenül vegyük figyelembe a világ(fejlődés) szükségleteit
és rendeltetését.
Az Én nem azonos a lelkierőkkel (gondolatokkal, érzésekkel, cselekvésekkel) amelyeknek az

asztráltest adja az alapot. A tudati lélekben találkozhatok lényem magvával, Én-magammal.
Ez a korszakunk nagy misztériuma: KI VAGYOK ÉN?
A tudati lélekbe világít be a Szellem fénye, ebből kiindulva teljesíthetjük ki szellemi ön-
valónkat.
Ez az objektív szemlélő szintje, ahol a tényszerűséghez kell ragaszkodni. Önmagát is

objektíven átélő szemlélő magatartás, befelé az emberi természetbe is, és kifelé a világ
jelenségeinek megismerésében is. A jelenségek örök ősképeihez, ideáihoz lehet eljutni. A
tudati lélekben megszűnik a "szerintem", "én úgy gondolom", stb. Valami vagy úgy van,
vagy nem.
Az Én tengelyébe állni, emberhez méltó módon. Én ember vagyok! Ez az evolúció fontos
mozzanata, ami sok küzdelemmel és munkával jár. A tudati lélekből léphetünk feljebb a
szellem területére. Az Én-lény átalakít mindent, ami a lelki életben, ill. az asztráltestben van.
Átvilágítja a megszerzett magasabb erővel, így szervezettebb, magasabb minőség születik.
Ennek csíráját már megkaptuk, de nekünk kell önállóan kidolgozni és kiteljesíteni. Az így
megszületett minőség szellemi lényünk első foka: a Manasz.
Szellemén = Manasz (régi keleti megnevezés)

Én megtalálta a kapcsolatot a szellemvilággal és átalakítja lelkiségét, egész asztralitását.
Nincs éles átmenet a Tudati lélek és Szellemén között.
Tudati lélek: az Én önmagára ébred, kapcsolódik szellemi valójához, és újra a világ felé
fordulva egy magasabb szinten dolgozik önmagán és a világban. Szellemén: kiforrott,
megnemesített vágyélet jelenik meg. A megnemesített asztrált szellemi ideák töltik be.
Az Én szellemi munkája során az étertestet is átvilágítja, így fejlődik ki második szellemi
lénytagja: az életszellem, vagy buddhi. Ha az Én a fizikai testet is átvilágítja, kidolgozza a
szellemember, vagy atma lénytagot.
Test - fizikai test, étertest, érzőtest

Lélek - érzőlélek, értőlélek, tudati lélek Szellem - szellemén, életszellem, szellemember
Ha az asztralitást átvilágítjuk, megtisztul a gondolkodás, érzés és akarat.

Az étertest átvilágításával megnemesednek, átalakulnak az ösztönök, a lelkiismeret, a
szokások és a temperamentum. Ezek ugyanis az étertestben gyökereznek. Az étertestre a
vallásos és művészi élmények jelentik a legerőteljesebb nevelő hatást.
Az ember lénytagjai tehát
Szellemi Szellemember
Életszellem Szellemén
Lelki
Tudati lélek
Értőlélek (Kedély lélek) Érzőlélek
Testi
Érzőtest
Étertest Fizikiai test
A tudati lélek nem választható szét élesen a szelleméntől, mint ahogy az érzőtest sem az
érzőlélektől. Az érzőlélek érzőtesttel való egyesülését nevezzük tulajdonképpen
asztráltestnek. A tudati lélek és a szellemént egybe foglalhatjuk szelleménként. Az értőlélek
az, ahol az ember, mint individuális földi lény megjelenik, egyszerűen ezt nevezhetjük én-
nek.
Így a lénytagjainkat hetességben is felsorolhatjuk:
Szellemember Életszellem Szellemén
Én
Asztráltest Étertest Fizikai test
A kicsi én (személyiségünk) az értőlélekig tud fejlődni, még nincs tisztában azzal, hogy a
szellemi világból származik, és hogy közös a sorsa a Földdel, a bolygókkal, kozmosszal.
Ehhez magasabb Én-tudatra van szükség.
Van, aki a testével azonosítja magát. "Ha megsemmisül a testem, akkor én is
megsemmisülök" - ez a materialista világnézet. Csak a túlélés, a saját érdek a lényeges,
minden más háttérbe szorul. Ez egy mély egoizmus, az én alacsony megnyilvánulása.
Az értőlélek szintjén megjelenhet a művészet szeretete, filozófiát művelhetünk, magasabb

kulturális igények keletkeznek, de ez is még a kicsi én-hez tartozik. Bár individuális,
öntudatra ébred, de még nem tudja honnan származik.
A Tudati lélekben gyúl fel a világosság fénye, honnan jöttem. Ott jelenik meg először
bensőségesen a nagybetűs ÉN.
Az ember én-természetét valójában három szinten különböztethetjük meg: Ego: a legalsó

szint - az önzés olyan foka, ahol minden a testiséghez kötődik. Lelki vagy individuális én. Az
én megnyilvánulása a lélekben.
Tisztán szellemi ÉN: az ember tisztában van szellemi mivoltával, és hogy összekapcsolódik
egy szellemi világrenddel.
2023.01.06.
A második trimeszter témája: a kozmikus ritmusok, halál és az élet kérdései, újjászületés,
sors.
1. Vízkeresztre való megemlékezés.

2. Az emberi lélek halál utáni exkarnációs útja
A vízkereszt a kereszténység fontos ünnepe, ugyanis ekkor a makrokozmosz ÉN-je, a nagy

Nap- lény alászállt a Jordán folyónál Jézus gondosan előkészített hármas testiségébe. Az I-
IV. évszázadban még megsejtették a régi atavisztikus szellemi látással, hogy ki érkezett a
Jordánnál a földi síkra. Ennek az eseménynek az előkészítése a szűzi fogantatáshoz vezethető
vissza.
A szeplőtelen fogantatás a benső tisztaság olyan formája, amikor valaki szeplőtelen, vagyis
megtisztított lelkébe magasabb szellemi bölcsességet fogadhat be. Ez egy ősidők óta
alkalmazott technikai kifejezés az okkultizmusban. A megtisztított lélek magába fogadja a
Kozmikus Bölcsességet, a Szűz Szófia lényiségét.
Az okkult iskolákban az Atyai akarati erőt, teremtő erőt mindig férfi jellegű minőségként
érzékelték. (Nem férfiként! A férfit meg kell különböztetni a férfiúi minőségtől, csakúgy mint
a nőt a női minőségtől) A kozmoszt betöltő bölcsesség lénye szűzies, tiszta női minőségként
jelent meg előttük.
A karácsonyi születésnél Mária szűz-fogantatása okkult nyelven annyit jelent, hogy lelkébe
felvette az Égi Szófia lényiségét, Mária ennek a szellemiségnek külső reprezentánsaként
jelent meg. Akinek a lelke elérte ezt a fejlettségi fokot, arra azt mondták rá: eltöltötte a Szent
Szellem. Jézus, aki 30 éves korában Krisztus hordozója lett, ennek a szűzies tisztaságnak az
útján érkezett a Földre.
A karácsonyi történethez járul hozzá két szellemi üzenettel rendelkező kép:

Az egyik a Szent Éjszakához leggyakrabban társított kép, amikor pásztorok látogatják meg a
Jézus gyermeket. A pásztorok szabad ég alatt élték át mindazt, ami a Földdel szellemileg
történt. Éjszakai kinyilatkoztatásként, mintegy álomszerű szellemi látásban kapták hírül a
Szent Gyermek érkezését. Szívükkel érzékelték mindazt, aminek be kell következnie.
A hagyományokban ehhez kapcsolódik a másik kép, ami az előző kiegészítő párja: a

napkeleti bölcsek (három királyok) látogatása, akik a csillagbölcsesség beavatottjai, a
kozmosz titkait megismerve várták és látták a gyermek születését. Ők a fej-szervezetük útján
érzékelték a csillagvilág szellemi folyamatait, mivel a fej a nagy világegyetem kicsinyített
képmása. Azután szívükbe fogadták ezt a bölcsességet, és érezték, hogy, ami a világban
bölcsen van elrendezve, az szép is.
Ez a csillagbölcsesség fokozatosan benső képességgé alakult át az emberiségben. Képtelenek

lennénk matematikai gondolatok megragadására, vagy bármilyen absztrakt, elvont fogalom
kialakítására, ha ez a hajdani szellemi-látó bölcsesség nem adta volna meg ehhez az alapot.
Gondolataink halottá, absztrakttá váltak, ugyanakkor az ember ezáltal érte el szabadságának
egy magasabb fokát.
A pásztorok szívbéli érzékelő képessége a földi természeti világ, a fizikai világ kutatásának
képességévé változott át. Lehetetlen lett volna a természettudomány kialakulása, ha a
pásztorok szellemi képessége nem adta volna meg ehhez az erőket.
Mérhetetlen tisztelet és csodálat ébred a lelkünkben a múlt történései, és az isteni világrend
bölcsessége iránt, ha ezekre a folyamatokra a szellemtudomány segítségével rátekintünk.
Világunk folyton változásban metamorfózisban van, régi képességek újakká alakulnak, még
ha legtöbbször ezekről nem is tudunk. Észre kell vennünk, hogy a kereszténység is folyton
átalakulásban, fejlődésben van. A Golgotai Misztérium utáni néhány évszázadban még meleg
szívvel, bensőségesen vették fel a kereszténységet. A Római Katolikus egyháznál már
exoterikussá válik, ami összeszövődött a világi hatalommal, de a kultúrában ez is szükséges
állomás volt. Az átalakulás viszont nem fejeződött be. Mára egészen új lehetőségek nyíltak
meg a Krisztushoz, a kereszténységhez való kapcsolódásra.
A XIX. és a XX. század határán különösen fontos események történtek. 1879-től Michael az
emberiség vezető korszelleme lett, valamint 1899-ben véget ért a kis Kali-Yuga, a sötétség
korszaka, amely 5000 évig tartott. Egy korszak lezárult, amellyel megnyílt a lehetőség, hogy
az emberiség újra kapcsolódjon a szellemi világhoz. Ezzel együtt a kereszténységet újra
spirituálisan vehetjük fel. Feladatunk, hogy a csillagvilággal a kozmosszal újra szellemi
értelemben találjuk meg a kapcsolódást az összhangot, és ennek értelmében új formában
vegyük fel tudatunkba, lelkünkbe azt a tényt, hogy a Jordán keresztelőnél a Nagy Nap-Lény,
Krisztus szállt alá földi testbe.
Ahogy ezt lelkünkbe felvesszük és dolgozni kezdünk vele, egy új misztérium bontakozik ki
számunkra. Ennek részét képezi az az újrafelismerés, hogy jöttünk valahonnan és tartunk
valahová. A létünk nem a születéssel kezdődik és nem ér véget a halállal. A születés előtti lét
tudatát az európai ember számára teljesen kitörölték. Itt az ideje, hogy éber, világos tudattal,
keresztény módon újra felvegyük a reinkarnáció tanítását, hogy az elvont, halott gondolatok
újra feltámadjanak. Ehhez Krisztus áldozata segít hozzá.
A materializmus egy fejlődési fázis, időleges érvényessége van, de ezt is meg kell haladnunk,
mint a korábbi kultúrfokokat. Feladatunk, hogy újra, spirituálisan vegyük fel a
kereszténységet, és megelevenítsük a gondolkodásunkat. Sok múlik ezen, hogy pici
közösségekbe beköltözzön ez a szívbéli hangulat, hogy a gyermekek jönnek valahonnan, ránk
bízzák magukat. Feladat, hogy segítsük őket a sorsuk megtalálásában. Ezzel a lelkülettel kell
tennünk a dolgunkat.
Világos, éber tudattal kezdjük el bejárni az ember halál és újraszületés közötti útját, ahogyan
az korunk nagy beavatottja és tanítója, Rudolf Steiner által megismerhető.
Itt a Földön van fizikai testünk. Ezáltal földi lények vagyunk. De a látható fizikai test mögött,
van egy láthatatlan erőrendszer, mely az ősképet hordozza. Van étertestünk, asztráltestünk, és
Énünk.
A látható fizikai test ásványi anyagokból áll. A halál pillanatában ez a fizikai test elszakad a
többi lénytagtól, és az ásványi törvényeknek megfelelően lebomlik.
Az étertest nem a Földről származik, érzékfeletti lénytagunk. Az éteriség, az eleven élet

