A SZÓRAKOZTATÓ IRODALOM MŰFAJAI

BEVEZETÉS:

A szórakoztató irodalomról beszélve érezhető annak megkülönböztetése az

úgynevezett magas vagy elit irodalomtól. Sokszor alacsony színvonalú, csak
szórakoztató, az olvasói elvárásokat kiszolgáló irodalmi műveket jelöl a fogalom. A
„bestseller” elnevezés utal a magas példányszámban, jelentős üzleti haszonnal
forgalmazott kommersz irodalom jellegére.

I. KALANDREGÉNY

Eredete: már az ókorban megjelent. A regény egyik legelső változata. A középkorban

a lovagi kalandregény volt divatos, a 16. században a szélhámostörténetek, majd a
különféle utazásokat leíró művek. (pl. Jules Verne, 80 nap alatt a föld körül.)
Jellemzői:
Középpontjában a hős kalandjai, hőstettei vagy az általa elszenvedett
megpróbáltatások állnak. Fordulatos, cselekményes szórakoztató mű, a modern
ponyvairodalom kialakulásáig egyszerre volt irodalmi alkotás és a nagyközönség
ízlését kiszolgáló olvasmány.
Példák: Jonathan Swift: Gulliver utazásai

II. KRIMI

A krimi elnevezése a latin crimen „bűn” szóból származik. Olyan művet jelent, amely
az úgy nevezett „magas” irodalom szintje alatt áll, célja kizárólag a szórakoztatás,
témája valamilyen erőszakos cselekedet.
Eredete:
Az első detektívregény Edgar Allan Poe nevéhez fűződi: A Morgue utcai gyilkosság
1840-ben jelent meg. (A krimi néhány eleme megtalálható már Dickens, Balzac,
Dumas műveiben is.)
1887-ben Arthur Conan Doyle A dilettáns detektív című regényében megjelenítette a
bravúros nyomozót, Sherlock Holmest. Azóta is ő az őspéldája, előképe minden
regénybeli detektívnek, aki a logikátlan világot rendezi át értelmessé, és szigorú
logikájával minden nyitott kérdést meg tud fejteni. A detektívregény egyszerre
irodalom és logikai játék: hatása a megfejtés izgalmán alapul.
1
PÉLDÁK: Agatha Christie: Tíz kicsi néger

III. SCI-FI

A sci-fi (science fiction) vagy más néven a tudományos-fantasztikus művek olyan

művészeti (irodalmi, film, stb.) alkotások, melyek legtöbbször a valódi vagy elképzelt
tudomány társadalomra vagy egyes egyénekre gyakorolt hatását mutatják be.
(Wikipédia)
Eredete: Az első sci-finek mondható mű Jonathan Swift Gulliver című regénye. A
műfaj klasszikusa Jules Verne francia szerző, aki alaposan felkészült kora tudományos
és technikai eredményeiből, és megpróbálta elképzelni a további fejlődést. A 20.
század elején H. G. Wells adott lendületet a műfajnak. (A Világok harca c. regényének
1930-as Orson Welles rendezte rádióváltozata az élethű előadás miatt tömegpánikot
okozott az USA-ban. )
Kedvelt témái: időutazás, űrrepülés, idegen lények, földön kívüli élet, mesterséges
intelligencia, gépek, robotok, különleges képességek, tudósok, illetve a tudományok
felhasználása.
Példák: Jules Verne: Utazás a Föld középpontja felé

IV. HUMOROS SZÓRAKOZTATÓ IRODALOM

Olyan művek tartoznak ide, melyeknek a célja, hogy megnevettesse az olvasót, és

központi szerepe van a humornak. A komikum kifejezés a görög „kómosz” (=
mulatság) szóból származik, jelentése: nevettető, mulattató, vidám hatáselem.
Lényege: az értékhiány eltitkolása. Fajtái: 1. jellemkomikum 2. helyzetkomikum 3.
nyelvi komikum.
A komikum fokozatai: irónia, gúny, szatíra, szarkazmus.
Eredete:
Már Arisztotelész Poétikája meghatározza az ókori műfajok között a komédiát, mint
olyan történetet, melyben a fordulat a rosszból a jó felé viszi el a szereplőket. Az antik
komédiáktól kezdve minden korban jelen volt a humor az irodalomban: pl. a
reneszánszban Boccaccio Dekameronjának egyes novelláiban, Shakespeare
vígjátékaiban; a felvilágosodás korában Voltaire Candide című művében, a
romantikus vígeposzokban (pl. Petőfi A helység kalapácsa), stb.
Pl.: Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem

