ÚJ FOLYAM V. 1. SZÁM BUDAPEST, 1996.

JANUÁR ÁRA: 144 FT

G RAN ASZTÓ I GYÖRGY: U T U N K E U R Ó P Á B A , E U R Ó P A Ú T JA

H O Z Z Á N K ; TÓ TH GY. LÁSZLÓ : EGY B U K O TT ESZME G YŐ Z­
TES K A T O N Á I; HERCZEGH GÉZA: HÁRMAS SZALTÓ; ILLYÉS
G y u la LEVELEZÉSE FELESÉGÉVEL 1946-47 TELÉN, HL; SÁ-
LYI TAM ÁS: THATCHERIZMUS A GYAKORLATBAN, II.; DE­
M O G R Á F IA ÉS H A LA N D Ó SÁ G — KEREKASZTAL-BESZÉL-
GETÉS; E S T I KÉRDÉS: A D U N A T V IN TE R JÚ JA PUNGOR ERNŐVEL
Szerkesztői üzenetek:

JANUÁR 18-ÁN SZERKESZTŐINK A HUNYADI KLUBBAN MUTATJÁK BE a Ma­

gyar Szemlét. O lvasóinkat szívesen látjuk a rendezvényen. Cím:
B udapest I., H unyadi János ú t 8.

Á remelés . A Magyar Szemle ára 1995 decem berével 144 forintra

em elkedett. Belföldi előfizetőink szám ára az előfizetés 1996 á p ri­
lisáig változatlan m arad, a külföldi előfizetés azonban decem ber
óta évi 75 dollár (80 SF, 100 DM). A két év óta első árem elés m ég
a kétéves inflációt sem követi teljes m értékben, holott a p ap írárak
az infláció átlagánál nagyobb m értékben nőttek. L apunk köz­
pénzből tám ogatást nem kap, csak különböző m agánforrásokból.
Ezért az előállítás költségeit, sajnos, részben olvasóinkra kell há­
rítanunk.
A M a g y a r S zemle A la pítv á n y sz á m l a sz á m a 1995. decem ber 4-
ével m egváltozott. Az új szám laszám : 11707024-20332033. Aki
A lapítványunkat legalább 2000 forintos összeggel tám ogatja, az a
Magyar Szemle egyéves előfizetését és ajándékot kap. Az A lapít­
vány tám ogatására befizetett összegek az APEH engedélye alap­
ján az adóalapból levonhatók.
Szerkesztőségi titk á r sá g i ó r á k hétfőtől péntekig: ll-1 5 h.

S zerkesztőségi f o g a d ó ó r á k : K odolányi Gyula: péntek, 12-13h,

C zak Ó Gábor: kedd, 11-12h, MÁRTON Gyöngyvér: hétfő, 12-14h.

A FOLYÓIRAT MEGJELENÉSÉT A BATTHYÁNY LAJOS ALAPÍTVÁNY TÁMO­

GATJA.

A M a g y a r Szemle A la pítv á n y ig a z g a t ó s á g a :
A ntall G yörgy A ndrás, D r. B a lo g h János, B ő d P éter Á kos,
C zakó G ábor, G r a n a sztó i G yörgy (elnök), Jeszenszk y G éza,
K o d o lá n y i G yula, M a g yar Péter, S z a b a d o s G yörgy
 F ő s z e r k e s z tő : K o d o lán yi G yula

Szerkesztőbizottság: B o r b á n d i Gyula , Cseh -S z o m b a t h y Lá szl ó ,

KlNDLER JÓZSEF, MELLÁR TAMÁS, MOLNÁR GUSZTÁV,
S z a b a d o s G yörg y , S zö c s G éza , D r . Va r g a Csa b a

Szerkesztőség: Ba n g a Ferenc , Cza k ó Gá b o r ,

Izlnger A n n a , M ag ya r B ertalan , M á r t o n G yöngyvér , Váczi Gá b o r
Szerkesztőségi titkár: A r a n y Em íl ia

ÚJ FOLYAM V. 1. SZÁM BUDAPEST 19%. JANUÁR

SZABADOS GYÖRGY_________ ÚJÉV— ÚJÉV______________________ 3

TÓTH GY. LÁSZLÓ EGY BUKOTT ESZME 5

GYŐZTES KATONÁI

GRANASZTÓI GYÖRGY UTUNK EURÓPÁBA 10

____________________________— EURÓPA ÚTJA HOZZÁNK_______
HERCZEGH GÉZA HÁRMAS SZALTÓ 32
_______________________________ (IN MEMORIAM T. M. L.)___________

ILLYÉS GYULA LEVELEIBŐL, 1946-47; III. 40

BODOSI GYÖRGY____________ AKI OLYAN, MINT AZ...____________ 45
GALGÓCZY ZSUZSA_________ DEMOGRÁFIA ÉS HALANDÓSÁG 56
PUNGOR ERNŐ INTERJÚ A DUNA TV 70
____________________________ESTI KÉRDÉS CÍMŰ MŰSORÁBÓL
P. SZABÓ ERNŐ GRAFIKÁK, 74
TÖRTÉNELMI HÁTTÉRREL
(SZÁZ ÉVE SZÜLETETT
_______________________________ VARGA NÁNDOR LAJOS)____________

M AÁR FERENC GÉZA AZ „AVAR" MEGTELEPÜLÉS 82

____________________________SZAPORODÓ KÉRDŐJELEI_________
SÁLYI TAMÁS THATCHERIZMUS 91
___________________________ A GYAKORLATBAN; II._____________
PETHŐ TIBOR ____________AZ IFOR BOSZNIÁBAN__________ 100
2 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

SZÁM U N K SZER ZŐ I

B odosi György (eredeti nevén Dr. JÓZSA Tivadar, Budapest, 1925): orvos,
író, költő. 1953 óta a Veszprém megyei Pécsely körzeti orvosa. 1948-ban a Bibó
István vezette Kelet-Európai Intézet munkatársa. BERZSENYI életéről írt monog­
ráfiáját 1949-ben bezúzták, prózai írásai 1964-ig nem jelenhettek meg. Azóta
számos, folyóiratokban közreadott esszén és szociográfián kívül öt vers- és
két prózakötete jelent meg. Első verseskötetéhez ILLYÉS Gyula írt előszót.

Galg ÓCZY Zsuzsa (1960, Budapest): gyógypedagógus, újságíró, író. A Sem­

melweis Orvostudományi Egyetem Magatartástudományi Intézetében két­
hetente megrendezett kerekasztal-beszélgetések szervezője.

Granasztói György (1938, Budapest): történész, egyetemi tanár, a Teleki

László Alapítvány Közép-Európa Intézetének főigazgatója. 1990-94 között
nagykövet a Belga Királyságban, valamint a NATO és az Európai Unió mel­
lett. Publikációi elsősorban társadalomtörténeti témájúak.

H erczegh Géza (1928, Nagykapos): nemzetközi jogász. 1951-1967 között az

Állam- és Jogtudományi Intézet munkatársa. 1968-1990 között a Pécsi Tudo­
mányegyetem Jogi Karának tanára. 1990-ben alkotmánybíróvá, 1993-ban a
Hágai Nemzetközi Bíróság tagjává választották. Az MTÁ tagja.

I llyés Mária: művészettörténész, műkritikus; tanulmányait az ELTE-n és

Párizsban végezte. 1975-93 között a budapesti Szépművészeti Múzeumban
dolgozott. írásai a 19- és 20. századi magyar és európai művészettel foglal­
koznak. Édesapja, ILLYÉS Gyula írói hagyatékából eddig két, korlátozott ter­
jesztésű kötetet adott ki: Érzelmes hátrápillantás. Szekszárd, 1994; Odaátról
(kiadatlan versek). Bibliofil Társaság, Budapest, 1995.

Maar Ferenc Géza (1966, Budapest): 1990-ben végzett az ELTE földrajz-tör­

ténelem szakán. Jelenleg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkatársa.

P ethő Tibor (1918, Budapest): az édesapja, PETHŐ Sándor által alapított Ma­
gyar Nemzet szerkesztőbizottságának elnöke, lapunk állandó külpolitikai szem­
leírója.

Sályi Tamás (1955, Budapest): az ELTE BTK történelem-angol szakán vég­

zett, 1980-ban. Jelenleg szellemi szabadfoglalkozású.

P. S zabó Ernő (1952, Budapest): újságíró, művészettörténész. 1991-től 1995

márciusáig az Új Magyarország kulturális rovatvezetője. Jelenleg szellemi sza­
badfoglalkozású, az Új Művészet munkatársa.

T óth Gy. László (1948, Békéscsaba): közíró, politológus. Az ELTE Bölcsé­

szettudományi Karán szerzett diplomát. Jelenleg több filmszakmai szervezet
vezetője. Szellemi szabadfoglalkozású.

E számunk illusztrációi (Varga Nándor Lajos grafikái) P. Szabó Ernő Gra­

fikák, történelmi háttérrel című cikkét kísérik. A reprodukciókat a cikk szerzője
készítette.
 UJEV — UJ EV

VILÁG ÚGY VAN megalkotva , hogy aki azt fölfogni képes —

A és kicsoda nem —, annak m inden pillanatában belső rendjé­

ről mesél. Arról a rendről, amelynek titkos ölelésében a válto­
zások gyötrelmes gyönyörűsége ég, és m inden amit beolt és kirajzol,
m inden aminek testet ad ez a titokzatos nász — a látható és érzékel­
hető Világ; egy profánnak tűnő skandalum, am it azonban éltet és
összetart a Rend, a rend szent és mély és örök szövete.
Életünk és világunk m inden perce és tere, m inden cselekede­
te és tünem énye ennek a nagyszerű rendnek a látványos színpada. S
ezen a végtelen színpadon mi mind, akik egymástól látszólag oly­
annyira különbözünk, valójában ugyanannak a mögöttes rendnek a
gyermekei vagyunk; tisztes szereplők, akik m agunk is m ind képvi­
seljük azt.
A többieknél, az állatoknál, a növényeknél, a tárgyaknál
gyarlóbbak vagyunk kicsit, m ert észt kaptunk, eszet, önsajnáltató
lusta értelmet, amely lázadó hajlamú. S a lázadás: önzés, s az önzés:
magány. De ezáltal képesek vagyunk fölfogni is ezt a hatalm as cso­
dát. És képesek vagyunk ezen keresztül azt is megérteni, hogy ennek
a csodának a fenntartásához önzésünkön felülemelkedve juthatunk
el. Hogy élet csak ebben a csodában létezik, hogy aki ebből kilép,
ebből kilázad, hogy aki ezt hivalkodón kikezdi, annak a m agány
m agánya lesz örök sora. Az régies szóval: elkárhozik.
Az új év nem Újévkor kezdődik. Pedig az idő a világ tán
legszigorúbb rendje. Újév napja csak külső tünet. Az új Év bennünk
kezdődik. Az új Évet mi teremtjük meg. A többi csupán a bolygók
forgása-vonulása.
Az új év akkor és ott kezdődik, ahol s amikor újra együtt
vagyunk. Amikor újra együtt tudunk lenni, m ert rendet terem tet­
tünk m agunkban. Együtt lenni pedig ott kell tudni, ahol élünk, ép­
pen ott van esély, csak ott van alkalom. M ásutt sohse valóság, m á­
sutt csak ábránd.
A Karácsony szívén újra m egnem esedett Újév ennek az
egyetemes és benső csodának a helyreállítása m agunkban. A romol-
hatatlan örök együttlét vidám és komolyos, elmerengő és önfeledt
követése. Ennek a közös elhatározásnak útrabocsátó ünnepe.
Nekünk a hely ez a Föld s ez az ország. N ekünk ez az ország,
ez a vidék, ez a város és falu az otthonunk. N ekünk az idő nem a
m últ és nem a jövendő. A Jelen a múlt, s a jövő is csak ez a jelen. Itt
és most. Itt kell újra elkezdeni. S elsőleg önm agunkban. Ami lesz,
m ind ebből fakad. Minden, amit szívünk értelme és a józan ész ma
4 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

f ö lfo g é s a k a r é s m e g te r e m t — a z lü k te t á t m a jd a jö v ő n , a h e ly r e á l­
lítá s e ls ő m ű v e le t e . S z ilv e s z te r é jjelén err e e m e ljü k p o h a r u n k a t.
Post tenebras lux: a sötétség után — Fény! De m indenek előtt:
legyünk erősek! Ez legyen az újévi kívánság, ezek legyenek az új év
útrabocsátó jó szavai. Ha már a világ úgy van megalkotva, hogy aki
azt fölfogni képes — s kicsoda nem —> annak az m inden pillanatá­
ban belső rendjéről mesél.
Szabados G yö rg y

VARGA NÁNDOR LAJOS: ÖNARCKÉP (FAMETSZET, 1940)

 Á LL A N D Ó SÁ G ÉS VÁLTOZÁS
A Magyar Szem le körkérdése, XII.

EGY BUKOTT ESZME GYŐZTES

KATONÁI

■>

„A kommunizmus a másodfeltalálók világa. Mindent feltalálnak, csak

éppen késve és rosszul. Maguk még meg fogják érni, hogy végül a
kapitalizmust is fel fogják találni. De abban nem lesz köszönet."
l ÜLEP LAJOS PRÓFÉTÁNAK BIZONYULT. Évtizedekkel ezelőtt m eg­

f fogalmazott gondolatainak érvényességét hétköznapi tapasz­

talataink teszik vitathatatlanná. H atártalan önbizalommal ma
ugyanazok próbálják meg felépíteni a kapitalizmust, akik az úgyne­
vezett szocializmussal egyszer m ár kudarcot vallottak. Igaz, most
egy liberális és demokratikus kapitálszocializmus alapjait próbálják le­
rakni a népi demokrácia alapozásában jártas kőművesek. Éppen
ezért sokan vagyunk kiábrándultak és csalódottak azok közül, akik
sose voltunk se kommunisták, se baloldaliak. Ez annak ellenére így
van, hogy a kommunizmus bukását szinte m indannyian a sors kü­
lönleges, történelmi ajándékának tartjuk.
A kom m unizm usban nehezen elviselhető, ám viszonylag
egyszerű volt az élet. Egyetlen döntéssel bárki m eghatározhatta
nemcsak a pillanatnyi lehetőségeit, de akár az egész életútját is.
Sokak számára volt elfogadhatatlan a Kádár-rendszer kor-
ruptsága, képmutatása, nevetséges és megalázó kisszerűsége, lélek­
nyomorító szürkesége. Gyilkos brutalitásával mi m ár nem találkoz­
tunk, de a proletárdiktatúra primitív és sokszor véreskezű fenntartói
m indig megtalálták a módját teljes védtelenségünk és kiszolgálta­
tottságunk érzékeltetésére. Mi pedig tudtuk, hogy ez akkor is így
van, ha egy ujjal sem nyúlnak hozzánk, viszont bármikor, bárhol és
bárm it megtehetnek. Ezért a családok féltve őrizték „titkaikat" és
megpróbáltak úgy tenni, mintha semmi se történt volna. A közel­
m últ történelme megszűnt létezni.
M ásodrangú állampolgárok voltunk. Olyanok, akikkel ko­
rábban sem kellett elszámolni. Igaz, bárki lehetett kiválasztott: őrs­
vezető az általános iskolában, KISZ-titkár a gim názium ban és a nép­
hadseregben, párttag az egyetemen vagy a m unkahelyen. A beillesz­
kedés és a karrier kritériumai egyszerűek és közismertek voltak. M i­
után sokszor a látszattal is beérték, a félbolond kom m unista világ-
megváltók közé rengeteg cinikus és gátlástalan szerencselovag is ke­
rült. Az ideológiai handabandázók és a technokraták mellett lénye­
gében őket uralta az MSZMP. A becsapott szerencsétlen balekoknak,
6 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

és a csak túlélni és érvényesülni vágyó törleszkedő jámbor gerincte­

leneknek alig volt szavuk.
Látszólag szabadok voltunk tehát, de m indvégig pontosan
tudtuk, hogy ez csak egy rendkívüli és kivételezett helyzet, aminek
bármikor vége szakadhat. Sosem tudhattuk, hogy a m agyar Pol Pót
éppen melyik nyugati egyetemen tanul, és mit forgat a fejében...
A '60-as és '70-es évek vidéki M agyarországán sokan éltek
hasonló helyzetben. Az én családomban és környezetem ben nem
számított szalonképesnek az, aki belépett KÁDÁR pártjába. BlSZKU
Béla, RAJNAI Sándor és M arosán György mellé. N em beszélve az
ország akkori igazságügy-miniszteréről, aki a korabeli választási
plakátok tanúsága szerint „dr. Korom Mihály paraszt" volt.
Igaz, az sem számított hőstettnek, ha valaki nem lépett be az
MSZMP-be. Egész egyszerűen ezt tartották a természetes és elfogad­
ható magatartásnak. A kisvárosi közvélemény egyébként is azt tar­
totta: városi ember nem lép be a pártba. A kommunista szó a buta
bunkó szinonimája volt. Én az első m űvelt kom munistával tizenhat
éves koromban találkoztam. Az már az általános iskolában is feltűnt,
hogy a mozgalmárok a tantestület butább, ámde ambíciózusabb tag­
jai közül kerültek ki. Ez a helyzet a gimnázium ban még feltűnőbb
volt. A nagy tudású, és tekintéllyel is rendelkező tanárok egyike sem
volt KISZ-aktivista. Gyermekkori megfigyeléseim érvényességét
másfél évtizeddel később szociológiai vizsgálatok eredményei tá­
masztották alá. Kiderült, hogy a kérdéses időszakban az új párttagok
és az apparátusbeliek túlnyomó többsége első generációs városlakó
volt. Ebben az időszakban a rosszul iskolázott és kulturálisan hátrá­
nyos helyzetű parasztgyerekek számára a gyors előrejutás jószerint
egyetlen lehetősége a párttagsággal m egtámogatott m unkahelyi kar­
rier volt. Innen vezetett az út a mindenható pártapparátusba.
JUDOM, HOGY EZ A HELYZETLEÍRÁS ÉS ÉRTÉKELÉS a baloldali mé­

T diaértelmiség — és az általuk befolyásoltak — szám ára elfo­

gadhatatlan. De ez nem változtat(hat)ja meg az én személyes
élményeimet és emlékeimet. Éppen ezért hiába olvasom százszor és
ezerszer, hogy ebben az országban mindenki m egalkuvó és kollabo-
ráns volt: én ezt nem tudom elhinni, m ert egészen m ást tapasz­
taltam. Ugyanakkor azt sem gondolom, hogy az átlagostól lényege­
sen eltérő élethelyzetben nőttem volna fel. A m agyarázat valószínű­
leg abban keresendő, hogy a ma is aktív írástudók és közvélemény­
formálók döntő többsége pártértelmiségiként kezdte pályafutását,
ezért az ő emlékeik szükségszerűen egészen mások. A volt ávós csa­
ládok tagjai, az egykori kommunista funkcionáriusok, valam int az
őket kiszolgáló kontraszelektáltak és tehetséges karrieristák valóban
nincsenek könnyű helyzetben, ha a m últ megítéléséről van szó. A
természetesnek tekinthető önvédelem és önszeretet m iatt ők egészen
másra emlékeznek. Ez nemcsak a m últ szokásos megszépítése, hi­
szen ők nemegyszer valóban egy külön világban éltek, és arra visz-
szaemlékezve általánosítanak.
 TÓTH GY. L: EGY BUKOTT ESZME GYŐZTES KATONÁI 7

Ez a csoport nem érdekelt abban, hogy kiderüljön: a m agyar társada­

lom egy jelentős része még az uniformizált Kádár-korszak alatt is
megőrizte nemzeti kötődését, politikai tagoltságát és értékrendbeli
sokszínűségét. Sokan dolgoznak most azon, hogy M agyarország tör­
ténetét úgy írják le, mintha az másból sem állt volna, m int az erköl­
csileg feddhetetlen reformkommunista-szocialista és a baloldali erők
heroikus és szüntelen küzdelméből az elfajzott kommunista diktatúra
ellen. A baloldali magyar értelmiség a médiaértelmiség támogatását
kihasználva megkísérli a saját érdekeinek megfelelő történelem fölvá­
zolását. Megindult a harc a múltért. Az SZDSZ szégyenletes árulása
ebben a vonatkozásban is új helyzetet teremtett 1994 májusában.

II.

„A kommunizmus megbukott mindenféle értelemben. De a kom­

munistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki nem olyan ko­
nok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már
nem az Eszmét védi, hanem meztelen életét és a zsákmányt."
M árai Sándor mondataihoz nincs mit hozzátenni. M agyarország új­
kori történelmének egyik nehéz szakaszához érkezett: gazdasága
összeomlófélben van, állami intézményeit m űködésképtelenség fe­
nyegeti, a társadalom pedig csak most kezdi újjászervezni önmagát.
Uralkodóvá váltak a kommunista diktatúrák utáni társadalm ak álta­
lános jellemzői: az atomizáltság, az értékvesztés és a társadalmi szo­
lidaritás hiánya. Kiszámítható magatartás nélkül és társadalm i m ére­
tekben elfogadott értékrend hiányában a társadalom m űködési zava­
rainak elhárítása megoldhatatlan feladat. Jelenleg nem létezik egy
olyan — az egész társadalmat integrálni képes — erő, amelyik a
kaotikus állapotok megszüntetésére alkalmas lenne.
zt az egyébként is kritikus történelmi időszakot még nehe­

E zebbé tette a posztkommunista-szocialista erők (MSZP) és a

baloldali liberálisok (SZDSZ) kormányzati hatalomra kerülése,
1994 májusában. Uralomra jutásukat követően a rendszerváltoztatáskor
megindult pozitív társadalmi-gazdasági folyamatok előbb lelassultak,
majd több területen leálltak. Ma már alig van olyan társadalmi csoport,
amelyikkel a kormány ne került volna valamilyen konfliktusos szituá­
cióba, ennek következtében a társadalom tűrőképessége érezhetően
csökkent. Szaporodnak a különböző megmozdulások, tiltakozások,
sztrájkok. A szakértelem, a szürkeállomány és a szociális érzékeny­
ség jelszavaival hatalomra került MSZP-SZDSZ-koalíció alkalm at­
lannak bizonyult az ország irányítására.
Dilettantizmusukról tanúskodik, hogy nem képesek a jogál­
lami normákat, az alkotmányt figyelembe vevő törvényhozási gya­
korlat folytatására, illetve ilyen intézkedéssorozatok bevezetésére.
Gazdaságpolitikájuk család-, értelmiség- és ifjúságellenes. A társada­
lomra ráerőszakolt oktatáspolitikai és egészségügyi elképzeléseikkel
és eddigi kapkodó intézkedéseikkel az ország jövőjét veszélyeztetik.
Általános gazdaságpolitikai elképzeléseik érvényesülése esetén a
8 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

magyar társadalom kettészakadása várható, ami egy latin-amerikai

típusú társadalomszerkezet kialakulásához vezethetne. Ez azt jelen­
tené, hogy a társadalom elszegényedett és leszakadt tömegei fölött
egy kis létszámú, de gazdag elit uralkodna. A szociálliberális koalí­
ció kiemelt céljai között nem szerepel egy széles körű nemzeti pol­
gárság megteremtésének szándéka. A mai napig nem született meg
egy értékelhető és világos kormányprogram. Ennek égjük oka való­
színűleg az, hogy a kormányzó baloldali pártoknak nincs sem felvá­
zolható jövőképük, sem elfogadható társadalomképük. Éppen ezért
a távlatok hiánya arra készteti az MSZP és az SZDSZ klientúráját,
hogy a kormányzati struktúrákhoz és a privatizációhoz kötődő m in­
den pozíciót mielőbb megszálljanak, és saját érdekeiket minél előbb
érvényesítsék. A jelenlegi elit nem érdekelt a versenyhelyzet megte­
remtésében, a társadalmi mobilizáció biztosításában.
KONSZENZUSOS HATALOMGYAKORLÁSHOZ m a m ár az is eleg en ­
dő, ha az uralm i pozícióban lévő elitcsoportok k ép esek eg y ­
mással kiegyezni. Ennek azért is nagy a valószínűsége, m ert
most vannak egyszerre hatalmon az elm últ évtizedek haszonélvezői,
és az őket korábban élesen támadó radikális ellenzéki csoportok. Ez
utóbbiak ma a baloldali liberalizmus képviselői. Az egykori kom m u­
nistákból és a Kádár-korszak technokratáiból álló szocialista hatalmi
elit értelemszerűen nem érdekelt a rendszerváltoztatás végigvitelé-
ben, a szükséges személycserék folyamatos végrehajtásában, és a
történelmi igazságszolgáltatásban. M agyarországon csak a kom m u­
nizmus bukott meg, a kommunisták nem! Ez a szociológiai tény
természetesen nem egyeztethető össze a társadalmi igazságosságról
hangoztatott nézetekkel sem, és sérti sokak erkölcsi érzékét.
Az utóbbi időben Kelet-Európa nagy részén megfigyelhető,
hogy a kommunista diktatúrák egykori fenntartói és m űködtetői je­
lentősen növelték politikai befolyásukat, és ugyanolyan intoleranciá­
val és vehemenciával képviselik ma a szocialista, nacionalista, vagy
éppen liberális elveket és értékeket, ahogyan korábban a kom m unis­
ta eszmét terjesztették. Ennek magyarázata nyilván a szocializáció­
jukban keresendő. Nagyon valószínű, hogy egy ortodox — szerb,
zsidó, kom munista stb. — családban felnőtt mai liberális még m in1
dig kevésbé türelmes, mint az, akinek a mintái nem ilyen környezet­
ből valók. Vezetőinek szociokulturális háttere, és a párt alapvetően
baloldali orientációja miatt az SZDSZ ugyancsak a jelenlegi helyzet
fenntartásában érdekelt. TELLÉR Gyula szerint az
„SZDSZ már 1991-re nyilvánvalóvá tette, hogy bizonyos értelemben
maga is a régi MSZMP utódpártja, s csak addig támogatja a rend­
szerváltást, amíg az nem érinti az általa is képviselt volt szocialista
elitcsoportok érdekeit és pozícióját." (Harc a tulajdonért. Magyar
Nemzet, 1995. aug. 29.)
A kormányzati hatalmat tehát jelenleg az MSZMP két utódpártja
gyakorolja Magyarországon. Éppen ezért a kádárizm us végleges bu­
kásáról majd csak akkor beszeinetünk, ha annak egykori fenntartóit
 TÓTH GY. L: EGY BUKOTT ESZME GYŐZTES KATONÁI 9

és haszonélvezőit, valamint a hozzájuk csatlakozott baloldali liberá­

lis értelmiségi csoportokat sikerül tartósan távol tartani a politikai
hatalomtól. A ddig a kádári m élystruktúrák különböző alakváltoza­
tai és a személyi kapcsolatrendszerek zavartalanul tovább élnek. A
jelenlegi kormánykoalíciótól csak újabb stabilizációs program ok és
modernizációs kísérletek várhatók.
A posztkom munista-szocialisták és a baloldali liberálisok
szükségszerű bukása egyúttal a pragm atizmusra hagyatkozó politi­
zálás látványos kudarca is. A szilárd erkölcsi alapok és értékek nél­
küli hatalomgyakorlás — az ellenőrizhetetlen folyamatok eluralko­
dása után — káoszhoz vagy diktatúrához vezet. Történelmi változá­
sok korát éljük. A helyzet súlyos, de nem reménytelen.
’AGYARORSZÁGON m in d ad d ig nem lesz nyugati értelem ben

M v ett m odern polgári dem okrácia, am eddig a polgári jobb­

k özép erők nem képesek m egtalálni az együttm űködésnek
azok at a hatékony formáit, am elyek lehetővé teszik a választások
m egn yerését, és történelm i küldetésük beteljesítését.
Amíg ez nem történik meg, addig M agyarország nem más,
m int egy bukott eszme győztes katonáinak zsákmányszerző terepe.
T ó t h G y . Lá s z l ó

BÚCSÚ (RÉZKARC, 1923)

 UTUNK EURÓPÁBA,
EUROPA ÚTJA HOZZÁNK

AGYARORSZÁGNAK BELÁTHATÓ IDŐN BELÜL csatlakoznia kell

íz Európai Unióhoz. Ez olyan kijelentés, amelyet nap nap
után lehet hallani. A politikai elit jelentős többsége m agáé­
nak vallja, s úgy látszik, hogy bizonyos zavarral és bizonytalanság­
gal, közvéleményünk is azonosul vele. Igaz, talán nem olyan m érték­
ben, mint néhány évvel korábban. Az újabb közvéleménykutatási
adatok azt a látszatot keltik, mintha a lelkesedés csökkenne, jóllehet
az ellenséges érzületek még határozott kisebbségben vannak.
Ma a politikai vezető csoportok legnagyobb hibája, hogy a
társadalom életének főleg gazdasági szempontjai érdeklik őket, fi­
gyelmen kívül hagyják a hatalom szimbolikus, misztikus, m ajdnem
vallási vonatkozásait. Egy, a vezetést kézben tartó elitet sohasem
lehet egyedül szakmai, vagy technikai képességei, technokrata telje­
sítményei alapján becsülni. Ugyanilyen fontos, hogyan képes képvi­
selni, kifejezni, megjeleníteni valamit a külvilág szám ára a nem zet­
ből, m ert elsőrendű feladata, hogy kifejezze ennek folyamatosságát,
értékeit és büszkeségét. Ebben a szimbolikus dim enzióban egyszerű
szociológiai törvény, hogy a nemzetnek nincsen szüksége politikai
elitre, ha a demokrácia működése akadozik, ha a nem zet értékeit,
büszkeségét hanyatlani látja.
A M aastricht Szerződés körüli bonyodalm ak jól m utatták,
hogy az egyszerű szavazók körében Európa-szerte határozottan fel­
vetik a kérdést, mi lesz az egységes Európa következménye a nem ­
zet fennmaradása szempontjából? Nagyon sokan vannak, akik úgy
látják, hogy Brüsszel rákényszerítheti akaratát a kormányra, ami vi­
szont aláássa a politikai elit legitimitását. Ez jelentős tömegeket for­
dít el a politikától, mert ha a nemzetnek meg kell hajolnia a külső
hatalom előtt, ha onnan írhatják elő nekünk, hogy m it tegyünk itt­
hon, minek kellenek a politikusok? Hogyan lehet kom olyan venni
egy olyan hatalmat, amelynek nincs is hatalma?
Nálunk, Magyarországon a belpolitikai helyzet feszültségei,
a demokratikus átmenet kétségkívül súlyos nehézségei közepette a
reánk zúduló információk megnehezítik a tájékozódást, hogy a nyu­
gati csatlakozást távlatban, netán történelmi összefüggésbe helyezve
próbáljuk szemlélni. Minthogy az integráció egyrészt valam ennyi­
ünket érint, másrészt, ha valaha bekövetkezik, sok-sok utánunk kö­
vetkező nemzedék sorsát meghatározza majd, az ügy nem lehet a
napi politika része abban az értelemben, hogy ki kit győz le. Nem
 GRANASZTÓI GYÖRGY: UTUNK EURÓPÁBA... 11

lehet továbbá része abban az értelemben sem, hogy „m indent elfoga­

dunk, ha cserében minél előbb beléphetünk az ajtón". A szavazók
nagy része, megkockáztatható: a többség nemzeti érzését, m int állan­
dó, jövőformáló tényezőt m indenképpen igen komolyan kell venni.
Ellenkező esetben a politikai intézmények tekintélye csökkenni fog.
A változás, amelyről annyit beszélünk, s amelyet csatlako­
zásnak, integrációnak nevezünk, politikai döntés eredm ényeként fog
bekövetkezni. Az alábbiakban néhány, az európai egységesülési fo­
lyamatokat alakító, általam politikai értelemben fontosnak gondolt
tényezőt tekintek át, hogy politikai esélyeinket, igényeinket távlatba állít­
va, kritikusan mérlegeljem őket. A kritikus szemlélet nem jelent elutasí­
tást, de óvni akar a meggondolatlan cselekvéstől, a feltétlen lelkesedéstől.
Nem a pesszimizmust, mint a ma már itthon oly elterjedt alkotói mód­
szert szándékozom művelni. Madártávlatból tekintem át a helyzetet,
ennek ismeretében próbálom levonni következtetéseimet.

T» t i -JSÁGBA ILLŐ TÖMÖRSÉGGEL: e u r ó p a i c s a t l a k o z á s u n k f ő , k ö z k e -

m m le tű , a z a z s o k a t e m le g e t e t t t é n y e i a k ö v e t k e z ő k é p p e n f o g la l-
hatók össze. A kétpólusú világrend m egszűnt, csatlakozá­
sunk immár nem olyan fontos a N yugat számára, m int például a
hidegháborús ellentét idején megvalósult ápanyol vagy portugál
csatlakozás. Gazdaságunk még hosszú ideig nem lesz képes teljesíte­
ni a csatlakozás valamennyi feltételét. Mi a felvételünkért cserébe
jelenleg legfeljebb regionális központ-jellegünket, közvetítő pozíci­
ónkat tudjuk kínálni. Csakhogy Európában, a kelet-nyugati ellentét
megszűntével egyidejűleg válságba került az egész jóléti rendszer,
ami a közvéleményt igen komolyan foglalkoztatja. Ezért ott az egy­
szerű választók különösen nyugtalanul tekintenek a szegénysorsú
bebocsájtásra várókra, mint amilyenek mi vagyunk. Az államházta-
rási deficit több EU-országban magasabb, m int nálunk, helyenként
nagyobb az államadósság is, a szociális jólét tehát valóban egyre
nehezebben finanszírozható. Azaz ők is küzdenek a szociális gon­
dokkal és a népesség elöregedéséből adódó nehézségekkel.
A magyar közvélemény előtt a nyilvános megnyilatkozások
szintjén a nyugati integráció döntően gazdasági problém aként jele­
nik meg. Elsősorban úgy, hogy mikor és milyen mértékben leszünk
képesek betagoldódni abba, a világrendünket m eghatározó Unióba,
amelyet, lényegét tekintve, ma is afféle szabadkereskedelmi övezet­
nek látunk. Másrészt biztonságpolitikai kérdésként szokás foglalkoz­
ni az integrációval, amiben különleges hangsúlyt kapnak a haderő­
vel összefüggő feladatok és térségünk nyugalma.
Az aktualitások szintjén aligha lehet kifogásolni ezeket a be­
állításokat. Hosszabb távon azonban, m eggyőződésem szerint, a
nemzet és a demokrácia, m int két összefüggő folyamat fogja eldön­
teni, miként valósul meg az európai integráció, és ehhez kapcsolód­
va saját csatlakozásunk.
22 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

NEM ZET ÉS T Á R S A D A L O M
Tegnap és m a

A nemzetállam — politikai értelemben — meghatározója m arad az

európai közösség jövőjének. Az Európai Unió társadalmi-politikai
arculata az európai nemzetállamok létével és sorsával összefüggés­
ben alakul.
NEMZETÁLLAMRÓL VALLOTT FELFOGÁSOK két véglet között he­

A lyezkednek el, mindkettőnek a 18. századig visszanyúló ha­

gyományai vannak. A romantikus Volksgeist végletes értelme­
zése szerint a nemzeti, közös szellem olyan földrajzi, történelmi,
nyelvi sajátosságokat testesít meg, amely majdnem közömbösnek te­
kinti a társadalom tagjainak egyéni akaratát a hagyom ány súlyával,
kötelező erejével szemben. A másik véglet az állampolgárok tevé­
kenységéből vezeti le a nemzetet, a nemzet tehát nem közös etnikai
és kulturális értékekből jön létre, hanem abból, hogy tagjai hogyan
gyakorolják állampolgári jogaikat.
Az immár gyorsan visszaszorulóban lévő, vagy végleg el is
tűnt hagyományos, sokévszázados európai kultúrákat kim unkált és
m egcsontosodott társadalm i szerkezet, a szocializációban és az
üzemszerű tevékenységben kulcsszerepet játszó családszervezetek,
tartós foglalkozási tagozódás, vérségi, rendi, szakmai, helyi és regio­
nális tömörülések jellemezték. A társadalmat a kulturális különbségek
megléte nem akadályozta. Ellenkezőleg, a hagyományos társadal­
makban az efféle eltérések, a szubkultúrák természetesek, a 19. századi
nagy átmenet előtt nem minősültek még akadálynak. A 13. századi
Budán talált feliratos kő például ezt a magától értetődő tényt így
fejezte ki: „Örvendjen védelemnek az ideérkező polgár és vendég..."
A mai nemzetállami társadalom alapvetően eltér ettől. Eltűnt
belőle a földrajzi elkülönülésben is kifejeződő rendezettség, szerve­
zettség, hiszen véletlenszerű, hogy valaki hol dolgozik. M egszűnt az
otthon és a munkahely egysége, alapvetően m egváltozott a család
szerepe, jelentősége. Nagyon kevés olyan, az egyén életét meghatáro­
zó hatékony, kényszerítő szervezet maradt, melyek hagyományos érte­
lemben valamilyen közbenső helyet foglalnának el az egyén és az egész
társadalom között. A globális politikai közösség új jelenség, amely nagy
személyes mozgással, belső vándorlással jellemezhető. A megelőző, lé­
nyegében agrár társadalmakkal ellentétben az új nemzeti kultúrában
nincsenek helyi, alsószintű kultúrák. A kultúra most, ebben az érte­
lemben osztatlan, egyedül a nyelvi határok képeznek korlátot.
Régen a nemzet a társadalom egyik kategóriája volt, amely,
m int vezető társadalmi csoportosulás m eghatározta ugyan a m agas­
kultúrát, de maga a kultúra éppen ezért az etnikai, politikai kötöttsé­
gek iránt közömbös volt. Századunkra azonban a nemzet helye meg­
változott a társadalom egésze szempontjából: óriási szerepe lett. Egy­
részt a szuverén helyi kultúrák fokozatos eltűnése m iatt, m ásrészt
azért, m ert rendkívüli jelentősége lett a közös, nemzeti kultúrának.
 GRANASZTÓI GYÖRGY: UTUNK EURÓPÁBA... 13

A paraszti társadalmakban alig fordul elő, hogy a kultúra politikai

egységek meghatározásához szolgáljon alapul. A hagyományos tár­
sadalm ak általában nem válnak nacionalistákká. M ostanra a helyzet
éppen ebből a szempontból változott gyökeresen. A helyhez kötött
és változatos alsóbb kultúrák helyére szabványosodott és kódolt ma­
gaskultúra lépett mindenütt, amely az írásbeliség és az audiovizuális
média által valamilyen módon mindenkit egybefűz. Ez válik a m odem
nemzeti érzés alapjává. Minthogy a nemzeti érzésben im m ár a társada­
lom valamennyi tagja osztozhat, kifejlődik a társadalmi egyenlőség
sajátos igénye és követelménye.
TT—TZT AZ EURÓPÁBAN ÁLTALÁNOS SAJÁTOSSÁGOT kultúra és oktatás
B— különleges kapcsolatával lehet megvilágítani. A mai társada-
J L j lom az igen magas színvonalú technológián, és a folyamatos
növekedés reményén nyugszik. Ez mozgékony társadalmi m unka-
megosztást kíván, valamint folyamatos és számottevő m értékű kom ­
munikációt a társadalom tagjai között, akik egyébként egymás szá­
m ára idegenek. Az oktatás éppen ebben az összefüggésben lett a
társadalom legfontosabb pillére. A nacionalizmust tehát olyan szer­
vező erőnek kell tekinteni, amely a m odem , nemzeti jelleget, a társa­
dalmi tömörülést a kulturális egyöntetűség, a központosított oktatás
segítségével hozza létre.
A kisméretű hagyományos közösségek alkalmatlanok a mo­
dern, kiterjedt és elvont, erőteljes kommunikációt megalapozó tudás
ilyenfajta átadására. Éppen emiatt áll elő viszont az a helyzet, hogy a
képzettség válik az egyén legértékesebb beruházásává. A mai társa­
dalom ban az iskola adja az embernek a hasznosság érzését, m éltósá­
gát, önbecsülését, m ert általános a meggyőződés, hogy csak a jól
képzett, jó minőségű oktatásban részesült embernek van esélye a
megfelelő emberi méltóságot adó életre. A m odern nemzetállami tár­
sadalomban az egyik legmélyebben átélt és megkövetelt dem okrati­
kus jog, hogy a kultúrához, melyet az oktatás hordoz, elvben m in­
denki hozzáférhet. A súlyos politikai feszültségek abból szárm az­
nak, ha egyes rétegek korlátozva, sértve érzik az oktatáshoz való
azonos esélyüket.
A m odern nemzetállam, mint folyamat, ebben a keretben va­
lósul meg. Ebből következik, hogy az új Európa integrációja a nem ­
zeti kultúrák különbségén és összecsiszolódásán múlik. Ma még
messze vagyunk a nemzeti értelemben felfogható európai közösségi
érzéstől. A sok, kék alapon csillagozott lobogó, napernyő, öntapadó
matrica ellenére az „euroérzés" nem létezik. Ha el is terjed egyszer,
kérdés, m ennyiben alapszik majd a közös európai emlékezeten,
mennyiben a közösnek felfogott jövő tudatán.

A nemzetállam kettős szorításában

A gazdasági bizonytalanságból kibontakozó félelmek, a stabilitás ál­

talános igénye sajátos, befelé forduló m agatartást hoznak felszínre
egyes országok különféle társadalmi csoportosulásaiban, régióiban.
14 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

Műszóval ezt nevezik fragmentálódásnak. A hidegháború m egszűnte,

a kétközpontú világ eltűnése felerősítette ezt az irányzatot, a nem ­
zetállam a globalizáló és a fragmentáló irányzatok kettős szorításá­
ban van.
A Maastrichti Szerződés a politikai egység, a föderatív Euró­
pa kiépítésének vágyát tükrözi. Szélesebb hatáskörű, még népesebb
kormányzatot és törvényhozást igényel az Európai Unió számára. A
szabadkereskedelmi-protekcionista intézkedésekben, a m unkanélü-
liség elleni, a szubvenciók formájában megfogalmazott gazdasági el­
vek mind-mind ebbe a stabilizáló szándékú politikai törekvésbe il­
leszkednek. Az új típusú intézményekre épülő, bővülő, m int fentebb
utaltunk rá, globalizálódó Európa eddig soha nem látott nemzetközi
együttm űködésen, makroökonómiai hálózaton, az egységes piac
szerint szerveződő gazdaságon alapul.
A globalizálódás következtében a piac ma m ár nem csupán a
javak cseréjét és a tőkék szabad mozgását foglalja magában, hanem a
munkaerő szabad áramlását, a mesterségek, foglalkozások korlátlan
mozgását, a civil társadalom intézményeinek nemzetközi m éretű
egymásra hatását, sőt összefonódását egy olyan európai civil társada­
lomban, amely öntörvényűén alakul, gyakran mindenfajta szándéktól,
netán tervezéstől-szervezéstől függetlenül. Európában számtalan olyan
folyamat és makrointegráció zajlik, amelyek a társadalom fő tényezői­
re, politikai szereplőire, szakszervezetekre, kulturális, jogi intézmé­
nyes, sőt nagyobb pártalakulataira is erőteljesen hatnak.
LEENDŐ UNIÓT ALAPJAIBAN FENYEGETI AZONBAN az em lített
fragmentáló tendencia. A megosztó hatás egyszerre lehet po­
litikai és gazdasági-piaci jellegű, amely a különböző alegyüt-
teseknek, területi egységeknek korporativ, érdekvédelm i, etnikai
csoportosulásoknak, „pressure-group"-oknak az országos vagy nem­
zetközi együttműködés ellen ható puszta létezéséből, sőt egy-egy
adott konkrét esetben az egységgel olykor szembeszegülő akcióiból
következik. Abban az esetben, ha a nemzetek felettinek gondolt fö­
deratív Európa létrejöttét nemzetállami mozaikok összeillesztése­
ként képzeljük el, akkor elfogadható az érvelés, m iszerint ezek az
irányzatok az egység esélyeit csökkentik.
Tovább bonyolódik a helyzet az ún. kisnacionalizmusok fel­
bukkanásával. Olyan új, zárt összetartozási formák (etnikai-nemzeti
identitások) erősödnek most fel, születnek újjá, amelyek elválasztják a
nemzeti hovatartozást az államhoz tartozás, az állampolgárság tudatá­
tól. Az állampolgári hovatartozás és a nemzeti-etnikai hovatartozás
olykor gyilkos ellentétbe is kerülhet egymással. A kétpólusú világ lefoj­
totta ezeket, de a hidegháború elültével a francia forradalom után
kialakult nemzetállam egész felfogása került most ism ét veszélybe.
Ez igazi történeti fordulatnak látszik. A kulturális különbsé­
gek egyrészt etnikai ellentétek formájában válnak m ind hevesebbé,
másrészt a bevándorlókkal szembeni ellenszenvben fejeződnek ki.
Sem az etnikai konfliktus, sem az idegengyűlölet nem m ondható
 GRANASZTÓI GYÖRGY: UTUNK EURÓPÁBA... 15

földrajzi specialitásnak. Kisebb-nagyobb mértékben m indenütt jelen

van, és bárhol felelősödhet mindkét alakjában, akár egyidejűleg is.
A nemzetállamok meggyengülése nem hat előnyösen a nem ­
zetek feletti államszervezet, az integrációs intézmények kialakulásá­
ra, sőt inkább korlátozza lehetőségeiket. Megfigyelhető, hogy az álla­
mok védekezésre kényszerülnek a különböző nemzeti, etnikai, kul­
turális, politikai ambíciókkal, helyi erőkkel, regionalizmusokkal, kis-
nacionalizmusokkal és más ideológiákkal szemben. Ezáltal csökken
az a képességük, hogy a konfliktusokat rendezzék, megtalálják a
kezelésre alkalmas egységes európai elveket, mechanizmusokat. Az
Európai Unió szempontjából, politikai értelemben csak az itt vázolt
összefüggés keretei között vethető fel a keleti bővülés problémája.

A társadalom újfajta megosztottságai

A háború után ideológiák, hitek erős ellentéte jellemezte a m odern

nemzetállami társadalmakat: vallás, nacionalizmus, kom m unizm us
között az ideológiai harc heves, olykor erőszakos form ában zajlott.
Az egymással versengő ideológiák jól kivehető társadalm i csoporto­
kat határoztak meg, melyek e résztársadalmakat kulturális értelem ­
ben erőteljesen integrálták. A nagy kollektív hitek jellegzetes, szim ­
bolikus és gyakorlati kapcsolatokat hoztak létre a társadalm i csopor­
tok között. A vallási vagy nacionalista alapokon nyugvó elméletek
az osztályok együttműködésének kedveztek, míg a kom m unista,
szociáldemokrata felfogások az osztályharc doktrínájából indultak
ki. Mégis, m indkét esetben az volt a helyzet, hogy az adott ideológia
hatása alatt a hasonló eszméket követő tömegek és a m agas kulturá­
lis színvonalú osztály egy része összeforrott.
A ELLENBEN A KOMMUNIZMUS ÉS A VALLÁS, m int id eo ló g ia i­
politikai szervező erők eltűnésével e fü g g ő leg es kapcsola­
tok m egszakadtak. M egváltozott, ideológiai értelem ben
m egnyugodott, sőt mondhatni kiürült, de továbbra is erősen tagolt
társadalom váltja fel a korábbi, konfliktusos társadalmat, melyben,
annak idején, különböző népek, a jobb és a bal népei állottak szemben
egymással. Mellesleg ebből a szétválasztó, de m egnyugvást, az esz­
mei küzdelmek eltűntét hozó folyamatból bontakozott ki a '80-as
évek végének nagy témája, hogyan értelmezhető az ellentét elit és
nép között.
Ebbe a folyamatba illik, hogy a korábban nemzeti (országos)
keretek között gondolkodó elitek most gyakrabban hangoztatják eu­
rópai elkötelezettségüket, m ert úgy látják, hogy a technológiai hala­
dás, a gazdaság keretei kinövik a nemzeti kereteket. Közben a prole­
tár internacionalizm us szellemében nevelkedett m unkástöm egek
úgy tekintenek a modernizációra, m int a m unkanélküliség forrására,
egyéb egzisztenciális veszélyek okozójára, s így m ind erőteljesebben
válnak a nemzeti értékek védelmezőjévé. Példaként lehet említeni
Franciaországot, ahol ez a Maastricht elleni nem szavazásban külö­
nös élességgel m utatkozott meg. A francia példa tanulságos, m ert jól
16 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

mutatja, hogy valójában itt m ár nem elit és nép, hanem középosztá­

lyok és népi osztályok konfliktusa zajlott le: vállalatvezető- és nagy-
kereskedő réteg, szabadfoglalkozásúak, mérnökök álltak szemben
kisiparosokkal, kiskereskedőkkel, alkalmazottakkal, m unkásokkal és
parasztokkal.
TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOKAT, A VÁLASZTÓI MAGATARTÁSOKAT

A számos elmélet igyekszik magyarázni, de szinte m indegyik

értelmezésben kimutatható egy közkeletű szociológiai modell
hatása. Ez azt állítja, hogy a társadalom az elm últ években egyrészt
mérhetően is meggazdagodott, másrészt eltűntek belőle az ideológi­
ák. így immár a baloldal is elvesztette volna létének értelmét, eltűnt.
A két új fejleményből eszerint az következik, hogy a globalizálódó
társadalomban m int rendszerben, úgymond, eluralkodik a konzer­
vatív gondolkodásmód. Az a társadalom tehát, melyben nyugalom ­
ba kerültek a középrétegek, csakis konszenzusra épülhet. De akkor
miért robbannak ki mégis tiltakozó mozgalmak? A szóbanforgó m o­
dell alapján a válasz az, hogy a modernség, a modernizáció m int
folyamat a társadalom egy része számára felfoghatatlan. A kirekesz­
tettek zúgolódnak.
Az efféle magyarázat bizonyos esetekben segíthet a folyama­
tok magyarázatában, így például akkor, amikor a nyugtalanságot
valamilyen szélsőség gerjeszti azzal a céllal, hogy destabilizálja a fenn­
álló demokratikus rendet. Nem használható azonban olyan, gyakran
előforduló helyzetekben, amikor két, egymással rivalizáló mérsékelt erő
együttesen sem tudja megszerezni a szavazatok 40%-át.
A félreértések sokasága nálunk is, számos más európai or­
szágban is abból származik, hogy ma a politikában és a m édiában
mérvadó elitnek hamis képe van a társadalmi tagozódásról, ami le­
hetetlenné teszi a a társadalmat átszelő érdekkonfliktusok politikai
megjelenítését. A gazdasági-társadalmi szerkezet ugyanis sehol sem
alapul konszenzuson, hanem legalább két elemből áll. Lélekszámú­
kat tekintve megközelítőleg hasonló m éretű csoportok állnak szem­
ben: egy meglehetősen megosztott középosztály és egy, a könnyebb
érthetőség kedvéért nevezzük így: populáris világ. M árpedig a poli­
tika művelői számára a jelek szerint igencsak megtévesztő, hogy
mindkettő eléggé hasonlónak és egyöntetűnek m utatkozik az élet-
színvonala és a vágyai tekintetében.
Népi osztályok és középosztályok szembenállása azonban
nem csak „objektív". A különbséget növelhetik a régi regionális ha­
gyományok: vannak például vidékek, ahol a laicitás és az egyenlősdi
nagy m últra tekint vissza, itt elterjedtnek m ondható az ellenszenv
mindennel szemben, ami társadalmi hierarchia, s amit régen a ne­
mes, a polgár, a pap, az úr képviselt. A helyzet az, hogy éppen a
posztindusztriális társadalomban, a globalizálódó Európa építése
közben kibontakozó új ellentétek közepette igen komoly, m egalapo­
zott indoka van annak, hogy a társadalom széles rétegeiben, saját
m aguk kifejezése érdekében olyan régi, egyenlősítő értékekre hivat­
kozzanak, amelyek a paraszti világ örökségét alkotják. Napjaink vá­
 GRANASZTÓI GYÖRGY: UTUNK EURÓPÁBA... 17

lasztási térképei számos esetben egy-egy ország történeti antropoló­

giájának a tükrözői is egyben, amihez mellesleg a mai magyar politi­
ka atlasza is érzékletes illusztrációkkal szolgál.
Az utolsó tizenöt évben az európai parlamenti választások
azt mutatják, hogy a szavazatok megoszlását mindjobban befolyá­
solja a társadalmi-gazdasági motiváltság, ami az ideológiai hatások
hanyatlásának következménye. Régen sok munkás jobbra szavazott,
saját osztálya ellen, a katolikus valláshoz való ragaszkodása miatt.
Sok polgár ellenben balra, a laikus meggyőződés miatt. Jelenleg e
szavazatok számos irányzat között szóródnak, mégis: soha olyan
magyarázó ereje a társadalmi-foglalkozási tagozódásnak nem volt,
m int jelenleg.
Az európai csatlakozásra törekedve be kell tehát látnunk,
hogy nehézségeink számottevő része éppen M agyarország m odern
nemzetállami jellegéből következik. Az ország kultúrájának határa­
inkon túl is sugárzó egyöntetűsége több vonatkozásban is egybekap­
csolja a társadalmat. A határainkon túli magyarság éppen emiatt, az
ország modernsége miatt alkotja részét a társadalomnak, ami m eg­
kerülhetetlen, „természetadta" tulajdonságnak tekintendő. Ez a kü­
lönleges természetszerűség abból következik, hogy a m agyar társa­
dalom ban, a szomszéd oszágokban és az euroatlanti világban is
egyetértés van: a stabilitás nem tűri a politikai határok m egváltozta­
tását, különösen ha azokat, mint a mi esetünkben, nemzetközi szer­
ződések garantálják.
Am egyidejűleg, a társadalom e sajátos kulturális kötelékeit
bizonyos vonatkozásokban lazítják, sőt bontják a fragmentáló hatások
és bénítják a globalizáció következményei. Itthon is megfigyelhető,
hogy a szocializmus elpárolgása óta a törésvonalak többé nem ideológi­
ák mentén húzódnak. Ezért olyan fontos, hogyan alakul, m erre tart a
demokrácia folyamata az európai integráció szempontjából.

DEMOKRÁCIA ÉS TÁRSADALOM
Stabilitás és demokrácia

Z EURÓPAI UNIÓ DÖNTÉSEINEK DEMOKRATIKUS KÖVETKEZMÉNYEI

A ugyanolyan jelentősek, mint a gazdaságot szabályzó, a kül-

kapcsolatokra és a politikai egységre vonatkozó ténykedései.
Ez az EU tevékenységének négy pillére. Éppen em iatt a kívül rekedt
környező országok az Európai Uniót ma is a stabilitás példájának
látják, a demokrácia és a békés gazdasági átalakulás modelljének.
Példakép azért is, m ert egyedülálló tapasztalatot szerzett az eltérő
érdekek és történelmi hagyományok kibékítésében. N em meglepő
tehát, hogy az Európai Uniónak számos tagfelvételi kérelemmel kell
szembenéznie, melyek egyébként, ha m ind teljesülnének, m eghalad­
nák a jelenlegi formáikban változatlanoknak feltételezett intézm é­
nyek teherbíró képességét.
Ma a stabilitás egyén és társadalom számára egyaránt külön­
leges értéket jelent. Vessünk egy pillantást arra, hogyan gondolkod­
18 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

nak erről a választók. Amerikában általános a megggyőződés, hogy

az egyén erőfeszítéseinek és érdemeinek megfelelően kapja jutalmát.
Az európai országok közvéleménye ezzel szemben arról van m eg­
győződve, hogy az egyenlőség az alapvetően fontos érték, am it egye­
dül a piaci erők jóvoltából nem lehet megszerezni. Egy több országra
kiterjedő 1987-88-as közvéleménykutatás szerint az egyes országok­
ban a következőképpen válaszoltak az alábbi kérdésekre:

Mi fontosabb, az sgyenlőség vagy a sz abadság?

% választja egyenlőség szabadság
USA 20 72
Nagy-Britannia 23 69
Franciaország 32 54
Olaszország 45 43
NSZK 39 37
Spanyolország 39 36
A kormány dolga-e hogy csökkentse a jövedele mkülönbségeket?
% igen
Olaszország 81
Magyarország 77
Hollandia 64
Nagy-Britannia 63
NSZK 56
USA 28

N em kétséges, hogy az első kérdés esetében is, a m agyar m egkérde­

zettek válasza a kontinens országai közé sorolt volna bennünket,
amit egyébként a másodikra adott válasz alapján önm agában is fel
lehet tételezni.
A két kérdés stabilitás és demokrácia közkeletű értelm ét
boncolja. A nyugat-európai országokban is, de nálunk is fokozódik a
félelem, hogy egyre jobban közeledik az a világ, amelyben nő a különb­
ség a nagyon gazdag és a nagyon szegény emberek között. A társada­
lom kettészakadásától, a kettős társadalomtól való félelem komoly
problémaként szerepel még ott is, ahol egyébként a dialógus, például
az érdekképviseletek és a döntéshozó elit között, megfelelő.
STABILITÁS IRÁNTI IGÉNY EGYIK KIVÁLTÓ OKA feltehetően az,

A hogy váratlanul lassú a gazdasági növekedés, aminek következ­

tében kevés addicionális vagyon keletkezik. Általános a hiede­
lem, hogy az egyik csoport jövedelmeiben bekövetkezett marginális
változás csak a másik csoport jövedelmeinek rovására történhet. A
munkanélküliség, a gazdasági bizonytalanság és a pénzügyi zavarok
eszerint fokozzák a veszélyt, ami a biztonság, a stabilitás ellentéte.
 GRANASZTÓI GYÖRGY: UTUNK EURÓPÁBA... 19

Az anyagi-társadalmi leszakadástól való félelem, a stabilitás m egőr­

zésének általános vágya túlm utat a gazdasági szférán, így az európai
integráció felé vezető további lépések megtétele m ost nehezebb,
m int azt korábban bárki gondolta volna. A jólétet garantáló szociális
vívmányok, előjogok megtartásának szándéka, sőt imm ár választási
program adó, politikai követelménye annyira általános, hogy aligha
jellemezhető pusztán gazdasági törekvésnek.
A stabilitás iránti igény immár a jelen európai életérzésének
fontos alkotórésze. Az egyéni biztonság, a kivívott előnyökön nyug­
vó szociális biztonság követelése mellett benne van a társadalm i sta­
bilitás kívánsága is, azé a stabilitásé, amely az országot m int nem ze­
tet is magában foglalja. Mindez egyébként nem független az utolsó
fél évtized nagy politikai fordulatától. Az európai kom m unizm us
felbomlása széttördelte Európa közös védelmi érdekeit, holott az Eu­
rópai Közösség, illetve az Észak-Atlanti Szövetség tagországait a hi­
degháború hatásaként szoros kötelékek fűzték egybe. A stabilitást
többé nem lehet a kétközpontú világrend összefüggései szerint m eg­
határozni, ellenben ún. biztonsági kockázatok formájában (polgárhá­
borús veszély, migráció, belbiztonság, környezetvédelem) látszik fe-
nyegetettnek.

A demokrácia gyengeségei

A demokrácia működési gyengéi meghatározóak lesznek az európai

integrációban. Az egyik gyengeséget az okozza, hogy a politikus elit
elveszti a kapcsolatot a közönséges emberek problémáival. Az egy­
szerű szavazó fokozódó mértékben érzi m agát megnemértettnek,
úgy gondolja, hogy nincs beleszólása a dolgok menetébe, gyengén
vagy rosszul képviselik saját ügyeit, miközben a politikai pártok
többsége belső dolgaival foglalkozik, csak védekezik a külvilággal
szemben.
ZEK A HAZAI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT IS ISMERŐS FELVETÉSEK szer­
te Európában hallhatóak, csakúgy, m int az adott választási
rendszer elleni kifogások. A választási rendszert jónéhány or­
szágban kifogásolják, egyidejűleg nő az igény a nagyobb helyi és
regionális demokrácia, az etnikai és más kisebbségi képviseletek
irán t. Röviden, hibák m utatkoznak a politika közvetítő ren d ­
szereiben.*
Ha a tehát a demokrácia nem lesz képes megújulni a nem zet­
állam kereteiben, annak következményei lesznek az egyesült Európa
számára. A feladat nehézségét növeli, hogy, a mai nyugat-európai
társadalmakban megnőtt az átlagos életkor, ami hozzájárul ahhoz,
hogy a lakosság tekintélyes hányada elsősorban kiharcolt státusát
igyekszik védelmezni. Ez fokozza a megosztottságot, és nem igazán
kedvez a közösségi és a társadalmi „értékek" védelmének.

* A magyar választási rendszert a jelzett összefüggésben alapvetően idejétmúlt­

nak tekintem, de véleményemet terjedelmi okokból nem tudom kifejteni.
20 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

A legtöbb európai országban növekszik a különleges érdekcsopor­

tok, valamint az eleve bonyolult döntéshozó apparátusok hatalma.
Aminek végeredményben az a sajátos következménye, hogy a politi­
kai elitet valamilyen formában megkísérti a konzervatív felfogás, ha
másként nem, legalább annyiban, hogy politikai program jának kö­
zéppontjába a status quo megőrzését állítja.
DEMOKRÁCIÁT GYENGÍTŐ TÉNYEZŐK MÁSIK CSOPORTJÁT a b b a n
az új fejleményben lehet felismerni, hogy az integrációt kísérő
ún. globalizáció-monokulturalizmust a mélyebb, nemzeti, regio­
nális és helyi érzékenység fenyegetésként éli át. Például a gyökérte-
len tőke, a multinacionális vállalat működése, az idegen munkaerő
jelenléte elfogadhatatlan jónéhány, olykor befolyásos, vagy ilymó-
don befolyást szerző politikus számára. Ellenvetések, kételyek soka­
sodnak az idegenek megfelelő ellenőrzésével kapcsolatban. Ami
azért baj, m ert mind nehezebb a fő versenytársak politikai küzdel­
mét nemzetek feletti szinten összehangolni, vagy egyáltalán oda te­
relni. Ennek visszahatása az, amit elégedetlen, dühös és súlyos kény­
szerek kötelékeiben vergődő társadalmak esetében a szabályozás és
a szabadság súrlódásának neveznek (.regulation-freedom friction).
Hasonló ellentmondás nehezíti annak m eghatározását is,
hogy mi az ún. közjó az egyesült Európa szempontjából. A jól m űkö­
dő demokrácia egyik alapfogalmát ma azért is olyan nehéz m eghatá­
rozni, mert jelentős a bizonytalanság azzal kapcsolatban, mi a köz
szerepe az egyén érdekeit illetően. Ebben a vonatkozásban kulcskér­
dés, hogy szemben a nagy európai országokkal, a kis országok szá­
mára mindig világosabb, mi az európai közjó. Nekik ui. m ár de facto
meg kell osztaniok nemzeti szuverenitásuk egy részét a nagyok ár­
nyékában. Ezért a kisebb tagországok nagyobb biztonságban, nem ­
zetközileg pedig befolyásosabbnak érzik m agukat az Európai Unió
vagy a NATO ernyője alatt, mint az egyszerű, ún. kormányközi kap­
csolatokban, ahol befolyásuk lényegesen csekélyebb.
Mindemellett a demokrácia jövője szempontjából az egysé­
ges Európa, mint közösség igazi Achilles-sarka a politikai legitimá­
ció. A bírálók szerint az Unióban túlburjánoznak az intézmények,
elvadult a bürokrácia, a központosítás nem alkalm azkodott a m o­
dern világ igényeihez. A közösség saját m agának okozza a bajokat,
mert hataloméhes és túlzottan ambiciózus. Ebből adódóan azt szok­
ták felvetni, hogy a brüsszeli Bizottság hatalm át csökkenteni kellene,
az Unió illetékességét körül kell nyirbálni.
„Minthogy a leendő új szervezet ugyanolyan áttekinthetetlen lesz,
mint a Német-Római Császárságé volt annak idején, mitsem ér a
sok beszéd arról, hogy az Unió polgárai körében fel kell ébreszteni
a lojalitás és a ragaszkodás érzését az Egyesült Európa iránt"
— írja az európai ügyek egyik ismert kritikusa.
A zavar forrása az, hogy jelenlegi keretei között az Unió al­
kotmányos jellege inadekvát, tisztázatlan. Már az is ellentmondás,
hogy az Unióban zajló tevékenység nem diplomácia, de nem is de­
 GRANASZTÓI GYÖRGY: UTUNK EURÓPÁBA... 21

mokrácia. M indkét megközelítést használják ui. az érdekek egyezte­

tése céljából. így azonban a rendszer m indaddig nem válhat a sza­
badság, rend és biztonság rendszerévé, amíg egymás mellett p árh u ­
zam osan létezik egyrészt az a sajátos európai politikai rendszer,
amely által az Unió érdekei, mint közérdekek biztosíthatók, m ás­
részt pedig léteznek a tagországok nemzeti érdekei is.
M indezt még egyértelműbbé teszi, hogy az Unió legitimitá­
sát egyedül a Római Szerződés (1957), valamint az ún. Acte unique
(1986) alapján létrehozott Bíróságból lehet levezetni, ami nem ele­
gendő a politikai és demokratikus legitimációhoz.

Egyensúly és biztonság Közép-Európában

„Európán csak a tagolt, atlanti, sokállamú nagytájat értem, amelyet

Nyugat- és Közép-Európának szokás nevezni — Oroszország nél­
kül. E nélkül nem azért, mert ma bolsevista, de mert mint nagytáj
természetileg és emberileg a másiknak mindig ellentéte volt: tago­
latlan, a tengertől elzárt, Ázsia felé nyitott, a szibériai táj zökkenés
nélküli folytatása, ázsiai népek olvasztókohója. És népei éppoly na­
gyok és éppoly lelki határolatlanságban simulnak egymásba, mint
tájegységei"
— írta TELEKI Pál. Hasonlóképpen szokás meghúzni Közép-Európa
keleti határát a vallás és a kultúra különbsége alapján is.
A Duna-medence soha annyi államra nem szakadt még,
m int most. A Szovjetunió felbomlása óta nekünk például öt helyett
hét szomszédunk van, közülük öt frissen alakult meg. Sajátos m ó­
don, anélkül hogy lélekszáma vagy a kiterjedése m ódosult volna,
Magyarország regionális középhatalommá lépett elő.
FOLYAMATOT A TRIANONI BÉKERENDEZÉS INDÍTOTTA EL, az apró-

A zódás akkor is, most is egyértelműen a térségünket uraló

nagyhatalmak eltűnésével köthető össze: az Osztrák-M agyar
Monarchiáéval és a szovjet uraloméval. A dunai térségben, ami alatt
itt nagyjából a régi monarchia területét értem, eddig négyféle regio­
nális megoldás kínálkozott a 19. század óta: a H absburgoké , a tria­
noni békerendszeré, a német expanziót megtestesítő H arm adik Biro­
dalomé, végül a szovjet változat. Visszalapozva a történelem ben a
középkor kezdetéig, kimutatható, hogy itt vagy nagyobb m éretű,
helyi eredetű királyságok voltak, vagy nagyhatalm ak osztották fel a
területet egymás között. Minden, itt nem részletezendő fogyatékos­
sága és hibája dacára a Habsburg-monarchia eredetisége az volt,
hogy a régióból nőtt ki, annak országait kísérelte meg egyesíteni és
nagyhatalommá szervezni.
PALACKY, a nagy cseh történész lelkes híve volt az „Ausztria-
eszmének". 1848-ban például azt írta:
„Európa délkeleti részén, Oroszország határa mentén a történelem
nyelvükben, történelmükben, erkölcseikben jelentősen különböző
népeket zsúfolt össze: szlávokat, románokat, magyarokat, hogy a
görögöket, törököket és az albánokat ne is említsük; e törzsek, me­
lyek egyike sem képes arra, hogy ellenálljon félelmetes szom-
22 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

szádjának, egyesítették gyengeségüket; a Duna kapcsolja őket egy­

máshoz. (...) Valóban, ha az osztrák Birodalom nem létezne, sürgő­
sen meg kellene alkotni Európa érdekében, sőt az egész emberiség
érdekében."
'A AZ IDÉZETBEN az „osztrák Birodalom" kifejezést az „euroat-

H lanti biztonsági rendszer"-rel helyettesítjük be, a „törzs" szót

a „népek" vagy a „nem zetek" szóval, napjaink nagy politikai
problémájának egyik lehetséges, sokak által ism ételt kifejtését kap­
juk. F üggetlenül attól, hogyan értékelendő az ún. „orosz veszély"
napjainkban, Pálacky gondolata m it sem veszített aktualitásából.
A m últ azt mutatja, h o g y a dunai térség stabilitását csak
nagyhatalm i keretben lehet biztosítani, igaz, azzal a feltétellel, h o g y
a térségben élő nem zetek, kisebbségek fennm aradnak, jogaikat tisz­
telik. A M onarchia, a MusiL által leírt Kákánia n em h ozható vissza,
m ert egyebek között a kisebbségi, köztük a nem zeti k isebbségi prob­
lém ák m egoldatlansága m iatt fogyatékos volt. D e a trianoni béke-
rendszer igen súlyos örökséget jelent, m ert ma már világos, h o g y
m inden, a körébe vont nép a kárvallottjának m ondható.
A CLÉMENCEAU-féle elképzelés — elveit tekintve — elfogad ­
hatatlannak bizonyult, biztonságpolitikai rendezésként p ed ig m ű k ö­
désképtelennek. A dunam enti kis országok rendeltetése egyrészt az
v olt, h o g y afféle „cordon sanitaire"-t k ép ezzen ek a b o lsev izá ló d ó
O roszországgal szem ben. M ásrészt, a századelő francia diplom áciája
a ném et birodalom m al szem ben is ellen sú lyt akart terem teni. M int­
h o g y egyetlen politikai egységbe foglalásukat megvalósíthatatlannak
ítélték, bármikor összeugraszthatóvá tették őket. A z akkori francia „biz­
tonságpolitika" tehát nemcsak az ellenséges birodalmat akarta szétzúz­
ni, nem egyedül MASARYKNAK és a soknem zetiségű új délszláv állam­
nak akart kedvezni. A bon yolu lt h elyi viszon yok at n em ism erve,
azokkal m it sem törődve „rendszerét" ú g y akarta m űködtetni, h o g y
a kis országokat egym ás ellen kijátszva tartja fen n a francia b efo­
lyást. Am ire egyébként képtelennek b izon yu lt a továbbiakban.
A „kelet-európai kisnemzetek nyom orúsága" többek között
abból adódott, hogy Trianon a soknemzetiségű M onarchia helyett
többnemzetiségű törpeországokat hozott létre. így im m ár bennük
folytatódott a Monarchiával született torzulás: az államok határai
nem a nagyobb nemzetiségek határait követték; az ország, az állam
joga szembe találta m agát a nemzeti, nemzetiségi törekvésekkel. Két­
ségtelen, hogy Közép-Európában, különösen pedig a dunai térség­
ben az európai jellegű nemzetállami folyamatokra a többnem zetisé­
gű állam különleges hatással volt. M indezt tovább bonyolította,
hogy a határok, Nyugat-Európához képest, itt jóval később állandó­
sultak. Ráadásul tőlünk délre és keletre a határok ma sem tekinthe­
tők mindenütt véglegeseknek, m ert egyes országoknak területi köve­
telései vannak mások ellenében, egyébként pedig jónéhány határt
nem is garantálnak nemzetközi egyezmények.
M iközben az állam ok aprózódásának irányzata fennm aradt,
az egykori entente biztonsági rendszer alapelvei elavultak, értelm et­
 GRANASZTÓI GYÖRGY: UTUNK EURÓPÁBA... 23

lenné váltak. Hiszen senki sem akar ma m ár ütközőzónát. Ellenkező­

leg: az a kérdés, hogyan illeszthető Oroszország az európai békefo­
lyamatokhoz. Nincsen többé szükség a német hegemónia ellensúlyo­
zására sem, m ert Németország az Európa-politikában oldja fel törek­
véseit. Franciaországnak sincs igénye többé arra, hogy térségünkben
különleges befolyást harcoljon ki, neki sem fűződik tehát érdeke a
széttagoltsághoz.
Mint az imént m ár szó esett róla, a történelmi tapasztalat azt
mutatja, hogy térségünkben az egyensúlyt csak legitim hatalom volt
képes fenntartani, s ez a hatalom mostanáig csak nagyhatalom lehe­
tett. A „régi jó" Monarchia, a Varsói Szerződés vagy m ás hasonló
megoldás felélesztése, csakúgy, mint Trianon felülvizsgálata azon­
ban m a m ár elképzelhetetlen és elfogadhatatlan. Az idő m eghaladta
az efféle megoldásokat. A békerendezések, a helsinki egyezmények,
a párizsi Charta rögzítették a határokat, azokat m ódosítani valam e­
lyik fél sérelmére nem lehet.
1IÉRT LEHET AKKOR MÉGIS SZÜKSÉG valamilyen „nagyhatal­

M mi" megoldásra? Azért, mert az egyezmények, m egállapo­

dások, szerződések az érintett országok között nem való­
sulhatnak meg akkor, ha betartásuk felett nem őrködik egy ellenőrző
és szankcionáló mechanizmus. Ilyesmi hiányában m indössze a pilla­
natnyi, talán nem is mindig őszinte ún. „jószándék" kerülhet m eg­
örökítésre.
Miért van szükség ellenőrizhető m egállapodásokra a térség­
ben? Azért, m ert a politikai kapcsolatok stabilitása m eghatározó a
szomszédokhoz fűző viszonyban. A Baltikumtól Görögországig va­
lamennyi ország a „Nyugat" felé orientálódik, egymásközti gazdasá­
gi kapcsolataik például jelentéktelenek. Ellenben, így vagy úgy, sú ­
lyos tehertételt jelent a nemzeti kisebbségek problémája, általában
pedig a belső fejlődéshez elengedhetetlen külső biztonság. Továbbá
a térség országaiban általános a félelem attól, hogy nacionalista, ex­
panziós fordulat következhet be Oroszországban.
Miért nem alkalmasak az egyensúly fenntartására a nem zet­
közi szervezetek? Több ilyen is létezik, kezdve az ENSZ-től, az
EBESZ-en át az Európa Tanácsig. Egyiknek sincs azonban olyan ere­
je, amely képes lenne betartatni az egyezségeket. Az EBESZ balkáni
szereplése szánalmas. Az Európai Unió a maga gazdasági és politi­
kai integrációjával, a NATO pedig fegyveres erejével térségünk or­
szágaiban viszont azt a hitet kelti, hogy nekik m egvan hozzá a ké­
pességük. Térségünkben most példátlan helyzet alakult ki, hiszen
először fordul elő az, hogy valamennyi ország saját akaratából sze­
retne ugyanahhoz a hatalmi tömörüléshez csatlakozni, s a cél érde­
kében hajlandó cserébe nemzeti szuverenitásából önként feláldozni
egy darabot.
Számunkra is, a többi közép- és dél-európai ország szám ára
is az euroatlanti csatlakozásnak m ár valamilyen mielőbb életbelépő,
jelképes formája is elegendő lenne, hogy a súlyos csatlakozási felté­
telek megvalósítása céljából mozgósítani lehessen a társadalmat. Az­
24 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

zal a feltétellel persze, hogy ez az első lépés biztonságot adna térsé­

günk számára. Olyan, üzenetértékű aktus lenne ez, amely a belátha­
tó csatlakozási folyamat kezdetén taggá tenne bennünket, s m egha­
tározná a tényleges felzárkózás feltételeit.
P edig a csatlakozás feltétlen siettetésével kapcsolatban több
körülm ény is m egfontolásra kellene, h ogy késztessen. M ert ki kell
m ondani, a balkáni válság hatalm as felkiáltójel, a lehető legerőtelje­
sebb figyelm eztetés m indazok számára, akiket az euroatlanti in teg­
ráció foglalkoztat.
ennünk et a válság arra figyelmeztet , hova vezeth et a szél­

B sőséges sovinizm us és az agresszió, m int nem zeti kulturális

érték hirdetése. A z integrált Európát ellenben saját tehetetlen­
ségére, különösképpen p ed ig dem okratikus intézm ényeinek elégte­
len m űködésére figyelm ezteti, valam int arra, h ogy térségünk válto­
zásai felkészületlenül érték, jóllehet azok választ kívánnak.
Ha a népirtásokkal kísért jugoszláv polgárháborút is ide szá­
mítjuk, 1914 óta ez a harm adik alkalom, hogy a balkáni válság, ha­
talmas emberáldozatok kíséretében kirobban. A válság m indhárom
esetben a Közép- és Dél-Európát pacifikáló rendszer összeomlását
követte, s a két előző esetben is csak a globális rendezés vetett neki
véget. A közvetlen tanulságot a nemzetközi politika annyiban vonta
le a két előző, egyébként világháborúhoz kapcsolódó balkáni válság­
ból, hogy igyekszik belőle kimaradni, igyekszik megakadályozni,
hogy a polgárháború nem zetközi vetélkedés színterévé váljon.
Igyekszik továbbá valamilyen erőegyensúlyi helyzetet előállítani a
szembenálló felek között. Ez most Daytonban csak azért sikerülhe­
tett, m ert a világ vezető hatalma, hosszú habozás után, elszánta m a­
gát az energikus fellépésre.
Számunkra azonban 1992-93-ban más, baljós tanulságok is
mutatkoztak: egyrészt az, hogy minden békeközvetítés kudarcra van
ítélve oct, ahol az egyik fél a befejezett tények taktikáját követheti,
m árpedig a különböző békeközvetítőknek sohasem volt ereje a m eg­
állapodások betartatásához. Tanulság volt továbbá az is, hogy elég
néhány gátlástalan bűvészinas, s a m agyar kisebbség tússzá, nem ze­
tiségi tisztogatás áldozatává válhat ebben a konfliktusban, miközben
határmenti területeink hadszíntérré válhatnak a polgárháborús el­
lenfelek között.
E sorok írásakor egyik aggodalom sem vált m ég valóra. Hiba
lenne a tényből arra következtetni, hogy a félelmek m egalapozatla­
nok. Viszont számtalan szálon keresztül máris érezteti hatását egy
sajátos, köztes állapot. A sokszor kulisszák mögötti diplomáciai te­
vékenység csírájában elfojt, megelőz, adott esetben leszerel heves, a
nyugati világ számára is veszélyt jelentő újabb összecsapásokat.
Ezek a folyamatok sok szálon és igen sok szereplővel zajlanak; nehéz
megmondani, adott esetben kié az érdem, vagy milyen fontos ténye­
zők játszanak benne szerepet. Azaz m intha mi is részesülnénk m ár a
nyugati védelmi ernyő hatásából. Nincs biztonsági űr a térségünk­
ben. Csakhogy az is tény, hogy a ma megvalósuló politikai és bizton­
 GRAN ÁSZT ÓI GYÖRGY: UTUNK EURÓPÁBA... 25

sági egyensúly döntően a térségünk országai által vállalt önkéntes

áldozatnak tekintendő. A leendő csatlakozás érdekében hozott poli­
tikai befektetésnek. Más szóval az „európai normák" kényszerítő
ereje, valamint a csatlakozás erős szándéka magyarázhatja, hogy kör­
nyezetünk valamennyi országát viszonylagos önmérséklet, józanság
vezeti a szomszédaihoz fűződő kapcsolataiban. Legalábbis egyelőre,
mások nem követik a balkáni háború kínálkozó receptjeit. N em élezik
bizonyos határon túl, nem lobbantják lángra a feszültségeket.
• •
SSZEGEZVE AZ EDDIG KIFEJTETTEKET, azt látjuk, hogy néhány

Ö éve a politikai folyamatok az európai társadalm akban új el­

lentéteket élesztenek, melyek — visszahatásként — átrajzol­
ják az adott társadalom politikai arculatát. Alig sejthető, hogy m i­
lyen válaszok, megoldások kínálkoznak mindezzel kapcsolatban,
jóllehet a változások alapvetően érintik integrációs esélyeinket.
Nem az a legfőbb kérdés, hogy m ikor és hányadikként vesz­
nek fel bennünket. Az egyik legfontosabb kérdéscsoport ma az, hogy
szám unkra milyen ú t vezet Európába, hogy melyek a legfőbb érde­
keink, hogy miféle csatlakozásra szám íthatunk a gyors változások
függvényében. A másik fő kérdés az, meddig és hogyan tartható fenn
térségünk biztonsági egyensúlya. A problémát úgy is meg lehet fogal­
mazni, hogy az euroatlanti útvonalon az európai demokrácia gyengéi
és a nemzetállami ellentmondások komoly politikai akadályokat ké­
pezhetnek még előttünk, saját nemzeti teljesítményünktől függetlenül.
Eközben Európa, a hozzánk, Közép-Európába vezető útján saját nagy­
hatalmi szerepével és a közép-európai egyensúly politikai, gazdasági
és kulturális követelményeivel kell, hogy szembenézzen.

Modell és folyam at

Nehéz hasonlattal kifejezni, hogyan jutunk Európába, m ilyen lesz

Európa útja hozzánk. A folyamatról lehet értekezni, lehet róla jósla­
tokba bocsájtkozni, érzékeltetni azonban aligha képes bárki is. Mint
annyiszor az életben, számtalan előre nem látható fejlemény és követ­
kezmény fogja befolyásolni, sőt akár új irányba terelni az eseményeket.
Esélyekről lehet szó tehát akkor, amikor a csatlakozási folyamat ter­
mészetét, netán eredményét szándékozunk elképzelni, felvázolni.
A politikai jövőt illetően tehát a meggyőződés lehet csak ú t­
m u ta tó . Az enyém az, hogy esély ein k et e g y ré sz t a tá rs a d a ­
lompolitika jellege, másrészt az integrációs politika természete fogja
növelni, vagy rontani. Mindkettő átfogó elemzést igényel ugyan, de
problémafelvetésként megkísérelhető modellszerű összegzésük.
Ami az elsőt illeti, A. O. HIRSCHMANN elméletéből indulok
ki. Eszerint valamely szervezet vagy társadalom belső m űködése
kétféleképpen szerveződhet. Az egyik változatban, melyet H irsch­
m ann Kivonulás („EXIT")-típusnak nevez, a társadalm i változást de­
centralizált, névtelen mechanizm us biztosítja. Itt azok lesznek a
győztesek, akik a leghatékonyabbak. A győztes jutalma a növekedés,
26 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

a veszteseknek viszont el kell tűnniök a színről. A piád viszonyok tiszta

működése alapján keletkezett eredményeket természeteseknek és legiti­
meknek kell ebben a helyzetben tekinteni, ideértve tehát az erőforrások
nemzetközi, nemzeti, regionális és személyek közti újraelosztását.
A Tiltakozás-nak (,,VOICE"-nak) nevezett másik változat a
kollektív egyetértésen alapszik. Itt folyamatos a társadalmi kiigazí­
tás, amely a meglévő érdekek képviselői között szolidaritást hoz lét­
re és amely eldönti azt is, mi legyen a változás iránya. A Kivonulás­
sal ellentétben tehát a Tiltakozás jegyében végrehajtott tényleges új­
raelosztás enyhíti a változás következményeit a győztesek és a le­
győzőitek között. A piaci mechanizmusok m űködésének eredm é­
nyeit ebben a változatban nem lehet legitimnek tekinteni, éppen el­
lenkezőleg, m ódosítani lehet őket politikai szem pontok alapján.
Megtartva Hirschmann szóhasználatát, a Kivonulás a versengésre, a
Tiltakozás pedig a felszólamlás jogán alapuló érdekérvényesítésre
helyezi a hangsúlyt.
ZÉLSŐSÉGES, EGYOLDALÚ MEGVALÓSULÁSA ESETÉN m in d k ét for­
ma torz eredményhez vezet. A Kivonulás típusban a szociális
információk áramlása szegényes (ezt nevezik a hétköznapi po­
litikai zsargonban „csekély szociális érzékenységnek"). A mechaniz­
mus durva, a társadalmi érdekellentétek kibékítésének esélye majdnem
reménytelen. Az a veszély fenyeget, hogy kettős társadalom fejlődhet
ki. A társadalom tekintélyes része lecsúszik és marginalizálódik, miköz­
ben a győztes kör törvényesnek kikiáltott hatalmát az uralmát biztosító
stratégiára, valamint a saját eredményeire, sikereire alapozza.
Másrészt, a Tiltakozás változatban az egyetértés és az egyfor­
ma kompenzáció igénye kapcsolatba hozható a csekély hatékony­
sággal, az alkotókedv csökkenésével, a kísérletezés és a változatos­
ság elfojtásával. A csoportérdekek és a megszerzett jogok védelm e a
korporatizmus és a protekcionizmus felé torzítja a társadalmat. A
növekvő és bénító beavatkozási politika még a szociális szférában is
mindinkább csökkenti a hatékonyságot.
A vitát nem lehet leegyszerűsíteni arra, hogy végleg dönteni
kell a köz- vagy a magánkezdeményezés között. Például az állam
által rosszul irányított szférák deregulációja kívánatos lehet. Másfe­
lől ez nem vezethet valamilyen utópikus piaci szabadsághoz, hanem
a funkciók szabályozását kell eredményeznie. Feladatköröket kell át-'
adni, közszolgáltatásokat kell anyagilag támogatni, anyagi erőforrá­
sokat kell átcsoportosítani a magánszektorba intézményes szabály­
zás keretei között, alternatív társadalmi ellenőrzés lehetőségével.
Ilyenformán még abban az esetben is, ha a közhatalom lem ond arról
a monopóliumáról, hogy közvetlen meghatározó befolyása alatt tart­
sa a társadalmi jólétet, különleges súlyú tényező m arad a társadalmi
és gazdasági élet szereplői között zajló játszmákban.
A programok szintjén a magyar politikai küzdelm ek tétje az
lesz az elkövetkező években, hogy mennyire juthat túlsúlyra egyik
vagy másik szélsőség a törvénykezési és a korm ányzati gyakorlat­
ban, mennyire sikerül érvényesíteni a kettő józan kombinációját.
 GRANASZTÓI GYÖRGY: UTUNK EURÓPÁBA... 27

Mindez már része az euroatlanti csatlakozásnak. Az ún. szociális

piacgazdaság, úgy, ahogy azt a Freiburgi Iskola ismertté tette, a hét­
köznapi gyakorlatban igencsak törékeny. M indenütt éles a vita arról,
mi az összefüggés állam és piac között, mi az állam szerepe. Kivonu­
lás és Tiltakozás azonban sokkal tágabb értelemben is érvényes, m ert
a kétféle magatartás ellentéte kimutatható kell hogy legyen, a parla­
menti élettől le egészen a politikailag még aktív kisközösségekig. Az
ellentétnek ui. a gyakorlatban igenis léteznie kell, megoldását, a fe­
szültség feloldását minden szinten a szilárd demokratikus intézmé­
nyeknek kell biztosítania. Ha a magyar társadalom nem lesz képes
kibontakozni ebben a keretben, nehéz lesz a csatlakozást egyenran­
gú patnerként kivívnia.
Ebből adódóan, a többsebességű Európa összefüggései kö­
zött m ár ma is nagy a kísértés arra, hogy kérdésessé tegyék — nem
is annyira a Nyugat- és Közép-Európa közti konvergencia időrend­
jét, hanem — m agát a célt. Felmerülhet a gyanú, hogy a szegény
rászoruló országoknak adott mentesítések, támogatások, egyéb ked­
vezmények másra szolgálnak, m int a társadalmi feszültségek oldásá­
ra, a szociális kiadások csökkentésére. Például átmeneti, kezdetleges
viszonyok fenntartására; netán a globális integrációs program m al el­
lentétes társadalom politikai, gazdasági intézkedéseket fedeznek.
M inden ilyen gyanú esetén növekedni fog a csatlakozást ellenzők
köre. Az a vád fog beigazolódni, melyet m ár most is hallani, hogy ti.
egyes tagországok a segítséget, amely az átmeneti nehézségek leküz­
dését szolgálja, rosszul használják fel.
A világos koncepció, program és a Kivonulás-Tiltakozás ki­
egyensúlyozott megvalósításával kapcsolatos kételyek, különösen,
ha e kételyeket szélsőséges álláspontok jegyében hangoztatják, igen
veszélyesek lehetnek az ország, sőt az egész térség megítélése szem ­
pontjából. Indokul, ürügyül szolgálhatnak arra, hogy egy mégoly jónak
mutatkozó általános terv legfontosabb törekvéseit— társadalmiakat, gaz­
daságiakat — vissza lehessen utasítani. Különösen azért válhat az ilyesmi
veszélyessé, mert mindaddig, amíg eltérő nézetek versengenek az Unió­
ban, nemcsak arról, hogy milyen sebességgel kell haladni, hanem
arról is, hogy melyek az integráció kívánatos céljai, eldöntetlen, hogy
kik m aradnak az euroatlanti térség peremén.

Z EURÓPAI UNIÓ VILÁGÁBÓL ELTERJEDT SZUBSZIDIARITÁS fogal­

A mában három fontos elv fejeződik ki. A szubszidiaritás min­

denekelőtt azt jelenti, hogy alaposan végig kell gondolni, mi
tartozik az Unió központi hatáskörébe, mi nem. Napjainkra ui. kiala­
kult egy olyan helyzet, melyben túl sok várakozást fűznek az Európai
Unióhoz, mint központhoz. A szubszidiaritás elve szerint viszont a ha­
tékonyságot korlátozzák az olyan igények, hogy az Unió rendkívül
széles területen, szinte m indenütt fejtsen ki politikai aktivitást.
Másrészt a szubszidiaritás érvényesítését kívánja az a törekvés
is, hogy az Unió politikáját az eddiginél nagyobb mértékben kell de­
centralizálni. Eszerint tehát még azokon a területeken is, amelyek a fő
28 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

felelőssége alá tartoznak, az Unió olyan politikai technikákat részesít­

sen előnyben, amelyek decentralizált végrehajtást tesznek lehetővé.
Végül, néhány prioritást élvező területen erősebb intézményi
hatalmat, ellenőrzést kell kiépíteni.
A szubszidiaritásnak, mint az európai föderalizmus alapjá­
nak ilyenformán legalább kétféle elvi felfogása is lehetséges. Egy­
részt azt kell jelentenie, hogy a döntéseket a kormányzás legmegfele­
lőbb szintjén hajtják végre. Ilyenképpen a szubszidiaritás a dem okrá­
cia egyik kulcsfontosságú eleme, nem tekinthető pusztán technikai,
így jogtechnikai kérdésnek.
Másrészt a szubszidiaritás többértelmű kifejezés, m ert más
és m ást jelent a különböző európaiaknak:

a) ez a határvonal nemzetek feletti és nemzeti ügyek között;

b) a közérdek erői és a piaci erők közti döntőbíráskodás
eszközeként lehet megjeleníteni;
c) védekező fegyverként szolgál a nemzeti érzés sérelme
esetén.

Az európai ügyek vitái eddig általában az Unió és a nemzetállamok

viszonyára összpontosultak. Annál kevesebb figyelmet kaptak a
szubszidiaritás értelmezése szempontjából a regionális és a helyi
szintek. Pedig a baszkok, a skótok, a velsziek, a korzikaiak vagy
lombardok szintén meg akarják vitatni, hogy az ő szempontjukból,
az ő szintjükön mit jelent a szubszidiaritás elve.
A demokrácia fentebb, az imént m ár hosszabban ecsetelt
gyengéi a tagállamok közösségén belül m indaddig fenn fognak m a­
radni, amig a jelenlegi intézményes keretek között az alapoktól a
csúcsig vitatják a hatalom megosztását, sőt döntenek is róla. A kom ­
petencia-viták száma ma végtelenül sok. Ám a szubszidiaritással
kapcsolatos vita ennél jóval általánosabb, s az Európai Unió egész
jövőjére kihat. Például a vele kapcsolatos vita rejtheti m agában a
további integráció visszautasítását is. Más szóval felvethető, fel is
vetik már, hogy az Unió ne legyen több, m int szabadkereskedelmi
övezet. De a vita akár gazdasági és politikai kudarcok leplezését is
szolgálhatja. Nem jelent-e, mondjuk, veszélyt az, hogy a legerősebb
tagországok növelik viszonylagos hatalm ukat a gyengébbek rovásá­
ra, megtörve ezáltal a belső egyensúlyt?

BEFEJEZÉS

A z elmondottak végén tételszerűen kísérlem meg összefoglalni, m e­

lyeket tekintem euroatlanti csatlakozásunk fő tényezőinek.1

1. Az euroatlanti csatlakozásnak nincs politikai alternatí­

vája. A csatlakozás nem szűkíthető le a gazdaság EU-,
és a haderő NATO-kompatibilitásának problémáira.
 GRANASZTÓI GYÖRGY: UTUNK EURÓPÁBA... 29

2. M inthogy Magyarország kis ország, egy dem okratikus

elveket követő integrációs szervezet tagjaként nagyobb
súlya lehet, mint egyedül. A szervezeten belül intenzí­
ven m űködhet a közjó m eghatározásában, ami további,
egyébként elérhetetlen előnyöket adhat számára.
3. A magyar társadalom stabilitás iránti igénye a többi eu­
rópai országéhoz hasonlóan erős. M inden politikai
programnak, amely a nyugati csatlakozást tűzi ki célul,
ebből kell kiindulnia. Ez a fajta belső stabilitás dem ok­
ratikus intézmények keretei között, a Kivonulás-Tilta­
kozás egyensúlyaként valósulhat csak meg. Nehézség,
hogy gazdaságilag még nem vagyunk érettek az integ­
rációra. Minthogy M agyarország geostratégiai értéke
önmagában alig haladja meg a közepest, a társadalm i
stabilitáson keresztül megvalósuló fejlettebb piacgazda­
ság növeli igazán az ország értékét az átlag fölé.
4. M agyarország nemzetállami jellegét kulturális alapja
határozza meg, amelytől a stabilitás és a geostratrégiai
érték elválaszthatatlan. Kultúránknak a határainkon túl
élő magyarság is részét alkotja. Sorsának követése, kul­
turális identitásának védelme nem zetállam i karakte­
rünkhöz tartozik, függetlenül attól, hogy az irredentiz­
mus összeegyeztethetetlen a m odern m agyar társada­
lom jellegével, és a mai m agyar parlamentarizm ussal.
Ez a probléma a csatlakozás részét alkotja, azért azt a
gyorsabb eredmény érdekében elfelejteni, m egoldatla­
nul hagyni nem lehet. Egyrészt erkölcsi okokból, m ás­
részt azért elválaszthatatlan tőle, m ert egybefonódott
m ár hazánk külföldi megítélésével is. Ebből adódóan
sajátosak a szomszédokhoz fűződő kapcsolataink.
5. M agyarország nyugati csatlakozása a szubszidiaritás
keretei között mehet végbe.

INDEZ VISSZAVEZET az Európai Unión belüli hatalom m eg­

osztás kérdéséhez. Az Unió, egész Európa architektúráját
ma a tagországok konszenzusa határozza meg. Jóllehet szá­
mos pillér, koncentrikus kör van az intézményrendszerben, a de­
mokratikus döntéseket az Unióban a tagországok szavazzák meg.
Hogyan oldható fel a demokrácia-deficit? Ha a maastrichti folyamat
eredményeként nem jön létre a megfelelően tagozódó, dem okrati­
kus, választások által legitimált, politikai felelősségre vonható Unió,
a bővítésnek csak m ásodrendű jelentősége lesz, az Uniót pedig sza­
badkereskedelmi övezetnek fogják elsősorban tekinteni.
Térségünket illetően, m indenekelőtt az ún. „visegrádi né­
g y e s -k e l kapcsolatban, országoktól függetlenül, egységes a véle­
m ény a döntéshozók körében: a NATO-ban és az EU-ban van a he­
lyük, ez politikai cél. Vita „csak" az időpont és a m ódozatok körül
30 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

van. Az egyetértést két fő ok magyarázza: egyedül e négy ország

közel hetvenm illiós piacot jelent, továbbá olyan határövezetet,
amely biztonságosabbá teszi az euroatlanti közösséget Kelet felé, mi­
közben csatlakozása csökkenti annak a veszélyét is, hogy m aga az
övezet válik bizonytalanná, konfliktusok és az azokat kísérő válsá­
gok következtében. Csakhogy, mint azt az eddig kifejtettek alapján
talán érzékelni lehetett, a demokrácia és a nemzetállamokból létrejö­
vő integráció dilemmái miatt nincsen válasz a mikor és a hogyan kér­
désére. A helyzetet semmiképpen sem lehet leegyszerűsíteni arra,
hogy tagok lehetünk, mihelyt európa-érettek leszünk. Az euroatlanti
integráció jövője sok vonatkozásban tisztázatlan, nekünk pedig, ép­
pen emiatt, saját jövőnk érdekében, körültekintően kell alkalm az­
kodnunk a váratlan vagy ma még nem látható fejleményekhez is.
Tudnunk kell, milyen értékeinket kívánjuk m indenáron m egvédeni,
milyen pontokon tehetünk engedményeket.
Aki tehát a jövőt szeretné tudni a m agyar távlatok felől, an­
nak három alapvető körülményt kell mérlegelnie. A maastrichti kri­
tériumoknak, köztük a közös valutából adódó követelményeknek a
tagországok jelentős hányada nem tud, s a későbbiekben sem lesz
képes megfelelni. Jól megragadható különbségek lesznek tehát or­
szágok, országcsoportok között. Ez az ún. többsebességű Európa.
Biztonságpolitikai értelemben ennek felelne meg az az engedmény,
miszerint a NATO keleti bővítésekor a Szövetség nem ragaszkodna
atomfegyverek telepítéséhez és idegen csapatok állomásoztatásához
az új tagországok területén. Az eredm ény ebben az esetben is hason­
ló, hiszen így a biztonsági rendszer is különböző országcsoportokra
fog oszlani.
Ám mind a politikai-gazdasági, m ind a biztonságpolitikai
integrációban uralkodni fog az az elv, amelyet jobb hiányában a
szubszidiaritás egyik értelmezésének lehet tekinteni. Csatlakozásra,
az ezt elősegítő gazdasági és egyéb segítségre, tám ogatásra csak az
az ország számíthat, amely átalakítja társadalmát, ideértve a plurális
parlamenti demokrácia intézményeit, a szociális piacgazdaságot és
az új típusú védelempolitikát, méghozzá a nagy nyugati integrációs
struktúrákhoz, mindenekelőtt az általuk állított kritérium okhoz al­
kalmazkodva. A csatlakozás érdekében, körülírt feltételek alapján
megvalósítandó, önerős építkezés kívánalma példátlan történelmi
kihívás egy ország számára. Igaz, a történelem nem ismer olyan
formációkat sem, melyek az Európai Unió, vagy az Észak-Atlanti
Szövetség előképei lehetnének..
MANAPSÁG, NEM TÚL HÍZELGŐ KIFEJEZÉSSEL, „Köztes Európá"-

A nak nevezett övezet, ezen belül a saját szűkebb térségünk sta­

bilitása a harm adik tényező. Számunkra, m ondhatni, m indent
megelőzően fontos. Mielőtt ugyanis eldől, hogy Európa különböző
részei hogyan, milyen sebességgel fognak haladni, hol és mikor fűz­
hetjük csónakunkat a konvojhoz, mielőtt bekövetkezik a csoda, hogy
M agyarország vagy valamelyik szomszédja saját hajánál fogva ki­
húzza m agát szorult körülményei közül, tisztázni kell, mi lesz az
 CRANASZTÓJ GYÖRGY: UTUNK EURÓPÁBA... 31

átm eneti időszakban. Ez az időszak ma, sőt m ár tegnap elkezdődött.

A ddig tart, amíg az új rend, valamikor a nem túl közeli jövőben meg
nem valósul. Most, itt egyensúlypolitikának kell érvényesülnie, de
kérdés, miként. Közép-Európában betöltetlen a nagyhatalm i űr.
A térségünk sorsáról Oroszországgal folytatott viták így ke­
rülnek helyes megvilágításba. Emiatt olyan fontos szám unkra, hogy
a nyugati világ politikai egysége hogyan alakul a jövőben. Elegendő
lesz-e a szubszidiaritás itteni változata szerint folyó önépítés a nyu­
galom fenntartásához. Erre a kérdésre nekik kell válaszolniok.
Annyi mindenesetre nyilvánvaló, hogy a m agyar külpolitika
közel ezer éves célkitűzése változatlan marad: a N yugatra tám aszko­
dik, am i m a a transzatlanti elkötelezettség és az európai csatlakozás
jegyében fejeződik ki, a közép-európai stabilitás őrzése céljából ápol­
ja különleges kapcsolatait szomszédaival, s ugyanezért jó viszonyra
törekszik a m ögöttük fekvő, távolabbi országokkal is, miközben kü­
lönleges jelentőséget tulajdonít az Oroszországhoz és Ukrajnához fű­
ződő viszonynak.
Gr a n a s z t ó i G y ö r g y

MAGDOLNA (RÉZMETSZET, 1927)

 HÁRMAS SZALTÓ
(In m em oriam T. M. L.)

’eg g y ő ző d Éssel m o n d h a t o m , a Szárnyas farkasok című re­

M gény megjelenésekor nem volt világsiker, sőt a m agyar iro­

dalom történetének új fejezetét sem nyitotta meg. Hogy
most mégis megilletődve lapozom az annak idején 11 pengő 80 fillé­
rért árusított, erősen megsárgult példányt, annak nem a mű eddig fel
nem ismert kiválósága az oka, hanem a szerző lendületes betűkkel
írt ajánlása az első oldalon:
„Tóth úr! Bár nem kompetens
a német szakirodalomban szemfüles.
Ha volna egy kis kabátom, néki adnám!
és egy könyvét, ha írna, bátran kiadnám!
1943. VI. 1.
Füsi József"
TÓTH úr azonban egyetlen rövid értekezésen kívül nem írt könyvet,
és azt az egyet sem a M úzsa csókja inspirálta, hanem a kény-
szerűség, mivel előfeltétele volt a közgazdasági doktorátus m egszer­
zésének. Ha közgazdaságtant tanult, nyilván rendelkezett a német
szakirodalomban megfelelő jártassággal. Mit keres azonban az aján­
lásban a kabát? Miért épp egy kis kabátról van szó?
M agyarázat végett forduljunk ism ét Füsi tanár úrhoz, aki a
Szárnyas farkasokban a következőket írta:
„Aztán itt volt az ugyancsak 'kis' Tóth úr, aki érettségije után Mün­
chenbe ment, ott végezte el a közgazdasági egyetemet, doktorátust
is szerzett: Die theoretischen Grundfragen der staatlichen Kartellpolitik
mit besonderer Rücksicht auf die jüngste ungarische Entwicklungf című
munkájával és amikor hazajött, zülledező öregebb barátai 'csomó'-
jából egyszerre csak előtört, mint egy legkisebb teherrel futó ló, és
általános meglepetésre megnyerte 'első versenyét': a miniszterel­
nökségen szakelőadó lett. Mindez azonban nem változtatott azon,
hogy ő csak továbbra is a kedves 'kis' Tóth úr maradjon, nemcsak
mert Bandihoz képest csakugyan kicsiny volt — szinte a karjára
kellett vennie, mint egy gyermeket, hogy megcsókolhassa —> ha­
nem mert ebben a jelzőben Bandi, mint egy orvosságos labdacsban
jól bele tudta sűríteni azt az általános rokonszenvet, ami ezt a moz­
gékony fiatalembert körülvette, akinek finom kis fejében élénken
forogtak az eleven, sötétbarna szemek, mint egy madárnak."*

* 'Az állami kartellpolitika elméleti alapkérdései különös tekintettel a legú­

jabb magyar fejlődésre'
 HERCZEGH GÉZA: HÁRMASSZALTÓ 33

Felesleges a filológiai pontosság kedvéért helyesbíteni az idézet né­

hány tévedését. Lényegtelen, hogy nem az érettségi után, hanem
három évvel később ment Münchenbe, viszont lényeges — am it a
könyv írója 1943-ban nyíltan nem közölhetett —, hogy meggyőződé-
ses Hitler-ellenesként jött onnan haza. Egy jószemű, éles eszű fiatal­
ember 1941-42-ben Münchenben m ár nem juthatott más következte­
tésre, mint ahogyan az is természetes, hogy a külügym inisztérium
sajtóosztályán (és nem a miniszterelnökségen) ez az elkötelezettsége
1942 után, a Kállay-kettős idején csak erősödhetett. Nem volt kétsége
aziránt, hogy a háborút vesztő hitleri Németország m inket is m agá­
val ránt a mélybe, tehát elemi érdekünk az átállás, a kiugrás előké­
szítése, de másokkal együtt ő sem tudta, milyen irtózatosan nehéz,
gyakorlatilag lehetetlen ennek a feladatnak a megoldása.
EM VOLTUNK VÉR SZERINTI TESTVÉREK. „M ostohabátyám" volt,
ílete mégis sok tekintetben m eghatározta az enyémet. Azért
idtak egy bizonyos nevelőintézetbe, m ert ő azt előzőleg vé­
gigjárta. Már leérettségizett, amikor elsős gimnazistaként odakerül­
tem, de az intézet — így is — ismerős volt számomra. Nyolc év nagy
idő, ha az érintettek egyike m ár felnőtt egyetemista, a másik pedig
rövidnadrágos kisdiák. Ifjúsági könyvei, amelyeket m ár „kinőtt",
egymás után kerültek hozzám, de hajlandó volt órákig gombfocit
játszani velem, annak ellenére, hogy ebben rendszerint én voltam a
jobb. A gombfoci aligha kötötte le olyan mértékben az érdeklődését
és az energiáit, mint az enyéimet akkor.
A gimnáziumban nem volt jó tanuló, nem tűnt ki társai kö­
zül. Szellemi képességei az érettségi után bontakoztak ki — Füsi
tanár úr bizonysága szerint —, barátait is meglepő m ódon. Ekkor
alakult ki benne az a rendkívüli kombinatív- és vitakészség, és a
cinikusnak tűnő, metszőén gúnyos modor, amellyel ellenfeleit is za­
varba ejtette. A halálos ítéletét megerősítő döntés indokolásában a
Katonai Főtörvényszék „rendkívül nagy intelligenciájú vádlott"-ként
jellemezte. Igazában 1944. március 19-e után nőtte ki magát, akkor
ébredt rá saját képességeire — és szabadult fel a család, a rend és
általában a társadalmi kötöttségek még meglévő béklyói alól.
Ma m ár rendkívül nehéz érzékeltetni ezeknek a hónapoknak
kísérteties légkörét. Miért folyik az értelmetlen öldöklés? „Még na­
gyon sok embernek kell meghalnia azért — m ondogatták akkor —,
hogy néhány ember valamivel később haljon meg." De ami utána
jön, mennyivel lesz jobb, ha jobb lesz egyáltalán? A Csak egy nap a
világ! kora volt ez, a deportálások és a bombázások időszaka, amikor
mindenki láthatta, milyen olcsó az ember élete, az egyedüli, amit
érdemes megmenteni. Azt is látta, hogy az embertelen törvényeknek
engedelmeskedni — aljasság; a becsület egyértelműen a kijátszásu­
kat követeli, a hatóságok megtévesztését, az ellenállást. O volt 1944-
ben — vallotta az egyik tanú — „a legnagyobb zsidómentő Budapes­
ten". Ez így persze túlzás, de biztos, hogy számtalan hamis igazolást
szerzett és sokakat megmentett, nemegyszer kockáztatva saját életét
is, hiszen sohasem lehetett tudni, hogy az igazoltató közeg mikor
34 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

tépi szét röhögve a látszólag tökéletes okmányt, pecsétek és aláírá­

sok helyett a géppisztoly ravaszával érvelve. Hogy közben m it látott,
mennyi alávalóságot, embertelenséget, csak sejteni lehet. Az egyik
német alakulat tisztje közölte vele, hogy tízezer pengő egy ház m en­
tesítésének tarifája. Az összeget egy „üldözött" ügyvéd rögtön a há­
romszorosára emelte, mert hát miért ne keressen sorstársainak nyo­
morúságán, és a közvetítőknek is kell valamit juttatnia...
A „kis" Tóth úr túlélte a nyilas uralm at, átvészelte az ostro­
mot, sőt az utcán sem kapták el, hogy a hadifoglyok szám át növelje.
A külügyminisztériumban lelkesen fogadták, hiszen épp ilyen fiatal­
emberekre volt akkor szükség. 1945 júliusában Bécsbe, az ottani m a­
gyar konzulátus élére került, ahol a következő év szeptemberéig m a­
radt. Később is büszkén mondogatta, hogy a háború után ő szervez­
te meg az első működő magyar külképviseletet. Huszonöt éves volt,
és a névjegyére m indhárom diplomáját rányomtatta: Dr. jur., pol. et
oec. publ. Nikolaus Ladislaus Tóth.
A háború utáni négyhatalmi megszállás alatt álló Bécs külön
világ volt akkor és hallatlanul érdekes. Folyt a nyugatra m enekített
m agyar javak felkutatása, hazaszállítása, és egyidejűleg persze a m a­
gyar arisztokrata vagyonok roncsainak kimenekítése az országból.
Közben aki tehette — és miért ne tehette volna? —, a saját zsebére is
dolgozott. Az internáló táborok túlélői, feketézők, bujkálok és m ene­
külők nyüzsögtek zűrzavaros összevisszaságban, no meg term é­
szetesen a „négyek" hírszerzői és elhárítói, akik az élet örömeit sem
vetették meg. Az infláció tombolása idején Budapesten napi egy dol­
lárból meg lehetett élni — nem is rosszul! Bécsben valamivel több
pénz kellett, de dollárral a zsebben ott is könnyű volt az élet. Csem­
pésztek dohányt, és csempésztek embert. M inden eladó volt, és
majdnem mindenki megvehető. Tóth úrnak nem volt érzéke a tulaj­
don iránt, amit keresett, azt nyomban el is költötte. „Miklósnak m ár
van egy képe!" — mondta mostohaapám, megpróbálva elhitetni m a­
gával, hogy fia már m egindult a rendes emberek útján. Könyvtára
lesz, szőnyegei, meg festményei, mint ahogyan az egy jóravaló pol­
gárhoz illik. Nem így történt. Az az „egy kép" egyetlen vagyontár­
gya maradt: 20x30 cm-es tusrajz, amelyen egy fiatalember elgondol­
kozva mereng a boroskancsó felett. „Tóth Miklósnak, kezdődő ba­
rátsággal — szólt a dedikáció — Wien, 1946, Julius von Szentléleky."
DIPLOMATÁNAK AZ A FELADATA, hogy információkat szerezzen

A és információkat terjesszen. Ehhez ismeretségeket és kapcso­

latokat kell teremtenie, amelyek a magasabb szintű, országok
közötti viszonyhoz igazodnak. Az 1945-46-os M agyarország szám á­
ra az angol-amerikai kapcsolatok fontosság tekintetében m indjárt a
szovjetekhez fűződők után következtek, létesítésükért tehát dicséret
járt, nem megrovás. A közismert meghatározás szerint a diplom ata
voltaképpen privilegizált kém, de ez így, egyáltalán nem igaz. A
legfontosabb információk nagy része nem titkos, és helyes értékelé­
sük sokkalta fontosabb, mint — teszem azt — egy új fegyver m űsza­
ki rajzának megszerzése. Hogy amerikai tisztek társaságában is m eg­
 HERCZEGH GÉZA: HÁRMASSZALTÓ 35

fordult, nem kifogásolható. Egyébként sohasem titkolta. N em igaz

tehát, hogy m ár ekkor „beszervezték" volna.
Belső fejlődésének megrajzolásához nincs elegendő adat. Ha
írt naplót — ami egyáltalán nem valószínű —, az nem m aradt fenn,
és levelek sem segítenek elhatározásainak rekonstruálásában. De fe­
lettébb valószínű, hogy miként a háború utolsó éveit belső ellenállás­
ban töltötte, a Rákosi-rendszer fokozatos kiépülését is elszánt ellen­
állással fogadta, mely nem m aradt meg az elvi elutasításnál, hanem
a cselekvés lehetőségeit kereste. M indezt arra a rendkívüli érdeklő­
désre alapozom, amellyel az 1944. július 20-i, HITLER elleni m erény­
let történetét tanulmányozta. A merénylet előzményeiről, az összees­
küvők különböző csoportjairól, G iseviusról, Schlabrendorffról
tőle hallottam először, és tőle származik Allen DULLES Verschwörung
in Deutschland* című könyvének az a példánya, mely ifjúsági köny­
vei után szintén hozzám vándorolt. A sikeres ellenállás, az eredm é­
nyes szabotázs előfeltételei és módszerei sokat foglalkoztatták: „Ve­
szély esetén mindig ott kell lenned, ahol nem fognak keresni, az ellen­
séges vezérkar főnökénél, vagy a politikai rendőrség központjában" —
mondta többször is. Azt hittem, az olvasmányaiból leszűrt tanulságo­
kat összegezi, pedig saját programját adta elő. „Az oroszlán barlangjá­
ban nagyobb biztonságban vagy, mint a mezőn, ahol zsákmányra va­
dászik" — tette hozzá. Az hogy a háborút egyetlen karcolás nélkül
megúszta, alaposan megnövelte önbizalmát. Ami akkor sikerült —
gondolta — annak békében még inkább sikerülnie kell.
1948 januárjában a nagy külügym inisztérium i tisztogatás
után őt is elbocsátották, majd rövidesen felszólították, lépjen a Kato­
na Politikai Osztály szolgálatába, vagyis — m agyarul — vállaljon
kémtevékenységet. A rendszer machiavellizmusát mi sem tükrözte
jobban, m int ez a két, szorosan összetartozó intézkedés. Arra nem jó
valaki, hogy a külügym inisztérium ban dolgozzon, de arra igen,
hogy kémkedjen! Némi töprengés után Tóth úr igent mondott!
■ jr-f z VOLT AZ A VÉGZETES LÉPÉS, mely az elkerülhetetlen tragédiá-
m— hoz vitt. Miért vállalt ilyen meggyőződésével nyilvánvalóan el-
K. iJ lentétes feladatot? így biztosan kijuthatott a mindinkább börtön­
né váló országból? 1948 elején nem volt biztonságos, de még távolról
sem lehetetlen a határ illegális átlépése. Más úton-módon is disszidál­
hatott volna! Ez igaz, de vajon volt-e egyáltalán választási lehetősége?
Abban az időben nem egy ember tűnt el nyomtalanul, neki pedig épp
elég külföldi kapcsolata volt ahhoz, hogy ilyen jogcímen elhurcolják.
Valóban zsarolták volna? Bizonyítékom nincs rá, legfeljebb valószínű­
nek tartom, és ma m ár — négy évtized után — a kérdés aligha tisz­
tázható. 1948 júniusában kezdte meg Bécsben működését.
Miért? Bevonulhatott volna valamelyik m enekülttáborba,
hónapokon, esetleg éveken át várva, hogy bekerüljön egy Ausztráli­
ába vagy Kanadába induló kivándorló csoportba. A Katpol által
szervezett „baleset" ellen persze ezek sem nyújtottak védelmet. Tóth

'Összeesküvés Németországban'
36 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

urat azonban sehogy sem tudom elképzelni, am int krum plit hámoz
a tábor konyháján, vagy egyetlen agyonmosott ingét foltozza. Sem a
konyhakés, sem a varrótű nem illett a kezébe. Inkább vállalt ezer
veszélyt, nehogy a kellemes és a kényelmes életről — no m eg a
nőkről! — le kelljen mondania. Kis termetű volt, neki kétszer-három-
szor olyan vakmerőnek kellett lennie, m int nagyra nőtt barátainak,
hogy kicsikarja a sorstól azt, amire vágyott, és amiről azt hitte, meg­
illeti. Ezért más, normális körülmények között is fizetni kell. Fizetni,
de nem ilyen rettenetesen drága árat.
ítéletének indoklása szerint
„I. r. vádlott az angol kém szervezethez épült be, személy szerint
CAUNITZ fhdggyal tartott közvetlen kapcsolatot. Nevezett előtt fel­
fedte küldetését és a katonai elhárító osztálytól kapott feladatait,
valamint hogy milyen kioktatásban részesült, és jelentéseit hogy
kell elküldenie. Tájékoztatta a katonapolitikai osztály működéséről
is. Ettől kezdve magyar részre küldött jelentéseit Caunitz fhdggyal
együtt szövegezték, s azok dezinformatív, félrevezető jellegűek vol­
tak, azzal a célzattal, hogy a valótlan tartalmú jelentéseken keresz­
tül megakadályozzák a magyar katonai elhárítás eredményes mun­
káját..."
KATPOL ERÉLYES HANGON FIGYELMEZTETTE, hogy munkájával

A nincsenek megelégedve. Ő maga is szeretett volna kibújni a

csávából és néhányszor felvetette CAUNITZ előtt, hogy végleg
megszakítja kapcsolatait a magyar szervekkel. Ezt az utóbbi m aga is
fontolgatta, de utasítására bátyám 1949. május 28-án még elm ent a
„felső kapcsolatával" való találkozóra, a határra, ahonnan azonban
Budapestre szállították. Két és fél hónapot töltött őrizetben, ami bi­
zonyára nem volt életének könnyű szakasza.
„Kihallgatásom során eltitkoltam azt, hogy az FSS szolgálatában
állottam és szándékosan desinformáló jelentéseket tettem. így a Ka­
tona Politikai Osztályt félrevezetve sikerült előmozdítanom az an­
gol kémszolgálat munkáját..."
Augusztus végén szabadlábra helyezték, de a Katpol, illetve most
m ár az ÁVH, továbbra is kézben tartotta.
A kémeket mindig megbízóik felől fenyegeti a legnagyobb
veszély. Talán a kémelhárítás mesterségéből, a mesterség term é­
szetéből következik, hogy aki gyakorolja, vonzódik az áruláshoz.
Annyi aljasságot lát saját oldalán, hogy a másikra menekül. Hiába
tartja be a hírszerző a legnagyobb gondossággal a szakma szabályait,
ha egyszer megbízóinak csoportjából áll át valaki az ellenfélhez, ahol
aztán „énekelni" kezd! Név szerint egyetlen ügynököt sem ismerhet,
de a tőle kapott adatok alapján az elhárítás könnyen bemérheti, ki
az, aki a másik oldalt látja el megfelelő információkkal. Közismert,
hogy a KGB milyen alaposan behálózta az Intelligence Service-t és
hogy Kim PHILBY és társai hosszú időn át sikeresen buktatták le a
Keletre küldött, vagy ott működő angol ügynököket. Lehetséges,
hogy a Bécsből vagy Grazból jövő anyag valamelyik KGB-ügynök
révén utat talált Keletre, és így sűrűsödött össze körülötte a gyanú.
 HERCZEGH GÉZA: HÁRMASSZALTÓ 37

ÁTYÁM VÉGLEGES LEBUKÁSÁT EGYÉBKÉNT „felső kapcsolatáénak

B budapesti dezertálása okozta. Ezt a szerepet 1950 m árciusában

új ember vette át, aki „Kárpáti" néven m utatkozott be. Önálló
novellát érdemelne, ahogy — az összekötő is, ő is — leleplezték
önmagukat, óvatosan, körmönfontan bevallva, hogy egyik sem az,
akinek a másik hiszi. Most mégis mellőznünk kell ezt a témát. M a­
radjunk annál, hogy „Kárpáti" AVH-főhadnagy a később kiadott
körözés szerint 1950-ben 29 éves volt, 176 cm magas, 90-92 kg súlyú,
arca kövér, haja hosszú, első metszőfoga törött, szeme barna. Lábai­
val kissé kacsázva járt. 1950. július 14-én úgy érezte, felettesei előtt
lelepleződött, tehát azonnal szöknie kell. Addig összegyűjtött, és az
ÁVH-ra nézve kompromittáló iratait azonban előzőleg el akarta jut­
tatni az angol, vagy az amerikai külképviseletre, igénybe véve Tóth
úr vélt összeköttetéseit.
„Kárpáti" minden jel szerint teljesen elvesztette a fejét. Neki
igazán tudnia kellett volna, hogy bátyám állandó megfigyelés alatt
áll, tehát a külföldi követségeket nagy ívben el kell kerülnie, alkal­
mazottaikkal nem beszélhet. Jelentkezése bátyámnál a kom prom ittá­
ló iratokkal, sürgetése, hogy ezeket helyezzék valamelyik diplom atá­
nál biztonságba, megbocsáthatatlan hiba volt. A logika azt súgta vol­
na, hogy bátyám hagyja sorsára „Kárpáti"-t, hadd egye meg, amit
főzött. Feltehetően azért vállalta mégis az iratok elhelyezését, m ert a
két aktatáska olyan anyagot tartalmazott, amiért érdemes volt m in­
dent kockára tennie, olyan zsákmányt jelentett, ami messze felérté­
kelte volna őt a túlsó oldalon. így volt-e valóban? Lehetséges, de
bizonyítékom nincs rá.
Az iratok biztonságba helyezéséhez hosszabb időre lett vol­
na szükségük, m ert a lehetséges személyeknek sem a lakcímét, sem
a telefonját nem ismerték, és ugyanakkor saját szökésüket is elő kel­
lett készíteniük. A talaj égett a lábuk alatt, és az idővel való verseny-
futást végül is elvesztették. Tóth urat akkor tartóztatta le az AVH,
amikor egyik sikertelen útjáról hazatért, míg „Kárpáti" bátyám be­
zárt lakásából a világító udvaron át szökött ki a letartóztatásra kül­
dött ávósok elől, akik ott csak harm adik társukat találták, akinek a
határon át vezető utat kellett volna megszerveznie.
„Kárpáti" csak úgy tudott menekülni, hogy erkélyről erkély­
re ereszkedett le az első emeletre, ahol bem ent egy lakásba. A lakás­
ban, illetve annak fürdőszobájában egy meztelen nőt talált, aki kien­
gedte őt a folyosóra. Ő még vissza akart menni, m ert otthagyta a két
aktatáskát. Szándékától azért állt el, m ert felfelé haladva észrevette,
hogy a lakás ajtajánál három ember lapul... Szerencsésen egérutat
nyert, és az éjszakát egy barátjánál, a Stromfeld Aurél utcában töltöt­
te. Az országos körözés miatt — tízezer forint vérd” t tűztek ki a
fejére — úttalan-utakon, gyalog menekült Székesfe' vár felé. Pá-
kozdnál feltartóztatták, megsebesült, és amikor látta, hogy nem jut­
hat tovább, szolgálati pisztolyával főbe lőtte magát.
Lebukása után bátyám szorgalm asan vallott. Beismerte,
hogy már első bécsi tartózkodása idején tájékoztatta az amerikaia-
38 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

kát, és hogy a Katona Politikai Osztálytól kapott m egbízatását kiér­

kezése után felfedte az angoloknak. így szól a vallom ását összegező
jegyzőkönyv:
„Munkámat részint a Wenzgasse 21. sz. alatti épületben, annak
szobájában, részint a vendégirodában, részint a lakásomon végez­
tem... a személyes találkozókon a Caunitz által megadott, vagy saját
magam által előre átgondolt desinformációs anyagot adtam le..."
Szóval teljes beismerés, mely a vizsgálati anyagban hosszú oldalakat
tölt meg. Voltaképpen az életéért küzdött, hiszen gondolhatta, hogy
amíg beszél, és amíg beszéltetik, életben marad. Aki időt nyer, életet
nyer. Aláírása a lapok alján erőteljes, lendületes, amiből arra következ­
tethetünk, hogy nem kínozták meg, de arról a társukról, aki a Stromfeld
Aurél utcában rejtegette „KárpátiT'-t, a jegyzőkönyv sokatmondó rövid­
séggel megállapította, hogy „az őrizetbevétel után meghalt."
Vagy mégsem vallott? A vallomásáról felvett jegyzőkönyv­
ben ez áll:
„Határozottan állítom, hogy nincs tudomásom az FSS, sem más
angol hírszerző szerv ügynökeinek Magyarországon való tartózko­
dásáról."
Ez minden bizonnyal megfelelt az igazságnak. Arra, aki ilyen kényes
és kétes helyzetben van, nem bíznak értékes információkat. Am it a
kinti ügynökökről elmondott, az illetőkre nézve nem lehetett veszé­
lyes. A kihallgatás során persze itthoniak is szóba kerültek, de róluk
csak általánosságok hangzottak el, amelyek nem voltak igazán lelep-
lezőek. Nem egy esetben meg is tartották magas beosztásukat.
OGY VÉGÜL IS ÉLETBEN MARAD-E, az a nem zetközi gyakorlat
szerint attól függött, vajon a másik fél hajlandó-e kicserélni
§rte egy elfogott kémet, vagy sem? Volt-e ilyen kísérlet, és ha
igen, miért hiúsult meg? Nem tudom. Perének „a nyilvánosság kizá­
rása mellett való" tárgyalására csak három negyed év m úlva, 1951.
április 16-án került sor, de ez a késedelem az AVH rendkívüli elfog­
laltságával is magyarázható. Mint I. r. vádlottat, az 1930. évi III. te.
61. §. harm adik rendelkezése és 70. §-a alapján kötél általi halálra
ítélték, no meg teljes vagyonelkobzásra, jóllehet az égvilágon semmi­
je sem volt. A II. r. vádlottat három, a III. rendűt hat, a IV. rendű
vádlottat pedig tizenkét évi börtönbüntetésre ítélték, az utóbbiakat
lényegében a „Kárpáti" szökéséhez nyújtott segítség, illetve a felje­
lentési kötelezettség elmulasztása miatt.
Bátyám ügyét másodfokon 1951. július 19-én tárgyalták. A
fellebbezési tárgyaláson azzal védekezett, hogy az ügyész előtti kihall­
gatás alkalmával a nyomozás során tett vallomásának egy részét visz-
szavonta, és a kémkedéssel kapcsolatos vallomása további részének
visszavonására csak azért nem került sor, mert, bár az ügyésztől erre
ígéretet kapott, újólag nem hallgatták ki. Indítványozta a külügym i­
nisztériumtól további bizonyítékok, illetve jelentések beszerzését.
Fellebbezését a Katonai Főtörvényszék elutasította, azzal az
indoklással, hogy a vádlott,
 HERCZEGH GÉZA: HÁRMASSZALTÓ 39

„akinek kétségtelenül nagy gyakorlata és tapasztalata volt külügyi

szolgálatából kifolyólag is a hírszerzés és az elhárítás módszerei­
ben, csak azért vonta vissza a nyomozó hatóság előtt tett beismerő
vallomását, mert a rendkívül nagy intelligenciájú vádlott arra szá­
mított, hogy ügyében tanúkihallgatás a körülmények nehézsége
folytán nem lehetséges..."
Az ítéletet 1951. július 30-án végrehajtották. Rabtársaitól később azt
hallottam, hogy nyugodtan, bátran viselkedett. Harmincegy éves volt.
Abban az időben vidéken éltünk. Letartóztatásáról hallot­
tunk, ügyének tárgyalásáról, a hozott ítéletről és kivégzéséről term é­
szetesen nem. Sejteni sejtettük, de hogy valójában mi, és hogyan
történt, azt közel negyven év múlva tudtam meg.
” OLT-E ESÉLYE ARRA, HOGY ÉP BŐRREL MEGÚSSZA? Olyan hajme­

V resztő, lélegzetelállító feladatra vállalkozott, m int a légtornász,

aki bekötött szemmel csinál hátrafelé hárm as szaltót a lengő
trapézon, védőháló nélkül! Csoda-e, ha lezuhant? A csoda az lett
volna, ha életben marad! De vajon valóban ő vállalkozott-e erre a
m utatványra, vagy pedig a körülmények változása kényszerítette
olyasmire, amit eredetileg nem akart, sőt nem is akarhatott, de ahon­
nan később m ár nem volt visszalépés?
C serei Mihály Erdély históriájában, mely a hajdan független
fejedelemség idegen uralom alá kerüléséről szól, életfilozófiáját a kö­
vetkező szavakkal összegzi: „Ha magyar vagy, s sokáig élni akarsz,
okos ne légy, vitéz ne légy, s pénzed se legyen sok." H a ostobább, ha
gyávább, ha jelentéktelenebb, talán a „kis" Tóth úr is életben m arad­
hatott volna!
H e r c z e g h Gé z a

THÖKÖLY ÉS CARAFFA (FAMETSZET; MAGYAR MÚLT SOROZAT, 1935; RÉSZLET)

 ILLYÉS GYULA LEVELEZÉSE
FELESÉGÉVEL ,

KOZM UTZA FLÓRÁVAL

(1946. novem ber 23. — 1947. február 17.)
III.

28. Kedves Flórikám, Páris, 1947. január 21.

tegnap este lezajlott az eddigi legfontosabb esemény, ami m iatt itt

vagyunk: a fogadás a magyar követségen. írtam, milyen kilátástalan
itt a magyar ügy; pusztán az, hogy összeköttetésbe kerüljenek az
itteni hivatalos körök a franciákkal. Amikor három -négy nap előtt a
követségen jártunk, a követhelyettes, Nem estóthy szerint egyetlen
valamirevaló francia íróval nem tudtak összekerülni, meghívásaikra
francia alig jött el. Mutatták, kiknek küldtek m eghívót a mi tisztele­
tünkre rendezendő fogadásra, de hozzá tették, ennek fél százaléka
sem lesz ott. A meglepetés az volt, hogy szinte m indenki eljött. Ott
volt Mauriac1, Lacretelle2, Aragon, Triolet, Tzara, Vercors3, Camille
Malraux4, Loys Masson5, két szoc. képviselő s azonkívül egy sereg
újságíró, lapszerkesztő, az Ecole Normale igazgatója. Szóval a követ­
ség valósággal mámorban úszott. A baj csak az volt, m int később
kiderült, hogy a szendvicseket s az italt is a pesszim izm usukhoz
mérték, s így alig volt valamivel ellátni a vendégeket. A váratlan
siker volt az oka, hogy én is jó ideig beszélgettem Mauriac-kal, anél­
kül, hogy tudtam volna, kivel beszélek. Igen megöregedett, megtört,
hangját alig hallani (valami gégebaja lehet). De a fogadás sikerénél is
fontosabb, hogy a megjelentek közül igen sokkal m ár ott megálla­
podtunk újabb találkozóban. Tőlem a Lettres Franqaises szerkesztője,
Claude Morgan nem csak találkozót, hanem részletes cikket is kért, s
eleve elfogadta, hogy az a közép-európai kérdés m agyar megvilágí­
tásáról szóljon. így annyi a dolgunk, hogy eddig még egy újság elol­
vasására sem volt időm. M úzeumban is, amire pedig sok tervem
volt, egyetlen egyszer voltam. Valósággal szolgálatban vagyunk,
m int holmi katonák. Ez igen kimerít. Tegnap este például olyan fá­
radt voltam (egész idő alatt álltam), hogy a ruhatárra várva m ár a
lépcsőre is leültem.
A másik újság, amiről m ár most híven be akarok számolni,
hogy Orosz Annával5 mégis találkoztam. A régi mozgalmiak közül
valaki még tudta a címét. Tegnap délelőtt a Louvre mellett találkoz-
 ILLYÉS GYULA LEVELEZÉSE FELESÉGÉVEL, 1946-47; III. 41

tunk, egy kávéházban, illetve előbb a Louvre udvarán. Először egy

idegen nőt szólítottam meg, annyira megváltozott. Sokat szenvedett,
épp azért, m ert jelleme — önfeláldozása — m a is a régi. Egy bolgár
tanítóhoz m ent férjhez, aki most m int suszter dolgozik, am ikor van
munkája. Viszont van egy kétéves kisfiúk s Anna m ost az anyai
érzéssel van tele. Folyton a kisfiára tért vissza beszéd közben. Szóval
olyan találkozás volt, hogy mindketten legtöbbet a gyerekünkről, a
családunkról beszéltünk. Rövidesen elmennek m ind a hárm an Bul­
gáriába. Nem akartam említeni neki, mielőtt neked nem írok róla, s
nem kérem véleményedet, hogy ha Pesten utaznak át, kim együnk
hozzájuk az állomásra. Ugyanis nagyon szeretne téged megismerni.
Egyszerű, rokonszenvnes munkásasszony lett, tele kisebbségi érzés­
sel, férjét is magasan maga fölött érzi, akinek legnagyobb gondja
m ár a gyermeke és a családja. Meghatóan őszinte volt. Rögtön m eg­
kért, figyelmeztessem, ha egy kicsit hangosan talál beszélni, m ert
m ár egy kicsit nagyot hall, s azt hiszi, mások is nehezen értik a
beszédét. Egész nap varr — otthon, m ert így valamivel többet keres
— s ettől a szeme is erősen megromlott, csak szemüveggel tud m ár
dolgozni. Mindössze másfél óráig voltunk együtt, m ert neki főzni
kellett sietnie, nekem meg egy ebéd-találkozóra. A zt szeretné, ha
férjét is megismerném — régi bolgár kommunista, mozgalmi ember.
Ezzel váltunk el.
A harm adik újság, hogy a Hunokat itt komolyan ki akarják
adni.7 Maga Aragon ajánlkozott m ár első találkozásunkkor — vezet
egy nagy kiadóvállalatot is. Mikor azt feleltem, hogy a francia kiadás
— és általában a siker — nem igen foglalkoztat, elkezdett nevetni,
vállamra vert: C e st de cela que je vous reconnais! Vous n'avez pás
changé!8 Vagyis, úgy látszik, kölyök koromban is ilyen lehettem. Ma
este találkozom a Gallimard irodalmi vezetőjével, Bryce Parainnal.9
Először — m ár az illem kedvéért is — vele akarok beszélni s csak
azután a többiekkel.
H át így telnek a napok, kedvesem. Sokat gondolok rád, s
minél több embert látok, régi és új ismerőst, annál jobban érzem,
milyen szerencsés vagyok veled, milyen jó, hogy olyan jól összetar­
tozunk. A távolság után ez a környezet érezteti; azaz hogy tudatosít­
ja még jobban, mennyire szeretlek, testtel, lélekkel. Vigyázz nagyon
m agadra, kedvesem. Voltak rossz napjaim, amikor a Gay-Lussac
környékén jártam, átmenve mindig a rue Collard-on, hogy m iért is
nem ismerhettük egymást m ár akkor, amikor te itt voltál! Milyen jó
is lett volna, mennyivel egyszerűbb! De a jövő még jobban összefor­
raszt majd bennünket, ugye? Nekem örökre te vagy m indenem s ez
a legfontosabb. Soha ilyen bizonyosan nem éreztem, hogy nem tu d ­
nék élni nélküled.
Hazulról csak elvétve kapunk némi hírt. Szekeres, a Szabad.
Nép itteni tudósítója ad néha egy újságot (mert különben az újságok
igen rendszertelenül jönnek), s mond valami hazai hírt. Olvastam
H orváth M árton cikkét, de csak hírből hallottam a Szabad Szó vála­
száról. Megkérlek, tedd el az utóbbit számomra.
42 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

írtam, a városban alig lehet valamit kapni, és az is m ajdnem annyiba

kerül, mint otthon. így magamon kívül nem igen viszek mást, ahogy
számítom, február első felében.
Sok szeretettel csókollak mindkettőtöket, kedvesem,
Gyu la.

(1) Francois Mauriac akkor az egyik legnépszerűbb regényíró.

(2) Jacques de Lacretelle regényíró.
(3) Vercors, tulajdonképp Jean Brüller író, rajzoló, az ellenállás alatt vált
ismertté.
(4) Camille Malraux, helyesen Claire, a híres író, későbbi miniszter, André
Malraux elvált felesége.
(5) Loys Masson költő, regényíró.
(6) Orosz Anna Illyés ifjúkori szerelme. L. Hunok Parisban. Később férjével
Bulgáriában telepedett le, ott is halt meg.
(7) Nem adták ki.
(8) Erről ismerek magára! Nem változott!
(9) Brice Páráin író, filozófus.

29. Kedvesem, 1947. jan. 18.

most kaptam meg, egyszerre, Géniből és Párisból írt leveledet. N a­

gyon köszönöm. Basch L. is hozott üzenetet tőled és rólad: a cso­
magból, amit vele küldtél, csak a harisnyát és egy tábla csokoládét
tudott áthozni, a többit visszaküldte Hubaynak, hogy ő próbálja va­
lahogy eljuttatni. Nagyon örültem a küldeménynek, még inkább an­
nak, hogy jól vagy és egészséges. Ajándékokról az itthoniaknak ne
gondoskodj, senki nem vár ajándékot. Karácsonyra a családtagok
megkapták a legszükségesebbet; a küldött csokoládét én félretettem,
majd ha jössz, szétosztjuk, mintha akkor hoztad volna. Nem érde­
mes, hogy kellemetlenséged legyen a vámnál, am it nem szabad, ne
hozz. Ha pedig Paris olyan drága, nem érdemes ott vásárolni, drága
pénzen itt is lehet mindent kapni. De ha m indenáron akarsz valam it
hozni, akkor hozz lkának, ha ugyan lehet kapni, egy-két banánt és
narancsot, csak amennyit útravalóként ki lehet hozni. A csomagok
nagy részét talán azért nem kaptuk meg, m ert nem ajánlottan adtad
föl? A feladószelvényeket mindenesetre hozd m agaddal, hátha meg
lehet reklamálni. Mert: csak nem lopták el?!
A hibás címre küldött levelem még nem jött vissza. Sajná­
lom, sajnálom, hogy épp azt nem kaptad meg, m ert úgy emlékszem,
abban magyaráztam el, miért gondolom, hogy jó volna, ha a Rang-
re/fue-sorozatba elküldenéd azt a néhány négysoros verset, amelyben
legjobban kifejeződik az az érzés, az az együttérzés, ami akkor m eg­
volt bennünk. Megvolt m inden valamire való emberben, a m agyar­
ság legjobbjaiban. Én az ismerőseim, jóbarátaim körében látom,
mennyire szenvednek most is — és ki tudja még m eddig? — az
 ILLYÉS GYULA LEVELEZÉSE FELESÉGÉVEL, 1946-47; III. 43

akkori fájdalmaiktól és a részvétlenségtől. Márta egyébként részlete­

sen beszámol a Válászról, most írja ő is a levelet. Jászi Oszkár írt
Amerikából Csécsy Magdának, aki küldött neki Wí/asz-számoka t. Ki­
másolok a leveléből: „A Válasz megjött és nagyon m egörvendezte­
tett. Első reakcióm az volt, hogy táviratot tettem papírra a következő
szöveggel: My congratulations to the writers of Válasz. It is a fine
promise for the new Hungary.1Jobban átgondolva a dolgot, mégsem
küldtem el a cablet. Ugyanis a forma tüntető jelleget adott volna a
dolognak. És legintimebb barátaim rossz néven vehették volna, hogy
„állást foglalok", mielőtt az ő platformjaikat megismertem volna.
„Ez a beállítás ártott volna magyar tanulm ányútam nak (ha ugyan
megvalósíthatom). De nincs okom titkolni, hogy a Válasz hangja és
iránya nekem felette rokonszvenves, ami nem meglepő, mivel a falu­
kutatókat még ún. reakciós korukban is védtem, m int egy csoportot,
mely a legmélyebb problémát igyekszik megoldani."
„Persze mai irányvonalukat még nem ismerem teljesen. M in­
denesetre fennforogni látszik a veszély, hogy a kom m unisták m int
eszközt használhatják fel a kisgazda párttal szemben. Ez egy kataszt­
rofális hiba volna."
„Mihelyt a cikkeket alaposabban végigolvastam, a részletek­
ben is megírom majd véleményemet. De addig szívből köszönöm
szíves figyelmét és dunai látogatásomnak nyilván egyik fénypontja
volna, ha a Válasz szabad és tehetséges gárdájával m egism erkedhet­
nék."
Most még egy másik levélről számolok be, am it Mavis Miller
írt (1 Granville Road, Barnet, Herts), illetve lemásolom a fontosabb
részeket, hogy tudj neki válaszolni. Egyúttal köszönd meg neki, légy
szíves, a kis szoknyát-blúzt, amit lkának karácsonyra küldött. „Cher
Monsieur, je suis en train de lire votre livre que j'ai reu avant N o é i;
(én küldtem el neki a francia Puszták népét, a te nevedben). Je vous en
remercie beaucoup. C'est un sujet qui m'intéresse beaucoup. Je con-
nais quelques pomes de Petőfi (traduits en anglais) qui semblent tre
grands et élevés. Je voudrais bien savoir un peu de votre beau pays
et de comprendre pourqoui la Hongrie se trouve dans un état pareil.
La liberté sóit politique ou personelle c'est la plus belle chose au
monde: par bonne fortune nous en avons gardé ici. ... A la fete de
Noel je pense bien ä vous et ä votre famille. Je suis heureuse de
savoir que vous avez regu quelques paquets de moi. Je continuerai
de les envoyer de temps en temps.
Je m 'excuse de cette lettre et ses fautes de grammaire: il y
avait neuf ans que j'étais ä l'Université de Londres et le Francais y
appris s'évanouit rapidement! Tous rfies voeux de bonheur pour le
nouvel an et mes sentiments les plus sineres, Mavis Miller.
Je voudrais bien savoir le nőm de votre petite fiile et son
age?"2
Egyéb fontosabb újság még, hogy M ikszáth-emlékéremmel
tüntettek ki téged s még Tamásit, Nagy Lajost, Márait, Füst Milánt,
Laczkó Gézát, Kassákot és Tersánszkyt.
44 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

Nem tudom, olvastad-e az ottani újságokban — állítólag a külföldi

lapok is írtak róla — hogy valami nagyobbszabású összeesküvést
lepleztek itt most le? Tagjai főleg régi hadseregbeli, vezérkari tisztek,
a Kisgazdapárt és a Parasztszövetség több magasállású tagja, a Kis­
gazdapárt több képviselője? Az építésügyi miniszter, Mistéth E. is
részt vett benne? Néhány név, amelyekre a lapokból visszaemlék-
szem: Dálnoki Veress Lajos, Saláta K., Arany Bálint, Donáth Gy., a
régi rendszert akarták visszaállítani, a földreformot is visszacsinálni?
Állítólag igen sokan részt vettek benne, a Parasztpártból, szerencsé­
re, tán senki? Milyen jó volna már a tartós béke és biztonság!
Mi valamennyien, hála Istennek, jól vagyunk. (Ezt azóta
írom oda, szinte babonából, mióta lkára is vonatkozik.) Csak te vi­
gyázz magadra nagyon, Kedvesem. Hogy van a fekélyed, a füled? És
a szíved? M indent írj meg! Nagyon fontos nekem m indaz, ami ve­
led, körötted történik. Nagyon sokat gondolok rád, a viszontlátásra!
Sok szeretettel
F.

(1) Gratulálok a Válasz íróinak. Az új Magyarország szép ígérete a lap.

(2) Kedves Uram, éppen a Karácsony előtt kapott könyvét olvasom. Na­
gyon köszönöm. Ez a téma éppen nagyon érdekel engem. Ismerem Pe­
tőfi néhány versét (angol fordításban), érezni, mennyire magasztosak,
emelkedettek. Szeretnék egy keveset tudni a szép országukról, megérte­
ni, hogy Magyarország miért van ilyen állapotban. A politikai vagy a
személyes szabadság a legszebb dolog a földön: szerencsénkre mi itt
megőriztünk belőle valamennyit... A Karácsonyi ünnepek alkalmából
szeretettel gondolok magára és a családjára. Örülök, hogy megkapta a
csomagjaimat. Időről időre még küldök.
Ne haragudjon a levelemért és a nyelvtani hibákért. Kilenc éve volt,
hogy a londoni egyetemre jártam, és az ott tanult francia hamar feledés­
be megy! Boldog új évet kívánok, őszinte üdvözlettel, Mavis Miller.
Hogy hívják a kislányát és hány éves?

(folytatjuk)
 A K I OLYAN M IN T Á Z ...
,

(R észletek egy k ön yv k ih a g y o tt fejezeteib ő l)

— Hagyja ki ezeket a helyeket — kérte FLÓRA, amikor m egm utattam

neki Illyés Gyula Tihanyban című könyvem összeállított anyagát. —
N em énrólam szól a könyv, hanem a tihanyi házról és ILLYÉS Gyulá­
ról — tette hozzá.
Beleegyeztem, bár csonkának éreztem így az írást. H óra nem
azt kérte, hogy soha ne publikáljam a tőle hallottakat. Várnék még
most is — de sürget az idő. Öregszem. Ki tudja, m eddig tudok eleget
tenni a feladatnak, hogy élményeimet másokkal megosszam.
LÓRA ÉRDEKES ÉS PÁRATLANUL ÉRTÉKES SZEREPLŐJE a m agyar
irodalomnak. Nincs hozzá hasonló. Közel egy időben két géni-
ász írta hozzá szerelmes verseit. JÓZSEF Attila versei költészeté­
nek új s tragikus módon utolsó fejezetei. Szerelmét nevén nevezve
teljesen magáénak érezte. S mikor Flóra számon kérte tőle, azzal vé­
dekezett, hogy vágyai elragadtatásában túlozta el a valóságot. József
Attila a heves vérmérsékletű udvarlók közé tartozott. N ehezen tu ­
dott várni, sürgette a választ, a döntést. Hóra pedig halogatta. N em
örült, hogy kapcsolatuk nyilvánosságra került. Hogy nevét olvasták,
hallhatták mások is. Kérte a költőt, próbálja meg félrevezetni a sze­
m élyére kíváncsiakat, ne jelenítse meg felismerhetően. „Versben
nem tudok hazudni" — válaszolta büszkén a költő. Igazat m ondott,
m ert az, hogy képzeletében, vágyaiban előresietve várta, remélte
szerelmük teljesedését — nem volt hazugság.
Illyés szerelmes versei között alig akad olyan, amelyben kiír­
ta volna ihletője nevét. A Nehéz föld kötetben a Föld alatt című versé­
ben olvasható O rosz Anna neve. Ám amikor barátja, a Párizsban élő
GARA László franciára fordítja, nem Orosz, hanem orosz Annának
hiszi, Illyés pedig nem igazítja ki a tévedést. Gara csak később, a 9
Rue Búdé megjelenése után eszmél. TÜSKÉS Tibor idézi Illyésről írott
monográfiájában, hogy Orosz Anna miként vélekedett a költő írói
szavahihetőségéről: „te nem is tudnál talán, ha akarnál sem, ponto­
san úgy elmondani valamit, ahogy épp volt". A költőnek nem is kell
„úgy elmondani valamit", ahogyan az épp volt. Úgy kell fogalm az­
nia, hogy irodalmilag értékes alkotás váljék az élmény-, vagy emlé­
kezetanyagból. „Illyés valósághűsége nem fotografikus", jegyzi meg
ugyanitt Tüskés.
Néhány irodalomtörténész azt állítja, hogy Illyésnek kevés
szerelmes verse van. Pedig jó kötetnyit írt, csak éppen kevesebbet
foglalkoztak velük, mint a más tárgyúakkal. S az sem áll, hogy nem
46 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

eléggé líraiak, hanem inkább tárgyszerűek ezek a költemények. Az

1935-ben kiadott Szálló egek alattban olvasható Szerelem című versét
idézem, hogy ennek ellenkezőjére figyelmeztessek. Akár V erlaine
tolla alól is kikerülhettek volna ezek a finom és mély erotikájú sorok:
„Járok habok gyanánt futó finom havon,
mint egy tűnt lét felé s föl-fölszippantgatom
egy szép szigetvilág édes gyantaszagát
két kezemen maradt szerelmed illatát."
Ugyanebben a kötetben van egyik legszebb szerelmes verse, a Testvé­
rek című. Inspirálójáról sincs több „háttérértesülésünk", m int arról,
hogy az idézett vers ihletője ki lehetett.
IZSÁK könyve foglalkozik a legbővebben Illyés szerelemi köl­
tészetével, igaz — az egyik címszavában „m ám ortalan"-nak nevezi.
Részletesen taglalja a Flórához írott korai verseket is. Gara az 1965-
ben kiadott könyvben, Az ismeretlen Illyés című életrajzban alig né­
hány sort szentel e témának. Nyilván tapintatból, vagy a házaspár
kérésére. Tüskés Tibor is jóval kevesebb kom m entárt fűz e versek­
hez. Talán valamely ki nem m ondott kívánalomnak tesz lovagiasan
eleget. Ezt — a szavakban soha el nem hangzott kérést — Illyés azzal
nyomatékosította, hogy ő maga sem írta le verseiben Flóra nevét.
Fogadalmát csak egyszer szegte meg. Az 1981-ben közreadott Őszi
vendéglátásban, a vers azonban nem a szerelemről szól:
„Gyerünk, Tibor. No, vendég, menj elől te
(nyolc évvel bátyám). Élünk! És mosolyra
vár bennünket benn Böbe s Hóra —
Dehogy tartozik ez a nőkre."
Két költő, két különböző alkat, vérmérséklet. Az egyik előresietve,
eltúlozva éli át rajongását, a másik elrejti intimitásait, kevesebbet
beszél róluk, mégis feltárja érzelmeit.
LŐBB ILLYÉS SZERETETT BELE FLÓRÁBA. 1936-ban látta m eg, S
szavai szerint, akkor kapta a „végzetes ütést". Flóra is leírja:
benne is fellobbant a férfiéhoz hasonló erős rokonszenv, de
m ind a ketten elhallgatták érzéseiket, m ert — noha első házassága
megromlott m ár — a költő nős volt. Lehet-e érzelmeinknek, szívünk
belső óhajainak ellentmondani? Nehezen. Illyés akkor „hátrált meg",
amikor, hónapokkal később, József Attila közreadott verseiből arról
értesült, hogy Flóra m ár máshoz tartozik.
Illyés többnyire nem az élmény átélésének melegében írta
verseit. Az emlékezés segítette alkotásainak tökéletesítésében. Talán
ezért nem találunk egész oeuvre-jében olyan verset, amely a „végze­
tes ütés" idejében született volna. Naplójegyzeteiben is jóval később,
1961-ben beszéli el annak élményét.
Flóra, miközben készülő könyvem anyagát gyűjtögettem, az
egyik beszélgetés során elmondta, melyek azok a versek, amelyeket
Illyés m ár őhozzá írt. Az 1938-ban megjelent Hűtlen jövő című kötet­
ből négy ilyent említett. Elmondása szerint a Dűlő út című az első
róla szóló Illyés-vers. Hogy mikor, melyik találkozásuk inspirálta,
 BODOSI GYÖRGY: AKI OLYAN, MINT AZ... 47

arról n em beszélt. A versből azonban nagyjából kiolvasható a h ely ­

szín:
„Ide hoztalak.
A dúló utakon, mint színfalak
mögött, hol semmi díszlet,
csak por, huzat és egypár ingatag
kellék (kereszt) és ögyelgó alak,
itt ismersz engem is meg;
szerelmem, itt ismered meg magad:
hogyan fűzöd sorsodba sorsomat."
A naplójegyzetek pedig sejtetik, hogy 1938 tavaszán történhetett a
találkozás. Illyés 1938. január 8-án írja le még távirati stílusban Hóra
nevét a naplójába: „Villamosbérlet. Gyántiak. Flóra." Négy nappal
később, 12-én m ár bővebben:
„Elegem van. Felhívom Flórát, ha vele lehetek együtt, hagyom a
többieket. Igen kedvesen, azonnal jön. A siklónál találkozunk, gya­
log megyünk fel a várba, beülünk a Gyulay vendéglőbe, megebéde­
lünk. (...)"
Később is van egy kipontozott kihagyás a szövegben. Talán egyszer
ezeket is elolvashatjuk.
Egy másik, Hórához írott verse az Esős, de még enyhe címet
viseli. Búcsúzásról, elválásról van szó, s emiatt azt hihetnénk, az első
feleségről szól, akitől éppen ez évben — 1938-ban — válik. Igaz,
hogy nem fél évig tartó házasság után.
"Isten veled, Édes, félévig sütött,
leáldozik arcod hegyeim mögött.
S forr az ősz a völgyben, zúg a laposon,
mint tavaszi ár, de sárga, piroson.
Álm odd velem még? Így láss: habokon
lépdelek, egyszerre némán lebukom."
1938 kora őszén írhatta ezt a verset. Akkor, amikor éppen úgy dön­
töttek, hogy nem találkozhatnak többet.
A Vidéki állomáson és az Alkonyat című versek is egy-egy ta­
lálkozásról szólnak. Egy 1939-ben, a Külön világban megjelent vers,
az Éjfél után viszont az imént felsorolt négy verset is meg kellett
előzze. Tartalma szerint nyilvánvalóan:
„Kirakom a kést, az órát, a vén
naptárt, a sok súlyt, papirost;
ülve magamban az ágy peremén,
nem bánom, nem fáj az se most,
hogy nem vagy enyém,
hogy melléd nem én
fekszem s tudom, hogy nincs is rá remény."
1937 tavaszán, József Attila Flórához írott versei hozhatták lemondó,
rezignált hangulatba Illyést.
Hóra szerint az 1939-ben kiadott kötet versei sem m ind hoz­
zá íródtak. A Szép ha fiatal főn, a Csend és a Hallgattam című versekről
azt mondta, hogy azokat még az első feleség, Muca inspirálta. A
48 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

többi szerelmes verset azonban már ő. Közöttük Flóra is a Külön

világbant, a kötet címadó versét érezte a legszebbnek:
„Nagy fényben alszom el. Álmomban úgy szeretlek,
múltamba is m ár beeresztlek.
Gyermekkoromban
jársz fel-alá velem — ha est közelget,
nevetve rántsz kézen anyámnak
hívó szavára, tán anyám vagy —
Ismerlek: mosolyodban
forgok, heverek, végre megnyugodtam"
Pedig nem gyermeki szerelem az érett kordáké; m indketten túl van­
nak a harmincon. Van m it remélniük a jövőtől, de ott vannak lelkűk­
ben azok az árnyak is, amelyekkel gyermekként, egymást kézen fog­
va lehet csak megküzdeni, ahogy Eurüdiké a fény felé vezette a
másikat. Illyés több verse is kifejezi ezt az érzést-gondolatot, legszeb­
ben talán a Könnyű címet viselő:
„Kezed kezembe
tekintetem tekintetedbe már
mint folyó a mederbe
mint szájra a pohár
Alakod könnyű képe rezge
fénnyel színnel tömött fejembe
mint őszi fák
lombjába ha csak egy madár.
Elrendeződik a világ."
VERSEK KÖTETBELI SORRENDJE NEM KÖVETI AZ IDŐRENDET. Illyés

A ezt soha nem tartotta fontosnak. Nemcsak a tém ákat nem vá­
lasztotta szét, hanem az első feleségéhez írott verseket sem a
többitől. A szerelmes vers Flóra szerint sem egyetlen személyhez szól,
hanem mindenkihez, akit megérint. E tétel bizonyítékaként ő maga
éppen József Attila Ódáját említi, amit a költő — Attila — megismerke­
désük elején úgy szavalt el neki, mintha hozzá írta volna. Ő akkor úgy
érezte.
Nem kell hosszasabb elemzés, hogy észrevegyük: József At­
tila Flóra-versei mások, mint Illyés Gyulának alig valamivel későbbi
költeményei, ugyancsak őhozzá.
Nem annyira a verset inspiráló személy tulajdonságai, sok­
kalta inkább az írásra késztetett költő személyisége, érzéseinek-érzel-
meinek, eszmevilágának gondolatai határozzák meg, hogy milyenek
a versek. Két költő egyazon nőhöz szóló versei ezért különbözőek,
bár néhány szempontból van hasonlóság. Ez a helyzet m ás esetben
is? — kevés a példa, még világirodalmi is alig van arra, hogy két
nagy költőt ugyanaz a nő inspirálná, szinte egyazon időben.
A századelőn az orosz szimbolista BLOK és BELIJ írt egyidő-
ben verseket Ljuba MENGYELEJEVÁHOZ. Biok és Belij szerelemféltés
miatt párbajra hívták ki egymást. A '30-as évek atmoszférája más.
József Attila és Illyés vetélytársak voltak, de hárm asban soha nem
találkoztak, nagyobb társaságban sem, legfeljebb hangversenyen,
 BODOSI GYÖRGY: AKI OLYAN, MINT AZ... 49

vagy színházi bemutatón. Nemcsak azért nem keresték egymás tár­

saságát, m ert Illyés nem akarta, hogy — ami szerelemben oly gyak­
ran előfordul — az érzések megzavarosodjanak. A két költő kezdet­
ben szoros barátsága m ár előbb megromlott. József Attila nehezen
viselte el Illyés sikereit, többek között azt, hogy nem őt, a szocializ­
mus költőjét hívták meg a moszkvai írókongresszusra, hanem Ily-
lyést. Illyés viszont József Attila BABITS kötetéről írt lekicsinylő kriti­
kája miatt neheztelt meg. Tetézte m indezt József Attilának Babitsot
elmarasztaló verse. Elhidegültek egymástól. N em volt nehéz a m ár
beteg, rossz idegzetű József Attilával elhitetni, hogy az 1937 júniusá­
ban a Nyugatban megjelent Illyés-vers, a Szolga őt célozza. „Téged
szeretnek, könnyen értenek" — válaszolta híres versében, mely nem
vádaskodás, hanem szomorú, lemondó összehasonlítás:
„Én túl magasra vettem magamat
s nehéz vagyok, ezért süllyedtem mélyre."
- A VOLT „GOLYÓVÁLTÁS" A KÉT KÖLTŐ között , akkor a Szolga

H című vers m iatt volt, s nem a szerelemféltés okán. A költők

— nagyok, kicsik egyaránt —, akárcsak a más foglalkozású
emberi lények, vetélkednek egymással, ez szinte természetes. Illyés
ugyan egyidőben gyakorolt olyan költői módszert, amely szabadon
vett át sorokat, mondatokat, gondolatokat, képeket költőtársaktól,
m ert — mint vallotta — a költészet műfajában az eredm ény a fontos,
a cél, s annak érdekében közösen is lehet és kell m űködni. Más alka­
lommal azt fejtette ki, hogy versenytárs m inden költő, a teljesítmé­
nyeket össze szabad, és össze kell mérni. József Attila ez utóbbi né­
zeten volt. A vézna, kevéssé mutatós férfi sem alkatával, sem szár­
mazásával, sem öltözködésével nem keltett figyelmet, vagy vonzal­
m at a nőknél. Menyasszonyjelöltje, VÁGÓ M árta többször megje­
gyezte róla szóló könyvében, hogy barátnői, ismerősei m ennyire le­
szólták amiatt, hogy ilyen jelentéktelen férfi társaságában m utatko­
zik a strandon, vagy egyebütt. Említi azt is, hogy egy ízben József
Attila Illyés egy versének képeit, metaforáit a maga versével hason-
lítgatta össze, s hosszan fejtegette, hogy mennyivel erőteljesebbek,
kifejezőbbek, találóak az ő sorai.
Flórát is verseinek szépsége, ereje hódította meg. Igaz, nem
egyedül csak ez. A lélek vizsgálatában akkor m ár jártas nő azonnal
észreveszi, hogy a zseniális költő szerencsétlen sorsú és beteg ember.
„Cet étre souffre, done je l'aime" — idézi Jean Marie G u y a u francia
filozófus-költő szavait. Idézhette volna DOSZTOJEVSZKIJ valamelyik
hősének, akár Miskin hercegnek alakját is. József Attila korántsem
elégedett meg azzal, hogy szánalomból szeressék. Teljességre vá­
gyott, gyorsan és azonnal célba akart érni, m int általában a türelm et­
len szeretők. Gyönyörű verseket írt Flórához, amelyekkel valóban új
korszakot nyitott költészetében. Tudatosan választotta el a Flóra ins­
pirálta verseit az addig írottaktól:
„Úgy kellesz nekem, Hóra, mint falun
villanyfény, kőház, iskolák, kutak:
so MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

mint gyermekeknek játék, oltalom,

munkásoknak emberi öntudat."
Ezekben a versekben oly természetes egyszerűséggel egyesítette a sze­
relem igazságát a szociális törekvések fontosságával, és tisztánlátással,
mint előtte semmilyen nép semmilyen irodalmi korszakában senki.
Elég ránéznünk Flóra korabeli fényképére, hogy megértsük,
miért ragadta meg mind a két költőt. Illyés írja, hogy m ár a hangjába
is beleszeretett. Flóra átlagosnál magasabb műveltsége, sokirányú
fogékonysága, s nem utolsósorban választott mestersége fokozták
iránta az érdeklődést. Gyermekkoráról, ifjúságáról elm ondott nekem
néhány fontos részletet, melyeket feljegyeztem ugyan, de — kérésére
— akkor kihagytam a könyvből:
Flóra apjáról Illyés bőven ír a későbbi naplójegyzetekben, de
anyjáról alig. Flóra édesanyja korán árvaságra jutott. Dolgoznia kel­
lett. Eközben nagy szorgalommal tanult és képezte magát. Iskolái
végeztével állást vállalt a fővárosban. Ott ism erkedett meg nála jóval
idősebb férjével. Állását a férjhezmenetel után is m egtartotta. Akkor
is dolgozott, amikor gyermekei — két fia és két lánya — m egszület­
tek. A harmadik gyermek után a család Pest belvárosából egy na­
gyobb, kertes házba költözött, Kispestre. A szülők vállalták, hogy on­
nan járjanak be dolgozni, mert szerettek kertészkedni. A gyermekeiket
is erre nevelték. Hasznos növényeket ültettek és szemet gyönyörködte­
tő bokrokat, virágokat. Flóra apja kertészeti szakkönyveket vásárolt, és
folyóiratokat járatott. Flóra ekkor szerette meg a természetet, s a ben­
ne való munkálkodás örömét. Gyakran láttam őt, ahogy kezére kesz­
tyűt húzva gyomlálgat, kapálgat, öntözget Tihanyban.
ÓRÁN MEGSZERETTE A KÖNYVEKET IS. Amikor még nem tudott
alvasni, anyja meséit és éneklését hallgatta. Dunántúli népda­
lokat, ritkábban műdalokat. PETŐFI Sándor költeményeiből ol­
vasott fel gyermekeinek, késő délután, vagy este, lefekvés előtt. S ha
anyja nem ért rá, apai nagyanyjuk, vagy a Tini néninek nevezett
nagynéni volt a felolvasó, vagy mesélő.
Nagy családi könyvtáruk volt, amelyből Flóra szabadon vá­
logatott. Első komolyabb olvasmánya — emlékezete szerint — D e
A micistŐL A szív című romantikus regény volt, majd M ark Tw a in
Koldus és királyfija. Került kevésbé kvalitásos könyv is a kezébe, ezek
közül a Flóri könyvére emlékszik. A fiúkkal együtt olvasta VERNE
Gyula és May Károly kalandregényeit, csaknem valam ennyit. A
klasszikusok közül GOETHE, SCHILLER és HEINE m unkáit, költemé­
nyeit eredeti nyelven ismerte meg. Apjuk másik nagy szenvedélye
ugyanis a nyelvtanulás volt; azt akarta, hogy gyermekei is tudjanak
idegen nyelven olvasni és beszélni. Ha németül vagy franciául szólt
hozzájuk, elvárta, hogy azon a nyelven feleljenek, és ném et kisasz-
szony is lakott a házban.
Apja irodalmi műveltsége m eghaladta kora átlagos színvo­
nalát. A polcokon ott volt a teljes MOLIÉRE és SHAKESPEARE. A nagy
orosz regényírók művei: T olsztoj, Dosztojevszkij, Turgenyev , CSE-
 BODOSI GYÖRGY: AKI OLYAN, MINT AZ... 52

HOV és m ások munkái. JÓKAI és MIKSZÁTH regényei díszkiadásban.

És lexikonok, történelmi m unkák tucatja. O lyan k ön yvek is voltak
persze, am elyeket Flóra nem vett a kezébe: a családfő hivatásához —
kúriai bíró volt — nélkülözhetetlen jogi szakkönyvek.
A kispesti családi házban töltötte Flóra ifjúkorának nagyobb
felét, s csak a '40-es évek legelején költöztek át a Rózsadomb akkor
még eléggé elhagyatott részén épült házukba. Flóra Kispestről járt be
naponta villamoson egy állami középiskolába, majd később a Böl­
csészkarra. Orvos szeretett volna lenni, m ert már akkor élt benne a
vágy, hogy a bajba jutottakon segítsen. Apjának sikerűit lebeszélnie
őt erről a tervről. Magyar-német-francia szakos tanári pályát válasz­
tott, egyszerre három szakot, ami nem kis erőfeszítést kívánt akkor
egy diáklánytól. Úgy szerzett oklevelet, hogy néhány szem esztert a
párizsi Sorbonne-on hallgatott. De elhatározta, hogy a nyelvtanári
pálya helyett a gyógypedagógiai hivatást választja. További sze­
meszterek után, egyetemi tanulmányai végén — ez akkor ritkaság
volt — ledoktorált.
Ezt követően a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán díja­
zás nélküli gyakornok lett. Abban az időben — a két világháború
között — a diplomások nehezen kaptak fizetett állást. Flóra pedig
adott arra, hogy miként egykor az édesanyja, maga tartsa el magát.
Tanítványokat szerzett, m agánórákat adott. M unkaideje felét SZONDI
Lipót laboratóriumában tölthette, aki kiemelkedő egyénisége volt az
Intézetnek. Sorsanalízisről szóló legjelentősebb munkája csak évek­
kel később jelent meg Svájcban, a második világháború után, de m ár
akkor annak anyagán dolgozott. M unkatársainak, így Flórának is az
volt a feladata, hogy a genoteszthez nélkülözhetetlen személyiség-
vizsgálatokat végezzen. A Rorschach-féle tesztet a korszak kiemelke­
dően érdekes egyéniségeinél, jelentős íróknál és m űvészeknél is
megcsinálták.
ILÓRA SZÍVESEN VÁLLALTA A MUNKÁT, de sportolni, kirándulni,

F szórakozni is szeretett. Nem volt sem magányos, sem társaságke­

rülő. Nyaralásuk idején, Tihanyban testvéreivel rögtönzött tánc-
mulatságokat szerveztek a parton, amire még a zenét is a család His
Masters Voice-típusú gramofonja szolgáltatta. — Jó dolgunk volt —
emlékezett vissza Flóra, egy-egy lányra két-három táncos is jutott.
Udvarlók, kérők forgolódtak körülötte. De ő olyan férfihoz
akarta kötni az életét, akinek oldalán valami fontosat tehet majd.
N em tudta, hogy orvos, tudós, mérnök, m űvész vagy társadalmi
változásokat sürgető filozófus lesz-e ez a férfi, de ilyen emberre várt.
Túl a harmincadik évén aztán, szinte egyidőben, két nagyszerű em ­
ber került a közelébe. Először Illyés. Tőle távol tartotta, hogy nős
volt. Később József Attila kezdett udvarolni neki. Tőle a szárszói
tragédia, a költő önkéntes halála választotta el, végleg. Mélyen m eg­
rendült és el akarta hagyni az országot, Brazíliába készült, hogy egy
ismeretlen világban folytassa hivatását. Illyés feléje nyújtott kezét
elfogadta. Szükségük volt egymásra, m indketten válságos helyzet­
ben voltak.
52 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

' LLYÉS KÉSŐBBI KÖTETEIBEN KÖZREADOTT SZERELMES VERSEIBEN

J nyom on követhető, hogy m iként válik a kezdetben forró és

nyugtalan lángolás, a szenvedély fokról fokra lobogássá, majd
két, egymást kiegészítő, megértő ember szoros kapcsolatává. Ezt a
változást m ár 1943-ban, a Szembenézve kötet Kapcsok című versében
kifejezi:
„a szenvedély majd elmúlik. A boldog
percek, az éj, a kéj már senkié (...)
De jönnek majd új közös kapcsok, láncok,
megtartóbbak mint minden karolás:
futnak arcomon, arcodon a ráncok
s majd fonalai őszülő hajaknak
tanítják, mi az összetartozás,
amelyet ketté Isten sem szakaszthat."
1961-ben veti papírra, mint valami készülő regény vagy novella váz­
latát, az alábbi szavakat:
„Kétszer támadtam szerelemre iránta,
Testi szépség. Okosság.
Aztán 15 év múlva a jelleme."
Ez a tizenöt év múlva nem 1961, hanem 1951! Illyés ekkor költözik le
hosszasabb időre, egyedül, Tihanyba. Menekül a fővárosban tombo­
ló terror, a deportálások, meghurcolások, bebörtönzések elől. Leg­
több barátja üldözötté válik, alig számíthat másra, csak feleségére,
aki ezeket a súlyos időket segít átvészelni, túlélni.
Illyés szerelmi költészete terjedelmében óriási. Köteteinek so­
rozatából kigyűjtve vaskos kötetet tenne ki. Flóra iránt érzett szerel­
mének második fellobbanása olyan verseket inspirál, amelyekben
nem az érzékiség, hanem a lelki összetartozás, az eggyé válás a fon­
tos. Ekkortájt írja egyik versében: „tisztítom m agam ban az emberisé­
get". Szerelmi költészetére is ez a megtisztulás a jellemző. Flórát, s
rajta keresztül majd az egész női nemet oly tisztelettel fonja körül,
ahogyan régi korok emberei, még ősidők parasztjai tették, a Magna
Mater kultusza idején.
Nem csak Flóra lényéből sugárzott ez az asszonyiság, bár
fontos szerep jutott a feleségnek abban, hogy fellobbanjanak még
gyermekkora érzései. Egyik prózaversében, a Gyermekkorom lángjai­
ban írta:
„Mária egyszercsak, tízéves korom körül forrón rám küldte vará­
zsát, abban a rideg kálvinista világban is, forrón épp attól, hogy az
oly hideg volt. Hogy istennek voltaképp nőneműnek kellene lennie,
az a szív vágya. Ha istent nem asszonyi hasonmásra teremtette meg
az ember, kultúránk buktatója. Asszonyként, illetve leányként, aki
mégis szül neked, anélkül, hogy kevesebbedne, édes tiszta nőként
ismerni meg istent: ez kísértett meg."
Akkor írja le Illyés ezeket a mondatokat, amikor a társadalom ban
egészen másfajta nőideál születik: a fölszabadult „dolgozó nő"-é, aki
szabadosán viselkedik. Illyés a Dóit uíforZű-ciklusban megjelent Az
orsók ürügyén című versében más ideált állít példaként:
 BODOSI GYÖRGY: AKI OLYAN, MINT AZ... 53

„Oh fölszabaduló női kezek

kibúvók végre a nyállal sodort
fonál rabszíjaiból, a kötőtűk
villámló csuklóbilincseiből,
az írógépek vitustánc-dühéből
simogatásra homoruló tenyerek,
rángó szájsarkat, szemhéj-ideget,
csecsemő ajkat
csitító ujjbögyek,
kezek, szemnyitók, szem-lezárók,
mennyi vár tennivaló még reátok."
LLYÉSNEK — SZERENCSÉJÉRE ÉS IRODALMUNK SZERENCSÉJÉRE —
rolt olyan asszonya, aki ezeket a tennivalókat elvégezte. Az
1968-ban megjelent kötetben, a Ditirambus a nőkhöz című poém á­
ban még részletesebben és még hangsúlyosabban hirdeti, szinte m ár
prófétálja, hogy a világot az emberiség nem a férfi-elvek, hanem a
látszólag jelentéktelen, de fontosabb női-tevékenységek sokaságával
tartja fenn. A nő-princípium az igazabb. Illyés gyermekkora, a pusz­
tai cselédség között átélt évek óta az anyák, mamák, nénék világá­
ban tapasztalta nőiséghez vonzódott, melyet a Flórához kötődő sze­
relem új hullámai dobnak felszínre, erősítenek meg. M inden követ­
kező kötetében, hátrahagyott versei között is megtaláljuk ezeket a
verseket az eszményített nőalakról. Arról a nőről, aki teljes lélekkel
állt férje mellett minden viszontagságban. Nemcsak nagy ügyekben,
az élet apróbb dolgaiban is. Mindenben. Nézeteik szinte m inden lé­
nyeges dologban azonosak. Legkivált abban, hogy m inden bajbaju­
tottnak, barátnak, vagy ismerősnek segítsenek, ha tudnak.
Illyést soha nem láttam írógép mellett ülni. Legtöbbször ala­
csony széken, vagy tuskón ült, összegörnyedve, térdére fektetett p a­
pírlapra rótta a betűket. írása nehezen kibetűzhető. Flóra feladata
volt, hogy kéziratait legépelje; és véleményt cseréltek, hogy az írást
hová, melyik folyóirathoz vagy laphoz küldjék. Hogy elküldjék-e
egyáltalán. Flóra okossága, emberismerete révén sokszor adott jó ta­
nácsot. Illyés heves természetű volt. Gyakran borult indulatba, ha
akár őt, akár valamelyik barátját támadás érte. A kényes újságcikke­
ket Flóra olvasta el előbb, és vigyázott, hogy előkészítse Gyulát, ne­
hogy rossz idegállapotba kerüljön. Óvta a költő alkotáshoz szüksé­
ges magányát, idegen látogatókkal először ő találkozott.
A társaságban a viselkedésük erősen különbözött. Illyés sze­
rette vinni a szót; szellemesen társalgód, anekdotázott. Szerette, és el
is várta, hogy figyeljenek szavaira. Flóra pedig — olykor szemét is
lehunyva — hallgatagon ült a helyén. Közbe csak akkor szólt —
szelíden —, ha úgy vélte, tompítania kell Gyula megjegyzéseit. M ert
— néhány más életíró vélekedésével ellentétben — Illyés m indig
bátran, sőt vakmerőén kiállt barátai és az igazság mellett.
Utazni kezdetben mindketten egyformán szerettek. A '70-es
évektől fogva azonban Illyést fárasztották m ár a hosszabb utak. Rit­
kábban fogadott el meghívásokat külföldre. Aztán — mivel gáláns
férfi volt — ha Flóra akarta, engedett óhajának.
54 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

Hogyan állhatott volna ellent az olyan asszony kérésének, akit m in­

denkinél jobban tisztelt és szeretett.
„Nem az álom s a feledés
te mentettél meg estelente"
— írta halálos ágyán még, az utolsó előtti versben. És az utolsóban:
„Azt rendelem: túlélj
és minden lépésed legyen áldott
s bűnt is bűntudatlan ítélj."
Flóra tizenkét esztendőn át gondozta a költő hagyatékát. Rendezte
hátrahagyott írásait, naplójegyzeteit, levelezéseit, s más írásait. En­
gem egyszer — gondolom másokat is — arra kért, hogy írjam meg
Illyésről szóló emlékeimet.
Erejét vesztett, erkölcseiben süllyedő, pusztuló társada­
lomban élünk. Szükségünk van eseményeket hordozó példaképekre.
Temetésén a gyászbeszédekben kétszer is elhangzott: boldog
volt-e valójában. Erkölcsi lény volt, nem akart, és nem is tudott a
saját boldogságával törődni. Aki olyan, mint az, akinek két költő is
leírta, amilyennek kortársai is láthatták, nem az „önmegvalósítást
kereste, hanem más célokat, feladatokat vállalt a világban és a társa­
dalomban. Úgy élt, ahogyan a század legnemesebben gondolkozó
emberei: amíg a világban mások szükséget szenvednek helyzetük
miatt (szegénység), állapotuk végett (betegségek és más gyógyítani
való szerencsétlenségek), valamint azért, m ert vélekedésükben, cse­
lekvésükben korlátozzák őket (szolgaság, szabadsághiány), nem le­
hetünk elégedettek.
Ez volt a hite. Ezért példakép lányaink, fiaink s a felnőttek
számára is. Az ideálok nélkülözhetetlenek a felemelkedést a m eg­
tisztulást kívánó nép és nemzet számára. Bűn lenne titkolni, s nem
emlékezni, hogy éltek közöttünk ilyenek!
B odosi György
FÉNYSZŰRT FA (RÉZKARC, 1930; RÉSZLET)
 DEMOGRÁFIA ÉS H ALANDÓSÁG

Paradigmaváltás az egészségügyben címmel a Semmelweis Orvostudo­

mányi Egyetem Magatartástudományi Intézete egészégpolitikai témájú ke-
rekasztal-beszélgetéseket rendez, emlékezvén az 1956. október 23-án lezaj­
lott, a Petőfi Kor által rendezett orvosvitára. A sorozat védnöke P r á g a y
Dezső biokémikus (München), díszvendége dr. R osivall László a SOTE
rektora. A beszélgetések írásos változatát, Ga lg ó c zy Zsuzsa újságíró szer­
kesztésében, következő számainkban egyenként adjuk közre. A z itt közölt
beszélgetés 1995. november 2-án hangzott el.

A vita résztvevői:
M olnár László: orvos, szociológus, M agatartástudományi Intézet.
PAUKA Tibor: A Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Orvosi
Népegészségtani Intézetének docense.
V alkovics Emil: a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudom á­
nyi Kutató Intézetének munkatársa, tudományos tanácsadója.
SZABÓ A. Ferenc: a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Politikaelméleti
tanszékének vezetője.
MOLNÁR Péter: egyetemi tanár a M agatartástudom ányi Intézet m un­
katársa, az orvosi antropológia professzora.
Sediá NSZKY Éva: orvos, M agatartástudományi Intézet.
KOVÁCS Pál: orvos, a Horn-kormány volt népjóléti minisztere, or­
szággyűlési képviselő.
KOPP Mária: orvos-pszichológus.
BEÖTHY M olnár András: neurológus, Magatartástudományi Intézet.
FEKETE Gyula: statisztikus, a Főváros Szociális Bizottságának tagja.
*
VALKOVICS Emil: Hazánk jelenlegi, országterületre átszám ított né­
pességének természetes szaporodási arányszáma 1876 óta, néhány
év kivételével — az első világháború éveiben 1915-16-17-18 és a m á­
sodik világháború éveiből 1945 kivételével — pozitív előjelű volt. A
népesség száma évről évre gyarapodott. 1981 óta a természetes szapo­
rodási arányszám negatív előjelűvé vált, megkezdődött a népesség szá­
mának csökkenése, amely nem minden évben azonos mértékű. 1981-
ben mindössze -0,2%o-et, 1993-ban pedig m ár -3,2%o-et tett ki. A fér­
fiak esetében a csökkenés gyorsabb, mint a nők esetében. A népesség
természetes fogyása — az előreszámítások szerint — a jövőben is
folytatódni fog.
Az 1993-as -3,2%o-et kitevő fogyás mögött a férfiak esetében
-4,1 %o, a nőkében -2,4%o húzódik meg. 1980 óta a népesség száma
mintegy 300 ezer fővel csökkent, ami nagyon jelentős. 2020-ig, ha a
 DEMOGRÁFIA ÉS HALANDÓSÁG 57

népesség-előreszámítások technikai változatát elfogadjuk, vagyis fel­

tételezzük, hogy az indulás évében megfigyelhető életkor szerinti
termékenységi és halálozási arányszámok változatlanok m aradnak,
a csökkenés m ár 1 millió kétszázezer főt tesz ki, vagyis ennyivel
leszünk kevesebben, mint 1980-ban. Természetesen, nem csak M a­
gyarországon fogy a népesség. Bulgária, Észtország, Horvátország,
Lettország, Németország, Olaszország, Románia, Ukrajna is azon or­
szágok közé tartozik, amelyeknek népessége, a '90-es években egyér­
telműen apadt.
Népesedéspolitikai vitákban néha fölmerül, hogy a m agyar
lakosság korfája jelenleg rendkívül torzult. Láthatók benne m ég az
első és második világháború okozta bevágódások a születés-kiesések
miatt, és az úgynevezett Ratkó-évjáratok, az abortusztilalom évei
alatt megnövekedett születésszámok miatti kiszögellés, melyek több
száz éven keresztül fogják még kísérni egyre csökkenő magasságú,
vagy mélységű, de egyre jobban elnyúló, ellapuló hullámok formájá­
ban a népességfejlődést. Ha kialakulna az, amit célként meg szok­
tunk fogalmazni, vagyis a népesség szabályos korösszetételűvé vál­
na, akkor száma még gyorsabban fogyna. Ha tehát a népesség staci-
onér (állandó szaporodási rátája 0), és a születési arányszám 10%o
körüli — most valamivel fölötte van —, akkor a 10%o-et kitevő nyers
születési arányszámnak és ugyanekkora halálozási arányszámnak
száz éves, születéskor várható átlagélettartam felelne meg. Az ebben
való reménykedés ma, azt hiszem, teljes utópiának minősíthető.
SZABÓ A. Ferenc: Valkovics Emil elemzése feltételezi, hogy
egy zárt edényben zajlanak le a népesedési folyamatok. Én, m int
történeti demográfus, hozzá kell tegyem, hogy a 20. században a
nagy történelmi válságok, mint például a századforduló környéki
kivándorlás, az első világháború, Trianon, mely után 350 ezer ember
menekült Magyarországra, a második világháború, 1956, mikor két­
százezer embert veszítettünk, majd a '89-90-es újabb erdélyi exodus
tanúsítja, hogy a népesedési folyamatok előre kiszámíthatatlanok.
Azt lehet mondani tehát, hogy a népességveszteség 380 ezer főnél is
több, hiszen közben Magyarországra többen vándoroltak be a szom ­
szédos országokból, nagyobbrészt magyarok. Eleinte Erdélyből kb.
150 ezren, de az később felgyorsult a délvidéki magyarság m enekü­
lésével, aminek során körülbelül 60 ezren jöttek. N agyon lényeges,
hogy a halálozást önmagában — a születések figyelembevétele nél­
kül — nem tanulmányozhatjuk megfelelő tudom ányos eredménnyel
a népességszám alakulása szempontjából. M agyarországhoz hason­
lóan vannak rossz halálozási mutatókkal rendelkező országok, dél­
keleti irányban, például az orosz területeken a férfiak és nők várható
átlagos élettartam-különbsége tizenkét-tizenhárom esztendő. A férfi­
ak átlagos várható élettartama a '90-es évek elején ötvennyolc év
volt! Ha az oroszok nem is, de a legtöbb délkelet-európai nép ez
idáig jóval később kezdett fogyni, és a magas születés-számmal pó­
tolni tudta a veszteséget. Úgy látom azonban, hogy Közép-Európá-
ban van egy átmeneti zóna. Az emberek nyugati életformájukat sze­
58 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

retnék a fejlett fogyasztói társadalmakhoz igazítani, de ez a gazda­

ság állapota m iatt nem megy.
KOVÁCS Pál: 1953-ban volt a második világháború után a
legmagasabb — 194 ezer körüli — a születésszám. A szakemberek
emlegetik a második demográfiai átmenetet, ami alacsony szüle­
tésszámot, alacsony halálozási arányszámot, lelassuló nem zedékvál­
tást jelent. A születésszámot tekintve általában megemlítik az érték­
rendi válságot, a gazdasági okokat, feltehetőleg m indegyik nézetnek
van igazságtartalma.
FEKETE Gyula: Statisztikai értelemben 1957 óta tart a népes­
ségfogyás. Ugyanis a nettó reprodukciós együttható, amely azt m u­
tatja, hogy a szülőképes női korosztály utánpótlása elegendő-e egy
ugyanolyan korösszetételű, szülőképes női korosztály kialakulásá­
hoz, 1957 óta 1 alatt van. Közben volt egy periódus, amikor átm ene­
tileg kitolódott az életkor, s ez elfedte az 1957 óta történő csökkenést.
Ezért van óriási elmaradásunk más országokhoz képest. Ami ott
még csak három-négy éve zajlik, az nálunk m ár 1957 óta tart. Sokan
úgy vélik, hogy nem a születésszámmal van baj, hanem inkább a
halandósággal. Én m indkettőt egyformán súlyosnak tartom. Sajnála­
tos, hogy tizenöt-húsz éve kedvezőtlen családpolitika valósul meg
Magyarországon. Az a helyi adó például, ami négyzetméterenként
900 forinttal sújtja a családokat, egyáltalán nem a pozitív népesedési
folyamatoknak kedvez. Egy gyerekszoba általában kb. 10 m . Ennek
az adója 9 ezer forint. A mai viszonyok között kb. fél havi fizetés. Ez
csak egy tétel a kiadások között, ami még nem foglalja m agában azt,
hogy megszűnik a családi pótlék, hogy az árak egyre emelkednek,
tehát nyugodtan ki lehet jelenteni: ma M agyarországon luxus a gyer­
mek. Ha a gyermeknevelési cikkek utáni áfát, személyi jövede­
lemadót, nyugdíjjárulékot, tehát mindazt, amit a gyermeknevelés miatt
fizet be a lakosság, összeadnánk, abból vidám an lehetne fedezni a
gyest, a gyedet, az általános- és középiskolai oktatást, és a felsőfokú
oktatás egy részét is. Ha azonban egy „jóságos nagybácsi" annak
fejében magára vállalná a magyar felnövekvő nemzedék eltartását,
hogy a szülők elégedjenek meg a jelenlegi életszínvonalukkal, tehát
semmit sem profitálhatnak abból, hogy gyermekeiket felnevelték, a
költségvetés helyzete még romlana is. Az egyensúlyi helyzet megte­
remtésénél tehát a gazdaság jövedelemtermelő képességét kellene
növelni, hiszen a létminimum alatt él ma a három gyermekes csalá­
dok fele, a négy- és többgyermekes családok 75%-a. A világpiacon
ma csak több nyelven beszélő, fizikailag edzett m unkaerővel lehet
megjelenni. Azt hiszem tehát, hogy a nyomorszint alatt élő gyermek­
populációval nem lehet megvívni a világpiacért folytatott küzdel­
met. Én azt látom a bajok gyökerének, hogy sem az előző négy év­
ben, sem a mostani kormányciklusban nem volt, és nincs olyan csa­
lád-, illetve pénzügypolitika, amely ha nem is ad, de legalább nem
vesz el a családoktól. A márciusi intézkedések nyom án a száz szü­
lésre jutó abortusz-szám az azt megelőző 60-ról 80-85-re nőtt. A '96-
 DEMOGRÁFIA ÉS HALANDÓSÁG 59

os évben feltehetőleg 100 ezer alá csökken a születések szám a, am i

azt jelenti, h ogy ö ssze fog dőlni a nyugdíjrendszer.
PAUKA Tibor: Az, h ogy M agyarországon, és m indenütt, ahol
korábban alacsony szintről indult a születéskor várható átlagos élet­
tartam, a m ásodik világháborút követően a születésszám és az átlag-
élettartam roham osan em elkedett, annak köszönhető, h o g y konver­
gencia volt a nyugati és a szocialista állam ok között. A z akkori or­
vostudom ány, a gazdaság- és szociálpolitika eszk özeivel a fertőző
b etegségek ellen hatékonyan, a mai eljárásokhoz kép est olcsóbban,
sikeresebben tudta felvenni a harcot. Ennek eredm énye, h o g y a ti­
zen ö t éves korosztályban és az idősebb populációban történő túlélési
valószín ű ségek et összehasonlítva, e korosztály életesélyei nem so k ­
kal rosszabbak, m int bárhol m áshol, a fejlettebb világban. E korszak
után azonban nagyobbak a differenciák, m intha csak a születéskor
várható átlagos élettartam ot néznénk. F ölnevelődik tehát eg y v i­
szon ylag jó feltételekkel bíró populáció, am ely idősebb korában sok ­
kal rosszabb körülm ények közé jut, s ez tükröződik elsősorban a
középkorú férfi n épesség halandóságában. A '70-es évek közepén h o­
zott különböző szociálpolitikai intézkedések nyom án m eg kellett volna
ugrania a várandósságok számának. Ez a szám azonban tudvalevőleg
nem emelkedett, sőt csökkent, mert ez az időszak egybeesett az új fo­
gam zásgátló szerek elterjedésével. Ezért em elném ki az eg észség ü g y
fontosságát a n épesség szám ának befolyásoló tényezői közül.
VALKOVICS Emil: Igaz, h o g y a nettó reprodukciós együttható
értéke már jóval korábban 1 alá süllyedt, ez azonban olyan jelzés­
ként fogható fel, h ogy ha a term ékenység és a halandóság változat­
lan marad, akkor később a nép esség szám a csökken, vagyis az egy
anyára jutó leányszületések szám a eg y alatt marad. A z 1960-as nép-
szám lálás adatai alapján kiszám ított nettó reprodukciós együttható 1
alatt, az ezen alapuló intrinsic szaporodási arány értéke p ed ig -3%o
volt. Ugyanakkor a tényleges szaporodási arány m ég +3%o v o lt a
n ép esség akkori korösszetétele miatt. A h ogyan azonban a n ép esség
eléri azt a korösszetételt, am ely az adott kor szerinti term ékenység­
ből és halandóságból következik, a nettó reprodukciós együttható
tényleges mutatójává válik az együtthatónak. Konkrétan: az ú g y n e­
vezetté gen erációtávolságn ak m egfelelő id ő alatt (ez utóbbin az
anyák átlagéletkorát kell érteni, gyerm ekeik m egszületésekor) a n é­
p esség a nettó reprodukciós együtthatónak m egfelelő arányban g y a ­
rapszik, vagy csökken.
H alandósági szintünk a század eleje óta — am ióta m érni
tudjuk — igen jelentősen m egnövekedett. A z élettartam csökkenése
p ed ig az utóbbi harminc évben öltött tragikus szín ezetet a férfiak
esetében, a nők esetében viszon t stagnál, alig-alig m utat változást. A
dem ográfusok m egállapodása szerint az '50-es évek környékén az az
ország szám ított ked vező halandóságúnak, am elyben az átlag élet­
tartam hatvan év fölött volt. M agyarország akkor a k özé a h u szon k i­
lenc ország közé tartozott, ahol az átlagos élettartam hatvan év fölött
volt. 1960-ban azonban már hatvanöt év volt a küszöb, m elyet ekkor
60 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

m ár harmincöt ország lépett át. Figyelemre méltó tényként kezelen­

dő az is, hogy a halandóság romlása a második demográfiai átm enet
jellemzői közül csak a kelet-európai, volt szocialista országokban
fordul elő.
Sedianszky Éva: A csecsemő- és gyermekgyógyászat volt
éppen a magas csecsemőhalandóság m iatt országszerte a legjobban
kézben tartott, a legjobban szakképzett országos intézményrendszer.
Ezt a hálózatot és eredményeit egy pillanat alatt m egszüntette a
rendszerváltás. Hiába „ordított" a szakma, senki nem figyelt oda.
Most, a márciusi intézkedések és a felszámolt csecsemőotthonok m i­
att gyermekek tömegei meg sem születhetnek, vagy ha m ár m egszü­
lettek, a híd alá, az utcára kényszerülnek, vagy a különböző szenve­
délybetegségek és az erőszak áldozataivá válnak. Ez a folyamat m ár
akkor is tragikus lenne, ha nem történik meg a hálózat szétverése,
amellyel a néhány hetes kurzusokon kiképzett családorvosok kezébe
adják a gyermekeket. Eddig a szülészet és a nőgyógyászat eljutott
odáig, hogy szaksegítség nélkül senki sem szült. Ma m ár m indenki
levezethet szülést, ami feltehetőleg rontani fogja az egészségi állapo­
tot és a halandósági statisztikát.
KOPP Mária: Magyarország eddig viszonylag jó helyzetben
volt. '70-ben még mind Ausztriában, mind Angliában magasabbak
voltak a mortalitási arányok, mint Magyarországon; 1980-tól 1993-ig
viszont hihetetlenül romlottak az arányok, míg a tőlünk nyugatra
lévő országokban éppen ellenkező tendencia érvényesül. M agyaror­
szág pedig még a környező, volt szocialista országokat illetően is a
legrosszabbak között foglal helyet. Mi lehet ennek az oka? Milyen
m ódon lehetne ezt a romló tendenciát jó irányban befolyásolni?
1988-ban a különböző megyékben a depresszió jelenlétét, il­
letve a férfi mortalitási arányokat vizsgáltuk, s m egállapítottuk,
hogy rendkívül szoros az összefüggés a két tényező között. Az utób­
bi évtizedekben vált köztudottá, hogy a legsúlyosabb egészségügyi
kockázati tényező a rossz szociális helyzet, a relatív deprimáció. En­
nek hangsúlyozása azonban korántsem kockázatmentes. MARMOT
professzort, az angol közegészségügyi intézet igazgatóját komoly
politikai támadások érték, mert kimutatta, hogy a dohányzásnál, al­
koholfogyasztásnál, tehát a hagyományos kockázati tényezőknél
többszörösen súlyosabb a viszonylagosan rossz szociális helyzet
egészséget kockáztató hatása. 1988-ban és ma m egvizsgáltuk a szo­
ciális helyzet összetevőit, a morbiditási arányokat, és a depresszió
mértékét. Matematikai elemzéssel megállapítható, hogy a szociális
helyzet és a táppénzes napok száma között szoros az összefüggés a
depresszió esetén, s ebben különösen nagy jelentősége van a tanult-
ság hiányának. A '60-as években, ugyanazokkal a módszerekkel, JU­
HÁSZ professzorral végzett vizsgálataink alapján, elm ondható, hogy
sokkal jobb volt a lakosság pszichés és morbiditási állapota. Azóta
azonban hihetetlen polarizálódás m ent végbe a társadalom ban. Eze­
ket a folyamatokat az egyén nem képes saját m aga befolyásolni,
ezért reménytelenség-érzés lesz úrrá rajta. A depresszió, sorrendben,
 DEMOGRÁFIA ÉS HALANDÓSÁG 61

a legszorosabban a szív-érrendszeri betegségekkel áll kapcsolatban,

utána a gyomor-bélbetegségekkel, a mozgásszerviekkel és a fertőző
betegségekkel. Érdekes módon, a balesetekkel nincs olyan szoros
összefüggés, mint várható lenne. 1988-ban a lakosság 76%-a nem
volt depressziós, a súlyos depressziósok aránya 2,9%; az új adatok
szerint 30,5% depressziós, és 7,1%-uk súlyos, kezelésre szoruló
tünetegyüttestől szenved. Vizsgálataink során m egállapítottuk tehát,
hogy a depresszió leginkább a tanultsággal függ össze. Ezért azt
m ondanám, hogy azt a pénzt, amit most a mentálhigiénére fordíta­
nak, elsősorban az oktatásba kellene áramoltatni. Az oktatás ugyanis
szociális biztonságot jelent, olyan készség birtoklását, amely segít az
egyénnek megbirkózni az adott élethelyzetekkel, s hogy egész­
ségesebb életmódot éljen. Vizsgálataink során azt is megfigyelhet­
tük, hogy az egészségügy igénybevétele másfélszer magasabb azok­
nál, akik csak nyolc általánost végeztek, s ők a m entőket is 1,8-szer
gyakrabban hívják ki. Ez tehát a társadalomnak is hatalm as anyagi
tehertétel. Az apa foglalkozása szerinti depresszió ma m ár komolyan
meghatározó tényező, amiből a társadalmi mobilitás csökkent m érté­
kére lehet következtetni. A munkanélküliek depressziós mutatója jó­
val magasabb az átlagnál, amiből a munkanélküliek depresszió- és
betegségek szerinti veszélyeztetettsége következik. A m unkanélküli­
ek több mint 9%-a használ hangulatjavító szereket, gyógyszereket, a
huszonkilenc év alattiak szintén 9%-a, amelyből bevallottan 4,5% a
marihuána-élvező.
KOVÁCS Pál: Jó lenne, ha a mindenkori politikusok tudom á­
sul vennék, hogy az oktatásra, egészségügyre, szociális ellátásra for­
dított pénz nem kiadás, hanem befektetés. Sajnos, ezt ma nem na­
gyon lehet velük megértetni. A ma érvényben lévő és divatos gazda­
sági-társadalmi modernizációt végrehajtó restriktiv politika ugyanis
inkább egy 19. századi értelemben vett m odernizációt szolgál. As-
MANN Anna, az Országos Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Inté­
zet m unkatársa vezetésével folyik M agyarországon egy vizsgálat,
amely többek között kimutatta, hogy félelmetes tem póban nő azon
tizennégy év alatti gyerekek száma, akik bevallják, hogy m ár leg­
alább egyszer lerészegedtek. Ez biztos utánpótlást jelent a mai 8-900
ezer regisztrált alkoholistához.
Az egészségügy finanszírozásáról szóló vizsgálat keretében
megnézték, hogy a nagy társadalmi változások és a halálozási viszo­
nyok hogyan esnek egybe. Tudjuk, hogy az 1962-es év a m ezőgazda­
ság szocialista átszervezéséről nevezetes. Ez akkor annyit jelentett:
elvenni a parasztembertől mindent, amije van. Tehát 1962, majd az
új gazdasági mechanizmusra való áttérés, 1967-68, továbbá a '70-es
évek vége, a '80-as évek eleje, amikor egy eladósodási hullám söpört
végig a magyar gazdaságon, m ind nagyon jól követhető a halandó­
sági mutatókban, amely szinte együtt mozog ezekkel az esem ények­
kel. A direkt összefüggéseket is jó lenne ezek között a tényezők kö­
zött kimutatni, amelyekről a vizsgálat nem készített felmérést. Külö­
nösen fontos elem a halandóság vizsgálatánál a '60-as évek elején
62 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

nem Magyarországon, hanem más országokban a köztudatba plán­

tált szociális kirekesztettség ténye is, ami nálunk m ost vált ismertté.
Ezt a jelenséget akkor úgy határozták meg, hogy a „posztm odern
szociális polifóniájának metaforája". 1974-ben m egfogalmazták en­
nek részleteit is, és hatására 1988-ban Franciaországban elindult a
beilleszkedési minimáljövedelem rendszerének biztosítása. Valójá­
ban azonban nem csak a jövedelmi viszonyokról van szó. Az elsze­
gényedés folytán egy roppant sokdimenziós jelenségről beszélhe­
tünk, ami nemcsak anyagi romlásba taszít, de a társadalm i életből is
kirekeszti a szegény embert. Egy magányos, etnikai és kulturális hát­
rányban lévő beteg ember pedig nem tud sem politikai, sem állam-
polgári jogaival élni. Magyarországon a legfölső és a legalsó jövede­
lem viszonyát m utató hányados erősen m egugrott az utóbbi évek­
ben. Kialakult egy réteg, amely elsőrendűen anyagi kényszerből egy
prem odern értékrend szerinti életre kényszerül, s ez azt jelenti, hogy
le kell m ondania szimbolikus kulturális értékekről és javakról. Ez az
életmód együtt jár a létfenntartó bűnözés fokozódásával, amely so­
rán az egyén kiszakad abból a közösségi rendszerből, amely koráb­
ban a társadalomba integrálta őt. Nemrég jártam Uruguayban és
Argentínában. Közelről is láthattam a „délamerikanizálódást". N yu­
godtan kijelenthetjük, hogy a magyar társadalom egyik legnagyobb
veszélye ma ennek a folyamatnak a felerősödése lehet. M ert hogy
beindult, az sajnos, tény. Egyre többen vizsgálják, hogy a koragyer­
mekkori rossz táplálkozás hogyan jelenik meg a felnőttkori betegsé­
gekben. Különösen izgalmas az az angol vizsgálat, ami arról szól,
hogy az ötéves kor alatti rossz táplálkozás és a felnőttkori kardio-
vaszkuláris betegségek között milyen jellemző összefüggés húzódik.
Az eredmények szerint a rossz táplálkozás a serdülőkori intelligenci­
ahányadosban is megnyilvánul. Nyilvánvaló, hogy a rossz táplálko­
zás más szociális hatásokkal együtt felerősítve érvényesül.
Sedianszky Éva: A rossz táplálkozás leginkább az első évben
érezteti a hatását, beleértve a várandós anya étkezését is. Az első év
táplálkozásának jelentősége tehát nem azonos a későbbi évekével.
Ma megszűnt a tömegek normális táplálkozásának a lehetősége. De
akiknek telne rá, sokszor rosszabb helyzetbe kerülnek, m int azok,
akiknek nem telik. KERPEL Flonius megszüntette M agyarországon a
lisztlevest. Mi ezután behoztuk Ausztriából, az első osztrák-m agyar
kapcsolatokkal, azt zabpelyhet, ami nem rendelkezik valódi tápér­
tékkel. Az összes hiánybetegséget mi m agunk gerjesztjük. S ezt hív­
juk fejlődésnek?
MOLNÁR László: T udom ásom szerint angol kutatók kim utat­
ták az összefü g g ést a csecsem őhalandóság és a leen d ő anya serd ü lő­
kori táplálkozása és egészség-m agatartása között. A szociológia azt
mondja, h o g y az összes halandósági m utató közül a csecsem őhalan­
d óság a leglényegesebb. A szociológiai kutatások szerint szorosabb
kapcsolat van az iskolai végzettség és a kockázati tén yezős m egbete­
g ed és ill. halálozás, m int a foglalkozási hierarchia és a kockázati
tényezők, ill. a halálozás között. A foglalkozáson belül a fizikai, p szi-
 DEMOGRÁFIA ÉS HALANDÓSÁG 63

chés és környezeti megterhelések fontos szerepet játszanak. De az is

döntő, hogy ki mennyire tud olyan foglalkozást találni, amiben örö­
m ét leli. Ha csak azt tekintjük, hogy hogyan választanak foglalko­
zást ma Magyarországon az emberek, m ár az riasztó halálozási sta­
tisztikát rajzolhatna ki előttünk.
A laksűrűség, a kockázati tényezők és a morbiditás között is
szoros összefüggéseket m utattunk ki. Érdekes m ódon, a m egbetege­
dés és az alacsony jövedelműség között nem találtunk olyan szoros
összefüggést, m int a kockázati tényezők és az alacsony jövedelm ű­
ség között.
Vizsgáltuk azt is, hogy biztosított-e a családi rekreáció? Meg­
állapítottuk, hogy bizony a család felbomlása a legnagyobb kockáza­
ti tényező a megbetegedést és halálozást illetően. A családdal való
törődés tehát az egészségi állapottal való törődés lenne. A népesség
egészség-magatartásának problémáival foglalkozva megfigyeltem,
hogy addig általában nem tekintik m agukat betegnek az emberek,
amíg arról papírt nem szereznek, és nincsenek súlyos panaszaik.
Sokan csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor m ár késő...
PAUKA Tibor: Országos reprezentatív m intán vizsgáltuk a
krónikus, nem fertőző betegségek gyakoriságának alakulását. A la­
káshelyzet, az egy főre jutó lakónégyzetméter is szerepelt a kiértéke­
lési szempontok között. Érdekes módon, m ajdnem a legmagasabb
érték mellett találtuk a legkiugróbb betegség-gyakoriságot, a leg­
rosszabb egészségi állapotot. Nem értettük, miért. Tudtuk, hogy
honnan származnak az adatok, s egy-két helyre leutaztunk. Kivétel
nélkül mind kisváros és falu szélén épült családi házakban élő csalá­
dokról volt szó, ahol az apa m ár nem élt. A legkeményebb m utató,
véleményem szerint is, az iskolai végzettség és a kulturáltság, m ert a
kulturáltság pótolni tud kieső fizikai funkciókat. M egnéztük az or­
voshoz fordulási szokásokat is. Szignifikáns összefüggés m utatko­
zott az iskolai végzettséggel; vagyis az alacsony iskolai végzettségű
emberek súlyos panaszok esetén sem fordulnak orvoshoz. A Kopp
professzor asszony által említett, a munkanélküliek körében tapasz­
talt gyakori orvoshoz fordulás, szerintem, m ár csak „tűzoltás". Sú­
lyos panaszok esetén fordul elő, és nem az egészségi állapot karban­
tartására szolgál, hanem komoly konfliktushelyzetek fedő tünete.
VALKOVICS Emil: Körülbelül tíz évvel ezelőtt végeztünk vizs­
gálatokat hazai és belga viszonyokat illetően. Tapasztaltuk, hogy
például a keringési megbetegedésekben szenvedő belga férfiak 5,9
évvel, a belga nők pedig 4,7 évvel élnek tovább, m int a magyarok.
Jelentős különbség tehát: a jellemző halált okozó betegségek nálunk
jóval fiatalabb korban szedik áldozataikat.
Kopp Mária: Az a kérdés tehát, hogy egy dél-amerikai m o­
dell valósul-e meg Magyarországon, vagy egy európai modell irá­
nyában halad a társadalom? Most úgy tűnik, olyan folyamat indult
el, amelyben kevesek m aradhatnak egészségesek, kevesen válhatnak
gazdaggá, s hihetetlen nagy tömeg van leszakadóban. A halálozási
arányok javításában a legfontosabb feladat lenne a demokrácia intéz­
64 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

ményeinek megóvása, gondolok itt a családra, az iskolára és egyéb

kisközösségekre, mivel ma már nem faluközösségbe tartozunk, ha­
nem az iskola és a tanulás révén jön létre a szocializáció. Itt érkez­
tünk el beszélgetésünk következő témájához, a biztosítás intézm é­
nyeihez.
A társadalombiztosítás ugyanis attól kap kiemelt jelentősé­
get, hogy itt válik a társadalmi szervezettség anyagi erővé. H a tehát
beengedjük az üzleti biztosítókat, akik m ár most hihetetlen anyagi
ráfordítással próbálják kivásárolni az egészséges rétegeket a társada­
lomból, s kiviszik a biztosítottaiktól kapott pénzt az országból, ha­
sonló társadalmi folyamat végére kerül pont, m int amilyen a Kovács
Pál képviselő úr által említett dél-amerikai társadalm akban zajlott le.
FEKETE Gyula: Időmérlegek tanúsága szerint a m agyar lakos­
ság dolgozik legtöbbet egész Európában. Világviszonylatban nem,
m ert a dél-koreai és a japán ember még ennél is többet dolgozik. De
csak azért, m ert az ő munkájuk hatásfoka jobb. Hogy ennek a haté­
konyságnak miért ilyen alacsony a színvonala, ez részben gazdasági,
részben adósságszolgálati kérdés. Ha megnézzük a hosszú távú sta­
tisztikai idősorokat, akkor 1995-ben várhatóan a húsz-huszonöt év
előtti szintre csúszik vissza a reálbérek vásárlóereje. Ha a jövő évi
árindex 8-9-re kúszik, akkor a '60-as évek második felénél tartunk,
amely időszak az 1938-as bérek vásárlóértékével volt egyenlő, azt
pedig m inden statisztikus tudja, hogy körülbelül az 1914-es értékkel
azonos. Erre felhozható az ellenvetés, hogy ma m ár m inden család­
ban van video, fagyasztó stb. A fogyasztás struktúráját tekintve
azonban mégis egyenes vonal húzható a fenti évjáratok között. A
nyugati életminták követése a jelenlegi rossz hatásfok mellett tehát
magas stresszhatást okoz. Akik azt mondják, hogy nemcsak bérből
élünk, hanem szociális ellátásból is, azoknak igazuk van. Valóban, a
nyugdíjban részesülők aránya többszöröse azoknak, akiket 1938-ban
tartottak el, de akkor több testvér között oszlott meg egy idős szülő
eltartásának terhe. Az 1938-as szociálpolitikai törvény értelmében
több család volt jogosult családi pótlékra, m int ahányan esetleg
1996-ban, Magyarországon.
Érdekes az is, hogy az egyedülálló férfiak halandósága jóval
nagyobb az egyedülálló nőkénél, miközben a megbetegedési ará­
nyuk alacsonyabb. Ez azért van, m ert az utolsó pillanatig talpon
m aradnak, mivel nincs, aki gondozza őket. Sztoikus kiút lehetne,
hogy adjuk le az igényeinket egy olyan világban, am ikor teljesen
átjárhatók a határok. Ha viszont az is lehetetlen, hogy egy európai
fogyasztási szintet elérjünk, biztos, hogy a stressz és a m agas halan­
dóság továbbra is jellemzője m arad társadalm unknak.
Szabó A. Ferenc: A halálozások kérdését csak a születésekkel
összevetve, az idősek problémáját csak a fiatalokéhoz közelítve len­
ne szabad vizsgálnunk.
Egy évtizeden belül én is nyugdíjas leszek, nekem is van egy
nyugdíjas édesanyám. Tehát nem vagyok nyugdíjas-ellenes, mégis
úgy érzem, hogy Magyarországon a generációk közötti érdekérvé­
 DEMOGRÁFIA ÉS HALANDÓSÁG 65

nyesítés nagyon konfliktusossá vált. 1981-ben az MSZMP titkos ülé­

sen tárgyalta meg az 1973-74-es népesedéspolitikai határozatok vég­
rehajtásának tapasztalatait. Mivel elfogyott a pénz, s az első nagy
válság 1979-80-ban manifesztálódott, úgy döntöttek, nem finanszí­
rozzák tovább a családpolitikai intézkedéseket. N éhány szakember
kiötlötte, hogy m iután olyan rosszak M agyarországon a halálozási
m utatók, ezután inkább az egészségüggyel kell foglalkozni, s nem a
népesedéspolitikát kell erőltetni. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg
annak idején nagyon tömören idősebb FEKETE Gyula, hogy nem
öregemberekkel kellene gyarapodnunk, hanem az egész társadalm at
kellene szélesebb alapokra helyezni, m ert ez a jövő népesedéspoliti­
kája. Mivel a vita során elhangzott, hogy a kora gyermekkori életvi­
szonyok és a serdülőkor milyen nagy befolyással bír a későbbi élet­
esélyekre, szeretném ráirányítani a figyelmet arra, hogy a rend­
szerváltozás óta még több teher nehezedik a családokra. A családi
pótlék növelése megállt, a várandósági pótlékot elvették, s ezután
hivatalosan is bejelentették, hogy jövőre a nyugdíjak m ajdnem 20%-
kal emelkednek. Véleményem szerint az agyonterhelt m agyar csalá­
dok egyértelműen nem tudják kitermelni ezt a plusz 20%-ot. A m a­
gyar társadalomban és a politikában hiányzik a családok képvisele­
te. A FIDESZ, amíg generációs párt volt, ugyan próbálkozott vele, de
most már m inden generáció támogatására számít, m ert m egtanulta,
hogy amikor egy alkalommal szólt a nyugdíjak újabb emelésével
kapcsolatban, ez bizony súlyos százalékpontjaiba került. A nyugdí­
jas ember érdekképviselete jobb. Félő tehát, hogy a generációk hata­
lom általi szembeállítása is közrejátszik abban, hogy nem találjuk
meg a megfelelő megoldási m ódokat egy-egy szociális, népesedés-
politikai döntés esetében.
KOVÁCS Pál: Ha valaki megnézi, hogy milyen összefüggés
van a családok gyermeklétszáma és a m unkanélküliség között, nyil­
vánvaló, hogy a sokgyermekes családokban fordul elő legtöbbször
munkanélküliség. Ma m ár 40%-nál több a létminimum környékén
élő családok aránya. A Bokros-csomagban, amíg az Alkotmánybíró­
ság felül nem vizsgálta, benne volt, hogy kétkeresős, egy gyermekes
családtól hatodik életév után elvonják a családi pótlékot. A hatodik
év után, amikor a gyermek iskolába menne, tehát eltartása többe
kerül! 1992-es adat mutatja, hogy az ilyen családok 33%-ánál a csalá­
di pótlék viszi fel a jövedelmet a létminimum fölé. Elvehetjük tőlük,
de akkor m ásnap ott lesznek az egészségügyi önkorm ányzatnál,
m inden hónapban megalázkodni.
SZABÓ A. Ferenc: A halandóságnak csak egyik vetülete az
egyén halandósága. Meg kellene fontolni a nemzet, az állam létének
m egm aradását is. Hiszen, ha a halálozások gyakorisága magas, a
nemzet struktúrája alakul kedvezőtlenül, ami akadályozza annak fej­
lődését. Ezért van szükség a népesedéspolitikára, amely a gyermekeket
nevelő családokat támogatva is sokat tesz a halandóság ellen. Igaz,
hogy a '90-ben hatalomra jutott kormányzat sem tett m eg m indent a
népesedésért, főleg nem azt, amit hirdetett és ígért. De hasonlítsuk
66 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

össze a családi pótlék 1992-ben történt inflációkövető megemelését

— az abortusztörvényt korrigálandó — a mai Bokros-féle intézkedé­
sekkel! Éppen ezért nagy a felelőssége a mostani, m agát szociálisan
érzékenynek hirdető kormányzatnak, hogy ilyen felelőtlenül cselek­
szik. A népesedéspolitika néha, népesedési válság esetében, radikális
lépésekhez folyamodik. Ilyenek a betelepítések. Véleményem szerint
eljött az ideje annak, hogy társadalmi vitát nyissunk róla: m it aka­
runk a határra szorult három és fél millió magyarral kezdeni? O tt­
hagyjuk-e őket a szomszéd országok magyarellenes nemzetiségpoli­
tikája, az elrománosítás, elszlovákosítás stb. áldozatául, vagy pedig
tudomásul véve, hogy a történelemben az ember nagyobb érték,
m int a terület — amit m ár nem tudunk visszaszerezni, mivel az
európai egységfolyamatok a határok ellégiesítésére irányulnak —,
talán be kellene fogadnunk őket. Ebben az esetben ez a m agyar né­
pesség jelentős utánpótlását biztosítaná. Ez a népességpolitika lenne
a legolcsóbb és leggazdaságosabb. Ebben a vándorm ozgalom ban
ugyanis a fiatal, produktív korosztály venne részt, mivel az idősek,
akik hazájukba szoktak, képtelenek életmódváltásra. A bevándorlás­
politika tehát nagy lehetőség. Nagy beruházást igényel, de még m in­
dig olcsóbb és nagyobb hatékonyságú, m int a hosszú távú népese­
déspolitikai programok. Ebben az esetben példának hozhatjuk fel Né­
metországot és Izraelt. Ez a két állam tudomásul vette, hogy kelet-euró­
pai kisebbségeinek a jövője nem biztosított, az adott országokban. Mára
már az erdélyi zsidóság, svábság nagy részét haza tudták telepíteni.
Ebben a cselekedetükben azonban nemcsak a kisebbségi sorba jutott
nemzetrészek tagjain akartak segíteni, hanem tetteiket munkaerő
szempontjából történő megfontolások is vezérelték.
MOLNÁR Péter: Én a kötődésben, a másokhoz való tartozás
érzésében látom a dolgok megoldásának lehetőségét. Jól ismerjük
m ár a pszichofiziológiában is ennek a lelki folyamatnak a m echaniz­
musát, hiszen egész életünk a „jelentős másik" hálójában zajlik. Ez a
fogalom azon emberek csoportját jelenti, akikkel eleinte közvetlenül
együtt él az ember. Később ez a kör kitágul a láthatatlan közösségek
csoportjára, akiket ugyan nem biztos, hogy mindig ism erünk szemé­
lyesen, de a véleményükre adunk. A kötődés eredeti jelentésében a
másokhoz való tartozásban, azon belül pedig a korai anya-gyerm ek
kapcsolatban érhető tetten, amely nemcsak szűkén az anyára, hanem
a szülőkre és a testvérekre is vonatkozik.
Ez a kötődés kétfelé mutat. Egyrészt előre: m inden későbbi
„jelentős másik"-hoz való kötődési képességünk a szociális tám oga­
tottság elfogadása felé, melynek során érezzük, hogy elfogadnak,
értékelnek bennünket, s érezzük, hogy kölcsönös elkötelezettségek
hálójában vagyunk. Van egy időben hátrafelé m utató kom ponens is,
ez a veleszületett szocialitásunk ténye, amely filogenetikai örökség.
Ez azt jelenti, hogy az anyai szeretet rekonstruálására, a kötődés
kialakítására való képességünk szelekciós előny. Velünkszületett ké­
pességünk van arra, hogy befogadók legyünk, s befogadókká te­
gyünk másokat. Talcot PAKSONSSAL ellentétben tehát, aki azt m ond­
 DEMOGRÁFIA ÉS HALANDÓSÁG 67

ja, hogy a társadalom formál minket társas lényekké, a legutóbbi

kutatások azt mutatják, hogy m ár szociális lényként jövünk a világ­
ra. Nemcsak utánzunk, amikor megszületünk, hanem provokáljuk,
kezdeményezzük is az interakciót az anyával. Ha tehát veleszületett
szocialitásunk van, az adott közösség, a társadalom, amelyben élünk
egyéniségekké kell, hogy formáljon bennünket.
A bevándorlással kapcsolatban meg kell említeni a gyökér­
vesztés fogalmát. Nyilvánvalóan csak nyitott társadalm ak életképe­
sek. Ugyanakkor azok az emberek, akik másik társadalom ban élnek,
m int ahol születtek, veszélybe kerülnek amiatt, hogy gyökereiket
elveszthetik. Ez akkor is veszélyes lehet, ha a bevándorló jobb élet-
körülmények közé kerül. Amikor megszületünk, nagyon erős kötő­
dési rendszerbe születünk. Éppen az a nagy gond, hogy az úgyneve­
zett m odem társadalmakban a „self-made man"-mítosz érvényesül. En­
nek a mellékterméke, hogy már-már szégyen a nagyobb családban való
megmaradás. A cél, hogy minél előbb saját lábára álljon az ember, s
otthagyja családját, azt a fészket, amelyben kötődései kialakultak. Ez
a magányos farkas-lét ellentmond biológiai örökségünknek.
Ma azonban sajnos egyre inkább megfigyelhető, hogy a kö­
tődésre képtelen emberek büszkék kezdenek lenni arra, hogy m in­
dent m aguk oldanak meg.
S ediánszky Éva: Molnár professzor úr m ár említette az emó­
ciót, ami roppant fontos. Az érzelmek mellett az életkilátásokat ille­
tően ugyanakkor a stressz játssza a főszerepet. Mára jellemző, hogy
olyan gyerekeket szülünk, akiknek nincsenek érzelmeik. Belőlük
lesznek a deviánsok, bűnözők, akiknek nincs érzelmi tám ogatottsá­
ga. Ennek a kérdésnek a megoldási lehetőségét végképp elvették
azzal, hogy egy jól képzett szakembergárdától, a gyerekorvosoktól
elvették a gyerekeket, odaadván őket a háziorvosnak, akinek fogal­
ma sincs arról, hogy a gyermek nem kicsinyített felnőtt. Ezek után
kétlem, hogy ebben az országban valóban értéket képviselne az em ­
beri élet.
VALKOVICS Emil: A '60-as évek közepén Babics Antal pro­
fesszor úr, az urológiai klinika akkori vezetője, korábban egész­
ségügyi miniszter, megtisztelt bennünket azzal, hogy küldött egy
tanulm ányt a Demográfia című folyóiratnak, arról, hogyan lehetne a
m ár akkor is növekvő számú állami gondozottat a lelki egészség
szempontjából jobban felnevelni. Javasolta, hogy változtassuk meg
azt a szisztémát, amelyben 0-3 éves korig a gyerek bölcsődében nő
fel, aztán jön egy busz, és elviszi egy másik helyre, am it úgy hívnak,
hogy óvoda, eztán megint jön egy busz, és elviszi egy újabb helyre,
amit pedig úgy hívnak, hogy iskola. Ebben a rendszerben ugyanis a
gyerek minden kapcsolatot megszakít a korábbi környezetével. így
kialakul egy olyan embertípus, amelyik képtelen tartós emberi kap­
csolatokra. Ez volt a '60-as évek közepén. Akkor a házasságon kívül
született gyermekek aránya nem volt nagy nálunk, Európában a leg­
kisebbek közé tartozott, míg ma m ár országosan 19-20%-ot tesz ki
ezen gyerekek száma, de a budapesti átlag még ennél is magasabb.
68 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

A második demográfiai átmenetben a legjellemzőbb a népességcsök­

kenés. Az a nagyon pesszimista eredményeket sugalló népesség-elő­
reszámítás jutott eszembe, amelyet egy m ár elhunyt, de életében na­
gyon híres francia demográfus, Jean BOURGEOIS-PICHAT végzett, aki
egy időben a francia népességtudományi kutatóintézetet igazgatta.
O azt mondta, hogy ha az 1,4-es teljes termékenységi m utató állan­
dósul (a magyar népesség még 1,6 fölött van valamivel), akkor Euró­
pa 2250 körül megszűnik létezni. A második demográfiai átmenettel
foglalkozó demográfusok egybehangzóan állítják, hogy ezek a tüne­
tek (népességcsökkenés, válások gyakorisága, és a családok szétesé­
se), irreverzibilisek. Tényleg így van-e ez? Mi az, ami ezeket a folya­
m atokat megállíthatja? Mi az, ami Európát megmentheti? Ha valaki­
nek van ötlete ezzel kapcsolatban, az mondja el! Jó lenne, ha lenné­
nek ezzel kapcsolatban javaslatok.
BEÖTHY M olnár András: Két héttel ezelőtt elhangzott itt,
ebben a teremben az a kissé szarkasztikus megállapítás, hogy az
'50-es években az ember volt, deklaráltan, a legnagyobb érték, ezért
zárták rács mögé. Ha mi komolyan értéknek akarjuk tartani az em ­
bert, és a fölnövekvő nemzedéket — és ebben, azt hiszem, az itt
jelenlévők egyet akarnak —, akkor az érdekérvényesítő képességét
kellene megnövelni.
Erre talán a legegyszerűbb mód az lenne, ha szavazati jog­
hoz juttatnánk a gyermekeket, ami világraszóló újítás volna, hatását
tekintve pedig demográfiai léptékkel mérhető következményekkel
járna. Nem lenne érdeke a nyugdíjakat emelni egy következő válasz­
tásra készülő kormánynak, hanem érdekévé válna az is, hogy a
nagycsaládos életformát élő embereket is támogassa. Ez lenne az
egyik javaslatom.
KOVÁCS Pál: Azt hiszem, hogy amíg ez a szavazat jog életbe
nem lép, addig is meg kellene kísérelni valamit. Mi néhányan a par­
lamentben, a képviselők közül, akik a jóléti rendszerek iránt talán
jobban érdeklődünk, elkezdtünk szervezkedni a szakm án belül —
kicsit nagyképűen jóléti koalícióról beszélünk — ami nem korlátozó­
dik a parlamentre. Parlamenten kívüli szakemberek és statisztikusok
vesznek részt a munkában.
Szeretnénk olyan tervet kidolgozni, ami nem négyéves cik­
lusra szól. Egy többpárti politikai rendszer ugyanis politikai váltó­
gazdálkodást is jelent, amelyben meg kell egyeznünk a nagy lépé­
sekben, tudatában annak, hogy ha ma hozunk egy döntést az egész­
ségügyben, a nyugdíjrendszerben, vagy az oktatásban, annak hatása
nem a ciklus végéig tart. Egy nemzet sorsát érintő, felelősséggel ki­
dolgozott program hatását tekintve nem szűnik meg négy év letelté­
vel. Az sokkal hosszabb távra szól!
Ga l g ó c z y Z s u z s a
TÖRÖK HÁBORÚK (FAMETSZET; MAGYAR MÚLT SOROZAT, 1935; RÉSZLET)
 INTERJÚ A DUNA TV
E ST I K É R D É S CÍMŰ M Ű SO RÁBÓ L

Vendég: PUNGOR Ernő, a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapít­

vány elnöke.
Szerkesztő-riporter: MUCSÁNYI János. Elhangzott: 1995. november
30-án.

Mucsányi János: Az elmúlt években a különböző gazdasági

DUNA ágazatok válságával az ágazati kutatóintézetek tönkrementek.
TELEVÍZIÓ Ez a válság most elérte részint az alapkutatást, részint a mű­

szaki fejlesztést. Milyen helyzetben van ma Magyarországon a kutatás?