szembemegy a Föld fizikai törvényeivel. A kozmikus éter-világ gömbszerűen kifelé hatva,
szívóerővel húzza az étertestet. Amikor a fizikai test leválik, az étertest kitágul.
A halál pillanatában a megismert földi lénytag-viszonyok megváltoznak. Az étertest,
asztráltest, és az Én elhagyják a fizikai testet, az az erő, ami összeköti őket a fizikai testtel, az
eloldódásra fordítódik. A lélek idegen testként, ásványként tekint vissza az elhagyott fizikai
testre.
Elindul egy különleges állapot, ami addig tart, amennyi időt az ember alvás nélkül kibír itt a
Földön. Ez körülbelül három nap. A Föld éteri szférájáig tágul ki az étertest, elkezdődik az
ún. tablóélmény. A lélek a kozmoszba kitáguló étertestében meglátja az egész élete tablóját.
Közvetlen a halál előtt lezajlott események vannak "elöl", legtávolabbi a születés élménye. Itt
még nem társul érzés, vagy értékelés a látottakhoz. Ez egy színtiszta, eleven emlékezés. A
tabló egy imaginatív kép, pontos részletes látás. A fizikai testben hiányos az emlékezet, és
elhalványodnak az emlékek, éppen a fizikai test az akadálya ezek pontos felidézésének.
A beavatásban, az imagináció fokának elérésénél, élénkké, pontossá válik az emlékezés,

mintha ott lennénk, újra felelevenedik. A fizikai test eltakarja az idő lényének közvetlen
érzékelését. Az éteri világban való tájékozódás az idő valódi érzékelését is jelenti. A fizikai
testben térben érzékelünk, formáról-formára, tárgyról-tárgyra, hogy mi van körülöttünk. Az
idő érzékelése egy másik létsík. Tehát a halál után az éteri tablókép a lélek első élménye.
Nagyjából három nap után az étertest feloszlik, kitágul a világ-éterbe, ezzel együtt a az éteri
tabló elhalványul, eltűnik a lélek tekintete elől. Keletkezik egy második, egy éteri holttest,
amely a világ-éterbe tagozódik, és a lélek ebből egy extraktumot, egy kivonatot visz tovább.
A lélek továbbhalad a bolygószférákba.
A planetáris élmények sorában első a Hold-szféra.

Itt az a folyamat a legerőteljesebb, amit tisztítótűzként, kamalokaként emlegetnek a
hagyományok. A lélekben az ember olyan földi vágyakat visz magával, melyek kizárólag a
fizikai testhez kötődnek, mint például a szomjúság, éhség. Ezek a vágyak alapjában véve
maguktól megszűnnének a halál után a fizikai test hiányával. De az ember másfajta vágyakat
is hordoz magában, olyanokat, amelyeket lelkileg, individuálisan alakít ki, de csak a fizikai
test útján kielégíthetők ki, holott nem korlátozódnak szigorún a fizikai szükségletekre. Pl. a
nagyi sütije iránti vágy, az ínyencség, vagy más hasonlók. A fizikai test levetésével az
asztráltestből nem múlnak el ezek a vágyak, sőt, mivel nincs fizikai test, amely útján
kielégíthetnénk őket, egyre és egyre fokozódnak, egyre erősebbek, egyre burjánzóbbak
lesznek. Ezek a vágyak fájdalomként jelentkeznek a lélekben, égető érzésként, olyan emésztő
tűzzé kell fokozódniuk, amelyben elhamvadnak ezek a vágyak, és leválnak a lélekről.
Minden alacsonyrendű vágyat le kell égetni a Hold-szférában, mert mint a vasmacska,
lehúznak, lehorgonyoznak minket. Csak egy ilyen megtisztulás után lehet a magasabb
szférákba emelkedni. A lélek földi életében létrehozhat olyan vágyakat is, amelyekkel
morális-szellemi ideákhoz kapcsolódik, ezek nem akadályozzák a halál után a
továbbhaladásban.
Egyre fontosabbá válik, hogy hogyan gondolunk a halottainkra. Ha pusztán csak fizikai
testként, materialistaként gondolunk egy halottra, ez hozzáférhetetlenné és láthatatlanná teszi
a hozzátartozót. A halott nem tud kapcsolatot felvenni a materialista rokonnal. Viszont, ha
szeretetteli melegségben, mint lélekre gondolunk, aki nem tűnt el, hanem testetlen létben
halad tovább a maga útján, akkor a szeretet melege úgy hat az eltávozóra, hogy minden izzó
vágyban, dermesztő hidegben enyhülést nyer, kiegyensúlyozóan, gyógyítóan hat a szeretet
melege halottainkra.
A Hold-szférában sok más is történik. Időben visszafelé haladva végignézzük

életeseményeinket a haláltól visszafelé haladva a születésig, és egész életutunkat objektíven,
a szellemi világ törvényeinek megfelelően értékeljük. Az egyes életesemények
visszatekintése folyamán nem azt éljük át, amit mi éreztünk egy adott helyzetben, (pl. amikor
pofont adtam, stb.), hanem mindig a másik ember vagy másik lény szemszögéből éljük át a
helyzeteket, azt érezzük, amit másoknak okoztunk.
Így fokozatosan kialakul bennünk az a vágy és szándék, hogy mindazt, amit helytelenül
cselekedtünk, kijavítsuk, minden tettünk következményét kiegyenlítsük. Következő életünk
sorsának kialakításának tehát már itt letesszük az alapjait, a Hold-szférában, a
megtisztulás/visszatekintés folyamán.
Ahogyan az asztráltestből a tisztítótűzben leégnek, leválnak alacsonyrendű vágyaink, egy

asztrális holttest is keletkezik. A Hold-szféra egyes elemi lényei, ezekkel a leégetett
vágyerőkkel táplálkoznak.
Elemi lényeknek nevezzük azokat a lényeket, akiknek vagy csak étertestük, vagy csak
asztráltestük van, ill. asztrál-, és étertestük, de nincs önálló Énjük. Szolgálnak egy folyamatot,
erkölcsileg nem lehet őket felelősségre vonni. Rájuk szükség van, szerves részei a
teremtésnek. Félelmetesek, ha megpillantja őket egy szellemi látó, és veszélyes, bénító,
megbetegítő, ha valaki előkészületlenül lát ilyen lényeket. Moralitással felvértezve nem kell
tőlük félni.
Amikor ezek a tisztulási-feldolgozási folyamatok lezajlanak, akkor továbbhaladunk a

magasabb szférák felé.
A Merkúr szférájában folytatódik a közvetlen megelőző élet feldolgozása egy magasabb

szinten.
Itt azt nézzük meg, hogy morálisan hol tartunk. A Hold-szférában a megtisztulás arányától
függően a lélek elkezdheti érzékelni a lélektársakat, a magasabb világok lényeit, ez a
perspektíva tovább nyílik a Merkúr-szférában. A Merkúr a lelki fény régiója.
Ebben a szférában szembesülünk pl. be nem tartott ígéreteinkkel, következetlenségeinkkel,

amelyeket, mint mulasztásokat ki kell majd egyenlítenünk. Meglátjuk, hogyan bántunk a
beszéd, a szó, az intellektus eszközeivel.
Életünk során elszenvedünk bizonyos betegségeket, vagy éppen valamilyen betegséggel

