DICKENS K�ROLY: K�T V�ROS

Magyar Elektronikus K�nyvt�r

Jav�totta, t�rdelte: Dr. Kiss Istv�n; 2006.

ELS� K�NYV.
�LETRE T�MASZTVA.
1. Fejezet.
A Kor.
Der�s napok j�rtak, de viharosak is. Ez a B�lcses�g kora volt, de a Balgas�g� is. A
Hit
korszaka volt ez, de a Hitetlens�g� is. Vil�goss�g napjai voltak ezek, de a
S�t�ts�g� is. A
Rem�ny tavasza virult �s K�ts�gbees�s fergetege is d�h�ng�tt. Mindent rem�lt�nk �s
semmit
sem rem�lt�nk. A Mennyekbe ment�nk egyenest, az ellenkez� ir�nyt is k�vett�k -
sz�val, a
kor annyiban hasonlitott a mostanihoz, hogy legl�rm�sabb szavu ismer�i J� �s Gonosz
tekintet�ben csakis fels�fokban nyilatkoznak r�la.
Anglia tr�nj�n nagy �llkapcsu kir�ly �lt �s k�z�ns�ges arcu kir�lyn�. Franciaorsz�g
tr�nj�n
nagy �llkapcsu kir�ly �lt �s sz�parcu kir�lyn�. Mindk�t orsz�gban az orsz�g urai, s
vagyon �s
hatalom birtokosai szem�ben krist�lyn�l tiszt�bbnak l�tszott, hogy a dolgok rendje
�r�k
id�kre meg van �llapitva.
Az Urnak 1775-ik esztendej�ben t�rt�nt. Abban a boldog korszakban tulvil�gi
kinyilatkozta-
t�sokban Angli�ban �pp ugy hittek, mint mostan. Mrs. Southcott akkoriban �rte el
sz�let�-
s�nek 25-ik �ldott fordul�j�t. Ennek a magasztos napnak az elj�vetel�r�l a
test�rs�g egyik
j�v�bel�t� k�zkaton�ja azt j�solta, hogy London �s Westminster meg�rett arra, hogy
els�lyedjen. M�g Cock Lane szelleme is egy tucat �v �ta nyugalomra t�rt, miut�n
izeneteit
k�zhirr� adta ugyanolyan m�don, amint azt a megel�z� �v szellemei tenni szokt�k
(teljesen
hij�n volt minden eredetis�gnek). Amerika brit alattval�inak gy�lekezet�b�l az
angol
kir�lyhoz �s n�phez szokott f�ldi m�don, egyszer� hirek jutottak el. Ezek, b�r
el�gg�
saj�ts�gos, az emberi nemre fontosabbaknak bizonyultak, mint Cock Lane szellemeit�l
sz�rmaz� minden �zenetek.
Franciaorsz�g, mely szellemek tekintet�ben kedvez�tlenebb helyzetben volt, mint
pajzsos
h�rom�gu testv�re, biztos lassus�ggal csuszott a lejt�n lefel�: papirp�nzt
bocs�tott ki �s el is
k�lt�tte. Amellett kereszt�ny lelk�szeinek vezet�se alatt emberszeretetre vall�
sz�rakoz�sok-
kal mulatott, igy pl. egy ifjut arra it�ltek, hogy kezeit lev�gj�k, nyelv�t fog�val
kit�pj�k, test�t
elevenen meg�gess�k az�rt, hogy nem t�rdelt le az es�ben piszkos szerzetesek
k�rmenete
el�tt, amely az � l�t�k�r�t�l 50-60 yardnyi t�vols�gban vonult el. Nagyon
val�szin�, hogy
mik�zben ezt a szerencs�tlen szenved�t kiv�gezt�k, Franciaorsz�g �s Norv�gia
erdeiben m�r
n�ttek a f�k, melyeket a fav�g�, a V�gzet kijel�lt arra, hogy lev�gja �s deszk�v�
f�r�szelje, s
bel�l�k rettenetes eml�k�, zs�kkal �s k�ssel felszerelt �llv�nyt k�szitsen.
Val�szin�, hogy
ugyanazon a napon a P�rist k�rnyez� f�ld mivel�inek d�ledez� pajt�iban durva
szekerek
vesztegeltek az utca sar�t�l befecskendezetten, - diszn�k szagl�szt�k k�r�l �s
baromfinak
voltak �l�helyei - melyeket a f�ldmives, a Hal�l, m�r kijel�lt arra, hogy a
Forradalom talyig�i
legyenek. Azonban az a Fav�g� �s az a F�ldmives, �mb�r megszakit�s n�lk�l
dolgozott,
csendben v�gezte munk�j�t, senki sem hallotta halk l�pteiket, annyival is kev�sbb�,
mert
istentagad�s �s haza�rul�s lett volna m�g annak a gyanuja is, hogy �k munk�lkodnak.
Angli�ban nem volt olyan rend �s vagyonbiztons�g, hogy nemzeti dicsekv�sre adott
volna
alkalmat. Fegyveres rabl�kt�l elk�vetett vakmer� bet�r�sek, uton�ll�sok minden
�jjel t�rt�n-
tek, mag�ban a f�v�rosban; a csal�dokat nyilv�nosan figyelmeztett�k, hogy ne
t�vozzanak a
v�rosb�l an�lk�l, hogy holmijukat butorosokn�l helyezz�k biztons�gba; az �jszakai
rabl�
nappal a City b�k�s keresked�je volt �s ha kart�rsa, kit �kapit�nyi� min�s�g�ben
meg�llitott,
f�lismerte �s megsz�litotta, sz� n�lk�l f�bel�tte �t �s ellovagolt; a post�t h�t
rabl� t�madta
meg, az �r h�rmat k�z�l�k agyonl�tt, a t�bbi n�gy azut�n �t l�tte agyon, �minthogy
l�k�szlete elfogyott�, a post�t pedig b�k�sen kirabolt�k; London Lord Mayor-j�t,
ezt a
tekint�lyes hatalmat, egy rabl� Turnham Greenn�l meg�llitotta �s kis�rete
szemel�tt�ra
kifosztotta; London fogh�zaiban a foglyok b�rt�n�reikkel �tk�zeteket vivtak �s a
t�rv�ny �
fels�ge s�r�ttel �s goly�val t�lt�tt fegyverekkel l�vetett k�z�j�k; tolvajok udvari
fogad�sok
alkalm�val gy�m�ntkereszteket metszettek le a nemes lordok nyak�r�l; St. Gilesbe
test�r�k
vonultak ki, hogy csemp�szett �ru ut�n kutassanak, a gy�lev�sz n�p a test�rs�gre
l�tt �s a
test�r�k a gy�lev�sz n�pre, �s senki sem tekintette ezeket a dolgokat k�l�n�seknek.
Mindezen
esem�nyek k�z�tt a h�h�r folytonosan szorgalmas, �lland�an keresett volt; most
hosszu sor
k�l�nf�le gonosztev�t akasztott fel, most szombaton k�t�tt f�l egy bet�r�t, akit
kedden fogtak
csak el; vagy Newgateben tucatsz�mra t�zesvassal b�lyegezte meg az emberek kez�t,
vagy
pedig pamfleteket �getett el a Westminster Hall kapuja el�tt; ma egy kegyetlen
gyilkos �let�t
vette el, holnap egy nyomorult�t, aki egy parasztfiut�l hat pennyt lopott el.
Mindez �s ezer m�s hasonl� dolog t�rt�nt a j� �reg 1775-ik �vben �s ak�r�l. Ilyen
esem�-
nyekt�l k�rnyezve, mialatt a Fav�g� �s a F�ldmives akad�lytalanul v�gezte munk�j�t,
az a k�t
nagy �llkapcsu �s az a m�sik kett� a k�z�ns�ges �s sz�p arcu, el�g l�rm�t csapott
�s isteni
jogaikat fennh�j�z�an �rv�nyesitette. Igy vezette az 1775-ik �v az � nagyjait �s
apr�
teremt�sek miri�djait - k�z�tt�k ezen t�rt�net szerepl�it is - az el�tt�k elter�l�
utakon v�gig.

2. Fejezet.
A postakocsi.
K�s�i novembernek egyik p�ntek �jjel�n a Doverbe vezet� orsz�gut az els� szem�ly
el�tt
ter�lt el, akivel t�rt�net�nknek dolga van. A postakocsi el�tt ter�lt el ez az
orsz�gut, amint
Shooters Hill-en f�lfel� d�c�g�tt. Mint a t�bbi utas, � is a postakocsi oldal�n
haladt a dombon
f�lfel� az orsz�gut sar�ban; nem mintha ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt valami k�l�n�s
kedvvel
s�t�ln�nak, hanem mivel a domb meredek, a s�r feneketlen, a szersz�m �s kocsi neh�z
volt,
ugy hogy a lovak m�r h�romszor akadtak meg, egyszer pedig az uton keresztbe huzt�k
a
kocsit, azzal az �rd�ng�s sz�nd�kkal, hogy Blackheathbe visszat�rjenek. Gyepl�,
ostor, kocsis
�s vezet� mind egyes�lt �s olvasta a hadiparancsot, mely szerint tilos volt minden
odair�nyul�
cselekv�s, mely alkalmas annak a bizonyit�s�ra, hogy n�mely �llat �sszel van
f�lruh�zva; a
lovak megadt�k magukat �s visszat�rtek k�teless�g�k teljesit�s�hez.
Lehorgasztott f�vel, remeg� inakkal g�zolt�k a s�r� iszapot, k�zbe-k�zbe
megbotlottak, meg-
inogtak, mintha test�k egyes r�szei sz�jjel akarn�nak hullani. Valah�nyszor a
kocsis pihen�t
engedett nekik �s csendesit� h�! h�! ki�lt�ssal meg�llitotta �ket, a nyerges l�
hevesen r�zta
meg fej�t, mindenest�l, ami rajta volt, mintha szokatlan hat�rozotts�ggal k�ts�gbe
akarn�
vonni, hogy a kocsi a dombra f�lhuzhat�. Valah�nyszor a nyerges igy megr�zk�dott,
az utas
megrend�lt �s amint ideges emberrel megt�rt�nhetik, lelk�t aggodalom sz�llotta meg.
G�z�lg� k�d ter�lt el a m�lyed�sek f�l�tt �s elhagyatottan haladt f�lfel� a dombon,
mint va-
lami gonosz kis�rtet, mely nyugalmat keres, de nem tal�l. A nedves �s �that�
hidegs�g lassan
haladt a leveg�ben fodros foszl�nyokban, melyek l�that�an k�vett�k �s boritott�k el
egym�st,
mint a viharos tenger hull�mai. Olyan s�r� volt a k�d, hogy a kocsi l�mp�s�t�l
n�h�ny
l�p�snyire megvil�gitott orsz�guton kiv�l minden kil�t�st elz�rt, a dolgoz� lovak
p�r�ja
beleolvadt �s ugy l�tszott, mintha a k�d abb�l keletkezett volna.
Az emlitetten kiv�l m�g k�t m�s utas v�nszorgott f�radtan a dombon f�lfel�, a
postakocsi
oldal�n. Mind a h�rom f�lig volt ruh�iba beburkolva �s lovagl�csizm�t viselt.
Abb�l, amit
egym�s arc�b�l l�ttak, a h�rom k�z�l egyik sem lett volna k�pes megmondani, hogy a
m�sik
kett� ugyan kihez hasonl�, mindegyik gondosan elz�rk�zott k�t utit�rs�nak lelki �s
testi sze-
mei el�l is. Abban az id�ben az utasok �vakodtak att�l, hogy r�vid ismerets�g ut�n
bizalma-
sak legyenek egym�shoz, mert mindenki, akivel az orsz�guton tal�lkoztak, rabl� is
lehetett,
vagy ilyenekkel sz�vets�gben �llhatott. Ez ut�bbi ugyanis val�szin� volt abban az
id�ben,
amikor minden posta�llom�s, minden korcsm�ban volt valaki, aki a �kapit�ny�
zsoldj�ban
�llott, a gazd�t�l kezdve eg�sz az utols� ist�ll�fiuig. Ilyen gondolatokkal volt a
postakocsi
vezet�je eltelve az 1775-ik �v november hav�nak egyik p�ntek �jjel�n, amint
Shooters Hillen
f�lfel� d�c�gve, a kocsi h�tulj�n kijel�lt hely�n �llott, l�b�t megvetve, szeme �s
keze t�lt�tt
fegyveren pihent, hat-nyolc lovaspisztoly �s n�h�ny kard tetej�n.
A doveri postakocsisnak szokott ked�lyes volt a hangulata, a vezet� nem bizott az
utasokban,
az utasok egym�st �s a vezet�t gyanusitott�k, egyik sem hitt a m�siknak, csup�n a
kocsis
bizott lovaiban: ezekre tiszta lelkiismerettel letehette az esk�t, ak�r mind a k�t
testamentumra,
hogy nem voltak val�k erre az utra.
- H�! h�! - biztatta �ket a kocsis. - Huzakodjatok neki m�g egyszer �s a tet�n
vagytok. Azt�n
ak�r pusztuljatok el. El�g f�rads�gomba ker�lt, mig eddig eljutottunk!... Joe!
- Hall�! - v�laszolt a vezet�.
- Ugyan h�ny �ra, Joe?
- J� tiz perccel mult tizenegy.
- Fen�t! - ki�ltotta a kocsis haragosan. - �s m�g nem vagyunk a Shooter tetej�n.
Rajta! El�re!
Az egyik l� az ostor biztat�s�ra nekifek�dt a szersz�mnak �s a t�bbi h�rom k�vette.
M�g
egyet d�c�g�tt a doveri postakocsi �s az utasok lovagl�csizm�i mellette g�zolt�k a
sarat.
Mikor a kocsi meg�llott, �k is meg�llottak �s szorosan hozz�simultak. Ha a h�rom
k�z�l
b�rmelyik vakmer�en azt aj�nlotta volna a m�siknak, hogy a k�d�s s�t�ts�gben kiss�
el�re
s�t�ljanak, annak a val�szin� vesz�lynek tette volna ki mag�t, hogy mint rabl�t
menten
lel�vik.
Az utols� er�feszit�s a kocsit a domb tetej�re vitte. A lovak meg�llottak, hogy
szusszanjanak,
a vezet� lesz�llott, hogy a lejt�n val� lemen�shez kereket k�ss�n �s a kocsi
ajtaj�t kinyitotta,
hogy az utasok besz�lljanak.
- Pszt! Joe! - ki�ltott a kocsis figyelmeztet�en �s �l�s�b�l lefel� tekintett.
- Mit mondasz, Tom?
Mind a ketten figyeltek.
- Azt mondom, hogy egy lovas v�gtatva j�n ut�nunk, Joe.
- Egy v�gtat� lovas, Tom - v�laszolt a vezet�, mik�zben eleresztette a kocsi
ajtaj�t �s gyorsan
hely�re kapaszkodott. - Uraim! A kir�ly nev�ben, mindannyian egy�rt!
Ezzel a siettet� felsz�lit�ssal felhuzta pusk�ja kakas�t �s t�mad�sra k�szen
�llott.
Az ebben a t�rt�netben emlitett utas a kocsi l�pcs�j�n �llott, besz�llani k�sz�lt,
a m�sik kett�
m�g�tte �llott, hogy �t k�vesse. Meg�llott a l�pcs�n, f�lig benn volt a kocsiban,
f�lig pedig
kiv�l, amazok az orsz�guton maradtak m�g�tte. Mindannyian a kocsist�l a vezet�re �s
a
vezet�t�l a kocsisra n�ztek �s figyeltek. A kocsis is, meg a vezet� is visszafel�
tekintettek,
m�g a nyerges l� is visszan�zett �s f�l�t hegyezte, an�lk�l, hogy ellent mondana.
A kocsi meg�ll�s�t k�vet� csend az �jszaka hangtalans�g�val egyes�lve, f�lelmetes
n�mas�-
got id�zett el�. A lovak piheg�se megremegtette a kocsit, mintha az is izgatott
�llapotban
volna. Az utasok szive oly hangosan dobogott, hogy hallani lehetett; a cs�ndes
sz�net hallha-
t�an jellemezte azokat, akiknek kifogyott a l�legzet�k �s azokat is, akik
l�legzet�ket vissza-
tartott�k �s a v�rakoz�sban �t�er�k gyorsabban vert.
A dombon f�lfel� v�gtat� l� pat�j�nak a hangja mind gyorsabban k�zeledett.
- Hall�! - orditott a vezet�, oly hangosan, ahogy csak tudott. - Ki vagy? �llj meg,
vagy l�v�k!
A l� hirtelen meg�llott �s dobog�s �s pocskol�s k�z�tt f�rfi hangja hallatszott ki
a k�db�l:
- Ez a doveri posta?
- Ne t�r�dj vele, hogy micsoda! - v�laszolt a vezet�. - Ki vagy?
- Ez a doveri posta?
- Mi�rt akarod tudni?
- Utast keresek, ha ez az.
- Micsoda utast?
- Lorry Jarvis urat.
A mi ismert utasunk azonnal tudatta, hogy ez az � neve. A vezet�, a kocsis �s a
m�sik k�t utas
bizalmatlanul n�zett r�ja.
- Maradj ott, ahol vagy, - ki�ltotta a vezet� a k�db�l j�v� hang fel� - mert ha
hib�zni tal�lok,
az nem tehet� j�v� t�bb� �letedben. Lorry nev� ur v�laszoljon azonnal.
- Mi ujs�g? - k�rd� az utas, kiss� remeg� hangon. - Ki akar velem besz�lni? Jerry?
(- Nekem nem tetszik Jerry hangja, ha � az - d�rm�gte a vezet� maga el�. -
Rekedtebb, mint
nekem tetszik, ez a Jerry.)
- Igen! Lorry ur.
- Mi ujs�g?
- Egy �zenet, melyet onnan tulr�l k�ld�ttek �n ut�n T. �s T�rsa.
- Ismerem a hirhoz�t, vezet� - mond� Lorry, mik�zben lesz�llott az orsz�gutra, a
m�sik k�t
utas ink�bb gyorsan, mint udvariasan lesegitette �t, hirtelen besz�llott a kocsiba,
becsukta az
ajt�t �s felhuzta az ablakot. - K�zelebb j�het, minden rendben van.
- Rem�lem, hogy ugy van, de ilyen n�pet nem lehet el�gg� megnyugtatni - mond� a
vezet�,
m�g mindig d�rm�gve mag�ban. - Hall�! Ember!
- Nos! Itt vagyok! - v�laszolt Jerry m�g rekedtebb hangon, mint azel�tt.
- J�jj ide l�p�sben; hallod-e? �s ha pisztolytart� van nyergeden, ne l�ssam, hogy
kezed
k�zeledik hozz�. Mert nekem �rd�g�m a hib�z�s �s ha hib�zni tal�lok, az mindj�rt
�lomm�
v�lik. Hadd l�ssunk most.
L� �s lovas v�lt ki a gomolyg� k�db�l �s a kocsi azon oldal�ra ker�lt, ahol az utas
�llott. A
lovas lehajolt �s a vezet�re tekintve, az utasnak keskeny, �sszehajtott papirt
nyujtott �t. Lova
zih�lt, l� �s lovas is tele volt s�rral a l� pat�j�t�l a lovas kalapj�ig.
- Vezet�! - sz�lott az utas nyugodt, �zletszer� hangon.
Az �ber vezet� jobbkeze a f�lig f�lemelt puska agy�n, balja a puska cs�v�n, szeme
pedig a
lovason pihent, r�viden v�laszolt:
- Uram.
- Nem kell semmit�l sem tartani. �n Tellson bankj�hoz tartozom. Ismeri Tellson
bankj�t
Londonban. P�risba utazom �zleti �gyben. Itt egy shilling borraval�. Elolvashatom
ezt?
- Ha gyorsan v�gzi, uram.
A levelet a kocsil�mpa f�ny�n�l felnyitotta �s el�sz�r mag�ban, azut�n hangosan
olvasta:
�V�rjon Doverben a kisasszonyra�.
- Vezet�, amint l�tja, nem hosszu. Jerry, mondd, hogy v�laszom ez volt: �letre
t�masztva.
Jerry nyeregbe sz�llott.
- Ez ugyan el�g k�l�n�s v�lasz - sz�lott legrekedtebb hangj�n.
- Vidd vissza ezt a v�laszt �s �k majd tudj�k, hogy megkaptam az �zenetet, ak�rcsak
irtam
volna. Igyekezz vissza. J� �jt!
E szavakkal az utas felnyitotta a kocsi ajtaj�t �s besz�llott. Utit�rsai nem
segitett�k. Ezek
�r�ikat �s t�rc�ikat gyorsan csizm�jukba rejtett�k �s mind alv�nak tetette mag�t,
azzal a hat�-
rozott sz�nd�kkal, hogy igy helyzet�k megv�ltoztat�s�t c�lz� minden cselekv�st
elker�ljenek.
A kocsi tov�bb d�c�g�tt �s a k�d m�g s�r�bben gomolygott, amint a lejt�n lefel�
haladt. A
vezet� visszatette pusk�j�t a fegyvertart�ba s miut�n annak egy�b tartalm�t
megvizsg�lta �s
az �v�ben hordott pisztolyokat is megtekintette, �l�se alatt l�v� kisebb szekr�nybe
n�zett,
melyben kalap�cs, fog� n�h�ny f�klya �s t�ziszersz�m volt. Teljesen fel volt
szerelve arra az
eshet�s�gre, hogyha, amint az n�ha megt�rt�nt, a sz�l a kocsi l�mp�j�t eloltotta,
nem volt
egy�b teend�je, mint hogy bez�rk�zott, vigy�zott arra, hogy a kova �s ac�l szikr�ja
a szalma
k�z� ne ess�k �s ha j� szerencs�je volt, t�rhet� biztons�ggal �s gyorsas�ggal �t
perc alatt
ism�t vil�goss�got kapott.
- Tom! - sz�lott halkan a kocsi teteje felett.
- Hall�! Joe!
- Hallottad a v�laszt?
- Hallottam, Joe.
- Meg�rtett�l valamit bel�le, Tom?
- Nem �n, Joe.
- K�l�n�s v�letlen, - mormogta a vezet� maga el� - �n is ugy vagyok vele.
Jerry, miut�n a k�dben �s s�t�ts�gben mag�ra maradt, lesz�llott a nyeregb�l, nem
csup�n
f�radt lova kedv��rt, hanem hogy a sarat is let�r�lje arc�r�l �s hogy kalapja
karim�j�b�l,
amelynek vagy egy f�l gallon volt az �rtartalma, az es�vizet ler�zza. A gyepl�t
s�ros karj�ra
f�zve ott �llott, amig a kocsi kerekeinek zakatol�sa m�r nem volt hallhat� �s az
�jszaka ism�t
elcsendesedett; majd megfordult �s a lejt�n lefel� gyalogolt.
- A Temple Bar-t�l val� gyors v�gtat�s ut�n, j� �reg, nem akarom l�baidat ig�nybe
venni, mig
a sikra nem jutunk, - mond� a rekedt hirviv�, lov�ra tekintve. - ��letre
t�masztva.� - Ez
nagyon is k�l�n�s �zenet. Ez nem neked val�, Jerry! Igaz-e Jerry? Fene egy
helyzetbe
ker�ln�l, Jerry, ha az �letret�maszt�s divatba j�nne!

3. Fejezet.
Az �j �rnyai.
Csod�latos �s gondolkoz�sra �rdemes dolog, hogy minden emberi l�ny ugy alakult,
hogy az
minden m�s valakire n�zve titok �s rejtelem. K�l�n�s az a gondolat, ha �jjel jutok
egy nagy
v�rosba, hogy minden ilyen s�t�ten mered� h�znak megvan a maga titka; hogy
mindegyikben, minden szob�nak meg van a maga rejtelme, hogy az emberek sz�zezreinek
kebl�ben dobog� szivek mindegyik�nek megvan az �lomk�pe, amely titok m�g a hozz�
legk�zelebb �ll�kra n�zve is! A hal�lt�l val� irt�zat ennek tulajdonithat�. Nem
lapozhatom
t�bb� ennek az im�dott k�nyvnek a lapjait, �s hiu volt a rem�ny, hogy id�vel
v�gigolvashatom. Nem tekinthetek t�bb� ennek a viznek a m�rhetetlen m�lys�geibe,
ahol,
mikor a tovat�n� sugarak egy pillanatra megvil�gitott�k, el�sott kincseket,
elmer�lt
dics�s�get pillantottam meg. El volt d�ntve, hogy a k�nyv mind�r�kre bez�ruljon
el�ttem,
mikor m�g csak egy lapj�t olvastam el. El volt d�ntve, hogy ez a viz �r�kk� tart�
j�gbe
z�ruljon, mikor a napsug�r m�g ott j�tszott a felszin�n �s �n mit sem sejtve
�llottam a partj�n.
Bar�tom meghalt, szomsz�dom meghalt, szerelmem, lelkem gy�ny�r�s�ge, meghalt; ez a
k�ny�rtelen megpecs�tel�se �s folytat�d�sa annak a titoknak, mely mindig benne volt
abban
az egy�nis�gben �s amelyet �letem v�g�ig magamban fogok hordani. Van-e ennek a
v�rosnak
valamely temet�j�ben, amelyen kereszt�lhaladok, olyan szunnyad�, aki
kif�rk�szhetetlenebb
az � legbens�bb egy�nis�g�ben, mint nekem az � tev�keny lak�i, avagy amint �n
vagyok
nekik?
Ami ezt a term�szetes �s el nem idegenithet� �r�ks�get illeti, a l�h�ton lev�
hirviv� ugyan-
annyit birt bel�le, mint a kir�ly, az �llam els� minisztere, vagy London
leggazdagabb keres-
ked�je. Ugyanez illett a h�rom utasra is, aki a neh�zkes, rozoga postakocsi sz�k
belsej�be volt
z�rva; mindegyik olyan t�k�letes rejtelem volt a m�sikra n�zve, mintha mindegyik
k�l�n a
maga saj�t hat- vagy hatvanfogatu kocsij�ban �lt volna �s egy gr�fs�g teljes
sz�less�ge
v�lasztotta volna el �ket egym�st�l.
A hirviv� k�nny� l�p�sben hazafel� lovagolt, meg-meg�llt egy italra az utmenti
kocsm�kn�l,
minden�tt azonban igyekezett arra, hogy dolg�t mag�nak tartsa �s kalapj�t szem�be
huzza.
Szemei alkalmasak voltak erre a t�rekv�sre, feket�k voltak, m�ly szin �s �rnyalat
n�lk�l,
k�zel egym�shoz, mintha att�l tartan�nak, hogy k�l�n, t�vol egym�st�l, tetten �rik
�ket. S�t�t
volt a kifejez�s�k a h�romsz�glet�, viharvert, k�p�l�d�hoz hasonl� kalap alatt �s a
nagy
nyakkend� f�l�tt, mely nyaka k�r� volt tekerve �s majdnem t�rd�ig �rt. Mikor a
lovas egy
italra meg�llott, balj�val f�lretolta ezt a nyakkend�t, de csak annyi id�re, amig
az italt
jobbj�val le�nt�tte; mihelyt ez megt�rt�nt, ism�t beburkol�zott.
- Nem, Jerry, nem! - mond� a hirviv�, aki m�g mindig ugyanazzal a gondolattal volt
lovagl�sa
k�zben elfoglalva.
- Ez nem illene hozz�d, Jerry. Jerry, te becs�letes iparos, ez az �zlet nem illene
hozz�d!
F�lt�madni! Ak�rhov� legyek, ha nem hiszem, hogy ivott egyet!
Az �zenet olyan fejt�r�st okozott neki, hogy t�bbsz�r levette kalapj�t, hogy f�le
t�v�t meg-
vakarja. Kopasz feje bubj�t�l eltekintve, merev, fekete haja volt, mely majdnem
eg�sz sz�les,
lapos orr�ig �rt. Haja lakatosmunk�hoz volt hasonl� �s ink�bb olyan volt, mint
valami vas-
szegekkel ell�tott fal sz�le, nem mint hajjal ben�tt fej, ugy hogy a leg�gyesebb
bakugr� is
vonakodott volna, hogy rajta kereszt�lugorj�k.
Mialatt hazafel� poroszk�lt a v�lasszal, melyet a Temple Bar mellett, a Tellson-
bank kapuj�-
ban �ll� �jjeli �rnek kellett �tadnia, aki azt bent magasabb hat�s�gnak
k�zbesitette, ezalatt az
�j �rnyai az � k�pzelet�ben olyan alakot �lt�ttek, amilyen a v�laszb�l
keletkezhetett, a l�
k�pzelet�ben pedig olyat, amely nyugtalans�gra k�sztette. Sokf�le alaku lehetett,
mert az uton
minden �rny�kt�l megijedt.
A postakocsi ezalatt nyikorgott, tov�bb d�c�g�tt unalmas utj�ban, h�rom
kif�rk�szhetetlen
utas�val. Az � k�pzelet�kben is az �jszaka �rnyai olyan alakot �lt�ttek, amilyennek
f�l�lom-
ban lev� szem�k, nyugtalan gondolataik elk�pzelt�k.
Tellson bankja fontos szerepet j�tszott a postakocsiban. A bank utasa egyik karj�t
a b�rszijba
f�zte, mely arra szolg�lt, hogy meg�vja �t att�l, nehogy utit�rs�ra ess�k �s azt a
sarokba
szoritsa, valah�nyszor a kocsi nagyot z�kkent. �l�hely�n f�lig csukott szemmel
szuny�k�lt;
k�pzelet�ben a kicsiny kocsiablakok, az ezeken f�nytelen�l �tsz�r�d� kocsil�mpa
f�nye, a
szemben �l�, k�peny�be burkolt utas: a bank k�p�t mutatta �s nagyszab�su �zleteket
bonyo-
litott le. A szersz�m z�rg�s�t p�nz peng�s�nek k�pzelte �s �t perc lefoly�sa alatt
t�bb v�lt�t
honor�lt, mint Tellson bankja k�pes lett volna h�romszor annyi id�ben �sszes k�l-
�s belf�ldi
�zletfeleit �sszev�ve. Azut�n megnyiltak k�pzelet�ben a bank f�ldalatti
p�nc�lhelyis�gei
�rt�kes tartalmukkal �s titkaikkal, melyekr�l az utasnak tudom�sa volt (�s j�
csom�r�l tudott),
azut�n nagy kulcsokkal, halv�nyan �g� gyertya f�ny�n�l bement �s mindent
biztoss�gban,
rendben tal�lt, �ppen ugy, mint mikor ut�lszor l�tta.
De, b�r k�pzelet�ben a bank mindig vele volt, �s a kocsi sohasem v�lt meg t�le, a
benyo-
m�soknak egy m�s sorozata is elevenedett meg el�tte az �jszaka folyam�n. Azon volt,
hogy
valakit sirj�b�l ki�sson.
Hogy a sok mutatkoz� arc k�z�l melyik volt az eltemetettnek igazi k�pe, azt az �j
�rnyai nem
mondott�k; de mindannyi egy 45 �ves f�rfi arc�t mutatta �s csup�n a ki�llott
szenved�sek
nyomaiban �s ki�lt, nyomorult arcuk borzalmass�g�ban k�l�nb�ztek egym�st�l.
B�szkes�g,
megvet�s, kihiv�s, dac, al�zatoss�g, jajgat�s egym�st k�vette; hasonl�k�ppen
beesett, �lmos,
fak�szin�, fonnyadt arcok �s kezek k�l�nb�z� v�ltozata. De a sok arc tulajdonk�ppen
csak
egy arc volt, mindegyik id�nek el�tte �sz�lt meg. F�l�lm�ban az utas vagy sz�zszor
k�rdezte
a kis�rtetet:
- Mi�ta van eltemetve?
A v�lasz majdnem mindig ugyanaz volt:
- K�zel tizennyolc �ve.
- Minden rem�nyt feladott, hogy ki�ss�k?
- M�r r�gen.
- Tudja-e, hogy �letre van t�masztva?
- Ugy mondj�k.
- Rem�lem, hogy szivesen l�p ujra az �letbe!
- Nem tudom.
- Megmutassam �t �nnek? Akarja �t l�tni?
Ezekre a k�rd�sekre adott v�laszok k�l�nb�z�k �s ellentmond�k voltak. N�ha ez volt
a
t�rthangu v�lasz:
- V�rjon! Meg�lne, ha kellet�n�l el�bb l�tn�m �t.
N�ha a v�lasz hull� k�nnyek �rj�ban igy hangzott:
- Vezessen hozz�.
N�ha t�gra nyilt szemek, t�tova pillant�s kis�rte a v�laszt:
- Nem ismerem �t. Nem �rtem.
Ilyen �lomb�li t�rsalg�s ut�n az utas k�pzelet�ben �sott, �sott, �sott, - majd
�s�val, majd nagy
kulccsal, majd kez�vel - hogy ezt a szerencs�tlent ki�ssa. Mikor azt�n ki�sta,
arca, haja tele
volt r�tapad� f�lddel, hirtelen porr� hullott sz�t. Az utas f�lriadt �lm�b�l,
leeresztette az
ablakot, hogy a k�d �s es� val�s�g�t �rezze arc�n.
Azonban, �mb�r szemei nyitva voltak �s l�tt�k a k�d�t, az es�t, a l�mp�nak
el�revetett,
mozg� f�ny�t, az ut ment�n, a kocsi k�r�l csoportosan elmarad� bokrokat, az �jszaka
�rnyai
elvegy�ltek a kocsi belsej�ben k�pzelt �rnyakkal. A Temple Bar mellett lev�
val�s�gos bank-
h�z, az elmult napnak t�nyleges �zleti forgalma, az igazi p�nc�lszob�k, a val�ban
ut�nak�l-
d�tt hirviv�, a t�nylegesen adott v�lasz, mind ott volt el�tte. K�z�tt�k felmer�lt
a kis�rtetes
arc �s � ism�t megsz�litotta.
- Mi�ta van eltemetve?
- K�zel tizennyolc �ve.
- Rem�lem, hogy szivesen l�p ujra az �letbe!
- Nem tudom.
� csak �s, �s, �s, mig az egyik utasnak t�relmetlen mozdulata figyelmeztette �t
arra, hogy az
ablakot felhuzza, hogy karj�t ism�t szorosan a b�rszijba f�zze �s a k�t szuny�k�l�
alakon
elgondolkozz�k. Gondolatai ism�t elkalandoznak �s �szrev�tlen�l jutnak el a bankba
�s a sir-
halomhoz.
- Mi�ta van eltemetve?
- K�zel tizennyolc �ve.
- Minden rem�nyt feladott, hogy ki�ss�k?
- M�r r�gen.
A szavak m�g f�l�ben csengtek, mintha most hangzottak volna el, - oly tiszt�n,
amint csak
valaha �let�ben elhangzott szavak cseng�s�t hallotta - ekkor a f�radt utas a
napvil�g tudat�t�l
felriadt �s azt tal�lta, hogy az �jszaka �rnyai elt�ntek.
Leeresztette az ablakot �s a nap felkelt�t n�zte. El�tte lejt�s sz�nt�f�ld ter�lt
el, rajta hevert az
eke m�g ugyanazon a helyen, ahol hagyt�k az elmult este, mikor a lovakat kifogt�k
bel�le;
m�g�tte cs�ndes cserj�s, �g� v�r�s �s s�rgul� levelekkel, melyek m�g ott l�gtak a
bokrokon.
A hideg �s nedves talaj ellen�re is az �gboltozat der�lt volt �s tiszta �s a nap
ragyog�an,
nyugodtan �s sz�ps�gesen kelt f�l.
- Tizennyolc �ve! - mond� az utas a nap fel� tekintve. - Vil�goss�g kegyelmes
alkot�ja!
Tizennyolc �vig �lve eltemetve!

4. Fejezet.
Az el�k�sz�let.
Mikor a postakocsi a d�lel�tt folyam�n szerencs�sen eljutott Doverbe, a �Gy�rgy
kir�ly�
sz�ll� f�pinc�re szok�sa szerint kinyitotta a kocsi ajtaj�t. Bizonyos �nnepiess�g
kis�ret�ben
tette ezt, mert t�l idej�n Londonb�l postakocsin val� utaz�s val�s�gos
h�scselekm�ny volt,
amely�rt a b�tor utasnak gratul�lni lehetett.
Azonban csak egy b�tor utas maradt meg, hogy gratul�lhat� legyen; mert a m�sik
kett� ut-
k�zben k�l�nb�z� helyen kisz�llt. A kocsi pinceszer� belseje, a nedves �s piszkos
szalm�val,
kellemetlen szag�val �s a benne honol� s�t�ts�ggel ink�bb nagy kutya�lnak l�tszott.
Lorry, az
utas, amint kisz�llott bel�le, tele szalmasz�llal, bolyhos takar�ban, gy�r�tt
kalappal, s�ros
l�bsz�rakkal, valami nagy kuty�hoz hasonlitott.
- Pinc�r, megy-e holnap postahaj� Calais-ba?
- Igen, uram, ha az id�j�r�s kitart �s a sz�l f�lig-meddig kedvez�. A dag�ly
k�r�lbel�l k�t
�rakor d�lut�n �ll be, uram. �gyat �hajt, uram?
- Nem fekszem le �jszaka el�tt; de h�l�szob�t �s borb�lyt �hajtok.
- �s azt�n reggelit? Igen, uram. Erre uram, ha ugy tetszik. Vezesd az urat a
Concord-szob�ba!
Az ur podgy�sz�t �s meleg vizet Concordba! Huzd le az ur csizm�j�t Concordban! (J�
k�sz�nt�zet tal�l ottan, uram.) Borb�lyt! Mozogj!
A Concord nev� h�l�szoba mindig a postakocsival �rkez� utas sz�m�ra volt f�nntartva
�s
minthogy a postakocsin �rkez� utasok mindig tet�t�l-talpig be voltak burkolva, a
�Gy�rgy
kir�ly� sz�ll� lak�ira n�zve ez a szoba k�l�n�sen �rdekes volt az�rt, mert csak
egyfajta
embert l�ttak bemenni, mindenf�le v�ltozatu j�tt ki bel�le. Ez�rt azt�n egy m�sik
pinc�r, k�t
szolga, n�h�ny szobale�ny �s a gazdasszony v�letlen�l ott tart�zkodott k�l�nb�z�
helyeken, a
Concord �s a reggeliz� terem utja k�z�tt, mikor egy hatvan �vesnek l�tsz� ur,
takaros, barna-
szin�, kiss� viseltes, de j�karban tartott ruh�ban, melynek ujjain �s zsebei f�l�tt
nagy felhaj-
t�sok voltak, haladt reggelij�hez.
A reggeliz� teremben az nap d�lel�tt nem volt m�s vend�g, mint a barna ruh�ba
�lt�z�tt ur. A
reggeliz�asztal a t�zhely el�tt �llott �s amint reggelij�re v�rva ott �lt �s a t�z
f�nye arc�t
megvil�gitotta, oly nyugodtan viselkedett, mintha arck�pe sz�m�ra �lne.
Nagyon rendesnek �s rendszeret�nek l�tszott, amint mindegyik t�rd�n egy kez�t
pihentetve
�lt, hosszu mell�ny�ben hangosszavu �ra egyhangu pr�dik�ci�t ketyegett, mint hogyha
a
maga komolys�g�t �s �r�kk�val�s�g�t ellent�tbe helyezn� a gyorsan lobog� t�z
k�nnyelm�s�g�vel �s muland�s�g�val. J� form�ju l�bsz�r�ra kiss� hiu is volt,
finomsz�v�s�,
barna harisny�ja szorosan megfesz�lt rajta; cip�je �s csatjai is egyszer�ek, de
�kesek voltak.
Felt�n�en kicsiny, tiszt�n tartott, f�rt�s, kendersz�ke par�k�t viselt, amely
val�szin�en
term�szetes hajb�l k�sz�lt, de ink�bb selyem- vagy �vegsz�lakb�l sz�v�ttnek
l�tszott.
Feh�rnem�je, �mb�r nem volt olyan finom, hogy harisny�ival egybev�gott volna, olyan
feh�r
volt, mint a hull�mok habja, mely a k�zeli parton megt�r�tt, vagy mint a vitorl�k,
melyek
messze kint a tengeren a napf�nyben ragyogtak. A k�z�ns�ges kifejez�s�, nyugodt
arcot
k�l�n�s par�k�ja alatt nedves, m�g mindig ragyog� szemp�r vil�gitotta meg, mely
birtokos�nak az elmult id�kben el�g f�rads�got adhatott, hogy azok Tellson
bankj�hoz ill�
nyugodt, tart�zkod� kifejez�st nyerjenek. Arca, eg�szs�ges, pirosszin� arca, �mb�r
r�ncos
volt, gondoknak kev�s nyom�t mutatta. Ugy l�tszik, hogy Tellson bankj�nak bizalmas,
n�tlen
alkalmazottait csak a m�sok gondja vette ig�nybe, �s val�szin�, hogy ilyen
m�sodk�zb�l val�
gondokat k�nnyebben lehet levetni �s f�lvenni, ak�rcsak a viselt ruh�t.
Hogy arck�pfest�nek �l� f�rfiuhoz teljesen hasonl� legyen, Lorry elszunnyadt.
Reggelije
meg�rkez�se f�l�bresztette �s igy sz�lott a pinc�rhez, amint sz�k�t az asztalhoz
k�zelebb
huzta:
- Tartson szob�t k�szen egy fiatal urh�lgy r�sz�re, aki a nap minden szak�ban
meg�rkezhetik.
Lehet, hogy Lorry Jarvis ut�n, vagy csak Tellson bankj�nak egy alkalmazottja ut�n
k�rdez�s-
k�dik. K�rem, tudassa majd velem.
- Igen, uram. Tellson bankja Londonban?
- Igen.
- Igen, uram. Gyakran van szerencs�nk, hogy c�g�nek urait London �s P�ris k�z�tt
val�
utaz�saikban fogadhatjuk. Tellson �s T�rsa urai sokat utaznak.
- Igen. Mi �ppen ugy francia, mint angol c�g vagyunk.
- Igen, uram. Azt hiszem, hogy �n uram, nem sokat utazik.
- Az ut�bbi id�ben nem. Tizen�t �ve, hogy mi - hogy �n utolszor j�ttem
Franciaorsz�gb�l.
- Val�ban, uram? Az az �n id�m el�tt volt. A mi gazd�nk ideje el�tt, uram. -
�Gy�rgy� akkor
m�snak a birtok�ban volt, uram.
- Azt hiszem.
- Sz�p �sszegbe mern�k fogadni, uram, hogy olyan c�g, mint Tellson �s T�rsa, nem
tizen�t,
hanem m�r �tven �v el�tt is vir�gzott.
- Megh�romszorozhatja, sz�z�tven-et mondhat �s nem lesz t�vol a val�s�gt�l.
- Val�ban, uram?
A pinc�r csod�lkoz� arccal vonult vissza az asztalt�l, a serviettet jobbkarja al�l
balj�ba vette,
k�nyelmes �ll�sba helyezkedett, figyelte a vend�get, amint evett �s ivott, mint
valami
obszervat�rium- vagy �rtoronyb�l. Eg�szen ugy, amint az pinc�reknek a szok�sa
v�gtelen
id�k �ta.
Mikor Lorry a reggelij�t bev�gezte, s�t�ra indult a tengerpartra. A kis Dover
v�ros, sz�k,
g�rbe utc�ival elrejt�z�tt a tenger partja el�l �s fej�t a m�szz�tonyok k�z� dugta,
mint valami
tengeri strucc. A part hull�mok �s k�vek pusztas�ga volt, melyek vadul z�r�gtek
egym�s
f�l�tt, a tenger azt tette, amit kedvelt, a kedvel�se pusztit�s volt. A v�ros fel�
mennyd�rg�tt, a
szikl�k ir�ny�ba zugott �s a partot rombolta �rj�ng� csap�saival. A h�zak k�z�tt a
leveg�nek
olyan er�s halszaga volt, hogy azt lehetett hinni, beteg hallal van tele, mint
ahogy beteg
emberek a tengerbe f�r�dni mennek. A kik�t�ben kev�s hal�szattal foglalkoztak,
sokat k�bo-
roltak �jjelenkint �s figyelt�k a tengert, k�l�n�sen akkor, mikor a dag�ly
tet�pontj�t �rte el.
Kiskeresked�k, akik alig foglalkoztak �zlettel, gyakran, eg�szen
megmagyar�zhatatlan m�don
nagy vagyonhoz jutottak �s jellemz� volt, hogy a k�rny�ken senki sem szivelte a
l�mpagyujt�gat�t.
Mikor a nap d�lut�nra hajlott, �s a leveg�, amely id�nkint el�g tiszta volt, hogy a
francia
partot meg lehetett pillantani, ism�t k�ddel �s p�r�val telt meg, Lorry gondolatai
is felh�s�dni
l�tszottak. Mikor bes�t�tedett �s � a reggeliz�terem t�z�n�l �lt �s eb�dj�re v�rt,
mint ahogy
reggelij�re v�rt volt, elm�je a pirosl� sz�nben buzg�n �sott, �sott, �sott.
Eb�d ut�n egy �veg j� v�r�sbor nem �rt az izz� sz�nben �sogat�nak, kiv�ve, ha
munk�j�t
elfeledteti vele. Lorry hosszu id�ig t�tlen volt, �ppen utols� pohar�t t�lt�tte
meg, olyan
el�g�lten, amint azt korosod�, eg�szs�ges arcszin� uriembert�l v�rni lehetett, aki
palackj�nak
fenek�re jutott, amikor egy kocsi d�c�g�tt a keskeny utc�n v�gig �s behajtott a
sz�ll�
udvar�ba.
Pohar�t �rintetlen�l visszatette. Ez a kisasszony! - mond�. N�h�ny perc mulva
bel�pett a
pinc�r �s jelentette, hogy Miss Manette meg�rkezett Londonb�l �s szivesen l�tja a
Tellson
c�gt�l val� urat.
- Oly gyorsan?
Miss Manette utk�zben evett valamit, most nem �hajtott �tkezni �s Tellson bankj�t�l
val�
urral azonnal akart besz�lni, ha az neki kellemes �s �t nem terheli.
A Tellson�kt�l val� uriember nem tehetett egyebet, mint hogy pohar�t k�ts�gbeesett
arc-
kifejez�ssel kiigya, k�l�n�s kis par�k�j�t f�l�n�l megigazitsa �s k�vesse a pinc�rt
Miss
Manette szob�j�ba. Nagy, s�t�t, fekete l�sz�rbutorral berendezett szoba volt,
sulyos, nagy
asztalokkal. Ezeket annyiszor olajozt�k �s ism�t olajozt�k, mig a szoba k�zep�n
l�v� asztalon
�ll� k�t karcsu gyertyatart� minden fel�leten komoran visszat�kr�z�d�tt, mintha
fekete
mahag�nisirba volna temetve �s semmi emlit�sre m�lt� vil�goss�got nem lehetett
t�l�k v�rni,
mig onnan ki nem �ss�k.
A szoba a f�lhom�lyban olyan s�t�t volt, hogy Lorry, mialatt �vatosan l�pkedett a
kopott
perzsa sz�nyegen, azt hitte, hogy Miss Manette e pillanatban a szomsz�d szob�ban
tart�zko-
dott, mig a k�t magas gyertyatart� mellett el nem haladt �s meg nem pillantott egy
fiatal
h�lgyet, aki az asztal �s a t�zhely k�z�tt �llott. Nem volt t�bb, mint tizenh�t
�ves. Lovagl�-
k�penybe volt burkolva, utaz�szalmakalapj�t szalagj�n�l fogva m�g kez�ben tartotta
�s
k�szen volt arra, hogy �t fogadja. Mikor megpillantotta a kicsiny, csinos alakot
bodros, arany-
szin� f�rteivel, k�k szemep�rj�val, mely kutat�an kereste az � tekintet�vel val�
tal�lkoz�st,
b�mulatos k�pess�gre vall� homlok�val, amelyen olyan kifejez�s t�kr�z�d�tt vissza,
amely
nem �ppen zavar vagy csod�lkoz�sra, ijedts�gre vagy f�lkeltett kiv�ncsis�gra
vallott, �mb�r
mindezt a n�gy kifejez�st mutatta - igen, mikor mindezt megpillantotta, hirtelen
egy gyermek
k�pe elevenedett meg el�tte, akit egy hideg �jszak�n, mikor s�r�n hullott a j�ges�
�s
h�borgott a tenger, ugyanezen a csatorn�n val� �tkel�skor karjaiban tartott. A k�p
ism�t
elt�nt, mint a lehellet az oszlopos t�k�r felszin�r�l, mely a le�ny m�g�tt �llott.
A t�k�r
keret�n szerecsen amorettek processzi�ja volt l�that�, soknak nem volt feje,
legt�bbje
nyomor�k volt, fekete kosarakban a holt tenger term�nyeit aj�nlott�k f�l fekete
istenn�knek.
Lorry �dv�z�lte Miss Manettet a szok�sos meghajl�ss�l.
- K�rem, uram, foglaljon helyet - mond� tiszta, kellemesen cseng� fiatal hangon,
melynek
kiss�, de csak nagyon kiss� idegen hangz�sa volt.
- Cs�kolom a kez�t, Miss - mond� Lorry, m�r elmult id�k udvariass�g�val, mialatt
ism�t
szok�sosan meghajolt �s helyet foglalt.
- Uram, a bankt�l tegnap levelet kaptam, melyben tudatt�k velem, hogy valami uj
hir... vagy
felfedez�s...
- A sz� nem l�nyeges, Miss; mindegyik megteszi.
- ...szeg�ny aty�m csek�ly vagyon�ra vonatkoz�an, akit sohasem l�ttam - oly r�gen
halt meg...
Lorry feszengett sz�k�n �s nyugtalan pillant�st vetett a szerecsen amorettek
k�rmenet�re.
Mintha azok lehetetlen kosaraikkal valakit segithetn�nek.
- ...sz�ks�gess� teszi, hogy P�risba utazzam, hogy ott a bank egyik ur�val
�rintkez�sbe l�pjek,
aki ebb�l a c�lb�l utban van P�ris fel�.
- Ez �n vagyok.
- El voltam k�sz�lve arra, hogy ezt hallom, uram. Fel�je b�kolt. (Fiatal h�lgyek
akkoriban
m�g b�koltak.) Sz�pen kifejezett �hajt�ssal akarta vele meg�rtetni azt, hogy �rzi,
mennyivel
id�sebb �s b�lcsebb n�l�n�l. Ism�t meghajolt el�tte.
- Azt v�laszoltam a banknak, uram, minthogy azok, akik oly kegyesen vannak
tan�csukkal
segits�gemre, sz�ks�gesnek l�tj�k, hogy Franciaorsz�gba utazzam, �n, mint �rva,
akinek
nincsen bar�tja, aki elkis�rhetn�, boldognak �rezn�m magamat, ha az utaz�s alatt e
tiszteletre-
m�lt� ur v�delme al� helyezhetn�m magamat. Az az ur m�r elutazott volt Londonb�l,
azt
hiszem azonban, hogy hirviv�t k�ld�ttek ut�na �s arra a szivess�gre k�rt�k, hogy
engem itten
bev�rjon.
- Nekem jutott a szerencse, - mond� Lorry - hogy ezzel megbizzanak. M�g boldogabb
leszek,
ha v�grehajthatom.
- Nagyon h�l�s vagyok �nnek, uram. Szivesen k�sz�n�m. Azt mondott�k nekem a
bankban,
hogy az az ur az �zlet egyes r�szleteit meg fogja magyar�zni �s el kell k�sz�ln�m
arra, hogy
valami nagyon meglep�t hallok. Minden t�lem telhet�t elk�vettem, hogy erre
elk�sz�ljek, �s
term�szetesen nagyon kiv�ncsi vagyok, hogy r�szletesebbet halljak.
- Term�szetes - mond� Lorry. - Igen... �n...
Sz�net ut�n folytatta, mik�zben f�le m�g�tt a kendersz�ke par�k�t igazgatta:
- A kezdet nagyon neh�z.
Nem fogott hozz�; hat�rozatlans�g�ban a le�ny tekintet�vel tal�lkozott. A fiatal
homlokon
ism�t az a saj�tos kifejez�s t�nt fel - nemcsak saj�tos, hanem sz�p �s jellemz� is
volt - �s a
h�lgy f�lemelte kez�t, mintha �ntudatlan mozdulattal tovasiet� �rnyat tart�ztatna
f�l.
- Nem ismertem �nt azel�tt, uram?
- �, nem, - mond� Lorry - mik�zben elutasit� mosoly kis�ret�ben kez�t kinyujtotta.
A szem�ld�k�k k�z�tt, �ppen a kicsiny, n�ies arcocska f�l�tt, melynek oly gy�ng�dek
�s
finomak voltak a k�rvonalai, amilyennek csak elk�pzelni lehetett, a kifejez�s
m�lyebb alakot
�lt�tt, amint gondolatokt�l terhesen helyet foglalt azon a sz�ken, amely mellett
eddig �llott. �
megfigyelte a le�nyt gondolatai k�zben �s abban a pillanatban, mikor tekintet�t
f�lemelte, igy
folytatta:
- Adopt�lt haz�j�ban, azt hiszem, hogy nem tehetek jobbat, mint hogy angol h�lgyet
ill�en,
Miss Manettenek sz�litom.
- Legyen kegyes, uram!
- Miss Manette, �n �zletember vagyok. �zleti megbiz�st kell kereszt�lvinnem.
Mialatt ezt
hallgatja, k�rem, tekintsen engem besz�l� g�pnek - val�ban nem vagyok sokkal t�bb.
Enge-
delm�vel egyik �zletfel�nknek t�rt�net�t fogom el�adni.
- T�rt�net!
Ugy l�tszott, hogy sz�nd�kosan nem akarta a megism�telt sz�t meg�rteni, mikor
gyorsan
folytatta:
- Igen, egyik �zletfel�nk�t; a bank�zletben igy nevezz�k azokat az embereket,
akikkel dol-
gunk van. Francia ur volt, tud�s, nagytud�su f�rfi - orvos.
- Nem Beauvaisb�l val�?
- Mi�rt? Igen! Beauvaisb�l. Mint Monsieur Manette, az �n atyja, az az ur is
Beauvaisb�l val�
volt. Mint Monsieur Manettenek, az �n atyj�nak, neki is nagy hire �s tekint�lye
volt P�risban.
�n abban a tiszteletben r�szes�ltem, hogy megismerkedtem vele. �zleti
�sszek�ttet�sben
voltunk egym�ssal, de bizalmas l�bon. �n akkoriban francia c�g�nkn�l voltam, ez ugy
- husz
�v el�tt lehetett.
- Akkor - szabad k�rdeznem, hogy mikor volt az, uram?
- Husz �v el�tti id�r�l besz�lek, Miss. Angol h�lgyet vett el feles�g�l �s �n
voltam a tanuk
egyike. Az � �gyei, mint sok m�s francia ur �s francia csal�d �gyei Tellson�k
kez�ben voltak.
Hasonl� m�don gy�m vagy gondnok vagyok vagy voltam egy vagy m�s form�ban
�zletfeleink eg�sz t�meg�n�l. Ezek tiszt�n �zleti vonatkoz�sok, Miss; nincsen
benn�k
bar�ts�g vagy k�l�n�s �rdek, vagy szem�lyes �rzelem. �zleti �letem folyam�n az
egyikr�l a
m�sikra t�rtem, �ppen ugy, mint ahogy egy �zleti nap tartama alatt egyik
�zletfel�nkt�l a
m�sikhoz megyek; sz�val, nincsenek �rzelmeim; puszta g�p vagyok. De hogy
folytassam...
- De hisz ez aty�m t�rt�nete, uram; �s azt kezdem hinni, - �s a k�l�n�sen
gondolkod� homlok
figyelmesen fel�je fordult - hogy mikor �rv�n maradtam, �mb�r any�m csak k�t �vvel
�lte tul
aty�mat, �n volt az, aki engem Angli�ba hozott. Majdnem bizonyos vagyok abban, hogy
�n
volt az.
Lorry kez�be fogta a le�ny kicsiny kez�t, mely bizalmasan nyult fel�je �s bizonyos
�nnepies-
s�ggel ajk�hoz szoritotta. Azut�n az ifju h�lgyet ism�t sz�k�hez vezette, balj�val
a sz�k
t�ml�j�t fogta, jobbj�t pedig f�lv�ltva arra haszn�lta, hogy �ll�t simogassa, hogy
f�le m�g�tt
par�k�j�t igazgassa, vagy hogy szavait nyomat�kosabb� tegye; letekintett a le�ny
arc�ba, mig
az �lt�ben re�ja f�ln�zett.
- Miss Manette, �n voltam az. �s �n majd bel�tja, hogy mennyire igazat mondtam
magamr�l,
mikor emlitettem, hogy nincsenek �rzelmeim �s hogy mindazok a vonatkoz�sok,
melyeket
felebar�taimmal fenntartok, tiszt�n �zletiek, ha elgondolja, hogy az�ta sohasem
l�ttam �nt.
Nem; �n az�ta a Tellson-c�g gy�moltja volt �s �n az�ta a Tellson-c�g m�s �zleti
�gyeivel
voltam elfoglalva. �rzelmek! Arra nincsen id�m, sem alkalmam. Miss, az �n eg�sz
�letem
abban telt el, hogy p�nzcsin�l� �ri�si hengert forgatok.
Miut�n Lorry ilyen k�l�n�s m�don jellemezte �zleti �let�nek naponkinti lefoly�s�t,
mindk�t
kez�vel fej�re szoritotta kendersz�ke par�k�j�t (ez ugyan teljesen f�l�sleges volt,
mert mi
sem lehetett szorosabb �s sim�bb, mint par�k�ja) �s ism�t el�bbi �ll�s�ba
helyezkedett.
- Teh�t eddig, Miss (amint azt megjegyezte), ez, amit elmondottam, megsiratott
atyj�nak
t�rt�nete. Most k�vetkezik a k�l�nb�z�s�g. Ha az �n atyja nem halt volna meg akkor,
amikor
meghalt... de ne ijedjen meg! Hogyan megrend�lt!
A le�ny val�ban megremegett �s Lorry csukl�j�t mindk�t kez�vel megragadta.
- K�rem, - mond� Lorry csendesit� hangon, mik�zben eleresztette a sz�k t�ml�j�t �s
balkez�t
a le�ny ujjaira helyezte, melyek remeg�en fogt�k az �v�t - k�rem, nyugodj�k meg,
hiszen
csak �zleti �gy. Amint �ppen mondottam...
A le�ny tekintete annyira kihozta sodr�b�l, hogy meg�llott, habozott, majd ism�t
folytatta...
- Amit �ppen emlitettem, ha Monsieur Manette nem halt volna meg; ha hirtelen �s
nyomtala-
nul elt�nt volna; ha elt�ntett�k volna; ha nem lett volna neh�z elk�pzelni, hogy
milyen borzal-
mas helyre, �mb�r semmilyen m�v�szet sem lett volna k�pes �t felfedezni; ha valami
ellens�-
ge volt honfit�rsai k�z�tt, akinek olyan el�jogai voltak, melyekr�l az �n id�mben
m�g a leg-
b�trabb emberek is - akiket ismertem - csak suttogni mer�szeltek ottan tul a
tengeren, p�ld�ul
ha joga volt ahhoz, hogy al�irt elfogat�si parancsot tetsz�s szerinti n�vvel
t�lthetett ki �s az
elfogottat tetsz�se szerinti id�tartamra a b�rt�n feled�kenys�g�be z�rhatta; ha
feles�ge a
kir�lyt, a kir�lyn�t, az udvart, a paps�got, mind hi�ba k�rte volna, hogy r�la hirt
kapjon: akkor
az �n atyj�nak a t�rt�nete ennek a szerencs�tlen urnak, a beauvaisi orvosnak a
t�rt�nete.
- K�ny�rg�m, uram, mondjon t�bbet.
- Megteszem. Folytatom. Elbirja?
- Mindent ink�bb viselek el, mint azt a bizonytalans�got, amelyben most hagyott.
- �n nyugodtan besz�l �s nyugodt is. Ez helyes! (�mb�r viselked�se kevesebb
nyugodts�gr�l
tanuskodott, mint szavai.) Tiszt�n �zleti �gy. Tekintse �zletnek, olyan �gynek,
melyet el kell
int�zni. Teh�t ha ennek az orvosnak a feles�ge, �mb�r okos �s nagyon b�tor n� volt,
m�gis
sokat szenvedett e szerencs�tlens�g folyt�n kis gyermeke sz�let�se el�tt...
- A kis gyermek le�ny volt, uram.
- Le�ny. �... �... �zleti dolog. Ne legyen nyugtalan. Miss, ha ez a szeg�ny n�
annyit
szenvedett gyermeke sz�let�se el�tt, hogy arra hat�rozta el mag�t, hogy megkim�li a
szeg�ny
gyermeket azokt�l a gy�trelmekt�l, melyeknek kinjaiban neki oly b� r�sz jutott �s
�t abban a
hitben nevelte f�l, hogy atyja meghalt... Ne, ne t�rdeljen! Az Istenre k�rem, ne
t�rdeljen
el�ttem!
- Az igazs�got, dr�ga, j�, k�ny�r�letes uram, az igazs�got!
- �... �zleti �gy. Zavarba hoz, �s hogyan t�rgyalhatok �zleti �gyet, ha zavarban
vagyok?
Legy�nk hidegv�r�ek. Ha pl. megmondhatn� nekem, hogy mennyi kilencszer kilenc
penny,
vagy hogy h�ny shilling van husz guine�ben, ez olyan b�torit� volna. Sokkal
nyugodtabb
voln�k az �n lelki�llapot�t illetve.
An�lk�l, hogy egyenesen v�laszolna erre a megsz�lit�sra, a le�ny oly nyugodtan �lt,
mikor
t�rdel� helyzet�b�l gyeng�den felemelte �s keze, mely m�g mindig g�rcs�sen
kapaszkodott
az �v�be, sokkal kev�sbb� reszketett, mint annak el�tte, ugy hogy Lorry Jarvis is
nyugodtabbnak �rezte mag�t.
- Ez helyes, ez helyes. B�tors�g! �zlet! �zleti �gy van el�tte; hasznothoz� �zlet.
Miss
Manette, anyja m�ve volt ez. �s mikor meghalt, - hiszem, hogy megt�rt szivvel -
miut�n
sohasem f�radt el abban, hogy atyja ut�n val� eredm�nytelen kutat�sait folytassa,
itthagyta
�nt, a k�t�ves gyermeket, hogy virul�, sz�p, boldog hajadonn� fejl�dj�k, an�lk�l a
komor
aggodalom n�lk�l, hogy folytonos bizonytalans�gban �ljen, vajjon atyja gyorsan
pusztult-e el
a fogs�gban, avagy pedig hogy hosszu �veken kereszt�l szomoruan sinyl�d�tt.
Mik�zben ezeket a szavakat mondotta, csod�lkoz� r�szv�ttel tekintett a le�ny
hull�mz�,
aranyos haj�ra, mintha azt k�pzeln�, hogy az m�r �sz sz�lakkal lehetne vegyitve.
- Tudja, hogy sz�lei nem voltak gazdagok, �s amij�k volt, az anyja �s az �n r�sz�re
volt
biztoss�gban elhelyezve. P�nzt vagy m�s vagyont nem fedeztek fel ujabban; de...
�rezte, hogy a le�ny szorosabban fogja csukl�j�t �s meg�llott. A homlok�n megjelen�
kifejez�s, mely annyira mag�ra vonta figyelm�t, �s amely mostan mozdulatlan volt,
retteg�s
f�jdalm�t �lt�tte mag�ra.
- Azonban meg... megtal�lt�k �t. �l! Nagyon megv�ltozott, ami val�szin� is; tal�n
csak rom;
de rem�lj�k a legjobbat. De m�gis �l. Atyj�t egy r�gi szolg�j�nak h�z�ba vitt�k
P�risba �s mi
odamegy�nk. �n, hogy azonoss�g�t meg�llapitsam, ha tudom, �n, hogy �t visszaadja az
�letnek, a szeretetnek, a k�teless�gnek, a nyugalomnak �s pihen�snek.
Hideg borzong�s futott v�gig a le�ny test�n, mely �t is �rte. Halk, �rtelmes, de
borzalomt�l
tompitott hangon, mintha �lm�ban besz�lne, igy sz�lott:
- Megyek, hogy szellem�t l�ssam! Szelleme lesz csak, nem � maga!
Lorry nyugodtan simogatta a kezet, mely karj�hoz kapaszkodott.
- Igy, igy, igy! Csak nyugodtan, csak nyugodtan! Most tudja m�r a legjobbat �s a
legrosszab-
bat is. Utban van most a szeg�ny szenved� fel� �s kedvez� tengeri �s sz�razf�ldi
utaz�s ut�n
gyorsan ott lesz az � im�dott oldal�n.
Suttog�ss� halkul� hangon ism�telgette:
- Szabad �s boldog voltam, de az � szelleme soha sem kis�rtett!
- Csak m�g egyet, - mond� Lorry, k�l�n�s hangsullyal, hogy figyelm�t j�akar�an
m�sfel�
t�ritse - m�s n�ven tal�lt�k �t meg; az �v�t r�gen elfelejtett�k vagy eltitkolt�k.
Haszontalan
volna tudakoz�dni ezut�n; t�bb mint haszontalan volna kutatni azt, vajjon �vek �ta
feled-
keztek-e meg r�la, vagy mindig sz�nd�kosan tartott�k-e a b�rt�nben. T�bb mint
haszontalan
volna most �ltal�ban kutatgatni, mert veszedelmes lehet. Legjobb egy�ltal�n nem is
emliteni a
dolgot �s legal�bb egy id�re Franciaorsz�gb�l elt�volitani �t. M�g �n is, aki mint
angol polg�r
oly biztoss�gban vagyok, m�g Tellson�k is, akiknek oly nagy a fontoss�guk a francia
hitel-
�gyekben, tart�zkodnak att�l, hogy az �gyet egy sz�val is emlits�k. Egy sor ir�s
sincsen
n�lam, mely erre vonatkozn�k. Ez tiszt�n titkos szolg�lat. Hitelleveleim,
jegyzeteim, f�ljegy-
z�seim mind egy sorba vannak �sszefoglalva: ��letre t�masztva�; ez mindent
jelenthet. De mi
ez? Hisz �n egy sz�t sem hall, Miss Manette!
Teljesen mozdulatlanul �s n�m�n, an�lk�l, hogy sz�k�n hanyattesett volna,
�rz�stelen�l �lt a
le�ny, nyitott szeme re� volt szegezve �s az az utols� kifejez�s mintegy bele volt
metszve
vagy �getve homlok�ba. Oly g�rcs�sen fogta Lorry karj�t, hogy ez att�l val�
f�lelm�ben,
tal�n f�jdalmat okozhat a le�nynak, nem merte azt kiszabaditani; az�rt azt�n
hangosan ki�ltott
segits�g�rt, an�lk�l, hogy megmozdult volna.
Vad tekintet� n�, akir�l Lorry m�g izgalm�ban is �szrevette, hogy v�r�s az arca,
v�r�s a haja
is, �s hogy valami k�l�n�s divatu sz�k ruh�ba van �lt�zve �s hogy a fej�n valami
csod�-
latosan k�l�n�s, j� �bl�s fad�zs�hoz, vagy nagy Stilton-sajthoz hasonl� f�k�t� van,
rohant be
a szob�ba, megel�zve a sz�ll� szolgaszem�lyzet�t �s gyorsan megoldotta azt a
k�rd�st, hogy
hogyan szabaduljon ki a szeg�ny fiatal h�lgy g�rcs�s szorit�s�t�l, olyan m�don,
hogy nap-
barnitott kez�t Lorry mell�re t�ve, �t egy l�k�ssel a legk�zelebbi falhoz v�gta.
(- Val�ban, azt hiszem, hogy ez f�rfi! - mond� Lorry mag�ban, l�legzet n�lk�l,
mik�zben a
falhoz rep�lt.)
- Mi a csod�t b�multok? - ki�ltotta ez az alak a sz�ll� csel�ds�g�nek. - Mi�rt nem
hozz�tok a
sz�ks�ges szereket, ahelyett, hogy itt b�multok re�m? Nincs rajtam annyi l�tni
val�, vagy
van? Mi�rt nem szaladtok a sz�ks�ges holmi�rt? Majd adok �n nektek, ha nem hoztok
azonnal
szagol� s�t, hideg vizet �s ecetet! Gyorsan!
A csel�dek azonnal sz�jjel szaladtak, hogy az �leszt� szereket elhozz�k, � meg a
beteget
gy�ng�den a pamlagra fektette �s nagy j�rtass�ggal �s gy�ng�ds�ggel �polta;
�dr�gas�gom-
nak�, �galambomnak� sz�litgatta, aranyos haj�t nagy gonddal �s b�szkes�ggel
teritette sz�jjel
a v�ll�n.
- �s maga, fak�! - mond� d�h�sen Lorry fel� fordulva. - Nem mondhatta meg neki azt,
amit
mondani akart, an�lk�l, hogy hal�lra ijessze? N�zze ezt a gy�ny�r� arcot, mily
s�padt, ezeket
a kezeket, mily hidegek? �s maga bank�rnak mondja mag�t?
Lorryt ez a k�rd�s, melyre olyan neh�z v�laszolni, annyira kihozta sodr�b�l, hogy
csak t�vol-
r�l, kisebb r�szv�ttel �s al�zattal tekinthetett oda, ez az er�s n� pedig
sz�jjelkergette a sz�ll�
szem�lyzet�t azzal a titokzatos fenyeget�ssel, hogy �majd ad nekik�, ha ott �llnak
�s b�m�sz-
kodnak; �gyes f�radoz�s�val a le�nyt lassank�nt ism�t eszm�letre hozta �s v�g�l
d�delgetve,
b�gyadt fej�t v�ll�ra fektette.
- Rem�lem, hogy mostan m�r jobban lesz - mond� Lorry.
- Nem mag�nak k�sz�nheti, barna, ha f�leszm�l. Sz�p gy�ny�r�s�gem!
- Rem�lem, - mond� Lorry ujabb sz�net ut�n, kev�s r�szv�ttel �s al�zattal - hogy
elkis�ri Miss
Manettet Franciaorsz�gba?
- Nagyon val�szin� - v�laszolt az er�s n�. - Ha valaha az volt elhat�rozva, hogy
�tkeljek a s�s
viz�n, azt hiszi, hogy a Sors egy szigeten jel�lte volna ki haz�mat?
Minthogy ez ism�t olyan k�rd�s volt, melyre neh�z v�laszolni, Lorry visszavonult,
hogy azt
megfontolja.

5. Fejezet.
A csapsz�k.
Nagy hord� bort ejtettek le az utc�n, sz�tpukkadt. A baleset a szek�rr�l val�
lerakod�skor
t�rt�nt; a hord� gyorsan legurult, abroncsai megpattantak �s ott fek�dt a k�vezeten
a csapsz�k
bej�rata el�tt, mint egy sz�tt�rt di� h�ja.
A k�rny�k minden n�pe besz�ntette munk�j�t vagy t�tlens�g�t, hogy odasiessen �s a
bort
feligya. Az utca durva, faragatlan k�ve minden ir�nyba nyul� csucsaival hihet�en
arra volt
sz�nva, hogy minden �l� l�nyt b�n�v� tegyen, aki k�zel�be ker�l. A bor kis
pocsoly�kba
oszlott, ter�let�hez k�pest kisebb-nagyobb csoportok vett�k k�r�l. N�h�ny f�rfi
let�rdelt, k�t
tenyer�t �sszet�ve, merit�nek haszn�lta �s bel�le sz�rp�lt, vagy a v�lluk f�l�
hajl� asszo-
nyoknak igyekeztek juttatni bel�le, miel�tt a bor ujjaik k�z�tt kifolyt. Egyes
f�rfiak �s
asszonyok, t�r�tt cser�ped�nyeket meritettek a pocsoly�ba vagy az asszonyok fej�r�l
val�
kend�t, melyet azt�n a csecsem�k sz�j�ba facsartak; m�sok s�rb�l kicsiny g�takat
csin�ltak,
hogy a bort foly�s�ban f�ltart�ztass�k; ism�t m�sok, a magas ablakokb�l
szeml�l�kt�l ir�nyit-
va, ide s tova futkostak, hogy a kisebb borpatakok utj�t elv�gj�k, melyek uj ir�ny
fel� igye-
keztek; n�melyek a bort�l �t�zott �s sepr�t�l megfestett dong�kkal foglalkoztak,
azt nyalt�k,
s�t moh� v�ggyal meg is r�gt�k a bort�l legjobban �t�zott darabokat. Nem volt
csatorna,
melyen a bor lefolyhatott volna, m�gis nemcsak hogy az eg�szet f�lszitt�k, hanem
annyi sarat
is hordtak el, hogy utcasepr�snek tetszhetett azoknak, akiknek ilyen m�velet nem
volt
ismeretlen, ha ugyan hihettek ilyen csoda l�tez�s�ben.
Harsog� nevet�s, vid�m cseveg�s - f�rfiak, asszonyok �s gyermekek hangja -
visszhangzott az
utc�ban, amig ez a borral val� j�t�k tartott. Kev�s durvas�g �s j� hangulat kis�rte
a j�t�kot.
K�l�n�s bar�ts�gos �rintkez�s nyilv�nult meg benne, mindegyiken �szrevehet� volt a
haj-
land�s�g, hogy a m�sikhoz csatlakozz�k �s ez k�l�n�sen a szerencs�sebbek �s
ked�lyesebbek
k�z�tt vid�m �lelkez�st, egym�sra k�sz�nt�st, k�zfog�st, s�t, �sszefog�zkodva,
k�rt�ncot is
eredm�nyezett. Mikor a bor elfogyott �s azokat a helyeket, ahol legb�s�gesebb volt,
ujjaikkal
megjel�lt�k, a t�ntet�s is megsz�nt oly hirtelen, mint ahogyan keletkezett. Az
ember, aki
otthagyta f�r�sz�t a f�ban, amelyet f�r�szelt, ism�t munk�hoz l�tott; az asszony,
aki a kapu
l�pcs�j�n hagyta forr� hamuval telt kis fazek�t, amelyen kiaszott kez�nek �s
l�b�nak vagy
gyermekeinek ujjait melengetni igyekezett, visszat�rt oda; mezitelen karu,
kusz�lthaju, fak�-
szin� f�rfiak, akik pincelak�saikb�l bujtak el� a t�li nap f�ny�be, ism�t
lesz�llottak oduikba �s
hom�ly borult az esem�ny szinhely�re, mely sokkal term�szetesebben illett oda, mint
a nap
f�nye.
A bor v�r�s volt, �s ott, ahol ki�ml�tt, megfestette Saint Antoine, P�ris k�lv�rosa
sz�k
utc�j�nak k�vezet�t. Megfestett sok kezet is �s sok arcot, sok mezitelen l�bat �s
sok facip�t. A
fav�g� keze v�r�s nyomot hagyott a f�n, melyet f�r�szelt; a gyermek�t szoptat�
asszony
homlok�t megfestette az �reg rongy, melyet ism�t fej�re tekert. Azoknak, akik moh�n
r�gt�k
a hord� dong�it, tigrishez hasonl�an v�res volt a sz�juk; �s egy karcsu, ilyen
m�don bekent
boh�c, akinek a feje kil�tszott, hosszu, piszkos zs�kszer� h�l�sapk�j�b�l, s�ros
boriszapba
m�rtott ujj�val egy falra ezt m�zolta: V�r.
Elj�vend� volt az id�, mikor az a bor is ki�ml�tt az utca k�v�re �s annak foltja
sok helyen
piroslott.
Most, hogy a k�d ism�t r�borult St. Antoinera, melyet egy pillanatnyi napf�ny
el�z�tt az �
szent arc�r�l, s�t�ts�ge sulyos volt - hideg, szenny, nyavalya, tudatlans�g �s
sz�ks�g voltak a
kamar�sok, akik � Szents�g�t kiszolg�lt�k - mind nagyhatalmu nemesek; de legkiv�lt
az
utols�. Egy n�pnek mintap�ld�nyai, amely n�p a malomban rettenetes �rlet�sen ment
annyi-
szor kereszt�l �s bizony�ra nem a mesebeli malomban, mely az �regeket ifjakk�
�r�lte, a
hidegt�l remegtek minden sarkon, ki- �s bej�rtak minden kapun, kitekintettek minden
abla-
kon, rongydarabokban lebegtek, melyeket a sz�l megr�zott. A malom, mely �ket
le�r�lte, az a
malom volt, mely ifjakat v�nekk� �r�l; a gyermekeknek �reg volt az arcuk �s komoly
a
hangjuk; a feln�ttek arc�ba �s az �letkor minden r�nc�ba m�lyen volt bev�sve az
�hs�g.
Minden�tt ez uralkodott. �hs�g �radt ki a magas h�zakb�l a nyomorus�gos ruh�zatban,
mely
a rudakon �s k�teleken f�gg�tt. �hs�g volt bel�j�k foltozva szalm�val, rongyokkal,
f�val �s
papirral. �hs�g, ezt ism�telgette a szeg�nyes t�zif�nak minden porcik�ja, melyet a
fav�g�
f�r�szelt. �hs�g meredt le a f�sttelen k�m�nyekr�l �s riadt f�l a piszkos utc�n,
melynek
szemetj�ben nem akadt megehet� hullad�k. �hs�g volt a c�gt�bla a p�k �zlet�ben,
beleirva
csek�ly k�szlet�nek minden hitv�ny kenyer�be �s a hentes �zlet�ben, a d�gl�tt kutya
hus�b�l
val� k�szitm�nybe, mely elad�sra kin�lkozott. �hs�g cs�rgette sz�raz csontjait a
forg�
hengerben p�rk�l�d� gesztenye k�z�tt. �hs�get szeleteltek atomokba, minden fill�r
�ru t�ny�r
levesbe, apr� n�h�ny csepp undorit� olajban piritott krumpliszeletk�k alakj�ban.
Lak�helye alkalmas volt minden tekintetben. Keskeny, kanyarg� utc�k, tele szem�ttel
�s
b�zzel, melyekb�l m�s keskeny, g�rbe utc�k �gaztak sz�t, mind rongyokkal �s
h�l�sapk�kkal
n�pes, �s mind rongyokt�l �s h�l�sapk�kt�l b�zl�tt, minden l�that� t�rgy k�lseje
betegs�get
sejtet�. A n�p �ld�z�tt tekintet�ben vad�llati gondolat volt, annak a lehet�s�ge,
hogy �ld�z�je
ellen fordul. �mb�r nyomott �s al�zatos volt a lelk�let�k, izz� szemekben nem volt
hi�ny,
sem �sszeszorult ajkakban, sem homlokokban, melynek r�ncai hasonl�k voltak a h�h�r
k�te-
l�hez; err�l �lmodoztak a szenved�k �s bosszut liheg�k. A c�gt�bl�k (annyi volt,
mint ah�ny
az �zlet) mind a Sz�ks�g ijeszt� k�pei voltak. A m�sz�ros �s hentes csak a
legsov�nyabb
csontos husdarabk�t festette re�; a p�k a legdurv�bb apr� keny�rk�ket. A
csapsz�keken az
esetlen�l festett k�peken iddog�l� n�p zs�rt�l�d�tt a v�kony s�r �s bor kurta
m�rt�k�n �s
v�sztsejt� bizalmass�ggal sugdol�dzott. Semmi sem volt virul� �llapotban
jelk�pezve, a
szersz�mokat �s fegyvereket kiv�ve; ellenben a k�sm�ves k�sei �s balt�i �lesek
voltak �s
ragyog�k, a kov�cs p�r�lyei sulyosak �s v�rszomjas a fegyverkov�cs k�szlete. Az
utca burko-
lat�nak, b�nit� k�veivel �s sok apr� s�r- �s vizpocsoly�j�val, nem volt
gyalogj�r�ja, hanem
k�zvetlen�l a kapukig �rt. A csatorna az utca k�zep�re folyt, ha ugyan folyt
�ltal�ban, csak
heves es�k ut�n, akkor azt�n szesz�lyesen v�ltoz� rohamokban folyt be a h�zakba. Az
utc�n
keresztben nagy t�vols�gokra neh�zkes l�mp�k l�gtak csig�n �s k�t�len; �jjel, ha a
l�mpa-
gyujt� leeresztette, meggyujtotta �s ism�t felhuzta ezeket, egy sor pislog� kan�c
inogott
sz�d�l�st kelt� m�don a magasban, mintha a tengeren voln�nak. Val�ban a tengeren is
voltak
�s a haj�t �s leg�nys�g�t is veszedelmes vihar fenyegette.
Mert elj�vend� volt az az id�, mikor ennek a k�rny�knek lesorvadt mad�rijeszt�i
t�tlens�g�k-
ben �s �hs�g�kben addig figyelt�k a l�mpagyujt�t, mig arra a gondolatra jutottak,
hogy meg-
javits�k az � m�dszer�t �s embereket huznak f�l a k�telekkel �s csig�kkal, hogy
vakit� f�nyt
vessenek az � �llapotuk s�t�ts�g�re. De m�g nem j�tt el az ideje, minden sz�l, mely
Franciaorsz�g f�l�tt fujdog�lt, hi�ba r�zta a mad�rijeszt�k rongyait, mert a
sz�phangu �s
tollazatu madarak nem �gyeltek a figyelmeztet�sre.
A csapsz�k sarok�zlet volt �s k�lseje szerint jobbnak l�tszott, mint a t�bbi;
gazd�ja az ajt�
el�tt �llott s�rga mell�nyben �s z�ld nadr�gban �s a bor�rt foly� k�zdelmet
szeml�lte.
- Nem az �n hib�m - mond� v�gre v�ll�t vonogatva. - A v�s�r n�pei okozt�k. Hozzanak
m�sik
hord�t.
V�letlen�l megpillantotta a karcsu boh�cot, amint tr�f�j�t a falra irta, �tki�ltott
hozz� az utc�n
kereszt�l:
- Mondd csak, Gaspard, mit csin�lsz ottan?
A leg�ny nagy fontoss�ggal mutatott tr�f�j�ra, mint a hozz� hasonl�ak tenni
szokt�k. De
elt�vesztette c�lj�t, nem volt hat�sa, amint az szint�n gyakran megesik az �
fajt�j�val.
- Mit jelentsen ez? �r�ltek h�z�nak vagy-e a jel�ltje? - mond� a kocsm�ros, �tment
az utca
m�sik oldal�ra, let�r�lte a tr�f�t egy mar�k s�rral, mely�rt lehajolt �s a falra
m�zolta.
- Mit firk�lsz itt a nyilt utc�n? Mondd csak, nincs m�s hely, hogy ilyen szavakat
irj?
K�rdez�sk�d�s k�zben m�sik tiszt�bb kez�t (tal�n v�letlen�l, tal�n nem) a boh�c
sziv�re tette.
A boh�c kez�vel r��t�tt, felugrott a leveg�be �s fantasztikus t�nchelyzetben jutott
ism�t a
f�ldre, egyik foltos cip�j�t l�b�r�l lehuzva, kez�ben kifel� nyujtva tartotta.
Ebben a helyzet-
ben nagyon is praktikus, majdnem kegyetlen jellem� boh�cnak l�tszott.
- Huzd f�l, huzd f�l, - mond� a m�sik - ki�ltsd bor, bor �s vess v�get. - Ezzel a
tan�ccsal
piszkos kez�t a boh�c ruh�j�hoz t�r�lte, az is olyan volt - sz�nd�kosan tette, mert
kez�t
�miatta piszkolta be: azut�n visszaker�lt az utca m�sik oldal�ra �s bel�pett a
kocsm�ba.
A kocsm�ros bikanyaku, harcias tekintet� 30 �ves f�rfi volt, forr� lehetett a v�re,
mert, �mb�r
hideg volt, a kab�t nem volt rajta, hanem v�ll�ra vetette. Ingujja is f�l volt
gy�rve �s barna
karjai k�ny�kig meztelenek voltak. Fej�n sem volt egy�b, mint r�vidre nyirt g�nd�r,
fekete
haja. �ltal�ban fekete volt, j� szemeiben sz�les, nyilt tekintet. J�ked�ly�nek, de
engesztel-
hetlennek is l�tszott; nyilv�n szil�rd elhat�roz�su, er�s akaraterej� egy�n volt;
olyan ember,
akivel nem kiv�natos tal�lkozni, ha sz�k �sv�nyen el�resiet, melynek meredek van
minden
oldal�n; �t aligha lehetne visszat�rit�sre birni.
Madame Defarge, a feles�ge, az �zletben a sz�mol�asztal m�g�tt �lt, mikor �
bel�pett.
Defargen� termetes, f�rjekorabeli asszony volt, figyel� szeme ritk�n l�tszott
valamire tekin-
teni, nagy keze tele volt gy�r�vel, arca nyugodt, von�sai durv�k, modora higgadtnak
l�tszott.
K�lseje szerint Madame Defarger�l b�tran lehetett �llitani, hogy sz�mad�saiban
aligha
hib�zott a saj�t k�r�ra. Minthogy Madame Defarge �rz�keny volt a hideg ellen,
pr�mbe volt
burkolva �s nagy, tarka kend� volt feje k�r� tekerve, ugy azonban, hogy nagy
f�l�nf�gg�i
l�that�k voltak. K�t�se el�tte fek�dt, de f�lretette, hogy fogait piszk�lja. Ebben
az elfoglalt-
s�gban jobbkarja balkez�re volt t�masztva; mikor f�rje bel�pett, nem sz�lott
semmit, �ppen
csak alig hallhat�an k�h�cselt. Ez a k�h�csel�s �s �les fekete szem�ld�k�nek egy
vonallal
val� emelked�se tudatta f�rj�vel, hogy j�l teszi, ha a vend�gek k�z�tt az ujabban
�rkezettek
fel� n�z az �zletben, akik azalatt j�ttek be, mig � az utc�n �llott.
A kocsm�ros ehhezk�pest k�r�ltekintett; szeme megakadt egy �reges uron �s fiatal
h�lgy�n,
akik egy sarokban foglaltak helyet. M�s t�rsas�g is volt ott; kett� k�rty�zott,
ketten domin�t
j�tszottak, h�rom a sz�mol�asztaln�l �llott �s egy kev�s bort lassan iddog�lt.
Mikor � a
sz�mol�asztal m�g� l�pett, �szrevette, hogy az id�ses ur tekintet�vel mintha ezt
mondta volna
a fiatal h�lgynek: �ez a mi ember�nk�.
- Mi az �rd�g�t keresel te itt ezen a g�ly�n? - mond� Monsieur Defarge mag�ban. -
Nem
ismerlek.
De ugy tett, mintha a k�t idegent nem venn� �szre �s besz�dbe elegyedett a h�rom
vend�ggel,
akik a sz�mol�asztal mellett ittak.
- Hogy megy, Jacques? - sz�lott egyik a h�rom k�z�l Defargehoz.
- F�litt�k a ki�ml�tt bort mind?
- Minden cs�ppet, Jacques - v�laszolt Defarge. Mikor ez a keresztn�ven val�
k�lcs�n�s
megsz�lit�s megt�rt�nt, Madame Defarge, aki m�g mindig nyugodt higgadts�ggal
piszk�lta
fogait, ism�t k�h�cselt �s szem�ld�k�t egy vonallal ism�t feljebb huzta.
- Nem gyakori, - mond� a m�sodik a h�rom k�z�l Defargehoz - hogy ezeknek a
nyomorus�-
gos teremt�seknek alkalmuk van valami m�s egy�bnek is megismerni az iz�t, mint a
fekete
keny�r �s a hal�l�t. Nem igaz, Jacques?
- Ugy van, Jacques - v�laszolt Defarge.
Mikor igy m�sodszor keresztn�ven sz�litott�k egym�st, Defargen� m�g mindig nyugodt
higgadts�ggal piszk�lva fogait, ism�t egyet k�h�cselt �s szem�ld�keit egy vonallal
ism�t
feljebb huzta.
A h�rom k�z�l az utols�n volt most a sor, hogy besz�ljen, letette �res pohar�t �s
ajk�val
cuppantott.
- �, ann�l rosszabb! Ezeknek a nyomorult teherhord�knak mindig keser� a sz�juk ize
�s
keserves �letet �lnek, Jacques. Igazam van, Jacques?
- Igazad van, Jacques - volt Defarge v�lasza. Ez a harmadszori keresztn�ven
sz�lit�s �ppen
elhangzott, mikor Defargen� letette fogpiszk�l�j�t, szem�ld�k�t felhuzta �s sz�k�n
alig �szre-
vehet�en megmozdult.
- V�rj csak! Igaz! - morgott a f�rj.
- Uraim - feles�gem!
A h�rom vend�g megemelte kalapj�t Defargen� el�tt �s fel�je b�kolt. � �dv�zl�s�ket
feje
meghajt�s�val fogadta �s hirtelen r�juk tekintett. Azut�n mintegy v�letlen�l
k�r�ln�zett az
�zletben, nagy nyugalommal �s higgadts�ggal el�vette k�t�s�t �s belem�lyedt.
- J� napot, uraim! - mondta Defarge, feles�g�t �l�nk szemeivel figyelve.
- Az a butorozott leg�nyszoba, melyet l�tni �hajtottak �s amely ut�n
k�rdez�sk�dtek, mikor az
ajt�n kil�ptem, az �t�dik emeleten van. A l�pcs�f�lj�rat a kis udvarban van,
mindj�rt itt balra
- kez�vel az ir�nyt mutatta - �zletem ablaka mellett. De most jut eszembe, hogy
egyik�k m�r
ott volt �s � megmutathatja az uraknak az utat. Uraim, Isten �n�kkel!
Megfizett�k borukat �s elt�voztak. Defarge feles�ge k�t�s�t figyelte, mikor az
id�ses ur
el�j�tt a sarokb�l �s �t n�h�ny sz�ra k�rte.
- Szivesen, uram - mondta Defarge �s nyugodtan az ajt�hoz l�pett vele.
Besz�lget�s�k r�vid, de hat�rozott volt. M�r az els� sz�n�l Defarge f�lriadt �s
nagyon
figyelmess� v�lt. Egy percig sem tartott, egyet b�lintott �s kiment. Az ur intett
azut�n a fiatal
h�lgynek �s �k is kimentek. Defargen� gyors ujjakkal k�t�tt, szem�ld�kei nem
mozdultak,
nem l�tott semmit.
Mikor Lorry Jarvis �s Miss Manette igy elhagyt�k a kocsm�t, Defargehoz csatlakoztak
a
kapualjban, ahov� � �ppen az im�nt utasitotta a m�sik t�rsas�got. Ez egy kicsiny,
b�z�s, s�t�t
udvarnak volt a kij�rata �s nagy h�zt�meghez vezet� k�z�s bej�r�s, ahol nagyon
sokan laktak.
A s�t�t t�gl�zott bej�ratban, amely a hom�lyos, t�gl�zott l�pcs�h�zba vezetett,
Defarge
let�rdelt �reg gazd�ja gyermeke el�tt �s kez�t ajk�hoz emelte. Gy�ng�d cselekedet
volt, de a
kivitel m�dja nem volt gyeng�dnek mondhat�; arca n�h�ny m�sodperc alatt csod�latos
v�lto-
z�son ment kereszt�l. Nem volt m�r ked�lyes, nyilt a tekintete, titkol�dz�, d�h�s,
veszedel-
mes emberr� v�ltozott.
- Nagyon magas; kiss� neh�z f�lmenni. Jobb, ha lassan kezdj�k - sz�lt Defarge
kem�ny
hangon Lorryhoz, amint a l�pcs�n f�lfel� kezdtek menni.
- Mag�ban van? - suttogta az ut�bbi.
- Egyed�l! Isten segitse �t, ki legyen vele! - v�laszolt a m�sik halkitott hangon.
- Teh�t mindig egyed�l van?
- Igen.
- Saj�t kiv�ns�g�ra?
- Saj�t k�nyszere folyt�n. Ugy van m�g mostan is, ahogyan akkor volt, amikor
el�sz�r l�ttam
�t, mikor engem megtal�ltak �s megk�rdeztek, hogy magamhoz veszem-e �t?
Megmondott�k,
hogy biztons�gom �rdek�ben tartsam titokban az � ittl�t�t.
- Nagyon megv�ltozott?
- Megv�ltozott!
A korcsm�ros meg�llott, kez�vel a falra �t�tt �s iszonyuat k�romkodott. Egyenes
v�lasznak
nem lett volna ilyen hat�sa. Lorry ked�lye mindink�bb nyomottabb� v�lt, menn�l
magasabbra
jutott k�t t�rs�val.
Ilyen l�pcs�, az � j�rul�kaival a r�gebbi P�ris s�r�n lakott r�sz�ben mostan el�g
kellemetlen
volna; de akkor undorit� volt arra n�zve, aki ehhez nem szokott hozz� �s �rz�kei
nem f�sultak
el. Ebben a nagy piszokt�l duzzad� h�zt�megben minden kicsiny lak�s hullad�kait a
l�pcs�n
hagyta, kiv�v�n azt, amit az ablakon �t kidobtak. Az ez�ltal keletkezett rothad�s
megfert�zte a
leveg�t, melyhez m�g hozz�j�rult a szeg�nys�g- �s sz�ks�gnek megmagyar�zhatatlan
szennyess�ge. Ez a k�t forr�s egyes�lve, a leveg�t t�rhetetlenn� v�ltoztatta. Ilyen
l�gk�rben,
meredek, s�t�t m�reggel �s piszokkal telitett akn�n vezetett az ut. Lorry a saj�t,
valamint ifju
kis�r�je folyton n�vekedett izgalmainak hat�sa alatt k�tszer meg�llt, hogy
pihenjen. Minden
ilyen pihen�n�l egy sz�k ablakrost�ly nyilott, amelyen az a kev�s, tal�n m�g meg
nem romlott
leveg� is elillanni l�tszott �s az undorit� p�r�k be�radtak. A rozsd�s lemezek
k�z�tt a vad
rendetlens�gben �ssze-vissza halmozott h�zak t�mkeleg�t lehetett megpillantani;
semmi, ami
k�zelebb vagy t�volabb volt a szemhat�rhoz, nem mutatta eg�szs�ges �letnek, fejl�d�
j�v�nek
nyom�t.
V�gre el�rt�k az utols� l�pcs�t �s harmadszor is megpihentek. M�g egy l�pcs�n
kellett
felkapaszkodni, amely m�g meredekebb �s sz�kebb volt, miel�tt a padl�sszob�khoz
jutottak.
A korcsm�ros, aki kiss� el�rement �s mindig Lorry oldal�n haladt, mintha att�l
tartana, hogy
a fiatal h�lgy k�rd�st tal�lna hozz� int�zni, itt megfordult, kab�tja zsebeit
tapogatta, melyet
v�ll�ra vetve viselt �s kulcsot vett el�.
- Az ajt� teh�t z�rva van, bar�tom, - mond� Lorry meglep�dve.
- Igen - volt Defarge v�lasza.
- Sz�ks�gesnek tartja, hogy a szerencs�tlen uriember ilyen mag�nyban tartass�k?
- Sz�ks�gesnek tartom, hogy z�r alatt legyen. - Defarge ezt f�l�be suttogta,
mik�zben eg�szen
odahajolt hozz� �s homlok�n komor r�ncok jelentkeztek.
- Mi�rt?
- Mi�rt? Mert olyan sok�ig �lt bez�rva, hogy f�lne, d�h�ngne, darabokra t�pn�
�nmag�t,
meghalna, vagy nem tudom, hogy micsoda veszedelembe ker�lne, ha ajtaja nyitva
maradna.
- Lehets�ges ez? - ki�ltott f�l Lorry.
- Lehets�ges! - ism�telte Defarge keser�en.
- Igen! Sz�p vil�got �l�nk, ha ez lehets�ges, �s sok m�s ilyen dolog is lehets�ges,
nemcsak
lehets�ges, de meg is t�rt�nik ez alatt az �g alatt mindennap. Az �rd�g sok�ig �l.
De menj�nk.
Ez a p�rbesz�d oly halk hangon folyt, hogy egy sz� sem �rte az ifju h�lgy f�l�t.
Azonban � a
heves felindul�st�l ugy remegett, arc�n oly rettenetes gy�trelem, r�m�let �s
borzalom
fejez�d�tt ki, hogy Lorry sz�ks�gesnek l�tta, hogy egy-k�t nyugtat� sz�t sz�ljon
hozz�.
- B�tors�g, dr�ga Miss! B�tors�g! �zlet! A legrosszabb elmulik egy perc alatt; csak
a szoba
ajtaj�n kell �thatolni �s a legrosszabb elmult. Akkor azt�n kezd�dik mindaz a j�,
vigasz,
szerencse, amit hoz neki. A mi j� bar�tunk t�mogatni fogja a m�sik oldalon. Ez
helyes,
Defarge bar�tom! J�jj�n most! �zlet! �zlet!
Lassan �s �vatosan haladtak f�lfel�. A l�pcs� r�vid volt �s hamar el�rt�k utols�
fok�t. Mint-
hogy ott hirtelen megfordult, egyszerre a h�rom f�rfi el�tt �llottak, ezeknek a
feje egym�shoz
k�zel hajolt �s n�h�ny hasad�kon �s a falban l�v� lyukon kereszt�l fesz�lt
figyelemmel
n�ztek a szob�ba, amelyhez az ajt� tartozott. Mikor l�p�seket hallottak maguk
m�g�tt,
megfordultak. A h�rom egynev� ember volt, aki a korcsm�ban iddog�lt.
- L�togat�s�n val� meglepet�semben megfeledkeztem r�luk - magyar�zta Defarge. -
Menje-
tek, j� fiuk, dolgunk van itt.
A h�rom ember elsiklott mellett�k �s cs�ndben lefel� ment. M�s ajt� azon az
emeleten nem
volt �s a korcsm�ros �ppen e fel� az ajt� fel� k�zeledett. Mikor ism�t egyed�l
maradtak,
Lorry f�lig halkan, szemreh�ny�an k�rdezte t�le:
- �n Manette urat mutogatja?
- Megmutatom �t, ugy, amint l�tta, n�h�ny kiv�lasztott egy�nnek.
- Helyes ez?
- Azt hiszem, hogy az.
- Ki az a n�h�ny? Hogy v�logatja ki �ket?
- Val�di f�rfiakat v�lasztok ki, akik az �n nevemet viselik, - Jacques a nevem -
akikre ez a
l�tv�ny hasznos lesz. De el�g! �n angol; ez nem tartozik ide; k�rem, v�rjon itten
egy
pillanatig.
Visszamarad�st jelz� k�zmozdulattal lehajolt �s a falon lev� reped�sen ben�zett.
Majd ki-
egyenesedett, k�tszer-h�romszor az ajt�ra �t�tt - nyilv�n azzal a c�llal, hogy zajt
�ss�n.
Ugyanazzal a c�lzattal a kulcsot h�rom- vagy n�gyszer v�gighuzta az ajt�n, miel�tt
�gyetlen�l
a z�rba dugta �s a lehet� legnagyobb zaj kis�ret�ben felnyitotta.
Az ajt� lassan nyilt befel�. Defarge ben�zett �s valamit mondott. Gy�nge hang
v�laszolt
valamit. Nem igen besz�lhettek t�bbet egy sz�tagn�l, mindk�t r�szr�l.
Defarge v�ll�n kereszt�l visszan�zett �s intett nekik, hogy l�pjenek be. Lorry
�tkarolta a le�ny
derek�t �s szorosan fogta �t, mert �rezte, hogy �sszeesik.
- �... �... �zlet, �zlet! - biztatta �t, s nedvess�g volt az arc�n, mely nem
l�tszott �zlet-
szer�nek...
- J�jj�n be, j�jj�n be!
- F�lek - v�laszolta remegve.
- Mit�l? Kit�l?
- T�le. Aty�mt�l.
Lorry szinte k�ts�gbeesetten fonta nyaka k�r� a v�ll�n remeg� kart, f�lemelte a
le�nyt �s ugy
vitte a szob�ba. Az ajt� mellett letette �s tartotta, mialatt a le�ny
bel�jekapaszkodott.
Defarge kihuzta a kulcsot, betette az ajt�t �s bel�lr�l bez�rta, a kulcsot azt�n
ism�t kihuzta �s
kez�ben tartotta. Mindezt rendszeresen v�gezte, oly zaj kis�ret�ben, amilyet csak
�tni k�pes
volt. V�g�l sulyos l�p�sekkel a szob�n v�gigment az ablakhoz. Ott meg�llt �s
megfordult.
A padl�skamra, mely arra a c�lra �p�lt, hogy t�zif�nak legyen a lerak�helye, sz�k
�s s�t�t
volt. Ablaka tulajdonk�ppen ajt� volt, f�l�tte emel�daru, hogy az utc�r�l a f�t
felhuzz�k; �veg
nem volt rajta, k�zep�n k�t sz�rnnyal z�r�dott, mint m�s francia szerkezet� ajt�.
Hogy a hideg
leveg� ne t�duljon be, az ajt� egyik sz�rnya be volt t�ve, a m�sik kiss� nyitva
�llott. Ilyen
m�don olyan kev�s vil�goss�g jutott a kamr�ba, hogy bel�p�skor nehezen lehetett
valamit is
l�tni �s csak hosszas megszok�s k�pesitett arra, hogy ebben a hom�lyban csinoss�got
ig�nyel�
munk�t lehessen v�gezni. �s m�gis ilyen munk�t v�geztek a padl�sszob�ban; u. i.
h�ttal az
ajt�nak �s arccal az ablak fel� fordulva, ahonnan a korcsm�ros n�zte �t, �szhaju
f�rfi �lt
alacsony padon, el�rehajolva �s szorgalmasan cip�ket k�szitett.

6. Fejezet.
A cip�sz.
- J� napot! - mond� Defarge - �s az �sz fejre letekintett, mely m�lyen r�hajolt a
cip�k�szit�sre.
A fej egy pillanatra f�lemelkedett �s gy�nge hang v�laszolt a k�sz�nt�sre, mintha
t�volr�l
j�nne.
- J� napot!
- L�tom, hogy m�g mindig kem�nyen dolgozik.
Nagy sz�net ut�n a fej ism�t felemelkedett egy pillanatra �s a hang v�laszolta:
- Igen, dolgozom.
Ezuttal zavart szemp�r tekintett a k�rdez�re, majd az arc ism�t lehajolt.
A hangnak szintelens�ge r�szv�tet kelt� �s rettenetes volt. Nem fizikai gy�nges�g
okozta,
�mb�r a hosszas beb�rt�n�z�snek �s sov�ny �lelmez�snek is r�sze volt benne.
Sajn�lni val�
saj�toss�g�t az egyed�ll�t �s a nem haszn�l�s eredm�nyezte. Olyan volt, mint gy�nge
vissz-
hangja a r�gen elhangzott sz�nak. Teljesen elvesztette az emberi hang �leterej�t �s
hangz�-
k�pess�g�t, �s az �rz�kekben olyan benyom�st keltett, mint valami egykori sz�p
szin, amely
alig l�that� halv�ny foltt� fakult. Nyomott �s tompa volt, hogy f�ldalatti hangnak
t�nt f�l. Oly
kifejez�en besz�lt egy rem�nytelen, elveszett teremtm�nyr�l, hogy valami �hez�
v�ndor, aki
kimer�lt a puszt�ban val� mag�nos v�ndorl�st�l, haz�j�t �s bar�tait ilyen hangon
emlithette,
miel�tt lefek�dt, hogy meghaljon.
N�h�ny perc csendes munk�ban telt el �s a fak� szemek ism�t f�lpillantottak, nem
�rdekl�d�s
vagy kiv�ncsis�ggal, hanem tomp�n, g�piesen �szlelt�k, hogy az a hely, amelyen az
egyed�l
�szrevett l�togat� �llott, nem volt m�g �res.
- Szeretn�k t�bb vil�goss�got ide bebocs�tani. El tud viselni egy kiss� t�bbet? -
mond�
Defarge, aki nem forditotta el tekintet�t a cip�szt�l.
A cip�sz meg�llott munk�j�ban, �res tekintettel n�zett maga mellett a f�ldre
el�sz�r az egyik,
azut�n a m�sik oldalra �s v�g�l f�ltekintett a besz�l�re.
- Mit mondott?
- El tud viselni kiss� t�bb vil�goss�got?
- El kell viselnem, ha beereszti. (A m�sodik sz�t alig �szrevehet�en hangsulyozta.)
A nyitva lev� ajt� sz�rny�t kiss� jobban kinyitott�k �s kapoccsal meger�sitett�k.
Sz�les
f�nysug�r �ml�tt be a padl�sszob�ba �s l�tni engedte a munk�st f�lig k�sz cip�vel
az �l�ben,
sz�netelve munk�j�ban. N�h�ny k�z�ns�ges szersz�m, k�l�nb�z� b�rdarab fek�dt
l�bain�l �s
a padon. Feh�r volt a szak�lla, rendezetlen�l nyirott, de nem hosszu, beesett az
arca �s
k�l�n�sen f�nyes a szeme. Beesett, sov�ny arca szem�t nagyobbnak t�ntette volna f�l
m�g
most is fekete szem�ld�ke �s kusz�lt, feh�r haja alatt abban az esetben is, ha nem
lett volna
nagy, de term�szet�n�l fogva olyan volt �s mostan term�szetellenesen nagynak
l�tszott, s�rga,
rongyos, mell�n nyitott inge mutatta kiaszott �s lesorvadt test�t. � maga, �cska
v�szonkab�tja, l�g� harisny�ja, szeg�nyes, rongyos ruh�ja, a napvil�gt�l �s
leveg�t�l val�
hosszas t�voltart�s k�vetkezt�ben egyform�n tompa, s�rga pergament szin�v� fakult,
ugy
hogy neh�z volt egyiket a m�sikt�l megk�l�nb�ztetni.
Egyik kez�t szeme �s a napvil�g k�z� tartotta, m�g csontjai is �tl�tsz�knak t�ntek
fel, amint
ott �lt merev, �res tekintettel, sz�netelve munk�j�ban. Nem n�zett r� az el�tte
�ll� alakra,
an�lk�l, hogy el�bb ne tekintett volna maga el� a f�ldre, el�bb az egyik, majd a
m�sik oldalra,
mintha elvesztette volna azt a szok�st, hogy helyet �s hangot egym�ssal
�sszek�ttet�sbe
hozzon; sohasem besz�lt an�lk�l, hogy el�bb ilyen m�don ne t�tov�zott volna.
- Be akarja ma fejezni azt a p�r cip�t? - k�rdezte Defarge �s intett Lorrynak, hogy
j�jj�n el�re.
- Mit mondott?
- Be akarja ma v�gezni azt a p�r cip�t?
- Nem mondhatom, hogy akarom. Azt hiszem. Nem tudom.
De a k�rd�s munk�j�ra figyelmeztette �t �s ujra f�l�je hajolt.
Lorry csendesen el�rej�tt, a le�nyt otthagyta az ajt� mellett. Mikor m�r egy-k�t
perc �ta
Defarge oldala mellett �llott, a cip�sz f�ltekintett. Nem csod�lkozott azon, hogy
egy m�sik
alakot is l�tott, egyik kez�nek nyugtalan ujjai ajka f�l� t�vedtek, mikor r�juk
n�zett (ajka �s
k�rmei egyform�n s�padt �lomszin�ek voltak), a keze azt�n munk�j�ra siklott �s �
ism�t a
cip� f�l� hajolt. A n�z�s �s a cselekv�s csak egy pillanatot ig�nyelt.
- Vend�ge van, mint l�tja - mond� Defarge.
- Mit mondott?
- Vend�ge van.
A cip�sz f�ltekintett, mint az im�nt, de an�lk�l, hogy kez�t munk�j�t�l
elt�volitan�.
- Hallja! - mond� Defarge - itt van ez az ur, ki a j�l elk�szitett cip�t meg tudja
bir�lni.
Mutassa meg neki a cip�t, amelyen dolgozik. Fogja, uram!
Lorry kez�be vette.
- Mondja meg az urnak, hogy micsoda fajta ez a cip�, �s a k�szit�je nev�t is!
A szokottn�l hosszabb sz�net �llott be, miel�tt a cip�sz v�laszolt:
- Elfelejtettem, hogy mit k�rdezett. Mit mondott?
- Azt mondottam, hogy k�pes volna-e ennek az urnak megmondani, hogy mif�le az a
cip�.
- N�i cip�. S�tacip� fiatal h�lgy sz�m�ra. Legujabb divatu. Sohasem l�ttam a
divatot. Egy
minta volt a kezemben. - R�tekintett a cip�re, kiss� b�szke tekintettel.
- Mi a k�szit� neve? - k�rdezte Defarge.
Most, hogy keze nem volt munk�val elfoglalva, jobbkez�nek b�tykeit balj�nak
m�lyed�seibe
illesztette �s azut�n a balk�z b�tykeit a jobbk�z m�lyed�seibe, majd egyik kez�vel
szak�ll�t
simogatta; ezt tette folytonos egym�sut�nban, pillanatnyi megszakit�s n�lk�l. Az a
feladat,
hogy �t kisz�lits�k abb�l a gondolatn�lk�lis�gb�l, melybe minden besz�lget�s ut�n
jutott,
k�r�lbel�l olyan lehetett, mint mikor gy�nge embert al�lts�gb�l kell eszm�letre
hozni; vagy
mintha valaki arra igyekezn�k, hogy egy haldokl� lelk�t f�ltart�ztassa, abban a
rem�nyben,
hogy m�g valamit megtudhat t�le.
- Nevemet k�rdezte?
- Term�szetesen.
- Sz�z�t, �szaki Torony.
- Ez minden?
- Sz�z�t, �szaki Torony.
Tompa hanggal, mely sem s�haj, sem ny�g�s nem volt, munk�ja f�l� hajolt ism�t, mig
a
csendet ujb�l meg nem t�rt�k.
- �n nem hivat�sos cip�sz? - k�rdezte Lorry, mik�zben szil�rdan r�tekintett.
�res szeme Defarge fel� n�zett, mintha azt akarn�, hogy � vegye �t a k�rdez�st;
minthogy
azonban nem kapott segits�get, a k�rdez� fel� fordult ism�t, megel�z�leg azonban a
f�ldet
kereste.
- Hogy hivat�sos cip�sz vagyok-e? Nem, nem voltam hivat�sos cip�sz. Itt - itt
tanultam.
Magamt�l. Engedelmet k�rtem...
Ism�t sz�rakozott lett n�h�ny percre, kez�vel j�tszott az eg�sz id� alatt. Szeme
v�gre lassan
visszat�rt az archoz, ahonnan let�vedt; mikor ism�t rajta pihent, �sszerezzent �s
ujra besz�dbe
fogott olyan m�don, mint mikor az �lm�b�l hirtelen fel�bred� az elmult �jszaka egy
t�rgy�ra
t�r vissza.
- Engedelmet k�rtem arra, hogy megtanulhassam, �s hosszu id� ut�n, nagy f�rads�ggal
megkaptam, az�ta folyton cip�t csin�lok.
Mikor kez�t a cip� fel� kinyujtotta, amelyet elvettek t�le, Lorry igy sz�lt hozz�,
mik�zben
mereven n�zett az arc�ba:
- Manette ur, nem eml�kszik re�m?
A cip� a f�ldre hullott �s � tomp�n n�zett a k�rdez� arc�ba.
- Manette ur! - Lorry kez�t Defarge karj�ra tette - eml�kszik-e erre az emberre?
N�zzen re�!
N�zzen re�m! Nem dereng-e eml�k�ben egy �reg bank�r, egy r�gi �zlet, egy �reg
szolga, egy
r�gi kor k�pe, Manette ur!
A hosszu ideig fogs�gban sinyl�d�tt merev tekintettel f�lv�ltva Lorryra, majd
Defargera
n�zett, a lelk�re borul� s�t�t k�d�n kereszt�l lassankint egy �l�nken gondolkod�
elm�nek
r�gen elmos�dott von�sai tolultak homloka k�zep�re. A homlok elborult ism�t, a
von�sok
gy�ng�ltek, elt�ntek; de megjelentek. �ppen ugy megism�tl�d�tt ez a kifejez�s
le�ny�nak
sz�p fiatal arc�n, aki a fal mellett egy helyre kuszott, ahonnan l�thatta �t; ott
�llott most �s �t
n�zte, kez�t eleinte r�m�lt sz�nalommal tartotta maga el� hogy t�vol tartsa �t
mag�t�l, hogy
meg�vja mag�t a re�tekint�st�l; de most fel�je nyult remeg� v�ggyal, hogy a
kis�rteties arcot
meleg kebl�re �lelje, hogy szeretet�vel az �letnek, a rem�nynek visszaadja - oly
pontosan
ism�tl�d�tt meg ez a kifejez�s (er�sebb von�sokban) ifju sz�p arc�n, hogy mozg�
f�nynek
l�tszott, mely r�la a le�ny arc�ra ker�lt.
Azonban �re� s�t�ts�g borult ism�t. Mindink�bb cs�kken� figyelemmel n�zte a k�t
f�rfit,
hom�lyos zavar�ban szeme a f�ldet kereste �s a szokott m�don tekintett maga k�r�l.
V�g�l
hosszu, m�ly s�hajjal el�vette ujra a cip�t �s munk�j�hoz l�tott.
- F�lismerte �t uram? - k�rdezte Defarge suttogva.
- Igen, egy pillanatra. Eleinte teljesen rem�nytelennek hittem, de minden k�ts�get
kiz�r�an,
egyetlen egy pillanatig csup�n, l�ttam azt az arcot, amelyet olyan j�l ismertem
azel�tt. Ss!
L�pj�nk h�tr�bb! Ss!
A le�ny a padl�sszoba fal�t�l eg�szen a pad k�zel�be j�tt, amelyen � �lt. Valami
irt�ztat�
nyilatkozott meg abban, hogy � nem tudott semmit arr�l az alakr�l, mely kez�t
kinyujthatta,
meg�rinthette volna �t, amint munk�ja f�l� volt hajolva.
Egy sz�t sem sz�lottak, egy hang sem hallatszott. A le�ny szellemk�nt �llott
m�g�tte, � pedig
munk�ja f�l� hajolt.
V�g�l v�letlen�l ugy t�rt�nt, hogy neki a kez�ben lev� szersz�mot a v�g�k�ssel
kellett
felcser�lni. A k�s nem azon az oldalon fek�dt, ahol a le�ny �llott. Felvette �s
�ppen munk�ja
f�l� akart hajolni, mikor a le�ny ruh�j�t megpillantotta. F�ln�zett �s megl�tta
arc�t. A k�t
szeml�l� oda akart l�pni, de a le�ny kez�vel visszatartotta �ket. Nem f�lt att�l,
hogy a k�ssel
fel�je d�fhet; amazok att�l f�ltek.
Retteg� tekintettel n�zett a le�nyra, egy id� mulva ajka szavakat k�pezett, �mb�r
hang nem
hallatszott. Neh�z, gyors l�legz�se sz�neteiben, lassankint hallani lehetett, amint
mondta:
- Mi ez?
A le�ny, arc�n lefoly� k�nnyek �rj�ban, kez�t ajk�hoz szoritotta �s cs�kot intett
fel�je, majd
kez�t mell�re fektette, mintha az � gy�ng�lt fej�t hajtan� oda.
- Nem a b�rt�n�r le�nya?
A le�ny tagad� mozdulatot tett:
- Nem.
- Ki vagy?
A le�ny nem bizott m�g szava hangz�s�ban, mell�je �lt a padra. � visszahuz�dott; a
le�ny
azonban kez�t karj�ra fektette. K�l�n�s borzong�s �rte �t, mikor a le�ny ezt tette,
�s l�that�
volt, amint test�n v�gigfutott; gyeng�den letette a k�st, amint mereven n�zett re�.
A le�ny aranyos haj�t, melyet f�rt�kben hordott, hirtelen visszahajtotta ugy, hogy
az v�ll�r�l
omlott le. � f�l�nken, habozva nyujtotta ki kez�t fel�je, n�h�ny f�rt�t megfogott
�s n�zte.
Ezenk�zben ujra visszaesett zavar�ba �s ujabb m�ly s�hajt�ssal cip�j�n dolgozni
kezdett.
De nem sok�ig. A le�ny eleresztette karj�t �s kez�t az � v�ll�ra fektette. Mikor �
k�tszer-
h�romszor k�tked�en pillantott oda, mintha meg akarna bizonyosodni afel�l, hogy
t�nyleg a
v�ll�n van, f�lretette munk�j�t, nyak�hoz nyult �s levett onnan egy megfeketedett,
zsin�rral
k�r�ltekert �sszehajtott lapot. A kis csomagot t�rd�n �vatosan kibontotta �s
tartalm�t, egy
kev�s hajat, el�szedte, csak egy-k�t hosszu aranyos hajsz�l volt, melyet hosszu
id�vel ezel�tt
ujj�ra tekert.
A le�ny haj�t ism�t kez�be vette �s figyelmesen vizsg�lta.
- Ugyanaz. Hogyan lehets�ges ez? Mikor volt? Hogyan t�rt�nt?
Mikor ez a koncentr�l� kifejez�s homlok�ra visszat�rt, ugy l�tszott, hogy tudat�ra
j�tt annak,
hogy ez a kifejez�s a le�ny arc�n is ott van. A vil�goss�g fel� forditotta �t �s
re�n�zett.
- Azon az est�n, mikor engem kihivtak, � fej�t v�llamra hajtotta... busult azon,
hogy elme-
gyek, �mb�r �n nem busultam; �s mikor az �jszaki Toronyba hoztak, ott tal�lt�k ezt
a
kab�tom ujj�n.
- Hagyj�tok ezt nekem. Ez nem segitheti el� testem menek�l�s�t, csup�n a lelkem�t.
Ezeket a
szavakat mondtam akkor. Nagyon j�l eml�kszem.
Ennek a besz�dnek a szavait ajk�val sokszor alakitgatta, miel�tt elmondani k�pes
volt. Mikor
azt�n ugy tal�lta, hogy azok hangzanak, �sszef�gg�en, de lassan besz�lt.
- Hogyan t�rt�nt ez? Te vagy az?
A k�t szeml�l� ism�t el�re akart rohanni, amint ijeszt� hirtelens�ggel a le�ny fel�
fordult. A
le�ny azonban nyugodtan �lt, mialatt � megragadta �t, �s halk hangon mondotta:
- K�rlek, j� uraim, ne j�jjetek k�zel�nkbe, ne besz�ljetek, ne mozduljatok.
- Hallga! - ki�ltott � - Kinek a hangja volt ez?
Keze elengedte a le�nyt, amint ezt ki�ltotta �s feh�r haj�ba markolt �s t�pte vad
d�hvel. A
ki�lt�s elhangzott, elveszett, mint minden elveszett bel�le a cip�k�szit�st kiv�ve;
a kis
csomagot ujra �sszehajtotta �s nyak�n biztons�gba helyezni igyekezett, de m�g
mindig a
le�nyra n�zett �s zavartan r�zta fej�t.
- Nem, nem, nem, nagyon is fiatal, nagyon is virul� vagy. Nem lehet. N�zd mi lett a
fogolyb�l. Ez nem az a k�z, ez nem az az arc, melyet � ismert, ezt a hangot � nem
hallotta.
Nem, nem. � is �s �n is - az �jszaki Torony lassu �vei el�tt voltunk - sz�zadokkal
ezel�tt. Mi
a neved, b�jos angyalom?
Gyeng�d hangj�t �s enyh�l� viselked�s�t kedvez� jelk�nt �dv�z�lve, le�nya let�rdelt
el�tte �s
k�ny�rg� kez�t mell�re fektette.
- � uram, m�s alkalommal megtudod majd nevemet, hogy ki volt any�m, ki volt aty�m
�s
hogy hogyan volt az, hogy sohasem ismertem az � szomoru t�rt�net�ket. Most nem
mond-
hatom, itt nem tehetem. Amit itt �s most mondhatok, csak az, k�rlek, tedd kezedet
fejemre �s
�ldj meg. Cs�kolj, �lelj meg! �, dr�g�m!
Az � t�lies, feh�r feje elvegy�lt a le�ny aranyos f�rteiben, meleg ragyog�ssal
�vezte, mintha a
szabads�g napja f�nylene rajta.
- Ha hangom, - nem tudom, hogy ugy van-e, de rem�lem - ha hangom az�ra eml�keztet,
akinek hangja l�gy muzsikak�nt zengett f�ledben, sirasd, sirasd! Ha hajam tapint�sa
kedves
f�re eml�keztet, mely kebledre hajolt, mig fiatal �s szabad volt�l, sirasd, sirasd!
Ha otthonra
c�lzok, mely el�tt�nk �ll, melyben h� leszek hozz�d, szivem minden szeretet�vel,
minden
k�teless�g�vel, ha ez otthonra eml�keztet, mely m�r r�gen elhagyatott maradt,
mialatt
szeg�ny szived elepedt �rette, sirasd, sirasd!
Nyak�t �tkarolta �s mint gyermeket, kebl�n ringatta.
- Ha azt mondom, neked, egyetlenem, hogy kinjaid v�get �rtek, hogy az�rt j�ttem,
hogy innen
elvigyelek �s hogy Angli�ba megy�nk, hogy b�k�ben �s nyugalomban �lj�nk, ha
eml�kez-
tetlek arra, hogy hasznos �letedet b�n�s k�zzel t�tlens�gre k�rhoztatt�k, hogy
sz�l�haz�d,
Franciaorsz�g, volt oly kegyetlen hozz�d, sirasd, sirasd! Ha megmondom, hogy mi a
nevem,
ha m�g �l� aty�mr�l, meghalt any�mr�l besz�lek, ha megtudod, hogy im�dott aty�m
el�tt
t�rdelnem kell, hogy bocs�sson meg az�rt, hogy ��rette nappal soha nem k�zd�ttem,
�jjel
nem virrasztottam, mert szeg�ny any�m szeretete ezt a kint eltitkolta el�ttem,
sirj, sirasd �t,
sirass engem! Adjatok h�l�t az Istennek, ti j� urak! Szent k�nnyeit �rzem arcomon,
zokog�sa
szivemet �ri. N�zz�tek! Adjatok Istennek h�l�t �rett�nk, adjatok h�l�t.
Manette le�nya karjaiba hanyatlott, arc�t kebl�be rejtette. Ez a l�tv�ny meghat� �s
m�gis
rettenetes volt. A k�t szeml�l� elf�dte arc�t. Arra a kimondhatatlan szenved�sre �s
jogtalan-
s�gra eml�kezett, amely ezt a jelenetet megel�zte.
A padl�sszoba nyugalma sok�ig zavartalan maradt �s viharos keble, megrend�lt alakja
v�gre
megnyugodott, hisz minden vihart nyugalom k�vet - az emberis�g szempontj�b�l a
nyugalom
�s csendnek jelk�pe, melyben v�g�l az �letnek mondott vihar is elcsendes�l - a k�t
f�rfi
el�j�tt, hogy az aty�t �s le�ny�t a f�ldr�l f�lemelje. � fokonkint a padl�ra
csuszott �s f�radt
lethargi�ban fek�dt ott. Le�nya mell�je �lt, feje az � karj�n pihent �s hosszu
f�rtei mint
valami f�gg�ny a napf�nyt�l megv�dt�k.
- Ha - sz�lt a le�ny, kez�t nyujtva Lorrynak, aki f�l�j�k hajolt �s t�bb izben
orr�t fujta, - ha
ugy lehetne int�zni, hogy an�lk�l, hogy �t zavarn�k, P�rist azonnal elhagyjuk, ugy
hogy �t
innen a kapub�l egyenest elvigy�k....
- De fontolja meg, k�pes-e � utazni? - k�rdezte Lorry.
- Sokkal jobb r�n�zve, azt hiszem, minthogy itt maradjon ebben a v�rosban, mely oly
borzaszt� re�.
- Igaz! - mond� Defarge, aki ott t�rdelt �s figyelve hallgat�zott.
- T�bb mint igaz: k�l�nb�z� okb�l legjobb, ha Manette ur kiv�l van Franciaorsz�gon.
B�reljek kocsit �s postalovakat?
- Ez �zlet, - mond� Lorry �s azonnal rendszeres modor�t �lt�tte f�l - �s ha �zleti
�gyet kell
elint�zni, legjobb, ha �n v�gzem.
- Akkor legyen szives, hagyjon magunkra, - s�rgette Miss Manette. - L�tja, hogy
mily
nyugodt lett, nem kell f�lni mostan att�l, hogy �t velem egyed�l hagyja. De mi�rt
is? Ha
bez�rja az ajt�t, hogy ne h�borgassanak, nem k�tlem, hogy visszat�rtekor oly
nyugodtnak
fogja tal�lni, mint amilyen volt, amikor elhagyta. Mindenesetre gondjaimba veszem
�t, mig
visszat�r, �s azut�n azonnal elvissz�k innen.
Mindketten, Lorry is �s Defarge is, nem nagyon voltak hajland�k, hogy ezt a
tan�csot
k�vess�k, �s szivesen l�tt�k volna, ha k�z�l�k egyik ottmarad. De minthogy nemcsak
kocsit
�s lovat, hanem utileveleket is kellett szerezni, �s az id� is s�rgetett, minthogy
a nap m�r
nyugov� f�lben volt, v�gre azt�n ugy egyeztek meg, hogy az elint�zend� dolgokat
megosztj�k
�s elsiettek, hogy el is v�gezz�k.
Mikor az este bek�sz�nt�tt, a le�ny fej�t atyj�� mell� hajtotta a kem�ny padl�ra �s
�t figyelte.
A hom�ly mindink�bb s�t�t�lt, mindketten nyugodtan fek�dtek ottan, mig f�ny nem
hatolt be
a fal reped�sein.
Lorry �s Defarge mindent elk�szitettek az utaz�shoz �s utik�penyeken, takar�kon,
keny�r �s
huson kiv�l borr�l �s forr� k�v�r�l is gondoskodtak. Defarge az �telt, italt �s a
l�mp�t, melyet
mag�val hozott, a padra helyezte (a padl�sszob�ban nem volt m�s egy�b, mint egy
szalma-
zs�k), �s Lorry segits�g�vel a foglyot talpra �llitott�k.
Emberi �sz nem lett volna k�pes arra, hogy arc�nak t�tova, �res tekintet�b�l lelke
titkaiban
olvasson. Vajjon tudta-e, hogy mi t�rt�nt, eml�kezett-e arra, amit neki mondottak,
tudta-e,
hogy szabad, oly k�rd�sek voltak, melyekre m�g a leg�lesebb elme sem lett volna
k�pes
v�laszolni. Megsz�litott�k, de v�laszai oly zavartak �s lassuak voltak, hogy
zavarodotts�ga
aggodalmat keltett benn�k �s megegyeztek abban, hogy egyel�re tov�bb nem
kis�rleteznek
vele. Retteg�, n�ha heves m�don fej�t keze k�z� fogta, ezt a szok�s�t el�bb nem
vett�k �szre;
de le�nya szavainak a hangja gy�ny�rk�dtette �s valah�nyszor besz�lt, mindig fel�je
fordult.
Az olyan ember al�zatos m�dj�val, aki hosszu id� �ta megszokta, hogy a k�nyszernek
enged-
jen, megevett �s megivott mindent, amit el�je tettek, felvette a k�penyt �s
takar�kat, melyet
neki nyujtottak. Szivesen vette, hogy le�nya karj�t az �v�be f�zte, �s kez�t
mindk�t keze k�z�
fogta.
Lassan lesz�llottak; Defarge el�l ment a l�mp�val, Lorry z�rta be a kis menetet.
N�h�ny
foknyit mentek csak a hosszu l�pcs�n, mikor � meg�llott �s a tet�t �s a k�rnyez�
falakat
b�multa.
- Eml�kszel a helyre, aty�m? Eml�kszel arra, hogy ide j�tt�l?
- Mit mondott�l?
De m�g miel�tt megism�telhette volna a k�rd�st, � v�laszt mormolt, mintha a le�ny�t
ism�telte volna.
- Eml�kszem-e? Nem, nem eml�kszem. Nagyon r�gen volt.
Nyilv�nval�an fogalma sem volt arr�l, hogy b�rt�n�b�l ebbe a h�zba hozt�k.
Hallott�k, amint
maga el� mormolta: �Sz�z�t, �szaki Torony�, �s mikor k�r�ltekintett, l�that�an
kereste az
er�s v�rfalakat, melyek oly hosszu ideig fogva tartott�k. Mikor az udvarba
jutottak, �szt�n-
szer�en megv�ltoztatta l�p�s�t, mintha azt v�rn�, hogy felvon�hidra l�pnek;
minthogy
felvon�hid nem volt �s megpillantotta a nyilt utc�n v�rakoz� kocsit, elengedte
le�nya kez�t �s
ism�t fej�hez kapott.
A kapu el�tt nem volt tolong�s; senkit sem lehetett a sok ablakban l�tni; m�g
v�letlen�l arra
men� sem volt az utc�n. Term�szetellenes csend �s elhagyatotts�g uralkodott; csak
egy l�lek
volt l�that�, Madame Defarge, aki az ajt�f�lf�nak t�maszkodott, k�t�tt �s semmit
sem l�tott.
A fogoly a kocsiba sz�llott, le�nya k�vette, Lorry m�r a l�pcs�n �llott, mikor
sz�nalmas
hangon k�rte �t, hogy szersz�mait �s a befejezetlen cip�ket hozza mag�val Defargen�
r�gt�n
odasz�lt ur�hoz, hogy � elhozza �s k�t�s�n dolgozva ment az udvaron kereszt�l.
Gyorsan
lehozott mindent �s a kocsiba nyujtotta. - K�zvetlen�l azut�n ism�t
nekit�maszkodott az
ajt�f�lf�nak, k�t�tt �s semmit sem l�tott.
Defarge a bakra sz�llott �s odasz�lott a postakocsishoz:
- A soromp�hoz!
A kocsis ostor�val pattantott �s elrobogtak a pislog�, f�l�tt�k ing� l�mp�k alatt.
A l�mp�k alatt, - melyek a jobb utc�kban vil�gosabban, a rosszabbakban
hom�lyosabban
imbolyogtak - f�nyesen megvil�gitott �zletek �s k�v�h�zak, vid�m embert�megek,
szinh�zak
bej�rata mellett a nagy v�ros egyik kapuj�hoz. Katon�k �lltak ottan �rt, l�mp�val
f�lszerelve.
- Utileveleiket, utasok!
- Itt vannak, tiszt ur - mond� Defarge, lesz�llott �s f�lrevezette �t.
- Ezek az �szfej� urnak az utilevelei. Velem adt�k a.... - hangj�t halkitotta. A
katon�k l�mp�i
izgatottan mozogtak, az egyik egyenruh�s kar benyult a kocsiba �s a karhoz tartoz�
szem nem
mindennapi vagy minden �jjeli pillant�ssal n�zte meg az �szhaju urat.
- Rendben van!
- El�re! - hangzott az egyenruh�s szava.
- Adieu! - mond� Defarge. Igy haladtak mindig hom�lyosabban �g� �s imbolyg�
l�mp�sok
alatt ki a csillagos �g al�.
A mozdulatlan �s �r�k�s napok boltozata alatt (ezek k�z�l n�melyik oly t�vols�gra
van ett�l a
kicsiny f�ldtek�t�l, hogy a tud�sok �llit�sa szerint k�tes, vajjon sugarai
f�lfedezt�k-e m�r a
vil�g�rnek ezt a pontj�t, ahol cselekv�s, vagy szenved�s van folyamatban) az
�jszaka �rnyai
sz�lesen feket�ltek. A virradatig terjed� hideg, nyugalomn�lk�li hosszu id�k�zben
ism�t su-
sogt�k Lorry Jarvis f�l�be - aki szemben �lt az eltemetett �s ki�sott emberrel �s
azon t�pel�-
d�tt, hogy milyen szellemi ereje veszett el mind�r�kre, �s hogy milyen er�k lesznek
k�pesek
�t ism�t helyre�llitani - a r�gi k�rd�st:
- Rem�lem, hogy szivesen l�p ism�t az �letbe?
�s a r�gi v�laszt:
- Nem tudom.