Pungor Ernő: A válasz nem egyszerű. Az 1980-as évek végén
a magyar kutatási hálózatból, az egyetemekről elm ent egy sereg em ­
ber, s mint ahogy ezt kiderítettük, ezeknek a jó része vállalkozásba
kezdett. Egy másik része külföldre távozott. A vállalkozók egy jelen­
tős része új dolgok elkészítésébe fogott, és ehhez m egkapta az OMFB
(Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság) 1990-1994 közötti nagym ér­
tékű segítségét. Tíz és fél milliárd forintot fordítottunk arra, hogy új
termékek képződjenek. Ezeknek még ma is tart a hatása. Egy felmé­
rést csináltunk a rövid lejáratúakból, és 1993 végén, 1994 elején m eg­
néztük, hogy ezeknek milyen hatása volt. A megvizsgált, körülbelül
ezer témából akkor már a fele termelésbe lendült. A másik felének
egy része kereste a piacot és a gyártót, és volt olyan is, kb. 15%,
amelyik még nem talált semmilyen lehetőséget. Pozitív értelemben
nagyon meglepő volt, hogy ez az 50%-nyi, m ár termelő rész körülbe­
lül a háromszorosát termeli annak, amennyit mi befizettünk. Ebből
látszik, hogy m int mindenhol a világon, a m űszaki fejlesztésnek óri­
ási szerepe van egy ország előrejutásában. 1994-től az űj kormány
nagy mértékben csökkentette ezt a lehetőséget. Körülbelül tizedrész-
re csökkent a korábbi műszaki fejlesztési alap. Ez a mennyiség sem­
mi fejlődést nem tesz lehetővé. A lavina nekilódult. Az alapkutatást
az idei évben egy új elgondolás veszélyezteti. Az alapkutatás egyik
fő forrása az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alap), amely
mindezideig önálló volt, az önállóságát azonban bizonyos mértékig
csorbítani igyekeznek. Miniszterelnök úrnak fölhívtam a figyelmét
arra, hogy azok a megoldások, melyek alapokat integrálnak, csopor­
tosítanak, azzal a veszéllyel járnak, hogy az átmeneti időszakban a
pénzek szintén átcsoportosulnak. Ugyanezt a veszélyt látom az OT­
KA esetében is, akár a Művelődési Minisztériumhoz, akár az Akadé­
miához csoportosítanák, a fejlesztések lehetősége csorbul; nemcsak
 INTERJÚ A DUNA TV ESTI KÉRDÉS C. MŰSORÁBÓL 71

az önállóság elvesztése fenyeget, hanem a pénzforrások csökkenése

is. A magyar alapkutatás nemzetközileg elfogadott, jó hírű. Egy se­
reg term ékünket el tudjuk adni konkurens piacokon. Ezzel a politi­
kával a leépülés azonban tovább tart.
M. J.: Az előző kormányzati ciklusban éppen ön volt a tárca nélküli
kutatási miniszter. Ma miért nincs ilyen?
P. E.: Az én tárca nélküli miniszterségem a fejlesztési és al­
kalm azott kutatásokra vonatkozott, nem az egész kutatásra. Igye­
keztünk segíteni az alapkutatást. Például a m agyar kutatási infra­
struktúrára az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság a három és fél
év alatt tizenhárom milliárd forintot fordított. Egyetemeinken, aka­
démiai intézményeinkben a számítógépes rendszerek felfejlődtek,
sok új m űszert stb. szereztünk alapkutatási célokra is. Annak ellené­
re, hogy nem volt ilyen minisztérium, mi igyekeztünk az OMFB
részéről az egész kutatást támogatni. Az a véleményem, hogy a ku­
tatásfejlesztés érdekében célszerű végiggondolni, nem volna-e jó lét­
rehozni egy olyan szervezetet, amelyik valóban gondozni tudja a
kutatás teljes területét, együttműködve a m ár meglévő szervezetek­
kel. Az új kormány ezt merőben másként látja. Úgy érzem, hogy a
mostani megközelítés nem rossz, hanem bűn.
M. J.: A felvett hallgatók után az egyetemek fejkvótát kapnak. Te­
hát oktatásközpontú finanszírozás működik. Ebbe hogyan lehetne integrálni
az egyetemi kutatás finanszírozását?
P. E.: Az a véleményem, hogy több modell van a világon,
amelyet meg lehet vizsgálni. A kutatásra külön pénzkeretnek kell
rendelkezésre állnia, amire pályázni kell. Tehát ha az OTKA és a
Műszaki Fejlesztési Bizottság alapjai rendben vannak, akkor ezekre
lehet pályázni. A korábbi kormányzatban keresztülvittem, hogy az
egész kutatásfejlesztésre az ország GDP-jéből 1,5% jusson. U gyanak­
kor az ipari hozzájárulást is igyekeztünk növelni. Ma a 1,5% helyett
0,2-0,3%-nyi összegnél tartunk. A kormánynak az volt a határozata,
hogy 1995-től indítja a 1,5%-os hozzájárulást. Ez még nem azt jelenti,
hogy meg van oldva m inden a megfelelő kapacitás m egterem tésé­
hez. Egy ország tudom ányos kapacitása két függvény szorzata,
egyik a szellemi erők, a kiváló fejek függvénye, másik a hozzá tarto­
zó anyagi erők függvénye. Egy országban hiába van m agas színvo­
nalú szellemi kapacitás, ha nem tudja biztosítani a megfelelő gépe­
ket, műszereket stb., tehát az anyagi hátteret. Fordítva is: hiába vi­
szünk egy országba óriási mennyiségű kiváló gépet, ha nincs szel­
lemi erő. Az a veszély fenyeget, hogy a szellemi érték csökken. H i­
szen számos ember kerül olyan helyzetbe, hogy ha meg tudja tenni,
megkeresi m agának a megfelelő gazdasági hátteret, elmegy az or­
szágból. Ennek nem volna szabad megtörténnie. Ha az ország ki-
küld külföldre embereket, különböző iskolákba, vissza kell hívni
őket. Magyarországon ez a mechanizmus hiányzik. A m unkahelyek
— saját embereik védelme érdekében — nem kívánnak visszahívni
senkit, akármilyen okos emberről is legyen szó, m árpedig a külföl-
 A

72 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

dön megszerzett ismeretek a hazaiakkal párosulva óriási új forrást

jelentenének.
M. J. Önök létrehozták — német mintára — a Bay Zoltán Intézet­
hálózatot az alkalmazott kutatásokra. Ezeknek a legfőbb újdonsága az, hogy
maguknak az intézeteknek is bevételre kell szert tenniük, tehát megrendelés­
re kell dolgozni. Ez a modell mennyiben fejlődhet tovább?
P. E.: A mi feladatunk kettős. Egyik az, hogy terfneljünk a
magyar iparnak, vagy máshova olyan új termékeket, amelyekkel elő­
re tudunk lépni gazdaságilag. A Bay Zoltán-rendszerekrtél három
éves periódus után 70%-ot kell kívülről behozni, nem 30%-ot. Csak
kezdetben adunk nagy segítséget, utána a rendszereknek rnaguknak
is be kell hozniuk valami pénzt. A másik: nagyon fontos, hogy ne­
veljünk ki a doktori fokozatok megszerzésén keresztül egy olyan
garnitúrát, amelyik alkalmas a magas szintű alap- és aljkalmazott
kutatásra. Másrészt megtanítjuk őket a közgazdasági ismertekre.
Óriási baj van ebben az országban, hiszen valamikor együtt volt a
műszaki oktatás a közgazdaságival. Akkor igen magas szintű szak­
emberek oktatták a mérnököket a közgazdasági ismeretekre, és ok­
tatták a közgazdászokat mikrostruktúrával a közgazdasági ism ere­
tekre. Ez szétszakadt a Rákosi-rendszerben, és akkor megjelentek a
nehéz emberek. Egy csomó okos ember, aki ki tudott alakítani megfe­
lelő új konstrukciókat, de nem fogadta el senki, m ert a közgazdasági
ismeretekkel nem voltak tisztában. A fogadókészség megítélésében
voltak problémáik. Azt akarjuk elérni, hogy a tőlünk egyetemekre
távozott doktorok valóban tudják érzékelni a gazdasági helyzetet is,
és produkciójukat ehhez is tudják igazítani. Tehát, a m akrogazdaság
ismereteit, a mikrogazdasági ismereteket már itt szerezzek meg, a
műszaki ismereteken keresztül.
M. J.: Ez az innovatív környezet mennyiben létezik mafAagyaror-
szágon ? Vannak-e megrendelések?
P. E.: A miskolci intézményünk 90%-ban, a szegedi intézmé­
nyünk 45%-ban már megrendelésekből él. Ez azt jelenti, hogy van.
Olyasmire van megrendelés, aminek a társadalom bizonyos rétegei,
vagy gyárai érzik a fontosságát.
ÜLŐ AKT (LÁGY ALAP, 1929)
 A

GRAFIKÁK, TÖRTÉNELMI
HÁTTÉRREL
S zá z éve s zü le te tt Varga N ándor L ajos

LETE MINTHA EGGYÉ VÁLT VOLNA AZ ALKOTÁSSAL ÉS A TANÍTÁSSAL:

még lakása is alig néhány lépésnyire a főiskolától, az Andrássy
JL J út másik oldalán, hogy azzal se teljen el sok idő, míg megteszi
a két épület közti utat. Igaz, 1948-ban, m int annyi más kiváló szak­
embert, nyugdíjazták őt is, mégpedig úgy, hogy évekig nyugdíjat
sem kapott, addigra azonban az egykori tanítványok, barátok voltak
már, akik rendszeresen látogatták, hozták a híreket, kérték a tanácso­
kat. Itt m űködött azután a Varga-akadémia, a nehéz években, s az­
után is, 1974-ig, olyan fiatalok számára, akik a főiskolára készültek,
vagy akik „csak úgy", a szépség kedvéért jártak fel VARGA N ándor
Lajos műtermébe-lakásába.
Nem csak a lakás elhelyezkedését érezhetjük szimbolikus­
nak, az is sokat elmond az immár tizenhét éve eltávozott m űvész
életéről, hagyatékának fontosságáról, ahogyan ma őrzik emlékét
művei, egykori kedvenc tárgyai. Mintha éppen egy pillanattal eze­
lőtt tette volna le a karcolótűt s a rézlemezt, m inden az egykori
dolgos napok hangulatát őrzi, a falakon festmények, grafikák sora­
koznak, köztük jónéhány önarckép. A művész közismert volt arról,
hogy minden év január elsején — születése napján — festett vagy
metszett önmagáról egy portrét. Hány is lehet belőlük? N em lenne
érdektelen egy, csak autoportrékból rendezett tárlat sem: egy igaz, a
művészetet s művészetével a közösséget szolgáló ember arcvonásai­
nak változásait kísérhetnénk figyelemmel a 20. század nehéz évtize­
deiben: Varga Nándor Lajos a Monarchia összeomlásakor, az első
világháború után kezdte pályáját, s a „puha diktatúra" éveiben fejez­
te be, nyolcvanhárom éves korában.
Az évszámokból könnyen kiszámítható: 1995-ben születése
századik évfordulójára emlékeztünk. Hogy valóban em lékezhet­
tünk, az elsősorban lányának, VARGA Leának köszönhető, az egykori
Varga-iskola tagjának, a hagyaték gondos őrzőjének, akinek kezde­
ményezésére szinte páratlan centenáriumi kiállítássorozat született.
A sort 1995 tavaszán a Magyar Képzőművészeti Főiskola emlékkiál­
lítása indította, a Vármegye- és a Csepel Galéria folytatta. A Szom­
bathelyi Képtár és a Sárvári várban lévő Arcis Galéria bemutatója
mintha arra emlékeztetett volna, hogy a m agyar táj kiváló megörökí-
 P. SZABÓ ERNŐ: GRAFIKÁK, TÖRTÉNELMI HÁTTÉRREL 75

tőjeként is emlékezhetünk a művészre, a határokon túl, az erdélyi

városokban 1995 folyamán szervezett, és a Losoncon, 1996-ban ren­
dezendő tárlatok pedig arra is utalnak, hogy ugyan több m int fél
évszázadon át Budapesten élt, Varga N ándor Lajos sohasem feledte
gyökereit.
A tárlatsorozat ténye m ár csak azért is örvendetes, m ert az
utóbbi években mintha egyre kevesebb figyelem jutna hivatalos —
kormányzati? — részről kulturális, művészeti hagyományainknak.
A nnak bizonyítékául pedig, hogy a centenárium i megemlékezés
mennyire nem nevezhető túlméretezettnek, elég felidézni azokat a
szép szavakat, amelyekkel az egykori tanítvány, CSOHÁNY Kálmán
búcsúzott mesterétől:
„Ha beléptél a zsűriterembe, a fenyőerdők friss, fanyar levegőjét
hoztad magaddal, Te magad is egy voltál a sudár, magas fenyők
közül. Természeted, jellemed, mint a népedé. Tudásodat, gazdag ta­
pasztalataidat szerényen viselted. Tartózkodásod, szemérmességed
megbocsátó mosolyban oldódott fel. Hangos szavad, félreérthető sza­
vad soha nem volt, de a leghalkabb közlésed is eljutott hozzánk és
mindig értettük... Az utolsó nagy öreg voltál azok közül, akik ifjan
megteremtették a modern magyar grafikát. Forrás voltál, amiből
nemcsak szakmai ismereteket meríthettünk, hanem tisztességet,
szakmai alázatot, szolgálatot, egymás megbecsülését és szeretését."

ENERÁCIÓK s a magyar történelem, m űvészettörténet sorsfor­

G dulói találkoznak az idézett mondatokban. Az első világhá­

ború utáni újrakezdés, a magyar grafika 1960 körüli újjászü­
letésével, a magyar művészet egészére gyakorolt erjesztő hatásával,
s persze a jelennel is, a század utolsó éveivel, amelyekben legalább
laza körvonalakban ki kellene rajzolódnia annak a víziónak, amelyet
a nagy politikai változások után a m űvészet az újraformálódó világ­
ról kínál. Ebben a helyzetben különösen fontos az olyan mesterek
megidézése, m int Varga N ándor Lajos, akinek életében a m űvészet
egyszerre jelentette az alkotás kényszerét, önmaga szüntelen tovább­
fejlesztésének a vágyát, az elmúlt korok értékeinek megmentését,
üzenetének dekódolását, és saját tudása továbbadását a fiatalabb ge­
nerációknak.
„Édesanyám szerint gyermekkoromban két dolog érdekelt: a ceruza
és a pipa. Én sem mondhatok mást: kitartottak mellettem. Az iskola
sohasem rontott rajtam, csak tanáraim véleménye volt rosszabb,
jobb rólam, a tiszta jelestől a gyenge hármasig minden jegyet kipró­
báltak rajtam, a megbukástól azonban megkíméltek"
— emlékezett gyerekkorára a művész, aki Losoncon született, V ar ­
ga N ándor molnár és HEGEDŰS Julianna legidősebb gyermekeként.
H árom öccse és egy húga volt, a népes család a következő években
az akkori Magyarország szinte m inden tájegységét belakta: az elemi
iskolát Sárváron, a középiskolát Rozsnyón, Petrozsényben, majd
Sepsiszentgyörgyön végzi, itt is érettségizik, a Székely Mikó Kollégi­
umban. Sepsire jár azután haza, évtizedeken át, ide írja 1916 február­
jában az orosz frontról:
76 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

„Ha rajzolni kellene, még tudnék, de írni, azt már nem tudok, még­
is írok, hogy ne látszassák az, mintha megfeledkeztem volna a
szentgyörgyi fehémépről."
FRONTON TÖLTÖTT IDŐSZAKOT VÁZLATOK SZÁZAIVAL ÖRÖKÍTI MEG,
azután képeken is, de közben befejezi az 1913-ban elkezdett
Képzőművészeti Főiskolát, megszerzi a tanári oklevelet. 1919
februárjában A hadviselt művészek kiállításán Székely géppuskás című
olajképével elnyeri az először kiállítók ezer koronás díját. Persze,
ezek az évek sem kedveznek a művészetnek. A tárlat katalógusában
Bródy Sándor a „lemorzsolás, a letaposás, felgöngyölítés, a halál
arctalan igazsága és a gyűlölség ostoba gőgje" idejének nevezi ezt az
időszakot. S hogy mennyire igaza volt, jelzi azoknak a művészeknek
a hosszú névsora is, akik eltűntek valahol a háború poklában. Közi­
bük tartozott egyébként az a VÉGH Pál is, akivel Varga diákként
együtt rajzolta a Sepsi környéki ásatásokon előkerült leleteket. Édes­
apja, VÉGH Endre, az ágyúöntő csernátoni VÉGH Antal unokaöccse
tanította a rajzot a gimnáziumban. Varga igazi mesterének azonban
a Szentgyörgyön élő Gyárfás Jenőt tartotta, a háború után ezért is
akart Sepsin megtelepedni. Állás, feladat híján aztán 1922-ben mégis,
végleg, visszatért Budapestre.
„Festett és igazi földünké az új élet, az igazi jövő" — jósolta
az említett katalógusban Bródy, az elkövetkező évtizedek tükrében
alighanem egy kicsit optimistán. Varga N ándor Lajos szám ára vi­
szont a jelent és a jövőt is az a szellemi, láthatatlan fonadékokkal
összetartott egység jelentette, amely sem a '20-as években, sem ké­
sőbb nem ismerte az országhatárokat, s amely erőtérben, úgy látszik,
megint csak példamutatóan, egyszerűen képtelen volt megjelenni az
az ellentét, amelyet a 20. századi m agyar művészettel kapcsolatban
oly gyakran megfigyelhetünk: a magyar és az európai, a népi és az
urbánus, a míves hagyományokat őrző és a jövő felé forduló művész
ellentéte.
Az egyik oldalon ott az európai m űvészet nagy értékeit ta­
nulmányozó ifjú tehetség, aki 1925-ben, a Szinyei Társaság jóvoltá­
ból három hónapos tanulmányúton bejárja a külföld nagy m úzeu­
mait, Bécsben, Münchenben, Párizsban, Milánóban, Firenzében, Ró­
mában, Velencében. Néhány év múlva, 1929-31-ben állami ösztöndí­
jasként Londonban tölt két évet, hogy a grafika történetét tanul­
mányozza. A British M úzeum anyagában búvárkodva negyven-
nyolc vázlatfüzetet rajzol tele — ebből az anyagból születik majd
meg három, a rézkarc, a rézmetszet, illetve a fametszet technikáját, s
részben történetét feldolgozó könyve. Később is évente útra kel, a
világháború után 1963-ig tartó szünetet követően is, többnyire
Olaszország felé. Hetvenkét éves, amikor lehetősége nyílik, hogy
amerikai tanulmányútra induljon. W ashingtonban a MUNKÁCSY Mi-
hályra vonatkozó emlékeket kutatja, de áttanulm ányozza a National
Gallery anyagát is. Ekkor is fontosnak tartja, hogy tudását köz­
kinccsé tegye: tapasztalatairól vetített képes előadást tart a M agyar
Nemzeti Galériában.
 P. SZABÓ ERNŐ: GRAFIKÁK, TÖRTÉNELMI HÁTTÉRREL 77

iákjai szám ára ugyanakkor rendszeresen hazai tájon szer­

D vez művésztelepet (Veszprém, 1943, Tiszaladány, 1945, Szig-

liget, 1947), 1940-44 között Erdélyben (Földvár, 1940, Olt-
szem, 1941) és a Felvidéken (Nagybalog, 1943) is. Sepsiszentgyörgy-
höz való kötődését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a két világ­
háború között számos művét adományozza a Székely Nemzeti Múze­
umnak, s amikor az anyag a második világháborúban elpusztul, új
munkákat ajánl fel pótlásukra. 1959-ben SZÉKELY Zoltán szövegével,
Varga N ándor Lajos rajzaival jelenik meg a Sepsiszentgyörgy város
építészeti emlékeit bemutató kötet, egy évtized m úlva tanulm ányt ír
BARABÁS Miklós három, a Székely M úzeum ban őrzött képéről.
Az erdélyi tájhoz, szellemiséghez s az európai tradíciókhoz
fűződő hosszú szerelem legfontosabb eredménye: művészetében in­
tegrálja különböző tájak, korszakok, kulturális rétegek értékeit. Igye­
kezett illúziókat oszlatni, legendákat foszlatni. Idős korában egyik
írásában például így fogalmaz:
„Tévesen látnok a székely művészek rajzra termettségét, ha a fa­
metszetben elért eredményeiket (amelyek ösztönös indítékból fa­
kadnak) a fúró-faragó székely tulajdonságaira vezetnők vissza,
vagy ami még távolabbi — az erdővel szoros kapcsolatban álló em­
ber fával-küszködésére s a népi faragásokra. Nem ezek a külső te­
vékenységek útjelzői a mának. Egyedül a művészi megérzés az. A
székelység balladáiban rakta le lelkiségének ősi alapjait."
M intha ösztönösen irtózott volna a könnyű megoldásoktól, a tetsze­
tős, de felszínes magyarázatoktól. Talán ezért is döntött véglegesen
úgy — noha az ecset és a vászon mellett is kitart élete végéig —,
hogy az igazán erőt, kitartást kívánó sokszorosított grafikában kell
kipróbálnia magát. Először, a '20-as évektől a mélynyomásos techni­
kákban, majd, évtized m últán a fametszésben is. E döntésével válik
a m agyar művészet kulcsfontosságú alakjává: hagyományokat őriz,
újít meg, új generációk számára közvetíti a tudást. 1922-ben, rövid
kecskeméti tartózkodás után Budapestre visszatérve újra beiratko­
zott a főiskolára, OLGYAI Viktor grafikai osztályába, e&y év m úlva
Ecce Homo című nagyméretű rézkarcával m ár elnyerte a Szinyei Tár­
saság díját. A következő évben Nirvána című hidegtű karcát jutal­
mazzák. M intha néhány hónap alatt m indent m egtanult volna m es­
terétől, aki Münchenből a szecesszió szellemiségét hozta magával
Budapestre.
Hogy mi is történt ezekben az években, évtizedekben a m a­
gyar grafikában, azt talán a leghitelesebben éppen Varga N ándor
Lajos m ondhatná el. Olgyai halála, s az ő Londonból való visszatérte
után ugyanis 1931-ben ő lett a grafikai tanszék vezetője, s a tanítás
mellett a főiskola grafikai gyűjteményének feldolgozására is futotta
idejéből. E m unka eredményeként adta ki 1937-ben a m agyar réz­
metszés, majd 1945-ben a fametszés és rézmetszés legutóbbi évtize­
dekben katalógusát. Kiállításokat is szervezett: 1942-ben az 1906-14,
1943-ban pedig az 1921-29 között keletkezett grafikai lapok — két
generáció termésének — bemutatóját (s tervezte azután m egm utatni
78 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

az 1931-41 közötti évek eredményeit is), a tárlatokat szintén a saját

maga írta, tervezte, munkatársaival, tanítványaival kivitelezett tar­
talmas katalógusok kísérték. A Mester, Olgyai lapjain lehiggadt a
szecesszió lendülete, de megőrződött artisztikum a — állapította meg
a fejlődés irányát. — Jellemző m ódon háttérbe szorult a fametszet, új
anyagként megjelent viszont a könnyen kezelhető linóleum, s tónus­
gazdag változatokban igen népszerű volt a szinte festmény-igénnyel
készített, nagyméretű rézkarc, amelynek eszközgazdagságához hoz­
zátartozott a foltmaratás, borzolás, hidegtű is. A legkultiváltabb m ű­
faj azonban a kőrajz volt, amely „laza, átkötő finomságaival, a vaka­
ró kés ugráló rezgésével, foltok kiemelésével és fedésével" kiválóan
megfelelt a kor művészi követelményeinek.
KÖVETKEZŐ GENERÁCIÓ MŰVÉSZEI, akik közé maga Varga is

A tartozik, az első világháború után, egy szétvert ország romjai

között kezdték pályájukat, ez azonban mintha csak erősítette
volna elhivatottságukat. Szándékuk szerint „világszerte messzeága-
zóan hirdették és hirdetik e maroknyi nemzet szellemi erejét és jövő­
be vetett hitét." A korszak rézkarcaiból eltűnik a festmény szerűség.
A grafika nem alkalmazott műfaj többé, hanem elsődleges kifejezési
eszköz. Alapvető fontosságúvá válik a vonal szerepe és a fény-ár­
nyék drámai ellentéte — mint azután több mint negyedszázad m úl­
tán Kondor Béla nemzedékénél is —, azok az eszközök tehát, am e­
lyek a nagy elődök, DÜRER, s m ég inkább REMBRANDT m ű v é­
szetéhez, az egyetemes európai szellemiséghez kötik a korszak m a­
gyar grafikáját, egyben azonban a legsajátosabb nemzeti problém ák
kifejezésére is alkalmassá teszik. A rézkarc éppen olyan, m int alapja,
a rajz, amely Varga Nándor Lajos szerint m inden m űvészet fölött áll,
áramlatok, viták nem ártanak neki:
„Értékbeli különbözőségek nincsenek természetében, bár nagy idő­
szakokat ölel fel: régmúlt és új világ törvényei egyek és azonosak
benne. Világa valóban időtlen, fejlődés láncszeme nincs, múltja az
ember története. Megvan benne az örök ismétlődő szépség, amely-
lyel az élet vize csobog."
Az újítók egy része Olgyai köré csoportosult a főiskolán: A ba -N o -
vák Vilmos, P atkó Károly, Tarjáni Simkovits Jenő, K omjáti Gyula,
A ntal Elemér és Varga N ándor Lajos. Mások — Ru d n a y Gyula,
SZÓNYI István — tőle függetlenül dolgoztak. A '20-as évek m ásodik
felétől olyan neveket illeszthetünk az előbbiek mellé, m int ISTÓKO-
VITS Kálmán, BARCSAY Jenő, BOLDIZSÁR István, GALLÉ Tibor, Ka -
VECZKY Zoltán, Emanuel Béla, ASZÓDI WEIL Erzsébet, VADÁSZ Endre.
A fametszés néhány kezdeményezőnek (ZSÖGÖDI NAGY Imre, GÁBOR-
JÁNI SZABÓ Kálmán, FÁY Dezső) köszönhetően inkább csak megkezdte
pályafutását, hogy igazi sikereit a '30-as években érje el, a többi kö­
zött M olnár C. Pál, s persze Varga N ándor Lajos műveivel.
A Corvina Kiadó 1978-as grafikai albuma a m űvész tizenkét
lapját közli. Valamennyi rézkarc, a legtöbb a '20-as évekből szárm a­
zik. Közöttük van az 1922-es Búcsú, amely — az album előszavát író
 P. SZABÓ ERNŐ: GRAFIKÁK, TÖRTÉNELMI HÁTTÉRREL 79

VÉGVÁRI Lajos szerint — foltszerű tónusaival még Szőnyi István ha­

tását mutatja. A szemléletváltást az 1923-as EcceHomo jelzi, amelyen
a fény-árnyék viszony miatt Rembrandt lapjainak drám ai inspiráció­
ja érződik. A következő évben egyrészt gyarapodnak bibliai témájú,
nagyigényű, nagyméretű kompozíciói, ugyanakkor megjelenik a táj­
kép, az önarckép; a közvetlen megfigyelés eredm ényeként formáló­
dó m otívum ok új, egyéni hangot jelentenek a korszak m ű v é­
szetében. Az Ernst M úzeum 1925-ös csoportkiállításáról írva, LÁZÁR
Béla a technikai tudás tökéletességét, a karcolótű nyom án formálódó
fény-árnyék hatások átmeneteinek gazdagságát emeli ki, hogy kö­
vetkeztetésként Vargáról leszögezze:
„az ő művészete nagy etikai érzések hordozója. Ez a fiatal művész
a formák és a fényátmenetek gazdagságával eszméi interpretálásá­
nak máris szuverén ura."
1925-től kezdve dolgozik tanársegédként Olgyai mellett. M űvészi si­
kereit jelzik az említettek mellett, hogy 1926-ban a Velencei Bienná-
lén állíthatott ki, 1928-ban a barcelonai világkiállításon aranyérm et
kapott. A '30-as években, főiskolai tanársága mellett, továbbra is in­
tenzíven dolgozott grafikusként is. Egyrészt m egszaporodnak a ter­
mészet inspirálta lapjai, másrészt egyre inkább előtérbe kerül m un­
kásságában a fametszet. A '30-as évek közepén, éppen ezzel a tech­
nikával készítette el a főiskola grafikai osztályának nyom dáján azt a
sorozatot, amelyről az egykori tanítvány és barát, LÁSZLÓ Gyula
több mint félszáz évvel később úgy vélekedik, hogy „kevés nemzet
dicsekedhetik ilyen képekké varázsolt történelemkönyvvel". A Ma­
gyar M últ című, negyven lapos sorozatról van szó, amelyet 1941-ben
foto-ofszet úton sokszorosított a Glóbus nyomda, hogy kicsinyített
méretben, könyv alakban is megjelenhessen. Az ötszáz — közte száz
számozott — példányban megjelent m appa képei — s Rajk Gyula
szövege — a csodaszarvas legendájától a trianoni békekötésig vil­
lantják föl a magyar történelem eseményeit, mutatják be legjelesebb
alakjait. Vérszerződés, Muhi puszta, Mohács, Arad, Világháború, 1919 —
a címek éppen olyan sokatmondók, m int a kiemelkedő alakok neve:
Attila, Árpád, Bocskay, Széchenyi és Kossuth. László Gyula írja:
„A sorozat minden lapját elmélyült kutatás előzte meg, hogy hiteles
legyen a viselet, fegyverzet, környezet és — az ember. Képszerkesz­
tésén átüt még a nagy elődök tanulsága. Ekként egyesíti történel­
münket és az európai örökséget. Fametsző vésői hibátlan bizton­
sággal követik a fatáblákra tussal felrajzolt jeleneteket. Lendületük
nem törik meg, hanem fokozódik a vésőjárás nyomán."
KÖNYV KÉSZÍTÉSÉNEK IDEJÉN NYERI EL Vízpart című akvarelljé-

A vel Budapest Székesfőváros díját. 1940-ben választja tagjává a

londoni Royal Society of Painter-Etchers and Endgravers is.
Közben sorra készülnek művészeti, kultúrtörténeti m unkái. 1942-
ben jelenik meg például a régi fametszetes m agyar vagy m agyar
vonatkozású könyveket bemutató, saját fametszeteivel illusztrált kö­
tet, ismertetőt ír a művészi grafikáról, a vonalművészetről, megjelen­
80 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

teti a magyar metszőművészet adattárának m ásodik kötetét (1945).

Az alkotó szépség 1949-ben készül el, s nyugdíj nélküli nyugdíjasként
írja meg 1953-ban „rövid mesterségi és történeti ismertetőjét" a m et­
szőművészetekről. Legnagyobb vállalkozása: az 1330-1896 közötti
magyar, vagy magyar vonatkozású vízjegyek háromkötetes, eredeti
fametszeteket tartalmazó gyűjteménye a '70-es évekre készült el. A
Balassi Kiadó jóvoltából a közeljövőben valószínűleg szélesebb kör­
ben is hozzáférhető lesz a történeti, művészi szem pontból egyaránt
unikum nak számító, eredetileg csak néhány példányban elkészült
gyűjtemény. (A mű időközben megjelent — a szerk.)
okoldalúság és alaposság . Varga N ándor Lajos m unkássá­

S gára egyszerre jellemző két fogalom. H arm adikként a hum á­

num kínálkozik, az emberközpontúság, mely tulajdonsága oly
sok hívet szerzett művészetének, s m agának az embernek is. Aligha
véletlen, hogy a centenáriumi kiállítássorozat első tárlatát a Képző-
művészeti Főiskolán B. SUPKA Magdolna nyitotta meg, aki maga is a
különböző értékek, generációk közelítésén m unkálkodik, s aki a m ű­
vész hetvenötödik születésnapja tiszteletére rendezett műcsarnoki
tárlat katalógusát is bevezette. A rajzművészet titkainak megszállott
kutatója, alkimistája mellett a minden új iránt érdeklődő, azt tám o­
gató Mestert köszöntötték, a homo esteticus mellett a homo eticust, aki
életével, életművével példázza a fiatal és idős nemzedék eleven kap­
csolatát. A helyzet mára csak annyiban változott, hogy Varga N án­
dor Lajos személyében m ár nincs közöttünk. A centenárium figyel­
meztet: minél szélesebb körben lehetővé kell tennünk, hogy az övé­
hez hasonló életművek megközelíthetőek m aradjanak az új generáci­
ók számára is.
P. S z a b ó Er n ő
MÁRIA (TOLLRAJZ, 1943)
 A Z „AVAR" MEGTELEPÜLÉS
SZAPORODÓ KÉRDŐJELEI

'■ 1 BBEN A TANULMÁNYOMBAN — amely szerves folytatását képezi

§— a folyóirat 1995 áprilisi számában A honfoglalás(ok) nyomai a
L J magyar helynevekben címmel olvasható, vitaindítónak szánt dol­
gozatomnak — igyekszem tovább építeni m egkezdett gondolatm e­
netem talapzatát. Fejtegetésemmel voltaképpen egy nyelvtörténeti
jelenséggel, egy becézési mód megváltozásának időbeni elhelyezésé­
vel véltem igazolást lelni magyar eredetű helyneveink számottevő
részének avar koriságára. Véleményem szerint ugyanis a helynév­
anyagunk egyik meghatározó eleme, a kétségtelenül régi m agyar
nyelvi -d kicsinyítő képző m ár 895 előtt kezdett feledésbe m erülni,
m int tudatos becézési szokás, melyet az Árpád-korban m ár csak
egyre szórványosabban, elvétve használhattak. Ennélfogva korm eg­
határozó szerepet tölthet be, rengeteg így becézett m agyar helynév
keletkezését az avar-korba utalva.
Nem tartom tehát vakvágánynak azt az utat, amely — kellő
óvatossággal — megkísérli földrajzi névanyagunk egészét (vagyis nem
csak egyes, környezetükből kiragadott neveket) egyfajta Rosetti-kőként
használni a honfoglalás-történeti kérdéskörre vonatkozóan.
Különben is időszerű, hogy az 1100-as, kerek évfordulóhoz
érkezve bővítsük ismereteinket a honfoglalásról, gondoljuk át, ho­
gyan is árnyaljuk az arról kialakított képet, helyes elképzelésünk
legyen arról, mit is ünnepelünk. Visszatekintésünk látószögébe bele
kell, hogy férjen az ismert „kettős honfoglalás" elméletének feleleve­
nítése is. Ez a nézet, amely m ár (legkésőbb) a 670 körüli évek tájára
teszi a magyarság egy korán nyugatra sodródott részének a Kárpát­
medencébe való bejövetelét, korántsem akar, nem is tudna ünnep­
rontó lenni, hiszen nem lehet elvitatni a 895-896 táján honfoglaló,
Á rpád vezette nép államalapító tevékenységének jelentőségét.
A téma feszegetése azért lehet mindenkor indokolt, mert ez, a
már több oldalról is komolyan megalapozott feltevés egy súlyos kér­
désre hivatott választ adni: vajon meghosszabbodhat-e az avar történe­
lem egy szakaszával, több mint 200 évvel az ismert magyar történelem?
A köztudat m erev honfoglalás-képe szerintem legalább
annyiban feltétlenül javításra szorul, hogy az egész népet ne csak
egy seregre korlátozva, annak csupán gyors hadjárataként — m int­
egy tatárjárásként — képzelje el a terület megszállását, birtokbavéte­
lét, hanem lassabb, kevésbé irányított folyamatként fogja fel a Kárpá­
tokon belülre költözést, letelepedést. Nem jellemző ugyanis, hogy
 MAÁR F. GÉZA: AZ „AVAR" MEGTELEPÜLÉS KÉRDŐJELEI 83

pusztán a hadjáratok változtassák meg alapvetően valamely térség népi

összetételét Sokkal inkább a történész által nehezen megfogható, ke­
vésbé látványos, elhúzódó csoportos vándorlások, szivárgások teszik
ezt meg. Az avarként ismert nép „eltűnését" rendszerint mégis azzal
magyarázzák, hogy a frank és bolgár avarellenes hadjáratok mindössze
néhány éve törölte le őket a Kárpát-medence térképéről, mintegy üressé,
jóformán lakatlanná téve országuk területét. Méghozzá úgy, hogy a
győztesek igazából birtokba sem vették a leigázott vidéket.
Ennek a hagyományos m agyarázatnak a tarthatatlanságát
egy összevetés útján, 20. századi ismert körülm ényű példa végig­
gondolásával is beláthatjuk. Nézzük meg, hogy századunk eddig el­
telt része milyen változásokat hozott a történeti M agyarország térsé­
gében a nemzetiségek területi eloszlásában! (Érdemes felhasználni
ehhez az 1910. évi népszámlálás alapján készült, az etnikai viszonyo­
kat ábrázoló térképeket, amelyek szemléletesek, és több helyen is
napvilágot láttak.)
Vegyük hozzá figyelembe a vizsgált korszak idevonatkozó
történelmi eseményeit. Az első és második világháború embervesz­
teségei, új országhatárok, új országok, kifejezett népirtások, m enekü­
lési hullámok, erőszakos és spontán asszimilációk, a nyugatra irá­
nyuló kivándorlások, a határokon való szervezett áttelepítések, a fo­
lyamatosan zajló spontán átszivárgások, az iparosítások migrációs
hatásai, hogy csak a legfontosabbakat említsük.
A MINDEZEK UTÁN MEGTESSZÜK AZ ÖSSZEHASONLÍTÁST a szá­
zadforduló és jelenünk nemzetiségi-területi eloszlása között, ak­
kor azt a meglepő eredményt kapjuk, hogy az viszonylag kis
mértékben változott meg, nagy vonalakban hasonló m aradt a régi el­
rendeződéshez, mind a magyar, mind a többi nemzetiséget illetően.
Korszakunkban a késő avar időszakkal való összevetés an­
nak belátásán lehet jó, hogy egy ekkora térség lakosságában, népi
összetételében nem olyan könnyű döntő változásokat előidézni, még
évtizedek alatt sem. H át csak néhány év alatt, komoly népmozgás
nélkül, ahogy az avar nép hirtelen eltűnését, pusztulását leírják! H o­
lott a szállásterületük oly nagy volt, hogy a Kárpát-medence határa­
in túlra is kiterjedt!
A honfoglalás-történet LÁSZLÓ Gyula által (is) képviselt ver­
ziója képes feloldani ezt az ellentmondást, nagy vonalakban a m a­
gyar nép részekre szakadásaként, illetve újraegyesülésként értelm ez­
ve különböző, egyébként nehezen azonosítható népcsoportok kö­
zép- és kelet-európai mozgását.
A kérdéskör egyik döntő mozzanata az lehet, hogy az egyik
történeti m agyar néprész, a székely, a jelek szerint nem tartozott bele
Árpád népének törzsi kötelékébe, hanem attól függetlenül, már jóval ko­
rábban érkezhetett ide, ahol aztán avarként tartották számon. (Az egykori
székely hadszervezetben is meglévő Kürt és Jenő név talán korábbi és
keletebbi, levédiai közös gyökerekre utal a két néptöredék között.)
Ha figyelembe vesszük tehát azt a lehetőséget — amely ha
homályosan ugyan, de a krónika- és szájhagyomány alapján is kiraj­
84 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

zolódik —, felvetődik a kérdés: miért van mégis viszonylag kevés

nyoma a székelyeknek a későbbi Magyarországon?
(A középkori okleveles, és a néprajzi vonatkozásokat véve
figyelembe — természetesen, leszámítva az újkorban többfelé is tele­
pített bukovinai székelyeket —, a Székelyföldön, Aranyosszéken, Ba­
ranya megye nyugati részén, észak-nyugaton, a M orva folyó mellett,
a nyugati határszélen, Hunyad megyében, Keleten, a hajdani Sárvár
környékén, Bihar megye hegyvidéki részén, és a Szilágyságban.) Fel­
tételezhető, hogy ennek a kései avarnak is m ondott népességnek
csak egy része viselte a székely nevet, a többség pedig talán m ár
akkor is a magyart. De az az eshetőség is kínálkozik, hogy a székely
szárm azástudat később, fokozatosan tűnt el, és csak elszigetelten
m arad meg, a m ár említett helyeken.
YAKORLATI PÉLDÁJA LEHET ennek a rrthgyaráza inak a Székely­
föld nyugati szélén, a Nyárádmente Murakországnak nevezett
tájegységének népi emlékezete. Az ugyanis századunk közepé­
re már elfedte székely voltát, amely pedig az ősökre nézve kétségtelen,
a múltból adatolható. A lakosok szerint a székelyek nem ők, hanem
akik „fenn laknak a nagy hegyek és fenyők birodalmában."1
Az emlékezetnél talán mégis biztosabb fogódzót nyújtanak a
helynevek, amelyek a régi magyarok és más népek üzenetét hordoz­
zák — ha nem is tudatosan —, és a mai napig is élő hagyatékukat
jelentik. A helynevek talaja is ingoványos persze, további kutatások
szükségesek még, hogy útvesztőjükből kitaláljunk.
A fő nehézséget — és egyben könnyebbséget a m indenkori
találgatásokhoz — az jelenti, hogy a legérdekesebb időszakból —
896-1002 között — egyetlen helynevet sem ismerünk.2 Vagyis nem
lehet biztosan tudni, melyek a legkorábbi helyneveink, és azt sem,
hogy azok mennyire lehetnek régiek.
A helyek elnevezésének idejét illetően alapvetően két szem­
lélet áll egymással szemben.
A KRISTÓ Gyula által képviselt nézet szerint a legkorábban
létesült helységeink és környezetük nem kaptak egyedi nevet azon­
nal, névtelenségük legalább százötven-kétszáz évig eltarthatott.3
SZABÓ István véleménye — melyet magam is el tudok fogad­
ni — elképzelhetetlennek tartja a földrajzi elnevezések tartós hiá­
nyát.4 Ugyanígy vélekedik SÁNDORFI György is,5 megerősítve azt a
felfogást, miszerint a honfoglalást követően nagyon ham ar meg kel­
lett különböztetni, egyedi névvel kellett illetni a helyeket, helysége­
ket, ezáltal tájékozódási pontokat jelölve ki.
A helynevek iránti — feltehetően mindenkori — igényt egyéb­
ként meg is tapasztalhatjuk, ha bármely tájegység kisebb részeit
szemügyre vesszük. Mert a helynevek sokasága fed m ég olyan terü­
leteket is, ahol az idegen szem csak egyhangú síkságot lát, m egne­
vezni való földet, vizet nem. Csak az odavalósiak tudják, hogy azt
alacsony, lapos kiemelkedések, nedves mélyedések, különböző tala­
jok, csordogáló erek, eltérő növényzetek teszik változatossá, osztják
részekre, megannyi elnevezést kívánva, sürgetve.
 MAÁR /'. GÉZA: A / „AVAR" MEGTELEPÜI.ÉS KÉRDŐJELEI 85

A környezetnek földrajzi, biológiai jellemzői mindig adottak voltak,

megihletvc a természeti (térszínforma, vízrajzi, és növényzeti) erede­
tű helynevek alkotóit. Az ilyen helyneveket tekintve tehát a korukat
igen, de a legkorábbiságukat nem vitatja Kristó Gyula sem.6
Éppen erre a vélekedésre is utalva kívánom tovább hangsú­
lyozni annak a hajdani nyelvi d képzőnek a szerepét, amely a hely­
névanyag adta támpontok közül talán a legegyszerűbb és leglátvá­
nyosabb útbaigazítás. Ráadásul több oldalról is megközelíthető és jól
m egragadható segítség a helynevek keletkezési idejét illetően, leg­
alább két réteg elkülönítésében. Jellemző ugyanis, hogy a — pusztán
nevükből következően — bizonytalan korú, de akár 895 előtt is kelet­
kezhetett helynevek közül éppen azok viselnek a legnagyobb arány­
ban d képzőt, amelyek természeti eredetűek! (Pl. Sárosd, Magasd,
Nyárasd, Monyorősd, Egresd, Kökényesd, Füzesd, Hegyesd, Ná-
dasd, Meződ, Fövenyed, Sárd, Tód, Érd, Jód, Homoród, Orm ánd,
Komlód, Bokoránd, Lapud, Heréd, Almádi, Nyárád, Köved, Béld,
Diód, Havad, Kóród (Kórógy), Somod (Somogy), Szilád (Szilágy)
stb. (A -gy talán egy még korábbi, lágyabb ejtésváltozat lehet.7)
Beleillik a képbe, hogy a nevükből következően nagy való­
színűséggel, vagy éppenséggel biztosan 895 után, illetve jóval ké­
sőbb alakult helyneveket már nem becézték.8
(Értelemszerűen a Palota, Monostor, Kővár, Keresztes, Tár­
nok, Udvarnok, Apáca, Remete, Vám, Vámos, -egyház stb. mint gya­
kori falunevek.)
Kicsinyítették őket viszont a továbbra is eleven képzőkkel: Vá­
rna (Arad m.), Baráti (Hont m.), Újvároska (Nyitra m.), Bányika (Do­
boka m.), Bányácska (Zemplén m.), Olaszka (Vas m.), Jászó (Abaűj
m.), Szente (Nógrád m.), Szcnta (Somogy m.), Szenteske (Ung m.),
Szentandráska (Zemplén m.), Szentlőrincke, Apátka (Abaűj m.) stb.
esetében. (Abban a kérdésben, hogy az egyházi eredetű helynevek­
nél mégis miért oly ritka maga a bccézés, még nincsen megnyugtató
magyarázat.)
VALÓSZÍNŰLEG A 9. SZÁZAD v é g i h o n f o g l a l á s h o z k ö t h e t ő t ö r z s ­
neves helynevekkel is hasonló a helyzet; gyakran még utóta­
got is kaptak: Megyére, Kürta, Gyarmatsziget, Tarjánszegku-
ta, Kéra, Nyékfölde, Jenőkuta, Kesziegyház, Keszöl stb. (Jellemző
tehát a Megyered, Kürtöd, Gyarmatád, Tarjánd, Kérd, Nyéked, Je­
nőd, Keszid helynevek majdnem teljes hiánya, pedig ilyeneknek tö­
megesen kellene létezniük, hogyha a -d képző az Árpád-kor elején
még gyakran használatos lett volna.)
Azt is meg kell említeni, hogy van néhány olyan újkori falu­
név, amely visel -d képzőt: Zalaerdőd, Hajasd, Otvösd, M átrafüred
stb. Ezeknek természetesen semmi közük a középkori névadáshoz,
m ert hivatalosan, más helységnevek mintájára alkották őket, vagy
éppenséggel csak felújították a régi, már feledésbe m erült neveket.
(Például Fertőd esetében.)
A jelenleg elfogadottnak tekinthető véleménnyel ellentétben,
egyáltalán nem bizonyított a -d képző késői (11.-15. századi) eleven­
86 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

sége. Főképpen nem azzal az érveléssel, hogy ebben a korban m ég

sok a -d-vel becézett szem ély- és helynév, és h o g y elv étv e ugyan, de
közszavakban is előfordul m ég.
Ilyen alapon a ma is használatos -d képzős helynevekből,
családnevekből, utónevekből, sőt akár a hold,9 az eledel, a kandúr a
süldő stb. közszavainkból következtetve is lehetne állítani jelenlegi
tudatos használatát.
EM IS BESZÉLVE A SÉD SZÓRÓL, am elyet igaz, csak nyelvjárási
szinten, de ma is gyakran használnak a keskenyebb patakok,
írek megnevezésére. Egyébként a Séd, m int egyedi, földrajzi
név, az egyik jellemző tagja helynévállományunknak. (Például a
Veszprémben átfolyó patak neveként is.) Becézetlen alakja a Sé falu­
névben (Vas m.) ugyanúgy megtalálható, m int az egyéb képzőkkel
ellátott változatai, módosulatai. (Sény, Sényő Szabolcsban, Senye
Borsodban, Szé-víz Zala megyében, Zsennye és Zsédeny Vas megyé­
ben, Zsély Nógrádban stb.)
Nyelvfejlődésünk egy bizonyos időszakáról lévén szó, elen­
gedhetetlen, hogy egyéb, legkorábbi nyelvemlékeinket is átfésüljük,
kifejezetten ebből a szempontból. A becézési m ódok használatának
részletes, m inden adatra (tehát a korai személynevekre is) kiterjedő
bemutatási kísérlete, persze, újabb dolgozatokat kitevő hatalmas
munka lenne, erre nem vállalkozhatok. így tehát, ha teljeset nem is,
de jellemző képet kaphatunk, ha a korai nyelvemlékeink közül főleg
a szövegeseket nézzük át.
Az Árpád-koriakat illetően a Halotti Beszéd, a Königsbergi Tö­
redék és Szalagjai, valamint a Gyulafehérvári Sorok elnevezésű szöveg­
emlékek semmilyen becézési formát sem tartalmaznak, ezért kutatá­
sunkat sajnos nem segíthetik. Az 1300 körüli keletkezésűnek tartott
Ómagyar Mária-siralom esetében más a helyzet. Előfordulnak benne
az „urodum ", „fyodum", „eggyedüm" kifejezések, de önm agukban
ezek sem bizonyító erejűek. Annál is kevésbé, mivel éppen a legú­
jabb kutatások tárták fel: a vers nem csak régibb, m int eddig gondol­
ták, de sokkal inkább szabad magyar átköltésnek tekinthető, m int­
sem szoros fordításnak.10 Ezért aztán alapos lehet a gyanú, hogy ez a
három kifejezés az ismeretlen költőnek nem a tudatos becézése, ha­
nem inkább csak szavajárása volt.
Tudatos kicsinyítéseket tartalm az viszont a m ár sokkal
hosszabb terjedelmű fókai-kódex, amelyet 1400 körül latinból fordítot­
tak. Valamennyi becézett szava újabb, tovább élő kicsinyítő képzős;
gerlice, madaracska, emberke, férgecske, helyecske, fiacska stb.
Hasonló a helyzet az időrendben ezt követő, egyre gyarapo­
dó számú költemény, szótárszerű szójegyzék terén, különösen az
1500-as évektől kezdve. Ezek m ár igazán számottevő mennyiségben
alkalmazzák ezeket a becézési formákat: kövecs, kicsinyke, bárány­
ka, halacska, váracska, kosárka, leányka stb.
A -d képző előfordulása m ár csak néhány nem tudatos becé­
zési esetre korlátozódik, az újabb kicsinyítési m ódok közé vegyülve.
(A középkorból az apródad, fiadka, ifjúdad, kicsinyd, rövideden,
 MAÁR F. GÉZA: AZ „AVAR" MEGTELEPÜLÉS KÉRDŐJELEI 87

gyengédeden kifejezésekben.) De vannak hasonló 20. századi példák

is: ha vádi, lágyad, édesd, ipadom, napadom, őzedem.11
Meg kell azonban említenem egy nagyon érdekes idevonatko­
zó megjegyzést A n onym ustó L is. Ezt írja ÁRPÁD egyik földet foglaló
vezéréről:
„Borsu pedig megkapván az engedelmet, jó szerencsével megindul­
ván, parasztoknak sokaságát összegyűjtvén, a Buldva folyó mellett
várat rakott, mely ama nép által Borsodnak neveztetett, mivelhogy
kicsiny volt."12
Kétségtelen, hogy ez utóbbi megjegyzése határozottan a -d képző
korai elhomályosulása ellen szól. De talán mégsem annyira, m int
első ránézésre.
Először is: habár az ism ert vitában a legtöbb történész III.
BÉLA király jegyzőjének fogadja el az ism eretlen n evű szerzőt, m u n ­
káját az 1200-1210 körüli évekbe h elyezve, m ég m in d ig vannak tá­
m ogatói a többi Béla király korának is, olyannyira, h ogy a m ég jóval
előbb uralkodott I. BÉLA n eve is szóba került!
M ásodszor: Anonym us ezen megjegyzése nem azt bizo­
nyítja, hogy az ő idejében még mindig használták a -d képzőt, ha­
nem csak azt, hogy ő még tisztában volt a jelentésével!
Harmadszor: kifejezetten m últ időt használ „ama" népre vo­
natkozóan, amely szerinte Borsod-vár felépítőjeként és elnevezője-
ként Árpád idejében már ott élő, őslakos földművelő volt!
Továbbá: ide kívánkozik egy másik helyen írt megjegyzése
is, melyben a Bars megyei „Várad"-ot Árpádék bejövetelekor m ár
meglévő földvárnak mondja, melyet a vezérek elfoglaltak.13
Mivel szöveges nyelvemlékeink a vizsgált korszakra nézve
nem tudnak megfelelő támpontokat adni a -d képző elevenségének
időszaka ügyében, vissza kell kanyarodnunk a sokkal több adatot
nyújtó történelmi fördrajzhoz. Valószínű ugyanis, hogy leginkább a
helynevek terén dőlhet el a kérdés.
LEGKOMOLYABB ÉRV, ami a -d képző nagyon korai elh om ályo­
sulása ellen szól, az az előző tanulmányban m ár érintett jelen­
ség, hogy egyes helynevek esetében csak a késői századokban
látszik felbukkanni. Ennek csak az egyik oka, hogy a középkori jegy­
zők gyakorta hibázták el a betűket a helynevek, helységnevek leírása
során. (A következetlen lejegyzés egyébként az újkorban is folytató­
dott. Jó példája ennek a m últ századi Borsosberinke falu mai Borsos-
berény, vagy Regécke mai Regéc neve.)
A másik ok az lehet, hogy nemcsak a helységnevek betűi
keveredtek össze olykor, hanem sokszor m aguk a helységek is!
Ugyanis a -d képzős helységnevek esetében (is) nagyon gyakori je­
lenség, hogy sok olyan, egymáshoz nagyon közeli, vagy éppen
szomszédos falu volt a középkorban (egy részük még ma is m eg­
van), amely azonos, vagy hasonló nevet viselt, esetenként különböző
előtaggal. (Például Kis- és Nagycserged, Kis-Küküllő m.-ben, Kis-,
Magyar-, és Horváthertelend Baranyában, Korond és Koronka a Szé­
88 MAGYAR SZEMLE 1996. 1. SZÁM

kelyföldön, Segesvár és Segcsd Nagy-Küküllő m.-ben, Alsó- és Fel­

sőbikád, Bikágy, Bikái az egykori Tolna m.-ben. stb.) Létrejöttük ilye­
tén módjának oka összetett, de még kellően nem is tisztázott. Lehet,
hogy a falupáros kisebb tagját becézték egykoron, tudatosan -rf-vel,
megkülönböztetve azt a nagyobb, hasonló nevű falutól. Idővel pedig
átragadhatott a másikra is a -d végződés. Több esetben viszont az
ellenkezője történt: a -d végződés lekopott a falunévről.
Témánknál maradva most viszont érdekes, hogy az okm á­
nyokban ezek a majdnem, vagy egészen egyforma nevű, több falu­
részből álló települések — vagy teljesen külön falvak — a beazonosí­
tás nehézsége folytán, minden korszakban a felcserélés áldozataivá
válhattak (és váltak is). Hiszen vannak esetek, amikor szinte lehetet­
len eldönteni, valamely középkori oklevélben a környék melyik
ilyen nevű faluját említik.
Példának okáért G y ÖRFFY István egyik munkájából14 megtud­
hatjuk, amit az egyes helységnévtárak idevonatkozó adataiból már
nem.15 Nevezetesen azt, hogy Bihar megyében egymáshoz közel, hajda­
nán nem kevesebb mint négy, hasonló nevű Sólyom(-os)(-d) falu léte­
zett. Némelyiket Sólymosnak is nevezték. Századunk a négyből már
csak egyet, egy Sólyom nevű települést tart itt számon. Ezt a falut régen
Sólyomdnak írták, és a helyi lakosság még a századelőn is így nevezte16,
nem törődve az új, hivatalos változattal. Györffy István kutatásából azt
is megtudhatjuk/7 hogy a Feketekörös-völgyének lakossága részben
székely eredetűnek tartotta magát, különösen Köröstárkány (korábban
Tárkánd18) és Tárkányka vidékén.
A székelyeknek és a becéző -d képzőnek egy újabb összefüg­
gésére Hunyad megyében is ráakadhatunk. Az itteni Rákosd(!) nevű
faluban ugyanis, nem elég, hogy székely ágneves eredetű az egyik
legősibb családnév, a BALÁZSI, és hogy Székely a neve a községen
átfolyó pataknak, a tetejében még székely eredetűnek is m ondta m a­
gát a lakosság!14 (Kós Károly néprajzi gyűjtése.)
Remélhető, hogy az ilyen jellegű néprajzi, település-földrajzi
falukutatások szolgálhatnak még hasonlóan érdekes megfigyelések­
kel a tudomány számára. Annál is inkább, mert az önm agukban
hasznavehetetlennek látszó, bizonyítékként nem, csak apró jelekként
kezelhető, gyakran egy irányba mutató adatok a tárgyalt feltételezést
is megerősíthetik. Rajtunk is múlik, hogy ne vesszen el végleg, ami
m ár egyszer feledésbe merülhetett. Sőt, lehessen kulcs talán egy le­
tűnt kor, a homályos avar időszak kutatásában.
M a á r Fe r e n c G é z a

Jegyzetek

(1) Benkő Samu: Murokország. Kriterion, Bukarest, 1972.10. o.

(2) Kristó Gyula: Tanulmányok az Árpád-korról. Budapest, Magvető 1983.
404. o.
(3) Uo. 408-410. o.
(4) Uo. 408. o.
 MAÁR F. GÉZA: AZ „AVAR" MEGTELEPÜLÉS KÉRDŐJELEI 89

(5) Sándorfi György: Korai helyneveink vizsgálata. Miskolc, 1989. 10. o,

(6) Kristó Gyula i.m. 410-411. o.
(7) D. Bartha Katalin: Magyar történeti szóalaktan II. A magyar szóképzés törté­
nete. Bp., Tankönyvkiadó, 1958.104-105. o.
(8) Későinek, problémásnak tűnhetnek föl, ám nem feltétlenül azok, a kö­
vetkező helynevek. Kezed: A Hunyad megyei egykori két Kezed falu
neve nem lehet törzsnévi eredetű. A megye területéről ugyanis teljes­
séggel hiányoznak a törzsneves helynevek. Nem úgy viszont a Kéz sze­
mélynév egykori helyi vonatkozása. Ezt a Hunyad megyei származású
KÉZ Andor földrajztudós nevéből gyaníthatjuk. Szászkézd falu neve
ugyanígy a Kéz személynévből származhat. Keszend: szintén nem a
Keszi törzsnevet rejti, hanem a Szend (lásd Komárom m.-ben is) nevet.
Régen Kőszendnek hívták. Álmosd: természetesen nem ÁLMOS fejede­
lemről kapta a nevét. Nem kizárt, hogy eredetileg Almásd lehetett. Ko-
zárd: nem feltétlenül kell a kabarokhoz kötni. Anonymus említést tesz
Árpádék bejövetele előtt már itt élő kazárokról. Besenyőd: besenyő nép­
részek már a honfoglalás előtt is érkezhettek ide. A Nyesztor-krónika
már Árpádék ideje előtt szerepelteti őket Kijevnél. Egyébként pedig az
egyik székely ág is a Besenyő nevet viselte. Űzd, Kund, Cigánd: nem
feltétlenül népnévből alakult, de biztosan korai magyar személynévi
eredetűek. Pázmánd: korai szláv eredetű, a Póznán személynévből. Ha­
rangod: a harang szó régen jószágkolompot is jelentett. (A magyar
nyelv történeti-etimológiai szótára. (M. ny. t-e. sz.) 1970. Bp. Akadémiai
K. II. kötet, 55.) Polgárdi: nem feltétlenül származik a polgár szóból,
korai szláv eredetű is lehet. (Földrajzi nevek etimológiai szótára, sz.:
KISS Lajos. Bp., 1983. Akadémiai K. 519.) Királd: a király szó korai szláv
eredetű vagy közvetítésű. Bánd: a bán szó szintén nem a rang bevezeté­
sekor keletkezett, hanem korábbi. Délszláv eredetű vagy közvetítésű, és
végső soron talán B a já n avar kagán nevére mehet vissza. (M. ny. t-e. sz.
I. kötet 236.) Báród: nem a bárói címből keletkezett, hanem talán a gya­
kori Bár helynevek egyikéből, -ód képzőbokorral.
(9) M. ny. t-e. sz. II. kötet 133. o.
(10) 99 híres magyar vers. 1994. Móra. Bp. 5-9. (Bitskey István)
(11) Mészöly Gedeon: Ómagyar szövegek nyelvtörténeti magyarázatokkal. 1956.
Bp. Tankönyvkiadó. 242-243.
(12) Uo. 45. o.
(13) A magyarok elődeiről és a honfoglalásról, sz.: Györffy György. Gondolat.
Bp. 160. o.
(14) Györffy István: A feketekörösvölgyi magyarság települése. Az erdélyi magyar­
ságeredete. Bp. 1914.
(15) Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Bp.
1890. MTA. I. kötet, 622. o.
(16) Györffy István i.m. 17. o.
(17) Gy. I. i.m.
(18) Uo. 58. o.
(19) Kós Károly: Népélet és néphagyomány. Bukarest, Kritetion 1972. 247.
SZARVAS KERÉKEN (VÍZJEL 1757-BŐL)
 THAT CHERIZMUS
A GYAKORLATBAN
II.

THATCHER ÉS A MÉDIA

Z EMLÉKIRATOKBAN TÁRGYALT BELPOLITIKAI TÉMÁK KÖZÜL a tel­

A jesség igénye nélkül még egyről érdemes szólni: az elektroni­

kus médiumokról. Részben azért, m ert m aga a szerző is egy
alfejezetet szentelt nekik, részben pedig azért, m ert az információt, a
posztindusztriális társadalom egyik, ha nem a legfontosabb hatalmi
tényezőjét közvetítő, és egyre inkább alakító, tehát részben birtokló
médiokrácia befolyásának liberális elvekkel alátámasztott, de nem
feltétlenül a demokráciát („népuralom") erősítő szüntelen növekedé­
se am úgy is aktualitást ad a kérdésnek. Továbbá, nagyon jól érzékel­
hető itt a Thatcher konzervatív és liberális énje közti különbség — ha
úgy tetszik, a „thatcherizmus" látens belső ellentm ondása, a két
szemlélet összeférhetetlensége bizonyos területeken. A szerző fenn­
tartásokat fogalmazott meg a brit rádiózással és televíziózással kap­
csolatban, a kritikát jórészt a két „nagynak", a BBC-nek és az ITV-
nek címezve. Liberálisként azt veti a szemükre, hogy nem elég libe­
rálisak: miközben szabadságról és közjóról beszélnek „benthamista
nyelven", jól szervezett, erős érdekcsoportként, féltékenyen őrzik ki­
vívott monopóliumaikat, a nekik kedvező status quót. Az elektroni­
kus médiumok egy szűk klikkje úgy véli, őket im m unitás illeti meg
a kritikával és a versennyel szemben. A bírálatot „az alkotmányos
függetlenség" elleni támadásnak, „cenzúrádnak vagy a „m űsorok
színvonalát veszélyeztető lépés"-nek tekintik. Morális semlegességet
hangoztatnak „a terroristákkal és a törvény őreivel" kapcsolatban,
miközben „trágár és sértő programokat" sugároznak.
Thatcher azonban nemcsak az állásfoglalásban gyakorolt kö­
vetkezetlenségért marasztalja el a nagy tv- és rádiótársaságokat, kon­
zervatívként, magát a semlegességet tartja elfogadhatatlannak bizonyos
kérdések (erkölcs, haza stb.) kapcsán. Irritálónak érezte pl. am ikor a
Falkland-háború során a hírműsorokban a riporterek és bem ondók
rendre „az argentinok és a britek" megjelölést használták, m intha
két idegen ország konfliktusáról lett volna szó. A BBC-ről azt m ond­
ja: „kötelessége az ország patinás intézményeihez és kivívott jogai­
hoz kötődő értékek képviselete".
92 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

Ezek a határozottan alapvető értékeket feltételező nézetek a „m in­

dent szabad, ami más szabadságát nem sérti" John STUART MlLL-i
axióma által kínáltnál tágabb fogalmi kereteket feltételeznek. A sza­
badság alapvető — bizonyos területeken a legfontosabb — kategória
Thatcher gondolkodásában, de nem ultima ratio, nem helyettesítheti
a Jó és a Rossz, a Helyes és Helytelen immanensnek ítélt, részben a
hagyomány által igazolt fogalmait. Hogy e legitimáció kevésbé szi­
lárd-e, m int a „kognitív tudat" által létrehozott egyéb konstrukciói
korunknak — nos, ezt bízzuk a teoretikus elmékre és az időre.

A KÜLPOLITIKA

M argaret Thatcher a Downing Street-i években a külpolitikai kérdések

széles körét érinti. Közülük, a brit geopolitikai helyzetből adódóan, a
leglényegesebbek — és magyar szempontból is leginkább tanulságo­
sak — az európai, illetve euroatlanti térségekre vonatkozó fejtegeté­
sek. A továbbiakban ezek főbb mozzanatairól esik szó.
f HATCHER EGYÉRTELMŰEN A NEMZETÁLLAM KATEGÓRIÁJÁBAN

T gondolkodik — perspektivikusan is. A brit biztonsági érdekek

védelmét a Szovjetunió széthullása után is az Észak-Atlanti
Szövetség által látja biztosítottnak, amelyen belül kiemelten kezeli a
brit-am erikai viszonyt. Úgy fogalmaz, hogy ezek a kapcsolatok
„mindig is különlegesek lesznek a közös eredet, nyelv, kultúra és
értékek miatt". Ugyanakkor m ásutt bizonyos aggodalommal céloz a
különleges brit szerep elvesztésének és az amerikaiak esetleg csökke­
nő európai szerepvállalásának a lehetőségére. A könyv m egírásakor
még létezett — ha nem is a korábbi szinten — a szovjet fenyegetés,
am it Oroszország aztán — a nukleáris és hagyományos arzenál nagy
részével együtt — „megörökölt". Másrészt, a bipoláris világ meg­
szüntetésével újból előkerült a látszólag elfeledett, de a háború után
a nyugat-európai keretek között látensen (?) tovább élő klasszikus
probléma: az európai hatalmi egyensúly kérdése a természetes kere­
teit újra kitöltő Németország és a német ambíciók hagyományos te­
repének számító, a szovjet birodalomról leváló szatellita országok új
közeledésének kihívásával.
Ha Thatcher jobban bízott volna egy jövőbeni európai föde­
ráció jótékony hatásában, akkor feltehetően a német potenciál sem
izgatta volna annyira. És fordítva is: ha kevésbé tart a ném et túlsúly­
tól, és attól, hogy a brit pozíciók nem eléggé erősek, talán kevesebb
fenntartással élt volna a szorosabb integrációval szemben. De az
Egyesült Európa víziójától konzervatív ösztönei és talán a splendid
isolation öröksége miatt amúgy is idegenkedett, az efelé tett lépéseket
a nemzeti szuverenitás gyengítéseként érzékelte. N em kívánt lem on­
dani a „brüsszeli bürokraták" javára az adózás, a bevándorlás, a
terrorizmus és a bűnözés, a kábítószer-kereskedelem elleni harc, az
egészségügy terén. A túlzott központosítás — a gazdaságpolitikában
pl. a közös valuta, központi bank létrehozása — a parlam entarizm us
elvét sértené meg, hiszen alapvető kérdésekben nem a nép által vá­
 SÁLYI TAMÁS: THATCHERIZMUS A GYAKORLATBAN 93

lasztott parlam entek és az azoknak felelős korm ányok döntenének,

hanem „nem elszám oltatható", nem zetek feletti intézm ények.
Thatcher „tágasabb nemzetköziséget" javasol, a NATO ke­
reskedelmi funkcióval való felruházását, Európa csatlakozását az
Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Övezethez. Önm agát a szabad­
kereskedelem és -vállalkozás igazi hívének nevezi, ellentétben az
„internacionalista" francia szocialisták és a „korporatista" német ke­
reszténydemokraták által támogatott föderalistákkal, akik valójában el­
zárkózáspártiak, hiszen makacsul ragaszkodnak egy fél-Európához,
ahelyett, hogy az egészben gondolkodnának, amikor az újból realitássá
válik. Ezzel jelentősen megnehezítik a posztkom munista országok
csatlakozását az Európai Közösséghez. Azt is szemükre veti, hogy
akkor erőltetik a központosítást, amikor annak legnagyobb szabású
kísérlete a Szovjetunióban az összeomlás szélén áll. A nemzeti sajá­
tosságok fontosságáról egy beszédében a következőket mondta:
„Európa pont attól lesz erős, hogy Franciaország Franciaország,
Spanyolország Spanyolország, Nagy-Britannia Nagy-Britannia ma­
rad, mindegyik a maga szokásaival, hagyományaival és identitásá­
val."
' A MÉG NEM TUDJUK, hogy az európai egyesülés m ilyen

M irányt vesz a jövőben. A '80-as évekbeli brit csatározásokból

(pl. a brit hozzájárulás mérséklésének eddig nem említett
kiharcolása stb.) azonban bizonyos tanulságok leszűrhetők. Egyebek
közt az, hogy a nemzeti érdek védelmének (nálunk ezt a „m agyarko­
dás" címszó alatt, atavisztikus szociálpszichológiai jelenségként szo­
kás tárgyalni) jelentősége a nemzeti szuverenitás egy részéről való
lemondással éppenhogy nem csökken, hanem, logikus módon, nö­
vekszik. A m inden korábbinál nagyobb versenyben ugyanis csak
azok a nemzetek állhatnak helyt, amelyek érdekérvényesítési képes­
sége — és ami ennek egyik alapfeltétele: ezirányú eltökéltsége —
erős. Ebbe pedig beletartozik a nemzeti sajátosságok, szokások és
hagyományok védelme — ez nálunk „polgáribb" társadalm akban is
evidencia. Elvégre, akinek önbecsülése nincsen, azt mások ugyan
miért becsülnék?
Thatcher szerint az európai integráció elmélyítésének leg­
főbb építőmesterei, a franciák és a németek buzgalma m ögött m ás­
más motívumok állnak. A franciák inkább taktikai okokból, és nem
meggyőződésből föderalisták: úgy vélik, a német dom inancia keze­
lésének az Európai Közösség a legoptimálisabb színtere. A németek
föderalizmusa, az újraegyesítést is meggyorsítandó, abból az őszinte
igyekezetből táplálkozik, hogy meggyőzzék az európaiakat: m egsza­
badultak veszélyes hajlamaiktól, készek az önkéntes hatalom korláto­
zásra. Ez azonban gondokat okozhat, írja Thatcher, mivel a ném et
félelmek attól, hogy önmagukat kormányozzák, olyan európai rend­
szert tesz szám ukra kívánatossá, ahol egyetlen nem zet sem korm á­
nyozza magát. Rövid távon viszont ez nem lehetséges, a’ ném et túl­
súly miatt. így keletkezhet az európai Ném etország eszméjéből a
94 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

német Európa válsága. A németekkel az egyesült Ném etország létre­

jötte óta mindig az volt a baj, véli a politikus asszony, hogy nem
tudtak mértéket tartani: hol az agresszivitás, hol az önbizalom hiá­
nya jellemezte őket. A háború utáni évtizedek pozitív fejleménye a
demokratikus német állam és vele a demokratikus ethosz m egszilár­
dulása a német polgárokban. A német ambíciók azonban — a m ére­
tek okán is — továbbra is élnek, ha nem is a területi terjeszkedés,
hanem a gazdasági expanzió formájában. Ezért Ném etország desta­
bilizáló tényező Európában, fogalmaz félreérthetetlenül a Vaslady,
melyet csak az Egyesült Államok európai jelenléte és a szoros brit­
francia együttműködés ellensúlyozhat. Ennek megfelelően a német
újraegyesítést Thatcher mindvégig gátolni igyekezett, részben az eu­
rópai határok megváltoztatásának veszélyeire hivatkozva (pl. Kö-
zép-Európában). Egyúttal a NATO és a Varsói Szerződés egyidejű
fenntartása mellett érvelt.
Amikor a felgyorsult események túlnőttek a brit kívánságo­
kon, Thatcher a régi szövetséges, Franciaország felé tájékozódott,
legalább az újraegyesítést lassítandó. MlTTERAND egyetértett vele, a
verbális egyetértésen túl azonban nem sokra mentek. A probléma
abban állt, m int azt a francia elnök megjegyezte, hogy nem volt
olyan erő, amely az újraegyesítést megakadályozhatta volna.
BRITEURÓPA-POLITIKA SZÁMOS IZGALMAS KÉRDÉST VET FEL, am e­

A lyek elemzésére e keretek között nincs mód. Közülük a leg­

fontosabb valószínűleg az, hogy a kontinens hogyan fog egy­
szerre megfelelni két történelmi parancsnak a jövőben: a sokszínű­
ség megőrzésének és az erők összefogásának. Előbbi nélkül ugyanis
elveszhet az utóbbi előnyeinek egy jó része. Utóbbi nélkül pedig
visszafordíthatatlanná válhat az a folyamat, amelynek lehetőségét az
első világháború villantotta fel, és amely a második után részben
valósággá vált. Európa külső hatalmi tényezők terepévé válhat egy
olyan világban, ahol ma már (Oroszországot nem számítva) tíz, száz­
milliónál nagyobb lélekszámú ország van, és ahol, bizonyos gazdasági
előrejelzések szerint, 2020-ban a tíz legnagyobb nem zetgazdaság kö­
zött mindössze két európai lesz (és az első öt között egy sem).
A kommunista világgal való politikát illetően Thatcher alap­
vetően tévesnek minősíti azt a nézetet, mely szerint — utólag igazo­
landó a „galambok" politikáját — a Szovjetunió viszonylagos gyen­
gesége a '80-as évek végén azt bizonyítja, hogy a szovjet fenyegetés
egy évtizeddel korábban sem volt komoly. A Szovjetuniót olyan ha­
talomnak festi, amely politikai és ideológiai okokból tudatosan vál­
lalta a gazdasági elmaradottságot, erőforrásait katonai téren össz­
pontosítva, az így nyert erőt pedig arra használta fel, hogy újabb
erőforrásokra tegyen szert, erőszakkal, vagy az azzal való fenyege­
téssel. Ebben a leírásban a hódításra-zsákmányolásra berendezkedő
katonaállam típusára ismerhetünk, amely egymástól sok tekintetben
különböző sajátosságokkal ugyan, de rendre felbukkanni látszik a
történelem során, Asszíriától a mongol és török birodalm on keresz­
tül a 20. századig, bár nem biztos, hogy a tudom ányos besorolás
 SÁl.Yl TAMÁS: THATCT1ER1ZMUS A GYAKORLATBAN 95

számára megragadhatóan. Az érvelésből az nem derül ki, hogy va­

jon egy ideokratikusnak indult társadalom mellékterméke-e ez a kato­
nai struktúra, vagy egy katonai-félkatonai társadalom talált magának
megfelelő ideológiát a „marxizm us-leninizm us"-ban, vagy netán
egyébről van szó. Mindenesetre a ki kit ellenőriz kérdése — a Politikai
Bizottság a hadsereget vagy fordítva — felvetődik a könyvben: maga
REAGAN tűnődik ezen egy amerikai-brit megbeszélésen a dél-koreai
gép lelövése után, 1983-ban, végül a Politikai Bizottságra szavazva.
A szovjet taktika része, írja a szerző, hogy az „enyhülés"
időszakában hiteleket csikar ki a békét akaró Nyugattól, az „elhide-
gülés" korszakában pedig új területeket szerez felforgatással, vagy
erőszakkal. A '70-es évek második felében a N yugatnak éppen egy
terjeszkedő periódussal kellett szembenéznie. Mindebből következő­
en, és a megbékítési politika második világháború előtti kudarcából
is okulva, egyetlen választás maradt: az erőre — válaszként — erőt
kell felmutatni. Ugyanakkor a szovjet rendszer elhasználódása miatt
új lehetőség adódott: a fegyverkezési verseny fokozásával a Szovjet­
unió defenzívába kényszerítése, rossz hatásfokú gazdaságának ki­
merítése, a katonai szektorba áramló források elapasztása révén. Az
életszínvonal további rom lását nem vállaló politikai vezetés így
kényszerülhet arra, hogy letegyen a katonai fölény megszerzéséről,
amely mindig a belső reformok akadálya volt. Ezekre az előfeltevé­
sekre épült Reagan politikája, akinek lényeglátását és kiváló politikai
ösztöneit a szerző ezúttal sem mulasztja el megdicsérni.
SZOVJET VÁLTOZÁSOK KEZDETEKOR IGAZOLVA ÉREZTE MAGÁT.
Ezzel kapcsolatban a könyvben TocQUEVlLLE-t idézi: „A ta­
pasztalat szerint a legrosszabb, ami egy rossz kormánnyal
történhet, az, ha reformokba fog." A létező kom m unizm us eróziójá­
nak sebessége azonban — ahogy azt már a német kérdésnél láttuk —
Thatchert is felkészületlenül érte. 1989 végének eseményeit élete leg­
fontosabb politikai változásaként üdvözölte, ugyanakkor m ásodik
reakciója, sokak számára tán meglepően — az óvatosság volt: „A
történelem tanulsága szerint nincs annál nagyobb veszély, m int am i­
kor egy birodalom felbomlik." A lehetséges veszélyforrások: etnikai
konfliktusok, a szovjet keményvonalasok hatalomátvétele, szovjet in­
tervenció. '56 és '68 kapcsán azt mondja, hogy a N yugat cserben­
hagyta a demokratákat, de semmilyen célzást nem tesz arra, hogy
hasonló esetben ez most másképp történne. Tehát: támogatni a vál­
tozásokat, de nem provokálni a szovjet vezetést és a hadsereget.
Magyarország a két kormányfői látogatással (1983 és 1990)
összefüggésben kerül említésre az emlékiratokban.
KÁDÁRRÓL, akiről tévesen ú g y tudja, h o g y m egkínozták a
börtönben, azt írja, h ogy — a vele egykorú kom m unista vezetők h öz
hasonlóan — a múltja nem m entes a gaztettektől, példaként MIND­
SZENTI m egkínzását és perét, Rajk k ivégzését, '56 elárulását sorolja
fel. NAGY Imre haláláról Kádár azt m ondta neki a tárgyalásaikon,
h o g y azért ő nem felelős (ami valószín ű leg nem igaz).
% MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

A magyar pártvezért egyébként közvetlen, de tekintéllyel bíró, értel­

mes embernek írja le, aki körül nem nyüzsögnek a tanácsadók. Ká­
dárnak a szovjet vezetőkről adott jellemzéséből m egtudjuk, hogy
HRUSCSOV igazi öreg bolsevik volt, aki köszönés helyett hasba bok­
szolta az embert, BREZSNYEV szenvedélyes, ANDROPOV kemény, szá­
mító, de intelligens vezető volt. Utóbbiról Kádár „azt m ondta, beteg,
de állapota javul." Figyelembe véve — írja Thatcher — „hogy And­
ropov hat nap múlva meghalt, a diagnózis vagy hihetetlenül opti­
mista volt, vagy diplomáciai hazugság." Thatcher talán legérdeke­
sebb — a köznapi tapasztalat fényében akár fantasztikusnak is ne­
vezhető — benyomása az volt, hogy a magyarokban erős a nemzeti
érzés. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ez a benyomás rész­
ben a K ádár Jánossal való beszélgetés során alakult ki benne.
Amennyiben a forrás hiteles, és nem egy ügyesen felm ondott szerep
áll mögötte, eltűnődhetünk rajta, milyen sajnálatos az — a politikus­
nak egyéni tragédiája, a nemzetnek alig pótolható vesztesége —,
hogy e patriotizmus a Kádár-korszak harm incvalahány éve alatt oly
kevéssé manifesztálódott.
A magyar gazdasági reformokat értékelve Thatcher csalódot­
tan állapítja meg, hogy milyen messze van az ország a szabad piac-
gazdaságtól — elsősorban a magánszektor elenyésző súlya miatt. A
látogatás tanulságait összefoglaló, Reagannek küldött üzenetében
azt írja:
„A magyar gazdasági kísérlet nagyon szűk keretek között mozog:
egypártrendszer, ellenőrzött sajtó, ál-parlament, az állami tulajdon
nyomasztó túlsúlya és főként szoros szövetség Moszkvával."
MEGFIGYELÉSEK JELENTŐSÉGÉT NÖVELI, ha figyelem b e vesszü k ,
hogy a korabeli nyugati sajtó jelentős része a hivatásos politi­
kai elemzők többségével együtt ma m ár szinte groteszknek ha­
tó elismeréssel, evolúciót emlegetve tárgyalta a m agyar fejlődést, fel­
színes benyomásaira támaszkodva képtelen volt észrevenni, hogy —
a Vaslady hasonlatát kölcsönvéve — az az út, am elyen M agyaror­
szág lassan felfelé lépeget, nem más, mint egy lefelé gyorsan haladó
mozgólépcső.
Igaz, abban a közegben, ahonnan információik zöm ét szerez­
ték — a magyar politikai és gazdasági elittől az ellenzékkel bezáró­
lag —> még a realisták között is kevés olyan akadt, aki tisztán látta a
kádári Potemkin-világban a pszeudo- és tényleges teljesítmények va­
lódi arányát. Azt, hogy az „élenjáró reformország" cím jobbára ön­
csalás, a hihetetlenül felpörgetett emberi inputokhoz képest szerény
output inkább a jövő felélését jelentette, miközben az ortodox rezsi­
met mintegy „átalvó" csehek például kipihentebb emberanyaggal, és
ami döntő, lényegében adósságok nélkül kezdhettek hozzá a régi-új
világ kiépítéséhez, hogy a modell-elméleteknek fittyet hányva, törté­
nelmileg pillanatok alatt visszaszerezzék eredeti előnyüket, am it va­
lójában sosem vesztettek el.
 SÁL.Y1 TAMÁS: THATCHERIZMUS A GYAKORLATBAN 97

A magyar modell eredményeinek a béketábor viszonylatában is erő­

sen relatív voltát Thatcher sem érzékelte, amire persze neki több
mentsége van, mint nekünk, itthon. Ezért említi magától értetődő
tényként, 1990-es budapesti látogatása kapcsán, a m agyar helyzet
általa előnyösnek ítélt három eleme közül első helyen a kom munista
rezsim örökségeként a gazdasági és politikai reformok terén szerzett
tapasztalatokat. Másodikként azt emeli ki, hogy ANTALL József sze­
mélyében igazi konzervatív politikus áll a korm ány élén. H arm adik­
ként pedig azt hangsúlyozza, hogy a m agyar kormánykoalíció nem
bom lott fel idő előtt, és Antall személyes kvalitásait dicséri, akinek
megvoltak a vezetői képességei a szükséges kontinuitás biztosí­
tására. Külön szól a magyaroknak a cseheknél és a lengyeleknél is
nagyobb hajlandóságáról, hogy a szovjet befolyástól — így a Varsói
Szerződéstől — megszabaduljanak.
ARCARET THATCHER VISSZAEMLÉKEZÉSEI szám os továbbgon-
iolásra érdemes kérdést indukálnak. Az egyik legfontosabb
nyilvánvalóan az, hogy a konzervatív forradalom és fontos
fejezete — netán fundamentuma —, a thatcheri életmű a ciklikus
európai, illetve európai gyökerű társadalomfejlődés múló politika-
és gazdaságtörténeti epizódja lesz, vagy tartós hatást gyakorol a
posztindusztriális — információs, vagy afelé tartó euroatlanti társa­
dalm akra. Utóbbi esetben fölvetődhet, hogy a thatcherizm us két
markáns eleme: a neoliberális gazdaság- és társadalomfilozófia és
gyakorlat, valamint az ennél tágabb vonatkozási rendszert feltétele­
ző, időtlenebb — ha úgy tetszik, „archaikusabb" — értékkonzervati­
vizmus belső arányai hogyan alakulnak a jövőben.
A dilemma korántsem mondvacsinált. A kapitalizmus arcu­
lata („szelleme") a protestáns etika születésétől, korunk fogyasztás-
orientált profán világáig sokat változott, és benne a materiális szférá­
nak keretet és vázat adó, transzcendens alapú ethosz súlya fokozato­
san csökkent, anélkül, hogy helyét valami más tartósan kitöltené.
(Hogy csak az elmúlt száz év néhány fejleményére utaljak: m a m ár
látható, hogy a modernizáció élménye, a reklámmágiával kísért fo­
gyasztási rítus, a liberalizmus eszmeköre egyaránt képtelen volt e
vákuum ot kitölteni, a totalitárius ideológiai kísérletekről nem is be­
szélve.) A gyakran ellentmondásos, de tendenciájában értékelhető fo­
lyamat következtében ez az ethosz-váz mára annyira elvékonyodott a
nyugati civilizációban, hogy a struktúra egésze érdekében elodázhatat­
lan valamilyen mértékű irányváltás vagy korrekció. Már csak azért
is, m ert több m int valószínű, hogy a szellemi-spirituális hagyom ány
eróziója és az euroatlanti térség pozícióvesztése a globalizálódás so­
rán összefüggésbe hozható. A jóléti állam válságtünetei ugyancsak
az immateriális tartalékok mozgósításának irányában hatnak.
A N yugat, Oroszországgal együtt, válaszút előtt áll. Az
anyagi civilizáció több évszázados elsőbbsége megkérdőjeleződött, a
demokratikus társadalomépítés m onopóliumának elvesztése pedig
várható. Nem azért, m ert a történelemnek vége van (lásd FUKUYAMA
tételét), hanem egyszerűen azért, m ert folytatódik. Ugyanakkor a
98 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

spirituális és materiális, tradicionális és m odern értékek viszonylag

harmonikus ötvözetének kimunkálásával az „Occidens" nem csupán
saját válságjelenségeire lelhetne ígéretes gyógym ódot, hanem —
mintegy visszatalálva korábbi mintaadó szerepéhez — érvényes ta­
pasztalattal szolgálhatna a világ egyéb régiói számára, ahol hasonló
válságtünetek prognosztizálhatók. Ez érvényes lehet az eddig m inta­
diáknak bizonyuló (dél)kelet-ázsiai térségre is, hiszen a m odernizá­
ciós kihívások nagyobb részének feldolgozása m ég előttük áll.
A fenti gondolatmenet persze mindazoknak fikció, akiknek a
társadalomban az ethosz, a spirituális szféra nem imm anens kategó­
riák, hanem más tényezőkből — pl. az anyagi javak, a társadalmi sza­
badság vagy tudás stb. színvonalából — egyértelműen levezethető je­
lenségek. A thatcherizmus tanulságai közül számukra marad a sikeres
gazdasági-társadalmi kísérlet. Kérdés persze, hogy a csonka példa pél­
da-e? Elemzésre szorulnak a modell adaptálhatóságának korlátái is,
ahogy erről korábban szó volt, részben m agát Thatchert idézve.
Ezek a problémák a magyar átalakulás szempontjából is je­
lentősek. Nagy kérdés, hogy az országot ma kormányzó régi-új elit
— a kifejezést kizárólag leíró értelemben használva — kellőképpen
tisztában van-e ezzel, és eszerint cselekszik-e. Vagy — a totalitárius
baloldal erőszakolt modernizációs gyakorlatából, ill. a lokális való­
ság iránt gyakran kevés empátiát m utató század eleji polgári prog­
resszió hagyományaiból táplálkozó szocio-kulturális beidegződések­
nek megfelelően — a mechanikus másolás erőltetett útját választja a
kétségtelenül több fantáziát igénylő, kreatív megoldás helyett.
-w—I BBEN A SZÁZADBAN SIKERES FELZÁRKÓZÁS — Japántól Finnor-
* — szágig és tovább — csak a helyi viszonyok, adottságok és ha-
* J gyományok figyelembevételével történt. Beláthatatlan követ­
kezményekkel járna Magyarországra nézve, ha a m ostani kísérlet is
kudarccal végződne. A Vaslady könyve mai politikus szám ára en­
nek elkerüléséhez nyújthat segítséget, a politika iránt érdeklődő ol­
vasónak pedig m aradandó élményt.
Sá l y i Ta m á s
HINTA (RÉZKARC, 1924; RÉSZLET)
 A Z IFOR BOSZNIÁBAN

LIGHA VAN LENYŰGÖZÓBB ÉLMÉNY és látvány annál, amikor

egy hatalmas katonai gépezet fogaskerekei beindulnak. Az
óriás szállítógépek percnyi pontossággal emelkednek a leve­
gőben, majd landolnak a kijelölt repülőtereken, s a katonák, a járm ű­
vek és a fegyverzetek menetoszlopokba fejlődve elindulnak a kijelölt
körzetekbe. A vasútvonalakon végeláthatatlan folyamban gördülnek
a szerelvények Németországból Csehországon, Szlovákián, Magyar-
országon, Horvátországon keresztül Boszniába. Adria kikötőiben a
csapatszállító hajókból egymás után lépnek partra a hadm űveletben
részt vevő egységek, miközben a légtérben csatarepülők és helikop­
terek biztosítják a szárazföldi csapatok mozgását. A NATO m egszü­
letése, 1949 óta nem hajtott végre ilyen átfogó stratégiai tervet, m int
1995 decemberében. Az Implementation Force (IFOR), a Kivitelező
Erő egységei mozgásba lendültek a nyugati hosszúság 8. és 15.-, és
az északi szélesség 45. és 50. foka között elterülő európai térségben.
Karácsonyi ajándék gyanánt érte a kontinens népeit, s min­
denekelőtt Bosznia-Hercegovina lakóit, a korábban, az amerikai
Daytonban parafáit, majd december 14-én, Párizsban ünnepélyesen
aláírt megállapodás a boszniai béke helyreállításáról, s a békét m eg­
valósító csapatok kivezényléséről. A párizsi aláírást megelőzően az
Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) külügy­
miniszterei Budapesten megvizsgálták a boszniai egyezményből a
szervezetre háruló feladatokat, majd Londonban negyven állam és
tíz nemzetközi szervezet képviselői vitatták meg az egyezmény pol­
gári vonatkozásait. A valódi béke helyreállításához ugyanis nélkü­
lözhetetlen a nem katonai jellegű feladatok végrehajtása, beleértve a
gazdaság talpra állítását, az emberi jogi és hum anitárius kérdések
megoldását. Az angol fővárosban kijelölték Carl BlLDT, egykori svéd
miniszterelnök személyében, a polgári koordinátort is.
A résztvevők döntöttek egy végrehajtó tanács életre hívásá­
ról is. Strobe TALBOTT amerikai külügyminiszter-helyettes szerint
„ambiciózus, de egyáltalán nem túl ambiciózus" célkitűzést jelent a
daytoni megállapodás azon pontja, amely hat-kilenc hónapon belül
választások megrendezését írja elő Boszniában.
A békemegvalósító NATO-erők négy övezetben tevékeny­
kednek majd. Bihács körzetében és Nyugat-Boszniában a NATO
gyorsreagálású csapatai helyezkednek el. Ettől keletre, Banja-Luka és
Gornji Vakuf térségében az angol csapatok ellenőrzik a békefolya­
matot. Még keletebbre, a Tuzla-Srebrenica-övezet az amerikai egysé­
 PETHŐ TIBOR: AZ IFOR BOSZNIÁBAN 101

gek elhelyezkedésének területe. Délen a Szarajevó, Gorazsde, Mostar

körzet a francia egységek ellenőrzése alá kerül.
A boszniai Odüsszeia, amely 44 hónappal ezelőtt az ENSZ-
békefenntartók kiküldésével kezdődött, most új állomásához érke­
zett. A legérzékenyebb területek a következők: 1. Szarajevó, ahol a
külvárosokban több mint százezer szerb él, akik semm iképpen sem
akarnak bosnyák fennhatóság alá kerülni. 2. Észak-Boszniában, a Po-
szavina-folyosó, amely szerb területeket köt össze, bosnyák területen
keresztül. 3. A Gorazsde-korridor, amely szerb többségű övezeten
keresztül köti össze Szarajevót a m uzulm án Gorazsdéval.
CLINTON elnök döntése a húszezer elsővonalbeli és tízezer
ellátó amerikai katona kiküldetéséről alaposan felkavarta az am eri­
kai belpolitika egyébként sem nyugalmas vizeit. A kiküldetés egy
évre szól, ennyi idő alatt kell megteremteni a béke szilárd alapjait
Boszniában. Érdekes egyébként az időzítés. Az elnökválasztások a
jövő évben, 1996. november 6-án lesznek, olyan időpontban tehát,
amikor a kiküldetési határidő még nem járt le. W ashington tervei
szerint egyébként az egy esztendő során kiépítik és felszerelik a bos­
nyák hadsereget, képessé teszik arra, hogy folytassa a NATO-erők
feladatát. A kockázat, természetesen, óriási.
Nem hagyható ki a számításból, hogy az egy év leteltével a
boszniai szerbek újra kezdhetik a polgárháborút. A boszniai közpon­
ti kormány hatékony működése is erősen kétséges. Az amerikai ve­
zérkari főnök szerint a katonai jelenlétre valószínűleg az egy év eltel­
tével is szükség lesz, s ha az amerikaiak kivonják csapataiakat, ha­
sonlóan jár el a többi NATO-ország is.
Az Egyesült Államok közvéleményének többségét még nem
sikerült meggyőzni az amerikai csapatok kiküldésének helyességéről,
de — meglepő módon — az utóbbi hetekben az elnök népszerűsége
nőtt. Mindenesetre érdemes utalni Joe KLEIN cikkére, aki a Newsweek-
ben (dec. 4.) többek között azt írja, hogy Clinton végre hadsereg-főpa­
rancsnokhoz méltóan cselekedett. Felismerte, högy alapvető amerikai
érdekek forognak kockán, így a NATO és az euro-atlanti szolidaritás.
Bosznia-Hercegovina nem egy ország. Sohasem volt az. Vagy a törö­
kök, vagy az Osztrák-Magyar Monarchia, vagy a szerbek uralma alatt
állt. Most országgá kell alakítani. Nem akármilyen feladat.
lrettentő képet vázol fel budapesti tudósításában a Washing­

E ton Post (november 29.) azokról a veszélyekről, amelyek az ame­

rikai és általában a NATO-katonákat fenyegetik, ha Bosznia föld­
jére lépnek. ír a téli idő viszontagságairól, a behavazott földeken rejtőző
aknákról, amelyekből hatmilliót telepítettek a háború során a szemben­
álló felek, az elkerülhetetlen veszteségekről, hiszen három és fél év alatt
kétszáztizennégy Unprofor (ENSZ) békefenntartó vesztette életét, és
ezernégyszázötvenegy volt a sebesültek száma. Az aknák nagy része
éppen azon a négy és fél kilométer széles senkiföldjén található, ame­
lyen az IFOR-egységeknek járőrözniük kell.
A tudósító, John POMFRET nyugati szakértőkre hivatkozik,
akik a NATO feladatait jóval nehezebbnek minősítik, m int amilyen
102 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

az ENSZ-békefenntartóké volt, mivel a m ost érkező csapatokat jó

néhányan „agresszornak tekintik". Különösen veszélyes területnek
ígérkezik a cserezóna, amelyet a daytoni megállapodás szerint az
egyik fél birtokából át kell adni a másiknak. A legnagyobb fenyege­
tésnek a nyolcvanezer főnyi boszniai szerb haderő ígérkezik. Az
amerikai sajtószokásoknak megfelelően a Washington Post ugyaneb­
ben a számában közli Richar COHEN cikkét, Miért kell Amerikának
cselekednie Boszniában? címmel. Az írás szerzője őszintén bevallja,
hogy korábban ő is az amerikai beavatkozást ellenzők táborához
tartozott, és álláspontjának megváltozásában elhatározó szerepe volt
a Nobel-díjas írónak, Elie WlESELNEK, aki boszniai látogatása után
nagyon nyomatékosan így szólt Clinton elnökhöz:
„Tennünk kell valamit, hogy véget vessünk a vérontásnak. Az em­
berek egymást ölik, s gyermekek halnak meg. Miért? Valaminek
történnie kell."
ESZEDELMESNEK ÍRJA LE A HELYZETET A TÖBBI LAP IS. A Newswe­

V ek egyik cikkében a szerző ötven évvel korábbi élm ényeiből és

tapasztalataiból indul ki, amikor m int a 351. gyalogezred kato­
nája, a trieszti sem leges övezetet védte. T ito partizánjait kellett távol
tartani az olasz ellenőrzés alatt álló várostól.

„A partizánok között találkoztam a világ leggonoszabb harcosaival,

pedig 12 háborúban voltam katona vagy tudósító."
A szerző, David H. H aö KWORTH tárgyilagosan leírja a nehézségeket,
amelyeket három csoportra oszt: Terep, Időjárás, Ellenség. Boszniát
meredek, erdővel borított hegyek alkotják. Az utak keskenyek és
sárosak, a hidakat felrobbantották, vagy súlyosan m egrongálták.
Ezen a terepen a járőröző katonák könnyen csapdába eshetnek. Viet­
namban a veszteségek 60%-át az aknák okozták, s a helyzet itt any-
nyival rosszabb, hogy a plasztikból készült aknákat a fémdetektorok
nem tudják felderíteni. A hadsereg nehézfegyvereit nem erre a terep­
re tervezték. Az ide érkező páncélos hadosztály felszereléséhez a 70
tonnás Abrams-tankok és a 30 tonnás Bradley harci járm űvek tartoz­
nak, ezek aligha tudnak közlekedni a keskeny boszniai utakon, a
hidakról nem is beszélve, amelyek nem bírnak el ilyen súlyokat.
Bosznia nem egy tankország, ezt m ár a németek is tapasztalták. A
közlekedési vonalak és hidak megjavítása több hónapos m unka.
Magyarország felértékelődött Csehszlovákia és Jugoszlávia
felbomlásával. így hozta a történelem, nem a mi érdem ünk. Aztán
leértékelődött a balkáni háború kirobbanásakor, túl közel került a
véres eseményekhez, a csempészek területén keresztül játszották ki a
szankciókat. A sors hirtelen fordulatával szerepünk most ismét felér­
tékelődött. A hatvanezer NATO-katona szállítása, ellátása, utánpót­
lásának biztosítása hatalmas kiszolgáló szervezetet igényel, amelybe
most Magyarország is bekapcsolódik. S ez nem csupán annyit jelent,
hogy Kaposvár s az ország déli része kiemelt gazdasági lehetőségek­
 PETHŐ TIBOR: AZ IFOR BOSZNIÁBAN 103

hez jut, hanem azt is, hogy ezen keresztül az egész ország bekapcsoló­
dik a délszláv újjáépítésbe.
Nehezen erőszakolták ki az egyezményt Daytonban az am e­
rikaiak. A huszonegy napos tárgyalás során a siker m indvégig borot­
vaélen táncolt, a szerbek, a bosnyákok, a horvátok és a boszniai
szerbek többször felálltak az asztaltól, de CHRISTOPHER és HOLBROO­
KE visszakényszerítette őket, a helyettes államtitkár többször nyom ­
dafestéket nem tűrő szavakkal teremtette le őket, s — m int a Time
írja — „a torkukba gyömöszölte" az egyezményt. Végre, november
21-én aláírták a békeegyezményt, amit Clinton drám ai televíziós be­
szédében igyekezett elfogadtatni, az amerikai közvéleménnyel. Az
eredmény nem m aradt el, az elnök külpolitikája mellé állt Henry
KISSINGER, a korábbi ellenző is, és a kongresszus sem fogja m egaka­
dályozni a boszniai béke megteremtését. Végül a berzenkedő KARA-
DZSICS is beadta a derekát. Ilyen erőfeszítések után W ashington jog­
gal várja el, hogy akiknek létérdeke a Balkán lecsendesítése, m aguk
is segítsenek annak megvalósításában.
AGYARORSZÁG ELSŐDLEGESEN érdekelt a Balkán békéjében.
Érthetőek az aggodalmak a m agyar katonák kiküldetése
miatt, de fölhagyhatunk már az önmarcangolással, hiszen a
második világháborúban a magyar csapatok sehol sem lépték át az
1914 előtti Szerbia határát. Jelen részvételünk nem hasonlítható az
1968-as szlovákiai bevonuláshoz sem, amikor a vezénylő szovjet ha­
talom parancsára, az akkori m agyar vezetés hosszas ellenkezése
után vettünk részt a katonai akcióban.
Nyugat-Európa hatalmai alig palástolják sértődöttségüket és
természetesen szégyenkezésüket, hogy 44 hónap alatt nem tudták
rendbe tenni ezt az „európai ügyet", s ismét — m int m ár annyiszor,
így legutóbb az északír kérdésben is — Amerika beavatkozása m oz­
dította el a holtpontról a dolgokat. Ezek a makacs tények, amelyeket
a reálisan gondolkozó magyar közvélemény is tudom ásul vesz. Tisz­
tán kell látnunk, hogy m ind az euro-atlanti térséghez, m ind az Euró­
pai Unióhoz való csatlakozásunkat nagymértékben elő fogja segíteni
részvételünk és m agatartásunk a béketeremtő folyamatban. Szerve­
ződik m ár a Transzatlanti Szabadkereskedelmi Övezet (TAFTA). A
boszniai részvétel elősegíti országunk bekapcsolódását ebbe a for­
málódó, új szupraregionális intézményrendszerbe.
Közép- és Kelet-Európa kisebb országai most nagy igyekezetét
tanúsítanak, hogy kimutassák a NATO iránt érzelmeiket és jó pontokat
szerezzenek a mielőbbi csatlakozáshoz. Már-már egyfajta versenyfutás
alakul ki, hiszen a NATO-tagállamokon kívül önként ajánlott fel kato­
nákat Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia, Ausztria. Az
oroszok részvétele magasabb szinten már korábban elintéződött.
A történelem a kis országoknak időről időre lehetőséget ad
helyzetük javítására, ismertségük szélesítésére, önm aguk bem utatá­
sára. Bennünket most árgus szemek figyelnek majd és vizsgáztatnak
arról, m iképp illeszkedünk a nemzetközi közösségbe, milyen szilár­
dak és megbízhatóak demokratikus intézményeinek, m ennyire vált
104 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

tulajdonságunkká a közigazgatási és katonai fegyelem, hozzáértés?

A politikai közéletben, a gazdasági-kereskedelni tevékenységben, a
végzett munka minőségében és az emberi kapcsolatok szívélyessé­
gében megmérettetés előtt állunk. Vajon felnőttünk-e ehhez a fele­
lősséghez?
P eth ő Tib o r

EX • L IBR IS
A* NANDO
LUDOVICO VARGA
EFFECTIS* BIBLI*
OTHEC/E-SEMSEY

EX LIBRIS SEMSEY (ÖNARCKÉP) (FAMETSZET, 1966)

 105

A M AGVETŐ K IA D Ó KÖ N YV Ú JD O N SÁ G A IB Ó L

Nagy Gáspár: Augusztusban, Ludvtk Jahn nyomában

(Legény-részlet)
Szerelem, táncdalfesztivál — és „testvéri tankok" a Vencel téren: ezt
jelentette 1968 nyara N agy Gáspár regényhősének, akinek törté­
netében ott lélegzik a közelmúlt történelme. (Kb. 160 oldal kartonált,
bolti ára 380 Ft)

Csáth Géza: Rejtelmek labirintusában

Összegyűjtött esszék, tanulmányok, újságcikkek
Meglepetés ez a gyűjtemény: egy nagy műveltségű, a kortárs m űvé­
szetekben jártas, filozófiákat tanulmányozó, racionális elme írja le
rendszerbe foglalható következetességű véleményét írókról és írás­
ról, modernségről, esztétikáról vagy akár az iskolaügyről, a hittaní­
tásról, az orvosi etikáról. Bármiről írt, azt érdekessé tudta tenni.
Szemlélete az íróé — és az orvosé. Azé az orvosé, aki előtt a test
lehet titok, de nem lehet misztikum, s azé az íróé, aki a lélekre vet­
keztetett test nagy ismerője. írásai olvastán m indazonáltal rá kell
döbbennünk, hogy ez az ember iszonyatos ellentétek hordozójaként
lelkében mindig az egész-ségre és az egyensúlyra törekedett. Elég
csak arra gondolni, hányszor és hányféleképpen írta meg vélemé­
nyét az öngyilkosságról — s tudjuk, hogyan végezte be életét.
„A Gyönyör Skolasztikusa" — írta róla Szenlkuthy Miklós. Csáth
publicisztikája akkor is élvezetes olvasmány, ha úgy érezzük, egyi­
ket a másnapi újságnak, másikat az öröklétnek írta. (Kb. 500 oldal
kötve, bolti ára 1200 Ft)

Gábor Miklós: Egy csinos zseni

A jó könyvet nem várja taps, zajos siker. De ha egy színész könyve?
És ilyen jó? Ha színházról, szerelemről, politikáról, sikerről és bukás­
ról, az élet örömeiről és szégyenéről így tud írni? Ilyen szenvedélye­
sen, okosan, ironikusan és bátran? Ez nem egy nagy színész naplója,
ez egy jó könyv. De mert nagy színész írta, tapsot érdemelne. Igazi,
zajos, színházi siker. (Illusztrált, a szerző saját rajzaival. Kb. 298 ol­
dal, bolti ára 698 Ft)

Krúdy Gyula: A kéz könyve

Ez a széles olvasóközönség által kevéssé ismert kis könyv — akár­
csak Krúdy Álmoskönyve — titkokat sejtet és igyekszik őket megfejte­
ni. Szerzőjük szerint nemcsak a tenyérvonalak, hanem egy ember
kezének formája, körmeinek alakja is árulkodik jelleméről, sorsáról.
M ert hiszen ez a kettő izgatja leginkább költői világú prózaírónkat:
Krúdy Gyulát. (Kb 87 oldal, bolti ára 330 Ft)
(X)
106 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

SUMMARIES

György Szabados , composer, Nagymaros, a member of our editorai board,

meditates on the New Year.

László Gy. T óth, essayist, film critic, Budapest. Victorious Soldiers of a

Defeated Ideal. The behaviour patterns and the intellectual mediocrity of the
communist nomenklatura survive in the governing Socialist Party and their
new bourgeoisie.

György Granasztói, historian, Ambassador to the European Communities

(1990-1994), Budapest. Our Road to Europe, Europe's Road Toward Us. A
complex examination of the social and political processes of the EU
countries and of Hungary, and their effect on the shaping of the EU and of
Hungary's integration.
Géza H erczegh, Judge of the International Court, The Hague. Triple Bound.
A memoir on László L. TÓTH, the author's stepbrother, a diplomat and
probable double agent executed by the communists in 1951.

Correspondence of Gyula ILLYÉS and His Wife, November 23,1946- February

17, 1947, III. In the autumn of 1946 Gyula Illyés travels to Paris. The
correspondence of this journey is now being published by their daughter,
Mária ILLYÉS.
György B odosi, writer and physician, Pécsely. „She Who Is Like..." A
memoir on Flóra Kozmutza, the wife Gyula Illyés, reveals an extraordinary
but reticent personality.

Z suzsanna Galgóczy, journalist, Budapest (ed.). D em ography and

M ortality. The first of six interdisciplinary round table conferences, held at
the Semmelweis University of Medicine, Budapest, discusses the general
health conditions of the Hungarian population.

Evening Question. Interview from Duna Television, the Hungarian Satellite

Channel, with Ernő P ungor, chemist, Fellow of the Royal Society, and
Minister of Technological and Scientific Development between 1990-94.

Ernő P. S zabó , art critic, Budapest. Graphics, w ith a Historical Background.

The draughtsman and master engraver Nándor Lajos Varga, Fellow of the
Royal Academy, was born 100 years ago.

Ferenc Géza Ma ár , linguist, Budapest. The Questions of the A var Conquest.

The young scholar adds linguistic evidence to the theory of archeologists
who hold that the Avars, who arrived in the Carpathian basin from the East
in the 7th century, shared a common language and culture with the
Hungarians whose arrival is dated at 896 by annals.

Tamás SÁLYI, Budapest. Thatcherism in Practice, II. On the basis of the

memoirs of the former Prime Minister, the author gives an overview of Lady
Thatcher' s struggles and decisions while in power.
 107

Tibor P ethő, our foreign policy columnist, Chairman of the Board of the
daily Magyar Nemzet, Budapest. IFOR in Bosnia.

INHALT

G yö rg y Szabados (N agym aros), K om ponist, M itglied unseres

Redaktionsausschusses denkt über das neue Jahr nach.

László Gy. Tóth (Budapest), Essayist, Filmkritiker. Siegreiche Soldaten einer

besiegten Ideologie. D ie V erhaltungsm odelle und die in tellek tu elle
Mittelmässigkeit der, in der regierenden Sozialistischen Partei und in ihrer
Bourgeoise weiterlebenden kommunistischen Nomenklatur.

György Granasztói (Budapest), Historiker, 1990-1994 Botschafter bei den

Europäischen Gemeinschaften. Unser Weg nach Europa, Europas Weg zu
uns. Eine umfangende Untersuchung der gesellschaftlichen und politischen
Prozessen der EU-Mitglied Staaten und Ungarn.

Géza H erczegh, Richter des Internationalen Gerichtes von Haag. Dreifacher

Salto. Eine Erinnerung auf László Tóth, Stiefbruder des Autors, Diplomat
und verm utlicher D op p elagen t, der 1951 von den K om m unisten
hingerichtet wurde.

Briefwechsel von Gyula I llyés und seiner Frau. III. Teil (23. November 1946
— 17. Februar 1947). Im Herbst 1946 reist Gyula Illyés nach Paris. Die
Dokumente dieser Reise werden von Mária ILLYÉS, Tochter des Dichters
publiziert.

György B odosi (Pécsely), Schriftsteller und Artzt. „Sie die so is t wie..." Eine
Erinnerung über Flóra K ozm utza, Frau von Gyula Illyés, als eine
ausserordentliche dennoch zurückhaltende Persönlichkeit vorgestellt.

Zsuzsanna Galgóczy (Red.) (Budapest) Journalistin. Dem ography und

M ortalität. Das erste von fünf Rundtischgesprächen der Semmelweis
Medizinische Universität von Budapest über die allgemeine gesundheitliche
Lage der ungarischen Bevölkerung.

Abend-Frage — Interview aus dem Programm des ungarisch en

Satellitensenders Duna TV mit Ernő Pungor, Chemiker, Mitglied der Royal
Society und Minister für Technische und Wissenschaftliche Entwicklung
zwischen 1990-1994.

Ernő P. Szabó (Budapest), Kunstkritiker. Graphiken m it einem historischen

Hintergrund. Der Zeichner und Meistergraveur Nándor Lajos Varga,
Mitglied der Royal Academy wurde vor 100 Jahren geboren.

Ferenc G éza M aár (Budapest), Linguist. Die v ie lfä lltig e Frage der
awarischen Eroberung. Der junge W issenschaftler u n terstü tzt mit
108 MAGYAR SZEMLE 1996.1. SZÁM

linguistischen Fakten die Theorie von Archeologen, laut der die Awaren, die
im 7. Jahrhundert von Osten im Karpaten-Becken ankamen, die selbe
Sprache und Kultur hatten wie die Ungarn, deren Ankunft nach den
Chroniken 896 stattfand.

Tamás Sályi (Budapest). Thatcherismus in der Praxis. II. Teil. Aufgrund der
Memoiren Margaret Thatcher's analysiert der Autor die Bestrebungen und
Entscheidungen der britischen ex-Ministerpräsidentin.

Tibor Pethő (Budapest), unser aussenpolitischer Kommentator, Präsident

des Redaktionsausschusses des Tageblattes Magyar Nemzet. IFOR in
Bosnien.

SOM M AIRE

G yörgy Szabados , compositeur, Nagym aros, une m éditation sur la

Nouvelle Année par l'un des membres du comité directeur de Magyar
Szemle.

László Gy . T óth, essayiste, critique de cinéma, Budapest, Les soldats

victorieux d'un idéal déchu. Les schémas de comportement et la médiocrité
intellectuelle de la nomenklatura communiste continuent ä subsister dans le
Parti Socialiste au pouvoir et au sein de sa nouvelle bourgeoisie.

György Granasztói, historien, ambassadeur aux Pays de la Communauté

Européenne entre 1990 et 1994. Notre chemin vers l'Europe, le chemin de
TEurope vers nous. Un examen complexe des processus sociaux et politiques
entre les pays de la CE et la Hongrie, et Tanalyse de leur effet sur
l'intégration de la Hongie á la CE.

Géza H erczegh, juge ä la Cour Internationale de la Haye. Triple saut.

Souvenirs de Tauteur sur son demi-frére, László L. Tóth, diplomate et
peut-étre agent double exécuté par les communistes en 1951.

La correspondance de Gyula I llyés avec sa femme du 23 novembre 1946 au

17 février 1947. Fin '46, le poéte Gyula Illyés part pour Paris. Les documents
de ce voyage sont ici publiés par la fiile de Técrivain, Mária ILLYÉS.

György B odosi, écrivain et docteur, Pécsely. „Celle qui est comme..." Une
évocation de la personnalité remarquable de Flóra Kozmutza, épouse de
Gyula Illyés.

Z su zsan n a Galgóczy , journaliste, Budapest (éd.). D ém ograph ie e t

mortalité. La premiére des six tables-rondes interdisciplinaires, tenue ä la
Faculté de Médecine Semmelweis, Budapest, a pour sujet la condition
générale de la santé dans la population hongroise.
 109

La question de la soiree. Une interview ä la télévision Duna, la chaine

hongroise par satellite, avec Ernő P ungor, chercheur en sciences chimiques,
Fellow of the Royal Society de Londres et ministre du Developpement
Technologique et Scientifique entre 1990 et 1994.

Ernő P. Szabó, critique d'art, Budapest. Les arts graphiques sur fond
dhistoire. Le centenaire du dessinateur et graveur Nándor Lajos VARGA,
Fellow of the Royal Academy de Londres.
Ferenc Géza M a ár , linguiste, Budapest. La conquéte avare: les questions se
multiplient. Le jeune expert ajoute l'évidence linguistique ä la théorie basée
sur les fouilles archéologiques selon lesquelles le peuple avare, venu de l'Est,
était arrivé dans le bassin des Carpathes au VIIéme siécle, et avait possédé
une culture et une langue communes avec les Hongrois dönt l'arrivée n'est
datée que pour 896 par des documents.

Tamás SÁLYI, Budapest. Le thatcherisme dans la pratique, II. En prenant

pour sources les mémoires de l'ancien premier ministre, 1'auteur trace une
vue d'ensemble des décisions et des combats politiques de Lady Thatcher.
Tibor P ethő, chroniqueur de politique étrangére ä Magyar Szemle, President
du Comité de Rédaction de Magyar Nemzet, Budapest. La presence des
Forces Internationales en Bosnie.
 S z e r k e s z t e t t i: D r . S i p os K o r n El

DROGM EGELŐZÉS
AZ ISKOLÁBAN

207 208 209 210 211

■ • i§
Double-headed SkuH d e s ig n B R ed spo t B uddha
serpent B l a c k r in g s
Kelteni kigyű F e k e t e g y ű rű k K o p o n y a te r v P ir o s foK B uddha

223 224 225 226 227

A <§> i ü É É é
M r. Z ip p y B a t D e s ig n B l a c k lig h tn in g
SmHey bue a y n
Mosotygó
S tra w b e rry A könyv megrendel­
M r. Z ip p y D e n e v é r-te rv F e k e t e v ilá g ítá s kék szemek F ö ld ie p e r

23* 240 241 242 243 hető a Magyar Test-

n e v e lé s i E gyetem
*4* & * ■ «W T o v á b b k é p ző Köz­
P ru p ie H aze G o rb a c h e v Y e llo w A s t e r i s k Y e llo w S t a r G nom e
P ru p le h áz G o rb a c s o v S e r g e a s te ris k S á r g a c s ila g G nom pontjában: 1123 Bu­
dapest, Alkotás u. 44.

A MAGYAR SZEMLÉT AZ ALÁBBI HÍRLAPÁRUSOK ÁRUSÍTJÁK

BUDAPESTEN:

Batthyány tér, metró; Frankel Leó utcai aluljáró; Flórián tér, Flórián
üzletközpont; Bécsi út 122-124.; Déli pályaudvar, metró; Déli pálya­
udvar, lapüzlet; Kosztolányi tér; Bukarest étterem, lapüzlet; Újpest,
Árpád úti metró; Kálvin tér 1.; Kígyó utcai lapüzlet; Deák téri aluljáró,
lapüzlet; Váci u. 10.; Szabadsajtó u. 6.; Petőfi Sándor u. 17.; Párizsi
udvar; Nyugati téri lapüzlet; Jászai Mari téri aluljáró; Erzsébet krt.
17., lapüzlet; Baross téri lapüzlet; Ferenc körúti aluljáró; Bajcsy-Zsi-
linszky u. 76., közlönybolt; Lehel tér, Gogol utcai lapüzlet; Árpád-
híd, metró; Móricz Zsigmond körtér, a 6-os villamos indulási oldala;
114. postahivatal; Moszkva tér, Gomba; Örs vezér tere, Sugár.

A MAGYAR SZEMLÉT ÁRUSÍTÓ KÖNYVESBOLTOK BUDA­

PESTEN:

ATLANTISZ KÖNYVSZIGET (V., Piarista köz 1.); BENCÉS KÖNY­

VESBOLT (V., Ferenciek tere 5.); FÓKUSZ KÖNYVÁRUHÁZ (VII., Rá­
kóczi út 14.); ÍRÓK BOLTJA (VI., Andrássy út 45.); LITEA KÖNYVES­
BOLT (I., Hess András tér 4.); PETŐFI KÖNYVESBOLT (II., Margit krt.
7.); PONT KÖNYVESBOLT (V., Mérleg u. 6.); STÚDIUM AKADÉMIA
KÖNYVESBOLT (V., Váci u. 22.); SZÁZADVÉG KÖNYVESBOLT (V.,
Veres Pálné u. 4-6.). A BALASSI KIADÓ KÖNYVESBOLTJÁBAN
(II., Margit u. 1.) korlátozott számban korábbi számaink is kaphatók.
FIATAL, KATOLIKUS
MEGJELENIK
MINDEN ELSÖPÉNTEKEN
A szerkesztőség címe:
1365 Bp., Pf. 661.

A legkedveltebb papilap
(talán véletlenül), Isten O rszága fiataljainak
nagydiák-kortól; m indenről,
ami h itü n k szerint eltűri a nyom dafestéket . . . 1-36
Megrendelhető a szerkesztőség címén.
Előfizetési díj egy é v r e ........................................ 1200 Ft.

Ara: 96 Ft

Megrendelem a folyóiratot ........példányban,

EH egy évre (1140 Ft; külföldön 75 $ pld-ként)
EH fél évre (570 Ft; külföldön 38 $ pld-ként).
Az előfizetési díjat a részemre megküldött postautalványon
egyenlítem ki.

Név: ..................................................................................
Cím: ..................................................................................
D átum :...............................................................................
Aláírás: .............................................................................
Kérjük, vágja ki és borítékban adja föl a szerkesztőség címére
(1067 Bp., Eötvös u. 24.)! A hiányzó számokat beszerezheti a szer­
kesztőségben, vagy postaköltség ellenében m egküldjük Önnek!
M A G M SZEMLE
Megjelenik havonta
A szerkesztőség címe:
1067 Budapest, Eötvös u.24.
Postacím: 1399 Bp., Pf. 701/216
Telefon/fax: 111-6477
Kiadja:
Magyar Szemle Alapítvány
Felelős kiadó:
D r. G ranasztói G yörgy
ISSN 1216 6235
Nyomdai munkálatok:
ALFAPACK Kft.
1108 Bp., Újhegyi út 14.
Felelős vezető:
D r. B o d ó S zabolcs
Tipográfia terv:
Banga Ferenc
Műszaki szerkesztés:
M agyar Bertalan
Lapmenedzser:
VÁczi G á b o r
Terjeszti belföldön előfizetésben a
Magyar Posta Rt. Hírlap-üzletági
Igazgatósága. Árusításban
megvásárolható a postai területi
hírlapkereskedelmi rt-k árusainál.
Előfizetési díj:
egy évre 1140 Ft, fél évre 570 Ft;
külföldön: a Kultúra
Külkereskedelmi Vállalat
Előfizethető a Vállalatnál,
H-1389 Budapest P.O.B. 149,
vagy a Magyar Hitelbanknál
(H-1133 Budapest) vezetett
202-10995 számú számláján,
vagy külföldi partnereinél
Előfizetési díj: postaköltséggel
együtt egy évre 75 $, fél évre 38 $
A CÍMLAPON:
Va r g a N á n d o r L a j o s :
ECCE HOMO (1923; RÉSZLET)
Foto : P. S zabó Ernő
AUSZTRÁLIA: G. Menczer, P.O.B. 219.
Watima South 3152 Vic.
BELGIUM: „Du Monde Entier": S.A.,
162 Rue du Midi, B-1000 Bruxelles
BRAZÍLIA: Livraria D. Landy Ltda. Rua
7 de Abril 252, 01051 Sao Paulo.
DÁNIA: Munksgaard, 35 Norre Sogade,
1370 Coppenhagen
FINNORSZÁG: Akateeminen Kirjakaup-
pa, Keskuskatu 2, SF 00100 Helsinki 10.
FRANCIAORSZÁG: Société Balaton,
67, Bid. Pasteur, 75015 Paris
HOLLANDIA: Faxon Europe B. V.,
Postbus 197., 1000 AD Amsterdam
IZRAEL: Tel-Aviv; Hungarian Culture
and Business Center, AUenby Str. 38.,
P.O.B. 26439; Tel-Aviv, 652116
JUGOSZLÁVIA: Forum Vojvode Misi-
ca broj, 1.21000 Novi-Sad
JAPÁN: Nauka Ltd., 2-30-19 Minami-
Ikebukuro, Toshima-ku, Tokyo 171.
KANADA: Pannonia Books, P.O.B.
1017, Postal Station „B" 6, Toronto Ont.
M5T 2T8; Hungarian Ikka and Travel
Service, 1208 Granville Street, Vancou­
ver, B.C. V6-1M 4; Culture Hongroise,
Mme Vera Bencze, 6958 Wilderton Ave.
Montreal Que. H3S 2M5.
NAGY-BRITANNIA: Hungarian Book
Agency, Mrs. Klara Adams, 87 Sewards-
tone Road, London E2 9HN;
Collet's Holdings Ltd., Denington Esta­
te, Wellingborough Northants, NN8
2QT.
NORVÉGIA: Narversen Inte-Center,
P.O.B. 6125 Etterstadt, 0602 Oslo 6.
NSZK: Kubon und Sagner, Postfach
34010, 8000-München 34. H. und S. Kat-
ko, Musica Hungarica. Rümannsstrasse
4. 8000-München 40; Zeitungsvertrieb
Gebrüder Petermann GMBH und Co
KG, Kurfürstenstr. 111. D 1000 BERLIN
30; Translibris Zeitschriften und Buch­
vertrieb G8MH Moltkestr. 80. D-5000
KÖLN 1.
SVÁJC: Magda Szerday, Teichweg 16,
4142 Münchenstein
SVÉDORSZÁG: Esselte Tidskriftscent-
ralen, P.O.B. 638, 2-101 28 Stockholm,
Wennergren Williams AB, Box 30004, S-
104 25
Stockholm: BTJ Bibliotekstjanst AB,
Box 200, S-221 CO Lund
USA: Center of Hungarian Literature,
4418, Tóth Avenue, Brooklyn, N.Y.
11204; Ebsco, Industries Inc. P.O.Box
1943, Birmingham, Ala. 35201, Framo
Publisning, 561 West Diversey Parkway
Room 19. Chicago 111. 60614; Püski-
Corvin, 251 E. 82 Street, New-York, Nr.
10082
VENEZUELA: A Weiss'y Asaciados
5. R.L. Ibarras a Verocs-Áv. Urdaneta
Edif. Torre Alfa 7 piso Caracas.
 Az 1996 január-februári szám tartalmából:

Mezei Ottó: Az önmagába fogadott világ

Lossonczy Tamás
retrospektív kiállítása
az Ernst Múzeumban

Lóska Lajos: Ki mit gyűjt?

Új szerzemények
a Budapesti Történeti Múzeum
Fővárosi Képtárában

Benedek Katalin: Rejtegetett trófeák

Németországi műkincsek
az Ermitázsban

Szuromi Pál: Veled Uram, de nélküled

A szegedi szoborbotrányról

P. Szabó Ernő: Art Basel 26 ’95

A vásárló divatok helyett
a minőségre figyel

Romváry Ferenc: Csontváryról - hitelesen

Csontváry Kosztka Tivadar
nyugat-európai vándorkiállításának
sajtóvisszhangja

Megrendelhető a szerkesztőségben. Cím: 1054

Budapest, Báthori u. 10. Telefon/fax: 131-6702

K ö v e t k e z ő s z á m a in k t a r t a l m á b ó l : Bír ó M iklós: Hogyan

csináljunk háborút.; HÍDVÉGI M áté: Nagy László álmai; MlKLÓSSY
E ndre: Nietzsche; CSORBA József: A magyar állam kommunikációs
válsága; E gyed Á kos a régi K olozsvár v o n z á sk ö rz e té rő l. BUJI
Ferenc: Egy gyermekrajz kozmogóniai elemzése
 i

K e z d e t b e n a d i á r a h a g y o m á n y o s if jú sá g i ír ó k a t o l v a s s a . A ha­
zafias és jellemnevelő műveket: Gaál Mózest és Donászy Ferencet,
vagy az ismeretterjesztő kalandregényeket: Verne Gyulát és May Ká­
rolyt. Ezek mellett az olvasmányok mellett kitart m indaddig, míg a
szülői háztól kapja az olvasnivalót. Néhány év m úlva azonban a
diák a saját lábára áll. Ez a változás körülbelül a harm adik-negyedik
osztályban kezdődik. Ekkor tűnik fel szórványosan, majd sűrűbben
a detektívregény, hogy idővel m indent elborítson és kizárólagosan
uralkodjék. A sajátságos kamaszkori olvasmányok között a külön­
böző színházi hetilapok játsszák a vezérszerepet, amelyek fillérekért
szállítják a pucér és félpucér dámák fényképeit.
A KÖZEPESEK NAGY TÖMEGE, AZ ÁTLAG alkotja az osztály közvélemé­
nyét. E közvéleményt a két utolsó osztály kivételével, nem a legesze­
sebb fiúk vezetik. Igen sokszor a legjobb sportoló a vezér, más tulaj­
donságai között fontos a fiú szüleinek vagyoni helyzete. A pökhendi
vagy az ügyefogyott, félszeg diák akkor sem lehet hangadó, ha m in­
den más képessége meglenne. A hangadó fiú köré csoportosuló köz­
vélemény hatalma szinte korlátlan az osztályban. Legfőbb fegyvere a
kemény kritika és a szájaskodás.
A MAGYAR IRODALOMTÖRTÉNETBEN ISMERTETETT ÍRÓK KÖZÜL G árdo­
nyit becsülik legtöbbre, másodsorban Mikszáthot. Móricz Zsigmon-
dot nem ítélik el, de nem is szeretik, Jókait lenézik: „gyerekeknek
való". Jósikát nevetve emlegetik, Eötvöst unalm asnak tartják, Ke­
ményről nem mernek nyilatkozni, de nem is olvassák. A líra szóba
sem kerül. Ma m ár csak egy-egy gyengébb tehetségű fiú éli ki kuruc-
kodó hajlamait abban, hogy „Adyt imádja".
A KÖZEPESEK KÖZVÉLEMÉNYE KORLÁTLAN ÚR körülbelül a hatodik
osztály végéig. Itt kezd kialakulni az úgynevezett „elit". Egy-egy fiú
valam ilyen okból elkezd kom olyabb d olgok at o lvasn i. A z elit a
könyvtől m ár nem csak szórakoztatást vár, hanem elsősorban oku­
lást. A regényirodalomból csak a valóban legjobbak érdeklik őket:
Dosztojevszkij, Sigrid Undset, Sinclair Lewis stb., inkább a különbö­
ző tudományos témákhoz vonzódnak.
A MAGYAR PROBLÉMÁK IRÁNT FELÉBREDT ÉRDEKLŐDÉS elsősorban a
napi politikával való intenzívebb foglalkozással jár. Ebben a korban
m ár nemcsak a sportrovat és a szenzációs gyilkosságok érdeklik a
fiúkat. Kezdik olvasni a parlamenti tudósításokat, sőt később a ve­
zércikket is. Ez a foglalkozás nemcsak intenzívebb, hanem magasabb
szempontú is, mert ismernek már néhány könyvet, amely magasabb
szempontból nézi a magyar életet. Ilyen művek folyóiratunk cikkei,
mint Kerecsényi Dezső e hasábokon megjelent beszámolója is m utat­
ja, ilyen az újabb magyar történetírás néhány nagy hatást tett alkotá­
sa és ilyen Szabó Dezső, hogy nevet is említsek. (Gimnazisták olvas­
mányai. Magyar Szemle, 1936. február)
Fá b i á n I s t v á n
ÚJ FOLYAM V. 2. S Z Á M BUDAPEST, 1996. FEBRUÁR ÁRA: 144 FT

MM SZEM
ÉRTÉK ÉS IR Á N Y — A Z ANTALLI ÖRÖKSÉGRŐL: ANDORRA RU­
DOLF, B ogár László , D ebreczeni József , D uray M iklós, Fa r k a s
Is t v á n , Für Lajos, Gr a n a s z t ó i G yö rg y , M artonyi János , M á d l
Ferenc , M észáros László , N a h im i P éter , Orbán Viktor, Sa l a ­
m o n Lá s z l ó , Szabó Tamás , T ö lg yessy P éter ; Illyés Gyula le ­
velezése FELESÉGÉVEL 1946-47 TELÉN, IV; EGYED ÁKOS A RÉGI
KOLOZSVÁRRÓL; PETHŐ TIBOR: BÚCSÚ A „JÓLÉTI Á L L A M IT Ó L
Sz e r k e s z t ő i ü zenetek:

M o stan i szám u n kat , k ü lö n szám kén t , szinte teljes egészében a

Kecskeméten, A ntall József halálának évfordulóján tartott Érték
és Irány cím ű szim pozion m egjelentetésének szenteljük. Em iatt a
következő hónapra halasztottuk a Sem melweis O rvostudom ányi
Egyetem M agatartástudom ányi Intézete sorozatának és m ás, elő­
re jelzett cikkeknek közlését. Az Illyés-levelezés befejező része,
valamint külpolitikai szemlénk mellett most csak Egyed Ákos ta­
nulmányának közlésére jutott hely. Az érintettek türelm ét kérjük
a halasztások miatt.

M a g y a r S zem le -estek . Február 15-én, csütörtökön 16.—kor a má-

riaremetei Nyugdíjas Pedagógus Otthonban C zakó Gábor vezet
Magyar Szemle-beszélgetést. Cím: Budapest II., Templomkert 2.
Február 22-én, csütörtökön 19.—kor a M űegyetem R Klubjában,
M i a helyzet? címmel Czakó Gábor vezetésével tartunk beszélge­
tést. Cím: a M űegyetem R épülete, Bp. XL, M űegyetem rkp. 11.

Március 7-én, csütörtökön 18 órakor folytatjuk sorozatunkat a

M űcsarnokban. G yurkovics Tibor író, M elocco Miklós szobrász
és Dr. S upka M agdolna m űvészettörténész beszélget az 1995-ben
elhunyt S zalay Lajos grafikusm űvész m unkásságáról és szem é­
lyiségéről. M árciusi szám unkban közöljük Szalay Lajos és Supka
Magdolna 1994-es beszélgetését.

A M a g ya r S zemle A lapítván y szá m la szá m a 1995. decem ber 4-

ével m egváltozott. Az új szám laszám : 11707024-20332033. Aki
A lapítványunkat legalább 2000 forintos összeggel tám ogatja, az a
Magyar Szemle egyéves előfizetését és ajándékot kap. Az A lapít­
vány tám ogatására befizetett összegek az APEH engedélye alap­
ján az adóalapból levonhatók.

S zerkesztőségi titkársági ó r á k hétfőtől péntekig: ll-1 5 h.

Szerkesztő ség i f o g a d ó ó r á k : K odolányi Gyula: péntek, 12-13h,

C zakó Gábor: kedd, ll-12h, M árton Gyöngyvér: hétfő, 12-14h.

A f o lyó ir a t megjelenését a Ba tth yá n y Lajos A l a p ít v á n y t á m o ­

gatja .

A M a g y a r S zemle A lapítván y ig a z g a t ó s á g a :
A n t a l l G yörgy A ndrás, Dr. Ba l o g h János, B ő d Péter Á kos,
C z a k ó G ábor, G r a n a s z t ó i G yörgy (elnök), J esz e n sz k y G éza,
K o d o l á n y i G yula, M a g y a r Péter, S z a b a d o s G yörgy
 Főszerkesztő: K o d o lán yi G yula

Szerkesztőbizottság: B o r b á n d i G yula , C seh -S z o m b a t h y Lá sz l ó ,

K in d ler J ózsef , M ellár Ta m á s , M o ln á r G u sztáv ,
S z a b a d o s G yörg y , Sző c s G éza , D r . Va r g a C saba

Szerkesztőség: Ba n g a Ferenc , Cz a k ó Gá b o r ,
Izinger A n n a , M ag yar B ertalan , M á r t o n G yöngyvér , Váczi Gábor
Szerkesztőségi titkár: A r a n y Em íl ia

ÚJ FOLYAM V. 2. SZÁM BUDAPEST 1996. FEBRUÁR

KODOLÁNYI GYULA__________A HAJÓ SIKLIK TOVÁBB________ 115

m észáro sLá s z l ó é r t é k és i r á n y 117

FÜR LAJOS___________ A KECSKEMÉTI 117
ANDORRA RUDOLF KONZERVATÍVKOR 121
BOGÁR LÁSZLÓ_______ SZIMPOZIÓNJA 129
DEBRECZENI JÓZSEF ANTALL JÓZSEF 134
MARTONYI JÁNOS HALÁLÁNAK 140
TÖLGYESSY PÉTER MÁSODIK ÉVFORDULÓJÁN 145
NAHIMI PÉTER________ 151
SALAMON LÁSZLÓ 156
FARKAS ISTVÁN_______ 157
GRANASZTÓ1 GYÖRGY 161
SZABÓ TAMÁS________ 167
MÁDL FERENC________ 171
DURAY MIKLÓS_______ 176
ORBÁN VIKTOR__________________________________________ 178
ILLYÉS GYULA LEVELEIBŐL, 1946-47., IV. 187
EGYED ÁKOS KOLOZSVÁR VONZÁSKÖRZETE 199
A 19. SZÁZADBAN
PETHŐ TIBOR BÚCSÚ A „JÓLÉTI ÁLLAM"-TÓL 216
114 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

SZÁM U N K SZERZŐI

Egyed Á kos (1929, Bodos, Románia): a történettudomány doktora. Fő kuta­

tási területe: Erdély újkori története. Kötetei közül kiemelkedő: Háromszék
1848-1849 (1968); Falu, város, civilizáció (1981). 1990-től az MTA külső tagja.

I llyés Mária: művészettörténész, műkritikus; tanulmányait az ELTE-n és

Párizsban végezte. 1975-93 között a budapesti Szépművészeti Múzeumban
dolgozott. írásai a 19- és 20. századi magyar és európai művészettel foglal­
koznak. Édesapja, Illyés Gyula írói hagyatékából eddig két, korlátozott ter­
jesztésű kötetet adott ki: Érzelmes hátrapillantás. Szekszárd, 1994; Odaátról
(kiadatlan versek). Bibliofil Társaság, Budapest, 1995.
Pethő Tibor (1918, Budapest): az édesapja, PETHŐ Sándor által alapított Ma­
gyar Nemzet szerkesztőbizottságának elnöke, lapunk külpolitikai szemleírója.

E számunk illusztrációi Egyed Ákos: Kolozsvár vonzáskörzete a 19. században

című cikkét kísérik. A reprodukciókat Szepsy SzÜCS Levente készítette.

KT/TNÍütt S?

ri arm ors'hsh r i ,i
1k'£%fáS"PÁt’.

HALLER JÁNOS: A HÁRMAS HISTÓRIA CÍMLAPJA (1692; RÉSZLET)

NYOMTATTA: MISZTÓTFALUSI KIS MIKLÓS, KOLOZSVÁROTT
 A HAJÓ SIKLIK TOVÁBB

-w—i LSŐ ALKALOMMAL TÖRTÉNIK MEG, hogy a Magyar Szemle egy

M— számának szinte teljes terjedelmét fordítja egyetlen témának.
J L u ANTALL József halálának második évfordulóján, Kecskeméten
szinpoziont rendeztek Érték és Irány címmel. Az előadások szerkesz­
tett változatait közöljük itt. A gesztussal tisztelegni akarunk annak
az embernek a műve előtt, akinek támogatása nélkül folyóiratunk
nem jöhetett volna létre. S aki ezt a folyóiratot — szinte elképzelhe­
tetlenül a magyar szellemi életben — nem a maga szócsöveként segí­
tette, hanem egy olyan gondolkodás letéteményeseként, amely túl kell
lépjen egy kormány — az ő kormánya — idő- és térbeli korlátain, Ilid­
ként egy távolibb, tisztultabb magyar jövő felé. Másfelől, megtisztelte­
tésnek érezzük, hogy amikor első ízben történik távlatosabb számvetés
az antalli m ű m aradandó értékeivel és az általa m egindított folyama­
tok helyzetével, akkor ennek mi biztosíthatunk írásos fórumot.
Két év a történelemben röpke pillanat. Mégis elegendő ah­
hoz, hogy a folyton mozgó világ kirostáljon embereket és gondolato­
kat. Elegendő némi lehiggadáshoz, sallangok és érdekfűtötte szemé­
lyes indulatok letisztulásához. Legalábbis azokban, akik tudják,
hogy 1990 újrakezdése, az ahhoz való viszonyunk nem hiúságok
vagy közös akol kérdése, hanem létkérdés. Az Érték és Irány szerzőit,
sokféle személyes m últtal a hátuk mögött, ez a felismerés vitte Kecs­
kemétre. Kaptunk a történelemtől egy váratlan, és talán évszázadok
óta páratlan esélyt, szerencsés külső konstellációt. Színre lépett a
„semmiből" az esélyt felismerő új politikusgárda, amelynek m eg­
adatott az a szerencse, hogy egy ideig olyan tehetségű vezetővel
egyetértve vagy vitázva cselekedhetett a felnyílt térben, amilyet ez a
konstelláció megkívánt. Olyan form átum ú politikussal, aki szellemi
emberként is, messze látott múltba és jövőbe, aki tisztán látta a köve­
tendő irányt, és tudta, hogy az idő, amit kaptunk, elmúlhat, s ha
nem ragadjuk meg, végképp megfeneklünk, félévszázad nyom aszú
terhével a hátunkon a mocsárba süllyedünk.
Szinte ijesztő kimondani: 1990 pillanata m ár félmúlt. Van,
amit elm ulasztottunk azóta, s keserves kínlódással kell jóvá ten­
nünk, ha lehet. De az ország, m int egy hatalmas óceánjáró, elindult
egy irányba, s arra fog siklani még jó ideig akkor is, ha a motorokat
történetesen kikapcsolnák. Mindenesetre, aki az irányt hirtelen akar­
ná megváltoztatni, az a kormányt töm é el.
Melyek azok az értékek, gondolatok és képességek, amelye­
ket fel kellett szabadítani, meg kellett újítani 1990 újrakezdéséhez?
Hogyan láttuk akkor a követendő irányt s hogyan látjuk ma? H o­
116 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

gyan vizsgázik a befejezetlen antalli mű — s ami fontosabb, hogyan

vizsgázik az ország? Ezeket a kérdéseket boncolgatják szerzőink. Ér­
deklődésük nem történészi. A jövőről van szó. Arról, hogy ne sod­
ródjunk és rögtönözzünk. És ne dőljünk be délibáboknak és ígéretek
szirénhangjainak. Az érték és az irány érvényes marad.
K o d o l á n y i G yu la

AZ ELSŐ KOLOZSVÁRI NYOMTATVÁNY: HELTAI GÁSPÁR KATEKIZMUSA

 ÉRTÉK ÉS IRÁNY

MÉSZÁROS László, Kecskeméti Konzervatív Kör; volt országgyűlési

képviselő

-w- r ONFERENCIÁNKAT a kiváló államférfi, a legújabbkori magyar

I / történelem első szabadon választott miniszterelnöke, Antall
J L V jó z s e f halálának második évfordulóján tartjuk.
Oly m ódon tisztelgünk emléke előtt, hogy egyben keressük,
milyen üzenetet hordoz szám unka életműve.
Keressük a választ arra is, hogy vajon igazuk van-e azoknak,
akik megkérdőjelezik egy életképes jobbközép koncentráció létreho­
zásának a lehetőségét. Vajon igazuk van-e akkor, amikor azt állítják,
hogy a mai baloldali kormányzással szemben azért nem lehet valódi
alternatívát állítani, m ert a jobboldalon nincs igazodási pont, amely
m entén egyberendeződhetnének a jobbközép polgári erők.
Mi hisszük, és valljuk, hogy igenis létezik igazodási pont, és
ez Antall József politikai öröksége. Reményeink szerint a rendez­
vény a felkért, mértékadó előadók közreműködésével igazolja majd
ezen m eggyőződésünket. A köztársaság első miniszterelnökének
történelmi vállalkozása, politikai öröksége a nemzet számára érték
és a követendő irány. Ezt az örökséget mintegy zászlóként tűzzük ki
a megvert, de a jó harcot fel nem adó jobbközép erők számára. Azt
mondjuk — Ady után szabadon —: kerüljön hát dűlőre, hogy érde­
mesek vagyunk-e életre s jövőre. A Kecskeméti Konzervatív Kör ne­
vében e gondolatokkal nyitom meg a konferenciát.

Dr. Für Lajos, az MDF elnökének nyitóelőadása

z o n a bizonyos decem beri h ű v ö s estén és éjsza k á b a n , ami­

A kor láttuk a végeérhetetlen kígyózó sort a parlam ent előtt,

legfeljebb csak sejthettük, hogy itt egy kivételes személyiség
szám ára valamilyen sajátos helyet készít az idő. Azóta a sírján soha
el nem hervadó virágok m ár szinte bizonyosan mutatják, hogy ez
így van, így lesz. Tegnap este azonban m élyen m eggyőződtem
minderről. Egy kicsi, parányi baranyai falucskában jártam. A telepü­
lést Mecsekfalunak hívják, kétszáznegyven lakója van, ennyi volt a
18. században is. Emlékező szentmisét tartottak Antall József emlé­
kére. Száz-százhúsz ember szorongott a kicsi, 18. században épített
118 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

falusi templomban. Ha valakinek az emléke két év eltelte után, ilyen

világtól távol eső, hegyekkel körülzárt kis faluban ennyire mélyen él,
akkor bizonyosak lehetünk, hogy számára valóban kivételes helyet
készít az idő.
Mitől ez a kivételes hely? Ma itt erről sok szó lesz még, sok­
féle megközelítésben. Én egyetlen dolgot szeretnék ebből kiemelni.
Tudjuk, szakmámnál fogva is tudom, hogy a történelem nagy fordu­
lói rendszerint megtalálják a nekik megfelelő személyiséget. Nem
mindig, s ha nem találják meg, akkor nagy zűrzavar szokott tám adni
az időben, és a benne zajló eseményekben. A m agyar történelemből
akár Árpádtól, Istvántól kezdődően sorolhatnám azokat a kivételes
személyiségeket, akiket a nagy fordulók megtaláltak maguknak. De most
csak három jellegzetes nagyságot emelnék ki a múlt századból. A reform­
kor megtalálta a maga Széchenyijét — sőt, maga a reformkor sem nagyon
lett volna talán nélküle, vagy más lett volna —, 1848-49 megtalálta
Kossuthját, és nélküle bizonyosan más lett volna az, ami akkor tör­
tént, és aztán az 1860-as évek megtalálták a m aguk Deákját.
-ALAHOGY ÍGY VAGYUNK AZZAL A NAGY FORDULÓVAL IS, amelyik

V 1989-90-ben kezdődött. Úgy találta meg ez a nagy történelmi

forduló a maga szereplőjét. Azt m ondhatnám tehát, hogy tör­
ténelem és szerep kivételesen szerencsés találkozása volt mindaz,
ami M agyarországon 1990 óta a kiválasztott személyiséggel együtt
történt. Nem forradalom, nem radikális kapkodás, de nem is tunya­
ság ideje volt ez, hanem szívós, körültekintő cselekvés, józan építke­
zés korszaka. Igen, Ő a nagy építő volt, aki tudta, hogy a háznak
előbb fundam entum ra van szüksége, aztán falakra és utána jöhet
csak a tető. És ez a fundam entum az ország demokratikus alkotmá­
nya. Ennek volt Ő az első számú, kivételesen nagy képességű, józan
és körültekintő, de céltudatos politikusa, megteremtője.
Művéből itt most nekem több m indent ki lehetne emelni ab­
ból, hogy a történelem és a szerep szerencsés találkozásából mi m in­
dent kínál az idő ma is a számunkra. Ám mindössze három olyan
rövid kérdéskört emelek ki, ami szerintem elválaszthatatlanul hoz­
zákapcsolódik a személyiségéhez. Az egyik a nemzeti állami függet­
lenség gondolata. Nagy és régi kérdése ez — mint tudjuk — a Duna-
Tisza táján, a Kárpát-medencében élő népnek, immáron közel ötszáz
év óta. Az volt 1989-90-ben is. Rendkívül szívós, állhatatos képvise­
lője volt az orosz függőség alól való megszabadulásunknak, a nem ­
zeti önállóság, az állami szuverenitás megszerzésének. Közvetlen
közelről láthattam — néha az oldalán ülve —, hogy milyen kemé­
nyen, milyen szigorúan képviselte ügyünket az asztal másik oldalán
ülő tárgyaló partnerekkel szemben. Akár Gorbacsov ült ott, akár
Jelcin, vagy a nehéz váll-lapú, több csillagos tábornokok. Miért? Egy­
részt nyilván azért, mert nyomós történelmi érvek szóltak a szovjet­
orosz nagyhatalom m al szem ben képviselt nem zeti függetlenség
visszaszerzése mellett. Azokról a történelmi tapasztalatokról van
szó, amelyeket a 18. századtól induló, Közép-Kelet-Európa irányába
is terjeszkedni szándékozó orosz törekvések kínáltak a számunkra.
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 119

Hiszen ez az expanzió nem 20. századi, hanem jóval korábbi birodal­

mi törekvés volt, és ki tudja, hogy az lesz-e a jövendőben is. Ez volt
az egyik érve.
A másik: személyes élménye. S ez a személyes élmény nem
is annyira a serdülőkori gyermek, a tizenöt-tizenhat éves fiú tapasz­
talása volt apja oldalán 1945-48 között, hanem 1956, a felnőtt ifjú
rettenetesen kegyetlen élménye. Nem emlékszem egyetlen olyan tár­
gyalásra sem — legalábbis amelyeken én részt vettem — (még egy­
szer megismétlem: Gorbacsovtól Silov altábornagyig), ahol '56 dur­
va és kegyetlen eltiprásának ügyéről ne beszélt volna kendőzetlenül.
Néha úgy éreztem, hogy már-már könyörtelen a tárgyaló partnerrel
szemben, szinte átlépi a diplomácia megengedett normáit. A harm a­
dik érve nyilván ideológiai természetű volt, vagyis a szovjet rend­
szer, a szocializmus, a kom munista rendszer életképtelenségével
szemben táplált polgári meggyőződése. Az ellenérzés, amelyik egy
tudatosan vállalt politikai és eszmei értékrendszerből, a polgári Ma­
gyarország megteremtéséből szükségképpen következett. M ert tu d ­
ta, hogy a polgári rend külső inspirációja nem Keletről, hanem —
mint a 16. század óta mindig is — csak Nyugatról várható. Külön és
önálló kérdéskört alkothatna a Nyugat-Európához való viszonya.
Mert, ha egyszer a keleti nem kellett, se a varsói rendszer, sem a
KGST, akkor miért kellett a másik? Azért, m ert O ismerte és tudta,
hogy Nyugat-Európában egy másfajta, nemzetek közötti közösség
van születőben, és ebben a közösségben tagnak lenni merőben más,
mint a szovjet birodalmi érdekeknek alávetett, a nagyhatalm i érde­
keket kiszolgáló rendszerbe betagozódni.
ZÓLNOM KELLENE VÉGÜL, ha időm lenne rá, arról az ún. „sors-

S kérdés"-ről is, amelynek nyomasztó súlya azóta sem enyhült.

Mert az előbbi kérdést, a nemzeti szuverenitás ügyét m egoldot­
ta az idő. A másik ügy: az egyetemes m agyarság nagy ügye azon­
ban, amelynek mindig is elkötelezettje volt, azóta is megoldatlan.
Nem lehet fölmérni, soha nem lehet fölmérni, mit jelent az egyetlen
m ondata, hogy Ő lélekben tizenötmillió m agyar miniszterelnöke
akar lenni. Soha senki nem tudja a hatását, éltető erejét fölbecsülni,
hogy mit adott ez az egyetlen mondatocska az ötmillió, a határokon
kívülre kényszerült magyarnak, hogy m eddig éltek belőle, és m ed­
dig táplálja még m agyarságtudatukat az antalli kijelentés. Sajnos
rendezetlen helyzetük azóta is megoldatlan. A M agyar Demokrata
Fórum — Antall József teljes egyetértésével — világos alapelvekben
rögzítette álláspontját a kisebbségi kérdésekben. Úgy hiszem, hogy
ezeket az alapelveket ma is követnie kell m inden, m agát m agyarnak
nevező politikának. Sajnos a kisebbségi ügyekben követendő alapel­
vek közül talán a legfontosabb megoldatlan ma is, és úgy látszik,
hogy jó ideig megoldhatatlan is marad. Ez pedig az autonóm ia ügye.
Az általunk meghirdetett alapelvek között, tudtuk m ár akkor is, ez
volt a legkeményebb. Tudtuk, és ez látható ma is, hogy az autonó­
mia ügye m ennyire nem m ozdul előrébb, és nem csak a szomszédos
országok kormányai nem akarnak hallani se róla, de az egész euró­
120 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

pai politikai közgondolkodás is szinte értetlenül fogadja e megoldási

módozatot.
' ÉGÜL, HARMADJÁRA ARRÓL A GONDOLATKÖRRŐL SZERETNÉK

V nagyon-nagyon röviden szólni, amelyik a mai M agyarország

egyik kérdése. Hogy mi lesz a magyarsággal, szoktuk azt is
mondani, hogy szinte sorskérdésünk, de hasonlóan sorskérdése az is
az országnak, hogy mi lesz azzal a belpolitikai, pártpolitikai konst­
rukcióval, amelynek az első — majdnem azt m ondtam — megálmo­
dója, s egyben megvalósítója is Antall József volt. M ert akárcsak
kormányzásunk idején, m a is ama bizonyos mérsékelt jobbközép
politikai erő megteremtése a tét. Választmányunk ülésén és más al­
kalmakkor is többször beszéltem m ár róla: az európai demokráciák
hosszú évtizedek, van, ahol évszázadok óta két nagy politikai pillé­
ren nyugszanak: a mérsékelt balközép és a mérsékelt jobbközép po­
litikai erőin. Mert ha ettől távolodva, a szélek felé megy a politika,
„kifelé" sodródik, ott nem csak a mérsékelt jobb- és balközép erők
sorsa, de az egész demokrácia léte foroghat kockán. Ezért hangoztat­
ta mindig is, hogy az ország számára az igazi, valódi szociáldemok­
rácia értékeit csakugyan hordozó balközép megteremtése legalább
olyan létfontosságú, mint ahogy létérdeke a mérsékelt jobbközép
megteremtése is. Ezért kovácsolta össze, s tartotta életben azt a koa­
líciót, amelyik négy éven át, kisebb-nagyobb zúzódásokat szenvedve
ugyan, de mégiscsak funkcionált. Azt is tudjuk, hogy először a Tor-
gyán-csoport romboló szembefordulása, majd a Csurka-csoport ki­
válása okozott komoly sérüléseket ezen a koalíción.
Az 1994-es választások után, merőben más helyzetben, me­
rőben más körülmények között, valójában ugyanazt a koalíciót akar­
tuk volna — lehet, hogy túl gyorsan — megteremteni, ami ellenzéki
szerepkörben vitte volna tovább, tartotta volna életben azt a bizo­
nyos mérsékelt jobbközépet, amit három párti együttműködésnek, a
sajtóban igen gyakran — nem egészen m egalapozottan — Polgári
Szövetségnek neveztek. Az ügy nem új, nem új a gondolat sem. Ez is
az Övé, Tőle származik, az európai demokráciák tapasztalataiból
származik. Mind a magyar nemzeti jövő, m ind az ország társadalmi
jövője, az ország politikai stabilitása szempontjából egyként fontos,
hogy sikerül-e betöltenünk azt a fontos antalli intelmet, hogy a mi
oldalunkon is létfontosságúan fontos a mérsékelt jobbközép politikai
erő létrehozása. Kivételes helyét azzal is tudjuk mi, m a élők, és a
jövőben politizálok szolgálni, ha m ind a nemzeti szuverenitás és az
egyetemes magyarság, m ind pedig a mérsékelt jobbközép politikai
erők megteremtésével vállaljuk Őt, és serényen, Hozzá m éltóan épít­
kezve munkálkodunk.
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 121

A n d o r r a R udolf akadémikus, a BKE rektora

POLITIKAI RENDSZERVÁLTOZÁS ÉS A TÁRSADALOM

MODERNIZÁCIÓJA

e g v a l l o m ő sz in t é n , h o g y a m ik o r m egérk eztem , és érte­

M sültem róla, hogy én leszek Für Lajos bevezető előadása

után az első előadó, akkor egy kicsit megijedtem. Aztán
arra a következtetésre jutottam, hogy tulajdonképpen logikus, hogy
én kezdem a konferenciát, m ert az én előadásom a pozíciómból kifo­
lyólag tudományos igényű, szociológiai előadás lesz. Néhány társa­
dalmi tényre próbálok rámutatni, azokat próbálom értelmezni, és
ezek talán alapot adnak arra, hogy a későbbi előadók hozzászólja­
nak, megvitassák azt a kérdést, amit a konferencia szervezői feltettek
kiküldött körlevelükben, nevezetesen, hogy mi történt M agyarorszá­
gon 1990 után, és mi történik most.
A nemzetközi szakirodalomban elég gyorsan változik annak
megítélése, hogy valójában mi történt itt, és m i történik Kelet-Közép-
Európában. 1990-ben még sokan arról beszéltek, hogy itt forradalmi
rendszerváltozás következett be, m ert nagyon rövid idő alatt alapve­
tő változások m entek végbe a struktúrákban és az intézményekben.
Később általánossá vált a transition — fordíthatjuk átmenetnek —
kifejezés használata, átmenet egy egypárti diktatúrából egy többpár­
ti demokráciába, egy, az állami tulajdon túlsúlyán alapuló tervgaz­
daságból, parancsgazdaságból — ahogy m ondani szokták — egy, a
m agántulajdon túlsúlyán alapuló piacgazdaságba. Ma m ár azonban
a transition kifejezés sem igazán szokásos a nemzetközi szakiro­
dalomban, hanem transformatiomól kezdenek beszélni — ezt talán
átalakulásnak fordíthatjuk. Akik a transformationt használják, azok
azt akarják kifejezésre juttatni, hogy valami változik, de nem tudjuk,
mi lesz belőle. Nem tudjuk, milyen irányba megyünk. Tehát tulaj­
donképpen nagyfokú pesszim izm us uralkodott el a nemzetközi
szakirodalomban azt illetően, hogy mi történik ezekben az országok­
ban, ezen belül Magyarországon. Valóban sok m inden történt, ami
megkérdőjelezi az 1990. évi optimista, talán túlságosan optimista vá­
rakozásainkat. Ezért mi, m agyar társadalom tudósok és m agyar ál-
lampogárok is kétségtelenül borúlátóbbakká váltunk. Hozzátenném
azonban, hogy én ma sem vonom kétségbe, hogy 1990-ben valóban
forradalmi változások történtek, elsősorban a politikai rendszer, de
valamivel lassabban a gazdasági és a társadalmi rendszer is alapve­
tően megváltozott.
De nem szeretnék tovább a kifejezésekkel foglalkozni, in­
kább azt próbálnám megnézni, hogy valóban mi történt, m it tudunk
arról, hogy mi történt, m it tudunk szociológiai adatfelvételek alapján
erről mondani. S amikor szociológiai felvételeket említek, akkor el­
sősorban az ún. M agyar Háztartás Panel adatfelvétel-sorozat ered­
ményeire hivatkozom. 1992 óta kb. kétezer háztartást évről évre, áp­
222 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

rilis-májusban felkeresünk, és megkérdezzük őket jövedelmeikről,

munkanélküliségükről, véleményeikről és még sok m inden másról.
Az elméleti keret, m ert hogy ilyenre szükség van, ha értel­
mezni akarjuk az eredményeket, számomra elsősorban a modernizá­
ció-elmélet. Szeretném hangsúlyozni, hogy a '80-as évek közepén
kezdtem a Magyarországon végbement változásokat a m odernizá­
ció-elmélet keretei között értelmezni, amikor még a szocialista tábor­
ban a modernizáció kifejezést nem nagyon használták, m ert — főleg
a szovjet tudományok szerint — ez antimarxista kifejezés volt. Az
igazi ortodox marxisták a modernizáció-elméletet antimarxistának
tekintették. Hozzáteszem, hogy ebben a m aguk szempontjából iga­
zuk volt. Ha ugyanis a modernizáció szempontjából vizsgáljuk a
M agyarországon végbement változásokat, akkor ezzel hallgatólago­
san azt mondjuk, hogy itt nem a kapitalizmusból a szocializmusba
való átmenet történt, nem a szocializmus épül, hanem a m odern
társadalmi viszonyok irányában sikerül, vagy nem sikerül előrelép­
ni. Azt is hozzátenném, hogy a szocialista rendszer több mint negy­
ven éve kísérlet volt ugyan a modernizációra, de sikertelen, elvetélt
kísérlet, m ert a modernizációból csak a gazdasági növekedést, az
iparosítást, a technológiai fejlődést, a városiasodást, az iskolai vég­
zettség emelését kívánta megvalósítani, a modernizáció többi elemé­
től elzárkózott. Ennek következtében a megvalósítani kívánt folya­
m atok is sokszor vakvágányra futottak, m int a nehézipar túlfejlesz-
tése, vagy a sajátos „késleltetett" városfejlesztés, vagyis a városi inf­
rastruktúra elhanyagolása.
Úgy gondolom, hogy ma — a rendszerváltás után — sem
kellene lem ondanunk a modernizáció-elmélet felhasználásáról, an­
nál is kevésbé, m ert számos nyugati társadalomtudós is ennek alap­
ján vizsgálja, értelmezi a kelet-közép-európai forradalmakat és átala­
kulást. Modernizáció mellett vagy helyett beszélhetünk persze a pol-
gáriasodásról, a polgári társadalom irányában való fejlődésről, vagy
egyszerűen a Nyugathoz, Európához való felzárkózásról. M int a kö­
vetkezőkből kitűnik, szerintem lényegében ugyanarról van szó.
'IT jelent a MODERNIZÁCIÓ, ahogy számos nyugati társada­

M lomtudós és nyom ukban én is használom azt a fogalmat?

Jelenti először a magántulajdon túlsúlyát és a hatékony pi­
acgazdaságot, és ezzel összefüggően a magas jövedelmi szintet. Je­
lenti másodszor azt, hogy van egy kiegyensúlyozott társadalm i szer­
kezet, ahol nincs súlyos, nagyon elterjedt és tartós szegénység, erő­
sek a középrétegek. Ezért szoktak a németek a középrétegek társadal­
máról beszélni. Mondhatjuk azt is, hogy ez olyan társadalom, ahol a
polgári rétegek erősek, és ezzel együtt jár az is — a szegénység vo­
natkozásában —, hogy létezik egy jóléti rendszer, amely megvédi a
társadalom hátrányosabb helyzetű rétegét. Jelenti harm adszor a m a­
gas iskolai végzettséget, műveltséget, szaktudást. Jelenti negyedszer
a demokráciát, és ezt nagyon erősen hangsúlyoznám. A m odernizá­
ció fogalma a nyugati szakirodalomban azt jelenti, hogy demokrácia
van. Demokrácia nélkül modernizációt nem lehet megvalósítani. Je-
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 123

le n ti v é g ü l, ö tö d s z ö r , h o g y v a la m ily e n m o d e m v a g y c iv il p o lg á r i
k u ltú r a , m e n t a l it á s , é r t é k e k , e r k ö lc s u r a l k o d n a k a t á r s a d a l o m b a n . E z
e lé g h o m á ly o s fo g a lo m , k ü lö n b ö z ő s z e r z ő k k ü lö n b ö z ő k é p p e n s z o k ­
t a k h i v a t k o z n i rá. D a h r e n d o r f p é l d á u l civil virtue-t m o n d , a m it p o l­
g á r i v a g y á l la m p o lg á r i e r é n y e k n e k f o r d í t h a t n á n k , é s j e l e n t i a z ú jító ,
k e z d e m é n y e z ő k é s z s é g e t , f e le l ő s s é g v á l l a l á s t , m á s r é s z t v a l a m it , a m i t
c iv i l i t y - n e k n e v e z , é s a m it u d v a r i a s s á g n a k f o r d í t h a t n á k , v a g y i s m á ­
s o k t i s z t e l e t b e n ta r tá s á t, a t o le r a n c iá t , a j á t é k s z a b á l y o k m e g t a r t á s á t ,
a z e r k ö lc s é r v é n y e s ü l é s é t p o l i t ik á b a n é s ü z l e t b e n .
'ÉZZÜK MEG, HOGY A MODERNIZÁCIÓ, vagy a polgári társada­

N lom irányában haladtunk-e 1990 után és haladunk-e most is.

Definícióm első pontja volt a hatékony piacgazdaság, a m a­
gántulajdon túlsúlya és a magas jövedelmi szint. Az kétségtelen,
hogy a magántulajdonon alapuló piacgazdaság felé lényegesen el­
őreléptünk, hiszen m a a M agyarországon foglalkoztatottak kb. fele a
magánszektorban dolgozik, és a GDP-nek több m int a felét a magán-
szektor állítja elő. Kevésbé jól állunk a magas jövedelmi szinttel,
m ert egy nagyon lényeges, kb. 12-13%-os személyi jövedelem-csök­
kenés következett be, ami azonban nagyjából 1993 második felétől
megállt. A makrostatisztikai adatok szerint m ind az egy főre jutó
reáljövedelem, m ind a reálbérindex 1994-ben magasabb volt, mint
1993-ban, a. munkanélküliség is csökkent. Tehát azt mondhatjuk,
hogy 1994-re túljutottunk egy nagyon súlyos gazdasági visszaesés, a
válság mélypontján. Azon vitatkozhatunk, hogy szükségszerű volt-e
ekkora visszaesés, és hogy annak melyek voltak az okai. Nem kétsé­
ges, hogy a szükséges struktúraváltozáson kívül a volt szocialista
exportpiacok fizetésképtelenné válása és a világgazdasági depresz-
szió is szerepet játszott benne. Nagy kérdés azonban, hogy folytató-
dik-e az egyelőre szerény gazdasági fellendülés. Én nagyon rem é­
lem, hogy a restriktiv gazdaságpolitikai intézkedések ellenére folyta­
tódik, m ert ha a gazdaság spontán erői mozgatják, akkor lassan
m egkezdődik közeledésünk a nyugat-európai országok gazdasági
színvonala felé. Azt persze nem remélhetjük, hogy a nyugat-eruópai
átlagot belátható időn belül elérjük, de azt igen, hogy visszaérünk
történelmi fejlettségi vagy elmaradottsági szintünkre, amely nagyjá­
ból az ausztriai szint kétharmada.
Modernizációs definícióm második pontja a középrétegek
társadalma. Ezért érdekes kérdés az, hogyan alakultak a jövedelem­
egyenlőtlenségek. A rendszerváltozás u tán lényegesen n ő tt az
egyenlőtlenség. Hozzáteszem, hogy az egyenlőtlenségek növekedése
m ár az 1980-as évek közepén megindult. Ezen nem csodálkozha­
tunk: a m agántulajdonon alapuló piacgazdaságban általában na­
gyobbak a jövedelem-egyenlőtlenségek, mint a szocialista piacgaz­
daságban. Az átalakulás maga is megköveteli a jövedelem-egyenlőt­
lenségeket, m ert a m unkaerő ezeknek hatására fog a nem hatékony
ágazatokból, vállalatokból, munkahelyekről a hatékonyakba átlépni,
továbbá ahhoz, hogy új magánvállalkozók jelenjenek meg, szüksé­
ges, hogy a magánvállalkozás az átlagosnál lényegesen magasabb
124 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

jövedelemét ígérjen. Azt is hozzá kell tenni természetesen, hogy a

szocialista társadalom is távol volt az egyenlőségtől. Akkor kb. a
skandináv országok szintjén álltak a jövedelem-egyenlőtlenségek,
ma kb. a németországi szinten állnak. Nagy kérdés az, hogy a jöve­
delem-egyenlőtlenségek mely irányba fognak a következő időszak­
ban alakulni. Itt is látunk bizonyos változást, vagy legalábbis egy
bizonyos változásnak az előjeleit. Míg 1987-től — m ert akkor vannak
az utolsó adataink a szocialista korszakról — 1992-ig nőttek a jöve­
delem-egyenlőtlenségek, utána csak egy enyhe növekedés m utatko­
zott, és nem is m inden évben: főleg 1993-ról 1994-re nem nőtt az
egyenlőtlenség. 1994-ről 1995-re azonban újra nőtt a jövedelem ­
egyenlőtlenség, éspedig érdekes módon, ami elgondolkoztató lehet
m indannyiunk számára: ugyanis a felső decilis, tehát a leggazda­
gabb egymillió ember helyzete lényegesen javult. Ebben az évben a
legszegényebbek helyzete nem romlott. Az összes közben lévő deci-
lisek helyzete azonban romlott. Ezek az adatok m inden problemati-
kusságuk mellett is sokatmondóak. 1990-től 1994-ig a középrétegek­
nek, főleg azok felsőbb részének a helyzete relatíve nem romlott,
nagyjából tartani tudták a helyzetüket, most a második legjobb módú
milliótól a kilencedik millióig végig a romlás jelei mutatkoznak. Ha ez
az új tendencia folytatódik, akkor nem olyan társadalom felé haladunk,
amelyben erős középrétegek vannak, amelyben erős polgárság van,
nem Németország felé megyünk, hanem Dél-Amerika felé, Brazília felé,
ahol állítólag a legnagyobbak a jövedelem-egyenlőtlenségek a vilá­
gon. Nem örülnénk bizonyára, ha Brazília felé haladnánk, m ert Bra­
zília nem igazi m odem polgári társadalom.
-ÉZZÜK MOST A SZEGÉNYSÉG KÉRDÉSÉT. A szegénység, term é­

N szetesen, nőtt. Ha az átlagjövedelem csökken, a szegénység

nő. Ha a jövedelem-egyenlőtlenségek nőnek, a szegénység
nő. Az igazán érdekes kérdés azonban az, hogy kik a szegények? S
itt nagyon egyértelmű tendencia m utatkozik, hogy a gyerekek azok,
akik egyre inkább szegényednek, és a gyerekes családok azok, akik
között a szegények aránya az átlagosnál nagyobb, és folyamatosan
nő. Akármilyen szegénység-definíciót alkalmazunk, rajtuk kívül
csak a hetven éven felüliek között az átlagosnál több a szegény. A
60-69 éveseknél ez a tendencia nem látszik. Csak az életkor legmaga­
sabb kategóriáiban mutatkozik olyan fokú szegénység, m int a gyere­
keknél. Én ezt nagyon súlyos tendenciának látom, m ert végül is egy
társadalom a saját jövőjét teszi tönkre, ha hagyja, hogy a gyerekek
nagyon jelentős része a szegénység körülményei között növekedjen
fel, és a saját jövőjét teszi tönkre akkor, ha azokat a családokat, ame­
lyek két-három-négy-öt gyereket vállalnak, súlyosan hátrányos hely­
zetbe hozza. Engedjék meg, hogy itt megint elmondjam egyik ked­
venc gondolatomat. A gyerek a m odem társadalomban közjószág. A
közjószágon azt kell érteni, hogy olyan érték, amelyet egyénileg ho­
zunk létre, de hasznát m indenki élvezi. Nem lehet ugyanis kizárni a
gyermekteleneket sem abból, hogy a jövendő nem zedék által m eg­
termelt nemzeti jövedelemnek a hasznaiból részesüljenek, amikor
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 125

idősek és nyugdíjasok lesznek. A nyugdíj gazdasági alapját m indig a

következő aktív nemzedékek állítják elő. A m odern közgazdaságtan
szerint, ha a közjószágok létrehozását teljesen a piacra bízzuk, annak
az a következménye, hogy kevesebb lesz belőlük, m int amennyi
szükséges, mint amennyi optimális lenne. Ezért a közjavaknak az
előállítását a társadalomnak valamilyen eszközökkel anyagilag tá­
mogatni kell. A rendelkezésre álló adatok alapján még nem látjuk,
hiszen '95 áprilisi-májusi adatokra tudok hivatkozni, hogy a „márci­
usi csomag"-nak konkrétan mi a következménye. Az biztos, hogy a
gyerekes családok rosszabb anyagi helyzetbe fognak kerülni, mint
amilyenben eddig voltak. Nem csak azért kerülnek rosszabb helyzet­
be, mert a jövedelemigazoláshoz kötik a családi pótlékot. Az előzetes
felmérések szerint a gyerekes családoknak 80%-a jogosult lesz arra,
hogy családi pótlékban részesüljön. Az igazi veszély az, hogy ha a
jövedelemhatár nem fog az inflációval együtt emelkedni: akkor né­
hány éven belül 20-30%-os inflációval eljutunk oda, hogy alig fog
valaki családi pótlékot kapni. Ez rendkívül súlyosan fogja a gyerekes
családokat érinteni. A szegény gyerekek társadalma biztosan nem
modern, és biztosan nem polgári társadalom, és egész biztosan nem
egy igazi európai társadalom.
-o d er n izá c ió s d efin íc ió m h a r m a d ik PONTJA a magas isko­

M lai végzettség. Az MSZMP, előtte a kom munista párt annak

idején azt hirdette, hogy az oktatási forradalmat, az oktatás
demokratizálását hajtják végre. Ténylegesen a '60-as évek közepétől
szigorú numerus clausust vezettek be, az érettségihez vezető középis­
kolákban is, a felsőfokú oktatásban még inkább, így szinte nálunk a
legalacsonyabb egész Európában, vagy a legalacsonyabbak közé tar­
tozunk az érettségihez vezető iskolákba járók aránya, és az egyetem­
re vagy főiskolára beiskolázottak aránya tekintetében is. 1990 után itt
gyorsan és nagyon határozottan változás indult meg; megnőtt a gim­
názium ba és szakközépiskolába járók aránya, megnőtt az egyetemre,
főiskolákra járók aránya is. Ugyanakkor — és ezt hangsúlyozni kell
— m ind a gimnáziumi oktatás, mint a felsőfokú oktatás nemcsak
megőrizte minőségét, színvonalát, hanem lényegesen javította is. Ezt
külföldön, a nyugati egyetemeken sokszor jobban elismerik, m int a
hatalmi és pártharcok befolyása alatt álló m agyar oktatásügyben.
Nézzék el nekem, kérem, hogy ezen a ponton szubjektív leszek: a
Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem példájára hivatkozom.
A Népszabadságban 1994. szeptember 24-én két igen öntudatos fiatal­
ember hosszú cikkben próbálta bizonygatni, hogy egyetemünkön az
oktatás színvonala súlyosan lesüllyedt. Ugyanakkor a következő hó­
napokban vették fel egyetemünket tagjelöltnek — elsőként a volt
szocialista táborból — a CEMS-be, ami az európai közgazdaságtani
egyetem ek és management felsőiskolák igen exkluzív szövetsége,
amelynek országonként egy, a legjobb intézmény lehet a tagja. A
felvételt igen alapos vizsgálódás előzte meg; a külföldi egyetemek
képviselői azt kívánták látni, hogy a nálunk folyó oktatás tartalm át
és színvonalát tekintve megfelel-e az ö követelményeiknek, ennek
126 MAGYAR SZEMLE 19%. 2. SZÁM

alapján elküldhetik-e hallgatóikat egy-egy szemesztert Budapesten

teljesíteni. A teljes jogú tagság elérése után a mi egyetemünk diplo­
máit a tagintézetek országaiban a tagintézmény diplomájával egyen­
értékűként fogják elfogadni. Egyáltalán nem gondolom, hogy a többi
magyar egyetem színvonala alacsonyabb lenne a miénknél. Ez az
igen magas színvonalú magyarországi egyetemi oktatás és kutatás,
és a m egindult jó irányú fejlődés nagyon súlyos veszélyhelyzetbe
került, m ert a drasztikusan súlyos és ötletszerű, önkényes pénzügyi
elvonások a felsőoktatásból veszélyeztetik az egész felsőoktatást. Én
nem állítom, hogy nem kell takarékosan gazdálkodni a felsőoktatás
területén is, de nagyon káros az, ha a különböző egyetemekről törté­
nő előadások, mondjuk, nehezen ellenőrizhető kritérium ok alapján
történnek. Az ember attól fél, hogy a m inisztériumok sötét hátsó
szobáiban „kijárás" útján dől el, hogy kitől vonnak el többet, és kitől
vonnak el kevesebbet. Tőlünk mindenesetre az átlagnál többet von­
tak el. Ennek okát eddig senki sem volt hajlandó megmagyarázni.
Félek tőle, hogy annak a minisztériumi tisztviselőnek van igaza, aki
kollégáimnak azt mondta, hogy „az a baj, hogy a ti rektorotok keve­
set jár be a minisztériumba".
jEHÁT itt egy SÚLYOS HELYZET állt ELŐ a költségvetési kurtítá­

T sok miatt, és még nem tudjuk, hogy a jövőben ezek hogyan

fognak alakulni. Hasonlóképpen súlyosnak találom a tandíj
bevezetésével kapcsolatban előállt helyzetet. Ilyen súlyos gazdasági
helyzetben, mint amilyenben vagyunk, elvileg azt lehet mondani,
hogy a tandíj bevezetése elképzelhető, elfogadható. Végül is a Hall­
gatók Önkormányzati Szövetsége ebbe belenyugodott. Elfogadható,
ha nem olyan méretű a tandíj, vagy pedig úgy lehet kompenzálni,
hogy nem m arad ki senki az oktatásból azért, m ert szerényebb anya­
gi helyzetű háttérből jött. A jelenlegi 2000 forint még nem jelent
súlyos összeget, de ha havi 10 ezerre fog felmenni a tandíj, m int
ahogyan arról az első rendeletben szó volt, az bizony agyonveri azo­
kat a családokat, akik nincsenek olyan jó anyagi helyzetben, és
agyonveri azokat a családokat, ahol kettő, esetleg három gyereket
kellene egyetemen vagy főiskolán taníttatni. Ez nagyon súlyos ten­
denciát alakítana ki, ami nagyon súlyos eltávolodást jelentene Euró­
pától, amelyhez felzárkózni akarunk.
Csak megemlítem, hogy a tudom ányos oktatás területén
ugyanilyen problémák vannak. A tudományos kutatás területén Ma­
gyarország talán még mindig a legközelebb áll a világszínvonalhoz,
mindenesetre sokkal közelebb, mint a gazdaságban. Agyonverni a
tudományos kutatást pénzügyi elvonások miatt — a legsúlyosabb
meggondolatlanság. Az Antall-kormány létrehozta az OTKA-t és el­
kezdte azzal, hogy adott 1,8 milliárd forintot. Ehhez jött egy világ­
banki kölcsön. Attól fogva az OTKA támogatása reálértékben állan­
dóan csökkent. Egyik kedves kollégám az OTKA-ban azt m ondta
elkeseredésében, hogy amíg Antall József élt, addig az OTKA költ­
ségvetési támogatása legalább nominális értékben nőtt, azóta nom i­
nális értékben is csökkent, azóta az OTKA-nak és a magyar tudó-
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 127

mánynak befellegzett. Nem vagyok ennyire elkeseredett, legalábbis

akkor, ha nyilvánosan nyilatkozom meg. M indent megkíséreltünk,
hogy az OTKA fennmaradjon és legalább a kutatás túlélését biztosító
költségvetési támogatást kapjon. De az tagadhatatlan, hogy az 1996-
ra várható támogatás az 1991. évi reálértékének jó esetben 30%-a
lesz.
A modernizációs definíció ötödik pontja a demokrácia. A de­
mokratikus intézményrendszer 1990-ben létrejött, megvan, és rem él­
hetőleg a jövőben sem fog helyrehozhatatlan változásokat szenved­
ni. Súlyos problémák vannak azonban a működéssel kapcsolatban.
Itt elsősorban arra utalnék, hogy M agyarországon nem alakult ki a
választók preferenciáinak, párthoz kötődésének egy olyan fokú ál­
landósága, ami egy bizonyos stabilitást hozna m agával a politikai
rendszerben is. Nagyon nagy, körülbelül 30% azoknak az aránya,
akik nem vesznek részt választásokon, majdnem ugyanakkora, kb.
25% azoknak az aránya, akik a közvélemény-kutatásban azt m ond­
ják, hogy nem tudják, kire fognak szavazni. A fennm aradó kb. 45%
évről-évre megváltoztatta a véleményét arról, hogy melyik pártra
szavazna, ha most parlamenti választásokra kerülne sor. A M agyar
Háztartás Panel adatfelvételei során eddig öt alkalommal kérdeztük
meg a pártpreferenciát, és mindössze körülbelül 1% említette m in­
den alkalommal ugyanazt a pártot. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az
éppen aktuális közvélemény-kutatási eredm ényeket nem szabad
úgy értelmezni, hogy a következő választáson is hasonló arányban
fognak a különböző pártokra szavazni (annál is inkább, m ert a fent
említett 25%, aki „nem tudóm m al" válaszol, végülis elmegy szavaz­
ni és leadja valamely párt mellet a szavazatát). Témánk szempontjá­
ból fontosabb az a következtetés, hogy a választói pártpreferenciák
ilyen fokú instabilitása esetén m indenképpen fennáll annak a veszé­
lye, hogy valamely jövőbeni választáson nem a mérsékelt jobbközép
vagy balközép, hanem demagóg szélsőbal vagy szélsőjobb pártok
jutnak jelentős támogatáshoz. Ez a modernizáció végét, újabb kudar­
cot jelentene a nyugati társadalmakhoz és gazdaságokhoz való fel­
zárkózás terén.
'ÉGÜL A MODERNITÁS HATODIK KRITÉRIUMA a m odern mentali-

V tás-érték-erkölcs. A mai szélsőséges, radikális és vulgáris libe­

rális álláspont szerint, amelyet őszintén szólva én nem is ne­
veznék liberálisnak, m ert annyira intoleráns és doktriner, nincs
szükség értékre és erkölcsre. Ha m indenki önálló személyiségként az
önérdeket követi, akkor létrejön a társadalmi optim um. A liberális
szerzők többsége a világon, éppen ellenkezőleg, azon a véleményen
van, hogy szükség van erkölcsre, igen is szükség van értékekre a
társadalomban. Szükség van legalább a játékszabályokat illető kon­
szenzusra, m ert anélkül sem a piacgazdaság, sem a demokrácia nem
tud megfelelően működni. Ezen a területen nagyon kedvezőtlen a
helyzet Magyarországon. Kezdeném azzal, hogy igen nagy az elége­
detlenség, folytatnám azzal, hogy az a valami, amit — m ondjuk — a
lelkiállapotnak nevezhetnénk, rendkívül rossz M agyarországon,
128 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

folytathatnám azzal, hogy rendkívül elterjedtek az anómia és az el­

idegenedés jelenségei, tehát a céltalanság, az élet értelmetlenségének,
reménytelenségének érzése, az, hogy nem tudják az emberek, milyen
értékeket és milyen normákat kell követniük. Egy szerény rem ény­
sugarat azért említenék: ezeket a kérdéseket '78-ban, aztán '90-ben és
'94-ben is kérdezték. 1978-tól 1990-ig erősen romlott az anómia és
elidegenedés terén a helyzet, de 1990-től 1994-ig nem romlott, in­
kább talán kicsit javult. Mintha kicsit kevesebben m ondanák azt,
hogy egyáltalán nem tudják, milyen értékekeket, norm ákat kell kö­
vetni, és hogy az élet értelmetlen.
Itt említeném meg, hogy az öngyilkosságot a szociológia
klasszikusan az anóm ia m utatójának tekinti. Az öngyilkossági
arányszám pedig 1988 óta m ár elég jelentősen és elég tartósan le­
csökkent. Nem tudjuk persze, hogy legfrissebben mi történt ezen a
területen.
• •
sszefo g la ló a n teh á t a zt m o n d a n á m , hogy 1990-ben m eg­

Ö indultak olyan tendenciák, amelyek a m odem vagy a polgári

társadalom, vagy Európa felé vezetnek. Voltak olyan jelensé­
gek is, ahol a javulás még nem indult meg, de a romlás 1994-re
általában megállt. Nagy kérdés, hogy 1994 után ezek a tendenciák
folytatódnak-e, vagy megtörnek, nem állandósulnak-e a kedvezőtlen
helyzetek. Nem szeretnék jósolni. Egy társadalom tudósnak be kell
látnia: nem tudja megjósolni, hogy mi fog történni. Nem tudtuk
megjósolni azt sem, hogy összeomlik a kom munista rendszer. Tehát
a jövő bizonytalan, azt hiszem, szükségszerűen bizonytalan, de ez
azt is jelenti, hogy a jövő rajtunk múlik, rajtunk és nemcsak a kormá­
nyokon, hanem nagy mértékben az értelmiségen és tulajdonképpen
m inden magyar állampolgáron. Engedjék meg, hogy megemlítsem,
hogy Kecskemétre utazás közben olvastam a Magyar Nemzetben Szi­
lágyi Ákos interjúját, amelynek az a címe, hogy Az értelmiség leeresz­
tett kézzel áll. A teljes kétségbeesés és célvesztés m utatkozik meg
ebből az interjúból. Ehhez két dolgot szeretnék hozzáfűzni. Egyrészt
valóban nagyfokú kétségbeesés látható a magyar értelmiségben, leg­
alábbis az értelm iségnek egyik részében. Nagyon szim patizálok
azokkal, akik szembenéznek a helyzettel, és megértem azokat, akik
nagyon elkeseredettek. Mégis azzal fejezném be az előadásomat,
hogy ne álljunk leeresztett kézzel, hanem próbáljunk valamit tenni
annak érdekében, hogy a magyar gazdaság, társadalom és politika
helyzete rövid, közép- és hosszútávon javuljon, a rendszerváltás
után megkezdődött kedvező tendenciák folytatódjanak, viszont ne
erősödjenek meg kedvezőtlen tendenciák. A mai nemzetközi szocio­
lógiai irodalom egyik legérdekesebb új felismerése, hogy a társada­
lmak fejlődése egyáltalán nem determinált, hanem rajtunk, a társa­
dalom tagjain múlik, hogy milyen irányban m ennek a változások,
javulnak-e, vagy romlanak a társadalmi viszonyok.
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 129

BOGÁR László, a k ö z g a z d a s á g i tu d o m á n y o k k a n d id á tu s a , o r s z á g -
g y ű l é s i k é p v i s e l ő , a z A n t a ll - k o r m á n y á lla m t it k á r a

ZT GONDOLOM, AKKOR VAGYUNK MÉLTÓK Antall József öröksé­

gére, ha most, róla szólván, nem kívánjuk szoborrá m erevíte­
ni emlékét és alakját, hanem emberként próbáljuk megidézni.
Ezért egy szubjektív emlékkel szeretném kezdeni. Lassan m ár hét
éve, hogy először volt alkalmam beszélgetni vele azokról a kérdések­
ről, amelyek egyike előadásomnak a témája lenne: M agyarország és
a világgazdaság, a világtársadalom kapcsolódásairól. Ő akkor is és a
későbbi években is — lehet, hogy sok m indenben egyetértett velem,
de atyailag megfeddett azért, mert — ahogy fogalmazta — különleges
képességem van arra, hogy dramatizáljam a helyzetet. A helyzet magá­
tól is elég drámai — mondta ő. Nagyon szeretném, ha a jövő az ő
optimizmusát igazolná. Sajnos azonban a halála óta eltelt két év során,
mind a külső feltételekben, mind a m agyar társadalom belső életében
lezajlott változások — enyhén szólva — okot adnak arra, hogy m eg­
lehetős drám aisággal próbáljunk szembenézni ezekkel a fejlemé-
nyekkel.
Kelet- és Közép-Európa átalakulási folyamatáról, az elmúlt
öt-hat év tükrében ma m ár bizonyosan csak egy dolgot állíthatunk:
sem az átalakulás külső feltételrendszere, sem a belső fejlemények
nem követték azokat az optimista feltételezéseket, amelyek akkori­
ban, '89-90-ben, az éppen leomló berlini fal m indkét oldalán megfo­
galmazódtak. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a változások alapkérdéseit
illetően nemcsak, hogy a megoldásokig nem jutottunk el, hanem
jószerivel válaszaink sincsenek, sőt, továbbmegyek: jelentős problé­
m ákra vonatkozóan egyelőre a kérdések megfogalmazásáig sem ju ­
tottunk el. Kicsit talán karikatúraszerűen továbbfolytatva Andorka
professzor úr gondolatát, azzal kapcsolatban, hogy a nyugati szaktu­
dósok igen elegánsan tmnsitiomól transformatioma keresztelték a fo­
galmat. Ez roppant fontos, ha valamit újra át tudunk nevezni. Nos,
ma mindössze három kérdés tisztázatlan. Egy: honnan jövünk? Ket­
tő: hova tartunk? Három: mi ez a gyanús, sötét és egyre zavarosabb
katyvasz, ami elválasztja az ismeretlen m últat az ismeretlen jövőtől?
Alátámasztva ezzel azt a közkeletű vélekedést, hogy zaklatott ko­
runkban csak az átmenetek igazán tartósak. Azt hiszem, hogy a vi­
lággazdaságra vonatkozó nézeteinket illetően számos okunk van ar­
ra, hogy az illúziókkal, legalább megpróbáljunk, ha nem is leszámol­
ni, de szembenézni. Szándékosan leegyszerűsítve: a '90-ben éppen
kormányzását elkezdő Antall-kormány számára valahogy úgy fogal­
m azódott meg a képlet, ha most mi eminens tanuló módjára szépen
felmondjuk azt a leckét, amelyet a világban uralkodó eszm eáramla­
tok — amelyek önm agukat valami folytán liberálisnak szokták m i­
nősíteni — demokráciáról és piacgazdaságról írnak, akkor a jó (tanu­
ló) majd elnyeri jutalmát, a népmese logikája alapján. Egyfelől m ind­
ez az ország felemelkedéséhez vezet, és természetesen lehetővé teszi,
hogy '94-et követően is nagyjából ez a kormányzati koalíció folytat-
130 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

hassa a rendszer-átalakító munkát. Ez bizony csak a népm esék logi­

kája volt. A népmesékben általában valóban győzedelmeskedik a jó.
Ebben a világban, amelyben mi élünk, nem feltétlenül. Azt hiszem,
minden túlzás és m inden dramatizálás nélkül mondhatjuk, hogy saj­
nos, ma Magyarország társadalmi, gazdasági felemelkedése is a jövő
távoli ködébe vész. Egyelőre ahhoz is óriási erőfeszítésre van szük­
ség, hogy Magyarország társadalmi, gazdasági, világgazdasági tér­
vesztése és az általános hanyatlás megállítható legyen. Nemcsak Ma­
gyarországon, hanem az egész térségben, ma m ár teljesen bizonyos
a társadalmi-gazdasági átalakulás elképzelt forgatókönyveinek ku­
darca. Az is valószínű, hogy M agyarország történelmének egyik leg­
súlyosabb veszteségekkel terhelt évtizedét, lehet, hogy évtizedeit éli
át. Mindezt napnál világosabban fejezi ki az az egyszerű tény is,
h o g y 1995-ben a m ag y ar g a z d asá g csak az 1979-es jö v ed e ­
lemtömeget volt képes előállítani. Csakhogy — és ez az, ami igazán
megdöbbentő —, míg akkor ez a jövedelemtömeg elég volt ahhoz,
hogy az egy főre eső nemzeti jövedelem terén M agyarország 50%-
kal magasabban legyen, m int a világátlag. Ma ez az ugyanennyi
ah h o z. elegendő, hogy Magyarország 20%-kal alacsonyabb helyet
foglaljon el, m int a világátlag. Ehhez persze hozzá kell tenni azt is,
hogy Magyarország az elmúlt száz-százötven évben, amióta ilyen
statisztikai adatok a rendelkezésünkre állnak, rövid háborús, polgár-
háborús időszakokat leszámítva, soha sem volt a világátlag alatt, ma
viszont nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy soha sem lesz újra a
világátlag felett. Azt hiszem, ezek a tények önm agukért beszélnek,
azt is kifejezik, hogy az átalakulás során M agyarország m inden ed­
diginél hátrább kénytelen beilleszkedni az új globális világrendbe.
Mindez természetesen brutális változásokat fog provokálni és rész­
ben provokál m ár ma is a társadalom belső szövetében. Feltételezhe­
tően felerősíti azokat a rendkívül negatív tendenciákat, amelyek
nagyjából húsz-harminc éve zajlanak, s amelyek közül a legsúlyo­
sabb talán a mortalitási és morbiditási m utatóknak olyan rendkívül
súlyos romlása, amelyre az európai történelemben egyáltalán nincs
is példa. Célom természetesen mindezzel nem az, hogy a társadalmi
összeomlás apokaliptikus vízióját vázoljam fel, hanem mindössze
az, hogy megpróbáljunk valóban szembenézni azzal a m egdöbbentő
erejű kihívással, árhely Magyarországot ebben az évtizedben, vagy
az elkövetkező évtizedekben éri.
ILÁGG AZDASÁG I KAPCSOLATAINKAT ELEMEZVE az első illúzió,

V amivel feltétlenül le kellene számolnunk, az a szaktudom á­

nyos hitelesség álruhájába öltözött ideológia, m iszerint a vi­
lággazdaság egészére is igaz az a bizonyos, két egymást feltételező
axióma, miszerint a piac szereplői egyenlőek, köztük semmiféle hier­
archikus különbség nincs, továbbá a csere m indig egyenértékek cse­
réje. Ha nem az lenne, akkor a termelési tényezők teljesen szabad
áramlása lehetővé tenné ezt a bizonyos kiegyenlítődést. Ez tehát a
népmeséi ideológiai feltételezés. A valóság sokkal sötétebb ennél.
Korunk világgazdaságában azt tapasztaljuk, hogy a világpiac fedő­
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 131

nevet viselő komplexum valójában nem más, m int egy szigorúan

hierarchizált hatalmi építmény, ahol a piac szereplői között nemcsak
egyenlőség nincs, hanem óriási és kiegyenlíthetetlen különbségek
vannak, ahol ennek következtében a globális hatalmi hierarchia csú­
csán állók szinte tetszés szerint alakíthatják a világ nagy tranzakciós
központjainak átváltási arányait, a kamatokat, a cserearányokat és a
valutaárfolyamokat. Mindezek következtében gyermekded illúzió
arról beszélni, hogy netán a csere valóban egyenértékek cseréje vol­
na. Erről, természetesen, szó sincs. Ennek következtében — és ez
nagyon mulatságos egyébként — a globalizáció urai újra és újra,
élükön elsősorban a Valutaalappal és a Világbankkal, újra és újra
keresztes háborúkat hirdetnek a világméretű egyenlőtlenség és sze­
génység felszámolására. Igen érdekes m ódon az egyenlőtlenség és a
szegénység m ár ötven évvel ezelőtt, tehát a háborút követően is óri­
ási volt. A világtársadalom alsó jövedelemtizede és felső jövede­
lemtizede között m ár ötven évvel ezelőtt is hatvanszoros különbség
volt. A m agyar társadalomban m ár az ötszörös különbséget is igen
nagynak tartjuk. A Valutaalap és a Világbank általános közrem űkö­
désével a szegénység felszámolása érdekében tett hatalmas erőfeszí­
tések nyom án ez a hatvanszoros különbség m a "mindössze" kétszáz-
szoros. Ezalatt az időszak alatt az alsó tized is gazdagodott persze,
abszolút értelemben kifejezve. Az a kb. 600 millió ember, akik m a az
alsó tizedet jelentik, teljes 40 milliárd dollárral több jövedelemhez
jut, mint ötven éve. Ám a felső jövedelemtized növekménye ezalatt
16 ezer milliárd dollár volt. Négyszázszor akkora, m int az alsó tized
jövedelem-növekedése. Ennyit a kiegyenlítő m echanizm usok, az
egyenértékek cseréje és a piaci szereplők egyenlő viszonyának érvé­
nyesüléséről korunk szép, új világában. Ennek a globális, szuper
struktúrának a mibenléte ma a tudományos vizsgálódás számára
teljesen zárt. Nagyjából kb. annyit lehet róla tudni, amit az ember
evidenciaként kezelhet, hogy alapvető részét képezik a legnagyobb
multinacionális korporációk, amelyeket nem is multinacionális, ha­
nem globális vállalkozásnak kellene minősíteni. Részét képezik a
meghatározó nemzetközi intézmények, elsősorban a Világbank és a
Valutaalap. Részei természetesen a legnagyobb szupranacionális in­
tegrációk, m int amilyen az Európai Unió is. Ezeknek egy sajátos,
bonyolult, javarészt ma még teljesen áttekinthetetlen tranzakcióik­
nak a finom rendszere jelenti ezt, a világ ilyen jellegű m űködését
m eghatározó sz u p erstru k tú rá t. E kom plexum szám ára term é­
szetesen a hidegháború évtizedeiben sem az volt a legnagyobb prob­
léma, hogy a kommunizm us országaiban véres diktatúrák uralkod­
nak. Ez m ár csak azért sem valószínű, m ert egyébként a világ más
perifériám létező, legalább olyan véres diktatúrákkal rendkívül kivá­
ló és harm onikus kapcsolatot ápolt ez a sajátos világstruktúra. Jel­
lemző, hogy amióta az a sajátos világrendszer, amely önm agát szo­
cializmusnak vagy kom munizm usnak nevezte, összedőlt, azóta en­
nek két vezető országával, Oroszországgal és Kínával (jóllehet néze­
tem szerint Oroszország és Kína ma egy csöppet sem dem okratiku­
132 MAGYAR SZEMLE 19%. 2. SZÁM

sabb ország, m int mondjuk tíz évvel ezelőtt) ez a világstruktúra ma

m ár elvtársi m unkakapcsolatokat ápol. Ebből világosan kiderül,
hogy szám ukra tehát nem az volt a probléma, hogy a kom m uniz­
mus országaiban diktatúrák uralkodnak.
j ELJESEN ÉRTHETŐ AZ, hogy a mai globális világgazdaságban

T ezek a viszonyok Magyarország számára és az egész átalaku­

lóban lévő társadalmak számára elsősorban óriási erőforrás­
veszteséggel jártak. Holott vágyaink, álmaink és elképzeléseink kö­
zött természetesen ennek fordítottja, újabb, igen jelentős erőforrás­
bevonás szerepelt. Jellemző tény, hogy — ez is elég mulatságos fejle­
ménye az elmúlt éveknek — 1988 óta a magyar statisztikai rend­
szerből nyomtalanul eltűnt, ki tudja miért, illetve most m ár tudjuk
talán, hogy miért, a nemzeti vagyon fogalma. Pl. úgy vezetjük elő
rendszeresen ujjongó jelentéseinket arról, hogy a nemzeti vagyonnak
m ár ennyi és ennyi százalékát privatizáltuk, hogy valójában senki­
nek, a világon senkinek fogalma nincs arról, hogy mi is az a valami,
aminek ennyi és ennyi százalékát sikerült eddig privatizálni. Ezt
azért szeretném mindenképpen a figyelmükbe ajánlani, m ert az el­
m últ hat év alatt, a magyar nemzeti vagyon a legszerényebb becslé­
sek szerint 50%-kal csökkent, de vannak, akik 60-70%-osra teszik a
nemzeti vagyon veszteségét. Ha feltételezzük, és ez volt az utolsó
jelentés 1988-ból, hogy az akkori nemzeti vagyon kb. 180 milliárd
dollárt tett ki és ez legalább 50-, vagy valamivel több százalékkal
csökkent, akkor arra az elgondolkodtató következtetésre juthatunk,
hogy M agyarország az elmúlt hat évben csak a nemzeti vagyon leér­
tékelődésével 100 milliárd dollárt veszített. Ennek a következményei
legalább egy generáción keresztül lesznek érzékelhetők a magyar
társadalom számára. M indenképpen szeretném megemlíteni az erő­
forrás-kivonásnak egy másik meglehetősen közismert és „unokáink
is látni fogják" jeligére működő formáját. Ez az adósság, a külső
adósságok problémája. Az elmúlt huszonkét évben, amióta az eladó­
sodás folyik, nettó adósságállományunk gyakorlatilag nulláról 23
milliárd dollárra nőtt. Ez viszonylag közismert, hiszen jó néhány éve
ezeket az adatokat közzéteszik. Az azonban sokkal kevésbé közis­
mert, hogy ez alatt az időszak alatt tisztán csak kamatokra 31 milli­
árd dollárt fizettünk ki, ami tiszta erőforrás-kivonás volt ebben az
időszakban a magyar gazdaságból. Ha a két adatot összeadom, 54
milliárd dollárral romlott a pozíciónk, hiszen a 31 milliárd kamatot
m ár kivonták, a 23 milliárd dollár nettó adósságot pedig egyfajta
jelzáloghiteinek tekinthetjük, amivel az egész nemzeti vagyonunk
meg van terhelve. Azt hiszem, hogy ma m ár semmilyen m ódon nem
akadályozható meg az, hogy 2003-ban eladósodásunk kezdetének
harmincadik évfordulóján, ez az összeg, akkori dollárban kifejezve,
kb. 75 milliárdot tegyen ki. Ha figyelembe vesszük a nem zeti vagyon
leértékeléséből szárm azó 100 milliárdos, és az adósságcsapdából
származó 75 milliárdos veszteséget, akkor azzal zárhatjuk ezt a gon­
dolatmenetet, hogy Magyarország ez alatt a hat év alatt, ennek a két
folyamatnak a következtében a teljes 1988 és '89-es — és ez volt a
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 133

legmagasabb szint — nemzeti vagyonának megfelelő összeggel fizet

a rendszerváltásért. Azért, hogy egyáltalán bekapcsolódhat, vissza­
kapcsolódhat a világgazdaságba. Jogos kérdés, hogy ezek után mifé­
le mozgástere m aradhat a m agyar társadalomnak arra, hogy mégis
kivédje ezt a — valószínűleg a török hódoltság óta a legnagyobb —
nemzeti vérveszteségét jelentő vállalkozását?
Azt hiszem, roppant röviden, néhány m ondatos jelzésekben
összefoglalva a teendőnk kb. négyirányú. Az első és talán a legfonto­
sabb annak a mechanizmusnak a kiépítése, amely ezt a világméretű
újraelosztási rendszert, ezt a bizonyos említett szuperstruktúrát arra
készteti, vagy legalábbis megpróbálja rábírni, hogy az általa kivont
erőforrásoknak egy részét valamilyen formában visszaszivárogtassa,
visszacsurgassa, visszaforgassa a magyar társadalomba és a magyar
gazdaságba. Ennek egyik legfontosabb eszköze a külföldi tőkebefek­
tetések helyzete. A másik — tudom ásul kell venni — az Európai
Unió-tagság. Portugália, amely leginkább összehasonlítható Magyar-
országgal, amióta tagja az EU-nak, illetve előtte az Európai Közös­
ségnek, mai dollárban kb. 15-20 milliárd dollárt kapott ingyen — ezt
elegánsan viszonzatlan transzfernek mondják — arra, hogy azt a
sokkal kisebb léptékű társadalmi-gazdasági átalakulást végrehajtsa,
amely ott lezajlott az elmúlt évtizedben. A harm adik feladat megle­
hetősen cinikusan, talán egyesek szám ára m egdöbbentően hangzik,
de sajnos figyelembe kell venni, hogy ha a világnak ez a bizonyos
leszívó rendszere Nyugatról Keletre működik, akkor a térképről lát­
hatjuk, Ungvártól Kamcsatka-felsőig azért még van egy kis darabka
Eurázsiából. Joggal feltételezhetjük, hogy ezeknek a perifériáknak az
esetében, ha elég ügyesen, cinikusan és pragm atikusan csináljuk, mi
is felléphetünk erőforrás-kiszívóként. Máris, m inden különösebb ál­
lami segítség és felhatalmazás nélkül — én úgy gondolom, hogy
segíteni kell őket — halálmegvető bátorságú m agyar vállalkozók
százai, vagy talán ezrei barangolják be azt a vidéket, mesés vállalko­
zásokat kiépítve. Lehetővé téve ezzel, hogy legalább szerény m érték­
ben kom penzáljuk azokat a hatalm as veszteségeket, amelyekről
szóltam. Es végül a negyedik feladat: annak a m echanizm usnak a
kiépítése, amely egyáltalán képes összeomlás és óriási törések nélkül
kezelni azokat a roppant m éretű belső elosztási konfliktusokat, ame­
lyek m ár részben ma is, de pláne a jövőben, a következő évtizedben
jellemezni fogják a m agyar társadalmat.
-AGYON RÖVIDEN ÖSSZEFOGLALVA TEHÁT AZT GONDOLOM, hogy

N a következő évtized, esetleg évtizedek fogatókönyve döntően

attól függ, hogy képesek-e felismerni a m agyar társadalmi,
gazdasági és kulturális elitcsoportok azt a tényt, hogy ez az átalaku­
lás bizony alapvetően más, mint amilyennek bárki feltételezte. N em ­
csak a lefolyása más, hanem bizony más lesz, feltételezhetőleg, a
célállomás is. Erre fel kell készülni. Fel kell készülni arra, hogy M a­
gyarország ebbe az új globális rendbe, történelme során az egyik
legelőnytelenebb pozícióba kénytelen beilleszkedni. Nagyjából az
alig megtalálható résekbe, repedésekbe, sziklapárkányokon m egka­
134 MAGYAR SZEMLE 19%. 2. SZÁM

paszkodva kell m indent megtenni az előttünk álló évtizedekben an­

nak érdekében, hogy nagyobb törések, nagyobb káosz és különösen
társadalmi-gazdasági összeomlás nélkül átvészeljük ezt az időszakot.
Tudom, hogy amit elmondtam, az nem túlságosan emelke­
dett, nem túlságosan patetikus és pláne nem túlságosan kedvező
üzenet a jövőre nézve. Én azonban azt gondolom, hogy a mai hely­
zetünkben az ország gyakorlatilag harminc éve a zsigereiben éli át,
hogy döbbenetes m éretű világtársadalmi, világgazdasági változások
előterében él. Politikusaitól, politizáló elitjétől — én azt gondolom —
nem azt várja, hogy azokat a népmeséket folytassa, amelyeket oly
kedvtelve szövögettünk annyiszor az elmúlt száz-százötven évben,
hanem azt, hogy szembesüljön mindazzal, ami azt a pozíciót, ami­
ben Közép-Európa és benne M agyarország is van, jellemzi. Azt hi­
szem, ez az egyetlen esélye annak, hogy a társadalom nem önisme­
retében összeomolva, hanem bár óriási munkával, tanulással, a ké­
nyelmetlen dolgokkal való szembenézéssel, de végül is felemelkedő
nemzetként kerüljön ki (minden túlzás nélkül) történelmének legna­
gyobb kataklizmájából.

D e b r e c z e n i J ó z s e f egyetem i adjunktus, publicista, volt ország-

gyűlési képviselő

ANTALL JÓZSEF POLITIKAI ELVEI

- ONDANDÓM AT KÉT ANTALL-IDÉZETRE KÍVÁNOM FÖLÉPÍTENI.

M Az első, mintegy formailag, kívülről világítja meg az el­

hunyt miniszterelnök elv- és nézetrendszerét, a második
pedig — szándékom szerint — belülről, tartalmi kérdésekre m utat
rá. Az első idézet így hangzik:
„A sors kegyeltjének tartom magam, mert megkímélt attól, hogy
politikai nézeteimen gyermekkorom óta bármiben változtassak".
Antall Józsefnek valóban szilárd és következetes politikai elvei vol­
tak. Ezt ő maga is részben a sors ajándékának, tehát nem pusztán
önérdem nek tekintette. A generációk során fölgyülemlett politikai
tapasztalatoknak, értékeknek, politikai kultúrának arról a tárházáról
van szó, arról a nemesi és polgári gondolkodásbeli politikusi hagyo­
mányról, amelyet Antall József a családjától örökül kapott. Arról a
gondolkodásról és értékrendről beszélek, amelyik m ár a 19. század
közepén lehetővé tette annak, aki a birtokában volt, hogy a szocializ­
m usról például megírja: bizonyosan despotizmushoz vezet, ha meg­
valósul a gyakorlatban. Eötvös Józsefre utalok. Antall tehát nem első
generációs értelmiségiként, de nem is sokadik generációs világpol­
gárként — tradíciók és nemzeti értékek híján lévő világpolgárként —
alakította ki a maga nézeteit. Természetes hát, hogy nem csábult el a
marxizmus vagy a szocializmus tanaitól akkor, amikor nagyon so-
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 135

kan elcsábultak. És sajnos az is természetes, hogy nagyon sokan nem

tudták megbocsátani neki ezt azok közül, akik marxistából lettek
utóbb liberálissá vagy polgári gondolkodóvá. Akik később jöttek rá,
hogy valami nincs rendben azzal az ideológiával, amit ők világmegvál­
tónak hittek. Azokról beszélek, akik — Antall szavaival — „marxisták
voltak, de mára Marxból csak a tőkét tartották meg". „Az állampárt
megtért bárányairól", egykori tudszoc oktatókról, akiktől valóban
nehezen viselte, ha ki akarták őt oktatni, például liberalizmusból.
Ez az elvi következetesség semmi esetre sem jelentett m erev­
séget, doktrinerséget, dogmatizmust Antall esetében. Ő egyfelől na­
gyon világosan elhatárolta magát, már a kezdet kezdetén, a dogmatiz-
mustól és doktrinerségtől: „a valóságtól elrugaszkodva, elméleti elkép­
zelések foglyaként politikai fantazmagóriákat kergető politikától".
Ugyanígy elhatárolta m agát a „kocsmapolitikától" is, a „na-
gyotmondás", az „überolás" politikájától. Amit ekkor m ondott, azt
szerintem m inden korban m inden politikus megszívlelheti:
„Ne mondjunk soha többet, mint amit megtehetünk, inkább te­
gyünk meg többet, mint amit kimond tunk."
Politikai működése millió területen példázza e m ondat gyakorlatban
való érvényesülését.
Ám Antall József elhatárolta m agát az elvtelen pragm atiz­
mustól, az opportunizmustól, a politikai gyávaságtól is. Ahogy ő
fogalmazott: „azoktól, akik hajlandók idő előtt engedni, akikben
nincs kitartás elveik mellett". Nagyon világossá szeretném tenni,
hogy az elvi politikának nem a pragm atikus politika az ellentéte. És
Antall József az elvi és a pragm atikus politika szintézisét valósította
meg. A tehetetlen és nagyszájú értelmiségiek és a kisstílű hatalom ­
technikusok, az elvtelen törtetők között ő valóban elvi és gyakorlati
politikus volt. Soha nem volt demagóg. Soha nem fogták hazugsá­
gon (bármennyire igyekeztek is politikai ellenfelei). Erkölcsileg ki­
kezdhetetlen volt. Nem kisstílű, hanem nagystílű taktikus.
-W— T GY EMLÉKEMET H ADD IDÉZZEM FEL a VI. Országos Gyűlésről,
m— 1993-ból. Rendkívül kiélezett helyzet volt, az ún. „Csurka-
J L u ügy" tetőpontja. Óriási volt a tét: kik kerülnek többségbe az
elnökségben. M inden felszólaló messzemenően figyelembe vette,
hogy a küldöttek, akiknek ő beszél, most szavazni fognak az elnök­
ség tagjairól. Bevallom, az én finnyás ízlésemet — legalábbis időn­
ként — sértette, ahogy udvaroltak a tömegnek, ha úgy tetszik. Ami­
kor viszont Antall József beszélt, akkor az volt a fantasztikus, hogy
taktikusan szólt ugyan, nyilvánvalóan meg akarta nyerni a küldött-
gyűlés közönségét, de egy pillanatra sem, egy félmondat erejéig sem
engedett sem az intellektuális, sem az erkölcsi színvonalból.
Egyesek azt mondják, hogy túlságosan az elvek felhőrégiói­
ban élt, nem ismerte a Kádár-Magyarországot, a realitásokat. Ez óri­
ási tévedés. Nagyon sokszor beszélt arról, hogy nincsenek illúziói a
realitásokat illetően. Nagyon sokszor megfogalmazta, hogy a legna­
gyobb pusztítás, amit az előző rendszer véghezvitt, az éppen az er-
136 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

kölcsök, a szellemi és lelki értékek mentén történt. Nagyon is szá­

molt ezzel, csakhogy az volt a különbség sok m indenki m áshoz ké­
pest, hogy ő nem kívánt idomulni ehhez az erkölcsi sivataghoz.
Megpróbálta felemelni ezt a közeget. Példát m utatni neki. Átlag fe­
letti volt egy átlag alatti világban, és az átlag alatti nehezen szokta
megbocsátani, ha valaki átlag feletti.
n ta ll József elvi szilá r d sá g á n a k egyik d ö n t ő o k a az volt,

A hogy mindig középpárti, mérsékelt, józan centrumpolitikát

folytatott. Soha nem jellemezték a szélsőségek, a kilengések. S
itt ezen a ponton nem lehet megkerülni, hogy két politikus és két
politikai irány nevét ki ne mondjam. Torgyán Józsefről és Csurka
Istvánról van szó. Antall József nem engedte be Torgyánt a kor­
mányába, s később megtagadott vele m inden politikai együttm űkö­
dést, ezt ugyanis lehetetlennek tartotta. Nagyon jól emlékszem arra,
hogy m iután Torgyán Józsefet megválasztották a K isgazdapárt elnö­
kének, elég nagy riadalom lett úrrá, az MDF-frakcióban is. Antall
nyugodtan azt mondta, nincs ok az izgalomra. Itt egy óriási átalaku­
lás zajlik, olyan ez, mint egy áradás, s a Duna ilyenkor mindenféle
hordalékot magával sodor. (Lehet, hogy a hordalék helyett más kife­
jezést használt, de akkor m agunk között voltunk.) Azt m ondta, hogy
a hordalék le fog úszni a vízen, türelem, idő kell hozzá. (Ha a mos­
tani állapotot nézzük, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy időnként a
part közelében vannak olyan szakaszok, ahol visszafelé áramlik a
víz, de én biztos vagyok abban, hogy előbb-utóbb a fő irány fog
érvényesülni, vagy legalábbis remélem. M indenesetre azon kell len­
nünk, hogy ezek a hordalékok eltűnjenek a vízről, s nem hozzájuk
sodródni.)
A másik név Csurka Istváné, akivel — amikor m ár nem lehe­
tett tovább tartani az MDF-en belül —, Antall nagyon keményen fel­
vette a harcot, és ennek a harcnak az eredményeképpen Csurkának és
politikájának távoznia kellett a pártból. Én annyit szeretnék csendesen
megjegyezni, hogy szilárd meggyőződésem, ha Antall József most
élne, akkor m a sem állna szóba az előbb említett két politikussal.
A második idézet következik, amelyik tartalm i alapon ösz-
szegzi Antall politikai elvrendszerét. Ez egy rendkívül tömör definí­
ció, a Magyar Nemzetnek adott nyilatkozatában fogalm azta meg
1990-ben, kormányra kerülése után egy-két héttel:
„Nemzeti elkötelezettségű, egységes Európában hívő liberális ke­
reszténydemokrata vagyok."
A következő m ondat az interjúban szintén nagyon fontos:
„Ha ennek bármelyik elemét kihagyjuk, akkor ez a meghatározás
tévessé válik."
A liberalizmussal szeretném kezdeni, mivel azt hiszem, hogy m a ezt
tekintik a legproblematikusabb értéknek ebben az antalli definíció­
ban. Milyen volt Antall József liberalizmusa? Ismét őt idézem: „A
liberalizmus annak a politikai gondolati fejlődésnek a kiemelkedő
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 137

korszakát jelentette, amelyik végighúzódik az európai történelmen a

reneszánsz óta és emberközpontúvá teszi a gondolkodást. Kiemeli
az egyéniséget és ezt tetőzik a jogállamiság és a szabad piacgazdaság
gondolatvilágával." Ez a liberalizmus m agában foglalta a szociális
gondolatot, m agában foglalta a keresztény kultúra és erkölcs érték­
rendjét és természetesen m agában foglalta a nemzeti tradíciókat, a
nemzeti értékeket.
Nem kerülhetem meg az újabb idézeteket. Hárm at szeretnék
egymás után felolvasni, három nagyon rövid idézet. Az első:
„ N e m le h e t o ly a n n é p i-n e m z e ti e sz m e k o r , a m e ly ik n e m vállalja
e g y é r te lm ű e n a lib e r á lis d e m o k r á c iá n a k a z o k a t a z a la p é r té k e it,
a m e ly e k a jo g á lla m isá g b a n é s a p ia c g a z d a s á g b a n n y ilv á n u ln a k
m eg."

A második:
„C sak o ly a n k e r eszté n y d e m o k r á c iá t tu d u n k e lfo g a d n i, a m e ly ik m a ­
g á é n e k te k in ti m in d a z o k a t a z érték ek et, a m e ly e k e t lib er á lis érté k e k ­
k én t is feltü n tetü n k ."

S nem hiányozhat a harm adik sem:

„C sak azt a lib e r a liz m u st te k in th etjü k m a g u n k é n a k , a m e ly ik e lfo ­
gadja a n e m z e t é s a z e u r ó p a i k e r e sz té n y k u ltú ra é s e rk ö lc s alapjait."

ZT VISZONT A MAGUNKÉNAK KELL TEKINTENÜNK, legalábbis ha

Antall József gondolkodását és értékrendjét követjük. A kon-
_ zervatív liberalizmust, Széchenyi, Kossuth, Deák vagy a hu­
szadik században Bibó István politikai felfogását. „Mindig elborza­
dok, amikor a mi oldalunkon alapvető dolgokban szapulják a libera­
lizmust — m ondta Antall —, a liberalizmusnak ezek az alapértékei a
mieink, akkor ne adjuk oda másnak." Úgy látom, hogy ma ebben a
tekintetben, ennek az értéknek a tekintetében bizonyos visszafogott­
ság tapasztalható a jobbközép pártoknál. Úgy tűnik nekem, hogy az
MDF-ben inkább hallgatnak erről az értékről és a Fidesz sem túlsá­
gosan tüzes mostanában a liberalizmust illetően. Bizonyára vannak
taktikai megfontolások emögött, nagyon helyesen, de ha ez hosszú
távon tartós állapottá válna, akkor valami baj van, aminek előbb-
utóbb utána kell nézni.
Az idézett definíció második eleme a kereszténydemokrácia.
Az előzőekben m ár sok m inden elhangzott e tekintetben. A lényeg
az, hogy az Antall József-féle kereszténydemokrata értékrend a 20.
század második felének m odern keresztény demokráciája volt, A de­
nauer, de Gasperi és Robert Schuman azok a politikusok, akiknek a
neve ezt a fajta 20. sz. végi kereszténydemokráciát fémjelzi. M erőben
hamisak voltak azok a vádak, amelyekkel folyamatosan illették őt,
hogy ti. „keresztény k u rz u st" kíván m eg v aló sítan i a keresz­
ténydemokrácia jegyében és a Horthy-korszak szellemiségét kívánja
visszahozni. A miniszterelnök valóban szükségesnek tartotta az egy­
ház nemcsak erkölcsi, hanem anyagi értelemben vett rehabilitálását
is azután a több évtizedes, szisztematikus pusztító m unka után, amit
138 MAGYAR SZEMLE 19%. 2. SZÁM

az előző rendszer elkövetett a vallásos értékek és az egyház intézmé­

nyének lerombolása terén. Olyan ingatlanok révén, amelyek oktatási
és szociális célokat szolgálnak, az előző kormány igyekezett rehabili­
tálni az egyházat. De ennél többről nincs szó. M indenféle a Horthy-
korszakra utaló vád hamis. Antalitól hallottuk: Egy helyi püspök
m ondta nekem: nehezebb velem egyházi kérdésekről tárgyalni, mint
az utolsó kommunista kormánnyal. Azt feleltem: az lehet, m ert ne­
kem nincs lelkifurdalásom. Egy másik alkalommal így fogalmazott:
„Önmagában politikai gondolkodásbeli ferdültség, ha valakit azért
támadnak, mert nemzeti és keresztény értékekről beszél. Ezt én na­
gyon szomorúnak tartom. Számomra a nemzeti elkötelezettség nem
többet és nem kevesebbet jelent, mint amit jelenthet Magyarorszá­
gon minden tisztességes ember számára: nemzeti függetlenséget és
önállóságot. Semmiféle kizárólagosságot nem jelent ez. A keresz­
tény értékek pedig azt jelentik, amit a kereszténység egész Európa
számára jelent: etikát, lelkiismereti szabadságot és az európai egy­
ség gondolatát."
HARMADIK ELEMÉHEZ ÉRKEZTEM A DEFINÍCIÓNAK, a n e m z e t i e l ­
kötelezettséghez. Mit jelentett ez Antall József felfogásában?
Először is: a nemzet szuverenitása. A Varsói Szerződés, a
KGST megszűnése nemcsak az ő miniszterelnöksége alatt, hanem az
ő aktív, nagyon bátor és tevékeny részvételével és kezdeményezésé­
re történt meg. Ha egyszerű akarok lenni, akkor azt m ondhatom,
hogy helyreállította — ő volt az a miniszterelnök, akinek m egadatott
a lehetőség, hogy helyreállítsa — a nemzet szuverenitását.
Másodszor, történelmi hagyományokat jelentett szám ára a
nemzeti elkötelezettség. Méghozzá azokat a történelmi hagyom á­
nyokat, amelyek a demokratikus és az alkotmányos értékeket hor­
dozták a magyar múltban. A honfoglalásra utalva így fogalmazott,
anélkül, hogy meg kívánt volna sérteni a közelünkben élő más népe-
két:
„Ki a méz, ki a fény, ki a birkanyáj után jött ide, mi törzsszövetség­
gel, Kündüvel és Gyulával, szakrális és világi hatalommal."
Tehát az államalkotásról, az intézményekről van szó. Ezért utal
gyakran az Aranybullára is, amely a m agyar alkotmányosság első
dokum entum a és alapja, s amely mindössze hét esztendővel a híres
angol Magna Charta után született. És a rendi alkotmányra és m in­
den olyan alkotmányos és demokratikus hagyományra, amely a je­
lennek és a jövőnek szolgáló építőkő volt az ő értelmezésében. Csak
az ellenfelei láttak ebben feudális és egyéb retrográd tartalmakat.
Nagyon szépen fogalmazta meg politikájának a történelemhez való
viszonyát:
„Nem akarunk a magyar történelmi folytonosságtól elszakadva,
mindent feledve, ismeretlen utakra saját múltunk vállalása nélkül
elindulni."
Ezt szintén nem méltányolták és nem bocsátották meg neki ellenfe­
lei, azok, akik halálakor a nekrológ-szövegekben azt m ondták, hogy
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 139

soha senki, még az ellenfelei sem vonták kétségbe Antall József al­
kotmányos és demokratikus elkötelezettségét. Ez hazugság. Számos
alkalommal újra és újra kétségbe vonták életében, újra és újra autok­
ratikus, diktatórikus pártállami és egyéb törekvésekkel vádolták az
újságok lapjain.
A nemzeti elkötelezettség — harm adszor — európaiságot je­
lentett számára. „Nemcsak politikai program , ezeréves történel­
m ünk önként vállalt folytatása az európaiság" — m ondta. N egyed­
szer realitásérzéket és felelősségtudatot jelentett. Az ő nemzeti elkö­
telezettsége soha nem jelszavakban, frázisokban és érzelmekben
nyilvánult meg, hanem gyakorlati tettekben. Természetesen, az ér­
zelmeit sem tagadta le. A Magyarok Világkongresszusán elmondta,
hogy Trianon fáj nekünk és ezt a fájdalmat nem veheti el tőlünk
senki, és annak a jogát sem, hogy kimondjuk: igazságtalan döntés
volt. De figyelembe kell vennünk a realitásokat is. Ez a realitás a
m agyar kormányfő számára mindenekelőtt a kisebbségeket jelentet­
te, azt a 15 millió magyart, akikről az imént Für Lajos is megemléke­
zett. Az ukrán-m agyar alapszerződést jelentette, tudniillik Antall Jó­
zsef megkötötte az alapszerződést azokkal a szomszédainkkal, akik­
kel lehetett és akikkel érdemes volt, de nem kötött alapszerződést
azokkal, akikkel értelmetlen és kilátástalan volt, csak azért, hogy jó
fiú legyen a nyugati politikusok szemében. Neki erre nem volt szük­
sége: valószínűleg nem voltak kisebbségi érzései a múltja miatt.
Antall nemzeti érzése semmiképp sem jelentett hamis nem ­
zeti egységfrontot, valamiféle népfrontos nemzeti egységet. Ő az ál­
tala „népfrontos"-nak titulált, m indenkit átölelő nemzeti összefogás
jelszavát így fogalmazta meg: „a politikai diktatúra spanyolfala". A
nemzeti egység feltételei Antall József számára: a demokrácia, a jog-
államiság és az európaiság értékeinek elismerése. Csak ezen a közös
nevezőn jöhet létre összefogás.
Ez a nemzetfelfogás tudatos volt, befogadó, korszerű és tü­
relmes. Hagyomány és modernség szintézise. A Szent István-i ha­
gyományoktól a m odem toleranciáig terjedt, aminek édesapja ki­
sebbségvédő és m enekültügyi tevékenysége adhatta a gyakorlati
példáját.
-ÉGÜL AZ ELEJÉN FELOLVASOTT DEFINÍCIÓ NEGYEDIK ELEME: az

V egységes Európa. Antall József ezt mindig az atlanti integráci­

óval együtt képzelte el, és legalább két ok m iatt óriási jelentő­
séget tulajdonított neki. Az egyikről az MDF elnöke, Für Lajos be­
szélt, ez az a bizonyos keleti veszély, az orosz fenyegetés. Meggyő­
ződése volt, hogy a szocialista diktatúra veresége és a Szovjetunió
összeomlása nem jelenti azt, hogy mi egyszer s m indenkor m egsza­
badultunk az orosz expanziós törekvések fenyegetésétől. A másik,
ami talán kevésbé ismert, de megfogalmazta többször, főleg nyugati
politikai fórumokon: a 21. sz. kihívásai ellen való fegyver volt a sze­
m ében az európai és transzatlanti egység. A nyugati civilizáció
összefogása a 21. sz. eljövendő nagy konfliktusainak kezelésére volt
hivatva. A fundam entalista ideológiákban, pl. a harcos iszlámban ő
140 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

a 20. sz-i kommunizmushoz, illetve nácizmushoz hasonlót látott.

Antall József tehát óriási politikai horizontban gondolkodott és hihe­
tetlenül messzire tekintett. És ugyanakkor a saját lába elé is nézett
mindig. Nem volt véletlen, hogy nagy nyugati elismerés övezte a
politikáját. Talán tiszteletlen, amit most mondok, de kimondom: ne­
ki nem Vladimir Meciar volt a barátja, hanem Helmuth Kohl és M ar­
garet Thatcher, Jacques Chirac és George Bush, és mások.
Ottlik Gézának van egy metaforája. A m agyar irodalom ra és
a magyar irodalom nagyjaira alkalmazta, m ondván, hogy e kis nép­
nek hatalmas szellemóriásai vannak az irodalomban. Olyanok ezek,
mondta, mint a tengernagyok egy kis dunai propelleren. Antall Jó­
zsef ilyen tengernagy volt. Politikus tengernagy a m agyar propelle­
ren, egy dunai gőzösön. De ez a kis hajó volt a mindene.
Elvszerűség és pragm atizmus jellemezte. Erkölcsi alapú poli­
tika. Bátor és nagyszabású, ugyanakkor józan és felelős politika,
nemzeti és európai értékek szintézise, hagyomány és modernség,
liberalizmus és konzervativizmus. És mindez az alkotmányosság, a
demokrácia, a jogállamiság talaján.
Akik utódainak mondják magukat, és utódai akarnak lenni,
azok nem fordulhatnak szembe ezekkel az értékekkel. Egyikkel sem.
Aki ellene fordul bármelyiknek, az nem lehet hasznára ennek az
országnak.