lépjük át a halál kapuját. Alacsonyrendű vágyainkat, gonoszságainkat levetjük a Hold-
szférában, a betegségek szellemi eredményeit viszont csak a Merkúr-lények tudják levenni
rólunk. A szellemi világ lényei bizonyos kiengesztelődéssel szemlélik, ahogy a betegségek
szellemi hatásai kiáradnak a szellemi világban, mert ezek bizonyos módon ellentéteményei a
Földön általunk létrehozott gonoszságnak. Az ember nem lehet a Földön végtelenségig
gonosz, a különböző egyoldalúságok előbb-utóbb belenyomódnak az éter és fizikai testbe és
betegségként jelentkeznek. Szellemi szempontból jótékony hatással van a fejlődésre, hogy az
ember megbetegedhet, mert a betegséggel lehetővé válik az egyoldalúságok kiegyenlítése, a
javítás, a változás, a fejlődés.
A betegség és gyógyulás titka a Merkúr-lényeknél van. Amikor misztériumi értelemben

bizonyos betegségek okait, gyógyítási lehetőségeit kutatjuk, a Merkúr-lények kegyelméhez,
tanításaihoz folyamodunk. A valódi orvoslás ebből táplálkozik, és mindig is ebből
táplálkozott.
Ezek után a lélek továbbhalad a Vénusz szférájába. Itt kiderül, hogy a lélek földi életében
legalább egy felekezeti áramlatban, vagy világnézeti árnyalat szerint képes volt-e feltekinteni,
valami nálánál magasabbra, szellemire.
Ebben a szférában méretik meg az ember szeretethez való viszonya. Az embernek be kell
járnia az utat az önzéstől az önzetlen szeretetig. Itt a Földön gyakran a tetszéshez,
vonzalomhoz, összességében az asztrálhoz tartozó, többé-kevésbé önös/önző szimpátia-
megnyilvánulásokat is a szeretetként fogalmazunk meg (pl. szeretem a lekváros kenyeret,
szeretem az autómat, stb.). Szellemi értelemben ez nem szeretet. A szeretetet fokról-fokra
küzdjük ki az ön- és világismeret, az önzetlenné válás útján. Ennek mérlegét vizsgáljuk meg a
Vénusz-szférában.
Tovább haladva a Nap szférájába érkezik a lélek, ami még magasabb szintű lények, az
Elohák, a Forma szellemek világa, de a Mozgás szellemek és a Bölcsesség szellemek
lakhelye is. Itt véget érnek az előző élet feldolgozásának személyes vonatkozásai, és minden
értékelés az általánosan emberi szerint történik. A személyes érdekekkel szemben a
világérdekek érvényesülnek, szellemi értelemben. Itt már tisztán a morális világrend
törvényei érvényesülnek. Minden jóságot, amit az ember magával hoz ide, felvesznek a fent
említett lények, és az emberlélek társas lénynek érezheti magát körükben. Aki szinte csak
gonoszságot művelt a Földön, amit hátra kellett hagynia a Hold- szférában, az szörnyű
kozmikus magányra ítéli magát.
A Golgotai Misztérium előtt a Földön a vallásos kultuszcselekmények készítették fel a

lelkeket arra, hogy a Napon a Nap-lénnyel, Krisztussal találkozzanak és felismerjék Őt. Ma
már Krisztus nincs a napon, a Földdel kötötte össze magát, és úgy ragyogja be a Kozmoszt.
Ma a Földön kell megismerni a Krisztus-lényt, a Földön kell megérteni, hogy a Golgotai
Misztériummal mi történt a Földön és a Kozmoszban.
Rudolf Steiner leírása szerint a Napon két trónus van. Az egyik Krisztusé volt, ami üres. A
másikon Lucifer ül, aki a kísértő, és aki bizonyos mértékű hatalmat kapott a fejlődésben,
hogy az ember a szabadságát kivívhassa.
A Nap-szférába érkező lélek Lucifer trónja elé kerül, és ha nincs felkészülve a találkozásra,
Lucifer lenyűgöző fénye elkábítja, és a lélek abba az illúzióba esik, hogy Lucifert
Krisztusnak véli. A lélek ilyenkor csak bizonyos tompa tudatállapottal tudja folytatni útját.
Erre a megmérettetésre csak a földi spirituális fejlődéssel lehet felkészülni, hogy az ember
megismerkedik a Golgotai Misztérium lényegével. A felkészült lélek felismeri a kísértőt, az
üres trónra tekintve pedig megpillantja a Golgotai Misztérium eseményének Akasha-képét.
Többek között emiatt is rendkívül fontos, hogy az emberiség újra elkezdjen foglalkozni a
szellemi világ tényeivel és lényeivel.
A Mars szférájától tovább folytatódnak a magasabb szintű megélések, hogy a lélek az

emberiség-, és a világfejlődés szempontjából mit visz ezekbe a régiókba.
A Marson a Szó erejéhez, a Kozmikus Igéhez való viszonyunk, a lényeglátás képessége, a

tetterő minősége kerül előtérbe.
A Jupiter-szférában a magasabb értelemben vett vallásosság minősége jelenik meg, amely

felette áll minden felekezetnek és világnézeti áramlatnak. A Bölcsesség szellemek hatóköre
közvetlen összefüggésben van ezzel a szférával, ahol az egyetemes bölcsesség a morállal, a
szeretettel társul.
Ezután következik az utolsó bolygószféra, a Szaturnusz szférája. Ezen a szférán csak az tud
éberen végigmenni, és csak annak lesz itt pozitív mérleg szerint beírnivalója, aki a Földön a
legmélyebb spirituális ön- és világismeretre tett szert. Akik éber tudattal élik át ezt a szférát,
és a szellemi világ ottani lakói partnerként tekinthetik őket, a kultúrát formáló ideákat
impulzusokat hozzák le a földi életbe.
A lélek a planetáris élmények után még magasabb világokba emelkedik, az állócsillagok

világába. Az ember itt egyesül ténylegesen tisztán szellemi Én-jével, szellemi ön-valójával.
Itt a Földön - egyelőre - csak én-képzetünk van, de valódi szellemi mivoltunkat átélni nem
tudjuk (hacsak nem a beavatásban).
Az állócsillag-szférában elérjük azt a tetőpontot, amit a Kozmikus Éjfél állapotának