M�SODIK K�NYV.
AZ ARANY FONAL.
1. Fejezet.
�t �vvel k�s�bb.
Tellson bankja a Temple Bar mellett �divatu hely volt m�r az 1780-ik esztend�ben
is. Nagyon
kicsi, nagyon s�t�t, nagyon csunya �s nagyon k�nyelmetlen. �divatu volt erk�lcsi
tekintetben
is, a c�gt�rsak b�szk�k voltak kicsinys�g�re, b�szk�k a s�t�ts�g�re, b�szk�k a
csunyas�g�ra,
b�szk�k a k�nyelmetlens�g�re. Dicsekedtek m�g ebben a tekintetben val�
kiv�l�s�g�val is �s
szent�l meg voltak gy�z�dve, hogy ha kevesebb volna rajta a kifog�solni val�,
kisebb volna a
tekint�lye. Ez nem passziv hit, hanem aktiv fegyver volt, melyet a
legk�nyelmesebben
berendezett �zleti helyis�gek ellen haszn�ltak. Tellson�knak - amint �k mondt�k -
nincsen
sz�ks�g�k helyre, sem vil�goss�gra, sem sz�pit�sre. Noakes �s T�rsa, vagy Snooks
Testv�-
reknek, azoknak kell; de Tellson�knak h�la Istennek nem.
B�rmelyik c�gt�rs kitagadta volna a fi�t, ha a Tellson-helyis�g ujj��pit�s�t
mer�szelte volna
emliteni. A c�g ebben a tekintetben hasonl� volt az orsz�ghoz, mely gyakran
kitagadta fiait,
akik olyan t�rv�nyek �s szok�sok megjavit�s�t aj�nlott�k, melyeket m�r r�gen
kifog�soltak �s
�ppen az�rt azokat m�g ink�bb megbecs�ltek.
Igy azt�n a Tellson�k helyis�ge gy�zedelmes t�k�letess�ge volt a
k�nyelmetlens�gnek. Ha az
ember egy v�kony hangon nyikorg�, h�ly�n makacs ajt�t bet�rt, k�t l�pcs�n kereszt�l
Tellso-
n�k �zlethelyis�g�be esett �s nyomorult kicsiny, k�t fizet� asztallal felszerelt
helyis�gben
jutott eszm�letre, ahol a legid�sebb emberek kez�ben remegett az utalv�ny, mintha a
sz�l
lebegtetn�; az al�ir�st a lehet� leghom�lyosabb ablakn�l vizsg�lt�k meg, mely
�lland�an ki
volt t�ve a Fleet-street es� �s s�rf�rd�j�nek �s a beleillesztett neh�z vasrudakt�l
�s a Temple
Bar s�t�t �rny�k�t�l m�g hom�lyosabb volt. Ha valami �zleti �gyben valaki �a c�get�
kiv�nta
l�tni, b�rt�n cell�j�hoz hasonl� helyre vitt�k a h�z h�tuls� r�sz�be, ahol
elm�lkedhetett hely-
telen�l eltelt �letr�l, mig �a c�g� zsebredugott k�zzel megjelent, a k�tes
f�lhom�lyban m�g
pislog� szemmel is alig lehetett �t l�tni. A befoly� �s kifizetend� p�nzt sz�ette,
�cska
fafi�kokban tartott�k, melynek apr� r�szecsk�i az ember orr�ba �s tork�ba ker�ltek,
vala-
h�nyszor azokat kihuzt�k vagy betolt�k. A bankjegyeknek dohos volt a szaga, mintha
ism�t
rongyokk� rothadn�nak. A c�gre bizott ez�stnem�t a p�ceg�dr�k k�zel�ben lev�
pinc�kben
helyezt�k el �s az �rtalmas kig�z�lg�s annak f�ny�t egy-k�t nap alatt t�nkretette.
Az okm�-
nyokat konyha- �s mos�h�zakb�l r�gt�nz�tt lev�lt�rban tartott�k. A csal�di
okm�nyokkal telt
k�nnyebb szekr�nyek egy emeleti t�gas terembe ker�ltek, amelyben �lland�an nagy
eb�dl�-
asztal volt, amelyen sohasem eb�deltek; �s ahol m�g 1780-ik �vben is r�gi
szerelmednek vagy
kis gyermekeidnek els� levelei csak r�viddel azel�tt szabadultak meg att�l a
r�m�lett�l, hogy
az ablakon kereszt�l Abessinia vagy Ashantihoz m�lt� �rthetetlen brutalit�ssal a
Temple
Barra kit�z�tt fejek kacsintanak re�juk.
Abban a korban a hal�lrait�l�s val�ban nagyon �ltal�nosan elterjedt recipe volt
minden
iparban �s foglalkoz�sban �s Tellson�kn�l sem kev�sbb�. A hal�l a term�szetnek
�ltal�nos
gy�gyit� szere, mi�rt ne legyen a t�rv�nyhoz�s� is? E szerint a hamisit�t
kiv�gezt�k; a hamis
bank� forgalmaz�j�t kiv�gezt�k; aki egy levelet t�rv�nytelen�l felbontott,
kiv�gezt�k; aki
negyven shilling �s hat pennyt tulajdonitott el, kiv�gezt�k; egy embert, akinek
Tellson�k
kapuja el�tt egy lovat adtak �t, hogy azt fogja �s aki a l�val megsz�k�tt,
kiv�geztek; aki
hamis shillinget vert, kiv�gezt�k; azok k�z�l, akik a gonosz tettek sk�l�j�nak
valamely
hangj�t meg�t�tt�k h�romnegyedr�szt kiv�geztek. Nem mintha evvel elej�t vett�k
volna a
gonosz cselekedeteknek - az ellenkez�j�t lehetne ink�bb �llitani - de legal�bb ezen
a vil�gon
megszabadultak minden egyes esetnek neh�zs�ge �s f�radalm�t�l �s minden avval
�sszef�gg�sben lev� gondot igy egyszer�en megsz�ntettek. Igy Tellson�k is abban az
id�ben
mint m�s korukbeli nagyobb �zletek, annyi embert fosztottak meg �let�t�l, hogyha
azoknak a
fej�t, ahelyett, hogy csendben eltemett�k, a Temple Barra t�zt�k volna ki,
val�szin�en
l�nyegesen elfogt�k volna a f�ldszintnek m�g azt a csek�ly meglev� vil�goss�got is.
Szekr�nyekbe, lehetetlen sarkokba pr�selt �reg emberek l�tt�k el komoly m�lt�s�ggal
az
�zletet Tellson�kn�l. Ha Tellson�k londoni h�z�ba fiatal ember jutott, eldugt�k
valahov�, mig
megv�n�lt. Valami s�t�t helyre rejtett�k, mint valami sajtot, mig Tellson-szagot �s
-pen�szt
kapott. Csak azut�n v�lt l�that�v�, amint nagy p�paszemmel, hatalmas k�nyvek f�l�tt
t�pel�-
d�tt �s t�rdnadr�gban �s harisny�ban n�velte a c�g �ltal�nos tekint�ly�t.
Tellson�k h�za el�tt - sohase bel�l, csak ha behivt�k - volt egy alkalmi munk�t
v�gz� ember,
hirviv�, a c�gnek eleven t�bl�ja is egyuttal. Sohasem hi�nyzott az �zleti �r�k
ideje alatt,
kiv�v�n, ha valahov� elk�ld�tt�k, ilyenkor fia helyettesitette, ut�latos kis
tizenk�t�ves t�rpe,
apja teljes hasonm�sa. A vil�g meg�rtette, hogy Tellson�k magas niv�juk ellen�re is
mi�rt
t�rik meg ezt az embert. A c�g mindig megt�rt ilyen foglalkoz�su egy�nt; az id�k
viharja
vetette �t itt partra. Csal�di neve Cruncher, melyhez a houndsditchi templomban
val� meg-
keresztel�se alkalm�val m�g Jerry nevet f�ztek.
A cselekm�ny szinhelye Cruncher lak�sa. Hanging-Sword-Alley, Whitefriar
v�rosr�szben,
ideje reggeli f�l nyolc �ra, szeles m�rciusi napon anno Domini 1780. (Cruncher
Urunk
esztendej�t Anna Domin�nak mondotta, nyilv�n azt hitte, hogy a kereszt�ny
id�sz�mit�s
onnan veszi kezdet�t, amikor egy n� felfedezte ezt a kedvelt j�t�kot �s saj�t
nev�vel nevezte
meg.)
Cruncher szob�i nem valami tiszta k�rny�ken voltak, sz�mszerint csak kett�, m�g
akkor is, ha
a kis ablakokkal ell�tott kamr�t is hozz�sz�mitott�k. De tiszt�n tartott�k. �mb�r
olyan korai
volt m�g az id� ezen szeles m�rciusi reggelen, a szoba, ahol � m�g �gyban fek�dt,
m�r
tiszt�ra volt seperve; a neh�zkes faasztalra h�feh�r abrosz volt teritve, melyen a
reggelihez
val� cs�sz�k voltak elrendezve.
Cruncher tarkafoltos takar� alatt pihent, mint valami harlekin az otthon�ban. M�g
m�lyen
aludt, majd forgol�dni kezdett �gy�ban �s lassan f�lemelkedett; t�sk�s haja oly
merev volt,
hogy ugy l�tszott, mintha az �gynem�t rongyokba t�pn� vele. Ezen mozdulata k�zben
m�ltat-
lankod� hangon f�lki�ltott:
- Ak�rmiv� legyek, ha ism�t nem azt teszi!
Az egyik sarokban, rendes �s tiszta k�lsej� asszony hirtelen �s remegve kelt fel
t�rdel�
helyzet�b�l, sejtetve, hogy � az emlitett egy�n.
- Micsoda! - mond� Cruncher, mik�zben egy cip� fel� n�zett �gy�b�l.
- M�r megint azt teszed, te?
Mikor a reggelt igy m�sodszor is �dv�z�lte, harmadik �dv�zletnek cip�t hajitott az
asszony
fel�. A cip� nagyon s�ros volt �s Cruncher otthoni k�r�lm�nyeinek egy saj�tos
eset�re vallott,
ugyanis �zleti �r�k ut�n nagyon gyakran tiszta cip�ben ker�lt haza �s m�snap reggel
m�gis
tele volt s�rral.
- Micsoda! - mond� Cruncher megv�ltoztatva a megsz�lit�st, mivelhogy c�lt
t�vesztett. -
Pokol fajzatja te, mit csin�lsz m�r megint?
- Reggeli im�mat mondottam csak.
- Im�dkozol? Gy�ny�r� egy asszony vagy! Mit akarsz azzal, hogy odaveted magadat �s
ellenem im�dkozol?
- Nem ellened, �retted im�dkozom.
- Nem igaz. �s ha igaz is, nem akarom, nem tetszik nekem. Ime! n�zd csak fiam
Jerry, any�d
gy�ny�r� egy asszony, ap�d szerencs�je ellen im�dkozik. K�teless�gtud� any�d van
fiam!
J�mbor any�d van fiam! T�rden csuszk�l �s im�dkozik, hogy a j� Isten egyetlen
gyermeke
sz�j�b�l a vajas kenyeret elvegye!
Az ifju Cruncher - aki m�g egy ingben volt - ezt nagyon rossz n�ven vette �s anyja
fel�
fordulva hevesen tiltakozott az ellen, hogy az � teste t�pl�l�k�b�l valamit is
elim�dkozzon.
- �s mit gondolsz, te k�pzel�d� n�st�ny, - mond� Cruncher �ntudatlan
k�vetkezetlens�ggel -
ugyan mit �r a te im�ds�god? Ugyan mennyire becs�l�d a te im�ds�godat?
- Azok szivemb�l j�nnek, Jerry. Ann�l t�bbet nem �rnek.
- Ann�l t�bbet nem �rnek - ism�telte Cruncher. - Akkor bizony nem sokat �rnek. De
ak�rhogy
is legyen, mondom neked, nem akarom, hogy ellenem im�dkozz. Nincs m�dom hozz�. Nem
akarom, hogy szerencs�tlen legyek a te nyafog�sod folyt�n. Ha minden �ron t�rdeden
csuszk�lni akarsz, ugy tedd ezt urad �s gyermeked �rdek�ben, de ne ellen�k. Ha nem
volna
ilyen term�szetellenes feles�gem, ha ennek a fiunak nem volna ilyen
term�szetellenes anyja,
ugy az elmult h�ten kerestem volna valamit: ehelyett azonban ez a j�mbor kom�dia
csak
szerencs�tlens�get hozott re�m. �K�rhozzam el!� - mond� Cruncher, aki ez alatt az
eg�sz id�
alatt �lt�zk�d�tt - ha nem ez az im�dkoz�s, meg ez az istentelen szem�ly volt az
oka annak a
szerencs�tlens�gnek, amely engem, szeg�ny �rd�g�t, a becs�letes iparost az eg�sz
elmult
h�ten �ld�z�tt. Jerry fiam, �lt�zk�dj, mialatt �n cip�met tisztitom figyeld any�dat
�s sz�lits
el�, ha ism�t ilyesvalamit l�tsz. Mondom neked - �s ism�t feles�g�hez sz�lott -
nekem ez nem
tetszik. Annyira �ssze-vissza vagyok r�zva, mint egy fiakkerkocsi, �lmos vagyok,
mint a
laudanum (�piumk�szitm�ny), tagjaim annyira tul vannak er�ltetve, hogy a benn�k
lev� f�j�s
n�lk�l azt se tudn�m, hogy melyik az eny�m �s melyik a m�s� �s a zsebem m�gis �res;
fogadom, hogy kora reggelt�l k�s� estig egyebet se tett�l, minthogy megakad�lyoztad
azt,
hogy valami a zsebembe jusson �s nekem ez nem tetszik tov�bb, te pokol fajzatja te!
Mit
mondasz most?
Azut�n tov�bbmorgott maga el�. - �, igen! J�mbor is vagy. Nem akarsz urad �s
gyermeked
�rdeke ellen cselekedni! Val�ban nem? - ehhez hasonl� gunyos megjegyz�sek k�zben
Cruncher ism�t neki l�tott cip�je tisztit�s�nak �s napi munk�j�hoz val� �ltal�nos
el�k�sz�-
l�snek. Azalatt fia, akinek a fej�n kisebbek voltak a t�sk�k, �s fiatal szeme �ppen
olyan k�zel
volt egym�shoz, mint apj��, a parancs szerint anyj�t figyelte. Id�k�z�nkint
megremegtette ezt
a szeg�ny asszonyt azzal, hogy h�l�kamr�j�b�l, ahol �lt�zk�d�tt, halkitott hangon
kiki�ltott:
- M�r megint t�rden akarsz csuszk�lni any�m. Hall�, apa! - �s miut�n igy ok n�lk�l
zajt �t�tt,
nem gyermekhez val� vigyorg�ssal kirohant.
Cruncher hangulata nem javult, mikor reggelij�hez �lt. K�l�n�s keser�s�ggel
feddette
feles�g�t, hogy titkon asztali �ld�st rebegett.
- Nos! Pokol fajzatja! Mit csin�lsz? M�r megint kezded? - Feles�ge magyar�zta, hogy
csup�n
- �ld�st k�ny�rg�tt.
- Hagyd abba! - mond� Cruncher k�r�ltekintve, mintha ink�bb azt v�rta volna, hogy a
keny�r
elt�nik feles�ge im�dkoz�s�nak hat�sa folyt�n. - Nem akarom, hogy kiim�dkozzanak
h�zam-
b�l �s otthonomb�l. Nem akarom, hogy azt a darabka kenyeret elim�dkozzad
asztalomr�l.
Maradj nyugodtan!
Bosszusan, v�r�s szemmel, mintha az eg�sz �jszak�t t�rsas�gban t�lt�tte volna, mely
nem
valami kellemes m�don v�gz�d�tt, ink�bb falta, mint ette reggelij�t �s morgott
hozz�, mint
valami �llatseregletnek n�gyl�bu lak�ja. Kilenc �ra fel� borzas k�lseje kiss�
elsimult �s olyan
tekint�lyes �s �zletszer� k�ls�vel, amilyennel csak bef�dhette term�szetes val�j�t,
napi
foglalkoz�sa ut�n l�tott.
Iparnak ugyan alig volt mondhat�, �mb�r � szivesen nevezte mag�t �becs�letes
iparosnak�.
T�k�je egy fasz�k volt, melynek t�r�tt t�ml�j�t lef�r�szelte; ezt a sz�ket a fiatal
Jerry, apja
oldal�n haladva, reggelenkint a Temple Bar mellett lev� bank�zlet ablaka al� vitte;
ottan
azt�n egy csom� szalm�t sz�rtak al�ja, amit a legels� arra halad� szek�rb�l csentek
el, hogy
l�ba hideg �s nedvess�g ellen v�dve legyen, igy azt�n elk�sz�lt a napi t�boroz�
hely. A Fleet-
street �s Temple-ben ugy ismert�k ezen a helyen �l� Crunchert, ak�rcsak mag�t a
kaput, az �
k�lseje sem volt sokkal k�l�mb ann�l.
H�romnegyed kilenc �rakor m�r hely�n volt, el�g j�kor, hogy megemelhette h�romsz�g�
kalapj�t az �reg urak el�tt, akik Tellson bankj�ba mentek. Jerry le�lt hely�re ezen
a szeles
m�rciusi reggelen, az ifju Jerry mellette �llott, ha ugyan nem porty�zott a kapu
k�r�l �s
b�ntalmazott testileg �s szellemileg arramen� fiukat, akik el�g kicsinyek voltak,
hogy
szeretetrem�lt� kedvtel�s�nek megfeleljenek. Apa �s fiu rendkiv�li m�don
hasonlitottak
egym�shoz; csendesen szeml�lt�k a Fleet-street forgalm�t, fej�ket ugy �sszedugt�k,
hogy
olyan k�zel voltak egym�shoz, ak�rcsak a szem�k; rosszindulatu majomp�rhoz voltak
hason-
l�k. Ezt a hasonl�s�got nem cs�kkentette az a k�r�lm�ny, hogy az id�sebb Jerry
szalm�t
r�gcs�lt �s azt k�pd�ste, mialatt az ifju Jerry �l�nk szeme nyugtalanul figyelte �t
�s minden
egyebet, ami Fleet-street-ben t�rt�nt.
Tellson �zlet�ben alkalmazott szolg�k egyike kidugta a fej�t a kapun �s kisz�lt:
- Hirviv� kell!
- Hurr�, apa! Korai munka! Kezdetnek el�g j�!
Apj�nak Isten veledet mondva, az ifju Jerry �lt bele a sz�kbe, birtokba vette az
�r�ks�get, a
szalm�t, amit apja r�gott �s elm�lkedett:
Mindig rozsd�s! Ujjai mindig rozsd�sak! - mormolta az ifju Jerry maga el�. Honnan
szedi
ap�m azt a sok vasrozsd�t? Itten ugyan nem rozsd�sodik meg!

2. Fejezet.
A l�tv�nyoss�g.
- Tudja-e, hogy az Old Bailey merre van - sz�lott a legid�sebb alkalmazottak egyike
Jerryhez,
a hirviv�h�z.
- I-igen, Uram - v�laszolt Jerry vontatott hangon. - Ismerem a Baileyt.
- Helyes. �s ismeri Lorry urat is?
- Ismerem Lorry urat, jobban mint az Old Bailey-t. Sokkal jobban - mond� Jerry,
mint valami
akad�koskod� tanu a k�rdezett t�rv�nykez�si helyis�gben, - mint ahogyan �n, a
becs�letes
iparos a Bailey-t ismerni �hajtom.
- Nagyon helyes. Keresse meg azt a kaput, amelyen a tanuk mennek be, �s mutassa meg
a
kapusnak ezt a Lorry urnak sz�l� levelet, � majd azt�n beereszti.
- A terembe uram?
- A terembe!
Ugy l�tszott, hogy Cruncher szemei k�zelebb ker�ltek egym�shoz �s mintha egym�st
k�rdezn�k: - Mi a v�lem�nyed erre n�zve?
- V�rnom kell a teremben uram? - k�rdezte � a t�rgyal�s eredm�nyek�nt.
- Megmondom. A kapus �tadja a levelet Lorry urnak; �n pedig valami mozdulattal
hivja fel
Lorry ur figyelm�t �s mutassa meg neki, hogy hol �ll. Azut�n semmi egy�b teend�je
nincsen,
minthogy ottan v�r, mig neki sz�ks�ge lesz �nre.
- Ez minden, uram?
- Ez minden, � azt �hajtja, hogy hirviv� legyen k�zn�l. Ez a lev�l �rtesiti �t,
hogy �n ott van.
Mik�zben az �reg alkalmazott a levelet fontoskodva �sszehajtotta �s megcimezte,
Cruncher
hallgatva figyelte �t, mig a lev�l a lesz�rit�s pontj�ig eljutott, akkor ezt
jegyezte meg:
- Azt hiszem, hogy hamisit�st t�rgyalnak ma reggel?
- Haza�rul�st.
- Ez�rt f�ln�gyel�s j�r, - mond� Jerry. - Barbarizmus!
- Ez a t�rv�ny - jegyezte meg az �reg alkalmazott �s meglepetve n�zett r�
p�paszem�n
kereszt�l. - Ez a t�rv�ny!
- Azt hiszem, hogy kegyetlen a t�rv�nyben az, hogy embert igy el�ktelenitenek. El�g
sulyos,
ha �let�t�l megfosztj�k, de tuls�gosan kegyetlen, hogy el�ktelenitik, uram.
- Egy�ltal�ban nem az, - v�laszolt az �reg alkalmazott. - Vigy�zzon a mell�re �s a
hangj�ra,
bar�tom �s bizza a t�rv�nyre, hogy az gondoskodj�k �n�nmag�r�l. Ezt tan�csolom.
- Uram, a nedvess�g fekszik mellemen �s hangomon - mond� Jerry. - Ezen is l�thatja,
hogy
mily nedves m�don keresem meg mindennapi kenyeremet.
- J�l van, j�l van! - mond� az �reg alkalmazott - mindenkinek megvan a maga m�dja,
hogy
kenyer�t megszerezze. Az egyik� nedves, a m�sik� sz�raz. Itt a lev�l. Menjen!
Jerry elvette a levelet �s sokkal kisebb bels� al�zattal, mint amennyit k�ls�leg
mutatott, ezt
mormolta maga el�:
- V�n csont vagy te is - �s meghajolt. Utk�zben �rtesitette fi�t k�ldet�s�r�l �s
utj�ra ment.
Akkoriban Tyburn-ban v�gezt�k az akaszt�st. A Newgate mellett elter�l� utc�nak nem
volt
olyan borzalmas hire, mint most van. De a b�rt�n irt�ztat� hely volt, ahol
mindenfajta
kicsapong�s �s komiszs�g megt�rt�nt, ahol veszedelmes j�rv�nyok tany�ztak, melyek a
fog-
lyokkal egy�tt a terembe jutottak, �s gyakran a v�dlottak padj�r�l egyenest a Lord-
f�bir�t
t�madt�k meg �s �t hely�b�l kil�kt�k. Gyakran megt�rt�nt, hogy a bir� fekete
sapk�val a
fej�n, a saj�t biztos it�let�t is hirdette ki a fogoly�val egy�tt �s m�g el�bb halt
meg, mint
amaz. Az Old Bailey olyan volt, mint valami halotti �llom�s, ahonnan szekereken �s
kocsikon
s�padtarcu utasokat er�szakosan k�ld�ttek m�svil�gi utjukra, k�t �s f�l m�rf�ldnyit
haladtak
utc�kon �s orsz�gutakon v�gig �s alig n�h�ny j�raval� polg�rban keltettek irt�zatot
- olyan
nagy a szok�s hatalma. - Hires volt az Old Bailey pelleng�re, r�gi �s b�lcs
int�zm�ny, ez
olyan b�ntet�st szabott, melynek szigor�t senki sem volt k�pes felfogni; hires volt
vessz�z�
helye is, egy m�sik kedves r�gi int�zm�ny, nagyon hum�nus �s enyhit� a hat�sa,
�rdemes
arra, hogy m�k�d�sben l�ss�k, nagy volt a forgalom a v�rbirs�gban is, az egy m�sik
t�red�ke
�seink b�lcsess�g�nek, mely p�nz�rt elk�vetett legborzalmasabb gonosztetteket
eredm�nyezett. �ltal�ban az Old Bailey �kes bizonys�ga volt annak a k�zmond�snak:
�Minden j� ugy, ahogyan van!�; ez a mond�s v�get vetne mindennek �s a lustas�got is
fejleszten�, ha nem foglaln� mag�ban azt a f�rads�got okoz� k�vetkeztet�st, hogy
semmi sem
volt rossz, ami valaha volt.
A hirviv� utat t�rt mag�nak a piszkos t�megen kereszt�l, olyan ember
gyakorlotts�g�val, aki
megszokta, hogy csendben ker�lj�n el�re, megtal�lta a keresett kaput �s level�t egy
csap�-
ajt�n benyujtotta. Abban az id�ben ugyanis bel�p�dijat fizettek, hogy l�thass�k az
Old
Baileyben el�adott l�tv�nyoss�got, �ppen ugy, mint a hogy fizettek az�rt, hogy
l�thass�k
Bedlamban a szindarabokat, csakhogy az el�bbi sz�rakoz�s sokkal dr�g�bb volt. Az�rt
�rizt�k
olyan j�l az Old Bailey kapuit, kiv�v�n term�szetesen azokat a bar�ts�gos kapukat,
amelyeken a gonosztev�k jutottak be, ezek mindig t�rva-nyitva �llottak.
N�mi k�sedelem �s haboz�s ut�n a kapu kelletlen�l kinyilt egy kiss� �s Cruncher
Jerrynek
lehet�v� tette, hogy mag�t a t�rgyal� terembe pr�selje.
- Mit t�rgyalnak? - k�rd� halkan a legk�zelebbi szomsz�dj�t�l.
- M�g semmit.
- Mi lesz soron?
- A haza�rul�si p�r.
- A feln�gyel�?
- Igen, - v�laszolta az k�jesen; - el�sz�r is g�tra kik�tik �s f�lig felakasztj�k,
azut�n leveszik
onnan �s szeme l�tt�ra felhasitj�k, beleit kiszedik �s el�getik, azut�n fej�t
le�tik �s t�rzs�t
feln�gyelik. Ez az it�let.
- Term�szetesen, csak ha v�tkesnek tal�lj�k, - jegyezte meg Jerry.
- �, ezek majd v�tkesnek tal�lj�k - mond� a m�sik. - Att�l ugyan ne tarts.
Cruncher figyelm�t most az ajt�n�ll� vonta mag�ra, aki, a lev�llel a kez�ben Lorry
fel� tartott.
Lorry egy asztaln�l �lt par�k�s urak k�z�tt, nem messzire egy par�k�s urt�l, a
v�dlott
v�d�j�t�l, aki el�tt nagy halom papir fek�dt �s szemben egy m�sik par�k�s urral,
akinek mind
a k�t keze nadr�gja zseb�be volt dugva �s akinek teljes figyelm�t, ah�nyszor csak
Cruncher
r�n�zett, a t�rgyal�terem mennyezete k�t�tte le. Jerry n�h�nyat k�h�cselt, �ll�t
d�rzs�lte �s
kez�vel adott jelt, mig Lorry figyelm�t felkeltette, az f�l�llott, hogy
k�r�ln�zzen, nyugodtan
intett fel�je �s ism�t le�lt.
- Mi dolga van ennek az �ggyel? - k�rdezte az ember, akivel azel�tt besz�lt.
- �tkozott legyek, ha tudom, - mond� Jerry.
- H�t mi dolgod van neked vele, ha ugyan szabad k�rdeznem?
- Azt �n magam sem tudom - mond� Jerry.
A bir� bel�p�se �s az azt k�vet� nagy mozgol�d�s �s a t�rgyal� teremben val�
�ltal�nos
elhelyezked�s v�gett vetett a p�rbesz�dnek. A k�vetkez� pillanatban a v�dlottak
padja lett az
�rdekl�d�s k�z�ppontja. K�t fogh�z�r, aki ott �llott, elt�vozott, a foglyot
bevezette �s bir�i el�
�llitotta.
Az �sszes jelenlev�k re�b�multak, kiv�v�n azt az egy par�k�s urat, aki a
mennyezetet n�zte.
A helynek minden emberi l�legzete fel�je �radt, mint valami tenger, sz�l vagy t�z.
Pill�rek
m�g�l, a sarkokb�l kiv�ncsi arcok tekintettek fel�je, hogy megpillants�k; a h�tuls�
sorok
n�z�i fel�llottak, hogy egy haja sz�la se ker�lje el figyelm�ket; a terem k�zep�n
�ll�k az
el�tt�k lev�k v�ll�ra fektett�k kez�ket, hogy megpillanthass�k �t, l�buk hegy�n,
p�rk�nyokon, majdnem semmin �llottak, hogy minden h�velyknyit megl�ssanak bel�le.
Ez
ut�bbiak k�z�tt k�l�n�sen felt�n� volt Jerry, aki ugy �llott ott, mint Newgate
vashegyekkel
ell�tott fal�nak megelevenedett darabja. Utj�ban s�rt ivott, ennek g�z�t lehelte ki
�s az m�s
s�rnek, ginnek, te�nak, k�v�nak �s mi egy�bnek a p�r�j�val egyes�lve �radt a
v�dlott fel� �s a
nagy ablakokon piszkos k�d �s es� alakj�ban csap�dott le.
Mindezen b�mul� �s izgatott pillant�snak t�rgya egy, k�r�lbel�l 25 �ves ifju volt,
akinek sz�p
termete, kellemes von�sai, napbarnitott arca �s s�t�t szeme volt. Egyszer�en volt
�lt�zve,
feket�be vagy nagyon s�t�t sz�rk�be, hosszu s�t�t haja tark�j�n szalaggal volt
�tk�tve, ink�bb
hogy utj�ban ne legyen, mint disznek. Mint a hogy a l�lek indulata kifejez�d�tt a
testnek
minden burkolat�n, ugy az � s�padts�ga is, melyet helyzete igazolt, kereszt�lhatolt
arca barna
szin�n �s bizonyitotta, hogy a l�lek hat�sa er�sebb a nap�n�l. Egy�bk�nt
elfogulatlan volt,
meghajlott bir�ja el�tt �s nyugodtan �llott.
Az az �rdekl�d�s, a mellyel ezt az embert megb�mult�k �s r�leheltek, nem v�lt az
emberis�g
dics�s�g�re. Ha kev�sbb� borzalmas it�let veszedelme el�tt �llott volna, - ha meg
lett volna a
lehet�s�ge annak, hogy csak egyetlen ilyen borzalmas r�szlett�l is meg lesz kim�lve
-
ugyanannyit veszitett volna vonz�er�ben. Az alak vonz� volt, a mely arra v�rt, hogy
elit�lj�k,
hogy oly undorit�an feldarabolj�k. A halhatatlan l�ny, mely arra v�rt, hogy
lem�sz�rolj�k,
hogy darabokra t�pj�k, okozta az izgalmat. B�rmilyen m�zzal is vont�k be a
k�l�nf�le
szeml�l�k �rdekl�d�s�ket - amely �n�mit� k�pess�g�k foka szerint v�ltozott - indit�
oka a
v�rszomjus�g volt.
Cs�nd volt a t�rgyal�teremben. Darnay K�roly tegnap �rtatlannak mondotta mag�t
abban a
v�dban, mely �t avval v�dolta, hogy hamis �rul�ja a mi fels�ges, magasztos, kit�n�
stb. feje-
delm�nk, urunk �s kir�lyunknak, az�ltal, hogy k�l�nb�z� alkalmakkor, k�l�nb�z�
m�don �s
eszk�z�kkel, Lajosnak, Franciaorsz�g kir�ly�nak segits�get nyujtott emlitett
fels�ges,
magasztos, kit�n�, stb. fejedelm�nk, urunk �s kir�lyunk elleni h�boruiban; az�ltal
ugyanis,
hogy a mi emlitett fels�ges, magasztos, kit�n� stb. fejedelm�nk, urunk �s kir�lyunk
�s az
emlitett franciaorsz�gi Lajos birtokai k�z�tt oda �s vissza utazgatott, �s
rosszakaratu, ravasz,
�rul� m�don (m�g egy csom� m�s jelz�vel) az emlitett Franciaorsz�gi Lajosnak
el�rulta, hogy
a mi emlitett fels�ges, magasztos �s kit�n� stb. fejedelm�nk, urunk �s kir�lyunk
milyen
hader�t sz�nd�kozik felszerelni �s k�ldeni Kanada �s �szakamerik�ba. Jerry, akinek
haja
mindjobban �gnek meredt, amint a jogi kifejez�sek halmoz�dtak, legnagyobb
megel�ged�s�re
annyit �rtett meg bel�le, hogy az im�nt is feljebb annyiszor emlitett Darnay K�roly
�ll el�tte
�s it�let�re v�rt, hogy a jury felesk�d�tt �s hogy a f��llam�gy�sz besz�lni
k�sz�lt.
A v�dlottat, aki tudat�ban volt annak hogy �t gondolatban m�r minden jelenl�v�
felakasztotta,
lefejezte �s f�ln�gyelte, nem f�lemlitette meg ez a helyzet, sem szinpadi arcot nem
�lt�tt.
Nyugodt �s figyelmes volt. Komoly �rdekl�d�ssel n�zte a bevezet� elj�r�st �s kez�t
oly nyu-
godtan tartotta az el�tte lev� padon, hogy a r�hintett f�vek k�z�l m�g egy sz�lat
sem mozdi-
tott el hely�r�l. Az eg�sz terem ugyanis f�vekkel volt behintve �s ecettel
befecskendezve,
�v�szer�l a fogh�z leveg�je �s l�zai ellen.
A v�dlott feje f�l� t�k�r volt elhelyezve, hogy a f�nyt re�vesse. Eg�sz sereg b�n�s
�s gonosz-
tev� l�tta benne a k�p�t �s t�nt el fel�let�r�l �s a f�ldr�l is egyuttal. Micsoda
borzalmas
kis�rtetsereg j�rn� ezt a termet, ha a t�k�r sima lapjainak fel�let�n megjelentek
k�p�t
visszaadn�, mint ahogy a tenger visszaadja halottait. A v�dlott elm�j�ben
f�lvillanhatott az a
fut� gondolat, hogy mennyi sz�gyent �s gyal�zatot t�kr�zhetett az vissza.
Ak�rhogyan t�rt�nt
is, helyzet�nek megv�ltoz�sa �szrev�tette vele, hogy f�nysug�r esik arc�ra, �s
mikor a
magasba tekintett, arca elpirult �s jobb keze a f�veket f�lretolta.
V�letlen�l t�rt�nt, hogy e mozdulat folyt�n arc�t a teremnek jobb keze fel� es�
oldal�ra
forditotta. Szem�vel egy szinben, a bir�s�g padj�nak a sark�n k�t szem�ly �lt,
akiken szeme
azonnal megakadt olyan felt�n�en �s arc�nak olyan elv�ltoz�sa k�zben, hogy az
�sszes �t
figyel� szemek fel�j�k fordultak.
A szeml�l�k a k�t alakban megl�ttak egy ifju h�lgyet, aki husz �vesn�l alig volt
t�bb, �s egy
urat, aki nyilv�nval�an atyja volt. Az urnak rendkiv�l �rdekes volt a k�lseje, haja
h�feh�r,
arc�nak pedig valami leirhatatlan m�lys�g� kifejez�se volt, nem aktiv, hanem
t�pel�d� �s
�nmag�val foglalkoz�. Ha ez a kifejez�s megjelent arc�n, �regnek l�tszott, ha pedig
n�ha
elt�nt, mint p�ld�ul most, mikor le�ny�val besz�lt, javakorbeli f�rfinak l�tszott,
aki nem
haladta tul �lete del�t.
Le�nya ott �lt mellette, egyik kez�t karj�ba f�zte, a m�sikat pedig f�l�je
helyezte. K�zel
huz�dott atyj�hoz, a l�tv�ny megf�lemlitette �s a foglyot is sajn�lta. Mindent
feled� f�lelem
�s r�szv�t kifejez�se tiszt�n volt olvashat� a homlok�n, mely nem l�tott egyebet,
mint a
v�dlottat fenyeget� veszedelmet. Ez olyan tiszt�n volt olvashat�, olyan
term�szetesen �s
elevenen fejez�d�tt ki, hogy sok kiv�ncsi, aki nem volt r�szv�ttel a v�dlott ir�nt,
megindult
ett�l a l�tv�nyt�l �s a termen v�gig susogt�k:
- Kik ezek?
Jerry, a hirviv�, aki a maga m�dja szerint v�gezte megfigyel�s�t �s m�ly
gondolkod�sa k�z-
ben ujjair�l a rozsd�t leszopogatta, fej�t kinyujtotta, hogy meghallja, hogy
kicsod�k. A
k�r�l�tte lev� tolong�s m�g s�r�bb� v�lt �s a k�rd�st eljuttatta a legk�zelebbi
t�rv�nysz�ki
szolg�ig, t�le lassan megj�tt a v�lasz, v�g�l Jerryhez is eljutott: Tanuk.
- Melyik r�szen?
- Ellene.
- Melyik r�sz ellen?
- A v�dlott ellen.
A bir�, akinek szeme k�vette az �ltal�nos ir�nyt, mag�hoz t�rt ism�t, sz�k�hez
t�maszkodott
�s tekintet�t arra a f�rfiura f�ggesztette, akinek �lete kez�ben volt, amikor a
f��llam�gy�sz
f�lkelt, hogy fonja a k�telet, k�sz�r�lje a b�rdot �s beverje a sz�get a v�rpadba.

3. Fejezet.
A csal�d�s.
A f��llam�gy�sz elmondotta a jurynek, hogy az el�tt�k lev� fogoly, fiatal kora
ellen�re is,
nagyon j�rtas a haza�rul�s fondorlataiban, ez�rt k�veteli fej�t a t�rv�ny. A k�z�s
ellens�ggel
val� �rintkez�se nem mai, nem tegnapi kelet�, nem is az elmult vagy az azel�tti
�vb�l val�.
Bebizonyult az, hogy a v�dlott m�r r�gen ide �s oda utazgatott Anglia �s
Franciaorsz�g k�z�tt
titkos �gyekben, melyekr�l �szinte felvil�gosit�st nem adott. Ha a haza�rul�s
fondorlatai
�ltal�ban c�lt �rn�nek (szerencs�re sohasem �rtek), ennek az �gynek a gonoszs�ga �s
b�n�s-
s�ge sem lett volna f�lfedezhet�. Azonban a Gondvisel�s, egy f�lelem �s g�ncs
n�lk�li egy�n
sziv�t megkem�nyitette, aki kikutatta a v�dlott titkos terveit �s r�m�lett�l
eltelve felfedezte
azokat � fels�ge f��llamtitk�ra �s a nagyon tiszteletrem�lt� Titkos Tan�cs el�tt. A
haz�nak ez
a fia megjelenik majd el�tt�k. Ennek az egy�nnek az elj�r�sa �s magatart�sa val�ban
magasztos. � bar�tja volt a v�dlottnak, miut�n azonban egy szerencs�s �s gonosz
�r�ban
f�lfedezte al�val�s�g�t, elhat�rozta, hogy az �rul�t, akit kebl�n tov�bb nem
melengethetett, a
haza szent olt�r�n fel�ldozza. Ha Britanni�ban szobrokat �llitan�nak az �llam
j�tev�inek,
amint azt az �kori G�r�gorsz�gban �s R�m�ban tett�k, ugy ez a dics� polg�r
bizony�ra kapna
egyet. De minthogy ez itt nem szok�s, val�szin�en �t sem tisztelik meg vele. Az
er�ny, mint a
k�lt� mondja (sok helyen, melyet szil�rd meggy�z�d�se szerint az esk�dtsz�k sz�r�l-
sz�ra
bet�ve is tud - a jury arc�n ekkor a b�n�ss�g tudata l�tszott, hogy �k bizony egy
ilyen id�zet-
r�l sem tudnak -) bizonyos m�don fert�z�, k�l�n�sen az a dics� er�ny, melyet
patriotizmus-
nak, hazaszeretetnek mondanak. A Korona ezen szepl�telen �s feddhetetlen tanuj�nak
ma-
gasztos p�ldaad�sa, akir�l csak a legnagyobb tisztelet hangj�n lehet besz�lni, nem
t�vesztette
el hat�s�t a v�dlott szolg�j�n �s benne azt a szent elhat�roz�st �rlelte meg, hogy
gazd�ja
asztal�t �s zsebeit kikutatja �s irom�nyait elrejti. � (a f��llam�gy�sz) el van
k�sz�lve arra,
hogy err�l a b�mulatram�lt� szolg�r�l fedd� �s kicsinyl� nyilatkozatokat fog tal�n
hallani �s �
mindazon�ltal t�bbre becs�li �t, mint saj�t �des testv�r�t �s jobban tiszteli mint
saj�t apj�t
vagy anyj�t. Bizalommal sz�litja fel az esk�dtsz�ket is, hogy �k is ugyanazt
tegy�k. Ennek a
k�t tanunak a vallom�sa, az �ltaluk felfedezett �s felmutatand� okm�nyokkal
egyesitve,
bizonyitja azt, hogy a v�dlottnak olyan jegyz�kek voltak a birtok�ban, melyek �
fels�ge
tengeri �s sz�razf�ldi haderej�t, annak elhelyez�s�t �s felszerel�s�t tartalmazz�k
�s � ezeket
minden k�ts�get kiz�r�an rendszeresen az ellens�ges hatalom birtok�ba juttatta.
Igaz ugyan,
hogy nem volt bebizonyithat� az, hogy ezek a feljegyz�sek a v�dlott kezeir�sai, de
ez teljesen
k�z�mb�s, s�t a v�d szempontj�b�l kedvez�, mert azt bizonyitja, hogy a v�dlott
mestere az
�vatoss�gnak. Ezek a bizonyit�kok �t �v el�tti id�re nyulnak vissza �s igazolj�k
azt, hogy a
v�dlott b�n�s terveivel m�r n�h�ny h�ttel az angol �s amerikai seregek k�z�tt
vivott els�
�tk�zet ideje el�tt is foglalkozott. Mindezen okokn�l fogva az esk�dtsz�k,
fejedelm�t tisztel�
(�s � tudja, hogy olyan) �s felel�s l�v�n (�k tudj�k, hogy azok), kell, hogy a
foglyot b�n�snek
mondja, �let�nek v�get vessen, ak�r tetszik nekik, ak�r nem. Nem hajthatj�k fej�ket
nyugod-
tan p�rn�jukra; nem viselhetik el azt a gondolatot, hogy feles�geik nyugodtan
hajthatj�k
fej�ket p�rn�jukra; sohasem juthatna esz�kbe, hogy gyermekeik nyugodtan hajthatj�k
fej�ket
p�rn�jukra; sz�val sem �k, sem hozz�tartoz�ik fej�knek p�rn�kra val� fektet�s�re
egy�lta-
l�ban nem is gondolhatnak addig, mig a v�dlott fej�t le nem �tik. Ezt a fejet k�rte
v�g�l a f�-
�llam�gy�sz mindannak nev�ben, ami csak esz�be jutott �s annak az �nnepies
kinyilatkoz-
tat�s�val, hogy � a v�dlottat m�r halottnak is tudja.
Mikor a f��llam�gy�sz befejezte besz�d�t, z�mm�g�s t�madt a termen v�gig, mintha
eg�sz
felh� dong� r�pd�sne a v�dlott feje k�r�l, sejtve, hogy � hamarosan miv� v�lik.
Mikor a zaj el�lt, a mocsoktalan hazafi jelent meg a tanuk padj�n.
El�dje ezen bevezet�se ut�n a korona�gy�sz kihallgatta a hazafit: neve Barsad
J�nos,
foglalkoz�sa: gentleman. Tiszta lelk�let�nek a t�rt�net�t a f��llam�gy�sz m�r
elmondotta,
melyben csak egy t�ved�s lehetett, hogy nagyon is pontos. Mikor nemes keble ett�l a
tehert�l
megszabadult, szer�nyen visszavonult volna, de a par�k�s ur, aki el�tt a nagy halom
papir
fek�dt �s nem messzire �lt Lorryt�l, n�h�ny k�rd�st �hajtott hozz� int�zni. A
szemben �l�
par�k�s ur m�g mindig a terem mennyezet�t n�zte.
Volt-e � valaha k�m? Nem, ezt az aljas r�galmat botr�nykoz�ssal utasitotta vissza.
Mib�l �lt?
Birtok�b�l. Hol van a birtoka? Ezt nem mondhatja meg olyan pontosan. Mi a birtoka?
Senkinek semmi k�ze hozz�. �r�k�lte-e? Igen, �r�k�lte. Kit�l? T�voli rokont�l.
Nagyon
t�volit�l? Meglehet�sen t�volit�l. Volt-e valaha b�rt�nben? Bizony�ra nem. Sohasem
volt az
ad�sok b�rt�n�ben? Nem l�tja, hogy ennek mi k�ze van ehhez. M�g egyszer. Sohasem
volt az
ad�sok b�rt�n�ben? Soha? De igen. H�nyszor? K�tszer vagy h�romszor. Nem �t-, vagy
hatszor? Tal�n. Mi a foglalkoz�sa? Gentleman. Kirugt�k-e valaha? Megt�rt�nhetett.
Gyakran?
Nem. Kirugt�k-e valaha ugy, hogy a l�pcs�n lerep�lt? Hat�rozottan nem; egyszer a
l�pcs�
tetej�n megrugt�k, � azonban sz�nd�kosan esett le. Az�rt l�kt�k le akkor, mert
hamis koc-
k�kkal j�tszott? Ilyes valamit mondott az a r�szeges hazug, aki rajta ezt a
s�relmet elk�vette,
de az nem igaz. Megesk�szik-e arra, hogy nem igaz? Felt�tlen�l. �lt-e valaha hamis
j�t�kb�l?
Soha. H�t j�t�kb�l �lt-e? Csakugy, mint m�s urak. K�rt-e p�nzt k�lcs�n a fogolyt�l?
Igen.
Visszafizette-e? Nem. A fogollyal val� bar�ts�ga val�j�ban nagyon fel�letes volt.
Nem
er�szakolta-e r� ezt a bar�ts�got postakocsin, korcsm�ban, postahaj�n? Nem. Biztos-
e abban,
hogy a fogolyn�l l�tta ezeket a jegyz�keket? Eg�sz hat�rozottan. Tud-e m�g valamit
a jegyz�-
kekr�l? Nem. P�ld�ul, nem � maga szerezte-e be azokat? Nem. V�r-e valamit ezen
vallo-
m�s��rt? Nem. Nincs-e a korm�ny �lland� fizetett alkalmaz�s�ban, hogy t�rt vessen?
�,
bizony�ra nem. Vagy vele valami egy�b vonatkoz�sban? Bizonyra nincs. Megesk�szik-e
erre? Ak�rh�nyszor. Nincs-e m�s indit�oka, mint a tiszta hazaszeretet? Semmi m�s.
Az er�nyes szolga, Cly Roger, nagy gyorsas�ggal esk�d�tt a kihallgat�s folyam�n.
N�gy �v
el�tt j�hiszem�en l�pett a v�dlott szolg�lat�ba. A calaisi postahaj� fed�lzet�n
k�rdezte a
v�dlottat, hogy nincs-e sz�ks�ge �gyes fiu szolg�lat�ra, a v�dlott felfogadta �t. �
nem
k�ny�rg�tt a v�dlotthoz, hogy az �gyes fiut k�ny�r�letb�l fogadja szolg�lat�ba -
ilyesmire
sohasem gondolt. Nemsok�ra azut�n gyanuba fogta a v�dlottat �s megfigyelte �t.
Utaz�s
k�zben ruh�i rendbehoz�s�n�l gyakran l�tott hasonl� jegyz�keket a v�dlott zseb�ben.
Ezeket
a jegyz�keket a v�dlott ir�asztala fi�kj�b�l vette ki. � nem tette azokat
megel�z�leg oda.
L�tta, amint a v�dlott hasonl� jegyz�keket francia uraknak mutatott Calaisban �s
hasonl�
jegyz�keket francia uraknak Calaisban �s Boulogne-ban, mindk�t helyen. Szerette
haz�j�t,
nem t�rhette ezt tov�bb �s feljelent�st tett. Sohasem gyanusitott�k azzal, hogy
ez�st
te�skann�t lopott. Megr�galmazt�k egy must�rcs�sz�t illet�leg, de kit�nt, hogy az
csak
ez�st�z�tt volt. Az el�bbi tanut h�t vagy nyolc �ve ismeri; ez tiszta v�letlen, �
nem mondja
ezt k�l�n�sen saj�ts�gos v�letlennek: a legt�bb v�letlen saj�ts�gos. Azt sem
mondotta
saj�ts�gos v�letlennek, hogy a h� hazaszeretet volt az � egyed�li indit�oka. � h�
brit �s
rem�li, hogy van m�g sok hozz� hasonl�.
A dong�k ism�t z�mm�gtek �s a f��llam�gy�sz Lorry Jarvis urat sz�litotta el�.
- Lorry Jarvis ur, alkalmazottja-e �n Tellson bankj�nak?
- Igen.
- Egy novemberi p�nteki �jjelen, 1775-ben nem utazott-e �n �zleti �gyben a London
�s Dover
k�z�tt k�zleked� postakocsin?
- Igen.
- Voltak-e m�s utasok a postakocsiban?
- Kett�.
- Kisz�lltak-e utk�zben az �j folyam�n?
- Igen.
- Lorry ur, n�zzen a v�dlottra. Vajjon � volt-e egyike az utasoknak?
- Nem mern�m �llitani, hogy � volt az.
- Hasonlit-e � ama k�t utas egyik�hez?
- Mind a kett� ugy be volt burkolva, az �jszaka oly s�t�t volt �s mi mindannyian
oly tart�z-
kod�k voltunk, hogy nem mern�m m�g azt se �llitani.
- Lorry ur, n�zze meg ism�t a v�dlottat. K�pzelje el, hogy ugy be van burkolva,
mint az a k�t
utas volt, k�lseje, termete lehetetlennek t�ntetn� f�l, hogy � egyik volt a kett�
k�z�l?
- Nem.
- �n nem esk�szik meg arra, Lorry ur, hogy � nem volt az egyik a kett� k�z�l?
- Nem.
- Teh�t mondja legal�bb azt, hogy � a kett� k�z�l az egyik lehetett?
- Igen. Kiv�v�n azt, hogy eml�kszem arra, hogy mind a kett� - �ppen ugy, mint �n -
f�lt a
rabl�kt�l, a v�dlott pedig nem l�tszott f�l�nknek.
- L�tta-e valaha a f�lelem k�p�t, Lorry ur?
- L�ttam, eg�szen bizonyosan.
- Lorry ur, n�zzen m�g egyszer a v�dlottra, biztos tudom�sa szerint l�tta-e �t m�r
azel�tt?
- L�ttam.
- Mikor?
- N�h�ny nappal azut�n, visszat�r�ben voltam Franciaorsz�gb�l �s Calaisban a
v�dlott annak
a postahaj�nak a fed�lzet�re j�tt, amelyen �n is visszautaztam �s velem egy�tt
utazott.
- Mely �r�ban j�tt � a fed�lzetre?
- Kev�ssel �jf�l ut�n.
- Az �j s�t�tj�ben, � volt az egyed�li utas, aki ebben a szokatlan �r�ban j�tt a
fed�lzetre?
- V�letlen�l � volt az egyed�li.
- A �v�letlen�l� itten k�z�mb�s, Lorry ur, � volt-e az egyed�li utas, aki az �j
s�t�tj�ben a
fed�lzetre j�tt?
- Igen.
- Egyed�l utazott-e �n, Lorry ur, vagy volt-e kis�r�je?
- Ketten kis�rtek. Egy ur �s egy h�lgy. Itt vannak.
- Itt vannak. Besz�lt-e a fogollyal?
- Alig valamit. Az id� viharos, az �tkel�s hosszas �s kellemetlen volt, �s �n az
egyik partt�l a
m�sikig majdnem az eg�sz id� alatt div�non fek�dtem.
- Miss Manette!
A fiatal h�lgy fel� fordult az el�bb is �s most is minden pillant�s, aki f�lkelt
hely�r�l. Atyja
vele egy�tt f�lkelt �s le�ny�nak karj�ba f�z�tt kez�t ott tartotta karja alatt.
- Miss Manette, n�zzen a fogolyra.
A v�dlottra ilyen r�szv�ttel, ilyen komoly ifju sz�ps�ggel val� szembesit�s sokkal
nagyobb
megpr�b�ltat�s volt, mintha az eg�sz t�meggel �llana szemben. Ugy sz�lv�n vele
egyed�l
�llott sirja sz�l�n �s mind a kiv�ncsian r�b�mul� szem �sszesen sem volt k�pes
arra, hogy
neki egy pillanatra is elegend� lelkier�t adjon, hogy elfogulatlan maradjon.
Nyugtalan jobb-
kez�vel az el�tte lev� f�veket kertbeli k�pzelt vir�g�gyakk� osztotta sz�t; abbeli
t�rekv�s�ben, hogy l�legz�s�nek szokott m�dj�t megtartsa, ajkai megremegtek �s a
v�r
bel�l�k sziv�re t�dult. A dong�k z�mm�g�se hangos volt ism�t.
- Miss Manette, l�tta �n a v�dlottat azel�tt?
- Igen, uram.
- Hol?
- Az el�bb emlitett postahaj� f�d�lzet�n, uram, ugyanazon alkalommal.
- �n az el�bb emlitett h�lgy?
- �, szerencs�tlens�gre, �n vagyok!
R�szv�t�nek panaszos hangja beleolvadt a bir� kev�sbb� kellemes hangz�su szav�ba,
ami�rt
durv�n megjegyezte:
- Feleljen a megadott k�rd�sekre �s ne tegyen re� semmi megjegyz�st. Miss Manette,
besz�lt
�n a fogollyal a csatorn�n val� �tkel�se alkalm�b�l?
- Igen, uram.
- Ism�telje el.
Mialatt m�ly cs�nd honolt k�r�l�tte, halk hangon elkezd�...
- Mikor az az ur a f�d�lzetre j�tt...
- A foglyot gondolja? - k�rdezte a bir� homlok�t r�ncolva.
- Igen, mylord!
- Akkor mondja: �a v�dlott�.
- Mikor a v�dlott a f�d�lzetre j�tt, �szrevette, hogy aty�m (szeretetteljes
pillant�st vetett re�ja,
amint ott �llott mellette) nagyon f�radt �s beteg. Eg�szs�ge annyira meg volt
t�madva, hogy
nem mertem �t a szabad leveg�r�l elt�volitani �s �gyat vetettem r�sz�re a
fed�lzeten, a kaj�t-
l�pcs�k mellett �s a fed�lzeten le�ltem mell�je, hogy vigy�zzak re�. Az �jjel nem
volt m�s
utas, csak mi n�gyen. A v�dlott oly j� volt �s engedelmet k�rt arra, hogy
utmutat�st adjon,
hogyan �vhatom meg aty�mat jobban a vihart�l, mint ahogyan azt �n tettem. �n nem
int�zkedtem helyesen, mivel nem tudtam, hogy a sz�l mely ir�nyb�l fog fujni, ha a
kik�t�t
elhagyjuk. � megtette helyettem. Nagy gy�ng�ds�get �s r�szv�tet mutatott aty�m
�llapota
ir�nt �s biztos vagyok benne, hogy �rezte is. Ilyen m�don kezdt�nk el besz�lgetni.
- Engedje meg, hogy egy pillanatra megszakitsam. Egyed�l j�tt � a fed�lzetre?
- Nem.
- H�nyan voltak vele?
- K�t francia ur.
- Besz�lgettek egym�ssal.
- Besz�lgettek egym�ssal eg�sz az utols� pillanatig, mikor a k�t francia urnak a
cs�nakkal
ism�t partra kellett sz�llania.
- Forgattak-e valami papirosokat, hasonl�t ezekhez a jegyz�kekhez?
- Valami papirosokat forgattak, de nem tudom, hogy milyent.
- Ilyen form�ju �s alakut?
- Lehet, de val�ban nem tudom, �mb�r eg�szen mellettem �llottak �s halkan
besz�lgettek; a
kaj�tl�pcs� tetej�n �llottak, hogy az ott f�gg� l�mpa f�ny�t ig�nybe vehess�k; a
l�mpa
nagyon hom�lyosan �gett �s ott nagyon halk hangon besz�lgettek �s igy �n semmit sem
hallottam abb�l, amit besz�ltek �s csup�n azt l�ttam, hogy papirosokba n�zegettek.
- T�rjen most �t a fogollyal val� besz�lget�sre, Miss Manette.
- A fogoly olyan nyilt bizalmat tanusitott velem szemben, - gy�moltalan helyzetemre
val�
tekintettel - mint amilyen szives, kegyes �s segits�get nyujt� volt aty�mhoz.
Rem�lem, -
mond� k�nnyekre fakadva - hogy nem h�l�lom meg az � j�s�g�t azzal, hogy ma
�rtalm�ra
vagyok.
Dong�k z�mm�g�se.
- Miss Manette, ha a fogoly tiszt�n nem �rti meg, hogy �n vallom�s�t - melyet
k�teles
megtenni, melyet meg kell tennie �s melynek megt�tele el�l nem menek�lhet - csak
nagy
ellenszenvvel teszi le, ugy ebben a teremben � az egyed�li ebben a tekintetben.
K�rem,
folytassa.
- Azt mondotta nekem, hogy milyen sulyos �s fontos term�szet� �gyben utazik, hogy
az
�rdekeltek k�nnyen kellemetlen helyzetbe is ker�lhetnek �s hogy az�rt utazik
�ln�ven. Azt
mondotta, hogy ez az �gy k�nytelenitette �t arra, hogy Franciaorsz�gba utazz�k �s
val�szin�en hosszu id�re k�nyszeriteni fogja, hogy ism�telten ide �s oda utazgasson
Francia-
�s Angolorsz�g k�z�tt.
- Mondott-e valamit Amerik�r�l? Miss Manette, legyen r�szletez�!
- Igyekezett megmagyar�zni hogy hogyan keletkezett a visz�ly �s azt mondotta, hogy
amennyire � meg tudja it�lni a dolgot, az, Anglia r�sz�r�l balga �s igazs�gtalan
is. Tr�f�lva
megjegyezte, hogy Washington Gy�rgy tal�n szerez mag�nak olyan hirnevet a
t�rt�nelemben,
mint III. Gy�rgy. Ezt azonban teljesen �rtatlanul mondotta, csak �ppen, hogy az
id�t elt�ltse.
Nagy�rdek� jelenetben, melyet minden szem figyelemmel kis�r, a f�szerepl� arc�n
kidombo-
rod� minden er�sebb von�st a szeml�l�k �ntudatlanul ut�noznak. Arca kifejez�se
vallom�sa
k�zben kinosan gy�tr�d� �s figyelmes volt �s a sz�net alatt, mikor a bir�
vallom�s�t ir�sba
foglalta, figyelte a hat�st, melyet vallom�s�val a v�d �s v�delem �gyv�dei k�z�tt
el�id�zett. A
teremben a n�z�k arc�n ugyanaz a von�s t�kr�z�d�tt vissza, ugy hogy az arcok nagy
t�bbs�ge
a vallom�sttev� t�k�rk�p�nek l�tszott; a bir� ekkor f�ltekintett ir�saib�l �s
rettenetes
pillant�ssal sujtotta a Washington Gy�rggyel kapcsolatban elhangzott eretneks�get.
A f��llam�gy�sz jelezte most, hogy �vatoss�gi �s alaki szempontb�l sz�ks�gesnek
l�tszik, a
fiatal h�lgy atyj�nak, Manette doktornak a kihallgat�sa. Ennek folyt�n
el�sz�litotta �t.
- Manette doktor, n�zzen a v�dlottra. L�tta-e �t valaha azel�tt?
- Egyszer. Mikor Londonban lak�somon megl�togatott. K�r�lbel�l h�rom vagy h�rom �s
f�l
�v el�tt.
- F�lismeri-e benne utit�rs�t a postahaj� f�d�lzet�n, vagy elmondhat-e valamit a
le�ny�val
folytatott besz�lget�s�b�l?
- Nem, uram, egyiket sem tehetem.
- Van-e annak valami k�l�n�s oka, hogy egyikre sem k�pes?
Halk hangon v�laszolt:
- Van.
- Az a szerencs�tlens�g �rte-e, hogy sz�l�f�ldj�n, hosszu id�re beb�rt�n�zt�k,
kihallgat�s, s�t
v�d n�lk�l, Manette doktor?
Olyan hangon v�laszolt, mely minden szivet meghatott:
- Hosszas beb�rt�nz�s.
- A k�rd�ses alkalommal bocs�tott�k csak szabadon?
- Ugy mondt�k nekem.
- Eml�kszik-e valamire abb�l az id�b�l?
- Nem. Egy bizonyos id�pontt�l kezdve eml�kez�tehets�gem teljesen elt�nt, - m�g azt
sem
mondhatom, hogy mely id�t�l kezdve - fogs�gom ideje alatt cip�k�szit�ssel
foglalkoztam
eg�sz addig, mig Londonban nem tal�ltam magamat kedves le�nyom t�rsas�g�ban �lve.
Vonz�dtam m�r hozz�, mikor a kegyelmes Isten visszaadta szellemi tehets�gemet; de
m�g azt
sem vagyok k�pes elmondani, hogy milyen m�don lettem hozz� bizalmas. Nem eml�kszem
annak a folyamat�ra.
A f��llam�gy�sz le�lt, atya �s le�nya is helyet foglaltak ism�t.
A t�rgyal�s folyam�n saj�ts�gos fordulat �llott be. A v�dhat�s�g azt igyekezett
bizonyitani,
hogy a v�dlott, ismeretlen t�rs�val, �t �vvel ezel�tt azon a novemberi p�ntek
�jjelen a doveri
postakocsin utazott �s hogy f�l ne ismerj�k, az �j folyam�n kisz�llott a
postakocsib�l egy
helyen, ahol nem id�z�tt, hanem n�h�ny tucat m�rf�ldnyire visszautazott egy
hely�rs�gi �s
kik�t�v�rosba �s ottan adatokat gy�jt�tt. Egy tanu azt vallotta, hogy l�tta �t a
k�rd�ses id�ben
a hely�rs�gi �s kik�t�v�ros egyik sz�ll�j�nak reggeliz�term�ben, amint v�rakozott
valakire. A
v�dlott v�d�j�nek keresztk�rd�sei eredm�nytelenek voltak, kiv�v�n, hogy semmi m�s
alka-
lommal azel�tt a v�dlottat nem l�tta, mikor a par�k�s ur, aki az eg�sz id� alatt a
terem
mennyezet�t n�zte, egy-k�t sz�t irt egy szelet papirra, �sszesodorta �s a v�d� fel�
dobta. A
v�d� a legk�zelebbi sz�net alatt a papirszeletet kisodorta �s nagy figyelemmel �s
kiv�ncsi-
s�ggal n�zett a v�dlottra.
- F�nntartja azt az �llit�s�t, hogy teljesen bizonyos abban, hogy az a szem�ly a
v�dlott volt?
A tanu teljesen bizonyos volt abban.
- L�tott-e valaha valakit, aki nagyon hasonlitott a v�dlotthoz?
Annyira hasonl�t nem l�tott, v�laszolta a tanu, hogy elt�veszthetn� �ket.
- N�zze meg j�l ezt az urat, tud�s bar�tomat, - mond� �s r�mutatott arra, aki a
papirszeletet
odadobta - �s azut�n n�zze meg j�l a v�dlottat ism�t. Nagyon hasonl�k-e egym�shoz?
Eltekintve att�l, hogy tud�s bar�tunk k�lseje rendetlen, elhanyagolt, s�t
kicsapong�nak is
l�tszott, a kett� annyira hasonlitott egym�shoz, hogy szembesit�s�k alkalm�val
nemcsak a
tanu, hanem minden jelenlev� is meglep�d�tt. Mylordot, a bir�t, arra k�rt�k, hogy
tud�s
bar�tunknak engedje meg, hogy par�k�j�t letegye, aki nem nagyon szivesen adta meg
ezt az
engedelmet, a hasonl�s�g ekkor m�g felt�n�bb� v�lt. Mylord azt k�rdezte Stryvert�l
(a
v�dlott v�d�j�t�l), vajjon Cartont (tud�s bar�tunk neve) fogja-e v�d al�
haza�rul�s�rt? De Mr.
Stryver tagad�lag v�laszolt mylordnak �s azt �hajtotta a tanut�l k�rdezni, hogy ami
egyszer
t�rt�nt, nem eshetett-e meg k�tszer is, vajjon olyan hat�rozotts�ggal vallott
volna-e akkor is,
ha elhamarkodotts�g�nak ilyen k�ts�gbevonhatatlan bizonyit�k�t el�bb l�tta volna,
vajjon
olyan hat�rozott-e m�g mostan is, mikor m�r l�tta �t; �s m�g m�s egyebet is
k�rdezett. Az
eredm�ny az volt, hogy a tanu teljesen megsemmis�lt �s a bizonyit�snak ez a r�sze
vizbe
esett.
Cruncher, mialatt a tanuvallom�sokat hallgatta, ujjair�l eg�sz reggelire val�
rozsd�t szopott
le. Arra kellett most figyelnie, hogy Stryver milyen m�don teritette a v�dlott
�gy�t az
esk�dtsz�k el�, mint valami �lt�zet ruh�t; bizonyitotta, hogy Barsad, a hazafi,
fizetett k�m �s
�rul�, gyal�zatos l�lekkuf�r �s Jud�s �ta a legnagyobb gazemberek egyike a f�ld
kereks�g�n -
�s bizony�ra hasonlit is hozz�; Cly, az er�nyes szolga, az � t�rsa �s bar�tja �s
m�lt� is hozz�;
hogy ezek a hamisit�k �s hitszeg�k hogyan szemelt�k ki a v�dlottat �ldozatul,
minthogy �t,
francia sz�rmaz�su l�v�n, csal�di �gyek Franciaorsz�gban, gyakran k�nyszeritett�k
arra, hogy
a csatorn�n �tkeljen - �s hogy m�s szem�lyekre val� tekintettel, akik sziv�hez
k�zel �llottak,
nem �llott m�dj�ban, hogy ezeket a csal�di �gyeket f�lfedje, m�g ha �let�t is
mentheti meg
ez�ltal. Hogy a fiatal h�lgyb�l kipr�selt vallom�s, akinek lelki gy�trelmeit
mindannyian
l�tt�k, semmit sem bizonyit, mivelhogy az nem egy�b, mint �rtatlan kis el�z�kenys�g
�s
udvariass�g, amilyen ak�rmikor megt�rt�nik fiatal ur �s fiatal h�lgy k�z�tt, akik
v�letlen�l
tal�lkoznak, kiv�v�n a Washington Gy�rgy emlit�s�t; ez pedig olyan k�l�nk�d� �s
lehetetlen,
hogy nem is lehet m�snak, mint elhamarkodott tr�f�nak tekinteni. A korm�nyra n�zve
gy�nges�g jele volna ilyen jelent�ktelen nemzeti ellent�tek �s f�lelmek
kizs�km�nyol�s�nak
kis�rlet�vel n�pszer�s�gre vad�szni eredm�nytelen�l �s hogy ez a sikertelens�g volt
az oka
annak, hogy a f��llam�gy�sz az �gyet annyira felfujta; hogy a v�dnak mindannak
ellen�re
semmi m�s t�masza nincsen, mint ezek az al�val�, becstelen vallom�sok, amelyek
ilyenfajta
v�dat oly gyakran meggyal�znak, err�l a k�r�lm�nyr�l az orsz�g haza�rul�si p�rei
�l�nken
tanuskodnak. Mylord itt f�lbeszakitotta �t (komoly arckifejez�ssel, mintha ez az
�llit�s nem
felelne meg az igazs�gnak) �s azt mondotta, hogy nem �lhet a bir�i sz�kben �s
hallgathat
nyugodtan ilyen c�lz�st.
Stryver azut�n el�sz�litotta n�h�ny tanuj�t; Crunchernek pedig arra kellett
figyelnie, hogy a
f��llam�gy�sz hogyan forgatta �ssze-vissza azt az �lt�zet ruh�t, melyet Mr. Stryver
az
esk�dtsz�k el� teritett �s hogy hogyan bizonyitgatta, hogy Barsad �s Cly m�g
sz�zszorosan
jobbak, mint amilyeneknek � hitte �ket �s hogy a v�dlott sz�zszorosan gonoszabb.
V�g�l
mylordra ker�lt a sor, aki az �lt�zet ruh�t kiv�lr�l befel�, majd bel�lr�l kifel�
forgatta �s
eg�sz hat�rozotts�ggal a v�dlott sz�m�ra val� halotti k�nt�st igyekezett szabni
bel�le.
Az esk�dtsz�k most visszavonult, hogy tan�cskozz�k �s a dong�k ism�t z�mm�gtek.
Carton, aki annyi ideje n�zte m�r a terem mennyezet�t, m�g ebben az izgalomban sem
v�ltoz-
tatta meg hely�t vagy tart�s�t. Mialatt tud�s bar�tja, Stryver, papirosait egy
halomba rakta
maga el�tt, szomsz�dj�val suttogni kezdett �s id�nkint f�l�nk v�rakoz�ssal
tekintett az esk�dt-
sz�k fel�; mialatt a szeml�l�k ide s tova mozogtak �s uj csoportokat alkottak;
mialatt mylord
is f�lemelkedett hely�b�l �s lassan f�l �s al� j�rk�lt emelv�ny�n s a
n�z�k�z�ns�gben azt a
gyanut keltette, hogy l�zas izgalomban van, azalatt ez az ember nyugodtan h�trad�lt
sz�k�ben, szakadozott tal�rja f�lig lel�gott v�ll�r�l, borzas par�k�ja ferd�n �lt
fej�n, kez�t
zsebeibe dugta �s eg�sz nap a mennyezetre b�mult. A viselked�s�ben megnyilv�nul�
k�l�n�s
nemt�r�d�ms�g nemcsak hogy visszataszit�nak t�ntette fel k�lsej�t, hanem
cs�kkentette a
k�zte �s a v�dlott k�z�tt lev� k�ts�gtelen hasonl�s�got is, melyet a v�dlottnak az
�sszehasonlit�s alkalm�val val� hirtelen z�rk�zotts�ga m�g fokozott, olyannyira,
hogy a
n�z�k�z�ns�g k�z�l sokan, akik �t mostan megfigyelt�k, azt mondott�k egym�snak,
hogy
alig hitt�k volna, hogy ez a kett� olyan hasonl� egym�shoz. Cruncher emlitette ezt
szomsz�dj�nak �s hozz�f�zte: �Fogadn�k egy f�l guineaba, hogy ennek nincsen sok
p�re.
Nem olyannak l�tszik, mint akire sok peres �gyet biznak. Nemde?�
�s Carton m�gis sokkal ink�bb figyelt arra, ami t�rt�nt, mint ahogyan l�tszott;
ekkor ugyanis
Miss Manette feje apja mell�re hanyatlott; � volt az els�, aki ezt �szrevette �s
hangosan
sz�lott: �Szolga! N�zzen oda a fiatal h�lgyre! Segitsen az urnak, hogy �t
kivezesse. Nem
l�tja, hogy mindj�rt �sszerogy?�
�szint�n sajn�lt�k �t, amint kivitt�k �s nagy r�szv�ttel voltak atyja ir�nt.
Val�szin�en nagy
f�jdalmat okozott neki, hogy b�rt�nben elt�lt�tt idej�re eml�keztett�k. A
kihallgat�s folyam�n
nagyon izgatottnak l�tszott �s a t�pel�d�, mag�bam�lyedt arckifejez�s, mely annyira
v�nitette
�t, mint fekete k�d lebegett homlok�n. Miut�n elt�vozott, az esk�dtsz�k, mely
h�ttal volt
fordulva �s kis sz�netet tartott, eln�ke utj�n megsz�lalt.
Nem tudtak megegyezni �s visszavonulni �hajtottak. Mylord (akinek tal�n m�g mindig
Washington Gy�rgy j�rt az esz�ben) meglep�d�tt azon, hogy nem egyeztek meg, de
kegyesen
beleegyezett abba, hogy megfelel� fel�gyelet �s �rizet mellett visszavonuljanak �s
� maga is
visszavonult. A t�rgyal�s az eg�sz napon �t tartott �s most a l�mp�kat gyujtott�k
meg a terem-
ben. Hire j�rt, hogy az esk�dtsz�k sok�ig marad el. A n�z�k elt�voztak, hogy
valamit egye-
nek; a v�dlott padj�n le�lt.
Lorry k�vette a fiatal h�lgyet �s atyj�t �s most ism�t megjelent �s intett
Jerrynek, aki a lazult
�rdekl�d�sben k�nnyebben k�zel�be juthatott.
- Jerry, ha akar valamit tenni, most megteheti. De legyen k�zelben. Bizony�ra
meghallja,
mikor az esk�dtsz�k bel�p. Vel�k egy�tt itt benn legyen, azt akarom ugyanis, hogy
az it�letet
a bankba elvigye. Maga a leggyorsabb hirviv�, akit ismerek �s sokkal el�bb lesz a
Temple
Barn�l, mint �n.
Jerrynek csak �ppen olyan sz�les volt a homloka, hogy kez�vel oda�rhetett, ezzel a
mozdu-
lattal k�sz�nte meg az elismer�st �s az egy shillinget. Carton ebben a pillanatban
odal�pett �s
Lorry karj�t meg�rintette.
- Hogy van a fiatal h�lgy?
- Nagyon agg�dik, atyja vigasztalja �t �s jobban �rzi mag�t, mi�ta a termet
elhagyta.
- Megmondom a v�dlottnak. Olyan tekint�lyes bankemberhez, mint �n, nem illen�k,
hogy
nyilv�nosan vele besz�ljen. Tudja!
Lorry elpirult, mintha tudat�ra j�tt volna annak, hogy � is foglalkozott ezzel az
eszm�vel;
Carton a v�dlottak padja fel� indult. Minthogy a terem kij�rata is abban az
ir�nyban volt,
k�vette �t, csupa szem �s f�l volt, t�sk�i �gnek meredtek.
- Darnay ur!
A v�dlott azonnal el�rej�tt.
- Val�szin�en szeretn� hallani, hogy Miss Manette, a tanu, hogy van. Jobban �rzi
mag�t.
Izgalma m�r mulik.
- �szint�n f�jlalom, hogy �n voltam izgalmainak okoz�ja. Megmondhatja-e ezt neki
forr�
k�sz�netem kis�ret�ben?
- Igen, megtehetem. Megteszem, ha kiv�nja.
Carton modora olyan k�z�ny�s volt, hogy m�r szinte s�rt�nek l�tszott. Ott �llott,
f�lig h�ttal
fordult a v�dlott fel� �s a v�dlottak padj�nak korl�tj�ra k�ny�k�lt.
- K�rem, tegye meg. Fogadja �rte h�l�s k�sz�netemet.
- Mit rem�l, Darnay ur? - k�rdezte Carton, m�g mindig csak f�lig fel�je fordulva.
- A legrosszabbat.
- A legb�lcsebb ezt v�rni �s a legval�szin�bb is. De azt hiszem, hogy az �
visszavonul�suk
kedvez� jel.
Minthogy tilos volt a teremb�l val� t�voz�s k�zben meg�llani, Jerry nem hallott
t�bbet,
otthagyta �ket, amint egym�s mellett �llottak, a f�l�tt�k lev� t�k�r mind a
kett�nek alakj�t
mutatta, termet�k hasonl�, de modoruk nagyon is k�l�nb�z�tt egym�st�l.
M�sf�l �ra lassan telt el a tolvajokt�l �s gazemberekt�l hemzseg� folyos�n, �mb�r
p�st�tomok �s s�r segitett azon, hogy az id� gyorsabban teljen. A rekedt hirviv�
ilyen frissit�
elfogyaszt�sa ut�n k�nyelmetlen�l �lt egy padon �s elszunnyadt, mikor hangos l�rma
�s
ember�radat a t�rgyal�si terembe vezet� l�pcs� fel� t�dult �s �t mag�val ragadta.
- Jerry, Jerry.
Lorry m�r az ajt�ban �llott �s �t hivta, mikor � bel�pett.
- Itt vagyok, uram! Eg�sz k�zdelem visszaker�lni. Itt vagyok, uram!
Lorry a t�megen kereszt�l egy papirost nyujtott fel�je. - Gyorsan! Megfogta?
- Igen, uram.
Gyors von�sokkal volt a papirosra vetve:
�Felmentett�k.�
- Ha azt �zente volna ism�t ��letre t�masztva�, - morogta Jerry mag�ban
elmen�f�lben -
ezuttal meg�rtettem volna, hogy mit gondol.
Nem volt alkalma r�, hogy egyebet is mondjon vagy gondoljon, mig ki nem jutott az
Old
Bailey-b�l; mert az �p�let oly vad roham kis�ret�ben �r�lt ki, hogy a t�meg majd
levette �t
l�b�r�l; hangos z�mm�g�s hallatszott az utc�n, mintha a csal�dott dong�k
elsz�r�dn�nak,
hogy m�s d�g�t keressenek.

4. Fejezet.
Az �dv�zl�s.
A t�rv�nykez�si �p�let hom�lyosan vil�gitott folyos�ir�l az embert�meg utols�
csoportja is
elt�vozott, mikor Manette doktor, le�nya: Manette Lucie, Lorry, Stryver, a
v�d��gyv�d, az
�ppen szabadonbocs�tott Darnay K�rolyt k�r�lvett�k �s a hal�l�t�l val� elmenek�l�se
alkalm�b�l �dv�z�lt�k.
M�g nagyobb vil�goss�g mellett is neh�z lett volna a kellemes arcu, egyenes tart�su
Manette
doktorban a p�risi padl�sszoba cip�sz�t f�lismerni. Senki nem n�zhetett r� k�tszer,
an�lk�l,
hogy ujra meg ne n�zte volna, m�g akinek nem is volt alkalma arra, hogy tompa,
komoly
szav�nak gy�szos hangj�t �s mereng�s�t megfigyelje, mely minden l�that� ok n�lk�l
v�rat-
lanul boritotta el arc�t. Gyakran valami k�ls� ok - mint a t�rgyal�s alkalm�val -
hosszas,
em�szt� gy�trelm�re val� c�lz�s rendszerint kiv�ltotta lelke m�lys�g�b�l azt a
hangulatot,
olykor ok n�lk�l, mag�t�l is be�llott �s hom�lyba boritotta val�j�t. Azok, akik
�lete t�rt�net�t
nem ismert�k, ezt az �llapotot meg�rteni nem tudt�k, mely olyannak t�nt fel, mintha
a
Bastillenak �rny�ka boritotta volna el, �mb�r maga a Bastille 300 m�rf�ldnyire volt
t�le.
Csak le�nya volt k�pes arra, hogy hangulat�b�l ezt a fekete �rnyat el�zze, � volt
az
aranyfon�l, mely az � multj�t jelen�vel k�t�tte �ssze; szav�nak cseng�se, arc�nak
ragyog�sa,
kez�nek �rint�se majdnem mindig j�t�konyan hatottak re�. De nem mindig; eml�kezett
egyes
alkalmakra, mikor k�pess�ge hat�stalan volt; de ritka �s elsz�rt volt az ilyen eset
�s
rem�lhet�, hogy nem ism�tl�dik.
Darnay �hitattal �s h�l�san cs�kolta meg kez�t, majd Stryverhez fordult �s forr�
k�sz�netet
mondott neki. Stryver csak kev�ssel volt t�bb harminc �vesn�l, de husz �vvel
id�sebbnek
l�tszott, mint amennyi volt; k�pc�s, hangos, v�r�s, durva, minden gy�ng�ds�g
n�lk�li egy�n
volt �s az a szok�sa, hogy t�rsas�gokba, t�rsalg�sok k�z� testileg �s szellemileg
is befura-
kodott, azt bizonyitotta, hogy � az �letben is megtal�lja a maga utj�t.
Tal�rja �s par�k�ja m�g rajta volt; annyira odatolakodott kliense el�, hogy az
�rtatlan Lorryt
eg�szen kiszoritotta a csoportb�l �s igy sz�lt hozz�:
- Nagyon �r�l�k, hogy ilyen sz�pen, tisztess�ggel huztam ki a cs�v�b�l, Darnay ur.
A v�d
gyal�zatos, aljasan gyal�zatos volt, �s nagyon k�nnyen elit�l�st eredm�nyezhetett
volna.
- Eg�sz �letemben lek�telezettje leszek �nnek - mond� Darnay K�roly, mik�zben kez�t
megszoritotta.
- Minden t�lem telhet�t megtettem �n�rt, Darnay ur, �s azt hiszem, hogy senki sem
tehetett
volna enn�l t�bbet.
Minthogy nyilv�nval� volt, hogy itt azt kellett mondani, hogy �val�ban senki�,
Lorry
mondotta ezt, tal�n nem eg�szen �rdek n�lk�l, hanem azzal a sz�nd�kkal, hogy a
csoportba
ism�t beker�lj�n.
- Azt hiszi? - mond� Stryver. - Hisz �n eg�sz nap jelen volt, kell hogy tudja.
Azt�n �n
keresked� is.
- �s mint ilyen, - mond� Lorry, akit a t�rv�nytud� �gyv�d most ism�t a csoportba
szoritott,
aminthogy az im�nt onnan kiszoritotta - mint ilyen arra k�rem Manette doktort, hogy
a
t�rgyal�snak vessen v�get �s k�ldj�n minket haza. Miss Lucie s�padt, Darnay urnak
rettenetes
napja volt, mindannyian f�radtak vagyunk.
- Csak a saj�t �rdek�ben besz�ljen, Lorry ur, - mond� Stryver - nekem m�g eg�sz
�jjel kell
dolgoznom. Csak �nmag��rt besz�ljen!
- �n a magam �rdek�ben besz�lek - v�laszolt Lorry - �s Darnay ur �s Miss Lucie
�rdek�ben,
�s - Miss Lucie nem gondolja, hogy mindannyiunk �rdek�ben besz�lhetek? -
Hangsulyozta a
k�rd�st, mik�zben atyj�ra pillantott.
Arc�n k�l�n�s kifejez�s �lt, mikor Darnayra n�zett; �that� kifejez�s, mely
idegenked�ss� �s
bizalmatlans�gg� m�lyedt �s amelybe f�lelem is vegy�lt. Mialatt ez a k�l�n�s
kifejez�s �lt
arc�n, gondolatai messzire elkalandoztak.
- Aty�m - mond� Lucie �s kez�t gy�ng�den az �v�re tette.
Lassan ler�zta mag�r�l az �rny�kot �s fel�je fordult.
- Menj�nk haza, aty�m?
M�ly s�hajjal v�laszolt:
- Igen.
A felmentett fogoly bar�tai elt�voztak annak a n�zetnek a hat�sa alatt, - mely a
fogolyt�l sz�r-
mazott - hogy nem bocs�tj�k szabadon az �jjel. A folyos�n eloltott�k a l�mp�kat, a
vaskapu-
kat cs�r�mp�lve bez�rt�k �s a bar�ts�gtalan hely elhagyatott maradt a k�vetkez� nap
reggel�-
ig, amikor az akaszt�fa, pelleng�r, vessz�z�hely �s �get�vas ir�nt �rdekl�d�k ujra
ben�pesitik. Atyja �s Darnay k�z�tt haladva Manette Lucie a szabadba l�pett.
B�rkocsit
sz�litottak el� �s atya �s le�nya elhajtattak.
Stryver elv�lt t�l�k a folyos�n �s az �lt�z�be ment. Egy m�sik szem�ly, aki nem
csatlakozott
a csoporthoz, �s nem vett r�szt a t�rsalg�sban, hanem a falhoz t�maszkodott, ahol
az �rny�k a
legs�t�tebb volt, cs�ndben k�vette a t�bbieket �s n�zte, amint a kocsi elhajtott.
Oda l�pett
most, ahol Lorry �s Darnay az utc�n meg�llottak.
- Ah, Lorry ur! Mostan keresked�k is besz�lhetnek Darnay urral?
Senkinek sem volt egy elismer� szava Carton r�sz�re az�rt, amit � v�gzett a nap
folyam�n;
senki sem tudott r�la. Tal�rj�t m�r levetette, de k�lseje az�rt nem volt
kellemesebb.
- Ha tudn�, hogy micsoda k�zdelem folyik egy keresked� lelk�ben, mikor az �zleti
�rdek �s a
j�akarat j�n egym�ssal ellent�tbe, mulatna rajta, Darnay ur.
Lorry elpirult �s bens�s�ggel mondotta:
- �n emlitette ezt m�r az el�bb is, uram. Mi keresked�emberek, akik egy c�g
szolg�lat�ban
�llunk, nem vagyunk a magunk urai. T�bbet kell t�r�dn�nk a c�ggel, mint
�nmagunkkal.
- Tudom, tudom - sz�lt k�zbe Carton k�z�ny�sen. - Ne bosszankodj�k, Lorry ur. �n
olyan,
mint a t�bbi, nem k�tlem; s�t mondhatom, hogy jobb.
- Val�ban, uram, - folytatta Lorry, an�lk�l, hogy re�hallgatna - nem tudom, hogy
�nnek mi
k�ze ehhez az �gyh�z. Engedje meg, hogy igy besz�ljek, hisz �nn�l sokkal id�sebb
vagyok,
de t�nyleg nem tudom, hogy �nnek mi a dolga ebben az �gyben.
- Mi dolgom? Uram Istenem, nekem nincsen semmi dolgom egy�ltal�n - mond� Carton.
- El�g k�r, hogy nincsen, uram.
- �n is azt hiszem.
- Ha volna valami dolga, foglalkoz�sa, - folytatta Lorry - bizony�ra t�r�dne vele.
- Az Isten �ldja meg, de aligha, nem �n! - mond� Carton.
- Mondhatom �nnek, uram, - mondta Lorry bosszankodva k�z�ny�ss�g�n - a foglalkoz�s
j�
dolog, tekint�lyt ad� dolog. �s mondhatom �nnek, uram, azt is, hogy ha a
foglalkoz�s
bizonyos korl�tokat szab �s n�mi k�nyszert is ir el�, ugy Darnay ur, mint el�kel�
ifju, tudja
ezt m�lt�nyolni. J� �jt, Darnay ur! Isten �ldja meg �nt, uram! Rem�lem, hogy a mai
nap
boldog �s szerencs�s �let sz�m�ra tartotta meg �nt. Gyaloghint�t ide!
Lorry bosszankodott kiss� �nmag�n is, az �gyv�den is �s hirtelen be�lt a
gyaloghint�ba �s
Tellson�khoz vitette mag�t. Carton borszagu volt �s nem l�tszott eg�szen j�zannak,
nevetve
fordult Darnayhoz �s mond�:
- K�l�n�s v�letlen, mely kett�nket igy �sszehozott. K�l�n�s lehet ez az �jszaka
�nre n�zve,
hogy itten �ll az utc�n hasonm�s�val.
- Nem is tudom eg�szen felfogni, - v�laszolt Darnay K�roly - hogy ezen a vil�gon
vagyok-e
t�nyleg.
- Nem csod�lkozom ezen; r�viddel ezel�tt bizony m�r sz�pen utban volt a m�sik fel�.
Hangja
nagyon b�gyadt.
- Azt hiszem, hogy b�gyadt vagyok.
- Akkor ugyan mi az �rd�gbe nem eb�del? �n eb�deltem, mialatt azok a t�kfej�ek azon
tan�cskoztak, hogy �n mely vil�gra tartozz�k: erre-e, vagy egy m�sikra. Megmutatom
�nnek a
legk�zelebbi vend�gl�t, ahol j�l eb�delhet.
Karj�t az �v�be f�zve, Ludgate Hillen v�gigvezette �t Fleet-Streetbe �s ott egy
f�d�tt uton �t
egy vend�gl�be. Itt bevezett�k �ket egy kis szob�ba, ahol Darnay K�roly egyszer�
eb�dt�l �s
j� bort�l gyorsan visszanyerte �des�g�t, mialatt Carton szemben �lt vele az
asztaln�l, k�l�n
palack bor �llott el�tte �s k�z�mb�sen n�zte �t.
- �rzi-e most, hogy ism�t erre a s�rtek�re tartozik, Darnay ur?
- Id� �s helyre vonatkoz�an rettenetesen zavart vagyok, de m�r annyira
helyre�llottam, hogy
�rzem.
- Nagyon j�les� el�gt�tel lehet.
Keser�en jegyezte ezt meg �s ism�t megt�lt�tte pohar�t, mely meglehet�sen �bl�s
volt.
- Az �n legh�bb v�gyam elfelejteni, hogy erre a vil�gra tartozom. R�szemre nincsen
benne
semmi j�, kiv�ve ezt a bort, de nekem sincs az � r�sz�re. Ebben a tekintetben teh�t
nem
hasonlitunk egym�shoz. T�nyleg kezdem hinni, hogy mi r�szletekre n�zve egy�ltal�n
nem
vagyunk hasonl�k. �n �s �n.
A nap izgalmait�l m�g zavartan is modortalan hasonm�s�nak jelenl�te folyt�n mintegy
�lomba mer�lve, Darnay K�roly nem tudta, hogy mit v�laszoljon; nem is v�laszolt
semmit.
- Most azt�n m�r megeb�delt, - folytatta Carton azonnal - �ldom�st kellene inni,
Darnay ur;
valakinek az eg�szs�g�re.
- Micsoda �ldom�st? Kinek az eg�szs�g�re?
- Ugyan, hisz a neve ott van a nyelve hegy�n, ott kellene lenni, esk�sz�m, hogy ott
is van.
- Miss Manette!
- J�, Miss Manette eg�szs�g�re!
Carton mereven n�zett t�rsa arc�ba, mialatt az �ldom�st itta, azut�n a poharat
v�ll�n kereszt�l
dobva a falhoz v�gta, ahol ezer darabra t�r�tt; majd cs�ngetett �s m�s poharat
rendelt.
- Sz�p fiatal h�lgy; kellemes lehet �t a s�t�tben kocsij�hoz kis�rni. Ugyan, milyen
�rz�s az?
Azt hiszem, hogy �rdemes, hogy az ember ilyen �let�t vesz�lyeztet� p�rnek tegye ki
mag�t,
hogy olyan sz�nalom s olyan r�szv�t t�rgya legyen. Igaz-e, Darnay ur?
Darnay ism�t nem v�laszolt egy sz�t sem.
- Az �n �zenete nagy �r�met okozott neki, mikor �tadtam. Nem mintha mutatta volna,
hogy
�r�l, de f�lt�telezem.
Ez a c�lz�s m�g idej�ben eml�keztette Darnayt arra, hogy ez a kellemetlen t�rs a
nap
folyam�n saj�t j�sz�nt�b�l segitette �t ki zavar�ban. Arra terelte a besz�det �s
k�sz�netet
mondott neki f�rads�g��rt.
- Nem kiv�nom az �n k�sz�net�t, nem is �rdemlem meg - volt az � k�z�ny�s v�lasza. -
El�sz�r is nem okozott semmi f�rads�got, m�sodszor meg igaz�n nem is tudom, hogy
mi�rt
tettem. Darnay ur, megenged egy k�rd�st?
- Nagyon szivesen, ez csak csek�ly viszonz�sa az �n szives szolg�lat�nak.
- Hiszi-e, hogy �n valami k�l�n�sen szeretem �nt?
- Val�ban Carton ur, ezzel a k�rd�ssel nem foglalkoztam - v�laszolt a m�sik
zavartan.
- Teh�t foglalkozz�k mostan ezzel a k�rd�ssel!
- �n ugy cselekedett, mintha szeretne; de nem hiszem, hogy igaz�n szeret.
- �n sem hiszem - mond� Carton. Nagyon j� v�lem�nyem kezd lenni az �n felfog�s�r�l.
- Mindazon�ltal - jegyezte meg erre Darnay, mik�zben felkelt �s csengetett.
Rem�lem, nem
veszi rossz n�ven, ha a sz�ml�t k�rem �s j�bar�ts�gban megv�lunk egym�st�l.
Carton v�laszolt:
- Egy�ltal�ban nem. - Darnay csengetett.
- Kifizeti az eg�sz sz�ml�t? - k�rdezte Carton.
Igenl�en v�laszolt.
- Akkor hozzon nekem m�g egy pintet ugyanebb�l a borb�l, pinc�r, �s k�lts�n fel tiz
�rakor.
Miut�n a sz�ml�t kifizette, Darnay K�roly f�lkelt �s j��jt kiv�nt neki. An�lk�l,
hogy a
kiv�ns�got viszonozn�, Carton is f�lkelt �s majdnem fenyeget�, kihiv� m�don mond�:
- M�g egy sz�t, Darnay ur; azt hiszi, hogy r�szeg vagyok?
- Azt hiszem, hogy ivott, Carton ur.
- Hiszi? �n tudja, hogy ittam.
- Ha ki kell mondanom, h�t tudom.
- Akkor tudja is meg, hogy mi�rt. �letunt fick� vagyok, uram. Nem t�r�d�m senkivel
a
f�ld�n, �s senki sem t�r�dik velem.
- M�lyen elszomorit�! K�pess�geit tal�n jobban haszn�lhatta volna.
- Lehet, hogy ugy van Darnay ur, lehet, hogy nem. De ne legyen b�szke j�zan arc�ra;
nem
tudja, hogy mi lehet m�g a sorsa. J��jt!
Mikor ez a k�l�n�s l�ny mag�ramaradt, gyerty�t vett el�, a falon f�gg� t�k�rh�z
l�pett �s
alaposan megtekintette mag�t benne.
- Valami k�l�n�sen szereted azt az embert? - mormolta a saj�t k�p�hez. - Mi�rt
szeretn�l
valami k�l�n�sen egy embert, aki hasonlit hozz�d? Nincs rajtad semmi
szeretetrem�lt�, azt
tudod. Vigyen el az �rd�g! Micsoda v�ltoz�son ment�l kereszt�l! Elegend� ok arra,
hogy
vonz�dj valakihez, mert megmutatta neked, hogy mennyire s�lyedt�l �s hogy mi
v�lhatott
volna bel�led! Cser�lj helyet vele! Vajjon azok a k�k szemek n�ztek-e volna re�d is
ugy,
amint �t n�zt�k, ez az izgatott arc vajjon t�ged is sz�nt-e volna annyira, mint
ahogyan �t
sz�nta? J�jj �s mondd ki nyiltan! Te gy�l�l�d ezt a fick�t.
Oda�lt pint bor�hoz, hogy vigaszt keressen, n�h�ny perc alatt kiitta az eg�szet �s
karj�ra
hajolva elaludt; kusz�lt hajf�rtjei az asztalra l�gtak, a faggyugyertya pedig re�
csepegett.

5. Fejezet.
A sak�l.
Italoz�s ideje volt, a legt�bb f�rfi sokat ivott. Ez a szok�s az�ta annyira
megjavult, hogy
annak a bor- �s puncsmennyis�gnek a m�rs�kelt meg�llapit�sa, amennyit egy f�rfi egy
�jszaka
folyam�n megivott, an�lk�l, hogy j�hirnev�n s�relem eshetett volna, manaps�g
nevets�ges
tulz�snak l�tszan�k. A jog�szok tud�s rendje bacch�ns hajlam�ban bizony�ra nem
�llott m�s
tud�s rend m�g�tt; Stryver is, aki gyorsan haladt el�re kiterjedt �s hasznothoz�
praxis�nak
utj�n, ebben a tekintetben �ppen olyan kev�ss� maradt el koll�g�it�l, mint a
jogtudom�ny
sz�razabb �gaiban.
Stryver, aki kedveltje volt az Old Bailey-nek �s az �l�seknek is, kezdte m�r
�vatosan lev�gni
a l�pcs� als� fokait, amelyen f�lfel� igyekezett. Az �l�seknek �s az Old Bailey-nek
hivogatni
kellett �t �lel� karjaikba, ha l�tni akart�k; piros arca naponta l�that� volt a
King�s Bench
t�rv�nysz�k lord-f�bir�j�val szemben, amint kiv�lt a par�k�k t�meg�b�l, mint valami
nagy
napraforg�, amely gondozatlan kert tarkaszin� vir�gai k�z�l a nap sugarai fel�
fordul.
Valamikor azt mondott�k a t�rv�nysz�ken, hogy Stryver ugyan j� sz�nok, kim�letlen,
eszes
�s vakmer�, de nincsen meg benne a k�pess�g, hogy egy adathalmazb�l a l�nyeget
kivonja,
pedig az �gyv�di k�pzetts�gnek ez a legjellemz�bb �s legl�nyegesebb kell�ke. Ebben
a
tekintetben azonban b�mulatosan megjavult. Menn�l ink�bb szaporodott a dolga, ann�l
jobban n�vekedett az a k�pess�ge, hogy mindennek kiszedje a velej�t �s magv�t;
b�rmily
sok�ig virrasztott is Carton Sydneyvel poharazva, reggel ujjain tudta elsz�ml�lni
�gy�nek
l�nyegesebb pontjait.
Carton Sydney, a leglust�bb �s legrem�nytelenebb f�rfi, volt Stryver sz�vets�gese.
Amit ez a
kett� Szent Hil�rius �s Szent Mih�ly napja k�z�tti id�ben �sszeivott, elegend�
lett volna arra,
hogy egy kir�ly haj�j�t elusztassa. Stryver sohasem t�rgyalt Carton jelenl�te
n�lk�l, aki
zsebredugott k�zzel a terem mennyezet�t b�multa; ugyanabban a k�rben mozogtak,
orgi�ik
belenyultak a k�s� �jszak�ba �s Cartont n�ha vil�gos nappal l�tt�k, amint
bizonytalan
l�ptekkel ballagott hazafel�, mint valami kicsapong� kandur. Az �rdekeltek k�z�tt
v�g�l az a
n�zet terjedt el, hogy Carton Sydneyb�l oroszl�n ugyan sohasem lesz, de kit�n�
sak�l �s
ebben a szer�ny min�s�gben Stryvert h�s�gesen szolg�lja.
- Tiz �ra, uram! - mond� a pinc�r, akit megbizott, hogy keltse fel. - Tiz �ra,
uram!
- Mi baj?
- Tiz �ra, uram.
- Micsoda? Tiz �ra �jjel?
- Igen, uram! Nagys�god meghagyta, hogy felkeltsem.
- �, eml�kszem! J�l van, j�l van!
M�g n�h�nyszor megkis�relte, hogy ujra elaludj�k, de eredm�nytelen�l, a pinc�r
ugyanis ezt a
kis�rletet �gyesen hiusitotta meg az�ltal, hogy �t percig folytonosan piszk�lta a
t�zet, erre
azt�n f�lkelt, kalapj�t fej�be l�kte �s elt�vozott. Templebe fordult �s felfriss�lt
az�ltal, hogy
k�tszer f�l �s al� j�rt a King�s Bench Walk �s Paperbuildings k�vezet�n, azut�n
f�lment
Stryver hivatal�ba.
Stryver irnoka, aki sohasem vett r�szt ezeken a konferenci�kon, hazament �s a
f�n�k, Stryver
nyitott ajt�t. H�zi cip�ben, b� h�l�kab�tban volt �s a nagyobb k�nyelem kedv��rt
mezitelen
volt a nyaka. Zavaros, b�gyadt, er�ltetett von�s volt a szeme k�r�l; ez a von�s
megfigyelhet�
a dorb�zol� �s sokat dolgoz� egy�nek arc�n. Jeffries festett ilyen arck�peket �s az
� kor�t�l
kezdve minden dorb�zol� korszak arck�pein k�l�nb�z� m�v�szi kivitelen l�that� ez a
von�s.
- Kiss� k�s�n j�ssz, Eml�kezet bar�tom - mond� Stryver.
- Szokott id�ben; tal�n egy negyed �r�val k�s�bb.
F�st�s szob�ba mentek, melynek falai k�nyvekkel, padl�ja papirosokkal volt tele, a
kemenc�-
ben lobog� t�z �gett. Az �llv�nyon katlan g�z�lg�tt, aktacsom�k k�z�tt asztal
�llott, melyen
b�ven volt bor, brandy, rum, cukor �s citrom.
- L�tom, Sydney, hogy m�r itt�l egy palackot.
- Azt hiszem kett�t, ma este. Mai kliens�nkkel eb�deltem; vagy n�ztem, amint eb�del
- hisz
az mindegy.
- Az kit�n� eszme volt, Sydney, hogy hasonl�s�godat felhaszn�ltad. Hogy j�tt�l r�?
Mikor
t�nt fel neked?
- Azt gondoltam: � csinos fiu �s hogy �n is olyan lehettem volna kiss� t�bb
szerencs�vel.
Stryver has�t fogta nevett�ben. - Te �s a te szerencs�d, Sydney! Eredj munk�ra!
Eredj
munk�ra!
A sak�l kiss� vontatottan lazitott ruh�j�n, bement a szomsz�dos szob�ba �s onnan
nagy kors�
hidegvizet, mosd�t�lat �s egy-k�t t�r�lk�z�t hozott ki. A t�r�lk�z�ket vizbe
m�rtotta,
kifacsarta �s �sszehajtva valami lehetetlen m�don feje k�r� csavarta, le�lt az
asztalhoz �s igy
sz�lt:
- K�szen vagyok!
- Nincs sok dolog ma �jjel, Eml�kezet - mondotta Stryver vid�man, amint papirjai
k�z�tt
n�zegetett.
- Mennyi?
- Csak k�t �gy.
- Add ide el�bb a nehezebbet.
- Itt van Sydney, most rajta!
Az oroszl�n azut�n k�nyelmesen lehevert a div�nra, mely az italokkal megrakott
asztal egyik
oldal�n volt, mig a sak�l az � k�l�n, papirosokkal teli asztal�hoz �lt a m�sik
oldalra, ugy hogy
a palackokat �s poharakat kez�vel el�rhette. Az italokkal telt asztallal mindegyik
s�r�n
foglalkozott, de mindegyik m�s m�don; az oroszl�n elgondolkodva hevert, kez�t �v�be
dugva
a t�zbe b�mult, vagy n�ha valami k�nnyebb okm�nyt n�zegetett; a sak�l r�ncolt
homlokkal,
figyel� arccal annyira elmer�lt munk�j�ba, hogy szeme m�g kez�t sem k�vette, mikor
pohara
fel� nyult ugy, hogy n�ha egy-k�t percig is tapogat�zott, mig a poh�rra r�akadt.
A kez�ben l�v� �gy k�tszer vagy h�romszor olyan bonyolultnak l�tszott, hogy a sak�l
k�ny-
telen volt felkelni �s a t�r�lk�z�ket ujra benedvesitette. A mosd�t�l �s vizes
kors�hoz val�
v�ndorl�saib�l a nedves fejkend� olyan excentrikus v�ltozataival ker�lt vissza,
hogy az sz�val
le nem irhat�, �s ez m�g nevets�gesebb� v�lt komoly gondolatokba m�lyedt arc�t�l.
V�gre a sak�lnak tekint�lyes lakom�ja volt k�szen az oroszl�n sz�m�ra �s
f�laj�nlotta azt
neki. Az oroszl�n gondosan �s �vatosan elfogadta, v�logatott benne, megjegyz�st
tett re�, a
sak�l pedig segitett neki. Miut�n a lakom�t alaposan megbesz�lt�k, az oroszl�n
kez�t ism�t
�v�be dugta �s lefek�dt, hogy elgondolkozz�k f�l�tte. A sak�l azut�n tork�t egy
teli poh�rral,
fej�t ujra megnedvesitett t�r�lk�z�kkel frissitette f�l �s a m�sodik lakoma
elk�szit�s�hez
fogott; ezt ugyanilyen m�don aj�nlotta f�l az oroszl�nnak; reggeli h�rmat vert az
�ra, mire
ezzel is v�geztek.
- �s most, hogy v�gezt�nk, Sydney, t�lts egy poh�r puncsot - mond� Stryver.
A sak�l levette a t�r�lk�z�ket fej�r�l, melyek m�r ism�t g�z�l�gtek, megr�zk�dott,
�sitozott,
megborzongott �s pohar�t megt�lt�tte.
- Nagyon okos volt�l ma, Sydney, a koronatanuk �gy�ben. Minden k�rd�s vonzott.
- �n mindig okos vagyok; tal�n nem?
- Ezt nem vonom k�ts�gbe. Mi�rt vagy olyan rossz hangulatban? �ntsd le egy poh�r
punccsal!
Bocs�natot k�r� d�rm�g�s k�zben ism�t megt�lt�tte pohar�t.
- A r�gi Shrewsbury-iskola r�gi Carton Sydney-je, - mond� Stryver �s fej�vel
b�lintva elm�-
l�zott az � multj�n �s jelen�n - az �reg, v�ltoz� Sydney, egyik percben f�nt,
m�sikban alant,
most vid�m, majd lehangolt.
- � - v�laszolt a m�sik s�hajtva - igen! Ugyanaz a Sydney, ugyanolyan szerencs�vel.
M�r
akkor is a m�s fiuk feladatait v�geztem, a magam�t ritk�n.
- �s mi�rt nem?
- Az Isten tudja. Az volt a szok�som, azt hiszem.
Le�lt, kez�t zsebredugta �s l�bait kinyujtva a t�zbe b�mult.
- Carton, - mond� bar�tja �s hetvenked� arckifejez�ssel oda�llt el�je, mintha a
t�zhely a
kemence volna, melyben a kitart� szorgalmat kov�csolj�k, �s mintha a legjobb az
volna, amit
a r�gi Shrewsbury-iskola �reg Carton Sydney-je �rdek�ben megtehet, hogy �t
bel�l�kje - a te
szok�sod most is �s mindig b�na volt. Nincs benned energia, nincs akarat. N�zz
re�m.
- Eh, ostoba besz�d! - v�laszolt Sydney, k�nnyed �s jobb hangulatu nevet�ssel. -
Ugyan ne
akarj erk�lcs�t pr�dik�lni!
- Hogyan lettem azz�, ami vagyok? - mond� Stryver. - Hogyan teszem azt, amit
megtenni
akarok?
- R�szben, azt hiszem, ugy, hogy fizetsz engem, hogy segitsek neked. De nem �rdemes
r�la
besz�lni, ak�r nekem besz�lsz, ak�r a leveg�nek, egyre megy; te, amit meg akarsz
tenni, azt
meg is teszed. Te mindig az els� sorban volt�l, �n meg mindig az utols�ban.
- Nekem az els� sorba kellett jutnom; nem sz�lettem ottan, igaz-e?
- Nem voltam jelen az �nneps�gn�l; de v�lem�nyem szerint ott sz�lett�l - mond�
Carton. Ezen
ism�t nevetett; mind a ketten nevettek.
- Shrewsbury el�tt, Shrewsburyban �s ami�ta Shrewsburyb�l elker�lt�nk, te mindig
eljutott�l a
magad sor�ba, �s �n is a magam�ba. M�g akkor is, mikor P�risban iskolat�rsak
voltunk �s a
Ouartier Latinban egy�tt laktunk �s francia nyelvet, francia jogot �s m�s francia
morzs�kat szede-
gett�nk, melynek ugyan nem sok haszn�t vessz�k, te mindig valahol volt�l, �s �n
mindig - sehol.
- �s kinek a hib�ja volt az?
- Lelkemre mondom, nem tudom, nem volt-e a te hib�d. Te mindig t�lekedt�l,
tolakodt�l,
furakodt�l nyugalom n�lk�l, hogy �n nem tehettem egyebet, mint hogy pihenjek �s
nyugod-
jam. K�l�nben is ostobas�g, hogy az ember multj�r�l besz�ljen, mikor m�r
hajnalodik. Hozz
valami m�s hangulatba, miel�tt t�vozom.
- J�l van! Igy�l velem a sz�p tanu eg�szs�g�re. - mond� Stryver �s pohar�t fel�je
t�lt�tte. -
H�t ez jobb hangulatba hoz?
Nem nagyon l�tszott, mert arca ism�t elkomolyodott.
- Sz�p tanu, - d�rm�gte maga el� �s pohar�ba n�zett - el�g dolgom volt ma eg�sz nap
tanukkal; ki az a sz�p tanu?
- A fest�i doktornak a le�nya, Miss Manette.
- Az sz�p?
- Nem az?
- Nem.
- Ember, hisz az eg�sz t�rv�nysz�k �t b�multa!
- A fene vigye az eg�sz t�rv�nysz�k b�mul�s�t! Ugyan ki avatta fel az Old Bailey-t
sz�ps�g-
bir�v�? Az, aranyhaju baba!
- Tudod-e Sydney. - mond� Stryver �lesen r�tekintve �s v�r�s arc�t simogatva -
tudod-e, hogy
�n ink�bb azt hittem, hogy te vonz�dol az aranyhaju bab�hoz �s nagyon gyorsan
�szrevetted,
hogy mi t�rt�nt az aranyhaju bab�val?
- Gyorsan megl�ttam, hogy mi t�rt�nt vele? Ha egy le�ny, baba, vagy nem baba, az
ember
orra el�tt n�h�ny yardnyira el�jul, ahhoz ugyan nem kell nagyit� �veg, hogy
megl�ssa. Iszom
az eg�szs�g�re, de tagadom, hogy sz�p. �s most m�r nem kell t�bb ital; megyek �s
lefekszem.
A h�zigazda gyerty�val kikis�rte �t, hogy a l�pcs�n vil�gitson neki, a hajnal
hidegen tekintett
be a piszkos ablakon kereszt�l. Mikor kijutott a h�zb�l, a leveg� hideg volt �s
csendes, az �g
felh�s, a foly� s�t�t, �lettelen, az eg�sz k�rny�k elhagyatott puszt�hoz volt
hasonl�. Porfelh�k
keringtek a reggeli sz�lben, mintha a puszta homokja kavarodott volna fel a messze
t�volban
�s el�re k�ld�tt els� felh�je a v�rost kezden� el�nteni.
Benne elpocs�kolt er�, k�r�l�tte pusztas�g; a f�rfi meg�llott utj�ban �s egy
pillanatra az el�tte
elter�l� vadonban becs�letes t�rekv�s, �nmegtagad�s �s kitart� k�zdelem d�lib�bjait
l�tta.
Ennek a l�tom�nynak a sz�p v�ros�ban szell�s oszlopsorok voltak, ahonnan szerelem
�s b�j
tekintett le re�ja; kertek, melynek f�in az �let gy�m�lcsei b�s�gesen cs�ngtek,
patakj�ban a
rem�ny sugara csillogott fel�je. Egy pillanat - �s elt�nt. A h�zt�meg magas
l�pcs�j�n szob�-
j�ba v�nszorgott, ruh�st�l bevetette mag�t gondozatlan �gy�ba �s p�rn�ja nedves
lett
hasztalan ontott k�nnyeit�l.
Szomoruan, szomoruan kelt f�l a nap; nem l�tott szomorubb k�pet, mint a tehets�ges,
j�indulatu f�rfit, aki nem k�pes arra, hogy helyes ir�nyba ker�lj�n, nem k�pes
arra, hogy
segitsen �nmag�n �s boldogs�g�nak alapot vessen, aki el van telve gyenges�g�nek
tudat�val
�s keser� k�ts�gbees�s�ben megadja mag�t sors�nak.

6. Fejezet.
Emberek sz�zai.
Manette doktor cs�ndes lak�sa cs�ndes utca sark�n volt, nem messze Soho-Square-t�l.
Egy
sz�p vas�rnap d�lut�nj�n, mikor m�r n�gy h�nap hull�ma h�mp�lyg�tt el a haza�rul�si
per
t�rgyal�sa felett �s annak eml�k�t a k�z�ns�g �rdekl�d�s�b�l elsodorta a feled�s
m�ly
tenger�be, Lorry Jarvis a naps�t�tte utc�kon s�t�lt; Clerkenwell-b�l, lak�s�r�l a
doktorhoz
ment eb�dre. Miut�n t�bbsz�r visszas�lyedt �zleti �let�nek k�z�ny�ss�g�be, Lorry
v�g�l a
doktor bar�tja �s a cs�ndes utcasz�glet az � �let�nek a napja lett.
Ezen a bizonyos vas�rnapon Lorry m�r kora d�lut�n h�rom k�l�nb�z� okb�l s�t�lt Soho
ir�ny�ba. El�sz�r is mert sz�p vas�rnapokon eb�d el�tt gyakran s�t�lt a doktorral
�s Lucievel;
m�sodszor mert megszokta azt, hogy kedvez�tlen vas�rnapokon vel�k t�ltse el a
napot, mint
h�zuk bar�tja, cseveg�ssel, olvas�ssal, ablakb�l val� kitekint�s �s m�s
id�t�lt�ssel; harmad-
szor, bizonyos tekintetben k�telyei voltak �s ismerv�n a doktor h�ztart�s�nak
rendj�t, tudta,
hogy ez az id� a legalkalmasabb azoknak a megold�s�ra.
Ked�lyesebb sarkot, mint ahol a doktor lakott, Londonban nem lehetett tal�lni.
Zs�kutca volt
�s a doktor lak�s�nak ablakaib�l kellemes kil�t�s nyilott egy cs�ndes, elvonult
utc�ba. Az
Oxford roadt�l �szakra akkoriban m�g csak n�h�ny �p�let emelkedett, erdei f�k
diszlettek,
mezei vir�gok virultak �s galagonya illatozott a most m�r elt�nt mez�k�n. Ennek
folyt�n
�ltet� mezei leveg� lebegett Soho k�r�l �s a k�rny�ken sok d�lnek fordult fal volt
l�that�,
amelyen az �szi barack idej�ben meg�rett.
A kora reggeli �r�kban a ny�ri nap f�nyesen s�t�tt a sarokba; mikor az utc�k forr�k
lettek, a
sarok �rny�kba mer�lt, de nem annyira, hogy onnan nem lehetett volna a f�nyes
napsug�rba
tekinteni. H�v�s hely volt, cs�ndes, de vid�m, b�mulatos volt a visszhangja �s
val�di
menek�l�hely az utc�k vad l�rm�ja el�l.
Ilyen csendes kik�t�be csendes haj� illett, �s ott is volt. A doktor egy nagy
csendes h�z k�t
emelet�t lakta, amelyben, mint mondt�k, napk�zben csendes ipart �ztek, hallani nem
lehetett
bel�le semmit; �jjel pedig teljes csendbe mer�lt. Egy h�tuls� �p�letben - melyhez
udvar
vezetett, az udvarban plat�nfa s�rgul� levelei zugtak - orgon�kat k�szitettek;
ez�st�t v�sett,
aranyat vert egy titokzatos �ri�s, aki a fal elej�n kidugta aranyozott karj�t,
mintha �nmag�t
aranyozta volna be �s a l�togat�kat is hasonl� sorssal fenyegetn�. Ezt az ipart,
vagy azt a
mag�nos lak�t, aki a harmadik emeletet lakta, vagy a kocsipaszom�ny k�szit�t,
akinek irod�ja
volt a h�zban, alig lehetett l�tni vagy hallani.
N�ha egy munk�s volt l�that�, �ppen kab�tj�t �lt�tte fel, amint v�gighaladt az
udvaron, vagy
valami idegen n�zegetett k�r�l, vagy az arany �ri�s k�rny�k�b�l tompa �t�s hangja
hallatszott. Mindez azonban csak kiv�tel volt, mely meger�sitette a szab�lyt, hogy
a hely
f�l�tt, vas�rnap reggelt�l szombat estig, a h�z m�g�tti plat�nfa verebei �s a sarok
visszhangjai
szabadon rendelkeztek.
Manette doktor fogadta p�cienseit, akiket r�gi hirneve �s annak csod�latos
�lett�rt�nete utj�n
val� fel�leszt�se hozz� vezetett. Alapos tud�sa, tudom�nyos kis�rletei �ltal
keresett� v�lt �s
munk�j�val annyit szerzett, amennyire sz�ks�ge volt.
Ezek a dolgok forogtak Lorry Jarvis elm�j�ben, mikor becsengetett a cs�ndes
sarokh�z kapu-
j�n, azon a sz�p vas�rnap d�lut�n.
- Manette doktor otthon van?
- V�rjuk.
- Miss Lucie otthon van?
- V�rjuk.
- Miss Pross otthon van?
Lehet, hogy otthon van, de a szobale�nynak nincsen m�dj�ban, hogy ezt a t�nyt
tudassa vagy
eltagadja, minthogy Miss Pross ebb�li sz�nd�k�t nem ismeri.
- Minthogy magam is itthon vagyok, - mond� Lorry - f�lmegyek.
�mb�r a doktor le�nya alig tudott valamit sz�l�haz�j�r�l, m�gis �r�k�lni l�tszott
azt a k�pes-
s�get, hogy csek�ly anyagi eszk�zzel is sokat tud csin�lni; ez a franci�k
leghasznosabb �s
legkellemesebb tulajdons�ga.
A butorzat egyszer� volt, sok apr�s�ggal diszitve, melynek �rt�ke ugyan nem volt,
de izl�sr�l,
�rzelemr�l tanuskodott �s kellemes benyom�st id�zett el�. Az egyes t�rgyaknak a
szob�kban
val� elhelyez�se, a szinek elrendez�se, a kellemes v�ltozatok, a b�jos ellent�tek,
melyet �gyes
kezek, hozz��rt� szemmel �s j� izl�ssel id�ztek el�, mind kellemesen hatottak �s
oly �l�nken
eml�keztettek a fiatal h�lgyre, akinek a munk�ja volt mindez, hogy Lorrynak ugy
t�nt f�l,
mint ha m�g a sz�kek �s az asztalok is k�rdezn�k, azzal az �ltala m�r f�lismert
kifejez�ssel,
hogy tetszik-e neki.
H�rom szoba volt az emeleten �s minthogy az ajt�k mind nyitva �llottak, hogy a
leveg�
szabadon keringjen benn�k, Lorry az egyikb�l a m�sikba ment �s mosolyogva vette
�szre azt
a b�jos hasonl�s�got, mely az eg�sz k�rnyezetet jellemezte. Az els� volt a
fogad�szoba,
abban voltak Lucie madarai, vir�gai, k�nyvei, ir�- �s munkaasztala �s
fest�szekr�nye, a
m�sodik a doktor konzult�l�szob�ja volt, amelyet eb�dl�nek is haszn�ltak; a
harmadik,
melyet id�k�z�nkint az udvarban l�v� plat�nfa �rny�kolt, a doktor h�l�szob�ja volt,
az egyik
sark�ban ott volt a most nem haszn�lt cip�k�szit� pad �s szersz�mok, olyanf�le
helyzetben,
mint amilyenben volt annak a korcsma mellett lev� undorit� h�znak �t�dik emelet�n
P�ris
k�lv�ros�ban, Saint Antoineban.
- Csod�lkozom, - mond� Lorry, sz�netelve k�r�ltekint�s�ben - hogy szenved�seinek
eml�k�t
mag�n�l tartja.
- �s mi�rt csod�lkozik ezen? - hangzott a r�vid k�rd�s, mely meglepte �t.
Miss Prosst�l sz�rmazott, a v�r�sarcu, er�skez� n�t�l, akivel a �Gy�rgy kir�ly�
sz�ll�ban
ismerkedett meg Doverben �s akivel az�ta j� bar�ts�gban volt.
- Azt hittem... - kezd� Lorry.
- Bah! Azt hitte! - mond� Miss Pross, �s Lorry elhallgatott.
- Hogy van? - tudakolta azut�n a h�lgy, �l�nken ugyan, de olyan hangon, mintha azt
akarn�
kifejezni, hogy nem haragszik re�.
- K�sz�n�m, el�g j�l! - v�laszolt Lorry szer�nyen. - �s hogy van �n?
- M�rs�kelten j�l! - mond� Miss Pross.
- Val�ban?
- Igen! Val�ban! - mond� Miss Pross. - Katicabog�r sok gondot okoz.
- Val�ban?
- Az Isten �ldja meg, mondjon m�r valami m�st is �val�ban�-on kiv�l, vagy hal�lra
kinoz -
mond� Miss Pross, akit (alakj�t�l eltekintve) r�vids�g jellemzett.
- T�nyleg! - mond� Lorry a v�ltozatoss�g kedv��rt.
- T�nyleg is el�g rossz! - v�laszolt Miss Pross. - De valamivel jobban hangzik.
Igen, sokat
agg�dom.
- Szabad az ok�t k�rdeznem?
- Nem akarom, hogy tucatsz�mra j�jjenek ide az emberek, akik egy�ltal�n nem m�lt�k
Katicabogaramhoz �s �t n�zz�k - mond� Miss Pross.
- Tucatsz�mra j�nnek ilyen sz�nd�kkal?
- Sz�z sz�mra - mond� Miss Pross.
Jellemezte ezt a h�lgyet (mint sok m�st el�tte �s az�ta), hogy valah�nyszor
k�rdezt�k eredeti
�llit�s�t, � azt mindig tulozta.
- �des Istenem! - mond� Lorry; ez a legbiztosabb megjegyz�snek l�tszott, melyet
elk�pzel-
hetett.
- Egy�tt laktam a dr�g�val - vagy a dr�ga velem lakott �s megfizetett �rte, amit
bizony�ra nem
kiv�ntam volna, arra megesk�dhetek, ha k�pes lettem volna arra, hogy �t vagy
magamat
semmib�l eltartsam, - ami�ta tiz �ves lett. El�g szomoru! - mond� Miss Pross.
Lorry nem �rtette meg teljesen, hogy mi volt el�g szomoru �s fej�t r�zta; test�nek
ezt a fontos
alkot�r�sz�t t�nd�rk�penyk�nt haszn�lta, mely mindenre r�illik.
- Mindenfajta, kedveltemhez teljesen m�ltatlan n�p fordul meg itten - mond� Miss
Pross. -
Mikor �n elkezdte....
- �n kezdtem el, Miss Pross?
- H�t nem �n? H�t ki t�masztotta �letre az � atyj�t?
- �! Ha ez az elkezd�s... - mond� Lorry.
- Nem volt befejez�s, azt hiszem! Azt mondom, hogy mikor �n elkezdte a dolgot, el�g
szomoru volt: nem mintha Manette doktoron kifog�soln�k valamit, kiv�ve, hogy � sem
m�lt�
ilyen le�nyhoz; ez nem az � sz�gyene, mert senki, semmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt sem
m�lt�
hozz�. De val�ban m�g k�tszer, s�t h�romszor is szomorubb, ha kiv�le (akinek ezt
meg
tudn�m bocs�tani) eg�sz embert�megek j�nnek �s Katicabogaram szeretet�t elrabolj�k
t�lem.
Lorry tudta, hogy Miss Pross nagyon f�lt�keny, de tudta azt is, hogy �, k�l�n�ss�ge
ellen�re
is, a leg�nzetlenebb teremt�s a vil�gon, - amilyent csak n�k k�z�tt lehet tal�lni -
aki csup�n
szeretetb�l �s b�mulatb�l akaratn�lk�li rabszolg�ja a fiatals�gnak, mely r�n�zve
elmult, a
sz�ps�gnek, mellyel sohasem rendelkezett, a biztat� rem�nynek, amely az � gy�szos
�let�t
sohasem ragyogta be. � ismerte el�gg� a vil�got �s tudta, hogy nem l�tezik
�rt�kesebb, mint a
sziv h�s�ges vonzalma, mint ahogy az itten megnyilv�nult, szabadon, minden �nz�s
n�lk�l, �
ezt annyira megbecs�lte, hogy mikor gondolatban jutalmakat osztogatott, -
mindannyian
gyakran foglalkozunk ilyen gondolatokkal - Miss Prosst szivesebben helyezte az
als�bbrend�
angyalok sor�ba, mint sok h�lgyet, akir�l a term�szet �s m�v�szet jobban
gondoskodott �s
Tellson�kn�l let�tje volt.
- Nem volt �s nem is lesz soha f�rfi, aki m�lt� az �n Katicabogaramhoz, - mond�
Miss Pross -
az �n Salamon testv�remet kiv�ve, ha nem k�vetett volna el hib�t az �letben.
Ez ism�t p�ld�ja volt az � h�s�g�nek. Lorrynak Miss Pross �lete t�rt�net�re
vonatkoz�
k�rd�sei meg�llapitott�k azt a t�nyt, hogy az � Salamon testv�re szivtelen gazember
volt, aki
�t eg�sz vagyon�t�l megfosztotta, hogy azzal �z�rkedj�k �s azut�n szeg�nys�gben
minden
sz�nalom n�lk�l elhagyta. Miss Prossnak Salamonba vetett hite (egy csek�lys�get
lesz�mitva
az elk�vetett hib��rt) Lorry szem�ben komoly dolognak l�tszott �s hozz�j�rult
ahhoz, hogy
r�la val� j� v�lem�ny�t m�g ink�bb n�velje.
- Minthogy v�letlen�l egy pillanatra egyed�l vagyunk �s mind a ketten gyakorlati
emberek
vagyunk, - mond� �, mikor visszaker�ltek ism�t a fogad�szob�ba �s bar�ts�gosan
�ltek
egym�s mellett - engedje meg a k�rd�st, nem emliti-e a doktor Lucieval val�
besz�lget�se
k�zben azt az id�t, amikor cip�ket k�szitett?
- Soha.
- �s m�gis ott-tartja mag�n�l azt a padot �s azokat a szersz�mokat?
- Ah! - v�laszolt Miss Pross fej�t r�zva. - De nem mondom, hogy � nem foglalkozik
gondola-
taiban ezzel az eml�kkel.
- Azt hiszi, hogy sokat gondol erre az id�re?
- Azt hiszem, - mond� Miss Pross.
- Elk�pzeli-e... - kezd� Lorry ism�t, mikor Miss Pross hirtelen f�lbeszakitotta...
- Nem k�pzelek el semmit. Nincsen k�pzel�tehets�gem egy�ltal�n.
- Helyes! F�lt�telezi-e - ...n�ha tal�n f�lt�telez valamit?
- N�ha-n�ha - mond� Miss Pross.
- F�lt�telezi-e, - folytatta Lorry der�lt mosollyal, mik�zben j�akar�an n�zett re�
- hogy
Manette doktornak van-e valami szomoru sors�ra vonatkoz� n�zete; avagy ismeri-e
ellens�ge
nev�t?
- Nem tudok err�l semmi egyebet, mint amit Katicabog�r elmond.
- �s � mit mond?
- � azt hiszi, hogy van.
- Ne bosszankodj�k azon, hogy mindezt k�rdezem; mert �n unalmas keresked�ember
vagyok;
�n pedig praktikus n�.
- Unalmas? - k�rdezte Miss Pross nyugodtan.
Lorry kiv�nta, hogy b�r ne emlitette volna azt a szer�ny jelz�t �s ezt v�laszolta:
- Nem, nem, nem. Bizony�ra nem. De hogy visszat�rj�nk az �gyh�z: nem �rdekes, hogy
Manette doktor, aki semmiesetre, sohase k�vetett el semmi rosszat, amir�l mi meg
vagyunk
gy�z�dve, sohasem emliti ezt a k�rd�st? Nem mondom, hogy el�ttem, �mb�r mi m�r sok
�vvel ezel�tt is �zleti �sszek�ttet�sben �llottunk �s most bizalmas bar�tok
vagyunk; de hogy
le�nya el�tt sem emliti, aki �t annyira szereti, �s akit � b�lv�nyoz? Higyje el,
Miss Pross,
hogy nem a kiv�ncsis�g, hanem az �szinte r�szv�t az oka k�rd�semnek.
- H�t, amennyire �n tudom, �s ez �des-kev�s, amint �n majd mondani fogja, -
v�laszolt Miss
Pross, kiengesztelve Lorry bocs�natot k�r� hangj�t�l - f�l a t�rgyt�l.
- F�l?
- Azt hiszem, hogy el�g egyszer� oka van annak, hogy mi�rt f�l. Rettenetes eml�k
ez.
Azonkiv�l ebb�l sz�rmazott az is, hogy �ntudat�t is elvesztette. Miut�n nem tudja,
hogy ez a
k�r�lm�ny hogyan �llott be, sem azt, hogy hogyan gy�gyult ki bel�le, tal�n sohasem
biztos
abban, hogy nem veszti-e el ism�t. Azt hiszem, hogy m�r ez a k�r�lm�ny sem tenn�
ezt a
t�rgyat valami kellemess�.
Ez sokkal m�lyebb megfigyel�s volt, mint amilyet Lorry elv�rt.
- Igaz, - mond� �, - ez borzaszt� eml�k. M�gis, engem folyton gy�t�r a k�ts�g, Miss
Pross,
hogy el�ny�s-e Manette doktorra, hogy mindig t�pel�dik azon. Ez a k�ts�g �s
nyugtalans�g
okozta val�ban ezt a mai bizalmas besz�lget�s�nket.
- Ezen nem lehet segiteni, - mond� Miss Pross fej�t r�zva. - Ha ezt a hurt
meg�rintik, akkor az
� �llapota azonnal rosszabbra fordul. Jobb azt nem �rinteni. R�viden, nem szabad
�rinteni,
ak�r tetszik, vagy nem. N�ha �j k�zep�n f�lkel �s halljuk, amint f�l�tt�nk
szob�j�ban j�rk�l
f�l �s al�, f�l �s al�. Katicabog�r tudja olyankor, hogy � gondolatban r�gi
b�rt�n�ben j�rk�l
f�l �s al�. F�lsiet hozz� �s egy�tt j�rk�lnak f�l �s al�, f�l �s al�, mig ism�t
megnyugszik.
Nyugtalans�g�nak ok�t soha egy sz�val sem emliti el�tte, � meg azt hiszi, hogy a
legjobb, ha
nem �rintik ezt a k�rd�st. Cs�ndben j�rk�lnak egy�tt f�l �s al�, mig az � szeretete
�s jelenl�te
�t ism�t eszm�letre nem hozza.
�mb�r Miss Pross tagadta azt, hogy k�pzel�tehets�ge van, m�gis a �f�l �s al�
sz�knak
megism�tl�se bizonyitotta azt, hogy mennyire el tudja k�pzelni azt a gy�trelmet,
melyet egy
szomoru eml�kt�l val� �ld�ztet�s okozhat. Ez a k�r�lm�ny igazolta leg�l�nkebben az
�
k�pzel�tehets�g�t.
Emlitett�k, hogy a saroknak milyen b�mulatos visszhangja volt, l�p�sek visszhangja
oly
tiszt�n volt hallhat�, hogy ugy l�tszott, mintha m�r a f�radt f�l �s al�
j�rk�l�snak emlit�se is
elegend� lett volna ahhoz, hogy a visszhangot felkeltse.
- Itt vannak! - mond� Miss Pross, f�lkelt �s v�g�t vetette a besz�lget�snek. - Most
mindj�rt az
emberek sz�zai lesznek itten!
Olyan saj�ts�gos volt ez a sarok akusztikai tulajdons�gaival, hogy Lorry, amint ott
�llt a
nyitott ablakn�l �s a hazafel� tart� atya �s le�ny el� n�zett, akiknek a l�p�seit
hallotta, azt
k�pzelte, hogy sohasem �rnek haza. Nemcsak hogy a visszhang nem �llt el, mikor a
l�p�sek
m�r megsz�ntek, hanem olyan l�p�sek visszhangja is hallatszott, amelyek arra nem
j�rtak,
majd hirtelen el�llott, mintha a l�p�sek m�r eg�szen k�zel jutottak volna. De v�gre
megjelent
az atya �s le�nya �s Miss Pross ott �llott a kapuban �s fogadta �ket.
Kellemes l�tv�ny volt, amint Miss Pross, kinek k�lseje egy�bk�nt vad, v�r�s �s
ijeszt� volt, a
szob�ba bel�p� kedveltj�nek a fej�r�l a kalapot levette �s arr�l zsebkend�je
sz�l�vel a port
leverte, majd a k�peny�t is levette �s �sszehajtotta; dus haj�t oly b�szkes�ggel
simogatta,
mintha az saj�tja volna �s mintha � maga az asszonyok k�z�tt a legszebb �s leghiubb
volna.
Meghat� volt az is, amint Lucie �t �t�lelte, f�rads�g�t megk�sz�nte �s nem engedte,
hogy
vele annyit f�radozz�k - ez ut�bbit csak tr�f�s hangon volt szabad emlitenie,
k�l�nben Miss
Pross hal�losan megs�rtve szob�j�ba vonult volna, hogy sirjon. Kellemes l�tv�ny
volt a
doktor is, amint �ket n�zte �s Miss Prossnak mondotta, hogy � Luciet elk�nyezteti,
ezt olyan
hangon �s olyan pillant�sok kis�ret�ben mondotta, melyben �ppen annyi k�nyeztet�
volt, mint
a Miss Pross viselked�s�ben �s tal�n m�g t�bb is, ha ugyan ez lehets�ges volt.
Lorry is
kellemes l�tv�ny volt, amint kis par�k�j�val a fej�n mindny�jukra j�akar�an
tekintett �s
aggleg�ny �lete csillag�nak k�sz�netet mondott, hogy �reg napjaiban ilyen otthonba
vez�relte. De az emberek sz�zai nem j�ttek, hogy tanui legyenek a l�tv�nynak �s
Lorry hi�ba
v�rta Miss Pross j�slat�nak a beteljesed�s�t.
Eb�d ideje is megj�tt, de nem az emberek sz�zai. A kis h�ztart�s vezet�s�ben Miss
Pross vette
�t az als�bb r�gi�k f�l�tt val� fel�gyeletet �s val�s�gos csod�kat m�velt. Az �
eb�djei, hab�r
szer�nyek, de f�lig angol, f�lig francia m�dszer szerint kit�n�en voltak
elk�szitve, sz�pen
felt�lalva, ugy hogy azokn�l jobbat kiv�nni sem lehetett. Miss Pross bar�ts�g�t
kiz�r�lag
praktikus alapokra fektette; Sohot �s a hat�ros tartom�nyokat felkutatta �s
elszeg�nyedett
franci�kat, shillingekkel �s f�lkoron�kkal megvesztegetett, ez�rt ezek azt�n
konyhai titkokat
�rultak el neki. Gallia hanyatl� fiait�l �s le�nyait�l oly csod�latos m�v�szetet
tanult el, hogy
az asszony �s le�ny, akik konyhai t�borkar�t k�pezt�k, ugy b�multak re�, mint
valami var�zs-
l�ra vagy Cinderella keresztanyj�ra; tyukot, nyulat egy-k�t f�zel�ket hozatott a
kertb�l �s azt
k�szitett bel�le, amit akart.
Vas�rnap a doktor�kkal egy�tt eb�delt az asztaln�l, de m�s napokon �llhatatosan
megmaradt
szok�sa mellett, hogy ismeretlen id�ben vagy az als�bb r�gi�kban, vagy pedig
m�sodemeleti
szob�j�ban �tkezett - egy k�k szob�ban, ahov� Katicabogar�n kiv�l senkit sem
bocs�tott be.
Ez alkalommal Miss Pross Katicabog�r bar�ts�gos arca �s figyelmess�g�t�l teljesen
ell�gyult,
ugy hogy az eb�d nagyon kellemesen telt el.
Tikkaszt�an meleg nap volt �s eb�d ut�n Lucie azt aj�nlotta, hogy a bort a plat�nfa
al� vigy�k
�s ottan �ljenek a szabadban. Minthogy minden az � kiv�ns�ga szerint t�rt�nt,
kimentek a
plat�nfa al� �s Lorry k�l�n�s megjutalmaz�s�ra � maga vitte le a bort az udvarba.
Egy id� �ta
Lorry poh�rnok�nak szeg�d�tt �s mialatt a plat�nfa alatt �lve besz�lgettek,
gondosan t�lt�-
gette pohar�t. A h�zak titokzatos h�ta �s sz�glete bekandik�lt, amint besz�lgettek
�s fej�k
f�l�tt a plat�nfa suttogott.
�s a n�pek sz�zai m�g mindig nem jelentkeztek. Darnay jelentkezett, mialatt a
plat�n alatt
�ld�g�ltek, de ez csak egy.
Manette doktor szivesen fogadta �t, ugyszint�n Lucie is. De Miss Pross hirtelen
g�rcs�ket
�rzett fej�ben �s test�ben �s visszavonult a h�zba. Ez a baj gyakran lepte meg �t,
melyet
bizalmas besz�lget�sben szesz�ly�nek mondott.
A doktor nagyon j� hangulatban volt �s k�l�n�sen fiatalnak l�tszott. Ilyen
alkalmakkor
felt�n� nagy volt a hasonlatoss�g k�zte �s Lucie k�z�tt �s amint ott �ltek egym�s
mellett, a
le�ny fej�t atyja v�ll�ra hajtotta, � meg karj�t sz�ke t�ml�j�ra fektette, kellemes
volt ezt a
hasonl�s�got megfigyelni.
Eg�sz nap besz�lgetett, k�l�nb�z� t�m�r�l �s szokatlan �l�nks�ggel.
- K�rem, Manette doktor, - sz�lott Darnay amint a plat�n alatt �ltek, besz�lget�s�k
term�sze-
tes folyam�n mondotta ezt, v�letlen�l �ppen London r�gi �p�leteir�l volt sz� -
l�tta-e m�r a
Towert?
- Lucie �s �n ott voltunk egyszer; de csak fut�lag, annyit l�ttam bel�le, hogy
tudjuk azt, hogy
�rdekes hely; nem egy�b.
- �n ott voltam, amint tudja - mondta Darnay mosolyogva, �mb�r kiss� elpirult a
bosszu-
s�gt�l, - m�s min�s�gben, amely nem sok alkalmat ad arra, hogy bel�le valami sokat
lehetne
l�tni. K�l�n�s t�rt�netet besz�ltek el nekem, mialatt ott voltam.
- Mi volt az? - k�rd� Lucie.
- Mikor valami �talakit�st v�geztek, a munk�sok egy f�ldalatti b�rt�nre bukkantak,
mely �vek
�ta be volt falazva �s megfeledkeztek r�la. A bels� falak minden k�ve tele volt
felir�sokkal, a
foglyok irt�k tele - �vsz�mok, nevek, panaszok, im�ds�gokkal. Egy szegletben lev�
sarokk�re, egy fogoly, val�szin�en miel�tt a veszt�helyre vitt�k, utols� sz�nak
h�rom bet�t
v�sett re�. A haszn�lt eszk�z kezdetleges volt �s hirtelen, bizonytalan k�zzel
k�sz�lt. Eleinte
igy bet�zt�k ki: A. S. G.; mikor azt�n gondosabban megvizsg�lt�k, kit�nt, hogy az
utols� bet�
S. Nem tudtak olyan fogolyr�l, akinek ezek lettek volna a kezd�bet�i; sok�ig
eredm�nytelen�l
tal�lgatt�k, hogy mi lehetett a neve. V�g�l arra a meg�llapod�sra jutottak, hogy a
bet�k nem
kezd�bet�i egy n�vnek, hanem egy teljes sz�, �SS. Gondosan megvizsg�lt�k a padl�t a
felir�s alatt �s a f�ldben egy k� alatt papiros hamuj�ra akadtak, mely kis b�rt�ska
vagy zacsk�
hamuj�val keveredett el. Hogy mit irt az ismeretlen fogoly, azt sohasem fogj�k
elolvashatni,
de irt valamit �s el�sta, hogy a fogh�z �rei el�l elrejtse.
- Aty�m! - ki�ltott. - Rosszul van! Hirtelen f�lugrott, kez�vel fej�hez �rt. Arca
�s tekintete
mindannyiukat megr�mitette.
- Nem, �desem, nem vagyok rosszul. Nagy cseppekben esik az es�. Ez�rt ugrottam fel.
Jobb,
ha bemegy�nk.
Csakhamar mag�hoz t�rt. Val�ban, nagy cseppekben esett az es� s mutatta a keze
fej�t,
melyen nagy es�cseppek csillogtak. De egy sz�t sem sz�lt arra a felfedez�sre
vonatkoz�an,
amelyet �ppen az im�nt besz�ltek el, �s amikor a h�zba mentek, Lorry gyakorlott
szeme fel-
fedezte, vagy azt k�pzelte, hogy felfedezte arc�n, mikor Darnay K�roly fel�
fordult, ugyanazt
a k�l�n�s pillant�st, amellyel a t�rv�nysz�k folyos�j�n fordult fel�je.
Azonban oly gyorsan t�rt mag�hoz, hogy Lorrynak k�telyei t�madtak szem�nek
megbizha-
t�s�ga tekintet�ben. A hallban lev� arany�ri�s karja nem volt nyugodtabb mint �,
mikor
meg�llt alatta �s megjegyezte, hogy m�g most is ki van t�ve megijed�snek �s hogy az
es�
ijesztette �t meg.
Uzsonna ideje, Miss Pross k�szitette el a te�t ujabb idegroham kis�ret�ben �s az
emberek
sz�zai m�g mindig hi�nyoztak. Carton j�tt el, vele egy�tt is csak ketten voltak.
Az est tikkaszt� volt, ajt�, ablak t�rva nyitva volt ugyan, a h�s�g m�gis
elviselhetetlen volt.
Mikor a te�val v�geztek, mind oda�ltek az egyik ablak mell�, �s kitekintettek a
hom�lyos
alkonyaiba. Lucie atyja mellett �lt; Darnay �lt mellette, Carton az ablakhoz
t�maszkodott. Az
ablak hosszu feh�r f�gg�ny�t a sz�l lebegtette; egy sz�lroham belekapaszkodott a
sark�ba,
f�lvitte a mennyezetig, ahol mint valami kis�rtetes sz�rny, ugy hull�mzott.
- Az es� m�g mindig sulyos, nagy cseppekben esik - mond� Manette doktor. - Lassan
k�zeledik.
- De biztosan - mond� Carton.
Halkan besz�ltek, mint v�rakoz�, figyel� emberek szoktak, amint s�t�t szob�ban
vill�ml�sra
v�r� �s figyel� emberek mindig szoktak.
Az emberek siettek az utc�kon, hogy fed�l al� ker�ljenek, miel�tt a zivatar kit�rt;
a csod�latos
sarok visszhangzott a j�r�-kel�k l�p�s�nek hangj�t�l, de egy l�lek se j�tt arra.
- Micsoda embert�meg �s m�gis mily mag�ny! - mond� Darnay, mikor egy ideig m�r
hallgat�ztak.
- Nem kelt-e szorong� �rz�st Darnay ur? - k�rd� Lucie. - N�ha itt �l�k est�nkint
mig azt
k�pzelem... - ma este, hogy minden olyan s�t�t �s komor, a k�pzel�d�snek m�r az
�rny�ka is
megborzongat.
- Hadd borzongjunk mi is. Megtudhatjuk, hogy mi az?
- Nevets�gesnek fogja tartani. Azt hiszem, hogy ilyen k�pzel�d�s csak arra hat,
akit�l
sz�rmazik; nem elmondani val�. N�ha magamban �l�k itten est�nkint, hallgat�zva, mig
azt
k�pzelem, hogy ez a visszhang, mindazon l�p�sek visszhangja, melyeknek �let�nkre
befoly�sa van.
- Ha ez ugy van, - vetette k�zbe Carton Sydney az � szokott k�z�ny�s hangj�n -
akkor egy
napon nagy t�meggel lesz dolgunk.
A l�p�sek nem sz�ntek meg, siet�s�k mindink�bb gyorsabb� v�lt, a sarok
visszhangzott t�l�k;
n�melyik l�p�s az ablak alatt hangzott, vagy a szob�ban; n�melyik k�zeledett, egy
m�sik
t�volodott vagy meg�llt, avagy eg�szen megsz�nt; mind a t�voli utc�kb�l j�tt, egy
se volt
l�that�.
- Ez a sok l�p�s mindegyik�nknek van sz�nva, Miss Manette, vagy pedig fel kell
osztanunk
egym�s k�z�tt?
- Nem tudom, Darnay ur, mondtam �nnek, hogy ez csup�n balga k�pzel�d�s, de �n
hallani
�hajtotta. Mikor erre az eredm�nyre jutottam, magamban voltam �s akkor azt
k�pzeltem, hogy
ezek azoknak a l�p�sei, akiknek az �n �s aty�m �let�re befoly�sa lesz.
- �n magamra veszem - mond� Carton. - �n nem k�rdezek semmit, nem szabok
felt�teleket.
Nagy t�meg tart most fel�nk, Miss Manette, l�tom �ket - a vill�ml�s f�ny�n�l. - Az
utols�
sz�t akkor f�zte hozz�, mikor egy f�nyes sug�r cikk�zott, mely megvil�gitotta �t,
amint az
ablakhoz t�maszkodott.
- �s hallom is �ket - f�zte ism�t hozz�, heves mennyd�rg�s ut�n. - Itt rohannak,
gyorsan,
vadul, d�h�ngve.
A s�r� z�por hangos zuhog�s�t szem�lyesitette meg, amely besz�dj�ben is
megakasztotta,
mert minden hangot tulharsogott. Heves zivatar keletkezett a z�por kis�ret�ben,
mennyd�rg�s,
vill�ml�s �s es� egy pillanatig sem sz�netelt, mig �jf�lt�jban a hold felkelt.
Szent P�l templom�nak nagy harangja egy �r�t zugott a megtisztult leveg�be, mikor
Lorry,
Jerry kis�ret�ben, magas csizm�ban, l�mp�ssal felszerelve, Clerkenwellbe, hazafel�
indult.
Soho �s Clerkenwell k�z�tti uton elhagyatott helyek voltak �s Lorry ezeknek a
megbizhatat-
lans�g�ra val� tekintettel Jerryt kis�r��l fogadta; rendes k�r�lm�nyek k�z�tt ez a
szolg�lat k�t
�r�val kor�bban teljesit�d�tt.
- Micsoda �jszaka volt ez, Jerry! - Majdnem olyan, - sz�lt Lorry - hogy a
halottakat sirjaikb�l
ki�ssa.
- �n sohasem l�tom az �jszak�t, uram, nem is hiszem, hogy l�tni fogom, nincs dolgom
vele -
v�laszolt Jerry.
- J� �jt, Carton ur! - mond� a keresked�. - J� �jt Darnay ur. L�tunk-e ism�t ilyen
�jszak�t,
egy�tt?
Tal�n. Tal�n l�tj�k azt a nagy embert�meget is, amint zugva b�mb�lve fel�j�k
h�mp�ly�g.