2
V. FANTASY

Eredete:
Mint műfaj a XX. században alakult ki, nem csak az irodalomban, hanem az ipar- és
képzőművészetben is. A regénytípus elterjedése J.R. R. Tolkien a Gyűrűk ura című
trilógiájának köszönhető. Gyökereit megtalálhatjuk a mesékben, mítoszokban. A
romantika korának a fantáziát előtérbe helyező hozzáállása jó táptalaja volt a fantasy
történetek megjelenésének.
Ezekben a művekben az egész regényvilágot átszövi a sajátos kitalált világ (saját
mitológiák), a fikció megtörésének semmilyen módját nem tolerálja a szöveg. A
legtöbb fantasyra jellemző a jó és rossz összecsapása.
Példák: Tolkien A Gyűrűk ura, J. K. Rowling, Harry Potter-regények

VI. HORROR

A horror középpontjában az élet sötétebbik oldala; a tiltott, a különös és veszélyes

események vannak. Általában a legtermészetesebb félelmeinket ábrázolják; a
rémálmainkat, félelmeinket az elidegenedéstől, az identitásvesztéstől, félelmünket az
ismeretlentől. Az egyik horror típus a pszichológiára hat ki, a lélekre ható
cselekedetek jellemzik. Félelmet és szorongást kelt, még ha nem is történik látványos
borzalom. Ennek a fajtának egyik mestere Edgar Allan Poe. A másik típusra a fizikai
borzalmak (fájdalom, vér) látványos bemutatása jellemző. Napjainkban a „horror
királyának”, Stephen Kingnek művei tartoznak ide.
Példák
Bram Stoker Drakula gróf válogatott rémtettei
Stephen King Ragyogás

IV. SZERELMES (ROMANTIKUS) REGÉNYEK

Eredete:
Az elsősorban női közönséget célzó szerelmes regénynek már az ókorban is voltak
előzményei (Daphnis és Chloé), de igazán a klasszicizmus (szentimentális regény) és a
romantika idején válik meghatározó műfajjá. A romantika szerelem felfogása (érzések
felvállalása, szabadsága; egész életet és lényt betöltő szenvedély), valamint a női
olvasóközönség egyre bővülő köre kedvezett a romantikus szerelmes regény
népszerűségének. A realizmus nagyregényei felfedezték a női lélek különös és
szeszélyes világát (Anna Karenina, Madame Bovary), így a XIX. század közepétől egyre

3
több lélektani regény főhőseként találkozunk asszonyokkal (Maupassant: Egy asszony
élete).
A XX. század végén megjelent az új típus, az ún. szingli-regények.
Jellemzői:
Ma számos szerelmes regényben az alapvető műfaji jegyek egyrészt a romantikus,
rózsaszín regények és telenovellák történetvezetési elveivel, másrészt a szingliregény
összetevőivel variálódnak (végtére is a szingliregények általában szintén szerelmes
regények, erre a legjobb példa a Bridget Jones naplója Helen Fieldingtől.) A rózsaszín
regény felfogása tetten érhető az ikerlélekkel kapcsolatos elképzelésben is, ugyanis az
örökérvényű és sorsszerű szerelem elképzelése ebben a populáris műfajban nagyon
erős.
A romantikus regény cselekménye mindig bonyolult, kalanddal, ellentétekkel teli.
Hangneme többnyire humoros, ironikus vagy patetikus
"A 18. század számtalan új regénytípus születésének kora. Ekkor virágzik a
szentimentális regény, melynek jellegzetessége az elsőszemélyűség, a gyakori napló-
vagy levélforma, és a hangulati elemek, a legbensőbb érzelmek részletes ecsetelése.
A műfaj kiemelkedő alkotásai Richardson Pamela, avagy az erény jutalma, 1740;
Rousseau Új Héloïse, 1761és Goethe Werther szerelme és halála, 1764 című
regényei."
Példák:
 Charlotte Bronte: Jane Eyre, Emily Bronte: Üvöltő szelek
 Jane Austen: Büszkeség és balítélet

4
 JANE AUSTEN: BÜSZKESÉG ÉS BALÍTÉLET

A MŰ KELETKEZÉSI KÖRÜLMÉNYEI ÉS HÁTTERE

A Büszkeség és balítélet (Pride and Prejudice) című mű szerzője a XIX. századi angol
írónő, Jane Austen. A mű Austen második regénye, első verzióját 1796–97-ben írta
meg, akkori címe Első benyomások (First Impressions) volt. A végleges mű Büszkeség
és balítélet címmel jelent meg 1813-ban.

