Nevelési alapismeretek

2. Nevelési alapismeretek. Határozza meg a nevelés fogalmát, célját. Ismertesse a szocializáció

fogalmát és színtereit.

Kulcsszavak, fogalmak:
• nevelés fogalma
• nevelés és nevelődés
• nevelés célja
• szocializáció fogalma
• szocializáció színterei

Nevelés fogalma:

az a folyamat, melyben a pedagógus által irányított gyermeki tevékenységrendszer fejleszti az

egyén képességeit, kialakul értékrendszere, személyisége, melyek lehetővé teszik számára az egyéni
és társadalmi feladatok megoldását. A nevelés egyfajta bevezetés a társadalomba, a kultúrába mely
során tanulunk ismereteket, viselkedési formákat, norma és értékrendszereket adunk át. Egy
alacsonyabb szintről egy magasabb szintre juttat el, melyben van egy dinamika.
Jellemzői: csak emberi, mindig tervszerű és szervezett. Az egyéni képességek kibontakoztatása a
cél.

Nevelés és nevelődés:

- ki lehet az alanya? → nem csak a gyermek, hiszen a nevelés visszahat a felnőttre is

- szükséges-e a nevelés? → igen, liberális eszmények alapján → minden hat ránk ( társadalom,
munkahely, környezet, stb.)
- hogyan neveljünk? → lényeges, hogy milyen módszerrel és eszközzel tesszük.

Nevelési módszer: a kitűzött nevelési cél elérésének érdekében alkalmazott eljárás. Célja, hogy a
gyermekeket pozitív tevékenységre késztessük, a negatív hatásokat pedig kiküszöböljük.

Nevelési eszköz: a gyermekek fő tevékenységformáit jelenti: a játékot, tanulás, munka jellegű

tevékenysége

Nevelés:

 tervszerű, intézményes fejlesztő hatás, amelynek meghatározott célja van, és ennek eléréséhez
tudatos eljárásmódokat alkalmaz.
 spontán intézményen kívüli hatás. Ennek sorába tartozik minden környezeti tényező, mellyel az
egyén valamilyen módon kapcsolatba került. A spontán hatás mindig kihat a tervszerű, intézményes
hatótényezőkre, azok szerepét erősítheti vagy gyengítheti

Módszerei: követelés, meggyőzés, gyakorlás, ellenőrzés, értékelés, elismerés, büntetés, dicséret

A módszert meghatározó tényezők: a nevelési cél, a nevelési feladat, életkor, értelmi fejlettség,
képességek, a pedagógus személyisége, pedagógiai kulturáltsága, felkészültsége, a felnőtt vezetési
stílusa, a gyermek életkori sajátosságai, a pedagógiai szituáció és annak tartalma.
A nevelési módszerek jellemzői: a módszereknek a nevelés céljainak és feladatainak megvalósítását
kell szolgálni, a módszer kiválasztásánál figyelembe kell venni a tanulók személyiségét, az egyéni
és életkori sajátosságokat  a módszereknek rugalmasaknak kell lenniük
Nevelés célja:

Személyiségfejlesztés
 Nevelési cél: szükségletek alakítása
 Elsődleges cél: a jellem kialakítása
 Másodlagos cél: önfejlesztő magatartásformák szükségleteinek kialakítása
 Oktatási cél: kognitív sajátosságok fejlesztése

Nevelés színterei:

azok az egymással szoros kapcsolatban álló területek, amelyeken a nevelés célja által meghatározott
feladatok megvalósíthatók. PL: Család, Bölcsőde, Óvoda, Iskola, Munkahely, Társadalom

Szocializáció fogalma: a szocializáció a társadalomba való beilleszkedés folyamata, mely során az

egyén megtanulja megismerni önmagát és a környezetét, elsajátítja az együtt élés szabályait, a
lehetséges és elvárt viselkedési módokat. A szocializáció során azokat a normákat, értékrendeket,
hagyományokat, attitűdöket sajátítjuk el, ami az adott környezetben, kultúrákban használatosak. A
szocializáció tanulási folyamat, mely egész életen át tart.