7. Fejezet.
Monseigneur a v�rosban.
Monseigneur, az udvar nagyhatalmu urainak egyike, k�thetenkint megism�tl�d� fogad�-
est�ly�t tartotta p�risi nagy palot�j�ban. Monseigneur bels� termeiben
tart�zkodott, a szentek
szentj�ben, b�mul�inak t�meg�t�l t�vol. Monseigneur csokol�d�j�t k�sz�lt
elfogyasztani.
Monseigneur k�pes volt sok mindenf�l�t k�nnyed�n elfogyasztani �s n�h�ny
el�g�letlen azt
�llitotta, hogy meglehet�s gyorsas�ggal fogyasztja el Franciaorsz�got; a reggeli
csokol�d�
nem juthatott tork�ba, a szak�cson kiv�l n�gy er�s f�rfi segits�ge n�lk�l.
Igen. N�gy f�rfi kellett ahhoz, mind a n�gy ragyog�an diszes egyenruh�ban. F�n�k�k
k�ptelen volt meg�lni kevesebb, mint k�t arany�r�val a zseb�ben, Monseigneur
el�kel� �s
izl�ses divatj�t ut�nozta; n�gy f�rfi kellett ahhoz, hogy a boldog csokol�d�t
Monseigneur
ajkaihoz juttassa. Egyik lak�j a csokol�d�sed�nyt a szent terembe hozta, a m�sodik
haboss�
verte kis szersz�mmal, melyet erre a c�lra mag�val hordott; a harmadik �tnyujtotta
a
kit�ntetett serviettet; a negyedik (az, a k�t arany�r�val) a csokol�d�t cs�sz�be
�nt�tte.
Lehetetlen volt, hogy Monseigneur a csokol�d� felszolg�l�i k�z�l egyet is
n�lk�l�zz�n �s
megtartsa el�kel� helyzet�t a b�mul� �gboltozat alatt. S�t�t foltot vetett volna
cimer�re, ha
csokol�d�j�t p�riasan, csak h�rom ember szolg�lta volna fel; kett� eset�n bizton
meghalt
volna.
Monseigneur az elmult �jjel kis soupern vett r�szt, ahol a Comedie �s a Grande
Opera b�josan
volt k�pviselve. Monseigneur a legt�bb �jjelen kis soupern vett r�szt ig�z�
t�rsas�gban.
Monseigneur oly udvarias �s fog�kony volt, hogy a Comedie �s Grande Oper�nak sokkal
nagyobb befoly�sa volt az unalmas �llami �gyekben, mint eg�sz Franciaorsz�g
sz�ks�gle-
t�nek. Franciaorsz�gra n�zve szerencs�s k�r�lm�ny, �s m�s hasonl�an kit�ntetett
�llamokra
n�zve is mindig az! Angli�ra n�zve is az volt (p�lda kedv��rt) a vid�m Stuart
szomoru
napjaiban, aki eladta.
Monseigneurnek az �ltal�nos �llami �gyekr�l igaz�n nemes fogalma volt: hadd menjen
minden a maga utj�n; a k�l�n�s �llami �gyekre vonatkoz�an m�s szint�n nemes eszm�je
volt:
hogy minden az � utj�ra menjen, gyarapitsa az � hatalm�t �s zseb�t. Az � �ltal�nos
�s k�l�n�s
gy�ny�reire vonatkoz�an Monseigneurnek az a m�sik val�ban nemes ide�ja volt, hogy a
vil�g
ezek sz�m�ra teremt�d�tt. Az � bibli�j�nak a sz�vege (mely az eredetit�l csak egy
sz�ban
k�l�nb�z�tt, ez ugyan el�g kev�s) igy hangzott: �Mert eny�m a f�ld mind az �
b�s�g�vel
mondja Monseigneur.�
Monseigneur lassan ugyan, de arra a felfedez�sre jutott, hogy ugy mag�n-, mint
�llami �gyei
bonyol�dni kezdtek �s mindk�t rendbeli �gyei r�sz�re nagyb�rl�t fogadott t�rsul
maga mell�.
Az �llami p�nz�gyek r�sz�re, mert Monseigneur m�r semmit sem v�gezhetett vel�k,
b�rbe
kellett teh�t adni valakinek, aki v�gez majd vel�k; mag�np�nz�gyei r�sz�re pedig,
mert a
nagyb�rl�k gazdagok voltak, Monseigneur pedig elszeg�nyedett, mivel gener�ci�k
�ltek nagy
f�ny�z�sben �s pazarl�sban. Monseigneur teh�t testv�r�t kivette a z�rd�b�l, m�g
idej�ben,
hogy elker�lje a hal�l f�tyol�t, a legolcs�bb ruh�t, amit viselhetett, �s egy
nagyon gazdag,
�s�kben szeg�ny nagyb�rl�h�z f�rjhez adta. Ez a nagyb�rl�, felszerelve az el�irt
p�lc�val,
melynek tetej�n aranyalma volt, ott volt most az el�szob�k t�rsas�g�ban, az emberek
al�zato-
san borultak le el�tte - a fels�bb rend�eket, Monseigneur v�r�b�l val�kat kiv�ve,
ezek,
feles�g�t is k�z�j�k sz�mitva, mindig a legnagyobb megvet�ssel tekintettek le re�.
A nagyb�rl� gazdag ember volt. Harminc l� �llott ist�ll�iban, hallj�ban huszonn�gy
lak�j �lt,
feles�g�t hat n� szolg�lta. Mint olyan egy�n, akinek nem volt m�s hivat�sa, mint
hogy rabol-
jon �s zs�km�nyoljon, ahol csak tud. A nagyb�rl� - kinek t�rsadalmi tekint�ly�t
h�zass�ga is
n�velte - volt az egyed�li igazs�g azok k�z�tt, akik aznap Monseigneur palot�j�ban
megjelentek.
A termek, �mb�r sz�p l�tv�nyt nyujtottak �s a kor izl�s�nek �s m�v�szet�nek minden
v�ltozat�val �s disz�vel �keskedtek, val�j�ban nem voltak eg�szs�ges �gynek
mondhat�k; a
m�s helyeken tart�zkod�, rongyokba burkolt mad�rijeszt�kre �s h�l�sapk�kra val�
tekintettel
(pedig ezek nem voltak olyan messzire, hogy a Notre Dame �rtornyaib�l, melyek mind
a k�t
sz�ls�s�gt�l egyenl� t�vols�gra voltak, mind a kett�t ne lehetett volna
megfigyelni) f�l�tte
k�nyelmetlen �gynek volt mondhat�, - ha ugyan Monseigneur palot�j�ban ez az �gy
valakire
tartozott volna. A jelenlev�k k�z�tt voltak katonatisztek haditud�s n�lk�l;
tenger�szeti tisztek,
akik haj�t sohasem l�ttak; hivatalnokok, akiknek hivatalukr�l fogalmuk sem volt;
arc�tlan
papok, akiknek gondolkod�sa oly vil�gi volt, mint a legrosszabb vil�gi�, akiknek
szeme k�j-
v�gy�, nyelve sikaml�s, �letm�dja m�g sikaml�sabb volt; mind teljesen alkalmatlan
arra,
hogy hivat�s�t bet�ltse, mind aljasan hazug, mivelhogy azt �llitotta, hogy
hivat�s�val fog-
lalkozik, pedig mind k�zeli vagy t�volabbi viszonyban Monseigneur rendj�b�l val�
volt; az
�llami hivatalok, ahonnan m�g lehetett valami hasznot kipr�selni, vel�k voltak
tele; tucat-
sz�mra lehetett �ket felsorolni. Voltak b�s�gesen olyanok is jelen, akik sem
Monseigneurrel,
sem az �llammal nem �llottak k�zvetetlen �sszek�ttet�sben, de �ppen oly kev�ss� m�s
valamivel, ami igazi, val�di; akik �let�k folyam�n sohasem kis�relt�k meg, hogy
igazi f�ldi
c�lt tisztess�ges uton �rjenek el. Orvosok, akik nagy vagyont szereztek sohasem
l�tezett be-
tegs�gek ellen val� titkos szerekkel, Monseigneur el�szob�iban mosolyogtak el�kel�
betegeikre. Tervkov�csok, akik mindenf�le gy�gyszert fedeztek fel az �llam apr�bb
bajainak
orvosl�s�ra, kiv�v�n azt az egyet, hogy komoly munk�val egyetlenegy b�nt kell
gy�kerest�l
kiirtani, - Monseigneur fogad�sa alkalm�val zagyva fecseg�seikkel telebesz�lt�k
mindenkinek
a f�l�t, akit csak megfoghattak. Istentagad� filoz�fusok, akik szavakkal akart�k a
vil�got
ujj�alakitani, k�rty�b�l �pitettek babiloni tornyot, hogy az eget ostromolj�k,
ebben a
Monseigneurn�l �sszegy�lt gy�ny�r� t�rsas�gban istentagad� vegy�szekkel
besz�lgettek,
akik aranycsin�l�ssal foglalkoztak. El�kel� urak, akik a legkiv�l�bb nevel�sben
r�szes�ltek,
mely k�r�lm�ny abban a saj�ts�gos id�ben is - �ppen ugy, mint mostan -
gy�m�lcseiben
nyilv�nult ugy, hogy teljesen k�z�ny�sek voltak minden ir�nt, ami m�lt� arra, hogy
az emberi
sziv r�szv�t�t felkeltse, Monseigneur palot�j�ban teljes lelki kimer�lts�g
�llapot�ban voltak
l�that�k. Ezek a k�l�nb�z� notabilit�sok P�ris el�kel� vil�g�ban olyan otthonb�l
ker�ltek ide,
hogy Monseigneur �sszegy�lt im�d�i k�z�tt a k�meknek - ezek alkott�k az el�kel�
t�rsas�gnak t�bb mint a fel�t - neh�z dolguk lett volna, hogy ennek a l�gk�rnek
angyalai
k�z�tt egyetlen n�t fedezzenek fel, akinek megjelen�se �s viselked�se any�ra
vallott.
�ltal�ban azon a puszta t�nyen kiv�l, hogy a gondot okoz� kis teremtm�nynek �letet
adtak -
ezzel ugyan az anya neve m�g t�volr�l sincs meg�rdemelve - ilyesvalami a divatos
vil�gban
ismeretlen volt. Parasztasszonyok t�pl�lt�k �s nevelt�k a divatba nem ill�
kicsinyeket, �s
hatvan�ves b�jos nagymam�k ugy �lt�zk�dtek a soupernhoz, mintha husz�vesek
voln�nak.
A val�tlans�g fek�lye torzitott el minden emberi teremtm�nyt, mely Monseigneurre
v�ra-
kozott. A legt�volibb teremben volt egy f�ltucat kiv�teles ember, akiknek m�r
n�h�ny �v �ta
bizonytalan sejtelm�k volt arr�l, hogy a vil�g �gyei rosszul �llanak. Hogy ezeket
az �gyeket
ism�t helyes utra terelj�k, ennek a f�ltucatnak fele tagja lett egy fantasztikus
convulsionista
szekt�nak �s �ppen azok tan�cskoztak egym�s k�z�tt: tajt�kozzanak, d�h�ngjenek �s
tombol-
janak-e epileptikusan ott a hely szin�n - hogy ilyen m�don kiv�l�an �rthet�
utmutat�t �llitsa-
nak Monseigneur j�v�ben val� ir�nyit�s�ra. Ezeken a derviseken kiv�l volt ott m�g
h�rom
m�s egy�n is, egy m�sik szekt�nak a tagjai, amely a vil�got az �Igazs�g
k�z�ppontj�nak�
mondott zagyval�kkal akarta megjavitani �s azt �llitotta, hogy az emberis�g
kiker�lt az
igazs�g k�z�ppontj�b�l, - ez ugyan nem ig�nyelt sok bizonyit�st - de nem a
ker�let�b�l �s
hogy ki ne rep�lj�n a ker�let�b�l �s a k�z�ppontba visszaker�lj�n, b�jt�l�sre �s
szellem-
id�z�sre van sz�ks�g. Ehhez k�pest sokat t�rsalogtak a szellemekkel - �s sok j�t is
vittek
ez�ltal v�gbe, ami ugyan sohasem ker�lt nyilv�noss�gra.
Vigasztal�sul szolg�lt az, hogy Monseigneur palot�j�nak eg�sz t�rsas�ga
kifog�stalanul volt
�lt�zve. Ha tudt�k volna, hogy az it�let napja csup�n disznap, k�z�l�k mindegyik
�r�k id�kre
meg�llotta volna a vizsg�latot. A hajnak ez a f�s�l�se, beporoz�sa �s keneget�se,
az arcnak a
fest�se �s m�v�szi kijavit�sa, a b�tor kardoknak a l�t�sa, a szagl�s �rz�k�nek ez a
gy�ng�d
tisztelete bizony�ra mindent �r�k id�kre meg�vott volna. A legjobb nevel�s� el�kel�
urak
apr� f�gg� harangocsk�kat viseltek, melyek �lmos mozg�suk k�zben cs�r�gtek �s
csengtek;
ez a cseng�s �s a selyem, brok�t- �s finom v�szonnak suhog�sa olyan mozg�st id�zett
el� a
leveg�ben, hogy Saint Antoinet �s mardos� �hs�g�t messzire els�p�rte.
A ruha volt a csalhatatlan talizm�n �s var�zs, mely mindent a maga hely�n
megtartott.
Mindenki �larcos b�lhoz volt �lt�zve, mely sohasem �rt v�get. Ez az �larcos b�l a
Tuileri�k
palot�j�t�l kezdve v�gig Monseigneuron, az eg�sz udvaron, a kamar�kon, a
t�rv�nysz�keken
�s az eg�sz t�rsas�gon, (a mad�rijeszt�k kiv�tel�vel) eg�sz a h�h�rig terjedt, aki
f�s�lve,
puderezve, aranypaszom�nyos kab�tban, f�lcip�ben �s feh�r selyemharisny�ban v�gezte
munk�j�t. Az akaszt�f�kn�l �s kerekekn�l - a b�rd ritkas�g volt - Monsieur P�ris
ilyen csinos
ruh�ban v�gezte a dolg�t. �s ugyan ki k�telkedett volna Monseigneur fogad�napjainak
t�rsas�g�ban az Urnak 1780-ik esztendej�ben azon, hogy ez a rendszer, melynek
gy�kere a
f�s�lt, puderezett h�h�r aranypaszom�ntos ruh�ban, f�lcip�ben �s selyemharisny�ban:
nem �li
tul a csillagokat!
Miut�n Monseigneur n�gy ember�t terh�t�l megszabaditotta �s csokol�d�j�t
elfogyasztotta,
kinyittatta a szentek szent�ly�nek ajtaj�t �s kil�pett. �s azt�n milyen volt az az
al�zatoss�g, a
hajlott gerinc, a mosolyg� arc, az alacsony megal�zkod�s! A testi �s lelki
megal�zkod�sb�l az
�g sz�m�ra nem jutott semmi - ez volt egyik ok a sok k�z�l, hogy Monseigneur im�d�i
nem
alkalmatlankodtak ottan.
Monseigneur ny�jasan vonult termein v�gig eg�sz az igazs�g ker�let�ig; itt ig�rt
valamit,
amarra mosolygott, egy boldog rabszolg�nak egy sz�t suttogott, egy m�sik fel�
kez�vel intett.
Majd megfordult �s ugyanazon az uton visszafel� ment; bizonyos id� eltelte ut�n a
csoko-
l�d�szellemekkel ism�t szent�ly�be z�rk�zott, ezut�n nem l�tt�k t�bb�.
A szinj�t�k befejez�dv�n, a leveg� mozg�sa szinte viharr� v�lt �s a kis
harangocsk�k a
l�pcs�k�n hangzottak. Az eg�sz t�megb�l nemsok�ra csak egy szem�ly maradt ottan,
h�na
al� fogta kalapj�t �s burn�tszelenc�j�vel lassan haladt a t�kr�k mellett kifel�.
- Az �rd�gnek szentellek - mond� ez a szem�ly, mik�zben az utols� ajt�n�l meg�llt
�s arc�val
a szent�ly fel� fordult.
Ler�zta a doh�nyt ujja hegy�r�l, mintha l�bair�l r�zn� le a port �s nyugodtan
haladt a l�pcs�n
lefel�.
K�r�lbel�l 60 �ves, diszesen �lt�z�tt, el�kel� modoru f�rfi volt; sz�p maszkhoz
hasonl� arca
szinte �tl�tsz�an s�padt volt, minden von�sa �lesen kidomborodott, kifejez�s�ben
szil�rd
elhat�roz�s �lt. Orr�nak, melynek form�ja k�l�nben kifog�stalan volt, minden
cimp�ja f�l�tt
kicsiny m�lyed�s volt. Minden kis v�ltoz�s, amelyen ez az arc kereszt�lment, ebben
a k�t
m�lyed�sben mutatkozott. N�ha szin�k megv�ltozott, vagy �sszehuz�dtak �s kit�gultak
valami gy�nge �rver�s folyt�n; ilyenkor az arc hamisnak �s kegyetlennek l�tszott.
Figyelme-
sebb vizsg�lattal f�l lehetett fedezni, hogy ezt a kifejez�st a sz�j von�sai �s a
szemgoly�knak
tuls�gosan vizszintes �s v�kony hat�rol�sa m�g n�velte. Az arc kellemes hat�st tett
�s
hat�rozottan sz�p �s �rdekes volt.
Az arc tulajdonosa a l�pcs�n lement az udvarba, besz�llott kocsij�ba �s
elhajtatott. A fogad�s
alkalm�val csak kevesen besz�ltek vele; kicsiny szabad t�r volt k�r�l�tte �s
Monseigneur
bar�ts�gosabb is lehetett volna hozz�.
E k�r�lm�nyek k�z�tt szinte j�l esett neki, amint l�tta, hogy a k�z�ns�ges n�p
hogyan sz�led
el lovai el�l �s gyakran alig ker�lte el az elg�zol�st. Kocsisa ugy hajtott, mintha
ellens�get
�ld�zne �s az �r�lt hajt�st arc�nak egy von�sa sem g�ncsolta, ajkai nem feddett�k.
M�g ebben
a s�ket v�rosban �s ebben a n�ma korszakban is felhangzott n�ha a panasz, hogy a
sz�k,
gyalogj�r� n�lk�li utc�kon a patriciusoknak az a kim�letlen szok�sa, hogy gyorsan
hajtanak, a
k�zn�pet vesz�lyezteti �s barb�r m�don megnyomoritja. De kevesen t�r�dtek ezzel
annyira,
hogy m�sodszor is gondoljanak erre �s ebben a tekintetben is ugy, mint minden
egy�bben, a
nyomorult t�megre bizt�k, hogy segitsen a baj�n ugy, ahogy tud.
Manaps�g alig �rthet� kim�letlens�ggel, vad robog�s �s zakatol�ssal v�gtatott a
kocsi az
utc�kon v�gig �s a sarkok k�r�l, asszonyok jajgatva sz�ledtek el el�le, f�rfiak
pedig egym�st
�s a gyermekeket karjukn�l fogva r�ntott�k el az utj�b�l. V�gre egy utcasarkon val�
befor-
dul�skor, egy kut mellett, valami az egyik ker�k utj�ba akadt, hangos ki�lt�s
hallatszott, a
lovak �gaskodtak �s kirugtak.
Ez ut�bbi akad�ly miatt a kocsi aligha �llott volna meg; nagyon gyakran megt�rt�nt,
hogy
kocsik tov�bb hajtattak �s a sebes�lteket otthagyt�k �s mi�rt nem? De a megr�m�lt
szolga
hirtelen lesz�llott a bakr�l �s husz k�z ragadta meg a lovak gyepl�j�t.
- Mi baj? - k�rdi Monsieur le Marquis �s nyugodtan kin�zett.
Magas termet�, h�l�sapk�s ember a lovak l�ba al�l egy t�meget r�ntott el� �s a kut
alj�ba
fektette, let�rdelt az utca sar�ba �s nedvess�g�be �s orditozott f�l�tte, mint
valami vad�llat.
- Pardon, Monsieur le Marquis! - mond� egy rongyos, al�zatos f�rfi. - Egy gyermek.
- Mi�rt l�rm�z ily ut�latosan? Az � gyermeke az?
- Bocs�nat, Monsieur le Marquis, szomoru, de igen, az �v�.
A kut kiss� t�volabbra volt, k�rny�k�n az utca 10-12 yardnyira kisz�lesedett. Ekkor
a magas
f�rfi hirtelen f�lugrott a f�ldr�l �s a kocsi fel� rohant. Monsieur le Marquis egy
pillanatra
kez�t kardj�ra fektette.
- Meg�lt�k! - ki�ltotta a f�rfi vad k�ts�gbees�ssel, mindk�t karj�t �gnek emelte �s
merev
tekintettel n�zett az el�kel� f�rfiura. - Meghalt!
A t�meg a kocsi k�r� csoportosult �s Monsieur le Marquisra n�zett. A sok re�tekint�
szemben
csak kiv�ncsis�g �s moh�s�g l�tszott; fenyeget�s vagy harag nem volt l�that�. A n�p
nem is
sz�lott semmit; az els� kiab�l�s ut�n csendes lett �s az is maradt. Az al�zatos
f�rfi hangja, aki
besz�lt, tulzott al�zatoss�g�ban szintelen�l �s tomp�n hangzott. Monsieur le
Marquis sze-
m�vel v�gigfutott rajtuk, mintha patk�nyok lettek volna, melyek most bujtak el�
lyukaikb�l.
El�vette ersz�ny�t.
- K�l�n�s az, - mondotta - hogy ti emberek nem tudtok vigy�zni magatokra �s gyerme-
keitekre. Egyik vagy a m�sik k�z�letek mindig utban van. Hogyan tudhatom, hogy
lovaim
nem s�r�ltek-e meg? Ime, add ezt neki!
Aranyat dobott ki, hogy a szolga felemelje; mind kinyujtotta a nyak�t, hogy l�ssa,
hov� esett. A
magas ember ism�t oly hangon orditott, mely nem l�tszott olyannak, mintha ember
tork�b�l
j�nne:
- Meghalt!
Egy m�sik f�rfi hirtelen odaj�vetele, akinek a t�bbiek utat engedtek,
f�lbeszakitotta. Mikor a
nyomorult teremt�s megl�tta e f�rfit, jajgatva �s sirva borult a v�ll�ra �s a kut
fel� mutatott,
ahol n�h�ny asszony �llta k�r�l a mozdulatlan t�meget �s f�l�nken mozgott
k�r�l�tte. De �k
is oly csendesek voltak, mint a f�rfiak.
- Tudok mindent, tudok mindent - mond� az ut�bb �rkezett. - L�gy f�rfi, Gaspard!
Jobb a
szeg�ny kicsik�nek, hogy meghal igy, mintha �l. Egy pillanat alatt halt meg,
f�jdalom n�lk�l.
�lhetett-e volna egy �r�ig is ily boldogan?
- Te b�lcs vagy, hallod-e - mond� Monsieur le Marquis mosolyogva. - Hogy hivnak?
- Defargenak hivnak.
- Mi a foglalkoz�sod?
- Kocsm�ros, Monsieur le Marquis.
- Nesze, b�lcs �s kocsm�ros - mond� Monsieur le Marquis �s egy m�sik aranyat dobott
neki. -
K�ltsd el, ahogy tetszik. A lovak rendben vannak?
An�lk�l, hogy az �sszegy�lt t�meget m�g egy m�sodik pillant�sra m�ltatn�, Monsieur
le
Marquis h�trad�lt kocsij�ban �s �ppen tov�bb akart hajtatni oly el�kel� ur
arckifejez�s�vel,
aki v�letlen�l �sszet�rt valami k�z�ns�ges t�rgyat �s megfizetett �rte, mert
m�dj�ban volt,
hogy megfizesse, mikor nyugalm�t megzavarta az a k�r�lm�ny, hogy p�nzdarab rep�lt a
kocsij�ba �s csengett a kocsi fenek�n.
- �llj meg! - mond� Monsieur le Marquis. - �llj meg, ki hajitotta ezt?
Arra a helyre tekintett, ahol egy pillanattal ezel�tt Defarge, a kocsm�ros �llott;
a nyomorult
apa borult ott arc�ra a k�vezeten �s az alak, aki m�g�tte �llott, s�t�thaju,
termetes asszony
volt, aki k�t�tt.
- Ti kuty�k! - mond� a m�rki, arca nyugodt �s v�ltozatlan volt, kiv�v�n az orra
f�l�tt lev�
m�lyed�seket. - Szivesen hajtan�k el b�rmelyiktek f�l�tt �s elpusztitan�lak a f�ld
szin�r�l, ha
tudn�m, hogy melyik gazember hajitott a kocsi fel�, ha az az uton�ll� k�zelemben
volna,
kocsim kerekeivel sz�tmorzsoln�m.
Ezek annyira le voltak hangolva �s oly gyakori �s szomoru tapasztalatuk volt, hogy
ilyen
egy�n mit tehetett vel�k a t�rv�ny hat�rain bel�l �s kiv�l, hogy egy sz�j, egy k�z,
egy szem
sem mozdult. A f�rfiak k�z�tt egy sem. De a k�t�get� asszony f�lemelte tekintet�t
�s mer�en
n�zett a m�rki arc�ba. M�lt�s�g�n alulinak tartotta, hogy ezt �szrevegye; megvet�
szemmel
n�zett el f�l�tte �s a t�bbi patk�ny f�l�tt; �l�s�be t�maszkodott ism�t �s megadta
a parancsot:
- Hajts!
Elhajtott; m�s fogatok is sebesen hajtottak arra gyors egym�sut�nban; a
miniszterek, az �llami
tervkov�cs, a nagyb�rl�, az orvos, az �gyv�d, a pap, a Grande Opera, a Comedie, az
eg�sz
�larcosb�l tarka v�gtat� menetben hajtott el mellett�k. A patk�nyok el�bujtak
lyukaikb�l �s a
l�tv�nyt szeml�lt�k, �r�khosszat maradtak ott n�zel�dve; katon�k �s a rend�rs�g
gyakran
haladt el k�z�tt�k �s a l�tv�nyoss�g k�z�tt �s l�ncot alkotott, m�g�je bujtak �s
onnan
kandik�ltak. Az apa m�r r�gen f�lemelte kis tetem�t �s elrejt�z�tt vele, az
asszonyok pedig,
akik k�r�l�llt�k a kis tetemet, mialatt az ott fek�dt a kut alj�ban, m�g mindig ott
�ltek �s
n�zt�k a viz foly�s�t �s az �larcosb�l elvonul�s�t - az az egyik asszony, aki olyan
felt�n�en
�llott ott k�t�getve, m�g mindig k�t�tt a V�gzet nyugodt �llhatatoss�g�val. A kut
vize foly-
dog�lt, a gyors patak folydog�lt, a nappal belefolyt az �jszak�ba, a v�rosban sok
�let folyt
bele a hal�lba az �r�k t�rv�ny szerint, - id� �s hal�l nem v�r senkire. A patk�nyok
s�r�n
egym�s mell� szorulva aludtak ism�t s�t�t lyukaikban, az �larcos b�l f�nyesen
megvil�gitott
soupernn�l �lt, �s minden a maga utj�n haladt.

8. Fejezet.
Monseigneur falun.
Gy�ny�r� vid�k, aranykal�szos, de nem b�s�ges mez�k. Szeg�nyes rozzsal ben�tt
foltok, ahol
buz�nak kellene teremni, szeg�nyes bab- �s bors�foltok �s m�s szeg�nyes, buz�t
p�tl�
f�zel�kfoltok. Az �letn�lk�li term�szeten, valamint a f�rfiak �s az asszonyok
arc�n, akik azt
megm�velt�k, akaratuk ellen val� teng�d�s kifejez�se �lt - elcs�ggedt hangulat:
lemond�s �s
eny�szet.
Monsieur le Marquis utaz�kocsija (k�nnyebb is lehetett volna), melyet n�gy l�
huzott �s k�t
kocsis hajtott, lassan haladt egy meredek dombon f�lfel�. Monsieur le Marquis arc�n
lev�
v�r�s f�ny nem volt el�kel�s�g�nek �rtalm�ra, k�ls�, akarat�n kiv�l �ll� ok id�zte
el� - a
lenyugv� nap.
Mikor a kocsi a domb tetej�re jutott, a napnyugta olyan ragyog�an s�t�tt bel�, hogy
a benne
�l� arc�t biborpirosra festette.
- Gyorsan elmulik - mond� Monsieur le Marquis kez�re tekintve.
A nap val�ban olyan alacsonyan �llott m�r, hogy a k�vetkez� pillanatban elmer�lt.
Miut�n a
sulyos f�ket r�er�sitett�k a ker�kre, a kocsi a porfelh�ben �gett szag kis�ret�ben
siklott a
dombon lefel�, a v�r�s f�ny gyorsan elt�nt; minthogy a nap �s a m�rki egy�tt
haladtak lefel�,
semmi sem l�tszott az izz� f�nyb�l, mikor a f�ket leszedt�k.
M�g egy hull�mos vid�k volt h�tra, nyilt �s fest�i, a domb alj�n kicsi falu,
m�g�tte lejt� �s
dombh�t, templom tornya, sz�lmalom, erd� a vad�szatra, sziklav�rral a tetej�n,
melyet
b�rt�nnek haszn�ltak. Mindezekre, az �jszaka k�zeledt�vel a s�t�ts�g hom�ly�ba
borul�
t�rgyakra a m�rki ugy tekintett, mint aki otthon�hoz k�zeledik.
A falunak egy nyomorus�gos utc�ja volt, benne szeg�nyes s�rf�z�, cserz�m�hely, kis
kocsma, nyomorult ist�ll� a postalovak sz�m�ra, szeg�nyes kut �s a szeg�nys�gnek
egy�b
szokott tartoz�kai. N�pe is szeg�ny volt. Lak�i mind szeg�nyek voltak, sokan h�zuk
kapuja
el�tt �ltek, egy-k�t hagym�t �s m�s ilyenf�l�t szeldeltek vacsor�nak; m�sok a
kutn�l voltak,
leveleket, f�veket mosogattak �s a f�ldnek m�s hasonl� term�nyeit, ami megehet�.
Nem
hi�nyoztak kifejez� jelei annak, hogy mi szeg�nyitette el �ket: az �llami ad�, az
egyh�zi ad�,
a f�ldesurnak j�r� ad�, a k�zs�gi �s az �ltal�nos ad� itt vagy amott fizetend�, a
faluban lev�
�nnepies felir�s szerint - azon lehetett csod�lkozni, hogy a kis falu teljesen el
nem pusztult.
Kev�s gyermek volt l�that�. Kutya egy�ltal�ban nem. A f�rfiak �s asszonyoknak nem
volt
nagy v�laszt�kuk itten a f�ld�n - ott �lhettek a faluban a malom alatt, a
legnyomorultabb
viszonyok k�z�tt, melyek mellett �let�ket tengethett�k, vagy pedig fogs�g �s hal�l
v�rakozott
r�juk a szikl�r�l mered� b�rt�nben.
Az el�renyargal� fut�r, a kocsis ostor�nak pattog�sa, mely kigy�k�nt mozgott fej�k
felett az
esti sz�rk�letben, mintha a furiak kis�rn�k utj�ban, jelezt�k meg�rkez�s�t.
Monsieur le
Marquis a posta kapuja el� hajtatott, ott volt a kut mellett; a parasztok
besz�ntett�k a
munk�jukat, hogy �t n�zz�k. � is r�juk n�zett �s an�lk�l, hogy tudott volna r�la,
l�tta, hogy a
sz�ks�g �s gond lassu biztoss�ggal sorvasztja arcukat �s termet�ket. (A franci�knak
ez a
sov�nys�ga babon�v� v�lt Angli�ban, mely az igazs�got sz�z �vvel tul�lte.)
Monsieur le Marquis kitekintett az al�zatos arcokra, melyek meghajoltak el�tte,
mint ahogyan
� hajlongott az udvar Monseigneurje el�tt - azzal a k�l�nbs�ggel, hogy ezek csup�n
az�rt
hajoltak meg, hogy szenvedjenek �s nem az�rt, hogy mosolyogjanak, - mikor egy
�sz�l�
utkapar� l�pett a csoportba.
- Hozd ide azt a fick�t! - mond� a m�rki fut�rj�hoz.
Odahozt�k �t, sapk�j�t kez�ben tartotta, a t�bbiek k�r�lvett�k, hogy
hallgat�zzanak, mint
ahogy a p�risi kutmelletti n�p tette.
- Az uton elhaladtam melletted?
- Igen, Monseigneur. Abban a kit�ntet�sben r�szes�ltem, hogy mellettem kegyeskedett
elha-
ladni.
- Amint a dombon f�lfel� j�ttem, �s a domb tetej�n is, mindk�t helyen?
- Igen, Monseigneur.
- Mire n�zt�l olyan mer�en?
- Az emberre n�ztem, Monseigneur.
Kiss� lehajolt �s rongyos k�k sapk�j�val a kocsi al� mutatott. A t�bbiek is mind
lehajoltak �s
a kocsi al� n�ztek.
- Micsoda emberre, te diszn�! �s mi�rt n�zt�l oda?
- Bocs�nat, Monseigneur, a f�k l�nc�n l�gott.
- Ki? - k�rd� az utas.
- Az ember, Monseigneur.
- Az �rd�g vigye el ezeket a h�ly�ket! Hogy hivj�k azt az embert? Te ismered mind
az
embereket ezen a k�rny�ken. Ki volt az?
- Bocs�nat, Monseigneur! Nem err�l a vid�kr�l val� volt. Nem l�ttam �t eg�sz
�letemben.
- A l�ncon l�gott? Hogy megfulladjon a port�l?
- Kegyes engedelm�vel, Monseigneur, az volt �ppen a b�mulatos. Feje lecs�ng�tt -
igy!
F�lig megfordult �s h�tra hajolt, ugy hogy arca �g fel� fordult �s feje lefel�
l�gott, azut�n
ism�t kiegyenesedett, sapk�j�t forgatta �s meghajolt.
- Micsoda ember volt?
- Monseigneur, feh�rebb volt, mint a moln�r. A por eg�szen belepte, feh�r, mint egy
kis�rtet,
magas, mint egy kis�rtet!
A leir�s a kis csoportban �ri�si felt�n�st keltett; �s mind a szem, an�lk�l, hogy a
t�bbi
szemmel ezt megbesz�lte volna, Monsieur le Marquisra n�zett. Tal�n az�rt, hogy
l�ss�k,
vajjon az � lelkiismeret�t terheli-e valami kis�rtet.
- Val�ban, okosan cselekedt�l, - mond� a m�rki boldog �ntudattal, hogy ilyen f�reg
nem
bosszanthatja �t - l�ttad, hogy egy tolvaj kis�ri kocsimat �s nem nyitottad ki nagy
sz�dat.
Bah! Hadd menjen. Gabelle ur!
Gabelle ur volt a postamester �s egyuttal ad�szed� is; nagy szolg�latk�szs�ggel
j�tt oda, hogy
tanuja legyen a kihallgat�snak �s szigoru, hivatalos arckifejez�ssel rongyos
kab�tja ujj�n�l
fogta a kik�rdezettet.
- Bah! Menj utadra! - mond� Gabelle.
- Fogja el ezt az idegent, ha sz�ll�st k�rne ma �jjel a faluban �s gy�z�dj�k meg
r�la, hogy
tisztess�gesek-e a sz�nd�kai, Gabelle.
- Monseigneur, rendkiv�l meg vagyok tisztelve, hogy parancsait teljesithetem.
- Elszaladt az a fick�? Hol van az az �tkozott?
Az �tkozott m�r a kocsi alatt volt egy f�ltucat j� bar�tj�val �s k�k sapk�j�val
mutatta a l�ncot.
Egy m�sik f�ltucat j� bar�tja gyorsan el�r�ncig�lta �t �s lihegve a m�rki el�
�llitotta.
- Te t�kfej, elszaladt-e az az ember, mikor f�kez�sre meg�llottunk?
- Monseigneur, lerohant a lejt�n, fejjel el�re, mint mikor valaki a foly�ba veti
mag�t.
- N�zzen ut�na, Gabelle. Hajts!
A f�ltucat, mely a l�ncot n�zte, m�g a kerekek k�z�tt volt, mint a juhok; a kerekek
oly
hirtelen�l indultak meg, hogy szerencs�sek voltak, hogy csontjaikat megmenthett�k;
egyeb�k
ugy sem volt, amit megmenthettek volna, az�rt voltak szerencs�sek.
A kocsi gyorsan kihajtott a falub�l, a m�g�tte elter�l� lejt�re, a domb meredeks�ge
fut�s�t
meglassitotta. Fokonkint lassitotta sebess�g�t �s inogva, d�c�gve haladt f�lfel� a
ny�ri
�jszaka illatos leveg�j�ben. A kocsisok, akiknek feje k�r�l a furi�k helyett
ezernyi apr� rovar
r�pk�d�tt, ostoraik pattog� v�g�t k�t�zgett�k; a lak�j a lovak mellett haladt; a
fut�r hallhat�
volt, amint a s�t�ts�gben el�relovagolt.
A domb legmeredekebb pontj�n volt egy kis temet�, benne egy kereszt a Megv�lt�
nagy, uj
alakj�val; f�b�l val� szeg�nyes alak volt, melyet valami �gyetlen falusi farag�
k�szitett, de az
alakot az �letb�l vette, - tal�n a saj�t �let�b�l - mert rettenetesen sov�ny �s
v�zna volt.
Egy asszony t�rdelt a nagy szenved�snek ezen szomoru jelk�pe el�tt, mely az�ta csak
rosszabbodott, de m�g nem �rte el tet�pontj�t. Fej�vel arra fordult �s mikor a
kocsi odajutott,
gyorsan f�lkelt �s a kocsij�hoz l�pett.
- Monseigneur, Monseigneur, egy k�rv�ny!
Monseigneur t�relmetlen�l felki�ltott, arca azonban v�ltozatlan maradt.
- Nos, mi az? Mindig csak k�rv�nyek!
- Monseigneur, a nagy Isten szerelm��rt! F�rjem, az erd�sz!
- Mi van f�rjeddel, az erd�sszel? Mindig a r�gi t�rt�net veletek. Nem tud
megfizetni valamit?
- Monseigneur, minden�rt megfizetett. Meghalt.
- Nos? Most nyugszik. Felt�maszthatom �t neked?
- �, nem, Monseigneur! De ott nyugszik egy kis halom szeg�nyes f� alatt.
- Nos?
- Monseigneur, itt annyi szeg�nyes kis f�halom van...
- No, �s azt�n?
�reg asszonynak l�tszott, pedig fiatal volt. Meghat� f�jdalom nyilatkozott meg
viselked�-
s�ben; kez�t vad szenved�llyel csapta �ssze, majd a kocsi ajtaj�ra fektette
gy�ng�den �s
cir�gatva, mintha emberi kebel volna �s azt v�rn�, hogy meg�rzi a k�ny�rg�
�rint�st.
- Monseigneur, hallgasson meg! Monseigneur, hallgassa meg k�r�semet! F�rjem ins�g
miatt
halt meg; olyan sokan halnak meg ins�g�k miatt; oly sokan fognak m�g meghalni
ins�g�k
miatt.
- Nos azt�n? T�pl�lhatom-e �ket?
- Monseigneur, azt a j� Isten tudja; de �n nem azt k�rem. Az a k�r�sem, hogy egy
darab f�t
vagy k�vet tegyenek sirj�ra f�rjem nev�vel, hogy megjel�lje, hol fekszik. K�l�nben
gyorsan
elfelejtik a hely�t, nem tal�lj�k meg, ha �n is elpusztulok ugyanatt�l a
betegs�gt�l �s engem
egy m�sik szeg�ny f�halom al� tesznek. Monseigneur, oly sokan vannak, oly gyorsan
szapo-
rodnak, oly nagy itt a nyomor! Monseigneur! Monseigneur!
A lak�j elt�volitotta �t az ajt�t�l, a kocsi gyorsan elhajtott, a kocsisok n�gatt�k
a lovakat, az
asszony messze elmaradt �s a m�rki, ism�t a furi�kt�l kis�rve, gyorsan cs�kkentette
a k�zte �s
a kast�lya k�z�tt lev� t�vols�got.
A ny�ri �jszaka �des illata vette k�r�l, �s amint az es� esik r�szrehajl�s n�lk�l,
a porlepte,
rongyos, munk�t�l f�radt csoportot is k�r�lvette a kutn�l, az utkapar� k�k
sapk�j�val - en�lk�l
� semmi sem volt - m�g mindig a kis�rtetszer� emberr�l besz�lt, ameddig csak
hallgatt�k.
Lassankint megel�gelt�k, egym�sut�n elsz�ledtek �s az apr� ablakokban vil�goss�g
pislogott;
mikor az ablakok els�t�tedtek �s t�bb csillag volt l�that�, ugy l�tszott, mintha
ezeknek a
f�nye az �gboltozatra sz�llott volna, ahelyett hogy kioltott�k.
Nagy, magastetej� h�zak, �s a f�l�be nyul� f�k �rny�kot vetettek Monsieur le
Marquisra;
mikor a kocsi meg�llott, az �rny�k hely�be f�klya f�nye l�pett �s kast�ly�nak nagy
kapuja
kinyilott el�tte.
- Meg�rkezett Monsieur Charles Angli�b�l?
- M�g nem, Monseigneur.

9. Fejezet.
A Gorgo feje.
Monsieur le Marquis kast�lya hatalmas, nagy �p�let volt, el�tte k�vezett udvar,
melyb�l k�t, a
k�vezett terraszon egyes�l� k�l�pcs� vezetett a f�kapu el�. Csupa k� az eg�sz,
k�kerit�s,
k�b�l val� urn�k, k�b�l val� vir�gok, k�b�l val� emberarcok, k�b�l val�
oroszl�nfejek, k�
minden�tt. Mintha a Gorgo feje n�zett volna re� k�t sz�zad el�tt, amikor elk�sz�lt.
Monsieur le Marquis kocsij�b�l f�lment a sz�les, alacsony fokokb�l �ll� l�pcs�n,
f�klya
vil�gitott el�tte, mely a s�t�ts�get eloszlatta; egy bagoly a f�k k�z�tti nagy
ist�ll� tetej�n
hangosan tiltakozott ez ellen. Egy�bk�nt minden nyugodt volt olyannyira, hogy a
f�klya,
mellyel a l�pcs�t vil�gitott�k meg �s a m�sik, amelyet a nagy kapun�l helyeztek el,
oly
nyugodtan �gett, mintha nagy teremben �s nem a ny�ri �jszaka szabad ege alatt �gne.
A
bagoly ki�lt�s�n kiv�l m�s hang nem hallatszott, kiv�v�n egy sz�k�kutnak
medenc�j�ben
val� csobog�s�t; s�t�t �jszaka volt, mely �rasz�mra tartja vissza l�legzet�t,
azut�n nagyot
s�hajt �s l�legzet�t ism�t visszatartja.
A nagy kapu hangosan csap�dott be, Monsieur le Marquis nagy csarnokon haladt
kereszt�l,
mely r�gi fegyverekkel �s vad�szati eszk�z�kkel volt diszitve; sulyos
lovagl�vessz�k �s
ostorok is voltak ottan, sok paraszt, aki az�ta j�tev�j�hez, a Hal�lhoz t�rt meg,
�rezte ezeknek
a suly�t, ha f�ldesura rossz kedv�ben volt.
Monsieur le Marquis elker�lte a nagyobb termeket, melyek nem voltak megvil�gitva �s
�jjelre
m�r be voltak z�rva, a f�klyaviv� vil�gitott el�tte a l�pcs�n, a folyos�n lev�
egyik ajt�ig. Ez
f�lnyilt el�tte �s � h�rom teremb�l �ll� bels� lakoszt�ly�ba l�pett; az egyik
h�l�szob�ja, a
kett� pedig m�s c�lra val�. Magas, boltozott, sz�nyegn�lk�li termek nagy, f�val
f�thet�
t�zhelyekkel �s minden k�nyelemmel ell�tva, ami hozz�tartozott egy m�rki
f�ny�z�s�hez,
f�ny�z� korban �s orsz�gban.
Az utols� el�tti Lajosnak divatja - XIV. Lajos - abb�l a csal�db�l, mely sohasem
hal ki, volt a
termek gazdag f�lszerel�s�ben az uralkod�, de olyan t�rgyak is voltak tal�lhat�k,
melyek
Franciaorsz�g t�rt�net�nek r�gebbi lapjaira eml�keztettek.
A harmadik teremben k�t szem�lyre volt teritve; kerek, kicsiny �s magas szoba volt,
a kast�ly
n�gy gyertyaolt�-kupakhoz hasonl� tornyainak egyik�ben; egyik ablaka nyitva �llott,
a f�b�l
val� ablakred�ny�k le voltak eresztve, ugy hogy az �jszaka s�t�ts�ge csak keskeny
fekete
vonal alakj�ban l�tszott, mely a red�ny�k k�szin� s�vjaival v�ltakozott.
- Hallom, hogy unoka�cs�m m�g nem �rkezett meg - mond� a m�rki a vacsora
el�k�sz�leteire
pillantva.
- M�g nem �rkezett meg, de Monseigneurrel egy�tt v�rt�k.
- Ah! Nem val�szin�, hogy ma �jjel meg�rkezik; de az asztal maradjon ugy, amint
van.
Negyed �ra alatt elk�sz�l�k.
Monseigneur egy negyed�ra alatt k�szen volt �s egyed�l �lt le b� �s v�logatott
vacsor�j�hoz.
Sz�ke az ablakkal volt szemben, leves�t elfogyasztotta �s poh�r bordeauxit emelt
�ppen
ajk�hoz, majd ism�t letette.
- Mi ez? - k�rdezte nyugodtan, figyelmesen n�zett a fekete �s k�szin� vizszintes
vonalakra.
- Monseigneur? Mi?
- A red�ny�n kiv�l. Huzd fel a red�ny�ket!
Megt�rt�nt.
- Nos?
- Monseigneur, semmi. A f�k �s az �jszaka, semmi egy�b nem l�that�.
A szolga, aki felelt, felhuzta a red�ny�ket, kin�zett az �res s�t�ts�gbe �s ott
�llott ujabb
parancsot v�rva.
- J�l van, - mond� Monseigneur - z�rd be ujra!
Ez is megt�rt�nt �s a m�rki folytatta vacsor�j�t. F�lig elk�sz�lt vele, mikor kocsi
z�rg�s�t
hallotta. Gyorsan k�zeledett �s a kast�ly homlokzata fel� j�tt.
- K�rdezd meg, hogy ki �rkezett.
Monseigneur unoka�ccse volt. Kora d�lut�n csak kev�ssel volt Monseigneur kocsija
m�g�tt.
Gyorsan cs�kkentette a t�vols�got, de nem annyira, hogy Monseigneurt el�rhette
volna az
uton. A posta�llom�sokon hallotta, hogy Monseigneur el�tte van.
- Mondj�k meg neki, - mond� Monseigneur - hogy a vacsora itten v�r re� �s k�rj�k,
hogy
vegyen r�szt. - Kis id� mulva bej�tt. Angli�ban Darnay K�roly n�ven ismert�k.
Monseigneur udvariasan fogadta, de nem szoritottak kezet.
- Tegnap utazott el P�risb�l, uram? - mond� Monseigneurnek, amint az asztalhoz �lt.
- Tegnap. �s �n?
- Egyenest j�v�k.
- Londonb�l?
- Igen!
- Sok�ig volt uton? - mond� a m�rki mosolyogva.
- Ellenkez�en; egyenest j�v�k.
- Bocs�nat! Nem ugy �rtem, hogy utaz�sa sok�ig tartott, hanem hogy sok�ig tartott,
mig az
utaz�sra elsz�nta mag�t.
- Visszatartottak - az unoka�cs habozott egy pillanatig a v�lasszal - k�l�nb�z�
�gyek.
- K�ts�gtelen - mond� az udvarias nagyb�tya.
Mindaddig, mig a szolga jelen volt, alig besz�ltek egyebet. Mikor a k�v�t
felszolg�lt�k �s
egyed�l maradtak, az unoka�cs besz�lni kezdett, mik�zben nagyb�tyj�ra n�zett,
arc�nak
pillant�s�val tal�lkozott, mely sz�p maszkhoz volt hasonl�.
- Visszat�rtem utamb�l, uram, melyet, mint tudja, bizonyos c�l �rdek�ben tettem
meg. Nagy
�s v�ratlan veszedelembe sodort, de a c�l szent �s ha hal�lba is vitt volna,
hiszem, hogy b�tran
szenvedtem volna el azt is.
- Nem a hal�lba, - mond� a b�tya - nem sz�ks�ges azt mondani, hogy a hal�lba.
- Nagyon k�tlem, uram, - v�laszolt az unoka�cs - hogy ha ez az �gy engem a sir
sz�l�re vitt
volna, hogy �n egy ujj�t is felemelte volna, hogy engem megmentsen.
Ennek a hallat�ra az orr g�dr�csk�inek m�lyed�se �s a kegyetlen arc finom, egyenes
von�-
sainak a hosszabbod�sa v�sztj�sl�nak mutatkozott; a nagyb�tya kegyes mozdulattal
tiltakozott
ugyan ellene, tiszt�n l�tszott azonban, hogy nem volt egy�b udvariass�gn�l �s igy
nem is volt
megnyugtat�.
- Val�ban, uram, - folytatta az unoka�cs, - abb�l k�vetkeztetve, amit mostan m�r
tudok, ugy
l�tszik, mintha hat�rozottan arra igyekezett volna, hogy m�g gyanusabb l�tszatot
adjon
azoknak a gyanus k�r�lm�nyeknek, melyek engem k�rnyeztek.
- Nem, nem, nem! - mond� a nagyb�tya bar�ts�gosan.
- Azonban b�rhogyan is legyen a dolog, - folytatta az unoka�cs bizalmatlanul
tekintve re� -
azt az egyet tudom, hogy az �n diplom�ci�ja minden m�don megakad�lyozna �s a m�dok
tekintet�ben sem v�logatna.
- Bar�tom, azt megmondottam �nnek, - mond� a nagyb�tya s orrcimp�i remegtek -
legyen oly
kegyes �s eml�kezz�k arra, hogy ezt megmondottam �nnek m�r j� r�gen.
- Eml�kszem.
- K�sz�n�m! - mond� a m�rki bar�ts�gos mosollyal. Hangja remegett, mint valami
hangszer�.
- Val�ban, azt hiszem, uram, - folytatta az unoka�cs - hogy az �n szerencs�tlens�ge
az �n
szerencs�m is egyuttal �s ez �vott meg engem a b�rt�nt�l itt Franciaorsz�gban.
- Nem �rtem teljesen, - v�laszolt a nagyb�tya k�v�j�t sz�rp�lve - szabad b�vebb
magyar�zatot
k�rnem?
- Azt hiszem, hogy ha �n nem volna kegyvesztett az udvarn�l �s ez a felh� nem
�rny�koln� be
m�r r�gen, akkor egy lettre de cachet bizonytalan id�re valamelyik v�rba k�ld�tt
volna engem.
- Lehet - mond� a nagyb�tya nagy nyugalommal. - S�t a csal�d becs�let�re val�
tekintettel el
is hat�rozhatn�m magamat arra, hogy �nnek ezt a kellemetlens�get okozzam. K�rem,
bocs�ssa meg.
- Szerencs�mre hallom, hogy a tegnapel�tti audiencia szok�sosan hideg volt -
jegyezte meg az
unoka�cs.
- Nem mondan�m, hogy az �n szerencs�j�re, bar�tom, - v�laszolt a nagyb�tya nagy
udva-
riass�ggal - nem vagyok eg�szen bizonyos benne. Elm�lked�sre val� j� alkalom a
mag�ny
el�nyeivel egybek�tve sokkal el�ny�sebben befoly�soln� sors�t, amint azt �n
befoly�solja.
Ezt a k�rd�st azonban nem �rdemes t�rgyalni. Amint �n �llitja, �n vagyok
h�tr�nyban. Ezeket
a kicsiny javit�eszk�z�ket a csal�dok hatalm�nak �s tekint�ly�nek e gy�ng�d
el�mozdit�it,
ezeket a csek�ly kedvezm�nyeket, melyek �nre olyan kellemetlenekk� v�lhatnak,
mostan
csup�n k�zbenj�r�ssal �s alkalmatlankod�ssal lehet megszerezni. Igen sokan keresik
�s
(ar�nylag) csak igen kev�snek enged�lyezik. Azel�tt m�sk�ppen volt, azonban ebben a
tekin-
tetben Franciaorsz�gban a viszonyok rosszabbodtak. M�g nem olyan r�gen �seink a
k�rny�k
cs�csel�k�nek �lete �s hal�la f�l�tt rendelkeztek. Sok ilyen ebet ebb�l a szob�b�l
vittek el az
akaszt�fa al�, a szomsz�d szob�ban (h�l�szob�mban), tudom�sunk szerint, ott helyben
leszurtak egy fick�t, mert le�ny�t illet�en szemtelen aggodalmai voltak - saj�t
le�ny�t
illet�en! Sok privil�giumot veszitett�nk el; uj filoz�fia lett divatos; �s
helyzet�nk
�rv�nyesit�se manaps�g igazi kellemetlens�get okozhatna (nem megyek oly messzire,
hogy
azt mondan�m, hogy okozna, de okozhatna). Szomoru, nagyon szomoru!
A m�rki egy kev�s burn�tot szippantott szelenc�j�b�l �s fej�t r�zta hozz�ill� b�jos
k�ts�gbe-
es�ssel, k�ts�gbeesve az orsz�gon, mely �t, az ujj�sz�let�s nagy k�zeg�t, m�g
mag�ban
foglalta.
- Mi annyira �rv�nyesitett�k helyzet�nket a r�gebbi �s a mai modern korban is, -
mond� az
unoka�cs komoran - hogy alig hiszem, hogy Franciaorsz�gban gy�l�ltebb n�v van a
mi�nkn�l.
- Rem�lj�k is, - mond� a nagyb�tya - az el�kel�k gy�l�lete a n�p �nk�nytelen
h�dol�sa.
- Ebben az eg�sz orsz�gban k�r�sk�r�l, - folytatta az unoka�cs el�bbi hangj�n -
nincsen
egyetlen arc, mely ne a retteg�s �s szolgas�g s�t�t �rzet�nek h�dolat�val tekintene
re�m.
- Ez a csal�d nagys�g�nak az elismer�se, - mond� a m�rki - melyet ki�rdemelt azzal,
hogy
milyen m�don �vta meg ezt a nagys�got. Hah! - Ism�t szippantott �s l�bait
keresztbefektette.
Mikor azonban az unoka�cs karj�val az asztalra k�ny�k�lt �s lehangoltan
gondolataiba
elmer�lve szem�t kez�vel bef�dte, a sz�p maszk a kiv�ncsis�g, bizalmatlans�g �s
ellenszenv
er�sebb kifejez�s�vel n�zett re�, mint ahogy az visel�j�nek megszokott
k�z�mb�ss�g�hez
illett.
- Elnyom�s az egyed�li tart�s filoz�fia. A retteg�s �s szolgas�g �rzet�nek s�t�t
h�dolata az,
kedves bar�tom, - jegyezte meg a m�rki - ami ezeket a kuty�kat az ostor ir�nt val�
engedel-
mess�gre k�szteti, amig csak ez a tet� - f�lfel� tekintett re� - az eget kiz�rja.
Ami tal�n nem tartott olyan sok�ig, mint azt a m�rki k�pzelte. Ha l�thatta volna
azon �jjel a
kast�lynak k�p�t, hogy az, �s m�g �tven m�s, egyn�h�ny esztend�vel azut�n milyen
�llapotba
jutott, aligha ismert volna a kis�rteties, f�stt�l fekete, kirabolt romokban a
saj�tj�ra. A tet�re
vonatkoz� dicsekv�s�t illet�en pedig azt tal�lhatta volna, hogy az az eget eg�szen
uj m�don
z�rta ki - �r�kre a tetemek szem�b�l, melyekbe sz�zezer puska cs�ve t�zelte az
�lmot.
- Azalatt - mond� a m�rki - �n �vom meg a csal�d tekint�ly�t �s nyugalm�t, ha �n
nem akarja.
De �n f�radt lehet. Fejezz�k be konferenci�nkat ma �jjelre?
- Csak m�g egy pillanatig.
- Egy �r�ig is, ha ugy tetszik.
- Uram, - mond� az unoka�cs - mi gonoszat cselekedt�nk �s most aratjuk gy�m�lcseit.
- Mi cselekedt�nk gonoszat? - ism�telte a m�rki, k�rd� mosollyal, �s el�sz�r
unoka�ccs�re,
majd �nmag�ra mutatott.
- A mi csal�dunk, a mi tekint�lyes csal�dunk, melynek tekint�ly�t mind a ketten
sziv�nk�n
viselj�k, de teljesen k�l�nb�z� m�don. M�g aty�ink idej�ben is v�gtelen sok
jogtalans�got
k�vett�nk el �s minden emberi teremtm�nyt megs�rtett�nk, amely k�z�nk �s �lvezet�nk
k�z�
l�pett! De kell-e aty�m idej�r�l besz�lnem, hisz az azonos az �n�vel?
Elv�laszthatom-e t�le
ikertestv�r�t �s �r�k�s�t?
- Azt a hal�l elv�gezte - mond� a m�rki.
- �s itthagyott engem - v�laszolt az unoka�cs - egy rendszerhez bilincselve, mely
re�m n�zve
rettenetes; mely�rt felel�s, de amelyben tehetetlen is vagyok; �lland�an f�radozom,
hogy
szeretett any�m utols� szav�t teljesitsem, hogy utols� pillant�s�nak
engedelmeskedjem, mely
arra k�rt, hogy k�ny�r�ljek �s segitsek; �s �lland�an gy�t�r a kin, hogy segits�get
�s erre val�
hatalmat hi�ba keresek.
- Ha n�lam keresi kedves unoka�cs�m, - mond� a m�rki �s mutat�ujj�val mell�hez �rt
- akkor
hi�ba keresi, arr�l biztositom.
Tiszta feh�r arc�nak minden von�sa kegyetlens�get, ravaszs�got mutatott, amint
szelenc�j�vel
kez�ben, nyugodtan n�zett unoka�ccs�re. M�g egyszer �rintette mell�t, mintha ujja
finom
kard hegye volna, mellyel �gyes gyakorlotts�ggal sziv�t szurn� kereszt�l �s igy
sz�lt:
- Kedves bar�tom, �n meghalok, �s a rendszert, melyben �ltem, az ut�korra juttatom.
Miut�n ezt mondotta, m�g egy utols�t szippantott �s a szelenc�t zseb�be dugta.
- Legyen esze, - folytatta azut�n, mik�zben az asztalon lev� kis cseng�t megr�zta -
�s t�r�dj�k
bele term�szetes sors�ba, k�l�nben elveszett, Monsieur Charles.
- Ez a vagyon �s Franciaorsz�g re�m n�zve elveszett, - mond� az unoka�cs komoran -
lemondok r�luk.
- Mind a kett� az �n�; hogy lemondhat r�luk? Franciaorsz�gr�l tal�n, de err�l a
vagyonr�l
m�g nem? Emliteni sem �rdemes, de lemondhat-e r�la m�r most?
- Nem volt sz�nd�komban, hogy szavaimnak ilyen �rtelmet adjak. Azonban ha
re�msz�llana,
holnap....
- Amilyen hiu vagyok, rem�lem, hogy ez nem val�szin�.
- Vagy husz �v mulva...
- Nagyon is megtisztel, - mond� a m�rki - de m�gis ink�bb adok el�nyt ennek a
f�ltev�snek.
- Lemondan�k r�la, �s m�sutt, m�s m�don �ln�k. Keveset hagyn�k itten, hisz az eg�sz
nem
egy�b nyomorus�g �s romhalmazn�l.
- Ah! - ki�ltott a m�rki k�r�lhordva tekintet�t a f�ny�z�ssel tele szob�ban.
- A szemnek itten el�g kellemes, de a maga val�s�g�ban, a szabad �g alatt �s
napvil�gn�l
l�tva, ez, pazarl�s vad halmaza, rossz gazd�lkod�s, kizsarol�s, ad�ss�g, teher,
elnyom�s,
�hs�g, meztelens�g �s szenved�s.
- Ah! - mond� a m�rki ism�t el�g�lt pillant�ssal.
- Ha valaha az eny�m lesz, akkor jobban �rt� kezekre bizom, hogy lassan (ha ugyan
egy�ltal�n lehets�ges) szabadits�k meg a re�nehezed� tehert�l, mely lenyomja; hogy
a
szeg�ny n�p, mely hozz� van bilincselve �s a t�r�s hat�r�ig jutott el, egy m�sik
gener�ci�ban
kevesebbet szenvedjen. �tok van rajta �s ezen az eg�sz orsz�gon.
- �s �n? - k�rdezte a nagyb�tya. - Bocs�ssa meg kiv�ncsis�gomat, uj filoz�fi�j�b�l
sz�nd�-
kozik meg�lni?
- Azt kell tennem, hogy meg�ljek, amire honfit�rsaim is nemsok�ra k�nyszeritve
lesznek,
nemess�g�k ellen�re - dolgozom.
- P�ld�ul Angli�ban?
- Igen. Abban az orsz�gban, uram, a csal�d tekint�lye a r�szemr�l biztoss�gban van.
A csal�d
tekint�lye m�s orsz�gban nem szenved miattam, mert nevemet m�sutt nem viselem.
A csengety� szav�ra a szomsz�d szob�ban vil�got gyujtottak. A nyitva lev� ajt�n �t
a
vil�goss�g behatolt. A m�rki abba az ir�nyba n�zett �s komornyikj�nak t�volod�
l�pteire
hallgat�zott.
- Anglia nagyon vonzza �nt, �mb�r, ugy l�tszik, nem valami nagyon siker�lt ott
boldogulnia -
jegyezte meg azut�n �s mosolyogva, nyugodt arccal fordult unoka�ccse fel�.
- Mondottam m�r, �rzem, hogy ottan val� boldogul�somat �nnek k�sz�nhetem, uram.
Egy�bk�nt Anglia mened�khelyem.
- Mondj�k, ezek a henceg� angolok mondj�k, hogy sok embernek a mened�khelye. Ismer
ottan egy honfit�rsat, aki mened�kre tal�lt ottan? Orvos?
- Igen.
- Le�nya van.
- Igen.
- Igen - mond� a m�rki. - �n f�radt. J� �jt!
Mikor kiv�l� udvariass�ggal meghajtotta fej�t, titok �lt mosolyg� arc�n �s
szavainak oly
titokzatos kifejez�st adott, hogy unoka�ccse megrettent t�le. Keskeny, egyenes
szem�ld�ke,
sz�ja �s orrcimp�ja f�l�tt a g�dr�csk�k elhuz�dtak �s �rd�gi sz�p arc�n �les guny
kifejez�se
�lt.
- Igen - ism�tl� a m�rki. - Igen. Egy orvos �s a le�nya. Igen. Igy kezd�dik az uj
filoz�fia! �n
f�radt. J� �jt!
�ppen olyan hi�baval� lett volna a kast�lyon lev� k�arcok egyik�t, mint az � arc�t
megk�rdezni. Az unoka�cs hi�ba n�zett re�, amint mellette elhaladt az ajt� fel�.
- J� �jt! - mond� a nagyb�tya. - �r�mmel n�zek el�be, hogy holnap reggel
viszontl�tom.
Kellemes nyugalmat! Vil�gits Monsieurnek szob�j�ba!... �s �gesd el Monsieurt,
unoka-
�cs�met �gy�ban, ha ugy tetszik - tette hozz� �n�nmag�ban, mialatt ism�t megr�zta a
kis
cseng�t, hogy komornyikj�t szob�j�ba hivja.
A komornyik elt�vozott, majd visszaj�tt; a m�rki f�l �s al� j�rk�lt k�nyelmes
h�l�k�peny�ben, hogy a tikkaszt�, csendes �jszak�ban lassan alv�shoz k�sz�lj�n.
Amint puha
papucsban nesztelen�l j�rk�lt f�l �s al� a szob�ban, finomodott tigrishez
hasonlitott; a
mesebeli, b�nb�natn�lk�li, gonosz elvar�zsolt m�rkinak l�tszott, akinek
id�k�z�nkint tigriss�
val� v�ltoz�sa �ppen mostan volt folyamatban vagy megsz�n�ben.
F�ny�z�ssel berendezett h�l�szob�j�nak egyik sark�t�l a m�sikig j�rk�lt, elgondolva
a mai
utaz�s esem�nyeit, amint azok �nk�ntelen�l tolultak agy�ba; a dombon f�lfel� val�
lassu
halad�s alkonyatkor; a napnyugta, a dombr�l val� lemenetel, a malom, a szikl�n lev�
b�rt�n,
a v�lgyben elter�l� kis falu, a kut melletti parasztok, az utkapar�, amint k�k
sapk�j�val a
kocsi alj�n lev� l�ncot mutatta. Ez a kut eml�keztette a p�risi kutra, a kis
tetemre, mely ott
fek�dt az alj�n, a f�l�je hajl� asszonyra �s a magas emberre, aki karj�t �g fel�
nyujtva,
ki�ltotta: �Meghalt!�
- El�gg� leh�ltem m�r, - mond� Monsieur le Marquis - �s lefekhetem.
Csak egy gyerty�t hagyott �gve a nagy kemenc�n, majd a v�kony f�tyolsz�vetb�l val�
f�gg�nyt �gya k�r�l leeresztette �s amikor alv�shoz elhelyezkedett, hallotta, amint
az �jszaka
hosszu s�hajjal t�rte meg csendj�t.
H�rom �ra hosszat b�multak a k�ls� falon lev� k�b�l val� arcok vakon az �jszak�ba;
h�rom
hosszu �rahosszat cs�rgett�k a lovak az ist�ll�ban zabol�ikat, ugattak a kuty�k �s
a bagoly
visitott, hangja nagyon kev�ss� hasonlitott ahhoz, melyet a k�lt�k tulajdonitanak
neki. De
meg�talkodott szok�sa az ilyen teremtm�nyeknek, hogy alig mondj�k valaha azt, amit
nekik
el�irnak.
H�rom hosszu �ra hosszat b�multak a kast�ly k�b�l val� arcai - oroszl�n- �s emberi
arcok -
vakon az �jszak�ba. Halotti s�t�ts�g ter�lt el a vid�ken; a halotti s�t�ts�g
mindent beboritott.
A temet� kicsiny, szeg�nyes f�halmai alig voltak egym�st�l megk�l�nb�ztethet�k; a
kereszt
alakja ak�r lesz�llhatott volna, oly kev�s l�tszott bel�le. A faluban az ad�szed�
is, az
ad�zottak is m�lyen aludtak. Tal�n lakom�kr�l �lmodtak, mint ahogy az �hez�k
szoktak, vagy
k�nyelemr�l �s pihen�sr�l, mint az agyonhajszolt rabszolga, vagy az ig�ba fogott
�k�r
�lmodhatik. A v�zna lak�k nyugodtan aludtak, azt �rezt�k, hogy szabadok, hogy
j�llaktak.
H�rom s�t�t �ra hosszat folydog�lt a falu kutja l�tatlan, hallatlan �s a kast�ly
kutja l�tatlan �s
zavartalan, - mind a kett� elfolyt, mint ahogy a percek folynak el az id�
forr�s�b�l. Mind a
kett�nek sz�rke vize kis�rtetess� v�lt a reggeli sz�rk�letben �s a kast�ly
k�arcainak a szeme
kinyilt.
Mindink�bb vil�gosodott, mig a nap megaranyozta a mozdulatlan f�k koron�j�t �s
sugaraival
a dombot el�rasztotta. A hajnal pirj�ban a kast�ly kutj�nak a vize v�rnek l�tszott
�s a k�arcok
elpirultak. A madarak dan�ja hangos volt �s cseng� �s a m�rki h�l�szob�j�nak
viharvert
ablakp�rk�ny�n kis mad�r tele t�d�vel dalolta leg�desebb dal�t. A legk�zelebbi
k�arc ezen
annyira elb�mult, hogy kid�lledt szemmel, t�tott sz�jjal �s lel�g� �llkapoccsal
ijeszt�en n�zett
oda.
A nap most m�r teljes pomp�j�ban ragyogott �s a falu mozogni kezdett. A kicsiny
ablakok
kinyiltak, rozoga kapuk recsegtek, a kunyh�kb�l el�ker�lt a n�p, didergett a
reggeli friss
leveg�t�l. Azut�n ism�t el�lr�l kezd�d�tt a falu n�p�nek ritk�n enyhitett napi
munk�ja.
N�melyek a kutra mentek, m�sok a mez�re; f�rfiak �s asszonyok mentek oda �sni �s
kap�lni;
f�rfiak �s asszonyok mentek oda, hogy a f�lig �henhalt j�sz�g ut�n l�ssanak �s a
z�rg� csontu
teheneket az utak sz�l�n teng�d� sil�ny legel�re hajts�k. A templomban �s a
keresztn�l egy-
k�t alak t�rdelt; �s mig az egyik im�j�t v�gezte, a k�t�len vezetett teh�n a
kereszt t�v�ben
lev� n�h�ny n�v�ny k�z�tt reggeli ut�n kutatott.
A kast�ly k�s�bben �bredt, mint ahogy az �ll�s�hoz illett, de fokonkint �s biztosan
�bredt f�l.
El�sz�r a l�ndzs�k �s vad�szk�sek pirultak �s �lesen ragyogtak a reggeli nap
f�ny�ben; majd
az ablakok, ajt�k nyiltak ki; a lovak az ist�ll�kban a napf�ny �s friss leveg� fel�
fordultak,
amely az ajt�kon be�radt, levelek ragyogtak �s susogtak az ablakok vasr�csain, a
kuty�k
l�ncaikat cs�rgett�k �s t�relmetlen�l v�rt�k szabadonbocs�t�sukat.
Mindezek a k�z�ns�ges esem�nyek az �let forg�s�hoz, a reggel visszat�r�s�hez
tartoztak. De
nem oda tartozott a kast�ly nagy cseng�j�nek a harangoz�sa, sem a l�pcs�k�n fel �s
al�
futkos�s, sem a terraszon szaladg�l� alakok, sem a sulyos l�p�sek, melyek itten,
amottan,
minden�tt felhangzottak, sem a lovak gyors nyergel�se �s elv�gtat�sa.
Milyen sz�l adta tudt�ra ezt a siet�st a porral fedett utkapar�nak, aki m�r
munk�j�ban volt a
falu m�g�tti domb tetej�n, eb�dje (nem volt neh�z elvinni) ott fek�dt mellette egy
k�halmon,
m�g a varju sem tartotta �rdemesnek, hogy csipkedje. Tal�n a madarak hullatt�k al�,
amelyek
elvitt�k a hir egy p�r szem�t a t�volba, mint ahogy v�letlen�l gabonaszemet
elsz�rnak? B�r-
hogyan t�rt�nt is, az utkapar� a h�v�s reggelen lefel� rohant a dombtet� t�rdig �r�
por�ban,
mintha �lete megment�s��rt rohanna, �s meg sem �llt, mig a kuthoz nem �rt.
A falu minden lak�ja a kutn�l volt, lehangoltan �llottak k�r�l �s sugdol�ztak, nem
l�tszott
rajtuk m�s izgalom, mint kiv�ncsis�g �s meglepet�s. A legel�re vitt teheneket nagy
hirtelen�l
ism�t hazahozt�k �s odak�t�zt�k ahhoz, ami �ppen utjukba esett; a tehenek tompa
k�z�nnyel
b�multak maguk el�, vagy lehevertek �s azon a n�h�ny f�sz�lon k�r�ztek, amit ide-
oda
utjukban f�lszedhettek. A kast�ly, a posta �s az ad�hivatal n�h�ny embere t�bb�-
kev�sb�
felfegyverkezett �s tan�cstalanul csoportokba ver�d�tt az ut m�sik oldal�n. Az
utkapar� �tven
j�bar�tja csoportj�nak m�r a k�zep�be ker�lt �s k�k sapk�j�val mell�t verte. Mit
jelentett
mindez, vagy minek volt tulajdonithat� az, hogy Gabelle hirtelen egy szolga m�g� �l
a
nyeregbe �s a k�tszeresen terhelt l� gyors v�gtat�sban rohant el, mint valami uj
v�ltozata a
Leon�r�r�l sz�l� n�met ballad�nak?
Azt jelentette, hogy odaf�nn a kast�lyban egy k�arccal t�bb volt.
A Gorgo ism�t r�n�zett az �jjel az �p�letre �s a m�g hi�nyz� k�arcot hozz�tette;
azt a k�arcot,
melyre m�r vagy k�tsz�z esztendeje v�rakozott.
Monsieur le Marquis p�rn�j�n fek�dt. Olyan volt, mint egy sz�p maszk, mely hirtelen
f�lriadt,
majd bosszus lett �s k�v� meredt. A k�alak sziv�be k�st d�ftek. Markolata k�r�
papirszelet
volt tekerve, melyre ez volt firk�lva:
�Vigy�tek gyorsan sirboltj�ba. Ez Jacquest�l val�.�

10. Fejezet.
K�t ig�ret.
T�bb h�nap, sz�mszerint tizenkett� telt el; Darnay K�roly Angli�ban telepedett le,
mint a
francia nyelv k�pzett tanit�ja, aki a francia irodalomban is j�ratos volt. Manaps�g
tan�r volna,
akkoriban tanit� volt. Fiatal embereket tanitott, akiknek idej�k �s m�djuk volt,
hogy olyan �l�
nyelv tanulm�nyoz�s�val foglalkozzanak, melyet az eg�sz vil�gon besz�ltek; arra
igyekezett,
hogy izl�s�ket a tud�s �s k�pzelet e t�rh�za fel� ir�nyitsa, irogatott is err�l j�
angol stilusban
�s angol nyelvre is forditott. Ilyen tanit�kat akkoriban nem lehetett k�nnyen
tal�lni; egykori
hercegek �s j�vend�beli kir�lyok m�g nem foglalkoztak nyelvtanit�ssal �s a Tellson
f�k�ny-
veit�l t�nkrejutott nemess�g nem t�nt m�g el, hogy szak�cs- vagy �csmesters�get
folytasson.
Olyan tanit� volt, akinek a tud�sa �s k�pzetts�ge a tanit�sban szokatlanul kellemes
�s hasznos
m�don �rv�nyes�lt; fordit�sai is el�kel�k voltak, mert munk�j�ban a sz�kincs
ismeret�n kiv�l
egyebet is kifejezett, ugy hogy az ifju Darnay csakhamar ismert �s keresett� v�lt.
J�l ismerte
haz�ja viszonyait is �s az ezek ir�nt val� �rdekl�d�s mindink�bb fokoz�dott, igy
azt�n kitart�
szorgalm�val �s f�radhatatlan tev�kenys�g�vel boldogult is.
Nem rem�lte, hogy Londonban aranyat lel az utca k�vezet�n, sem azt, hogy r�zs�k
k�z�tt fog
pihenni. Ilyen v�rmes rem�nyekkel aligha boldogult volna. Munk�t rem�lt, meg is
tal�lta �s
legjobb tud�sa szerint el is v�gezte. Ez volt boldogul�s�nak a m�dja.
Idej�nek egy r�sz�t Cambridgeben t�lt�tte, ahol egyetemi hallgat�kat tanitott, mint
valami t�rt
csemp�sz, aki latin �s g�r�g helyett eur�pai nyelveket csemp�szett a v�mh�zba.
Idej�nek
t�bbi r�sz�t Londonban t�lt�tte.
Att�l az id�t�l kezdve, hogy a paradicsomban �r�k�s volt a ny�r, eg�sz napjainkig,
mikor az
el�z�ttek vid�k�n majdnem �lland� a t�l, a f�rfivil�g v�ltozatlanul egy uton
haladt, - Darnay
K�roly utj�n - a szerelem utj�n.
Veszedelme �r�ja �ta szerette Manette Luciet. Sohasem hallott oly b�jos, oly
kellemes
hangot, mint az � sz�nakoz�sa hangj�t. Sohasem l�tott arcot, melynek sz�ps�ge oly
gy�ng�d
volt, mint az �v�, mikor meg�sott sirja sz�l�n vele szembesitett�k. De ezt az
�rzelmet egy
sz�val sem emlitette el�tte. Egy �v telt m�r el az elhagyatott kast�lyban
elk�vetett gyilkoss�g
�ta. Mily messze volt t�le, hosszu, poros utjaival, messze tul a tengeren - a
szil�rd k�kast�ly
�lom k�d�nek t�nt fel el�tte - �s � m�g egy sz�val sem �rulta el neki sziv�nek
�llapot�t.
Meg volt ennek az oka, ezt � j�l tudta. Ny�ri nap volt ism�t, kev�ssel azel�tt
�rkezett
Londonba egyetemi elfoglalts�g�b�l, mikor Soho cs�ndes sarka fel� tartott, hogy
Manette
doktor el�tt �rzelmeit kit�rja. Ny�ri este volt, tudta, hogy Lucie Miss Pross-szal
kis�t�lt.
A doktor ablakmelletti karossz�k�ben �lve olvasott. Fokonkint visszanyerte
energi�j�t, mely
hosszas szenved�s�ben meg�vta �t, �s azt m�g �rezhet�bb� is tette. Most val�ban
energikus
f�rfi volt, c�ltudatos, nagy akaraterej� �s �l�nken tev�keny. Visszanyert
energi�j�ban n�ha
kiss� szesz�lyes �s hirtelen term�szet� volt, ilyennek mutatkozott t�bbi
visszanyert
k�pess�g�ben is; de ez a hangulata nem volt gyakran �szrevehet� �s mindink�bb
cs�kkent.
Sokat tanulm�nyozott, keveset aludt, nagy er�ltet�st k�nnyen t�rt el �s egyform�n
vid�m volt
a hangulata. Darnay K�roly l�pett most be hozz�; mikor megl�tta �t, k�nyv�t
f�lretette �s
kez�t fel�je nyujtotta.
- Darnay K�roly, �r�l�k, hogy l�thatom. M�r h�rom-n�gy nap �ta v�rjuk
vissza�rkez�s�t.
Stryver �s Carton Sydney mind a ketten itt voltak tegnap, �s azt mondott�k, hogy �n
m�r
r�gen esed�kes.
- �rdekl�d�s�k nagyon lek�telez, - v�laszolt azokra vonatkoz�an kiss� h�v�sen, de a
doktor-
ral szemben meleg �rzelemmel - Miss Manette?
- J�l van, - mond� a doktor, mikor � meg�llott - �s visszat�r�se �r�m
mindannyiunkra.
H�ztart�si �gyekben j�r el, de hamar itthon lesz.
- Manette doktor, tudtam, hogy � nincsen otthon. Felhaszn�ltam az � t�voll�t�nek
alkalm�t,
hogy �nnel besz�lhessek.
Zavart hallgat�s �llott be.
- Igen? - mond� a doktor l�that� k�nyszerrel. - Hozza k�zelebb sz�k�t �s besz�ljen.
A sz�ket illet�en engedelmeskedett, de ugy l�tszott, hogy a besz�l�st kev�sbb�
k�nny�nek
tal�lta.
- Abban a szerencs�ben r�szes�ltem, Manette doktor, - kezd� el v�gre - hogy
bizalmas vagyok
itten, m�r k�r�lbel�l m�sf�l �ve �s rem�lem, hogy a t�rgy, melyet �rinteni �hajtok,
nem
fogja...
A doktor kez�t kinyujtva, f�lbeszakitotta �t, hogy meg�ll�sra birja. Egy ideig
kez�t kinyujtva
tartotta, majd visszavonva igy sz�lott:
- Lucier�l van sz�?
- Igen.
- Minden id�ben nehezemre esik, hogy r�la besz�ljek. K�l�n�sen neh�z, mikor hallom
a
hangot, amelyen r�la besz�l, Darnay K�roly.
- Ez a hang az �szinte b�mulat, igaz h�dolat �s m�ly szerelem hangja, Manette
doktor! -
mond� tiszteletteljesen.
Ism�t zavart sz�net �llott be, miel�tt az apa v�laszolt.
- Elhiszem, m�lt�nyolom, elhiszem.
K�nyszere oly nyilv�nval� volt �s annyira l�that� volt az is, hogy az az emlitett
k�rd�snek
sz�nyegre val� hozatal�t�l sz�rmazik, hogy Darnay K�roly habozott.
- Folytassam, uram?
Ujabb sz�net.
- Igen, folytassa.
- Sejti, hogy mit akartam mondani, �mb�r nem tudhatja, hogy milyen komolyan
gondolom,
mily komolyan �rzem azt, an�lk�l, hogy ismern� szivem belsej�t, a rem�nyt, a
f�lelmet �s a
k�ts�get, mely m�r olyan r�gen elt�lt. Kedves Manette doktor, szeretem le�ny�t,
vonzalom-
mal, bens�s�ggel, �nzetlen�l, im�dattal. Ha volt valaha szerelem a vil�gon, ugy �n
szeretem
�t. �n is szeretett, r�gi szerelme besz�ljen �rdekemben!
A doktor elfordult arccal �lt ottan, szem�t a f�ldre szegezte. Az utols� szavak
hallat�ra ism�t
hirtelen kinyujtotta karj�t �s ki�ltott...
- Csak ezt ne, uram! Ne emlitse! K�ny�rg�k, ne eml�keztessen re�!
Ki�lt�sa val�di f�jdalomr�l tanuskodott, ugy hogy m�g sok�ig ott csengett Darnay
K�roly
f�l�ben, miut�n m�r r�gen elhangzott. Kinyujtott kez�vel fel�je intett, mintha
Darnayt arra
k�rn�, hogy sz�netet tartson, � annak magyar�zta �s hallgatott.
- Bocs�sson meg - mond� a doktor halk hangon, n�h�ny pillanat mulva. - Nem
k�telkedem,
hogy szereti Luciet; ez ir�nyban nyugodt lehet.
Sz�k�ben fel�je fordult, de nem n�zett re�, tekintet�t sem forditotta fel�je. �ll�t
kez�re
t�masztotta �s feh�r haja be�rny�kolta arc�t...
- Besz�lt Lucievel?
- Nem.
- Nem is irt neki?
- Soha.
- Sz�kkebl�s�g volna, ha nem akarn�m l�tni, hogy ez az �nmegtagad�s az atya ir�nt
val�
kim�letb�l sz�rmazik. Az atya k�sz�netet mond �nnek.
Kez�t nyujtotta; de szeme nem k�vette kez�t.
- Tudom, - mond� Darnay tiszteletteljesen - tudnom kell, Manette doktor, hiszen
egy�tt l�ttam
�n�ket nap-nap ut�n, hogy �n �s Miss Manette k�z�tt olyan szokatlan, meghat�
vonzalom
van, oly bens�en �sszef�gg a k�r�lm�nyekkel, amelyekb�l sz�rmazott, hogy kev�s a
hozz�-
foghat�, m�g az atya �s gyermeke k�z�tti gy�ng�ds�gben is. Tudom, Manette doktor, -
kell,
hogy tudjam - hogy az � vonzalma egyes�lt a le�ny k�teless�gtud�s�val, aki
hajadonn� ser-
d�lt, hogy sziv�t teljesen elt�lti a gyermek szeretete �s bizalma. Tudom, hogy neki
gyermek-
kor�ban nem voltak sz�lei �s hogy � mostani kor�nak �s jellem�nek eg�sz
�llhatatoss�g�val
�s bens�s�g�vel cs�gg �n�n �s hogy � egyesiti ezzel az el�bbi id�k vonzalm�t �s
bizalm�t,
melyben �n re�n�zve m�g elveszett volt. Nagyon j�l tudom, hogy ha �n a tulvil�gi
�letr�l
ker�lt volna vissza hozz�, az � szem�ben �n m�g akkor sem volna szentebb
vonzalommal
k�r�lvehet�, mint amilyent mostan �lland�an tanusit �n ir�nt. Tudom, hogy ha � �nt
meg�leli,
a csecsem�, a gyermek, a hajadon karja �leli egyszerre. Tudom, hogy � �n ir�nt val�
szeretet�ben anyj�t l�tja �s szereti, mikor az az � kor�ban volt, l�tja �s szereti
�nt, mikor �n az
�n koromban volt, szereti megt�rt sziv� anyj�t, szereti �nt v�gtelen szenved�s�ben
�s �ldott
fel�p�l�s�ben. Tudtam ezt �jjel-nappal, mi�ta ismerem �nt otthon�ban.
Az atya sz�tlanul �lt, arca a f�ld fel� fordult. Lehellete meggyorsult, de az
izgalomnak
minden egy�b jel�t elnyomta.
- Kedves Manette doktor, minthogy ezt mindig tudtam �s �t �s �nt ett�l a szent
f�nyt�l
�vezetten l�ttam mindig, hallgattam, hallgattam addig, amig a f�rfi szive k�pes
erre. �reztem
�s �rzem most is, hogy ha szerelmemet - m�g az �n szerelmemet is - kett�j�k k�z�
helyezem,
hogy akkor �n, az �n �lete t�rt�net�be nem teljesen odaill� elemet vegyitek. De
szeretem �t.
Isten a tanum, hogy szeretem �t.
- Elhiszem - v�laszolt az atya gy�szos hangon. - M�r r�gen gondoltam. Elhiszem.
- De ne higyje, - mond� Darnay, kit a panaszos hang szemreh�ny�an �rintett - hogy
ha
�letk�r�lm�nyeim olyanok voln�nak, hogy kettej�knek meg kellene v�lni, abban az
esetben,
ha valaha oly szerencs�s lehetn�k, hogy �t feles�gemnek mondhatn�m, hogy egyetlen
egy
sz�val is emlitettem volna ezt, amit most elmondottam. Tudom, hogy rem�nytelen lett
volna
�s azonkiv�l tudom azt is, hogy nemtelen volna. Ha ennek csak a lehet�s�ge is - m�g
a t�voli
�vekre is - fel�lker�lhetett volna agyamban, vagy elrejt�zhetett volna szivemben,
akkor �n
mostan ezt a tiszteletrem�lt� kezet nem �rinthetn�m.
E szavakn�l kez�t az aty��ra tette.
- Nem, kedves Manette doktor. �ppen ugy, mint �n, Franciaorsz�gnak �nk�ntes
sz�m�z�ttje
vagyok; mint �nt, engem is el�z�tt a haza zil�lts�ga, elnyomat�sa �s nyomora; mint
�n, �n is
igyekszem, hogy t�le t�vol, munk�mb�l meg�ljek �s boldogabb j�v�ben bizzam; csak
azt
rem�lem, hogy �nnel sors�t, �let�t, otthon�t megoszthatom �s hal�l�ig h�s�ges t�rsa
lehetek.
Nem hogy megosszam Lucievel az � privil�gium�t, mint az �n gyermeke, t�rsa �s
bar�tja,
hanem hogy segits�g�re legyek �s �t szorosabban f�zzem �nh�z, ha ez ugyan
lehets�ges.
Keze m�g mindig az aty��n pihent, � viszonozta az �rint�s�t, de nem hidegen, �s
kez�t a sz�k
t�ml�j�n pihentetve el�sz�r tekintett f�l a besz�lget�s kezdete �ta. Arc�n l�tszott
a k�zdelem
nyoma, k�zd�tt azzal az alkalmilag jelentkez� kifejez�ssel az arc�n, melyben
megvolt a
hajland�s�g arra, hogy gyanakv� k�ts�gg� �s f�lelemm� v�ltozz�k.
- �n olyan �rzelemmel, oly f�rfiasan besz�l, Darnay, hogy szivem eg�sz meleg�vel
k�sz�netet mondok �nnek �s f�lt�rom �rzelmemet - amennyire lehet. Van-e oka arra,
mely
meger�siti abban a hit�ben, hogy Lucie is szereti �nt?
- Nincs. M�g eddig nincs.
- Az volt-e ennek a bizalmas besz�lget�snek a k�zvetlen c�lja, hogy err�l
tudom�sommal
meggy�z�d�st szerezzen?
- M�g az sem. Hetekkel ezel�tt tal�n nem lett volna bizalmam, hogy ezt megtegyem;
lehet,
hogy meglesz a bizalmam (tal�n t�vedek, tal�n nem) holnap.
- Tan�csot k�r t�lem?
- Nem, uram. Val�szin�nek tartom azonban, hogy ha m�dj�ban van �s helyesnek tartja,
tan�csol valamit.
- Ig�retet v�r t�lem?
- Azt.
- Milyet?
- Nagyon j�l tudom, hogy �n n�lk�l rem�nyem sem lehetne. Nagyon j�l tudom, hogy m�g
ha
Miss Manette e pillanatban sziv�be z�rt volna is, - ne gondoljon annyira
elbizakodottnak,
hogy ennyit f�lt�telezek - ezt a helyet atyja ir�nt val� szeretet�nek rov�s�ra nem
tarthatom meg.
- Ha ez a helyzet, bel�tja-e, hogy ez m�sr�szt milyen k�vetkezm�nnyel j�r?
- Teljesen meg�rtem, hogy b�rmely k�r� �rdek�ben atyj�nak egy szava mindenn�l
fontosabb a
vil�gon. Ez okb�l, Manette doktor, - mond� Darnay szer�nyen, de hat�rozottan - ezt
a sz�t
k�rem �nt�l, m�g �letem �r�n is.
- Erre n�zve biztos vagyok. Darnay, titkok �ppen ugy keletkeznek szenvedelmes
szerelemb�l,
mint hosszas t�voll�tb�l. Az el�bbi esetben ez a titok m�ly, bonyolult �s nehezen
felderithet�.
Lucie le�nyom ebben az egy tekintetben, ilyen titok re�m n�zve. Szive �llapot�r�l
fogalmam
sincsen.
- Szabad-e k�rdeznem, uram, hiszi-e, hogy... - minthogy � habozott, az atya
folytatta a
mondatot.
- M�s valaki sz�nd�kozik-e �t feles�g�l k�rni?
- Ezt akartam mondani.
Az apa megfontolta el�bb kiss� a v�laszt.
- �n l�tta itten Carton urat. Stryver ur is itt van alkalmakkor. Ha valakir�l lehet
egy�ltal�n
sz�, ugy csak e kett� k�z�l az egyik lehet.
- Vagy mind a kett� - felelte Darnay.
- Nem gondoltam mind a kett�re. S�t egyiket sem tartom val�szin�nek, ig�retet kiv�n
t�lem.
Mi legyen az?
- Csup�n azt kiv�nom, hogy ha Miss Manette a maga r�sz�r�l ilyen bizalmas dolgot
hozna
tudom�s�ra, mint amilyent �n voltam b�tor most el�adni, akkor legyen meggy�z�dve
annak
igaz volt�r�l, amit most mondtam, �s adjon hitelt is annak. Rem�lem, hogy van olyan
j�
v�lem�nye r�lam, hogy szem�lyem ellen nincsen kifog�sa. Nem emlitem t�bb�, hogy
mily
nagy becsben tartom ezt a v�lem�ny�t, ez az egyed�li, amit k�rek. A f�lt�telnek,
melyet
ennek az ig�retnek a megad�s�hoz szab, �s melynek teljesit�s�t k�ts�gtelen�l
k�vetelheti,
azonnal megfelelek.
- Megig�rem - felelte a doktor - minden felt�tel n�lk�l. Elhiszem, hogy sz�nd�ka
tiszta �s
megbizhat�, olyan, amilyennek mondotta. Elhiszem, hogy az a t�rekv�se, hogy a
k�ztem �s a
m�sik kedvesebb �nem k�z�tt lev� k�tel�ket szorosabbra f�zze �s ne lazitsa. Ha �
b�rmikor is
mondja majd nekem, hogy az � teljes boldogs�g�hoz �n hozz�tartozik, akkor �nnek
adom �t.
Ha, Darnay K�roly, ha...
Az ifju h�l�san szoritotta meg kez�t, �s kezeik m�g egym�son pihentek, mikor az
atya folytatta:
- K�pzel�d�s, ok, f�lelem vagy b�rmi egy�b, r�gibb vagy ujabb kelet�, ha a f�rfi
ellen sz�lna
is, akit � igaz�n szeret, - mely�rt a k�zvetlen felel�ss�g nem �t terheli - le�nyom
�rdek�ben
minden el lesz felejtve. D az �n mindenem; t�bb � nekem, mint minden szenved�sem,
t�bb,
mint a jogtalans�g, t�bb mint... De hisz ez �res besz�d!
K�l�n�s m�don sz�ntette meg besz�dj�t, �s oly k�l�n�s, merev volt tekintete, mikor
besz�-
d�ben megakadt, hogy Darnay �rezte, amint a saj�t keze hidegg� v�lik az �v�ben,
amely
lassan eleresztette az � kez�t �s lehanyatlott.
- Valamit mondott, - sz�lt Manette doktor, mik�zben mosoly jelent meg az arc�n, -
mit is
mondott?
Nem tudta, hogy mit v�laszoljon, mig esz�be nem jutott, hogy egy f�lt�telt
emlitett. Mikor
azt�n visszaeml�kezett erre, v�laszolt.
- Hozz�m val� bizalm�t hasonl� bizalommal kell viszonoznom. A n�v, melyet most
viselek,
nem igazi nevem; csek�ly v�ltoztat�ssal az any�m neve. Megnevezem azt is, �s
elmondom
annak az ok�t is, hogy mi�rt vagyok Angli�ban.
- �lljon meg! - mond� a beauvaisi doktor.
- Az�rt �hajtom ezt megtenni, hogy ann�l ink�bb meg�rdemeljem bizalm�t, nincsen
titkom �n
el�tt.
- �lljon meg!
Egy pillanat alatt a doktor mindk�t kez�vel befogta f�leit, a m�sik pillanatban m�r
mindk�t
kez�t Darnay ajkaira tette.
- Mondja majd meg, ha k�rdezem, ne most. Ha k�r�se kedvez� lesz, ha Lucie szereti
�nt,
megmondja h�zass�ga reggel�n.
- Megig�ri?
- Szivesen.
- Adja kez�t. Mindj�rt itthon lesz �s jobb, ha ma este nem l�t mi kett�nket egy�tt.
Menjen!
Isten �ldja meg!
S�t�t volt m�r, mikor Darnay elt�vozott egy �r�val k�s�bb �s m�g s�t�tebb volt,
mikor Lucie
haza�rkezett, egyed�l sietett a szob�ba - Miss Pross egyenest f�lment a l�pcs�n -
�s meg-
lep�d�tt, hogy olvas�sz�ke �res volt.
- Aty�m! - ki�lt�. - Kedves aty�m!
Nem kapott v�laszt, de h�l�szob�j�b�l tompa kalap�l�st hallott. K�nny� l�p�ssel
haladt �t a
k�zbees� szob�n, betekintett az ajt�n �s megr�m�lve sietett vissza, sir�nkozva
mag�ban:
- Mit tegyek? Mit tegyek?
Haboz�sa csak egy pillanatig tartott, visszasietett, a h�l�szoba ajtaj�n
kopogtatott �s gy�ng�d
hangon hivta �t. A zaj megsz�nt Lucie hangj�ra �s Manette azonnal kij�tt hozz� s
hosszu
ideig j�rk�ltak egy�tt f�l �s al�.
Lucie �jjel f�lkelt �gy�b�l �s lej�tt, hogy atyja �lm�t megfigyelje. M�lyen aludt.
Szersz�mai
�s befejezetlen munk�ja a szokott helyen voltak.

11. Fejezet.
A k�p p�rja.
- Sydney, - sz�lott Stryver ugyanazon �jjel vagy reggel sak�lj�hoz - keverj m�g egy
puncsot;
valamit akarok neked mondani.
Sydney az �jjel k�tszerannyit dolgozott, az el�tte val� �jjel is, s�t az az el�tt
val� �jjel is,
egym�sut�n sok �jjelen �t; a hosszu t�rv�nysz�net kezdete el�tt Stryver akt�i
k�z�tt alapos
tisztogat�st rendezett. A tisztogat�ssal v�gre elk�sz�lt; Stryver h�tral�ka mind
fel volt dolgoz-
va; minden el volt int�zve, mig november hava meg�rkezik l�gk�ri �s jogi k�d�vel
egy�tt �s
ujabb magot hoz a malomba.
Sydney ily nagy meger�ltet�s ellen�re nem lett sem vid�mabb, sem j�zanabb. J� csom�
k�l�n
nedves t�r�lk�z�re volt sz�ks�ge, hogy az �jszak�n kereszt�lcipel�dj�k; megfelel�
k�l�n
bormennyis�g el�zte meg a t�r�lk�z�ket; nagyon f�radtnak l�tszott, mikor let�pte
turb�nj�t �s
a mosd�t�lba dobta, amelybe azt a megel�z� hat �r�n �t id�k�z�nkint bemeritette.
- Megcsin�lod-e azt a puncsot? - k�rd� Stryver, aki k�nyelmesen, kez�t �v�be dugva,
hevert a
div�non �s onnan n�zett k�r�l.
- Meg.
- Nos, hallgass ide! Valamit mondok neked, ami alkalmasint meglep �s arra k�sztet,
hogy ne
higyj engem olyan �llatnak, amilyennek rendszerint hiszel. H�zasodni sz�nd�kozom.
- Igaz�n?
- Igen. �s nem p�nz�rt. Mit mondasz ehhez?
- Nem vagyok abban a helyzetben, hogy sokat mondjak. Ki az?
- Tal�ld el!
- Ismerem �t?
- Tal�ld el!
- �n ugyan nem sz�nd�kozom tal�lgatni reggel �t �rakor, mikor az agyvel� f� �s forr
a
fejemben. Ha azt akarod, hogy tal�lgassak, hivj meg eb�dre.
- J�, teh�t megmondom - mond� Stryver, mik�zben lassan �l�helyzetbe emelkedett. -
Sydney,
szinte k�ts�gbeesem azon, vajjon meg�rtesz-e majd engem, minthogy te �rz�stelen
kutya
vagy.
- �s te - v�laszolt Sydney szorgalmasan keverve a puncsot - �rz�keny, po�tikus
l�lek vagy.
- Eredj! - v�laszolt Stryver dicsekv�en nevetve. - �mb�r nem tartok ig�nyt arra,
hogy egy
rom�ncnak legyek a t�rgya (mert rem�lem, hogy azt �n jobban tudom), m�gis �n
gy�ng�debb
�rzelm� fiu vagyok, mint te.
- Szerencs�sebb vagy, tal�n ezt akarod mondani.
- Nem azt akarom mondani. Azt gondolom, hogy �n olyan ember vagyok, akihez t�bb...
t�bb...
- Mondd, udvariass�g, minthogy �ppen ak�r�l vagy - segitette �t Carton.
- J�! Mondjuk, udvariass�g. Az �n v�lem�nyem az, - mond� Stryver p�ffeszkedve
bar�tja
el�tt, amint az a puncsot elk�szitette - hogy �n olyan ember vagyok, aki t�bbet
t�r�dik azzal,
hogy kellemes legyen, aki t�bbet f�rad, hogy kellemes legyen, aki jobban �rti, hogy
mi
m�don legyen kellemes h�lgyt�rsas�gban, mint te.
- Folytasd - mond� Carton Sydney.
- Nem. De miel�tt folytatom, - mond� Stryver, fej�t r�zva az � hetvenked� modor�ban
- ezt
kell megmondanom. Te annyiszor volt�l Manette doktor h�z�ban, mint �n, tal�n m�g
t�bbsz�r
is. Val�ban, sz�gyeltem magam ottan a te mogorvas�god miatt. Olyan hallgatag, olyan
buskomor hangulatban volt�l, hogy, lelkemre mondom, sz�gyeltem magam miattad,
Sydney.
- Olyan emberre, mint te, akinek olyan nagy a t�rv�nysz�ki praxisa, nagyon j�t�kony
hat�su
lehet, ha valami miatt sz�gyenkezik, - v�laszolta Sydney - lek�telezettnek kellene
�rezni
magadat velem szemben.
- Ilyen m�don nem szabadulsz meg t�lem, - v�laszolt Stryver - nem, Sydney,
k�teless�gem,
hogy ezt megmondjam neked �s arcodba mondom, hogy javadra v�lj�k, hogy te ilyen
t�rsas�gban �rd�ng�sen rossz hangulatban vagy. Te kellemetlen fick� vagy!
Sydney tele poh�rral ivott a puncsb�l, melyet elk�szitett, �s nevetett.
- N�zz meg engem, - mond� Stryver kiegyenesedve - nekem kevesebb sz�ks�gem van
arra,
hogy kellemess� tegyem magamat, mint neked, mivelhogy �n f�ggetlenebb viszonyok
k�z�tt
vagyok. �s mi�rt teszem m�gis?
- M�g eddig sohasem l�ttam, hogy ezt teszed - d�rm�gte Carton.
- Az�rt teszem, mert ez a politik�m, ez az elvem. �s n�zz re�m! El�bbre jutok.
- De nem jutsz el�bbre h�zass�gi terveidnek a magyar�z�s�val - v�laszolt Carton
k�z�ny�s
arccal. - Szeretn�m, ha amellett megmaradn�l. Ami pedig engemet illet, h�t sohasem
fogod
meg�rteni, hogy �n javithatatlan vagyok?
Ezt a k�rd�st keser�s�g l�tszat�val int�zte hozz�.
- Nem hivat�sod, hogy javithatatlan l�gy - volt bar�tja v�lasza, mely nem hangzott
nagyon
b�kit� m�don.
- Nekem nem hivat�som egy�ltal�n, hogy l�tezzem - mond� Carton. - Ki az a h�lgy?
- A n�v emlit�se ne �rintsen kellemetlen�l, Sydney, - mond� Stryver, henceg�
bar�ts�ggal
k�szitv�n �t el� arra, amit elmondand� volt - mivel tudom, hogy te fel�t sem
gondolod annak,
amit mondasz; �s ha gondoltad is mind, annak sincsen fontoss�ga. Az�rt csin�lom ezt
a
bevezet�st, mivel te egyszer fitym�l� hangon emlitetted ezt a fiatal h�lgyet
el�ttem.
- �n?
- Bizonyosan; ebben a szob�ban.
Carton Sydney puncs�ra, majd �nel�g�lt bar�tj�ra tekintett; megitta puncs�t �s
ism�t
�nel�g�lt bar�tj�ra tekintett.
- Te a fiatal h�lgyet aranyhaju bab�nak mondottad. A fiatal h�lgy Miss Manette. Ha
te olyan
ember voln�l, akiben van ilyenfajta �rz�s vagy gy�ng�ds�g, Sydney, akkor
neheztelnem
kellett volna ez�rt a kifejez�s�rt; de te nem vagy ilyen. N�lad teljesen hi�nyzik
ez az �rz�s;
az�rt nem bosszant m�r, ha arra a nyilatkozatodra gondolok; mint ahogy olyan
embernek
festm�nyemr�l mondott it�lete nem bosszantana, akinek a fest�szethez nincsen szeme;
vagy
zenedarabomr�l, akinek nincsen hall�sa.
Carton Sydney nagy h�vvel itta a puncsot, tele poharakkal itta �s bar�tj�ra n�zett.
- Most tudsz mindent, Syd - mond� Stryver. - Vagyonnal nem t�r�d�m; � b�jos
teremt�s; �s
�n f�ltettem magamban, hogy kedvem szerint cselekszem; �ltal�ban azt hiszem, hogy
�n
megengedhetem magamnak azt, hogy kedvem szerint cselekedjem. Bennem olyan f�rjet
kap,
aki m�r meglehet�sen j� m�dban van, aki gyorsan emelkedik �s aki kiss� kiv�lik;
szerencse
�re� n�zve, de � meg�rdemli. Csod�lkozol-e?
Carton m�g mindig puncsot ivott �s ezt v�laszolta:
- Mi�rt csod�lkozn�m?
- Helyesled?
Carton m�g mindig puncsot ivott �s ezt v�laszolta:
- Mi�rt ne helyeseln�m?
- Helyes! - mond� bar�tja, Stryver. - Sokkal k�nnyebben veszed, mint elk�pzeltem �s
�nzetlenebb vagy ir�nyomban, mint rem�ltem; �mb�r j�l tudod, hogy a te r�gi
iskolat�rsad
er�s akaratu f�rfi. Igen, Sydney, megel�geltem ezt az �letet, nincsen benne
v�ltozatoss�g;
�rzem, hogy kellemes dolog egy f�rfira n�zve, ha otthona van, ahol id�zhet, ha
kedve tartja
(ha nincsen, kimaradhat) �s �rzem, hogy Miss Manette minden helyzetben j�l fest �s
nekem
csak becs�l�st hozhat. Erre hat�roztam el magamat. �s most, Sydney, �reg fiu, veled
is akarok
egy sz�t besz�lni j�v�dr�l. Rossz uton vagy, tudod. Nem ismered a p�nznek �rt�k�t,
nagyon
k�nnyelm�en �lsz �s egy sz�p napon ott fekszel majd betegen �s szeg�nyen; val�ban
�pol�r�l
kell gondoskodnod.
Ezt olyan j�akar� p�rtfog�ssal mondotta, hogy k�tszer k�v�rebbnek �s n�gyszeresen
s�rt�bbnek l�tszott, mint amilyen volt.
- Mondom neked, - folytatta Stryver - n�zz ut�na. �n ut�nan�ztem a magam m�s m�dja
szerint; n�zz ut�na te is, a magad m�s m�dja szerint. H�zasodj meg. Szerezz
valakit, aki
gondoskodik r�lad. Ne t�r�dj azzal, hogy nem gy�ny�rk�dtet az asszonyok t�rsas�ga,
hogy
nem �rtesz hozz� �s nincsen hozz�val� �rz�ked. Keress valakit, keress valami
tisztess�ges
asszonyt, akinek kis vagyona van - valami gazdasszonyt vagy lak�sb�rbead�t - �s
vedd el
feles�g�l; borus napok j�hetnek. Ez val� neked. Nos, fontold meg, Sydney.
- Majd megfontolom - mond� Sydney.

12. Fejezet.
A tapintatos f�rfiu.
Stryver meg�llapodott abban, hogy nagylelk� cselekedettel kez�t nyujtja a doktor
le�ny�nak
�s elhat�rozta azt is, hogy ezt a le�nyra v�r� boldogs�got tudom�s�ra adja, miel�tt
a hosszu
t�rv�nysz�net idej�re a v�rosb�l t�vozik. Miut�n az �gyet elm�j�ben megvitatta,
arra a
k�vetkeztet�sre jutott, hogy legjobb minden el�zm�nyt is egyuttal elint�zni �s
azut�n majd
tetsz�s�k szerint elrendezhetik, hogy egy-k�t h�ttel Szent Mih�ly napja el�tt, vagy
pedig
Szent Hil�rius napja �s kar�csony k�z�tti r�vid sz�netben keljenek-e egybe.
�gy�nek siker�re vonatkoz�an nem volt k�telye, a verdiktet tiszt�n l�tta. Az
esk�dtsz�k el�tt
kifejtette a l�nyeges vagyoni okokat, - csakis ezek �rdemesek arra, hogy figyelembe
v�tesse-
nek - egyszer� �gy volt, egy pontja sem volt gy�nge, � volt a v�dl�, bizonyit�kait
nem
lehetett megd�nteni, a v�dlott �gyv�dje �gy�r�l lemondott �s az esk�dtsz�k m�g azt
sem
tartotta sz�ks�gesnek, hogy a verdikten tan�cskozz�k. Miut�n Stryver, a bir�, az
esetet
let�rgyalta, teljesen meg volt gy�z�dve, hogy egyszer�bb �gy nem l�tezik.
Ehhez k�pest Stryver a nagy t�rv�nysz�netet azzal kezdette meg, hogy Miss Manettet
a
legnagyobb el�z�kenys�ggel Vauxhall Gardens-ba meghivta. Minthogy ez a hely nem
tetszett, Ranelagh-t hozta javaslatba �s minthogy megmagyar�zhatatlan m�don ez sem
tal�lt
kedvez� fogadtat�sra, kegyesen elhat�rozta, hogy Sohoban szem�lyesen jelentkezik �s
nemes
sz�nd�k�t ottan adja el�.
A Templeb�l - melyen m�g rajta volt a t�rv�nysz�net csecsem�kor�nak a vir�ga - Soho
fel�
ir�nyitotta l�pteit. Aki csak l�tta �t, amint Soho fel� vezet� utj�ban el�retolta
mag�t, j�llehet
csak Saint Dunstan mellett, a Temple Barn�l volt, �s megszokott m�dj�n rohant el�re
a
k�vezeten a gy�ng�bb j�r�kel�k t�meg�ben, l�thatta, hogy milyen er�s �s megbizhat�
f�rfiu
�.
Tellson�k mellett haladt el �s minthogy ottan let�tje is volt �s tudta, hogy Lorry
Manett�k
bizalmas bar�tja, az jutott esz�be, hogy bemegy a bankba �s el�rulja Lorrynak, hogy
micsoda
ragyog�s van Soho horizontj�n felkel�ben. Bel�kte teh�t az ajt�t, melynek sark�ban
gy�nge
h�rg�s volt hallhat�, lebukott a k�t l�pcs�n, elhaladt a k�t �kori p�nzt�ros
mellett, �s bel�pett
a hom�lyos h�tuls� szob�ba, ahol Lorry sz�mok r�sz�re vonalozott nagy k�nyvek el�tt
�lt
f�gg�leges vasrudakkal ell�tott ablakn�l, ez is, mintha sz�mok r�sz�re volna
megvonalazva �s
minden, ami a felh�k alatt van, olyannak t�nt fel, mintha nem volna egy�b, mint
sz�m.
- Hall�! - mond� Stryver. - Hogy van? Rem�lem, j�l?
Stryver saj�toss�ga volt, hogy termete tuls�gos nagynak t�nt f�l minden hely
sz�m�ra.
Tellson�k �zlethelyis�ge sz�m�ra annyira tuls�gos nagy volt a termete, hogy t�voli
sarkokban
�l� �reg hivatalnokok k�ny�r�gve tekintettek re�, mintha a falhoz pr�seln� �ket.
Maga a c�g
is, aki t�voli perspektiv�ban nagy nyugalommal ujs�got olvasott, nem tetsz�en huzta
�ssze
szem�ld�k�t, mintha Stryver feje felel�ss�gteljes mell�ny�be nyomult volna.
A diszkr�t Lorry mintaszer� hangon mond�, mintha ennek a hangnak a haszn�lat�t
aj�nlotta
volna.
- Hogy van, Stryver ur? Hogy van, uram? - �s kezet fogott vele. K�l�n�s m�don
fogott kezet;
ezt Tellson�k minden alkalmazottj�n meg lehetett figyelni, ha a c�g jelenl�t�ben
valamely
�zletfel�kkel kezet fogtak. Valami �nmegtagad� m�don fogott kezet, mintha azt a
Tellson �s
T�rsa c�g nev�ben tenn�.
- Mivel lehetek szolg�lat�ra, Stryver ur - k�rd� Lorry �zletszer� m�don.
- Nem, k�sz�n�m; ez a l�togat�som mag�nterm�szet�, �nnek sz�l Lorry ur; bizalmasan
�hajtan�k �nnel besz�lni.
- �, val�ban! - mond� Lorry, mik�zben f�l�vel fel�je hajolt �s ugyanakkor a t�vol
�l� c�g fel�
pillantott.
- �ppen abban a j�ratban vagyok, - mond� Stryver, bizalmasan r�k�ny�k�lve az
ir�asztalra,
amely �mb�r nagy kett�s asztal volt, f�lig sem volt elegend� az � sz�m�ra - Lorry
ur, hogy
kedves kis bar�tj�nak, Miss Manettenek h�zass�gi aj�nlatot tegyek.
- �, �n dr�g�m! - ki�ltott fel Lorry �ll�t vakarva �s k�tked�en n�zett
l�togat�j�ra.
- �, �n dr�g�m, uram? - ism�telte Stryver �s h�tral�pett. - �, �n dr�g�ja, uram?
Mit �rt ez alatt
Lorry ur?
- Hogy �n mit �rtek? - v�laszolt a keresked�. - Term�szetesen, csak bar�ts�gosat �s
elismer�t,
hogy �nre nagy megtiszteltet�s, �s... hogy egysz�val mindazt gondolom, amit csak
kiv�n. De
val�ban... �n tudja, Stryver ur... - Lorry sz�netet tartott �s a legk�l�nb�z�bb
m�don r�zta
fej�t, mintha akarata ellen f�zn� hozz� elm�j�ben:
- �n tudja val�ban, hogy �n sok, nagyon is sok!
- Nos, - mond� Stryver, mik�zben harcias kez�vel az asztalra �t�tt, szem�t
kid�llesztette �s
nagyot l�legzett - ha j�l �rtem �nt, Lorry ur, engem f�lakasztanak.
Lorry megigazitotta kicsiny par�k�j�t mindk�t f�le m�g�tt, mintha ilyen m�don
k�nnyebben
jutna c�lhoz �s ir�tolla sz�rny�t harapd�lta.
- Az �rd�gbe is, uram, - mond� Stryver re�b�mulva - tal�n nem vagyok elfogadhat�?
- �, Istenem, igen. Igen. �n elfogadhat�, - mond� Lorry - ha �n azt mondja, hogy
elfogadhat�, akkor elfogadhat� is.
- Nem vagyok vagyonos? - k�rd� Stryver.
- �, ha �n vagyonr�l besz�l, �n vagyonos, - mond� Lorry.
- �s nem haladok-e el�re?
- Ha �n haladni akar, �n tudja, hogy abban senki sem k�telkedhetik, - mond� Lorry,
�r�lve,
hogy m�g valamit helyeselhet.
- Mi a csod�t gondol teh�t, Lorry ur? - k�rdezte Stryver l�that�an elcs�ggedve.
- Nos! �n... Mostan sz�nd�kozik odamenni? - k�rdezte Lorry.
- Egyenesen! - mond� Stryver �s �kl�vel az asztalra �t�tt.
- Akkor �n azt hiszem, hogy az �n hely�ben nem menn�k.
- Mi�rt? - k�rdezte Stryver. - Most sarokba szoritom - �s ujj�val megfenyegette,
mintha az
esk�dtsz�k el�tt �llana. - �n keresked� �s kell, hogy oka legyen. Adja az ok�t.
Mi�rt nem
menne?
- Mert - mond� Lorry - ilyen sz�nd�kkal nem menn�k oda an�lk�l, hogy el�bb
meggy�z�dtem
volna arr�l, hogy sikerrel j�rok.
- �rd�gbe is! - ki�ltott Stryver. - Ez m�r m�gis sok!
Lorry a t�voli c�gre, majd pedig a d�h�s Stryverre tekintett.
- Itt van egy keresked�, egy id�s ember, egy tapasztalt ember, egy bankban - mond�
Stryver -
�s miut�n h�rom f�okot f�lsoroltam, mely biztos sikerhez vezet, azt mondja, hogy
erre nincs
okom. �s ezt mondja �s feje a nyak�n van. - Stryver megjegyz�se szinte ugy
hangzott, mintha
kev�sbb� k�l�n�snek tal�lta volna, ha ezt lev�gott fejjel mondta volna.
- Ha sikerr�l besz�lek, akkor a fiatal h�lgyn�l val� sikert gondolom. �s ha azokr�l
az
indokokr�l besz�lek, melyek a sikert val�szin�v� teszik, akkor olyan okokat �s
indokokat
gondolok, melyek a fiatal h�lgyre hat�ssal vannak. A fiatal h�lgy, j� uram, - mond�
Lorry
Stryver karj�t gy�ng�den simogatva - a fiatal h�lgy. A fiatal h�lgy az els�.
- �n teh�t azt akarja mondani, Lorry ur, - mond� Stryver ism�t az asztalra
k�ny�k�lve - hogy
a sz�ban forg� fiatal h�lgy, az �n j�l megfontolt v�lem�nye szerint, neg�des
bolond?
- Ezt �ppen nem. Csak azt akarom �nnek mondani, Stryver ur, - mond� Lorry elpirulva
- hogy
senkit�l sem t�r�k becsm�rl� sz�t, erre a fiatal h�lgyre vonatkoz�an, �s hogy ha
ismern�k egy
f�rfit, - amit nem rem�lek - akinek izl�se olyan durva, akinek a viselked�se oly
aljas �s
fennh�j�z�, hogy nem tud tart�zkodni att�l, hogy tiszteletlen�l besz�ljen arr�l a
fiatal
h�lgyr�l, itten enn�l az asztaln�l, m�g Tellson�k sem voln�nak k�pesek
megakad�lyozni
abban, hogy neki v�lem�nyemet alaposan megmondjam.
Az a k�r�lm�ny, hogy bosszus�g�t elfojtani k�nyszer�lt, Stryver v�red�nyeit
veszedelmes
�llapotba hozta, mikor r�ker�lt a sor, hogy d�h�s legyen; Lorry v�red�nyei,
b�rmilyen
rendszeresen folyt is benn�k a v�r, sem voltak jobb �llapotban most, hogy �re�
ker�lt a sor.
- Ez az, amit mondani akartam, uram - mond� Lorry. - K�rem, nehogy t�ved�s legyen
k�z�tt�nk.
Stryver egy ideig egy vonalz� v�g�t szopogatta �s azut�n egy dallamot vert vele a
fogain,
amit�l bizony�ra fogf�j�st kapott. V�gre megt�rte a zavart csendet e szavakkal:
- Ez valami teljesen uj dolog re�m n�zve, Lorry ur. �n hat�rozottan azt tan�csolja
nekem,
hogy ne menjek Soh�ba �s aj�nljam f�l kezemet, magamat, a King�s Bench Bar
Stryver�t?
- Tan�csomat k�ri, Stryver ur?
- Mindenesetre.
- Nagyon helyes. Megadom; �n megism�telte sz�r�l-sz�ra.
- Erre nem v�laszolhatok egyebet, - nevetett erre Stryver k�nyszeredetten - hogy
ha! ha! ilyen
m�g nem t�rt�nt a multban, a jelenben s nem fog t�rt�nni a j�v�ben sem.
- �rtsen meg, - folytatta Lorry - mint keresked�nek egy�ltal�ban nincsen jogom,
hogy err�l az
�gyr�l besz�ljek, mert mint keresked� semmit sem tudok err�l. De ugy besz�ltem,
mint �reg
ember, aki Miss Manettet karjain hordozta, aki Miss Manettenek �s atyj�nak, a
bizalmas
bar�tja �s mindkett�t nagyon szereti. Ne felejtse el, hogy nem �n k�rtem a
bizalmat. Hiszi-e
most, hogy nincsen igazam?
- Nem �n - mond� Stryver f�ty�r�szve. - Nem v�llalhatom magamra, hogy harmadik
szem�ly
sz�m�ra j�zan �szt tal�ljak, csak a magam r�sz�re kereshetem. �n j�zan �szt
f�lt�telezek
bizonyos emberekn�l; �n szentiment�lis h�lyes�get t�telez f�l. Ez uj dolog r�m
n�zve. De
�nnek tal�n igaza van.
- Amit �n f�lt�telezek, Stryver ur, azt �n magam akarom �rtelmezni. �s �rtsen meg,
uram, -
mond� Lorry hirtelen ism�t elpirulva - nem t�r�m, m�g itt Tellson�kn�l sem, hogy
azt
helyettem b�rki is �rtelmezze.
- Na! Bocs�nat�t k�rem - mond� Stryver.
- Megadom. K�sz�n�m. Teh�t, Stryver ur, amit mondani akartam �nnek: f�jdalmas
lehetne
�nre n�zve, hogy t�ved�s�t bel�ssa, f�jdalmat okozhatna Manette doktornak, ha arra
k�ny-
szer�lne, hogy az �gyet �nnek megmagyar�zza, nagyon f�jdalmas lehetne Miss
Manettere
n�zve, hogy az �gyet �nnek megmagyar�zza, �n tudja, hogy abban a szerencs�ben �s
kit�nte-
t�sben r�szes�l�k, hogy a csal�ddal bizalmas bar�ts�gban vagyok. Ha kiv�nja,
szivesen
megkis�relem, an�lk�l, hogy �n b�rmilyen m�don k�tve volna ez�ltal, an�lk�l, hogy
�nt
k�pviseln�m, hogy azt a megfigyel�st, melyen tan�csom alapult, n�h�ny uj, k�l�n�sen
ezt a
c�lt szolg�l� ujabb megfigyel�ssel kijavitsam. Ha azt�n akkor sincsen megel�gedve,
akkor
m�r csak az marad h�tra, hogy szem�lyesen gy�z�dj�k meg mindenr�l; mig ha
megel�gszik
azzal �s tan�csom az lesz, ami mostan volt, akkor az �rdekeltek mind meg vannak
kim�lve.
Mit mond ehhez?
- Mennyi ideig tart�ztatna engem m�g a v�rosban?
- �! Ez csak n�h�ny �ra k�rd�se. M�g ma este elmehetn�k Soh�ba �s azut�n hivatal�ba
j�hetn�k.
- Helyes, legyen ugy - mond� Stryver. - Nem megyek most oda, nem olyan siet�s a
dolog;
beleegyezem �s elv�rom �nt ma este. J� reggelt!
Stryver azut�n megfordult �s kirohant a bankb�l, mik�zben annyira megr�zta a
leveg�t
kimenetele k�zben, hogy a sz�ml�l�asztal m�g�tt lev� k�t �kori alkalmazott minden
meglev�
erej�t ig�nybe vette, hogy meghajl�s k�zben annak a leveg�nyom�snak is ellene
tudjon �llni.
Ezeket a tiszteletrem�lt�, er�tlen szem�lyeket a k�z�ns�g mindig hajlongni l�tta �s
�ltal�nos
volt a hit, hogy mikor �zletfel�k el�tt meghajoltak t�voz�sakor, az �res hivatalban
is m�g
tov�bb hajlongtak addig, mig egy uj �zletfelet ilyen m�don be nem vontak.
Az �gyv�dnek el�g �les volt az esze, hogy eltal�lja, hogy a bank�r nem nyilatkozott
volna
olyan hat�rozotts�ggal, ha kev�sbb� alapos oka lett volna erre, mint a mor�lis
bizonyoss�g.
B�rmennyire is k�sz�letlen volt arra, hogy ilyen nagy pilul�t lenyeljen, de
lenyelte.
- �s most - mond� Stryver, t�rv�nysz�ki mozdulattal megfenyegetve a Templet, mikor
a
pilula m�r lenn volt - ebb�l ugy ker�l�k ki, hogy itten mindenki vissz�s helyzetbe
ker�l.
Az Old Bailey hadvezet� m�v�szet�nek egy darabja volt ez, melyben � vigasztal�st
tal�lt.
- Engem nem visz vissz�s helyzetbe fiatal h�lgy - mond� Stryver. - �n majd elv�gzem
ezt az
�n �rdek�ben.
Mikor teh�t Lorry este tiz �rakor Stryvern�l be�llitott, egy csom� k�nyv �s ir�s
k�z�tt �lt,
melyet erre a c�lra halmozott f�l �s ugy l�tszott, hogy semmire sem gondolt olyan
keveset,
mint a reggeli besz�lget�sre. S�t meglepettnek l�tszott, mikor Lorryt megl�tta,
sz�rakozott
volt �s gondolatai eg�szen m�s dologgal voltak elfoglalva.
- Ott voltam Soh�ban - mond� a j�lelk� k�vet, miut�n egy f�l�ra hosszat azon
f�radozott,
hogy �t arra birja, hogy a besz�lget�st a k�rd�ses �gyre terelje. - Soh�ban voltam.
- Soh�ban? - ism�telte Stryver hidegen. - Ah, igaz! Mire is gondolok!
- Nincsen k�ts�gem, hogy ma reggel teljesen igazam volt - mond� Lorry. - Ebb�li
v�lem�nyem meger�s�d�tt �s igy megism�telem tan�csomat.
- Biztositom, - mond� Stryver a legbar�ts�gosabb hangon - hogy sajn�lom �nt �s
sajn�lom a
szeg�ny ap�t is. Tudom, hogy ez mindig f�j� seb lesz a csal�dban; de ne besz�lj�nk
r�la
t�bbet.
- Nem �rtem �nt - mond� Lorry.
- Elhiszem, - v�laszolt Stryver fej�vel b�lintva, csillapitotta �t, mintha az
�gynek v�get
�hajtana vetni - nem baj, nem baj!
- De igenis baj - vetette Lorry k�zbe.
- Nem, semmi; biztositom, hogy semmi. Minthogy j�zan �szt t�teleztem fel ott, ahol
j�zan �sz
nincsen �s dics�retrem�lt� t�rekv�st ott, ahol dics�retrem�lt� t�rekv�s nincsen, �n
bel�ttam
t�ved�semet �s semmi baj sem t�rt�nt. Fiatal le�nyok gyakran k�vettek el hasonl�
balgas�got
�s gyakran megb�nt�k azt szeg�nys�gben �s elhagyatotts�gban. �nzetlen szempontb�l
sajn�-
lom, hogy az �gyb�l semmi sem lett, mert m�sokra n�zve anyagi tekintetben szerencse
lett
volna; �nz� szempontb�l �r�l�k, hogy nem lett semmi bel�le, mert anyagi tekintetben
re�m
n�zve h�tr�nyos lett volna. Alig sz�ks�ges megemlitenem, hogy nekem el�ny�m nem
lett
volna bel�le. Baj nem t�rt�nt. �n nem k�rtem meg a fiatal h�lgy kez�t, �s k�zt�nk
sz�lva,
egy�ltal�ban nem tudom, vajjon alaposabb megfontol�s ut�n elmentem volna-e olyan
messzire. Lorry ur, �resfej� le�nyok balga szesz�lyei �s meggondolatlans�ga nem
ellen�riz-
het�, ne is rem�lje azt, k�l�nben mindig csal�dik. Most pedig ne besz�lj�nk t�bbet
err�l.
Mondhatom, hogy sajn�lom ezt, m�sok miatt, de meg vagyok el�gedve magam miatt. �s
val�ban nagyon le vagyok �nnek k�telezve, hogy megengedte azt, hogy �nn�l ez
ir�nyban
tapogat�zzam �s hogy �n tan�csot adott nekem; �n jobban ismeri a fiatal h�lgyet,
mint �n.
�nnek igaza volt, nem hozz�m val�.
Lorry annyira elk�pedt, hogy szinte but�n b�mult Stryverre, amint ez �t az ajt�
fel� szoritotta
olyan arckifejez�ssel, amelyb�l fitogtat� nagylelk�s�g, kim�let �s j�akarat �radt
az � gyarl�
fej�re.
- Vigasztal�dj�k, kedves uram, - mond� Stryver - ne besz�ljen t�bbet r�la;
ism�tlem,
k�sz�n�m az engedelmet, hogy �nn�l tapogat�zhattam. J� �jt!
Lorry k�nn volt az �jszak�ban, miel�tt tudta volna, hogy hol van. Stryver div�nj�n
hevert �s a
szoba mennyezet�re b�mult.