A CÍM ELEMZÉSE

Elizabeth-et a büszkesége arra készteti, hogy az első benyomás alapján rosszul ítélje
meg Darcyt, míg Darcyt Elizabeth társadalmi helyzetével szembeni előítéletei
vakítják el. (Persze azt is mondhatjuk, hogy Elizabeth előítéletekben, Darcy pedig
büszkeségben vétkes – a cím mindkét irányba helyes).

HELYSZÍN, IDŐ

A Büszkeség és balítéletet bírálták a történelmi kontextus hiánya miatt (valószínűleg

a francia forradalom 1787–99 vagy a napóleoni háborúk idején játszódik 1799–1815),
habár pontosan ábrázolja azt a zárt társadalmi világot, amelyben Austen élt. 
A műben a középosztályba tartozó nők a társadalom elitjére jellemző “úri
tevékenységekkel” foglalkoznak. Ebbe a körbe tartozik a teázás és a csevegés, a
varrás és hímzés, a bálozás és a táncolás, az éneklés és  a hangszeren zenélés, illetve
az olvasás, ami kizárólag irodalmi művek olvasását jelenti. Ezekből azonban nem
ismerhették meg a “való világot”, önmagukat, erősen korlátozott mozgásterükre és
erősen szűkre szabott lehetőségeikre sem ébredhettek rá.
Emellett a Bennet-lányok nem járnak iskolába sem. A nők intézményes oktatása csak
a 19. század második felében kezdődött meg Európa-szerte, amikoris leányképző
intézeteket alapítottak, melyek keretei között a lányok rangjukhoz megfelelő tudást
és különféle készségeket sajátíthattak el, pl. a tudatos anyaságot és a gyereknevelést.
A 19. század végére fokozatosan kiépült az oktatás intézményrendszere, és lehetőség
nyílt arra is, hogy a nők felsőfokú tanulmányokat végezzenek.

SZERKEZETI KÉP

A cselekményszerkezetet a kötetekre bontás is alakítja. Büszkeség és balítélet

kezdetben három kötetben jelent meg. 

5
Az első kötetben a cselekmény kezdeti eseményei Jane Bingley iránti vonzalmára
összpontosítanak, Elizabeth és Darcy kapcsolata csak másodlagos. A regény első
részében a fő konfliktus az, hogy Jane és Bingley össze tud-e házasodni, mivel Darcy
és Bingley nővére eltökélték, hogy elszakítják őket egymástól. Újabb konfliktus
keletkezik, amikor Mr. Collins üldözni kezdi Elizabethet, és a nő kénytelen elutasítani
őt. Ez a két kezdeti konfliktus az első kötet végén kap megoldást, amikor Mr. Collins
végül elfogadja a vereséget és feleségül veszi Charlotte Lucast, a Bingley család pedig
elhagyja Netherfieldet, hogy visszatérjen Londonba. 
Ezután a cselekmény ismét Elizabeth és Darcy kapcsolatára fekteti a
hangsúlyt. Elizabeth Charlotte-nál és Mr. Collinsnál tett látogatása során jobban
megismeri Mr. Darcyt, azonban mikor a férfi feleségül kéri, elutasítja, mert azelőtt
megtudja, hogy elszakította egymástól Bingleyt és Jane-t.  Darcy és Elizabeth
kapcsolatának cselekménye azonban felerősödik, miután a lány elutasítja őt. Darcy
levelet ír neki, melyben elismeri, hogy sürgette Bingley-t, hogy távolodjon el Jane-től,
de azt állítja, hogy csak azért tette ezt, mert úgy gondolta, hogy a románc nem volt
komoly. Emellett még olyan információkat is feltár, melyek alapján Lizzy
megkérdőjelezi a róla alkotott véleményét. A Darcy és Elizabeth közötti kibontakozó
vonzalmat egy újabb konfliktus szakítja meg: Lydia megszökése. 
Amint Lydia cselekményvonala a tiszteletreméltó házasságával megoldódik, a
hangsúly átkerül Jane történetéhez. Újra találkozik Bingleyvel, és eljegyezik egymást,
megoldva a regény kezdete óta tartó konfliktust. Már csak egy végső konfliktus van
hátra, amelyet le kell győzni, Lady de Bourgh megpróbálja megakadályozni, hogy
Elizabeth feleségül menjen Darcyhoz. Azonban a korábbi események, amelyekben
Elizabeth megállta a helyét, felkészítették erre a pillanatra, és nem hajlandó
meghátrálni. Miután a szereplők végre legyőzték az útjukba tornyosuló akadályokat, a
regény megoldása akkor következik be, amikor Darcy másodszor is megkéri, Elizabeth
pedig elfogadja őt. 