M a r t o n y i János, ügyvéd, az Antall-kormány államtitkára

Z ANTALLI ÖRÖKSÉG EGYIK ELEME A SOKSZÍNŰSÉG, különböző

A vélemények meghallgatása, ütköztetése és az azok közötti kö­

zös elemek keresése. Én nem látom olyan drám aian a világ-
gazdaság helyzetét, mint Bogár László kitűnő barátom, de az is két­
ségtelen, hogy nagyon sok valós elemet tartalmaz az ő — Antall
József szavával élve — kicsit drámai helyzetértékelése. Könnyű len­
ne most azt mondanom, hogy ezek után következzék a másik oldal:
a népmese, a szép mese, sajnos ez alkalommal én sem tudok ilyennel
szolgálni. De az optimizmusomat őrzöm.
Az antalli életműnek valóban, ahogy Für Lajos m ondta, az
idő készít helyet, de úgy tűnik, hogy a m ár eltelt idő is kijelölte
ennek az életműnek a helyét, azokat a legfontosabb dimenziókat,
legfontosabb tételeket, amelyeket olyan ékesszólóan és m agával ra-
gadóan m ondott el Debreczeni József. Ennek az életműnek különbö­
ző területei vannak. Én a legfontosabbnak a külpolitikában és a m a­
gyar közjogi rendszer megteremtésében játszott szerepét érzem. Le­
het, hogy mások az életmű más szelvényeit ragadják ki, és azokat
tartják fontosabbnak. Én úgy érzem, hogy az ő legfontosabb tulaj­
donságai a stratégiai gondolkodás, a hosszú távú szem lélet -
messze látott, messze nézett —, és az érték alapú megközelítése az
egész világnak, a politikának, a gazdaságnak és önmagának. S az,
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 141

hogy a döntő pillanatban megérezte, hogy a konszenzus, az egyet­

értés kell, hogy a döntést támogassa. Ezek a megfontolások talán a
legjobban a külpolitikában, a nemzetközi kapcsolatrendszerben, ide­
értve annak a gazdasági szféráit is, és a magyar alkotmányos rend­
szer, a magyar közjogi rendszer, a magyar jogállamiság megterem té­
sében voltak a legerősebbek. Sokan vádolták őt — egyebek mellett
— egy túlságosan erős közjogi szemlélettel. Biztos fülünkbe csenge­
nek még ezek a jelszavak, amelyeket akkor m inden oldalról hallot­
tunk: a gazdaság elhanyagolása, a történelmi gondolkodás túlhajszó­
lása és a közjogi megközelítés túlsúlya.
GAZDASÁG NAGYON ÉRDEKELTE ANTALL JÓZSEFET, ezt hozzá

A kell tegyem, és hallatlan fontosnak tartotta a gazdaság átala­

kítását, egészségessé tételét. Teljesen más kérdés, hogy a
rendszerváltozási folyamat kezdetén senki nem tu d ta pontosan,
hogy ezt a gazdaságot hogyan kell átalakítani. Nem volt kialakult
elmélet, nem volt iskola, nem volt tankönyv, ami az átalakulás leg­
fontosabb kérdéseire választ adott volna. Sőt, valójában visszatekint­
ve sem tudjuk,.hogyan kellett volna csinálni. Bizonyítja ezt, hogy
nincs igazán elfogadott, igazán sikeres országmodell. Nem tudjuk,
hogy melyik ország milyen eredményeket ért el, és hogyan fogja
továbbvinni az eddigi folyamatot. Az egyetlen ország, amely látvá­
nyos fejlődésről tett tanúbizonyságot, az nem alakult át. Ez Kína.
Gondolom, senki sem kívánja a kínai modellt. M inden olyan ország­
ban, ahol politikai átalakulás történt — hiszen ez volt azért a lényege
a fordulatnak — ott a gazdaság csak részleges sikereket tudott fel­
mutatni. A mai napig nem tisztázott, és folyik a vita arról, hogy pl.
mennyire sikeres vagy sikertelen a cseh átalakulás. Emlékszünk még
a sokkterápia és a graduális, fokozatos átalakulás párhuzam ával, il­
letve hamis ellentétpárjával kapcsolatos vitára. Ezen ma m ár túl va­
gyunk, de az biztos, hogy nincs üdvözítő modellje, eszközrendszere
a gazdasági átalakulásnak. Ezt az is jellemzi, hogy a mai bírálatok a
legszélsőbb értékek felől közelítenek. Az egyik bírálat az, hogy való­
jában nem történt elég reform, nem volt elég határozott az átalakítás,
nem nyúltunk hozzá pl. a nagy elosztó rendszerekhez stb. A másik,
s talán ez az erősebb hang, hogy sokkal fokozatosabban, sokkal las­
sabban kellett volna a struktúrákba beavatkozni. Meg kellett volna
hagyni, sőt adott esetben erősíteni kellett volna az állami szerepet,
aktív, markáns iparpolitikát kellett volna gyakorolni. Minap vállalat-
vezetőkkel találkoztam, ott ismét hallottam a „húzóágazat" kifeje­
zést, és azt, hogy a gazdaság igen jelentős része az állami rásegítés
különböző eszközrendszerét hiányolja. A kérdés persze az, hogyan
tudtuk volna az államot úgy gyöngíteni, hogy közben folyamatosan
erősítjük. Ehhez valóban a marxi dialektikának egy olyan lelemé­
nyességére lett volna szükség, amiről pl. annak idején Joszif Viszari-
onovics tett tanúságot.
Az a terület, ahol azt hiszem, hogy az átalakulás és az antalli
életmű egyértelmű sikert ért el, az a m agyar alkotmányos rendszer
létrehozása. Nem m ondható, hogy Antall József egyedül teremtette
142 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

meg ezt a közjogi rendszert, a magyar jogállamiságot. Tudjuk, hogy

ebben sokan mások is közreműködtek — elég talán Tölgyessy Pétert
és Orbán Viktort említeni. Tehát ez közös m unka volt, amely mögött
erős konszenzus állott. Jó forrásokhoz nyúlt ez a m unka, egyrészt a
magyar történelemhez, másrészt Európához, és ezeket a forrásokat
jól használta. Végül létrejött egy olyan jogállam, egy olyan jogrend­
szer, ami — legalábbis a jogalkotás szintjén — kiállja az összehason­
lítást bármelyik európai, nyugat-európai rendszerrel. Ezt azért érde­
mes hangsúlyozni, m ert nagyon sokszor elfelejtjük. A jogalkotás te­
rén semmi szemrehánynivalója nincs senkinek, ideértve a legfejlet­
tebb nyugati országokat is. Hogy azután hogyan m űködik ez a rend­
szer, az már más kérdés. De ez nem az antalli életmű kérdése.
ÉTREJÖTT A HATALMI ÁGAK ELVÁLASZTÁSA, lé t r e j ö t t a z ö n k o r ­
mányzatiság, a bírói függetlenség. Sok m inden nem sikerült.
Különösen a gazdasági szférában. Nem sikerült létrehozni egy
igazán korszerű adórendszert. Ettől a céltól, persze úgy tűnik, azóta
fokozatosan távolodunk. Valóban nem sikerült létrehozni a nagy el­
osztórendszerek reformját, nem is lett volna lehetséges véleményem
szerint az alapvető strukturális átalakítást végrehajtani. A lényeg azon­
ban az, hogy ez a közjogi rendszer működik, s alkalmas arra, hogy erős
próbákat, megpróbáltatásokat ki tudjon állni. Márpedig ezek a megpró­
báltatások jelen vannak. A jogállamiság ma veszélyben van. Az egyik
nagy kérdés az, hogy ezeket a próbákat a jogállamiság most ki tud­
ja-e állni, elég erősnek bizonyul-e ez a létrehozott rendszer ahhoz,
hogy elhárítsa a veszélyeket, vagy a mennyiségi csorbulásokat, a
mennyiségi morzsolódást esetleg egy minőségi változás, átalakulás
is követi.
A veszélyeknek két fő forrása van. Az egyik a hatalom. Ez is
több összetevőből áll. Az egyik, amit ma nagyon finoman, nagyon
eufemisztikusan úgy szoktak nevezni, hogy a gazdaság és a politika
összefonódása. Ezt persze lehet sokkal brutálisabban is kifejezni, de
én általában óvatos szavakat használok. A másik, nem kétséges, az a
hatalm i koncentráció, amelyik nagyon hosszú idő óta nem volt
olyan erős, mint jelenleg. Amelyik a puszta tömegvonzása okán ve­
szélyt jelent a jogállamiság csorbítatlan érvényesülésére. A harm adik
veszély pedig, ami még mindig a hatalom oldalán áll fönn: hogy a
jelenlegi hatalom képviselői igen jelentős részének a kultúrájából hi­
ányzik a jog. Tehát nem olyan szocializációs folyamaton mentek ke­
resztül, amely megtanította volna őket, elsajátíttatta volna velük a
jogi értékek, a jogállamiság értékeinek a feltétlen tiszteletét. Én azt is
meg merem kockáztatni, hogy nagyon sokszor jóhiszeműen járnak
el. Nem tudatosan akarnak ártani, egyszerűen nem értik a kérdést, s
talán nem is ők a hibásak ezért. Az eredm ény persze ugyanaz. Az
Alkotmánybíróság szerepével kapcsolatos vita is rávilágít arra, hogy
komoly politikusok széles köre egész egyszerűen nem érti a m agyar
jogállamot, nem érti a jog szerepét, nem érti a jog mögött álló érték-
rendszer szerepét, nem érti az erkölcs és a jog összefüggésrendsze­
rét. Nem tud a kérdéssel m it kezdeni. A vita, amely abból áll, hogy
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 143

összehasonlítjuk a gazdaságpolitikát az alkotmányossággal, azt

mondjuk, hogy egyik a másik nélkül nem működik, és a kettő közöt­
ti konfliktusokat egyiknek vagy másiknak a rovására föl kell oldani,
ez önmagában jelzi, hogy ennek a vitának a folytatói nem értik, hogy
mi a jog. A jog tudniillik nem vethető össze, nem hasonlítható össze
a gazdaságpolitikával. A jog egy másféle érték. A jog m inden fölött
áll. A jogállamiság fontosabb, mint bármi más. Csak ezt követhetik
bármilyen más gazdaságpolitikai, kultúrpolitikai, politikai megfon­
tolások. A másik nagy veszély a jogállamiságra nem a hatalomtól
ered, hanem tőlünk, az állampolgároktól. Abban a pillanatban, ami­
kor a jogkövető magatartás atipikussá válik, nagyon nagy baj van,
mivel a polgári társadalom működésének az alapjai kerülnek ve­
szélybe. Ebben m indannyian részesek vagyunk. Ezért a felelősség
nem csak a hatalomé. A felelősség mindazoké, akik ezt a társadalm at
nagy sikerrel értékmentesítették, négy-öt évtizeden keresztül, s vol­
taképpen ma is az egyik bevallott céljuk a további értékmentesítés.
Amikor olyan megállapításokat hallok, hogy a kádári modernizáció
legnagyobb eredménye az volt, hogy az emberek semmi m ást nem
akarnak, csak jól élni, akkor világossá válik, hogy itt egy olyan érték­
mentesítő gondolkodás van jelen, ami tovább roncsolja a társadalom
szöveteit, saját magunkat is.
■w— i ZEK TEHÁT AZOK A VESZÉLYEK, amelyek ma a jogállamot fenye-
m— getik, és amelyek érzésem szerint nem becsülhetők le. Mindeh-
m J hez járul az a kérdés, hogy megjelennek a bűnbakok. Ezt An­
tall József nagyon világosan látta előre. Percig nem volt kétséges,
hogy a bűnbakok éppen a legalapvetőbb értékek lesznek. Bűnbak
lesz a jogállam, bűnbak lesz a parlamentáris demokrácia, bűnbak
lesz mindenekelőtt a piacgazdaság. El fogjuk felejteni azt, hogy m ű­
ködő piacgazdaság nélkül tartós parlamentáris demokrácia nem lé­
tezik. Nincs történelmi példa arra, hogy piacgazdaság nélkül bármely
ország, nemzet, társadalom működtetni tudta volna a demokráciát.
Ezek jól ismert összefüggések, mégis elfeledkezünk róluk. Akkor, ami­
kor a piacgazdaságra irányítjuk haragunkat és a piac visszásságait
abszolutizáljuk oly módon, hogy m agának a piacgazdaságnak a m o­
delljét is kérdésessé tesszük, nem árt emlékeznünk arra, hogy ezzel
végső soron a demokrácia alapértékeit is vitássá tesszük. Eredmé­
nyében mindenféleképpen, szándékunktól teljesen függetlenül.
További bűnbakok is vannak. E bűnbak Nyugat-Európa, hi­
szen nem segít, hiszen nagyon sok dolgot rosszul mért föl. Hiányzott
belőle a stratégiai felismerés — ez m ind igaz, ezt nagyon sokszor
elmondtuk, elmondjuk. Magam is elégedetlen vagyok a N yugat 1989
óta követett stratégiájával, ami Közép- és Kelet-Európát illeti. De ez
nem jelenti azt, hogy az átalakulási folyamatunk részleges balsikeré­
ért mi bárki másra a felelősséget eredményesen át tudjuk hárítani.
Ami egyébként Európát illeti, nagyon lényeges, hogy hosszú-hosszú
habozás, vajúdás után végül is a befogadó döntés mégis m egszüle­
tett. Sokkal később született meg, m int ahogy azt meg kellett volna
hozni. Sokszor elmondtuk, és Antall József fogalmazta meg, azt hi-
144 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

szem, ezt is először, hogy a Nyugatnak nem volt stratégiája a közép-

és kelet-európai változások befogadására, kezelésére. Ez a stratégia
lassan-lassan, fokozatosan alakult ki, mint egyébként a nyugati tár­
sadalmak szinte m inden legfontosabb, alapvető döntése. De ez a
stratégia mégiscsak kialakult. Arról is keveset szólunk, illetve a kor­
mánytól halljuk időnként, és ezért nem biztos, hogy m indenki elhi­
szi, hogy ez a befogadó döntés valójában megszületett. Nehezebb,
kedvezőtlenebb lesz, mint azt gondoltuk. Kisszerű alkuk fogják
megelőzni. Hozzáteszem, hogy ebben a kisszerű alkuban persze ne­
künk is részt kell vennünk, és legalább olyan kisszerűén, m ert hiszen
kisebbek vagyunk, mint a másik fél. Tehát szó sincs arról, hogy eleve
el kell fogadni a másik fél tételeit, pl. az európai integrációba való
bekapcsolódásunk feltételrendszerét illetően. Éppen ellenkezőleg.
Keményen, határozottan, markánsan kell képviselnünk a saját érde­
keinket. Mindenki ezt teszi, ők is ezt várják tőlünk. Nem gesztusokra
van szükség, hanem határozott, erőteljes politikára. De ezután a kis­
szerű alku után, én azt hiszem, hogy tagja leszünk az Európai Unió­
nak. Sokszor fölmerül a kérdés, hogy ha valamit megteszünk, úgy
ahogy azt a nyugat-európaiak teszik vagy várják, akkor m it fogunk
azért kapni. Ez a legjellemzőbb esete a rossz, a hamis kérdésfölvetés­
nek. Az antalli gondolat lényege, hogy mi nem alkalmazkodni aka­
runk. Mi nem jutalmat kérünk, mi nem pragmatikus, elvtelen m eg­
fontolásokból akarunk valamilyen értékvilághoz, rendszerhez kap­
csolódni. Nem erről van szó. Arról van szó, hogy ezek a saját értéke­
ink. Az európai értékrend a saját értékrendünk. Belülről jön, nem
külső alkalmazkodási igény gerjeszti. Ez nagyon lényeges dolog,
m ert talán egy kicsit ellenpontozza a jelenlegi valóságot. Az antalli
gondolat nem képmást, hanem valóságot akart építeni. Nem megje­
leníteni akarta az országot, a jogállamot, a demokratikus rendszert,
hanem felépíteni akarta azt. Ez óriási különbség. Nem bem utatni
akarta az országot, hanem megteremteni. És pontosan azoknak az
értékeknek az alapján, amelyeken Nyugat-Európa nyugszik.
f ÖLMERÜL A KÉRDÉS, hogy Antall József miért látta ezt ilyen

f világosan. Miért m ondta lépten-nyomon, hogy ezek a mi saját

belső értékeink, ezeket nem azért kell megvalósítanunk, hogy
valakinek a tetszését kiváltsa. Itt nem pragm atizmusról van szó. Itt
arról van szó, hogy ezer éve ezek az ország értékei, ezer éve Európá­
hoz tartozunk. Egész egyszerűen helyre kell állítani a normális, ter­
mészetes állapotot. Én úgy látom, hogy az ő helyes válaszát erre a
kérdésre valójában egy személyiségi elem, egy személyiségi m ozza­
nat alapozta meg. Az, hogy őt m agát m int személyt is belső készte­
tések és parancsok mozgatták. Tehát ő is úgy cselekedett, ahogy azt
neki belülről valami, valaki parancsolta. Nem alkalmazkodni akart,
nem az volt a fő célja, hogy megfeleljen szituációknak, megfeleljen
várakozásoknak. Neki az volt a célja, hogy a saját belső törvényei­
nek, saját belső értékeinek engedelmeskedjen. Nem azért hitt a jogál­
lamban, m ert a klub szabályai azt kívánják, m ert ez van kifüggesztve
arra az ajtóra, amin be akarunk lépni, nem azért hitt a parlamentáris
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 145

demokráciában, m ert most éppen ilyen szelek fújnak, hanem azért

hitt mindezekben, m ert ez volt az ő belső m eghatározó értékrendje.
Én azt hiszem, hogy ez adott neki stratégiai látásmódot, ez adott
neki erkölcsi, etikai biztonságot, ez adott neki hosszú távú szemléle­
tet. Ez adott neki bátorságot, erőt a nagyon nehéz helyzetekben.
Végső soron, én azt hiszem, hogy ez emelte ki, ez tette őt átlagon
felülivé egy átlagon aluli világban, ahogy utalt erre Debreczeni Jó­
zsef. Egyszóval ezért volt államférfi.

TÖLGYESSY Péter, országgyűlési képviselő, az SZDSZ volt elnöke

ELLENŐRZÖTT HATALOM — CSELEKVŐKÉPES ÁLLAM

- AGYARORSZÁG POLGÁRAI a demokratikus átmenettől alap­

M vetően jóléti vágyaik, gazdasági várakozásaik beteljesülését

remélték. Az alkotmányos állam kiszámítható közjogi pro­
cedúrái szükségképpen csupán meglehetősen közvetett kapcsolat­
ban állhatnak a társadalom által elsődlegesen elvárt gazdasági ered­
ményekkel. Úgy m ár a kezdetkor ellentét feszült a jogállam formális
eljárásai és az ország közvéleményének az állami cselekvéshez fűző­
dő materiális igényei között. A két világháború között a Köztes-Eu-
rópa országaiban szinte egyetlen új demokrácia sem tudta kielégíte­
ni a rázúduló igényeket, így polgárai a tehetetlennek gondolt jogál­
lam intézményrendszerétől mindjobban az erős államhoz fordultak.
A jog uralma nálunk sem önmagáért való érték. Az új intézmények
rászorulnak az eredményesség általi igazolásra, a gondok hathatós
kezelése nélkül a közönség hamarjában elveszítheti hitét a jogállami
eljárásokban. Ezért 1989-90-ben nem csupán a hatalom ellenőr-
zöttségének, hanem a társadalmi szerkezetek hatékony átalakításá­
nak közjogi előfeltételeit is meg kellett teremteni. A legkülönbözőbb
területeken örökségül kapott közhatalmi felelősség, az államhoz fű­
ződő paternalista várakozások közepette úgy kellett az államszocia­
lista hatalom koncentrációt felváltani az osztott hatalom plurális
rendszerével, hogy közben az állam cselekvőképessége növekedjék,
a végrehajtó hatalom ellenőrzöttsége együtt járjon az eredményes
m űködés lehetőségével.
Az állam cselekvőképességét a kelet-európai országok egy
részében erőteljes államfői jogosítványokkal gondolják előm ozdíta­
ni. M ásutt az úgym ond középerős köztársasági elnöki jogkört semle­
ges közvetítő hatalomként próbálják elfogadtatni. Majd m indegyik
új demokráciában ütközések közepette alakult az államfői hatalom.
Ahogy haladunk nyugatról kelet és dél felé, rendszerint úgy növek­
szik az elnöki hatáskör. Autonóm piacgazdaság és tagolt civil társa­
dalom hiányában az elnöki-félelnöki berendezkedések gyakran ta­
karnak parancsuralmi rendszert. Számos európai állam történetének
tapasztalata szerint a pártok viszályai, a parlam enti döntésképtelen­
146 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

ség elől a polgárok a karizmatikus vezetőkhöz menekülhetnek. A

személyes legitimáción alapuló, közvetlenül választott államfő intéz­
ménye jelentékeny hatalomkoncentrációt eredményezhet. A politika
formálásába szakadatlanul beavatkozó, az érdekütközésekben cse­
lekvőén részt vevő elnök nem lehet semleges közvetítő hatalom. A
közvetlen elnökválasztás kedvez a vezér személyére épített populis­
ta tömörülések fellépésének.
Hazánk és Csehország — az európai és a nemzeti hagyomá­
nyokat követve — egyértelműen a parlamentáris rendszer mellett
döntött. Az államfő nálunk nem a hatalomgyakorlás hétköznapjai­
ban, hanem az alkotmányosság megőrzésében jut jelentékeny felada­
tokhoz. Köztársasági elnökünk, rendes körülmények között, jobbára
alkotmánytechnikai teendőket teljesít. Megválasztásának módja nem
ad számára versenyző felhatalmazást. Hatásköre többnyire csupán
az alaptörvény sérelme, különösképpen alkotmányos szükséghely­
zet idején igazán érdemi. Lényegében nincsenek hathatós közjogi
eszközei a kormányzás rendszeres befolyásolására. Nem terheli dön­
tési kényszer, így kimaradhat a m indennapos érdekkonfliktusokból,
és kikezdhetetlen tekintéllyel kezdhet a kivételes helyzetek m egoldá­
sába. A megválasztását követően a m ár egyetlen érdektörekvéssel
sem azonosítható köztársasági elnök, alkotmányos zavarok bekövet­
keztével a nemzet egészének nevében cselekedhet. Éppen a formális
hatáskör behatároltsága adhatja azt a közmegbecsülést, amely nehéz
helyzetekben kétségbevonhatatlanná teheti az államfői akaratot.
Az 1848-as törvények óta közjogunk az államtest cselekvőké­
pességét nem a nehezebben kontrollálható államfői hatalomtól, ha­
nem elsősorban a mindenkori parlamenti többség bizalmához kötött
kormánytól várja. Az ország kormányozhatóságát számos közjogi
megoldás — a választási rendszer, a miniszterelnök kitüntetett sze­
repe, a bizalmatlansági indítvány szabályozása — próbálja segíteni.
MAGYAR KÖZÉLETBEN MAJDHOGYNEM KÖZHELY: a k o n s t r u k t ív
bizalmatlansági indítvány valósággal leválthatatlanná teszi a
kormányt. A bizalommegvonás hatályos rendje kétségkívül
valamelyest stabilizálja a végrehajtó hatalom működését, de hatását
sokszor eltúlozzák. A bizalommegvonás módjától függetlenül a par­
lamenti kisebbség, az ellenzék nem képes a kormánybuktatásra. A
magyar alkotmány szerint a többségi helyzetbe került ellenzék nem ­
csak az új miniszterelnök megválasztásával érheti el a kormányvál­
tást, hanem az országgyűlés feloszlásának kimondásával akár a vá­
lasztásokat is előre hozhatja. A kormányzati stabilitást a fegyelme­
zett politikai pártok világában ténylegesen így nem annyira a bizal­
matlansági indítvány, hanem a választási rendszer alakítja.
A választójog szerkezete a pártrendszer alakításán keresztül
jelentékeny hatást gyakorolhat az ország korm ányozhatóságára.
Anglia és H ollandia egyformán kifogástalan demokrácia. H a az
1994-es magyar választások az angol szabályok szerint zajlottak vol­
na, akkor ma a szocialistáknak 91%-os parlam enti többsége, a Fi­
desznek pedig egyetlen képviselője sem lenne. Ha viszont a holland
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 147

szabályok szerint tartottuk volna a választásokat, akkor m ost tizen­

négy párt foglalna helyet a parlamentben, köztük a szociáldemokra­
ta párt és a MIÉP is.
Választási rendszerünk egyszerre kísérli meg kielégíteni a
kormányozhatóság és a szavazatokkal arányos képviselet egymás­
nak ellentmondó szempontjait. Bonyolult szerkezete inkább arányos,
semmint többségi elemekből építkezik. Az aránytalanság nagyságát
inkább politikai tagoltságunk kiegyensúlyozatlansága, a mindenkori
nyertes párthoz zúduló bizonytalan választók példátlanul magas
száma és nem a választási rendszer magyarázza. 1990-ben, a m áso­
dik fordulóban olyan mértékben fordultak a kisgazda, a keresz­
ténydemokrata és nem utolsósorban a szocialista szavazók az MDF
felé, hogy az a valóban többségi kétfordulós francia rendszerben a
m andátum ok 86%-át kapta volna. 1994-ben a szocialisták annyira
megelőzték vetélytársaikat, hogy ez — mint láttuk — egy igazi több­
ségi szisztémában 91%-os majoritást jelentene számukra. A rányta­
lanságot nem csupán a többségi elemek, az egyéni kerületek okoz­
hatnak, hanem a kisebb pártokra adott voksok elveszésével a szava­
zati küszöb intézménye is számottevően csorbíthatja a proporciona-
litás elvét. Igazán arányos eredményt kizárólag tisztán listás, szava­
zati küszöböt nem alkalmazó választási rendszerrel lehetne garantál­
ni, csakhogy így 1990-ben tizenhárom, 1994-ben pedig tizennégy
párt képviselője került volna a magyar törvényhozásba. Választási
jogunknak az 1990 tavaszáig bejegyzett hatvanöt politikai párt hat­
hatós szelektálását is el kellett végeznie.
ÁLASZTÁSI SZISZTÉMÁNK KÉT, ESETLEG HÁROM PÓLUS FELÉ t e r e li
i pártokat. Előnyben részesíti a centrum közelében álló tömö-
üléseket és egyben megnehezíti a szélen álló pártok helyzetét.
Támogatja a legerősebb párt pozícióját, ezzel érzékelhetően meg­
könnyíti a kormányalakítást. Bonyolultsága miatt ugyanakkor m ate­
matikailag csak nagyobb létszámú parlam ent mellett működőképes.
Ezért látnunk kell, hogy egy igazán nagyarányú, 150-200 fős parla­
menti létszámcsökkentés csak egy lényegesen módosított választási
rendszerben lenne lehetséges, ami adott esetben m ár számottevően
érintheti az ország kormányozhatóságát, sértheti a választási szerke­
zet kiegyensúlyozottságát.
Az elnöki berendezkedésben a végrehajtó hatalom gyakorló­
ja maga az államfő, a miniszterek neki felelősek. A miniszterek sze­
mélyéről hagyományosan a kormányfő rendelkezik. Napjainkban a
parlamentáris rendszerek miniszterelnöke is lényegesen több, mint
első az egyenlő miniszterek között. Jó néhány országban a korm ány­
zat politikai irányvonalát a miniszterelnök határozza meg, a kor­
m ány tulajdonképpen a miniszterelnök kormánya.
A késő Kádár-korszak döntéshozó testületéit gyakran sújtot­
ta döntésképtelenség. M indennapos volt az elhatározások halogatá­
sa, félmegoldások elfogadása. A kiterjedt állami jelenlét következté­
ben a piaci tranzakciókban, a kétoldalú közvetlen érdekképviseleti
megegyezésekben feloldhatatlan konfliktusok kezelése ma is nagy­
148 MAGYAR SZEMLE 199612. SZÁM

mértékben a kormányzatra hárul. Az érdektörekvések át- meg átjár­

ják az érdekkiegyenlítő funkciókkal túlterhelt közigazgatást. A vál­
tozékony arculatú pártok vékonyka törzsközönségükkel érthetően
hajlanak a szünet nélküli rivalizálásra. A politikai és gazdasági igé­
nyek roham ának kitett kormány nálunk ezért különösen könnyen
szakadhat a politikai tagoltság és az ágazati-alágazati érdekek m en­
tén darabokra. Az összkormányzati szempontok érvényesítésének
majdhogynem egyedüli intézményes letéteményese a m indenkori
miniszterelnök. A kormányfő helyzetének megerősítésével alkotmá­
nyunk a kormányzat egységét, a közigazgatás átfogó céloknak törté­
nő alárendelését kívánja elősegíteni. A hatalomkoncentráció közjogi
ellensúlyait nem a kormányon belül kell kiépíteni, ott inkább a haté­
konyságra indokolt törekedni. Nemcsak a túlhatalom lehet veszé­
lyes, a dem okratikus berendezkedés elfogadottságát a tehetetlen
kormány is kikezdheti. A végrehajtó hatalom jog- és szolgálatszerű­
ségét nem a miniszterelnök pozíciójának meggyengítése, hanem a
hatalom m egosztás rendszere és a közvélem ény u ralm a kény­
szerítheti ki.
MAGYAR KORMÁNY MINDENT EGYBEVETVE némileg kisebb köz­

A jogi felhatalmazással bír, m int a m odern demokráciák legtöbb

kormányzata. Mozgásterét, többek között, korlátozza rende­
letalkotó hatáskörének szűkössége, a kétharmados törvények kiter­
jedt rendszere. A végrehajtó hatalom tényleges túlsúlyát az állam­
szocialista örökség magyarázza. A jókora állami vagyon, a roppant
költségvetési újraelosztás, az elektronikus tömegkommunikációban
javarészt még megőrzött közszolgálati monopólium a túlhatalom
legfőbb előidézője. Nincs nyugati adminisztráció, amely a gazdasági
vezetők ilyen széles csoportja felett gyakorolna m unkáltatói jogokat.
Közjogi eszközökkel ez a szerteágazó befolyás kevéssé korlátozható,
pedig fennmaradása bármiféle összetételű kormány szám ára kísér­
tés. A hatékony, egyben ellenőrzött kormányzat egyik legfontosabb
előfeltétele a piaci koordináció térnyerése, a magántulajdon rendjé­
nek megszilárdulása.
Alaptörvényünk számos önálló hatalmi tényező életre hívá­
sával törekedett a fékek és ellensúlyok rendszerének kialakítására.
Az Alkotmánybíróság működésével messzemenően biztosított a jog­
szabályok alkotmányosságának hathatós felülvizsgálata. A demok­
ratikus berendezkedés védelmében a köztársasági elnök érdem i jo­
gosítványokat gyakorolhat. A közpénzek elköltése az Állami Szám­
vevőszék ellenőrzése alatt történik. Teljesebbé vált a közigazgatási
bíráskodás, felállításra került az állampolgári jogok, az adat-, illető­
leg a kisebbségvédelem biztosának intézménye. Települési önkor­
m ányzataink széles hatáskört kaptak és terjedelmes intézm ényrend­
szert működtetnek. Közjogunk a kormánytól elvileg független nem ­
zeti intézmények és köztestületek sorát létesítette. Talán túlzottan is
tág teret nyitott a közvetlen demokrácia formáinak.
Alaptörvényünk az erős, cselekvőképes korm ány ellensúlya­
it a hatalommegosztás rendszerében keresi. Úgy válik érthetővé az
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 149

Európa egyik legszélesebb jogkörével rendelkező Alkotmánybíróság

szerepe a m agyar közjogban. Jóllehet, megítélésem szerint, a m agyar
Alkotmánybíróság hatásköre néhány ponton korrekciókra szorul, a
bíróság kétségtelenül erőteljesen aktivista ítélkezési gyakorlata dön­
tően nem a közjogi szabályokból, hanem inkább az alkotmánybírók
szocializációjából fakad. A mi alkotmánybíróink szinte egytől-egyig
elméleti jogászok. Olyan személyiségek, akik az eléjük kerülő ügye­
ket ténylegesen el kívánják dönteni. Ezzel szemben például az Egye­
sült Államok alkotmánybíráskodási feladatokat is betöltő legfelsőbb
bíróságán alapvetően olyan bírók tevékenykednek, akik végigjárták
a különböző gyakorlati jogi pályák lépcsőfokait, akik lehetőleg óva­
kodnak a végrehajtó hatalom, illetve a kongresszus felelősségének
átvállalásától. Ezzel szemben alkotmánybíróink kifejezetten keresik
a feladatot és megpróbálják azokat, szükség szerint, egyfajta „látha­
tatlan alkotmány" alapján megoldani. Ebben a tekintetben tulajdon­
képpen következetes a magyar alkotmánybírósági gyakorlat. Az el­
ső, a halálbüntetéssel kapcsolatos döntésüket éppúgy az aktivizmus
jellemezte, mint az igazságtételi, vagy újabban a szociális jogokkal
kapcsolatos határozatokat.
Az Alkotmánybíróság m űködésének m ajdhogynem nincs
más kontrollja, mint a nyilvános szakmai kritika. A mi törékeny de­
mokráciánkban ugyanakkor alig van olyan intézmény, amelynek a hi­
telét ne kezdte volna ki a politikai polémia. Az Alkotmánybíróság ed­
dig jórészt még megőrzött intaktsága jelentékeny érték. Ha azonban
az egyes határozatok bírálata átfordul a bírói testület módszeres tá­
madásába, akkor ez a demokratikus berendezkedés egészét sértheti.
Önkormányzati törvényünk a Kerekasztal tárgyalások és az
MDF-SZDSZ-megállapodás sietős m egoldásai után m ár hatpárti
megállapodással, szabályos parlamenti eljárásban formálódott. Még­
is talán az önkormányzati szerkezet a leginkább ellentmondásos ré­
sze intézményrendszerünknek.
A m agyar önkormányzatok kiterjedt jogokat gyakorolnak,
sokféle létesítményt működtetnek, bevételeik jó három negyed része
azonban központi forrásból származik. A települések igényeinek
költségvetési korlátáit a kormányzati mozgástér és nem a helyi társa­
dalmak tehervállaló képessége határozza meg. A választók szívesen
látják a döntéshozatal nagymértékű decentralizációját, miközben to­
vábbra is messzemenően elvárják az állam gondoskodását. A külön­
böző ellátó rendszerekre vonatkozó helyi hatáskör élesen elválik a
finanszírozás központi felelősségétől.
’ AZÁNK TÚL NAGY ORSZÁG AHHOZ, hogy a központi hatalom

H és a helyi autonómiák között m ár ne működjenek területi

intézmények. Az önkormányzati törvényben középszinten
létrehozott légüres teret még az előző kormány hamarjában betöltöt­
te. A köztársasági megbízottak és gyorsan kiépülő megyei hivatalaik
m ind több feladatot kaptak, a különböző m inisztériumok m egyén­
ként majd három tucat centrálisán irányított, úgynevezett dekon-
centrált szervet hoztak létre. Az új kormánytöbbség, bár felszámolta
150 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

a köztársasági megbízotti státusokat, mégis a dekoncentrált szervek

megyei közigazgatási hivatalokba tervezett egyesítésével voltakép­
pen folytatná a központosítás eddigi gyakorlatát. Közben létezik
egyfajta spontán centralizáció is, a finanszírozási gondokkal küszkö­
dő települések sorra ajánlják fel létesítményeiket a megyei önkor­
mányzatoknak.
VILÁG ORSZÁGAIBAN ELTÉRŐ ÚTON-MÓDON, de általában b izto­
sított a legkülönbözőbb közszolgálatok viszonylag gazdasá­
gos, koncentrált működtetése. Van, ahol erőteljes igazgatási
centralizáció érvényesül, esetenként szigorú központi előírások telje­
sítéséhez kötött az állami támogatás. Sokfelé a regionális és a területi
autonómiák kapnak jelentékeny teendőket, m ásutt radikálisan m eg­
rövidítették a települési önkormányzatok számát. Néhol egy-egy fel­
adat betöltésére úgynevezett egycélú önkormányzat létesül.
A költségvetés Magyarországon is ösztönözhetné a települé­
sek közötti együttműködést. Mindamellett a különféle önkéntes tár­
sulások egyedül nem oldhatják meg a szétaprózódott szerkezet
gondjait. Huzamosabb ideig aligha tartható ilyen sok kiterjedt hatás­
kört gyakorló önkormányzat. Nálunk újraéleszthető tartom ányi tra­
díciók nincsenek, a területfejlesztés igényei feltehetőleg mégis igé­
nyelnének nagytérségi megoldásokat. A másik fejlődési irány a kis­
térségi együttműködés: a város és vonzáskörzete, bizonyos történel­
mi egységek hasznos településközi integrációs formák lehetnének.
Talán akad olyan ellátó rendszer, ahol ésszerű volna egycélú önkor­
mányzat felállítása. Nálunk valódi hagyománya a megyéknek van, a
megyei hatáskörök nagymérvű kiterjesztésével szemben azonban
megokolt aggályok támaszthatók. Mégsem kellene a megyei autonó­
miáról eleve lemondanunk, az elvileg alulról ellenőrzött megyei önkor­
mányzat számos feladat betöltésére lényegesen alkalmasabb, mint a
kormánynak hierarchikusan alárendelt, középszintű közigazgatás.
A m agyar alkotmány szövegének állapota alapján akár tá­
kolmánynak is minősíthető. 1989-ben az ellenzék eredetileg nem
akart alkotmányozni. A szabad választásokat kívánta előkészíteni,
az alaptörvény megalkotását az új országgyűlés hivatásának gondol­
ta. A békés tárgyalásos átmenet azonban végül is a folytonos alkot­
mányozás felé sodorta közjogi fejlődésünket. A hatályos alkotmány
szövegének kimunkáltsága így ugyan hiányos, a közjogi berendez­
kedés alapszerkezete mégis tulajdonképpen sikeresnek tekinthető. A
technikailag tökéletlen törvényszöveg önmagában nem lehet elégsé­
ges ok az alkotmányozásra. Nincsenek ugyanis garanciák arra, hogy
az új alkotmány feltétlenül növelni fogja a hatalomgyakorlás ellenőr-
zöttségét és egyúttal megőrzi demokráciánk stabilitását. M űködik
Európában szilárd demokrácia hézagos alkotmánnyal, az évszáza­
dos alaptörvények szövegét olykor m ár többszörösen újraértelmezte
a politikai és az alkotmánybíráskodási gyakorlat. A mi alaptörvé­
nyünk megfogalmazásaihoz is mind több precedens, jogszokás, kon­
venció, alkotmánybírósági ítélet tapad. Az alkotmány papíros joga
politikai kultúránkban a magyar demokrácia eleven gyakorlatává
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 151

vált. Alaptörvényünk deklaráltan is ideiglenes. Antall József egyszer

megjegyezte: ebben az országban évszázadok óta csupán az ideigle­
nes megoldások válnak igazán tartóssá.
Lássuk be, túl sokat várunk az írott szabályok átalakításától,
hajlamosak vagyunk a törvénykönyvben kinyomtatott normaszöveg
fogódzójának túlértékelésére. Ha valami nem m űködik megfelelően,
készek vagyunk azonnal m agát az intézményt átalakítani. Pedig, ha
elégedetlenek vagyunk kedvenc futballcsapatunk játékával, akkor
nem gondolhatunk rögvest a játékszabályok megváltoztatására, nem
szabhatjuk újra a kapu nagyságát, hanem bizony jobb csapatot kell a
pályára küldenünk.
Az elhunyt miniszterelnök részvételével megalkotott 1989-90-es al­
kotmányos szerkezettel kapcsolatban konzervatív m agatartást éssze­
rű tanúsítanunk. Az államszervezet legszükségesebb javítására nyit­
va áll az alkotmánymódosítás lehetősége. A még fennálló ellentmon­
dások feloldására továbbra is ott az Alkotmánybíróság, amely az
alapjogok tekintetében egyébként is a jogfejlesztés m egkerülhetetlen
intézm énye. Még sérülékeny dem okráciánkban tagadhatatlanul
hasznunkra válna egy gondosan kim unkált alaptörvény létezése,
mégis a szerves fejlődés most m ár alighanem kisebb kockázatot tar­
togat, mint egy új alkotmány megalkotása.

N a h im i Péter országgyűlési képviselő

A Z MDF ELNÖKE

„Hivatástudat, politikai erósz és felelősségérzés válhatatlan egység:

az igazi államférfi küldetést érez, eszményéért küzd s tetteiért, me­
lyek sokszor milliók sorsát döntik el, mély történeti felelősséget
érez. A politikai erkölcs'lényege az érzékeny felelősségtudat: ez az
államférfi éthoszának legfőbb tulajdonsága. Finoman és érzékenyen
működő lelkiismeret él benne, mely mindig lemérni iparkodik, va­
jon cselekvésének vagy nem cselekvésének micsoda kihatása van az
egyes társadalmi rétegeknek, sőt a nemzet egészének sorsára. Veze­
tő államférfinak lenni annyit jelent, mint felelősséget érezni. Jaj an­
nak a nemzetnek, melynek sorsát olyanok vezetik, akikben a fele­
lősségérzés megfogyatkozott, s helyette a vakösztön egyéni érdeke
dolgozik."
•wrf ORNIS GYULA 1943-BÓL VALÓ SORAIT afféle m ottónak szántam,
I / mottónak egy rendhagyó elemzéshez. Az általam elmondan-
X V dók ugyanis csak közvetve kötődnek Antall József miniszter-
elnök úr személyéhez — ám közvetve annál inkább. Amiről beszélni
szeretnék, nem más, mint egy ideál. Egy ideál, amely lényegéből faka­
dóan természetesen száz százalékában megvalósíthatatlan; de egy
ideál, amely attól él és m arad aktuális, hogy m indig akadnak meg-
ostromolói, elhivatott, nagy egyéniségek, akiknek egész élete bizo­
nyítja, hogy az ideál jó és követhető, és hogy ettől eltérni nem sza-
152 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

bad. Az ideál a valódi politikai vezető. S bizonyítéka, m a is élő, újra

meg újra megszólaló és megszólító bizonyítéka: ez Antall József. El­
őre is elnézésüket kérem, m ert könnyen lehet, hogy az okfejtésem túl
száraz, vagy túl elméleti lesz. Amiért mégis bele merek vágni: éppen
Antall József mondta egyik interjújában, hogy a kövér emberek álta­
lában nem szoktak doktrinerek lenni, m ert ez inkább a gyomorbajos
soványak sajátja. Ezért aztán úgy gondoltam: legalább a doktriner-
ség vádja alól fel lévén mentve talán mégis belevághatok...
' ILYEN TEHÁT A valódi vezető ? Az államférfi feladata a

M nagyítóhoz, a nagyítólencséhez hasonlít, amely összegyűjti

a napsugarakat. Az államférfi feladata, hogy összegyűjtse
az addig csak szétforgácsolt, egyedül elenyésző, kószán kóválygó
megannyi politikai akaratot, s egyetlen pontba, a lényegi pontba fóku­
szálja őket; és m indezt azért, mert tudja jól, hogy azok ott, abban a
pontban, a szükséges pontban együtt hihetetlen teljesítményre lesznek
képesek. De ehhez tudni kell, hogy melyik a lényegi pont; és tudni
kell, hogy a teljesítmény jó célt szolgál — sőt: hogy a lehető legjobb
célt szolgálja. Ehhez kell az az „érzékeny felelősségtudat", az a „fi­
nom an és érzékenyen működő lelkiismeret", amelyet legfőbb felté­
telként Kornis Gyula említ, s amelyhez Für Lajos vagy Debreczeni
József után sok m indent hozzátenni m ár nem tudok.
A második, ami a vezetőt vezetővé teszi: a karizma. Antall
József is sokszor szólt arról, hogy a jó vezetőnek tudnia kell hitet
sugározni maga köré, tudnia kell a társadalmat mozgósítani, be kell
tudnia bizonyítani az embereknek, hogy az jár jó úton, aki őt követi,
m ert ő mindig a jó irányban m ozdul el. A politikai közösség éppen
olyan, mint a társadalom m inden más közössége a szerelemtől vagy
a házasságtól a nemzetig vagy az államig: aki csatlakozik egy közös­
séghez, az azzal valamiféle szövetséget, társadalmi szerződés t is köt.
Aki csatlakozik egy közösséghez, az egyben lemond saját szabad­
ságának, szuverenitásának valamely hányadáról és m integy felál­
dozza azt a közösség oltárán, azt a közösség közös kincsévé teszi.
Mintha csak egy bankba, a közbizalom bankjába helyezné; s m indezt
annak érdekében, hogy saját szuverenitását önként korlátozva, a kö­
zösségen keresztül egy más, magasabb rendű szuverenitás részesévé
válhasson. A jó közösség alapkritériuma az, amit Renan a nemzetről
szólva megfogalmazott: „a nemzet lelke m indennapos népszava­
zás". Az a jó közösség, amelybe napról napra, újra meg újra belép­
nénk, ha azelőtt nem lettünk volna tagjai; és a jó vezető, a karizmati­
kus vezető e m indennapos népszavazás eredményességének a letéte­
ményese, aki maga az élő bizonyíték, hogy döntésünk — régen m eg­
hozott, de napról-napra újra meghozandó döntésünk — a legjobb
döntés, amit meghozhatunk. Ez az a karizma, amelyet Antall József
ellenfelei tekintélyelvűségként szoktak említeni. De lehet-e tekintély
nélkül kormányozni? Lehet-e méltóság nélkül korm ányozni — és
kormányzás-e az, amit méltóság nélkül művelnek? Nem közjogi, ha­
nem emberi méltóságra gondolok; m ert a nélkül a legjobb közjog is
csak üres keret marad. H add idézzem válaszul újra Kornis Gyulát:
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 153

„Csakis az az államférfi van vezéri posztra hivatva, akiben van

szuggesztív erő, aki fölemeli magához a kétkedőt és kétségbeesőt,
bátorságot és hitet önt a gyöngékbe; akiről a nép érzi, hogy becsü­
letesen és őszintén keresi az igazságot, hogy az ő képviselője, nem
csak akkor, ha az ösztöneit simogatja, hanem akkor is, ha áldozatot
követel tőle. Ha ezt az érzést az államférfi maga iránt a belőle kiára­
dó szuggesztióval fel tudja ébreszteni, csodákat művelhet: a teljesen
fáradt, elalélt, már-már anarchiába fúló nemzet lelkét mint a villám
elektrizálja s gyors ütemben átalakítja. Egy-egy államra pár eszten­
dő alatt alig lehet ráismerni, ha a sors nagyszellemű, sugalmazni,
munkára lelkesíteni és szervezni tudó államférfival ajándékozza
meg; s viszont az állam hirtelen lehanyatlik, ha a nagy vezetője meg­
hal vagy visszavonul".
Azt hiszem, ehhez felesleges kom mentárt fűznöm...
JÓVEZETŐNEK ÉPÍTENIE KELL. Az államférfi nem sodródik az idő­

A vel, hanem a világon mozdítani: cselekedni tud. Ám a cselek­

véshez erőre van szükség: erőre a jó törvények m eghozatalá­
hoz, erőre a törvények végrehajtásához, és erőre van szükség — ha a
sors úgy kívánja — a törvényszegők megbüntetéséhez is. Ehhez pe­
dig szervezni kell: szervezni a nemzetet, szervezni a demokráciát. H i­
szen ha csak a demokrácia intézményes keretei állnak M agyarorszá­
gon, az még nem megújulás. A demokráciának meg kell jelennie
nemcsak az emberek gondolkodásában, nemcsak az emberek akara­
tában, de m indannyiunk ösztöneiben és mentalitásában is. A valódi
demokráciához nemzetépítő program ra vén szükség — ez Antall
sJózsef gondolkodásának egyik sarokköve volt. Ezért nevezte kor­
m ánya programját a nemzeti megújhodás programjának; ezért idézte
állandóan Eötvös Józsefet: hogy „a demokráciát organizálni kell". És
ezért m ondta — pártját jól ismerve — a m aga elegánsan szarkaszti­
kus humorával: „kíséreljük meg a lehetetlent: a szabadságot és a
szellemiséget összekapcsolni az organizációval". A valódi dem okrá­
cia nemcsak intézményes kereteket jelent, hanem azok között m o­
zogni és akaratukat érvényesíteni kész és képes embereket is. A nép­
akarat rendszere nemcsak olyan körülményeket jelent, ahol a nép
akarhatna ezt-azt; hanem azt, hogy a nép akar is valamit. Ahogy —
Lukács Györgyöt idézve — a sztálinizmushoz sem csak egy nagy
Sztálin kellett, hanem sok-sok kicsi is — úgy kell a demokráciához is
sok-sok demokrata.
És van ennek még egy fontos vonatkozása. Régi meggyőző­
désem, hogy a rendszerváltozás egyik legfőbb kérdése a kezdetektől
az volt: van-e, lehet-e egy másik elit is M agyarországon. A szocializ­
m usnak volt egy elitje — de van-e helye egy másiknak is? Olyannak,
amely nem a „kaparj, kurta", nem a „szemesnek áll a világ" elve
köré szerveződik; amely magával tudja ragadni az ország legjavát.
Azokat is, akik nem voltak részesei a régi elitnek, és azokat is, akik
részesei voltak, de akkor is az újról és jóról álmodtak, és azért tettek
is. Nem az a kérdés, nem csak az a kérdés tehát, hogy lehet-e egy új
párt vagy pártszövetség, hanem több ennél: van-e másik elit? Egy új
elit, amely nagy erővel van jelen a társadalom m űködésének m inden
154 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

területén: jelen van a gazdaságban, jelen van a hivatalnoki karban,

jelen van a médiában, a kultúrában — és természetesen jelen van a
politikában. A politikai jelenlét formája a párt; és párt nélkül persze
a rendszer működésképtelen. De ugyanígy m űködésképtelen a többi
nélkül is. A politika tehát — ha talpon akar m aradni és talpon akarja
tartani Magyarországot is — nem mehet be a „közjogi csapdába".
Nem korlátozhatja tevékenységét a közjogi szerepre — ahogy azt a
mai kormány szeretné —, hanem építkeznie kell az élet m inden terü­
letén, lankadatlanul. Nem szabad persze egy pillanatra sem feledni a
közjogi szerepet; annál inkább nem, m ert e szerepéből fakadóan
vannak a kezében eszközök. De a közjog terepén harcolva az ellenzék­
nek mindent meg kell tennie, hogy a többi terepen is szövetségesek­
re találjon, s a maga eszközeivel támogassa őket. A m ostani koalíció
legfőbb álma éppen egy olyan ellenzék, amely nem lát túl a parla­
m ent falán; s „míg azok ott hőbörögnek, mi a falakon kívül m indent
elrendezünk". Ezért előre kell lépni az élet m inden területén, szövet­
ségeseket keresni és szövetségeket kötni, egy új elit kristályosodási
pontjának, organizálójának lenni; m ert enélkül egy párt — bárm i­
lyen jó is — csak lóg a levegőben.
KÖVETKEZŐ ALAPVONÁS, amely nélkül jó vezető nem lehet

A meg: a politikai tudatosság. Az a képesség, hogy a döntéshozó

legyen tisztában m indenkor azzal az erőtérrel és viszony-
rendszerrel, amelyben döntéseit meg kell hoznia. Aligha m egkérdő­
jelezhető ma már: nem volt, aki jobban látta volna M agyarország és
a magyar nemzet helyét a világban, m int Antall József. Nem volt, aki
jobban látta volna a magyar demokraták helyét M agyarországon és a
magyar politikában, mint Antall József. Hiszen a történelmet nem a
világba kiáltott szavak, hanem a világon változtatni képes tettek tud­
ják egyedül alakítani. A politikai tudatosság távlatokat jelent: a vég­
telent befogni érzékelni képes elmét és az odavezető út, a napi lépé­
sek ismeretét egyaránt. Két veszély fenyegeti ezt az utat: ha nem jó a
cél, és ha rosszak a lépések, m ert nem a cél felé vezetnek. A cél
kijelöléséhez távlatos gondolkodás kell; a lépések megtételéhez tu­
datos és felelős taktika. Ezek a lépések azok, amelyekben lehetőség
és szükség is van a kompromisszumra — ám csak arra és csak abban
a mértékben, amely a célt nem veszélyezteti. Nem kisebb ember jel­
lemezte így a politikát, mint Franz Joseph Strauss, akit pedig aligha
lehet túlzott kompromisszumkészséggel gyanúsítani:
„A politika a lehetségesnek a művészete, pontosabban: valamely
csoport, közösség vagy állam azon képessége, hogy saját érdekeit a
velük szembeszegülő tendenciák ellenében az adott lehetőségek
mértékében érvényre juttassa, másrészről, hogy lehetőleg sok politi­
kai partnerrel érdekközösséget hozzon létre."
Az „adott lehetőségek mértékében" tehát — de csakis saját érdekei­
nek érvényre juttatása érdekében. A jó kom prom isszumot egyedül
az eredmény hitelesítheti.
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 155

-in t a h o g y a korm ányképességet is a k o r m á n y z á s . A ntall

M József tudott korm ányozni. D e m i van akkor, ha hiányzik

valakiben a képesség, h o g y m eghirdetett programját m eg is
valósítsa? Két eset lehetséges. A z egyik, ha betart m inden szabályt,
am ely rá n ézve elfogadtatott, de ú g y , h o g y ezen szabályok között az
égvilágon sem m it nem csinál. Ez sú lyos m ulasztás, sú lyos bűn, h i­
szen ez a n em zet illető politikusba, politikai erőbe helyezett bizalm i
tőkéjének az eltékozlása. És a m ásik, amikor valaki kiáll a n y ilv á n o s­
ság elé és fennhangon hirdeti: em berek, korm ányoznék én, de hát a
jogtól nem tudok. Sajátos, napjainkban hasonlóképp nem példa n é l­
kül álló szem lélet ez — p ed ig korm ányozni nem a jog ellenére, h a­
n em épp a joggal kellene. M intha csak azt m ondaná valaki: úszn ék
én, úsznék, de hát a víztől n em tudok. A katolikus liturgiában van
eg y m ondat, am elyben az em ber m egvallja m ulasztással elkövetett
vétkeit. Mert m ulasztással n a gyon nagyokat lehet vétkezni. Éppen
A ntall József m ondta egyik legelső, a M agyar D em okrata Fórum
országos gyű lésén elhangzott b eszédében, h ogy ha a M agyar D e ­
m okrata Fórumnak történelm i küldetése van, és ennek a k ü ld etés­
nek n em felel m eg, akkor „a történelem szégyenpadján a helye". S ez
az utolsó, am elyről m ég szóln i szeretnék: a kor kihívásainak való meg­
felelés.
Mert az igazi v ezető n em elég, ha nagy szellem — nagy jel­
lemnek is kell lennie. A n agy jellem p ed ig elsősorban az erkölcsi bátor­
ságot, a döntések m eghozatalának bátorságát kell h o g y jelentse. Ez
az a bátorság, am elyre Széchenyi István azt m ondta, h o g y „merjünk
n agyok lenni". Ez az a bátorság, am ely m iatt az óceánrepülő M agyar
Sándor könyvének az Álmodni mertünk cím et adta. M agyar Sándor
jól tudta, h o g y az álm odáshoz, a m essze ívelő gondolatok v ég ig g o n ­
dolásához igenis nagy erő, nagy bátorság, erkölcsi bátorság kell; és
h o g y csak attól az em bertől várható el, h o g y m egtesz valam i nagyot,
aki előzőleg v é g ig is m erte álm odni, aki végig m erte gon d oln i az
ö sszes előtte álló lehetőséget, aki ott toporog már a végtelen kapujá­
ban... Stílszerű lenne zárásként A ntall Józsefet idéznem , de h o g y el­
kerüljem a napi áthallásokat, m égis valaki m ást szólítanék, eg y D e-
regnyei n ev ű hírlapírót, az akkori ellenzék 1847-ben, Ellenőr cím m el
m egjelent zsebkönyvéből (aki m ögött a jobban értesültek K ossuth
Lajost gyanították — s h ad d tegyem hozzá: nem is véletlenül):
„Amott van a párt, mely önbelátásáról lemondva, reformot csak a
kormánytól vár, melynek természetében fekszik, hogy inkább saját
hatalmának gyarapítására, mint az alkotmány kifejtésére és biztosí­
tására törekedjék; amott van a párt, mely az ellenzéktől, az alkotmá­
nyos hajlamok természetes depozitáriusától, mellyel a reformra va­
ló törekvés históriailag azonosítva van, még a kezdeményezés hiva­
tását is megtagadja, és itt van az ellenzék, mely mindenkit hivatva
lenni vall e nemzet újjászületésének nagy munkájánál közredolgoz­
ni, de reformnak semmi újítást el nem ismerhet, mely a nemzeti
alkotmányos lét fejlesztésével s biztosításával összhangban nincs —
válasszon a nemzet e két párt közt."; „...vannak kormányrendsze­
rek, melyek megifjodni képtelenek, melyeknek hosszú élete elég ok
156 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

arra, hogy meghaljanak. Konzerválni a konzerválhatatlant csak

gyávaságunk által lehetne. Ne hagyja magát a nemzet gyávaságba
szenderíteni. Amely nemzetnek alkotmánya van, az örökös éber
munkára van rendelve; verejték közt élhet csak, mint a napszámos,
mert ha elszenderedik, alkotmány nélkül fog felébredni. Isten óvja
meg e szegény nemzetet az elszenderedés veszedelmétől."
Arról, h o g y m i A ntall József üzen ete m a, könyveket lehetne írni —
erre vannak az előadók között is, Ö nök között is nálam bizonyára
sokkal hivatottabbak. Én csak három suta félm ondatban szeretném
m ost összefoglalni azt, amit ú g y érzem , h o g y ez az ü zen et m a szá­
m unkra jelent. A z első valahogy így hangzik: n em jól m ennek a
d olgok m a m inálunk. A m ásodik m eg valahogy így: m i a d olgok
állásáért ebben az országban felelősséggel tartozunk. A harm adik
azonban csak egyfélek ép p en szólhat: cselekednünk kell, méghozzá ha­
laszthatatlanul'.

Dr. S a l a m o n L á szló , a M agyar Köztársaság országgyűlésének alel-

nöke, országgyűlési k ép viselő levele a konferenciához
/ /
SZINTE ÖRÖMMEL ÜDVÖZLÖM e z t a k o n f e r e n c iá t , m e l y n é h a i
m iniszerelnökünk, A ntall József politikai hagyatékának éb­
rentartására és átgondolására vállalkozik. M agam is szeret­
tem volna e találkozó részese lenni, azonban külföldi elfoglaltságom
m egakadályozott ebben.
K om oly adósság törlesztését vállalták a szervezők e konfe­
rencia m egvalósításával. A történelm i jelentőségű átm enet súlyos
n eh ézség ei azoknak kedveztek, akik az ország jövőjét n em az antalli
örökség szellem ében képzelik el. Ennél fogva e hagyaték id őleges
m ostoha sorsa alighanem elkerülhetetlen. U gyanakkor a nem zeti,
polgári és keresztény értékek m ellett elkötelezett m érsékelt jobbkö­
zép erők sem hibátlanok abban, h o g y az antalli politika szellem isége
m ostanság ennyire háttérbe szorult a közélet színterén. M indenek­
előtt m egosztottságunk, összefogásu n k késlekedése jelent olyan e-
lőnyt az antalli eszm eiséggel szem benálló erők szám ára, am ely m ai
h elyzetü k b en m in d en k ép p en m egen ged h etetlen luxus. Ü gyü n k et
külön is gyengítik a belső viták, a szem élyes am bíciók fűtötte k ü z­
delm ek. Vannak, akik csak a pillanatnyi k ed vező széljárást figyelik,
a hajót ez is rossz irányba viheti. U gyancsak itt van az ideje az ön ­
vizsgálatnak, a lelkiism ereti tükör kézbevételének, ú g y tűnik föl, a
m ostani advent idején ez n em csak lelki értelem ben időszerű. Antall
József politikai örökségének vállalása néhány kérdésben elen ged h e­
tetlenül kötelez. M indenekelőtt a m érsékelt jobbközép erők együ tt­
m űködésére és összefogására. K ötelez a m agyarság ü gyén ek odaadó
és állhatatos szolgálatára, az alkotm ányosság, a parlam entáris d e­
mokrácia és a jogállam iság következetes tiszteletére. A z antalli örök­
ségnek elszakíthatatlan része a társadalom széles körű polgárosodá­
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 157

sáriak gondolata és célja, m elyet C sengey D énes Európába, de mind-

ahányan!-jelm ondatával oly találóan fejezett ki. S term észetesen e ha­
gyaték elszakíthatatlan része az Európához tartozás gondolata, m ely
Szent István óta m indm áig a m agyarság töretlen nyugati orientáció­
jában fejeződött ki, és am ely m a a m agyarság hajóját a következetes
euroatlanti integrációs politika révén kívánja kikötőbe juttatni. E p o ­
litikai hagyatékot áthatják azok a keresztény értékek, m elyek m ind
tradicionálisan, m ind jelenvalóan hozzánk tartoztak és tartoznak, és
am elyeket társadalm unk, kultúránk, szellem iségü n k és erkölcsisé-
günk alapköveiként és jellem zőiként szeretnénk m egőrizni és m a­
gunkénak tudni.
Ő szin tén k ív á n o m , h o g y a k o n feren cia sz o lg á ljo n v a la ­
m en n yi résztvevő gazdagítására és az antalli örökség ü gyén ek elő ­
m ozdítására.

Fa r k a s István p ia r is t a , a k a t o l i k u s á l t a lá n o s i s k o l á k o r s z á g o s f ő i g a z ­
g a tó ja :

HITTEL, ÉLES ÉSSZEL, ERKÖLCSI ERŐVEL

MIKOR NAGYON ELSÖTÉTÜL AZ ÉG, a k k o r s e m m a r a d u n k f é n y

nélkül, csak be ne csukjuk szem ünket. M int valam i távoli csil­
lag fénye, ú g y világít nekem , ú g y ad újra m eg újra rem ényt
Klára asszon y néhány m ondata, am elyeket nem sokkal m iniszterel­
nökünk halála után m ondott. Idézem: „N agyon sok k edves biztató
levelet kapok. M eghatóan sok gyerek ír." Ez az utóbbi m ondat, m int
eg y csillagfény újra k igyúl bennem : „M eghatóan sok gyerek ír". Már
él közöttünk eg y új n em zed ék és ki fog halni — Sík Sándor szavaival
élve — a rokkant v én aposztaták generációja. Ez a konferencia már
az új nem zedékért jött össze, szám ukra fogalm azzuk m eg A ntall
József örökségét.
A ntall József m esterien szerkesztette beszédeit. Tudta, m i­
lyen h an gsú ly van eg y -eg y b eszéd zárószavain. A piarista letelep e­
dés n eg yed félszáz éves jubileum án ezekkel a szavakkal zárta le g o n ­
dolatait: „A m agyarság éles ésszel, hittel, erkölcsi erővel várhatóan
ebben a térségben a sorsát jobbra tudja fordítani, m int az az elm últ
fél évezred ben volt." Ezekhez a szavakhoz fű zöm em lékező g o n d o ­
lataimat.

„Éles ésszel"

Ismerjük a nagyon igaz m ondást: Ein Mann, ein Wort. A z em ber

leg h iteleseb b en sza v a iv a l m érhető. Id ézem m iniszterelnökünket:
„Becsüljük annyira szom szédainkat, h o g y eg y en esen beszélünk."
Távol állt tőle m in d en m aszatolás. Tudta, h ogy felelőtlen népszerű-
ség-hajhászás csak talm i sikert hozhat. Hallatlan és irigylésre m éltó
158 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

hum orral tudott nyilatkozni a „sanda hajlamúak"-ról. G ondolha­

tunk a m édiaháborúra, a közelm últat v isszacsem p észő népfrontpoli­
tikusokra, vagy ahogy néha kem ényebb szavakkal is m egn evezte
őket: „az uszító kam pánygerjesztőkre". Egy találó hasonlattal így
jellem ezte az előbb felsoroltakat: „szúként rágcsálnak bennünket".
Ezzel helyére téve a m éretüket is. N em volt oda a m agukat szakér­
tőnek nevezőkért. Egy alkalom m al Teller Edét idézte: „N obel díjasok
is m ondhatnak hülyeséget". A n ép i tehetségek m egm entése, felem e­
lése szív ü g y e volt és m agam is tanúja lehettem , h ogy m ilyen gon d ­
dal, szem élyesen törődéssel volt jelen az oktatási törvény m eg szü le­
tésénél. „Éles ésszel" — ebből fakad eg y hallatlan józanság. Tiltako­
zott az ellen, amikor a m agyarokat szélső ségességgel rágalm azták.
M agyarországon kizárólag csak külső segítséggel jutottak hatalom ra
szélsőséges hatalmak. G ondolhatunk itt akár Szálasi, akár Rákosi,
akár Kádár hatalom ra jutására. M élyen élt benne a m agyar jellem nek
az a vonása, h o g y a m agyar m ég a sanyargató császárra is áldást kér,
n em p ed ig átkot. Ezt a jellem vonást egyik beszéd éb en íg y fogalm az­
ta meg: „M agyarországon radikális pártot alapítani olyan ostobaság,
m int M ekkában diszn óh ú st áruló ü zletet nyitni". Ezért vo lt elve, és
az ő öröksége a centrum politika. M inden széthúzás, szakadás d u p ­
lán, triplán kell, h ogy fájjon m indannyiunknak, akik A ntall József
örökébe szeretnénk lépni. A z éles ész áldása a szabadság. A ntall
József tudatában volt János apostol tanításának: „az igazság tesz sza­
baddá titeket". Ezért ism erte és nagyon szerette a m últat. Am ikor
azzal vádolták, h o g y restaurál, akkor kifejtette: „M últ nélkül nincs
jövő. A m indenkori jelent kibírjuk, átvészeljük, m ert ismerjük a m ú l­
tunkat". — Á llítsuk ezzel szem be azt az em bertelen törekvést, h o g y
a m últat végképp el kell törölni.

„Hittel"

-a kiejtem ezt a szó t , h o g y h it , a bibliára g o n d o l o k . A ntall

H Józsefre em lékezve hadd fűzzek három bibliai alakhoz gon­

dolatokat. A legtalálóbb hasonlat A ntall Józsefre, h o g y ő is a
rabságból kezdte népét kivezetni, épp ú gy, ahogy annak idején M ó­
zes tette azt. Vállalta a sivatagi utat. Tudta, h o g y ezen út m egtételé­
h ez m ennyi áldozatvállalás szükséges. Épp ezért nem tűrte azokat a
törekvéseket, am elyek nem zetünk öntudatát, önbizalm át tám adták
m eg. 1992-ben Szent István királyunk ünn ep én íg y fogalm azott:
„Senki ne akarjon bűn tu d atot belén k sulykolni. A kik e l akarják
nyom n i a nem zetet, azok elveszik az önbizalm át és a hitét önm agá­
ban. A kishitű és bűntudatos n em zet k önnyen m anipulálható". T ud­
juk, h o g y Izrael épp a pusztában M ózes vezetésév el vált nem zetté. S
a sivatagi út nem szükségszerű, h o g y szétforgácsoljon bennünket,
össze is kovácsolhat. A m ásik alak, akit a Bibliából id ézn i szeretnék,
D ávid, a parittyás D ávid. Ki hitte voln a ezelőtt tíz vagy tizenöt é v ­
vel, h o g y a szovjet csapatok kivonulnak az országból? M iniszterel­
nökünk ugyan olyan fegyvertelenül, u gyan ú gy a hitnek az erejével
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 159

indult el tárgyalni, ahogy D ávid állt ki Góliát ellen. Soha nem hőskö-
dött diplom áciai sikereivel. E gyszer eg y félm ondatban árulta el,
h o g y am ikor a csap atk ivon ások ról tárgyalt, m en n yi p resszió és
m en n yi fenyegetés érte eg észen az u tolsó m ásodpercig. H álásak le­
hetünk, h o g y a legkisebb alkut is elutasítva kiállta a h it próbáját. És
ezt a harcot nem csak a határainkon kívü li erőkkel szem ben kellett
m egvívn i. A kom m unista hatalom összeom lása sokaknak pozíció-
vesztéssel járt. S akiknek a szem élyes érvényesülés m indennél fonto­
sabb volt, azok sem m itől sem riadtak vissza. H add id ézzem fel egy
szem élyes em lékem et. N em régiben eg y m ásodik világháborús em lé­
ket, eg y kopjafát szenteltem . A kopjafát a szentelést m egelőző éjsza­
ka őrizni kellett, m ert voltak olyanok, akik ki akarták dönteni azt. A
harm adik, akit a hittel kapcsolatban a Bibliából szeretnék felidézni,
term észetesen: Krisztus. O n em csak tanít a búzam agról, hanem v á l­
lalja is annak sorsát: A földbe hull, m eghal, m ert csak így hozhat
százszoros termést. A ntall József újra m eg újra hangsúlyozta, h o g y
jelen szabadságunkat az 1956-os forradalom mártírjainak is k ö szö n ­
hetjük. Hirdette, élte, h o g y valód i érték csak áldozat árán születhet.
Ebben a szellem ben em legette azt a két osztálytársát, akik 1956-ban
haltak h ősi halált. O is nagyon tudatosan vállalta azt az áldozatot,
am ely eg ész életét fölem észtette. Sokan szerették volna félreállítani,
de ő m indig egyértelm ű en m egfogalm azta: „A m íg élek, szolgálok".
Itt annak a K risztusnak a szava cseng vissza, aki m egfogalm azta:
„N em azért jöttem , h o g y nekem szolgáljanak, hanem h o g y én szo l­
gáljak m ásokat, életem et is odaadjam másokért". M iniszterelnökünk
egyik b eszéd éb en Batthyány Lajos örökösének vallja m agát. Batt­
hyány, az 1948-as első szabad m iniszterelnök golyó által halt m eg.
A ntall József eg y halálosan szorító b etegségben is vállalta a napi
14-16 órai idegfeszültséget. Tudván tudta, h o g y ez m egrövidíti éle­
tét. Épp ú g y áldozat ő, m int nem zetünk vezetői között a legn agyob ­
bak.

„Erkölcsi erővel"

NTALL JÓZSEF 1993-b a n első szent királyunk ünnepén a Szent

A István-i örökségről azt fogalm azta m eg, h o g y az önállóság és

a fü ggetlen ség m in d en ek előtt való. A fü ggetlen ség gazdasá­
gi, politikai és katonai téren egyaránt abszolút érték volt előtte. S zív­
ü g y e volt a m agyar gazdaság talpraállítása. Elhárította azokat a tö ­
rekvéseket, am elyek javaink olcsó „kiárusítására" irányultak. N em
tévesztette m eg a külföldi tőke kínálata, ő h o sszú távon g o n d olk o­
dott. A politika sokak szám ára nem több, m int a töm egek ü g yes
m anipulálása. M ások felelőtlen ígérgetések szín h elyén ek tekintik a
politikai életet. A ntall József m in d ig történelm i távlatokban go n d o l­
kodott, ez volt az alapja a legapróbb politikai döntéseinek is. T uda­
tosan vállalta n em zetünk múltját. Arra törekedett, h o g y ezeken a
szilárd alapokon épüljön tovább történelm ünk. Egy ízben ezt így
fogalm azta meg: „A z ősi m agyar királyság, az alkotm ányos király­
160 MAGYAR SZEMLE 19%. 2. SZÁM

ság és a köztársaság egyetlen egységet alkot." „Erkölcsi erővel" — itt

m indenképpen szólnom kell Antall József nagylelkűségéről. Sajátjá­
nak érezte nem zetünk azon jellem vonását, hogy m in d ig b efogadók
voltunk és n em kirekesztők. B eszédeiben gyakran id ézi első kirá­
lyunk intelm eit. M egfogalm azza, h o g y a Szent István-i állam ban
már felfedezhetjük a dem okrácia jeleit Első királyunk fiának lelkére
köti, h o g y ne legen egyeduralkodó, hatalmát ossza m eg a n em esség ­
gel és a papsággal. A népünkre rátelepedő abszolút hatalm ak, a d e­
mokráciát félreállító hatalm ak soha sem a m agyar m entalitásból fa­
kadtak, m indig kívülről tuszkolták ránk ezeket. N agylelk ű ségén ek
legszebb bizonyítéka, h o g y újra m eg újra bizalm at szavazott azok­
nak, akik m indenben akadályozták törekvéseit, h o g y M agyarország
újra teljesen szabad lehessen. Soha senkin nem állt bosszút. A kicsi­
n yes szem élyeskedést, m ocskolódást legtöbbször szóra sem méltatta.
Ilyenkor, term észetesen , „gőgösn ek " , „beképzeltnek" titulálták.
M indig h ű volt alkotm ányunkhoz, akkor is, ha n agyon sokan vele
szem ben kijátszották a törvényt. G ondolhatunk akár a halasztgatá-
sokra, akár a m inden alapot nélkülöző gyanúsításokra. Előfordult,
h ogy ráterhelték azt, am inek ő épp ellenkezőjéért harcolt. M indezt
csak eg y hallatlan tartással, a lélek m élyéről fakadó derűvel lehetett
ú g y átélni, h o g y közben ő m aga n e sérüljön.

A dventi remények

n ta ll József decem ber 12-é n , a d v en ti id ő b en fejezte be földi

A pályafutását. M indig ebben az időben, Krisztus szü letését vá­

ró rem ényekkel em lék ezü n k rá. A napkeleti bölcsek „éles
ésszel" felism erték a Betlehem i C sillag üzenetét, „hittel" nekivágtak
a h osszú útnak, a bennük élő „erkölcsi erő" átsegítette őket m inden
viszontagságon, célba jutottak, h o g y leróják a nem zetek hódolatát a
M essiáskirály előtt. Csak m eg ne fogyatkozzék bennünk az adventi
remény! Ez a remény, am ely miniszterelnökünk örökségéhez tartozik.
A z elnyomatás sötét éveiben „osztályfőnökként" ezt ültette el tanítvá­
nyai szívébe, a szabadság éveiben p ed ig 15 m illió m agyart hívott
m eg erre az útra. Ez a rem ény azon „gyerm ekekben" él, akik v ég te­
len bizalom m al Isten tenyerébe h elyezik életüket. H add id ézzem Ke-
resztury D ezső Sokszor cím ű versének záró sorait:

„Sokszor éreztem: vége van,

megölnek, elvesztem magam,
s mmdig túléltem;
sokszor éreztem: eltűnök,
s a nap mindújra kisütött,
valaki lenyúlt értem;
mindig úr lett a vadakon
valami nagyobb hatalom,
s elfértem tenyerében."
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 161

G r a n a s z t ÓI G yörgy, a Közép-Európa Intézet főigazgatója

A Z ÚJ M AGYAR KÜLPOLITIKA ALAPJAI

A ntall József öröksége

KÜLPOLITIKAI VONATKOZÁSOKAT ILLETŐEN, egyrészt azokra a

A rendkívül intenzív szem élyes találkozásokra alapozok, am e­

lyek A ntall József és közöttem lezajlottak, m ásrészt p ed ig
azokra a beszédeire és egyéb dokum entum okra, am elyek a tanul­
m ánykötetében is m egjelentek. V égül van egy harm adik forrásom is,
egy dokum entum — m elyből eszm efuttatásom v ég én id ézn i szeret­
nék, s am ely, ú g y érzem , A ntall József sajátos külpolitikai testam en­
tum a volt. Szeretnék eg y konklúziót m áris előre bocsátani m indezek
alapján. A ntall Józsefet ú g y ism ertem m eg, m int aki m iniszterelnök­
ség e kezdetén már tökéletesen tudta, h o g y a külpolitikai vonatko­
zásban m it akar tenni, h ogy m i a teendő. Ez nem isteni szikra volt,
hanem eg y felkészült em bernek a nagyon tudatos koncepciója a m a­
gyar külpolitikáról. A m ásik, amit szeretnék elöljáróban m egjegyez­
ni, h o g y olyan pillanatban, amikor értékvesztett, dezorientált társa­
dalm unkban különösen bicegővé, hiányossá vált a történelm i tudat,
a h ely és az id ő érzékelése, s amikor zavarok vetődtek fel a társadal­
m i m entalitásban, akkor A ntall és környezete a n agy változás idején
olyan m ód on cselekedtek, h o g y m integy pótolták azt, am i a társada­
lom történelm i tudatából kimaradt, s am i oly fontos volt ebben a
döntő pillanatban. T ölgyessy Péter itteni fejtegetését azért tartom
érdekesnek, m ert kiviláglik belőle, h o g y olyan közjogi szem lélet v a ­
lósu lt m eg A ntall József gondolkodásában, am elynek igen régi h a­
gyom ányai vannak M agyarországon. Tehát nem eg y akarnoknak,
egy szubjektív szem élyiségn ek a rögeszm éiről van szó az ő esetében,
hanem olyan dolgokról, elvekről, am elyeknek igen k om oly a h a g y o ­
m ánya a m agyar gondolkodásban.
A m agyar külpolitikát illetően A ntall fő gondolatai világosan
m egragadhatók. E gyrészt azt m ondja, h o g y M agyarország a N y u ­
gattól m indig tám aszt várt. A Keletet vagy a D élt hatótényezőnek
tekintette, és esetenként a m agyar külpolitikai gondolkodás egyéb
tényezőket is b evon t a cselekvésébe. Ilyenek voltak a Bizánccal, az
O ttom án birodalom m al fenntartott kapcsolatok. Ennek a m agyar
k ü lp olitik ai gond olk od ásn ak , am elyn ek tehát ezeréves tradíciója
van, a célja a térség stabilitásának a biztosítása.
A m ásik, am it A ntall kifejt tanulm ányaiban az az, h o g y a
középkori állam iság elvesztése óta tulajdonképpen a m agyar k ü lp o ­
litikai gondolkodásban fellángolások voltak csupán: idesorolja a Rá-
kóczi-szabadságharcot, illetve 1848-49-et, amikor tudatos k ülpoliti­
ka, a hagyom ányoknak m egfelelő külpolitikai gon dolkodás érvén ye­
sült; d e em ellett m egjelenik egyre hosszabb időszakokban a m agyar
k ü lpolitikai gon d olk od ást a legjobban v eszély eztető p rovin cializ­
m us. A provinciális gondolkodásban — maradjunk ennél a kifejezés­
n él — a problém a az, h o g y elhalványulnak a főbb politikai erővona­
162 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

lak, a társadalom és m aga a külpolitika nem képes fölm érni, h o g y

abban a világrendszerben, am elyben él, tulajdonképpen m ik a lehe­
tőségei, m ik a kötelességei.
A ntall harm adik fontos gondolata az, h o g y ennek a m ár ki­
csivé lett országnak a kényszerhelyzeteiért nem M agyarország a fe­
lelős. A kényszerhelyzeteket a nagyhatalm ak h ozzák létre, és ezeket
kom oly felelősség terheli értük.
A két világháború közötti időszakban az új békerendszer sú­
lyos következm ényeket rótt a m éretében összezsu gorod ott országra.
A fasizálódó, soviniszta országok gyűrűje vette körül, am ihez a kor­
szak folyam án egyre erősödő nácizm us és bolsevista fenyegetés tár­
sult. A m agyar társadalom dem okratikus hagyom ányai és kulturális
érettsége folytán, a sú lyos külső és b első torzító hatások dacára,
m egőrizte alapvető p ozitív tulajdonságait, am i jól kifejeződött a kül­
politikában is. H itler-ellenes és antibolsevista maradt, angolszász
orientáció jellem ezte. K ülönleges jelentőséget kell tulajdonítani an­
nak is, h o g y ez a politika jól ism erte a közép-európai valóságot. Csak
zárójelben jegyzem m eg, h o g y A ntall különösen nagyra tartotta Te­
leki Pált, a kiváló földrajztudóst. Teleki, m ai szóval élv e eg y sajátos
geopolitikai gondolkodást képviselt, s különösen sokat tett m in d ­
ezért.
M agyarországon a politikai elit elutasította a hitleri orientá­
ciót, (m íg m aga a ném et szellem , a n ém et politika, a ném et kultúra,
és a ném et szellem i hatások igen erősen jelen voltak). A ntall több
ízben is rámutatott, h o g y eg észen az ország náci m egszállásáig a
m agyar külpolitika m érsékelt volt, n em fogadta el a ném et h egem ón
törekvéseket a térségben, így a m egszállást sem .
'I TÖRTÉNT 1944-45 UTÁN? Ezt azért kell külön kiem elni, mert

M ú gy érzem , h ogy itt tudjuk tetten érni A ntall külpolitikai

gondolkodásának egy n agyon fontos, szem élyes, m élyen
átélt m ozzanatát. Egyrészt a szövetséges, benne a szovjet m egszállás
m ellett m egvalósu lt '44-45 után a parlam enti dem okrácia. Tehát sajá­
tos kettősség jött létre, h iszen m egszállás volt, m ásrészt az új parla­
m enti dem okrácia kibontakozása is elkezdődött. A z eg ész országban
— em lékeztetett többször A ntall — erős volt az Am erika-barát ér­
zés.* Kifejtette, h o g y őrá is, és a kortársaira is a jaltai egyezségek et
követően teljes tétovaság volt a jellem ző, de W alter Lippm ann, a
kiváló amerikai publicista könyve, am ely '44-ben íródott és '46-ban
már m agyar n yelven is m egjelent, m egrázó hatást tett rá és környe­
zetére. M egértette általa, h o g y m it jelent az atlanti orientáció, és
m egértette azt is, miért kerültünk rendkívül szorult helyzetbe. A zt
mondja, világossá vált, h ogy az atlanti k özösség akkor csak az A t­
lanti-óceán két partján fekvő országokat jelentette az am erikai gon ­
dolkodásban, gyakorlatilag a rajnai Európát, a túlsó oldalon p ed ig

* L. különösen a NATO 10. munkaműhely-tanácskozásának nyitóbeszédét a

Parlament felsőházi termében, 1993. június 3-án. Antall József: Modell és való­
ság II., 358. o.
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 163

az Am erikai E gyesült Á llam okat és Kanadát. N ém etország, de főleg

a N ém etországtól is keletebbre lévő Közép-Európa az amerikai stra­
tégiai gondolkodásban akkor m ég n em játszott szerepet. A kontinen­
tális Európát tehát a nyugati és az orosz érdekszféra összeü tk öző
zónájának tekintették, ez volt érvényes M agyarországra is, sem több,
sem kevesebb.
’-AGYIS ANTALL FÖLISMERÉSE AZ VOLT, és ez volt a generációjá­

V nak kétségbeejtő fölism erése is — ezt n yu godtan m ondhatom ,

m ert ez apám generációja is volt, és én ezt m élyen átéltem
gyerekkorom ban a családi b eszélgetések idején — , hogy a N yu gat
n em vállalja, h o g y Közép-Európa érdekében ütk özzön az oroszok­
kal. A zt javasolja helyette, h o g y ezek az országok legyen ek sem lege­
sek. A vid ék i és a városi polgárság szétzilálása, m egsem m isü lése
később kezd őd ött el, de a dem okratikus gondolkodású polgári elit
szám ára már ekkor felrém lett a v eszély. Csak zárójelben jegyzem
m eg, itt lehet m egérteni a fonákját azoknak a gondolatoknak, am e­
lyek m a M agyarországon azt hirdetik, h o g y legyünk sem legesek. A z
amerikai politika szám ára a háború után a m i területünk m in d en e­
setre elérhetetlen terület volt, és ez a fölism erés sajnos fokról-fokra
eluralkodott a m agyar értelm iség elitjében, sokkolta b izon yos érte­
lem ben már akkor, amikor m aga a kom m unista fordulat m ég csak
k észü lőd őb en volt.
M i történt 1989-90 után? M indenekelőtt ennek a szem élyes
indíttatásnak a birtokában A ntall nagyon határozottan és n agyon
gyorsan fölism erte, h o g y térségünk többé nem m aradhat sem leges,
és h o g y ez a külpolitikai fordulat óriási jelentőségű. Éppen ezért volt
az élharcosa, sőt b izon yos értelem ben a főszereplője a Varsói Szerző­
dés illetve a KGST fölbom lasztásának is. N ek em is elm ondta, h o g y
G orbacsovnak kifejtette: az amerikaiak európai katonai jelenléte sta­
bilizálja Európát, íg y Közép-Európát is, és a ném et eg y ség és az
európai eg y ség ennek a stabilizációnak a jegyében fog m egvalósulni.
M indez alapvető szovjet érdeket is szolgál.
íg y alakult ki az a külpolitikai gondolkodás, am ely m in ősé­
gén él fogva a m agyar történeti gondolkodás és a m agyar külpolitikai
gon d olk od ás legm élyebb hagyom ányaira tám aszkodott. A ntall el
tudta fogadtatni az eg ész társadalom m al azt, h o g y alaptételünk az
európai integráció, a transzatlanti gondolat, aktívaknak kell lennünk
az orosz politikát illetően, és a szom széd országokhoz p ozitív v i­
szo n y kell fű zzö n bennünket.
A m i az európai integrációt és a transzatlanti köteléket illeti,
Antall, külpolitikájában, m inden lehetőséget fel kívánt használni ar­
ra, h o g y e kapcsolatok m egszilárduljanak. íg y vált leh etségessé,
h ogy — h an gsú lyozom — hatpárti k on szenzussal, a m agyar k ü lp o­
litik a e g y ik leg jelen tő seb b fo rd u la ta zajlott le az ú g y n e v e z e tt
A W A C S-gépek befogadásával. D e egyidejűleg azt is hangoztattuk
m indig, h o g y a m agyar külpolitika törekvései nem veszélyeztetik
O roszországot, ellenkezőleg: elősegíthetik a m egfelelő kapcsolatok
kialakulását.
264 MAGYAR SZEMLE 19%. 2. SZÁM

A m ásik külpolitikai alapelve, am elyet sikeresen alkalm azott, a kö­

vetkező: a közvetlen szom szédokkal jó kapcsolatban kell leim i, de
előfeltétel, h o g y jól bánjanak a kisebbségeinkkel. Ez afféle sine qua
nonja volt a m agyar külpolitikának az Antall-Boross-korm ány id e­
jén. H asonlóan jó kapcsolatban kell lenni az antalli koncepció szerint
a m ögöttük lévő m ásodik, tágabb régió országaival is, m in d ezek kö­
zött O roszországgal, Ukrajnával, Lengyelországgal, C sehországgal,
Bulgáriával.
Szeretnék kitérni ezzel kapcsolatban m ég valam ire. M ostaná­
ban sokszor fölvetődik, h o g y az antalli külpolitikának efféle hárm as
eg ysége volt, am ely egyrészt az euroatlanti integrációt, m ásrészt a
szom széd ok h oz fű ződ ő kapcsolatot, harm adrészt a határon túli m a­
gyarok kérdését foglalta volna egybe. Ez lett volna a m agyar k ü lp o­
litika hárm as tagozódása a nagy változás óta. Én szem ély szerint
ezzel az'értelm ezéssel soha nem értettem egyet, m ost sem tudom
elfogadni. Miért? Azért, mert akkor, amikor A ntall kijelentette, h o g y
lélekben tizenötm illió m agyar m iniszterelnöke kíván lenni, egyértel­
m űen kifejezte, h ogy a határon túl élő m agyarságnak a problémája
n em külpolitikai kérdés: az a m agyar kultúra, a m agyar politika kér­
dése. Éppen emiatt, bár a külpolitikában kom oly vonatkozása lehet
m indannak, am i a kisebbségeinket érinti, de alapvetően nem eg y sze­
rűsíthető, nem fokozható le külpolitikai ügynek az, h ogy m i történik
a határon túl. Példával is érzékeltetve: Antall közjogi felfogása éppen
emiatt tartotta olyan elvi jelentőségűnek, h ogy a Határon Túli M agya­
rok Hivatala ne tartozzék a külügyminisztérium alá, hanem közvetle­
nül a miniszterelnök felügyelje. Csak örülhetünk, h o g y a h elyzet eb­
ben a vonatkozásban is változatlan maradt. Ez a m egkülönböztetés
nagyon fontos problém át takar, és időről időre em lékezni kell rá.
-ÉGÜL SZERETNÉM RÖVIDEN JELEZNI, h ogy Antall külpolitikai

V gondolkodása nem állt le a közép-európai régió, illetve az in­

tegrációs problém ák témakörénél. E lem zéseiben v ég ig jelen
voltak azok a fejtegetések, am elyek p éldául az iszlám fundam enta­
lizm ussal, m int a 20-21. század egyik legveszélyeseb b destabilizáló
tényezőjével foglalkoztak. A ntall volt az egyetlen jelentős k özép -eu ­
rópai politikus, aki állandóan visszatért Törökország különleges, ki­
em elkedő földrajzi-, kulturális- és politikai helyzetére. H add tegyek
itt eg y szem élyes m egjegyzést: a m unkam ódszerünkhöz tartozott,
h o g y időről időre felkerestem a m iniszterelnököt, aki h ely zetelem zé­
seket adott a térség legfontosabb külpolitikai problém áiról. Majd föl­
kerestem partnereimet, m indenekelőtt a N A TO főtitkárát, a brüsszeli
nagyköveteket, és ezeket az elem zések et Antall ü zeneteként továb­
badtam nekik. Igen nagy sikere volt kristálytiszta logikájú fejtegeté­
seinek. D e értékes, konkrét eredm énye is. Egyet dom borítanék m ost
csak ki, azt, h o g y részben ezeknek, részben Antall következetes ál­
lásfoglalásainak köszönhetően a törökökkel való együ ttm ű k öd és a
N A TO -ban eg észen kiváló volt eg y olyan pillanatban, m ikor a vajda­
sági m agyarok sorsa m iatt különösen aggódtunk. A törökök voltak
az egyetlen partnereink, akik teljes m értékben átérezték saját gondja­
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 165

ik m iatt azt, h o g y m it jelent ez a fenyegetettség az etnikai tisztogatás

árnyékában, és a török diplom ácia, a török diplom atáknak a N A TO -
n belüli súlya b izo n y nekünk segítséget adott a brüsszeli hétköznapi
m unkánkban. E tényleges segítség formájában A ntall kom oly elis­
m erést kapott azért, h o g y átfogó k ü lpolitikai koncepciójának az
egyik k özponti tényezőjévé tette Törökország különleges jelentősé­
gét.
-ADD EMLÍTSEM EGY MÁSIK KIVÁLÓ FELISMERÉSÉT: azt, h o g y U k ­

H rajna helyzetét a m agyar külpolitika folyam atosan n yom on

követte. A ntall fölism erte, h o g y Ukrajnának különleges sze­
repe van a térségben az orosz expanzió esetleges feltám adása miatt.
R áadásul Ukrajna a térség m eghatározó országává válhat.
Egy harm adik fejtegetése a N A TO -ban szintén k om oly ér­
deklődést keltett, m ert nem csak híres, a sajtóból is ism ert telefonbe­
szélgetéséb en állt ki Jelcin m ellett, hanem azokban az általam k ö zv e­
tített üzenetekben is, am elyek Jelcin szem élyére vonatkoztak. Kifej­
tette: k ezességet vállal azért, h o g y Jelcin alapvetően dem okratikus
gon d olk od ású ember, m érsékelt politikus, aki elm ondta neki, h ogy
O roszország nyugati határa a N yugattal való együttm űködés határa
kell, h o g y legyen, és n em a konfrontációé. D éli és keleti határuk
m entén konfliktusban állnak az ázsiai országokkal — m indenekelőtt
Kínával, azok terjeszkedése miatt. E lm ondhatom , h o g y ebben a fo n ­
tos kezdeti időszakban A ntall vélek ed ése p ozitív visszh an got váltott
ki Jelcinnel kapcsolatban is, de a m agyar külpolitikára is jó fényt
vetett, m ert higgadtnak és pozitívnak b izon yu lt a nagy keleti ország­
gal szem ben, am i n em m in d ig jellem ezte a többi visegrádi partnert.
Értékelvén A ntall József külpolitikai tevékenységét egy A d e­
nauer-, egy D e G aulle-form átum ú p olitikushoz hasonlítanám őt, aki­
nek képe v o lt arról, h o g y m i a térség, h o g y az országnak m ik a
lehetőségei, h o g y honnan jön, és merre kell tartania. Tisztázta a m a­
gyar külpolitika elveit és alkalm azta őket az új viszonyokra, és ezál­
tal m egalkotott valam it, am i ellentéte a provinciális külpolitikai g o n ­
dolkodásnak.
K ulcsfontosságúnak tartom a transzatlanti gondolattal és az
európai integrációval kapcsolatos állásfoglalást. Miért? A ntall érezte,
h o g y a m agyar társadalom ban vannak olyan erők, pártok, am elyek a
n em zet problémáját n em ú g y értik, ahogy ő, akik szám ára a m érsé­
kelt polgári nem zetfelfogás idegen, sőt akár egyen esen ellenszenves.
M égis, ú g y érezte, h o g y konszenzusra van szükség, vagyis az egész
ország érdekeit kell k ép viseln i ebben az integrációs törekvésben.
Ezért történt az, h o g y A ntall József tényleges k on szen zu st h ozott
létre a külpolitikában, m ondhatni m inden területen. Felfogása sz e ­
rint m ind a hat parlam enti erőnek eg y ség esen kellett azok m ögött a
külpolitikai célok m ögött kiállnia, am elyek az ország történeti adott­
ságából következnek. Én ú g y érzem , h o g y a politikai zsenije ebben a
konszenzusterem tésben is jól m egnyilvánult.
166 MAGYAR SZEMLE 19%. 2. SZÁM

EFEJEZÉSÜL, RÖVIDEN fejtegetéseim harm adik forrása, az 1993.

B decem ber 15-i keltezéstű ún. m agyar Position Paper. Szeretném

elm ondani, h ogy azok voltak az utolsó beszélgetéseink, am e­
lyek során a dokum entum egyes részleteit finom ítottuk. A kölni kór­
házi kezelés során telefonon ism ertettem vele egy elképzelést, am e­
lyet ő helyeselt, és am elynek az lett volna a lényege, h ogy az 1994
januári N A TO -csúcs előtt dokum entum ban foglaljuk ö ssze a m agyar
külpolitika alapelveit és fő törekvéseit. M int em lékezetes, röviddel
utána ez a csúcstalálkozó fogadta el az ún. békepartnerségről szóló
dokum entum ot. M agyar részről a lázas előkészületek idején hallatni
kívántuk hangunkat, tisztázni kívántuk az atlanti k özeled és szá­
m unkra fontos elveit. A ntall József a legapróbb részletekig v é g ig ­
gondolta a szövegelk ép zelést, és term észetesen szám os m ódosítást is
tett rajta. O lyan szö v eg keletkezett, am elyre két év elteltével is ú gy
tekinthetünk vissza, h ogy az abban kifejtett alapelveket illetően nem
történt változás.
A z iratot n yugodtan tekinthetjük Antall külpolitikai végren­
deletének, hiszen a halálát követő nap dátum át viseli. H add ism er­
tessem legalább a bevezetését, mert az vég ü l is az A ntall-féle logika
jegyében elh elyezi az országot a külpolitikai gondolkodásban, az ak­
kori és a m ai külpolitikai problém ák hálójában.
A b evezetés tehát a következő:
„Magyarország elhatározott politikai szándéka, hogy meggyorsítsa
saját euroatlanti biztonsági integrációját. Valamennyi parlamenti
erő — kormányzó és ellenzéki — egyetért, hogy Magyarország,
amilyen gyorsan csak lehet, váljon a nyugati biztonsági rendszer
tagjává. Ehhez az ország rendelkezik a szükséges politikai és gaz­
dasági előfeltételekkel. A magyar közvéleményben igen erős a Nyu­
gathoz való tartozás tudata és vágya. Kulturális egységet, hosszú és
meghatározó történeti hagyományok közösségét érzik bele a ma­
gyarok, erősen él az a meggyőződés, hogy az ország geopolitikailag
a Nyugat része. Magyarország saját biztonsági integrációját az őt
körülvevő térség igen komplex viszonyainak ismeretében tartja
szükségesnek. Saját sorsát elválaszthatatlannak tartja más, szom­
szédos és közeli, új demokráciák sorsától. Megítélése szerint nekik
is mielőbb az euroatlani közösség részeivé kell válniuk. Közép- és
Kelet-Európa stabilitása nem alapulhat a kirekesztésen, hanem szé­
les körű biztonsági integráció formájában kell megvalósulnia. A biz­
tonság a kölcsönös érdekek elismerésén, az önkorlátozáson és a
partnerségen alapszik. Mindez politikai érettséget igényel. A politi­
kai érettség fokmérője a demokratikus struktúrák tartós létrejötte, a
szabadpiaci gazdaság, a haderő polgári ellenőrzése, a társadalom
elkötelezettsége az euroatlanti értékek és politikai célkitűzések
iránt. A politikai érettség része az is, hogy az ebből a szempontból
még a folyamat elején tartó országokat is el kell fogadni, mint
együttműködő partnereket. Magyarország meggyőződése, hogy az
európai stabilitás egy és oszthatatlan, megerősítése, fejlesztése csak
az intézményes biztonsági kapcsolatok jegyében, hiteles szövetségi
rendszer keretei között képzelhető el. Az intézményes kapcsolat
konszolidálhatja az új demokráciákat, megbízható külpolitikát, az
emberi és kisebbségi jogok korrekt kezelését alapozhatja meg."
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 167

Ú gy érzem , h o g y ez a néhai m iniszterelnök elhunytakor készült, az

ő kezenyom át viselő, s az ő szellem iségét tükröző ö sszegezés az, am i
a m ai m agyar külpolitika alapvetése, illetve az kell, h o g y legyen.

S z a b ó Tam ás országgyű lési kép viselő, volt privatizációs m iniszter

SZA B A D SÁ G ÉS TU LAJD O N

n n e k a k o n fer en c iá n a k sokkal nagyobb a jelen tő ség e ,

E m int eg y tisztes m egem lékezés. N é g y szem pontot szeretnék a

fontosságához kiem elni.
Először is, szü k ség van hom ály-oszlatásra egy jövőbe látó és előre
tekintő, önfeláldozó államférfi tevék en ysége körül. H ozzásegít ez a
ren d ezvén y is, h o g y a n em zet tagjai szem ében a m aga valóságában
jelenjen m eg a század legnagyobb államférfija, hogy bekerüljön a nem ­
zet szeretett nagyjai közé, akinek kirakják a fényképét a tisztaszobákba
és a dolgozószobákba, és aki bekerül a nem zeti m itológiába.
M ásodszor, a politikai életnek van szü k sége erre az áttekin­
tésre, m ert a politika válaszút előtt áll. A kérdés az, h o g y a m érséklet
és a realizm us, a felelősségteljesség, az alázat lesz-e érték az em berek
szám ára, vagy az illúziókeltés, a handabandázás, a n agyotm ondás és
a rendezetlenség. E világos kérdésben m eglehetősen jó eligazodást
ad, ha m egism erkedünk A ntall József m unkásságával.
H arm adszor, az MDF is válaszút előtt áll. Ebben a pártban az
a kérdés, h o g y az európai pártok családja szám ára világos utat k ö v e­
tő, a néppártoknak m egfelelő és az átlagem bereknek bizalm at sugár­
zó politikai erő lesz-e, v a g y v ég leg b elesü llyed abba a lelkes, de
zavaros, hom ályos, am orf alakzatba, am i a kezdetek kezdetén volt, s
am i kevés kivétellel az ö sszes pártot jellem zi.
N eg yed szer, az a jelentősége, h o gy sikerül-e m egállítani a
reális, m egvalósítható és elfogadható politikai gondolkodás háttérbe
szorítását, az „antalltalanítást", am i fő jellem zője a „nagypolitika"
szándékainak m ind a jobb-, m in d a baloldalon.
M indezekhez van eg y jó alap, ez p ed ig az, h o g y A ntall József
nép szerű sége em elkedőben van. Ma már m ég egyszer annyian tart­
ják jobb m iniszterelnöknek, m int a m ostanit, annak ellenére, h o g y
célkitűzései, szándékai és tettei m ég m in d ig m eglehetősen ism eretle­
nek az em berek előtt. A héten eg y alföldi nagyvárosban nagyobb
k özö sség előtt b eszéltem gazdaságról, politikáról, s ott valaki m e g ­
kérdezte, h o g y gondolt-e egyáltalán A ntall József a kisem berre, az
átlagem berre, a m iniszterelnök munkáját, feladatait végezve?
Lehet, h o g y n em m ondta el m in d en nap, h o g y ő a kisem be­
rek pártján van, de szeretném bem utatni, h o g y gazdasági elk ép zelé­
sei és céljai az em berek felem elését, felem elkedésük leh etőségén ek
m egterem tését is szolgálták.
168 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

A szabadság és a tulajdon K ölcseytől választott jelszava az ő szám á­

ra a gazdasági rendszer-átalakítás alapjait jelentette. Kifejezte hitét
abban, h o g y az önállóság és a felelősség az, am i az em berek tehetsé­
gét és erejét a felszínre hozza. Egy n em zet helytállását a nem zetek
óriási versenyében csak az értékeiket felszínre h ozn i képes és azzal
élni tu d ó em berek közössége teremti m eg. Ez a jelszó kifejezi azt is,
h o g y a másra m utogatás, a sült galambra, vagy a felsőbb hatalom ra
várás rom bol, gátol, fékez és a versenypálya szélére sodor. Erősen
sugározza, h o g y a korlátok felszám olása nélkül nincs olyan tér, am i­
ben az egyén ek kibontakoztathatják m indazt, am it értékként hor­
doznak. Ezek együttese a szabadság és a tulajdon p ed ig olyan m aga-
b iz to ssá g o t is k ö lcsö n ö z, a m ely jó alapul szolgálh at az eg y ü tt­
érzéshez és a szolidaritáshoz.
NTALL JÓZSEF ALAPELVEI KÖZÉ TARTOZOTT, h ogy a politika attól
m éretik m eg, h o g y hogyan sáfárkodik az em berek összecsor­
gatott verejtékével. Ebből a szem pontból n agyon káros politi­
kai örökséggel kellett a szabadság és a tulajdon világának kereteit
kialakítani, m ert évtized ek ig rosszul sáfárkodtak az em berek erejé­
vel. A z eredm ény n em csak eg y bukott politikai rendszer, bukott fél
világrendszer — vagy félvilági rendszernek is m ondhatnám — , bu­
kott politikai elit és általában is elutasított politika volt, hanem szét­
zilált, m egfoghatatlan tulajdonlás, versenyben alulm aradt gazdaság,
a szabadság vágyának hiánya, az akolszellem és az önállótlanság, a
lerom lott eg észség , és a hit, m agabiztosság és tettrekészség hiánya.
A hhoz, h o g y éppen az ellenkező irányba induljanak el a d ol­
gok, a konzervatív politikusok habitusától m ajdnem távol álló m e­
chanizm usokat, kényszereket és beavatkozásokat kell végrehajtani a
gazdaságban és a társadalom egészében. Paradox m ód on m ajdnem
forradalmat kellett csinálni, legalábbis hatásában és követk ezm én ye­
iben, m ég ha alkotm ányosan, a jog talaján és a parlam entáris jogál­
lam eszk özeivel is.
Antall Józsefnek határozott képe volt a kialakítandó gazda­
ságról. E látom ás alapelvei a következők voltak:
M eg kell terem teni a verseny kényszerét. Törekedni kell a
versenykorlátozás m egsem m isítésére, akár az állam ég isze alatt tör­
ténik az, akár m on op olizált szerkezetek adják is az alapját.
Szélesíteni kell a lehetőségeket és olyan kereteket kell terem ­
teni, am i a versen y kényszerét a feltételek oldaláról m egterem ti. N e
csak k evesek élhessenek a verseny helyzetével, m ert az rövidesen
újabb m on op olizálód ásh oz v ezet és újraterm elődik az eg ész silány­
ság, ahogy Marx m ondaná.
A lehetőség nem csak jogi átalakulást kíván, hanem a tulaj­
don rendszerét kell alapvetően olyanná alakítani, am i az érdek és a
kényszer, a leh etőség és a verseny alapján új m entalitást, új m agatar­
tást, a tulajdon véd elm ét és építését h o zza m eg.
M indez m egvalósíthatatlan a politikai tanítás végrehajtása
nélkül, am i azt jelenti, h o g y a hatalom n e „nyomja előre" a gazda­
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 169

ságban saját politikai elitjét és tám ogatását, ne k ivételezzen és ne

adjon m enleveleket.
A zártság feloldása előfeltétele a felem elkedésnek, s ezt csak
eg y m ásik világrendhez való átkötés tud feltételeként m egterem teni.
Ez az öt, a szabadság és a tulajdon eszm ényéből következő alapelv
vezette azt a gyakorlati politikát, am i bár a polgárok szám ára nem
tette evidenciává annak h elyességét, de am i gyökeresen és visszafor­
díthatatlanul a versengő m agángazdaság, a szabad piacgazdálkodás
rendszerét vezette be, annak m inden előn yével és hátrányával.
A z általa irányított folyam atok olyan m akacs következm é-
nyűek, h ogy az üres szócséplést, az ügyetlenséget és az érzéketlensé­
get leszám ítva lényegében n em tudtak az utód politikai irányítók
sem eltérni tőlük.
Egyetlen példán szeretném bem utatni azt a folyam atot, am i
a szabadság és tulajdon rendszerének újjáéledéséhez, vagy inkább
kiépüléséhez vezetett, m égp ed ig a tulajdon példáján.
A m agántulajdon történelm ileg rendkívül rövid idő alatt
uralkodóvá vált. 1994 közepére a nem állami szektor adta a nem zet
jövedelm ének több mint 65%-át. M ilyen eszközök és m ódszerek segí­
tették ezt a robbanásszerű, ha ú gy tetszik, „konzervatív forradalmi"
átalakulást?
A ntall József m inden alapvető kérdésben összevon t terápiát
alkalm azott, am iben benne volt az egyének és gazdasági tényezők
b első vezén ylete, akarata, hajtóereje, a körülm ények kényszere, a jog
direktívái, illetve az intézm ények segítsége.
A tulajdon alapvető átrendezését n égy n agy képződm ény
valósította m eg. A b első vállalkozási szabadság hatására felépülő új,
kicsi és k özep es m agánszektor; a külföldiek szabad piacra lépése
m iatti új, a külföldiekkel v eg y es tulajdonú, vagy külső tulajdoni
szektor; az egyén ek v a g y csoportok által m egragadott és átvett k o­
rábbi közös, illetve állam i tulajdon; v ég ü l a jogtalanság és törvényte­
lenségek év tized es m ulasztásának lezárása a kárpótlás révén.
M indegyik n agy tulajdon-átalakító folyam at m élyén ott la­
p u l a szereplők erős önérdeke, a külső kényszer, a jog parancsa és
eg y tám ogatási szándékkal létrehozott intézm ényi keret. Ezek eg y e­
nes hatása hozta a robbanásszerű átalakítást.
M ég szűkítve a p éld a körét; n ézzü k m eg kicsit közelebbről a
föld-m agántulajdon helyreállítását.
- EM HISZEM, HOGY BIZONYÍTÁSRA SZORUL az em berek elem i

N érdekeltsége abban, h o g y elkonfiskált, v a g y elbirtokolt javai­

kat visszakapják. H a n em íg y lenne, nem lenne ma h atszáze­
zer földtulajdonos M agyarországon. A h h oz azonban, h o g y vá g y u k ­
nak, birtok utáni nosztalgiájuknak és vonzalm uknak m eg leh essen
felelni és a cselekvés terére leh essen terelni az indulatokat és óhajo­
kat, alkalm azni kellett egyrészt a közvetett kényszert, m ásrészt a jog
direkt parancsát és a dolgokat m ederben tartó szab ályozó szerepét.
A kényszer részben az volt, h o g y a szövetk ezet típ u sú k ép ződ m é­
n yek az állam direkt tám ogatására n em szám íthattak, m ásrészt a
170 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

félelem m otiválta a cselekvést, h o g y ha nem lépek én, lép m ás, és ő

v iszi el az én lehetőségem et. A jog a szövetkezeti törvénnyel és a
kárpótlási törvényekkel cövekelte ki az utat, írta le a k özlekedési
szabályokat a m agánosítás járatlan és úttalan útjain, v ég ü l az állam
áldozott intézm ényekre (Kárpótlási H ivatal, Földhivatal), h o g y az
em bereket segítse a cselekvésükben.
EHET KÜLÖNFÉLE SZEMPONTOKBÓL BÍRÁLNI a f ö l d m a g á n o s í t á s á ­
nak roham os folyam atát, de három dolgot le kell szögezni.
Egy: n em volt olyan reális elképzelés, am elyik ennek ellent
tudott voln a állni. Kettő: nem volt olyan reális elképzelés, am i a
vagyon i kárpótlásra m ás m egvalósítható m ódszert javasolni tudott
volna. Három: a földm agánosítás gyorsan és rendezetten lezajlott, és
a m ezőgazd asági term elés visszaesését nem lehet erre a folyam atra
fogni, m ég ha a korábbi kiváltságos szektor ezt előszeretettel hajto­
gatja is. A végered m én y p ed ig a siker. Bizonyítéka, h o g y a term őföld
több, m int 90%-a, az erdő több m int fele m agánkézben van, m egad ­
va azt az alapot és hajtóerőt, am i nélkül a versenyben helytállni
m ezőgazd aság a világon sehol sem tud.
Sorra vehetném az állam i szektor eladását, az önkorm ányza­
ti tulajdonlás m egterem tését, a külföldi tulajdonú új szektor létrejöt­
tét, de e folyam atok a jelen, lényegre törő vizsgálód ás kereteit m eg ­
haladják. A tények a szabadság és tulajdon jegyében m agukért be­
szélnek. Több m int egym illió piaci szereplő van az országban. Félmil­
liónál több földtulajdonos, hatszázezer egyéni vállalkozó, kétszázezer
társaság legalább egym illió tulajdonossal, kétszázezer dolgozói tulajdo­
nos, tízezernél több vegyes vállalat, több mint nyolcmilliárd dollár pót­
lólagosan beáramlott friss tőke. Ezek együtt megállították a két évtize­
des stagnálást, és alig két év után, 1993 közepétől e g y eg észséges
n övek ed és pályájára állították a m agyar gazdaságot.
A z előbb azt a kifejezést használtam , hogy a folyam at v issza ­
fordíthatatlan. Igen, a globális kép szem pontjából feltétlenül az. D e a
politika a m aga érdeke szerint tudja befolyásolni a dolgokat, ha
akarja. S am iben letértek az egészség es gazdaság útjáról a szocialis­
ták és a szabados demokraták, az ép p en a gazdaság politikátlanítá-
sának visszafordítása. Csapatokat és egyéneket segítenek a versen y­
ben előbbre jutni, k ivételeznek és hatalm i erővel segítenek leg y ő zn i
a versenytársakat. Támogatják a verseny kiiktatását saját garnitúrá­
juknak, h o g y politikájuk tám asza legyen. Ez nem azért káros p u sz ­
tán, m ert erkölcstelen, hanem azért, m ert a verseny csökkentése
v isszaveti a nem zeti teljesítm ényt, és így újra csökken az esélyü n k a
nem zetek versenyfutásában előbbre kerülni.
A politika m egújítása elengedhetetlenné vált. A z erős, vilá­
gos irányultságú, józan m érséklet politikája szükségesebb, m int va­
laha. Igen, az antallizm usra van szükség. Ennek m egvalósítása azon ­
ban a politikai középerők összefogását, ha nem egyesítését követeli
m eg. H a vannak, akik h elyesn ek tartották és tartják az antalli politi­
kát, azoknak m ost az a feladatuk, h o gy a középerők pártjának, az
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 171

átlagem ber pártjának a m egalkotásán m unkálkodjanak, m ert csak

ilyen politikai erő képes az álm okat cselekvéssé változtatni.
A ntall József em berként is csodálatos volt. Én — bár már túl
voltam a rajongó ifjúkoron, amikor m egism ertem — n agyon m eg ­
szerettem őt. Ez, m ondhatnánk, n em okvetlenül közügy. A z viszon t
igen, h ogy azóta sem találkoztam olyannal, aki új világot álm odni,
annak m egalkotásához csapatot ö sszefogn i és m indezt cselekvő aka­
rattá, tettekké varázsolni képes lenne. H a nem találunk ilyen, egy
em berben koncentrált erőt, segítsünk legalább egy összefogott p oliti­
kai töm böt m egterem teni, am i tovább vinné Antall József konzerva­
tív forradalmát.

MÁDL Ferenc akadém ikus, volt tárca n élküli m iniszter, valam int m ű ­
v elő d ési és közoktatási m iniszter

FELELŐSSÉG A KULTÚRÁÉRT

KORMÁNY AZON TAGJAI KÖZÉ TARTOZTAM, aki ú gy lett a kor­

A m ány tagja, h o g y nem csak h o g y nem ism erte A ntall Józsefet

korábban, de n em is találkozott vele. Én A ntall Józsefet, ellen ­
zéki politikusként, addig csak a tévében láttam, am íg nem lettem a
korm ány tagja. Ezt követően kapcsolatunk term észetesen n agyon in ­
ten zívvé vált, n em csak a korm ányülések keretében, hanem szem é­
lyes m egbeszéléseinken is. Két éven keresztül az én hivatalom is
abban az épületben volt, ahol az ő hivatala, n evezetesen a Parla­
m entben és sokszor a késő esti órákban átszólt, h o g y jó voln a erről-
arról b eszélgetni. K ülönösen akkor beszélgettünk sokat, amikor a
kultusztárca átvételéről volt szó.
A zt h iszem , igaz kép alakult ki akkor bennem az ő belső
értékrendjéről, gondolati gazdagságáról, m űveltségéről, egyeb ek k ö­
zött a kultúrát illetően is. A m iről itt szólnék röviden, az ő kultúrpo­
litikai koncepciójának elem ei, am iket a korm ányzat és a tám ogató
politikai erők élén m egvalósított. A kultúrát egy kicsit tágabb érte­
lem ben érteném és értette ő is. Igen a kultúrát az emberi szellem leg­
magasabb rendű alkotásai: a filozófia, az etika, a vallás, a m űvészetek,
az irodalom, a zene alkotásai jelentik. Szélesebb értelemben azonban a
kultúra több, és ennek folytán a kultúrpolitika is. Átfogja az oktatást,
átfogja a tudom ányt, átfogja az olyan fogalm akat is, m int a környeze­
ti kultúra, sőt az étkezési, az öltözk öd ési kultúra és így tovább.
Tehát e g y általánosabb értelem ben vett kultúrpolitika az,
am iről sokat beszéltünk, és am inek a m egvalósulása ennek a kor­
m ányzatnak a kultúrpolitikájában m egjelent. A fogalom m al talán
n em érdem es többet foglalkozni, csupán egy érdekes történet: M al-
raux, a n agy író, tíz éven keresztül a D e G aulle-korm ány k u ltu szm i­
nisztere írja A ntim em oár cím ű könyvében, h ogy n agy sikert aratott
a M inisztertanácsban azzal, h o g y közölte: ő az egyetlen m iniszter a
272 MAGYAR SZEMLE 19%. 2. SZÁM

korm ányban, aki nem tudja, m i az, h ogy kultúra. A nnál többet tett a
kultúráért, valóban átrajzolta a francia kultúra arculatát és azt kell
m ondjam , h o g y az a n ég y év, am ely m egvalósította, kifejezésre jut­
tatta, kibontotta az antalli koncepciót, a koalíciós politikai erőknek a
koncepcióját a kultúrpolitika területén, valóban átrajzolta ennek a
szélesebb értelem ben vett kultúrának az arculatát M agyarországon.
Sok szót ejtettünk a kultúra fontosságáról ezekben a b eszél­
getésekben, am elyekben jelentkezett az a m ély etikai, kulturális, m ű ­
veltségi és politikai értékrend, am ely őt és csapatát — szélesebb és
szűkebb értelem ben — egyaránt jellem ezte. A m ikor m indig csak a
gazdaságról esik szó, nem árt a kultúra rendkívüli fontosságára em ­
lékezni. H add tegyek egy-két rövid utalást azokra a beszélgetésekre,
am elyek erről szóltak. Téma volt például, h o g y a Róm ai Birodalom
m itől lett olyanná, am ilyen valójában lett, h o g y Európa arculatát
h o sszú évszázadokra m eghatározta. A ntik szerzőkre hivatkozott,
akik m egállapították, h o g y Róm a nem a légiók erejétől lett naggyá,
hanem kultúrájától, am ely m egterem tette a latin írást, m egterem tette
azt a m ű vészeti értéket, am it Európára és ránk hagyott, és akkor is
nagyra becsültek; am ely m agába szívta a görög kultúrát, utakat ép í­
tett, filozófiát és olyan jogrendszert h ozott létre, am i azóta is m egh a­
tározza az európaiak, sőt n em csak az európaiak gondolkodását. A
kultúra v olt az, am i Rómát igazából n aggyá tette.
-W— I MLÉKSZEM, SZÓBA KERÜLT A HUMANISTÁK KÖRÉBŐL p éld áu l
M— Erasmus is, aki akkor a legkifejezőbben, a legjobban fogalm az-
M, U ta m eg a h um anizm us szerepét Európában, m int am i Európa
eg ységét kifejezi és képes feloldani a nagy civakodásokat, háborúkat.
Egyébként D ante után ő v olt az első, aki az európai gondolatot kife­
jezésre juttatta, hangsúlyozom , a kultúra jegyében. O m ondta elő­
ször, h o g y szü k ség van eg y európai egyesü lt államokra. Term é­
szetesen, szóba került Robert Schum ann, aki az egyik m egalkotója,
m egálm odója volt az Európai G azdasági K özösségnek, aki épp an­
nak jegyében hangsúlyozta, h o g y Európa m indenekelőtt kulturális
közösség, am ely a m últból nőtt ki, am elynek a kultúra koh éziós érté­
kei n élk ü l igazáb ól nincs tartós létjogosultsága. Erre a kultúrára
épült az, am it m a Európának hívunk. Ez adott keretet az európai
m űveltségnek, az európai etikai értékrendnek, az ún. európai örök­
ségnek. Ennek lén yege az antikvitás, ahogy ezt m egkeresztelte a ke­
resztény Róma, és ezáltal Európa-szerte és világgá vitte ezt az érték­
rendet. Ez a keresztény etikai értékrend a zsid ó, görög, róm ai antik­
vitásból szárm azott át Európába, ahol és ahonnan a k ereszténység
útján lett az európai kultúra hordozója az egész világban.
A kultúrának erre a fontos szerepére nem csak az elkötele­
zett etikusok, moralisták, filozófusok, politikusok utalnak, hanem
h ad d id ézzek két nagyon híres term észettudóstól is egy-két m on d a­
tot. H eisenberg eg y m agyarul is m egjelent munkájában azt mondja,
h o g y M ax W eberrel ért egyet, aki szerint az európai pragm atizm us a
kereszténységre alapozza a m aga etikáját. Ha m egn ézzü k a nyugati
em ber válaszait arra, h o g y m i a jó, m i a rossz, m iért érdem es k ü zd e­
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 173

ni, látni fogjuk, h o g y ezek a k ereszténység norm áit tükrözik. H a eg y

nap kim erül ez a m ágneses erő, am ely felé a N y u g a t em berének
iránytűje m utat írja H eisenberg — , akkor iszonyatos d olgok történ­
nek velünk, az em beriséggel, rosszabbak az atom bom bánál, rosszab­
bak a haláltáboroknál. A m ásik tudós, Einstein azt mondja: „Jelzést
akarok adni arról, h ogy bár az em beriség laboratórium okból él és
n em oratórium okból, vissza kell kapnia az oratóriumait, ha nem
akarja, h ogy belepusztuljon laboratóriumaiba."
KULTÚRA SZEREPÉRŐL, FONTOSSÁGÁRÓL RÖVIDEN ENNYIT. Ezek

A jelzések voltak abból az értékrendből, abból a világból, am ely­

b ől kinőtt eg y ilyen állam férfi vezetésével, az ő nagy szerepé­
v el az a kultúrpolitika, am elynek m egvalósítására a n égy év hivatott
volt. Ennek a főbb elem eit röviden, tézisszerűen szeretném érzékel­
tetni. Arról beszéltü n k nagyon sokat a kultusztárca átvételénél, h ogy
át kell fogalm azni az eg ész hum ánszféra törvényi feltételrendszerét
M agyarországon. M egkezdődött ez korán, nem velem , de A ntall Jó­
zsef látta, h o g y gyorsítani kell, m ert a n ég y év m úlik, és esetleg a m ű
n em sikerül. A lapvetően m egvalósu lt ez a stratégiai elgondolás. A
hum ánszféra m ajdnem teljességgel, talán a m ú zeu m ok kivételével,
új törvényi feltételrendszer közé került. Új közoktatási törvényünk
van, új szakoktatási törvényünk, új felsőoktatási törvényünk, akadé­
m iai törvényünk. Van nem zeti alaptanterv, am ely m in d en m ód osítá­
sával együtt tovább hordozza azokat az értékeket, am elyeket annak
idején ebben a korm ányzati szférában alapoztak m eg az erre h ivatot­
tak. A z O rszágos T udom ányos Kutatási A lap, a N em zeti Kulturális
A lap, a Felzárkózás az Európai Felsőoktatáshoz A lap, a K özponti
M űszaki Fejlesztési A lap, ezek m ind törvények útján létrehozott in ­
tézm ények, és ezek m a is, m inden esetleges hibájukkal alapvetően
m ai új feltételrendszerét adják a hum ánszféra m űködésének. A lé­
n y eg p ed ig az v olt term észetesen, h o g y itt vo lt a legnagyobb a d efi­
cit az elm últ n eg y v en év folytán. A m orális deficit, a kulturális d efi­
cit, a szabadság hiánya, a totalitariánus gondolkodási rendszer k én y­
szerzubbonya az em bereken, az értékterem tő em ber szabadságának,
felelősségén ek és autonóm iájának hiánya m inden téren. A z igazi h a­
ladás törvényi feltételeit és intézm ényrendszerét kellett m egterem te­
n i v a g y újrateremteni. Ennek néhány fontosabb elem ét, illetve ered­
m én yét szeretném röviden érzékeltetni.
N em akarok a m édiatörvény részleteibe és n eh ézségeib e b o­
csátkozni, de a lényeg, h o g y a frekvenciaelosztási korm ányrendelet­
ben, am i h o sszú tanácskozás után létrejött, az volt a cél, h o g y stúdió-
en ged élyt az kapjon, aki vállalja: programjában x — viszo n y la g m a­
gas — százalékig m agyar gyártm ányú produkciókat sugároz, a h elyi
és m agyar közü gyek k el foglalkozik. Egy m ásik eredm ény: jogi vák u ­
um ban létrehoztuk a D una TV-t, mert h iszen nem volt m ég m édia-
törvény. A bból indult ki a korm ányzat, h ogy az intézm ényt nem
m erik sajátos funkciója és rendeltetése folytán tám adni. Ez igazából
be is következett, sőt tám ogatták, m ég a költségvetés is támogatta.
További lén yeges elem e ennek a kultúrpolitikának: m iniszterelnök
174 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

úr egyetértett azzal, h ogy a hum ánszféra annyira fontos a jövő szem ­

pontjából, és annyira kirabolt állapotban van, h o g y 20%-os relatív
előnyt kell, h o g y képviseljen a k öltségvetési stratégiában, és ezt el is
értük. N em v olt könnyű — jelenlévő egykori kollégám tanúsíthatja,
h ogy n agy harcot vívtunk. A felsőoktatásban ezáltal 30-40%-os bér­
igazítást tudtunk elérni. D e ide tartozik a kistelepülési iskolák létre­
h ozása is. A falusi iskolák, a falusi kulturális életviszonyok m egfelelő
feltételek közé juttatása. Kollégiumok építése — elfelejtjük, mert nem
volt propagandaminisztérium, hogy sok kollégium épült, pl. a debrece­
ni egyetem en, az egyik legnagyobb beruházásunkként, sok száz m illió­
ért eg y egyetem i kollégium, és miért? H ogy az azon a környéken lakó
szegényebb sorsúak is egyetemre juthassanak, mert egyébként nem bír­
ják a hat-hét-nyolcezer forintos albérleteket fizetni.
Tornatermek százai épültek, talán ötszáz felett volt a szá­
m uk. Ö nök közü l biztos sokan láttak ilyen tornatermet. Szám osat
avattam közülük fel, láthattam, ezek egyben a kulturális m űködés
n agy centrum ai lettek, nem csak tornatermekként m űködnek, noha
n em feledkezhetünk m eg arról, h ogy m ilyen nagy szerepe van a
testnevelésnek egyébként is.
A tankönyvügy: az eg ész öröklött tankönyvállom ányunk su­
gározta azt a szellem et, am itől m eg akartunk szabadulni. Ezek újra­
írása, és a m unka m egfelelő anyagi tám ogatása külön leges szem p on t
volt, és ezt sokszor h angsúlyozta Antall József: feszítsük m eg erőin­
ket, h o g y a m egújulás bekövetkezzék. Mert a korábbi agym osás kö­
vetk ezm én yeit csak n agyon kem ény m unkával lehet felszám olni.
N em vitás, elkezd őd ött ez a folyam at.
NAT-NAK NEMCSAK AZ VOLT A SZEREPE, h ogy korszerűen m eg­

A fogalm azzon egy m agasabb követelm ényrendszert eg y m aga­

sabb m ű veltség érdekében, hanem h ogy ennek az értékrendje
m egjelenjen a tankönyvekben, az egyébként autonóm írók, szerzők
tankönyveiben. Ez volt az egyik döntő szerepe a NA T-nak, h ogy
ezáltal európai értékrendet sugározzon. És a N A T olyan volt a köz­
oktatási törvénnyel együtt, h o g y amikor m inket az OECD, a fejlett
országok gazdasági bizottsága elé invitáltak, n agyon alaposan m eg ­
v izsgálván az új oktatási törvényeinket, európai m ércével, akkor azt
m ondták, h o g y hát ez igen, ez valam i. A N A T is kom oly eredm énye
volt annak a kultúrpolitikának.
N a g y o n nagy han gsú lyt h elyezett Antall József a nem zeti
m ito ló g ia eg y sajátos összefü g g ésren d szerére, arra n ev ezetesen ,
h o g y szenteljünk energiát, beruházást azokra az intézm ényekre,
am elyek szín h elyei a m agyar m itológia őrzésének. V alóban sok m il­
liót költöttünk Ó pusztaszerre, am ely, ha m ég nem is eg észen kész,
eg y ik len y ű g ö ző em lék h elye M agyarországnak. Pannonhalm a, a
D oh án y utcai zsin agóga és a Szent István Bazilika restaurálása, a
N em zeti M úzeum m egkezdett restaurálása. M ajdnem két m illiárdba
került a M űcsarnok rendbehozatala.
Történelm i feladatunkul jutott az egyházak anyagi és m orá­
lis rehabilitálása; az egyh ázi törvény az ingatlanok visszaadásáról
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 175

ennek csak egyik eleme, de a lelkiismereti szabadságról és az egyhá­

zakról szóló törvényt, valamint a költségvetési juttatásokat is ide kell
sorolni. Az egyik fő törekvésünk volt, hogy azt az anyagi és döntően
erkölcsi, kulturális, műveltségi erőt, amit az egyházak a m agyar tör­
ténelem során jelenthettek és jelentenek, felélesszük és támogassuk. A
külföldi magyarság számos összefüggésben szóba került, például, hogy
a tárca segítse a határon túli magyarság otthoni oktatását. Hogy ne
vándoroljon el az értelmiség onnan, és lehetőleg segítsük azokat is,
akik mégis idejönnek. Ha nem is eleget, de sokat tettünk e téren.
GY-KÉTELEMÉT MÉG MEGEMLÍTENÉM A KULTÚRPOLITIKÁNKNAK: a
külföldi források megnyitása, a nemzetközi kapcsolatoknak a
bővítése. Valóban a m agyar külpolitika nagy eredménye, hogy
viszonylag nagy támogatást kapott ez a kultúrpolitika külföldön.
Csak az Európai Gazdasági Közösségtől — összesítésem szerint —
három év alatt 23 milliárd forintnak megfelelő vissza nem térítendő
segélyt kaptunk, csak az oktatás terén. Több ezer m agyar hallgató
járhatott külföldi egyetemre egy-egy évig a TEMPUS-program kere­
tein belül.
Azt is fontos megemlíteni, hogy ez a kormányzati stratégia
létrehozta az autonóm intézmények sorát. M egteremtette a szabad­
ságot, az autonóm iát az egyetemen és más intézményekben, aminek
nagyon fontos következménye, hogy nem lehet politikai kurzusvál-
tás vagy kormányváltás folytán m egszabadulni az autonóm iával
rendelkező intézm ények vezetőitől, m ert az autonóm ia lényege,
hogy választják őket, és így kerülnek hivatalba. A mikropolitikai
jelentősége ennek most különösen fontos lenne, m ert az autonóm ia
megadása m inden ilyen intézménynél lényeges.
Ezen túlmenően a kormányzat a legjobb szándék mellett a
társadalmasítás nagyméretű lépéseihez folyamodott. Nagyon sok te­
rületen nem a büró, nem a minisztérium rendelkezett arról, hogy a
kultúra vagy a műszaki fejlesztés különböző területeit hogyan tám o­
gassa. Egyért harcolt: hogy sok pénzt adjon. Létrehozta nemcsak a
m ár említett Nem zeti Kulturális Alapot és az Országos Tudományos
Kutatási Alapot, hanem a Felsőoktatási Fejlesztési Alapot, a Könyv­
alapot, a Mozgókép-alapot, a — sajnos az új korm ányzat által sorva­
dásra ítélt — Történeti Filmalapítványt, és alapítványok, alapok so­
rát. Mi ezeknek a lényege? Hogy az adott terület felelős szakemberei
nemcsak szabadon, hanem felelősséggel dönthettek ezeknek a forrá­
soknak ésszerű felosztásáról. Ez korszerű kormányzati kultúrpoliti­
kai koncepciónak minősült, és azóta is funkcionál. Akik közelebbről
figyelik a politikai fejleményeket, azok láthatják, hogyan történik
most kísérlet arra, hogy visszaállamosítsák valamilyen értelemben
ezeket az intézményeket és ezeket a forrásokat. Háborog a tudo­
mány és háborog a kultúra, de az illetékesek oda sem figyelnek.
176 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

D u r a y M ik ló s, az Együttélés Mozgalom elnöke, Pozsony

Levél a Kecskeméti Konzervatív Kör által az antalli örökségről ren­

dezett Érték és Irány c. konferencia résztvevőinek, 1995. december
16-án.
ZOKÁSAIMTÓL ELTÉRŐEN MEGBETEGEDTEM, én sem tudtam ellen­

S állni a náthaláz most viruló kórokozójának. Belázasodtam, de

begyulladva nem vagyok. Bánt, hogy nem tudok eleget tenni a
megtisztelő meghívásnak és felkérésnek, hogy előadást is tartsak az
Antall József halálának második évfordulóján rendezett konferenci­
án. Nem csupán azért, m ert őt szinte a családhoz tartozónak tekin­
tettük, hanem főleg azért, m ert ő volt az elmúlt több m int fél évszá­
zad egyetlen magyar államférfija. Mikor először találkoztunk, vala­
mikor a 70-es években, még történész volt ugyan, de m ár akkor
politikusként gondolkodott, noha semmi esélye nem volt arra, hogy
így nyilvánulhasson meg a napi életben. Mikor pedig politikussá
lett, a szó valódi értelmében, m ár államférfi volt.
A tanulmányomban, melyet erre a mostani alkalomra akar­
tam készíteni, arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy Antall
József, az államférfi, hogyan illett abba a közegbe, amelyben dolgoz­
nia kellett. Mennyire volt lehetősége az újrateremtésre és az új te­
remtésére abban a folyamatban, amit rendszerváltozásnak neve­
zünk, amelyet sokan, tévesen, forradalomként tartottak nyilván. Mi­
lyen lehetőség nyílt az újrateremtésre és az új teremtésére a több
m int négy évtizedes kommunista agymosás és a kádári kisszerű kar­
rierlehetőségek, a szabadrablás demoralizáló hatása után.
Ezúttal csak arra kívánok rámutatni, hogy sem az egyikre,
sem a másikra nem volt igazán lehetőség — noha a szándék egyér­
telműen bizonyított: a körülmények voltak alkalmatlanok erre. De
nem az volt a fő akadálya ennek a m unkának, hogy klasszisbeli
különbség mutatkozott a miniszterelnök és az őt körülvevő új politi­
kusok többsége között — akik még a természetes hátterét, a pártot is
le akarták róla választani. Sőt az sem emelt volna korlátot politikája
köré, hogy mindazok, akik szellemileg vagy erkölcsileg eltörpültek
mellette (az ő szavaival: a mikiegerek) gőgös-úri és neohorthysta
politikusnak tartották. Az akadályt főleg az jelentette, hogy egy el­
lenséges környezetben kellett vezetnie az országot.
A rendszerváltozásban leköszönő MSZMP-kormány és a ko­
rábbi pártnómenklatúra, sőt a volt kommunista gárda m ásodik-har­
m adik vonala is gyűlölködve és lenézően viszonyult m ind hozzá,
mind az új politikusokhoz, akiket — a legenyhébben minősítve —
lelkes amatőröknek tartottak. Ennek a szemléletnek főleg a gyakorla­
ti következményei voltak veszélyesek, m ert a korábbi összefonódá­
sok révén nemzeti sporttá vált az új hatalom lejáratása és gáncsolása.
Persze ezen, részükről, különösen nem is lehetett csodálkozni, noha
Antall József rendkívül nagyvonalúan viszonyult hozzájuk — gon­
doljunk a miniszterelnök 1990. május 23-án elmondott záróbeszédé­
re a Parlamentben.
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 177

Annál meglepetésszerűbb volt azonban, hogy ellenségesen lépett fel

a miniszterelnökkel és az új kormánnyal szemben az alkotmányos
végrehajtó hatalomból kiszorult új ellenzék, amely azzal számolt,
hogy kormányzati tényező lesz. Az új ellenzék egy része szinte azon­
nal — s nem csupán Kis János bejelentése után — ellenféllé, sőt
ellenséggé vált.
-W—I GY APRÓ ESEMÉNYRE KÍVÁNOM FELHÍVNI A FIGYELMET, am ely
* — ennek a szembenállásnak ezidáig ismeretlen eleme. Jó három
JL-/hónappal az Antall-kormány parlamenti eskütétele után tör­
tént, az 1990-es Európa-napon. A „nyitott határ" ünnepség egyik
színhelye Somoskőújfalu, illetve a somoskői vár volt, ahol jelen volt az
akkori Csehszlovákia újdonsült budapesti nagykövete is. A nagykövet
estefelé egy szűk körben, a „sajátjai" körében beszélgetett. Az augusz­
tus végi esti szellő azonban felém hozta a szavait, melyek arról szóltak,
hogy hamarosan meg fog bukni a mostani magyar kormány — erre
most remény nyílik —, majd egyértelművé tette, hogy az Antall-kor-
mányt a barátai váltják fel, akik az SZDSZ-ből kerülnek ki. Ez a
beszélgetés másfél hónappal a taxisblokád előtt zajlott.
Az ellenséges közeg, a gyarló tanácsadók és a betegség — ez
utóbbi a kormányzáshoz nem értő személyek előtt nyitott nagyobb
beleszólási lehetőséget — sajnos csökkentette annak az esélyét, hogy
az Antall-kormány idején megszülessen az új m agyar demokrácia
eszmerendszere és végbemenjen a magyar nemzeteszme reformja.
Antall József munkássága, politikai beszédeibe foglalt nem ­
zet- és államfilozófiai szemlélete azonban alkalmassá teszi hagyaté­
kát, hogy áthidalhassuk vele a kommunizmus által teremtett nagy
szakadékot a magyar történelemben. A m odem m agyar polgári erő­
nek erre kell támaszkodnia. Az antalli hagyaték nélkül, politikusi és
államférfiúi nagysága nélkül puszta földön állnánk abban a kaotikus
helyzetben, amely ma, 1995-ben jellemzi M agyarországot és az egész
magyarságot. Nélküle kevésbé lenne látható az a szenny, ami körül­
vesz bennünket. Ő, ebben a közegben is érintetlen m arad, m int
ahogy a kommunizmus sem hagyott benne m aradandó nyomot. Éle­
te a szemétdombra kidobott üvegrózsát példázza: összezúzni ugyan
lehet, de a lényeg akkor sem változik meg.
178 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

O r b á n V iktor, a FIDESZ — Magyar Polgári Párt elnöke, ország-

gyűlési képviselő

ANTALL JÓZSEF, A POLGÁRI M AGYARORSZÁG

MINISZTERELNÖKE

EGTISZTELTETÉS SZÁMOMRA, hogy a Fidesz — M agyar Pol­

gári Párt elnökeként ezen a m ai konferencián zárszót
mondhatok. Megtiszteltetés azért, m ert nagy tekintélyű elő­
adók után kaphattam szót, és megtiszteltetés azért is, m ert Antall
Józsefről, néhai miniszterelnökünk szellemi és politikai örökségéről
szól ez a konferencia. Arról az államférfiről, aki a mi szám unkra a
harm adik m agyar köztársaság első kormányfője volt. Meglehet, jogi
vagy történeti szempontból pontatlannak tűnhet ez az állítás, szel­
lemi értelemben azonban bizonyosan tartható és igaz.
Nem tudom, hogy Önök milyen gondolatokat őriznek meg
majd emlékezetükben erről a konferenciáról. De ha szabad ilyesmit
kérnie egy előadónak, én arra kérem Önöket, két gondolatot min­
denképpen őrizzenek meg. Ez a konferencia ugyanis m ár pusztán a
maga szellemi és fizikai valójában is rácáfolt arra a m ai kormányko­
alíció pártjai által erőteljesen sulykolt „közvélekedés"-re, m iszerint
ennek az országnak csupán „egyetlen elitje" van. Aki m a ezt a napot
végigülte, az itt elhangzott előadásokat végighallgatta, az meggyő­
ződhetett e kormányzati propagandafogás hamis voltáról.
És ez a mai, m indnyájunk számára rendkívül sok értéket,
gondolatot felszínre hozó összejövetel megcáfolt egy másik hasonló­
képpen álságos állítást is, amely úgy hangzik, a jelenlegi, balliberális
kormányzatnak „nincs alternatívája". A mai napon ugyanis ismét
meggyőződhettünk e kijelentés valótlan voltáról. Ez a konferencia is
ezt bizonyította, és — címéhez híven — világosan m egm utatta, hogy
a fennálló korm ányhatalom éval szem ben van m ásfajta érték és
irány. Hogy szellemi és politikai értelemben egyaránt van alternatí­
va. S ezen a tényen nem változtat az sem, ha az ennek ellenkezőjét
állítok sorába beáll akár még a legnagyobb közjogi méltóság is.
A konferencia egészét átfogó előadás helyett inkább néhány
gondolattal szeretnék hozzájárulni az itt m ár elhangzottakhoz. Elő­
ször is azt a jogosan felvethető és felvetődő kérdést szeretném to­
vább árnyalni, amely azt feszegeti, hogy van-e egyáltalán örökség,
amit Antall József hagyott ránk, és ha igen, miben áll ez az örökség,
s vannak-e, akik átvehetnék ezt az örökséget.
Ha az a kérdés merül fel, hogy van-e örökség, akkor általá­
ban könnyű megoldásként ekképp válaszolunk: van, a polgári Ma­
gyarország megteremtésének kísérlete.
Azonban ahhoz, hogy valóban tartalmassá válhassék ez a
kijelentés, fel kell tennünk egy további kérdést: m iben is áll ez az
örökség?
Ennek a politikának az alapja nem más, mint a középrétegek
megerősítésére tett kísérlet. E politika középpontjában — összhang-
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 179

ban a magyar polgárosodás hagyományaival és az euroatlanti régió­

ban meghonosodott társadalmi modellekkel — egy széles, az elesett
rétegeket is integrálni képes középosztály létrejöttének, szellemi és
anyagi értelemben vett gyarapodásának elősegítése állt.
■jr r ERÜLVE A FÉLREÉRTHETŐ ÉS FÉLREMAGYARÁZHATÓ történelmi
I / utalásokat, ezt nem a keresztény nemzeti középosztály újrate-
J- remtésére tett kísérletként írnám le, hanem a keresztény és
nemzeti értékek iránt elkötelezett, a hazai polgárosodás legfontosabb
bázisát és legjelentősebb társadalmi húzóerejét jelentő középosztály
megerősítését szolgáló kísérletként jellemezném.
Ennek a polgári politikának második fontos eleme a — m ind
a nemzet fennmaradása, m ind a társadalom fejlődése szempontjából
létfontosságú és elsődleges — alapközösségek, a családok, a család-
támogatási rendszerek védelme volt. Ne feledjük, hogy 1990-1993
között a magyar nemzeti össztermék több mint 20%-kal csökkent! A
magyar gazdaság teljesítőképessége ennyivel esett vissza. Ennek is­
meretében kell értékelni azt, hogy a polgári M agyarország első m i­
niszterelnöke ilyen körülmények között sem lépett arra a családok
— különösen a fiatal családosok — százezreit ellehetetlenítő útra,
amelyen a mai kormányzat jár. Tisztában volt ugyanis azzal, hogy
egy nemzet erejét és a jövő kihívásaira való felkészültségét első sor­
ban a családok, a családokban felnövekvő generációk jelenthetik és
nem pusztán a makrogazdasági főkönyvi számoszlopok mégoly fon­
tos egyenlegei.
Ezért volt, hogy az Antall-kormány még egy ilyen összter­
mék-szűkülés mellett sem zilálta szét azokat a családjuttatási-rend-
szereket, amelyek nélkül ma M agyarországon lehetetlen gyermeket
vállalni úgy, hogy az ne váljon szinte törvényszerűen és azonnal a
szegénység kiváltó okává.
A harm adik eleme ennek a polgári politikának a kulturális
tőkéhez való hozzájutás lehetőségének biztosítása. Erről a kérdésről
M ádl Ferenc tanár úr itt az egyetemi és főiskolai politikával kapcso­
latosan m ár kimerítően értekezett.
Negyedrészt e polgári politika elidegeníthetetlen sajátja még
az a fajta törekvés, hogy erkölcseiben, öntudatában, önazonosságá­
ban megingathatatlan, önismeretében erősödő, önnön múltjáról, jele­
néről és jövőjéről gondolkodni képes közösség formálódjék abból a
tíz-egynéhány millió emberből, aki itt él a Kárpát-medencében és
magyarnak vallja magát. M indennek az elmúlt évtizedek „haladó
szocialista internacionalizmusa" különös jelentőséget ad. Ehhez a
kérdéskörhöz tartozik az is — miként azt Granasztói György is kifej­
tette —, hogy a polgári M agyarország első miniszterelnöke nem
pusztán külpolitikai kérdésként gondolkodott a határon túli m agyar
kisebbségekről.
Összességében tehát azt mondom erről az örökségről, hogy a
társadalmi folyamatok olyan irányba történő befolyásolására tett kí­
sérlet, amely arra is alkalmassá tehette volna ismét a polgárosodás
útjára lépő Magyarországot, hogy csatlakozzon az európai nemzetek
180 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

közösségéhez. Ugyanis a félreértések elkerülése végett érdemes vég­

re egyszer s m indenkorra tisztáznunk, hogy az integráció nem egy­
szerűen jogi, katonai, vagy gazdasági kérdés, hanem társadalom -po­
litikai kérdés is.
Hiába alkotunk ugyanis tökéletes jogszabályokat, hiába ala­
kítjuk megfelelően biztonságpolitikánkat, ha Magyarország társadalma
szerkezetét tekintve nem lesz összeilleszthető azzal a társadalmi mo­
dellel, amely a nyugat-európai országokat jellemzi.
Magyarország így nem lesz integrálható az Európai Unióba.
Természetesen — ehhez az alkalomhoz illően és m éltóan —
nyíltan kell beszélnem arról is, hogy 1990-1994 között, nagyrészt
helyzetünkből adódóan, mi nem voltunk, hiszen nem is lehettünk
igazán elégedettek azokkal a lépésekkel és erőfeszítésekkel, amelye­
ket Magyarország polgári berendezkedésének előmozdítására az el­
ső szabadon választott korm ány tett, m ég ha lépései irányával
egyébként a legtöbb esetben egyet is értettünk. De most, amikor nem
a polgári, hanem egy másfajta M agyarország felépítése folyik, ne­
künk is, akik akkor ellenzékben voltunk, tisztelettel és elismeréssel
kell felidéznünk mindazt, hogy mi is az igazi értéke, történelmi je­
lentősége annak a kísérletnek, azoknak az 1990-1993 között hozott
kormányzati erőfeszítéseknek, amelyeket Antall József neve, emberi
és politikai hitvallása fémjelez.
- 1 IS TÖRTÉNIK MA MAGYARORSZÁGON? Ha egyetlen szóba

M akarnám sűríteni mindezt, akkor azt m ondhatnám — csat­

lakozva azokhoz, akik előttem m ár használták ezt a kifeje­
zést —, hogy antalltalanítás folyik a m agyar politikában. És ez nem ­
csak a pártpolitikára igaz, hanem a kormányzati politikára is. Ma­
napság, egy a polgári modelltől és berendezkedéstől idegen társadalmi
szerkezet erőltetett tempóban folyó kialakításának lehetünk tanúi.
Igaz, a társad alm i folyam atok, á tren d ező d ések term é­
szetükből adódóan — különösen azok passzív elszenvedői számára
— általában nehezen átláthatóak, ezért nem kell csodálkoznunk
azon, ha mindez sokaknak még nem feltétlenül vált nyilvánvalóvá.
A kormányzat lépései azonban egy logikus trendbe illeszkednek, s
beszédesebbek m inden propagandánál.
Mi jellemzi tehát ezt az új utat?
Mit ért a balliberális kormányzat a „dolgok rendbetételén"?
A latin-amerikanizálódás útját, amit — szemben az antalli
politika által képviselt értékekkel és jövőképpel — a mostani kor­
m ány bevallatlanul választott, vagyis először is a középrétegek elle­
hetetlenítését. Ha valaki a kormánypártok által nemrégiben elfoga­
dott adótáblát megnézi, láthatja, hogy 1996 a m agyar középosztály
gazdasági lefejezésének éve lesz. Egy olyan országban fogunk élni,
amelynek m inden tizedik polgára a legmagasabb és m inden negye­
dik polgára a második legmagasabb adósáv szerint fog adózni. Ez
példátlan! Úgy fest, 1994-ben nem csak megindult, hanem 1996-ban
tovább folytatódik a középrétegeket ellehetetlenítő politika, amely­
nek az lesz a következménye, hogy Magyarország a posztkom m u­
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 181

nista nagytőkések mintegy néhány százaléknyi csoportjának és egy

több m int 90%-nyi bérmunkástömegnek lesz a hazája.
A latin-amerikai úton haladva a családok legyengülnek, a
családok kiszolgáltatottsága növekszik. Hasonlóképpen ennek az ú t­
nak a jellemzője az is, ami a minőségi tudáshoz való hozzáférés
lehetőségét mesterségesen beszűkíti. Miképp ugyanennek része az a
kultúrharcos, kampányízű akció, amit a „másság" fedőnévvel lehet­
ne illetni. A mai balliberális elit — immár a hivatalos kultúrpolitika
rangjára emelve — e „másság"-kultusz jegyében kísérli m eg azonos­
ságtudatában meggyengíteni a társadalmat.
ÁTNI VALÓ, HOGY A MOSTANI KULTÚRPOLITIKA NEM VET SZÁMOT
azzal a körülménnyel, hogy olyan negyven esztendő után,
amely megelőzte az első szabad választásokat, a kultúrpolitika
kötelessége éppen az azonosságtudat, önm agunk megértése, a saját
m agunk meghatározásában való segédkezés lenne. Mert amíg nem
tudjuk magunkról, hogy kik vagyunk, addig nem tudjuk m egm on­
dani, hogy a másik miben különbözik tőlünk. És ha nem tudjuk,
miben különbözik tőlünk, akkor azt sem tudhatjuk pontosan, m it is
kellene tisztelni a benne megnyilvánuló másságban.
A másság ugyanis nem önmagáért való érték — konkrét ér­
téktartalom nélkül nem más, m int üres fikció. Úgy vélem, ezen a
logikai úton viszonylag könnyen átlátható és megérthető az a kul­
túrpolitika, amelynek egy másik szimbolikus kifejeződése a „tole­
rancia-vonat" nevű találmány, melynek lényege, hogy budapesti ér­
telmiségiek, akik rendelkeznek az „európai toleráns tudás" m inden
kellékével, összeállítanak szám unkra egy gyűjteményt, és elküldik
azt a bennszülöttekhez, hátha találkoznak ezzel a vonattal...
Összességében tehát azt kell m ondanom, hogy szemben az
polgári Magyarország megteremtésére tett antalli kísérlettel, ma M a­
gyarországon olyan világ épül, amelyben a pénztőke, a politikai hata­
lom és a médiahatalom elválaszthatatlanul és áttörhetetlenül fonódik
majd össze, és ezzel a hatalommal szemben egy önmaga szellemi, er­
kölcsi és anyagi megvédésére képtelen, kiszolgáltatott társadalom áll
majd. E felé a világ felé haladunk — úgy tűnik — 1998-ig.
A baloldali blokk kormányra kerülése óta eltelt imm ár m ás­
fél esztendő. M egkockáztathatunk tehát egy állítást, amelyet talán
ezideig felelősséggel nem tehettünk meg. Le kell szám olnunk azzal
az illúzióval, hogy ami ma M agyarországon történik, az valamilyen
félreértéssel, valamifajta ostobasággal, vagy valamiféle szakmai fel­
készületlenséggel lenne m agyarázható. Kim ondhatjuk másfél év
után, látván ennek a mostani kormánynak a törvényeit, látva tetteit
és költségvetését, hogy ez tudatos társadalompolitika. Ők ilyen M a­
gyarországot szeretnének. Egy olyan Magyarországot, amely társa­
dalmi szerkezetének m inden elemében szemben áll azzal a polgári
modellel, amelynek megteremtéséért és megerősítésért Antall József
oly sok erőfeszítést tett.
182 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

A z elhangzott előadásokban többször szóba került a liberalizmus

kérdése. Úgy vélem, szabadelvű párt elnökeként m indenképpen
szükséges néhány szót szentelnem ennek a kérdésnek is.
Antall József e tárgyban, több ízben, szóban és írásban is
kifejtett gondolatait választva kiindulópontul, mindenek előtt azt
szeretném hangsúlyozni, hogy Magyarországon a szabadelvű politi­
kának két egymástól jól elválasztható hagyománya van. Az egysze­
rűség kedvéért az egyiket nevezzük szabadelvű politikai hagyo­
mánynak, amely a 19. század Antall József által oly sokat idézett,
közéleti szerepet is vállaló, a nemzeti értékek iránt m indenkor elkö­
telezett gondolkodóitól való. A másik hagyomány gyökereit a két
világháború közötti időszakban lelhetjük fel, és ez nem más, mint
valamiféle torzult változata az eredeti szabadelvű gondolatnak, és
amelyet inkább polgári radikális hagyománynak kellene nevezni.
Antall József a maga részéről ezt a torzult, két világháború közötti,
ma inkább szociálliberálisnak nevezett hagyom ányt elvetette. De
mindig is magáénak vallotta a szabadelvű politikai hagyományt.
~m -W-GYANAKKOR FONTOS FELVETNÜNK AZT A GONDOLATOT IS, hogy
M a Antall József nemcsak ezt az új típusú szociálliberális szel-
V ^ L lemi hagyományt vetette el, hanem a kereszténydemokrácia
szellemi örökségéből elutasította a militánsan antiliberális hagyom á­
nyokat is. Mindez azt jelenti a számunkra, hogy akik m a Antall Jó­
zsef szabadelvű felfogását bírálják, azok nemcsak ezzel, hanem ke­
reszténydemokráciáról vallott nézeteivel, felfogásával is szemben
állnak. Épp ezért nagyon fontos itt és most leszögeznünk, hogy ha­
mis és valótlan az a fajta radikális jobboldali értelmezés, amely sze­
rint Antall Józsefnek a mai radikális jobboldali pártok vezetőivel —
akiknek neve elég sokszor elhangzott itt m ár ahhoz, hogy nekem ne
kelljen most újra megismételnem — egyszerűen személyi konfliktu­
sa volt. Akik tehát ma abban reménykednek, hogy e szembenállás
egyik meghatározó szereplőjének tragikus eltávoztával maga a konf­
liktus is elenyészett, és ezért lehetséges a radikális jobboldalt és a
mérsékelt jobboldalt is magában foglaló politikai együttm űködést
kialakítani, azok nem értették meg, hogy miről szólt 1990-1993 kö­
zött a magyar kormányzati politika.
Antall József számára tehát a szabadelvűség és a keresz­
ténydemokrácia egymással összeegyeztethető fogalmak és értékek
voltak. Szerintem ő ugyanazzal az értetlenséggel állt a m agukat ke­
reszténydemokratáknak valló, de a liberalizmust szitokszóként hasz­
nálók előtt, ahogyan Deák Ferenc állt volna azok előtt, akik azt
mondják neki, hogy szabadelvűsége m iatt nem képviseli a nemzeti
ügyet, és hadilábon áll a kereszténydemokrata gondolattal. Bátran
kijelenthetjük, hogy abban, ahogy Antall József viszonyult az effajta,
sehová sem vezető, abszurd és militáns gondolatokhoz, a magyar
szabadelvűség képviselőinek legnemesebb szellemi és erkölcsi ha­
gyományaira, személyes példaadására ismerhetünk.
A polgári Magyarország eszményét m agukénak valló pártok
a polgárságot nem feltétlenül osztálykategóriaként kezelik. E konfe­
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 183

rencia előadásainak tükrében mégis aligha kerülhető meg a kérdés,

hogy vajon létrejöhet-e polgárság nélkül a polgári Magyarország?
Lehetséges-e m agyar burzsoázia nélkül — ha szabad így fogalmaz­
nom — polgári Magyarország? Lehetséges-e nemzeti elkötelezettsé­
gű nagytőkések csoportja nélkül polgári Magyarország? Szerintem
nem lehetséges.
Érdemes azonban elgondolkodnunk azon, milyen a mai m a­
gyar középosztály és elit szerkezete. Miként azon is, honnan, hogyan
és kikből verbuválódott a társadalom mai burzsoá elitjének többsé­
ge? Vajon azok, akik ma ezt a társadalmi pozíciót elfoglalják, alkal­
masak-e arra, hogy szellemi értelemben is egy polgári M agyarország
megerősítésén dolgozzanak?
'A áttekinttük a m ai m a gyar középo sztá ly és elit szerkeze­

H tét, akkor a polgárság négy típusa válik jól megkülönböztet-

hetővé. Létezik a régi történelmi középosztály, illetve létez­
nek az ennek pozitív szellemi örökébe lépett, zömében értelmiségi­
ekből, minőségi és piacképes szaktudással, magas m unkakultúrával
rendelkező vállalkozókból, tisztes iparosokból és földműveléssel
foglalkozókból álló rétegek, melyeket nevezzük az egyszerűség ked­
véért nemzeti polgárságnak.
Emellett létezik egy, a nemzeti értékeket jobb esetben avítt­
nak, rosszabb esetben nem létezőnek tekintő, úgynevezett világpol­
gári életmintát követő burzsoázia, s vele párhuzam osan jelentős tár­
sadalmi befolyással bír a kádárista nómenklatúrából kialakult bu r­
zsoázia is.
És méltánytalanság lenne megfeledkeznünk az egyre erőtel­
jesebben jelen lévő, a most felnövekvő, m ár nem a kádárizm us vi­
szonyaihoz szocializálódott nemzedékekből formálódó új polgárság­
ról. Úgy vélem, az elsőként említett polgárságnak; amit tehát nevez­
zünk nyugodtan nemzeti polgárságnak, van értékrendje. A polgár­
nak van hazája, a hazának pedig van történelme. Ezért a nemzeti
ügyek iránt elkötelezett polgárság úgy érzi, hogy neki van m it foly­
tatnia. Nemzeti keretekben gondolkodik, közösségben helyezi el ön­
magát, és saját boldogulását saját közösségeinek és hazájának boldo­
gulásán keresztül képzeli el. Nem lehetséges szám ára olyan helyzet,
amikor neki jól megy, de az országnak rosszul. A nemzeti polgárság
az ilyen helyzet felszámolására törekszik.
A másik két kategóriába tartozó burzsoázia azonban vagy
épp ennek a gondolatnak a tagadásából építkezik, vagy mellőzi azt.
Ezért horderejét tekintve társadalmi jelentőségű, a jövőt alapjaiban
meghatározó kérdés, hogy a 21. század elejére felnövekvő új nem ze­
dék az új nomenklatúra-burzsoáziához, a világpolgár-életmintát kö­
vető burzsoáziához, vagy a kormányzat társadalompolitikája által
m a leginkább támadott, azonban jelenlegi gazdasági és kulturális
erejét, felkészültségét illetően korántsem lebecsülhető nemzeti pol­
gársághoz találja majd meg a kapcsolódási pontokat.
184 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

’A ÉN JÓL ÉRTEM Antall József erőfeszítéséneK szellemi lénye­

H gét, ő személyes példával kívánt elől járni annak érdekében,

hogy áthidalható legyen az a jó néhány évtizednyi szakadék,
amely a most felnövekvő, 21. század eleji nemzedéket — életkorából
fakadóan — elválasztotta a régi, polgári Magyarországtól, áthidalha­
tó legyen. Ugyanakkor, ha egyetértés mutatkozik abban, hogy ez az
antalli örökség lényege, akkor azt a kérdést is föl kell vetnünk, hogy
van-e, aki ezt átvegye, vannak-e jelentkezők? Hiszen a polgári jog­
ban, mint tudjuk, a kijelölt örökösnek módja van arra, hogy vissza­
utasítsa az örökséget, annak átvétele nem kötelező. Ez a politikai
örökségek esetében sincs másképp.
Ha azt akarjuk, hogy Magyarországon ez a szellemi örökség
keresztülvihető legyen, akkor szembe kell néznünk azzal is, hogy
csak olyan társadalompolitika segítheti hozzá a mai fiatalokat ennek
az örökségnek az átvételéhez, amely nem zárja ki őket véglegesen a
tulajdonossá válás lehetőségéből. Ha megnézzük, hogy mi történt
Magyarországon a rendszerváltozás időszakában 1990-től 1994-ig a
tulajdonviszonyok átrendeződése szempontjából, akkor világosan
látható, hogy a fiatal generációk, koruknál fogva, nem voltak abban
a helyzetben, hogy e folyamat részeseivé váljanak, s ezért ki is reked­
tek a tulajdonszerzésből.
A gyors magyar kapitalizálódásban az akkori fiatalok gazda­
sági szereplőként részt venni nem tudhattak. Ezért a magunkfajta
fiatalok szám ára egyetlen lehetőség m aradt, m égpedig az, hogy
olyan kulturális tőkére tegyünk szert, olyan tudást szerezzünk meg,
amelyet aztán később képesek leszünk átfordítani anyagi erővé, s
amelynek segítségével mi m agunk is — a szó társadalompolitikai és
szociológiai értelmében — polgárokká válhatunk. Ez szám unkra
nem adottság, csak lehetőség.Úgy vélem, m indennek kapcsán szól­
nom kell a generációs szakadék kérdéséről is. Hiszen a Fidesz —
Magyar Polgári Párt és a Magyar Demokrata Fórum közötti konflik­
tusoknak nagy része leginkább erre az ebből fakadó kommunikációs
nehézségre vezethető vissza.
Itt azonban egy rövid kitérőt kell tennem.
A Kádár-rendszer utolsó éveiben M agyarországon többfajta
ellenzék létezett. Az MDF-et létrehozó ellenzéki értelmiségi mozga­
lom akkori vezetői még a fennálló politikai rendszer keretein belül
gondolkodtak, ugyanakkor hiteles ellenzéki szerepet vállaltak. E ve­
zetők sajátja egyfajta irodalmi nyelv művelése volt. M int m ondani
szokás, a sorok között üzentek azokhoz, akik egyáltalán hajlandóak
voltak olvasni abban az időben. Az a kör, aki elérte és megértette
üzenetüket, a Kádár-rendszer összeomlásához közeledve egyre in­
kább szűkült. Ez különösen a fiatal generációkra igaz, akiknek köré­
ben az egyértelműbb és egyenesebb beszéd vált uralkodóvá. Nos,
abban a pillanatban, ahogy összeomlott a Kádár-rendszer, amikor
m ár nyíltan és egyenesen lehetett beszélni a problémákról, ez a fajta
kommunikáció, ez a nyelv m ár anakronisztikussá, vagy pusztán iro­
dalmivá vált. Annak ellenére, hogy fölöslegessé vált a politikában, ez
 ÉRTÉK ÉS IRÁNY 185

a fajta nyelv mégis megmaradt. Antall József érzékelte ezt a problé­

mát, és számolt annak következményeivel is. Világosan látta, hogy
ha az MDF-nek csak ez az egyre szűkülő bázist mozgósítani tudó
kommunikációs mezője m arad meg, akkor nem lesz képes áthidalni
az említett generációs és történelmi szakadékot.
Részben erre a problémára vezethető vissza, hogy mikor An­
tall József — kormányfőként — interjúiban, beszédeiben, m egnevez­
te azokat a mintákat, amelyek meghatározták kormányzati elképze­
léseit, akkor nem az addigi nyelvezet, kommunikációs gesztusrend­
szer mintáit követte, hanem mindig a m odem kereszténydemokrata
kormányzás tapasztalataira, a koalíciós idők tapasztalataira, vala­
m int a 19. századi m agyar liberalizm us államszervezési tapasz­
talataira hivatkozott. Tehát a kormányzati teendők ellátásához a m a­
gyar és európai politika e szervesen egymásra rétegződő hagyom á­
nyaiban talált igazodási pontokra, napjaink kihívásaira is m egnyug­
tatóan alkalmazható időtálló és korszerű értékekre. Úgy vélem, An­
tall József fontos részsikereket ért el abban, hogy ezt a szakadékot
áthidalja.
Ez a mai nap arról szól, hogy a kulturális folytonosság m eg­
teremtéséért tett erőfeszítései nem voltak hiábavalóak. Ha ez nem
így volna, ma nem lenne elképzelhető a Fidesz — Magyar Polgári
Párt és a Magyar Demokrata Fórum között semmifajta együttm űkö­
dés. Az, hogy két évvel Antall József halála után, másfél évvel az
1994-es választásokat követően ennek a lehetősége m egm aradt, az
nagyrészt az ő személyes erőfeszítéseinek köszönhető.
’ égis miért csak részleges sikerről beszélhetünk? Első sor­

M ban azért, m ert az együttműködés csak két pártra terjed ki

ebben a pillanatban, és nem m aradt Antall József után,
örökségül számunkra egy létező, jól m űködő, ütőképes jobbközép
polgári erő. Az esély megmaradt, de ez a politikai csoportosulás még
nem áll előttünk. Befejezésül néhány gondolat Antall József szemé­
lyiségéről. Köztudott, hogy Antall József egy demokratikus kormány
miniszterelnöke volt, mi pedig egy demokratikus kormány dem ok­
ratikus ellenzéke voltunk, és azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr
úgy kezelte ezt a helyzetet, ahogy ezt egy demokrata a demokráciá­
ban teszi.
A '94-es májusi választások után időbe telt, nem kevés időbe,
és nem kis erőfeszítéseket igényelt, hogy az egymáson ejtett sebeket
orvosolni tudjuk. S bár sok hátránya volt az 1990-1994 közötti szem­
benállásnak, mégis úgy vélem, volt ebben előny is. Ez az előny ép­
pen abból fakadhat, hogy közös esélyünk van arra, hogy elkerüljük
az Antall József alakjának szoborrá merevítésében, tevékenységének
abszulutizálásában rejlő csapdát. A mai konferencia ehhez nagym ér­
tékben járult hozzá. Ezért bízvást remélhetjük, hogy a jövőben is
sikerül elkerülnünk azt, hogy politikusi pályájának, szellemi öröksé­
gének, államférfiúi erényeinek méltatása megfossza őt emlékeze­
tünkben őrzött esendő emberi lényegétől.
186 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

-m ~m" GY KELL EMLÉKEZNÜNK RÁ, ahogyan a parlam enti küzdel-

m m mekben felemelkedő alakját láttuk, hús-vér emberként, aki-
nek érzelmei voltak, aki vállalta a döntések felelősségét és a
tévedések kockázatát. Hiszen nem egyszer súlyos, történelmi jelen­
tőségű döntéseket kellett hoznia, és olykor persze tévedett is, mint
ahogyan m indannyian szoktunk tévedni. Igaz, az ő tevékenységének
a mai kormánykoalíció teljesítményével vagy a mai miniszterelnök
teljesítményével való egybevetése csábít arra, hogy abszolutizáljuk
az ő alakját, ez azonban mégsem volna helyénvaló. Ugyanis ha ezt a
csapdát nem kerüljük el, a kritikus viszonyulás, a tapasztalatok levoná­
sának lehetőségét átengedjük ellenfeleinknek. Azoknak, akiknek min­
den eszközük megvan ahhoz, hogy ezt megtegyék, és ahhoz is, hogy
ezzel manipuláljanak. Közös hibáinkból nekünk kell tanulnunk.
Ha m ost egyetlen m ondatban kellene m egfogalm aznom
mindazt, hogy mit jelentett, és mit jelent Antall József miniszterel­
nökségének üzenete a mi számunkra, mai fiatal m agyar generációk
számára, akkor e m ondat így hangozhatna: példát adott arra, miként
lehetünk magyarként fehérek között európaiak. Ehhez kell méltónak
és hűnek m aradnunk.

A FARKAS UTCAI REFORMÁTUS TEMPLOM SZÓSZÉKE (RÉSZLET)

 ILLYÉS GYULA LEVELEZÉSE
FELESÉGÉVEL,
KOZM UTZA FLÓRÁVAL
(1946. november 23. — 1947. február 17.)
IV.

30. Kedves Flórikám, Páris, 1947. január 21.

hazajövet ebédre épp feladtam számodra egy levelet (kávéházban

írtam), amikor Cs. Szabó megmondta, hogy ma délután szívességi­
posta is indul Pestre. A reggeli levélben részletesebben írtam, hogy
telt az utóbbi két nap, így csak azt tudatom, hogy jól vagyok. A
napok — szinte reggeltől estig tele hivatalos vagy félhivatalos prog­
rammal — ijesztő gyorsan telnek. A körülnézésre vagy egyéni, baráti
látogatásra alig m arad idő, mert közben, ugyancsak a hírnév m enté­
se érdekében, olvasni is kell, sőt cikket írni. Ma délután az N.R.F.-
hez1 megyek (aki a Puszták népét kiadta), de előtte még bele szeretnék
kezdeni abba a cikkbe is, amelyet Aragon és Morgan kért a Lettres
Frangaises számára. Úgy érzem, m ert annyi felé kell szaladgálni,
m intha valami körhintán volnék. De egészséggel jól bírom. Egyetlen
hiba, hogy éjjelente igen rosszul alszom, — még akkor is, úgy forog
fejemben a napközben vagy este hallott dolog. Úgy terveztük, hogy
legkésőbb február 8-10-e körül Pesten leszünk. De úgy szaporodik a
tenni-, illetve beszélnivaló, hogy egy-két nappal talán később indu­
lunk. M inden találkozón újabb emberekkel ism erkedünk meg, vagy
újak m erülnek fel a régi ismerősök közül, s azok legtöbbször szintén
külön találkozót kínálnak. Tekintve Magyarország, sőt az itteni m a­
gyarok elzártságát, ezeknek az ittenieknek érdekében kell eleget ten­
ni, m ert ők is ilyenkor ismerkednek össze a franciákkal. Igen sokat
segít, hogy Aragont, Eluard-t, Tzarát régebbről ismerem, s ők a régi
bizalommal fogadnak és segítenek. Azt hittem, a Válasznak szánt
cikket m ár itt meg tudom írni. Bele se tudok fogni. így a márciusi
számba valószínűleg ez a vers m arad, amelyet még Rómából küld­
tem. írd meg, elért-e hozzád. Megkaptam a Válasz januári számát, de
még azt sem tudtam elolvasni.
Hogy vagytok, kedvesem? Eddig összesen két levelet kap­
tam meg (az egyiket a Válasz borítékjában), s m ár nagyon várom a
188 MAGYAR SZEMLE 19%. 2. SZÁM

többit. Szeretném, ha legalább távollétem alatt minél többet pihen­

nél. De ne csak úgy, hogy otthon maradsz, hanem otthon is pihenj.
Ma van két hónapja, hogy eljöttem — arra gondolok, hogy ezelatt
még lka is szemmel láthatóat nőhetett! Vigyázzatok egymásra.
Mindnyájatokat sok szeretettel csókollak,
Gyu la.

(1) Nouvelle Revue Frangaise.

31. Kedves Flórikám, Páris, 1947. jan. 23.

tegnap m egtörtént a fogadás a Magyar Intézetben is. Ez is meglepő

sikerrel járt, igen sok francia ott volt, főleg kiadók, m ert ezt a találko­
zást a magyar könyvek lefordítása és terjesztése érdekében szervez­
ték meg. Én különösen a Stock igen rokonszenves igazgatójával,
Bay-val beszélgettem sokat, szájába rágva egy sor m agyar regény,
különösen Móricz műveinek érdemeit. Egyre több szó esik a Hunok
lefordításáról és kiadásáról is; három-négy kiadó is „akar róla tár­
gyalni", de persze azt nem tudni, mi ebben a francia udvariaskodás.
Bár lassanként itt is tapasztal az ember valami érdeklődést irántunk.
Tegnap délelőtt Mauriac egyik fiával, Claude M auriackal voltunk
együtt (interjút kért az itteni hivatalos kőnyomatos számára.) Igen
komolyan bele tudtunk merülni a beszélgetésbe, s azt hiszem, nem
lesz múló benyomás benne, hogy a magyaroktól is hallott valami
igazságot. Tegnap előtt este voltam a Nouvelle Revue Frangaise-nál
(amelyik a Puszták népét kiadta). Itt is igen szívesen fogadtak (Brice
Páráin és Queneau, m indkettő író is) és rögtön az iránt érdeklődtek,
mit adhatnának még ki tőlem, m ert a Puszták népe elég jól ment. 5700
példányban jelentették meg, s mindössze ha 120-150 példánnyal van.
(A rám eső honorárium 11.000 frank lett volna. Régnier, a fordító ezt
is felvette, még 1942-ben, vagy 1943-ban, s most Lisszabonban van;
úgy tettem, mintha Régnier-nek joga lett volna erre.) A kiadás azon­
ban nehezen megy megfelelő fordítás nélkül. A jó fordítás meg per­
sze még nehezebb. így aztán nemigen töröm m agam a kiadás után;
ha ajánlanak valamit, bólintok, ha aztán megemlítik a nehézséget is,
még szorgalmasabban bólogatok.
A legjobb fordító itt Gara1; nekem m ár csak azért is, m ert
m ég 20 év előttről ism erem , jó barátság b an v o ltu n k s becsü­
letességében sohasem csalódtam. Az intézetbeli fogadás után hozzá
m entünk vacsorára. Felesége lengyel, van egy tizenhétéves kislá­
nyuk. Vacsora után odajött két, ugyancsak húsz év előtti ismerős.
M arguerite D ard (akiről a Hunokban Cresse néven esik említés,
egyik azóta meghalt jóbarátom hajdani barátnője, m ost orvosnő)2 és
egy Lucille nevű lány, akire m ár nem emlékeztem, s akiről m ost sem
tudtam meg sokkal többet, m ert vele alig beszéltem. Garáék beszél­
ték háborús élményeiket, igen vidám hangon.
 ILLYÉS GYULA LEVELEZÉSE FELESÉGÉVEL, 1946-47; III. 189

Ma reggel kaptam meg leveledet, amelyben a Válasz legújabb szám á­

ról írtál, s amelyben Jancsi is írt. Gondolom, azóta m egkaptad a két
szakaszt. Márta is írt a Válasz szerkesztéséről egy vidám hangú leve­
let. Ebből is azt látom,hogy a szerkesztés jól megy, jobb kezekben
van, mint amikor én csináltam. így is fog maradni; itt is kiderült,
hogy ti, nők m indent jobban el tudtok intézni, m int mi.
Különben jól vagyok, kedvesem. A szaladgálnivaló rengeteg,
s egyre többnek ígérkezik. Sokkal fárasztóbb, m int gondoltam. Fran­
cia tudásom két-három órai beszélgetés után kezd kihagyni, a gép, a
beszélő szinte megáll, s hogy mégis forogjon, szellemileg nem kis
megerőltetés.
Igen sokat gondolok rád, igen nagy szeretettel. M int írtam,
február 8-10 körül szándékozunk hazaindulni; a legfontosabb m ara­
dék tennivaló ezt legfeljebb három-négy nappal tolhatja ki, m ert m ár
nagyon szeretnék otthon lenni.
Köszönöm Jancsi levelét. Csókoltatom, és persze helyeslem
elhatározását, ha ő úgy látja jónak.3 M egmutatom levelét Geogeónak
is. Épp most írok neki, hogy mikor találkozzunk megint, m ert elég
messze lakik tőlem.
írtam, hogy itt semmit nem lehet kapni. Kértelek, s ismét
kérlek, vegyél egypár ajándék-félét, ami párisi ajándéknak is beillik,
az ismerősök számára, de elsősorban lkának és neked!
A legszebb ajándék az volna, ha egy kis pihenéssel lepnéd
meg magad nevemben. Még mindig olyan sokat szaladgálsz más
ügyében? Legalább a délutánokat szerezd meg egy kis olvasásra.
Nagy szeretettel sokszor csókollak, kedvesem,
Gyu la.
(1) Gara László
(2) A halottnak hitt jóbarát Weszely László volt. Illyés még nem tudta,
hogy nem sokkal korábban szabadult a szovjet lágerből. Bővebben Gara
László: Az ismeretlen Illyés. Washington.
(3) Illyés unokaöccse Franciaországban született, de Magyarországon ne­
velkedett és itt járt a Műegyetemre. Amikor behívták a francia katonai
szolgálatra, úgy döntött, hogy bevonul, és nem folytatja tanulmányait.

32. Kedves Flórikám, Páris, 1947. jan. 25.

tegnap este kaptam meg leveled, a részletesebb beszámolót a Válasz­

ról, Jászi leveléről. Köszönöm szépen.
Az utóbbi két nap is a szokásos m enetben telt.
Péntek délelőtt a Petit Palais-ban voltam, a francia festőket
oda tették át a Louvre-ból. Délután egy Nagel nevű, m agyar szárm a­
zású kiadónál voltunk. Este a követség sajtóattaséja rendezett talál­
kozót a francia újságírókkal. Amilyen sikeres volt az írókkal való
együttlét, olyan szomorúan sült el ez. Francia talán egyetlen egy sem
jött el. Vagy azért, m ert a francia újságírókat nem érdekli M agyaror­
szág, vagy m ert velük nincs semmi összeköttetés. Ném eth Andorral
190 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

beszélgettem, aztán — Fejtővel. Először meg sem ismertem; [...] az­

tán bocsánatot kért a hajdani támadásért, amelyet — szerinte — Pes­
ten hegyeztek ki ellenem.1
Szombat délelőtt Mauriac lakásán voltunk. Igen kedvesen
fogadott bennünket, még ellenvetésünkre is a legudvariasabban fe­
lelt. Egy szóval, azt hiszem, a magyar ügy szempontjából igen jó
m unkát végeztünk nála. Délután megint régibb francia diáktársaim ­
mal voltam együtt, akik igen érdekes dolgokat m ondtak a francia
helyzetről, egyikük — aki épp most jött vissza Amerikából — az
amerikai közhangulatról. Este elm entünk a m agyar köztársaság első
évfordulójának ünnepélyére. Ennek tanulsága az volt, hogy jó hírün­
ket itt még mindig a cigánymuzsika és romantika ápolja legsikere­
sebben. Csak a szünetig bírtuk, noha az emberek itt is igen rokon­
szenvesek voltak.
Ma — vasárnap, délelőtt — m egint G eogeóval voltam
együtt. M egszerezte Jancsi születési bizonyítványát. Elm entünk
együtt a Louvre-ba, s közben beszélgettünk.
Most délután van és rettenetesen hideg, a szobában is. Egyál­
talán nem fűtenek, noha a hőmérséklet -10-12 körül jár. Sajnos a
kávéházakat sem fűtik, de nagykabátban ott mégis istenesebb.
Jól vagyok, csak állandóan meg vagyok kicsit hűlve. Most,
változatosság kedvéért, a szemhéjam kapott valami gyulladást, úgy
meg van dagadva, mintha odaboxoltak volna. De m ár vettem valami
szemvizet és szorgalmasan ápolom.
Hát ti, kedvesem? Szívesen vagyok itt, de alig várom, hogy
viszontláthassuk egymást. Magadról nem írtál eleget, hogy pihensz-e,
felhasználod-e egy kicsit az alkalmat, hogy legalább én nem adok
most munkát.
A jövő hét megint igen telinek ígérkezik. De azt hiszem, eza­
latt mégis elvégezzük, amiért jöttünk. Igyekszem bőven írni, de m ost
hallom, hogy a levelezőlapok valamivel hamarabb érnek haza, így
inkább azt küldök majd, azzal pótolva a levelet, hogy sűrűbben.
Vigyázz nagyon magatokra, kedvesem. Sokat gondolok rátok. Előre
örülök, hogy milyen jól fogunk megint élni; hogy Makit mennyivel
nagyobbnak találom. Sokat nőtt?
Geogeóval persze Jancsiról beszélünk legtöbbet. Általam is csókol-
tatja, s m ár írja neki a hosszú levelet.
Sok szeretettel csókollak, kedvesem,
Gyu la.
(1) Gerson du Malheureux: Világnézeti poligámia, avagy Felsüléseim Illyepusz-
taival. Szép Szó, 1938. VII. 38-42.

33. Kedves Flórikám, Páris, 1947. jan. 28..

jól vagyok, a m unka tovább folyik, tegnap ismét jó eredménnyel.

Délben a Lettres Frangaises főszerkesztőjével, Claude M organnal és a
szerkesztővel, Loys Massonnal ebédeltünk együtt. M indkettő író, az
 ILLYÉS GYULA LEVELEZÉSE FELESÉGÉVEL, 1946-A7; III. 191

utóbbi költő is, s így nagyon jól megértettük egymást. Ebéd után
még a szerkesztőségbe is elvittek bennnünket, adtak egy sereg köny­
vet, örömmel vállalkoztak rá, hogy eljönnek Magyarországra. Ez
megvigasztalt aztán bennünket, még a rettenetes hideg ellenében is.
(A szobában még mindig nincs fűtés.) Este elm entünk a Grand-Gui-
gnole-ba, hogy ilyet is lássunk, de a felénél otthagytuk, olyan unal­
mas volt. M. Jouve-hoz a szoc. képviselőhöz megyünk. Sok szere­
tettel csókollak mindnyájatokat,
Gyu la.

34. Kedves Flórikám, Páris, 1947. jan. 29.

tegnap délelőtt egy igen szép Van Gogh-kiállításon voltunk, délután

a Bateau ívre nevű kiadónál, este Jouve szoc. képviselőnél, ahol én
különösen egy Madaule történésszel ismerkedtem össze. Ma egész
délelőtt cikket írtam a Lettres Frangaises számára, délután is azt csiná­
lom. Este két dolog is vár: egy m agyar Ady-est, ahol verset kell
olvasnom, és a Pen-Club fogadóestje. így megy az idő — borzalmas
hidegben (-14-18 fok, de nedves köddel). M indnyájatokat sok szere­
tettel csókollak,
Gyu la.

35. Kedvesem, 1947. jan. 27.

Két-három nappal ezelőtt írtam neked, egy kicsit aggódva, mert

hosszabb ideig nem kaptam tőled levelet. Ma végre megjött beszá­
moló leveled, nagyon örültem neki! Most néhány perce tudtam meg,
hogy Tordai Lajos holnap reggel valószínűleg kimegy Párisba, ezért
gyorsan írok, és elküldöm neki, így lehet, hogy ezt még hamarabb
megkapod, mint előző leveleimet.
Mi valamennyien jól vagyunk, eddig még, hála Istennek,
egyikünk sem volt beteg, bár két igen erős fagyhullám volt eddig.
Most vagyunk a második elején, kétnapi havazás után -10 körüli
nálunk a hőmérséklet, de volt tegnap -17 is. Remélem ott nincs ekko­
ra hideg, de azért öltözz fel jó melegen, m ert a fűtés, tudom, ott
milyen gyönge. A gyomroddal hogyan vagy? írd meg! És nem írtál
arról sem, hogy a Válasz két száma hogyan tetszett, illetve m i nem
tetszett benne. Kedvesem, m ost volna lehetőségem néhány hétre
Oroszországba utazni. Három gyógypedagógust hívtak meg az otta­
ni főbb gyp-i intézetek tanulmányozására, az igazgató engem szeret­
ne küldeni. Én pedig azt szeretném tudni, mi a te véleményed erről
a tervről?
Egyébként semmi különösebb űjság nincs. Az íróasztalodon
lassanként toronnyá gyűlik a sok levél, meghívó, könyv. A legtöbbet
el tudom intézni, amit nem, félreteszem, vagy ha sürgős, megírom,
külföldön vagy. Fülep Lajos küldött egy ládában almát, gesztenyét
192 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

és szárított gombát. Érdeklődik, mikor jössz, szeretne beszélni veled.

Maradj, Kedvesem, ameddig lehet, de nagyon vigyázz m agadra és
ne feledkezz meg rólunk. Mi nagyon sokat gondolunk rád, lányod­
dal együtt,
sok szeretettel
F.
Sokszor csókol
lka.

36. Kedves Flórikám, Páris, 1947. február 3.

megkaptam leveledet, amelyben Panni festék-kérését közvetítetted, s

nagyon köszönöm. Most m ár úgy vagyok, hogy nem tudom , a leve­
leim émek-e előbb haza, vagy én magam. A békeszerződés aláírása
és a látogatások visszaadása miatt úgy döntöttünk, hogy 14-én indu­
lunk. Alig várom már, hogy otthon legyek. A nap legnagyobb részé­
ben fáradt vagyok, testileg-lelkileg, s nagyon vágyom arra, hogy
végre köztetek pihenhessek egyet.
Szombaton különben a Magyar Házban voltam, egy kis elő­
adásfélén. A Páris-környéki m unkásszervezetek titkárai gyűltek
össze s néhány régi ismerős; a kérdéseikre feleltem, egy-egy rövid
előadással, főleg a földkérdést, a parasztság helyzetét illetően. Teg­
nap, vasárnap délelőtt megint Tristan Tzarával találkoztam. Dél­
után, illetve ebédre Geogeóéknál voltam. Úgy m egvendégeltek,
hogy a fülem is .ettéállt. Itt küldöm levelét Jancsihoz. Megbeszéltük
különben Geogeóval, hogy ha lehet, a nyáron eljön hozzánk.
Ma, hétfőn az itteni Népművelési Intézet igazgatójához kell
mennem. Indulok is, m ert m ár tíz óra.
Vigyázz m agadra, m agatokra, kedvesem. Én jól vagyok,
semmi bajom. Mindnyájatokat sok szeretettel csókollak,
Gyu la.

37. Kedves Flórikám, Páris, 1947. február 4.

tegnap írtam, ma csak életjelképpen küldöm ezt a lapot, ízelítőül

még a Van Gogh-kiállításról. Tegnap a délelőttöt az itteni N épm űve­
lési Intézetben töltöttem, igen tanulságosan. Ebédre Sauvageot-val,
Queneau-val voltam együtt. Délután a Gallimard-nál voltam; a Pusz­
ták népéből mindössze 8 példány volt, meg is vettem mind. Ma dél­
után a Képviselőházba megyek. Most m ár gyorsan lebonyolódik az
ebédm eghívások visszaadása. Szombaton Aragonnal, Éluard-ral,
Triolet-val eszünk együtt. Már m egrendeltük a vasútjegyet, 14-e es­
tére. Remélem, addig még kapok tőled néhány levelet — hogy örü­
lök, hogy viszontláthatlak! Mindnyájatokat sok szeretettel csókollak,
Gyu la.
 ILLYÉS GYULA LEVELEZÉSE FELESÉGÉVEL, 1946-47; III. 193

38. Kedves Flórikám, Paris, 1947. II. 5.

megint alkalmi, személyes posta megy Pestre, sietek felhasználni,

m ert megtörténhetik, hogy a rendes postával küldött levelet m agam
megelőzöm. Úgy volt, hogy 10-én való indulásunkat 4-5 nappal el­
halasztjuk, m ert a békét épp 10-én írják alá, s ennél még ott szeret­
tem volna lenni. Svájci vízum unk azonban szintén 10-én jár le, s a
követségen ma azt mondták, csak genfi engedéllyel tudják meg-
hosszabítani. A belügyminiszter a napokban érkezik ide; ha neki is
fontos, hogy maradjak, s el tudják intézni a svájci vízumot, maradok,
ha nem, még 9-én este indulok.
Megkaptam Tordayékkai küldött leveledet, s igen m egörül­
tem neki, m ert napok óta m ár én sem kaptam semmit tőled. M agad­
ról ugyan megint nem írtál, de jó volt legalább azt m egtudnom,
hogy egészségesek vagytok.
Jól esett nekem is, hogy meghívtak Oroszországba. Bizonyos,
hogy nagyon tanulságos út volna gyógypedagógiai szempontból is.
De a hideg, és hogy annyi idő után megint nem lehetünk együtt!
Dönteni én ebben a dologban nem tudok mást, mint hogy rád bízom
a döntést; szabad vagy, s tudom, mennyire szeretted volna épp az
orosz nevelési intézményeket látni. Ham arosan esedékes az utazás?
Néhányszor említették (Darvas is, többek közt), hogy engem is m eg­
hívnának. Az volna szép, ha együtt utazhatnánk. Annyi idő még
van, hogy az én visszatértemet megvárd? Ez m inden, amit ebben a
dologban kérnék tőled. Nagyon szeretnélek m ár viszontlátni. Ham a­
rosan három hónapja, hogy elváltunk. ''
A napok különben változatlanul a rendes tervek szerint tel­
nek. Tegnapelőtt a Magyar Házban volt ünnepély (én egy verset
olvastam fel), ugyanazon este a PEN Club rendezett fogadást. (Én
egész este Vercors-ral beszélgettem.) Tegnap Malraux elvált felesé­
génél volt egy kis társaság, köztük az Action című kommunista lap
szürrealista szerkesztője, Ponge1; ő vitte a szót, szám unkra igen érde­
kesen. Utána egy hajdani francia diáklány ismerősöm, az azóta or­
vossá lett Marguerite Dard-hoz mentem, ugyancsak egy kisebb fran­
cia társaságba.
Ma délelőtt a Nouvelles Littéraires szerkesztőségében voltunk,
majd a szerkesztővel, Frédéric Lefévbre-rel ebédeltünk, s m aradtunk
együtt jó ideig ebéd után is. A szokásos témák, a szokásos eredm é­
nyek: interjú, cikk, a magyar jóhír javítgatása.
Én jól vagyok, csak itt is a — hideg, fűtés nélkül. Az idő
m ára ugyan egy kicsit enyhült, egész nap esik, illetve ömlik a hó;
van m ár 5-6 centi is az utcán, meg-megcsúsztatva és fölbuktatva a
siető párisiakat, akik nincsenek hozzászokva, hogyan kell a hóban és
fagyban közlekedni.
A Válasz számait — még azokat sem — tudtam rendesen
elolvasni. Mire lett volna rá időm, elvitték tőlem. De átlapozva is
igen jónak látszik. írtam is M ártának, hogy a szerkesztést m ost m ár
m indvégig a ti kezetekben hagyjuk.
194 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

Sokat gondolok rátok, kedvesem, és sok szeretettel csókollak,

Gyu la.
(1) Francis Ponge költő.

39. Kedvesem, 1947. jan. 31.

két napja küldtem neked levelet Torday Lajossal, aki repülőgépen

Párisba ment, azóta nyilván megkaptad. Tegnap jött m eg 21-én fel­
adott hosszú beszámoló leveled, ma pedig az, amelyet Pestre hozott
valaki. Nagyon örülök, hogy olyan sikeres m unkát végzel odakint,
de a hajszában ne feledkezz meg egészségedről, tudod, milyen érzé­
keny vagy e tekintetben is. Igen boldoggá tettél azzal, amit kettőnk­
ről írtál, m inden aggódásom elmúlt, még a szomorúságom is fölen­
gedett, pedig nélküled eléggé belefagyok. Ha te megvagy nekem,
akkor semmi más már nem fontos. Tudod, hogy milyen szívesen
élek úgy, mint akármelyik dolgozó asszony, nincs igényem sem pi­
henésre, sem jólétre, sem a dicsőségre, ami rólad rám is sugárzik,
csak mi ketten legyünk olyan jól egymással, m int eddig.
Annával szívesen találkozom, m ondd meg neki, a te szavaid
után ismeretlenül is nagyon megszerettem őt.
Egyébként jól vagyunk. A hideg egyre tart, sőt fokozódik;
nehezen küzdünk ellene, a fával nem akarunk nagyon bőven bánni.
A fürdőszobában éjjel-nappal égetem — fél lángon — a melegítőt,
nehogy a csövek és tartályok befagyjanak, így is csak +3 fokot tudok
elérni. Fürdéshez a kályhát fűtjük be. Jancsi szobájába sikerült dupla
ablakot szerezni. így azért jól bírjuk a hideget. lkának varrtam na­
gyon meleg télikabátot, sapkát, mackónadrágot, felhúzza a Bibó Pis-
ti-féie hócsizmát és naponta jár ródlizni. Gyönyörű havunk van, a
környező telkeken és utcákon naphosszat síelnek, ródliznak a gyere­
kek. Most egy kicsit több időm vari, még mindig tart az intézetben a
szénszünet, így lkának varrtam meleg ruhát és fehérneműt, m ár na­
gyon le volt rongyolódva, 2-3 éves volt az az egy-két ruhája is, ami
még volt neki. Egészen „új" kislány lesz, mire hazajössz, nőtt is egy
nagyot, fejlődött is. Már a nyom tatott kisbetűkkel is kezd olvasni és
egész csomó verset tud Weöres Gyümölcskosarából.
Nagyon vigyázz magadra! Sok szeretettel
F.

40. Kedves Flórikám, Páris, 1947. február 5./1.

m ár szerda van, február 5-e; mire ez a levél hazaér, talán m ár én is

otthon vagyok. Csak attól függ, megkapjuk-e időre a svájci vízumot és
a vasútjegyet, amelyet 14-ére kértünk. Tegnap este megkaptam azt a
leveledet, amelyben Jancsi is írt. Nagyon jól esett, amit kettőnkről írtál.
Tudod, hogy én is úgy vagyok ebben, mint te, sőt még úgyabban.
 ILLYÉS GYULA LEVELEZÉSE FELESÉGÉVEL, 1946-47; III. 195

Akármit hoz, rosszat, jót, szerencsét, vagy bukást az élet, csak veled
van értelme. Akármi érhet, akármit cselekedhetünk, minden elviselhető,
csak együtt tudjuk viselni. Itt látom, hogy nem lehet, nincs is, ami elvá­
laszthat engem tőled. A távoliét, a rengeteg ember, akivel találkoztam,
erősített meg ebben. De most már majd élőszóval a többit. Azt hiszem,
mint mondtam, ez az utolsó levél, amit még innen érdemes postára ad­
nom. Ezentúl legfeljebb lapon írok néhány sor beszámolót.
Tegnap a levél feladása után Gyomaival1és Garával találkoz­
tam a Deux Magots-ban. Velük is a félig hivatalos dolgokat beszél­
tük meg: hogyan fejlesszék ők tovább azt a kapcsolatot, amelyet itt
— úgy látszik — nekünk valamiképp mégis sikerült megterem te­
nünk. Átnéztük azt a cikket, amelyet egyik ifjúkori barátomról, Poli-
tzerről írtam a Lettres Frangaises számára, s amelyet Gara fordított
franciára. Azután könyvek után jártam, sajnos eredménytelenül.
Délután a Képviselőházban voltunk, belecsöppenve egy kis
parázs vitába a kommunisták és a katolikusok között, valami erdőki­
termelési törvény ügyében. Egy jó lélegzet abból, milyen az igazi, a
századok óta gyakorolt demokrácia. Keményen és mégis könnye­
dén, szívósan és udvariasan vitáztak. Herriot elnökölt, öregen is a
régi közvetlenséggel. Az egyik miniszternek a lárm ában ezzel adta
meg a szót: Vas-y, mon petit2.
Délután megint könyvek után, alig több eredménnyel; csak­
nem m inden kifogyott, még a Larousse-nál is. (Ott voltunk.) Este egy
kis magyar csoporttal vacsoráztunk: Lelkesék, Somlyó, Szalay, Bar-
tha3. Hazajövet benéztünk félórára egy kis művészféle bisztróba.
Ma valamivel csendesebb nap ígérkezik, m ert elhalasztódik
szerencsére az ebéd az Aux Écoutes szerkesztőjével, aki m inden áron
meg akar ismerkedni velem, beszélni akar egy régi közös ismerő­
sünkről, aki meghalt, akiről ö regényt írt. Az utolsó hét azonban
annál telítettebbnek ígérkezik. Most a búcsúzó találkozások és láto­
gatások jönnek, a baráti meghívások sürgős visszaadása. Mint írtam,
szombaton Aragonékkal, Tzarával leszünk együtt. Közben szeret­
ném Geogeót is gyakrabban látni, s bánt is, hogy erre alig m arad
időm. Estig dolgozik, s különben csak ebédidő alatt ér rá, épp akkor,
amikor én legjobban el vagyok foglalva. Már m ondtuk is, csak azért
is el kell jönnie Magyarországra, hogy nyugodtan kibeszélhessük
magunkat. Megígérte, s látom is, hogy nagy kedve van rá.
Sokszor csókollak kedvesem, a viszontlátásig is,
Gyu la.
(1) Gyomai Imre magyar sajtóattasé.
(2) Rajta, gyermekem!
(3) Somlyó György költő, Szalay Lajos festő, grafikus, Bartha László festő.

41. Kedvesem, [1947. febr.]

január 27-én feladott leveledet, 28-án írt lapodat és a csomagot (cso­

koládé, konzerv) megkaptuk, köszönöm szépen. Most m ár számol-
196 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

gátjuk a napokat, mikor jössz. lka is nagyon vár, jobban, m int a

karácsonyt. Naponta többször kérdezi: „Mikor jön meg épapa? Nem
szeretem, hogy olyan sokáig nincs itthon." Magam sem hittem vol­
na, hogy ilyen hosszú idő alatt nemcsak nem feledkezik meg rólad,
de mindinkább számonkér. Két-három héttel ezelőtt egyik este, az
ágyban, elalvás előtt sokat sírt utánad, feljegyeztem, amiket m on­
dott, egy részét most leírom: „Olyan rossz, hogy épapa nincs itt...
Olyan rossz nekem, ha egyik szülejem nincs itt. Akkor m indig csak
sírok, örökké szomorú vagyok... (már ezt is sírva m ondta és m indin­
kább beleélte magát a sírásba) ... írd meg épapának: gyere haza,
gyere haza, gyere haza... Küldd el neki a sírást is... rácsöppentem a
papírosra, csomagold össze és tedd a levélbe.,." Nem akartam ezt
hamarabb megírni neked, csak most, hogy m ár úgyis hazafelé in­
dulsz. De kedvesem, maradj addig, amíg kell és amíg lehet.
Remélem, meghűléseddel jobban vagy. Itthon majd meggyó­
gyítalak, de azért nagyon vigyázz magadra, kedvesem! Milyen ott a
közbiztonság? Itt nagyon rossz. Az újságok naponta 5-6 rablásról, betö­
résről, vetkőztetésről írnak. Pár napja az egyik bandának a rendőrség két
autón már a nyomában volt, tűzharcba kezdtek, de a rendőrség kénytelen
volt abbahagyni az üldözést, mert kifogyott a lőszerük! Tegnapelőtt a
Kavics utcában ütötték le és vetkőztették le az egyik szomszédunkat.
Éppen ezért én most nagyon vigyázok, sötétedés előtt járok haza.
írd meg, illetve sürgönyözd meg, mikor jössz haza, nagyon
várunk sok szeretettel
F.
Sokszor csókol
lka.

42. Kedves Flórikám, Páris, 1947. február 7.

a svájci vízum ot megkaptuk, de mégsem bizonyos, hogy 14-én in­

dulhatunk, m ert az Alberg-express csak 3 naponként megy, s még
mindig nincs rá jegy. De ez legfeljebb 3-4 napi késés lehet. Jól va­
gyok, ma három francia lapszerkesztővel ebédeltünk együtt, szóval
végezzük tovább a munkát, bár egy kicsit m ár fáradtan. Sokat kell
szaladgálni, hogy a békekötés aláírására jegyet kapjunk, a m agya­
roknak összesen csak három belépőt adnak. Nem hiszem, hogy vá­
laszlevelet tőled most m ár megkaphassak, de ha Valami sürgős tu-
datnivalód volna, a távirat még itt érhet. M indnyájatokat sok szere­
tettel csókollak,
Gyu la.

43. Kedves Flórikám, Páris, 1947. február 11.

ezt a levelet m ár csak biztonság kedvéért írom. Az amerikai átutazó

engedély ugyan még nincs meg, de olyan bizonyosra vesszük, hogy
 ILLYÉS GYULA LEVELEZÉSE FELESÉGÉVEL, 1946^7; III. 197

a jegyet a vonatra lekötöttük. így vasárnap este 9 órakor indulunk

útnak, s a menetrend szerint kedden este érkezünk Pestre. Már most
megkérlek, ne gyere ki az állomásra, semmiképp. A vonat órákat
késhet, valószínűleg késik is, hajnal is lehet, mire megérkezünk. S
aztán még mindig közbejöhet valami. Annyiféle igazolvány kell a
különböző zónák átlépéséhez, hogy az ember m indig számíthat, va­
lahol mégsincs rendben m inden pecsétje, és feltartóztatják. Hallot­
tunk a napokban például olyan hírt is, hogy újabban csak Csehszlo­
vákián át lehet hazamenni. M indezt azért írom, hogy ha valamit
késünk is, ne aggódj. Első dolgunk persze az lesz, hogy ebben az
esetben hírt adunk magunkról. Az állomáson csak találunk valami
taxit. Legfeljebb arra kérlek, szólj Farkas Ferencnek, adja kölcsön erre
az estére a kocsiját. Az állomáson tán telefonon is megmondják,
mennyi a vonat késése.
Tegnap kaptam levelet tőled. Azt, amelyben lka sírását írtad le,
másik „szüleje" után. Ha ez a levél mégis előbb érne haza, mint én,
mondd meg neki, már csak egy-két nap, hogy viszontláthassuk egymást.
De azt hiszem, ezeket a sorokat m ár együtt olvassuk. így
nem is írom le az utóbbi két nap eseményét. A legnagyobb, hogy
tegnap ott voltunk a békeszerződés aláírásánál.
Csodálom, hogy a pótlóul küldött verseket nem kaptad meg.
Nem kaptad meg azt sem, amelyet a Lago Maggioréról írtam? Az
előbbi elveszti egyelőre időszerűségét, de a másikat a kézirat kapará­
sából s emlékezetből tán össze tudom állítani.
Vigyázz m agadra nagyon, kedvesem.
Nagyon örülök, hogy viszontláthatlak benneteket s addig is
sok szeretettel csókollak,
Gyu la.
KEDVES KIS IKÁM,
NEMSOKÁRA OTTHON LESZEK.
SOKSZOR CSÓKOLLAK,
Éd e s a p á d .
(vége)
KOLOZSVÁR A 18. SZÁZADBAN. METSZETTE: SZAKÁL JÁNOS, 1759
 KOLOZSVÁR VONZÁSKÖRZETE
A 19. SZÁZADBAN1

HAGYOMÁNYOS VÁROSTÖRTÉNETI FELFOGÁS a várost önköré­

A ben, főleg jog- és jogtörténeti megközelítésben vizsgálta. Egy

másik irányzat, amelyre a szociológia, a szociológiatörténet,
tájföldrajz is hatással volt, a társadalom- és civilizációtörténet szem­
pontjait érvényesíti, s erőteljesen hangsúlyozza a város funkcióit, vi­
dékéhez való viszonyát. Különösen nagy hatásúnak bizonyult a
francia Annales-iskola (vagy csoport) módszere, amely F. BRAUDEL
m unkáiban érvényesül a legjobban. Braudel m inden várost önm agá­
ban való világnak tekint, amely azonban ezt az önm agaságát egy
változó gazdasági és demográfiai mezőnek köszönheti.2 Szerinte te­
hát nemcsak a város hat a vonzáskörzetére, kisebb vagy nagyobb
vidékére, de ez is visszahat rá. A m agyar szakirodalomból közismert
Erdei Ferenc neve, akinek funkcionalista módszere elismerést vívott
ki. Művei román szakkörökben is ismertek. Erdei Ferenc szerint a
város jelentőségét az adja, hogy „funkcionálisan átfogja vidékét és
eljuttatja ahhoz anyagi és szellemi porduktum ait, a városi élet m in­
táit és értékeit."3
Braudel a város gazdasági és demográfiai mezőjéről szól, Er­
dei a város kisugárzására helyezi a hangsúlyt, de m indkét felfogás­
ból önként adódik a kérdés, hogy mekkora terjedelmű, s m ilyen ter­
mészetű valamely város vonzáskörzete. Bár kétségkívül a legsikerül­
tebb megoldások egyike, mégsem kielégítő H. SPENCER m eghatáro­
zása, amely szerint „a városok vonzása egyenesen arányos töm egük­
kel s fordítottan arányos a távolsággal". Nyilvánvaló ugyanis, hogy
a történeti dimenzió nem hagyható figyelmen kívül; m ás volt a váro­
sok vonzása például az ipari forradalom előtti, illetőleg utáni euró­
pai társadalmakban, de másként alakul m a a kommunikáció káprá­
zatos fejlődése következtében azokon a területeken, amelyek csak
most indulnak el az ipari civilizáció felé vezető úton.
A várostipológia4 eredményei további megfontolandó szem ­
pontot nyújtanak a kutatásnak, hiszen egy kereskedőváros vonzás-
körzete jóval kiterjedtebb lehet, mint egy bányavárosé, a mezőváros
viszont szűkebb térben fejti ki tevékenységét, m int a nagyváros. A
fővárosok és világvárosok pedig egészen más nagyságrendű föld­
rajzi dimenziókra hatnak ki.
E sorok íróját hosszabb idő óta foglalkoztatja az erdélyi váro­
siasodás, és ezen belül a különböző városok vonzáskörzetének, a
falvak és városok kapcsolatrendszerének a kérdésköre. Az utóbbi
200 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

években főként Kolozsvár szerepét tanulmányoztam elmélyülteb­

ben. Hogy miért éppen Kolozsvárnál kötöttem ki? Nos, a történész
témaválasztásának szubjektív vetületeit mellőzve, azért választottam
éppen Kolozsvárt, mert az erdélyi városok között ennek volt a leg­
több központi szerepköre, s ez a város gyakorolt ezáltal különösen erős
vonzást Erdély vidékeinek nagyobb részére, és főként m agyar etni­
kumára. És ez a vonzás a 18. századi szerényebb arányok után, ép­
pen a 19. században, annak is különösen az első felében volt a leg­
erősebb, amikor Erdély társadalma kibontakozott a feudális rendiség
szorításából, s a nemzeti fejlődés, a polgári társadalomszerveződés
útjára lépett. Ugyanakkor irányító szerepe Erdély magyarságának
körében egyre jelentősebbé vált.

I.

VIZSGÁLÓDÁST MÉGIS KORÁBBI IDŐKBŐL KELL INDÍTANUNK, hogy

A észlelhessük Kolozsvár szerepköreinek átalakulásait, tehát a

vonzás infrastruktúrájának változásait. Az előzmények szám­
bavétele azért fontos, m ert amint H ajnal István írta, a városok újko­
ri fejlődésénél inkább kell figyelni „az élet mélységeiből m erített ele­
mek sorsára", mint az erők szabad mozgására, „hatalmi és gazdasá­
gi összefogására"5. Vagyis a hagyom ány többé-kevésbé alapjául
szolgál a későbbi fejlődésnek.
Kiindulásként nem árt emlékeztetni arra az ökológiai tényre,
hogy Kolozsvár három, gazdasági szempontból eléggé eltérő arcula­
tú nagytáj, vidék találkozási pontján települt: nevezetesen a mező-
gazdasági jellegű Mezőség, a hasonló arculatú, de boráról és gyü­
mölcséről is nevezetes Szilágyság, valamint a bányászata és erdőva-
gyona által kiemelkedő Erdélyi Érchegység határmesgyéjén. Ennek a
történeti Erdélynek mintegy a felét kitevő nagy területnek a „kapuvá­
ro si-k én t s a nyugat-keleti és fordított irányú átmenő kereskede­
lemnek is útjában — a Királyhágó előterében — fekvő kereskedővá­
rosként, Kolozsvár kétségkívül rendelkezett bizonyos helyzeti erők­
kel, előnyökkel. Ezek mellett, Kolozsvár viszonylag gyors emelkedé­
sét a települési hierarchiában a központi hatalom (magyar királyság,
erdélyi fejedelemség) városfejlesztő politikájának, valam int belső
szervezettségének köszönhette.
A tatárjárás pusztításait követő visszaesés után a 14. század­
ban a városfejlődés lendületessé vált, a 15. század pedig m ár Kolozs­
vár történetének fellendülő szakaszához tartozik. Határkő volt törté­
netében az 1316-os év, amikor KÁROLY Róbert az addig falusias
települést várossá nyilvánította (civitas Kuluszvar). Hogy nem egysze­
rűen jogi változásról volt szó, azt minden másnál jobban bizonyítja a
városi funkciók terjedése; ezután nem a mezőgazdaság, hanem az
ipar és kereskedelem vált a fő jellegzetességévé; (a céhes ipar első
írásos említése 1369-ből való). S nem is valami helyi érdekű ipar­
űzésre és kereskedésre kell gondolnunk: Kolozsvár polgárait NAGY
LAJOS király 1370-ben Erdély-szerte érvényes, vámmentes árusítási
 EGYED ÁKOS: KOLOZSVÁR VONZÁSKÖRZETE A 19. SZ.-BAN 201

joggal ruházta fel (a következőkben egész Közép-Európában, néha

távolabb is jelen voltak a kolozsvári kereskedők, helyenként ugyan­
csak vámmentességet élvezve), ami vonzáskörzete határainak nagy­
m érvű kitágulásához vezetett. Ezzel Kolozsvár kilépett önköréből.
Annál inkább, mivel 1370-től királyi szabadságlevél tette lehetővé
bármely szabadrendű ember beköltözését, sőt a személyi függőség­
ben élő jobbágy is élhetett ezzel a joggal, ha előzőleg teljesítette köte­
lezettségeit.6 Ezután hosszú ideig Kolozsvár nyílt város volt.
Az ilyen módon is gyarapodó népesség viszont m ár nem fért
be a bekerített Óvárba, azaz a régi városba, hanem melléje települt,
rövidesen oly várost hozva létre, amelynek méretei a régit többszö­
rösen meghaladták. Ez m ár a teljes középkori Kolozsvár, amelynek
európai szintű fejlődését két további esemény m ozdította elő: ZSIG-
MOND király 1405-ben megengedte a megnövekedett városnak falak­
kal való körülkerítését, és szabad királyi várossá nyilvánította. A
fentiek következtében Kolozsvár önigazgatási joggal, saját belső
renddel bíró külön testté vált az erdélyi feudalizmus világában. S
mivel MÁTYÁS király szülővárosának sorsát különösen szívén visel­
te, nemcsak hogy megerősítette elődei kiváltságleveleit, de újabbak­
kal ruházta fel Kolozsvárt. Ilyen biztonságos alapokon fejlődött to­
vább az erdélyi fejedelemség megalakulása után is: bár nem volt
főváros, okkal emlegették az ország első városaként (civitas primaria
Transilvaniae), illetőleg „kincses" városként.
’ INDENT EGYBEVETVE, a 14-17. században az ipar, s az or­

M szágra, valamint Közép-Európára is kiterjedő kereskedelme

bizonyult legfőbb funkciójának: a 16. században több m int
harminc céhes ipara hatvan iparágat m űvelt.7 Érthető, hogy egyre
több vidéki mesterember és iparoslegény kérte bebocsátását a biz­
tonságot s anyagi gyarapodást ígérő városba. Azonban ekkor m ár
nem csak a nagyobbrészt szász közösség kezén lévő iparűzés és ke­
reskedés a város szerepe; közben kiépült szellemi-kulturális belső
struktúrája is, és ebben a magyar közösség volt túlsúlyban. Egyházi
központ jellegét a reformáció: a lutheránusok, a kálvinisták és az
unitáriusok közti hitviták és egyházszervezések dom borították ki. A
16. század közepe óta nyomdája, majd a század végétől a Báthory-
féle egyetem alapítása (1581) által is egész Erdélyre kiterjedt a vonzá­
sa. M indezen városi tényezők (iskolák, tem plom ok, ispotályok,
gyógyszertár, fürdő, s mindenekelőtt rendezett belső élete) hatására
a 15-17. században Kolozsvár város polgárának lenni rangot jelen­
tett. Ezért több nemesember lemondott privilégiumairól, csakhogy a
kolozsvári rés publicának teljes jogú tagja lehessen.
Ebben a korszakban m ár statútumok, szabályzatok pontosan
körülírták a városba való beköltözés feltételeit; ha korábbi századok­
ban olykor még a szökött jobbágyot is megvédte a város, m egenged­
ve letelepedését is, ezután általában csak szabadrendű, a vagyonoso-
dásra kezességet ígérő személy tehetett hűségesküt, és nyerhetett
városi polgárjogot. De a betelepülés folytonos volt, s ennek során
került a magyarság túlsúlyba az addig a céhes ipart uraló szászokkal
202 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

szemben. A bevándorlás eredményeként (a belső szaporulatot sem

hagyva figyelmen kívül) a város népessége gyorsan növekedett: lé-
lekszáma 1453-ban, az első ránk m aradt összeírás szerint 4500-5500
lehetett, de m ár 1593-ban 8000-8500-ra emelkedett8, s az erdélyi váro­
sok közül csak Brassótól m aradt el némileg, de több korabeli európai
várost — Zürich, Drezda, Bázel — meg is előzött. A virágzó korszak
a 17. század közepén hirtelen véget ért.
Kolozsvár hanyatlásának elindítója külső tényező volt: Vá­
rad elestével a közvetlen török uralom Erdély határáig terjedt ki,
emiatt Kolozsvár „véghellyé" vált. Ez pedig belső szerkezeti változá­
sokhoz vezetett: a vármegye hatósága alól kiemelt szabad királyi
város több vonatkozásban Kolozs megye főispánjának rendelődött
alá, aki egyben Kolozsvár főkapitányi tisztét is betöltötte. Mindezek
m iatt részben elveszítette municipális önigazgatását. A török- és ta­
tárjárás, valamint a többrendbeli belső villongások m ind a romlás
felé taszították Kolozsvárt. Régi gazdasági funkcióit azután sem si­
került visszaszereznie, m iután a törököt M agyarországról kiűzték.
Annál inkább nem, m ert az Erdélyben is berendezkedő új Habsburg-
uralom nem kedvezett neki, sőt elnyomta: még ha formálisan meg is
bocsátott amiatt, hogy a város polgárainak jó része RÁKÓCZI Ferenc
szabadságharca mellé állt, valójában ezt nem felejtette el. Kolozsvár
polgársága s népe 1741-ben, fél évszázaddal az uralomváltás után,
mintegy védekezésképpen, okkal panaszkodott arról, hogy a sok
sarcoltatás és dúlás m iatt „ma e város többé nem kincses Kolozsvár,
hanem szegény és elnyomorodott Koldusvár". Természetesen, von­
zástere is nagyon leszűkült.

II.

1 r jr OLOZSVÁR TEHÁT RÉGI NAGYSÁGA NOSZTALGIÁJÁVAL ÉRKEZETT EL

1 ^ az újkor küszöbére, de annyira mégsem süllyed le, hogy ked-
J L V v e z ő b b külső feltételek bekövetkeztével új erőre ne kaphas­
son. Ami a 18. század végén, főként inkább a 19. században be is
következett. Ekkor helyi és helyzeti energiáit értékesítve olyan köz­
ponti szerepkörhöz jutott, amely számára megalapozta a továbbfej­
lődést; gondolunk itt az egész Erdélyre kiterjedő közigazgatási sze­
repre, a szellemi és művészeti élet kibontakozására, iparának és ke­
reskedelmének növekedésére. Mindezek következtében Kolozsvár
vonzáskörzetének határai ismét kitágultak.
Az új fellendülést eredményező legfőbb intézkedésként azt
kell megemlítenünk, hogy 1790-ben visszaköltözött Nagyszebenből
Kolozsvárra az erdélyi Főkormányszék (Gubernium), s ezután itt tar­
tották 1848-ig — egyszeri kivétellel — az országgyűléseket is. Ennek
következtében fővárosi funkciót kezdett gyakorolni, és ez m ind a
város társadalmában, mind a városképben gyors átalakulásokat je­
lentett: Kolozsvár tudatosan készült arra, hogy főváros legyen. JA­
KAB Elek történetíró szerint:
 EGYED ÁKOS: KOLOZSVÁR VONZÁSKÖRZETE A 19. SZ.-BAN 203

„anyagi téren maga után vonta a szebb építkezést, az utcák és terek

kikövezését, a főtér megtisztítását, a rendőri intézmény szervezése a
jobb rendet és nagyobb tisztaságot; szellemi téren a felsőbb oktatás
erős lendületet vett s nagy számú mívelt és vagyonos új lakosokkal
mintegy varázsütésre egy magasabb társadalom s míveltebb társa­
dalmi élet fejlett ki. Ez Kolozsvárt egy fensőbb művelődési pálya
útjára állította, megadván a lehetőséget arra, hogy az erdélyi részek
politikai és társadalmi központjává és vezetőjévé legyen s a nemzeti
fejedelmek alatti tekintélyét ismét visszanyerje"9
VÁLTOZÁS KIHÍVÁST IS JELENTETT: s z i n t e e g y i k n a p r ó l a m á s ik r a
a kormány tagjai, a fő- és alsóbb tisztviselők számára kétszáz­
öt szállást kellett biztosítani, a királyi tábla s az erdélyi diéta
vidéki tagjainak további háromszázkilencvennyolcat.10 Amiről Jakab
Elek ír, az m ár egy más város, mint a fejedelemség idején, amikor a
nemes személy csupán megtűrt, s ezért azon igyekezett, hogy polgá­
ri jogokat szerezzen; most viszont a nemesi elem lesz a hangadó és a
nemesi életmód is bevonult a hajdani cívisvárosba.
Erdély főnemesi családjai Közép- és Kelet-Erdélyből, vala­
mint a Partiumból többnyire Kolozsváron telepedtek meg, bár a vi­
déki kastélyokat és udvarházakat is fenntartották; a székelyföldi s a
közeli vidékek nemessége inkább Marosvásárhelyen tömörült. Ko­
lozsvár társadalmának éppen ez a nemesi elem adta meg a 18. szá­
zad végétől egészen az 1919-es hatalomváltozásig az egyik legfőbb
jellegzetességét. Témánknál maradva: Kolozsvár az erdélyi magyar
arisztokrácia nagy részének vonzásközpontjává vált. Ennek a város­
képen nagyrészt ma is meglévő nemesi paloták a legfőbb tanúi.11 A
nemesség „behúzódása" lendületet adott az építőiparnak; a tudvalé­
vőén költekező nemesi életmód a városi kisiparnak nyújtott m unkát,
de jótékonyan hatott a kereskedelemre is. Nem feledkezhetünk meg
arról, hogy az erdélyi m agyar arisztokrácia több m űvelődési-művé­
szeti intézmény kezdeményezője és fenntartója volt.
A nemesség mellett a kormányszék és a diéta beköltözése
jelentős számú művelt és tevékeny értelmiségi tisztségviselővel sza­
porította a város társadalmát; BÖLÖNI FARKAS Sándor, SZENTIVÁNI
Mihály, NAGYAJTAI Kovács István és sokan mások neve tanúskodik
arról, hogy m it nyert általuk Kolozsvár. Voltaképpen ők egy nemzeti
liberális nemesi csoporttal, s a pedagógus értelmiség legjavával a
polgári társadalomszerveződés fő mozgatói voltak. E m ozgalom erő­
teljesen megnövelte Kolozsvár közigazgatási funkción túlm utató ve­
zető szerepét az erdélyi magyarság körében. Ezt valamely város csak
abban az esetben töltheti be sikeresen, ha megfelelő technikai eszkö­
zökkel is rendelkezik. Ehhez Kolozsvár az állandó politikai sajtó létre­
hozása által jutott hozzá. 1829-ben alapította KlSSZÁNTHÓI PETHE Fe­
renc a Hazai Híradót, amely már abban az évben Erdélyi Híradóra változ­
tatta a címét, s miután a szabadelvű gondolkodású, fáradhatatlan kul-
túrszervező MÉHES Sámuel vette át a szerkesztést, a reformeszmék er­
délyi terjesztőjévé vált. Hogy ezt minél célszerűbben szolgálhassa, Mé­
hes melléklapokat is kiadott, éspedig a Vasárnapi Újságot, BRASSÄI
204 MAGYAR SZEMLE 1996. 2 . SZÁM

Sámuel szerkesztésében, valamint a Nemzeti Társalkodót, amelyet Mé­

hes Nagyajtai Kovács Istvánnal együtt szerkesztett.
Az utóbbinak m ár a neve is elárulja, hogy mi is történt abban
a korszakban a társadalomban; a nemzeti jelző nem véletlenül került
a lap címébe: a polgári nemzetté szerveződés időszaka volt ez. Nos,
éppen ebben a folyamatban jutott központi szerephez Kolozsvár, és
e szerepkört a lapok segítségével — s természetesen más eszközök­
kel is — gyakorolta. Másrészt általuk nagy mértékben megnöveke­
dett a város szellemi vonzáskörzete. A Nemzeti Társalkodó előfizetői­
nek földrajzi megoszlása is ezt mutatja. Megjelenésének évében,
1830-ban — amint az a január 30-i számban olvasható — a legtöbb
előfizetője (Kolozsvárt nem számítva) M arosvásárhelyt volt (14),
utána Nagyenyeden (10), majd Székelyudvarhelyen (4), Abrudbá-
nyán (4), Kézdivásárhelyen (2), Szászrégenben (2) Erdőszentgyör-
gyön (2), aztán egy-egy előfizetővel Zilah, Szilágysomlyó, Székelyke-
resztúr, Tövis, Zalatna, Déva, Verespatak, Vízakna, Szászváros kö­
vetkezett, valamint tizennyolc-húsz falu az erdélyi vármegyékből.
Erdélyen túli előfizető ekkor három volt (Pest, Debrecen és Miskolc).
Ha a fenti adatokból nem is szabad messzemenő következteté­
seket levonni, a hatókör tágulására vonatkozó információhordozók,
y JT OLOZSVÁR VONZÁSÁT ÉS HÍRNEVÉT NÖVELTE a nemzeti színját-
szás m egvalósításáért indított m ozgalom , amely kihatott
-A .m .egész Erdély magyarságára, sőt nem csak az Erdélyben élők­
re; először az országos gyűjtés által, azután a színház m űködése
révén. A színház megszervezésében élen járt báró WESSELÉNYI Mik­
lós zsibói földbirtokos, aki éppoly tudatosan igyekezett a magyar
arisztokráciát, s általa a magyar vezetőréteget a polgárosult nemzeti
eszme támogatására bírni, mint S z é c h e n y i István. A kolozsvári szín­
játszó társaság a reformkorban nemcsak a helyi m űvelődés ügyét
szolgálta, hanem kiszállásaival beépült az erdélyi, az egész magyar
művelődési életbe. Kiszállásainak Marosvásárhely, Debrecen, Pest és
más városok voltak színhelyei. Mint ismeretes, az állandó színház
épületét 1821-ben adták át rendeltetésének, a Farkas utcában. Ettől
kezdve a vidéki érdeklődők is egyre gyakrabban utaztak színházi
estekre Kolozsvárra, s a Magyarországról jövőknek is — amint azt
gazdag úti irodalom bizonyítja — gyakran volt itt m aradandó szín­
házi élményben részük. Lehetetlen tehát nem látnunk, hogy a ko­
lozsvári színház a különböző tájakon, vidékeken és a két testvéror-
szágban élő magyarság között összekötő kapocs is volt.12
A reformkorban épült ki — a színház mellett — a városi élet
intézm ényrendszere, amelynek rendeltetése, hogy kellemesebbé,
vonzóbbá tegye a városi életmódot, s társadalmi nyilvánosságot ad­
jon a különböző, ilyen irányzatú tevékenységeknek. Itt arra szeret­
nék utalni, hogy Bölöni Farkas Sándor kezdeményezésére, s báró
Wesselényi Miklós támogatásával, nyugati és pesti modell szerint
kaszinó létesült, amelynek megvallott célja a „míveltebb társalkodás,
nemzetiség előmozdítása, a közértelem és közérzés terjesztése"13. Az
említett intézmények közé tartozott a Viadal Iskola, a m odern sző-
 EGYED ÁKOS: KOLOZSVÁR VONZÁSKÖRZETE A 19. SZ.-BAN 205

vetkezeti elven létesült Gondoskodó Társaság, amelyek ugyancsak a

polgári társadalomszerveződés előmozdítói, eszközei voltak. A kár­
csak a Nemes Asszonyi Egyesület, az Olvasó Asszonyi Társaság —
ez utóbbiak különösen m egragadták a Kolozsvárra látogató TÁN­
CSICS Mihály figyelmét.14 A fent említett intézmények kisugárzása a
város határait messze túlhaladta. A Nemzeti Társalkodó 1832. augusz­
tus 25-i száma széchenyis stílusban érvelt az Erdélyi Casinóról című
cikkében:
„Akármely nemzet kifejlődési történeteit megtekintjük, legtisztáb­
ban meggyőződhetünk ez eránt, hogy pallérozottság és nemzetiség
boldogító szelleme, a számosabb gyülekezetek helyén, a tudo­
mányok, mesterségek és jólét fészkeiben: a városokban eredve, on­
nan mintegy erkölcsi napból terjesztette jóltevő világát az egész
nemzetre. (...) ... hibás aluszékonyságunkból felébredve, férfias
szándékunk van jobb sorsra méltó nemzetünket egy boldogabb lét­
re vezetni. A középpont, ahonnan nekünk is kiindulni kell" — a
város.
A polgári társadalomszervezet és nemzet rendkívül tudatos szerve­
ződésének kora volt a reformkor, és ebben Kolozsvár kiemelkedő
jelentőségre tett szert.
Hogy ez a középpont, tehát Kolozsvár hozzáférhető, elérhető
legyen, meg kellett szervezni a közlekedést a külvilággal és a vidék­
kel. Nem egyszerűen valamiféle jövedelmező vállalkozásról volt itt
szó, hanem sokkal többről: a polgári élet szervezéséről. Mi sem bizo­
nyítja ezt jobban, mint hogy az Amerikát járt Bölöni Farkas Sándor
ajánlotta az egyébként vállalkozónak is kiváló, Kolozsváron m egte­
lepedett olasz vívómesternek, BlASlNl Gaetannak: állítson szállót, ká­
véházat, s indítson bérkocsi-szolgálatot. Ezek meg is valósultak, s
Kolozsvár központi jellegét nagyon megemelték. A szállóval kapcso­
latban jegyezte le Ta n á KY Gedeon, 1841-ben, erdélyi útinaplójában,
hogy az
„magyar uraktól, lókereskedőtől, oláh hercegtől, bajor érdemjeles
küldöttségtől stb. annyira el volt foglalva,"
hogy ő m ár kiszorult onnan"15. Az utazni vágyó, illetőleg utazni
kénytelen közönséget Biasini gyorskocsija Nagyváradig, majd Pes­
tig, és fordított irányban; keletre Nagyenyedig, később Brassóig és
Bukarestig, és innen Kolozsvár irányába, vagy éppen ide szállította.
’INT TUDOMÁNYOS KÖZPONT, régi iskolái m ellett, a reform ­

M korban a város az orvostudom ány által hívta föl m agára a

figy elm et. K órháza m ár régeb bi id ő óta v o lt, akárcsak
gyógyszertára, de orvosi egyesü let csak 1834-ban alakult,
„hogy az orvos doktor urak az országunkban s különösen Kolozs­
váron s környékében uralgó nyavalyák felett tanácskozzanak, ta­
pasztalataikat egymással közöljék, és így mind újabb és újabb mó­
dozatokat találjanak az emberek szenvedéseinek s nyavalyáinak el­
távolítására."16
206 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

Kolozsvár mint iskolaváros m ár régen megalapozta hírnevét. A re­

formkorban változatlanul nagy vonzása volt a római katolikus, pia­
rista líceumnak, a református, valamint az unitárius kollégiumának .
Mindhárom iskola egész Erdélyből vonzotta a tanulni vágyókat. Az uni­
táriusok számára a papi utánpótlás is innen került ki, míg a jogi pályára
készülők a református „főtanodá"-ban nyertek képzést és diplomát.
A reformkori kolozsvár gazdasági szerepköre is növekvőben
volt az ekkor alakult intézmények által. A fontosabbak közül meg­
említjük az Erdélyi Gazdasági Egyesületet (1844), a Jégkármentesítő
Társulatot (1845), amely a modern biztosító intézet funkcióját látta
el, akár a rövidesen létrejövő Tűzkármentesítő Társulat (1846). Eze­
ket megelőzte a Cukorgyári Társulat (1839) megalapítása. Megélén­
kült a kereskedelmi élet is. Ennek a preindusztriális szakasznak
egyik jellegzetes alakja a kereskedő. Mégpedig az a típus, amely a
feudális rend mindenfajta monopóliuma ellen a szabad kereskede­
lem elvével, és persze meglehetősen jelentékeny pénztőkével küzd.
Örmény és zsidó, valamint görög-román családok települnek be, és
kereskedésük prosperál, mert a nyugati divatok is terjednek. S hogy
a közgondolkodás is változóban, az jól látszik abból, hogy az addig
lenézett kereskedők tekintélye növekszik: a különféle, főleg nemesi,
sőt arisztokrata tagokból álló gazdasági társulatok igyekeznek tám o­
gatásukat megnyerni. Hiába tiltakozik például a negyven tagú timár
céh: SzÁBEL M enyhért kolozsvári kereskedőnek engedélyt ad a ko­
lozsvári tanács a bőrfabrika felállítására, ha olyan árukat gyárt, ame­
lyeket a tímárok nem készítenek.
lozsvár, s persze más nagyváros is vonzza a szakembereket,
szabad foglalkozásúakat is. Ennek során kerül M arosvásár-
elyről Kolozsvárra a neves „gépgyártó", Rajka Péter, BO­
LYAI Farkas tanítványa; a selyemfabrikához több száz kilométer tá­
volságról hozatnak CSÁKI Rozáliék értő munkásokat; a papírm anu­
faktúrának a vezetésére pedig olyan mestert akarnak szerződtetni, aki
„jó cunduitje mellett mind a jó papíros készítése mesterségét, mind
pedig a malombéli instrumentumok jó karba való tartását" érti, s hogy
valóban szakembert kapjanak tizenkét hold föld teljes jövedelmét, évi
720 rénesforintot, tüzelőfát s „szabad gyertyát" ígérnek.18
A reformkori Kolozsvár gazdasági életének egyik jellemzője
tehát a modernség, a szabad verseny érvényesülése. A másik a ha­
gyomány: a céhek nemcsak éltek, hanem új erőre is kaptak a m egnö­
vekedett felvevőpiac által. Tehát jöttek a céhmesterek és legények is.
A városi polgárkönyv szerint 1846-1847-ben harmincöt céhes kisipa­
ros tette le az esküt a város hűségére, s fogadta meg, hogy
„igyekezni fog mint becsületes mesterember azon céhnek, melybe
befogadják, 'érdemes tagja' lenni".19
Honnan vándoroltak ide az iparosok? Ha az 1846-1849 között Ko­
lozsváron „valóságos polgár"-nak, vagy csak „a város hűségére",
esetleg egyszerűen „a mestersége folytatására" esküt tett személyek
születési helyét számba vesszük, kiderül, hogy közülük száztíz sze-
 EGYED ÁKOS: KOLOZSVÁR VONZÁSKÖRZETE A 19. SZ.-BAN 207

mély Kolozsváron született, harminchárom valamelyik erdélyi kis­

városban vagy faluban, harm inchármán különböző magyarországi
törvényhatóságokban, ketten Bécsben, ketten Prágában, egy-egy
Lembergben, Svájcban, Franciaországban. Ismételten bizonyítottnak
látjuk azt, a m ár korábban is jelzett tényt, hogy a céhes emberek
olyan nagy körből jöttek Kolozsvárra, amelynek átmérője kelet-nyu­
gati irányban 8-900 kilométer lehetett. De az is kétségtelen, hogy a
kör legbelső része alkotta a legintenzívebb vonzásterét; három év
alatt a Szilágyságból tíz, Szatmárról öt, s a Mezőségről tíz céhmester
és legény kapott letelepedési engedélyt Kolozsváron.20 A külváro­
sokban, amelyek ekkorra m ár összenőttek a belvárossal, ennél sok­
kal több szegény, szabad lakos húzta meg magát, és élt itt s persze a
belvárosban is, napszámosként, cselédként.
Következésképpen: a mindenféle betelepülők révén a 19.
század első felében Kolozsvár lakosságának a száma hirtelen m eg­
nőtt, s a század közepén elérte a tekintélyes 20-21.000-et.24

IIÍ.