13. Fejezet.
A tapintatlan f�rfiu.
Ha Carton Sydney ugyan valaha ragyogott valahol, bizony�ra soha Manette doktor
h�z�ban.
Sokszor volt ott egy �v lefoly�sa alatt, de mindig ugyanaz a buskomor, mogorva volt
a
hangulata. Ha akart besz�lni, okosan besz�lt. De a mivel sem t�r�d�s felh�j�n, mely
v�gzetes
s�t�ts�ggel �rny�kolta �t be, csak ritk�n hatolt �t vil�goss�g.
Valamennyire m�gis t�r�d�tt az utc�kkal, melyek azt a h�zat k�rny�kezt�k, az
�rz�stelen
k�vekkel, melyek k�vezet�t alkott�k. Sok �jszak�n �t k�borolt ottan c�ltalanul,
boldogtalanul,
hab�r m�g ideiglenesen sem vidult fel; sok reggeli sz�rk�let mutatta mag�nos
alakj�t �s id�-
z�tt ott m�g mindig, mikor a nap els� sugarai a templomtornyon �s magas �p�letek
egy�bk�nt
ritk�n l�that� architekt�nikus sz�ps�geit er�s domborulatban t�ntette f�l, mint
ahogy tal�n a
nyugodt id� lelk�ben f�lid�zte a jobb, de elfelejtett �s el�rhetetlen dolgok ir�nt
val� �rzelmet.
Az ut�bbi id�ben gondozatlan �gya Temple Courtban m�g ritk�bban l�tta �t, mint
azel�tt �s
gyakran, mikor csak n�h�ny pillanat telt el, hogy r�dobta mag�t, ism�t felugrott �s
azon a
k�rny�ken kis�rtett.
Egy augusztusi napon, mikor Stryver �rtesitv�n sak�lj�t, hogy �azt a h�zass�gi
�gyet jobban
megfontolta�, tapintatoss�g�t Devonshirebe vitte, mikor a City utc�in a vir�gok
l�t�sa �s illata
sejttette a gonosszal is a j�t, a beteggel is az eg�szs�get, az �reggel is az
ifjus�got, Sydney
m�g mindig ott k�borolt a k�vezeten. L�ptei eleinte hat�rozatlanok �s c�ltalanok
voltak, majd
valami sz�nd�kt�l hirtelen megelevenedtek �s annak a kereszt�lvitele a doktor
kapuja el� vitte
�t.
A l�pcs�n f�lvezett�k; Luciet egyed�l tal�lta munk�j�n�l. Lucie sohasem volt
elfogulatlan
vele szemben �s n�mi zavarral fogadta �t, mikor asztal�hoz k�zel le�lt. N�h�ny
k�z�mb�s
sz�l�s ut�n arc�ba tekintve, v�ltoz�st vett benne �szre.
- F�lek, hogy �n nem j�l �rzi mag�t, Carton ur!
- Az az �letm�d, melyet folytatok, nem nagyon kedvez az eg�szs�gnek. De mit is
lehet v�rni
ily k�nnyelm� embert�l?
- Nem, bocs�sson meg, megkezdettem m�r egy k�rd�st, k�r jobb �letm�dot nem
folytatnia!
- Isten tudja, hogy sz�gyen!
- Mi�rt nem v�ltoztat rajta?
Mikor gy�ng�den ism�t r�tekintett, meglep�d�tt �s elszomorodott, hogy k�nnyeket
l�tott
szem�ben. Hangj�t is k�nnyek fojtott�k el, mikor v�laszolt.
- M�r k�s�! Sohasem leszek jobb, mint amilyen vagyok. M�lyebben s�lyedek �s
rosszabb�
v�lok.
Asztal�ra k�ny�k�lt �s kez�vel szem�t elf�dte. Az asztal remegett az ezt k�vet�
sz�netben.
Lucie sohasem l�tta �t ell�gyulva �s sz�nta �t. � tudta ezt, an�lk�l, hogy r�n�zne
�s igy
sz�lott:
- K�rem, Miss Manette, bocs�sson meg, �sszerogyok, ha r�gondolok arra, amit mondani
akarok. Meghallgat-e?
- Ha jav�ra v�lik, Carton ur, ha boldogg� teszi �nt, nagyon �r�ln�k neki!
- Isten �ldja meg kedves r�szv�t��rt!
Egy kis id� mulva elt�volitotta kez�t arc�r�l �s nyugodtan besz�lt.
- Ne f�ljen att�l, amit hallani fog. Ne utasitson vissza semmit, amit mondok. Olyan
vagyok,
mint aki fiatalon halt meg. Eg�sz �letem ilyen lehetett.
- Nem, Carton ur. Biztos vagyok benne, hogy a java m�g elj�het; biztos vagyok
benne, hogy
�n sokkal, sokkal m�lt�bb lehetne �n�nmag�hoz.
- Mondja, hogy �nh�z, Miss Manette, �s �mb�r �n azt jobban tudom �s �mb�r �n azt
nyomorult szivem titk�ban jobban tudom, sohasem fogom elfelejteni!
Remegett �s els�padt, �nmaga ir�nt val� k�ts�gbees�s�vel hozz�j�tt segits�g�rt, ez
a
k�r�lm�ny a besz�lget�snek k�l�n�s jelleget adott.
- Ha lehets�ges lett volna, Miss Manette, hogy �n viszonozhatta volna egy f�rfi
szerelm�t, akit
most maga el�tt l�t, ezt az elpusztult, elz�ll�tt teremtm�nyt, mely lemondott
�nmag�r�l �s
�nmag�t l�kte el: � ezen a napon �s ebben az �r�ban boldogs�ga ellen�re is
tudat�ban volna
annak, hogy �nt nyomorba �s sz�ks�gbe, b�nat �s szenved�sbe vinn� �s mag�val egy�tt
ler�ntan� szennybe �s sz�gyenbe. Tudom j�l, hogy nem �rez szerelmet ir�ntam; nem is
k�rem;
�s h�l�t adok Istennek, hogy nem ig�nyelhetem.
- Nem menthetem meg �nt en�lk�l, Carton ur? Nem vagyok-e k�pes - bocs�sson meg
ism�t -
jobb �letbe visszavezetni? Nem viszonozhatom bizalm�t? Tudom, hogy ez bizalmas
besz�l-
get�s, - mond� szer�nyen n�mi haboz�s ut�n �s k�nnyekkel szem�ben - tudom, hogy �n
ezt
nem mondan� senki m�snak. Nem fordithatom ezt semmi m�don az �n jav�ra, Carton ur?
Fej�t r�zta.
- Semmi m�don! Nem, Miss Manette, semmi m�don! Ha m�g kiss� tov�bb meghallgat,
akkor
minden megt�rt�nt, amit �rdekemben tehet. Kiv�nom, hogy tudja meg, hogy �n volt
lelkem
utols� �lma. S�lyed�semben nem s�lyedtem annyira, hogy az �n, az atyja �s ennek az
otthonnak a l�t�sa, amilyenn� ezt �n alakitotta, f�l ne �bresztette volna bennem
azokat a r�gi
�rnyakat, melyeket r�gen halottaknak gondoltam. Mi�ta �nt ismerem, b�nat gy�t�rt,
melyr�l
azt hittem, hogy �r�kre elfelejtettem, r�gi hangok figyelmeztettek, hogy
emelkedjem, me-
lyekr�l r�gen azt hittem, hogy eln�multak. Befejezetlen eszm�im t�madtak uj
igyekezetr�l, uj
kezdetr�l, hogy a lustas�got �s �rz�kis�get ler�zom �s ism�t belevetem magamat a
lemondott
k�zdelembe. �lom, csak �lom, mely semmiben sem v�gz�dik �s ott hagyja az alv�t,
ahol
fekszik; de az a kiv�ns�gom, hogy tudom�sa legyen arr�l, hogy �n id�zte azokat el�.
- Nem marad meg semmi sem bel�le? �, Carton ur, gondolkozz�k! Kis�relje meg ism�t!
- Nem, Miss Manette, az eg�sz id� alatt tudtam, hogy ilyen sorsot nem �rdemlek. �s
m�gis
megvolt bennem a gy�nges�g �s bennem van most is, hogy az �n tudom�s�ra kiv�nom
hozni,
hogy valami hirtelen befoly�ssal �n bennem, a ki�gett hamuhalmazban, t�zet
gyujtott, de
olyan t�zet, mely term�szet�ben elv�laszthatatlan t�lem, semmit sem siettet, semmit
nem
vil�git, szolg�latot nem teljesit, haszontalanul ellobog.
- Minthogy oly szerencs�tlen vagyok, Carton ur, hogy �nt m�g szerencs�tlenebb�
tettem, mint
volt, miel�tt engem ismert...
- Ne mondja ezt, Miss Manette, mert �n megmentett volna engem, ha valaki k�pes lett
volna
erre. �n nem lehet az oka annak, hogy �llapotom rosszabodik.
- Minthogy az az �llapot, melyr�l �n besz�l, mindenesetre az �n befoly�som folyt�n
�llott el�,
- ezt gondolom, ha j�l meg�rtettem - tehetek-e valamit, hogy �nnek segits�g�re
legyek? Nincs
hatalmam arra, hogy az �n jav�ra forditsam?
- Az egyed�li j�, amire most m�g k�pes vagyok, Miss Manette, az, hogy idej�ttem.
Hadd
legyen elhib�zott �letem h�tralev� r�sz�re az az eml�kem, hogy �n el�tt, a f�ld�n
az utols�
ember el�tt, kit�rtam szivemet �s abban m�g volt valami, amit �n k�pes volt
megsiratni �s
megsz�nni.
- Amely, hiszen k�rtem �nt, szivem eg�sz meleg�vel, hogy higyje el, jobb dolgokra
k�pes
volt, Carton ur!
- Ne k�rjen tov�bb arra, hogy elhigyjem, Miss Manette. �n megvizsg�ltam magamat �s
azt
jobban tudom. F�jdalmat okozok �nnek, de gyorsan v�gzek. Megengedi-e, hogy
elhigyjem,
ha erre a napra visszagondolok, hogy �letem utols� bizalm�t az �n tiszta, �rtatlan
sziv�be
helyeztem, hogy ottan b�k�ben pihen �s senkisem osztozik benne?
- Ha ez vigasz �nre n�zve, megig�rem.
- Hogy m�g azzal sem, aki valaha a legdr�g�bb lesz �n el�tt?
- Carton ur, - v�laszolt � izgalmas sz�net ut�n - ez az �n titka �s nem az eny�m.
Megig�rem,
hogy tiszteletben fogom tartani.
- K�sz�n�m. �s m�g egyszer, �ldja meg az Isten!
Kez�t ajk�hoz emelte �s az ajt� fel� indult.
- Ne tartson att�l, Miss Manette, hogy ezt a besz�lget�st valaha is, csak egy
sz�val emliteni
fogom. Sohasem t�rek re� vissza. Ha halott voln�k, sem lehetne bizonyosabb fel�le.
Hal�lom
�r�j�ban ezt az egy eml�ket szentnek fogom tartani, �ldani fogom �rte, �s k�sz�n�m,
hogy
utols� vallom�somat �n el�tt tehettem �s hogy �n az �n nevemet, hib�imat,
gy�trelmeimet
gy�ng�den sziv�be z�rta. Legyen az �lete egy�bk�nt k�nny� �s boldog!
Carton eg�szen m�s volt, mint amilyennek k�l�nben mutatkozott; szomoru volt
elgondolni,
hogy mennyit l�k�tt el mag�t�l, hogy mennyi k�pess�ge maradt naponkint ugaron �s
hasz-
n�l�dott hamis c�lok el�r�s�re. Manette Lucie szomoruan sirt �rte, mikor �
visszafordulva
re�n�zett.
- Vigasztal�dj�k, - mond� � - nem vagyok m�lt� ilyen �rzelemre, Miss Manette. Egy-
k�t �ra
mulva, aljas bar�taim k�r�ben �s szok�saink �ltal, melyeket gy�l�l�k, de
ragaszkodom
hozz�juk, olyan �llapotba ker�l�k, hogy kev�sbb� leszek m�lt� azokra a k�nnyekre,
mint a
nyomorult, aki az utc�kon v�nszorog. Vigasztal�dj�k! Szivemben �nnel szemben mindig
olyan leszek, amilyennek mostan l�t, �mb�r k�ls�leg nem fogok m�smilyennek
l�tszani. Az
utols�el�tti k�r�s, amit �nh�z int�zek, az, hogy nekem ezt elhiggyje.
- Megteszem, Carton ur.
- Utols� k�r�sem a k�vetkez� �s ezzel megszabaditom olyan l�togat�t�l, akivel, mint
j�l
tudom, k�z�ss�ge nincsen, k�z�tte �s �n k�z�tt �thidalhatatlan m�lys�g marad.
Tudom, hogy
f�l�sleges emlitenem, de lelkemb�l t�r el�. �n�rt �s b�rki�rt, aki kedves �n el�tt,
mindent
megtenn�k. Ha �letp�ly�m jobb volna, hogy m�dom vagy alkalmam kin�lkozn�k
�ldozatra,
minden �ldozatot meghozn�k �n�rt �s azok�rt, akik sziv�nek kedvesek. Nyugodt id�ben
kis�relje meg �s eml�kezz�k arra, hogy ebben a tekintetben �szinte vagyok �s
rendelkez�s�re
�llok. Elj�n az id�, nemsok�ra elj�n az ideje annak, mikor �nt uj k�tel�kek f�zik,
- melyek
bens�bben �s szorosabban f�zik majd otthon�hoz, melynek �n az �kess�ge - a
legdr�g�bb
k�tel�kek, melyek disziteni �s boldogitani fogj�k. �, Miss Manette, ha majd egy
boldog apa
arca tekint az �n�be, ha majd l�tja, hogy az �n ragyog� sz�ps�ge uj bimb�t fakaszt,
gondoljon
n�ha arra, hogy van egy f�rfi, aki b�rmikor szivesen �ldozza, fel �let�t az�rt,
hogy meg-
mentsen egy �letet, melyet �n szeret!
- Isten �nnel! - M�g egy utols� �Isten �ldja meg!�, �s elt�vozott.

14. Fejezet.
A becs�letes iparos.
Cruncher Jeremi�s szeme el�tt naponta nagysz�mu �s v�ltozatos dolog t�rt�nt, amint
ott �lt
sz�k�n a Fleet-streeten, ut�latos t�rp�je oldal�n. Ugyan ki lett volna k�pes arra,
hogy a Fleet-
streeten �lj�n a nap munk�s �r�iban, an�lk�l, hogy elk�bult vagy megsiket�lt volna
az arra
vonul� k�t �ri�si processzi� zaj�t�l, melyek k�z�l az egyik nyugat fel� haladt a
nappal egy�tt,
a m�sik kelet fel�, t�volodott a napt�l, mindakett� pedig a v�r�s �s aranyos felh�k
m�g�tti
siks�g fel� t�rekedett, ahol a nap lenyugszik.
Cruncher szalmasz�llal a sz�j�ban szeml�lte a k�t folyamot, mint a mesebeli pog�ny,
akinek
sz�zadokon kereszt�l egy folyamra kellett �gyelnie, kiv�v�n, hogy Jerry nem
rem�lte, hogy
azok kisz�radnak medr�kben. Ez a v�rakoz�s azonkiv�l nem lett volna valami
kecsegtet�,
minthogy az � j�vedelm�nek csek�ly r�sze onnan eredt, hogy f�l�nk asszonyokat
(legink�bb
termetes �s az �let java kor�n tul lev�ket) Tellson�k oldal�r�l a m�sik partra
kalauzolt. �mb�r
minden egyes esetben Cruncher kis�rete csak r�vid ideig tartott, � m�gis
�rdekl�d�st
tanusitott a h�lgy ir�nt �s sohasem mulasztotta el, hogy annak a h� v�gy�nak adjon
kifejez�st,
hogy az illet� h�lgy ir�nt val� tisztelete jel��l az � eg�szs�g�re �hajt poharat
�riteni. �s
azokkal az adom�nyokkal, melyeket j�akar� v�gy�nak kiel�githet�s�re kapott,
rendezte
p�nz�gyeit, amint az emlitve volt.
Volt egy id�, amikor egy k�lt� �lt az utc�n egy sz�ken �s az emberek l�tt�ra
t�rsalgott a
Muzs�kkal. Cruncher is az utc�n �lt egy sz�ken, de minthogy nem volt k�lt�, a
lehet�
legkevesebbet t�rsalgott a Muzs�kkal, hanem maga k�r�l tekintgetett.
�ppen olyan id�szak volt, mikor a torl�d�s megritkult, kalauzol�sra szorul� asszony
is ritk�n
akadt �s Cruncher viszonyai �ltal�ban olyan kedvez�tlen�l fejl�dtek, hogy azt az
er�s gyanut
keltett�k kebl�ben, hogy feles�ge valami k�l�n�sen hathat�s m�don �csuszk�lhatott a
t�rd�n�, mikor szokatlanul nagy t�meg t�dult a Fleet-streeten nyugat fel� �s a
figyelm�t
felkeltette. Cruncher abba az ir�nyba tekintve, megtudta, hogy valami temet�s halad
v�gig az
utc�n, melyet a n�p megakad�lyozott; ebb�l azt�n torl�d�s t�madt.
- Ifju Jerry, - mond� Cruncher magzatja fel� fordulva - egy temet�s.
- Hurr�, apa! - kiab�lt az ifju Jerry.
A fiatal ur ujjong� ki�lt�s�nak valami titokzatos jelent�s�ge volt. Az id�sebb ur
ezt a ki�lt�st
oly zokon vette, hogy csup�n az alkalomra v�rt, hogy az ifju urat f�l�n�l foghassa.
- Mit jelentsen ez? Mit hurr�zol? Mit akarsz ezzel mondani saj�t �desap�dnak, te
ifju csirke-
fog�? Kezdem sokallani ezt a fiut! - mond� Cruncher re�tekintve. - �t �s az �
hurr�-ki�lt�sait!
Ne halljak t�bbet ilyet, vagy majd meg�rzed. Hallod-e?
- Nem tettem semmi rosszat - tiltakozott az ifju Jerry �s arc�t d�rzs�lte.
- Hagyd abba teh�t, - mond� Cruncher - nem akarok tudni a te �semmi rosszat sem
tev�sed-
r�l�. �llj fel erre a sz�kre �s n�zd a t�meget.
Fia engedelmeskedett �s a t�meg k�zeledett; pisszegve �s orditozva vettek k�r�l egy
halottas-
kocsit �s egy fakult, fekete gy�szkocsit, amely ut�bbiban csup�n egy gy�szol� �lt,
aki sokat
haszn�lt �s kifakult f�tyolba �s gy�szk�penybe volt burkolva, mely az ilyen helyzet
m�lt�s�g�hoz f�lt�tlen�l hozz�tartozott. A gy�szol�nak azonban sehogysem tetszett a
szerepe,
mert folyton n�vekv� cs�csel�k vette a kocsit k�r�l, gunyolta �t, arc�t fintorgatta
fel�je,
orditozott �s folyton ezt kiab�lt�k: Fssz! K�mek! Fssz! K�mek! �s m�g m�s
udvariass�got is
hangoztatott, mely sokkal sz�mosabb �s er�teljesebb volt, semhogy ism�telhet�
volna.
A temet�sek Crunchert mindig k�l�n�sen vonzott�k. Mindig izgatott lett, ha
Tellson�k mellett
temet�s haladt el. Term�szetesen, ez a temet�s, melynek ilyen szokatlan volt a
kis�rete,
rendkiv�lien f�lizgatta �t �s a legels� embert, aki mellette elrohant, megk�rdezte:
- Mi az, testv�r? Ki az?
- Nem tudom - v�laszolt az ember. - K�mek! Ahaha! Fssz! K�mek!
Egy m�sikat k�rdezett: - Ki az?
- Nem tudom, - v�laszolt az is, de az�rt kez�vel besz�l�cs�vet form�lt a sz�ja
el�tt �s azon
kereszt�l b�mb�lte nagy h�vvel: - K�mek! Haha, Ts, tst, k�-�-mek!
V�gre az esetr�l t�bbet tud� ember rohant fel�je �s ett�l megtudta, hogy ez a
gy�szmenet Cly
Roger temet�se.
- K�m volt? - k�rdezte Cruncher.
- Old Bailey k�me! - v�laszolt a felvil�gosit�st ad�. - Haha, Tst! Haha! Old Bailey
k�-�m!
- Ah, m�r tudom! - ki�ltott Jerry �s visszaeml�kezett a t�rv�nysz�ki t�rgyal�sra,
melyen jelen
volt.
- L�ttam �t! Meghalt?
- Ak�r a d�g! - v�laszolt a m�sik - �s nem halhatott meg el�gg�. Szedj�tek ki!
K�mek!
Huzz�tok ki! K�mek!
Ez az eszme, minden gondolat hi�ny�ban, olyan elfogadhat� volt, hogy a t�meg �l�nk
helyesl�ssel fogadta �s a tan�csot hangosan ism�telgette, - Huzz�k ki! - �s annyira
k�r�lvett�k
a kocsikat, hogy azok nem voltak k�pesek tov�bb haladni. Mikor azt�n sokan
egyszerre
rohant�k meg a kocsik ajtaj�t, az az egy gy�szol� hirtelen kiugrott �s egy
pillanatra a t�meg
kezei k�z�tt volt; de � oly �gyes volt �s oly sikeresen haszn�lta f�l a kin�lkoz�
alkalmat, hogy
a k�vetkez� pillanatban egy mell�kutc�ba szaladt, a gy�szk�penyt, kalapot, a hosszu
f�tyolt, a
feh�r zsebkend�t �s a t�bbi szimbolikus k�nnyeket eldob�lta.
A n�p ezeket nagy ujjong�s k�zben darabokra t�pte �s szerte-sz�jjel sz�rta, mialatt
az iparo-
sok sietve bez�rt�k boltjaikat, mert abban az id�ben ilyen t�meg semmit�l sem
tart�zkodott �s
rettegett sz�rnyeteg volt. M�r a kopors�t k�sz�ltek kihuzni, mikor egy k�l�n�sen
tal�l�kony
g�niusz azt aj�nlotta, hogy ink�bb kis�rj�k �t �ltal�nos ujjong�s k�z�tt
rendeltet�si hely�re.
Minthogy praktikus tan�csokban hi�ny volt, ezt az aj�nlatot is �l�nk helyesl�ssel
fogadt�k �s a
kocsi gyorsan megtelt; nyolc ember volt a belsej�ben �s vagy egy tucat a tetej�n, a
halottas-
kocsira pedig annyian kapaszkodtak f�l, amennyi csak re�f�rt. Az els�k k�z�tt volt
Cruncher
Jerry, aki szer�nyen rejtette el t�sk�s fej�t a gy�szkocsi legs�t�tebb sark�ban,
nehogy
Tellson�k �szrevegy�k �t.
A temet�st rendez� v�llalkoz�k ugyan �v�st emeltek a cerem�ni�k megv�ltoztat�sa
ellen; de
minthogy a foly� veszedelmes k�zels�gben volt �s sok hang hidegf�rd� id�szer�s�g�t
emle-
gette arra a c�lra, hogy az ellenkez�ket �szret�ritse, az �v�s gyeng�lt, majd
megsz�nt. Az
�talakult gy�szmenet megindult; egy k�m�nysepr� hajtotta a halottaskocsit, a rendes
kocsis
utasit�sa szerint, aki szigoru fel�gyelet mellett erre a c�lra m�g�tte �lve maradt;
egy
p�st�tom�rusit� hajtotta a gy�szkocsit, akit szint�n minisztere kis�rt. Egy
medvet�ncoltat�t -
akkoriban n�pszer� utcai alakot - szedtek f�l ujabb disznek, miel�tt a menet a
Strandra
�rkezett; fekete �s kopottsz�r� medv�je a precesszi� ama r�sz�nek, ahol l�pdelt, a
helyzetnek
tejesen megfelel� szinezetet adott.
Igy haladt a vad t�meg, s�r�zve, pip�zva, b�gve �s a gy�szt t�m�ntelen v�ltozattal
gunyolva;
utj�ban minden l�p�sn�l n�vekedett, mialatt k�zeledt�re a boltok gyorsan
bez�rultak. Szent
Pongr�c r�gi temploma fel� tartottak, messze kinn a mez�k�n. J� id� eltelt�vel a
menet
oda�rkezett, a temet�be val� bemenetelt kier�szakolt�k �s kereszt�lvitt�k, hogy Cly
Rogert a
saj�t m�djuk �s tetsz�s�k szerint temess�k el.
A temet�ssel v�geztek �s a t�meg m�s sz�rakoz�s ut�n kezdett v�gyat �rezni. Egy
m�sik
ragyog� g�niusz (vagy tal�n ugyanaz) arra az �tletre jutott, hogy a v�letlen�l arra
halad�kat
Old Bailey k�meknek nyilv�nits�k �s bosszut �lljanak rajtuk. Ennek a humorisztikus
eszm�-
nek a megval�sit�s�ban n�h�ny tucat �rtatlan emberre vad�sztak, akik eg�sz
�let�kben soha
m�g az Old Bailey k�zel�ben sem j�rtak, ezeket durv�n meghurcolt�k �s b�ntalmazt�k.
Az
ablakbet�r�s sportj�hoz val� �tmenet, majd a korcsm�k kirabl�sa, k�nny� �s
term�szetes
folytat�s volt. N�h�ny �ra eltelte ut�n, mikor m�r t�bb ny�rilak�st leromboltak �s
a h�zak
vaskerit�s�t kit�pt�k, a harciasabb ked�lyek felfegyverz�s�re, elterjedt a hir,
hogy a test�rs�g
kivonult. Erre a hirre a t�meg fokozatosan eloszlott; a g�rda tal�n kivonult, tal�n
nem; a
cs�d�l�seknek ez volt a szok�sos lefoly�sa.
Cruncher nem vett r�szt a befejez� sportokban, hanem ottmaradt a temet�ben, hogy a
temet�srendez�kkel besz�lgessen. A helynek nyugtat� hat�sa volt idegzet�re. A
szomsz�dos
korcsm�b�l pip�t szerzett �s azt szivta, mialatt a kerit�seken betekintgetett �s
alaposan
k�r�ln�zett a helyen.
- Jerry, - mond� Cruncher szokott m�dj�n �nmag�t megsz�litva - te l�ttad ma ezt a
Cly-t,
l�ttad a saj�t szemeddel, hogy � fiatal �s j� sz�l ember volt.
Miut�n pip�j�t elszivta �s egy kev�s ideig m�g elm�lkedett, hazafel� indult, hogy
z�r�s el�tt
ott legyen Tellson�k el�tti �llom�s�n. A haland�s�g f�l�tt val� elm�lked�se
t�madta-e meg
m�j�t, vagy pedig �ltal�nos eg�szs�gi �llapota nem volt rendben, avagy pedig egy
kiv�l�
emberrel szemben akart-e figyelmes lenni, nem annyira fontos, mint az, hogy
hazafel� utj�ban
orvos�hoz - nagyhir� seb�szhez - besz�lott.
Az ifju Jerry k�teless�gtud� �rdekl�d�ssel helyettesitette atyj�t �s jelent�st tett
neki arr�l,
hogy t�voll�t�ben nem volt munka. A bank bez�rult, az �kori alkalmazottak kij�ttek,
a
szok�sos �r megjelent �s Cruncher fi�val hazament te�ra.
- Most pedig megmondom neked, hogy h�nyad�n �ll a dolog - mond� Cruncher
feles�g�hez,
amint bel�pett. - Ha nekem, a becs�tetes iparosnak, ma �jjel v�llalkoz�som nem
siker�l, majd
bizonys�got szerzek magamnak az ir�nyban, hogy ellenem im�dkozt�l-e ism�t �s akkor
ugy
megdolgozlak �rte, mintha l�ttam volna, hogy azt teszed.
A lehangolt Crunchern� fej�t r�zta.
- Micsoda, szemem l�tt�ra akarod azt tenni? - mond� Cruncher a haragnak minden
jel�vel.
- Semmit sem mondtam.
- J�, de ne is elm�lkedj semmit. Ak�r a t�rdeden csuszk�lsz, ak�r elm�lkedel. Az
egyik �ppen
ugy ellenem van, mint a m�sik. Hagyd abba eg�szen.
- Igen, Jerry.
- Igen, Jerry - ism�telte Cruncher te�j�hoz le�lve. - Ah! Ez az! igen, Jerry. J�l
van. Mondha-
tod, igen, Jerry.
Cruncher e d�rm�g� ism�tl�seinek nem volt semmi k�l�n�s jelent�s�ge, ezekkel
csup�n,
amint azt m�s emberek is gyakran teszik, �ltal�nos el�g�letlens�g�t akarta gunyosan
kifejezni.
- Te �s a te igen-Jerry-d - mond� Cruncher nagyot harapva vajaskenyer�be �s ugy
l�tszott,
mintha ezt egy nagy l�thatatlan osztrig�val nyeln� le. - Ah! Elhiszem. Hiszek
neked!
- Kim�gy ma �jjel? - k�rdezte szer�ny feles�ge, mikor az ism�t egy nagyot harapott.
- Igen, kimegyek.
- Veled mehetek, apa? - k�rd� fia gyorsan.
- Nem, nem j�hetsz. Elmegyek hal�szni, - mint any�d tudja. Igen, odamegyek.
Hal�szni
megyek.
- Horgod meglehet�sen rozsd�s; ugy-e, apa?
- Ne t�r�dj vele.
- Hozol-e halat haza, apa?
- Ha nem hozok, b�jt�lni fogsz holnap, - v�laszolt fej�t r�zva - el�g volt a
k�rdezget�sb�l;
nem megyek el�bb el, mig te r�gen �gyban nem vagy.
Az est h�tralev� r�sz�t azzal t�lt�tte, hogy feles�g�t �beren megfigyelte �s
�lland�an besz�l-
getett vele, megakad�lyozand� abban, hogy im�ds�gokat mondjon az � h�tr�ny�ra. Ez
okb�l
fi�t is biztatta, hogy besz�lgessen vele; a szeg�ny asszonynak minden ellene
felhozott
panaszra v�laszolnia kellett, hogy egy pillanatig se legyen k�pes saj�t
gondolataival
foglalkozni. A legj�mborabb ember sem adhatta volna alaposabb bizonys�g�t az
�szinte
im�ds�g hat�konys�g�nak, mint ahogyan � cselekedett feles�ge ir�nt val� �ber
bizalmatlans�g�val. Olyannak t�nt f�l, mintha a szellemekben nem hiv�, kis�rtetes
t�rt�nett�l
megijedne.
- �s el ne felejtsd, - mond� Cruncher - semmi kom�dia ne legyen holnap! Ha nekem, a
becs�letes iparosnak siker�l, hogy egy-k�t falat hust szerzek, ne j�jj nekem azzal,
hogy nem
�rinted �s csak kenyeret eszel. Ha nekem, a becs�letes iparosnak siker�l, hogy egy
kev�s
s�rr�l gondoskodjam, ne j�jj nekem azzal, hogy csak vizet iszol. Ha R�m�ba m�gy,
t�gy ugy,
ahogy R�m�ban cselekesznek. R�ma kellemetlen eml�k� lesz re�d n�zve, ha nem ugy
cselekszel. Re�d n�zve �n vagyok R�ma, tudod-e?
Majd ujra d�rm�gni kezdett:
- Ezzel a saj�t �teled �s italod ellen val� gazd�lkod�ssal! Nem tudom, h�nyszor
voln�l k�pes
�telt �s italt szerezni a te csuszk�l�soddal �s �rz�stelen viselked�seddel. N�zz a
fiadra: a te
gyermeked, igaz-e? Olyan v�kony, mint egy l�c. Te any�nak mondod magadat �s nem
tudod
hogy az anya els� k�teless�ge, hogy gyermek�t t�pl�lja?
Ez ut�bbi az ifju Jerryt �rz�keny helyen �rintette, megeskette anyj�t, hogy
teljesitse leg-
szentebb k�teless�g�t �s ha b�rmit mulaszt is el, els�sorban k�l�n�s gondot
forditson arra,
hogy az apja �ltal oly megindit� �s gy�ng�d m�don k�rvonalazott k�teless�gnek
tegyen
eleget.
Igy telt el az este a Cruncher-csal�dban, mig az ifju Jerryt �gyba nem k�ldt�k �s
az anya, aki
ugyanilyen parancsot kapott, szint�n engedelmeskedett. Cruncher az �brenl�t els�
�r�it
mag�nos pip�z�ssal t�lt�tte el �s nem indult kir�ndul�s�ra �jjeli egy �ra el�tt. A
kis�rtetek
�r�ja k�r�l f�lkelt sz�k�b�l, zseb�b�l kulcsot vett el�, felnyitott egy
faliszekr�nyt, �s kivett
bel�le egy zs�kot, j�kora nagys�gu feszit�vasat, k�telet, l�ncot �s m�s ehhez
hasonl�
hal�szszersz�mot. Miut�n ezeket a t�rgyakat gyakorlott m�don test�n elhelyezte,
t�voz�sul
m�g feles�g�re szitkoz�dott, kioltotta a l�mp�t �s elment.
Az ifju Jerry, a ki csak szinlelte a levetk�z�st, mikor az �gyba fek�dt, nemsok�ra
k�vette
atyj�t. A s�t�ts�g leple alatt k�vette �t, mikor a szob�b�l kiment, k�vette a
l�pcs�n az udvarba
�s onnan az utc�ra. Nem okozott neki gondot, hogy ism�t a h�zba tudjon ker�lni,
mert a h�z
tele volt lak�val �s a kapu eg�sz �jjel nyitva �llott.
Az a dics�retes t�rekv�s �szt�n�zte, hogy apja becs�letes mesters�g�nek m�v�szet�t
�s titk�t
megismerje �s a h�zak, kapuk �s bej�ratok mell� lapult, oly szorosan, mint amilyen
k�zel
voltak szemei egym�shoz �s tiszteletrem�lt� sz�l�j�t folyton szemmeltartotta. A
tiszteletre-
m�lt� apa �szaki ir�nyba fordult �s m�g nem jutott messzire, mikor Walton Izs�k egy
m�sik
tanitv�nya csatlakozott hozz� �s ketten egy�tt haladtak tov�bb.
F�l�r�val elindul�suk ut�n a pislog� l�mp�kat �s a m�g jobban pislog� �jjeli �r�ket
elhagyt�k
�s egy elhagyatott orsz�gutra jutottak. Itt egy m�sik hal�szt szedtek f�l, oly
cs�ndben, hogy ha
a fiatal Jerry babon�s lett volna, azt hihette volna, hogy a nemes sz�rakoz�s
m�sodik k�vet�je
hirtelen kett� v�lt.
A h�rom ember tov�bb haladt; a fiatal Jerry k�vette �ket, mig meg nem �llottak egy
helyen,
ahol t�lt�s vonult el az ut felett. A t�lt�s tetej�n alacsony t�glafal volt,
f�l�tte vasr�csozat. A
fal �s a t�lt�s �rny�k�ban mind a h�rom let�rt az orsz�gutr�l, egy mell�kutra
fordultak be,
ennek egyik oldal�n volt a fal, amely itten nyolc-tiz l�bnyira emelkedett. A fiatal
Jerry egy
sarokba lekuporodott �s onnan l�tta tiszteletrem�lt� atyj�t, amint egy vaskapun
hirtelen fel-
kuszott �s a m�sik oldal�n leereszkedett. A m�sodik �s harmadik k�vette. �vatosan
ereszked-
tek le a f�ldre �s egy darabig fekve maradtak, tal�n hogy hallgat�zzanak. Azut�n
k�zen �s
t�rden kuszva tov�bb haladtak.
A fiatal Jerryre ker�lt most a sor, hogy a kapuhoz k�zeledj�k, visszatartott
l�legzettel � is
ugyanazt cselekedte. Ism�t lekuporodott egy sarokba �s l�tta, amint a h�rom hal�sz
a magas
f� k�z�tt m�szik; a temet� minden sirk�ve, - mert egy nagy temet�ben voltak - mint
feh�rbe
�lt�z�tt kis�rtetek tekintettek oda, a templom tornya is lefel� n�zett, mint valami
rettenetes
nagy �ri�s szelleme. Nem m�sztak messzire, mikor meg�llottak �s f�legyenesedtek.
Ekkor
azt�n elkezdtek hal�szni.
El�sz�r is �s�val hal�sztak. Nemsok�ra azut�n a tiszteltrem�lt� sz�l� valami �ri�si
dug�huz�-
hoz hasonl� szersz�mot haszn�lt. Ak�rmilyen szersz�mmal dolgoztak is, kem�nyen
dolgoz-
tak, mikor a torony harangj�nak tompa zug�sa a fiatal Jerryt annyira megr�mitette,
hogy
elszaladt olyan �gnek mered� hajjal, mint amilyen az apj��.
De r�gi v�gya, hogy t�bbet tudjon meg ebb�l a dologb�l, nemcsak hogy meg�llitotta
�t fut�-
s�ban, hanem visszat�r�sre is birta. Ezek m�g mindig kitart�an hal�sztak, mikor �
m�sodszor
ben�zett a kapun; de ugy l�tszott, hogy mostan halra akadtak. D�b�rg�, nyikorg�
hang
hallatszott a f�ld al�l, meghajlott alakjuk er�lk�d�tt, mintha neh�z sulyt
emeln�nek. Lassan �s
fokozatosan a f�ldb�l a f�lszinre kiemelt�k. A fiatal Jerry j�l tudta, hogy az mi
volt; de mikor
megpillantotta azt �s l�tta, hogy tiszteletrem�lt� apja f�lt�rni k�sz�l, a re�
n�zve m�g uj
l�tv�ny oly r�mit� f�lelemmel t�lt�tte el, hogy ujra elfutott �s nem �llott meg,
mig egy
m�rf�ldnyit nem szaladt.
M�g akkor sem �llott volna meg, ha nem kellett volna l�legzetet vennie, ugy
szaladt, mintha
kis�rtet el�l menek�lne �s nagyon v�gy�dott, hogy elker�lj�n el�le. Nem tudott
att�l a
gondolatt�l szabadulni, hogy a kopors�, melyet l�tott, ut�na szalad �s azt
k�pzelte, hogy
keskenyebb v�g�n �llva sz�kd�s ut�na �s �lland�an k�zelebb jut, el�ri �s oldala
mellett ugr�l,
tal�n a karj�t is megfogja. Ez a s�t�n �lland�an �s minden�tt vele volt, az eg�sz
�jszak�n �t
r�m�lettel t�lt�tte el; Jerry �tszaladt az orsz�gutra, hogy t�vol legyen a s�t�t
mell�kutakt�l,
ahonnan a kis�rtetes kopors� sz�kd�sve el�ker�lhetett volna, mint valami sz�rnyak
�s fark
n�lk�li s�rk�ny. A kopors� a kapubej�ratok al� is elbujt, ahol rettenetes v�ll�t a
kapuhoz
d�rzs�lte �s f�l�ig felhuzta, mint hogyha nevetne. Az ut s�t�tebb helyein lesbe
�llott �s
ravaszul a f�ldre fek�dt, hogy a fut� benne megbotolj�k. Az eg�sz id�n kereszt�l
folytonosan
m�g�tte sz�kd�s�tt �s mindink�bb k�zeledett, ugy hogy a fiu f�lig halott volt,
mikor h�zuk
kapuj�hoz �rkezett. De m�g itt sem hagyta el, k�vette �t a l�pcs�k�n minden fokon,
tomp�n
hangz� �t�ssel, vele ment �gy�ba �s halottan �s sulyosan mell�re borult, mikor
elaludt.
Hajnalhasadta ut�n, napfelkelte el�tt az ifju Jerry neh�z �lomb�l �bredt fel
kamr�j�ban, apja a
csal�di szob�ban volt. Valami nem siker�lhetett neki; a fiatal Jerry azt abb�l a
k�r�lm�nyb�l
k�vetkeztette, hogy apja Crunchern� f�l�t fogta �s fej�t az �gy fal�hoz verte.
- El�re megmondtam - mond� Cruncher - �s most megt�rt�nik.
- Jerry, Jerry, Jerry - k�ny�rg�tt feles�ge.
- Te elrabolod kereset�nk haszn�t, - mond� Jerry - �n �s t�rsaim szenved�nk miatta.
Tisztelned �s engedelmeskedned kell, mi az �rd�gbe nem teszed?
- Megkis�rlem, hogy j� feles�ged leszek - k�ny�r�gte a szeg�ny asszony k�nnyek
k�z�tt.
- J� feles�g az, aki ura kereset�t elrontja? Ugy tiszteled az uradat, hogy sz�gyent
hozol
kereset�re? Ugy engedelmeskedel az uradnak, hogy nem engedelmeskedel neki keresete
legfontosabb dolgaiban?
- Akkor m�g nem fogt�l bele ebbe a rettenetes keresetbe, Jerry!
- El�gedj meg azzal, hogy tisztess�ges iparos feles�ge vagy, - v�laszolta Cruncher
- �s ne t�rd
a te buta fejedet azon, hogy mikor kezdette el foglalkoz�s�t. Tisztel� �s
engedelmes feles�g
nem is t�r�dik ura foglalkoz�s�val. Te j�mbor asszony vagy? Ha te j�mbor vagy,
akkor �n
istentelent akarok; nincsen benned t�bb term�szetes k�teless�gtud�s, mint amennyi a
Thames
medr�ben lev� c�l�pben van, amelyet hasonl�k�ppen bel�d kell verni.
Ez a sz�v�lt�s halk hangon folyt �s a v�ge az volt, hogy a becs�letes iparos
l�b�r�l lel�kte
agyagt�l piszkos csizm�j�t �s hossz�ban v�gigfek�dt a padl�n. Fia f�l�nken
pillantott r�,
amint piszkos kez�t p�rn�ul haszn�lva, h�t�ra fek�dt, egyet nyujt�zott �s ujra
elaludt.
Reggelire nem volt hal, de m�s egy�b se b�ven. Cruncher rossz hangulatban volt �s
egy
vasb�l val� faz�kf�d� fek�dt mellette, hogy l�ved�knek haszn�lja feles�ge
megfenyit�s�re
arra az esetre, ha �szrevenn�, hogy �ld�st akar mondani. A szokott �r�ban lekef�lte
ruh�j�t,
megmosakodott �s fi�val elment, hogy napi foglalkoz�s�nak szentelje mag�t.
Az ifju Jerry apja mellett haladt sz�kkel a h�na alatt, a hosszu, emberekt�l
hemzseg� Fleet-
streeten v�gig, eg�szen k�l�nb�z�nek l�tszott az el�z� �jszaka Jerryj�t�l, aki a
mag�nos
�jszak�ban r�mit� �ld�z�je el�l menek�lt. Ravaszs�ga a nappal egy�tt fel�bredt �s
lelki-
furdal�sai elt�ntek az �jszak�val; azon a reggelen, ebben a tekintetben val�szin�en
sok t�rsa
volt a Fleet-streeten �s London v�ros�ban.
- Apa, - mond� a fiatal Jerry, amint haladtak, �vatosan kart�vols�gnyira volt, �s a
sz�ket
kett�j�k k�z�tt tartotta - mi a f�lt�maszt� ember?
Cruncher meg�llott a k�vezeten, miel�tt v�laszolt:
- Hogyan tudjam �n azt?
- Azt hittem, hogy te mindent tudsz, apa - mond� az �rtatlan fiu.
- Hm! Igen, - v�laszolt Cruncher ism�t elindulva �s kalapj�t f�lemelte, hogy
t�sk�inek szabad
j�t�ktere legyen - az iparos.
- Micsoda �rukkal kereskedik, apa? - k�rdezte a fiu f�l�nken.
- Az � �rui - mond� Cruncher, mik�zben a v�laszt megfontolta - tudom�nyos �ruk.
- Az emberek tetemei, ugy-e, apa? - tal�lgatta a j�esz� fiu.
- Azt hiszem, hogy ilyesvalami - mond� Cruncher.
- �, apa, �n ilyen f�lt�maszt� ember szeretn�k lenni, ha f�ln�v�k!
Cruncher lecsillapodott, de aggodalmasan r�zta fej�t.
- Att�l f�gg, hogy hogyan fejleszted k�pess�geidet. Legyen gondod, hogy k�pess�geid
kifejl�djenek, egy sz�val se mondj t�bbet m�soknak, mint amennyi sz�ks�ges, ugy
azt�n
majd megl�tjuk, hogy mire viszed.
Amint a fiatal Jerry ilyen m�don b�toritva n�h�ny l�p�ssel el�rement, hogy a sz�ket
a
Temple-kapu �rny�k�ban elhelyezze, Cruncher igy sz�lott mag�ban: - Jerry, te
becs�letes
iparos, rem�nyed van arra, hogy ez a fiu �ld�s lesz re�d n�zve �s k�rp�tol az
anyj��rt.

15. Fejezet.
K�t�s.
Defarge korcsm�j�ban kor�bban kezdtek inni, mint rendesen. Reggeli hat �rakor a
r�csos
ablakon betekint� arcok m�r l�ttak ottan m�s arcokat, amint italuk f�l� hajolva
�ld�g�ltek.
Defarge j� id�kben is nagyon hig bort m�rt ki, de a mai k�l�n�sen hignak l�tszott.
A bor
savanyu volt, vagy legal�bb is savanyk�s, mert az iddog�l�k ked�ly�t buskomorr�
hangolta.
Defarge sz�l�j�nek nedv�b�l nem t�madt bacch�ns t�z, de sepr�je lappang� szikr�t
rejtett,
mely a s�t�tben vil�gitott.
Ez m�r a harmadik reggel volt, hogy Defarge korcsm�j�ban az iddog�l�s olyan kor�n
kezd�-
d�tt. H�tf�n kezd�d�tt �s ma m�r szerda volt. Ink�bb t�preng�s volt m�r kora
reggel, mint
iddog�l�s, mert sok ember hallgat�zott, suttogott �s �lldog�lt ottan, aki nem lett
volna k�pes
arra, hogy legkisebb p�nzdarabot is tegyen a korcsma asztal�ra, m�g ha lelk�t is
menthette
volna meg vele. M�gis annyira megbecs�lt�k �ket ezen a helyen, mintha hord�sz�mra
rendelhett�k volna a bort; egyik asztalt�l a m�sikhoz, egyik sarokb�l a m�sikba
surrantak �s
moh� tekintettel, bor helyett szavakat nyeltek.
A szokatlan nagy l�togatotts�g ellen�re is a korcsm�ros nem volt l�that�. Nem
hi�nyzott; mert
senki sem kereste �t, aki a k�sz�b�t �tl�pte, senki sem k�rdez�sk�d�tt ut�na, senki
sem
csod�lkozott azon, hogy csup�n Defargen�t l�tja egyed�l a hely�n a kiszolg�l�sra
�gyelve,
egy t�ny�r kopott apr�p�nz volt el�tte, melyr�l az eredeti veret m�r annyira
lekopott, mint a
f�rfiak arc�r�l az emberi k�ls�, akiknek a rongyos zseb�b�l el�ker�lt.
A korcsm�ba betekint� k�mek, akik a kir�ly palot�j�t�l a fegyenc b�rt�n�ig minden
el�kel�
vagy alantas helyre bepillantottak, tal�n fesz�lt v�rakoz�st �s �ltal�nos
sz�rakozotts�got
vettek �szre. A k�rty�z�s akadozott, a domin�t j�tsz�k gondolataikba m�lyedve
tornyokat
�pitettek a k�vekb�l, a vend�gek a ki�nt�tt borral alakokat rajzoltak az asztalra,
s�t Defargen�
is fogpiszk�l�j�val kab�tja ujj�nak mint�j�t b�kd�ste �s valami m�g messze l�v�,
nem hallott
�s nem l�tott dologra figyelt �s hallgat�zott.
Ez volt Saint Antoineban a bort iv�k k�pe, eg�szen d�lig. D�lid� m�r elmult, mikor
k�t port�l
lepett f�rfi haladt v�gig az utc�n, az imbolyg� l�mp�sok alatt, Defarge volt az
egyik, a k�k-
sapk�s utkapar� a m�sik. Port�l belepve �s szomjasan l�ptek be a korcsm�ba.
Meg�rkez�s�k
t�zet gyujtott Saint Antoine kebl�ben, mely gyorsan terjedt, amint �k az utc�kon
v�gig-
haladtak �s ott ragyogott a legt�bb ajt� �s ablakban �ll� arc�n. De senki sem
k�vette �ket �s
senki sem sz�lott hozz�juk, mikor a korcsm�ba l�ptek, �mb�r minden ember szeme
fel�j�k
fordult.
- J� napot, urak! - mond� Defarge.
Ez volt tal�n a jel, hogy az �ltal�nos hallgat�st megt�rje. A jelenlev�k k�rusban
v�laszoltak:
- J� napot!
- Rossz az id�, urak - mond� Defarge, fej�t r�zva.
Erre mindenki szomsz�dj�ra tekintett, szem�t les�t�tte �s n�m�n �lve maradt, egy
embert
kiv�ve, aki f�lkelt �s elt�vozott.
- Asszony, - mond� Defarge hangosan, Defargen�t sz�litva. - J� n�h�ny m�rf�ldnyire
j�rtam
ezzel a j� emberrel, az utkapar�val, Jacques a neve. V�letlen�l tal�lkoztam vele
P�rist�l
m�sf�lnapi j�r�snyira. J� fiu ez az utkapar�, Jacques a neve. Adj egy italt neki,
asszony!
Egy m�sodik f�rfi kelt f�l �s t�vozott el. Defargen� bort tett az utkapar� el�,
akinek Jacques
volt a neve, k�k sapk�j�t megemelte a t�rsas�g el�tt �s ivott. Kab�tja belsej�b�l
darab durva
fekete kenyeret vett el�, id�k�z�nkint harapott bel�le, Defargen� asztal�hoz k�zel
�lt, ott
evett �s ivott. Egy harmadik f�rfi kelt f�l �s t�vozott el.
Defarge is ivott n�h�ny korty bort, de kevesebbet, mint az idegen, minthogy r�n�zve
az ital
nem volt olyan ritkas�g, �s v�rakozott mig ez a vid�ki ember befejezte reggelij�t.
Senkire se
n�zett, aki jelen volt, azok k�z�l se n�zett senki �re�, m�g Defargen�re sem, aki
ujra el�vette
k�t�s�t �s dolgozott.
- Befejezte reggelij�t bar�tom? - k�rdezte azt�n.
- Igen, k�sz�n�m.
- Akkor j�jj�n! Megmutatom a szob�t, amelyet emlitettem. Kit�n� lesz az �n sz�m�ra.
Kimentek a korcsm�b�l az utc�ra, az utc�r�l az udvarba, az udvarb�l meredek
l�pcs�re, a
l�pcs�r�l a padl�sszob�ba, melyben azel�tt egy �szhaju ember alacsony padon �lt
el�rehajolva �s szorgalmasan cip�ket k�szitett.
Most nem volt ott �szhaju ember; de ott volt a h�rom f�rfi, aki egyenkint t�vozott
a korcsm�-
b�l. De k�z�tt�k �s a messze t�vollev� feh�rhaju ember k�z�tt volt kapcsolat,
l�tt�k �t a fal
hasad�k�n kereszt�l.
Defarge gondosan betette az ajt�t �s halk hangon mond�:
- Jacques Egy, Jacques Kett�, Jacques H�rom! Ez az a tanu, akit �n, Jacques N�gy,
ide-
rendeltem. � elmond mindent. Besz�ljen, Jacques �t!
Az utkapar� kez�ben lev� sapk�j�val let�r�lte napbarnitotta homlok�t �s mond�:
- Hol kezdjem, uram?
- Kezdd az elej�n - volt Defarge �rthet� v�lasza.
- Teh�t, uraim, - kezd� az utkapar� - l�ttam �t egy �vvel ezel�tt ny�ron, a m�rki
kocsija alatt a
l�ncon l�gott, igy volt. �n f�lbehagyom munk�mat az uton, a nap lenyugszik, a m�rki
kocsija
lassan halad f�lfel� a dombon, � a l�ncon l�g - igy!
Az utkapar� ism�t el�adta a r�gi jelenetet, amelyben akkor m�r t�k�letesnek kellett
lennie,
mivel l�tta, hogy az, az eg�sz �ven �t a k�zs�gnek csalhatatlan �s n�lk�l�zhetetlen
sz�rako-
z�sa volt.
Jacques Egy f�lbeszakitotta �t, �s k�rdezte, vajjon l�tta-e ezt az embert azel�tt.
- Soha - v�laszolt az utkapar�, mik�zben ism�t f�legyenesedett.
Jacques H�rom k�rdezte t�le azut�n, hogy hogyan ismerte �t fel k�s�bb.
- Magas alakj�n - v�laszolt az utkapar� �s ujj�t orr�ra helyezte. - Mikor Monsieur
le Marquis
akkor este k�rdezte: �Mondd, milyen volt?� �n azt v�laszoltam: - Hosszu, mint egy
kis�rtet.
- Azt kellett volna mondanod, r�vid, mint egy t�rpe - figyelmeztette Jacques Kett�.
- Mit tudtam �n? A tett akkor m�g nem volt elk�vetve, �s � nem bizott r�m semmit.
Figyeljen
ide! M�g azok k�z�tt a k�r�lm�nyek k�z�tt sem aj�nlottam fel tanubizonys�gomat.
Monsieur
le Marquis re�m mutatott ujj�val, amint ott �llottam kicsiny kutunk mellett �s
mond�:
�Hozz�tok ide azt a gazembert!� Lelkemre mondom, uraim, �n nem aj�nlkoztam.
- Neki igaza van, Jacques - mondta Defarge annak, aki �t f�lbeszakitotta. -
Folytassa!
- J�! - mond� az utkapar� titokzatos arccal. - A hosszu ember elt�nik �s keresik -
h�ny
h�napja? Kilenc, tiz, tizenegy?
- A sz�m nem fontos - mond� Defarge. - J�l el volt rejtve, de szerencs�tlens�gre
v�gre m�gis
megtal�lt�k. Folytassa!
- Ism�t dolgozom az orsz�gut ugyanazon a hely�n �s a nap ism�t nyugov�ban van.
�ssze-
szedem szersz�maimat, hogy hazamenjek falumba, ahol m�r s�t�t van, mikor
f�ltekintek, h�t
l�tom, hogy hat katona j�n a dombon kereszt�l. K�z�tt�k van egy hosszu ember,
karjai meg
vannak k�t�zve, - oldal�ra k�tve, igy!
N�lk�l�zhetetlen sapk�ja segits�g�vel, bemutatott egy embert, akinek h�tul
�sszek�t�z�tt
k�ny�kei csip�j�n k�t�llel vannak meger�sitve.
- �n k�halmamn�l oldalt meg�llottam, hogy l�ssam a katon�kat �s foglyukat, amint
elhalad-
nak (mert az ut nagyon elhagyatott �s mindent �rdemes megn�zni, ami arra halad) �s
eleinte -
amint k�zelednek - nem l�tok egyebet, mint hat katon�t egy megk�t�z�tt hosszu
emberrel �s
hogy �k majdnem feket�k - kiv�ve a napnyugta fel�li oldalon, ahol v�r�s szeg�ly
l�that�
rajtuk, uraim. L�tom az � hosszu �rny�kukat is az ut m�sik oldal�n, �ri�sok
�rny�k�hoz
hasonlitanak. Azt is l�tom, hogy port�l vannak belepve �s hogy a por vel�k egy�tt
halad,
amint �k k�zelednek, tramp, tramp. Mikor azt�n eg�szen a k�zelembe jutnak, �n
megismerem
a hosszu embert �s � megismer engem. Hogy szeretne � ism�t a lejt�n leugrani, mint
azon az
est�n, amikor el�sz�r tal�lkoztunk eg�szen k�zel ugyanahhoz a helyhez!
Ugy irta le, mintha ott volna �s l�tszott, hogy �l�nken l�t mindent maga el�tt;
val�szin�en
nem sokat l�tott �let�ben.
- �n nem �rulom el a katon�knak, hogy a hosszu embert megismertem; � nem �rulja el
a
katon�knak, hogy engem megismert; szem�nkkel besz�l�nk egym�ssal: �Gyere, mondja a
t�rsas�g vezet�je a falura mutatva, vigy�tek gyorsan sirj�ba!� - �s gyorsabban
viszik �t. �n
k�vetem. Karjai dagadtak, mert szorosan vannak megk�t�zve, facip�i nagyon is
nehezek �s �
s�nta. Mivelhogy s�nta �s enn�lfogva lassu, pusk�ikkal hajtj�k �t - igy!
�s ut�nozza egy embernek a mozdulat�t, akit puskaaggyal el�retaszitanak.
Amint a dombon �r�lt sebess�ggel lefel� rohannak, � elesik. Azok nevetnek �s
f�lemelik �t.
Arca v�rzik �s porral fedett, de nem t�r�lheti le; ezen azt�n ism�t nevetnek. A
faluba hozz�k;
az eg�sz falu �sszefut, hogy l�ssa; elviszik a malom mellett, f�l a b�rt�nbe; az
eg�sz falu l�tja,
amint a b�rt�n kapuja kinyilik a s�t�t �jszak�ban �s elnyeli �t - igy!
Kit�totta sz�j�t, ahogyan csak tudta �s ism�t becsukta, hogy fogai �sszever�dtek.
Miut�n nem
akarta a hat�st elrontani azzal, hogy ujra kit�tja sz�j�t, Defarge sz�lott hozz�:
- Folytassa, Jacques!
- Az eg�sz falu ism�t hazamegy, - folytatta az utkapar� halkitott hangon - az eg�sz
falu suttog
a kutn�l; az eg�sz falu alszik; az eg�sz falu arr�l a boldogtalanr�l �lmodik, aki a
szikla
b�rt�n�nek z�rai �s reteszei m�g�tt van, �s nem ker�l ki onnan, kiv�v�n, hogy
meghaljon.
Reggel, szersz�maimmal a v�llamon, utk�zben eszem azt a morzsa fekete kenyeret, a
b�rt�n
fel� ker�l�k, amint munk�mba megyek. Ott l�tom �t a magasban, egy ablak vasr�csai
m�g�tt,
arca v�res �s poros, amilyen az el�tte val� este volt; az ablakon kitekint. Keze
nem szabad,
hogy fel�m intsen; �n nem sz�lithatom �t; ugy n�z re�m, mint egy halott.
Defarge �s a h�rom m�sik s�t�t pillant�st vetett egym�sra. Mindannyiuknak a
tekintete s�t�t,
elfojtott, bosszut szomjaz�, amint a falusi ember elbesz�l�s�t hallgatj�k.
Viselked�s�k �mb�r
titokzatos, de m�gis hivatalos form�ju volt. T�rv�nysz�knek l�tszottak. Jacques Egy
�s Kett�
az �cska �gyon �lt, �llukat kez�kre t�masztva, fesz�lt figyelemmel n�ztek az
utkapar�ra.
Jacques H�rom �ppen ugy figyelt, egyik t�rde m�g�tt�k volt, izgatott keze folyton
keze �s
orra f�l�tt siklott el; Defarge k�z�tt�k �s az elbesz�l� k�z�tt �llott, akit az
ablak
vil�goss�g�ba �llitott �s f�lv�ltva �t �s a t�bbi h�rmat n�zte.
- Folytassa, Jacques - mond� Defarge.
- Vasketrec�ben ottmaradt n�h�ny napig. A falu lopva tekint f�l fel�je, mert f�l.
De messzir�l
�lland�an a sziklab�rt�n fel� n�z; �s este, ha a napi munk�t elv�gezt�k �s a kut
k�r�l
csoportosulnak fecseg�sre, minden arc a b�rt�n fel� fordul. Azel�tt a postah�z fel�
fordultak;
most a b�rt�n fel� fordulnak. Azt suttogj�k a kutn�l, hogy �mb�r hal�lra van
it�lve, m�gsem
fogj�k kiv�gezni; azt mondj�k, hogy k�rv�nyt nyujtottak be P�risban, amely azt
hangoztatja,
hogy �, gyermeke hal�la folyt�n meg�r�lt; azt mondj�k, hogy mag�hoz a kir�lyhoz is
nyujtottak be k�rv�nyt. Mit tudom �n? Lehets�ges. Tal�n igen, tal�n nem.
- Figyeljen teh�t, Jacques - szakitotta �t f�lbe Jacques komoran. - Mi tudjuk, hogy
a kir�lyhoz
�s kir�lyn�hoz k�rv�nyt nyujtottak be. Mi mindannyian, �nt kiv�ve, l�ttuk, hogy a
kir�ly
�tvette, az utc�n, kocsij�ban, a kir�lyn� ott �lt mellette. Defarge, akit itt l�t,
�lete kock�ztat�-
s�val a lovak el� ugrott a k�rv�nnyel a kez�ben.
- �s figyeljen m�g ide, Jacques! - mond� a t�rdel� Jacques H�rom, ujjai m�g mindig
arc�n
siklottak v�gig, melynek tekintete felt�n�en moh� volt, mintha valamire �hezne, de
ez nem
volt sem �tel, sem ital. - A lovas- �s gyalogtest�rs�g k�r�lvette a k�rv�nyez�t �s
�t�tte �t.
- Hallja?
- Hallom, uraim.
- Folytassa - mond� Defarge.
- M�sr�szt meg azt suttogj�k a kutn�l, - folytatta a falusi ember - hogy az�rt
hozt�k a mi
vid�k�nkre, hogy ott a tett szinhely�n v�gezz�k ki �s hogy eg�szen biztosan
kiv�gzik. S�t azt
is suttogj�k, hogy mivel � Monseigneurt meggyilkolta �s Monseigneur b�rl�inek atyja
volt, -
rabszolg�k, mit akartok m�g? - mint apagyilkost fogj�k kiv�gezni. Egy �reg ember
azt
mondja a kutn�l, hogy jobbj�t, k�ssel a kez�ben, szemel�tt�ra meg�getik, hogy
karj�ba,
mell�be �s combjaiba sebeket metszenek �s ezekbe forr� olajat, olvasztott �lmot,
forr�
szurkot, viaszt �s k�nt �ntenek �s v�g�l n�gy l� darabokra t�pi. Ez az �reg ember
azt mondja,
hogy mindezt t�nyleg megtett�k egy fogollyal, aki gyilkoss�gi kis�rletet k�vetett
el az utols�
kir�ly, XV. Lajos �lete ellen. De mit tudom �n, hogy nem hazudott-e? �n nem vagyok
tud�s.
- Hallgasson csak ide ism�t, Jacques - mond� a f�rfi, akinek olyan nyugtalan volt a
keze �s
moh� a tekintete. - Annak a fogolynak Damiens volt a neve �s mindezt vil�gos
nappal, szabad
�g alatt vitt�k v�ghez, ebben a P�ris v�rosban. �s az �ri�si t�megnek, amely ezt
l�tta, nem
t�nt fel egy�b, mint az a nagy csoport el�kel� h�lgy, aki moh� kiv�ncsis�ggal
tartott ki eg�sz
v�gig, - eg�sz v�gig, Jacques - alkonyod� estig, mikor m�r combjai �s egyik karja
ki voltak
t�pve �s � m�g mindig l�legzett! �s ez t�rt�nt - h�ny �ves?
- Harminc�t - mond� az utkapar�, aki hatvannak l�tszott.
- Ez akkor t�rt�nt, mikor m�r tiz �vesn�l id�sebb volt; l�thatta volna.
- El�g! - mond� Defarge vad t�relmetlens�ggel. - �ljen az �rd�g! Tov�bb!
- Teh�t! N�melyek ezt, m�sok amazt suttogj�k; nem besz�lnek semmi egy�br�l; ugy
l�tszik,
hogy m�g a kut is ezt a hangot csobogja. V�gre, egy vas�rnap �jjel, mikor az eg�sz
falu aludt,
katon�k j�ttek le a b�rt�nb�l �s fegyver�k cs�rg�tt a falu utc�j�nak k�vezet�n.
Munk�sok
�snak, munk�sok kalap�lnak, a katon�k nevetnek �s �nekelnek; �s reggelre akaszt�fa
mered a
kutn�l, negyven l�b magas �s megm�rgezi a vizet.
Az utkapar� ink�bb kereszt�l n�zett a mennyezeten, mint f�lfel�, �s az ujj�val
odamutatott,
mintha az akaszt�f�t valahol az �gboltozaton l�tn�.
- Minden munka megsz�nt, mind oda gy�lekezik, senki sem hajtja ki a teheneket, ezek
is ott
vannak a t�bbivel egy�tt. D�lben dob p�r�g. Az �jjel katon�k vonultak ki a
b�rt�nb�l �s � sok
katona k�zep�n j�n. Meg van k�t�zve, mint azel�tt, sz�j�ban pecek van - feszes
zsin�rral
meger�sitve, ugy hogy olyannak t�nik f�l, mintha nevetne. - Ezt ugy ut�nozta, hogy
k�t
h�velykujj�t sz�ja sz�glet�be dugta �s sz�j�t f�l�ig sz�jjelhuzta. - Az akaszt�fa
tetej�n a k�s
van meger�sitve, hegye �gnek mered. Ott akasztott�k fel negyven l�b magass�gban -
�s ott
maradt l�gva, �s megm�rgezi a vizet.
Egym�sra n�ztek, amint k�k sapk�val arc�t let�r�lte, amelyen izzads�g gy�ngy�z�tt
ism�t,
hogy a l�tv�nyra visszaeml�kezett.
- Ez rettenetes, uraim! Hogyan merithetnek az asszonyok �s gyermekek vizet? Ki
cseveghet
ott este, ilyen �rny�k alatt? Azt mondottam: alatta? H�tf�n este, mikor a falub�l
t�voztam, a
nap nyugov�ra sz�llt �s m�g egyszer visszatekintettem a halomr�l, az �rny�k
�thatolt a temp-
lomon, a malmon, a b�rt�n�n - ugy l�tszott, hogy v�gignyulik a f�ld�n eg�sz addig,
ahol az
�g borul re�ja!
Az �hes ember egyik ujj�t harapd�lta, mikor a t�bbi h�romra n�zett �s a moh�s�gt�l
ujja
reszketett.
- Ez minden, uraim. Alkonyatkor t�voztam (ahogyan meghagyt�k) �s az �jjel �s a
k�vetkez�
f�l napon �t mentem, mig tal�lkoztam t�rsammal (mint ahogy mondt�k, hogy fogok).
Vele
folytattam utamat, kocsin �s gyalog az elmult nap �s �jjel. �s most itt l�tnak!
Komor hallgat�s ut�n az els� Jacques igy sz�lt:
- J�l van! H�s�gesen cselekedett �s sz�molt be. V�rjon r�nk egy kev�s ideig az ajt�
el�tt!
- Szivesen - mond� az utkapar�. Defarge kivezette �t a l�pcs� v�g�be, ott le�ltette
�s vissza-
j�tt.
A h�rom f�l�llott �s fej�ket �sszedugt�k, mikor � visszaj�tt a padl�sszob�ba.
- Mit mondasz, Jacques? - k�rd� az egyes sz�mu. - Beirand�?
- Beirand�, pusztul�sra van sz�nva - v�laszolt Defarge.
- Nagyszer�! - k�rogott a moh� arcu.
- A kast�ly �s az eg�sz faj? - k�rdezte az els�.
- A kast�ly �s az eg�sz faj - v�laszolta Defarge. - Kiirt�s.
Az �hes ember el�gedett k�rog�ssal ism�telte:
- Nagyszer�! - �s egy m�sik ujj�t harapd�lta.
- Biztos vagy-e abban, - k�rdezte Jacques kett� Defarget�l - hogy az a m�d, ahogyan
lajstro-
munkat vezetj�k, nem okozhat alkalmatlans�got? K�ts�gtelen�l biztos helyen van,
mert
kiv�l�nk senki sem tudja kibet�zni, de k�pesek lesz�nk-e mindig kibet�zni vagy azt
kell
mondanom, hogy k�pes lesz-e az asszony?
- Jacques, - mond� Defarge f�lemelkedve - ha feles�gem arra v�llalkozn�k, hogy a
lajstromot
eml�kezet�ben tartsa, egy sz�t sem felejtene el bel�le, de m�g egy sz�tagot sem. Az
�
�lt�seivel, az � jeleivel k�tve, oly tiszta lesz az el�tte mindig, mint a nap.
Bizz�l Madame
Defargeban. A f�ld leggy�v�bb ember�nek k�nnyebb volna kivakarni nev�t az �let
k�nyv�b�l, mint Madame Defarge k�t�tt lajstrom�b�l nev�nek vagy b�neinek egyetlen
bet�j�t.
Bizalom �s helyesl�s mormog�sa hallatszott, azut�n az �hes k�rdezte:
- Hamarosan visszak�ldj�k-e ezt a falusit? Rem�lem. Nagyon egyszer� ember, nem
veszedelmes egy kicsit?
- Nem tud semmit, - mond� Defarge - legal�bb semmivel sem t�bbet, mint amennyi �t
is
k�nnyen hasonl� magass�gu akaszt�f�ra viheti; �n magamra v�llalom �t; hadd maradjon
velem; �n majd gondj�t viselem �s az orsz�gutj�ra helyezem. Szeretn� l�tni az
el�kel� vil�got
- a kir�lyt, a kir�lyn�t �s az udvart; hadd l�ssa vas�rnap.
- Micsoda? - k�rdezte az �hes, kid�lledt szemmel. - J� jel az, hogy � a kir�lys�got
�s
nemess�get akarja l�tni?
- Jacques, - mond� Defarge - a macsk�nak mutass tejet, okosan, ha azt akarod, hogy
szom-
jazzon �rte. A kuty�nak mutasd meg okosan martal�k�t term�szetes �llapotban, ha azt
akarod,
hogy egy napon lehuzza.
Egyebet nem besz�ltek �s az utkapar�nak, aki m�r elszunnyadt a l�pcs� tetej�n, azt
mon-
dott�k, hogy fek�dj�k a padl�sszoba �gy�ra �s pihenje ki mag�t. Nem kellett
biztatni, hamar
elaludt.
Ilyen vid�ki rabszolga k�nnyen tal�lhatott volna P�risban rosszabb sz�ll�st, mint
Defarge
korcsm�ja. Nem tekintve azt, hogy Defargen�val szemben mindig valami titokzatos
f�lelem
gy�t�rte, eg�szen uj �s kellemes �letm�dot folytatott. De Madame eg�sz nap a
sz�ml�l�asztal
mellett �lt �s nyilv�nval�an nem tudott r�la �s nem akarta �szrevenni, hogy az �
ottl�te
valami titokkal van kapcsolatban; � azonban m�gis reszketett facip�j�ben, ah�nyszor
csak
Defargen� re� tekintett. Azt gondolta mag�ban, hogy lehetetlen el�re l�tni, mi
annak a
h�lgynek a legk�zelebbi sz�nd�ka �s hitte er�s hittel, hogy ez az asszony, ha az �
sz�pen
diszitett fej�be egyszer azt venn� �s �llitan�, hogy l�tta �t, amint gyilkoss�got
k�vetett el �s
�ldozat�t azut�n megnyuzta, � ezt a szerepet is k�pes volna v�gigj�tszani.
Mikor teh�t a vas�rnap meg�rkezett, az utkapar� nem volt elragadtatva (�mb�r
mondta),
mikor l�tta, hogy Madame elkis�ri �t �s az ur�t Versaillesbe. Azonkiv�l az is
zavar� volt,
hogy Madame az eg�sz uton odafel� a kocsiban k�t�tt; ugyancsak zavar� volt, hogy
Madame
az �sszegy�lt t�megben, amely a kir�ly �s kir�lyn� kocsij�nak a meg�rkez�s�re
v�rakozott, az
eg�sz d�lut�n folyam�n k�t�tt.
- �n nagyon szorgalmasan dolgozik, Madame - mond� egy ember mellette.
- Igen, - v�laszolt Defargen� - sok a dolgom.
- Mit csin�l, Madame?
- Sokf�l�t.
- P�ld�ul?
- P�ld�ul - v�laszolt Defargen� nyugodtan - halotti lepleket.
Az ember kiss� t�volabbra ment onnan, amint lehetett, az utkapar� is legyezte mag�t
sapk�j�val, ugy �rezte, hogy nagyon is tikkaszt� �s nyomaszt� a h�s�g. Ha a
felfriss�l�s�hez
egy kir�ly �s kir�lyn� volt sz�ks�ges, el�g szerencs�s volt, hogy ez az orvoss�g
ott volt
k�zn�l; ugyanis a nagyarcu kir�ly �s a sz�parcu kir�lyn� gyorsan megjelent aranyos
kocsij�ban, udvar�nak f�nyes kis�ret�vel, nevet� h�lgyek �s el�kel� urak ragyog�
sokas�g�ban; az utkapar� tekintete f�rd�tt az �kszer, selyem, �s puder ragyog�s�ban
�s az
asszonyok �s f�rfiak vil�got megvet� sz�p arc�ban �s megr�szegedve a l�tv�nyt�l,
ki�ltotta:
��ljen a kir�ly, �ljen a kir�lyn�, �ljen mindenki �s minden� - mintha sohasem
hallott volna a
minden�tt jelenlev� Jacquesr�l. Azut�n kerteket, udvarokat, terraszokat,
sz�k�kutakat,
gyepsz�nyegeket, ism�t kir�lyt �s kir�lyn�t �s m�g t�bb el�kel� urat �s h�lgyet
l�tott, ugy
hogy sirt a gy�ny�rt�l. Az eg�sz hosszu id� alatt, k�r�lbel�l h�rom �ra hosszat,
k�r�l�tte is
csupa �ljen hangzott, Defarge gall�rj�n�l fogta �t, hogy megakad�lyozza abban, hogy
r�vid
ideig tart� tisztelete t�rgyaira r� ne rohanjon �s azokat darabokra t�pje.
- Brav�! - mond� Defarge �s v�ll�t veregette, mint valami p�rtfog�, mikor mindennek
v�ge
volt.
- J� fiu vagy.
Az utkapar� most mag�hoz t�rt �s azt hitte, hogy �r�m�nek nyilv�nit�s�val hib�t
k�vetett el;
de nem.
- Te vagy az a fiu, akire sz�ks�g�nk van, - sugta Defarge a f�l�be - te elhiteted
ezekkel a
bolondokkal, hogy mindez �r�kk� tart. Ezek azt�n ann�l szemtelenebbek �s a v�g
ann�l
k�zelebb.
- Hah, - ki�ltotta az utkapar� elgondolkozva - ez igaz!
- Ezek a balg�k semmit sem tudnak. Gy�l�lik lehelletedet �s ink�bb l�tn�k, hogy te,
vagy sz�z
magadfajt�ju fulladjon meg, mint kuty�ik vagy lovaik k�z�l egy is; �s csak azt
tudj�k, amit
lehelleted mond nekik. Hadd �mits�k �nmagukat m�g kiss� tov�bb; el�gg� ugy sem
�mithatj�k �nmagukat.
Defargen� kicsinyl�en n�zett v�dettj�kre �s helyesl�en b�lintott.
- Ami �nt illeti, - mond� � - �n kiab�lna �s k�nnyeket ontana minden�rt, ami
pomp�val �s
l�rm�val jelentkezik. Mondja, nem tenn�?
- Azt hiszem, igen, Madame, egy pillanatra.
- Ha nagy halom b�but mutatn�nak, hogy a saj�t haszn�ra sz�tt�pje �s t�nkretegye
azokat, a
legnagyobbat �s legszebbet v�logatn� ki. Mondja, nem ugy tenne?
- Bizony ugy, Madame.
- �s ha egy sereg madarat mutatn�nak, mely nem tud elrep�lni �s azt mondan�k, hogy
a saj�t
haszn�ra fossza meg azokat tollaikt�l, akkor bizony�ra a legszebb tollazatu mad�r
fel� nyulna;
nemde?
- Igaz, Madame.
- L�tta ma mind a kett�t, a b�bukat �s a madarakat is - mond� Defargen� �s a hely
fel�
mutatott kez�vel, ahol legutolj�ra voltak. - �s most menjen haza!

16. Fejezet.
M�g mindig k�t.
Madame Defarge �s f�rje bar�ts�gosan visszat�rt Saint Antoine kebel�be, mialatt egy
folt, k�k
sapk�ban, lassan mozgott a s�t�ts�gen, a poron kereszt�l, v�gig az orsz�gut unalmas
m�rf�ldjein, lassan haladva az ir�nyt� ama pontja fel�, ahol a sirboltj�ban fekv�
Monsieur le
Marquis kast�lya a f�k suttog�s�t hallgatta. A k�arcoknak most volt idej�k arra,
hogy a f�kra
�s a kutra hallgat�zzanak; az a n�h�ny falubeli mad�rijeszt�, aki ehet� f�vek �s
el�gethet�
fa�gak keres�se k�zben a kast�ly nagy k�udvar�nak �s terrasz�nak l�t�k�r�be ker�lt,
ki�hezett fant�zi�j�ban azt k�pzelte, hogy a k�arcok kifejez�se megv�ltozott. A
faluban m�g
eleven volt az a hiresztel�s, - de teng�d�tt csup�n, mint a falu n�pe - hogy mikor
a k�s a
szivbe hatolt, kifejez�s�k megv�ltozott, a b�szkes�g harag �s f�jdalomm� v�ltozott
arcukon �s
hogy mikor azt a l�g� alakot negyven l�bnyira felhuzt�k a kut f�l�, ism�t
megv�ltozott �s a
kiel�gitett bosszu kegyetlen kifejez�se �lt arcukra �s ezt viselik ezentul mindig.
A nagy
h�l�szoba ablaka f�l�tti k�arcon - ahol a gyilkoss�g t�rt�nt - k�t kis g�dr�csk�t
mutattak a
k�arcon, ezeket mindenki megismerte �s ottan azel�tt sohasem l�tta; ritka alkalmak
eset�n,
mikor k�t vagy h�rom rongyos paraszt elk�l�n�lt a t�megt�l �s hirtelen r�tekintett
Monsieur
le Marquis megk�ves�lt arc�ra, v�zna ujjuk egy pillanatig sem mert volna
re�mutatni, mig
mind el nem t�nt a moha �s levelek k�z�tt, mint a n�luk szerencs�sebb nyulak,
melyek ottan
meg�lhet�st tal�ltak.
Kast�ly �s kunyh�, k�arc �s l�g� alak, a k�padl� v�r�s foltja �s a falu kutj�nak
tiszta vize -
ezernyi holdf�ld - Franciaorsz�g egy eg�sz tartom�nya - Franciaorsz�g maga is - az
�jszaka
s�t�t boltozat�ba mer�lt, igy pihen egy ragyog� csillagon egy eg�sz vil�g,
nagys�gaival �s
apr�s�gaival egyetemben. �s valamint az emberi tud�s k�pes arra, hogy egy
f�nysugarat
sz�thasitson �s �sszet�tele m�dj�t elemezze, ugy magasztosabb lelkier�k f�ld�nk
halv�ny
f�ny�n�l minden gondolatot, minden cselekedetet, minden felel�s teremtm�nyeinek
v�tk�t �s
er�ny�t k�pesek elolvasni.
Defarge�k, f�rj �s feles�g, a csillagok f�ny�n�l rozoga kocsijukban eljutottak
P�risnak ahhoz
a kapuj�hoz, ahov� utaz�suk term�szetes c�lj�val igyekeztek. Szok�s szerint
meg�llottak a
soromp� �rh�z�n�l, a szok�sos l�mp�k el�ker�ltek, a szok�sos vizsg�lat �s
kik�rdez�s c�lj�-
b�l. Defarge kisz�llott, mivel ismert ottan egyet-kett�t a katonas�g �s egyet a
rend�rs�g k�z�l.
Ez ut�bbival bizalmas bar�ts�gban volt �s gyeng�den meg�lelte.
Mikor Saint Antoine ism�t kebl�re �lelte Defarge�kat, �k a Szent hat�ra k�rny�k�n
v�glege-
sen kisz�llottak a kocsib�l �s gyalog folytatt�k utjukat az utc�k fekete sar�ban �s
piszk�ban,
Defargen� megsz�litotta ur�t:
- Mondd, bar�tom, mit tudatott veled a rend�rs�gbeli Jacques?
- Nagyon keveset mondott ma �jjel, de mindazt, amir�l tudott. Ujabb k�m van
kirendelve a mi
vid�k�nk r�sz�re. Lehet, hogy m�g sok m�s is, de � csak egyr�l tud.
- J�! - mond� Defargen� �s szem�ld�k�t hideg, �zletszer� m�don �sszehuzta. -
Lajstromba
kell venni �t. Mi a neve?
- � angol.
- Ann�l jobb. Neve?
- Barsad, - mond� Defarge, franci�san ejtve ki a nevet. De oly gondosan mondatta el
mag�nak, hogy teljes pontoss�ggal bet�zte ki.
- Barsad - ism�telte az asszony. - J�. Keresztneve?
- J�nos.
- Barsad J�nos - ism�telte az asszony, miut�n azt mag�ban n�h�nyszor mormogta. -
J�;
k�lseje: ismerik?
- Kora: k�r�lbel�l negyven �ves; magass�ga: 5 l�b 9; haja: fekete; arcszine: s�t�t;
�ltal�ban
csinos k�lsej�, szeme fekete; arca: hosszu, keskeny �s s�padt; sasorru, de nem
egyenes, bal
orc�ja fel� hajl�; tekintete ennek folyt�n alattomos.
- Lelkemre, eg�sz arck�p - mond� az asszony nevetve. - Holnap beker�l a lajstromba.
Bel�ptek a korcsm�ba, amely m�r z�rva volt (minthogy m�r �jf�l volt). Defargen�
azonnal
elfoglalta hely�t a sz�ml�l�asztaln�l, megsz�ml�lta azt a kev�s p�nzt, amely
t�voll�te alatt
befolyt, a palackokat v�gign�zte, a k�nyvbe beirt t�teleket megvizsg�lta, maga is
beleirt egyes
t�teleket, a csapost minden k�pzelhet� m�don ellen�rizte �s v�g�l aludni k�ld�tte.
Azut�n
m�g egyszer kiboritotta a p�nzt a t�ny�rb�l �s egyes sorokban zsebkend�je sarkaiba
k�t�zte,
hogy �jszak�ra biztons�gba helyezze. Ezalatt Defarge pip�zva j�rk�lt f�l �s al� �s
cs�ndben
csod�lta feles�g�t an�lk�l, hogy beleavatkozn�k �zleti �s h�zi�gyeket illet�leg �s
ilyen
hangulatban j�rk�lt f�l �s al� az �leten v�gig.
Az �jszaka tikkaszt� volt �s a szorosan elz�rt �s a piszkos szomsz�ds�gban lev�
boltban
kellemetlen szag volt �rezhet�. Defarge szagl��rz�ke nem volt valami �rz�keny, de a
bork�sz-
letnek sokkal er�sebb volt a szaga, mint rendesen, ugyancsak a p�linka �s �nisz�
is. Kifujta
orr�b�l az egyes�lt szagokat, mik�zben elsz�tt pip�j�t f�lretette.
- F�radt vagy - mond� az asszony �s f�ltekintett a csom�kr�l, melyeket
zsebkend�j�be k�t�tt.
- Ezek csak a rendes szagok.
- Kiss� f�radt vagyok - mond� a f�rj beismer�en.
- Lehangolt is vagy - mond� az asszony, akinek gyors szeme sohasem volt annyira
elfoglalva
a sz�ml�kkal, hogy egy-egy pillant�s neki nem jutott volna. - �, ezek a f�rfiak,
ezek a f�rfiak!
- De �desem... - kezd� Defarge.
- De �desem, - ism�telte Defargen� �s hat�rozotts�ggal b�lintott fej�vel - de
�desem!
Kedvetlen vagy ma este, �desem!
- Nos, igen, - mond� Defarge, mintha egy gondolat szorult volna ki kebl�b�l -
hosszu az id�.
- Hosszu az id�, - ism�telte feles�ge - �s mikor nem hosszu az id�? Bosszu �s
megtorl�s sok
id�t kiv�n; ez a szab�ly.
- Nem sok id�t kiv�n, hogy valakit a vill�m sujtson - mond� Defarge.
- De mennyi id�t kiv�n, mig a vill�m elk�sz�l �s felhalmoz�dik? Mondd csak? - k�rd�
Defargen� nyugodtan.
Defarge gondolkodva emelte f�l homlok�t, mintha abban is volna valami.
- Nem sok id�t ig�nyel, hogy f�ldreng�s nyeljen el egy v�rost - mond� Defargen�. -
De
mondd meg, mennyi id�t ig�nyel f�ldreng�st el�k�sziteni?
- Hosszu id�t, azt hiszem - mond� Defarge.
- De ha k�szen van, megindul �s mindent darabokra zuz utj�ban. Azalatt pedig
folyton erjed,
�mb�r nem l�that�, nem hallhat�. Ez legyen a vigaszod. Tartsd meg eszedben.
Szikr�z� szemmel k�t�tt egy csom�t, mintha ellens�get fojtana meg.
- Mondom neked, - sz�lt az asszony, s jobbkez�t kinyujtotta, hogy szav�nak nagyobb
sulyt
adjon - �mb�r sok�ig tart, mig meg�rkezik, de m�r uton van �s k�zeledik. �n mondom
neked,
nem vonul vissza �s nem �ll meg. Mondom neked, hogy folyton k�zeledik. N�zz k�r�l
�s
fontold meg, hogy milyen �let folyik a vil�gban, amelyet mi ismer�nk, eml�kezz a
vil�g
arc�ra, amelyet mi ismer�nk, eml�kezz a d�hre �s el�g�letlens�gre, mit a Jacquerie
�r�r�l
�r�ra nagyobb biztoss�ggal kelt fel. Sok�ig tarthat-e ez? Bah! Nevethetn�k!
- Te b�tor feles�gem, - v�laszolt Defarge, aki lehajtott f�vel �llott el�tte �s
kez�t h�t�n
�sszefogta, mint valami tanul�kony �s figyelmes tanul� tanit�ja el�tt - mindezt nem
vonom
k�ts�gbe. De m�r nagyon sok�ig tart �s lehets�ges, - tudod j�l, asszony, lehets�ges
- hogy nem
�rkezik meg a mi �let�nkben.
- Nos! �s azt�n? - k�rdezte az asszony �s ujabb csom�t k�t�tt, mintha egy m�sik
ellens�get
fojtana meg.
- Nos, igen! - v�laszolt Defarge f�lig panaszosan �s bocs�natot k�r�en vonogatta
v�ll�t. - Mi
nem l�tjuk akkor a diadalt.
- De segitett�k, - mondotta az asszony �s energikus mozdulattal nyujtotta ki kez�t
- amit
tett�nk, nem tett�k hi�ba. Lelkemnek szent meggy�z�d�se, hogy l�tni fogjuk a
diadalt. De
m�g ha nem is, s�t ha biztosan tudn�m, hogy nem, mutasd meg nekem egy
arisztokrat�nak �s
zsarnoknak nyak�t �s �n m�gis...
Az asszony ekkor eg�sz fogsor�val val�ban hatalmas csom�t k�t�tt.
- �llj! - ki�ltott Defarge kiss� elpirulva, mintha gy�vas�ggal gyanusitan�k. - �n
sem riadok
vissza semmit�l, kedvesem.
- Igen! De az a gyenges�ged, hogy n�ha l�tnod kell �ldozatodat �s az alkalmat, hogy
b�tor
maradj. Maradj b�tor an�lk�l! Ha megj�n az ideje, bocs�ss szabadon tigrist �s
s�t�nt; de v�rd
meg az idej�t, tartsd a tigrist �s s�t�nt l�ncon, ne mutasd, de l�gy k�szen mindig.
Az asszony tan�csa utols� szav�t ugy hangsulyozta, hogy a zsebkend�be csom�zott
p�nzzel
az asztalra �t�tt, mintha annak agy�t zuzn� �ssze �s azut�n elfogulatlan arccal
h�na al� fogta
�s azt jegyezte meg, hogy ideje, hogy aludni menjenek.
A k�vetkez� nap dele ott tal�lta a csod�latram�lt� asszonyt szokott hely�n a
korcsm�ban,
szorgalmasan k�t�getve. R�zsa fek�dt mellette �s ha n�ha-n�ha a r�zs�ra n�zett is,
rendes
elm�lyedt arckifejez�se nem v�ltozott. Csak n�h�ny vend�g volt, ezek ittak vagy nem
ittak,
�ltek vagy �lltak. Nagyon meleg volt, eg�sz halom l�gy, mely kiv�ncsi �s kutat�
vizsg�lat�t
kiterjesztette m�g az asszony mellett lev� tapad� kis poharakra is, d�gl�tten
hullott a fene-
k�re. Az � hal�luk nem hatotta meg a t�bbi s�t�l� legyet, elfogulatlanul szeml�lt�k
amazokat
(mintha �k maguk elef�ntok vagy valami ilyenfajta t�vol �ll� teremtm�nyek
voln�nak), mig
ugyanolyan sorsra jutottak. Csod�latos elgondolni, hogy a legyek mily k�nnyelm�ek!
Az
udvar legyei tal�n �ppen igy gondolkoztak azon a napos ny�ri napon.
Egy bel�p� alak �rny�kot vetett Defargen�ra, �rezte, hogy uj ember. Letette k�t�s�t
�s a r�zs�t
haj�ba t�zte, miel�tt az alakra n�zett.
�rdekes volt! Abban a pillanatban, amikor Defargen� a r�zs�t felemelte, a vend�gek
abba-
hagyt�k a besz�lget�st �s lassankint t�voztak a korcsm�b�l.
- J� napot, asszonyom! - mond� az ujonnan �rkezett.
- J� napot, uram!
Ezt hangosan mondta, de mag�ban hozz�tette, amint k�t�s�t folytatta: Hah! J� napot!
Kora
k�r�lbel�l negyven; magass�ga �t l�b 9; haja fekete; �ltal�ban csinos k�lsej�;
arcszine s�t�t;
szeme s�t�t; s�padt, hosszu, keskeny arc; sasorr, nem egyenes, saj�ts�gosan hajlik
bal orc�ja
fel�, ez alattomos tekintetet okoz! J� napot! Egy �s mindnek!
- Legyen szives, asszonyom, adjon egy kis poh�r r�gi konyakot �s egy kis friss
hideg vizet.
Az asszony udvarias arccal tett eleget kiv�ns�g�nak.
- Nagyszer� ez a konyak, asszonyom!
Ez volt az els� eset, hogy igy dics�rt�k �s b�r Defargen� jobban ismerte
sz�rmaz�s�t, m�gis
azt jegyezte meg, hogy ez a dics�ret hizelg� a konyakra �s ism�t el�vette a
k�t�s�t. A vend�g
az asszony ujjait figyelte n�h�ny percig �s felhaszn�lta az alkalmat, hogy
k�r�ln�zzen a
helyen.
- Nagyon �gyesen k�t, asszonyom.
- Megszoktam.
- �s sz�p mint�t.
- Azt hiszi? - mond� az asszony re�mosolyogva.
- Hat�rozottan. Szabad k�rdeznem, hogy mire val�?
- Sz�rakoz�s, - mond� az asszony, m�g mindig r�mosolyogva, mialatt ujjai �gyesen
forogtak.
- Nem haszn�latra?
- Meglehet. Tal�n haszn�t veszem valamikor. Ha ugyan lesz r� alkalom, - mond� az
asszony,
nagyot s�hajtva, mik�zben komoly koketts�ggel b�lintott fej�vel.
�rdekes volt, de Saint Antoine izl�s�nek hat�rozottan nem volt megfelel� a
fejdisz�n lev�
r�zsa. K�t ember l�pett be, k�l�n, �s �ppen italt akartak rendelni, mikor a r�zsa
megpillant�sakor hirtelen meg�llottak �s azt adt�k �r�gy�l, hogy egy bar�tjukat
keresik, aki
nincsen ott �s ism�t t�voztak. Azok k�z�l is, akik az idegen vend�g bel�ptekor
jelen voltak,
egy sem volt m�r ott, egyik a m�sik ut�n t�vozott. A k�m j�l figyelt, de semmi jelt
nem vett
�szre. Szeg�nys�gt�l nyomottan, c�ltalan, v�letlen m�don t�voztak, mely term�szetes
�s
gyanutlan volt.
- Barsad, - gondolta az asszony, s tov�bb folytatta a k�t�s�t, ujjai dolgoztak,
szeme az
idegenen pihent. - V�rj m�g egy kicsit �s �J�nost� is k�t�k, miel�tt t�vozol.
- Van f�rje, asszonyom?
- Van.
- Gyermekei?
- Nincsenek.
- Ugy l�tszik, hogy az �zlet rosszul megy.
- Nagyon rosszul, a n�p olyan szeg�ny.
- Ah, a szerencs�tlen, nyomorult n�p! �s annyira el is nyomott, - mint �n mondja.
- Amint �n mondja! - v�laszolta az asszony, kijavitva �t �s k�l�n jelt k�t�tt
hirtelen a neve
mell�, ami r� nem j�t jelentett.
- Bocs�nat; bizony�ra �n haszn�ltam ezt a kifejez�st, de �n val�szin�en igy
gondolkozik. Hisz
az term�szetes!
- �n gondolkozom? - v�laszolt az asszony emelt hangon. - Nekem �s f�rjemnek el�g
gondunk
van, hogy ezt az �zletet fenntartani k�pesek legy�nk, gondolkod�s n�lk�l. Egyed�li
gondo-
latunk, hogy hogyan �lj�nk meg itten. Ez az a dolog, amire mi gondolunk, �s ez
reggelt�l
estig el�g gondolkodni val�t ad, an�lk�l, hogy m�sok baj�n t�rn�k a fej�nket. �n
gondolkodjak m�sokr�l? Nem, nem.
A k�m, aki az�rt j�tt oda, hogy minden morzs�t f�lszedjen, amit ott megl�that vagy
tal�lhat,
alattomos tekintet�vel nem sejttette, hogy mindeddig ugyan hi�ba j�tt, hanem
leereszked�
udvariass�ggal tov�bb �llott, Defargen� kis asztal�ra k�ny�k�lve, - �s n�ha
konyakj�t
sz�rp�lte.
- Komisz hist�ria ennek a Gaspardnak a kiv�gz�se, asszonyom. Ah, a szeg�ny Gaspard!
-
mond� m�ly r�szv�ttel s�hajtva.
- Lelkemre! - v�laszolt az asszony, hidegen �s k�nnyed�n. - Ha az emberek k�seket
ilyen
c�lra haszn�lnak, az�rt lakolniok kell. � tudta j� el�re, hogy mi lesz az �
f�ny�z�s�nek az �ra.
Megadta az �r�t!
- Azt hiszem, - mond� a k�m halkitva l�gy hangj�t olyannyira, hogy az bizalmat
gerjesztett �s
ravasz arc�nak minden izma s�rtett forradalmi �rzelmet fejezett ki - azt hiszem,
hogy ezen a
k�rny�ken nagy r�szv�tet �s izgalmat keltett annak a szeg�ny fick�nak a sorsa. Ugy
k�zt�nk
sz�lva.
- Igaz�n? - k�rd� az asszony k�z�mb�sen.
- H�t nem?
- Itt a f�rjem! - mond� Defargen�.
Mikor a korcsma gazd�ja az ajt�n bel�pett, a k�m kalapj�t �rintve �dv�z�lte �t �s
el�z�keny
mosollyal mond�:
- J� napot, Jacques!
Defarge meg�llott �s re�b�mult.
- J� napot, Jacques! - ism�telte a k�m, nem olyan bizalmasan, sem olyan
elfogulatlan
mosollyal, a b�mul�s hat�sa folyt�n.
- Uram, �n t�ved, - v�laszolt a korcsma gazd�ja. - �n m�snak n�z. Ez nem az �n
nevem. �n
Defarge Ern� vagyok.
- Mindegy, - mond� a k�m k�nnyed�n, de leverten is. - J� napot!
- J� napot! - v�laszolt Defarge sz�razon.
- �ppen mondottam Madamenak, akivel csevegni szerencs�m volt, mikor �n bel�pett,
hogy
azt hallottam, hogy a szeg�ny Gaspard szerencs�tlen sorsa Saint Antoineben nagy
r�szv�tet �s
nagy izgalmat keltett, ami nem is csoda.
- Nekem senkisem mondta - v�laszolt Defarge fej�t r�zva. - �n nem tudok r�la
semmit.
Miut�n ezt mondotta, a kis sz�mol�asztal m�g� l�pett �s ott meg�llott, kez�t
feles�ge
sz�k�nek t�ml�j�ra fektetve. Onnan n�zett re�, akinek mind a ketten ellens�gei
voltak, �s akit
mindegyik�k a legnagyobb �lvezettel l�tt volna agyon.
A k�m, aki j�l �rtette a dolg�t, elfogulatlan magatart�s�t nem v�ltoztatta meg,
hanem
kih�rpentette kis poh�r konyakj�t, egy kev�s vizet ivott re� �s egy ujabb poh�rka
konyakot
k�rt. Defargen� �nt�tt neki, ism�t el�vette k�t�s�t �s kis dalt dudolt mag�ban.
- Ugy l�tszik, hogy j�l ismeri ezt a vid�ket, azt hiszem, hogy jobban, mint �n -
jegyezte meg
Defarge.
- Egy�ltal�ban nem. De rem�lem, hogy majd jobban megismerem. Nagyon �rdekl�d�m
nyomorult lak�i ir�nt.
- Ah! - mormogta Defarge.
- Az a szerencse, hogy �nnel cseveghetek, Defarge ur, - folytatta a k�m - arra
eml�keztet,
hogy tulajdonk�ppen ismerem �nt, legal�bb is nev�t.
- Val�ban? - mond� Defarge nagy k�z�nnyel.
- Igen, val�ban. Tudom, hogy mikor Manette doktort szabadon bocs�tott�k, �n - az �
r�gi
szolg�ja - vette �t gondjaiba, �nnek adt�k �t �t. Amint l�tja, ismerem a helyzetet.
- Ugy l�tszik, bizony�ra - mond� Defarge. Feles�ge, amint k�t�tt �s maga el�
dudolt,
v�letlen�l k�ny�k�vel �rintette �t, ez azt jelentette, hogy legjobb, ha v�laszol,
de mindig
r�viden.
- �nh�z j�tt a le�nya is - mond� a k�m - �s az �n gondvisel�s�b�l le�nya, akit egy
csinosan
barn�ba �lt�z�tt ur kis�rt; mi is a neve?... kis par�k�ja volt... Lorry - a Tellson
�s T�rsa c�gt�l
- �tvitte �t Angli�ba.
- Ugy van - ism�telte Defarge.
- Nagyon �rdekes eml�kek! - mond� a k�m. �n ismertem Manette doktort �s le�ny�t
Angli�ban.
- Igen? - mond� Defarge.
- Nem sokat hall most fel�l�k? - mond� a k�m.
- Nem - mond� Defarge.
- Val�ban, - sz�lt az asszony k�zbe, f�ltekintve munk�j�b�l �s kis dal�t
f�lbeszakitva - nem
hallunk most semmit se r�luk. Hirt kaptunk arr�l, hogy szerencs�sen meg�rkeztek �s
azonkiv�l egy vagy k�t levelet, de �k a maguk �lete utj�ra t�rtek, mi a mi�nkre �s
az�ta nem
levelez�nk.
- Ugy van, asszonyom, - v�laszolt a k�m - a le�ny most fog f�rjhez menni.
- Fog? - visszhangozta az asszony - amilyen csinos volt, m�r r�gen f�rjhez kellett
volna
mennie. De �n�k, angolok, ugy l�tszik, nagyon hidegek.
- �! �n tudja, hogy angol vagyok?
- A nyelve angol, - v�laszolt az asszony - �s azt hiszem, hogy a nyelv olyan,
amilyen az
ember.
A f�lismer�st nem tekintette b�knak, de belet�r�d�tt �s nevetett k�zbe. Konyakj�t
kih�rpintette �s igy sz�lt:
- Igen, Miss Manette f�rjhezmenend�ben van, de nem angolhoz megy f�rjhez, hanem,
mint �
maga is, francia sz�let�s�h�z. �s mivelhogy �ppen Gaspardr�l besz�lt�nk (ah,
szeg�ny
Gaspard, kegyetlens�g volt, kegyetlens�g), k�l�n�s, hogy � a m�rki unoka�ccs�hez
megy
f�rjhez, aki miatt neki oly magasan kellett l�gnia; m�s sz�val - a mostani
m�rkihoz. De
Angli�ban nem ismerik, ott � nem m�rki, hanem csup�n Darnay K�roly. D�Aulnais volt
az
anyj�nak a csal�di neve.
Defargen� nyugodtan folytatta a k�t�s�t, de f�rj�n a hir l�that� benyom�st keltett.
B�rmit is
csin�lt a kis sz�mol�asztal m�g�tt, t�zet gyujtott, vagy pip�j�ra gyujtott -
elfogultnak l�tszott
�s keze sem volt megbizhat�. A k�m nem lett volna k�m, ha ezt nem vette volna �szre
�s nem
jegyezte volna meg mag�nak, amit l�tott.
Miut�n legal�bb egyszer c�lba tal�lt, aminek az �rt�ke ugyan bizonytalan volt, �s
vend�gek
sem jelentek meg, hogy ujabb felfedez�sekre tehessen szert, Barsad kifizette
sz�ml�j�t �s
elbucsuzott, udvariasan jegyezte meg, hogy rem�li, lesz szerencs�je Defarge urat �s
nej�t
viszontl�thatni. T�voz�sa ut�n n�h�ny percig a f�rj �s feles�g ugyanabban a
helyzetben
maradtak, amelyben voltak, arra az eshet�s�gre val� tekintettel, hogy visszaj�het.
- Igaz lehet az, amit � Manette kisasszonyr�l mondott? - sz�lott Defarge halk
hangon, mialatt
pip�zva m�g mindig ott �llott feles�ge m�g�tt �s kez�t sz�ke t�ml�j�ra fektette.
- Minthogy � mondotta, - v�laszolt az asszony, szem�ld�k�t kiss� �sszehuzva -
val�szin�leg
nem igaz. De igaz is lehet.
- Ha igaz... - kezd� Defarge, �s megakadt.
- Ha igaz? - ism�telte feles�ge.
- ...�s el�rkezik �s mi l�tjuk a diadalt: a le�ny �rdek�ben rem�lem, hogy a V�gzet
f�rj�t
Franciaorsz�gt�l t�voltartja.
- F�rj�t v�gzete oda vezeti, ahova mennie kell �s ahhoz a v�ghez vezeti �t, ami
r�sz�re
rendeltetett, Ennyit tudok. - mond� Defargen� szokott nyugodts�g�val.
- De k�l�n�s - nem nagyon k�l�n�s, - mond� Defarge, mintha feles�g�t r� akarn�
venni, hogy
helyeseljen - hogy az atya �s le�nya ir�nt tanusitott r�szv�t�nk ut�n a le�ny
f�rj�nek a neve
�ppen a te kezed �ltal ker�lt ebben a pillanatban a hal�lrait�ltek lajstrom�ba,
annak a pokol
fajzatj�nak a neve mell�, aki mostan t�vozott.
- K�l�n�sebb dolgok fognak majd t�rt�nni, ha el�rkezik - v�laszolt az asszony. -
Mind a kett�
itt van, az bizonyos, �s mind a kett� meg�rdemli, ez elegend�.
Miut�n ezt mondotta, �sszesodorta k�t�s�t �s kivette a r�zs�t a kend�b�l, mely feje
k�r� volt
tekerve. Saint Antoine vagy meg�rezte titkos �szt�n�vel, hogy a kifog�solt �kess�g
elt�nt,
vagy pedig Saint Antoine megfigyelte az elt�n�s�t, b�rhogyan volt is, a Szent
b�tors�got
meritett arra, hogy k�zvetlen�l azut�n ism�t megjelent �s a korcsma visszanyerte
szok�sos
k�lsej�t.
Este, mikor Saint Antoine belsej�t kifel� forditotta �s ajt�k�sz�b�k�n,
ablakp�rk�nyokon �lt
�s a piszkos utc�k �s udvarok sark�n �sszegy�lt, hogy egy kis leveg�t szippantson,
Defargen�
k�t�s�vel kez�ben egyik helyr�l a m�sikra, egyik csoportt�l a m�sikhoz szokott
menni, mint
valami misszion�rius, - volt sok ilyen hozz� hasonl� - kiv�natos, hogy a vil�g ne
sz�lj�n
t�bb� ilyent. Mind az asszony k�t�tt. �rt�ktelen dolgokat k�t�ttek; de a g�pies
munka g�pies
helyettesit�je volt az �tel- �s italnak; a k�z mozgott az �llkapcsok �s
em�szt�szervek helyett;
ha a csontos ujjak pihentek volna, a gyomrok jobban �rezt�k volna az �hs�g
gy�trelmeit.
De mihelyt az ujjak mozogtak, megmozdultak a szemek �s a gondolatok is. �s amint
Defargen� egyik csoportt�l a m�sikhoz ment, mind a h�rom gyorsabban �s b�sz�ltebben
mozgott, minden kis asszonycsoportban, mellyel � besz�lt, �s ahonnan ism�t
t�vozott.
F�rje ajtaj�ban pip�zott �s csod�lkoz� tekintettel n�zte �t.
- Nagy asszony, - mond� � - er�s asszony, hatalmas asszony, r�mit�en hatalmas
asszony!
K�r�sk�r�l be�llott a s�t�ts�g, a templomok harangja hallatszott �s a kir�lyi
test�rs�gnek
t�voli dobol�sa, �s az asszonyok m�g mindig k�t�ttek, k�t�ttek. A s�t�ts�g
elboritotta �ket.
M�s s�t�ts�g is k�zeledett biztons�ggal, mikor a templomi harangok, melyek mostan
olyan
sz�pen hangzanak Franciaorsz�g n�mely karcsu torny�ban, mennyd�rg� �gyukk�
olvaszt�dtak �s a dobok tulharsogtak egy gy�nge hangot, mely azon �jjelen az
uralomnak, a
b�s�gnek, a szabads�gnak �s az �letnek mindenhat� hangj�v� v�ltozott. Oly sok
esem�ny
csoportosult az asszonyok k�r�, akik m�g mindig ott �ltek �s k�t�ttek, k�t�ttek,
hogy �k
maguk is egy m�g el nem k�sz�lt alkotm�ny k�r� csoportosultak, ott is �ltek �s
k�t�ttek,
k�t�ttek �s sz�molt�k a lehull� fejeket.

17. Fejezet.
Egy �jszaka.
Sohasem nyugodott le a nap f�nyesebb ragyog�ssal. Soha nyugalmas sz�glet�ben, mint
azon
az eml�kezetes est�n, mikor a doktor le�ny�val a plat�nfa alatt �lt. Sohasem kelt
f�l a hold
szelidebb f�nnyel nagy London v�rosa f�l�tt, mint azon az est�n, mikor m�g mindig
ott �ltek
a fa t�v�ben �s annak levelein kereszt�l arcukba ragyogott.
Lucienek m�snap volt az esk�v�je. Ezt az est�t atyj�nak szentelte �s egyed�l �ltek
a plat�nfa
t�v�ben.
- Boldog vagy, kedves aty�m?
- Teljesen, gyermekem.
Keveset besz�ltek, �mb�r m�r j� ideje �ltek ottan. Mikor m�g el�g vil�gos volt
munka- �s
olvas�shoz, m�r akkor sem foglalkozott szokott k�zimunk�j�val �s atyj�nak sem
olvasott.
Sokszor, nagyon sokszor foglalkozott mind a k�t m�don az � oldal�n a fa t�v�ben, de
ez a nap
nem hasonlitott m�s naphoz �s semmi sem v�ltoztathatta hasonl�v�.
- �n is oly boldognak �rzem magam ma este, kedves aty�m. Teljesen boldognak �rzem
magamat abban a szerelemben, mellyel az �g meg�ldott - K�rolyhoz val� szerelmem �s
K�rolynak hozz�m val� szerelme. De ha �letem nem maradna neked szentelve �s ha
ottho-
nomat csak n�h�ny utca v�lasztan� el t�led, akkor szerencs�tlenebbnek �rezn�m
magamat �s
t�bb szemreh�ny�st tenn�k magamnak, mint azt neked mondhatom. S�t m�g igy is...
M�g ugy is, ahogy volt, szava megtagadta a szolg�latot. A szomoru hold f�ny�ben
�t�lelte
nyak�t �s fej�t kebl�re hajtotta. A hold f�ny�ben, mely mindig szomoru, mint maga a
nap
f�nye is - ha a f�nynek emberi �let a neve - j�vetele- �s t�voz�sakor.
- Legdr�g�bb aty�m! Megmondhatod-e nekem ez utols� alkalommal, vajjon teljesen
bizonyos
vagy-e abban, hogy uj vonzalmam, uj k�teless�geim nem l�pnek-e majd valaha mi
kett�nk
k�z�? �n j�l tudom, de tudod-e te is? Szivedben bizonyos vagy-e teljesen afel�l?
Atyja vid�m bizalommal v�laszolt, mely nem lehetett szinlelt.
- Teljesen bizonyos vagyok, szerelmem! M�g ann�l is t�bb - f�zte hozz�, mikor
gy�ng�den
megcs�kolta �t. - J�v�m h�zass�god �ltal sokkal ragyog�bbnak l�tszik, mint az
h�zass�god
n�lk�l lehetne, vagy volt.
- Ha �n rem�lhetn�m ezt, aty�m...
- Hidd el, szerelmem. T�nyleg ugy van. Gondold meg, szivem, hogy ez olyan
term�szetes �s
olyan egyszer�, hogy igy kell lenni. Te ifjus�godban �s �nfel�ldoz�sodban nem
�rezheted azt
az agg�d� gondot, mely szivemet elt�lt�tte, hogy �leted elhervad...
A le�ny kez�t ajka fel� emelte, de atyja a mag��ba vette �s megism�telte a sz�t.
- Elhervad, gyermekem, hogy elhervad �rettem �s leszorul term�szetes utj�r�l. A te
�nzetlen-
s�ged nem k�pes felfogni, hogy ez nekem mennyi gondot okozott; de k�rdezd
�nmagadat,
teljes lehet-e az �n boldogs�gom, ha a ti�d nem t�k�letes?
- Ha K�rolyt sohasem l�ttam volna, aty�m veled teljesen boldog lettem volna.
� mosolygott �ntudatlan beismer�s�n, hogy K�roly n�lk�l boldogtalan volna, minthogy
l�tta
�t �s ezt v�laszolta neki:
- Gyermekem, l�ttad �t �s � K�roly. Ha nem K�roly lett volna, m�s valaki lett
volna. Vagy ha
senki m�s nem lett volna, akkor �n lettem volna az oka, akkor �letem s�t�t r�sze
re�m vetette
volna �rny�k�t �s t�ged is be�rnyalt volna.
Ez volt az els� eset, a t�rv�nysz�ki t�rgyal�st kiv�ve, hogy hallotta azt, hogy
atyja szenved�se
idej�re c�loz. K�l�n�s �rzelmet �bresztett benne, mialatt szavai m�g f�l�ben
csengtek; �vek
mult�n is m�g gondolt erre.
- N�zd! - mond� a beauvaisi doktor a holdra mutatva. - B�rt�n�m ablak�b�l n�ztem
re�, akkor
nem tudtam a f�ny�t elviselni. R�n�ztem akkor mikor annak a gondolata, hogy re�s�t
arra,
amit �n elvesztettem, oly kinz� gy�trelmet okozott, hogy fejemet b�rt�n�m fal�hoz
vertem.
Re�n�ztem oly �rz�ketlen �s letargikus �llapotban, hogy nem gondoltam egy�bre, mint
a
f�gg�leges vonalakra, melyeket felszin�re rajzolhatn�k �s a vizszintesekre,
melyekkel azokat
metszhetn�m. - Elm�lyedt, t�preng� m�don f�zte hozz� �nmag�ban, mikor a holdat
n�zte. -
Husz volt minden ir�nyban, eml�kszem, de a huszadikat neh�z volt beleilleszteni.
Erre az id�re val� visszaeml�kez�s aggodalmat keltett a le�nyban, �s ez m�g
fokoz�dott,
mikor � b�vebben foglalkozott eml�keivel; de hangulat�ban egy�bk�nt semmi
nyugtalanit�
nem volt. Csup�n a jelen boldogs�g�t �s vid�ms�g�t hasonlitotta �ssze a mult
szenved�seivel.
- Re�n�ztem �s ezerf�le gondolatom t�madt meg nem sz�letett gyermekemr�l, kit�l
elsza-
kitottak. Hogy �l-e? Hogy �lve sz�letett-e, avagy pedig hogy a szeg�ny anya
ijedelme
meg�lte-e �t? (Beb�rt�nz�sem egy idej�ben a bosszu�ll�s v�gya elviselhetetlen
volt.) Vajjon
fiu volt-e, aki tal�n sohasem tudja meg apja szenved�s�nek t�rt�net�t, aki tal�n
annak a
lehet�s�g�t is fontolgatja majd �lete folyam�n, hogy apja saj�t akarata �s
cselekedete folyt�n
t�nt el. Vajjon le�ny volt-e, aki hajadonn� fejl�dik.
K�zelebb huz�dott hozz�, �s megcs�kolta kez�t �s arc�t.
- Olyannak k�pzeltem le�nyomat, aki teljesen megfeledkezett r�lam, vagyis ink�bb,
aki soha
semmit nem is tudott r�lam. �vr�l-�vre sz�mitgattam az � kor�t. Elk�pzeltem, hogy
f�rjhez
ment, olyan f�rfiuhoz, aki semmit sem tudott v�gzetemr�l, hogy az �l�k eml�k�b�l
teljesen
elt�ntem �s a m�sodik gener�ci�ban az �n helyem m�r �res.
- �, aty�m! Mikor csak hallom, hogy ilyen gondolataid voltak le�nyodr�l, aki nem
l�tezett
soha, elszoritja szivemet, mintha �n lettem volna az a gyermeked.
- Te, Lucie? �ppen az a vigasz �s a megmenek�l�s, melyet neked k�sz�nhetek,
�bresztik
ezeket az eml�keket �s haladnak el k�zt�nk �s a hold k�z�tt. Mit is mondtam �ppen
most?
- Hogy nem tudott r�lad semmit. Hogy nem t�r�d�tt veled.
- Igen! De m�s holdvil�gos �jszak�kon, mikor a szomorus�g �s csend m�s hangulatot
keltett
bennem, a b�nat b�k�s �rzelme keletkezett val�mban, melynek f�jdalom volt az
alapja, azt
k�pzeltem, hogy cell�mba j�n �s kivezet onnan a v�r m�g�tti szabads�gba. Gyakran
l�ttam
k�p�t a hold f�ny�ben, ugy, amint t�ged l�tlak mostan; kiv�ve, hogy sohasem �leltem
karjaimba; ott �llott a kicsiny r�csos ablak �s a kapu k�z�tt. De meg�rted-e, hogy
az nem az a
gyermek volt, akir�l besz�lek?
- Az alak nem az volt, de a... a k�p; a k�pzel�d�s.
- Nem. Ez valami m�s volt. Ott �llott megzavart l�t��rz�kem el�tt, de sohasem
mozdult. Az a
l�tom�ny, melyet gondolatom k�vetett, m�r a val�s�gnak ink�bb megfelel� gyermek
volt.
K�lsej�r�l nem tudtam t�bbet, mint hogy anyj�hoz hasonlitott. A m�sik alaknak is
volt hason-
l�s�ga, - mint neked - de nem volt ugyanaz. K�pes vagy engem meg�rteni, Lucie?
Aligha, ugy
hiszem. Mag�nos fogolynak kellett volna lenned, hogy meg�rthesd ezt a finom
k�l�nbs�get.
Higgadt, nyugodt hangulata sem akad�lyozhatta meg a borzong�st, mely v�gigfutott
le�ny�n,
mikor � igy elemezte r�gi �llapot�t.
- Ebben a b�k�sebb hangulatban elk�pzeltem �t a hold f�ny�ben, amint hozz�mj�tt �s
elvezetett, hogy megmutassa nekem, hogy az � otthona, h�zas �lete tele van
elveszett atyj�nak
szeret� eml�keivel. K�pem ott volt szob�j�ban �s � im�iba foglalt. �letm�dja
tev�keny,
�r�mmel tele �s hasznos volt; de az �n szomoru sorsom sohasem volt elfelejtve.
- �n voltam az a gyermek, aty�m, f�lig sem voltam olyan j�, de a szeretetben �n
voltam az.
- �s megmutatta gyermekeit, - mond� a beauvaisi orvos - �k hallottak r�lam �s
megtanitott�k
�ket, hogy sz�njanak engem. Ha �llami b�rt�n mellett haladtak el, messze elker�lt�k
mered�
falait, vasr�csos ablakaira tekintettek f�l �s suttogva besz�ltek. Sohasem volt
k�pes arra, hogy
engem kiszabaditson; azt k�pzeltem, hogy b�rt�n�mbe mindig visszahozott, miut�n
megmu-
tatott mindent. �n azt�n a megk�nnyebb�l�s forr� k�nnyeivel t�rdre borultam �s
meg�ldottam
�t.
- �n vagyok az a gyermek, rem�lem, aty�m! �, dr�ga, j� aty�m, meg�ldasz-e engem
holnap
oly bens�s�ggel?
- Lucie, ezeket a r�gi hangulatokat az�rt elevenitem fel ma �jjel, mert jobban
szeretlek,
semhogy azt szavakkal k�pes voln�k kifejezni �s Istennek h�l�t rebegek nagy
boldogs�gom�rt. Gondolataim, ha legvadabbak voltak is, sohasem emelkedtek oly
magaslatra,
hogy megk�zelithetn�k azt a boldogs�got, melyet veled megismertem �s amelynek
k�sz�b�n
�llunk.
Meg�lelte �t, az �g kegyelm�be aj�nlotta �s al�zattal k�sz�nte meg, hogy �neki
adatott.
Nemsok�ra ezut�n bementek a h�zba.
Az esk�v�h�z csup�n Lorry volt meghiva, s�t a v�zna Miss Prosson kiv�l m�s
nyoszoly�-
le�ny sem volt. A h�zass�g lak�sukban sem okozott v�ltoz�st, kib�vitett�k az�ltal,
hogy
hozz�vett�k a fels�bb szob�kat, melyekben azel�tt az az apokrif l�thatatlan ember
lakott; nem
kiv�ntak t�bbet.
Manette doktor nagyon vid�m volt a szer�ny vacsor�n�l. H�rman voltak csup�n az
asztaln�l
Miss Pross-szal egy�tt. Nagyon sajn�lta, hogy K�roly nem volt jelen, �s hajland�
volt, hogy
�v�st emeljen tisztel�i kis �sszeesk�v�se ellen, mely t�voltartotta �t k�r�kb�l �s
szeretettel
ivott az � eg�szs�g�re.
El�rkezett az ideje, hogy Lucienek j� �jt mondott �s elv�ltak. Hajnali h�rom �ra
csendj�ben
Lucie lej�tt �s szob�j�ba lop�zott - nem volt ment bizonytalan aggodalomt�l;
sejtett valamit.
Minden a hely�n volt, minden�tt csend honolt; atyja aludt, feh�r haja fest�ien
ter�lt el
p�rn�j�n, keze nyugodtan pihent a takar�n. A gyerty�t, melyre nem volt sz�ks�ge,
egy t�voli
sarok �rny�k�ban helyezte el, �gy�hoz kuszott �s ajk�n cs�kolta meg �t, majd f�l�je
hajolt �s
�t n�zte.
Sz�p arc�n a fogs�g keser� k�nnyei nyomot hagytak, de � oly er�s akarattal nyomta
el, hogy
m�g �lm�ban sem jelentkezett. Az �lom hatalmas birodalm�ban nem lehetett az �jjel
oly
�rdekes arcot tal�lni, mely oly nyugodtan, hat�rozottan �s �vatosan k�zd�tt
l�thatatlan
ellens�ge ellen.
Kez�t f�l�nken helyezte szeretett kebl�re �s im�dkozott, hogy mindig oly hiven
kitarthasson
mellette, mint ir�nta val� szeretete v�gyta �s amint az � szenved�sei azt
meg�rdemelt�k. Majd
visszavonta kez�t, m�g egyszer ajkon cs�kolta �s elt�vozott. Lassan f�lkelt a nap
�s a plat�nfa
lombj�nak �rny�ka mozgott az arc�n oly l�gyan, mint le�nya ajkai mozogtak, mikor
��rette
im�dkozott.