FONTOS TÉMÁI

Szerelem

Büszkeség és balítélet az angol irodalom egyik legbecsesebb szerelmi történetét

tartalmazza. Mint minden jó szerelmi történetben, a szerelmeseknek számos
nehézséget kell leküzdeniük, kezdve a szerelmesek saját személyes tulajdonságaiból
fakadó ellentétekkel. 
Austen Charlotte Lucas karakterével, aki a pénzéért megy feleségül Mr. Collinshoz, a
szerelem nélküli, érdekházasságot is bemutatja, ugyanakkor központi szereplőivel azt

6
sugallja, hogy az igaz szerelem a társadalomtól különálló erő, amely a legnehezebb
körülményeket is legyőzi.

Hírnév

Büszkeség és balítélet olyan társadalmat ábrázol, amelyben a nő hírneve a

legfontosabb. Egy nőtől elvárható, hogy bizonyos módon viselkedjen. Ha eltér a
társadalmi normáktól, azzal sebezhetővé válik és kiközösíthetik. Ez a téma jelenik
meg a regényben, amikor Elizabeth Netherfieldbe sétál, és sáros szoknyával érkezik,
a hírnév-tudatos Miss Bingley és barátai megdöbbenésére.  Emellett Mrs. Bennet
rossz modorú, nevetséges viselkedése is rossz hírnevet szerez a kifinomultabb Darcy
és Bingley mellett.
Austen ezekben a példákban gyengéden gúnyolódik a sznobokon, de később a
regényben, amikor Lydia megszökik Wickhammel, és házasságon kívül él vele, a
szerző nagyon komoly ügyként kezeli a hírnevet. Lydia azzal, hogy Wickham szeretője
lett, anélkül, hogy házasságot kötött volna, az egész Bennet családot szégyenbe
hozza. 

Osztály

Az osztály témája a hírnévhez kapcsolódik, mivel mindkettő a közép- és felső

osztályok életének szigorúan szabályozott természetét tükrözi. Míg a Bennetek, akik
középosztálybeliek, szocializálódhatnak a felsőbb osztálybeli Bingley-kkel és Darcy-
kkal, egyértelműen az ők az alsóbbrendűek, és ekként kezelik őket. Austen ezt a fajta
osztálytudatot gúnyolja, különösen Mr. Collins karakterében, aki ideje nagy részét
azzal tölti, hogy felsőbb osztálybeli patrónusához, Lady Catherine de Bourghhoz
dumál.
Austen a Darcy-Elizabeth és Bingley-Jane házasságokon keresztül megmutatja a
szerelem és a boldogság erejét az osztályhatárok és előítéletek legyőzésében, ezzel
is azt sugallja, hogy az ilyen előítéletek üresek, érzéketlenek és terméketlenek. 

Család

A család szerves témája a regényben. A női szereplők életében különösen fontos

tényező családtagjaik befolyása és viselkedése, hiszen a Bennet nővéreknek
állandóan anyjuk tervei szerint kell cselekedniük. Ugyanakkor az olyan férfi karakterek
is, mint Mr. Darcy és Mr. Bingley, akik sokkal nagyobb társadalmi és pénzügyi
függetlenséggel rendelkeznek, a női családtagok, például Caroline Bingley és Lady
Catherine de Bourgh ítéletére és véleményére hagyatkoznak. Az egyéneket

7
családtagjaik viselkedése alapján ítélik meg, ezért mondja Darcy Lizzynek, hogy
szívességet tesz neki azzal, hogy ajánlatot tesz, noha kínos családtagjai vannak.