nevezünk. Ezennel lezártuk előző életünk feldolgozását, egy fordulóponthoz érünk, ahol a
tisztán szellemiben előre tekintünk és megtervezzük a következő életet. Egy szellemi terv
születik, hogy melyik korban, melyik áramlatban, milyen néphez, családhoz fogunk születni.
Az összes tapasztalat koncentrálódik a szellemiben, és meglátjuk hogy mire van szükség a
további fejlődéshez. Amikor a idő minősége elérkezik, a lélek elindul egy új inkarnáció felé.
2023.02.03.
Bevezető gondolatok
A mai korunkban ritkán látunk havat. A Földnek fontos a megfelelő csapadék, de különbség
van a között, hogy eső esik, vagy finom hókristályok hullnak a Földre. Régen ennek
megbízható ritmusa volt, ahogy a termőföldet befedte hetekre-hónapokra a hótakaró, ami
látványban is más minőséget adott. A kozmosz erői hatnak ezekben a hókristályokban. Az
esőnek, az egekben megmerítkező víznek is más hatása van, mint ami a, a Földből jön a
felszínre (ez akár egyszerű növénylocsolásnál is kiderül).
A Hold összegyűjti a csillagerőket, és visszatükrözi nemcsak a napfényt, hanem a csillagfényt
is. A Hold belehat az aláhulló csapadékba, amelyek ezáltal kristályformába rendeződnek. A
tavaszi olvadással mindez beleszivárog a Föld mélyébe, ami a Földnek, egyfajta örömérzés,
mert táplálékot kap az egekből, így termőképessége évről-évre megújul.
Elmúlt alakalommal a kozmikus éjfél állapotáig jutottunk el, ma a következő életre való
felkészülés mozzanatait nézzük meg.
Rövid áttekintés:
A fizikai test elhagyása után az étertest 3 napos éteri tablóélményét imaginatív képekben
látjuk, ez egyfajta emlékezet. Ezután a bolygószférákon halad keresztül a lélek.
A Hold-szférában a tisztítótűz során a hiányosságaink megismerésével erős vágy születik az

emberben, hogy tetteit kiegyenlítse. A léleknek az az élménye: "Lelkemből hiányzik egy
darab, a mulasztásokból adódóan nem vagyok teljes. Ezért tennem kell valamit."
A Merkúr-, Vénusz-szférán áthaladva teljesen megtisztítjuk lelkünket, és elérünk a "Nap-

kapuhoz" Eddigre az előző inkarnáció minden személyes vonátkozását hátrahagyjuk, az
általános emberi értékek megvizsgálása következik.
A Mars-, és Jupiter-szférán áthaladva, a Szaturnuszon lezárulnak a planetáris élmények.
Az állócsillag-világban az állatövön túl tisztán szellemi lényekhez kapcsolódunk.

Találkozunk saját, valóságos, tisztán szellemi Én-ünkkel. A hétköznapokban ezt nem tudjuk
átélni, mert az önálló individualitásunkat, szabadság-küzdelmünket kell megélnünk,
személyiséggé kell válnunk egy-egy életre.
Meg kell küzdeni azért, hogy meg tudjuk különböztetni a gondolkodásban az igazat a
hamistól, az érzés régióban a szépet a csúnyától, Az akarat szintjén a jó akaratot a gonosztól.
Ez "kényelmetlen", de a fejlődés érdekében így tudunk szabad lénnyé fejlődni. Az embernél
jelenik meg egy új mozzanat. A szellemi lények soha nem lesznek szabadok, mert nincs
szabad akaratuk, követniük kell a kozmosz szabályait, morális törvényeit.
Az embernél jelenik meg a teremtésben ez a mozzanat, hogy kidolgozhatja szabadságát,

persze ez a folyamat útvesztőkkel, megpróbáltatásokkal teli. Ezzel a tudással azonban belső
nyugalommal nézhetünk szembe a megpróbáltatásokkal.
Világunk tagozódása a megbeszéltek fényében:
- Fizikai világ
- Éteri világ
- Lélek világ - a Hold-szférától a Nap-szféráig - Szellemi világ:
A Nap-szférától a Szaturnuszig tart az Alsó Devachan - a "Szellem Alsó Háza".

A Szaturnusztól az Állócsillag-világba haladva következik: a Felső Devachan - a "Szellem
Felső Háza."
A Holdtól a Szaturnuszig tartó hetesség, ami egy Őskép-rend, itt a lelki élet princípiumai
találhatók. A Nap feletti szférák az asztrál-világ felső részét képezik, ahol a polaritás már
bizonyos módon kioltódik, ugyanakkor ez egyben az Alsó Devachan is. Marstól a
Szaturnuszig tartó szféra a magasabb lelki minőségeket képviseli.
Mai téma: kozmikus éjfél állapotából az inkarnációs ív áttekintése
A tisztán szellemi világban az összes előző inkarnáció tapasztalatai alapján az ember számára
világos, mi az a fejlettségi szint, ahová eljutott, és milyen motívumokra van szükség a
továbbfejlődéséhez. Amikor az ember lénye újat tanulhat, mert a földi viszonyok is teljesen
megváltoztak, akkor vágyik vissza a Földi életbe.
Az újraszületések ritmusa: egy kultúrkorszak 2160 év, amely egy lelki tartalmat, egy
tudatállapotot ölel át. Legoptimálisabban ebben az intervallumban kétszer kellene leszületni,
egyszer férfiként és egyszer nőként, mert más-más tapasztalatot adnak az inkarnációban. A
lélek, ill. az Én sem nem nő, sem nem férfi. Az Én és az asztrál is „nem” nélküli. A nemekre
való szétválás az étertest és a fizikai test szintjén jelentkezik. Minden nőnek férfi éterteste, és
minden férfinek női éterteste van. A női- férfi minőség végül is kiegyenlítődik. A női
inkarnációban a lélek visszatartja magát a fizikaiságtól, nem merül bele annyira a földi
erőkbe. A nőknek törékenyebb a fizikai teste, de rugalmasabb. A várandósságot, és a szülés
körüli fájdalmakat csak a nő képes elhordozni. Míg a nagyobb betegségeknél is az édesanya
ellátja a családot, addig a férfi az apróbb betegséggel is kidől. Bár ez egy erős karakterizálás,
de általánosságban mégiscsak ez a jellemző. A nők vitalitásának titka, hogy a férfi étertest
hihetetlen erőt ad. Férfinál mindez fordítva van, erős a fizikai test, az étertest bizonyos
értelemben gyengébb, kiszolgáltatottabb.
Az exkarnációs íven megszületik a következő inkarnáció szellemi terve. Az inkarnációs íven

körvonalazódik, hogy milyen korban, néphez, melyik földrajzi helyre és generációs áramlatba
szülessen vissza. A szellemi világban ez hasonló a földi megtermékenyüléshez.
A lélek a Felső Devachanban az örökkévalóságban, a szó szellemi értelmében vett Boldogság