19. SZÁZAD MÁSODIK FELE DEMOGRÁFIAI TEKINTETBEN a gyors

növekedés korszaka volt. Ez a növekedés főként a vidéki né­
pesség fokozódó betelepedésének a következménye, mivel a
helyi lakosság szaporodási görbéje alacsony. A bevándorlást kétség­
kívül előmozdította az 1848-as forradalom, amely a rendi előjogok és
személyi függőségi viszonyok, a jobbágyrendszer megszüntetése, il­
letőleg a polgári jogok egyenlősége elvének kinyilvánítása által tulaj­
donképpen a társadalmi és területi mobilitás elől eltávolította az
összes eddigi, törvény szabta korlátokat. A falu felszabadulásával, s
a régi városjogi alkotmányok elavulásával, a városnak vidékével va­
ló kapcsolatrendszerében is új korszak kezdődött, amely a szabad
költözködés elvére épült.
Természetesen a 19. század második felében a városfejlődés
üteme korántsem volt egyenletes. A forradalom és szabadságharc
korát felváltó abszolutizmus idején Kolozsvár helyzetét a stagnálás
jellemezte. Ez részben annak a következménye, hogy súlyos m egtor­
ló intézkedéseket kellett elviselnie, és külön hadisarcot fizetnie 1848-
1849-es szerepe miatt. Másodszor, ipara megrendelés nélkül tengő­
dött, helyi kereskedelme visszaesett, m ert az osztrák és cseh áruk
versenyét eleddig akadályozó védvámok s helyi korlátozások m eg­
szűntek. Élénkülés az 1860-as évektől vált észlelhetővé, majd az
1867-es kiegyezést követő változások növekedést, az 1880-as évek
pedig fellendülést hoztak. Ez a századfordulón érte el a csúcspontot.
Bár a kiegyezéssel Kolozsvár elveszítette fővárosi szerepkörét, nem
vált a szó szoros értelmében vett vidéki várossá, m ert továbbra is
számos egész Erdélyre, vagy annak nagyobb részére kiterjedő intéz­
m ény székelt itt. Segítette a magyar kormányzati politika is, igyekez­
vén ellensúlyozni előbb említett „károsodásáért". Anyagi helyzeté­
nek bizonyos fokú javulása kétségkívül összefüggésben állt az erdé-
208 MAGYAR SZEMLE 19%. 2. SZÁM

lyi vasútépítkezésekkel, a vasút megnyitásával, valam int más infra­

strukturális tényezők létrejöttével. Az 1867-1873 között engedélye­
zett vasútvonalak közt volt többek között a Nagyvárad—Kolozsvár-
Brassó-vonalszakasz is, amelyet Magyar-Keleti-Vasút néven emle­
gettek a kortársak. Az építkezést egy időben kezdték meg Nagyvá­
radról Kolozsvár, valamint Kolozsvártól Brassó irányába. Kolozsvár
mint vasútépítési központ jelentős szerepkört kapott, s ez nagy szá­
m ú népesség ideiglenes megtelepedésével is járt. A Nagyvárad-Ko-
lozsvár-vasútvonalat rövid idő alatt megépítették, s 1870. szeptem ­
ber 7-én meg is nyitották. Ezzel a város hozzákapcsolódott Magyar-
ország, a Monarchia és Európa vasúti hálózatához. A következő
években a Brassóig tartó vonalszakasz és a mellékvonalak is elké­
szültek, ez pedig kelet felé növelte meg a vonzáskörzet határait. Ko­
lozsvár számára a vasúti kapcsolatok olyan területeket is hozzáférhe­
tővé tettek, amelyek eddig a maguk külön világát élték, szinte a termé­
szeti gazdálkodás fokán. De kétségkívül új gondok is keletkeztek a
vasúti hálózat elégtelenségei miatt: a nagy Mezőség és Szilágyság elszi­
getelődött Kolozsvártól, s ez mind a város, mind a vidékek számára
károsnak bizonyult. Aminthogy súlyos következményei lettek annak is,
hogy a Székelyföld nem kapott vasutat, s így lakosai számára az erdélyi
nagyobb városok, főként Kolozsvár és Nagyenyed csak nehezen és drá­
gán volt elérhető. (És mind máig fennálló hátrány, hogy Kolozsvárt és
Marosvásárhelyt nem kötötte össze közvetlen vasútvonal.) De Kolozs­
vár mégis sokat nyert azáltal, hogy üzletvezetőségi központ lett,
amelyhez ötszázhetvennégy vasútállomás, s több megállóhely tarto­
zott. Amellett rövidesen nagy vasúti javítóműhely létesült a város­
ban, amely nagy számú tisztviselőt, m unkást foglalkoztatott.
•W- j r OLOZSVÁR GAZDASÁGI SZEREPÉT ERŐSÍTETTE A HITEL, a m e n n y i -
1 ^ ben a bankok és takarékpénztárak messze tájakkal is üzleti
M. viszonyt létesítettek. Iparosodása nem volt ugyan rohamos,
de nem is m aradt le a kor színvonalától; az első világháború kitöré­
sekor kb. 2800 kis- és nagyipari vállalata m űködött, ebből negyven-
kettő gyár jellegű.22
A gazdasági növekedés ellenére — és ezt hangsúlyozni sze­
retnénk — az újkori Kolzsvár nem vált ipari várossá (mint Brassó,
Temesvár, Arad), sem olyan kereskedelmi központtá, m int például
Nagyvárad. Kolozsvár több funkciójú város m aradt, s hírnevét ekkor
inkább köszönhette tudományos és művészeti életének, iskoláinak,
mint gazdasági szerepének.
A tudom ány és oktatás, valamint a városiasodás terén na­
gyot lépett előre a múlt század második felében. Több történész,
köztük a Kolozsvár történetét jól ismerő MARKAI László véleménye,
hogy bár elveszítette fővárosi szerepkörét, egyféle szellemi központ­
tá vált. Makkai szerint huszonkét (római katolikus, református, uni­
tárius, görögkeleti, görög katolikus, evangélikus, zsidó) tem plom á­
val, hetvenhét iskolájával, könyvtáraival és számos tudom ányos in­
tézményével „szellemi főváros maradt... nem volt soha vidéki város
a szó kisebbítő értelmében"23. Különösen rangos tudom ányos intéz-
 EGYED ÁKOS: KOLOZSVÁR VONZÁSKÖRZETE A 19. SZ.-BAN 209

ménye, az Erdélyi M úzeum Egylet (1859) kapcsolta be Kolozsvárt a

magyar és közép-európai tudományos áramkörbe. Mezőgazdasági
főiskolája (1869) az erdélyi agrárszakember-képzés révén tett szert
egész Erdélyt átfogó befolyásra, akárcsak tudományegyeteme (1872)
révén, amely egyebek mellett az orvostudom ány és gyógyászat fej­
lesztésével járult hozzá Kolozsvár vonzerejének fokozódásához (1.
ma is álló klinikai épületeit). S meg kell említenünk kereskedelmi
akadémiáját is, amely jól képzett közigazgatási, gazdasági tisztségvi­
selőket nevelt. A fentieken kívül több más, egész Erdélyre kiterjedő
egyesületnek központja, így az Erdélyi M agyar Közmívelődési Egye­
sületnek (1885), az Erdélyi Kárpát Egyesületnek (1891), az Erdélyi
Irodalmi Társaságnak (1888), és még sorolhatnék.
RRE AZ IDŐRE ESIK a m odem civilizációs vívmányok m eghono­

E sodása is: 1871-ben tért rá a város a gázvilágításra, 1887-ben

adták át a vízműveket, 1892-ben a telefonközpontot, 1906-ban
a villanyvilágítást. Mindez együtt járt a vidéki lakosság nagyarányú
beáramlásával, ami belső feszültséget is okozott. KŐVÁRI László, Ko­
lozsvár statisztikus történésze írja: „A törzslakosság szaporodik, a
vidék m ind nagyobb arányokban özönlik be. Elsősorban m indenki
lakás után kiált, az egyre szaporodó népesség m ásodsorban m unka,
illetőleg foglalkozás után kiált"24. S mivel intézményesen nem lehe­
tett rövid idő alatt megoldani sem ezt, sem azt, ki-ki a m aga erejéből
próbált tenni valamit. így épült ki több külvárosi munkástelep, vala­
mint külön a tisztviselőtelep. A lakosság száma gyorsan növekedett:
1857-ben 20.615, 1870-ben 26.638, 1880-ban 30.3663, 1890-ben 35.855,
1900-ban 46.670,1910-ben 60.808 kolozsvári lakost írtak össze25. Ha a
19. századot megelőző korokban nem kevesebb, m int 300 évre volt
szükség ahhoz, hogy a lakosság száma megkétszereződjék, m ostanra
alig több, mint ötven év alatt megháromszorozódott a népesség.
Hogyan alakult a 19. század második felének új feltételei
mellett a város vonzáskörzete? Kik, és honnan jöttek? Történeti for­
rásainak lehetővé teszik, hogy a kérdést differenciáltan szemléljük.
Ugyanis rendelkezésünkre áll az 1867-1872 közt Kolozsvár „polgár­
ságára" és (vagy) hűségére felesküdtek névsora, valamint a dohány­
gyári munkásoknak a munkakönyv-lajstroma, 1890-1902 között. Ér­
dekes, hogy a városi polgárság születésének földrajzi körzete sokkal
nagyobb szóródást m utat, mint a dohánygyári m unkások születési
helye. Lássuk kissé részletesebben ezt a kérdést.
Összesen ötvennégy esküdt polgár nevét, születési helyét és
foglalkozását ismerjük. Közülük kettő Németországban, hét Ausztriá­
ban és Csehországban született, a többi valamely erdélyi vagy m a­
gyarországi törvényhatóságot jelöli meg születési helyként. H a to­
vább részletezzük adataikat, kiderül, hogy a régi történeti Erdélyből
huszonkettő, Bihar és Szatmár megyéből kilenc, a Szilágyságból
négy egyén telepedett meg Kolozsváron.26 A betelepülőknek ez a
rendkívüli „szórtsága" szoros összefüggést m utat bizonyos foglalko­
zási kategóriákkal. Nevezetesen kisiparosok, kereskedők, ipari vál­
lalkozók (főként „gyárosok") úgyszólván a Monarchia egész területé-
210 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

ről, sőt azon kívülről is érkeztek Kolozsvárra. Folytatódott tehát egy

jóval régebbi gyakorlat, amelyet a céhek honosítottak meg; m inden
zártságuk ellenére bizonyos időkben és körülmények közt befogad­
tak a városba kívülről jövő iparűzőket és kereskedőket. Igaz, ez a
nagy vonzásmező csupán kevés betelepülővel gyarapította a város
lakosságát.
’EM ÍGY A GYÁRIPAR, amely tömeges munkaerőt foglalkozta­

N tott. A kolozsvári dohánygyár (1859-ben létesült, és egyike a

legnagyobbaknak: munkásai számára 1890-1894 között össze­
sen 637 munkakönyvét állítottak ki27, amelyek tulajdonosai közül 252
Kolozsvárt született, 191 pedig Kolozs megyében, vagyis 443 munkás
(az összes 68,5%-a) származott a városból és a közvetlen vonzáskörzet­
ből. Aztán nagyságrendben Szolnok-Doboka (52 munkás = 8%), Ud­
varhely (30 munkás = 4,6%), Szilágy (27 munkás = 4,2%), Torda-Ara­
nyos (17 munkás = 2,6%), Maros-Torda (15 munkás), Alsó-Fehér megye
(11) következett, a többi erdélyi megyéből származók száma és aránya
már jelentéktelen. Aminthogy az volt azok száma is, akik távolabbi,
magyarországi megyékből jöttek. Vonjuk meg tehát a belső vonzáskör­
zet határait, amely szerint Kolozs megye, a Mezőség, a Székelyföld
nyugatibb része, a Szilágyság s az Érchegység keleti részei alkották azt
a mintegy 200 km átmérőjű kört, ahonnan ismertetett adataink szerint a
Kolozsvárra települő vidéki munkásság nagyobb része származott. Te­
hát a munkásság települési határai sokkal szűkebbek voltak, m int a
kisiparos, kereskedő, tisztviselő s más szabad foglalkozásúaké.
Érdekes a betelepülők nemzetiségi megoszlása is. Amíg a
kisiparisok, kereskedők, gyárosok és vállalkozók nagy többsége m a­
gyar, kisebb része zsidó és német, néhányuk örmény, a gyári munká­
sok közt már a többséget alkotó magyar nemzetiségűek mellett jelentős
számban telepedtek le román munkások is: a fent említett 637 munka­
könyv tulajdonosai közt 166 (26,6%) románt tartottak nyilván.
V izsgálódásainkban az 1880-as évből általánosabb adat­
anyag segít. Már az 1869-70-es népszámlálás kísérletet tett arra, hogy
a „helybeliek s beszármazók" arányát megállapítsa, és ezt az 1880-
as, majd a következő három, évtizedenkénti népszámlálás sikeresen
meg is valósította. Ezek alapján készült az alábbi táblázat, amely
százalékos arányokban mutatja a helybeli és a nem helybeli népes­
ség születési helyét28:

1. táblázat a k olozsvári lak osság sz ü le tési h elyéről

Népszámlálás A la kosság születési h elye
éve kolozsvári Kolozs megyei más megyebeli
1880 50,36% 13,41% 32,37%
1890 46,91% 12,63% 37,05%
1900 46,55% 12,24% 39,02%
1910 42,66% 12,92% 42,53%
 EGYED ÁKOS: KOLOZSVÁR VONZÁSKÖRZETE A 19. SZ.-BAN 211

A fenti statisztikában nem szerepel ugyan, de az összehasonlítás

kedvéért mégis megemlítjük (bár valószínűleg ez az összeírás még
nem tükrözi egészen pontosan a helybeliek és a beköltözöttek arány­
számait), hogy 1871-ben a kolozsvári lakosoknak 78,88%-a „helybe­
li", s csak 18,09%-a jött „az ország más községeiből". De m ár 1880-
ban és utána többször is más képet fest a lakosság összeírása: 1880-
ban a helybeli születésűek és a m áshonnan beköltözöttek aránya
nagyjából egyforma, aztán 1910-re a helybelieké 42,66%-ra csökken;
1890-től m ár többségben voltak a frissen betelepedettek.
A vonzáskörzet alakulása szempontjából eligazítóak a m ás­
hol született személyek földrajzi koordinátái. Mivel a statisztika kü­
lönbséget tesz az „azon megyebeliek", azaz Kolozs-megyeiek s más
megyében születettek közt, a legbelső vonzáskörzetet nem nehéz
meghatároznunk: m inden 100 kolozsvári közül 13 valamely Kolozs
megyei településen született. Tehát a város első szám ú demográfiai
mezője maga a megye volt. Egyébként ez így volt a többi megye és
megyeszékhely viszonyában is.
KŐVETKEZŐ NÉPESSÉGVONZÁSI GYŰRŰ kiterjedésének megálla­

A pítása m ár nem ennyire egyszerű a Kolozsvárra vándorolt

népesség születési szórtsága miatt. A kizárás módszeréhez
kell folyamodunk, ezúttal tehát nem vesszük figyelembe azokat a
megyéket, ahol a Kolozsvárra vándorolt személyek aránya 1%-on
alul marad. így a csökkenő arány sorrendjében tüntetjük fel azokat a
megyéket, ahol az 1900-as népszámlálás tükrében az 1%-ot m egha­
ladta a Kolozsvárra költözött személyek száma.29

2. táblázat a k o lozsvári la k o so k sz ü le té si h elyéről

Megye Az ott született kolozsváriak aránya

Szolnok-Doboka 4,23%
Maros-Torda 4,09%
Torda-Aranyos 3,55%
Udvarhely 3,35%
Szilágy 3,03%
Alsó-Fehér 1,84%
Bihar m. és Nagyvárad 1,53%
Szatmár m. és Szatmárnémeti 1,34%
Háromszék 1,05%

A második táblázat szerint Kolozsvár 1900. évi népességének m int­

egy 24%-a született a felsorolt kilenc megyében. Ha a könnyebb el­
igazodás kedvéért nagy tájegységek szerint csoportosítjuk a megyé­
ket, kitűnik, hogy a Mezőség (Szolnok-Doboka; Torda-Aranyos és
Maros-Torda egy része) az Érchegység és vidéke (Torda-Aranyos és
Alsó-Fehér egy része), valamint a Szilágyság és Szatmár megye, a
212 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

Székelyföld (Udvarhely, Háromszék, Maros-Torda nagy része) ké­

pezte a második népességi vonzásmezőt, ahol száz lakos közül huszon­
négy született Kolozsvárt. Amint látható, a népszámlálási statisztikák,
valamint a munkakönyvek adatai, bár a betelepülési arányokban eltéré­
seket is m utatnak, lényegében véve Kolozsvár vonzáskörzetének
földrajzi-közigazgatási koordinátáit azonos helyeken jelölik meg.
Amennyiben a külső vonzási kört is meg akarjuk vonni, fel­
sorolhatjuk még Csík megyét, ahol Kolozsvár 1900. évi népességének
0,93%-a született, Beszterce-Naszódot (0,79%%) s Hunyad megyét
(0,75%). Jöttek persze Kolozsvárrá máshonnan is, úgyszólván az Oszt­
rák-Magyar Monarchia egész területéről, de olyan csekély számban,
hogy a vonzáskörzet kutatása szempontjából elhanyagolhatók.
••
SSZEGZÉSKÉPPEN, ha a fenti adatainkhoz hozzáadjuk a Kolozs
megyében születettek arányát is, Kolozsvár lakosságának
51,2%-a származott a századforduló éveiben egy közel 200-
300 km-es átmérőjű körzetből.
Jacqueline Beaujeu és Gamier Georges CHABOT városföldraj­
za szerint a m ásodik világháború után Franciaországban az 50-
100.000 lakosú városok demográfiai mezője 100-200 kilométeres át­
mérőjű körnek felel meg. Kolozsvár vonzáskörzetének átmérője 1900
körül nagyobb volt, s ez — véleményük szerint — főként nemzeti-et­
nikai tényezőkkel magyarázható. A nagyrészt magyarok által lakott
város (1900-ban a polgári lakosság 85,4%-a m agyar anyanyelvűnek
vallotta magát; román anyanyelvű 10,3%, német 3,2%) nagy vonze­
rőt gyakorolt egész Erdély magyarságára. Másrészt az is közreját­
szott Kolozsvár vonzáskörzeteinek kialakulásában, hogy Erdélyben
kevés volt a nagyváros, és sokkal távolabb feküdtek egymástól, mint
például a második világháború utáni Franciaországban.
Mi történt a városba áramló néppel? Milyen szakm ában he­
lyezkedett el? A kérdésekre történeti forrásaink csak részleges vá­
laszt adnak. Az mégsem kétséges, hogy a beköltözők jó része az
iparban kapott munkát. De nem sokkal lehetett kisebb azoknak szá­
m a sem, akik házi cselédnek szegődtek, el, vagy napszámosságból
éltek. Az értelmiség, a tisztviselők és a szabad foglalkozásúak zöm ­
mel a kolozsváriak közül kerültek ki, de nem kizárólagosan.
A frissen betelepülők társadalm i beilleszkedése sem volt
mentes a problémáktól. BÉKÉSY Károly Kolozsvár közgazdasági múltja
és jelene című tanulmányban írja, hogy a város egyes társadalmi réte­
geit „egymástól majdnem keleties szellem választja el". Ez az elkülö­
nülés és, amely talán a rendiség tudati m aradványait is m agában
hordozta, a társasági szervezetek struktúrájában is kifejezésre jut: az
Úri Kaszinó jórészt az arisztokratáké, a Kolozsvári Kör a tanároké és
a felsőbb hivatalnokrétegé, az Iparegylet a tehetősebb iparosoké volt;
m űködött az iparos ifjak önképző egylete és a kereskedő ifjak társa­
sága is. Az ipari munkások szakegyletekbe, szakszervezetekbe tömö­
rültek. Talán az egyház képviselete az egyetlen olyan intézményt,
ahol a különböző társadalm i állású polgárok, lakosok időnként
 EGYED ÁKOS: KOLOZS VÁR VONZÁSKÖRZETE A 19. SZ.-BAN 213

együtt tevékenykedtek. A „körön kívül" m aradottak a társadalmi

kirekesztettség ellen úgy próbáltak védekezni, hogy az ugyanazon
vidékről szárm azók a külvárosokban egymás szom szédságában
igyekeztek megtelepedni, megőrizni ilyenformán a falvakra többé-
kevésbé jellemző szomszédsági rendszer formáját. Falu a városban?
Igen, IMREH István a 18. századi Kolozsvár szerkezetében felfedezte
a Kolozsvárban „megbúvó" falut. Ugyanezt a jelenséget kihám oz­
hatjuk egy 19. századi állapotokról szóló forrásból is. Csakhogy a 18.
században inkább a város által „elnyelt" falvak és a hóstátok bújtak
meg a városban, most viszont a betelepülő falusiak, a vidék képez új,
falusias jellegű külvárosokat. De a vasárnapi Sétatér is tükrözi ezt a
kavarodást a város és a vidéke között; időnek kellett eltelnie, amíg a
városi civilizáció elfeledtette a falu szokásrendjét, s levettette a nép­
viseletet az újonnan betelepülőkkel.
Az alábbi néhány adalék, miközben a vonzáskörzetről, Ko­
lozsvár vidékeiről tanúskodik, a századfordulói városi életről fel-fel-
villant egy rég letűnt képet. Tudni kell, hogy a századfordulón ünnep-
és vasárnapokon mindenkinek illett a tágas, szép Sétatéren, a városi
parkban megmutatkoznia. A mágnások, a gazdag polgárok hintóikon
inkább csak elsurrantak, de a nép órákat töltött ott.
Békésy figyelmét fölkeltette, hogy m ind több székelyruhás
lány és fiú tűnt fel a 19. század végén és a 20. század elején az utcákon
és a Sétatéren, holott korábban a székelység csak a fenyőpálinka-áru-
sokkal, borvizes szekereivel képviseltette m agát Kolozsváron:
„Ma felmegy számuk néhány ezerre a városban... ez a szellemes,
edzett nép mindent hamar megtanul, fogékony a modern igények
és élvezetek iránt".
A városban a székelyek „mindegyre összejönnek táncban vagy tánc­
estélyeken". A külvárosokban a letelepülő székelyek m ár külön ut­
cákat is létesítettek/0
-m- A ALOTASZEG FŐLEG A SZÍNES VISELETBEN JÁRÓ CSELÉDLÁNYOKKAL
I / volt jelen Kolozsvárt, fokozatosan háttérbe szorítva a főként
J L V to ro c k ó ia k a t. Tovább tarkította a képet a Naszód és Hátszeg
vidéki román lányok szám ának gyarapodása, bár ez a vidék nem
tartozott szorosabban Kolozsvár vonzáskörzetéhez. Annál inkább az
ún. Mócvidék; a mócok népi háztartási és gazdasági eszközökkel
kereskedtek Kolozsváron. Az örmények sem vetkőzték még teljesen
le sajátosságaikat, akárcsak a Bukovina, Galícia felől, valam int az
erdélyi vidékekről Kolozsvárra költöző zsidók sem. Igaza volt a ko­
rabeli megfigyelőnek, amikor azt írja: „Az öltözet ellentétei a foglal­
kozások különbözőségeit is jelzik: Kolozsvár falu és város egyszer­
re".31
De a városiasodás folyamata mégiscsak egyre jobban háttér­
be szorította a Kolozsvárban megbúvó falut. Ebben a fejlődési-átala­
kulási szakaszban érte a közép-európai városok ranglistáján is jól
jegyzett Kolozsvárt az első világháború kitörése.
E gyed Á k o s
214 MAGYAR SZEMLE 1996. 2 . SZÁM

Jegyzetek

(1) Tanulmányunk a Korunk 1982. 4. számában (279-286.1.) megjelent Ko­

lozsvár vonzása és vonzáskörzete a XIX. században c. esszé átdolgozott és
bővített változata.
(2) Fernand, Braudel: Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus. XV-XVIII. szá­
zad A mindennapi élet struktúrái. Budapest, 1985. 486-487.
(3) D. Angyal Viktória: Városszociológia. A szociológia ágazatai. Budapest,
1975. 62. 1. — A kérdés részletesebb kifejtése: Erdei Ferenc: Város és
vidéke. Budapest, 1977. Flasonmás kiadás.
(4) Makkai László: A magyar városfejlődés történetének vázlata. Vidéki városok.
Budapest, 1961. 25-75. Bácskai Vera: Új irányzatok a közép-kelet-európai
várostörténet kutatásában. Korunk Évkönyv 1980. Kolozsvár, 1980. 75-82.1.
(5) Hajnal István: Az újkor története. Budapest, 1936..99-100. Reprint.
(6) Jakab Elek: Oklevéltár Kolozsvár története második és harmadik kötetéhez.
Budapest, 1888. 66.1.
(7) Goldenberg, Samuil: Kolozsvár kereskedelme a XVI. században. Emlékkönyv
Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulóján. Bukarest-Kolozsvár,
1957. 294. 1.
(8) L. Csetri Elek: Kolozsvár népességtörténet számokban. Utunk Évkönyv, 1975.
Kolozsvár, 1975. 645.1.
(9) Jakab Elek: i. m. III. köt. 898.1.
(10) Uo. 494.
(11) A városkép alakulására: Entz Géza: Kolozsvári késő barokk és új klasszikus
házak. Kolozsvári Szemle, 1943. 2. sz. — A Horea-féle felkelés is siettette
az erdélyi arisztokráciának városba költözését, mivel, mint ismeretes, a
felkelésnek nagy számú magyar nemesi család esett áldozatul.
(12) Gouth Kálmán: Kolozsvár város és a magyar színügy kapcsolatai. Kolozsvári
Szemle, 1842.1. sz. 14-25.1. — Jakab Elek: i. m. 786-787. Ferenczi Zoltán:
A kolozsvári színészet és színház története. Kolozsvár, 1898. — Enyedi Sán­
dor: A Kolozsvári Magyar Színház és kiszállásai 1792-1849. Kézirat.
(13) Erdélyi Híradó. 1833. január 19.
(14) Hazai utazók Erdélyben (Molter Károly szerk.), Kolozsvár, é. n. 96.1.
(15) Erdélyi naplómból. Társalkodó, 1841.1. sz. 3.1.
(16) Vasárnapi Újság, 1834. június 8.
(17) Békésy Károly: Kolozsvár közgazdasági múltja és jelene. Kolozsvár, 1889.
33-34.1.
(18) Nemzeti Társalkodó, 1830. január 9.
(19) Arhivele Statului Cluj — Állami Levéltár Kolozsvár. Kolozsvár polgársá­
gára és a város hűségére felesküdtek jegyzőkönyve. V /l.
(20) Uo.
(21) A magyar városok országos kongresszusának iratai II. A magyar városok sta­
tisztikai évkönyve I. (Thirring Gusztáv szerk.) Budapest, 1912. 52. sz. —
Forrásunk 1830-ra 14.000-re, 1857-be 20.616-ra teszi a város lakosságát.
Mivel a forradalom után átmenetileg csökkent a népesség, 1848-ban a
21.000-es lélekszám a valószerűbb.
(22) Egyed Ákos: Falu, város, civilizáció. Bukarest, 1981. 286.1.
(23) Makkai László: Kolozsvár a magyar történelemben. Egy magyar város ezer
esztendeje. Kolozsvár, 1942. 34.1.
 EGYED ÁKOS: KOLOZSVÁR VONZÁSKÖRZETE A 19. SZ.-BAN 215

(24) Kővári László: Kolozsvár közgazdasági fejlődése, iránya és feltételei. Kolozs­

vár, 1889. 11. 1.
(25) Egyed Ákos: i. m. 288.1.
(26) Arhivele Statului Cluj — Állami Levéltár Kolozsvár. Kolozsvár polgársága
és a város hűségére felesküdtek jegyzőkönyve. V /l.
(27) Uo. A kolozsvári dohánygyár számára kiállított munkakönyvek.
(28) Az adatsorok nem adnak 100%-ot, mivel nem minden lakosnak sikerült
megállapítani a születési helyét, s néhány jelentéktelen adatot magunk
is elhagytunk. Magyar statisztikai közlemények. Új folyam, I. köt. Buda­
pest, 1893. 55.1. Uo. Új sorozat, 5. köt. Budapest, 1907. 33.1. Uo. 61. köt.
33-34.1.
(29) Magyar statisztikai közlemények. Új sorozat 5. köt. Budapest. 1907. 33.1.
(30) Békésy Károly: Kolozsvár leírása. Kolozsvár, 1903. 3, 7.1.
(31) Uo. 19.1.

.KlNO'lQ
BÁTHORY ISTVÁN ERDÉLYI FEJEDELEM (1572-1586)
 BÚCSÚ A „JÓLÉTI ÁLLAMITÓL

Z 1995-ÖS ESZTENDŐ VÉGE figyelemreméltó események és irány­

A zatok jelentkezésének időszaka volt. Elnökválasztásokat tar­

tottak Lengyelországban és parlamenti választásokat Orosz­
országban. M indkét választás az egykori kommunisták győzelmét
hozta. Másfelől a békefolyamat jelentősen erősödött a Balkánon, a
Közel-Keleten és Észak-írországban. Harmadik, nem kevésbé fontos
jelenség volt a jóléti állam rendszerének megroppanása Franciaor­
szágban, Ausztriában és az egyenlőtlenségek növekedése a tőkés vi­
lág vezető országaiban épp úgy, mint a fejlett és a fejlődésben lévő
országok között.
Az egyori kom m unisták előretörése látványosan bizo­
nyította, hogy az emberek emlékezete mennyire szelektíven m űkö­
dik. A választó tömegek szemében a nyom ort súroló alacsony élet-
színvonal is elfogadhatóbb a maga egalitárius szegénységével, de
biztonságával, mint a kapitalizmus a gazdagodás korlátlan lehetősé­
gével, de a jövedelmi különbségek kiáltó különbségével. A nagy kér­
dés, elsősorban O roszországban, hogy a választási eredm ény
mennyiben befolyásolja majd Moszkva nemzetközi politikáját. A nd­
rej KOZIRJEV külügyminiszter lemondása és Jevgenyij PRIMAKOV kül­
ügyminiszterré történt kinevezése a kremlinológusok egyrésze sze­
rint a politika keményedésének jele, hiszen Primakov akadém ikus az
utóbbi négy évben az orosz hírszerzés főnöke volt. Arab-szakér­
tőnek tartják, és nézeteit illetően kiemelik a Független Államok Kö­
zösségének szorosabb együttműködését és a NATO keleti kibővíté­
sének ellenzését nyíltan kifejezésre juttatott véleményét. E tekintet­
ben tehát GRACSOV hadügyminiszter szövetségesének számít.
Egyelőre nem világos, hogy a parlam enti választásokon
győztes Gennadij ZYUGANOV, akinek hívei a sarló és kalapácsos vö­
rös zászló alatt felvonulva ünnepelték diadalukat, milyen változáso­
kat tervez az orosz gazdasági, politikai és társadalmi életben. Annyi
bizonyos, hogy élesen elítéli a gorbacsovi, majd jelcini reformokat,
rendet és biztonságot ígér az országnak. Ugyanakkor az Amerikai
Kereskedelmi Kamara Moszkvában tartózkodó küldöttsége előtt ki­
jelentette: „Ha népünk hatalomra kerül, önök bizakodva tekinthet­
nek a jövőbe". Az igazi döntést majd az idei elnökválasztás hozza
meg, hiszen az orosz alkotmány az erős prezidenciális elveken ala­
pul. A reformista Jegor GAJDAR véleménye szerint, amíg a közép- és
kelet-európai országokban hatalomra került egykori kom m unisták
erőteljes szociáldemokrata program okat hirdetnek, addig az orosz
kommunisták a „nemzeti szocializmus" irányában keresik a kibonta-
 PETHŐ TIBOR: BÚCSÚ A „JÓLÉTI ÁLLAM"-TÓL 217

kozást. S ebben támogatja őket ZSIRINOVSZKIJ Liberális Dem okrata

Pártja. A z amerikai külügym inisztérium egyik orosz szakértője, N i­
cholas BURNS szerint Z yuganov kom m unistái „a nácik után e század
legbrutálisabb rendszerének örökösei".
ecember 20-ával a z ifor erői átvették a z ensz -erőktöl

D (Unprofor) a felelősséget a boszniai béke megvalósításában.

A húszezres amerikai kontingensnek nagyjából a fele érke­
zett meg a tuzlai körzetbe, amikor január közepén CLINTON elnök ott
és Taszáron megszemlélte a csapatokat. A helyzet bonyolultságát mi
sem jellemzi jobban, mint hogy az orvlövészek ismét akcióba léptek
Szarajevóban, rakétával eltaláltak egy zsúfolt villamost és az utasok­
ra golyózáport zúdítottak. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pedig a hor-
vátokat figyelmeztette, hogy hagyjanak fel a szerbek üldözésével a
horvát ellenőrzés alá került területeken. M ostarban pedig továbbra
is farkasszemet néznek egymással a Neretva két partján a bosnyákok
és horvátok.
Nehezen halad előre az izraeli-palesztin békefolyamat. A
m erényletsorozat legújabb áldozata, a „Mérnök", Jehja AjjAS az
egyik leghírhedtebb arab terrorista, akinek kezében robbant fel a
mobiltelefon. A szélsőséges Hamasz mozgalom hívei Ajjas tem eté­
sén hevesen tiltakoztak a Gázai övezetben és a palesztin autonóm
területeken, s az izraeli erők is rendkívüli biztonsági intézkedéseket
vezettek be. Ajjas készítette elő azokat a bombamerényieteket, am e­
lyeket izraeli autóbuszok ellen követtek el, s amelyeknek sok halálos
áldozata volt. A Hamasz-hívek megmozdulásai komoly fenyegetést
jelenthetnek nemcsak a békefolyamatra, hanem megzavarhatják a
január 20-ra kitűzött palesztin választásokat is.
A jövőt tekintve, úgy tűnik, a legfontosabb fejlemény az eu­
rópai értelmezésű „jóléti állam" egész koncepciójának m egroppaná­
sa. Vége az európai könnyű életnek — írja a Newsweek. Nem lehet
fenntartani a jelenlegi szinten az egészségügyi és szociális biztosí­
tást, az ingyenes felsőoktatást, a magas munkanélküli-segélyeket, a
kultúra állami támogatását, az operáknak, zenekaroknak, balett-tár­
sulatoknak nyújtott anyagi juttatásokat. Ahogy Amerikában a re­
publikánus többségű kongresszus az állami kiadások lefaragására, a
szociális segélyezés csökkentésére terjeszt elő törvényjavaslatokat, ha­
sonlóképpen az európai kormányok is képtelenek az eddigi közpénze­
ket garantálni. A megszorító intézkedések váltották ki a hosszan tartó
franciaországi sztrájkot, és tették szükségessé az előrehozott auszt­
riai parlamenti választásokat. E növekvő feszültség m indenképpen
érezhető lesz a többi országban is az 1996-os esztendőben.
Jó tizenöt éve új közgazdasági elméletre tértek át az amerikai
és angol egyetemeken és szakértői körökben. Nemcsak a monetariz-
mus előretöréséről van szó, hanem két fő érvrendszerről. Az első a
m inden korlátozástól mentes szabad forgalom a tőke, az áruk és a
m unkaerő tekintetében, ami — eszerint az elmélet szerint — jobb
életet biztosít mindazoknak, akik résztvevői ennek a kereskedelmi
mozgásnak. Ezt azonban még nem sikerült igazán bizonyítani. M ert
218 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

olyan országok, mint Japán és az ázsiai „kis tigrisek" éppen a saját

piac védelmével, az import ellenőrzésével, az állam és a tőkés válla­
latok egységes stratégiájával érték el példa nélkül álló fejlődésüket.
A teljesen liberalizált kereskedelem a legfejlettebb országokban is
nehézségeket okozott.
Az amerikai átlagéletszint esett 1980 óta — írja az Internatio­
nal Herald Tribune (1995. 12. 15.). A második érvrendszer szerint a
vállalkozói elgondolást egyetlen elv kell irányítsa, a befektetett tőke
hozama. M inden egyéb megfontolás, ami a m unkaerő jólétével és a
nagyobb közösség életszínvonalával áll összefüggésben, torzítja a
gazdasági racionalizmust. Ez a gazdasági ideológia ahelyett, hogy
növelné a gazdaságot és az emberek jólétét, ahogy ezt tette 1940 és
1980 között, most egy olyan mechanizmussá változott, amely elsze­
gényíti a társadalmat, csökkenti a foglalkoztatottságot, és csak a vál­
lalati menedzserek és befektetők javát szolgálja. A középiskolai vég­
zettségű amerikaiak órabére 1979 óta nominálisan is csökkent, az
egyetemi végzettségűeké pedig szinten m aradt, ami az árnövekedés
miatt alacsonyabb vásárlóerőt jelent. A vállalati vezérigazgatók átlag
fizetése két évtizeddel ezelőtt negyvenszerese volt az átlag m unkás­
fizetésnek. Most százkilencvenszerese. Az amerikai nép furcsa enge­
delmességgel vette tudomásul a helyzet változását. A franciák nem
voltak ilyen elnézőek. Ez annyiban érthető, hogy Európában inkább
a „szociális kapitalizmus" (a „Rajna-vidéki kapitalizmus", m ert Né­
metországban bizonyult a legsikeresebbnek) terjedt el, s ez a felfogás
hangsúlyozza a nagyvállalatok társadalmi felelősségét a „jóléti ál­
lam" létrehozásában.
RÉS A SZEGÉNYEK ÉS A GAZDAGOK KÖZÖTT HATALMAS — írja a
The New York Times — és a legújabb kutatások szerint a gaz­
dagok egyre gyorsabban válnak még gazdagabbá. Ez így van
az egész Nyugaton. Az egyenlőtlenség robbanásszerűen nőtt a '70-es
évek végétől. A vagyongyarapodás 100%-a a lakosság legfelső 20%-
ához került. Az egy százaléknyi leggazdagabb háztartás az ország
összvagyonának 40%-át ellenőrzi. Ez az arány kétszerese az angliai­
nak, ahol pedig a legnagyobb az egyenlőtlenség Európában.
A jóléti államok megszorító intézkedései aláássák a társada­
lom összetartását, olvashatjuk a Washington Rostban. Az emberek
ugyanis egyre keményebben kezdenek könyökölni a szerzett juttatá­
saik megvédéséért. A sztrájkok inkább a „mindenki háborúja m in­
denki ellen" jellegét öltik, ami önmagában is rontja a gazdaság ver­
senyképességét.
A z am erikaiak eg y része m ég m indig előszeretettel hivatko­
zik A lexis de ToCQUEVlLLE-re, aki a m últ század első felének am eri­
kai társadalm ában a legjellem ző b b n ek m in ő sítette a „feltételek
egyenlőségét". Term észetesen ez akkor sem volt igaz — állapítja
m eg a World Policy Journalban Benjamin SCHWARZ. A kkor péld áu l a
N e w York-iak leggazdagabb 4%-a birtokolta a város vagyonának
63%-át. A m ai helyzetben a legaggasztóbbnak a közép osztály szű k ü ­
lését tartja, m ég pontosabban azt, h o g y a m unkásosztály középosz-
 PETHŐ TIBOR: BÚCSÚ A „JÓLÉTIÁLLAM"-TÓL 219

tályi szinten élő felső rétege leszakad a k özéposztálytól. A z új tech­

nológia az üzem ekben és az irodákban folyam atosan csökkenti az
alacsony k épzettségű munkaerőt.
-in d e h h e z járul m ég a n ö v ek v ő eg y enlőtlenség a világ

M országai között. A h elyzet elem zésére az OECD tanulm ányt

készített, am elyben 1820 óta vizsgálja az összeh ason lító
adatokat. Eszerint 1820-ban az akkor v ezető N yugat-Európában az
eg y főre jutó GDP n em v olt három szorosa a sereghajtó afrikai érté­
keknek. 1992-ben viszon t a különbség tizenhatszoros az első és az
u tolsó országcsoportok között. A tanulm ány a modem kapitalimus
négy f ő hajtóerejére hívja fel a figyelm et. A z első a technikai haladás, a
m ásodik a tőkefelhalm ozás, a harm adik az em beri tőke (oktatás, sza ­
kosodás, v ezetési képzettség), a n egyed ik a világkereskedelem libe­
ralizálódása, s ezen belül a m ultinacionális vállalatok egyre n övek vő
befolyása a világgazdaság fejlődésére. Ezzel teljes m értékben egyet
ért a Newsweek. Szerinte a nem zetek feletti óriásvállalatok korszaka
következik. A kérdés csak az, h o g y a m ultinacionálisok kinek tartoz­
nak majd felelősséggel, és ki szám oltatja el őket? V agy ők állítják fel
az „új világrend" szabályait?!
PETHŐ Tibor

SCHLENNING GERGELY CÍMERE ÁSZT. MIHÁLY TEMPLOM ZÁRÓKÖVÉN. XV. SZ.

220 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM

SUMMARIES

Editor's Note by Gyula KODOLÁNYI.

Value and Direction. József Antall's Heritage. A Special Section. In an edited
version we are publishing the contributions to the conference held in the city
of Kecskemét on the second anniversary of the death of Hungary's Prime
Minister between 1990-93. The fifteen speakers at the December 1995 event
included leading politicians of three parliamentary parties, former
government officials, and experts, who discussed the whole range of
Antall's work and its influence on present-day Hungary.

The Correspondence o f Gyula ILLYÉS W ith His W ife, N ovem ber 23,
1946-February 17, 1947, Part IV. The two writers, Gyula Illyés and László
Cs. Szabó travelled to Paris to act as cultural diplomats while the Treaty of
Paris was in the making. Illyés' correspondence relating to this journey is
now being published by their daughter, Mária IL LYÉ S.
Á k o s E g y e d , historian, K olozsvár (C luj-N apoca, Rom ania) . The
Constellation of Old Kolozsvár. An examination of the political, cultural
and econom ic irradiation of the city of K olozsvár, the capital of
Transylvania, over the centuries, and its assimilation of the peasant folk of
the region into its own social structure.

Tibor P e t h ő , Chairman of the Board of Magyar Nemzet daily, our foreign

policy columnist, Budapest. Farewell to the Welfare State. Recent events in
Western Europe indicate that a thoroughgoing change is needed in the
post-war welfare systems.
 A Mundus Magyar Egyetemi Kiadó könyvújdonságaiból
id. Antall József: Menekültek menedéke (Emlékek és iratok). Megjelenik
1996. március 28-án, id. Antall József születésének 100. évfordulóján. Ára
előfizetéssel: 1194 Ft (ÁFA-val). Megjelenés után 1344 Ft (ÁFA-val).
Rózsa Marianna-Jász László szerk.: Az ismeretlen Antall József
(emlékezések, cikkek, interjúk, dokumentumok). Ára előfizetéssel: 662
Ft (ÁFA-val). Megjelenés után 762 Ft (ÁFA-val).
Mindkét mű olyan „tényanyagot” tár fel, amelyek ismerete nélkül aligha
lehet teljes képünk a világháborús menekültügyről vagy ifj. Antall József
emberi egyéniségéről és politikai magatartásmódjáról.

Bővebb felvilágosítás: Mundus kiadó, Budapest Vili., Ludovika tér

2. Postacím: 1536 Budapest, Pf. 387. Telefon : 210-1075.
 z

SZERKESZTETTE: D«. S l POS KORNÉL

DROGM EGELŐZÉS
AZ ISKOLÁBAN

11■ m • m
207 208 209 210 211

Double-headed S k u ll d e s ig n B R ed spot B uddha

B la c k r in g s
KéKojü kígyó F e k e t e g y ű rű k K o p o n y a te r v P i r o s Io* B uddha

223 224 225 226 227

4 (® é
M r Z ip p y
M r.Z w y
B a l D e s ig n
D e n e v é r - le r v
B l a c k lig h tn in g
F e k e t e v ilá g ítá s
Smiley blue eyes
Mosolygó
Kék szemek
S tr a w b e r r y
F ö ld ie p e r
A könyv megrendel­
hető a Magyar Test-

*4*& + ■ ű
239 240 241 242 243

«K
p
P ru p le H aze
P ru p te h á z
G o rb ach ev
G o rb acso v
Y e llo w A s te r is k
S á r g a a s t e r is k
Y e llo w S ta r
S á r g a c s illa g
G nom e
G nóm
n e v e lé s i E gyetem
T o v áb b k ép ző Köz­
pontjában: 1123 Bu­
dapest, Alkotás u. 44.

w
Az egyházak kommunikációjának problémái a mai
Magyarországon (Andorka Rudolf)
A kommunikáció teológiája (Boross Géza)
M édia és kommunikáció (Alexa Károly)
Rádió, televízió és kommunikáció (Lengyel Anna
- Radics Péter, Csiszér Ferenc)

Balla László, Szilágyi Ferenc és Pákolitz István

versei
Szcntmihátyiné Szabó Mária elbeszélése
Márai Sándor cs Cs. Szabó László emlékezete

Beké György: 180 éves a bukaresti református

eklézsia
Hegedűs Lóránt: A szellem elvesztése és
megnyerése
Tókés László: Az egyház jövője

Györkös Mányi Albert - és az em ber rendje

(K ántor Lajos)

’9»5
Balanyi Károly kiállításáról
Színikritika és könyvszemle

4 KIADJA A MAGYARORSZÁGI
REFORMÁTUS EGYHÁZ
FIATAL, KATOLIKUS
MEGJELENIK
MINDEN ELSŐPÉNTEKEN
A szerkesztőség címe:
1365 Bp., Pf. 661.

A legkedveltebb papilap
(talán véletlenül), Isten O rszága fiataljainak
nagydiák-kortól; m indenről,
ami h itü n k szerint eltűri a nyom dafestéket . . . 1-36
Megrendelhető a szerkesztőség címén.
Előfizetési díj egy évre ........................................ 1200 Ft.

Ára: 96 Ft

MAGMR SZEMLE
Megrendelem a folyóiratot ........példányban,
□ egy évre (1140 Ft; külföldön 75 $ pld-ként)
□ fél évre (570 Ft; külföldön 38 $ pld-ként).
Az előfizetési díjat a részemre megküldött postautalványon
egyenlítem ki.

Név: ....................................................................... ..
Cím: ..................................................................................
D átum :.............. .. ........................................................... ..
A láírás: .......................................... .............................................
Kérjük, vágja ki és borítékban adja föl a szerkesztőség címére
(1067 Bp., Eötvös u. 24)! A hiányzó számokat beszerezheti a szer­
kesztőségben, vagy postaköltség ellenében megküldjük Önnek!

Megjelenik havonta
A szerkesztőség címe:
1067 Budapest, Eötvös u.24.
Postacím: 1399 Bp., Pf. 701/216
Telefon/fax: 111-6477
Kiadja:
Magyar Szemle Alapítvány
Felelős kiadó:
D r. G ranasztói G yörgy
ISSN 1216 6235
Nyomdai munkálatok:
ALFAPACK Kft.
1108 Bp., Újhegyi út 14.
Felelős vezető:
D r. B o d ó S zabolcs
Tipográfia terv:
Banga Ferenc
Műszaki szerkesztés:
M agyar Bertalan
Lapmenedzser:
VÁczi G ábor
Terjeszti belföldön előfizetésben a
Magyar Posta Rt. Hírlap-üzletági
Igazgatósága. Árusításban
megvásárolható a postai területi
hírlapkereskedelmi rt-k árusainál.
Előfizetési díj:
egy évre 1140 Ft, fél évre 570 Ft;
Külföldről előfizethető
a Magyar Szemle Alapítvány
számlaszámán:
MNB 11707024-20332033
vagy megrendelhető levélben,
melyre csekket küldünk
Előfizetési díj: postaköltséggel
együtt egy évre 75 $, fél évre 38 $
A CÍMLAPON:
B ethlen G á b o r fejedelem
(r é z m e t sz e t )
REPRO: SZEPSY SZŰCS LEVENTE
A M A G Y A R SZEM LÉT AZ
ALÁBBI HÍRLA PÁ RU SO K
ÁRUSÍTJÁK BUDAPESTEN:
Batthyány tér, m etró; Frankel
Leó utcai aluljáró; Flórián tér,
Flórián üzletközpont; Bécsi út
122-124.; Déli pályaudvar, m et­
ró; Déli p ály au d v ar, lapüzlet;
Kosztolányi tér; Bukarest étte­
rem, lapüzlet; Újpest, Á rpád úti
metró; Kálvin tér 1.; Kígyó utcai
lapüzlet; Deák téri aluljáró, lap­
üzlet; Váci u. 10.; Szabadsajtó u.
6. ; Petőfi Sándor u. 17.; Párizsi
udvar; Nyugati téri lapüzlet; Já­
szai Mari téri aluljáró; Erzsébet
krt. 17., lapüzlet; Baross téri lap­
üzlet; Ferenc k ö rü ti^ a ln ljá fó f
Bajcsy-Zsilinszky u. 76., köz­
lönybolt; Lehel tér, Gogol utcai
lapüzlet; Árpád-híd, metró; Mó­
ricz Zsigmond körtér, a 6-os vil­
lamos indulási oldala; 114. pos­
tahivatal; Moszkva tér, Gomba;
Örs vezér tere, Sugár.
A MAGYAR SZEMLÉT ÁRUSÍ­
TÓ KÖNYVESBOLTOK BUDA­
PESTEN:
ATLANTISZ KÖNYVSZIGET
(V., P iarista köz 1.); BENCÉS
KÖNYVESBOLT (V., Ferenciek
tere 5.); MENTOR KÖNYVES­
BOLT (VII., R ákóczi ú t 54.);
ÍRÓK BOLTJA (VI., Andrássy út
45.); LITEA KÖNYVESBOLT (I.,
H ess A n d rás tér 4.); PETŐFI
KÖNYVESBOLT (II., M argit krt.
7. ); PONT KÖNYVESBOLT (V.,
M érleg u. 6.); FEHÉRLÓFIA
KÖNYVKERESKEDÉS (VIII., Jó­
zsef k rt. 36.); SZÁ ZAD VÉG
KÖNYVESBOLT (V., Veres Pál-
né u. 4-6.); NEMZETI KÖNY­
VESBOLT (XIII., Pannónia u. 22.)
BALASSI KIADÓ KÖNYVES­
BOLTJÁBAN (II. , M argit u. 1.)
k o rlá to z o tt sz ám b a n k o ráb b i
számaink is kaphatók.
 v a ló s á g
A TARTALOMBÓL

Kádár Béla:
Az európai integrálódás időzítése é s
következménye

Csorba József:
A gazdaságpolitikai gondolkodás é s
programalkotás tévútjai

Bölcsföldi Andor:
Visszatekintés egy élet útra

Gereben Ágnes:
Az orosz eszme: gyökerek e s
vadhajtások

Jan Frolik:
Átvilágítás Csehországban

Deme László:
Kommunikációs modorunk: a lelnőtté
válás akadálya

Karikó Sándor:
Konformizmus és ifjúság

Fapál László:
A fegyveres erők polgári ellenőrzése

Külföldi folyóiratokból

K ö v e t k e z ő s z á m a i n k t a r t a l m á b ó l : Bíró M iklós: Hogyan

csináljunk háborút; HÍDVÉGI M áté: Nagy László álmai; MlKLÓSSY
Endre: Nietzsche; CSORBA József: A magyar állam kommunikációs
válsága; Bujl F e re n c : Egy gyermekrajz kozmogóniai elemzése;
EGEDY G ergely: Versengés vagy együttműködés; NEMESKÜRTY
Istv án a régi B elügym inisztérium ról; SNEÉ Péter: Sztracsatella
A SZENT KORONA TANÁT, W e r b ő c zy NYOMÁN, maga Eckhart Ferenc
így fogalmazta meg: „A szent korona, az állam jelképe, m inden jog
forrása. A koronázás útján nyeri a király a jogot megválasztása után
a nemesség- és jószágadományozásra. A király és nemesség ezen
kapcsolata folytán a nemesek a szent korona tagjai és a királlyal
együtt alkotják a szent korona testét, amely az országgyűlésen a
törvényhozás jogát gyakorolja. A szent korona az állami egységnek
is jelképe és innen származnak e kifejezések: 'a szent korona országai',
a 'szent korona területe'. Mivel minden nemes egyformán a szent koro­
na tagja, nincs különbség jogokban a köznemesség és főnemesség kö­
zött, mert minden jog közvetlenül a koronától ered." A koronának ez a
jelentése Szent Istvántól az Anjoukig ugyanaz marad és e négy évszá­
zadon keresztül változatlanul a király személyéhez kapcsolódik. A
XIII. században titokzatos erőt kezdenek tulajdonítani neki.
A XIV. SZÁZAD VÉGÉN, N a g y Lajos h a l á l a u tá n ismételten lázadás
tör ki a királyi hatalommal szemben, s a török veszedelem folytán
Zsigmond nem egyszer kénytelen a rendek áldozatkészségéhez for­
dulni. Az 1401-i interregnum idején új alakban jelenik meg a korona­
eszme. Az ország bárói fogva tartják a királyt és a közhatalmat maguk
gyakorolják. A király helyébe a szent koronát teszik meg e hatalom
alanyának: az országos tanács okleveleit a szent korona pecsétjével
látják el, intézkedéseiket a szent korona tekintélyével teszik meg.
A XV. SZÁZADBAN EHHEZ A KORONÁHOZ FŰZŐDNEK azok a jogok és
tulajdonságok, amelyek az előző századokban a királyt illették. A
korona tart számot az alattvalók hűségére, a koronától ered a birtok­
adomány s az elkobzott vagy urafogyott birtokok reá szállnak visz-
sza. De mindenek fölött jelenti a korona a magyar királyság, sőt az
egész magyar birodalom egységét és benne foglalt területek összetarto­
zását is. Éppen ez a hűség különbözteti meg a magyar koronaeszmét a
cseh és lengyel oklevelekben kialakult gondolatkörtől. A magyar koro­
naeszmének sajátsága, hogy mindig Szent István koronájához kap­
csolódik. Az alattvalót a hűségnek közvetlen, szinte személyes kap­
csolata fűzi a koronához.
a t ö r ö k betö rés h á r o m r észr e d a r a b o l t a h a z á n k a t , a
A m ik o r
szent korona összetartó ereje forrasztotta virtuálisan eggyé. A szent
korona joghatósága akkor is változatlanul kiterjedt az egész magyar
birodalomra; ami idegen kézre jutott, azt a szent koronától vették el,
ami visszatért, azt a szent koronához kellett visszacsatolni.
„A KORONAESZME KAPCSOLJA ERDÉLYT ÁLLANDÓAN MAGYARORSZÁGHOZ.
A szent korona jogát emlegetik a Habsburg-királyok, amikor Erdély­
re igényt emelnek, de a szent koronához, vagyis a m agyar biroda­
lomhoz való tartozást elismerik az erdélyi fejedelmek és rendek is.
Bethlen Gábor, az önálló Erdély legnagyobb építője is a „magyar
koronában" látta az ország egységének szimbólumát. (A szent korona
eszméje — részletek. Magyar Szemle, 1941. június)
B ó n is G y ö r g y
ÚJ F O L Y A M V. 3. S Z Á M B U D A P E S T , 1996. M Á R C I U S Á R A : 144 FT

BÍRÓ M i k l ó s A D É L SZ L Á V H Á B O R Ú TÁ RSA D A LO M LÉ LE K ­
TA N Á R Ó L; S z a b a d G y ö r g y A N T A L L J Ó Z S E F R Ő L ; H í d v é g i
MÁTÉ: N A G Y LÁSZLÓ ÁLMAI; OLÁH ZsiGMOND: A K Ö Z V É L E ­
MÉNY ÉS A POLITIKA 1995-BEN; A D U N A T V INTERJÚJA GLATZ
Ferenccel ; C s o r b a J ó z s e f : A M AGYAR ÁLLAM KOM M UNIKÁ­
C IÓ S V Á L S Á G A ; P E T H Ő T i b o r A N Y U G A T O R O SZ D ILE M M Á ­
JÁRÓL; B E S Z É L G E T É S A Z O R V O S - B E T E G K A P C S O L A T R Ó L

4 —* ■
Sz e r k e s z t ő i ü zenetek:

előfizetési díja , az egyes szám ok árának de­

A M a g y a r S ze m le
cemberi em elkedését követve, április 1-jétől egy évre 1.728 forint,
fél évre 864 forint lesz. Aki A lapítványunkat legalább 5000 forint­
tal tám ogatja, az a Magyar Szemle egyéves előfizetését és könyv­
ajándékot kap.

A M a g y a r S ze m le A l a p ít v á n y s z á m l a s z á m a : 11707024-20332033.
Az A lapítvány tám ogatására befizetett összegek az APEH enge­
délye alapján az adóalapból levonhatók, befizetésüket igazoljuk.

S ze rk e sztő sé g i t it k á r sá g i ó r á k : hétfőtől péntekig, ll-1 5 h.

S ze r k e sztő sé g i f o g a d ó ó r á k : Kodolányi Gyula: péntek, 12-13h;

C zakó Gábor: kedd, ll-1 2 h; Banga Ferenc: kedd, 11—12h; M agyar
Bertalan : csütörtök, 10-13h; V áczi Gábor: kedd 10—14h.

A f o ly ó ir a t m egjelenését a B a t t h y á n y Lajo s A l a p ítv á n y , a Ga ­

r a n c ia B iz t o sít ó R t . és a W estel 900 G SM tám o g a t ja .

A M a g y a r S zem le A l a p ít v á n y ig a z g a t ó s á g a :
A ntall György András, Dr. Ba lo g h János, Bőd Péter Ákos,
C zak ó Gábor, G r a n a sz t ó i György (elnök), Jeszenszky Géza,
K o d o l á n y i Gyula, M a g y a r Péter, S z a b a d o s György
 Főszerkesztő: K.ODOLÁNYI GYULA

Szerkesztőbizottság: B o r b á n d i G yula , C seh -S z o m b a t h y Lá sz l ó ,

K indler J ózsef , M ellár Ta m á s , M o l n á r G u sztáv ,
Sz a b a d o s G yö rg y , Sz ő c s G éza , D r . Va r g a C saba

Szerkesztőség: Ba n g a Ferenc , Cz a k ó Gá b o r ,
Izinger An n a , M ag yar Bertalan , Váczi Gábor

Szerkesztőségi titkár: A r a n y Em ília

ÚJ FOLYAM V. 3. SZÁM BUDAPEST 1996. MÁRCIUS

CZAKÓ GÁBOR MÁRCIUS, IDUS 227

SZABAD GYÖRGY HALLGATÓBÓL PÁLYATÁRS 229

CSORBA JÓZSEF A MAGYAR ÁLLAM 234

KOMMUNIKÁCIÓS VÁLSÁGA

BÍRÓ MIKLÓS HOGYAN CSINÁLJUNK 248

HÁBORÚT?

GALGÓCZY ZSUZSA ORVOS-BETEG-KAPCSOLAT 264

GLATZ FERENC INTERJÚ A DUNA TV 276

ESTI KÉRDÉS CÍMŰ
MŰSORÁBÓL

SLIPKA MAGDOLNA SZALAY LAJOS 280

HÍDVÉGI MÁTÉ „HALLGATOM ÁLOMI 284
BESZÉDEM"
(NAGY LÁSZLÓ ÁLMAI)

SZALAY KÁROLY EGY IRONIKUS KEDVŰ 293

ESZTERGOMI ÉRSEK
SNEÉ PÉTER SZTRACSATELLA 305
(KERN ANDRÁS FILMJÉRŐL)

MEZEY BALÁZS FILOZÓFIA MINT MŰVÉSZET 310

(AZ EXISTENTIA FOLYÓIRATRÓL)
OLÁH ZSIGMOND A KÖZVÉLEMÉNY ÉS A POLITIKA 313
PETHŐ TIBOR BÁRÁNYOK VAGY FARKASOK 324

VUKOVICH GYÖRGY LEVELE 328

226 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

SZ Á M U N K SZERZŐI

Csorba József (1947, Budapest): eredetileg könyvtáros, jelenleg információs

tanácsadó
Galg ó c zy Zsuzsa (I960, Budapest): gyógypedagógus, újságíró.

H ídvégi Máté: a kémiai tudomány kandidátusa, egyetemi docens. Az Euró­

pai Tudományos és Művészeti Akadémia (Salzburg) rendes tagja.

M ezei Balázs (1960, Budapest): tanulmányait hazai és nemzetközi egyete­

meken végezte. Jelenleg az ELTE BTK-án tanít filozófiát, melyen belül fő
területei a fenomenológia, a vallásfilozófia és az etika.

O láh Zsigmond (1953, Gödöllő): tanár, történész, szociológus, társada­

lomkutató. 1994 óta saját társadalomtudományi kutató cégét vezeti. 1994-
ben szervezte és vezette a Magyar Demokrácia '94 programot, amelyet a
választások kapcsán a m agyar politika és politikai kultúra tanul­
mányozására hozott létre a Batthyány Lajos Alapítvány.

Pethő Tibor (1918, Budapest): az édesapja, Pethő Sándor által alapított Magyar
Nemzet szerkesztőbizottságának elnöke, lapunk külpolitikai szemleírója.

S ne É Péter (1953, Budapest): az ELTE Bölcsészkarán végzett magyar-népmű­

velés szakon. Szellemi szabadfoglalkozású. Rendszeresen jelennek meg pub­
likációi a Kortárs, a Filmkultúra és a Filmvilág folyóiratokban.

SUPKA Magdolna (1919, Budapest): művészettörténész, a művészettörténet

kandidátusa; a Magyar Nemzeti Galéria volt tudományos főmunkatársa; a
Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1994: Széchenyi-díj. Fő művei: A magyar
úrihímzés, 1938; Zichy Mihály, 1953; Aba-Novák Vilmos, 1966; Életképek a Ma­
gyar Nemzeti Galériában, 1974; Szabó Vladimir, 1974; Rékassy Csaba, 1982; Cso-
hány Kálmán, 1985; Pirk János, 1988; Tóth Menyhért, 1991.

Sz a l a y Károly (1929, Kecskemét): író, irodalomtörténész.

S zabad György (1924, Arad, Románia): történész. 1954-56 az ELTE újkori és

legújabbkori magyar történelem tanszékének adjunktusa, 1956-70 docens,
1970-94 egyetemi tanár. Kutatási területe a magyar polgári átalakulás. Az
MTA levelező tagja. Főbb művei: Forradalom és kiegyezés válaszútján 1860-61
(1967); Kossuth politikai pályája (1977); Miért halt meg Teleki László (1985); Kos­
suth Lajos üzenetei (összeállítás, 1994).

Vukovich György (1929, Kassa): szociológus. A szociológiai tudományok

kandidátusa. 1963-72 Egyiptomban, Genfben ENSZ-szakértő. 1990-1995 a
Központi Statisztikai Hivatal elnöke. Az MTA Statisztikai Bizottságának el­
nöke, a Demográfiai Bizottság tagja, a Nemzetközi Statisztikai Intézet tagja.

BÍRÓ Miklós: az újvidéki Filozófiai egyetem Pszichológia tanszékének taná­

ra. Az Öngyilkosság: pszichológia és pszichopatológia c. monográfia (1983), há­
rom tankönyv és öt kézikönyv szerzője; rendszeresen publikál folyóiratokban.
Pszichológiai munkásáágáért 1992-ben Dr. Borislav Stevanovic-díjat kapott.

E számunk illusztrációi Supka Magdolna: Szalay Lajos című cikkét kísérik.

 MÁRCIUS, IDUS

’EGSZÓLÍTOTT A MINAP egy kisvárosi Petőfi téren Sándor, a

M szobor: — M ondd, szépöcsém, hol tart ma a mi nagy ál­

munk, a gondolat, a szólás, a sajtó, a tájékozódás szabad­
sága? — Hebegtem zavaromban, m ert éppen egy helybéli millio­
mostól jöttem, akinek a gyermekei a mi beszélgetésünk árnyékában
pom ófilmen sikongtak a nappali másik sarkában. De a belém szorult
jogász kivágta magát: — Úgyszólván az egész glóbuszon törvény
garantálja, Sándor bátyám.
A költő lepillantott galambfoltos csizmájára, ami körül bul­
várlapokat hurcolt a késő téli szél, majd fölsandított a nyitott ablakok­
ra — mintha a lelkem legfrissebb emlékébe nézett volna. — Mondd,
szépöcsém, milyen alapon nyomtok ki ti ennyi ocsmányságot, galádsá-
got, hazugságot, és milyen jogon mutogatjátok a tévécloacákon?
— Petőfi-alapon — m ondám én kissé szemtelenül. — Teke-
gyelmed harcolt érte HUGÓVAL, BYRONNAL és hasonszőrű barátaival. A
sajtónak mindent szabad, amit a törvény nem tilt, a törvény meg egyre
kevésbé mer tiltani neki bármit, mert a sajtó azon nyomban kikészítené a
jogalkotókat, ha ellene szegülnének. És még igaza is lenne, mert a cenzori
hivatalok — node Petőfi Sándornak tartsak én előadást a cenzorokról?
— Ekkora úr lett a sajtó? — csodálkozott a költő a rajta hem ­
zsegő galambok alatt.
— Egy fejjel még annál is nagyobb. Átnéz az országgyűlések
feje fölött, hiszen világcsatornákon érkezik.
— Mit szól ehhez a felséges nép?
— A nép? Szavaz és kacag. Szórakozik, ahogy szokás, élvezi
a sajtó — a m édia — csiklandásait, melyek bizsergetik öv alatti tájait
és vegetatív idegrendszerét, m ert az egyes cloacák vad versenyt vív­
nak a kegyeiért.
— Hol m arad az igazság?
— Az igazság? Érdekes kérdés. Ritka, amióta a m édiában
információk áramlanak erre-arra, s a médiapiac szempontjai enyhén
szólva mások. Némelyek szerint megszűnt, mások szerint sose volt
ekkora igazság a világon: föl is osztatott a nép m indahány egyede
között, s ki-ki azt tekinti igazságnak, amit akar. Ismét mások szerint
egy i-betűvel lem aradt önmaga mögött.
— És a költészet? — a költő hangja szinte elveszett a m árciu­
si burukkolásban.
— Megvan. Senki sem tiltja. M inden országban akad több
száz, némelyikben még akár ezer ember is, aki verseket olvas.
CZAKÓ G ábor
- _____
_

SZALAY LAJOS RAJZA

 HALLGATÓBÓL PÁLYATÁRS*

ANTALL József, évtizedek távolába visszatekintve, maga minősítette kap­

csolatunkat akkor, amikor válaszul születésének 60. évfordulója alkalmá­
ból hozzá intézett üdvözletemre, 1992. április 8-án levélben reflektált.
„... Nem is tudom szavakba foglalni azokat az érzéseket, amelyek
közöttünk kialakultak az elmúlt évtizedekben. Nem akarok hosszú
emlékezésbe kezdeni egyetemi előadásaid hatásáról. Különleges
színt jelentettél nekünk, hallgatóknak, a történelmi igazságot fogal­
maztad meg és olyan stílusban, ami kevesekre volt akkor jellemző.
Tiszta és egyenes vonalú pályád mindenkinek csak a példaképe
lehet. Ezért is kértelek meg annak idején arra, hogy vállald el dok­
tori szigorlatozásomat és disszertációm bírálatát. Ha lenne róla
magnófelvétel, sokan elcsodálkoznának, hogy a budapesti egyete­
men a szigorlati bizottság előtt milyen hangnemben dicsérték a ma­
gyar történelmi liberalizmust és ennek szemüvegén keresztül mi­
lyen kritikáját adták a marxizmusnak."
MIT ÉN EHHEZ CSATOLHATOK, AZ KEVÉS. A tanár, aki előtt a
padsorokban sok diák ül, hallgatóit igazán akkor ismeri meg,
ha gyakorlatra is hozzá járnak. Antall József ott ült a padso­
rokban, de gyakorlatra nem járt hozzám. Ugyan felfigyeltem nevére,
amikor a bemutatkozó aláírását papírra rótta, hiszen a név a hajdani
kisgazda minisztert idézte. (Csak jóval később tudtam meg, hogy
valóban a hajdani politikus fiát ismertem meg benne.)
Ami „hallgatói" magatartásából felidézhető számomra, az
éppen az volt, hogy nem csupán hallgatott. Az előadó tanárt általá­
ban zavarni szokta az a hallgató, aki láthatóan kommentálja az előa­
dást. Antall József pedig ilyen volt. Nem ült szótlanul a helyén, nem
csupán jegyzetelt, hanem jól érzékelhetően megjegyzésekkel is kísér­
te az elhangzottakat. Ezt nagyon hamar észrevettem, s minthogy — ne
feledjük —> mindez az ötvenes években játszódott, némi bizonytalan­
ság támadt bennem, vajon ez a sűrű reflektálás nem olyan valaki részé­
ről történik-e, akitől majd panaszra, sőt, többre is telik... Hiszen az ilyen
magatartást (és néha a következményeit is) korán megismertem.
Rövid idő m últán azonban ez az érzésem elmúlt. Észrevet­
tem, hogy előadásaimnak éppen a politikailag kényes pontjainál leg­
többször félreérthetetlenül igenlő volt a tekintet, és a gunyorosságtól
sem mentes hallgatói alapállás a reformkor, illetve az abszolutizmus
egyes politikai személyiségeinek bem utatásánál egyetértővé, sőt,
hangsúlyosan igenlővé vált.
* Áprilisban jelenik meg Az ismeretlen Antall József című emlékezésgyűjte­
mény a Mundus Kiadónál. Ebből a könyvből vettük ki a fenti írást.
230 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

• j r j r APCSOLATUNKBAN A KÉSŐBBIEK SORÁN fontossá lett, hogy

1 ^ m indketten megbecsüléssel és barátsággal viseltettünk MOL-
X V N Á R József személye iránt, aki a Segédtudom ányi Tanszék
m unkatársaként m űködött, s nekem hajdani tanítványom, Antall Jó­
zsefnek pedig nemzedéktársa és megbecsült kollégája volt. Molnár
József 1956-ban kiemelkedő szerepet játszott a diákifjúság nemzeti és
demokratikus mozgalmaiban, azok jó és józan irányba terelésében.
Molnár József irányította egymásra figyelmünket. Történeti érdeklődé­
sünk párhuzamossága mellett alighanem ennek a személyes szálnak is
szerepe volt abban, hogy már a kutatói pályán előrehaladó Antall Jó­
zsef doktorálásában az általa méltányolt szerep jutott számomra.
Attól kezdve fokozatosan a Semmelweis Orvostörténeti Mú­
zeum és Levéltár köréhez, egyben szélesedő baráti köréhez vonzott
engem is, és tudományos szervező m unkájának különböző fázisai­
ban jelét adta annak, hogy számít a közreműködésemre.
Amikor a '70-es, '80-as években a diktatúra felpuhulása a
szellemi közéletet is új lehetőségekhez juttatta, további szálakkal
erősödtek kapcsolataink. Ilyen volt a Kerepesi temető Nemzeti Pan­
teonná emelésére irányuló akciósorozat, amelyben Antall József
meghatározó, jómagam szerény, alkalmi szakértői szerepet játszot­
tam. Még inkább az a körülmény, hogy a '80-as évek derekán engem
a magyar-lengyel történész vegyes-bizottság elnökévé választottak,
ami ugyancsak közel esett Antall József érdeklődési köréhez.
A 80'-as évek végén bekövetkező politikai fordulat előjátéka
idején m ár barátként, sőt, politikai beszélgetőpartnerként köszönt­
hettük egymást. Gyakran előfordult, hogy egy-egy tanácskozás vé­
gezetével Antall József felajánlotta, hazavisz autóján. A hajdani ta­
nárnak felajánlott figyelmesség nem egyszer azzal végződött, hogy
autóutunk rövidebb volt, mint mondanivalónk, és hosszú időre még
a kocsiban m aradtunk. Vitattuk a szóban forgó témát, hovatovább
az általános politikai helyzetet, vagy annak valamely aktuális kérdé­
sét. Örömmel ismertük fel, hogy gazdag tartalm ú beszélgetéseink
hasznosak, és közel hoznak bennünket egymáshoz.
Az első lakiteleki találkozón én meghívottként voltam jelen. An­
tall József később ismételten szólt arról, hogy távolmaradásának technikai
okai voltak. Nagy örömmel láttam viszont a Jurta Színház összejövetele­
in, amelyek a nemzeti és demokratikus ellenzék vitafórumai voltak.
Az 1987-88 telén ott rendezett valam ennyi összejövetelen
szóltam a dobogóról. Nem utólagos megtámogatása az emlékezet­
nek, ha azt m ondom, hogy a színpadról ismételten ráláttam Antall
Józsefre, aki — m int évtizedekkel korábban —, az egyetemi padban,
ekkor is láthatóan kommentálta szövegeimet a barátainak, és aligha­
nem egyetértőn. Úgy gondolom, megnyilatkozásaim hatására vonat­
kozik a m ár idézett 1992. április 8-i levél egyik m ondata, miszerint:
„Az MDF-hez való csatlakozásomnál, valamint maradásomnál
mindenképpen kiemelkedő szerepet játszott a személyed."
 SZABAD GYÖRGY: HALLGATÓBÓL PÁLYATÁRS 231

A második lakiteleki találkozón, 1988 szeptemberében m ár ő is sze­

mélyesen részt vett. A nagy tanyaudvaron beszélgetve bizalm át fe­
jezte ki, hogy a megalakuló Magyar Demokrata Fórum jó irányba
fog haladni. De velem egyetértésben kihangsúlyozta az emberi m i­
nőség fontosságát, azt a jól ismert igényességét, aminek érvényesíté­
séért a továbbiakban is annyit küzdött.
1988 végén és 1989 elején m ár rendszeres résztvevő volt az
MDF vezető csoportjának tanácskozásain. Nagy örömömre szolgált a
márciusi országos gyűlés javaslata, hogy a gyűlésen kialakuló állásfog­
lalást Antall József fogalmazza meg GERGELY András társaságában.
(Lehet, hogy melléjük még más is társult, de erre nem emlékszem.)
Az állásfoglalás — az összegzők érdeméből — erősen m eg­
emelte az országos gyűlésen elhangzó legfontosabb javaslatokat.
Emlékezetem szerint a szöveg egészét Antall József ismertette a gyű­
lésen. Előadása, a gyűlés szenvedélyes felszólalásaitól eltérően,
visszafogott, a tágyszerűséghez ragaszkodóan szenvedélym entes
volt, és talán éppen ezzel a „profi politikusi" hangvétellel, látszóla­
gos szárazságával nem váltott ki dübörgő tapsokat, illetve olyan el­
ismerést, ami tartalma miatt megillette volna. Alighanem ennek is
szerepe volt abban, hogy a vezetőségválasztás során Antall József
nem kapott annyi szavazatot, amennyi az élbolyba juttatta volna.
Engem rendkívül bosszantott a dolog, de ő vérbeli dem okrataként
fogadta az eredményt.
Közbevetőleg jegyzem meg, hogy ez idő tájt hívta életre An­
tall József a Párizsban megalakult Emberi Jogok Ligája Budapesti
Tagozatát, amelynek vezetőségébe — személyes javaslatára — en­
gem is beválasztottak.
1989 tavaszán felgyorsultak az események. A Független Jogász­
fórum ellenzéki tömörülést célzó kezdeményezésének az MDF vezeté­
sén belül, kezdettől fogva egyik következetes támogatója voltam.
A Magyar Demokrata Fórumnak az Ellenzéki Kerékasztalon
részt vevő delegációja m űködéséért a felelősség m indenekelőtt rám
hárult ekkoriban. Az előkészítő tárgyalások lezárulásának időszaká­
ban ismételten figyelmeztettem az elnökséget, hogy az MSZMP-vel
való érdemleges tárgyalásokra küldöttségünket meg kell erősíteni,
hiszen SÓLYOM Lászlóval ketten láttunk el szinte m inden feladatot
az MDF képviseletében.
ntall Józsefre gondoltam , akinek felkészültségéről és adott­

A ságairól a lehető legjobb véleményem volt, és bennem élt az

országos gyűlésen történt mellőzésének emléke is. Felhívtam
telefonon, és elmondtam, hogy az elnökségben javaslatot kívánok
tenni a delegációban való bevonására. O ezt óvatos érdeklődéssel és
bizonyos fenntartásokkal fogadta. Fenntartásainak a lényege az volt,
hogy az alapkérdésekben ismernie kell az MDF-elnökség álláspont­
ját, hogy a maga részéről a megbízást elfogadhassa.
Az ülésen derült ki, hogy egymástól függetlenül — amint
arra Antall József ismételten visszaemlékezett — CSOÓRI Sándor is,
akivel kapcsolata ugyancsak régi keletű volt, hasonló javaslattal ke-
23 2 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

reste meg. Együttes fellépésünk hatására az elnökség többsége amel­

lett foglalt állást, hogy Antalit hívjuk meg az elnökség ülésére, és
hallgassuk meg elgondolásait.
A ntall József m agas színvonalú, jól követhető, nagyhatású
előadásban vázolta az európai dem okratikus erők tagozódását a
m eghatározó szerepet játszó európai állam okban és a m ultilaterális
szervezetekben. Á llást foglalt am ellett, h ogy az ADENAUER, ERHARD,
DE G asperi és Robert SCHUMANN n ev ével fém jelezhető európai ke­
reszténydem okrácia irányultságához érzi legközelebbállónak a M a­
gyar Dem okrata Fórum irányvonalát, am elyhez szervesen kapcso­
lódnak a m agyar nem zeti liberalizm us és a falukutatók által inspirált
n ép i irányzat legjobb hagyom ányai.
Megnyilatkozása után, amelyet vita, pontosabban több, álta­
la frappánsan megválaszolt kérdés követett, az elnökség túlnyom ó
többségének támogatásával megbízást kapott a tárgyalásokon való
részvételre. 1989 júniusában m ár jelen volt az ún. három oldalú
egyeztető tárgyalások megnyitóján, majd hamarosan bekapcsolódott
az érdemi munkába.
Ism ételten idézett leveléb en ugyancsak fontosnak ítélte sze­
repem et

„... a kerekasztal tárgyalásokban való vezető részvétel elvállalásá­

ban is. Tanár-tanítvány kapcsolatunk, kollegialitásunk és barátsá­
gunk itt vált végleg harcostársi együttműködéssé"
— írta.
Antall József részvétele a kerékasztal-tárgyalásokon a forrás­
anyag rendszeres feltárásán alapuló tanulm ányt érdemel. M ind szá­
mos alkotmányos alapkérdés tisztázásában, mind az 1989. szeptember
18-i részmegállapodás feltételeinek kialakításában oroszlánrésze volt.
Felkészültségét, képességeit, nemzeti és demokratikus elkötelezettségé­
nek mélységét, horizontjának tágasságát ekkor ismertem m eg igazán.
Erre külön lehetőséget nyújtott, hogy a tárgyalások előtt és után, de
olykor egyéb lehetőségeket is terem tve, hosszú időt töltöttünk
együtt bizonyos kérdések tisztázása, nézeteink egyeztetése végett.
Az estébe nyúló hivatalos tárgyalások után majd m inden al­
kalommal felajánlotta, hogy kocsiján hazavisz, s néha órákat töltöt­
tünk a kis budai utcában megállított autóban, a teendők részleteivel
foglalkozva.
Az 1989. szeptember 18-i részmegállapodás aláírásakor ra­
gaszkodott ahhoz, hogy a Magyar Demokrata Fórum részéről vele
együtt én írjam alá az okiratot. Ezzel kifejezte azt a véleményét, hogy
a sajátja mellett az én szerepemet tartja pártunk részéről a legjelentő­
sebbnek a létrejöttében.
Lehet, hogy túlértékelte szerepemet, amint alighanem túlér­
tékelt többször idézett levele zárófordulatában is, de szám om ra ez
elm ondhatatlanul sokat jelent. Hiszen m egújulásunk története legna­
gyobb alakjának a véleményét tükrözi.
S z a b a d G yörgy
SZALAY LAJOS RAJZA
 A MAGYAR ÁLLAM
KOMMUNIKÁCIÓS VÁLSÁGA

HATALOM ÉS TÁJÉKOZTATÁS

-in d több o ly a n szakértői m eg fo g a lm a zá s lát napvilágot,

M hogy a magyar államigazgatás és gazdasági tervezés intézmé­

nyi hátterét illetően a működést komolyan gátló zűrzavar ala­
kult ki, melyet súlyosbít a modernizáció szükségessége miatti átalakítási
kényszer. Az elmúlt öt év alatt az állam információs modellje lényegében
átalakult. A korábbi információ-piramis összeomlott, s egy olyan soksze­
replős modell jött létre, amelyben a politikai és a gazdasági aktorok szá­
ma milliós nagyságrendűvé vált. Ennek megfelelően, az államigazgatás­
ban és gazdasági tervezésben meghatározó, hiteles információ-kibocsátó
fórumok (intézmények) száma is megnövekedett. Áttekintésünk első ré­
szében arra kívánunk rámutatni, hogy a kormány jelenlegi gondjaiban
miként jelenik meg e tényező, ili. e változásoknak mi a szerepe a kormány
programkészítő és államigazgatási gondjainak sűrűsödésében.

A hiteles információforrások 1995-ben

A mai magyar állam információs modellje szempontjából m ár sok­

központú, vagyis a kormánynak jóval több politikai és gazdasági
szereplővel kell számolnia, közöttük a mindenkori program ok m eg­
valósíthatósága szempontjából súlyos politikai, gazdasági és társa­
dalmi nyomásgyakorló tényezőkkel. Másfelől, a gazdasági tervezés
és államigazgatás modernizációja kapcsán újra kell gondolni és sza­
bályozni a hiteles információforrásokat, valamint a kényszerítő hatá­
sú átalakulási program végrehajtása szempontjából releváns adat- és
információtípusokat. Ehhez képest nem tisztázódott m ind a m ai na­
pig, hogy az állami szektor jelentős m éretű átalakulása (leépülése és
megszűnése), illetve a magánszektor megerősítése mellett milyen
adatokkal és információkkal, általában milyen ismeretekkel írhatók
le a gazdasági és társadalmi mozgások, milyen nem ű adatok és in­
formációk adhatnak megbizonyosodást arról, hogy a kormányzati
szándékok eredményeként a kívánatos folyamatok m ennek végbe.

Az állam információs modelljének átalakulása

Az állam megváltozott információs modellje szempontjából a kor­

m ány m ára egy olyan formális és informális hálózat tagjává vált,
 CSORBA JÓZSEF: A MAGYAR ÁLLAM INFORMÁCIÓS VÁLSÁGA 235

amelyben információtörvény és annak alapján alakult információpo­

litika nem biztosítja prioritását, szakmai terminológiával élve: nincs
rögzítve a hozzáférési protokoll. E hálózat m akroszintű tagjai: a kor­
m ány (a nemzeti intézményekkel, a központi statisztikai szolgálat­
tal), az államigazgatási szféra (a minisztériumokkal és az országos
hatáskörű szervezetekkel), a politikai szféra (a pártokkal és a politi­
kai érdekképviseletekkel), a vállalkozói szféra (a gazdasági érdek-
képviseletekkel, szakmai kamarákkal, bankok szellemi műhelyeivel
stb.), a társadalmi szféra (a civil szervezetekkel és kulturális fóru­
mokkal), a tudom ányos/kutatási szféra (az akadémiai intézetekkel,
független kutatóintézetekkel, országos információs központokkal),
végül, de nem utolsó sorban a m édia (a gazdasági magazinokkal,
közvélemény-kutatókkal, politikai marketing- és PR-szervezetekkel,
médiaelemzőkkel és információ-brókerekkel). Ebben a sokosztatú
makrokommunikációs hálózatban nagyon sok hiteles információfor­
rás és érdekérvényesítő (közvélemény-formáló) fórum van, amelyek
a horizontális és a vertikális kommunikációban alakítják a közvéle­
ményt.
Jelenleg nincsenek megnevezve a kormány közvetlen irányí­
tása alá tartozó szervezetek, nincs az információ-ellátását és tájékoz­
tatási feladatainak ellátását biztosító információtörvény, nem jött lét­
re a kiszolgálását biztosító információpolitika. Ennek megfelelően
nincsenek biztosítva a bevezető és a követő tájékoztatását m int alap­
vető kormányzati tevékenységeket megalapozó feltételek, nem m ű­
ködik a tájékoztatás társadalmi tükörszerepe.

A z információtörvény helye az alkotmányozásban

Z ELŐZŐEKBEN KIFEJTETTEK ÉRTELMÉBEN az állam működtetése,

A a kényszerítő hatású program ok végrehajtása érdekében m in­

denekelőtt egy információs kerettörvénynek kellett volna
megszületnie, benne a kötelező adatszolgáltatás, a közzététel, a hite­
lesség garanciájával. Ki kell m ondanunk, hogy az adatvédelm i és az
informatikai törvény, vagy a médiatörvények nagyon fontos tör­
vények, de semmiképpen nem előzhetik meg a kötelező adatszolgál­
tatás és a hitelesség követelményének jogi garantálását, és nem so­
rolhatók hátrább az országos hatáskörű információ-kibocsátó intéz­
mények státuszát rendező, a nem zetgazdaság információ-ellátását
lehetővé tevő szervezetek m űködését biztosító törvényi vagy jogsza­
bályi keretek sem.

A korm ányzati információpolitika szerepe

Szakértők szerint Magyarországon nem információhiány, hanem in-

formációdömping van, melynek kezelhetetlenségét fokozza a szer­
vezeti és egyéni információgazdálkodás kialakulatlansága. A kor­
m ány m űködését segítő alapvető információkat (bázisadatokat) szol­
gáltató intézmények működési helyzete és kompetenciája rendezet­
236 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

len, illetve bizonyos felismerések hiányában az új hiteles információ-

források, m int intézmények, nincsenek megjelölve, ezen intézmé­
nyek és a legfelső döntéshozói központok közötti információ-továb­
bító mechanizmusok és csatornák nincsenek lefektetve. Ugyanakkor
államigazgatási téren létezik m ár egy jelentős információs infra­
struktúra, kialakulóban van M agyarországon is az információs köz­
mű, a kormánynak rendelkezésére áll az informatikai koordináció.
Ennek ellenére nincsenek megfelelő ismeretei (és persze a korm ány­
zó politikai erőknek se) a gazdasági aktorok jelentős részéről. A sok-
szereplőssé vált magyar társadalomban sokkal szélesebb körű adat-
és információgyűjtés megoldásáról kellene gondoskodni, s m indezt
végrehajtani egy olyan államban, ahol az információszabadság igen
jelentősen korlátozza az állam és a kormány jogait. Azonban látható­
an nem született meg az a felismerés, hogy új igazgatási, vezetési
feladatok, újszerű vezetői és alkalmazotti viselkedésformák jelentek
meg, valamint hogy a kommunikációs tevékenységekben és a gazda­
sági viselkedésben bekövetkezett változások, a foglalkozások közötti
fokozott verseny, az információ-feldolgozó, elemző és tájékozatási,
szakértői szintek széles spektrum át hozták létre, s ezekre a jelenlegi­
nél sokkal komolyabban kellene támaszkodni.

A politikai és a gazdasági szféra új viszonya

MINDENKORI KORMÁNYNAK SZÁMOLNIA KELL TEHÁT AZZAL,

A hogy a korábbi információ-piramis összeomlott, az információ­

hatalom megosztottá vált. Irányítási és igazgatási szem pont­
ból merőben új helyzet alakult ki, a gazdasági tervezésnél például a
gazdasági aktorok milliós nagyságrendjével kell számolni, de nem
jött létre a kormány információgyűjtő, -feldolgozó, tájékoztatási jo­
gait, kötelezettségeit rögzítő információtörvény, annak alapján (és a
politikai érdekcsoportok konszenzusával) megfogalmazott informá­
ciópolitika. Ebből következően egyrészt a kormány nem rendelkezik
elegendő ismerettel a politikai és gazdasági aktorokról, a társadalmi
szereplőkről, másrészt nem képes a kényszerítő hatású gazdasági és
társadalmi program ok végrehajtásához szükséges társadalm i szoli­
daritás, ill. állampolgári lojalitás biztosítására megfelelő tájékoz­
tatáspolitikát kidolgozni.
Az elmúlt öt esztendő történései azt mutatják, hogy a politi­
kai és gazdasági érdekek sikerrel akadályozták meg, hogy a kor­
m ány helyreállítsa információmonopóliumát (az más kérdés, hogy
ennek így kellett történnie). Az átmeneti helyzetben rejlő lehetősé­
gek (a kedvezőbb politikai és gazdasági alkuhelyzetek, anyagi ha­
szon stb.) m ára kimerültek. A kényszerítő hatású gazdasági progra­
mok, a modernizációs elképzelések megvalósításához m a a kormány
információgyűjtési és tájékoztatási szupremáciája azonnali helyreál­
lítására van szükség, ellenkező esetben a legkecsegtetőbb progra­
moknak sem lehet a társadalmi elfogadottságot biztosítani, a sokkal
 CSORBA JÓZSEF: A MAGYAR ÁLLAM INFORMÁCIÓS VÁLSÁGA 237

erőteljesebb hatalmi nyomással sem lehet a politikai és gazdasági

aktorok lojalitását megnyerni.
Az állam (és a társadalom) új információs modelljének leírá­
sa és tudatos követése ugyan várat magára, a sokkal bonyolultabbá,
gyorsabbá vált politikai és gazdasági élet befolyásszervező, ill. befo­
lyás-ellenőrző csomópontjai viszont kialakították a m aguk informá­
ciós csatornáit és mechanizmusait. A m inisztériumok szerepe jelen­
tősen csökkent, egyrészt abból a zavarból adódóan, hogy a magán-
szektor előretörését, az állami szektor összezsugorodását nem köve­
tik kellő rugalmassággal, másrészt egy politikai indíttatású átalaku­
lási kényszersorozatból következően, mely szervezeti, személyi és
lokális átrendeződésekkel járt. Harm adrészt vannak modernizációs
jellegű változások is, de ma még ezek is inkább a zavart erősítik.
Átalakulóban van a Miniszterelnöki Hivatal (MÉH) is, amit
elsősorban a miniszterelnökség és a tárcák közötti egyeztetési zava­
rok (lásd Jánosi-ügy), a MÉH adat- és információ hozzáférési proto­
kolljának hiánya, a kormányzati tájékoztatáspolitika kidolgozatlan­
sága (szóvivőváltások) m utatnak. Ezt a helyzetet a politika és a gaz­
daság dinamikusabb tényezőivel szemben kevéssé ellensúlyozza az
a funkcionális változás, amit a Kormányzati Ellenőrzési Iroda (KEI)
és a Modernizációs Programiroda (MPI) megalakulása jelent. A KEI
tulajdonképpen a közigazgatási korszerűsítési kormánybiztosi hiva­
tal funkcióját tölti be, a közigazgatás deregulációjának, az államház­
tartási reformnak ill, a legnagyobb horderejű szociális kérdések m e­
nedzselésének a kézben tartására jött létre. Az MPI egy máig teljesen
ki nem bontott, rendkívül összetett feladathalmazt kapott, amelyben
a legfontosabb az elodázhatatlan modernizációs program társadalm i
elfogadottságának előkészítése és biztosítása lenne. E szervezeti egy­
ségek működésével azonban (a gazdaságpolitológiában kiemelten
fontosnak tartott befolyásszervező és ellenőrző tevékenységek átren­
deződése szempontjából) jelentősen megváltozik az államigazgatás
irányítási, szervezési, összefoglalóan: hatalomtechnikai rendje is.
1 BBŐL A NÉZŐPONTBÓL a m inisztériumok közül a PM ugyan
m— még egy korábbi állammodell logikája szerint, de m ár az új
* 1 politikai konstellációhoz és hatalomszervezéshez igazodva, öt
nagy szervezeti egységbe tömöríti működését, nem kis mértékben
arra a túlzott önbizalomra építve, amit ama adottság feltételez, hogy
a programgenerálás szempontjából a PM rendelkezik a legátfogóbb
(és működő) információs bázissal. (A kincstár felállása ebben az állam-
igazgatási rendszerben újrafogalmazza a gazdasági és pénzügy­
minisztériumi, ill. költségvetés-menedzselő szerepeket.)
Világos, hogy a politikai befolyásszervezés szempontjából a
PM-ben lévő munkacsoport párhuzam os szervezete a MÉH m oder­
nizációs titkársága, amely elsősorban a társadalm i fogadtatásért fele­
lős. De ugyancsak erős egy fórum, mely máshová teszi az információ-
gyűjtéssel és szervezéssel felépített hatalmi csomópontokat: az Ál­
lamháztartási Reform Bizottság. A legnagyobb kérdés azonban az,
hogy milyen bázisadatokon, milyen információs bázison dolgozhat­
238 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

nak az új gazdasági, társadalmi programgeneráló és politikai/hatal­

mi szerveződések. Ugyanis a programkészítés és az állam m oderni­
zációjának kínjai, politikai gátjai, ill. szemléleti korlátái csúcsosod­
nak ki az olyan kezdeményezésekben, mint pl. az APEH nyomozási
hatáskörhöz folyam odása, vagy a VPOP-TB-APEH adatbázisok
összekapcsolhatóságának kérdése (mely az információs kerettörvény
hiányában nem lehetséges). Nem elég a Visszaélések Elleni Kor­
m ánybizottság, vagy az ún. tiszta kezek bizottságának fellépése
(Közpénzek Felhasználását és a Privatizációt Ellenőrző Bizottság) a
közmorál, netán a politikai szigor nevében, nem elég e szervezetekbe
az IM, PM, APEH, TB, VPOP képviselőinek bevonása, ha az alapve­
tő adatokat birtokló intézmények működése, bázisadataik hitelessé­
ge nincs korszerű jogi, közgazdasági, statisztikai, számviteli stb. ad­
minisztrációs módszerekkel legitimálva, ha az adatokhoz való hoz­
záférés rendje, a kormány információs szupremáciája nincs egy nem ­
zeti információpolitikában lefektetve.
A korábbi inform ációpolitika csődjének naponta tapasz­
talhatjuk a jeleit. Ilyen a TB-ügy: a pontatlan címzések és rossz ada­
tok, az ügyviteli folyamatok több hónapos csúszása. A folyószámla­
tulajdonosok száma 1990-1994 között több m int kétszeresére nőtt, s
ez egyszerűen kezelhetetlenné teszi a bázisadatok tömegét. Hasonló
anomália, hogy a cégbíróságok adattárai nem kapcsolhatók össze,
adminisztrációs és számviteli hiányosságok m iatt az új cégek bejegy­
zése nem ad elég gyors tulajdon- és tevékenység-regisztrálásra alkal­
mat, a megszűnő cégek pedig nem vonódnak ki a rendszerből. Az
m ár a kisebb jelentőségű ügyek közé tartozik, hogy a földhivatalok
feladatai 60-80%-kal növekedtek az elmúlt öt esztendőben, és három­
esztendős késésben vannak.
A követett információpolitika legveszélyesebb m ulasztása
azonban a privatizáció terén jelentkezett, melyet a tájékoztatás állat­
orvosi lovaként emlegetnek. Az állam információs modelljét tekintve
nem lehet kérdéses, hogy szükség van egy privatizációs miniszteri
döntéshozói posztra (ahogy azt m inden volt szocialista országban
fontosnak tartották), m ert a társadalomképet a távlatban m eghatáro­
zó tulajdon-átrendeződési folyamatban a szervezet-, a tulajdon- és
pénzforgalom-regisztrálás bázisadatait kormányzati szinten hozzáfér­
hetővé kell tenni, ill. a stratégiai tervezéshez szükséges koordinációt
csak ott lehet biztosítani. Az ÁVÜ és az ÁV Rt., majd ÁPV Rt. státusza
ugyancsak sokkal inkább a bázisadatokhoz való hozzáférés szem­
pontjából érdekes, egyébként is élőbb adatokkal rendelkeznek a fel­
ügyeletük alá tartozó vállalatokról, m int az ágazati minisztériumok.
-INDENT ÖSSZEVÉVE, AZ AKTUÁLIS HELYZETBEN az állam infor­

M mációs modellje azt mutatja, nagy a veszély, hogy a politikai

információcsere színtere m ár nem a parlam ent és a kor­
mány, hogy a gazdasági tervezés és program generálás nem elég szé­
les, alapos, hiteles adat- és információbázis alapján történik, a társa­
dalmi információnak pedig nincs nyilvánossága. Egyre több jel m u­
tat arra, hogy a termelésközpontú, hagyományos statisztikai bázis
 CSORBA JÓZSEF: A MAGYAR ÁLLAM INFORMÁCIÓS VÁLSÁGA 239

a la p já n m á r n e m l e h e t e lé g is m e r e te t s z e r e z n i a m a i m a g y a r tá r s a d a ­
lo m r ó l, h o g y a fo g y a s z t á s - a la p ú m é r ő s z á m o k h it e le s e b b e k , m i n t p l. a
lo g is z t ik a i b e s z e r z é s i é s k é s z l e t e z é s i tá r s a s á g m e g a la k u lá s á v a l e lin d ít o t t
b e s z e r z é s t é s f o g y a s z t á s t k ö v e t ő m o n it o r in g - r e n d s z e r , v a g y a g a z d a s á ­
g i e g y é n i ( á lla m p o lg á r i, f o g y a s z t ó i) é s s z e r v e z e t i ( v á lla lk o z ó i, v á lla la ti)
v i s e lk e d é s t f i g y e l ő k ö z v é le m é n y - k u t a tá s i t e c h n ik á k r e g is z tr á ln a k .

A Z INFORMÁLIS ÁLLAM NÖVEKEDÉSE

LLANDÓAN NAPIRENDEN VAN a z i n f o r m á c i ó v a l b á n n i n e m t u ­

dás problémája, naponta tapasztalhatók olyan rendezetlensé­
gek, amelyek a magyar állam korszerűtlenségére hívják fel a
figyelmet. Közismert az adatszolgáltatás és adatfelhasználás állam-
polgári vonatkozásainak problémája, miközben az intellektuális in­
formációjog nevében elfogult szakértők m a m ár a személyi szám
további használatát szorgalmazzák. Napirenden van a felismerés,
hogy a gazdasági tervezés és államigazgatás gyengesége ill. m űkö­
désképtelensége, a gazdasági programalkotáshoz nélkülözhetetlen
gazdaságstatisztikák hiányoznak vagy megbízhatatlanok, a kormány­
záshoz nélkülözhetetlen igazgatásstatisztikai adatok szintén megbízha­
tatlanok, összevonhatóságuk és ellenőrizhetőségük megoldatlan. Napi­
renden vannak a tájékoztatási törvények egy olyan vitában, amelyben
nem lehetséges megoldás, ha a rendezéshez szükséges törvényi és
jogszabályi környezet teljes egészében nem kerül revízió alá.
A gazdasági tervezés és az államigazgatás alapvető információ-
igényeinek biztosítása, az információ-kereskedelem szabályozása, a tá­
jékoztatás törvényes kereteinek megteremtése, az állam és az informá­
ció viszonyát meghatározó információtörvény hiányában nem vihető
végbe a modernizálás, és folytatódik az ország kormányozhatóságát
veszélyeztető informális állam, a szürke és a fekete gazdaság növekedése.

Az információs kerettörvény szerepe

Az információs kerettörvény két részből kell álljon. Egyrészt m egha­

tároz olyan információjogi kánonokat, m int a kötelező adatszolgálta­
tás, a közzétételt és hozzáférést, ill. a hiteles információforrások
megnevezését; másrészt keretbe foglalja az információgyűjtés, -fel­
dolgozás, -tervezés és -szervezés, -kereskedelem és tájékoztatás
egyéb, az információs alapjogokra (kötelező adatszolgáltatás, közzé­
tétel, hitelesség) visszautaló törvényeit is.

A z információ-kereskedelem törvényei

Az információ-kereskedelemnek a fejlett országok norm áihoz igazo­

dó szabályozási igénye felveti az adatvédelmi, az informatikai, a ver­
seny- és a reklámtörvények m űködési hiányosságait. De M agyaror­
szág valódi problémája az, hogy a (létező) törvények következetes
alkalmazásától rendre eltekintve, az állam modernizálását, a kormány­
240 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

zati munka hatékonyságának javítását odázzuk el, kiszolgáltatottá

tesszük az állampolgárt (nem annyira az állam által, m int inkább a
szürkében és feketében működő informális állam révén), és a társadalmat
(az informális államot építő politikai, gazdasági és deviációs érdekcso­
portok manipulációjának). Az információ-kereskedelem szabályozat­
lansága — szakértői becslés szerint — 1989-1994 között mintegy 500
milliárd forint nagyságrendű gazdasági kárt okozott a magyar állam­
nak: a sokat emlegetett korrupció elsősorban illegális információcsere!

A gazdasági tervezés és államigazgatás törvényei

A gazdasági programalkotás és menedzselés szempontjából legfon­

tosabb cég-, statisztikai és számviteli törvények rendezetlenségei és
alkalmazásuk hiányosságai a pénzügyi rendszer törvényeivel és a
versenytörvénnyel kiegészítve, jelentős mértékben járultak hozzá a
rendszerváltó kormány bukásához, s a jelenlegi kormány gazdasági
programalkotó és irányítási tehetetlenségéhez, a törvényességet el­
lenőrző — a legitim hatalm at szolgáló — intézmények hatókörét
megkerülő informális állam politikai és gazdasági erőcsoportjainak
m ind gátlástalanabb fellépéséhez.
A befektetés-szervezés címén jogi, pénzügyi, politikai és tár­
sadalmi viszonyainkat figyelő információs szakértők M agyarorszá­
got a fejlődő világ második (fejletlenebb) csoportjába sorolják, ahol
bajok vannak az információs infrastruktúrával, nincs információtör­
vény s ahhoz kapcsolódó információpolitika, mely megjelölné a hite­
les információ-kibocsátó intézményeket; végül, a rendelkezésre álló
adatok nem konzisztensek a nemzetközi gazdasági élet politikai és
üzleti kockázati mutatóihoz felhasznált információkkal. A statiszti­
kai és számviteli törvények — módosításaik ellenére — nem képesek
követni az igényeket, nem fogalmazódott meg bennük a m odem
állam szerkezeti és funkcionális igényeihez közelítés menetrendje.
■ | " l MENETREND SZERINT a statisztikai törvénynek alapvető szemlé-
letváltáson kellene keresztülesnie, a termelés szem pontú köve-
■ iJ tésről a fogyasztás szempontú regisztrálásra való áttéréssel, a
gazdasági és politikai aktorok sokkal szélesebb körének megfigyelé­
sére alkalm as m ódszerek bevezetésével. A szám viteli törvény
ugyancsak újabb kiigazítások és korszerűsítések előtt áll, parlam enti
szereplése olyan hézagokat világított meg, m int pl., hogy a vállala­
tok nulla vagy negatív tőkét m utatnak ki a devizában lévő kötele­
zettségeik átértékelésével, vagy hogy a könyv szerinti és a piaci érték
közötti különbségekkel visszaélnek, ill. az inflációs hatás megjelení­
tendő a vagyonérték alakulásában. A cégtörvény legfőbb gyengesé­
ge a cégbejegyzések hiányosságai (a cégek adatainak és a cégekre
vonatkozó jogok következetlenségei stb.), a cégnyilvántartások aktu­
alizálása, összerendezhetősége, a megszűnt egységek kiszűrésének
elmaradása vagy késése.
A gazdasági program alkotás szempontjából létfontosságú
statisztikai adatszolgáltatásban, az adatfeldolgozásban és a közgaz­
 CSORBA JÓZSEF: A MAGYAR ÁLLAM INFORMÁCIÓS VÁLSÁGA 241

dasági folyamatok megértése szempontjából releváns információk

előállításában (ami információtervezést és -szervezést is jelent) kell
jelentős javulást elérni. A gazdasági aktorok naprakész nyilvántartásá­
val, a készpénzforgalom radiális visszaszorításával, a szervezet- és tu­
lajdonregisztrálás hatékonyságának javulásával lehet csak eredményt
elérni, ill, a kormány szempontjából az APEH, a TB, a VPOP, a cégbíró­
ságok és a KSH adatállományainak azonnali (és szigorúan egyirányú)
összekapcsolhatóságának megoldásával lehet a szürke- és afekete gazda­
ság visszaszorításával számolni. Persze nem úgy, ahogy a Hom-kor-
m ány képzeli információtörvény hiányában — az alkotmányosságot
szem előtt tartó ellenzéki és társadalmi ellenőrzés nélkül hozni létre
információhatalmat, összekapcsolva az APEH és a TB adatállományait.
A nemzetgazdasági számlákra vonatkozó, ill. a nemzetbiz­
tonsági jellegű információ-ellátást az állam új információs és makro-
kommunikációs modellje alapján lefektető politikai döntésre várnak
évek óta a szakemberek, valamint többek között az ASZ által sürgetett
vagyonnyilvántartásokra. Nem utolsósorban pedig a pénzügyi szféra
törvényeit (a banktörvénytől a felügyeleti törvényeken át az értékpapír-
törvényig bezárólag) kell belefoglalni az információs kerettörvénybe,
azzal konzisztens jogi és gazdasági feltételrendszert teremteni.

A nemzeti információpolitika szerepe

NEMZETI INFORMÁCIÓPOLITIKA SZÜKSÉGESSÉGÉT egyrészt a tár­

A sadalom és a gazdaság működtetéséhez szükséges megnöve­

kedett információtömeg indokolja, m ásrészt pedig az a tény,
hogy az állampolgár egyre inkább az információ által érintkezik kör­
nyezetével, semmint a közvetlen tapasztalás útján, ezért az inform á­
ció hitelesítése és kereskedelmének szabályozása az állam (az alkot­
mányos jog) feladata. A modem, hatékony államban a kormánynak
rendelkeznie kell az információtörvényre épülő információpolitikával,
amely iránymutatást ad az információ termelésével, közvetítésével és
felhasználásával foglalkozók, ill. általában az állampolgárok számára.
A nemzeti információpolitikában össze kell hangolni a fejlesztési terve­
ket, a társadalmi célokat és a spontán gazdasági, társadalmi mozgáso­
kat, a nemzetközi megjelenést formáló külügyi stratégiákat stb. A nem ­
zeti információpolitika alapján a kormány biztosítja az állam működé­
séhez szükséges információt, egyrészt koordinálva a különböző állami
(és nem állami) szervezetek információgyűjtő és -kibocsátó m unká­
ját, másrészt az adott helyzet feltárásával a tájékoztatás társadalmi
tükörszerepének, a társadalmi nyilvánosságnak működtetésével.

A korm ányzati információ- és tájékoztatáspolitika szerepe

A z állampolgárnak elegendő információval kell rendelkeznie ahhoz,

hogy felelős m ódon lépjen fel a társadalomban, vegyen részt a ter­
melésben. Az információ a társadalom innovációs motorja, ezért is
gondoskodni kell arról, hogy megfelelő orientációval elegendő infor­
242 MAGYAR SZEMLE 19%. 3. SZÁM

mációt kapjon. Ha ugyanis az állampolgár elegendő információval

rendelkezik és orientációt is kap hozzá a nemzeti és kormányzati infor­
mációpolitika szellemében, akkor a makrokommunikációs egyensúlyi
állapot létrejöttével az adott társadalom működési alapjai is stabilizá­
lódtak. Az elegendő információ és a megfelelő orientáció biztosítása
olyan kormányzati feladat a korszerű dem okratikus államokban,
amelynek alapjai az információs kerettörvénybe foglalt gazdasági ter­
vezési és államigazgatási (cég-, számviteli, statisztikai, pénzügyi, ver­
seny-) a kereskedelmi (adatvédelmi informatikai reklám-) és a tájékoz­
tatási (média-, verseny-, reklám-) törvények alapján politikai konszen­
zussal elfogadott nemzeti információpolitika szellemében születtek,
amely érzékenyen őrködik a véleménypluralizmus megőrzése felett.
ZZEL SZEMBEN MAGYARORSZÁGON a z i n f o r m á c i ó g a z d a s á g — s
az annak speciális ágaként kialakult m édiaipar — a szürke-,
helyenként a fekete gazdaságban m űködik. A tájékoztatás
egyensúlyi helyzetét nem biztosítja semmi. Egyfelől egy szélsőségesen
baloldali liberális véleményhatalom uralja a médiát, másfelől a szürke
gazdaság erőcsoportjai manipulálják általa a gazdasági viselkedést, a
pénzpiac rövid távú folyamatainak alakulását, harmadrészt a fekete
gazdaság erőcsoportjai rakják rá a hallgatás béklyóit. Az állam új infor­
mációs modelljének az említett törvények összehangolásában és követ­
kezetes alkalmazásában tapasztalható késlekedés az informális állam
növekedésével jár: az államhatalom és a jogkövető magatartás sérülése,
vele a hivatalos politikai döntési és ellenőrzési fórumokat megkerülő
szféra erősödése. További következmény az államigazgatási szintek
szakmai vétója helyett a szakmailag inkompetens politikai döntéshoza­
tali szintek erősödése. A tényleges hatalom kormányon és parlam enten
kívülre kerül; a politikai hatalomnak az ellenzék részéről való ellen­
őrzése ellehetetlenül; a gazdasági hatalom pedig kimenekül a gazda­
ságpolitikai programok hatálya és a közteherviselés alól.
Az említett törvények s az arra épülő nemzeti és korm ányza­
ti információpolitika híján kormányzó politikai erők m aguk válnak
az informális állam, a szürke- és a fekete gazdaság előidézőjévé. Sa­
ját érdekcsoportjaik helyzetbe hozása, ill. az ellenséges érdekcsopor­
tok és politikai ellenzék ilyen mértékű diszpreferálása további cso­
portokat kényszerít a szürke zónába, m ert semmilyen törvényes esz­
köz nem áll rendelkezésükre a preferált erők monopolizáló törekvé­
seivel szemben. A tájékoztatás egyensúlytalanságának megtűrésével,
a tájékoztatás társadalmi tükör-szerepének mellőzésével a korm ány­
zó koalíció erői fokozzák a velük nem szimpatizáló politikai, gazda­
sági és társadalmi csoportok pesszimizmusát, illojalitását, összessé­
gében a magyar társadalom szétszakadását.

HATALOM ÉS TÁJÉKOZTATÁS

M agyarországon egy modernizációs váltás megy végbe gazdasági és

társadalmi feszültségekkel, szakmapolitikai érdekütközésekkel. Ez
— sajátosan m agyar helyzet — 1989-től bontakozik ki kom munikáci­
 CSORBA JÓZSEF: A MAGYAR ÁLLAM INFORMÁCIÓS VÁLSÁGA 243

ós forradalomként, miközben a történeteket információs (és tájékoz­

tatási) válságként éljük meg. A tágabb összefüggéseket tekintve, in­
formációs szakemberek megállapítják: a posztkom m unista korm á­
nyok legnagyobb m ulasztása volt, hogy nem egy koherens kor­
m ányzati információpolitika megfogalmazásával kezdték m űködé­
süket, melyre szüksége van még a normális kormányváltások idején
is, amikor nem rendszerváltás a feladat.
A kormányzati információpolitika normális esetben „csak" a
tájékoztatási tevékenységek alapjául szolgál: számba veszi a kor­
m ány jogosítványait az információgyűjtés, -feldolgozás, kereskede­
lem stb. terén, eligazítja apparátusait a központi kormány informá­
cióellátását illetően, rendszerint némi hatékonyság-javulást tűz ki
célként az előző kormányhoz képest. Rendszerváltás idején azonban
ennél sokkal többet kell vállalnia: az információtörvényben biztosí­
tani információgyűjtési jogait (miközben számolnia kell azzal, hogy
vertikális információhatalom többé nem jöhet létre; meg kell nevez­
nie a hiteles információforrásokat (megfogalmazva, hogy az új társa­
dalommozgások, a gazdasági dinamika milyen ismeretekkel és ada­
tokkal írhatók le; meg kell fogalmaznia, hogy a korábbiakhoz képest
sokszereplős társadalm i m odellben m iképpen lehet biztosítani a
koordinációt, mely a m indenkori kormány m űködésének alapja.
’A A MÉDIA HELYÉT KERESSÜK a kormányzati információpoliti­

H kában, akkor különösen fontos választ adni arra a dilemm á­

ra, hogy vajon kommunikációs forradalom vagy információs
(tájékoztatási) válság zajlik-e ma hazánkban. Egyetemes tapasz­
talatok szerint a média — az egyes kommunikációs technikák —
sajátos társadalm i hatásokat, folyamatokat gerjesztenek. H a pl. a
közvélemény nem volt felkészítve arra, hogy az új m agyar társada­
lom szociális ellentétei szükségképpen egyre erősebbek lesznek, ak­
kor a média a kormányzati szándékok szempontjából borzasztó ha­
tásokat gerjeszt, amikor felerősíti a feszültségeket. A negatív hatáso­
kat tekintve a legkisebb rossz, ha „csak" kollektív politikai közöm ­
bösség lesz az eredmény.
A tájékoztatási tevékenység szerepjelentőségének felfogása
szempontjából az a legnagyobb probléma, hogy a tényszerű ismeret
és a vélemény nem válik el egymástól. Itt számtalan érv fogalm azha­
tó meg: szokás azt mondani, hogy információk hiányában a m édia
maga lép a tények helyébe, de ez csak sokadrangú kérdés. Ezt m eg­
előzi az a tény is, hogy miközben a média napszám osai nem lógnak
ki a társadalomból, addig a közvéleményformáló m édiavezetők évi
jövedelme meghaladja a politikai és állami felsővezetés tisztségvise­
lői jövedelmének öt-tízszeresét. Számolni kell azzal, hogy a m édia a
társadalom legmagasabban képzett munkaerejét foglalkoztatja, hogy
m agasan kvalifikált és teljes anyagi függetlenséget élvező, közvéle­
ményformáló médiaszakemberekkel szemben m ilyen képviseletet
tud kiállítani a politikai szféra, azzal, hogy egy adott helyzetből in-
formációelőnyt tudjon kicsikarni.
244 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

AGY HÚSZ TUDOMÁNYOS DOLGOZAT SZÜLETETT A MÉDIÁRÓL

.990-1994 között, a m agyar ösztöndíjasok szinte mindegyike
r egyet az amerikai egyetemek számára, azonban a m agyar
m édium ok kommunikációelméleti, tájékoztatáspolitikai, gazdasági
(finanszírozási vagy kereskedelmi) fejlődésmenete az elmúlt egy­
másfél évtizedben összefoglalóan m intha senkit sem érdekelne. Per­
sze, a bennfentesek és a témakiírók érdeklődése sem kedvez az ilyen
igényeknek, mert rendezetlenség, törvénytelenség és politikai bű­
nösség egész listáját ismernénk meg az ilyen művekből. A tanulsá­
gok szempontjából pedig az egzisztenciális biztonság, a finanszíro­
zás kényszere, a szakmai nívó, a tisztesség és törvényesség, a politi­
kai befolyások együttes viszonyának feltárása várat magára.
A m édiapolitika aktuális tárgya egész Európában a véle­
mény- és sajtószabadság, a véleménypluralizmus és vélem énym ono­
pólium kérdése. A magyar gyakorlatot nézve m ind többen teszik
szóvá, hogy 1995-ben m intha nem m űködne a m édia oknyomozó,
állandócin kérdező, a társadalmi nyilvánosságot tápláló buzgalma. A
sajtó 1994 nyarától kínos változásokon m ent át: lassú elszürkülés,
majd szelektív némaság, kesztyűs kéz a kormány bírálatát illetően,
majd egységes ellenzékivé válás (a miniszterelnök szerint elég ellen­
zéki szócsőnek a Népszabadság). A z információ-kiszivárogtatás hó­
napról hónapra gyengül; ez bizony nem a nyeretlen négyévesek ap­
parátusa; a főszerkesztői szigor is erősödik. A kiadói és terjesztési
monopólium, a reklámterítés monopóliuma azonban átsegíti a na­
gyokat a közvélemény megrendülésén; hat hónap után a példány­
számok esése nem számottevő. Az ellenzéki hangot megütő, formá­
lisan ellenzéki sajtó (legfőbb fórumai a Magyar Nemzet és az Új Ma­
gyarország) gondjai nem foglalkoztatnak senkit, információs kerettör­
vény hiányában a kormányt semmi sem kényszeríti arra, hogy tö­
rődjön a tájékoztatás egyensúlyával, biztosítsa a vélem énypluraliz­
m ust m inden körülmények között, a reklámbevételek szabályozásá­
val finanszírozza az ellenzéki lapokat is, ahogy azt az európai gya­
korlat előírja.
Melyik nap miről nem ír a sajtó címen célozgatnak a második
nyilvánosság fórumain a kesztyűs kézre, utalnak a fekete gazdaság és
bűnözés miatti félelem sajtócsendjére, a korrupció nyilvánvaló jelei­
re, ahogy az inflációs várakozások gerjesztésével, a gazdasági vára­
kozások álhíreivel manipulálják a sajtó révén a pénzpiacot.
Az elektronikus m édiumok pedig még sokkal rosszabb hely­
zetben vannak, mint az írott sajtó. A rádió válsága technikai jellegű
is: nincs megfelelő magyar készülék a piacon, az idegen normás ké­
szülékeket idősebbek nem tudják kezelni, a Petőfi adót nem lehet
fogni, a lakótelepi lakásokban egyáltalán nem lehet rádiózni, a rádió-
telefonok zavarják az adást, az adás vándorol a frekvenciasávokon,
amit a fiatalabbak sem tudnak követni stb. A m űsorszerkezet ehhez
képest nem is olyan rossz, mint amilyen lehetne. A szájkosár m intha
a rádiót zavarná kevésbé, bár gyakorta megesik, hogy az egyszer
beolvasott hírt főműsoridőben nem ismétlik meg.
 CSORBA JÓZSEF: /4 MAGYAR ÁLLAM INFORMÁCIÓS VÁLSÁGA 245

A legnagyobb vesztes azonban a televízió, mely hatását tekintve a

legjobban exponálta m agát a korábbi médiaháborúkban, ennélfogva
a politikai fenntartások is a legnagyobbak az intézménnyel szemben.
Az MTV válsága nem politikai válság: sokkal inkább a technológia
és a finanszírozás, illetve a tömegtájékoztatás különféle összeférhe­
tetlenségeinek kirobbanása m ár az 1980-as évek elejétől kezdődően.
A válság kifejlődésének magyar útja látszólag az egyre nagyobb igé­
nyek és az egyre szűkösebb források inkongruenciája, miközben a
modernizáció rendre elmarad. Az összeomlás előtti évben (1993) a
médiavezetők és sztárriporterek illetményei m ár a belső üzemviteli
díjak nagyságrendjével vetekednek. Innen nézni a dolgot azonban
nem érdemes, m ert csak demagóg kiszólásokra adhat alkalmat. Nem
a magas jövedelmeket kell szóvá tenni, hanem azt a tényt, hogy a
jövedelmek emelkedésével azonos ütem ben csökkent a m édiaértel­
miség felelőssége.
Ezt a helyzetet élezik olyan kijelentésekkel, hogy semmilyen
információtörvényre nincs szükség, egy (általuk!) elfogadott etikai
kódex elegendő a normák rögzítésére. Ilyen helyzet egyetlen (fejlett)
országban sem állhat elő, egyetlen nyugat-európai országban nincs
ilyen gyakorlat; a tömegtájékoztatási törvényekkel lefedett európai
(észak-amerikai stb.) mintákban rendre jelen van e kérdések újrasza­
bályozásának ügye. A véleménypluralizmus biztosításának szüksé­
gessége 1993-ban Bécsben, 1995-ben Prágában EK miniszteri csúcsér­
tekezlet témája volt, s amikor erről beszélünk, hogy milyen távol
vagyunk az EK-normákhoz igazodásban, akkor a tömegtájékoztatás
egyensúlyi helyzetének szabályozása igazán ide illik.

A médiaipar a szürke gazdaságba tart

Z 1980-AS ÉVEKBEN KIALAKULT MAGYAR MÉDIAIPAR a szabályo­

A zatlan átmeneti gazdaságban virágzik, a leghatékonyabban

alakítva át a költségvetési forrásokat magánjövedelmekké.
Egyfelől a közszolgálatiság keretei között üzemelő technikai és szel­
lemi kapacitások vándorolnak át a magánosítás határán, majd adják
el az állami televíziónak az így készült magánterméket. De ez a ki­
sebb tétel, mely egyre csökkenő nagyságrendeket jelent az állami
források leépülése miatt. Az előre m utató s egyben jövedelmezőbb
tevékenység azt jelenti, hogy a nagyrészt költségvetési forrásokból
felépített magánstúdió-hálózat, a nagyrészt költségvetési forrásokból
főállásban alkalmazott s a magáncégekhez bedolgozó személyzet
termelékenysége a m agánszektorban kamatozik, a termék a m a­
gánszférába megy. Ha pedig a teljes tevékenység irányultságát
vesszük szemügyre, akkor derül ki, hogy az így létrejött médiaipar
(melyben a műsorkészítés és műsorszórás csak a tevékenység egyik
fele, a reklám és politikai marketing a másik, az információ-kereskede­
lem pedig a harmadik szint) a gazdasági és politikai erőcsoportok érde­
kérvényesítésének egyik legfontosabb csatornája lett. Látni való, hogy
minden érdekcsoport és vállalat igyekszik megvetni lábát a médiában.
246 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

A m édiaipar szabályozatlan környezete a korrupció melegágya: a

korrupció leggyakoribb megnyilvánulási formája az illegális infor­
mációcsere, valamint a visszaélés a közvélemény-formálás fórum ai­
val. A m édiaipar tevékenységei nagyon könnyen kerülnek a gazda­
ság szürke zónájába, ezért rendelkezik az EK illetékes m iniszteri fó­
rum a is úgy, hogy rendszeresen világítsák át a m édiaipar tulajdonosi
szerkezetét. Olyan gyors tulajdonátrendeződések (fúziók és szétvá­
lások), új (nem teljesen ellenőrzött) pénzek alakítják a m édiaipart
(Nyugaton például most a nagy világhálózatok, távközlési és más
szolgáltatók lépnek be a médiaiparba), hogy korm ányszintű (és EK-
szintű) ellenőrzést igényel.
'ÁR A LEGÁLIS TARTOMÁNYBAN KEZDŐDNEK A GONDOK: a köz­

M vélem ény-kutatás típusú politikaform álással, a politikai

marketing kényes fogásaival, az egyéni (lakossági, fogyasz­
tói stb.) és szervezeti (vállalati) gazdasági viselkedést befolyásoló,
lobbizás-jellegű közvélemény-kutatások és a befektetői hajlandóság­
ra rásegítő, várakozást gerjesztő gazdasági publicisztika formájában.
A politikai marketing, mint professzionális közvélemény-formáló te­
vékenység megjelenése Magyarországon 1993 tavaszára tehető, majd
a tömegkomm unikáció állandó szereplőjeként az őszi választási
harcban m ár hatékonyan manipulálta a politikai gondolkodást egy
olyan társadalomban, amelyben nem volt, s ma sincs információtör­
vény, nincs a tájékoztatás egyénsúlyi helyzetét biztosító konszenzu­
sos információpolitika és tájékoztatáspolitika. A politikai m arketing
egyfelől a megrendelő programjának, értékeinek hatékony megjele­
nítését szolgálja, másfelől pedig a megrendelő potenciális ellenfeleinek
lejáratását végzi. Természetesen az utóbbi több lehetőséget kínál, mert a
rombolás mindig gazdagabb a leleményben, m int az építés.
A politikai m arketing eszközrendszerében a kulturális és
szociális értékeknek a pártokkal való összekapcsolása kitüntetett
szerepet élvez, és m ert Magyarországon a tájékoztatás társadalmi
tükör-szerepe (a társadalmi nyilvánosság) egyáltalán nem működik,
gyakorlatilag bárm it el lehet hitetni a közvéleménnyel, akár a politi­
kai szimpátiáival ellentétes szavazásra is rá lehet bírni. A sajátos
körülmények között a politikai marketing elment az egyes pártok és
politikusaik szereplésének értékelésével a tiltott reklám határáig, a
személyes adottságok, a gesztusok, a mimika, a beszédkészség elem­
zésével, a tendenciózusan előnytelen megjelenítés (rossz fotográfia,
taszító gesztusok kimerevítése a televízióban stb.) felhasználásával a
m édia igen nagy mértékben befolyásolta a későbbi vesztesek esélyeit
a közvélemény-formálásban. Ehhez társult a közvélemény-kutatás
típusú politikaformálás a közvélemény megtervezésével, amikor a
kutatás számait olyan orientális szövegkörnyezetbe helyezik, amely
a kívánt irányban negatív viszonyulásokat vált ki, s a következő
felmérés m ár a kívánt irányú elmozdulást fogja megerősíteni, m ert a
vándorszavazó médiaérzékeny.
C so r b a J ó zsef
SZALAY LAJOS: ÉNEKEK ÉNEKE I.
 HO G YAN CSINÁLJUNK
HÁBORÚT1

„Esztelen a politikus, kinek politikai szándékai meghaladják a reális

stratégiai erőt;
ki nem hangolja össze politikáját saját stratégiájával — semmit sem ér;
ki pedig nem tudja az árát ez összehangolatlanságnak — tudatlan!"
(André Gliiksman)

POSZTKOMMUNISTA ÁTALAKULÁS FOLYAMATA m inden kom mu­

A nista ország közül Jugoszláviában volt a legtragikusabb. N o­

ha szétesett a Szovjetunió és Csehszlovákia is, és feszültségek
és fegyveres összetűzések m ásutt is vannak, csak mi háborúztunk
egymással véresen. E végkifejlet még tragikusabb, ha figyelembe
vesszük a Nyugat s a mi m agunk reményeit és elvárásait, melyek
azon a tényen (vagy tévhiten?) alapultak, hogy mi m ár hosszú ideje
félúton voltunk a kommunizmusból kifelé vezető úton.
Mi történt velünk? Vajon a háború csakugyan elkerülhetet­
len volt?
A volt Jugoszlávia térségében dúló háború okának m agyará­
zataként három feltevéssel találkozunk. A szerbiai korm ányrendszer
kettőt használ közülük: az egyik idegen erők érdekeire és beavatko­
zására hivatkozik, a másik pedig „természetes folyamat"-ra, m int a
jugoszláviai népek között évszázadok óta tartó gyűlölködés követ­
kezményére. Ezzel ellentétben áll a feltételezés a kierőszakolt hábo­
rúról, a háborúról, melyért a felelősség a hazai nacionalista politiku­
sokat terheli.
A Jugoszláviában dúló polgárháború okainak végső m agya­
rázatát természetesen csak az adatok megfelelő történelmi távlatból
való elemzése adhatja meg. Bennünket itt és most elsősorban a pszi­
chológiai tényezők érdekelnek, valamint a lehetőség, hogy ennek
alapján általánosabb kontextusban vonjunk le bizonyos következte­
téseket. Vitassunk meg tehát részletesen m inden érvet és ellenérvet e
három feltételezéssel kapcsolatban.
Az első közülük, úgy tűnik föl, ma m ár egyáltalán nem he­
lyénvaló. A Vatikán felhívása után, hogy szüntessék meg a szankció­
kat Kis-Jugoszlávia ellen, még a szerbiai rendszer is végleg felha­
gyott az olyan szóvirágok alkalmazásával, mint a „vatikáni-komin-
tem i (milyen abszurd kombináció!) összeesküvés a szerb nép ellen".
M iután a horvátokat és a m uzulm ánokat föderációba kényszerítet­
ték, az utolsó szkeptikus számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a N yu­
 BÍRÓ MIKLÓS: HOGYAN CSINÁLJUNK HÁBORÚT 249

gat érdeke mindig is az integrált és nem a dezintegrált Jugoszlávia

volt és marad. Minden, még a háború előtt érvényben lévő ok (ol­
vasd: érdek), érvényes ma is: egységes piac (nagyobb, gazdagabb,
átjárhatóbb), egy olyan gazdaság, amely képes visszafizetni a köl­
csönöket nyugati hitelezőinek, biztonságos területszerzés a tőkebe­
fektetésnek és az olcsó munkaerő kihasználásának, m inden lehetsé­
ges háborús tűzfészek megszüntetésével stb. Ellentétben a szerbiai
rendszer legfőbb alibi-tézisével, miszerint a háború a szecesszionista
köztársaságok elismerésével kezdődött, a tények m ást m utatnak — a
nyugati arbiterek m inden beavatkozása feltételezett valamilyen utó­
lagos egyesülési formát.
- é g is , a n y u g a t b e a v a t k o z o t t , n e m d e ? Gyanún felül áll,

M hogy a háborús tűzfészek létrejötte lehetőséget terem tett a

legkülönbözőbb érdekcsoportok m űködésére — a fegyver­
gyártók lobbyjaitól a titkosszolgálatokig — amelyek a zavarosban
halásztak. Vitathatatlan azonban, hogy az Európai Unió és az USA
következetesen háború- és erőszakellenes hivatalos politikát folyta­
tott. Ám a szerbiai kormánypropaganda népességünk többségét si­
kerrel győzte meg ennek ellenkezőjéről.
A Nyugat hivatalos politikája egész idő alatt az ottani közvé­
lemény figyelme és befolyása alatt állt. Ez az, amit vezetőink seho­
gyan sem tudtak felfogni — hogy a nyugati vezetők, a közvélemény
nyom ásának kitéve, gyakran kényszerülnek nem kívánatos lépések
megtételére. S ez a közvélemény nem vette figyelembe a finom ár­
nyalatokat, hanem a dolgokat végleg leegyszerűsítve, fekete-fehéren
szemlélte. E fekete-fehér szemlélet szerint Szerbia és Montenegró
„kommunista köztársaságok" voltak, m ert csak itt nem történt rend­
szerváltás, míg az összes többi köztársaság „demokratikus" lett így
azután, a felosztás jó és rossz fiúkra, m ár a jugoszláv krízis elején
végérvényesen megtörtént — a szerbek kárára. Szerencsétlenségünk­
re, a szerb warlordok ezt később még meg is erősítették.
Ám történetünk szempontjából sokkal érdekesebb a második
tézis.

A HÁBORÚ, M IN T A GYŰLÖLET KÖVETKEZMÉNYE

A tézis, hogy a háború spontánul robbant ki m int a nemzetek közötti

gyűlölködés fellángolása, sok történelmi analógiával tám asztható
alá. India és Pakisztán vérben és terrorban váltak szét, a Szovjetunió
felbomlása is szült néhány államalkotó ellentétet, a demokratikus
folyamatok megindulása Dél Afrikában rettentő faji zavargásokat
hozott...
A mi esetünkben, a szerbek és horvátok közötti gyűlölködést
legtöbbször a második világháborúból eredeztetik. A rendszer ezt a
feltételezést alaposan kihasználta. A televízió képernyőjéről szinte egy
percig sem hiányoztak a különböző „szakértők", akik usztasa bűntet­
tekre emlékeztettek, ok-okozati összefüggésbe állítva ezeket az aktuális
eseményekkel. Ugyanakkor mindazokat, akik megpróbálták bebizonyí­
250 MAGYAR SZEMLE 19%. 3. SZÁM

tani, hogy a m últ eszközként újjáélesztett kísérteiéiről van szó, naiv

pacifistáknak, jugo-nosztalgikusoknak titulálták, idealistáknak, kik­
nek feje kozmopolita álmokkal van tele, s így nem látják a valóságot,
a valóság pedig az, hogy ennek „meg kellett történnie".
ÍMÉ, MIT MONDANAK A TÉNYEK: az 1989. év közepén az egész

S (volt) Jugoszlávia területére kiterjedő nagy kutatást végeztek, s

ez kiterjedt az etnikai viszonyok kérdésére is2. E kutatás ered­
ményei egyértelműen azt bizonyítják, hogy a délszláv népek között
(a háború előtt) nemcsak hogy nem létezett gyűlölködés, de nem
volt még etnikai távolságtartás sem! (Az etnikai távolságtartás olyan
fogalom, mely feltételezi m eghatározott etnikai csoportok elfogadá­
sát, olyan típusú állításokban kifejezve, m int a következő: „Semmi
kifogásom sem lenne az ellen, hogy a fiam horvát nőt vegyen felesé­
gül.") A legnagyobb távolságtartást a szerbek és albánok, valamint
az albánok és szerbek között m utatták ki. Valamivel kisebbet a szlo­
vénok és a többi nemzet között, míg távolságtartás a szerbek és hor-
vátok, szerbek és muzulmánok, valamint a m uzulm ánok és horvá-
tok között gyakorlatilag nem volt. Ha tehát a háború alapvető oka a
nemzetek közötti gyűlölködés volt, akkor m ár régesrég háborúnak
kellett volna lennie Kosovóban, míg Boszniában valószínűleg soha
nem tört volna ki!
Az 1990. évben, tehát a nacionalista eszmék legnagyobb bur­
jánzása idején, végzett közvélemény-kutatásaink azt mutatják, hogy
a lakosság valamivel több m int 10%-a vallott szélsőséges nacionalis­
ta eszméket, melyek a háborús megoldást sem utasították el. A jugo­
szláv krízis háborús végkifejletében még ennél is kevesebben hittek!
Ebben tehát népességünk nem különbözött jelentősen a világ többi
részében élőktől. A politikai pszichológia ugyanis azt állítja, hogy
m inden társadalomban a népesség kb. 10%-a teszi magáévá a szélső­
ségesen jobb- vagy baloldali eszméket. Krízises időkben, főként pe­
dig a háborús propaganda megsemmisítő hatására, a helyzet termé­
szetesen megváltozik. Más szóval, olyan személyek, akik gyűlölték
más nemzetekhez tartozó honfitársaikat, természetesen nálunk is lé­
teztek, ám szembeötlő kisebbséget képeztek csakúgy, m int m ás or­
szágokban is. Szélsőségesek, akik készek voltak polgárháborút foly­
tatni, éltek Jugoszláviában is (ugyanúgy, m int a többi országban),
ám ők nem robbanthatták ki spontánul és nem folytathatták volna a
háborúzást.
Gyanakodván, hogy következtetésemben befolyásolt a Vaj­
daságban tapasztalt nemzetek közötti tolerancia, kutatni kezdtem az
egyes régiókban esetleg fellelhető különbségeket. Hiszen a háború­
hoz teljesen elegendő volt egyetlen tűzfészek létezése — például a
Krajinák. A második világháború tapasztalatai, kombinálva a kraji-
nai emberek (szerbek és horvátok egyaránt) mentalitásával, teljesen
elegendőnek bizonyulnak, mint casus belli. CVIJIC etnopszichológiai
osztályozása, mely szerint a „violens dinári típus" intoleranciára és
erőszakra hajlamos, a pszichológiai m agyarázat kulcsa lehetne. E
feltételezés alátámasztására ANDRICOT idézhetnénk:
 BÍRÓ MIKLÓS: HOGYAN CSINÁLJUNK HÁBORÚT 251

„Az ember néha azon tűnődik, vajon a balkáni népek többségének

szelleme nem mérgeztetett-e meg örök időkre, és lehet hogy soha
többé nem fog tudni másként, mint egyféleképp cselekedni: elvisel­
ni és tenni az erőszakot."
Gustav LE Bon , a Tömeg pszichológiája című híres m ű szerzője a szá­
zadelőn, egy mostari tartózkodása alkalmával ezt írta:
„...a balkáni népek begyepesedtek fajgyűlöletükben, vallásukban és
babonáikban. Leginkább a vasöklű török rabság felelt meg nekik,
mert enélkül vadakként viselkednek, egymást fojtogatják és lemé­
szárolják, lenyúzzák egymás bőrét és egymást karóba húzzák."
M, LÁSS CSODÁT! A z említett kutatás adatai, miszerint az egész

A volt Jugoszlávia területén a legkisebb etnikai távolságtartás

éppen a boszniai és horvátországi szerb és horvát fiatalok
között tapasztalható, szinte tragikus színezetet nyernek. Hogyan
egyeztessük most össze ezeket az adatokat a „dinári mentalitás"-ról
szóló történettel?
Noha természetesen nem bírnak a tudományos tények rang­
jával, sok kijelentés és esemény ebben a háborúban azok igazát tá­
masztja alá, akik azt állítják, hogy a gyűlölet következménye, és
semmiképpen sem oka ennek a háborúnak. Az UNPROFOR kötelé­
keiben szolgáló személyek nem győztek csodálkozni háborús ellent­
m ondásaink láttán: Caplijnában horvátok védték m uzulm án szom­
szédaikat horvát katonáktól; a tűzszünetekben labdarúgó m érkőzé­
seket játszottak egymással a tegnap még egymással háborúzó felek;
egy maglaji (Bosznia) harcos egy külföldi újságíró előtt tegnapi el­
lenségére ürítette poharát:
„Mindez csupán őrület volt. Ez a fejesek közötti megegyezés ered­
ménye volt. Nekünk ehhez semmi közünk. Én csak az otthonomat
védtem."3
Betegeim egyike a következő háborús eseményt mesélte el:
„Két nap után a lövészárokban, felismerem a baliják4 között és meg­
szólítom, Senádot, a szomszédomat. Felismer ő is engem és én meg­
hívom egy kávéra. Nem hittem, hogy van bátorsága hozzá, ő meg,
nézz oda! — eljön. Az enyémek átengedték — mi szerbek tiszteljük a
bátorságot —, szépen elbeszélgettünk, és ő visszament az övéihez."
A kérdésre, hogy érzett-e gyűlöletet iránta, m egütközve felelte:
„Ugyan miért, nem tett nekem soha semmi rosszat!" A m ásodik
kérdésre — tudna-e megint a m uzulmánokkal együtt élni — gondol­
kodás nélkül rávágta: „A nem, együtt nem, soha többé."
A gyűlölet életrehívásának talán legpontosabb elemzését To­
ne B r in g a , norvég antropológusnő adta.5 Egy Kiseljak (Bosznia) mel­
letti etnikailag vegyes, ám homogén faluban készített dokumentumfilm
felvétele után, a következőt m ondta el a Reuter tudósítójának:
„Még akkor is, amikor már gránátok hullottak a küszöbükre, még
azt is valaki ismeretlen tette, valaki, akit úgy neveztek, hogy
AZOK... A vegyes lakosság számára a háború valami kívülről jövő
dolog volt. Szoros egységbe tömörültek, és azt mondták: ha ŐK
25 2 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

id ejö n n ek , e g y ü tt fo g u n k h arcoln i e lle n ü k ... Á m h a v a la k i m e g sé r ü l,

v a g y m e g se b e s ü l a c sa lá d b ó l, a s z o m o r ú s á g é s d ü h a k ö z v e tle n
k ö r n y e z e tb e n lé v ő k e t találja el. Ez m ár n e m v a la k i k ív ü lr ő l, e z e k
m o st m ár M I v a g y u n k ... L egin k áb b a z ú n . r o h a m c sa p a to k tó l féltek ,
a b a n d á k tó l, m e ly e k id e g e n fia ta le m b e re k b ő l álltak , ak ik k a la sn y i-
k o v o k k a l h a d o n á s z v a , g y ű lö lk ö d v e é r k ez tek . E zek a z id e g e n e k ,
h a llá lla l fe n y e g e tő z v e , arra k é n y s z e r íte tté k a h e ly i férfiak at, h o g y az
ő soraik b a lép jen ek ."

A legérdekesebb talán a kutatónő által levont alapvető következte­

tés:
„Bárki k ö z ü lü n k , m in d ö s s z e n é h á n y h é t alatt m e g v á lto z h a tn a ily
m ó d o n , fe ld ü h ö d ö tt n a c io n a lista h á b o rú s u s z íto k é s k á o s z te r e m tő k
k is s e g ítsé g é v e l."

Nehéz lenne tehát ezt a háborút valamilyen „veleszületett balkáni

vadsággal" magyarázni. Mégis el kell ismernünk, hogy a terep alkal­
m asnak bizonyult. Ha nem is létezett gyűlölködés, nyilvánvaló,
hogy könnyen fel lehetett szítani.
A háború felizzásában szerepet játszott néhány pszichológiai
tényező is. Az első a tekintélyelvűség. Mint m ár hangsúlyoztuk, leg­
inkább a patriarchális jellegű, valamint a katonai tradíciókkal rendel­
kező közösségekben (Bosznia és a Krajina) érvényesült leginkább.
Az intolerancia, a hajlam erőszak alkalmazására a konfliktusok megol­
dásában, a valóság fekete-fehér módon való szemlélete, ellenállás a (de­
mokratikus) változásokkal szemben, alkalmatlanság más eszmék (val­
lások, nemzetek) vagy ezek jelképeinek (pl. a horvát, „sakktáblás" zász­
ló) elfogadására — m ind olyan elemek, melyek alátám asztották a
meggyőződést, hogy „a háború az egyetlen megoldás".
Nem szabad elhanyagolni a katonai hagyományok szerepét
a szerb kultúrában sem. A háborús hőstetteket eposzokban ünnepel­
ték, a hősöket pedig a legmagasabb nevelési eszm ényképekként tar­
tották számon. Tankönyveink elemzése, melyet Dijana PLUT és m un­
katársai6végeztek el, azt mutatja, hogy tartalm uk a háborús hősöket
szembeszökően favorizálja, míg a kultúra és tudom ány nagyjairól
csak mellékesen esik szó. A szerzőket nem csak az lepte meg, milyen
hévvel hangsúlyozzák ki e könyvek az ősök szabadságtisztelő ha­
gyományait, hanem a tény is, hogy a krízises helyzetek hangsúlyo­
zottan vérben és vitézségben, s nem értelmes megfontolásban nyer­
nek megoldást! A nemzeti jelleg fontos elemeként a nemzetért áldo­
zatokra és szenvedésre való készséget emelik ki. Ugyanakkor az ide­
genek általában ellenségként jelennek meg.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a
jeleskedést a háborúban igen jól megjutalmazták — a háború előtti
Jugoszlávia magasabb osztályai és a kommunista Jugoszlávia nagy­
jai státuszukat háborús érdemeiknek köszönhették. Ä háborúnak te­
hát nem volt negatív jelentése ezekben a térségekben.
Végül? a háború egyik legjelentősebb hajtóműveként a félel­
m et kell említenünk. Az osztogatás általános légkörében, ami a kom­
m unista országok jellemzője, valaki mindig m egrövidítve érezte m a­
 BÍRÓ MIKLÓS: HOGYAN CSINÁLJUNK HÁBORÚT 253

gát. Amikor a nép gyomra korog, felelőst keres nyomoráért. S a

pszichológiában számon tartott „erőszakátvitel a kevésbé veszélyes
ellenfélre" elnevezésű mechanizmus alapján, a nyom orért inkább a
szomszédot, m int a hatóságot tette felelőssé. A vajdaságiak a dalm á­
tokat hibáztatták, m ert azok élvezték a „vajdasági kenyér gyü­
mölcseit", a dalmátok meg m inden más honfitársukat, „mert azok
seperték be az ő turizmuson szerzett devizájukat" stb. Sajnos, az
általános nemzeti paranoia ilyen légkörében kezdődtek el Jugoszlá­
viában a demokratikus folyamatok. Teljesen logikus, hogy egy ilyen
kontextusban könnyű volt felszítani a kisebbségek többségi elnyo­
mástól (és kizsákmányolástól), sőt, még esetleges népirtástól való
félelmét is. Az apokalipszis nemzeti lovasai éppen e félelmeken lo­
vagoltak alapvető céljuk — az abszolút hatalom megszerzése felé,
bőségesen visszaélve azzal, hogy ellenőrzésük alatt tartották a köz-
társasági médiát. Ám ez m ár a harm adik történet.

A HÁBORÚ, M IN T A POLITIKUSOK PRODUKTUMA

Csak a történelem adhat majd rá választ, kit terhel a legnagyobb

felelősség a Jugoszláviában dúló polgárháború miatt. Az okok felsoro­
lásában elindulhatnánk Gazimestantól7 vagy a Memorandumtól8, vagy
Horvátország Alkotmányától9, vagy a nacionalista pártok győzelmétől
az első többpártrendszerű választásokon, vagy éppen minden szerb
„évszázados törekvéseitől", hogy egy államban éljenek, vagy a horvá-
tok álmától, hogy saját államuk legyen — ám a feleletet kérdésünkre
nem itt találjuk. Miért? Annál az egyszerű oknál fogva, hogy mindezek
a tényezők, noha hozzájárultak a nemzetek közötti feszültségek nö­
veléséhez, nem tudtak volna háborút kirobbantani.
1ÁBORÚT EGYEDÜL A FEGYVEREK TUDNAK KIROBBANTANI. Ez a

H látszólag banális m ondat lényegében felelet a kérdésre: ki fe­

lelős a háborúért? Hiszen szám talan példáját láthatjuk a
nemzetek közötti gyűlölködésnek — a flamandok és vallonok, kata­
lánok és spanyolok, angolok és skótok között —, mint ahogyan több­
nemzetiségű országok békés szétválására is van egész sor példa.
M inden ilyen esetben az állam ügyel arra, hogy ne történhessenek
komolyabb összeütközések. Amikor az állam m űködőképes, a szél­
sőséges nacionalisták kocsmákban és stadionokban verekszenek, s
az esetleges terrorista csoportokat a rendőrség letartóztatja. H a m eg­
jelenik bármilyen fegyveres csoport, az állam határozottan beavatko­
zik, mint amikor a dél-afrikai rendőrség szemrebbenés nélkül legyil­
kolta az afrikaner szélsőségeseket Boputacvanában. Ha megszületik
az egyezség a szétválásról, az állam gondoskodik arról, hogy ez bé­
kében történjék meg — m int Csehszlovákia és a Szovjetunió eseté­
ben. Ha a lakosság kevert, az állam gondoskodik arról, hogy az át­
költöztetés békésen és fájdalommentesen történjék — m int a régi
Jugoszlávia és Magyarország esetében, az első világháború után.
Sajnos, mi olyan államban éltünk, amelyik követte és lehall­
gatta M artin Spegeljt 10, de nem állította meg a horvát rendőrség
254 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

felfegyverkezését, hanem ezzel párhuzamosan, titokban felfegyve­

rezte a krajinai és boszniai szerbeket, és felhalmozta a Jugoszláv
N éphadsereg és a Területvédelm i Egységek harci kapacitásait.
Olyan „állam"-ban éltünk, amelynek valamilyen oknál fogva megfe­
lelt a háborús összeütközés.
A kérdésre, hogy hol kezdett el szakadozni ez a mi államunk,
pontos választ adni még nem lehetséges. Vajon a centrifugális erők
m ár a Jugoszláv Kommunista Párt szétesésekor működésbe léptek,
amikor a „nyugat"-jugoszláviai kommunisták megértették, hogy ha­
talm uk megingott (s készek voltak azt békés úton m ásnak átenged­
ni), a „kelet"-jugoszláviai kom munisták pedig, biztonságos talajt
érezvén lábuk alatt, hatalm ukról semmi áron sem kívántak lemon­
dani? Vagy az állam egyszerűen spontán m ódon feslett szét a nem ­
zeti varratok mentén, méghozzá m inden állami struktúrában (így a
hadseregben is), ezért az fel sem léphetett m int békítő tényező? Vagy
talán a nemzeti vezetők beszélték meg a területek felosztását (me­
mento: Karadjordjevo11) — én neked adom a tieidet, akik rád szavaz­
nak (azaz, a te nemzetedet), te nekem adod az enyéimet, akik rám
szavaznak — kölcsönös együttértésben arról, hogy kisebb inciden­
seknek meg kell történniük, hogy az egész dolog meggyőzőbben
fessen (mint ahogyan az nyilvánvalóan Szlovéniában történt: „Ők
m intha el akarnának szakadni, mi meg m intha nem engednénk"12)
— s később az események kicsúsztak ellenőrzésük alól? Vagy talán a
központi kommunista lobbyk gondolták úgy, hogy engednek a naci­
onalistáknak, hadd folyjék egy kis vér, s ők majd később felléphet­
nek a megmentő és békéltető szerepében (mint Tito tette a maspok-
kal13), m ondván, íme, „mennyivel jobb volt, amíg mi voltunk hatal­
mon"! Esetleg m inden visszavezethető a politikusok esztelenségére,
akik nem voltak képesek átlátni saját akcióik következményeit, és a
tábornokok elbizakodottságára, akik bízva katonai erejükben, hitték,
hogy a „szeparatistákat" néhány nap alatt le tudják csillapítani?
Vagy m indez együttesen?
M indenképpen nyilvánvaló, hogy a háború a gyakorlatban a
köztársasági médiában kezdődött. Ezek pedig a köztársasági veze­
tők abszolút ellenőrzése alatt álltak. Ehhez nem fér semmi kétség.

MÉDIAHÁBORÚ

' IUTÁN ELKEZDŐDÖTT A HARC AZ „EGYSÉGES SZERBIÁÉRT", S

M főként az „antibürokrata forradalom", és a „spontán" nép­

gyűlések m egszervezése után, Slobodan MlLOSEVICET a
nyugat-jugoszláviai média úgy m utatta be, m int „nacionalista ve­
szélyt", „bolsevikot", „diktátort" és „sztálinistát", hogy ez a háború
előestéjén olyan elmarasztaló jelzőkben kulmináljon, m int „SZTÁLIN
törvénytelen fia" vagy „Szaddam HUSSZEIN hasonmása". Másrészt
viszont a belgrádi m édia számára Franjo TUDJMAN gyakorlatilag
közvetlenül a hatalomátvétel után „usztasa", „fasiszta", „Ante PAVE-
LIC örököse", s „a szerbek kiirtását szorgalmazó személy" stb. A
 BÍRÓ MIKLÓS: HOGYAN CSINÁLJUNK HÁBORÚT 255

m édia kulcsfontosságú szerepet játszott a félelemkeltésben is: a

sakktáblás horvát zászló mindig „usztasa jelkép volt, mely az új horvát
vezetőség szerbekkel való szándékait nyilvánvalóvá teszi", míg a Horvát
Televízió egyetlen alkalmat sem m ulasztott el, hogy m inden szerb
nemzeti jelképet a csetnik mozgalommal hozzon összefüggésbe.
A m édia hazugságai az ellenségeskedés kiprovokálásának
közvetlen funkcióját szolgálták. Tipikus példák erre a hírek „gyilkos­
ságokról", melyek később hamisnak bizonyultak. 1991. február 16-
án, Jovan NlKOLIC az újvidéki Televízió Híradójában közölte a hírt,
hogy Pakrácnál, a zendülések során nyolc ember elesett. M int ké­
sőbb kiderült, ez az értesülés hamis volt, ám a hírt sohasem cáfolták!
A szarajevóiak nagyszabású békemegmozdulása a boszniai
háború előestéjén, 1992. április 6-án a szerbiai TV-Híradóban háttér­
be szorult, kép nélkül s a következő kom mentár kíséretében került
közlésre:
„ A z ú g y n e v e z e tt b é k é t k ív á n ó e rő k ö s s z e g y ű lte k , h o g y m e g d ö n ts é k
a je le n le g i k o r m á n y t é s új k o r m á n y t v á la ssz a n a k , a m e ly ik fo ly ta tn á
a z S D A politikáját."

m i k o r a h á b o r ú m á r e l k e z d ő d ö t t , a m édia a legalacso­

A nyabb rendű háborús propagandát sugározta. Az alig felsza­

badított Vukovárból negyven lemészárolt csecsemőről adtak
hírt, az újvidéki Televízió (Djordje GAJDOSEVIC tudósító) pedig arról
tudósított, hogy „az egyik usztasa fészekben gyermekujjakból ké­
szült nyakláncot találtak". A Horvát Televízió sem m aradt adós —
közzé tette azt a hírt, hogy a szerb katonák egy horvátnak kivájták a
szemét, mielőtt lemészárolták volna. Ilyen tudósítások közé sorolha­
tó az a „hír" is, hogy a szerb orvlövészek Szarajevóban 500 DM-t
kapnak m inden lelőtt gyermekért. A legbizarrabb pedig Rade DjO-
KIC tudósítása volt, a boszniai háború kezdetén, miszerint a szaraje­
vói állatkertben az oroszlánokat szerb gyermekekkel etetik!
A háborús propaganda tananyagként szerepel m inden har­
cászati tankönyvben. A logisztika részét képezi és világos rendelteté­
se van — a háborús motiváció növelése és társadalmilag m egkívánt
értékkeretek biztosítása olyan tetteknek, melyek (békeidőben) társa­
dalmilag és erkölcsileg elfogadhatatlanok. Ám az a háborús propa­
ganda, melyet a mi médiánk folytatott, m inden hadászati norm át
meghalad. A háborús bűnök kierőszakolt bemutatásával alibit szol­
gáltattak a saját háborús bűnök elkövetéséhez. És alibit szolgáltattak
a politikusoknak a háborúzáshoz, melyhez nyilvánvalóan nem birto­
kolták nemzeteik többségének támogatását.
Ám térjünk vissza a háború kezdetéhez. Egy rendőrségi je­
lentés, melyet a szarajevói Oslobodjenje napilap jelentetett meg 1992.
m árcius 4-én, jól illusztrálja ezt a témát. A belügym inisztérium
ugyanis nyilvánosságra hozta, hogy letartóztatásba került húsz azo-
nosítatlan személy, akiknél különböző nemzeti jelképeket (zöld és
piros sapkákat, rajtuk a horvát sakktáblával, félholddal és a szerb
kereszttel) és nagy mennyiségű röplapot találtak, melyekben honfi­
256 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

társaikat óvatosságra, gyülekezésre és fegyverkezésre intik, mivel a

másik két nemzet veszélyezteti létüket. A röplapok három változat­
ban kerültek elő, az egyetlen különbség a nemzetek megnevezése —
szerb, horvát, m uzulm án — volt. Nem kell túl leleményesnek lenni
ahhoz, hogy az ember megértse e „nem azonosított személyek" ren­
deltetését.
A különböző paramilitáris alakzatok feladatkörébe tartozott
még a provokáció, valamint a gyűlölködés és félelem felkeltése is.
M egdöntvén a tézist, hogy a félkatonai csoportok és az etnikai tisz­
togatás kezdeményezői spontán m ódon egybegyűlt szélsőségesek
voltak, akik saját felelősségükre dolgoztak, Milan POPOVIC ezt írja:
„A tények látszólagosan kaotikus zűrzavarában (Hrtkovci 1992,
Strpci 1993, Sandzak 1994) olyan képlet jelenik meg, amely kemé­
nyen vádol: az úgynevezett ellenőrzés alatt nem álló, azaz szélsősé­
ges elemek csupán alibi és eszköz, alacsonyfeszültségű terrorizmus
— a Belügyminisztérium technológiája, az etnikai tisztogatás — tu­
datos állampolitika."14
Hasonló jelzőkkel illethetnék a nép „spontán" fellépéseit, amilyen,
például a „szálfa forradalom". A knini rendőrség lerohanásának év­
fordulóján Milan M artic kijelentette:
„Most már nyugodtan mondhatjuk — a nép spontán felfegyverzése
valójában előre megszervezett volt."
Túlságosan megszervezett ahhoz, hogy spontán legyen; túlságosan
irányított ahhoz, hogy kaotikus legyen. És túlságosan tragikus ah­
hoz, hogy meg lehetne bocsátani.
Tehát, ha m indent összeadunk és kivonunk, a Jugoszláviá­
ban dúló polgárháború alapvető okait felölelő képlet fontossági sor­
rendben így néz ki:

Tekintélyelvil politikusok + Ellenőrzött médiák + Posztkommunista ember

3. HÁBORÚS ŐRÜLET

Én szeretni akarok, és nem háborúzni. (Egy tizenkilenc éves újvidé­

ki öngyilkos fiú búcsúleveléből)

PÁRATLAN ANYAGI PUSZTÍTÁS, az áldozatok rettenetes száma,

(Szlovéniában hatvanöt, Horvátországban kb. hatezer, Bosz­
niában kb. százhatvanezer!) — a legtöbb közülük polgári sze­
mély (a gyermekáldozatok száma m integy tizenhatezer!) — és a
csaknem négymillió menekült és erőszakkal kitelepített személy (!)
mellett, ez a háború a lelkekben is kitörölhetetlen nyom okat hagyott.
A háborús stressz pszichológiai következményeit (szaknyel­
ven: „posttraum ás stresszes rendellenesség") összehasonlíthatatla­
nul a legnagyobb mértékben a közvetlenül háborúval sújtottak és a
menekültek szenvedték el, ám ugyanakkor azok a harcosok is, akik
 BÍRÓ MIKLÓS: HOGYAN CSINÁLJUNK HÁBORÚT 257

nem élvezték a háborút, és a tévénézők, akik m inden m ásodik TV-

Híradóban láthattak valamilyen mészárlást, vagy más háborús ször­
nyűséget.
f KÖVETKEZMÉNYEK IGAZI HORDEREJÉVEL csak néhány év múlva
• — vethetünk igazán számot. Az emberek, mentális egészségük
■ J megőrzése érdekében, leggyakrabban az elfojtás m echanizm u­
sához folyamodtak, így átmenetileg kiszorították tudatukból a trau-
más eseményeket. Ám a kritikus témák, mint rossz szellemek, időn­
ként előtörnek a tudatalattiból és pszichopatologikus megnyilvánuláso­
kat idéznek elő. Akár rémálmok formájában (egyik páciensünk éjsza­
kánként kiugrott az ágyból és lövészárkot kezdett ásni, hogy „védekez­
zék a bombázás ellen"), akár pszichoszomatikus reakcióként (egy nő
páciensünk azonnal allergiás lett, amint megérintett valamely tár­
gyat, amit menekülése során magával hozott), akár a m indennapos
tevékenységektől való teljes visszavonulásban, a kegyetlen valóság­
gal való szembenézés elutasításában.
Ám ez a háború, e „tipikus" hatások mellett létrehozott még
egy általános pszichológiai természetű rendellenességet is — az er-
kölcsiség határait kitolta, és megrendítette az emberi normákat.
Még ha figyelmen kívül hagyjuk is azokat a bűntetteket és
mészárlásokat, melyek a háborús propaganda termékei, a nálunk
dúló háborút etnikai tisztogatások, az emberiség ellen rekordm eny-
nyiségben elkövetett bűntettek és a háborús jog teljes mértékben va­
ló figyelmen kívül hagyása jellemzi. Mi lehet ennek az oka?
A válasz azokban a társadalmi keretekben rejlik, amelyek
között ez a háború folyt. M iután a háborúzáshoz nem volt meg a
társadalmi konszenzusuk, háborús uraink arra kényszerültek, hogy
megrendítsék a stabil társadalmi struktúrákat. Felforgatták a társa­
dalmat, hogy a zavarosban könnyebben halászhassanak. S ha a tár­
sadalm at felforgatják, logikus, hogy az üledék felülre kerül. Vagy
konkrétabban: m iután nem tudtak a tartalékos katonai erőre tám asz­
kodni — az emberek tömegesen tagadták meg a hadbavonulást,
vagy külföldre szöktek — a katonai vezetés az önkéntesekre kezdett
támaszkodni — a félkatonai alakulatokra. Ezek pedig nem irányítha­
tóak katonai hierarchiával, melyben a felelősség m inden elkövetett
bűntettért világosan megállapítható. S ami még fontosabb, a félkato­
nai alakulatoknál szolgáló személyek bevonuláskor nem esnek át a
kötelező orvosi (olvasd: pszichiátriai) vizsgán.
A háborúra m otiváltság problém ájával a világtörténelem
m inden hadvezére szembesült. VON KLAUSEVITZ szerint a sikeres ka­
tonai kam pány vezetésének előfeltételei: a pénz, a szövetségesek, a
világos háborús célok és a katonák motiváltsága. A m i hadvezére­
inkre és számításaikra, hogyan is állunk az említett előfeltételekkel,
kár szót vesztegetni. Talán csak azt a katonai körökből kiszivárgott
adatot kellene hozzátenni, miszerint Szerbiában a hadbavonulást
(legalább egyszer) több mint 300.000 (azaz: háromszázezer!) személy
tagadta meg. Ha semmi mást, ezt az adatot fel lehetne használni
arra, hogy tisztázzuk Szerbia és a szerbek becsületét a világ előtt,
258 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

ahol úgy tekintenek rájuk, mint azt egy, a nagyobb nyugati napila­
pokban megjelent karikatúra mutatja — neandervölgyi ősember,
„sajkacsá"-wal a fején, bunkóval a kezében.

A GYŰLÖLET PROPAGANDÁJA

-ár e m l ít e t t ü k a m é d ia s z e r e p é t h á b o r ú s p a to ló g iá n k b a n .

M A nemzet homogenizációja és az ellenség bűnözőként való

bemutatása m inden harci propaganda szerves része, s m int
ilyen, megelőzött m inden újabb kori háborút. Ám m inden ilyen pro­
pagandát a bűntettek elleni mozgósítás szellemében fogalmaztak
meg, nem pedig, mint a bűntettek szabadalmát! Az eféle propagandák
élét általában ideológiák ellen fordították, és nem népek ellen; rend­
szerek és vezetők ellen, de nem polgári személyek ellen. Hiszen a
háború önmagában nem volt cél, hanem segítségével értek el vala­
milyen célt.
A nálunk dúló háború újítása a sajátságos „népirtó" propa­
ganda. Már az eszme is, hogy létezik „népirtó" nép — önm agában
véve népirtó. Hiszen ha egy nép „népirtó", egy egész nép, akkor az
egyetlen lehetséges védekezés e veszélytől: e nép kiirtása. És íme a
szabadalom az etnikai tisztogatáshoz.
Ha a propaganda mottója a gyűlölet, m inden lehetséges. Ak­
kor lehetséges, hogy, például, Vojislav SESEL] kijelentse a TV Politika
kamerái előtt:
„A h o r v á to k a t r o z s d á s c ip ő k a n á lla l fog ju k le m é sz á r o ln i, h o g y n e
le h e s s e n tu d n i, v é r m é r g e z é s, v a g y m é sz á r lá s o k o z ta -e a h alálu k at."

S lehetséges, hogy kijelentéséért ne viselje a következményeket. Ha

az emberség alapvető szabályai meginognak a nacionalista őrület
következtében, akkor lehetséges, hogy Momo KAPOR egy, a TV Bel-
grádnak adott interjújában kijelentse: „milyen jólelkű nép is va­
gyunk mi, szerbek", bizonyítékként elmesélve egy történetet egy
szerb harcosról, aki saját m agánbörtönében tart fogva egy kurdot,
eteti, szerb nótákra tanítja, és időről időre elviszi csatába is, hogy
puskáját a kurd vállára támasztva lőhessen foglya volt harcostársai­
ra. Az ember nem hisz a saját fülének!
Ám abban a pillanatban, amikor m indent engedélyeznek,
amikor az emberélet fogyóeszközzé válik — elkezdődik az emberi
közösség legmélyebb alapjainak végső eróziója is.
Az isteni parancsolat, és egyben társadalmi kódex is — egyi­
ke a polgári társadalom alapköveinek — „NE ÖLJ!" — komolyan
meginog a háborús feltételek között. Leszámítva a tábornokokat,
akik a háborúban létezésük értelmét látják, s eszközt saját értékük bi­
zonyítására, a politikusokat, messiási és „napóleoni" megalomán esz­
mékkel, és az erőszakos kisebbséget, amely stadionokban verekszik, s
amelytől a társadalom börtönökkel és pszichiátriai klinikákkal védi ma­
gát. A „normális", nem erőszakos emberek hatalmas többségben lel­
kileg nem készültek fel az öldöklésre, s nincs kedvük háborúzni.
 BÍRÓ MIKLÓS: HOGYAN CSINÁLJUNK HÁBORÚT 259

Nem hisznek nekem? Ez azért van, kedves Olvasóim, m ert Önök is

hisznek állami televíziónknak, mely a kezdetektől fogva azon eről­
ködik, hogy Önöket, m indannyiunkat, akik a nem erőszakos több­
séghez tartozunk, meggyőzze arról, hogy a minimális, áruló és nyo­
morúságos kisebbséghez tartozunk.
Ám bizonyítékul ott vannak a m ár említett „dezertőrök". Tá­
bornokainknak, valószínűleg, több gondjuk volt a motivációval,
mint, mondjuk, az amerikaiaknak, hiszen a mi ellenségünk nem fer­
de szemű és más bőrszínű; ugyanazt a nyelvet beszéli, m int mi, és
tegnap még együtt voltunk ugyanazokban a stadionokban és ugyan­
azokon a rock-koncerteken. Igazolhatja-e ez őket azért, amiért a h á ­
borút félkatonai alakulatokra bízták? M indannyian jól tudjuk, hogy
bizonyos „különleges" akciókhoz gyakran választanak „különleges"
személyiségeket, börtönviselt bűnözőket. Ám őket ilyenkor ellenőr­
zés alatt tartják. M indannyiunk számára világos, hogy m inden hábo­
rúban elkövetnek bűntetteket. Ám m inden olyan társadalom, amely
gondol a saját jövőjére, elhatárolta m agát ezektől a bűntettektől.
Nem esünk túlzásba, hogyha azt állítjuk, hogy a Mi Lai-ban felfedett
bűntény döntően befolyásolta az amerikaiak kivonulását Vietnam­
ból. Azzal, hogy az egyént, az egyéni szélsőségeket elítélik — a társa­
dalmat őrzik, a társadalmi viszonyok alappilléreit képező intézménye­
ket, a pszichológiai instanciákat (lelkiismeret, erkölcsi értékek), melyek
az erőszak belső ellenőrzését szabályozzák, s melyekkel a nem erősza­
kos többség az erőszakos kisebbséggel szemben védekezik.

A Z ÉRTÉKRENDSZEREK VÁLSÁGA

Z ERKÖLCS MEGLAZULÁSA nem csak a társadalm i struktúrát za ­

varta meg, hanem az egyének pszichológiai egyensúlyán is
nyomot hagyott. Az elidegenedés a környezettől, amiért az
egy bizonyos személy számára elfogadhatatlan értékeket fogad el; a
képtelenség arra, hogy az egyén beilleszkedjék a társadalom ban
uralkodó aktuális, erőszakos légkörbe — elkerülhetetlenül identitás-
zavarokhoz, a személyes értékrendszer felülvizsgálatához és a b ű n ­
tudat érzéséhez vezettek.
A háborús stressz következtében lelki panaszoktól szenvedő
személyek kezelőorvosai igen gyakran találkoznak a bűntudat érzé­
sével. Bűntudattal, m ert túléltek egy csatát, melyben elestek legjobb
barátaik; bűntudattal, m ert bűncselekmények elkövetőivé váltak a
többség nyomására (vagy gyakran azért, m ert megfenyegették őket,
hogy az ellenkező esetben halál vár rájuk); bűntudattal — m ert öl­
tek, m ert egyáltalán részt vettek a háborúban.
Noha a bűntudat érzése közvetlenül összefügg az öngyilkos­
sággal, nincsenek pontos adataink az öngyilkosságok szám ának
esetleges megnövekedéséről (vagy csökkenéséről) a háború idején.
Az amerikai szakirodalom nagyszám ú öngyilkosságról számol be a
vietnami veteránok köreiből (egyes szerzők hetvenezer öngyilkossá­
got említenek, a visszatérés utáni tíz esztendő leforgása alatt), ám
260 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

ennek az adatnak15 a hitelességét nehéz ellenőrizni, hiszen egy ön-

gyilkosság sohasem csupán egyetlen tényező következménye. N á­
lunk a média figyelmét két jellegzetes öngyilkossági eset keltette fel.
Az egyik Miroslav MlLENKOVlC tartalékosé, aki 1991. szeptem ber 20-
án követett el öngyilkosságot, m ert nem tudta eldönteni, maradjon-e
a harctéren, betartva a „katonai szolgálati szabályzat"-ot, vagy de­
zertáljon, m int ahogy azt több társa tette. A másik annak a fiatal­
embernek az esete, aki, m iután visszatért a harcokból, 1993 áprilisá­
nak végén követett el öngyilkosságot egy újvidéki szállodai szobá­
ban, s akinek búcsúlevelét idéztük fejezetünk m ottójaként. Arra
kényszerítve, hogy öljön, hogy olyat tegyen, ami ellenkezik alapvető
hum ánus értékeivel, s a meggyőződésben, hogy m agára m aradt er­
kölcsi dilemmáival, kétszeresen is bűnösnek érezte magát. Tette két­
ségbeesés és erkölcsi segélykiáltás is ugyanakkor.
Jugoszlávia széthullásával m egszűnt a „testvériség-egység"
értékrendszere is, mely valamivel mégis több volt, m int kom munista
jelszó. Ezt a vegyes házasságok nagy száma bizonyítja, melyekben a
házastársak hirtelen-váratlan erkölcsi problém ával szembesültek:
vagy a házasság, vagy a nemzet. Az irodalomban, sajnos, sok olyan
új hős lesz, mint MlHIZ osztrák-magyar tisztje, aki szerelmes lett egy
Banja Luka-i nőbe, elvette feleségül, áttért a pravoszláv hitre, szerb
nevet vett fel, a ceri csatában egész alakulatával átszökött a szerb
oldalra, a Gestapo letartóztatta, koncentrációs táborba került —
hogy a végén az ÓZNA kivégezze, mint hazaárulót. Hasonló dilem ­
m ák és drám ák ebben a háborúban túl gyakran végződtek a legke­
vésbé romantikusan.
A nacionalista szellemnek — a polgárháború vezető eszméjé­
nek — egy másik értékzavara a xenofóbia.

XENOFÓBIA

-O H A EGYES SZERZŐK16 ú g y VÉLIK, hogy az olyan kifejezések,

N mint a „primitív", „zsarnoki", „hódító", „kizárólagos" vagy

„szélsőséges nacionalizmus" — csupán szószaporítás, m ert
jóindulatú nacionalizmus nem létezik, pszichológiai szempontból
különbséget kell tennünk a nacionalizmus m int értékorientáció, és a
nacionalizmus mint politikai hovatartozás között. Hiszen saját nem ­
zetünk szeretete, az ősök tisztelete, a folyamatosság ápolása egyike a
széles körben elterjedt értékorientációknak, melyek semm iképpen
sem feltételezik szükségszerűen a valamilyen más nép iránt érzett
gyűlöletet is. A nacionalizmus, mint a politika eszköze azonban fel­
tételezi saját nem zetünk kitüntetését, más nemzetek kárára. Az ilyen
hitvallás pszichológiai alapját a kisebbrendűségi komplexus képezi.
Ezzel magyarázható, miért olyan fogékonyak erre a kis, elnyomott
népek és m iért vallják az ilyen eszméket szívesen m agukénak azok a
személyek, akiknek hasonló gondjaik vannak személyes síkon.
A pszichológiai mechanizmus, melynek segítségével a nacio­
nalizmus kompenzálja a kisebbrendűség érzését, igen egyszerű —
 BÍRÓ MIKLÓS: HOGYAN CSINÁLJUNK HÁBORÚT 261

saját nem zetünk magasztalása. Saját nem zetünk kikiáltása „égi nem ­
z e tin e k , „kiválasztott"-nak, über alles; irracionális elképzelések táp­
lálása a nagyságról és természetfeletti hatalomról és azoknak a tudo­
m ánytalan gondolatoknak a terjesztése, melyek ezt hirdetik (például
egyes tévé-jósnők, mint Milja VUJANOVIC segítségével). S m int aho­
gyan a személyes megalománia logikus végkifejlete a paranoia („ők
nem tartanak engem olyan nagynak, mint ahogyan azt én m egérde­
melném, tehát ők gyűlölnek engem"), a nemzeti megalomániáé a
xenofóbia („mindenki gyűlöl minket").
HIVATALOS SZERB POLITIKÁBAN ez azonban időnként m egha­
ladta még azt a mértéket is, mely a nacionalista pszichológia
„természetes" hatásaként várható volt. így, a Soros Alapít­
vány megszüntetéséért folyó kampányban, FEKETE Elvira az újvidéki
televízió egyik adásában a következőt mondta: „... ők táborokba
gyűjtik a gyermekeinket hogy ereikbe befecskendezzék Amerikát". E
kampány eredményeként, azokat az (egyébként m unkanélküli) taná­
rokat, akiket a Soros Alapítvány azért fizetett, hogy a gyerekeket
angolul tanítsák, kitiltották m inden tanintézetből! Ilyen Nyugat- és
civilizációellenes tettet és egy kormányzat ilyen fokú irányultságát,
hogy elszigetelje saját országát, nem jegyeztek fel Enver H O D ZSA óta!
El kell ism ernünk azonban, hogy még a kom m unizm usban
előkészítették a terepet a nacionalista megalomániának. Mi voltunk
az az ország, „melynek a legnagyobb vízenergetikai kapacitása van
Európában" (és nem volt villanyáramunk), „a legnagyobb turisztikai
lehetőségei vannak a világon" (s angol dokkm unkások és ném et vé-
césnénik látogattak hozzánk), „az el nem kötelezett államok vezető­
je" (s közben a fejletlen államok között szerepeltünk) stb. A végén
mindig győz a kegyetlen valóság, s így a megalomániás illúziók is
szertefoszlanák. Sajnos — robaj és jajkiáltások közepette.
A szétdúlt emberi sorsok — otthonok, családok, életek —
szempontjából kevés vigasz, hogy a háborús őrület sem tart örökké.
Milyen kevés vigaszt és milyen sok keserűséget váltanak ki a szeren­
csétlenül jártakból a jugoszláv térség integrációjának új szószólói —
gyakran ugyanazok az emberek, akik tegnap még a szétválást és
gyűlöletet szorgalmazták? Milyen nyom orultul érezheti m agát az a
horvátországi menekült, aki azt látja, hogy a pulton, a csetnik m oz­
galom jelképei mellett, a zágrábi E. T. rockegyüttes legújabb lizf-ka-
zettáját is eladásra kínálják?
Az elképzelés, hogy a háború végével m egszűnnek követ­
kezményei is — óriási tévedés. Túlságosan sok rossz szellem szaba­
dult ki Pandóra szelencéjéből. A kizárólagosság és a „ki húzza meg
gyorsabban a ravaszt" törvénye, még sokáig akadályozni fogja a de­
mokrácia fejlődését. A nacionalizmus szelleme és a xenofóbia még so­
káig gátolni fogja, hogy honfitársaink csatlakozzanak a globális, nem ­
zetfeletti, kozmopolita áramlatokhoz. Hosszú évek m úlnak még el,
amíg összeillesztgetjük a szétdúlt társadalmi értékek darabkáit.
B író M iklós
fordította: PóLOMlK Tünde
26 2 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

Jegyzetek

(1) Fejezet a 'Posztkommunizmus pszichológiája' c. könyvből (Psihologija

postkomunizma. Beograd, 1994.) Közlés a szerző engedélyével.
(2) Mihailovic, S. és mások: Deca krize ('A krízis gyermekei'). Institut drust-
venih nauka, Beograd, 1990.
(3) Borba, 1994. március 22.
(4) Eredeti jelentésében: mohamedán paraszt, mára pejoratív értelmet
nyert: faragatlan fickó.
(5) Borba, 1993. augusztus 17.
(6) Plut D. és mások, Vrednosni sistem osrtovnoskolskih udzbenika ('Az általá­
nos iskolai tankönyvek értékrendje'), Psiholoska istrazivanja ('Pszicholó­
giai kutatások'), 4. szám, Institut za psihplogiju, Beograd, 1990.
(7) A rigómezei csata hatszáz éves jubileuma alkalmából rendezett ünnep­
ség — a szerb nacionalizmus első nagy manifesztációja.
(8) A Szerb Tudományos Akadémia (SANU) dokumentuma, melyben le­
fektették a „Nagy Szerbiáért" való törekvések alapjait.
(9) Horvátország Alkotmánya, melyet az első többpártrendszerű választá­
sok után hoztak meg, az országot „a horvát nép államaként" határozza
meg, s ez nagy ellenállást váltott ki a szerb kisebbségnél.
(10) 1991. januárjában a belgrádi televízióban műsorra tűzték Martin Spegelj
tábornok, horvát miniszter titkos találkozójának felvételét, melyből ki­
derül hogy a tábornok a horvát félkatonai alakulatok felfegyverzésén
dolgozott és támadásokat készített elő a Jugoszláv Néphadsereg egysé­
gei ellen.
(11) Tito kedvenc vadászterülete. Az itteni kastélyban találkozott 1991-ben
Tudjman és Milosevic, s néhány forrás szerint, megbeszélték Horvátor­
szág és Bosznia felosztását.
(12) Egy sorkatona nyilatkozata, aki részt vett a Jugoszláv Néphadsereg és a
szlovén területvédelmi egységek összetűzéseiben. Minden jugoszláv
média idézte.
(13) Horvát nacionalista mozgalom 1971-ben.
(14) Nedeljna Borba, 1994. április 9-10.
(15) Hyer, L. és tsai: Suicidal behavior among chronic Vietnam theatre veterans
with PTSD. Journal of Clinical Psychology. 46, 713-721, 1990.
(16) Dimitrijevic, V.: Neizvesnost ljudskih prava ('Az emberi jogok bizonyta­
lansága'). Izdavacka knjizarnica Zorana Stojnanovica, Sremski Karlovci
— Növi Sad, 1993.
ÉNEKEK ÉNEKE II.
 ORVOS-BETEG-KAPCSOEAT

Paradigmaváltás az egészségügyben címmel a Semmelweis Orvostudo­

mányi Egyetem Magatartástudományi Intézete egészségpolitikai témájú ke-
rekasztal-beszélgetéseket rendez, emlékezvén az 1956. október 23-án lezaj­
lott, a Petőfi Kör által rendezett orvosvitára. A sorozat védnöke Prá GAY
Dezső biokémikus (München), díszvendége dr. ROSIVALL László a SOTE
rektora. A beszélgetések írásos változatát egyenként adjuk közre. Az itt
közölt beszélgetés 1995. november 30-án hangzott el.

A vita résztvevői:
Balás Piri László, az Emberek fehérben című dokum entum kötet szer­
zője;
CSABAI Márta adjunktus, a Szegedi Orvostudom ányi Egyetem orvos­
pszichológiai tanszékének pszichológusa;
FEJÉR László, a Fővárosi Önkormányzat Szociális Bizottságának tagja
H armathy Éva, a M agatartástudományi Intézet junior Bálint-cso-
portjának egyik vezetője;
JANKOVICS Tibor, Jehova tanúinak kórházi összekötő csoportjából;
JOBBÁGYI Gábor, A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Állam­
tudományi Karának docense;
KÓCZÁN György, a Pécsi Orvostudom ányi Egyetem adjunktusa;
KUNTÁR Ágnes Ph-D hallgató, M agatartástudom ányi Intézet;
LOZSÁDI Károly, a Kardiológiai Intézet főorvosa;
LŐRINCZ Jenő a M agatartástudom ányi Intézet m unkatársa;
M akó János a Magyar Orvosi Kamara Etikai Bizottságának lekö­
szönt elnöke;
SZABÓ Pál orvos pszichológus, a Debreceni Kossuth Lajos Tudo­
mányegyetem professzora;
TÓTH Ildikó szociológus, a Haynal Imre Egészségtudományi Egye­
tem tanára;
VARRÓ Vince, a Szegedi Orvostudom ányi Egyetem emeritus bel­
gyógyász professzora;
VITA Ágnes, a M agatartástudományi Intézet munkatársa.

A Z „ÖRÖK JELENIDEJŰSÉG" CSAPDÁJÁBAN

BALÁS P iri László: PATAKI Ferenc em líti a Magyar Szemle novem beri
számának Hallgat a mély cím ű írásában, h ogy a magyarok m entálhigié­
nés állapotával kapcsolatos vizsgálatokat „jó honi szokás szerint" az
„örök jelenidejűség állapota", s az állandó „újrakezdés" kényszere
 ORVOS-BETEG-KAPCSOLAT 265

jellemzi. S vajon nem igaz-e ez egy ideje az orvos-beteg-viszony kér­

désének alakulására?
Olykor dija vu élményét keltheti egy-egy gondolat, amely
m ár évtizedekkel ezelőtt felmerült. Ilyen például BAKAY Lajos se­
bészprofesszor 1940-ban elhangzott előadása a Balatoni orvoshéten,
amely így hangzik: „Az elm últ évtizedekben a beteg és orvosa közti
lelki kapcsolatot nagymértékben m egzavarta a szociális biztosítás és
balesetbiztosítás ügye, m ert sok vonatkozásban az orvos iránti bizal­
m atlanság kiindulópontjává vált." Ez nem az én megállapításom —
mondja Bakay professzor. Tanúja voltam annak, amikor a ném et
sebésztársaság kongresszusán König professzor a hallgatóság nagy
helyeslése mellett megállapította, hogy a szociális biztosítás m egron­
totta orvosi tudom ányunkat, m ert olyan betegségeket produkált,
amelyek nincsenek. M egrontotta a beteganyagunkat, m ert a biztosí­
tottnak elveszett az a hő óhajtása, hogy egészséges legyen. Gyakran
m inden törekvésének végcélja, hogy a biztosító társaság terhére élete
végéig meg tudjon élni. Az orvos csak addig jó, amíg az ő véleménye
alapján a járadék elérhető, különben rossz. Akárhányszor m egbizo­
nyosodtam arról, hogy a beteg ok nélkül szidja a rendelőintézetet,
ahol kezelésben részesül, dicsérni azonban sosem hallottam. Ennek
okára könnyen rátalálunk. A tömegrendeléseken nincs idő és alka­
lom arra, hogy az orvos és betege között lelki kapcsolat létesüljön, ez
pedig a kezelés eredm ényessége szem pontjából pótolhatatlan."
M intha csak egy mai konferencián ülne az ember.
KÓCZÁN György: Az orvos-beteg kapcsolat m a kritikus és
ellentmondásos. A kérdés valójában az, hogy milyen tényezők által
m eghatározott az a környezet, amelyben az orvos-beteg kapcsolat
zajlik. A medicina modernizálódása, a gyógyításban megjelenő bü-
rokratizálódás és elidegenedés átalakulást eredm ényezett m agában
az orvos-beteg kapcsolatban is. Már az 50-es években kiderült, hogy
az orvos-beteg kapcsolat és a m odern medicina valamilyen form á­
ban ellentmondásba kerültek, s ez az ellentmondás fogalm azódott
meg a „doing better feeling worse" elvben, ami azt jelenti, hogy m iköz­
ben a medicina „egyre jobban" teszi a dolgát, a betegek egyre rosz-
szabbul érzik magukat.
M agyarországon a medicina m odernizálódásának folyamata
egy sajátos közép-kelet-európai közegben zajlott és zajlik. Ennek kö­
vetkeztében a m agyar egészségügy átalakításában a cost-benefit analí­
zis (költséghatékonysági elemzés), a medicina alapelvévé válik, a tár­
sadalm i pluralizálódás az egyik oldalon egyfajta elitképződést jelent,
a másik oldalon pedig pauperizációt, amely szintén kihat az orvos­
beteg kapcsolatra. A privatizáció során pedig a különböző e-
lőnyszerzési törekvések az egészségügyben legalizált gazdasági model-
lekké válnak. Különös fontosságot kell ezért tulajdonítani a demokrati­
zálódási folyamatok érvényesülésének az egészségügyben, hiszen az
eddigi egészségügyre inkább volt jellemző a szakmai elit hatalmi elit­
ként való fellépése, s így kevésbé tudott érvényesülni a demokratikus
kontroll. Az anyagi forrás hiánya olyan kézivezérlő m echanizm uso­
266 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

kát indít be, amelyek eredm ényeképpen az egészségügy elveszíti át­

láthatóságát szerveződése esetlegessé, individualizálttá válik.
Ugyanakkor hiányzik annak a m etatudom ánynak a birtoklá­
sa, amely a medicina saját m űködési mechanizm usait jelenti. Ez a
„méta" szócska, a metafizika analógiájára a m edicinára is alkalmaz­
ható, hiszen m aga az egészségügyi rendszer is felhasznál m űködésé­
nek tervezésében és szervezésében olyan segédtudom ányokat (köz­
gazdaságtudom ány, szervezéselmélet, szociológia, antropológia,
pszichológia), amelyek az egészségügy átalakulási folyam atának tu­
dományos bázisát adhatják. Ezek ma nem képviseltetik m agukat
szervesen az orvoslásban. Úgy vannak jelen, m int „segédtudom á­
nyok", holott a medicina szempontjából ezek a tudom ányok m ár
alapvető fontosságúak.
A fenti kérdések tisztázatlansága oda vezet, hogy az orvos­
beteg kapcsolat a legnagyobb önfeláldozás ellenére is deficites marad.
Az átalakulásban az ellentmondások forrása az a típusú anómia,
amelybe mostanában az orvos-beteg kapcsolat is sodródni látszik.
H armathy Éva: A z orvos-beteg kapcsolat kom munikáció
zavarának egyik oka lehet, hogy az orvosnak betege elvárása szerint
végső soron a mai társadalom által értelmezhetetlen halált kellene
legyőznie. Mivel azonban ez lehetetlen, a halál tényével sem az or­
vos, sem a beteg nem tud mit kezdeni, ENID Bálint szerint az orvos
saját halálfélelmét vetítheti rá a páciensére. Ha pedig a m a társadal­
m ában nem adatik meg az embernek — orvosnak, betegnek egya­
ránt — hogy életének értelme és célja felől elgondolkodjék, akkor
élete leértékelődik, ez az emberi kapcsolatokra is rányomja bélyegét.

ELKÉNYEZTETETT, VAGY KISZOLGÁLTATOTT-E A BETEG?

VARRÓ Vince: A technika fejlődése folytán az orvostársadalom a be­

teggel való kapcsolatában két részre szakadt. Az egyik része az,
amelyik a magas színvonalú technikát kiszolgálja. Itt a kapcsolat
orvos és beteg között teljesen személytelen. Akik laboratórium i vizs­
gálatot, röntgent, vagy ultrahangot végeznek, lehetőség szerint csak
kiszolgálják a beküldő orvost. A másik réteget képző kezelőorvosok
azok, akik még személyes kapcsolatban varrnak a beteggel.
Megállapítható azonban, hogy a hatvanas évektől kezdve a
m agyar beteg hihetetlenül el volt kényeztetve. Az egészségügyben
m indenkinek mindenre volt joga, s ezzel a joggal a betegek közül
sokan vissza is éltek. Technikailag ugyan nem álltunk ott, ahol a
nyugati világ, de mortalitási m utatóink semmivel nem voltak rosz-
szabbak, mint az övéik. A körzeti orvosok rengeteg beteget zúdítot­
tak a fekvőbeteg intézetekre, és ezért nem lehetett megfelelő szinten
eleget tenni az elvárásoknak. Az átalakulás során ezért m erül fel a
költséghatékonyság kérdése, amelynek fényében a betegek kiszolgá­
lását ezentúl a fizetőképesség és az egészségügy financiális háttere
fogja befolyásolni.
 ORVOS-BETEG-KAPCSOLAT 267

JOBBÁGYI Gábor: Mielőtt jobban belemennénk a vitába, leszögezem,

hogy az orvos-beteg kapcsolat csődhelyzetben van. A m agyar beteg
pedig nem volt hihetetlenül elkényeztetve, a m agyar beteg a m últ­
ban is és a jelenben is hihetetlenül ki van szolgáltatva!
A csődhelyzet egyik oka, hogy a szocialista állam a világon
talán nálunk hozta létre a legkoncentráltabb egészségügyet, amelyre
a paternalizm us nyom ta rá bélyegét. Ezt a viszonyt a jog nem pol­
gárjogi viszonynak fogta föl, ahol a felek egyenjogúak lettek volna,
hanem államigazgatási viszonynak, ahol a felek között alá-föléren-
deltségi viszony volt. Nyugat-Európában ezzel szemben m indig is
alapvetően polgárjogi viszonynak tekintették az orvos-beteg kapcso­
latot. Ott tudatosult az, hogy a járulék fizetésével a beteg tartja el az
egészségügyet, tehát nem egy kvázi „ingyen" kapott szolgáltatást
élvez. A jogállamokban a beteg partner, s egyenrangú az orvossal,
sőt, saját egészségét és életét illetően szabadon rendelkezik! A m a­
gyar beteg látszólagos jó helyzete ellenére hihetetlenül kiszolgálta­
tott helyzetben volt, ami például — hogy csak egy tényezőt említ­
sünk az okok közül — a szabad orvosválasztás lehetőségének hiá­
nyában is megmutatkozott.
A csődhelyzet másik oka az, hogy az orvosi gyógyító m un­
kában nagymértékű fejlődés következett be a technikai ellátottságot
illetően, am i alapvetően pozitívum lenne. Ezzel párhuzam osan
azonban m egszűnt az orvosi tevékenység személyes, szellemi, embe­
ri oldala. Az orvos nem csak műszerrel, gyógyszerrel gyógyít, ha­
nem a személyiségével is. Ezt a hiányt használják ki a természetgyógyá­
szok, vagy éppen a sarlatánok, akik az orvos-beteg viszony pszichi­
kai elemét helyezik előtérbe és képesek egy beteggel fél órát is be­
szélgetni anélkül, hogy valamilyen technikai beavatkozást végrehaj­
tanának rajta, s még az is lehet, hogy a beteg csodálatos m ódon
meggyógyul-
Az orvos-beteg viszony a jogi és etikai norm ák szempontjá­
ból is kétségbeejtő helyzetben van. Ami a jogot illeti, az 1972-es
egészségügyről szóló törvény a paternalista centralizált egész­
ségügyképet rögzítette, és a törvényt mélyen alkotmányellenes m i­
niszteri rendeletek sora egészítette ki, melyek egy része jelenleg is
érvényben van. Emberi alapjogokat azonban nem lehet miniszteri ren­
delet szintjén szabályozni, ahogy ezt az alkotmánybíróság is megállapí­
totta. Márpedig az egészségügyben emberi alapjogokat miniszteri, vagy
kormányrendelet szabályoz, mint például a pszichiátriai betegek gyó­
gyítását. Hiányzik a beteg jogairól szóló törvény és teljesen kidolgo­
zatlan az egészségügyi intézmények és az orvos felelősségének kér­
désköre.
Az etikai norm ákat illetően pedig sajnálattal kell leszögezni,
hogy M agyarország talán az egyetlen ország a jogállamok között,
ahol nincs etikai kódex, az etikai bizottságok jogszabályok alapján
ítélkeznek!
Az ebből kivezető út csak az lehet, ha ez a központosított,
paternalista egészségügyi rendszer megszűnik. Ehelyett polarizált
268 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

egészségügyre van szükség, ahol a többé-kevésbé versenyhelyzetben

autom atikusan kialakulnak az orvosjogi és orvosetikai szabályok.
Ebben a fajta egészségügyben az emberi oldalnak nagyságrendekkel
erősebbnek kell lennie. Olyan egészségügyre van tehát szükség, ahol
a beteg a gyógyítás folyamatában egyenrangú fél az orvossal.
Éppen ezek miatt a m últ rendszerből átnyúló jelenségek mi­
att vitatkozom Varró professzor úrral, s azt m ondom, hogy nincs
értelme az egészségügyben „előző ren d sz e rirő l beszélni, m ert az
előző rendszer az egészségügyben és a társadalomban m ost is virul
és tovább él.
Tóth Ildikó: Az elkényeztetettség vagy nem elkényeztetett-
ség kérdéséhez szeretném hozzáfűzni, hogy a m agyar társada­
lomban m indig is voltak és ma is vannak olyan csoportok, amelyek
egyszerűen csak területi, vagy a társadalmi hierarchiában elfoglalt
helyük, alacsonyabb iskolai végzettségük, és egyéb okok m iatt nem
jutnak hozzá megfelelő minőségű egészségügyi ellátáshoz.
Az első ilyen vizsgálatot huszonöt évvel ezelőtt végeztük, s
m ár ez is igazolta, hogy akárcsak Budapest területén, adott közigaz­
gatási egységben, adott társadalmi ismerévek m entén is óriási kü­
lönbség m utatkozott a születéskor várható átlagos élettartam, s a
halál előtti egyenlőtlenség tekintetében is. Természetesen ennek nem
elsősorban az egészségügy az oka, de nyilvánvaló, hogy az egész­
ségügy hozzáférhetőségében rejlő óriási különbségek is hozzájárul­
tak ehhez. A piacosítás tehát a most meglévő különbségeket fogja
legalizálni, egyre nagyobb tömegek fognak elesni a korszerű egész­
ségügyi ellátástól
VARRÓ Vince: Én az elkényeztetettséget úgy értettem, hogy
olyan szolgáltatásokat vállalt m agára az állam, amelyre reálisan nem
volt és ma sincs lehetőség. A jövőben bizonyos szolgáltatásokat m ár
nem fog megkapni a beteg, csak akkor, ha anyagi lehetőségei ezt
megengedik. A nyugati világban hatalmas rétegek vannak kizárva
nagyon fontos szolgáltatásokból, azért, m ert nincs pénzük. Ilyen a
m últban M agyarországon nem volt. Negyven éves praxisom alatt
nem találkoztam olyan esettel, amelyik nem kapott volna állapotá­
nak megfelelő ellátást.

EGY ÚJABB KIHÍVÁS — JEHOVA TANÚI

JANKOVICS Tibor: Szeretném világossá tenni azt a stratégiát, amellyel

Jehova tanúi próbálnak hitüknek utat törni a mai orvoslásban, m ert
ez is részét képezi az orvos-beteg-kapcsolatnak. MÓZES III. könyve
17. fejezetében, valamint a Cselekedetek könyvében található a „tar­
tózkodjatok a vértől!" parancsa, amely nem orvosi szakkifejezések­
kel fogalmazódott meg, a tanúk mégis úgy vélik, kizárja a teljes vér,
a koncentrált vörös vértest, a plazmafehérvérsejtek és a vérlemezkék
transzfúzióját. A tanúk vallásos értelmezése azonban nem tiltja meg
határozottan olyan komponensek használatát, mint amilyen az albu­
min, az immunglobulinok és a hemofiliás készítmények. A tanúk
 ORVOS-BETEC-KAPCSOLAT 269

hiszik, hogy a testből eltávolított vért meg kell semmisíteni, azonban

számos tanú megengedi a művese, a nem vérrel feltöltött szívtüdő-
készülék használatát, valam int a m űtét közbeni vérfelfogást, ahol az
extrakorporális keringés nem szakad meg.
Teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon komoly nézetel­
térések adódhatnak egy beteg kórházba kerülése, és a terápia m eg­
kezdése során, amelynél szükség van valamilyen formában a beteg
jogainak érvényesítésére, illetve a gyógyító orvos m unkájának segí­
tésére. Ezért Jehova tanúi az USA-ban kidolgoztak egy m unkatervet,
amelynek keretében létrehoztak egy kórházi összekötő bizottságot.
Ez a szervezet m a m ár több, mint hetven országban m űködik, az
Egyesült Államokban pedig több, mint száz ilyen bizottság létezik.
Ezeknek a bizottságoknak hárm as funkciójuk van. Az egyik az, hogy
ha felmerül a transzfúzió lehetősége, próbálnak közvetíteni, a másik,
hogy keresik az olyan együttm űködő orvosokat és intézményeket, a
harm adik pedig a kommunikáció körül kialakult zavarok telefonon
történő elhárítása.
A kórházi információs szolgálat létrehozott egy számítógé­
pes adatbázist Global Network néven, amelyre bárm ely intézmény
rácsatlakozhat, és lekérheti azokat a szakcikkeket, amelyek a tanú
beteg gyógyítása kapcsán segíthet az orvosnak. Sajnos nem m indig
az orvos-szakmai döntés eredménye a beteg fogadása, vagy elutasí­
tása. Sok esetben még főként az érzelmek a meghatározóak ebben,
de tapasztalataink mutatják azt is, hogy a magyar orvos kezéből
sokszor m ár csak a drága műszer hiányzik, az esze és szíve a helyén
van akkor, amikor gyógyítani kell valakit, akivel hitben, m eggyőző­
désben nem biztos, hogy egyetért.
VITA Ágnes: Ritkán kerül egy gyomorfekéllyel vérző beteg
gyomortükrözésre úgy, hogy ne kelljen neki vért adni. Egy artériás
vérző hirtelen beavatkozás nélkül elvérzik. Az orvos tehát, ha nem
avatkozik be az éppen meglévő eszközökkel, öngyilkossághoz segíti
a beteget. Még rosszabb, amikor a szülő a tizennégy éves gyermeke
helyett írja alá, hogy nem kaphat vért, m ert nem biztos, hogy a gye­
rek is Jehova tanúja lenne.

SZOLGÁLAT, VAGY SZOLGÁLTATÁS?

MAKÓ János: Amikor úgy megyek el fogorvoshoz, hogy nem m on­

dom meg hogy én is orvos vagyok, butaságot teszek. Családom,
környezetem tagjai általában frusztrálva, idegesen jönnek haza az
orvostól. Az etikai kollégiumban is rengeteg üggyel találkozunk. A
Kamara eddig kilenc állásfoglalást hozott, amelyek a hiányzó etikai
kódex által keletkezett űrt lettek volna hivatottak pótolni, és ilyen
értelemben nevezhetők az etikai kollégium állásfoglalásai etikai tör­
vénynek.
A Kamara állásfoglalása úgy szól, hogy az orvos nem szol­
gáltat, hanem szolgál, m ert a szolgáltatás elsősorban jogi viszony.
Ilyen szolgáltató a borbély, a szabó, a cipész. Az orvos m unkája
270 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

jellegéből eredően inkább szolgál, s ebben a szolgálatban felelős­

séggel kell megnyilvánulnia. Varró professzor úrral ellentétben én a
beteget olymértékben kiszolgáltatottnak tartom, hogy m ár csak ezért
. sem tekinthetjük elkényeztetettnek. Az orvosoknak, a beteg kiszolgálta­
tottságát csökkentendő, nem azért kell informálniuk a beteget, mert a
jog ezt előírja, hanem azért, mert ez az orvosi munka alapvető szabálya.
Véleményem szerint, amíg a pater atyát jelent, nem lehet a
patem alizm ust elítélni. Az orvos azért paternalista, m ert a betege
javát akarja, de ugyanakkor egyenrangú félnek is tekinti és m inden­
ről informálja. De miért ne lehetne az orvos paternalista a beteggel
szemben? Talán a jogászok nem paternalisták az orvossal szemben,
amikor elő akarják írni nekünk, hogy m it csináljunk?
A társadalom jogosan várja el az orvostól, hogy különb le­
gyen, m int a mérnök, vagy a közgazdász, mert az emberek élete függ
tőle. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy minden orvos ebből az anya­
gias szemléletű társadalomból nő ki, amelyben a külföldi utak száma és
a társadalmi ranglétrán való előbbrehaladás elsőleges az egyéb belső
etikai, lelki szempontokkal szemben, talán nem várható el reálisan
az orvos különbsége az említett foglalkozásokkal szemben.
JOBBÁGYI Gábor: A Makó János által elmondottakból arra kö­
vetkeztettem, hogy az orvosok haragszanak a jogászokra, s ez ma
M agyarországon nem tekinthető egyedi jelenségnek. Alaptalan ez a
harag, mert a jogászok segíteni szeretnének az orvosoknak, m ás kér­
dés, hogy az orvosok nem nagyon hagyják ezt. A gond az, hogy az
orvosok egészen más tartalommal használnak jogi szakszavakat és
fogalmakat, mint a jogászok. Erről nem az orvosok tehetnek, hanem
a képzési rendszer. Miközben már szinte m inden egyetemen átlag­
ban két évig oktatnak jogi ismereteket, az orvosoknak igazságügyi
orvostant oktatnak, ami teljesen más, m int a jog.
Jellemző, hogy Makó János az „etikai törvény" kifejezést
használta, ilyet ugyanis a mai jog nem ismer. Vagy etika ugyanis
valami, vagy törvény. Az etika erkölcsi szabályrendszer, ami vagy
isteni eredetű, vagy szakmai, amit egy csoport létrehoz, és m aga
hajtat végre. A törvény pedig államilag szankcionált akarat. Am ed­
dig az orvostársadalom nem tudja megérteni, hogy mi a kettő között
a különbség, addig reménytelen a párbeszéd.
Makó János azt is említette, hogy az orvosnak hatalm a van a
beteg felett, de ez szolgálat. Ez abszurdum , ugyanis, ha valakinek
hatalm a van, az alá-fölérendeltségi kapcsolatot jelent, ha pedig vala­
ki szolgál, akkor alá van rendelve annak, akit szolgál. Ezért nem
lehet hatalmam valaki felett, akit szolgálok. Az orvosok félnek a
mellérendelt, partneri kapcsolattól. M ondjuk ki, hogy nincs az or­
vosnak hatalm a a beteg felett és szokjunk hozzá, hogy a beteg a
gyógyítás folyamatában egyenrangú az orvossal. Természetesen ez
nem jelenti azt, hogy a betegeknek nincsenek nagyon komoly kötele­
zettségei a terápia során! A paternalista stílus a jogi és a társada­
lomtudományi műnyelv szerint kifejezetten diktatórikus stílust felté­
telez. Azt jelenti, hogy látszólagos jóság képében nem adok jogokat,
 ORVOS-BETEG-KAPCSOLAT 271

m ert én tudom, hogy mi a jó neki. A szocialista egészségügyet, a

szocialista rendszert jellemezték paternalista vonások, amikor való­
jában hallatlanul kemény diktatúrában éltünk. KÁDÁR János pedig
barátságosan kacsintgatott ránk.
Másik fontos tény, hogy a szolgáltatásban jogi értelemben
semmi lealázó nincs, hiszen szolgáltatást végez a drámaíró, az építész,
az ügyvéd. Az orvos is szolgáltatást végez jogi értelemben, amíg erköl­
csi értelemben ez természetesen lehet szolgálat.
VARRÓ Vince: Egyetértek Jobbágyi Gáborral abban, hogy az
orvostársadalom erkölcsi tudata rendkívül rossz, Makó Jánossal pe­
dig abban, hogy a társadalom erkölcsi tudata sem sokkal jobb ennél,
de félek attól, hogy a betegjogi törvényben olyan m eghatározások
lesznek, amelyek azt eredményezik, amit Amerikában is, hogy az
orvosok m inden alkalommal kicsit nagyobbnak tüntetik fel a bajt,
m ert akkor védettebbek a műhiba-perekkel szemben. Ha tehát egy
ilyen törvény megszületik, nagyon kell vigyázni arra, hogy a jogi
szabályozás és az emberi tényező között megfelelő harm ónia legyen.
Remélem, hogy a Magyar Orvosi Kamara etikai bizottsága el
tudja majd érni, hogy a szakmán belül rekesztődjenek ki azok az
emberek, akik az alapvető etikai norm ákat nem tartják be.
LŐRINCZ Jenő: Jobbágyi Gábor szavaiban rendkívül előremu­
tató és pozitív program ot éreztem. A beteg kiszolgáltatottsága he­
lyett m agam is az orvos és a beteg kölcsönös kiszolgáltatottságát
érzem, hiszen mindnyájan ismerjük a „Mi baja a betegnek?" helyett
a „Mi bajom lehet a betegből?" gondolatokat. Az államigazgatási
jogviszonyból azonban nem egyértelműen következik az alá-föléren-
deltség. Ez a hatósági jogviszonyt jellemzi, s nem téveszthetjük szem
elől, hogy orvos és beteg kapcsolatában mindig is lesznek hatósági
elemek, m ár ha csak az alkalmassági vizsgálatokat, a fertőző bete­
gekkel, nemi betegekkel történő kapcsolatot tekintjük is. Kétségtelen,
hogy a paternalizm us számos kárhoztatható m egnyilvánulásával ta­
lálkozunk. Ha azonban a nyugat-európai vagy a tengerentúli példát
idealizáljuk, ugyancsak hibát követünk el. Sokszor beszélgettem
olyan páciensekkel, akik ugyanattól az orvosi paternalizm ustól szen­
vedtek külföldön, mint ami M agyarországon is virágzik. Konkrét
példaként a szülészetből LE BoiEOUS példáját em líteném , amely
Franciaországban, többek között, éppen ezzel a paternalizm ussal
szemben jött létre, s az is tudvalévő, hogy milyen nehéz talpon m a­
radnia.
Fejér László: Úgy gondolom, hogy 1992-ben a „kártyacsata"
újfajta, szerződéses jogviszonyt jelentett az orvos-beteg kapcsolatban
a szabad orvosválasztás jegyében, amelyben m ár a beteg igényei is
intézményesülhettek, jogosultságot nyerhettek. Ezek az elkövetke­
zendő időkben is léteznek majd, és talán határozottabbakká, tudato-
sabbakká válnak. Ha tehát megjelennek az elvárások, piaci nyelven a
kereslet, akkor azt lehet mondani, hogy az orvos mégiscsak szolgál­
tatást nyújt, s ennek az orvos tudatában is jelentkeznie kell. Ennek a
viszonynak azonban jogilag is szabályozottnak kell lennie gondolok
2 72 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

itt elsősorban az 1972-es egészségügyi törvény megújítására, és a

betegjog meghatározására is. A szerencsés az lenne, ha ez a kettő
együtt, egységes szemlélet által, egymáshoz tökéletesen illeszkedne.
Ezt azonban jogászoknak kellene megtennie. Elképzelhetetlen szá­
momra, hogy ezt orvosok alkossák meg. A társadalombiztosítási jog­
viszony is az egészségügy szolgáltató jellegét hangsúlyozza. Az or­
voslás ugyanakkor szolgálatot, a betegekért való kötelezettségválla­
lást is jelenti, ezért kellene megalkotni az etikai kódexet, ami viszont
m ár az orvosok feladata kell, hogy legyen, s itt a Kamara szerepe
elsőrendű. Természetesen az is fontos, hogy a kódex és a jog illesz­
kedjék egymáshoz, m ert véleményem szerint az erkölcsi válság ma
nagyobb Magyarországon, m int a gazdasági.
LOZSÁDI Károly: Tudomásul kell vennünk, hogy a beteg-or­
vos kapcsolatot a társadalmi környezet határozza meg, ezért fontos
az orvoslás hátterében meghúzódó polgárosodási folyamat nyom on
követése, hiszen az orvos gyógyító munkája inkább karitatív tevé­
kenység. A társadalomban vannak olyan feladatok, amelyeket csak a
hum án értelmiség láthat el. Ha ezeket a feladatokat átveszik a köz­
gazdászok és a politikusok, nagyon rossz irányba kezd haladni a
társadalom. Úgy érzem, ma, amikor a piacgazdálkodást a kereslet­
kínálat szabja meg, a hum án értelmiség nem kapja m eg a megfelelő
helyét. A mai polgár inkább egyéni érdekeit nézi, míg a hum án értel­
miség, a pap, a tanár, és ilyennek kellene lennie az orvosnak is,
nemcsak a saját, hanem a köz érdekeit tekinti szem előtt, ezért in­
kább szolgál, m int szolgáltat. Kár, hogy a mai európai kultúrával
együtt ezek az értelmiségi funkciók is elpusztulni látszanak. Amikor
mi ezután vágyunk, ez sajnos csak vágy marad. A világ m a más
irányba halad.

HOGYAN ÉRZI M AG ÁT A Z ORVOS?

C sabai Márta: A Pécsi Orvostudom ányi egyetemen a felvételivel

egyidőben tesztlapot töltettünk ki a felvételizők körében. Ebből ki­
tűnt, hogy a felvételizők tudatos motivációinak szintjén az embere­
ken való segítés fogalmazódik meg. Mivel bölcsészhallgatókat és or­
vostanhallgatókat is tanítok, és ismerem őket első évfolyamtól kezd­
ve, megfigyeltem, hogy az évek során olyan átváltozáson m ennek
keresztül, hogy ránézésre ki lehet választani közülük, ki az orvostan­
hallgató, ki a bölcsészhallgató. Az orvostanhallgatók cinikusak lesz­
nek, s fenyegető jelei m utatkoznak nálunk a kiégettségnek. Probléma
van tehát az orvosképzésben, m ert nem készíti fel megfelelőképpen
a hallgatókat erre a szerepre. CSÁSZI Gyula szociológus készített rep­
rezentatív értékfelmérést 1989-ben M agyarországon, ami nagy kül­
földi nyilvánosságot is kapott. Azt találta, hogy míg Nyugat-Európá-
ban az értékek rangsorában az egészség a lakosság döntő többségé­
ben az első helyen volt, addig M agyarországon ez a negyedik helyen
állt. Mi előzte meg az értékskálán az egészséget? Az anyagi bizton­
ság, a szabadság, az autonómia, tehát azok az értékek, amelyek nem
 ORVOS-BETEG-KAPCSOLAT 273

voltak adottak a társadalomban. Ezeket az értékeket az emberek az

egészségük feláldozása árán is előnyben részesítették, s így van ez az
orvosok körében is. A beteg is irányítja az orvossal történő kapcsola­
tát, ha másként nem úgy, hogy frusztrálja a siker elérésében.
KUNTÁR Ágnes: Mivel most végeztem, elm ondhatom , hogy
az orvostanhallgató szépirodalmat, újságot egyáltalán nem olvas,
közéleti érdeklődése nincs. Harmadévre annyira kiég, hogy a gépies,
órákra és ügyeletekre járáson kívül csak a kocsmázás m arad, ami
nem lenne baj, m ert az egyetemisták évszázadok óta ezt tették, de
volt az életükben valami más is, ami ma nagyon hiányzik. Sőt, m ár a
gimnázium ban is fizikát, biológiát tanul, vagy azt, ami majd éppen
kell neki a felvételire. Ilyen alapokkal kerül be az egyetemre a fiatal,
ahol technokrata továbbképzésben részesül. Persze azt, hogy egy fél
éven keresztül zenét kelljen hallgatni, az egyetemen nem lehet m eg­
követelni — bár úgy tudom, hogy a Miskolci Egyetemen vannak
próbálkozások az „értelmiségi létre való felkészítés" tárgyainak taní­
tására — de az orvoslás az egyetlen olyan szakma, ahol nem taníta­
nak az emberről semmit. Történtek kísérletek a M agatartástudom á­
nyi Intézetben is, de hat éven keresztül mégis az nyomja rá a bélye­
gét a kurrikulum ra, hogy mindig újabb és újabb biokémiai, géntech­
nikai, szubmolekuláris kutatási eredményekről kell tájékozódni és
számot adni. Az lesz jó orvos, akinek sok közleménye, elektronm ik­
roszkópos felvétele van, azt nézik, hogy m it tud egy előadáson pro­
dukálni, de arról nem esik szó, hogy mit kezdjen a beteggel.
SZABÓ Pál: Vitatkoznék azzal, hogy az egyetemi felvételi e-
lőtt valamilyen teszttel döntsük el, hogy valaki alkalmas-e orvosnak,
vagy pszichológusnak, m ert az orvossá válás nagyon hosszú szocia­
lizációs folyamat. Magam is találkoztam olyan negyvenéves kollé­
gákkal, akik hallgató korukhoz képest meglehetősen m egkom olyod­
tak és kompetenssé váltak. Az orvosok mentálhigiénés állapotára
vonatkozóan pedig megállapítható, hogy orvosok körében sajnos
gyakoribb az átlagnál a depresszió, az alkohol- és gyógyszerdepen-
dencia, az öngyilkosság és a válás. Nyugati statitisztikák szerint az
orvosok nem egészségesebbek, és nem élnek hosszabb ideig, m int az
átlagnépesség. M agyarországon valószínűleg ennél is sokkal rosz-
szabb a helyzet. Egy 1989-ben dr. TÚRY Ferenc kollégámmal elvég­
zett vizsgálat szerint az orvosok pszichiátriai m orbiditására jellem­
ző, hogy a pszichiátriai osztályokon kezelt betegek közül m inden 49.
nő és m inden 150. férfi orvos, amikor m inden 300 emberre jut ma
egy orvos Magyarországon. De nem csak az orvosok betegebbek. Az
orvostanhallgatók pszichiátriai morbiditása is magas, sőt, m ár az
egyetemi tanulm ányok megkezdésekor betegebbek az orvostanhall­
gatók a többi diáknál.
A beteg orvos nem fordul orvoshoz, inkább m agát kezeli —
vagy nem kezeli. A kolléga viszonyulása pedig gyakran a „Te úgyis
tudod..." Az orvos így kevesebb figyelmet és törődést kap, pedig
szintén vizsgálatok m utatták ki, hogy az orvosok pszichiátriai tájé­
kozottsága nem haladja meg az átlag népességét. Tapintat, álhum á­
274 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

num veszi őt körül, s később kerül szakemberhez, pszichiátriai osz­

tályra, m ert az alkoholista, vagy gyószerfüggő orvosnak is sokáig
falaznak a kollégák. Az orvosok viszonyulását a családban előfordu­
ló orvosbetegekhez az jellemzi, hogy vagy túlkezeltetik, vagy elba­
gatellizálják a betegségét.
KÓCZÁN György: A vitában olyan széles területét jártuk be
az orvos-beteg kapcsolatnak, hogy az összefoglalás nagyon komoly
m unkát igényelne. Befejezésképpen azonban leszögezhető, hogy iga­
zi változás csak egy új egészségügyi törvény és az etikai kódex m eg­
alkotásával érhető el, amelynek betartását m indig egy adott közös­
ség kell, hogy szankcionálja. Alapvető kérdés, hogy az orvosi közös­
ség hogyan kontrollálja saját tevékenységét, és ez sajnos sem gondo­
latilag, sem szervezetileg nincs még jelen az egészségügyben. Kérdés
az is, hogy azokkal a különbözőségekkel hogyan birkózik m eg az
orvos-beteg kapcsolat, amelyek értékbeli és anyagi síkon jelennek
meg a társadalomban.
Végül két kérdést szeretnék még megemlíteni, amelyekről itt
nem esett szó. Az egyik az, hogy hiányzik a mai egészségügyben a
beteg és orvos kooperatív modellje, amely az orvos-beteg kapcsola­
tot nem normatívan, hanem valójában, a „doktorkodjunk együtt"
modelljében írja le. A patem alisztikus és egyenrangú kapcsolatot
m eghaladva az egymásra utaltság megélése az orvos-beteg kapcsolat
pszichológiai vetületének valójában egy posztm odern variánsa. A
másik tényező, amit m indenképpen hangsúlyozni kellene az a típu­
sú pluralizm us, amely az ellátási formák specifikumaiban keresi
meg azokat a tényezőket, amelyek az orvos-beteg kapcsolatot befo­
lyásolják és amelyet nem is érintettünk.
H add fejezzem be az eszmecserét egy olyan gondolattal,
amely számomra a legfontosabb, s ezért hagytam a végére. Ez a
beszélgetés a 20. század végén zajlott. Vajon azok az elképzelések,
vágyak és modellek, amelyekről beszéltünk, mikor válnak valóság­
gá? A fölvetődött kérdéseket nekünk kell megválaszolnunk, és ta­
pasztalatainkat az új nemzedéknek átadnunk. Az orvoslás társada­
lmi környezetének átalakításában az orvosnak is szerepet kell vállal­
nia, hogy a 21. században ezekből a modellekből valóság legyen!
Szerkesztette:
G a l g ó c z y Z su zsa
ÉNEKEK ÉNEKE III.
 INTERJÚ A DUNA TV
E ST I K É R D É S CÍMŰ M ŰSORÁBÓL

Vendég: GLATZ Ferenc, történész, akadémikus.

Szerkesztő-riporter: CsÁKY Zoltán. Elhangzott: 1995. december 22.

Csáky Zoltán: A magyarok krónikája, ez a gyönyörű törté­

DUNA nelmi, képes, színes olvasókönyv, mely az 1100 éves történelmi
TELEVÍZIÓ múltra visszatekintő', tizenötmilliós magyarság történetét fog­

lalja össze, a rendszerváltozás óta az első nagy, átfogó történelmi szintézis.

Milyen szándék vezérelte, mi volt a célja Glatz Ferencnek, a kötet összeállí­
tójának és szerkesztőjének?
Glatz Ferenc: A magyarok krónikájának is van egy krónikája.
Ennek a könyvnek az alap gondolatvilága az 1980-as években érlelő­
dött meg, amikor fölcseperedve a fiatal kutatói státuszból, végigjár­
va Európa és a tengerentúl nagyobb könyvtárait, egyetemeit, föl kel­
lett tenni a kérdést, miben is találjuk meg a leglényegesebb előrehaj­
tó erejét egy nem zet történetének, egy olyan kis nem zet törté­
netének, m int amilyen a magyar? Nem hittem abban, hogy ez önm a­
gában az államszerkezet, az intézmények. Nem hittem abban, hogy
önmagában eszmék, úgynevezett koreszmék határozzák meg a tör­
ténelmét, bárm ily kis nemzet légyen is az a közösség, és nem hittem
abban, és most, hogy m ár nem vagyok fiatal történész, most sem
hiszek abban, hogy fölöttünk összeálló, filozófiailag leírható hatal­
mas törvényszerűségek determinálják egy népközösség történetét.
Kezdettől azon a véleményen voltam, hogy a történelemben sokkal
több a választási lehetőség, m int ahogy azt mi — a 20. század végén
immáron céhekbe szerveződött, nagy tudom ányos apparátussal a
m agunk fontosságát bizonygató tudósok — mondjuk. Sokkal na­
gyobb a véletlen, a személyiség, az egyén, a kisebb csoportok szere­
pe a döntésben. Családi szinten, egyéni szinten, egy város kisebb
közössége szintjén és egy állam szintjén is. Amikor azután bekerül­
tem a kormányzatba egy időre, én, aki sem a párt-, sem az állam ap­
parátusban korábban nem dolgoztam, még inkább m eggyőződésem ­
mé vált, hogy azon a tizenvalahány férfiún, vagy hölgyön, aki ott ül
egy kormányzati döntést hozandó, sokkal több múlik, m int ahogy
azt mi látjuk. Milliárdok m úlnak jó vagy rossz döntéseken. A lele­
mény, a fölkészültség, a tájékozódni tudás igenis döntő abban a pil­
lanatban, amikor egy közösség sorsáról döntenek. A magyarok króni­
kája nem rendeli alá valamilyen törvényszerűségnek a nép történel­
mét. A magyarok krónikája arra törekszik, hogy m inden korszakban
 INTERJÚ A DUNA TV ESTI KÉRDÉS CÍMŰ MŰSORÁBÓL 277

azokat az alternatívákat, választási lehetőségeket tárja az olvasó elé,

amelyekről választási lehetőségek között dönteni kellett, dönteni a
kereszténység felvételének korában, dönteni a Mohács utáni újrabe-
rendezkedést illetően, vagy a 18. századi, a török kiűzése utáni kon­
szolidáció korában, vagy akár 1920-ban, vagy ne adj' Isten, 1945
után. A magyarok krónikájának egy másik alapelve szintén a '80-as
évele terméke. Az egypárt-rendszer korát éltük, de mi, akik N yuga­
ton iskolázódtunk, ismertük a többpárt-rendszerű bürokráciákat is.
Azt mondtuk, hogy m ind az egypárt-, m ind a többpártrendszeri b ü ­
rokráciának a teljesítményét nem bizonyos eszméknek okosabb vagy
ostobább követésén kell lemérni, hanem azon, hogy az a politikai
rendszer, amit ők kiépítenek, mennyire szolgálja a társadalom egyé­
neinek a kibontakozását. Nincs olyan politikai rendszer — hívják
demokráciának vagy diktatúrának —, amelynek léte jogos volna, ha
nem biztosítja az egyén vagy a csoportok szám ára az élet legtelje­
sebb kiélésésének lehetőségét. „Ez a történelem végső mércéje" —
írtam le '86 májusában, Londonban, a jegyzetfüzetembe. Egy-egy
politikai rendszer értéke attól függ, m ennyire ad teljes kibontakozási
lehetőséget a társadalomnak ahhoz, hogy az egyén megélhesse a
m aga különböző identitását, azonosságtörekvéseit, nemzeti, kon-
fesszionális törekvéseit, szociális, baráti törekvéseit. Hiszen ezt az
életet egyszer élhetjük meg! És egyszer élték meg ezer és tízezer
évvel ezelőtt is. A politikai intézm ényrendszernek az a feladata,
hogy olyan intézményeket hozzon létre, olyan szabályokat, törvé­
nyeket alkosson, amelyek az egyén számára, és a közösség szám ára
ezt a lehetőséget biztosítják. A magyarok krónikájából az olvasó éppen
ezért nagyon sok információt kaphat a köznapi élet történéseiről, az
iparos-, a paraszti foglalkozásról, az írástudásról, hogyan töltötték az
emberek az idejüket, hogyan öltözködtek, hogy — noha egyáltalán
nem akarom a szájukba rágni ezt a következtetést, m ert a tényekből
sokféle következtetést lehet levonni — valamilyen m ódon érzékel­
jék, hogy a történelemnek ez az előrehajtó és a m egtartó ereje, a
köznapiság, az egyszerű emberi élet.
Cs. Z.: Minden történetíró szubjektív, többek között ez különbözte­
ti meg a történésztől, megvan az önálló képe, felfogása a történelemről, a
történelem alakulásáról. Glatz Ferenc melyik korban szeretett volna élni?
G. F.: A jelen korban. Ez egy rendkívül érdekes korszak,
amelyben élünk. Nehéz elviselni, de gondolja el, hogy az én generá­
cióm beleszületett a háborúba. Kicsiny korunkban a fő kérdés az
volt, hogy egyáltalán kerül-e a csepeli külvárosi kis lakás konyhájá­
ba ennivaló, burgonya, vagy netán hús. így tehát m egtanulta élvezni
az élet örömeit, a gasztronómiát, m egtanulta becsülni m indazokat az
apró javakat, amelyeket a '950-es években az új proletárdiktatúra
nemigen csöpögtetett, m egtanulta becsülni azokat a törekvéseket,
amelyek az emberi szabadság érdekében fogalmazódtak meg iroda­
lomban, kultúrában, és így tovább. Ezért is az én generációm talán
sokkal türelmesebb mint a mai fiatalság, sokkal inkább befelé éli
meg a történelmét. Higgye el, m inden korszak csodálatos, csak az
278 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

embernek önmagában befelé kell megélnie, és ki kell alakítania a maga

és az önmagát megnyugtató békés viszonyát az adott környezettel.
Cs. Z.: A jelen kor eseményeinek kutatása mindig sikamlós terület
a történész számára, hiszen könnyen átcsúszhat a napi politizálás mezejére.
Glatz Ferenc mikor érezte, mely történelmi esemény kapcsán, hogy le kell
tenni azt a bizonyos, keresztanyától örökölt töltőtollat, amellyel a könyv
nagyobb lélegzetű tanulmányait írta?
G. F.: Olyat, hogy nem írhatom meg, soha nem éreztem, de
elbizonytalanodni nagyon sokszor elbizonytalanodtam. Nem m on­
danék igazat, ha nem m ondanám meg: a korábbi korszakoknál is. A
történelmi értékelés nagyon felelősségteljes, ugyanúgy hibákat hor­
dozó gondolkodási tevékenység, m int bárm i más: egy ház fölépítése,
egy film megalkotása. Természetesen, azokban a korszakokban, el­
sősorban az 1956 utáni korszakban, ahol még nagyon gyér a források
feltárása, még inkább elbizonytalanodik az ember. A krónika olyan
műfaj, amely kevéssé ad értékelést, sokkal inkább tényrögzítés. En­
nek ellenére, nagyon sok helyen érzékeltetni akartam, m indenekelőtt
a '70-es, '80-as sőt a '90-es éveknek a dokum entálásánál is: itt ne
várjon az olvasó tőlünk még végleges, akár információ tömb öt se,
m ert nem ismerjük az anyagot. És nagy csacsiságot követ el a törté­
nész, ha nem mondja el az olvasónak, hogy az ő ismereteinek, tudá­
sának hol a határa.
Cs. Z.: 1996-ban ünnepeljük az államalapítás, a honfoglalás 1100.
évfordulóját. A történész szerint milyen állampolgárra, milyen polgárra
van szüksége az ezredforduló küszöbén ennek a kicsi országnak?
G. F.: Én úgy gondolom, A magyarok krónikája történelem-
könyv. A történelemben természetesen mindig keressük azokat az
embertípusokat, amelyek fölépíthetők most, a jelenben is. Úgy gon­
dolom, ennek a kicsiny M agyarországnak, ennek a kicsiny nem zet­
nek, amely szétszakítva él több országban, szüksége van arra, hogy
öntudatos, a magyarságára, a munkájára büszke polgár legyen. De
hangsúlyozom: a munkájára büszke polgár legyen. Olyan polgár, aki
igyekszik minél magasabb szinten elsajátítani a kőművesi, paraszti,
értelmiségi ismereteket. És büszke legyen arra, ha valam it m egter­
mel. És szüksége van egy nagyon jó elitre. A m odem korban, a 20.
század végén, a technikai eszközök birtokában ez az értelmiségi kö­
zéposztály óriási hatalommal rendelkezik. Ha nem tudjuk végiggon­
dolni, hogy mi a teendő, például a határokon túli m agyar kisebbség
és anyanemzet vonatkozásában; ha nem tudjuk végiggondolni, hogy
egy történelemkönyvben hogyan hozzuk be őket a szintézisbe, ak­
kor csődöt mondtunk. Nekem legnagyobb gondom az volt, hogyan
érzékeltessem Trianon után a határon túlra szakadt m agyarság törté­
nelmét. Ez az első történelemkönyv, amely ezt megpróbálja; nem
sikerült tökéletesen. És a másik kérdés, hogyan tudjuk tudom ásul
vétetni a társadalommal, hogy a m agyar állam az egész intézm ény­
rendszerével, azzal a vagyonnal, ami itt létrejött az elm últ évezred­
ben, nem csak a magyarság eredménye, hanem m indazon népeké
(sváboké, zsidóké, szlovákoké, horvátoké, rom ánoké, cigányoké
 INTERJÚ A DUNA TV ESTI KÉRDÉS CÍMŰ MŰSORÁBÓL 279

ÉNEKEK ÉNEKE IV.

stb.), amelyek itt túrták a földet, kereskedtek, építettek. Hogyan lehet

egyetlen könyvben annak a nem zetnek a történelm ét bem utatni,
amely szétszakadt, és szállásterülete nem esik egybe az ország terü­
letével, és hogyan lehet egy olyan állam történetét egységesen bem u­
tatni, amely állam területén m indig is különböző etnikum ok éltek?
Rendkívül nehéz értelmiségi feladat. Nem tudtuk jól megoldani, az
én m egítélésem szerint, de jobban m egoldottuk, m int az eddigi
összefoglalók bármikor. Ha nincs meg a gondolkodás a nemzetről, a
társadalomról való gondolkodás, a politikában, az írásban, a tudo­
mányban, a napi munkában, akkor ennek a nem zetnek nagyon szo­
m orú évtizedei jönnek el. Ezért szerintem a kulturális politikának —
értem rajta a közkultúrát, a médiát, az oktatást, a tudom ányt —
óriási szerepe van a m agyarság 21. századi életben m aradásáért foly­
tatott harcában.
 SZALAY LAJOS*

ZALAY LAJOS RAJZMŰVÉSZETE az európai kultúra m aradandó

S értékei közül is kitűnik vonalvezérlésének egyedi varázsával.