Szocializáció színterei:

A szocializáció színterei és szerepük a gyermek szocializációjában:

• a kisgyermek személyiségének alapja fejlődik:

➢ elsődleges (primer) szocializáció:

- a szülők a biológiai gondozáson keresztül elégítik ki a gyermek szükségleteit.
➢ Másodlagos (szekunder) szocializáció:
- az elsődlegesre épülő tudatos nevelési, érték átadói folyamat.

Elsődleges szocializációs színtér: A CSALÁD!

A leglényegesebb hatások az embert a családjában érik. Ezek a hatások együttesen a személyiség
szociális fejlődésének folyamatát adják. A szülői viselkedésből legerősebben a nem verbális
kommunikáció, a metakommunikáció ( nem beszéd általi) hat. Ezekre az jellemző, hogy érzelmet
kifejező kommunikációs módok, melyek a legkevésbé változtathatók meg akarattal, szinte
automatikusan működnek.

A család szocializációs funkciója:

1. Gondozás: táplálás, ápolás, alvás, pihenés, megfelelő környezet kialakítása

2. Biztonságérzet: megteremtése gyermekkori bizalomból lesz a serdülőkor növekvő önbizalma,
ami felnőttkorban teljesedik ki. Anya-Gyermek kapcsolat= minta (szeretet kapcsolat)
3. Beszéd megtanítása: a gyermek értelmi intellektuális fejlődését határozza meg.
4. Interakciós tér: megtanul a másik emberhez viszonyulni, kapcsolatot teremteni
5. Gyermeki identitás, azonosság, én tudat kialakulása: a családi nevelés hatására ónmagára
vonatkozó ismeretekkel gyarapodik a gyermek. A család az első színtere az emberi kapcsolatok
szinte mindegyikének. Mindegyik kapcsolati mintát és az ebben való viselkedést itt tanulja a
gyermek. Ezek a minták mélyen bevésődnek és befolyásolják a későbbi kapcsolatokat, azok
mennyiségét és minőségét. Itt tanul alapvető szerepeket ( gyermek testvér), ezeket úgy tanulja meg,
hogy betölti őket. A szerepek nagy részét anticipált ( előrevetített) formában tanulja, ezeket nem
tölti be ( szülői, nemi szerep), de látja sokáig és folyamatosan.
Ranschburg -féle szülői nevelési stílus:

1. Meleg- engedékeny:
• szülői szeretet, elfogadást kommunikálnak a gyermek felé, vannak szabályok, de
rugalmasak.
• A gyerekek: kreatívak, aktívak, barátságosak, sikerkeresők, nyitottak, pozitívan
viszonyulnak a világ felé.

2. Meleg-korlátozó:
• szülők túlgondozóak, túlvédőek, de szeretik a gyereket. A gyerekek valószínűleg
konformisták ( alkalmazkodóak) lesznek.
• A gyerekek: függőek. Kevésbé kreatívak, aktívak, kicsit szorongósak, megfelelő
moralitással rendelkeznek. A mostani nevelésre ez a legjellemzőbb.

3. Hideg- engedékeny:
• a gyerek belső konfliktusaiból antiszociális agresszió kibontakozhat
• nem nyújtanak modellt a gyerek számára, ellátják, de nem foglalkoznak vele ( gyerek azt
csinál amit akar)
• a legtöbb fiatal korú bűnelkövető közülük kerül ki

4. Hideg-korlátozó:
• a szülő érzelmi elutasítása a gyerek felé a fizikai büntetésben nyilvánul meg, ez az
ambivalencia bűntudatot kelt a gyerekben, megnövekedett agresszióját maga ellen fordítja
(bizalmatlanság alakul ki nem csak a szülőkkel szemben, hanem mindenkivel), kudarc
kerülők, szorongók.

Meleg

Korlátozó Engedékeny

Hideg