Professional Documents
Culture Documents
Szindbád
Szindbád
ÉLETE
Krúdy Gyula (1878–1933) Nyíregyházán született iskoláit is itt végezte. Első novellája
tizenöt éves korában jelent meg, tizenhét éves korában pedig már több lapnál
dolgozott.
Újságíró lett Debrecenben, majd Nagyváradon, később pedig Pestre költözött, és a
Fővárosi lapoknak dolgozott. Itt havi rendszerességgel akár 5-8 novelláját is
publikálták.
Rengeteget írt, de az igazi sikert A vörös postakocsi című regénye hozta meg. Az
elismerés ráirányította a figyelmet Krúdy korábbi műveire is. Még ebben az évben a
Petőfi Társaság tagjává választották.
Később kicsapongó életmódja miatt súlyosan megbetegedett, súlyos anyagi
nehézségek között élt. 1933-ban halt meg.
ÍRÁSMŰVÉSZETE
A magyar irodalom egyik legtermékenyebb írója prózaírója. Több mint 60 regénye van, és
több mint háromezer novellája és elbeszélése. Hatott rá: Jókai, Mikszáth, Reviczky, Puskin.
A SZINBÁD-NOVELLÁK
Krúdy fiatalkori kedvence volt a keleti mese- és novellagyűjtemény, az
Ezeregyéjszaka meséi, ennek hatására választotta Szindbádot novellái hőséül.
Szindbád alakja az elbeszélő lírai hasonmása, alteregója. Ez a művészi megoldás
lehetővé teszi, hogy a problémákat az író alakmására vetítse.
1
Szindbád a korai novellákban felkeresi azokat a nőket, akiket szeretett, újra át akarja
élni a múltat, amit utólag szépnek talál, mivel a jelen már nem tartogat számára
semmi vonzót. Mindent átélt már az életben, amit lehetett.
A városokban összekeverednek a múlt és jelen eseményei, összemosódnak az
idősíkok. Utazásával Szindbád egyszerre menekül és keres: múltjába menekül az élet
kilátástalansága elől, miközben valami új iránt sóvárog. Végül maga is ráébred, hogy a
múltja nem olyan szép, mint amilyenre emlékezett. Szindbád az étel-ital adta
élvezetek felé fordul, de minden próbálkozása ellenére az élete egyre inkább sivárrá
válik.
Az elbeszélések központi toposza az utazás és emlékezés. Ez a két motívum áll A
hídon című novellájának a középpontjában is.
A HÍDON
A hídon című novella a Szindbád-elbeszélések darabja.
A bevezető részben Szindbád a sztambuli bazárban szőnyegen pipázva ül, felrémlik szeme
előtt a városka, ifjúkorának helyszíne.
A kisváros leírására jellemző az álom és valóság ötvözése: részletekbe menő ábrázolás,
minden részlet valószerű, mégis mintha elvarázsolt hely lenne (nincs járókelő, lezárt
zsalugáterű ablakok, megállt órák). Mindez annak az illúzióját kelti, mintha a város álomba
merült volna, hogy megmaradjon olyannak, ahogyan az a főhős emlékeiben él.
A régmúlt idők ködéből egy nőalak bukkan fel, a cukrászné. „Vajon él-e még Amália”ezzel
utazása célját is kijelöli: az egykori szerelmek, lányok és asszonyok emléke a múltidézés
középpontjába kerül a Szindbád-novellákban.
Az elbeszélt történet színhelye egy régi cukrászda a meg nem nevezett városkában. A krúdys
atmoszféra alapját elsősorban a hely időtlensége teremti meg. A tárgyaknak a régiekkel való
azonossága, és a cukrászdában jelenlévő emberek is a múltat idézik eszerint ami a
szereplők számára jelen, az a főhős számára újjáéledő múlt és emlék. Emellett az író
különféle hanghatásokat, hangutánzó szavakat alkalmaz, így élettelibbé válik a világ.
Az illúzió tökéletes, csupán a részletek jelzik, hogy az örök változatlanság csak káprázat (lány
képe). Végül Szindbád és a cukrászné beszélgetése szétdúlja az idillt. A hajósnak szembe kell
néznie azzal a ténnyel, hogy egykori szerelme meghalt és lánya pedig csak egy öreg idegent
lát benne. A visszafordíthatatlan időre utal a medalion is, egykori szerelmi ajándék,
jelentését a lány már nem ismeri.
Fontos, hogy minden lényeges esemény a főhős lelkében történik; Krúdy az emlékezés
hatására feltámadó érzéseket, hangulatokat ábrázolja.
A zárlatban a korábbi mesés időtlenséget végérvényesen felváltja a tényleges idő, ezt
hangsúlyozza a központi motívum megismétlése: a folyó fürgén fut... A melankolikus
beletörődés, csalódottság és kiábrándultság értése hatja át a mű befejezését.
Ezek a művek új korszakot nyitottak az író életművében, és lényeges változást hoztak a
magyar epika történetében is.