állapotában létezik. Ebből az állapotból alapvetően nem kívánkozna le a Földre, ahol a
polaritásra hasadt világ megpróbáltatásai várnak rá. Azonban fejlődni, karmát kiegyenlíteni,
és a szabadságot kivívni csak itt, a Földön lehet.
Az emberi lélek karmája beleíródott a bolygóvilágba, és onnan szólítja meg az ember
szellemi világban tartózkodó lényét (mintegy "lentről") saját sorsa. Ez olyan a szellemi
világban, mint egy szellemi-égi megtermékenyülés.
Az ember sorsának összhangzatát, összefoglalását a Szaturnusz képviseli, közvetlenül a

Szaturnusz lénye szólítja meg az Én-t. Ezáltal az Én-ben megfogan egy vágy, hogy "le akarok
születni, el kell indulnom, itt az idő". Megérintettséget él meg a saját karmája által, ez egy
magasztos élmény. A saját sors megszólal: dolgod van.
Az elinduláshoz a Szaturnusz ad egyfajta nehézkedést. A lélek belép az Állatöv gyűrűjén át a

megnyilvánult kozmoszunkba, elindul az aláereszkedés. Ez meghatározó élmény, hatalmas
történésekkel. Rudolf Steiner azzal a hasonlattal él, hogy egy világutazó, aki már mindent
bejárt, és a Föld térségeit megcsodálta, ez az élmény eltörpül amellett, ami a fizikai test
összeszövődését jelenti. A 12 állatövi csillagkép ősképeiből felépül a szellemi fizikai test. Az
Állatöv "gyűrűjét" a szellemi világból "kívülről" látjuk, mondhatni "hátulról". Mindegyik
állatövi lényiségbe belehelyezkedünk sorról-sorra, a Kostól a Halakig, és mindegyiktől
kölcsönvesszük az erőt a fizikai test megszövéséhez. Így előáll egy hatalmas, kozmikus,
világperifériáig kiterjedő szellemi fizikai testi csíra.
A Földön a fogantatáskor a fizikai testi csíra egy parányi pont. A szellemi fizikai test csírája
ezzel szemben egy "világgömb", egy makrokozmosz.
A szellemi fizikai test individualizálódik azzal, hogy a csillagképek elé beállnak a bolygók a
legkülönbözőbb konstellációkban úgy, hogy azok az ember karmáját fejezik ki. Így az ember
fizikai testének alakja általános ősképszerűségén túl individuális lesz, minden testrész
formája sorsához igazodik.
Amikor a szellemi fizikai test elkészül, akkor a szellemi Én ezt a csírát előreküldi a Föld felé.
Ez a szellemi csíra akkor egyesül a földi-fizikai csírával, amikor a megtermékenyülés
megtörténik. Egyesül a makrokozmosz a mikrokozmosszal. A megtermékenyítés pillanatában
a petesejten belül az anyag a káoszba hull. Ezt követően kezdi meg a kozmikus-szellemi,
vagyis a szellemi-fizikai testi csíra az új szervezet kialakítását. Az embrionális időszakban a
zigóta elkezd osztódni, ugyanabban a gömbszerűségben marad, sejt-számban gyarapodik a
szedercsíra állapotig (32sejt). Ebben a tisztán a kozmikus szellemi-fizikai szervezőerők
hatnak.
A földi megtermékenyülés természetesen jóval később történik, mint amikor az Én elindul a
bolygószférán lefelé.
Az Én a bolygószférában új asztráltestet, végül új étertestet is kap egy új inkarnációhoz. (Ez
alól egyes beavatottaknál, emberiségvezetőknél van kivétel, amikor asztrál- és étertestüket
olyan mértékig átvilágították, megtisztították, hogy azok romolhatatlan minőségükkel épen
maradnak az érzékfeletti világban. Ezeket a testeket maguk használhatják életről-életre, vagy
akár felölthetik az arra méltó emberlelkek, akik időközben elérik a megfelelő morális szintet.)
A Szaturnusz szférába lépve, az ott élő lények ismerik a múltunkat, mert az csalhatatlanul
fel van jegyezve a Szaturnusz nagy "könyvébe", a Kozmikus Emlékezetbe. Az egész
világtörténelem evolúciós múltját őrzik a Szaturnusz-lények, általuk vissza lehet pillantani
messzi korszakokba, a Föld-fejlődés kezdetéig. Az emberi lélek találkozik saját múltjának
esszenciájával, egy életre szóló karmának összegzésével.
A Jupiter-szférában átéli az ember az inkarnálódáshoz társuló örömet. Mérhetetlen szeretettel

indul el, hogy fejlődhessen. Ez morális kötelesség is. A világmindenség bölcsessége bele van
szőve a Jupiterbe. Belső öröm és szeretet minőség.
A Mars-szféra adja az erőt, azt érezzük, hogy van erőnk megtenni, amit vállaltunk. Az ott élő
lények rendeltetése, hogy erőt, bátorságot adjanak a félelemmel, és kételyekkel teli
megpróbáltatásokhoz. A valódi bátorság és lelki erő éppen a félelem legyőzésével alakul ki
az individuum számára. Ezeket a belső erőket, mint erényeket meg kell tanulnunk kiküzdeni,
akarnunk kell, maguktól nem adódnak, nem várhatunk a "sültgalambra". A szabadság
kiküzdésének része, hogy az embernek meg kell tanulnia morális értelemben akaratát
mozgósítani.
Miután a Nap-szférán keresztülhaladtunk, akkor formálódnak meg teljesen személyes

asztrális vonásaink. Megkapjuk személyre szabott asztráltestünket.
Rudolf Steiner leírása alapján, a lefelé nyitott harang formájú asztráltestek elképzelhetetlen
sebességgel cikáznak át a lélekvilágon, és amikor az emberi Én megtalálja a saját asztrális
burkát, felölti azt, az asztráltest alul bezáródik, így a látó számára az asztráltest innentől lelki
tojásdad formaként jelenik meg.
A lélek a Vénusz-szférában felveszi a kapcsolatot azzal a generációs áramlattal, ahová
születnie kell, ill. a szülőpárral. A lélek azon igyekszik, hogy a szüleiben, nagyszüleiben
bizonyos tulajdonságokat kiépítsen, amelyekre az öröklődés folytán aztán neki is szüksége
lesz. A lélek részt vesz abban, hogy a szülőpárban létre jöjjön az egymás iránti vonzalom,
hogy ő le tudjon inkarnálódni. Szellemi lények segítségével a találkozás megtörténik, és
szerelem szövődik a két ember között.
A Merkúr-szférában a lélek felveszi a Népszellemmel és a Nyelvi Géniusszal a kapcsolatot.