18. Fejezet.
Kilenc nap.
Gy�ny�r� ver�f�nyes volt az esk�v� napja; mindannyian k�szen voltak �s a doktor
z�rt
szob�j�nak ajtaja el�tt v�rakoztak, ahol � Darnay K�rollyal besz�lgetett. A
templomba
k�sz�ltek; a sz�ps�ges menyasszony, Lorry �s Miss Pross - ez ut�bbira n�zve az
esem�ny, a
megm�sithatatlannal val� fokozatos kib�k�l�s folyt�n, teljes �dv�ss�g lett volna,
ha lelke
m�ly�n m�g mindig ott nem lappangott volna az a meggy�z�d�se, hogy Salamon
testv�r�nek
kellett volna a v�leg�nynek lenni.
- Teh�t ez�rt, - mond� Lorry, aki nem volt k�pes el�gg� megb�mulni a menyasszonyt
�s
k�r�lj�rta �t, hogy egyszer�, csinos ruh�j�ban minden oldalr�l alaposan
megszeml�lje - ugy,
kedves Lucie, h�t ez�rt hoztam �t kicsiny gyermekkor�ban a csatorn�n! �n j�
Istenem! Mily
keveset gondoltam arra, hogy mit cselekszem. Mily kev�sre becs�ltem azt a
szolg�latot,
melyet K�roly bar�tom �rdek�ben tettem!
- Nem ez volt a sz�nd�ka, - jegyezte meg a k�znapi gondolkod�su Miss Pross - teh�t
nem is
tudhatta. Ostobas�g!
- Val�ban? No j�; de az�rt ne sirjon - mondta a gy�ng�dlelk� Lorry.
- �n nem sirok, - mond� Miss Pross - �n sir.
- �n, �des Prossom? (Lorry m�r olyan j� l�bon �llott vele, hogy alkalmilag tr�f�lni
is mer�sz-
kedett.)
- �ppen az im�nt sirt; l�ttam �s nem is csod�lkozom azon. Olyan aj�nd�k, mint az �n
ez�stk�szlete, mindenkit k�nnyekre fakasztana. Nincs az eg�sz gy�jtem�nyben egy
villa, egy
kan�l, - mond� Miss Pross - amelyen addig ne sirtam volna az este, mikor a k�szlet
meg�r-
kezett, amig csak l�ttam.
- Nagyon hizelg� re�m n�zve, - mond� Lorry - �mb�r, szavamra mondom, nem volt
sz�nd�komban, hogy az a n�h�ny csek�ly eml�k b�rki r�sz�r�l is l�thatatlan legyen.
�n
Istenem! Ez olyan alkalom, mely az embert mindarra eml�kezteti, amit elvesztett. Ha
elgondolom, hogy majdnem �tven �v �ta b�rmely id�ben, l�tezhetett volna egy
Lorryn�.
- Egy�ltal�ban nem - vetette Miss Pross k�zbe.
- Azt hiszi, hogy Lorryn� sohasem l�tezhetett volna? - k�rdezte az ilyen nev� ur.
- Bah! - v�laszolt Miss Pross. - �n m�r b�lcs�j�ben is aggleg�ny volt.
- Igaz, - jegyezte meg Lorry bar�ts�gosan, par�k�j�t igazgatva - �s val�szin�nek is
l�tszik.
- �n aggleg�nynek volt sz�nva, m�g miel�tt b�lcs�j�be fektett�k - folytatta Miss
Pross.
- Akkor, azt hiszem, - mond� Lorry - hogy nem nagyon sz�pen b�ntak el velem, de ha
leg-
al�bb azt engedt�k volna meg, hogy �n is belesz�ljak helyzetem meg�llapit�s�ba. De
el�g!
Most, kedves Lucie, - mond� a karj�t nyugodtan fonva dereka k�r� - hallom, hogy
j�nnek a
szomsz�d szob�b�l, Miss Pross �s �n, k�t ilyen k�z�ns�ges �zleti l�lek, szeretn�k
felhaszn�lni
az utols� kin�lkoz� alkalmat, hogy valamit mondjunk �nnek, amit szivesen fog
hallani.
�desem, atyja oly kezekben marad, melyek oly szeretettel, oly komolyan fognak az �
j�volt�r�l gondoskodni, mintha �n maga tenn�; minden elk�pzelhet� m�don fogunk r�la
gondoskodni; a legk�zelebbi k�t h�t alatt, mialatt �n Warwickshireban �s k�rny�k�n
id�zik,
vele szemben (hogy csak p�lda kedv��rt emlitsem) m�g Tellson�knak is h�tt�rbe kell
vonulniuk. �s ha a k�t h�t eltelte ut�n �nh�z �s szeretett f�rj�hez csatlakozik,
hogy tov�bbi
k�t hetet Walesben egy�tt elt�ltsenek, akkor majd azt fogja mondani, hogy mi �t a
legjobb
eg�szs�gben, a legboldogabb hangulatban k�ld�tt�k �n�kh�z. Most hallom, hogy
valakinek a
l�p�se k�zeledik az ajt�hoz. �des gyermekem, engedje meg, hogy �divatu aggleg�nyi
�ld�som kis�ret�ben megcs�koljam, miel�tt m�s valaki j�n �s mag�nak k�veteli.
Egy pillanatig a gy�ny�r� fejecsk�t k�t keze k�z� fogta, hogy m�g egyszer megn�zze
a
homlok�n �l� j�l ismert kifejez�st, azut�n a ragyog� arany hajat kicsiny barna
par�k�j�ra
fektette val�di szeretettel �s gy�ng�ds�ggel; ha a vonzalomnak ez a nyilv�nul�sa
�divatu,
akkor bizony�ra m�g �d�m kor�b�l val�.
A doktor ajtaja megnyilt �s � Darnay K�rollyal kij�tt. Oly halotti s�padts�g �lt
arc�n, - nem
volt ilyen, mikor a szob�ba egy�tt bementek - hogy semmi m�s szinnek nyoma sem volt
rajta.
De nyugodt hangulata nem v�ltozott, kiv�v�n, hogy Lorry �les tekintet�t nem ker�lte
el az a
k�r�lm�ny, hogy a f�l�nk tart�zkod�s �s aggodalom r�gi kifejez�se, kev�ssel azel�tt
vonulhatott el arc�n, mint valami hideg szell�.
Karj�t nyujtotta le�ny�nak �s a fogathoz vezette �t, melyet Lorry erre az alkalomra
b�relt. A
t�bbiek egy m�sik kocsiban k�vett�k �s egy k�zeli templomban, ahol idegen szemek
nem
b�mult�k meg �ket, Darnay K�roly �s Manette Lucie nemsok�ra boldogan megesk�dtek.
A f�nyes k�nnyeken kiv�l, mely a mosolyg� kicsiny t�rsas�g szem�ben ragyogott, az
esket�s
megt�rt�nte ut�n n�h�ny f�nyesen szikr�z� gy�m�nt �kszer is csillogott a
menyasszony
kez�n, melyek �ppen az im�nt ker�ltek el� Lorry zseb�nek a m�ly�b�l. Hazat�rtek
reggelire,
minden rendben folyt le �s bizonyos id� mult�n az arany haj, mely a p�risi
padl�sszob�ban
elkever�d�tt a szeg�ny cip�k�szit� �sz f�rteivel, a reggeli nap f�ny�ben ism�t
elvegy�lt azzal,
mikor a k�sz�b�n bucsut v�ve meg�lelt�k egym�st.
A bucsuz�s szomoru volt, de nem tartott sok�. Atyja vigasztalta �t �s �lel�
karjaib�l
kibontakozva mond�:
- Vigye �t K�roly, � az �n�.
Le�nya izgatottan bucsut intett m�g fel�je a kocsi ablak�b�l �s elhajtott.
A sarok nem l�v�n a munk�tlanok �s kiv�ncsiak gy�lekez�helye �s minthogy az
el�k�sz�let is
nagyon egyszer� �s felt�n�sn�lk�li volt, a doktor, Lorry �s Miss Pross egyed�l
voltak ottan.
Mikor a h�v�s csarnok j�les� �rny�k�ba visszat�rtek, Lorry �szrevette, hogy a
doktor nagy
v�ltoz�son ment kereszt�l, mintha az ottan kinyujtott aranyos kar m�rgez� csap�st
m�rt volna
re�ja.
Term�szetesen elfojtotta �rzelmeit, ennek hat�sa a k�nyszer elmul�sa ut�n v�rhat�
is volt. Az
a f�l�nk, t�tova tekintet volt arc�n, mely Lorryt annyira nyugtalanitotta; mikor
beker�ltek,
sz�rakozottan fej�hez kapott �s lehangoltan szob�j�ba vonult; ez a viselked�se
Lorryt
Defargera, a korcsm�rosra �s a csillagos �jszakai kocsiutaz�sra eml�keztette.
- Azt hiszem, - suttogta Miss Prossnak aggodalmas megfontol�s ut�n - azt hiszem,
hogy
legjobb, ha mostan nem besz�l�nk hozz� �s nem h�borgatjuk �t. Ben�zek Tellson�khoz;
most
odamegyek, de azonnal visszaj�v�k onnan. Azut�n kikocsizunk a vid�kre, ott
eb�del�nk �s
minden rendben lesz.
Lorrynak k�nnyebb volt Tellson�khoz ben�zni, mint onnan ism�t elszabadulni. K�t �ra
hosszat tart�ztatt�k. Mikor visszaj�tt, f�lment a l�pcs�n egyed�l, an�lk�l, hogy a
csel�dt�l
k�rdezett volna valamit, bel�pett a doktor szob�j�ba, majd egy tompa hang hallat�ra
hirtelen
meg�llott.
- Kegyelmes Istenem, - mond� � - mi ez?
Miss Pross r�m�lt arccal �llott mellette.
- � jaj, � jaj! V�ge mindennek! - ki�ltotta kez�t t�rdelve. - Mit mondjunk
Katicabogaramnak.
� nem ismer meg �s cip�t csin�l!
Lorry, amennyire k�pes volt, igyekezett Miss Prosst csendesiteni �s a doktor
szob�j�ba l�pett.
A pad a vil�goss�g fel� volt forditva, mint volt akkor, mikor el�sz�r l�tta a
cip�k�szit�t
munk�j�ban; fej�t munk�ja f�l� hajtotta �s szorgalmasan dolgozott.
- Manette doktor! Kedves bar�tom, Manette doktor!
A doktor r�tekintett egy pillanatra - k�rdez�en, mintha bosszankodn�k, hogy
megsz�litott�k -
�s ism�t munk�ja f�l� hajolt.
Kab�tj�t �s mell�ny�t levetette, inge az elej�n nyitva volt, mint akkor, mikor
munk�j�val volt
elfoglalva, s�t m�g r�gi, fak�, beesett arca is ujra visszat�rt. Szorgalmasan,
t�relmetlen�l
dolgozott, mintha �rezte volna, hogy f�lbeszakitott�k.
Lorry r�pillantott a kez�ben lev� munk�ra �s �szrevette, hogy az a r�gi nagys�gu �s
form�ju
cip� volt. F�lemelte a m�sikat, mely mellette fek�dt �s k�rdezte, hogy mi az, amit
csin�l.
- S�tacip� fiatal h�lgy sz�m�ra - mormogta maga el�, an�lk�l, hogy f�ltekintene. -
M�r r�gen
k�szen kellene lenni. Hagyja!
- De Manette doktor, n�zzen re�m!
Engedelmeskedett a r�gi g�pies al�zatos m�don, an�lk�l, hogy munk�j�ban sz�netelne.
- Ismer-e, kedves bar�tom? Gondolkozz�k ism�t. Ez nem az �n szokott foglalkoz�sa!
Gondolkozz�k, kedves bar�tom!
Semmivel sem lehetett r�birni, hogy ism�t besz�ljen. N�ha f�ltekintett, ha ugy
kiv�nt�k, de
csak egy pillanatra; semmi r�besz�l�ssel sem lehetett egy sz�t kipr�selni bel�le.
Dolgozott,
dolgozott, dolgozott, n�m�n, a szavak hat�s n�lk�l hangzottak el, mintha n�ma
falnak vagy a
leveg�be besz�ltek volna. Az egyed�li rem�nysug�r, melyet Lorry felfedezhetett, az
volt,
hogy n�ha titkon f�ltekintett, an�lk�l, hogy megsz�litott�k volna. A kiv�ncsis�g �s
zavar
halv�ny jele fejez�d�tt ki ebben a tekintet�ben, mintha azon f�radozna, hogy
gondolataiban
valami k�ts�get oszlasson el.
K�t dolog vil�gos volt Lorry el�tt, mely mindenn�l fontosabb volt: el�sz�r is, hogy
ezt Lucie
el�tt titokban kell tartani, m�sodszor pedig, hogy minden ismer�se el�tt is el kell
titkolni.
Miss Pross-szal egy�tt azonnal int�zkedtek az ut�bbi �vatoss�gra vonatkoz�an �s
tudtul
adt�k, hogy a doktor nem �rzi mag�t j�l �s n�h�ny napi teljes nyugalomra van
sz�ks�ge. Hogy
a le�ny�val szemben elk�vetend� kegyes csal�st elk�vess�k, Miss Pross azt irta
neki, hogy
konzult�ci�ra hazulr�l elhivt�k �s hivatkozott atyj�nak n�h�ny sorb�l �ll� gyorsan
papirra
vetett, �llit�lagos level�re, melyet � maga, ugyanakkor adott post�ra.
Ezeket az �v�int�zked�seket Lorry minden k�r�lm�ny k�z�tt tan�csosaknak tartotta,
mert
rem�lte, hogy ism�t mag�hoz t�r. Arra az esetre, hogy ez a rem�nye val�ra v�lik,
m�s teend�t
is tartott k�szenl�tben; tudniillik valakinek a doktor eset�re vonatkoz� tan�cs�t
akarta k�rni,
akit erre legillet�kesebbnek tartott.
Felgy�gyul�sa rem�ny�ben �s hogy ilyen m�don a harmadik teend� is megval�sithat�
legyen,
Lorry elhat�rozta, hogy minden felt�n�s lehet� elker�l�s�vel gondosan megfigyeli
�t. Int�z-
kedett teh�t, hogy �let�ben el�sz�r, Tellson�kt�l elmaradhasson �s ugyanabban a
szob�ban az
ablak mellett helyezkedett el.
Hamarosan r�j�tt arra, hogy nemcsak haszontalan, de rosszabb is, ha besz�lnek
hozz�,
minthogy bosszus lett, ha besz�l�sre k�nyszeritett�k. M�r az els� napon lemondott
err�l a
kis�rletr�l �s arra hat�rozta el mag�t, hogy �lland�an a szeme el�tt tart�zkodik �s
mintegy
hallgatva tiltakozik az ellen a k�pzel�d�s ellen, amelybe a doktor jutott vagy
jut�f�lben volt.
Ottmaradt teh�t az ablak melletti hely�n ir�s �s olvas�ssal foglalkozva �s minden
k�pzelhet�
�s term�szetes m�don annak a l�tszatnak akart kifejez�st adni, hogy az szabad hely,
ahol �k
tart�zkodnak.
Az els� napon Manette doktor megevett �s megivott mindent, amit el�je tettek �s
alkonyatig
dolgozott, amig csak l�tni lehetett, - f�l�r�val m�g azut�n is dolgozott, hogy
Lorry m�r
k�ptelen volt irni vagy olvasni. Mikor szersz�mait f�lrerakta, minthogy reggelig
nem
haszn�lhatta, Lorry f�lkelt �s igy sz�lott hozz�:
- Akar kimenni?
A r�gi m�don maga el� n�zett a f�ldre, jobb- �s baloldal�ra, f�ln�zett re� r�gi
szok�sa szerint
�s a r�gi m�don halk hangon ism�telte:
- Kimenni?
- Igen, velem s�t�ra. Mi�rt nem?
Nem igyekezett megmondani, hogy mi�rt nem �s nem sz�lt egy sz�t se t�bbet, Lorry
azonban
abban a hiszemben volt, hogy l�tta, amint � a hom�lyban padj�n �lve el�rehajolt,
t�rd�re
k�ny�k�lve, fej�t kezei k�z� fogta �s valami zavart m�don �nmag�t k�rdezte: �Mi�rt
nem?�
Az �lesszem� keresked� n�mi javul�st l�tott ebben �s azt hat�rozta, hogy ezt a
k�r�lm�nyt
megragadja.
Miss Pross �s � az �jszak�t megosztott�k �s id�r�l-id�re a szomsz�d szob�b�l
megfigyelt�k
�t. Hosszu ideig j�rk�lt f�l �s al�, miel�tt lefek�dt; de miut�n v�gre lefek�dt,
elaludt. Reggel
kor�n kelt �s egyenest padj�hoz ment �s munk�j�ba fogott.
Ezen a m�sodik napon Lorry bar�ts�gosan �dv�z�lte �t, nev�n sz�litva �s olyan
dolgokr�l
besz�lt vele, amelyek az ut�bbi id�ben t�rt�ntek. Nem v�laszolt, de l�that� volt,
hogy hallotta,
amit neki mondottak �s hogy gondolkodott is azon, ha zavarosan is. Ez arra
b�toritotta Lorryt,
hogy a nap folyam�n t�bbsz�r behivta Miss Prosst, aki munk�j�val a szob�ban
tart�zkodott;
ilyen alkalmakkor nyugodtan besz�ltek Lucier�l �s jelenlev� atyj�r�l, eg�szen a
szokott
m�don, mintha semmi sem t�rt�nt volna. Mindez felt�n�s n�lk�l t�rt�nt, nem tartott
sok�ig,
sem nem ism�tl�d�tt gyakran, nehogy �t nyugtalanitsa; Lorry bar�ti szive
megk�nnyebb�lt,
mikor azt hitte, hogy � gyakrabban tekintett f�l �s ingereltnek l�tszott
k�rnyezet�nek alkal-
matlankod�sa miatt.
Mikor bes�t�tedett, Lorry ism�t k�rdezte �t, mint azel�tt:
- Kedves doktor, akar-e kij�nni?
� ism�telte, mint ezel�tt:
- Kij�nni?
- Igen. Velem s�t�ra. Mi�rt nem?
Ezuttal Lorry szinlelte, hogy kimegy, miut�n nem volt k�pes t�le v�laszt kapni �s
egy �rai
t�voll�t ut�n visszat�rt. Azalatt a doktor az ablak melletti sz�kre �lt �s onnan
n�zett le a
plat�nf�ra; mikor azonban Lorry visszat�rt, padj�hoz sompolygott ism�t.
Az id� lassan telt, Lorry rem�nye s�t�tedett, szive elfogultabb lett �s napr�l-
napra nehezebb�
v�lt. Megj�tt a harmadik, negyedik �s �t�dik nap is. �t nap, hat nap, h�t nap,
nyolc nap,
kilenc nap.
Mindink�bb s�t�t�l� rem�nnyel, mindink�bb nehezed� szivvel �lte �t Lorry ezt az
aggodal-
mas id�t. A titkot j�l �rizt�k, Lucie nem tudott semmir�l �s boldog volt; de nem
volt eltit-
kolhat�, hogy a cip�k�szit� keze, mely kezdetben gyakorlatlan volt, ijeszt�en
�gyess� v�lt,
hogy munk�j�ra sohasem figyelt annyira, hogy kezei sohasem voltak oly �gyesek �s
biztosak,
mint a kilencedik este alkony�ban.

19. Fejezet.
Egy v�lem�ny.
Az aggodalmas figyel�st�l kimer�lve, Lorry �llom�s�n elszunnyadt. V�rakoz�sa
tizedik
reggel�n a szob�ba s�t� nap sugarai �bresztett�k f�l neh�z �lm�b�l, mely az �jszaka
hom�-
ly�ban meglepte �t.
Szem�t d�rzs�lte �s f�lemelkedett; de k�ts�gei t�madtak, vajjon �bren van-e,
mik�zben ezt
cselekedte. Mikor ugyanis a doktor szob�j�nak ajtaj�hoz ment �s oda betekintett,
azt vette
�szre, hogy a cip�k�szit�i pad �s szersz�mok f�lre voltak t�ve �s a doktor az
ablakn�l �lve
olvasott. Rendes reggeli kab�t volt rajta �s arca (melyet Lorry tiszt�n l�thatott),
�mb�r nagyon
s�padt, de kifejez�se nyugodtan elm�lyedt �s figyelmes volt.
Mikor Lorry m�r megbizonyosodott afel�l, hogy �bren volt, m�g n�h�ny pillanatig
k�tked�
bizonytalans�got �rzett, vajjon az ut�bbi napok cip�k�szit�se nem volt-e csup�n az
�
nyugtalan �lma, mert hiszen bar�tj�t szokott ruh�j�ban �s k�ls�ben �s szokott m�don
val�
elfoglalts�g�ban l�tta; volt-e valami l�that� jele annak, hogy az a v�ltoz�s,
melynek eml�ke
oly �l�nk volt el�tte, t�nyleg megt�rt�nt?
Mindezt csup�n els� zavar�ban �s csod�lkoz�s�ban k�rdezte; mert a v�lasz szembet�n�
volt.
Ha ez az eml�k nem keletkezett volna t�nyleg l�tez� �s elfogadhat� ok folyt�n,
hogyan ker�lt
�, Lorry Jarvis, ide? Hogy t�rt�nt az, hogy � ruh�st�l elaludt Manette doktor
rendel�szob�ja
div�nj�n �s hogy � kora reggel a doktor h�l�szob�ja ajtaja el�tt ezen t�preng?
N�h�ny perc mulva Miss Pross suttogva �llott mellette. Ha m�g maradt volna valami
k�ts�ge,
az � besz�de ezt minden k�ts�get kiz�r�an eloszlatta volna; gondolatai azonban
id�k�zben
teljesen megtisztultak �s nem volt t�bb k�ts�ge. Azt tan�csolta, hogy v�rjanak, mig
eltelik az
id� �s a reggeliz�s szok�sos �r�ja el�rkezik, � majd akkor tal�lkozik a doktorral,
mintha
semmi rendkiv�li nem t�rt�nt volna. Ha a doktor megszokott lelki �llapot�ban lesz,
akkor
Lorry majd �vatosan tan�csot �s ir�nyit�st k�r att�l, akinek a v�lem�ny�t,
aggodalm�ban,
olyan nagyon v�gyta hallani.
Miss Pross helyeselte tan�cs�t �s a tervet nagy gonddal k�szitett�k el�. Minthogy
Lorrynak
b�ven volt ideje szokott rendszeres �lt�zk�d�s�hez, a reggelin�l a szokott m�don
csinosan �s
tiszt�n �lt�zve jelent meg. A doktort szokott m�don hivt�k �s � a reggelihez
lej�tt.
Amennyire szavaib�l kimagyar�zhat� volt, eleinte azt hitte, hogy le�nya esk�v�je az
el�tte
val� napon t�rt�nt. A h�t �s h�nap napj�nak l�tsz�lag v�letlen, de sz�nd�kos
emlit�se
gondolkod�sra �s sz�mol�sra k�sztette �t �s l�that�an nyugtalanitotta. M�sk�l�nben
teljesen
higgadtnak l�tszott, ugy hogy Lorry elhat�rozta, hogy az emlitett v�lem�nyt kik�ri.
A
v�lem�nyt � maga fogja nyilv�nitani.
Ez�rt teh�t reggeli ut�n, mikor mindent eltakaritottak �s � a doktorral egyed�l
maradt, Lorry
�rtelmesen sz�lott:
- Kedves Manette, nagyon szeretn�m bizalmasan hallani az �n v�lem�ny�t egy
rendkiv�l
�rdekes esetre n�zve, mely engem kiv�l�an �rdekel, azaz, hogy nekem rendkiv�l
�rdekesnek
l�tszik, �nnek tal�n nem lesz olyan, minthogy t�bb j�rtass�ga van ezen a t�ren.
A doktor a kez�re n�zett, melyen legut�bbi foglalkoz�s�nak m�g l�tszottak a nyomai,
nyugtalankodott �s figyelmesen hallgatott; kez�t m�r t�bbsz�r megn�zte.
- Manette doktor, - mond� Lorry szeretettel �rintv�n karj�t kez�vel - egy nagyon
kedves
bar�tom eset�r�l van sz�. K�rem, figyeljen ide �s adjon j� tan�csot az � �rdek�ben,
- f�k�pen
le�nya kedv��rt - le�nya miatt, kedves Manette.
- Ha j�l �rtem - mond� a doktor halk hangon - valami lelki megrend�l�s...
- Igen.
- Legyen terjedelmes, - mond� a doktor - adjon el� minden r�szletet.
Lorry l�tta, hogy meg�rtik egym�st, �s folytatta:
- Kedves Manette, r�gi �s hosszantart� megrend�l�sr�l van sz�, mely a ked�lyt, az
�rzelmeket, - vagy amint �n nevezi, a lelket - t�madta meg nagy hevesen �s
hosszantart�an.
Az elm�t. Az eset a szenved�t teljesen lesujtotta; nem lehet tudni, hogy mi�ta; �
maga nem
tudja az id�t kisz�mitani �s m�s m�d meg nincsen, hogy az meg�llapithat� volna. A
beteg
kigy�gyult a megrend�l�sb�l olyan kezel�s �ltal, melynek � nem tudja a nyitj�t;
hallottam
egyszer, amint nyilv�nosan meghat� m�don besz�lt err�l. Olyan megrend�l�sr�l van
sz�,
melyb�l a beteg annyira kigy�gyult, hogy �, a rendkiv�li m�don k�pzett f�rfi,
minden lelki �s
testi er�feszit�sre k�pes �s tud�s�t, mely m�ris nagyon tekint�lyes volt, �lland�an
gyarapitja.
Azonban szerencs�tlens�g�re - ekkor sz�netet tartott �s m�lyet l�legzett - csek�ly
visszaes�s
�llott be.
A doktor halk hangon k�rdezte:
- Mennyi ideig tartott?
- Kilenc nap �s kilenc �jjel.
- Miben nyilv�nult? Gyanitom, - mond� �s ujra kez�re tekintett, - hogy r�gi
foglalkoz�s�t,
mely lelke megrend�l�s�nek idej�b�l sz�rmazott, ujb�l el�vette.
- Ugy van.
- Nos, l�tta-e �t valaha azel�tt ilyen elfoglalts�gban? - k�rdezte a doktor nyugodt
hat�rozott-
s�ggal, �mb�r halk hangon.
- Egyszer.
- �s mikor a baj�ba visszaesett, sok tekintetben, vagy minden tekintetben ugy
viselkedett,
mint akkoriban?
- Azt hiszem, hogy minden tekintetben.
- Le�ny�t emlitette. Van le�ny�nak tudom�sa a visszaes�sr�l?
- Nincsen. Eltitkolt�k �s rem�lem, hogy el is fogj�k titkolni el�tte mindig. Csak
�n tudok r�la
�s m�g valaki akiben meg lehet bizni.
A doktor megragadta kez�t �s mormogta:
- Ez nagyon kedves volt! Nagyon kim�letes. - Lorry is megszoritotta az � kez�t �s
egy darabig
egyik�k sem besz�lt.
- Nos, kedves Manette, - mond� v�gre Lorry, az � bar�ts�gos �s kim�letes m�dj�n -
�n
egyszer� keresked� vagyok, k�ptelen arra, hogy ilyen bonyolult, neh�z esetet
elbir�ljak. Nincs
meg a hozz� val� tud�som, gyakorlatom. Tan�csra van sz�ks�gem. Nincsen a vil�gon
ember,
akinek a tan�cs�ban jobban megbizhatn�k, mint az �n�ben. Mondja meg nekem, mit�l
keletkezett ez a visszaes�s? Be�llhat-e egy ujabb ilyen visszaes�s?
Megakad�lyozhat�-e?
Hogyan kezelend� egy ilyen visszaes�s? Mi az oka �ltal�ban? Mit tehetek bar�tom
�rdek�ben? Senkinek sem fekszik annyira sziv�n, hogy bar�tj�nak szolg�latot tegyen,
mint
nekem, csak tudn�m, hogy milyen m�don. Azt sem tudom, mit kezdjek ilyen esetben. Ha
az
�n �lesl�t�sa, tud�sa �s tapasztalata megmutathatn� nekem a helyes utat, sokat
tehetn�k az �
�rdek�ben. De vezet�s, tan�cs n�lk�l, alig tehetek valamit. K�rem, besz�lj�k meg az
�gyet;
vil�gositson f�l, hogy kiss� tiszt�bban l�ssak �s tanitson meg arra, hogy hogyan
segithetek
kiss� t�bbet.
Manette doktor elm�lyedve �lt, miut�n ezek a szavak elhangzottak, Lorry nem
s�rgette �t.
- Val�szin�nek tartom, - mond� az orvos l�that� k�nyszerrel t�rve meg a csendet -
hogy a
visszaes�s, melyet �n v�zolt, kedves bar�tom, nem �rte v�ratlanul a szenved�t.
- Tartott t�le? - b�torkodott Lorry k�rdezni.
- Nagyon is. - �nk�ntelen borzong�ssal mondotta ezt. - El sem tudja k�pzelni, hogy
ez a
f�lelem, mennyire r�nehezedik az � ked�ly�re �s milyen neh�z, majdnem lehetetlen,
hogy arra
k�nyszeritse mag�t, hogy csak egy sz�val is emlitse annak ok�t, ami �t lehangolja.
- Nem k�nnyitene-e l�nyegesen �nmag�n, - k�rdezte Lorry - ha elsz�nn� mag�t arra,
hogy
titkos t�preng�se k�zben valakivel tudatn� �llapot�t?
- Azt hiszem. De amint mondottam �nnek, majdnem lehetetlen. S�t n�zetem szerint
bizonyos
esetekben teljesen lehetetlen.
- Mondja meg nekem, - sz�lott Lorry �s kez�t ism�t gy�ng�den a doktor karj�ra
fektette,
miut�n mind a ketten egy ideig hallgattak - minek tulajdonitja �n ezt a
visszaes�st?
- Azt hiszem, - v�laszolt Manette doktor - hogy az volt az oka, hogy szokatlan
�l�nk m�don
elevenedett meg az a gondolatmenet �s eml�k, mely az els� alkalommal el�id�zte
betegs�g�t.
Azt hiszem, hogy ez a nagyon f�j� visszaeml�kez�s rendkiv�li �l�nk m�don
elevenedett meg.
Val�szin�, hogy ked�ly�t m�r r�gen meglepte valami r�mit� f�lelem, hogy ez az eml�k
fel-
elevenedik, mondjuk bizonyos k�r�lm�nyek k�z�tt, valami k�l�n�s alkalomb�l. Meg-
kis�relte, hogy el�k�sz�lj�n erre, de hi�ba; tal�n az el�k�sz�l�s k�nyszere m�g
ink�bb
k�ptelenebb� tette �t arra, hogy annak ellen�llani k�pes legyen.
- Vajjon eml�kszik-e arra, hogy mi t�rt�nt a visszaes�s ideje alatt? - k�rdezte
Lorry term�-
szetes haboz�ssal.
A doktor tan�cstalanul n�zett k�r�l a szob�ban, fej�t r�zta �s halk hangon
v�laszolt:
- Egy�ltal�ban nem.
- Most, ami a j�v�t illeti - kezd� Lorry.
- A j�v�t illet�en - mond� a doktor, visszanyert hat�rozotts�ggal - nagy a
rem�nyem. Mint-
hogy a mennyb�li k�ny�r�let oly gyorsan helyre�llitotta �t ism�t, nagy a rem�nyem.
Minthogy hatalm�ba ker�lt annak a befoly�snak, melyt�l oly r�gen rettegett �s
amelyet oly
r�g�ta bizonytalanul el�rel�tott �s amely ellen k�zd�tt �s minthogy tov�bb� a k�d
eloszl�sa �s
elsz�ll�sa ut�n kigy�gyult bel�le, azt hiszem, hogy tul van a legrosszabbon.
- J�! J�! Ez kellemes vigasz. Nagyon k�sz�n�m - mond� Lorry.
- Nagyon k�sz�n�m - ism�telte a doktor, al�zattal hajtva meg fej�t.
- K�t m�s pont is van, melyr�l szeretn�k felvil�gosit�st kapni - mond� Lorry. -
Szabad
folytatnom?
- Nem tehet jobb szolg�latot bar�tj�nak. - A doktor kez�t nyujtotta neki.
- Teh�t az els�: Szereti a tudom�nyt �s szokatlanul energikus. Nagy h�vvel szenteli
mag�t hi-
vat�sa, tudom�nya gyarapit�s�nak, idev�g� kis�rleteknek �s m�s dolgoknak. Nem
dolgozik-e
tulsokat?
- Nem hiszem. Tal�n �ppen az a jellemz� saj�ts�ga az � elm�j�nek, hogy mindig
foglalkoz�st
kiv�n. Ami r�szben term�szetes, r�szben pedig lelki f�jdalm�nak az eredm�nye.
Menn�l
kevesebbet volna elfoglalva eg�szs�ges dolgokkal, ann�l ink�bb volna annak a
veszedelemnek kit�ve, hogy elm�je eg�szs�gtelen ir�nyba forduljon. Tal�n � maga
figyelte
ezt meg �nmag�n �s igy jutott a felfedez�sre.
- Bizonyos-e abban, hogy � nem er�lteti meg mag�t tuls�gosan?
- Azt hiszem, hogy ez ir�nyban teljesen bizonyos vagyok.
- Kedves Manette, ha � most tuler�ltetn� mag�t...
- Kedves Lorry, k�telkedem azon, hogy ez az eset k�nnyen be�lljon. Heves
meger�ltet�se volt
egy m�s ir�nyban �s ez ellensulyoz�st ig�nyel.
- Bocs�sson meg, hogy mint keresked� annyira tolakod� vagyok. T�telezz�k f�l egy
pillanatra, hogy � tuler�ltette mag�t, nem okozhatn�-e ez az esetnek a felujul�s�t?
- Nem hiszem, nem hiszem, - mond� Manette doktor a meggy�z�d�s hat�rozotts�g�val -
hogy
b�rmi egy�b, mint egy bizonyos eszmet�rsul�s, ujithatn� azt fel. Azt hiszem, hogy a
j�v�ben
csak ennek a hurnak a rendkiv�li heves m�don val� megpendit�se k�pes azt ism�t
felujitani.
Azut�n, ami t�rt�nt �s az � felgy�gyul�sa ut�n, nagyon nehezen tudom m�g elk�pzelni
is,
hogy ez a hur ilyen hevesen megpendithet� legyen. Bizom abban �s majdnem meg vagyok
gy�z�dve, hogy azok a k�r�lm�nyek, melyek visszaes�st id�zhetnek el�, ki vannak
meritve.
Olyan f�rfi tart�zkod�s�val besz�lt, aki tudta, hogy milyen csek�lys�g elegend�
ahhoz, hogy a
l�lek m�v�szi organizmusa elhom�lyosuljon, de olyan f�rfi bizalm�val is, aki lassan
�s
szem�lyes szenved�s �r�n szerezte ezt a meggy�z�d�st. Bar�tja nem gondolt arra,
hogy �t
ebben a meggy�z�d�s�ben megingassa. Vigasztaltabbnak, b�trabbnak l�tszott, mint
val�ban
volt �s m�sodik k�rd�s�nek utols� pontj�hoz k�zeledett. �rezte, hogy ez a
legnehezebb, de
visszaeml�kezett arra a r�gi, vas�rnap reggeli, Miss Pross-szal folytatott
besz�lget�s�re �s
visszaeml�kezett arra, amit az utols� kilenc napon l�tott, ezek az eml�kek szinte
k�nysze-
ritett�k, hogy szembeker�lj�n vele.
- Az a foglalkoz�s, melynek a betegs�g hat�sa alatt szentelte mag�t, �s amelyb�l
oly
szerencs�sen kigy�gyult, - mond� Lorry k�h�cselve - mondjuk, hogy kov�csmesters�g
volt.
Kov�csmesters�g. Az eset kedv��rt �s hogy az jobban megmagyar�zhat� legyen, tegy�k
f�l,
hogy ebben a beteg �llapot�ban egy kis koh�t szokott haszn�lni. Tegy�k f�l, hogy
v�ratlanul
ism�t ott tal�ltuk, amint koh�j�val dolgozott. Nem k�r, hogy � ezt mag�n�l tartja?
A doktor kez�t szeme el� tartotta �s l�b�val idegesen kopogott a padl�n.
- Mindig mag�n�l tartotta - mond� Lorry aggodalmasan tekintve bar�tj�ra. - Nem
volna-e
jobb, ha azt elt�volitan�k?
A doktor kez�t m�g mindig szeme el� tartotta �s l�b�val idegesen kopogott a padl�n.
- Nem tal�lja k�nny�nek, hogy tan�csot adjon? - mondta Lorry. - Teljesen felfogom,
hogy ez
sulyos k�rd�s. De m�gis azt hiszem... - ekkor azt�n fej�t r�zta �s meg�llott.
- L�tja, - mond� Manette doktor fel�je fordulva - hogy milyen neh�z teljesen
�rthet�en meg-
magyar�zni, hogy micsoda m�velet ment v�gbe e szeg�ny ember lelke belsej�ben.
Valamikor
oly szenvedelmesen kiv�nta ezt a foglalkoz�st �s annyira meg�r�lt neki, mikor
hozz�juthatott;
f�jdalmait k�ts�gkiv�l enyhitette az�ltal, hogy az agy munk�j�t a kezek munk�ja
p�tolta �s
mikor gyakorlottabb lett, a k�z �gyess�ge p�tolta a lelki gy�trelem
tal�l�konys�g�t, hogy
az�ta m�g annak a gondolat�t sem tudta elviselni, hogy teljesen megv�ljon att�l.
S�t m�g
most is, amikor - mint hiszem - sokkal biztat�bb a rem�nye, mint valaha volt �s
bizalommal
besz�l �nmag�r�l, az a gondolat, hogy r�gi szersz�maira esetleg sz�ks�ge lehet �s
azok nem
voln�nak k�zn�l, a r�m�let oly hirtelen �rz�s�vel t�lti el, amely tal�n hasonl�
lehet ahhoz,
mely k�pzelet�nk szerint egy elt�vedt gyermek sziv�t �rheti.
� is olyannak l�tszott, mint az a hasonlat, melyet alkalmazott, mikor Lorry arc�ba
tekintett.
- De nem lehet-e... fontolja meg! �n csup�n felvil�gosit�st k�rek, mint egyszer�
keresked�,
akinek csak olyan materi�lis t�rgyakkal van dolga, mint guine�k, shillingek �s
bankjegyek...
vajjon annak a szersz�moknak a mag�n�l val� tart�sa nem vonja-e maga ut�n az
eszm�nek a
megtart�s�t is? Ha a szersz�mok elt�ntek, nem t�nhetik-e el azokkal egy�tt a
f�lelem is?
R�viden, nem a f�lelemmel szemben val� enged�kenys�g-e a koh�nak a megtart�sa?
Ism�t hallgat�s �llott be.
- Ne felejtse azt sem, - mond� a doktor remeg� hangon - hogy az olyan r�gi, h�
bajt�rs.
- �n nem tartan�m meg, - mond� Lorry fej�t r�zva �s ann�l �llhatatosabb lett, mikor
l�tta,
hogy a doktor nyugtalan. - Azt aj�nlan�m neki, hogy �ldozza fel. �n csak az �n
j�v�hagy�s�t
kiv�nom. Biztos vagyok benne, hogy nem tesz j�t. K�rem, adja beleegyez�s�t nekem,
j�
ember�nek... Le�nya kedv��rt, kedves Manette!
K�l�n�s volt l�tni, hogy milyen k�zdelem folyik lelk�ben.
- J�! Az � nev�ben, hadd t�rt�nj�k meg; beleegyezem. De nem t�volitan�m el, mig �
jelen
van. T�volits�k el, ha � nincsen ott; n�lk�l�zze r�gi bajt�rs�t vissza�rkez�se
ut�n.
Lorry szivesen v�llalkozott erre �s a tan�cskoz�s v�get �rt. A napot vid�ken
t�lt�tt�k �s a
doktor teljesen helyre volt �llitva. A h�rom k�vetkez� napon is teljesen j�l �rezte
mag�t �s a
tizennegyedik napon elutazott, hogy Luciehez �s f�rj�hez csatlakozz�k. Lorry
el�z�en meg-
magyar�zta neki, hogy milyen �v�int�zked�st alkalmaztak az � hallgat�s�nak a
kimagyar�-
z�s�ra; ennek megfelel�en � irt Lucienek, ugy hogy neki semmi gyanuja sem volt.
Aznap este, mikor � elutazott, Lorry bement szob�j�ba v�g�k�ssel, f�r�sszel,
v�s�vel �s
kalap�ccsal f�lszerelve, Miss Pross �g� gyerty�val kis�rte. Z�rt ajt�k mellett,
titokzatosan �s
b�n�s �ntudattal Lorry a cip�k�szit�padot darabokra v�gta, mialatt Miss Pross a
gyerty�t tar-
totta, mintha valami gyilkoss�gban seg�dkezn�k - b�sz arca val�ban illett is ehhez.
A dara-
bokat a konyha t�z�ben azonnal el�gett�k (el�z�en ennek a c�lnak megfelel�en
felapritott�k)
�s a szersz�mokat, cip�ket �s b�rt a kertben el�st�k. Pusztit�s �s titkol�z�s
becs�letes lelkek
el�tt oly rettenetesnek l�tszik, hogy Lorry �s Miss Pross tett�k v�grehajt�sakor �s
nyomainak
elt�ntet�sekor szinte olyanoknak t�ntek fel �s azt �rezt�k, hogy valami b�nt�nynek
a r�szesei.

20. Fejezet.
Egy k�relem.
Mikor a fiatal p�r haza�rkezett, Carton Sydney volt az els�, aki �dv�zl�s�kre
megjelent. M�g
csak n�h�ny �r�ja voltak otthon, mikor � m�r ott volt. Szok�sai, k�lseje, modora
nem v�lto-
zott; de valami durva h�s�g kifejez�se l�tszott rajta, amit Darnay K�roly ezel�tt
m�g nem vett
rajta �szre.
Megleste az alkalmat, mikor Darnayt az ablakhoz vezethette, hogy besz�ljen vele,
an�lk�l,
hogy valaki hallja.
- Darnay ur, - mond� Carton - szeretn�m, ha j�bar�tok voln�nk.
- Rem�lem, hogy m�r j�bar�tok vagyunk.
- �n nagyon kegyes �s az�rt haszn�lja ezt a sz�l�sform�t; de �n nem ilyen
sz�l�sform�t
gondolok. Val�ban, mikor azt mondom, hogy szeretn�m, ha j� bar�tok lenn�nk, akkor
nem is
eg�szen ugy �rtem azt.
Darnay K�roly - amint az term�szetes is volt - j� hangulatban �s bar�ts�gosan
k�rdezte t�le,
hogy h�t hogyan �rtelmezi azt.
- Lelkemre mondom, - v�laszolt Carton mosolyogva - sokkal k�nnyebbnek tal�lom azt
meg�rteni, mint meg�rtetni. De m�gis megkis�rlem. Eml�kszik egy bizonyos hirhedt
esetre,
mikor a szokottn�l is r�szegebb voltam?
- Eml�kszem egy bizonyos hirhedt esetre, mikor �n k�nyszeritett engem annak a
beismer�s�re, hogy �n ivott.
- �n is eml�kszem erre. Ennek az alkalomnak az �tka sulyosan nehezedik re�m, mert
m�g
mindig eml�kszem arra. Rem�lem, hogy egy napon, mikor re�m n�zv�st minden nap v�get
�r,
sz�ml�imba majd ezt is betudj�k. Ne ijedjen meg; nincsen sz�nd�komban pr�dik�lni.
- Nem ijedek meg. Hogy �nt komolynak l�tom az nem ijeszt� nekem.
- Ah! - mond� Carton k�z�ny�s k�zmozdulattal, mintha el akarn� azt legyinteni. - A
k�rd�ses
alkalommal (a nagysz�mu k�z�l egy, amint �n tudja) ki�llhatatlan voltam, mikor
arr�l
fecsegtem, hogy szeretem-e �nt, vagy nem. �hajtan�m, hogy felejtse el.
- M�r r�gen elfelejtettem.
- M�r ism�t sz�l�sforma! Darnay ur, nekem a felejt�s nem olyan k�nny�, mint ahogy
�n azt
elk�pzeli. �n egy�ltal�n nem felejtettem el �s egy odavetett v�lasz nem segit
ahhoz, hogy
elfelejtsem.
- Ha a v�lasz odavetett volt, - mond� Darnay - bocs�nat�t k�rem. Nem volt m�s
c�lom, mint
hogy ilyen semmis dologr�l eltereljem a figyelmet, melyet �n, meglepet�semre,
nagyon a
sziv�re l�tszott venni. Becs�letszavamra mondom �nnek, hogy �n az �gyet m�r r�gen
elfelej-
tettem. J� Isten! Mi volt ezen felejteni val�? Mikor �n azt a nagy szolg�latot
tette, nem volt
akkor m�s fontosabb dolog, amire eml�kezzem?
- Ami a nagy szolg�latot illeti, - mond� Carton - ha �n ilyen m�don besz�l arr�l,
akkor
k�nytelen vagyok �nnek bevallani, hogy az nem volt egy�b, mint hivat�sos fog�s. Nem
tudom, vajjon t�r�dtem-e azzal, hogy mi lesz az �n sorsa, mikor ezt a fog�st
alkalmaztam.
Figyeljen! Azt mondom: mikor alkalmaztam; a multr�l besz�lek.
- �n semminek mondja az �n szolg�lat�t, - v�laszolt Darnay, - de �n nem akarok
vitatkozni az
�n odavetett v�lasz�n.
- Val� igaz, Darnay ur, higyjen nekem! De let�rtem sz�nd�komr�l; arr�l besz�ltem,
hogy j�
bar�tok legy�nk. �n ismer engem mostan, �n tudja, hogy �n k�ptelen vagyok minden
neme-
sebb �s jobb f�rfias t�rekv�sre. Ha ezt k�ts�gbevonja, k�rdezze meg Stryvert, �
majd meg-
mondja �nnek.
- �n el�nyt adok annak, hogy magam alkossam meg v�lem�nyemet az � megk�rdez�se
n�lk�l.
- J�! Mindenesetre �n ismer engem, hogy led�r kutya vagyok, aki j�t sohasem tett �s
nem is
fog tenni.
- Nem tudom, hogy nem fog-e.
- De �n tudom �s szavammal �llok �rte. Nos! Ha �n elt�rni k�pes, hogy ilyen
haszontalan
fick� �s ilyen k�tes hir� fick� alkalmilag idej�jj�n, arra k�rem, hogy engedje meg,
hogy �n
mint privilegiz�lt szem�ly itten ki- �s bej�rhassak; hogy ugy tekintsenek, mint
valami
hasznavehetetlen butordarabot (m�g hozz�f�zn�m azt is, hogy nem valami diszit�, ha
nem
fedeztem volna fel a kett�nk k�z�tt val� hasonlatoss�got), melyet r�gi szolg�latai
fej�ben
megt�rnek, de nem vesznek r�la tudom�st. Nem hiszem, hogy az engedelemmel
vissza�ln�k.
Sz�zat teszek egy ellen, ha t�bbsz�r mint n�gyszer venn�m �venkint ig�nybe.
Megvallom,
j�lesn�k, ha ezt az engedelmet megkapn�m.
- Kis�relje meg?
- Ez m�s szavakkal azt jelenti: hogy �n olyannak akar engem tekinteni, amilyennek
�n
�hajtom. K�sz�n�m, Darnay. Szabad nev�t igy haszn�lnom?
- Ugy hiszem, most m�r igen, Carton.
Kezet fogtak re� �s Sydney elfordult. Egy perccel k�s�bb minden l�tszat szerint
olyan
jelent�ktelen volt, mint mindig.
Mikor � elt�vozott, egy este folyam�n, melyet Miss Pross a doktor �s Lorryval
egy�tt t�lt�ttek
el, Darnay K�roly �ltal�noss�gban emlitette ezt a vele val� besz�lget�st �s Carton
Sydneyr�l
azt mondotta, hogy � a gondatlans�gnak �s a j�v�vel val� nemt�r�d�snek a rejt�lye.
Nem
besz�lt r�la keserny�s vagy fedd� �rtelemben, hanem olyannak mondotta, amilyennek �
mutatkozott.
Sejtelme sem volt arr�l, hogy sz�p fiatal feles�ge ezzel a gondolattal
foglalkozz�k; de mikor
k�s�bb hozz�ment szob�j�ba, � m�r v�rt re� �s az a sz�p gondolkod� kifejez�s ott
�lt a
homlok�n.
- Gondolatokkal vagyunk tele ma este? - mond� Darnay meg�lelve �t.
- Igen, kedves K�roly, - v�laszolta kez�t mell�re t�ve �s k�rdez�, figyelmes
tekintet�t re�-
f�ggesztette - nagyon is tele vagyunk gondolatokkal ma este, mert valami van a
lelkemen ma
este.
- Mi az, �des Luciem?
- Megig�red, hogy nem k�rdezel valamit, ha arra k�rlek.
- Hogy megig�rem-e? Mit nem ig�rek meg neked, szerelmem?
Val�ban mit tagadhatott volna meg t�le, amint egyik kez�vel aranyos haj�t simitotta
el
arc�b�l, a m�sikat sziv�re helyezte, mely ��rte dobogott!
- Azt hiszem, hogy szeg�ny Carton ur t�bb kim�letet �s tisztelet �rdemel, mint
amennyit te
juttatt�l neki ma este.
- Val�ban, dr�g�m? Mi�rt?
- Ez az, amit ne k�rdezz t�lem. De �n azt hiszem, tudom, hogy � t�bbet �rdemel.
- Ha te tudod, az elegend�. Mit kiv�nsz t�lem, �letem?
- Arra k�rlek, kedvesem, l�gy mindig el�z�keny ir�nta �s eln�z� hib�ival szemben,
ha nincs
jelen. Arra k�rlek, hidd el, hogy van szive, melyet ritk�n, nagyon ritk�n mutat
csak meg, hogy
sebekkel van tele. �desem, �n l�ttam, amint v�rzett.
- Nagyon f�j, - mond� Darnay K�roly csod�lkozva - hogy igazs�gtalan voltam hozz�.
Sohasem t�teleztem volna fel ezt r�la.
- �des f�rjem, ugy van. F�lek, hogy �t nem lehet megv�ltoztatni, alig van rem�ny
arra, hogy
jellem�ben vagy anyagi viszonyaiban valami javul�s �lljon be. De meg vagyok r�la
gy�z�dve, hogy � j�, nemes, s�t nagylelk� dolgokra is k�pes.
Ezen elveszett emberben val� tiszta hit�ben oly sz�p volt, hogy f�rje �r�khosszat
k�pes lett
volna �t n�zni.
- �des szerelmem! - �lelte �t f�rj�t s fej�t mell�re hajtva, ugy tekintett f�l re�.
- Eml�kezz
arra, hogy mi mily er�sek vagyunk a boldogs�gunkban �s hogy � milyen gy�nge a
nyomor�ban.
A k�r�s sziv�be hatott.
- Sohasem felejtem el, dr�ga szivem! Mindig eml�kezni fogok erre, amig �lek.
Az aranyos fej f�l� hajolt, r�zs�s ajkait megcs�kolta �s karjaiba �lelte �t. Ha a
s�t�t utc�nak
egy mag�nos k�borl�ja hallotta volna mostan az � �rtatlan vallom�s�t �s l�thatta
volna a
r�szv�t k�nnyeit, melyeket f�rje, akit � annyira szeretett, cs�kolt fel szelid k�k
szem�r�l,
belesirhatott volna az �jszak�ba - �s ajkai nem el�sz�r hangoztatt�k volna ezeket a
szavakat:
�Isten �ldja meg �des r�szv�t�rt!�

21. Fejezet.
Visszhangz� l�p�sek.
M�r emlitve volt, hogy az a sarok, ahol a doktor lakott, milyen b�mulatosan
visszhangzott.
Lucie a nyugodtan hangz� sarok csendes h�z�ban �lt, �vek l�pteinek visszhangj�t
figyelve �s
szorgalmasan gombolyitotta az aranyfonalat, mely f�rje, atyja, a saj�t �s r�gi h�z
vezet�je �s
t�rsa �let�t nyugodt boldogs�ggal k�t�tte �ssze.
Eleinte voltak olyan id�k, amikor - �mb�r teljesen boldog volt mint fiatal feles�g
- munk�ja
lassan kisiklott kez�b�l �s szemei elhom�lyosultak. Mert valami k�zeledett a
visszhanggal,
t�voli, k�nny� tipeg�s, - m�g alig hallhat�, ami sziv�t tuls�gosan megremegtette.
Izgatott
rem�nyek �s k�ts�g - eddig m�g el�tte ismeretlen szeretetnek a rem�nye; k�ts�g,
vajjon a
vil�gon marad-e, hogy ezt az uj boldogs�got �lvezhesse - k�zd�ttek lelk�ben. A
visszhangok
k�z�tt n�ha a saj�t korai sirj�hoz vezet� l�p�sek hangj�t v�lte hallani �s az a
gondolat, hogy
f�rje elhagyatva maradna itten �s �t siratn�, szemeit k�nnyekkel telitette.
Ez az id� elmult �s az � kis Lucieje kebl�n pihent. Majd a k�zeled� visszhangok
k�z�tt az �
piciny l�pteinek �s g�gy�g� szav�nak a hangja volt hallhat�. Hab�r sulyosabb
l�p�sek jobban
hangzottak, a b�lcs� mellett �l� fiatal anya ezeknek a k�zeled�s�t hallotta.
Meg�rkeztek �s az
�rny�kos h�z napsugaras lett a gyermek nevet�s�t�l �s a gyermekek mennyei bar�tja,
akire �
gondjaiban az �v�t is r�bizta, ugy l�tszott, hogy a gyermeket karjaiba �lelte, mint
r�gen tette
�s az any�t szent gy�ny�rrel t�lt�tte el.
Szorgalmasan gombolyitgatta az aranyfonalat, mely mindannyiukat �sszek�t�tte �s
nyugalmas boldogs�got terjesztett, amerre csak tekintett. Lucie az �vek
visszhangj�ban csak
bar�ts�gos �s vigasztal� hangokat hallott. F�rje l�p�sei er�teljesen �s boldogan
hangzottak
k�z�tt�k, atyj��i szil�rdan �s egyenletesen; Miss Pross l�p�se pedig ugy hangzott,
mint az
ostorozott t�zes parip��, horkolt �s dobogott a plat�n alatt a kertben.
Ha az egy�b l�p�sek k�z�tt f�jdalom hangja is hallatszott, nem volt k�ts�gbeejt�,
sem
kegyetlen. S�t mikor az � aranyhaja, mint valami f�nykoszoru fek�dt a p�rn�n, egy
kicsiny fiu
s�padt arca k�r�l, aki azt mondta: �kedves apa �s anya, oly szomoru vagyok, hogy
itthagylak
titeket �s kedves testv�remet; de hivnak, mennem kell�, a fiatal anya arc�t �ztat�
k�nnyek
nem voltak csup�n a gy�trelem k�nnyei, mikor lelke �lel� karjait�l elbucsuzott.
Ezeket a
k�nnyeket t�rni kell, de nem szabad eltiltani. L�tj�k az Atya arc�t. � Aty�m, �
�ldott sz�k!
Igy kever�d�tt egy angyal sz�rnyainak a suhog�sa a t�bbi visszhang k�z�, ezek nem
voltak
csup�n f�ldi hangok, a menny szell�je is ott lebegett k�z�tt�k. Sz�l s�hajt�sa is
vegy�lt
k�z�j�k, mely a kicsiny kerti sirdomb f�l�tt fujdog�lt; Lucie azt is hallotta,
amint halkan
zsongott, - mint a homokos parton pihen� tenger lehellete ny�ron - mik�zben a
kicsiny Lucie
komikus komolys�ggal v�gezte reggeli feladat�t, vagy anyja l�b�n�l �lve bab�t
�lt�ztetett �s
csacsogott a k�t v�ros nyelv�n, amely �let�be sz�v�d�tt.
Az echo ritk�n hangoztatta Carton Sydney l�pteit. Legfeljebb ha f�ltucatszor
�venkint �lt
privil�gium�val, hogy meghiv�s n�lk�l elj�tt �s ott �lt vel�k az este folyam�n,
mint ahogy
szokott. Bort�l hev�lten sohasem j�tt oda. Valami m�s re� vonatkoz�t is suttogott a
visszhang, olyasvalamit, amit minden kor minden igazi ech�ja suttogott.
Ha egy f�rfi igaz�n szeretett egy asszonyt, aki re� n�zve elveszett, de azut�n
ism�t re�tal�lt,
ha megv�ltozottan is, mint kifog�stalan anya �s feles�g, ugy az � gyermekei valami
k�l�n�s
szeretettel vonz�dnak hozz�, gy�ng�d, �szt�nszer� r�szv�ttel. Hogy milyen rejtett
�rzelmek
�rint�dnek ilyenkor, azt semmi visszhang nem k�pes hangoztatni, de ugy van �s ugy
volt a
jelen esetben is. Carton volt az els� idegen, aki fel� a kicsiny Lucie g�mb�ly�
karjait
nyujtogatta �s � megtartotta ezt a helyet akkor is, mikor a kis le�ny n�vekedett. A
kis fiunak is
majdnem utols� szava �t illette: �Szeg�ny Carton, cs�kolj�tok meg helyettem�.
Stryver egyengette utj�t a t�rv�nytud�k k�z�tt, mint valami hatalmas g�pezet, mely
el�rehalad a zavaros vizben �s hasznos bar�tj�t vonszolta maga ut�n, mint a
vontat�haj� a
cs�nakot. Valamint az ilyen cs�nak rendszerint ide-oda vet�dik �s legt�bbnyire viz
alatt van,
Sydney is ilyen nedves �letm�dot folytatott. K�nnyelm� �s �llhatatos szok�sai
ir�nyitott�k
�let�t, melyek szerencs�tlens�gre k�nnyelm�bbek �s �llhatatosabbak voltak, mint a
becs�let
�s sz�gyen b�rmilyen �szt�nz� �rzelme; � nem gondolt arra, hogy megsz�nj�n az
oroszl�n
sak�lja lenni, mint ahogy az igazi sak�l gondolna arra, hogy oroszl�nn� emelkedj�k.
Stryver
gazdag volt; feles�g�l vett egy virul� �zvegyet, akinek vagyona �s h�rom fia volt,
akiken,
g�mb�ly� sima fej�ket kiv�ve, egy�b ragyog�s alig volt.
Ezt a h�rom ifju urat Stryver, minden p�rus�b�l s�rt� j�akaratot izzadva, mint
h�rom juhot
hajtotta. Soho nyugodt sark�ba �s Lucie f�rj�nek tanitv�nyokul aj�nlotta �ket ezen
gy�ng�d
szavak kis�ret�ben: �Hall�, Darnay, itt van h�rom darab vajaskeny�r h�ztart�sa
lakom�ihoz!�
Ennek a h�rom darab vajaskeny�rnek az udvarias visszautasit�sa Stryvert nagy
m�ltatlanko-
d�ssal t�lt�tte el, melyet k�s�bb az ifju urak nevel�se alkalm�val felhaszn�lt,
lelk�kbe v�sve,
hogy �vakodjanak az ilyen tanit�fajta koldusok b�szkes�g�t�l. Az a szok�sa is volt,
hogy
neh�z bora mellett Stryvern�nek szokta mes�lgetni, hogy Darnayn� egykor milyen
m�v�szetet
alkalmazott, hogy �t �megfogja� �s hogy � ravaszs�g�val �s �llhatatoss�g�val hogyan
ker�lte
el a �megfogat�st�. N�h�ny King�s Bench t�rv�nysz�kbeli bar�tja, akiknek alkalmilag
m�djuk volt, hogy neh�z bor�t �s hazudoz�sait megizlelj�k, azzal mentegett�k �t,
hogy ezt a
hazugs�got annyiszor mondotta el, hogy � maga is m�r elhitte, - ami bizony�ra
annyira
sulyosbitotta ezt az egy�bk�nt is komisz s�rt�st, hogy igazs�gosnak l�tszan�k annak
az
elk�vet�j�t egy megfelel� elhagyatott helyre vinni �s ott f�lakasztani, hogy utban
ne legyen.
Ilyen hangok is voltak az ech�k k�z�tt, melyeket Lucie n�ha elm�lyedve, n�ha
mulatva �s
nevetve rajtuk, hallott a visszhangz� sarokban, mig kis le�nya hat�ves lett. Hogy
milyen k�zel
j�rt sziv�hez gyermeke, valamint kedves atyja �ntudatos �s tev�keny l�pteinek �s
szeretett
f�rje l�pteinek visszhangja, azt f�l�sleges emliteni. Sem azt, hogy milyen kellemes
zene volt
az � f�leinek k�z�s otthonuk k�nnyed visszhangja, melyet � b�lcs �s izl�ses
takar�koss�ggal
oly �gyesen vezetett, hogy az b�s�ges, de nem pazarl� volt. Sem azt, hogy mily �des
volt
hallania, mikor atyja gyakran mondogatta, hogy tapasztalata szerint h�zas�let�ben
m�g t�bb
gondoss�got tanusit ir�ny�ban, mint hajadonkor�ban tette (mintha az lehets�ges
volna), vagy
mikor f�rje annyiszor hangoztatta, hogy az � gondoss�ga �s k�teless�gtud�sa nem
oszlik meg
ir�nta val� szerelme �s neki juttatott segits�ge k�z�tt �s azt k�rdezte t�le:
- Mi az a b�v�s titok, szerelmem, hogy te mindegyik�nknek mindene vagy, mintha
itten csak
egy ember volna �s sohasem l�tszik, hogy sietn�l, vagy hogy sok volna a dolgod?
De m�s ech�k is hangzottak az eg�sz id� alatt �s a t�volb�l fenyeget�en d�r�gtek a
sarokban.
�ppen akkor, a kis Lucie hatodik sz�let�se napja k�r�l, f�lelmetes hangok
hallatszottak,
mintha Franciaorsz�g f�l�tt veszedelmes vihar volna keletkez�ben, melyet a tenger
tornyosul� hull�mai kis�rtek.
Egy este, julius k�zep�n, az 1789-ik esztend�ben, Lorry m�g k�s�n odaj�tt hozz�juk
Tellson�kt�l �s Lucie �s f�rje mell� be�lt az ablak hom�ly�ba. Tikkaszt�,
zivatarral fenyeget�
�jszaka volt �s mind a h�rman visszaeml�keztek arra a r�gi vas�rnapi �jszak�ra,
mikor a
vill�ml�st ugyanarr�l a helyr�l n�zt�k.
- M�r azt kezdtem hinni, - mond� Lorry barna par�k�j�t igazgatva - hogy az eg�sz
�jszak�t
Tellson�kn�l t�lt�m. Annyi dolgunk volt eg�sz nap, hogy azt sem tudtuk, mihez
fogjunk
el�bb, vagy hogy merre forduljunk. P�risban olyan nagy az aggodalom, hogy szinte
el�rasz-
tanak minket megbiz�ssal. Ugy l�tszik, hogy oda�t lev� �zletfeleink nem k�pesek
vagyonukat
el�g gyorsan re�nk bizni. Eg�sz hat�rozotts�ggal m�nia t�rt ki k�z�tt�k, hogy
vagyonukat
Angli�ba k�ldj�k.
- Ennek veszedelmes a l�tszata - mond� Darnay.
- �n azt mondja, hogy veszedelmes a l�tszata, kedves Darnay? Igaz! De mi nem
tudjuk, hogy
mi ennek az oka. Az emberek oly esztelenek. N�h�nyan k�z�l�nk Tellson�kn�l
�regszenek �s
tuls�gosan ig�nybe vannak v�ve, megfelel� ok n�lk�l pedig mi val�ban nem t�rhet�nk
el a
rendes foglalkoz�sunkt�l.
- M�gis, - mond� Darnay - �n tudja, hogy milyen borus �s veszedelmes a l�t�hat�r.
- Nagyon j�l tudom, - helyeselte Lorry �s igyekezett �nmag�t r�besz�lni, hogy j�
hangulata
elromlott �s igy d�rm�g�tt - de el vagyok sz�nva arra, hogy ilyen hosszu,
f�rads�gos nap ut�n
duzzogni fogok. Hol van Manette?
- Itt van! - mond� a doktor, aki ebben a pillanatban l�pett be a s�t�t szob�ba.
- Mennyire �r�l�k, hogy itthon van. Ez a sok siettetett munka, azok a rossz hirek,
melyek
eg�sz napon �t k�rny�keztek, ok n�lk�l felizgattak. Rem�lem, nem megy el?
- Nem; de ha tetszik, j�tszom �nnel �backgammon�-t - mond� a doktor.
- Azt hiszem, hogy nincsen kedvem ehhez, ha szabad v�lem�nyemet nyilv�nitanom. Ma
nem
vagyok olyan hangulatban, hogy �nnel m�rk�zzem. Itt van m�g a tea, Lucie? Nem
l�tok!
- Term�szetesen, v�rtuk �nt.
- K�sz�n�m, �desem. A dr�ga gyermek �gyban van?
- Nyugodtan alszik.
- Ez helyes; mind eg�szs�ges �s j�l van. De nem is tudom, hogy mi�rt legyen itt
valami
m�shogyan, mint j� eg�szs�gben, h�la Istennek; de �n annyit bosszankodtam eg�sz
napon �t
�s nem is vagyok m�r olyan fiatal, mint voltam. Tea, �desem? Nagyon k�sz�n�m.
Foglalja
most el hely�t k�r�nkben, �lj�nk csendben �s hallgassuk a visszhangot, amelyr�l
�nnek
megvan a te�ri�ja.
- Nem te�ria az, csak k�pzel�d�s.
- H�t j�l van, k�pzel�d�s, b�lcs b�r�nyk�m - mond� Lorry szeretettel simogatva
kez�t. -
Nagyon sok �s nagyon hangos ma az echo, nemde? Figyeljen csak!
*
Eszeveszettek, �r�ltek �s veszedelmesek a l�p�sek, ha valakinek az �let�be
nyom�dnak. Ha
egyszer pirosra fest�dtek, neh�z azokat megtisztitani. Ilyen l�p�sek d�h�ngtek
messze Saint
Antoineban, mikor a kicsiny t�rsas�g ott �lt a londoni s�t�t ablakn�l.
Saint Antoineban ezen a reggelen a mad�rijeszt�k s�t�tl� nagy t�megekben mozogtak
ide s
tova �s a hull�mz� fejek f�l�tt gyakori volt a villog�s, kardok �s szuronyok ac�lja
ragyogott a
napf�nyben. Iszonyu ordit�s hallatszott Saint Antoine tork�b�l, eg�sz erd� meztelen
kar
tusakodott a leveg�ben, mint a sz�raz fa�gak a t�li sz�lben, minden k�z g�rcs�sen
markolt
valami fegyvert, vagy fegyverhez hasonl�t, mely a m�lys�gekb�l ker�lt el�, ki
tudja, mily
messzes�gb�l?
Hogy ki osztotta sz�t a fegyvereket, honnan ker�ltek el�, hogy kinek a
k�zbenj�r�s�ra
meredtek egyszerre csom�nkint az �gnek, mint valami vill�m a t�meg feje f�l�tt, azt
senki a
cs�d�letben megmondani nem tudta; de pusk�kat osztottak sz�t �s t�lt�nyeket, l�port
�s
goly�t, vas- �s farudakat, k�seket, fejsz�ket, vasvill�kat, mindenf�le fegyvert,
amit a haragt�l
l�ngol� tal�l�konys�g csak felfedezni vagy kigondolni k�pes volt. Azok, akik m�st
nem
tal�ltak, v�res k�zzel k�veket �s t�gl�kat t�ptek ki a falakb�l. Minden �r, minden
sziv Saint
Antoineban l�zas volt az izgalomt�l. Minden �l� teremtm�ny semminek sem tekintette
az
�letet �s �r�lt szenved�llyel k�sz volt azt fel�ldozni.
Mint ahogy a forr� vizforgatagnak van k�z�ppontja, ugy ez az �rj�ng� t�meg is mind
Defarge
kocsm�ja k�r�l forgott, a katlanban minden embercsepp a k�z�ppont fel� t�rekedett,
ahol
Defarge a puskaport�l �s izzads�gt�l m�r feket�n osztogatja a parancsot, a
fegyvert, ezt az
embert visszal�kte, amazt el�reszoritotta, az egyikt�l a fegyvert elvette, hogy a
m�siknak adja
�s a legs�r�bb t�megben dolgozott �s tev�keny volt.
- L�gy a k�zelemben, Jacques H�rom - ki�ltja Defarge - �s ti, Jacques Egy �s Kett�,
v�ljatok
el �s �lljatok annyi haz�nkfi�nak az �l�re, amennyit csak �sszehozni tudtok. Hol
van a feles�-
gem?
- Itt vagyok - mond� az asszony, nyugodtan, mint rendesen, de ma nem k�t�tt.
Hat�rozott
jobbja fejsz�t markolt a b�k�s k�t�t�k helyett, �v�be pisztoly �s egy kegyetlen k�s
volt dugva.
- Hov� m�gy, feles�gem?
- Egyel�re veled megyek, - mond� az asszony - majd megl�tsz azonnal az asszonyok
�l�n.
- El�re teh�t! - ki�ltotta Defarge harsog� hangon. - Haz�mfiai, bar�taim, k�szen
vagyunk! A
Bastille fel�!
Olyan ordit�ssal, mely ugy hangzott, mintha Franciaorsz�g minden lehellete ezt a
gy�l�lt sz�t
ki�ltotta volna, emelkedett fel az �l� tenger, hull�m hull�mot, m�lys�g m�lys�get
k�vetve
boritotta el a v�rosnak azt a pontj�t. Megkondult a v�szharang, pergett a dob, a
tenger d�h�n-
g�tt �s mennyd�rg�tt uj partj�n �s a roham megkezd�d�tt.
M�ly �rkok, kett�s felvon�hid, szil�rd k�falak, nyolc hatalmas torony, �gyuk,
pusk�k, t�zel�s
�s f�st. A t�zel�s �s f�st�n kereszt�l, a t�zben �s f�stben - a tenger �gyuhoz
vetette �t �s
abban a pillanatban t�z�rr� v�lva - k�zd�tt Defarge, a kocsm�ros, k�t forr� �ra
hosszat, mint
b�tor katona.
M�ly �rok, egyik felvon�hid, szil�rd k�falak, nyolc hatalmas torony, �gyuk, pusk�k,
t�zel�s
�s f�st. Egy felvon�hidat elfoglaltak!
- Munk�ra, bajt�rsak, mind, munk�ra! Dolgozz, Jacques Egy, Jacques Kett�, Jacques
Egyezer,
Jacques K�tezer, Jacques Huszon�tezer! Minden angyal �s �rd�g nev�ben, amelyik
kedve-
sebb, munk�ra! - igy ki�ltott Defarge, a kocsm�ros, �gyuja mellett, mely m�r r�gen
megt�ze-
sedett.
- Ide hozz�m, asszonyok! - ki�ltotta feles�ge. - Micsoda! Mi is tudunk ugy �lni,
mint a
f�rfiak, ha a hely be van v�ve. - �s k�r�je csoportosultak az asszonyok v�rszomjas
ki�lt�ssal,
k�l�nf�le m�don f�lfegyverkezve, de mind egyforma �hs�g �s bosszuszomjban.
�gyu, pusk�k, t�zel�s �s f�st; de m�g �ll a m�ly �rok, az utols� felvon�hid, a
szil�rd k�falak
�s a nyolc hatalmas torony. Csek�ly akad�lyok keletkeznek a d�b�rg�
tenger�radatban, az
els� sebes�ltek okozz�k. Csillog� fegyverek, lobog� f�kly�k, nedves szalm�t�l
g�z�lg�
kocsik, kem�ny munka a szomsz�dos barrik�dokon minden ir�nyban, ordit�s, fegyverek
d�rd�l�se, �tkoz�d�s, v�gn�lk�li b�tors�g, �gyud�rg�s �s puskaropog�s �s az eleven
tengernek b�sz�lt b�mb�l�se; de m�g mindig �ll a m�ly �rok, az utols� felvon�hid, a
szil�rd
k�falak, �s nyolc hatalmas torony �s Defarge, a kocsm�ros, m�g ott �ll �gyuja
mellett, mely
k�tszeresen t�zes lett n�gy forr� �ra szolg�lat�t�l.
Feh�r z�szl� a v�rfok�n �s t�rgyal�s, - alig vehet� �szre a d�h�ng� viharban,
melyben semmi
sem hallhat� - a tenger hirtelen m�rhetetlen magass�gra emelkedik �s Defargeot, a
kocsm�-
rost, a leeresztett felvon�hidon �t, a hatalmas k�falak ment�n, a nyolc hatalmas
torony k�ze-
p�be sodorja, mely megadja mag�t.
Oly ellen�llhatatlan volt az �t el�resodr� �ce�n ereje, hogy �ppen oly kev�ss�
vehetett
l�legzetet vagy fordithatta meg fej�t, mintha a D�li-tenger �rv�ny�ben k�zd�tt
volna, amig a
Bastille k�ls� udvar�ban l�ba ism�t szil�rd talajra nem tal�lt. Itt felkuszik egy
fal sark�ra �s
k�r�ltekint. Jacques H�rom ott �llott mellette. Defargen� asszonyai �l�n, az el�tte
elter�l�
t�vols�gban volt l�that�, k�ssel a kez�ben. Minden�tt �rj�ng�s, ujjong�s,
f�lsiketit� �s �r�lt
zavarod�s, d�h�ng� b�mb�l�s �s m�gis �rj�ng� n�maj�t�k.
- A foglyokat!
- Az ir�sokat!
- A titkos b�rt�n�ket!
- A kinz�szersz�mokat!
- A foglyokat!
Ezek a ki�lt�sok �s m�g tizezer m�s �rthetetlen volt hallhat�. �A foglyokat�
ki�lt�s hallatszott
legs�r�bben �s leg�rthet�bben a tenger fel�l, amely bet�dult, oly v�gtelen
embert�megekben,
ak�rcsak az id� vagy t�r. Mikor a legels� hull�mok elvonultak �s magukkal sodort�k
a
b�rt�n�r�ket, r�gt�ni hal�llal fenyegett�k �ket, ha a legtitkosabb sarok is
f�lnyitatlan marad,
Defarge hatalmas kez�t ezen emberek egyik�nek a mell�re fektette, - �szfej� ember
akinek
�g� f�klya volt a kez�ben - elk�l�nitette �t a t�bbit�l �s odavitte a falhoz maga
mell�.
- Mutasd meg az �szaki Tornyot! - mond� Defarge. - Gyorsan!
- Hiven elvezetem, - v�laszolt az ember - ha velem j�n. De ottan nincsen senki.
- Mit jelent Sz�z�t, �szaki Torony? - k�rd� Defarge. - Gyorsan!
- Mit jelent, uram?
- Foglyot jelent-e vagy b�rt�nt? Vagy azt akarod, hogy meg�ljelek?
- �ld meg - k�rogta Jacques H�rom, aki k�zel�be jutott.
- Uram, az egy b�rt�n.
- Mutasd meg!
- J�jj�n erre!
Jacques H�rom arc�n ott �lt a moh� tekintet, l�that�an elkedvetlen�lt, mikor a
p�rbesz�d
olyan fordulatot vett, mely nem ig�rt v�ront�st, Defargeot karj�n�l fogta, mint
ahogy � fogta a
b�rt�n�rt. Ez alatt a besz�lget�s alatt mind a h�rman �sszedugt�k fej�ket, m�g igy
is alig
�rthett�k meg egym�st, oly f�lelmetes volt az eleven �ce�n d�h�ng�se, mikor bet�rt
a v�rba
�s el�rasztotta az udvarokat, folyos�kat �s l�pcs�ket. Kiv�l �s k�r�sk�r�l d�b�rg�
d�rg�ssel
ver�d�tt oda a falakhoz n�ha egy-egy mag�nos ujjong� felki�lt�s is elsz�llott a
leveg�ben,
mint a hull�mes�.
Hom�lyos boltozatokon haladtak v�gig, ahova a nap sugara soha be nem hatolt, s�t�t
barlangok �s ketrecek titokzatos ajt�i mellett sirbolthoz hasonl� l�pcs�k�n lefel�,
majd ism�t
meredek k�- �s t�glal�pcs�k�n f�l, melyek ink�bb kisz�radt vizes�shez, mint
l�pcs�kh�z
voltak hasonl�k, - folytatt�k nagy siet�ssel utjukat Defarge, a b�rt�n�r �s Jacques
H�rom,
szorosan fogva egym�s karj�t. Itt-ott, k�l�n�sen eleinte, az �radat egyes hull�mai
el�rt�k �ket
�s elh�mp�ly�gtek mellett�k; de mikor a lesz�ll�s v�get �rt �s egy kanyarg� l�pcs�n
a
toronyba kapaszkodtak, egyed�l maradtak. Itten a vastag falak �s boltozatok k�z�
z�rva, a
v�rban �s a v�r k�r�l foly� vihart csak t�voli zug�sk�nt hallott�k, mintha a
d�b�rg�s, melyet
most hagytak el, hall�k�pess�g�ket megsemmisitette volna.
A b�rt�n�r meg�llott egy alacsony ajt�n�l, kulcsot dugott a nyikorg� z�rba, lassan
kit�rta az
ajt�t �s mikor mindannyian meghajolva bel�ptek, mond�:
- Sz�z�t, �szaki Torony!
Magasan f�nt a falban volt egy neh�z vasr�ccsal elz�rt ablak, el�tte v�d�fal, ugy
hogy az eget
csak ugy lehetett l�tni, ha az ember m�lyen lehajolva tekintett f�lfel�. Volt ott
egyn�h�ny l�b
m�ly, neh�z vasr�ccsal k�r�lvett t�zhely; a t�zhelyen r�gi, feh�res-sz�rke fahamu;
egy sz�k,
egy asztal �s egy szalmazs�k; a n�gy fekete fal egyik�ben rozsd�s vaskarika.
- Vil�gits a f�kly�val, lassan a fal ment�n, hogy l�thassak - mond� Defarge a
b�rt�n�rnek.
Az ember engedelmeskedett �s Defarge szem�vel k�vette a f�nysug�rt.
- �llj! N�zz ide, Jacques!
- M. S.! - k�rogta Jacques H�rom, amint moh�n olvasta.
- Manette S�ndor - sugta Defarge a f�l�be �s a bet�k�n puskaport�l fekete ujj�val
v�gighaladt. - �s ide irta �egy szeg�ny orvos�; mindenesetre � karcolta a k�be ezt
a napt�rt.
Mi van a kezedben? Feszit� vas? Add ide!
Az � kez�ben m�g mindig ott volt �gyuj�nak gyujt�vessz�je. Hirtelen elcser�lte a
k�t
szersz�mot �s a szuette sz�k �s asztal fel� fordulva, azokat n�h�ny csap�ssal
darabokra t�rte.
- Tartsd magasabbra a f�kly�t! - ki�ltott d�h�sen a b�rt�n�rre. - Jacques, kutasd
�t gondosan
azokat a darabokat. �s ime, itt a k�sem, - odadobta - v�gd sz�jjel a szalmazs�kot
�s keress a
szalm�ban. Tartsd magasabban a f�kly�t!
Fenyeget� pillant�st vetett a b�rt�n�r fel�, felkuszott a t�zhelyre �s ben�zett a
k�m�nybe,
falait a feszit�vassal verte �s az el�tte lev� vasr�csot meglazitotta. N�h�ny
pillanat mulva
vakolat �s m�sz hullott le, fej�t elforditotta, nehogy arc�ba potyogjon; majd
kez�vel �vatosan
keresg�lt a k�m�nyben, a r�gi fahamuban �s a k�m�ny n�gy reped�s�ben, melyet
vas�val
felfedezett, vagy pedig repesztett.
- Nincs semmi a fa k�z�tt, a szalma k�z�tt, Jacques?
- Semmi.
- Rakjuk �ssze egy halomba, a b�rt�n k�zep�re, igy! Gyujtsd meg!
A b�rt�n�r meggyujtotta a kis rak�st, mely magasan �s forr�an l�ngolt. �gni
hagyt�k; ism�t
meghajoltak, mikor az alacsony boltozott ajt�n kil�ptek �s visszat�rtek az udvarba.
Lefel�
haladtak, mire odajutottak a d�h�ng� hull�mok k�zep�be, hall�sukat visszanyert�k.
A tenger tombolt �s zugott �s Defargeot kiv�nta. Saint Antoine hangosan hivta
kocsm�ros�t,
hogy � legyen a vezet�je annak a csoportnak, mely �rizte a korm�nyz�t, aki a
Bastillet
v�delmezte �s a n�pet l�vette. K�l�nben nem vezethett�k a korm�nyz�t a v�rosh�z�n
sz�kel�
bir�s�g el�. K�l�nben a korm�nyz� elmenek�lhetett volna �s a n�p v�re (melynek sok
�ven �t
nem volt �rt�ke, de most hirtelen becsess� v�lt) megbosszulatlan maradna.
A szenved�lyt�l �s d�ht�l tobz�d� t�megben, mely a komortekintet�, sz�rke,
pirosfelhajt�sos
kab�tba �lt�z�tt, �reg katonatisztet k�r�lfogta, csak egy higgadt alak volt, egy
asszony alakja.
- Ime, itt a f�rjem! - ki�ltotta az asszony �s re�mutatott kez�vel. - N�zzed,
Defarge! - Az
asszony mozdulatlanul �llott az �reg katonatiszt k�zel�ben; �s mozdulatlanul
ottmaradt
mellette, mikor Defarge �s a t�bbiek �t az utc�kon v�gighurcolt�k; mozdulatlanul
k�zel�ben
volt, mikor rendeltet�se c�lj�hoz k�zeledett �s valaki �t h�tulr�l meg�t�tte;
mozdulatlanul ott
volt a k�zel�ben, mikor r�g�ta gy�lekez� es�k�nt hullott re�ja az �t�s �s csap�s;
oly szorosan
k�zel�ben volt, mikor � holtan rogyott �ssze, hogy hirtelen meg�l�nk�lve, l�b�t
nyak�ra
helyezte �s kegyetlen k�s�vel, - melyet r�gen k�szen tartott - fej�t lemetszette.
Meg�rkezett az id�, mikor Saint Antoine megval�sitotta rettenetes eszm�j�t, hogy
embereket
huzott fel a l�mp�sok hely�re, hogy megmutassa nekik azt, hogy � miv� v�lt �s mire
k�pes.
Saint Antoine v�re felforrt, �s folyt a vaskez� zsarnoks�g �s uralom v�re, -
lefolyt a v�rosh�za
l�pcs�ir�l, ahol a korm�nyz� teteme hevert - ott folyt Defargen� cip�je talpa
alatt, mikor azt a
tetemre helyezte, hogy k�nnyebben lefejezhesse.
- Eressz�tek le a l�mp�st! - ki�ltott Saint Antoine, mikor v�rszomjasan
k�r�ltekintett a
hal�lnak uj m�dj�t keresve. - Katon�inak egyik�t �rnek itthagyjuk! - Az �r ott
l�gott az
�rhely�n �s a d�h�ng� �radat tov�bb t�dult.
A feketeviz� fenyeget� tenger egym�st rombol� ellent�tes hull�maival, melynek
m�lys�g�t
m�g nem tudj�k, erej�t m�g nem ismerik. A k�ny�rtelen tenger, mely tele van
szenved�lyt�l
izz� alakokkal, bosszut szomjaz� hangokkal �s arcokkal, melyeknek von�sai a
szenved�s
kemenc�j�ben annyira megkem�nyedtek, hogy a r�szv�t �rz�se rajtuk nyomot nem hagy.
Az arcok �ce�nj�ban, melyeken minden vad �s d�h�ng� kifejez�s �l�nken kinyom�dott,
volt
k�t csoport arc, - minden csoportban h�t - mely annyira el�t�tt a t�bbit�l, hogy
tenger ezekn�l
�rdekesebb roncsokat hull�main m�g nem g�rgetett. H�t fogolynak az arc�t, akiket a
vihar
kiszabaditott, sirboltjukat f�lt�pte, ott hordozt�k magasan, fej�k f�l�tt; mind
megr�m�lten,
zavartan b�mult �s csod�lkozott, mintha elk�vetkezett volna az it�letnapja �s a
k�r�l�tt�k
ujjongok mind elk�rhozott lelkek voln�nak. M�s h�t arc is volt ottan, ezeket m�g
magasabban
vitt�k k�r�l - h�t halott arca - lecsuk�d� szemh�juk, f�lig l�that� szem�k
it�letnapj�ra v�rako-
zott. Arcuk �rz�ketlen, tart�zkod� - nem megsemmis�lt - kifejez�s �lt rajtuk;
mintha r�m�le-
tes sz�netet tartan�nak, hogy majd ism�t felemelj�k tekintet�ket �s v�rtelen
ajkakkal tegyenek
tanus�got: �Te tetted ezt!�
H�t kiszabaditott fogoly, h�t l�ndzs�ra szurt v�res fej, nyolc hatalmas tornyu
meg�tkozott v�r
kulcsai, n�h�ny f�lfedezett lev�l �s m�r elmult id�k foglyainak eml�kei, kik
megt�rt szivvel
r�gen meghaltak, - ilyet �s ehhez hasonl�t hangoztatnak vissza messzehallhat�an
Saint
Antoine l�ptei P�ris utc�in v�gig, julius k�zep�n, 1789-ben. Az �g hiusitsa meg
Darnay Lucie
k�pzel�d�s�t �s tartsa t�vol ezeket a l�pteket az � �let�t�l! Mert ezek
eszeveszettek, �r�ltek �s
veszedelmesek; �s annyi �vvel azut�n, hogy Defarge kocsm�ja ajtaja el�tt a bor
ki�ml�tt, nem
moshat�k k�nnyen tiszt�ra, ha egyszer pirosra fest�dtek.

22. Fejezet.
A tenger m�g folyton �rad.
A zabol�tlan Saint Antoinenak csak egy hete volt az ujjong�sra, hogy sz�k adag
kem�ny �s
keser� kenyer�t - amennyire csak k�pes volt - testv�ri �lelkez�ssel �s �dv�zl�ssel
megpuhitsa;
ennek eltelte ut�n Defargen� szokott m�don ott �lt sz�mol�asztala m�g�tt,
vend�geire
�gyelve. Defargen� nem viselt r�zs�t a fejdisz�ben, mert a k�mek nagy testv�ri
egyes�lete
m�r ezalatt a r�vid h�t alatt is oly f�l�nkk� v�lt, hogy nem merte mag�t a Szent
k�ny�r�let�re
bizni. Az utc�k f�l�tt l�g� l�mp�k f�lelmetesen rugalmasak voltak.
Defargen� keresztbefont karokkal �lt a reggeli nap f�ny�ben �s a korcsm�ba �s az
utc�ba
b�mult. Mindkett�ben szeg�nyes, piszkos k�lsej� csoportok �lldog�ltak, akiknek
arc�b�l a
hatalom �ntudata tekintett le. A legrongyosabb h�l�sapka, mely ferd�n l�gott a fak�
arc f�l�tt,
�kesen besz�lt: �n tudom, hogy nekem, aki ezt a sapk�t viselem, mily neh�z volt
�letemet
tengetnem; de tudod-e, hogy mily k�nny�nek tal�ltam �n, aki ezt a sapk�t viselem,
azt, hogy
t�ged �letedt�l megfosszalak? Minden sov�ny, mezitelen kar, mely azel�tt munk�ban
volt,
minden pillanatban k�szen volt arra, hogy ilyen munk�hoz fogjon, ha kedve tartotta.
A k�t�
asszonyok ujjai g�rcs�sen vonaglanak azzal a tudattal, hogy t�pni is k�pesek. Saint
Antoine
arc�nak k�pe megv�ltozott; �vsz�zadokon kereszt�l kalap�ltak rajta �s az utols�
befejez�
�t�sek hatalmas kifejez�st juttattak arc�nak.
Defargen� elfojtott j�v�hagy�ssal figyelt, amint azt Saint Antoine asszonyainak
vezet�j�t�l
meg is kiv�nt�k. A testv�ris�g egyik asszonya k�t�getett az oldal�n. Egy �hez�
f�szeresnek
alacsony termet�, k�v�r feles�ge �s k�t gyermek anyja, ez a seg�dtiszt m�r a
Bosszuangyal
n�vre tett szert.
- Figyelj! - mond� a Bosszuangyal - figyelj csak! Ki j�n?
Mint valami gyujt�zsin�r, melyet Saint Antoine hat�r�t�l a korcsm�ig fektettek �s
hirtelen
meggyujtottak, ugy terjedt gyorsan a mormog�s.
- Ez Defarge - mond� az asszony. - Csend, haz�mfiai!
Defarge j�tt l�lekszakadva, levette a v�r�s sapk�t fej�r�l �s k�r�ltekintett.
- Figyeljen mindenki! - mond� az asszony. - Figyelj�tek �t!
Defarge lihegve �llott ott, kiv�ncsi szemek �s nyitott sz�jak h�tter�ben, mely az
ajt� k�r�l
k�pz�d�tt; a korcsma vend�gei mind f�lugrottak.
- Besz�lj, f�rjem. Mi ujs�g?
- Hirek a m�svil�gb�l!
- Hogyan? - ki�lt� az asszony megvet�en. - A m�svil�gb�l?
- Eml�keztek-e mindannyian az �reg Foulon-ra, aki az �hez� n�pnek azt mondotta,
hogy
legeljenek - �s aki meghalt �s a pokolba ker�lt?
- Mindenki! - hangzott minden torokb�l.
- A hir t�le sz�rmazik, � k�z�tt�nk van!
- K�z�tt�nk? - hangzott ism�t az egyetemes torokb�l. - �s halottan?
- Nem halott! Annyira f�lt t�l�nk, - oka volt re� - hogy halottnak mondatta mag�t
�s nagy
temet�st rendeztetett mag�nak. De megtal�lt�k �t elevenen, a vid�ken elrejt�z�tt �s
most
idehozt�k. L�ttam �t �ppen most, mint foglyot, a v�rosh�za fel� viv� utj�ban. Azt
mondottam,
hogy volt oka, hogy f�ljen t�l�nk. Besz�ljetek mind! Volt-e oka?
Hetven esztend�n�l id�sebb, nyomorult, v�n b�n�s, ha eddig m�g nem tudta volna azt,
szive
m�ly�n �rezte volna ennek a v�lasznak a hallat�ra.
Pillanatnyi m�ly csend k�vetkezett. Defarge �s feles�ge szil�rdan n�ztek egym�sra.
Bosszu-
angyal lehajolt �s egy dob z�rg�se volt hallhat�, amint azt az asztal al�l
el�vette.
- Haz�mfiai! - ki�ltotta szil�rd hangon. - K�szen vagyunk?
Defargen� k�se azonnal ott volt az �v�ben; a dob pergett az utc�n, mintha a dobos
�s dob
var�zslat utj�n ker�ltek volna egym�shoz; �s a Bosszuangyal r�mit� ki�ltoz�ssal,
karjait feje
f�l�tt l�b�lva, mint 40 furia rohant h�zr�l-h�zra, hogy t�rsn�it el�hivja.
A f�rfiak f�lelmetesek voltak, amint v�rszomjas tekintettel n�ztek ki az ablakon,
�s a kez�k
�gy�be es� fegyvert megragadva, az utc�ra rohantak; de az asszonyok l�t�sa
v�rfagyaszt� volt
m�g a legb�trabb embernek is. Otthagyt�k h�zi foglalkoz�sukat, gyermekeiket,
�regeiket �s
betegeiket a puszta padl�n, meztelen�l �s ki�hezetten kuporogva �s kusza hajjal
rohantak ki;
egym�st �r�l�sig izgatt�k a legvadabb ki�ltoz�ssal �s mozdulatokkal. Foulont, a
gazembert,
elfogt�k, testv�rem! Az �reg Foulont elfogt�k, any�m! Az al�val� Foulont elfogt�k,
le�nyom!
Azut�n egy m�sik csoport rohant k�z�j�k, mell�t verte, haj�t t�pte �s vijjogott: -
Foulon �l,
Foulon, aki az �hez�knek tan�csolta, hogy legeljenek. Foulon aki �reg ap�mnak
mondotta,
hogy legeljen, ha nincs kenyerem az � sz�m�ra. Foulon, aki csecsem�mnek azt
mondotta,
hogy f�vet szopjon, mikor ezek a mellek kisz�radtak a sz�ks�gt�l. �! Istennek szent
anyja!
Ez a Foulon! � �g, a mi szenved�s�nk! Hallgass re�m, halott gyermekem �s meghalt
ap�m.
T�rdeimen, ezeken a k�veken esk�sz�m, hogy �rtetek bosszut �llott Foulonon. F�rjek,
testv�rek, fiaink: adj�tok nek�nk Foulon v�r�t; adj�tok nek�nk Foulon fej�t;
adj�tok nek�nk
Foulon sziv�t; adj�tok nek�nk Foulon test�t �s lelk�t. T�pj�tek Foulont darabokra s
�ss�tok a
f�ldbe, hogy f� n�j�n bel�le! - Ilyen ki�lt�ssal forogtak az asszonyok
csoportokban, vad
�r�letig izgatva, egym�st �t�tt�k, t�pt�k, mig szenved�lyt�l �jultan �ssze nem
rogytak �s csak
a hozz�juk tartoz� f�rfiak mentett�k meg �ket az agyontapos�st�l.
Mindazon�ltal egy pillanatot sem veszitettek el; egy pillanatot sem! Foulon a
v�rosh�z�n volt
�s tal�n szabadon bocs�tj�k. Soha, amig Saint Antoine tudja, hogy minden
szenved�st,
s�relmet �s gyal�zatot kellett elt�rnie. Felfegyverzett f�rfiak �s asszonyok
gyorsan t�dultak ki
a v�rosnegyedb�l �s magukkal vont�k mind a s�pred�ket is, oly vonz�er�vel, hogy
negyed-
�r�val azut�n, �l� l�lek nem volt l�that� Saint Antoine kebel�ben, kiv�v�n n�h�ny
�reg
any�k�t �s a ki�ltoz� gyermekeket.
Nem. Zsufol�sig megt�lt�tt�k a t�rv�nysz�k term�t, ahol ez az �reg, csunya, gonosz
ember
volt �s el�rasztott�k a szomsz�dos nagy teret �s az utc�kat. Defarge�k, f�rj �s
feles�g, a
Bosszuangyal �s Jacques H�rom eg�szen el�l �llottak, nem messze t�le a t�rgyal�si
teremben.
- N�zd! - ki�ltott az asszony, k�s�vel re�mutatva. - N�zd a v�n gazembert,
k�telekkel van
megk�t�zve. J� eszme volt egy csom� f�vet k�tni a h�t�ra. Ha! ha! Ezt j�l
csin�lt�k. Hadd
egye meg most! - Az asszony k�s�t h�na al� dugta �s tapsolt, mint valami
szinh�zban.
Defargen� m�g�tt �ll� emberek elmondott�k megel�gedetts�g�nek ok�t a m�g�tt�k
�ll�knak,
ezek pedig m�soknak, �s ism�t m�soknak, ugy hogy nemsok�ra a szomsz�dos utc�k a
tapso-
l�st�l hangzottak. Hasonl� m�don tov�bbitott�k b�mulatos gyorsas�ggal Defargen�
t�relmet-
lens�g�nek gyakori megnyilatkoz�s�t, mikor k�t-h�rom �r�ig tart� unalmas
t�rv�nysz�ki
t�rgyal�sok alatt v�kasz�mra �nt�tt�k a sz�t. Ami ann�l k�nnyebb volt, mert sokan
b�mulatos
�gyess�ggel felkusztak az �p�let k�lsej�re �s az ablakokon n�ztek be a terembe;
ezek j�l
ismert�k Defargen�t �s t�vir�szolg�latot v�geztek k�zte �s a kiv�l lev� t�meg
k�z�tt.
A nap v�gre oly magasra emelkedett, hogy egy bar�ts�gos sugara, mint a rem�ny vagy
v�de-
lem jelk�pe, az agg fogoly fej�t �rte. Ez a nagy kegy nem volt elviselhet�! A
korl�t egy pilla-
nat alatt izz�-porr� volt zuzva, - m�r k�l�nben is felt�n�en sok�ig �llott ott -
sz�jjelsz�rt�k �s
Saint Antoine megragadta �t!
Azonnal megtudt�k, m�g a t�meg legt�volabbi sz�lein is, Defarge csup�n �tugrott a
korl�ton
�s egy asztalon �s a nyomorultat hal�lthoz� karjaiba �lelte - Defargen� k�vette
f�rj�t �s
kez�re csavarta a k�telek egyik�t, melyekkel a fogoly meg volt k�t�zve - a
Bosszuangyal �s
Jacques H�rom m�g nem is voltak mellett�k �s az ablakokban lev� f�rfiak m�g nem
ugrottak
be a terembe, mint a magasan �l� ragadoz� madarak, mikor m�r az eg�sz v�roson
v�gighangzott:
- Hozz�tok ki! L�mp�sra vele!
Lel�kt�k �s f�lemelt�k, l�g� fejjel hurcolt�k le a l�pcs�n, most t�rden, majd l�b�n
�llott, majd
ism�t h�t�n fekve cipelt�k; �t�tt�k, vert�k �s majdnem megfulladt a f�- �s
szalmacsom�kt�l,
melyeket sz�z meg sz�z k�z dobott az arc�ba; megt�pve, �sszezuzva, v�resen,
lihegve, de
mindig kegyelem�rt k�ny�rg�tt �s rim�nkodott, majd szenved�llyel v�dekezett sorsa
ellen,
azon a kis szabad ter�leten, mely k�r�l�tte k�pz�d�tt az�ltal, hogy az emberek
h�tr�bb
huz�dtak, hogy jobban l�thass�k �t; majd mint valami sz�raz fak�l�nc�t hurcolt�k a
l�bak
erdej�ben a legk�zelebbi utcasarokig, ahol ilyen v�gzetes l�mpa cs�ng�tt; Defargen�
itten
elbocs�totta �t - mint a macska az egeret - nyugodtan �s higgadtan n�zett re�,
mialatt a
t�bbiek mindent elk�szitettek �s � kegyelem�rt esdekelt. Az asszonyok az eg�sz id�
alatt
folyton ott vijjogtak k�r�l�tte, a f�rfiak pedig szenvedelmesen ki�ltott�k, hogy
f�vet a sz�j�ba
s ugy akassz�k fel. Felhuzt�k el�sz�r, de a k�t�l elszakadt �s �k orditozva fogt�k
karjaikba,
felhuzt�k m�sodszor, a k�t�l elszakadt �s �k orditozva fogt�k karjaikba; a k�t�l
azt�n meg-
k�ny�r�lt �s kibirta �t �s nemsok�ra d�rd�ra volt t�zve a feje, elegend� f� a
sz�j�ban, Saint
Antoine pedig ott t�ncolt a l�tv�ny k�r�l.
De ezzel m�g nem v�gz�d�tt a napnak munk�ja, mert Saint Antoine d�h�ng� v�re az
orditoz�s �s t�ncol�st�l felhev�lt �s forrott; mikor estefel� meghallotta, hogy a
legyilkoltnak
veje, a n�pnek elnyom�ja �s ugyancsak ellens�ge, 500 lovasb�l �ll� �rs�g
fel�gyelete alatt j�n
P�risba, Saint Antoine nagy papirosivekre irta az � b�neit, hatalm�ba keritette s -
egy
hadsereg k�zep�b�l is kit�pte volna, hogy Foulon t�rsas�g�ba juttassa! Fej�t �s
sziv�t
l�ndzs�kra t�zte �s a napnak h�rom zs�km�ny�t farkas�v�lt�ssel hordta k�r�l az
utc�kon.
A s�t�t �jszaka be�llta el�tt nem t�rtek haza a f�rfiak �s asszonyok a sir�, keny�r
n�lk�l lev�
gyermekekhez. Azut�n hosszu sorokban lept�k el a nyomorus�gos p�k�zleteket �s
t�relmesen
v�rakoztak, hogy rossz kenyeret v�s�roljanak �s mialatt korg� gyomorral v�rakoztak,
az id�t
azzal t�lt�tt�k el, hogy a nap diadalait�l megittasultan egym�st �t�lelt�k �s
gy�ny�reit ujra
v�gig�lvezt�k az�ltal, hogy ism�t elmondott�k egym�snak. A rongyos emberek
csoportjai
lassankint kisebbedtek, elsz�r�dtak �s magas ablakokban halv�ny m�csek gyultak ki,
kis
t�zeket gyujtottak az utc�kon, melyekn�l a szomsz�dok k�z�sen f�ztek �s azut�n a
kapuk
el�tt vacsor�ztak.
Nyomorus�gos, sz�k vacsora volt, hus nem tett k�rt benne, sem m�s hozz�val�, a
rossz
keny�ren kiv�l. De az egyes�l�s egy kis t�pl�l�anyagot kevert a k�kem�ny
�lelmiszerek k�z�
�s n�h�ny szikr�nyi vid�ms�got is csalt ki bel�l�k. Ap�k �s any�k, kiknek teljes
r�sz�k volt a
legkegyetlenebb v�rengz�sben, ked�lyesen j�tszadoztak v�zna gyermekeikkel; a
szeret�k
szeretkeztek �s rem�ltek, ilyen vil�g k�rnyezet�ben.
M�r hajnalodott, mikor az utols� csoport vend�g elhagyta Defarge korcsm�j�t �s
Defarge
rekedt hangon mondotta feles�g�nek, mikor az ajt�t bereteszelte:
- V�gre meg�rkezett, kedvesem.
- Igaz - v�laszolta az asszony. - Majdnem!
Saint Antoine aludt; Defarge�k aludtak; s�t m�g a Bosszuangyal is aludt �hez�
f�szeres�vel
�s a dob is pihent. A dob hangja volt az egyed�li Saint Antoineban, melyet a
v�rengz�s �s
vihar nem v�ltoztatott meg. A Bosszuangyal, a dob �rz�je, f�lkelthette �s
ugyanolyan
hangokat csalhatott volna ki bel�le, mint a Bastille bev�tele vagy Foulon hal�la
el�tt: de a
f�rfiak �s asszonyok rekedt hangja Saint Antoine kebel�ben teljesen elv�ltozott.

23. Fejezet.
T�z.
Megv�ltozott a falu, ahol a kut csobogott �s ahonnan az utkapar� naponta kij�rt,
hogy az or-
sz�gut k�veib�l n�h�ny morzsa kenyeret verjen ki, mely szeg�ny tudatlan lelk�t �s
nyomorult,
v�zna test�t �sszetartotta. A szikla tetej�n lev� b�rt�n nem volt m�r olyan
uralkod�, mint
azel�tt; volt benne katona �rs�g�l, de nem sok; tisztek is voltak, hogy a katon�kra
�gyeljenek,
de egyik sem tudta, hogy katon�i mit tesznek, kiv�ve azt, hogy val�szin�en nem azt
tenn�k,
amit parancsolnak.
K�zel �s t�vol t�nkrement vid�k ter�l el, mely nem volt egy�b, mint pusztas�g.
Minden z�ld
lev�l, minden f� �s gabonasz�l oly sorvadt �s szeg�nyes volt, mint nyomorult n�pe.
Minden
elb�gyadt, lehangolt, elnyomott �s megt�r�tt �llapotban volt. Lak�sok, kerit�sek,
f�rfiak,
asszonyok, gyermekek �s a f�ld, mely �ket hordozta - mind ki volt szipolyozva.
Monseigneur (mint egy�n, gyakran m�lt�nyos ur) a nemzetnek �ld�sa volt, mindennek,
ami �t
k�rnyezte, lovagias szinezetet adott, el�kel� p�ld�ja volt a f�ny�z�, ragyog�
�letm�dnak,
m�gis � volt az okoz�ja annak, hogy minden ily �llapotba jutott. K�l�n�s, hogy a
term�szet,
mely kiz�r�lag az � haszn�lat�ra k�sz�lt, oly gyorsan �s alaposan kipr�seltette
mag�t.
Bizony�ra van valami r�vidl�t�s az �r�kk�val� int�zked�seiben! De m�gis ugy volt;
mikor
azt�n a k�vekb�l az utols� csepp v�rt is kipr�selt�k �s a kinz�pad utols� csavar�t
annyiszor
forgatt�k, hogy rudja elg�rb�lt �s hogy forgott, forgott, an�lk�l, hogy valamibe
kapaszkodott
volna, ugy hogy Monseigneur otthagyta ezt a megbizhatatlan, alacsonyrend�
jelens�get.
De a falun �s sok m�s hasonl� falun, nem ez a v�ltoz�s t�nt fel. Monseigneur husz
vagy t�bb
�v �ta szipolyozta �s pr�selte azt �s nagyritk�n tisztelte csak meg jelenl�t�vel,
kiv�v�n, hogy a
vad�szat gy�ny�reit �lvezze, ilyenkor majd a n�pet, majd pedig a vadat hajszolta.
Ez ut�bbi-
nak a kim�l�s�re Monseigneur nagy ter�leteket m�veletlen vadonnak hagyott meg. A
v�ltoz�s
abban nyilv�nult, hogy a faluban alacsonyrend�, k�z�ns�ges arcok jelentek meg, nem
pedig
abban, hogy Monseigneur el�kel�, v�sett, boldog �s boldogit� arckifejez�se elt�nt.
Ebben az id�ben ugyanis az utkapar�, amint mag�nyosan ott dolgozgatott az ut
por�ban �s
nem nagyon gy�t�rte mag�t azzal az eszm�vel, hogy � is csak por �s porr� kell
v�lnia,
f�k�ppen azzal a gondolattal volt elfoglalva, hogy milyen sz�k a vacsor�ja �s hogy
mennyivel
t�bbet enne, ha volna mit, ebben az id�ben, mikor mag�nyos munk�j�b�l f�lpillantott
�s a
vid�ket n�zte, egy vad alakot l�tott, amint gyalogolva k�zeledik. Az ilyen alak
azel�tt ritka,
most pedig gyakori eset volt a vid�ken. Amint k�zelebb j�tt, az utkapar� meglepet�s
n�lk�l
vette �szre, hogy az torzonborz haju, szinte barb�r k�lsej�, magas termet� f�rfi
volt �s olyan
facip�t viselt, mely m�g az utkapar�nak is otromb�nak l�tszott; arca s�t�t, vad,
napt�l barnult,
az orsz�gutak szenny�t�l �s por�t�l piszkos, ruh�ja nedves a mocsarak p�r�j�t�l �s
tele az
erd� �sv�nyein r�rakodott t�sk�vel, levelekkel �s moh�val.
Ilyen k�lsej� ember j�tt fel�je, mint valami kis�rtet, juliusi nap d�lt�j�n, mikor
a t�lt�sen lev�
k�halom t�v�ben �lt, hogy amennyire lehet, v�d�helyet tal�ljon a hirtelen
keletkezett j�ges�
ellen.
Az ember r�n�zett, r�n�zett a v�lgyben elter�l� falura, a malomra, a szikl�n
emelked�
b�rt�nre. Mikor mindezt szem�gyre vette, olyan dialektussal, mely �ppen csak hogy
�rthet�
volt, igy sz�lott hozz�:
- Hogy megy, Jacques?
- K�sz�n�m, j�l, Jacques.
- Kezet ide!
Kezet fogtak �s az ember le�lt a k�halomra.
- Nincs eb�d?
- Most nincs m�s, csak vacsora - mond� az utkapar� �hes arccal.
- Ez a divat, - d�rm�g�tt a m�sik - sehol sem tal�ltam eb�det.
El�vette megfeketedett pip�j�t, megt�lt�tte, ac�llal �s kov�val meggyujtotta,
szitta, mig j�l
�gett, majd hirtelen elt�volitotta mag�t�l �s valamit bel�jeejtett, ami mutat�- �s
h�velykujja
k�z�tt volt, ez f�ll�ngolt �s f�stfelh�ben elpuffant.
- Kezet ide! - Ezuttal az utkapar�n volt a sor, hogy ezt mondja, miut�n ezt a
m�veletet
megfigyelte. Ism�t kezet fogtak.
- Ma �jjel? - k�rd� az utkapar�.
- Ma �jjel - v�laszolt az ember, pip�j�t sz�j�ba dugva.
- Hol?
- Itt.
� �s az utkapar� a k�halmon �lve, hallgatva n�zt�k egym�st, a j�ges� ott zuhogott
k�r�tt�k,
majd az �g a falu f�l�tt ism�t kider�lt.
- Mutasd meg! - mond� az utas �s a domb tetej�re ment.
- N�zz oda! - v�laszolt az utkapar� kinyujtott karral. - Menj itten lefel�,
egyenest v�gig az
utc�n �s a kut mellett....
- Az �rd�g vigye el mindezt! - szakitotta f�lbe a m�sik, v�gigtekintve a vid�ken. -
�n nem
megyek az utak �s kutak mellett. Nos?
- Teh�t! K�r�lbel�l k�t �r�nyira a falu f�l�tti domb m�g�tt.
- J�. Mikor hagyod abba a munk�t?
- Napnyugtakor.
- F�lkeltesz-e, miel�tt hazam�gy? K�t �jjelen �t v�ndoroltam pihen�s n�lk�l.
Pip�mat szivom
el �s azut�n ugy alszom, mint a gyermek. F�lkeltesz?
- Bizony�ra!
A v�ndor elszitta pip�j�t, zseb�be dugta, levetette neh�z facip�it �s h�ttal fek�dt
a k�halomra.
Egy pillanattal k�s�bben m�lyen aludt.
Mialatt az utkapar� folytatta poros munk�j�t �s az elvonul� j�ges� felh�k az �g
k�kj�b�l
szalagokat l�ttattak, melyeknek a vid�ken ez�stszalagok feleltek meg, ugy l�tszott,
hogy ez a
kis ember (aki most piros sapk�t viselt a k�k helyett) eg�szen el volt var�zsolva a
k�halmon
fekv� ember l�t�s�t�l. Szeme annyiszor fordult fel�je, hogy szersz�mait csak
g�piesen
haszn�lta �s nagyon kev�s eredm�nnyel. A napt�l barnult arc, a fekete, kusz�lt haj
�s szak�ll,
a durva sz�vet� v�r�s sapka, az otthon k�sz�lt sz�vetb�l �s durva b�r�kb�l val�
idegenszer�
ruha, az eredetileg hatalmas, de �hez�st�l lesov�nyodott alak, az alv�s k�zben
mogorv�n,
k�ts�gbeesetten �sszeszoritott ajkak: irt�zattal t�lt�tt�k el az utkapar�t. A
v�ndor sokat
j�rhatott, l�ba tele volt sebbel, bok�ja v�rzett; f�vei �s levelekkel telet�m�tt
facip�je hosszu
utj�t nehezitette, ruh�ja tele volt lyukkal. Az utkapar� f�l�je hajolt �s
igyekezett megl�tni,
vajjon a kebl�ben vagy m�sutt elrejtve van-e fegyver n�la; de eredm�nytelen�l, mert
az karjait
mell�n szorosan �sszefonta, mint ahogy a sz�j�t csukva tartotta. V�d�falakkal,
�rh�zakkal,
kapukkal, �rkokkal �s felvon�-hidakkal meger�sitett v�rosok leveg�nek l�tszottak
csak ehhez
az emberhez k�pest. Mikor az alakr�l a horizontra n�zett �s k�r�ltekintett,
k�pzelete hasonl�
alakokat l�tott, amint feltart�ztat�s n�lk�l haladtak Franciaorsz�gon v�gig, a
k�z�ppont fel�.
Az ember tov�bb aludt, nem t�r�dve j�ges�vel, az ut�na val� j� id�vel, napf�nnyel,
mely
arc�ba s�t�tt, mig a nap nyugaton les�lyedt �s az �g izzott. Az utkapar�
�sszeszedte szer-
sz�mait, hogy hazamenjen a faluba �s f�lkeltette �t.
- J� - mond� az alv� �s k�ny�k�re emelkedett. - K�t �r�nyira a domb teteje m�g�tt.
- K�r�lbel�l.
- K�r�lbel�l. J�!
Az utkapar� hazament, por kis�rte el�tte vagy m�g�tte, aszerint, amint a sz�l fujt,
gyorsan
oda�rt a kuthoz, ott elkeveredett a sov�ny tehenek k�z�, amelyeket ottan itattak �s
ugy
l�tszott, hogy ezeknek is suttogott, amint halk hangon besz�lt az eg�sz falu
n�p�hez. Mikor a
falu n�pe elk�lt�tte sz�k vacsor�j�t, nem kuszott �gyba, mint rendesen szokta;
hanem a kapuk
el� kij�tt �s ottmaradt. A suttog�s csod�latos m�don fert�z� lett �s mikor s�t�ts�g
be�llta ut�n
a falu a kut k�r� gy�lt, ugyancsak csod�latosan volt fert�zve azzal a
szenved�llyel, hogy
v�rakoz�an csakis egy ir�nyba n�zett az �gre. Gabelle, a helys�g f�hivatalnoka,
nyugtalan
lett, h�za tetej�re ment egyed�l �s � is abba az ir�nyba n�zett; k�m�nye m�g�l
l�tta a kut
melletti els�t�t�l� arcokat �s a sekresty�shez �zent, aki a templom kulcsait
�rizte, hogy
nemsok�ra tal�n sz�ks�ges lesz a v�szharangot megkonditani.
Az �jszaka s�t�tedett. A kast�lyt �vez� f�k, melyek azt a k�lvil�gt�l
elk�l�nitett�k, zugtak a
keletkez� sz�lben, mintha a sulyos �s s�t�t k�t�meget fenyegetn�k. Az es� vadul
zuhogott a
terrasz k�t l�pcs�j�n �s a nagy kapuhoz ver�d�tt, mint valami gyors hirviv�, aki a
bennlev�ket felkelti. Hirtelen sz�lroham sz�guldott v�gig a csarnokon a r�gi d�rd�k
�s
fegyverek k�z�tt �s s�hajtozva haladt v�gig a l�pcs�k�n �s megr�zta az �gy
f�gg�nyeit,
melyben a m�rki utolj�ra aludt. Kelet, nyugat, �szak �s d�lr�l az erd�k�n kereszt�l
j�tt n�gy
neh�zl�p�s�, borzas alak, letiport�k a magas f�vet �s �sszet�rt�k a sz�raz
fa�gakat, amint
�vatosan az udvar fel� tartottak, ahol �sszetal�lkoztak. Hirtelen f�nysug�r villant
fel �s
k�l�nb�z� ir�nyban elt�nt, majd ism�t minden els�t�t�lt.
De nem sok�ig. Mindj�rt azut�n a kast�ly k�l�n�s m�don a saj�t f�ny�t�l lett
l�that�v�, mint-
ha vil�gitana. A homlokzaton egy v�kony f�nysug�r j�tszadozott, �tl�tsz� helyeket
keresett,
majd az ivek, ballusztr�dok �s ablakok k�z�tt mutatkozott. Majd magasabbra csapott
f�l,
sz�lesebb �s vil�gosabb lett. Hirtelen egy sor ablakb�l l�ngok t�rtek el� �s merev
�lmukb�l
f�l�bresztett k�arcok b�multak ki a t�zb�l.
N�h�ny ember hangja hallatszott a h�z k�r�l, aki m�g ottmaradt; majd lovat
nyergeltek �s egy
lovas elv�gtatott, �r�lt sebess�ggel nyargalt a s�t�ts�gben �s az izzadts�gt�l
habz� l� csup�n a
falu kutj�n�l �llott meg Gabelle ajtaja el�tt.
- Segits�g, Gabelle, segitsen mindenki.
A v�szharang t�relmetlen�l kondult; de m�s segits�g (ha ez ugyan annak mondhat�)
nem volt.
Az utkapar� �s k�tsz�z�tven j�bar�tja �sszefont karral �llott a kutn�l �s a
f�nyoszlopot n�zte
az �gboltozaton.
- Lehet vagy negyven l�b magas - mondott�k k�r�r�mmel, de egyik sem mozdult.
A kast�lybeli lovas �s a habz� paripa tov�bb v�gtatott a falun v�gig, a k�ves
lejt�n f�l, a
szikl�n lev� b�rt�nh�z. A kapuban egy csoport tiszt �llott �s n�zte a t�zet, oldalt
egy csoport
katona:
- Segits�g, tiszt urak, a kast�ly �g; �rt�kes t�rgyakat m�g j�kori segits�ggel meg
lehet
menteni. Segits�g! Segits�g!
A tisztek a katon�kra n�ztek, akik a t�zet b�mult�k, nem adtak parancsot �s
v�llvonogatva �s
bosszusan harapd�lva ajkaikat v�laszolt�k:
- Hadd �gjen!
Mikor a lovas az uton v�gig kiv�gtatott a falub�l, a falut kivil�gitott�k. Az
utkapar� �s
k�tsz�z�tven j�bar�tja megragadt�k az eszm�t, mint egy ember, h�zaikba szaladtak �s
minden
hom�lyos kis ablakba gyerty�t helyeztek. A minden tekintetben uralkod� ins�g
okozta, hogy
parancsol� hangon k�rtek k�lcs�n gyerty�t Gabellet�l; �s mikor ez a hivatalnok egy
r�vid
ideig akad�koskodott �s habozott, az utkapar�, aki k�l�nben nagyon al�zatos volt
minden
feljebbval�val szemben, azt jegyezte meg, hogy kocsik nagyon alkalmasak �r�mt�zek
gyujt�s�ra �s a lovakat is meg lehet s�tni benne.
A kast�ly mag�ra maradt �s tov�bb �gett. Egy t�zes, a pokoli vid�k fel�l j�v� sz�l
belefujt a
vad l�ngtengerbe �s ugy l�tszott, hogy elfujja az �p�letet. A t�z l�ngol�sa �s
lecsap�d�sa
k�z�tt a k�arcok f�jdalomt�l vonaglani l�tszottak. Mikor a nagy t�meg k� �s oszlop
led�lt, a
f�st els�t�titette a k�arcot az orron lev� k�t g�dr�csk�vel; majd ism�t kil�tszott
a f�stt�meg-
b�l, mintha a kem�nysziv� m�rki arca volna, aki m�gly�n �gett �s a l�ngokkal
k�zk�d�tt.
A kast�ly �gett; a szomsz�dos f�k, melyeket a l�ng el�rt, megp�rk�l�dtek �s
�sszezsugorod-
tak; t�volabb �ll� f�k, melyeket a n�gy vad alak meggyujtott, az �g� �p�letet ujabb
f�stfelh�be boritott�k. Megolvadt �lom �s vas forrt a sz�k�kut m�rv�nymedenc�j�ben;
a viz
kiapadt, a gyertyaolt� kupakhoz hasonl� tornyok elt�ntek, mint a j�g a t�z�rban, �s
n�gy
szakadozott l�ngpatak m�dj�ra folytak v�gig a falakon. Nagy reped�sek, szakad�sok
t�madtak
a szil�rd falakban, minden ir�nyban; elk�bult madarak r�pk�dt�k k�r�l �s hullottak
bele a
par�zsba; n�gy vad alak vonult tova kelet, nyugat, �szak �s d�l fel� a f�stbeborult
utakon, a
l�ng, melyet ott gyujtottak, vezette �ket legk�zelebbi c�ljuk fel�. A kivil�gitott
falu hatalm�ba
keritette a v�szharangot, elkergette a harangoz�t �s gy�ny�r�ben harangozott.
M�s is t�rt�nt; a falu az �hez�s, a t�z, a harangoz�st�l f�leszm�lve, hirtelen arra
gondolt, hogy
Gabelle volt a b�r �s ad� �sszegy�jt�je, - �mb�r az ut�bbi id�ben csak nagyon
csek�ly ad�-
r�szletet, b�rt pedig egy�ltal�n nem kapott - t�relmetlen�l besz�lni �hajtott vele,
h�z�t
k�r�lvette �s szem�lyes t�rgyal�sra hivta �t. Gabelle erre h�z�t szorosan
elreteszelte �s
visszavonult, hogy �nmag�val tan�csot tartson. Ennek a tan�cskoz�snak az volt az
eredm�nye, hogy Gabelle ism�t a h�ztet� k�m�nye m�g� vonult �s arra hat�rozta el
mag�t, ha
ajtaj�t bet�rik (� ugyanis alacsonytermet�, d�lvid�ki �s bosszu�ll� term�szet�
ember volt)
leveti mag�t onnan �s az alul lev� emberek k�z�l egyet-kett�t igy agyon�t.
Val�szin�, hogy Gabellenek hosszunak t�nt az �jszaka ott f�nn, amint kitekintett a
t�voli
kast�ly t�z�re �s a falu gyerty�ira, kapuj�nak a d�nget�se �s az �r�mharangok
kongat�s�nak a
hangja volt a l�tv�ny kis�r� muzsik�ja; nem is emlitve azt, hogy vele szemben a
posta�p�let
el�tt egy l�mpa l�gott �s a falunak nagy volt a hajland�s�ga, hogy azt az � jav�ra
onnan el-
t�volitsa. Szorong� helyzet, egy ny�ri �jszak�n ott �llani a s�t�t, t�tong� tenger
partj�n,
k�szen arra, hogy beleugorj�k, amire Gabelle elsz�nta mag�t. De a bar�ts�gos hajnal
v�gre
felt�nt, a falubeli gyerty�k kialudtak �s a n�p szerencs�j�re elsz�ledt. Gabelle is
lesz�llt a
h�ztet�r�l �s egyid�re �lete m�g megmenek�lt.
Sz�z m�rf�ldnyi ker�letben, m�s t�zek f�ny�n�l, ezen vagy m�s �jjel m�s
hivatalnokok
kev�sbb� szerencs�sek voltak, mert a f�lkel� nap, az egykori b�k�s utc�kban, ahol
sz�lettek
�s nevelkedtek, felakasztva l�tta meg �ket; �s m�s falu �s v�ros lak�i pedig
szint�n kev�sbb�
voltak szerencs�sek, mint az utkapar� �s bar�tai, mert a hivatalnokok �s katonas�g
sikeresen
ellen�k fordult �s �ket akasztotta fel. De a vad alakok szil�rd l�p�ssel haladtak
kelet, nyugat,
�szak �s d�l fel�, b�rmi is t�rt�nt, b�rkit is akasztottak, a t�z l�ngolt. A
matematika minden
m�v�szet�vel sem lett volna k�pes egy hivatalnok sem kisz�mitani azt, hogy mily
magas,
vizz� v�l� akaszt�f�ra volna sz�ks�g, hogy ezt a t�zet eloltsa.

