A verőköltő bodobács imázsát sikerült úgy alakítani a kerttulajdonosoknak,

hogy mára nem kívánatos vendégnek számít a kertek, házak körül. Pedig ez a
piros-fekete rovar teljesen ártalmatlan, sőt még hasznos is lehet.

A bodobácsbogár vagy népi nevén suszterbogár valójában egy poloskafaj,

hivatalos megnevezése közönséges verőköltő poloska (Pyrrhocoris apterus).
Európában igen elterjedt, egészen az Urál hegységig fellelhető.

A hátán lévő félfedőkön piros alapon egy-egy fekete kör alakú folt díszlik, a
potroh fekete, de pereme vörös, hasonlóan az előháthoz. Feje és alsó oldala
fekete. A kifejlett egyedek testhossza kb. 1 cm. Érdekessége, hogy a
poloskáknál szokásos, az összetett szemet kiegészítő 3 pontszem hiányzik. Ez a
poloskafaj nem áraszt kellemetlen szagokat, nem is csíp, illetve repülni sem
tud.

A bodobács kifejlett alakja telel át a földben, majd a következő évben az 50-60

tojás lerakását követően elpusztul. A fekete tojásokból kikelő, júniustól
októberig fejlődő, szárnyatlan lárvák szintén vörösek, ám mintázatuk jóval
egyszerűbb az imágókénál.

 A kifejlett egyedek tavasszal jönnek elő, ilyenkor azonban nagy mennyiségben

jelennek meg, és igen feltűnőek. Tavasszal a bodobácsok gyakran láthatóak
párzás közben összetapadt, úgynevezett „tandem pozícióban”. Ez a
testhelyzet még párzás után is sokszor megmarad, ugyanis a hímek ezzel
küszöbölik ki, hogy a nőstény más hímekkel párosodhasson. Nyáron
tömegesen előfordulnak házfalakon, járdákon majdani telelőhelyük után
kutatva.

A verőköltő bodobácsok irtása felesleges, a lakásokat egyszerű szúnyoghálóval

meg lehet védeni tőlük. A növényeket nem károsítja, csupán a mályva- és
hársfélék termését fogyasztja, szívogatja. Hasznos rovarnak tekinthető, ugyanis
eltakarítják a hulladékokat, a korhadó növényi részeket, a rovarok, csigák,
hernyók tetemeit. Természetes ellenségük a madarak, békák, gyíkok,
emlősök, sőt rovarok is, a hangyák és az atkák.

A tavasz folyamán gyakran láthatóak párzás közben összetapadt, úgynevezett

„tandem pozíciót” fölvett egyedek. Az összeragadt állapot jóval a párzás után is
fennmarad, a hím egyedek ezzel a módszerrel próbálják elkerülni, hogy a
nőstények más hímekkel is párosodhassanak. Közelükben nem ritkán számos
fiatal egyed is található. A talajba és avarba rakott, fekete tojásokból kikelö
júniustól októberig fejlődő, szárnyatlan lárvák szintén vörösek, ám mintázatuk
jóval egyszerűbb az imágóéknál.
A kifejlett verőköltő bodobács a talajba ásva telel át, majd a következő évben az
50-60 tojás lerakását követően elpusztul. Addig májva -
és hárstermések nedvtartalmát szívogatja hosszú szipókájával.
Élettartama 1-1,5 év.

KISKERT

Káros vagy hasznos rovar a bodobács?

Nincs olyan kert, házfal vagy járda, ahol ne jelenne meg
minden évben tömegesen a verőköltő bodobács. Piros
színéről és jellegzetes mintájáról könnyen felismerhetőek,
sokan nem tudják azonban, hogy egyáltalán nem
kártékonyak, és csak azért mozognak csoportosan, mert
telelőhelyet keresnek.