Az anya megtalálása után ismerkedik az anyanyelv szellemi vonatkozásaival is, ill. azzal a
nép-karakterrel, ahová születnie kell.
A Holdszférában következik az a mozzanat, hogy magas szintű Hold-lények leolvassák az

asztráltestről a karmát, és ezek alapján megszövik az étertestünket karmánknak megfelelően.
Minden erényes, vagy hiányos tulajdonság amivel rendelkezünk, egészséges vagy beteg
szervet fog kialakítani. Minden szervnek van egy éteri szerve, amelyek összessége egy
differenciált erőrendszert képez. Minden szervünk egy bolygóprincípiumnak felel meg. Mint
ahogy a belső kozmoszunk a szívközpont a belső Napunk. A Szaturnusz határképző
princípium, a bőr keletkezésében van szerepe. A belső felépítésben a lép és a csont tartozik a
Szaturnuszhoz. A májat a Jupiter, az epét a Mars, a vesét a Vénusz, a tüdőt a Merkúr, és a
reprodukciós szerveket Hold erői építik fel.
A magas Hold-lények a bolygószférák éteriségéből kölcsönveszik az erőket, hogy megszőjék

az egyedi étertestet a személyes karmának megfelelően. Amely bolygó-minőségnél a
karmában hiányosságok, gyengeségek vannak, ennek nyomán a megfelelő szerv éteri erőiben
is gyengeségek alakulnak ki, amelyek későbbi betegségek alapját képezhetik.
Ha valamely karmikus feladatunkba "belealudnánk", és nem akarjuk megoldani szellemileg-

lelkileg, akkor - fajsúlyától függően - rövidebb-hosszabb idő után lemegy éteri, majd fizikai
szintre és betegségként figyelmeztet minket. A betegségek ébresztők számunkra, amelyeket
meg kellene tanulnunk szellemileg megismerni és megszeretni. A betegség értelme, hogy
megteremti a változás/változtatás lehetőségét. A betegségekre való gyógyír megtalálása a
Merkúr-titkokhoz tartozik. Lényeinek vezetője ma "a keresztény Merkúr": Rafael arkangyal.
Amikor az étertest összeszövése a Hold-szférában lezárult, akkor történik meg a földi

fogantatás. Ekkor kapcsolódik össze a szellemi-fizikai őskép a földi-fizikai csírával. Majd a
harmadik héten, nagyjából a 18-21. napon kapcsolódik össze közvetlenül az Én, az
asztráltest, és az étertest a csírával.
A fogantatás utáni 10 Hold-hónapban az anyaméhben fejlődik a magzat. A fizikai születés az

a pillanat, amikor megtörténik az önálló lélegzetvétel a szabad levegőn. A született lény az
anya fizikai burkáról ekkor leválik, de még benne van az édesanya éter- és asztráltestében,
én-je pedig még csak látensen, csíra-szerűen van jelen. Idő kell a burkok önállósodásához,
nagyjából 21 év szükséges ahhoz, hogy az Én megérkezzen és önállóan beleálljon földi
feladatába.
Amikor a Hold-szférában az étertest összeszövődik, akkor ismét keletkezik egy éteri

tablóélmény. A következő élet lényegi vázát, főbb mozzanatait látjuk. Miután ez megtörténik
kialszik a tudat, és "meg kell merítkeznünk a felejtés vizében". Születés után tiszta lappal
indulunk, nem emlékszünk az előző életeinkre, sem a születés előtti felkészülésre, de ez csak
ennek a kornak a sajátossága. Az előző korokban konkrét élményünk volt a születés előtti
létről.
A 869-es konstantini zsinaton az intézményes vallás, az ember lényiségének hármas

tagozódását, test-lélek-szellem hármasságát kettességre redukálta. Ez Rómából indult ki.
Amikor az emberek már nem értették, nem látták a szellemet, csak a test és a lélek létezését
ismerték el hivatalosan. A szellem eltörlésével az ismétlődő földi életekre vonatkozó tudás is
elveszett. Az emberiségnek bizonyos korszakában nem volt kérdés, hogy halhatatlan-e a
lélek, és van-e reinkarnáció. Az emberiséggel azonban mindezt elfeledtették. De ez része a
fejlődésnek, hogy az emberi lélek majd szabadon vívja ki halhatatlanságát.
A marxizmus tovább vitte ezt a redukciós folyamatot, és törölték az emberi lelket is. Maradt a
test, a materializálódás tovább mélyült. Mindez része a kulturfejlődésnek, amit megfelelően
kell tudnunk szellemileg értékelni.
A XIX. század utolsó harmadától újra jelen vannak azok a szellemi erők és lények, akik
segítik az embert hogy ismét emlékezzen szellemi mivoltára, és felismerje rendeltetését. De
ez már nem jön ösztönösen és magától, az embernek tudatosan kell akarnia a szellemi
világhoz való kapcsolódást.
A hagyományban is megjelenik az a gondolat, hogy minden ember egy csillagról születik.

Halál után pedig szellemi csillagunkhoz távozunk.
Az elkövetkezendő inkarnáció idő-minőségét a szellemi kozmológia nyelvezetével, az égi

írás betűivel a következőképpen fejezhetjük ki: Amikor a Naprendszerünk Napja, a
Csillagunk - szellemi otthonunk - elé áll, vagyis együttállnak, akkor eljön az ideje a
leszületésnek. Ezt mai tökéletlen földi szavainkkal igen nehéz visszaadni. Mintha azt
mondaná a Nap a Csillagunknak: "Most kölcsönveszem tőled ezt a lelket egy időre. Én
gondoskodom róla, amíg távol van tőled. Én helyettesítelek, biztosítom számára a fényt,
életet, szeretetet, amíg földi vándorútját járja..."
Ahogyan a Nap évről-évre járja az útját az égbolton, a lélek születésnapján a Nap egyszer
csak már nem takarja el a Csillagot, ahonnan az emberlélek származik, és nem tudja megadni
számára a megfelelő erőket. Ekkor az ember visszatér Csillagához.
Ennek csillagászati lenyomata a Tavaszpont vándorlása, a precesszió, amelynek

következtében a Nap nem mindig ugyanazoknak a csillagoknak a hátterével kel fel tavasszal -
vagy az év egy adott napján -, hanem évről-évre kicsit hátrébb kerül az Ekliptikán, és ez a
hátrálás 72 év alatt 1 fokot jelent. Átlagosan ennyi egy egész emberöltő. Amikor tehát a Nap
haladásában már nem takarja el Csillagunkat, nem áll együtt vele, a Csillag szellemi
hívásának engedelmeskedik a lélek, elhagyja az inkarnációt és újra hazatalál. A halál
pillanata mindig egy szellemi döntés, szellemi irányítás alatt áll, amely mögött Magas
Szellemi Hatalmak gondviselése működik.
Az emberi lélek tehát a halál és újraszületés, születés és halál közötti ciklusok váltakozásában
fejlődik. A halál és újraszületés között dolgozza fel földi tapasztalatait, és készül fel
következő életére. Tetteinek következményein azonban csak földi életében tud változtatni.
Ezért fejlődésünkhöz, rendeltetésünk beteljesítéséhez elengedhetetlen a földi életút, amelyet a
következőkben vizsgálunk meg.