Amiben művei bárkiével is rokoníthatók, azt ki lehet fejezni a
m űtörténeti fogalmak és kategóriák útján, amint ez m eg is történt az
irodalom és az esztétika jeles művelőinek elemzésében, sőt m agam is
megkíséreltem rajzának találó elevenségét írásainak és beszédének
gazdag gondolat-, és képtársításaival is jellemezni. Amiről viszont
m inden szaktudom ány konkrét és szabatos m eghatározásai lesikla-
nak: a szinte m egragadhatatlannak a nyom ára vezető jelzéseket
igyekszik most követni ez az írás, arra törekedve, hogy a Szalay-raj-
zok olvasóját fogékonnyá tegye a képzőművészeti látásm ód síkjáról
kilépő jelenségek érzékelésére is. Olyasformán, m intha képesek len­
nénk a tücsökcirpelések füllel nem hallható ultrahangjai „vételére".
Ezt a másfajta közelítést e sorok írójának az a különös ta­
pasztalata sugallta, hogy mennél több réteget fejt le az ember a for­
m ák külső burkáról, s m ennél leleményesebben próbálja követni
Szalay labirintusokban bujkáló vonalkanyarainak logikáját, annál in­
kább növekszik gyanúja, hogy a végső megfejtés, a gondolat m agva
bezárul előtte. Hiszen látni kellett, hogy mennél erőszakosabban, s
mennél tudatosabban törünk ennek a titokmagnak a kibontására, az
egyre idegenebbnek mutatja magát. Ha ellenben ráhagyatkozunk a
rajzok csendjére, ha nem faggatjuk őket rejtett hatalm uk felől, akkor
lassan-lassan nyílni kezdenek, mint jó föld érlelő ölében, s felfednek
valamit a mélység erőiből.
Különösen a bibliai Énekek énekéhez készített rajzsorozat
igényli ezt a lélegzetfojtva figyelő nyitottságot és megilletődött vára­
kozást, mivel S a l a m o n király abban zengte világgá az emberiség
legbujább, egyben legszemérmesebb szerelmi himnuszát. E két vég­
let együttes megjelenítése nemcsak tétje volt e rajzok létrejöttének,
de a Mester alkotói fantáziájának m indenkori legsajátosabb tápláló­
ja, életművének elnyűhetetlen rugója is.
Ebben a sorozatban kiválóan érvényesül Szalay Lajos gondo­
latformálásának, kezejárásának és szíve lüktetésének legfontosabb
jegye, elemi hatású szuggesztiója: vonalainak áramtelítettsége, a m a­
gasfeszültségű indulatok pulzálása a rajzok vékonyodó és vastagodó
érrendszerében. Ez az a valami, amitől úgy érezzük olykor, hogy
Szalay rajzának villáma van. Az ilyen vonalak hirtelen lecsapódása,
felrántása, váratlan földelése, vagy kettéhasítása a különféle fizikai

Utószó az Énekek éneke c. albumhoz. Szalay Lajos rajzai. Miskolci Galéria, 1991.
 SUPKA MAGDOLNA: SZALAY 281

és biológiai ismereteinkhez hasonlítható, felderíthetetlen csak az m a­

rad, ami a jelenségben félelmetes — az ismeretlen, reszkető, zengő
kisugárzás, mely a cikázó istennyila helyett a gömbvillámot juttatja
eszünkbe. Azt, melynek eredete, illetősége és voltaképpeni mibenlé­
te ismereteink szerint megfejthetetlen.
Ezt a jelentéstársítást az izzó, fénylő égi golyóbissal, a rajzok
kompozíciója és belső dinamikája is alátámasztja, a vonaláramlás
jellege örvénylő, a formák kör alakba foglalódnak, m int a Yang és
Yin egymásba fonódó alakzatai, amiből azt gyanítjuk, hogy a koz­
mosz rendjének ezt a legfőbb törvényét, a keletkezés és elmúlás örök
körforgását, s abban az egymást kereső pozitív és negatív erők örö­
kös harcát és egyesülését az Énekek éneke rajzaiban érzékelhetjük.
Végül is a tartalom, mit Szalay Lajos folytonosan ostromol raj­
zának szenvedélyes kérdőjeleivel; a teremtés misztériuma, amit MICHE­
LANGELO az Ádám teremtésének témájában úgy fogalmazott meg, hogy
az Úr kezének mutatóujja éppen csak hajszálnyira közelít az első embe­
réhez, hogy szinte sercenése hallik e mágikus áramlásnak.
A létrehozás, az érintés nélküli teremtés eszmei m ozzanatát
vezeti végig Szalay Lajos a Genezis-album ótestam entum i törté­
neteinek nagyfeszültségű áramkörében. A teremtés elvének alaptétele:
az anyagtalannak anyagban való megjelenítése — így a teremtett világ
az isteni akarat materializálódása, a rajz viszont az emberi alkotó gon­
dolaté. A szerelmi vágy megtestesülése az embermagzat — de a benne
rejlő hatalmas energiák át is válthatók, a nagy tettek, találmányok, re­
mekművek zöme az ilyen átvezérelt energiák szülötte. Éltető erejük
visszafogottan Szalay Lajos rajzaiban is munkálkodik, m űvei közül
ezt leginkább ennek az album nak a lapjai sugározzák.
Az Énekek énekében a m űvész a szerelmi tárulkozás, illetve a
birtoklás jeleneteit csak mozdulatfoszlányokkal jelzi, a beteljesülés
m ozzanatát csak körözve közelíti. Érezhetőleg tartózkodik a nem ek
érintkezésének közvetlen, cselekményes ábrázolásától, ahogyan ez
más neves mesterek erotikus albumaiban történik, akár a legm aga­
sabb artisztikum színvonalán. Vajon éppen Szalay Lajos ne tudta
volna elképesztően érzékletes rajzi virtuozitásával, tolla hegyének
akupunktúraszerű biztonságával kitapintva az idegvégződések s az
ingerküszöbök fokát és lelőhelyét az erogén zónák térképén?
- EM ERRŐL VA N SZÓ: az íratlan tilalom, mely a testi szerelem

N profanizálása ellen lép fel, a valóságnál jóval tágabb teret biz­

tosít a művészi képzeletnek, hiszen lehetővé teszi, hogy a
rajzoló a vonalak s m ozdulatok irányának jelzésével, azok képzelet­
beli folytatásával kilépjen a képi kompozíció síkjáról, ezzel m integy
átvezetve a földi szerelem, az ölelkezés ritm usát a három dimenziós
tér — a reneszánsz mestereknél az égi szerelem — közegébe. Ezt a
ki- és átlépést úgy tudjuk elképzelni, ha beleéljük m agunkat annak
az am putált lábú embernek a — köztudott, bár abszurd — helyzeté­
be, aki a fájdalmat egykori végtagjának hűlt helyén évek m úlva is
valóságosnak érzi. Ez azt jelenti, hogy az ember reális észlelőképes­
sége és tapasztalaton nyugvó ismeretei a szárnyalni kész költői kép-
282 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

zelet útján is tovább élhetnek, és éltetik tárgyukat, egy másfajta szel­

lemi közegben, és más képzetek révén.
Az áthelyezésnek, a metamorfózisok láttatásának ezzel a köl­
tői szabadságával Szalay Lajos képzelete bravúrosan él, amikor a
görög m ondavilág ismert „átváltozásait" felhasználja a salamoni
szöveg képi hasonlatainak — a növényi és az állatvilágból m erített
jelzőknek — értelmezésére és láttatására: így értjük meg igazában a
bikává, lóvá varázslódó istenségek szerepcseréjének „emberi" indíté­
kait. E királyi vadak nemes, nyugalm at és méltóságot árasztó ábrá­
zolásával ugyanis a művész azt is eléri, hogy ne a szokott, vulgáris
felfogás szerint szemlélje az olvasó-néző az „állatot az emberben",
hanem a mítoszbeli erőviszonyokat szimbolizáló hatalmában.
A m ondái kettőslények tulajdonságainak, cselekedeteinek
képletes m agyarázatát segíti megfejteni a m űvész azzal is, hogy testi
átalakulásukat a történés folyamatosságában ábrázolja, nem pedig
készen, a kentaurok és pegazusok végleges, sablonná m erevített fi­
gurájában. így szinte a szem ünk láttára nő ki egy szakállas férfifej
mellett önnön bika-másának arca, s így lehetünk tanúi annak, ho­
gyan hasad ketté, s válik állat-emberivé egy férfi alsóteste.
Az átváltozás isteni fondorlatát meg kell értenünk Salamon
király vallomásából is, akinek „belső részei m egindulnak benne"
mátkája kezének — csak az ajtó résén át benyúló — puszta látványá­
tól. Amaz pedig, a dús idom ú leány, a bika-, és férfiarcú, állattesű
vőlegény oldalának dőlve pihen a termékenység istennőjének önfe­
ledt pozitúrájában. E természeti idill bukolikus meghittsége ismerős a
művésznek, gyermekkorából:
„Falun.... a boldogság egy része nem az embertől függött: a környe­
zete, különösen az állatok közelsége hordozta azt magában... Az
állat derűs. Nincsen természetében, vagy csak nagyon kevésnek, a
szomorúság és a harag."
ERŰS ALKATÚNAK VALLJA ÖNMAGÁT IS Szalay Lajos, habár nála

D is, miként a természetben, a felszín nyugalma alatt, a mélyek­

ben hatalmas robbanások, katasztrófák is zajlanak. Ha a Genezis­
könyvének ótestamentumi jeleneteiben a sorsok, jellemek összecsapását a
vulkánok kitöréséhez hasonlítjuk, úgy az Énekek éneke rajzi formáinak
lávaszerű gomolygását okkal helyezzük a rengések epicentrumába.
Mindezek a jegyek valamiképp rokonságban vannak a négy
elem — a víz-tűz-föld-levegő — természetével, s együttesen arra
vallanak, hogy Szalay Lajos rajzainak lélegzetvétele kozmikus ará­
nyokból merít, szelleme innen nyeri a lángelmék titkos képességét,
hogy megsejtessen velünk valamit az örökkévalóság ízeiből, miket
csak a művészi inspiráltság és a szerelem ritka pillanatai fednek fel
számunkra. Mily különös, hogy közöttünk él, s még halandóságunk
múló gondjai felett is eltűnődik az a Mester, aki a halhatatlanság
határtalan tereinek illatát és fuvallatát hívta át vonalainak delejébe.
S u p k a M agdoln a
ÉNEKEK ÉNEKE V. *
„HALLGATOM ÁLOM I BESZÉDEM "
N agy László álm ai

Z ANTIK GÖRÖGÖKNEK NEM VOLTAK ÁLMAIK, Őket az á lm o k

A m eg láto g atták . A h o lta k lelkét v ezető Hermész e lh a la d t az ál­

m o k faluja m e lle tt a v ilág szélén. A z á lm o d ó lélek elh ag y ja a
te ste t — írja PLATÓN. A Szentírás m o n d ja, az Ú r „álo m lá tá so k b a n ,
éjjeli k é p e k b e n " b eszél (Jób 33,15). A z á lm o d ó h o z a n g y a lá t k ü ld i az
Ú r. Iro k éz in d iá n h a g y o m á n y sz e rin t az álo m a lélek ny elv e. A z
álo m m u n k a — m o n d ja FREUD.
Sok m űvészt ihlettek saját álmai. Gondoljunk például Gu-
LÁCSY Lajos, az öreg KÁDÁR Béla, W illiam BLAKE, vagy A rnold
BÖCKLIN képeire: azok a képek megfestett álmok. Freud álomelméle­
téből A ndré BRETON m űvészi m ódszertant, filozófiát, egy egész
mozgalmat teremtett, — utóbbit, elég helytelenül, szürrealizm usnak
nevezik, pedig Giorgio DE CHIRICO, vagy Paul D e l v a u x utcái, terei
semmivel sem kevésbé realisták, mint m ondjuk egy tel-avivi utca
gázálarcos járókelőkkel manapság.
„Nagyon helyesen tette Freud, hogy vizsgálódását kiterjesztette az
álomra — mondja Breton az 1920-as évek elején, hiszen — eljön az
idő, mikor az álom és a valóság, ez a két, látszatra nagyon ellentétes
állapot összeolvad valamilyen tökéletes valóságfelettiségben, szu­
perrealitásban, ha szabad így mondanom".
Szuperrealitás: m inden bizonnyal ez az a semmi, ahol — m int K o n ­
d o r Béla írja — m inden megvan, ahol m inden megvolt mielőtt m eg­
lett volna, ahová mindenki visszatér, és ahová m inden álm odó for­
dul; Ju n g szavaival:
„Az álom rejtett kis ajtó a lélek legmélyén és legmeghittebb zugá­
ban: arra a kozmikus őséjszakára nyílik, amely lélek volt jóval aze­
lőtt, hogy én-tudat létezett volna, és lélek lesz jóval azon túl, amit egy
én-tudat valaha is elérhet... az álomban belépünk a mélyebb, általáno­
sabb, igazibb, örökebb emberbe, aki még a kezdeti éjszaka derengésé­
ben áll..." (Emlékek, álmok, gondolatok. Európa, 1987. p. 437.).
Egy papago indián asszony egyszer álomban költött verset énekelt.
M egkérdezték tőle, miért olyan rövid a vers. Úgy válaszolt: „Rövid a
dalom, mert sokat tudok." Daldisi ARTEMIDOROSZ álomkönyveiben
olvasunk költőkről, akik az ihletet mély álomban fogadják. B a b i t s
Mihályról tudjuk, hogy éjszakára papírt és tollat készített ágya mel­
 HÍDVÉGI MÁTÉ: NAGY LÁSZLÓ ÁLMAI 285

lé, hogy följegyezhessen megálmodott verssorokat. „Mesélik — írja

Breton A szürrealizmus kiáltványában —, hogy S a i n t - p o l -R o u x elal-
vás előtt m indig táblát akasztott camareti kúriája kapujára: A KÖL­
TŐ DOLGOZIK." (A meggyilkolt Saint-Pol-Roux emlékének ajánlot­
ta V e r c o r s A tenger csendjét)
* Nagy László is álm odott verseket. Naplójába többször is fel­
jegyezte, hogy versre ébredt:
„Ébredezve egy regruta-dallam forog bennem." (75. II. 27.); „Ébre­
dek hülye verssel." (75. III. 11.); „Verset álmodtam." (75. III. 29.);
„Jól aludtam , álm odtam is verset a pónilovakról." (75. IV. 26.); „Sok
verset álmodtam." (75. XI. 24.); „Négy verssort álmodtam, fölébred­
ve elfeledtem." (77. I. 8.); „Aludtam, verset álmodtam, homályos."
(77. III. 26.).
*
„Álom-leírásra szántam ezt a könyvet" — Nagy László bejegyzése
ez naplójába (Krónika-töredék. Helikon, 1994.) 1975. február 15-én.
„Több volt az álom, reggel kellett volna leírnom, még emlékeztem
volna" — írja máshol (75. VI. 4.). Álmaihoz fontos forrásunk ez, az
élete utolsó három évét rögzítő napló, melyet — utazásai, iszkázi és
szigligeti tartózkodásai kivételével — otthonában írt, Óbudán, D u­
nára néző ablaka előtt. Közel száz álomleírás m aradt ránk ezekben a
naponként vezetett és körülbelül negyedóra alatt készített, csendes
ritm usú feljegyzésekben. A napok és évek egyszerűsége, az idő sem ­
miségei, a m indennapos kínlódások leltára között szinte túlvilági
fényben látjuk őket. Televíziós portréfilmje (szövegét lásd: A költő
nem tévedhet. In: Adok nektek aranyvesszőt. Magvető, 1979.) azokban a
hónapokban készül, amikor naplóját írni kezdi. Álmairól külön be­
szél. KORMOS István kérdésére: „Milyeneket szoktál álmodni?" —
Nagy László így válaszol:
„Különféle különös dolgokat álmodok, hiszen az álom maga is kü­
lönösség. Vannak szép, csúnya, rossz álmaim. Sokszor álm odtam
már nagy és piszkos vízzel, zúg el alattam, csak egy kis ágacskába
tudok kapaszkodni. Álmodok szépet is. Tíz évvel ezelőtt álm odtam
egy nagy, bársonyos dombot. Barátommal, Vígh Tamás szobrásszal
csúszkáltunk lefele, seggen. Többször megismételtük, igen vidám ak
voltunk. Legszebb álmom a repülés, m ár gyermekkoromban is re­
pültem sokat."
Rosszul aludt, altatókkal is csak keveset, hánykolódva sokszor. Ál­
m ait befolyásolta az időjárás —
„Régen rosszakat álm odtam hó előtt." (75. II. 20.); „Kellemetlen idő,
fülledt. ... Álm odtam szörnyűket, beleizzadtam." (76. VII. 25.) —•,
testi állapota — „Nagy betegség előtt is alszom sokat." (75. III. 19.);
„Álmomban fölkiáltottam, annyi sav jött a gégémbe —, persze az
álom pohárból itatta." (75. XI. 19.); „Rosszakat álmodtam, elfeled­
tem. ... Rettentő ideges vagyok, nyugtatót szedek." (76. VII. 17.)
—, és a versek megírásakor a m unkaláz is. Sok esetben nem tudjuk,
m i volt előbb, álom vagy vers, azt azonban biztosan m ondhatjuk,
hogy Nagy László költészetét nem érthetjük meg álmai ismerete nél­
286 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

kül. A napló mint álom-forrásanyag az egész életműre alkalmazha­

tó, hiszen egyazon lélek álmodik mindig.
A naplónál régebbi verse az Álmaim, verő-erekkel.
„De miért cicázik hajam az Orionnál? Mert álló helyemből felszál­
lók meredeken. Csak a könyökömet szorítom oldalamhoz s már
ökleimben minden hajtóerő. De zajtalan szállók fölfelé, függőlegesen.
... Látom X. Y.-t, x-re nyitott nyugágyon szétvetve a lába. ... Én tudok
repülni, susogom." Alom ez, ott van a naplóban: „Almomban repül­
tem, mégpedig Füst Milánnak... Most a levegőt markolásztam, úgy
emelkedtem. Legyőztem a föld vonzását — m ondtam ." (76. IV. 16.)
Nagy László álmai szimbólumforrásaként használhatjuk grafikai­
festészeti hagyatékát is. (Utóbbit részben lásd: Szárny és piramis. He­
likon, 1980; Kísérlet a bánat ellen. Magvető, 1980.)
r a f ik a i k o m p o z í c i ó i n a k f ő s z e r e p l ő j e a l ó , mely álmaiban

G is gyakori motívum. E szimbólum feloldására Jung egyik

adatát alkalmazhatjuk. Jung szerint a ló, m int álomkép anya­
szimbólum, archetípus (Dreams. Princeton Univ., 1974. p. 107.). Nagy
Lászlónak A szülőház udvara vagy Anyámnak című tollrajzain ezért
látunk lovakat, utóbbin ezért csak azokat. Összegyűjtött versei kö­
zött ciklus-címadó a Műtét anyánk szemén. „Keringj csak / te Isten
vaklova" — írja ebben. A vers készülésekor, anyja szem m űtéte után,
lófogakról (76. II. 29.) és beszélő lóról (76. III. 17.) álmodik, tám ogat­
va ezzel minket abbéli igyekezetünkben, hogy komolyan vegyük a
művészetet.
Egyik legfontosabb álomverse, a naplóban nyomonkövethe-
tően megszülető Jönnek a harangok értem. Almai:
„Félálmomban magasan, madárfészkeken, tojásokon lépkedtem ha­
za, a harangok karon fogtak a levegőben." (75. III. 1.); „Levegői
betonúton utaztam álmomban." (75. III. 3.) benne a versben: „Men­
jünk, menjünk a harangszóval, ballagjunk haza a levegőben.... Jege­
nyék csúcsain lépegetve, vigyázva, hogy a m adárfészek vért ne csö­
pögjön sarkunk után."
Egyik álmát megfejti, így írja bele a versbe:
„Álmodtam egy iskolaszertári lovat, megnyúzták, mint egy elevent.
Figyelmeztetés, hogy kim aradt szürke lovunk bőre a versemből.
Kamránkban a mérlegre dobva, de a farka lecsüng. Fölötte a ke­
nyértartón hét keserű kenyér. Büdös a lóbőr, sárga zsírja is látszik.
Előveszem a verset, ha lehet, beleírom." (75. III. 4.)
Megérti, álma Krisztus-szimbólum. Egyike az emberiség ősi, közös
álmainak: archetípus. Emlékeztet a Jelenések Könyvére is. Felismerésé­
ből olyan költői megoldás születik, mely talán egyedüli a világ-
irodalomban: önéletrajzi verse átfordul passióvá, Krisztus-történetté,
egységbe forr realizmus és misztika:
„És borzalom a Virágvasárnap: vérem konok csacsiján vonulok az
ablakok közt... Lefordítom a jeleket, hogy megtudjátok: mit élek át:
jászolban fekszem, kényesen alvó számon patkányok csiszonkáz-
nak, függőzik m agukat fülembe, mert a ló fölvetett orrán is függ­
 HÍDVÉGI MÁTÉ: NAGY LÁSZLÓ ÁLMAI 287

nek, rémesebben, m int a takonykor. S mérlegen a lóbőr, csak farka

lóg a kamra porába, fölötte keserű öt seb a kenyértartó keresztjein."
Archetípust említettünk. Ezt a jungi kifejezést Nagy László is alkalmaz­
za: „archetípus-vércsöpp" —, írja Kísérőénekfiának című versében.
Életművében annyi álom-ihletésű vers található, hogy össze­
gyűjtésük, feldolgozásuk külön könyv tárgya lehetne. Az alábbiak­
ban felsorolunk néhányat:
Elvarázsolt kastély. Repülés-motívum.
Rossz álom, február 17. A. repülés mellett megjelenik a repülő
feszület motívuma: „Frontális feszületté átfordulva alá tekintek." A
kép álomeredetű: „Álmomban óriási feszületet láttam, ... feküdt a
kereszt a levegőben." (75. V. 1.)
Álombéli telefon, harangszóval. „Bolond kis kalap ez, de csak szól­
jon, / vehetek nagyobbat is ,... / hűsölhet és kávézhat alatta." A vonat­
kozó álom: „... boglyára való szalmakalapot láttam." (75. II. 16.)
Bagolyasszonyka. Álomfeljegyzés a vers írása idejéből: „Ál­
m odtam, de paráznát." (75. VI. 30.)
Tűnődés nagy szeretőkről, a kardcsókolókról. „... ez nagy-nagy
emberáztató..." Versírás alatti álom: „Vízbe fulladtam." (77.1. 8.)
Három nap, három éj. E vers vers az álomban, m ert megírása
után hónapokkal bukkan fel: „SIM O N Pista föltámadt. Kérdem: a ver­
semtől támadt-e fel?" (76. IV. 29.)
y *
BRÁZOLJUK NAGY LÁSZLÓ UTOLSÓ HÁROM ÉVE, a z a z a n a p l ó j a
által átfogott idő függvényében, havi összesítésben azon na­
pok darabszámát, melyekről fennm aradt álomközlése! A ka­
pott függvényt — az álm odott napok időbeli eloszlását — nevezzük
el álomsűrűségnek.
Nagy László álmai gyakorisága az 1975. év elején, majd kö­
zepén a legnagyobb. Az 1976. év álomsűrűsége egyenletesen köze­
pes értékű. A decemberek álomtalanok. Az 1977. év m ásodik fele
álomtalan, halála hónapjában (1978. január) megnő az álomsűrűség.
A vizsgált három év egészére nézve tehát az álom sűrűség folyama­
tos csökkenése, teljes kioltódása, majd hirtelen m egnövekedése jel­
lemző. A havi léptékben felvett álomsűrűség-függvény morfológiai­
lag két elkülöníthető részre bomlik. Az álom sűrűség szem betűnő
kvalitatív inhomogenitását egy terjedelmes, nulla álom sűrűségű idő­
szakasz okozza; álomtalan és álmokkal sűrű időszakok váltogatják
egymást. Az 1975. II.—1977. VlII-ig terjedő időszak a tudatalatti h atá­
sok — például erotikus késztetések — csökkenő, enyhén hullám zó
jelenlétével, álomi manifesztálódásával jellemezhető: kim erülnek a
tudatalattit m űködtető energiaforrások, és befejeződik lassan az élet
is. „Az álom királyi út a tudattalanba" —, m ondta Freud. Az álom ­
sűrűség-függvény ezt az utat is reprezentálja: szélesen indul, majd
keskenyedik, elfogy, végetér. Analógiák hiányában nem általánosít­
hatunk, nem m ondhatjuk, hogy ilyen a halálba vezető út, hogy m in­
denki útja ilyen (valószínűleg ilyen!), csak azt m ondhatjuk, hogy ez
288 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

volt Nagy László útja a halál felé. Ahogyan fogynak álmai, úgy fogy­
nak álommotívumos versei is.
Az álomsűrűség-függvény a tudatalatti m űködésének inten­
zitását is kifejezi. Ezért, ha definiálunk egy függvényt úgy, hogy
legyen minimális ott, ahol az álomsűrűség maximális, és legyen m a­
ximális ott, ahol az álomsűrűség minimális, akkor ez a függvény a
tudatos psziché hatásintenzitását, megnyilvánulásainak időbeli sű­
rűségét fogja reprezentálni. Ez a függvény növekszik, ha a személyi­
ségben a valóság tudatos átélése fokozódik, vagy a szubhum án pszi­
ché uralkodása csökken. Ez a függvény — nevezhetjük tudatsűrű-
ség-függvénynek — a Nagy László halála előtti hónapokban éri el
stabilan a maximumát. Ha az álomsűrűség- és a tudatsűrűség-függ-
vényt egymásra illesztjük, metszik egymást. A metszés helye az az
időpont (kb. az értelmezési tartomány felezőpontja), amikor Nagy
László vizsgált életszakaszában a lelki folyamatokban a tudatalatti
dominanciája éppen m egszűnik és a személyiség irányítását a tuda­
tos psziché veszi át. A metszéspont helye — egy hónapos bizonyta­
lansággal — 1976 júniusa. Elgondolkodtató, hogy ebben a hónapban
lett öngyilkos LATINOVITS Zoltán, ebben a hónapban álm odta saját
öngyilkosságát Nagy László („Öngyilkos lettem, átvérzett rajtam
több fehér ing." [76. VI. 23.]), és ebben a hónapban írta a Gyászom a
színészkirályért című versében: „Latinovits Z o ltá n ,... / Gyere el hoz­
zám, vagy értem, mindegy, / pohár az asztalon, hűen várlak / akár
útrakészen is..."
Ettől az időtől kezdve Nagy László egyre inkább a realitás­
ban élt, egyre kevesebb álmára emlékezett, a halála hónapját megelő­
ző négy hónapban m ár nem jegyzett föl álmot semmit.
*
TERSEIT — Kü l ö n ö s e n PRÓZA VERSEIT — át- meg átjárja a realiz­

V mus és a misztika. Témánk szempontjából illusztratív A fekete

pátriárka című prózaverse. Álomversnek tűnik, az alábbi rész­
lete mindenképpen:
„Rákönyököl az asztalra, figyeli a csészealjon a tortát. Még tegnap
kapta, érezze magát ő is a lakodalomban. Ratatatata. Hessegeti az
édességről a legyet, de az a képére száll, ő pedig pofont kap önm a­
gától. Ratatatata. S ekkor egy óriás harangvirág, nem kék, de izzó
piros, ereszkedik a tata fejére. Felöltözik vállig a piros harangvirág­
ba. De ezen át is látja a legyet, ahogy piperézi magát az ablaküve­
gen. Ratatatata. S m ár az ablak odavan, szék perdül, asztal borul.
M iképpen földrengéskor, iszonyúan rázkód tátik a tűzhely. S mint
aki sárkányvértűl részeg, táncol a tata a bádogcsövön. Ratatatata. A
cső pedig okádja és fújja a kormot. Ratatatata. A hosszúnyelű baltá­
val be a szobába. Szekrény, tükör és csillár odavan."
Álomnak tűnik ez a részlet, pedig nem az, hanem színtiszta realizmus.
Vessük össze az alábbi két, egymáshoz közeli naplófeljegyzéssel:
„Lehevertem. M. szellőztetett, kinéztem az ablakon, közben beütöt­
tem a lábamat a kis asztalka vasába, ami előtte van a radiátornak.
Azon bor, fehér, vörösbor, víz, lámpa. Mérgemben fölrúgtam az
asztalt, az üvegek szőnyegre estek, hála. Majdnem szétzúztam min-
 HÍDVÉGI MÁTÉ: NAGY LÁSZLÓ ÁLMAI 289

dent. Mint Mester Jancsi, aki egy legyecskét akart agyoncsapni, vé­
gül m ár m indennek nekilátott fejszével. Ágy, asztal, kredenc, oda.
Aztán a tűzhely is odalett. A pléhcsövön ugrált, ami ontotta a kor­
mot. — Rágondoltam közben, tán azért hagytam abba." (76. XII.
28.); „Vacsora után hasznos beszélgetés... Új nevek ... a Sötét pátriár­
kába." (77.1. 4.)
A fekete pátriárka az álmok ritkulásával, de nagy tudatsűrűséggel jel­
lemezhető végső alkotói időszak egyik terméke. Ez nem jár együtt a
költői képek ellaposodásával, a ritkuló álmok nem szegényítik a ver­
seket. A valóság lesz álomszerű, lebegő, így íródik a versbe, ami
rejtelmessé válik.
ZÁLOMSŰRŰSÉG-DIAGRAM morfológiailag elkülönülő m ásodik

A szakasza egyetlen csonka hónap kiterjedésű. Meglepő, és m a­

tematikailag nagyon jellemző álom sűrűsödésnek tekintendő,
m ert a négy hónapig eltűnt függvényérték hirtelen megjelenése az
álomeloszlás nagyfokú szóródására utal az időben. Differenciálgeo­
metriai műszóval katasztrófajelenségek ezek a semmiből jött januári
álmok. A strukturális inhomogenitások kiváltotta katasztrófák m inő­
ségi változással járnak. Vagyis a grafikon, mely álmok sűrűségét áb­
rázolta eddig, nem azokat ábrázolja ezután.
A napló az 1978. január 5-i bejegyzéstől kezdve („Ekkor bele-
állt a kard a bal oldalamba, hasamtól a szívemig szúrt") Nagy László
fel nem ismert infarktusának és haldoklásának leírása:
„... bal oldalam ban kés" (1.16.); „Majdnem elpatkoltam az éjjel, hal­
doklásra ébredtem, hajamról is csöpögött a víz. (I. 22.); "Ha nagyot
lélegzek, csaknem szétreped a mellkasom." (I. 24.); „... a hajam töve
is fáj. ... Mellemnek teljes szélessége fáj..." (I. 25.); „Milyen részeim
fájnak? Hajam, szemem, fogam, nyakam, hónaljam, mellkasom,
ágyékom, általában bőröm, s néha egy-egy lélegzet-elállító villám
bennem." (I. 26.); „Egész m últ éjjel izzadtam..." (I. 27.); „Szerettem
volna megmondani, hogy 10 napig fuldokoltam..." (I. 28.).
Január 30-án, hétfőn, reggel 9 óra körül meghal. Haldoklása idősza­
kából három álom- vagy álomszerű feljegyzéséről tudunk.
„Házunk padlásán állt a víz, deszkával lapátoltam, közben szidtam
apámat, aki ham arosan lapátokkal jött, kidobáltuk a tetőn a vizet.
Szörnyű álom. Áll-e még az iszkázi ház? Sok halott rokont is ele­
venként láttam. Nagyszemű s rossz ízű szőlőt csipkedtem. M ondta
valaki, hogy Bihari a Podmaniczky bárótól való. Ezt biztos a versem
kapcsán álmodtam." (1.13.)
Alma apokaliptikus, de megfejthető. „Padláson járni: halál" — írja
KRÚDY (Álmoskönyv. Szépirodalmi, 1985.); „rothadt szőlő evése: be­
teljesületlen vágyak, tervek, el nem ért célok". (Szintén Krúdy tói.)
M ásnap vécékagylóról, ürülékről álmodik. Halála előtt négy
nappal ezt írja naplójába:
„Álmomban láttam: apám javítja a vetőgépet. Ez a gép kerekeivel
belerohadt a földbe. A romlott fát vésegette róla. Én csak nézeget­
tem, Ő: eltelt ez a nap is, nem segítettél semmit. — Majd egy kétágú
zöld fát emelt be középre. — Azt is álmodtam, hogy a mozgólépcső
kiszabadult velem a tájra." (I. 26.)
290 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

U~~1 z ÁLOMI LÁTOMÁS, DE NEM ÁLOM. Megfejtéséhez tekintsünk

M— először egy különös élményt. Naplójából tudjuk, hogy 1975
februárjában írta Apánk a másvilágról című versét. A vers nehe­
zen készült. Egyik nap apjáról álmodott, fölébredt, próbálkozott a
verssel, majd délután lefeküdt. Álmából arra ébredt, hogy valaki
csönget az ajtón. „... kimenve nem láttam senkit" — olvassuk napló­
jában (75. II. 18.). Ezután asztalához ült, és megírta a túlvilágról ha­
zalátogató apjáról szóló versét.
1975-ben hat álmot jegyzett fel apjáról (II. 18.; III. 16.; VI. 2.;
VII. 2.; VIII. 27.; XI. 30.), 1976-ban egyet (II. 22.), 1977-ben is egyet (I.
11.) és haldoklása napjaiban kettőt (I. 13.; I. 26.).
A szántásban apja végzi a ló munkáját, de le kell cserélni,
m egrokkant a lába.
Apjából csak nadrágjának a szára látszik.
Kandisznót tepernek együtt.
Húsokat ásnak el. (Utóbbi valós élmény. Lásd Életem című
önéletrajzi próza.)
Homokot visznek szekéren. („M. reggel megjegyezte, hogy
kiabáltam.")
Apja fogságból jön haza, „én tömör ősz fejét simogattam
(ilyet nem tettem egész életemben)".
Nagyon különös álom az alábbi:
„Csak a mi udvarunkat lepte meg a dér, apám csikket szív, a méhes
körül (sose volt, illetve akkor volt, mikor még nem éltem) tesz-vesz.
M egmagyarázza a tüneményt. U dvarunk fölött az égben a Somló,
minden fát, levelet látok rajta."
Nagy László itt olyan valóságos jelenetet lát, amit nem láthatott so­
ha. Az ilyen álom múltba látás. M otívuma m iatt eszünkbe juttatja az
Álom a méhesró'l című Ady-verset is, de azzal ellentétben N agy László
álma nem a képzelet, a vágyakozás kivetúlése, hanem valóságos él­
mény. L i b e r i u s pápa transzcendentális hóálm ára emlékeztet.
Titokzatos adatainkat — haldoklásakor újra álmodik, apjával
álmodik — csak egyféleképpen értelmezhetjük: haldoklásában eljött
érte apjának lelke. Fiával álomban beszélt, szimbólumokban. Figyel­
meztette, készüljön fel a halálra — ez a vízzel teli padlás jelentése —,
és elmondta, hogy segít neki — ezt jelenti a víz közös lapátolása.
Nagy László — bár fölkiáltott, „Szörnyű álom" — nem ismerte fel a
közelítő véget. „Majd csak megbirkózom a betegséggel" (I. 25.) —
írta. Apjának későbbi szavait — „eltelt ez a nap is, nem segítettél
semmit" — ez magyarázza. A kétágú zöld fa archetípus, a túlvilági
remény szimbóluma.
*
Beszélő lovak, szobát beborító gabonavirág, repülőemberek, beszélő
oroszlán, labirintus, kivégzés, kenyérhalmok, háború, „Kávét főzök
 HÍDVÉGI MÁTÉ: NAGY LÁSZLÓ ÁLMAI 291

Hebni nénénknek, aki 20 éve halott m ár", Balaton, hal röpíti a csóna­
kot, alvó kígyók, m adarak az iszkázi ingoványon, rosszul rakott fa­
lak, álomi hang, „Pisti öcsém leroskad egy géppisztolysorozattól",
„kőhalom alatt fekszem", taxival Kolozsvárra, pipacsos tömegsír,
Kondor Béla, Szabó Lőrinc, ILLYÉS Gyula, RÁKOS Sándor, LENGYEL
Balázs, H uszá rik Zoltán, Babits, A dy, J ózsef Attila, VAS István, NE­
MES NAGY Ágnes, l á z á r Ervin, JUHÁSZ Ferenc, NÉMETH László —
álmok, megérzések, sejtelmek: Nagy László álomhagyatéka.
Az álom „fejlevágható, szív-kiszakítható" — írta egyszer
(Medvezsoltár). De leginkább titokzatos, m int ez is:
„T. egy dobozban késeket ajándékozott nekem. Szép kézimunka
valamennyi. Ne feledjem ide írni: mindez álom. Gondoltam, jelent­
kezni fog. Valóban: délután fölhívott." (75. VIII. 12.)
*
- o l v ég ző d ik a z á l o m és h o l k ezd ő d ik a z ébrenlét ? Hol

H van a jövő és m it tartogat a múlt? Megvoltak-e a dolgok,

mielőtt meglettek volna? Lehet, hogy az élet — amit élni hi­
szünk — körforgás csak, zuhanás az eredethez? Lehet, hogy a m últat
éljük, és álmodjuk, ami lesz? Hogy ébrenlét és álom: az idő váltako­
zása? Többet él-e az alvó, vagy elveszített élet az alvás? „Alszom, de
a szívem ébren van" —, mondja a Szentírás. A szív nem alszik, a
gyomor sem, csak az agy. A lélek, ami alszik bennünk, nem a test.
Az alvás a halál nővére. így hangzik egy JÉZUS-mondás: „Nem halt
meg, csak alszik".
Az álmodó m űvész a halál hírvivője. A m űvészet a halál
tükörképe. Mutatja, mi vár ránk. Nem hallható, nem fogható. A jö­
vőről beszél. Ami nincs. Hús és csont vihog porról, hamuról. A fé­
lelem szüli a jövőt, az aggódás tekint messzire. Ajkunkon a kérdés:
„Mi vár ránk?" Mint madárraj rebbenünk: mi vár ránk? „Élünk-e hol­
nap?" — így alszunk el. Repülünk, úszunk, ízleljük a halált. Álom és
ébrenlét találkoznak. Kézenfogják egymást: ez a tudás. Nincs művészet
a halál után. Tudás sincs, csak szeretet — írja SZENT PÁL.
De addig is — homályba fordulva — kérdezzük: „Mi vár
ránk?" Kaparjuk a m últat és félünk: mi vár ránk? Felriadunk éjjel. A
villanykapcsolót keressük a lakásban. Pár m ásodperc csak, de m int­
ha elvesznénk ezalatt. M intha a halál völgyében járnánk, olyan ez a
néhány pillanat.
H ídvégi M á té

(Köszönet H ídvégi Áronnak Nagy László álmai sűrűségének számí­

tógépes feldolgozásáért.)
ÉNEKEK ÉNEKE VI.
 EGY IRONIKUS KEDVŰ
ESZTERGOMI ÉRSEK

Az 1288. május 8-án született, ironikus motívumokkal

m egtűzdelt jellemrajz sorsa emlékeztet az Ómagyar Mária
Siraloméhoz. Ezt is, azt is csak a 20. század elején hozta
napfényre a véletlen a teljes elfeledettségből. Egy francia
történész, bizonyos Charles Victor LANGLOIS p á riz si
egyetemi tanár 1908 novemberében, álmos, ködös, latya­
kos időben, unottan kutakodott az Archives Nationales földolgozat-
lan anyagot tartalm azó szekrényében. Boríték akadt a kezébe,
amelyre egy „tizennyolcadik századi kéz" ezt írta: „Louis segoviai
érsek 1288. évi levelei. Érdekesek stylusuk m iatt." Éppen vissza
akarta dobni a kopertát, amidőn — szerencsénkre — fölötlött benne,
hogy Segoviának sohasem volt érseke. Kíváncsi lett tehát a nem léte­
ző érsek levelezésére és fölnyitva a borítékot, abban LODOMERIUS
esztergomi érsek két levelét találta. Az egyik levél narrációja pedig a
szóban forgó királyi portré, vérbeli epika, amit a főpap rajzolt meg
IV. (Ku n ) Lászlóról .1
odomért m int papot és mint politikust is nagyra értékelte a

L történettudomány. Hajlok arra, hogy azt állítsam, kora legna­

gyobb, de m indenképpen a legbecsületesebb m agyar politiku­
sa volt. Két alkalommal pedig m eghatározó m ódon és sikerrel avat­
kozott bele az ország sorsába. Mint írót is számon tartotta SziNNYEl
József, annak ellenére, hogy ezt a két levelet nem ismerhette hatal­
mas írói lexikona megjelenésekor.2 Tudomása szerint Lodomér iro­
dalmi értékű manuscriptumait a bécsi udvari könyvtárban őrizték,
legalábbis 1900-ig. Nem ok nélkül tartotta írónak, m ert hiszen a fran­
ciák a szám ukra értéktelen anyagot, kifejezetten m int a szép latin
stílus m intapéldányait — „pulchra dictamina" — őrizték m eg a Tresor
des Chartes de France gyűjteményében.3
Élete, pályája kivételesen érdekes. Négy m agyar király és ti­
zenhárom pápa kortársa, s valamennyiükkel szoros, olykor baráti
kapcsolatot tart fönn, barátságot természetesen a kor lehetőségének
megfelelően. ALBERTUS, Bo naventura párizsi egyetemi tanárok, a
bolognai Bartolomeus , G offredo , Bernardo és m indenekelőtt
AQUINÓI SZENT Ta m á s említendő kortársai között. M agyarországi
Sa la m o n , dominikánus testvér, Párizsban Tamás tanítványa, 1269-
ben hazatér és 1286-ban definitor, 1289-ben prior provinciális. Az
1259-ben Bolognában tanító PÁL m estert ugyancsak hazaküldik,
hogy itthon vegyen részt az oktató és hitéleti m unkában. Azért fon­
294 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

tosak ezek a részletek, m ert érzékeltetik, hogy a tatárjárás után nem

sokkal a m agyar szellemi és egyházi élet együtt él a N yugatéval és
közvetlenül kapcsolódik hozzá.
i ÖLTÉTELEZTÉK, HOGY LODOMÉR előkelő orosz hercegi családból

f származik, hogy H ennyei Lőrinc fia, hogy a VÁZSONY- vagy a

MONOSZLÓ nemzetség tagja. Szinte biztos, hogy a Káli-meden­
cében fekvő Monoszló községbeli kisnemes. 1257-1260 között veszp­
rémi éneklő kanonok, ami azért fontos, mert e minőségében — iro­
dalmi értékű — és a szépirodalomhoz, magánlevelezéshez előgya-
korlatként, okleveleket ír. 1264-1266 között ISTVÁN ifjabb király al-
korlátnoka, s oroszlánrészt vállal az évek óta egymás ellen hadakozó
IV. BÉLA és fia, V. ISTVÁN kibékítésében. 1266 után, de 1268-tól bizto­
san váradi püspök, s ott is m arad, 1279-ig. Onnét kerül az esztergo­
mi érseki székbe. Még nagyváradi püspök korában, az esztergomi
érsek halála után, őt bízza meg a pápa MARGIT királykisasszony
szentté avatása perének vezetésével, holott az az érsek feladatköre
lett volna. Mint esztergomi érsek küzd a királyi hatalom tekintélyé­
nek megóvásáért az oligarchiával szemben. Az egyházat védelmezi,
s küzd a királyi udvar és Kun László, egyes m agyar főurak és a
kunok pogány befolyása ellen. E m unkássága jegyében íratja meg a
nyolcvanas évek végén egy ágostonrendi szerzetessel azt a breviári-
um i officiumot, verses históriát SZENT ISTVÁNRÓL, amely alkalmas
volt az udvarban uralkodó pogány felfogás visszaszorítására.4 Tehát
korai irodalomszervezőink, mecénásaink egyike. Széleskörű tevé­
kenységét jelzi az a négyszáznál is több oklevél, ami keze nyom án
vagy vele kapcsolatban fönnmaradt. Birtok- és birtokháborítási pe­
rekben, kiváltságok szerzésében káptalanjainak, a törvények betarta­
tásában, pápa és királyok viszonyának egyengetésében, m agánpana­
szokban országos érvénnyel tevékenykedik és intézkedik. Egyetlen
jellegzetes m indennapi tevékenységéből: 1289. szeptem ber 15-én,
csütörtöki napon keletkezett oklevele szerint a budai polgárokat ki­
közösíti, m ert régensburgi, bécsi és más német kereskedőket befo­
gadnak, holott azok nem fizettek káptalani vámot, s a királynénak
járó harm incadot sem. Ám azok az érsek előtt megjelentek, hibáikat
beismerték, s jövőre vonatkozó megnyugtató ígéretet tettek.5 Gon­
doskodott papjai tovább tanulásáról. Unokaöccsét, Tamást, Padová-
ba küldte tanulni 1291-ben, aki azután követte nagybátyját az érseki
székben, s ő az, aki kétszer is megkoronázta Róbert Károlyt .
Lodomér a megbékítő és a kiszabadító szerepkört is betöltöt­
te. Említettem, hogy IV. Béla és István között is békét teremtett, s ezt
teszi, amidőn Kun László IZABELLÁT foglyul ejtvén, Lodomér kisza­
badítja, majd megbékülésre bírja a királyt hitvesével. Ha azonban
szép szóval nem győzte, pápai fölhatalmazásával élve, kiközösítéssel
szerzett érvényt akaratának. Több esetben bizonyította diplomáciai
rábeszélő képességeit is. Küldetése nem ér véget Kun László halálá­
val. Emberi nagyságát csak BECKETT Tamáséhoz tudom hasonlítani,
aki egyháza és hite védelmében szembefordult királyával és barátjá­
val, akitől hatalm át kapta. Lodomér hasonlóan kemény jellem, aki
 SZALAY KÁROLY: EGY IRONIKUS KEDVŰ ESZTERGOMI ÉRSEK 295

azonban azzal a pápasággal fordul szembe, amelytől — hatalm át

nyerte. Az ok: a pápa és H absburg Rudolf nápolyi Károlyt akarta a
m agyar trónra. Lodomér — előre megsejtve a készülődő politikai
feszültséget, amely az ország jogrendjét és függetlenségét fenyegette
— az egyetlen jogos utódot, ANDRÁST két m egbízható szerzetesével
— őt is csuhába öltöztetve — a Dunán hajóval hazacsempésztette
Bécsből és rávette a főurakat, hogy Székesfehérvárra lovagolva, biz­
tosítsák a törvényes kereteket ahhoz, hogy a nemzet előtt m egkoro­
názza. A pápa azonban nem nyugodott bele abba a kész helyzetbe,
ami elé Lodomér állította, hanem követet küldött M agyarországra,
hogy az érsek és a főurak véleményét megváltoztassa. Lodomér
rendkívül udvariasan, a m agyar jogra hivatkozva elutasította a pá­
pai kérést és azt is megakadályozta, hogy a főurak átálljanak.
III. Andrásnak megbízható tám asza volt hátralevő idejében.
Élete végén zsinatokkal szabályozta az egyházi életet, s szerzetes
rendeknek adott regulákat. 1297-1298 fordulója táján megbetegedett,
a felhévízi keresztesek házában és gyógyfürdőjében keresett gyó­
gyulást, de 1298 januárjában meghalt.

RÁSMŰVÉSZETE SZEMPONTJÁBÓL jelentősnek kell tartanunk isko­

láit. Tudományos — doktori vagy magiszteri — fokozattal nem
rendelkezett. Föltételezések szerint a veszprémi káptalani iskolá­
ba járt, ott szerezte alaptudását. Sokáig úgy tudták, hogy ez főiskola
volt. Ez azonban nem valószínű; inkább úgy fogalmaznék, hogy az
alsó, a középiskolai oktatás mellett főiskolai jellegű képzést is adott,
hiszen tudjuk, hogy volt tizenöt jogtudora, aki kánon- és római-jogot
tanított. Az oklevélírás a jogi tanulm ányok részeként szerepelt a
káptalani scolákban és a főiskolákon is, általában azonban nem egye­
temi tantárgy volt. Énekes kanonoki múlttal, 1260-1264 között Bolog­
nában továbbképezte m agát6, ami szokás lehetett m ár akkor, m ert
1279-ben a budai zsinat elrendelte, hogy azok a főesperesek, akik
csak az arfesekben, tehát az alaptudom ányokban képzettek, állítsa­
nak m aguk helyett valakit, aki ügyeiket intézi, s ők menjenek el
külföldre — három évre kánonjogot tanulni.7 Az is lehetséges, hogy
ezt a zsinati határozatot Lodomér sugallhatta, hiszen neki voltak
m ár a továbbtanulásról és annak hasznáról tapasztalatai. A m agyar
vezető papság, az udvari orvosok, az iskolák tanító mesterei között
viszonylag sok volt a tanult magister (párizsi) és doktor (bolognai),
ami nem volt még akkor általános Európában, hiszen 1297-ben még
a Saint Gallen-i főapát sem volt írástudó.
Egyéniségéhez és pályájához hozzátartozik, hogy a kortársak
felső fokon magasztalták. A dicséretekben oly szűkm arkú tudós, a
Chartularium szerzője bámulatos erényű férfiúnak — vir mirae virtutis
— mondja.8 V. ISTVÁN, amikor adománylevelében olyan kiváltságo­
kat biztosít a váradi káptalannak, amivel az érsekiek sem rendelkez­
tek abban az időben, hangsúlyozza, hogy a váradi püspök, Lodomér
érdemeiért teszi.9 Amikor a kiváló bölcsességgel m egáldott III. MIK­
LÓS pápa, hogy véget vessen a magyar belharcoknak az érseki szé­
296 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

kért, kinevezi esztergomi prímásnak, „elsőnek a püspökök között",

1279. június 13-i levelében ezt írja Lodomérnak: „vir es in consilio
providus, in actibus strenuus, virtute pollens et fama..." Vagyis: a tanács­
ban bölcsen előre látó, a tettekben serény és az erényekben hatalmas.
Hasonlóan magasztalja ködöm ért a királynak kilenc nappal később
elküldött levelében.10 S a dicsérő szavak pontosan fedik a valóságot.
-m -y r UN LÁSZLÓRÓL ÍROTT IRONIKUS SZÖVETŰ, EPIKUS VÁDIRATA a
kornak és a korszellemnek keresztény szemléletű jellemzése
XV is. A tatárjárás utáni fél évszázad az újjáépítés, majd az anar­
chia időszaka volt. IV. Béla uralkodásának utolsó szakasza fiával,
Istvánnal való hadakozásában telik. V. István két évig uralkodik.
1272-ben koronázzák meg az alig tízéves IV. LÁSZLÓT. A trónörök­
lési arénába belép a szicíliai Anjou-ház is, amit egyelőre úgy véde­
nek ki, hogy István életében a gyermek Lászlót eljegyzik MARTELL
KÁROLY lányával, Izabellával. De éppen ez zavarja V. István hitvesét,
KUN ERZSÉBETET, aki attól tart, hogy a nyugati uralkodó körök sze­
mében alantas származása kiszorítja a hatalomból, am int az m ár
meg is történt még férje életében. Ezért hallgatólagosan beleegyezik
abba, hogy Istvántól JOACHIM bán elrabolja a kis királyfit. A király
még úrrá lesz a családjában és udvarában kitört pártütésen és árulá­
sokon, de hamarosan meghal Csepel-szigetén. Erzsébet előtt m eg­
nyílik a lehetőség a hatalom birtoklására. De arra alkalmatlannak
bizonyul.11
Erőtlen központi vezetés, egymással hadakozó oligarchák,
cserélgetve a szerepet egymás közt: hol a király mellett, hol ellene.
MONOSZLÓ Egyed felkelését leverik, mire ő a cseh királyi udvarba
menekül és ezzel belép a képbe OTTOKÁR, de főleg anyósa, ANNA
hercegnő, M agyarországra vonatkozó terveivel. Az egyetlen férfi ko­
rú Árpád-házi, akinek esélye lehetne a központi hatalom megszilár­
dítására és az oligarchia megfékezésére: Béla herceg. De éppen ezért,
Kun Erzsébet bizalmasai, Henrik és Joachim megvádolják, hogy áru­
lást szervez a törvényes uralkodó ellen, s a Nyulak-szigetén miszlik-
re aprítják. Az apácák kosárba gyűjtik össze szétszórt testrészeit.
Rémtörténetbe illő tettük után kormányt alakítanak, amiből azonban
m ár kihagyják IV. Béla öreg, megbízható párthíveit. Egyedül a ta­
pasztalt, nagy tekintélyű, higgadt vén rókát, CSÁK Mátét tűrik meg,
aki persze nem azonos az Anjou-kori oligarchával, annak nagybáty­
ja. Királyhű főnemes, testvérével CSÁK Péterrel együtt. Máté egy ide­
ig a gyermek király nevelője, sajnos, nem sok eredménnyel. Péter
pedig hadvezér, nádor egy időben. Az oligarchák közül is kiemel­
kednek féktelen mohóságukkal a NÉMETÚJVÁRIAK, akiket KŐSZEGIEK
néven is emlegetnek. A kiterjedt, stájer szárm azású grófi család ősei
még II. GÉZA idejében települtek be. Nem csak a magyar, hanem az
osztrák főurak ellen is hadakoznak, s ellenük folytat iszonyatos bün­
tető hadjáratot Csák Péter. De visszaéléseiknek csak fél évszázad
múlva, Károly Róbert vet véget.
A feleslegessé vált Erzsébetet „egyszerűen félretolják az út­
ból"12 Joachimék. A királyné azonban a kunok és Kán Miklós pré-
 SZALAY KÁROLY: EGY IRONIKUS KEDVŰ ESZTERGOMI ÉRSEK 297

post segítségével visszavág, elzavarja Joachimot és Keményfia Lő-

rincet ülteti a nádori székbe. A feslett életű préposttal is nagyratörő
tervei vannak; az esztergomi kanonokokat foglyul ejti, éhezteti, hogy
arra kényszerítse őket: válasszák meg érseknek a botrányos életű
M iklóst. A hazatérő MONOSZLÓ Egyeddel megbékül. Osztrákok,
majd csehek törnek az országra s végigrabolják az északi és a nyuga­
ti részeket. A káoszra jellemző, hogy a m agyar főurak e veszélyhely­
zetben is torzsalkodnak egymással, ezért, noha katonailag többször
is győznek, megsemmisítő csapást az ellenségre m érni nem tudnak.
Az ország védelmére toborzott csapatokat a Kőszegiek (Németújvá­
riak, GÜSSINGEK, GUTKELEDEK stb.) a hatalom megszerzésére hasz­
nálják föl, sikerrel. Az összes hivatalt saját embereikkel töltetik be.
Közben a kegyvesztett Joachim és Henrik foglyul ejtik a királynét és a
gyermekkirályt, KÁN Miklós érsekké avatását megakadályozzák, sőt el­
érik, hogy Benedek budai prépost legyen az érsek. Nem telik bele három
év, és KŐSZEGI Péter veszprémi püspök pályázik az érseki székre.
Az úgynevezett törzsökös m agyar urak meglehetősen pasz-
szívan szemlélték az oligarchák marakodásait, mígnem pártba töm ö­
rülnek RÁTÓT Lóránt és a legműveltebb főnemes, Csák Máté vezeté­
sével. A harcias Csák Péterben kemény ellenfélre akadnak a Kősze­
giek, s Henrik és Joachim is menekülni kényszerül szűkebb hátor­
szágába, Szlavóniába. Ezúttal a gyermek király öccsét viszik m aguk­
kal, hogy alkalmas időben trónkövetelőként léptessék föl. Ha Lodo-
m ér a kor békítője és fogolyszabadítója, akkor Joachim a nagy em ­
berrabló és túsztartó. Péter azonban megveri hadaikat, Henrik ele­
sik, de Joachimot nem sikerül végleg megtörni. Az elkövetkező tíz
esztendőben ugyan a Csák- és Aba párt gyakorolja a hatalmat, de
rövid időszakokra Joachim és Kőszegi Henrik fiai is fölénybe kerül­
nek. A steier és a szlavóniai származású m agyar főurak a korszak
nagy méregkeverői; az úgynevezett törzsökös m agyarok tűrőképe-
sebbek, lomhábbak, de ők sem kevésbé erőszakosak, ha mozgásba
lendülnek. És a főpapság sem m akulátlan: Záh Jób pécsi, Péter
veszprémi püspök, Kán Miklós prépost oligarchaként viselkednek.
Velük szembe állítható Timót zágrábi, Monoszló Péter erdélyi és
elsősorban Lodomerius váradi püspök. Szakadatlan küzdelem a
gyermekkirály sorsa. 1277-ben a GEREGYÉK, az egri püspökkel szö­
vetkezve lobbantják lángra a tiszántúli részeket, a kunok 1280-ban
kelnek hadra, s amikor az ifjú László leveri őket, alig tizennyolc
éves. És huszonnyolc éves korában, 1290. július 10-én megölik saját
kunjai, akiket ő is elárult néhányszor.
Tr—1 Z A VILÁG VOLT TEHÁT LODOMÉR ÉLETPÁLYÁJÁNAK KÖZEGE, írás-
m— m űvének tárgya. Jellemrajzának alanya az a IV. László, aki
1 mJ semmivel sem volt rosszabb kora főurainál, püspökeinél, akit
árulások, erőszakos cselekedetek kísértek útján gyerm ekkorától
kezdve, akinek nyolcéves korában eldöntötték, ki lesz a hitvese, akit
nem hagytak uralkodni, rövid huszonnyolc esztendeje alatt sem
gyermek, sem király, sem szerető, sem hadvezér nem lehetett kedve
szerint, senkiben meg nem bízhatott. Esélye sem volt arra, hogy fö­
298 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

lülkerekedjen rossz indulatain; a korszellem éppenséggel féktelen

hajlamait erősítette meg.
IV. Kun László tehát alighanem áldozat is, nem csak bűnös,
bár Lodomér szükségszerűen ez utóbbit hangsúlyozza ki arcképén, s
ha módja van rá ironikusan, ha nem, sötét színekkel ecseteli démoni
voltát.
A levél mesteri fölépítésű műalkotás.
odomér pápáh o z írott levele még őrzi a bevezető kötelező

L udvariassági form ákat, az arenga (jogi, bölcseleti, teológiai

igazság, ami bevezeti a narrációt) helyett azonban váratlanul
anekdotázó hangvételbe csap át. És ettől kezdve széppróza amit ír.
Mi több, önironikus hangot üt meg, mondván: gyermeki kíváncsi­
sággal azon töprengett, m it jelent az, hogy Proteust semmiféle bi­
lincs nem foghatta és orcáját neki tetsző ábrázatokra változtathatta.
Mire megvénült, döbbent rá: a fabula — a mese, valóság, Proteus —
László király. Megfékezhetetlen, álnok, hitszegő, képmutató, hazug.
Proteus azonban nemcsak László, hanem az egész korszak szellemi­
ségének a szimbóluma is. A Proteus-hasonlat olykor ironikus, olykor tra­
gikus: művészi egységbe foglalja a történetet. Észre sem vesszük, s általa
benne vagyunk az események, de főleg Lodomér mondandójának köze­
pében. Hangot vált, érzékletes, fájdalmakkal teli lamentációt ad elő a
maga és az ország szenvedéseiről. Az egész művet a személyesség, a
közvetlen élmény bűvöletében tartva. Azután, hogy majdnem pimaszko-
dóan gunyoros hangot használt Proteus — László királyról!
Az általános hangulatjellemzés (mondhatni hangulatjelentés)
és előtte persze a filozófiai sűrítmény, a Proteus-hasonlat után jön­
nek a szigorú tényleírások, László Proteus mivoltának részletezése,
amelyek olyan epikus lendülettel adatnak elő, hogy szépírói érzékle-
tességük csak a legszebb nyugati és m agyar gestákkal mérhető. A
levélből kibontakozik a küzdelem képe, amit az érsek folytat László
megjavítása érdekében; hite és reménye és bizodalma, amiben csalat­
kozni kényszerül, de nemcsak ő, hanem a m agyar urak és a nép is. A
drám ai események mellett kifejlik az egyén és a közösség nagy lélek­
tani drámája is, a jó és rossz oly jellemzően középkori filozófiai küz­
delme. Amiből a jó és tiszta katolicizmus és a fertelmesen fajtalanko-
dó, hitszegő és kegyetlenségre olyannyira hajló pogányság szemben­
állása szikrázik elő. GÉZA és Szent István megalapozta, Szent László
megerősítette a kereszténységet, amely a Nyugattal, a nyugati kul­
túrkörrel való azonosulás, de az országba és a szent királyi családba
is befészkelt kun és pogány szokások az egész országot fenyegetik.
A magyar történelem évtizedekig tartó drám ai pillanatai ezek. A
tatárjárást m ár kiheverte az ország, de az új pogányság annál is na­
gyobb veszedelem. És valóságos családregényt ad elő Lodomér. Be­
pillanthatunk a királyi ház és persze László magánéletébe, de a kirá­
lyi családregény magával görget más, országos érdekű történéseket
is, m iniatúrákat, színes fölvillanó kódex-képeket, az egyház, a kolos­
torok, a lakosok életéből. Rendkívül finoman szövi bele történetébe
Nápolyi Izabella sanyarú sorsát, mégpedig azért, hogy ne csak a pápa
 SZALAY KÁROLY: EGY IRONIKUS KEDVŰ ESZTERGOMI ÉRSEK 299

együttérzését és tettvágyát serkentse az istentelen rém uralkodó el­

len, hanem mozgósítsa az egész keresztény világot, Izabella rokonait
is.
Z APRÓ ANEKDOTÁBÓL egy átfogó panorám akép bontakozik ki

A előttünk, de úgy, hogy az egyik részlet szervesen kapcsolódik

a másikhoz. Ha azt állítottuk, hogy a mű szerkezete egymás­
ba kapaszkodó, kiélezett ellentétek váza, nem m ondhatunk m ást a
stílusról sem. Az indító anekdotában rögtön a puer kicsinyített alakja
szerepel kétszer — tehát nyomatékosan — szemben a vetulussal és
annak szinonimájával a grandaevusszál. A vetulus pejoratív értelem ­
ben jelent vénecskét, inkább azonban nőnem ű alakjában használatos
— vén anyóka értelemben. A grandaevus nyomatékosítja a vet idust,
kifejezetten költői és nem ókori, inkább újabb-(közép)kori szó. Az
ismétlésnek tehát hangulati változata van. Lodomér nemcsak közna-
pian állítja szembe saját gyermekkorát és vénségét, hanem önironi-
kusan s egyszersmind költőien is. És ezt azért teszi, hogy fölvezesse
m ondandóját, a Proteus fabulosus, a m ondái képzelet szülötte lény, és
a kegyetlen valóság, László király azonosságát illetőleg. A gyerm ek­
kori m onda jelentésének megnyilatkozását, m egvalósulásának m i­
kéntjét megint roppant érzékletes hasonlattal fejezi ki. „Rugoso vela­
tum cortice granum veritatis" vagyis a poétái kitalálás ráncos héja alatt
az igazság magva rejtezik. Az igazság m agvát fakéregszerű (cortex,
cortice) ráncos lepel fedi. S amikor a saját veszedelméről beszél, nem ­
csak szinonimával nyomatékosít: „meo proprio et privato luctuoso peri­
culo", hanem a luctuosus szó szuperlatívuszos, költői választékossá­
gával is. A keményen pattogó alliterációról nem is szólva.
Ezután következik a király m int Proteus bem utatása — ám
hangulatot váltva, ironikusan!
„És hacsak ama csodálatos új Proteus, tudni méltó, László úr, Isten
kegyelméből, vagy inkább isteni türelemből (ha ugyan a királyi
méltóságról ezt szabad mondani) Magyarország kiváló királya e
nagy és térés országban, mely széltében-hosszában sok mérföldre
kiterjed, szörnyűséges gaztettei által Isten, az ég polgárai, és nem
különben minden emberi teremtény előtt ez el nem árulta volna,
nyelvezetem leíró készsége a folytonos változékonyság baljós moz­
gékonyságának leírásával vagy teljesen felhagyott, vagy a tisztes
szemérmetesség zárját feltörvén csak keveset mondott volna..."
Mint a labda két fal között, úgy pattognak a dicséretek és a korholá-
sok. A királyt illető örökös epitheton omans — a rex Dei gratia rögtön
elfancsalodik vel divina potius patientia-vá, majd ezt a szatirikus fel­
ségsértést gyorsan, zárójelesen visszavonja, de habozva, kételkedve,
majd erőt véve magán, M agyarország kiváló királyáról (regni Hunga-
rie (sic!) rex illustris) beszéljen, s ennek a kiváló királynak a szörnyű
gaztetteiről. Vibráló verbális irónia ez, a nagy és m indent átfogó
szatirikus szimbólum kereteiben.
A király jellemzése — tetteiben és tettei minősítésekor, sodró
és fergeteges fokozás, az ismétlődő prepozíciók, kötőszavak pedig a
borzalm at görgető szövegnek játékos hangzást kölcsönöznek.
300 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

„Mi, úgymond, amit kemény szívnek mondunk, maga az, amit sem
búbánat meg nem szaggat, sem kegyes jóérzés meg nem lágyít, sem
kérés meg nem indít, fenyegetésnek nem enged, s a csapásokkal
szemben kemény, jótéteményre hálátlan, tanácsadásra bizalmatlan,
ha ítélkezik kegyetlen, az ocsmányságokban szégyentelen, veszé­
lyek el nem rettentik, emberiesség helyett embertelen, az isteni dol­
gokban könnyelmű, az elmúlt jó dolgokról megfeledkezik, a jelen­
valókkal nem törődik, a jövőre nem gondol, maga az, úgymond, mi
sem Istent nem féli, sem az embert nem tiszteli."
A m agyar fordítás annyira kifejező, h ogy szü k ségtelen latin eredeti­
jét közöln öm .13
A korholó minősítés-sorozat becsempész két dicséretet is,
mert beleillik a „kemény szív" fogalomkörébe, de főként azért m ert
a tárgyilagosság látszatát keltvén, hitelesíti a kritikát.
A szöveg szövetébe finom iróniát sző m induntalan, ami alig
érzékelhető, úgy szervül a műbe, m int a művészszakács főztjében a
káprázatosán illatos és ízes fűszerek sokasága: egyik sem hivalkodik
a másik rovására, együttes íz, összhang a jellemző. A király sokadik,
őszintének hitt és remélt megtérése, bűnbánata után a m egváltozásá­
ban erősen hinni akaró bárók összegyűltek nála, és naiv bizakodá­
sukban beleegyeztek, hogy kezeseket adjanak Lászlónak. De ho­
gyan? Ezt írja meg bravúrosan Lodomér:
„Részben hízelgésekkel lágyította meg (a bárókat és a nemeseket),
részben pedig pénz olajával kenegette, de halál és egyéb más testi
veszedelem fenyegetésével nem kevéssé riasztotta és akarva nem
akarva rávette vagy inkább rákényszerítette őket erre."
' ME A PROTEUSI ALAKOSKODÁS ÉS KÉPMUTATÁS MESTERI RAJZA (mu­

J tantem vultus vanas in figuras), egyáltalán nem gyalázkodó és se­

matikus, hanem gonoszságában is árnyalt, és Lodomér szerint
„ördögien okos" Király portréja.
A klasszikus latin-görög és a keresztény egyházi m űveltség
ékessége a középkori literátus embernek. Lodomér ezt hallatlan fi­
nomsággal, mértékkel hozza olvasója tudomására. Említi a görög
Proteus-mondát. Szerényen m int iskolai olvasmányt. Theon fogát,
„dente Theomino", amely szöveg H oratius 18. epistolájában szerepel,
s a fogak gazdája egy fölszabadított rabszolga, Luthienus Theon, aki
olyan elviselhetetlenül nagyszájú volt, hogy volt ura a legdurvább
m ódon szabadult meg tőle. Ez is klasszikus irodalomból kölcsönzött
hasonlatsűrítmény, jelkép.14 És említi C lairvá UX-I SZENT BERNÁTOT,
a 12. századi keresztény misztika megalapítóját, egyházi írót. Akitől,
iróniája szem pontjából kulcsfontosságú m otívum ot, a „kem ény
szív" hasonlatát kölcsönzi. Műve végén pedig a kérelmező nyom o­
rúságáról szólva, a Bibliát idézi: „miként Jákob pátriárka éhségtől
lankadozó fiai, kiáltani így kényszerülünk, Szentséges Atyánk és
urunk..." E bibliai idézetnek érdekes m agyar m űvelődéstörténeti
vonzata lehet. 1208-1218 között a zirci apátság főnöke az a Jean LI­
MOGES, Johannes Lemoviciensis, aki könyvet írt a levélírás m űvé­
szetéről. Ars dictaminise nyilvánvalóan m eghatározta a m agyar isko-
 SZALAY KÁROLY: EGY IRONIKUS KEDVŰ ESZTERGOMI ÉRSEK 301

Iák és a főiskola szerepét is betöltő veszprémi káptalani iskola tan­

menetét. Könyvében külön fejezetben foglalkozik a kérelmező nyo­
morúságával, m int kötelező motívumm al — m égpedig a levél befe­
jező részében. Ahol is a könyörgő(k) siralmak mélységes völgyéről
éppen úgy szó kell, hogy essék, m int a címzett mérhetetlen irgalmas­
ságáról. Aligha Bolognában tanulta ezt az alakrendet Lodomér, Pá­
rizsban pedig nem járt. És van még egy kultúrtörténeti utalás a levél­
ben. Egy pogány költőre hivatkozik: „út szélén született és sehová
nem tartozó" személyről. Ez az odavetett kép pontosan megfogal­
m azza László király tragédiáját. A kun anya és az előkelő Á rpád-há­
zi apa között vergődő uralkodó köztes állapotát, aki királyi hatalm a
védelmében — a keresztény oligarchák ellen a pogány kunokhoz
kényszerül segítségül fordulni, rákényszerítettségből, de mégis szí­
ves örömmel...
SZAVAKKAL VALÓ JÁTÉK zeneivé, költőivé és részben ironikus

A hangvételűvé is nemesíti a prózai szöveget. A prózaritm us, a

prózavers a középkori irodalom jellemzője.15 Ezt Lodomér a
megszokottnál is bravúrosabban műveli. Ontja az alliterációkat, de
különösen kedveli az ajkak, a felső vagy alsó fogsor által képzett
hangokat (p, b, r, m, f, v) — kivált, ha azok explóziós vagy frikciós
hangok (p, b, t, d, vagy f és v). Ezeknél ugyanis a levegő áttöri a
tökéletes vagy kevésbé tökéletes zárat, s ezzel tagolttá, szaggatottá
teszi szövege zenéjét:
,,puerulus(...) poeticas positus vanitates(...) potuisse teneri Proteum fabu-
losum(...) vultus vanas infigurást...) puerili(...) divina potius patientiaf...)
pudorisf...) perpauca promeretf...) Theomino dente dilanians, proprio et
privatoi...) venerabili venustate(...) venenose viperei...) turpiter tracta-
tis(...) prodicionis sue paucissimos",...
de nem veti meg a keményen hangzó k-t: „conscendisse chatedram(...)"
valamint a kifejezetten dallamos, stanzába is írható vershangzást sem:
„presentium negligens
futura non providens
ipsum est, inquiens."
A p, f, v és k hangzások közé szívesen lágyítja be a nazálisokat is:
„mediantibus multorum ministeriis nuntiorum." Tehát hangzásbéli vál­
tozatosságra is törekszik.
Különössé teszik stílusát a szavak csoportosítása és a jelzős
szerkezetek. A „mutabilitatis sue sinistris mobilitatibus" szójátéka a
„baljós mozgékonyság" fura szókapcsolatát rejti magában. Az ironi­
kus m ondandó kedvéért új szóösszetételt is kitalál. „Erzsébet aki
nem annyira sancti- m int antimonialis..., vagyis nem annyira szent
szerzetesi, m int inkább szerzetes ellenes..." a szerzetes ellenes — an­
timonialis szóösszetétel hiányzik a latin szótárakból. A m ondat iróni­
áját gerjeszti a „nem annyira" kifejezéssel is.
A szavak m egválasztása tudatos stílusm űvészt sejtet, aki
nemcsak gondolatait, hanem érzelmeit, indulatait is kifejezésre jut­
tatja ezáltal. Azt a közlést, hogy a tatárokat, kikhez Kun László min-
302 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

dig is húzott és ma is hozzájuk szít, így mondja: „Tataris, ad quod

anhelebat et anhelat." Az anhelo piheg, liheg, szuszog, fú. Szokványos
szókapcsolata pedig a scelus anhelo = bűnt liheg. De fulladoz értelem­
ben is használatos, az inopia anhelans pedig kiáltó szükséget jelent.
Visszaadandó stiláris hangulata a szónak, úgy is fordítható, hogy
értük lihegett és liheg, a haldoklásig, vagy köznapibban értük hör-
gött és hörög, amivel talán érzékeltettük az eredeti denunciálóan
gúnyos felhangját.
é s z b e n a l a t i n g r a m m a t i k á b ó l , de részben a fokozásos és

K fölsorolásos stílusfogásból is következik a szóvégi rímek játé­

ka: „universorum honestissimorum morum", vagy a caloris, bru­
malis, algoris és megfelelő nem azonos szóismétlésként rá: squaloribus
amivel a szóközép ismétlődik játékosan: -alor, -ali, -algor, -alor. Nem
hagyható figyelmen kívül az európai és a magyar oklevélíró gyakor­
latban a cursus, a clausula, a m ondatzárlat gyakorisága, ami annyit
jelent, hogy a m ondatvéget hangsúlyos vagy időmértékes ritm ussal
alakítják ki, amellyel együtt az alliterációk és a m ondaton belüli szó­
végi rím ek gazdagon m odulált ritmikájú prózát teremtenek. Az
ókorban és a középkorban nem ritka e jelenség, sőt általános, majd
eltűnik egy időre, s a 12. századtól kezdve válik egyre gyakoribbá.
1192 körül K a t a p á n honosítja meg nálunk a cursust, de használata a
13. század első két évtizedében még erősen ingadozó. M egmagya­
rázhatatlan okból, a cursus alkalmazása 1241 után egyre inkább érvé­
nyesül, 1250 után pedig szigorúan általános lesz nálunk. Ez azért
fontos tárgyunk szempontjából, m ert Lodomér beleszületik a m aga­
sabb íráskészséget feltételező cursus gyakorlatba. R Á CZ Elemér16 sze­
rint a veszprémi káptalan összes oklevele, „teljes következetességgel
ritmizál", s IV. László alatt sem esik vissza a cursus tökéletes alkal­
mazása. Erzsébet anyakirálynő kancelláriájának tagja, Miklós pré­
post, Jób pécsi, Tamás váci, Pál veszprémi püspök, aki m ár m ind
dolgozott IV. Béla kancelláriájában is, tökéletesen alkalmazza a cur-
sust. Vannak kivételek, a konventek oklevelei között, és a pannon­
halm i „URIAS apát oklevelei kiáltó aritmikumokkal terheltek". Vi­
szont „Lodomerius, Péter és Pál alkancellárok m ár a legteljesebb cur­
sus tökéllyel dicsekedhetnek."17
Ami annyit jelent, hpgy Lodomér szépírói, fogalmazói gya­
korlata nem a semmiből pattan elő, hanem a rendkívül fejlett m a­
gyar írásbeliség talajából, amelynek az a Veszprém a központja, ahol
iskoláit végezte.
A hangzás és a m ondandó egysége olykor példa nélküli mó­
don úgy valósul meg, hogy Lodomér indulata is kifejeződik. Azt a
gondolatot, hogy szüntelen balra változása és m indig rosszabbra
hajlandósága neki lenne inkább szégyenére mint az ország lakóinak,
ilyen hangzással fejezi ki:
„...sua sibi sine intermissione mutabilitas in sinistra et proclivus semper in
deteriora defluxus tanto posset esse pudori, quanto ... sana sapientibus..."
 SZALAY KÁROLY: EGY IRONIKUS KEDVŰ ESZTERGOMI ÉRSEK 303

fOLLA ALATT PATTOG, KOPOG ÉS SZISZEG A LATIN NYELV. Attól

T függően, hogy a tartalom, az író hangulata, a m ondandó mit

kíván. Lodomér levelének nemcsak szatíra-, hanem általános
irodalomtörténeti jelentősége is van. A nagy ókori hagyományok,
CICERO, ifjabb PLINIUS és Seneca iskolát teremtő levélírói művészete
után nálunk kétségtelenül Lodomér a levél-műfaj úttörője és első
nagy művelője. A levélirodalom művelése az Anjou-korban is folyta­
tódik, és majd a hum anista levélírók tollán teljesedik ki. PETRARCA,
ERASMUS kiemelkedő művésze a latin nyelvű levélnek. Az epistola
nálunk főleg az 1500-as évektől kezdve válik fontos irodalm i kifeje­
zési formává, az 1600-as, 1700-as évek kiemelkedő alakjai, politiku­
sai, írói művészi szépségű leveleket írnak. A három évszázad sok
ezernyi magánlevele nemcsak szépírói érték, hanem a kor történelmé­
nek és nyelvének is értékes dokum entuma. Lodom ért tehát e folya­
m at egyik első kezdeményezőjeként kell számon tartanunk, m ert mi
ugyan csak 1908 óta tudhatunk legszebb leveléről, de levelei benne
éltek a kora és valószínűleg utókora köztudatában is.
SZALAY K á r o ly

Jegyzet

(1) Karácsonyi János: A mérges vipera és az antimoniális. Századok. 1910. 2. o.

(2) Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 1900. VII. k. 1353-4.
(3) Karácsonyi: i.m. 11. o.
(4) Bunyitay Vince: A váradi püspökök a püspökség alapításáról 1566-ig. 1883.
110. old. — Gánóczy A.: Episcopi Varad. L. k. 117. old. Schmidt M.:
Archi-episcopi Strigoniensis. II. kiad. 144. old. Knauz Nándor: Monumenta
Ecclesiae Strigoniensis. 1874. II. k. 99-111. old. és V.-XXV. k. — Mályusz
Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. 1971.
(5) Esztergomi okmánytár. 1863.183. tétel.
(6) Kasza László cikke. In: Korai magyar történeti lexikon. 9-14 sz. 1994.
(7) Hajnal István: írástörténet az írásbeliség felújítása korából. 1921. 75. o.
(8) Bunyitay. i.m. 110 old. Batthyány-kódex. 12. o.
(9) uo.
(10) uo.
(11) Szilágy S..: Magyar Nemzet története. 1896. II. k. — Hóman-Szekfű: Ma­
gyar történet. I. k. Szabó Károly: Kun László. 1886.
(12) Hóman-Szekfű. i.m. 591. o.
(13) Árpád-kori és Anjou-kori levelek. X-XIV. sz. 1960. A latin idézetek Kará­
csony J. i.m. alapján.
(14) Horatius Epistolarum I. k. 18. old. 78-84. sor. Horatius: Összes versei.
1961. Két nyelvű kiadás. Latinul: 538. o. A magyar fordításban: „Irigy­
ségnek féreg foga marja" szerepel.
(15) Horváth János (ifj.): Árpád-kori latin nyelvű irodalmunk stílusproblémái.
1954. Rácz Elemér: A ritmikus próza XI1-XIII. századi okleveleinkben. 1927.
(16) Rácz E. i.m. 23. o.
(17) Rácz E. uo.
ÉNEKEK ÉNEKE VIE
 SZTRACSATELLA

' DEJE VISSZAHÓDÍTANI A KÖZÖNSÉGET. Erről beszélt KERN András

J is a prem ier előtt. Mégsem járja, m ondta, hogy csak külföldi sike­
rekre tóduljunk. Évek óta nem találkozott senkivel, aki azzal állí­
totta volna meg: látott egy m agyar filmet. Pedig nem rosszabbak az
esélyeink másokénál, és ő igenis megmutatja, hogy tőlünk sem ide­
genek a hum oros, keserédes filmek.
Van, hogy nem lehet viccelődni. Vagy csak azt lehet, de úgy,
hogy a tréfa károm kodásnak hallik inkább, semmint a nekiszaba­
dult, féktelen életöröm tombolásának. Lakomán és sorállás közben
tenyészik a humor. Fogcsikorgató küzdelemben aligha nevetgélünk,
más szívja el energiánkat. Meglehet, nem kerültünk eléggé magasra,
vagy ellenkezőleg, úgy érezzük, még nem zuhantunk elég mélyre,
mivel semmi sem élesztgeti bágyadt kedélyünket.
Savanyú világ ez. Hivatásos nevettetőink szám ára különös­
képp. Még nem tudunk eleget ahhoz, hogy szívből kacaghassunk,
amikor végigtekintünk magunkon: hová jutottunk. A túlesettség föl­
szabadító állapotára bizony hiába vár(t)unk. Igaz, a dunsztos üveg
fojtott legével sem barátkoznánk újra. Kapálózunk inkább, vergő­
dünk és csapkodunk, a felszínen m aradnánk, erőnek erejével. Össze­
szorított szájak kora ez, meg a durva röhögéseké. Nem akarunk
visszatanulni a sorok közötti olvasáshoz, és süketnek tettetjük m a­
gunkat a jelképes, átértésen alapuló poénokra is, míg a finom utalá­
sok, körmönfont csavarások értő élvezetéhez kevés az energiánk.
A nélkülözhetetlen felüdülés egyetlen alkalmává azonban is­
m ét a mozi lett, hiszen m elyikünk fizethetné meg a színházat, vagy
egy koncertet ma, a nagy csavargásokról m ár nem is szólván. Holott
m egújulásunk alapfeltétele éppen az volna, hogy távoli világokkal
ismerkedjünk, és messzire vessük m agunktól agyonizzadt bőrünket.
A hollywoodi filmek szinte felkínálkoznak: kalauzoljanak bár álom ­
ba, vagy meseszerű valóságba, ugyanúgy idegenek és ugyanúgy va­
lószerűtlenek m aradnak. Hahotázhatunk, illetve som olyoghatunk
rajtuk ízlésünk és a belőlük patakzó hum or bősége szerint, mivel
legostobább viccük is talál, legfinomabb, intellektuális poénjuk is ül
abban a környezetben. M ireánk csak a tiszta élvezet hárul — itt.
De idehaza próbálkozzék csak hasonlóval valaki, m enten ki­
világlik majd: ami hívogatóan virít ott, erre nem él meg. Gyöngyöző
kacaj, bugyogó nevetés, harsogó nyerítés helyett egy fia m osolyt sem
csal orcánkra, s nem azért, m intha kevésbé tehetséges m ulattatókkal
bírnánk. Korunk levegője izzadtsággal telített, bűzös, a hely szelleme
pedig agyongyötört, kihajszolt. Akusztikai különbséget érzünk a két
306 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

hely között. Egy Broadway-n jól csengő m ondás süket fülekre talál a
N agym ező utcában. Föl sem figyelünk rá, nem hogy csiklandást
éreznénk a hallatán.
rOODY ALLEN CSODÁLATOS FIGURÁJA a szubtilis hum or emb­
lémájává emelkedett. Gunyoros önreflexióiból kikerekedő
világképe rokonszenves Budapesten is. Belénk ivódott szem-
léletmódja, sajátunkká vált iróniája, s jobb pillanatainkban úgy tekinte­
nénk magunkra, akárcsak ő. És nem sikerül, bármint szeretnénk. Aho­
gyan hiába vágyunk arra is, hogy Miami Beachen sütkérezzünk, vagy a
Metropolitanben feszítsünk. Lehetetlen. Ami persze erősen ösztökél,
hogy próbát tegyünk: hátha mégis. E kísérletezéshez legtöbb oka-joga
annak van, akinek hangja maradéktalanul összeforrott a mintaképünk­
kel, aki oly zseniálisan tolmácsolja kedves csúfolkodásait.
Nem a vállalkozás, inkább az a meglepő tehát, hogy Kern
A ndrás ezidáig ellenállt a csábításnak, és nem kezdett saját, pesti
Woody Allenjének filmreviteléhez. Józan óvatosságát, okos mérték-
tartását most félresöpörte a filmpiac sürgető parancsa. Nincs m agyar
vígjáték. Sorra felsültek mestereink: BACSÓ Péterben nem volt ele­
gendő merészség A tanú méltó folytatásához, csúfosat bukott vele.
A n d r á s Ferenc krimikomédiája, a Törvénytelen szinte a műfaj és tá-
gabban a filmkészítés paródiájává vált, SZŐKE A ndrás am atőr pro­
dukciói pedig legföljebb egy szűk réteg m ulattatására szolgálhatnak,
Kapva-kaptak tehát a kitűnő színész szinopszis-ajánlatán. Ha kenyér
nincs, legalább cirkuszi játék legyen. Az m ár a honi pályázati rendszer
bizonyítványa, hogy a szerző egy ilyen kidolgozatlan forgatókönyvvel
is elnyerhette a hőn áhított milliókat, noha épkézláb történetről, vagy
akár csak mulatságos ötletek, tréfás beállítások füzéréről sem szólha­
tunk esetében. Kern András laza vázlatot készített csupán. Abban
bízott talán, hogy forgatás közben segítségére siet m ajd a rendezői
furfang, vagy főszereplőjének színészi rutinjára szám ított, ki tudja?
Kamerák előtt nehéz a rögtönzés, s a figura sem teljes attól,
hogy alakítója tökéletesen recitál egy hangot. Nem elegendő a lejtés és
a hangsúly pontos követése, valamit mondani is kellene vele, nehogy
üres skálázásnak hasson. Aki egy nagy nevettető helyébe lépne, nem
érheti be puszta emlékeztetéssel. Kernnek pedig alig akad közölnivaló­
ja, s az a kevés sem egyéb kabaréba illő szellemeskedésnél. Pedig
szemlátomást vigyáz, nehogy olcsó poénkodásba csússzon, gyakran el
is hallgat ezért. Olyan hosszan, sokáig ki tárj a a csöndet, amint VÁM OS
Miklós szokta Lehetetlen? című televíziós műsorában. Csakhogy ez a
megoldás, ami a színpadon bevált, nem jó a filmen. Egy-egy kínos
elakadás a legkevésbé sem késztet együttérzésre a vásznon feszengők-
kel. Nem érezzük tevékeny közrem űködésünk szükségét, nem szur­
kolunk, és végül, a megszólalás pillanatában sem könnyebbülünk
meg, csak unatkozunk. Miért nem találták ki a történetet jobban,
miért nem rendezték meg gondosabban? — kérdezzük bosszúsan.
A film nem forró médium, időt és teret enged az alkotó m un­
kának, ezért a „csináld magad!" barkácsmozgalomra ne hagyatkoz­
zon senki. Kern pedig m egm utat egy alakot, fölskiccel egy szituációt,
 SNEÉ PÉTER KERN ANDRÁS FILMJÉRŐL 307

azután reánk bízza, hogy halljuk és lássuk azokat a poénokat, m e­

lyek nem sültek el. Csal, m ert úgy ítéli, csaláson alapul hamis, m á­
solt világunk is. Hőse hosszú éveket töltött külföldön, s 1989-ben tért
haza feleségével és fiával, hogy ismét átvegye egy hazai zenekar
vezetését. (SZABÓ István m ár lekötötte a karm ester figuráját Találko­
zás Vénusszal című filmjében, és nincsen könnyű dolga, aki annak
kifordításával játszana.) Sehogyan sem leli helyét világunkban, s bár
szereti szülővárosát, elveszetten bolyong itt. Lelki kapaszkodók hí­
ján a válás perem ére sodródik. Képtelen szót érteni gyermekével, s a
m uzsika sem köti le többé. Nem tud m ihez kezdeni a D -dúr hegedű-
versennyel, noha örök álma volt, hogy vezényelhesse egyszer.
A tébolydában köt ki végül, ahol nagy m űvészhez illő kivé­
teles bánásm ódban részesül: az alvókúra mellé egy ambiciózus fiatal
pszichiátert is kap, akivel annak rendje s módja szerint egymásba
szeretnek. így m ár halad a m unka, és semmi akadálya a prem iernek.
Lantos doktornő átveszi a depressziót, és kedvéért kirúgatja m agát a
kórházból is. Áldozata nem hatja m eg a lelki egyensúlyát vissza­
nyert maestrot, aki m egnyugodva visszaköltözik feleségéhez és ke­
gyesen megbocsátja saját vétkeit.
Ilyenek vagyunk m indannyian, vélekedik, néha aljasak, néha
magasztosak, de azért szeretjük egymást. Bensőséges hang, hum á­
nus végkicsengés. M agunkra ism erhetünk, és könnyesen-borongó-
san kászálódhatunk elő zsöllyénkből. Nmcsen tovább, lezárult a tör­
ténet, mielőtt elkezdődött volna.
-IRE IS k e l l e n e FIGYELNÜNK? Hasztalan keressük, ha egyszer

M a szerzőnek az a véleménye, hogy m inden úgyis csak m áso­

lat, s nem hogy a szakértelem uralkodna, m ég a közönséges
értelem, a „józan paraszti ész" sem regnál. Eleve alkalm atlanok va­
gyunk a figyelmes közönség megtisztelő szerepére tehát, s az igazi
lét helyett beérhetjük mindennek a jelzésével csupán. Kém András
filmje az annyit emlegetett virtuális valóság megnyilatkozása, ami töké­
letes kivitelezés esetén akár kísérletszámba mehetne. Csakhogy generá­
lis állításának hatálya alól m aga sem vonhatja ki magát, vagyis a
felületesség, a gondatlanság, és a tapasztalat hiánya bosszút áll.
A híres karmester, kinek papucsába jóleső önelégültséggel
lépett, igazán tisztában lehetne a tem póvétel fontosságával. N em ­
csak zeneművet, egy filmet sem lehet szabadjára ereszteni. N éha
percekig tipródnak a vásznon, m intha várnának valamire. Godot
azonban nem jön, így folytatásra kényszerülnek, s hogy kizökkentse­
nek szunnyadozásunkból, ritm ust és hangot váltanak. Pianóból for­
téba csapnak át, a finom társalgás is vad üvöltözésbe fúl. E hirtelen
zökkenetet semmi sem indokolja a dram aturgiai kényszeren felül,
vagyis lépten-nyom on erőszakot tesznek a serdületlen történeten.
Am int kifogynak a szuflából, nyers képekkel ébresztgetnek: egyszer
intravénás injekciót m utatnak, majd egy fogfúrás közelképeivel rio­
gatnak, de ha egyéb nmcsen kéznél, beérik allergiás tünetekkel is.
Zsonglőrködnek a hirtelen váltásokkal: a kórház sivár valóságát cse­
rélgetik az idegenforgalmi plakátok városképével (a Lánchídon ki-
308 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

vül nem ismernek egyéb átjárót a Dunán, randevúzni pedig kizáró­

lag a Korzón hajlandóak), naturalisztikus beállításokkal lehelnének
lelket a panoptikum i figurákba.
UDVAROS Dorottyának kevés játékesélye nyílik a feleség sze­
repében. Nincs, akit megformáljon, mindössze hajszoltságáról érte­
sülhetünk. Nem tudjuk: ki volt és merrefelé tart. C supán annyit sej-
dítünk, ha egyszer elkerülhetetlenné válna az orvosi beavatkozás,
szívesen telepednénk a székébe, m ert a fájdalmat szépsége enyhíthe­
ti talán. A vetélytársnőjét alakító ESZENYI Enikőnek viszont előnyte­
len smink és frizura jutott. Bajosan hihető róla, hogy ilyen külsővel
esélyes lehet a küzdelemben. Logikus m ódon a színész legfontosabb
eszközéhez folyamodik tehát, az erőteljes jelenléthez, ami — kivéte­
lesen — nem szerencsés fogás. Kemény, m int egy sziklatömb, és
kevéssé vonzó. Súlya a könnyedén komédiázó Kern árnyékában
nyomasztó igazán.
EM TÚLZÁS ÖNVALLOMÁSKÉNT APOSZTROFÁLNI EZT A FILMET,
egalábbis az öntudatlan vágyak és szándékok felszínre töré­
sét illetően. Kern András m indenütt ott van. Kern András
egy charm eurt alakít, aki alfelében injekcióval, idegösszeroppanásos
állapotban is képes elcsavarni szuperintelligens kezelőorvosa fejét.
Kern András ellenállhatatlan. Felesége megbocsát neki, és visszavonja
a válóperes keresetet. Fia is megbékül, s a libuska ápolónő, valamint a
kolléganőjére féltékeny Novák doktor megtiszteltetésnek veszi, hogy
megjelenhet a koncertjén. Tapsolnak neki, ünnepük, noha félkézről ve­
szi a produkciót. Úgy dirigál mégis, hogy m indenkit lenyűgöz a fil­
men. Egyedül minket, a nézőket nem. Kívülről és kissé értetlenül
figyeljük a tetszés záporozó jeleit, mivel indokolatlannak látjuk őket.
Széteső a kompozíció. M intha csakugyan hozott anyagból
készült volna e darab, hol egy régi amatőr felvételt sütnek el gyer­
mekkori emlék gyanánt (Kern András gyakran filmezett hajdan), hol
egy zavaros álomkép akasztja meg az am úgy is néhezen vánszorgó
cselekményt. RAGÁLYI Elemér operatőr ezúttal nem remekelt. A H o­
gyan legyek sikeres filmrendező? című kézikönyv ajánlása szerint
néhány zeneszám is elhangzik (szerzőjük Presser Gábor) a hatás
fokozására. Sajnos, a bluesok és sanzonok nem illenek egy BEETHO­
VENNEL birkózó dirigenshez.
Ennél m ár csak az zavaróbb, hogy a hős állandóan kiszól,
kikacsint ránk. Kern Andrásnak hiányzik ehhez a háttere és m eggyő­
ző filmes szakmai súlya. Pedig a legvéresebb jelenetben is idült m o­
soly bujkál szája szögletében: „csak kom édiázom , gyerekek!" és
„ugye, milyen jópofa vagyok!". A m ulattatás azonban — ezt m aga
tudja a legjobban — komoly feladat, s adott esetben nehezebb lehet
egy tragédia színrevitelénél is. M intaképének stílusához leginkább
illő záró összegzése majdnem bántó már, ilyesmire ugyanis csak egy
fergeteges komédia után vetemedhetünk. Az elegáns búcsúzásra itt
nincsen mód. Fölösleges az ajtóig kísérnie minket, hiszen korántsem
szédelgünk sziporkáitól, és nem kábultunk el ékeitől, sajnos.
S neé P éter
ÉNEKEK ÉNEKE Vili.
 FILOZÓFIA M INT MŰVÉSZET
Recenzió az EXISTENTIA folyóirat legújabb számáról

Z EXISTENTIA ÚJABB KÖTETE két év (1993-1994) négy füzetének

A összesített kiadását tartalmazza. A kiadvány több szem pont­

ból is figyelemreméltó. Az elm últ évek során szakm ai körök­
ben ismételten felröppent hírek ellenére még m indig az egyetlen
olyan folyóirat, mely a m agyaron kívül más nyelven — elsősorban
németül és angolul, olykor franciául is — közöl filozófiai tartalm ú
írásokat. E kiemelt és egyedülálló szerep annál is inkább m eglepő­
nek tűnhet, mivel a hazai filozófiai élet nemzetközileg is ism ert és
elismert szereplői szóban és írásban többször is elm ondták már: ide­
haza megjelenő, hazai és külföldi szerzők írásait elsősorban angolul
és németül publikáló szakfolyóiratra m indenképpen szükség van —
ezt kívánja a hazai filozófiai m unkálkodás természetes önszervező­
dése, de bizonyos pedagógiai megfontolás is, mely a fiatalabb s a
jelentős nemzetközi folyóiratokban szóhoz még nem jutott kutatók
és gondolkodók munkáját segítené. Ami a hazai filozófiai élet ön-
szerveződését illeti, világos, hogy a rendszerváltást követő m élyre­
ható felbomlási folyamat még m indig nem ért a végére. Ha pedig
pedagógiai kívánalmakkal állnánk elő, gyakran találjuk szemben
m agunkat azzal a véleménnyel, mely szerint a valóban tehetséges
kutató megtalálja a külföldi folyóiratokhoz való eljutás módját, m ég
akkor is, ha hazai idegen nyelven megjelenő kiadvány e törekvésé­
ben nem támogatja.
Az EXISTENTIA szerkesztői — Szabó Á rpád és Ferge Gá­
bor — ezt nem így gondolják. Azzal ugyan egyetértenének, hogy a
hazai filozófiai életben egységes önszerveződés jelei nem találhatók,
azzal azonban m ár semmiképpen sem, hogy ezen a téren a pedagó­
giai szervező m unkának nincs helye. Folyóiratukban, hűen 1991 óta
kialakított hagyományaikhoz, most is arra törekszenek, hogy a filo­
zófia kifejezést viszonylag tágan értve, helyet adjanak m ind a
klasszikus filozófiát illető, inkább filológiai irányú kutatási eredmé­
nyeknek — ilyen Szabó Árpád Az eleai Zénón c. írása —, m ind összeha­
sonlító kultúrtörténeti írásoknak — Ulrich HOYER: Klasszikus termé­
szetfilozófia és modem fizika c. publikációja —, mind a filozófia sajátos
mivoltát már közelebbről érintő előéleti írásoknak, amilyen például
Rolf KÜHN: Időeksztázis és eredeti idő, vagy FEHÉR M. István: Bevezetés a
filozófiába mint filozófiai problémába című összefoglaló értekezése.
A folyóirat legújabb száma azzal az érdekességgel szolgál,
hogy látókörét kiterjeszti m agára a szépirodalom gyakorlatára is.
 MEZEI BALÁZS: FILOZÓFIA MINT MŰVÉSZET 311

Keresztury Dezső öt verse közül legalább kettő, a Csönd kell már... és

az Elköszönőben kezdetű lépi tül az évtizedek érlelte mesterségbeli
tudás rutinos alkalmazását. E kitekintéssel tartalm ában talán kevéssé
ellentétes Alan SöBLE Egyesülés és gond című, leginkább etikai term é­
szetűnek nevezhető értekezése — mely e folyóiratban jelenik meg
első alkalommal — ám az a gondolatvilág, melyben megfogalm azó­
dik (az angolszász analitikus filozófiáé), m ár egyben olyan írások
világa felé m utat, m int amilyen például a Niels ÖFFENBERGER, MEZŐ­
SI Gyula és NÉMETH Szilárd által közösen írt, A szigorúan partikuláris
állítások tagadásának elmélete a négyértékűség alapján c. elemzése. S ha
ehhez hozzávesszük, hogy a jelenlegi kiadvány kétségtelenül legje­
lentősebb, önm agában is könyvm éretű publikációja Szabó Á rpád új
Phaidón-fordítása — melynek világossága és költői szépsége egye­
dülálló, am iképpen a jó ízléssel m egválasztott és gondos kritikai ap­
parátussal ellátott párhuzam os görög szöveg önm agában is jelentős
teljesítmény —, a folyóirat tartalm i gazdagságát illetően mégis za­
varba jövünk. Úgy tűnik ugyanis, hogy e külön-külön jelentős, de
legalábbis érdekes írások nemcsak műfajukban m utatnak m ár-m ár
összefoghatatlan sokszínűséget — hiszen lírai szövegek mellett talá­
lunk teológiatörténetet, m editativ esszét, fordítást és m űvészi albu­
mok díszére váló képzőművészeti reprodukciót —, hanem tartal­
m ukban is arra utalnak: a szerkesztők oly lazán megfogalmazott
koncepcióval dolgoznak, melynek határai tetszés szerint bővíthetők
vagy szűkíthetők. Ez a szerkesztői koncepció azonban m intha azt
m utatná: a hazai filozófiai élet önszerveződése m ég ott is m eglehető­
sen formátlan állapotban van, ahol e szerveződést gondos kézzel és
fáradságot nem ismerő szorgalommal igyekeznek elősegíteni. A m ű ­
faji és tartalmi sokszínűség azzal a veszéllyel is jár, hogy a különben
igencsak borsos árú kiadványt csak kevesen vásárolják meg: hiszen
a kiadványt vásárlási szándékkal átböngészők többségének szakmai
vagy kulturális érdeklődését a publikált anyag átlagosan talán 20-
30%-a kötheti le; s bár bizonyára sokan m egvennék pusztán Szabó
Á rpád Phaidón-fordításáért, talán felmerül bennük a kérdés, hogy
m iért kell ezzel együtt m egvásárolniok számos olyan elemzést, vagy
írást, melyeknek vajmi kevés köze van az előbbihez.
Z EXISTENTIA KÖZÖL n éh án y egyed ü lállóan jelentős írást, am i­

A ként az id eg en n y elv ű publikálás ig én ye és gyakorlata is h e­

lyénvaló; eg észéb en azonban h ián yzik belőle az átfogó tem a­
tikus koncepció, am inek szü k ség esség év el a szerkesztőknek alap o­
sabban is szám ot kellene vetniök, ha folyóiratukat n em egyszerű en
— országos szeg én y ség ü n k közepette m ár csak pazarló k ü llem e m i­
att is bám ulatra m éltó -— filozófiai pantheonnak, h an em célszerűen
szervezett, korszerű és praktikusan is alkalm azható tu d om án yos­
kulturális eszk özn ek szánják.
M ezei B a lá zs
ÉNEKEK ÉNEKE X.
A KÖZVÉLEMÉNY ÉS A POLITIKA *

A Szonda Ipsos sajtóban közzétett adatait használtam fel az itt

következő elem zéshez.

A KORM ÁNY

A korm ány 1995-ben nehéz évet zárt. A közvélem ény-kutatási

eredm ények kedvezőtlen tendenciát m utatnak.

A kormánytagokba vetett bizalom állagának változása:

~W" ~wr ORN GYULA KORMÁNYA elvesztegette az első nyolc hóna-

m m pót, részben az önkorm ányzati választások m egnyerése
A . A érdekében, részben a Horn-Békesi-ellentét miatt. Az idő­
vesztés a népszerűség átm eneti m egtartását eredm ényezte (1994
októberében m ég 60 pont felett volt a korm ánytagok iránti bizalom
átlaga, és ez nagyon magas érték.) A januári árem elkedések, m ajd
a Bokros-csomag márciusi bejelentése radikálisán m egváltoztatta a
közvélem ény és a korm ány viszonyát. A m iniszterelnök népsze­
rűségének változása m ég világosabban kifejezi a fenti összefüg­
gést:

Készült a Batthyány Lajos Alapítvány támogatásával

314 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

Horn Gyula alkalmasságának m egítélése 1995-ben:

A példa nélküli népszerűségvesztés és a Bokros-csomag összefüg­

gése egészen világos. A választópolgárok elsősorban a saját szem é­
lyes életszínvonaluk alapján ítélik m eg a korm ány tevékenységét.
A megítélés az év m ásodik felében, lényegében, változatlan
m aradt, illetve kism értékben m ég javult is. A decem beri javuló
közgazdasági m utatók, a kedvezőbb nem zetközi megítélés, és a
privatizáció eredm énye javított valam elyest a korm ány helyzetén
a politika iránt leginkább érdeklődő társadalm i csoportokban.
Külföldi m egfigyelők m eglepődtek azon, hogy a lakosság
m ilyen csekély ellenállást tanúsított a m egszorító intézkedésekkel
szem ben. Ez a tény valóban hozzájárult ahhoz, hogy a korm ányzat
sikeresen túljutott az 1995-ös éven. A lakosság tűrőképességét
azonban m ég nem tette igazán próbára a '95-ös esztendő, hiszen a
Bokros-csomag legfontosabb életszínvonal-rontó intézkedései
csak 1996-ban lesznek érzékelhetők.
rÁRHATQ HOGY AZ ÉV ELEJÉN MÁR MEGSZOKOTT életszínvonal­

V romlás, és a képtelen adóelőleg-levonás bonyodalm ai tovább

csökkentik a korm ányba vetett bizalmat. A januári Szonda
Ipsos-felmérés 3%-os bizalom csökkenést jelez a m inisztérium okat
illetően, ugyanakkor a M arketing C entrum adatai szerint, a polgá­
rok értékelik a korm ány erőfeszítéseit a költségvetési hiány csök­
kentése érdekében. BOKROS Lajos lem ondása m inden szem pont­
ból új helyzetet teremt. A lem ondás akár újra kiélezheti a koalíción
belüli ellentéteket is.
Az év végén a koalíció szilárdabbnak látszott, m int valaha,
és ez kifejeződött az MSZP-vezetés és a frakcióvezetés újraválasz­
tásában, valam int az SZDSZ lojalitásában, am ely novem ber óta
tart. A sajtó, az SZDSZ politikájának m integy tükörképeként, m eg­
en y h ü lt a m iniszterelnökkel szem ben, a kritikus-gúnyolódó írások
lényegében m egszűntek. Érdemes összevetni ezzel az augusztus­
szeptem beri sajtóhangulatot, amely akkor pontosan tükrözte az
SZDSZ kilépési szándékát.
 OLÁH ZSIGMOND: A KÖZVÉLEMÉNY ÉS /4 POLITIKA 315

A közvélem ény enyhülő nyom ása, és az év végi kedvező m akro­

gazdasági m utatók lehetővé tették az M SZP-vezetés szám ára az
uralom helyreállítását a pártban és a frakcióban. Ezzel p á rh u z a ­
m osan az SZDSZ-ben kialakult az a m eggyőződés, hogy a közeljö­
vőben nem lesz lehetőségük elfogadható m ódon kilépni a koalíci­
óból, a távolabbi jövőben pedig m ár talán nem is lesz érdem es. így
az SZDSZ, amely szeptem berben m ár m egkezdte kihátrálását a
Bokros-csomag m ögül, az év végén inkább úgy vélekedett, hogy a
pártn ak ki kell tartania Bokros és az ő állam háztartási reform -el­
képzelései m ellett, tűzön-vízen át. Bokros Lajos szem élyét pedig
garanciának tartották az SZDSZ szám ára elvből szim patikus gaz­
daságpolitika folytatására. A pénzügym iniszter lem ondása azo n ­
ban m ind az MSZP-ben, m ind az SZDSZ-ben gyengítheti a koalíció
híveit és kiújulhat a vita.

PÁRTO K

Z 1995-ÖSÉVBEN továbbra is m egm aradt a társadalm i n y u g a­

A lom, a polgárok nem kívánják az ad o tt keretek változását és

ennek legbiztosabb jele a parlam enti pártok túlsúlya a poli­
tikai m ezőben. A polgárok a politikától továbbra is elsősorban a
nyugalm at remélik, és nem kívánnak radikális változásokat. A
parlam enten kívüli pártok 1995-ben végig, együttvéve 5% körüli
tám ogatottsággal rendelkeztek:

Az összes parlamenten kívüli párt együttes támogatottsága 1995-

ben:

Az év m ásik jellemző m utatója a nem -szavazók, illetve azok ará­

nya, akik nem tu d n ak m aguknak p ártot választani. E nnek a két
csoportnak az együttes aránya lényegében m indvégig ugyanannyi
m aradt: a szokásos 40% körüli eredm ényt m utatja. (38-40% között
ingadozott). Ebből a csoportból a választásokra a lakosság m integy
10%-a aktivizálódik. A nem -szavazók, és a „nem tudom " választ
adók arányának stabilitása azt m utatja, hogy nem történt étrendé-
326 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

ződés a politikai élet alapjaiban, tehát a polgárok tömegei kitarta­

nak a mai politikai berendezkedés mellett, nem fordulnak el túl
nagy szám ban a politika egészétől.
A parlam enti pártok versenyét illetően, az elm últ év esem é­
nye az MSZP hanyatlása és a kisgazdapárt előretörése:

Az FKgP és az MSZP szavazóbázisának tendenciái 1995-ben:

Z MSZP ELNÉPSZERŰTLENEDÉSE elkerülhetetlen volt a kor­

A m ányzati felelősség viselése miatt. Az FKgP előretörése p e­

dig több tényezőnek is tulajdonítható. A legfontosabb, hogy
a polgárok továbbra is a parlam enti pártok között tájékozódnak.
Az adott hat pártból az MSZP és az SZDSZ eleve nem jött szám í­
tásba: hiszen korm ányoznak, és sokan éppen ebből nem kérnek.
Az MDF, m int előző korm ánypárt súlyos hátránnyal indult, és
színvonalas szakmai parlam enti m unkája ellenére sem volt képes
az egységes és optim ista párt látszatát kelteni, továbbá nem folya­
m odott dem agógiához saját népszerűségének növelése érdeké­
ben. A KDNP egyelőre nem tudott m egszabadulni partikuláris-ré-
tegpárt jellegétől, korm ánypárti m últja szintén nem előny. A
Fidesz elleni, '93 ősze óta tartó sajtókam pány m egtette hatását,
tám ogatói bázisa is ingadozó. Ennek ellenére a Fidesz-M PP növelni
tudta népszerűségét az elm últ év során. Az FKgP sikerének titka
tehát elsősorban a többi párt belső gyengeségében keresendő.
Term észetesen sokat tett az FKgP és szem élyesen TORGYÁN
József is a sikerért. A p árt szakított saját paraszti-partikuláris k ö tött­
ségeivel, és egyre inkább össznem zeti néppárt-p ro p ag an d át foly­
tat. A határozottság, a „szókim ondás", a dem agógiát súroló politika
éppen úgy hozzátartozik ehhez a sikerhez, m int a pártelnök re n d ­
kívüli aktivitása és vitakészsége. V égeredm ényben bevált, a nép-
szavazási kezdem ényezés is a '95-ös év elején, (négyigenes népsza­
vazási kezdem ényezés a köztársasági elnök m egválasztásának
módjáról). A jelek szerint ez volt az a lépés, amely elindította a
népszerűség növekedési spirált.
 OLÁH ZSIGMOND: .4 KÖZVÉLEMÉNY ÉS /1 POLITIKA 317

M SZP

A z M S Z P sz a v a z ó b á z isa 1995-b en , n e g y e d é v e n k é n t, az e g é sz
la k o ssá g b a n :

ÁTHATQ hogy az év első negyedében erőteljesen csökkent a

L tám ogatói tábor, m ajd ezt követően lassú lem orzsolódás ta­
pasztalható. Az MSZP népszerűségének csökkenése a jelen­
legi tendencia folytatódása esetén 1996 végére érheti el a kritikus
10%-os határt.
Érzékelhető bizonyos párhuzam osság a korm ány és a kor­
m ányzópárt m egítélésében, de láthatjuk a különbséget is: a kor­
m ány stabilizálni tudta népszerűségét, de az MSZP népszerűség-
vesztése folytatódott. (Az em berek elviselik a korm ányt, m ert nincs
más lehetőségük, de az MSZP-t egyre kevesebben kívánják újravá­
lasztani. A korm ányzat elviselésének gondja a jelen feladata, am i­
vel így-úgy m egbékél a polgár, de a választás a jövő lehetősége és
ebben szabad a polgár.
Az MSZP-n belül H orn Gyula taktikai győzelm et aratott két
legfontosabb vetélytársa fölött. BÉKÉSI Lászlót lem ondásra
kényszerítette, NAGY Sándor pedig kénytelen volt m egválni a
szakszervezettől. Az MSZP kongresszus m egerősítette a pártelnök
m iniszterelnököt, és a belső viták ellenére, az MSZP egyelőre m eg­
tudta őrizni egységét. Az életszínvonal rom lása és a közvélem ény
nyom ása azonban hosszútávon veszélybe sodorhatja ezt az egysé­
get, különösen akkor, ha az SZDSZ-szel újra kiéleződik a viszony.
Az MSZP nagy stratégiai előnye a többi párttal szem ben,
hogy a baloldalon továbbra is m onopolhelyzetben van. Ez pedig
nem lebecsülhető tényező egy, a baloldali eszm éktől m élyen átita­
tott társadalom ban.
318 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

SZD SZ

Az SZDSZ-ről a N épszabadságban közölt Szonda Ipsos-elem zés

azt állapítja meg, hogy a párt szavazó tábora 9-12% között ingado­
zott, de ez nem egyértelm ű tendencia. (N épszabadság, 1996. ja n u ­
ár 8.). Ha az adatokat negyedévi bontásban figyeljük, akkor azo n ­
ban más következtetésre is juthatunk:

Az SZDSZ szavazóbázisa 1995-ben, negyedévenként, az egész

lakosságban:

Az igaz, hogy az SZDSZ stabilizálta szavazótáborát az év m ásodik

felében, de az év első felében nagyszám ú tám ogatót veszített.
Az SZDSZ szavazótábora két csoportból tevődik össze: egy
nagyon szilárd bázisból, és egy hozzá csatlakozó tétova csoportból.
Amíg az SZDSZ és a m édia viszonya az eddigieknek m egfelelően
alakul, addig az SZDSZ-nek aligha kell attól tartania, hogy ez a laza
csoport elpártol tőle. Az SZDSZ népszerűségének stabilizálódásá­
hoz hozzájárult, hogy az MSZP-t elhagyók egy része - esetleg csak
első lépésként - az SZDSZ-hez pártolt.
Az SZDSZ szám ára a koalíció fenntartása nem létkérdés
(szem ben az MSZP-vel), és ez nagyon jó alkupozíciókhoz juttatta
a pártot a korm ányban. Az SZDSZ - úgy tűnik föl - '95 augusztusá-
ban-szeptem berében elszánta m agát a koalícióból való kilépésre,
de a m iniszterelnök erre nem adott alkalmat: m inden kérdésben
engedett. A "jó" szakítás lehetősége így elveszett a p á rt szám ára, és
beletörődött abba, hogy a koalíció hosszútávon m egm arad. A be­
letörődést m egkönnyítette, hogy az ellenzéki pártok egységesen
elutasítják az SZDSZ-szel való szövetség gondolatát, így stratégiai
partn ern ek egyelőre csak az MSZP jöhet számba.
Az SZDSZ stratégiai előnye a m édia rokonszenve, továbbá
a pártvezetés szilárd uralm a a párt egésze felett, m indez egyedül­
álló m anőverezési szabadsághoz juttatja.
 OLÁH ZSIGMOND: A KÖZVÉLEMÉNY ÉS A POLITIKA 319

FIDESZ-MPP

A Fidesz a két p árt egyike/ amely tám ogatókat tu dott szerezni

1995-ben:

A Fidesz-MPP szavazóbázisa 1995-ben, negyedévenként, az egész

lakosságban:

INT LÁTHATÓ az év általános politikai tendenciája a Fidesz

M tekintetében is érvényesült. Az év első felében növelni

tudta népszerűségét, amely az év m ásodik felében stabi­
lizálódott. A növekedés kisebb, m int ami elvben elérhető lenne,
hiszen a Fideszt m ég nem terheli korm ányzati felelősség, és a p árt
egységesnek m utatkozott egész évben. Vélhetően, szerepe van a
növekedés visszafogottságában an n ak a ténynek, hogy az előző
ciklus idején kiem elkedő közvélem ény-kutatási eredm ényeket
m utatott, viszont a választásokon nem ennek m egfelelően szere­
pelt; elképzelhető, hogy a polgárok ném ileg bizalm atlanok a Fidesz
választási sikerességében.
A Fidesz stratégiai előnye az ellenzéki m últ és jelen, továb­
bá a szilárd vezetés.
320 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

FKgP

Az FKgP az 1995-ös év nagy nyertese.

Az FKgP szavazóbázisa 1995-ben, negyedévenként, az egész la-

k o ssá g b a n :

17 .............................

16 ■
___ >
12,7 ^
'7 —i
12
---- ”””
12 ■

11 ■

9?
________________
I. negyedév II. nec yedév III. ne 3 yedév IV. necjyedév

Z FKGP GRAFIKONJÁNAK dinam ikája ném ileg eltér az eddig

A tapasztaltaktól. Term észetesen, az alapvető folyam atok te­

kintetében hasonlóság m utatkozik: az év első felében ért el
dinam ikus növekedést az FKgP, és ehhez képest lassabban növek­
szik az év m ásodik felében. Figyelemre méltó azonban, hogy az év
utolsó negyedében nagyobb volt a növekedés, m int az év harm a­
dik negyedében. Ennek m agyarázatára több lehetőség is kínálko­
zik: A koalíció válsága a harm adik negyedben eltántoríthatta azo­
kat, akik kom oly választáson nem kívánnak Torgyán Józsefre sza­
vazni, csupán a korm ány politikája elleni tiltakozásképpen tám o­
gatták az FKgP-t. Az év negyedik negyedére lett nyilvánvaló, hogy
a közeli jövőben nem jön létre a Polgári Szövetség, és ez szavaza­
tokat jelenthetett az FKgP szám ára. A következő lehetőség pedig
az, hogy a polgárok az év végére vették tudom ásul a kisgazdapárt
reális esélyét a győzelem re, és ez növelte az esélyesnek szám ító
p árt tám ogatottságát.
A fentiek ellenére a társadalom széles rétegeiben igen erős
az ellenszenv a kisgazdapárttal szem ben, és ez korlátozza a párt
növekedési lehetőségeit. Ezzel együtt is m a fiatalabb, képzettebb,
és városiasabb szavazóbázissal rendelkezik, m int az év elején.
A p árt stratégiai előnye a folyam atos ellenzéki lét 1992 óta,
továbbá a szilárd vezetés, és a pártvezető szónoki erénye.
 OLÁH ZSIGMOND: A KÖZVÉLEMÉNY ÉS A POLITIKA 321

KDNP

Speciális bázisának köszönhetően, a párt szinte sem m ilyen válto­

zást sem m utatott az 1995-ös évben a népszerűség tekintetében.

A KDNP szavazóbázisa 1995-ben, negyedévenként, az egész la­

kosságban:

' 4.9 4' 4,

----- -------- 4.
—
—

I. negyedév II. negyedév III. negyedév IV. negyedév

PÁRT EGYENLETES tám ogatottsági értéke, és az új pártveze­

A tés új politikája között sem m ilyen összefüggés sem fedez­

hető fel. A KDNP politikája változhat, a szavazóbázis m eg­
m arad m indaddig, amíg a katolikus hívők úgy érzik, hogy szám ít­
h atn ak a pártra. Kétségtelen azonban, hogy amíg a KDNP réteg­
pártként viselkedik, addig arra sem szám íthat, hogy szavazó tábora
bővüljön. A párton belül zajló viták kevésbé öltöttek látványos
form át 1995-ben, m int az MDF esetében, és a szavazótábor is
kevésbé figyel oda ezekre a vitákra, m int az MDF választói. A párt
és frakció között újabban kirobbant látványos ellentét hatását egy­
előre m ég nem ismerjük.
A KDNP stratégiai előnye a szavazóbázis rendkívüli szi­
lárdsága, ami jó m anőverezési lehetőséget ad a vezetésnek.

MDF

Az MDF az ellenzéki pártok közül az egyetlen, am elynek a népsze­

rűségi tendenciája az évégén negatív fordulatot vett (diagram a
következő oldalon).
A p árt legjobb eredm ényét a harm adik negyedévben érte
el, am ikor az MDF által kiharcolt alkotm ánybírósági döntés hatása
érvényesült. A negyedik negyedévben viszont a p árt népszerűsége
az első negyedévi m inim um ra csökkeni. Aligha lehet kétséges,
hogy a párt nem titkolható m egosztottsága a m agyarázat. Egyes
külső m egfigyelők szerint az MDF a bomlás jeleit m utatja; m ind
FKgP-s, m ind KDNP-s politikusok céloztak erre a lehetőségre. Ez
azóta bekövetkezett.
322 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

Az M DF szavazóbázisa 1995-ben, negyedévenként, az egész la

kosságban:

Az MDF stratégiai előnye a korm ányzati tapasztalat, a viszonylag

m agas társadalm i státusú támogatói réteg, a néppárti hagyom ány.
KORMÁNYZATI CIKLUS félidejéhez közeledve valószínűnek

A látszik, hogy a jelenlegi korm ánypártok elveszítik a követ­

kező választást, de ma még egyáltalán nem látható, hogy ki
nyeri m eg azt. M ind a hat parlam enti p árt súlyos belső strukturális
gyengeségekkel küszködik, am elyek pártonként igen eltérő term é­
szetűek. M ég a jelenleg leginkább sikeres Független Kisgazda Párt
sem lehet biztos a dolgában, hiszen népszerűsége a tiltakozó sza­
vazatok összegyűjtésén alapul, és egyszer a Fidesz m ár produkált
hasonló felemelkedést, am elyet nem követett választási siker. M i­
vel a lakosság a politikai stabilitásban érdekelt, valószínű, hogy a
jelenlegi parlam enti pártok közül kerül m ajd ki az 1998-as kor­
m ánypárt is.
O láh Zsigmondi
' M T ire ir* / »i >* UT i
TAeot-CA'

ÉNEKEK ENEKE XI.

 BÁRÁNYOK VAGY FARKASOK

POLITIKA SZÍNPADÁN NINCSENEK ELŐRE KIOSZTVA A SZEREPEK.

A Mi sem jellemzőbb erre, mint az 1996 februárjában rendezett

davosi találkozó. Davosban a világ vezető gazdasági emberei
és sok ország politikusai évente kicserélik eszméiket a nemzetközi
élet fő kérdéseiről. Itt legutóbb az a meglepő színlap változás történt,
hogy váratlanul az orosz kom munista vezető, Gennagyij ZjUGANOV
került az érdeklődés középpontjába, és sztárrá lépett elő. Az ok ket­
tős: a legutóbbi oroszországi parlamenti választásokon Zjuganov
kom munista pártja végzett az első helyen, s pártjából került ki az
Állami Duma elnöke is. A másik ok az 1996 júniusában esedékes
orosz elnökválasztás, amelynek — sokak véleménye szerint — Zju­
ganov a legesélyesebb jelöltje. Ennek következtében az oroszországi
hatalmas üzletben érdekelt nagytőke máris megkezdte az átorientá-
lódást az új kommunisták irányába.
Ez a m agatartás érthető felháborodást váltott ki az orosz re­
formpárti körökben. Anatolij CSUBAJSZ volt miniszterelnök-helyettes
Davosban nem győzte figyelmeztetni a nyugati pénzem bereket a fe­
nyegető veszélyre: ha az elnökválasztásokon a kom m unisták győz­
nek, elnyomják a polgári szabadságjogokat, szétrombolják a gazda­
ságot és vérözönbe taszítják az országot — m ondotta Csubajsz, m ert
„van egy Zjuganov külföldi használatra és egy belföldi fogyasztás­
ra". Ehhez még hozzátette, hogy a kom munisták első intézkedése
lesz a sajtószabadság elfojtása és ellenfeleik börtönbe zárása. „Bá­
ránybőrbe bújt farkas" — ez volt Csubajsz jellemzése Zjuganovról.
Feltűnést keltett Zjuganov cikke a New York Timesban (1996.
február 2.). Már a címe is sokatmondó: Helyreállítjuk az orosz állam
státusát és hatalmát. Cikkében élesen bírálja m indazt, ami JELCIN el­
nöksége alatt történt, és hibáztatja az Egyesült Államokat Jelcin kö­
vetkezetes támogatása miatt. Ha a kom munisták kerülnek hatalom ­
ra, az nemcsak az orosz állam tekintélyének visszaállítását jelenti a
világban, hanem az orosz helyzet stabilizálását és politikájának ki­
számíthatóságát. A forradalom előtti Oroszország és a Szovjetunió
hagyományos külpolitikáját fogjuk követni. Ez nem más, m int hogy
Oroszország az eurázsiai kontinentális tömeg középpontja és forgás-
tengelye, s így a szükséges egyensúly N yugat és Kelet között. Cé­
lunk a szovjet népek korábbi uniójának helyreállítása, ami történel­
mi szükségszerűség Oroszország és a világ biztonsága érdekében.
Zjuganov, cikkében, pragm atizmusról, az ideológia elvetéséről ír és
visszautasítja a „világforradalom" álomképét, hozzátéve, hogy az
„új világrend" ábrándja is idegen Oroszországtól. Nem fogjuk m eg­
 PETHŐ TIBOR: BÁRÁNYOK VAGY FARKASOK 325

engedni, hogy nemzetek fölötti szervezetek beavatkozzanak az or­

szág belügyeibe. Szélsőségesen negatív a vélem ényünk a NATO ke­
leti irányban való kiszélesítésének tervéről és a NATO csapatok ju ­
goszláv földre lépését e veszélyes elgondolás első állomásának tart­
juk. Oroszország sohasem lesz „ifjabb partner" a nemzetközi együttmű­
ködésben. Az amerikaiak számára nem kívánatos és szükségtelen az
egyedüli szuperhatalom szerepe. Az ilyen elképzelésekre kudarc vár. Ezt
követően a szoros orosz-amerikai együttműködésről ír, azzal a fenntar­
tással, hogy amiképp az oroszok elismerik az amerikai demokratikus
tradíciókat és teljesítményeket, ugyanúgy elvárják az amerikaiak ré­
széről az oroszok saját útjának, hagyományainak elismerését.
W ashington oldaláról Strobe Talbott, helyettes külügym i­
niszter világította meg az amerikai-orosz viszonyt ugyancsak a New
York Timesban (1996. február 6.). Bevezetőben megállapítja, hogy a
szilárd kapcsolat eddig több ezer orosz nukleáris rakéta leszerelésé­
hez, az orosz csapatok németországi és baltikum i visszavonásához
vezetett. Emellett az oroszok részt vesznek a boszniai béke m egte­
remtésében. Az USA a legnagyobb tőkebefektető Oroszországban,
az utóbbi három év alatt a beruházások megháromszorozódtak. El­
sorolja a nézeteltéréseket is, így az atomreaktorok szállítását Iránnak
és a NATO kiszélesítésének tervét. Ugyanakkor határozottan állást
foglal, az orosz politika bizonytalanságai ellenére, az USA orosz po­
litikájának „alapvető elvei" mellett. Ezek közül az első a demokrácia
támogatása. A második a nép lehetősége, hogy szabadon válassza
vezetőit. Ezt követi a sajtó szabadsága. A többi ezeknek következmé­
nye, így a nukleáris robbanófejek és szállítóeszközök csökkentése, a
START-2 egyezmény ratifikálása, a nem megosztott, hanem egysé­
ges Európa megteremtése, a hagyományos fegyveres erők m eghatá­
rozott részének leszerelése, a NATO és Oroszország kapcsolatának
megbízható rendezése, a szomszédos államok függetlenségének tisz­
teletben tartása az egész eurázsiai térségben.
Z AMERIKAI POLITIKAI ÉLET BEFOLYÁSOS TAGJAI elvileg ugyan

A egyetértenek ezekkel a célokkal, a megvalósítás módjában, a

követendő taktikában, az orosz vezetők megítélésében vi­
szont nagyok a különbségek. William PERRY védelmi m iniszter, ért­
hető módon, különös jelentőséget tulajdonít az orosz katonai körök­
kel kiépítendő jó kapcsolatoknak, s így reméli a két ország haderejé­
nek együttműködését kiemelni az orosz politika zavaros körülményei­
nek kiszámíthatatlanságából. Nem akármilyen eredményt ért el ezzel,
hiszen Bosznia békéjének megvalósításában az orosz hadsereg többez­
res kontingenssel vesz részt. Perry szerint azt kell figyelni, amit az orosz
katonai vezetés csinál, és nem azt, amit a politikusok m ondanak.
„Ha nap-nap után az operatív m unkában együtt dolgozunk,
akkor megváltozik az orosz katonák gondolkodásmódja is" — jelen­
tette ki legutóbb a Pentagonban. Bárki is kerüljön hatalom ra a vá­
lasztásokat követően, az orosz katonák biztosítják az államhatalom
folyamatosságát. Perry sűrűn találkozott G racsov orosz védelmi
miniszterrel, s az a meggyőződése, hogy a katonákkal szót lehet ér­
326 MAGYAR SZEMLE 1996. 3. SZÁM

terű az új európai biztonsági rendszer felépítésében. Erre m utat,

hogy az oroszok részt vesznek a „Partnerség a békéért" nevet viselő
közös hadgyakorlaton a NATO-val. A színhely Ukrajna lesz. Éppen
az orosz elnökválasztás időszakában.
Elnökválasztások lesznek az idén az Egyesült Államokban is.
Az orosz és az amerikai elnökválasztás nem függetleníthető egymás­
tól. Négy lehetőséggel kell számolni:

1. M indkét jelenlegi elnököt, CLINTONT és Jelcint — újra­

választják. Ez esetben az ed d igi politika szilárdan to­
vább folytatódik.
2. Jelcin elbukik, Clinton újra befut. W ashington partnere
egy kom munista vezetésű Oroszország lesz.
3. Jelcin marad, de Clinton távozik. Ekkor egy konzerva­
tív, republikánus amerikai elnök lesz Jelcin társa.
4. M indketten megbuknak. Ez esetben egy kom munista
Oroszország kerül kapcsolatba egy konzervatív ameri­
kai adminisztrációval.

Korai lenne még behatóbban foglalkozni az egyes lehetőségekkel,

hiszen a nemzetközi politika állandó mozgásban van, és sok m inden
változhat.
■W—f GYRE TÖBB AMERIKAI ELEMZŐ AZT HELYESELNÉ, ha W ashington
M— felhagyna Jelcin egyoldalú támogatásával. Már csak azért is,
■ J mert a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint a Nyugattal
szemben ellenséges kommunisták és nacionalisták nagyságrendek­
kel vezetnek Jelcin előtt. Flora Lewisnak , a nemzetközi tekintélyű
publicistának egyáltalán nem tetszik Jelcin közeledése a reform ­
ellenes körökhöz. Ez az út m ár GORBACSOV idején sem volt járható.
Végkövetkeztetés: „Jelcin támogatása nem segít sem Oroszországnak,
sem a Nyugatnak".
Amerika idejétmúlt orosz politikája cím m el a Newsweekben
(1996. február 12.) Michael MANDELBAUM írt cikket. Álláspontja sze­
rint Amerika oroszországi politikája 1993 óta két pilléren nyugszik:
az egyik a piacgazdaság kialakulásához vezető lépések lelkes tám o­
gatása, a másik a nyílt azonosulás Jelcin politikai szerencséjével. Ez a
politika helyes volt 1993-ban, de rossz 1996-ban. Ha az amerikai
politika továbbra is arra ösztönzi Jelcint, hogy következetesen tart­
son ki a piacgazdaság és a reformok mellett, akkor ez az orosz elnök
politikai öngyilkosságával ér fel. Saját érdekei szempontjából na­
gyon is érthető volt, hogy leváltott több ismert reformista személyi­
séget, köztük Csubajszt. Történelmileg nézve, az amerikai külügym i­
nisztériumnak nem volt szokása kommentálni a külföldi kormány-
átalakításokat, vagy útm utatásokat adni a gazdaságpolitika kérdése­
iben. Nem volt tehát szerencsés a külügyminisztérium szóvivőjének
kioktató nyilatkozata Csubajsz menesztésével kapcsolatban. Ilyen ál­
lásfoglalás csak az orosz nacionalisták m almára hajtja a vizet, akik
 PETHŐ TIBOR: BÁRÁNYOK VAGY FARKASOK 327

SZALAY LAJOS RAJZA

szerint Amerika megalázza és meggyengíti Oroszországot. A m egro­

vó szavakat jobb a Nemzetközi Valuta Alapra (IMF) hagyni. Ami
Jelcin „ölelgetését" illeti, korántsem biztos, hogy ilyen amerikai m a­
gatartás megjavítja választási kilátásait. W ashington orosz politikájá­
nak alapelvein nem kell változtatni, a taktikán azonban igen. Am i­
kor 1993-ban Jelcint ellenfelei fegyveresen akarták eltávolítani, akkor
helyes volt a szám ára nyújtott amerikai támogatás. Sorsát m ost el­
döntik az 1996-os választások. A támogatás visszafelé sülhet el.
KÉP TELJESSÉGÉHEZ TARTOZIK MÉG Gracsov beszéde Belgrád-

A ban, valamint C hristopher és P rimakov megbeszélése Hel­

sinkiben. Az orosz védelmi miniszter kilátásba helyezte egy
új katonai szövetség létrehozását, amelynek segítségével elejét lehet­
ne venni annak, hogy a NATO-t kiterjesszék a kelet-európai álla­
m okra is. Lehetségesnek m ondotta az orosz katonai erők jelentős
növelését is. A beszéd egy nappal az amerikai és az orosz külügym i­
niszter találkozója előtt hangzott el, m integy m egadva az orosz
irányvonalat. A két külügyminiszter megbeszélése ennek következ­
tében az udvarias egyet nem értésben m erült ki.
PETHŐ T ib o r
 TISZTELT SZERKESZTŐSÉG!

~w—I RDEKLŐDÉSSEL OLVASTAM a Magyar Szemle 1996. évi 1. számá-

ban a demográfia és halandóság kérdéseiről, a SOTE Magatar-
1 mi tástudom ányi Intézetében rendezett beszélgetésről GALGÓCZY
1

Zsuzsa által készített összefoglalót. A vita szám om ra rendkívül érde­

kes volt, és azon túl, hogy egy-két tudom ányosan nem igazolható
gondolat is felmerült, sok tekintetben tükrözte azt a tanácstalansá­
got, amely a halandósággal foglalkozók, vagy e kérdés iránt érdeklő­
dők, erről véleményt formálók körében is él a magas m agyar halan­
dóság okairól és következményeiről.
A magam részéről most azonban csak a SZABÓ A. Ferenc
által kifejtettekhez szeretnék hozzászólni, m ert úgy érzem, amit
mondott, rendkívül problematikus. Szabó A. Ferenc a hazai kedve­
zőtlen népességfejlődés következményeit az utódállam okban élő
magyarság nagyobb, elsősorban fiatalabb csoportjainak, vagy esetleg
egészének a jelenlegi országterületre történő áttelepítésével gondolja
enyhíteni. M indezt az erdélyi szászok vagy a zsidók anyaországuk­
ban történt áttelepítésének analógiájára. E két nemzetiség áttelepülé-
se annak feltételezésével történt, hogy ném etként vagy zsidóként va­
ló továbbélésük a román állam intoleranciája m iatt lehetetlenné vált.
A tömeges német s zsidó áttelepülés ily m ódon jogellenes
(román) állami m agatartás következménye és tudom ásul vétele,
ezért semmiképpen sem helyeselhető a magyarság esetében sem.
Egy ország népesedési problémái m egoldásának ugyanis a telepítés
nem lehet eszköze. A rossz, sőt immár tragikusan rossz m agyar né­
pesedési helyzet okait kell feltárni és orvosolni, hogy a népesség
saját m aga legyen képes sorsának megújítására, a megújulásra.
Nem osztom a hozzászóló ama véleményét, hogy a m agyar
nép megm aradása független attól a területtől, amelyen él, a népesség
és az általa lakott terület kapcsolata jóval mélyebb. A m agyarság a
Kárpát-medencében szétszórva él, igaz, hogy többségében a terület
közepén, és tizenegy évszázada m inden nehézség ellenére fennm a­
radt. Nem megengedhető, hogy generációk óta adott helyen élő né­
pességcsoportokat kiszakítsunk környezetükből csak azért, m ert je­
lenleg esetleg üldözik őket, vagy m ert e népnek az anyaországban
élő része adott történelmi időszakban súlyos demográfiai helyzetbe
került. A volt Jugoszláviában zajló folyamatok az ilyen etnikai tiszto­
gatásnak elborzasztó példáját nyújták, de utalhatunk a m ásodik vi­
lágháborút követő, minket is érintő lakosságcserék és telepítések em­
bertelenségeire és következményeire. Már eddig is nagyon sok m a­
gyar vándorolt el az utódállamokból és nekünk m indenképpen arra
 VUKOVICH GYÖRGY LEVELE 329

SZALAY LAJOS RAJZA

kell törekednünk, hogy ez a folyamat megálljon, sőt, ha lehet visszá­

jára forduljon. A magyarság jogainak azon a területen kell érvénye­
sülniük, amelyen él. A tömeges idevándorlást ezen felül egyes utód­
államok is üdvözölnék, m ert egybeesik ama törekvésükkel, hogy a
trianoni békével birtokukba jutott területekről a m agyarság így,
vagy úgy, de eltűnjön. Nem hiszem, hogy a szomszédokkal való
megbékélést ezzel a gesztussal kellene megpecsételnünk.
NÉPESEDÉSI HELYZET — és ezen belül a halandóság és a term é­

A kenység helyzete — valóban olyan súlyos, hogy orvoslására

gyors és hosszan ható népesedéspolitikai intézkedésekre van
szükség, sőt ezeket m ár korábban meg kellett volna hozni, am int ezt
mértékadó demográfusok sürgették is. A magas halandóság és az ala­
csony termékenység gazdasági következményei közismertek, a népes­
ség száma és kormegoszlása, több évtizedre előre, viszonylag nagy
pontossággal megbecsülhető. A halandóság és a termékenység szintjét
kell hosszabb távon elfogadható mértékűvé változtatni és olyan gazda­
ságpolitika, szociálpolitika kell, amely számol e folyamatokkal.
M agyarországra a szomszédos országokból am úgy is rend­
szeresen vándorolnak be magyarok, semm iképpen sem lenne célsze­
rű és megengedhető, hogy ezt intézményesen is fokozzuk.
V u k o v ic h G yö rg y
330 MAGYAR SZEMLE 1995. 3. SZÁM

SUMMARIES

Editorial Note by Gábor Czakó

Professor György SZABAD, historian, M.P., Budapest. From Student Into

Colleague. The former Speaker of the Hungarian Parliament (1990-1994)
recalls his early personal memories of Prime Minister József Antall
(1990-1993), and their joint work at the National Round Table talks in 1989.
József Csorba , researcher, Budapest. The Communication Crisis o f the
Hungarian State. There is a need for an up-to-date legislation on
information, which codifies the sources of information necessary for a
modern state bureaucracy, and which bans uncontolled trade on the
unregulated information market.
M iklós Bíró , social psychologist, Novi Sad, Yugoslavia. H ow to Incite a
War? A chapter from Dr. Biro's recent book, originally written in Serbian,
analyzes the role of politicians and the media in bringing about the South
Slav conflict, and the psychological traumas suffered by the population.
Round Table Series of the Semmelweis University o f Medicine, Budapest.
The D octor-Patient Relationship. Physicians, psychologists and other
specialists examine the question in the new paradigm of Hungarian
medicine.
Evening Question. Interview in Duna Television, the Hungarian Satellite
Channel. Ferenc Glatz, historian, Director of the Európa Institute in
Budapest, talks about his new secondary-school textbook, C h r o n ic le o f th e
H u n g a r ia n s .

M áté H ídvégi, scientist and cultural historian, Budapest. The Dreams of

László Nagy. An examination of the dreams, with special regard to motifs of
death, of the major poet László Nagy, on the basis of notebooks written in
the last years of his life.
K á ro ly SZALAY, literary historian, Budapest. A n Ironic A chbishop o f
Esztergom. Analysis of the sophisticated Latin texts of Lodomér, a late 13th
century statesman and a consummate stylist, and his interpretation of
contemporary politics.

Magdolna SUPKA, art historian, Budapest. On Lajos Szalay. Reprint of an

introduction, so far only published in an exhibition leaflet, to the great
master draughtsman's illustrations to T h e S o n g o f S o n g s .
Zsigm ond O láh, political analyst, Budapest. Public Opinion and Politics in
1 9 9 5 . An examination, on the basis of opinion polls, of party sympathies and
government ratings.
B alázs M ezei, philosopher, Budapest reviews the latest issue of the
multilingual Hungarian yearbook E x is te n tia .
Péter Sneé, our film critic, reviews Sztracsatella, A ndrás Kern' s failed
attem pt to create his own Woody ALLEN-movie in a Budapest setting, w ith
himself as director-actor.
 331

ÉNEKEK ÉNEKE XII.

Tibor P ethő, our foreign policy columnist, Senior Editor, Magyar Nemzet,
Budapest. Sheep or Wolves. The West's enormous dilemma of how to
handle the forthcoming Russian elections and the candidates.

In our correspondence column, György Vukovich, Chairman of the Bureau

of Statistics, challenges some of the data and statements published in the
demography round table of our January issue.
 F E J L E S Z T Ő
P E D A G Ó G I A
A TERMÉSZETISMERET TANÍTÁSÁNAK
MÓDSZEREI A M ONTESSORI ÁLTALÁNOS
ISKOLÁKBAN
ÓVODAISKOLA KECSKEMÉTEN
TÖRTÉNELEMMETODIKAI MŰHELY

Pedagógiai szakfolyóirat. Kiadja a Mentor Könyves Bt. Főszerkesztő: dr.

Salné Lengyel Mária. Szerkesztőség: 1112 Budapest, Görbe u. 4/B. Tele­
fon: 342-2121. Előfizethető a szerkesztőségben és az Etikett Kft-nél:
1525 Bp., Pf. 812. Telefon/fax: 206-6553. Előfizetési díj egy évre: 2016 Ft.
 Győrffy László
A farkasüvöltés
nem hallatszik az égb e
Válogatott közéleti írások

PUSKI
 SZERKESZTETTE: D«. SIPOS KORNÉL

DROGMEGELŐZÉS

AZ I S K OL Á B A N
208 209 210 211

Double-Beaded
■ mzm • Ü B uddha
serpent S a c k r in g s S k u ll d e s i g n B R ed spo t
Kétlejü klgyő F e k e te g y ű rű k K o p o n y a te rv P i r o s fo lt B uddha

iü ÉÉ 6
224 225 226 227

4 # Smiley blue eyes

M r. Z ip p y B a t D e s ig n
D e n e v é r-te rv
B l a c k lig h t n i n g
F e k e t e v il á g ít á s
Mosolygó
kők szemek
S traw b e rry
F ö ld ie p e r
A könyv megrendel­
M r. Z ip p y

240 241 242 243 hető a Magyar Test-

■ M
P<RPlt n e v e lé s i E gyetem
H *
P ru p le H a z e
& G o rb a c h e v
■¥
Y e llo w A s t e r i s k Y e llo w S t a r G nom e
T o v áb b k ép ző Köz­
P ru p le h áz G o rb a c so v S á r g a a s te r is k S á r g a c s i ll a g G nóm
pontjában: 1123 Bu­
dapest, Alkotás u. 44.

A magyar Jezsuiták folyóirata

VIL A Q N É Ze i L U K t S é Q , KULTÚRA
Szerkeszti Szabó Ferenc és Nagy Ferenc

Megjelenik évente hatszor.

Előfizetés egy évre 9 0 0 Ft.
OTP-számlaszám: 1 1 7 0 8 0 0 1 -2 0 3 6 5961
Megrendelhető:
1026 Budapest, Sodrás u. 13. (1535 Bp. Pf. 826)
Telefon: 176-7062; 3 9 3 -1 0 8 9 ; fax: 2 7 5 -0 2 6 9
FIATAL KATOLIKUS ,
MEGJELENIK
MINDEN ELSŐPÉNTEKEN
A szerkesztőség címe:
1365 Bp., Pf. 661.

A legkedveltebb papilap
(talán véletlenül), Isten O rszága fiataljainak
nagydiák-kortól; m indenről,
ami h itü n k szerint eltűri a nyom dafestéket . . . 1-36
Megrendelhető a szerkesztőség címén.
Előfizetési díj egy évre ........................................ 1200 Ft.

Ara: 96 Ft

MAGYAR SZEMLE
Megrendelem a folyóiratot ........példányban,
□ egy évre (1140 Ft; külföldön 75 $ pld-ként)
ED fél évre (570 Ft; külföldön 38 $ pld-ként).
Az előfizetési díjat a részemre megküldött postautalványon
egyenlítem ki.

Név: ...................................................................................
Cím: ...................................................... ............................
D átum :................................................................................
Aláírás: .............................................................................
Kérjük, vágja ki és borítékban adja föl a szerkesztőség címére
(1067 Bp., Eötvös u. 24.)! A hiányzó számokat beszerezheti a szer­
kesztőségben, vagy postaköltség ellenében m egküldjük Önnek!
MAGYAR S M E
Megjelenik havonta
A szerkesztőség címe:
1067 Budapest, Eötvös u.24.
Postacím: 1399 Bp., Pf. 701/216
Telefon/fax: 111-6477
Kiadja:
Magyar Szemle Alapítvány
Felelős kiadó:
D u . G r a n a sz t ó i G yörgy
ISSN 1216 6235
Nyomdai munkálatok:
PRESS + PRINT Kft.
2340 Kiskunlacháza,
Kossuth L. u. 9.
Felelős vezető:
Tóth Imre ügyvezető
Tipográfia terv:
B a n g a Fer enc
Műszaki szerkesztés:
M a g yar B ertalan
Terjeszti belföldön előfizetésben a
Magyar Posta Rt. Hírlap-üzletági
Igazgatósága. Árusításban
megvásárolható a postai területi
hírlapkereskedelmi rt-k árusainál.
Előfizetési díj:
egy évre 1140 Ft, fél évre 570 Ft;
Külföldről előfizethető
a Magyar Szemle Alapítvány
számlaszámán:
MNB 11707024-20332033
vagy megrendelhető levélben,
melyre csekket küldünk
Előfizetési díj: postaköltséggel
együtt egy évre 75 $, fél évre 38 $
A CÍMLAPON:
S z a l a y La jo s r a jz a
AZ ÉNEKEK ÉNEKE CÍMŰ
ALBUMBÓL
A M A G Y A R SZEM LÉT AZ
ALÁBBI H ÍR L A PÁ R U SO K
ÁRUSÍTJÁK BUDAPESTEN:
B atthyány tér, m etró; Frankel
Leó utcai aluljáró; Flórián tér,
Flórián üzletközpont; Bécsi ú t
122-124.; Déli pályaudvar, m et­
ró; Déli p á ly a u d v a r, lapüzlet;
K osztolányi tér; Bukarest étte­
rem, lapüzlet; Újpest, Á rpád úti
metró; Kálvin tér 1.; Kígyó utcai
lapüzlet; Deák téri aluljáró, lap­
üzlet; Váci u. 10.; Szabadsajtó u.
6. ; Petőfi Sándor u. 17.; Párizsi
udvar; N yugati téri lapüzlet; Já­
szai M ari téri aluljáró; Erzsébet
krt. 17., lapüzlet; Baross téri lap­
ü z le t; Ferenc k ö rú ti alu ljáró ;
B ajcsy-Z silinszky u. 76., köz­
lönybolt; Lehel tér, Gogol utcai
lapüzlet; Árpád-híd, metró; Mó­
ricz Zsigmond körtér, a 6-os vil­
lamos indulási oldala; 114. pos­
tahivatal; Moszkva tér, Gomba;
Örs vezér tere, Sugár.
A M AGYAR SZEMLÉT ÁRUSÍ­
TÓ KÖNYVESBOLTOK BUDA­
PESTEN:
ATLAN TISZ KÖNYVSZIGET
(V., Piarista köz 1.); BENCÉS
KÖNYVESBOLT (V., Ferenciek
tere 5.); MENTOR KÖNYVES­
BOLT (VII., R ákóczi ú t 54.);
ÍRÓK BOLTJA (VI., A ndrássy út
45.); LITEA KÖNYVESBOLT (I.,
H ess A n d rá s tér 4.); PETŐFI
KÖNYVESBOLT (II., M argit krt.
7. ); PONT KÖNYVESBOLT (V.,
M érleg u. 6.); FEH ÉRLÓ FIA
KÖNYVKERESKEDÉS (VIII., Jó­
z se f k rt. 36.); SZÁ ZA D V ÉG
KÖNYVESBOLT (V., Veres Pál-
né u. 4-6.); NEMZETI KÖNY­
VESBOLT (XIII., Pannónia u. 22.)
BALASSI KIADÓ KÖNYVES­
BOLTJÁBAN (II. , M argit u. 1.)
k o rlá to z o tt sz á m b a n k o ráb b i
szám aink is kaphatók.
K övetkező s z á m a in k tartalm ából: M ik l ó s s y E n d re :
Nietzsche Antikrisztusa; BUJI Ferenc: Egy gyermekrajz kozmogó-
niai értelmezése-, ANDORRA R udolf: Önérdek vagy erkölcs?; BŐD
P éter Á kos az é rték terem tés erkölcséről; EGEDY G ergely: Ver­
sengést vagy együttműködést? NEMESKÜRTY Istv án a régi Bel-
ügym inisztérium ról — SZÁVAI János: Antall József, a kiilpolitikus
Szentmiklós, márt. 15. 1849.
m a m á r t iu s i s -k é t ü nneplitek , mi pedig —
K edves A n g y a l o m ! T i
értem seregeink — mennek a német ellen. Hogy tulajdonképen mit
ünnepelnek mártius 15-kén, midőn egy kis pesti lármánál egyéb
nem történt, azt nem tudom, de hogy azon napon, melyen a hadse­
reg megmenti a hazát, lesz mit ünnepelni, azt tudom. Pedig m eg­
menti okvetlenül, megverik ám a németet bizonyosan, lehetetlen,
hogy meg ne verjék.
Ma megyek Földvárra, Cibakházára, hova a seregek m ár elmentek.
Bajom nincs, egészséges s jókedvű vagyok. Légy te is az Kedves
Angyalom.
Csókollak milliomszor, kedves gyermekeimmel együtt. Isten áldjon
meg,
hű La jo so d .

Törökszentmiklós. Martius 19-kén este (1849.)

n em lett abból a NKőrösi csatából sem­
K edves A n g y a l o m : B íz ó n
mi. Okait majd elmondom, ha hazajövök. Haragszom, mint az ör­
dög, ámbár látom, hogy máskint nem lehetett. Vetter is haragszik
mint én. Egyébiránt más baj nincs, mint az, hogy a veressipkásoknak
egy kissé később kell ebédet adnod Pesten, mint 25-kén.
Egyébiránt a tábori élet derék élet volna, ha olyan gonosz hideg nem
volna, meg ha volna mit enni, de m ár ma bizon, csak szalonnát
eszünk, itt Törökszentmiklóson gonoszul vagyok magam konyhájá­
val, m ert nincs hol venni s nincs mit enni. Ha még egyszer a táborba
jövök, kuchta legényt és társzekeret kell hoznom. Nagy hiba volt,
hogy nem tettem. Nem hinnéd, mennyi befolyása volna annak, ha
nyílt asztalt tarthatnék a táborban.
Olly igen régen nem láttalak már lelkem, Angyalom. Repülnék hoz­
zád, de itt végetlen szükség van reám. A tegnapi csatából semmi
sem lévén, most már m ásutt kell a Tiszán átkelni a seregnek, hol és
mikor, ez az ellenség állásának holnap történendő kitudásától füg.
Erre fogjuk az operátió tervét basirozni. Addig pedig el nem m ehe­
tek, míg ez nincs meg. De meg leven, holnap vagy holnapután haza-
rándulok két napra. A csatát úgyis csak 28-ikra számítom s addig
még visszajöhetek. — Egészségem egyébiránt jobb, m int Debrecen­
ben. Ez a te jó szivednek nem kedvetlen újság leszen. Csak rólad is
hasonlót hallanék, ez vigasztalná érted aggódó lelkemet.
Ölellek forró szeretettel, s csókollak ezerszer kicsinyeiddel, hű
La jo s o d .

(Kossuth Lajos levelei feleségéhez — részletek. Magyar Szemle, 1934. július)

ÚJ FOLYAM V. 4. SZÁM BUDAPEST, 1996. ÁPRILIS ÁRA: 144 FT

A n d o r r a R udolf : ÖNÉRDEK VAG Y ERKÖLCS?, L; N e m e s k ü r t y

I st v á n : O'SVÁTH LÁSZLÓ ÉS A M. KLR. BELÜGYMINISZTÉ­
RIUM; M ik ló ssy En d r e : NIETZSCH E ANT1KR1SZTUSA; B uji Fe­
r e n c : EGYGYERMEKRAIZKOZMOGÓNIÁJA; OR VO S-SZIM PO -
Z IO N -. A Z ÉLET ÁRA; M ÓROCZ ZSOLT: NÉMETH LÁSZLÓ ÉVFOR­
DULÓJÁN; Bö s z ö r m é n y i M ik ló s : T É N Y E Z Ő K A TBC ÚJRA­
ÉLEDÉSÉBEN; Sz á v a i Já n o s :ANTALL JÓZSEF, A KÜLPOLTEIKUS, I.
Szerkesztői üzenetek

kerekasztal-beszél-
A M a g yar S zem le és a B udapest B usiness K lub
getéssel egybekötött támogatói vacsorát rendezett március 13-án a
Ramada Hotelben. A zártkörű beszélgetés — „Merre tartson
Magyarország" — részvevői voltak: NEMESKÜRTY István író/ KÁDÁR
Béla, az Országyűlés Költségvetési Bizottságának elnöke, PUNGOR
Ernő akadémikus, a Bay Zoltán Kutatásfejlesztési Alapítvány elnöke,
CSURGAYÁrpád akadémikus, GRANASZTÓI György, a Magyar Szemle
Alapítvány igazgatója, ENTZ Géza, a Pro Professione Alapítvány
igazgatója, MaRTONYI János ügyvéd, volt államtitkár. A beszélgetést
KODOLÁNYI Gyula főszerkesztő vezette, a vacsora díszvendége volt
MÁDL Ferenc akadémikus, a Magyar Polgári Együttműködés elnöke,
CSÓTI György országgyűlési képviselő, RUBOVSZKY András, a Gellért
Szálló igazgatója és BETEGH Sándor, a Ramada Hotel igazgatója.
Ezúton is szeretnénk megköszönni a szereplők és a részvevők
közreműködését és adományait. Az elhangzott kiselőadások közül
szeretnénk néhányat lapunkban közzétenni.
H o g y a n j u t —juthat — érvényre az erkölcs és a nem anyagi érték a
piacgazdaságot működtető társadalmakban? Ez a kérdés ma
elevenünkbe vág; de Nyugaton sem ad rá oly egyszerű választ a
társadalom és a tudomány. A témakörrel három írásban foglalk­
ozunk; elsőnek ANDORRA Rudolf, következő számainkban pedig
EGEDY Gergely és BŐD Péter Ákos írásait közöljük.

11707024-20332033.
A M a g yar S zem le A lapítvány Sz á m l a sz á m a :
Az Alapítvány támogatására befizetett összegek az APEH
engedélye alapján az adóalapból levonhatók, befizetésüket iga­
zoljuk. Aki Alapítványunkat legalább 5.000 forinttal támogatja, az
a M a g y a r Szem le egy éves előfizetését és könyvajándékot kap.
Szerkesztőségi titkársági órák : hétfőtől péntekig, l l- 1 5 h

S zerkesztőségi fog ad ó ó rák : Ko d o l á n y i Gyula: p én tek , 12—13h;

CZAKÓ Gábor: k ed d , 11—12h; BANGA Ferenc: k ed d , 11—12h; MAGYAR
Bertalan: csütörtök, 1 0 -1 3 h; VÁCZI Gábor: k ed d , 1 0 -1 4 h

A folyóirat megjelenését a B atth yány L ajos A lapítvány , a G a r a n ­

cia B iztosító R t. és a W estel 900 GSM támogatja

A M a g ya r S zem le A lapítvány ig a zg a tó sá g a : A ntall György An­

drás, Dr. Balogh János, BŐD Péter Ákos, CZAKÓ Gábor,
GRANASZTÓI György (elnök), JESZENSZKY Géza, KODOLÁNYI
Gyula, M agyar Péter, Szabados György
 Főszerkesztő: KODOLÁNYIGYULA

Szerkesztőbizottság: BORBÁNDI GYULA, CSEH-SZOMBATHY

LÁSZLÓ, KINDLER JÓZSEF, MELLÁR TAMÁS, MOLNÁR GUSZTÁV,
SZABADOS GYÖRGY, SZŐCS GÉZA, D R VARGA CSABA

Szerkesztőség: BANGA FERENC, CZAKÓ GÁBOR,

iziN G E R A n n a , m a g y a r B e r t a l a n , v á c z i G á b o r

Szerkesztőségi titkár: ARANY EMILIA

ÚJ FOLYAM V. 4. SZÁM BUDAPEST 1996. ÁPRILIS

CZAKÓ GÁBOR QUASI 339
ANDORRA RUDOLF ÖNÉRDEK, VAGY ERKÖLCS7 341
INDIVIDUUM, VAGY
___________________________KÖZÖSSÉG?, I.___________________
NEMESKÜRTY ISTVÁN O'SVÁTH LÁSZLÓ ÉS AZ. 350
M. KIR. BELÜGYMINISZTÉRIUM
SZÁVAI JÁNOS ANTALL JÓZSEF, 357
______________________________A KÜLPOLITIKUS, I._______________

GALGÓCZI ZSUZSA (szerk.) AZ ÉLET ÁRA — 371

_____________________________ M EGŐRIZNI A Z ÉRTÉKEKET
BÖSZÖRMÉNYI MIKLÓS TÁRSADALMI 379
TÉNYEZŐK SZEREPE
A TBC ÚJRAÉLEDÉSÉBEN
RÚZSA GYÖRGY OROSZ BRONZ IKONOK 389
BUJI FERENC EGY GYERMEKRAJZ 393
KOZMOGÓNIÁ JA
MIKLÓSSY ENDRE NIETZSCHE ANTIKRISZTUSA 411
HÍDVÉGI MÁTÉ KÖNYVEKBŐL TÖRMELÉK, 433
HULLÓ FALAKBÓL KÖNYV
MÓROCZ ZSOLT ARC A HOMÁLYBÓL 438
(95 ÉVE SZÜLETETT
NÉMETH LÁSZLÓ)

PETHŐ TIBOR KÖZEL-KELET 442

ÉS A TÁVOL-KELET
338 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

SZÁ M U N K SZERZŐI

A ndorra Rudolf (1931, Budapest): szociológus. 1991-től a BKE rektora.

Az MTA Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottságának elnöke. 1995-től
a Páneurópai Unió Magyar Egyesületének alelnöke. Kutatási területe:
társadalmi rétegződés és mobilitás, faluszociológia, időmérleg és életmód,
deviáns viselkedés, a gyermekszám társadalmi tényezői.
B öszörményi M iklós (1914, Budapest): orvosi tanulmányait Budapesten, a
Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. 1939 óta a budakeszi Erzsébet
Királyné tüdőszanatóriumban dolgozik. 1948: osztályvezető főorvos, 1957-
1970: igazgató-főorvos. 1968 óta az orvostudományok doktora. Állami Díj
(1970), Budapest Főváros Pro Űrbe díja (1974).
Bujl Ferenc (1962, Nyíregyháza): a Nyíregyházi Görög Katolikus Hit-
tudományi Főiskola Könyvtárának vezetője. Kutatási területe: az egyén és a
társadalom viszonya egy prindpiális eredetű és szakrális jellegű világrendben.
Czak ó Gábor (1942, Decs): a Magyar Szemle szerkesztője.
H ídvégi Máté: a kémiai tudomány kandidátusa, egyetemi docens. Az
Európai Tudományos és Művészeti Akadémia (Salzburg) rendes tagja.
Galgóczi Zsuzsa (1960, Budapest): gyógypedagógus, újságíró, író.

M iklóssy Endre (1942, Bércéi): építészmérnök. A KTM Területpolitikai

Főosztályának vezetője. Szakterülete a városfejlesztés.
MÓROCZ Zsolt (1956, Celldömölk): történelem-könyvtár szakos tanár,
szellemi szabadfoglalkozású.
N emesk ÜRTY István (1925, Budapest): filmtörténész, író, az iro­
dalomtudományok kandidátusa, a MTA Színház- és Filmtudományi Bi­
zottságának tagja. Az ELTE BTK-n szerzett magyar-olasz
művelődéstörténészi oklevelet. Tanár, a Magvető Kiadó szerkesztője, a
MAFILM 4., majd a Budapest Filmstúdió vezetője. 1984: A Magyar Filmin­
tézet igazgatója; 1990 január-április: a Magyar Televízió elnöke. Balázs
Béla-díj (1971), József Atüla-díj (1979), SZOT-díj (1983), Bugát Pál-em-
lékérem (1978), Széchenyi-díj (1992).
PETHŐ Tibor (1918, Budapest): az édesapja, PETHÓ Sándor által alapított
Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának elnöke, lapunk külpolitikai szem­
leírója.
R úzsa György (1947, Budapest): a művészettudományok kandidátusa, az
ELTE Művészettörténet Tanszékének docense. Fő kutatási területe a
bizánci művészet.
Szá va i János (1940, Budapest): irodalomtörténész, műfordító. 1975-79-ig
az ELTE BTK világirodalmi tanszékének adjunktusa, 1979-89-ig docense,
1989-90-ig egyetemi tanára, 1986-90-ig tanszékvezető. 1990-94-ig párizsi
nagykövet, egyben UNESCO-nagykövet. 1994-ben a Sorbonne vendég-
professzora. 1986: az irodalomtudományok doktora.
E SZÁMUNK illusztrációi: Rúzsa György: Orosz bronz ikonok c. cikkéhez
(foto: ÁGOSTON Júlia és a szerző). Buji Ferenc: Egy gyermekrajz
kozmogóniája c. cikkéhez PERGER Éva rajzai (repró: a szerző).
 QUASI

SZAKRÁLIS ÉS A VALLÁSI KOROK EMBERE m ég ism erte a

bölcsességet: ami úgyis elvész, azt oda kell adni. Például az
életet. Ezért volt szám ára egy az áldozat és a kultusz, a
kultusz és a kultúra, kultúra és az élet, élet és lét. A G azdaságkor
gyerm eke okosabb és m űveltebb, éppen ezért ilyesmiről nincs
tudom ása. Filozófiája racionális és csak a m egfogható körében
m ozog, ennekokáért a halált elveti: ti. naponta tapasztalja, hogy
m indig más hal meg. Számít rá, hogy őreá ez a dolog nem
vonatkozik, ő kivétel lesz, valamit majd akkor is kitalál, hogy
megússza. Addig is azt sütötte ki, hogy megfordítja az áldozatot: nem
adja magát se Istenért, se hazáért, se másokért, hanem inkább ezeket
égeti el önnön javáért. Továbbá: szétválasztja a kultuszt a kultúrától,
a kultúráját a civilizációjától, szavait a tetteitől. Ettől persze a dolog
olyan hogyhívjákos lett. Olyasféle, m int az ebéd helyett hamburger,
a farostlemez mahagóni bevonattal, m int a diszkózene, vagy a szent­
mise mjúzikelben elnyomatva, vagy a tévésorozat. M int a qua-
sibeszéd. M int amikor jár a szánk azért, hogy ne legyen csönd, m ert
elviselhetetlen volna(!), és mégse szóljunk semmit.
Beszéljünk, m ondjuk, Amerikáról. N etán a politikáról? A
divatról? Hogy az ilyen szoknya, az olyan hajszín, a körm ök
legyenek m ekkorák, a rúzs pedig. Vagy a foci. Hogy m ilyen a bekk,
a csatár, a kapus. A bíró. Les volt-e a gól? Pár tíz esztendeje ilyen
beszéd közben az em ber nyugodtan ülhetett a székben bepam ac-
solva, a borbély kezében borotva, és lehetett csevegni, súlytalanul
és érdektelenül; a sorsról m inden szó gondosan leválasztva, hisz
az volna nevetséges, aki a focit, vagy a Kék Együttest kom olyan
venné. L ehettünk mi a zöldek drukkere, a borbély a liléké. Bátran.
Ennek vége. N incsenek semmiségek, másszóval az élet
tétje csupa se m m isé g lett. Amióta az élet m aga is kezdett quasi
lenni és a tévém űsorhoz igazodni, m elyben dzsokik és bánóbandik
m ászkálnak kopogás és köszönés nélkül és telebingók csilingelnek
pacsirta helyett, azóta aknamező lett a fodpálya, a divatszalon, a
koncertterem, a vendéglő. Ha nem Istenért, hazáért, családért, akkor
fordítva megítélt taccsokért, trikómintákért kell meghalni. Jönnek és
elveszik az életet valakik, akik kilátástalan szeretetlenségükben őr-
jöngenek, vagy egyszerűen sitty. Elmúlik, elhervad az élet észrevétlen
és oktalan, mint a szamóca bimbója, mely a kertben átvészelte a telet a
hó alatt, de a hideg kiszívta összes energiáit és nem fog kinyílni.
Elfeketedik, leszárad, m intha soha nem létezett volna.
Cz a k ó Gábor
ISTENSZÜLŐ OLTALMA (18. SZÁZAD)
 ÖNÉRDEK VAGY ERKÖLCS?
INDIVIDUUM VAGY KÖZÖSSÉG?
A liberális és a kommunitárius társadalomfilozófusok
vitája, I.

‘V'/'ÜLÖNLEGES FELFOGÁS LÁTSZIK ELTERJEDNI a m agyarországi

tö m eg k om m u n ik áción ak és értelm iségn ek n em jelenték-
JL m . télén részéb en és talán a társadalom többi réteg éb en is. H o g y
n e saját szavaim m al jellem ezzem , h ivatkozom e g y friss olvasm ány-
élm én y em re. A M a g y a r N em zet 1996. január 5-i szám áb an JÁVOR
NICZKY István és BALASSA Péter b eszélg etn ek a m agyar értelm iség
és általában a m agyar társadalom intellektuális és erkölcsi ál­
lapotáról:
Balassa Péter: „A szolidaritás értékei deklaráltan le vannak sa­
jnálva, efféle dolgokra nincs pénz. Deklaráltan az az érték, hogy
öregem, az a tiéd, amit kikaparsz, könyökölj, legyél szemét".
Javorniczky István: „Úgy tetszik, ez a rideg valóság. Mondhatja
valaki, hogy szeretnék én erkölcsös lenni, meg együttérző, de ha
nem törődöm a saját jövőmmel, a perifériára csúszom, mert — és
itt zárul be a kör — nincs társadalmi szolidaritás, engem sem véd
meg senki".

A k ét b eszélgetőp artn er elk esered ése érthető. M agam is o szto m

álláspontjukat. V alóban m eg d ö b b en tő , h o g y a piacgazdaságra és
a dem okráciára való áttéréssel p árh u zam osan ily en szem lélet ter­
jed t el, s fe n y e g e t uralkodóvá váln i, am i szerin t az ön érd ek et kell
k ö v etn i, ö n z ő n e k kell len n i, az erkölcsi értékekről és norm ákról
m e g kell feled k ezn i, továbbá csak az e g y é n sikere, érv én y esü lése
fo n to s, m in d en k ö z ö ssé g i szolidaritás elavult.
Ebben a tan u lm án yb an azt szeretn ém bem utatni, h o g y bár
e z a sz e m lé le t k é tsé g te le n ü l elterjed t A m erikában és N y u g a t-
E urópában, o n n a n v ettü k át, m égis: 1. létezik ezzel ellen tétes
állásp on t is, a m ely az értékek, az erkölcs és a k ö z ö ssé g e k fo n ­
tosságát hirdeti, 2. ezekről az alternatívákról ig e n alapos filozófiai
vita b o n tak ozott ki a liberális in d iv id u a lizm u s és a k om m u n ita-
rizm us (k özösségiség) társadalom filozófiai irányzatai k özött, és ha
e z a vita több k érd ést h a g y o tt is n yitva, m in t a m en n y it m e g n y u g ­
tatóan m eg tu d ott e d d ig válaszoln i, arra m in d en k ép p en felhívja a
fig y elm et, h o g y a m o d e m társadalm ak alap vető d ilem m áival ál­
342 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

lünk szem ben, am elyekben kerülni kell a vulgárfilozófia leegysz­

erűsítő és ném elykor demagógiába süllyedő megoldásait.

LIBERTARIZM US: CSAK A Z EGYÉN ÖNÉRDEKE SZ Á M ÍT

ÉTSÉGTELENÜL SZÉLES KÖRBEN LÉTEZIK N yugaton az a fel-

ogás, am ely szerint csak az egyén és csak az egyéni érdek
öntos, az em bert csakis saját önzése vezesse, sem erkölcsi
szabályokkal, sem embertársaival nem kell, sőt nem szabad törőd­
nie. K itűnően írta le azt a m agatartást Tom WOLFE(1987) Hiúságok
máglyája cím ű regényében. A főhőst csak a pénz és saját élvezete
irányítja, feleségével, szeretőjével, a társadalom többi tagjával és
erkölcsi norm ákkal eszébe sem jut törődni, és m indezt azzal az
öntudattal teszi, hogy ez az igazán korszerű m agatartás. A szerző
nyilvánvalóan nagyon kritikus ezzel a felfogással szem ben, és a
regény történetét a főhős elbukásával fejezi be, érzékeltetve, hogy
ez a m agatartás nem szükségképpen vezet a sikerhez, és biztosan
nem vezet az egyéni boldogsághoz.
Elnevezhetnénk ezt a felfogást vulgáris liberálisnak,
m ert az igen sokféle liberális gondolkodásnak csak egy nagyon
szélsőséges és leegyszerűsített változata. Itt mégis a libertarizmus
elnevezést választottam , am elyet főleg az amerikai szakirodalom ­
ban szoktak a liberalizmustól m egkülönböztetve használni.
Lényege, hogy a szabadság nem egyszerűen a legfőbb érték,
hanem az egyedüli érték az emberi társadalom ban. M. WALZER
(1980), e felfogásnak egyik első bírálója, így jellemezte:
„A teljes felszabadítás bizarr, de nem logikátlan példái sötét
jövőképet sugallnak. Elképzelek egy emberi lényt, aki mindentől
megvált, megszabadult a szülőktől, a házastársától, a gyerme­
keitől, amint pornográf mutatványokat figyel egy sötét szín­
házban, tagja egyik vagy másik furcsa kultusznak (ez talán
egyetlen tagsága), amelyet egy vagy két hónapon belül
valószínűleg elhagy, hogy egy még furcsább kultuszhoz csatlak­
ozzék. Valóban szabad ez az ember?"
A libertarizm us kétségtelenül hivatkozhat bizonyos hagyom án­
yokra, szerintem ugyan nagyrészt félreértett hagyom ányokra a
társadalom tudom ányokban. Az első és fő hivatkozás B em ard
MANDEVILLE A méhek meséje avagy magánvétek-közhaszon című
18. század eleji munkája. Ebben — a korabeli angol morálfilozófusok­
kal vitatkozva — azt állította, hogy a m agánbűnök, az önző célokból
elkövetett cselekedetek gyakran hasznot hoznak a köznek. Ennek a
lényegében pam fletként írott m unkának a m ondanivalója — a
korabeli intellektuális környezetből kiszakítva és leegyszerűsítve
— felhasználható m inden erkölcstelen cselekedet igazolására.
Adam SMITH, a közgazdaságtan „alapító atyja" nevezetes
kijelentésére is sokszor hivatkoznak, m iszerint nem a pék jóindu­
latától, hanem önzésétől, nyereségre való törekvésétől várhatja az
 ANDORKA RUDOLF: ÖNÉRDEK VAGY ERKÖLCS? I. 343

ember, hogy m inden reggel friss péksütem ény lesz az asztalán. Arról
azonban meg szoktak feledkezni, hogy A nemzetek jóléte előtt tizen­
hét évvel megírta Az erkölcsi érzelmek elméletét, amelyben éppen azt
hangsúlyozta, hogy a gazdaság és a társadalom jó működéséhez erköl­
csi elvek érvényesülése szükséges. Ezek a felvilágosodáskori filozófia
nagy értékein, a szabadságon, egyenlőségen, testvériségen és min­
denekelőtt az igazságosságon alapulnak. Ezt azért érdemes hang­
súlyozni, m ert a liber tariánus irányzat képviselői elutasítják, károsnak
tartják az igazságosság követelményként való m egfogalm azását
gazdaságban és társadalom ban.
Az utóbbi álláspontnak egyik legkövetkezetesebb képvise­
lője HAYEK (1995). Szerinte a társadalmi igazságosság teljesen üres
és értelm etlen fogalom. Az em berek sohasem tudnának
m egegyezni, hogyan kellene igazságosan elosztani a jövedelm eket
(Hayek, 1982). M inden ilyen beavatkozás, következésképpen m in­
den, a szegénypolitikán túlm enő szociálpolitika eltorzítja a piac
m űködését, de ami ennél is veszélyesebb, totalitarizm ushoz vezet,
„út a szolgasághoz" (Hayek, 1944). H ayek filozófiája a liber­
alizm usnak színvonalas, de szélsőséges változata. O m aga is
radikális liberalizm usnak nevezte.
A libertariánus nézetek legszélsőségesebb m egfogal­
m azását NOZICK (1974) m unkájában olvashatjuk. Szerinte csak
m inimális állam ra van szükség. K ülönösképpen indokolatlan,
hogy az állam apparátusával egyes állam polgárokat más állam pol­
gárok megsegítésére kényszerítsen. A jövedelm ek újraelosztására
nincs szükség, ha az eredeti jövedelem szerzés igazságos volt, tehát
ha a korlátozatlan piacon keresztül valósult meg.
Ide sorolhatjuk DOWNS (1957, 1990) nagyhatású
közgazdaságtani elméletét a politikáról is. Eszerint: a politikusok és
a pártok a demokráciában nem előre kidolgozott politikai progra­
m okat akarnak megvalósítani, hanem nyerni akarnak a
választásokon, hogy hatalomra jussanak. Az állampolgárok hason­
lóképpen nem elvekből és értékekből indulnak ki, hanem gazdasági
érdekeikből, amikor eldöntik, hogy m elyik pártot támogatják.
ZEK A NÉZETEK és a n yu gati társadalm akban való elter­

£ jed ésü k az e lle n v é le m é n y e k e g é sz sorát váltották ki, és az

u tolsó év ek b en a k ö zg a zd á szo k egyre széleseb b körében
m u tatk ozik n a g y érd ek lőd és a gazd aságetikai k érd ések iránt (KlN-
DLER, ZSOLNAY , 1993a, 1993b), a világ v ez e tő
k ö z g a z d a sá g tu d o m á n y i e g y e te m ein és m en ed zserk ép ző in ­
té z m é n y e ib e n tanítják e zt a tárgyat, és m agu k a standard
k ö zg a zd a sá g ta n k ö n y v e k is eg y re gyakrabban em lítik m eg, h o g y
a vállalatoknak a n y ereség m axim alizálása m ellett m ás céljaik is
kell h o g y leg y en ek , többek k ö zö tt szociális céljaik (DUBBS, 1993).
Bár a libertarizm ust vagy — ahogy m ások nevezni szokták
— a liberális individualista nézeteket bírálók nagyon eltérő in­
tellektuális háttéréi rendelkezek, szocialisták ugyanúgy vannak
közöttük, m int konzervatívok, lazán mégis csoportosultak és
344 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

tö b b é-k evésb é m in d eg y ik ü k elfogadja a kom m u n itáriu s

m e g n e v e z é st, am ivel azt fejezik ki, h o g y a k ö zö sség ek et fo n ­
tosaknak tartják. Q. SlKKNER (1994) szerint a libertarizm us elv ein ek
általán os alkalm azása e se té n alacson yszin tű polgárháború
alakulna ki a m o d e m társadalmakban. BELLAH és szerzőtársai (1985)
szerint ha a társadalom ból való kiszakadás túlságosan radikális, akkor
m aga az élet veszíti el az értelm ét. MAC INTYRE (1985) egy en esen „új
sötét kor" eljöveteléről beszél annak következtében, h o g y a m o d em
társadalmakban a moralitás n yelv ezete súlyos összevisszaságba sül­
lyed t, lén y eg e széttöredezett és részben teljesen lepusztult. ETZIONI
(1988) szerint ha a neoklasszikus közgazdaságtani tarafásokat n em
csak m od elln ek tekintjük, hanem a valóság h ű séges leírásaként
fogadjuk el, és azoknak m egfelelően viselkedünk az üzleti életben,
akkor a piacgazdaság alapjait ássuk alá, mert az ép p en a norm atív
alátám asztástól függ, am ely a bizalmat, együttm űködést, bec­
sü letesség et tartja fönn a gazd asági életben.
S
~W ~WTGY G O N D O LO M , h o g y e z e k k e l a b í r á la t o k k a l t e l j e s e n e g y e t
m m lehet érteni. A neoklasszikus közgazdaságtan, amely abból
az axiómából indul ki, hogy a gazdasági élet szereplői
hasznuk maximalizálására törekszenek, hasznos didaktikai eszköz
a gazdaság m űködésének bevezetés jellegű m egértéséhez. De a
legnagyobb hiba lenne azt képzelni, hogy a gazdaság valóban a
neoklasszikus m odelleknek megfelelően m űködik, és m ég súlyos­
abb következm ényekkel jár, ha elhisszük, hogy a haszonm axi-
malizálási axióma útm utatást ad h at arra, hogyan kell a valóságos
gazdasági és társadalmi életben viselkedni. Ebben az esetben ugy­
anis m inden áldozatvállalás, segítségnyújtás, értékekhez és elvek­
hez való ragaszkodás értelm etlennek tűnik föl, a m indennapok
szintjén ugyanúgy, m int a nagy történelm i döntési helyzetekben.
Hogy csak a közelm últ m agyar történelméből említsek példát: a
fent libertariánusnak nevezett felfogás értelm ében NAGY Imre,
BlB" István és mások kitartása erkölcsi és politikai elvek mellett,
szolidaritása a m agyar nem zet iránt és az ezzel járó halálbüntetés,
illetve hosszú börtönbüntetés vállalása teljesen ésszerűtlen volt. Az
olvasóra bízom annak elképzelését, m ilyen lett volna az emberiség
eddigi történelm e, ha senki sem állt volna ki elvekért, és senki sem
vállalt volna áldozatot közösségéért.

KO M M U N ITARIZM US: A Z ERKÖLCS ÉS A KÖZÖSSÉGEK

JELENTŐSÉGE A Z EMBER ÉS A TÁRSAD ALO M SZÁ M Á R A

A libertariánus nézetekkel szem ben a kom m unitáriusok valójában

csak a társadalom tudom ányokban kezdettől fogva m egtalálható
m eggyőződést fogalm azták meg, nevezetesen hogy norm ák,
közöttük erkölcsi norm ák nélkül az emberi társadalm ak
m űködésképtelenek, és hogy az em ber term észeténél fogva tár­
sadalm i lény, közösségekhez való tartozás nélkül szinte életkép­
 ANDORKA RUDOLF: ÖNÉRDEK VAGY ERKÖLCS? I. 345

télén. A szociológia em berképe, a homo sociologicus abból indul ki,

hogy az egyén — viselkedésében — a környező társadalom normáit
igyekszik követni, értékeknek megfelelően jár el, amelyeket
környezetétől sajátít el a szocializáció folyamatában. A demokrácia
elméletének pedig közhelyszerű tézise, hogy a demokratikus politi­
kai intézm ények csak akkor képesek megfelelően m űködni, ha a
politikai élet szereplői elkötelezettek a demokrácia értékei iránt, és ha
megtartják a demokratikus politikának nem csak írott, hanem íratlan
játékszabályait is. Az utolsó években azonban néhány újfajta elméleti
m agyarázat született m eg az erkölcs és a közösségek fontosságáról.
Max WEBER tétele a protestáns etika és a m odern
piacgazdaság kifejlődése közötti kapcsolatról egyes részlet-
kérdésekben lehet téves (például egyes katolikus vallású
területeken is korán kifejlődött a kapitalizmus), de az a nagyon
lényeges felismerése, hogy a gazdasági élet szereplőinek bizonyos
etikai elveket kell követniük (becsületeseknek, intenzív m unkára
készeknek kell lenniük, a nyereség túlnyom ó részét be kell
ruházniuk, nem költhetik fényűző fogyasztásra) ahhoz, hogy a
piacgazdaság jól m űködjék, ma is egyértelm űen érvényes. Max
W eber másik fontos m egállapítása, hogy a gazdasági élet szereplői
között bizonyos fokú — legalább gyenge — szolidaritás szükséges,
nem kezelhetik egym ást m egsem m isíthető ellenségként (LlNDEN-
BERG, 1988). HIRSCH (1977) a gazdasági növekedés társadalmi kor­
látáiról írott könyvében szintén azt emelte ki, hogy a piac hatékony
m űködéséhez bizonyos társadalmi moralitásra van szükség.
Európában és Amerikában ezt a morális megalapozást a kapitalizmus
számára a kapitalizmus előtti korszakok erkölcsi normái, elsősorban
a keresztény morál adta. Ugyanakkor a piacgazdaság ma az individu­
alizmus uralkodóvá válásán keresztül éppen azokat az erkölcsi
alapokat gyengít, rombolja, am elyeknek sikerét köszönhette.
MODERN INTÉZMÉNYI KÖZGAZDASÁGTAN egyik legeredetibb

A újítása a tranzakciós vagy ügyleti költségek fogalm ának

bevezetése. Ezeken azokat a költségeket értik, amelyek egy
gazdasági szerződés, ügylet létrehozásához és teljesítéséhez szük­
ségesek (WILLIAMSON 1987.) Minél magasabb szintű a bizalom az
ügyletek szereplői között egymás iránt, annál kisebbek ezek a tran­
zakciós költségek, m ert annál kevesebb gondot és kiadást kell arra
fordítani, hogy az ügylet megkötéséhez szükséges információk m eg­
bízhatóságát ellenőrizzék, a szerződést jogi biztosítékokkal körül­
bástyázzák és teljesítését kikényszerítsék. A bizalom alapja nyilván­
valóan az, hogy m egbízhatok ügyfelem becsületességében,
igazm ondásában, lelkiismeretes teljesítésében. (Etzioni, 1988).
A bizalom fontosságának érzékeltetésére két, a m inden­
napi életben előforduló példát idézek: sokkal egyszerűbb és
gördülékenyebb a napi élelmiszer-bevásárlás, ha bízhatok benne,
hogy az eladó nem csap be az áru súlyának m érésénél és a p é n ­
ztáros a tételek árának összeadásánál; sokkal egyszerűbb a városi
346 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

közlekedés, ha szám íthatok rá, hogy a taxi órája a feltüntetettnek

m egfelelően számítja a viteldíjat.
OCQUEVILLE A m e r i k á r ó l é s F r a n c i a o r s z á g r ó l ír o t t k é t k l a s s z -
kus könyvében m utatott rá a közéleti erkölcs és a társadalom
különböző rétegei közötti együttműködés fontosságára a de­
mokratikus polgári társadalom jó m űködése szempontjából. M on­
danivalóját úgy lehet összefoglalni, hogy az amerikai társadalom
sikerességét a 19. század első felében ezeknek megléte magyarázza,
míg a franda társadalom sikertelenségének, az egymást követő for­
radalm aknak (amelyeknek kevés pozitív következményét látja) oka
szerinte az, hogy hiányzik ez a közéleti erkölcs, és a társadalmi
osztályok egymástól elszigetelődtek és egymással harcban állnak.
A társadalmi együttm űködés és az erkölcsi norm ák fon­
tosságát kézenfekvőén igazolja a szituációs logikai játékok
elm életének a „potyautas" viselkedésről szóló gondolatm enete. A
„fogoly dilemmája" vagy a „közlegelők tragédiája" helyzetekben
ugyanis logikailag levezethető, hogy m inden egyes szereplő abban
érdekelt, hogy potyautas legyen, m ert ebben az esetben nem kell
költségeket, áldozatokat vállalnia, de a többiek költségei, ál­
dozatvállalása alapján ő is hozzájut az együttm űködéssel elérhető
előnyökhöz. Ha azonban m indenki potyautasként viselkedik, ak­
kor nem kerül sor együttm űködésre, így m indenki rosszabbul jár,
m int ha sikerült volna abban m egegyezni, hogy m indenki
együttm űködik, senki sem viselkedik potyautasként.
Ismét egy m indennapi példa: a városi és közúti közlekedés­
nek szabályai vannak. Azt lehet m ondani, hogy ezeknek éssz­
erűségét és m indenkire nézve hasznos voltát senki sem vonja
kom olyan kétségbe. M inden egyes gépkocsivezető mégis állandó
kísértésben van, hogy azokat megszegje, m ert ha csak ő egyedül
szegi meg őket, például csak ő maga hajt a m egengedettnél gy­
orsabban, vagyis ha „potyautasként" Viselkedik, akkor nagy
valószínűséggel bizonyos előnyökhöz jut, gyorsabban éri el
úticélját, de csak minimális veszélyeknek teszi ki magát. Ha azon­
ban sok gépkocsivezető követi ezt a potyautas-stratégiát, akkor
m indenkinek, a szabályosan közlekedőknek is erősen m egnő a
veszélyeztetettsége, sőt bizonyos határon felül a közlekedés
egyszerűen lehetetlenné válik.
Hasonló a közjószág fogalma. Közjavaknak nevezzük
azokat, am elyek fogyasztásából, használatából senkit sem lehet
kizárni, tehát amelyekből m indenkinek egyform án haszna van.
Előállításukban vagy fenntartásukban azonban gazdaságilag senki
sem érdekelt, m ert az eredm ényben nem csak az előállító, hanem
m indenki egyform án részesül. Ezért — ha csak egyéni gazdasági
érdekek érvényesülnek — a közjavakból kevesebbet állítanak elő,
illetve elhanyagolásuk m iatt fokozatosan lerom lanak, elvesznek.
Ahhoz, hogy a közjavak optimális m ennyiségben jöjjenek létre,
illetve hogy állaguk ne pusztuljon el, valam ilyen m egegyezésre
van szükség a használók között. Ilyen egyezségek legegyszerűb­
 ANDORKA RUDOLF: ÖNÉRDEK VAGY ERKÖLCS? I. 347

ben bizonyos szabályok m egtartására vonatkoznak (de m agukban

foglalhatják a pénzbeli hozzájárulásokat is)/ tehát végső soron erköl­
csi alapúak, továbbá csak akkor jöhetnek létre, ha az érdekeltek
valamilyen közösséget alkotnak, felismerik közös érdekeiket, ha­
jlandók közös m egoldásokat m egbeszélni és elfogadni.
A közjavak legkézenfekvőbb és egyszerűbb példái a tiszta
levegő, a szennyezetlen term észetes vizek és term észeti
környezet. A fogalm at ennél sokkal tágabb körre is kiterjeszthet­
jük. Közjószágként foghatjuk fel a közbiztonságot, az udvarias,
civilizált, toleráns társadalm i viselkedést, sőt azt is, ha nincs
sokkoló nyom or. M indannyian szívesebben élünk egy olyan
környezetben, ahol éjszaka nyugodtan lehet az utcákon sétálni, a
m unkahelyen, az utcán, a hivatalokban és boltokban nem kell
váratlan agresszivitástól szenvedni, ahol nincsenek hajléktalanok.
Egy-egy em ber hiába tesz akár nagy erőfeszítéseket ezek
érdekében, csak közösségi együttm űködéstől és elsősorban bizon­
yos erkölcsi elvek és norm ák m indenki általi m egtartásától lehet
várni, hogy ilyen kívánatos állapotok felé közeledjünk. Egyetértek
WALZERREL (1983) abban, hogy m indig m inden közösség gondosk­
odott, vagy m egpróbált gondoskodni, legalábbis úgy tett, m intha
gondoskodna tagjai alapvetőnek tartott szükségletei kielégítéséről,
tehát m inden közösség valójában „jóléti állam". Ezt a gondolatm e­
netet m eg is fordíthatjuk, ha az adott közösségben, a mai m odern
világban a nem zeti társadalom ban nincs erős közösségi érzés és ha
nem tudnak m egegyezni bizonyos erkölcsi elvekben, akkor aligha
lehet a társadalom hátrányos helyzetű, szegény, vagy egyéb ok,
például fogyatékosság m iatt segítségre szoruló tagjairól gondosk­
odni. Ebben az esetben pedig egymás m ellett fognak élni nagyon
gazdagok és nyom orultak, hatalm asok és hatalom nélküliek, és az
adott nem zeti társadalom közösség-jellege kérdésessé válik.
A MI PEDIG A POLITIKÁT ILLETI, a fent m ár em lített Dow ns
Z 1 (1991) a közgazdaságtani politikaelm életének harm incéves
JL .» .év fo rd u ló ja alkalmából rendezett tudom ányos konferen­
cián tulajdonképpen szögesen ellentétes álláspontra helyezkedett,
m int korábban, pontosabban m int azok, akik régi m űvét nem
hasznos elméleti m odellnek, hanem a valóság leírásának tekintet­
ték. M ost ugyanis Dow ns azt m ondta, hogy
„sokan azt hiszik manapság, hogy a demokrácia jól képes
működni akkor is, ha az egyének semmilyen társadalmi értéket
sem követnek, csak az önérdeküket... a sikeres demokráciák
abszolút döntő fontosságú alkotóeleme azokból a demokratikus
intézményeket és viselkedési mintákat alátámasztó értékekből
állnak, amelyek az állampolgárok szívében és elméjében élnek".
Dow ns szerint ezekben a legalapvetőbb értékekben egyetértést
lehet létrehozni a társadalom tagjai között. Két végső társadalmi
értéket lát: 1. az egyéni személyiség szentségét, 2. a másokkal való
együttműködés kötelességét. Ezekből a végső értékekből követ­
348 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

keznek a demokrácia m ásodik szintű értékei: 1. az egyéni szabad­

ság, 2. az alapvető egyenlőség, 3. az állam polgárok részvétele a
korm ányzásban. V annak ezen kívül alacsonyabb szintű, de a de­
mokrácia szám ára hasonlóképpen fontos értékek, m int 1. az önm a­
gunkra való támaszkodás, 2. a mások fölötti hatalom korlátozottsága,
3. a jog uralma, 4. az egyének elsőbbrendűsége a csoportokkal szem­
ben. 5. az eltérő értékek és nézetek tolerálása, 6. a kom ­
promisszumkészség, 7. a verseny és a korlátozott konfliktus
hasznossága, 8. az eszmék és információk szabad versenye, 9. a bajba
jutottak szociális megsegítése, 10. a demokrácia hatékonyságába
vetett hit. Ezeket az értékeket nem csak, sőt nem is elsősorban a
filozófia témakörébe tartozóknak tekinti, hanem a konkrét dem ok­
rácia m űködésének em pirikus vizsgálatába is bevonni javasolja.
A közösségek politikai fontosságát tám asztja alá a civil
társadalom gondolata is. A civil társadalom fogalma sok évtizedes
csipkerózsika-álom u tán tám adt fel az 1980-as években a tár­
sadalom tudom ányokban (MOLNÁR, 1990). Érdekes m ódon, a
fogalom először az akkor m ég a szocialista rendszerhez tartozó
országok vizsgálatában, kritikájában jelent meg. A kiindulópont,
azt hiszem , az volt, hogy a totalitárius és autoritárius rendszerek
azért képesek uralkodni, m ert teljesen atom izálták a társadalm at,
összetörték m indazokat az államtól és az uralkodó párttól füg­
getlen intézm ényeket, szervezeteket, közösségeket, am elyek a
család és az állam közötti területen helyezkedtek el. Ezért ezeknek
újrafelépítésével lehet a totalitárius és autoritárius diktatúrák ellen
védekezni. A rendszerváltás után is fontosnak látom ezt a gondo­
latot, m ert azt fejezi ki, hogy ilyen „közbenső intézm ények", —
m int a helyi önkorm ányzatok, pártok, szakszervezetek,
egyesületek, egyházak és m indenféle kisebb informális
közösségek — nagyon fontosak az állami szintű dem okratikus
intézm ényrendszer jó m űködéséhez.
ZT REMÉLEM, HOGY MEGGYŐZŐEN BIZONYÍTOTTAM, hogy a

A mai társadalom tudom ányi világirodalom ban igen sokan

vannak, akik nem értenek egyet a nálunk eluralkodni látszó
libertariánus nézetekkel, hanem úgy látják, hogy erkölcsre és
közösségekre nagy szükség van a mai m odem társadalm akban is.
Ezzel le is zárhatnám írásomat. Azért nem teszem, m ert szeretném
bem utatni, hogy ezek a kérdések mégsem annyira egyszerűen
megválaszolhatóak, m int ahogyan az a fent idézett kom m unitárius
szerzők m űveiből esetleg kitetszhet. Két alapvető problém akör van
ugyanis, am elyet a m odern társadalmi fejlődés hozott a felszínre.
Az egyik az egyén és a közösségek viszonya, az a kérdés, hogy
egyáltalán m ilyen közösségek játszhatnak szerepet és kívánatos,
hogy szerepet játsszanak a m odem társadalmakban. A másik, hogy
lehet-e egyáltalán konszenzust teremteni a m odem társadalmakban
az erkölcsi norm ák és az értékek kérdésében, és — ha igen — m ilyen
értékek és erkölcs alapján, (folytatjuk, jegyzetek a II. rész után)
A n d o r r a R u d o lf
SZENT PARASZKEVE (18. SZÁZAD)

SZENT PARASZKEVE (18 SZAZAD)

 O'SVÁTH LÁSZLÓ ÉS A M. KIR.
BELÜGYMINISZTÉRIUM

MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ BEFEJEZŐDÉSÉNEK fél é v sz á z a d o s

évford u lóján a szo k á so sn á l b ővebb m e g e m lé k e zé se k tárgy­
alták m eg M agyarország akkori sorsát és szerepét. Az ö n ­
vizsgálat és önbírálat szellem ében egyre gyakrabban m éltatják
egyesületek, sőt néha a korm ány tagjai is az akkor a haza és a
társadalom érdekében áldozatkészen ténykedett államférfiak
jelentőségét. így m éltatta 1992 m ájusában, születésének századik
évfordulóján O'SVÁTH László belügym inisztérium i osztályfőnök
m unkásságát ANTALL József miniszterelnök.
A közvélem ény m ég m indig tájékozatlan a M. Kir.
Belügym inisztérium tevékenységének lényege felől. M ég a tájék­
ozottabbak képzeletében is valamiféle rendőr-m inisztérium rém lik
fel e szó hallatán, visszavetítődvén a m últba az 1948 utáni
hatóságok ténykedése.
Term észetesen nem tagadható, és nem is szabad tagadni a
M. Kir. Belügym inisztérium felügyelete alá tartozó rendőri szervek
hajdani vétkeit; de éppoly fontos ennek a társadalom érdekében
m egszervezett m inisztérium nak alaposabb megismerése.
A M. Kir. Belügym inisztérium , különösen, m iután a
harm incas évek elején m egszüntetett Népjóléti M inisztérium ot is
beléolvasztották, a puszta rendőri jellegű ténykedésnél sokkal
szélesebb körű tevékenységet végzett. M egszervezőinek szándéka
szerint igazi Home Office volt — am int az angolok nevezik
belügym inisztérium ukat.
Ezt a H om e Office-jelleget a Bethlen-korm ány
belügym iniszterei kezdték kialakítani, főleg a négy és fél éven át
ténykedett RAKOVSZKY Iván, öt éven át pedig SCITOVSZKY Béla. A
m inisztérium társadalm at szolgálni óhajtó célkitűzéseit legkövet­
kezetesebben és a leghosszabb időn át KERESZTES-FlSCHER Ferenc
követte, aki m egszakítással, összesen tíz éven át volt
belügym iniszter, s aki a háború keserves éveiben a G estapo fog­
ságában fejezte be pályafutását, röviddel szabadulása u tán pedig
életét. Keresztes-Fischer Ferenc a m agyar nem zeti függetlenség
eszm ényének vértanúja, s méltó lenne, hogy ezt fél évszázad
elm últával végre elismerjük.
Természetes, hogy Keresztes-Fischer a m unkatársait is a
m aga szándékai szerint válogatta meg. A háborús években három
 NEMESKÜRTY ISTVÁN O'SVÁTH LÁSZLÓRÓL 351

állam titkára volt: BONCZOS Miklós, az állandó helyettes;

TOMCSÁNYI Kálmán, aki 1920 óta m egszakítás nélkül felelt a
biztonsági ügyekért; és JOHAN Béla orvos, az egészségüggyel fo­
glalkozó m unkakör főnöke. M indhárm an helytálltak a vészterhes
időkben. Bonczos Miklós nevéhez fűződik az Országos N ép- és
Családvédelm i Alap, az ONCSA megszervezése. Az ONCSA-t
létrehozó 1940. évi 23. törvénycikk házhoz és pénzbeli segélyhez
ju ttatta a m ezőgazdasági m unkával foglalkozó családokat.
Kölcsönöket is folyósított az állam, m elynek tíz százalékát az első,
húsz százalékát a m ásodik, harm inc százalékát a harm adik gyer­
m ek születése u tán elengedték — a negyedik gyerm ek esetén pedig
egyáltalán nem kellett a tartozást visszafizetni. Az állam százmillió
pengőt fordított az ONCSA-ra, és kétéves tanfolyamon szakképzett
tisztviselőket állított szolgálatába. Az ONCSA-házak fogalommá vál­
tak. Hogy Bonczos államtitkár m ennyire komolyan vette hivatását,
ezen belül képviselői mivoltát, arra példa Bethlen Béla emlékirata, aki
észak-erdélyi kormánybiztosként volt tanúja, am int egy ellenőrző
kőrútján Bonczos Miklósra bukkant, aki a székelyföldi vasútépítésnél
dolgozó csongrádi kubikusokat látogatta meg, lévén ő Csongrád
vármegye egyik képviselője. Ellenőrizte ellátásukat, egészségügyi
körülményeiket, meghallgatta panaszaikat, s azok megszüntetésére
haladéktalanul intézkedett — például a kubikus-lovak takarm án­
yozására központi keretből küldetett abrakot.
Johan Béla államtitkár, 1922-ben az első m agyarországi
Rockefeller-ösztöndíjas, a szérum term elés m egszervezője, a
Zöldkeresztes M ozgalom alapítója. A zöldkeresztes védőnők a
csecsem őgondozásra ügyeltek, Johan Béla erről könyvet is írt,
Gyógyul a magyar falu címen. Bár napjainkban örvendhetne a falu
népe ilyen intézkedéseknek, egészségházaknak és ingyenes
gyógyszerellátásnak!
A három állam titkár és az egész Belügym inisztérium
m unkáját hangolta össze az elnöki osztály közvetlenül a
m iniszternek alárendelt főnöke: O 'sváth László. Életútjának is­
m ertetője, SZAKÁLY Sándor így foglalta össze tevékenységét:
„Fontos feladata volt az egész magyar közigazgatás vezetésére,
megszervezésére, felügyeletére történő odafigyelés... (továbbá) a
M. Kir. Belügyminisztérium szellemiségének meghatározása, és
olyan lendülettel, koncepcióval történő felépítése, amely m eg­
felelt azon elvárásoknak és feltételeknek, amelyek a magyar
történelemből és alkotmányból származnak."

INDEZT PERSZE FILOLÓGIAI ALAPOSSÁGGAL illik bi­

M zonyítani. Nem könnyű. A legutóbbi években született

n éhány hasznos kiadvány, főleg em lékirat a m. kir.
m iniszterelnökök ténykedéséről — KÁLLAY Miklós és LAKATOS
Géza tollából — nem is szólva külügyérek és katonák im m ár
könyvespolcot elfoglaló, jól kiértékelhető emlékezéseiről. Elég, ha
a sok között BÁRCZA György, ULLEIN -REVICZKY Antal, KERTÉSZ
352 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

István, HENNYEY Gusztáv, NÁRAY Antal, BONDOR Vilmos, LAJTOS

Á rpád, STOMM Marcell m űveire utalok. Belügyminiszter azonban
nem szólalt, nyilván nem szólalhatott meg, pedig Rakovszky Iván,
Scitovszky Béla 1960-ig, illetve 1959-ig közöttünk élt, itt
M agyarországon. A belpolitika összefüggésében szerfölött tanul­
ságos LÁZÁR Andor, 1932 októbere és 1938 márciusa közötti igazság­
ügym iniszter nem rég, 1995-ben kiadott visszaemlékezése.
Belügyminisztériumi vonatkozásban két em lékirat tanulságos és
hiteles. Ezekből választok példákat, hogy a M. Kir.
B elügym inisztérium nak, közelebbről pedig az elnöki osztály
vezetőjének érdem ei tárgyilagosan értékelhetők legyenek.
ARINA Gyula görög katolikus kanonok, 1939. m árciusától

M Kárpátalja kormánybiztosa, m ajd a Kárpátaljai Terület

korm ányzói Biztosának hivatalában 1944-ig a Vallás- és
Közoktatásügyi Osztály vezetője, miniszteri tanácsos, 1977-ben,
Torontóban kiadott em lékiratában (Ruténsors. Kárpátalja végzete)
tanúként bizonyítja, hogy a M. Kir. Belügyminisztérium igazi
H om e Office-ként képviselte az össztársadalm i érdekeket. M ár az
figyelemre méltó, hogy a Kárpátalján született, és m indvégig ott
élt, ruszinül, oroszul, csehül, szlovákul beszélő m agyar papot sze­
melte ki bizalm asának Keresztes-Fischer Ferenc. Feladatául adta,
hogy a bizonyos értelem ben szükségszerűen kem ényen fellépő
katonai igazgatással szem ben képviselje a „civil" érdekeket. A
belügym iniszter érzékeltetni kívánta, hogy az ország határain
belül a politikai hatalom nem a honvédelm i, hanem a
belügym iniszter kezében van. M indezt O 'sváth László, az Elnöki
Osztály főnöke is képviselte. Alig érkezik vissza — a m indössze
negyvennyolc órára Budapestre hívott — M arina Gyula szűkebb
hazájába, máris m it lát? Egy őrm ester vagy száz főnyi polgári ruhás
férfit rendszabályoz és készül éppen internálásba vezényelni.
Távolabb egy őrnagy szemléli az esem ényeket. A kanonok ismerős
arcokat lát az összefogottak között; valamennyien ruszin önérzetű,
de m agyar hazájukhoz ragaszkodó férfiak, főleg tanítók, akiknek
„bűne", mint kiderült, az volt, hogy a csehszlovák uralom alatt is
tanítottak, tehát „kiszolgálták a rendszert". Marina Gyula az őrnagy­
hoz lépett, bemutatkozott, m egm utatta kinevezését és felszólította az
őrnagyot: bocsássa szabadon a csoportot. Mire az őrnagy:
— „A belügym iniszter nem honvédelm i m iniszter, én ez
utóbbitól kapom az utasításaim at. Végeztem."
A kanonok így válaszolt:
— „Őrnagy úr! Ö n M agyarország területén áll. A nnak
határain belül a közrendet és a békét a belügym iniszter tartja fenn.
Kérem, hogy ezeket az em bereket, akiknek nagy részét szem élye­
sen is ism erem , bocsássa szabadon."
Mivel az őrnagy m akacskodott, a kanonok a körzet
csendőrparancsnokáért küldött. Tudnivaló, hogy a csendőrség a
belügym iniszter alárendeltségében volt. M egérkezett egy
csendőrezredes, aki rendreutasította az őrnagyot, és így szólt:
 NEMESKÜRTY ISTVÁN ÖSVÁ7H LÁSZLÓRÓL 353

— „Ő rnagy úr! E pillanattól kezdve szabadságolom önt. A további

intézkedéseket írásban közlöm önnel."...
fANULSÁGOS BETHLEN Béla gróf emlékezése is: Észak- Erdély

T kormánybiztosa voltam. (1989) Bethlen Béla születése óta

erdélyi birtokán élt és gazdálkodott. A rom án megszállás
idején is szűkebb pátriájában m aradt. Jól ism erte tehát a helyzetet,
a problém ákat. A lakosság tisztelte és becsülte őt. Ezért lett főispán,
illetve korm ánybiztos. Főispánként a hajnali autóbusszal utazott
székhelyére. M űködésének számos m egörökítésre m éltó m oz­
zanatából kettő kívánkozik ide. Az egyik:
„1940 december első napjainak egyikén a kora hajnali szürkület­
ben megszeppent fiatal lány kéredzkedett be hozzám. Előadta,
hogy ő az almásmálomi román pap lánya; apja érdekében jött,
aki napok óta az erdőben bujkál, ázik-fázik, nem mer hazamenni.
1918 és 1940 között sok borsot tört a község túlnyomórészt magyar
lakosságának orra alá. Megnyugtattam a leányt és azt izentem
apjának, hogy térjen nyugodtan haza. Egyidejűleg a főszolgabíró
útján elrendeltem, hogy a román papot senki ne merje bántani.
Nem is volt semmi kellemetlensége."
Ez idő tájt történt az is, hogy a rom án állam hoz tartozó Dél-Erdély-
ből egy rom án család átszökött m agyar területre, családi ügyeit
elintézendő. A határőrség elfogta őket.
„Telefonáltam a belügyminiszternek Budapestre és kértem:
hagyjuk őket hazatérni. A belügyminiszter magáévá tette előter­
jesztésemet és így elrendelhettem szabadon bocsátásukat. Nem
győztek hálálkodni."

Bethlen Béla ilyen és hasonló intézkedésekkel terem tette m eg a

rábízott országrészben a nyugalm at. Intézkedett például egy hadi­
rokkant vak rom án férfi ügyében, aki az 1914-ben kezdődött
háborúban a közös hadsereg katonájaként vesztette el szem e
világát, hogy az nyugdíjat kaphasson. Számos, pusztán rom án
m ivoltuk m iatt m unkaszolgálatra vezényelt férfit sikerült m en­
tesítenie, m int írja, a Belügym inisztérium m al együttm űködve.
A M. Kir. Belügyminisztériumtól távol állott a feudalizm us
szellem e, de m ég inkább a fasizmusé, vagy a nem zeti szo­
cializmusé. Kállay Miklós m iniszterelnök írta:
„Hadd fűzzek néhány megjegyzést a feudalizmus vádjához, mel­
lyel annyiszor illettek bennünket. [Kormányom minisztériumai­
nak vezető egyéniségei] nemzeti eszmétől áthatott, liberálisan
gondolkodó, szociálisan érzékeny csoportot alkottak, sokat adtak
a becsületre, nem ismerték a korrupciót, sem az anyagiasságot."
A Trianon u tán felnőtt nem zedék kím életlen kritikai érzékű tagja,
MARKAI János így vélekedett 1937-ben kiadott könyvében:
„A trianoni Magyarország társadalma sokkal demokratikusabb
összetételű, mint a régi Nagymagyarországé volt. A nagyobb
jelentőségű politikai pártok és a kormányok mindig a
354 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

középosztály és a kisgazda társadalom jóvoltából jutnak be­

folyáshoz... Az élet sokkal demokratikusabb, mint a régi
Magyarországon volt." (A háború utáni Magyarország)
De m ég KOZMA Miklós belügym inisztertől is idézhetjük 1918 de­
cem berében, huszártisztként papírra vetett sorait:
„Nekünk a múlt politikája érthetetlen, majdnem gyermekesnek
látszó játék... Nekünk ennek a politikának folytatása nem kell... a
háború a szó legnemesebb értelmében hatalmasan demokra­
tizált... A vagyonmegoszlás nem maradhat a régi... A jövőben
jobban kell értékelni a tudást és a munkát." (Az összeomlás. 1933)
INDEZT Így EGYÜTT LÁTVA, óhatatlanul fölmerül a gy­

M anakvó gondolat: dehát akkor a zsidótörvény végrehajtó

apparátusa? ENDRE Lászlónak és csapatának 1944-es
rém uralm a? JAROSS A ndor 1944 nyári bűnös belügym iniszteri
tevékenysége, mely m iatt a háború u tán kivégezték?
N oha a válasz m agától értetődő; hogy tudniillik Keresztes-
Fischer belügym inisztert és m ég sok más hazafit 1944 m árciusának
végén a Gestapo rabul ejtette, maga O 'sváth László is rejtőzködni
kényszerült, ők tehát vétlenek — mégis a becsület és az igazság
kötelez, hogy eltűnődjünk azon: mi vezetett töm egeket a háború
utolsó éveiben a szélsőségekhez? A ném et katonai megszállás
külső erőnek, vis maior-nak tekinthető; de mi m agyarázza a velük
önként együttm űködő m agyarok tetteit, vétkeit? M iért tudta a
Belügyminisztérium egyre nehezebben megfékezni a szélsőséges
indulatokat?
A m ár idézett Makkai János 1937-ben világos választ ad:
„A középosztály és a polgári osztály egyes rétegeiből óriási
névtelen és bizonytalan társadalom fejlődött. A munkásoztály és
a parasztság is képviselve van ebben a rétegben, amely csak abban
egységes, hogy semmije sincs... A kiábrándult marxista éppúgy
hozzájuk tartozik, mint a lelke mélyén kommunista entellektüel,
a megbántott zsidó, az osztályában elhelyezkedni nem tudó kis­
gazda vagy keresztény középosztálybeli... A társadalom ezen a
(Trianon országcsonkítása miatt előállott) helyzeten jótékonyk­
odással igyekszik enyhíteni. Tiszteletreméltó dolog, de a szociális
problémák megoldására semmi estre sem kielégítő."
Ebben a rétegben tenyésztődött ki az egyre agresszívebb Nyilas
Mozgalom. Viszont éppen e tény ismeretében kell m éltatnunk azok
helytállását, akik elveik, becsületük, hazájuk mellett ki tartva, üldözést
vállalva, m egm aradtak a m agyar társadalom szolgálatában.
Ilyen férfi O 'sváth László. 1915 nyara óta m egszakítás
nélkül a M. Kir. Belügyminisztérium tisztviselője, végül az elnöki
osztály főnöke. M int köztudott, a Belügyminisztérium 1939 őszétől
kezdve a IX. Szociális Osztály keretében folyam atosan m egszer­
vezte a hozzánk m enekült lengyelek, zsidók, francia és angol
hadifoglyok biztonságos ellátását. Ez a kényes ügy O 'sváth László
döntése alapján került a IX. osztályhoz, idősb ANTALL József
 NEMESKÜRTY ISTVÁN O'SVÁTH LÁSZLÓRÓL 355

hatáskörébe, nem pedig a rendészeti osztályra, ahol szükségkép­

pen más előírások érvényesültek.
Idősb Antall József, az osztály akkori vezetője írta
nyom tatásban eddig közzé nem tett emlékiratában:
„A Belügyminisztériumban igen nagy szerepet játszott minden jó
ügyben, a m enekültügy sikerének elősegítésében is O'sváth
László miniszteri osztályfőnök, a belügyminiszter legfontosabb
munkatársa. O'sváth László nem csak a korrekt emberi ma­
gatartás megtestesítője volt, hanem szociális érzésű, mélyen hu­
manista gondolkodású, ízig-vérig magyar ember. Szerény, csen­
des magatartása igen nagy tisztviselői tapasztalatokat és mély
emberi bölcsességet takart... Működésünk feltételeinek
megteremtésében meghatározó szerepe volt."

Az 1944 nyári Lakatos-kormányba O 'sváth Lászlót szánta

belügym iniszterként a kormányzó. O 'sváth azonban, látva, hogy
tényleges intézkedésekre m ár nem kerülhetne sor, nem vállalta a
megbízást.
Méltó tehát, hogy az igazságnak megfelelően értékeljük és
tisztelettel m éltassuk m ind O 'sváth Lászlónak, m ind pedig az
egykori M. Kir. B elügym inisztérium nak a m unkáját. Annál is
inkább, m ert O 'sváth László, és vele együtt csaknem m indenki, aki
a ném et m egszállók ellen, az üldözöttek m ellett szolgálták a hazát,
csaknem oly sorsban részesült, m int a háborús bűnösöknek n y ­
ilvánított politikusok. M egdöbbentő, milyen em bertelen
könyörtelenséggel, m ekkora cinizmusssal kergették nyom orba és
m egaláztatásba ezeket a férfiakat, akik egy dem okratikus m agyar
jövőt szolgáltak! Internálás, börtön, kitelepítés, n y u g ­
díjmegvonás... így jártak a Felvidéken, Erdélyben és a jugoszláviai
területeken m aradt hazafiak is, például az idézett Bethlen Béla, aki
alighogy visszatért erdélyi hazájába az ostrom után, a rom án
hatóságok máris letartóztatták és 1954-ig börtönben tartották; vagy
M arina Gyula, aki üggyel-bajjal tu dott csak üldözői elől m egm e­
nekülni, és kalandok után Amerikába települni.
'SVÁTH László 1944 tavaszától kezdve rejtőzködött, m ajd

O 1945 februárjában ism ét szolgálatba állt. 1946 nyarán boc­

sátották el állásából. N yugdíját m egvonták, tulajdonát ál­
lam osították. 1951-ben kitelepítették, egy nyírségi
gyógynövénytelepen lett napszám os. Puritán reform átus erkölcse
— atyja esperes volt, anyai nagyatyja pedig ref. p ü spök — a
földm űvelés, kertészkedés és a m éhészet kedvelése m egkön­
nyítette a beilleszkedést a szám űzetésbe. Fiát bebörtönözték. 1956
u tán cipőgyári dolgozóként tengette életét. 1970 nyarán halt meg.
Kétségbeejtő belegondolni, hogy hányán jártak így; hogy a m agyar
társadalom , annak akkor vezető rétege m ennyire nem tudta, nem
akarta m egbecsülni a korábban érte küzdőket, kiirtani igyekezvén
m inden jót és nem est, ami 1945 előtt történt. A m agyar történelem ,
m int tudjuk, 1945-ben kezdődött az akkori hatalom szám ára.
356 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

OST, hogy O 'sváth László állami elism erésben részesül,

M nevét a Várban a volt Belügyminisztérium falán em lék­

tábla örökíti meg, rem énykedhetünk: a társadalom végre
m eg fogja becsülni az egykor érte küzdőket, azokat, akik egykor
becsülettel, szakértelem m el és bátorsággal dolgoztak a jövőnek.
N em eskürty István

KAZÁNY1 ISTENSZÜLŐ (18. SZÁZAD)

ANTALL JÓZSEF> A KÜLPOLITIKUS
I.