24. Fejezet.
A m�gnessziget vonz.
T�zl�ngban, tenger�rad�sban telt el h�rom viharos �v, a szil�rd f�ldet megr�zta a
d�h�ng�
tenger �rad�sa, melynek most sohasem volt ap�lya, mindig csak �radt mind magasabb
�s
magasabbra, a parton lak�k r�m�lete �s b�mulat�ra. A kis Lucie h�rom ujabb
sz�let�senapj�t
fonta az aranyfon�l �let�nek b�k�s sz�vet�be.
Sok �jjel �s sok nappal hallgatt�k a b�k�s h�z lak�i a sarok visszhangj�t, �s
sziv�k elszorult a
viharos l�ptek hallat�ra. Az � lelk�kbe ugy v�s�dtek bele ezek a l�p�sek, mint
olyan n�p
l�ptei, mely v�r�s z�szl� alatt ki�ltja, hogy haz�ja veszedelemben forog �s
r�m�letesen kitart�
var�zslattal hosszu id�n d�h�s fenevadd� v�ltozott.
Monseigneur rendje otthagyta ezt a jelens�get, minthogy nem m�lt�nyolt�k �t el�gg�
�s oly
kev�ss� kiv�nt�k Franciaorsz�gban, hogy annak a veszedelemnek volt kit�ve, hogy
onnan is,
de az �letb�l is kikergetik. Mint a mesebeli paraszt, aki v�gtelen f�rads�ggal
megid�zte az
�rd�g�t �s l�t�s�t�l annyira megijedt, hogy az �r�k ellens�gt�l mit sem tudott
k�rdezni,
hanem azonnal elszaladt, igy Monseigneur is, miut�n sok-sok �ven �t vissz�j�ra
mondotta el
vakmer�en a Miaty�nkot �s sok m�s hathat�s var�zslatot alkalmazott, hogy az �rd�g�t
megid�zze, alighogy megl�tta, f�lelm�ben el�kel�en fak�pn�l hagyta.
Az udvar ragyog� k�z�ppontja elt�nt, k�l�nben a nemzet goly�ib�l sz�rmaz� ork�nnak
lett
volna a c�lt�bl�ja. Sohasem l�tt�k szivesen, - Lucifer b�szkes�ge, Sardanapal
f�ny�z�se �s a
vakond vaks�ga egyes�lt benne - de elt�nt �s elt�vozott. Az udvar, exkluziv
legbels� k�reit�l
kezdve eg�sz legk�ls� rothadt k�r�ig tele intrik�kkal, romlotts�g- �s �lnoks�ggal,
mindenest�l
elt�nt. A legutols� hirek szerint a kir�lys�g is elt�nt, palot�j�ba volt intern�lva
�s felf�ggesztve.
1792-ik �v augusztusa meg�rkezett �s Monseigneur ekkor m�r messze j�rt.
Londonban, Monseigneur f�hadisz�ll�sa �s nagy gy�lekez� helye term�szetesen
Tellson�k
bankja volt. A kis�rtetek �llit�lag azokon a helyeken j�rnak legink�bb, ahol test�k
azel�tt leg-
gyakrabban megfordult �s Monseigneur is, egy guinea n�lk�l, azt a helyet kereste
f�l, ahol az
� guineai azel�tt voltak. Azonkiv�l ez volt az a hely, ahov� a legmegbizhat�bb
franciaorsz�gi
hirek leggyorsabban jutottak el. Azt�n meg Tellson�k h�za el�kel� volt �s nagylelk�
r�gi
�zletfelei ir�ny�ban, akik elvesztett�k el�kel� helyzet�ket. Tov�bb�, mert azok a
nemesek,
akik idej�ben �szrevett�k a bek�vetkez� vihart �s megel�zt�k a kiraboltat�st �s
konfisk�l�st �s
�vatos el�rel�t�ssal vagyonukat Tellson�khoz �tutalt�k, sz�ks�gben lev�
testv�reiket itt
mindig meghallgatt�k. Ehhez j�rult m�g az is, hogy minden Franciaorsz�gb�l val� uj
j�vev�ny hireivel Tellson�kn�l jelentkezett �s az eg�szen term�szetesnek l�tszott.
Mindezen
okokb�l akkoriban Tellson�k h�za - francia hirek tekintet�ben - olyan volt, mint
valami
magasabb t�zsde; a k�z�ns�g is j�l tudta ezt �s enn�lfogva oly sz�mos volt a
k�rdez�sk�d�s,
hogy Tellson�k gyakran a legujabb hireket n�h�ny sorba foglalva papirra irt�k �s a
bank
ablak�ba kif�ggesztett�k, hogy mindenki olvashassa, aki a Temple Bar mellett
elrohant.
Egy g�z�lg�, k�d�s d�lut�n Lorry ott �lt ir�asztal�n�l, Darnay mellette �llott �s
halk hangon
besz�lgettek. A b�ntet�kamra, melyben azel�tt a �a c�ggel� val� �rtekez�sek
folytak, most
hirt�zsde volt, zsufol�sig tele. K�r�lbel�l f�l �r�val z�r�s ideje el�tt volt.
- De ha �n a legfiatalabb ember volna is, aki valaha �lt, - mond� Darnay habozva -
m�g akkor
is tiltakoznom kellene...
- �rtem. Hogy nagyon is �reg vagyok? - mond� Lorry.
- Rossz id�, hosszu utaz�s, az utaz� alkalmatoss�gok megbizhatatlans�ga, fejetlen
orsz�g, oly
v�ros, mely m�g �nre n�zve sem biztos...
- Kedves K�roly, - mond� Lorry vid�m bizalommal - �n n�h�ny okot emlit odautaz�som,
de
nem ott-tart�zkod�som ellen. El�g biztos az re�m n�zve; senki sem fog ott egy ilyen
v�n
leg�nnyel t�r�dni, aki k�zel j�r a nyolcvanhoz, mikor annyi ott az ember, akivel
sokkal �rde-
mesebb t�r�dni. Ami pedig a v�ros fejetlens�g�t illeti, ha nem volna fejetlens�g a
v�rosban,
nem volna ok arra, hogy itteni h�zunkb�l elk�ldj�nk valakit ottani h�zunkba; aki
r�gen ismeri
a v�rost �s az �zletet �s aki Tellson�k bizalm�t birja. Ami pedig az utaz�s
bizonytalans�g�t �s
hosszadalmas volt�t �s a t�li id�t illeti, ki tegye ki mag�t Tellson�k �rdek�ben
n�h�ny k�nyel-
metlens�gnek, ha nem �n, annyi �v ut�n?
- Szeretn�m, ha �n magam mehetn�k - mond� Darnay K�roly nyugtalanul, mintha
hangosan
gondolkodn�k.
- Val�ban! No �n ugyan j� tan�csad�! - ki�ltott fel Lorry. - �n szeretne odamenni?
�n, a
francia sz�let�s�? �n b�lcs tan�csad�!
- Kedves Lorry ur, �ppen mert francia sz�let�s� vagyok, jutott gyakran az eszembe
ez a
gondolat (melyet azonban itten nem akartam hangoztatni). Az ember nem tudja
elk�pzelni,
hogy ha n�mi r�szv�tet �rez ezzel a szeg�ny n�ppel szemben �s valami �ldozatot is
hozott az
�rdek�kben, - ism�t el�bbi gondolatokba m�lyedt m�dj�n besz�lt - hogy meg ne
hallgass�k �t
�s olyan befoly�sra ne tegyen szert, mely n�mely bajnak elej�t venn�. Tegnap este
is, mikor
�n m�r elt�vozott �s �n Lucievel besz�lgettem...
- Mikor �n Lucievel besz�lgetett - ism�telte Lorry. - Igen, csod�lom, hogy nem
sz�gyenli
Luciet emliteni! �n ilyen id�ben Franciaorsz�gban szeretne lenni?
- No, hiszen �n nem utazom - mond� Darnay K�roly mosolyogva. - Ink�bb csak az�rt
mondom, mert �n emliti, hogy oda akar utazni.
- �s �n el is megyek, eg�sz komolyan. Az az igazs�g, kedves K�roly. - Lorry a
t�volabb lev�
�c�gre� pillantott �s hangj�t halkitotta. - Nincsen fogalma arr�l, hogy �zlet�nk
milyen
neh�zs�gekkel k�zd, hogy okm�nyaink �s k�nyveink oda�t milyen veszedelemben
forognak.
A j� Isten tudja csak, hogy h�ny ember, mily sulyosan volna kompromitt�lva, ha
okm�nyaink
k�z�l n�h�ny idegen k�zbe ker�lne, vagy elpusztulna; �s ez minden pillanatban
megt�rt�n-
hetik, mint �n tudja; ki mondhatja, hogy P�rist nem gyujtj�k-e f�l ma, vagy
rabolj�k-e ki
holnap? Kiv�lem alig k�pes valaki azokat (�rt�kes id�vesztes�g n�lk�l) �vatosan
kiv�logatni,
el�sni, vagy valami m�s m�don biztons�gba helyezni. �s �n nyugodtan �ljek, mikor
Tellson�k ezt tudj�k �s mondj�k, Tellson�k, akiknek kenyer�t hatvan �v �ta eszem, -
az�rt,
mert tagjaim kiss� merevek lettek? Micsoda? �n m�g fiu vagyok, uram, egy f�ltucat
itteni
�reg fick�hoz k�pest!
- Mennyire csod�lom az �n b�tors�g�t �s ifju lelk�let�t, Lorry ur!
- Ah! Ostobas�g, uram! �s kedves K�roly, - mond� Lorry ism�t a �c�gre� tekintve, -
fontolja
meg, hogy teljesen lehetetlen mostan P�risb�l valamit kihozni, teljesen k�z�mb�s,
hogy mi
az. Okm�nyokat �s �rt�kes holmikat m�g ma is a legk�l�n�sebb hirviv�k hoztak ide
hozz�nk
(legnagyobb titokban mondom; m�g �nnek sem volna szabad elmondanom), el sem tudn�
k�pzelni �s mindegyiknek az �lete hajsz�lon f�gg�tt csup�n, mikor a soromp�n
kereszt�lment. M�s id�kben a mi csomagjaink oly akad�lytalanul j�nnek �s mennek,
mint az
�zletszer� v�n Angli�ban; de most mindent meg�llitanak.
- �s �n t�nyleg ma �jjel elutazik?
- T�nyleg ma �jjel elutazom, mert az �gy oly s�rg�s, hogy nem t�r k�sedelmet.
Mindenf�le
emberi aj�nlottak nekem kis�ret�l, de nem akarom, hogy b�rmi dolgom is legyen
vel�k. Jerryt
sz�nd�kozom magammal vinni, Jerry hosszu id� �ta a test�r�m vas�rnap �jjel, m�r
meg-
szoktam �t. Jerryt senki sem fogja gyanusitani, hogy valami egy�b, mint egy angol
buldogg,
vagy hogy m�s sz�nd�ka van, mint hogy b�rkire r�t�madjon, aki gazdij�t �rinteni
meri.
- Ism�t azt kell mondanom, hogy szivb�l csod�lom az �n b�tors�g�t �s ifjus�g�t.
- Nekem pedig ism�t azt kell mondanom, ostobas�g, ostobas�g! Ha ezt a kis megbiz�st
v�ghezvittem, tal�n elfogadom Tellson�k aj�nlat�t, hogy visszavonuljak �s tetsz�sem
szerint
�ljek. Akkor azt�n el�g id�m lesz, hogy a v�n�l�sre gondoljak.
Ez a p�rbesz�d Lorry szokott asztala mellett folyt; n�h�ny l�p�snyire t�l�k
hencegett
Monseigneur, - eg�sz t�meg - hogy r�vid id�n bel�l milyen m�don fog bosszut �llni
ezen a
gazember n�ps�gen. Monseigneurre vallott eg�szen a m�d, ahogyan besz�lt, annak a
v�delme
alatt, hogy politikai menek�lt, m�sr�szt meg a sz�letett brit orthodoxi�t
jellemezte az a hang,
mellyel err�l a rettenetes forradalomr�l besz�ltek; hogy az volt az egyed�li arat�s
az �g alatt,
melyet nem vetettek, mintha sohasem t�rt�nt volna semmi, vagy nem mulasztottak
volna el
soha semmit, amely ezt eredm�nyezte, mintha azok, - akik megfigyelt�k Franciaorsz�g
nyomorultjainak milli�it �s a rosszul �s helytelen�l alkalmazott eszk�z�ket, melyek
arra
voltak sz�nva, hogy az orsz�got boldogits�k, - nem l�tt�k volna, hogy a forradalom
elker�lhetetlen�l bek�vetkezik, �s nem nyilv�nitott�k volna el�g �rthet�en azt,
amit
elj�vend�nek l�ttak. Ez a henceg�s, mely p�rosul Monseigneur csapong� terveivel,
hogy
milyen m�don igyekszik majd a dolgoknak azt a rendj�t vissza�llitani, mely �nmag�t
tette
t�nkre �s az �g �s f�ld t�relm�t kimeritette, - elviselhetetlen volt minden
j�zanesz� emberre,
aki ismerte az igazs�got, an�lk�l, hogy tiltakozott volna ellene. Ez a f�l�be
t�dul� henceg�s
Darnay K�rolyra ugy hatott, mint valami zavart okoz� v�rtolul�s, vagy lelk�t
elt�lt� gond �s
�lland� nyugtalans�got okozott lelk�ben.
A besz�lget�k k�z�tt volt a King�s Bench t�rv�nysz�kbeli Stryver is, aki m�r j�
messzire
haladt abbeli t�rekv�s�ben, hogy az �llam el�kel� hivatalba helyezze �s enn�lfogva
k�l�n�sen
hangosan besz�lt; kifejtette terveit Monseigneur el�tt, hogy a n�pet r�pits�k a
leveg�be,
pusztits�k el a f�ld szin�r�l �s �ljenek meg n�lk�le �s m�g sok m�s hasonl� ilyen
c�lu tervet,
mely l�nyeg�ben mind hasonlitott ahhoz, hogy a sasok faj�t ugy pusztits�k ki, hogy
s�t
hintsenek a fark�ra. Darnay k�l�n�s ellenszenvvel hallgatta az � besz�d�t �s �ppen
azon
t�prengett, hogy t�vozz�k-e, hogy ne halljon bel�le t�bbet, avagy pedig ottmaradjon
�s �v�st
emeljen a mondottak ellen, amikor olyasvalami t�rt�nt, mely ebben az ingadoz�s�ban
hat�roz� volt.
A �c�g� odal�pett Lorryhoz �s egy piszkos, z�rt levelet tett el�je �s azt k�rdezte
t�le, hogy
f�lfedezett-e m�r valami nyomot arr�l a szem�lyr�l, akinek a levelet cimezt�k. A
�c�g� letette
a levelet; Darnay oly k�zel volt, hogy a cimz�st megl�tta, ann�l is gyorsabban,
mivel az az �
igazi neve volt. A cimz�s igy sz�lott: �Nagyon s�rg�s. Az egykori St. Evr�monde
m�rki
urnak Franciaorsz�gb�l. K�zbesit�s v�gett: Tellson �s T�rsa bank�r uraknak,
Londonban,
Anglia.�
A h�zass�g reggel�n Manette doktor hat�rozottan arra k�rte Darnayt, hogy nev�nek
titka -
kiv�v�n, ha �, a doktor, ez al�l feloldja - kett�j�k k�z�tt maradjon. Senki sem
tudta, hogy ez
volt a neve, m�g feles�ge sem gyanitotta; Lorrynak sejtelme sem lehetett r�la.
- Nem, - mond� Lorry, v�laszolva f�n�k�nek - megmutattam az urak k�z�l itten
mindenkinek
�s senki sem tudja, hogy az az ur hol tal�lhat�.
Minthogy az �ra mutat�ja a bank z�r�raidej�hez k�zeledett, a t�voz�k folyama Lorry
asztala
mellett haladt el. � k�rdez�sk�dve tartotta a levelet kez�ben, Monseigneur
r�n�zett, - a terve-
ket sz�v� �s m�ltatlankod� menek�lt szem�ly�ben, - ennek is annak is, mindegyiknek
volt
valami becsm�rl� megjegyz�se, angol vagy francia nyelven, a fel nem tal�lhat�
m�rkira
vonatkoz�an.
- Azt hiszem, hogy unoka�ccse - mindenesetre elfajult ut�d - a nagyrabecs�lt
m�rkinak, akit
meggyilkoltak - mond� az egyik. - Boldog vagyok, hogy sohasem ismertem �t.
- Gy�va, aki elhagyta �llom�s�t m�r �vekkel ezel�tt, - mond� egy m�sik Monseigneur
- aki
fej�vel lefel� bujt el egy kocsi sz�n�ban �s f�lig megfulladva ker�lt ki P�risb�l.
- Az uj doktrin�k megfert�zt�k, - mond� egy harmadik - ellent�tbe jutott az utols�
m�rkival �s
lemondott az uradalmakr�l, mikor azok re�sz�llottak �r�ks�g�l �s �tengedte azt a
gazember
n�ps�gnek. Rem�lem, hogy ezek most majd megjutalmazz�k ugy, ahogy meg�rdemli.
- Micsoda? - ki�ltotta a nagyhangu Stryver. - T�nyleg ugy cselekedett? Olyan fajta
fick�?
Hadd l�ssuk az � al�val� nev�t! F....e vigye �t!
Darnay nem volt k�pes mag�t tov�bb tart�ztatni, kez�t Stryver v�ll�ra tette �s azt
mondotta:
- �n ismerem ezt a fick�t!
- Igaz�n? - v�laszolt Stryver. - Zeusra mondom, hogy sajn�lom �nt.
- Mi�rt?
- Mi�rt Darnay ur? Hallotta, hogy mit cselekedett? - Ne k�rdezze, hogy mi�rt, ilyen
id�ben!
- De �n k�rdezem, hogy mi�rt?
- �n akkor is azt mondom, Darnay ur, hogy sajn�lom �nt. Sajn�lom, hogy �n ilyen
k�l�n�s
k�rd�seket int�z. Itt van egy fick�, akit megfert�z�tt ez a legpestisesebb �s
legistentagad�bb
�rd�gi doktrina, melyet valaha ismertek; aki �tengedi birtokait a f�ld legaljasabb
cs�csel�-
k�nek, amely a gyilkoss�got nagyban �zi �s �n, aki az ifjus�got tanitja, azt
k�rdezi, hogy
mi�rt sajn�lom �nt. J�, teh�t v�laszolok �nnek. Sajn�lom �nt, mert azt hiszem, hogy
ilyen
gazember �nt is megfert�zheti. Ez�rt!
Darnay ig�ret�re eml�kezve, csak nehezen tudta mag�t tart�ztatni �s igy sz�lott:
- Tal�n �n nem �rti meg ezt az urat.
- �rtek hozz�, hogy �nt sarokba szoritsam, Darnay ur, - mond� Stryver - �s meg is
teszem. Ha
ez a fick� ur, akkor �n nem �rtem �t. Ezt megmondhatja neki, tiszteletem
kis�ret�ben. Meg-
mondhatja tov�bb� azt is neki az �n nevemben, hogy miut�n minden vagyon�t �s
pozici�j�t
ennek a m�sz�rl� cs�csel�knek engedte �t, csod�lkozom azon, hogy mi�rt nem �ll az
�l�kre.
De nem, uraim, - mond� Stryver k�r�ltekintve �s ujjaival csattintva - �n ismerem az
emberi
term�szetet �s mondom �n�knek, hogy sohasem tal�lnak fick�t olyat, mint ez, aki ily
dr�ga
v�dettek k�ny�r�let�re bizn� mag�t. Nem uraim, � elszelel, amily gyorsan csak
lehet.
Ezekkel a szavakkal, utols�t csattantva ujjaival, Stryver kitolakodott a Fleet-
streetbe, hallgat�i
�ltal�nosan helyeseltek. Az �ltal�nos t�voz�s ut�n Lorry �s Darnay egyed�l maradtak
az
ir�asztaln�l.
- �tveszi a levelet? - k�rdi Lorry. - �n tudja, hogy hol kell k�zbesiteni?
- Igen.
- Magyar�zza meg neki, hogy ide cimezt�k, abban a hiszemben, hogy mi k�pesek
lesz�nk azt
k�zbesiteni �s hogy m�r j� ideje itt fekszik.
- Megteszem. Innen utazik P�risba?
- Innen, nyolc �rakor.
- Visszaj�v�k, hogy elbucsuzzam.
Darnay nagyon el�g�letlen volt �nmag�val, Stryverrel �s a t�bbiekkel is, lehet�
gyorsan a
Temple cs�ndes vid�k�re sietett, felbontotta a levelet �s elolvasta. Igy hangzott:
�Abbaye b�rt�n, P�ris, 1792. junius 21.
Uram, egykori M�rki ur,
Miut�n �letem a falu kez�ben hosszu ideig veszedelemben forgott, nagy er�szak �s
m�ltatlans�ggal elfogtak �s az eg�sz hosszu uton v�gig gyalog P�risba hoztak. Az
uton
sokat szenvedtem; de ez nem minden; h�zamat lerombolt�k, - a f�lddel tett�k egyen-
l�v�.
A b�n, mely�rt beb�rt�n�ztek, uram, ezel�tt M�rki ur, �s amely miatt a t�rv�nysz�k
el�tt kell megjelennem �s �letemet is elveszitenem (az �n nagylelk� segits�ge
n�lk�l),
amint �k mondj�k, a n�p � fels�ge ellen elk�vetett �rul�s, amennyiben ellene, egy
emigr�ns �rdek�ben m�k�dtem. Hi�ba �llitottam, hogy �n, az �n utasit�s�hoz k�pest
az
� �rdek�ben �s nem az ellen cselekedtem. Hi�ba �llitottam, hogy �n m�g az
emigr�nsok
vagyon�nak elkobz�sa el�tt elengedtem az ad�kat, melyet a n�p megsz�nt fizetni,
hogy
nem szedtem be a b�rt �s nem pereltem �ket. Az egyed�li v�lasz az, hogy egy
emigr�ns
�rdek�ben m�k�dtem, �s hogy hol van az az emigr�ns?
�, kegyelmes uram, ezel�tti M�rki ur, hol van ez az emigr�ns? �lmomban kiab�lom,
hol van �? Az Eget k�rdezem, elj�n-e, hogy engem megszabaditson? Nincs v�lasz. �,
uram, ezel�tti M�rki ur, rem�nytelen ki�lt�somat a tengeren �t hangoztatom, tal�n
f�leihez jut a nagy Tellson-bank utj�n, mely P�risban is ismer�s.
A Mindenhat� szerelm�re, a nagylelk�s�g, az igazs�g, el�kel� nev�nek becs�lete
nev�-
ben k�ny�rg�k �nh�z, uram, ezel�tti M�rki ur, j�jj�n segits�gemre �s szabaditson
meg.
A borzalom ezen b�rt�n�b�l, ahol minden �ra k�zelebb visz a hal�lhoz, biztositom
�nt,
uram, ezel�tti M�rki ur, f�jdalommal teljes �s szerencs�tlen szolg�latk�szs�gemr�l.
Az �n lesujtott
Gabelleje.�
A Darnay lelk�ben rejt�z� nyugtalans�got ez a lev�l hatalmasan megelevenitette. Egy
r�gi, h�
szolg�nak a veszedelme, akinek egyed�li b�ne az � csal�dja ir�nt tanusitott h�s�ge
volt, oly
szemreh�ny�an meredt az arc�ba, hogy, amint ott j�rt f�l �s al� a Templeben,
megfontolva a
teend�t, majdnem eltakarta az arc�t a j�r�kel�k el�tt.
J�l tudta, hogy a cselekedet f�l�tti borzalm�ban, hogy nagyb�tyja ellen val�
gyanuj�ban, hogy
abban az irt�zatban, mellyel lelke a roskadoz� �p�letet tekintette �s amelynek
t�mogat�s�val
gyanusitott�k, � csak f�lmunk�t v�gzett. J�l tudta, hogy Lucie ir�nt val� szerelme
miatt
mondott le t�rsadalmi �ll�s�r�l �s hogy ez a tette - �mb�r lelke el�tt nem l�tszott
ujnak -
m�gis elhamarkodott �s hi�nyos volt. J�l tudta, hogy rendszeresen �s �vatosan
kellett volna
terv�t kidolgozni, �s hogy sz�nd�k�ban is volt ennek a megt�tele �s hogy ez m�gsem
t�rt�nt
meg.
Magav�lasztotta angol otthon�nak boldogs�ga, az a sz�ks�g, hogy �lland�an el volt
foglalva,
az id� gyors v�ltoz�sai �s nyugtalans�gai, melyek oly gyorsan k�vett�k egym�st,
hogy e h�t
esem�nyei az el�bbi h�t meg nem �rt terveit megsemmisitett�k �s a k�vetkez� h�t
esem�nyei
pedig mindent ism�t ujj�alakitottak, � tudta j�l, hogy ezen esem�nyek k�nyszer�nek
engedett,
nem gond n�lk�l, de m�gis �lland� �s tart�s ellen�ll�s n�lk�l, � v�rt a cselekv�s
pillanat�ra,
de az esem�nyek forgatag�ban az id� elmult, a nemess�g minden uton csoportosan
hagyta el
Franciaorsz�got, vagyonukat elpusztitott�k �s konfisk�lt�k, nev�ket elt�r�lt�k, ezt
� mind j�l
tudta, mint b�rmilyen ujonnan keletkezett hatalom Franciaorsz�gban, amely �t emiatt
tal�n
v�d al� helyezte.
De hiszen � nem nyomott el senkit, nem b�rt�nz�tt be senkit; oly t�vol volt att�l,
hogy
szigoruan k�vetelte volna j�rand�s�gait, hogy saj�t akarat�b�l lemondott mindenr�l,
�s uj
vil�gba vetette mag�t, melyben r�n�zve kedvezm�ny nem volt, abban kik�zd�tte a maga
helyzet�t �s megkereste a kenyer�t. Gabelle kezelte a t�nkrejutott �s elad�sodott
birtokot
ir�sba foglalt rendelkez�sek szerint, melyek utasitott�k �t, hogy a szeg�ny n�pet
kim�lje, hogy
azt a keveset, ami elaj�nd�kozhat� volt, nekik adja, t�len annyi t�zel�f�t �s
ny�ron annyi
gabon�t, amennyit a szorongat� hitelez�k meghagytak, hogy minden eshet�s�gre
sz�mitva, a
saj�t biztons�ga �rdek�ben ezt a k�r�lm�nyt ir�sba foglalta, ugy hogy ennek most
napf�nyre
kellett ker�lnie.
Ezek a k�r�lm�nyek �rlelt�k meg Darnay K�rolynak azt a k�ts�gbeejt� elhat�roz�s�t,
hogy
P�risba utazik.
Igen. Mint a r�gi monda haj�s�t, a sz�l �s �radat a m�gnes szikla hat�sk�r�be
hajtotta �s von-
zotta �t, ugy hogy mennie kellett. Minden, ami k�pzelete el�tt felmer�lt, mind
gyorsabban
hajszolta �t, mind ink�bb n�veked� er�vel a borzalmas vonz�er� karjaiba. Lelk�nek
nyugta-
lans�g�t az okozta, hogy boldogtalan haz�j�ban rossz c�lok el�r�s�re alkalmatlan
eszk�z�ket
haszn�ltak �s hogy �, aki tudta, hogy jobb amazokn�l, nem volt ott jelen, hogy
megkis�relje,
vajjon tehet-e valamit a v�ront�s besz�ntet�s�re �s hogy a k�ny�r�let �s
emberiess�g
k�vetelm�nyeit �rv�nyre juttassa. Ez a f�lig elnyomott �s f�lig szemreh�ny� gond
arra k�sz-
tette �t, hogy p�rhuzamot vonjon maga �s a b�tor �reg ur k�z�tt, akiben olyan nagy
volt a
k�teless�gtud�s; ezt a re�n�zve h�tr�nyos �sszehasonlit�st nyomban k�vett�k
Monseigneur
becsm�rel� nyilatkozatai, melyek �t annyira megs�rtett�k, �s Stryver�i, melyek r�gi
okok
miatt k�tszeresen s�rt�k voltak re�n�zve. Majd Gabelle levele �rkezett meg, egy
�rtatlan,
hal�lveszedelemben lebeg� fogolynak az � igazs�goss�g�hoz, becs�let�hez �s
j�hirnev�hez
val� k�ny�rg�se.
Elhat�roz�sa megszil�rdult. P�risba kell mennie.
Igen. A m�gnesszikla vonzotta �t, el�re kellett eveznie, mig z�tonyra ker�l. Nem
volt szikl�-
r�l tudom�sa; vesz�lyt alig l�tott. A sz�nd�k, amely szerint cselekedett �s ahogyan
cseleke-
dett, m�g ha nem volt is teljesen befejezett, az � elj�r�s�t olyan vil�git�sba
helyezte, hogy azt
Franciaorsz�gban h�l�san ismerik majd el, k�l�n�sen ha szem�lyesen jelenik meg
annak az
igazol�s�ra. Azut�n megjelent szeme el�tt az a dics� l�tom�ny, hogy k�pes j�t
cselekedni,
(mely oly gyakran �mitja el a v�rmes embereket); � m�r l�tta mag�t, hogy elegend�
befoly�s-
sal rendelkezik, hogy vezesse ezt az elvadult forradalmat, mely oly borzalmas
vads�ggal
rohant el�re.
Amint igy most m�r eld�nt�tt sz�nd�k�val j�rt f�l �s al�, azt hat�rozta, hogy sem
Lucie, sem
atyja ne tudjon meg semmit addig, mig � el nem t�vozott. Luciet meg kellett
kim�lnie a
bucsuz�st�l, �s atyja, aki mindig idegenkedett att�l, hogy a r�gi id�k veszedelmes
eml�keivel
foglalkozz�k csak akkor tudja majd meg ezt a l�p�s�t, amikor m�r megt�rt�nt, mikor
m�r
minden k�ts�g eloszlott.
Gondolataival elfoglalva s�t�lt f�l �s al�, mig el�rkezett az id�, hogy
Tellson�khoz menjen �s
Lorryt�l bucsut vegyen. Amint P�risba �rkezik, f�lkeresi �reg bar�tj�t; de most nem
mondott
neki semmit sz�nd�k�r�l.
Egy postakocsi indul�sra k�szen �llott a bank kapuj�ban, Jerry is utrak�szen volt.
- K�zbesitettem a levelet - mond� Darnay K�roly. - Nem akartam beleegyezni abba,
hogy �nt
irott v�lasszal terhelje, de tal�n lesz szives sz�beli v�laszt vinni.
- Nagyon szivesen, - mond� Lorry - ha nem veszedelmes.
- Egy�ltal�n nem. �mb�r fogolynak sz�l, az Abbayeban.
- Mi a neve? - mond� Lorry, nyitott jegyz�k�nyv�vel a kez�ben.
- Gabelle.
- Gabelle. �s mi az �zenet a szerencs�tlen Gabelle sz�m�ra a b�rt�nben?
- Egyszer�en az, hogy � megkapta a levelet �s j�n.
- Id�t nem kell emliteni?
- Holnap este elutazik.
- Szem�ly nem emlitend�?
- Nem.
Segitett Lorrynak, hogy egy csom� k�penybe �s kab�tba burkol�zz�k �s kikis�rte �t a
r�gi
bank meleg leveg�j�b�l a Fleet-street k�d�be.
- �dv�zletemet Lucienek �s a kis Lucienek - mond� Lorry t�voz�skor - �s j�l
vigy�zzon
re�juk, mig visszaj�v�k. - Darnay fej�t r�zta �s k�tked�en mosolygott, mikor a
kocsi elhajtott.
Ezen az �jjelen - augusztus 14-ike volt - sok�ig f�nn volt �s k�t szeretetteljes
levelet irt; az
egyik Lucienek sz�lt, amelyben elmagyar�zta neki, hogy milyen elker�lhetetlen
k�teless�g
k�nyszeriti �t P�risba val� utaz�sra �s hosszadalmasan elmondotta, hogy er�sen
bizik abban,
hogy szem�ly�t semmi vesz�ly nem fenyegeti; a m�sik a doktornak sz�lott, amelyben
Luciet
�s gyermek�t az � gondjaira bizta �s szil�rd meggy�z�d�ssel ugyanarr�l a t�rgyr�l
besz�lt.
Mind a kett�nek azt irta, hogy meg�rkez�se ut�n azonnal ir, hogy �ket szem�lye
biztons�g�r�l
megnyugtassa.
Neh�z nap volt, ez volt az els� nap, hogy titokkal lelk�ben j�rt k�z�tt�k. Neh�z
volt re�n�zve,
hogy titkolja az �rtatlan csal�st, melyr�l �k semmit sem gyanitottak. Egy gy�ng�d
tekintet,
melyet boldog �s tev�keny feles�g�re vetett, meger�sitette elhat�roz�s�ban, hogy
nem emlit
semmit a bek�vetkezend�r�l (m�r majdnem megtette, oly k�l�n�s volt re�n�zve, hogy
b�rmit
is cselekedj�k az � cs�ndes segits�ge n�lk�l) �s a nap gyorsan eltelt. Alkonyatkor
meg�lelte �t
�s kedves gyermek�t, emlitv�n, hogy nemsok�ra visszat�r (�llit�lagos elfoglalts�got
adott
okul; titkon b�rt�sk�t k�szitett el� ruh�kkal) �s neh�z szivvel l�pett ki a k�d�s
utc�ba.
A l�thatatlan er� gyorsan vonzotta �t mag�hoz, minden sz�l, minden �ramlat abba az
ir�nyba
vonult. Leveleit �tadta egy megbizhat� hirviv�nek, hogy f�l�r�val �jf�l el�tt
k�zbesitse, - nem
el�bb. Dover fel� b�relt kocsit �s megkezdette utaz�s�t.
- Az �g szerelme, az igazs�goss�g, a nagylelk�s�g �s el�kel� nev�nek becs�lete
nev�ben! - ez
volt a szeg�ny fogoly ki�lt�sa, ezzel b�toritotta elfogult sziv�t, mikor mindent
otthagyott, ami
a f�ld�n sziv�nek kedves volt �s a m�gnesszikla ir�ny�ba indult.

HARMADIK K�NYV.
A VIHAR UTJA.
1. Fejezet.
Titkos b�rt�nben.
Az utas, aki az 1792-ik �v �sz�n Angli�b�l P�ris fel� utazott, lassan haladt el�re
utaz�s�ban.
Kellet�n�l rosszabb utak, rossz kocsik �s rossz lovak is el�gg� k�sleltett�k, m�g
ha Francia-
orsz�g szerencs�tlen �s tr�njavesztett kir�lya minden dics�s�g�vel is tr�nj�ban �lt
volna; de
az id�k v�ltoz�sa ezenkiv�l is m�s k�r�lm�nyeket teremtett. Minden v�ros kapuj�ban,
minden
falu ad�hivatal�ban volt egy csoport polg�r, nemzeti musk�t�ikkal l�v�sre k�szen,
ezek
minden j�v�t vagy men�t meg�llitottak, �ssze-vissza kik�rdezt�k, utleveleit
megvizsg�lt�k,
nev�t saj�t jegyz�k�kben kerest�k, visszak�ld�ttek vagy tov�bb menni hagyt�k, vagy
pedig
meg�llitott�k �s fogs�gba vetett�k, aszerint, amint az szesz�lyes it�let�k vagy
k�pzel�d�s�k
szerint leg�dv�sebbnek l�tszott az Egys�ges �s Oszthatatlan K�zt�rsas�g, a
Szabads�g,
Egyenl�s�g �s Testv�ris�g, vagy a Hal�lra n�zve.
Darnay K�roly csak n�h�ny m�rf�ldnyit haladt franciaorsz�gi utj�ban, mikor m�r
kezdette
�szre venni, hogy ebben az orsz�gban nincs kil�t�sa a visszat�r�sre, csup�n ha
P�risban j�
polg�rnak min�sitik. B�rmi t�rt�nj�k is, utaz�sa v�g�re kell jutnia. Nem z�rult
m�g�tte egy
szeg�ny falu, nem s�lyedt m�g�tte egy k�z�ns�ges soromp� az orsz�guton, melyr�l nem
tudta volna, hogy az mind csupa vaskapu abban a sorozatban, mely k�z�tte �s Anglia
k�z�tt
bez�rult. Az �ltal�nos �bers�g annyira k�r�lvette �t, hogy ha h�l�ban lett volna,
vagy ha
ketrecben vitt�k volna rendeltet�si hely�re, akkor sem �rezte volna jobban
szabads�ga
elveszt�s�t.
Ez az �ltal�nos �bers�g nemcsak hogy huszszor tart�ztatta fel �t az orsz�gut minden
�llom�-
s�n, hanem napj�ban huszszor k�sleltette el�halad�s�ban az�ltal, hogy
ut�nalovagoltak �s
visszahozt�k, el�tte lovagoltak �s gondoskodtak arr�l, hogy f�ltart�ztass�k, vagy
pedig vele
lovagoltak �s �rizt�k �t. M�r n�h�ny napja utazott Franciaorsz�gban, mikor az
orsz�gut egy
kis v�ros�ban, P�rist�l m�g j� messzire, f�radtan aludni t�rt.
M�s m�don nem juthatott volna m�g ennyire sem, ha nem mutatta volna f�l a lesujtott
Gabellenek az Abbaye b�rt�nb�l irt level�t. Ennek a kis helys�gnek a kapu�rs�ge
annyi
neh�zs�get okozott neki, hogy �rezte, hogy utaz�sa most v�ls�gos ponthoz jutott.
Ar�nylag
teh�t nagyon kiss� volt meglepve, mikor a kis korcsm�ban, ahov� reggelig val�
tart�zkod�sra
utasitott�k, �jszaka k�zep�n f�lkeltett�k.
F�l�nk helybeli hivatalnok �s h�rom fegyveres hazafi, v�r�s sapk�val a fej�k�n,
pip�val a
sz�jukban, f�lkeltette �t �s �gy�ra �lt.
- Emigr�ns, - mond� a hivatalnok - fedezet alatt k�ld�m P�risba.
- Polg�rt�rs, nem �hajtok m�st, mint hogy P�risba jussak, �mb�r a fedezetet
n�lk�l�zhetem.
- Csend! - morgott egy v�r�ssapk�s �s pusk�ja agy�val az �gytakar�ra �t�tt. -
Hallgass,
arisztokrata!
- Ugy van, amint ez a j� hazafi mondja - jegyezte meg a f�l�nk hivatalnok. - �n
arisztokrata,
fedezetre van sz�ks�ge �s fizetnie kell �rte.
- Nincs v�laszt�som - mondja Darnay K�roly.
- V�laszt�sa! Hallgasd csak! - ki�ltotta ugyanaz a fenyeget� v�r�ssapk�s. - Mintha
nem volna
kedvezm�ny, hogy meg van v�dve a l�mpavast�l.
- Ugy van mindig, mint a j� hazafi mondja - jegyezte meg a hivatalnok. - Keljen f�l
�s
�lt�zk�dj�k, emigr�ns.
Darnay engedelmeskedett; visszavitt�k a kapu�rs�ghez, ahol m�s v�r�ssapk�s hazafiak
pip�ztak, ittak �s aludtak az �rt�z mellett. Itt nagy �sszeget fizetett a
fedezet�rt �s reggel
h�rom �rakor elindult vel�k a nedves orsz�guton.
A fedezet k�t v�r�ssapk�s �s h�romszin� kok�rd�val diszitett lovas hazafib�l
�llott, akik a
nemzet pusk�ival �s kardjaival f�lfegyverezve mindk�t oldal�n lovagoltak. Darnay
k�l�n
lovon lovagolt, de a kant�rhoz k�t�l volt er�sitve, melynek v�g�t az egyik hazafi
karja k�r�
tekerte. Ilyen helyzetben folytatt�k utjukat, a hideg es� arcukat verte �s lassu
l�p�sben
lovagoltak a v�ros rossz k�vezet�n ki az iszapos orsz�gutra. Utjukban nem �llott be
v�ltoz�s,
kiv�v�n, hogy lovakat v�ltottak �s sebess�get v�ltoztattak, v�gig a s�ros
orsz�guton, eg�sz a
f�v�rosig.
�jjel utaztak; egy-k�t �r�val napf�lkelte ut�n meg�llottak �s alkonyatig pihentek.
A fedezet
oly nyomorus�gosan volt �lt�zve, hogy puszta l�buksz�ra k�r� szalm�t tekertek �s
rongyos
v�llukra is szalm�t tettek, hogy a nedvess�g ellen v�dekezzenek. Eltekintve att�l a
szem�lyes
kellemetlens�gt�l, hogy ilyen m�don kis�rt�k �s a jelenlegi veszedelemt�l, melyet
az a k�r�l-
m�ny okozott, hogy a hazafiak egyike kr�nikusan r�szeg volt �s nagyon k�nnyelm�en
b�nt
fegyver�vel, Darnay K�roly nem engedte, hogy a vele szemben alkalmazott k�nyszer
ellen�re
is komoly aggodalom t�madjon lelk�ben; meggy�zte �nmag�t arr�l, hogy ennek a
helyzetnek
semmi k�ze egy szem�lyes �gy igazs�goss�g�hoz, amelyben m�g nem it�lkeztek, vagy
olyan
nyilatkozathoz, mely m�g nem volt megt�ve �s amelyet az Abbaye foglya meger�sitend�
volt.
De mikor Beauvais v�ros�hoz jutottak, - estefel� volt, mikor az utc�k tele voltak
n�ppel - nem
titkolhatta el, hogy a dolgok l�tszata nagyon nyugtalanit�. Veszedelmet hirdet�
arcok vett�k
k�r�l, hogy l�ss�k �t, mikor a postah�zn�l lesz�llott �s sok hang hangosan
ki�ltotta a
t�megben: �Le az emigr�nssal!�
�ppen lesz�ll�ban volt a nyeregb�l, de ism�t vissza�lt, minthogy azt tartotta a
legbiztosabb
helynek �s azt mond�:
- Igen, emigr�ns; bar�taim! De nem l�tj�tok-e, hogy saj�t akaratomb�l vagyok itten
Francia-
orsz�gban?
- �tkozott emigr�ns vagy! - ki�ltotta egy kov�cs �s kalap�ccsal a kez�ben, d�h�sen
el�re-
tolakodott. - �s �tkozott arisztokrata is vagy!
A postamester, a kov�cs �s a lovas kant�rja k�z� �llott (az ugyanis a kant�rt
akarta meg-
ragadni) �s csendesit�en mondotta: �Hagyd �t, hagyd �t! P�risban majd it�lkeznek
f�l�tte!�
- It�lkeznek - ism�telte a kov�cs �s meglenditette a kalap�csot. - Igen �s
elit�lik, mint �rul�t.
A t�meg erre helyesl�en orditott.
Darnay visszatartotta a postamestert, aki a lovat az udvarba akarta vezetni (a
r�szeg hazafi
nyugodtan �lt nyerg�ben �s odan�zett, a k�t�l v�ge karj�ra volt tekerve) �s mihelyt
szava
hallhat�v� v�lt, igy sz�lott:
- Csal�dtok, bar�taim, vagy meg vagytok csalva. �n nem vagyok �rul�.
- Hazudik - ki�lt� a kov�cs. - A hat�rozat �ta � haza�rul�. - �lete a n�p�.
�tkozott �lete m�r
nem az �v�.
Abban a pillanatban, amint Darnay a t�meg szem�ben l�tta, hogy az re� akar rohanni,
a
postamester a lovat az udvarba vezette, a fedezet szorosan hozz�csatlakozott �s a
postamester
bez�rta �s bereteszelte a rozoga kaput. A kov�cs kalap�cs�val d�ngette, a t�meg
orditott, de
egy�b nem t�rt�nt.
- Mi az a hat�rozat, amelyr�l a kov�cs besz�lt? - k�rd� Darnay a postamestert�l,
mikor
k�sz�netet mondott neki �s mellette �llott.
- Egy hat�rozat, mely az emigr�nsok vagyon�nak elad�s�t rendeli el.
- Mikor kelt?
- Tizennegyedik�n.
- Angli�b�l val� elutaz�som napj�n.
- Mindenki azt mondja, hogy ez csak egy a sok k�z�l �s m�g t�bb m�s k�veti - ha
ugyan m�r
nincs itten, mely minden emigr�nst sz�m�z �s a hazat�r�ket hal�lra it�li. Ez az,
amit
gondolok, mikor azt mondotta, hogy �lete nem az �n�.
- De m�g nincsenek ilyen hat�rozatok?
- Mit tudom �n - mond� a postamester v�ll�t vonogatva - tal�n itt van, tal�n itt
lesz. Mindegy.
Mit kiv�n?
Szalm�n pihentek egy f�lszerben �jf�lig �s ism�t tov�bb lovagoltak mikor a v�ros
aludt. A sok
vad v�ltoz�s k�z�tt, mely k�z�ns�ges dolgokon volt �szrevehet� �s amely ezt a vad
lovagl�st
olyan k�l�n�snek t�ntette f�l, nem volt a legutols�, hogy ugy l�tszott, hogy senki
sem alszik.
Miut�n sok�ig puszta, �s elhagyatott vid�keken lovagoltak v�gig, egy csom�
nyomorus�gos
kunyh�hoz jutottak, mely nem mer�lt s�t�ts�gbe, hanem vil�git�st�l ragyogott; lak�i
a
csendes �j k�zep�n kis�rtetszer�en t�ncoltak egy kisz�radt szabads�gfa k�r�l, vagy
f�l�llottak
�s szabads�gdalt �nekeltek. Szerencs�re, az �jjel Beauvaisban oly m�lyen aludtak,
hogy
biztoss�gban jutottak ki a kapukon �s nemsok�ra ism�t a mag�nos orsz�guton voltak.
A korai
hidegben �s nedvess�gben lovagoltak tov�bb, kizsarolt f�ldek mert�n, melyek ebben
az �vben
nem termettek, �s f�stt�l fekete, el�gett h�zak romjai mellett; mag�nos lovagl�suk
hirtelen
v�ltoz�shoz jutott az�ltal, hogy hazafiak k�rj�rata k�zeledett fel�j�k, akik minden
orsz�gut
f�l�tt �rk�dtek.
Hajnalhasadtakor v�gre P�ris falai al� �rkeztek. A soromp� el volt z�rva �s er�s
�rizet alatt
volt, mikor odalovagoltak.
- Hol vannak ennek a fogolynak az utlevelei? - k�rdezte egy hat�rozottnak l�tsz�
el�lj�r�, akit
az �rs�g el�hivott.
A kellemetlen sz�, term�szetesen, f�lt�nt Darnay K�rolynak �s azt jegyezte meg az
el�l-
j�r�nak, hogy � francia polg�r �s szabad elhat�roz�sb�l utazik, fedezet alatt,
melyet az orsz�g
fejetlen �llapot�ban re�k�nyszeritettek �s amely�rt � fizetett.
- Hol vannak ennek a fogolynak az utlevelei? - ism�telte ugyanaz a szem�ly,
an�lk�l, hogy
�gyet vetett volna r�.
A r�szeg hazafi sapk�j�ban voltak �s az el�mutatta azokat. Ugyanaz a hat�s�gi
szem�ly,
mikor re�pillantott Gabelle level�re, zavartnak �s meglepettnek l�tszott �s nagy
figyelemmel
n�zett Darnayra.
Azonban sz� n�lk�l hagyta ott a fedezetet �s a fedezettet �s bement az �rszob�ba;
azalatt �k a
kapu el�tt nyeregben maradtak. A sz�net alatt Darnay K�roly k�r�ln�zett �s azt
vette �szre,
hogy a kaput vegyes katon�kb�l �s polg�rokb�l �ll� �rs�g �rizte, az ut�bbiak
azonban sz�mra
sokkal t�bben voltak; az is f�lt�nt neki, hogy �lelmiszerekkel terhelt �s hasonl�
c�lu kocsik
k�nnyen jutottak be, de a kijut�s m�g a leg�rtatlanabb embereknek is nagyon neh�z
volt.
F�rfiak �s asszonyok tarka t�mege, az �llatokat �s k�l�nf�le fajta kocsikat nem is
emlitve,
v�rakozott a kapu kinyit�s�ra; a szem�lyazonoss�g meg�llapit�sa azonban olyan
szigoru volt,
hogy csak egyenkint �s nagyon lassan juthattak ki. N�h�nyan tudt�k, hogy m�g sok�ig
tart,
mig a vizsg�latban re�juk ker�l a sor �s lepihentek a f�ld�n, aludtak �s pip�ztak,
mig m�sok
besz�lgettek �s �csorogtak. A v�r�s sapka �s h�romszin� kok�rda, f�rfiak �s
asszonyok k�z�tt
is, �ltal�nos volt.
Mikor Darnay k�r�lbel�l f�l�r�ja �lt m�r nyerg�ben �s figyelt mindenre, ugyanaz a
hivatalos
szem�ly ism�t kij�tt �s meghagyta az �rs�gnek, hogy a kaput nyissa ki. Azut�n a
fedezetnek -
a j�zannak �s a r�szegnek - elismerv�nyt adott a fedezett �tv�tel�r�l �s
felsz�litotta �t, hogy
sz�lljon le. Darnay lesz�llott, �s a k�t hazafi, az � f�radt lov�t vezetve,
megfordult, an�lk�l,
hogy a v�rosba l�pett volna.
Vezet�j�t az �rszob�ba kis�rte, mely rossz bort�l �s doh�nyt�l b�zl�tt, �s ahol egy
csom�
katona �s hazafi fek�dt vagy �lldog�lt, alva vagy �bren, j�zanon vagy r�szegen,
vagy pedig
v�ltozatos neutr�lis �llapotban volt az alv�s �s �brenl�t, a j�zans�g �s r�szegs�g
k�z�tt. Az
�rszoba vil�git�sa is megfelel�en hat�rozatlan �llapotban volt, amennyiben r�szben
az elalv�
olajl�mp�b�l, r�szben pedig a borus napt�l sz�rmazott. N�h�ny jegyz�k�nyv fek�dt
nyitva
egy asztalon �s egy k�z�ns�ges, s�t�t tekintet� tiszt �lt el�tte.
- Defarge polg�r, - sz�lt ez Darnay vezet�j�hez, mik�zben egy papirszeletet vett
el�, hogy
arra irjon, - ez Evr�monde, az emigr�ns?
- Ez az.
- Kora, Evr�monde?
- Harminch�t.
- N�s, Evr�monde?
- Igen.
- Hol n�s�lt?
- Angli�ban.
- Helyes. Hol a feles�ge, Evr�monde?
- Angli�ban.
- Helyes. La Force b�rt�nbe ker�l, Evr�monde.
- Igazs�gos �g! - ki�ltott Darnay - milyen t�rv�ny szerint �s milyen v�tek miatt?
A tiszt egy pillanatra f�ltekintett ir�s�b�l.
- Uj t�rv�nyeink vannak, Evr�monde, �s uj v�tkek, mi�ta �n itt volt - mond� a tiszt
gunyosan
mosolyogva �s folytatta ir�s�t.
- K�rem, vegye figyelembe, hogy �n �nk�nt j�ttem ide, f�ldimnek a k�rv�nye birt r�,
mely ott
fekszik �n el�tt. Nem kiv�nok egyebet, adjanak nekem alkalmat arra, hogy k�sedelem
n�lk�l
segits�g�re lehessek. Erre tal�n van jogom?
- Emigr�nsoknak nincsenek jogai, Evr�monde, - volt a k�z�mb�s v�lasz. A tiszt irt,
mig
elk�sz�lt, elolvasta m�g egyszer, amit irt, beporozta �s Defargenak nyujtotta �t e
szavakkal:
�Titkos b�rt�nbe�.
Defarge intett a fogolynak a papirossal, hogy k�vesse �t. A fogoly engedelmeskedett
�s k�t
hazafib�l �ll� �rs�g kis�rte �ket.
- �n az, - k�rdezte Defarge halk hangon, mikor az �rh�z l�pcs�j�n lej�ttek �s P�ris
fel�
fordultak - aki Manette doktor le�ny�t vette el feles�g�l, aki egykor, a most m�r
nem l�tez�
Bastille foglya volt?
- Igen - mond� Darnay �s meglepetve n�zett re�ja.
- Az �n nevem Defarge, Saint Antoineban korcsm�m van. Val�szin�leg hallott r�lam.
- Feles�gem az �n h�z�ba, ment atyj��rt? Igen?
A �feles�g� sz� komor eml�ket l�tszott Defargeban kelteni �s hirtelen
t�relmetlens�ggel
mond�:
- Annak az ujonsz�letett n�nek a nev�ben, akit La Guillotine-nak hivnak, k�rdem,
minek j�tt
�n Franciaorsz�gba?
- Egy perccel ezel�tt hallotta, hogy mi�rt. Azt hiszi tal�n, hogy nem igaz?
- Szomoru igazs�g �nre n�zve - mond� Defarge �s homlok�t r�ncolva n�zett maga el�.
- Val�ban elvesztem. Itten minden annyira megv�ltozott, minden oly hirtelen, oly
m�lt�ny-
talan, hogy teljesen elvesztem. Akar-e egy kiss� segiteni?
- Nem - mond� Defarge, mindig maga el� tekintve.
- Akar-e egyetlen k�rd�sre v�laszolni?
- Tal�n. A k�rd�s term�szet�t�l f�gg. K�rdezzen.
- K�zlekedhetem-e a k�lvil�ggal abb�l a b�rt�nb�l, ahov� olyan igazs�gtalanul
vetnek?
- Majd megl�tja.
- Tal�n csak nem temetnek oda, it�let n�lk�l, an�lk�l, hogy alkalmat adn�nak a
v�delemre?
- Majd megl�tja. �s azt�n? Azel�tt m�s emberek, hasonl� m�don, rosszabb b�rt�n�kbe
jutottak.
- De nem �ltalam, Defarge polg�rt�rs.
V�lasz helyett Defarge komoran n�zett re� �s konok hallgat�sba mer�lve haladt
mellette.
Menn�l m�lyebb� v�lt az � hallgat�sa, ann�l halv�nyabb volt a rem�ny, - azt hitte
Darnay -
hogy �t megl�gyitja. Ez�rt gyorsan folytatta.
- �ri�si fontoss�gu re�m n�zve (�n j�l tudja, polg�rt�rs, tal�n jobban mint �n,
hogy mennyire
fontos), hogy tudathassam Lorry urral Tellson bankj�ban, egy angol urral, aki most
P�risban
van, az egyszer� t�nyt, minden magyar�zat n�lk�l, hogy a La Force b�rt�n�be
vetettek.
Megteszi ezt nekem?
- Semmit sem teszek �n�rt - v�laszolta Defarge dacosan. - K�teless�gem haz�m� �s
polg�r-
t�rsaim�. Mindkett�nek felesk�dt szolg�ja vagyok, �n ellen. Nem teszek semmit sem
�n�rt.
Darnay �rezte, hogy mennyire rem�nytelen ennek az embernek a k�rlel�se �s azonkiv�l
b�szkes�ge is s�rtve volt. Amint hallgatagon egym�s mellett haladtak, �szrevette,
hogy a n�p
mennyire hozz�szokott ahhoz a l�tv�nyhoz, hogy foglyokat kis�rnek az utc�kon. M�g a
gyer-
mekek sem hederitettek re�. N�h�ny arramen� megfordult, n�h�nyan kez�kkel
fenyegett�k �t,
az arisztokrat�t; egy�bk�nt nem tal�lt�k k�l�n�sebbnek, hogy j�l �lt�z�tt embert
b�rt�nbe
kis�rnek, mintha munk�s a zubbony�ban munk�j�ba sietett. Egy sz�k, s�t�t, piszkos
utc�ban,
melyen �thaladtak, egy izgatott sz�nok sz�ken �llva, besz�lt izgatott
hallgat�s�gnak a kir�ly
�s a kir�lyi csal�dnak a n�p ellen elk�vetett v�tkeir�l. Egy p�r sz�b�l, mit
arramen�ben fel-
kapott, tudta meg Darnay K�roly, hogy a kir�ly b�rt�nben van �s hogy az idegen
nagyk�vetek
mind elt�voztak P�risb�l. Az uton (Beauvaist kiv�ve) semmit sem hallott. A fedezet
�s az
�ltal�nos �bers�g teljesen elszigetelte �t.
Hogy a veszedelem sokkal nagyobb ar�nyokat �lt�tt, mi�ta Angli�t elhagyta, azt j�l
tudta.
Hogy a veszedelem n�vekedett k�r�l�tte mind gyorsabban �s gyorsabban, azt is j�l
tudta
most. Bel�tta, hogy nem tette volna meg ezt az utaz�st, ha n�h�ny nap esem�nyeit
el�re
l�thatta volna. Gonosz sejtelmei m�gsem voltak olyan komorak, mint amilyennek
l�tszottak
volna a k�s�bbi id�k vil�git�s�n�l tekintve. B�rmilyen komor volt is a j�v�, m�gis
ismeretlen
volt �s komors�ga n�mi bizonytalans�g rem�ny�t engedte f�lmer�lni. A rettenetes,
napokon
�s �jjeken �t foly� �ld�kl�sr�l, mely nagy, v�res jellel volt ell�tand� az arat�s
�ldott idej�t,
miel�tt m�g n�h�ny k�rt is irt le az �ra mutat�ja, �ppen olyan keveset tudott,
mintha csak
sz�zezer esztend� mulva k�vetkezn�k el. Az ��les ujsz�l�tt n�, kinek La Guillotine
volt a
neve�, alig volt ismer�s el�tte �s a n�p t�mege el�tt. Azok a r�mtettek, melyeket
nemsok�ra
elk�vettek, tal�n m�g azoknak az agy�ban sem sz�lettek meg, akik azokat
v�ghezvitt�k.
Hogyan tal�lhattak volna helyet egy gy�ng�d l�lek hom�lyos sejtelmeiben?
Hogy hosszu fogs�gban, durva b�n�sm�dban �s hogy feles�ge �s gyermek�t�l val�
kegyetlen
elv�laszt�sban lesz r�sze, azt val�szin�nek, majdnem bizonyosnak sejtette; de ezen
kiv�l
semmi m�st�l hat�rozottan nem tartott. Ily gondokkal lelk�ben, melyek elegend�
sulyosak, ha
valakit egy iszonyatos b�rt�n udvar�ba kis�rnek, �rkezett meg La Force b�rt�nh�z.
Duzzadt arcu ember nyitotta ki a sulyos ajt�t, ennek Defarge bemutatta �Evr�monde,
az
emigr�nst.�
- Mi az �rd�g! Mennyi lesz m�g! - ki�ltotta a duzzadt arcu ember.
Defarge �tvette t�le az elismerv�nyt, an�lk�l, hogy t�r�dn�k a felki�lt�ssal �s
elt�vozott a k�t
hazafival.
- Az �rd�gbe, mondom ism�t! - ki�ltotta a b�rt�n�r, aki egyed�l maradt feles�g�vel.
- Mennyi
lesz m�g!
A b�rt�n�r feles�ge nem tudta, hogy mit mondjon erre a k�rd�sre, csup�n ezt
v�laszolta:
- T�relmesnek kell lenni, �desem! - H�rom �r bel�pett a cseng� hangj�ra, ezek
ism�telt�k az
asszony tan�cs�t �s az egyik hozz�f�zte: a szabads�g szeretete kedv��rt - ezen a
helyen ez a
megjegyz�s nem hallatszott �ppen alkalomszer�nek.
La Force iszonyu b�rt�n volt, s�t�t, piszkos �s az eg�szs�gtelen �lom rettenetes
szag�t�l b�z-
l�tt. Saj�ts�gos, hogy milyen hamar �szrevehet� ilyen gondozatlan helyeken a
beb�rt�n�z�tt
�lom undorit� p�r�ja!
- Titkos b�rt�nbe is! - d�rm�gte a b�rt�n�r, az irott papirra tekintve. - Mintha
m�ris nem
volna minden pukkad�sig tele.
Rosszkedv�en f�zte a papirost egy t�re, ahol m�r j� csom� volt; Darnay K�roly f�l
�ra
hosszat v�rt tov�bbi gy�ny�reire, n�ha f�l �s al� j�rt az er�sen boltozott
szob�ban, n�ha egy
k�padon �lt; sz�nd�kosan tartott�k ott, hogy a f�b�rt�n�r �s al�rendeltjei
arckifejez�s�t
eml�k�kbe v�ss�k.
- J�jj�n, - mond� a f�b�rt�n�r v�gre, f�lemelve kulcsait - j�jj�n velem, emigr�ns!
A fogoly a b�rt�n komor f�lhom�ly�ban k�vette �t folyos�kon �s l�pcs�k�n v�gig, sok
ajt�
cs�r�mp�lve z�r�dott be ut�na, mig egy nagy, alacsony, boltozatos terembe jutottak,
mely
mindk�t nembeli fogollyal volt zsufolva. Az asszonyok hosszu asztaln�l �ltek �s
irtak, olvas-
tak, k�t�ttek, varrtak �s himeztek; a f�rfiak a sz�keik m�g�tt �llottak, vagy a
teremben f�l �s
al� j�rtak.
A foglyok �szt�nszer� gondolatmenet�vel, sz�gyenletes b�n �s v�tekre gondolva, az
uj
j�vev�ny irt�zott a t�rsas�gt�l. Hosszu, val�tlannak l�tsz� lovagl�s�t
elk�pzelhetetlens�gben
messze fel�lmulta az a l�tv�ny, mikor mind egyszerre f�lemelkedtek �s az akkori
id�k
minden finoms�g�val �s az el�kel�s�g minden megnyer� b�j�val �s udvariass�g�val
k�sz�nt�tt�k �t.
Ez a l�tv�ny oly elszomorit� volt a fegyh�z komors�g�ban, oly kis�rtetiesnek
l�tszott a k�r-
nyez� szenny �s ki�lt� nyomorral szemben, hogy Darnay K�rolynak ugy t�nt fel,
mintha
halottak t�rsas�g�ban �llana. Mind kis�rtet! A sz�ps�g kis�rtete, az el�kel�s�g
kis�rtete, az
elegancia kis�rtete, a b�szkes�g kis�rtete, a frivols�g kis�rtete, a humor
kis�rtete, az ifjus�g
kis�rtete, az �regs�g kis�rtete; mind arra v�rtak, hogy elt�volits�k �ket err�l az
elhagyatott
partr�l; mind r�tekintett oly szemmel, melyet a hal�l megv�ltoztatott. Mind el
voltak jegyezve
a hal�lnak, mikor ide bel�ptek.
Megdermedt a l�tv�nyt�l. A mellette �ll� �s a t�bbi ott j�rk�l� b�rt�n�r, akiknek a
k�lseje
foglalkoz�suk rendes gyakorl�s�ban el�gg� t�rhet� lett volna, oly rettenetesen
k�z�ns�gesnek
l�tszott az itt jelenlev� gy�szol� any�k, virul� le�nyok - a kokett, ifju sz�ps�g
�s az �rett, el�-
kel� nevel�s� urn�vel szemben, hogy ez az �lomvil�gb�l val� k�p, mely minden
tapasztalat �s
val�szin�s�g megforditottj�t mutatta, elsz�ditette a szeml�l�t. Bizonyos, hogy mind
kis�rtet!
Bizonyos, hogy a hosszu, �lomszer� lovagl�s betegs�g volt, amely �t ide, a komor
�rnyak
k�z� hozta.
- A szerencs�tlens�g �sszegy�lt bajt�rsai nev�ben - mond� egy udvari megjelen�s� �s
modoru
ur el�l�pve - tisztelettel �dv�zl�m La Forceban �s �szint�n f�jlalom azt a csap�st,
mely
k�z�nk hozta. Legyen gyors �s boldog v�ge! M�sutt udvariatlans�g volna nev�t �s
�ll�s�t
k�rdezni, de itt nem!
Darnay K�roly f�leszm�lt, megadta a kiv�nt felvil�gosit�st megfelel� szavakkal.
- De rem�lem, - mond� az ur a f�b�rt�n�rre tekintve, aki a termen v�gighaladt -
hogy nincs
titkos b�rt�nben?
- Nem tudom, hogy ez a kifejez�s mit jelent, de hallottam, hogy azt mondott�k.
- �, mily k�r! Mennyire sajn�ljuk! De b�tors�g! T�rsas�gunk t�bb tagja titkos
b�rt�nben volt
eleinte, de ez csak r�vid ideig tartott.
Azut�n emeltebb hangon sz�lott:
- �szinte f�jdalommal tudatom a t�rsas�ggal, hogy titkos b�rt�n.
R�szv�t mormog�sa hallatszott, mikor Darnay K�roly a termen kereszt�l egy r�csos
ajt�hoz
ment, ahol a b�rt�n�r v�rakozott re�ja �s sok hang - melyb�l a l�gy r�szv�ttel tele
n�i hangok
kihallatszottak - szerencs�t �s b�tors�got kiv�nt neki. A r�csos ajt�n�l
megfordult, hogy
h�l�san k�sz�netet mondjon, az ajt� bez�rult �s a jelens�g elt�nt szeme el�l
�r�kre.
Az ajt� egy f�lfel� vezet� f�l�pcs�re nyilott. Mikor m�r negyven fokot haladtak (a
f�l�ra �ta
fogoly m�r sz�molta azokat) a b�rt�n�r felnyitott egy alacsony fekete ajt�t �s
bel�ptek egy
mag�nos cell�ba. A leveg� hideg �s nedves volt, de a cella nem volt s�t�t.
- Az �n� - mond� a b�rt�n�r.
- Mi�rt z�rnak be engem egyed�l?
- Hogyan tudjam �n?
- Vehetek-e tint�t, tollat �s papirt?
- Erre nincs utasit�som. Majd megl�togatj�k �nt �s akkor megk�rdezheti. Egyel�re
�tel�t
v�s�rolhatja �s semmi egyebet.
A cell�ban volt egy sz�k, egy asztal �s egy szalmazs�k. Mikor a b�rt�n�r t�voz�sa
el�tt
vizsg�l� tekintetet vetett ezekre a t�rgyakra �s a n�gy falra, a falhoz t�maszkod�
fogoly zavart
fant�zi�j�ban azt k�pzelte, hogy a b�rt�n�rnek arca �s teste oly term�szetellenesen
puffadt,
mintha vizbefult volna �s tele volna vizzel. Mikor a b�rt�n�r elt�vozott,
ugyanolyan zavart
fant�zi�val azt gondolta: �Most oly egyed�l vagyok, mintha meghaltam volna�. Majd
meg-
�llott, hogy a szalmazs�kot megn�zze, undorral fordult el �s azt gondolta: ��s itt
a m�szk�l�
f�rgek k�z�tt van a test hal�l ut�ni els� �llapot�ban�.
- �t l�p�s hosszu, n�gy �s f�l sz�les, �t l�p�s hosszu, n�gy �s f�l sz�les, �t
l�p�s hosszu, n�gy
�s f�l sz�les. - A fogoly f�l �s al� j�rt cell�j�ban �s f�lm�rte; a v�ros zug�sa
ugy hangzott,
mint tompitott dobol�s, melybe n�ha vad ki�lt�s vegy�lt. - Cip�ket k�szitett,
cip�ket k�szitett,
cip�ket k�szitett. - A fogoly ism�t sz�molta a m�retet �s gyorsabban l�pdelt, hogy
gondolatait
az utols� ism�tl�st�l elterelje. - A kis�rtetek, melyek elt�ntek, mikor az ajt�
becsuk�dott. Volt
k�z�tt�k egy alak, egy feket�be �lt�z�tt h�lgy, ablakm�lyed�shez t�maszkodott,
napsug�r
esett aranyos haj�ra �s � hasonlitott... Kegyelmes Isten, hadd lovagoljunk ism�t a
megvil�-
gitott falun kereszt�l, ahol a n�p mind �bren van!... cip�ket k�szitett, cip�ket
k�szitett, cip�ket
k�szitett... �t l�p�s hosszu, n�gy �s f�l sz�les! - Mialatt ily t�red�kek sz�lltak
f�l lelke
m�ly�b�l �s fej�ben kavarogtak, a fogoly mind gyorsabban l�pkedett �s konokul
sz�ml�lt �s
sz�ml�lt; a v�ros zug�sa megv�ltozott, m�g mindig ugy hangzott, mint tompa dobol�s,
de a
zug�sb�l panaszos hangok hallatszottak ki, melyeket ismert.

2. Fejezet.
A k�sz�r�k�.
Tellson�k bankja P�ris Saint Germain v�rosr�sz�ben egy nagy h�z egyik sz�rny�ban
volt,
ahov� az utc�r�l, magas fallal �s er�s kapuval elz�rt udvaron kereszt�l lehetett
bejutni. A h�z
el�kel� ur tulajdona volt, aki benne lakott addig, mig a zavarg�sok el�l saj�t
szak�csa
ruh�j�ban el nem menek�lt �s �tjutott a hat�ron. Vad�szok el�l menek�l� hajszolt
vad l�t�re
metempsychosis�ban is ugyanaz a Monseigneur volt, akinek, miel�tt csokol�d�j�t
ajkaihoz
emelte, h�rom er�s f�rfi segits�g�re volt sz�ks�ge, a k�rd�ses szak�csot nem
sz�mitva.
Mikor Monseigneur elt�vozott, a h�rom er�s f�rfi feloldozta �nmag�t az al�l a b�n
al�l, hogy
t�le nagy fizet�st kapott, az�ltal, hogy nagyon szivesen v�llalkozott arra, hogy az
� tork�t a
hajnalod� Egys�ges �s Oszthatatlan K�zt�rsas�g �s a Szabads�g, Egyenl�s�g �s
Testv�ris�g
vagy a Hal�l olt�r�n elv�gja; Monseigneur h�z�t el�sz�r z�r al� vett�k, majd
konfisk�lt�k.
Minden oly sebesen mozgott �s egyik hat�rozatot a m�sik oly vad gyorsas�ggal
k�vette, hogy
most, szeptember �szi h�napj�nak harmadik est�j�n, a t�rv�ny hazafias kik�ld�ttei
birtokba
vett�k Monseigneur h�z�t, a h�romszin� z�szl�val megjel�lt�k �s fogad�termeiben
p�link�t
ittak.
Olyan �zlethelyis�g Londonban, mint amilyen Tellson�k� P�risban volt, a c�get
gyorsan
kiforgatta volna val�j�b�l a Hivatalos K�zl�nybe. Ugyan mit mondott volna
meg�llapodott
brit felel�ss�gtud�s �s tekint�lyess�g ahhoz, hogy egy bank udvar�ban narancsf�k
�llanak �s a
sz�mol�asztal f�l�tt Cupido alakja l�that�? �s m�gis ugy volt. Tellson�k
�tfestett�k ugyan
Cupid�t, de az m�g mindig f�lismerhet� volt a mennyezeten, ahol sz�k�s
feh�rnem�ben,
nyil�val reggelt�l estig az aranyra c�lzott (amint azt egy�bk�nt is gyakran teszi).
Ez a fiatal
pog�ny Londonban, a Lombard-streeten felt�tlen�l cs�dbe ker�lt volna �s ugyanezt a
szomoru
hat�st id�zte volna el� a halhatatlan fiu m�g�tti lef�gg�ny�z�tt alk�v, a falba
illesztett t�k�r
�s az �regnek nem mondhat� alkalmazottak, akik a legcsek�lyebb felsz�lit�sra
nyilv�nosan
t�ncoltak. De a francia Tellson�k mindezek ellen�re is kit�n�en meg�llhattak �s
addig, amig a
viszonyok elviselhet�k voltak, senki sem botr�nkozott meg ezen �s nem vette ki a
p�nz�t a
bankb�l.
Hogy mennyi p�nzt fognak Tellson�k bankj�b�l kivenni �s mennyi marad ottan
elveszetten �s
elfelejtve, hogy mennyi ez�st �s �kszer vesziti el f�ny�t Tellson�k rejtekhelyein,
mialatt
elhelyez�i a b�rt�nben sinyl�dnek, vagy nemsok�ra er�szakos hal�llal meghaltak,
hogy
Tellson�kn�l h�ny sz�ml�t sohasem lehetett ezen a vil�gon lez�rni �s �tvitelezni
kellett a
m�svil�gra, azt ezen az est�n senki sem volt k�pes megmondani, m�g Lorry Jarvis
sem, �mb�r
� ezeket a k�rd�seket alaposan megfontolta. Frissen gyujtott fa t�z�n�l �lt (a
gonosz term�-
ketlen esztend� id�nek el�tte hideg volt) �s becs�letes, b�tor arc�n s�t�tebb
�rny�k �lt, mint
amilyet a f�gg�l�mpa, vagy b�rmilyen m�s a szob�ban lev� t�rgy vethetett volna - a
borzalom
�rny�ka.
A bank szob�iban lakott, oly h�s�ges volt a c�g ir�nt, hogy annak r�sz�v� v�lt,
mint valami
er�s borosty�ngy�k�r. A f��p�letnek hazafias birtokbav�tele folyt�n a bankot valami
bizton-
s�g vette k�r�l, de a h�s�ges �reg ur sohasem gondolt erre. Ilyen k�r�lm�nyek
k�z�mb�sek
voltak re� n�zve, ha k�teless�g�nek meg tudott felelni. Az udvar v�g�ben, egy
kolon�d alatt,
volt egy kocsif�lszer, ahol Monseigneurnek m�g t�nyleg ott �llott n�h�ny kocsija.
K�t
oszlopra k�t hatalmas, magasan l�ngol� f�klya volt k�tve �s azoknak f�ny�ben a
szabad �g
alatt l�tszott egy nagy k�sz�r�k�: durv�n k�sz�lt szersz�m, melyet hirtelen hoztak
ide valami
szomsz�d kov�cs- vagy m�s m�helyb�l. Lorry f�lkelt, az ablakon �t kin�zett erre az
�rtatlan
szersz�mra �s hideg borzong�s futott rajta v�gig, vissza�lt a t�z melletti sz�k�re.
Nem csup�n
az ablakot, hanem az el�tte lev� jalousiet is kinyitotta, majd ism�t bez�rta; hideg
r�zta eg�sz
test�t.
A falon �s kapun tul lev� utc�kb�l a v�ros szok�sos �jjeli zug�sa hallatszott,
melybe olykor-
olykor valami leirhatatlan f�ld�ntuli hang kever�d�tt, mintha hajmereszt�en
szokatlan hangok
t�duln�nak az �g fel�.
- H�la Istennek, - mond� Lorry im�ra kulcsolt k�zzel - hogy senki sincs ma �jjel
ebben a bor-
zalmas v�rosban, aki szivemhez k�zel �ll. K�ny�r�lj�n � mindazokon, akik
veszedelemben
vannak.
Nemsok�ra azut�n hangzott a nagy kapu cseng�je �s � azt gondolta �Visszaj�ttek!� �s
hall-
gat�zott. De nem hallott hangos l�rm�t az udvarban, amint rem�lte, a kapu ujra
becsuk�dott �s
minden csendben volt.
A nyugtalans�g �s idegess�g, mely val�j�t elt�lt�tte, okozta a bank�rt val�
meghat�rozhatatlan aggodalm�t. Pedig j�l �rizt�k. �ppen f�lkelt, hogy a megbizhat�
emberek
k�z� menjen, akik �rt �llottak ott, mikor ajtaja hirtelen kinyilt �s k�t alak
rohant be, akiknek
l�tt�ra a b�mulatt�l h�traesett.
Lucie �s atyja! Lucie karj�t nyujtotta fel�je, arc�n a r�gi m�ly komolys�g
kifejez�se �lt,
annyira meger�s�dve, hogy ugy l�tszott, mintha az�rt fejez�d�tt volna ki, hogy
�lete e neh�z
�r�j�ban arc�nak er�t adjon.
- Mit jelent ez? - ki�ltotta Lorry zavartan, l�legzet�t vesztve.
- Mi ujs�g? Lucie! Manette! Mi t�rt�nt? Mi�rt j�ttek ide? Mit jelent ez?
Mereven re�b�mul� szemekkel, s�padt, zavart arccal, k�ny�r�gve s�hajtott karjai
k�z�tt:
- �, bar�tom! A f�rjem!
- A f�rje, Lucie?
- K�roly.
- Mi van K�rollyal?
- Itt van.
- Itt, P�risban?
- N�h�ny nap �ta itt van, - h�rom vagy n�gy napja - nem tudom, hogy h�ny napja, nem
tudom
gondolataimat �sszeszedni. Egy nemes v�llalkoz�s birta utj�ra, tudtomon kiv�l; a
kapun�l
f�ltart�ztatt�k �s b�rt�nbe vetett�k.
Az �reg ember akarata ellen felki�ltott. Majdnem ugyanabban a pillanatban a nagy
kapu
cseng�je ujra megsz�lalt �s nagy t�meg kiab�lva �s �v�ltve t�dult az udvarba.
- Milyen l�rma ez? - k�rd� a doktor az ablakhoz fordulva.
- Ne n�zzen ki! - ki�ltott Lorry. - Ne n�zzen ki! Manette, ha �lete kedves, ne
�rintse a
f�gg�nyt!
A doktor megfordult, keze az ablak kilincs�n volt �s nyugodt, b�tor mosollyal
mond�:
- Kedves bar�tom, ebben a v�rosban az �n �letemnek var�zshatalma van. �n a Bastille
foglya
voltam. Nincs olyan hazafi P�risban - eg�sz P�risban - Franciaorsz�gban - aki, ha
tudja, hogy
�n a Bastille foglya voltam, �rintene engem, kiv�ve, hogy �lel�sekkel
agyonszoritsanak, vagy
diadalban k�r�lhordjanak. Az �n r�gi b�natom hatalmat adott nekem, mely
kereszt�lvitt
minket a soromp�n �s ott K�rolyr�l hireket szerzett �s minket idehozott. Tudtam,
hogy ugy
lesz; tudtam, hogy K�rolyt kimenthetem minden veszedelemb�l; megmondottam Lucienek.
Mi ez a l�rma? - Keze ism�t ott volt az ablak kilincs�n.
- Ne n�zzen ki! - ki�ltott Lorry teljesen k�ts�gbeesve. - Ne, �des Luciem, �n se! -
Karj�t
k�r�je fonva tartotta vissza. - Ne ijedjen meg annyira, �desem. �nnepiesen esk�sz�m
�nnek,
nem tudok arr�l, hogy K�rolyt baj �rte volna, hogy nem is sejtettem, hogy v�gzetes
helyre
j�tt. Melyik b�rt�nben van?
- La Forc�ban!
- La Forc�ban! Lucie, gyermekem, ha �n valaha b�tor �s tetter�s volt �let�ben - �s
�n az volt
mindig, nyugodj�k meg most �s tegye azt, amit mondok; mert att�l sokkal t�bb f�gg,
mint
elk�pzelheti, vagy amint azt �n �nnek mondhatom. Saj�t erej�vel ma �jjel K�roly
�rdek�ben
semmit sem tehet; teljesen lehetetlen, hogy kimenjen. Az�rt mondom ezt, mert az,
amit
K�roly �rdek�ben k�rnem kell, a legnehezebb minden tekintetben. Ett�l a pillanatt�l
kezdve
engedelmesnek, n�m�nak �s nyugodtnak kell lennie. Meg kell engednie, hogy itt egy
h�tuls�
szob�ban elhelyezzem. K�t percre egyed�l kell hagynia engem atyj�val �s nem szabad
k�slekednie.
- Engedelmeskedem �nnek. L�tom az arc�n, hogy �n tudja azt, hogy m�st nem tehetek.
Tudom, hogy �n mily ragaszkod�.
Az �reg ember megcs�kolta �t, hirtelen szob�j�ba vezette �s az ajt�t bez�rta; majd
sietve
visszaj�tt a doktorhoz, kinyitotta az ablakot, f�lrehuzta kiss� a f�gg�nyt, kez�t a
doktor
karj�ra tette �s vele egy�tt kin�zett az udvarra.
Egy csom� embert l�ttak, f�rfit �s n�t, - nem voltak annyian, hogy az udvart
megt�lt�tt�k
volna - negyvenen vagy �tvenen lehettek mind�ssze. Azok, akik a h�zat birtokba
vett�k,
beeresztett�k �ket a kapun, �k bet�dultak, hogy dolgozzanak a k�sz�r�k�v�n, melyet
itt val�-
szin�en az � rendelkez�s�kre �llitottak f�l, minthogy ez a hely alkalmas �s a
tolong�st�l t�vol
volt.
De micsoda borzaszt� munk�sok �s mily borzaszt� munka!
A k�sz�r�k�nek kett�s forgat�ja volt, melyet k�t f�rfi �r�lt sebess�ggel forgatott,
arcuk forga-
t�s k�zben l�that�v� lett, mikor hajuk h�trahullott; borzalmasabb �s kegyetlenebb
kifejez�s �lt
rajtuk, mint a legvadabb kannib�lok�n. Hamis szem�ld�k�t �s �lbajuszt viseltek �s
undorit�
arcuk izzadts�ggal �s v�rrel volt fedve �s az �r�lt �v�lt�sb�l g�rcs�sen eltorzult
szem�k az
�lmatlans�g �s �llati izgalom folyt�n kimeredt �s v�sztj�sl�an b�mult. Mik�zben
ezek a
d�h�ng�k forgatt�k a k�vet �s undorit� hajf�rteik majd arcukat boritott�k el, majd
pedig
v�llukra hullottak vissza, n�h�ny asszony bort nyujtott ajkukhoz, hogy igyanak; a
csepeg�
v�rt�l, a csepeg� bort�l, a k�sz�r�k� forgat�sakor f�lsz�ll� szikraes�t�l gonosz
lehellet�k
t�zesnek �s v�resnek l�tszott. Egyetlenegy alakot nem lehetett k�z�tt�k felfedezni,
mely ne
lett volna v�rrel mocskolt. Egym�st l�kd�sve, hogy a k�sz�r�k�h�z jussanak,
�llottak ottan a
f�rfiak, �vig meztelen�l, karjaik �s mell�k v�rrel volt bem�zolva; rongyokba,
v�rt�l mocskos
rongyokba burkolt f�rfiak, �rd�gi m�don csipk�kkel, selyemmel �s n�i ruh�kr�l val�
szala-
gokkal diszitett f�rfiak, minden rongy v�rrel itatva �s szennyezve. Fejsz�k, k�sek,
bajonettek,
kardok, melyeket k�sz�r�l�sre hoztak oda, mind piroslott a v�rt�l. N�h�nyan csorba
kard-
jaikat v�szonrongyokkal �s n�i ruh�kb�l val� foszl�nyokkal csukl�ikhoz k�t�zt�k,
ezek a
szalagok is b�r k�l�nb�z� szin�ek, mind egyform�n v�resek voltak. Mikor a
fegyvereknek
�r�lt veszetts�ggel eltelt birtokosai ezeket kir�ntott�k a szikraes�b�l �s az
utc�kba rohantak,
ugyanaz a piros szin ragyogott d�h�dt szem�kben; olyanok voltak ezek a szemek, hogy
minden szeml�l�, akiben m�g volt emberi �rzelem, husz �vet adott volna �let�b�l, ha
j�l
ir�nyzott l�v�ssel f�ny�ket kiolthatta volna.
Mindezt egy pillanat alatt l�tt�k, mint valami vizbeful�nak, vagy m�s hal�los
veszedelemben
lebeg� emberi teremtm�nynek a vizi�j�t. Visszal�ptek az ablakt�l �s a doktor
k�rdez�en
tekintett bar�tja hal�ls�padt arc�ra.
- Ezek a foglyokat gyilkolj�k, - suttogta Lorry �s f�l�nken tekintett az elz�rt
ajt� fel�. - Ha
bizonyos abban, amit mond, ha t�nyleg olyan hatalma van, amint hiszi, - �n hiszem,
hogy van
- ismertesse meg mag�t e s�t�nok el�tt �s vitesse mag�t La Forceba. Tal�n m�r k�s�;
nem
tudom; de egy pillanatig se v�rjon tov�bb.
Manette doktor megszoritotta Lorry kez�t, hajadonf�vel kisietett a szob�b�l �s az
udvarban
volt m�r, mikor Lorry ism�t az ablakhoz l�pett.
Hosszu, feh�r f�rtjei, saj�ts�gos arca, fell�p�s�nek felt�tlen biztoss�ga, mellyel
a fegyvereket
f�lretolta, egy pillanat alatt a t�meg k�zep�be vitte �t, ahol a k�sz�r�k� �llott.
N�h�ny percre
sz�net �llott be, tolong�s, zug�s t�madt k�r�l�tte �s hangja �rthetetlen�l
hallatszott; Lorry
l�tta azut�n, hogy mind k�r�lveszik �t, v�llukra emelik �s elrohannak ezzel a
ki�lt�ssal:
��ljen a Bastille foglya! Segits�k a Bastille-fogoly rokon�t La Forceban. Helyet a
Bastille
fogly�nak ott el�l! Ments�k meg Evr�monde foglyot La Forc�ban!� - Ezernyi hang
ism�telte
a ki�ltoz�st.
Agg�d� szivvel leeresztette a f�gg�nyt, ism�t bez�rta az ablakot, Luciehez sietett
�s
elmondotta neki, hogy a n�p segiti atyj�t �s hogy f�rj�t kutatj�k. Gyermeke �s Miss
Pross n�la
volt, de esz�be sem jutott, hogy l�t�sukon meglep�dj�k, csak j� id�vel k�s�bb,
amint figyelve
n�zte �ket oly nyugalommal, amilyenre ezen az �jjelen k�pes volt.
Ezalatt Lucie tompa k�bults�ggal ter�lt el a f�ld�n �s g�rcs�sen szoritotta Lorry
kez�t. Miss
Pross a gyermeket Lorry �gy�ra fektette �s feje nemsok�ra kicsiny v�dettje mell� a
p�rn�ra
hanyatlott. �, a hosszu, hosszu �jszaka, a szeg�ny feles�g ny�g�se! �s a hosszu,
hosszu
�jszaka, an�lk�l, hogy atyja hirekkel visszaj�nne!
A s�t�ts�gben m�g k�tszer hangzott a nagy kapu cseng�je, a t�meg megfordult �s
forgatta a
szikr�t sz�r� k�sz�r�k�vet.
- Mi ez? - ki�ltotta Lucie megr�m�lve.
- Csend! A katon�k k�sz�r�lik kardjaikat, - mond� Lorry. - A h�z most nemzeti
vagyon �s
fegyverkov�csm�helynek haszn�lj�k, �desem.
Csak k�tszer; de az utols� alkalommal a munka m�r gy�ng�n, szakadozottan haladt.
Nem-
sok�ra virradni kezdett �s Lorry gy�ng�den kiszabaditotta kez�t a g�rcs�s �lel�sb�l
�s
�vatosan ujra kin�zett. Egy ember, aki annyira tele volt v�rrel, hogy sulyosan
sebes�lt
katon�nak t�nhetett fel, aki a harcmez� halottai k�z�l ism�t �ntudatra jutott, a
k�sz�r�k�
melletti k�vezetr�l f�lkelt �s zavart tekintettel k�r�ln�zett. Nemsok�ra azut�n az
elf�radt
gyilkos, a hajnal bizonytalan hom�ly�ban megl�tta Monseigneur egyik kocsij�t, a
diszhint�
fel� t�molygott, besz�llott, ajtaj�t betette maga ut�n �s a pomp�s p�rn�kon pihent.
A nagy k�sz�r�k�, a F�ld, megfordult, mikor Lorry ism�t kitekintett az ablakon �s a
nap
pirosan s�t�tt az udvarba. A kisebb k�sz�r�k� egyed�l �llott a nyugodt reggeli
leveg�ben.
Piros volt. Szin�t nem a napt�l kapta �s az nem is vehette el.

3. Fejezet.
Az �rny�k.
Mikor az �zleti �r�k ideje el�rkezett, Lorry �zleti szellem�ben az volt az els�
gondolat, hogy
neki nem volt joga ahhoz, hogy Tellson�k �zlet�t veszedelemnek tegye ki azzal, hogy
egy
b�rt�nben lev� emigr�ns feles�g�t a bank �p�let�ben elhelyezte. Saj�t vagyon�t,
biztons�g�t,
�let�t, pillanatnyi haboz�s n�lk�l kock�ra tette volna Lucie�rt �s gyermek��rt; de
az a vagyon,
mely�rt felel�s volt, nem volt az �v� �s � �zleti �gyekben szigoru �zleti ember
volt.
El�sz�r Defargera gondolt, hogy f�lkeresi �t korcsm�j�ban �s tan�cs�t k�ri arra
n�zv�st, hogy
a v�ros rendezetlen viszonyai k�z�tt melyik a legbiztosabb tart�zkod�si hely. De
ugyanaz a
gondolat, mely �t esz�be juttatta, elejtend�nek tal�lta; Defarge ugyanis a
legvadabb v�ros-
r�szben lakott, ott k�ts�gtelen�l befoly�sos is volt; de m�lyen elmer�lt annak
veszedelmes
m�veiben.
Minthogy d�l is elmult �s a doktor m�g nem j�tt vissza �s minden percnyi k�sedelem
Tellson�kat m�g jobban vesz�lyeztette, Lorry Lucievel tan�cskozott. Lucie azt
mondotta,
hogy atyja ebben a v�rosr�szben, a bank k�zel�ben, r�vid id�re lak�st akar b�relni.
Minthogy
ez �zleti szempontb�l kifog�solhat� nem volt �s Lorry el�rel�tta, hogy m�g abban az
esetben
is, ha K�roly �gye kedvez�re fordul �s �t szabadon bocs�tj�k, sem rem�lheti, hogy a
v�rost
elhagyhatja, elt�vozott, hogy ilyen lak�st keressen. Tal�lt is alkalmasat, messze
egy f�lrees�
mell�kutc�ban, ahol egy h�zt�meg lez�rt �s lef�gg�ny�z�tt ablakai melankolikusan
jelezt�k,
hogy a h�z �res.
Ebbe a lak�sba vitte azonnal Luciet, gyermek�t �s Miss Prosst; ottan k�nyelmesen
elrendezett
mindent, ugy hogy az m�g az �v�n�l is kellemesebb volt. Otthagyta Jerryt kapusnak,
majd
visszat�rt a bankh�zba, hogy folytassa f�lbehagyott munk�j�t, de a nyugtalans�g �s
a sulyos
gondok elvont�k figyelm�t a munk�t�l �s lassan telt el a nap.
A nap v�get �rt �s Lorry munkak�pess�ge is, mikor a bank bez�rult. Ism�t egyed�l
volt a
szob�j�ban, mint az el�tte val� este, megh�nyva-vetve, hogy mi a legk�zelebbi
teend�, mikor
hallotta, hogy valaki j�n a l�pcs�n. N�h�ny pillanat mulva egy ember �llott el�tte,
aki, �lesen
re�tekintve, nev�n sz�litotta �t.
- Szolg�latj�ra - mond� Lorry. - Ismer engem?
S�t�tf�rt�, hatalmas termet� ember volt, negyven�t-�tven �ves lehetett. V�lasz
helyett meg-
ism�telte a k�rd�st, an�lk�l, hogy hangsulyozn�:
- Ismer engem?
- L�ttam valahol.
- Tal�n korcsm�mban?
Lorry fesz�lten �s izgatottan k�rdezte:
- Manette doktort�l j�n?
- Igen. Manette doktort�l j�v�k.
- �s mit mond? Mit k�ld?
Defarge egy nyitott papirszeletet nyujtott �t. A doktor kezeir�sa volt:
- K�roly biztoss�gban van, de �n nem hagyhatom m�g el nyugodtan e helyet. Megadt�k
nekem a kedvezm�nyt, hogy e sorok �tad�ja K�rolyt�l n�h�ny sort vigyen feles�g�nek.
Hadd
l�ssa az �zenetviv� Luciet.
La Forceb�l volt keltezve, egy �r�val azel�tt.
- Elkis�r engem feles�ge lak�s�hoz? - k�rdezte Lorry megk�nnyebb�lt szivvel, miut�n
a
papirszeletet hangosan elolvasta.
- Igen, - v�laszolt Defarge.
Lorrynak alig t�nt fel, hogy Defarge milyen k�l�n�sen tart�zkod�, g�pies hangon
besz�lt.
Kalapj�t vette �s lement vele az udvarba. Itt k�t asszony v�rakozott; az egyik
k�t�tt.
- Defargen� asszony, ugy-e? - mond� Lorry, aki �t majdnem ugyanabban a helyzetben
hagyta
el k�r�lbel�l tizenk�t �v el�tt.
- � az, - jegyezte meg f�rje.
- Madame vel�nk j�n? - k�rdezte Lorry, mikor l�tta, hogy � is utnak indult.
- Igen. Hogy k�pes legyen f�lismerni az arcokat �s megismerje a szem�lyeket. Az �
biztos-
s�guk �rdek�ben t�rt�nik.
Defarge hangja megd�bbentette Lorryt �s k�tked�en n�zve re�, el�reindult. Mind a
k�t
asszony k�vette; a m�sik asszony a Bosszuangyal volt.
Gyorsan �thaladtak a k�zbees� utc�kon, f�lmentek az uj lak�s l�pcs�j�n, Jerry
beeresztette
�ket �s Luciet egyed�l tal�lta, sirva. Majdnem el�jult arra a hirre, melyet Lorry
hozott neki
f�rj�r�l �s megragadta a kezet, mely a papirszeletet �tadta.
- Kedvesem, l�gy b�tor. J�l vagyok �s aty�dnak van befoly�sa k�r�l�ttem. Nem
v�laszolhatsz. Cs�kold meg gyermek�nket helyettem.
Ennyi volt az ir�s. � neki ez oly sok volt, hogy Defarget�l feles�ge fel� fordult
�s egyik k�t�
kez�t megcs�kolta. Szenved�lyes, h�l�s, szeret�, n�ies cselekedet volt, de a k�z
nem
v�laszolt, - hanem hidegen, sulyosan lehanyatlott �s ism�t k�t�s�hez fogott.
Volt valami az �rint�s�ben, ami Lucienek felt�nt. A papirost �ppen kebl�be akarta
rejteni, de
meg�llott �s megr�m�lve tekintett Defargen�ra. Defargen� a pillant�st r�ncolt
homlokkal �s
hideg, k�z�mb�s tekintettel viszonozta.
- Kedvesem, - sz�lt k�zbe Lorry magyar�z�an - az utc�kon gyakran vannak zavarg�sok;
�s
�mb�r nem val�szin�, hogy �nnek nyugtalans�got okozzanak, Defargen� l�tni �hajtja,
hogy
ismerje azokat, akiket ilyen esetekben befoly�s�val megv�delmezhet, hogy szem�ly�k
azonoss�g�t meg�llapithassa. Azt hiszem, - mond� Lorry, aki nyugtat� szavaiban
megakadt,
mikor mindink�bb felt�nt neki annak a h�rom alaknak k�kem�ny, hideg k�z�mb�ss�ge -
ez a
t�ny, Defarge polg�rt�rs?
Defarge komoran tekintett feles�g�re �s nem adott m�s v�laszt, csak helyesl�en
d�rm�g�tt.
- J� volna tal�n, kedves Lucie, - mond� Lorry oly hangon, hogy mindenkit
megnyugtasson -
ha a dr�ga gyermek is bej�nne �s a j� Pross is. A mi j� Prossunk, Defarge, angol n�
�s nem
tud franci�ul.
A k�rd�ses h�lgy, aki szent�l meg volt gy�z�dve, hogy b�rmilyen idegennel is
f�lveszi a
k�zdelmet �s akit sz�ks�g vagy veszedelem sem f�lemlithetett meg, keresztbefont
karral
l�pett be �s angolul igy sz�lott a Bosszuangyalhoz, akit el�sz�r pillantott meg:
- Nos! �n biztoss�gban vagyok, szemtelen pofa! Rem�lem, hogy j�l vagy?
Defargen�r�l is megeml�kezett ilyenfajta angol k�h�g�s kis�ret�ben, de mind a kett�
alig
t�r�d�tt vele.
- Ez az � gyermeke? - k�rd� Defargen� �s el�sz�r �llott meg munk�j�ban, k�t�t�j�vel
mutatv�n a kis Luciere, mintha az a V�gzet ujja volna.
- Igen, asszonyom, - v�laszolt Lorry - ez a mi szeg�ny foglyunk kedves le�nya �s
egyetlen
gyermeke.
Defargen� �s kis�r�inek �rny�ka oly komoran �s fenyeget�en l�tszott a gyermeket
�rni, hogy
anyja �szt�nszer�en let�rdelt mell� a f�ldre �s kebl�re �lelte. Defargen� �s
kis�ret�nek
�rny�ka ekkor mind a kett�t, any�t �s gyermek�t is fenyeget�en �s komoran l�tszott
�rni.
- El�g, f�rjem, - mond� Defargen�. - L�ttam �ket. Mehet�nk.
Tart�zkod� viselked�s�ben fenyeget�s volt, - nem volt l�that� vagy kifejez�sre
juttatott, ink�bb
t�rt�ztetett �s sejthet�; - ez Luciet arra birta, hogy k�ny�rg� kez�vel Defargen�
ruh�j�t megfogja.
- Kegyes lesz szeg�ny f�rjem ir�ny�ban? Nem fog neki �rtani? Segiteni fog, hogy
megl�ssam
�t, ha lehet?
- F�rj�vel itt semmi dolgom, - v�laszolt Defargen�, teljes nyugodts�ggal n�zve le
re�ja. - Itt
csak az �n atyja le�ny�val van dolgom.
- H�t �n�rtem, legyen k�ny�r�letes f�rjem ir�nt! Gyermekem�rt! Kicsiny kez�t
�sszekulcsolja
�s � is k�ny�r�g �nnek, hogy legyen k�ny�r�letes. Sokkal jobban f�l�nk �nt�l, mint
a t�bbiekt�l.
Defargen� ezt b�knak vette �s f�rj�re n�zett. Defarge zavartan harapd�lta
h�velykujja k�rm�t
�s feles�g�re n�zve, szigorubb kifejez�st er�ltetett arc�ra.
- Mit mond f�rje abban a kis lev�lben? - k�rd� Defargen� fenyeget� mosollyal. -
Befoly�sr�l
mond valamit?
- Hogy aty�mnak - mond� Lucie sietve, kiv�ve a papirost kebl�b�l, de agg�d�
tekintete a
k�rdez�t, nem a papirost n�zte - nagy a befoly�sa k�r�l�tte.
- Az bizony�ra kiszabaditja �t - mond� Defargen�. - Bizonyosan.
- Mint feles�g �s anya, - ki�ltott Lucie meghatottan - k�ny�rg�k, sz�nakozz�k
rajtam �s ha-
talm�t ne �rv�nyesitse �rtatlan f�rjem ellen, hanem ��rette. �, feles�g...
testv�rem, gondoljon
re�m. Mint anya, mint feles�g.
Defargen� szokott hidegs�ggel n�zett a k�ny�rg�re �s bar�tj�hoz, a Bosszuangyalhoz
fordulva mond�:
- Azokra az any�kra �s feles�gekre, akiket mi l�ttunk, mi�ta oly kicsinyek voltunk,
mint ez a
gyermek �s m�g kisebbek, nem nagyon voltak figyelemmel! El�g gyakran l�ttuk, hogy
f�rjei-
ket �s aty�ikat b�rt�nbe vetett�k �s ott tartott�k. Eg�sz �let�nk�n �t l�ttuk, hogy
asszonytest-
v�reink �s gyermekeik nyomort, meztelens�get, �hs�get, szomjus�got, betegs�get,
elnyomat�st �s minden m�s elhanyagoltat�st szenvedtek!
- Nem l�ttunk m�st - v�laszolt a Bosszuangyal.
- Sok�ig t�rt�k ezt - mond� Defargen�, ism�t Luciere tekintve. - It�ljen �nmaga!
Val�szin�-e,
hogy egy any�nak �s feles�gnek a b�nata meghasson minket mostan?
Ism�t k�t�s�hez fogott �s kiment; a Bosszuangyal k�vette �t. Defarge utols�nak ment
ki �s
betette az ajt�t.
- B�tors�g, �des Luciem - mondja Lorry, mikor f�lemelte �t. - B�tors�g, b�tors�g!
Eddig
minden j�l megy, sokkal, sokkal jobban, mint az utols� id�ben sok szeg�ny
teremt�snek
ment. Legyen b�tor �s adjon h�l�t.
- Nem vagyok h�l�tlan, rem�lem, de ez a borzalmas asszony, ugy l�tszik, �rny�kot
vetett re�m
�s minden rem�nyeimre.
- Csitt, csitt, - mond� Lorry - mit jelent a k�ts�gbees�s ebben a b�tor
szivecsk�ben? Val�ban
csak �rny�k, nincs benne tartalom, Lucie!
De az �rny�k, melyet Defarge�k viselked�se terjesztett, �t is elboritotta �s szive
m�ly�n
nagyon elszomoritotta.

4. Fejezet.
Sz�lcsend.
Manette doktor t�voll�te negyedik napj�nak reggel�n t�rt vissza. Amennyit csak el
lehetett
titkolni abb�l, ami abban a borzalmas id�ben t�rt�nt, ismeretlen maradt Lucie
el�tt, csak
sokkal k�s�bb, mikor � �s Franciaorsz�g messze t�vol voltak egym�st�l, tudta meg,
hogy
ezeregysz�z, mind a k�t nemhez tartoz�, minden koru, v�dtelen foglyot gyilkolt le a
lakoss�g;
hogy n�gy nap �s n�gy �jszaka els�t�t�lt a borzalom e m�v�t�l; hogy a k�rnyez�
leveg�
s�hajokkal volt tele. � csup�n annyit tudott, hogy a b�rt�n�ket megt�madt�k, hogy
mind a
politikai foglyok veszedelemben forogtak �s hogy a cs�csel�k n�h�nyat kihurcolt �s
meg-
gyilkolt.
Lorryval tudatta a doktor, szigoru titoktart�s mellett, - melyet nem kellett nagyon
hang-
sulyoznia - hogy a t�meg �t a gyilkol� cs�csel�ken kereszt�l La Force b�rt�nh�z
vitte. Ott a
b�rt�nben egy �nk�nyesen kinevezett t�rv�nysz�k �l�sezett; a foglyokat egyenkint
hozt�k
el�je �s ez a t�rv�nysz�k gyors egym�sut�nban osztogatta a parancsot
elt�volit�sukra, hogy
lem�sz�rolj�k vagy szabadon bocs�ss�k �ket, vagy pedig (ritka esetben), hogy
visszavigy�k
cell�ikba. Vezet�i e t�rv�nysz�k el� vitt�k �t, ott tudom�sukra adta nev�t,
foglalkoz�s�t �s
hogy 18 �vig titokban, kihallgat�s n�lk�l, a Bastilleban fogva tartott�k; a
bir�skod�k egyike
fel�llott �s a t�nyeket �s szem�lyazonoss�g�t igazolta. Ez az ember Defarge volt.
� azut�n az asztalon lev� jegyz�k�nyvekb�l megbizonyosodott afel�l, hogy veje az
�l�
foglyok k�z�tt volt �s k�ny�rg�tt a t�rv�nysz�knek, melynek tagjai k�z�l egyesek
aludtak,
m�sok �bren voltak, n�melyek gyilkol�st�l v�resek, m�sok tiszt�k voltak, n�melyik�k
pedig
j�zan, m�sik r�szeg volt - az � �lete �s szabads�g��rt. A vad demonstr�ci�ban
mellyel �t, mint
a megd�nt�tt rendszer kiv�l� �ldozat�t �dv�z�lt�k, megig�rt�k neki, hogy Darnayt e
t�rv�ny-
telen t�rv�nysz�k el� vezetik �s kihallgatj�k. M�r azon a ponton volt, hogy
szabadonbocs�t-
j�k, mikor ebben a kedvez� hangulatban hirtelen (a doktor el�tt �rthetetlen)
v�ltoz�s �llott be,
melynek r�vid, titkos tan�cskoz�s volt az eredm�nye. Az eln�k tudatta a doktorral,
hogy a
fogolynak b�rt�nben kell maradnia, de az � kedv��rt s�rthetetlennek nyilv�nitj�k.
Erre azut�n
egy jelre a foglyot ism�t a b�rt�n belsej�be vitt�k vissza; a doktor azut�n arra
k�rt
engedelmet, hogy ottmaradhasson �s megbizonyosodhassak az ir�nyban, hogy vej�t sem
rosszakaratb�l, sem gonosz v�letlens�gb�l nem szolg�ltatj�k ki a gyilkos
cs�csel�knek,
melynek a kapuk el�tt val� �v�lt�se gyakran a t�rgyal�st is tulharsogta. Ezt az
engedelmet
megkapta �s addig maradt a v�rt�rv�nysz�k k�zel�ben, mig minden veszedelem elmult.
Amit ott l�tott, - az alv�s �s �tkez�s r�vid id�k�zeit kiv�ve - az maradjon
elmondatlan. A
megmenek�lt foglyok �rj�ng� �r�me kev�sb� ejtette �t csod�lkoz�sba, mint az az
�rj�ng�
vads�g, mellyel a t�bbieket darabokra vagdalt�k. Egy fogolyr�l elmondotta, hogy a
t�rv�ny-
sz�k szabadonbocs�totta, egy d�h�ng� azonban kimenetelekor t�ved�sb�l d�rd�j�val
meg-
sebezte. �t arra k�rt�k, hogy segits�g�re siessen �s seb�t k�t�zze be. � akkor
ugyanazon a
kapun kisietett �s a sebes�ltet a Szamarit�nus t�rsas�g karjaiban tal�lta, akik
�ldozataik
tetemein �ltek. Oly k�vetkezetlens�ggel, mely �ppen olyan sz�rny� volt, mint minden
egy�b
ebben a r�m�letes �lomban, az orvosnak segits�g�re j�ttek, a sebes�ltet gy�ng�d
k�zzel
�polt�k - hord��gyat k�szitettek �s gondosan elvitt�k �t - �s azut�n ism�t
megragadt�k
fegyvereiket �s ism�t oly rettenetes �ld�kl�st vittek v�gbe, hogy a doktor kez�vel
elf�dte a
szem�t �s k�z�tt�k el�jult.
Mikor Lorry mindezt meghallotta �s bar�tja arc�t figyelte, aki most m�r hatvank�t
�ves volt,
aggodalom t�madt lelk�ben, hogy ilyen r�m�letet kelt� �lm�nyek nem elevenithetik-e
f�l a
r�gi veszedelmet. De sohasem l�tta bar�tj�t mostani megjelen�s�ben, sohasem ismerte
�t
mostani jellem�ben. Ez volt az els� eset, mikor a doktor �rezte, hogy szenved�se
er�t �s
hatalmat adott neki. Ez volt az els� eset, hogy � abban a l�ngol� t�zben lassan
kov�csolta a
vasat, mellyel le�nya f�rj�nek b�rt�najtaj�t f�lt�rheti �s �t kiszabadithatja.
- Minden j� v�ghez vezetett, bar�tom, nem volt az csupa vesztes�g �nre�m. Amint
szeretett
gyermekem segitett nekem, hogy ism�t �nmagamra tal�ljak, segiteni fogok most abban,
hogy
visszaadjam neki, ami neki legkedvesebb. Isten segits�g�vel v�ghez viszem. - Igy
besz�lt
Manette. Mikor Lorry Jarvis l�tta a ragyog� szemeket, a hat�rozott arcot, �s ennek
a f�rfiunak
a nyugodt, �ntudatos magatart�s�t, akinek �lete olyannak t�nt fel el�tte, mint egy
�ra, mely
hosszu ideig �llott �s azut�n ism�t energi�val megindult, akkor: hitt.
Nagyobb dolgokat is kereszt�lvitt volna kitart�s�val, mint amivel akkor kellett
megk�zdenie.
Mialatt �, mint orvos, rendeltet�se hely�n volt, akinek mindenf�le fajta emberrel,
fogollyal �s
szabaddal, gazdaggal �s szeg�nnyel, j�val �s gonosszal volt dolga, szem�lyes
befoly�s�t oly
b�lcsen haszn�lta f�l, hogy hamarosan h�rom b�rt�nnek, k�zt�k La Forc�nak is,
fel�gyel�-
orvosa lett. Luciet most megnyugtathatta, hogy f�rje m�r nem volt egyed�l, hanem a
foglyok
k�z�s t�rsas�g�ban; f�rj�t hetenkint l�tta �s k�zvetlen�l az � sz�j�b�l kapott
gy�ng�d
�zeneteket; n�ha levelet k�ld�tt neki (�mb�r sohasem a doktor k�zvetit�s�vel), de
nem volt
szabad v�laszolnia, mert a b�rt�n-�sszeesk�v�sekt�l val� sok aggodalom legink�bb az
emigr�nsok fel� ir�nyult, akikr�l tudt�k, hogy sok a bar�tjuk �s �lland�
�sszek�ttet�s�k van a
k�lf�ld�n.
A doktornak ez az uj �letm�dja mindenesetre aggodalommal teljes volt; de az
�lesl�t�su Lorry
�szrevette, hogy azzal uj, er�t nyujt� b�szkes�g volt kapcsolatban. Nem volt ebben
a b�szke-
s�gben semmi hozz� nem ill�; term�szetes �s m�lt� volt de � k�l�n�snek tal�lta. A
doktor
tudta, hogy ezideig le�ny�nak �s bar�tj�nak a gondolatmenete nem tudta az �
beb�rt�n�z-
tet�s�t elk�l�niteni szem�lyes szenved�s�t�l, lehangolts�g�t�l �s gyenges�g�t�l.
Most ez
megv�ltozott, � tudta, hogy r�gi megpr�b�ltat�sa oly er�vel ruh�zta f�l, melyet
mind a ketten
K�roly biztoss�g�nak �s megszabadul�s�nak tekintettek. Ez a v�ltoz�s annyira
f�lemelte,
hogy � vette �t t�l�k, a gy�ng�kt�l, a vezet�st �s ir�nyit�st �s azt kiv�nta, hogy
benne, az
er�sben, megbizzanak. Az a helyzet, mely azel�tt k�zte �s Lucie k�z�tt volt, most
megv�ltozott, de csak ugy, ahogy azt a legforr�bb h�la �s szeretet v�ltoztathatta
meg, mert
nem volt m�s b�szkes�ge, mint hogy szolg�latot teljesitsen neki, aki oly
�nfel�ldoz� volt �
ir�nta. - K�l�n�s l�tv�ny, - gondolta mag�ban Lorry bar�ts�gos ravaszs�ggal - de
term�szetes
�s helyes; vegye �t a vezet�st, kedves bar�tom, �s tartsa kez�ben; jobb k�zben nem
lehet!
�mb�r a doktor f�radts�got nem kim�lt �s sohasem sz�nt megkis�relni, hogy Darnay
K�roly
szabads�g�t visszaszerezze, vagy legal�bb azt eszk�z�lje ki, hogy �gye
t�rgyaltass�k, az id�k
foly�sa gyorsan �s �lland�an ellene dolgozott. Uj korszak vette kezdet�t; a kir�ly
felett
t�rv�nyt l�ttak, elit�lt�k �s lefejezt�k; a Szabads�g, Egyenl�s�g, Testv�ris�g vagy
Hal�l
K�zt�rsas�ga kijelentette, hogy gy�z vagy meghal a vil�g fegyvereivel szemben, a
Notre
Dame tornyain �jjel-nappal lobogott a fekete z�szl�; h�romsz�zezer ember emelkedett
fel
hiv�s�ra a f�ld zsarnokai ellen Franciaorsz�g legk�l�nb�z�bb vid�keir�l; mintha
tele k�zzel
vetett�k volna el a s�rk�ny fogait �s az minden�tt, v�lgyben �s hegyeken, szikl�n,
homokban
�s iszapban, a d�l mosolyg� ege alatt �s az �szak felh�i alatt, erd�n �s mez�n,
sz�l�kben �s
olajfaligetekben, a sz�les foly�k term�ketlen partjainak elnyomorodott f�v�ben �s
k�r�in �s a
tengerpart homokj�ban is, gy�m�lcs�t termett volna. Micsoda mag�ngond �llhatott meg
a
szabads�g els� �v�nek viz�z�n�ben, mely alulr�l emelkedett a magasba �s nem
fel�lr�l esett
�s az �j ablakai elz�rultak, nem kinyiltak el�le!
Nem volt sz�net, k�ny�r�let, b�ke, szelid�l� pihen�s, sem id�m�r�s. �mb�r nappal �s
�jszaka
szab�lyosan k�vett�k egym�st k�rfut�sokban, mint akkor, mikor az id� m�g fiatal
volt �s az
este �s a reggel volt az els� nap, m�s id�sz�mit�s nem l�tezett. Az ezir�nt val�
�rz�k el-
pusztult egy nemzet d�h�ng� l�z�ban, mint ahogy ez a beteg l�z�ban megt�rt�nik.
Megt�rt
most az eg�sz v�ros term�szetellenes hallgat�sa �s a h�h�r a kir�ly fej�t mutatta a
n�pnek,
majd szinte ugyanabban a pillanatban sz�p feles�ge fej�t, akinek a haja nyolc
hosszu h�nap
beb�rt�nz�s�t�l �s a nyomorus�gt�l meg�sz�lt.
�s m�gis, az ellenmond�s k�l�n�s t�rv�nye szerint, mely ilyen esetekben mindig
mutatkozik,
az id� lassan telt el, pedig gyorsan haladt. Forradalmi t�rv�nysz�k a f�v�rosban �s
negyven-
vagy �tvenezer forradalmi bizotts�g v�gig az eg�sz orsz�gban; gyanusit� t�rv�ny,
mely a
szabads�g �s az �let minden biztons�g�t elsodorta �s minden j� �s �rtatlan egy�nt a
gonoszok
�s b�n�s�k kez�be juttatott; a b�rt�n�k zsufolva voltak olyanokkal, akik v�ts�get
nem
k�vettek el �s nem tudt�k kieszk�z�lni, hogy meghallgattassanak; mindez rendszeres,
mag�t�l
�rtet�d�, r�gi szok�snak l�tszott, mikor m�g csak n�h�ny h�t �ta volt �rv�nyben.
Mindezen
kiv�l egy r�m�letes l�tv�ny oly megszokott� v�lt, mintha a vil�g teremt�se �ta
naponta l�tt�k
volna: az �les n�, La Guillotine l�tv�nya.
Tr�f�l�dz�s kedvelt t�rgya lett; legjobb orvoss�g volt a fejf�j�s ellen,
csalhatatlanul elej�t
vette a haj meg�sz�l�s�nek, az arcszinnek k�l�n�s gy�ng�ds�get adott, ez volt a
nemzet
borotv�ja, mely nagyon sim�n borotv�lt; aki megcs�kolta La Guillotinet, kis ablakon
n�zett
kereszt�l �s zs�kba t�sszentett. Az emberi nem ujj�sz�let�s�nek volt a jele. A
kereszt hely�be
l�pett. Kicsinyitett alakj�t az emberek kebl�k�n viselt�k, meghajoltak el�tte �s
hittek benne �s
a keresztet megtagadt�k.
Annyi f�t sujtott le, hogy �llv�nya �s helye v�rt�l �t�zott. Sz�jjelszedt�k, mint
valami ifju
s�t�n r�sz�re val� j�t�kszert �s ism�t �sszerakt�k, ahol sz�ks�g volt re�.
Elhallgattatta az
�kesen sz�l�t, lesujtotta a hatalmast, elpusztitotta a sz�pet �s a j�t. A k�z�let
huszonk�t el�-
kel�s�g�nek, huszonegy �l� �s egy halottnak a fej�t egy reggelen, ugyanannyi perc
alatt v�gta
le. A f�hivatalnok, aki m�k�d�sbe helyezte, az �sz�vets�g er�s ember�nek nev�t
�r�k�lte; de
ilyen fegyverrel � hatalmasabb volt, mint n�vrokona, �s vakabb, Isten tulajdon
templom�nak a
kapuit naponta sz�jjelzuzta.
Ilyen borzalom �s az abb�l �l� fajzat k�z�tt a doktor nyugodt f�vel j�rk�lt, bizott
hatalm�ban,
�vatosan t�rekedett c�lja fel� �s sohasem k�telkedett abban, hogy v�g�l
kiszabaditja Lucie
f�rj�t. De az id�k foly�sa oly sebesen �s m�lyen rohant el mellette �s oly vadul
ragadta
mag�val az id�t, hogy K�roly m�r egy �v �s h�rom h�nap �ta sinyl�d�tt a b�rt�nben,
mikor a
doktor m�g mindig nyugodt volt �s bizott. A forradalom ebben a decemberi h�napban
oly
gonosz �s d�h�ng�v� v�lt, hogy a d�lvid�ken a foly�k medre megtelt az �jszak�nkint
er�sza-
kosan bel�fullasztottak tetemeivel �s a d�lies t�li nap f�ny�n�l a foglyokat
sorokban �s n�gy-
sz�gekben l�tt�k agyon. �s a doktor a borzalmak k�z�tt m�g mindig nyugodt f�vel
j�rk�lt.
Abban az id�ben f�rfit nem ismertek jobban, mint �t; senki sem volt k�l�n�sebb
helyzetben.
Hallgatag, emberszeret�, n�lk�l�zhetetlen volt k�rh�zban �s b�rt�nben, gyilkost �s
�ldozatot
egyform�n r�szesitett tud�s�ban �s �nmag�nak �lt. M�v�szet�nek gyakorl�sa,
megjelen�se �s
a Bastilleban val� beb�rt�nz�s�nek t�rt�nete k�l�nbb� tette �t minden m�s embern�l.
Nem
gyanusitott�k, nem k�telkedtek benne, mintha val�ban f�lt�madt volna tizennyolc
�vvel
ezel�tt, vagy pedig mintha szellemk�nt j�rt volna a haland�k k�z�tt.

5. Fejezet.
A fav�g�.
Egy �v �s h�rom h�nap. Ez alatt az eg�sz id� alatt Lucie a nap egy �r�j�ban sem
volt biztos,
hogy a k�vetkez� napon a guillontine nem sujtja-e le f�rje fej�t. Naponta
neh�zkesen g�rd�lt
az utca k�vezet�n az elit�ltekkel zsufolt szek�r. Sz�ps�ges hajadonok, barna,
fekete �s
�szf�rt�, gy�ny�r� asszonyok; ifjak, er�teljes f�rfiak �s aggasty�nok; nemesek �s
parasztok:
mind v�r�s bor La Guillotine sz�m�ra, naponta hozt�k �ket napvil�gra a borzalmas
b�rt�n�k
s�t�t pinc�ib�l �s vitt�k hozz�, az utc�kon v�gig, hogy pusztit� szomjus�g�t
eloltsa. Szabad-
s�g, Egyenl�s�g, Testv�ris�g vagy Hal�l - ez ut�bbi legk�nnyebben szerezhet� meg
t�led, �
Guillotine!
Ha szerencs�tlens�g�nek hirtelens�ge �s az id� kerek�nek rohamos forg�sa a doktor
le�ny�t
ugy elk�bitotta volna, hogy t�tlen k�ts�gbees�sben v�rta volna a v�g�t, � is ugy
j�rt volna,
mint sok m�s. De � att�l az �r�t�l kezdve, mikor Saint Antoine padl�sszob�j�ban
virul�
kebl�re �lelte az �sz fejet, h� maradt k�teless�geihez. A megpr�b�ltat�s idej�ben
volt a
leghivebb, amint az rendesen ugy t�rt�nik csendesen loj�lis �s j� emberekkel.
Mihelyt uj lak�sukban berendezkedtek �s atyja ism�t hivat�s�nak szentelte mag�t,
kis h�ztar-
t�s�t teljesen ugy vezette, mintha f�rje vel�k volna. Mindennek meg volt a maga
meghat�-
rozott helye �s ideje. A kis Luciet oly rendszeresen tanitotta, mintha mindannyian
egy�tt
voln�nak angol otthonukban. Azok a kis ravaszs�gok, melyekkel �nmag�t �mitotta
annak a
l�tszat�val, hogy nemsok�ra ism�t egyes�lnek, - a korai visszat�r�s�re vonatkoz�
apr� el�-
k�sz�letek, sz�k�nek oda�llit�sa, k�nyveinek az elhelyez�se, - ezek �s az est�nkint
a b�rt�n
nyomorultjai �s a hal�l �rnyai k�z�tt, k�l�n�sen egy szeretett fogoly�rt elrebegett
forr�
foh�szok, volt sulyos b�nat�nak egyed�li vigasza.
K�lseje alig v�ltozott. Az egyszer� s�t�t ruh�k, majdnem gy�szruh�khoz hasonl�k,
melyeket
� �s le�nya viseltek, oly csinosak �s oly gondozottak voltak, mint boldogabb napok
f�nyes
�lt�z�kei. Arcszine elveszett �s a r�gi, fesz�lten figyel� kifejez�s �lland�an, nem
csup�n
alkalmilag ott �lt az arc�n, egy�bk�nt oly csinos �s b�jos volt, mint azel�tt.
N�ha, mikor este
atyj�t megcs�kolta, el�t�rt a nap folyam�n elfojtott b�nata �s azt mondotta neki,
hogy � az
egyed�li vigasza az �g alatt. � mindig hat�rozottan v�laszolt:
- Tudtom n�lk�l semmi sem t�rt�nhetik vele �s �n tudom, hogy megmenthetem �t,
Lucie.
M�g nem sok h�t telt el az�ta, hogy uj �letm�djukat megkezdett�k, mikor atyja egy
este
hazaj�vetelekor igy sz�lt hozz�:
- Kedvesem, a b�rt�nnek van egy magas ablaka, amelyhez K�roly n�ha d�lut�n h�rom
�rakor
hozz�juthat. Ha � odajuthat, - ez sok bizonytalans�gt�l �s v�letlent�l f�gg -
lehet, hogy
megl�that t�ged az utc�n, ha te egy bizonyos ponton �llasz, melyet �n megmutathatok
neked.
De te, szeg�ny gyermekem, nem l�thatod �t, m�g ha lehets�ges volna is, veszedelmes
volna
re�d n�zve magadat megismertetni.
- �, mutasd meg nekem ezt a helyet, aty�m �s �n naponta odamegyek.
Ett�l az id�t�l kezdve minden id�j�r�sban, k�t �ra hosszat v�rt ottan. Mikor az �ra
kett�t
�t�tt, m�r ott volt �s n�gy �rakor lehangoltan t�vozott. Ha nem volt nagyon hideg
vagy
nedves, gyermek�t is mag�val vitte, egy�tt mentek; m�sk�l�nben egyed�l volt; de
sohasem
mulasztott el egyetlenegy napot sem.
Ez a hely egy s�t�t, piszkos, g�rbe utca sark�n volt. Egy fav�g� kunyh�ja volt az
egyed�li h�z
ezen a sarkon; minden egy�b fal volt. Odaj�vetel�nek harmadik napj�n a fav�g�
�szrevette �t.
- J� napot, polg�rn�!
- J� napot, polg�r!
A megsz�lit�snak ez a m�dja volt most hat�rozattal el�irva. A t�k�letesebb hazafiak
k�z�tt
m�r r�gebben szok�sban volt; de most t�rv�nyesen k�telez� volt mindenkire n�zve.
- Ism�t itt s�t�l, polg�rn�?
- Amint l�tja, polg�r!
A fav�g�, aki �l�nk mozdulatu ember volt (valamikor utkapar� volt), a b�rt�nre
pillantott,
ujj�val re�mutatott, tiz ujj�t arca el� tartotta, hogy a vasrost�lyokat jelk�pezze
�s nevetve
n�zett rajtuk kereszt�l.
- De ez nem az �n dolgom, - mond� �s tov�bb f�r�szelt.
A k�vetkez� napon m�r v�rt re� �s megsz�litotta azonnal, mihelyt odaj�tt.
- Micsoda! M�r ism�t itt s�t�l, polg�rn�?
- Igen, polg�r!
- Ah! �s gyermekkel. Any�d, ugy-e, kis polg�rn�?
- Mondjam, hogy igen, mama? - suttogta a kis Lucie hozz�simulva.
- Igen, dr�g�m!
- Igen, polg�r!
- Ah! De hisz ez nem az �n dolgom! Munk�m az �n dolgom. N�zze f�r�szemet. Kis
Guillotineomnak nevezem. La, la, la, la, la. �s a feje le van v�gva.
A fat�rzs a f�ldre esett, mialatt besz�lt �s kos�rba dobta.
- A fav�g� guillotine S�msonj�nak nevezem magamat. N�zzen ide, ism�t! Lu, lu, lu,
lu, lu, lu.
�s lent van a feje. Most egy gyermek. Tikl, tikl, pikl, pikl. �s lent van a feje.
Az eg�sz csal�d!
Lucie megborzadt, mikor m�g k�t fat�rzset dobott a kos�rba, de lehetetlen volt ott
lenni a
fav�g� munk�ja k�zben, an�lk�l, hogy az � l�t�s�t el lehetett volna ker�lni. Ez�rt
azt�n ett�l
kezdve � sz�lott hozz� el�bb �s hogy j�indulat�t megnyerje, gyakran borraval�t
adott neki,
amit ez szivesen elfogadott.
Kiv�ncsi fick� volt �s n�ha, ha megfeledkezett r�la, mikor a b�rt�n teteje �s
rost�lyai fel�
n�zett �s sziv�vel f�rj�hez emelkedett, hirtelen f�lfedezte, hogy az padj�ra
t�rdelve, f�r�sz�t
pihenteti �s �t n�zi.
- De nem az �n dolgom, - mond� ilyen alkalmakkor �s ism�t f�r�szel�shez l�tott.
Minden id�j�r�sban, a t�l hideg�ben �s havaz�s�ban, a tavasz metsz� szeleiben, a
ny�ri nap
hev�ben, az �szi es�ben �s ism�t a t�l hideg�ben �s havaz�s�ban Lucie k�t �r�t
t�lt�tt el ottan
naponta; �s naponta elmenetelekor megcs�kolta a b�rt�n fal�t. F�rje l�tta �t (mint
atyj�t�l
megtudta) tal�n �t vagy hat alkalommal, n�ha k�tszer, h�romszor egym�sut�n; n�ha
egy vagy
k�t h�tig sem. El�g volt az a tudat, hogy l�thatta �s l�tta is �t, ha alkalma volt
re� �s erre az
eshet�s�gre v�rt volna ott az eg�sz napon �t, hetenkint h�t napig.
Ilyen elfoglalts�ggal telt el az id� december h�napig, melynek borzalmai k�z�tt
atyja nyugodt
f�vel j�rk�lt. Egy d�lut�n cs�ndesen havazott, mikor oda�rkezett a szokott sarokra.
Valami
vad �r�m napja �s �nnep volt. J�vetelekor l�tta, hogy a h�zak kicsiny d�rd�kkal
vannak
f�ldiszitve, melyekre apr� v�r�s sapk�k voltak t�zve; tov�bb� h�romszin�
szalagokkal �s az
�lland� f�lir�ssal (h�romszin� bet�k voltak a legkedvesebbek): Egys�ges �s
Oszthatatlan
K�zt�rsas�g. Szabads�g, Egyenl�s�g, Testv�ris�g, vagy Hal�l!
A fav�g� nyomorult kunyh�ja oly kicsiny volt, hogy fel�let�n ennek a f�lir�snak
alig volt
helye. Valakivel leiratta mag�nak �s a �Hal�l� sz�t csak nagy neh�zs�ggel tudta
bel�szoritani.
A h�ztet�n ott diszlett a l�ndzsa �s a sapka, mint ahogy az j� polg�rhoz illett,
egyik ablakban
ott volt a f�r�sz, ezzel a f�lir�ssal: �Kis Szent Guillotine�, a nagy �les n�t
akkor ugyanis a
n�p szentt� avatta. A kunyh� z�rva volt. Ugy l�tszik, a fav�g� elment hazulr�l.
Nagy meg-
k�nnyebb�l�s volt Lucie sziv�nek, hogy egyed�l lehetett.
Nem t�vozott messzire, mikor hirtelen egy k�zeled� embert�meg l�rm�j�t �s �v�lt�s�t
hallotta, mely aggodalommal t�lt�tte el. Egy pillanattal k�s�bb vad t�meg t�dult a
b�rt�nfal
sarka fel�, k�zep�ben ott volt a fav�g�, aki a Bosszuangyalt fogta k�zen. Vagy �t-
hatsz�zan
lehettek, de ugy t�ncoltak, mint �tezer d�mon. Nem volt m�s zene, csak saj�t
�nek�k. A
kedvelt forradalmi dal dallam�ra t�ncoltak, olyan vad taktussal, melynek
�sszehangz�sa
fogcsikorg�shoz volt hasonl�. F�rfiak t�ncoltak asszonyokkal, asszonyok egym�ssal,
f�rfiak
egym�ssal, amint a v�letlen �sszehozta �ket. Eleinte csak v�r�s sapk�k �s durva
gyapju-
rongyok t�meg�nek l�tszott, de mihelyt az utca megtelt, t�ncra meg�llottak Lucie
k�zel�ben;
d�h�ss� v�lt k�rt�ncnak borzalmas torzszelleme lett l�that�v�. Egyesek el�rel�ptek,
majd
h�tr�ltak, egym�s kez�t vert�k, egym�s fej�t megragadt�k, k�rben forogtak, egym�st
meg-
ragadt�k �s p�ronkint forogtak, mig legt�bbje kimer�lten ter�lt el a f�ld�n.
Mialatt ezek fekve
maradtak, a t�bbiek egym�s kez�t fogt�k �s mind k�rben t�ncoltak; azut�n feloszlott
a k�r �s
kettes�vel, n�gyenkint tov�bb forogtak; majd egyszerre mind meg�llottak, ujra
hozz�kezdtek,
kez�kkel tapsoltak, egym�st megragadt�k �s ellenkez� ir�nyban tov�bb forogtak.
Hirtelen
ism�t meg�llottak �s uj taktussal kezdett�k, az utc�n v�gig sorokat alkottak �s
m�lyen
lehajtott fejjel �s magasan kinyujtott karral, vad �v�lt�ssel elrohantak. Semmilyen
k�zdelem,
m�g megk�zelit�en sem lehetett volna olyan borzalmas mint ez a t�nc. Teljesen
elfajult t�nc
volt, azel�tt �rtatlan dolog, mely most a s�t�n hatalm�ba ker�lt, az azel�tt
eg�szs�ges
sz�rakoz�s, a v�rt l�ngbaborit�, az �rz�keket megzavar�, a szivet megkem�nyit�
eszk�zz�
v�lt. A benne mutatkoz� kecsess�g m�g undorit�bbnak t�ntette fel, mert azt mutatta,
hogy a
term�szet�kn�l fogva j� dolgok mennyire elfajulhatnak �s megromolhatnak. A t�ncban
meztelenn� v�lt a le�nykebel, a sz�p, majdnem gyermeki korra vall� fej, mely izzott
az
�r�lett�l, a gy�ng�d l�b, mely ebben a v�rb�l �s szennyb�l val� pocsoly�ban
t�ncolt, a
kificamodott kornak voltak tipusai.
Ez a Carmagnola volt. Mikor elrohant mellette, Lucie r�m�lten �s megd�bbenve �llott
a
fav�g� h�z�nak kapuj�ban, de a h�pelyhek oly csendesen sz�lldog�ltak �s oly puh�n,
feh�ren
ter�ltek el a f�ld�n, mintha ez a l�tv�ny sohasem l�tezett volna.
- �, aty�m! - mert � �llott el�tte, mikor tekintet�t ism�t f�lemelte, melyet egy
pillanatra
kez�vel elf�d�tt. - Micsoda kegyetlen, gonosz l�tv�ny.
- Tudom, �desem, tudom. �n gyakran l�ttam. Ne f�lj! Egyik sem b�ntana k�z�l�k.
- Nem magam miatt f�lek, aty�m, de ha f�rjemre gondolok �s ennek a n�pnek a
k�ny�r�let�re.
- Nemsok�ra nem lesz neki sz�ks�ge ezeknek a k�ny�r�let�re. Elhagytam �t, mikor az
ablakra kapaszkodott �s az�rt j�ttem, hogy neked ezt megmondjam. Senki sem l�that
itten.
Cs�kot vethetsz, oda, a legmagasabb ferde tet� fel�.
- Megteszem, aty�m �s lelkemet is vele k�ld�m!
- Te nem l�thatod �t, szeg�ny gyermekem.
- Nem, aty�m - mond� Lucie forr� k�nnyek k�z�tt, cs�kot h�nyva. - Nem.
L�p�s a h�ban. Defargen�.
- �dv�zl�m, polg�rn�. �dv�zl�m, polg�r. - Csak ennyit mondott, mikor elhaladt
mellett�k.
Defargen� elt�nt, mint egy �rny�k a feh�r uton.
- Nyujtsd karodat, �desem. Az � kedv��rt t�vozz innen vid�m, b�tor arccal. Ezt j�l
csin�ltad. -
Elhagyt�k a helyet. - Nem hi�ba t�rt�nt, K�roly holnapra van megid�zve.
- Holnapra?
- Nincs veszteni val� id�. J�l elk�sz�ltem, de oly �vatoss�got kell alkalmazni,
mely nem volt
alkalmazhat�, miel�tt t�nyleg nem id�zik a t�rv�nysz�k el�. � m�g nem kapta meg a
hirt, de
�n tudom, hogy t�st�nt megkapja a holnapra sz�l� id�z�st �s a Conciergeriebe
sz�llitj�k �t; �n
j� el�re �rtes�l�k. Nem f�lsz?
Alig tudott v�laszolni:
- Benned bizom.
- Megteheted, f�lt�tlen�l. Bizonytalans�god m�r v�g�hez k�zeledik, dr�g�m; n�h�ny
�ra
mulva a tied lesz � ism�t; minden elk�pzelhet� v�delemmel k�r�lvettem �t. Lorryval
kell
besz�lnem.
Meg�llott. Kocsik tompa d�b�rg�s�t lehetett a k�zelben hallani. Mindketten nagyon
j�l
tudt�k, hogy mit jelentett. Egy. Kett�. H�rom. H�rom kocsi haladt arra a puha
havon, hal�lnak
szentelt rakom�ny�val.
- Lorryval kell besz�lnem - ism�telte a doktor �s m�s ir�nyba fordult vele.
A der�k �reg ur m�g mindig ott volt bizalmi hely�n; sohasem hagyta el. �t �s
k�nyveit
gyakran megk�rdezt�k a konfisk�lt �s nemzeti vagyonn� v�lt birtokokat illet�leg.
Amit
lehetett, azt megmentette a tulajdonosok sz�m�ra. Nem volt �l� ember, akire jobban
r�
lehetett volna bizni, vagy aki jobban titokban tartotta volna azt, amit
Tellson�kn�l let�tbe
helyeztek.
Hom�lyos, v�r�s �s s�rga �gboltozat �s a Szajna f�l�tt emelked� k�d hirdette az
alkonyat
k�zeledt�t. M�r majdnem s�t�t volt, mikor a bankhoz �rtek. Monseigneur hatalmas
palot�ja
mag�nyos �s elhagyatott volt. Az udvarban egy halom hamu �s por f�l�tt olvashat�
volt a f�l-
ir�s: Nemzeti Vagyon. Egy �s Oszthatatlan K�zt�rsas�g. Szabads�g, Egyenl�s�g,
Testv�ris�g
vagy Hal�l.
Ki lehetett Lorryn�l, - a sz�ken lev� lovagl�kab�t tulajdonosa - akit nem szabad
l�tni? Milyen
uj j�vev�nyt�l j�tt � ki, izgatottan �s meglepetten, hogy kedveltj�t karjaiba
�lelje? Kinek
ism�telte az � akadoz� szavait, mikor emelt hangon fej�t az ajt� fel� forditotta,
ahonnan most
j�tt ki �s mondta:
- A Conciergeriebe sz�llitott�k �s holnapra megid�zt�k?