Ember A Kozmoszban

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Ember A Kozmoszban

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Ember A Kozmoszban

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

EMBER A KOZMOSZBAN, KOZMOSZ AZ EMBERBEN

Az Antropozófia világ- és emberképe lelki-szellemi megelégedést ad a léleknek, ami az élet

KOZMOSZ - RENDEZETT VILÁGMINDENSÉG - ami szépséget áraszt.

Az egyiptomi kultúrában magas szintű asztrológiát műveltek, a misztériumkultuszokat éberen

KOZMOGÓNIA: a kozmosz keletkezés- és fejlődés-története napjainkig, ill. a jövőbeni

Ez az érzékfeletti-szellemi tájékozódás időben is kitolható. A múltat és a kozmosz

A szellemi látás az emberben szunnyadó lelki-szellemi erők, érzékszervek kiküzdését jelenti.

Növények létszintje: minden növény életfunkciókat mutat (növekedés, szaporodás)! Az élet

Törvényszerűség: ha az életet hagyjuk magában burjánzani, általában gömbformát alakít ki.

Az emberben is van élet: képes a sejt megújításra, reprodukcióra, növekedésre. A növény az a

ÁLLATVILÁG: Az állatnak van helyváltoztatásra képessége. Mi ösztönzi az állatokat a

Asztráltest: Az asztra csillagot jelent. Mondhatjuk csillagtestnek vagy Érzőtestnek. Az

Az ásványvilág lényegét a fizikaiság adja

Feltehetjük a kérdést, mitől ember az ember? Mitől vált a teremtés koronájává?

A Világsors megtanítja, hogy újra szeretetből kapcsolódjunk a természethez és az isteni

I.Hierarchia: Szeráfok, Kerubok, Trónok

Angyalok: Az ember fölött álló legközelebbi szellemi lények. Körükből kerülnek ki az

Arkangyalok: Népszellemek - népeket vezető magasztos lények. Nagyobb a felelősségük és

Személyiség szellemek: Őskezdeteknek is nevezik ezeket a lényeket. Ők a korszakokat

Mozgás szellemek: mielőtt a formák rögzülnének, van előtte egy mozgás-tendencia.

Kerubok: Harmónia szellemei. A világharmónia, kozmikus harmónia hordozói.

A Világunk, a Kozmoszunk lényegében a fent felsorolt szellemi lények lenyomata!

A naprendszer egy élő organizmus, melyet a Szaturnusz-szféra határol le. Úgyis

Az Állócsillag szféra megkülönböztetett része az Állatöv gyűrűje. Az állatövi csillagképek

Ajánlott olvasmányok: a Goetheanum összkiadásból (GA), számmal feltüntetve.

GA/9 - A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei GA/11- Az Akasha

GA/10 - Szellemi Hierarchiák és Tükröződésük a Fizikai Világban

Szellemi Hierarchiák és a Kozmosz

Állócsillagszféra - Szeráfok, Szeretet szellemei

Szaturnusz - Trónok, Akarat szellemei

Jupiter - Bölcsesség szellemek

Vénusz - Személyiség szellemek, Archai, Őskezdetek

Darwin fajok eredetére vonatkozó kutatásai az állatvilág megfigyelésén alapultak, ebből

A materialista-ateista tudomány a világ keletkezése kapcsán az ősrobbanás elméletről beszél,

Komoly probléma, hogy ma már a kisgyerekek is megkapják ezeket a képzeteket, ezt

Mi a viszonyunk a naprendszerhez, világegyetemhez?

A görög kulturkorszakban az ember bizonyos mértékig még beleélte magát a világegyetem

Földről tekintve szellemi szempontból az égi sorrend a következő: először a Hold-szféra,

A következő planétáknak, szféráknak is az időbeni ritmusát figyelték. A Merkúrnak és a

Az időbeli ritmust az erők felemelkedésének, alászállásának áramlásában figyelték meg.

Az állatoknál is tapasztalunk egyfajta bölcsességet, de ők ezt a szellemi világból irányított

Ezek a kozmikus erők folyton áradnak a kozmoszból, minőségük megtapasztalható, ahogyan

Naprendszerünknek tehát kétféle elképzelése létezik:

Világszemléletünk számára rendkívül gyógyítóan hat, ha lelkünkben mindkét világkép

A beavatottak a tér-szemléletet titkos tudásként őrizték, mivel, ha az avatatlanok tudomást

Az ókorban tehát - leginkább a Golgotai Misztérium előtt - mindenki számára tapasztalható

Ma bizonyos értelemben fordított a helyzet. Minden gyermek már az általános iskolában

A bolygó-szférák, a kozmikus folyamatok hatnak a Földre, az életfolyamatokra. A növényt

Ha feltekintünk az égre, nem az anyagot látjuk, amikor a Holdra, vagy a csillagokra

Az emberben a reprodukciós erőket tekintve a Hold játszik szerepet. A termékenységet, az

A Hold-erők fókuszpontja az a terület, amit a régi okkult hagyományokban gyökércsakrának

A mikrokozmosz képe, a bennünk lüktető makrokozmosz:

Merkúr-erőkhöz tartozik az emésztés tartománya, a belek működésére hatnak.

A Szaturnusz hozzájárul a felegyenesedéshez. Ha nem lenne egyenes gerinc, nem tudnánk

Az ember-gyermek az első évében megtanulja a felegyenesedést, a járást. Sok mozgás

A Mars-erők a gégefő mentén a gondolatainkat beszéddé formálják. A Mars adja a beszédhez

A Merkúr-minőség működik bennünk, amikor a dolgokat „szétszedjük”, analizáljuk, vagyis

A Vénusz, a napfonat idegközpont, a vegetatív, akaratunktól független működést