MAGYAR ÁLLAMISÁG KEZDETE ÓTA NYILVÁNVALÓ, hogy m in­

A den m agyar politika alapja a külpolitika. Az évszázadok

során, persze a körülm ényektől függően m indig más for­
m ában, de újra és újra, m indegyre ugyanazok a kérdések vetődnek
fel, m int SZENT ISTVÁN, vagy a közelebbi m últban, SZÉCHENYI és
DEÁK Ferenc idejében. E kérdések lényege, hogy miféle stratégiai
választások teszik lehetővé a nem zeti önállóság m egőrzését, vagy
pesszim istábban fogalmazva: a m agyarság puszta fennm aradását.
M inthogy a kérdés m indig egy és ugyanaz, kiélezett helyzetekben
a történelm i megközelítés nagyon is indokolt, a külpolitikusnak
szám ba kell vennie a sikeres és a kevésbé sikeres m egoldásokat,
hogy a tanulságokat beépíthesse tevékenységébe. így tett ANTALL
József is. Ezért járnak hamis úton azok a bírálók, akik a historizálást
szemére vetik az Antall-kormánynak: Antall külpolitikai sikereitnagyrészt
épp annak köszönhette, hogy évszázados perspektívába helyezte az
eseményeket s a tennivalókat, ugyanúgy egyébként, mint a modem
Európa megteremtői, a kereszténydemokrata Robert SCHUMAN, Aldde DE
GASPERI és Konrad ADENAUER, vagy a Franciaországot vert h e ­
lyzetéből kétszer is kiemelő Charles DE GAULLE.
A sikeres külpolitizálásnak, persze, alapfeltételei vannak.
Az egyik ezek közül a nemzeti érdekek prioritása, mely m agától
értetődő, hisz m inden nem zet külpolitikáját ez irányítja, mégis
szóba kell hozni, m ert e prioritás M agyarországon évtizedeken át
nem érvényesült, a nem zeti érdekek háttérbe szorultak, a
„béketábor" birodalm i érdekei mögé. Történelm ünkben nem az
első alkalommal egyébként. A másik feltétele a sikerességnek, hogy
a külpolitikusnak megfelelő mozgástér álljon a rendelkezésére. A
középkorban, egészen M ohácsig ez m egvolt, azután m ajdnem
teljesen elveszett, s csak részben állott helyre, a török kiűzetése
után. A két világháború közti időszakban, m inthogy a szuver­
enitását az ország visszanyerte, elméletileg szabadon m ozoghatott
és választhatott a m agyar külpolitika, de a valóságban m ozgásterét
erősen behatárolta M agyarországnak a trianoni béke utáni
többszörösen hátrányos nem zetközi helyzete.
1991 m ájusában Francois MITTERRAND m unkaebédre hívta
m eg Párizsba Antall Józsefet. A francia elnök elsősorban a kezdődő
jugoszláv válsággal kapcsolatban kívánta kikérni a m agyar
m iniszterelnök vélem ényét. A pillanat jelentős: az öt atom hatalom
358 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

egyike, a világ gazdaságilag negyedik legerősebb állama kíváncsi

az alig egy éve dem okratizálódott kishatalom felfogására. Az
érdeklődés elsősorban az átalakulást irányító Antall Józsefnek
szólott, s egyúttal az új M agyarországnak, mely abban a pillanat­
ban oly tekintélyt vívott ki m agának, am it sem lélekszám a, sem
gazdasági hatalm a, sem katonai ereje nem indokolhatott.
A vendéglátók gépkocsiján a Roissy repülőtérről a város
felé tartva Antall József, szokása szerint, előbb röviden kikérdezett
a kétoldalú kapcsolatokról, azután arról kezdett beszélni, ami le­
ginkább foglalkoztatta. „Mátyás óta nem volt ilyen kedvező
külpolitikai helyzetünk, m ondotta, a következő két-három évben
ezt feltétlenül ki kell használni."
LPOLITIKAI SZEMPONTBÓL M agyarország h ely zete Szerenc­
s e n alakult 1989-90-ben. Előzőleg, 1945 és 1989 között, az
rszág szuverenitása szinte a nullpontra süllyedt, soroza­
tosan születtek a nem zeti érdekekkel ellentétes, kizárólag a szovjet
szem pontokat tekintő döntések: m int a M arshall-terv elutasítása
1947-ben, a KGST-hez (1949) m ajd a Varsói Szerződéshez (1954)
történt csatlakozásunk, 1968-ban a csehszlovák reform kom -m u-
nista kísérlet katonai leverésében való részvételünk, és — az egész
periódus idején m indvégig — a szomszédos állam okban élő m ag­
yar kisebbségek többszörösen hátrányos helyzetének elhallgatása
és nem létezőnek tekintése.
Két jelenség azonban a későbbiek szem pontjából ked­
vezően hatott. Az 1956-os forradalom rendkívüli visszhangot
keltett az egész világon, s nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a
m agyarságról a kalandozások kora óta kialakult két kép közül,
m elyek azóta váltakozva érvényesülnek, a 20. század eleje óta
először, ism ét a kedvező kép váljék uralkodóvá1. M ásrészt a
K ádár-rendszer viszonylagos belső liberalizm usa és a
piacgazdaság irányába tett szerény lépései nyom án a nyugati
m édiában, mely sokáig a két világrendszer konvergenciájának
elm életét hirdette, M agyaror-szág többnyire m int a birodalom
legelviselhetőbb és legreménytelibb országa jelent meg. A nyugat­
európai sajtó a hatvanas években rendszeresen értekezett arról,
hogy a kapitalizm us szociáldem ok-ratizálódása ill. a szocializmus
„emberijogosodása" előbb-utóbb a két szisztéma különbségeinek
eltűnését fogja m ajd eredm ényezni. Jellegzetesek például a párizsi
Le Monde vezető publicistájának, A ndré FONTAINE-nek e tárgyban
írott cikkei. E gondolatkörben csak SZOLZSENYICIN megjelenése
hozott jóval később fordulatot. A politikai ellenzék színrelépése
1988-ban, POZSGAY Imre 1989 februári nyilatkozata a többpár­
trendszer szükségességéről, m ajd a nyár elején kezdődött Nem zeti
Kerékasztal-tárgyalások tovább erősítették a pozitív képet, így 1989
júliusában a Párizsban tartott G7-csúcsértekezleten a nagyhatal­
m ak először határoztak két közép-kelet-európai állam, m éghozzá
Lengyelország és M agyaror-szág támogatásáról. A vasfüggöny
szimbolikus átvágása augusztusban, m ajd az NDK-s m enekültek
 SZÁVAI JÁNOS: ANTALL JÓZSEF, A KÜLPOLITIKUS, I. 359

kiengedése szeptem ber elején ugyanezt a tendenciát folytatta; így

ebben az időszakban a lengyelek és a m agyarok kom oly előnyt
szereztek a többi „varsói" országgal szem ben. N em véletlen, hogy
1989-90-ben szinte m inden vezető nyugati politikus fontosnak
tartotta, hogy m egjelenjék Budapesten.
Ebben a kedvező pillanatban került döntési helyzetbe An­
tall József. 1989. október 21-én választották a M agyar D em okrata
Fórum elnökévé, de m ár a szeptem ber 18-i Kerekasztal-megál-
lapodás m egkötése óta m iniszterelnök-jelöltként emlegették. An­
tall rögtön határozott és nagyon tudatos külpolitikai lépésekkel
indított. E határozottságnak és tudatosságnak többféle előzm énye
is volt: elsősorban hosszú idő óta kialakított és alaposan m egérlelt
koncepciója, másfelől N yugat-E urópában fenntartott személyes
kapcsolatai, m elyek révén folyam atosan tájékozódott az
esem ények hétteréről, harm adrészt pedig az az ígéretes kapcsola­
trendszer, am elyet az MDF egyik alapítója, JOÓ Rudolf vezette
külügyi m unkacsoporttal együtt az év során kialakított.
M inthogy ezekben a hónapokban közvetlenül vele dol­
gozhattam , m ajd 1990 szeptem berétől, m int párizsi nagykövet,
részt vettem párizsi tárgyalásain, valam int a francia politikusokkal
folytatott budapesti megbeszélésein, közelről figyelhettem meg
Antall József tárgyalási m ódszerét, stílusát, kapcsolatterem tő
képességét, s azt is, hogy m ilyen tekintélyt tudott kivívni m agának
a legjelentősebb nyugati politikusok körében. Antall, ez m ár kor­
m ányra kerülése előttiátható volt, m indvégig saját kezében tartotta
a külpolitika irányítását, ugyanúgy, m int a m odem európai politika
valam ennyi jelentősebb személyisége, így például kortársai közül
az általa legtöbbre becsült M argaret THATCHER, vagy Francois
MITTERRAND, akiről viszont sokkal ellentm ondásosabb vélem énye
volt.
~ r % ÁR A SORS NAGYON KEVÉS IDŐT ADOTT Antall Józsefnek, ez az
alig négy esztendő a történelem kivételes pillanatai közé
tartozik. Évtizedeken át érezhettük úgy, hogy m egállt az
idő, semmi lényeges nem történik. E rövid periódusban viszont
annál gyorsabban zajlott m inden, sorsfordító esem ények m entek
végbe. M agyarország kiszabadult a birodalom öleléséből,
visszanyerte szuverenitását, s olyan politikai és gazdasági
szisztém át kezdett kiépíteni, mely hasonlatos a nyugat-európai
országokéhoz. A m indennapi politikai csatározások során nem vált
eléggé világossá, mi is volt m indebben Antall József szerepe. Az
alábbiakban megkísérelem bem utatni, hogy én m agam hogyan
láttam m indezt. Kétfelől közelítve: előbb beszámolok a közelről látott
fontosabb eseményekről és arról, hogyan határozta meg ezeket Antall
erőteljes személyisége, majd általánosabb síkra érve, megpróbálok
felvázolni néhány vonást a külpolitikus Antall portréjához.
360 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

A FRANCIA KAPCSOLAT PÉLDÁJA

A Budapestre látogató francia politikusok 1989 elejétől kezdve,

hivatalos program juk mellett, m indig találkoztak az ellenzék
képviselőivel is. E találkozókra, ahová valam ennyi ellenzéki párt
hivatalos volt, Christiane MALITCHENKO nagykövet asszony rez­
idenciáján került sor. Antall először október 24-én volt jelen,
am ikor Pierre JOXE akkori belügym iniszter járt Pesten. Joxe az
egyik legbefolyásosabb francia politikus volt ebben az időben, az
elnök bizalmi embere, s amellett a vezetésben a m agyarországi
fejlem ények követésével m egbízott korm ánytag. Az előkertre
nyíló kis szalonban ott volt a szocdem elnök, PETRASOVITS Anna, a
kisgazdákat képviselő RAVASZ Károly, az SZDSZ részéről TAMÁS
G áspár Miklós, a FIDESZ-től ROCKENBAUER Zoltán. A szokásos
körbem utatkozás során a m indannyiunk közül legism ertebb
Tamás G áspár ragadta m agához a szót, elm ondta, hogy az ellenzék
közös jelöltjeként indul a nem sokára sorra kerülő belvárosi
pótválasztáson, s hozzátette, kacsintva egyet a belügym iniszter
felé, hogy ebből a választási körzetből m ár szám os m agyar
m iniszterelnök került ki.
Joxe rezzenéstelen arccal hallgatta, m intha nem értené,
hogy m it m ond. Csak akkor élénkült föl, am ikor végre Antalira
került sor. Faggatni kezdte a belpolitikai helyzetről, kérdezte,
hogyan látja a közelebbi és távolabbi jövőt; ketten beszélgettek, a
többiekre szinte ügyet sem vetve. A későbbiekben többször is
m ódom ban állott föleleveníteni ezt a pillanatot Pierre Joxe-szal: azt
m ondta, addig sohasem hallott Antaliról, fogalma sem volt ki az,
de am ikor beszélgetni kezdtek, rögtön m egérezte, jelentős em ber­
rel találkozott. Amihez m ég hozzá kell tenni, hogy Joxe, bár meg-
győződéses szocialista s így szem ben állott az Antall-képviselte
európai politikai eszm erendszerrel, m int reálpolitikus és
elkötelezett dem okrata m inden tám ogatást m egadott m indvégig,
míg korm ányon volt, az új m agyar vezetésnek. Pierre Joxe apja, a
gaulle-ista Louis Joxe 1953 és 1955 között M oszkvában volt francia
nagykövet. Joxe, m int egy beszélgetésünkben elm ondta, egyetem ­
istaként vakációit apjánál töltötte, s ham ar kiismerte a Szovjetunió
valódi term észetét. így, a baloldaliak közül szinte egyedülállóan,
semmiféle illúziót sem -táp lált a szovjet szocializmus valódi
jellegével kapcsolatban.
~W" ./'ÉT HÉTRE RÁ, ugyancsak a francia nagykövetségen, Roland
DUMAS külügym iniszterrel, az EK akkori soros elnökével és
. A m . Jacques DELORS-ral az EK-Bizottság elnökével találkozott
Antall József. Időközben Budapestre jött, hogy fölvegye a hivatalos
kapcsolatot az MDF-fel, a gaulle-ista párt, az RPR három tagú
küldöttsége2, m elyet azután decem ber 17-én egy m agasabb rangú
delegáció követett, Alain JUPPÉ főtitkár vezetésével (tagja volt a
m agyar szárm azású Nicolas SÁRKÖZY is). A m egbeszélések a Kos-
suth-klubban folytak, m ásnap sajtóértekezleten szám olt be Antall
 SZÁVAI JÁNOS: ANTALL JÓZSEF, /1 KÜLPOLITIKUS, I. 361

és Juppé a m egállapodásokról, délután értelmiségiekkel való

találkozó zárta volna a program ot, ha közbe nem jön Tem esvár; a
francia delegáció a m agyarokkal együtt m ent a Hősök terére, hogy
részt vegyen a rögtönzött nagy tüntetésen. Juppé , akiből utóbb
külügym iniszter, m ajd 1995 m ájusában m iniszterelnök lett, s akit
a m édia m int tökéletes, de érzelem m entes kom puteragyat jelle­
mez, élete egyik jelentős pillanataként emlegeti budapesti útját3.
Sokszor hozta szóba, így például, amikor 1994 szeptemberében, a
párizsi nagykövetségből való távoztamkor a Quai d 'O rsay-n a fran­
cia korm ány nevében kitüntetett és búcsúztatott; érezte annakidején,
m ondta közel öt évvel később, hogy történelmi pillanat volt az, s hogy
Antall személyében a pillanattal felérő em berrel találkozott.
1990 januárjában látogatott M agyarországra Francois MIT­
TERRAND elnök, s néhány nappal előtte m egjött az új nagykövet
is, Pierre BROCHAND. Kettesben m en tü n k el hozzá, felveendő a
kapcsolatot. Emlékszem, az O utcai M DF-székházból in d u ltu n k
Antall öreg, ütött-kopott Ladáján.'Előbb a jobboldali ajtót nyitotta
ki, beültetett, s csak azután ült ő m aga a volán mögé. Kifogástalanul
udvarias volt m indig, régim ódian, vagy m ondhatnám inkább,
európai módra. Ez az udvariasság, mely nem csak gesztusokban
nyilvánult meg, hanem egész m agatartásában, m indig m egadta a
kedvező alaphangulatot. így Brochand-nal is rögtön m egtalálta a
kellő tónust. Arról beszélt, hogy am ikor a ném et hadifogságból
szökött franciák 1941-től M agyarországon kerestek és találtak m e­
nedéket, apja, idősebb ANTALL József, m int a m enekültek ügyével
m egbízott főtisztviselő, Balatonbogláron helyezte el őket, ahol is
teljes szabadságot élveztek. O lyannyira, hogy 1943-ban július 14-
én ott em lékeztek m eg nem zeti ünnepükről, fölhúzták a nem zeti
lobogót, s elénekelték a M arseillaise-i,és hogy ezen az ünnepségen
tizenegy évesen ő m aga is ott volt. A nagykövet, aki addig m ég
sohasem hallott a kétoldalú kapcsolatoknak erről a m egható m oz­
zanatáról, egyszer s m indenkorra m eg volt nyerve.
1990. jan u ár 19-én látogatott B udapestre, népes
delegációval MITTERRAND francia elnök. A hivatalos tárgyalásokon
kívül (egyébként a beteg NÉMETH Miklós m iniszterelnök helyett
MED-GYESSY Péter fogadta), találkozott egy népes reggeli
keretében az ellenzéki pártok képviselőivel, de előtte m ég külön
tárgyalt Antall Józseffel. Annak, hogy őt kiem elten kezelte,
jelzésértéke volt. A francia elnök, feltehetőleg Joxe és a pesti követ-
ségi jelentések nyom án, Antaliban látta az új m agyar dem okrácia
első vezetőjét. A fél órára tervezett megbeszélés, m elyen
GRANASZTÓI Györggyel együtt m agam is jelen voltam , egyórásra
tágult s az új Európa m egterem tésének kérdései körül forgott;
Antall, de utána M itterrand is, évezredes perspektívába helyezte a
jelen és a jövő Európájának problem atikáját. Csak egy kérdésben
nem voltak azonos nézeten: Antall a Szovjetunió nyugati határát
képzelte az új Európa keleti határának, míg M itterrand, aki alig
három héttel előbb hirdette m eg az európai konföderáció tervét, azt
362 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

fejtegette, hogy Oroszország nélkül semmi sem lehetséges. A találk­

ozó végén Antall átadta a francia elnöknek azt az egyoldalas ny­
ilatkozatok mely az MDF nézeteit foglalta össze az erdélyi kérdésről.
1990 januárjában Antall hosszabb körutat tett JESZENSZKY
Gézával együtt az Egyesült Államokban, m ajd februárban, az RPR
m eghívásának eleget téve, Párizsba utazott. Ekkor vette föl a
kapcsolatot azokkal a vezető francia politikusokkal, akikkel
szem élyesen addig m ég nem találkozott, Alain POHER szenátusi
elnökkel, Jacques CHIRAC-kai és Valery GlSCARD D'ESTAING -nel.
N em sokkal később Ném etországba utazott a CSU kongresszusára,
s találkozott a ném et vezetőkkel, köztük KOHL kancellárral. A
m agyar választások előtti rendkívül rövid periódusban ezek az
utak pontosan jelezték Antall külpolitikai prioritásait, amit később
ő maga euroatlanti irányultságnak nevezett: felfogása szerint az új
M agyarországnak szakítania kell negyven éves szövetségi
rendszerével, és csatlakoznia a NATO-hoz s az EK-hoz.
Ezeket a ma m ár közhelynek szám ító gondolatokat akkor
m ég kim ondani sem nagyon lehetett, a legtöbb politikus és poli­
tológus óvott „az orosz m edve" elleni provokációktól.4 Antall első
lépései m ár jól láthatólag előkészítik korm ányra kerülése utáni
nagy akcióit: a KGST és a Varsói Szerződés felszám olásának
javaslatát. M agyarország jövendő integrációja, úgy véltem , a
NATO esetében főként az Egyesült Államoktól, az EK esetében
pedig N ém etországtól és Franciaországtól fog függeni.
VÁLASZTÁSOK KÉT FORDULÓJA KÖZT az MDF utolsó

A választási nagygyűlésére m eghívott egy-egy angol, ném et és

francia politikust.5 Francia résztvevőnek Giscard d'E staing-t
javasoltam, aki akkor még nem tett le arról, hogy újból elnök legyen.
Rögtön igent m ondott, és hogy aznap délelőtt m ég Európa parla­
menti kötelezettségeinek is eleget tudjon tenni, repülőgépet bérelt,
azzal jött Strasbourgból Budapestre, s aztán még este repült vissza
Párizsba. A rem ek hangulatú választási gyűlés után, Giscard szűk
körben együtt vacsorázott Antall Józseffel. A fő téma a szovjet politika
volt, s a Helsinki-egyezmény egyik főszereplője és a jövendő m agyar
m iniszterelnök nagyon jól m egértette egymást.
Ennek az estének volt egy érdekes belpolitikai elágazása.
Az április 8-i választásokat m egelőzően tévévitát rendeztek a két
legerősebb párt elnöke, Antall és KIS János között. Szóba kerültek
a nem zetközi kötődések is; Antall joggal büszkélkedett pártja job­
bközép kapcsolataival, hiszen az európai konzervatív és n é p p á r­
tokat töm örítő EDU fölvette tagjai közé az MDF-et, őt pedig alelnö-
kévé választotta. Kis János, leplezni próbálván szervezete baloldali
eredetét és kötődéseit, a riporter kérdésére az SZDSZ nem zetközi
liberális kapcsolatairól beszélt. „Érdekes — riposztozott Antall —,
a francia liberális pártszövetség, az UDF elnöke épp tegnap járt
Pesten, hogy elősegítse az MDF választási győzelmét."
M iután m egkapta kormányalakítási m egbízását, de m ég
a korm ány m egalakulása és beiktatása előtt, Antall rögtön
 SZÁVAI JÁNOS: ANTALL JÓZSEF, A KÜLPOLITIKUS, I. 363

kezdem ényezte, hogy első külföldi útja Bonnba és Párizsba vezes­

sen. Alig öt héttel a korm ány hivatalba lépése u tán létre is jött ez
az utazás, m elyet az új m iniszterelnök, a konkrét kapcsolatfelvétel
m ellett, szimbolikus jelentőségűnek is szánt: jelezni kívánva, hogy
az addig szovjet parancsra m űködő m agyar külpolitikát európai
magyar külpolitika váltja föl. Antall, m int tudott, nagy híve volt a
n ém et orientációnak, jól beszélt ném etül, ham ar baráti viszonyba
került H elm uth Kohl kancellárral. De pontosan tudta, hogy
M agyarországnak nem szabad, m int a m últban annyiszor,
egyetlen szövetségesre tennie, hogy a geopolitikai, s a részben
abból fakadó gazdasági adottságok révén stratégiai pozícióban
lévő s az újraegyesítéssel csak tovább erősödő N ém etország be­
folyását feltétlenül ki kell egyensúlyozni más befolyásokkal. M ás­
felől, rendszeresen követve O'SVÁTH György révén a brüsszeli
EK -központban történteket, tökéletesen tisztában volt azzal is,
hogy az Európai Közösség m eghatározó eleme a ném et-francia
kettős, és hogy a m agyar csatlakozás csakis m indkét hatalom segít­
ségével történhetik meg. A ném et kapcsolat szinte m agától
értetődő volt, m ár a K ádár-rendszer idején is a legerőteljesebb a
nyugatiak közül. A francia-m agyar kapcsolatot viszont súlyosan
m egterhelték, és néhány látszat-gesztus ellenére is, rendkívül alac­
sony szinten tartották az előítéletek: nem csak m agyar, hanem
francia részről is. Ugyanis a m agyar Trianon-ressentim ent-nekvoll
francia megfelelője, m éghozzá az a különösen külügyi berkekben
m akacsul élő nézet, hogy a m indkét világháborúban Fran­
ciaországgal ellenséges táborban harcoló M agyarország a hajdani
ellenfél, ma pedig rivális, N ém etország érdekszférájába tartozik, és
hogy em iatt nem tartozik a franciák által tám ogatandó közép-
kelet-európai államok csoportjába.
Az 1990. június végi Bonn-Párizs útnak tehát az volt az
elsődleges üzenete, hogy az új m agyar dem okrácia egyenrangú
kapcsolatokat kíván kialakítani N yugat-E urópa két legfontosabb
hatalm ával. A francia vezetők, M itterrand elnök, Michel ROCARD
m iniszterelnök és az akkor ellenzékben lévő Jacques Chirac és
Valery Giscard d 'E stain g , regisztrálták ezt az üzenetet, és be is
építették gondolkodásukba; ekkorra datálható a francia külpoli­
tikában az a fordulat, mely átértékelte régiónk országainak
megítélését, és a vízum kényszer eltörlésével m eg is jelölte, hogy a
lengyel-csehszlovák-m agyar triónak ad prioritást. (A francia
vízum kényszer Romániával és Bulgáriával ma is fennáll.)
’ ÁROM HÓNAP MÚLVA Antall ism ét Párizsba utazott egy

H politikai díszvacsora főszereplőjeként. A vacsora egyik célja

a Batthány Lajos Alapítvány alaptőkéjének m egterem tése
volt, a másik s fontosabb, a francia politikai és gazdasági élet
főszereplőivel való találkozás. Többen le akarták beszélni Antalit a
részvételről, m ondván, hogy csakis kudarcokra szám íthat, a túl­
ságosan drága részvételi díj (5000 illetve 2500 frank) és a francia
politikai élet belharcai m iatt nagyon kevesen jönnek m ajd el. M a­
364 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

gukat a szervezőket is m eglepte a ro p p an t siker, több m int

négyszázan jelentek m eg a G rande Arche legfelső em eletén lévő
óriási terem ben, hogy Antalit meghallgassák, gazdasági vezetőkön
kívül az ellenzék három nagyágyúja, Chirac, Giscard és R aym ond
BARRg akiket akkor m ár évek óta nem tudott senki egy helyre
összehozni. A szocialisták részéről viszont csak a párt külügyi
titkára, G érard FUCHS volt jelen.
KKOR MUTATKOZOTT MEG, hogy a m agyar-francia kapcsola­

£ tokban az im ént em lített politikai fordulatot gazdasági for­

dulat is követheti. A rákövetkező három év azután m egm u­
tatta, hogy m ekkora bizalmi tőkét halm ozott föl Párizsban Antall
József: a volt KGST országokba érkező francia tőke 50%-a került
ebben az időszakban M agyarországra, ugyanannyi, m int a többi
ex-kom m unista államokba együttvéve! A francia befektetők, m it
sem törődve a hagyom ányos rom án, lengyel, cseh irányultsággal,
nagy többségükben felénk igyekeztek, s ez az arány akár nagyobb
is lehetett volna, ha az illetékes m agyar intézm ények több nyi­
tottságot m utatnak. 1990 és 1994 között a francia befektetők,
rácáfolva a közelm últ hagyom ányaira, elsősorban M agyarországra
■igyekeztek (am ihez hozzájárult az az ingerült reakció is, m elyet a
Skoda-privatizáció váltott ki Franciaországban, ui. a Volkswagen
győzött a Renault előtt. Ebben az időszakban hazánkba annyi
m űködőtőke érkezett, m int az összes volt KGST-országba együt­
tesen, annak ellenére, hogy néhány nagyobb üzlet nem jött létre
(a dél-budapesti m etróvonal, a Budapest-K elebia vasútvonal
korszerűsítése, egy erőm ű létesítése). M itterrand elnök m ár 1990
januárjában kétm illiárd frankos hitelt ajánlott fel, s több priva­
tizáció során (telefonkönyv, MATÁV, repülőgépvásárlás, repülőtér
stb.) a francia befektetők vereséget szenvedtek. M a m ár m egál­
lapítható, hogy a középtávú nem zeti érdekek sokszor nem
érvényesültek az adott döntések során, így például ha a MALÉV
Boeing gépek helyett Airbusot vásárol, ez felhasználható eszköz
lett volna az Ek-tárgyalások során.
A vacsorán tehát, ahol a m agyar m iniszterelnök a Le Figaro
külpolitikai főszerkesztőjének kérdéseire válaszolt, a baloldal poli­
tikusai nem voltak jelen, viszont m ásnap délelőtt Michel Rocard
m iniszterelnök fogadta m agyar kollégáját. A M atignonba m enet
Antall a gépkocsiban azt fejtegette, hogy m ajd m indenben szót ért
Rocard-ral, és hogy egyetértésük azt m utatja, hogy a jobbközép és
a balközép felfogása közt sokkal kisebb a különbség, m int bárm e­
lyik közép és a politikai szélsőségek között. A beszélgetés, m elyen
ott volt BOGÁR László külkereskedelm i állam titkár is, olyan jó
légkörben zajlott, hogy a két politikus messze túllépte a kijelölt
időt. Ez, m int utóbb kiderült, nagy felfordulást okozott; Rocard
aznap hivatalos ebédet adott, s a várt vendégek, míg el nem
m entünk, nem hajthattak be a m iniszterelnökség díszudvarába. A
tárgyalásnak egyébként két érdekes m ozzanata volt. Antall el­
m ondta, hogy az ország olajtartaléka tizenegy napra elég, Rocard
 SZÁVAI JÁNOS: ANTALL JÓZSEF, A KÜLPOLITIKUS, I. 365

többször rákérdezett, hogy nem száztizenegy nap o t akart-e m on­

dani, s m ikor m egértette, m ilyen kiszolgáltatott helyzetben van
em iatt M agyarország, m egígérte segítségét. A zután ő m aga hozta
szóba az NDK nehézfegyvereket, m elyekről néhány nappal azelőtt
tárgyaltak a francia-ném et csúcson, s am elyeket, m inthogy a Bun-
desw ehrnek nincs rájuk szüksége, M agyarország igényelhetné,
tanácsolta, hogy ingyen vagy olcsón megkapja.
Ebből az ügyből sajnos nem lett semm i, de Rocard baráti
jóakarata nyilvánvaló volt. Hasonló szim pátiával követte az Antall-
korm ány m űködését, dacára a világnézeti eltéréseknek, a francia
korm ány több m inisztere is, így elsősorban belügy-, m ajd
hadügym iniszterként Pierre Joxe (aki rendkívül eredm ényes segít­
séget nyújtott hazánknak, főképp a rendőrségi együttm űködés
keretében) és az európai m iniszter Elisabeth GUIGOU (akinek h i­
vatali szobájában m agyarországi SZENT ERZSÉBET naiv m űvész
készítette szobra állott), s az első időszakban m aga M itterrand
elnök is.
A taxisblokád idején is ez a szim pátia érvényesült. Az
Európa Tanács főtitkára, a M itterrand-hoz közelálló szocialista
párti Catherine LALUMIÉRE táviratot küldött a kórházban fekvő
Antall Józsefnek, m elyben teljes tám ogatásáról biztosítja m int
törvényes korm ányfőt és az alkotm ányos dem okrácia m egtest­
esítőjét (a m agyar sajtó, a Pesti Hírlapot kivéve, nem közölte a
távirat szövegét). Ugyancsak a taxisblokád dem okráciaellenes
voltát állapította m eg Lionel STOLÉRUm iniszterelnökségi állam tit­
kár, aki azon a hétvégén a francia korm ány ügyeletese volt; Stoléru
erről nyilatkozni kívánt a M agyar Televíziónak, amely azonban
végül is nem szólaltatta m eg a francia politikust.
’ OVEMBERBEN KERÜLT SOR Párizsban az EBEÉ konferen­

N ciájára, ahol a volt kom m unista országok először fogadták

el, a Párizsi Charta aláírásával, azokat az alapelveket, am e­
lyeken a nyugati típusú dem okráciák épülnek. A konferenciánál,
m ely inkább csak regisztrálta az év során elért eredm ényeket,
érdekesebbek voltak a különtalálkozók. Kettőt kell kiem elni ezek
közül: Antall és Mihail GORBACSOV egyórás megbeszélését a szovjet
nagykövet rezidenciáján, amely határozottan rácáfol azokra a
vádaskodásokra, melyek szerint a m agyar miniszterelnök elhany­
agolta volna a keleti kapcsolatot, és a m agyar-cseh-lengyel csúc­
stalálkozót. Ezen a megbeszélésen, ahol lengyel részről MAZOWIECZKI
miniszterelnök, csehszlovák részről pedig Václav HAVEL elnök és
CALFA, akkori miniszterelnök volt jelen, m indvégig Antall tartotta
a kezében az irányítást. O vetette föl, a 13. századi visegrádi hárm as
királyi találkozót idézve, a három ország politikai és gazdasági
együttm űködésének gondolatát, am it partnerei szinte azonnal el­
fogadtak.
A jelenet sokatm ondó, m ég akkor is, ha a fejlem ények
azóta csak részben váltották is be az induló visegrádi
együttm űködés rem ényeit. Egyértelm ű volt, hogy a jelen levő
36 6 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

politikusok között Antall az egyetlen államférfi, aki képes m élyen

elem ezni a szituációt — a régió biztonsági problem atikáját —>s aki
felhasználva a történetiséget is, olyan eredeti m egoldást javasol,
m ely valódi perspektívát nyújthat. Benne volt ebben a
kezdem ényezésben az a felismerés is, hogy a közép-európai ál­
lam ok, m elyek biztonsági és gazdasági problém áikra m egoldást
csakis az Európai Közösségtől várhatnak, az integráció irányába
m ozdulva több segítséget rem élhetnek az akkor m ár
harm inchárom éve integrációjukkal küszködő nyugat-európai ál­
lam októl, m int m egosztva és egymással nyíltan versengve.
Z A DEZ1NTEGRÁCIÓS FOLYAMAT, mely 1991-ben régiónkban
(a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és Jugoszláviában)
óriási lendületet kapott, az első szakaszban felértékelte a
francia külpolitikusok szem ében hazánk szerepét. A
K ülügym inisztérium folyam atosan, tájékozódott, rajtam m int
nagyköveten keresztül, a m agyar m iniszterelnök h e ­
lyzetértékeléséről, 1991 áprilisában kezdem ényezte egy francia-
m agyar barátsági szerződés m egkötését, m ajd m ájusban került sor
a m ár em lített m unkaebédre az Elysée palotában, a külügy- és
pénzügym iniszterek, valam int a diplomáciai főtanácsadók, Pierre
MOREL és KODOLAnyi Gyula jelenlétében. M itterrand is, Antall is
egy új form át öltő föderáció fenntartásában gondolkozott, s a
m agyar m iniszterelnök jugoszláv kollégája, a horvát MARKOVIC
tám ogatásának szükségességére hívta föl a figyelmet. „Igen, egy új
TlTÓRAvolna szükségünk", m ondta váratlanul M itterrand, de látva
a m egdöbbent arcokat, köztük D um as külügym iniszterét is,
rögtön korrigálta önm agát: „egy új Titóra, aki nem kom m unista."
Ezek a különös reakciók m ár sejtetni engedték, hogy a francia
korm ány nem a legszerencsésebben fogja kezelni a m ár akkor
fegyveres konfliktussal fenyegető jugoszláv válságot.
A m agyar korm ány és különösen Antall József iránti m eg­
becsülésnek két másik jele is volt a jugoszláv válsággal kapcsolat­
ban. Pár hónappal a M itterrand-A ntall ebédet m egelőzően, az
1991 februári kalasnyikov-botrány idején, am ikor a jugoszláv
propagandagépezet, a szovjet sajtó és a m agyar ellenzék egyszerre
tám adta a korm ányt, a francia K ülügym inisztérium felajánlotta
segítségét a m agyar korm ánynak. 1992-ben pedig, am ikor először
vetődött fel az ENSZ-csapatok Jugoszláviába küldése, Pierre Joxe
hadügym iniszter azt szerette volna, ha a francia kéksisakosok a
m agyarlakta zónákban állomásoznak, ezzel is hozzá kívánva
járulni a kétoldalú kapcsolatok elmélyítéséhez.
Sajnos, ez a terv Butrosz GHALI ENSZ-főtitkár ellenállásán
m egbukott.
A barátsági szerződés aláírására 1991 szeptem berében
került sor, ez volt Antall m iniszterelnökként im m ár negyedik, de
sajnos utolsó párizsi látogatása. Franciaország az év elején d ö n tö tt
úgy, hogy valam ennyi új demokráciával szerződést köt; első volt
a sorban Lengyelország, m ásodiknak szánták M agyarországot. Az
 SZÁVAI JÁNOS: ANTALL JÓZSEF, /1 KÜLPOLITIKUS, I. 367

ajánlatnak, ugyanúgy m int Antall 1990 júniusi útjának,

gesztusértéke volt. A sorrend (utánunk következett Csehszlovákia,
s csak azután Románia és Bulgária) azt kívánta jelezni, hogy a Quai
d 'O rs a y szakít régebbi beidegzéseivel, és új preferencia-sorrendet
állít föl a közép-kelet-európai térségben. Egy finom szem antikai
jelzés is érkezett ezzel kapcsolatban, melyre Jacques FAURÉ ali­
gazgató külön is felhívta a figyelmemet; a szerződés francia rím e,
Traité d 'entente et d 'am itié azért foglalta m agába a világháborúra
em lékeztető antant szót, hogy jelezze, im m ár M agyarország a
Quai d 'O rs a y szem ében nem az, ami nyolc évtizeden át volt: a
nyugati szövetségesek ellenfele.
A szerződés elkészülte és aláírása azonban nem m ent
zavartalanul. Egyrészt a m agyar külügym inisztérium , am ely so­
hasem volt képes m egérteni a francia kapcsolat fontosságát, húzta-
halasztotta az előkészületeket, más barátsági szerződéseket kívánt
időben előre venni, úgy hogy végül a m iniszterelnök
közbeavatkozására volt szükség ahhoz, hogy a döntés m eg­
szülessék és a szövegezési m unkálatok elinduljanak. A május végi
párizsi tárgyalásokra elkészült m agyar szövegjavaslat hosszú volt,
de hiányzott belőle szám os lényeges pont, így például a kisebbségi
problém a; ezt, javaslatom ra, a francia tárgyalópartnerek m inden
vita nélkül belefoglalták a végleges szövegbe, am elynek m intájául
a lengyel-francia szerződés szolgált.
SZERZŐDÉS ALÁÍRÁSÁRA VÉGÜL IS 1991. szep tem b er 11-én
került sor az Elysée-palotában. A két állam politikai
rendszerének különbsége m iatt (Franciaországban ugyanis
az elnök, M agyarországon a m iniszterelnök jogosult aláírni a
nem zetközi szerződéseket) úgy döntöttek, hogy a barátsági szer­
ződést a két külügym iniszter, Roland Dum as és Jeszenszky Géza
írja alá a francia elnök, illetve a m agyar m iniszterelnök jelen­
létében. Jelentősége azáltal haladja m eg az ugyanazon időszakban
más nyugati demokráciákkal kötött szerződésekét, hogy a közép­
kor óta ez volt az első alkalom, hogy a francia és a m agyar állam
egyenrangú félként tárgyalt egymással, m aga a szerződés pedig az
első a két nép történetében. Antall törekvései így m eghozták
eredm ényüket, az együttm űködési és barátsági szerződés kodi­
fikálta az alig másfél év alatt létrehozott új m inőségű kapcsolatot.
Joggal m ondhatta a m agyar m iniszterelnök abban a videóra vett
nyilatkozatában, mely 1992. m ájus 18-án hangzott el a Pont N euf
A lapítvány K özép-Európa Fesztiváljának m egnyitóján, hogy a
m agyar-francia kapcsolatok a történelem során m ég sohasem vol­
tak olyan jók, m int napjainkban, a 90-es évek elején.
Az egyezm ény aláírásával egy időben került sor Párizsban
az Európai D em okratikus Unió pártjainak kongresszusára. A
vendéglátó, RPR-elnöki m inőségében, Jacques Chirac volt. Antall
és Chirac közt kitűnő személyes kapcsolat alakult ki, felfogásuk
sokban egyezett, Antall őt tartotta a legtöbbre a francia politikusok
közül: egy budapesti beszélgetésünk során, 1992 áprilisában kife­
368 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

jtette vélem ényét m inden vezető francia politikusról: első helyre

tette Chiracot, utána Rocard-t, majd Giscard d'Estaing-t.
A következő csúcsszintű találkozóra 1993. novem ber 8-án
került volna sor Párizsban, ezt azonban Antall kölni gyógykezelése
m iatt el kellett halasztani, s 1994 februárjában m ár BOROSS Péter
képviselte Párizsban az új Magyarországot. Az a tény, hogy több mint
két éven át nem került sor a legelső vezetők közli találkozóra (kivéve
néhány rövid megbeszélést egy-egy nemzetközi konferencián), para­
dox m ódon, éppen a kapcsolatok magasabb szintre kerüléséből
adódott; a keretek adva lévén, az adott időszakot inkább a szak-
m iniszterek találkozói jellemezték, akik közül a Budapestre
látogatókat Antall m inden alkalommal m aga is fogadta.
Chirac iránti bizalma akkor sem rendült meg, am ikor a
jelenlegi francia elnök a legrosszabbul állt a közvélem ény-ku­
tatásokban és m ár-m ár eltűnni látszott a süllyesztőben. 1993 szep­
tem berében Budapest adott otthont az EDU kongresszusának:
H elm uth Kohl, Jacques Chirac, az osztrák MOCK, a svéd BlLDT
voltak a legjelentősebb vendégek. Antall hosszan tárgyalt külön is
Chirac-kal. A fő tém a a jugoszláv helyzet volt. Chirac elm ondta, az
általa elképzelt m egoldások közül egy sem látszik rem ényteljes­
nek, s a m agyar m iniszterelnök tanácsát kérte. Antall úgy
vélekedett, csak a határozott, összehangolt és kem ény fellépés
hozhat eredm ényt; közel két évvel később, elnökké választásakor,
Chirac hasonló állásponttal lépett fel a nyugati szövetségen belül.
~m TTGYANEBBEN AZ IDŐSZAKBAN FOGADTA Antall B udapesten a
■ m francia védelm i m inisztert, Francois LÉOTARD -t. Szóba
került (m int a francia politikusokkal való tárgyalások során
annyiszor) a m ásodik világháború során M agyarországra m e­
nekült francia hadifoglyok története. Léotard, aki még sohasem
hallott a magyar-francia kapcsolatoknak erről a szép fejezetéről,
annyira föllelkesült, hogy kijelentette: a francia hadifoglyokért oly
sokat tett idősebb Antall József nevét emléktábla kellene őrizze
Párizsban. Léotard úgy tervezte, hogy a táblaavatásra a
m iniszterelnök párizsi látogatásakor kerül sor. Antall József azon­
ban decem ber 12-én m eghalt, s Léotard, aki m int a korm ány
m ásodik em bere, a tem etésen képviselte Franciaországot, azt java­
solta, a készülő emléktábla im m ár a két Antall, Franciaország két
nagy barátjának em lékét őrizze.
Antall franciaországi népszerűségét és óriási tekintélyét
jelzik azok a kondoleáló levelek, am elyeket halála u tán Jacques
Chirac, Valery Giscard d'E staing, Pierre Joxe, R aym ond Barre,
Michel Rocard és Jean-Marie LUSTIGER, Párizs érseke a gyászolók­
hoz intézett. Barre és Lustiger hozzám intézett kézírásos levélben
fejezte ki a m agyar korm ány és a gyászoló család iránti együttér­
zését, Rocard és Giscard pedig néhány kézírásos m ondattal
egészítette ki gépírásos kondoleáló levelét. M indannyian kiem elik
Antall döntő szerepét M agyarország föl tám adásában. Február 19-
én az egyik legrégibb párizsi tem plom ban, a Saint-Germ ain-des-
 SZÁVAI JÁNOS: ANTALL JÓZSEF, /1 KÜLPOLITIKUS, I. 369

Prés katedrálisban Lustiger celebrált gyászmisét; a tem plom telje­

sen m egtelt az Antall Józsefre emlékezőkkeL s a vezető politikusok
közt ott volt Alain Juppé, Giscard d 'E stain g és R aym ond Barre.
T* ~T ÉGY NAPPAL KÉSŐBB LÁTOGATOTT PÁRIZSBA, BALLADUR
/ m iniszterelnök m eghívására Boross Péter. Boross, ugy-
X anúgy, m int Antall József is, átvette a nyugati dem okratikus
állam ok stílusát, reggel érkezett s este m ár utazott is vissza, eltérően
az 1990 előtti és sajnos 1994-ben visszatért stílustól, mely a protokoll­
ban látja a lényeget. A Boross-látogatás fényes bizonyítéka volt Antall
József francia politikája teljes sikerének: a vezető francia politikusok
a szervezés idején szinte megostromolták a nagykövetséget, hogy
találkozhassanak a m agyar miniszterelnökkel. Boross Péter így
egyetlen napon, melybe belefért a francia gazdasági élet vezető
képviselőivel és a párizsi magyarokkal való találkozó is, valamennyi
vezető francia politikussal tárgyalt, M itterrand elnöktől és Balladur
miniszterelnöktől egészen Juppéig és Giscard d 'Estaing-ig, s vala­
m ennyi tárgyalópartnere úgy nyilatkozott, hogy M agyarországot
ítéli a közép-kelet-európai térség legelőrehaladottabb és le-
greményteljesebb országának. Ugyanaznap került sor az Antall-em-
léktábla felavatására, katonai tiszteletadással s Léotard védelmi
m iniszternek a két állam kapcsolatait méltató rem ek stílusú
beszédével; ez a banálisnak tűnő ceremónia szimbolikus jelzése volt
annak, hogy a szembenállás teljesen véget ért, hogy az a folyamat,
melyet Antall József 1990-ben elindított, teljes sikerrel járt. (folyta tjük)
Szávai János

Jegyzetek

(1) A magyarság külföldi képéről a legjobb összefoglalást Eckhardt Sán­

dor adja A magyarság külföldi arcképe c. tanulmányában, mely a Szekfű
Gyula szerkesztette Mi a magyar? c. kötetben jelent meg (Magyar
Szemle Társaság, Budapest, 1939). Eckhardt szerint a nyugati köz­
véleményben két, egymással homlokegyenest ellenkező kép élt
felváltva: az egyik a barbár, elmaradott pusztalakóé, a másik a hősé,
aki évszázadok óta a kereszténység védőbástyája.
(2) 1990. november 17-20. között tárgyalt Budapesten az Antall József
vezette MDF-delegációval az RPR három nemzetgyűlési képviselő
alkotta delegációja, Jean-Pierre Delalande, Jean-Claude Mignon (aki
később pártján belül az „új demokráciák" ügyeinek titkára lett és
Jacques Godfrain (jelenleg a kooperáció minisztere).
(3) Alain Juppé 1993-ban megjelent, naplójegyzetekre épülő könyvében
is megemlékezik budapesti útjairól, s különösen Antall Józseffel való
találkozásairól. A. Juppé: La tentation de Venise, Paris, Grasset, 178-180.1.
(4) Ez a „ne ingereljük az orosz medvét, mert megvadul és akkor jaj
nekünk!" gondolat a kerekasztal-megállapodás és a választások közti
időszakban sokszor megjelent a magyar sajtóban; így például a diva-
370 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

tokát m indig híven követő Lengyel László fejti ki igen lendülete­

sen a Magyar Napló 1990. február 9-i szám ában.
(5) A József Attila Gimnázium dísztermében rendezett gyűlésen a
német CDU képviseletében Degger frakcióvezető, az angol
Konzervatív Pártéban Prout parlamenti képviselő, Thatcher bi­
zalmasa mondott beszédet, a legnagyobb sikere azonban Giscard
d 'Estaing-nek volt.

ŐRANGYAL, SZENTZOSZIMA, SZENTZAVRATYIJ (18. SZÁZAD)

 A Z ELET ARA —
MEGŐRIZNI A Z ÉRTÉKEKET

Paradigm aváltás az egészségügyben címmel a Semmelweis Orvos-

tudom ányi Egyetem M agatartástudományi Intézete egészségpoliti­
kai témájú kerek asztal-beszélgetéseket rendez, emlékezvén az 1956.
október 23-án lezajlott, a Petőfi Kör által rendezett orvosvitára. A
sorozat védnöke PRÁGAY Dezső biokém ikus (M ünchen), dísz­
vendége dr. ROSIVALL László, a SOTE rektora. A beszélgetések
írásos változatát egyenként adjuk közre. Az itt közölt beszélgetés
1995. decem ber 14-én hangzott el.

A vita résztvevői:
BALÁS P iri László, az Emberek fehérben c. dokum entum kötet szer­
zője; ^
BAUZ Akosné légzésterapeuta (Szent János Kórház);
FEHÉR Miklós, a M agyar Orvosi Kamara alelnöke;
GARANCSY László közgazdász, a SOTE Társadalom orvostani-O r-
vostörténeti Intézetének m unkatársa;
KOPP M ária orvos, pszichológus, a M agatartástudom ányi Intézet
igazgatója;
KOVÁCS József, a M agatartástudom ányi Intézet bioetikai
részlegének vezetője, a SOTE M enedzserképző m unkatársa;
KOVÁCS Pál orvos, országgyűlési képviselő (MSZP);
KUNTÁR Ágnes, a M agatartástudom ányi Intézet Ph-D hallgatója;
LOZSÁDI Károly: kardiológus, az Országos Kardiológiai Intézet
főorvosa;
SKRABSKI Á rpád szociológus, a M agyar Pénztárszövetség elnöke;
SÜLÉ Ferenc pszichiáter, ov. főorvos, Országos Pszichiátriai- és
Neurológiai Intézet;
VALKOVICS Emil dem ográfus, a KSH N épességtudom ányi In­
tézetének tudom ányos tanácsadója.

KOVÁCS PÁL: Az egészségügyi gazdasági igazgatók egyesületének

120 kórházra vonatkozó felmérése szerint a felm ért kórházak
összesen 8,1 milliárd forinttal, ezek közül van olyan m egyei
kórház, amely 600 millióval adós. Ha csak ezen szám okat tekintjük,
m ár akkor kiderül, hogy a pénzügyi hatékonyság nem nagyon
m űködik az egészségügyben. De így van ez szakm ai és szervezeti
tekintetben is. Egy angol m etodika alapján készült országos
372 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

felmérés szerint a m űtétek során a m agyar kórházakban sokkal

több az elkerülhető halálozás, m int Európa más országaiban. Sa­
jnos Fejér megye ebben a tekintetben az élen jár.
SKRABSKI Árpád: A h a ték o n yság m érését Yorkban an gol
k ö z g a z d á sz o k három k o m p o n en sb ő l, a fájdalom érzetb ől, a
szo ro n g ásb ó l, és a k ü lö n b ö ző korlátozottságokból állították ö ssze,
s az éle tm in ő sé g g e l felszorzott em b erév n y ereség g el próbálták
m érni. E zekből szárm aztattak e g y 0 és 1 k özötti értéket és ezt
szo ro ztá k az illető várható életév év el. A beavatk ozás elején és
v é g é n m egállapították a várható é le tév et és összeh a so n líto ttá k a
b eavatk ozás k ö ltség év el. íg y állt elő a h aték on ysági m utató.
VALKOVICS Emil: A dem ográfiában az egészségügyi
beruházások hatékonyságán a m egm entett életek szám át értik,
vagyis hogy a beruházások bizonyos összeggel történő növelése
hány életet m ent m eg életkoronként, korcsoportonként, n e­
m enként, vagy halálokonként. A hatvanas években két klasszikus
ága fejlődött ki a hatékonysági vizsgálatnak, m indkettő azt a nevel
viseli, hogy az „élet ára". Voltak olyan vizsgálatok, m elyek azt
kutatták, hogy m ekkora beruházás-növekedés jelentené azt, hogy
egy balesettel kevesebb fordul elő, vagy egy fővel kevesebb hal
meg. Ez volt az élet árának egyik értelmezése. Ezt a kutatást a
hatvanas évek első felében végezte J. THUEDIE és C. ABRAHAM J. A
hatékonyságvizsgálat másik értelm ezése szintén az élet ára nevet
viselte azonban egész más megközelítésben. Eszerint a koncepció
szerint akár a bűnbeesés bibliai történetéből, akár a közgazdaság-
tan alapigazságából in d u lu n k ki, m indkét esetben eljutunk ehhez
a m egállapításhoz: ahhoz, hogy éljünk, dolgoznunk kell. Ezért a
gazdasági dem ográfiában kiszám ították, hány órát kell dol­
goznunk ahhoz, hogy az átlagos élettartam ot leéljük, s ezalatt hány
forintnyi, franknyi, m árkányi, vagy dollárnyi GDP-t term elünk
meg, illetve hogy az átlagos élettartam egy éve hány órányi
m unkába hány forintnyi GDP-be kerül. Ezt ügy is m eg lehet
fogalm azni, hogy az átlagos élettartam egy évvel történő meghossz­
abbításához mennyivel kell többet dolgozni, vagyis mennyibe kerül az
átlagos élettartam egy évvel történő növelése? Alacsony átlagélettartam
esetén a legkisebb beruházás is óriási eredm ényt hoz.
Pl. egy afrikai bennszülött településen az ivóvíz ihatóvá
tétele néhány kg. klórm ész alkalmazásával akár 10 évvel is növel­
hető az átlagos élettartam . A mi társadalm ainkban viszont bony­
olult eljárások tökéletesítésén múlik az átlagos élettartam növelése,
s nem biztos, hogy olyan hatékonyak tu d u n k lenni, m int Af­
rikában. A közgazdaságtanban ezt az elvet a csökkenő hozadék
elvének nevezik, amely arra a törvényszerűségre m utat rá, hogy
minél fejlettebb az ország, és az egészségügy, annál nagyobb
beruházás szükséges egy m agasabb szint eléréséhez.
Érdekes jelenség, hogy am ikor az egészségügyi
beruházásokokról határoznak az összes beruházások mellett, m eg­
figyelhető a döntéshozatali m echanizm usban a képm utatás. Ha
 AZ ÉLET ÁRA — MEGŐRIZNI AZ ÉRTÉKEKET 373

arról értesülünk, hogy egy repülőgép m egrekedt egy gleccseren,

az egész ország izgul. Ha azt halljuk, hogy egy gyereknek ger­
incvelőre vagy vesére van szüksége, szintén m indenki drukkol, hogy
sikerüljön donort szerezni. Nagy szám ok hallatán azonban jóval
kevésbé vagyunk érzékenyek. Ha a döntéshozó elé odatolnának egy
valószínűsíthető névsort arra vonatkozólag, hogy az általa hozott dön­
tés következtében kiknek kell meghalniuk, biztosan képtelen lenne
határozni, mert tudná, ahhoz, hogy egyesek életét „vidámabbá",
„szebbé" tegye, mások életét kell kiöl tania. Ennek az elvnek a tudatában
tehát indokolt lenne, hogy a döntéshozók a statisztika nyelvén is meg
fogalmazzák a döntéshozatalt megelőző kérdéseket.
KOVÁCS József: Általában véve a hatékonyságot úgy lehet
m érni, hogy m inél nagyobb hasznot, m inél kisebb költséggel ho­
zok létre. Ez a megközelítés kétféle elem zést tesz lehetővé. Az
egyiket a költséghaszon elemzése, am ikor a hasznot is és a költ­
séget is pénzben m érem. Közgazdaságilag ez a legm egbízhatóbb,
m ert itt pontosan látszanak az arányok. A problém a azonban
ebben az esetben elsősorban etikai, m ert nem tudjuk valójában,
hogyan lehet egy orvosi beavatkozás hasznát pénzben m egm érni,
hiszen alapvető etikai elv, hogy az emberi életnek értéke van, de
ára nincs?
Egy m ásik hatékonyságm érési m ódszer, am ikor a hasznot
nem pénzben, hanem quali ban mérjük.
A quali azt méri, hogy az orvosi beavatkozás hán y életévet m ent
m eg a beteg szám ára, s m ilyen életm inőséget ad?
A Valkovics Emil által kifejtett hipokrízis problém ájához
pedig hozzáfűzném , hogy ebből a m egközelítésből választ
k ap h atu n k arra is, m iért m indig a kurativ m edicina győz a preven­
tív ellenében, s m iért élvez elsőbbséget a statisztikai életekkel
szem ben az egyedi életek m egm entése. Azért, m ert a klinikus
orvos m indig rá tud m utatni arra a konkrét em berre, aki kezelés
hiányában m eghalhat. Ugyanakkor nem lehet konkrétan kim u­
tatni, hogy ha nem szánunk pénzt a dohányzás elleni kam pányra,
kik lesznek azok a középiskolás diákok, akik huszonöt év múlva
emiatt meghalnak. Nincs az a bányaszerencsétlenség, amelynél az
adott ország kormánya ne sajnálna bármennyi pénzt a bennrekedt
bányászok kimentésére, jóllehet, hogy két héttel azelőtt a töredékét sem
áldozták a bányabiztonságra. A statisztikai életek elvben ugyanannyit
érnek, min t a konkrét életek, csak nem motiválnak minket annyira. Ezt
az ellentmondást nagyon nehéz politikailag feloldani.
GARANCSY László: A társadalom -orvos tan képviselőjeként
azt m ondanám , hogy a hatékonyságot egy kicsit m ásként kellene
m egközelíteni, hiszen az egész társadalom politika, egészségpoli­
tika szakm apolitika összessége az, ami determ inálja egy országban
az egészségügy hatékonyságát.
Ezért az egészségügy hatékonyságát társadalom politikai
szinten kellene m egfogalm azni. Ez eddig m ég nem történt meg.
Az egészségügy hatékonyságának pénzügy politikai elve ugyanis
374 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

önm agában kevés. Ha hatékonyságon a gyógyulás gyorsaságát és

m értékét értjük/ akkor külön kellene választani a beteg­
ségtípusokat aszerint/ hogy akut, vagy krónikus m egbetegedésről
van szó, ugyanis egy akut szakaszban lévő kórt sokkal könnyebben
és hatékonyabban lehet gyógyítani, m int egy krónikust.
KOVÁCS Pál: Valóban lehet úgy m érni a hatékonyságot,
hogy ugyanannyi outputból m ekkora in p u t szárm azik, s hogy
egységnyi outputnövekedés mibe kerül, illetőleg az eljárások
m egváltoztatásával ugyanannyi befektetésből m ennyi hasznot le­
het kiterm elni. Van azonban sok más általános m utató is, amely az
eredeti szándékokat tekintve társadalmi szintű fejlettség- és haték­
onyságm érésre szolgál. Ezek közül a legism ertebb a humánfe­
jlődési index, ami három összetevőből épül fel. Ezt az ENSZ tár­
sadalm i fejlődéssel foglalkozó társasága dolgozta ki, és a várható
átlagos élettartam ot a tizennégy év alatti gyerekek beiskolázási
arányával és az egyé főre jutó GDP vásárlóerejével méri. Mivel azon­
ban ez a meghatározás meglehetősen általános, s néhány tényező
nagyon el is torzíthatja, ezért a fejlődő országokban hozzátettek más
mérési m utatókat is, csakúgy, mint a közepesen fejlett és legfejlettebb
országokban. Kérdés, hogy milyen m utatót lehetne kidolgozni ma
egy magyarországi kórházban, a m agyar egészségügyben akár a
pénzügyi, akár a szakmai hatékonyság m érésére, s egyáltalán
m ilyen pénzügyi vagy szakm ai m ozzanatokat érdem es mérni?
Sok olyan folyam atindikátor van a mai egészségügyben,
am it M agyarországon m ég nem használnak, de am elyeket azért
illene lassan-lassan bevezetni. Sok olyan pénzügyi indikátor is
létezik, am elyet szintén nem használnak de am elynek
használatára mégis rá fog kényszeríteni m inket az élet. Ilyenek a
likviditási, az eladósodási és tőkem egtérülési m utatók.
A háziorvosi m unka hatékonyságának m érésre például
van M agyarországon néhány indikátor, am elyeket azonban csak
akkor lehet bevezetni, ha lesz pénz. Ma azonban egy háziorvos, aki
szakm ailag felkészült, s ráadásul m ég m odern EKG berendezéssel
is rendelkezik, kénytelen azt m ondani, hogy nem végez EKG-t,
m ert nem kap érte pénzt. Nincs ugyanis beépítve a prevenció az
egészségügy pénzügyi érdekeltségi rendszerébe.
FEHÉR Miklós: Nem csak az egészségügy rendszerébe, de m ár az
oktatáséba sem. Túl sokfélét tanít az egyetem , nagyon kevés inte­
gra tív információval. Az Egyesült Királyságban ezt a problém át
úgy oldják m eg, hogy az egyetem első három évében az alaptan-
tárgyak oktatása a háziorvos szemszögéből történik. Ezt a
rendszert Pécsett is bevezették. Az első három év anyagának
összeállítása a háziorvosi tanszék feladata. Ennek az anyagnak a
tanítását a harm adiktól a hatodik évig tantárgyspecifikusan m eg­
ismétlik. Azt hiszem , ez az integratív megközelítés hiányzik a
m agyar orvos gondolkodásából, holott magától értetődő lenne.
SÜLÉ Ferenc: V égeztünk egy vizsgálatot konkrét
m unkaidőelem zésekkel a pszichiátria hatékonyságát illetően, me-
 AZ ÉLET ÁRA — MEGŐRIZNI AZ ÉRTÉKEKET 375

lynek alapján kiderült, hogy ha egy pszichiáter a minimális szinten

a szakm a alapvető szabályait figyelembe véve végzi m unkáját,
m axim álisan tíz ágyat tud ellátni. Ebből kiderül, hogy ma
M agyarországon kevesebb, m int a fele pszichiáter van, m int am en ­
nyire szükség volna. De ezeknek több, m int három negyed része
nem rendelkezik azzal a pszichoterápiás képzettséggel, am elyek a
korszerű ellátáshoz m a m ár m egkívántainak. A pszichiátriának
három nagy területe a biológiai pszichiátria, a pszichoterápiás és a
szocioterápiás ellátás.
A baj az, hogy éppen azokat az ágyakat szüntették meg,
am elyek a biológiai ellátás feletti hum án ellátást szolgáltatnák.
A W H O definícióját tehát, ami azt m ondja, hogy az
egészség nem más, m int bio-pszicho-szociális jólét, mi leszűkítjük
csupán a biológiai létre.
KOPP Mária: A self-m enedzsm enl program ok rendkívül
fontosak a mai egészségügyben, s N yugaton is központi szerepet
játszanak, m ert a legköltséghatékonyabb m ódszerekről van szó.
Ezen program ok tám ogatásában m indenképpen a társadalom -
biztosítás, illetve a lakosság is érdekelt. A mai m agyar egészségügy
nem érdekelt abban, hogy self-m enedzsm ent program okat
tám ogasson. Ha azonban a társadalom biztosítás nem ismeri fel,
hogy a prevenció tám ogatásában való részvétel az ő érdeke is, hibát
követ el. Sokszor idézzük a század elején élt FlSZTERER Alajost, a
N épegészségügyi Intézet egykori igazgatóját. O elm ondta, hogy a
társadalom biztosításnak alapvető létérdeke, a m egelőzésben való
részvétel olyan m ódon, hogy azt anyagilag is tám ogatja. Ezért
alakult ki a század közepére a fejlett m agyar prevenció.
KUNTÁR Ágnes: A népesség egészségi állapotának javítása
érdekében az összes ide vezető rendszert egy csatornába irányítva
kellene összpontosítani! Ide tartozik például az oktatás is.
A m erikában történtek olyan vizsgálatok, am elyekben kiderítették,
hogy m inden oktatásra költött egy dollárnak ötször akkora pozitív
hatása van a népesség egészségi állapotára, m int az egészségügyre
költött egy dollárnak. Ha tehát csak az egészségügyet akarjuk
fejleszteni, biztos, hogy zsákutcában k ötünk ki.
BATIZ Ákosné: M a az asztm ások szám a 73 ezer, ami '85-ben
m ég körülbelül csak 40 ezer volt. A betegségről többek között azt
kell tudni, hogy olyan, m int a középkori járványok voltak, vagyis
nem válogat gazdag és szegény között. Pszichoszom atikus ere­
detű. A m egelőzésre vontakozóan különböző m enedzsm ent pro­
gram okat dolgoztunk ki, m elyeket sikerült elterjeszteni vidéken is.
1993-ban m em orandum ban fordultunk a Népjóléti M inisztérium ­
hoz és a Társadalom biztosításhoz, s a mai napig nem k a p tu n k
választ, holott a külföldi adatokkal egybevetve olyan jelentős e re d ­
m ényeket é rtü n k el, amelyeknek gazdasági kihatásai is lennének.
Ezzel a programmal a gyógyszerszedés és a kórházi bennlartózkodás
m inim álisra csökkenthető. Nem tudom , kihez lehetne fordulni, kit
376 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

érdekel az, hogy a mi eredm ényeink révén, óriási összegek spórol­

hatók m eg a társadalom biztosításnak?
SKRABSKI Árpád: Amikor elkezdődött M agyarországon az
Ö nkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztár m ozgalom , az lebegett a
szem ünk előtt, hogy az em bereket úgy kell bevonni a m egelőzésbe,
hogy abban anyagilag is érdekeltek legyenek. A selfm enedzsm ent
program , és a pénztártagok szövetsége ezt a m egelőzésbe való
aktív bevonást jelentheti. M indannyian tudjuk, hogy ha a
központi irányításba nem építhetjük bele a lakossági érdeket is az
az egészségügy nem lesz soha igazán hatékony.
Ebben a rendszerben m egvizsgálható, hogy a pacines
hogyan érhet el m agasabb életm inőséget, s hogy hogyan lehet
megelőzni a betegségét. Az ilyen típusú hatékonyságm érésben
elsősorban a finanszírozó intézm ények érdekeltek.
VALKOVICS Emil: Érdemes m ég halálokonként vizsgálni a
hatékonyságot. Ebből a szem pontból a balesetek és m érgezések
m egelőzése nagyobb m értékben növelné a gazdaságilag aktív élet­
tartam ot, m int az inaktívat. A keringési betegségek feltételezett
kiküszöbölése viszont az inaktív élettartam ot növelné.
Nagy különbség van a társadalm i rétegek halálokaiban,
hanem halál előtti egyenlőtlenségében is. Ez az egyenlőtlenség az
ipari forradalom első szakaszában alakult ki. A nnakelőtte, a járván­
yok által dom inált szakaszban a halál „dem okratikusabb" volt.Ma
m ár m indenki szám ára ism eretes hogy a TBC, az alkoholizm us
okozta m ájzsugor, vagy a balesetek nagyobb m értékben sújtják a
szegényebb rétegeket. Nyilvánvaló tehát, hogy a halál előtti egyen­
lőtlenségben az egészségügyi ráfordítások hatékonyságának
egyenlőtlensége is jelentkezik.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy m aga a
gazdasági fejlettség, s az egészségügyi beruházásokra fordított
összeg önm agában véve az élettartam nak nem első helyen álló
m eghatározó tényezője! A m ásodik világháború után, 1957 -tői
több alkalomm al végeztek olyan vizsgálatokat, hogy vajon az egy
főre jutó GDP és az átlagos élettartam hogyan viszonyulnak
egym áshoz az egyes országokban. Erre vonatkozóan 14 ország
szolgáltatott adatokat, s kiderült, az Egyesült Államok állt legelőbb
a GDP tekintetében, a halandósági szint tekintetében ellenben a
11. helyen. Első volt Norvégia, amely viszont az egy főre jutó GDP
tekintetében a nyolcadik helyet foglalta el. Ezekből az adatokból
kiderült, hogy nem m utatkozik szignifikancia e két tényező között.
GARANCSY László: M eg lehet nézni a különböző technikai
berendezések, m űszerek alkalm azásának hatékonyságát, mégis
úgy gondolom , hogy alapvető az egészségügy hatékonyságában
az emberi tényező, a hum ánum , ami nem biztos, hogy m indig
m egjelenik a mai hatékonysági m utatókban.
Az egyenlőtlenség m ár a születéskor kezdődik, hiszen tu d ­
juk azt, hogy egy iskolázatlan anya gyerm ekének halandósága
3-4-5-szöröse is lehet az átlagos végzettségűét. A különböző
 AL ÉLET ÁRA — MEGŐRIZNI AZ ÉRTÉKEKET 377

országok egészségügye között voltak különbségek az úgynevezett

szocialista táboron belül is. Túl azon te h á t hogy az egészségügy
m ennyire tud hatékony lenni szak m án k ét szintenként — m eg­
győződésem , hogy a prevenció az állam nak a társadalom -
biztosításnak és a pénztárnak is joga és kötelessége kellene hogy
legyen, m ert az egészségügy hatékonyságának alapkérdése, hogy
m ilyen társadalom ban fejti ki tevékenységét.
KOPP Mária: Az egészségügy célja az életm inőség emelése,
a lakosság egészségi állapotának m egőrzése, javítása. KAPLAN a n ­
gol kutató leírta, hogy a GDP és a halálozás közötti ellentm ondás
az egyenlőtlenséggel arányos. Ahol tehát nincs nagyfokú tár­
sadalm i egyenlőtlenség, ott kisebb a halálozás, s ahol nagyon nagy,
m int az Egyesült Államokban, ott sokkal magasabb.
M agyarországon a hetvenes években még egészen jól áll­
tunk ebben a kérdésben az európai országokhoz képest. A magas
halandóság hátterében tehát a m agyar társadalom ban végm enő
kettészakadás áll. Ez az oka annak, hogy a mai m agyar egézségügy
nem olyan hatékony, m int am ilyen lehetne. A társadalom és az
egyén is partnere kell, hogy legyen az egészségügynek.
BALÁS P iri László: Ä m ostaaninál sokkal alaposabban kel­
lene feltérképezni az ország lakosságának egészségi állapotát. Van
olyan nyugati ország, ahol egyes nagy cégek m inden m unkatár­
sukat egészségügyi átvilágításra rendelik. Ez kötelező m ár csak az
illető m unkahelyének m egtartása érdekében is. Ilyen környezet­
ben viszonylag jobban m érhető az orvoslás eredm ényessége is.
Sajnos azonban m ár az álságos „szocializmus" éveiben sem
volt a lakosság körében az életnek, az egészségnek akkora értéke,
m int akár egy fagyasztószekrénynek, akár egy m ikrohullám ú
sütőnek, s a „barbi kultusszal" végképp m egszűnt az em berek
világlátásának magja. Benyom ások, tévéreklám ok rabjaivá let­
tünk. Ez az értékrend nem tudja, m it jelent az élet m inősége, így
valószínű, hogy nem becsüli saját egészségét sem.
KUNTÁR Ágnes: Értékrendje m indenkinek van. Lehet, hogy
ez olyan értékrerend, amely a kocsmát, a m arihuánát, és más
egyebet helyez előtérbe. A kérdés inkább az, hogy az értékrendet
m ilyen közösség képes hatékonyan közvetíteni? A családok sajnos
egyre kevésbé alkalmasak erre a feladatra. M egszűnt az a közeg,
ah o n n an az em ber az értékrendjét befogadhatja a sikeres és
egészséges élethez.
FEHÉR Miklós: Az értékrendet általában a család, a családon
kívüli közösség közvetíti, de van egy nagyobb közösség is, ez
pedig a nem ezt. Katalóniában az em berek büszkék arra, hogy
katalánok. A M onserrat apátság előtti téren m inden szom baton
gyerekek és felnőttek több ezren táncolják saját népi táncukat.
Próbálja ezt m eg valaki itthon m egtenni.
LOZSÁDI Károly: Egy társadalom életében nagyon fontos az
az egyensúly, am ely által a kis-, a nagyközösségi, és az egyéni célok
összehangoltakká válnak. A tízparancsolatban a közösségi értékek
378 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

jelentek m eg elsősorban. Ha azonban egy társadalom az indivi­

d u u m felé fordul, s a közösségi szem pontokat m ár nem tekinti
fontosnak, felborulnak a hagyom ányos erkölcsi norm ák, am elyek
vigyázták e szintek egyensúlyát. Az a kultúra azonban, am elyben
az egyén szem bekerül a közösséggel, visszavonhatatlanul hanyat-
lani kezd.
KOVÁCS József: M agyarországon, úgy látszik, létezik egy
liberális polgári értékrend, ugyanakkor ennekfeltételei hián­
yoznak. Ez az értékrend nem tradicionálisan alakult ki. A közösségi
értékrendet pedig az elm últ negyven évben sajnos éppen eléggé
lejáratták ahhoz, hogy m indenkinek felálljon a szőr a hátán ha
közösségről hall.
SKRABSKI Árpád: 1988 és 1994 között az em berek m entál­
higiénés állapotára és a különböző konfliktushelyzetekkel való
megbirkózási képességére vonatkozóan végeztünk vizsgálatot.
Eredm ényeinkből úgy tűnik ki, m intha külső erők szét akarnák
tépni ezt a társadalm at, amely védekezik ezek ellen. N em dőlt még
el a játszma. M eg kéne tehát őrizni a m ég meglévő értékeket. Ez
lenne m ost a legfontosabb feladatunk.
Szerkesztette:
Galgóczy Zsuzsa

ENKOLPION (17. SZÁZAD VÉGE-18. SZÁZAD ELEJE)

 TÁRSADALMI TÉNYEZŐK
SZEREPE A TBC ÚJRAÉLEDÉSÉBEN

I. JÁRVÁN YTAN ! ALAPISM ERETEK

ZT, HOGY A TBC FERTŐZŐ BETEGSÉG, régen sejtették. 1882-ben

KOCH Róbert ki is m utatta a betegség kórokozóját, a m yko-
bakterium tbc-l. (Koch-bacillus). A fertőzés részletkérdéseit
azonban szívós m unkával csak a 20. század közepén tisztázták.
Ezek szerint fertőző forrás az a tüdőgüm őkóros beteg, aki
köpetével nagy m ennyiségű baktérium ot ürít. O lyan em berekről
van szó, akiknek a köpete m ár egyszerű m ikroszkópos vizsgálattal
is Koch-pozitív, ami m l-enként több millió kórokozó jelenlétét
bizonyítja. Kevésbé masszív baktérium ürítők, akiknek a köpete
csak tenyésztéssel Koch-pozitív, lényegesen kevésbé fertőzők,
tenyésztéssel is Koch-negatívok pedig nem jelentenek fertőzési
veszélyt. A köpetben ürített kórokozók száma és a fertőzőképesség
közötti egyértelm ű összefüggést leginkább az bizonyítja, hogy
gyógyszeres kezeléssel, mely rendkívül gyors ütem ben csökkenti
a baktérium ok szám át, a fertőzőképesség általában 4-5 hét alatt
m egszűnik. Egyéb fertőző források (pl. szarvasm arha) jelentősége
M agyarországon elhanyagolható.
A fertőzés úgyszólván kizárólagos m ódja a közvetlen
cseppfertőzés. A fertőző beteg beszéd, köhögés, nevetés stb.
közben a levegőbe szám talan baktérium m al töltött, ún. köpet-
m agot ürít, m elyek a környezetében tartózkodó egészséges egyén
légutaiba jutnak. A beszáradt köpet is tartalm az baktérium okat,
azonban szám uk nem akkora, hogy fertőzést okozhassanak. Ezért
nem fertőző az egyébként fertőző beteg ágynem űje, ruhanem űje,
evőeszköze, használati tárgyai.
Egyéb ritka fertőzési módok: levegő szellőzés nélküli re-
cirkulálása, pl. tengeralattjáróban, kórbonctani osztályon, bakteri­
ológiai laboratórium ban.
Tisztán matematikailag is érthető, hogy minél gyakoribb és
közvetlenebb a kapcsolat a fertőző forrással, annál gyakrabban követ­
kezik be az együttélőkön fertőzés. így elsősorban a fertőző beteg
családtagjai veszélyeztetettek. A legm odernebb bakteriológiai
módszerekkel azonban tisztázható volt, hogy gyengült ellenállással
rendelkező egyéneken, különösen alkoholistákon, kábítószere­
380 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

seken, főleg AIDS-ben szenvedő betegeken, éhezőkön, csavar­

gókon ritkább, alkalmi érintkezés is okozhat fertőzést. Ilyeneket
írtak le pl. az AIDS-es betegeket gondozó rendelők várószobáiban.
Az em ber m eglehetősen nagy ellenálló képességgel ren ­
delkezik a tbc-s fertőzéssel szem ben. Ezt az ellenállást jelentősen
fokozza az, ha az egyén egyszer m ár átesett güm őkóros fertőzésen,
ami a tuberkulin-reakció pozitivitásával m utatható ki (tuberkulin-
pozitívok). HEIMBECK pl. azt találta, hogy a fertőző güm őkóros
betegeket ápoló m edikusokon és ápolónőkön a tuberkulin-pozi-
tivitásnak 80%-os védőhatása volt. Óv a BCG-oltás is, de hatása
lényegesen szerényebb. A gyakorlatban főleg abban nyilvánul
m eg, hogy a BCG-zett gyerm ekek súlyos fertőzése sokkal ritkább,
és náluk a güm őkór legsúlyosabb formái (pl. agyhártyagyulladás)
nem fordulnak elő.
FERTŐZÖTTEK KÖZÖTT v isz o n y la g kevesen b eteg szen ek
meg. Más fertőző betegségekkel szem ben a güm őkór sa­
játossága, hogy a betegség legtöbbször évekkel, sőt
évtizedekkel később követi a fertőzést. Rendkívül érdekes, hogy
— bár a század elején a nagy európai városok gyerm eklakossága
80-90%-ban tuberkulin-pozitív volt, tehát átfertőződött — a halált
okozó betegség mégis leggyakrabban a fiatal felnőtt korban
jelentkezett. Erre több m agyarázat lehetséges. A legtöbb szerző
úgy véli, hogy a fertőzés után a güm őkórbacillusok a vérkeringés
útján más szervekbe is eljutnak. A tüdőcsúcsokban kialakult sa­
játos gócokban a kórokozó évtizedeken át életben m arad, és — bár
nem szaporodik, eme képességét nem veszti el (MEDLAR, CANETTI
). E „tetszhalott" baktérium ok szaporodásának m egindulása (ún.
endogen exacerbatio) jelenti a felnőttkori tbc-s betegséget.
A legújabb, N ew York-ban, San Franciscóban és más nagy
amerikai városokban végrehajtott vizsgálatok azonban arra utal­
nak, hogy az em lített területeken a friss felnőttkori fertőzés is elég
gyakori (a m egbetegedések 40% -ában észlelhető). Ezek a
fertőzések olyan egyéneken következnek be, akik a m ár em lített
ellenállást gyengítő körülm ények között élnek, elsősorban AIDS-es
betegeken. Ők előzőleg nem estek át tbc-s fertőzésen, így a tu-
berkulin-pozitivitás védő hatása nem érvényesülhetett, valószínűleg
ez — és szociális helyzetük — játszik szerepet abban, hogy beteg­
ségük súlyos, néha ijesztően gyors lefolyású. A különböző tu­
berkulózis elleni gyógyszerekkel szemben rezisztens baktérium ok is
elsősorban őket fertőzik (ún. p o ly re ziszten s tuberkulózis).
Egészben véve m ondhatjuk, hogy olyan területeken, am e­
lyeken a güm őkór gyakori, a betegség általában endogen exacerba­
tio útján keletkezik. A felnőtteknek és a BCG-zett gyerm ekeknek
tehát nem kell félniük attól, hogy néhány fertőző beteggel való
találkozás betegséget okoz. Ez m agyarázza, hogy ezekben az
országokban a fertőző betegek házastársainak, valam int a tbc-s
betegeket ápoló kórházak szem élyzetének m egbetegedése is
viszonylag ritka.
 BÖSZÖRMÉNYI MIKLÓS: A TBC ÚJRAÉLEDÉSE 381

M ásrészt azokban az országokban, ahol a güm őkór elvesztette

népbetegség-jellegét, a lakosság nagy része tuberkulin-negatív,
BCG-oltást sem alkalm aznak, egy-egy ism eretlen fertőző beteg
m egjelenése helyi járványokat okozhat. E járványok különösen a
rossz szociális helyzetben élőket, a csavargókat, hajléktalanokat,
alkoholistákat, kábítószereseket, leginkább az AIDS-es betegeket
veszélyeztetik. Ilyen körülm ények között a fertőző beteggel való
alkalmi találkozás is súlyos betegséget okozhat.

II. A JELENLEGI JÁRVÁNYÜ GYI HELYZET A VILÁG ON

ÉS M AG YA RO RSZÁG O N

A W H O legújabb adatai szerint a güm őkór továbbra is a legelter­

jedtebb és legtöbb halált okozó fertőző betegség. A világ
népességének m integy egyharm ada átesett tbc-s fertőzésen. Az új
güm őkóros betegek szám át évenkint 8 millióra becsülik, a halot­
takét évi 3 millióra. M indez azért nagyon szom orú, m ert tisztán
orvosi szem szögből nézve, a betegségek nagy része, a halálozások
túlnyom ó többsége elkerülhető lenne.
A balsiker okait világossá teszi, ha figyelembe vesszük,
hogy e betegségek 95%-a az ún. fejlődő (inkább elm aradott)
országokban következik be. Afrika csaknem egész területén,
Délkelet-Azsiában, Kínában, Dél-Amerika egyes állam aiban a
m odern diagnosztika és terápia kialakulása óta is inkább rosszab­
bodás, m int javulás figyelhető meg.
EG KELLJEGYEZNI, hogy a közölt adatok becslésen alapul­

M nak, m ert az em lített területeken pontos statisztikával

(sem m egbetegedési, sem halálozási) nem rendelkeznek,
így a betegség gyakoriságának feltételezése leginkább olyan
reprezentatív vizsgálatokon alapszik, am elyek során n éhány
százezernyi népességen m ikroszkópos köpetvizsgálattal határoz­
zák m eg a fertőző betegek számát. Ez a „fejlődő" országokban
1-2%. E szám jelentőségének m egítélésére jó tudni, hogy pl.
M agyarországon kb. 10.000 em berre jut egy fertőző tbc-s beteg,
tehát a fertőző, és persze a nem fertőző tuberkulózis is
M agyarországon százszor ritkább, m int a tuberkulózis által sújtott
országokban.
A gazdag amerikai, vagy európai országokban a helyzet
sokkal jobb. Az USA nagy részén, K anadában, H ollandiában, a
skandináv országokban az ötven év alatti lakosság jelentős része
tuberkulin-negatív, az új betegek szám a 10:100.000. M ég a sokkal
szegényebb közép-kelet-európai országokban, vagy a SZU utódál­
lam aiban sem éri el a güm őkór gyakorisága a holland incidenda
(az évenként észlelt új betegek száma) tízszeresét. M agyarorszá­
gon pl. 40:100.000. A 80-as évek közepéig a jobb járványtani h e­
lyzetben levő országokban a güm őkóros m egbetegedések szám a
évről-évre egyenletesen csökkent. 1985 és 1990 között azonban ez
a javulás a legtöbb em lített gazdag országban is megállt, sőt a
382 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

legtöbb területen rosszabbodás következett be. Különösen feltűnő

volt ez az USA m ár em lített nagy városaiban, de a legtöbb európai
országban (Svájc, Ném etország, Belgium, Svédország) is kim u­
tatható volt.
M agyarország járványügyi helyzete a II. világháború befe­
jezéséig az európai legrosszabbak közé tartozott. A háború u tán a
betegek szám a m ég jobban em elkedett, hadifogságból és koncen­
trációs táborokból a güm őkóros betegek ezrei özönlöttek haza. A
háború u tán nagy erőfeszítéssel m egkezdett tbc elleni küzdelem
negyedszázad alatt eredm ényesnek bizonyult. Ebben fontos
szerepe volt az új gyógyszerek felfedezésének és elterjedésének,
de tagadhatatlan az is, hogy az állam és a tbc elleni küzdelem
résztvevői m in d en t m egtettek a morbus hungaricusnak nevezett
betegséggel szem ben.
Az új betegek száma 1953 és 1985 között 370:100.000-ről
36:100.000-re, tehát egy tizedére csökkent, így a '80-as évek elején
a tbc hazánkban elvesztette népbetegség-jellegét, sor kerülhetett a
kórházi ágyak részbeni leépítésére, valam int más tüdőbetegségek
kezelését célzó átalakításokra.
Különösen feltűnő, hogy a gyerm ek-gúm őkór gyak­
orisága látványosan z u h an t M agyarországon. 1953-ban m ég 6000
tizennégy éven aluli gyerm ek friss tbc-s m egbetegedését regisztrál­
tuk, 1980-ban ez a szám lem ent 100 alá, az utóbbi években pedig
20-30 között mozog. Ebben a tekintetben a nálunk sokkal gazda­
gabb és a felnőtt tbc vonatkozásában előttünk járó országokat
(N ém etország, Franciaország, Svájc stb.) is lényegesen
m egelőztük.
1985-től kezdve azonban a javulás ütem e nálunk is csök­
kent, m ajd megállt. 1990 óta nem jelentős, de egyértelm ű romlás
m utatható ki. 1985-1990 óta nem csak a betegek szám a növekszik,
de ezen belül em elkedik a nagyon súlyos állapotban felismert
m egbetegedések aránya is.

III. TÁ R SA D A LM I TÉNYEZŐK SZEREPE A TBC-HELYZET

ALA K U LÁSÁBAN

I UBERKULÓZIS-KUTATÓK ÉS SZOCIOLÓGUSOK sohasem

T kételkedtek abban, hogy a tbc szociális betegség. Többé-

kevésbé m egbízható statisztikák egyes országokban a 19.
század közepe, m ásokban a 20. század eleje óta állnak ren ­
delkezésre. Ezek feldolgozói, m int pl. hazánkban MELLY,
egyértelm ű összefüggéseket m utattak ki az egyén anyagi helyzete,
életszínvonala és a güm őkór — ebben az időben term észetesen a
güm őkór-halálozás — között. Ez nem annyit jelent, hogy gazda­
gok nem betegedtek és nem haltak m eg tuberkulózisban. Thom as
MANN Varázshegye reális képet fest a gazdagok tbc-jéről is. A
foglalkozás és az ezzel járó életszínvonal azonban a güm őkóros
m egbetegedés rizikóját m esszem enően m eghatározta. A n a p ­
 BÖSZÖRMÉNYI MIKLÓS: A TBC ÚJRAÉLEDÉSE 383

szám osok, zsellérek, segédm unkások milliói estek ennek a beteg­

ségnek áldozatul, sőt valószínű, hogy a tbc-járvány fellángolása a
19. század közepén egyenes következm énye volt annak az ipari
forradalom nak, amely proletárokat „termelt" szociális gondosk­
odás nélkül, és létrehozta a zsúfolt, egészségtelen lakásokban élő,
fizikai m u n k ával és gon d o k k a l terhelt n é p e ssé g e t, mely azu tán
nem kis részb en gü m ők órb an p u sztu lt el.
MLÍTETTEM, HOGY a 20. szá za d elején , am ikor m ár tuberkulin-
vizsgálatokat végeztek, azt találták, hogy a nagy, fejlett
európai városokban, Berlinben, Londonban, de B udapesten
is, a gyerm eklakosság jelentős része tizenhat éves koráig átesett a
güm őkóros fertőzésen (FÖLDES).
A szegénység két úton is elősegíti a tuberkulózis terjedését.
Egyrészt a fertőző beteg átadja a tbc-t a vele egy, szűk szobában
élő, sokszor egy ágyban alvó családtagjainak. M ásrészt bizonyos,
hogy az éhezés, a fizikai és szellemi túlterhelés rontja az el­
lenáll óképességet, tehát m egkönnyíti az endogen exacerbatiók ki­
robbanását.
A güm őkóros m utatók spontán javulása az USA-ban és
egyes gazdag európai országokban a tbc elleni gyógyszerek
felfedezése előtt bekövetkezett, és ez nem m agyarázható mással,
m int olyan szociális tényezők javulásával, am elyek kevésbé szer­
encsés országokban nem változtak. Az is jól követhető, hogy a
világháborúk, gazdasági válságok m inden érintett országban a
járványtani m utatók jelentős rosszabbodásával jártak együtt. Aszociális
tényezők befolyása egyébként ma is, hazánkban is követhető. AjKAY
ismételten rámutatott, hogy Magyarországon jelenleg is lényegesen
magasabb a tbc-inddencia Szabolcs- vagy Borsod megyében, mint a
nyugat-m agyarországi területeken, sőt ilyen különbségek a budai
és perifériális pesti kerületek között is kim utathatók.
N em szabad figyelm en kívül hagynunk, hogy a
szegénységgel együtt járnak olyan körülm ények is, m elyek a tbc-
epidem iológiai helyzetet önm agukban véve is befolyásolják (alko­
holizm us, kábítószerezés, a beteg együttm űködési készségének
hiánya stb.). Az utóbbi években a negatív társadalm i tényezők közé
kell sorolni a HIV-pozi tivitás és az AIDS terjedését is. Ezek ugyanis
a tbc-s m egbetegedés rizikóját sokszorosára emelik.
A gazdag országokban a gazdasági okú bevándorlás is a
tbc-járvány rosszabbodásához vezet. Egyes országokban, ahol
nagyszám ú vendégm unkás dolgozik (Svájc, N ém etország), de az
USA-ban is, a bevándorlók tbc-m utatói lényegesen rosszabbak,
m int az őslakosságé. Ezt persze nem csak a bevándorlók rosszabb
szociális helyzete m agyarázza, hanem az is, hogy nem kis részük
otthon, gyerm ekkorában m ár fertőződött, tehát az endogen exacer­
batio veszélyével él új hazájában.
Végül a m agam részéről a legfontosabb társadalm i
tényezők közé sorolom a tbc elleni küzdelem intenzitását, illetve
ennek különbözőségét az egyes országokban. N agyon érdekes
384 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

ebből a szem pontból KONIETZKO közlem énye, aki kim utatta, hogy
a ném et egyesülés pillanatában a volt NDK-ban jobbak voltak a
tbc-m utatók, m int a volt NSZK-ban, am it term észetesen kizárólag
a tbc elleni küzdelem m agasabb színvonala m agyarázhat az NDK
javára.

TV. A TBC ELLENI KÜZDELEM SZÍNVO NALA,

M IN T TÁR SAD ALM I TÉNYEZŐ

IVEL A TBC ELLENI állam i és társadalm i k ü z d e le m jófor­

M m á n az e g y e tle n szociológiai tén y ező , m ely n ek a tbc

ellen i p o zitív hatásait aránylag gyorsan és k ö n n y e n fel­
h aszn álh atju k , in d o k o lt erről a kérdésről lössé részleteseb b en írni.
A g ü m ő k ó r ellen i k ü z d e le m k o m p lex feladat: m agában foglalja a
b e te g sé g m eg elő zését, a b eteg ek korai felkutatását, g y ó g y ítá sá t és
n yilván tartását célzó m ód szerek et.

1. Megelőzés

A megelőzés szuverén m ódszere az újszülöttekés a tuberkulin-ne-

gatív, tehát m ég nem fertőzött fiatalok BCG-oltása. A BCG-vakcina
CALMETTE és GUERIN által kifejlesztett, élő, de nem virulens bak­
térium okból álló oltóanyag. M int m ár em lítettem , jelentős védel­
m et nyújt a fertőzéssel szem ben, m egakadályozza, vagy legalábbis
súlyosságát csökkenti.
Természetes, hogy a BCG-oltás indokoltsága attól is függ,
hogy azon a területen, ahol az oltottak élnek, m ilyen m agas a
fertőző betegek száma. Minél nagyobb a fertőzés rizikója, annál
szükségesebb az oltás alkalmazása, különösen újszülötteken.
Ebből adódik, hogy pl. az USA-ban, ahol a fertőzési rizikó
m ár a század elején alacsony volt, sohasem , vagy legfeljebb egyes
rizikócsoportokban alkalmazták. Egyes európai országokban, pl.
Svédországban, Dániában, amely országok egyébként az általános
BCG-oltás keresztülvitelének úttörői voltak, a tbc-helyzet javulása
következtében abbahagyták. Csehországban m ost arra irányulnak
vizsgálatok, kell-e folytatni az újszülöttek BCG-oltását.
M agyarországon azonban 1953 óta m inden újszülött oltása
kötelező, 1958 óta pedig a tuberkulin-negatív gyerm ekeket és
serdülőket újraoltják. N em vitatható, hogy M agyarország
különösen kedvező epidemiológiai helyzete — ami a gyerm ekkori
güm őkórt illeti — ennek köszönhető.
Védőoltást csak nem fertőzött, tehát tuberkulin-negatív
egyéneken érdem es alkalmazni. A m ár fertőzött, de nem beteg
egyéneken bizonyos esetekben indokolt a gyógyszeres megelőzés,
am i az endogen exacerbatiók keletkezését akadályozza meg. Itthon
fertőzött kontakt gyerm ekeken ugyancsak alkalmazzuk.
 BÖSZÖRMÉNYI MIKLÓS: A TBC ÚJRAÉLEDÉSE 385

2. Korai felkutatás

A betegség korai (tehát m ég nem fertőző és könnyen gyógyítható)

stádium ban való felism erésének leghatásosabb m ódszere az ABREU
által kidolgozott em yőfényképszűrés.
Ezt a m ódszert számos országban, így M agyarországon is
igen kiterjedten alkalmazták. Az 1958 utáni évtizedekben az eleinte
kétévenkint, m ajd évenkint kötelező lakosságszűréssel sok ezer
ism eretlen beteget fedeztek fel, fertőzőket, akik nem fordultak
orvoshoz, és olyanokat, akik m ég nem voltak fertőzők, de a felis­
m erés hiányában fertőzők lettek volna. Az ernyőszűréssel kiem elt
tbc-s betegek szám a évtizedeken át az egész tbc-incidencia 70%-át­
adta. Emellett a lakosságszűrés a tüdőrákos betegek m integy 50%-
ának korai felismerését is lehetővé tette. Hasonló eredm ényeket
értek el a volt NDK-ban és Csehszlovákiában, ahol a lakosság­
szűrést hasonló következetességgel alkalmazták.
ERMÉSZETES, hogy a tüdőgüm őkór ritkulásával a kiem eltek
;zárna is csökkent. Ez a gazdagabb országokban korábban
jelentkezett, és m agyarázza a W HO ún. szakértői bi­
zottságának 1974-ben közölt nyilatkozatát. Ez az ernyőszűrést ela­
vult eljárásnak m inősítette, amely a „fejlett" országokban nem
segíti a tbc elleni küzdelm et, a „fejlődő" országokban pedig anyagi
források hiányában nem alkalm azható. Az em lített bizottság szer­
int a fertőző betegeket nem lehet ernyőszűréssel kiem elni, m ert a
betegség előrehaladása gyorsabb, m int a szűrések közötti
periódus, m ásrészt ezek a betegek panaszaik m iatt úgyis orvoshoz
fordulnak. A m agyar adatokból egyértelm űen kitűnt, hogy m ind­
két állítás — legalábbis m agyarországi járványügyi körülm ények
és az itthon célul kitűzött évenkénti szűrés esetén — téves. Addig,
amíg a lakosságszűrés zavartalanul folyt, a fertőző betegeknek is
több m int 50%-át szűréssel em elték ki, tehát nem is fordultak
panaszaikkal orvoshoz (KÁROLYI).
A W H O álláspontja alapján nagy m értékben ritkították a
szűréseket az NDK-ban és Csehszlovákiában is. H azánkban a
W H O egyoldalú vélem ényét nem fogadtuk el, a nem zetközi állás­
foglalás azonban m égsem m aradt káros hatás nélkül. Az
em yőszűrés kötelező jellege m egszűnt, az egész lakosság szűrése
helyett szám os vezető tüdőgyógyász az ún. rizikócsoportokra
kívánta azt korlátozni (idősebb férfiak, alkoholisták, kontaktok,
fertőzési veszéllyel járó foglalkozásokat folytatók, bizonyos beteg­
ségekben szenvedők stb.).
Sajnos, az utolsó tíz év során kitűnt, hogy ez az ajánlás nem
volt helyes. A súlyos új betegek jelentős része azok közül került ki,
akik egyáltalán nem , vagy csak kivételesen jelennek m eg szűrésen.
A szűrés maga tehát továbbra is szükséges, a problém át azortban az
jelenti, hogy a legnagyobb rizikó a szegények, hajléktalanok, alko­
holisták csoportját érinti, akiket még kötelező em yőszűrés esetén is
egyre nehezebb a szűrőállomásra becsalogatni. Ez m agyarázza
386 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

azokat az eseteket, am elyek m a már gyakoriak: az évek óta güm őkóros

hajléktalan napokkal halála előtt kerül először kórházba.
WHO A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK RÉSZÉRE a k ö p etszű rést java­

A solta v a g y is azt az eljárást, h o g y n é h á n y h etes ta n folyam on

k ik ép zett „m ikroszkópus"-ok n é z z é k m e g a p a n aszos
b e te g e k k öp etét. Ez a m ó d szer n em vált, és n em is válh atott be,
h isz e n a n e m k oop eráló b eteg n em csak o rv o sh o z, d e a m ik-
ro sz k ó p u sh o z sem fordul, m ásrészt k ö p etvizsgálattal csak a sú lyos
stád iu m b an le v ő b eteg ek en ism erh ető fel a tbc.
A W H O javaslata tehát gátolja a korai felkutatást, holott
1944 óta nagyhatású gyógyszerek egész sorával rendelkezünk,
m elyek baktérium ölő hatásuk következtében a legsúlyosabb
güm őkórt is m eg tudják gyógyítani.

3. Gyógyszeres kezelés

A tuberkulózis gyógyszeres kezelésének két fontos alapelve:

a) a gyógyszereket kom bináltan kell adni, főleg súlyos
betegeknél (egyszerre két-, három -, sőt esetleg négyféle
gyógyszert); a baktérium ok könnyen kialakuló gyógyszer­
rezisztenciája csak így előzhető meg.
b) az eredm ényes gyógyszeres kezelés időtartam a hosszú
(6-12 hónap). A betegek együttm űködési készségének
hiánya esetén a hosszantartó gyógyszerezés jelenti a kez­
elés legfőbb problém áját. Az alkoholista és egyben súlyos
güm őkórban szenvedő beteg, akinek panaszai egyhavi
gyógykezelés után m egszűnnek, megszökik a kórházból,
nem veszi be a tüdőgondozó által nyújtott antituber-ku-
lotikum okat, esetleg m ár a kórházban eldobálja, eladja stb.
Ma m ár világszerte felismerték, hogy ez a tbc
újraéledésének az egyik legfontosabb tényezője, amely
csak az ún. ellenőrzött gyógyszerelés segítségével szü n ­
tethető meg. Más kérdés az, hogy hogyan lehet ellenőrzés
m ellett a gyógyszereket hónapokon át olyan betegek
szájába adni, akik az együttm űködést m egtagadják, lak­
helyük ism eretlen, sokszor nincs is! U gyanez az óriási
problém a a „fejlődő" országokban is, ahol az ellenőrzötten
gyógyszereit betegeken kiváló eredm ényeket érnek el, a
güm őkóros egyének túlnyomó többségén azonban az el­
lenőrzés lehetetlen, és természetesen nem is valósul meg.
Ezért kísérlik m eg a gyógyszeres kezelés időtartam át
rövidíteni (hat hónapra), az együttm űködés azonban így is
nehezen valósítható meg, nem beszélve arról, hogy az igazán
súlyos betegek nem kis része visszaesik, ha a kezelés hat
hónap után abbamarad. A hiányzó kooperációnak két követ­
kezm énye van: a betegek egy része nem gyógyul meg, egy­
két év múlva újabb panaszokkal jelentkezik, m ajd újra
 BÖSZÖRMÉNYI MIKLÓS: A TBC ÚJRAÉLEDÉSE 387

eltűnik. Sok beteg hat-tíz alkalommal tölt néhány hetet

kórházban, mégsem gyógyul meg, m ert a rendszertelen
kezelés következtében kialakult a baktérium ok gyógyszer­
rezisztenciája. Ezek a betegek veszélyeztetik
környezetüket leginkább, sőt alkalmi, polyrezisztens
fertőzéseket is okozhatnak.
A fenti világproblém a hazai m egoldására kísérelt m eg m odellt
nyújtani az 1994-ben elhunyt LEVENDEL László. Betegei a tár­
sadalom perifériáján élő, sokszor hajléktalan alkoholisták voltak.
A kellő ideig tartó gyógyszeres kezelést úgy érte el, hogy alko­
holelvonást alkalmazott. A betegek dolgoztatásával, alkoholmentes
klubok alapításával, egyéni és családi problémáik megoldásával, a
betegeknek a társadalomba való visszavitelével legalább gümőkór-
jukat, de sokszor alkoholizmusukat is m eg tudta gyógyítani. Sajnos,
példáját kevesen követték. Levendel modelljében az is figyelem­
reméltó, hogy a betegek együttm űködését nagyrészt empátiával,
pszichológiai módszerekkel érte el, bár kivételes esetekben az a d ­
minisztratív intézkedésektől sem riadt vissza.

4. A gümőkóros betegek pontos nyilvántartása

AGÁTÓL ÉRTETŐDIK , hogy az egész tbc-s problém a

M súlyosságának értékelésére, a szükséges intézkedések

tervezésére elengedhetetlen a pontos nyilvántartás. Ennek
alapja a gümőkóros betegség kötelező bejelentése. Számos gazdag
országban m ég ez is hiányzik, M agyarországon 1953 óta működik.
Ennél is fejlettebb m ódszer a — főleg a skandináv
országokban alkalm azott — tbc-regiszter (surveillance). Ennek
lényege, hogy m inden tbc-s betegről készüljön külön adatlap,
mely nem csak a felismert betegség legfontosabb adatait, hanem a
beteg szociális helyzetét, társadalm i pozícióját is regisztrálja. A
surveillance-\ap végigkíséri az egész körfolyam atot, tehát a ja­
vulásokat, visszaeséseket, a különböző gyógyítási eljárásokat és
azok eredm ényeit is. Érthető, hogy az országos surveillance-rend-
szer a tbc elleni küzdelem részlet céljainak kitűzéseit, a szükséges
anyagi források m eghatározását is m egkönnyíti. M agyarországon
jelenleg folyam atban van egy hasonló rendszer kialakítása.
A távolról sem előnyös társadalm i körülm ények is­
m eretében — úgy gondolom — indokolt azt állítani, hogy a hazai
tbc elleni küzdelem elért sikerei éppen az eddig alkalm azott
m ódszereknek köszönhetők. Talán nem túlzott optim izm us, ha
annak a rem ényem nek adok kifejezést, hogy teendők ism eretében
a güm őkór hazai újraéledésének fokozódását még akkor is meg
tudjuk állítani, ha az ország gazdasági helyzete tovább romlik.
E nnek term észetesen alapfeltétele a tbc elleni küzdelem valam en­
nyi m ódszerének szívós alkalmazása. A fellépő nehézségekre nem
a m ódszer feladásával, hanem olyan új utak kidolgozásával kell
388 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

reagálni, am elyek e m ódszerek további alkalm azhatóságát le­

hetővé teszik. Azok az összegek, am elyeket erre a célra fordítani
kell, sokkal kisebbek, m int amelyekkel az ország szociális
problém áit — a m unkanélküliségtől kezdve a hajléktalanságig —
m egszüntetni lehetne.
dr. Böszörményi M iklós

KERESZT (18. SZAZAD)

 OROSZ BRONZ IKONOK

BIZÁNCI ÉS A POSZTBIZÁNCI MŰVÉSZETBEN m indig is kiem el­

A kedő jelentőségűek voltak a fatáblára festett ikonok. K u­

tatásuk m ár régóta folyik, s az 1950-es 60-as évektől kezdve
kapott újabb lendületet. De a bronzból öntött ikonok vagyis a
bronz reliefikonok, az ikon-plakettek feldolgozásával szinte alig
foglalkoztak. Ezek a kicsiny rem ekm űvek m ár Bizáncban is is­
m ertek voltak, de igazi történetük az orosz földhöz kapcsolódik.
M ár ezer évvel ezelőtt m egjelentek ott a bronzból öntött erek­
lyetartó m ellkeresztek. N agyrészük kijevi m unka. Itt m ég kőből
készült öntőform áikat is m egtalálták a régészek.
A 17. század m ásodik felétől, az ószertartásúak
m egjelenésével a bronz ikonok különös jelentőségre em elkedtek.
Az óhitűek ezen ikonokat azért kedvelték, m ert a régi form ákat az
öntvények nagyon jól őrizték. Később ezen reliefikonok nem csak
az óhitűek körében terjedtek el, hiszen viszonylag olcsók és
tartósak voltak, s a hívők utazáskor is könnyen m agukkal vihették
őket.
A legnagyobb óhitű központok, ahol bronz ikonokat ö ntöt­
tek a következők voltak: Az Ural vidéke (Nyizsnyij Tagil, Jekatyer-
ingburg), a Pom orje vidék (Vig) — ez utóbbi rendkívül finom,
vékony öntvényekkel tűnik ki — M oszkva és a Volga-vidék
(Kosztroma).1 De nem szabad m egfeledkeznünk a szibériai
központokról sem, főleg Irkutszkról, amelyről 1785-ből írott forrás
is fönnm aradt, s am ely nyolc bronzöntőt név szerint is említ.2
M eglepő, de a bronz ikonok használatáról m ég m indig
viszonylag keveset tudunk. Ismeretes, hogy utazáskor nyakba
akasztva, batyuba, nyeregtáskába téve m agukkal vitték, otthon a
„szépsarokban" vagyis az ikonsarokban felállították, az elhunyttal
eltem ették vagy fejfájára helyezték. Ezt láthatjuk V. G. PEROV A
sírnál című, 1895-ben készült festm ényén is. Volt am ikor a ház
sarkába keresztet rejtettek, hogy őrizze a házat. A halászok, ha
tengerre szálltak bronzból öntött Szent M iklós-ikont vittek m aguk­
kal. A fém ikonok nagy jelentőségéről, használatáról szám os
érdekes részletet olvashatunk az ószertartásúak egyik vezetője,
jEPIFANYIJ szerzetes önéletírásában.
„A Krisztus kegyelméből a szentséges Szűzanya rézből öntött
szent képmása által kiűzetelt a gonosz szellem a cellából... akkor
bevittem a házba a szentséges Szűzanya rézből öntött képmását
390 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

a Jézus Krisztussal, fehér falhoz állítottam és imádkoztam... Én

meg csak azon tűnődtem, most miért nem szorongattak, és nyo-
morgattak a gonosz szellemek. Nézelődtem ide-oda, mert hogy
világos volt a cellában, s egyszer csak a jobb karomra pillantottam,
ahogy ott a bal oldalamon feküdtem, hát a szentséges Szűzanya
rézből öntött képmása nyugodott a jobb karomon..."3
Az itt reprodukált relief ikonok ham arosan az Esztergom i Ker­
esztény M úzeum ban kerülnek bem utatásra egy nagym éretű,
orosz bronz ikonkiállítás keretében. Ezek közül is kiem elkedik egy
korai kism éretű enkolpion, m elyet összehajtva, nyakba akasztva
hordtak, vagy a négyrészes ünnepek-ikon, m ely az egyház ti­
zenkét fő ü n n e p é t ábrázolja és a négy nevezetes orosz csodatévő
ikont. A kis A ntipasz ikon jellegzetesen ú ti ikon volt, s a fogfájás
ellen hordták. A három részes Deészis (könyörgés) ikon kissé h a­
sonlít a Perov-képen látható ikonhoz. A Krisztus feltámadása és
pokolraszállása ikon sokszínű zom áncdíszeivel tűnik ki. A Tyihvni
Istenszülő ikonjának keretm ezőjében pedig gazdagon m egform ált
szőlőindákat látunk. E m otívum az ószertartásúak ikonjának
jellegzetes dísze.
Érdekességképpen érdem es egy pillantást vetni a bronz
ikonok m agyar kapcsolataira is. A Kijevi Fejedelem ség területén
készült kijevi típusú ereklyetartó m ellkeresztek közül több,
valószínűleg nem sokkal készítésük után, M agyarországra is elk­
erült. Ilyen például a D unaszentm iklóson elrejtett kincsleletből
szárm azó két kijevi ereklyetartó mellkereszt.4Ezeket két körm eneti
mellkereszttel és egy kereszttalppal együtt találták földbe rejtett kinc-
sleletként, s valószínű, hogy a tatárjárás idején ásták el. Csűri és
szekszárdi leletből is ismeretes kijevi típusú ereklyetartó mellkereszt.
RONZBÓL ÖNTÖTT OROSZ IKONOK M agyarországon főleg

S olyan helyen kerültek elő, ahol a későbbiek során a p ra­

voszlávoknak nagyobb központjuk volt. M iskolcon például
egy Szent M iklós-triptichont találtak, m ely a H erm an n O ttó
M úzeum ba került, a pilism aróti lelet pedig az esztergom i Balassi
Bálint M úzeum ba.5
Valószínű, hogy nagyobb számban hoztak Magyarországra orosz
bronz ikont az 1848-49-es szabadságharc során, amikor sok orosz
katona harcolt itt. Számosán hordhattak maguknál kisméretű
bronz ikont védelmezőként. B a l l a g i Aladár már 1888-ban fel­
figyelt erre oroszországi utazásának beszámolójakor: „A cárok
többnyire kereszt alakú amulettet hordanak mellükön, melyet
holtuk után utódaik a Gyümölcsoltó Boldogasszonyról nevezett
moszkvai székesegyházban állítanak ki közszemlére. Háborús
világban számos ilyen amulettre bízza életének oltalmazását az
orosz katona. KARÁCS Teréz naplójából tudjuk, hogy az 1849-ben
Miskolcon százanként elhalt orosz katonák meztelen mellükön
rézlemezű keretbe foglaltan viselték egyebek közt KOSSUTH Lajos
medallion arcképét. A dolognak az lehet a kulcsa, hogy Kossuth
ily miniature arcképét, melyet a felvidéki városokban kereskedők
 RÚZSA GYÖRGY: OROSZ BRONZ IKONOK 391

árulgattak, az oroszok szentnek nézték, megvásárolták, s annak

védelme alatt folytatták a harcot Kossuth népe ellen."6
MAGYARORSZÁGON TALÁLHATÓ orosz bronz ikonok nagy

A része azonban viszonylag nem régi gyűjtés eredm énye.

Viszont, a tudatos m uzeológiai gyűjtés korán m egkez­
dődött. Erről tanúskodik, hogy az Iparm űvészeti M úzeum m ár
1959-ben is vásárolt orosz ikonöntvényeket, akkor, am ikor a k u ­
tatás nem , vagy csak alig figyelt a pravoszláv m űvészet ezen
kicsiny, ám nagy jelentőségű, m egkapó emlékeire.
R ú z sa G yö rg y

Jegyzetek

(1) N. A. Goncsarova, Ju. L. Goncsarov: K voproszu ob izucsenyii medno-

lityejmvo ikla na Urale. In: Russzkoje mednoje lityjo. Vip. 2. (Szószt. Sz.
V. Gnutova) Moszkva, 1993. 81. old.
(2) T. A. Krjucskova: Kollekcii melkovo tnednovo Htja v Irkut szkom Olbaszt-
nom Hudozseszt ven nőm muzeje. In: op. cit. 90. old.
(3 Juhász József fordítása.
(4) Zs. Lovag: Byzanline type reliquary... In Folia Archeológia XXII. 1971.
162-164. old. Gy. Rúzsa: Medieval Russian... In: Epetirisz Etaireasz Vi-
zantinon Szpudon. Athén, 1980.146-147. old., Pannonia regia. Bp., 1994.
194-195. old.
(5) Somogyi Árpád: Paleolog-kori. bizánci enkolpion ószláv változatai. In:
Művészettörténeti Értesítő 1958/4. 275. old.
(6) Ballagi Aladár: Bucsujáróhelyek Oroszországban. Bp., 1888. 25. old.
Megjegyzés: A reprodukált ikonok Jefrem Mojszejevics U grin budapesti
magángyűjteményében találhatók.
1. ábra: PERGER EVA ÖNARCKÉPÉ
 EGY GYERMEKRAJZ
KOZMOGÓNIÁJA

A gyermek lényegesen közelebb van a szellemihez, m int a

felnőtt. A m it átél, az egyfajta univerzalitás, a dolgok
egymáshoz tartozása. Számára a dolgok felülről jönnek és
felülre térnek vissza; minden élményszerű, sőt él: a folyam a­
tok éppúgy, m int a tárgyak ( L á s z l ó András).
T~%ENDKÍVÜL ÓVATOSAN KELL BÁNNI egy olyan „önarckép"
elem zésével, m int PERGER Éváé, m ár csak azért is, m ert
JL. ^ .v élem ényének skálája igen széles lehet. Azok, akik ilyen és
hasonló alkotásokba m ég nem m erültek bele alaposabban, ill. egy
ilyen jellegű vizsgálódás szempontjából m ég nem kaptak megfelelő
szemléleti indíttatásokat (s az ilyenek aligha vannak kevesen), ha­
jlamosak egy négyéves kislány „Önarckép"-ét szépen és színesen
díszített, aranyos és naiv rajzocskának tartani, mely persze m ég az
arányérzék bizonyos fokú hiányáról tanúskodik. M indenesetre— így
az előre látó optim ista kritikus — Perger Évának jó esélyei vannak
arra, hogy a későbbiek folyam án „kinője önm agát".
Az alábbi elem zés kísérletet tesz arra, hogy egy, a fentivel
homlokegyenest ellenkező vélem ényt részletesebben is kifejtsen, ill.
alátám asszon. V élem ényünk szerint ugyanis nem Perger Éva
„Ö narckép"-e a „naiv", hanem az a szemlélet, amely szerint a
szóban forgó rajz egy gyerek gyerekes, ergo kezdetleges (és naiv)
szárnypróbálgatása. S ehhez m érten mi a m űvészi karriert sem
ítéljük m eg annyira optim istán: vélem ényünk szerint, erről a szin­
tről jóform án m ár csak lefelé vezet az út...
M ielőtt alaposabb vizsgálat alá vetnénk Perger Éva rajzát,
köszönetünket kell kifejeznünk. MOLNÁR V. Józsefnek, akinek
úttörő szem léletű gyerm ekrajz-értelm ezései esetünkben is kom oly
segítségünkre voltak, valam int LÁSZLÓ A ndrásnak, akinek a kor­
agyerm ekkori létszemlélésről kifejezett felismerései döntően
m eghatározták a jelen elemzés irányát. A kettejük által képviselt
szemléleti keret ad lehetőséget arra, hogy szakítsunk azzal a lapos
és otrom ba — ergo lélektelen (sic!) — pszichologizmussal, am ely
m indenütt „szorongást", „hárítást", „feszültséget", „kielégülést",
„indulatáttételt", „frusztrációt", „labilitást", „konfliktust" és „elfoj­
tást" — vagyis csupa-csupa undokságot szimatol, s am elynek kiin­
dulópontja az, hogy kivétel nélkül m indenkinek vaj van a fején.
394 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

Ezzel összhangban, amire e pszichológia katasztrofális m értékben

vak, az a nem es, a szép, az eszm ényi, a m agasrendű, a tiszta...
É ppen ezért, szám ára m egérteni és „m egm agyarázni" valakit a n ­
nyi, m int leleplezni — leleplezni, hogyan „m űködik" (eklatáns
példája ennek a lélekelemzés, mely tulajdonképpen egyfajta bon­
colás, éspedig élveboncolás). S míg a pszichológia a leleplezés
folytán hozzájut ahhoz a kielégülés-élm ényhez, am ely valóban
bám ulatos virulenciájának nem éppen elhanyagolható táplálék-
forrását képezi, addig örökös bánata, vagy — hogy a pszichológiai
term inológiát használjuk — örökös frusztrációja fakad abból, hogy
a lelket nem tudja megmérni, pusztán m ennyiségi m utatókra
visszavezetni, egyszóval abból, hogy m inden erőfeszítése ellenére
is, reménytelenül képtelen pozitív tudom ányt faragni önm agából.
Term észetesen, m indezzel nem azt akarjuk m ondani, hogy
a gyerm ekrajz pszichológiai értelm ezése „jogosulatlan",
m indössze annyit kívánunk hangsúlyozni, hogy a lélektani-fe-
jlődéslélektani elemzés csak a legalsóbb sávjait ragadja m eg —
képes megragadni — annak, ami egy gyerm ekrajzból intellektuáli­
san m egragadható és hozzáférhető, s valam ilyen hom ályos oknál
fogva e legalsóbb sávokban is am a pszichés tartalm ak iránt él
benne különös affinitás, amelyek aligha tekinthetők h ar­
m onikusaknak. Vagyis, ahogy a m odem irodalom -oktatás DAN-
TÉBEN szinte csak a „pokolit" hajlandó észrevenni, és a „paradic­
somit" szisztem atikusan mellőzi, ugyanúgy a szóban forgó lélek­
tan is csaknem kizárólag a „pokolit" hajlandó m eglátni a gyerm eki
lélekben. V élem ényünk szerint azonban a gyerm ekrajz, éspedig
m indenekelőtt az ú gynevezett „ideovizuális" gyerm ekrajz
nem csak — és nem elsősorban — az alkotó interperszonális
viszonylatairól, szociálpszichológiai beágyazottságáról, in-
traperszonális kondíciójáról és archetipikus szem élyiséghátteréről
hordoz „információkat", hanem — bárm ennyire is m eglepő ezt
kijelenteni — kozm ikus és metakozm ikus eredetéről is.
MI A RAJZON (lásd 1. ábra) első pillanatra szem beötlik, az az

A „aránytévesztés": a hatalm as, és a rajz egész felső részét

kitöltő és uraló fej („fő") alatt szinte eltörpül a m aga ujjatlan,
csökevényes pálcikakezeivel a test (a törzs), míg a lábak egyenesen
hiányoznak. Viszont ami a hétköznapi és a pszichológiai szem lélet
szám ára a kritika elsődleges forrását képezi — nevezetesen, hogy
Perger Évának nem sikerült megtalálnia a helyes arányokat—■,az más
szem pontból éppen érdeme a rajznak. Ennek az arány tévesztésnek a
mértéke ugyanis oly nagy, hogy m ár pusztán emiatt is indokolt lenne
elgondolkodni azon, hogy valóban „tévesztésről" van-e itt szó. S
különösen akkor feltűnő, akkor m agyarázható nehezen a hagyom án­
yos „ideovizuális" módszerrel ez az „arány tévesztés", ha arra gondol­
unk, hogy a csökevényes, vagy éppen hiányzó láb, kéz és orr mellett
egyes gyerekrajzokon, s példánkon is mekkora hangsúlyt kapnak
az olyan kozm ikus „objektumok" — helyesebben szim bólum ok —,
m int a Nap, a Hold vagy a csillagok, — holott sem Perger Éva, sem
 BUJI FERENC: EGY GYERMEKRAJZ KOZMOGÓNIÁJA 395

vele egykorú alkotótársai — különösen, ha a „szebbik nem "-hez

tartoznak — nem rendelkeznek szám ottevő empirikus
kozmológiai érdeklődéssel, és csak a legritkább esetekben szoktak
asztronóm iai vizsgálódásokat folytatni.
INDENESETRE ÉRDEKES, hogy akik Perger Éva rajzával

M kapcsolatban „aránytévesztésről" beszélnek, a m odern-

posztm odem , részben pedig a tradicionális m űvészet
(ikonográfia) „aránytévesztéseinek" kritikus szemléletéről lát­
szanak megfeledkezni. Ez utóbbi m űvészetek esetében ugyanis az
az általános — s kivételesen ennek ellenére helyes — feltételezés,
hogy az illető m űvész a helyes arányok m egváltoztatásával, sőt
néha egyenes felrúgásával valamire fel kívánta hívni a figyelmet.
Perger Éva esetében ez az „aránytévesztés" nyilvánvalóan nem
szándékos ugyanebben az értelem ben — viszont annál indokol­
tabb! Úgy tűnik föl, „Önarckép"-ében nem a külső, a felszíni — hogy
ne m ondjuk, a felszínes —, hanem a belső, az étéit, a szubjektív
realitás arányai tükröződnek. M indaz, ami a m űvész számára tár­
gyként, helyesebben csak tárgyként, csak objektum ként — a szubjek­
tum számára „odavetettként", „elédobottként" (ugyanis ez a latin
objectum szó etimológiai gyökere) — nyilvánul meg, teljességgel
elveszítette jelentőségét: a láb, m inthogy a fejben lokalizálható szub­
jektumtól az összes testrész közül a legtávolabb van, teljességgel
hiányzik. Miért? M ert az im ént jelzetten túl a lábak a vizsgált rajz
közlendője szem pontjából semmi jelentőséggel nem bírnak (vö.
m inimal art). A törzs ugyan közelebb van „Perger Évához", de m ég
m indig objektum , a reflexív tapasztalat tárgya, s így csupán annyi
szerepet kap, m int egy vulgárnaturalisztikus, csak a külső realitást
figyelembe vevő rajz esetében a nyak.
A kezek — a törzshöz „méltóan" — ugyancsak a jelenték­
telenségig stilizáltak, ami annál is inkább különös, m ert a gyerm ek
szám ára saját kezének felfedezése — igaz, egy jóval korábbi
időszakban — nagy élm ényt jelent. Ekkor azonban m ég a kéz is
csupán objektum: nem én-m agam , hanem valami, ami csak az
enyém , m ég ha szorosabban is, m int bizonyos tárgyak. M indezek
világosan utalnak arra, hogy a testtel való téves azonosulás állapota
— m elyet a különféle vallási-metafizikai formációk, különösen is a
Védanta nem győz ostorozni — ekkor még nem történt meg (noha
az én-m agam azonosítása a testtel — például a lábujjakkal, m int a test
legtávolabbi részeivel — még felnőttkorban sem tökéletes). Az
arány tévesztés tehát Perger Éva rajzának egyáltalán nem hián­
yossága, hanem annak a benső, lényegi önszemlélésének a kife­
jeződése, am elynek még nincsen szüksége arra, hogy tükörből lesse
le „önmagát" (csak mellesleg jegyezzük meg, hogy ennek ellenére a
m űvésznő előtt — hogy finoman fejezzük ki m agunkat — korántsem
ismeretlen önm aga tükörképe, tehát nem arról van szó, hogy nem
ismeri, nem tapasztalja m induntalan önnön külső alakját!). Alig
van szom orúbb ugyanis annál, m int am ikor a m űvész, ahelyett,
hogy — introspektive — önm agába nézne, egy objektum ban, egy
396 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

külső tárgyban, respektive egy tükörben nézi m eg „önm agát", s

am it abban lát, azt papírra vagy vászonra viszi.
Azt, hogy a gyerm ekek — m ég a nagyobbak is — a külső
látszat szerinti arányok helyett a lényegi arányokat ábrázolják (s
nagyjából ugyanez vonatkozik a m inta — jelen esetben a m űvész
— és a kép úgynevezett „hasonlóságára" is, hiszen az analógia,
vagyis a hasonlóság csak egy ro p p an t vulgáris m egközelítésből
szűkíthető a külső rajzolat hasonlóságára), a pszichológia is
nagyon jól tudja, és például az úgynevezett családrajzokat diag­
nosztikus célzattal alkalmazza is. Amit tehát ism ét — és m in­
denekelőtt — hangsúlyoznunk kell: Perger Éva „Ö narckép"-ének
„aránytévesztése" nem naivitásának, nem a rajztudás hiányának,
vagy a technikai felkészületlenségnek, s különösen nem a p o n tat­
lan m egfigyelésnek az eredm énye, hanem am a szem lélet figyel­
m en kívül hagyásának, amely viszont — a forma externához való
rögeszm és ragaszkodása m iatt —, a Perger Éva-i lényeglátással,
forma internára koncentráló szemlélettel ellentétben bízvást
nevezhető naturalisztikusnak, m aterialisztikusnak, sőt naivnak.
*
~W ~W"GY HISSZÜK, EZEK UTÁN a „hasonlóság" kérdésére sem kell
t m részletesebben kitérnünk. Perger Éva „Önarckép"-e ugy-
V l . anis sokkal többet m ond m agáról az individuális jelleg­
zetességek képi megfogalmazásánál: nem ideo-, hanem
ideövizuális alkotás, éspedig a szó eredeti, platóni értelm ében.
Hogy ez m iként jelenik m eg a rajzon, az az alábbi elem zésnek lesz
a tárgya. A nnyit azonban m ár az eddigiek alapján is kijelen­
thetünk, hogy egy erősen ikonografikus alkotással állunk szem ­
ben, s csupán annyiban különbözik a tulajdonképpeni ikonoktól
— legyenek azok egyiptomiak, keresztények, vagy tibetiek —,
hogy hiperrealizm usát m eghatározó képszerkesztési törvénysz­
erűségeit nem akaratlagosan, tudatosan és kívülről veszi m agára,
hanem azok m integy öntudatlanul és belülről fakadnak.
A rajznak két nagy egysége van: a „fej" és a „szoknya".
Ami ez utóbbit illeti, m ár első pillantásra is szembetűnik, hogy m en­
nyire gazdagon és választékosán „díszített". A „díszítés" szót kénytele­
nek vagyunk idézőjelbe tenni, ezzel is jelezve, mennyire nem Vart pour
Vart ornamentikáról vanittszó: ugyanis a szoknya díszítéseértelmesen
strukturált, hogy m inden színnek, vonalnak, form ának és jelnek
m egvan a m aga m eghatározott értelm e, „helye".
Alulról fölfelé haladva, vagyis a szoknya alján három
„díszítősorra" lehetünk figyelmesek. Legalul tizenkét, leginkább
rom buszhoz hasonlító, sötétkék alakzatot láthatunk, m elyek össze
vannak kapcsolva, sőt m integy egymás, „kezét fogják", legalábbis
a két szélső kivételével, am elyek viszont szabadon m aradó „kezei­
ket" m integy legyökereztetik a három szög alapjában, ezzel is kife­
jezve szoros kapcsolatukat, sőt szim biózisukat azzal, am it a
szoknya-három szög alapja reprezentál. E legalsó „díszítősor"-nak,
ill. a szoknya legaljának „lentiségét" m ég külön kiemeli egyfelől a
 BUJI FERENC: EGY GYERMEKRAJZ KOZMOGÓNIÁJA 397

2. ábra 3. ábra
lábak hiánya (a szoknya alatt m ár nincs — és nem is lehet —
semmi), másfelől pedig az, hogy a három szög alapja csaknem
egybeesik a kép alapjával, sőt más, hasonló jellegű képeken ez az
egybeesés teljes (1. a 2. és 3. ábrát); érdem es m egfigyelni, hogy
ezeken a rajzokon a szoknyák szinte a lap alapjából „nőnek ki".
Külön érdekessége ennek a legalsó „díszítősor"-nak, hogy a
m űvész a rom buszokat a pontozás révén — amely egyfajta szag­
gatott vonal — csupán jelezte, s ez a puszta jelzés, vagyis a folyam a­
tos határ-, ill. kontúrvonalak hiánya m indenképpen valamiféle
m eghatározatlanra, vagy m eghatározhatatlanra utal: valamire,
am it Perger Éva az objektív vagy szubjektív — m agában a tárgyban
inherensen rejlő, vagy a szubjektum és a tárgy relációjában kife­
jeződő — bizonytalansági, vagy határozatlansági tényező ellenére
is fontosnak érzett képileg rögzíteni.
Jk KÖVETEKZÓ ,DÍSZÍTÓSOR"-T h a t piros csilla g alkotja, m ajd
Á M pedig k i lene sárga hold következik. E három sorm inta szoros
x .ft. összetartozását nem csak lineáris struktúrájuk jelzi, hanem
az is, hogy m int szoknyán belüli részegységek sincsenek egymástól
elválasztva. M indenesetre a holdak és a csillagok a szoknyát vi­
tathatatlanul k o zm ik u s jelleggel ruházzák fel, s ez azt jelenti, hogy
a legalsó sorm intának, vagyis a m eghatároz(hat)atlannak a
m eghatározásában m indenképpen a kozm ikus analógiák
irányában kell tapogatóznunk. Vagyis felülről lefelé haladva a hold­
világ és a csillag-világ után valami olyasminek kell következnie, ami
túl van a hold- és a csillag-világon is, éspedig olyannyira túl és messze,
hogy beláthatatlansága folytán m eghatározhatatlan (ezt jelzi szagga­
tott, kontúrtalan jellegén túl sötétkék színe is, szemben a világosabb
— vörös — színárnyalatot képviselő csillagokkal, és a m ég világosabb
— citromsárga — színárnyalatot képviselő holdakkal). Akár azt is
m ondhatnánk, hogy ez a kozmikus struktúra m eghatározhatatlan,
b evilágítatlan alapszövete, az, ahová a fény — a N ap fénye és a tudat
fénye — m ár nem ér el, amit a fény m ár nem tud „kozmifikálni". Ez
a „terület" tulajdonképpen nem része, hanem preform ális bázisa a
kozm osznak. Ezt a csillag-világon is túli, m eghatározhatatlan és
398 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

sötét prekozmicitást m inden további nélkül nevezhetjük a Szók ­

ratész előtti görög filozófia term inológiája alapján apeiroimak,
m ár csak azért is, m ert ez a kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy
„m eghatározatlan". Az aperion, ami tudvalevőleg ANAXIMANDROSZ
filozófiájában az a rk hé, az őselv szerepét játssza, pontos analógiája az
alkimio-skolasztikus príma m flfem nak,azelsőm égm egvalósulatlan,
formák is m inőségek által nem differenciált és strukturált anyagnak,
az „ősmasszának" (massa confusa), a szanszkrit nirguna mula prakrit-
z'nek, a minősítetten — tulajdonképpen in-formálatlan — gyökérter­
mészetnek, mely világunk szubsztanciális bázisát alkotja.
A két szélső rom busz „kezének" „belegyökereződése" a
három szög alapjába éppen a legalsó sorm inta szoros kapcsolatát
reprezentálja ezzel az alapszövettel. A tradicionális szim bolizm us
szerint ugyanis az egyenlő szárú három szögben a m ennyiség és a
m inőség fordított arányossága fejeződik ki: a három szög
szélessége, tehát adott szinten való horizontális kiterjedése —
vagyis egy, az alappal párhuzam osan hú zo tt vonal hosszúsága —
a m ennyiséget képviseli, míg a párhuzam os vonal alaptól való
távolsága a minőséget; vagyis minél m agasabbra (minőség!) kerül
ez a vonal, annál rövidebb (mennyiség!) lesz. A két szár csúcspontja
m ár éppúgy nem ismeri a m ennyiséget — vagyis a horizontális
kiterjedést —, m int ahogy az alap síkja sem a m inőséget — vagyis
a vertikalitást. S Perger Éva kozm ikus szoknyájának alja ép p en ezt
a m inősíteüen, preformális kozmicitást, világunk szubsztanciális,
pusztán m ennyiségi bázisát képviseli.
IELŐTT MÉG TOVÁBBHALADNÁNK, szólnunk kell a

M „díszítősorokat" alkotó m inták számáról.

szám analógiák esetében azonban sokkal bizonytalanabb
talajon vagyunk kénytelenek mozogni, m int a képanalógiák
esetében, s ezért csak bizonyos fenntartásokkal m erünk talál­
A

gatásokba bocsátkozni. M int em lítettük, az univerzum ősszövetét

reprezentáló rom buszok száma tizenkettő. U gyanakkor a ti­
zenkettes szám a a m itológiákban a teljesség, az egész száma: elég
itt utalni a teljes zodiákust alkotó tizenkét állatövi jegyre, vagy arra,
hogy e szám a Szentírásban — éspedig m indig a teljesség
vonatkozásában — milyen fontos szerepet kap (Izrael tizenkét
törzse és patriarchája, a tizenkét apostol, az új Jeruzsálem tizenkét
kapuja és alapköve stb.). A h at csillaggal kapcsolatban a Földről
szabad szem m el látható hat bolygó említhető: a M erkúr, a Vénusz,
a M ars, a Jupiter, a Szaturnusz és az Uránusz. A többi „planéta"
vagy nem látható szabad szemmel a Földről (N eptunusz és Plútó),
vagy m ásm ilyen m ódon jelenik m eg rajzunkon (mint a N ap és a
Hold). Ami a H oldat illeti, annak közism ert a — „m echanikus" és
analogikus — kapcsolata a nőiséggel, s azon belül is a dém étéri
nőiességgel, vagyis az anyasággal, s jól tudjuk, hogy a méhen belüli
kibontakozás időtartam a kilenc /zónap, illetve eredetileg és a régi
m agyar nyelv szerint holdnap.
 BUJI FERENC: EGY GYERMEKRAJZ KOZMOGÓNIÁJA 399

■W- ~W"A A KÜLÖNBÖZŐ HIERARCHIKUS SZINTEKET alulról felfelé

B M követjük, akkor a m eghatározatlanság „világa", a csillag-
JL JL világ és a hold-világ utáni mi más következhetne, m int a
Nap?! S valóban, a három hierarchikus szint fölött egy hatszirmú
virág képében ott a Nap. Ha sem m it sem tud n án k a virág-N ap-
analógiáról (ez, M olnár V. Józsefnek köszönhetően, ma m ár egy
kim erítően dokum entált analógia, s itt elég csak a sugár-szirom
analógiára gondolni, vagy a virágok nap-érzékenységére, n ap-ter­
mészetére), ezzel a színes hatszirm ú virággal kapcsolatban akkor
sem gondolhatnánk másra, m int a N apra. A N ap azonban nem
„világ", hanem centrum: a világok, a Naptól -—vagyis a világosságtól
— válnak zálogokká, a fénytől válnak rendezett kozmosszá. Jól látható
a N apnak ez a „bevilágító", rendező, „informáló" és „kozmifikáló"
szerepe az alatta lévő világokon: a hold-világra m ég sok fénye hull, s
ezért az egészen ragyogó sárga; a csillag-világra m ár kevesebb fény
esik, s így az csupán a „vörösizzásig" jut el; a legalsó „világra" a
N apnak azonban m ár semmi fénye nem hull, s így az nemcsak
sötétkék, de formátlan is (szaggatottság). Ez a szint azonban m ár nem
is „világ", nem is „kozmosz": az apeiron káosz, de nem a szó közismert
„zavarosság"-, „zűrzavar"-értelmében, hanem eredeti jelentése
alapján, amely szerint a káosz nem más, mint maga a kvalitástalanság,
a differenciálatlanság, a form átlanság, a strukturálatlanság.
Talán m o n d an u n k sem kelL, hogy a N ap nem csak az
em beri univerzum centrum a, hanem az azt reprezentáló
szoknyának is középpontjában van. K itüntetettségét azonban
nem csak középponti helyzete m utatja, hanem az is, hogy m inden
oldalról határvonalak különítik el a körülötte lévő területektől,
folyam atoktól, világoktól. Ezek a határvonalak azonban k oránt­
sem zárják börtönbe a N apot, hiszen ahogy az alatta lévő világokat,
ha egyre gyérülő fénnyel is, de bevilágítja — vagyis tulajdonkép­
pen élteti —, úgy a mellé rajzolt „ornam entikákat" is — m int
ahogyan azt később látni fogjuk — fölfelé „serkenti", „hajtja".
M ielőtt azonban m ég a N ap felfelé irányuló funkciójáról részlete­
sebben szólnánk, m agát a N apot kell m egvizsgálnunk. A m inden-
ség centrum át alkotó h at ekvivalens „tényező" (,szirom"), valam int
e hat „tényezőt" összefogó, minőségileg más, „hetedik " (s ugyanak­
kor első) egy olyan hat-plusz-egyes struktúrát ad, amellyel kapcso­
latban külön erőfeszítésünkbe kerülne, hogy ne jusson eszünkbe
az az isteni Pont, amelyből a világtér hat alapiránya — a jobbra-
balra, előre-hátra, fel-le koordináta-félszakasz — „kirobban".
H a azonban m indez m ég kevés volna a középponti virág
és a N ap analogikus azonosításához, akkor a virág szín-szim ­
bolikája m inden kétséget eloszlat ezzel kapcsolatban. M ár az is
szokatlan, hogy a középponti virág m inden egyes szirm a más és
más színű (a m űvész egész oeuvre-jében egyetlen ilyen, vagy ehhez
hasonló m ódon színezett virággal sem találkoztunk). Vagyis a
színek ilyen kis területen való variálódása m indenképpen
m agyarázatot követel, s ehhez a m agyarázathoz a szivárvány segít
400 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

hozzá bennünket: a virág hat szirma ugyanis megfelel a szivárvány

hét színe közül hatnak. Fentről kezdve/ és az óram utató járásával
m egegyező irányba haladva ez a hat szín a vörös, a zöld, az ibolya,
a kék az indigó és a sárga. A három kékes árnyalat — ibolya, kék
és indigó — m egléte valóban m egdöbbentő. A színezés egyetlen
hiányossága a narancssárga szín hiánya — a középpontban. M in­
denesetre talán az sem véletlen, hogy a középpont színe an n ak a
szirom nak a színével azonos, amely a hat alapirány közül a „föl"-t
képviseli...
A középpontba nem lehet oldalnézetből virágot rajzolni,
ezt ugyanis az elemi szimbolika — s azon belül is a szim m etria-elv
— tiltja; ráadásul az oldalról ábrázolt virág a szirm ok — a „szirom-
sugarak" — hiánya m iatt elveszíti nap-szerűségét. A középpontba
csak felülnézetből ábrázolt virág kerülhet, s az sem véletlen, hogy
rajzunk egyetlen felülnézetből rajzolt virágja ez a centrális N a p ­
virág. A k ö zépponton kívül azonban, s különösen ott, ahol
valam iféle dinam ika, valamiféle folyam atszerűség érvényesül,
csak az oldalnézetű virágábrázolás jogosult.
W"'l Z A TÖRVÉNYSZERŰSÉG pontosan érvényesül Perger Éva
m— rajzán. Alulról fölfelé haladva — a rom buszokat, a csillagokat
* 1 és a holdakat követve — a Nap-virág állapotszerű, funkciója
mégis kettős: lefelé statikusan élteti, „rendezi", „kozm ifikálja" az
alatta lévő világokat; felfelé pedig dinam ikusan élteti, beindítja,
m ozgatja a folyam atokat — noha m aga mozdulatlan (primus motor
immobilis, vagyis a N ap m indenek mozdulatlan mozgatója — m int
ahogy azt Arisztotelésztől a keresztény újplatonizm uson keresztül
a skolasztikáig jól tudták). Ezt a dinam ikus fölfelé áram lást, a
„napszél" által hajtott „tulipánvirágokat" (a m űvésznő személyes
közlése) kiválóan jelzik a fölfelé „sodró" piros vonalak; ez a
szoknyában érvényesülő felhajtóerő m ég világosabban látszik Per­
ger Éva egyik korábbi alkotásán (lásd a 4. ábrát).
A „tulipánvirágok" m indegyike a három szög „szája" felé
törekszik, s a fölfelé haladással egyetem ben m integy középirányba
kell „húzniuk". Vagyis a tulipánok m inden oldalról a ném ileg
létraszerű, de legalábbis „fokokkal" — „fokozatokkal" — ellátott
 BÚJJ FERENC: EGY GYERMEKRAJZ KOZMOGÓNIÁJA 401

Nap-út fő sodra felé törekszenek, ugyanis a kozm ikus szoknya­

három szögből csak itt tudnak kilépni (2. és 4. ábra.).
E MIK EZEK A „TULIPÁNVIRÁGOK"? Itt egy döntő megkülön­

D böztetést kell tennünk. A virág ugyanis állapotként, vagyis

felülnézetből ábrázolva — s különösen, ha középponti h e­
lyzetű — egyértelm űen és vitathatatlanul N ap, vagyis Élet és
éltető, illetve kibontakoztató; folyam atként, vagyis oldalnézetből
ábrázolva — s különösen akkor, ha felfelé irányuló m ozgásban van
— kibontakozó, vagy ha m ár célját elérte, kibontakozott. A
„tulipánvirágok" tehát a N ap „felhajtó" és kibontakoztató sugarai
hatására a kibontakozás (vö. lat. evolutio, szó szerint valam inek,
am i eredetileg a potencialitás értelm ében rejtve volt, a
kigöngyölődése) folyam atában vannak, egészen pontosan fogal­
m azva, kibontakozásuk érdekében felfelé törekednek. Perger Éva
egy másik rajza egészen különös m ódon tám asztja alá fenti
feltételezésünket (lásd 5. ábra.) E képen is szem beötlő a „tulipán­
virágok" szinte elem entáris felfelé törekvése. Az alul lévő, valam int
a m ár közvetlenül a fej közelébe érő tulipánok között azonban
jelentős minőségi különbség észlelhető: míg ugyanis az előbbiek
pirosra vannak satírozva, vagyis bizonyos értelem ben zártak, be­
fogadásra képtelenek, addig az utóbbiak csak egy körvonallal v an ­
n ak ábrázolva, vagyis „üresek" („üregesek"), nyitottak, be­
fogadásra alkalm asak — s csakugyan, valam it hordoznak is,
valam it visznek is fölfelé m agukban (vö. ezzel kapcsolatban m ég a
2. ábrát). S talán nem tévedünk, ha ezeket a piciny, üres köröc-
skéket arra való utalásként értelm ezzük, hogy ezekben a felfelé
áram ló „tulipánvirágokban", ha csak csíra- vagy m agszerűen is, de
m ár megfogant valami: ezek a virágok m ár „viselősek". S hogy
mivel viselősek e tulipánvirágok, hogy ki az, aki a Nap-úton
virágkehelybe zárkózva érkezik m iközénk, az im m ár a N apnál is
világosabb: Perger Éva.
M ielőtt azonban a kibontakozás beteljesedhetnek, sőt, ha
nagyon pontosan akarunk fogalmazni: mielőtt e kibontakozás
tulajdonképpen elindulhatna, a folyam atnak keresztül kell m en­
nie egy rendkívüli fontosságú és m eglehetősen titokzatos ponton.
A „szoknya" három szögének két szára m ár a szoknyán kívül m et­
szi egymást, noha ezek a csúcsirány szárak a szoknyán kívül m ár
nem láthatók. M indenesetre képzeletbeli m eghosszabbításuk m et­
széspontjában m egdöbbentő jelre bukkanunk: egy sárgásán
aranyló keresztre. Ha a N ap-virág a szoknya-m indenség közép­
pontja volt, akkor ez a kereszt az egész rajz középpontja, éspedig
csaknem m illim éter pontossággal! Ez a kezdőpont: de nem az
abszolút kezdetnek, a m indenség kezdetének a pontja — m ert az
a N ap —, hanem az individuális kezdeté. Ez az a pont, ah onnét
kezdve tulajdonképpen Perger Éváról beszélhetünk. Eddig a p o n ­
tig a felfelé szálló „tulipánvirágok" csak egy preindividuális
lélekcsírával voltak áldottak. Mi ugyan m ár akkor is tudtuk, hogy
e magocskákból — vagy e m agocskák egyikéből — Perger Éva lesz,
402 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

6. ábra

de a szó szoros értelem ben Perger Éváról tulajdonképpen csak

m ostantól fogva beszélhetünk. Úgy véljük, nem tévedünk, ha e
kereszttel jelölt pontot — természetesen fenntartva más értelmezési
lehetőségeket is — a fogantatás pontjával azonosítjuk. Talán ebbe az
irányba m utat az is, hogy ez a kis pont alig vehető észre, sőt bizonyos
szempontból csak sejtetett (a képzeletben meghosszabbított befogók
metszéspontja) — hiszen egy lélek megérkezése erre a világra „titok­
ban", rejtve, észrevétlenül történik.
A kereszt által kim etszett individuális (relatív) közép-,
illetve kezdőpont tehát valódi fordulópont. A m agocskákkal viselős
tulipánvirágok m ind e pont felé törekednek; s e „lélekhajóknak"
eddig szól a szerepük: ez az a pont, ahonnan a lélek voltaképpeni
kibontakozása elkezdődhet. Innen m ár m aga m egy tovább. Igaz,
hogy e kibontakozás — m int ahogy azt a nyaklánc vonala is jelzi —
egy rövid szakaszon még a testen belül — egy testen belül — megy
végbe, de rövidesen maga mögött hagyja útjának ezt az utolsó,
kívülről óvott szakaszát is, és szabadon halad tovább. Innentől fogva
ez a kibontakozási folyamat m ár „nyűt térben" folytatódik, s a nyak­
lánc szétfutó narancssárga vonalai a fej kör alakú formájában telje­
sednek be, a száj ugyancsak narancssárga m osolyában.
ielőtt a z o n b a n még t o v á b b h a l a d n á n k a „fej"

M irányában (amelyről persze m ár az eddigiek alapján is

gondolható, hogy nem fej), néhány m ondat erejéig ki kell
térnünk a kezekre. M ár em lítettük, hogy a jelen rajz esetében a
kezeknek m iért olyan kicsi a jelentősége. Perger Éva más hasonló
 BUJI FERENC: EGY GYERMEKRAJZ KOZMOGÓNIÁJA 403

rajzain azonban a kezek is kapnak bizonyos jelentőséget, vagyis

„kidolgozó ttabbakká" válnak, term észetesen korántsem abban a
vulgám aturalisztikus irányban, am elyben a naiv fejlődéslélektan
a gyerm ekrajzok fejlődősének útvonalát kijelölte. Perger Éva ugy­
anis a többi rajzán is határozottan tartózkodni látszik az ujjak
ábrázolásától. Neki a kézzel kapcsolatban ennél sokkal fontosabb
m ondanivalója van. Kéz-ábrázolásait ugyanis félreérthetetlenül
egyfajta növényi szim bolizmus hatja át (lásd a 6. ábrát). Ezek a
kezek láthatóan nem kinőnek, hanem kihajtanak a testből, illetve
a törzsből (vő. fatörzs), s míg egyes rajzokon szabályos levelekké
változnak (a, b, c), m ásokon kivirágoznak (d), ism ét m ásokon pedig
— nehéz lenne ezt m ásképp értelm ezni — termést, illetve
gyümölcsöt hoznak (e). A növényi szim bolizm ust az utóbbi rajz
esetében m ég külön megerősíti, hogy míg a kar a „könyökig"
narancssárga, a „könyöktől" kezdve azonban m ár zöld, vagyis
szárszerű, s ehhez csatlakoznak az érett piros gyümölcsök. N oha
a kozm ikus-m etakozm ikus fa igazi gyüm ölcse ekkor m ég nem
bontakozott ki, ezek az „elővirágzások" és „előteremtések" m ár
félreérthetetlenül jelzik, hogy Perger Évike nem hullott köves
talajra... A későbbiek folyam án — a koronával kapcsolatban — erre
e különös „vegetatív" szim bolizm usra m ég vissza kívánunk térni,
s ezúttal — noha az általunk vizsgált „önarcképen" nem szerepel
— csupán azért szóltunk róla, hogy a koronával kapcsolatos értel­
m ezéseink ne légüres térben mozogjanak.
Z ELŐZŐ BEKEZDÉS VÉGÉN em lítettük, hogy a nyaklánc

A narancssárga, szétfutó vonalai az ugyancsak narancssárga

szájvonalban teljesednek ki. Hogy ez m ennyire így van,
vagyis hogy a Nap-szél által hajtott „tulipánvirágnak" ténylegesen
m ennyire szoros és „genetikus" a kapcsolata a mosolygó szájjal,
azt egy másik rajz a gyengébbek kedvéért szinte „szájbarágósán"
fejezi ki (lásd 5. ábra): a száj ugyanis ezen a rajzon kivirágzik, és
tulipánokat hajt! Ezek a tulipánvirágok azonban m ár nem
viselősek: se besatírozva nincsenek, m int az alsó tulipánok, se
m agocskát nem hordoznak, m int a rajz középső részének tulipán­
jai, hanem egyszerűen kiürültén, elvégezve feladatukat, im m ár
valóban „csupán" díszítésekként „kiülnek" a mosolygó száj két
sarkára. Az a magocska, am elyet hosszú útján keresztül a virág
hordozott és óvott, im m ár kibontakozott, s e virág im m ár az elvég­
zett feladat után jólesően m egpihenő dísze Perger Évának — csak­
hogy en n ek a „dísznek" az égvilágon sem m i köze ahhoz az
„esztétikus díszítéshez", am elyet korunk vulgáris, vagy tu d o m án ­
yos — de m indkét esetben erősen korlátolt — racionalizm usa és
üres esztétidzm usa (vö. design) akkor szokott m agyarázatként
előráncigálni, ha olyan alkotásokkal találkozik, m int am ilyen Per­
ger Éváé is. S ezek után talán m ár fölösleges is felhívnunk a
figyelm et arra a szoros kapcsolatra, am ely a gyerm ekrajzok
mosolygó „ élő és szeretetet sugárzó N apja (lásd 7. ábra) és
mosolygó gyerm ekarcai között van. A N ap az ilyen arcokon bi-
404 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

zonyára nem azért mosolyog, m ert Amerika fölött járva az ottani

reklám ok m eggyőzték a keep sm iling üzleti előnyeiről, hanem m ert
saját gyermekét látja a földön: „leikéből lelkedzett" gyerm ekét.
ITT, A „FEJJEL" KAPCSOLATBAN lepleződik le az „Ö narckép"

S naturalisztikus és realisztikus m egközelítésének csődje. A

hatalm as, a papírlap felét elfoglaló „fej" ugyanis nem fej, nem
Perger Éva feje, hanem — maga Perger Éva. Itt kényszerülnek —
m int a házasságtörő asszonyt KRISZTUS elé citáló farizeusok —
m egszégyenülten „eloldalogni" azok, akik „;aránytévesztésről"
siránkoznak. S ahogy a szoknya alján a tizenkettes szám a lineáris,
m inőségtelen és dim enziótlan teljességet reprezentálta, úgy itt, a
rajz felső felén ez a hatalm as kerekség is a teljességet képviseli, de
az élettel, öröm m el, N ap-term észettel teli teljességet. Ha m eg­
szólalhatna ez a rajz, ez a száj, m inden bizonnyal csak annyit
m ondana: „Itt vagyok". Ez a kirobbanó a m egérkezettség sugárzik
a szemekből. S m int ahogy a korona is m utatja, nem akárki érkezett
a Földre, hanem egy királyleány: a Nap-király leánya.
A királyi hivatás — az ellenkező híresztelésekkel szem ben
— az emberi term észet legm élyén gyökerezik. Ugyanis nem spe­
cifikus hivatás — illetve csak azért lehet specifikus hivatás is, m ert
egyetemes és eredeti hivatása az em bernek m int olyannak.
Nem csak a legkülönfélébb mítoszok és szakrális tradíciók, hanem
BUJI FERENC: EGY GYERMEKRAJZ KOZMOGÓNIÁJA 405

8. ábra
406 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

a k e r e sz té n y sé g is tudja, h o g y — m in t A lexander SCHMEMANN

m on d ja —
„a királyság — mielőtt az bizonyos emberek különleges
hatalmává lett volna — magáé az emberé volt mint emberi hi­
vatása és méltósága... A királyság eszméjének első és lényeges
értelme a hatalom és a tekintély — de olyan hatalom és tekintély,
amely felülről származik, mert onnan felülről kapja Isten képét, és
azt a hatalmat, hogy a teremtést azzá tegye, aminek Isten akarata szerint
lennie, amivé Isten akarata szerint válnia kell."
PERGER ÉVÁNAK — m in t a h o g y azt rajzai tanúsítják —

S valób an hatalm a van arra, h o g y a világot azzá tegye, am ivé

Isten akarata szerin t válnia kell: élő-világgá, szellem tő l áth a­
tott világgá. LÁSZLÓA ndrás m ondja rendkívül korai, fél- és e g y é v e s
korából szárm azó em lékeiről, h o g y e z ek
„a visszavetülő emlékképek főként szüléimre és arra a lakásra
vonatkoznak, ahol akkor laktunk. S ami figyelemre méltó, hogy
abban a lakásban a szellemit láttam meg! H ogy mi egy lakásban a
szellemi, azt nyilvánvalóan nem lehet leírni, hiszen az rendesen
nem érzékelhető. A lényeg az, hogy számomra akkor mindennek
megvolt a maga lelki-szellemi súlya. Számomra... minden élt:
külön a folyamatok és külön a tárgyak. S ez azt jelenti, hogy én a
világban átéltem azt, amit mindenkinek át kellene élnie, nevezetesen,
hogy a világ nincs levágva Istenről, nincs levágva a szellemi hierarchiák­
ról, a transzcendentális létállapotokról. Itt ugyanis nem az emlék
tárgyi tartalma a lényeges, hanem az, hogy a gyermek a tárgyat
nem tárgyként éli át..."
 BUJI FERENC: EGY GYERMEKRAJZ KOZMOGÓNIÁJA 407

S hogy Perger Éva birtokolja „azt a hatalm at, hogy — m int A.

Schm em ann m ondja — a terem tést azzá tegye, amivé Isten akarata
szerint lennie kell", valam int hogy átéli azt, am it — m int László A.
m ondja — „m indenkinek át kell élnie, nevezetesen, hogy a világ
nincs levágva... a transzcendentális létállapotokról", ékesen bi­
zonyítják koronás ház-ábrázolásai (lásd 8. ábra).
Amit ugyanis László András szavakkal írt le, azt Perger Éva
rajzban fogalmazta meg: az élővilágot, a szellemtől áthatott világot,
illetve annak szim bolikus reprezentánsát és ekvivalensét, a házat. S
ha az em ber Perger Éva lobogó, koronás, élő és szellemtől áthatott
házai mellé odateszi (8/7) Tahi-TÓTH N ándor A kis rajzolója
(„hatéves kortól tizenkét éves korú gyerekek szám ára"), kiütközik
ez utóbbinak élettelensége, szellemtelensége. Erről elkerül­
hetetlenül az jut eszünkbe, ez az ateista ház.
Ahogy a mítoszok szerint az aranykorban m indenki király
volt, úgy m ég ma is m indenki királykisasszonyként vagy király­
fiként születik e Földre, s csak ahogy eredettudata fokozatosan
halványulni kezd, veszíti el királyi tudatát és királyi hatalm át is.
Ezzel kapcsolatban m ondja László András, hogy
„a gyermek inkamálódása, fogantatásától kezdve, évtizedeket
vesz igénybe.... Vagyis, míg egyfelől már fogantatásakor testében
van — másfelől valamilyen értelemben még nincs ott. S ez azt
jelenti, hogy a földi világba való beleérettsége még elenyésző. A
felnőtt azáltal kevesebb a gyermeknél, hogy messzebbre távolo­
dott a szellemtől, viszont azáltal több nála, hogy földi létébe
immár beleérett: földi létére vonatkozóan éberebb. A gyermek is
éber, de csak más összefüggésben: nem a föld vonatkozásában,
hanem a föld és az eredet viszonylatában (sic! — lásd rajzunkat)...
S ezért lenne nagyon fontos feladat úgy felnőni — úgy te lje s e n
f e l n ő t t é válni —■
, hogy a gyermekségből ne vesszen el semmi."
Továbbá: „többnyire azok a sorsok a legszerencsétlenebbek,
amelyek túl korán leválnak metafizikai hátterükről, spirituális
gyökerükről — viszont képtelenek belenőni a világba. Az ilyen
m ódon felcseperedő gyermekekből lesznek aztán később a
bűnözők, a degeneráltak, az esszenciálisán ateisták..."
ISSZATÉRVE RAJZUNKHOZ: a korona hét sárga ága (sugara,

V „szirma"), s az azok végére „kiülő" hét érett piros „gyümölcs"

talán a központi Napvirág hetes struktúrájára utalhat (más
koronákon — lásd (8.d) ábra — a korona tényleg kivirágzik). A
„gyümölcs" vagy a virág — néha m indkettő együtt — a betelje-
sedettségetszimbolizálja. A koronának azonban m ég lehet más
szimbolikus funkciója is — éspedig a királyi Nap-forrással való
kapcsolata. S valóban, egyes koronáktól nehéz lenne elvitatni egy­
fajta antenna-jelleget, nehéz lenne elvitatni, hogy a N ap sugarai­
nak — „hullám ainak" — vételére szolgálnak (9b). Más koronákból
szinte lángcsóvák csapnak föl (8c) tűzterm észetükkel — s felfelé
törekvésükkel — jelezve szoláris term észetüket. Ism ét m áshol
egész k oronaerdőt láthatunk (9d) vagy pedig olyan koronát, ame-
408 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

az eredetiből következő ideális és fölöttes én — superego (a freudizmus

normatív önkép szerint kiküszöbölendő az id

10. ábra

lynek tetején csillagok jelzik az égi eredetet (9a). S talán

legkülönösebbek azok a koronák (elsősorban a 9g), am elyeknél a
rajzoló a különböző funkciók jelölését úgy oldotta meg, hogy a
több, lényegileg azonos (gyakran azonban egymást kom plem enter
m ódon kiegészítő) koronaág mellé egy, a többitől alapvetően külön­
böző koronaágat is rajzolt. S ugyanakkor — mint ahogy azt m ár
említettük és láthattuk is — nemcsak a királykisasszonyok és királyfik
„tetejét" borítják e szoláris „csápok" (,érzékelők"), hanem általában
m indennek a tetejét. M indenekben a „tető", a „felül", a „fent" az, ami
az igazi Fenttel, az igazi Túllal, vagyis a Fenséggel (Fentséggel) és a
transzcendenciával tart a kapcsolatot, azzal áll rokonságban — s ez a
házakkal kapcsolatban valóban több m int nyilvánvaló.
AJZUNK UTOLSQ m ég vizsgálatlan része a haj. Be kell val-
lanunk azonban, hogy.éppen a haj az, amivel kapcsolatban
J L m-a legkevesebbet tu d u n k m ondani. M indenekelőtt azt érd e­
mes m egfigyelnünk, hogy színe — a barna — egy fontos szem ­
pontból egyedülálló a rajzon: ugyanis nem szivárvány szín.Ez m in­
denképpen abba az irányba utat, hogy a fénytermészetűség idegen
a hajtól, s az inkább valamiféle földszerűséggel van kapcsolatban, s
e haj — m int m ár tudjuk — nem Perger Éva fejét övezi, hanem
m agát Perger Évát.
Az eddig elm ondottak alapján két fontos következtetést
v o n h atu n k le Perger Éva „Önarckép"-éből. Először is azt, hogy
Perger Éva rajza nem önarckép, hanem olyan autoportré, amely a
m aga szimbolikus képi nyelvén alkotójának egész genezisét fogal­
m azza meg. Bátran m ondhatjuk, hogy az ilyen — szim bolikus és
hiperrealista — egzaktsággal m egfogalm azott autogenezis
 BUJI FERENC: EGY GYERMEKRAJZ KOZMOGÓNIÁJA 409

ábrázolása, ha talán nem is egyedülálló, de m indenképpen re n d ­

kívüli. S ily m ódon Perger Éva szám os szem pontból — s e szem ­
pontok nem éppen a leglényegtelenebbek — m agasan fölötte áll
m ég az olyan (egyébként e sorok írója által m űvészileg igen nagyra
értékelt) önarcképeknek is, m int am ilyen DÜRERÉ, VAN GOGH-é
vagy CSONTVÁRYÉ .
Másodszor pedig az eddigiek alapján im m ár világosan
látható, hogy nem csak a rajz egyes részletei strukturáltak értelm e­
sen, hanem an n ak egésze is, éspedig bizonyos értelem ben hasonló
m ódon, m int ahogy az úgynevezett fa-rajzok, ahol a gyökérzet a
tudattalan ösztönvilágot (id), a törzs az aktuális önátélést (ego), a
korona pedig a vágyott norm arendszert (superego) reprezentálja.
A Perger Éva-i „életfa" esetében (lásd 10. ábra) azonban ez a szűkre
szabott individuál-pszichológiai struktúra egyszerűen szétrobban,
s míg a gyökérzetnek megfelelő lefelé nyíló szoknya a m űvész
prekozm ikus-kozm ikus (aperion, illetve csillag- és hold-világ) és
metafizikai (Nap) geneziséről tanúskodik addig, a lombkoronának
megfelelő — és a szoknyával csak egy rövid törzs (az énség, az ego
redukált szerepe!) által összekötött — hatalm as körform a valóban
ideavizuális jelkép: az a kép, az az ikon, amely Perger Éváról
önm agában él, s ami ideális értelemben ő maga.
ÉGEZETÜL FEL KELL HÍVNUNK A FIGYELMET MÉG EGY DOLOGRA.

V N oha Perger Éva önm aga genezisét egy alulról fölfelé

em elkedő folyam atként ábrázolja, e folyam at igazi kiin­
dulópontja — Perger Éva igazi forrása — nem az apeiron, a m in-
denség preformális alapja, hanem a Nap. Az aperion, csupán szub-
sztanciális (materiális) bázis — a N ap viszont esszenciális forrás,
m ely azonban a lélek világra születése érdekében „kozmikfikálja"
és felhasználja a káoszt, a masa confusa-t. Vagyis, Perger Éva nem
látszik ortodox darw inistának, s láthatólag nem volna jó, vélem én­
nyel — ha ism erné — DARWIN szárm azáselm életéről. Ellenben
korántsem ellenzi az eredeti, ergo helyes értelem ben felfogott
evolúciónak, vagyis kibontakozásnak, egy elrejtett m agszerű po-
tencialitás „kigöngyölődésének" a gondolatát, hiszen anélkül,
hogy bárki is elm agyarázta volna neki, tisztában van azzal, hogy a
Nap-Forrástól — az Arany-Kúttól — a Földre vezető u tat egy
Nap-szél által hajtott „tulipánvirág" kelyhében tette meg. Perger
Éva „Ö narckép"-e ennek a genezisnek, önnön szoláris eredetének
és term észetének, s ezzel összhangzó ikonografikus önképének
bám ulatos és lélegzetelállítóan gyönyörű tanúbizonysága.
Bujt Ferenc
SZENT MIKLÓS (18. SZÁZAD)

SZENT MIKLÓS (19. SZÁZAD)

 NIETZSCHE ANTIKRISZTUSA

Képzeljük el azt, hogy valaki a m últ század vége

felé hajszálpontosan m egérzi a mi századunkat. És
term észetszerűleg azt is, hogy miből jő m ajd létre.
Persze hogy szeretne tenni valam it ellene. M ihez
folyamodjék? Először talán nosztalgiázni fog rég­
m últ jobb idők után. A zután m egpróbál a m últból
program ot készíteni. Azután meg akarja ism erni az
előidéző erőket. Azután m egpróbál tanítani. Hogy
ez láthatólag kevés — nevelni. Hogy ez is kevés —
prófétáim. Végezetül — nyilván — harcolni. De KI ELLEN? És
KIVEL? Ha ezt el tudjuk képzelni, akkor elég pontos képet kapunk
— NIETZSCHÉRÖL.
II. V annak a Történelm i Időnek jellegzetes csom ópontjai,
„az idők teljessége", m int a KRISZTUS előtti ötödik század, a rend
visszavonhatatlan m egsem m isülésének a kora, EVOLA és HAMVAS
Béla szerint, LAO CE,KUNG FU CE, BUDDHA, ZARATHUSTRA, HÉRAK-
LEITOSZ, JEREMIÁS és E zek iel próféták ideje. Ilyen volt a Krisztus
születése körüli kor, a M essiás-várás ideje, KERESZTELŐ JÁNOSTÓL
VERGILIUSIG. É s ilyen az a H osszú Századvég is, am ely 1914-ig tart,
és am elynek a jelentését igazából m ég m áig sem betűztük ki. De
aki érteni akarja azt az időt, am iben m ost élünk, annak m in­
denekelőtt azt kell m egértenie, ami ezen a Századvégen a világra
szóló léptékben eldőlt.
Nietzsche kulcsalakja ennek az esem énynek — de nem úgy,
ahogyan ezt képzelni szokták. O maga a következőket írja erről:
„Lángelmém a józanságomban van... Ellentmondók úgy,
ahogyan m ég sohasem mondtak ellent, és ennek dacára az ellen­
téte vagyok egy nemet mondó szellemnek. Olyan boldog követ
vagyok, aminő még nem volt, olyan emelkedett feladatot is­
merek, aminőhöz mostanáig m ég a fogalmak is hiányoztak —
reménység csak tőlem kezdve létezik újra. Mindezzel szük­
ségképpen a balsors embere is vagyok. Hiszen ha az igazság
évezredek hazugságával harcba lép, akkor olyan megrázkód­
tatásban lesz részünk, a Föld megrendülésében, hegy és völgy
összezavarodásában, amilyenhez hasonlóról m ég csak nem is
álmodott soha senki. Akkor a politika fogalma teljes egészében
szellemi háborúvá válik, a levegőbe röpül a régi társadalom min-
412 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

den hatalmi képződm énye — hazugságra épült valamennyi! —

lesznek háborúk, minők még soha nem voltak a Földön. Csak
éntőlem kezdve van a Földön N agy Politika."1
H ihetnék — sőt, a gondolkodásunkba rögzült torz idealista m eg­
szokás szerint h in n ü n k is kellene a fentiek alapján, hogy m indazt,
ami történt, a fentiek szerint Nietzsche m űvelte — m éltóképpen
Istenkárom ló opusának a dm éhez. N ézzük m eg azonban először
is azt, hogy mi történt — m ert abban szerzőnknek nem igen volt
része. Inkább fordítva foghatjuk fel az egészet: ezeknek az Erőknek
volt részük Nietzsche sorsában és tanításában is. Hogy itt m ás­
valaki is szóhoz jut, néhány helyen nyilvánvaló is lesz az utolsó
Nietzsche-írásokban, egészen a tudathasadásig — m indenekelőtt
a következő helyen:
„Valami borzasztó aggály él bennem, hogy egy napon szentnek
fognak mondani, ki fogják találni, miért adom ki előre ezt a
könyvet, óvakodniuk kell, hogy velem együtt elűzzenek valami
illetlenséget... Nem akarok szent lenni, inkább paprikajancsi... És
talán paprikajancsi is vagyok..."2

Ha azt m ondjuk, hogy az Antichrist a kulcsm űve a

döntő fordulatnak — Nietzsche életében csakúgy,
m int a világéban -, akkor ezzel nem azt m ondjuk,
hogy e fordulat „az ő m űve", sem pedig azt, hogy ez
egy „nagy könyv". „Ein Buch fü r alle und keinen" —
könyv m indenkinek és senkinek, ez Nietzsche
főm űvének, a Zarathustrának a m értékadó mottója
— de az Antrichrist m int könyv, nem szól m ár senki­
nek. („Az em bert im m ár tökéletesen elveszített h u ­
m anizm us" — aposztrofálja a teológus Karl BARTH N ietzsche élet­
m űvének a sum m ázatát.) Aki e könyvnek a gondolatm enetében
„nagy titkokat" keres, a Zarathustra felülm úlását, a ker­
eszténységnek vagy az európai kultúrának a végső leleplezését, a
létezés értelm ét vagy más effélét, az csalódik, ilyen titok itt nincs.
Ezt a könyvet egy, im m ár a végső felbomlás felé tartó szellem írta.
Páratlanná pedig nem a m anifeszt jelentése teszi, hanem az, ami
m ögötte van.
Nem érdem es tehát azon a m egszokott m ódon értelm ezni,
hogy a gondolatm enetét, vagy pedig az egyes állításait filológiai,
tudom ányos vagy formállogikai elem zés alá vesszük, és ekképp
elválasztjuk benne az elfogadható és a nem elfogadható állításokat.
Ez a könyv ugyanis egyrészt rendkívül monolit, részeket kiszedni
belőle nem lehet, m ásrészt egészében van túl az elfogadható-nem
elfogadható dichotóm ián. Túl van, a saját becsvágya szerint is,
mivel a gondolkodás szféráját m aga m ögött hagyja.
IV. Ahhoz, hogy e könyv dim enzióit m egértsük, egy rövid
pillantást kell vetnünk a Kabbala világképére, am ely a világnak
 MIKLÓSSY ENDRE: NIETZSCHE ANTIKRISZTUSA 413

n é g y , eg y m á stó l n a g y o n k ü lö n b ö ző szin tjét k ü lön b özteti m e g a sz ­

erint, h o g y m ily en erők h atn ak b en n e.
A Világ erői kivétel nélkül m indig felülről lefelé hatnak,
noha a világ képét az dönti el, ami végül is lent történik. (Ezen a
kvázi-esztétikai m ódon hatnak vissza a lenti szférák olyan hatalmas
m értékben, hogy egyes, az eretnekség határát súroló kabbalista
vélem ények szerint m ég maga Isten is az evilági történettől függ.)
A legalsó, a N egyedik Világ (asziah), az ahol a dolgok
egymásból következnek, történnek — ez am a „folyó", amibe nem
lép h etü n k kétszer. A H arm adik Világ (jecirah) a form aadó — az,
ahol a tettek m egszületnek. Elég pontos közelítéssel azt m o n d h at­
juk, hogy ez az em ber „belső világa".
A M ásodik Világ (brijah) a befogadó — ez az a világ, ami
„van". PLATÓN barlangjának a falán ennek a világnak az ám yékképei
tükröződnek. Itt „változás" nincsen a szó köznapi értelmében — azaz­
hogy ami változik, az csak tőlünk teljesen függetlenül változhat.
Az Első Világ (acilut) a Teremtés világa — itt keletkezik
m integy szikraként m inden, ami kilobban a m eg nem ism erhető
Egyedül valóból.
A vizsgálódást a N egyedik Világban kell kezdeni,
ahol élünk, és ahol — teszem azt — egy filozófiai
m ű elhelyezhető és értelm ezhető. Az A ntichrist
ezen a szinten elég gyenge mű. A keresztényellenes
irodalom FEUERBACH,, D. F. STRAUSS vagy RASCHKE
könyveiben jóval nívósabbakatis produkált. Erősen
érződik itt Nietzsche egyik jellegzetessége, vonak­
odása a szisztem atikus elemzéstől. Igazi ereje abban
a költői-aforizm atikus-prófétikus stílusban van,
am elyben m indenekelőtt a Zarathustra íródott: hom ályos, de igen
sokfelé ágazó felvetések és találó kritikai m egjegyzések özöne,
jószerével a Nietzsche által ism ert valam ennyi gondolkodóval
szem ben. De ha pozitívan kifejtenie kell valam it, akkor gyakorta
bajba kerül. Az új érték, új tanítás, új filozófia így diszkurzíven az
általa bírált gondolkodók nyelv- és értékrendjébe esik vissza. „Nur
ein Kritiker, nicht ein Philosoph,, — olvashatnánk itt a fejére azt,
am it ő m ondott KANTRÓL.

Filiszter lesz, m int RENAN vagy D. F. Strauss.

F ilológus lesz, m int WlLLAMOWITZ
Flistorikus lesz, m in t WELLHAUSEN.
B iologista lesz, m in d DARWIN.
Utilitarista lesz, m in t BENTHAM.

Szóval csupa olyasmi, am it m áskülönben elítél. Nincs olyan koher­

ens világképe, „nyelve", ami m indezekkel szem beni alter­
natívaképpen kifejthető volna. Kegyetlenül találó maximái ezért
csak állnak a levegőben, továbbfejlesztve nincsenek. Különösen
érvényes ez a kifogás az Antichristre, am elyben — m integy
414 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

visszatérve ifjúkori híres m ű v én e k a Tragédia születésének sokáig

nem alkalm azott m ódszeréhez —>egy historio-pszichológiai tézis
rendszerezett kifejtését végzi. Azok a szellemi tám asztékok ugy­
anis, am elyekre e könyv épít, m eghökkentően vegyesek:
h iv a tk o zik a „term észetes szelekcióra" DARWIN n y o m á n ,
akit m á sk ü lön b en e lé g g é le n é z (7. §);
h iv a tk o zik a „ h aszn osság elvére" BENTHAM u tán (6. §);
hiva tkozik a „m ódszer" m in d e n ek fölött állására DESCARTES
-ot k ö v e tv e (13. §);
saját életm űvéből pedig fölöttébb problem atikusán és
zavarosan használ fel néhány, a görögökre utaló passzust
(az em bernek az a benyom ása, hogy hajdani görögség­
élm ényét itt egészében túlhaladottnak tekinti). Az a n ­
tikvitást ehelyett egy rekonstruált — és történelm ileg felis-
m erhetetlen — császárkori Róma helyettesíti, am inek a
lerom bolása a kereszténység történelm i bűne volna.
VI. A könyv gondolatmenete azonban igen zárt és koherens, mit sem
változtat ezen, hogy jelentékeny belső ellentmondásai vannak. Ezek
okára később kitérünk. A gondolatm enet vázlata az alábbi.
— A „hyperboreusok népe" vagyunk, azaz m ásutt tudjuk
m agunkat, m int ahol élünk (1. §) — alapvetően azért,
m ert morális lényként kívánjuk m agunkat felfogni.
— Az élet azonban hatalm i ösztön, Wille zur M acht, és ami
ezzel szembeszáll, az káros a fajra (6. §). (Látható itt,
hogy a szolipszizmusból a darw inizm usba lép ki, és m ást
nem is tehet, m ert a puszta élet más fogalmakkal nem
írható le.)
— Egy n épnek azért van Istene, hogy benne a saját
nagyságát ünnepelje (16. §). (DOSZTOJEVSZKIJ egyik hőse
fejtette ki ezt a gondolatot — szinte bizonyos, hogy
in n en került N ietzsche fejébe. Ez a „terem tés"
problém ájához vezet, később szem ügyre fogjuk venni.
BERGYAJEV szerint egyébként itt van a m odern
pogányság lényege.)
— Ilyen volt a zsidók Istene is — ám de a népet ért nagy
vereségek u tán a papok spiritualizálták (17. §). „Az Isten
zsidó is m aradt, a zugok Istene, a hom ályos sarkoké, az
egész világ valam ennyi egészségtelen lakásáé" (17. §).
— Ebből keletkezett a „rabszolgák morálja", a vereséget
szenvedettek önigazolása, a „m indenáron m egm aradni
akaró nép", a zsidó, „az egész em beri nem
m egham isítása"; az erkölcsi világrend tételezésével (24.
§). (Nem polem izálunk e gondolatm enettel, de itt m eg
kell jegyeznünk a belső ellentm ondást: hiszen a „meg-
m aradás"-t m aga Nietzsche határozta m eg az im ént
 MIKLOSSY ENDRE: NIETZSCHE ANTIKRISZTUSA 415

úgy, m int summ um bonumoi, legfőbb im perativust.

Visszatérünk még erre az ellentm ondásra.)
— Jézust, akit „egyetlen kereszténynek" nevez, két dolog­
gal jellem ez „lélektanilag": a „noli me tangere,,
gesztusával, ami a valóság túlságosan erős érzékeléséből
fakad, és m inden érzelmi distanciálás kizárásával (30. §).
Egyébiránt „bűnösnek" kell őt tekinteni abban, hogy a
N ép Tem plom át lerontani (negligálni) akarta.
— M indazonáltal az ő élete a „valódi keresztény" típusa,
de az evangélisták és apostolok — főképpen PÁL —
gyökerestől m egham isították, hitvitázó teológust farag­
tak belőle, saját csandala -ösztöneiknek engedel­
m eskedve. (Pál apostol nagyon a begyében van. De ez a
gondolat m ajd csak Alfred ROSENBERGNÉL, a n á d
főideológusnál nyeri el a m aga felülm úlhatatlanul
ocsm ány formáját.)
— Pál (és az őt követő Egyház) szám ára ugyanis nem Jézus
élete — az egyetlen keresztény élet — volt fontos, hanem
a kereszthalál és a feltám adás (42. §).
— Az „egyéni halhatatlanság" hite olyasform a állítás, hogy
„a világ én köröttem forog". Ez m erénylet az előkelő
lélek ellen, egyszersm ind az alantasak forradalm ának a
kovásza (42. §).
— Rómát, a társadalom term észetes kasztjait, az arisztokra­
tikus értékrendet ez a szellem ásta alá.
— M indezeknek kettős következm ényét vonja le végül:
átkot m ond a ném etségre, m ert LUTHER reform ádója
révén m egakadályozta, hogy Cesare BORGIA legyen a
pápa, és ezzel m egm entette az Egyházat.
— És átkot m ond a keresztény em ber pszichéjére, hosszú
és többféle, egym ást kizáró szem szögekből szóló átkot,
néha egészen m egdöbbentő m ódon gyalázkodva. Azon­
ban különös m ódon valami m ég ebből a szitokáradatból
is előragyog: a szem rehányás az Im itatio Christi, a
Krisztus-követés elm ulasztása miatt.
Ez a gondolatm enet egészében véve irreleváns, és a
részleteiben is az. É ppen ezért tartozhat Nietzsche
legkevésbé idézett m űvei közé. Aki a buddhizm us
és a kereszténység viszonyáról akar tudni — erről itt
elég sok szó esik — az olvassa inkább René GUÉNONT
vagy Ham vas Bélát. Akit a próféták kora érdekel,
inkább M artin BUBERHEZ forduljon. A pali teológiát
illetően Karl BARTH összehasonlíthatatlanul
mélyebb, a római birodalom bukását Guliem o FER-
RERO örökíti m eg m értékadóan és így tovább. M indez ráadásul
nem is ártalm atlan. A tudom ányossá hiposztazálódó felületesség
416 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

éppen ezeken a nyom okon produkált H ouston STEWART CHAM­

BERLAIN- és Alfred Rosenberg-féle áltörténelm i m itológém ákat —
m inden létező világok lerom bolása céljából.
De ha nem ilyesmikről akarunk tudni, hanem a saját
korunkról, akkor e könyvet mégis elővehetjük. Nietzsche itt m ár
nem tanít, hanem tükröz — egyebek között a valláspótlékká
növekedett „egzakt tudom ánynak" azt a felbomlását, ami ha az
első körben a „Mythus des zwanzigsten Jahrhunderts „-szerű riasztó
eredm ényeket hozta is, de mégiscsak elvezetett a „tudom ány­
vallás" bukásához. Lehet, hogy szubjektivek és m űveletlenek
vagyunk — de legalább nem bilincselnek m eg m inket többé úgy­
m ond tudom ányos kényszerképzetekkel...
A N egyedik Világban körülbelül ennyiben foglal­
hatn án k össze, azzal, hogy elfogult és jelentéktelen
m űről van szó. De ha nem elégszünk m eg ennyivel,
tovább kell lépnünk az erők felé, m elyek m egalkot­
ták. Az Antichrist 1888 őszén, utolsó előtti m űveként
készült. Jól láthatóan hanyatlás, nem csak a
Zarathustrához, a csúcshoz képest, hanem a Jenseist
vagy a Fröhliche Wissenschaft szikrázó aforizm a­
gyűjtem ényeihez képest is. Az utolsó m ű, az Ecce
Homo cím ű szellemi önéletrajz pedig m ár nyilvánvalóan zavaro­
dott. Ilyen fejezetcímek vannak: miért vagyok ilyen okos, m iért írok
ilyen jó könyveket stb., amely ítéleteket m ég a leghiúbb szerző is az
olvasóira bízza. Ráadásul olyasféle magyarázatokkal szolgál, hogy
„azért, m ert sárgarépán élek". Emellett m egrendítően prófétikus
részei is vannak, m int például a bevezetőnkben idézettek.
1889. január 3-án Nietzsche a világ szám ára láthatóan is
megőrül. A nyílt utcán sírva a nyakába borul egy ostorozott kon­
flislónak. (Ez a kaland is Dosztojevszkij-utánérzés, a jelenet szere­
pel a Bűn és hűnhődésben. M agát a „részvétet" pedig N ietzsche a
legfőbb b űnnek tartotta, verses aforizm át is írt ellene.)
Tébolyult leveleket ír, szerelm et vall az akkor 52 éves
Cosima WAGNERNER hajdani professzorának, BRUCKHARDTNAK
azt írja: „szívesebben lennék Bázelben professzor, m int Turinban
Isten". Barátjának, OVERBECKNEK írt levelét pedig így szignálja:
Dionysos der Gekreuzigte.
N e m n e h é z m in d eb b en fö lfed ezn i e g y problem atikus élet
h átrah agyott sebeit. N ietzsch e sú ly o s b eteg is ifjúkora óta, isz o n y ú
sokat sz e n v e d — az é le tm ű v e b izo n y o s értelem b en e n n e k is a
k iv etítő d ése, akár HÖLDERLIN v a g y VAN GOGH esetéb en . (Ami
n e m azt jelenti, h o g y m in d e n b eteg v a g y őrült egyú ttal zsen i is
le n n e , a h o g y a n e g y id ő b en LOMBROSO n y o m á n o ly sokan hitték,
h a n e m azt, h o g y a világ több szin tű , és ezek n ek az olykori e g y ­
b e esése k e d v e z ő a m eg ism erés szám ára.)
N ietzsche azonkívül kiskorában elveszítette apját, aki
evangélikus lelkész volt. Ez a fajta Verlust der M itte — közpon­
tvesztés — önm agában is alkalmas arra, hogy egy infernális világ
 MIKLÓSSY ENDRE: NIETZSCHE ANTIKRISZTUSA 417

kristályosodási pontja legyen. (Olyan iszonyú tanúi vannak e

jelenségnek, m int Sylvia PLATH Daddy cím ű verse, vagy JÓZSEF
Attila Kései simtója.) A kialakuló lélek elveszti tám asztékát, a h e­
lyzete a világban relatívvá válik — és a felnőtt, aki e világban m ár
nem talál tám asztékot, visszatér végül lelkének ősveszteségéhez.
Igen sajátos a sorozatos kapcsolatterem tési képtelensége is, m in­
denekelőtt a Lou ANDREAS -Salom ÉHOZ való viszonya, akit két­
ségkívül feleségül szeretett volna venni, de ebből a kalandból
nem igen m aradt több, m int lelkének kiszolgáltatottsági érzése.
Mégse igazán érdem es Nietzschét lélektanilag elem ezni, és
főképpen óvakodni kell attól, hogy a gondolatainak valamiféle
„pszichológiai ekvivalenst" keresgéljünk. (Thomas MANN például
szívesen próbálkozott volna ezzel, de jó érzékkel végül is
visszariadt tőle. (Elemezni ugyanis csak valami „zártat" lehet,
valami olyat, am inek az elemei összerakhatok, s a kapcsolatukra
belső m agyarázat adható. Itt azonban jóval többről van szó, m int
egyetlen em bernek esetlegességekből összeálló szenvedése. IX .

IX. Az em ber „belsőleg megfelel a Kabbala H arm adik Világának.

Ezt a „formaadó" világot a centrum ában egy függöny osztja ketté,
Paraklétosz fátyla, ami a Templom függönyének megfelelője az
em ber belsejében.
418 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

A fátyol előtt van az érlelem és az érzelem.

A fátyol m ögött az akarat és a szeretet.
A centrum az, ami az egyensúlyt — m inden létezés feltételét —
biztosítja. Am ihez képest tesz valam it az em ber, végső soron bár­
m ilyen helyzetben. A tett ugyanis alkalm azkodás a körülm ények­
hez az egyensúly m egőrzése céljából. Ez annyival több az életben
m aradási ösztönnél, am ennyivel az em ber bonyolultabb lény az
állatnál. A centrum ezért m indig egy. Széthasadása, am i nem
tévesztendő össze az alkalm azkodás által netán fölvetett di-
chotóm iákkal, csak olyan m ódon lehetséges, hogyha valam i vis
maior eltakarja az egyik felet a másiktól. így ez a legsötétebb
öntudatlanság (Dr. Jekyll és Mr. H yde története) — de mivel a lény
egysége (a karma) persze azért m egm arad, valam i mélységes
szorongást előidéző átvilágí tatlanság jő létre benne. Egyik centrum
se valóságos — így m indkettőnek a tettei inadekvátak és a valódi
középpont egy „fekete lyuk", a tettek pedig nem egyensúlyt,
hanem pusztulást eredm ényeznek.
X. A fátyol mögött, emberi dim enzió szerint, az akarat és a
szeretet áll, em beren kívüli dim enzió szerint pedig az erő és a
kegyelem. A Tettek itt dőlnek el aszerint, ahogy ezek a lény cen­
trum át befolyásolják.
Nietzsche filozófiájának a négy kulcsfogalma ebben a
kapcsolatrendszerben érthető meg:
— W ille zur M acht (A Hatalom akarása)
— M itleid (részvét)
— Ewige W iederkunft (örök visszatérés)
— Übermensch
A „Halálom akarása" mesterétől, SCHOPENHAUERTŐL
vezethető le. Az a fajta, Keletről szárm azó
szolipszizmus azonban, ami a „die Welt als W ille
und Vorstellung" alapgondolata, N ietzschénél félel­
metes löbbletsúlyI kap, m ert a személyes (az akarat)
és a szem élytelen (az erő) összekapcsolódnak
benne. Schopenhauer hőse álmodik a világról —
Nietzschéé nekivág ... Ezt azonban csak egy
szem élytelenedés árán teheti meg. „Dionysos"
fogalmával három generáció tévesztette m eg önm agát,
szellem történeti hiposztáziskénl kezelve az „Apolló-Dionysos" el­
lentétpárt, úgy vélvén, hogy m ind a görögség, m ind a „mi korunk"
m egérthető belőle. Ham vas Bélának kellett jönnie, hogy átvilágítsa
e képletet, m int Nietzsche személyes projekcióját és a görögség
esetében. („Ha Dionysos lélek-isten, a term észet és szellem
házasságában elnyom ott lélek, aló ezt belülről és állandóan
fenyegeti, akkor holtbiztos, hogy nem ókori, hanem m odern. A
görögök szám ára m ásodrendű, és nem is egészen értett isten volt,
és Nietzsche ezt a nevet a mai lét m agjába tette."3) Dionysos ti.,
 MIKLOSSY ENDRE: NIETZSCHE ANTIKRISZTUSA 419

m int személy, nem létezik, nem egyéb, m int a rajta átáram ló erők
összessége. Ekképpen válik egyébiránt a vége felé m indinkább
Nietzsche alteregójává annyira, hogy az Ecce Homo ban a régibb
Énjeit — W agner, Z arathustra stb. — is „Dionysos"-nak titulálja.
A „Hatalom akarása" csak azon az áron valósíthatók meg,
hogy m inden személyes cél kiürül belőle. Öncéllá változik —
egyébiránt éppen úgy, ahogy a nácizm us vagy a bolsevizmus
hivatkozik a „hatalom m egragadására". V isszatérünk erre,
egyelőre annyit, hogy Nietzsche tévesen tekinti ezt „terem tő
erőnek", a tévedése pedig onnan ered, hogy valójában nem is
ism erte, csupán az ellenkezőjét.
Az örök visszatérés asztrológiai eredetű gondolat, az
ókori népek, köztük a görögök is a „világévre", a
csillagvilág nagytávú periódusaira vezetik vissza.
Fölmerül itt a déjá vu, „ezt m ár átéltem "
pszichológiai élm énye is BERGSON nyom ában,
valam int a kom binatorika m atem atikai elmélete,
amely szerint a végtelen időben a véges szám ú dol­
goknak szükségképpen ism étlődniük kell. Rejtély­
nek tűnik, Nietzsche m iért találta ezt a gondolatot a
m aga legeredetibben zseniális m egérzésének. Ha m ásutt nem is,
saját ókor-stúdium aiban sokszor találkozhatott vele. Annyi bizon­
yos, hogy az indoklását elhibázta. Kartéziánus szellem ű kom bina­
torikus érvei nem csak logikailag tévesek, hanem a dolgok jelentő­
ségére se világítanak rá.
BORGES, kápráztató érveléssel a „kozmikus körforgás" értel­
mezéséből a reinkarnáció felfogásába lép át. Nem az a lényeg, hogy
„ugyanaz", hanem , hogy „m ajdnem ugyanaz" történik. Valójában
tán csak egyetlen történet van, ami szövegkönyv-adaptáció m ód­
jára ism étlődik.4 A felvetés izgalmas, de Nietzsche nem erre tart.
TATÁR György ’ kim utatja, hogy itt az örök visszatérés a szubjek­
tum önm eghatározó képességét jelend, ezért ragadta annyira
m agával Nietzschét. Öröklétté — a belső világ örökkévalóságává
— a „most" válik. És éppen ezért nincsen olyan „külső", am ihez
igazodnunk kellene. A világ nem „folyik", dolgok nem kelet­
keznek egymásból, hanem m inden „van", a szubjektum nak az
időn kívül álló örökkévalóságában. (Akár KIERKEGAARD Augen-
blick)ében). Ebből történik a „teremtés":
„Hogyha oly csendes eget feszítettem önmagam fölé, és a saját
szárnyaimmal repültem a saját egembe... hogyne lángolnék a
gyűrűk fenséges gyűrűjéért — a Visszatérés gyűrűjéért?... Mert
téged szeretlek, Örökkévalóság!"6
Borges kim utatta, hogy a végtelen ism étlődés szinonim ája a
végtelen állandóságnak. Van is ebben valami, hiszen a N egyedik
Világ, az időfolyam, csak a tükör és káprázat, a M ásodik Világ
pedig m indent tartalmaz. Válasz kell azonban arra, hogy a szub­
jektum m iképpen terem t hatalm i akaratával. Válasz kell arra is,
420 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

hogy ez m iképpen kapcsolódik más szubjektum okhoz — hacsak

el nem fogadjuk további felvetések nélkül Karl Barth tézisét a
„személy nélküli hum anizm usról", ami N ietzschében elérve a
m aga rejtett, de logikus végpontját, egyúttal meg is szünteti ön­
m agát.7 Úr lett-e tehát m indenek fölött? Vagy mégis van oly erő,
ami ő fölötte áll?
„A fényhazád a végtelen,
Részvét számodra bűn legyen!
Körül csak tisztaság vegyen."
A részvét csak fokozatosan jut Nietzschénél
kulcsszerepbe, m égpedig föltehetően D oszto­
jevszkij hatása alatt. Pontosabban, e hatás lehetett,
ami aktivizálta gyerekkorának elfojtott élm ény­
világát. Azonban negatív élm ényekként, a vesztes­
nek és az alulm aradottnak a szinonim ájaképpen. De
ez több m int pszichológia. A személyes — a szeretet
— és a szem élytelen — a kegyelem — itt is össze­
fonódnak. Az a világ, am elyben az együttérzésről és
a szeretetről ez az állítás érvényes, dém ozinált világ — és ez nem
egyetlen em ber belső élm ényeitől függ. Ilyen-e tehát a világ?
A Kabbala azt tanítja, hogy a centrum egyensúlyát az Erő
és a Kegyelem egyensúlya biztosítja, ami nem szem élyes
(pszichológiai) adottság, hanem a lélek és a sors fölötti erő.
Két dolog válik itt nyilvánvalóvá.
Az egyik az, hogy a „Hatalom akarása", ha a centrum ot
megszállja, akor pusztító erővé válik, m int hamis centrum . H iszen
nem igazi centrum , hanem egy transzfinit folyam at fenntartása.
Lehet persze ettől m ám ort érezni — sőt nyilvánvalóan ez az a máz,
ami a lelket lépre csalja.
"Fény lesz, amit megragadok,
Hamu, amit oda hagyok.
Láng vagyok én, az bizony!"5
A másik dolog az, hogy a lélek nem bír m aradéktalanul azonosulni
ham issá vált centrum ával. így a „hatalom akarását" lehet ugyan
hiposztazálni — de ha a konkrétum ra kerül sor, akkor Nietzsche
m indig fellázad ellene. Például — paradox m ódon — a zsidókat,
Pál apostolt, az egyházatyákat, vagy kora gyakorló keresztényeit
éppen abban m arasztalja el, hogy kom prom isszum ot kötöttek az
eszm ény ellenében a valósággal, a m egm aradással — de miféle
„hatalom akaró" az, akitől ilyen kifogásra futja?
"Körül csak tisztaság vegyen."
De h át éppen ez az, amire per definitonem nem képes Cesare
Borgia, vagy a — végül is Nietzsche nyakába varrt — „blonde
Bestie" inkarnációja.
 MIKLOSSY ENDRE: NIETZSCHE ANTIKR1SZTUSA 421

XIV. Nietzsche Énje — hogy szuvereniátásának érzését

m egőrizhesse — itt az elfojtáshoz folyamodik.
1887-ben bizonyosan olvasta Dosztojevszkijt, sőt a
Zarathustra bizonyos részeiből, például a „sápadt gonosztevő­
ből" joggal feltehető, hogy m ár akkor is ismerte. Az A ntichrist
egyik helyén az Evangéliumrőt azt m ondja, hogy olyan, m int egy
orosz regény — am iben persze van is igazság, csakhogy fordítva.
Az a lélek-kép azonban, am it Dosztojevszkij kibont, nem kezdettől
való. A világterem tés folyamatos. A lélek csak Krisztus óta ilyen.
Dosztojevszkijben N ietzsche oly gyorsan felfedezhette a saját
lelkében lappangó „ősképet", hogy a közvetítőről könnyű volt
elfeledkeznie. A reflektálatlanság teszi azután lehetővé, hogy
szem élyében azonosuljon az olvasm ány-élm ényével: esete a kon­
flislóval, m int m ondtuk, a Bűn és bűnhődés egyik epizódja...
így, m időn m ár elfelejti, honnan szerezte, de am it szerzett,
m ég őrzi, akkor bensőleg joggal érezheti m agát creator mundinak.
Ez a költő attitűdje — a Zarathustra nyaktörő titka, ami
valóban hírt ad a Valóságos világról — eszközként használva
szellemi kalandjának élményeit. És ami az A ntichrist im m ár Erők
által elragadott szerzőjének nem sikerült.
A legism ertebb és legvitatottabb fogalma az Über­
mensch. Ezzel éltek vissza a legcsúnyábban is. A
félrem agyarázás alapja Nietzsche kacérkodása a
darw inizm ussal. Ebből m agyarázható egy olyan
Evolúció, am i végül is túl fog vezetni az em beren
valamiféle „blonde Besteie" irányába. (HIMMLER
m ajd ezt az eszm ét m ég biológiai „fajnemesítésre"
is m egpróbálja fölhasználni. Látni fogjuk e
csúsztatás lényegét.)
M aga az Übermensch kivételesen nem Nietzsche alteregója, ennek
m egfelelően utóbb el is ejti, nem szerepel m ásutt, csupán a
Zarathustrában. Tiszta és egyértelm ű fogalom, az „isten halálából"
következik, és igazából a M egváltás alakzata. A Zarathustra beszél
a „letzter Menschről", az utolsó em ber hátborzongató — és mi m ár
tudjuk, m ennyire találó— látomásáról. A „halott Isten" nem egyéb,
m int az utolsó em ber Istene, Endpunkt.
A z Übermensch azonban nem „következik" ebből, az Über­
mensch olyasmi, hogy „és ekkor valami történni fog". Ennek m eg­
felelően tartalm a nincsen. Ha volna, akkor bele kellene sim ulnia az
elveszett világba, és a fölötte állása azzal el is tűnne.
Hogy lehet azonban arról beszélni, ami nincs? És főleg
Nietzsche, a „túlvilágiasság" nagy elutasítója, hogy tehet ilyet?
A kérdés nyilvánvaló, de Nietzsche m égsem tette fel. Más
történt.
XVI. "Ich wollte das, was isch muss:
damit zw ang ich mir jedes „Muss"...
Seitdem gibt es für mich kein „Muss"..."10
422 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

(Azt akartam, amit kell,

kényszerítve azt mi „kell"...
S számomra már nincsen „kell"...)

T ekinthetnék ezt egyszerű Hegel-parafrázisnak, de ennél többről

van szó. A „kényszer" itt nem az egzisztencia kényszere, hanem a
gondolaté. Akin dionysosi erők folynak át, az többé nem gondolk­
odik (reflektál) szabadon. De ho n n an jöttek ezek az erők, am e­
lyeket nem Nietzsche irányít, hanem őt m agukkal ragadják?
Nietzsche először is tudósít arról, ami van, de m ég nem
látszik. A z A ntichrist egyik helyén azt írja, ha Jézus m a élne, akkor
Szibériába szám űznék. N ekünk ez evidencia, vagy legföljebb m ég
ennél is rosszabb sorsot képzelnénk a szám ára — de am ikor leírták
ezt, talán botrányos m egjegyzésnek számított. S mi m ár alig értjük
azt, hogy miért.
A „keresztény Európa" csöppet se volt keresztény, erről
szól a m egjegyzés, és ezt látjuk ma világosan. M ásrészt m indan­
nak, ami m eghatározta, mégis volt valami köze a ker­
eszténységhez, m égha annak korrupciójaképpen is:
— a m odern vallás-ellenesség;
— az imperializmus;
— a szocializmus.
A Wille zur M acht-hoz m ind a három alapvető
m ódon kapcsolódik, „Entrópia-tünetek" ezek, azaz
az elaggásé és széthullásé, ezt jelenti az „Isten
halála" m etafora is. Az ilyen helyzet védekező m a­
gatartás- és gondolkodásform ákat vált ki, ami kön­
nyen megy át agresszióba. És ez hiteles világ­
megélés, hiszen a világot valóságosan is h ar­
cmezővé változtatja. (A Kabbala „világ" alatt
szűkebb értelem ben a két alsó világot érti, azt, ami
ki lehet téve változásnak és romlásnak.) Az alsó világ azonban nem
más, m int következm ény. Ha m egérteni akarjuk, egy fokkal feljebb
kell m en n ü n k — az, hogy e világ m ilyen lesz, valahol m ár eldőlt.
A m odern vallásellenességnek két, egym ásnak ellentm on­
dani látszó hivatkozása van. Ám m indkettő különös m ódon ugy­
anott gyökerezik: a francia abszolutizm usban (Hamvas Béla nem
oktalanul jellemzi RICHELIEU bíborost a Sátán inkarnációjakép-
p e n .)11
— a klerikalizmus, ami a maga lelkek fölötti hatalm ával az
abszolút világi hatalom szekértolója;
— a felvilágosult ateizm us, ami nem egyéb, m int az ab­
szolút uralkodó spirituális igénye a totalitarizm usra.
(Ennek a gyümölcsei m ajd igazából a 20. században
érnek be.) A N agy Felvilágosítók m ind uralkodók
kegyencei: HOLBACH báró XV. LAJOSÉ, DIDEROT II.
Kataliné , V oltaire II. Frigyesé .
 MIKLOSSY ENDRE: NIETZSCHE ANTIKRISZTUSA 423

N em is szólva LAMETTRIERŐL, aki a lényeget a legvilágosabban,

napjainkig terjedő érvénnyel megfogalmazta: „az em ber — gép".
(Itt van a nagy különbség a klasszikus utópiák és a m odern falan­
szter között. Az, hogy az utóbbit — a m érhetetlenül abszurdabbat
és könyörtelenebbet — ténylegesen el is lehetett kezdeni, m utatja
az egyetem es korrupció fokát.)
A m últ század végére a világ m indenesetre erőteljesen
szekularizálódott. A „harcos ateizm us" érdektelenné válik, többny­
ire lom tárba is kerül. Politika, társadalom , gazdaság, tudom ány,
m űvészet, m ind m egy a m aga evilági útján. Sőt m ég a teológia is.
SCHLEIERMACHERN ÉL, a századelőn m ég misztikus érzés a vallás,
RlTSCHLNÉL, a századvégen a morál történelm i fundam entum a
csupán. Ha valami baj van is a világgal, annak e túlhaladott vallás
aligha lehet az oka — véli a józan Aufklärung. (Más kérdés, hogy
senki se tudja, mi a baj, noha egyre nyilvánvalóbb, hogy baj van.
ZOLA Három városa fotó egy üres színpad aggasztó kulisszáiról.)
Itt jő Nietzsche és páratlan szójátékkal azt m ondja: A n ti­
christ, am inek két jelentése van:
— kérész tény-ellenes;
— Az Apokalipszis által leírt szörnyeteg, a ham is m egváltó,
a N agy Félrevezető.
(és van egy harm adik jelentése is, oda érkezünk m ajd
elm élkedésünk végén.)
Aligha képzelhető m ég akár a szarkasztikusán egyházelle­
nes Voltaire-ről is, hogy ilyen félelmetes bélyeget m erjen ütni
m agára. N em kizárt azonban, hogy Nietzschénél se önirónia a cím,
hanem azon m ozzanatok egyike, am elyekben az Énje reflektálni
tud a gondolatát megszabó Erőkre. Nietzsche — m ondja a század­
vég — kom olyabban veszi a dolgot a kelleténél. N em csupán érvel,
hanem fenyegetőzik is. S m éghozzá hogyan!
„A legbűnösebb emberfajta a pap: ő tanítja a természetellenességet.
A pappal szemben nincsenek ész-okok — csak a börtön."12
(M egjegyzendő, hogy senkivel szem ben sincsenek ész-okok, az
csak a m odern racionalizm us nagy félreértése volt.)
De m ár nem m arad sokáig szokatlan e hangnem . „Az egy­
ház m egérett a bukásra."13 „A papok m aguk fogják m egásni a
sírjukat. Kiirtom a kereszténységet N ém etországból!"14S nem m a­
rad t az ilyesmi pusztába kiáltott szó: a nácik négyezernél több
pap o t gyilkoltak meg, az aufkláristák baloldali fattyúgyérm ékéi, a
bolsevikok pedig még többet, csak nem szám oltak olyan pontosan.
(Enver HODZSA országában halál járt a vallásgyakorlásért — de
1950-ben nálunk is akasztottak emiatt.)
A harc az em ber gondolkodásának és lelkiism eretének a
szabadságáért azonos az em ber gondolkodásának, lelkiism ereté­
nek, testének és lelkének a rabszolgasága ellen folyó harccal.
Ki őrült itt meg? Nietzsche?
424 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

"Feltéve, hogy egy államférfi a népét abba a helyzetbe hozná,

hogy azontúl „nagy politikát" kelljen folytatnia... úgy, hogy egy
új, kétes középszerűség kedvéért régi és biztos erényeit kellene
feláldoznia..., feltéve, hogy egy ilyen államférfi felbiztatja népe
elszunnyadt szenvedélyeit, sóvárgásait, eddigi félénkségét és fél­
reálló kedvét szégyenfolttá, titkolt védtelenségét bűnné teszi,
lelkiismeretét megfordítja, szellemét beszűkíti... egy államférfi,
kiért népének az egész jövőben, ha van jövője, vezekelnie kel­
lene, egy ilyen államférfi lehet-e nagy?"15

Az az államférfi, akit em e m egdöbbentő prófécia

tetem re hív, nem más, m int m aga BISMARCK , a
Vaskancellár és a későbbi csatahajó. És láth atu n k itt
egy gondolkodásm ódot, am it — ki tudja m iért —
realitásnak szoktak m ondani. (A realizm us légióid­
hoz ragadottabb kritérium ainak sem tesz pedig
eleget. A m odern im perialista gyarm atosításban az
a legkülönösebb, hogy — noha a kedvéért
évszázados fegyverkezési verseny folyt, szám talan
helyi csetepatét, tucatnyi nagy lokális háborút és két világháborút
is m egvívtak — a pénzügyi mérlege, néhány kivételtől eltekintve,
deficites, azaz többe került a leves, m int a hús. Ettől süllyedtek le
a nagy gyarm atosító országok, Nagy-Britannia, Franciaország,
Portugália, és kerültek fölénybe a gyarm atot nagyrészt nélkülözők,
Egyesült Államok, Japán, Németország).
Ne higgyük el a gazdaságpolitikai elm életek ál­
m agyarázatait a világ hatalm i felosztásának „gazdasági okairól". A
valóságos okok ellenben olyannyira abszurdak, hogy tudós le se
m eri írni — ilyesféle kérdések ( II. VILMOS császárt szabadon
idézve), hogy „kire süt jobban a nap"?
Valami kisebbrendűségi érzés ez, am iben egybeesik Vilmos
nyom orék fél keze a népének valam inő fogyatékosságával, am it
kom penzálni kívánna. De miféle fogyatékosság ez? A ném etség
szellemi teljesítményei felől nézve teljesen érthetetlen, a gazdasági
teljesítm ények felől szintúgy. De érthetővé válik a politikai kiszol­
gáltatottság felől. Ez a nép sohasem érezte m agát a sorsa urának,
és ráadásul nem is külső erőszak rakta rá a láncokat. A helyzete
ettől irracionális. Ö nm agát kellene legyőznie — ám de önm agában
erényeket talál, lajstrom ba vehető „jó keresztény" erényeket is, a
V ándor végtelen-szom ját is.16
A „realizmus" egyetlen nép lelkében sem végzet nagyobb
pusztítást. A Végtelen-szom júságból, hogyha a ki nem egyen­
súlyozott erővel párosul, végtelen hatalom vágy lesz. A „nagy poli­
tika" innentől fogva kényszer, ezt Nietzsche igen pontosan látja —
kihívja ugyanis önm agával szem ben az ellenerőket. Az a helyzet,
am i szócsöveként használja Nietzschét, m int láttuk, ezt m ondja az
Ecce Homo ban: „C sakéntőlem fogva van a Földön N agy Politika".
Ám de ez a helyzet dichotóm , s az Antichrist a következőképpen
szám ol be erről.
 MIKLOSSY ENDRE: NIETZSCHE ANTIKRISZTUSA 425

„Egy fiatal fejedelem pompás a csapatainak az élén, mint az ő

népe önzésének és dölyfének a kifejezője — ámde hogy minden
szégyenkezés n é lk ü l kereszténynek nevezze magát! Kit tagad hát
a kereszténység? mit értsünk az alatt, hogy „világ"? Azt, hogy az
ember katona, hogy bíró, hogy hazafi; hogy védi önmagát" hogy
ad becsületére; hogy a saját érdekét nézi; hogy b ü s zk e ... Minden
pillanat tevékenysége, minden ösztön, minden tettre ösztönző
értékmegállapítás ma antikeresztény. A hamisságnak micsoda
torzszülöttje kell legyen a modern ember, hogy mindezek dacára
n e m s z é g y e llt magát kereszténynek nevezni!" (38. §)

Haj, haj... Ez a fiatal fejedelem nem más, m int az akkori ném et

trónörökös, a későbbi II. Vilmos császár, a 20. század m eghatározó
kulcsfigurája. Nietzsche hajszálpontosan látott a jövőbe: ez a
„pom pás fiatal fejedelem a csapatainak az élén" csinálta a
Világháborút, a fentebb felsorolt okokból kifolyólag. És ezen ker­
esztül m indazt a továbbit, ami a lezúduló lavinából szükségképpen
következett. És am inek a végére m ég távolról sem értünk. Értsünk
m eg itt valamit. A császár nem volt gonosz ember. A segítésnek
különleges ambíciója fűtötte, igazi szociális érzéke volt és ténylege­
sen sokat is tett a nyom or felszámolásáért. Teljesen szavatartó,
m egbízható em ber volt, és — a közönséges szóhasználat szerint
— „jó keresztény", aktív vallásgyakorló, a N ém et Evangélikus
Egyház fővédnöke. A baj azonban éppen ebben van: ebből eredt
az a belső meggyőződés a saját igazáról, s az erőszakos érvényesítés
jogosságáról, ami oly ham ar veszélyessé és gyűlöletessé tett őt
Európa nagy része előtt. Az a fajta volt, akit JÓKAI M ór „átkozott
jó em bernek" nevezne.
További súlyos bajok szárm aztak aztán abból a hazugság-
özönből, amit erre a kétségkívül kellemetlen emberre szórt az an­
tantpropaganda a háború alatt — mivel az igazságtalanságoknak
ebből a traumájából nőtt ki az igazság legradikálisabb tagadása: a
nácizmus... Am a hazugságokra gyakorlatias szükség volt — ez a
politikai kényszerhelyzet lényege — mivel ekkora szörnyű anyagi és
véráldozatra csak maga a Sátán elleni küzdelem ben lehet rávenni a
civil társadalmak tízmillióit. (Az egész eddigi történelemben nem
akad irracionálisabb esem ény, m int az első világháború).
M indem e hazugság-özön azonban — igaza van Nietzsché-
nek — eltörpül amellett, hogy a császár — és a nép, am ely m agát
őbenne m egtestesítve szemlélte — „jó kereszténynek" vélte saját­
m agát. Itt is feltehető az a kérdés, hogy ki az őrült: Nietzsche-e vagy
pedig az a nép, amelyről a belőle szóló hang azt írja: „az ő bűnük
lesz, ha nem szabadulunk meg a kereszténységtől". (Zavaros h e­
lyzet ez, elem ezni nem kívánom , de azért annyit mégis
m egjegyeznék: HITLER iparkodni fog m ajdan ezt a prejudikált
b ű n t tehetségéhez m érten elkerülni...)
426 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

Korunk platonistája itt azt kérdezi m éltatlankodva:

m iért beszélünk világháborúról, Vilmos császárról,
sőt nála is sokkal rosszabbakról — N ietzschénél
olyannyira jelentéktelenebb em berekről? De aki
ilyet kérdez, az engedelm es fia am a világnak, m e­
lyet a lezúduló lavina törvényei határoznak meg.
Elmélkedése pedig, kizárva a „gondolkodásra nem
méltó" tárgyat, a valóság elé hú zo tt függöny
szerepét tölti be. Az életét, azt persze a H atalom
követelm ényeihez való maximális alkalm azkodás teszi ki, a filo­
zofálásnak ehhez „semmi köze". A Tipikus m egjelenése ez a
Z arathustra utolsó emberének:
„Apróvá zsugorodik majd a Föld, ugrál rajta az utolsó ember, ki
mindent apróvá zsugorít. Kiirthatatlan faj ez, akár a földi bolháé
(...) Okosak ők, tudnak is mindent: de az egészséget tiszteletben
tartják."17
Ha em e kérdés a Szellem Csúcsairól föltéve bűzlik is, m aga a
helyzet azért hiteles. Nietzsche gondolkodói maximája, az „in-
tellektuele Redlichkeit" éppen erről szól: a gondolat, ha a valóság
elkendőzésére szolgál, m ár nem gondolat. Azzal meg, hogy a
gondolat jelentése és a gondolkodó valósága ketté válik, az út
szabaddá válik a külső erők előtt: a szellem ben is, az életben is. „A
filozófusok, igazságkeresésük álcájában csupán az életüket kíván­
ják igazolni" — m ondja N ietzsche.18
Innen érthető m eg egyébiránt a Gonosz eredetéről szóló
tanítás is, legyen bár ortodox, kabbalista vagy kantiánus19. A
Gonosz nem a terem tett világ valóságának a része, hanem a valóság
elham isodásáé, egy belé hatoló idegen erő hatalmáé.
A Dionysos által m egszállt Nietzsche gondolatvilága is"
alávetett" — látjuk m ajd végül ennek m élységeit — de ez m erőben
különbözik az Utolsó Ember alávetettségétől. M ert a személyes
élete a romlástól m entes m arad — nem kerül elham isodásra.
„Körül csak tisztaság vegyen."
Ezt a parancsot m indvégig betartotta, nagy árat fizetett is érte, ki
kellett m agát transzform álnia a világból. Nem m aradhatott „Bázel­
ben professzor"...
„Fény lesz, amit megragadok,
Hamu, amit oda hagyok.
Láng vagyok én, az bizony!"
A szellem tulajdonképpen nem is a világm egtagadók fajtájába
tartozik, csak éppen kezdeni nem tud mit azzal, am it m egragadott.
N evezhetnénk talán ezt „W ille zur M acht"-betegségnek. N em
m intha szem élyében lett volna hatalom vágyó, hanem a tanítása
tanúskodik arról a világról, am elyben egyedül elism ert realitása a
hatalom nak van. Nietzsche egyre kevésbé próbál a nyelven kér-
 MIKLOSSY ENDRE: NIETZSCHE ANTIKRISZTUSA 427

észtül distanciálódni e világtól — azaz elhazudni m agát — és

végezetül rálép az azonosulás katasztrófa-útjára — bár egy hallat­
lanul fontos reservatio mentálissal, am elyért feláldozza önm agát.
A H atalom a m aga abszolút form ájában nem egyéb, m int
m inden pillanatban m egújuló világteremtés. A m ennyiben ugy­
anis nem az, annyiban a „mostani" döntés az „előző" által be­
folyásolt, tehát m ár nem abszolút. A dolgot, m int láttuk, logikusan
végig lehet gondolni, így lesz azonos az Örökkévaló a pillanattal.
Az örökkévalóság a M ásodik Világ attribútum a. A nnyiban
„pillanat", am ennyiben m úlhatatlan is: egyetlen ponton érintkezik
csupán a Teremtett Harmadik Világgal. De az idő ilyen tagadásának
nagy ára van: a világ szétesése különálló dolgok halmazára. Az a
„pillanat", amelyben jelen van minden, lehet az organizmus centruma,
és ebben az esetben éppenséggel ő az a szabályozó erő, ami az
organizmus időbe merülő létezésének az egyensúlyát fönntartja.
De ha nem az organizm us centrum a — és a ki nem egyen­
súlyozott erő nem valóságos centrum — akkor annak tagadása és
lerombolása. A folyam at m egszakad, és a Terem tett Világ szétesik
egymással össze nem függő dolgok káoszává.
Elég sokat időztünk a H arm adik Világban, végül is
egy helyben járva. A form aadó Világ ugyanis
jellem zően tükör-szerkezetű, azaz önm agát a
végtelenségig képes m utatni. Ha az A ntichrist eb­
ben kim erülne, akkor még m indig eléggé érdek­
telen volna — de Nietzsche egy ponton m eg tud
szabadulni a Hatalom dém onától, és m integy
kulcslyukon keresztül, bepillanthatunk vele a Be­
fogadó Világ öröklétébe — a „krisztusi
pszichológián" keresztül. (Jellemző a Nietzschét uraló erők ter­
mészetére, hogy ez a fejezet a 33-ik a könyvben — annyi, m int
Krisztus életkora volt a kereszthalálakor. Nietzsche erre a tényre
nem reflektál, az összefüggés nyilvánvalóan öntudatlan.)
„Az Evangélium pszichológiájának az egészéből — írja a 33.
fejezetben Nietzsche— hiányzik a bűn és a büntetés fogalma, éppen
úgy a jutalom fogalma is. A „bűn" és mindenféle Isten és ember
közötti distanciaviszony megszűnt: éppen ez ama „örömhír"...

Az evangélium i gyakorlat: (...) a keresztény abban különbözik,

hogy m ásképpen cselekszik. Hogy azzal, aki vele szem ben gonosz,
sem szavában, sem szívében nem szegül szembe. Hogy nem tesz
különbséget idegen és honfitárs, zsidó és nem -zsidó közt. hogy
nem gyullad haragra senki ellen, hogy nem ócsárol senkit. Hogy
bíróságon nem látni soha, hogy nem is fordul hozzájuk. („Nem
esküszik.") Hogy semmi körülm ények közt nem válik el
asszonyától, m égha az hűtlen is...
A M egváltó élete nem volt egyéb, folytatódik Nietzsche
gondolat m enete, m int ennek a gyakorlása; a halála sem volt egyéb.
Semmiféle rítust, semmiféle form ulát nem tartott szükségesnek az
428 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

Istennel való kapcsolathoz — m ég az im át sem. Az egész zsidó

bűnbánat- és kiengesztelés-tannal leszám olt (...) egyedül az
evangélium i gyakorlat vezet Istenhez, éppen ez az Isten (...).
„Annak a mélységes ösztöne, hogyan éljünk ahhoz, hogy ma­
gunkat a „mennyekben" érezzük, hogy „örökkévalónak" érez­
zük, mialatt bármi más viszonyok között az ember egyáltalán n em
érzi magát a „mennyekben": egyedül ez a megváltás pszichológiai
valósága." (33. §)

Ez a tanúságtétel egy, a kereszténység szétzúzására íródott napi­

parancsban több m int különös. Nietzsche ezt m aga se veszi észre:
hiszen az itt leírtak a Hegyi Beszédnek, sőt az olyannyira m egátko­
zott Pál apostolnak a parafrázisai. Abból a könyvből valók tehát,
amelyről egy másik helyen m eg ezt mondja:
„Az Újszövetségben hiába kerestem akár csak egyetlen rokon­
szenves vonást is: semmi sem volt benne, ami szabad, jóságos
nyílt szívű, igaz lett volna." (46. §)
Első m egközelítésben ez az ellentm ondás az összeomlás felé tartó
Nietzsche egyik tipikus figyelmetlensége, a Világterem tés ö n ­
m egtévesztő élm ényének része. (Már nem tudja, hogy melyik
gondolata h o n n a n származik.) M ásodik m egközelítésben a dolog
tipikus önellentm ondás — ám de ennek az alapját nem az Antichrist
vetette meg.
A n a g y k eresztén y tanítóm ester, KEMPIS Tam ás az aláb­
biakat m on d ja K risztus követéséről:
„De sokszor történik, hogy némelyek az Evangéliumnak gyakori
hallásából kevés ájtatosságot és lelki gerjedezést éreznek, mert
nincs Krisztus lelke bennük. Aki pedig teljesen és édesdeden
akarja érteni a Krisztus igéjét, szükség, hogy egész életének
folyását igyekezzék ahhoz szabni és alkalmaztatni."20
Ilyesmiből érthető meg, hogy jeles teológusok, m int FÜLEP Lajos21
vagy Karl Barth, oly nagy figyelmet szentelnek ennek a
nekibőszült keresztényellenes vádbeszédnek — ami egyébiránt
közel áll a m agát „jó kereszténynek" jellemző K ierkegaard-hoz is.
A különbség annyi, hogy Kierkegaard distanciái, azaz beszél a
kereszténynek nevezett élet ellentm ondásáról. Nietzsche viszont
abból a közegből beszél, amely ezt az ellentm ondást nem ismeri:
keresztény élet a világban nincsen, következésképpen teljességgel
irreleváns, hazugság.
Persze akkor fennm arad a kérdés, hogy micsoda az itt leírt
„krisztusi pszichológia"?
Az ellentm ondást a Kabbala világszerkezete alapján érth et­
jük meg. A M ásodik Világ, a befogadó az, amiből az esem ények
világa felépül, az érvényessége azonban term észetszerűleg füg­
getlen a megvalósulástól. (A torony ledőlhet akkor is, hogyha a
tervei tökéletesek.)
 MIKLOSSY ENDRE: NIETZSCHE ANTIKR1SZTUSA 429

Amikor harm ónia van, akkor az Esem ények Világa felépíthető

m indabból, am it a Befogadó Világból m egtanulhatunk. Kempis
Tamás és Nietzsche között annyi a különbség: Nietzsche m ár
csupán ábrázol és nem tanít. Az ú t elveszett...
"Ember s állat fölött fejem,
Szólok — s ki sem beszél velem.
Magas vagyok. Ez a magány
Várakozik — de mire vár?
Mellettem felhők vára int,
S én várok — egy villámra itt." 22
A Sils Maria-beli rem ete, „6000 lábbal az em ber és az
idő fölött", tehát tanítani nem akar m ár többé, m ert
az nem lehetséges. Az Übermensch-metatom ennek
a szellem történeti fordulatnak a kifejezője. É ppen
ezen a m ódon szakítja m eg a Kultúra kom m u­
nikációját A rthur RIMBAUD, a testet öltött Über­
mensch. Innentől m ár realizációra van szükség23—-
m ondhatnánk Fülep Lajossal, Ham vas Bélával,
SZABÓ Lajossal — de h át mi másról szól maga
Nietzsche is? A kérdés viszont az, hogy mi ennek az előfeltétele.
Az Első Világnak, a terem tésnek a m egnyilatkozási formája
a villám.
Az A ntichrist szerzője szétnéz a világban, és úgy ítéli meg,
hogy m egváltás nem történhetett, tehát M egváltó sem volt.
A kereszténység Jézus kivégzését justizm ordnak tekinti,
Nietzsche viszont úgy véli, valóban bűnös volt, bűnös a nép tem ­
plom ának a lerom bolásában. M ásrészt viszont úgy tartja, hogy a
„bűntelen feláldozása" nem is lehet m egváltás, ellenkezőleg,
valam i követhetetlen igazságtalanság, ocsm ányság. M ivelhogy
m egváltás csak az lehet, hogyha valaki tényleg m agára veszi m ások
bűnét, tehát valóságosan is bűnössé válik. Hogy m egváltásra szük­
ség volna, az nem is kérdés. Mit tegyen tehát az, aki tudja, hogy a
feladat: realizáció?
Magára kell vennie a bűnt.
A sum m um peccatum, Jézus szavai szerint az, hogyha valaki
„a lélek ellen szül káromlást". Az Antichrist tehát kísérlet arra, hogy
a legvégsőben provokálva, m egszólalásra kényszerítse Istent.
„A süket Istenét!" fakad ki BABITS M ihály a világháború
borzalm ainak közepette— de ez m inden őszinte indulat mellett is még
csupán irodalom. De Nietzsche könyve nem irodalom, hanem sors —
ahogyan írja is utolsó könyvében: „Warum ich ein Schicksal bin?"
N em bírálja , hanem valóban m egátkozza a ker­
eszténységet, és ezt úgy is m ondhatjuk, hogy m agába veszi a
D estrukciót, ami a világot valóságosan uralja, és nem kívánja
valam inő szellemi trükkel nem létezőnek tekinteni. Ez am a „in­
tellektuelle Redlichkeit" is, amire m indig büszke volt.
430 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

A szuverenitása ezenközben kétségívül elveszett — ezt élte át oly

m ódon, m int a feláldozását m indennek, mint a bűnöst méltán elérő
új kereszthalált. Lehet egy ekkora áldozat eredm ény nélkül való?
A legutolsó blaszfém iájának a címe: „törvény a ker­
eszténység ellen" és a következőképpen van datálva:
„Meghozatott az Ü dvösség Napján, Az Első Év Első Napján (1888.
szeptember 30-án a hamis időszámítás szerint.)"
M egírja m ég furcsa szellemi önéletrajzát, am inek azt a címet adja,
mellyel a kereszthalálra szánt Jézust bem utatták a népnek: Ecce
Homo.
A könyv ezzel a szóval fejeződik be: „Dionysos gegen den
Gekreuzigten."
Az utolsó levelét pedig így írja alá: „Dionysos de Gekreuzigte"
— azaz: elvégeztetett.
Az A ntichrist szó harm adik értelm e az, hogy a világ eljutott
az utolsó emberéig, tehát Krisztusnak nem sikerült m egváltania.
Ez az én feladatom ul m aradt.
Aki elgondolkodik azon, hogy m it áldozott fel Nietzsche,
annak aligha van kedve ironizálni ezen a m egalom ánián. És ez az
extrém sors talán azt a kérdést is feltéteti m indenkivel: hol van az
a határ, amit m eg kell h ú z n u n k a mi saját életünk, m int az egyedül-
való élet hordozója védelm ében?
N ietzsche a következőket írta a „kereszténység elleni
tö rv é n y ib en :
„A kereszténységet az emberiség egyetlen halhatatlan szégyen­
foltjának nevezem. (...) Ezt az örök vádat fel akarom írni minden
falra, ahol egyáltalán csak létezik fal, olyan betűkkel, hogy még a
vakot is látóvá tegyék."

1968-ban a párizsi diáklázadás idején, valaki felírta egy falra a híres

m ondatot a Zarathustrából: „Le Dieu est mórt — Nietzsche." Más­
napra a következő felirat díszelgett alatta: „ Nietzsche est mórt — le
Dieu."
N em kétséges, ez az utóbbi m ondat élt Nietzsche
szívében. M ert ha ez igaz, akkor szabadító áldozata
a bűn m agára vételével sikeres volt, és végrehajtotta
az Első Világnak, a Terem tésnek a m űvét. De
kinézek az ablakon, a m indinkább elfeketedő
világba, és attól tartok, hogy nem így van.
Santih.
Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, erősítse
meg szívünket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban.
MlKLÓSSY Étidre
 MIKLOSSY ENDRE: NIETZSCHE ANTIKRISZTUSA 431

Jegyzet

(1) Nietzsche: Ecce Homo — Warum ich ein Schicksal bin

(2) Nietzsche: Ecce Homo — Warum ich ein Schicksal bin
(3) Hamvas Béla: Hexakümion
(4) Jorge Luis Borges: Az idő újabb cáfolata — A körkörös idő
(5) Tatár György: Az öröklét gyűrűje.
(6) Nietzsche: Zarathustra. — Das Ja-und Amen-Lied
(7) Karl Barth: Ember és embertárs.
(8) Nietzsche: Sternenmoral.
(9) Nietzsche: Ecce Homo
(10) Nietzsche: Dionysos-Dithyrambe
(11) Hamvas Béla: Patmosz I.
(12) Nietzsche: Gesetz gegen der Christenheit
(13) Goebbels: Napló — 1936. december 2.
(14) Rauschning: Gesprächte mit Hitler
(15) Nietzsche: jenseits von Gut und Böse. 241. §
(16) Prohászka Lajos: A vándor és a bujdosó
(17) Nietzsche: Zarathustra — Zarathustra's Vorrede
(18) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse. 3. §
(19) Kant: A vallás a puszta ész határain belül
(20) Kempis Tamás: Krisztus követése (Pázmány Péter fordítása)
(21) Nietzsche: Pinie und Blitz
(22) Fülep Lajos: Individualitás-, Hamvas Béla: Direkt morál és rossz lelkiis­
meret-, Szabó Lajos: A hit logikája
ISTENSZÜLŐ, „MINDENFÁJDALMASOK ÖRÖME" (18. SZÁZAD
MÁSODIK-19. SZÁZAD ELSŐ FELE)

ISTENSZÜLŐ, „ AZ EL NEM ÉGŐ CSIPKEBOKOR" (18. SZÁZAD)

 KÖNYVEKBŐL TÖRMELÉK—
HULLO FALAKBÓL KÖNYV
Magyar-zsidó könyvek szemléje

SCHEIBER SÁN D O R KÖNYVE — VÁLOGATOTT BESZÉDEK

SINAGÓGÁBAN MAGYAR NYELVEN a hegyaljai szü letésű FEI-

WEL HORWITZ Pál és a m orvaországi LÖW L ipót prédikáltak
először. Horwitz Pápán az 1840-es évek elején, Löw Nagykani­
zsán 1844-ben. H orw itznak anyanyelve volt a magyar, Löw PERLS
Mózestől tanult m eg magyarul Kismartonban. Az első kinyom tatott
m agyar nyelvű zsinagógái prédikációk 1845-ből valók. Löw Lipóté az
első m agyar nyelvű zsinagógái prédikádós kötet: melyet KOHN
Sámuel, LÖW Immánuel és PERLS Ármin könyvei követnek.
Löw Lipót felkiáltása 1845-ből: „Bátran tehát, barátim!
honosítsa a zsinagóga a m agyart, s rem éljük, hogy a m agyar
honosítandja a zsinagógát"— a m agyar-zsidó kultúra program adó
jelszava lesz. Ez vezet a m agyarországi zsidóság egyenjogúságát
kim ondó 1867-es törvényhez és az 1895-ös vallási recepdóhoz;
részben ennek a szellem nek a lendülete hozza létre a
m agyarországi kapitalizm ust, ez újítja m eg a politikát, az
újságírást, az irodalmi- és a művészeti életet, az orvostudom ányt, a
pszichológiát, a matematikát, az építészetet, a polgári életformát. Ez
a reformszellem és nyitottság a magyarországi zsidó művelődés
olyan száz évét produkálja, am elyhez foghatót nem találunk
környékünkön. Ez a magyar-zsidó renaissance adja a világnak HERZL
Tivadart és Max NORDAU-t, az újkori zsidó történelem két leg­
nagyobb alakját. Az európai neológ zsidó szellemi központok —
Berlin és Bécs — mellé odakerül Budapest, lipótvárosi- és
újlipótvárosi polgárságával, rabbiképző intézetével, zsinagógáival.
A századforduló utáni évek legnépszerűbb zsidó szónoka
a R um bach Sebestyén utcai zsinagóga főrabbija, ADLER Illés.
Beszédei, m elyekben Löw Im m ánuel szónoki iskoláját követi,
töm egeket hódítanak meg. Sírja m ár a huszas évek végén zarándok-
hely, s az ma is, borítják kavicsok. Vele szemközt nyugoszik unokaöc­
cse, SCHEIBER Sándor. Szónoki tehetségét nagybátyjától örökölte,
ahogy az anyai ágról a művészet, az irodalom szeretetét is.
„Mi, akik mellette voltunk a szem inárium ban — m ondta
valaki Scheiber Sándor tem etésén, tíz éve m ár — nem a tudóst
láttuk. N ekünk ő lelkész volt, az az elhivatott pap, aki m inden
434 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

id ejét a p a sztoráción ak szentelte." E zzel a Scheiberrel, a v i­

g asztalóval, a p rédikálóval találk ozu n k a v á logatott b e sz é d e it tar­
talm azó k ö tetb en , m e ly e t Scheiber Sándor könyvé n ek n e v e z e tt el
az a n y a g o t á téléssel m eg szerk esztő KŐBÁNYAI János.
ZSIDÓ EXEGÉZIS, MINT TRADÍCIÓ, ókori fejezetén ek tanítás
által terjedő része két hatalm as ágra bomlik. Az egyik ág a
Talmud, a bibliai törvénym agyarázatok vitaanyaga,
kiegészítve a reáliákra, filozófiára és m űvészetekre vonatkozó
hagyom ányos enciklopédikus ism eretanyaggal. A m ásik a midrás,
m ely főként a moralizáló exegézist, az aggádakát, a Szentírás erköl­
csi alapon való értelm ezését tartalm azza, de m idrások a haláchák
is, melyek — a T alm udhoz hasonlóan — bibliai törvényekkel,
viselkedési szabályokkal foglalkoznak. Mit kell tenned és m it tilos?
Erre felel a Talm ud és a halácha. Mi a jó és mi a rossz? Ezt m ondja
m eg a m idrási aggáda, a kétezer éve élt rabbik szentírás-
m agyarázata. E két megközelítési m ód — mely a judaizm us szelle­
mi építm ényének két tartópillérévé lett — máig jelen van a zsidó
gondolkodásban.
A zsidóság szellemi és „testi" története során az aggádikus
és haláchikus világnézet kétszer úgy összeütközött, hogy a
judaizm us építm énye m ajdnem beleroppant. Szem bekerült a
tradíciót, ha kell, pusztán allegóriaként és szim bólum ként értel­
m ező cselekvő, aggádikus attitűd a törvényhez szertartásos her-
m eneutikával ragaszkodó haláchikus viselkedéssel. Fiú az apával,
új a régivel, m odern az avittal, a réglobogóval. Apokaliptikus
esem ények zajlottak: létrejött a kereszténység, és kétezer év után
létrejött újra Izrael.
„Az evangélium fennkölt aggáda"- m ondja RENAN SZENT
PÁLRÓL írott könyvében, JÉZUS perét a galileai aggáda és a júdeai
halácha szellemi m ozgalm ainak összecsapásaként értelm ezve, az
aggádistákat a keresztényekkel azonosítva. Bár ez a m egállapítás
túlzás, m int arra HELLER Bernát rám utat doktori értekezésében
(Az evangéliumi parabola viszonya az aggádához, Budapest, 1894),
hiszen ism erünk aggádikus és haláchikus m unkákat egyazon szer­
zőtől is, de például a Zsidókhoz írt levél tem atikailag és stílusában
valóban aggádikus. Hasonlóan ősi aggádikus gondolkodás az, ami
alapján a mai karizm atikus keresztény m ozgalm ak (pünkösdisták,
karizm atikus katolikusok, Hit Gyülekezete stb.) apokaliptikus
szim bólum ként értelm ezik a zsidó államot.
A zsidó világnézet mai, vészkorszak utáni kontrasztos ket­
téválása, az ultra-ortodoxok és a cionisták szem benállása — m ely­
ben a szentek és a hősök m ítosza rejlik — szintén a kétféle tradicio­
nális zsidó gondolkodásm ód ütközésének a következm énye. A
szentek tagadják a hősök által létrehozott Izraelt. Az ultra-orto­
doxok herm eneutikus törvénytisztelete szerint csak a Messiás
állíthatja helyre Izraelt; sem David BEN-GURION, sem Chaim
WEIZMANN nem a M essiás, tehát Izrael nincs. A H olocaust
nem zedékének azok a túlélő tagjai, akik rokonszenveztek a
 HÍDVÉGI MÁTÉ KÖNYVSZEMLÉJE 435

cionizmus eszméjével és akik képesek voltak megőrizni h itü k e t az

európai zsidóság lerombolásának történetében aggádát láttak/ ezért
mondták: a Shoah szülte újjá Erecet, a vészkorszakból lett Izrael.
„Miért pusztult el hatmillió zsidó mártír? Az isteni igazság miért
tűrte ártatlan halálukat? — marcangoljuk önmagunkat, és a meg­
rendült hitű emberek bennünket a kérdéssel évek óta szüntelen.
... Halálukból élet fakadt. Az ő mártíromságuk ébresztette fel a
nemzetek lelkiismeretét, az ő haláluk siettette elhatározásukat,
hogy a mindenkinek prédául dobott, ezer halálból is feltámadott,
hontalan nép kétezer év után hazára találjon ismét.... 'Elmentem
melletted és láttam, hogy véredben vergődsz.' (Ez 16,6) Szólunk
hozzátok: a ti véretekből született meg Erec Jiszráél. Ámen."
A derása, a tradicionális zsinagógái prédikáció a keresztény
kérügma zsidó párja. A klasszikus, az igazi derása a hagyom ányból
indul a m ába, m ondanivalója — legyen bárm ennyire is m o d em —
kifejtéséhez például egy régesrégi m idrást alkalmaz. Scheiber Sán­
dor előbb idézett beszéde — M ártírok vére —, m elyet 1948. január
1-én m ondott el a Vadász utcai Ü vegház helyén, azon a helyen,
ahol a nyilasok m egölték édesanyját, egy igazi, valódi midrás.
„Beszédei nem veszítették el értéküket a pillanattal, amelyben
elhangzottak, mert mindig több volt bennük az alkalmiságnál s
belső súlyuk biztosítja elévülhetetlenségüket."
1923-ban írta ezt MÓRA Ferenc, Löw Im m ánuel, szegedi főrabbi
egyik beszédkötete előfizetési felhívásában. Szavai illethetnék
Scheiber Sándor beszédkötetét is.
CHEIBER— d u n aföld vári főrabbiként — prédikációit, m in t
egy-egy verset, szó szerint m ondta. (Később is, m indig, m in­
denben és m indenütt ragaszkodott a szöveghűséghez.) 1945
u tán felolvasta beszédeit. Ezért m aradtak fenn. Félbevágott A4-es
lapokra gépelve, gémkapoccsal összefogva.
Scheiber Sándor prédikációit — am elyek a műfaj legszebb
hagyom ányait követik — átjárják az emlékek; „Nem kezdhetem
m eg előadásaim at anélkül, hogy ne adózzam em lékeim nek" —
m ondta egyszer. Beszéd-midrásai katarktikusak. N em lehet őket
m egindultság nélkül olvasni. A fájdalom kijön, kimászik a
szövegekből, körülveszi az olvasót, s a szoba, az ablakok, a falak, a
bútorok fölött lengő lám pa m ind-m ind em lékeztető jellé válnak;
kávégőzös délutánokra és cigarettafüstös eltűnt estékre em ­
lékeztetik az embert; fotelekben, kékhuzatú pam lagon ülő roko­
nokat idéznek, kanálzörejeket, beszédzajokat, egy másik szobában
felhangzó furcsa zenét. M inden beszédünk egy Auschwitz utáni
aggáda, m inden lépésünk a kivégzőhelyre lépkedő gyerekek lép­
teiből van, végül is m inden lehetőségünk árnyak, árnyékok
összeadódása. (M últ és jövő, Budapest, 1994)
436 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

FROJIMOVICS KINGA, KO M O RÓCZY GÉZA, PU SZTAI

VIKTÓRIA ÉS STRBIK ANDREA: A ZSID Ó BUDAPEST (1-2)

BUDAPESTI ZSIDÓ NEGYEDEK h u lló falai, törm elékei papírrá

váltak, és festék k é alakultak h a jd an volt nők, férfiak, p e st­
budai- és budapesti izraeliták: fontos és szép könyv jelent
m eg új lenyom atban, A zsidó Budapest. A kétkötetes, közel nyolc­
száz oldalas, és a színes fotók mellett ötszáz fényképet, rajzot
tartalm azó m ű a m agyar-zsidó m űvelődéstörténet-írás jelentős
állomása. A m unka előzm ényeként talán csak ORBÁN Ferenc, szak­
mailag kifogástalan, de fájóan rövid könyvét (Magyarország zsidó
emlékei, nevezetességei, Budapest, 1991) em líthetjük.
„Judapest" — a kifejezést egy ism erősöm től hallottam ,
külföldön az antiszemiták hívják így városunkat— mesélte. Judapest
— hányszor kerestem én ezt a Pestet olvasmányaim alapján
m egtervezve sétáimat, és hányszor megtaláltam véletlenül! (Bár le­
het, úgy vagyok ezzel a véletlennel, mint a viccbeli idegen, aki a Dob
utcán menve megállít valakit: „Elnézést uram, nem tudja véletlenül,
hol van itt egy zsinagóga?"M ire az illető: „Véletlenül?!")
GOLDZIHER Ignác és KOHN Sámuel Holló utcai házába egy
cím et keresve léptem be először. S hogy ráeszm éltem , hol vagyok
— em lékszem — le-föl járkáltam a lépcsőn öröm öm ben.
A N épszínház utcában járva, a Kún utcai kereszteződésnél
m a is megállók és nézem Scheiber Sándor egykori ablakát. Raj
Tam ás m ondta, esténként sokszor m ent erre hazafelé nézve
Scheiber lám pafényes otthonát.
„Hová viszed azt a gyereket ilyen késő este?" — feleségem
kérdezte m ostanában, talán az egyik januári szom bat estén. „El­
m együnk sétálni apával a hóesésbe"— felelte Anna gyorsan, m in­
den további kérdés lehetőségét is kizárva. Akkor m ár vagy egy
félórája állt az ablaknál, bám ulta a hóesést. „Sétáljunk egyet,
apa!"Jól van kislányom, elmegyünk, elm együnk egy különös helyre.
Elvittem a Csörsz utcai régi zsidó tem etőhöz, amely van olyan
szép, m int híres prágai párja. Este tíz óra lehetett, csodálatosan
havazott akkor. A nna a kőkerítés párkányába kapaszkodott és
m eghatottan nézte ezt a hatalm as házak közé szorult piciny ódon
tem etőt. „Nézze csak, apa, az ott olyan, m int egy gyerek a
szüleivel!" Két nagyobb sírkő közti kőre m utatott az éjszakában.
„Azok meg, m intha m agyaráznának egymásnak valamit!" Két m eg­
dőlt sírkő egymás mellett. „Szegény, milyen magányos ott hátul!" Az
egyik sírkő-árnynak kalapja lett, a másiknak válla, karjai. Volt amelyik
könyvet olvasott, egy másik aludt, behavazott kezére hajtva fejét. A
város ezalatt elhalkult körülöttünk, mi pedig — nem tudom , m eddig
m aradtunk —, m egelevenítettük az egész temetőt.
KOMORÓCZY Gézáék könyve sok m indent bem utat, ami
zsidó, vagy ami zsidó volt Budapesten. Lehetne, persze, írni egy
harm adik kötetet is. Budapesti zsidó iparosokról, tudósokról, az
egyetem ekről (a M űegyetem en a gőzturbinák gépészetét egy m a­
 hídvégi Má t é k ö n y v s z e m l é j e 437

gyár-zsidó professzor tanította: BÁNKI Donát). Lehetne írni a budai

zsidó villanegyedekről, a két világháború közötti m agyar építészet
csúcsteljesítményeiről, a budapesti zsidó m űvészekről, festőkről,
írókról; Max N ordau lakásáról: leveleire írta, D ohány utca 7, 6-ik
ajtó. Kellene írni a M argit körúti Átrium -házról többet. B udapest­
nek ez az épülete zsidó jelkép. A huszadik század legnagyobb
form átum ú magyar-zsidó művésze, KOZMA Lajos tervezte. (Könyv­
től házig m indent csinált. Egy általa tervezett székben ülve írom
ezt a cikket.) Az Átrium -ház statikusa KOMOLY O ttó volt, akiből a
m agyar cionisták vezetője lett, em berek százainak életét m entette
meg, a nyilasok 1945. január 1-én belelőtték a Dunába.
SIDÓ BUDAPEST. Ez a fogalom pár annyi m indent jelent,

Z házakat, utcákat, em bereket, eltűnt, eltűnő, meglévő he­

lyeket, érzéseket, am elyek nem m úlnak el soha.
Egy ideje, azóta talán, hogy éveket éltem K anadában, én külföldön
is B udapestet keresem és találom. Jeruzsálem ben, az ortodox
zsidók negyedében, a Mea Shearim -ben én Pesten érzem magam:
a Terézváros öreg házainak udvarán; Trieszt, Bécs, Prága nekem a
Józsefváros hangulatát adják; a világon m inden piac a Teleki téren
van, és m inden antikvárium a M úzeum k örút egy darabja.
Hogy igazából mi is a zsidó Budapest, G oldziher Ignác
m ondta meg, am ikor így fogalmazott:
„Ami a nem zetiségem et illeti, d u nántúli m agyar vagyok, ami
pedig a vallásomat: zsidó. Jeruzsálemből eljövet azt m ondtam :
M egyek haza."