6. Fejezet.
Diadal.
A rettegett �ttagu t�rv�nysz�k, a k�zv�dl� �s az elsz�nt esk�dtsz�k naponta
�l�sezett. Minden
este elk�ld�tt�k jegyz�k�ket, melyet a k�l�nb�z� b�rt�n�k �rei foglyaik el�tt
felolvastak. A
b�rt�n�r�k �lland� tr�f�ja ez volt: Ti, idebenn, j�jjetek ki �s hallgass�tok meg az
esti lapot!
- Evr�monde K�roly, m�sk�nt Darnay.
Igy kezd�d�tt, v�gre, La Forceban az esti ujs�g.
Ha egy nevet sz�litottak, tulajdonosa elk�l�n�lt a t�bbit�l �s arra a helyre
l�pett, mely az
ilyen v�gzetes m�don kihirdetettek r�sz�re volt fenntartva. Evr�monde K�roly,
m�sk�nt
Darnaynak volt oka, hogy ismerje ezt a szok�st; sz�zakat l�tott igy elt�nni.
A duzzadtarcu b�rt�n�r, aki szem�veget viselt olvas�skor, f�l�tte tekintett el,
hogy megbizo-
nyosodj�k afel�l, hogy � megfelel� helyre l�pett-e, v�gigolvasta a jegyz�ket �s
minden n�vn�l
hasonl� kis sz�netet tartott. Huszonh�rom n�v volt rajta, de csak huszan
jelentkeztek; a meg-
id�zett foglyok k�z�l egyik meghalt a b�rt�nben �s elfelejtett�k, kett�t pedig m�r
guillotineoztak �s szint�n elfelejtett�k. A jegyz�ket abban a boltozatos teremben
olvast�k f�l,
ahol Darnay meg�rkez�se �jjel�n az �sszegy�lt foglyokat l�tta. Ezek m�r mind
elpusztultak az
�ld�kl�sben; minden emberi teremtm�ny, akivel t�r�d�tt az�ta �s akit t�vozni
l�tott, a
v�rpadon halt meg.
N�h�ny sz�val Istenhozz�dot mondottak �s a bucsuz�snak gyorsan v�ge volt.
Mindennapos
esem�ny volt. A La Forcebeli t�rsas�g azzal volt elfoglalva, hogy est�re z�logosdit
�s
koncertet el�k�szitsen. A r�cshoz tolakodtak �s ottan hullatt�k k�nnyeiket; de a
tervezett esti
mulats�g husz szerep�t ujra kellett bet�lteni �s a z�r��r�ig az id� nagyon r�vid
volt. Ekkor a
k�z�s termeket �s folyos�kat nagy kuty�kra bizt�k, ezek �rk�dtek ott az �jszak�n
kereszt�l. A
foglyok nem voltak �rz�ktelenek vagy szivtelenek; az � viselked�s�k az akkori id�k
viszo-
nyaib�l sz�rmazott. Hasonl�an, �mb�r finom k�l�nbs�ggel, valami fajta lelkesed�s
vagy
r�szegs�g n�h�ny embert arra cs�bitott, mint az ismeretes, hogy sz�ks�gtelen�l
izgassa a
guillotinet, hogy �ltala hal�lt szenvedjen. Ez nem volt csup�n henceg�s, hanem a
hevesen
megr�zott k�zv�lem�nyt�l sz�rmaz� fert�z�s. J�rv�nyos id�ben n�mely ember titokban
von-
z�dik a betegs�ghez �s rettenetes a v�gya, hogy �ltala meghaljon. Mindannyiunk
kebel�ben
vannak ilyen csod�k elrejtve, melyek csak alkalmas k�r�lm�nyre v�rnak, hogy
f�l�bredjenek.
A Conciergeriehez vezet� ut r�vid �s s�t�t volt; f�rgekt�l hemzseg� cell�iban az
�jszaka
hosszu �s hideg volt. K�vetkez� reggelen tizen�t fogoly l�pett a soromp� el�,
miel�tt Darnay
K�rolyt sz�litott�k. Mind a tizen�t�t hal�lra it�lt�k, per�k t�rgyal�sa nem vett
m�sf�l �r�t
ig�nybe.
Evr�monde K�roly, m�sn�ven Darnayt v�gre el�sz�litott�k.
Bir�i tollas kalapban �ltek az emelv�nyen; de egy�bk�nt a durva v�r�s sapka �s a
h�romszin�
kok�rda volt az uralkod� fejdisz. Mikor az esk�dtekre �s a l�rm�s hallgat�s�gra
n�zett, azt
hihette volna, hogy a dolgok szokott rendje megv�ltozott �s a gazemberek it�lkeznek
a becs�-
letes emberek f�l�tt. Egy v�rosnak legaljasabb, legkegyetlenebb �s leggonoszabb
lakoss�ga,
melyb�l aljas, kegyetlen �s gonosz elem sohasem hi�nyzik, ir�nyitotta a t�rgyal�st,
l�rm�san
belesz�lt, helyeselt �s feddett, siettette �s el�z�en befoly�solta az it�letet,
megakad�lyoztat�s
n�lk�l. A f�rfiak legnagyobb r�sze k�l�nb�z� m�don volt felfegyverkezve, az
asszonyok
k�z�l n�melyek k�st, m�sok t�r�ket hordottak, m�sok ism�t ettek �s ittak, mialatt
odan�ztek,
sokan k�t�ttek. Ez ut�bbiak k�z�tt volt egy asszony, aki egy darab k�t�st tartott
h�na alatt,
mialatt dolgozott. Az els� sorban �lt f�rje mellett, akit a soromp�hoz val�
meg�rkez�se �ta
nem l�tott; Defarge volt; azonnal f�lismerte �t. �szrevette, hogy feles�ge egyszer
vagy
k�tszer suttogott a f�l�be; de a mi legink�bb f�lt�nt neki a k�t alakon, az volt,
hogy �mb�r
k�zvetlen�l az � szomsz�ds�g�ban �ltek, sohasem n�ztek �re�. Ugy l�tszott, hogy
dacos
elsz�nts�ggal v�rnak valamire �s csup�n az esk�dtsz�kre n�ztek, semmi m�sra. Az
eln�k alatt
�lt Manette doktor, k�z�ns�ges, egyszer� ruh�j�ban. Amennyire a fogoly l�thatta, �
�s Lorry
voltak az egyed�li f�rfiak, a t�rv�nysz�khez tartoz� szem�lyeken kiv�l, akik
k�z�ns�ges
ruh�jukat viselt�k �s nem voltak a Carmagnola jelmez�be �lt�zve.
Evr�monde K�roly, m�sn�ven Darnayt a k�zv�dl� v�d al� helyezte, mint emigr�nst,
akinek
�let�vel a k�zt�rsas�g rendelkezett azon hat�rozat �rtelm�ben, mely minden
emigr�nst hal�l-
b�ntet�s terhe alatt sz�m�z�tt. K�z�mb�s volt, hogy a hat�rozat Franciaorsz�gba
val� vissza-
t�r�se ut�n kelt. � itt volt �s ott fek�dt a hat�rozat; Franciaorsz�gban elfogt�k
�s fej�t k�vetelt�k.
- �ss�tek le a fej�t! - ki�ltotta a hallgat�s�g. - � a k�zt�rsas�g ellens�ge.
Az eln�k csengetett, hogy a ki�ltoz�st csendesitse �s azt k�rdezte a fogolyt�l,
hogy nem volt-e
igaz, hogy � sok �vig Angli�ban �lt?
K�ts�gtelen�l igaz volt.
- Nem volt-e teh�t akkor emigr�ns? Minek mondotta mag�t?
- A t�rv�ny szelleme �rtelm�ben nem az volt, rem�lte �.
- Mi�rt nem? - �hajtotta az eln�k tudni.
- Mert � �nk�nt mondott le egy cimr�l, mely neki ellenszenves volt, egy �ll�sr�l,
mely neki
gy�l�letes volt �s elhagyta haz�j�t - akkor, mikor az �emigr�ns� sz� a t�rv�ny
�ltal mostan
�rtelmezett m�don m�g nem volt haszn�latban, - jegyezte meg tisztelettel - hogy
ink�bb saj�t
munk�j�b�l �ljen meg Angli�ban, mint a tulterhelt n�p verit�k�b�l Franciaorsz�gban.
- Micsoda bizonyit�kai vannak erre?
K�t tanu nev�t nevezte meg: Gabelle Theophil �s Manette S�ndor.
- De Angli�ban megn�s�lt? - figyelmeztette �t az eln�k.
- Igaz; de nem angol n�t vett el feles�g�l.
- Francia polg�rn�t?
- Igen. Sz�let�s�n�l fogva az.
- Neve �s csal�dja?
- Manette Lucie, egyed�li le�nya Manette doktornak, annak a j� orvosnak, aki ott
�l.
Ennek a v�lasznak kedvez� volt a hat�sa a hallgat�s�gra. A j�l ismert orvost �ltet�
ki�lt�sok
rengtek a t�rgyal�si teremben. A n�p oly szesz�lyes hangulatban volt, hogy k�nnyek
peregtek
azonnal sok kegyetlen szemb�l, akik m�g egy pillanat el�tt oly d�hvel n�ztek re�,
mintha
�gn�nek a t�relmetlens�g v�gy�t�l, hogy �t az utc�ra hurcolj�k �s agyonverj�k.
Veszedelmes utj�nak ezen n�h�ny l�p�s�t Darnay K�roly Manette doktor ism�telt
utasit�sa
szerint tette meg. Ugyanez az �vatos tan�csad� ir�nyitotta minden l�p�s�t, melyet
m�g meg
kellett tennie �s el�k�szitette utj�nak minden h�velyknyi t�vols�g�t.
Az eln�k k�rdezte, hogy mi�rt t�rt vissza Franciaorsz�gba �ppen akkor �s nem el�bb.
Azt v�laszolta, hogy az�rt nem t�rt vissza Franciaorsz�gba el�bb, mert nem volt,
hogy mib�l
�ljen meg Franciaorsz�gban, kiv�ve azt a vagyont, amelyr�l lemondott; mig ellenben
Angli�-
ban a francia nyelv �s irodalom tanit�s�b�l �lt meg. Egy francia polg�r s�rg�s
ir�sbeli
k�r�s�re t�rt vissza Franciaorsz�gba, aki tudatta vele, hogy t�voll�te folyt�n az �
�lete
veszedelemben forog. Visszat�rt, hogy egy polg�r �let�t megmentse, hogy minden
szem�lyes
veszedelemre val� tekintet n�lk�l az igazs�g mellett tanuskodj�k. V�tek ez a
k�zt�rsas�g
szem�ben?
A cs�csel�k lelkesedve ki�ltotta: Nem! Az eln�k csengetett, hogy lecsendesitse
�ket; de ez
nem siker�lt neki, mert az folytatta ki�ltoz�s�t: Nem! Mig saj�t akarat�b�l nem
hallgatott el.
Az eln�k ennek a polg�rnak a nev�t k�rdezte. A v�dlott kijelentette, hogy ez az �
els� tanuja.
Bizalommal hivatkozott azonkiv�l annak a polg�rnak a level�re, melyet a soromp�n�l
elvettek t�le �s amely k�ts�gtelen�l ott fekszik az eln�k el�tt lev� papirosok
k�z�tt.
A doktor gondoskodott arr�l, hogy ott legyen �s megbizonyosodott afel�l, hogy ott
van; a
t�rgyal�s ebben a st�dium�ban felmutatt�k �s felolvast�k. Gabelle polg�rt
el�sz�litott�k, hogy
a levelet azonositsa �s � ezt megtette. Gabelle polg�r rendkiv�li gy�ng�ds�ggel �s
udvarias-
s�ggal r�mutatott arra a k�r�lm�nyre, hogy az az �ri�si elfoglalts�g, mely a
t�rv�nysz�ket
ig�nybe veszi, hogy a k�zt�rsas�g oly nagysz�mu ellens�ge f�l�tt it�lkezz�k,
okozta, hogy
r�la az Abbaye b�rt�nben kiss� megfeledkeztek - t�nyleg ink�bb kiesett a
t�rv�nysz�k
hazafias eml�kez�s�b�l - eg�sz h�rom nappal ezel�tt val� id�ig, mikor megid�zt�k �s
szabads�g�t visszaadt�k; az esk�dtsz�k kijelentette, hogy az ellene felhozott v�dat
elejti,
mivelhogy Evr�monde, m�s n�ven Darnay polg�r, �nk�nt jelentkezett az � �llit�s�nak
igazol�s�ra.
Azut�n Manette doktort hallgatt�k ki. Rendkiv�li k�zkedvelts�ge �s v�laszainak
hat�rozotts�-
ga nagy benyom�st keltett; mikor el�ad�s�t folytatta �s el�adta, hogy hosszas
beb�rt�n�z�s�-
b�l val� kiszabadul�sa ut�n a v�dlott volt az � els� bar�tja, hogy a v�dlott
Angli�ban maradt
�s le�ny�t �s �t is sz�m�zet�s�k ideje alatt �nfel�ldoz� szeretettel t�mogatta,
hogy � t�vol volt
att�l, hogy az orsz�g arisztokratikus korm�nya j�akar� szemmel n�zze �s �t mint
Anglia
ellens�g�t �s az Egyes�lt-�llamok bar�tj�t, �let�t vesz�lyeztet� perbe keverte, -
mikor
mindezeket a k�r�lm�nyeket finom �rz�ssel �s az �szintes�g �s igazs�g meggy�z�
erej�vel
el�adta, az esk�dtsz�k �s a n�p egy v�lem�nyen volt. V�gre, mikor n�vszerint
hivatkozott
Lorry urra, egy Angli�b�l val� itten jelenlev� urra, aki vele egy�tt tanuja volt
annak az angol
t�rv�nysz�ki t�rgyal�snak, aki az � erre vonatkoz� vallom�s�t meger�sitheti, az
esk�dtsz�k
kijelentette, hogy eleget hallott �s k�sz arra, hogy szavazat�t leadja, ha az eln�k
az � szava-
zatukat elfogadni hajland�.
Minden szavazatot (az esk�dtek hangosan �s egyenkint szavaztak) a n�p �l�nken
helyesl�
ki�ltoz�ssal fogadott. Minden szavazat a v�dlottra n�zve kedvez� volt �s az eln�k
�t szabad-
nak nyilv�nitotta.
Ezut�n olyan rendkiv�li jelenet k�vetkezett, melyben a cs�csel�k n�ha szesz�ly�t a
nagylel-
k�s�g �s k�ny�r�let ir�nt val� jobb hajlam�t el�gitette ki, vagy pedig melyet mint
valami
ellensz�ml�t tekintett v�res kegyetlens�g�b�l el��llott nagy tartoz�s�val szemben.
Senki sem
k�pes eld�nteni mostan, hogy ilyen rendkiv�li jelenetek milyen indit�okoknak
tulajdonitan-
d�k; val�szin�, hogy mind a h�romnak a kever�ke, melyben a m�sodik volt az
uralkod�. Alig
hogy a szabadd� nyilv�nit� it�letet kihirdett�k, oly b�s�gesen folyt a k�nny, mint
m�s
alkalmakkor a v�r �s a fogolynak annyi mindk�t nembeli szem�lyt�l sz�rmaz� testv�ri
�lel�st
kellett elszenvednie, ah�nyan csak hozz�juthattak; ugy hogy hosszu �s �rtalmas
beb�rt�nz�se
ut�n abba a veszedelembe ker�lt, hogy a kimer�l�st�l el�jul; � mindazon�ltal j�l
tudta, hogy
ugyanaz a n�p, m�s �ramlat befoly�sa alatt, ugyanolyan d�hhel rohanta volna �t meg,
hogy
darabokra t�pje �s ezeket az utc�n sz�tsz�rja.
Mikor elt�volitott�k, hogy m�s v�dlottaknak adjon helyet, csak akkor szabadult meg
egy
pillanatra a szeretet ezen megnyilv�nul�s�t�l. Ut�na �ten jelentek meg egyszerre a
t�rv�nysz�k el�tt, mint a k�zt�rsas�g ellens�gei, mivelhogy azt sz�val �s tettel
nem segitett�k.
A T�rv�nysz�k annyira sietett, hogy mag�t �s a nemzetet az elveszett alkalom�rt
k�rp�tolja,
hogy ez az �t oda�rt hozz�, miel�tt � a helyet elhagyta, mind huszonn�gy �r�n bel�l
v�grehajtand� hal�lb�ntet�sre volt it�lve, az els� k�z�l�k tudatta ezt vele a
b�rt�nben
szok�sos hal�l jel�vel - f�lemelt ujj - �s a t�bbiek sz�val f�zt�k hozz�: ��ljen a
K�zt�rsas�g!�
Enn�l az �tn�l - az igaz - nem volt hallgat�s�g, mely a t�rgyal�st hosszabbitotta;
mikor � �s
Manette doktor a kapub�l kil�ptek, nagy t�meg gy�lt ott �ssze, ugy l�tszott, hogy
minden arc
ott volt, mely a t�rgyal�snak tanuja volt, kett�t kiv�ve, ezek ut�n hi�ba n�zett
k�r�l. Mikor
kil�pett, a t�meg ism�t re�rohant, sirt, �t�lelte �t �s ujjongott, mind, egym�s
ut�n �s mind
egyszerre, m�g a folyam is, melynek partj�n j�tsz�dott le ez az �r�lt jelenet,
�r�ltnek l�tszott,
mint a partj�n lev� n�p.
Nagy karossz�kbe �ltett�k, melyet vagy mag�b�l a t�rv�nysz�k term�b�l, vagy egyik
szob�-
b�l, vagy pedig a folyos�r�l hoztak. A sz�kre v�r�s z�szl�t teritettek �s
t�ml�j�hoz l�ndzs�t
k�t�ttek, melynek v�r�s sapka volt a tetej�n. M�g a doktor k�r�se sem tudta
megakad�lyozni,
hogy ebben a diadalsz�kben a t�meg v�ll�n haza ne vigye; mialatt egy v�r�s
sapk�kb�l val�
h�borg� tenger vette �t k�r�l �s viharos hull�maib�l n�ha olyan arcok ker�ltek el�,
hogy t�bb
izben k�rdezte �nmag�t�l, hogy eszm�letn�l van-e �s nem viszik-e a kocsin a
guillotine fel�.
Vad, �lomszer� menetben vitt�k �t �s mindenkit meg�leltek, akivel utjukban
tal�lkoztak �s
ujjongva mutattak re�. A havas utc�k piroslottak a k�zt�rsas�g uralkod� szin�t�l,
amint
v�gigvonultak rajtuk, �ppen ugy, mint bepirositott�k azokat a h� alatt s�t�tebb
fest�kkel; igy
vitt�k �t a h�znak udvar�ba, ahol lakott. Atyja el�resietett, hogy el�k�szitse
le�ny�t �s mikor
f�rje el�je l�pett, �jultan rogyott karjaiba.
Mikor sziv�hez szoritotta �t �s sz�p arc�t a l�rm�s t�megt�l elforditotta, hogy
k�nnyeik �s
ajkaik l�tatlanul egyes�ljenek, n�h�nyan a n�p k�z�l t�ncolni kezdettek. Egy
pillanat alatt a
t�bbiek is csatlakoztak hozz�juk �s az udvarban keringett a Carmagnola. Azut�n a
t�megb�l
egy fiatal le�nyt �ltettek az �res sz�kbe �s a Szabads�g Istenn�jek�nt vitt�k �t
el; mikor azt�n
a t�meg a szomsz�dos utc�kba a folyam partj�n v�gig �s a hidon �tt�dult, a
Carmagnola
mindenkit mag�val ragadt �s �r�lt kering�ssel forgatott.
Miut�n megszoritotta a doktor kez�t, aki gy�zedelmesen �s b�szk�n �llott el�tte,
miut�n
megszoritotta Lorry kez�t, aki a Carmagnola �r�lt �radata ellen val� k�zdelemb�l
l�legzet
n�lk�l l�pett be, miut�n a kis Luciet megcs�kolta, akit hozz� f�lemeltek, hogy kis
karjait
nyaka k�r� fonja, miut�n a mindig buzg� �s h�s�ges Prosst meg�lelte, aki a
gyermeket emelte
f�l hozz�, karjaiba �lelte feles�g�t �s szob�j�ba vitte.
- Lucie! �n egyetlenem! Biztons�gban vagyok!
- �, dr�ga K�rolyom! Hadd adjak t�rdeimen h�l�t Istennek, mint ahogy k�ny�r�gtem
hozz�.
�hitattal hajoltak meg az Ur el�tt. Mikor ism�t karjaiban volt, igy sz�lt hozz�: �s
most
besz�lj aty�ddal, dr�g�m, Franciaorsz�gban egyetlen ember sem lett volna k�pes
arra, hogy
azt tegye �rettem, amit � tett.
Atyja kebl�re hajtotta fej�t, mint hosszu-hosszu id�vel azel�tt, az � szeg�ny feje
nyugodott az
� kebl�n. Boldog volt, hogy h�l�s lehetett ir�ny�ban, k�rp�tolva volt
szenved�sei�rt, b�szke
volt az erej�re. �Ne l�gy gy�nge, szerelmem, - b�lintott fel�je - ne remegj.
Megmentettem
�t.�

7. Fejezet.
Z�rgetnek az ajt�n.
�Megmentettem �t� - ez nem volt olyan �lmodoz�s, amilyenbe gyakran elmer�lt, �
val�ban
ott volt k�z�tt�k. Feles�ge m�gis remegett �s sziv�t megnevezhetetlen, aggaszt�
f�lelem
t�lt�tte el.
A k�rnyez� leveg� oly tikkaszt� volt �s s�t�t, a n�p oly szesz�lyes volt �s olyan
szenve-
delmesen szomjazta a bosszut, �rtatlanok hat�rozatlan gyanu �s gonosz rosszakarat
miatt
olyan folytonosan szenvedtek hal�lt, olyan neh�z volt elfelejteni, hogy m�sok, akik
�ppen
olyan b�ntelenek voltak, mint az � f�rje �s �ppen olyan kedvesek voltak az
�v�iknek, mint az
neki, naponta �ldozatai lettek a v�gzetnek, melyet � kiker�lt, hogy szive nem
tudott annyira
megk�nnyebb�lni a tehert�l, ahogyan kellett volna. A t�li d�lut�n alkonyata m�r
be�llott �s a
borzalmas szekerek m�g mindig d�b�r�gtek az utc�kon. Gondolatban k�vette azokat �s
az
elit�ltek k�z�tt kereste �t; szorosabban �lelte karjaiba �s m�g jobban remegett
�rte.
Atyja vigasztalta �t �s r�szv�ttel teljes f�l�nyt tanusitott le�ny�nak csod�lni
val� gyenges�g�-
vel szemben. Nem volt t�bb� padl�sszoba, cip�k�szit�s, Sz�z�t, �szaki Torony.
V�ghezvitte a
f�ladatot, melyet �nmaga el� t�z�tt, ig�ret�t bev�ltotta, megmentette K�rolyt. Mind
t�maszkodhattak re�.
H�ztart�suk nagyon szer�ny volt, nemcsak az�rt, mert ez volt a legbiztosabb �letm�d
�s
keltette f�l legkev�sb� a n�p gyanuj�t, de az�rt is, mert nem voltak gazdagok �s
K�rolynak,
beb�rt�nz�se eg�sz ideje alatt, sokat kellett fizetnie �tkez�s�rt, �riztet�s��rt �s
hozz� kellett
j�rulnia a szeg�nyebb foglyok eltart�s�hoz. R�szben ez�rt, r�szben pedig, hogy k�m
ne legyen
a h�zban, nem tartottak csel�det; a polg�r �s polg�rn�, akik a f�kapun�l kapus
szolg�lat�t
v�gezt�k, alkalmilag segitettek nekik �s Jerry (akit Lorry majdnem teljesen nekik
engedett �t)
ugysz�lv�n hozz�tartozott a h�ztart�shoz �s minden �jjel ott aludt.
Az Egys�ges �s Oszthatatlan, a Szabads�g, Egyenl�s�g �s Testv�ris�g vagy Hal�l
K�zt�rsas�-
g�nak egyik rendelete szerint minden h�z kapuj�ra vagy kapuf�lf�j�ra, meghat�rozott
nagys�gu bet�kkel �s meghat�rozott magass�gnyira a f�ldt�l, olvashat�an ki kellett
irni a h�z
minden lak�j�nak nev�t, igy teh�t Cruncher Jerry neve is diszitette alul a
kapuf�lf�t �s mikor
m�r alkonyodott, a n�v tulajdonosa is megjelent �s a m�zol�t n�zte, amint az,
Manette doktor
utasit�sa szerint, Evr�monde, m�sn�ven Darnay K�roly nev�t hozz�f�zte a lak�k
jegyz�k�hez.
Az akkor uralkod� �ltal�nos f�lelemben �s bizalmatlans�gban minden
leg�rtatlanabbnak
l�tsz� dologban is �vatoss�gra volt sz�ks�g. A doktor kicsiny h�ztart�s�ban is
�ppen ugy,
mint sok m�sban, a k�vetkez� nap sz�ks�gleteit est�nkint, kis r�szletekben �s
k�l�nb�z� kis
�zletekben v�s�rolt�k. Az volt az �ltal�nos �haj, hogy ne vonj�k magukra a
figyelmet, ne
adjanak alkalmat irigys�gre �s arra, hogy besz�ljenek r�luk.
N�h�ny h�nap �ta Miss Pross �s Cruncher k�z�sen l�tt�k el a bev�s�rl�sokat, az
el�bbin�l
volt a p�nz �s az ut�bbi vitte a kosarat. Minden d�lut�n, akkort�jban, mikor az
utcai l�mp�kat
meggyujtott�k, mentek erre az utjukra �s a sz�ks�ges bev�s�rl�st elint�zt�k. Miss
Pross m�r
oly hosszu id� �ta �lt egy�tt egy francia csal�ddal, hogy nyelv�ket ugy �rthette
volna, mint az
anyanyelv�t, ha kedve lett volna hozz�, de nem t�r�d�tt ezzel; enn�lfogva nem
�rtett t�bbet
ebb�l �az ostobas�gb�l� (mint ahogy � nevezni szerette), mint Cruncher. Ha valamit
v�s�rolni akart, az volt a szok�sa, hogy a boltosnak valami f�nevet v�gott a
fej�hez, tekintet
n�lk�l a kiv�nt �runak grammatikai nem�re �s ha v�letlen�l ugy t�rt�nt, hogy az nem
a kiv�nt
�runak volt a neve, k�r�ln�zett az �zletben, hatalm�ba keritette �s kez�ben
tartotta az �rut
mindaddig, mig az alkudoz�st befejezt�k. Alkudoz�s k�zben egy ujjal mindig
kevesebbet
mutatott, mint amennyivel a keresked� az �rat jelezte, b�rmilyen volt is a sz�m.
- Nos, Cruncher ur, - mond� Miss Pross, szemei v�r�sek voltak a boldogs�gt�l -
k�szen van,
�n m�r elk�sz�ltem.
Jerry rekedt hangon tudatta, hogy Miss Prossnak rendelkez�s�re �ll. A rozsda m�r
r�gen
lekopott kez�r�l, de t�sk�s haj�t semmi sem volt k�pes lesimitani.
- Ma mindenf�l�re van sz�ks�g�nk - mond� Miss Pross - �s sok lesz a dolgunk.
Egyebek
k�z�tt borra is lesz sz�ks�g�nk. Ezek a v�r�sfej�ek minden�tt �ldom�st isznak,
ak�rhol
v�s�roljuk is.
- Azt hiszem, hogy �nnek teljesen mindegy, - v�laszolt Jerry - vajjon az �n, vagy
az �reg
eg�szs�g�re isznak-e.
- Ki az? - k�rdezte Miss Pross.
Cruncher n�mi f�l�nks�ggel magyar�zta, hogy az �rd�g�t gondolta.
- Ha! - mond� Miss Pross. - Nincs sz�ks�g tolm�csra, hogy megmagyar�zhat� legyen,
hogy
ezek a teremtm�nyek mire gondolnak. Csak egy gondolatuk van: �jf�li gyilkoss�g �s
gonosz-
tett.
- Csend, �des! K�rem, k�rem, legyen �vatos! - ki�ltotta Lucie.
- Igen, igen, igen, �vatos leszek, - mond� Miss Pross - de magunk k�z�tt csak
mondhatom,
hogy rem�lhet�leg nem fojtanak meg az utc�kon az � hagyma- �s doh�nyszagu
�lel�seikkel.
�s most, �des Katicabogaram, ne mozduljon el a t�z mell�l, mig vissza nem j�v�k.
Vigy�zzon kedves f�rj�re, akit visszakapott �s ne mozditsa el sz�p fejecsk�j�t az �
v�ll�r�l,
mig ism�t nem l�t engem. Szabad valamit k�rdeznem, Manette doktor, miel�tt t�vozom?
- Azt hiszem, hogy szabads�got vehet mag�nak - v�laszolt a doktor mosolyogva.
- Az Isten szerelm�re, csak szabads�gr�l ne besz�ljen, �ppen eleg�nk van bel�le -
mond�
Miss Pross.
- Cs�nd, �des! M�r ism�t? - k�rte Lucie.
- Nem, �desem! - mond� Miss Pross nyomat�kosan b�lintva. - De a veleje a dolognak
az,
hogy �n legk�nyelmesebb � fels�ge III. Gy�rgy kir�ly alattval�ja vagyok, - a n�v
emlit�s�n�l
Miss Pross b�kolt - �s mint ilyen, a jelszavam: Zavard meg cselsz�v�seiket,
hiusitsd meg
�lnok terveiket. Benne van a mi rem�ny�nk, Isten �vja meg kir�lyunkat!
Cruncher lojalit�st�l elragadtatva, m�ly hangon ism�telte Miss Pross szavait,
mintha
templomban volna.
- �r�l�k, hogy oly angol �rzelm�, �mb�r kiv�nom, hogy b�r ne h�t�tte volna meg
annyira a
hangj�t, - mond� Miss Pross helyesl�en - de ami a k�rd�st illeti, Manette doktor,
van-e kil�t�s
arra, - a j� teremt�snek az volt a szok�sa, hogy azt, ami mindny�juknak nagy gondot
okozott,
csak ugy alkalmilag k�rdezte - van-e kil�t�s arra, hogy elker�l�nk err�l a helyr�l?
- F�lek, hogy m�g nincs. M�g veszedelmes volna K�rolyra n�zve.
- Hm, hm, hm, - mond� Miss Pross �s vid�m arccal fojtott el egy s�hajt, mikor
kedveltj�nek
t�zt�l megvil�gitott aranyos haj�ra tekintett - akkor h�t t�relmesen v�runk, ez
minden.
Magasan kell fej�nket hordanunk �s m�lyen kell k�zden�nk, mint Salamon testv�rem
szokta
mondani. Nos, Cruncher ur! Ne mozduljon, Katicabogaram!
Elt�voztak �s Luciet, f�rj�t, atyj�t �s gyermek�t otthagyt�k a lobog� t�zn�l.
Lorryt v�rt�k,
hogy hamarosan el�ker�l a bankh�zb�l. Miss Pross meggyujtotta a l�mp�t, de egy
sarokba
f�lre�llitotta, hogy zavartalanul �lvezhess�k a t�z vil�g�t. Kis Lucie nagyatyja
mellett �lt �s
karj�t �t�lelte �s � suttog� hangon kezdett neki mes�lni egy nagy, hatalmas
t�nd�rr�l, aki egy
b�rt�n fal�t megnyitotta �s egy foglyot szabadonbocs�tott, aki egykor a t�nd�rnek
szolg�latot
teljesitett. Minden csendes �s nyugalmas volt �s Lucie nyugodtabbnak �rezte mag�t,
mint
azel�tt.
- Mi az? - ki�ltott fel hirtelen.
- �desem! - mond� atyja, sz�netet tartva mes�j�ben �s kez�t az �v�re helyezte. -
Uralkodj
magadon. Milyen izgatott vagy! A legcsek�lyebb dolog, semmi is megijeszt, t�ged,
aty�d
le�ny�t?
- Azt hittem, aty�m, hogy idegen l�p�seket hallottam a l�pcs�n - mond� Lucie
bocs�nat-
k�r�en, s�padt arccal �s remeg� hangon.
- �des gyermekem, a l�pcs� oly csendes, mint a hal�l.
Mikor ezt mondotta, hevesen megz�rgett�k az ajt�t.
- � aty�m, aty�m! Mi lehet ez? Rejtsd el K�rolyt! Mentsd meg �t!
- �des gyermekem, - mond� a doktor f�lemelkedve �s kez�t v�ll�ra fektetve -
megmentettem
�t. Mily gy�nges�g ez, �desem! Hadd menjek az ajt�hoz.
A l�mp�t kez�be vette, �thaladt a k�t k�zbees� szob�n �s kinyitotta az ajt�t.
L�bdobog�s volt
hallhat� �s n�gy v�r�ssapk�s, karddal �s pisztollyal fegyverzett durvak�lsej� ember
l�pett be
a szob�ba.
- Evr�monde polg�r, m�s n�ven Darnay - mond� az els�.
- Ki keresi �t? - v�laszolt Darnay.
- �n keresem �t. Mi keress�k �t. Ismerem �nt, Evr�monde; l�ttam �nt ma a
t�rv�nysz�k el�tt.
�n ism�t a k�zt�rsas�g foglya.
A n�gy ember k�r�lfogta �t, amint ott �llott, feles�ge �s gyermeke �lelve cs�ng�tt
rajta.
- Mondja meg, mi�rt vagyok ujra fogoly?
- Egyenest vissza kell t�rnie a Conciergeriebe �s holnap majd megtudja. Holnapra
van
megid�zve.
Manette doktor szinte k�v� meredt ett�l a l�togat�st�l, annyira, hogy a l�mp�val
ugy �llott ott,
mint valami erre a c�lra val� szobor; ezen szavak elhangz�sa ut�n ism�t
megelevenedett,
letette a l�mp�t, odal�pett a besz�l�h�z �s megragadva �t nyitott v�r�s inge
elej�n, igy sz�lott
hozz�:
- Ismered �t, azt mondtad. Ismersz-e engem?
- Igen, ismerem, doktor polg�r.
- Mind ismerj�k, doktor polg�r - mond� a t�bbi h�rom.
Sz�rakozottan n�zett re�juk, egym�sut�n �s sz�net ut�n halkabb hangon mond�:
- V�laszoltok-e nekem az � k�rd�s�re? Hogyan t�rt�nik ez?
- Doktor polg�r, - mond� az els� habozva - a Saint Antoine-bizotts�g v�dolja �t. Ez
a polg�r
Saint Antoineb�l val� - �s a m�sodik bel�p�re mutatott.
A megjel�lt polg�r b�lintott �s ism�telte:
- Saint Antoine v�dolja �t.
- Mivel? - k�rdezte a doktor.
- Doktor polg�r, - mond� az els� habozva, mint annakel�tte - ne k�rdezzen t�bbet.
Ha a
k�zt�rsas�g �ldozatot kiv�n �nt�l, mint j� hazafi k�ts�gen kiv�l boldog lesz, ha
azt megteheti.
A k�zt�rsas�g az els�, a n�p akarata parancs. Evr�monde, siess�nk.
- Csak egy sz�t - k�rte �t a doktor. - Mondja meg, hogy ki v�dolja �t?
- Szab�lyellenes, - v�laszolt az els� - de megk�rdezheti ezt a Saint Antoineb�l
val�t.
A doktor re�n�zett. Ez nyugtalanul mozgott, szak�ll�t d�rzs�lte �s v�gre igy sz�lt:
- Igaz! Val�ban szab�lyellenes. De sulyosan v�dolja �t Defarge polg�r �s polg�rn�
�s m�g
valaki.
- Ki az a valaki?
- �n k�rdezi, doktor polg�r?
- Igen.
- Akkor - mond� a Saint Antoinebeli k�l�n�s tekintettel - majd holnap megtudja.
Most n�ma
vagyok.

8. Fejezet.
K�rty�z�s.
Miss Pross, szerencs�sen mit sem sejtve az otthoni uj csap�sr�l, haladt a keskeny
utc�kon, a
Pont Neuf�n �thaladt a foly�n �s gondolatban elsz�molgatta mindazt, amit v�s�rolnia
kellett.
Cruncher a kos�rral mellette l�pdelt. Jobbra �s balra tekintgettek az �zletekre,
melyek mellett
elhaladtak, �vatos szemmel megfigyeltek minden cs�d�letet �s minden izgatottan
besz�l�
csoportot elker�ltek. Borong�s este volt �s a foly� fel�l emelked� k�d miatt alig
lehetett a
haj�kat megismerni, melyeken lobog� l�mpaf�ny lengett �s ahonnan hangos kalap�l�s
hallatszott; ezek voltak a k�zt�rsas�g sz�m�ra fegyvereket k�szit� kov�csok
m�helyei. Jaj
annak, aki ezt a hadsereget kij�tszani mer�szelte, vagy abban �rdemetlen�l el�bbre
jutott!
Jobb, ha szak�lla sohasem n�tt meg, mert a nemzet borotv�ja sim�ra borotv�lta.
Miut�n n�h�ny f�szer�rut �s l�mp�ba val� olajat v�s�roltak, Miss Pross a sz�ks�ges
borra
gondolt. T�bb kocsm�ba bepillantottak, �A der�k k�zt�rsas�gi Brutus�-hoz cimzettn�l
meg�llottak, mely nem volt messzire a Nemzeti Palot�t�l, az egykori (majd ism�t)
Tuileri�k
palot�j�t�l, mivelhogy ennek a k�lseje tetszett neki legink�bb. Ez a kocsma
csendesebbnek
l�tszott, mint a t�bbi, amely mellett elhaladtak, �mb�r ez is el�gg� piroslott a
hazafiak
sapk�it�l, de m�gsem volt olyan piros, mint a t�bbi. Cruncher tan�cs�t is k�rte �s
minthogy �
is azon a v�lem�nyen volt, gavall�rja kis�ret�ben bel�pett �A der�k k�zt�rsas�gi
Brutus�-ba.
Kutatva n�zett a f�st�lg� l�mp�kra, a pip�z� emberekre, akik zsiros k�rty�val �s
s�rga
domin�k�vekkel j�tszottak, egy koromt�l piszkos, meztelenkebl� �s meztelenkaru
munk�sra,
aki ujs�got olvasott el�, mialatt a t�bbiek hallgatt�k, a fegyverekre, melyeket
�v�kben hor-
doztak, vagy egyel�re f�lretettek, a k�t-h�rom, az asztalon alv� vend�gre, akik
ebben a
helyzetben az akkor szok�sos magasv�llu, r�vid, bolyhos kab�tban alv� medv�khez
vagy
kuty�khoz hasonlitottak; a k�t idegen vend�g a bolti asztalhoz k�zeledve mutatta,
hogy mit
kiv�n.
Mikor a bort kim�rt�k, egy ember az egyik sarokban bucsut vett egy m�sikt�l �s
f�lkelt, hogy
t�vozz�k. Miss Pross mellett kellett elhaladnia. Alighogy � megpillantotta az
arc�t, f�lki�ltott
�s kez�t �sszecsapta.
Egy pillanat alatt az eg�sz t�rsas�g f�lugrott. Legval�szin�bbnek tartott�k, hogy
egy embert
meggyilkoltak, mert nem volt egy v�lem�nyen. Mindenki arra v�rt, hogy valaki a
f�ld�n
elter�lj�n �s csup�n azt l�tt�k, hogy egy f�rfi �s egy n� b�mulnak egym�sra; a
f�rfi k�lseje
szerint francia �s j��rz�s� k�zt�rsas�gi, a n� nyilv�nval�an angol.
Hogy a �Der�k k�zt�rsas�gi Brutus� csal�dott tanitv�nyai mit mondottak, azt Miss
Pross �s
kis�r�je �ppen ugy nem �rtett�k, mintha h�ber�l vagy k�ld�i nyelven besz�ltek
volna, �mb�r
csupa f�l voltak. Meglepet�s�kben semmit sem hallottak. Megemlitend� ugyanis az,
hogy
nem csup�n Miss Pross volt mag�nkiv�l a b�mulat �s izgatotts�g miatt, de Cruncher
sem
tudott hov� lenni a csod�lkoz�st�l, � azonban eg�szen k�l�n, a saj�t sz�ml�j�ra
l�tszott annak.
- Mi ujs�g? - k�rd� az ember, aki Miss Pross ki�ltoz�s�t el�id�zte, bosszus, rideg
(�mb�r halk)
hangon �s angolul.
- �, Salamon, �des Salamon! - ki�ltott Miss Pross, kez�t ism�t �sszecsapva. -
Miut�n annyi �v
�ta nem l�ttalak �s semmit sem hallottam r�lad, most itt akadok re�d!
- Ne hivj Salamonnak. Hal�lomat akarod okozni? - k�rdezte az ember titokban �s meg-
rettenve.
- Testv�rem, testv�rem! - ki�ltotta Miss Pross, k�nnyekre fakadva. - Voltam-e
valaha
kem�nysziv� ir�ntad, hogy ilyen kegyetlen k�rd�st int�zel hozz�m?
- Akkor fogd be fecseg� sz�dat, - mond� Salamon - �s j�jj ki, ha velem besz�lni
akarsz. Fizess
a borod�rt �s j�jj ki. Ki ez az ember?
Miss Pross szeret� �s agg�d� fej�t r�zta testv�r�nek semmiesetre ragaszkod�nak nem
nevez-
het� elj�r�s�n �s k�nnyek k�z�tt mond�:
- Cruncher ur.
- Hadd j�jj�n ki � is, - mond� Salamon. - Kis�rtetnek hisz engem?
Cruncher minden l�tszat szerint azt hitte, k�lsej�b�l azt lehetett k�vetkeztetni.
Egy sz�t sem
sz�lott Miss Pross k�nnyein kereszt�l nagynehezen kutatta ki reticulej�nek
m�lys�geit �s
fizetett a bor�rt. Mialatt ezt tette, Salamon �A der�k k�zt�rsas�gi Brutus� k�vet�i
fel� fordult
�s n�h�ny sz�val magyar�zatot adott, ezek azt�n ism�t le�ltek �s el�bbi
foglalkoz�sukhoz
l�ttak.
- Nos, mit kiv�nsz t�lem? - mond� Salamon �s a s�t�t utca sark�n meg�llott.
- Mily szivtelen elj�r�s ez egy testv�r r�sz�r�l, akit�l az �n szeretetem sohasem
fordult el, -
ki�ltott Miss Pross - hogy igy fogadsz engem �s egy csepp ragaszkod�st sem mutatsz.
- Nesze! Fene vigye! Nesze! - mond� Salamon �s ajk�val Miss Pross ajkai fel�
d�f�tt. -
Megvagy most el�gedve?
Miss Pross csak fej�t r�zta �s cs�ndesen sirt.
- Ha azt v�rod, hogy �n meglep�djem, - mond� Salamon testv�re - h�t �n nem vagyok
meg-
lepetve; tudtam, hogy itt vagy; a legt�bb emberr�l tudok, aki itt van. Ha �letemet
val�ban nem
akarod vesz�lyeztetni, �s hiszem, hogy azt teszed, menj az utadra oly gyorsan,
amint csak
lehet �s hadd menjek �n a magam�n. Sok a dolgom. Hivatalnok vagyok.
- Az �n angol Salamon testv�rem, - mond� Miss Pross �s k�nnyes szemmel, gy�szol�an
tekintett az �g fel� - akiben megvolt a tehets�g, hogy haz�ja legjobb �s legnagyobb
f�rfia
legyen, hivatalnok k�lf�ldiek k�z�tt �s ilyen k�lf�ldiek k�z�tt. Majdnem
szivesebben l�ttam
volna a kedves fiut...
- Nem mondtam? - ki�ltotta testv�re, f�lbeszakitva �t. - Tudtam. Hal�lomat akarod
okozni.
Saj�t testv�rem tesz gyanuss�. �ppen most, mikor sorsom kezd javulni.
- A kegyelmes �s k�ny�r�letes �g �vjon meg att�l, - ki�ltotta Miss Pross. - Ink�bb
sohasem
akarlak l�tni, �des Salamon, �mb�r mindig szivb�l szerettelek �s szeretni foglak.
Mondj csak
egy bar�ts�gos sz�t �s mondd, hogy nincs k�z�tt�nk semmi, ami elidegenitene, �s nem
tart�ztatlak tov�bb!
J� Miss Pross! Mintha a k�zt�k be�llott elidegen�l�snek � lett volna az okoz�ja,
mintha Lorry
m�r �vekkel ezel�tt nem tudta volna a t�nyt Soho cs�ndes sark�ban, hogy az �
dr�gal�tos
testv�re elverte az � p�nz�t �s azut�n otthagyta �t.
Salamon m�gis kimondotta a bar�ts�gos sz�t, oly dacos leereszked�ssel �s j�akar�
p�rtfog�s-
sal, mint amilyet az esetben nyilv�nithatott volna, ha a t�nyleges viszony
megforditva van
k�z�tt�k (k�l�nben ez igy van minden�tt a vil�gon). Cruncher ekkor v�ll�ra tette a
kez�t �s
rekedt hangon, v�ratlanul a k�vetkez� k�rd�st int�zte hozz�:
- Hallga csak! Szabad k�rnem? Mi az �n neve, J�nos Salamon, vagy Salamon J�nos?
A hivatalnok hirtelen bizalmatlans�ggal fordult fel�je. Azel�tt ez nem sz�lt egy
sz�t sem.
- Nos! - mond� Cruncher. - Besz�ljen, hisz tudja. J�nos Salamon, vagy Salamon
J�nos? �
Salamonnak hivja �s neki tudnia kell, hisz a testv�re. �n meg tudom, hogy �n J�nos,
van
tudom�sa err�l? Melyik j�n el�bb a kett� k�z�l? �s a �Pross� n�vre vonatkoz�an
szint�n.
Nem ez volt a neve tul a vizen.
- Mit �rt ezalatt?
- Nem tudom, hogy mit �rtek, mert nem eml�kszem arra, hogy mi volt a neve tul a
vizen.
- Nem?
- Nem. De megesk�sz�m arra, hogy k�ttagu n�v volt.
- Val�ban?
- Igen. A m�siknak a neve egytagu volt. Ismerem �nt. �n mint k�m tanuskodott az Old
Baileyben. A hazugs�gok atyja nev�ben, hisz ez az �n atyja, mi is volt akkor a
neve?
- Barsad, - mond� egy m�sik hang k�zbesz�lva.
- Ez az a n�v; ezer fontra mondom, - ki�ltott Jerry.
A besz�l�, aki k�zbesz�lt, Carton Sydney volt. Kez�t lovagl�kab�tja h�tuls� zseb�be
dugta �s
oly hanyagul �llott Cruncher oldala mellett, mint ahogyan az Old Baileyben szokott
mutat-
kozni.
- Ne ijedjen meg, �des Miss Pross. Tegnap este Lorry urat megleptem
meg�rkez�semmel,
megegyezt�nk abban, hogy addig nem mutatkozom m�sutt, mig minden teljesen rendben
nincsen, vagy pedig amig hasznos nem lehetek; itt az�rt mutatkozom, hogy testv�r�t
n�h�ny
sz�ra k�rjem. B�rcsak jobb foglalkoz�sa volna testv�r�nek, mint amilyen Barsad
urnak van.
Az �n �rdek�ben �hajtan�m, ha nem volna a b�rt�n�k b�r�nya.
�B�rt�n�k b�r�nya� volt akkoriban a k�meknek a b�rt�n�r�k k�z�tt haszn�lt gunyneve.
A
s�padt k�m m�g s�padtabb lett �s azt k�rdezte t�le, hogy hogyan mer�szeli...
- Megmagyar�zom, - mond� Sydney - v�letlen�l l�ttam meg, Barsad ur, amint a
Conciergerie-
b�rt�nb�l kij�tt �s �n egy vagy k�t �r�val ezel�tt annak a falait n�zegettem. �nnek
felt�n�
arca van �s nekem j� az eml�kez�tehets�gem. Az a k�r�lm�ny, hogy �nt ottan l�ttam,
f�l-
keltette kiv�ncsis�gomat �s minthogy okom van arra (ez nem ismeretlen �n el�tt),
hogy �nt
egy nagyon szerencs�tlen bar�tunk szerencs�tlens�g�vel �sszek�ttet�sbe hozzam,
k�vettem
�nt. Mindj�rt �n ut�n bel�ptem ide ebbe a kocsm�ba �s a k�zel�ben �ltem. Nem volt
neh�z
kital�lnom, hogy mivel foglalkozik, az �n kim�letlen besz�lget�s�b�l �s abb�l, ami
az �n
b�mul�i k�z�tt sz�jr�l-sz�jra j�rt. �s lassan az, amit csak tal�lomra csin�ltam,
bizonyos c�ll�
alakult ki, Barsad ur.
- Micsoda c�ll�? - k�rdezte a k�m.
- F�rads�gos �s veszedelmes volna azt itt az utc�n megmagyar�zni. Megtisztelhetne-e
egy
bizalmas besz�lget�ssel, p�ld�ul Tellson bankj�ban?
- Fenyeget?
- �, azt tettem?
- Minek menjek akkor oda?
- Val�ban, Barsad ur, azt nem vagyok k�pes megmondani, ha nem teheti.
- Azt gondolja, hogy nem akarja megmondani uram? - k�rdezte a k�m hat�rozatlanul.
- Nagyon j�l meg�rtett, Barsad ur. Nem akarom.
Carton hanyag, de m�gis hat�rozott viselked�se, gyorsas�g�nak �s �gyess�g�nek
hatalmasan
segits�g�re j�tt abban az �gyben, melyet titkon esz�ben forgatott �s olyan emberrel
szemben,
mint amilyennel dolga volt. Gyakorlott szeme �szrevette azt, �s a lehet� legjobban
kihasz-
n�lta.
- Nos, mondtam neked, - mond� a k�m szemreh�ny�an pillantva testv�r�re - ha ebb�l
valami
baj sz�rmazik, te vagy az oka.
- J�jj�n, j�jj�n, Barsad ur! - ki�ltott fel Sydney. - Ne legyen h�l�tlan! N�v�re
ir�nt val� tisz-
teletem n�lk�l tal�n nem ilyen bar�ts�gos m�don inditv�nyoztam volna azt, amit
k�lcs�n�s
megel�ged�s�nkre mondand� leszek. Velem j�n a bankba?
- Meghallgatom, hogy mit akar mondani. Igen, �nnel megyek.
- El�sz�r is azt aj�nlom, hogy testv�r�t kis�rj�k el utc�j�nak sark�ig. Nyujtsa
karj�t, Miss
Pross. Nem aj�nlatos, hogy ebben a v�rosban, ebben az id�ben, v�delem n�lk�l
j�rjon; �s
minthogy kis�r�je ismeri Barsad urat, magammal viszem �t is Lorry urhoz. K�szen
vagyunk?
Menj�nk teh�t!
Nemsok�ra azut�n Miss Pross visszaeml�kezett arra �s �lete v�g�ig sem felejtette
el, hogy
mikor � karj�t Sydney karj�ba f�zte �s k�r�en n�zett re�, hogy Salamonnak bajt ne
okozzon,
Sydney karj�ban hat�rozott akarat, szem�ben pedig valami lelkesed�s l�tszott, ez
nem csup�n
ellent�tben volt az � gondtalan viselked�s�vel, hanem a f�rfit is megv�ltoztatta �s
felemelte.
Akkor testv�re ir�nt val� aggodalma, aki oly kev�ss� �rdemelte meg az � szeretet�t
�s Sydney
megnyugtat� kijelent�se annyira elfoglalta, hogy nem volt k�pes el�gg� �rt�kelni
azt, amit
l�tott.
Az utca sark�n elhagyt�k �t �s Carton Lorry lak�sa fel� fordult, amely csak n�h�ny
percnyire
volt onnan. Barsad J�nos, vagy Pross Salamon mellette haladt.
Lorry �ppen befejezte eb�dj�t �s bar�ts�gos t�z mellett �lt. A lobog� l�ngban tal�n
annak a
fiatalabb Tellson bankj�b�l val� �reg urnak a k�p�t l�tta, aki sok �vvel ezel�tt
Doverben, a
�Gy�rgy kir�ly� sz�ll�ban az izz� par�zsba b�mult. Megfordult, mikor �k bel�ptek �s
meg-
lep�d�tt, mikor az idegent megl�tta.
- Miss Pross testv�re, uram, Barsad ur - mond� Sydney.
- Barsad? - ism�telte az �reg ur. - Barsad? Eml�kszem a n�vre �s az arcra.
- Mondtam �nnek, hogy az arc�t nem lehet elfelejteni - jegyezte meg Carton hidegen.
-
K�rem, �lj�n le!
Mikor � is sz�ket vett el�, Lorry eml�kezet�nek segits�g�re sietett �s r�ncolt
homlokkal
mond�:
- Tanu volt ann�l a t�rgyal�sn�l. - Lorry most azonnal visszaeml�kezett re� �s
leplezetlen
borzalommal n�zett uj vend�g�re.
- Miss Pross f�lismerte Barsad urat, a gy�ng�d testv�rt, akir�l �n m�r hallott, -
mond� Sydney
- � elismerte a rokons�got. Rosszabb hireim is vannak. Darnayt ism�t elfogt�k.
R�m�lett�l megdermedve ki�ltott f�l az �reg ur:
- Mit mondott? K�t �r�val ezel�tt hagytam �t el biztons�gban �s szabadon �s �ppen
azon
vagyok, hogy visszat�rjek hozz�!
- M�gis el van fogva. Mikor t�rt�nt, Barsad ur?
- �ppen most, ha ugyan megt�rt�nt.
- Barsad ur a k�pzelhet� legnagyobb tekint�ly, uram, - mond� Sydney - hallottam,
amint
Barsad ur mondotta bar�tj�nak egy m�sik k�mnek, egy �veg bor mellett, hogy az
elfogat�s
megt�rt�nt. � a kapun�l hagyta el a t�rv�nysz�k kik�ld�ttj�t �s l�tta, amint a
kapus bebocs�-
totta �ket. K�telkedni sem lehet abban, hogy ujra elfogt�k.
Lorry �zleti szeme a besz�l� arc�b�l olvasta, hogy tiszta id�vesztes�g, ha err�l
tov�bb besz�l-
nek. Zavart volt ugyan, de �rezte, hogy l�lek jelenl�te fontos lehet, er�t vett
mag�n �s
figyelmesen hallgatott.
- Rem�lem, - mond� neki Sydney - hogy Manette doktor neve �s befoly�sa segits�g�re
lesz
holnap. - �n mondotta, hogy holnap lesz ism�t a t�rv�nysz�k el�tt, Barsad ur?
- Igen, azt hiszem.
- Annyira segits�g�re lesz holnap, mint ma volt. De lehets�ges, hogy nem ugy lesz.
Meg-
vallom �nnek, Lorry ur, hogy megingott az ebben val� bizalmam az�rt, mert Manette
doktor-
nak nem volt hatalm�ban, hogy megakad�lyozza az elfogat�s�t!
- Tal�n nem volt el�zetesen tudom�sa err�l, - mond� Lorry.
- �ppen ez a nyugtalanit� k�r�lm�ny, ha elgondoljuk, hogy mennyire azonositotta
mag�t
vej�vel.
- Ez igaz, - ismerte be Lorry, mialatt kez�t nyugtalanul �ll�hoz emelte �s b�natos
tekintet�t
Cartonra f�ggesztette.
- R�viden, - mond� Carton - ez k�ts�gbeejt� id�, mikor k�ts�gbeejt� j�tszm�t,
k�ts�gbeejt�
t�tek�rt j�tszanak. A doktor hadd j�tssz�k a nyer�s eshet�s�g�re; �n a veszt�s
eshet�s�g�re
j�tszom. Egy ember �let�t sem �rdemes itt megvenni. Akit ma a n�p diadalban visz
haza,
holnap el lehet it�lve. A Conciergerieben lev� bar�tunk a t�t, aki�rt a legrosszabb
eshet�s�g
eset�re j�tszani akarok. �s Barsad ur az a bar�t, akit �n megnyerni �hajtok.
- Akkor j� k�rty�ja legyen, uram, - mond� a k�m.
- Bel�j�k n�zek; hadd l�ssam, mi van a kezemben. Lorry ur, tudja, hogy milyen �llat
vagyok.
K�rem, adjon egy kis brandyt.
El�je tette s Carton megivott egy poh�rral, megivott m�g egy poh�rral, �s
gondolatokkal
eltelve, f�lretolta a palackot.
- Barsad ur, - mond� olyan ember hangj�n, aki val�ban v�gign�zte a kez�ben lev�
k�rty�kat -
b�rt�n�k b�r�nya, k�zt�rsas�gi bizotts�gok kik�ld�ttje, majd b�rt�n�r, majd fogoly,
mindig
k�m �s titkos feljelent�, itt ann�l �rt�kesebb mint angol, mert ilyen min�s�gben
kev�sb� van
kit�ve a megveszteget�s gyanuj�nak, mint egy francia, keny�rad�j�n�l hamis n�ven
jelent-
kezik. Ez j� k�rtya. Barsad ur, aki most a francia k�zt�rsas�gi korm�ny
szolg�lat�ban van,
azel�tt az angol arisztokratikus korm�ny szolg�lat�ban volt, mely ellens�ge
Franciaorsz�gnak
�s a szabads�gnak. Ez kit�n� k�rtya. A bizalmatlans�g ez orsz�g�ban a napn�l is
vil�gosabb,
hogy Barsad ur m�g mindig az angol arisztokratikus korm�ny zsoldj�ban van, Pittnek
a k�me,
a k�zt�rsas�g kebl�n melegszik �s annak �rul�ja �s ellens�ge, angol �rul� �s
mindannak a
gonoszs�gnak az okoz�ja, akir�l annyit besz�lnek �s akit olyan neh�z megtal�lni. Ez
olyan
k�rtya, melyet nem lehet leverni. Ismeri most a k�rty�mat, Barsad ur?
- Nem tudom, hogyan fog j�tszani, - v�laszolt a k�m kiss� nyugtalanul.
- �n �szomat j�tszom, Barsad ur. Bev�dolom a legk�zelebbi bizotts�gn�l. N�zze meg a
saj�t
k�rty�it, Barsad ur, hogy mi van a kez�ben. Ne siessen!
A palackot k�zel�be huzta, �nt�tt egy ujabb poh�r brandyt �s kiitta. J�l l�tta, a
k�m att�l tart,
hogy addig iszik, mig olyan izgatotts�gba ker�l, hogy azonnal feljelenti �t. Amint
ezt
�szrevette, ujra t�lt�tt mag�nak �s a telt poharat kihajtotta.
- Gondosan n�zze meg k�rty�it, Barsad ur, vegyen id�t mag�nak hozz�!
K�rty�ja rosszabb volt, mint Carton gondolta. Barsad olyan rossz k�rty�kat is
l�tott k�z�tt�k,
melyekr�l Carton Sydney nem tudott. Angli�ban tiszteletrem�lt� �ll�s�b�l kidobt�k,
mert
nagyon gyakran, eredm�ny n�lk�l, hamisan esk�d�tt, - nem pedig az�rt, mintha ott
re�ja m�r
nem volna sz�ks�g - �tj�tt a csatorn�n �s Franciaorsz�gban v�llalt szolg�latot,
el�sz�r mint
kis�rt� �s hallgat�z� ottan �l� honfit�rsai k�z�tt, lassankint pedig, mint kis�rt�
�s hallgat�z� a
bennsz�l�ttek k�z�tt. Tudta, hogy � a megd�nt�tt uralomnak Saint Antoine �s Defarge
korcsm�j�ba kik�ld�tt k�me volt, hogy az �ber rend�rs�gt�l r�szletes inform�ci�t
kapott
Manette doktor beb�rt�nz�s�re, kiszabadit�s�ra �s t�rt�net�re vonatkoz�an, mely
elegend�nek l�tszott arra, hogy Defarge�kkal bizalmas besz�lget�st kezdjen; hogy
ezt
Defargen�n�l megkis�relte, de terve f�nyesen megbukott. Mindig f�lelemmel �s
borzalommal
gondolt erre a rettenetes asszonyra, aki k�t�tt, mialatt � besz�lt �s veszedelmet
sejtet�en
n�zett re�, mialatt ujjai mozogtak. L�tta �t az�ta a Saint Antoine-bizotts�gban,
amint
�lland�an mag�val hordta k�t�tt lajstrom�t �s bev�dolt embereket, akiknek az �let�t
azut�n a
guillotine nyelte el. Tudta, hogy senki sincs biztons�gban, akinek a foglalkoz�sa
olyan, mint
az �v�; hogy menek�l�s lehetetlen; hogy szorosan oda van k�tve a b�rd �rny�k�hoz;
hogy
aljas szolg�latk�szs�ge �s a r�muralomnak teljesitett �rulkod�sai ellen�re is egy
sz� elegend�
arra, hogy a b�rd lesujtson. Ha egyszer bev�dolj�k, olyan sulyos okok miatt, mint
amilyenek
mostan esz�be jutottak, sejtette, hogy ez a rettenetes asszony, aki k�ny�rtelen
jellem�nek
annyi bizonys�g�t adta, felfogja mutatni az � v�gzetes lajstrom�t �s
�letbenmarad�s�nak
utols� rem�ny�t is sz�jjelzuzza. Eltekintve att�l, hogy mindazok, akik titokzatos
�letm�dot
folytatnak, k�nnyen megr�mithet�k, elegend� rossz k�rty�ja is volt, hogy s�padtnak
l�ss�k,
mik�zben azokon v�gign�zett.
- Ugy l�tszik, hogy k�rty�i nem nagyon tetszenek �nnek - mond� Sydney nagy
nyugalommal.
- J�tszik?
- Azt hiszem, uram, - mond� a k�m hizelegve, mik�zben Lorry fel� fordult - hogy
szabad az
�n kor�ban lev� �s olyan j�akaratu urat, mint �n, arra k�rnem, hogy magyar�zza meg
ennek a
fiatalabb urnak azt, vajjon b�rmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt �ll�s�val
�sszeegyeztethet�nek
tartja-e annak az �sznak a kij�tsz�s�t. Beismerem, hogy k�m vagyok �s hogy ez a
foglalkoz�s
megbecstelenit� - �mb�r valakinek ezzel is kell foglalkoznia; de ez az ur nem k�m,
�s mi�rt
alacsonyitan� � le mag�t annyira, hogy �nmag�t azz� tegye?
- �szomat j�tszom, Barsad ur, - mond� Carton, mag�ra v�ve a v�laszol�st �s az �r�ra
n�zett -
n�h�ny perc mulva, minden lelkifurdal�s n�lk�l.
- Azt rem�lem, - mondotta a k�m m�g mindig Lorryra tekintve �s �t besz�dre birva -
hogy az
uraknak n�v�rem ir�nt val� tisztelete...
- N�v�re ir�nt val� tiszteletemnek nem adhatn�m jobb bizonys�g�t, mint ha
v�glegesen
megszabaditom �t testv�r�t�l - mond� Carton Sydney.
- Azt hiszi, uram?
- Megalkottam erre vonatkoz� hat�rozott v�lem�nyemet.
A k�m sima modora, mely oly k�l�n�s ellent�tben �llott t�ntet�en viselt durva
ruh�j�val �s
tal�n szok�sos viselked�s�vel is, annyira levertnek l�tszott Carton
k�rlelhetetlens�ge �ltal, -
aki okosabb �s becs�letesebb emberek el�tt is rejt�ly volt - hogy nyugtalan lett.
Mialatt m�g
ingadozott, Carton ujra besz�lni kezdett, mintha m�g mindig k�rty�it n�zegetn�...
- �s val�ban, ha jobban megfontolom, er�s a meggy�z�d�sem, hogy egy m�sik j�
k�rty�m is
van itten, melyet m�g nem soroltam f�l. Az a bar�tja �s b�r�nyt�rsa, aki azt
�llitotta �nma-
g�r�l, hogy � a vid�ki b�rt�n�kben legel�sz; ki is volt az?
- Francia, �n nem ismeri �t - mond� a k�m gyorsan.
- Francia? Ah! - ism�telte Carton elm�lyedve, mintha nem is hallgatna re�, �mb�r
ism�telte az
� szav�t. - Igen, lehet.
- Az, biztositom, - mond� a k�m - �mb�r nem fontos.
- �mb�r nem fontos, - ism�telte Carton az el�bbi g�pies m�don - �mb�r nem fontos.
Nem,
nem fontos. Nem. De az�rt �n m�gis ismerem azt az arcot.
- Nem hiszem. Biztos vagyok abban, hogy nem. Lehetetlen - mond� a k�m.
- Le-he-tetlen - mormogta Carton Sydney elm�lyedve, mialatt pohar�t ism�t
megt�lt�tte
(szerencs�re kicsiny volt). - Lehe-tet-len. J�l besz�lt franci�ul. De m�gis idegen
kiejt�ssel; azt
vettem �szre.
- Vid�ki - mond� a k�m.
- Nem. Idegen! - ki�lt� Carton, kez�vel az asztalra �tve, mintha valami hirtelen
esz�be jutott
volna. - Cly! �lruh�ban ugyan, de ugyanaz a f�rfi. Ott volt el�tt�nk az Old
Baileyben.
- Ebben elhamarkodott, uram - mond� Barsad mosolyogva �s sasorra m�g k�l�n is egyik
oldal
fel� fordult - ebben az esetben el�nyben vagyok. Cly (miut�n m�r annyi id� telt el
az�ta,
nyiltan beismerem, hogy t�rsam volt), m�r t�bb �v �ta halott. Betegs�g�ben �n
�poltam �t
utolj�ra. Londonban van eltemetve, a Saint Pancras temet�j�ben. Az � akkori, a
cs�csel�kkel
val� n�pszer�tlens�ge megakad�lyozott abban, hogy f�ldi maradv�nyait a temet�be
kis�rjem,
de �n magam segitettem, mikor �t a kopors�ba fektett�k.
Lorry ekkor �l�s�b�l k�l�n�s, kis�rtetszer� �rny�kot l�tott meg a falon.
Keletkez�s�t kutatva,
felfedezte, hogy Crunchernek k�l�nben is t�sk�s, merev haja k�l�n�s m�don meredt az
�gnek.
- �rts�k meg egym�st, - mond� a k�m - �s legy�nk m�lt�nyosak. Hogy bebizonyitsam
�nnek,
hogy mennyire t�ved �s mennyire alaptalan az �n �llit�sa, bemutatom �nnek a Cly
eltemet�s�t
igazol� bizonyitv�nyt, mely v�letlen�l az�ta zsebk�nyvemben van - nyugtalan
siet�ssel el�-
vette �s felnyitotta. - Itt van. N�zze meg, n�zze meg! Kez�be veheti; nem
hamisitv�ny!
Lorry ekkor �szrevette, hogy a falon lev� �rny�k meghosszabbodik, hogy Cruncher
f�lkel �s
el�rel�p.
A k�m nem vette �szre, hogy Cruncher mellette �llott �s kez�t v�ll�ra helyezte,
mint valami
rend�r kis�rtete.
- Ezt a Cly Rogert, mester. - mond� Cruncher hallgatag �s �thatolhatatlan
arckifejez�ssel -
ugy teh�t �n fektette kopors�j�ba?
- Igen.
- De ki vette �t ki onnan?
Barsad h�traesett sz�k�ben �s dadogott:
- Mit akar ezzel mondani?
- Azt gondolom, - sz�lott Cruncher - hogy � sohasem volt benne. Nem. Eg�sz
bizonyosan
nem. V�gj�k le a fejemet, ha � benne volt.
A k�m r�n�zett a k�t urra felv�ltva; mind a ketten eln�mult csod�lkoz�ssal
tekintettek Jerryre.
- �n megmondom, - folytatta Cruncher - k�veket �s f�ldet temetett el abban a
kopors�ban.
Nekem ne j�jj�n ilyen mes�vel, hogy Clyt temette el. Csal�s volt. �n �s m�g k�t m�s
ember
tudjuk.
- Honnan tudja?
- Mi k�ze hozz�? - d�rm�gte Cruncher. - �n az, akivel m�r r�gen akarok lesz�molni,
aljas
csal�sa miatt, melyet tisztess�ges iparosokon elk�vet! Torkon fogom �s egy f�l
guine��rt
megfojtom.
Carton Sydney, aki Lorryval egy�tt a b�mulatt�l megn�mult ezen a fordulaton,
felsz�litotta
most Crunchert, hogy m�rs�kelje mag�t �s magyar�zza meg az �gyet.
- M�s alkalommal, uram, v�laszolt � kit�r�en - ez az id� nem alkalmas a
magyar�z�sra.
Megmaradok amellett, amit � j�l tud, hogy Cly sohasem volt abban a kopors�ban. Ha
csak
egy sz�val, egy sz�taggal is meri ezt �llitani, vagy tork�n fogom �s megfojtom �t
egy f�l
guine��rt, - Cruncher ugy emlitette ezt, mint valami nagylelk� aj�nlatot - vagy
pedig
elmegyek �s feljelentem �t.
- Hm! Egy bizonyos, - mond� Carton - hogy m�g egy j� k�rty�m van. Lehetetlen, hogy
�n itt,
a d�h�ng� P�risban, ahol a leveg� tele van gyanuval, tul�ljen egy v�dat, hogy �n
egy m�s
arisztokrata k�mmel �rintkezik, akinek az el��lete olyan, mint az �n�, akin�l
azonkiv�l m�g
az a gyanus k�r�lm�ny is megfontoland�, hogy halottnak szinlelte mag�t �s ism�t
f�lt�madt!
B�rt�n�sszeesk�v�s, melyet az idegen sz�tt a k�zt�rsas�g ellen. Er�s k�rtya -
biztos
guillotine-k�rtya! J�tszik-e?
- Nem - v�laszolt a k�m. - F�ladom a j�tszm�t. Bevallom, hogy mi annyira
n�pszer�tlenek
voltunk a fegyelmezetlen cs�csel�k szem�ben, hogy �n csup�n azzal a kock�zattal
tudtam
Angli�b�l elszabadulni, hogy vizbe fullasztanak, Clyt pedig annyira hajszolt�k,
hogy ezen
sz�gyenletes csal�s n�lk�l � sem tudott volna elmenek�lni. De hogy ez az ember,
hogyan
tudja azt, hogy csal�s volt, ez re�m n�zve csod�k csod�ja.
- Sohase t�rje a fej�t ezen az emberen, - v�laszolt a harcias Cruncher - el�g dolga
lesz, hogy
arra az urra figyeljen. �s n�zzen ide. Ism�t mondom! - Crunchert alig lehetett
visszatartani,
hogy nagylelk� aj�nlat�t t�ntet�en bemutassa. - Tork�n fogom �s egy f�l guine��rt
megfojtom.
A b�rt�n�k b�r�nya Carton Sydney fel� fordult �s nagyobb hat�rozotts�ggal mondotta:
- Jussunk meg�llapod�sra. Nemsok�ra �llom�somra kell mennem �s nem maradhatok el
sok�ig. Azt emlitette, hogy aj�nlani akar valamit: mi az? Nem haszn�l �nnek semmit,
ha
tulsokat kiv�n t�lem. Ha olyasvalamit k�vetel hivatalos min�s�gemben, ami fejemet
k�l�n�sen vesz�lyezteti, akkor ink�bb bizom �letemet egy tagad�, mint igenl�
v�laszra.
R�viden, �n azt v�lasztan�m. Ne felejtse el, hogy �n �nt is bev�dolhatom, ha j�nak
tal�lom.
�n k�falakon kereszt�l is kiesk�sz�m magamat, ezt m�sok is megtehetik. Nos, mi az,
amit
t�lem kiv�n?
- Nem sok. �n b�rt�n�r a Conciergerieben?
- Mondom �nnek egyszer �s mindenkorra, onnan nem lehet elmenek�lni - mond� a k�m
szil�rdan.
- Minek mond nekem olyat, amit nem k�rdeztem? �n b�rt�n�r a Conciergerieben?
- N�ha.
- Akkor lehet, amikor akarja.
- Be �s ki j�rhatok, amikor akarok.
Carton Sydney egy ujabb poh�r brandyt t�lt�tt, lassan ki�nt�tte a t�zhely mell� �s
n�zte,
amint sz�jjelfolyik. Mikor az utols� csepp is elfolyt, f�lkelt �s mond�:
- Eddig k�t tanu el�tt besz�lt�nk, az�rt, hogy k�rty�im erej�t ne csup�n mi ketten
tudjuk.
J�jj�n ide, ebbe a s�t�t szob�ba, hadd besz�lj�nk m�g egy p�r sz�t egyed�l.

9. Fejezet.
Az elfogadott j�tszma.
Mialatt Carton Sydney �s a b�rt�n�k b�r�nya a szomsz�d s�t�t szob�ban tart�zkodtak
�s oly
halkan besz�ltek, hogy abb�l egy hang se volt hallhat�, Lorry k�telked�en �s
bizalmatlanul
n�zett Jerryre. A becs�letes iparos nem valami bizalmat kelt� m�don fogadta ezt a
pillant�st;
annyiszor v�ltogatta pihen� �ll�s�t, mintha legal�bb is �tven l�ba volna �s mind
kipr�b�ln�;
k�rmeit vizsg�lgatta gyanus figyelemmel; valah�nyszor Lorry pillant�s�val
tal�lkozott, saj�t-
s�gos, sz�raz k�h�g�s lepte meg, mely arra k�sztette, hogy tenyer�t sz�ja el�
tartsa; ez a moz-
dulat �ltal�ban olyan gy�nges�g jele, mely ritk�n van kapcsolatban a jellem
�szintes�g�vel.
- Jerry, - mond� Lorry - j�jj�n ide!
Cruncher oldalv�st k�zeledett, egyik v�ll�t el�retolta.
- Mi volt a foglalkoz�sa azonkiv�l, hogy hirviv� volt?
N�mi megfontol�s ut�n, mely id� alatt figyelmesen n�zett j�akar�j�ra, Cruncher arra
a f�nyes
�tletre j�tt, hogy ezt v�laszolja:
- F�ldmivel� szem�ly.
- Rossz a sejtelmem, - mond� Lorry �s ujj�val fenyegette �t - hogy Tellson�k nagy
�s
tiszteletrem�lt� h�z�t hamis c�g�r�l haszn�lta �s a legelvetem�ltebb tiltott
foglalkoz�snak �lt.
Ha ezt tette, ne rem�lje, hogy egy j� sz�t is sz�ljak az �rdek�ben, ha Angli�ba
visszat�r�nk.
Ha ezt tette, ne rem�lje, hogy titk�t meg�rz�m. Tellson�kat nem lehet megcsalni.
- Rem�lem uram, - k�ny�rg�tt a megsz�gyen�lt Cruncher - hogy olyan ur, mint �n,
akinek
hirviv�szolg�latot teljesitettem, amig meg�sz�ltem, k�tszer is meggondolja, hogy
nekem
�rtson, m�g ha ugy volna is, de nem mondom, hogy ugy van, hanem ha ugy volna is. �s
amellett m�g megfontoland�, hogy m�g ha ugy volna is, m�g akkor is, minden hiba nem
csup�n az egyik oldalon van. K�t oldala van az �remnek. Vannak orvosok, akik ebben
az
�r�ban guine�kat keresnek, mikor egy becs�letes iparos egy garast sem keres! -
Garast! Nem,
m�g egy felet se! Felet! Nem, m�g egy negyedet se! - Akiknek olyan bet�tj�k van
Tellson�k-
n�l, mint a pinty �s akik titkon orvosi szem�kkel az iparosra pillantanak, mikor a
bankb�l
kij�ve kocsijukba sz�llanak, mint a pinty �s m�g jobban. Nos, ez is Tellson�k
megcsal�sa!
Nem lehet m�rt�st adni csup�n a lud mell�, a gun�r mell� pedig nem. Azt�n meg itt
van
Crunchern�, vagy legal�bb is ott volt a v�n Angli�ban val� tart�zkod�sunk idej�n,
�s holnap
reggel, ha alkalom volna r�, t�rden csuszk�lna az �zlet ellen annyira, hogy azt
t�nkre teszi,
teljesen t�nkre. Ezeknek az orvosoknak a feles�gei nem csuszk�lnak a t�rd�k�n; �s
ha
csuszk�lnak is, csak az�rt teszik, hogy t�bb p�cienst kapjanak; �s hogy lehet az
egyiket
megkapni, a m�sik n�lk�l? Azt�n ott vannak a temet�si v�llalkoz�k, az egyh�z
hivatalnokai, a
sir�s�k, a temet��r�k (mind p�nzs�v�r �s mind benne van), ezek mind gondoskodnak
arr�l,
hogy az ember ne keressen mellette, m�g ha igaz volna is. �s azt a keveset, amit az
ember
keresne, az sohasem v�ln�k jav�ra, Lorry ur. Igen, sohasem v�ln�k jav�ra; szivesen
lemon-
dana err�l a foglalkoz�sr�l, csak tudn�, hogy hogyan ker�lj�n ki bel�le. - ha m�r
egyszer
belejutott - m�g ha igaz volna is.
- Fuj! - ki�ltott Lorry, �mb�r szelidebben n�zett re�. - R�m�let fog el, ha l�tom.
- Amit al�zattal akartam k�rni, uram, - folytatta Cruncher - m�g ha ugy volna is,
de nem
mondom, hogy ugy van...
- Ne kerteljen - mond� Lorry.
- Nem, semmiesetre sem, uram, - v�laszolt Cruncher, mintha mi sem volna t�volabb
gondo-
latait�l vagy cselekv�s�t�l - amit al�zatosan k�rni akartam, uram, az a k�vetkez�.
Ott, azon a
sz�ken, ott a Temple Bar mellett, ott �l a fiam, n�vekszik, f�rfiv� fejl�dik; ez a
fiu hirt vihet
�nnek, ell�t minden szolg�latot, amit csak kiv�n. Ha ugy volna is, de �n nem
mondom, hogy
ugy van, (mert nem akarok kertelni, uram), engedje meg, hogy az a fiu elfoglalja
atyja hely�t,
hadd gondoskodj�k anyj�r�l; ne �rulja el ennek a fiunak az atyj�t, ne tegye, uram;
hadd
legyen az apa tisztess�ges sir�s� �s tegye j�v� azt a gonoszat, amit ki�s�ssal
elk�vetett, m�g
ha ugy volna is, hadd �ssa el azokat tisztess�gesen �s becs�lettel �s gazember
legyen, ha
valaha megengedi, hogy azokat ki�ss�k. Ez az, Lorry ur, - mond� Cruncher �s kab�tja
ujj�val
megt�r�lte homlok�t, annak jel��l, hogy besz�dje v�g�hez k�zeledik - ez az, amit
tisztelettel
k�rni akartam, uram. Az ember itten nem tudja elk�pzelni, hogy milyen rettenetes a
fejn�lk�li
�llapot. Istenem, hisz annyi van, hogy ugy lenyomj�k az �rat, hogy m�g a vitel dija
sem ker�l
ki bel�le, m�g az sem. Ezek az �n gondolataim, m�g ha ugy volna is �s k�rem, ne
tess�k
elfelejteni, hogy azt, amit mondottam, j� sz�nd�kkal mondottam, holott
hallgathattam volna
is.
- Ez legal�bb igaz - mond� Lorry. - Ne besz�ljen err�l t�bbet. Lehet, hogy segiteni
fogom, ha
meg�rdemli �s tettekkel, nem szavakkal mutat megb�n�st. T�bb sz�t nem akarok.
Cruncher homlok�hoz �rt, mikor Carton �s a k�m visszat�rtek a s�t�t szob�b�l.
- Isten �nnel, Barsad ur, - mond� az el�bbi - igy most m�r meg�llapodtunk �s t�lem
nincs mit
tartania.
Le�lt a t�zhely mellett egy sz�kre, Lorryval szemben. Mikor egyed�l maradtak, Lorry
azt
k�rdezte t�le, hogy mit v�gzett vele.
- Nem sokat. Ha a fogoly �gye rosszul �llana, biztositottam magamat, hogy egyszer
bejuthatok hozz�.
Szomoru csal�d�s l�tszott Lorry arc�n.
- Ez minden, amit tehettem, - mond� Carton - tulsokat kiv�nni, ennek az embernek a
fej�t a
b�rd al� juttatn�, �s amint � maga mondja, rosszabb ugy sem t�rt�nhetik vele, ha
f�ljelentj�k
is. Ez volt helyzet�nk gy�nge oldala. Ezen nem lehet segiteni.
- De a hozz� val� bejut�s, - mond� Lorry - ha rosszul j�r a t�rv�nysz�k el�tt, nem
menti meg
�t.
- Ezt sohasem mondtam.
Lorry szeme a t�zet kereste, Lucie ir�nt val� r�szv�te �s ennek a m�sodik
elfogat�snak a
sulyos csap�sa fokozatosan gy�ngitette a l�t�s�t; �reg ember volt m�r, akit az
ut�bbi id�ben
sok csap�s sujtott �s k�nnyek perd�ltek v�gig az arc�n.
- �n j� ember �s h� bar�t, - mond� Carton v�ltozott hangon - bocs�ssa meg, hogy
�szre-
veszem meghatotts�g�t. Aty�mat sem l�thatn�m sirva, nem voln�k k�pes gondtalanul
ott �lni
mellette. Ha aty�m volna, sem tisztelhetn�m jobban a b�nat�t. De ett�l a
szerencs�tlens�gt�l
meg van kim�lve.
�mb�r ez utols� szavakat r�gi szokott m�dj�n mondotta, m�gis hangj�ban is �s
meghatott-
s�g�ban is, igazi �rzelem �s tisztelet nyilv�nult, ugy hogy Lorry, aki �t jobb
min�s�g�ben
sohasem ismerte, teljesen meglep�d�tt, kez�t nyujtotta neki �s Carton azt gy�ng�den
meg-
szoritotta.
- De hogy visszat�rj�nk szeg�ny Darnayra, - mond� Carton - ne sz�ljon Lucienek
err�l a
besz�lget�sr�l, vagy meg�llapod�sr�l. Re�n�zve nem volna lehets�ges, hogy l�ssa �t.
� azt
hihetn�, hogy legrosszabb esetben arra szolg�lhat, hogy m�dot nyujthat neki, hogy
az it�letet
megel�zze.
Lorry erre nem gondolt �s gyorsan Cartonra n�zett, hogy l�ssa, vajjon ilyesmire
gondol-e.
Ugy l�tszott; viszonozta pillant�s�t �s nyilv�nval�an meg�rtette.
- Lucie ezerf�l�t gondolhat, - mond� Carton - minden ilyen gondolat csak
szaporitan�
gy�trelmeit. Ne emlitsen engem el�tte. Amint meg�rkez�semkor emlitettem, jobb, ha
nem
l�tom �t. An�lk�l is segits�g�re lehetek egy kiss�, ha tal�n alkalom kin�lkozik
re�. Rem�lem,
�n odamegy hozz�? Nagyon k�ts�gbeesett lehet ma �jjel.
- Most egyenest odamegyek.
- Ennek �r�l�k. Annyira vonz�dik �nh�z �s annyira bizik �nben. J� szinben van?
- B�natos �s szerencs�tlen, de nagyon sz�p.
- Ah!
Hosszu, b�natos hang volt, mint valami s�haj - majdnem zokog�s.
Lorryt ez a hang arra k�sztette, hogy Carton arc�ba n�zzen, mely a t�z fel� volt
fordulva.
Valami f�ny vagy �rny�k (az �reg ur nem volt k�pes megmondani, hogy melyik a kett�
k�z�l)
t�nt el r�la oly gyorsan, mint valami viharos sz�p napon f�ny v�ltoz�s rep�l v�gig
egy lejt�n;
f�lemelte a l�b�t, hogy visszal�kje az egyik �g� kis fadarabot, mely a t�zhelyb�l
kies�f�lben
volt. Akkoriban divatos feh�r lovagl�kab�tot �s lovagl�csizm�t viselt �s ez a
vil�gos viselet
oly ellent�tben volt hosszu, szabadon cs�ng�, szinte rendezetlen, s�t�tbarna
hajf�rtjeivel,
hogy arca nagyon s�padtnak l�tszott. Nem t�r�d�tt a t�zzel �s Lorry �vatoss�gra
intette;
csizm�ja m�g mindig az �g� fadarabon volt, amely l�b�nak sulya alatt �sszeroppant.
- Eg�szen megfeledkeztem arr�l, - mond�.
Lorry ism�t re�n�zett. Mikor a term�szett�l fogva sz�p arc meghatotts�g�t
�szrevette, a
foglyok arc�ra eml�kezett, akiket most oly gyakran volt alkalma l�tni.
- �s az �n �zleti elfoglalts�ga v�get �rt itten, uram? - mond� Carton, fel�je
fordulva.
- Igen. Mint tegnap este emlitettem, mikor Lucie olyan v�ratlanul idej�tt,
megtettem v�gre
mindent, amit tehettem. Azt rem�ltem, hogy biztoss�gban lesznek itten �s
elutazhatom
P�risb�l. Megvan az utlevelem. Utra k�szen voltam.
Mind a ketten hallgattak.
- Hosszu �letre tekinthet vissza, uram - mond� Carton elm�lyedve.
- Hetvennyolcadik �vemben vagyok.
- Eg�sz �let�ben hasznos volt; kitart�an �s �lland�an munk�lkodott; bizalommal,
tisztelettel
n�zt�k.
- �zletember voltam, mi�ta f�rfi vagyok. S�t, mondhatom, hogy m�r fiukoromban is az
voltam.
- �s l�tja, hogy mily helyet foglal el hetvennyolc �vvel. Mennyinek fog hi�nyozni,
ha ez a
hely egykor �res lesz?
- Mag�nyos aggleg�ny, - v�laszolt Lorry fej�t r�zva - nincs senki, aki �rtem
k�nnyezzen.
- Hogy mondhat ilyet? H�t Lucie nem siratn� �nt? �s az � gyermeke?
- Igen, igen, h�la Istennek. Nem eg�szen ugy gondoltam, amint mondottam.
- Ez ok arra, hogy Istennek h�l�t adjak; vagy nem?
- Bizony�ra, bizony�ra.
- Ha ma �jjel azt mondan� mag�nyos sziv�hez: nem nyertem meg egy emberi
teremtm�nynek
sem a szeretet�t �s vonzalm�t, h�l�j�t vagy tisztelet�t; egy sziv sem gondol re�m
gy�ng�den,
senki sem eml�kszik re�m, hogy segitettem, vagy szolg�latot teljesitettem volna
valakinek,
akkor az �n hetvennyolc �ve hetvennyolc sulyos �tok volna; nemde?
- Igaza van, Carton ur, ugy volna.
Sydney ism�t a t�z fel� forditotta tekintet�t �s n�h�ny pillanatnyi hallgat�s ut�n
igy sz�lt:
- Szeretn�m k�rdezni �nt�l: vajjon gyermekkora t�volnak l�tszik-e �n el�tt? Azok a
napok,
mikor anyja �l�ben �lt, nagyon t�volinak l�tszanak?
Lorry megfelel� gy�ng�ds�ggel v�laszolt.
- Husz �v el�tt annak l�tszott, de mostan nem. Mert menn�l ink�bb jutok a v�ghez,
ak�zben
haladok �s k�zeledem az elej�hez. Ez a t�voz�s bar�ts�gos enyh�l�s�nek �s
el�k�sz�l�s�nek
l�tszik. Szivemet most sok eml�k �rinti, mely azel�tt szunnyadt; eml�kszem sz�p
fiatal
any�mra (�s �n oly �reg vagyok) �s azokra a napokra, mikor az, amit �letnek
mondunk, nem
l�tszott el�ttem olyan val�nak �s hib�im m�g nem v�ltak szok�ss�.
- �rtem ezt az �rz�st! - ki�ltott f�l Carton �s m�lyen elpirult. - �s att�l jobban
�rzi mag�t?
- Rem�lem.
Carton ekkor megszakitotta a besz�lget�st, f�lkelt �s f�lsegitette kab�tj�t. - De
�n m�g fiatal -
mond� Lorry, visszat�rve a t�rgyra.
- Igen, - mond� Carton - nem vagyok �reg, de nem olyan m�don t�lt�ttem el
ifjus�gomat,
mely �reg korhoz vezetne. R�lam el�g.
- R�lam is, bizony�ra - mond� Lorry. - Elmegy?
- Elkis�rem a kapuig. Ismeri k�borl� szok�somat �s nyughatatlan term�szetemet. Ha
sok�ig
k�boroln�k az utc�kon, ne agg�dj�k; reggel ism�t megjelenek. Elmegy holnap a
t�rgyal�sra?
- Sajnos, igen.
- �n is ott leszek, de csup�n a t�megben. K�mem majd tal�l helyet a sz�momra.
Fogadja
karomat, uram.
Lorry elfogadta, lementek a l�pcs�n, ki az utc�ra. N�h�ny perc alatt Lorry
rendeltet�si hely�re
jutottak. Carton ott elhagyta �t; de egy kis t�vols�gra meg�llott, visszat�rt a
kapuhoz, mikor
az bez�rult �s meg�rintette. Hallotta, hogy Lucie naponta elment a b�rt�nh�z. - Itt
j�tt ki, -
mond� � maga k�r�l tekintve - erre fordult, ezeken a k�veken l�pdelt. K�vetem
l�p�seit.
Esti tiz �ra volt, mikor La Force b�rt�nh�z �rt, ahol � sz�zszor is �llott. Egy kis
fav�g�, aki
m�hely�t m�r becsukta, kapuj�ban pip�zott.
- J� est�t, polg�r! - mond� Carton Sydney, menetk�zben meg�llva, mert az ember
kutat�an
n�zte �t.
- J� est�t, polg�r.
- Hogy van a k�zt�rsas�g?
- �n a guillotinet gondolja? Nem rosszul. Ma hatvanh�rom. Nemsok�ra sz�zig jutunk.
S�m-
son �s emberei n�ha panaszkodnak, hogy f�radtak. Ha, ha, ha! Mulats�gos fick� ez a
S�mson.
Micsoda borb�ly!
- Gyakran megy oda, hogy l�ssa �t?
- Borotv�lni? Mindig. Minden nap. Micsoda borb�ly! L�tta �t munk�ban?
- Soha.
- Menjen oda �s n�zze meg, ha munk�ban van. K�pzelje el, polg�r, ma hatvanh�rmat
borotv�lt kevesebb, mint k�t pipa ideje alatt! Kevesebb k�t pip�n�l. Szavamra
mondom!
Mikor a vigyorg� kis sz�rnyeteg pip�j�t f�lemelte, hogy megmutassa, hogyan
ellen�rizte a
h�h�r idej�t, Cartonban olyan heves v�gy t�madt, hogy le�sse �t, hogy elfordult
t�le.
- De �n nem angol, - mond� a fav�g� - �mb�r angol ruh�t hord?
- De igen - mond� Carton, sz�netelve ism�t �s v�ll�n kereszt�l v�laszolt.
- Ugy besz�l, mint egy francia.
- Itt tanultam.
- Ah, ah, t�k�letes francia! J� �jt, angol!
- J� �jt, polg�r!
- De menjen oda �s n�zze meg azt a mulats�gos kuty�t, - kiab�lt ut�na a kis ember.
- �s
vigyen pip�t mag�val!
Sydney m�g nem jutott messzire, mikor az ut k�zep�n egy pislog� l�mpa alatt
meg�llott �s
ceruz�val egy szelet papirra irt. Azut�n olyan ember hat�rozott l�pteivel, aki az
utat j�l ismeri,
t�bb s�t�t, piszkos utc�n haladt kereszt�l, - a szokottn�l is piszkosabbak voltak,
mert ebben a
r�mid�ben m�g a legel�kel�bb utc�kat sem tisztitott�k - meg�llott egy gy�gyszer�sz
�zlete
el�tt, melyet a tulajdonos �ppen bez�rni k�sz�lt. Kicsiny, hom�lyos, ferde �zlet
volt, egy
lejt�n emelked�, g�rbe utc�ban, tulajdonosa is kicsiny, g�rbe �s s�t�t volt.
Ezt a polg�rt is j�est�vel k�sz�nt�tte, amint asztala el� �llott, �s a szelet
papirost el�je
helyezte.
- Huj! - f�ty�r�szett a gy�gyszer�sz halkan, amint elolvasta. - Hi, hi, hi.
Carton Sydney nem �gyelt re� �s a gy�gyszer�sz k�rd�:
- Az �n sz�m�ra, polg�r?
- Igen.
- Legyen �vatos �s tartsa ezeket k�l�n, polg�r! Ismeri, hogy mi a k�vetkezm�nye, ha
elkeve-
rednek?
- Teljesen.
N�h�ny apr� csomagot k�szitett �s �tadta neki. � egyenkint kab�tja bels� zseb�be
dugta,
lesz�molta az �rte j�r� p�nzt �s nyugodtan t�vozott az �zletb�l.
- Holnapig nincsen semmi tennival�m. Aludni nem tudok - mond� � a holdra tekintve.
Nem a r�gi, mivel sem t�r�d� m�don mondotta hangosan e szavakat a gyorsan vonul�
felh�k
alatt, nem volt az az �nmag�n k�ts�gbees�, bizalmatlan m�d. F�radt ember hat�rozott
hangja
volt, aki hosszas, f�raszt� bolyong�s ut�n megtal�lta a helyes utat �s maga el�tt
l�tja utaz�sa
v�g�t.
Hosszu id�vel azel�tt, mikor mint nagy rem�nyekre jogosit� ifju hires volt
iskolat�rsai k�z�tt,
atyj�t sirj�hoz kis�rte. Anyja �vekkel azel�tt halt meg. Lelk�ben f�lelevenedtek
azok az
�nnep�lyes szavak, melyeket a pap mondott atyja sirj�n, most, mikor ott j�rt a
s�t�t utc�ban
az �jszaka s�t�t �rnyaiban, mialatt f�l�tte a felh�k gyorsan vonultak el a hold
el�tt:
��n vagyok a Felt�mad�s �s az �let, mondja az �r, aki bennem hisz, az �r�kk� �l,
m�g ha
meghal is: �s aki itten �l �s bennem hisz, az nem hal meg soha�.
Egy v�rosban, melyben a b�rd uralkodott, �jszaka egyed�l, term�szetes r�szv�tet
�rezve a
hatvanh�romnak sors�val, akiket ma kiv�geztek �s a holnapi nap �ldozataival, akik a
b�rt�-
n�kben v�rtak sorsukra �s az azut�n val� holnap �s m�s holnap �ldozataival; ez a
gondolat-
menet elevenitette f�l eml�k�ben azokat a szavakat. Nem kutatott ut�nuk, de
elism�telte
azokat �s tov�bb haladt.
Meghatott �rdekl�d�ssel haladt el a megvil�gitott ablakok mellett, ahol az emberek
pihen�re
t�rtek, hogy n�h�ny nyugodt �r�n �t elfelejts�k a k�rnyez� borzalmakat, a templomok
tornyai
mellett, melyekben m�r nem mondottak im�kat, mert a papoknak sok �ven �t folytatott
csal�sai, fosztogat�sai �s feslett �letm�dja a hitet m�r teljesen lerombolta; a
t�vollev� temet�k
mellett, melyeknek kapuira ezt irt�k: ��r�k nyugalomnak szentelve�; a zsufolt
b�rt�n�k
mellett; �s az utc�kon, amelyeken hatvanankint g�rd�ltek az �ldozatok a hal�l fel�,
amely oly
k�z�ns�ges �s mindennaposs� v�lt, hogy a n�p k�z�tt a guillotine v�res munk�j�r�l
m�g
szomoru kis�rtetes monda sem t�madt soha; meghatottan �rdekl�dve a v�ros �lete �s
hal�la
ir�nt, mely �rj�ng�s�ben r�vid �jjeli sz�netre k�sz�lt, haladt �t Carton Sydney a
Szajn�n, a
vil�gosabb utc�k fel�.
Kev�s fogat volt l�that�, mert aki kocsin j�rt, k�nnyen volt gyanuba foghat�, az
el�kel�s�g
fej�t v�r�s h�l�sapk�ba rejtette, neh�z cip�t huzott fel �s gyalog j�rt. De a
szinh�zak
zsufol�sig megteltek �s a n�p vid�man t�dult ki bel�l�k, mikor elhaladt mellett�k
�s csevegve
ment hazafel�. Az egyik szinh�z kapuj�ban egy kis le�nyka �llott az anyj�val, az
utca sar�n
�tj�r�t kerestek, � �tvitte a gyermeket �s miel�tt a f�l�nk kar elszabadult
nyak�t�l, cs�kot k�rt
t�le.
��n vagyok a F�lt�mad�s �s az �let, mondja az �r, aki bennem hisz, az �r�kk� �l,
m�g ha
meghal is; �s aki itten �l �s bennem hisz, az nem hal meg soha.�
Most, mikor az utc�k elcsendesedtek �s az �jszaka be�llott, ezeket a szavakat
hangoztatt�k
vissza l�ptei, tele volt vel�k a leveg�. Menetk�zben higgadtan �s nyugodtan
ism�telgette
mag�ban; de mindig hallotta azokat.
Az �jszaka elt�nt �s amint ott �llott a hidon �s a viz csobog�s�t hallgatta, mely
P�ris
sziget�nek partjait mosta, a h�zak �s templomok fest�i zavarban ragyogtak a hold
f�ny�ben,
hidegen k�zeledett a nappal, mint valami halott arca, ugy tekintett ki az �gb�l.
Majd els�padt
a hold, az �j, a csillagok is meghaltak �s egy pillanatig ugy l�tszott, mintha a
teremt�s a hal�l
birodalm�ba ker�lt volna.
De a felkel� nap r�s�t�tt e szavakra �s ugy l�tszott, mintha ragyog�, hosszu, meleg
sugarai
egyenesen sziv�be hatoltak volna. �s amint al�zattal emelte fel tekintet�t a
mennybolt fel�,
ugy l�tszott, mintha f�nysugarakb�l val� hid k�pz�d�tt volna a leveg�ben k�z�tte �s
a nap
k�z�tt, alatta pedig ragyogott a foly�.
Az er�s, gyors, m�ly �s biztos �radat olyan volt a hajnali csendben, mint egy
hasonl� hangu-
latban lev� j�bar�t. V�gigment a foly� partj�n, messzire a h�zakt�l �s a meleg
napf�nyben a
parton elszunnyadt. Mikor f�l�bredt �s f�lkelt, m�g egy ideig ott �llott �s egy
�rv�nyt n�zett,
mely c�ltalanul keringett, forgott, mig a foly� elnyelte �s a tenger fel� vitte.
�Mint engem.�
Majd cs�nak j�tt lassan lefel� a foly�n, vitorl�ja l�gy, holt lev�lhez hasonl�
szin� volt, elha-
ladt mellette �s elt�nt a messzes�gben; mihelyt a csendes bar�zda elt�nt a vizben,
befejezte
im�j�t, hogy v�tkei �s hib�i k�ny�r�letesen m�rlegeltessenek, e szavakkal: ��n
vagyok a
Felt�mad�s �s �let�.
Lorry m�r nem volt otthon, mikor � haza�rt �s k�nnyen volt gyanithat�, hogy a j�
�reg ember
hov� ment. Carton Sydney csup�n egy cs�sze k�v�t ivott, kev�s kenyeret evett hozz�
�s
miut�n megmosakodott �s ruh�t v�ltott, hogy felfriss�lj�n, a t�rgyal�s hely�re
ment.
A t�rgyal� terem m�r eleven �s hangos volt, mikor a fekete b�r�ny - aki el�l sokan
f�l�nken
visszavonultak - �t a t�meg k�z�tt egy s�t�t sarokba vezette. Lorry ott volt,
Manette doktor is
ott volt, Lucie is ott volt, atyja mellett �lt.
Mikor f�rj�t bevezett�k, re�n�zett vigasztalva, b�toritva �t, pillant�sa tele volt
b�mulatos
szerelemmel �s gy�ng�d r�szv�ttel �s az � kedv��rt b�tor volt, ugy hogy a fogolynak
arc�ba
t�dult a v�r, pillant�sa ragyogott �s sziv�t uj �let t�lt�tte el. Ha valaki l�tta
volna azt a hat�st,
melyet Lucienek Carton Sydneyre vetett pillant�sa el�id�zett, ugyanazt az eredm�nyt
l�tta
volna rajta is.
Enn�l az igazs�gtalan t�rv�nysz�kn�l kev�s vagy egy�ltal�n nem volt t�rgyal�si
rend, mely a
v�dlottnak megfelel� meghallgattat�st biztositott volna. De hisz forradalom se
lehetett volna
ilyen, ha a t�rv�nyekkel, form�kkal �s cerem�ni�kkal nem �ltek volna vissza oly
borzalmas
m�don, hogy a forradalom bosszuja �ngyilkos volt, mely mindezzel nem t�r�d�tt.
Minden szem az esk�dtsz�k fel� fordult. Ugyanazok a hat�rozott hazafiak �s j�
k�zt�rsas�-
giak, mint tegnap �s tegnapel�tt, mint holnap �s holnaput�n. K�l�n�sen felt�nt
k�z�tt�k egy
moh�arcu f�rfi, kinek ujjai folyton ajkai k�r�l mozogtak, az � k�lseje nagyon
kiel�gitette a
hallgat�s�got. �letre �hes, kannib�lk�lsej�, v�rszomjas esk�dt, Jacques H�rom,
Saint Antoineb�l.
Az eg�sz esk�dtsz�k kuty�k esk�dtsz�k�nek l�tszott, mely az erd� vadjai f�l�tt
it�lkezik.
Minden szem azut�n az �t bir� �s a k�zv�dl� fel� fordult. Gy�ng�ds�gre ott nem
lehetett
sz�mitani. Kegyetlen, t�rhetetlen, gyilkos arcok. Azut�n minden szem egy m�s szemet
kere-
sett a t�megben �s helyesl� pillant�st v�ltott azzal; a fejek b�lintottak
egym�snak, miel�tt
fesz�lt figyelemmel el�rehajoltak.
Evr�monde, m�s n�ven Darnay K�roly. Tegnap szabadonbocs�tott�k. Tegnap ujra
bev�dolt�k
�s elfogt�k. Tegnap �jjel k�zbesitett�k neki a v�dat. A k�zt�rsas�gnak gyanus �s
bev�dolt
ellens�ge, arisztokrata, zsarnok csal�dnak tagja, egyike annak a fajnak, mely
proscrib�ltatott,
mert megsz�ntetett privil�giumait a n�p aljas elnyom�s�ra haszn�lta. Evr�monde, m�s
n�ven
Darnay K�roly a proscripci� �rtelm�ben a t�rv�ny szerint f�lt�tlen halott.
Ennyit mondott a k�zv�dl�, kev�s, vagy tal�n m�g enn�l is kevesebb sz�val.
Az eln�k azt k�rdezte, hogy a v�dlottat nyiltan vagy titkon jelentett�k-e f�l.
- Nyiltan, eln�k.
- Ki?
- H�rom egy�n. Defarge Ern�, korcsm�ros Saint Antoineban.
- J�.
- Defarge Ter�z, feles�ge.
- J�.
- Manette S�ndor, orvos.
Nagy l�rma t�madt a teremben, melynek k�zep�ben l�tt�k, amint Manette doktor
s�padtan �s
reszketve ugrott f�l hely�r�l.
- Eln�k, ezen �llit�s ellen m�ltatlans�ggal �v�st emelek, az csal�s �s hamisit�s.
Tudja, hogy a
v�dlott le�nyom f�rje. Le�nyom �s hozz�tartoz�i kedvesebbek nekem �letemn�l. Hol
van �s
ki az a hamis �sszeesk�v�, aki azt mondja, hogy �n v�dolom gyermekem f�rj�t?
- Manette polg�r, legyen nyugodt. Ha megtagadja a t�rv�nysz�k tekint�lye ir�nt val�
engedel-
mess�get, �nmag�t is t�rv�nyenkiv�li �llapotba juttatja. Ami pedig azt illeti, hogy
mi
kedvesebb �nnek, mint az �let, j� polg�rnak semmi sem lehet oly kedves, mint a
k�zt�rsas�g.
Hangos helyesl�s k�vette ezt a rendreutasit�st. De az eln�k csengetett �s
melegs�ggel
folytatta:
- Ha a k�zt�rsas�g gyermek�t k�veteln� �ldozatul, nem volna m�s k�teless�ge, mint
hogy azt
�ldozza fel. Figyeljen arra, ami k�vetkezik. Addig pedig legyen csendben.
�rj�ng� helyesl�s t�madt ism�t. Manette doktor le�lt �s remeg� ajakkal n�zett
k�r�l; le�nya
k�zelebb huz�dott hozz�. Az esk�dtsz�kben a moh� ember kez�t d�rzs�lte �s azut�n
ujjait
ism�t sz�ja el� helyezte.
Mihelyt a teremben a csend annyira helyre�llott, hogy a t�rgyal�s folytathat� volt,
Defargeot
sz�litott�k f�l, aki r�viden el�adta, hogy m�r fiukor�ban a doktor szolg�lat�ban
volt, elmon-
dotta az � elfogat�s�t, megszabadul�s�t, �s azt az �llapotot, amelyben a doktor
volt, mikor
megszabadul�sa ut�n neki �tadt�k. Ezt m�g r�vid kihallgat�s k�vette, mert a
t�rv�nysz�k
gyorsan v�gezte dolg�t.
- Polg�r, �n j� szolg�latot teljesitett a Bastille bev�tel�n�l?
- Azt hiszem.
Ekkor egy izgatott asszony visitott a t�megb�l:
- A legjobb harcosok egyike volt ott. Mi�rt ne mondjuk? Az nap t�z�r volt ott �s az
els�k
k�z�tt volt, akik az �tkozott v�rba bel�ptek, mikor azt elfoglalt�k. Hazafiak,
igazat mondok!
A Bosszuangyal volt, aki, a hallgat�s�g �l�nk helyesl�se k�zben, belesz�lt a
t�rgyal�sba. Az
eln�k cs�ngetett, de a Bosszuangyal f�lhev�lve a helyesl�st�l, kiab�lta: �Mit
t�r�d�m azzal a
cseng�vel?� Akkor azt�n ism�t �l�nken helyeseltek.
- Mondja el a t�rv�nysz�knek, polg�r, hogy mit tett azon a napon a Bastillen�l?
- Tudtam, - mondotta Defarge - mialatt feles�g�re n�zett, aki a l�pcs� alj�n �llott
�s szil�rdan
re�n�zett - tudtam, hogy a fogoly, akir�l besz�lek, Sz�z�t, �szaki Torony nev�
cell�ba volt
beb�rt�n�zve. �t�le mag�t�l hallottam. Nem ismerte �nmag�t m�s n�ven, mint Sz�z�t,
�szaki Torony, mikor fel�gyeletem alatt cip�ket k�szitett. Mikor �gyum mellett
szolg�ltam,
azt hat�roztam, hogy ha a v�r elesik, azt a cell�t megvizsg�lom. A v�r elesett.
Felm�szok a
cell�ba, egy polg�r, aki az esk�dtek k�z�tt �l, elkis�rt, a b�rt�n�r vezetett.
Alaposan �tkuta-
tom. A k�m�ny egy reped�s�ben, ahol egy k�vet kiemeltek, egy teleirott papirost
tal�lok. Ez
az a tele irott papir. Manette doktor kezeir�s�nak n�h�ny pr�b�j�t megvizsg�ltam.
Ez Manette
doktor kezeir�sa. Ezt a papirt, Manette doktor kezeir�s�t, az eln�k kez�be teszem.
- Felolvasand�.
Halotti csendben �s nyugalomban - a v�d alatt lev� fogoly gy�ng�den n�zett
feles�g�re, fele-
s�ge csak akkor forditotta el tekintet�t r�la, ha aggodalmas r�szv�ttel atyj�ra
n�zett, Manette
doktor tekintet�t az olvas�ra f�ggesztette, Defarge pedig sohasem ker�lte el
feles�g�nek �lve-
zett�l k�jelg� tekintet�t, mind a t�bbi tekintet a doktort n�zte, aki senkit sem
l�tott k�r�l�tte -
f�lolvast�k a papirt, amint k�vetkezik.

10. Fejezet.
Az �rny�k l�nyege.
��n, Manette S�ndor, szerencs�tlen orvos, sz�lettem Beauvaisban �s k�s�bben
P�risban
telepedtem le, irom ezt a szomoru t�rt�netet, a Bastilleban lev� gy�szos cell�mban,
az 1767.
�v utols� h�napj�ban. Lopott id�k�z�kben, nagy neh�zs�ggel irom. A k�m�ny fal�ban
sz�nd�kozom elrejteni, ahol lassan �s f�rads�ggal biztos helyet k�szitettem
sz�m�ra. Valami
k�ny�r�letes k�z tal�n r�tal�l ott, mikor �n �s az �n b�natom m�r porr� v�ltak.
Ezeket a szavakat egy rozsd�s vasszeggel irom, a k�m�nyb�l kapart �s v�rrel kevert
korom-
mal, fogs�gom tizedik �v�nek utols� h�napj�ban. Rem�ny m�r elt�nt a szivemb�l.
Borzaszt�
jelekb�l tudom, melyeket magamon �szleltem, hogy agyam m�r nem lesz sok�ig
gy�ngitetlen,
de �nnepiesen kijelentem, hogy ezid�szerint szellemi er�mnek teljes birtok�ban
vagyok, hogy
eml�kez�tehets�gem pontos �s megbizhat� �s hogy az igazs�got irom, minthogy ezen
szavaim�rt, ak�r ember elolvassa vagy sem, az �r�kk�val� Bir� el�tt megfelelek.
Egy borus, holdvil�gos �jjelen, december harmadik het�ben (azt hiszem, hogy a h�
huszon-
kettedik�n) 1757-ik esztend�ben, a Szajna-part egy elhagyott r�sz�n s�t�ltam, hogy
a hideg
leveg�ben felfriss�ljek, egy �rai t�vols�gra az orvosi iskola utc�j�ban lev�
lak�somt�l, mikor
egy gyorsan robog� kocsi j�tt ut�nam. F�lre�lltam, hogy a kocsi elker�lj�n, mivel
k�l�nben
elg�zolt volna, egy fej nyult ki a kocsiablakon �s egy hang a kocsist meg�ll�sra
sz�litotta.
A kocsi meg�llott, mihelyt a kocsis a lovakat megf�kezte �s ugyanaz a hang nevemen
sz�li-
tott. V�laszoltam. A kocsi ezalatt annyira el�re ker�lt, hogy k�t ur kinyithatta az
ajt�t �s ki-
sz�llhatott, miel�tt �n oda�rtem. �szrevettem, hogy mind a ketten k�penybe voltak
burkolva,
hogy f�lismerhet�k ne legyenek. Mikor egym�s mellett a kocsiajt� k�zel�ben
�llottak, azt is
�szrevettem, hogy mind a kett� k�r�lbel�l az �n koromban lev�nek l�tszott, vagy
tal�n m�g
fiatalabbnak �s hogy nagyon hasonlitottak egym�shoz, alakban, tart�sban, hangban �s
(amennyire l�thattam) arcban is.
- �n Manette doktor? - k�rd� az egyik.
- �n vagyok.
- Manette doktor, azel�tt Beauvaisban, - mond� a m�sik - a fiatal orvos, eredetileg
gyakorlott
seb�sz, aki az utols� n�h�ny �v alatt P�risban olyan nagy hirn�vre tett szert?
- Uraim, - v�laszoltam - �n vagyok az a Manette doktor, akir�l �n�k olyan kegyesen
besz�l-
nek.
- Lak�s�n voltunk - mond� az els� - �s minthogy nem voltunk olyan szerencs�sek,
hogy
otthon tal�ltuk volna �s hallottuk, hogy tal�n ebben az ir�nyban s�t�l, k�vettem,
abban a
rem�nyben, hogy utol�rj�k. Sziveskedj�k a kocsiba sz�llani.
Mindkett�nek a modora parancsol� volt �s ezen besz�lget�s alatt ugy helyezkedtek
el, hogy
�k k�z�ttem �s a kocsi ajtaja k�z�tt �llottak. �k fel voltak fegyverkezve. �n nem
voltam.
- Uraim, - mond�m �n - bocs�ssanak meg, de �n rendszerint el�bb tudakoz�dom, hogy
ki
tisztel meg azzal, hogy segits�gemet ig�nybe veszi �s hogy milyen term�szet� az
eset, amely-
hez hivnak.
Az erre val� v�laszt a m�sodik adta meg.
- Doktor, kliensei el�kel� oszt�lybeli emberek. Ami pedig az eset term�szet�t
illeti, az �n
gyakorlotts�g�ban val� bizalmunk biztosit benn�nket arr�l, hogy azt �n jobban tudja
majd
meg�llapitani, mint mi azt leirni k�pesek vagyunk. El�g. Sziveskedj�k a kocsiba
sz�llani.
Nem tehettem egyebet, mint hogy belet�r�dtem �s hallgatva besz�llottam. Mind a
ketten
besz�llottak ut�nam, az utols� beugrott, miut�n a l�pcs�t f�lhajtotta. A kocsi
megfordult �s az
el�bbi sebess�ggel elhajtott.
Eg�szen pontosan ism�tlem ezt a besz�lget�st, ahogyan megt�rt�nt. Nem k�telkedem,
hogy
sz�r�l-sz�ra ugyanolyan volt. Mindent pontosan leirok ugy, ahogyan t�rt�nt �s arra
k�nysze-
ritem agyamat, hogy ne t�rjen el a t�rgyt�l. Ahol ezt a jelet alkalmazom, amely itt
k�vetkezik,
ott egy id�re f�lbehagyom �s papirosomat rejtekhely�re dugom.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
A kocsi gyorsan elhagyta az utc�kat, �thaladt az �szaki soromp�n �s az orsz�gutra
ker�lt.
K�r�lbel�l h�romnegyed �r�nyira a soromp�t�l - akkor nem becs�ltem meg a
t�vols�got, de
egy m�s alkalommal, mikor arra haladtam - a kocsi let�rt az orsz�gutr�l �s mindj�rt
azut�n
meg�llott egy mag�nyos h�z el�tt. Mind a h�rman kisz�llottunk �s puha, nedves
gyaloguton
egy kerten haladtunk �t, ahol a h�z el�tt egy elhanyagolt sz�k�kut �llott. A cseng�
hangj�ra
nem nyitottak azonnal ajt�t �s vezet�im egyike az ajt�t kinyit� embert sulyos
lovagl�kezty�j�vel arculv�gta.
Ebben a m�veletben nem volt semmi, ami k�l�n�sen megragadta volna figyelmemet, mert
gyakran l�ttam, hogy a n�pet �t�tt�k, mint a kuty�t. De a kett� k�z�l a m�sik, aki
szint�n
bosszus volt, hasonl� m�don, kez�vel �t�tte meg az embert; a testv�rek k�lseje �s
magatart�sa
annyira hasonlitott egym�shoz, hogy akkor vettem �szre el�sz�r, hogy ikertestv�rek
voltak.
Att�l az id�t�l kezdve, mikor a k�ls� kapun�l kisz�llottunk (mely z�rva volt �s
amelyet a
testv�rek egyike nyitott ki �s bocs�tott minket be, majd ism�t bez�rta), egy fels�
szob�b�l
sz�rmaz� ki�lt�st hallottam. Egyenesen ebbe a szob�ba vezettek, a ki�lt�s
hangosabb� v�lt,
amint a l�pcs�n f�lment�nk �s egy �gyban fekv� l�zas beteget tal�ltam ottan.
A beteg fiatal, nagyon sz�p n� volt �s bizony�ra nem volt t�bb husz �vesn�l. Haja
kusz�lt �s
zil�lt volt �s karjai zsebkend�kkel �s �vekkel oldal�hoz voltak k�tve. �szrevettem,
hogy ezek
a k�tel�kek mind f�rfiruh�zat r�szei voltak. Egyiken, mely disz�lt�zethez val�
rojtos v�ll-
szalag volt, nemesi cimert �s �E� bet�t l�ttam.
Mindezt az els� percben vettem �szre, mikor a beteget n�ztem, aki nyugtalan
mozg�sai k�z-
ben az �gy sz�l�n arc�ra fek�dt, a v�llszalag v�g�t sz�j�ba vette �s a megfullad�s
vesz�ly�nek
volt kit�ve. Els� m�veletem az volt, hogy karomat kinyujtottam �s l�legzetv�tel�t
megk�nnyi-
tettem; mikor a v�llszalagot f�lretoltam, pillantottam meg annak a sark�n lev�
himz�st.
Gy�ng�den megforditottam, kezemet mell�re helyeztem, hogy megnyugtassam �s vissza-
tartsam, �s arc�ba tekintettem. Szeme merev �s zavart volt �s folytonosan
sikoltozva kiab�lt
�s ezeket a szavakat ism�telte: �F�rjem, aty�m, testv�rem�, azut�n tizenkett�ig
sz�molt �s azt
mond� �csend!� Egy pillanatig sz�netelt csup�n, nem tov�bb, hogy hallgat�zzon �s
azut�n
ujra kezdte a jajgat�st �s ism�telte a szavakat: �F�rjem, aty�m, testv�rem�,
tizenkett�ig sz�-
molt �s azt mond� �csend!� Mindig ugyanazon sorrendben �s ugyanolyan m�don.
F�lbesza-
kit�s nem volt, a kis sz�netet kiv�ve.
- Mi�ta tart ez? - k�rdeztem.
Megk�l�nb�ztet�s v�gett a testv�reket id�sebb �s fiatalabbnak fogom nevezni; az
id�sebbnek
azt gondoltam, aki nagyobb tekint�lyt gyakorolt. Az id�sebb v�laszolt:
- K�r�lbel�l az elmult �jszaka ugyanez �r�ja �ta.
- Van neki f�rje, atyja �s testv�re?
- Testv�re.
- Nem a testv�r�vel besz�lek?
Nagy megvet�ssel v�laszolt:
- Nem.
- Gondolatai a tizenkettes sz�mmal vannak �sszef�gg�sben?
Az ifjabb t�relmetlen�l vetette k�zbe:
- Tizenk�t �ra.
- N�zz�k, uraim, - mondtam �n - mialatt kezem a mell�n pihent - mennyire
hasznavehetetlen
vagyok itten igy, mint ahogyan engem idehoztak. Ha tudtam volna, hogy mit tal�lok
itten,
ell�thattam volna magamat, igy id�t kell veszten�nk. Ezen a mag�nyos helyen nem
lehet
orvoss�got kapni.
Az id�sebb testv�r a fiatalabbra n�zett, aki k�z�ny�sen v�laszolt:
- Van itt egy gy�gyszerszekr�ny - egy mell�kszob�b�l el�hozta �s az asztalra
helyezte.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
N�h�ny palackot kinyitottam, megszagoltam �s a dug�val ajkamat �rintettem. Ha
valami m�st
akartam volna alkalmazni, mint narkotikus szereket, amelyek m�r magukban v�ve is
m�rge-
z�k, azok k�z�l egyiket sem lett volna szabad haszn�lnom.
- Nem bizik ezekben? - k�rd� az ifjabb testv�r.
- L�tja, hogy alkalmazni akarom - v�laszoltam �s t�bbet nem sz�lottam.
Nagynehezen �s nagy f�rads�ggal siker�lt hogy a beteg a kiv�nt adagot lenyelte.
Minthogy
bizonyos id� eltelte ut�n meg akartam azt ism�telni �s a hat�s�t is meg kellett
figyelnem,
le�ltem az �gy mell�. F�l�nk, nyomott hangulatu n� �polta (a l�pcs� alj�n l�v�
ember fele-
s�ge), egy sarokban �llott. A h�z nedves �s roskadoz� volt, k�zepesen butorozott -
nyilv�n-
val�an csak r�viddel ezel�tt k�lt�ztek bel� �s csak ideiglenesen lakt�k. - Az
ablakok el� r�gi,
vastag sz�nyeget szegeztek, hogy a kiab�l�s hangj�t tompits�k. �F�rjem, aty�m,
testv�rem�,
tizenkett�ig sz�molt, azut�n �csend!� A roham oly heves volt, hogy a karjait lek�t�
k�tel�keket nem t�volitottam el; de gondom volt re�, hogy f�jdalmat ne okozzanak.
Az
egyed�li b�torit� k�r�lm�ny az volt, hogy a beteg mell�n pihen� kezemnek olyan
nyugtat�
hat�sa volt, hogy a testet n�h�ny percre lecsendesitette. A ki�lt�sra nem volt
hat�sa, �ra ing�ja
nem lehetett rendszeresebb.
Minthogy kezemnek ilyen hat�sa volt, f�l�r�ja �ltem az �gy mellett, a k�t testv�r
n�zte, majd
az id�sebb igy sz�lott:
- Egy m�sik beteg is van itt.
Megijedtem �s k�rdeztem:
- S�rg�s az eset?
- Jobb, ha l�tja - v�laszolt k�z�mb�sen �s egy l�mp�t fogott.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
A m�sik beteg egy h�tuls� szob�ban fek�dt, melyhez k�l�n l�pcs� vezetett, a szoba
tulajdonk�ppen egy ist�ll� f�l�tti padl�s volt. Egyik r�sz�n alacsony
gipszmennyezet volt; a
t�bbi r�sze nyitva volt a h�ztet� mestergerend�j�ig �s a mennyezet hely�n egyes
gerend�k
voltak. Abban a r�szben sz�na �s szalma volt felhalmozva, t�zifacsom�k �s egy halom
alma
homokba rakva. Ezen a r�szen kellett �thaladnom, hogy a m�sikba jussak. Eml�kez�-
tehets�gem pontos �s megbizhat�. Ilyen r�szletekkel teszem pr�b�ra �s most,
fogs�gom
tizedik esztendej�nek v�g�n, itt a Bastilleban lev� cell�mban oly tiszt�n l�tok
mindent magam
el�tt, amint azt akkor �jjel l�ttam.
A f�ld�n, egy csom� sz�n�n, p�rn�val a feje alatt, fek�dt egy csinos parasztfiu,
nem lehetett
t�bb, mint tizenh�t �ves. H�t�n fek�dt, fogait �sszeszoritotta, jobbkez�t mell�re
nyomta,
villog� szeme a magasba n�zett. Nem l�thattam, hogy hol volt a sebe, amint mell�je
t�rdeltem
�s f�l�je hajoltam; de l�ttam, hogy haldokolt.
- �n orvos vagyok, szeg�ny fiu, - mond�m - hadd vizsg�ljam meg.
- Nem akarom, hogy megvizsg�ljon, - v�laszolta - hagyja!
A seb keze alatt volt, annyira megnyugtattam �t, hogy megengedte, hogy kez�t
elt�volitsam.
A seb kardszur�s volt, 20-24 �rai kelet�, de nem volt menthet�, m�g ha k�sedelem
n�lk�l is
kezelt�k volna. Gyorsan haldoklott. Mikor az id�sebb testv�rre n�ztem, l�ttam, hogy
ugy
tekint le erre a csinos, haldokl� fiura, mintha valami sebes�lt mad�r vagy nyul
volna; mintha
nem is volna embert�rsa.
- Hogyan t�rt�nt ez, uram? - k�rdeztem.
- Egy k�z�ns�ges fiatal veszett kutya! Jobb�gy! Testv�remet arra k�nyszeritette,
hogy kardot
r�ntson �s testv�rem kardj�t�l esett el, mint valami ur.
Egy szikr�nyi r�szv�t, sz�nalom vagy emberi �rz�s sem volt e v�laszban. Ugy
l�tszott, hogy a
besz�l�re kellemetlen volt, hogy ez a m�sfajta teremtm�ny ilyen m�don haldoklott �s
hogy
jobb lett volna, ha �, f�reg�let�nek szok�sos s�t�t folyam�n halt volna meg.
Teljesen k�ptelen
volt arra, hogy sz�nalmat vagy r�szv�tet tanusitson a fiu v�gzete ir�nt.
A fiu szeme lassan fel�je fordult, mialatt besz�lt, azut�n lassan fel�m n�zett.
- Doktor, ezek a nemesek nagyon b�szk�k; de mi k�z�ns�ges kuty�k is b�szk�k vagyunk
n�ha. �k kirabolnak, �tnek, vernek, meg�lnek minket, de n�ha m�gis marad egy kev�s
b�szkes�g�nk. �... L�tta �t, doktor?
A jajgat�s �s kiab�l�s idehallatszott, �mb�r a t�vols�g tompitotta. Ugy
k�rdez�sk�d�tt ut�na,
mintha ott fek�dn�k el�tt�nk.
- L�ttam, - mond�m.
- � az �n testv�rem, doktor. Ezek a nemesek sok �ven �t gyakorolt�k sz�gyenletes
jogaikat
testv�reink szem�rm�vel �s er�nyeivel szemben, de m�g voltak j� le�nyok is
k�z�tt�nk.
Tudom, �s aty�m is besz�lt err�l. � j� le�ny volt. Der�k fiatalembernek volt a
jegyese; egyik
b�rl�j�nek. Mi mind az � b�rl�i voltunk, az� az ember�, aki ott �ll. A m�sik a
testv�re, egy
gonosz fajnak a legrosszabbja.
Csak nagy neh�zs�ggel gy�jt�tt a fiu elegend� testi er�t, hogy besz�ljen; de lelke
borzaszt�
hangsullyal besz�lt.
- Az az ember, aki ottan �ll, teljesen kirabolt minket, mint ahogyan
mindny�junkkal,
k�z�ns�ges kuty�kkal, cselekszenek �k, a fels�bb l�nyek. K�ny�r�let n�lk�l
megad�ztatott,
k�nyszeritett arra, hogy fizet�s n�lk�l dolgozzunk neki; k�nyszeritett, hogy
gabon�nkat az �
malm�n �r�lj�k; k�nyszeritett, hogy szelid madarainak sereg�t a mi nyomorus�gos
term�-
s�nkkel etess�k �s hal�lb�ntet�s terhe alatt megtiltotta, hogy egyetlen madarat
tartsunk;
annyira kirabolt �s kiszipolyozott, hogy ha n�ha v�letlen�l akadt egy darabka
husunk, z�rt
ajt�kn�l, csukott ablakok mellett ett�k meg, att�l val� f�lelm�nkben, hogy emberei
megl�tj�k
�s elveszik t�l�nk; mondom, annyira kiszipolyozott, meghajszolt �s megkinzott, hogy
aty�nk
azt mondotta: rettenetes dolog gyermeknek �letet adni �s ink�bb im�dkozzunk, hogy
asszonyaink term�ketlenek maradjanak �s nyomorult fajunk kipusztuljon.
Sohasem l�ttam azel�tt, hogy az elnyomat�s �rz�ke ilyen l�ngk�nt t�rj�n ki.
Gyanitottam,
hogy szunnyad valahol a n�pben, de sohasem l�ttam a kit�r�s�t, mig enn�l a haldokl�
fiun�l
nem tapasztaltam.
- Testv�rem m�gis f�rjhez ment, doktor. A szeg�ny fick� akkor beteg volt �s �
hozz�ment
kedves�hez, hogy �polhassa, gondozhassa kunyh�nkban, kutya�lunkban, mint ahogy az
az
ember nevezn�. M�g csak n�h�ny hete volt f�rjn�l, mikor ennek az embernek a
testv�re
megl�tta �t �s megtetszett neki �s k�rte azt az embert, hogy neki k�lcs�n�zze...
Minek vannak
f�rjek k�z�tt�nk! � hajland� volt erre, de testv�rem j� �s er�nyes volt �s gy�l�lte
az �
testv�r�t olyan gy�l�lettel, mint �n. Mit tett most ez a kett�, hogy f�rj�t r�birja
arra, hogy
feles�g�vel szemben befoly�s�t gyakorolja �s �t enged�kenys�gre birja?
A fiu szemei, melyek eddig re�m voltak szegezve, lassan a n�z�k fel� fordultak �s
�n a k�t
arcban l�ttam, hogy mindaz, amit mondott, igaz volt. M�g most is itt a Bastilleban
l�tom ezt a
k�t ellent�tes b�szkes�get; a nemesn�l csupa hanyag k�z�ny�ss�g, a parasztn�l
letiport �rz�s
�s szenved�lyes bosszu.
- �n tudja, doktor, hogy ezen nemesek jogai k�z� tartozik, hogy minket k�z�ns�ges
kuty�kat
szek�rbe foghatnak �s hajthatnak. Befogt�k �s hajtott�k �t. �n tudja, hogy jogaik
k�z�
tartozik, hogy minket az eg�sz �jjel kertjeikben �bren tarthatnak, hogy a b�k�kat
elcsendesit-
s�k, hogy az � nemes �lmuk ne zavartass�k. Eg�sz �jjel virrasztania kellett az
eg�szs�gtelen
k�dben �s nappal ism�t befogt�k �t. De � nem volt r�birhat�. Nem! Mikor egy d�lben
kifogt�k, hogy egyen, - ha ugyan k�pes volt �telt tal�lni - tizenk�tszer zokogott,
minden
harang�t�sre egyet �s feles�ge kebl�n meghalt!
Semmi egy�b nem lett volna k�pes a fiut m�g �letben tartani, mint az az
elhat�roz�s, hogy
minden baj�t elmondja. A hal�l gy�lekez� �rnyait visszak�nyszeritette, mint ahogy
�k�lbe
fogott jobbkez�t k�nyszeritette, hogy �k�lbe fogva maradjon �s seb�t befogja.
- Azut�n annak az embernek az engedelm�vel �s segits�g�vel testv�re elvitte �t;
annak
ellen�re, amit � megmondott testv�r�nek - �s hogy az mi volt, az nem lesz sok�ig
titok �n
el�tt, doktor - testv�re elvitte �t egy kis id�re val� gy�ny�r�re �s sz�rakoz�s�ra.
L�ttam,
amint elhaladt mellettem az uton. Mikor a hirt hazavittem, aty�m szive meghasadt;
sohasem
sz�lott egy sz�t sem arr�l, ami sziv�t elt�lt�tte. Hugomat (mert m�g egy van) olyan
helyre
vittem, ahol ez az ember nem �rheti el �s ahol � sohasem lesz a jobb�gya. Azut�n
f�lkutattam
a testv�r�t itt �s az elmult �jjel bem�sztam - �n, a k�z�ns�ges kutya, karddal a
kezemben. -
Hol van a padl�sablak? Itt volt valahol?
A szoba els�t�t�lt el�tte, a vil�g sz�kebb lett k�r�l�tte. K�r�ltekintettem �s
�szrevettem, hogy
a sz�na �s szalma a padl�n le van tiporva, mintha k�zdelem folyt volna ottan.
- Testv�rem meghallott �s berohant. Mondottam neki, hogy ne j�jj�n k�zelembe, mig
meg
nem �l�m azt. El�sz�r n�h�ny p�nzdarabot hajitott nekem a cudar, majd ostorral
fel�m sujtott.
De �n, a k�z�ns�ges kutya, ugy elvertem �t, hogy kardj�t k�nyszer�lt kihuzni. Hadd
t�rje
annyi darabra, amennyire akarja, azt a kardot, melyet az �n v�remmel festett meg:
kir�ntotta
kardj�t, hogy v�dekezz�k, - minden m�v�szet�vel v�dte az �let�t.
Csak n�h�ny perccel azel�tt pillantottam meg egy sz�tt�rt kard darabjait a sz�na
alatt.
Nemesember kardja volt. Egy m�s helyen egy m�s r�gi kard hevert, mely katona
kardj�nak
l�tszott.
- Emeljen f�l most, doktor, emeljen f�l. Hol van �?
- Nincs itt - mond�m, abban a hiszemben, hogy a testv�r�r�l besz�l, mik�zben
felemeltem.
- �! Mily b�szk�k ezek a nemesek, de m�gis f�l a tekintetemt�l. Hol van az a f�rfi,
aki itt
volt? Forditsa arcomat fel�je.
Ugy cselekedtem �s a fiu fej�t t�rdemre fektettem. De egy pillanatra rendkiv�li
er�vel
felruh�zva, teljesen f�lemelkedett �s engem is arra k�nyszeritett, k�l�nben nem
t�maszthattam volna �t.
- Marquis, - mond� a fiu, f�lemelve jobbj�t �s t�gra nyilt szemmel n�zett re� -
arra a napra,
mikor mindezek�rt a tettek�rt meg kell felelni, megid�zem �nt �s gonosz fajzat�nak
minden
lesz�rmaz�j�t, hogy feleljen ezek�rt a tettek�rt. Ezzel a v�res kereszttel jel�l�m
meg, annak
bizonys�g�ul, hogy megid�ztem. Arra a napra, amikor mindezek�rt a tettek�rt meg
kell
felelni, megid�zem testv�r�t, gonosz faj�nak leggonoszabbj�t, hogy ezek�rt a
tettek�rt m�g
k�l�n megfeleljen. Ezzel a v�res kereszttel jel�l�m �t meg id�z�sem bizonys�g�ul.
K�tszer nyult kez�vel a mell�n lev� sebbe �s mutat�ujj�val keresztet rajzolt a
leveg�be. Fel-
emelt ujjal �llott m�g egy ideig �s mikor a k�z lehanyatlott, � is vele zuhant �s
�n lefektettem
- a halottat.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Mikor visszat�rtem a fiatal n� beteg�gy�hoz, azt tal�ltam, hogy ugyanazon
sorrendben �s
ugyanolyan folytonoss�ggal f�lrebesz�l l�z�ban. Tudtam, hogy sok �r�ig tarthatott
m�g �s
hogy az val�szin�en a hal�l csendj�ben �r majd v�get.
Megism�teltem az orvoss�got, melyet azel�tt beadtam neki �s ott �ltem �gya mellett,
mig az
�jszaka j� messzire haladt. Visit� ki�ltoz�sa nem cs�kkent, a szavak �s azoknak a
sorrendje
nem v�ltozott. Mindig ugyanaz a �F�rjem, aty�m, testv�rem! egy, kett�, h�rom, n�gy,
�t, hat,
h�t, nyolc, kilenc, tiz, tizenegy, tizenkett�. Csend!�
Huszonhat �ra mult el az�ta, hogy l�ttam �t. K�tszer t�voztam el �s j�ttem vissza
�s ism�t ott
�ltem mellette, mikor gy�ng�lni kezdett. Megtettem azt a keveset, ami ilyen
k�r�lm�nyek
k�z�tt megtehet�, lassankint lethargi�ba mer�lt �s ugy fek�dt ott, mint egy halott.
Olyannak l�tszott, mint mikor hosszadalmas, rettenetes vihar ut�n a sz�l �s es�
megsz�nik.
Megszabaditottam karjait, el�hivtam az asszonyt, hogy segitsen, hogy megfelel�
helyzetbe
fektessem �s t�pett ruh�j�t rendbehozzam. Akkor vettem csup�n �szre, hogy �llapota
olyan
volt, melyben r�vid id�vel azel�tt, els� izben keletkeztek anyai rem�nyek, ekkor
azt�n m�g az
a kev�s rem�nyem is elveszett, amelyet eddig t�pl�ltam.
- Meghalt? - k�rd� a m�rki, akit m�g mindig az id�sebb testv�rnek nevezek, �s aki
l�h�tr�l,
csizm�ban, sarkantyusan j�tt be a szob�ba.
- Nem halt meg, de haldoklik, - mond�m.
- Micsoda er� van ezekben a k�z�ns�ges testekben! - mond� �s kiv�ncsian n�zett re�.
- Csod�latos er� van a f�jdalomban �s a k�ts�gbees�sben, - v�laszoltam.
El�sz�r nevetett szavaimon, majd homlok�t r�ncolta. L�b�val sz�ket tolt az eny�m
mell�, az
asszonynak megparancsolta, hogy menjen ki �s halk hangon mond�:
- Testv�remet ebbe a kellemetlens�gbe keveredve tal�ltam �s azt aj�nlottam neki,
hogy az �n
segits�g�t vegye ig�nybe. �nnek nagy a hirneve �s mint fiatal ember, aki a j�v�je
el�tt �ll,
val�szin�en vigy�z az �rdekeire. Amit itt l�tott, az olyan, hogy azt csup�n l�tni
lehet, de nem
szabad r�la besz�lni.
A beteg lehellet�t figyeltem �s elker�ltem a v�laszad�st.
- Megtisztel a figyelm�vel, doktor?
- Uram, - mond�m - az �n hivat�somban a betegek k�zl�seit mindig bizalmasnak
vessz�k. -
�vatos voltam v�laszomban, mert nyugtalanitott, amit l�ttam �s hallottam.
L�legzetv�tele annyira elgy�ng�lt, hogy sziv�t �s �t�er�t vizsg�ltam. M�g volt
benne �let.
Mikor k�r�ltekintettem, l�ttam, hogy mind a k�t testv�r figyelmesen n�z re�m.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Az ir�s nagy neh�zs�get okoz, olyan nagy a hideg �s tele vagyok aggodalommal, hogy
rajta�rnek �s f�ldalatti s�t�t cell�ba visznek, ugy hogy az elbesz�l�st meg kell
r�viditenem.
Eml�kez�tehets�gem zavartalan, h�; minden sz�ra, mit a k�t testv�rrel v�ltottam,
tiszt�n
eml�kszem vissza.
M�g egy h�tig kinl�dott, a h�t v�ge fel�, mikor odahajoltam ajkaihoz, meg�rtettem
n�h�ny
sz�tagot, mit hozz�m int�zett. Azt k�rdezte t�lem, hogy hol van, megmondottam neki,
tov�bb� azt is, hogy ki vagyok. Hi�ba k�rdeztem �t, hogy mi a csal�di neve. Fej�t
r�zta a
p�rn�n �s meg�vta titk�t, mint a fiu.
Nem volt alkalmam, hogy m�st k�rdezzek t�le, mig a testv�reknek megmondottam, hogy
v�g�hez k�zeledett �s nem �li meg a k�vetkez� napot. Mindaddig kiv�lem �s az
asszonyon
kiv�l senki sem mutatkozott a beteg el�tt, ha az �ntudatn�l volt, de az egyik vagy
a m�sik
testv�r mindig f�lt�kenyen ott �lt az �gy fej�n�l lev� f�gg�ny m�g�tt, valah�nyszor
ott
voltam. Mikor azonban m�r ilyen �llapotban volt, k�z�mb�snek l�tszott el�tt�k, hogy
mit
besz�lek vele; mintha - az a gondolat mer�lt f�l bennem - �n is haldokoln�k.
Mindig �szrevettem, hogy b�szkes�g�k m�lyen meg volt s�rtve, hogy a fiatalabb
testv�r
(ahogy �n nevezem) kardj�t �sszem�rte egy paraszttal, egy parasztfiuval. Az
egyed�li gondo-
lat, mely mind a kett�t b�ntotta, az volt, hogy ez az eset lealacsonyitja nagy
m�rt�kben a
csal�dot �s hogy nevets�gess� teszi. Valah�nyszor az ifjabb testv�r pillant�s�val
tal�lkoztam,
kifejez�s�b�l azt vettem �szre, nagyon neheztel re�m amiatt, hogy ezt a k�r�lm�nyt
a fiut�l
megtudtam. Udvariasabb, el�z�kenyebb volt velem szemben, mint az id�sebb; de ezt
m�gis
�szrevettem arckifejez�s�b�l. Az id�sebb tekintet�ben azt is l�ttam, hogy
alkalmatlan vagyok
neki.
Betegem k�t �r�val �jf�l el�tt meghalt, �r�m szerint majdnem ugyanabban a percben,
mint
amikor el�sz�r l�ttam �t. Egyed�l voltam mellette, mikor szeg�ny fiatal feje
gy�ng�den oldalt
hanyatlott �s minden f�ldi baja �s b�nata v�get �rt.
A testv�rek a f�ldszinten lev� szob�ban t�relmetlen�l v�rtak arra, hogy
ellovagolhassanak.
Mialatt egyed�l voltam a beteg �gy�n�l, hallottam, amint lovagl�ostorukkal
csizm�juk sz�r�t
verdestek �s f�l �s al� j�rk�ltak.
- Meghalt v�gre? - k�rd� az id�sebb, mikor bel�ptem.
- Meghalt, - mond�m.
- Gratul�lok, testv�r, - mond�, mikor megfordult.
M�r el�zetesen p�nzt aj�nlott f�l nekem, ennek az elfogad�s�t azonban k�sleltettem.
Most egy
tekercs aranyat adott. Elvettem a kez�b�l �s az asztalra tettem. Megfontoltam a
dolgot �s arra
az elhat�roz�sra jutottam, hogy nem fogadok el semmit.
- K�rem, bocs�sson meg, - mond�m - de ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt nem.
Egym�sra pillantottak; �k is meghajoltak, mikor �n meghajoltam el�tt�k �s elv�ltunk
an�lk�l,
hogy csak egyetlen sz�t is mondottunk volna.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
F�radt, f�radt, f�radt vagyok, - ennyi b�nat lesujtott. Nem tudom elolvasni, amit
lesorvadt
kezemmel irtam.
Kor�n reggel egy nevemmel ell�tott szekr�nyk�ben leadt�k lak�somon a p�nztekercset.
Az
els� pillanatt�l kezdve aggodalmasan megfontoltam, hogy mit kell tennem. Azon a
napon
elhat�roztam, hogy priv�tim irok a miniszternek, tudatom vele a k�t esetet, melyn�l
segits�gemet ig�nybe vett�k �s a helyet, ahov� hivtak, sz�val minden r�szletet.
Tudtam, hogy
milyen hatalmas volt az udvari befoly�s �s hogy milyen jogai vannak a nemess�gnek
�s azt
v�rtam, hogy a dologr�l soha t�bb� nem lesz sz�, de lelkiismeretemet �hajtottam
meg-
k�nnyebbiteni. Az �gyet szigoruan titokban tartottam, m�g feles�gem el�tt is �s azt
hat�roz-
tam, hogy ezt is f�lemlitem levelemben. T�nyleges veszedelemt�l nem tartottam, de
tudtam,
hogy m�sokra veszedelmes lehet, ha megtudj�k azt, amir�l nekem volt tudom�som.
Azon a napon nagyon el voltam foglalva �s este nem fejezhettem be levelemet. M�snap
reggel
a szokottn�l j�val kor�bban keltem f�l, hogy befejezhessem. Az �v utols� napja
volt. A lev�l
befejezetten fek�dt el�ttem, amikor jelentett�k, hogy egy urn� l�tni �hajt.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
A feladat, melyet magam el� t�ztem, mindink�bb meghaladja er�met. Oly hideg, oly
s�t�t
van, �rz�keim oly tomp�k �s a re�m nehezed� komor hangulat oly borzaszt�.
Az urn� fiatal, kellemes �s sz�p volt, de k�lseje szerint nem hosszu �let�. Nagyon
izgatott
volt. St. Evr�monde m�rki feles�g�nek mutatkozott be. �n azt a cimz�st, mellyel a
parasztfiu
az id�sebb testv�rt megsz�litotta, a v�llszalagon l�tott kezd�bet�vel hoztam
kapcsolatba �s
k�nnyen jutottam arra a k�vetkeztet�sre, hogy azt a nemesembert r�vid id�vel
azel�tt l�ttam.
Eml�kezetem m�g mindig pontos, de nem irhatom le ennek a besz�lget�snek a szavait.
Gyanitom, hogy szigorubban megfigyelnek, mint azel�tt �s nem tudom, hogy mely
id�ben
figyelnek meg. Az urn� r�szben gyanitotta, r�szben felfedezte a kegyetlen t�rt�net
f�adatait,
tudott arr�l, hogy f�rj�nek r�sze volt abban �s hogy az �n segits�gemet vett�k
ig�nybe. Nem
tudta, hogy az a n� meghalt. Azt rem�lte, hogy titokban tudathatja vele r�szv�t�t,
amint
nekem nagy aggodalommal mondotta. Rem�lte, hogy az �g haragj�t elforditja a
csal�dr�l,
mely hosszu id� �ta gy�l�letes volt sok szenved� el�tt.
Volt oka azt hinnie, hogy van egy �l� n�testv�r, �s legforr�bb v�gya az volt, hogy
ezen a
testv�ren segitsen. Nem mondhattam neki egyebet, mint hogy csakugyan van ilyen
testv�r;
azon kiv�l semmit sem tudtam. Bizva titoktart�somban, azzal a rem�nnyel j�tt
hozz�m, hogy
k�pes leszek az emlitett le�ny nev�t �s tart�zkod�si hely�t neki megmondani. Mind e
szomoru
�r�ig egyiket sem tudom.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Papirszeleteim kifogynak. Tegnap fenyeget�s k�zben elvettek t�lem egyet.
F�ljegyz�seimet
ma be kell fejeznem.
Kegyes, r�szv�ttel teljes urn� volt, h�zass�ga nem volt boldog. Hogy is lehetett
volna! A
testv�r nem bizott benne �s gy�l�lte �t �s minden befoly�s�t ellene forditotta;
f�lt t�le �s
f�rj�t�l is. Mikor a kapuhoz kis�rtem, kocsij�ban egy gyermek �lt, k�t-h�rom �ves
sz�p kis
fiu.
- � �rette, doktor, - mond� �s k�nnyezve re�mutatott - szeretn�k j�v�tenni annyit,
amennyi
gy�nge tehets�gemt�l kitelik. M�sk�l�nben �r�ks�ge sohasem lesz �ld�s re�. �rzem,
hogy ha
m�sk�ppen nem engesztelik ki ezt a b�nt, egy napon az � v�tk��l fogj�k azt betudni.
Amit
magam�nak mondhatok, - nagyon kev�s, csak n�h�ny �kszer - ez legyen �let�nek els�
k�teless�ge, hogy azt halott anyj�nak r�szv�te �s m�ly b�nata kis�ret�ben ennek a
megs�rtett
csal�dnak adja, ha a le�ny f�lfedezhet�.
Megcs�kolta a fiut �s d�delgetve mond�:
- A te dr�ga �rdekedben t�rt�nik. Te h�s�ges leszel, K�rolyka.
A gyermek b�tran v�laszolt:
- Igen.
Kezet cs�koltam neki, � karj�ba vette, d�delgette a fiut �s elhajtott. Sohasem
l�ttam t�bb�.
Minthogy f�rje nev�t abban a hiszemben emlitette, hogy �n ismerem, nem emlitettem
azt
levelemben. A levelet lepecs�teltem �s minthogy m�sban nem biztam, aznap magam
k�zbesi-
tettem.
Ez este, az �v utols� est�j�n, kilenc �ra t�jban, feket�be �lt�z�tt ember
csengetett kapumon �s
�hajtott l�tni engem. Nesztelen�l k�vette szolg�mat a l�pcs�n, egy fiatal fiut,
Defarge Ern�t.
Mikor szolg�m a szob�ba l�pett, ahol feles�gemmel �ltem, - feles�gem, szivem
szerelme!
Sz�p fiatal, angol hitvesem! - l�ttuk, hogy az az ember, akir�l � azt hitte, hogy a
kapun�l
maradt, sz�tlanul ott �ll m�g�tte.
- S�rg�s eset Rue St. Honor�ban, - mond�. - Nem tart�ztatja sok�ig, kocsi v�r.
Ide hozott, ide hozott a siromba. Mikor h�zamb�l kil�ptem, h�tulr�l fekete kend�t
dobtak
arcomra �s sz�jam f�l�tt szorosan �sszehuzt�k, karjaimat megk�t�zt�k. A k�t testv�r
egy s�t�t
sarokb�l �tker�lt az utca m�sik oldal�r�l �s k�zmozdulattal azonositotta
szem�lyemet. A
m�sik, zseb�b�l el�vette levelemet, megmutatta nekem �s egy l�mp�s l�ngj�n�l
el�gette,
melyet egy szolga odatartott �s l�b�val a hamut sz�ttaposta. Egy sz�t nem
sz�lottak. Ide
hoztak, ide hoztak elevenen a siromba.
Ha Istennek ugy tetszett volna, hogy mind e borzalmas �vek alatt, a k�t testv�r
k�z�l b�r-
melyik kem�ny sziv�nek azt sugallta volna, hogy hirt juttasson hozz�m szeretett
feles�gemr�l,
- csak egyetlen sz�t, hogy �l-e vagy meghalt - azt hihettem volna, hogy � nem
hagyta el �ket
teljesen. De most hiszem, hogy a v�res kereszt jele v�gzetes re�jok �s nekik az �
k�ny�-
r�let�ben nem lesz r�sz�k. �ket �s lesz�rmazottjaikat, fajuk utols� tagj�ig �n,
Manette
S�ndor, szerencs�tlen fogoly, az 1767-ik �v utols� �jszak�j�n, elviselhetetlen
gy�trelmemben
v�dolom arra az id�re, mikor mindezek�rt a tettek�rt meg kell felelni. Bev�dolom
�ket �g �s
f�ld el�tt.�
R�m�letes �v�lt�s t�madt, mikor ennek az okm�nynak a f�lolvas�s�t befejezt�k.
�ktelen
ordit�s, melyb�l csak a v�r ut�n val� moh� szomjus�g volt kivehet�. Az elbesz�l�s a
kor
legbosszuv�gy�bb szenvedelm�t keltette f�l �s nem volt olyan fej az orsz�gban,
amely ez�rt a
hal�lt elker�lhette volna.
Mi sz�ks�g e t�rv�nysz�k �s e hallgat�s�g el�tt kiemelni azt, hogy Defarge�k ezt a
papirost
nem hozt�k nyilv�noss�gra, mint a Bastilleban felfedezett t�bbi eml�kiratot, hanem
meg-
tartott�k, hogy az alkalmas id�t kiv�rj�k? Minek kiemelni azt, hogy ezt a gy�l�lt
csal�dot
Saint Antoine m�r r�gen ki�tkozta �s hogy az bele volt k�tve a v�gzetes lajstromba?
Az az
ember sohasem �lt, akinek er�nyei �s szolg�latai meg�vt�k volna ezen a helyen, ezen
a napon
�s ilyen v�ddal szemben.
Ann�l rosszabb volt a v�dlottra, hogy a v�dl� j�l ismert polg�r, az � ragaszkod�
bar�tja,
feles�g�nek atyja volt. A n�pt�meg �rj�ng� v�gyainak egyike volt az �kor
k�ts�gbevont
er�nyeinek az ut�nz�sa �s a n�p olt�r�n val� �nfel�ldoz�s. Mikor azt�n az eln�k azt
mondotta
(k�l�nben a saj�t feje ingott volna a v�ll�n), hogy a k�zt�rsas�g j� orvosa m�g
nagyobb
�rdemeket szerez mag�nak a k�zt�rsas�g k�r�l az�ltal, hogy egy gy�l�lt arisztokrata
csal�dot
kiirt �s k�ts�gtelen�l szent �lvezetben �s gy�ny�rben lesz r�sze, hogy le�ny�t
�zveggy� �s az
� gyermek�t �rv�v� teszi, vad izgalom �s hazafias l�z fogott el mindenkit, az
emberi �rz�s egy
szikr�ja n�lk�l.
- Itt nagy a doktor befoly�sa - mond� Defargen� mosolyogva a Bosszuangyalhoz. -
Mentse
meg �t most, kedves doktor, mentse meg!
Minden esk�dt szavaz�sakor vad �v�lt�s t�madt. M�g egy szavazat, m�g egy. �v�lt�s,
�v�lt�s.
Egyhanguan elit�lt�k. �rzelme �s sz�rmaz�sa szerint arisztokrata, a k�zt�rsas�g
ellens�ge, a
n�pnek hirhedt elnyom�ja. Vissza a Conciergeriebe �s azut�n a hal�lba, huszonn�gy
�r�n
bel�l.