Nem

A nem kulcsfontosságú téma Büszkeség és balítélet. A történet akkor játszódik,

amikor a nemi szerepek meglehetősen merevek voltak, és a férfiak és a nők nagyon
eltérő választási lehetőségekkel és hatásokkal rendelkeztek. A házasság sürgető
kérdés olyan női szereplők számára, mint Charlotte Lucas és a Bennet nővérek, mert a
nők a házasság az egyetlen módja annak, hogy a nők gazdasági stabilitást és
autonómiát érjenek el. Felső osztálybeli nőkként nem tudtak volna dolgozni, hogy
megélhetést keressenek, vagy önállóan éljenek. A házasság az egyik egyetlen módja
annak, hogy túllépjenek a születési családjukon. Egy nő házasságkötése azonban a
kifogástalan hírnevén alapult, egy meggondolatlan döntés, hogy rossz férfiban bíznak,
tönkre tehette jövőjüket.

JELLEMEK

A mű középpontban Elizabeth és Mr. Darcy kapcsolata áll, illetve a Bennet-lányok

kiházasítása. A Bennet családban az anyagias anya, Mrs. Bennet a meghatározó
személy, aki az apa helyett menedzseli lányai sorsának alakulását. Mrs. Bennet
számára a vagyon és a társadalmi státusz a fontos, mégpedig a személyes
tulajdonságoktól függetlenül. A három legkisebb lány teljesen anyjuk befolyása alatt
áll – de lényegében Jane és Elizabeth is, hiszen ők is maguk anyjuk elvárásainak
megfelelően viselkednek. Elizabeth barátnője, Charlotte számára is fontosabb az
anyagi biztonság házastársa személyiségénél. A mű kezdetén Mr. Darcy fölényesen
viselkedik, elzárkózik a vidéki középosztálybeliekkel való ismerkedéstől, később
viszont megváltozik hozzáállása, és beleszeret Elisabeth-be. Darcy kezdetben öntelt
személyiségnek tűnik, aki lenézi az alacsonyabb státuszúakat, rövid idő alatt azonban
megszereti Elizabeth-et, és miután tisztázódnak a félreértések, elnyeri a lány
szerelmét.

NYELV ÉS STÍLUS

Az általános stílusa ironikus és szellemes. A narrátor gyakran tesz kétértelmű

megjegyzéseket. „Általánosan elismert igazság, hogy egy egyedülálló férfinak, akinek
szerencséje van, szüksége van feleségre.” Ez a megjegyzés azt sugallhatja, hogy a
gazdag egyedülálló férfiak szívesen házasodnak, mégis elgondolkodtatja az olvasót.
Vajon mindenki általánosan elismeri ezt az igazságot? És ez az igazság valóban
helytálló?

8
Austen ironikus stílusa két fő okból is fontos a regény számára. Először is, a stílus
érdekesebbé teszi a viszonylag egyszerű cselekményes eseményeket. Másodszor, az
ironikus stílus a félreértés témáihoz kapcsolódik. A regény szereplői gyakran
félreértelmezik az eseményeket, ez pedig általában a kétértelmű megjegyzések
okozzák.

A MŰ MONDANIVALÓJA

A mű mondanivalója, hogy senkit sem szabad a társadalmi helyzete, mások

véleménye vagy az első benyomás alapján megítélni. Mielőtt valakiről véleményt
alkotnál, esélyt kell adni arra, hogy igazán megismerd, mert így a belső értékei,
tulajdonságai alapján tudod értékelni, nem a látszat, a külső alapján.

A MŰ HELYE A SZERZŐ MUNKÁSSÁGÁBAN, AZ IRODALOMBAN

A Büszkeség és balítélet Jane Austen életművének legismertebb és sok kritikus szerint

a legjelentősebb darabja. Mint Austen többi regényét, ezt is feszes szerkezete,
klasszikus stílusa, szellemes dialógusai, pompás pszichológiája és nem utolsósorban
írónőjének csillogó okossága teszik ma is élvezetes olvasmánnyá.