(Városháza és M TA Judaisztikai Kutatócsoport, Budapest, 1995.)

H íd v é g i M á té

D E É SZ1SZ (IMA) (19. S Z Á Z A D E L E J E K Ö R Ü L )

 ARC A HOMÁLYBÓL

MAGYAR IRODALOM m egh atározó sajátossága, h o g y ritkán

en gedhette m eg m agának az öncélú belterjességet. Az
utóbbi négyszáz évben akarva-akaratlanul a pislákoló
nem zeti lét őrzőjévé vált: ZRÍNYITŐL ADYIG fel-fel hangzik a
figyelmeztetés az őrzőknek a strázsán. Ez az elkötelezettség a
legnagyobbaknál soha nem m ent a minőség és európaiság rovására,
bár az álvitákban születő álértékek honi forgalmazói ugyancsak szeret­
nék így láttatni. Azonban —- csupán a félmúltból említve néhány nevet
— sem MÁRAI, sem ILLYÉS, sem KODOLÁNYI János, sem BlBÓ, sem
NÉMETH László életművén nem ütött léket a sorsvállalás, lesüllyesztve
m unkáikat a fényes nemzetközi vizekről a hazai iszapba.
A kérdés ugyanis soha nem úgy m erült föl bennük, hogy
m agyarság vagy európaiság, hanem a m agyarság és európaiság
értékeinek összhangját hozták létre könyveikben. •
Ném eth László* a magyar irodalom legérdekfeszítőbb és
legvonzóbb alakjainak egyike. Pályája alkonyán önmagát a nagy
magányosok közé sorolta, megtagadva a közösséget még a népiekkel is:
„Borzasztóan egyedül éreztem m agam abban az ügyben — írja -,
am elyre az életem et szenteltem . A nagy dagályban engem is
felkapott a népszerűség, de hát kezdve azon, hogy én is „népi író"
vagyok — csupa tévedés vagy éppen elnézés volt. Mi voltam én
nekik? A SZABÓ Dezső helytartója egy nem zedékkel alább: leg-
föllebb az ő „urbánusuk", de azzal, hogy közibük álltam, azt am it
én ism ertem s ők nem , együgyű form áiknak vetettem alá."

M ajd azt m ondja: csupán kötelességből társult, a társaságot m ár

csak elviselte. Személyiségének alapvonása a szinte feltétel nélküli
rajongás és a kím életlen elutasítás volt. Ifjan Szabó Dezső
igézetében nőtt fel, ám nála következetesebben senki sem számolt le
a hajdani mesterrel. A népszerűséget kereste — írja róla -, hamis
paraszt-mítoszt teremtett a felemelkedés útjának m egm utatása he­
lyett, zsidó-gyalázóból sváb-gyalázóvá lett, és mindössze csőcseléket
tu d o tt nevelni. Véleménye sarkos és elfogult, de a személyes
sértettségen túl a kétségbeesés m unkál benne.
N ém eth László tehetsége javát a m agyarság m agasabbra
jutásáért áldozta. Ő t idézve: a nem zet ö n tudatának újraszövésére

* N ém eth László 1901. április 18-án, 95 éve született.

 MÓROCZ ZSOLT NÉMETH LÁSZLÓRÓL 439

— és valójában csak eszközei korlátozottsága m iatt lett író.

Életének 63. é v é b e n az első szélütést követően, áprilisban jegyzi
le: „Te voltál KOSSUTH? Haljak m eg GÖRGEYKÉNT. Érzékeny vol­
tam? M érjétek érzékenységem et azon, hogy mit viselek el." Bár
akadt epés pályatársa, aki szerint m inden alkalm at m egragadott a
szenvedésre, szépírói m űködésének az érzékenység a kulcsszava. A
m arcangoló önvád felvetette kérdés — amely útján végigkísérte —
azonban hamis. N em a K ossuth-G örgey ellentétben találjuk meg.
SZÉCHENYI nyom dokán járt szelletni értelem ben, a legnagyobb
nem zetépítő m agyarok egyikeként. M űködéséhez, hatásához
kortársai közül csak Illyésé fogható. N ém eth Lászlót — vallom ását
híva tanúságtételként, Széchenyi drám ájából — a fölháborodás, a
gyengék igazsága, „szóval a hazafiság" ejtette ebbe a csapdába.
Egyetemes érdeklődése, tehetségének általános irányultsága — az
a bizonyos „g"-faktor, am int a pszichológusok nevezik — alkal­
m assá tette volna, hogy term észettudós váljék belőle. Ebben az
esetben valószínűsíthető, hogy valam elyik N obel-díjasunkat ü n ­
nepelnénk szem élyében. Egyéni sorsa a tudom ány hűvös és ra­
cionális világában bizonyosan könnyebben alakul. Talán bol­
dogabb életet él, nem m egkeseredve hal meg.
UNKÁSSÁGÁNAK általában három nagy vonulatát szokás

M m egkülönböztetni: az esszéket, a drám ákat és a

regényeket. SZÁVAI János — teljes joggal — önéletírásaira
hívja fel a figyelmet, am elyek — úgy véli: a m agyar irodalom
legnagyobb könyvei közé tartoznak. Esszéi közül a 2. világháború
előtt születettek tele vannak gondolati feszültséggel, a tájékozódás
izgalm ával, m ohóságával. M úzsájuk — m int m ondja
egyszem élyes lapjában, a Tmiúban — a szorongató tájékozatlanság
volt. Valam int — fűzzük hozzá — a feladatvállalás kétségbeejtő
nagysága. Központi életelve a minőség: nincs nagyobb m éreg az
em ber szám ára alvó, kihasználatlan képességeinél — hirdette.
Vélem énye később sem változott: a minőségi életet „am elynek
képességeink sokoldalú fejlesztése az egyik feltétele (...) én a
M inőség szóval próbáltam jelezni" — írja a Homályból homályba
lapjain. Legism ertebb tanulm ánya, ami m iatt hosszan és újra meg
újra a tám adások kereszttűzében állt, a Kisebbségben. M ondani­
valója máig érvényes. Ady nyom án azt veszi szám ba, a nem zeti
tu d ato t — szerinte — leginkább m eghatározó irodalm on ker­
esztül: m ikor és hogyan veszett el a m agyar a m agyarban. Pályája
erkölcsi csúcsának a M ásodik szárszói beszédét tartotta. Ebben arra
kereste a választ, hogy a m agyar, ez a nagy középkori nem zet,
m iként süllyedt bennszülötté saját országában: „gazdaságilag
kizsákm ányolják; idegen civilizációk selejtje ellen nincs védelm e;
erkölcsében és testében nyom orodóban van." Előrevetítve az
eljövendőket így folytatja, m ár-m ár az ésszerűségen túli hittel:
„Még ha m ind egy szálig kiirtanak is bennünk, tám ad egy új
értelm iség, amellyel helyzete a mi gondolatainkat folytattatja."
H osszú lenne fölsorolni a m agyar szellemi exodus neveit 1948-tól
440 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

'56-on és a kádárista „kultúrpolitikán" át, a mai agyelszívásig. Arra

azonban föltétlenül fel kell hívni a figyelmet, hogy am ennyiben
olyan írók, akár N ém eth László vagy Illyés, akiket tehetségük,
m űveltségük, nyelvtudásuk szinte predesztinált az emigrációra,
távoznak, akkor az ö n tu d at szikrája sem m arad fenn ebben a
népben. (Rövid kitérő csupán: Illyés hasonló szellemi m agányról
szám ol be az Ajtófélfának döntve vállam cím ű versében — ha más
okból és időben is, — m int prózaíró barátja visszaemlékezéseiben.)
N ém eth László regényei, annak ellenére, hogy esszéis­
taként a legújabb európai és hazai irányzatokat elem ezte és m u ­
tatta be, a 19. századi elbeszélőm űvészet elveit követik. Vallomása
szerint például PROUST erősen befolyásolta az Emberi színjáték
cím ű m űvét, ám ezt a hatást ugyancsak nehéz kianalizálni a
könyvből. Legsikerültebbek az olyan m unkái, am elyek görög
korszakának eredm ényei nyom án születtek, és a drám ai fon­
alvezetést egyesítik a lélektani mélységekkel. Ezek közül is kie­
m elkedik az Iszony. Szépprózájában, de darabjaiban sem volt for­
m abontó, formai újító. A meglévő eredm ényekre épített, ami a
divatok m úló pillanataival szem ben biztosítani fogja m űvei ját­
szhatóságát, olvashatóságát. M unkássága valódi értékét a tartalmi
elem ek adják. Galilei]e m indenkor m egm arad történelm i
drám ának és a szellemi — lelki zsarnokság elleni parabolának.
T k T " YELVE MIATT nem csupán színházi, de prózai írásait is
/ % / tám adták, időnként ócsárolták. Valójában m ondani-
J . yl valójával volt m indenkor baj. Metaforikus nyelve
„mindössze" elemi erővel vitte a köztudatba gondolatait. DANTO a
metaforát elemezve arra a következtetésre jutott, hogy az az egyik
leghatásosabb, legdinamikusabb nyelvi alakzat, leginkább képes
kívánt érzelmi hatását kiváltani a befogadóból. Igazi bűnévé ez vált,
a széleskörű visszhang. Személyiségének alapvonásai közé tartozott
a Dugovits Titusz-i önfeláldozás, ha úgy érezte, hogy nem zete
végveszélybe került. Utópiáinak torz változatait vetélte világra
történelm ünk. Kert-Magyarország helyett panelházakat, hétvégi
bodegákat, ócska sufnikat. A minőségi emberrel szemben szakbar­
bárokat. A harm adik út ellenében előbb a szovjet típusú szocializmust,
utóbb a liberalizmusnak nevezett, szélsőségesen nemzet- és értékelle­
nes ideológiát. Almai közül a tehetséggondozás, a kiválók iskolája nem
valósult meg, ám a politikai megbízhatóságon alapuló kontraszelekció
virágkorát élte az elm últ évtizedek szellemi böjtje alatt.
M indezek tények, de nem m egváltoztathatatlan fátum ok.
N ém eth László, tudjuk, m ég a gályapadból is laboratórium ot
csinált. M unkássága példaértékű, jelentősége vitathatatlan. Az
utókor egyetlen méltó m ódon válaszolhat nagy írójának. Ha m űve
— akár Széchenyi nagycenki nyughelye — a nem zet szellemi
zarándokhelyeinek egyike lesz.
MÓROCZ Zsolt
 K R I S Z T U S (19. S Z Á Z A D )

K R I S Z T U S (18. S Z Á Z A D M Á S O D I K - 1 9 . S Z Á Z A D E L S Ő FE LE )
 TAVOL-KELET ES A KOZEL-KELET

Két nem zetközi konferencia került 1996 m árciusában az érdek­

lődés középpontjába. Az egyik székhelye Bangkok, a másiké Sarm-
es-Sejk (Egyiptom) volt.
T I URÓPA ÉS A TÁVOLI ÁZSIA első találkozását Marco POLO
M— nevéhez kötik. A velencei utazó 1271-ben indult el és vágott
Mm J keresztül egész Ázsián, amíg elérkezett Kínába és 1295-ben tért
haza, m ajd megjelentette A világ leírása című korszakos művét.
Európát elkápráztatta m indaz, amit m egtudott a Távol Keletről, jog­
gal, hiszen abban az időben Kína gazdasága, építészete, csatornázása,
hajózása, ipara jóval fejlettebb volt, m int Európáé.
A m ásodik érintkezés a gyarm atosítás korára esett. A
felvilágosodástól és az ipari forradalom tól sarkallva Európa kiter­
jesztette uralm át Kelet-Ázsia nagy részére, m iközben K ínában
m egtört a fejlődés, m egm erevedett a társadalom.
Idén, március első napjaiban új szakasz kezdődött Európa
és Ázsia viszonyában — sokan ezt a harm adik találkozásnak
nevezik — am ikor az Európai Unió tizenöt, és a Távol-Kelet tíz
vezetője találkozott Bangkokban, Thaiföld fővárosában. Ez m ár az
egyenjogúak csúcs-összejövetele volt, hiszen Kelet-Ázsiának,
am ely húsz évvel ezelőtt a világterm elésnek m ég 16%-át adta, m ost
m ár 25% a részesedése. Lélekszámát tekintve, persze, Ázsia m ég
m indig elm arad a reális lehetőségek m ögött — nagy dél-ázsiai
országokat, Indiát és Pakisztánt meg sem hívták — de a részt vevő
tíz ország évi növekedési ütem e tartósan 5-6%, ami azt jelenti, hogy
2025-re a világterm elésnek m ár 40%-át adja m ajd a Távol-Kelet.
Vagyis túlszárnyalja az Egyesült Államok és az Európai Unió
együttes termelési m ennyiségét. Kína GDP-je egyedül m eg fogja
haladni 2020-ra az Egyesült Államokét, ha a növekedése továbbra
is a 7-8%-os ütem et tartja. Az elm últ öt esztendőben a világ öt
leggyorsabban gyarapodó országa ehhez a térséghez tartozik:
Kína, Dél-Korea, Tajvan, Thaiföld és Szingapúr.
Ilyen megközelítésből vizsgálva a találkozót, valóban egyet
lehet érteni azzal a felfogással, hogy új történelm i szakasz
kezdődött Európa és Ázsia viszonyában.
A világgazdaságot korunkban három m ozdony röpíti
előre: Eszak-Amerika, az Európai Unió és Kelet-Ázsia. Az első és a
harm adik térséget m ár számos kétoldalú és m ultilaterális
egyezm ény köti össze. Im m áron ötéves az PEC, az Ázsia-Csendes-
 PETHŐ TIBOR: TÁVOL-KELET ÉS A KÖZEL-KELET 443

óceáni (Padfic) Gazdasági Együttműködés intézménye/ amely szoros­

abbra fűzte a kapcsolatokat Amerika és Kelet-Azsia között. A 18 ország
évi csúcsértekezlete lehetővé teszi a további kezdeményezéseket és a
tapasztalatok kicserélését. Nincs viszont ehhez hasonló intézményes
kapcsolat az Európai Unió és Kelet-Azsia között. A bangkoki találkozó
volt az első lépés ahhoz, hogy ezt az űrt kitöltsék.
A két térség az „alulkereskedés" és az „alulberuházás" ál­
lapotában van jelenleg. Az Európai Unió kereskedelm i forgalma és
beruházásainak m ennyisége messze elm arad az USA és a kelet­
ázsiai térség belső forgalma és tőkeexportja mögött. Ez fordítva is
igaz. Például Japán közvetlen európai beruházása tíz évvel ezelőtt
m ég 11%-ot tett ki, m ost viszont lecsökkent 8%-ra. A többi kelet­
ázsiai ország európai beruházása elenyésző. A szám oknál m a­
radva, 1994-ben a kelet-ázsiai országok 25%-ban részesedtek az
amerikai kereskedelem ben, ez európai összehasonlításban csak 8%
volt. Az európai és a távol-keleti m agánszektor előtt óriási perspek­
tívák nyílnak, a korm ányok feladata ennek elősegítése. N em csoda
tehát, hogy Bangkokban m egjelent H elm ut KOHL, Jacques CHIRAC
John MAJOR és az európai Unió elnöke, Jacques SANTER. H iszen
csupán Kelet-Azsia infrastrukturális beruházásait az elkövetkező tíz
évben 1,5 ezer milliárd dollárra becsülik. A találkozón, érthetően, nem
kerültek szóba az érzékeny egyéb kérdések, m int például az em ­
beri jogok ügye Kínában. Annál inkább a távol-keleti országok
exportjának nehézségei az EU-ban. A záróközlem ényben csak
röviden esett szó a kereskedelem liberalizálásáról, a leginkább
előrenéző európai vállalatok azonban m ár ráébredtek a piaci le­
hetőségekre. Csak n éhányat említünk: a Volkswagen, az Alcatel és
a Nokia.
A tanácskozáshoz n yújtott Kína sajátos hangulati
aláfestést. K özéphatósugarú rakétákat lőtt ki Tajvan partjai
közelében, m ajd tengeri hadgyakorlatot ren d ezett a szorosban. A
cél kettős volt. Egyrészt ism ét a világközvélem ény tudom ására
hozta, hogy Peking Tajvant Kína elidegeníthetetlen részének
tartja. M ásrészt így igyekezett nyom ást gyakorolni a tajvani
választókra a küszöbönálló elnökválasztás előtt. A politikai-kato­
nai zsarolás azonban eredm énytelen m aradt.
MÁSIK NEMZETKÖZI ÉRTEKEZLETET e g y ip to m i terü leten , a
V örös-tenger partján fekvő Sarm-es-Sejkben tartották
huszonkilenc állam- és korm ányfő részvételével. Jelen volt
Bili CLINTON amerikai, Borisz JELCIN orosz, Jacques Chirac francia
elnök, valam int John Major brit és H elm ut Kohl ném et korm ányfő.
A tanácskozás hatalm as dem onstráció volt a terrorizm us ellen.
Kilenc n ap alatt a H am asz öngyilkos terroristái három
m erényletet követtek el, kettőt Jeruzsálem ben, egyet Tel-Avivban.
Az autóbuszokon és a bevásárló központban öngyilkos terroristák
által végrehajtott m erényleteknek ötvennyolc halottja volt, köztük
sok gyerek.
444 MAGYAR SZEMLE 19%. 4. SZÁM

GYILKOSSÁGSORÓZÁT m egrázta az e g é sz világot, és a bukás

szélére sodorta a közel-keleti békefolyam atot. A nem zetközi
értekezlet m egm utatta, hogy Izrael állam nincs többé
elszigetelve a térségben, m ert a fundam entalizm us és a ter­
rorizm us ellen felsorakozott Jordánia, M arokkó, Algéria, Jemen,
Szaúd-Arábia, Bahrein, az Egyesült Arab Em irátusok, Katar és
O m án. Szíria nem képviseltette m agát, de külön üzenetben jelezte,
a napirendet és az előkészítést kifogásolta.
Simon PERESZ izraeli m iniszterelnök és Jasszer ARAFAT, a
Palesztiniai Felszabadító M ozgalom vezetője elkötelezte m agát,
hogy a békefolyam atot a terrorista m erényletek ellenére is folytat­
ják. U gyanakkor tudatában van annak, hogy a terroristák súlyosan
veszélyeztetik m indkettőjük helyzetét. Peresz könyörtelen
háborút h irdetett a H am asz és az Iszlám D zsihad terroristái ellen,
Arafat is vállalta, hogy saját biztonsági erői letartóztatják a Gaza
övezetben és a palesztin fennhatóság alatt álló városokban a
H am asz vezetőit. A konferencián Arafat először ítélte el n y ­
ilvánosan a H am aszt és az Iszlám Dzsihadot. De kitért arra is, hogy
a palesztin területek köré vont izraeli zárlat m ilyen súlyos ellátási
helyzetbe hozta az ottani lakosságot. Clinton beszédében hitet tett
a közel-keleti béke győzelm e mellett, és a terrorizm us tám ogatói­
nak határozott elítélését követelte. Peresz nevén is nevezte Iránt,
m int a terror központját, ez a kitétel azonban a zárókom m ünikébe
nem került be. A csúcstalálkozó u tán Clinton egy n a p o t Izraelben
töltött, ahol a CIA vezetőjével együtt részt vett az izraeli állam ­
biztonsági bizottság tanácskozásán. Az USA antiterrorista szer­
ződést köt Izraellel, és 100 millió dolláros segélyt ad ehhez.
N em kétséges, a vallási fanatikusok és más szélsőségesek
szét akarják robbantani a közel-keleti békefolyam atot. Ez volt a
szándéka izraeli részről Jichak RABIN gyilkosának és ez a célja a
palesztin terrorszervezeteknek. Izraelben május 29-én parlam enti
választásokat tartanak és a szavazók döntenek m ajd arról, m arad-
jon-e Peresz és az Izraeli M unkapárt hatalm on, vagy a kiélezett
helyzetben a vezetést vegye át a Likud és a vele szövetségben lévő
jobboldali radikalizm us. Az újabb terrorhullám ig biztosnak lát­
szott Peresz győzelm e, m ost azonban m ár a Likud vezetője, Ben­
jam in NETANJAHU került az élre. U gyan ő is azt m ondja, hogy
tiszteletben fogja tartani az 1993-as oslói m egállapodást a paleszti­
nokkal, de csak addig, amíg a palesztinok is betartják. Peresz
politikai jövője nem kis m értékben Arafattól is függ. H a a palesztin
vezető megfelelő erélyt m u tat fel a Ham asszal szem ben, akkor
Izrael nem fog katonai erőszakot alkalmazni és fegyveresen
visszatérni a palesztinoknak átadott területekre. Arafat eddig a
H am asz tizenhárom ism ert em berét tartóztatta le és az izraeli
titkosszolgálat segítségével — érdekes együttm űködés — igyek­
szik fogságba vetni a többit is. De Arafat sem m ehet túl messze,
m ert tartania kell eddigi tám ogatóinak elpártolásától.
 PETHŐ TIBOR: TÁVOL-KELET ÉS /1 KÖZEL-KELET 445

A politikai-katonai m egfontolások csak egyik oldalát jelentik a

közel-keleti kérdéscsoportnak. A bonyolultabb és áttekinthetetle­
nebb az érzelmi, lelki és vallási oldal. Az izraeliek és palesztinok
1947 óta engesztelhetetlen gyűlölettel viseltetnek egym ás iránt.
Sári NUSSEIBEH, a jeruzsálem i Al-Quds Egyetem rektora a
Newsweekben (1996. III. 18.) így ír: „A Szentföldön a m o­
ham edánok és a zsidók abban a rem ényben élnek, hogy ők vannak
legközelebb az Istenhez". Tetteik m élyén valahol m indig
felfedezhető a vallási bigottság. A zsidó rabbik, így a Los Angales-i
Simon W iesenthal K özpont egyik vezetője, M arvin HIER döntő
fontosságúnak tartanák a m oham edán egyházi vezetők állásfo­
glalását a terrorizm us ellen. A Los Angeles Times-ban (1996. III. 12.)
A braham COOPER, a dékán arról ír, hogy m eglátogatta Egyiptom ­
ban a Nagy M uftit és igyekezett rábeszélni az öngyilkos terrorcse­
lekm ények elítélésére. Találkoztak a jerikói im ám m al is, és kérték,
adjanak ki fe tv á t, egyházi döntést az öngyilkos m erényletek
kárhoztatásáról. Amint Rabin gyilkosa is Isten akaratára hi­
vatkozik, így azok a m uzulm ánok, akik TNT köteget csavarnak
m agukra, szilárdan hisznek abban, hogy Allah a hetedik m enny­
országba juttatja őket. Az El Faw w ar m enekülttáborban, ah onnan
a két utóbbi m erénylő is szárm azott, hatvan fiatalember esküdött
fel öngyilkos akciók elkövetésére.
GÉN KITERJEDT a terrorizm us álcázott tám ogatóin ak hálózata.
\ Time külön cikkben foglalkozik a láncolattal (1996. III. 18.).
Nemcsak Irán tám ogatja évente sok millió dollárral a H am aszt,
hanem Szaúd-Arábia, Líbia, az öbölmenti országok és Szudán, ahol
a m erénylők m indig biztos m enedéket találnak. Izraeli források
szerint a H am asz 60-70 millió dollárt kap a külföldi, elsősorban
Am erikában és Angliában élő adakozóktól. Csak az USA-ból a m últ
évben 30 millió dollár érkezett, Angliából 12 millió. Az iszlám
fundam entalizm us, különösen a '68-as arab-izraeli háború óta új
reneszánszát éli, Algériától Afganisztánig és Pakisztánig. És ezen
nem változtat egy nem zetközi konferencia.
PETHŐ Tibor
446 MAGYAR SZEMLE 1996. 4. SZÁM

SU M M ARIES

Q u a si — Editor's Note by G á b o r Czakó.

sociologist, President of the Budapest University of Economics.

R u d o lf A n d o k k á ,
S e lf - I n te r e s t or I n d i v i d u a l o r C o m m u n i t y ? With the Hungarian
E th ic s ?
controversies of an emerging market economy in the background, the author takes
a look at recent attempts of Western sociological theory to bring ethics and values
and interest-oriented behaviour into harmony.
I s t v á n N emeskü RTY, writer, Budapest. L á s z ló O 's v á th a n d th e R o y a l H u n g a r ia n
M i n i s t r y o f I n te r n a l A f f a ir s . A survey of the career and work of O'sváth, Ministerial
Director from the Thirties to 1944, gives a glimpse of high professionalism and
integrity, in areas ranging from social and health policy to the secretly co-ordinated
affairs of Polish and other refugees during World War II.
Professor f á n o s SZÁVAI, literary historian, former Ambassador to the French
Republic, Paris. J ó z s e f A n t a l l , th e M a k e r o f F o re ig n P o lic y . From the special angle
of Franco-Hungarian relations, we gain an intimate view of the initiatives, of the
substance and style of Prime Minister Antall's foreign policy (1990-93).
Round Table Series of the Department of Behavioural Studies, Semmelweis
University of Medicine, Budapest. T he P r ic e o f L ife - T h e P r e s e r v a tio n o f V a lu es.
Doctors, administrators and psychologists discuss human and economic issues in
a reassessment of hospital treatment.
Professor pulmonologist, Budapest. T h e R o le o f S o c ia l
M i k l ó s BÖSZÖRM ÉNYI,
Like in many other European countries,
F a c to r s i n th e R e -e m e r g e n c e o f T u b e r c o lo s is .
tubercolosis is again on the rise in Hungary, after decades of almost complete
absence, as a dangerous disease.
librarian, The Uniate Catholic Library, Nyíregyháza. C o s m o g o n y o f a
F e ren c BUJI,
As opposed to theories of
C h ild r e n 's D r a in in g - T h e S e l f - P o r tr a it o f É v a P e rg e r.
children's drawings as pathological material or imaginary reality, the study
examines how a fully defined relationship to the world and the cosmos emerges
from a young girl's drawing.
art historian, Budapest. R u s s ia n B r o n z e Ic o n s . The icons, many of
G y ö r g y R Ú Z SA ,
them worn as amulets by soldiers of the Russian army invading independent
Hungary in 1849, belong to an anonymous Hungarian collector, and will be first
put on show at the Christian Museum of Esztergom.
writer, city planner, Budapest. N ie tz s c h e 's A n t i - C h r i s t . This
E n d r e M iK LÓ SSY ,
enigmatic book, often regarded as a confused fragment, is treated in this essay as
a harrowing premonition of the modern apocalypse, with Nietzsche as its medium
rather than actor.
Z s o l t M Ó R O C Z , writer, Kőszeg. A F ace F ro m th e D a r k n e ss .
A look, against a historical
background, at the role and heritage of László Németh (1901-1975), a major
novelist and the most influential intellectual of the so-called Populist movement,
on his 95th anniversary.
chemist and cultural historian, Member of the European Academy,
M á té H íd v é g i,
Budapest, reviews the essays of the late Rabbi Sándor Scheiber and the compilation
The Jewish Budapest in „Hungarian Jewish Books".
T ib o r P r iI I Ő , Senior Editor, Magyar Nemzet. F ro m th e N e a r E a s t t o th e F a r E a s t.
During the last month, Europe and Asia have come together in two meetings, in
Bangkok and Egypt, that have symbolic meanings much beyond their actualities.
NEMZETIü SZÍNHÁZ
A Nemzeti Színház műsorából:

Április 26-án pénteken Csiky Gergely: A Nagymama c. két részes

vígjáték bemutatója. A főbb szerepekben: T o ln a y K lá rim v ., K á lla i
F e re n c, S in k o v its Im re, A g á rd y G ábor, B é re s Ilona. További
előadások: 29. hétfő, 30. kedd. Májusban: 2. csütörtök, 3. péntek,
9. csütörtök, 18. szombat du. 3 óra, 19. vasárnap de 11 óra,
25.szombat du. 3 óra, 26. vasárnap de. 11 óra, 30. csütörtök .
Április 17., 18., május 1., 14., 29., Lenni vagy nem le n n i. Április
19., május 1., 14., 20., 29. : La Mancha lovagja.
Április 20., 27., du. 3 óra, május 4., 10., 22.: Szent Péter esernyője.

A Várszínház műsorából:

Páskándi Géza: Vendégség. Főbb szerepekben: B e s s e n y e i F e r­

enc, C s ö m ö r Csilla, S za ká csi S ándor, T ahi József. Előadások: 25.
cs., május 2. cs., 7. kedd, 19. v.
Katona József: Bánk bán. Előadások: 27. szombat, május 9., 13., 25.
Liszt Fesztivál. Előadások: május 3., 4., 8., 10., 18.

^ 0 65 . Hl A Thália Színház műsorából:

\
s Ionesco: A székek. Szereplők: Ig ló d i István,
? T ö rö csik M ari, M o ln á r Tam ás. Előadások:
,* április 17., 23., 24., május 7., 16., 23., 24.
Á John Osborn: Redl. Főbb szerepekben:
G á sp á r Sándor, S eress Zoltán, G yő ry Emil,
SC90• I vV
K u b ik Anna, B u b ik István. Előadások: április
18., május 8., 19., 22., 29.
Steinbeck: Egerek és emberek. Főbb szerepekben. G á s p á r
S ándor, B u b ik István, K a u tz k y József, H irtlin g István. Előadások:
április 19., 22., május 3., 15., 23., 31.

(A külön nem jelzett időpontban az előadások este 7 órakor

kezdődnek.)

Megjelenik havonta
A szerkesztőség címe:
1067 Budapest, Eötvös u.24.
Postacím: 1399 Bp., Pf. 701/216
Telefon/fax: 111-6477
Kiadja:
Magyar Szemle Alapítvány
Felelős kiadó:
D r . G ranasztói G yörgy
ISSN 1216 6235
Nyomdai munkálatok:
PRESS + PRINT Kft.
2340 Kiskunlacháza,
Kossuth L. u. 9.
Felelős vezető:
Tóth Imre ügyvezető
Tipográfia terv:
Ba n g a Fer en c
Műszaki szerkesztés:
M agyar B ertalan
Terjeszti belföldön előfizetésben a
Magyar Posta Rt. Hírlap-üzletági
Igazgatósága. Árusításban
megvásárolható a postai területi
hírlapkereskedelmi rt-k árusainál.
Előfizetési díj:
egy évre 1140 Ft, fél évre 570 Ft;
Külföldről előfizethető
a Magyar Szemle Alapítvány
számlaszámán:
MNB 11707024-20332033
vagy megrendelhető levélben,
melyre csekket küldünk
Előfizetési díj: postaköltséggel
együtt egy évre 75 $, fél évre 38 $
A CÍMLAPON:
DEÉSZISZ (IMA)
(19. SZÁZAD ELEJE; RÉSZLET)
FOTO: ÁGOSTON JÚLIA ÉS
R úzsa G yö rg y
A M A G Y A R SZEM LÉT AZ
ALÁBBI H ÍRLA PÁ RU SO K
ÁRUSÍTJÁK BUDAPESTEN:
B atthyány tér, m etró; Frankel
Leó utcai aluljáró; Flórián tér,
Flórián üzletközpont; Bécsi ú t
122-124.; Déli pályaudvar, m et­
ró; Déli p ály au d v ar, lapüzlet;
Kosztolányi tér; Bukarest étte­
rem, lapüzlet; Újpest, Á rpád úti
metró; Kálvin tér 1.; Kígyó utcai
lapüzlet; Deák téri aluljáró, lap­
üzlet; Váci u. 10.; Szabadsajtó u.
6. ; Petőfi Sándor u. 17.; Párizsi
udvar; Nyugati téri lapüzlet; Já­
szai Mari téri aluljáró; Erzsébet
krt. 17., lapüzlet; Baross téri lap­
ü zlet; Ferenc k ö rú ti aluljáró;
B ajcsy-Zsilinszky u. 76., köz­
lönybolt; Lehel tér, Gogol utcai
lapüzlet; Árpád-híd, metró; Mó­
ricz Zsigmond körtér, a 6-os vil­
lamos indulási oldala; 114. pos­
tahivatal; Moszkva tér, Gomba;
Örs vezér tere, Sugár.
A MAGYAR SZEMLÉT ÁRUSÍ­
TÓ KÖNYVESBOLTOK BUDA­
PESTEN:
ATLANTISZ KÖNYVSZIGET
(V., Piarista köz 1.); BENCÉS
KÖNYVESBOLT (V., Ferenciek
tere 5.); MENTOR KÖNYVES­
BOLT (VII., R ákóczi ú t 54.);
ÍRÓK BOLTJA (VI., Andrássy út
45.); LITEA KÖNYVESBOLT (I.,
H ess A n d rá s tér 4.); PETŐFI
KÖNYVESBOLT (II., M argit krt.
7. ); PONT KÖNYVESBOLT (V.,
M érleg u. 6.); FEHÉRLÓFIA
KÖNYVKERESKEDÉS (VIII., Jó­
z sef k rt. 36.); SZÁ ZAD VÉG
KÖNYVESBOLT (V., Veres Pál-
né u. 4-6.); NEMZETI KÖNY­
VESBOLT (XIII., Pannónia u. 22.)
BALASSI KIADÓ KÖNYVES­
BOLTJÁBAN (II. , M argit u. 1.)
k o rlá to z o tt sz ám b a n k o ráb b i
számaink is kaphatók.
 A G arancia B iztosító Rt.
szolg áltatásai
SZEMÉLYBIZTOSÍTÁSOK
> G a r a n c ia N y itá n y É le t b iz t o s ít á s
> S z iv á r v á n y s z e m é l y - é s P a n d a t a n u ló b iz t o s ít á s
> K e le n g y e h o z o m á n y b iz t o s ít á s
y E z ü s t f e n y ő n y u g d ij k ie g é s z ít ő b iz t o s ít á s
> E g y é n i b a le s e t - é s k o c k á z a ti é le t b iz t o s ít á s
> Folyószámla személybiztosítás
> V álla la ti v e z e t ő k é le t - é s b a l e s e t b i z t o s ít á s a
> H ite le k h e z k a p c s o ló d ó b iz t o s ít á s o k

VAGYON BIZTOSÍTÁSOK
y Új O tth o n -G a r a n c ia la k á s b iz t o s ít á s é s É p í t é s - s z e r e l é s b iz t o s ít á s
y V á lla lk o z ó i v a g y o n b iz t o s ít á s é s g a z d á lk o d ó s z e r v e z e t e k b iz t o s ít á s a

GÉPJÁRMŰ BIZTOSÍTÁSOK
> K ő t e le z ő g é p j á r m ű - f e l e lő s s é g b i z t o s ít á s
y C a s c o b iz t o s ít á s

NEMZETKÖZI BIZTOSÍTÁSOK
y U t a z á s i G a r a n c ia B iz t o s ít á s
y IN T R A N S S z á llít m á n y b iz t o s ít á s

FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁSOK
y Á lta lá n o s é s m u n k a a d ó i f e l e l ő s s é g b i z t o s í t á s
> E g y e d i, s z a k m a i f e le lő s s é g b i z t o s ít á s o k

Ügyfeleink 5 % díjkedvezményben részesülnek, ha OTP

lakossági folyószámláról utalják át önkéntes Garancia
biztosításuk havi díját!

ARANCIA
B IZT O S ÍTÓ RT.
C S O P O R T r « Q i >

K ö v e tk e ző s z á m a in k t a r t a l m á b ó l : E g e d y G e rg e ly :
Versengést vagy együttműködést; BŐD P é te r Á k o s: A z erkölcsi
értékteremtésről és az értékteremtés erkölcséről; KÁDÁR B éla:
Sorsanalízis — Magyarország és az Európai Unió ; B O TO S
M á té : Frédéric Le Play; S a v a BABIC H a m v a s B éláró l; PÉNTEK
Já n o s: Hungarológia kisebbségi helyzetben; D r. MÉHES K á ­
ro ly : A gyermekgyógyászati reformtörekvésekről
A m a g y a r k ö zeg észség ü g y m u n k á s a in a k évtizedes óhaja valósult
m eg, m ikor a m últ évi decem ber hó 12-én a belügym iniszter a
törvényhozás elé terjesztette a „güm őkór és a nem ibetegségek
elleni védekezésről, valam int a közegészségügyi törvények egyes
rendelkezéseinek módosításáról" szóló törvényjavaslatot.
„E TÖRVÉNYJAVASLAT AZ ORSZÁG NEHÉZ GAZDASÁGI HELYZETÉBEN a
güm őkór leküzdésére igénybevehető összes anyagi erőforrásokat
a leggazdaságosabban kívánja felhasználni, éppen ezért a
biztosított népesség ellátását elsősorban az állami illetőleg az önk­
orm ányzati gondozóintézetek útján kívánja lehetővé tenni.".
A z ELSŐ ren d e lk e zé s gyógykezeltetésre kötelez m indenkit, aki
tudja vagy gyanítja, hogy tuberkulózisban szenved; kötelezi a
m unkaadót, hogy szükség esetén alkalm azottját erre a
kötelességére figyelmeztesse, sőt a m unkavállaló betegségét a
biztosító intézetnek bejelentse, finnek célja, hogy a güm őkóros
betegségének korai szakában orvosi kezelésbe kerüljön.
A JAVASLAT AZT A KÖTELEZETTSÉGET rója a güm őkór elleni védekezés
szerveire, hogy keressék fel a lakosság közö tt szétszórt, orvost talán
soha nem látott fertőző güm őkórosokat. A törvény gondoskodik
arról, hogy a "szűrés" elsősorban a lakosság azon csoportjait
érintse, m elyek foglalkozásuk, életkoruk, elhelyezkedésük vagy
egyéb körülm ényeik folytán a környezetre, illetőleg a közre fokozott
veszélyt jelentenek. Elrendeli m inden gyermek kötelező orvosi vizs­
gálatát, valamint az egészségvédelem és a bábaszolgálat alkalmazot­
tainak, a dajkáknak, a tanintézetek szem élyzetének, az élelmezési,
ipari és kereskedelm i alkalm azottak, a fodrász- és rokoniparban
foglalkoztatottnak, továbbá a házicselédek ellenőrzését is.
A j a v a s l a t e lle n az orvosi rend több csoportja részéről aggályok is
m egnyilvánullak. Az egészségügyi korm ányzat figyelembe vette
azokat a javaslatokat, am elyeknek a szakszerűség mellett a nem zet
biológiai jövőjének féltése adott alaphangot.
A TÖRVÉNYJAVASLAT ó v a t o s a n BÁR, de meglazítja az orvosi titok­
tartás abroncsát, részlegesen felmenti az orvost a titoktartás
kötelezettsége alól olyan güm őkórossal szem ben, aki nem kezelteti
m agát, vagy a fertőzés tovaterjedésének m egakadályozását célzó
orvosi intézkedéseket nem tartja meg. A kényszerelkülönítést a
törvényjavaslat azokkal a fertőző betegekkel szem ben kívánja le­
hetővé tenni, akiknél tartani lehet, hogy környezetüket m eg­
fertőzik vagy akik a fertőzés meggátlására szolgáló előírásokat nem
tartják meg.
REMÉLHETJÜK, hogy a közegészségügyi törvényalkotás lendülete a
m ainál nehezebb idők súlya alatt sem fog m egtorpanni. (A tu­
berkulózis törvény — részletek; Magyar Szemle, 1940 április)
D e t r e L á s z ló
ÚJ F O LY A M V. 5. S Z Á M BUDAPEST, 1996. MÁJUS ÁRA: 144 FT

KÁDÁR B é l a : S O R S A N A L ÍZ IS — M A G Y A R O R S Z Á G ÉS A Z EU ­
RÓ P AI U NIÓ ; S z á v a i Já n o s : ANTALL JÓZSEF A KÜLPOLITI-
’

KUS, IL; BOTOS M ÁTÉ: FRÉDÉRIC LE PLAY; E g e d y G e r g e l y :

VERSENGÉS VAGYEGYÜEIMŰKÖDÉS?; KÖRKÉP: SZIPŐCS KRISZ­
TINA Cse id y Lá s z l ó , H ídvégi M á té , H o r v á t h Cs a b a Pa lo t á s Z ol ­
tán , O l á h Z sig m o nd , Peth ő Tibor SZEMLÉI; Andorra Rudolf: ÖN-
ÉRDEKVAGYERKÖLCS?, IL; D U N A TV: INTERJÚ CSISZÁRiMRÉVEL
S zerkesztői üzenetek
M űcsarnoki so ro zatu n k ban május 30-án 18 órakor M iklóssy
Endre és FERGE Gábor, az Existentia szerkesztője beszélget
NlETZSCHÉRŐL. A beszélgetés kiindulásául Miklóssy Endre
Nietzsche Antikrisztusa c. esszéje szolgál, amely 1996. áprilisi szá­
munkban jelent meg.
A M a g ya r S zem le A lapítván y S z á m l a s z á m a .■11707024-20332033.
Az Alapítvány tám ogatására befizetett összegek az APEH engedé­
lye alapján az adóalapból levonhatók, befizetésüket igazoljuk. Aki
A lapítványunkat legalább 5.000 forinttal tám ogatja, az a M agyar
Szemle egy éves előfizetését és könyvajándékot kap.
S zerkesztőségi titkársági órák : hétfőtől péntekig, 11—15h
S zerkesztőségi togadóórák : Ko d o l á n y i Gyula: péntek, 12-13h;
CZAKÓ Gábor: kedd, l l- 1 2 h; BANGA Ferenc: kedd, 11—12h; MAGYAR
Bertalan: csütörtök, 10—13h; VÁCZI Gábor: kedd, 10-141'

H iba ig a zítá s . Áprilisi szám unk 389. oldalán (RÚZSA György: Orosz
bronz ikonok c. cikkében) V. G. PEROV A sírnál c. képének keletke­
zési dátum a helyesen: 1859. A 340. oldalon lévő kép nem a 18.,
hanem a 19. században készül t. A szedési hibákért elnézést kérünk.
Szerző i módosítások . A ntall József, a külpolitikus c. tanulm ányom
első részére érkezett észrevételek nyom án az alábbi m ódosításokat
teszem az áprilisi szám ban megjelent szövegen:
1. A 359. oldal 16. sora helyesen így szól: „amelyet az MDF egyik
alapítója, JOÓ Rudolf, később KISS Gy. Csaba, m ajd JESZENSZKY
Géza vezette külügyi m unkacsoporttal" stb.
2. A 362. oldal 10. sora ezzel a m ondattal kezdődik: „Ezt az u tat
Antall József ifjúkori barátja, Tar Pál szervezte, aki ebben az időben
a párizsi Banque Nationale de Paris egyik igazgatója volt.
3. A 363. oldal utolsó bekezdésének 2. m ondata így szól: „Az ötlet
Granasztói Györgytől és Tar Páltól szárm azott."
4. A 365. oldalon a 8. sor kezdete — „Ebből az ügyből sajnos nem
lett semmi" — helyesen így hangzik: „Ez a gondolat csak három
évvel később valósult meg a hosszas nem zetközi egyeztetés miatt."
S z á v a i János

A FOLYÓIRA T MEGJELENÉSÉTA BATTHYÁNY La JÓSALAPÍTVÁNY, A GARANCIA

B iz t o sít ó R t . és a W estei. 900 GSM tám o g atja

A M a g ya r Sze m le A A ntall György

l a p ít v á n y ig a z g a t ó s á g a :
András, Dr. BALOGH János, BŐD Péter Ákos, CZAKÓ Gábor,
G ranasztói György (elnök)J eszenszky Géza, kodolányi Gyula,
M agyar Péter, Szabados György
 Főszerkesztő: KODOLÁNYIGYULA

Szerkesztőbizottság: BORBÁNDI GYULA, CSEH-SZOMBATHY

L á s z l ó , K i n d l e r J ó z s e f , m e l l á r Ta m á s , m o l n á r
G u s z t á v , Sz a b a d o s G y ö r g y , Sz ő c s G é z a , d r . v a r g a C s a b a

Szerkesztőség: BANGA FERENC, CZAKÓ GÁBOR,

CSELÉNYIBÉLÁNÉ, IZINGER ANNA, M AGYAR BERTALAN,
VÁczi Gábor
Szerkesztőségi titkár: ARANY EMILIA

ÚJ FOLYAM V. 5. SZÁ M BUDAPEST 1996. M ÁJUS

KODOLÁNYI GYULA SZABADON, SZEGÉNYEN 451
— SZERÉNYEN?
ANDORRA RUDOLF ÖNÉRDEK, VAGY ERKÖLCS?, II. 453

EGEDY GERGELY VERSENGÉST VAGY 464

EGYÜTTMŰKÖDÉST?
KÁDÁR BÉLA MAGYARORSZÁG 476
ÉS A Z EURÓPAI UNIÓ
SZÁVAI JÁNOS ANTALL JÓZSEF, 492
A KÜLPOLITIKUS, II.
SZAKÁTS M ARA A Z ÁTTELEPÜLT 502
ERDÉLYIEK SZEREPKÉSZLETEI
CSISZÁR IMRE INTERJÚ A DUNA TV 512
ESTI KÉRDÉS C. MŰSORÁBÓL
BOTOS M ÁTÉ FREDERIC LE PLAY 516

SZIPŐCS KRISZTINA ANTONY GORMLEY 529

KIÁLLÍTÁSÁRÓL
CSEJDY LÁSZLÓ ÉRTELMISÉGI ESZMECSERÉK 532
A POLITIKÁRÓL
h íd v é g i Máté könyvszem léi 539
HORVÁTH CSABA 543
PALOTÁ S ZOLTÁ N 544

OLÁH ZSIGMOND KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁSOK 549

A SAJTÓBAN
PETHŐ TIBOR EURO-BICIKLIZÉS 554
450 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

SZÁ M U N K SZERZŐ I

A n d o r r a Rudolf (1931, Budapest): szociológus. 1991-től a BKE rektora. Az

MTA Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottságának elnöke. 1995-től a
Páneurópai Unió Magyar Egyesületének alelnöke.
B otosM áté (1968, Budapest): történész-régész. 1990/91-ben történelmi
tanulmányokat végez a genfi egyetemen. 1992-ben diplomát szerez az
ELTE-n. Kutatási területe a 19. századi francia keresztényszocializmus.
C s l j d y László (1941, Kaposvár): fordító. Képzőművészeti és bölcsészeti
tanulmányai után 1970 és 1991 között az Akadémiai Kiadó francia nyelvű
kiadványainak szerkesztője. 1991-től 1995-ig a brüsszeli magyar nagykö­
vetség kultúr- és sajtóattaséja. Jelenleg szabadfoglalkozású.
E g e d y G e r g e l y (1953, Budapest): a politikatudomány kandidátusa, az
Államigazgatási Főiskola tanára.
H í d v é g i M áté (1955, Budapest): biokémikus, művészettörténész, lapunk
könyvszemleírója.
H o r v á t h Csaba (1967, Budapest): az ELTE magyar szakán végzett, majd
a párizsi Ecole des Hautes Etudes en Sciences Sociales-on szerzett D.E.A.
diplomát. A századforduló regényirodalmával foglalkozik.
Kádár Béla (1934, Pécs): közgazdász, politológus. 1980-tól egyetemi tanár,
a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke. 1980: Akadémiai Nagydíj.
1988-90: az Országos Tervhivatal Tervgazdálkodási Intézetének igazga­
tója. 1990-94 között a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere. 1991-
94 között a kormány gazdasági kabinetjének tagja. Jelenleg országgyűlési
képviselő (MDF), a parlament Költségvetési Bizottságának elnöke.
O láh Zsigmond (1953, Gödöllő): tanár, történész, szociológus, társada­
lomkutató. 1994 óta saját társadalomtudományi kutató cégét vezeti.
Dr. P a l o t á s Zoltán (Nyitra): a közlekedéstudomány kandidátusa. A
kisebbségi kérdés és a határváltozások kutatója. A Településtudományi
Akadémia (ARL Hannover) levelező tagja.
PEJHöTibor (1918, Budapest): az édesapja PETHŐ Sándor által alapítóit Magyar
Nemzet szerkesztőbizottságának elnöke, lapunk külpolitikai szemleírója.
Szakáts Mara (Nagyvárad): szociológus, újságíró (Erdélyi Napló). A kolozs­
vári Babes-Bolyai Tudományegyetem filozófia szakán végzett 1972-ben,
egyetemi doktor (szociológia, ELTE): 1995.
SzávaiJános (1940, Budapest): irodalomtörténész, műfordító. 1975-90: az
ELTE BTK világirodalmi tanszékén adjunktus, docens, egyetemi tanár,
tanszékvezető. 1990-94-ig párizsi-, egyben UNESCO-nagykövet. 1994-ben a
Sorbonne vendégprofesszora. 1986: az irodalomtudományok doktora.
S z i p ő c s Krisztina (1966, Szombathely): 1992-ben az ELTE BTK magyar-mű­
vészettörténet szakán szerzett diplomát. A Ludwig Múzeum munkatársa.

GORMLEY szobrai) Szipőcs Krisztina: Kri­

E s z á m u n k iL L U S Z T R Á c ió i(A n to n y
tikus tömeg a térben cím ű cikkét kísérik. A reprodukciókat ROSTA József
készítette.
 y oj

l( ; c rp -J U ' : f^uJ&'O-^ '

SZABADON, SZEGÉNYEN —
SZERÉNYEN?

I k T EM VÉLETLEN, HOGY A RENDSZERVÁLTOZÁS polgári kezde-

/ % / m ényezői felújították KÖLCSEY Ferenc egyik jelszavát:
jL i l „Szabadság és tulajdon". És nem véletlen az sem, hogy az
1994-es választások óta eltelt idő egyik jellegzetes m egtorpanása
az, ami az előző négy évben m egindult tulajdonszerzési folyam at­
ban következett be: az új kis- és középvállalkozók ellehetetlenül­
nek. Jellemző: ezt a nagy befékezést halálos csendbe béleli a kor­
m ányoldali sajtó.
Pedig m egszűnt az előző Parlam entben m egszavazott vál­
lalkozásfejlesztő kezdem ények egész sora: az E(egzisztencia)-hitel,
a Start hitel, a m unkavállalók részvényvásárlási program ja (MRP)
— a kárpótlás sorsáról pedig még a koalíciós újságírás által tájékoz­
tatott állam polgár is tud, ha nem volna m aga is kárvallottja.
Az intézkedésekből és fogadtatásukból kiderül, hogy a mai
kormánykoalíció olyan M agyarországot akar, amelyben a társadalom
alkalmazottakra, közhivatalnokokra és nagytőkésekre oszlik.
Amióta Kölcsey — a korban korántsem egyedül — össze­
kötötte szabadság és tulajdon fogalmát, igazsága n őttön nőtt. A
szabadság egyik legfőbb garanciája, am int azt JEFFERSON és
TOCQUEVILLE vallották, a tisztes tulajdon. A jogállam iság védte
tulajdon ad erőt és hátországot annak a középosztálynak, am ely a
közösség ügyeinek független és önzetlen képviseletében m indig is
a leginkább kitűnt. M éltóságot és bátorságot a hatóság és m in d en ­
féle társadalm i túlerő túlkapásaival szem ben. A kis- és középtőke
ma is a hajtóereje az Egyesült Államok gazdaságának: a találmányok
és újítások nagy része a rendszerint egygenerációs, újra-újraszüle-
tő kisvállalkozásokban jön létre.
A gazdaság és a technikai haladás e húzótényezőit egészí­
tik ki a civil szférában a m agánalapítványok, a m odern közösségi
kreativitás legfőbb színterei. Aki odafigyelt, láthatta, hogyan szik­
kasztották ki adótörvényekkel a m agánalapítványok forrásait
M agyarországon ugyanebben a két esztendőben. Ezzel — véletle­
nül? — azokat tették tönkre, akik a vélem ényalkotás és a kultúra
változatosságát — a dem okrácia legfontosabb táptalaját — tartot­
ták fenn önkéntesen.
452 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

A négy év alatt kibimbózott, küzdelm es de biztató kezdetek után így

hervad el ismét társadalm unkban a kezdem ényezés, az önállóság, a
spontán közösségi fellépések — vagyis a szabadság kedve, ereje.
A sajtó adja ennek a folyamatos világos, félreérthetetlen
látleletét. A sajtó tulaj doniás koncentrációja, a sajtócsoportok és a
reklám ozók kapcsolata a korm ányerőkkel, s a pszeudo tom bolása a
sajtóban, az álinformációké és az álvitáké. Főleg pedig m indaz,
am it e sajtó szabad alkalm azottai nap nap után elhallgatnak. Nem
pusztán a napi politikában — m ert a közhittel ellentétben, nem
csak az a fontos. A mélyebb elem zések, a gondolatok, az alkotók és
a szellemi m űhelyek agyonhallgatása legalább akkora b ű n önism e­
retü n k s a jövő szem pontjából. M árpedig csak az ju th a t m a széles
közönséghez, akit a korm ánykliensi kör alkalmaz, illetve akit a
kultúra újjáélesztett központi támogatási rendszere eltart.
Gyakorolhatja tehát a m agyar polgár a szólásszabadságot
— ha győzi pénzzel. S ha nem győzi, jön m ajd egy nagyon szabad
szellem, aki elm ondja róla a televízióban: hát persze, hogy nincsen
pénze sajtóra, hiszen unalm as, amit m ondana.
AJON TÚLZÓ-E A FENTI LÁTLELET? A m últ év végén az
■.urobarométer — az Európai Unió rendszeres vélem ényku-
atása — úgy találta, hogy Magyarországon a polgárok 20%-a
van megelégedve a demokrácia állapotával — annyi, mint
Kazahsztánban.
Az értelm iség többsége ma úgy érzi, vélem énye lassan csak
annyit számít, m int a Kádár-rendszerben. Fia nem a Kölcsey-mon-
dás szellem ében halad az ország, a nyilvánosság a keveseké, a
vélem ényszabadság m agánügy m arad.
K o d o l ÁNYI G yula

ANTONY GORMLEY: LEARNING TO THINK

(MEGTANULNI GONDOLKODNI), 1991
 i T 'j& fr'cb n ^ k J<_\ ; ÍU h ^ > ^ 'c-^vu^
y iJ z J (u ^ e £

c k ÖNÉRDEK VAGY ERKÖLCS?

INDIVIDUUM VAGY KÖZÖSSÉG?
A liberális és a kommunitárius társadalomfilozófusok
vitája, II.

EGYÉNEK ÉS KÖZÖSSÉGEK

LIBERALIZMUS POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI FILOZÓFIÁJÁNAK

alaptétele, hogy az egyes em ber elsőbbséget kell hogy k ap ­
jon a közösségekkel szem ben. (Tudatosan használom a li­
berális jelzőt, m ert itt m ár nem csak annak szélsőséges, libertariá-
nus irányzatáról, hanem a liberális filozófia egészéről beszélek.) A
liberálisoknak ez a felfogása a kor politikai körülm ényei, az abszo­
lút m onarchiák uralm a alapján alakult ki. Az abszolutista állam
önkényével szem ben kívánták az egyes em bert védeni. Ezért állí­
tották, hogy az egyénnek olyan jogai, szabadságjogai vannak,
am elyeket sem m ilyen vélt vagy valóságos közösségi érdekből nem
szabad megsérteni. A mi szám unkra, akik évtizedekig éltünk totali­
tárius és autoritárius rendszerek elnyomása alatt, ahol az egyének
jogait — a rendszerek természete folytán — hajlamosak voltak sem ­
mibe venni, ez a gondolat szükségképpen nagyon szim patikus.
A liberalizm us alaptétele tehát, hogy az egyes embert nem
szabad a közösségért feláldozni. Az ezzel ellentétes álláspontot
Sötétség délben (1988) cím ű regényében A rthur KOESTLER annyira
jól jellem ezte a Rubasovot a szovjet politikai rendőrségen kihallga­
tó Ivanov szavaival, hogy nem érdem es m egkísérelnem saját sza­
vaimmal m egfogalm azni. Ivanov ezt m ondja Rubasovnak:
„Gondold csak meg, hova vezetne ez a humanitárius álfilozófia,
ha szó szerint vennénk; ha ragaszkodnánk ahhoz az előítélethez,
hogy az egyén szent és sérthetetlen... Csak kétféle etika létezik,
és ezek homlokegyenest szemben állnak egymással. Az egyik, a
keresztény, humanista etika szentnek nyilvánítja az egyént... A
másik viszont abból az alapelvből indul ki, hogy minden kollektív
cél bármely eszközt szentesít és nemcsak megengedi, de meg is
követeli, hogy az egyén minden tekintetben alárendeltessék a
köznek, s ha szükséges, akár fel is áldoztassék a köz érdekében
— egyszerűen törölhető az élők sorából, mint egy kísérleti nyúl
vagy áldozati bárány, ha úgy tetszik".
454 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

Z AZ ETIKA ODÁIG MEHETETT, h o g y a k ollek tíva, a párt, a

szocializmus érdekében a vádlottól olyan cselekm ények
vagy szándékok beism erését kérték-követelték, am elyek va­
lótlanságával nem csak a vádlott, hanem a kihallgató is tisztában
volt. M indannyian tudjuk M agyarországon is, hogy elsősorban a
kom m unisták elleni konstrukciós perekben, például a Rajk-perben
a kihallgatok, sőt a p árt vezetői is, a p árt érdekében önm aguk
feláldozását követelték a vádlottaktól, akik a ham is vallom ások
m egtételét — kínzások, vagy rábeszélés hatására — vállalták. Ezen
tapasztalataink alapján érthető, hogy az egyént, an n ak jogait
szentnek és sérthetetlennek tartjuk. Teljesen elutasítjuk a korabeli
zsidó főpapok egy részének azt az érvelését, hogy Jézust végeztessék
ki, m ert jobb egy em bert feláldozni, m int egy egész népet veszélyek­
nek kitenni. Hozzá kell tenni, hogy ugyanakkor erkölcsileg értékes­
nek tartjuk, ha az egyén saját elhatározásából, a közösség iránt
érzett szolidaritásából és felelősségből önm agát áldozza fel.
A z e g y é n első b b r e n d ű sé g é n e k tétele sok liberális filo z ó fu s­
nál (H o bbes , Lo c k e , Ro u sse a u , Raw ls ) ö sszek a p cso ló d ik a tá rsa ­
d a lm i szerződés elm életi konstrukciójával. E szerint e lk ép zelh ető
e g y o ly a n k iin d u ló állapot, am ikor m ég n em v o lt társadalm i k ö z ö s­
sé g , n e m v o lt állam , és az eg y m á stó l fü g g etlen em b erek ö ssz e jö t­
tek, elhatározták, h o g y v a la m ily en k ö z ö ssé g e t h o z n a k létre és
m e g e g y e z te k a k ö zö sség i élet a lap vető szabályaiban.
Abból a tételből kiindulva, hogy a közösség úgy jön létre,
hogy az egyének valam ilyen társadalmi szerződést kötnek, el lehet
jutni addig a tételig, hogy az egyén bárm ikor m egváltoztathatja és
képes is m egváltoztatni közösségi hovatartozását, ha nincs m eg­
elégedve azzal a közösséggel, am elyhez addig tartozott.
A kom m unitarizm ushoz közelálló filozófusok bírálták a
liberalizm usnak ezt a teljesen a to m iz á lt em berképét (TAYLOR,
1994). U gyanúgy nem fogadják el azonban a „holisztikus kollekti­
visták", például MARX álláspontját sem. Taylor az utóbbi álláspont
elfogadhatatlanságának példájaként B. F. SKINNER (1971) pszicho­
lógusnak A sza b a d sá g m éltóságán túl cím ű, an n ak idején nagy
feltűnést keltett m űvét említi, am elyben a szerző azt javasolta,
hogy a társadalom érdekében az egyes em bereket a behaviorista
pszichológia által kínált eszközökkel m anipulálni szükséges, szinte
úgy m int PAVLOV kutyáit.
A liberális em ber- és közösségkép kom m unitárius bírálatá­
nak egyik pontja az, hogy a közösségtől független egyén egysze­
rűen fikció, közösségbe születünk, közösségekben szocializáló­
d u n k (SANDEL, 1994).
A p szich o ló g ia (MASLOW, 1943) és reá tám aszk od va a m o ­
d ern szo cio ló g ia m o d elljei az em ber „ jó l-létérő l" (w e llb e in g ), abból
in d u ln a k ki, h o g y a h h o z n em csak az an yagi szü k ség letek m agas
sz in tű k ielég ítése tartozik, h a n e m a k ö z ö ssé g h e z tartozás, a k ö z ö s­
s é g részéről m e g n y ilv á n u ló elism erés, szeretet is. E. ALLARDT
 ANDORKA RUDOLF: ÖNÉRDEK VAGY ERKÖLCS? II. 455

(1973) egyenesen szere te t-(Zoz?i?ig-) dim enzi ó nak nevezi a jól-lét-

nek ezt az összetevőjét.
Ezért a közösségből való kiszakadás és egy új közösségbe
való integrálódás korántsem olyan egyszerű lépés, m int azt a
liberálisok ném elykor feltételezik. H a A. O. HIRSCHMANN (1995)
találó fogalom párját használjuk, akkor azt lehet m ondani, hogy az
elégedetlenség esetében egyáltalán nem kézenfekvő a „kivonulás"
stra tégia, hanem mivel a közösségek iránt többnyire m eglehetősen
elkötelezettek, „hűségesek" vagyunk, gyakrabb és vonzóbb lehet
a „tiltakozás" stratégia, vagyis a közösség m egváltoztatására, job­
bítására való törekvés.
AGA HIRSCHMANN IS azon intézm ények közé sorolta a

M családot, nem zetet, e g y h á z a t, am elyeknél elégedetlen­

ség esetében nem a kivonulás, hanem a tiltakozás a tipi­
kus reakció. A közösségek léte nem csak az egyes em berek, hanem
a társadalom egészének jól-léte szem pontjából is fontos.
DAHRENDORF (1979), aki m indig liberálisként definiálja m agát,
arról gondolkodva, m ilyen lehetne a „jó" m odern társadalom , azt
m ondja, hogy a dem okrácia és az emberi jogok biztosítása nem
elég, ezen kívül ligaturákat is létre kell hozni. A ligatura kifejezést
tudatosan az orvosi szaknyelvből veszi át. O lyan kapcsolatokat ért
alatta, am elyek az egyént a nem zettel, tájjal, a helyi közösséggel,
családdal, más személyes ism eretségen alapuló kiscsoportokkal
kötik össze. Jelenti továbbá értékek elfogadását, például a vallást,
a történeti tudatot, a „haza érzését", a családhoz tartozást. A
ligatura tehát egyrészt értékek elfogadását, másrészt közösségekhez
tartozást jelent. A ligatura hiánya okozza D ahrendorf szerint az
anómiát, amelyet a m odern társadalmakat fenyegető fő veszélynek
lát. Ezért, nagyon szemléletesen fogalmazva, a liberalizmus céljának
nem a társadalomtól való szabadságot, vagyis az anarchista ideált
tartja, hanem a társadalomi?«?! való szabadságot, vagyis a sokféle
társadalmi kötöttségben, közösségben élő állampolgár szabadságát.
M. WALZER (1985) pedig a társadalom kritika legjobb útján
elm élkedve arra a következtetésre jut, hogy en n ek a kritikának az
adott társadalom ban, kultúrában elfogadott értékekre kell hivat­
koznia, ezeket kell értelm eznie és a fennálló állapotokkal összevet­
nie. Példaként az ótestam entum i prófétákat említi, akik az izraelita
vallás értékei, erkölcsi törvényei alapján bírálták társadalm ukat. Az
ellenpéldák, akiket W alzer említ, Jean-Paul SARTRE (az algériai
háború idején) és LENIN, akik viszont saját társadalm ukkal, an n ak
értékeivel élesen szem befordulva, kívülről vett értékekre hivatkoz­
va fogalm azták m eg bírálatukat.
Abban tehát egyetértenek a kom m unitáriusok és sok más
társadalom tudós is, hogy a közösségeknek igen fontos szerepük
van. Koránt sincs azonban egyetértés abban, hogy a m odem társa­
dalm akban milyen közösségek Iá thatnák el a fent említett funkciókat.
Az ugyanis nyilvánvaló, hogy a m odem társadalmakban a hagyom á­
456 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

nyos közösségek gyengülése megy végbe és kérdéses, hogy létre­

jönnek-e helyettük vagy m ellettük újfajta közösségek.
W alzer (1994) négy amerikai folyam atot említ, am ely a
közösségek bom lása irányában hat. Ezek: 1. a nagy földrajzi m obi­
litás, 2. a nagy társadalm i mobilitás, 3. a válás és újraházasodás
(életközösségek felbomlása és újraalakulása) gyakoribbá válása, 4.
a politikai mobilitás növekedése, vagyis a pártokhoz, politikai
vezetőkhöz, m ozgalm akhoz, helyi társadalm i intézm ényekhez va­
ló hűség hanyatlása.
„Szomszédok nélkül, akikre biztosan hagyatkozhatunk, rokonok
nélkül, akik közvetlen közelükben laknak és hozzánk igazán
közelállnak, igazi munkahelyi kollégák és politikai társak nélkül
a korábbinál sokkal gyakrabban vagyunk egyedül" — mondja
Walzer.
BELLAH és szerzőtársai (1985,1991) m in d e n n e k ellen ére a m últbeli
amerikai kisvárosi biblikus és republikánus tradíciókat és az a z o ­
k o n alap u ló k ö z ö ssé g e k e t szeretn ék újra m eg erő sö d n i látni. M ár a
vizsgálati m ó d szerü k m aga is ebbe az irányba mutat: feh ér k ö z é p -
osztá ly b eli sz e m é ly e k e t kerestek m eg és k érd eztek arról, h o g y a n
k ép zelik el a jó életet és mi a v é le m é n y ü k az am erikai társadalom
in tézm én y eirő l. A v á la szo k a h a g y o m á n y o s am erikai in d iv id u a liz ­
m u s, ön á llósá g , felelősségvállalás és a k ö zö sség ért való e lk ö tele­
z e ttsé g sajátos k om binációja irányába m utattak. Bellah és társai
szerin t a k ö zelm ú ltb a n elu ralk od ott az in d iv id u a lizm u s és háttérbe
szo ru lt a k ö z ö ssé g szolgálata. A zt szeretn ék , ha az in d iv id u a lizm u s
és a k ö z ö ssé g iránli e lk ö telezettség k ö zötli e g y e n sú ly helyreállna.
MACINTYRE (1985) a görög városállam okban és az ariszto-
telészi etikában látja az eszm ényképet. Értelmezése szerint
ARISZTOTELÉSZNÉL a morális m agatartás lényege, hogy az egyén
követi azokat a törvényeket, am elyeket a városállam közössége
hozott, és szolgálja ezt a közösséget. A közösség iránti elkötelezett­
séget, annak hűséges szolgálatát nevezi M acIntyre patriotizm us­
nak. Ezért tartja a patriotizm ust fontos morális értéknek.
A kom m unitarizm ushoz közel áll a republikanizmus állás­
pontja (Skinner, 1994). Eszerint a politikai közösség aktív szolgála­
ta, az elkötelezett politizálás az állam polgár helyes m agatartása. A
republikánus erények: a bátorság, fegyelem, odaadás és az állam ­
férfiúi viselkedés.
indezekkel a k ö zö sség - elképzelésekkel nem csak az a

M problém a, hogy olyan tradíciókhoz nyúlnak vissza, am e­

lyeket nem biztos, hogy fel lehet tám asztani a m odern
társadalm akban, hanem az is, hogy nem m inden közösség szük­
ségszerűen jó a tagjai szám ára és a társadalom egésze szám ára —
és ez az alapvetőbb problém a. A szakirodalom ban sokszor hivat­
koznak Salem példájára, amely, m int tudjuk, tipikus am erikai
kisváros volt a hőskorszakban, igen erős erkölcsi norm ákkal és a
polgároknak a helyi politikában való aktív részvételével. U gyan­
 ANDORRA RUDOLF: ÖNÉRDEK VAGY ERKÖLCS? 11. 457

akkor itt került sor a hírh ed t boszorkányperekre. Ezek a példák

m in d en k ép p en arra figyelm eztetnek, hogy nem tekinthetünk
m inden további nélkül m inden közösséget kívánatosnak, és nem
fogadhatjuk el fenntartás nélkül m inden közösség norm áit.
Úgy gondolom , vitathatatlan, hogy az egyénnek és a társa­
dalom nak szüksége van közösségekre, am elyekhez erősen és tar­
tósan kötődik, de a kom m unitáriusok eddig nem tudtak teljesen
m eggyőző választ adni arra a kérdésre, hogy m ilyen közösségek
lehetségesek és kívánatosak a m odern társadalm akban.

A Z ÉRTÉKKONSZENZUS LEHETŐSÉGE

Z ÉRTÉKEKBEN VALÓ TÁRSADALMI EGYETÉRTÉS le h e tő sé g é n e k ,

illetve lehetetlenségének kérdéseit az elm últ évtizedek leg­
nagyobb hatású liberális társadalom filozófusának, J.
Raw lsnak (1972, 1993) két könyve alapján tárgyalom. Rawls első
m unkája, am elynek m ár címe is sokat m ond: A z igazságosság
elmélete, azzal a kérdéssel foglalkozik, hogyan lehet egy társada­
lom intézm ényeit úgy kialakítani, hogy m egfeleljenek az igazsá­
gosság követelm ényeinek. Világos tehát, hogy — ellentétben
HAYEKKAL — az igazságosságot nagyon is értelm es fogalom nak,
sőt a társadalomfilozófia vizsgálódásainak középpontjában álló
fogalom nak tartja.
Az igazságosság követelm ényeinek megfelelő társadalm i
berendezkedés alapelveinek kutatásában — a liberális hagyo­
m ánynak m egfelelően — a társadalm i szerződés fikciójából indul
ki. Képzeljük el, hogy összejön bizonyos szám ú egym ástól függet­
len egyén és elhatározza, hogy közösséget, társadalm at akar létre­
hozni. Egyik sem tudja, hogy a m ajdan kialakuló társadalm i szer­
kezetekben m ilyen pozíciót fog elfoglalni, gazdag lesz-e vagy sze­
gény, privilegizált vagy hátrányos helyzetben lesz-e. Ezért olyan
társadalm i intézm ényeket fog pártolni, am elyek szám ára akkor
sem súlyosan előnytelenek, ha ép p en szegény és hátrányos hely­
zetű lesz. Rawls szerint ezek az egyének két alapelvben egyezné­
nek meg, ahol is a m ásodik alapelv két részből áll. Ezek az alapelvek
a következőek:
1. M inden szem élynek egyenlő joga van az alapvető szabad­
ságjogok azon legszélesebb körű teljes rendszerére, am ely
összeegyeztethető a társadalom többi tagjainak hasonló
szabadságjogaival.
2. A társadalm i és gazdasági egyenlőtlenségeket úgy kell
elrendezni, hogy
2.1. azok a leghátrányosabb helyzetű egyén szám ára is a leg­
nagyobb hasznot hozzák,
2.2. m inden állás és pozíció, am ely kedvezőbb társadalm i és
gazdasági helyzetet biztosít betöltője szám ára, az esély-
458 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

egyenlőség feltételei szerint nyitva kell hogy álljon a

társadalom m inden tagja számára.
N em szükséges bizonyítani, hogy Rawls a felvilágosodás korában
m egfogalm azott értékekre, a szabadságra és egyenlőségre hivatko­
zik. A testvériség vagy szolidaritás értékét nem említi, de az a tény,
hogy a társadalom tagjai a jövőben leghátrányosabb helyzetben
lévők jólétéről is gondoskodni kívánnak, hallgatólagosan feltétele­
zi ennek az értéknek elfogadását is. Aszabadság a liberalizm us által
(és Rawls által is) első helyre helyezett érték. Az pedig, ahogyan
Rawls az egyenlőség alapelvét megfogalm azza, tulajdonképpen
an n ak a mai szociáldem okrata (Amerikában liberális) felfogásnak
felel meg, amely elfogadja, hogy egyenlőtlenségekre szükség van
a m odern társadalom ban a gazdasági fejlődés elősegítése, az egyes
em berek m unkateljesítm ényének, újítási és vállalkozási készségé­
nek ösztönzése végett, de csak addig a határig tartja őket elfogad-
hatóaknak, am íg a gazdasági fejlődés m eggyorsításán keresztül
közép- és hosszú távon a társadalom legszegényebb részének élet-
színvonalát is javítják, és amely a mobilitási esély egyenlőségét
fontos célnak tartja. Persze könnyű kim ondani, de szinte lehetet­
len em pirikus vizsgálatokkal alátám asztani, hogy m ilyen fokú
egyenlőtlenség szükséges a gazdasági fejlődés ösztönzéséhez.
S
~M -JT ] KÖNYVÉBEN RAWLS SZEMMEL LÁTHATÓAN m egváltoztatta
m K álláspontját az értékkonszenzust illetően. Álláspontjának
m egváltoztatását a m odem társadalm ak, különösen az
am erikai társadalom legújabb fejleményei és tapasztalatai m otivál­
ják. Az amerikai társadalom , de — ha nem is hasonlóan roham os
ütem ben — a legtöbb nyugat-európai társadalom is fokozottan
m ultikulturálissá válik, egyre több különböző vallású, fajú, nem ze­
tiségű, világnézetű em ber él együtt bennük. Ennek fő oka a nagy­
töm egű legális és illegális bevándorlás. A nagy nem zetközi v án d o r­
lást a gazdag országok felé nem csak a gazdasági fejlettség és az
életszínvonal igen nagy különbségei m ozgatják, hanem az az egy­
szerű demográfiai tény is, hogy ma m ár, egy-két kivétellel, m inden
fejlett országban az eredeti államalkotó vagy dom ináns népesség
gyerm ekszám a kisebb az egyszerű reprodukcióhoz szükségesnél,
m iközben a fejlődő országok népessége igen gyors ütem ben nő és
fog m ég további húsz-harm inc évig növekedni. Illúzió azt képzel­
ni, hogy a bevándorlást a gyorsan növekvő népességű területekről
a fogyásnak induló népességű területekre fel lehet tartóztatni. A
bevándorlók pedig egyre nagyobb szám ban érkeznek az anyaor­
szágtól erősen eltérő kultúrájú, vallású, fajú népességekből, így a
bevándorlók egyre kevésbé képesek és akarnak asszimilálódni.
Am erikában például a hagyom ányos fekete kisebbbség m ellett,
am ely nyelvében és vallásában m ár nem különbözik az európai
szárm azású fehér lakosságtól, m ost egyre nagyobb létszám ú a
latin-am erikai, továbbá a kelet-ázsiai szárm azású népesség, am e­
 ANDORRA RUDOLF: ÖNÉRDEK VAGY ERKÖLCS? II. 459

lyek közül a latin-am erikaiak erősen ragaszkodnak spanyol an y a­

nyelvükhöz, a kelet-ázsiaiak pedig az európaitól teljesen eltérő
kultúrából jönnek. U gyanakkor a „fehér középosztályon" belül is
szinte kibékíthetetlen értékkonfliktusok jöttek felszínre, például a
m űvi abortusz és a hom oszexuálisok jogai kérdésében. Ezért jutott
Rawls arra a következtetésre, hogy az értékkonszenzus megterem té-
se az amerikai társadalomban, vagy a modern társadalmakban álta­
lában lehetetlen. így a politikai liberalizm us fő kérdése az, hogyan
képes stabilan fennm aradni egy olyan szabad és egyenlő állam pol­
gárokból álló igazságos társadalom , am elyben az állam polgárok a
vallási, filozófiai és morális doktrínák tekintetében m élységesen
m egosztottak. Vagy m ásképpen m egfogalmazva: m elyek a társa­
dalm i együttm űködés konkrét feltételei egy ilyen társadalom ban?
Vagy m ég m ásképpen: hogyan képes egy világnézetileg alapve­
tően m egosztott társadalom m egfelelően m űködni?
- r % AWLS SZERINT EGY MULTIKULTURÁLIS TÁRSADALOMBAN is meg
lehel egyezni a politikai játékszabályokban, az eljárási igazsá-
J L mgossög elveiben. Ezt nevezik „igazságosság m int korrektség­
nek" (faires). Ezeket az elveket ugyanis m inden ésszerű és átfogó
vallási, filozófiai és morális doktrína elfogadja, m inden ésszerű és
racionális állam polgár egyetért bennük. Az ésszerűség
(reasonablenes) és a racionalitás Rawls szerint jobb alap az egyet­
értéshez, mivel nem teszi szükségessé annak eldöntését, hogy
m elyik a jobb doktrína. Az így felfogott igazságosság elveit nem
fejti ki részletesen, hanem egyrészt visszautal a korábbi könyvében
kifejtett elvekre, m ásrészt az alábbi értékeket említi: az egyenlő
politikai és állampolgári szabadság, az esélyek egyenlősége, a gaz­
dasági kölcsönösség, az állam polgárok közötti kölcsönös tisztelet.
Azt m indenképpen meg lehet állapítani, hogy a politikai liberaliz­
m us ezen Rawls féle m egfogalm azásában az eltérő világnézetek,
értékrendszerek elfogadása, tehát a tolerancia a legfőbb értékek
egyike.
Úgy gondolom , hogy Rawlsnak ez a m ásodik könyve nem
kevésbé fontos, m int az első, és a benne kifejtett gondolatok igen
tisztelereméltó erőfeszítést jelentenek a m odem társadalom „jól
elrendezettsége" kérdéseinek m egoldása irányában. M egoldani
azonban, szerintem , nem tudta a problém át.
Egyrészt azért, m ert egyáltalán nem biztos, hogy ezeknek
az elveknek az alapján valóban társadalm i konszenzust lehet elér­
ni. Rawls is utal rá, hogy az ésszerű és racionális irányzatok és
állam polgárok szám ára kézenfekvő a dem okratikus játékszabá­
lyok elfogadása. Nyilvánvaló azonban, hogy vannak nem ésszerű­
en és egyáltalán nem racionálisan gondolkodó irányzatok és sze­
mélyek, bal- és jobboldali szélsőségek, terroristák, erőszakos fu n ­
dam entalisták stb. Aligha várhatjuk, hogy ők is csatlakozzanak az
„átfogó konszenzushoz".
A m ásik lényeges problém át abban látom , am it Taylor is
kiemelt: Rawls ezen, elvben értékm entes elképzelése a jól re n d e ­
460 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

zett társadalom ról egyáltalán nem értékm entes, h an em nagyon is

tám aszkodik azokra az értékekre, am elyeket a liberalizm us h irdet
és am elyeket rajta kívül m inden más „ésszerű" vagy m érsékelt
politikai filozófiai irányzat és m ozgalom , párt is elfogad.
így valójában nagyon hasonló nyom on in d u lt el Ch. Taylor
(1989), am ikor a m odem társadalm ak értékeit próbálta feltárni.
Abból in d u lt ki, hogy a m odern társadalom ban is vannak elfoga­
dott értékek, csak az erkölcsfilozófia elhanyagolta ezeknek tárgya­
lását. Pedig azzal kellene elsősorban foglalkoznia, hogy mi a jó,
nem csupán azzal, hogy m ilyen eljárásokban lehet m egegyezést
terem teni az állam polgárok között. Igen alapos könyvében a m o­
d ern személyiség, a modem identitás gyökereit próbálta feltárni.
Úgy látta, hogy ezek három forrásból szárm aznak: a zsidó-keresz­
tény vallási tanításokból, a felvilágosodás filozófiájából és a rom an­
tika szem élyiség-eszm ényéből. Amikor konkrét értékekről beszél,
akkor első helyen a szabadságot és a jóakaratot említi, továbbá az
igazságosságot, az emberi m éltóságot és az egyenlőséget. A zonnal
szem betűnik, hogy m ajdnem ugyanazokról az értékekről van szó,
m int am elyek — kezdetben kim ondottan, később hallgatólagosan
— Rawls m unkáinak a hátterében állnak. A különbség kettőjük
között legfeljebb az, hogy Taylor a legfontosabb m odern értékek
között említi a jóakaratot, vagyis a szolidaritást vagy szeretetet.
N agyon szim patikus és optim ista gondolat az, hogy a m odem
társadalm ak valójában elfogadják ezeket az értékeket és így ezekre
fel lehet építeni a szükséges társadalmi konszenzust. Őszintén m eg
kell azonban m ondanom , hogy ez utóbbi feltételezésben nem vagyok
annyira biztos, m int Taylor.

N É H Á N Y BEFEJEZŐ G O ND OLAT

EM KÉTELKEDEM BENNE, hogy a m odern társadalom ban és

gazdaságban szükség van erkölcsre és értékekre, am elyek­
ben a társadalom nagy többsége egyetért, továbbá szükség
van közösségekre, amelyekhez az egyének többé-kevésbé erősen
kötődnek. Ebben, m int bem utattam , valójában a társadalom tudósok
és filozófusok nagy többsége egyetért, a liberálisoktól a kom m uni-
táriusokig. Tehát azt a felfogást, amelyet a tanulm ány első részében
libertariánusnak vagy vulgárliberálisnak neveztem , nem tám aszt­
ják alá a társadalom tudósok és filozófusok.
Valójában a fontosnak tartott értékekben is egyetértés raj­
zolódik ki a m érsékelt liberálisoktól a kom m unitáriusokig
(Rawlstól és Dow nstól Bellah-ig, Taylorig és Walzerig). C supán
annyi különbség látszik, hogy a liberálisok nagyobb súlyt helyez­
nek a szabadságra és nem szoktak a szolidaritásról beszélni, a
kom m unitáriusoknál viszont a közösséghez tartozás, a szolidari­
tás vagy a jóakarat hasonlóan fontos, m int a szabadság. Ezért
egyetértek HONNETH (1994) azon következtetésével, hogy a vita
 ANDORKA RUDOLF: ÖNÉRDEK VAGY ERKÖLCS? II. 461

legérdekesebb tanulságai ott találhatók/ ahol a liberálisok és

kom m unitáriusok egyetértenek.
N em hozott viszont a vita eddig m egnyugtató választ arra
a kérdésre, hogy a m odern társadalm akban m ilyen közösségek
játszanak lényeges szerepet és m ilyenek kívánatosak, valam int
m ilyen értékek és erkölcsi, vagy akár eljárási-igazságossági elvek
körül lehetne konszenzust kialakítani. Nagy érdem e viszont a
vitának, hogy tudatosította, m ennyire fontosak és egyben proble­
m atikusak ezek a kérdések a mai társadalm akban.
Nagy kérdés, hogy melyik fajta régi közösségek m aradnak
fenn. Ezt alapos em pirikus kutatásokkal kellene vizsgálni.
ÁRSADALOMFILOZÓFIAI KÉRDÉS VISZONT az, hogy m ilyen k ö ­
zösségek segítik és m ilyenek veszélyeztetik az em beriséget a
n o d e rn körülm ények között. Itt a kérdés gyökere az, hogy a
közösségek egyrészről nagy segítséget jelentenek a tagjaik szám á­
ra, ugyanakkor fennáll a veszély, hogy a közösségben ellenséges
érzések, agresszivitás válik uralkodóvá a közösséghez nem tarto­
zókkal szem ben. Szinte m inden közösségben benne rejlik m indkét
lehetőség: a „mi" és az „ők" m egkülönböztetése alapján a csoport­
tagokkal szem beni erős szolidaritás és a csoporton kívüliekkel
szem beni agresszivitás. N em szükségszerű azonban, hogy az el­
lenségeskedés kifejlődjék. Elég, ha összehasonlítjuk a katalán és a
boszniai szerb etnikai közösségek viselkedését a közelm últban,
vagy a quakerek történetét és a m érgesgáz-tám adásokat tervező
japán szektát. Empirikus kutatási kérdés, hogy m ilyen tényezők
viszik a közösségeket az egyik vagy a m ásik irányba.
N agyon nehéznek látom a konszenzus kialakítását az érté­
kek és az erkölcsi norm ák területén. A m odern társadalm ak egyre
hatékonyabbakká válnak ezeken a területeken, ehhez hozzájárul,
hogy a m odem társadalm ak tagjai a m édiákon keresztül m indig
több világnézetet, vallást, filozófiai irányzatot és egyszerűen divat­
áram latot ism ernek meg. Végül valójában világm éretekben lenne
szükség valam ilyen egyetértés terem tésére, hogy a világkatasztró­
fákat elkerüljük, valami olyan m ódon, m int H. KÜNG (1991) gon­
dolja, aki a világvallások közötti párbeszéden keresztül a világeti­
kát szeretné felépíteni. H azánkban pedig jó lenne m egkezdeni a
hatalom tól m entes racionális kom m unikációt, párbeszédet
(Haberm as, 1981). A liberális és kom m unitárius társadalom tudó­
sok és filozófusok közötti vitában felvetett problém ákról, az érté­
kekről, erkölcsről és közösségekről, hogy ne csak leegyszerűsített,
vulgarizált nézetek és m agatartások terjedjenek el, hanem részt
vegyünk a nyugati világban folyó m agas színvonalú tudom ányos
gondolkodásban.
A n d o r r a R u d o lf
462 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

I d é z e tt s z a k ir o d a lo m

Allardt, E., 1973, About dimensions of welfare. An exploratory analysis of a

comparative Scandinavian survey. Research Group for Comparative
Sociology, University of Helsinki, Research Reports no. 1.
Bellah, R. N., Madsen, R., Sulliwan, W. M., Swidler, A., Tipton, S. M., 1985,
Habits of the heart. Individualism and commitmen in American Life. N ew York.
Bellah, R. N., Madsen, R., Sulliwan, W. M., Swidler, A., Tipton, S. M., 1991,
The good society. N ew York.
Dahrendorf, R., 1979, Lebenschancen. Anläufe zur sozialen und politischen
Theorie. Frankfurt.
Downs, A., 1957, An economic theory of democracy, N ew York.
Downs, A., 1990, Politikai cselekvés a demokráciában: egy racionális modell.
Közgazdasági Szemle. 37. k. 9. sz. 993-1011. p.
Downs, A., 1991, Social values and democracy, In Monroe, K. R. szerk., The
economic approach to politics. N ew York. 143-17Ö. p.
Dubbs, R., 1993, Közgazdaságtan. Nemzeti Tankönyvkiadó.
Etzioni, A., 1988, The moral dimension. Toward a new economics. N ew York.
Habermas, J., 1981, Theorie kommunikativen Handelns. Frankfurt.
H a y ek , F. A., 1944, The road to serfdom. London.
Hayek, F. A., 1982, Law, legislation and liberty. London.
Hayek, F. A., 1995, Piac és szabadság. Budapest.
Hirsch, F., 1977, Social limity to growth. London.
Hirschman, A. O., 1995, Kivonulás, tiltakozás, hűség. Budapest.
Honneth, A., 1994, Einleitung. In Honneth, op. cit. 7-17. p.
H onneth, A., szerk., 1994, Kommunitarismus. Eine Debatte über die
moralischen Grundlagen moderner Gesellschaften. Frankfurt.
Kindler József, Zsolnai László, szerk., 1993a, Etika a gazdaságban. Budapest.
Kindler József, Zsolnai László, szerk. 1993b, A közgazdaságtan társadalmi és
etikai vetületei. Budapest.
Koestler, A., 1988, Sötétség délben. Budapest.
Küng, H., 1991, Global responsibility. In search of a new world ethic. London.
Lindenberg, S., 1988, Contractual relations and weak solidarity: the behavioral
basis of restraints on gain-maximization. Journal of Institutional and Theoretical
Economics. 144. k. 39-58. p.
MacIntyre, A., 1985, After virtue. A study in moral theory. London.
Maslow, A., 1943, A theory of human motivation. Psychological Review. 50. k.
370-395. p.
Molnár, M. 1990, La democratic se leve a l'Est. Société civile el communism en
Europe de l'Est: Pologne et Hongrie. Paris.
Nozick, R., 1974, Anarchy, state, and utopia. Oxford.
Piper, T., Gentile, M. C., Parks, S. D., 1994, Tanítható-e az etika? Budapest.
 ANDORRA RUDOLF: ÖNÉRDEK VAGY ERKÖLCS? II. 463

Rawls, J., 1972, A theory ofjustics. London.

Rawls, J., 1993, Political liberalism. N ew York.
Sandei, M., 1994, Die verfahrensrechtliche Republik und das ungebundene
Selbst. In Honneth, po. dt. 18-35. p.
Skinner, B. F., 1971, Beyond Freedom and dignity. N ew York.
Skinner, Q., 1994, Two rival traditions of liberty and citizenship. Előadás a
Budapest Collegiumban.
Taylor, Ch., 1989, Sources of the self. The making of the modern identity.
Cambridge, Mass.
Taylor, Ch., 1994, Aneinander vorbei: Die Debatte zwischen Liberalismus und
Kommunitarismus. In Nonneth, op. dt. 103-130. p.
Walzer, M., 1980, Radical principles. Reflections ofan unreconstructed democrat.
N ew York.
Walzer, M., 1983, Spheres ofjustice. A defense of pluralism and equality. N ew
York.
Walzer, M. 1985, Interpretation and social criticism. Cambridge, Mass.
Williamson, C. N, 1987, The economic institutions of capitalism. N ew York.
Wolfe, T., 1987, Hiúságok máglyája. Budapest.

TESTING A WORLD VIEW (A VILÁGNÉZET VIZSGÁLATA), 1993

 55^

VERSENGEST VAGY
• • ____ // •• *
EGYUTTMUKODEST?

SZOCIALISTA RENDSZEREK ÖSSZEOMLÁSA ÓTA Úgy látszik,

hogy a kapitalizm us teljes, végérvényes és gyakorlatilag az
e g é sz világra kiterjedő g y ő zelm et aratott. Bestsellerré vált
m ű v éb en a liberálisok által sztárolt FUKUYAMA már a világtörténelem
v é g é t is m egjöven d ölte, arra is utalva, h o g y a liberális dem okráciák
g y ő zelm év el a n a g y id eológiai kérdésekről folytatott viták is lezárul­
tak. A mi szűkebb régiónkban, K özép-Európában is egyértelm ű n ek
tűnik a jövőt firtató kérdésekre adott válasz: a m ély válságb ól csak a
p ia cg a zd a sá g m eg terem tése v e z e th e t ki...
Valójában azonban, noha lehetőségeink korlátozottak,
m égsem olyan nyilvánvaló a választandó út, hiszen a piacgazda­
ságnak többféle változata is elképzelhető. Joggal m o n d h atn án k
akár azt is, hogy ahány ország, annyi féle kapitalizmus! H a viszont
a sokszínű valóságot teoretikus szinten, ném i szükségszerű abszt­
rakcióval próbáljuk meg leírni, akkor annyit m indenképpen meg
lehet állapítani, hogy napjainkban a fejlett nyugati világban a
kapitalizm us két, egymástól m arkánsan eltérő változata verseng
egymással: az amerikai és a ném et-japán változat. Az alábbiakban
e tanulm ány arra tesz kísérletet, hogy e két, történetileg kialakult
típust közelebbről is megvizsgálja — bevallottan azt rem élve, hogy
az elem zés konklúziói további érvekként szolgálhatnak az érték-
konzervatív társadalom szem lélet m ellett.1

I. GAZDASÁG VERSUS TÁRSADALOM

M ielőtt azonban részletesebben is foglalkoznánk e változatokkal,

hasznosnak látszik egy elméleti keret felvázolása. K iindulópon­
tu n k ugyanis az a feltevés, hogy a m odern kapitalizm uson belüli
fő különbségek alapjául elsősorban a gazdasági és a nem gazdasági
(a piaci — nem piaci) tényezők és szem pontok eltérő értékelése, és,
ezzel összefüggésben, eltérő súlya szolgál. Először tehát arra a
kérdésre keressük a feleletet, hogy egyáltalán m ilyen form ákban
képzelhető el és valósulhat m eg a gazdaság és a társadalom össze­
kapcsolódása, integrációja. A válasz m egadásában nagym értékben
tám aszkodhatunk POLÁNYI Károly kutatásainak az eredm ényeire
és az ún. „morális gazdaságtan" iskolájához tartozók írásaira.2
 EGEDY GERGELY: VERSENGÉST VAGY EGYÜTTMŰKÖDÉST? 465

LMÉLETILEG KÉT „IDEÁLTIPIKUS" a la p esetet le h e t felvázolni:

vagy a gazdaság „ágyazódik be" a társadalm i kapcsolatok
rendszerébe, vagy pedig, fordítva, a gazdaság rendeli alá
m agának a társadalm i és kulturális szférát; az első esetben, Polányi
kifejezésével, „beágyazott gazdaságról" („embedded economy") be­
szélhetünk, a m ásodikban pedig autonóm , önszabályozó piacról.
E hhez kapcsolódik a gazdaság „szubsztanciális" és „formális" ér­
telm ének világos szétválasztása: míg az első fogalom a gazdasági
tevékenység lényegére utal, vagyis arra, hogy az élet anyagi feltételeit
m inden korban biztosítani kell valamilyen m ódon, a második felfogás
a „tiszta közgazdaságtan" álláspontját tükrözi, és a gazdaságot azzal
a tevékenységgel azonosítja, amely a szűkében levő erőforrásokat a
lehető leggazdaságosabban, a „racionális választások elm életének"
az alapján kívánja felhasználni.
Ha a gazdaság ágyazódik be a társadalom ba, akkor a gaz­
daságot sohasem tisztán gazdasági szem pontok szabályozzák. Az
antropológiai és történeti kutatások egyértelm űen be is bizonyítot­
ták, hogy — ellentétben azzal a széles körben osztott nézettel,
m iszerint a gazdaságnak m indig is a maximális m értékű profitszer­
zésre való törekvés volt a vezérlő elve — a kapitalizm us előtti,
„tradicionális" gazdaságokban nem a piaci gondolkodás érvénye­
sült, hanem elsődlegesen nem gazdasági (vallási, kulturális, politi­
kai) m otívum ok dom ináltak. A gazdasági m echanizm us konkrét
formái változhattak (a „háztartás elve", a reciprocitás, redisztri-
búció), ám a prekapitalista társadalm ak közös vonása volt, hogy
gazdaságuk m űködési elvét nem lehetett m agából a gazdaságból
levezetni. Em iatt a gazdasági viszonyok bizonyos fokig „láthatat­
lanok" is m aradtak, szinte „feloldódtak" a társadalm i-kulturális
viszonyokban. Lényeges ehhez hozzáfűzni, hogy piac a legtöbb
gazdaságban m űködött ugyan, de ez m inőségileg különbözött a
m odern kapitalizm us piacától, m ert nem volt „önszabályozó", h a ­
nem a gazdasági tevékenység alárendelt tartozéka.
Mi következik ugyanis az önszabályozó piac fogalmából,
vagyis abból, ha a piac válik az integráció dom ináns form ájává?
N em kevesebb, m int a társadalom intézm ényes kettészakadása
egy gazdasági és egy társadalm i-politikai szférára — s valójában
épp ez történt m eg akkor, am ikor a piac-központú szabad verse-
nyes kapitalizm us győzedelm eskedett. Ennek keretében az em ber
m aga is bekerült a piaci m echanizm usba, azzal az elkerülhetetlen
következm énnyel, hogy m ost m ár a társadalom viszonyainak kel­
lett beágyazódniuk a gazdaságba, azaz a társadalom rendelődött
alá a piac törvényeinek és sajátosságainak. Létrejött a teljesen
autonóm gazdaság, am ely úrrá is lett felettük. E folyam at társadal­
mi vetületét a neves ném et szociológus, F. TÖNNIES úgy írta le a
m últ század végén, hogy a „közösséget" („Gemeinschaft") felváltja
a „társadalom " („Gesellschaft"), am elynek tagjait m ár nem a vallási
vagy társadalm i intézm ények tartják össze, hanem a piaci kapcso­
latok és a polgárjogi szerződések. Ez a „nagy átalakulás" (Polányi
466 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

m űvének rím ét idézve) vezetett tehát a „m odern társadalomhoz",

am inek a makroszociológiai alapjául a két következő tényező szolgált:
1. a gazdaság „kiágyazódott", azaz elkülönült, autonóm ve­
zérlésű rendszerré vált,
2. a „kiágyazódott" gazdaság nem csak a saját szűkebb szférá­
jába eső tevékenységeket integrálja, hanem — abszolút
dom inanciára törekedve — a társadalom m inden szféráját
is egyre jobban áthatja.
Z ÖNSZABÁLYOZÓ PIACRA ALAPOZÓDÓ GAZDASÁG keretei kö­

A zött tehát könnyen, szinte szükségszerűen keletkezik az a

látszat, hogy végső soron m indent gazdasági m otívum ok­
nak kell vezérelniük. Itt m ár nem a gazdaság szolgálja a társadal­
mat, hanem a társadalom kényszerül arra, hogy az öntörvényű
piachoz igazodjon! CZAKÓ Gábor kifejezését idézve, ez m ár a
„gazdaságkor", am elyben a Dolgok diktálnak s am elyben m in d en ­
ki a G azdaság szolgálóleánya lesz.3
M egfogalm azható ugyanakkor az a talán paradoxnak tűnő
m egállapítás, hogy a piaci m echanizm us egyeduralm a tulajdon­
k éppen m agát a ráépülő piaci társadalm at (a „gazdaságtársadal­
mat") is veszélyezteti. M ár Polányi figyelmeztetett:
„Megengedni, hogy kizárólag a piaci mechanizmus döntsön em ­
beri lények és természeti környezetük sorsáról... ez a társadalom
lerombolását eredményezné."
E gondolattal összefüggésben fejtette ki F. HIRSCH A növekedés
társadalmi korlátái cím ű híres könyvében, hogy a kapitalizm us­
nak szilárd etikai bázisra van szüksége folyamatos, zavartalan
m űködéséhez (a m egállapodások tiszteletben tartására, az adott
szó becsületére, m egbízhatóságra stb.) de ezt saját m aga nem tudja
igazán m egterem teni, ezért a prekapitalista korszakból szárm azó
értékekre és hagyom ányokra tám aszkodik.5A m odern piacgazda­
ságnak így saját érdekében bizonyos fokig korlátoznia kell saját
központi integrációs m echanizm usának, a piaci koordinációnak a
m űködését.
E korlátozásnak, természetesen, több formája és módja lehet­
séges. Egyrészt, aligha lehet lem ondani a redisztribució elvének
valam ilyen m értékű alkalmazásáról. E vonatkozásban érdem es
em lékeztetni SZELÉNYI Iván azon m egállapítására, hogy bárm i
alkotja is a gazdasági integráció fő m ódozatát, egy kiegészítő,
m ásodlagos m echanizm us szám ottevően ellensúlyozhatja az első
által létrehozott negatív jelenségeket0Az pedig m agától értetődik,
hogy a piacgazdaságban alkalm azható redisztribució nem azonos
azzal, am it a szocialista gazdaságok redisztribúciós gyakorlataként
m egism ertünk... (Az államszocialista rendszerek gazdaságaival el­
lentétben ugyanis m ég azok a tőkés gazdaságok is a piaci koordi­
náció keretei között m aradnak, am elyekben az állam aktív szerepet
vállal.)
 EGEDY GERGELY: VERSENGÉST VAGY EGYÜTTMŰKÖDÉST? 467

e n e m csak közvetlen g a zd a sá g i eszközökkel lehet

D korlátok közé szorítani a piaci m echanizm us öntörvényű

m űködését: kulcsszerep ju th at a tudati, morális és ku ltu rá­
lis tényezőknek is. Más szavakkal: azoknak a többnyire „m ásodla­
gosnak" m inősített feltételeknek, amelyekről a közgazdaságtan el
szokott feledkezni s am elyeken valójában elsődleges a fontossá­
guk. N agy m értékben tehát ezeken (is) m úlik, hogy sikerül-e a
társadalom ba „vissza-ágyazni" az emberi tevékenység m indazon
szféráit, am elyeket súlyosan károsít, ha kizárólag piaci vezérlés alá
kerülnek.

II. A M Á SIK K A PITALIZM U S

Az elméleti összefüggések áttekintése után nézzük m eg a „létező

kapitalizm ust". A piacgazdaságok közötti különbségek nem új
keletűek, csakhogy a kapitalizm us és a „létező szocializmus" szem ­
benállásának hosszú időszakában az eltérések bizonyos fokig h á t­
térbe szorultak az elem zésekben. Az 1945 után végbem ent nyugati
társadalom fejlődés alapján Gosta ESPING-ANDERSEN a m odern k a­
pitalizm us három fő változatát különböztette m eg:7
1. Liberális jóléti állam ok (a klasszikus példa: az USA), am e­
lyekben a „jóléti" szolgáltatások a lehető legszűkebb körre
korlátozódnak.
2. K onzervatív (korporatista) állam ok (N ém etország,
Ausztria) am elyek a hangsúlyt a társadalm i jogosultságok
m inim um ának garantálására helyezik és fellépnek egyes
tradicionális (pl. családi) értékek védelm ében.
3. H agyom ányos szociáldem okrata országok (Svédország,
Norvégia) am elyek erős redisztribúcióval „bőkezűen" m é­
rik a különféle szociális juttatásokat.
Hogy a klasszikus szociáldem okrata modell tartalékai m ára vég­
képp kim erültek, azt sok neves kutató m egfogalm azta és a tények
fényében nem is igen lehetne vitatni. Igaza van tehát a francia
Michel ALBERT-nek, aki nem zetközi sikert aratott, 1991-ben publi­
kált könyvében (Kapitalizm us a kapitalizm us e lle n f két modell
történelm i léptékű versengéséről ír: egyrészt a „neo-am erikai m o­
dellről", am ely a reagani és thatcheri neokonzervativizm us elveire
épül és az angolszász országokat öleli fel (elsősorban az Egyesült
Államokat); m ásrészt pedig a „rajnai m odellről", am elynek „m in­
taadója" a szociális piacgazdaságot m egvalósító N ém etország, de
am elybe — a kétségtelen kulturális különbségek ellenére is! —
Japánt is besorolja. Albert érvelés annál is inkább m eggyőző, m ert
nem pusztán csak az állami beavatkozás m értékét és form áit veszi
figyelembe, hanem a kulturális-szellem i jellegű tényezőket is.
A piacgazdaság „rajnai" m odelljében a term előeszközök
szintén m agántulajdonban vannak, szintén érvényesül a piaci ver­
seny, de a piaci szabályozás szerepe nem korlátlan: a rendszer a
468 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

verseny és az együttm űködés finom összekapcsolására és az a n ­

golszászok által „korporatistának" tartott intézm ényekre épül. E
m odellnek a piaca nem az a piac, am it a liberális közgazdászok
ideálisnak tartanak; ellenkezőleg, ami az amerikai felfogásban a
piac torzulásaként jelenik m eg, az a rajnai m odellben a sikeres
m űködés előfeltétele.
ÉNYEGES KÜLÖNBSÉG TOVÁBBÁ, hogy a „neo-amerikai" m o­

L dellben egyre inkább a spekulátor lép az ipari vállalkozó

helyére, a tőkepiaci tranzakciók pedig fontosabbá válnak a
term elésnél. Ezzel szorosan összefügg, hogy a rövid távú, sőt
azonnali nyereségre való törekvés egyre nagyobb m értékben szo­
rítja háttérbe a hosszú távú gondolkodást. AKIO M orita, a Sony
m enedzser igazgatójaként, így fogalm azta ezt meg, bizonyára kis­
sé túlozva:
„Az amerikaiak fúziókkal és vállalat-felvásárlásokkal csinálnak
pénzt, de már nem tudnak új termékeket előállítani. Amíg mi 10
évre előre tervezünk, őket csak az a profit érdekli, amit a követ­
kező 10 percben elkönyvelhetnek. Emiatt az amerikai gazdaság
fantom-gazdasággá változott." (Idézi Albert, 92-93)

Albert találó jelzője szerint a „neo-amerikai" m odellt „tücsök-szem ­

lélet" jellemzi, míg a rajnait a jövőbe tekintő „hangya-szem lélet".
Az utóbbi modell gazdaságait valóban az erős m egtakarítási hajlam
jellemzi és az is sokatm ondó, hogy a tőzsde szerepe ezekben jóval
kisebb, m int az Egyesült Államokban.
A két modell közötti leglényegesebb különbség azonban
úgy fogalm azható meg, az előző részben használt term inológiával
élve, hogy a piac(gazdaság) és a társadalom integrációja több te­
kintetben is eltérő m ódon valósul meg. (Végső soron a fentebb
em lített különbségek is erre vezethetők vissza.) K onkrétabban
szólva: semmi sem m utatja jobban a piacgazdaság am erikai és
ném et-japán típusa közötti különbséget, m int a piac integráló
szerepének eltérő m értéke, azaz a „piaci", a „nem piaci" és a
„vegyes"(részben piaci, részben nem piaci) javak eltérő aránya.
Am iként ugyanis m ég a döntően a redisztribúcióra alapozó szocia­
lista rendszerekben sem lehetett m inden áru „nem piaci", vagyis
ingyenes („pure public goods"), ugyanúgy a piaci kapitalizm usban
sem válhat m inden piaci áruvá. Eszerint vizsgálódva pedig egyér­
telm űen leszögezhető: a „neo-amerikai" m odellben jóval m aga­
sabb a kizárólag piaci javak aránya, m int a „rajnaiban". Ezt láth at­
juk az oktatásban, az egészségügyben vagy akár a lakások vo n at­
kozásában is, hiszen az utóbbi modell országaiban az állam, ill. az
önkorm ányzatok aktív szerepet vállalnak a társadalm ilag szüksé­
ges lakásállom ány fenntartásában.9 És ugyanekkora különbséget
tapasztalhatunk a kapitalista term elés egyik kulcstényezőjének, a
m agánvállaltnak a tekintetében — az eltérés oly jelentős, hogy
érdem es közelebbről is megvizsgálni.
 EGEDY GERGELY: VERSENGÉST VAGY EGYÜTTMŰKÖDÉST? 469

A „neo-amerikai" m odellben a vállalat éppoly piaci áru, m int egy

term ék; tulajdonosai semmi m ásban nem érdekeltek, m int a profit
m aximalizálásában. Ezzel szem ben a rajnai modell gazdaságaiban
a cég ennél többet, egy közösséget is jelent, am elynek tagjait nem
pusztán csak a nyereség elérésére való törekvés fűzi össze. Ez a
közösség a ném et változatban egy viszonylag szűkebb körre terjed
ki, a közép- és felsőszintű vezetőkre (de a beleszólás, a
„M itbestim m ung" joga az alkalm azottakat is megilleti érdekszer­
vezeteik révén!), míg Japánban gyakorlatilag m inden egyes dolgo­
zóra. Jól tükrözi a különbséget, hogy míg Am erikában az em berek
„állást kapnak", addig a m ásik változatban a cég „tagjává válnak".
Ism eretes, hogy Japánban ez az elkötelezettség általában egy egész
életre szól... E hozzáállásból vezethető le az a további sajátosság,
hogy egy ném et vagy japán vállalat esetében a felsőszintű vezetők
és az egyszerű beosztottak fizetése között jóval kisebb a különbség,
m int egy amerikai cégnél.
Ha az amerikai közgazdászok által kialakított disztinkciót
alkalm azzuk, akkor azt m ondhatjuk, hogy a „neo-amerikai" m o­
dell cégeit a „stock-holder", vagyis a részvény-tulajdonosi szem lé­
let jellemzi, míg a „rajnai" cégeket a „stake-holder", azaz az érd e­
keltség-tulajdonosi felfogás. Arról van tehát szó, hogy m íg az
előbbi elsődlegesen csak értékpapír-tulajdonosokat lát a vállalat­
ban, addig a m ásik olyan partnerekkel számol, akik nem csak
pénzügyileg érdeletek a cég sorsának alakulásában.
EZZEL VOLTAKÉPPEN EL IS JUTOTTUNK a kérdés gyökeréig:

S m indennek a hátterében ugyanis az em berről alkotott eltérő

felfogás, a piaci és nem piaci szem pontok eltérő értékelése
húzódik meg. Az amerikai cégek tulajdonosai az alkalm azottak
m indenkori, pillanatnyi piaci értékét fizetik meg, a rajnai modell
vállalatai viszont az em bert nem csak a term elés egyik tényezőjé­
nek tekintik, m int pl. az ingadozó árú nyersanyagokat. Nem vélet­
len, hogy a ném et cégek kiem elkedően magas összegeket fordítnak
a szakm ai oktatásra-továbbképzésre és szoros kapcsolatot tartanak
fenn a saját vonalukon dolgozó oktatási intézm ényekkel. Egyetlen
fejlett országban sem m űködik a ném etországihoz hasonló haté­
konyságú szakoktatás. Az „emberi tényezőért" hozott „áldozat"
tehát gazdaságilag is m egtérül — és akkor m ég nem volt szó az
egyéb szférákról...

III. POLARIZÁLÓDÁS VAGY KÖZÉPOSZTÁLYOSODÁS?

Hogy a rajnai modell országai, elsősorban term észetesen

N ém etország és Japán, m ilyen gazdasági eredm ényeket értek el és
m ilyen világgazdasági pozíciót vívtak ki m aguknak, azt e helyütt
talán felesleges lenne bizonygatni. Tém ánk szem pontjából izgal­
m asabb, hogy tények jelzik: a rajnai modell társadalm i tekintetben
is többet tud felm utatni vetélytársánál. (Cáfolva azt a gyakran
hallható-olvasható vélekedést, m iszerint a közösségi szem pontok
470 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

figyelem bevétele szükségszerűen gyengíti a gazdasági teljesít­

m ényt...) Tagadhatatlan persze, hogy am ennyire összevethető két
gazdaság teljesítm énye objektív kritérium ok alapján, annyira n e­
héz a „szociális teljesítm ényt" mérni. N éhány alapvető dim enzió­
ban mégis m eg lehet kísérelni az összehasonlítást. M ilyen kép
m utatkozik tehát
1. a társadalom tagjainak nyújtott biztonság,
2. a társadalm i egyenlőtlenségek mélysége,
3. a kulturális-m űveltségi színvonal tekintetében?
1. Míg az Egyesült Államokban a mai napig sincs átfogó, kötelező
egészségbiztosítási rendszer, a rajnai modell országaiban m inta­
szerű hálózatok m űködnek. Az USA-ban ráadásul, összességében,
a nem zeti jövedelem nek nagyobb hán y ad át költik egészségügyi
célokra, m int N ém etországban — a legtöbb hiányossággal küszkö­
dő rendszer tehát egyúttal a legköltségesebb is. (Az am erikai kiadá­
sok nagyobb hányada term észetesen privát kiadás, de ez nem
változtat a végső mérlegen.) A m unkanélküliekről való gondosko­
dás vonatkozásában hasonló m élységű különbségeket találunk a
rajnai modell társadalm ainak javára.
2. N yilvánvalóan nem lehet sehol sem cél valamiféle
egalitárius társadalm i berendezkedés kialakítása (konzervatív el­
vek alapján pedig különösen nem ), ám az is vitathatatlan, hogy
m ély társadalm i szakadékok létrejötte, szélsőséges m értékű szociá­
lis polarizálódás m indenképpen elkerülendő. A rajnai m odell or­
szágaiban azt találjuk, hogy a M agyarországon oly sokszor, és
joggal, hiányolt középosztály egyértelm űen szélesebb, m int a
„neo-amerikaiban"! Ha egész egyszerűen azokat soroljuk ide, akik­
nek a jövedelm e az országos átlaghoz közeli, azt látjuk, hogy az
USA-ban a középrétegek 50%-ot alkotnak, míg N ém etországban
75%-ot, Japánban pedig valamivel m ég m agasabb hányadot. Való­
jában az amerikai szociológusokat is m ind jobban nyugtalanítja az
a körülm ény, hogy társadalm uk fokozatosan kettészakad s ezért
egyre gyakrabban kénytelenek használni a „dualizm us" fogalm át
— vagyis azt a fogalmat, am it korábban főként a „H arm adik Világ"
társadalm ainak az elem zésére alkalmaztak. Az am erikai szakem ­
berek által közölt adatok szerint az USA-ban a „szegények" aránya
(az illegális bevándorlók nélkül) legalább négyszerese a megfelelő
ném etországi aránynak. Ez persze nem m eglepő an n ak a m odell­
nek a keretében, am elyben a szegénységet és elesettséget, m inden
következm ényével együtt, olyan egyéni szerencsétlenségnek tart­
ják, am it csak privát karitatív szervezetek próbálhatnak orvosolni...
3. A „dualizm us" azonban egyáltalán nem csak a gazdaság
és szegénység, a legkorszerűbben felszerelt kórházak és az általá­
nos egészségbiztosítás hiányának ellentétében m utatkozik meg; a
Nobel-díjas kutatók nagy szám a sem feledtetheti a tekintélyes
m últú elit-egyetem ek és a roppant gyenge közoktatás közötti sza­
kadékot. Felm érések szerint a 18 éves am erikaiak egyharm ada
 EGEDY GERGELY: VERSENGÉST VAGY EGYÜTTMŰKÖDÉST? 471

rendesen olvasni sem tud! És ehhez m ég csak annyit: sokan hajla­

m osak elfeledkezni arról, hogy a kelet-ázsiai gazdasági sikerek
gyökereit nem a különféle üzem szervezési m ódszerekben kell ke­
resni, hanem a konfuciánus alapú civilizáció azon hagyom ányá­
ban, amely évezredek óta rendkívül nagyra, szinte m indennél
többre, értékeli a tanulást.
Az ellentétek különösen kiéleződtek a nyolcvanas évek
m ásodik felére a neokonzervatív (azaz gazdaságilag: neoliberális)
kurzus nyom án: a gazdasági fellendülésnek ez volt a társadalm i
ára. M agától adódó kérdés: nem volt-e túl m agas ez az ár? (Főként
akkor, ha figyelembe vesszük, hogy ráadásul a gazdasági eredm é­
nyek is elm aradtak a neo-konzervatív közgazdászok és d ö ntésho­
zók várakozásaitól...)
A rajnai modell ezzel szem ben feltétlen prioritást ad a
társadalm i harm ónia és konszenzus m egőrzésének, ami viszont
nem valósítható m eg bizonyos kollektív, m inden lényeges társa­
dalm i csoport által vállalt felelősség nélkül. E po n to n ism ét az etikai
alap fontosságára kell utalni: a szolidaritás követelm énye ugyanis
nem járhat azzal a következm énnyel, hogy az em berek passzívvá
váljanak és az államtól várják a gondoskodást. Valószínűleg itt
húzódik valahol a választóvonal a klasszikus szociáldem okrata
politika és a „szociális piacgazdaság" kereszténydem okrata válto­
zata között. Míg a szociáldem okrácia elsősorban az újraelosztásra
koncentrálva kívánja a problém ákat orvosolni, az érték-konzerva­
tivizm ushoz közel álló kereszténydem okrácia a polgári ön tudatra,
a m ásokért is felelősséget érző, önálló egzisztenciákra akar építe­
ni.10A felelősség vállalására jellemző példa: a ném et újraegyesítést
követően a tekintélyes IG Metall szakszervezet önként lem ondott
az általa régóta követelt 35 órás m u nkahét bevezetéséről, arra az
álláspontra helyezkedve, hogy előbb birkózzanak m eg a keleti
országrész integrálásának a kihívásával.
FALÁN NEM ÉRDEKTELEN EHHEZ HOZZÁFŰZNI: az együttm űkö­

T dés és a verseny e sajátos ötvözetében kétségtelenül jelenté­

keny szerep jut an n ak az intézm ényi örökségnek, am elynek
a m eglétére W. FISCHER hívta fel a figyelmet.11 A m odern ném et
kapitalizm us ugyanis, bár szinte láthatatlanul, de szerves m ódon
kapcsolódik a középkori ered etű céh-szervezetek form áihoz.
Ahogy Fischer rám utatott: furcsa m ódon azok az intézm ényi h a­
gyom ányok, am elyek a 19. század liberalizm usának feltételei kö­
zepette elavultnak látszottak, nagyon is m egfelelőnek bizonyultak
a 20. század m ásodik felének szervezett kapitalizm usában. H ason­
ló sajátosságok lennének dokum entálhatók Japán vagy a kelet­
ázsiai „kistigrisek" fejlődősében is.
A mesés vagyonok gyors felhalm ozása, a „get rich quick"
elve nem tartozik tehát a rajnai modell tradíciójához — talán épp
ezért tűnik sokak szem ében kevésbé vonzónak, a fantáziát kevésbé
m egm ozgatónak, m int az amerikai változat. Számos kétségbevon­
hatatlan előnye ellenére ez a fajta kapitalizm us jóval kevésbé is­
472 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

mert; Latin-Am erikában, Afrikában vagy épp Kelet-Európábán az

em berek többsége el sem tudja képzelni, hogy a piacgazdaság
m ásm ilyen is lehet, m int ami a Dallasban látható. Ahogy Albert
fogalmaz: az amerikai kapitalizm us egy w estern-film kalandossá­
gát, látványosságát kínálja — ehhez képest szürkének látszik a
rajnai modell „hangya-kapitalizm usa".12 Tegyük hozzá: kétségte­
len az is, hogy századunk végének általános légköre, a tradíciók
elutasítása, a m ának élés szemlélete, a „győztesek" kultusza szintén
az amerikai m odell elfogadásának kedvez s e tendenciát világszer­
te csak erősíti a szenzációk bűvöletében élő, a gazdasági élet sze­
replőit is egyre m arkánsabban befolyásoló sajtó. A gazdaság foko­
zódó m érvű „mediatizáltsága" is valószínűleg hozzájárul tehát
ahhoz, hogy az utóbbi években a ném et és japán kapitalizm usban
is bizonyos „amerikanizálódási" jelek m utatkoztak. Egyelőre m ég
csak m ásodlagos jelentőséggel, de m indenképpen figyelem re m él­
tó m ódon! A két modell küzdelm e azonban m ég nem dőlt el, a tét
pedig óriási: a nyugati civilizáció továbbhaladásának iránya...

IV. A „M AGYAR M O D ELL" SZÜKSÉGESSÉGE

‘ EM DŐLT EL A KÜZDELEM MAGYARORSZÁGON SEM, noha

N kétségtelen: az érték-konzervatív szem szögből kívánato­

sabb fejlődési út esélyei rom lanak. M indenekelőtt azonban
em eljük ki m ég egyszer azt a régi és fontos konzervatív alapelvet,
m iszerint egyetlen m odell sem m ásolható m echanikusan, m ég egy
nyilvánvalóan sikeres sem! (Így a közép-európaiakhoz kulturáli­
san talán legközelebb álló ném et sem, hiszen az is egy sajátos
civilizációs örökség bázisán, m ásutt m egism ételhetetlen politikai
és gazdasági körülm ények között alakult ki a II. világháború után.)
Ebből azonban egyáltalán nem következik, hogy a piacgazdaság
intézm ényeinek hazai kiépítése során ne szem besülnénk azzal a
sorsdöntő dilem m ával, hogy m ilyen típusú és jellegű kapitalizm us
bontakozzon ki nálunk! Válasszuk az amerikai m odell által fémjel­
zett u tat a piac középpontba állításával és a gazdaságon kívüli
tényezőket sem m ibe vevő versengéssel, vagy pedig azt az utat,
am ely a lehetőségekhez képest m egpróbálja a piaci integráció
szerepét korlátok közé szorítani és a versengés és az együttm űkö­
dés valam ilyen m űködőképes változatát kialakítani? A tanulm ány­
ban elem zett m odellek m űködéséből leszűrhető következtetések
segíthetnek a választásban.
Félő, hogy a „neo-amerikai" modell m esterséges átülteté­
se itthon m ég negatívabb következm ényekhez vezetne, m int az
USA-ban, hiszen míg ott azért m ég m indig él az egykori puritán
értékek egy része, addig a m agyar társadalm at az elm últ fél évszá­
zadban m egfosztották hagyom ányainak zömétől és ezért
ellenállóképessége jóval gyengébb. Az e modellből fakadó ag­
resszív, újtechnokrata szem lélet érvényre juttatása a m agyar társa­
dalom jelentékeny hán y ad át egyszerűen feleslegessé tenné és el­
 EGEDY GERGELY: VERSENGÉST VAGY EGYÜTTMŰKÖDÉST? 473

lehetetlenítené, gazdaságunkat, a szem élytelen racionalitás nevé­

ben, súlyosan deform álná, k ultúránk jó részét pedig leradírozná.
A neokonzervatív (azaz: neoliberális) piacgazdasági m inta m egva­
lósításának veszélyeire John GRAY is figyelm eztet nyom atékosan:
„Kár lenne, ha a posztkom m unista országok (ahol összehasonlít­
hatatlanul nagyobbak a politikai tétek és a reform okkal járó em beri
áldozatok, m int bárm ely nyugati állam ban), olyan ideológiák labo­
ratórium ává válnának, am elyek a m egvalósításukhoz sokkal k e d ­
vezőbb körülm ényeket biztosító nyugati társadalm akban m ár bi­
zonyították pusztító hatásokat". (John Gray: Átalakuló posztkom ­
munista társadalmak: a szociális piacgazdaság kilátásai, M agyar
Szemle, 1995 április, 369.)
RAJNAI KAPITALIZMUS GYAKORLATA é p p e n azt bizonyítja be,
hogy — a szabadpiaci fundam entalisták dogm áival ellen­
tétben — a gazdaság szférájának bizonyos m értékű „vissza-
ágyazásával" is lehetséges életképes, sőt hatékony rendszert kiala­
kítani. H ogy ez konkrétan m iként, m ilyen intézm ényekkel valósít­
ható m eg itthon, az viszont m ár a hazai feltételekkel összhangban
álló „m agyar modell" keretében döntendő el. A rajnai m odell
tanulságát, a gazdasági fejlődés és a társadalm i harm ónia össze­
egyeztetésének szükségességét, az erkölcsi-kulturális értékek m eg­
becsülését m indenesetre M agyarországon is prioritásnak kellene
tekinteni, s az ebben rejlő kihívásra egyfajta „m agyar m odell"
kidolgozásával kell választ adni.
Ennek során különös hangsúlyt kell fordítani arra, hogy az
„önszabályozó piac" jól átgondolt korlátozása kapcsán kerüljük el
a másik végletet is, az „önszabályozó államot" hiszen az ugyancsak
katasztrofális következm ényekkel járhat. (Ezt aligha kell bizony­
gatni régiónk történelm ének fényében.) A k o n zerv atív g o n d o l­
kodó szám ára m indig is m egkü lö n b ö ztetett jelentőségű volt az
a kérdés, hogy m ilyen „erős" az optim ális állam . A társadalom
„állam osodása", az „állam - és jogkór" (Czakó G. kifejezését h a sz ­
nálva) nyilvánvalóan nem kívánatos fejlem ény, de konzervatív
szem szögből persze az állam olyan m értékű visszaszorítása sem cél,
m int amilyet a liberális értelmiségiek többsége jónak látna.13
Az állam hasznos, sőt nélkülözhetetlen eszköz a piaci in ­
tegrációs m echanizm us korlátozásában, de e feladatot sem m ikép­
pen sem szabad csak rá bízni, annál is kevésbé, m ert a m agyar
átalakulás egyik specifikus vonása am úgy is épp az, hogy a gazda­
ság túlságosan erős szálakkal kötődik a posztszocialista állam ap­
parátushoz. Az érték-konzervatív m egoldás azt igényli, hogy
kulcsszerepet kapjanak az autonóm társadalm i intézm ények, am e­
lyek m egerősítése egyébként is fontos konzervatív érdek.
További lényeges szem pont, hogy a piaci intézm ényeknek
a nem zeti, kulturális hagyom ányokba kell ágyazódniuk, enélkül
ugyanis jogi kereteik üresek m aradnak és legitim itásra sem szám ít­
hatnak. A kultúrák eltérő volta m iatt eleve nem lehetnek azonosak
a különböző országok gazdasági intézm ényei; a „m agyar m odell­
474 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

ben" tehát nyilvánvalóan arra van szükség, hogy a piaci intézm é­

nyek tartalm i és formai vonásai összhangban álljanak m indazok­
kal a tradíciókkal és értékekkel, am elyek a m agyar politikai kultúra
kontextusában a legitimáció szem pontjából m érvadók.
'INCS TEHÁT EGYETEMES ÉRVÉNYŰ MODELL, vannak viszont

N olyan konkrét elemzésekkel is igazolt elvek, am elyeket

m in d en ü tt figyelembe kell venni. Ilyen az is, hogy a piaci
integráció szerepének m arkáns szűkítése , a Polányi által leírt
„nagy átalakulás" bizonyos korrekciója nélkül a társadalom szöve­
te, morális és kulturális értékeinek rendszere súlyosan károsodik.
S m indez különösen érvényes a „rendszert váltó", történelm i h át­
rányok sorával sújtott országokra.
EGEDY Gergely

Jegyzetek

(1) A kérdés hátteréhez 1. a neokonzervativizmusról és az értékkonzervati­

vizmusról folytatott vitát: Zábori László: Konzervativizmus és kapitalizmus,
Egedy Gergely: Piacgazdaságot, de milyet-, Magyar Szemle, 1995. augusztus.
(2) Polányi Károly: Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet, Gondo­
lat, Bp., 1976, James C. Scott: The Moral Economy of the Peasant, New
Haven, Yale University Press, 1976, William James Booth: On the Idea
of the Moral Economy; American Political Science Review,
1994/September, 653-667.
(3) Czakó Gábor: Mi a helyzet? Gazdaságkor titkai, Igen Egyesület, Bp.,
1995.
(4) Polányi: i. m. 89.
(5) Fred Hirsch: Social Limits to Growth, Routledge and Kegan Paul,
London, 1977. Hirsch gyakran idézett kifejezése: „the depleting moral
legacy of capitalism" („a kapitalizmus kiüresedő morális öröksége").
Ugyanezzel az összefüggéssel kapcsolatban teszi fel Czakó G. a kér­
dést: "Nem élősködő-e az a társadalmi berendezkedés, amely egy
általa megtagadottnak nedveiből él?" Czakó: i. m. 13.
(6) Szelényi Iván: Új osztály, állam, politika; Európa, Bp., 1990, 210-222. E
megállapítás azzal együtt is igaz, hogy, amint erre Szelényi is felhívja
a figyelmet, a kiegészítő mechanizmus is létrehozza a saját egyenlőt­
lenségeit.
(7) Gosta Esping-Andersen: The Three Worlds of Welfare Capitalism,
Princeton University Press, 1990.
(8) Michel Albert: Capitalisme contre capitalisme; Editions du Seuil, Paris,
1991.
 EGEDY GERGELY: VERSENGÉST VAGY EGYÜTTMŰKÖDÉST? 475

(9) A német kapitalizmus részletesebb elem zéséhez 1. Colin Crouch:

Co-operation and Competition in an Institutionalized Economy: the Case of
Germany, a japánhoz pedig: Ronald Dore: What Makes the Japanese
Different? Mindkét tanulmány a következő kötetben található: Ethics
and Markets, ed. by C. Crouch-D. Marquand, Blackwell Publishers,
1993.
(10) A kereszténydemokrácia és a piacgazdaság viszonyához — többek
között — I. Jona then Boswll: Catholicism, Chrisitan Democrats and
„Reformed C apitalism in: Ethics and Markets, 48-65. A szerző hangsú­
lyozza, hogy a katolikus szociális tanok nagy szerepet játszottak a
kapitalizmus „megreformálásában" a II. világháború utáni időszak­
ban.
(11) W. Fischer: Unternehmerschaft, Selbstverwaltung und Staat; Duncker
und Humbolt, Berlin, 1964.
(12) Albert: i. m. 231-233. Albert az amerikai kapitalizmus vonzerejét
Vénuszéhoz, a német-japán kapitalizmus erényeit pedig Junóéhez
hasonlítja.
(13) Vö. Jacques Godbout: The Self-Regulating State, in: Marguerite
Mendell-Daniel Salée (ed.): The Legacy of Kari Polányi. Market, State and
Society at the End of the Twentieth Century, Macmillan, Basingstoke,
1991. 119-130. A konzervatív állam-felfogáshoz 1. Molnár Attila: A
konzervatívok állama, in: Magyar konzervativizmus, Hagyomány és jelen­
kor, Batthyány Lajos Alapítvány, Bp., 1994,19-28.

CLOSE (KÖZEL), 1992

SORSANALÍZIS: MAGYARORSZÁG
ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ

MAGYAR TÖRTÉNELMI KORSZERŰSÖDÉS és nem zeti felemelke­

A dés 11., 14. és a m egnyújtott 19. században m egfigyelhető

erejét s lendületét az első világháború kirobbanását követő
három negyed évszázad megtörte. M agyarország leszakadásának
m értékét tükrözi, hogy 1913-93 között az egy főre jutó m agyar GDP
— hivatalos valutaparitáson számolva — a nyugat-európai átlag
70%-áról 24%-ára, vásárlóerő-paritáson 35%-ára csökkent. A leszaka­
dás közvetlenül kevésbé összegezhető összetevőit szemléltetik az
oktatási, egészségügyi, környezetvédelmi, értékrendi és társada­
lompszichikai folyam atokban kialakuló európai negatív rekordok.
Az ország állapotának hanyatlásában exogén tényezők ját­
szanak m eghatározó szerepet. A két világháború emberi, területi s
anyagi veszteségei, a Közép-Európában kialakult évezredes gazda­
sági m unkam egosztás felborulása, a m ásodik világháború u tán az
országra erőltetett torz intézm ényi rendszer és gazdasági struktúra
m űködtetési veszteségei, a nem zetközi gazdasági, m űszaki, tu d o ­
m ányos fejlődés fő áram lataiból való nagym értékű kiszorulás okai
alapvetően külső m eghatározottságúak. Az O sztrák-M agyar M o­
narchia integrációs kereteinek felbomlását követő m egcsonkult,
m odernizációs béklyók, protekcionista korlátok közé szorított kis­
nem zeti lét, a m ásodik világháború végét követő s átfogó válságba
torkoló monopolszocializmus, majd az 1990-ben kibontakozó rend­
szerváltás az évszázadban három szor alakította át a társadalom és a
gazdaság mozgásterét, játékszabályait. E radikális változások és kény­
szerek rendkívüli m értékben megcsapolták a m agyar társadalom
életerejét. Gyakorlatilag az ország nyolc évtizedet töltött el a történe­
lem műtőasztalain, illetve lábadozó termében, s kevés energiája m a­
radt a világm éretű változások által m egkövetelt edzési, felkészülé­
si, korszerűsödési feladatokra.
A M agyarországot közvetlenül érő m egrázkódtatások mel­
lett a fejlődés külső feltételeinek rom lását jelentette, közvetve, a
világgazdaság növekedési szerkezetének, értékrendjének s föld­
rajzi erőterének átalakulása, amely keresleti és kínálati sokkhatá­
sok sokaságát váltotta ki a nem zetközi kapcsolatrendszerben. A
világban m egterm elt jövedelem töm eg több m int 70%-ával rendel­
kező fejlett piacgazdaságokban a kereslet folyam atosan eltolódott
az em beri tudástöbblettel gyarapított értékű, m agas minőségi
 KÁDÁR BÉLA: MAGYARORSZÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ 477

igényszintet kielégítő, új technológiákat, m űszaki újdonságokat

m egtestesítő term ékek és szolgáltatások felé. Az úgynevezett
anyagm entes növekedés folytán csökkent az érdeklődés a hagyo­
m ányos nyersanyagok, féltermékek, élelmiszerek, fogyasztási tö­
m egcikkek iránt. M indinkább kiszorulnak a világ anyagterm elésé­
ből azok a bányászati, kohászati vállalatok, am elyek az átlagosnál
m agasabb ráfordítással m űködnek, kiszorulnak az átlagosnál
rosszabb m inőségű földeken nagy ráfordításokkal gazdálkodó ag­
rárterm elők, kiszorul a fejlettebb országok m unkaerőpiacáról a
csak kevésbé szakképzett m unkaerő. A m inőség forradalm ának
korszakában az átlagterm ék iránti csökkenő keresletet m indinkább
az iparosodó fejlődő országok elégítik ki. A liberalizálódó, globali­
zálódó gazdaságban kiéleződő verseny által is növelt korszerűsö-
dési kényszer felértékeli a pénz- és szellemi tőketulajdonosok po­
zícióit. A világgazdasági növekedés földrajzi súlypontjainak elto­
lódása a csendes-óceáni térség felé eleve koptatja a vén E urópa 16.
és 20. század közötti pozícióit. Az európai térségen belül is az
elm últ két évtizedben összezsugorodtak Kelet-Európa pozíciói,
m egcsappant az Európa keleti és nyugati fele közötti közvetítői
szerep értéke.
A századvég m indinkább összefonódó világgazdasága a
korábbinál jóval nagyobb m értékben s gyorsabban teszi láthatóvá
az egyes országok teljesítm ényeiben, önsorsalakítási képessé­
geiben m eglévő különbségeket, s felerősíti a differenciáló hatáso­
kat, hierarchizálódási folyamatokat.
AGYARORSZÁG SZÁMÁRA a két világháború veszteségei­

M nek öröksége nem m ásítható. Az intézm ényrendszeri

torzulatok felszámolása a rendszerváltás elm últ h at éve
u tán befejezéshez közeledik. Az ország előtti fő kihívást az elkö­
vetkező években az európai integrálódás s a kialakuló inform atikai
társadalom ra való felkészülés jelenti. Az Európai Unió országainak
m eghatározó szerepe M agyarország külkereskedelm i, idegenfor­
galmi, pénzügyi és technológiai áram lásaiban eleve m eghatározza
a m agyar társadalom és gazdaság alkalm azkodásának fő irányát.
A jelenlegi kelet-közép-európai biztonsági vákuum kitöltése, a
katonapolitikai és gazdasági integrálódás követelm ényeinek m ind
láthatóbb összefonódása, az internacionalizálódó bűnözés m egfé­
kezése valam int a környezetvédelem s a szom szédos országokban
élő kisebbségek tám ogatása, m agyar szem pontból sürgető nyom a-
tékot kölcsönöz az európai integrálódásnak. Az Európai Unió ke­
leti kibővülésével összefüggő kételyek, hom ályok, bizonytalansági
felületek indokolttá teszik az ország integrációérettségének és le­
hetséges integrálódási m enetrendjének szem ügyre vételét.
478 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

M A G YA R INTEGRÁCIÓÉRETTSÉG — EU KÖVETELMÉNYEK

MAGYAR INTEGRÁCIÓÉRETTSÉG VIZSGÁLATA, a tagsági k ö v e ­

telm ények alapján, iránytű kell legyen az elkövetkező évek
m agyar gazdaságpolitikája s Európa-politikája szám ára.
U gyanakkor az EU állásfoglalásai is arra utalnak, hogy a kibővítés
egyes szakaszainak ütem ezésekor, a teljes jogú tagság elérésére
törekvő társult országok differenciálásakor rendezőelvnek tekinti
m ajd az egyes országok integrációérettségét, illetve az éretlenség­
ből fakadó pénzügyi támogatási igények, illetve csatlakoztatási
költségek várható nagyságrendjét. Hivatalos EU állásfoglalás hiá­
nyában is érzékelhető, hogy a keleti kibővülés időzítését és orszá­
gonkénti sorrendjét, a változékonysági elem eket is tartalm azó
nyugati stratégiai érdekek mellett, az egyes országok felvétele után
várható tám ogatásigény határozza meg. Az Európai Unió tehát
elutasíthat tagfelvételi kérelm eket közvetlenül, az érettségi m u ta­
tók alapján, s közvetve, az éretlenségből fakadó, illetve a tagjelölt
országok által igényelt többlettám ogatás nagyságrendje miatt.
1. Az egyes országok integrációérettségének s integrálódási
képességének követelm ényeit az eddigi EU politika csak nagy
általánosságban fogalm azta meg. A politikai rendszerváltás és de­
m okratikus fejlődés követelm énye M agyarországon teljesült. A
zökkenőm entes korm ányváltások, a választási részvétel térségi
összehasonlításban viszonylag magas aránya, a társadalm i érdek-
egyeztetési m echanizm usok m egjelenése, a m édiatörvény elfoga­
dása, az alkotm ányosság érvényesítése, az önkorm ányzatok és
bíróságok, korm ánytól független ellenőrzési szervek m űködési
szabadságának m értéke alapján M agyarország érettségi m inősíté­
se ez idő szerint nem kétséges. A piacgazdasági átalakulás m érté­
kében a volt szocialista országok csoportjában kivívott első hely
sem vitatott továbbra sem.
2. Kulcskérdés a piacgazdasági intézm ény- és jogrendszer
továbbfejlesztése és összehangolása az egységes ÉU belső piac sza­
bályozási és jogrendszerével. Külgazdaság-érzékeny kis ország
szám ára m indig is túlélési alapkövetelm ény az igazodás a fő p a rt­
nerország társadalm i-gazdasági rendszeréhez. M agyarország m ár
hosszabb ideje céltudatosan közeledett a nem zetközi eg y ü tt­
m űködés szervezeti rendszeréhez, s a társulási m egállapodás alá­
írása óta a m agyar jogalkotás m inden új lépésnél figyelembe vette
a teljes jogú tagság követelm ényeit. A becslések szerint, a jelenlegi
hatályos m agyar joganyag kereken 70%-a tekinthető
eurokom patibilisnek, évekkel a teljes jogú tagság életbelépése
előtt. A jogösszehangoltság jelenlegi szintje nem csak a térségben
figyelem rem éltó, hanem az EU jelenlegi tagországainak átlagában
kialakult 90%-hoz viszonyítva is, s megfelelő alapot nyújt a gyor­
sított ütem ű európai közelítéshez. A Fehér Könyv ben javasolt h ar­
m onizálási intézkedések túlnyom ó része m ár m egvalósult, illetve
életbe lép 1997 végéig. A belső piaci jogharmonizálás bizonyos aka­
 KÁDÁR BÉLA: MAGYARORSZÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ 479

dályait viszont a társult országok aligha tudják gyors ütem ben

felszámolni. Bizonyos folyamatok s joghelyzetek ugyanis többnyire
nem kiváltói, hanem következm ényei az egészséges fejlődésnek.
így például csak a gazdasági fejlődés és a versenyképesség m aga-
sabb fokán valósítható meg káros m ellékhatások nélkül a rövid
lejáratú tőkem ozgások teljes liberalizálása, vagy az adótételek ter­
m ékcsoportok szerinti közelítése.
3. A m aastrichti szerződés harm adik pillérét jelentő bel- és
igazságügyi együttműködés követelm ényei súlyos kihívást jelente­
nek az érintett m agyar szervek szám ára. Az összeurópai fellépés a
kábítószerekkel, radioaktív anyagokkal, lopott autókkal folytatott
kereskedelem s általában a szervezett bűnözés változatos form ái­
val szem ben az Unió központi földrajzi fekvésű országai szám ára
is súlyos próbatétel. Az Unió — feltételezhető szakaszos — keleti
kibővülése esetén azonban — egy ideig — M agyarország jelenti
m ajd az Unió keleti- és délkeleti határait. Az ebből adódó szűrő­
szerep hatalm as feladatokat hárít a m agyar vám - és határellenőr­
zési szervekre. Ezek személyi állom ányának s technikai felszerelt­
ségének európai igényeket kielégítő fejlesztése a m agyar GDP
m integy 0,5%-át kitevő pótlólagos ráfordításokat igényel.
4. Az Unió keleti kibővüléséhez fűződő, talán legfontosabb,
defenzív jellegű érdekeltségi elem et a kelet-közép-európai „hátsó
udvar" társadalm i, politikai és biztonsági destabilizálódásának ki­
küszöbölése jelenti. M ár 1990-ben m egfogalm azódtak a Londoni
Stratégiai Tanulm ányok Intézetében olyan aggályok, hogy a tria­
noni békekötés nyom án m eghúzott határvonalak jelenleg m integy
3,5 millióra rúgó m agyar etnikum ú lakosságot ju ttattak kisebbségi
sorsra a szom szédos állam okban, s e kisebbségek kezelése feszült­
ségeket gerjeszthet M agyarország és szom szédai között, új európai
konfliktusgócot alakíthat ki.
Z 1990-BEN MEGFOGALMAZOTT m agyar külpolitikai doktrína
tripartitum ként — hárm as célként — jelölte m eg az
eu ro atlanti integrálódás, a szom szédos országokkal folyta­
tott együttm űködés és a szom szédos országokban élő m agyarság
védelm ének követelm ényét. A m agyar kisebbségek helyzetéből
adódó, feltételezett, konfliktusforrásokat volt hivatott kikü­
szöbölni, illetve csökkenteni 1990-94 között az Ukrajnával, H orvát­
országgal s Szlovéniával kötött s életbe lépett korm ányközi szer­
ződés, a kárpáti térség országainak fegyveres erői közötti jó k ap ­
csolat. Gazdasági oldalról erősíti a térség stabilitását a nehezen
szám szerűsíthető határm enti együttm űködés, valam int a szom ­
szédos országokkal folytatott — s jelentős h ányadban az ott élő
m agyar kisebbségek közvetítésével lebonyolított — külkeres­
kedelm i kapcsolatok gyors ütem ű bővülése.
Ez utóbbi m értékét jelzi, hogy a Szlovákiába, Szlovéniába,
H orvátországba, Ukrajnába és Rom ániába irányuló m agyar kivitel
aránya a m agyar összkivitelben 1991-ben m ég 5%, 1994-ben m ár
8%, 1995-ben pedig 9% volt. Az európai léptékben felerősödő,
480 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

határokon túlnövő együttm űködést jelentő iparkitelepítési folya­

m at kárpáti m egjelenését jelzi, hogy 1990-94 között m integy 2000
m agyar vegyesvállalat jött létre az alacsonyabb bérszínvonalú
szom szédos országokban. Bár a m agyar külpolitikai célok m egva­
lósítása nagym értékben függ egyes szom szédos országok m aga­
tartásától, a kisebbségek kollektív jogainak elismerésétől, illetve a
kései kisnem zeti nacionalizm us m ozgásterének alakulásától; a p o ­
tenciális kárpát-m edencei konfliktusveszély erőteljesen csökkent­
hető egyrészt az érdekközösségi felületek szélesítésével, közös
kereskedelem politikai fellépésekkel (például a szárm azási
bizonyítványok kum ulációjáért), m ásrészt szívós külpolitikai
m unkával a kétoldalú kapcsolatokban, az Európa-politikai fóru­
m okon, a kisebbségvédelem , valam int a szubregionális stabilitás és
biztonság követelm ényeinek összekapcsolásával.
5. Az elm últ években a boszniai fejlem ények egyértelm űen
jelezték, hogy az európai hatalm ak katonai biztonságpolitikai
együttm űködése m a elégtelen a helyi háborús tűzfészkek felszá­
m olására. Egyelőre csak az Egyesült Államok képes közvetlenül
vagy a NATO-n keresztül közvetve, elfogadható biztonsági garan­
ciákat nyújtani. A N yugat-Európai Unió nem jelent alternatívát a
NATO-val szem ben, s ebből adódóan a m agyar biztonságpolitikai
helyzet javítását a NATO-tagság segítheti elő, am ely egyébként
m indinkább kötődik az EU-tagsághoz.
M agyarország NATO-tagság esetén sem érintkezne föld­
rajzilag O roszországgal, s bizonyos orosz igények átfogó m egálla­
podás keretében történő figyelembevétele esetén a m agyar NATO-
tagsággal szem beni orosz érzékenység csökkenthető. A NATO-ba
belépésünk esélyeit azonban nagym értékben befolyásolja az egyes
országok biztonságpolitikai és katonai hozom ányának értéke. A
m agyar honvédség fejlesztése, felszereltségének szervezeti, logisz­
tikai, képzési rendszerének összehangolása a NATO-követelmé-
nyekkel, „NATO-alkalmas" m agasabb egység kialakítása jelentős
többletráfordításokat követel. Ezek nagyságrendjének m inim um a
az elkövetkező négy évben a m agyar GDP kereken 1%-ára rúgó
költségvetési többletráfordításokat követelne, megfelelő külső tá­
m ogatás hiányában.
6. Az európai integrálódás s világgazdasági alkalm azkodás
költségei legközvetlenebbül a gazdaságban csapódnak le s a gaz­
daságpolitika szám ára jelentik a legsúlyosabb kihívásokat. Az Eu­
rópai Unió m agasabb fokozatainak m űködőképessége m egköve­
teli a tagországok közötti szintkülönbségek folyam atos kiegyenlí­
tődését, a versenyképesség javítását gátló egyensúlyi zavarok fel­
szám olását. Az ún. m aastrichti norm ák igen szigorú pénzügyi
követelm ényeket állítanak a tagországok elé. Ezek szerint, a költ­
ségvetési deficit nem haladhatja m eg a tagországok évi GDP-jének
3%-át, az állam adósság a GDP 60%-át, az inflációs ráta pedig az
Unió átlagát 1,5%-kal haladhatja meg, azaz évi m értéke 3-4%-ot
nem m úlhat felül. E rendkívül szigorú makropénzügyi követeimé-
 KÁDÁR BÉLA: MAGYARORSZÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ 481

nyék figyelmen kívül hagyása nem engedhető m eg olyan érvek

alapján, hogy jelenleg, Luxem burg kivételével, a többi tagország
sem felel m eg a m aastrichti érettség követelm ényének s az erősödő
ellenállás N yugat-E urópában m ajd felvizezi, elnapolja a követel­
m ényeket. Az eddigi tárgyalási tapasztalatok is érzékeltették,
hogy az Unió új tagországokkal szem ben szigorúbb követelm é­
nyeket érvényesít, m int a korábbi családtagok esetében. Feltehető­
en m ár a csatlakozási tárgyalások kezdetének időpontját is befo­
lyásolják az egyes nem zetgazdaságok pénzügyi m utatói. Az egyes
csatlakozási hullám okba való bekerülés időpontja viszont tartó-
sabban differenciálhatja a bekerülő, illetve a tartósabban kívül
rekedő kelet-közép-európai országok pozícióit.
JELENLEGI MAGYAR KORMÁNY k ö z ép tá v ú gazd aságp olitik ai
irányszám ai tükrözik azt a szándékot, hogy az állam háztar­
tási deficit m ár 1997-ben, a központi költségvetés bruttó
eladósodottsága pedig 1998-ra összhangban legyen a m aastrichti
követelm ényekkel. Az állami vagyon a közelm últban közel 500
milliárd forint összegben értékesített hányada, továbbá a 800 mil­
liárd forin tra becsült m ég értékesíthető állami vagyontöm eg elvileg
kínál olyan adósságszolgálat-csökkentési változatokat, am elyek —
konjunktúraélénkítési s m odernizációs hatások m ellett — lehetővé
tehetik az állam háztartási deficit GD P-hez viszonyított arányában
várt 3-4%-os csökkenést 1995 és 1998 között.
A m agyar gazdaságban azonban nem egyszerűen a jelen­
legi statikus állapot alapján szám ított egyensúlyjavító hatást kell
elérni, hanem a várható változásokat is figyelembe kell venni. Az
1995-1996-ban bekövetkezett javulás oroszlánrésze egyszeri h atás­
ból, az 1995 tavaszán bevezetett im portpótlékból szárm azik, amely
önm agában az 1995. évi GDP 2%-át kitevő m értékben csökkentette
a költségvetési deficitet. E bevételi forrás m ár 1997 m ásodik felében
m egszűnik, s 2001-ig az európai szabad kereskedelm i m egállapo­
dások értelm ében eltűnnek e m egállapodás partnerországaiból
szárm azó im portra kivetett vám bevételek is, m elyek az 1995. évi
m agyar GDP további 2%-ára rúgtak. Kiadási oldalról a honvédség,
valam int a különféle határcllenőrzési, rendőrségi szervek integrá­
lódási igényekkel összehangolt fejlesztése, az információs re n d ­
szer fejlesztése, a szabványosítás a GDP további 2% -nak átcsopor­
tosítását, illetve az ezt kiegyensúlyozó állam háztartási hatást
igényli, egyéb feltételek változatlansága esetén. Ilyen körülm é-
n y ek között az állam háztartási M aastricht-érettség nem csupán azt
követeli, hogy a GDP-nek 1994-ben 8%-át, 1995-ben 6,5%-át kitevő
állam háztartási deficit 1998-ig 3%-ra, azaz 1995-höz viszonyítva a
GDP további 3,5%-ával csökkenjen, hanem az 1995. évi állam ház­
tartási teljesítm ényekben tükröződő javító hatások eltűnése és a
többletkiadások következtében, a ma szám szerűsíthető egyensúly­
javítási követelm ény 1998-ig a GDP további 4%-ára, azaz 1995-1998
között összesen 7-8%-ára, 2001-ig pedig 9-10%-ára rúgna.
482 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

ÉG NEHEZEBB, SŐT MEGOLDHATATLAN feladatot jelent az

M ni//ííciómegfékezési követelm ény: az inflációs ráta leszo­

rítása évi 3-4%-ra. Szervesen fejlődött s nagyobb zökke­
nők nélkül m űködő piacgazdaságokban az infláció a társadalom és
gazdaság kórokozóira utaló lázas állapot. Az orvosláshoz hasonló­
an, m esterséges leszorítása csak a magas láz esetén indokolt,
egyébként a szervezet term észetes védekezését rontja.
A fejlődés, a kam aszkor s a felnőtté válás gyakorta jár
hőem elkedéssel. A gazdaságtörténet tanulságai szerint, pénzügyi
egyensúly a stacioner, prem odernizációs társadalm at, valam int a
kínálat bőségével jellem ezhető fejlett országokat jellemzi. A növe­
kedésgyorsítás, szerkezeti korszerűsödés — az elm últ fél évszázad
tanulságai szerint — m indenütt erőteljes inflatorikus hatásokkal
párosult. M agyarországon az infláció egyrészt a korábbi költségve­
tési szubvenciók m egszüntetéséből, a világpiaci árak érvényesíté­
séből fakadó, elkerülhetetlen rendszerváltási árkorrekció, részben
a term elés- és jövedelem zsugorodásból adódóan a term ékegység­
re jutó fix költségtöbblet, részben a jövő iránti lakossági bizalom
m egcsappanásából fakadó szociálpszichikai tünet, továbbá a gyor­
suló szerkezeti korszerűsödés következm énye. E hatások közül a
rendszerváltási korrekciók jelentősége folyam atosan gyengül, a
gazdasági növekedés eltüntetheti a term ékegységre jutó táró erő­
ket. Nagyobb arányú külföldi erőforrás-beáram lás nélkül azonban
nem iktathatok ki a gyorsított m odernizáció s felzárkózás inflato­
rikus költségei. Az infláció mesterséges elfojtása túladagolt m one­
táris és fiskális restrikciókkal végül is a rendszerváltás befejezését,
a felzárkózás beindítását gátolja, s ebből adódóan felelősségteljes
politikai erők nem ígérhetnek egyham ar m aastricht-érett inflációs
teljesítm ényeket.
A m aastricht-érettség elérése az állam pénzügyekben rész­
ben az eddigiektől eltérő, részben jóval erőteljesebb m egköze­
lítéseket igényel. A cél m egvalósítása, ennek ellenére, nem kilátás­
talan. Az országban ténylegesen m egterm elt jövedelem töm eg kö­
zel 20%-kal, a nem adózó jövedelem töm eg m integy 40%-kal n a­
gyobb a statisztikailag nyilvántartottnál. Az elm últ évek gazdaság-
politikája túladóztatással, túlzott terhekkel, eljárási nehézségekkel
és visszásságokkal európai rekordszintűvé növelte az árnyékgaz­
daságot. A gazdaság „láthatatlan légiója" kétségkívül játszik hasz­
nos szerepet is bizonyos foglalkoztatási, területi, szociális feszült­
ségek levezetésében, versenyképességi korlátok túllépésében,
ugyanakkor az állam pénzügyek aláásása m ellett m indinkább csor­
bítja a versenytársadalom m űködési m echanizm usait, a gazdaság
áttekinthetőségét, a társadalom igazságérzetét, a gazdaság erkölcsi
környezetét. A nem adózó gazdaság egyötödének integrálása a
legális gazdaságba elérhető az igazságos és hatékony ellenőrzés,
illetve a rekordszám ba m enő m agyar adóteher csökkentésének
stratégiai harapófogójával. Ennek állam háztartási hozadéka az
1996. évi GDP 4%-ára rúgna.
 KÁDÁR BÉLA: MAGYARORSZÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ 483

Az állam adósság utáni adósságszolgálat az 1995. évi m agyar GDP

közel 9%-át vitte el. Enélkül eleve nem ütközne akadályba a
m aastrichti gyorsított m enet. Az adósság elinflálásának, az adós­
ságszolgálati terhek m egtagadásának, a kam atok m esterséges le­
szorításának útja nem járható. Az adósságállom ány legm agasabb
kam atozású tételeinek visszavásárlása privatizációs betételekből,
az állam háztartási reform hozadéka és a m egtakarítások ösztönzé­
sétől várható kínálati többlet elősegítheti a költségvetés kam atfize­
tési terheinek csökkentését. E tartalékok nagyságrendjét jelzi, hogy
1995-ben a kam atszínvonal 1%-os csökkenése a GDP 3%o-ével
m érsékelte az adósságszolgálati terheket.
GÜL, DE NEM UTOLJÁRA, az állam pénzügyi helyzet javításá-
ak kulcsa az ország jövedelem term elő képességének erősí-
sében, az egészséges gazdasági növekedésben rejlik. Az
ország összjövedelm einek 1989-93 közötti 21%-os csökkenése kö­
vetkeztében az állam közhatalm i, igazgatási, jóléti és gazdasági
funkcióinak társadalm i robbanás nélkül alig csökkenthető terhei
súlyos egyensúlyi zavarokat váltottak ki. Az ország a pénzügyi
egyensúlyhiány, az eladósodás, illetve a társadalm i m űködési za­
varok erősödésének dilemm ájával kénytelen szem benézni. A je­
lenlegi kormánykoalíció, m egoldásként, a funkciószűkítést válasz­
totta. Globális gazdaságban, a nem zetek és régiók közötti verseny­
ben m in d en ü tt követelm ény az állam m űködtetési költségeinek
visszafogása. M ásrészt, a polgári társadalom , az erős és független
„civil" önrendelkezés, az egyéni és vállalkozói szabadság, a b ürok­
ratikus állam ot felváltó szolgáltató állam kialakulása is az állam-
háztartás közvetlen és közvetett szerepének áram vonalasttását
igényli. Az alacsonyabb adóztatási terheket cipelő ázsiai országok­
kal folytatott piaci versenyben szinte valam ennyi fejlett ország —
neoliberális eszmeiségtől függetlenül is — rákényszerül az állami
funkciók, kiadások szűkítésére, az állami, korm ányzati szerepfel­
fogás m ódosítására.
A kérdés lényege a m értékben, az arányokban s a fejlettségi
szintekben rejlik. A közepesnél gyengébben fejlett M agyaror­
szágban még nem értek m eg a civil társadalom hatékony m ű k ö d ­
tetésének feltételei. A zsugorodás vagy restriktiv gazdaságpolitika
légkörében a társadalm i-gazdasági élet szereplőinek alkalm azko­
dási képessége csekély és nincsenek erőforrásai állami szerepek és
funkciók átvállalására. Ebből adódóan, a társadalom - és állam igaz­
gatás funkciónak áttelepítése csak fokozatos lehet, s e folyam at
időigényes, hiszen a hirtelen változásból adódó m űködési zavarok
veszteségei pénzügyileg is többszörösen m eghaladhatják a közvet­
len állam háztartási m egtakarításokat, nem szólva a destabilizáló-
dási, lem aradási következm ényekről.
E nehéz helyzetben a kom prom isszum ot a versenyképes­
ség-javításon alapuló gazdasági növekedés tápereinek szélesítése
jelenthetné. Jelenleg a GDP egységnyi növekedése elvileg 0,6%-kai
csökkenti az állam háztartási egyensúlyhiányt, egyéb feltételek vál­
484 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

tozatlansága mellett. A GDP tartós s erőteljes növekedése esetén

eleve csökken az állam háztartási kiadások GD P-hez viszonyított
aránya, s az állam háztartás korszerűsítése folyam atosan, nagyobb
m egrázkódtatások nélkül bontakozhat ki a civilszféra m egerősö­
désével, teherbíró-képességének és készségének fejlődésével p ár­
huzam osan.
A m aastricht-érettség követelm ényszintjének elérése tehát
rendkívül nehéz, de nem m egoldhatatlan feladat átfogó nem zeti
stratégia alapján. Kemény gazdaságdiplom áciai feladatot jelent
viszont m indazon lehetőségeknek feltárása s végigtárgyalása,
am elyek elősegítik a m aastrichti uniform is m éretre szabását.
7. N oha az Európai Monetáris Unió konvergencia-kritériu­
m ainak teljesítése nem előfeltétele a teljes jogú tagságnak, a m a­
gyar alkalm azkodási stratégia e dim enziót sem hagyhatja figyel­
m en kívül. Felvilágosult közgazdászok tisztában vannak azzal,
hogy a m onetáris integráció a szeretett vagy elutált „szép új világ"
legfelsőbb foka mai globális világunkban. A mai világgazdaságban
a kevéssé áttekinthető pénzügyi áram lások összege több m int
ötvenszer nagyobb, m int a nem zetközi m egállapodásokkal szabá­
lyozott világkereskedelemé. A nem zetközi vagy regionális p é n z ­
ügyi világ a „nagyvadak" könyörtelen világa, s igen kedvezőtlen
terep a külgazdaságilag érzékeny kisországok szám ára, am elyek
biztos tám pontok nélkül botorkálnak a nem zetközi pénzügyi d é­
libábok között. Aligha vitatható, hogy az Európai M onetáris Unió,
a közös eurovaluta bevezetése elősegíti az árfolyam kockázatok,
spekulációk és a különféle pénzügyi tranzakciók költségeinek
csökkentését.
U gyanakkor a reálgazdasági m egközelítések, valam int a
világgazdasági és kelet-közép-európai fejlődés tanulságai arra in­
tenek, hogy egy gazdasági unió versenyképes m űködését csak a
tagországok társadalm i, kulturális öröksége gazdaságfejlettségi
színvonalának és m akrostruktúráinak hasonlósága garantálhatja.
A sikernek nem a hajtóerejét, hanem a m egkoronázását jelentheti
a pénzügyi unió, a közös pénzpolitika és valuta, am ely szükség­
szerűen feltételezi a magas integrációérettséget, és hom ogenitást a
reálgazdaságban, a tagországok gazdaságpolitikájának összehan­
golását, közös szankciók érvényesítését a sorból kilógó nem zeti
pénz- és költségvetés-politikai m agatartással szem ben. Az em lített
előfeltételek és előzetes együttm űködési szakaszok nélkül a m one­
táris unió önm agában nem ad orvoslatot a növekedési problém ák­
ra, a m unkanélküliségi, a versenyképességi gondokra, és reálgaz­
dasági hatásai m eglehetősen eltérőek lesznek az egyes tagorszá­
gokban. G azdaságtörténeti tapasztalatok birtokában a reálközgaz­
dászok érzékenyebbek a fejlődés sorrendi összefüggéseire s tisztá­
ban vannak azzal, hogy a valutaunió csak következm énye, nem
pedig oka az egészséges gazdasági fejlődésnek. Túl korai közös
pénzpolitika például erősen korlátozná a kevésbé fejlett országok
gazdaságpolitikai m anőverképességét s kiküszöbölné az árfolyam ­
 KÁDÁR BÉLA: MAGYARORSZÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ 485

politika vagy a költségvetési politika felhasználását a korszerűsítés,

az exportorientált gazdaságfejlesztés kritikus szakaszában.
M agyarország az elkövetkező években m ég nem veheti át
kritikátlanul s nem is alkalm azhatja az Európai Unió gazdaságpo­
litikai kritérium ait, hanem kreatív-innovatív gazdaságpolitikával,
fokozatos alkalm azkodási konstrukciókkal érheti el, legkisebb költ­
ségek mellett, a kívánt közeledést.
Az Európai Unió tagországainak jelenlegi állapota s nem ­
zeti érdekei nem hagynak kétséget afelől, hogy a M onetáris Unió
1998. évi bevezetésének követelm ényeit legfeljebb csak a n y u g at­
európai országok szűk köre vállalhatja. Ez a teljes jogú tagságot
nem gátolja, s M agyarország, m int jövőbeni tagország, a „közös
pénzpolitika m egvalósítására m ég alkalmatlan" európai országok
előkelő s népes csoportjában, a valutaunió külső szférájában talál­
hat m ajd m agának helyet.
A Valutaunió 1998. évi bevezetésével kapcsolatos kételyek,
szorongások és eltérő érdekek ellenére sem lehet M agyarország
érdekelt a folyam at elhúzódásában. Nincs abban a helyzetben,
hogy az EU döntéséket befolyásolja, m ásrészt világosan kell lát­
nunk, hogy a valutaunió bevezetése előtt aligha várható döntés az
EU keleti kibővülésének konkrét feltételeiről. A gyors döntés és
végrehajtás ebből adódóan m agyar érdek is.

CSATLAKOZÁS ÉS SZERKEZETI A LK A LM A ZK O D Á SI
KÉPESSÉG

T"% ÁR AZ EURÓPA-ÉRETTSÉGI ISMÉRVEK pénzügyi s intézm ény-

rendszeri jellegűek, a következm ények szoros összefüggést
J L J m utatnak a szerkezeti fejlettség és alkalmazkodóképesség
szintjével, hiszen a keleti kibővülés az itteni országok gazdaságát
a versenyképesség és a szerkezeti alkalm azkodóképesség oldaláról
állítja a legsúlyosabb próbatétel elé. A szerkezeti alkalm azkodóké­
pesség rendszerváltás első fél évtizedében észlelt m utatói nem csak
a felzárkózás, az EU-közelítés feltételezhető dinam ikájára valam int
a szerkezeti elm aradottság m értékére utalnak, hanem ebből a d ó ­
dóan, az integrálódás várható költségeinek nagyságrendjére is. A
gazdaságszerkezeti m utatók nem statikus jellegűek, hanem tükrö­
zik az Európa-érettség m ikroökonóm iai, vállalatgazdasági dim en­
zióját s elősegítik a dinam ikus folyam atok m egbízhatóbb előrejel­
zését. A gazdaságszerkezeti fejlődés nemzet- és vállalatgazdasági m u­
tatóinak Európa-érettségi jelentősége korántsem kisebb mint a
makropénzügyi mércéké. A szerkezeti átalakulás ütem e és konkrét
szakasza tehá t értékes közvetett bizonyíték az integrálódás időigényes­
ségének, gondjainak, költségeinek, esélyeinek felméréshez.
M agyarország történelm i sorstársainál nagyobb m érték­
ben hagyta h átra a szocialista túliparosítás szerkezeti torzulatait. A
szocialista gazdasági m odellben elhanyagolt szolgáltatószektorok
aránya a bruttó belföldi term ékben 1989. és 1994. között 54%-ról
486 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

65%-ra n ő tt1. A m ásodik világháború utáni E urópában kialakult

szolgáltató társadalom körvonalai m indinkább kirajzolódnak az
európai átlag körül. A szolgáltató szektorok aránya az 1993. évi
GDP-ben 59%-ot tett ki Bulgáriában, 55%-ot Csehországban és
Lengyelországban, s 38%-ot R om ániában2.
Általános jelenség a rendszerváltozás országaiban, hogy az
összterm elés nagyobb m értékben esett vissza, m int a foglalkozta­
tottság. Ebből adódóan, hanyatlott a term elékenység és a verseny-
képesség. M agyarország helyzete e szem pontból javult az elm últ
három évben. Az ipari term elékenység 1988. és 1992. között 16%-
kal csökkent, m ajd 1993-ban 6%-kal, 1994-ben 14%-kal, 1995-ben
pedig 12%-kal nőtt.
A kelet-közép-európai országok exportjának term ékszer­
kezetében m egfigyelhető a nem esedés. ENSZ-felmérés3 szerint
1990-93. időszakában a fejlett piacgazdaságokba irányuló m agyar
kivitelben 11,6%-ról 17,4%-ra nőtt a beruházási javak aránya. Ugyan­
akkor ez az arány 9,5%-ról 13,6%-ra nőtt Csehország esetében, s
20%-ról 21%-ra a fejlett piacgazdaságok átlagában.
Z EURÓPÁN BELÜLI SZERKEZETI KONVERGENCIA, kiegyenlítő­

A dés m értéke tükröződik a különféle termelési tényezők fel-

használásában s az adott iparágon belüli m unkam egosztás
alakulásában. A fejlett és a kevésbé fejlett országok közötti ipari
m unkam egosztást az iparágak közötti term ékcsere, például a fej­
lettebb országok gépipari szállításai s könnyűipari vásárlásai jel­
lemzik. A szerkezeti kiegyenlítődés együtt jár az adott iparágon
belüli m unkam egosztás arányának növekedésével is. Az e folya­
m atok mérésére alkalmas G ruber-Lloyd index alapján az iparágon
belüli m unkam egosztás aránya az 1993. évi cseh külkeres­
kedelem ben 58% volt (a csehszlovák állam felbomlását követően
az országrészek közötti szállítások jelentős része külkereskedelm i
m unkam egosztás lett) 55% volt M agyarország, 44% Lengyel-
ország, 29% Rom ánia esetében. Ez az arány 1980-ban az EU csat­
lakozás előtt 32% volt Portugália s 24% G örögország esetében4.
A kelet-közép-európai országok szerkezeti m eghatározott­
ságú külgazdasági differenciáltságát és viszonylagos Európa-érett-
ségét más oldalról jelzi az egyes termelési tényezők felhasználásá­
nak m értéke is. A harm inc, leginkább kutatás- és fejlesztésigényes
term ékcsoport aránya 23%-ra rúgott M agyarország és Csehország
kivitelében, 13% a lengyel s 8% a rom án kivitelben. A harm inc
leginkább szakképzettségigényes alágazat aránya az 1993. évi m a­
gyar kivitelben 20,3%, Csehországban 19,5%, Lengyelországban
11,2%, Rom ániában pedig 7,5% volt4.
A rendszerváltás előtt gépipari termékek jelentették a kelet-
közép-európai országok kivitelének legnagyobb és legdinamikusabb
árucsoportját. Ezek túlnyom ó része azonban csak a kevésbé igé­
nyes kelet-európai hiánygazdaságokban volt értékesíthető. A vi­
lágpiaci árak és dollárfizetések 1991. évi bevezetése, m ajd a KGST
m egszűnése az egykori KGST országcsoporton belüli kereske­
 KÁDÁR BÉLA: MAGYARORSZÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ 487

delem s különösen a gépipari külkereskedelem összezsugorodásához

vezetett s e helyzetet a társulási megállapodások életbelépése érdem ­
ben nem enyhítette. Az 1991 -94. időszakban a gépipari termékek aránya
30,4%-ról 26%-ra csökkent a cseh, 22,5%-ról 19,4%-ra a szlovák, 27,7%-
ról 14,8%-ra a román kivitelben. Magyarország esetében az arány
22,5%-ról 25,6%-ra, Lengyelországban 18,5%-ról 19,8%-ra nőtt2
A term ékszerkezet nem esedésének legújabb irányzatai
tükröződnek a külgazdasági súlypontok eltolódásában. Több szak­
mai értékelés és előrejelzés szerint a társulási m egállapodás követ­
kezm ényeként gyarm ati jellegű külkereskedelem alakul ki Kelet-
és N yugat-E urópa között. Ezzel szem ben a vizsgált időszakban az
Európai U nióhoz tartozó országok társult kelet-közép-európai or­
szágokból szárm azó im portjának legdinam ikusabb term ékcso­
portját és a két országcsoport közötti külkereskedelem fő hajtóere­
jét a gépipari term ékek jelentették. Az EU kelet-közép-európai
országokból szárm azó im portján belül a gépipari term ékek aránya
12,4%-ról 22%-ra nőtt. E javulás jelentős részben a m agyar áruki­
vitel szerkezeti átalakulásával m agyarázható. A fejlett piacgazda­
ságokba irányuló m agyar kivitelen belül 1989-94-között a gépipari
term ékek aránya 12%-ról 27%-ra nőtt.
A kiviteli term ékszerkezet fokozatos nem esedését s a volt
KGST-országok közötti szakosodási előnyökkel összefüggő különb­
ségeket jelzi az a körülm ény is, hogy az 1993. évi m agyar kivitel
40%-a állt olyan termékcsoportokból amelyeknél az export-egység­
árak magasabbak voltak az importénál. Lengyelország esetében ez az
arány 24,7%-ot, Csehország esetében 12,1 %-ot tett ki '
M TERMÉKSZERKEZET KORSZERŰSÖDÉSE, nem esedése sűrített
Á M form ában tükrözi egyrészt a vállalatgazdasági szféra telje-
Á J L sítm ényeinek javulását, a gazdaságdiplom áciai úton szer­
zett piacra jutási kedvezm ényeket, a piaci m unka javulását, vala­
m int a m űködőtőke beáram lásának korszerűsítő hatását. A p é n z ­
ügyi, technológiai és emberi erőforrásokat közvetítő, a vállalatok
közötti világgazdasági integrálódást közvetítő külföldi m űködőtőke-
befektetések állom ányának összege 1995 végén M agyarországon
több m int 12 milliárd dollárra rúgott. Az egy főre jutó külföldi
direkt tőkebefektetések nagysága 1995 végén M agyarországon
1200 $, Csehországban 600 $, Lengyelországban 150 $, Szlová­
kiában 100 $, Rom ániában 60 $, Bulgáriában 40 $, O roszországban
pedig 20 $ volt. Az egy főre jutó külföldi tőkebefektetések értéke
ötször haladja m eg a társult országok átlagát, m agasabb a jelenlegi
osztrák vagy görög szintnél, s jóval m agasabb m int a kevésbé fejlett
EU -tagországokban elért szint az integrálódás előtt. A globalizáló­
dó gazdaságban rendkívül szoros korreláció figyelhető m eg az
egyes országokban befektetett külföldi tőke nagysága, valam int az
ország m odernizálódásának dinamikája között. Hasonló összefüggés
tételezhető fel a tőkebefektetésekben tükröződő integráltság és a
későbbi csatlakozás költségei között. Az egyes országok közötti gaz­
daság-szerkezeti különbségek finomelemzése az európai integráló­
488 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

dás jövőbeni költségeinek felméréséhez, a folyamat sebességének

s várható szakaszainak bem éréséhez jelentős segítséget adhat.
Az Európai Unió keleti kibővülésének esélyei, költségeit,
sorrendjét nagym értékben befolyásolja az eddigi rendszerváltozás
és szerkezeti átalakulás társadalm i költségeinek s m ellékhatásai­
nak alakulása is. Több szakértő véli úgy, hogy a kelet- és kelet-kö-
zép-európai országok jövőbeni fejlődésének iránya történelm ileg
m ég korántsem eldöntött. Az átalakulási folyam atban a résztvevő
országok szám ára nem csak a sikeres m odernizáció, hanem é p p e n ­
séggel a m odernizáció kudarca, a tartós stagnálás vagy a gazdasági
visszaesés is elképzelhető alternatíva7. Egyes gazdaságközvetlen
társadalm i m utatók nem csupán az eddig m egjárt átalakulási ú t­
szakaszt jelzik, hanem a társadalm i veszélyzóna nagyságát, az
esetleges későbbi gyógyulás költségeit is szemléltetik.

Foglalkoztatási helyzet az átalakuló gazdaságokban1

A Mun kanélkülisé] ;(%)

foglalkoztatottság Túlfogl.
Ország halmozott változása
csökkenése 1991 1993 1994 1990-93
1990-94 (%) (%)

Bulgária -26,2 11,5 16,4 12,8 1,0

Csehorsz. -11,1 2,6 3,5 3,2 10,0
Lengyelo. -14,0 11,8 16,4 16,0 -1,6
Mo. -24,4 7,4 12,6 10,4 3,5
Románia -8,1 3,1 10,4 10,9 16,9
Szlovákia -16,6 11,8 14,4 14,8 6,2
Szlovénia -19,7 10,1 15,5 14,3 -3,6
Visegrádi
négyek -15,6 9,7 13,4 12,8 -
1 Oroszo -6,0 0,1 1,1 2,1 33,2

Az egykori szocialista országokban általános túlfoglalkoztatás csök­

kenése alapvető követelm ény a term elékenység valam int a
gazdaság általános egyensúlyviszonyai, s a versenyképesség
javítása szem pontjából. A túlfoglalkoztatás csökkenése eddig csak
M agyarország, Lengyelország és Szlovénia esetében érzékelhető,
Csehország, Szlovákia, Rom ánia és O roszország esetében viszont
m ég vizsgált időszakban is nőtt, hiszen a foglalkoztatás kevésbé
csökkent, m int az összterm elés. Ezekben az országokban a túlfog­
lalkoztatás csökkentésének terhei m ég a jövőt terhelik s elm a­
radásuk a versenyképesség rom lásához vezet. M indkét fejlem ény
érinti az egyes országok Európa-alkalm asságát s a keleti kibővülés
költségeit.
 KÁDÁR BÉLA: MAGYARORSZÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ 489

A piacgazdasági átalakulás eddigi m agas társadalm i költségei csak

az 1929-33 közötti világgazdasági válság veszteségeihez h aso n ­
líthatók. Gyors orvoslás hiányában nem lehet m eglepő, hogy egyes
országokban fellépnek a világgazdasági válság során m egism ert
politikai következm ények is. Talán nem érdektelen m egjegyezni,
hogy hat évvel ezelőtt M agyarország volt az egyedüli a volt KGST-
országok csoportjában, m elynek rendszerváltozási doktrínája fel­
ismerte a „szociális piacgazdaság" jelentőségét, a gazdasági ésszerű­
sítés és társadalm i érzékenység lehetőség szerinti összekapcsolásá­
nak követelm ényét. Más kérdés, hogy M agyarország sem kerülte
el a rendszerváltozás külső feltételeinek kedvezőtlen alakulásából
eredő, illetve az adott erőtérben érvényesített belső pénzügyi poli­
tikával összefüggő sokkhatásokat a gyakorlatban. U gyanakkor
C sehországban a Klaus-korm ány radikális m onetarista retorikája
ellenére, a gazdaságpolitika társadalm i érzékenysége jóval
nagyobb volt, m int a többi átalakuló országban. E körülm ény
kétségkívül elősegítette a cseh rendszerváltás társadalm i el­
fogadását, a korm ány erősebb társadalm i-politikai tám ogatását,
ugyanakkor azonban korántsem csökkenti a jövőbeni európai in ­
tegrálódás feladatait s költségeit.

A M AASTRIC H TI M EN ET M EG H ATÁRO ZÓ I

A m agyar gazdaság jelenlegi E urópa-érettségének s lehetséges

érlelődési sebességének vizsgálata korántsem felesleges egy olyan
időszakban, am elyet valószínűleg m ár csak m ásfél-két év választ
el a csatlakozási tárgyalások kezdetétől. Az ország sorsát hosszú
időszakra m egszabó csatlakozás koncepcionális, szervezeti és
személyi felkészülést, társadalm i párbeszédet s elfogadtatást
igényel. A felkészülés lassúsága, elégtelensége gyakorta érlel olyan
vélekedéseket és m agatartásokat, hogy „a csatlakozásból belátható
időn belül am úgy sem lesz semmi" vagy pedig „az Unió fogadási
hajlandóságát nem a m agyar felkészültség, Európa-érettség,
hanem — országteljesítm ényektől függetlenül — nyugat európai
politikai döntés határozza m ajd meg".
LIGHA VITATHATÓ, hogy a csatlakozás m enetrendjét, for­

A m áját s feltételeit nagym értékben alakítják a nem zetközi

fejlem ényektől is ihletett politikai döntések7. Nő a
valószínűsége annak, hogy az EU keleti kibővülésének első hullá­
m ába kerülő országok kiválasztása stratégiai döntés eredm énye
lesz. Talán nem m egalapozatlan a feltételezés, hogy a teljes jogú
tagság m eglehetős általánossággal m egfogalm azott ism érvei (de­
m okratikus berendezkedés, m űködőképes piacgazdaság) eleve le­
hetővé teszik, hogy az EU bárm ily időpontban dönthessen egyes
tagországok felvételi kérelm ének teljesítéséről vagy elutasításáról.
Más kérdés, hogy a tagfelvételi követelm ények kevésbé pontos
előzetes m eghatározása a megfelelően felkészült társult országok
pozíciót is erősítheti m ajd a tárgyalások folyamán.
490 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

Az Európai Unió integrációs m enetrendjének, a „rem ény n a p ­

tárának" kialakulatlansága azonban m indinkább növekvő
kockázatokat, buktatókat jelent az egészséges európai folyam atok
kibontakozása szám ára. N em új keletű felismerés, hogy nem m in­
den nagyhatalom s nem zetközi érdekcsoport rajong az európai
reneszánszért, az EU bővüléséért, N yugat-E urópa nem zetközi
pozícióinak erősödéséért. Az EU és a NATO keleti bővülési m en et­
rendjének hiányában az orosz külpolitika s biztonságpolitika sem
k aphat egyértelm ű jelzéseket Brüsszelből s ez önm agában is
zavarhoz vezethet.
d JAVULT AZ ELMÚLT IDŐSZAKBAN az EU-csatlakozás lakos-
gi tám ogatottsága a társult országokban sem. A lakosság-
ik növekvő hányada azonosította az életszínvonal hanyat­
lását, a m unkanélküliséget, a jövőkép rom lását a rendszerváltozás
és az európai integrálódás következm ényeivel. Az europhoria, az
Európai iránti kezdeti lelkesedés ma szélesedő sávon csap át
euroszkepszissé. M indinkább láthatók azon politikai erők, am e­
lyek e kezdő hangulatváltásból szeretnének belpolitikai tőkét
kovácsolni. Az EU kibővülési politikájának bizonytalansága, vagy
esetleges stagnálása erősíti az integráció-ellenes erőket, s „a koráb­
ban jobb volt" vagy „Európa nélkül könnyebb" hangulat sikeres
kiaknázása biztonságpolitikai fordulatot is kiválthat.
A m enetrend pontosítása azonban m indenekelőtt a
gazdasági fejlődés és a gazdaságpolitika szám ára m eghatározó
jelentőségű. Világos alkalm azkodási követelm ények és célok
nélkül aligha lehet az átalakuló kelet-közép-európai társadalm akat
kellő időben s sikerrel orientálni. Ö t évvel ezelőtt az OECD progra­
m ot dolgozott ki „partnerség az átalakulásban" elnevezéssel a
rendszert változtató országok társadalm i-gazdasági szereplőinek
segítésére. M a korántsem volna elsietett a „partnerség az integ­
rálódásban" elnevezésű brüsszeli program kidolgozása és végre­
hajtása. Az Unió keleti kibővülése a ma m ég sajnálatos m ódon
hiányzó európai nagystratégia keretében nem csak Kelet-Közép-
E urópa stabilizálását s dinam izálását segítené elő, hanem javítaná
az európai pozíciókat az ázsiai és amerikai országokkal folytatott
versenyben, késleltethetné vagy kiküszöbölhetné a spengleri
jóslatban m egfogalm azott „N yugat alkonyát".
Ká d á r Béla
 KÁDÁR BÉLA: MAGYARORSZÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ 491

F o rrá so k

(1) NGKM- és IKM-tájékoztatók

(2) Wiener Institut für Internationale Wirtschaftsvergleiche, Countries in
Transition, 1995.
(3) U.N. ECE, Economic Bulletin for Europe, Vol. 46,1994.
(4) European Commission, Brüsszel, European Economy, No. 6.1994.
(5) Andorka R.-B. Heady-P. Krause: A gazdasági és politikai követelmények
szerepe a rendszerváltásban. Szociológiai Szemle, 1994/4., p. 80.
(6) Economic Survey of Europe in 1994-95, U.N. ECE, Genf
(7) Kádár Béla: Az európai integrálódás időzítése és következménye.Valóság
1996/1, pp. 1-9

SENSE (ÉRZÉK), 1991

ANTALL JÓZSEF> A KÜLPOLITIKUS
II.

A NIL ADMIRARI BÖLCSESSÉGE

*}
T"%ABITS M ihály A magyar jellemről írott tanulm ányában11 azt
a m eglepő kijelentést teszi, hogy a m agyar em ber, legalábbis
J L - J az a m agyar, akinek portréját m egpróbálja ebben az esszé­
ben fölvázolni, „kiváltképpen alkalmas a politikai és diplom áciai
szerepre." Babits m agyarja olyan valaki,
„akit meg nem veszteget és el nem vakít semmi. Mindent észre­
venni és semmire rá nem csodálni. A nil admirari bölcsessége ez,
s elsősorban csakugyan magatartás. Más szóval parasztflegma, és
megfigyelhetjük a magyar parasztban. De megfigyelhetjük épp­
úgy a magyar úrban, sőt a politikusban vagy diplomatában.
Abban például, aki legsajátlagosabban magyar közöttük, Deák
Ferenc. (...) Mikszáth szerint már a magyar paraszt is született
diplomata. A jó diplomatának legelső kelléke, hogy ne 'imponál­
jon ' neki semmi: azaz éppen a nil admirari. O az, aki nyugodtan
és szinte fölénnyel jár Európa nagy diplomáciai termeinek par­
kettjein, ámbár távoli kis nemzet gyermeke, melynek sorsa több­
nyire a nagyobb és boldogabb nemzetek politikájától, gyakran
csak jóindulatától függ. Ő az, aki hideg szemmel figyeli meg a
hatalmak egymás közötti viszonyait és titkos szándékait s fölhasz­
nálja őket egymás ellen, miközben valamennyit megnyeri magá­
nak nyugalmával és őszinteségével."
Babits 1939-ben m intha a politikus és diplom ata Antall József p ort­
réját rajzolta volna föl. M ég az a további m egjegyzése is pontosan
ráillik, hogy „az ilyen látásm ódot szoktuk érezni különösen m a­
gyarosnak. Ez m indig kicsit a hum or határán van, ahol nem is lépi
át ezt a határt."12 A világ vezető politikusaival tárgyaló Antall
József pontosan olyan volt, am ilyennek Babits a m agyar politikus­
diplom atát leírja: az első pillanattól kezdve elfogulatlan, figyelmes,
sohasem m eglepődő, a m aga értékének pontosan tudatában lévő,
egy-egy történettel a hangulatot m egalapozó, vagyis a tárgyalás
h angnem ét ő határozta meg. M egjelenése, szem élyisége olyan
volt, hogy a tárgyalópartner m ár eleve figyelt rá, holott az ilyen
jellegű m egbeszéléseken m áskor nagyon sok az üresjárat.
Antall fellépése eleve az egyenrangúság képzetét keltette.
Em lítettem m ár, milyen hatással volt francia partnereire a
 SZÁVAI JÁNOS: ANTALL JÓZSEF, A KÜLPOLTTIKUS, II. 493

bala ton bogi ári francia nem zeti ün n ep története, amellyel egyszer­
re fejezte ki a szem élyes és a nem zeti elkötelezettséget célja iránt.
M ég egy példát em lítek a szám talan közül. Az 1990-es választások
után, de m ég a korm ányalakítás előtt, a budapesti arab nagyköve­
tek találkozni kívántak Antallal, hogy elm ondják, tartanak attól,
főképp a korabeli sajtó hangütése alapján, hogy a radikális politikai
és külpolitikai fordulat következtében a K ádár-rendszer arabbarát
és Izrael-ellenes irányzatát arabellenes és Izrael-barát kurzus váltja
föl. A tárgyalás eléggé feszülten indult, ingerült m egjegyzések
hangzottak el, egészen addig, míg Antall át nem vette a szót, s elő
nem adta, nagy részletességgel, hogy egyetem i éveiben, a m egbe­
szélésen szintén jelen levő KATONA Tamással együtt arab tanulm á­
nyokat folytatott a híres GERMANUS professzornál. A han g u lat
egyszerre m egenyhült és elkezdődhetett az érdem i párbeszéd.
"W" yELYZETELEMZÉSEI M Ap MINDIG FRAPPÁNSAK ÉS MEGGYŐZŐEK
m m voltak, egyrészt, m ert rem ekül hasznosította rendkívül szé-
J L J L les, alapos ism ereteit, m ásrészt, m ert többnyire képes volt
arra, am ire nagyon kevesen: hogy az ism ert tényeket egy új és
váratlan nézőpont bevezetésével teljességgel új m egvilágításba
helyezze. Bár a nem zetközi tárgyalásokon sohasem törődött azzal,
hogy a kijelölt időtartam ot betartsa, kitűnően szintetizált, s így az
adott témáról: a m agyar helyzetről vagy régiónk helyzetéről, a
biztonsági problem atikáról, térségünk és az orosz nagyhatalom
viszonyának lényegéről m indig rendkívül m élyenszántó és a kö­
vetendő politika erővonalait is m agában foglaló elem zéseket adott.
Tudjuk, m ilyen m élyen hitt Antall József a jogállam ban, a
dem okráciában; ez a jól látható elkötelezettsége, amellyel eléggé
egyedül állott régiónk politikusai között, szintén jelentősen hozzá­
járult tekintélyéhez. De ugyanakkor a nem zetközi kérdésekben a
tradíciók és a pillanatnyi helyzet adta realitásokból in dult ki. G yak­
ran utalt a különböző kultúrkörök és civilizációk különbözőségére
s az abból adódó politikai problém ákra vagy lehetőségekre, így
például, m ár jóval a jugoszláv válság kirobbanása előtt, rendszere­
sen em lékeztetett a Rómából táplálkozó E urópa és a bizánci
Európa rejtett ellentéteire. M inthogy a nyugati politikusok felfogá­
sát erősen m eghatározza az a fajta univerzalizm us, mely egyrészt
a felvilágosodás filozófiájából, m ásrészt a m odern világ technoló­
giai és világgazdasági uniform izálásából táplálkozik, Antall elem ­
zései olykor váratlanul érték partnereit.
így például az Európa Tanács főtitkárával, C atherine
LALUMIÉRE-rel 1989-90-ben többször is tárgyalt hazánk fölvételéről
ebbe a szervezetbe, am ely eredeti szándéka szerint az európai
dem okratikus jogállam okat volt hivatott összefogni. Antall úgy
vélte, a felvételt szigorú feltételekhez kellene kötni (s ez
M agyarországra is érvényes, hangoztatta m ég 1989 novem beré­
ben), hogy ezzel is elősegítsék a dem okrácia diadalát Európa keleti
felében. Ez nem lesz könnyű, tette hozzá, m ert míg a római hatás
alatt fejlődött országokban m egvannak a dem okrácia és a jogálla­
494 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

m iság tradíciói, a bizánciakban viszont sokkal kevésbé. Lalum iére

szám ára ez teljes újdonságnak hatott, s bár, neki is köszönhetően,
M agyarországot elsőnek vették fel az ET-be a volt kom m unista
országok közül 1990 októberében (am inek akkor megvolt a kom oly
politikai jelentősége), a későbbiekben az Antall által előadott szem ­
pontokat az ET teljesen elhanyagolta, s a maga szabta feltételeket
nem igen véve kom olyan, tagjai közé fogadta a jogállam iságnak
csak részben eleget tevő állam okat is.
KÜLPOLITIKAI KÉRDÉSEKNEK EFFAJTA MEGKÖZELÍTÉSÉVEL

A Antall persze nem állott egyedül. H asonlóan gondolkodott

például annak idején Charles DE GAULLE is, aki a m aga
idejében szinte teljesen egyedül állott azzal a felfogásával, hogy az
ép p en aktuális ideológiáknál erősebbek a nagy kulturális tradíciók;
ellenfelei (s a többségében baloldali média) bogarassága és korszerűt­
lensége jelének tekintették, hogy a Szovjetunió helyett folyton
Oroszországról beszél. Azóta bebizonyosodott, hogy neki volt igaza:
ami húsz évvel halála után történt, az egyértelm űen őt igazolta.
Antall tudatosan és ösztönösen jó m egközelítéseire az
egyik legjobb példa éppen az orosz kérdés kezelése. Em lítettem
m ár, hogy ebben nem értett egyet MlTTERRAND-nal, de Jacques
CHIRAC-kal is vitába keveredett 1993 szeptem beri tárgyalásukon.
Az 1991. augusztusi moszkvai puccs idején, am ikor az orosz re­
form kurzus léte forgott veszélyben, Antall habozás nélkül a
puccsisták ellen foglalt állást, m íg M itterrand (aki egyébként tele­
fonon Antall József vélem ényét is kikérte), m inden további nélkül
elfogadta, m ert véglegesnek hitte a bolsevikok visszatérését a h a ­
talomba. Antall reagálása gyors, okos és bátor volt, hiszen az
esetleges fordulat veszélybe sodorhatta volna az új közép-kelet-eu-
rópai dem okráciákat.13 Ugyancsak rögtön felismerte Antall József
Borisz JELCIN súlyát, míg szám os nyugat-európai baloldali politi­
kus, így Jean-Pierre COT, sőt maga M itterrand elnök is, elzárkózott
ebben az időben a vele való találkozástól, úgy vélekedvén, hogy
GORBACSOVVAL szem ben Jelcinnek nincs semmi esélye. Antall,
akinek Jelcinről adott jellemzése rendkívül nagy hatást tett szám os
nyugati tárgyalópartnerére, végül is teljes sikerrel vitte végig a
szovjet, m ajd az orosz vezetéssel való tárgyalásait: a Varsói Szer­
ződés és a KGST m egszűnése, a Vörös Hadsereg egységeinek kivo­
nása, a barátsági szerződés megkötése és az adósság ügyének részle­
ges rendezése alighanem a maximum volt, amit M agyarország a
keleti birodalommal szemben elérhetett, s m indezt a politikai bizalom
megtartása, illetve új, korrekt alapokra helyezése mellett.

A Z A N T A L L l KÜLPOLITIKA MÉRLEGE

1990 közel 180°-os fordulatot hozott a m agyar külpolitikában. Az

Antall-korm ány nehezebb helyzetben volt, m int például visegrádi
partnerei, m ert nem csak 1945, hanem 1920 következm ényeivel is
m eg kellett küzdenie. A stratégiai célokat a m iniszterelnök m ár a
 SZÁVAI JÁNOS: ANTALL JÓZSEF, A KÜLPOLITIKUS, II. 495

választás utáni pillanatokban megjelölte: euroatlanti integráció,

M agyarország visszatérése a demokráciák politikai és gazdasági
közösségébe és az összmagyarság érdekeinek érvényesítése. Rendkí­
vül am biciózus célok ezek, hiszen olyan radikális irányváltásról
van szó, am ilyenre történelm ünkben nagyon ritkán került sor,
m ásrészt pedig 1945 óta először fogalm azódott m eg korm ányprog­
ram ként, hogy M agyarország nem m ondhat le a Trianon követ­
kezm ényeként más fennhatóság alá került m agyarok érdekeinek
képviseletéről.
A három nagy célkitűzés közül a m ásodik egyértelm űen
sikerült az Antall-féle külpolitika nagy periódusában, 1990 és 1992
között. Amire száz éve, vagy ha akarjuk, évszázadok óta nem volt
példa: M agyarország egyértelm űen a „civilizált" országok közé
szám ít, akár a politikai, akár a gazdasági, akár a kulturális szféra
vélem ényét tekintjük. Tegyük hozzá, ennek minden előnyével és
minden hátrányával. Az egyenrangúnak ítélt p a rtn e r ugyanis nem
szám íthat kivételezett bánásm ódra, m eg kell küzdenie azokkal a
nehézségekkel, am elyeket az új szövetségesül kívánt államok sok­
szor a m iénkkel ellentétes vagy éppen ütköző érdekei terem tenek.
Az új barátok így nem igen m éltányolták sem történelm i sérelm e­
inket, sem legújabb érdem einket: a M arshall-segélyt, m elyet a
kom m unisták an n ak idején elutasították, nem kínálták fel újra.
Viszont, s ezt nem lehet eleget ism ételni, M agyarországról ebben
az időszakban olyan pozitív kép alakult ki a világban, m int újabb
történelm ünk során m ég soha. E kedvező m egítélésnek legközvet­
lenebb következm énye volt a gazdasági befektetők rendkívüli ér­
deklődése, ma m ár m indenki szám ára nyilvánvaló, hogy a kilenc­
venes években a segítség egyetlen módja a befektetők megjelenése és
a piacok megnyitása. A M agyarország iránti bizalm at jól jelezte a
brüsszeli EU -központ által 1994 m árciusában elvégeztetett közvé­
lem ény-kutatás eredm énye, mely szerint az akkor m ég tizenkét
tagország közül tíznek a lakosai hazánkat látnák a legszívesebben
új tagnak az Unióba jelentkezők közül.
Z EUROATLANTI INTEGRÁCIÓ ÚTJÁN kevesebbet halad tu n k

A előre, m int az illúziókergetők, a legtöbben várták. Az

Európa Tanácsba való gyors felvételünk után, egyedül az
O ECD-felvételünk ügye haladt a megfelelő tem póban (igaz, azóta
ott is lekörözött az elején m ég m ögöttünk álló Csehország), az
évtized közepére rem élt EK- és NATO-felvételünk későbbre toló­
dott. M indam ellett egy olyan folyam at indult el Antall József irá­
nyításával, m elyet legfeljebb lassítani, de m egállítani m ár aligha
lehet: a Kelethez kötő láncok elszakítása m egnyitotta az u tat a
term észetes szövetségi rendszerünkhöz való visszatéréshez, m ás­
részt pedig sikerült elérnie (ez többek közt a francia-m agyar szer­
ződésben is benne foglaltatik), ha az időpont m egjelölését nem is,
de az elvi egyetértést felvételünkkel kapcsolatban.
496 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

A MÁR TUDJUK, hogy M argaret THATCHER14 és Francois

M M itterrand is15 élesen ellenezte a ném et újraegyesítést,

m elyet sem ők, sem politikus társaik nem láttak előre, így
tehát aligha m eglepő, hogy a szovjet birodalom összeom lása telje­
sen felkészületlenül találta a világvezető politikusait, de a politikai
elem zőket is. U gyancsak nehezítette egy új politikai felfogás kiala­
kítását az Öböl-háború, m ajd a jugoszláv konfliktus kirobbanása,
másfelől pedig a világgazdasági recesszió és az Európai Közösség
esetében a tagállam ok inkább rövidtávra tekintő politikája; hiszen
a többnyire négy- vagy ötéves választási ciklusok túlzottan óvatos­
sá teszik m ég a segítségre hajló politikusokat is.
Az 1989-90-es eufóriát követő visszahatás m élypontja alig­
h anem M itterrand 1991 júniusi prágai beszéde volt, ahol több
évtizedes m esszeségbe tolta ki a régió állam ainak felvételét. Igaz,
később visszakozni kényszerült. Az Antall-féle külpolitika nagy
sikerének többek közt épp az tekinthető, hogy a stratégiailag
rendkívül kedvező, de taktikailag m egnehezült körülm ények között
el tudta érni, hogy EU- és NATO-csatlakozásunk kérdése állandóan
napirenden maradjon, hogy a kérdésben tartózkodó vagy ellenséges
nyugati politikusok pszichológiai defenzívába szoruljanak.
1991-ben m ár nyilvánvalóvá vált, hogy a volt KGST-orszá-
gok felvétele csakis szelektív lehet. A visegrádi együttm űködés
jelentős előnyt ad o tt M agyarországnak, C sehszlovákiának és
Lengyelországnak; jól érezhető volt ez Párizsban, ahol francia
politikai körökben kitűnő visszhangot keltett a három visegrádi
nagykövet rendszeres együttes fellépése, és ahol a Visegrád szó,
pozitív felhanggal, közism ertté vált. A későbbiekben, egyrészt
geostratégiai okokból, m ásrészt mivel a kisebb országok felvétele
nyilvánvalóan kisebb terhet jelentene az EK-nak (m elynek p rog­
ram jába tartozik, s Portugália és G örögország példája m utatja,
hogy m ilyen sikerrel, a fejletlenebb tagországok felzárkóztatása)
egyre inkább M agyarország és Csehország került az előtérbe. 1994
tavaszán az EK m eghatározó hatalm ainak, N ém etországnak és
Franciaországnak az volt a — nyilvánosság előtt persze nem h a n ­
goztatott s egymással bizonyosan egyeztetett felfogása —, hogy az
első fordulóban e két ország felvételére kell sort keríteni.10
Az időközben történtek, a m agyar választások eredm énye,
m akrogazdasági problém áink, a befektetések lelassulása, sajnos
m egzavarták ezt a képet, Csehország egyértelm űen kedvezőbb hely­
zetbe került. Feltehetőleg időt veszítünk a szociálliberális korm ányzat
hibájából, de a folyamat nem állott meg. Jól m utatják ezt Jacques
Chirac megnyilvánulásai; m ég elnökjelöltként m ondott program be­
széde, melyhez eddig pontosan tartja magát, egy olyan Európát
vázol, mely teljesen egybevág Antall József elképzeléseivel.17
A m agyar belpolitikában az SZDSZ m ár 1987-től azt, az
Egyesült Állam okban jól bevált, stílust vezette be, m ely sem m ilyen
eszköztől sem riad vissza az ellenfél lejáratására, s ezzel politikai
előnyök m egszerzésére. Ez a, nyugat-európai felfogástól jelentő-
 SZÁVAI JÁNOS: ANTALL JÓZSEF, A KÜLPOLITIKUS, II. 497

sen eltérő m ódszer (mely egyébként a lengyel belpolitikában is

döntő szerepet kapott), a külpolitikai szférát sem kímélte, eltérően
például a cseh vagy a francia politikai élettől, ahol a külpolitika
vitatása tabunak szám ít.18 A szélsőjobboldali veszély eltúlzása,
m ely kizárólag választási célokat szolgált, s am ely a n y ugat-euró­
pai és amerikai m édiában folyam atosan jelen volt 1992 őszétől
kezdve, a politikai és a gazdasági szférát végül is alig érintette meg,
a kedvező M agyarország-képet nem igen befolyásolta. Jóval több
kárt okoztak az Antall József m agyarpolitikája elleni tám adások.
A ntalinak 1945 hátrányos következm ényeit tehát sikerült
alapvetően felszám olnia, jóval nehezebb dolga volt viszont
Trianon következm ényeivel. Ez az 1945 óta tabutém ának szám ító
kérdés a nyolcvanas évek végén került végre a nyilvánosság elé a
D em okrata Fórum Jurta Színház-beli rendezvényei révén, s
ugyanakkor az MSZMP n éhány politikusa, így SZŰRÖS M átyás,
POZSGAY Imre, TABAJDI Csaba is kezdte reálisan kezelni. Az 1989
decem beri rom án fordulat azt az illúziót keltette, hogy a térség
országaiban nagyjából egyszerre végbem enő dem okratikus átala­
kulás végre lehetőséget ad a m egoldásra. U gyanakkor a tém áról
addig sohasem hallott vagy ép p en hallani nem akaró nyugati
politikusok felfogásában is változások következtek be: így az em ­
lített 1990 januári M itterrand-A ntall m egbeszélésen a francia elnök
úgy nyilatkozott (két évvel később a nyilvánosság előtt is kifejtette
ugyanezt a vélem ényét), hogy
„Trianon igazságtalan volt, de az akkor kijelölt határok mai mó­
dosítása éppolyan igazságtalanság volna".19

M itterrand ezzel pontosan megjelölte azokat a korlátokat, m elyek

között a m agyar politika m ozoghat: határm ódosításra nincsen le­
hetőség, viszont az igazságtalanságokat valam i m ódon jóvá kell
tenni. Ez pedig nem lehet semmi más, m int a kisebbségek szám ára
a megfelelő jogok biztosítása. Rendkívüli visszhangot keltett és
szám talan tám adás tárgya lett Antall Józsefnek, az a választási
győzelem után, 1990 április 8-án tett kijelentése, m ely szerint „lé­
lekben 15 millió m agyar m iniszterelnöke" lesz. E kijelentésével
Antall m egtette azt a lépést, amit, m int állam férfinak, m eg kellett
tennie, elm ent lehetőségei végső határáig. Nyilvánvalóvá téve,
hogy az új m agyar dem okrácia nem fog lem ondani a környező
állam okban élő m agyarok védelm éről s érdekeinek adott esetben
történő képviseletéről.
NTALL KIJELENTÉSÉNEK HATÁSÁRÓL nem készültek fölm éré­

A sek, de m egkockáztathatjuk azt a vélem ényt, hogy aligha­

nem történelm i jelentőségűnek fog bizonyulni, hatása
olyan jellegű volt, m int II. JÁNOS PÁL pápa híres „Ne féljetek!"
felszólításáé. A pozitív fejlem ények közé tartozik, hogy
R om ániában, Csehszlovákiában és Jugoszláviában m agyar pártok
alakultak, m elyek elindultak a választásokon, képviseletet szerez­
tek, és hogy a m agyar korm ányzat im m ár ezekkel a legitim m agyar
498 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

képviseletekkel m űködhetett együtt. A negatívok közé tartozik

viszont, hogy valam ennyi fent em lített állam ban, m ég a legdem ok­
ratikusabb Csehszlovákiában is, épen m aradtak a régi reflexek, s
nem in d u lh ato tt el egy nyugati (például dél-tiroli) típusú kiegye­
zési folyamat.
POLITIKAI MOZGÁSTÉR RENDKÍVÜL SZŰK E KÉRDÉSBEN, s z ö v e t­
ségeseink nincsenek. Az Antall-féle politikát m inden oldal­
ról tám adások érték; a m agyar ellenzék az érintett országok
asszimilációt szorgalm azó köreivel egybehangzóan helytelenítette
a 15 millió magyar miniszterelnöke kifejezést, saját táborában a
szem ére vetették, hogy nem képes kem ényebb fellépéssel korrigál­
ni a történelm i m éltánytalanságokat, míg bizonyos vezető nyugati
köröket egyedül a nyugalm i helyzet helyreállítása érdekelte. így
történhetett meg, hogy 1992 vége felé a kialakult konfliktushelyze­
tekért, az elemi logika fejetetejére állításával, Antall politikáját
kezdte hibáztatni az az alkalmi érdekszövetség, mely a m agyar
ellenzékből és m édiából, a szom szédos országok nacionalista ve­
zetőiből, valam int a nyugati m édia egy részéből s n éhány nyugati
politikusból állott össze. A nacionalista veszély eltúlzásánál, amely
m ögött a három érdekcsoportnál más és más hátsó gondolatok
h ú zódtak meg, veszélyesebbnek m utatkozott az euroatlantí integ­
ráció kérdésének a kisebbségi kérdéssel vagy-vagy alapon történő
összekapcsolása.
A Balladur-terv története pontos illusztrációja ennek a
helyzetnek. Első verziója 1993 m ájusában m ég kifejezetten kedve­
ző volt a m agyar politika szem pontjából, hiszen végre a centrum ba
helyezte a kisebbségi problem atikát, és — a Helsinki Egyezm ény
logikáját követve — kisebb határm ódosításokat sem tartott elkép­
zelhetetlennek. De a tervért lelkesedők, köztük a m agyar K ülügy­
m inisztérium , nem vették észre, hogy a Balladur-terv elsősorban
a m ajdani francia elnökválasztási kam pány egyik eleme, s akkor is
tám ogatták (míg például Václav KLAUS kem ényen elutasította 1993
októberében), am ikor eredeti logikája ellenébe fordult, és a m a­
gyar-szlovák és a m agyar-rom án szerződés aláírásától tette függő­
vé a m agyar EK-felvételi kérelem tám ogatását.
Antall József betegségének előrehaladása tette nyilvánva­
lóan lehetővé, hogy 1993 m ásodik felében a m agyar külpolitika
elfogadja a vagy integráció, vagy kisebbségi autonómia teóriát, m int
kiindulópontot: ez azután egyenesen vezetett a Horn-Kovács-féle
külpolitika üres retorikájához („szakítani Antall konfrontációs fel­
fogásával és a szom szédokkal kibékülni"), m ajd a m agyar-szlovák
szerződés Horn-M eciar-Balladur-féle aláírásához, vagyis ahhoz a
szituációhoz, mely egyértelm űen m agában hordozta a későbbi
fejlem ényeket, a szerződés tárgyalását túl korán elindító, m ajd a
szerződést aláíró politikusok eleve kudarcra ítéltségét. A keleti
iskolán felnőtt külügyi gépezet egyébként sem volt képes p o n to ­
san érzékelni egyfelől a lehetőségek, másfelől a feltétlenül meglé-
 SZÁVAI JÁNOS: ANTALL JÓZSEF, A KÜLPOLITIKUS, II. 499

pen d ő lépések határait: ennek tudható be a Szlovákia és Rom ánia

ET-felvételekor elszenvedett m agyar kudarc is.20
A külpolitikai sikerek m indig kem ény alku nyom án szület­
nek meg, ebben a közegben nincsen barátság, bárm iféle segítség
csakis egy m ásik szívesség ellentételezése lehet. Ebben a közegben
az érdekek dom inálnak, s partnereinket sem sérelm eink, sem illú­
zióink nem érdeklik; ha eredm ényt akarunk elérni, akkor arról kell
m eggyőzni őket, hogy érdekeik egybeesnek, ha talán rövid távon
nem is, de legalább középtávon, a mi érdekeinkkel. Antall József
ebben a szellem ben politizált, ha nem is sikerült m indig m egértet­
nie politikájának végrehajtóival, hogy az éltanulóság legfeljebb
szóbeli dicsérettel jár, de jutalom m al aligha.
IANON KÖVETKEZMÉNYEINEK HELYREHOZÁSA TERÉN íg y csak
i első lépések történtek meg, de a fordulat így is nyilvánva-
I. A vezető nyugati politikusok, akik e kérdésnek m ég a
létezéséről sem tudtak, vagy éppen tagadták a kérdés létezését,
kénytelenek voltak beépíteni külpolitikai terveikbe; másfelől ki­
alakult, ha nem is eléggé hatékony form ában, a m agyar korm ány-
szervek és kisebbségek légi tim szervezeteinek az együ ttm űködése.
Az 1990 április 8-i kijelentéshez képest ez m ég kevés, de benne
rejlik távlatilag a m egoldás lehetősége.
Antall Józseffel a sors egyszerre volt kegyes és kegyetlen:
ritka történelm i lehetőséget kapott M agyarország felemelésére, de
nem adatott m eg neki az idő, hogy m űvét beteljesítse. Külpoliti-
kusként Antall a legjelentősebbek közé tartozik, m ert rendelkezett,
m int csak kevesen, látomással, s ugyanakkor tudta a m ódszert is,
m ely annak m egvalósításához vezet. Amit m egterem tett, az p e r­
sze törékeny és beteljesületlen, m int oly sok m inden ezen a terü ­
leten, de ugyanakkor m egterem ti a lehetőséget, hogy M agyaror­
szág, hosszú évszázadok óta először, önm agával is kibékülve, a
folytonosság jegyében beteljesítse az állam alapítás óta benne rejlő
lehetőségeket.
SzÁVAIJános

Jegyzetek

(11) Babits Mihály: A magyar jellemről. Először megjelent a Szekfű Gyula

szerkesztette Mi a magyar? c. kötetben, Egyetemi Nyom da, Budapest,
1939., 63.1.
(12) uo. 62.1.
(13) A puccs másnapján, 1991. augusztus 22-én Alain Juppé, akkor az RPR
főtitkára, levelet intézett hozzám, melyben kérte, tudassam a magyar
kormánnyal, hogy a francia ellenzék nem maradna tétlen, ha restau-
rációs folyamat indulna el a térségben. A puccsot tehát komolyan
vették, de az ellenzék reakciója épp ellentétes volt Mitterrand elnö­
500 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

kével, aki fontosabbnak ítélte a jó kapcsolatok fenntartását az esetle­

ges győztessel.
(14) Margaret Thatcher: The Downing Street Years, London, Harper Collins,
1993. Az angol miniszterelnök a 26. fejezetben foglalja össze a „kom­
munizmus bukásáról és a német újraegyesítésről" való emlékeit és
gondolatait. E fejezetben számol be 1990 őszi budapesti útjáról is,
nagy megbecsüléssel szólva Antall Józsefről, akinek „megvolt a tehet­
sége és a tekintélye, hogy Magyarországnak megadja azt a folyama­
tosságot, amelyre szüksége volt".
(15) Jacques Attali: Verbatim III., Paris, Fayard, 1995. Mitterrand volt ta­
nácsadója, utóbb az EBRD elnöke, feljegyzéseire támaszkodva követi
napról-napra Mitterrand tevékenységét. Az 1988 és 1991 közti idősza­
kot feldolgozó harmadik kötetből kitűnik, hogy a francia elnök elő­
ször nem hitt abban, hogy Gorbacsov lemond az NDK-ról, majd a
fejlemények láttán, szívesebben látta volna, ha az NDK önálló állam­
ként demokratizálódik. Ezzel magyarázható az NDK-ban 1989 októ­
berében tett látogatása.
(16) Ez hangzott el egyértelműen Boross Péter 1994 február 23-i tárgyalá­
sain a francia elnök szájából, míg Balladur miniszterelnök ugyanezt
a közép-európai m egegyezések feltételével látta lehetségesnek, s ha­
sonlóképpen vélekedett Helmuth Kohl is április 18-i budapesti tár­
gyalásai során. A magyar-cseh közös fellépést azonban lehetetlenné
tette Václav Klaus Visegrád-ellenes taktikája. A magyar kormány
ezért Lengyelországgal egyeztetve adta be április 1-én EK-felvételi
kérelmét.
(17) Jacques Chirac egy többpólusú világról beszélt, mely felváltaná a
kétpólusú világrendet, ennek egyik pólusa Nagy-Európa, mely part­
nerként működik együtt a volt Szovjetunió államaiból kialakuló új
szövetséggel. Keresztülvihető-e ez az elképzelés, mely az Egyesült
Államoktól és az ex-Szovjetuniótól független pólust kíván létrehozni?
Nagyon is kérdéses, de a Chirac-ellenes támadások indulata azt
mutatja, hogy számos érdeket kem ényen sértene.
(18) A velünk szemben szerzett előnyt Csehország nagyrészt annak is
köszönheti, hogy a kormánypártok, az ellenzék és a média belföldön
és külföldön is mindig pozitív, a valóságnál pozitívabb képet festett
a cseh helyzetről, ami végül is meghozta eredményét. Ami a francia
külpolitika nemzeti konszenzusát illeti, emlékeztetek Laurent Fabius
szocialista frakcióvezető szeptemberi megnyilvánulására, amikor is a
merényletek ügyében teljes szolidaritást vállalt a kormánnyal.
(19) Ezt az 1989 végén kialakított felfogását Francois Mitterrand a párizsi
Palais des Congrés-ban, 1992. június 5-én elmondott beszédében
fejtette ki először a nyilvánosság előtt.
(20) A magyar reakció nem volt hatásos: miután nem sikerült elérnie, hogy
a két állam felvételét kötelezettségvállaláshoz kössék, ellenszavazat­
tal fenyegetőzött, szembekerülve így szinte mindenkivel. A Quai
d'Orsay, mely addig a legnagyobb elismeréssel követte az antalli
külpolitikát, sajnálkozással jelezte, mennyire csodálkozik a magyar
Külügyminisztérium ügyetlenségén.
CRITICAL MASS (KRITIKUS TÖMEG), 1995/1 (ÖNTÉS)
J c frU M -í i:-- C- U ^ ^
<hv^ a 1 -^ = U 1 > e -^ V * A u J^ c A f^ l
**
ö 4 tU ^ J L U J .
ío** e W í r t r t v ' ^ c w ^ ^
a ' « >• 0 j /1 —. ü - » 11 >7>< y . ^ *

tU
Ért» ^
'S & x , 2 _ r v

UV A MAGYARORSZÁGRA
ÁTTELEPÜLT ERDÉLYIEK
SZEREPKÉSZLETED
]/K ■, S-ZjxJ L x X s * ^Lx^y JX m ^

k iv á n d o r l á s egy a d o t t ország (k ö z ö ssé g ) elh agyását

és

A eg y m ásik elfogadását jelenti, vagyis m egtervezett, célirányos,

tudatos cselekedet. A m enni akarókat m inden szem pontból a
lehetséges jobb vonzza. Az új kelet-európai országok vándorlóit a
gazdasági és politikai motivációk összefonódása és a nemzetiségi-et­
nikai diszkrimináció konfliktusai indítják útnak.
R om ániában— ah o n n an a migrációs szakem berek vélem é­
nye szerint az 1989 decem beri fordulat óta a kivándorlók szám a
m eghaladta az egymilliót — különösen hatnak a lakosságra a
térség migrációs motivációi. M ár a totalitarista Rom ániából nagy
töm egek választották a legális kivándorlást, főleg a ném et (szász és
sváb) és a zsidó kisebbség soraiból. A nem hivatalos elvándorlásnak
ezzel szem ben a leglátványosabb részelem e 1987-től kezdődően az
erdélyi m agyaroknak egyre növekvő m éretekben való átm enekü-
lése M agyarországra, am i a trianoni határváltozás óta szinte folya­
m atosan tartó átköltözéseknek egy újabb hullám át indította el.
A hivatalos rom án adatoknak m egfelelően, 1987-től egyre
n ő tt a m agyarok legális elvándorlása is, am elynek „csúcs-éve" a
m arosvásárhelyi rom án-m agyar összecsapások után ra datálódik.
A Romániai Statisztikai Évkönyv (1993) adatai szerint: 1987-ben
3.845,1988-ban 11.728,1989-ben 10.099,1990-ben 11.040,1991-ben
7.494 és 1992-ben 3.523 m agyar távozott legálisan az országból.
Különbség m utatkozik a m agyar nem zetiségű kivándorlók össz-
létszám a (47.729 fő) és azok szám a között, akik M agyarországra
vándoroltak ki (42.742 fő). Tehát közel 5.000 rom ániai m agyar
nyelvileg is idegen országba emigrált, vagyis a hazájukat legálisan
elhagyó m agyarok jó 10%-a.
Ezen öt esztendő alatt a legálisan áttelepedett rom ániai
m agyarok és a M agyarországon hivatalosan nyilvántartott bev án ­
dorlók közötti különbségek azt m utatják, hogy legkevesebb 15.000

* Jelen dolgozat egy nagyobb kutatás részterméke, melynek során 400 egyén
személyes megkeresésével empirikus vizsgálatot végeztem (1993-94-ben). Az
OTKA támogatásával készült kutatás az 1987 és 1992 ősze között Magyarországra
kivándorolt erdélyiek integrációját, régi otthonukkal való érzelmi-gond óla ti-
cselekvő kapcsolataikat és egyéni helykereséseiket tárgyalja.
 SZAKÁTS MARA: AZ ÁTTELEPÜLTEK SZEREPKÉSZLETEI 503

fő az olyan rom ániai m igráns, aki M agyarországon m aradva, a

hivatalos procedúrát m egkerülve telepedett le az anyaországban.
Ezen vándorlási m ozgások évente a következő m ódon alakultak:

Romániából legálisan Magyarországon regisztrált

Év
kivándorolt romániai bevándorló
1987 1.262 1.275
1988 10.529 10.654
1989 11.163 10.360
1990 10.635 22.873
1991 4.427 8.339
1992 4.726 4.520

(Forrás: Romániai Statisztikai Évkönyv 1993 és KSH adatok,

Magyarországi bevándorlási statisztika 1994)
■»■"ROMÁNIÁBÓL A TÁRGYALT ÉVEK UTÁN m ár nem beszélhetünk
töm eges exodusról, de a régió országainak egyenlőtlen fejlő-
J L » .d é se következtében m a is van és a jövőben is lesz innen
folyam atos elvándorlás. Az erdélyi m agyarság erre ösztönző okai
m ég hosszasan létezni fognak, úgymint: a m agyar nem zeti identitás
vállalásának igénye, amely Romániában nem valósulhat meg; a
romániai szakmai kiteljesedés perspektivátlansága; az ország káosz­
szerű „fejlődésének" fájdalm as egzisztenciális következm ényei; az
esetlegesen óhajtott n éh án y éves külföldi tanulás, m unkavállalás
adm inisztratív nehézségei, valam int az egyén term észetes
m ozgási, vándorlási ösztöne.
A kivándorlás olyan cselekvés, am ely a szülőföld el­
hagyásával a m igránsnak egzisztenciális bizonytalanságot és
szem élyes elbizonytalanodást jelent. M indezek értékvesztést és
önértékelési zavarokat okoz(hat)nak. A jövő ism eretlensége, a
kiszolgáltatottság, az új otthon- és otthonosság-terem tés intenzív
önm agára figyelést követel m eg a m igránstól. így előtérbe kerül az
egyén „társadalm i én"-je, am i m inden esetben szerepvállalást-
szerep-elfogadást kíván tőle.
M agyarországra az utóbbi években átm enekült és
törvényesen áttelepült erdélyiek olyan politikai-társadalm i
környezetből jöttek, ahol m agyarságuk vállalása és kisebbségi
m ivoltuk m iatt naponta ki voltak téve a rom án állam elnyom ó
intézkedéseinek, valam int a többségi nem zet ellenséges m egnyil­
vánulásainak. Szám ukra a migráció nem csak a m agyarság büszke
és nyílt vállalásának szabadságát jelenti, h anem életlehetőségeik
bővülését is. Emiatt szükségessé válik körükben a közelm últ és a
közeljövő tudatos értékelése, önm aguk helyének és szerepének
keresése. Sajátos helyzetüket nehezíti az előre nem tervezett kettős
m egkülönböztetés m egélése, m iszerint M agyarországon „még"
igen sokáig idegeneknek fognak szám ítani, akiknek kijár a
504 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

m e g k ü lö n b ö z te té s és a b izalm a tla n ság, u gyan ak k or elh a g y o tt

h azáju k b an , az egyk ori szű k eb b erd élyi régiókban — a h o v a h a za ­
járnak k a p csolataik ápolása és érzelm i feltö ltő d ésü k v é g e tt —
„már" id e g e n n e k tartják ők et, oly a n o k n ak , akik k iván d orlásu k
által e lid e g e n e d te k a n e m z e tisé g i k ö z ö ssé g lételem étő l, az
összetartásu k at és a m egm arad ásu k at szo lg á ló patriarchális érték-
ren d szertől.
MIGRÁNSI TUDATRA JELLEMZŐ, h o g y a k ö zelm ú lta t és a
közeljövőt kissé túlértékeli, szintúgy elvándorlása szük­
ségességét és annak elképzelt eredm ényeit. A j elent — am e­
lyet állandóan migrációs helyzetek tesznek idegenné — m eg­
próbálja elhanyagolni. Ez az életvezetés általában m egnehezíti a
biztonságérzetet adó tájékozódást a jelenben és a jövő lehetősége­
inek a felism erésében, ill. azok kihasználásában. M indezek m iatt
az em igránsoknak olyan tudatos stratégiát kell követniük, am ely a
nehézségeikből adódó fájdalm aikat visszaszorítja és az őket sújtó
m egkülönböztetést és a kirekesztő elítéltetést bagatellizálja.
Igyekeznek, hogy önm agukat vonzónak m utassák és egy olyan
öntúlértékeléssel is jutalm azzák, m elynek értelm ében ők bizonyos
vonatkozásaikban jobbak, hasznosabbak, m int a kibocsátó és a
befogadó országaik környezete. Ezen folyamat indítékai összefügg­
nek a reájuk háruló és általuk vállalt társadalm i szerepeikkel.
A szerep (a státusz dinam ikus része) a társadalm i életben
való részvétel egyik m eghatározott form ája, am ely ALLPORT sze­
rint összefüggő rendszert tételez fel, és az egyén aktív és látens
státuszán alapszik. (Allport, G. W., i. m. 204-205) Az előbbi a
tényleges társadalm i-szakm ai tevékenységgel függ össze, m íg az
utóbbi olyan, időnként kapcsolódó, szerepeket foglal m agába,
am elyek általában háttérben m aradnak. A m igrációval az egyén
elbizonytalanodik a m aga és a m ások szerepei felől és ezért, és a
kivándorlás okozta változások m iatt rá van kényszerítve új
szerepválasztásokra és szerepvállalásokra, am elyek involválják
szem élyisége fontosabb összetevőit, attitűdjeit és értékviszonyait.
Az áttelepültek szerepkészleteinek fő m eghatározói a
kisebbségi miliő sajátosságai és cselekvési lehetőségei voltak:
— a tevékenységre motiváló közösségi értékek;
— a főként érzelm ekben m egnyilvánuló sérelm i poli­
tizálásnak megfelelő befelé fordulás;
— a hatékony cselekvés norm atív m egfogalm azása.
A m igráció u tán kénytelenek voltak a kisebbségi kollektív
értékekre alapozott szerepeiket átértékelni és azokat a m agyar-
országi igényekhez igazítani és egyéníteni.
Csoportos m egjelenésük idején (1988-1990) M agyarorszá­
gon a nem zeti tu d at éppen erősödőben volt, és igény született a
nem zeti történelem esem ényeinek m egértésére, am i m ér­
hetetlenül m egnövelte a határokon túl élő m agyarok és így az
áttelepült erdélyiek sorsa iránti érdeklődést. A nem zeti m últ
 SZAKÁTS MARA: AZ ÁTTELEPÜLTEK SZEREPKÉSZLETEI 505

felértékelődésekor az érkező erdélyiek a trianoni esem ények és

azok következm ényeinek felidézői, élő felkiáltójelei lettek. A
növekvő történelm i-társadalm i-politikai érdeklődés keretében az
erdélyiek üldözöttsége a rom án totalitarisztikus politika által a két
ország közéleti különbségeire is ráirányította a figyelmet. így jelen­
létük közvetve segített a m agyarországi jelent értékelni és előtérbe
hozni a társadalom m egváltoztathatósága iránti rem ényt. A n em ­
zeti érzések előtérbe kerülésekor az erdélyiek — akik a m agyar­
ságuk bátor vállalása m iatt váltak üldözötté — pozitív példát jelen­
tettek az anyaországiak nem zeti érzésének növeléséhez.
Ezért kezdetben az átm enekült erdélyieket hősöknek tar­
tották, akik értelm i- és érzelm i mobilizációra késztetik az ország
lakosságát, és annak tételes m egértésére, hogy m i is tö rtént Tria­
nonban, m ilyen a totalitarista szocializm usban m agyarnak lenni és
m aradni, illetve arra, hogy a határokon túl élő m agyarok sorsának
problém ái az egész nem zetéi is. így, a közvetlenül a m agyar
rendszerváltás küszöbén érkezett erdélyiek katalizátorai lettek a
változás folyam atainak: m indenki velük foglalkozott, felgyorsítot­
ták az intézm ények, az alakuló politikai-társadalm i szervezetek
artikulálódását. M ár létező fórum ok kerültek előtérbe az erdélyiek­
kel kapcsolatos m egnyilvánulásaik által. Sorsukkal, beilleszkedési
nehézségeikkel és a m agyarországiak feléjük irányuló formális és
informális segítségével sokat foglalkozott a sajtó és a könyvkiadás,
így közvetve hatással voltak a sajtószabadság kiteljesedésére is.
UHATAGSZERŰ MEGJELENÉSE MIATT az erdélyiekkel kapcsolatos
információval ham ar telítődött a közvélemény. Az együttérzés
csökkenéséhez az is hozzájárult, hogy az áttelepültek a
feléjük irányuló segítséget kiszolgáltatottságuk és elkesere­
dettségük m iatt gyakran term észetesnek vették és ezért hálátlan­
nak bizonyultak. Ezért olyan kép alakult ki róluk, m int akik többet
kérnek és követelnek annál, m int am ennyit adni tu d n ak a tár­
sadalom nak. U gyancsak ekkor, az átjöttek nagy része versenytárs­
sá vált a hazaiak szám ára a m unkaerő- és lakáspiacon, valam int a
karitatív tevékenységek haszonélvezői között. A bevándorlók
egyrészt elfoglalták a m unkahelyeket, m ásrészt leszorították a
béreket. A rendszerváltozás hozta nehézségek m iatt a hazaiak
szám ára is nagyon m egnehezültek a m unkához, lakáshoz jutás
lehetőségei és egyre többen deklasszálódtak, és lettek a történelm i­
politikai helyzet m enekültjeiként versenytársai az Erdélyből m e­
nekülteknek. Ez m egnövelte körükben a bűnbakkeresést és a belső
ellenségkép iránti igényt — és az országba bevándorolt erdélyiek
éppen m egfeleltek ennek a m echanizm usnak.
A Rom ániában bekövetkezett változások m iatt felérté­
kelődött az Erdélyben otthonm aradók helytállása a m agyar köz­
vélem ény szem ében, és a nem rég m ég veszélyhelyzetből érkezett
m enekültek az erdélyi m agyarság egységes bátor kiállásának az
elárulói lettek.
506 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

■W—T RDÉLYBEN A NORMATÍV JELLEGŰ ÉLETVEZETÉSI STRATÉGIA a

m— dom ináns, ahol a helyben m aradást, a helyhez kötődést
* 7 azonosítják a m orálisan helyessel, és ezt túlhangsúlyozzák,
hogy az egyének m in dennapi életének bizonytalanságát és
rem ény nélküliségét így kom penzálják. A m itizált elem ekkel
telített norm atív életvezetéshez való ragaszkodás ebben a paradig­
m ában egyenlő a m egbecsüléssel és az ettől eltérőnek az
elítélésével. A rom ániai fordulat utánra rem élt pozitív változások
nem következtek be, sőt a helyzet káoszszerűsége m iatt tovább
n őtt az összetartás fontossága Erdélyben, így a m indezekkel szem ­
befordulok iránt is m egnőtt az intolerancia. A közösség karizm a­
tikus vezetői, pl. TŐKÉS László, SÜTŐ András, valam int más, a
felelősséget átérző közszereplők is erősítették ezt a m egítélést,
am elynek az erdélyi m agyar sajtó bő teret adott. így E rdélyben a
„prófétai dü h " a kivándoroltak ellen szólt. Max WEBER szerint a
„próféta" úgy akarja az általa képviselt program helyességét a
közösségével elfogadtatni, hogy az azzal szem benálló jelenséget
— Erdély esetében a kivándorlás következm ényeit — túldi­
m enzionálja, s ezzel sokkolva hangsúlyozza az általa helyesnek
m inősülő m agatartás — a helyben m aradás — fontosságát. így
m inősülnek árulóknak a szülőföld és a közös jövő elhagyói. Ezt a
m inősítést a m agyarországiak is átvették.
A m agyarországi rendszerváltás küszöbén és azt követően
az addig csak időnként és csupán rejtett m ódon m egnyilvánuló
érdeklődés a határon túl élő m agyarság iránt állandósult és in ­
tézm ényesült a tudom ányok (főleg a társadalom tudom ányok), a
m édia és a legfelső politikai vezetés köreiben. E nnek az új nem zet­
politikai aktivitásnak új szereplőkre lett szüksége. M egfelelvén
ennek a szükségletnek, az áttelepült erdélyiek közül jó néhányan,
főleg a társadalm i-politikai érdeklődésű értelmiségiek, m ár az in­
tézm ényesülés kezdeti idejében betagozódtak a m agyarországi
szellemi életbe. A Rom ániára és az ott élő m agyarságra vonatkozó
inform ációk begyűjtői és azok interpretátorai lettek, kútfők a poli­
tika és a m édia, valam int más, informális közegek Erdély-tem atikai
megnyilvánulásaihoz. Egyesek nemcsak ismerőivé és értő-magyará­
zóivá váltak az Erdély(ért)-politizálásnak, hanem résztvevői is; ezen
tevékenység elméleti megalkotói, stratégiák és taktikák kidolgozói, az
erdélyi érdekek kijárói és azoknak az össznemzeti politizálásba való
beépítői, vagyis hídfők a két ország — Románia és M agyarország —
közötti kapcsolatokhoz.
A szerepek m egélésében, (főleg a „hős", az „áruló", a
„hídfő" esetében) jellegzetesen m egnyilvánul az erdélyi kisebbségi
attitűd és a m igránsi lelkiség kom penzációja. Amikor az erdélyi
m enekültek az irántuk m egnyilvánuló nagyfokú érdeklődéssel
szem besültek, az üldözött szerepét gyakran túlhangsúlyozták.
Úgy érezték, áttelepülésük előtt eléggé m egszenvedtek ahhoz,
hogy joguk legyen élvezni a feléjük áram ló szim pátiát, kikövetelni
m aguknak a m egértést és a jótékonysági m egnyilvánulásokat.
 SZAKÁTS MARA: AZ ÁTTELEPÜLTEK SZEREPKÉSZLETEI 507

T udatukban jelen voltak a családon belüli szocializáció ú tján szer­

zett Trianon-utáni traum ák, am elyekre rárakódtak saját közel­
m últjuk esem ényei, tehát b e n n ü k élt az erdélyi m agyarság közös
története, am elyet túldim enzionáltak és időnként olyanok is hi­
vatkoztak rá, akik őket ért konkrét üldözésről csak jogtalanul
beszélhettek.
Ezen túlhangsúlyozásnak, vélem ényem szerint, nem csak
az anyaországiak a motiválói, akik csak az üldözöttekkel akartak
együtt érezni és azokat akarták segíteni, hanem m aga az erdélyi
kisebbségi tu d at is, am ely m egkülönböztető sajátosságaiból
erényt, illetve előnyt farag, s annak érdekében m indent, így a vele
történteket is felnagyít.
Z ÁRULÓVÁ MINŐSÍTÉS az Erdélyben élők m egítéléseként
került az anyaországiak értékelései közé. Az áttelepültek
szám ára a m agyarországiak m egbélyegzése zavaróbb,
mivel azt gyakrabban érzékelhetik, de az Erdélyben m aradottak
részéről fáj jobban. Az általam kérdezettek több ilyen helyzetről
beszám oltak: „N em tu d o k úgy hazam enni, hogy valaki ne kri­
tizáljon". — „Egyszerűen nem hajlandók otthon elhinni, hogy
innen is éppen úgy lehet szeretni N agyváradot, m int onnan." —
„Az a vélem ényük rólunk, hogy nem szólhatunk hozzá az ő dol­
gaikhoz, pedig azokat távolabbról látva m ár jobban m egértjük,
m int ők". — „Az a barátom tagadott m eg, akinek a gyerekei m ár
rég M agyarországon élnek. Rólam m ár nem akar tudni." — „Akár­
m ennyit igyekszünk tenni az otthoniakért, m indig elégedetlenek
velünk, azt m ondják, hogy mi elhagytuk őket, pedig ez nem igaz."
A kivándoroltak sorában a migráció időnként b ű n tu d ato t
ébreszt, am i az otthon m aradottak negatív ítéletétől felerősítve
szintén kom penzációt motivál. Saját lehetőségeiket túlértékelve
úgy igyekeznek cselekedni, hogy m inél többet tegyenek az Erdély­
b en m aradottak céljainak m egvalósításáért. Úgy értelm ezik, hogy
bizonyos „hatalm i helyzetben" v annak ahhoz, hogy ezt m eg­
tegyék, hogy irányíthatják, tanácsaikkal befolyásolhatják az anya­
országiak tám ogatását. így időnként túldim enzionálják azt, a néha
talán jogos érzésüket, hogy kiszolgáltatott kisebbségi m últjuk
m iatt hajlam osabbak összm agyarságban gondolkodni, m int a
m agyarországiak és úgy ítélik m eg, hogy azoknál átfogóbban látják
a tennivalókat, tehát példát m u tath atn ak m indkét országbeli
közösség irányába.
Azok, akiknek tevékenységében — állandóan vagy
időnként — központi szerepe van Erdélynek, főleg a „hídfők",
felelősségtudattal nézik a feladatukat, és szerepeiket általában nem
értékelik túl. N éha ők is úgy érzik azonban, hogy sokkal jobban
ism erik a nem zet-nem zetrész problem atikáját azoknál, akiknek
segítenek az inform ációk szerzésében, azonosításában, szelek­
tálásában és feldolgozásában. Egyéni m egközelítéseiktől függően,
Erdély jövőjéről gondolkodva, egy részük hivatkozik a m últra, a
történelem re, m ások csak a jelen figyelem bevételével keresik a
508 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

jövőt, és eltérés m utatkozhat a m egközelítés érzelm i, illetve ra­

cionálisjellegét illetően is.
így, hiába igyekeznek szigorúan a tények talaján m aradni,
azok akik m int a m édia Románia-, illetve Erdély-szakértői, avagy
m int állami illetve civil szervezetek Erdély-felelősei élik a m ediátori
szerepet, az ellentétes attitűdöt képviselők szerint, pl. az érzelmi,
illetve a racionális hozzáállást illetően túljátsszák a szerepüket.
Az áttelepültek, szerepeiknek m egfelelően átértékelik
erdélyiségük egyéni vonatkozásait, de m indenképpen úgy őrzik
és ápolják erdélyi identitásukat, hogy ennek értékeit beépíthessék
a nem zet (az össznem zet) jövőjébe. így egy sajátos kom p-helyzetet
tesznek életstratégiájuk részévé, kiterjesztve a kisebbség kulturális
hálóját — a sajátos erdélyi értékek tárházát — az anyaországra is. A
M agyarországon erdélyiként vállalt szerepeik nem válnak más
szerepeket kizáró jellegűvé, de befolyásolják egyéb szerep-megnyil-
vánulásaika t is, m ert legalábbis látens m ódon, állandóan jelen vannak
életükben. H a az erdélyiek erdélyi szerepükben időlegesen
hatástalanok is, értékorientált gondolkozásuk arra ösztönözheti
őket, hogy a jövőben újra eljátsszák azt.
Az áttelepedetteknek Erdélyben a mikro-miliő jelentette a
hazát, a nem zetiségi diszkrim ináció m iatt az egész országot nem
érezhették hazájuknak. így nem is fejlődött ki körükben az a
tágabb ragaszkodás Románia iránt, amely egy országhoz kötődő
haza-élm ény alapja lehet. A m igránsok — akik elhagyták otthonai­
kat — M agyarországon egy újabb és tágabb haza-otthon érzés
dim enzióját alakítják ki. H azát cserélve hazát találtak, és benne
nem csak o tthont nyertek, hanem lelki hazát is, am elyben hely­
zetüket és szerepüket keresve otthonosságot és bizonyosságot
akarnak találni. A nnak a realitásnak, hogy M agyarországon m ég
nem épültek be olyan m élyen a társadalom ba, hogy hazának kijáró
hévvel ragaszkodjanak az országhoz, nem csak az idő az oka,
h anem az eddigi életük totális hazaélm ényének a hiánya is. így
szám ukra a leiki haza elsőrendű szükségletté vált, az igazi
hazaélm ény pótlásaként. Ez az, amit a régi otthon(haza)-kép és a
jelenlegi (haza)-nem zet közeledésének az építésében találnak
meg. Ezen kapcsolatok éltetőiként és segítőiként vállalják a két
ország közötti kom p-helyzetet, am elyet szinte küldetésnek tekin­
tenek — formális vagy informális, keretek között, állandó vagy
alkalmi feladatként értelm ezve. A kisebbségben élő erdélyi em ber
m egszokta, hogy m indig úgy éljen, hogy sorsát, körülm ényeit a
„helyzet-van" kényszere irányítsa, ezért a kom p-helyzet szám ára
sorsszerűnek felfogható kihívást jelent, am ely a nagy-nem zeti
közösség alakítására ösztönöz.
agyarországon az áttelepedett erdélyi m int a

M n em zet tagja akar státuszt vállalni, m ert a nem zeti

közösséghez való tartozás tevékeny vállalása fontosabb
élm ényt ad szám ára m int egy esetleges szakmai-, társadalm i réteg­
beli- avagy politikai pártbeii közösséggel való azonosulás. így a
 SZAKÁTS MARA: AZ ÁTTELEPÜLTEK SZEREPKÉSZLETEI 509

nem zethez való tartozást olyan fennkölten éli m eg, hogy im m ár

olyan közügyek iránt érez küldetéstudatot és felelősséget, am elyet
össznem zeti jellegűnek ítél. Erdélyben m ár nem érezheti az ott­
honosságát, M agyarországon pedig m ég nem eléggé — ezért a
nem zet társadalom lélektani értelem ben vett egységében van ott­
h o n és időperspektívája a jelen és a jövő felé fordul. így az át­
telepedett erdélyi — emlékei, kötődései és vállalt össznem zeti
felelőssége m iatt — nem tud eltekinteni attól, hogy a poszt-m ig­
rációs életvezetésben továbbra is igazodjék az erdélyi jelen rea­
litásaihoz is.
kik a kom p -helyzethez szükséges szerepeket tudatosan

A vállalták, úgy érzik, ehhez a közéleti tevékenységhez kom pe­

tenciával és egykori m egszenvedett m agyarságuk alapján
erkölcsi tőkével is rendelkeznek. M indezek elsősorban vonatkoz­
nak az áttelepedett értelm iségiekre, akik szám ára a leginkább el­
lentm ondásos a poszt-migrációs életvalóság. Erdélyben szám ukra
a kisebbségi diszkrim ináció általában politikai üldözöttséggel
(vagy üldöztethetőséggel) és társadalm i-szakm ai szerepeik elle­
hetetlenülésével járt együtt. A szakm ai szerepeiket a m agyar
nyelvű intézm ényrendszer és az egyéni lehetőségek hiánya m iatt
nem tu d tá k m egvalósítani, a nem zetiségi közösségben vállalt
vezetői-irányítói szerepeiket nem tu d ták m indig hatékony ered ­
m ényekkel igazolni. Erdélyben szám ukra kevés lehetőséget kínált
a kisebbségi sors, ezért a m igráció u tá n gyors helykereséssel
igyekeztek szakm ai és szellemi tőkéjüket értékesíteni. Tevékeny­
ségük keretében népszerűsítették az értékorientált erdélyi értelm i­
ség modelljét, aki a közösségéért mindig kész pozitív tettek végrehaj­
tására. Bármennyire is sikeres azonban M agyarországon az erdélyi
értelm iség, gyakorta szenved a régi közössége keretében kialakult
szerepei hiányától. Régi otthonában a szellemi és m orális elit
m odellje volt, fontos vezető tényező. M agyarországon ez m eg­
szűnt, és ez a hiányérzet is arra ösztönzi, hogy törekedjék otthont
találni a határon belüli és túli nem zetrészek közös ügyeiben.
Az áttelepült erdélyiek beilleszkedése hosszabb folyam at,
am elyet a vállalt és a rájuk osztott társadalm i szerepek egym ás
u tán i és egym ás m elletti megélése kísér. Az erdélyiek Magyar-
országra való áttelepedése összetett cselekedet, amelyben éppúgy
m unkál a célracionális (in order to) indíttatás — am i egy új, korsze­
rűbb, több és jobb lehetőséget kínáló élet elérésének célja, m int az
értékracionális (because of) motiváció —, ami esetükben a m agyar
nem zeti identitás szabad és teljes m egélése és az igazi, a nagy
nem zetbe való beépülés igénye. (CSEPELI Gy., 1987, i. m. 34. old.)
Beépülésük, beilleszkedésük nem jelent asszimilációt, olyan fokú
beolvadást, am ely által m egváltoznának — úgy integrálódnak,
hogy identitásukat sajátos értékeiket m egőrzik a m agyarországi
társadalom ban.
510 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

■WyTURT LEWIN ELMÉLETE SZERINT az egyén a közösségben gyöke-

1 ^ rezik, am i a talajt jelenti élete szám ára, és aki kiválik belőle,
. A m . éltető elem ét is elveszíti. (Lewin, K., 1975, i. m. 197. old.) Ha
ezt a gondolatm enetet követjük, a kivándorló is talaj talanná válik.
A m egállapítás azonban nem érvényes arra a M agyarországra
áttelepült erdélyire, aki nem válik talajvesztetté, sőt az egykori
erdélyi közösségi értékek hálóját kiterjeszti az Erdélyen túliakra is.
Amikor új otthon-terem tése idején gyökereket ereszt, elfogadja a
szám ára új egyéni és társadalm i klímát, abban helyet keres és talál
m agának, de olyat, am ely összeegyeztethető azzal, hogy úgy
szerethesse M agyarországot, hogy ne feledhesse Erdélyt.
SZAKÁTS Mara

HÍDFŐK
Rom. és Mo.
kapcsolatainak
alakításához;
az összmagyar
politizáláshoz;
erdélyi érdekek kijárásához ^

KÚTFŐK
Románia politikájához;
az érd. m. pol. interpretálásához;
az Erdély-tematika médiabeli
megjelenítéséhez
ÁRULÓK
az erdélyi helytállás megtagadói;
az erdélyi magyarság jövőjének gyengítői

VETÉLVTÁRSAK
a munkaerőpiacon; a lakáshoz jutásban;
a karitatív tevékenységek élvezői között

KATALIZÁTOROK
A rendszerváltás folyamatában; az alternatív fórumok kialakításában;
a sajtószabadság megteremtésében

A magyar történelem idézői HŐSÖK A magyarság bátor vállalói;

(Trianon); a megújuló sajtó példaadó
a román politika üldözöttéi szereplői

Felhasznált irodalom:

Allport, G. W.: A s z e m é ly is é g a la k u lá sa , Budapest, G ondolat, 1980.;

Csepeli György: A lf r é d S c h ü tz és a tu d á s s z o c io ló g ia . In: Csepeli G yörgy-Papp
Zsolt-Pokol Béla: M o d e r n p o lg á r i tá r sa d a lo m e lm é le te k , Budapest, G ondolat,
1987,13-50 old.;
Lewin, Kurt: C s o p o r t d in a m ik a . V á lo g a tá s K u r t L e w in m ű v e ib ő l, B udapest,
K özgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1975.
CRITICAL MASS (KRITIKUS TÖMEG)/5
 eV INTERJÚ A DUNA TV
E ST I K É R D É S CÍMŰ MŰSORÁBÓL

Vendég: CSISZÁR Imre, a budapesti Thália Színház igazgató-főren­

dezője. L
Szerkesztő-riporter: MUCSÁNYI János: Elhangzott 19% március 27-én.