11. Fejezet.
Alkonyat.
A hal�lrait�lt �rtatlan ember szerencs�tlen feles�ge �sszeroskadt az it�let sulya
alatt, mintha
hal�losan sujtott�k volna. Hang nem j�tt az ajk�ra, de lelk�nek er�s volt a sz�zata
�s azt
hangoztatta fel�je, hogy � az egyed�li a vil�gon, akinek �t f�jdalm�ban fel kell
emelnie �s
akinek nem szabad f�jdalm�t n�velnie, ugy hogy m�g ett�l a csap�st�l is r�gt�n
mag�hoz t�rt.
Minthogy a bir�knak nyilv�nos utcai �nneps�gen kellett r�sztvenni�k, a t�rv�nysz�k
elnapol�dott. A l�rma �s a teremnek a sz�mos kij�r�son val� meg�resed�se m�g nem
sz�nt
meg, mikor Lucie karj�t f�rje fel� kinyujtva �llt ott, arc�ban csupa szerelem �s
vigasztal�s
volt l�that�.
- Ha meg�rinthetn�m! Ha meg�lelhetn�m csak egyszer! �, j� polg�rok, hab�r csak
annyi
r�szv�tetek volna ir�nyunkban!
Csak a b�rt�n�r maradt ott �s kett� a n�gy ember k�z�l, aki �t az elmult este
elfogta �s
Barsad. A n�p mind kit�dult az utc�ra, hogy a l�tv�nyoss�got megn�zze. Barsad
aj�nlotta a
t�bbinek:
- Hadd �lelje meg; hisz csak egy pillanat. - Hallgatva beleegyeztek �s a padokon �t
a
teremben lev� emelv�nyhez kis�rt�k, ahonnan K�roly el�rehajolt �s karjaiba
�lelhette.
- Isten veled, lelkem �des szerelme. Utols� �ld�som kis�rjen, szerelmem. Ism�t
tal�lkozunk
ott, ahol a f�radtak pihennek.
Ezek voltak f�rje szavai, mikor kebl�re �lelte �t.
- El tudom viselni, �des K�roly. Az Ur segit; ne szenvedj miattam. Utols� �ld�st
gyerme-
k�nknek.
- �ltalad k�ld�m. �ltalad cs�kolom. Isten hozz�dot mondok neki �ltalad.
- F�rjem. Nem! M�g egy pillanatra! - Elszakadt t�le. - Nem lesz�nk sok�ig
elv�lasztva.
�rzem, hogy szivem lassan megt�rik; de k�teless�gemet megteszem, amig k�pes vagyok
arra
�s ha elhagyom �t, Isten j� bar�tokat t�maszt az � sz�m�ra is, amint � �rettem
megtette.
Atyja k�vette �t �s mindkett� el�tt t�rdre borult volna, ha Darnay kez�n�l nem
fogja �s ezt
ki�ltja:
- Nem, nem! Mit cselekedett, hogy el�tt�nk t�rdelni akar? Most tudjuk, hogy milyen
k�z-
delmei voltak azel�tt. Most tudjuk, hogy mit szenvedett, mikor sz�rmaz�somat
gyanitotta �s
mikor azt megtudta. Most tudjuk, hogy milyen term�szetes ellenszenvvel kellett
megk�zdenie
�s azt legy�zni az � �rdek�ben. Sziv�nk eg�sz meleg�vel, minden szerelm�nkkel
mondunk
�nnek k�sz�netet. Az �g �ldja meg!
Az atya egyed�li v�lasza volt, hogy kez�vel �sz haj�ba markolt �s azt t�pte hangos
jajvesz�kel�s k�zben.
- Nem t�rt�nhetett m�sk�ppen - mond� a fogoly, - minden �sszem�k�d�tt, hogy igy
v�gz�dj�k. Az az eredm�nytelen t�rekv�s, hogy szeg�ny any�m parancs�nak eleget
tegyek,
hozott v�gzetesen az �n k�zel�be. Gonoszb�l nem sz�rmazhatott j� �s �ldatlan
kezdetnek nem
lehetett szerencs�sebb v�ge. Vigasztal�dj�k �s bocs�sson meg nekem. Az �g �ldja
meg!
Mikor elvezett�k, feles�ge elbocs�totta �t �s im�ra kulcsolt kezekkel n�zett ut�na,
arc�n
sug�rz� kifejez�s �lt, melyben m�g vigasztal� mosoly is volt l�that�. Mikor a
foglyok ajtaj�n
elt�vozott, megfordult, fej�t szeret�en atyja kebl�re hajtotta, sz�lni akart hozz�
�s l�baihoz
rogyott.
Akkor el�ker�lt Carton Sydney a s�t�t sarokb�l, ahonnan nem mozdult eddig �s
f�lemelte �t.
Csak atyja �s Lorry voltak vele. Karja remegett, mikor f�lemelte �s fej�t
megt�masztotta. De
arc�b�l nemcsak r�szv�t - b�szkes�g is sug�rzott.
- Kocsiba vigyem �t? Nem �rzem a suly�t.
K�nnyen vitte a kapuhoz �s gy�ng�den lefektette a kocsiban. Atyja �s �reg bar�tja
be-
sz�llottak, � a kocsis mell� �lt.
Mikor a kapuhoz �rtek, ahol csak n�h�ny �r�val azel�tt �llott a s�t�ts�gben, hogy
elk�pzelje,
hogy az utca mely durva k�veit �rintett�k l�bai, ism�t kiemelte �t �s a l�pcs�n
f�lvitte
szob�j�ba. Ott lefektette egy div�nra, ahol gyermeke �s Miss Pross sirtak f�l�tte.
- Ne hozza eszm�letre - mond� gy�ng�den az ut�bbinak, - jobb neki igy; ne hozza
�ntudatra,
amig csup�n eszm�letlen.
- �, Carton, Carton, �des Carton - ki�ltott a kis Lucie �s szenved�lyesen �t�lelte
nyak�t,
b�nata kit�r�s�ben. - Most, hogy elj�tt, bizony�ra tesz valamit, hogy mam�n
segitsen �s hogy
pap�t megmentse! �, n�zzen re�, �des Carton! �n azok k�z�l val�, akik szeretik �t,
el tudja
viselni, hogy igy l�tja �t?
A gyermek f�l� hajolt �s virul� arc�t arc�ra fektette. Gy�ng�den letette �t �s
�ntudatlan anyj�t
n�zte.
- Miel�tt t�vozom - k�rdezte �s sz�netet tartott - megcs�kolhatom-e �t?
K�s�bben eml�keztek arra, hogy mikor f�l�je hajolt �s ajkaival arc�hoz �rt, n�h�ny
sz�t
suttogott. A kis Lucie, aki legk�zelebb �llott hozz�, mondotta nekik k�s�bb �s
unok�inak is
elmondotta, mikor sz�p �regasszony volt, hogy hallotta, amint ezt mondotta: �egy
�letet,
melyet szeret�.
Mikor kiment a m�sik szob�ba, hirtelen Lorryhoz �s atyj�hoz fordult, akik k�vett�k
�t, �s az
ut�bbinak mond�:
- Manette doktor, tegnap m�g nagy befoly�sa volt; kis�relje meg, ut�lj�ra. A bir�k
�s a
hatalmon lev�k mind bar�ts�gosak �nh�z �s h�l�sak szolg�latai�rt; nemde?
- Semmi sem maradt el�lem titokban, ami K�rolyra vonatkozott. Felt�tlen�l
biztositottak,
hogy megmentem �t; �s meg is mentettem. - Nagyon nyugtalanul �s nagyon lassan
v�laszolt.
- Kis�relje meg ism�t. Csak nagyon kev�s id� van holnap d�lut�nig, de kis�relje
meg.
- Megkis�relem. Nem habozok egy pillanatig sem.
- Ez helyes! Tudom, hogy olyan energia, mint az �n�, nagy dolgokat vitt v�ghez,
�mb�r - tette
hozz� mosolyogva �s s�hajjal - ily nagy dolgot soha. De kis�relje meg! Oly keveset
�r az �let,
ha rosszul haszn�ljuk, de m�gis ezt a f�rads�got meg�ri. Ha nem ugy volna, nem
volna
�ldozat lemondani r�la.
- Elmegyek - mond� Manette doktor - egyenest a k�zv�dl�hoz �s az eln�kh�z �s a
t�bbihez is
elmegyek, akiket ink�bb nem nevezek meg. Irok - de v�rjunk csak! �nnep van az
utc�kon,
alkonyat el�tt senki sem lesz otthon tal�lhat�.
- Az igaz! K�ts�gbeesett rem�ny, a legjobb esetben is, �s nem k�ts�gbeesettebb, ha
alkonyatig
elhalaszt�dik. Szeretn�m tudni, hogy mit v�gez, �mb�r �n nem rem�lek semmit. Mit
gondol,
Manette doktor, mikorra t�rhet vissza e f�lelmetes hatalmakt�l?
- Rem�lem, hogy k�zvetlen�l alkonyat ut�n. Egy-k�t �ra lefoly�sa alatt.
- N�gy �ra ut�n m�r s�t�tedik. Vegy�k a leghosszabb id�t. Ha �n Lorry urhoz megyek
kilenc-
kor, meghallom-e, hogy mit v�gzett, bar�tunkt�l, vagy �nt�l?
- Meg.
- Szerencs�t kiv�nok.
Lorry k�vette Sydneyt a kapuhoz �s v�ll�t �rintette, amint elmen�ben volt �s
megfordul�sra
k�sztette.
- Nincs rem�nyem, - mond� Lorry halk �s f�jdalmas suttog�ssal.
- Nekem sincs.
- Ha ezek k�z�l az emberek k�z�l egy, vagy mind hajland� is volna arra, hogy
�letben hagyja
�t, - ez �ri�si f�lt�tel, mert nekik micsoda az �, vagy b�rkinek az �lete -
k�ts�gbevonom, hogy
a t�rv�nysz�ki teremben lefolyt jelenetek ut�n ezt tenni mern�k.
- �n is. A b�rd zuhan�s�t hallottam abban az �v�lt�sben.
Lorry karj�t az ajt�f�lf�nak t�masztotta �s arc�val re�borult.
- Ne ess�k k�ts�gbe, - mond� Carton nagy gy�ng�ds�ggel - ne b�nk�dj�k. Manette
doktort
b�toritottam ezzel az eszm�vel, mert �reztem, hogy egy napon Lucienek ez
vigasztal�s lesz.
K�l�nben azt hihetn�, hogy �let�t k�nnyelm�en pusztulni engedt�k vagy elvetett�k �s
ez
b�natot okozhatna neki.
- Igen, igen, igen, - v�laszolt Lorry, szem�t f�lsz�ritva. - Igaza van. De �
meghal; nincs t�bb�
rem�ny.
- Igen. Meghal; nincs t�bb� rem�ny, - ism�telte Carton. �s szil�rd l�p�ssel haladt
le a l�pcs�n.

12. Fejezet.
�jszaka.
Carton Sydney meg�llott az utc�n, nem volt eg�szen hat�rozott, hogy hov� menjen.
- Tellson-bankban kilenckor - mond� elm�lyedve. - Helyesen cselekszem-e, ha azalatt
mutatkozom? Azt hiszem. Legjobb, ha ez a n�p tudja, hogy van itt egy olyan f�rfi,
mint �n;
aj�nlatos �vatoss�g �s sz�ks�ges el�k�sz�let is tehet. De nyugalom, nyugalom,
nyugalom.
El�sz�r meg kell fontolnom.
Lassitotta l�pteit, melyek m�r egy c�l ir�ny�ba vitt�k �t, egyet-kett�t fordult a
m�r s�t�tl�
utc�ban �s megfontolta a gondolatot, minden lehet� k�vetkezm�nyeivel. Els� eszm�je
meger�s�d�tt.
- Legjobb, - mond� v�glegesen hat�rozva - ha ez a n�p tudja, hogy van itten egy
olyan ember,
mint �n. - �s Saint Antoine fel� fordult.
Defarge aznap Saint Antoine k�lv�rosbeli korcsm�rosnak mondotta mag�t. Annak, aki
ismerte a v�rost, nem volt neh�z az � h�z�t k�rdezget�s n�lk�l is megtal�lni.
Miut�n meg-
bizonyosodott fekv�se fel�l, Carton kiker�lt ism�t a sz�k utc�kb�l, megeb�delt egy
vend�gl�ben �s eb�d ut�n eg�szs�ges �lomba mer�lt. �vek �ta el�sz�r nem ivott er�s
italt. Az
elmult �jszaka �ta nem ivott egyebet, mint egy kev�s k�nny� bort �s a mult �jszaka
a brandyt
Lorry t�zhelye mellett lassan ki�nt�tte, mint aki ezzel m�r v�gzett.
H�t �ra volt, mikor f�lfriss�lve f�l�bredt �s kiment ism�t az utc�ra. Saint Antoine
fel� viv�
utj�ban meg�llott egy kirakat el�tt, melyben t�k�r volt, meglazult nyakkend�j�t
megigazitotta, kab�tja gall�rj�t felhuzta �s haj�t rendbehozta. Mikor ezzel
elk�sz�lt, Defarge
korcsm�ja fel� ment �s bel�pett oda.
V�letlen�l nem volt m�s vend�g a korcsm�ban, mint Jacques H�rom, a nyugtalan ujju
�s
k�rog� hangu. Ez az ember, akit az esk�dtek k�z�tt l�tott, a kis �zleti asztal
el�tt �llott �s
Defarge�kkal besz�dbe volt elegyedve, az emberrel �s asszonnyal. A Bosszuangyal
r�szt vett
a besz�lget�sben, mint a c�g rendes tagja.
Mikor Carton bel�pett �s le�lt �s (meglehet�s rossz francia nyelven) egy kis m�rt�k
bort k�rt,
Defargen� figyelmetlen pillant�st vetett r�, majd figyelmesebbet �s m�g
figyelmesebbet,
v�g�l odal�pett asztal�hoz �s k�rdezte, hogy mit rendelt.
Carton ism�telte, amit m�r mondott.
- Angol? - k�rdezte Defargen� �s k�rdez�en huzta fel s�t�t szem�ld�k�t.
R�n�zett, mintha m�g az egyes sz�t is nehezen �rten� meg �s az el�bbi, er�sen
idegen
hangz�su akcentussal v�laszolt:
- Igen, asszonyom, igen. Angol vagyok.
Defargen� visszat�rt asztal�hoz a bor�rt �s amikor Carton egy Jakobinus-ujs�got
kez�be vett
�s azt szinlelte, hogy nagy f�rads�ggal meg�rteni igyekszik, hallotta, amint
mondta:
- Esk�sz�m nektek, olyan, mint Evr�monde.
Defarge odahozta a bort �s j� est�t kiv�nt neki.
- Tess�k?
- J� est�t.
- Ah! J� est�t, polg�r! - mond� pohar�t megt�ltve. - Ah! �s j� bor. �ljen a
k�zt�rsas�g!
Defarge visszament az asztalhoz �s mond�:
- Bizonyosan hasonlit kiss�.
Az asszony hat�rozottan v�laszolt:
- Mondom neked, nagyon is hasonlit. - Jacques H�rom b�kit�en jegyezte meg:
- Ez onnan van, asszonyom, hogy annyit gondol re�.
A kedves Bosszuangyal nevetve f�zte hozz�:
- Igaz, szavamra! - �s oly gy�ny�rrel n�z el�be annak, hogy holnap m�g egyszer
fogja l�tni!
Carton mutat�ujj�val figyelmesen �s elm�lyedt arckifejez�ssel k�vette az ujs�g
sorait �s
szavait. Azok mind az �zleti asztalra k�ny�k�ltek, k�zel egym�shoz �s halkan
besz�lgettek.
N�h�ny percnyi hallgat�s ut�n, mely alatt mindny�jan re�n�ztek, � azonban nem
zavartatta
mag�t Jakobinus-olvasm�ny�ban, azok ism�t folytatt�k besz�lget�s�ket.
- Teljesen igaz, amit Madame mond - jegyezte meg Jacques H�rom. - Mi�rt �lljunk
meg?
Nagyon sok az igaz benne. Mi�rt �lljunk meg?
- Helyes, helyes, - vetette Defarge k�zbe - valahol azonban csak meg kell �llani.
Csup�n az a
k�rd�s, hogy hol.
- Kiirt�s ut�n, - mond� az asszony.
- Nagyszer�! - k�rogott Jacques H�rom. A Bosszuangyal is �l�nken helyeselt.
- Kiirt�s j� elv, feles�gem, - mond� Defarge nyugtalanul - �ltal�noss�gban nem
kifog�solom.
De ez a doktor sokat szenvedett. L�ttad �t ma? Megfigyelted az arc�t, mikor az
ir�st f�l-
olvast�k?
- Megfigyeltem az arc�t, - ism�telte az asszony megvet�en �s bosszusan - igen,
megfigyeltem
az arc�t. Megfigyeltem, hogy az arca nem igazi bar�tja a k�zt�rsas�gnak. Vigy�zzon
az
arc�ra!
- �s megfigyelted, feles�gem, le�nya f�jdalm�t is - mond� Defarge engesztel� hangon
- �neki
ez borzaszt� f�jdalom lehet.
- Megfigyeltem le�ny�t! - ism�telte az asszony. - Igen, megfigyeltem le�ny�t, t�bb
mint egy-
szer. Megfigyeltem ma �s megfigyeltem m�s napokon is. Megfigyeltem a
t�rgyal�teremben �s
megfigyeltem a b�rt�n el�tt az utc�n. Csak az ujjamat kell felemelnem...! - Ugy
l�tszott, hogy
felemeli (a hallgat�z� szeme mindig az ujs�gon volt) �s koppan�ssal ejtette le maga
el�tt az
asztalra, mintha a b�rd sujtott volna le.
- A polg�rn� isteni! - k�rogott az esk�dt.
- Angyal, - mond� a Bosszuangyal �s meg�lelte �t.
- Ami pedig t�ged illet, - folytatta az asszony engesztelhetetlen�l, f�rje fel�
fordulva - ha t�led
f�ggne, szerencs�re nem f�gg, m�g most is megmenten�d ezt az embert.
- Nem! - tiltakozott Defarge. - Nem, m�g ha ennek a poh�rnak a felemel�se is
elegend� volna
ahhoz. De ott azt�n meg�llan�k. Azt mondom, �lljunk meg itt.
- L�tja, Jacques, - mond� Defargen� haragosan - l�tod te is, kis Bosszuangyalom.
Hallgass�tok csak! M�s v�tkek�rt, mint hogy zsarnokok �s elnyom�k, it�ltem ezt a
fajt
lajstromomban pusztul�sra �s kiirt�sra? K�rdezz�tek f�rjemet, hogy ugy van-e?
- Ugy van, - hagyta Defarge j�v�, k�rdezget�s n�lk�l.
- A nagy napok kezdet�n, mikor a Bastille elesett, tal�lta f�rjem a mai ir�st �s
hozta haza
mag�val. �jszaka k�zep�n, mikor mindenki elt�vozott �s minden be volt z�rva, ezen a
helyen
elolvastuk, ennek a l�mp�nak a vil�g�n�l. K�rdezz�tek, hogy ugy van-e.
- Ugy van, - hagyta Defarge j�v�.
- Akkor �jjel azt mondottam neki, miut�n az ir�st elolvastuk �s a l�mpa kialudt, a
nap bes�t�tt
a vasrost�lyokon az �zletbe, hogy titkot akarok mostan vele k�z�lni. K�rdezz�tek
meg �t,
hogy ugy van-e?
- Ugy van, - hagyta Defarge ism�t j�v�.
- K�z�ltem vele a titkot. Ezzel a k�t kezemmel �t�ttem ezt a mellemet, mint ahogy
mostan
teszem �s mondom neki: �Defarge, engem a tengerparton a hal�szok k�z�tt neveltek
f�l �s az
a parasztcsal�d, melyet a k�t Evr�monde testv�r oly sulyosan megs�rtett, mint
ahogyan azt a
Bastilleb�l val� okm�ny leirja, az az �n csal�dom Defarge, a hal�losan sebesitett
fiunak a
testv�re, az �n testv�rem, az a f�rj az �n testv�rem f�rje volt, az a meg nem
sz�letett gyermek
az � gyermek�k volt, az a fitestv�r az �n fitestv�rem volt, az az apa az �n ap�m
volt, azok a
halottak az �n halottaim, �s azt az id�z�st, hogy ezek�rt a tettek�rt
megfeleljenek, �n �r�k�l-
tem!� K�rdezz�tek �t, hogy ugy van-e.
- Ugy van - hagyta Defarge m�g egyszer j�v�.
- Akkor mondd a viharnak �s t�zv�sznek, hogy �lljon meg, de ne nekem - v�laszolt
Defarge-
n�.
Mindk�t hallgat�j�nak pokoli �lvezetet okozott hal�lthoz� haragja - a hallgat�z�
�rezhette,
hogy Defargen� milyen s�padt, an�lk�l hogy l�tta volna - �s mind a kett� �l�nken
helyeselt
neki. Defarge, csek�ly kisebbs�g, n�h�ny sz�val megeml�kezett a m�rki r�szv�ttel
teljes
feles�g�r�l; de csup�n azt �rte el, hogy feles�ge megism�telte utols� v�lasz�t:
- Mondd a viharnak �s t�zv�sznek, hogy �lljon meg, de ne nekem!
Vend�gek j�ttek �s a csoport feloszlott. Az angol vend�g is kifizette, amit
fogyasztott, meg-
sz�molta gondosan, amit p�nz�b�l visszakapott �s mint idegen, k�rte, hogy utasits�k
a
Nemzeti Palota ir�ny�ba. Defargen� az ajt�hoz vezette �t, karj�t az �v�re helyezte
�s
megmutatta neki az utat. Az angol vend�g azt gondolta ezalatt, hogy j�cselekedet
volna azt a
kart megragadni, f�lemelni �s egy �les k�st m�lyen al�d�fni.
De � utj�ra ment �s nemsok�ra elt�nt a b�rt�nfal �rny�k�ban. A meg�llapitott �r�ban
el�ker�lt onnan, hogy Lorry lak�s�n ism�t megjelenjen; ahol az �reg urat nyugtalan
aggodalomban, f�l �s al� j�rk�lva tal�lta. Azt mondotta, hogy eg�szen mostan�ig
Lucien�l
volt �s csup�n egy p�r perccel azel�tt hagyta �t el, hogy a meg�llapod�shoz k�pest
idej�ben
itten legyen. Atyj�t, k�r�lbel�l n�gy �ra �ta, mi�ta a bank �p�let�t elhagyta, nem
l�tt�k.
Lucienek halv�ny rem�nye volt, hogy az � k�zbenj�r�sa tal�n megmentheti K�rolyt, de
ez a
rem�nye nagyon csek�ly. M�r t�bb mint �t �r�ja, hogy t�vol volt, hol lehet? Lorry
tiz �r�ig
v�rt; minthogy azonban Manette doktor nem t�rt vissza �s � Luciet nem szivesen
hagyta
egyed�l, ugy �llapodtak meg, hogy ism�t visszamegy hozz� �s �jf�lkor ism�t
visszaj�n a bank
�p�let�be. Azalatt Carton a t�z mellett egyed�l v�r a doktorra.
V�rt, v�rt �s az �ra tizenkett�t �t�tt, de Manette doktor nem t�rt vissza. Lorry
ism�t hazaj�tt,
de nem hozott hirt r�la. Hol lehet?
�ppen ezt a k�rd�st t�rgyalt�k �s hosszas t�voll�te folyt�n hajland�k voltak
halv�ny rem�nyt
t�pl�lni, mikor hallott�k �t a l�pcs�n. Abban a pillanatban, amint a szob�ba
l�pett,
nyilv�nval� lett, hogy minden elveszett.
Hogy val�ban volt-e valakin�l, avagy pedig az eg�sz id� alatt az utc�kon
bolyongott, azt
sohasem tudt�k meg. Amint ott �llott �s re�juk b�mult, nem k�rdeztek t�le semmit,
arca
mindent megmondott.
- Nem tudom megtal�lni, - mond� � - de meg kell tal�lnom. Hol van?
Feje �s nyaka f�detlen volt �s amint besz�d k�zben k�r�ltekintett, levetette
kab�tj�t �s a
f�ldre ejtette.
- Hol a padom? Minden�tt kerestem �s nem tal�lom. Mit csin�ltak a munk�mmal? Az id�
s�rget: azokat a cip�ket be kell v�geznem.
Egym�sra n�ztek �s sziv�k megt�rt.
- K�rem, k�rem! - mond� � sir� hangon. - Hadd l�ssak munk�hoz. Adj�k ide a
munk�mat.
Minthogy nem kapott v�laszt, haj�t t�pte �s a padl�t verte l�b�val, mint egy
haragos gyermek.
- Ne kinozzanak egy szeg�ny, szerencs�tlen nyomorultat, - k�ny�rg�tt borzalmas
ki�lt�ssal -
adj�k vissza a munk�mat! Mi lesz vel�nk, ha az a cip� ma �jjel nem k�sz�l el?
Elveszett, teljesen elveszett!
Oly teljesen rem�nytelen volt, hogy �t meggy�zz�k, vagy hogy azt megkis�relj�k,
hogy
mindegyik�k - mintha megbesz�lt�k volna - egyik kez�t a v�ll�ra helyezte �s azzal
az
ig�rettel, hogy munk�j�t azonnal el�keritik, r�birt�k �t, hogy a t�z mell� le�lj�n.
Lerogyott a
sz�kbe, belek�bult a par�zsba �s sirt. Mintha mindaz, ami a padl�sszoba ideje �ta
t�rt�nt, csak
k�pzel�d�s, fut� �lom lett volna; Lorry l�tta, hogy ugyanazz� az alakk� sorvad,
melyet
Defarge �rz�tt.
�mb�r mind a ketten meg voltak hatva �s r�m�lve a hirtelen �sszeroskad�s miatt, nem
volt
idej�k, hogy ezzel az �rzelemmel foglalkozzanak. Egyed�l maradt le�nya, utols�
rem�ny�t�l
�s t�masz�t�l megfosztva, mindkett�j�kh�z foh�szkodott. Ism�t egym�sra tekintettek,
mintha
�sszebesz�ltek volna, az a gondolat t�kr�z�d�tt vissza arcukon. Carton kezdett el
besz�lni.
- Az utols� rem�ny is elveszett, igaz, hogy csek�ly volt. Igaz; legjobb, ha
le�ny�hoz vissz�k.
De miel�tt elmegy, k�rem, hallgasson re�m egy pillanatra, nagy figyelemmel. Ne
k�rdezze a
f�lt�telek ok�t, melyeket most szabni �hajtok, sem az ig�ret�t, melyet k�rni
akarok; van r�
okom - elegend�.
- Nem vonom k�ts�gbe, - v�laszolt Lorry - folytassa.
A k�zt�k lev� sz�ken �l� alak s�hajtozva hajlongott. Oly hangon besz�ltek, mintha
�jjel beteg
�gya mellett virrasztan�nak.
Carton lehajolt, hogy f�lemelje a kab�tot, mely majdnem l�bai al� ker�lt. Mik�zben
ezt tette,
kiesett a zsebb�l a doktor zsebk�nyve, melybe napi teend�it szokta feljegyezni.
Carton
f�lemelte, �sszehajtott papir volt benne.
- Ezt meg kellene n�zn�nk - mond�.
Lorry j�v�hagy�an b�lintott. F�lnyitotta �s f�lki�ltott:
- H�la Istennek!
- Mi az? - k�rd� Lorry moh�n.
- Egy pillanatra! Mindj�rt re�t�rek. El�sz�r - kab�tja zseb�be nyult �s egy m�sik
papirost vett
onnan el� - ez az igazolv�ny engedelmet ad nekem arra, hogy ezt a v�rost elhagyjam.
N�zze
meg! L�tja: Carton Sydney, angol polg�r.
Lorry nyitva tartotta kez�ben �s az � komoly arc�ba n�zett.
�rizze meg r�szemre holnapig. �n l�tni fogom �t holnap, amint eml�kszik, �s jobb,
ha nem
viszem magammal a b�rt�nbe.
- Mi�rt nem?
- Nem tudom; jobb, ha nem teszem. Most vegye ezt a papirt, mely Manette doktor
zseb�ben
volt. Ez hasonl� igazolv�ny, mely felhatalmazza �t, le�ny�t �s az � gyermek�t, hogy
b�rmely
id�ben �thaladjon a soromp�n �s a hat�ron. L�tja?
- Igen.
- Tal�n tegnap szerezte ezt utols� �s legfontosabb �vint�zked�s gyan�nt, veszedelem
eset�re.
Mikorr�l van keltezve? De hisz az mindegy; ne n�zegesse; tegye �vatosan az eny�mhez
�s az
�n�hez. Most, k�rem, figyeljen. Egy-k�t �r�ig ezel�tt val� id�ig nem k�telkedtem
abban,
hogy neki van ilyen igazolv�nya, vagy kaphat ilyet. Ez �rv�nyes mindaddig, mig be
nem
vonj�k. De gyorsan visszavonhatj�k, �s nekem van r� okom, hogy azt higyjem, hogy ez
meg
fog t�rt�nni.
- Tal�n csak nincsenek veszedelemben?
- Nagy veszedelemben vannak. Abban a veszedelemben forognak, hogy Defargen�
bev�dolja
�ket. Az � ajk�r�l hallottam. Ma este hallottam ennek az asszonynak a
nyilatkozat�t, mely az
� veszedelm�ket fenyeget�nek t�nteti f�l. Nem pocs�koltam el semmi id�t �s a k�met
is
l�ttam az�ta. Ez meger�sitette f�lelmemet. Tudja, hogy egy fav�g�, aki a b�rt�nfal
k�zel�ben
lakik, Defarge�k ellen�rz�se alatt �ll. Defargen� kihallgatta ezt a fav�g�t, aki
azt mondotta,
hogy l�tta �t, - Lucie nev�t sohasem emlitette - amint jeleket v�ltott a fogollyal.
K�nnyen
el�rel�that�, hogy az ok a k�z�ns�ges lesz: b�rt�n�sszeesk�v�s. Lucie �lete
veszedelemben
van, tal�n gyermek�� is �s tal�n atyj�� is, mivel mind a kett�t l�tt�k vele egy�tt
azon a helyen.
Ne r�m�lj�n meg annyira. �n megmenti �ket.
- Az �g adja, hogy megtehessem, Carton! De hogyan?
- Megmondottam, hogyan, �nt�l f�gg �s jobb embert�l nem f�gghet. Ezt az uj
feljelent�st
nem nyujtj�k be el�bb, mint holnaput�n; tal�n csak k�t-h�rom nappal k�s�bb; m�g
val�bbszin�, hogy csak egy h�ttel k�s�bb. Tudja, hogy f�benj�r� b�n a guillotine
�ldozat�t
gy�szolni. �t �s atyj�t felt�tlen�l v�tkesnek tartan�k ebben a b�nben �s ez az
asszony (kinek a
gy�l�letben val� kitart�s�t jellemezni k�ptelen vagyok) v�rni fog, hogy ezzel a
b�nnel
er�sithesse v�dj�t, hogy k�tszeresen bizonyos legyen a dolg�ban. Figyel re�m?
- Oly fesz�lten �s annyira bizom abban, amit mond, hogy egy pillanatra m�g ezt a
csap�st is
elfelejtem, - mond�, a doktor sz�k�nek t�ml�j�t �rintve.
- �nnek van p�nze �s gondoskodhatik a leggyorsabb alkalmatoss�gr�l, hogy a
tengerparthoz
jusson. M�r n�h�ny nap el�tt megtette el�k�sz�leteit, hogy visszat�rjen Angli�ba.
Lovai
holnap kor�n utra k�szen legyenek, ugy hogy k�t �rakor d�lut�n indulhassanak.
- Megt�rt�nik!
Viselked�se oly l�zas �s b�torit� volt, hogy a h�v Lorryt is elragadta �s oly gyors
lett, mint
egy ifju.
- �n nemessziv� ember. Nem mondottam, hogy jobb embert�l nem f�gghetn�nek? Mondja
meg Lucienek ma �jjel, hogy milyen veszedelem fenyegeti �t, gyermek�t �s atyj�t.
K�l�n�sen
ez ut�bbit hangsulyozza, mert � szivesen fektetn� gy�ny�r� fej�t f�rje mell�.
Hangja remegett egy pillanatra; majd ism�t folytatta, mint azel�tt.
- Atyja �s gyermeke �rdek�ben k�nyszeritse �t, hogy P�rist elhagyja, vel�k �s �nnel
egy�tt
abban az �r�ban. Mondja meg neki, hogy f�rje utols� int�zked�se ez volt. Mondja meg
neki,
hogy sokkal t�bb f�gg att�l, mintsem hiszi vagy rem�li. Gondolja, hogy atyja m�g
ebben a
szomoru �llapot�ban is engedelmeskedik majd neki; vagy pedig nem?
- Bizonyos vagyok benne.
- �n is azt gondoltam. Tegye meg mindezeket az el�k�sz�leteket itt az udvarban,
nyugodtan
�s teljesen, annyira, hogy �n is a kocsiban �lj�n. Abban a pillanatban, mikor
meg�rkezem,
vegyen fel a kocsiba �s hajtson el.
- Minden k�r�lm�nyek k�z�tt v�rok �nre.
- Igazolv�nyom a kez�ben van a t�bbi k�z�tt, mint tudja, �s f�nntart sz�momra egy
helyet.
Csak arra v�rjon, hogy helyem el legyen foglalva �s azt�n Angli�ba!
- Akkor teh�t - mond� Lorry �s megszoritotta az � moh�, de m�gis nyugodt �s szil�rd
kez�t -
nem f�gg minden egy �reg embert�l, egy ifju �s tev�keny ember is ott lesz az
oldalamon.
- Isten segits�g�vel ott lesz! Ig�rje meg nekem �nnep�lyesen, hogy semmi �ltal sem
fogja
mag�t befoly�soltatni, hogy m�s m�dot v�lasszon, mint amiben mostan meg�llapodtunk.
- Ugy lesz, Carton.
- Eml�kezz�k holnap e szavakra: az ut megv�ltoztat�sa vagy elhalaszt�sa - b�rmilyen
okb�l -
azt eredm�nyezheti, hogy tal�n egyetlen �letet sem lehet megmenteni �s sok �letet
elker�l-
hetetlen�l f�l kell �ldozni.
- Eml�kezni fogok re�juk. Rem�lem, hogy a magam r�sz�t h�s�gesen elv�gzem.
- �n is rem�lem, hogy megteszem a magam�t. Most pedig Isten �nnel!
�mb�r komoly mosollyal mondta ezt, s�t az �reg ember kez�t is ajk�hoz emelte, nem
v�lt el
t�le akkor. Segitett neki, hogy az elalv� t�z el�tt m�g folyton hajlong� alakot
f�lkeltse, hogy
az k�penyt, kalapot �lts�n mag�ra �s t�voz�sra birt�k azzal, hogy padj�nak �s
munk�j�nak a
keres�s�re mennek, melyet m�g mindig jajvesz�kelve k�rt. Carton haladt az egyik
oldal�n �s
elkis�rte annak a h�znak az udvar�ig, ahol az a lesujtott sziv - mely oly boldog
volt akkor,
mikor az � elhagyatott sziv�t f�lt�rta el�tte - virrasztott a borzalmas �jszak�ban.
Bel�pett az
udvarba �s n�h�ny pillanatig ott egyed�l maradt �s feltekintett szob�j�nak
megvil�gitott
ablak�ra. Miel�tt t�vozott, �ld�st �s istenhozz�dot lehelt fel�je.

13. Fejezet.
�tvenkett�.
A Conciergerie fekete b�rt�n�ben a nap elit�ltjei sorsukra v�rakoztak. Annyian
voltak, mint
ah�ny h�tje van az �vnek, �tvenkett�nek kellett azon a d�lut�n a v�ros �let�nek
folyam�n a
hat�rtalan, �r�kk�val� tengerbe g�rd�lnie. Miel�tt m�g elhagyt�k cell�ikat, m�r uj
lak�k
voltak kijel�lve; miel�tt v�r�k m�g elkever�d�tt volna az el�tte val� napon
kiontottak
v�r�vel, m�r el volt k�l�nitve a v�r, mely holnap az �v�k�vel fog elvegy�lni.
�tvenkett�t sz�moltak le. A hetven�ves nagyb�rl�n kezdve, aki minden gazdags�g�val
sem
v�s�rolhatta meg az �let�t, a husz�ves varr�n�ig, akit szeg�nys�ge �s
ismeretlens�ge sem
tudott megmenteni. Fizikai betegs�gek, melyeket emberi v�tek �s k�sedelem okoz,
minden
rendb�l szedik az �ldozataikat; a borzalmas erk�lcsi j�rv�ny is, melyet
kimondhatatlan f�jda-
lom, elviselhetetlen elnyom�s �s szivtelen k�z�mb�ss�g sz�lt, egyform�n, k�l�nbs�g
n�lk�l
sujtott.
Darnay K�roly, cell�j�ban egyed�l, nem vigasztalta mag�t hizelg� �mit�ssal, ami�ta
a
t�rv�nysz�kt�l oda visszat�rt. Az elbesz�l�s minden sor�b�l hallotta hal�los
it�let�t. Teljesen
meg�rtette, hogy semmilyen szem�lyes befoly�s nem mentheti �t meg, hogy
tulajdonk�ppen
milli�k it�lt�k �t el �s egyesek �rette semmit sem tehetnek.
M�g sem volt k�nny�, hogy szeretett feles�ge friss eml�k�vel, nyugodt l�lekkel
k�sz�lj�n
arra, amit el kellett szenvednie. Az �lethez f�z� k�tel�k er�s volt �s neh�z,
nagyon neh�z volt
azt meglazitani; ha lassan �s nagy f�radoz�s �r�n itt meglazult kiss�, ann�l
szorosabbra
f�z�d�tt amott; �s ha minden erej�t az egyik k�z ellen forditotta �s az engedett, a
m�sik ism�t
bez�rult. Minden gondolat�ban l�zas siets�g volt, szive hevesen �s izgatottan
dobogott �s
minden lemond�snak elleneszeg�lt. Ha egy pillanatra �rezte is a lemond�st, ugy
l�tszott, hogy
feles�ge �s gyermeke, akiknek m�g �ut�na �lni�k kellett, �v�st emeltek ellene �s
azt �nz�nek
mondott�k.
Mindez azonban csak eleinte volt. Nem tartott sok�ig �s bel�tta, hogy sorsa,
melynek el�be
ment, nem volt sz�gyen, hogy igazs�gtalanul elit�lve, naponta annyian mentek
szil�rd l�p-
tekkel ugyanarra az utra. Ezt azut�n az a gondolat k�vette, hogy szeretteinek j�v�
lelki
nyugalm�ra n�zve nagyfontoss�gu, hogy � nyugodt magatart�st tanusitson. Hangulata
igy
fokonkint megnyugodott, ugy hogy lelke f�lemelkedhetett a magasba �s onnan
merithetett
vigasztal�st.
M�g miel�tt bes�t�tedett elit�ltet�s�nek est�j�n, m�r ennyire jutott utols�
utj�ban. Meg-
engedt�k neki, hogy ir�szereket �s gyerty�t v�s�roljon �s nekifogott, hogy addig
irjon, mig a
b�rt�nben minden vil�got el kellett oltani.
Hosszu levelet irt Lucienek, melyben elmondotta neki, hogy addig, mig �t�le mag�t�l
nem
hallotta, nem tudott semmit atyja beb�rt�nz�s�r�l �s hogy �ppen olyan kev�ss�
tudta, mint �,
mig azt az ir�st f�l nem olvast�k, hogy atyja �s nagyb�tyja voltak okoz�i az �
atyja szenved�-
s�nek. Megmagyar�zta m�r neki, hogy atyja - mostan teljesen �rthet� okb�l -
eljegyz�s�kkor
egyed�li f�lt�telnek k�t�tte ki �s h�zass�guk reggel�n m�g k�l�n is megig�rtette,
hogy nev�t,
melyr�l lemondott, eltitkolja. Atyja kedv��rt k�rte �t, hogy sohase kutassa, vajjon
atyja
megfeledkezett-e annak az ir�snak a l�tez�s�r�l, avagy pedig az a Tower-r�l sz�l�
elbesz�l�s
eml�keztette-e arra, azon a r�gen elfeledett vas�rnapon, a kertben, a kedves plat�n
alatt. Ha
volt arra vonatkoz� hat�rozott eml�ke, ugy bizony�ra meg volt gy�z�dve arr�l, hogy
az a
Bastilleal egy�tt elpusztult, minthogy nem emlitett�k azt a foglyok eml�kiratai
k�z�tt,
amelyeket az ostroml�k ott f�lfedeztek �s amelyekr�l a vil�g �sszes lapjai irtak.
Arra k�rte �t,
- �mb�r hozz�f�zte, hogy nagyon j�l tudja, hogy az milyen f�l�sleges - hogy atyj�t
azzal
vigasztalja, hogy minden alkalommal kim�letesen hangsulyozza az igazs�got, hogy �
nem tett
semmi olyant, ami�rt � �nmag�nak indokoltan valamit is szem�re vessen, s�t, hogy �
az �
kettej�k �rdek�ben mindent elfelejtett. Miut�n m�g arra k�rte, hogy az � h�l�s
szerelm�re �s
�ld�s�ra �r�kk� eml�kezve, k�zdje le b�nat�t, hogy szeretett gyermek�kr�l
gondoskodhasson
�s minthogy a mennyben tal�lkoznak, megeskette �t arra, hogy atyj�t vigasztalni
fogja.
Atyj�nak ugyanolyan m�don irt; azonkiv�l m�g azt is mondotta neki, hogy feles�g�t
�s
gyermek�t k�l�n�sen az � gondjaira bizza. Ezt lelk�re k�t�tte annak a rem�ny�ben,
hogy
ez�ltal meg�vja �t att�l, hogy lehangoltt� v�lj�k, vagy hogy visszaess�k r�gi,
veszedelmes
�llapot�ba, melyt�l nagyon is kellett tartani.
Lorrynak mind a kedveseit sziv�be aj�nlotta �s vagyoni helyzet�t elmagyar�zta.
Miut�n ezt
megtette �s hozz�f�zte h�l�s bar�ts�g�nak �s meleg vonzalm�nak nyilv�nul�s�t,
mindent
elv�gzett. Cartonra egyszer sem gondolt. Lelke annyira tele volt az �v�ivel, hogy
egyszer sem
gondolt re�.
El�g ideje volt, hogy befejezze ezeket a leveleket, miel�tt kioltott�k a l�mp�kat.
Mikor
szalmazs�kj�ra lefek�dt, azt hitte, hogy ezzel a vil�ggal v�gzett.
De �lm�ban fel�je intett ujra �s ragyog� alakokban mutatkozott el�tte. Szabadon �s
boldogan
t�rt vissza ism�t Sohoba, a r�gi h�zba (�mb�r eg�szen m�smilyennek l�tszott, mint a
val�-
s�gos h�z), megmagyar�zhatatlan m�don szabadult meg �s gondokt�l menten egy�tt volt
Lucievel ism�t, � azt mondotta neki, hogy csak �lom volt az eg�sz, �s hogy �
sohasem
t�vozott. Feled�s sz�nete k�vetkezett, majd szenvedett �s ism�t visszaj�tt hozz�,
halottan �s
b�kes�gben �s m�gsem volt k�l�nbs�g k�z�tt�k. Feled�s egy ujabb sz�nete �s
f�l�bredt a
komor reggelen, an�lk�l, hogy tudn�, hogy hol van, vagy mi t�rt�nt, mig lelk�n
v�gigcik�zott:
- Ez hal�lom napja!
Igy haladt kereszt�l az �r�kon addig az ideig, amikor az 52 f� volt lehulland�.
Most, mialatt
higgadt volt �s rem�lte, hogy nyugodt h�siess�ggel megy v�g�nek el�be, �bredez�
gondolatai
uj munk�ba fogtak, nehezen voltak megf�kezhet�k.
Sohasem l�tta az eszk�zt, mely �let�t volt elveend�. Mily magas volt, h�ny l�pcs�je
volt,
hov� �llitj�k, hogyan �rintik �t, hogy a kezek, melyek megragadj�k, v�r�sek
lesznek-e a
v�rt�l, hogy mely oldalra forditj�k a fej�t, hogy els� lesz-e vagy az utols�; -
ilyen �s ehhez
hasonl� k�rd�sek sz�mtalanszor, akaratlanul tolultak lelk�be. Nem voltak f�lelemmel
egybek�tve: �ntudat�ban nem volt f�lelem. Ink�bb att�l a k�l�n�s, mindig ujra
feltolul�
kiv�ns�gt�l sz�rmaztak, hogy tudni �hajtotta volna, hogy mit tegyen, ha az � ideje
el�rkezik;
oly kiv�ns�g, mely �ri�si ar�nytalans�gban volt azzal a n�h�ny pillanattal szemben,
amelyekre vonatkozott; csod�lkoz�s, mely ink�bb egy benne lev� m�s l�lek
csod�lkoz�sa
volt, mint az �v�.
Az �r�k elteltek, amint f�l �s al� j�rk�lt �s a harang azokat az �r�kat verte,
melyeket � t�bb�
sohasem fog hallani. Kilenc elmult mind�r�kre, tiz elmult mind�r�kre, tizenegy
elmult mind-
�r�kre, tizenkett� k�zeledett, hogy elmuljon. Er�s akarattal lek�zd�tte az utols�
hangulatot is,
mely annyi gondolatot keltett benne. F�l �s al� j�rt �s lassan ism�telte neveiket.
A legnehe-
zebb k�zdelem elmult. K�pes volt arra, hogy f�l �s al� j�rjon, zavar� gondolatokt�l
menten,
mag��rt �s �v�i�rt im�dkozott.
Tizenkett� elmult, mind�r�kre.
Mondott�k neki, hogy h�rom lesz az utols� �ra �s tudja, hogy valamivel el�bb
sz�litj�k �t el�,
minthogy a szekerek nehezen �s lassan d�b�r�gtek v�gig az utc�kon. Azt hat�rozta
teh�t,
hogy a k�t �r�ra gondol, hogy ez az � �r�ja �s a k�zbees� id�ben ugy meger�s�dik,
hogy
azut�n k�pes legyen m�sokat b�toritani.
Amint szab�lyosan, mell�n keresztbefont karokkal j�rt f�l �s al�, eg�szen m�s ember
volt,
mint a La Forcebeli fogoly, aki ottan j�rk�lt f�l �s al� �s meglepet�s n�lk�l
hallotta, amint
egyet �t�tt az �ra. Ez az �ra olyan lassu volt, mint a t�bbi. H�l�t rebegett az
�gnek, hogy
visszanyerte �nuralm�t �s azt gondolta, m�g egy �ra, �s megfordult, hogy tov�bb
j�rk�ljon.
Az ajt� el�tt, a k�folyos�n l�ptek hallatszottak. Meg�llott.
A kulcsot a z�rba dugt�k, megfordult. Miel�tt az ajt� kinyilott, vagy amikor
kinyilott, egy
f�rfi halk hangon angolul mondotta:
- Sohasem l�tott itt engem; kiker�ltem utj�b�l. Menjen be egyed�l; itt v�rok. Ne
veszitsen
id�t!
Az ajt� gyorsan kinyilt �s becsuk�dott �s el�tte �llott Carton Sydney, nyugodtan �s
higgadtan,
mosollyal az arc�n �s ujja figyelmeztet�en az ajkaira volt fektetve.
Valami der�lt, ragyog� �s k�l�n�s volt arc�nak a kifejez�s�ben, ugy hogy a fogoly
az els�
pillanatban nem tudta, hogy a jelen�s nem fant�zia-e. De � sz�lott �s az � hangja
volt;
megragadta a fogoly kez�t �s az igazi k�z nyom�sa volt.
- A vil�g �sszes emberei k�z�l legkev�sbb� rem�lte, hogy engem fog l�tni - mond� �.
- Nem tudtam elhinni, hogy �n az. M�g most is alig tudom elhinni, �n nem fogoly? -
Ez a
f�lelem �tl�tt hirtelen az agy�ba.
- Nem. V�letlen�l hatalmam van az �r�k egyike f�l�tt �s annak a felhaszn�l�sa �ltal
�llok
itten �n el�tt. T�le j�v�k, feles�g�t�l, kedves Darnay.
A fogoly megszoritotta a kez�t.
- K�r�st hozok t�le.
- Mi az?
- F�l�tte komoly, s�rg�s �s hat�rozott kiv�ns�got, mely az �n el�tt oly dr�ga
sz�nak legmeg-
hat�bb hangj�n sz�l �nh�z, melyre �n oly j�l eml�kszik.
A fogoly arc�t f�lig elforditotta.
- Nincsen ideje arra a k�rd�sre, hogy mi�rt hozom �n, hogy mit jelent; nekem nincs
id�m,
hogy elmondjam �nnek. Teljesitenie kell; vesse le cip�it �s huzza fel az �n
csizm�imat.
A cella fal�n�l, a fogoly m�g�tt egy sz�k �llott. Carton vill�mgyorsas�ggal
belenyomta �t �s
mezitl�b �llott el�tte.
- Huzza f�l csizm�mat. Huzza kez�vel, minden erej�vel. Gyorsan!
- Carton! Err�l a helyr�l nem lehet elmenek�lni; nem lehet kereszt�lvinni! Velem
egy�tt
meghal! �r�lts�g!
- �r�lts�g volna, ha f�lsz�litan�m, hogy menek�lj�n; de teszem-e? Ha arra
sz�litan�m f�l,
hogy menjen ki ezen az ajt�n, mondja, hogy �r�lts�g �s maradjon itt. Cser�lje el
nyakkend�j�t
�s kab�tj�t az eny�mmel. Mialatt �n azt teszi, hadd vegyem ki ezt a szalagot
hajf�rteib�l, �s
r�zzam sz�t haj�t ugy, amilyen az eny�m.
B�mulatos gyorsas�ggal �s oly akarat- �s cselekv�si er�vel, mely csod�latosnak
l�tszott,
re�k�nyszeritette ezeket a v�ltoztat�sokat. A fogoly olyan volt kez�ben, mint egy
gyermek.
- Carton, �des Carton! �r�lts�g! Nem lehet kereszt�lvinni, nem t�rt�nhetik meg,
megkis�rel-
t�k, de sohasem siker�lt. K�ny�rg�k, hogy hal�l�val ne szaporitsa az eny�mnek a
keser�s�g�t!
- Kedves Darnay, arra sz�litom-e fel, hogy menjen ki ezen az ajt�n? Ha arra
sz�litom fel,
utasitsa vissza. Itt van tinta, toll �s papiros az asztalon. El�g szil�rd a keze
ahhoz, hogy irjon?
- Az volt, mikor �n bel�pett.
- Szil�rditsa meg ism�t �s irja, amit dikt�lok. Gyorsan, bar�tom, gyorsan!
Darnay kez�t l�zas homlok�hoz nyomta �s az asztalhoz �lt. Carton, jobbkez�vel
kebl�ben,
eg�szen k�zel�ben �llott.
- Irja pontosan, amit mondok.
- Kinek cimezzem?
- Senkinek. - Cartonnak m�g mindig kebl�ben volt a keze.
- Keltezzem?
- Nem.
A fogoly minden k�rd�sn�l f�ltekintett. Carton kez�vel kebl�ben, mellette �llt �s
re�n�zett.
- Ha eml�kszik, - dikt�lta Carton - azokra a szavakra, melyeket r�gen mondottunk
egym�snak,
akkor k�nnyen meg�rti ezt, ha megl�tja. Tudom, hogy eml�kszik re�juk. Nem az �n
term�-
szete, hogy elfelejtse azokat.
Kivonta kez�t kebl�b�l, de a fogoly �ppen mostan f�ltekintett zavart csod�lkoz�ssal
�s a k�z
valamit markolva, meg�llott.
- Leirta: �hogy elfelejtse azokat�? - k�rd� Carton.
- Igen. Fegyver van a kez�ben?
- Nem, nem vagyok felfegyverkezve.
- Mi az a kez�ben?
- Mindj�rt megtudja, irja, csak n�h�ny sz� van m�g. Ism�t dikt�lt: H�l�s vagyok,
hogy elj�tt
az id�, hogy bebizonyithatom. Hogy igy cselekszem, nem okoz nekem sem f�jdalmat,
sem
b�natot.
Mikor ezeket a szavakat mondotta, szem�t az ir�ra f�ggesztette �s kez�t lassan �s
gy�ng�den
az ir� arca el� helyezte.
A toll kiesett Darnay kez�b�l az asztalra �s zavartan n�zett k�r�l.
- Micsoda g�z ez? - k�rdezte.
- G�z?
- Valami, ami el�ttem lebegett.
- Nem tudok semmir�l; nem lehet itt semmi. Vegye a tollat �s v�gezze be. Siessen,
siessen!
Mintha eml�kezete meggy�ng�lt volna, vagy lelke megzavarodott volna, ugy er�lk�d�tt
a
fogoly, hogy figyelm�t �sszeszedje. Amint hom�lyos szemmel �s lassul� l�legzettel
tekintett
Cartonra, keze ism�t a kebl�ben volt �s szil�rdan n�zett re�ja.
- Siessen, siessen!
A fogoly ism�t a papiros f�l� hajolt.
- Ha m�sk�nt lett volna, - Carton keze ism�t �vatosan �s lassan lefel� lop�dzott -
sohasem
haszn�ltam volna f�l a kin�lkoz� alkalmat. Ha m�sk�nt lett volna, - a k�z a fogoly
arca el�tt
volt - ann�l ink�bb kellett volna helyt �llanom �rte. Ha m�sk�nt lett volna... -
Carton a tollat
n�zte �s azt vette �szre, hogy m�r csupa olvashatatlan jeleket irt.
Carton keze nem mozdult t�bb� keble fel�. A fogoly szemreh�ny� tekintettel
felugrott, de
Carton keze eg�szen k�zel volt arc�hoz �s balkarj�val derek�t �lelte �t. N�h�ny
pillanatig
gy�ng�n v�delmezte mag�t a f�rfi ellen, aki az�rt j�tt, hogy �let�t az �v� helyett
f�l�ldozza;
de egy perc eltelte ut�n eszm�letlen�l ter�lt el a f�ld�n.
Carton gyorsan �s haboz�s n�lk�l �lt�tte fel a fogoly levetett ruh�it, haj�t
h�traf�s�lte �s
megk�t�tte azzal a szalaggal, melyet a fogoly viselt. Azut�n halkan sz�lott:
- L�pjen be, j�jj�n be! - �s a k�m megjelent.
- L�tja? - mond� Carton, f�ltekintve, amint ott t�rdelt f�lt�rd�n az eszm�letlen
alak mellett �s
a papirost a kebl�be dugta - nagy az �n veszedelme?
- Carton ur, - v�laszolta a k�m f�l�nken csattantva ujj�val - az itteni nagy
forgalomban ez nem
veszedelmes re�m, ha �n az aj�nlat�t h�s�gesen v�ghezviszi.
- T�lem ne f�ljen. �n h� leszek hal�lig.
- Az �tvenk�t sz�mnak teljesnek kell lenni. Ha �n ebben az �lt�zetben teljess�
teszi, nem
f�lek.
- Ne f�ljen! �n nemsok�ra nem leszek m�r utj�ban �s nem �rthatok �nnek �s a
t�bbiek, ha
Istennek, ugy tetszik, nemsok�ra messze lesznek innen. Most hivjon segits�get �s
vigyen
engem a kocsiba.
- �nt? - k�rd� a k�m nyugtalanul.
- �t, ember, akivel �n cser�ltem; azon a kapun megy ki, amelyen engem behozott?
- Term�szetesen.
- Gy�nge voltam �s sz�d�ltem, mikor j�ttem �s most, hogy t�vozom, el�jultam. A
bucsu el-
sz�ditett. Ilyesmi itten gyakran, nagyon is gyakran megt�rt�nt. �lete saj�t kez�ben
van.
Gyorsan, hivjon segits�get!
- Esk�szik, hogy nem �rul el? - k�rd� a reszket� k�m, mikor m�g egy pillanatra
sz�netelt.
- Ember, ember, - v�laszolta Carton l�b�val dobogva - nem esk�dtem el�gszer
�nnep�lyesen,
hogy ezt kereszt�lviszem, hogy most e dr�ga pillanatokat vesztegeti? Vigye maga az
udvarba,
amelyet ismer, helyezze el maga a kocsiban, mutassa meg �t Lorry�knak, �s mondja
neki,
hogy nincs m�s �leszt�szerre sz�ks�g, mint a friss leveg�re �s hogy eml�kezz�k
tegnap esti
szavaimra �s ig�ret�re �s hogy hajtson el azonnal.
A k�m elt�vozott �s Carton az asztalhoz �lt �s homlok�t kez�be t�masztotta. A k�m
azonnal
visszat�rt k�t emberrel.
- Hogy-hogy? - mond� az egyik a f�ld�n hever� alakot l�tva. - Annyira lesujtotta az
a hir,
hogy bar�tja a Saint Guillotine sorsj�t�kban a f�nyerem�nyt nyerte meg?
- J� hazafi, - mond� a m�sik - nem lehetne jobban lesujtva, ha az arisztokrata
semmit sem
nyert volna.
Felemelt�k az eszm�letlen alakot, r�helyezt�k egy hord�gyra, melyet a kapub�l
hoztak �s
lehajoltak, hogy elvigy�k.
- Az id� r�vid, Evr�monde - mond� a k�m figyelmeztet� hangon.
- Tudom, - v�laszolt Carton - vigy�zzon bar�tomra, k�ny�rg�m �s hagyjon magamra.
- J�jjetek, teh�t, fiaim, - mond� Barsad - emelj�tek fel �s vigy�tek el.
Az ajt� bez�rult �s Carton egyed�l maradt. Fesz�lt figyelemmel hallgat�zott, minden
hangra
figyelt, mely gyanut vagy veszedelmet jelezhet. Nem hallott semmit. Kulcsok
fordultak, ajt�k
csap�dtak, t�voli folyos�kr�l l�p�sek hallatszottak, szokatlan kiab�l�s vagy siet�s
nem volt
hallhat�. Kis id� mulva szabadabban l�legzett f�l, az asztalhoz �lt �s ism�t
hallgat�zott, mig
az �ra kett�t �t�tt.
Olyan hangok hallatszottak, melyekt�l nem f�lt, mert k�pzelte, hogy mit jelentenek.
Egym�s
ut�n t�bb ajt�t nyitottak ki, v�g�l az �v�t. Egy b�rt�n�r a kez�ben lev� jegyz�kbe
tekintett �s
csup�n ennyit mondott: �Evr�monde, k�vessen!� �s � t�volr�l egy nagy s�t�t terembe
k�vette �t. S�t�t t�li nap volt �s a teremben uralkod� �s a k�ls� s�t�ts�g is
okozta, hogy alig
tudta felismerni a t�bbieket, akiket ide behoztak, hogy karjaikat megk�t�zz�k.
N�melyek
�lltak, m�sok �ltek. Egyesek jajvesz�keltek �s nyugtalanul j�rtak f�l �s al�, de
ilyen csak
kev�s volt. A nagy t�bbs�g nyugodt �s n�ma volt �s mereven a f�ldre n�zett.
A fal mellett egy s�t�t sarokban �llott, mialatt az �tvenkett�b�l m�g n�h�nyat
�ut�na hoztak
be, az egyik meg�llott, amint elmen�ben volt, hogy �t, mint ismer�st, meg�lelje.
Megrettent,
hogy f�lfedezik, de az ember tov�bb haladt. N�h�ny pillanattal k�s�bb, egy le�nyos
termet�,
kedves, s�padt arcu, nagy, t�relmes szem� n� kelt f�l a padr�l, ahol �lt �s odaj�tt
hozz�, hogy
besz�ljen vele.
- Evr�monde polg�r, - mond� meg�rintve �t hideg kez�vel - szeg�ny kis varr�n�
vagyok,
egy�tt voltam �nnel La Forceban.
V�lasz helyett maga el� mormogta:
- Igaz, elfelejtettem, hogy mivel v�dolt�k.
- �sszeesk�v�ssel. Az igazs�gos �g tudja, hogy �rtatlan vagyok. Ugyan ki gondolna
arra,
hogy �sszeesk�dj�k ilyen szeg�ny, gy�nge teremt�ssel, mint �n vagyok?
Szomoru mosollyal mondotta �s ez annyira meghatotta �t, hogy k�nnyek sz�ktek a
szem�be.
- Nem f�lek a hal�lt�l, Evr�monde polg�r, de �n nem tettem semmit. Szivesen
meghalok, ha a
k�zt�rsas�g, mely annyi j�t akar vel�nk tenni, szeg�nyekkel, nyer valamit a
hal�lommal. De
nem �rtem, hogy ez hogy lehet, Evr�monde polg�r. Ily szeg�ny, gy�nge kis teremt�s!
- Hallottam, hogy szabadonbocs�tott�k, Evr�monde polg�r. Rem�ltem, hogy igaz.
- Igaz volt. De ism�t elfogtak �s elit�ltek.
- Ha a kocsin �nnel megyek, Evr�monde polg�r, megengedi, hogy kez�t fogjam? Nem
f�lek,
de kicsi vagyok �s gy�nge �s az t�bb b�tors�got ad nekem.
Mikor a t�relmes szemek arc�ba tekintettek, hirtelen k�ts�get l�tott benn�k, majd
csod�lko-
z�st. � megszoritotta a munk�ban eldurvult, �hs�gt�l lesov�nyodott, fiatal kezet �s
ajkait
�rintette.
- �rte hal meg? - suttogta �.
- �s feles�ge �s gyermek��rt. Csend! Igen.
- �, idegen, megengedi, hogy b�tor kez�t fogjam?
- Csend! Igen, szeg�ny testv�rem; az utols� pillanatig.
Ugyanazok az �rny�kok, melyek a b�rt�nt �rik, a kora d�lut�n ugyanazon �r�j�ban be-
�rny�kolj�k a soromp�t �s a k�r�l�tte lev� t�meget, mikor egy P�risb�l t�voz� kocsi
hajt oda,
hogy megvizsg�lj�k.
- Ki megy itt? Ki van benne? Utleveleket!
Az utleveleket kinyujtj�k �s elolvass�k.
- Manette S�ndor. Orvos. Francia. Melyik az?
Ez az; ez a tehetetlen, tagozatlan hangokat mormog�, t�bolyodott �reg ember.
- Ugy l�tszik, hogy a doktor polg�r nincsen �szn�l. A forradalmi l�z nagyon heves
volt re�
n�zve.
- Nagyon is.
- Hah! Sokan szenvednek emiatt. Lucie. Le�nya. Francia. Melyik az?
- Ez az.
- Nyilv�nval�an kell, hogy az legyen. Lucie, Evr�monde feles�ge; ugy-e?
- Igen.
- Hah! Evr�monde m�shov� van id�zve. Lucie, a gyermeke. Angol. Ez az?
Ez �s nem m�s.
- Cs�kolj meg, Evr�monde gyermeke. Most j� k�zt�rsas�gi embert cs�kolt�l meg;
valami uj a
csal�dodban; eml�kezz re�! Carton Sydney. �gyv�d. Angol. Melyik az?
- Itt fekszik a kocsi sark�ban. - Megmutatj�k �t a k�rdez�nek.
- Ugy l�tszik, hogy az angol �gyv�d el�jult.
- Rem�lhet�, hogy a friss leveg�ben mag�hoz t�r. L�that�an nincsen j� eg�szs�gben
�s meg-
r�z�an bucsuzott el egy bar�tj�t�l, aki a k�zt�rsas�g neheztel�s�t vonta mag�ra.
- Ez az eg�sz? Ez ugyan nem sok! Sokan vont�k magukra a k�zt�rsas�g neheztel�s�t �s
ki kell
tekinteni�k a kis ablakon. Lorry Jarvis. Bank�r. Angol. Melyik az?
- �n vagyok az. Term�szetesen, minthogy utols� vagyok.
Lorry Jarvis v�laszolt mind az el�z� k�rd�sre. Lorry Jarvis kisz�llott �s ott �ll,
kez�vel fogva
a kocsi ajtaj�t �s v�laszol a hivatalnokcsoportnak. Lassan k�r�lj�rj�k a kocsit,
k�nyelmesen
f�lsz�llnak a tetej�re, hogy l�ss�k, micsoda podgy�sz van ott; a falusi n�p
k�r�l�tte �ll,
k�zelebb j�n a kocsi ajtaj�hoz �s kiv�ncsian beleb�mul; egy kicsiny gyermeknek
anyja, aki
hordozta �t, kinyujtotta a karj�t, hogy meg�rinthesse a guillotine alatt meghalt
arisztokrata
feles�g�t.
- Fogja utleveleit, Lorry Jarvis, al� vannak irva.
- Lehet elutazni, polg�r?
- Lehet. El�re postakocsis! Szerencs�s utat!
- �dv�zl�m, polg�rok. �s az els� veszedelem elmult.
Ezek ism�t Lorry Jarvis szavai voltak, amint kezeit im�ra kulcsolja �s f�lfel�
tekint. R�m�let
keletkezik a kocsiban �s sir�s, az eszm�letlen utas nehezen l�legzik.
- Nem haladunk nagyon lassan? Nem lehetne biztatni �ket, hogy gyorsabban hajtsanak?
-
k�rdi Lucie aggodalmasan az �reg embert�l.
- Menek�l�snek l�tszan�k, �desem. Nem szabad �ket nagyon s�rgetn�nk; gyanut
keltene.
- N�zzen h�tra, n�zzen h�tra, nem �ld�znek-e?
- Az ut szabad, �desem. Eddig m�g nem �ld�znek.
H�zak kettes-h�rmas csoportokban, mag�nos gazdas�gok, rombad�lt �p�letek, fest�- �s
b�rgy�rak, �s m�s ehhez hasonl� �p�letek, majd nyilt vid�k, lombtalan fasorok
haladnak el
mellett�nk. Alattunk a kem�ny, egyenetlen k�vezet, oldalt a puha, m�ly s�r. N�ha a
feneketlen s�rba hajtunk, hogy elker�lj�k a k�vek r�z�s�t, n�ha megakadunk a m�ly
pocsoly�ban �s g�dr�kben. Ilyenkor olyan nagy a t�relmetlens�g�nk gy�trelme, hogy
vad
f�lelm�nkben �s siet�s�nkben ink�bb kisz�llan�nk �s rohann�nk vagy elrejt�zn�nk,
b�rmit
tenn�nk ink�bb, mint meg�llani.
A nyilt vid�kr�l ism�t d�ledez� �p�letek, mag�nos gazdas�gok, fest�- �s b�rgy�rak
�s ilyen-
hez hasonl� �p�letek, majd kettes-h�rmas h�zcsoportok, lombtalan fasorok k�z�
ker�l�nk.
Megcsaltak ezek az emberek �s m�s uton visszavittek? Nem ugyanaz a hely ez? H�la
�gnek
nem! Falu. N�zzen h�tra, n�zzen h�tra, hogy nem �ld�znek-e! Csend! A postah�z!
K�nyelmesen fogj�k ki n�gy lovunkat; k�nyelmesen �ll a kocsi a kis utc�n, lovait�l
meg-
fosztva �s nincs rem�ny arra, hogy ism�t mozg�sba j�jj�n; a lovak lassan l�thatok
lesznek,
egyik a m�sik ut�n, az uj kocsisok k�nyelmesen k�vetik �s uj csom�kat k�t�zgetnek
ostoraikra; az el�bbi kocsisok k�nyelmesen sz�molj�k p�nz�ket, rosszul adj�k �ssze
�s hib�s
eredm�nyre jutnak. Az eg�sz id� alatt sziv�nk oly gyorsan ver, hogy a leggyorsabb
l� leg-
gyorsabb v�gtat�sa sem �rn� ut�l.
V�gre az uj kocsisok nyerg�kben �lnek �s a r�giek m�g�tt�nk maradnak. �thaladtunk a
falun,
f�l a dombon, le a lejt�n �s vizeny�s siks�gon hajtunk. A kocsisok hirtelen �l�nk
mozdulattal
kezdenek besz�lni �s a lovakat hevesen visszar�ntj�k. �ld�znek!
- Ha! Itt benn a kocsiban. Besz�ljen!
- Mi az? - k�rdi Lorry kitekintve az ablakon.
- Mennyit mondottak?
- Nem �rtem �nt.
- Az utols� posta. H�ny volt ma a guillotine alatt?
- �tvenkett�.
- Mondtam! Der�k sz�m. Polg�rt�rsam itt, csak negyvenkett�t mondott. Tiz fejjel
t�bb; ez is
valami. A guillotine sz�pen dolgozik. Im�dom �t. El�re, el�re!
Az �jszaka s�t�ten k�zeledik, � mozdul ism�t; kezd eszm�letre t�rni �s �rthet�en
besz�lni; azt
hiszi, hogy m�g mindig egy�tt vannak; k�rdezi �t, nev�n�l sz�litva, hogy mi van a
kez�ben.
�, kegyelmes �g, sz�nj meg minket, segits rajtunk! N�zzen ki, n�zzen ki, nem
�ld�znek-e!
A sz�l sz�guld m�g�tt�nk, a felh�k rep�lnek ut�nunk, a hold f�nye ragyog f�l�tt�nk
�s
csup�n a vad �jszaka �ld�z; de eddig semmi m�s nem �ld�z minket.

14. Fejezet.
A k�t�s befejez�d�tt
Ugyanabban az id�ben, mikor az �tvenkett� sors�ra v�rakozott, Defargen� s�t�t,
v�szthoz�
tan�csot tartott a Bosszuangyallal �s Jacques H�rommal, a forradalmi esk�dtsz�k
tagj�val.
Madame Defarge nem a korcsm�ban tan�cskozott minisztereivel, hanem a fav�g�
f�lszer�ben,
aki azel�tt utkapar� volt. A fav�g� nem vett r�szt a tan�cskoz�sban, hanem tisztes
t�vols�gban tart�zkodott, mint valami szolga, aki nem besz�lhet vagy nyilv�nithat
v�lem�nyt,
mig nem k�rdezik.
- De a mi Defargeunk k�ts�gtelen�l j� k�zt�rsas�gi? - k�rd� Jacques H�rom.
- Nincsen Franciaorsz�gban jobb, mint � - hangoztatta a perg� nyelv� Bosszuangyal
visit�
hangj�n.
- Csend, kis Bosszuangyal - mond� Defargen� �s homlok�t r�ncolva, kez�t
seg�dtisztje ajk�ra
tette; - hadd besz�ljek! Az �n f�rjem, polg�rt�rs, j� k�zt�rsas�gi �s b�tor ember;
�rdemeket
szerzett mag�nak a k�zt�rsas�g k�r�l �s bizalm�t is birja. De f�rjemnek is vannak
gyenges�gei �s el�g gy�nge, hogy r�szv�tet �rez a doktor ir�nt.
- Nagy k�r, - k�rogta Jacques H�rom k�tked�en r�zva fej�t s kegyetlen ujjai �hes
sz�ja k�r�l
j�rtak - nem eg�szen olyan, mint egy j� polg�r; sajn�lni val� dolog.
- L�tja, - mond� az asszony - �n nem t�r�d�m a doktorral. Fej�t hordozhatja vagy
elveszitheti,
nem �rdekel; nekem mindegy. De az Evr�monde-fajt ki kell irtani �s feles�gnek �s
gyer-
meknek k�vetni kell a f�rjet �s aty�t.
- Sz�p feje van erre a c�lra, - k�rogta Jacques H�rom. - L�ttam ott k�k szemeket �s
aranyos
hajat �s gy�ny�r�nek l�tszott, mikor S�mson felmutatta.
A sz�rnyeteg ugy besz�lt, mint egy epikureus.
Defargen� a f�ldre n�zett �s egy kis ideig gondolkodott.
- A gyermeknek is arany haja �s k�k szeme van, - jegyezte meg Jacques H�rom �s
elm�lyedve
�lvezte szavait - �s ritk�n kapunk gyermeket oda. Sz�p l�tv�ny!
- Egysz�val, - mond� Defargen� r�vid elm�lked�s�nek v�get vetve - ebben az �gyben
nem
bizom f�rjemben. Az utols� �jszaka �ta nemcsak hogy �rzem, hogy terveim r�szleteit
nem
k�z�lhetem vele, hanem azt is �rzem, hogy a halaszt�s azzal a veszedelemmel j�rhat,
hogy
figyelmezteti �ket �s elmenek�lhetnek.
- Ennek nem szabad megt�rt�nni, - k�rogta Jacques H�rom - senkinek sem szabad
elmene-
k�lni. M�g f�lig sem el�g ugy, ahogy most megy. Sz�zhusznak kellene lenni naponta.
- Egysz�val, - folytatta Defargen� - f�rjemnek nincsen olyan oka, mint nekem, hogy
ezt a
csal�dot a k�zt�rsas�g �ld�zze �s nekem nincs olyan okom, mint neki, hogy a doktor
ir�nt
sz�nalmat �rezz�k. Teh�t egyed�l kell cselekednem. J�jj�n ide, kis polg�r.
A fav�g�, aki tisztelettel �s a hal�lt�l val� retteg�s al�zatoss�g�val n�zett re�,
odament, v�r�s
sapk�j�t kez�ben tartva.
- Ami azokat a jeleket illeti, kis polg�r, - mond� Defargen� szigoruan - melyeket a
fogollyal
v�ltott, hajland�-e m�g ma erre vonatkoz�an tanuskodni?
- Igen, igen, mi�rt ne? - ki�ltott a fav�g�. - Minden nap, ak�rmilyen id�j�r�sban
kett�t�l
n�gyig, mindig jelt adott, gyakran a kicsivel egy�tt, gyakran n�lk�le. Tudom, amit
tudok. A
saj�t szememmel l�ttam.
Mialatt besz�lt, mindenf�le mozdulatot v�gzett, mintha v�letlen�l ut�nozna n�h�nyat
a jelek
k�z�l, melyeket sohasem l�tott.
- Nyilv�nval� �sszeesk�v�s, - mond� Jacques H�rom. - Vil�gos, hogy az.
- Meg lehet az esk�dtekben bizni? - tudakoz�dott Defargen� �s komor mosollyal
tekintett
re�ja.
- A hazafias esk�dtsz�kben megbizhatik, kedves polg�rn�. Esk�dtt�rsaim�rt j�t�llok.
- Most l�ssuk csak m�g egyszer, - mond� Defargen� fontolgatva. - N�lk�l�zhetem-e
ezt a
doktort f�rjem miatt? Nem �rzek semmit sem ellene, sem mellette. N�lk�l�zhetem-e
�t?
- Egy fejet sz�mitana, - jegyezte meg Jacques H�rom halk hangon - val�ban nincsen
elegend�
fej�nk; azt hiszem, hogy k�r volna.
- � is jeleket v�ltott vele egy�tt, l�ttam j�l, - mondotta Defargen� - nem
besz�lhetek egyikr�l
a m�sik n�lk�l; �s nem szabad hallgatnom �s az �gyet eg�szen re�biznom erre a kis
polg�rra.
Merthogy �n nem vagyok rossz tanu.
A Bosszuangyal �s Jacques H�rom l�zasan versenyeztek egym�ssal �s kijelentett�k,
hogy
Defargen� a legkiv�l�bb, a legb�mulatosabb tanu. A kis polg�r, hogy ne maradjon el,
mennyei tanunak mondotta �t.
- Kis�relje meg szerencs�j�t, - mond� Defargen�. - Nem, nem n�lk�l�zhetem �t! H�rom
�rakor el van foglalva? Odamegy a mai kiv�gz�shez?
A k�rd�s a fav�g�hoz volt int�zve, aki sietve igenl�en v�laszolt �s felhaszn�lva az
alkalmat,
hozz�f�zte, hogy � a legbuzg�bb k�zt�rsas�gi �s val�ban a legszerencs�tlenebb
volna, ha
valami megakad�lyozn� abban, hogy d�lut�ni pip�j�t a fura nemzeti borb�ly
munk�j�nak
szeml�l�se k�zben szijja el. Annyira hangsulyozta ezt, hogy azzal lehetett volna
gyanusitani
(�s tal�n Defargen� fekete, megvet�en re�n�z� szemei gyanusitott�k is), hogy a nap
minden
�r�j�ban egy�ni aggodalmai vannak szem�lyes biztoss�ga tekintet�ben.
- �n, - mond� az asszony - hasonl�an vagyok elfoglalva ugyanazon a helyen. Majd ha
elmult,
- mondjuk: nyolc �rakor ma este - j�jj�n hozz�m Saint Antoineba �s az �n
bizotts�gomn�l
benyujtjuk a feljelent�st ellen�k.
A fav�g� azt mondotta, b�szke �s boldog lesz, hogy a polg�rn�nek segits�g�re lehet.
A
polg�rn� re�n�zett; � zavart lett, kiker�lte pillant�s�t, mint ahogy valami kis
kutya cselekedett
volna, visszahuz�dott fat�mbjei k�z� �s zavar�t f�r�sze markolata m�g�tt igyekezett
elrejteni.
Defargen� intett az esk�dtnek �s a Bosszuangyalnak, hogy j�jjenek k�zelebb az
ajt�hoz �s
tov�bbi terveit a k�vetkez� szavakkal fejtette ki el�tt�k:
- Az asszony most otthon lesz �s f�rje hal�la pillanat�t v�rja. Gy�szolni �s sirni
fog. Olyan
ked�ly�llapotban lesz, hogy a k�zt�rsas�g igazs�goss�g�t k�ts�gbe fogja vonni. Tele
lesz
r�szv�ttel a k�zt�rsas�g ellens�gei ir�nt. Odamegyek hozz�.
- Micsoda b�mulatos n�! Micsoda im�dand� n�! - ki�ltott fel Jacques H�rom
gy�ny�rk�dve.
- �, �n gy�ny�r�s�gem! - ki�ltott a Bosszuangyal �s meg�lelte.
- Fogd k�t�semet, - mond� Defargen�, seg�dtisztj�nek kez�be helyezve azt - �s
tartsd k�szen
sz�momra szokott helyemen. Tartsd f�nn sz�momra szokott sz�kemet. Menj oda
egyenesen,
mert ma val�szin�leg a szokottn�l nagyobb cs�d�let lesz.
- Szivesen engedelmeskedem f�n�k�m parancs�nak, - mond� a Bosszuangyal �l�nken �s
arc�t
megcs�kolta.
- Nem fogsz elk�sni?
- Ott leszek a kezdet el�tt.
- �s miel�tt a szekerek meg�rkeznek. Bizonyosan ott l�gy, lelkem, - ki�ltotta a
Bosszuangyal
ut�na, mivel � m�r befordult az utc�ba - miel�tt a szekerek meg�rkeznek!
Defargen� a kez�vel intett, annak jel��l, hogy hallotta �s megbizhatnak abban, hogy
idej�ben
ott lesz, azut�n v�gigment a s�ron �s a b�rt�nfal sarka k�r�l befordult. A
Bosszuangyal �s az
esk�dt ut�nan�ztek, amint elt�vozott �s dics�rt�k sz�p alakj�t �s kiv�l� erk�lcsi
tulajdon-
s�gait.
Volt abban az id�ben sok n�, kiket a kor borzalmasan elcsufitott, de mind k�z�tt
egy sem volt
oly f�lelmetes, mint ez a k�ny�rtelen asszony, aki most az utc�kon haladt. Er�s �s
f�lelem
n�lk�li jellem, �les �s gyors felfog�s, nagy hat�rozotts�g olyanfajta sz�ps�ggel
p�rosult, mely
nem csup�n birtokos�t l�tszott szil�rds�ggal �s lelkesed�ssel el�rasztani, hanem
m�sokban is e
tulajdons�gok �szt�nszer� beismer�s�t id�zte el�; olyan jellem volt, melynek ilyen
zord
id�kben minden k�r�lm�nyek k�z�tt �rv�nyes�lni kellett. Gyermekkora �ta az
elszenvedett
jogtalans�g keser� �rzelm�n t�prengett �s engesztelhetetlen gy�l�lettel telt el egy
rend ir�nt;
az alkalom tigriss� nevelte �t. R�szv�tet egy�ltal�n nem ismert. Ha ez az er�ny
benne volt
valaha, teljesen kiveszett bel�le.
�neki semmi sem volt az, hogy egy �rtatlan ember el�deinek v�tkei�rt haljon meg;
nem �t,
hanem azokat l�tta, �neki semmi sem volt az, hogy feles�ge �zveggy�, gyermeke
�rv�v�
v�lj�k; ez nem volt elegend� b�nh�d�s, mert ezek az � term�szetes ellens�gei �s az
� zs�km�-
nya voltak �s mint ilyeneknek, nem volt joguk az �lethez. Megl�gyitani �t teljesen
rem�ny-
telen volt, mert m�g �nmag�val szemben sem ismert r�szv�tet. Ha elpusztult volna a
sok utcai
zavarg�s egyik�ben, melyben r�sztvett, nem sz�nta volna �n�nmag�t; ha holnap b�rd
al�
k�ld�tt�k volna, nem ment volna enyh�bb �rzelemmel oda, mint azzal a kegyetlen
�hajjal,
hogy helyet cser�ljen azzal az emberrel, aki �t odak�ldte.
Ilyen szivet hordott Defargen� durva ruh�ja alatt, mely, b�r gondatlanul viselte,
b�b�josan
�llott rajta �s s�t�t haja sz�pnek l�tszott v�r�s sapk�ja alatt. Kebl�ben t�lt�tt
pisztoly volt
elrejtve, �v�be �les t�r volt dugva. Ilyen �lt�zetben, ilyen jellem �nbizalm�val �s
olyan
asszony biztoss�g�val, aki gyermekkor�ban megszokta, hogy mezitl�b, mezitelen
t�rddel
j�rjon a tenger partj�n, haladt Defargen� az utc�kon v�gig.
Mikor az elmult �jjel az elutaz�s terv�t kieszelt�k, �s a kocsi �ppen e pillanatban
arra v�rt,
hogy terhe teljes legyen, Lorrynak nagy gondot okozott az a neh�zs�g, melyet Miss
Prossnak
a magukkal val� vitele okozott. Nemcsak az volt kiv�natos, hogy a kocsi ne legyen
tulterhelve, hanem kiv�l�an fontos volt az is, hogy a megvizsg�l�sra �s az utasok
kik�rdez�s�re sz�ks�ges id� a lehet� legr�videbbre szoritkozz�k, mert menek�l�s�k
n�h�ny
percnyi id�megtakarit�st�l is f�gghetett. Alapos megfontol�s ut�n azt aj�nlotta,
hogy Miss
Pross �s Jerry, akik b�rmely pillanatban elhagyhatt�k a v�rost, h�rom �rakor a
lehet�
legk�nnyebb kocsiban utazzanak el. Minthogy podgy�sz nem akad�lyozta �ket, a
fogatot
k�nnyen el�rhetik �s azut�n el�rehajtanak �s az �llom�sokon a lovakat
megrendelhetik. Ilyen
m�don k�pesek voltak, a legbecsesebb �jjeli �r�k alatt, mikor a k�s�s a
legveszedelmesebb
volt, az utaz�st l�nyegesen gyorsitani.
Miss Pross azt rem�lte, hogy a fenyeget� veszedelemben ezzel az int�zked�ssel
�rt�kes
szolg�latot tehet �s nagy �r�mmel fogadta azt. � �s Jerry l�tt�k, amint a kocsi
elindult, tudt�k,
hogy Salamon kit hozott, a fesz�lt v�rakoz�sban tiz percnyi gy�trelmet szenvedtek
�s most
befejezt�k el�k�sz�leteiket, hogy k�vess�k a kocsit �ppen akkor, mikor Defargen� az
utc�kon
haladt �s mindink�bb k�zeledett a m�r elhagyatott lak�shoz, amelyben mostan �k
tan�cs-
koztak.
- Nos, mit gondol Cruncher ur, - mond� Miss Pross, aki oly izgatott volt, hogy alig
volt k�pes
besz�lni, �llani, mozogni, vagy �lni - mi a v�lem�nye arra n�zve, hogy ne induljunk
ebb�l az
udvarb�l? Minthogy innen m�r t�vozott ma egy m�sik kocsi, ez gyanut kelthetne.
- Az �n v�lem�nyem az, - v�laszolt Cruncher - hogy �nnek igaza van - �s hogy �n
kitartok �n
mellett j�ban �s rosszban egyar�nt.
- A mi dr�ga teremt�seink�rt val� f�lelem �s rem�ny annyira megzavartak, - mond�
Miss
Pross heves sir�s k�zben - hogy k�ptelen vagyok valami tervet kieszelni. K�pes �n
valami
tervet kieszelni, �des j� Cruncher?
- J�v� �letm�domra vonatkoz�an, Miss, - v�laszolt Cruncher - rem�lem, hogy k�pes
vagyok.
Arra, hogy ezt az �ldott �reg fejemet mostan haszn�ljam, azt hiszem, hogy nem
vagyok k�pes.
Megtenn�-e nekem azt a szivess�get, Miss, hogy k�t ig�retemet �s fogadalmamat
megjegyzi
mag�nak, melyet ebben a v�ls�gos id�ben nyilv�nitani �hajtok?
- �, az Isten szerelm�re, - ki�ltott Miss Pross m�g mindig hevesen sirva - mondja
el azonnal,
hogy gyorsan v�gezz�nk vele.
- El�sz�r is - mond� Cruncher eg�sz test�ben remegve, arca fak�halv�ny �s
�nnep�lyes volt -
ha azok a szeg�ny teremt�sek szerencs�sen kijutnak innen, sohasem teszem t�bb�,
soha!
- Szent�l meg vagyok gy�z�dve, Cruncher ur, - v�laszolt Miss Pross - hogy sohasem
teszi
t�bb�, b�rmi is az �s k�rem, ne tartsa sz�ks�gesnek megmagyar�zni, hogy mi az.
- Nem, Miss - v�laszolt Jerry - nem mondom meg �nnek. M�sodszor: ha azok a szeg�ny
teremt�sek szerencs�sen kijutnak innen, sohasem mondok majd semmit Crunchern�
csuszk�l�sa ellen, soha t�bb�.
- B�rmilyen h�ztart�si �gy is az - mond� Miss Pross, szem�t sz�ritgatta �s
megnyugodni
igyekezett - nem k�telkedem, hogy legjobb, ha teljesen r�bizza Crunchern�
tetsz�s�re. �, �n
dr�g�m!
- S�t annyira megyek, hogy azt mondom - folytatta Cruncher nyugtalanit�
hajland�s�ggal,
mintha sz�sz�kr�l pr�dik�lna - �s jegyezze meg mag�nak szavaimat �s k�z�lje azokat
Crunchern�val, annyira megyek, hogy azt mondom, hogy a csuszk�l�sr�l megv�ltozott a
v�lem�nyem �s szivb�l kiv�nom, b�rcsak Crunchern� mostan csuszk�lna.
- Igen, igen, igen. Rem�lem, hogy azt teszi, dr�ga ember - ki�ltott Miss Pross
mag�nkiv�l - �s
rem�lem, hogy � megfelel minden v�rakoz�s�nak.
- Az �g �vja meg, - folytatta Cruncher m�g �nnep�lyesebben �s lassabban �s
pr�dik�l�sra
val� er�sebb hajlammal - az �g �vja meg ezeket a szeg�ny teremt�seket att�l, hogy
�rett�k
val� kiv�ns�gomba betudj�k azt, amit valaha tettem �s mondottam. Az �g �vja meg
�ket (ha
nem csuszk�lunk is mindannyian), hogy megmenek�ljenek ebb�l a rettenetes
veszedelemb�l.
Az �g �vja meg �ket, Miss. Amint mondom, �vja meg! - Ez volt Cruncher befejez�se,
miut�n
hi�ba gondolkozott azon, hogy jobbat tal�ljon.
Defargen� c�lj�t k�vetve, mindink�bb k�zeledett az utc�kon.
- Ha valaha visszat�r�nk haz�nkba, - mond� Miss Pross - megbizhatik abban, hogy
Crunchern�nak mindent elmondok, amire eml�kezni fogok �s amennyit meg�rtettem
abb�l,
amit olyan hangsulyozva mondott; �s mindenesetre meg lehet gy�z�dve arr�l, hogy
tanusko-
dom amellett, hogy �n milyen komolyan gondolta azt, ebben a rettenetes id�ben. De
most
k�rem, gondolkozzunk! Nagyrabecs�lt Cruncher ur, gondolkozzunk!
Defargen� folytatva utj�t, mindink�bb k�zeledett.
- Nem volna a legjobb, - mond� Miss Pross - ha �n el�re menne �s megel�zn� azt,
hogy a
kocsi idej�jj�n, hanem m�svalahol v�rna re�nk?
Cruncher azt gondolta, hogy ez a legjobb.
- Hol v�rhatna re�m? - k�rdezte Miss Pross.
Cruncher annyira zavarodott volt, hogy nem tudott m�s helyre gondolni, mint a
Temple Barra.
�, jaj! A Temple Bar sz�z m�rf�ldnyire volt �s Defargen� m�r val�ban k�zel volt.
- A nagytemplom kapuj�n�l, - mond� Miss Pross. - Nagyon t�vol esne az utunkt�l, ha
a
nagytemplom k�t tornya k�z�tti kapun�l sz�llan�k be?
- Nem, Miss, - v�laszolt Cruncher.
- Teh�t akkor legyen olyan j�, - mond� Miss Pross - menjen egyenest a postah�zhoz
�s int�zze
el ezt a v�ltoztat�st.
- Mint l�tja, - mond� Cruncher habozva �s fej�t r�zva - nem szivesen hagyom el. Nem
tudjuk,
hogy mi t�rt�nhetik.
- Az �g tudja, hogy nem tudjuk, - v�laszolt Miss Pross - de ne f�ltsen engem.
V�rjon re�m a
nagytemplom kapuj�n�l, vagy olyan k�zel, amennyire lehet, h�rom �rakor, bizonyos
vagyok,
hogy sokkal jobb, mintha innen indulunk. Szent�l meg vagyok gy�z�dve. Nos! Isten
�ldja
meg, Cruncher! Ne t�r�dj�k velem, hanem azoknak az �let�vel, akik t�l�nk
f�gghetnek!
Ez a bevezet�s �s az a k�r�lm�ny, hogy Miss Pross im�ra kulcsolt kez�t k�ny�r�gve
nyujtotta
fel�je, meggy�zte Crunchert. Egy-k�t biztat� b�lint�ssal azonnal t�vozott, hogy
megv�ltoz-
tassa az int�zked�st �s otthagyta Miss Prosst egyed�l, hogy majd k�veti �t, ugy,
amint
aj�nlotta.
Miss Prossnak vigasztal�s volt, hogy az aj�nlott �vatoss�g m�r a v�ghezvitel
�llapot�ban volt.
M�s vigasztal�s volt az neki, hogy megnyugodott �s k�lsej�t rendbe akarta hozni,
nehogy
izgatotts�ga az utc�n felt�n�st keltsen. Az �r�ra n�zett, k�t �ra mult husz
perccel. Nem volt
vesziteni val� ideje, azonnal el kellett k�sz�lnie.
Izgatotts�g�ban f�lelemmel t�lt�tte el az elhagyatott szob�k mag�nya �s
k�pzelet�ben l�tni
v�lte, hogy minden nyitott ajt�n arcok tekintenek be. Egy t�l hideg vizet hozott �s
szem�t
mosta, mely v�r�s �s dagadt volt a sir�st�l. L�zas f�lelm�nek izgatotts�g�ban nem
tudta
elviselni, hogy egy-k�t pillanatig az arc�r�l lefoly� viz miatt nem l�thatott,
folyton sz�netet
tartott �s k�r�ln�zegetett, hogy nem figyeli-e valaki. Ilyen sz�net k�zben hirtelen
megrettent
�s f�lki�ltott: egy alakot l�tott a szob�ban �llani.
A mosd�t�l t�r�tten esett a f�ldre �s a viz Defargen� l�ba al� folyt. Azok a l�bak
eml�kezetes,
durva utakon j�rtak �s sok ontott v�rt tapostak, mig ahhoz a vizhez jutottak.
Defargen� hidegen tekintett re� �s k�rdezte:
- Hol van Evr�monde feles�ge?
Miss Prossnak esz�be jutott, hogy az ajt�k t�rva-nyitva �llottak �s hogy ez
el�rulhatja
menek�l�s�ket. El�sz�r is betette az ajt�kat. N�gy volt a szob�ban, mind becsukta.
Azut�n
elhelyezkedett annak a szob�nak az ajtaj�ban, melyet Lucie lakott.
Defargen� s�t�t szeme k�vette �t e gyors mozdulata k�zben �s r�szegez�d�tt, mikor
ezzel
elk�sz�lt. Miss Pross nem volt sz�p, az elmul� �vek nem enyhitett�k vad k�lsej�t �s
nem
l�gyitott�k durva megjelen�s�t; de � is elsz�nt n� volt a maga m�dj�n �s
v�gign�zett
Defargen� alakj�n.
- K�ls�d szerint Lucifer feles�ge lehetn�l, - mond� Miss Pross - de az�rt engem nem
gy�rsz
le. Angol n� vagyok!
Defargen� megvet�en n�zett re�, de ugyanolyan �rzelmet sejtett, mint Miss Pross;
hogy �k
ketten egym�s ellen, harcra k�szen �llanak. Szil�rd, er�s, k�rlelhetetlen n�t
l�tott maga el�tt,
mint ahogyan sok �vvel ezel�tt Lorry ebben az alakban egy er�s kez� n�t l�tott. J�l
tudta,
hogy Miss Pross a csal�dnak h�s�ges szolg�ja; Miss Pross j�l tudta, hogy Defargen�
a csal�d-
nak k�rlelhetetlen ellens�ge.
- Odaviv� utamban, - mond� Defargen�, kez�vel a v�gzetes hely fel� mutatva - ahol
k�szen
tartj�k sz�momra sz�kemet �s k�t�semet, elj�ttem, hogy tisztelegjek n�la. L�tni
�hajtom �t.
- Tudom, hogy sz�nd�kaid �rd�giek, - mond� Miss Pross - �s megbizhatsz abban, hogy
�n
meg�llom helyemet ezekkel szemben.
Mindegyik a maga anyanyelv�n besz�lt; egyik sem �rtette a m�sik szav�t; mind a
kett�
fesz�lten figyelt, hogy a tekintetb�l, a viselked�sb�l k�vetkeztesse az �rthetetlen
szavak
�rtelm�t.
- Nem lesz j� neki, ha ebben a pillanatban elrejt�zik el�lem, - mondotta Defargen�.
- J�
hazafiak tudj�k, hogy az mit jelent. Hadd l�ssam �t! Mondja meg neki, hogy l�tni
akarom �t.
Hallja?
- M�g ha a szemed csavarhuz� volna is - v�laszolt Miss Pross - �s �n egy angol
mennyezetes
�gy voln�k, m�g akkor sem lazitan�d meg egy porcik�mat sem. Nem, te gonosz idegen
n�!
F�lveszem a k�zdelmet!
Defargen�, term�szetesen, nem �rtette meg ezeket a megjegyz�seket; de annyit
meg�rtett
bel�l�k, hogy dacolni k�sz�l vele.
- Ostoba, diszn�k�p� n�! - mond� Defargen� homlok�t r�ncolva. - Nem a te v�laszodat
akarom. L�tnom kell �ket! Vagy mondd meg neki, hogy l�tni akarom �t, vagy pedig
t�vozz az
ajt� el�l, hadd menjek be! - Ezt jobb karj�nak fenyeget� lenget�s�vel mondotta.
- Nem hittem volna, - mond� Miss Pross - hogy valaha kiv�nni fogom, hogy ostoba
nyelvedet
meg�rtsem, de ruh�mon kiv�l, melyet viselek, mindent odaadn�k, ha tudn�m, hogy
sejted-e az
igazat, vagy annak r�sz�t.
Mind a ketten egy pillanatra sem veszitett�k el egym�st szem�k el�l. Defargen� nem
mozdult
el arr�l a helyr�l, ahol �llott, mikor Miss Pross el�sz�r vette az � jelenl�t�t
�szre; de most egy
l�p�ssel el�bbre j�tt.
- Britt vagyok, - mond� Miss Pross - k�ts�gbeesett vagyok. K�t angol pennyt sem
t�r�d�m
magammal. Tudom, hogy menn�l tov�bb tart�ztatlak, ann�l nagyobb Katicabogaramnak a
rem�nye. Egy maroknyi nem marad fekete hajadb�l, ha �rinteni mer�szelsz!
Igy besz�lt Miss Pross fej�t r�zva �s minden gyors mondat k�z�tt egyet vill�mlott a
szeme,
minden gyors mondata egy l�legzet volt. Igy besz�lt Miss Pross, ki �let�ben sohasem
�t�tt
meg senkit.
De b�tors�ga oly izgatott term�szet� volt, hogy elnyomhatatlan k�nnyek tolultak
szem�be.
Defargen� ezt a b�tors�g�t annyira nem �rtette meg, hogy gy�nges�gnek tartotta.
�Ha, ha! -
nevetett. - Te szeg�ny nyomorult! Ugyan mit �rsz te? A doktort sz�litom most!
Azut�n han-
gosan ki�ltott: - doktor polg�r! Evr�monde feles�ge! Evr�monde gyermeke! B�rki
v�laszoljon
Defarge polg�rn�nek, ezt a nyomorult bolondot kiv�ve!�
Tal�n a be�llott csend, tal�n Miss Pross arc�nak valami kifejez�se, tal�n valami
hirtelen sejte-
lem, mely nem f�gg�tt �ssze azzal, amit l�tott, azt suttogta Defargen�nak, hogy
elt�voztak.
H�rom ajt�t gyorsan kinyitott �s betekintett.
- Ezek a szob�k mind rendetlens�gben vannak, ott gyorsan csomagoltak, mindenf�le
hever a
padl�n elsz�rva. Abban a szob�ban m�g�tte senki sincs! Hadd n�zzem!
- Soha! - mond� Miss Pross, ki a f�lsz�lit�st oly teljesen meg�rtette, mint
Defargen� a v�laszt.
- Ha nincsenek abban a szob�ban, akkor elt�voztak, de �ld�zni lehet �ket �s
visszahozni, -
mond� Defargen� mag�ban.
- Ameddig nem tudod, hogy ebben a szob�ban vannak-e vagy sem, nem tudod, hogy mit
t�gy,
- mond� Miss Pross mag�ban - �s nem fogod megtudni, ha �n k�pes vagyok
megakad�lyozni;
�s ha tudod, vagy nem tudod, nem t�vozol innen addig, amig �n foghatlak.
- Elej�t�l kezdve ott voltam az utc�kon, semmi sem �llitott meg, darabokra t�plek,
ha nem
t�vozol abb�l az ajt�b�l. - mond� Defargen�.
- Egyed�l vagyunk egy magas h�znak legfels� emelet�n, mag�nos udvarban, nem
val�szin�,
hogy meghallanak, testi er��rt im�dkozom, hogy itt foghassalak, mert minden perc,
ameddig
itt vagy, kedveltemnek sz�zezer guine�t �r meg, - mond� Miss Pross.
Defargen� az ajt� fel� indult. Miss Pross, pillanatnyi �szt�n hat�sa alatt, mindk�t
karj�val
dereka k�r�l fogta �s szorosan tartotta az asszonyt. Defargen� hi�ba ellenkezett �s
�t�tt; Miss
Pross, a szeretet �l�nk kitart�s�val, mely mindig er�sebb, mint a gy�l�let�,
szorosan fogta �s a
k�zdelemben f�l is emelte a f�ldr�l. Defargen� mindk�t kez�vel �t�tte �s karmolta
az arc�t;
de Miss Pross fej�t lehajtva, dereka k�r�l fogta �s oly g�rcs�sen tartotta, mint
valami vizbe-
fullad�.
Defargen� keze gyorsan megsz�nt �tni �s az �v�t tapogatta.
- Karom alatt van, - mond� Miss Pross fullad� hangon - nem fogod kihuzni. Er�sebb
vagyok
mint te, �ldom �rte az Eget. Addig foglak, mig egyik�nk elsz�d�l vagy meghal!
Defargen� keze kebl�ben volt. Miss Pross f�ltekintett, l�tta, hogy mi az, fel�je
�t�tt, egyet
vill�mlott �s durrant �s egyed�l �llott - a f�stt�l megvakulva.
Mindez egy pillanatig tartott. R�m�letes csend �llott be, mikor a f�st a leveg�ben
elsz�llt,
mint az �rj�ng� asszony lelke, akinek teste �lettelen�l hevert a f�ld�n.
Helyzet�nek els� f�lelm�ben �s aggodalm�ban Miss Pross annyira t�vozott a tetemt�l,
amennyire csak tudott �s leszaladt a l�pcs�n, hogy eredm�nytelen�l segits�g�rt
ki�ltson.
Szerencs�re, m�g idej�ben megggondolta cselekedet�nek lehet� k�vetkezm�nyeit, m�st
hat�-
rozott �s visszafordult. Borzaszt� volt a szob�ba ism�t bemenni, de � bement, s�t
k�zel�be is
ment, hogy kalapj�t �s egy�b holmij�t elhozza. A l�pcs�h�zban mag�ra vette, betette
�s
bez�rta az ajt�t �s a kulcsot mag�val vitte. Azut�n le�lt n�h�ny pillanatra a
l�pcs�re, hogy
l�legzetet vegyen �s sirjon, majd f�lkelt �s elsietett.
Szerencs�re, f�tyol volt a kalapj�n, k�l�nben alig mehetett volna v�gig az utc�n,
an�lk�l,
hogy meg ne �llits�k. Szerencs�re, a megjelen�se term�szett�l fogva is oly k�l�n�s
volt, hogy
az eltorzit�s nem t�nt f�l rajta annyira, mint m�s n�n. Mind a k�t el�nyre sz�ks�ge
volt, mert
az arca m�lyen �sszevissza volt karmolva, haja borzas volt �s (hirtelen �s
izgatottan rendbe-
hozott) ruh�ja sz�zfel� volt huzva �s r�ngatva.
Mikor a hidon �thaladt, a kulcsot a foly�ba dobta. N�h�ny perccel el�bb �rt a
nagytemplom-
hoz, mint kis�r�je �s mialatt v�rt, azt gondolta, ha a kulcs egy h�l�ban megakadt,
kifogt�k,
felismert�k, ha az ajt�t kinyitott�k �s a tetemet felfedezt�k, ha a soromp�n�l
meg�llitj�k,
b�rt�nbe vetik �s gyilkoss�ggal v�dolj�k! Ez izgat� gondolatoknak k�zepette
megjelent a
kis�r�je, f�lvette a kocsiba �s elhajtatott vele.
- L�rma van az utc�n? - k�rdezte kis�r�j�t.
- A szokott l�rma - v�laszolt Cruncher �s meglepetten n�zett re�, mikor a k�rd�st
hallotta �s
k�lsej�t megl�tta.
- Nem hallom �nt - mond� Miss Pross. - Mit mond?
Cruncher hi�ba ism�telte azt, amit mondott; Miss Pross nem volt k�pes �t
meghallani.
- Fejemmel b�lintok, - gondolta Cruncher elb�mulva - azt mindenesetre megl�tja. �s
� meg-
l�tta.
- Van valami l�rma az utc�n mostan? - k�rd� Miss Pross ism�t, r�vid id� mulva.
Cruncher ism�t fej�vel b�lintott.
- Nem hallom.
- Egy �ra alatt megsiket�lt? - mond� Cruncher elgondolkozva, nyugtalan hangulatban.
- Mi
t�rt�nt vele?
- Ugy �rzem, - mond� Miss Pross - mintha vill�mlott �s d�rg�tt volna �s az a d�rg�s
lett volna
az utols� hang, melyet az �letben hallottam volna.
- �tkozott legyek, ha nincsen valami k�l�n�s �llapotban! - mond� Cruncher,
mindink�bb
jobban megzavarodva. - Mit vehetett be, hogy b�tors�g�t meg�vja? Hallga! Ime, itt
d�b�r�g-
nek ezek a borzaszt� szekerek. Ezt csak hallja, Miss?
- Nem hallok semmit - mond� Miss Pross, l�tva, hogy � besz�l hozz�. - �, j� ember,
el�sz�r
nagy d�rg�s volt �s azut�n nagy csend �s ugy l�tszik, hogy ez a csend maradand� �s
v�ltoz-
hatatlan, sohasem t�rik meg, ameddig csak �lek.
- Ha nem hallja ezeknek a rettenetes szekereknek a g�rd�l�s�t, most, mikor azok
utjuk
v�g�hez k�zel vannak, - mond� Cruncher v�ll�n �t arra tekintve - az a v�lem�nyem,
hogy
ebben a vil�gban t�bbet nem fog hallani soha.
�s val�ban sohasem hallott.

15. Fejezet.
A l�p�sek elhalnak �r�kre.
Tomp�n �s sulyosan d�b�r�gnek a halottas-szekerek P�ris utc�in v�gig. Hat szek�r
viszi
naponta a bort La Guillotine sz�m�ra. Minden moh� �s telhetetlen sz�rny alakja,
melyet
emberi k�pzelet csak kieszelhetett, beleolvadt ebbe az egybe, a guillotineba. �s
m�gis nincsen
Franciaorsz�gban, klim�j�nak �s talaj�nak nagy v�ltozatoss�ga mellett is, egy
f�sz�l, egy
lev�l, egy gy�k�r, egy �g, egy borsszem, mely term�szetesebb k�r�lm�nyek k�z�tt
�rett volna
meg, mint ez a borzalom. Taposd sz�t az emberis�get m�g egyszer hasonl�
kalap�cs�t�sekkel
�s az ism�t ugyanazt az eltorzult alakot igyekszik f�lvenni. Vesd el ism�t a s�v�r
kicsapong�s
�s zsarnoks�gnak ugyanazt a magv�t �s bizony�ra ism�t ugyanazt a gy�m�lcs�t fogja
teremni.
Hat szek�r d�b�r�g az utc�kon. Id�, hatalmas t�nd�r, v�ltoztasd vissza ezeket ism�t
azz�,
amik voltak �s ism�t korl�tlan fejedelmek diszkocsijai, h�b�rurak fogatai, festett
arcu
Jezabelek diszruh�i, templomok, melyek nem az Ur h�zai, hanem latrok barlangjai �s
milli�nyi �hez� paraszt kunyh�iv� v�ltoznak ism�t! Nem; a hatalmas t�nd�r, aki
magasztosan
viszi v�gbe a Teremt� �ltal meg�llapitott rendet, nem v�ltoztatja vissza az
alakjukat.
- Ha Isten akarata v�ltoztatott erre az alakra, - mondj�k a b�lcs arab mes�k j�sl�i
az elvar�-
zsoltnak, - maradj ugy! De ha ezt az alakot csak mul� ig�zet �ltal kaptad, akkor
vedd f�l ujra
el�bbi alakodat!
V�ltozatlanul, rem�nytelen�l d�b�r�gnek v�gig a szekerek.
Mikor ennek a hat szek�rnek komor kerekei fordulnak, ugy l�tszik, mintha hosszu,
g�rbe
bar�zd�t vonn�nak az utc�n a n�p k�z�tt. Arcok hantjait veti erre �s arra az
oldalra �s az ek�k
nyugodtan haladnak el�re. A h�zak rendes lak�i annyira megszokt�k a l�tv�nyt, hogy
n�mely
ablakban nem �llanak emberek �s m�sutt a kezek foglalkoz�sa sem sz�nik meg, mialatt
a
szekerekben lev� arcokat n�zik. N�ha l�togat�ja van a lak�nak, hogy a l�tv�nyt
szeml�lje;
ilyenkor azt�n mint valami gondnok vagy hivatalos magyar�z�, ujj�val mutat erre,
majd arra a
szek�rre, �s ugy l�tszik, hogy azt mondja el, hogy ki �lt benne tegnap vagy
tegnapel�tt.
A szek�rben �l�k k�z�l n�h�nyan ezt �s m�s jelens�get, utols� utjukban, k�z�ny�s,
merev
szemmel n�zik; m�sok m�g �rdekl�dnek az emberek �s az �let ir�nt. N�h�nyan
lehorgasztott
f�vel �lnek; m�sok pedig k�lsej�kkel t�r�dnek �s ugy tekintenek a t�megre, mint
ahogy azt
szinh�zakban vagy k�peken l�tt�k. Sokan szem�ket behunyj�k �s gondolkodnak, vagy
k�borl� gondolataikat igyekeznek �sszeszedni. Egy f�lig �r�lt k�lsej�, nyomorult
teremt�s a
hal�lf�lelem �s retteg�st�l annyira megt�r�tt �s megr�szegedett, hogy �nekel �s
t�ncolni akar.
Egyetlenegy sem folyamodik a n�p r�szv�tel�hez sem mozdulattal, sem pillant�ssal.
N�h�ny lovasb�l �ll� �rs�g veszi k�r�l a szekereket �s gyakran fordulnak az arcok
fel�j�k �s
k�rdez�sk�dnek. Ugy l�tszik, hogy a k�rd�s mindig ugyanaz; mert a v�lasz ut�n a n�p
a har-
madik szek�r k�r� t�dul. A szek�r melletti lovasok kardjukkal gyakran mutatnak egy
f�rfira.
Mindenki tudni akarja, hogy melyik az; lehajtott f�vel �ll a szek�r h�tulj�ban �s
t�rsalog egy
le�nnyal, aki mellette �l a szek�rben �s kez�t fogja. Nem kiv�ncsi �s nem t�r�dik a
k�r�l�tte
lev� jelenettel, csak a le�nnyal besz�l mindig. A hosszu Saint Honor�-utc�ban n�ha
ki�lt�s
hallatszik ellene. Ha meg is hatj�k �t, csup�n nyugodt mosolyra k�sztetik,
hajf�rteit r�zza,
hogy kiss� laz�bban hulljanak arc�ba. Arc�t nem k�pes �rinteni, minthogy karjai meg
vannak
k�t�zve.
Egy templom l�pcs�j�n �ll a k�m �s b�rt�n�k b�r�nya, v�rja a szekereket. Betekint
az els�be:
nincs ott. Betekint a m�sodikba: nincs ott. M�r k�rdezi �nmag�t �f�l�ldozott engem?
� Arca
kider�l, mikor a harmadikba tekint.
- Melyik Evr�monde? - k�rdi egy ember m�g�tte.
- Az, ott h�tul.
- Akinek kez�t a le�ny fogja?
- Igen.
Az ember ki�lt: �Le Evr�monde-dal! A guillotinehoz mind az arisztokrat�kat! Le
Evr�monde-
dal!�
- Csend, csend! - k�ri �t a k�m f�l�nken.
- �s mi�rt nem, polg�r?
- Most fizeti meg a bet�tj�t; �t perc mulva befizette. Hadd legyen b�k�ben!
- De az ember folytatja a kiab�l�st:
- Le Evr�monde-dal!
Evr�monde arca egy pillanatra fel�je fordul. Evr�monde akkor megl�tja a k�met,
figyelmesen
n�z re� �s tov�bb megy utj�ban.
Az �r�k h�rmat �tnek, �s a n�p k�z� vont bar�zda megfordul, hogy a kiv�gz�s
hely�re,
v�g�hez jusson. Az erre �s arra az oldalra h�nyt hantok most ism�t �sszehullanak �s
bez�rul-
nak az utols� eke m�g�tt, amint az elhaladt, mert mind k�vetik a guillotinehoz.
Szemben lev�
sz�keken asszonyok �lnek, mint valami nyilv�nos kertben, szorgalmasan k�tnek. A
legel�l
lev� sz�kek egyik�n �ll a Bosszuangyal �s bar�tja ut�n n�zel�dik.
- Ter�z! - ki�ltja visit� hangon. - Ki l�tta �t? Defarge Ter�z!
- M�g sohasem hi�nyzott - mondja egy k�t�get� asszonytestv�r.
- Nem. Most sem fog hi�nyozni! - ki�ltja a Bosszuangyal haragosan. - Ter�z!
- Hangosabban, - aj�nlja neki az asszony.
Igen! Hangosabban, Bosszuangyal, sokkal hangosabban, m�g akkor is alig hall meg
t�ged.
M�g hangosabban, Bosszuangyal, szitkoz�dva, �s m�g az sem hozza �t el. K�ldj m�s
asszo-
nyokat minden ir�nyba, hogy keress�k �t, hol k�borol; �s �mb�r k�ld�tteid borzaszt�
tetteket
vittek v�gbe, k�rd�ses, vajjon saj�t akaratukb�l el�g messzire mennek-e, hogy
megtal�lj�k �t!
- Mily csap�s! - ki�ltja a Bosszuangyal, l�b�val dobbantva sz�k�n. - �s itt vannak
a szekerek!
Evr�monde egy pillanat alatt ki lesz v�gezve �s � nincs itt. Itt a k�t�se a
kezemben �s v�r re�
az �res sz�k. Sirok haragomban �s bosszus�gomban.
Mikor a Bosszuangyal lesz�ll emelv�ny�r�l, hogy ezt megtegye, a szekerek kezdik
lerakni
terh�ket. Szent Guillotine papjai fel vannak �lt�zve �s k�szek. Zuhan�s! Egy fejet
mutatnak
f�l �s a k�t� asszonyok, akik m�g alig hogy f�ltekintettek egy pillanat el�tt, hogy
l�ss�k �t,
mikor m�g gondolkodni �s besz�lni tudott, egyet sz�molnak.
A m�sodik szek�r ki�r�l �s tov�bb halad, a harmadik k�zeledik. Zuhan�s! - �s a k�t�
asszo-
nyok, akik munk�jukban nem zavartatj�k magukat, �s nem sz�netelnek, kett�t
sz�molnak.
Az �llit�lagos Evr�monde lesz�ll, a varr�n�t mindj�rt �ut�na kiemelik. Lesz�ll�s
k�zben nem
bocs�totta el t�relmes kez�t, m�g mindig tartja, amint megig�rte. Gy�ng�den ugy
helyezi el
�t, hogy h�ttal fordul a g�pnek, mely folytonosan suhog f�l �s le. A le�ny arc�ba
n�z �s
k�sz�ni a gy�ng�d figyelmet.
- N�lk�led, dr�ga idegen, nem voln�k ilyen nyugodt, mert �n term�szett�l fogva
szeg�ny kis
j�sz�g vagyok, remeg a szivem, nem is emelhetn�m gondolataimat Hozz�, aki a hal�lt
szen-
vedte el, hogy ma itten rem�ny�nk �s vigaszunk legyen. Azt hiszem, hogy az �g
k�ld�tte
nekem.
- Vagy t�ged nekem - mondja Carton Sydney, - n�zz re�m, �des gyermekem, �s ne
gondolj
m�sra.
- Semmire se gondolok, mig kezedet fogom. Semmire se fogok gondolni, ha majd
elbocs�tom, ha sietnek.
- Sietni fognak. Ne f�lj!
Ez a kett� az �ldozatok mindink�bb kisebbed� t�meg�ben �ll, de ugy besz�lnek,
mintha
egyed�l voln�nak. Szem a szemben, hang a hangban, k�z a k�zben, sziv a szivben, a
k�z�s
Any�nak ez a k�t gyermeke, egy�bk�nt oly t�voliak, oly k�l�nb�z�k egym�st�l, a
s�t�t uton
�sszeker�ltek, hogy egy�tt t�rjenek haza �s hogy ott pihenjenek a kebl�n.
- B�tor �s nemeslelk� bar�tom, megenged nekem egy utols� k�rd�st? Tudatlan vagyok
�s
nyugtalanit - egy kiss�.
- Mondd meg, mi az?
- Van egy unokatestv�rem, egyed�li rokonom, �rva mint �n, nagyon szeretem �t. �t
�vvel
fiatalabb, mint �n, egy f�ldmives h�z�ban �l a d�lvid�ken. A szeg�nys�g
elv�lasztott minket
egym�st�l �s � nem tud semmit sorsomr�l - mert nem tudok irni - ha tudn�k is,
hogyan
tudathatn�m vele! Jobb ugy, amint van.
- Igen, igen: jobb ugy, amint van.
- Mikor idej�tt�nk, gondoltam arra �s most is arra gondolok, mikor kedves, b�tor
arcodba
n�zek, mely engem b�torit; ez az. Ha a k�zt�rsas�g val�ban j�t cselekszik a
szeg�nyekkel �s
azoknak majd kevesebbet kell �hezni�k �s kevesebbet kell szenvedni�k, � akkor
sok�ig �lhet;
� m�g �reg is lehet.
- �s azt�n, �des testv�rem?
- Mit gondolsz, - a csendesen szenved� szemek megtelnek k�nnyekkel, az ajkak kiss�
f�lnyit�dnak �s megremegnek - mit gondolsz, hosszunak tetszik-e majd nekem, mig re�
v�rok
ott a jobb haz�ban, ahol, rem�lem, mi ketten r�szv�ttel teljes v�delemre tal�lunk?
- Nem lehet hosszu, gyermekem; ott nincs id� �s nincs b�nat.
- Annyira vigasztalsz engem! �n oly tudatlan vagyok. Cs�koljalak meg most? Itt-e a
pillanat?
- Itt.
Megcs�kolja ajk�t; Carton is az �v�t; �nnep�lyesen meg�ldj�k egym�st. A sov�ny k�z
nem
remeg, mikor elbocs�tja; a t�relmes arcon csup�n kedves, der�lt �llhatatoss�g
l�tszik. K�zvet-
len�l el�tte megy - elt�vozott; a k�t�asszonyok huszonkett�t sz�molnak.
- �n vagyok a F�lt�mad�s �s az �let, mondja az Ur, aki bennem hisz, m�g ha meghalt
is,
�r�kk� fog �lni: �s aki itten �l �s bennem hisz, nem hal meg soha.
Sok hang mormol, sok arc arra fordul, sok l�p�s el�renyomul a csoport sz�l�r�l,
ugy, hogy a
t�meg el�re t�dul, mint egy nagy vizhull�m; minden elt�nik. Huszonh�rom.
Akkor este azt mondott�k r�la a v�rosban, hogy a legb�k�sebb ember arca volt,
melyet ott
valaha l�ttak. Sokan m�g azt f�zt�k hozz�, hogy pr�f�tainak, magasztosnak l�tszott.
Ugyanennek a b�rdnak egyik leg�rdekesebb �ldozata - egy n� - nem sokkal azel�tt,
ugyanannak a v�rpadnak a l�b�n�l engedelmet k�rt arra, hogy leirhassa a
gondolatokat,
melyek elt�ltik. Ha kinyilv�nithatta volna gondolatait - �s azok pr�f�tai
gondolatok voltak -
igy hangzottak volna:
- L�tom, hogy Barsad �s Cly, Defarge, a Bosszuangyal, az esk�dt, a bir�, az uj
zsarnokok
hosszu sora, akik a r�ginek a kiirt�s�b�l t�madtak, ugyanett�l a megtorl� eszk�zt�l
pusztulnak
el, miel�tt m�g mostani m�k�d�s�t besz�ntetn�! L�tom, hogy egy gy�ny�r� v�ros, egy
ragyog� n�p kiemelkedik ebb�l a m�lys�gb�l �s k�zdelmeiben val�ban szabadd� v�lik,
diadalaiban �s veres�geiben hosszu, hosszu �veken �t halad, l�tom, hogy ennek �s az
el�tte
val� kornak gonoszs�ga, melynek ez a term�szetes sarjad�ka, fokozatosan �nmag�t
engeszteli
ki �s elt�nik.
- L�tom azoknak az �let�t, akik�rt a magam�t fel�ldoztam, b�k�sen, hasznosan,
szerencs�sen
�s boldogan abban az Angli�ban, melyet �n m�r nem fogok l�tni soha. L�tom �t,
kebl�n egy
gyermekkel, mely az �n nevemet viseli. L�tom atyj�t, �reg �s meghajlott, de
egy�bk�nt
helyre�llott, mindenkinek h�s�ges orvosa �s �nmag�val is megb�k�lt. L�tom a j� �reg
embert, oly hosszu ideig j� bar�tjukat, tiz �v mulva minden vagyon�t re�jukhagyja
�r�k�l �s
nyugodtan t�vozik megjutalmaztat�sa fel�!
- L�tom, hogy �n szents�g vagyok a sziv�kben �s ut�djaik sziv�ben, m�g ember�lt�k
ut�n is.
L�tom �t, id�s asszony, sir �rtem ennek a napnak az �vfordul�j�n. L�tom �t �s
f�rj�t,
megfutott�k p�ly�jukat, egym�s mellett pihennek utols� f�ldi pihen�j�kben, �s
tudom, hogy
az egyiknek a lelke nem tisztelte �s �ldotta jobban a m�sikat, mint mindkettej�k
lelke engem.
- L�tom azt a gyermeket, aki nevemet viselte, mint f�rfiut, hogy szerencs�sen halad
azon az
�letp�ly�n, mely egykor az eny�m volt. L�tom, hogy oly sikeresen halad el�re, hogy
az �n
nevem hiress� v�lik az �v�nek a f�ny�n�l. L�tom, hogy elt�nnek a foltok, melyeket
�n
sz�rtam re�. L�tom �t, hogy az els� az igazs�gos bir�k k�z�tt �s nagyrabecs�lt a
f�rfiak
k�z�tt, hogy egy fiut, aki az �n nevemet viseli, akinek a homlok�t �s aranyos haj�t
ismerem,
idevezet erre a helyre - mely akkor bar�ts�gos lesz �s megszabadul ennek a napnak
torzit�
foltjait�l - �s hallom, amint a gyermeknek l�gy �s remeg� hangon elmondja
t�rt�netemet.
- Amit most teszek, az sokkal, sokkal jobb, mint amit valaha cselekedtem; az a
nyugalom,
melynek el�be megyek, sokkal, sokkal �dv�zit�bb, mint amilyet valaha ismertem.
#