BABITS MIHÁLY: JÓNÁS KÖNYVE ÉS

JÓNÁS IMÁJA

BABITS MIHÁLY ÉLETE

Az 1930-as évek során Babits Mihály (1883-1941) olyan befolyásos
irodalmi személlyé vált, mint korábban Kazinczy Ferenc vagy Vörösmarty
Mihály. 1933-tól kezdve egyedül szerkesztette a Nyugatot, tagja volt a
Kisfaludy Társaságnak, ő döntött a Baumgarten-díj odaítélésében.
Eközben a világ megállíthatatlanul sodródott egy újabb nagy háború
felé, szaporodtak a vészjósló jelek belföldön és külföldön egyaránt. A költő
pedig egyre több egészségügyi panasszal, betegséggel küzdött; 1938 telén
megműtötték a torkában növekvő daganatot, minek köszönhetően
elvesztette a hangját.
Utolsó nagy versének, a Jónás imájának kezdő sora egyszerre
értelmezhető szinte szó szerint és átvitt értelemben: „Hozzám már hűtlen
lettek a szavak”. Még néhány évet élt, de ezekben az utolsó években
hatalmas mesterművek keletkeztek; közülük is kiemelkedik a Jónás könyve
(1937-1938).
A Jónás - téma feldolgozásának a világ- és a magyar irodalomban
egyaránt vannak korábbi előzményei. A Babits - mű közvetlen elődjének
Ambrus Zoltán Ninive pusztulása című alkotása tekinthető. Az irodalmi
hagyomány szempontjából fontos lehet a költő elődnek tekintett Arany
János mindössze kétsoros, Próféta - lomb című töredéke is: „Monda pedig
az Úr választott hívének: / Menj, hirdess végromlást a nagy Ninivének. "
Babits alkotása többek között abban különbözik az említettektől, hogy a
teljes bibliai történetet újraírja. Elbeszélő költeménye egyben klasszicizáló
szándékának következetes megvalósítását is jelenti.

1
A BABITS FÉLE- ÉS A BIBLIAI JÓNÁS KÖNYVÉNEK
ÖSSZEHASONLÍTÁSA
Mindkét mű alapja, hogy Isten a ninivei emberek bűnös, vétkes életét látva
oda küldi egy hívő emberét, Jónást. Célja ezzel az, hogy a bűnös város
embereit megtérítse, és ezáltal mentse meg a kárhozattól.
Ám Jónás úgy gondolja, hogy nem érdemli meg a város a bűnbocsánatot.
Ezért támadhatott neki az az ötlete, hogy egy hajó segítségével megszökik
az Úr elől. Tarsisba tartó hajóra szállt, ám nagy vihar támadt a tengeren.
Jónás ekkor lemegy a hajófenékre, és álomba merül. Babits művében a
kormányos kérdőre vonja Jónást, aki mindent bevall, viszont azt kéri,
tegyék ki egy erdőszélre. A kapitány akarata ellenére dobatja a tengerbe.
Ezzel szemben a biblia történetben a legénység sorsot vet, hogy kiderítse,
ki miatt van a veszedelem, és mikor a sors Jónásra esik, ő maga mondja,
hogy ha tengerbe vetik őt, megmenekülhetnek.
Minkét műben ezek után Jónás egy cethal gyomrába kerül és három nap
és három éjjel, megbánja bűneit imáiban, hogy Isten akarata ellenére
próbált cselekedni. Az úr meghallgatva Jónást újra esélyt adott neki és a
cethalat a partra vezérelte, hogy Jónást kitegye. A két mű legnagyobb
különbsége talán itt a legszembetűnőbb. Míg Babits részletesen érzékelteti
a helyzetet, a bibliai változat egy gondolattal elintézte a három napos ott
létet. Jónás felismerve hiábavalóságát, hogy az úr akarata ellen küzdjön,
elindult Ninivébe, hogy a parancsot teljesítse.
A két művet elemezve itt értünk el a második és egyben a talán
legfontosabb tartalmi különbséghez. Babitsnál a Ninivébe vonuló Jónást
nem igazán vették komolyan, mikor az uralkodóhoz került, akkor is
bohócnak tekintették. Ezzel szemben a biblia műben már az első naptól
sikeres volt Jónás figyelmeztetése. Viszont minkét műben prédikációja
után Jónás dühösen kirohant a városból, gondolván, ő mindent megtett,
amit az Úr elvárhatott tőle és Ninive a megérdemelt sorsára fog jutni.
Babits részletesen leírja, érzékelteti Jónás kirohanását a városból, míg
ezt az eseményt a bibliai leírás a fantáziánkra bízza. Az is eltérés még,
hogy az egyik műben ricinusbokor, míg a másikban nagylevelű tök
szerepel Jónás ideiglenes árnyékadójaként.

2
 Az Úr ezeket a növényeket azért teremtette, hogy szemléltesse a szeret
erejét, bár Jónás akkor mit sem tudva azt hitte, hogy csak az ő jóléte
kedvéért teremtődtek. Ezért háborodott fel azon, hogy másnapra az Isten
küldte féreg elpusztította a neki árnyékot adó növényt.
Az Úr ekkor elmagyarázta Jónásnak, hogy miért bocsátott meg Ninive
lakóinak. Hisz Jónás is szánalmat érez a bokor iránt, pedig nem ő nevelte,
akkor az Úr miért ne érezhetne ugyanígy egy városnyi megtévedt-, de
megtért lélek iránt, akik ráadásul az ő teremtményei.
Fontos megemlíteni, hogy a két Jónás karakter jelentősen eltér
egymástól. Babits Jónása sokkal emberibb a bibliai alaknál: míg az
ószövetségi történet hőse önfeláldozó, addig a babitsi Jónás gyáva, és még
egy bűnt is elkövet: noha az ő feladata csak a prófétálás lenne, magára
vállalja a város elpusztításának küldetését is, azaz túllépi saját hatáskörét.
JÓNÁS IMÁJA ELEMZÉS
A Jónás könyvéhez tartozik még a Jónás imája című lírai vallomás is, ahol
a lírai én már nem a próféta szerepében, hanem a szenvedő költő hangján
szólal meg. Ez tekinthető a benső küzdelem összegzésének és lezárásának
is, ahol nem a külső kényszer, hanem a belülről fakadó vágy miatt szeretne
„beszélni és meg nem halni”. A lírai alany végül belenyugszik sorsába és
vállalja a prófétaszerepet, önmagát, és ebben megnyugvást talál. Az életre
későn ébredő személy lelkesedésével („mint élni szeretnek/ halandók, amíg
meg nem halnak”), a rendeltetés teljesítésével, ami segítségével
megmenekülhet a haláltól (többé nem az élettől) és benső békességre,
teljességre találhat.
ÖSSZEGZÉS
Babits életművének egyik záró darabja a Jónás könyve. Bibliai parafrázis
ez a hatalmas vers, ám egyúttal lírai önéletrajz is, amelyben a lírai én
önmagát Jónás figurájába tükrözi, és így mutatja be a prófétaszerep
problémáit.