M ucsányi János: Március 27-ét több m int 30 éve úgy ün­

DUNA nepeljük, m int a Színház Világnapját, hogy felhívjuk a
TELEVÍZIÓ figyelm et a színház kultúrákat és népeket összekötő

szerepére. Hogyan látja, vannak-e ma a nemzetközi színházi életnek

olyan világítótornyai, m int amilyenek például Jerzy G rotowski,
Ariadne M nouchine , vagy mondjuk Bob W ilson voltak, a hetvenes
években, a nyolcvanas évek elején?
Csiszár Imre: Azért m ég ne tem essük el őket, m ert akiket
e m líte tt m ég aktív alkotók. De m egnevezhetnék még több ilyen
híres, színházat terem tő egyéniséget, akik m indig képesek
m eglepetésekre. G ondoljunk arra, hogy például BROOK-ot
hányszor tem ettük el, és ő h ányszor tudott halottaiból föltám adni,
és az egész világ szám ára m eglepetéseket okozni. De m ondhatnám
itt LjUBIMOV, ZADEK és CHÉREAU nevét is —, azok olyan színház­
terem tő egyéniségek, akik rajta tartják, nem csak a saját országuk,
hanem az egész világ pulzusán a kezüket, és am ikor úgy érzik,
hogy valam i fontos az em beriség szám ára, akkor azt m egpróbálják
a színház m űvészi eszközeivel kifejezni, és ilyenkor m indig valami
nagyon izgalmas születik.
M. J.: Ok természetesen nem egyedül alkotnak. Saját zseni­
alitásukon túl támaszkodhatnak arra a csapatra, amelyet m indig
meg tudnak teremteni maguk körül. Hogyan m űködik ez ma, kedvez-
e a közösségeknek, az alkotó közösségeknek korunk?
Cs. I.: Sajnos, azt kell m ondanom , hogy nem. A színház
azért speciális műfaj a m űvészetek között, m ert nem képzelhető el
m ásként, csak közösségben. Igaz, Peter BROOK azt m ondja egy
helyen, hogy ha egy színpadon, egy üres térben átm egy egy em ­
ber, és egy m ásik nézi ezt, az m ár színház. Azért a gyakorlatban a
színdarabok nagyobbik részénél több em ber, több m űvész
m unkájából adódik össze egy-egy teljesítmény. Sőt az igazi szín­
ház lényege az, hogy nézik, tehát bejön egy másik közeg is, a nézői,
a nézők közösségével, a közönséggel együtt terem tődik m eg az
alkotó közösség, am elyik estéről estére újjászüli a drám át.
 ESTI KÉRDÉS 513

De ha csak azokra tekintünk, akik a színpadon vannak, akkor is

nehéz helyzetben vagyunk. Valamikor egy-egy nagy szem élyiség
csapatot gyűjtött m aga köré, olyan azonos gondolkozású, hasonló
érzésvilágú em berek közösségét, akikkel könnyen tu dott h ar­
m óniát terem teni, akiket könnyen tu d o tt a saját gondolatai szerint
irányítani, és így születhetett az egységes előadás.
Ma ez kicsit m ásként van. M ondanék m indjárt egy példát,
a sajátom ét. Én a Thália Színház vezetője úgy lettem , hogy volt egy
csapat, egy színészstáb, am elynek tagjai az akkor lem ondott
igazgató helyett kerestek m aguknak új vezetőt. Én abban a sajátos
helyzetben voltam , hogy engem ők kerestek meg, és mivel a
társulatban nagyon sok jó barátom volt, szívesen elvállaltam. Ez
tehát fordított helyzet, vagyis azt m ondhatnám , hogy ma talán
nem is annyira a vezető a fontos, hanem , hogy az a bizonyos csapat
létrejöjjön. Egy vezetőnek ezt gyakran nem sikerül előidézni.
Ma a színház nincs azon a méltó helyen, ahol valam ikor
yojt. A színház valam ikor igehirdető volt, és nagyon kom oly
szórakoztató intézm ény. Ez látszólag ellentm ondás, de igazából
nem az. A színház feladata m indig is a szórakoztatás volt, de volt idő,
amikor ezt kom olyan vették. Úgy érzem, hogy ma ebből a ko­
molyságából veszített a színház, és ettől szinte m indegy, sajnos, —
teszem hozzá — hogy m ilyen az összeállt csapat.
M. J.: Világtendenciával állunk szemben? Lehetséges, hogy a
'70-es években olyan nagy igénye volt a közösségek, a szakrális aktus
iránt, hogy ez az igény éltette a színházat, és teremtette m ega nagy
egyéniségeket, a csapatokat, ma pedig olyan individuális időszakban
élünk, am ikor minderre nincs szükség ?
Cs. I. Azt hiszem , ha ezt elism ernénk, akkor tagadnánk a
színház létét. M árpedig én úgy érzem , m ennél inkább elm agányo-
sodik az em ber a világban, a színházra annál nagyobb szükség
lesz. H iszen a színházban az a bizonyos esti közönség, közösség.
Tagjai sokfelől jönnek össze. Az egyik a m agánéletét, a másik a
politikát, a harm adik a szerelm ét hozza m agával, a negyedik a
fáradtságát. A színház célja és feladata az, hogy ezeket a k ülön­
böző em bereket egy gondolatra, egy érzelmi hullám hosszra h a n ­
golja. Vagyis visszatérnék a színház eredetéhez, am ikor a színház
m ég tánc volt és ének, és am ikor ez a rituálé terem tette m eg a közös
gondolkodást és a közös érzelmi hullám hosszt valahol ott, az
ősközösségi társadalomban — m int ahogy egy-két népnél ez m ég ma
is feltalálható. Mi történik ilyenkor az emberekkel? N em hagyják őket
elmagányosodni. Éreztetik velük, hogy egy közösség részei, m ég­
hozzá egy olyan közösség részei, akik lám-lám most egy bizonyos
dologról, például a Rómeó és Júliáról egyet gondolnak. M eg­
győződésem, hogy egy jó Rómeó és /lí/ifl-előadás szerelm essé tudja
tenni az em bereket. Fölkelti b e n n ü k az igényt a szerelem iránt.
A cél, hogy az em bereket közösséggé form áljuk, egyre
indokoltabb lesz. N em hiszek abban, hogy az em berek csak video­
kazettákat nézve érezhetik jól m agukat. N em hiszem , hogy csak

<TaJUZf*- 2~w CK
514 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

az írott könyvek olvasása, hanglem ezek otthoni hallgatása,

képzőm űvészeti alkotások m egtekintése okozhat m űvészeti
élm ényt. N em ad-e többletet az, ha közösségben történik meg
b e n n ü k a m űvészi élm ény befogadása? Term észetesen nem
akarok a fellegekben járni, és nem hivatkozom arra az ism ert
anekdotára, am elyik szerint a francia forradalom akkor tört ki,
am ikor Párizsban bem utatták BEAUMARCHAIS Figaró házassága
cím ű darabját. A színház ilyen direkt m ódon talán nem szól bele a
népek életébe, de nagyon fontosnak érzem , hogy beleszól az egyén
életébe, és azt m ondja, hogy oldd m eg m agad a m agányodat,
esetleg ép p en a színház segítségével.
M. J.: Ne feledkezzünk meg egy nagyon fontos szerepről, a
mecénáséról. M ilyen szellemiség, milyen egyéniség, m ilyen gondol­
kodásmód mozgatja a mecénást ?
Cs. I.: A m ecénás, jó esetben, pontosan ki tudja választani,
mi az, ami szám ára fontos, és mi az, ami nem. így aztán m inden
m ecénásnak van profilja. XIV. LAJOS úgy gondolta, hogy a
MOLIÉRE nevű szerző elég tehetséges ahhoz, hogy tám ogassa. Volt
kik ellenében tám ogatni, m ert tudjuk, hogy az egyház például nem
kim ondottan kedvelte ezt a szerzőt, de a király kiállt m ellette,
legalábbis sokáig nagyon határozottan kiállt mellette. Tudta, hogy
m iért teszi. Úgy érezte, hogy ez a név fenn fog m aradni, ezek a
drám ák fenn fognak m aradni, és nem is tévedett. Tehát a m ecénás
először is tudjon jól választani.
Ez a mecénás persze lehet az állam is, sőt, ma a legnagyobb
szám ban állami színházak vannak a világon. Ilyenkor az állam nak
is pontosan kell tudnia, hogy mi az, am it elvár a színházaitól. És
m ég egyvalam it nagyon pontosan kell tudnia, éspedig azt, hogy
am i nem az ő dolga, azt hagyja a színháziakra. Ne ő szabja meg
például, hogy egy színház m it játsszon, ne ő szabja meg, hogy mi
legyen a színház profilja. Ha van egy tehetséges prózai együttes,
arra ne akarja ráerőszakolni a zenés darabokat — és fordítva. Én
azt hiszem , hogy a jó m ecénás, m iután kiválasztotta a tám ogatandó
színházat, egyfajta, azt m ondhatnám , elméleti szerződést köt vele,
aztán az esetleg átm egy gyakorlati szerződésbe, és a színház is
tudja, hogy m it várhat, és a m ecénás is tudja, hogy m it k ap h at a
pénzéért.
M. J.: Ma este (1996. m árcius 27-én — a szerk.) a Színházi
Világnap alkalmából békés demonstráció lesz a Thália Színházban.
M it fognak tenni ?
Cs. I.: A mi színházunk nagyon speciális helyzetbe került
m ost, hogy a Színházi Világnap alkalmából arra készül a Fővárosi
Ö nkorm ányzat, hogy feloszlassa a társulatot, és ebből a N agym ező
utcai épületből befogadó színházat csináljon, egy egyéves rekon­
strukciós folyam at után. D em onstrációnk lényege tulajdonképpen
egy gondolatban foglalható össze: szám unkra a színház nem egy
rekonstruálandó épület, nem téglák összessége. Az épület csak
eszköz. A színház tulajdonképpen m aga a társulat, és a vele járó
 ESTI KÉRDÉS 515

szellemiség. Tehát a szellemiséget feloszlatni azért, hogy újjáala­

kítsák az épületet? — a két oldal nincs egyensúlyban, egyik gon­
dolat nem helyettesíthető a másikkal. Én úgy érzem , egy lepusztult
épületet rekonstruálni kell, és ha ez megtörténik, az nagyszerű
dolog, köszönet érte m indazoknak, akik erre áldoznak. A rekonstruk­
ció célja azonban az, hogy a szellemiség, amelyik addig rossz körül­
m ények között m űködött, most jó körülm ények között, optimális
helyzetben valósíthassa m eg a nézők érdekében kitűzött célját, az
alkotó m unkát.
A mi dem onstrációnk arról fog szólni, hogy ez a társulat, a
Thália Színház együttese, am elyik gyakorlatilag 1960-ban alakult,
együtt szeretne m aradni, együtt akar m aradni. Ezek az em berek
együtt akarnak dolgozni, m ert úgy érzik, hogy elég jó csapatot
hoztaklétre. Volt egy nagyon híres m agyar futballcsapat: az arany­
csapat. Kiváló focistákból állt. Ha azonban PUSKÁS, vagy CZIBOR
egyedül elm ent egy másik együttesbe, ott elfocizgathatott, de
aranycsapat csak egy volt. O k együtt tudtak nagyszerűen játszani
és győzni. Mi ezt a m unkát szeretnénk a továbbiakban is folytatni.

A CASE FOR AN ANGEL III. (FORMA ANGYAL RESZERE), 1990

 o A KONZERVATÍV
TÁRSADALOMFILOZÓFIA ATYJA:
FRÉDÉRIC LE PLAY (1806-1882)

SZOCIOLÓGIA ALAPÍTÓ ATYÁI KÖZÖTT szin te e lv é sz e g y fran­

cia bányam érnök, Frédéric LE PLAY. A m ai m agyar olvasó
szám ára viszonylag ism eretlen gondolkodó. M unkái érin­
tetlenül hevernek a könyvtárak porosodó polcain, s a szakem bere­
ket leszám ítva, szinte senki nem forgatja őket. M űvei közül
egyetlenként a M unkásviszonyok reformja című könyvét fordítot­
ta m agyarra 1903-ban, a T udom ányos Akadém ia m egbízásából,
GEÖCZE Sarolta, a m agyar keresztény-szociális értelm iség egyik
kiem elkedő, ám azóta elfelejtett képviselője.
Az, hogy Le Play m ellőzött szerző, nem m agyarázható
pu sztán azzal, hogy a hazai konzervativizm us nem tartott m indig
lépést a hasonló orientációjú kortárs nyugati áram latokkal, s így Le
Play, m ire ide is elért volna hatása, idejét m últ lett.
Le Play felism erésen és szigorú következetességen alapuló
konzervativizm usa sokkal árnyaltabban fogalm azta m eg az adott
kor, nevezetesen a 19. század közepének alapvető gondjait, m int
a szélsőségesen gondolkozó jobb és baloldal legtöbb képviselője.
Alapelve az, hogy az állam biztonságos fennm aradása a társadalm i
békétől függ, ez pedig csak az ószövetségi Tízparancsolat betartása
és betartatása alapján lehetséges. A valláserkölcsi parancsok tehát
szám ára nagyon is ésszerű társadalm i szabályok. Javaslatai a mai,
sokak által posztm odernnek nevezett korban legalábbis elgon­
dolkodtatóak, ám m inden bizonnyal kevés m egértésre találnak a
gondolatai szám ára oly kevéssé kedvező közegben. Ki volt h át ez
az em ber, akiről MONTALEMBERT így írt:
„Habozás nélkül állítom, hogy Le Play írta e század legeredetibb,
leghasznosabb, legbátrabb könyvét. Bár nem olyan ékesszóló,
mint a kiváló TOCQUEVILLE, ám sokkal több gyakorlatiasság jellemzi,
és főleg több erkölcsi bátorság. Igen, amit leginkább csodálok benne,
az a bátorsága, amely képessé tette arra, hogy nyílt sisakkal szálljon
szembe kora és országa legtöbb előítéletével."
M it állapított m eg ez az em ber, hogy m aga M ontalem bert is az
egyik leglebilincselőbb könyvként tartotta szám on a Társadalmi
reform-ot? Vajon m iért olyan fontos szem élyiség ő, hogy Jean-Bap-
 BOTOS MÁTÉ FRÉDÉRIC LE PLAY-RŐL 517

tiste DUROSELLE híres könyvében, a Szociális katolicizm us kezdetei

Franciaországban cím űben Le Play-t az ellenforradalm i gondolko­
dás legfőbb teoretikusának nevezi?
M itől olyan aktuális, am it írt, hogy hazájában százhúsz év
elteltével is érdekesnek tartják egy pireneusi családról írott
m onográfiáját és újra kiadják?

I. LE P LA Y ÉLETE

Frédéric Le Play 1806. április 11-én látta m eg a napvilágot La

Riviére-Saint-Sauveur halászfalucskájában, Calvadosban.T Kör­
nyezete, m int ezt m aga vallja be egy kései m űvében, m eglehetősen
elszegényedetten élt, így a kisgyerm ek első benyom ásai a nyom or
élm ényéhez fűződnek. Vámtisztviselő apja 1811-ben váratlanul
m eghalt. A gyerm eket, túlnyom órészt, nagyon vallásos édesanyja
nevelte, akihez később is erős érzelm i szálak fűzték. Ekkor
nagynénjéhez, előkelő családba kerül. Itt ism erkedik m eg a nagy­
világi élettel, a szalonokkal, a forradalom előtti francia világgal.
N agynénje 1816-ban bekövetkezett halála u tán visszakerül
szülőfalujába, ahol egy öreg, ám igen m űvelt falusi pap tanítja.
1822-ben leteszi az érettségit, s ahelyett, hogy egy vidéki földm érő
tanonca legyen, felvételi vizsgát tesz a M űegyetem re. Egyetem i
tanulm ányait kitűnő eredm énnyel, ráadásul addig példa nélküli
m ódon négy helyett két esztendő alatt végzi el. E zután jelentkezik
a Bányam érnöki főiskolára. M int diák indul 1829-ben ném et földre,
és bebarangolja a Rajna-vidék és Eszak-N ém etország bányáit,
gyárait — és falvait. Ez utóbbiakban felfigyel a ném et parasztság
viszonylagos jólétére, s ez felébreszti benne a kíváncsiságot saját
népe életének m egfigyelésére is.
1830-ban súlyosan m egsebesül egy laboratórium i robbanás
alkalmával. Betegen, ágyban fekve éli m eg a júliusi forradalm at.
Fizikai gyötrelm eit tetézi a polgárháború. M egfogadja, hogy ha
m ég egyszer egészséges lesz, megfigyeli a különböző társadal­
m akat, s fél évet m inden esztendőben társadalom kutatói
tanulm ányutakra fog fordítani. Ezzel szeretne segíteni szociális
feszültségektől terhelt hazáján. Ezzel kezdetét veszik a hosszú
tanulm ányutak, és az abból m erített m onográfiák sora.
KÖZBEN MUNKÁJÁBAN IS ELISMERÉSEK ÉRIK. 1838-ban felajánl­

£ ják szám ára a b án yászati főiskola tanszékét. G yárakat és

b án yák at látogat: vizsgálja az o k ozat ered őjét, a m o d ern
társadalom tech n ik ai fejlő d ésén ek alapjait. Barátaival — M onta-
lem bert-rel, THIERS-rel, L ouis BLANC-nal és m ásokkal — eg y ü tt
k eresi azt az ok ot, a m ely m eg v áltoztath atja Franciaország és a v ilá g
m ás tájain élő em b erek m in d en n ap jait. A „társadalm i béke"
m eg v a ló sítá sa az ü z e m e k b e n kell e lk e z d ő d jö n — jósolja — , k ü lö n ­
b e n ö ssz e o m lik a fen n á lló rend.
A m egjósolt forradalom nem késett sokáig: 1848 február­
jában kitör a párizsi revolúció, am ely m ár élesen szembeállítja
518 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

tulajdonosok és m unkások érdekeit. Le Play ezután egyre több időt

szentel a társadalom tudom ánynak. Sőt, politikai pályán is m ozog,
ugyan nem pártszínben, s nem is képviselőként, hanem m int a
szenátus és az állam tanács tagja.
1854-ben jelenik m eg az Európa munkásai cím ű m unkás-
m onográfia-gyűjtem ény, amely huszonöt év vándorútjain
gyűjtött m egfigyeléseket ad közre. A m űvét a francia A kadém ia a
M onty on-díjjal jutalm azza.
1856-ban m egalapítja azt a nem zetközi közgazdasági tár­
saságot, am ely az ő vezetése alatt, az ő m ódszerével igyekszik
feldolgozni a világ m unkásainak életéről gyűjtött adatokat. Ez a
m unka az Ouvriers des deux mondes címmel m eginduló óriási
családm onográfia-sorozat volt.
Eközben m ás feladatokat is vállal: 1855-ben, az utolsó pil­
lanatban bízza m eg III. NAPÓLEON az első világkiállítás m egren­
dezésének legfőbb szervezői feladatával. Le Play a feladatot teljes
sikerrel oldja meg. Ettől kezdve felhagy az egyetem i tanítással és
m int állam tanácsos, csak a világkiállításokkal foglalkozik. 1862: ő a
londoni expo francia részlegének szervezője; 1867: elnöke a párizsi
világkiállításnak. H írnév, tekintély, siker kapcsolódik hozzá.
Ám közben nem pihen az alkotó szociológus sem. 1864-ben
m egjelenteti a császárság társadalm ának korhadtságát és a közeli
összeom lást felvázoló könyvét, a La réforme sociale en France
címűt. H at évvel később követi az óriási sikert arató Organisation
du travail, 1874-ben az Organisation de la famille. 1876-ban kiadja
az angol alkotm ányról írott m űvét, s legvégül m egjelenteti —
1881-ben — az em beriség alkotm ányáról szóló könyvét, am elyben
összefoglalja az em beriség boldogulásának alapfeltételeit erkölcsi
és anyagi szem pontból.
N agy szervező: kis egyesületeket alapít, am elyek a „Tár­
sadalm i béke egyesületei" néven a konzervatív gondolkodók és
politikusok kisebbfajta seregét tömöríti. A tagok szám ára, később
m in d en érdeklődő felé nyitott szándékkal, m egalapítja az
egyesületek alapját, Társadalmi reform címmel.
ÁR IDŐSEBB EMBER VOLT, am ikor Dél-Franciaországban,

M Ligoure-ban birtokot vett s azt saját m aga kezelte.

Családja is ebből a birtokból élt a későbbi évtizedekben,
így tehát nem csupán elm életben vázolta fel a követendő helyes
élet- és viselkedésm ódot, hanem m eg is valósította azt.
1882. április 5-án halt meg, h etvenhat éves korában.
N agyon buzgó és nagyon kritikus katolikus volt. M int ahogyan az
volt nem zetével szem ben is.

II. M Ó D SZEREK ALAPELVEK ÉS ALAPKÉRDÉSEK

Frédéric Le Play-t általában nem szokás a szociológia m egalapítói

közé sorolni. K orunk értékítélete bizonyos szem pontból jogos is.
Le Play nem társadalom tudós volt, hanem nagyon erős szociális
 BOTOS MÁTÉ FRÉDÉRIC LE PLAY-RŐL 519

elhivatottságú m érnök. Ez a végzettsége tette képessé a legapróbb

részletek m egfigyelésére és az összefüggések felfedezésére, ám
épp ez vált korlátjává is. A m érnök precizitása nem pótolhatta a
történész felkészültségét, sem a közgazdász elméleti ism ereteit.
E nnek ellenére, az a m ódszer, am it kidolgozott, m egérdem li, hogy
az úttörők közé soroljuk.
Le Play m ódszere a megfigyelés volt. A m indenre kiterjedő
figyelem aprólékos gondosságával vette szám ba egy kiválasztott
család életének m inden apró részletét. így például, am ikor 1846-
b an H atvan városában járt és anyagot gyűjtött egy m agyar job­
bágycsaládról, leírja először is a tájat, a helység földrajzi adottságait
és a főbb központokhoz való viszonyát, éghajlatát, birtokviszonya­
it, lélekszám át, a lakosság rétegződését. A hattagú család tagjainak
a háztartásban elfoglalt szerepét is ism erteti, m ajd a következő
tém ák kerülnek sorra: vallás és erkölcsi szokások, egészségügy, a
család társadalm i rangja, m egélhetése, étele, lakása, ruházkodása,
szórakozás, szokások stb. Végül a család egész esztendei költ­
ségvetése következik.2 Ez az ún. „családm onográfia" vezet el a
szociográfia m űfajáig, amely, Le Play szerint, egyedül teszi való­
ban érthetővé és m egism erhetővé a társadalm i problém ákat. A
bajokat, szerinte, úgy lehet felismerni, ha a felbomló közösségek
életét tanulm ányozzuk, épp ezért nem individuális, hanem kollek­
tív síkon kell vizsgálni az egyes problém ákat. Le Play m eg­
közelítése tehát induktív, m ert nem egy adott jelenséget vizsgál,
hanem szám os, a jelenségek lenyom atát tükröző családot.
URÓPA MUNKÁSAI CÍMŰ MONOGRÁFIA-GYŰJTEMÉNYE b e v e z e ­
tőjében felvázolja érdeklődése öt fő kérdését, am elyek egész
m unkásságára vetítve is érvényesek: 1. M ilyen befolyást kell
gyakorolnia a vallásnak a társadalmi reformra; 2. Melyek a család
szerveződésének alapelvei; 3. A tulajdon jótékony hatása a társadalmi
viszonyokra inkábbnyilvánul-e m eg a köteles részörökítés, vagy
inkább a végrendelkezési szabadság elvének érvényesítése révén; 4.
A kor ipari fejlődése kibékülhet-e az erkölcsi haladással; 5. Egy nagy
állam fenn tudja-e tartani vezető szerepét úgy, hogy nem növeli
lakossága létszám át és gyarm atokat sem alapít?
A felvetett kérdésekből is érződik Le Play m ódszerének
kétessége. N em a társadalm i jelenségek vizsgálata a fontos, h anem
a felism ert törvényszerűségek (vagy an n ak látszó összefüggések)
aktualizálhatósága. Szám ára a legkézenfekvőbb m ódszer az ún.
„társadalm i tekintélyek" vizsgálata: azon vélem ényform áló,
szilárd m eggyőződésű férfiak életének vizsgálata, akik Le Play
szám ára egyszerre a szakm ai-családi miliő hősei és a keresztény
(vagy egyéb) vallás kiem elkedő alakjai. így a m inta m ár m eg­
válogatott közegből készül, s ez szándékossága ellenére is,
m agában rejti a talajvesztés és az irreális feltételezések, követ­
keztetések veszélyeit. Le Play ízig-vérig francia, katolikus és konzer­
vatív tudós. Kérdései elsősorban arra irányulnak, m iként lehetne az
1789 óta tartó szekularizációt megállítani és visszájára fordítani, ezál-
520 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

tál a vallás szerepét újból a társadalomszervezés legfőbb erejévé

tenni; mi m ódon lehetne fenyegető próbálkozásait leszerelni, s
végül, hogyan lehetne visszaállítani Franciaország vezető szerepét
a világtörténelem ben.
E m erész kérdésekre a választ m egtalálni nem könnyű. Le
Play azonban szilárd m eggyőződéssel lát m unkához. M eg­
győződése a következő:
„Egyetlen emberfaj sem birtokolta a boldogságot, ha a társadalmi
felépítmény, mely számára menedéket nyújtott, nem foglalt
magába legalább hét elemet. Én ezeket az elemeket két csoportba
osztom, úgymint: két változatlan alap, a Tízparancsolat tisztelet­
ben tartása és az atyai autoritás uralma; két változó és mindenkor
egymáshoz tartozó kötőanyag: a vallás és a főhatalom; három
anyag, tehát a föld birtoklásának három, egymástól elkülönült
vagy társult módja, nevezetesen a közösségi, a magán-, illetve a
patronátus formájában. Ezen intézménycsoportok egyszerre
szükségesek és elégségesek. Ezért nevezem én őket összességük­
ben az elengedhetetlen alkotmánynak."3
E PLAY SZÁMÁRA LOGIKUSAN KÖVETKEZIK AZ, hogy m int ka­

L tolikus, elutasítja ROUSSEAU „felforgató" tanát az em ber

állítólagos term észetes jóságáról, így tehát elfogadja az ere­
dendő bű n tételét. Az em ber nem jó, de azzá lehet, ha az erkölcsök
azzá teszik. Szabad ugyan, ám szabadsága csak az erkölcsi törvény
választásában nyilvánul meg. Ezek az erkölcsök csakis a
hagyom ányos közösségi és családi erkölcsök lehetnek, am elyek­
nek forrása a Tízparancsolat. Le Play nem annyira hitből, m int
inkább rációból vezeti le nézeteit. M inél jobban m egtartják ugyanis
egy adott állam polgárai az isteni parancsokat, annál könnyebb ott
m egvalósítani a társadalm i békét és az em berek korm ányzása is
egyszerűbb. É pp ezért logikus, hogy a társadalom a m aga erejéből
is en n ek a felism erésnek az átadására törekedjék, m égpedig
nem csak az egyházak tanító és nevelő m unkája révén, hanem a
családon belül is. Ehhez azonban elkerülhetetlenül szükséges a
szülői tekintély fenntartása, am elyet viszont a hatékony em beri
törvények és az uralkodó hatalom erejével kell ápolni. A m in d en ­
napi kenyeret biztosító vagyonközösség, m ely csak a nom ád
népeknél lelhető fel tisztán, elavult a m agántulajdonhoz képest,
am ely a letelepedett életm ódot folytató népeknél sokkal jobban
alkalm azható. Am ha az erkölcsök m egrom lanak, ez a tulajdoni
rendszer a legsúlyosabb társadalm i torzulásokhoz vezethet. Ezért
javasolja m egoldásként a patronátus rendszerét, am ely egyeztetné
a szegény m unkavállalók és a m ódos tulajdonosok érdekeit egy
közös tulajdonlási form ában. (Erről a továbbiakban m ég bővebben
lesz szó.)4
Le Play szerint a rossz nem az intézm ényekben m agukban
van, hanem az em berek szívében, akik ezeket az intézm ényeket
m éltatlan m ódon használják. Louis BAUDIN, a híres francia
gazdaságtörténész szerint Le Play
 BOTOS MÁTÉ FRÉDÉRIC LE PLAY-RÖL 521

„a franda forradalom hamis dogmáival a valódi dogmákat állítja

szembe: az erkölcsöt a korlátlan szabadsággal, a hierarchiát az
egyenlőséggel, az autoritást a lázadás jogával szemben. Imígy
egészíti ki az individualizm ust. Mert ugyan az érdekei által
mozgatott egyén elvéből indul ki, ám ugyanakkor ő ezt az egyént
környezetébe helyezi, egym ást követő m ódon Isten előtt, a
családban és a társadalomban."5

III. Erkölcs és vallás

Ez a kérdés azért érdem el külön passzust Le Play m űvének tárgya­

lásában, m ert egész gondolatrendszerének ez legfőbb
m eghatározója. Le Play valójában vallásos, ám nem klerikális gon­
dolkodó6, s ez m eghatározza vélem ényét a világról.
„A gazdaság s a m űvészet haladása, melyet a legjobban bámu­
lunk, a népek boldogulása szempontjából sokkal csekélyebb
jelentőségű, mint az erkölcsi rend javulása; ha pedig a haladás
csupán e két irányba mutatkozik, a romlás hirtelen bekövetkezik.
Korunk nevezetes találmányai a természettudományok s az ipar
terén korántsem vontak maguk után megfelelő fölfedezéseket az
erkölcsi rendben is. Ellenkezőleg: amily termékenyítő az újítás
anyagi téren, éppoly meddő erkölcsi téren."7

Le Play teljességgel m eg van győződve arról, hogy

„... a boldogulás akkor jő létre, ha az egyéni lelkiismeretből eredő
erkölcsi kényszer hathatósabb a törvényes kényszernél, melyet
az előbbi rendszer mellett a kormányzók s a társadalmi tekin­
télyek gyakorolnak."8
Egyébként
„...ha az erkölcsök s a szokások megromlanak, a boldogulás m eg­
szűnik s a hanyatlás elkerülhetetlen. E romlás legrettenetesebb
jelei: a Tízparancsolat elfeledése; a hagyományos szokások el-
hagyogatása; a nem állandó család szaporodása; a pompás
fővárosok létrejötte, melyek a fényűzés s a kicsapongás tanyái; a
gazdasággal s a hatalommal való visszaélés; s főképp az apró
nemzetek leigázása."10

"W ~ T A ARRA GONDOLUNK, hogy ezeket a sorokat a m últ század

m —m közepe táján írta a szerző, szinte látnoki képességeket kel-
J . -M. lene tulajdonítanunk neki — feltéve, ha nem hisszük el,
hogy levezetése logikus. A huszadik századi rom bolás, am elyet az
anyagi haladás a lelkekben okozott, nagyon hasonló tünetekkel
járt. Le Play valószínűleg nem lepődött volna m eg annyira jóslatai
beteljesedésén, m int mi, hiszen a Társadalmi reformban előre
jelezte egy olyan társadalm i konfliktus kitörését, m int az 1871-es
párizsi kom m ün. Józan m érnökem berként kifejti: m in d en tár­
sadalom egyetért abban, hogy erkölcsi törvénynek nevezi a tíz-
parancsolat előírásait. Saját országát nem győzi kárhoztatni azért,
m ert a m últbeli előítéletek rabjaként összekeveri egym ással a
522 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

vallást és az egyházat és ezáltal a pápaság politikai aspirációira való

hivatkozással m agát a kereszténységet utasítják el. Pedig a keresz­
tény tanításból fakadó erkölcsi törvénynek jótékony hatása van a
term elésre is, nevezetesen a m unkára és a tőkére. A m unka „a
társadalm i ren d elsődleges segítője", írja, m ert segít az em bernek
legyőznie önm agát és ezáltal szabályozza a feszültségeket is.
„A munka legfőbb célja az erényesség, nem pedig a gazdaság, s
úgy veszem észre, ezen igazság bölcsessége magában foglalja a
teljes társadalomtudomány csíráját."11
GYSZÓVAL: A TÁRSADALOMNAK m inden szem pontból érdeke

£ fűződik ahhoz, hogy a tömegek visszatérjenek a vallás gyak­

orlásához. A lelkek reformja nélkül m inden további reformkísérlet
kudarcra van ítélve. Kortársai között néhány kritikusában éppen e
praktikus gondolkodása m iatt tám adt kétely Le Play katoli­
cizm usát illetően. Tény, hogy Le Play nem elsősorban sacré-coeur-
ös, rom antikus lelkesedésből tám ogatja az újraevangelizációt,
h anem azért, m ert azt látja, hogy a nagy versenytársak, Nagy-Bri-
tannia és az Egyesült Államok is konzervatív és valláserkölcsi
alapokon nyugvó társadalm at neveltek ki, am ely a társadalm i
békét sokkal inkább képes m egvalósítani, m int például épp Fran­
ciaország. A hhoz, hogy hazája felzárkózhasson ezekhez a nagy­
hatalm akhoz, m orális reform ot feltételez: Isten, a családfő és a nő
korábbi tiszteletéhez való visszatérést.

IV. CSALÁD

A vallás m ellett a társadalom m ásik fő szervező és összetartó ereje

a család, am ely Le Play társadalom szem léletének m ásik alap­
pillérét képezi.
Le Play szociográfiáinak alanyai m indig egyes családok.
Szerinte, ugyanis, egy jellemző család állapotából következtetni
lehet a társadalom egészének állapotára. Legjellemzőbb példa erre
az a pireneusokbeli parasztcsalád, am elynek életét Le Play egy
véletlen ism eretségnek köszönhetően kezdte el tanulm ányozni
1856-ban. A MÉLOUGA család C auterets-ben híres volt arról, hogy
négyszáz évre visszam enőleg önállóan gazdálkodik saját birtokán.
Le Play az összetartó, szorgos, hagyománytisztelő család szerencsés
anyagi helyzetét közvetlen összefüggésbe hozza erkölcsi
tartásával, vallásosságával, a családfő tekintélyének feltétlen elis­
m erésével. A gyerm ekek az atya tekintélyének tiszteletben
tartásával ham ar m egtanulják respektálni a társadalm i fel-
sőbbséget, am ely az állam stabilitásának alapja — írja Le Play a
m intacsaládról. Fiatal m unkatársai az elkövetkező évtizedekben
érdekes kísérletként figyelem mel kísérik a család életének további
alakulását, 1869 és 1906 között. Ok írják le a M élouga család
széthullását, a kötelező birtokm egosztás okozta örökösödési pere­
ket, a birtok felaprózódását, a jelzáloggal súlyosan m egterhelt
 BOTOS MÁTÉ FRÉDÉRIC LE PLAY-RŐL 52 3

örökbirtokot, a hajdani szolidaritás m egszűnését. Az utolsó

M élouga m ár felhagy a birtok m űvelésével, a városba költözik,
villam osvezető lesz, elhanyagolja a misét, iszik, dohányzik.12 Eb­
b en az egy családtörténetben valóban tükröződik a francia tár­
sadalom egykor legerősebb rétegének, a parasztságnak erkölcsi és
anyagi züllése. Le Play úgy vélte, hogy a közösségek m egkötő ereje
a családi tűzhellyel kezdődik, s a felnövekvő fiatalság morális
tartása elsősorban attól függ, hogy m ilyen m odell veszi körül.
Le Play szerint a
„társadalmaknak jellemző vonásukat a család szervezete adja
meg. E szervezetnek három főtípusa van: a patriarkális, a nem
állandó s a törzsökös család."13

A patriarkális család a korlátlan atyai tekintély és a közös tulajdon­

lás elvén nyugvó formációja a nom ád társadalm ak jellemzője, az
ótestam entum i idők jellegzetessége. Az európai társadalom -
történet szem pontjából gyakorlatilag érdektelen.
A nem állandó család a kényszerű birtokosztás eredm énye,
m elynek értelm ében a szülők halála u tá n a gyerm ekek az örökség­
ből egyenlő arányban osztozni jogosultak. Ez m ég rövid távon is a
paraszti életform a ellehetetlenítését okozza, a konvent 1793. évi
rendelete, m ajd a Code N apokon által kim ondott törvényből követ­
kezően. Az ilyen instabil család anyagilag és erkölcsileg egyaránt
m eggyengül, tagjai szétszóródnak, felhagynak a régi szokásokkal,
a hagyom ányos életm óddal. Ez a családtípus, am ely Le Play
korában veszedelm esen terjedőben volt, m ára általánossá vált.
A földm űvelő népek körében az állandó, vagy m ás néven
törzsökös család14 m odellje volt m indig elterjedve. Ez a család­
m odell az, am ely függetlenségét az államm al szem ben a legjobban
m eg tudta őrizni. Főbb jellemzői: a családfő kiválasztja egyetlen
örökösét, akit családostul háztartásába fogad, s am elynek feladata
a hagyom ányok átvétele és továbbörökítése. Továbbá, a kijelölt
örökösnek az apa halála esetén a többi testvérről atyai gondosko­
dással kell törődnie, hozom ányukat neki kell a közös m egtakarítás­
ból kifizetni, ezáltal az apa és a leendő örökös egyaránt tám ogatja
az önálló egzisztencia alapítására törekvő családtagokat, ám ezzel
sem a családi autoritás, sem a családi vagyon nem szenved kárt. Ez
a családm odell, m ely bár az állam biztonságos fejlődésének záloga,
fokozatosan visszaszorul — írja Le Play.
A két nagy m odell közti különbség kozm ikus m értékű. Két
különböző értékhierarchiájú világ, két különböző fejlődési le­
hetőség útja, két külön, egym ással ellenkező erkölcsi rend.
„Kelet falvai s Nyugat gyárai között — írja a kontinenst
Svédországtól Törökországig, Angliától Oroszországig bebaran­
golt tudós — legott szembe szökik egy nagy ellentét: Keleten,
miként a középkori Európában mindenütt, minden családnak
megvan a maga tűzhelye, mely nemzedékről-nemzedékre száll;
Nyugaton a család bérelt lakásban lakik, ma itt, holnap ott. Ez az
524 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

egy vonás elegendő a kétféle társadalmi állapot jellemzésére. A

hol a tűzhely nem állandó, ott nem lehet az a család sem. Képzel­
hető-e szomorúbb, mint a mai nagyvárosi munkás, akit minden
negyedévben kiűzhetnek hajlékából s aki családostól szüntelen
hányódik-vetődik lakásról lakásra? De hiába is szerezne magának
megfeszített szorgalom s önmegtagadás árán házikót: gyermekei
azt úgyse élveznék, a kényszerosztály elvenné tőlük... Pedig a
tulajdon tűzhely megszerzésével az egész család erkölcsi helyzete
megváltozik: a családfő tekintélye nagyobb, az anyát jobban
megbecsülik, a leányok tisztasága meg van oltalmazva; az állandó
tűzhely megteremti az összetartó családot...."15

V. IP A R I FO RRAD ALO M ÉS TÁ R SA D A L M I PRO BLÉM ÁK

Le Play m inden konzervativizm usa ellenére józan szemlélő igyek­

szik m aradni. Bár dicsőíti a törzsökös családot, nem hiszi, hogy
an n ak újraelterjesztése akadálytalan lenne. Dicséri a földm űves
életform át, ám nem idealizálja, és kárhoztatja az ipari forradalom
visszásságait, de elismeri annak nem zetgazdasági szükségességét.
V élem ényét töm ören fejezi ki az alábbi gondolat:
„Nagyipar nélkül tehát nincs nemzetközi befolyás, de tartós
erény s így társadalmi állandóság sincs kisipar nélkül."16

Le Play gazdasági nézeteit ilyen terjedelem ben csak tőm ondatok­

b an lehetséges felvázolni. Ism eretanyaga, vélem énye túlságosan
széleskörű és összetett ennél bonyolultabb m agyarázatokhoz.
MDULÁSI ELVE AZ, h o g y a m u n k a végcélja n e m a g a zd a sá g ,
inem az erény növelése úgy társadalm i, m int az egyén
em pontjából. Em ellett azonban a m u nkának nevelő és
értelm i színvonalat növelő jellege van. S bár a szellemi foglalkozá­
sok inkább emelik a szellemi színvonalat, m int a term elő m unka,
mégis, az utóbbi kevesebb teret enged az erkölcsi lerom lásnak.
A term elő foglalkozások közül a földm űvelés az, am elyik
leginkább azonosul a nem zeti érdekkel, hiszen ez az ágazat egy­
m agában is biztosíthatja — szükség esetén — a nem zet tartós
gyarapodását. Ebből következően a kényszerű vagyonm egosztás
révén a versenyképtelen kisbirtokon elszegényedő és em iatt el­
n éptelenedő vidék a nem zet erőveszteségét jelenti, hiszen a
m egélni nem tudó rétegek pauperizálódó töm egekké válnak a
nagyvárosokban. A m egkisebbített határú falvak aprózódó p a r­
cellái közt nyom orgó parasztnak földreform ra, a nagybirtoko­
soknak pedig felelősségteli gazdálkodási m ódra volna szükségük.
Le Play gazdasági nézeteit illetően elm ondható, hogy ál­
talában ideálisnak a nagy gazdasági egységek és a kis- és közép­
m éretű vállalkozások egyensúlyát tartja. Ez a m eggyőződése nem
csak a m ezőgazdaságra igaz, hanem az ipar és a kereskedelem
m in d en területére. Le Play az iparosodást nem önm agában véve
kárhoztatja, h anem annak m ellékhatásait: a tulajdonosok
erkölcstelen üzletszem léletét, a m unkások kiszolgáltatottságát, a
 BOTOS MÁTÉ FRÉDÉRIC LE PLAY-RŐL 525

közösségek felbom lását és az egyén kiszolgáltatottságát. Ezek

közül aktuálisan legsúlyosabb a pauperizálódás jelensége, m elyet,
szerinte, három féle m ódon lehetséges leküzdeni: az állam i be­
avatkozás, a m unkásszervezetek fellépése és a patronátus rendszer
révén. Erről a fogalomról érdem es kicsit bővebben szólnunk.
„Az egyenlőtlenséget, melyet egykor az előjogok fejlesztettek ki,
ma a szabadság fejleszti ki, mert az erők szabad mérkőzését teszi
lehetővé, melyben a gyönge föltétlenül elmarad... Az emberek
között való egyenlőtlenség fő forrása az előrelátás egyenlőtlen
fokában rejlik."17
Z AZT JELENTI, hogy a nem állandó m egélhetési form át

£ biztosító ipari bérm unka nem teszi lehetővé a m unkás

szám ára vagyoni tartalékok képzését, ellentétben a m ező-
gazdaságból m egélni képes törzsökös családdal, vagy a kényszerű
örökségosztás által m eg nem gyengített kereskedőcsaláddal. Le
Play szerint a karitatív intézm ények, bár igen dicsérendők, m ég­
sem elegendők, hiszen a rendszert kéne m egreform álni. E nnek
egyik, ha nem az egyetlen, m ódja a patronátus, am ely a m unkás
és a m unkáltató között önkéntes alapon létrejövő, örökös kontrak­
tus. M unkás és m unkáltató érdekei akkor illeszkednek egym ásba
száz százalékos tökéletességgel, ha az anyagi haszon m egszer­
zésén túl, erkölcsi előnyöket is m eg kívánnak szerezni.
„Ez következik be, valamikor a munkaadó munkásai becsülését
és szeretetét élvezi s mikor utóbbiak bizton számíthatnak
munkaadójuk jóakaratú oltalmára, mely őket hibáik és előre nem
látásuk következményeitől megóvja.
...A patronage első feltétele az állandó viszony, melyet a kölcsönös
érdekek és kötelességek erősen kifejlett érzete tart fenn. A
munkás tudja, hogy jóléte gazdája boldogulásától függ. A gazda
viszont mindig kötelességének tartja alárendeltjei anyagi és
erkölcsi szükségletéről, a helyi hagyományos szokásnak meg­
felelően, gondoskodni. Hogy e kötelezettségnek megfelelni
képes legyen, a munkaadó a növekvő kereslet esetén is őrizkedik
termelését, új munkások fogadása útján, minden áron
növeszteni. így képes aztán egyszer fogadott munkásait olyankor
is munkával ellátni, mikor kereslet nincs. A nyereség növelésére
törekszik, de nem a nép megélhetésének rovására. Ezen elveknek
egész üzemét alája rendeli. Fő törekvése munkásait arra
ösztönözni, hogy takarékosság útján tulajdon hajlékot szerez­
zenek, a családanyát pedig állandóan a tűzhely mellett tartsák...
Az okos munkaadó jóí tudja, hogy az állandó szegődséget mi sem
biztosítja úgy, mint a munkások erkölcsi emelése s a családi
törvény tiszteletben tartása. Erre első sorban maga ad példát.
Azonkívül igénybe veszi a papok, tanítók s más, a néppel
érintkező egyének segítségét, hogy a vallás tiszteletét a népbe
beoltsa. Kitartó kutatásaim közben nem találtam rá esetet, hogy
e célt a nyilvános vallási gyakorlatok nélkül elérték volna... A jó
példát adó gazdák a nép erkölcsi nevelését két más eszközzel
teszik teljessé. Gondoskodnak a szív és az ész műveléséről, a
526 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

gyermekek, az ifjúság s a felnőttek megfelelő oktatása útján; s a

népet az érzéki élvezetek helyett nemesebb szórakozásra szoktat­
ják. E mellett folyton fejlesztik a népben az előrelátást, mely a
családok függetlenségét legjobban biztosítja."18
ermészetesen e szép eszme diadalmas elterjedése az erköl­

T csi reform függvénye.19 Ezért tám ogatja Le Play a m unkás­

kérdés m egoldását az egyéb lehetőségekben: a patronátus
bárm ely elem ének felhasználásában, a bérm egállapodást illető
teljes egyetértést a szerződés kötésekor, az ipari és a m ező-
gazdasági m unka összekapcsolásában (például oly m ódon, hogy
az ipari m unkásnak háztáji m űvelésre alkalmas földet bocsátanak
rendelkezésére; ezen a földterületen a család többi tagjai is m eg­
találnák feladatukat és hozzá tu d n án ak járulni a családi költ­
ségvetés bevételeihez...), a kényszerű örökségosztás törvényi
m egváltoztatásában, sőt, a — m ajd csak a jóval Le Play halála u tán
m egszaporodó — részvénytársaságokban, ahol a legkisebb rész­
vényes is tulajdonos, tehát felelőssége tudatában kell vagyona felől
döntenie!
A társadalm i béke m egvalósításában Le Play a politikának
kisebb szerepet szán. Feltételül szabja a közéletet irányító értel­
miségiek felelősségérzetének növelését20, erkölcsi erejük kibontakoz­
tatását, a bürokrácia csökkentését, a decentralizációt, az önkor­
m ányzati intézm ények hatalm ának és függetlenségének
növelését. N ézeteit utolsó m űve előszavában foglalta össze
zárszószerű tömörséggel:
„A társadalmi tudomány tehát az összehasonlító megfigyelésnek
módszere útján... a következő három sarkigazságot vonja le: 1. A
boldogság kriterionja a társadalmi béke. 2. A jók azok, kik a
meghasonlást megszüntetik, a rosszak, kik azt előidézik. 3. A jó:
a boldogság a békében s az összhangban; a rossz: a nyugtalanság
az ellentétben s a gyűlölködésben."
Le Play idealista volt. T udom ányos m unkássága, egész élete ti­
zennyolc kötetben és hetvenhat átdolgozott évében legalább azt
az egyetlen igazságot akarja elfogadtatni, hogy „a m unka végcélja
nem a gazdaság, hanem az erény." M int ahogy az egész em beri
életé sem.
B o to s M áté
 BOTOS MÁTÉ FRÉDÉRIC LE PLAY-RŐL 527

Jegyzetek

(1) Életrajzát részletesen lásd: Charles de Ribbe: L e P la y d 'a p r e s sa c o rre s-

p o n d a n ce . Paris, Firmin-Didot, 1884. 9-286. o., magyarul Geöcze
Sarolta előszavát Ferdinand Le Play: A m u n k á s v is z o n y o k refo rm ja . Bu­
dapest MTA, 1903 című könyvében, 1-17. o.
(2) in: Le Play, Ferdinand: A m u n k á s v is z o n y o k reform ja. Ford.: Geöcze
Sarolta. Budapest, MTA 1903. 495-517. old.
(3) O u v r ie r s e u r o p é e n s , I. köt. 579. o.
(4) A magyarázatot lásd: Demolins, Edmond: L e P la y e t so n o e u v r e de
réfo rm e so cia le. Paris, 1882. című m űvének 10-12. oldalain.

(5) Frédéric Le Play: C o lle c tio n d e s g r a n d s é c o n o m is te s . Válogatta és az

előszót írta: Louis Baudin. Paris, Dalloz 1947. 20. o.
(6) idem, Baudin hivatkozása Charles Gide-re. 20. o.
(7) Le Play: A m u n k á s v is z o n y o k refo rm ja . 174. o.
(8) idem, 160. o.
(9) Le Play ezalatt az anyagilag és erkölcsileg egyaránt ingataggá vált
helyzetű munkáscsaládokat érti. A különböző családmodellek
rendszerezését lásd ott!
(10) Le Play: A m u n k á s v is z o n y o k reform ja. 176. o.
(11) Le Play: R é fo rm e so cia le e n F ran ce. Paris, 1864.1. köt. 240. o.
(12) Le Play, Frédéric et alt.; L es M é lo u g a . U n e fa m ille p y r é n é e n n e a u X I X e
sié cle. 2. éd., Paris, Nathan. 1995.

(13) Le Play: A m u n k á s v is z o n y o k re fo rm ja . 40. o. (A T á r s a d a lm i refo rm

bevezetése)
(14) Az eredeti kifejezés, „ fa m ille so u ch e" , törzset, törzscsaládot jelent. A
„törzsökös család" kifejezés Geöcze Sarolta alkotása.
(15) Le Play: A m u n k á s v is z o n y o k re fo rm ja , 44. o.
(16) idem, 52. o.
(17) Le Play: A m u n k á s v is z o n y o k re fo rm ja . 103-104. o.
(18) Le Play: A m u n k á s v is z o n y o k refo rm ja . 111-112. o.
(19) Bár az eszm e szimpatikus, kortársai körében nem volt túl népszerű,
hiszen csak nagyon kevesen mondtak le az extraprofitról, mint
például Léon Hannel (1829-1915), Val-de-Bois-i textilgyáros, aki
valóban atyai m ódon gondoskodott munkásairól, s üzem ében kápol­
nát építtetett.
(20) Le Play egyébként egyértelműen az elitet teszi felelőssé a társadalmi
bajokért: „... azok az emberek a gazdagság, a tudomány és a hatalom
birtokában megromlottak. A nép elnyomására használták azt a tekin­
télyt, melyet csak a végre nyertek, hogy azt szolgálják." (C o n s t it u t i o n
e s s e n tie lle d e l'u m a n ité . T ours, 1881. Préface.)

(21) Le Play: A m u n k á s ir is z o n y o k reform ja. 126. o., a C o n s t it u t i o n e s s e n tie lle d e

l'h u m a n ité előszavának vége.
SEEING AND SHOWING (LÁTNI ÉS MEGMLTIATNI), 1991/2
 jx M ' f

IXoJ íb E C s

0 ^ K R IT IK U S T Ö M E G A T É R B E N
X
Antony Gormley kiállítása Becsben

A óy\ oOJ-C

jEST ÉS TÉR. Test a térben, test, amit a tér negatív formája ölel körül.

T A test felületével nyomot hagy a térben. Tér és testek rendszert

alkotnak.
Emberi test, amely tudatában van a térnek, de saját testi önmagának is. A test
érzékeli helyzetét, amihez önmagát használja eszközül; a test konstruálja
meg maga körül a teret, melynek középpontja ő maga. A test változtatja
helyét, és ezzel változik az általa észlelt tér is.
A test benyomásokat szerez a környezetéről. Mik a test érzékelésé­
nek korlátái? Hol állíthatók fel a test határai? A bőrfelszínnél — ami egyben
a legnagyobb kiterjedésű érzékszerv —>vagy ellenkezőleg, a „látókúp" vég­
telenbe vesző széleinél, a „látóhatárnál"? Mi adja a test egységét, mi határozza
meg a kint és bent különbségét? Van-e a testnek „aurája"? A test állandó anyag-
és energiacserét folytat környezetével; időről időre teljes anyaga kicserélődik.
Mi az, ami változatlan marad? Hol fészkel a személyiség?
Milyen hiteles képe lehet ennek az állandóan változó egységnek,
az emberi testnek (és személyiségnek)? A pozitivista tudomány egyre
kisebb részekre bontotta a testet, s az elemek kölcsönhatásait kutatja. A
m odem művészet az embert mint fragmentumokra szakadt, illetve kül­
sőleg meghatározott jelenséget mutatja be, és többé nem törekszik ideálok
vagy kánonok megfogalmazására. A megfigyelő és a megfigyelés tárgya
azonos, a bizonytalansági tényező beépül a vizsgálat eredményébe. De
lehetséges-e mindezek után mégis visszaállítani a test egységét?
Többek között ezeket a lételméleti, filozófiai problémákat állította
középpontba a legutóbbi, jubileumi Velencei Biennálé történeti kiállítása
is, felvonultatva a test változó képeit I d e n t i t á s é s m á s s á g . A t e s t á b r á z o l á ­
s a i , 1 8 9 5 - 1 9 9 5 címmel. A katalógus tanulmányírói közül Philippe COMAR
és Adalgisa LUGLI ad áttekintést a témáról, a T h e B o d y B e s i d e I t s e l f (Az
önmagán kívüli test), valamint az I m p r i n t s o f M i n d a n d B o d y (A lélek és
test lenyomatai) c. írásokban. Bár Antony Gormley, az 1950-ben született,
Londonban élő szobrász nem állított ki Velencében, mégis ő talán az egyik
legjobb példa arra, hogyan dolgozhatók fel ezek az alapkérdések magas
m űvészi színvonalon.
Antony-Gormley a nyolcvanas évek eleje óta elismert szereplő a
nemzetközi m űvészeti színpadon, állandóm eghívott résztvevője a kor-
Társ brit m űvészet összefoglaló kiállításainak is. F ie ld (Mező) című, több
tízezer agyagfigurából álló installációját a Ludwig M úzeum Budapest
1994-ben mutatta be; 1995 őszén pedig Bécsben, a „Remise"-ben, egy
valamikori villamosremízből lett alternatív kiállítóhelyen volt látható
C r i t ic a l M a s s (Kritikus tömeg) c. műve. Valószínűleg ez az installáció jelenti
Gormley pályájának egyik csúcsát, ahol a kivételes tér, a helyszín nemcsak
változatosságot jelent a múzeumok fehér falaihoz képest, hanem jelentést
hordozó, egyenlő rangú eleme a műnek, mely teret ad a testek köré, rendszert
teremt Gormley em bem agyságú szobrainak sokaságából.
530 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

„Ezek a testek nem ábrázolásai valam inek, han em kísérletek arra, h ogy
létrehozzam töm egben, térben azt a helyet, ahova belép sz, am ikor becsu­
kod a szem ed et, amikor tudatosítod m agadban a tested en belüli teret. Ez
az a hely, ahol létezü nk , d e amiről oly k eveset tudunk. Az a dinam ika,
am i a nyugati gond olkodás irányát adja, állandóan m en ek ü l a test sötét­
ségétől, és azzal a nőn em ű állapottal áll kapcsolatban, am it m agunk
m ögött akarunk hagyni. ... Az élet nagyon hasonlít a szobrászathoz:
m indan nyiun kn ak m egadatott egy értékes em beri lét, és ebből h ozu n k
létre e g y formát, am it identitásnak hívunk. M in dan nyian azért vagyun k,
h ogy e zt a formát m egterem tsük. A szobrászat feladata az, h o g y olyasm it
h o z z o n létre, am i erre a folyamatra koncentrál"

— ad pontos válaszokat Antony Gormley Edék BARTZ, a Remise m űvé­

szeti vezetőjének kérdéseire a kiállításra megjelentetett szép kötetben.
Tiszta formulák maguk a szobrok is, amelyek születését fotók dokum en­
tálják: két asszisztense gipszmintát vesz Gormley gondosan beburkolt
m eztelen testéről; minden fehér, a segítők ruhája, a megmerevedett arc,
egyetlen kicsi résen át lélegezhet csak a mozdulatlanságba zárt test, a
fizikai és szellemi koncentrációval türelemre intett burok. A levett minta
felhasználásával nagyipari körülmények között öntik ki aztán az élet­
nagyságú, tömör szobrokat, melyek darabja 750 kg súlyú.
A mintavétel, illetve a befogadó forma megtalálása az egyik szob­
rászati alapkérdés, ami Gormleyt már pályája kezdetétől foglalkoztatja.
Egy korai „szobra" rétegesen felhalmozott pirítósból készült, melynek
közepén két test jelenik meg, negatív formaként, a pirítós hiányaként: a
test elfogyasztotta, valóban önmaga részévé tette, bekebelezte azt a teret,
melyet elfoglal (B e d /Ágy/, 1980-81). A S e n s e (Érzék) című 1991-es szobor
külső, kubus formája belül ismét csak egy emberi test negatívját rejti,
melynek kijárásai nyílnak a kezeknél és a nyaknál. A határoló lapok a
testet magába záró síkok, melyek egy helyen, a fejnél metszik is azt.
Többek között megpróbált „dobozt" csinálni egy angyal számára is (A
C a s e f o r a n A n g e l /Forma, angyal részére/, 1990): a test-tartó forma kétol­
dalt hosszú repülőgépszárnyakká nyúlik. Hol vannak tehát a test határai?
Nem biztos, hogy a szobor határainál: a közös térbe helyezett három
figura a L a n d S ee a n d A i r (Föld, tenger, levegő) c. installációban például
az érzékelés különböző aspektusait mutatja be, ily m ódon tartoznak
össze. A L e a r n i n g to T h in k (Megtanulni gondolkodni) című munkájában
a szobrok feje eltűnik a m ennyezet síkja felett, míg a testek egy régi
börtönépület légterében lebegnek: a test túlnyúlik a számára megszabott tér
határain. A T e s ti n g a W o r ld V ie w (Egy világnézet vizsgálata) azonos, de
különféleképpen elhelyezett szobrokból állt: a falnak fordított vagy a hanyatt
fekvő test szükségszerűen más-más nézőpontból észleli környezetét, más
részével simul a földhöz és más kerül a látóterébe.
„Azt hiszem , m ost nagy változás történt az anyag szem p ontjáb ól, és
abban, h ogy a szobrok már n em 'test-dobozok' többé (m ert lén y eg éb en
test formájú tartók voltak). M ost tömör vasból készítek testeket. Ez az új
m unka anyagivá teszi a teret, am i korábbi dob ozok ban virtuális volt. Ezt
ú g y értem , h ogy a korai d ob ozok próbálták k ép zeletben belakni a bőrü­
k ön belüli sötétséget. Ez m ost töm eggé vált. A m ű vek m ost sokkal inkább
fizikai jellegűek, erősebben kötőd nek a szobor eredeti jellegéhez. A szo­
bor csön d es, elbírja az id őt és b izonyos értelem ben az éle t tanúja. T ényleg
érdekel, h o gyan juthatnék közelebb ahh oz, h ogy m i is a szobor lén yege.
Bill TUCKER szerint a szobor 'a gravitáció tárgya, am it fény világít m eg'.
A zt hiszem , é n m ég hozzáten n ém eh h ez, h ogy a szobor k ép es érzelm et
h ordozni és kelteni."
 KÖRKÉP 531

REMISE TÖBB SZÁZ MÉTER HOSSZÚ TERÉBEN sínpárok futnak a bejárat­

A tól a hátsó falig. A testek az építészeti környezet részeként belakják

a falak tövét, a tetőt tartó vasgerendákat, a szerelőaknákat; párokat
és csoportokat alkotnak, utalva egymásra és a színhelyre egyaránt. A
testek néhány alaphelyzetet ismételnek: van köztük egyenesen álló, le­
hajtott fejű, derékban meghajló, térdelő, guggoló és térdét átkulcsolva
kuporgó figura. Egy adott testhelyzet egy-egy lelkiállapotnak feleltethető
meg. Az arc sematikus, elnagyolt, ahogy egyszerűsítettek a test formái is,
csak az öntéshez használt csatornák kerek végződései emelkednek ki a
felszínből. A néző utazásának állomásait e nagyszabású térben egy-egy
jelenet adja: fejjel lefelé lógó testpár, fal felé fordult térdeplők, sínek közötti
aknába dobált testek. Nem kerülhetők meg a síneken gördülő vagonokkal, a
tömegsírokkal, halállal kapcsolatos asszociációk, miközben a szobrok meg­
határozott rendje, a rendszer — melynek részesévé válik a benne mozgó
megfigyelő is —, rendkívüli térélményt ad. „Mindez egyetlen test, nem pedig
hatvan test-forma ..." — mondja Gormley; bárhol is állítja majd ki a szob­
rokat, mindig összefüggésben maradnak egymással.
„Azt hiszem , a test é s tér kapcsolata iránti érdek lőd ésem tulajdon képp en
ezt a kérdést rejti: h o gyan viszon yu l az em beri k ép zelet az élet fej­
lőd éséh ez? H ogyan viszon yu l az em ber lelkében létező tér ah h oz a
térhez, am it a testünk számára terem tettünk, h ogy éljünk benne?"

SZIPÖCS K risztin a

ISABELLE BLONDIAU: ANTONY GORMLEY PORTRÉJA

i 1

J L i'
H- ^ °ej'c>^L

S Z E R E P ÉS F E L E LŐ SSÉ G — É R T E L M IS É G I
E S Z M E C S E R É K A P O L I T I K A I E T IK Á R Ó L

'ÉLETLEN EGYBEESÉS LENNE? Szándékos párhuzamosság? Vagy ezt a

V kérdést már nem is illik felvetni, annyira különálló két világban

m ozog a magyar szellemi élet? Mindenesetre a beszámolók, kom­
mentárok teljesen szó nélkül hagyták a tényt, hogy alig néhány nap
választott el két nálunk rendezett nemzetközi találkozót, amelyeken azo­
nos kérdéskört vitattak meg ismert személyiségek. Bár a téma kezelése
igen különböző volt — az egyik inkább „médiatikus", a másik inkább
tudományos megközelítés — az alapvető kérdés közös, húsbavágó él­
ményből fakadt: a szellemi igényű ember szorongó kötéltánca a pillanat
kínálta lehetőségek és a tartósnak tekintett értékek között.

1. SZIKRÁK EGY PANELON

A hazai és a nem zetközi szellemi rivalda csillagainak részvételével rende­

zett értelmiségi találkozót a budapesti Francia Intézet, a Collegium
Budapest és a Magyar Lettre Internationale március 21-23. között. A téma:
Értelmiségiek erkölcs és politika között. Csak néhány név a hírességekben
bővelkedő listáról: Adam MlCHNIK, Andrei PLESU, Pavel TlRGRID, Alain
Finkielkraut, D emszky Gábor, M agyar Bálint, Konrád György, Tamás
Gáspár Miklós, EÖRSI István. De ezenkívül még számos nemzetközileg
jegyzett értelmiségi: politológusok, írók, könyv-, illetve folyóirat-kiadók,
valamennyien a bal- és jobboldali liberális gondolkodás képviselői.
A csillagok olyan fényesek voltak, hogy a március 22-i francia
intézeti panel elnöke, Konrád György bevezető szavaiban feleslegesnek
is tartotta bemutatni őket (mindössze a balján ülő Tamás Gáspár Miklósról
jegyezte meg, hogy korunk egyik legnagyobb filozófusa). Ezen kívül a
világtörténelmet felölelő rövid áttekintésének figyelemre méltó — bár
nem éppen eredeti — gondolata volt egy mellékmondatba sűrített m eg­
állapítás, miszerint fasizmus és kommunizmus egyaránt romantikus ere­
detű... N ém ileg irodalmias ízű definíció (mi az értelmiség? hős forradal­
már, próféta, kalandor, démoni lény stb.?) szolgált felvezetésként a vezér­
motívumot adó témához: értelmiségiek keleten és nyugaton — és ezzel
m integy megtörtént a panel elektromos feltöltése. r----------------
A feszültség latens maradt a filozófus-író AlainjFinkielkraut (újab­
ban a nemzetközi előadótermek sztárja) előadásíTalatt, akinek a Julien
Benda -í életmű tudós és szellemes, nyugati profizmussal előadott elem ­
zése szinte patetikus hitvallásra adott alkalmat az „európai lényt" életre
hívó európai gondolat mellett. Ezzel szemben áll a nem zetelvűség ^ n a ­
cionalizmus) eredendő — ám mindnyájunkban ott lappangó — bűne, ill.
az osztályelvűség (=marxizmus) téveszméje mint az „írástudók árulásá­
nak" két útja, mely utóbbinak torz logikáját többek között Czeslav MlLOSZ
és Milan KUNDERA próbálta a Nyugat elé tárni. Finkielkraut enigmatikus
és pesszimista konklúziója szerint: minthogy keleten és nyugaton más és
 KÖRKÉP 533

más úton kívánnak vezekelni az elődök eme bűnei miatt, „a keleti és a

nyugati értelmiség egymásra találására nem került sor".
Naivan didaktikus kísérlet volt a közelítésre az olasz Flores
D A r c a IS, volt 68-as diákvezér lelkes felhívása a rendszerváltás előtti
disszidensek rehabilitálására: egyedül ők látták előre a diktatórikus szo­
cializmus bukását — lásd Václav HAVEL gondolatait a „a hatalom nélkü­
liek hatalmáról" — és egyedül ők látják az új veszélyt, a Michnik által leírt
romlott, korrupt populizmus fenyegetését, amely egy „soft peronizmus"
formájában egész Európára leselkedik. A politikai paletta, ill. Európa
másik feléről jött Viktor JEROFEJEV üdítően más, de kicsit nehezen követ­
hető beszámolója az orosz értelmiség ingadozó útjáról miszticizmus és
bürokrácia között a múlt század elejétől a Zsirinovszkij-i és Zjuganov-i
lidércnyomásos mai perspektíváig.
Tamás Gáspár Miklós pattant ezután a porondra, és a show-man
könnyedségével vette kezébe a fáradó terem irányítását. Számára a
Kundera-i illúzió, vagyis hogy a súlypont Közép-Európába helyeződött,
naiv önámítás egy olyan komédiában, amelyben továbbra is a rég kiala­
kult szereposztás szerint folynak a dolgok: a keleti leginkább csak tanú­
ként érdekes, akivel megestek a dolgok, és aki azt mint derék, „normális"
vadember, elmeséli — elénekli, eltáncolja — a jóságosán és udvariasan
ámuldozó nyugatiaknak. Ám azok megértése nem terjed túl a lelkendező
jelzőkön, ill. kötelező általánosságokon, és mindenki marad — maradjon
is! — a saját térfelén...
SMERT DOLGOK, ISMERT KÉPLET, szinte azt lehetne mondani, második,
eredetiségbe burkolt közhely-sor a persziflált első mögött. Viszont az
e lő a d á s l e n y ű g ö z ő ! A t e r m e n v é g ig h u llá m z ó , n é h a k ir o b b a n ó k a c a g á s
ju ta lm a z z a a HOFIHOZ m é lt ó p r o fiz m u s s a l e lh e ly e z e t t (fra n cia n y e lv i
le le m é n y e s s é g r ő l is ta n ú s k o d ó ) g é g é k é t, a h o z z á j u k ta r to z ó g e s z tu s o k a t
é s m im ik á t.
De a töltés túl erős, és a pódium túlsó végén megtörténik a kisülés.
Alain Finkielkraut reagálása tipikus: a jóhiszeműségében és nagylelkű­
ségében megbántott, kevés humorérzékkel megáldott nyugati felháboro­
dásával hányja a keleti értelmiség szemére befelé fordulását, köldöknéző
önösségét. Majd prófétai hévvel és franciás lángolással kéri számon rajta és
az egész világon Boszniát, a „nagy ügyeket", Európát, hogy legalább huma­
nizmus címén behozza a morált a korlátlan szabadság eme meghitt kis
ünnepébe. És lám, talált az idomári ostorsuhintás, mert T. G. M. visszahúzott
karmokkal, csaknem dorombolva ismeri be, hogy tényleg! sajnos! a boszniai
háború négy éve alatt egyetlen egyszer nem hallott magyarokat erről a
témáról beszélni vagy vitatkozni. És ennyi. Az elektrosztatikai egyensúly
helyreállt — végül is ugyanazon panel tagjai vagyunk!
Nem került ugyan sor egy beígért — vonzó — hozzászólásra.
Noha kiváló francia előadó, Pavel Tigrid jelezte, hogy nem kíván kiülni a
pódiumra — vajon miért? Talán megérzett valamit — cseh lévén — a
szekértábor jelenségből, m eg a belterjességből, ami a nagyigényű értelmi­
ségi luxus-találkozót belengte?
(Ugyanaznap este, kicsivel később a Duna Televízióban: Közép-
Európai M agazin, kisebbségi jogokról, autonómia-küzdelmekről, aggasz­
tó kilátásokról — a magyar politikusok mellett, néha azoknál is tisztábban
és világosabban beszél minderről néhány értelmiségi a „többségi" nem ­
zetekből: Samandra ENACHE, Miroslav KUSY, Mircea Badulescu . Minden
mondat mögött valóságos fájdalmak, remények, feladatok, minden szó­
nak súlya és következménye van: talán m ég az éjjel egy kiszúrt autógumi,
534 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

egy berepülő kő az ablakon, ha ugyan nem súlyosabb retorzió! Értelmiségi

vállalások...)

2. A Z ÉRTÉKŐRZÉS RÖGÖS ÚTJAI

ÁSFAJTA a m b íc ió fű t ö t t e a Pázmány Péter Katolikus Egyetem

M által rendezett tanácskozásT'márcRiF3ü-április~2. között Etika és

politika széles összefüggéseiről. Pozitív értékek, irányadó erköl­
csi norrtíaFlhégfogalmazásával kísérletezett a politika és a tudomány
világának több tucatnyi neves, keresztény elkötelezettségű külföldi és
magyar képviselője. Meghallgatásukra a főváros zajától (földrajzilag is)
távol eső klotildligeti campuson m eglepően nagy számban jelent m eg a
külső jegyeiben is választékos konzervatív közönség (benne számos fia­
tallal!). A szervező, Ifj. FASANG Árpád, gondos válogatással teremtett
egyensúlyt az elméleti és gyakorlati megközelítések között. (Sőt egy
másfajta egyensúly kialakítására is kísérletet tett, sikertelenül: a liberális
oldalról meghívottak vagy egyáltalán nem válaszoltak felkérésére, vagy
az utolsó pillanatban lemondták. Egyetlen tiszteletet érdemlő kivétel volt
KENDE Péter megjelenése és hozzászólása mindkét eseményen.)
Az előadók és hozzászólók egyik vonulata kimondva vagy ki­
mondatlanul saját — többnyire keserű — politikai tapasztalataira támasz­
kodva jutott el általános kérdések megfogalmazásáig. A szem élyes elem,
ha volt, szemérmes elvontságba burkolózott, utalásokra szorítkozott, nem
emlékeztetett a média-gyártotta politikai sztár női hallgatókat ríkató,
„őszintén emberi" vallomására önmagáról a Szív-tévében, — ahogy ezt
másutt láthattuk.
Három volt kormányfő, a lengyel Tadeusz MAZOWIECKI és Hanna
SUCHOCKA, illetve Észtországból Mart LAAR, valamint volt és jelenlegi
politikai közszereplők Magyarországról, Németországból, Lengyel-
országból, Szlovákiából beszéltek országaikról, sajátos jelenségekről és az
abból levont általános érvényű tanulságokról. így kiderült, hogy tőlünk
északra a katolikus egyház nagy súlya és aktivitása egyszerre jelent
erkölcsi támaszt, értékrendet és egyensúlyozási problémát a gyakorló
politikus számára. Mazowiecki, akinek tiszteletet ébresztő szem élyisége
kisugárzott az egész rendezvényre, azonkívül, hogy előadásában a kom­
munizmus utáni átmenet szinte összes elvi kérdését felvetette, szem élyes
töltést adott az aggodalomnak, amely a katolicizmus és a liberalizmus
szélsőségeinek merev ellentéte láttán elfogta. N em tagadva m eg lengyel
voltát, a szolidaritás eszméjét sugallta, mint ellentéteken túlmutató, idő­
szerű keresztény és humánus értéket.
Sokak közös tapasztalatát idézte fel KODOLÁNYI Gyula, amikor a
rendszerváltó értelmiség közös, majd szétváló útjait a döntésre kénysze­
rülő politikában való járatlanságát és tapasztalatszerzésének gyötrelmeit,
a gyűlöletig fajuló ellenségeskedést elevenítette fel, hogy azután etikai
iránymutatókat próbáljon megfogalmazni egy pozitív cselekvési program
számára. A felelősségvállalás erkölcsi és lélektani kényszerét elemezte
GRANASZTÓI György saját szem élyes sorsán keresztül, összefüggésben a
magyar polgári középosztály hagyományos értékrendjével, a kom m uniz­
musban szerzett tapasztalataival és jövőbe vetett reményével. M indket­
tőjüknél, akárcsak a tapasztalataikban osztozó Tar Pálnál, OBERFRANK
Ferencnél, M artonyi Jánosnál érezhető volt, hogy a szerepvállalás fel­
em elő és földre tipró élménye után máig tartó kritikus és önkritikus
 KÖRKÉP 535

elemzés időszaka következett, ami szükségszerűen elvezette őket az etika

letisztult, elméleti problémáihoz.
Az előadások egy másik csoportja eleve az elmélet oldaláról
közelített a kérdéshez és jutott el esetenként a gyakorlat számára m egfo­
galmazott ajánlásokhoz. Patrick DE LAUBIER, a genfi egyetem filozófia-pro­
fesszora olyan elvont fogalmak síkján kísérelte megragadni a politikai
etika praxisát mint a „politikai szeretet", ami nem fllantropizmus, hanem
a kereszthalál és a szentség jelképein keresztül az egyház gyakorlatának
tükrében vezet rá a „belső, magán-döntés" útjára, egyesítve egyéni-, családi-
és közjót. (Figyelemmel hallgatva az előadást felmerül a kérdés, hogy egy
ilyen tömörített nyelvezeten közvetített, továbbgondolást igénylő szimboli­
kus tartalom meg tudja-e érinteni haszonelvű és évtizedek óta köznapi
szinthez szokott — szoktatott! — gondolkodásunkat?)
Több más nemzetközi szaktekintély is gyarapította a professzo-
rális előadások sorát, a jelennel való elégedetlenség alapérzéséből kiindul­
va és egy-egy fogalomra, ellentét-párra fűzve fel gondolatmenetét, amely­
nek konklúziója mindig ugyanaz: a politikai gondolkodásban és cselek­
vésben az etikai elem nek vissza kell nyernie meghatározó szerepét.
WOYNIAKOWSKI professzor, Krakkóból, az értelmiségi és a politikusi ma­
gatartást állította párhuzamba. Közös veszély mindkettő számára az ideo­
lógiai totalizálás, de a politikust fenyegeti ezen felül a vulgari tás is, ha nem
sajátítja el legalább részben az értelmiségi értékrendjét. FARKAS Péter, a
Pázmány Péter Egyetem tanára azt a vulgáris szabadság-értelmezést
elemezte, amely a szabad versenyes kapitalizmus analógiájára elfogadja,
hogy az érdek közvetítésével az egyéni tévelygések összessége létrehozza
a közjót. Ezzel az e lv o n t, a politika szintjén különösen súlyos abszurdi­
tással szemben gyakorlati normák állítandók.
~m • jr GYANCSAK A KÖZJÓ FOGALMÁT é s a z t m e g a la p o z ó d e m o k r a tik u s
M m k o n s z e n z u s illú z ió já t e le m e z t e b ír á ló la g M il l o N -D e l s o l p r o -
fe s s z o r a s s z o n y . E z e k e lé g t e le n s é g e v e z e t e t t e l a z u tó b b i id ő b e n a
k ö z v é le m é n y k iá b r á n d u lts á g á h o z , a k é t e lk e d é s h e z m in d e n n e l k a p c s o la t­
b a n , a m i a p o litik a sz fér á já b a ta r to z ik . A k iú t: a je le n ta p a s z ta la ta in a k
e le m z é s e é s a ta n u ls á g o k m a g a s s z in tű , tu d a to s e r k ö lc s i a la p o n á lló
a lk a lm a z á s a .
Frappáns antinómiával vezette bel előadását Henri HUDE, az
Ecole Normale Supérieure neves fiatal filozófia-professzora: az erkölcs
nélküli szabadság szabadossághoz, onnan szélsőségek felerősödéséhez és
totalitarizmushoz, vagyis a szabadság halálához vezet. A társadalom által
elfogadott kulturális, büntetőjogi és politikai fékek mellett van egy ismert,
de kevéssé elemzett és tudatosított összetevő, a gazdasági erkölcs, amely­
nek olyan tudományon kívüli kategóriái vannak, mint megbízhatóság,
lojalitás, más munkájának megbecsülése stb. E kategóriáknak a gazdasági
automatizmuson keresztül kifejtett hatását egyre inkább felismerik, jelen­
tőségük egyre nagyobb a vállalkozási szférában és ez talán majd vissza­
adja m eggyengült pozícióikat az általános értékrendben.
A gazdasági és politikai morál témaköréhez egyaránt tartozó,
élénk reakciókat kiváltó előadást tartott Jacques BlCHOT a „jogállami"
döntések önkényességéről és álszent voltáról. Konkrét példák hosszú
során át mutatta be, hogy a demokratikus legitimáció elvére hivatkozva
és parlamenti többségére támaszkodva az államhatalom rendelkezései­
ben és gyakorlatában hogyan hágja át saját javára a közönséges állampol­
gárok számára kötelezően előírt szabályokat. És hogy hogyan hat ez vissza
az állampolgárra, aki már nem tartja erkölcstelennek a csaló állam m eg­
536 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

csalását. A termen végigfutó morajok arról árulkodtak, hogy a téma a

hallgatóság elevenjébe vágott. Vajon mit mutatna ki egy ilyen elem zés
nálunk, ahol a közmorált napról napra jobban közelíti a balkánihoz az
állami és egyéni gátlástalanság egymásra licitáló spirálja?
Mindezek, valamint a m ég elhangzott számos előadás közös
jegye volt a konkrétság, amely vagy tényszerűségében, vagy az — akár
elvont — tárgy pontos körülhatárolásában nyilvánult meg, nem esve
öncélú fecsegésbe, amelyre pedig a téma nyilvánvaló lehetőséget adott.
Többségüket gondos előkészítés, átgondoltság, esetenként írásban való
rögzítés jellemezte — e téren előnyösen hathatott a magyar résztvevőkre
a nyugati tudósoknál tapasztalt igényesség.
ALÓSÁGGAL EGY ZENÉS BETÉT PEZSDlTŐ KONTRASZTJÁVAL HATOTT a
endez vény csúcseseménye, a politikai kerekasztal, amely április 1-jén
:ste bravúrosan egy asztal mögé ültette a parlamenti pártok ismert
személyiségeit. A lista: SZŰRÖS Mátyás (MSZP), ORBÁN Viktor (Fidesz),
SZENT-IVÁNYl István (SZDSZ), Szabó Iván (MDNP), POZSGAY Imre,
SÁNDORFFY Ottó (FKgP), SURJÁN László (KDNP) és BOGÁRDI Zoltán (MDF).
Valamennyi ükre ösztönzően hatottak a Fasang Árpád által feltett
kérdések a rendszerváltás „alkuiról", részleges vagy teljes voltáról, kívül­
ről való irányítottságáról, jelen állapotáról és kilátásairól. A közönség pedig,
amely erre az alkalomra jelentősen megfiatalodott — megannyi potenciális
választó! —, élénk reakciókkal kísérte a szellemi mérkőzést, melyen pergő
iramban léptek ringbe, csaptak össze vagy éppen támogatták egymást a
különböző tézisek és a mögöttük kirajzolódó személyiségek.
A legtöbb figyelmet a múlt kapta — magyar sajátosság? —, amely­
ről mindenki saját egyéni változattal rendelkezett. Pozsgay és Szűrös
nyilvánvalóan önigazoló értelmezése (a reformkommunisták spontán
eszmélése és kezdem ényezései indították el a rendszerváltást) mellett
egymással vitatkozott Szabó Iván nemzetközi viszonyokra hivatkozó
sem legesen objektív elem zése és Orbán Viktor szenvedélyesebb, tömeg-
mozgalmat em legető szubjektív visszaemlékezése. Surján László viszont
kapcsolatépítő nyájassággal igazolta vissza hol Pozsgay t, hol Orbánt. Volt
ezenkívül pragmatikus reálpolitikusi helyzetértékelés (Bogárdi), sommá­
san mindenütt ügynököket látó elmarasztalás (Sándorffy), és intellektuá­
lis köntösbe öltöztetett hivatalos pártálláspont.
Ez utóbbit képviselte Szent-Iványi István, aki — talán szem élyes
háttere miatt is — merészen vállalta a kiállást a túlnyomóan nemzeti
elkötelezettségű vitapartnerekkel és a nyilvánvaló szimpátiájú közönség­
gel szemben. Leglátványosabb vitája Orbán Viktorral folyt. Á hajdan egy
udvarban kapirgáló két fiatal kakas pengeváltása stílusában is sok min­
denről árulkodott. Az elegancia Orbán oldalán volt, aki frappáns m egfo­
galmazásaival, szónoki lendületével még némileg sarkított téziseit is átél­
ve, ennélfogva nagy m eggyőző erővel tudta kifejteni. Szerinte a rendszer-
váltás nem történt meg, a polgárosodás nyugati modelljét követő Magyar-
ország nem jött létre, helyette most restauráció, a régi hatalmi viszonyok
helyreállítása folyik. A demokratikus jogintézményekre hivatkozó ellen-
•érv ehhez képest jellegtelen didaktikus brosúraszövegként hangzott egy
pártkurzus igyekvő hallgatója szájából, benne a szokásos sztereotípiával:
„Az SZDSZ mindig, következetesen... stb." És azután a végső, hatalmi
tromf: „Tetszik, nem tetszik, a magyar társadalom nem az Orbán féle
modellt választotta."
Tanulságos volt a két szembenálló álláspont az MDF-SZDSZ
paktummal kapcsolatban is. Míg a most visszaemlékező Orbán szemében
 KÖRKÉP 537

ez egy gondatlanul kötött alku volt az ellenzék számára való garanciák

nélkül, ami a köztársasági elnöki poszt fejében a kétharmados törvénye­
ket kiszolgáltatta a kormánypárti értelmezés önkényének, Szent-Iványi
kissé apologetikus megfogalmazása szerint az SZDSZ csak az ország
kormányozna tóságát és a nem zet javát kereste. Az őszinteség és hitelesség
mérlege itt is egyértelműen az első javára billent.
Tekintettel az érdekes felállásra, nem lehet szó nélkül hagyni a
találkozó résztvevőinek néhány sajátos zamatú megnyilvánulását sem.
Ilyen volt Szűrös Mátyás vallomása arról, hogy pártját immár nemcsak
kevéssé nemzetinek, de kevéssé szocialistának is tartja. Vagy egy mellék-
mondatban tett megjegyzése, miszerint „a többség dönt, de nem biztos,
hogy az igazság is ott van". De frappánsan hatott Pozsgay Imre kesernyés
minősítése is volt elvtársairól: „a jószimatú nomenklatúra", vagy Surján
rövid, velős megállapítása: „a negyven éves egypárti kormányzási gya­
korlat nem konvertálható át mára vonatkozó szakértelemmé".
A tagadhatatlan szellemi élm ényen túl már csak az a kérdés, hogy
az egész rendezvénysorozaton előadásokban, hozzászólásokban, politi­
kai kerekasztal-vitában elhangzott számos okos gondolat, értékes javaslat
mikor és ki által konvertálható át élő politikai gyakorlattá — mindnyájunk
hasznára?

ÉT TANÁCSKOZÁS HIÁNYÉRZETTEL — mindegyikből hiányzik a má-

ák, vagy legalább annak lényegi eleme. Mert a szakadás, úgy
átszik, teljes. Kezdve a résztvevőkön, akiknek kiválasztásában a
liberális oldal bigottsága szinte lenyűgöző: m ég kísérletet sem tett a paletta
színesítésére néhány előadóval a túlpartról. Az onnan jövő óvatos próbál­
kozást pedig — mint láttuk — fensőbbséges megvetéssel elhárította. így
a visszhangtalanság büntetésében is, méltán, jobban részesült. Belterjes­
sége, kiszámíthatósága magyarázza, hogy a divatosság és sikeresség
összes kritériuma ellenére m ég saját táborából sem tudott elegendő kö­
zönséget összegyűjteni erre az eszmecserére, amelyhez hasonlót egyéb­
ként naponta kínál (azonos szereplőkkel) a televízió.
Alig járt jobban a másik fél. Keserűen szorosra vont hadállásai
mögött magáénak mondhatta a szolidság és elmélyülés erényeit, de nél­
külözte az intellektuális könnyedséget, játékosságot, úgy is mondhatnánk
öltönyösségbe burkolózott a túloldal pulóverességével szemben. H ogy is
remélhette, hogy értékes üzenete így szélesebb körben talál címzettekre?
Ennek alapján a két látlelet:
A liberális értelmiség látványos és zajos megnyilvánulásai mögött
elbizonytalanodás, nyugtalanság lappang, ami a nagy jelszavak alá tobor­
zott tábort szétzilálja, hangadóit olcsó népszerűsödésre kényszeríti. Bele­
fáradt a háborúba, amit indított és nem tud mit kezdeni az egyeduralom­
mal, amit megszerzett.
A konzervatív oldal saját belső terrénumaira vonulva dacol kor­
szerűséggel és töm egességgel az általa képviselt szűkén értelmezett mi­
nőség nevében. Magába fordul, elszakad a szélesebb nyilvánosságtól,
ezáltal az egyedül vonzó lehetőségtől, hogy saját körein túl is hasson és
m eggyőzzön.
Terápia céljából a kettő egybevetendő!
CSEJDl L ászló
CRITICAL MASS/6
 KÖNYVEKBŐL T U D O M Á N Y
— TUDÁSBÓL K Ö N Y V

f i/y M űvelődéstörténeti könyvek szemléje

/ é| VEKERDI LÁSZLÓ: TUDÁS ÉS TUDOMÁNY Cx xca-

M PESTI EGYETEMEN AZ ÖKOLÓGIÁT JUHÁSZ-NAGYPÁLTANÍTOTTA NEKÜNK.

JlM Alakja köré — polihisztorsága miatt — már életében egész legen-
JL JL dárium íródott, azt tartották róla, hogy mindent tud. En, aki hall­
gattam furcsa előadásait, majd vizsgáztam nála, és később is jártam hozzá,
tanúsíthatom: mindent tudott. Furcsának mondom előadásait; azok vol­
tak, furcsák, különösek, különlegesek: bejött a terembe, ráült egy pad
tetejére, nézett bennünket tíz-húsz másodpercig csöndben, aztán meg­
szólalt, mintha egy régesrégi beszélgetés elhullott, elveszett fonalát keres­
getné, mintha egy réglobogó beszélgetés közepén tartanánk már régóta,
úgy tanított; a dialógusban tanításnak időben talán az utolsó professzora
volt ő, halálával ez a klasszikus múfaj is végleg kiköltözött a pesti egye­
temről. A Múzeum kávéházban vizsgáztatott feketekávé mellett beszél­
getve, cigarettázva. JNP-nek hívtuk; önmagát is így nevezte: tanszéke
előtt, a lépcsőház falára celluxozott papírra nyilat rajzolt és fölé nevének
kezdőbetűit. Hogy tudni lehessen, hol van. Rajongtunk érte. Mondatait
kívülről tudtuk; néhányan ma is belőle, szavaiból élünk. Utoljára az Üllői
úton találkoztam vele — JNP akkor már több éve akadémikus volt — egy,
festékét régen elvesztett vasrácsnak támaszkodtunk, úgy beszélgettünk.
„Pali, ki a te mestered?" — kérdeztem tőle akkor. Azt gondoltam,
ARISZTOTELÉSZT mondja majd, vagy P latÓNT. De ő ezt válaszolta: „Az én
mesterem VEKERDI László."
Ez az emlék jár az eszemben mostanában, Vekerdi László új
tanulmánykötetének, a Tudás és tudománynak olvasása közben. Meg
Lad. Alakja, soványsága, morgása. „Minek kellett ez?!" — ha viszek neki
egy üveg bort, ezt mondja; ha neki ajándékozok egy könyvet, ezt mondja;
mindig ezt mondja. Telefonon elérhetetlen, mert nincs neki. Ha valamit
akarok tőle, fölmegyek hozzá (Határőr út). Könyveit nem viszem, mert
utál dedikálni. A Tudás és tudomány miatt is morgott. Hetvenedik szüle­
tésnapjára készült meglepetésként, ajándékként. Az ötlet és a szerkesztés
munkája TERTS Istváné, tőle tudom, hogy Lad, mikor értesült a már
korrektúra-állapotban lévő könyvről, egyszerűen „beletörődött" a kiadás­
ba — nem tehetett mást —, bár a zárótanulmányban megjegyezte: „Terts
István régi és újabb írásaimból összeszedett egy kötetre (vagy inkább kötél­
re?) valót"; a köszöntő szöveget és műveinek összesített bibliográfiáját (ki­
lenc könyv, négyszáznál több tanulmány, tucatnyi fordítások, rádiómű­
sorok, interjúk) kivétette a nyomdai kéziratból. Kinyomtatott könyve
kézbevételekor — meglepetésszerűen — ezt mondta: „Minek kellett ez?!
Kár volt a munkáért." Nekem így jellemezte könyvét: „Olvashatatlan
írások. Kár volt pazarolni rájuk a papírt."
540 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

Az ötszáznyolcvankét oldalas, negyvenegy tanulmányt tartalmazó könyv

— amelyre „kár volt pazarolni a papírt" — az utóbbi évek hazai könyvki­
adásának egyik tartalmi remeklése, középiskolai tanárok és egyetemi
oktatók számára — szakágtól függetlenül — kötelező olvasmány, amely­
ből minden oktatási intézményi könyvtárnak, a tanszéki könyvtáraknak
külön is, kellene, legyen példánya.
A Tudás és tudományból Vekerdi László korszakos jelentőségű,
ihletett tanítómesterként lép elénk. Stílusa puritán, „kálvinista", időnként
jól odamondó, plebejus stílus, nem érzeleg, nem „lelkizik", hajlamos meg­
sebezni önmagát, feltétlenül alázatos minden nagy gondolattal szemben, és
persze, intellektuális módon játékos, amint azt ő is hangsúlyozza: „Jókedv,
tréfa, játékosság: minden nagy emberi vállalkozás egyik alapfeltétele."
Z EMBER MINDIG ÉS MINDENBEN önmagát keresi. Vekerdinek még a

A legrejtőzködőbben objektív írásaiban is ott az önarcképe. Talán

zárkózottsága az oka, hogy írásaiban benne érzem őt, testestül,
lelkestül, ruhástul. Ha idéz, az idézet úgy hangzik, mintha ő mondaná;
ha ábrázol valakit, az arc, a szellem, mintha ő lenne. A kötetben külön
tanulmányban szereplő APÁCZAI CSERE János: egy Vekerdi-önarckép.
Kertészkedő hajlandósága is megihleti írásait:
„Azelőtt a kultúra sohasem fordult elő csak úgy általában; mindig vala­
minek a művelését jelentette. Elsősorban a földét, ugyannyira, hogy nem
is az flgrikultúrát jelölték külön szóval, hanem azt, ha más valamire
vonatkozott a művelés: bányára, művészetre, virágoskertre, értelemre,
lélekre."
„Az evolúciós fa ágait nem irányítja semmiféle gravitáció és napfény,
legföljebb a környezet kertészollója."
A kötet vázát, a Vekerdi-életmű szempontjából kronológiai rendben kö­
zölt szöveganyag „törzsét" a tudománytörténet-írással, mint tudo­
mánnyal foglalkozó tanulmányok alkotják. Ezeket egymás után elolvasva
— a tartalmi élményen túl — megkapjuk egy nagy szellem fejlődésének
a történetét is.
Az 1962-ben íródott A tudománytörténetírás történetéről című
nagyesszé már a mindent tudó Vekerdi írása. Kijavítja az élenjáró kortárs
szakirodalom tévedéseit — „csak elsőrendű művekből igyekszem idézni
hibákat, rosszakból túl könnyű lenne"— ; megformálja a követendő tudósi
magatartást — „a történész a kronológiai finomságoknál kezdődik" —;
megfogalmazza tudományának helyét, szerepét — „a tudománytörténet:
híd a természettudományok és a humanióriák között", „a természettudo­
mány a történelem zsinórmértéke", „a tudománytörténetírás: segítség az
egyre inkább természettudományossá-technikaivá váló világnak az önmeg­
értésben" —; és határait — „a nagy művek fejlődésének belső törvényszerű­
ségei előtt tehetetlenül áll a tudománytörténész". Utóbbit nekem egyszer
így fogalmazta meg: „Ne hidd azt, hogy beleláthatsz a holtak leikébe!"
A Jegyzetek a tudománytörténetírás újabb irányairól című tanul­
mányában Vekerdi megmutatja, mennyire nélkülözhetetlen a történelem
megértéséhez a tudománytörténet ismerete. Ez persze nem új, hanem
egészen triviális megállapítás lenne, de ha meggondoljuk, milyen sokáig
és milyen mértékben volt perifériára szorítva a tudománytörténet a
„nagy" történelemtudományban (például azért, mert a történészek még
csak nem is konyítottak a természettudományokhoz), akkor megérezzük
a kétfajta tudomány kölcsönös egymásrautaltsága hangsúlyozásának je-
 KÖRKÉP 541

lentőségét. írásában Vekerdi a történettudomány és empíria újfajta kap­

csolatát is elemzi, amikor például ezt mondja:
„Egy régmúlt történelmi struktúrát csak akkor értünk meg, ha valamilyen
módon a mi mai tapasztalatvilágunkhoz tudjuk kapcsolni. Mikor Marc
BLOCH a középkori francia mezőgazdaság történelmét megírta, először
a mai parasztok munkamódszerét tanulmányozta."
Mire jó a t udomány történet írás? Ez a dm szintén egy tanulmányé; szó van
benne labdarúgásról a „faluszéli gyöpön"; meg konvendonalizmusról és
historizmusról; problématörténelemről; CANTORRÓL, POPPERRŐL,
K u h n r ÓL, S z a b ó Árpádról, GOMBOCZ Endréről, ZEMPLÉN Jolánról, BENKÓ
Samuról; arról, hogy „becsülettel megmutatván a tudományok szükségkép­
pen nemzetközi fejlődését, a népek egymásra utaltsága világlik ki."
rEKERDI LÁSZLÓ ÉRTI A KÖZÉPKORT, mert ő az értelem embere. Azon

V kevesek egyike ő ma, akik tudják: „sötét középkor" nincs, mert a

tudás sokféle módon keletkezhet; létezik misztikus tudás, ami nem
azonos az irracionalizmussal. E gondolatokról is szól a kötet címadó
tanulmánya, és szinte csak ezekről a könyv nekem legkedvesebb írása, az
ALBERTUS M a g n u s emlékét idéző pár oldalas esszé, amely — azt hiszem
— a Vekerdi-életmű legszebb prózája. (E kötetbe illesztése dicsérje a
kiváló és értő szerkesztőt is!) Nagy Szent Albert alakját Vekerdi nem írja,
inkább szavakkal festi; szeretet és meghatódottság — utóbbi a szerzőnél
nagy ritkaság! — járja át a tanulmányt. Megindultsága az „intellektus
feltétel nélküli tisztességének" szól, ami nélkül semmit sem ér a mi —
amúgy is „megkeseredni látszó" — tudásunk.
Elméleti tudománytörténeti esszéinek sorában fordulópontnak
érzem a hetvenes évek közepén készített Tudományos mlágkép — tudo­
mányos műveltségdm ű írását. Egy, FÜLEP Lajostól kölcsönvett mondattal
ebben fogalmaz meg valamit, ami fontosabb műveltségnél, jelentősebb
tudománynál, fejlődésnél és haladásnál, lényegesebb észnél, rációnál,
értelemnél, azaz fontosabb mindennél, ami eddig neki a legfontosabb
volt: „Semmi sem pótolhatja az emberek egymáshoz való viszonyának
emberségességét."
Tudása készteti arra a szellemi alázatra, amely csak a legnagyob-
baké: Megírható-e a tudomány története? — kérdezi egy 1992-es keltezésű
írásban; persze, hogy megírható, Vekerdi megírhatná, csak ő írhatná meg;
de ő inkább JÓZSEF Attilához menekül — „a valóság elperegi és megmarad
a látszat".
Az esszéláncolatot záró Töredékekben egy ókori bölcsként, egy
guruként, egy filozófusként tűnik el Vekerdi László a szemünk elől. A
tudománytörténetírás jelenéről ír; sorsfilozófia marad tolla nyomán. Rá­
jön, rádöbben — s ebben valami végtelenül fájdalmas bölcsesség és
nyugalom van —, hogy túl tudományelméleten és a természettudomá­
nyok rekonstruálható történetén, mindig van egy másik, egy „egyszer
valahogy mégiscsak megtörtént" történet, egy „senkiföldje", „ahol még
semmit meg nem köt az okok retrospektív lánca", ahol a lehetőségek meg­
magyarázhatatlan sokféleségét az „esélyek és feltételek időben és térben változó
áramlása kavarja. Kiszámíthatatlanul,ám mégis láthatóanrendben. Mint szél
a faleveleket."
Vekerdi a jelenkori magyarság legműveltebb embere. A könyvki­
adók — ha van eszük — vele lektoráltatják lexikonjaikat; az Internet, ha
csődöt mond, hozzá fordulnak a kutatók. NÉMETH László csak vele együtt
542 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

lett volna hajlandó megírni a műveltség enciklopédiáját; „a mi

Szókrátészünk" — így nevezte őt Fülep Lajos.
Múltkoriban percekig álltam lakása előtt. Nem jött az ajtóhoz,
pedig nyomtam a csengőt hosszasan, s az szólt is, ahogy csak bírt. Lám­
pafény szűrődött ki bentről; vártam, csöngettem újra. Felesége nyitott
ajtót — „Kinn vagyunk a kertben, Laci avart éget." Viharos szél fújt,
„kiszámíthatatlanul, ám mégis láthatóan rendben". Laci a száraz faleve­
leket égette, egyfajta kötelességtudó szeretettel a kert iránt. Kavargóit a
savanyú füst, zápor közeledett, alkonyat volt már. Sietett, közben szőlő­
jéről mesélt. Bent, asztalánál ülve beszélgettünk tovább. Cserépkályha,
szőttesek és könyvek között. Sajtot ettünk almaszeletekkel. Kint esett már.
Néztük a vihart. Nyárutó volt. „Az én mesterem Vekerdi László."
(Typotex, Budapest, 1994)

K VOLTAIRE
k ^ °3
Filozófiai ábécé; Válogatott filozófiai írásai;
Regények és elbeszélések

~w" a EZDEM RÖGTÖN AZZAL, hogy az első két m ű m ár nem kapható,

legfeljebb antikvárium ban, ott se nagyon; a Romans et Contes még
m egvan ném elyik könyvesboltban; az Olvasó — ha érdekli
VOLTAIRE — legjobban teszi, ha elsétál egy könyvtárba, Pesten például az
este kilencig nyitva tartó Szabó Ervin főkönyvtárba; (nem mellesleg) ez a
legjobb esti szórakozóhely Pesten: az alagsori büfében lehet beszélgetni
(Entretiens), vagy húszféle tea kapható, m eg turmix, szendvicsek és szá­
lanként is m egvehető cigaretták; a ruhatárosoknak hum ora van; itt v a n ­
nak pulóverben a bölcsészkar lányai; a könyvtárosok is kedvesek, sőt,
türelm esek (Tratte sur la tolérance), (nem mellesleg) tudják a szakm át; „a
kultúra m indenkié" alapon itt m ég tart az az életm ód, am ely m egengedi
a szellemi hárm asságot: gondolkodásban szabadságot, kultúrában egyen­
lőséget, m űveltségben testvériséget; az emeleti term ekben pedig az a fajta
aran y d ú san hanyatló dekadens barokk környezet fogad, am it rokokónak
hívnak, és am it úgy veszünk be, m int ElZENSTEIN m atrózai n ém án a cár
lakását. Ez a színpad am úgy is illik ahhoz a rokokó férfihoz, aki 1778
február 28-án, végső óráiban, aláírta és átadta a következő m ondatot
titkárának, DECROIX-nak:
„Úgy halok meg, hogy imádom Istent, szeretem barátaimat, nem gyűlö­
löm ellenségeimet és megvetem a babonát. Voltaire."
Eltekintve néhány gazdag gyűjtőtől, akik megengedhetik maguknak,
hogy otthonukban, vagy kertjükben tartsák például a középkort kisebb-
nagyobb műtárgyak, vagy faragott oszlopfők alakjában, és azzal hiteges­
sék magukat, hogy a történelmi régmúlt van jelen környezetükben, s
ezáltal mintegy ők is részesei a múltnak, vagy legalább is közvetítők múlt
és jelen között, ahol a múlt hat-hétszáz éves legalább, a legtöbb ember
semmit, vagy legfeljebb egy-kétszáz évnyi kultúridőt gyűjthet maga mel­
lé, múlt századi bútorok, képek, csészék, esetleg tizennyolcadik századi
könyvek formájában. Ez az az idő, amelyből tárgyak még úgy-ahogy
beszerezhetők, örökölhetők, találhatók. Ez a nagyjából kétszáz éves idő­
határ az emlékezet határa is, ami ezen túl van, az eltűnt már, elveszett,
elmerült; megpróbálhatják rekonstruálni, ám önáltatás, hogy ez valaha is
sikerülhet. Ne higgyük, hogy valaha is beleláthatunk a holtak leikébe.
 KÖRKÉP 543

Francois Marie Arouet, aki Voltaire-re változtatta nevét, mostanság tűnik

el végleg szemünk elől. A hitetlenek kedvence, de ő ezt írta: „Elindulunk,
felbukunk, és a hit felemel bennünket." A cinikusok példaképe, de ő ezt
mondta: „Ha Jézus Krisztusra akartok hasonlítani, mártírok legyetek, ne
hóhérok." Híres fohászkodása Istenhez: „Nem vagyok keresztény, de
csak azért, hogy jobban szeresselek", a mai, politikától és pártmozgalmak­
tól megcsömörlött ember útmutatója lehet. Éppen ezért — és utoljára
talán — olvassuk úgy, mint akit ismerünk. Korának egyik igazságkereső-
jeként, aki örök kételkedőnek hitte magát s akit ismerősei az örök gúnyo­
lódónak gondoltak; pedig ő moralista volt, aki — járva-kelve a hiú
Európában — a megalázott kisemberek jajszavából csinált irodalmat és
filozófiát. (Voltaire: Filozófiai ábécé. Fordította Gyergyai Albert és Réz Pál;
Európa, Budapest, 1983. Voltaire: Válogatott filozófiai írásai. Fordította Kis
János és Réz Pál, a verseket Tandori Dezső; Akadémiai, Budapest,
1991.Voltaire: Regények és elbeszélések. Fordította Benedek Marcell,
Gyergyai Albert, Kolozsvári Grandpierre Emil és Szávai Nándor; Európa,
Budapest, 1995.)
H íd v é g i M á té

c/ ,( A MÁRAI SÁNDOR: A GARRENEK MŰVE

pVÁBB GAZDAGODOTT A MÁRAI Sándor életművét bemutató sorozat.

T A karácsonyi könyvvásárra jelent meg a A Garrenek müve regény-

ciklus első része. A Zendülőket és a Féltékenyeket magában foglaló
kötet jelentős pontja a Márai-életmű kiadásának.
Az Akadémiai Kiadó és a Helikon Kiadó vállalkozása két okból is
tiszteletre méltó. Egyrészt régen jelent meg magyar író teljes munkássága,
ráadásul ilyen prezentációban. Másrészt a Márai-művek újrapublikálását
kezdetben kísérő prófétakereső korszak is elmúlt, nem számít már tiltott
gyümölcsnek egy-egy új kötet. Máraiból sem lett próféta, az maradt, ami volt:
író. Márpedig írók műveit publikálni manapság kockázatos vállalkozás.
A két kiadó következetessége méltó Márai Sándor szelleméhez.
Jó ezeket a szürke köteteket kézbe venni, úgy hozzák elénk a polgári
könyvtárszobák hangulatát, mintha lehetséges volna még a bőrdzsekiket
tweedzakókra, a sört teára vagy a cigarettabűzt pipafüstre változtatni.
Márai életműve hatalmas. Rengeteget írt, s nem egyenletes szín­
vonalon. Alkotott remekműveket, ám olykor mintha saját epigonjának
tűnne. Vannak megkerülhetetlen könyvei, mint az Egy polgár vallomásai,
a Válás Budán, a Szindbád hazamegy s még sokáig folytathatnám a sort.
Néhány műve azonban kétségkívül kevésbé jelentős, sokszor a szöveg
vezeti a szerzőt, aki ilyenkor mondatait is feláldozza stílus oltárán.
Melyik csoportba tartozik hát a most megjelent két regény? Bátran
mondhatjuk a remekművek közé. Az 1930-ban megjelent Zendülőket és
az 1937-es Féltékenyeket nem csak a regényciklus vagy a szerző jellegzetes
írásmódja köti össze. Mindkét regény a polgári világból való kitörés
módozatait, illetve a visszatalálás lehetőségeit kutatja. A Zendülők egy
kamasz „banda" utolsó napjait választja témájául. Az első világháború
544 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

végén egy meg nem nevezett kisváros — természetesen Kassa — frissen

maturált diákjai az elodázhatatlan felnőtté válással szembesülnek. A meg­
szokott rend felborult, az apák a fronton játsszák véres játékukat. A fiúk
sem ártatlanok már: a regény elején kiderül, a banda egyik tagja áruló. A
kamaszkori csínyek bűnné nőnek, s zsarolás áldozatává teszik a diákokat,
akik megismerik a kísértést, az erotikát és a halált. Le kell számolniuk a fel
nem növés illúziójával; a valódi kérdés az lesz számukra, miképpen lehetsé­
ges megőrizni magukban a kitörés vágyát. Márai a forradalmár és a művész
alakjában ad választ a kérdésre, s az utóbbival azonosul. A regény befejezé­
sével visszatér az apák hatalma, ami megmenti a fiúkat a zsaroló ördögi
figurájától, ám egyúttal véget is vet az általuk épített világnak.
Hogy helyreállt-e a kizökkent világ, arra keresi a választ a hét
évvel később, 1937-ben kiadott Féltékenyek, melyet a korabeli kritika
BABITS Halálfiai című műve mellé állított; Márai ekkor került be az irodal­
mi köztudatba. Ebben a regényben a „banda" szerepét a család veszi át.
A Zendülőkből ismert Garren Péter levelet kap nővérétől, mely tudatja,
hogy apjuk hamarosan meghal. Péter, a soha fel nem növő tékozló fiú
hazautazik szülővárosába. Hosszú idő után találkozik újra testvéreivel, s
együtt várják azt a félelmetes pillanatot, amikor apjuk nélkül kell majd
folytatniuk az életet. A régen elhagyott családi otthonba visszatérve,
nemcsak a felbomlott testvéri kötelékekkel, de saját magukkal is szembe­
sülni kénytelenek. A regény a realitás és a fantasztikum határán mozog;
képzeleten inneni, valóságon túli alakjai, a Művész, a Kereskedő, a Szerető
és a családtagok ismerős panoptikumot népesítenek be. A regény maga is
panoptikumszerű. Látványos, tanulságos, ám kissé idegen. Olykor, amint
ÖRLEY fogalmaz, „nem valóságon felüli, inkább valóságon kívüli" mű
mégis olyan jelentős alkotás, amelyet hibái ellenére is érdemes kézbe
venni. A Márai -oeuvre két legsúlyosabb kérdése fogalmazódik meg
ugyanis benne: rátalálhat-e újra az ember az egyszer már elhagyott családi
otthonra, s képes-e a művész beleilleszkedni a polgári környezetbe?
zendülók v é g é n a z a p á k v is s z a t é r é s é v e l h e l y r e á l l a r e n d ; a Fél­

A tékenyek középkorú kamaszait azonban a káosz örvénye várja az

Apa halála után. Felnőni kötelező, felnőttként élni lehetetlen. Márai
szerint a haldoklóval egy egész világ megy el. Mégis mennyire irigylésre
méltó ennek a világnak az emléke is.
H o r v á t h C saba
Ví : Pcdo-too ctv
ÚA V
v ' „A MAGYAR FORDULAT'1
jjy G e o p o litik a i elem zés K özép-E urópáról

M SZERZŐ FIATAL POLITOLÓGUS ÉS TÖRTÉNÉSZ, a z a m s te r d a m i p g y e te .m

Kelet-Európai Intézetének docense, M a r á CZ László (3 6 ), magyar
-Z -A. emigráns szülőle Hollandiában született gyermeke. A kötet létrejöt-
téről kiadója szól, aki maga is történész és Közép-Európa-szakértő, meg­
írta térségünk 1944/45-ös történetét. Előszavában említi, mennyire hiány­
cikk ma Nyugaton egy átfogó standard müazl989 utáni Közép-Európáról.
Örömére szolgál, hogy sikerült rávennie barátját, írjon egy ilyen munkát.
 KÖRKÉP 545

Ez várakozáson felül sikerült, Marácz holland nyelvű kötete máris le van

fordítva angolra, és nyáron megjelenik.
A magyar fordulat rendkívüli figyelmet érdemlő munka, egy ifjú
tehetség sikeres bemutatkozása. Három, egymáshoz logikailag jól kapcso­
lódó részt (gondolatkört) foglal össze: az oly gyakran változó magyarság-
képet — ami nem más, mint a magyarságnak és történetének bemutatása
a Nyugatnak — Trianont és következményeit, a határok mindkét oldalá­
ról tekintve és az új utakat kereső Közép-Európa oly nehezen áttekinthető,
bonyodalmas jelenét és perspektívájának alternatíváit.

A MAGYARSÁG-KÉP

Az első rész a mindenkori politikai és világnézeti szempontok által befo­

lyásolt magyarság-kép: Hogyan látott (és lát) bennünket a Nyugat; mi­
lyennek látjuk (véljük látni?) önmagunkat és milyen „a fordulat" (1989)
után kibontakozó új magyarság-kép? A szerző jó gyakorlati ösztönnel
szerkesztette meg könyvét, mondanivalóinak egymásutánját. Az elején
megtörténik a figyelem felkeltése és a nyugati olvasók rokonszenvének
megnyerése a magyarság iránt azzal, hogy nem tagadja a negatív vélemé­
nyeket, sztereotípiákat, hanem türelmesen és őszintén igyekszik rossz
hírünk okait, magyarázatát megtalálni. Mintegy megbeszéli az olvasóval
az elismerhető valóságot, de rámutat a megkövesült, valótlan, tarthatat­
lan, célzatos előítéletekre, propaganda-szajkózásra is, anélkül, hogy az
olvasót kioktatná.
A szerző alapvetően fontosnak tartja egy reális, tárgyilagos nyu-
gati magvarság-kép kialakítását és reflektorfényben tartását, hogy a fel-
"gyülemlett, bonyolult közép-európai problémák megmagyarázhatók (a
magyarázatok elfogadhatók) legyenek. Említi, „leltározza" és végig
oknyomozza-elemzi a tradicionális magyarság-képeket, sztereotípiákat,
hiedelmeket.
A saját magunkról alkotott képpel elégedetlen. Bátran kimondja,
hogy ma a magyarok rosszul ismerik önmagukat. Ennek oka, hogy a
magyarság nemzeti és kulturális tudata a kommunizmus közel fél évszá­
zada alatt sokat vesztett, csorbult — megtetézve az elszakított nemzetré­
szek elnyomásából fakadó torzításokkal. Fel kell figyelni, hogy ebben a
helyzetben mennyi (látszólag eltérő) gondolatkört sorakoztat föl, emlé­
keztetőként, ráeszméltetésként és vitaanyagként. Például, hányán va­
gyunk magyarok itt a Kárpát-medencében. Honnan származik a nyel­
vünk? Felveti történetírásunk „megbízhatóságának" egyes kérdéseit, ha­
tárait. Kétli, hogy az 1956-os kutatás megfelelő kezekben lenne. Kérdezi,
van-e elit-kutatás? És miért nincs Trianon-kutatás?
a r á c z elég ö n b iz a l m a t érez m a g á b a n a r r a , hogy meghatáro zza,

M „mi a magyar"? Szerinte a magyarság szellemi-kulturális állapot,

életforma, amelyet a sorsközösség (jelen, együttélés) alakít és a
társadalmi múlt, a hagyományok (mítoszok, mondák, legendák, balladák,
szólásmondások, a közös nyelv, a közös szimbólumok pl. a Szent Korona)
jellemeznek, társadalmi-kulturális-erkölcsi normák vezetnek (hazaszere­
tet, szabadságvágy, kompromisszumkészség, tolerancia, integratív erő).
Mindez az egyén tudatára, felelősségérzetére hat, hogy a közösség, vala­
mennyi magyar érdekében, alkotó módon gondolkodjék és cselekedjék.
Magyarnak lenni nem etnikai leszármazás kérdése — ZRÍNYI, PETŐFI,
K o s s u t h példája.
546 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

IANON OKNYOMOZÁSA SORÁN r é s z le te s tö r té n e lm i v is s z a p illa n tá s t

i az 1848/49-es szabadságharccal és a kiegyezéssel megszerzett,
iajd a millenniumi idők nemzeti önteltségének zenitje után eltéko-
zolt, elveszett presztízsre, majd az első világháborúra, WILSON 14 pontjára.
(A szerző szerint a 10. pont nem tartalmazta az ausztriai népek jogát az
önálló államalkotásra, csak önkormányzatra, korlátozott szuverenitással.)
Végigvezeti az olvasót a Monarchia összeomlása, az őszirózsás forrada­
lom, KÁROLYI és társai bűnös hiszékenységén, KUN Béláék „honvédő
bolsevizmusán" keresztül a megszállásokig és a késői békekötésig. (A
nyugati közvélemény ezeket az eseményeket ilyen beállításban nem is­
merte vagy alig ismerhette.) A trianoni veszteségek részletes adatainak
közlése és interpretálása nagy szolgálatot jelent a magyar ügy tisztán
láttatásának. Majd a szerző még nagyobb részletességgel foglalkozik a
második Trianonnal, az 1939/45-ös világháborút lezáró 1947. évi párizsi
békeszerződés előzményeivel, a teheráni és jaltai megállapodásokkal és azok
következményeivel, majd a Szovjetunió összeomlásával előállott új világpoli­
tikai helyzettel, különös tekintettel Közép-Európára, mind a mai napig.
A szerző meglepő mennyiségű információt— szakirodalmi hivat­
kozásokat, idézeteket és sajtó-híranyagot gyűjtött össze és értékelt, külö­
nösen az 1989utáni évek magyarellenes akcióiról és ezekről részletes elem­
zést és bőséges, korrekt jegyzetes dokumentációt készített. Mindezt a
Trianon-fejezetben, egybefoglalva a két Trianont.

ÚTON EGY ÚJ KÖZÉP-EURÓPA FELÉ

A harmadik rész tanulságos fejezettel kezdődik: Hogyan látják és hogyan

védelmezik a birtokon belül ülő szomszédaink Trianont? A trianoni koa­
líció „apologétái" hármas érvrendszerrel dolgoznak: asszimetria, semlege­
sítés és a status quo. Hogy ezeket a számunkra részben értelmetlen
metaforákat megértsük, előbb vázolnunk kell a „kisebbség" mai nyugati
fogalmának jelentétését.
Nyugaton az állam fogalma homogén nemzetállamot jelent. „Ki­
sebbségek" ugyan ebben is léteznek, de ez nem egyértelmű fogalom.
Vannak nemzeti, nyelvi vallási, faji, kulturális, szociális, immigrált (beván­
dorolt), vendégmunkás stb. kisebbségek. Magának a „kisebbség" szónak
általában rossz a csengése, nem is szívesen emlegetik. És mert sokféle
csoportora vonatkoztatják, nem is lehet egyértelműen definiálni. Követ­
kezőleg, a „kisebbségi autonómia"sem valami rokonszenves, inkább pejo­
ratív fogalom, írja Marácz.
A fentieket szem előtt tartva, a széttagolt magyarság részeire a
szerző szerint nem kívánatos a „kisebbség" kifejezés használata, de nem
is logikus, hiszen a magyarság a Kárpát-medencén belül számítva, nin­
csen számszerű kisebbségben, hanem (relatív) többségben. Magyar nem­
zetrészeket, mint „kisebbségeket" emlegetni nem más, mint Trianon (és
az ellenségek) által sugallt, öntudatunkat csorbító szóhasználat meggon­
dolatlan átvétele, önmagunk lefokozása, írja a szerző.
És nézzük, mit értsünk asszimetrián? Az elcsatolt magyarság
relatív helyzetét, alacsony százalék-arányát az államnemzetekhez viszo­
nyítva. Trianon apologétái unos-untalan ezt hangoztatják, hogy ezzel is
bagatellizálják a problémát és magától értetődőnek, örök érvényű kiindu­
ló és tájékoztató alapnak állítják be a trianoni határokat. Logikus, hogy
ezzel ellentétben a szerző a történelmi Magyarország mércéje szerint
számol és az elszakított nemzetrészeket ebben a viszonylatban — földrajzi
 KÖRKÉP 547

elhelyezkedésük szerint — veszi számba. Vannak összefüggő területek,

ahol a magyar „kisebbség" valójában többség , például Dél-Szlovákiában
és a Vajdaságban és területük szerves folytatása, ősi természetes tartozéka
a nagy magyar nyelvterületnek.
\ N MARÁCZNAK MÁS ELLENÉRVE IS: éspedig az elszakított nemzetré-
zek abszolút számai. Például a bácskai magyarság száma — még a
lágy exodus után is — több, mint a szuverén államot képező
Luxemburgé és az erdélyi több mint kétmilliós magyarság meghaladja a
legutóbb önállósult Szlovénia népességét. Joggal kérdi, helyes-e ezeket a
nagy nemzetrészeket „kisebbség"-nek nevezni?
A neutralizáció (semlegesítés) az a csalárd propaganda-tétel, hogy
a trianoni határok két oldalán a nyelvi kisebbségek száma közel hasonló
nagyságrendű, a probléma tehát kölcsönös, így tulajdonképpen semlege­
sítik egymást. Erre kár szót vesztegetni, hiszen magyar-román viszony­
latban ez az arány 1:100, azaz odaát százszor annyi a magyar, mint itt a
román. A szlovákok úgy „semlegesítik" az egyenleget, hogy az évszáza­
dok folyamán elmagyarosodott — már generációk óta szlovákul nem is
értő — szlovák etnikai eredetű lakosságot kisebbségüknek állítják be. (A
legutóbbi népszámláláskor kilencezren vallották magukat szlováknak.)
A status quo a trianoni helyzet állandósítása, fenntartása addig,
ameddig a „kisebbségek" a nemzetállamokból el nem tűnnek, nem asszi­
milálódnak, vagy ki nem vándorolnak. Ezzel a sziklaszilárd és követke­
zetes megfontolással kezelik az utódállamok ma a magyarságot, amely
identitástudatának, nyelvének megőrzéséért küzd; az elnyomottságból
való minden békés, „tárgyalásos" kitörési kísérletét — pl. autonómia-tö­
rekvések — csírájában elfojtja.
Trianoni apologéták, természetesen, nemcsak a szomszédban
vannak, hanem szép számban Nyugaton is, sőt ez a felfogás tekinthető
általánosnak. Ekképpen, a szerző szerint, a szomszédok állandó stimulá-
lást és támogatást kapnak Nyugatról. Szinte csoda, hogy ilyen körülmé­
nyek között a nemzetközi szervek egyáltalán érdemben foglalkoznak a
kisebbségi jogvédelemmel — dehát a lényeg megakad az állami szuvere­
nitás mindenhatóságán (holott a szuverenitás nem is kicsiny részéről az
európai integrációhoz mindenképpen le kell mondani).
Marácz László könyvének nemzet és konzervatív irányultságát
jelzi . hőgy~eToszavát TŐKÉS László írta és az a~néhány kép, ami a munkát
illusztrálja, SÜTÓ Andrást, DURAY Miklóst és ÁGOSON Andrást ábrázolja.
Azonkívül felvételeket találunk a marosvásárhelyi pogrom idejéből. A
kevés térképvázlat a távoli olvasóközönségnek igyekszik bemutatni a
közép-európai kérdés térbeli oldalát.
Marácz László óva inti a nyugati közvéleményt, igyekezzék tisz­
tán látni és ne hagyja tovább haladni Közép-Európát a mai tévúton, mert
még megvan a lehetőség a régi tévedések mélyreható korrekciójára. (L.
K. Marácz: Hongaarse kentering. Uitgeverij Aspekt, Nieuwegedein, 1995.)
Dr. P a l o t á s Zoltán
C R I T I C A L M A S S /4
 o ,(v KÖ ZVÉLEM ÉN Y-KU TATÁSO K A SAJTÓBAN*

(1996. március 1-április 12.)

*

Je
A kormány megítélésében egy ponton történt különleges változás:
MEDGYESSY Péter, az új pénzügyminiszter a kormány egyik legnépsze­
rűbb tagja. Medgyessy a Németh-kormány tagjaként szerzett magának
politikai tőkét, és ezt azonnal aktiválni tudta. A rendkívül népszerűtlen
BOKROS Lajos után szokatlan, hogy a pénzügyminiszter a kormányban
nem sereghajtó, hanem egyenesen az élen áll. A Marketing Centrum
kutatása szerint a pénzügyminiszter népszerűségi pontszáma 55, ami
egyenlő a KUNCZE Gáboréval. Az új miniszter népszerűsége nyilván
csökkenni fog az idő múlásával, de várhatóan hosszabb ideig maradhat a
népszerű tartományban mint elődje, nemcsak azért, mert bizalmi tőkéje
magas, hanem azért is, mert politikai megfigyelők egyetértenek abban,
hogy a következő hónapokban nem várható olyan radikális lépéssorozat,
ami a gyors népszerűségvesztést kiválthatná.
A kormány jelentős sikere az OECD-tagság elérése, ami a rend­
szerváltás hatévi munkájának eredménye. A kormány az OECD-tagság
feltételének tekintette a megelőző egy év restrikciós politikáját, és ennek
a politikának a folytatását ígéri a következő időszakra is. Nem valószínű
azonban, hogy a szigorú pénzügyi politika a Bokros Lajos-i formájában
folytatódik. Az új pénzügyminiszter személye (aki legalább annyira poli­
tikus mint szakember), és a választásokig hátralevő idő viszonylagos
rövidsége is azt valószínűsíti, hogy a kormány engedékenyebb lesz, mint
a tavalyi évben.

PÁRTOK

A kormánypártok és az ellenzék versenyében jelentős változás nem tör­

tént. 1995 januárja óta az a tendencia, hogy a kormánypártok támogatókat
veszítenek, és az ellenzéki pártok támogatókat nyernek.
550 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

Az ellenzék előretörése és a kormánypártok táborának visszaszorulása

azonban 1995 második felében lelassult. 19% első negyedében pedig
lényegében megállt a tendencia. Figyelemre méltó a két kormánypárt
grafikonja, amely az MSZP és az SZDSZ táborának változásait mutatja
negyedévenként:

A két párt támogatottságának változása erős párhuzamosságot mutatott

1995-ben, bár a Bokros-csomag hatása valamivel jobban érintette az
MSZP-t, mint az SZDSZ-t. Az 1996 első negyedévében mért eredmények
viszont azt mutatják, hogy az SZDSZ népszerűségének hanyatlása dina-
mikusabbá vált, míg az MSZP ezzel éppen ellentétesen viselkedett: szá­
mottevően növelni tudta táborát. A jelenség magyarázatára még nem
vállalkozhatunk, de lehetséges, hogy az év végi gazdasági sikereket a
polgárok jobban kötik az MSZP-hez, mint az SZDSZ-hez, mint ahogy a
Bokros-csomagot is az MSZP számlájára írták elsősorban. Az eredmények
alakulásában mindenesetre nem lehet szerepe az MSZP sikeres kong­
resszusának, mert erre csak a márciusi adatfelvétel után került sor.

MSZP

Az MSZP három százalékpontot emelkedett februárban; az eredmény

még a statisztikai hibahatáron belül van, de jelzi: a társadalom egy cso­
portja még mindig bízik abban, hogy az MSZP szociális érzékenysége
visszatér. Ugyanezt mutatja az új pénzügyminiszter meglepő népszerű­
sége is, akit a Marketing Centrum népszerűségi listáján csak GÖNCZ Árpád
és DEMSZKY Gábor előz meg. Az MSZP átmeneti megerősödése a további­
akban még folytatódhat, amennyiben a kormányzat sikeresnek tudja bemu­
tatni működését, és amennyiben az ellenzék a közeljövőben nem tud kor­
mányképes alternatívát felmutatni. Az év második felére azonban súlyos
nehézségek várhatnak az MSZP-re az energiaárak emelkedése és más, élet-
színvonal-rontó gazdasági intézkedések hatására.

SZDSZ

Az SZDSZ hanyatlása egyelőre nem okoz pánikot a Mérleg utcában. Az

SZDSZ nyugodt szemlélője maradt a többi pártban dúló harcoknak, és
azzal, hogy nem zavarta meg a koalíciós békét immár öt hónapja, igen
 KÖRKÉP 551

nagy segítséget nyújtott HORN Gyulának az MSZP-n belüli küzdelmek­

hez.
Az MSZP-kongresszuson elhangzott Békesi-beszéd alighanem
közel áll az SZDSZ jelenlegi álláspontjához. BÉKÉSI László elmondta,
hogy bár nem számít Horn Gyula kritikátlan hívének, most mégis az a
feladat, hogy a baloldali támadásokkal szemben megvédje a pártelnököt.
Az SZDSZ-szavazótábor lemorzsolódása azonban előbb-utóbb
valamilyen cselekvésre kényszeríti a pártot, nehéz azonban megmondani,
milyen stratégia segíthetne az SZDSZ-en.

ELLENZÉK

Az ellenzéki pártok megtorpanásában szerepe volt az MDF-en belüli szaka­

dásnak és az MDNP megalakulásának (az MDF támogatói 5%-ról 3%-ra
csökkentek.) 1996 első negyedében sem az FKgP, sem a KDNP, sem a Fidesz
nem tudta lényegesen növelni támogatói táborát, bár mind a három párt
elkönyvelhetett mikroszkopikus növekedést:

Fidesz - MPP

A Fidesz tavaly július óta a 7-9%-os szinten stabilizálta támogatottságát,

és ezzel a hanyatló SZDSZ mellé zárkózott a pártok népszerűségi verse­
nyében. A Fidesz joggal számíthat további növekedésre, hiszen a pártnak
nincsenek belső vezetési problémái, és a társadalom többségének megfe­
lelő nyugodt politikát képvisel: nem bocsátkozik olyan éles összeütközé­
sekbe, amely a pártot a szélsőséges politika látszatába keverné.

FKgP

Az FKgP lendülete némileg megtört az utóbbi hónapokban: az eddigi

maximumot novemberben érte el, és azóta nem tudta megismételni ezt
az eredményt, bár még '96 első negyedévében is sikerült valamelyest
növelnie támogatói táborát. Ennek ellenére az FKgP a közeljövőben akár
leszálló tendenciába is kerülhet, hacsak nem sikerül valamivel új lendü­
letet adni a pártnak. Vélhetően ez magyarázza a március 14-i tüntetés
megszervezését és a pártelnök beszédének stilisztikai radikalizmusát is.
TORGYÁN József föltehetőleg azért folyamodott az állathasonlatok —
politikában kerülendő — eszközéhez, mert úgy érezte, hogy a pártnak új
552 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

lendületet kell kapnia, és ezt csak még radikálisabb fellépéssel lehet elérni.
Valószínű azonban, hogy az élesedő hang nem segít ebben. Az FKgP
vezetője esetleg félreismeri a társadalom többségének akaratát, amelyet
pedig a társadalom már többször és sokféleképpen kifejezett: a többség a
politikában a nyugalmat és a biztonságot keresi, minden olyan erőt eluta­
sít, amely veszélyeztetheti a nyugalmat. Valószínűnek látszik, hogy az
FKgP a márciusi események hatására inkább szavazatokat veszít mint
nyer. (Ezt a feltételezést igazolja a Medián felmérése, amely szerint a
megkérdezettek több mint 60%-ának romlott a véleménye Torgyán
Józsefről a beszéd hatására.)

KDNP

A KDNP a januári és a februári mérésben egyaránt növekedni tudott, bár

egyik változás sem lépi túl a statisztikai hibahatárt, márciusban viszont
csökkent a párt támogatottsága, ennek ellenére a KDNP most érte el a
legjobb negyedéves átlagot a választások óta. A párt azonban nagyon
csekély eltéréseket mutat negyedévről negyedévre. A szavazóbázis nagy­
sága még mindig függetlennek látszik a napi politikai viszonyoktól.

MDF

Az MDF országos gyűlése után a pártból kiszakadó személyek ismertsége

és viszonylag nagy száma láthatóan megrendítette az MDF-szavazótá-
bort. A felmérés szerint, amely közvetlenül az MDF országos gyűlése után
készült, az MDF mintegy 40%-át vesztette el szavazóinak a megkérdezet­
tek körében. Mintegy 20% az MDNP-t támogatja, 20% pedig nem tudja,
hogy kit támogasson. Az MDF-re mért csapás nagyságát nem lehet lebe­
csülni, de túlzóak azok a megfogalmazások, hogy az MDF a jelenlegi
helyzetben nem kerülne be a parlamentbe, hiszen a pártot választók
között a párt aránya 5%, tehát eléri a kritikus küszöböt. Teljesen termé­
szetes, hogy ilyen súlyos belső válság után a szavazók egy része elveszti
bizalmát, legalábbis átmenetileg. Mivel az MDF továbbra is a legjobban
szervezett a jelenlegi ellenzéki pártok közül, ezért a visszaesés valószínű­
leg csak átmeneti. A választásokig hátralevő idő még elég lehet a bonyo­
dalmas első két ellenzéki év elfelejtésére.

MDNP

Az MDNP a pártot választók és a megkérdezettek körében egyaránt 1%-os

eredményt ért el az első közvélemény-kutatási eredmények szerint. Ez az
eredmény nagyjából megfelel annak, amit a korábbi tapasztalatok mutat­
tak (a kisgazda 36-ok; CSURKA István és társainak kiválása).

PARLAMENTEN KÍVÜLI PÁRTOK

A nem parlamenti pártok együttes támogatottsága továbbra is csak 5%-ot

ér el, és lényegében változatlan (39%) a választ nem adók aránya is.
O l á h Zsigm ond

* Készült a Batthyány Lajos Alapítvány megbízásából, az MDF önkormány­

zati- és kampányirodájának szervezésében. A felhasznált adatok (ahol ezt
külön nem jelöljük) a Szonda Ipsos sajtóban megjelent adatai.
CRITICAL MASS/3
 (4 . T <W

0*0 P R' L ^ c ' ^

S U 4&i o . >/
<pt <^/T ü JÖ jt-JÍ'ö - ~
Jta_
kJrM ry^ * I c a e u r o -b i c i k l i z é s

lhJJIp^- ^ tuut+JsKL**
ÉG A HETVENES ÉVEKBEN Henry KISSINGER, a ritka pillanatok

M egyikében, amikor tanácstalannak mutatkozott, megkérdezte:

„Ha Európával akarok beszélni, kit kell felhívnom?" Néhány
héttel ezelőtt, amikor az Egei-tengeren görög-török fegyveres összecsapás
fenyegetett, vagyis az Európai Unió egy tagja, Görögország és az EU
társult tagja, Törökország között robbant ki komoly konfliktus, Richard
HOLBROOKE, Washington elsőszámú „bajelhárítója" kifakadt: „Miközben
CLINTON elnök egész éjjel Ankarával és Athénnel telefonált, az Európai
Unió vezetői nyugodtan aludtak az ágyukban".
Európa bénultan figyelte Irak készülődését Kuvait lerohanására
és semmit sem tett a délszláv háború megakadályozására. Ez ma már
történelem.
Március végén az EU tizenöt országának vezetői Torinóban jöttek
össze, hogy újabb lendületet adjanak az akadozó európai integrációs
folyamatnak. A napirendi menükártyán három fogás szerepelt: az Unió
kibővítése kelet felé; a döntéshozatal átalakítása a többségi szavazat alap­
ján; közös Európa-politika kialakítása. A legfontosabbat, az Európai
Pénzügyi Unió megszilárdítását és a közös, egységes, fizetőeszköz, az
EURO bevezetését nem merték napirendre tűzni.
Történetfilozófusok nagylélegzetű vállalkozása lesz majd annak
kiderítése, hogy kétezerötszáz év után mi történt Európával. Azzal a
kontinenssel, amely az egész világon elterjesztette a görög-római, majd
keresztény kultúrát, amely pacifikáita és civilizálta az egész földgolyóbist,
végül két világháború kirobantásáért volt felelős, a 20. század végére
viszont képtelen nagytávlatú, önálló döntésekre.
A Fiat autógyár egykori szerelőcsarnoka helyén épült konferen­
cia-palota vendégeit ötezer fős biztonsági erő őrizte, a szónokok magas­
röptű beszédekkel bizonygatták derűlátásukat az Európai Unió jövőjéről
és a maastrichti egyezmény (1992) megvalósításáról. Az Unió brüsszeli
zsargonjában az ilyen szónoklatokat „eurospeak"-nek, „eurobeszédnek"
nevezik, amelyet a túláradó optimizmus és a törhetetlen bizalom jellemez.
A nehézségek, ellentétek és feszülségek csillapítása a második vonal
szakértőire marad. Az Európai Unió szabályainak újrafogalmazása elke­
rülhetetlen. E feladatot nevezte CHIRAC „politikailag és emberileg nagy­
ravágyónak". A lelkes Helmuth KOHL „Európa jelentős napja"-ként érté­
kelte az összejövetelt, s még a szarvasmarhák kergekórjával küszködő
John MAJOR is dicsérte „a szolidaritás újra megtalált szellemét".
A szóvirágok azonban nem tudták eltakarni a tüskés valóságot,
így a munkanélküliség növekedését és az Európába vetett hit csökkenését.
Azt, hogy a hidegháború utáni világban az Európai Unió még mindig nem
találta meg a saját arcát és jogos helyét. Maastricht virágzó fejlődést ígért,
ehelyett gazdasági recesszió és politikai megaláztatás jutott osztályrészül
Európának. Ma már kénytelenek elismerni: Maastricht koraszülött volt,
ezt jelezte már akkor a dánok kétszeri nekifutása, az elenyésző francia
többség és az angol konzervatív pártban állandósult bel viszály. A brüssze­
li székhelyű Európai Politikai Tanulmányok Központjának igazgatója,
 PETHŐ TIBOR KÜLPOLITIKAI SZEMLÉJE 555

P e te r LUDLOW s z e r in t „a k ih ív á s m a a k ö z v é le m é n y b iz a lm á n a k h e ly r e á l­
lítá s a E u r ó p á b a n ."
Az igazi kihívás ennél is nagyobb. Európa szerepét kellene kita­
lálni 2000-re és azutánra. Ehhez szükséges a három alapvető kérdés
megoldása: az Unió kibővítése, a gazdasági és pénzügyi unió valóra
váltása, aminek sarkköve az EURO bevezetése 1999-re, és a védelmi-biz­
tonsági politika egységesítése. Joggal mondhatta Kohl, hogy e kérdések
megoldása „a jelenlegi és a következő évszázad legjelentősebb történelmi
feladata." Félretéve az „eurohiperbolát" (az euronagyzolás is a zsargon
egyik gyöngyszeme) a kormányközi konferencia a tennivalók egész sorát
jelölte meg 1997 júniusáig.
Z ELSŐ A KIBŐVÍTÉS. E n n e k c élja a b é k e é s a f e lle n d ü lé s m e g te r e m té s e
az egész kontinensen. Bár az új tagok felvételéről szóló döntés
elvileg már megszületett, a tényleges kiválasztási folyamat nem
indulhat meg a kormányközi konferencia sorozat befejezése, vagyis 1997
júniusa előtt. Az addig terjedő időszakban kell megváltoztatni az EU
fáradságos döntési mechanizmusát, hiszen a tagok száma a jelenlegi
tizenötről, várhatóan, huszonhétre nő. A javasolt reformok közül a legin­
kább ellentmondásos a többségi akarat érvényesülésének elismerése. A
szótöbbséggel hozott döntés ma csak az Európa-közi kérdésekben elfoga­
dott, de nem érvényesül a környezetvédelmi szabályozásban vagy a
közvetett adózásban. E területeken egyetlen ország vétója is megakadá­
lyozza a határozatot. Ha itt nem történik változás, úgy — Németország
és több más ország érvelése szerint — az Unió tehetetlenségbe süllyed. A
nagy ellendrukker Anglia, amely máris elszigetelődött sok EU-ügyben,
továbbra is tiltakozik a vétójog eltörlése ellen. Ezzel szemben London az
olyan javaslatokat támogatja, amelyek újraszabályoznák az egyes orszá­
gok szavazási súlyát. Jelenleg például Németországhoz képest Luxem­
burg 20%-os „hatalommal" rendelkezik, holott népessége csak egy száza­
léka az előbbinek.
A második a valuta kérdése. Az EURO állandó „kísértet a lako­
maasztalnál". Kohl kancellár különösen jelentősnek tartja, hogy haladást
lehessen kimutatni a „politikai unió" irányában, különben nehezen tudja
elfogadtatni népével, hogy a hőn szeretett márkát, a DM-et felcserélje az
EURO-val. A pénzügyi unióra halálos csapást mér, ha a kormányközi
konferencia nem tud megegyezni az EURO-ról. A gerinc itt is, mint
mindenben, a francia-német együttműködés. És néhány kisebb ország
egyeteértése. Anglia ellenkezése biztosra vehető, Olaszország és
Spanyolország pedig túl messze elmarad a követelményektől. (Az állam-
adósság nem lehet több, mint a GDP 60%-a, a költségvetési deficit a GDP
3%-a, az infláció nem haladhatja meg a 3,4% -ot).
Paradox módon e követelményeknek egyedül a kis Luxemburg
felel meg. Németország és Franciaország is zavarba kerül, ha az állam-
adósság és a G D P viszonyát firtatják. Ezért érthető Hans TlETMEYERNEK,
a mindenható Bundesbank elnökének fenntartása az 1999-es időponttal
szemben. „Az időbeosztás nagyon szoros — mondotta. A halasztás dráma
lesz, de a kudarc tragédia". Majd hozzátette: „Jobb késleltetni a vonatot,
mint a sietség miatt kisiklani". A németekkel ért egyet Chirac elnök is.
„Egyenesen Odüsszeuszként viselkedik, amikor az EMU (Európai Pénz­
ügyi Unió) árbocához köttette magát és viasszal betömte füleit" — írja róla
a Time-ban Josef JOFFE. Az EMU és az EURO kétségkívül a lemondást
jelenti a gazdasági szuverénitás egyrészéről. Hiszen többi között azt is
magában foglalja, hogy egy ország önmaga nem csökkentheti valutájának
556 MAGYAR SZEMLE 1996. 5. SZÁM

értékét a gazdasági élénkítés érdekében, vagy nem emelheti a kamatlábat

a külföldi tőke beáramlásának megkönnyítésére. A demokratikus kormá­
nyok különösen irtóznak attól, hogy hatalmuk e részéről lemondjanak,
mert megválasztásuk nagyban függ a szavazók pénztárcájától. A jó idők­
ben sokkal engedékenyebbek lehetnek, de a mai kontinentális Európa
szinte már a depresszió éveinek munkanélküliségével küzd. Franciaor­
szágban és Németországban a munkanélküliség rátája kétjegyűvé vált és
a jelek szerint tovább növekszik. Április közepén Veronában a gazdasági
miniszterek és a jegybankelnökök elvben megállapodtak a „kétlépcsős"
menetrendben. Eszerint a feltételeket teljesítők 1999-ben, a késlekedők
2002-ben csatlakoznak a rendszerhez.
A harmadik kérdés a külpolitika és a közös védelem. A maastrichti
egyezmény legnagyobb hiányossága éppen az Unió gyenge szereplése
volt ezen a területen. A külpolitikai döntésekhez egyhangúság szükséges,
s itt ismét megmutatkozott Anglia ellenállása. A közös védelem ügyében
a tíz országból álló Nyugat-Európai Unió, amely a jövőben az Európai
Unió katonai biztonságáért lenne felelős, fogatlan oroszlánnak bizonyult
a délszláv válság kezelésében. Emellett sem az angolok, sem a németek,
de még a hollandok sem akarják ezzel megbontani a NATO egységét,
hiszen a szervezet változatlanul az európai biztonság gerince. Nagy-
Britannia folyamatosan ellenérveket hoz fel a francia-német javaslattal
szemben, amely a Nyugat-Európai Uniót csatlakoztatni akarja az Európai
Unióhoz. Olyan semlegesek, mint Svédország vagy Írország pedig irtóz­
nak minden katonai szövetségtől.
egoldás lenne valamilyen európai „védelmi azonosság " ki­

M alakítása a NATO-n belül, ez a gondolat megerősödött azzal,

hogy Franciaország az eddiginél aktívabban szerepet vállalt az
Atlanti Szövetségben. A cél az lenne, hogy egy európai koalíció képes
legyen katonai kezdeményezések végrehajtására az USA nélkül is. Kerék­
párhoz hasonlította az Európai Unió haladását Helmut Kohl: „Európának
éppúgy, mint a biciklistának haladnia kell, mert egyébként felborul"—
mondta. Az Unión belül ma már szólásmondás, hogy „Kohl az utolsó igazi
európai". Főleg mióta elvesztette két szövetségesét, MlTTERAND volt fran­
cia elnököt és Jacques DELORS-t, a brüsszeli szervezet volt főnökét. Őt
tartják „Herr Europa"-m k, nemcsak azért, mert az Európai Unió legna­
gyobb lélekszámú és gazdaságilag legerősebb országának vezetője, ha­
nem mert ő szinte az egyetlen „igazhívő", aki változatlanul bízik az
egységes, integrált Európa jövőjében. Konrad ADENAUERTŐL vette át még
ezt a szellemi örökséget, akit példaképének tartott már 1946 óta, amikor
tizenhat éves korában csatlakozott a CDU-hoz. Németországban sokan
„Adenauer politikai unokája" címmel illetik a kancellárt. Európai elköte­
lezettségét mi sem mutatja jobban, minthogy a németek nagy többségé­
nek ellenzése ellenére hajlandó a sziklakemény német márkát feláldozni
az EURO, vagyis a közös valuta oltárán.
Április elején Magyarországon járt Jacques SANTER, az Európai
Unió Bizottságának elnöke, és sok szépet mondott hazánk csatlakozási
lehetőségéről. De nem hozta magával azt a mintegy száz oldalas kérdő­
ívet, amelynek megválaszolása alapján készül majd el Brüsszelben a
Magyarországról szóló tanulmány. Kifejtette, hogy híve a „többsebessé­
gű" Európának. Érzékeny fülek ebből azt vélték kihallani, hogy
Magyarországnak a 21. századra növelni kell a „csatlakozási sebességet".
PETHŐ T ib o r
 557

SU M M ARIES

Free, Poor — and Modest? Editor's Note by Gyula KODOLÁNYI.

Rudolf A n d o r r a , sociologist, President of the Budapest University of Economics,
Budapest. Self-Interest or Ethics? Individual or Community? With the Hungarian
controversies of an emerging market economy in the background, the author takes
a look at recent attempts of Western sociological theory to bring ethics and values
and interest-oriented behaviour into harmony.
Gergely E g e d y , political scientist, professor at the School of Public Administration,
Budapest. Competition or Co-Operation? In our debate on economics and ethics,
the author presents the German idea of the social market economy as the social
model in which competition and co-operation can be reconciled.
Béla KÁDÁR, economist, former Minister, Chairman of the Budget Committee of
the Hungarian Parliament, Budapest. An Analysis of Destiny: Hungary and the
European Union. A sober assessment of Hungary's maturity for EU membership
and of the tasks Hungarian legislation and the Hungarian economy must tackle
during the coming decisive years of the preparation period.
János SZÁVAI, literary historian, former Ambassador to the French Republic, Paris.
József Antall, the Maker of Foreign Policy, II. From the special angle of Franco-
Hungarian relations, we gain an intimate view of the initiatives, of the substance
and style of Prime Minister Antall's foreign policy (1930-93).
Mara SZAKÁTS, sociologist, Nagyvárad (Oradea, Romania) and Budapest. The Role
Sets of Hungarian Immigrants from Transylvania. An examination of the changing
behaviour of Hungarian society toward Hungarian immigrants from Romania,
and of the social and psychological crises that immigrants go through their
processes of adaptation.
Evening Question — Interviews from Duna Television. In our series of interviews
from the Hungarian satellite channel, theatre director Imre C s i s z á r talks about the
new situation of the stage in Hungary and in Europe, about sponsorship, and the
closing down of the Thália Theatre of Budapest for lack of public funding.
Máté BOTOS, historian, Budapest. Frédéric Le Play, The Father of Conservative Social
Thought (1806-1882).A reassessment of the thinker whose work had been wholly
neglected in Hungary for many decades.
Events and R eview s:

The Vienna Exhibition of Antony Gromley, by Krisztina SziPÖcs

Two International Conferenceson the Relationship of Politics and Ethics, by László
Cse jd y.

Remew of László Vekérdi, Tudás és tudomány, and four new Hungarian editions of
Voltaire, by Máté H í d v é g i .
Two new issues in the complete edition of Sándor Márai's work, by Csaba HORVÁTH.
Revieiv of László Marácz, Hongaarse Kentering, by Zoltán PALOTÁS.
A Survey of Political Polls in the Press Betweeen March 1 and April 12, by Zsigmond
O láh .
Euro-Bicycling — A Review of International Affairs by Tibor PETHŐ.
 A Nemzeti Színház műsorából:

Csiky Gergely: A Nagymama. A főbb szerepekben: T o ln a y K lá ri

m v., K á lla i F erenc, S in k o v its Imre, A g á rd y G ábor, B é re s Ilona.
Májusban: 2. csütörtök, 3. péntek, 9. csütörtök, 18. szombat du.
3 óra, 19. vasárnap de 11 óra, 25.szombat du. 3 óra, 26. vasárnap
de. 11 óra, 30. csütörtök , június 1., 3.
Május 1., 14., 29., Lenni vagy nem lenni .
Május 1., 14., 20., 29. : La Mancha lovagja.
Május 4., 10., 22.: Szent Péter esernyője.
Május 16., 17., 23., 24.: My Fair Lady

A Várszínház műsorából:

Páskándi Géza: Vendégség. Főbb szerepekben: B e s s e n y e i

F erenc, C s ö m ö r C silla, S za k á c s i S ándor, Tahi József. Előadások:
május 2. cs., 7. kedd, 19. v.
Katona József: Bánk bán. Előadások: május 9., 13., 25.
Liszt Fesztivál. Előadások: május 3., 4., 8., 10., 18.

A Thália Színház műsorából:

1065. 8u
Steinbeck: Egerek és emberek. Főbb sze­
repekben; G á s p á r S ándor, B u b ik István,
K a u tz k y József, H irtlin g István. Előadások:
május 3., 15., 23., 31.
Thália Stúdió: Ionesco: A székek. Szerep­
lők: Ig ló d i István, T ö rö c s ik M ari, M á té Lajos.
Előadások: május 7., 16., 23., 24.
SF90 t
John Osborn: Redl. Főbb szerepekben:
G á sp á r Sándor, S e re ssZ o ltá n , G yőryE m il, K u b ikA n n a , B u b ik István.
Előadások: május 8., 19., 22., 29.
Moliere: Tartuffe. Előadások: május 14., 19.

(A külön nem jelzett időpontban az előadások este 7 órakor

kezdődnek.)
 A júniusi szám tartalmából:

Nagy Zoltán: Fantasztikus utazás

(Nádler István párhuzamos kiállítása)

Tandori Dezső: Nádler István: Feltárt távolodás

Keserű Ilona: A Martyn-mű érvényessége

és léte az időben

Passuth Krisztina: Moholy-Nagy László

ismét kerestetik

Kelényi Béla: Jegyzetek a tibeti buddhizmus

művészetéről

P. Szabó Ernő: Szobrok, táguló és szűkülő térben

(Alberto Giacometti művei a bécsi Kunsthausban)

Karátson Gábor: Téli Benys

Sinkó István: Művésztanárok

(beszélgetés Bráda Tibor festőművésszel)

L. Molnár Mária: A szabadság diktatúrája

(beszélgetés Catherine Millel-vel)
M Ä G ffl SZEMLE
Megjelenik havonta
A szerkesztőség címe:
1067 Budapest, Eötvös u.24.
Postacím: 1399 Bp., Pf. 701/216
Telefon/fax: 111-6477
Kiadja:
Magyar Szemle Alapítvány
Felelős kiadó:
D r. G ranasztói G yörgy
ISSN 1216 6235
Nyomdai munkálatok:
PRESS + PRINT Kft.
2340 Kiskunlacháza,
Kossuth L. u. 9.
Felelős vezető:
Tóth Imre ügyvezető
Tipográfia terv:
Banga Ferenc
Műszaki szerkesztés:
M agyar Bertalan
Terjeszti belföldön előfizetésben a
Magyar Posta Rt. Hírlap-üzletági
Igazgatósága. Árusításban
megvásárolható a postai területi
hírlapkereskedelmi rt-k árusainál.
Előfizetési díj:
egy évre 1728 Ft, fél évre 864 Ft;
Külföldről előfizethető
a Magyar Szemle Alapítvány
számlaszámán:
MNB 11707024-20332033
vagy megrendelhető levélben,
melyre csekket küldünk
Előfizetési díj: postaköltséggel
együtt egy évre 75 $, fél évre 38 $
A CÍMLAPON:
A n t o n y G o r m le y : B ed (Á gy ),
1980-81 (RÉSZLET)
repró : R o sta József
A M A G Y A R SZEM LÉT AZ
ALÁBBI H ÍR LA PÁ R U SO K
ÁRUSÍTJÁK BUDAPESTEN:
B atthyány tér, m etró; Frankel
Leó utcai aluljáró; Flórián tér,
Flórián üzletközpont; Bécsi ú t
122-124.; Déli pályaudvar, m et­
ró; Déli p á ly a u d v a r, lapüzlet;
Kosztolányi tér; B ukarest étte­
rem, lapüzlet; Újpest, Á rpád úti
metró; Kálvin tér 1.; Kígyó utcai
lapüzlet; Deák téri aluljáró, lap­
üzlet; Váci u. 10.; Szabadsajtó u.
6. ; Petőfi Sándor u. 17.; Párizsi
udvar; Nyugati téri lapüzlet; Já­
szai M ari téri aluljáró; Erzsébet
krt. 17., lapüzlet; Baross téri lap­
üzlet; Ferenc k ö rú ti aluljáró;
B ajcsy-Z silinszky u. 76., köz­
lönybolt; Lehel tér, Gogol utcai
lapüzlet; Árpád-híd, metró; Mó­
ricz Zsigmond körtér, a 6-os vil­
lamos indulási oldala; 114. pos­
tahivatal; Moszkva tér, Gomba;
Örs vezér tere, Sugár.
A M AGYAR SZEMLÉT ÁRUSÍ­
TÓ KÖNYVESBOLTOK BUDA­
PESTEN:
ATLAN TISZ KÖNYVSZIGET
(V., P iarista köz 1.); BENCÉS
KÖNYVESBOLT (V„ Ferenciek
tere 5.); MENTOR KÖNYVES­
BOLT (VII., R ákóczi ú t 54.);
ÍRÓK BOLTJA (VI., A ndrássy út
45.); LITEA KÖNYVESBOLT (I.,
H ess A n d rá s té r 4.); PETŐFI
KÖNYVESBOLT (II., M argit krt.
7. ); PONT KÖNYVESBOLT (V.,
M érleg u. 6.); FEH ÉRLÓ FIA
KÖNYVKERESKEDÉS (VIII., Jó­
z sef k rt. 36.); SZÁ ZA D V ÉG
KÖNYVESBOLT (V., Veres Pál-
né u. 4-6.); NEMZETI KÖNY­
VESBOLT (XIII., Pannónia u. 22.)
BALASSI KIADÓ KÖNYVES­
BOLTJÁBAN (II. , M argit u. 1.)
k o rlá to z o tt sz á m b a n k o ráb b i
szám aink is kaphatók.
 A G arancia B iztosító Rt
szolg áltatásai
SZEMÉLYBIZTOSÍTÁSOK
> G a r a n c ia N y itá n y É le t b iz t o s ít á s
> S z iv á r v á n y s z e m é l y - é s P a n d a t a n u ló b iz t o s ít á s
> K e le n g y e h o z o m á n y b iz t o s ít á s
> E z ü s t f e n y ő n y u g d íj k ie g é s z ít ö b iz t o s ít á s
> E g y é n i b a le s e t - é s k o c k á z a ti é le t b i z t o s ít á s
> F o ly ó s z á m la s z e m é l y b i z t o s ít á s
> V á lla la ti v e z e t ő k é le t - é s b a l e s e t b i z t o s ít á s a
> H ite le k h e z k a p c s o ló d ó b iz t o s ít á s o k

VAGYON BIZTOSÍTÁSOK
> Új O tth o n -G a r a n c ia l a k á s b iz t o s ít á s é s É p í t é s - s z e r e l é s b iz t o s ít á s
> V á lla lk o z ó i v a g y o n b i z t o s í t á s é s g a z d á lk o d ó s z e r v e z e t e k b iz t o s ít á s a

GÉPJÁRMŰ BIZTOSÍTÁSOK
> K ö t e le z ő g é p j á r m ű - f e l e lő s s é g b i z t o s ít á s
> C a s c o b iz t o s ít á s

NEMZETKÖZI BIZTOSÍTÁSOK
> U t a z á s i G a r a n c ia B iz t o s ít á s
> IN T R A N S S z á llít m á n y b iz t o s ít á s

FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁSOK
> Á lta lá n o s é s m u n k a a d ó i f e l e l ő s s é g b i z t o s í t á s
> E g y e d i, s z a k m a i f e le lő s s é g b i z t o s ít á s o k

Ügyfeleink 5 % díjkedvezményben részesülnek, ha OTP

lakossági folyószámláról utalják át önkéntes Garancia
biztosításuk havi díjátl

KÖVETKEZŐ SZÁM AINK TARTALMÁBÓL: B o d P éter Ákos: A z

erkölcsi értékteremtésről és az értékteremtés erkölcséről; MÉHES Ká­
roly a gyerm ekgyógyászati reform törekvésekről; Sava BABIC
H am v as Béláról; PÉNTEK János: Hungarológia kisebbségi helyzetben;
OOKA M akoto a jap án o k csoportlélektanáról; PAPP Sándor: Tár­
sadalom — gazdaság— természet; PETHŐ B ertalan P au ler Ákosról;
PECZE Z oltán: Elkerülhető lett volna Jugoszlávia felbomlása?
A ki anyanyelvű t rosszu l beszéli , nem csak em bertársaival szem ­
ben figyelmetlen, hanem önm agával is: képtelen a legnem esebb
élvezetre. N em tud költem ényben gyönyörködni, így a prózában
is elm ondható értelm i résznél nem jut tovább. Talán „művelt" férfi
lesz belőle, talán éppen az irodalom történetnek a tanára. Bizony
m ég harcba is indul valam elyik költő m ellett vagy ellene; de gyen­
ge ellenfél, rossz barát, m ert süket füllel csatáz ott, ahol a fül
sohasem lehet eléggé érzékeny.
A bban a közösségben , ahol a nyelvet nem veszi körül tisztelet,
nem csak a beszélt nyelv szépsége és a szépségben rejlő összetartó
erő pusztul el, hanem az egyszerű jelrendszerré süllyedő nyelv
nem zeti vonásait is leveti. KODÁLY Zoltán m utatott rá arra, hogy a
m agyar köznyelv írásban m eg nem rögzíthető, csak füllel érzékel­
hető részében m ilyen idegenszerűségek kapnak lábra, hogyan
változtatja hangjainak színét, időtartam át, hangsúlyos és hang-
súlytalan szótagjainak egym áshoz való viszonyát, m ondatainak
hanglejtését a beolvadó idegenek m agyartalan beszédének u tá n ­
zása. Veszélyessé csak akkor lesz, ha a nem zeti ö n tu d at egyik
legerősebb ébren tartójának, a költészetnek alapjait kezdi ki.
H ogy a z idegenszerűségek m il y e n pu sztító r o m b o l á st végeztek
máris, arra egyik divatos szavalóm űvészünk könyvéből idézek.
ASCHER Oszkár az Agnes asszony d m ű Arany-ballada refrainjének
— „irgalom alyja, ne hagyj el!" — ötféle hangsúlyozását tanácsol­
ja. Azért, hogy „m inden kínálkozó hatást kiaknázhasson".
A P á z m á n y P éter T u d o m á n y E gyetem bölcsészeti kara hallgatói
szám ára jó m agyar ejtési versenyt rendezett. ECKHARDT Sándor
dékán a győztesek jutalm azására 200 pengőt ajánlott fel. A dékán,
Kodály Zoltán, az egyetem tanárai talán kíváncsibbak voltak, m int
a m ögöttük ülő versenyzők.
Sok érdekes tanu lságg al já r t ez a z első kíséri ,ét. Arra a váratlan
m egállapításra vezetett, hogy a férfiak kiejtése m agyarosságban,
ízben m agasan felülmúlja a nők kiejtését. Tehát elsősorban a nőket
kell az idegenszerű és színtelen köznyelvi ejtéssel szem ben ellen­
állóbbakká tenni. A vidéki résztvevők kiejtése összehasonlíthatat­
lanul jobb volt, m int a budapestieké.
R emélhető ,h o g y a r ád ió , amely az egyetem i ejtési versenyt is
m űsorába iktatta, a bölcsészeti karon m ost alakuló M agyarságtu­
dom ányi Intézet rendelkezésére bocsátja gyűjtem ényét, hogy ez
az új intézm ény m egállapíthassa a jó m agyar ejtés sajátságait és
előm ozdíthassa a helyes m agyar beszéd országos elterjedését. (A
jó magyar ejtés — részletek, M agyar Szemle, 1939. július)
L elkes István
Bod Péter Ákos A Z ÉRTÉKTEREMTÉS ERKÖLCSÉRŐL; Péntek
JÁNOS: HUNGAROLÓGIA KISEBBSÉGI HELYZETBEN; PAPP
S a n d o r AZEU RO -AM ERIK AI CIVILIZÁCIÓ KIEG YENSÚ LYO ZAT­
LANSÁGÁRÓL; TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT ÉS AKADÉMIKUS
GYÓGYÍTÁS— SZEMPOZION; PETHŐ TIBOR: KIÉ LESZ A 21. SZ Á ­
Z A D ?; OokaM akotoA JAPÁN CSOPORTLÉLEKTANRÓL; MÉHES
Károly:REFORMTÖREKVÉSEK A G YERM EKG YÓ G YÁSZATBAN
S zerkesztői üzenetek

M ostani számunkban folytatjuk a gazdaság és erkölcs összefüg­

géseit vizsgáló sorozatunkat. ANDORKA Rudolf és EGEDY Gergely
tanulmányai után BŐD Péter Ákos tárgyalja a kérdést, nemcsak
széles elméleti megalapozottsággal, hanem elsősorban a mai ma­
gyar és kelet-közép-európai mentalitás jellegzetes anomáliáinak
elemzésével.
JÚLIUS-AUGUSZTUSBAN KETTŐS NYÁRI SZÁMOT ADUNK KI, a szokásosnál
nagyobb terjedelemmel és árral. A számot előfizetőink a rendes
áron kapják meg. Ezt a számot, valamint szeptemberi számunkat
javarészt a millecentenárium jegyében állítjuk majd össze.
J úlius 20. És augusztus 20. között a M agyar Szemle szerkesztősége
nyári szünetet tart, irodánk zárva lesz.

A M agyar Szemle A lapítvány Szá m la szám a • 11707024-20332033.

Az Alapítvány támogatására befizetett összegek az APEH engedé­
lye alapján az adóalapból levonhatók, befizetésüket igazoljuk. Aki
Alapítványunkat legalább 5.000 forinttal támogatja, az a M agyar
Szemle egy éves előfizetését és könyvajándékot kap.
Szerkesztőségi titkársági ó rá k hétfőtől péntekig, 11—15h
S zerkesztőségi fogadóórák: Kodolányi Gyula: péntek, 12— 13h;
CZAKÓ Gábor: kedd, 11— 12h; BANGA Ferenc: kedd, 11—12h; MAGYAR
Bertalan: csütörtök, 10-13h; VÁCZI Gábor: kedd, 10-14h

A FOLYÓIRAT MEGJELENÉSÉT A BATTHYÁNY LAJOS ALAPÍTVÁNY' AZ

Intereurópa B ank Rt . és a W estel 900 GSM támogatja

A M agyar Szemle A lapítvány igazgatósága : A ntall György

András, Dr. BALOGH János, BŐD Péter Ákos, CZAKÓ Gábor,
G ranasztói György (elnök), Jeszenszky Géza, Kodolányi Gyula,
M agyar Péter, S zabados György
M A G ffl SZEMLE Főszerkesztő: KODOLÁNYIGYULA

Szerkesztőbizottság: BORBÁNDI GYULA, CSEH-SZOMBATHY

László, kindler József, mellár tamás, molnár
Gusztáv, Szabados György, Szőcs Géza, dr . varga Csaba
Szerkesztőség: BANGA FERENC, CZAKÓ GÁBOR,
CSELÉNYIBÉLÁNÉ, IZINGER ANNA, MAGYAR BERTALAN,
VÁCZI GÁBOR
Szerkesztőségi titkár: ARANY EMILIA
ÚJ FOLYAM V. 6. SZÁM BUDAPEST 1996. JÚNIUS

CZ AKÓ G ÁBO R ÁRU-E A KULTÚRÁRU? 563

BŐD PÉTER ÁKOS AZ ERKÖLCSI ÉRTÉKEKRŐL 565

ÉS AZ ÉRTÉKTEREMTÉS
ERKÖLCSÉRŐL
PAPP SÁNDOR TÁRSADALOM-GAZDASÁG 580
-TERMÉSZET

OOKA MAKOTO GONDOLATOKA JAPÁN 591

CSOPORT-ELMÉLETRŐL

GALGÓCZI ZSUZSA TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 602

(szerk) ÉS AKADÉMIKUS ORVOSLÁS

MÉHES KÁROLY A GYERMEKGYÓGYÁSZATI 610

REFORMTÖREKVÉSEKRŐL

MOUSSONG-KOVÁCS A GYERMEKRAJZOK 619

ERZSÉBET ILLANÓ VARÁZSA

PÉNTEK JÁNOS A HUNGAROLÓGIA 630

DILEMMÁI KISEBBSÉGBEN

RATKÓ LUJZA TRADÍCIÓ ÉS MODERNITÁS 640

A NÉPRAJZTUDOMÁNY FÉNYÉBEN
PECZE Z O L T Á N ELKERÜLHETETLEN VOLT-E 645
JUGOSZLÁVIA FELBOMLÁSA ?

SZABÓ A. FERENC EGYMÁSBA FONÓDÓ 655

SORSPROBLÉMÁK
HÍDVÉGI M ÁTÉ KÖNYVSZEMLÉI 660
HORVÁTH CSABA

PETHŐ TIBOR KiÉ LESZ A 21. SZÁZAD? 665

562 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

SZÁ M U N K SZERZŐ I

Bőd Péter Ákos (Szigetvár, 1951): közgazdász. 1986-87 ENSZ-szakértő

Ghánában, 1987-88: a Portlandi Állami Egyetem (USA) vendégtanára.
1990-91: ipari és kereskedelmi miniszter, 1991-94: az MNB elnöke. 1995-től
Londonban az EBRD ügyvezető igazgatója.
G alg ó czy Zsuzsa (1960, Budapest): gyógypedagógus, újságíró, író.
H í d v é g i M áté (1955, Budapest): biokémikus, művelődéstörténész, lapunk
könyvszemleírója.

H o rváth Csaba (1967, Budapest): az ELTE magyar szakán végzett, majd

a párizsi Ecole des Hautes Etudes en Sciences Sociales-on szerzett D.E.A.
diplomát. A századforduló regényirodalmával foglalkozik.
(1936, Budapest): orvos, gyermekgyógyász. 1987-től a
M éh es K á r o ly
POTE Gyermekklinika Igazgató tszv. egyetemi tanára. A Pécsi Akadémiai
Bizottság alelnöke. Az MTÄ Orvosi Genetikai Bizottságának elnöke. A
MTA rendes, az Osztrák Tudományos Akadémia levelező tagja. Kutatási
területe: orvosi genetika.
Erzsébet: ideg-elmeorvos, pszichoterapeuta. 1949-91
M o u sso n g -K o v ác s
között az orvosok és a pszichológusok graduális és posztgraduális képzé­
sében vett részt, az utolsó 10 évben tszv. egyetemi tanár a Haynal Imre
Egészségtudományi Egyetemen. Hazai és nemzetközi orvosi és pszicho­
lógiai szervezetekben, folyóirat szerkesztőségekben tevékenykedik. Kan­
didátus (1962), kiváló orvos (1981).
Papp Sándor (1936, Biri): vegyészmérnök. 1987-től a Veszprémi Vegyipari
Egyetem tanára. Kutatási területe: szervetlen fotokémia, környezeti ké­
mia. A kémiai tudományok doktora, 1986.1989 Apáczai Csere János-díj.
P e c z e Zoltán (1957, Budapest): közgazdász. Dolgozott a Magyar Nemzeti
Bank munkatársaként, a Határon Túli Magyarok Hivatalában osztályveze­
tőként, a Honvédelmi Minisztériumban helyettes államtitkárként. Jelenleg
tanulmányúton van angol és holland egyetemeken. A DEMYC alelnöke.
P éntek János (1941, Kőrösfő): nyelvész, etnográfus. 1964-től a kolozsvári
egyetem magyar tanszékén gyakornok, tanársegéd, majd adjunktus.
1990-től tszv. egyetemi tanár. 1990-től a Magyar Néprajzi Társaság tb.
tagja.
Pe t h ő T i b o r (1918, Budapest): az édesapja PETHÓSándor által alapított Magyar
Nemzet szerkesztőbizottságának elnöke, lapunk külpolitikai szemleírója.
Dr. Ra t k Ó Lujza (1959. Szeged) A Nyíregyháza melletti Sóstói M úzeum ­
falu néprajzkutatója, fő kutatási területe a folklór, azon belül is a néptánc,
viselet, szokások.
S z a b ó A. Ferenc (1943, Székesfehérvár): történész-politológus, kandidátus.
Fő kutatási területei: a népesedés tendenciái, az emberveszteségek politi­
kai-demográfiai kérdései a 20. században.

E s z á m u n k i i j u s z t r á c i ó i Moussong-Kovács Erzsébet: A gyermekrajzok illanó

varázsa c. cikkét kísérik. A fotókat TESZÉRY György készítette.
 ARU-E A KULTURARU?

ANÁ. A KULTÚRCIKK MINDIG ÁRU VOLT. Amióta a világ világ,

űzettek a bábának, a lakodalm i m uzsikusnak, a p ap n ak és
i harangozónak, a kódex-m ásoldának. A föl-föllobbanó
sajtóvita értelm e önm agában van: szerepelhetnek a rászorulók. E
tém a örökzöldsége bizonyos társadalm i zavarokból ered. Például
a szocializmus nevezetű történelm i vakbélgyulladásból: em lék­
szünk, m ég a perforálódás előtt is azzal hitegették m agukat néhá-
nyan, hogy nem , a kultúra nem áru. R em ényük rokonszenves;
undorító és ízléstelen, hogy eladó ez az egész világ. Tán ennek-
okáért fejezték ki az írói-m űvészi honorárium okat oly kevéske
forintokkal, hogy a lublini csodarabbi szom baton is engedélyezte
hitsorsosainak a pénztárlátogatást: ennyike forint nem pénz.
A vita kiújulását szítogatja egy közkeletű tévedés. Ti.: n á ­
lunk a civilizációt és a kultúrát szokás egybemosni. Mi több, köte­
lező. Persze a kettő valaha, időtlen régiségben tényleg egy vala,
vagy legalábbis innen egynek látszó. S tagadhatatlan, hogy a m ar­
xizm usban buzgott a nosztalgia az „őskom m unizm us"-álom iránt.
Nos, szerintem a kultúra m indazon eszm ék, dolgok, folya­
m atok, szervezetek összessége, m elyek által az em ber uralkodik a
világban. Alapja a kultusz, az áldozat, mely k ultúraként nyilvánul
meg, am ennyiben a közösség együttgondolkodását és eg y ü ttm ű ­
ködését jelenti alapvető szellemi- és létkérdésekben. Rövidebben
és mélyebben: a kultúra otthoniét, részesülés a m ásik em berből és
Istenből. Ahogy PÉTER m ondta a színeváltozáskor: Uram , jó ne­
künk itt. Gazdaságkor színeváltozásában — fordított áldozatában!
— a kultusz kiszorul a kultúrából, m inélfogva a kultúra is a civili­
zációból. M aradnak az eszközök és a technikák, m eg a m osópor-
és egészségvallások. A régi kultúra helyén quasíként persze tovább
látszólagoskodik m indaz, ami belőle piacra dobható: könyv, film,
M ilói Vénusz. A fogyasztó fölcsaphat kép- és könyvtulajdonosnak,
m ég m űvelt is lehet, de kulturált nem , szintúgy egy busz vagy
közklozet sem. A rem ekm ű ugyanis hallgat a kultuszon kívül,
szellem és közösség nélkül, a tulajdon fogságában legföljebb
kultúrcikk. Áru. Adható, vehető civilizációs objektum . És a kultusz
és közösség nélkül ném a a család, az egyház, az ország is.
Hogy áru-e a kultúra? A keserves válasz m élyére az tekin­
tett igazán, aki eladta m ár álm ait, hazáját, kedvesét.
CZAKÓ Gábor
2-3 ábra. INFANTILIS, HISZTÉRIÁS FÉRFI ÖNGYILKOSSÁGI FANTÁZIÁI
A Z ERKÖLCSI ÉRTÉKEKRŐL ÉS A Z
ÉRTÉKTERMELÉS ERKÖLCSÉRŐL*

SÍDAZ AZ ELÉGEDETLENSÉG, csa lód ottság- és b izon ytalan -

ág-érzés, ami a térségben végbem enő rendszerváltozást
íséri, a legtöm örebben abból a tényből vezethető le,
hogy a m agyar (lengyel, rom án, orosz stb.) társadalom a rosszul
működő szocializmusból szegény kapitalizmusba ju to tt M ég csu­
pán egy fél évtized telt el a központosított gazdaság felszám olásá­
nak m egkezdése óta — amely elkerülhetetlenül a válságkezelés,
helyreállítás és a Schum peter-i „terem tő pusztítás" időszaka — és
m int ilyen, az 1980-as évekhez, azaz a válság felszínre jutása előtti
időszakhoz képest sok fontos vonatkozásban rosszabb m utatókkal
jellem ezhető: a reálbérek, a reáljövedelm ek alacsonyabbak, a ki­
m utatott nem zeti összterm ék szintje is jóval elm arad a korábbitól,
m egjelent a m unkanélküliség.
M indezen jegyek m iatt ma még m eggyőző erőt nélkülöz az
az állítás, hogy rosszul m űködő szocializmusból jól (jobban) m űkö­
dő kapitalizmusba vagyunk eljutóban, noha valószínűleg ez lesz
az utókor értékelése. Valószínűleg — m ondom —, s ebben benne
rejlik an n ak feltevése, hogy ez a bizonyos utókor olyan hatékony­
ságú piacgazdaságban és parlam enti dem okráciában fog élni,
amely utólag indokolttá teszi a rendszerváltozással járó hatalm as
anyagi és emberi áldozatokat. Feltevésről és nem bizonyosságról
van szó, s hogy mi a mi teendőnk: ez lesz ezen esszé fő kérdése.
A rendszerváltozás legelső éveit az átm enettel elkerülhetet­
lenül együtt járó veszteségek és a korábbi deficitek felszínre kerü ­
lésének jegyei uralták. Jó néhány ágazat vagyoni, m űszaki és em ­
beri tőkéjének kizárólag a világpiactól elzárt szocialista gazdasági
rendszerben volt értéke: az állami szubvenció m egszüntetése, a
piacvédelem m eggyengülése és a szovjet birodalom vásárlóképes­
ségének összeom lása következtében ezek a vagyonok egyszerűen
eltűntek. De elértéktelenedtek bizonyos emberi tőkék is, elsősor­
ban azok, am elyek rendszerspecifikusak. így például a szocializ­
m us lényegét képező párt- és állami bürokrácia elvileg fölöslegessé
válik a rendszer szétesésekor. Ha a város m ég sincs tele állástalan
volt párttitkárokkal, szakszervezeti tisztségviselőkkel, állami kis-
bürokratákkal — legalábbis a kohászok és ipari, m ezőgazdasági
* Készült az Érték. Politika. Gazdaság c. konferenciára, a Haza és Haladás
AÍapítvánv szervezésében ^Budapest. 1996. február 17.)
566 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

segédm unkások m unkanélküliségének arányaival m érve —> ak­

kor az részben azt jelenti/ hogy a rendszerváltozás folyam ata nem
végzett igazi m unkát, részben utal a szocialista e sta b lish m en t ön­
érdekvédő erejére.
A rendszerváltozás azonban m ár a kezdet legkezdetén h o ­
zott fontos pozitív értékeket, m int a jog előtti egyenlőség és általá­
ban a jogállamiság-elvet, az egyéni vállalkozások politikai korlátai­
n ak lebontását, a tehetséget és kezdem ényezést korábban m egbé­
nító állami szabályozás visszaszorulását. M agyarországon — m int
a térségben m áshol is — hirtelen százezrek váltak vállalkozóvá,
azaz vették saját kezükbe gazdasági életük igazgatását.
Leváltható a korm ány, a polgárm ester, választhatunk m a­
gunknak más szakszervezeti tisztviselőt, ha akarunk — noha a
jelek szerint nem igen akarunk. A térségben m egadatott az a csoda,
hogy több évtizedes katonai megszállás u tán az idegen csapatok
békésen eltávoztak.
Az külön kérdés, hogy e vitán felüli eredm ények mely
országokban m ilyen m értékben tudatosultak és váltak társadalm i
ténnyé. C seh szlovákia korm ányzata például úgy volt képes 60%-os
áremeléssel, a nem zeti valuta radikális leértékelésével kezdeni a
rendszerváltoztató folyamatot, hogy a társadalom —- am ely a vál­
tozások során visszakapta utazási szabadságá t, a szólás- és szervez­
kedés jogát, szim bolikusan és részben jogilag is elítélhette a legin­
kább kom prom ittáltakat — m indezt szükségesnek ítélte és elfo­
gadta. Csehszlovákiában a rendszerváltoztató folyam at első n a p ­
jaira a „forradalom" kifejezést alkalmazzák. M ag ya ro rszá g o n a
rendszerváltozásra nem használják ezt a szót. H azánkban a köz-
gondolkodást a szűkén vett anyagi szem pontok uralták és uralják,
főként az, hogy m iként alakul a reáljövedelem , s e vonatkozásban
a lakosság nagyobb hányadának nem volt oka örömre.
AGYARORSZÁGON 1990 ŐSZÉN az egyetem i hallgatókat ki

M lehetett vinni az utcára azzal, hogy nem elég nagy ösz­

töndíj em elést kaptak — m iközben békeidőben példátlan
m egpróbáltatás zúdult az elavult szerkezetű iparra, m ezőgazda­
ságra, kereskedelem re. Az elm últ tíz év során a m agyar történelem
legnagyobb töm egeket m egm ozgató esem énye a rendszer jóvoltá­
ból kapott világútlevél és turistaellátm ány kiváltása, a pénz osztrák
boltokban való elköltése volt. De a m egm ozdulások ritkák: a ná­
lunk uralkodó életstra tég ia egyéni: szinte m indenki saját m agára és
legfeljebb szűkebb családjára tám aszkodva igyekszik kikerülni a
veszélyeket. A közintézm ények, politikai pártok és érdekképvise­
leti szervezetek (szakszervezetek) presztízse kicsi, az egyházak
vonzereje nem jelentős, a választási részvételi arányok legfeljebb
közepesek.
Félreértés ne essék: a konzum erizm us ereje és a közösségi
(nem zeti) fellépés iránti pesszim izm us nem a rendszerváltozás
term éke, hanem sokkal inkább a megelőző évtizedeknek s főként
az 1956-os forradalom vereségének és a sajátos kádári konszolidá­
 BOD PÉTERÁKOS: AZ ÉRTÉKTEREMTÉS ERKÖLCSÉRŐL 567

ciónak a következm énye. A rendszerváltozás a családba és fo­

gyasztásba, valam int az egyéni ügyeskedésbe bezárkózó életm inta
ellenére, azzal dacolva zajlott le, és 1989-90-ben felemelő pillanato­
kat produkált.
DEMOKRÁCIA HELYREÁLLÍTÁSÁT KÖVETŐEN u g y a n h am aro­
san b ek ö v etk ezett h azán k b an is a szű k g a zd asági szem lélet
visszacsapása, m egm utatkozott a megelőző évtizedek tár­
sadalm i atom izálásának, vallástalanításának, erkölcsi rom lásának,
s m indezek m iatt manipulálhatóságának hatása, de mégis érzékel­
hető bizonyos polgári és közösségi értékek m eggyökerezése.
Jól rögzíti ezért a kelet-közép-európai régió s ezen belül
különösen M agyarország m ostani helyzetét az a leírás, hogy a
szegény kapitalizm usba jutottunk, ahol a hangsúly a „szegény"-en
van. A cseh polgár talán nem , a m agyar azonban szegénynek érzi
m agát, és gondjainak listáját gazdasági jellegűek vezetik (miköz­
ben a m agyar átlagfizetések az 1995-ös példátlan reálbércsökkené­
sig egyharm addal m eghaladták a cseh szintet). A külvilág némi
habozás után valóban a fejlődő világba sorolta be a volt szocialista
országokat, hiszen hazánk vagy más „visegrádi" ország egy főre
eső jövedelem tekintetében Malajzia, U ruguay, Törökország kör­
nyékén található: a politikailag érzékeny stílusú gazdasági nyelv­
ben „felemelkedő" (emerging) piacnak hívják a m ég kifejletlen
kapitalista gazdaságokat, s m inket joggal szám ítanak oda.
A szegény kapitalizm us azért is m unkaképes m eghatáro­
zás, m ert esetünkben nem kizárólag a tényleges jövedelm i szintről
van szó. E tünetcsoporthoz sorolom a jövedelm i és vagyoni k ü ­
lönbségek, az országon belüli területi egyenlőtlenségek gyors ki­
nyílását, és a társadalm i szolidaritás, valam int a közélet m ár emlí­
tett alig-közepes fejlettségét. Esetünkben a szegénység társadalom­
szerkezeti és erkölcsi gyengeségeket is jelent.
Azonnal felvetődik az a kérdés, hogy lehet-e és milyen
alapon minősíteni társadalm akat, erkölcsi állapotokat. Tekintettel
arra, hogy az elem zés zöm e a gazdasági fejlődésre és azon belül a
hatékony gazdasághoz szükséges fejlett m unkam egosztásra irányul,
célszerűnek tartottam Émile DÜRKHEIM definícióit alapul venni, aki
integrálta egyfelől az Adam SMITH nevével jelzett klasszikus közgaz­
dasági irányzatot és a Max WEBERHEZ kötődő szociológiát.
Adam Smith a közgazdaságtant tudom ányként m egalapo­
zó nagy m unkájában. A nemzetek gazdaságé ban kim utatja a m un­
kamegosztás m eghatározó szerepét
„A különböző iparok termékeinek a munkamegosztás révén
bekövetkezett megsokszorozódása idézi elő a jól irányított társa­
dalomban azt az egyetemes jólétet, amely még a legalsó népréte­
gekhez is eljut." (Smith, 1992. 21. o.)
A gazdasági haladáshoz tehát munkamegosztás kell, és „jól irányí­
tott társadalom ", m elynek jellemzői között Sm ith fontosnak tartot­
ta m egem líteni a jövedelem elosztás bizonyos arányosságát.
568 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

E VAJON MI KELL a m u n k a m eg o sztás ren d jén ek létrejötté­

D hez? D ü rk h eim k im on d ja, h o g y a m u n k a m eg o sztá s e lev e

lé te z ő társadalm at feltételez, a m ely b en hatnia kell a szerző­
déseknek, továbbá az eg y ü ttm ű k ö d é s b iz o n y o s k ö zö s értékeit illető
konszenzusnak. O e z utóbbit organikus szolidaritásnak n e v e z i, és
h o zzá k ö ti a társadalom által elfo g a d o tt viselk ed ési sza b á ly o k h o z,
a jo g h o z és a z erkölcshöz:
„Tudjuk, hogy mindenütt, ahol az organikus szolidaritás megfi­
gyelhető, ugyanakkor eléggé fejlett szabályozás határozza meg a
funkciók kölcsönös viszonyait." (Dürkheim, 1989. 179. o.)
A szerződéses viszonyok együtt fejlődnek a m unkam egosztással,
„hiszen az utóbbi nem lehetséges a csere nélkül, amelynek jogi
formája a szerződés. (...) A fejlett társadalmakban a szerződéses
szolidaritást minden zavaró hatástól meg kell védeni. Mert a
fejletlenebb társadalmakban ugyan nem okozhat nagyobb kelle­
metlenséget a szerződések bizonytalansága, de ha ott veszélyez­
teti valami, ahol a társadalmi szolidaritás fő problémáinak egyike,
akkor ezzel a társadalomtest egésze is veszélybe kerül."

A szerződés és a jog nem kizárólag az állam hatalom ügye:

„...nem elegendő, hogy a közhatalom vigyázza a szerződéses köte­
lezettségek betartását, hanem az is szükséges, hogy legalább az
esetek nagy átlagában spontán módon betartsák őket." (uo. 195. o.)
A társadalm i m unkam egosztás tehát értékrenden és erkölcsön
nyugszik.
„Nem csupán azt akarjuk ezzel mondani, hogy az egyéneknek
anyagilag kapcsolódniuk kell egymáshoz — erkölcsi kötelékek­
nek is lenniük kell közöttük", (uo. 148. o.)

D ürkheim a civilizáció (ma inkább azt m ondanánk: m odernizáció)

foka és az erkölcsiség közötti kapcsolatról szólva m egállapítja,
hogy sajnos az utóbbinak nincs megfelelő m értékegysége,
„rendelkezésünkre áll viszont a kollektív erkölcstelenség mér­
tékegysége. Egy adott társadalomban az öngyilkosságok és a
különféle bűntények átlagos száma szolgálhat az erkölcstelenség
szintjének jelzésére."

Ez a m érce — teszi hozzá — nem válik a civilizáció és a gazdasági

fejlődés dicsőségére, hiszen
„a bűntények és az öngyilkosságok száma a nagy ipari közpon­
tokban a legnagyobb: mindenesetre nyilvánvaló, hogy a gazdasági
tevékenység nem rendelkezik azokkal a külső jegyekkel, amelyekről
az erkölcsi tényeket szoktuk felismerni." (uo. 36-37. o.)

Ezzel szemben:
„erkölcs mindaz, ami szolidaritás forrása, mindaz, ami arra hajtja
az embert, hogy számoljon másokkal, hogy mozgását nem egois­
 BOD PÉTER ÁKOS: AZ ÉRTÉKTEREMTÉS ERKÖLCSÉRŐL 569

ta impulzusaival szabályozza. Az erkölcsiség annál szilárdabb,

minél nagyobb e kötelékek száma és ereje." (uo. 207. o.)
A klasszikus közgazdaságtant az foglalkoztatta, hogy m ilyen tevé­
kenység-szervezési rendszer révén nő meg a gazdasági tevékeny­
ség hatékonysága: s azt a piaci csere által közvetített munkam egosz­
tásban találták meg. A kifejlett kapitalizm ust vizsgáló szociológu­
sok pedig azt kérdezték a századforduló tájt, hogy m ilyen társa­
dalm i előfeltételei vannak a piaci csere rendszerének, és mi tartja
össze a társadalmat a piacgazdaság uralkodóvá válása esetén. A
kapitalizm us világm éretű győzedelm es elterjedése és m ára csak­
nem teljes uralm a azt is m egm utatta, hogy bizonyos országok és
térségek sikeresebbek, m ások viszont tartósan sikertelenek a piac-
gazdasági sikerm ércék szerint, továbbá nagyok az eltérések a sike­
rességet illetően azon országok között, am elyek újabban kívánnak
feljutni a fejlett országok körébe. Emellett a sikeres országok cso­
portjában is elég jelentős értékbeli és intézm ényes különbözőség
figyelhető meg. M indez rá terelte a figyelmet arra a kérdésre, amely
a kapitalizm us kialakulásához szükséges szellemi, erkölcsi előfel­
tételekről szólt egy évszázada, és Max W eber m unkássága révén
vált ism ertté. (Weber, 1982.)
rAN ABBAN VALAMI IRONIKUS, hogy a liberális kapitalista világ-

V rendszer végérvényes győzelm ét kim ondó Francis

FUKUYAMA nagy p ort felvert m unkájának (A történelem vége)
1989-es publikálását követően n éhány évvel azt fedezi fel, hogy a
nem zetek jólétének m értékét és versenyképességét egy átfogó
kulturális jellemző, nevezetesen a társadalmi bizalom szintje hatá­
rozza m eg (Fukuyam a, 1995) A gazdasági fejlődésben elért sikere­
ket áttekintve Fukuyam a a társadalm i bizalom és a csoportkapcso­
latok erősségével jellem ezhető országoka t találta az élen, míg m eg­
figyelése szerint a túl individualista beállítottságú országok le-le-
m aradnak a gazdasági versenyben. M egállapítása: ahhoz, hogy
m egfelelően m űködjenek a dem okrácia és a kapitalizm us intézm é­
nyei, bizonyos „prem odern" kulturális szokásokkal kell együtt
járniuk:
„A posztindusztriális társadalmakban a jog, a szerződés és gaz­
dasági racionalitás szükséges, de nem elégséges feltétele a stabi­
litásnak és jólétnek: ezeket át kell hatnia a kölcsönösség, erkölcsi
kötelesség, a közösség iránti odaadás és a bizalom érzésének,
melyek inkább a szokásokban, semmint az ésszerű kalkulációban
gyökereznek" (i.m. 11. o.)
A közösségi értékek, a bizalom és szolidaritás újrafelfedezése jelez­
heti a világról való gondolkodás irányzatainak változását, így sza­
kítást a közgazdaságtanban uralkodóvá vált individualista racio­
nális döntéshozóból való kiindulással.
Ha azonban az országok nem zetközi versenyképességét
m eghatározó tényezők felől közelítünk a társadalom és gazdaság
intézm ényeihez, akkor a neoliberális em ber- és társadalom ­
570 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

felfogással is végső soron összhangba hozható a bizalom és az

önkéntes társadalm i szabályok követésének ténye/ m égpedig a
tranzakciós költségek irányzata alapján. COASE híres m unkája
(Coase, 1937) feltárja, hogy a piaci csere szokásos elmélete nem
m agyarázza m eg azt, hogy m iért jönnek létre és bizonyulnak
versenyképesnek olyan nagy szervezetek, m int am ilyenek az ipar-
vállalatok, am elyek a szervezeten belül nem a piaci adás-vétel
logikája, hanem más koordináló m echanizm usok szerint m űköd­
nek, m égpedig olcsóbban, m intha a piacon, az árm echanizm us
révén szerveznék a termelést. Későbbi m unkájában m eg is nevezi
azokat a költségeket, am elyek a tranzakciós költségek irányzatá­
nak indokául szolgálnak:
„Egy piaci tranzakció végrehajtásához ki kell derítenünk, hogy
kivel kívánunk üzletet kötni, az embereket tájékoztatnunk kell
arról, hogy milyen feltételek mellett kívánunk üzletelni, a megál­
lapodás eléréshez tárgyalásokat kell folytatni, szerződést kell
készíteni, intézkedni kell annak ellenőrzéséről, hogy a szerződé­
ses feltételeket betartják-e, és így tovább." (Coase, 1960)
A termelési költségeket a gépesítés és az emberi m unkam egosztás
miatti term elékenység-növekedés leszoríthatja, am int ezt a 19. és
20. század gazdasági fejlődése megmutatta. Ma az egy m unkásra jutó
acéltermelés összemérhetetlenül nagyobb, mint volt 50 és 100 éve, és
nemcsak a hagyományos ipari országokban. A nemzetközileg élen­
járó termelékenység csupán tőke és üzemszervezés kérdése, márpedig
a tőke ma már igen mobil, és a technológiát is lehet exportálni. Számos
fejlődő ország, m int például valamikor Japán, később Dél-Korea az
ipari term elékenység első ligájába került fel. A hazánkban létesített
üzem ekben, így az Opel (GM) gyárban, az Audi új m otorgyárában
a term elékenység szintje semmivel sem m arad el az illető vállalat-
birodalom m ár országokban, esetleg éppen a legfejlettebbekben,
m űködtetett gyárainak term elékenységétől.
KÖZVETLEN TERMELÉSI KÖLTSÉGEKKEL SZEMBEN a tranzakciós
költségek mérséklése történelmilegnehezebbnek bizonyult, az
itt elért term elékenység-növekedés földrajzi terjedése bo­
nyolultabb. Az adóbeszedés hatékonysága, a szerződéses kötele­
zettségek precíz teljesítése, de csak az olyan igen egyszerű dolog­
nak, m int egy találkozó m egadott időpontjának betartása k ulturá­
lisan determ ináltnak bizonyult. Bár a jogi és pénzügyi tevékenység
term elékenysége is nő, de kevésbé látványosan.
Egy licencszerződés előkészítésének vagy egy m in d en n a­
pos közű tkihágás bírságolásának hatásfok-javulása aligha m érhető
össze m ondjuk a szám ítógépek drasztikus áresésében m egnyilvá­
nuló hatékonyság-növekedéssel.
A tranzakciós költségekre érzékeny üzleti tevékenységeket
nehezebb exportálni, e piacokra sokkalta nehezebb bejutni, am int
azt a bankári, biztosítási és kereskedelm i központok (London,
 BOD PÉTER ÁKOS: AZ ÉRTÉKTEREMTÉS ERKÖLCSÉRŐL 571

Frankfurt, Milano, N ew York, Am sterdam ) történelm i szerepének

figyelemre méltó állandósága mutatja.
A felemelkedés itt sem lehetetlen, hiszen Tokio vagy
Szingapúr a csúcsszintet képviseli. Éppen az igen sikeres ázsiai
kiem elkedés erősítette fel a siker nem szűkén vett anyagi tényező­
inek tudom ányos kutatását, mivel nehéz nem észrevenni a n n ak a
takarékos, m egbízható, kooperációkész ethos znak a m eglétét,
amely sok tekintetben közel áll a Max W eber által an n ak id ején leírt
„protestáns etiká"-hoz. Ez a társadalm i ethosz nyilvánvalóan m ér­
sékli a tranzakciós költségeket, m ég pedig m ind vállalati, m ind
nem zetgazdasági szinten. Szavatartóbb vállalkozók esetén — m in­
den más feltételt adottnak véve — kevesebb a bankok hitelezési
vesztesége és kisebb em iatt a tartalékolási kötelezettsége, így ol­
csóbb a hitel: m egbízható beszállítók m ellett az összeszerelő üzem
ráállhat a „just-in-time" rendszerre, ami anyagkészletek gyakorlati
m egszűnését és a termelés nagyfokú olcsóbbodását jelenti.
A szocializmus m int gazdasági rendszer éppen a tranzak­
ciós költségek, és nem annyira a közvetlen ráfordítások terén
bizonyult rem énytelenül versenyképtelennek. Az állami bürokrá­
cia nem bízott a vállalati vezetésben — és jó okkal: de ellenőrizni
és szabályozni sem igen tudta azt, bárm ilyen tervjelentést vagy
újabb és újabb gazdasági m echanizm ust ötölt is ki. N em bízott az
állam polgárban sem, aki m indent igyekezett kilopni az állami
üzem ből vagy hivatalból: ha m ást nem lehetett, h át m unkaerejét,
m unkakedvét és fantáziáját. Az ilyen társadalom ban az alkalm a­
zottak egyik fele — a bürokrácia — a másik felet figyeli, listázza és
utasítja. A beszállító nem szállít időre, így a végső termelő a társa­
dalm i tőke óriási h ányadát köti le készletekben, am elyek egy ré­
szére talán soha az életben nem lesz szükség. Ez m ind-m ind vesz­
teség. Vasat és cem entet m ég csak-csak elő tud állítani a „közössé­
gi" társadalom , de a társadalm i együttm űködést igénylő (azaz sok
tranzakcióval járó) bonyolultabb vállalkozásokban lem arad.
LENIN óvatlan u l a m u n k a term elék en y ség szintjét n e v e z te
m eg , m in t a társad alm i-gazd asági ren d szerek felső b b ren d ű ség é­
n ek ism érvét. E zen ism érv szerin t a zon b an a piaci cserén és a
m a g á n tu la jd o n o n alap u ló kapitalista társadalom fö lén y e a 20. sz á ­
za d k ö zep ére vitán felü liv é vált a m agán tu lajd on tól m e g fo szto tt
e g y é n e k felülről irán yított ö ssz e ssé g é v e l, azaz a szocialista (k om ­
m u n ista) ren d szerrel szem b en .
"W^/T)ZÉP-KELET-EURÓPÁBAN KÜLÖNÖSEN NYILVÁNVALÓ a „szocia-
I t lista m odernizáció" versenyképtelensége: C sehország a szá-
-A- m .zadfordulón, m ajd Csehszlovákia a két világháború között
az ipari társadalm ak első ligájába tartozott, a cseh életszínvonal
nem m aradt el az osztrákokétól — ma annak felét sem éri el.
M agyarország ném ileg m indig elm aradt az örökös tartom ányok
fejlettségi szintjétől, mióta a gazdasági statisztikák rendelkezésre
állnak, de a korábbi 70-80%-os szintről a szocialista iparosítás és a
572 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

világpiac áram lataiból való kiszorulás évtizedei után m a a 35-40%

körüli szintre csúsztunk le.
Adam Sm ith kétszáz éves m egállapítása nagyon is igaznak
bizonyult hazánkra: m unkam egosztás és jól irányított társadalom
kellene a prosperitáshoz, de m indkét vonatkozásban hibásnak
bizonyult az országra erőltetett keleti modell. Sovány vigasz, hogy
e modell m inden más sorstárs országban kísértetiesen hasonló árat
fizettetett 1990 után: a rendszerváltozást követő három éven belül
m ind a reformokkal kísérletezgető M agyarország, m ind az utolsó
percig m erev tervgazdaságként irányított Csehszlovákia, m ind
pedig a hol reformokkal, hol ipari m odernizálási kam pányokkal
m egáldott Lengyelország a krízis kitörése előtti nem zeti jövedelmi
szint 80%-ára esett vissza. Az öt évtizedes különpálya folytán a
térség — és benne hazánk — közepesen fejlett kapitalizm usból a
fejlődő világba (azaz a szegény kapitalizm usba) csúszott át.
SZOCIALISTA KITÉRŐ n e m csu p án a m u n k a m eg o sztá si v isz o ­
nyok at, a term elék en y ség et határozta m eg , h a n em n y ilv á n ­
valóan a társadalm i szerkezetet, az értékrendet, az erkölcsö­
ket és az azokra épülő intézm ényeket is. Hogy m ilyen a „szocialista
em ber", azt m egism erni nem volt időnk, mivel a korszak teoreti­
kusainak az 1980-as évek végéig nem sikerült a definíciót m egad­
niuk, hogy m ilyen nem, azt jobban látni. Nem tagja számos szer­
vezetnek, szerveződésnek, szakmai és kulturális egyletnek, lehe­
tőleg ne járjon tem plom ba, patriotizm usából vagy különösen ha-
zafiságából kinevelendő, másokkal magától ne legyen szolidáris:
például szilencium ra ítélt író m iatt tiltakozást ne írjon alá és szere­
tetszolgálatot se végezzen a szegények között. Ez a jellemzés talán
ironikusnak hat, holott nem az. Ironizálni akkor lehetne, ha az
atom izálásra irányuló kísérlet sikerületlennek bizonyult volna, s
azt a társadalom m int valami rossz álmot, elhessentette volna
1990-ben. M agunk és számos külföldi megfigyelő m eglepetésére
azonban azt kell m egállapítanunk, hogy a rendszer gazdasági
összeom lását követően, a politikai kontroll m egszűnésének pilla­
natában nem tört felszínre a polgári kezdeményezések vulkánja.
Em iatt a rendszerváltozásnak valóban volt bizonyos „felülről ve­
zényelt" jellege.
Az okokról elm élkedni itt nincs hely, talán csak a társadal­
m i-gazdasági folyam atok halm ozódó jellegére érdem es felhívni a
figyelmet, m egkülönböztetve a folyam at (flow) és az állomány
(stock) fogalmát. M ég a statisztikailag viszonylag jól m érhető jelen­
ségeknél is — m int am ilyen a jövedelem képződés — értelm ezési
gondot okoz az időbeli halm ozódás hatása, például: a csökkenő
reáljövedelem hosszabb időn keresztül nem m utatkozik m eg el­
szegényedésnek, am eddig tart a korábbi vagyon ellensúlyozó h a ­
tása, míg azután a vagyon elfogyásakor hirtelen elő nem áll a
szegénység. De a másik irányban is m űködik a jelenség: hiába nő
egy személy, család, társadalmi osztály vagy egész társadalom
jövedelm e akár éveken át, amíg ki nem alakul a vagyon, addig nem
 BOD PÉTER ÁKOS: AZ ÉRTÉKTEREMTÉS ERKÖLCSÉRŐL 573

érezhető a prosperitás. A kelet-közép-európai társadalm ak a törté­

nelm i m intaként tekintett osztrák szinttől lényegében az 1950-es
évek óta gyorsan szakadtak le, de a nagy kontraszt ma látszik, a
frusztráció ma hat, nem a jövedelem olló leggyorsabb kinyílásakor.
És hiába nőne gyorsan gazdaságilag hazánk — m elynek feltétele­
iről később essék szó — m ég hosszú-hosszú évekig tart, am íg az
érezhető vagyoni javulás bekövetkezik.
A kum ulatív folyam atok a társadalm i élet más területeit
m ég kevésbé áttekinthetően jellemzik. Tekintsük az erkölcsi rom ­
lás D ürkheim által használt mércéjét: az öngyilkosságot és a súlyos
bűnöket. N em zetünket m indig jellem ezte a saját élet elleni bűntett,
így a későbbi időszak nagy szuidditásában szerepet játszhat az
előző korok m intája, m int sajátos kum uláció. A szodalizm us kiépü­
lését és tartós érvényesülését mégis jellemzi az a tény, hogy az
1954-es év m agas 17,7/százezer fő gyakoriságú öngyilkossági rátája
három évtized alatt, 1984-re 45,9/százezer fő m agasságába kúszott
fel. 1988 óta m inlha m érséklődne a folyamat: 1993-ban e m utató
35,9 volt. Egy másik sokatm ondó megfigyelés a m ájzsugorban
elhalálozottak arányszám ára irányul, mivel az a halálnem az élet­
m ódszerű italozás elfogadott mércéje: míg 1950-ben százezer sze­
m élyre évi 5 ,1989-ben évi 52 ilyen elhalálozás jutott. Ha feltennék
— bárcsak feltennénk —•, hogy a polgári dem okrácia helyreállítása
u tán a m agyar lakosság jobban törődik egészségével, tehetségével,
életével és hozzátartozói jövőjével, a korábbi kum ulációk m iatt
akkor se lehetne szám olni például az alkoholizm us és más
önsorsrontó folyam at érezhető javulásával. Sőt — látszólag ellent­
m ondva a polgári társadalom hoz fűződő várakozásainknak —
egy jó darabig m ég romlás is bekövetkezhet a krim inalitás, dem og­
ráfia és erkölcsi norm ák terén. A társadalmi folyam atok felgyülem ­
lésének és tehetetlenségi erejének ism eretében helytelen volna
b ű n tu d ato t érezni vagy a javulásba vetett hitet feladni annak
láttán, hogy a sokunk által várt és elősegített rendszerváltozás a
polgári korm ányzás négy évében nem m utatkozott m eg m érhető
javulásban.
ÜLÖNÖSEN HIBA — LOGIKAI TÉVEDÉS IS — LENNE a polgári
iem okráda és a piacgazdaság helyreállítása során napfény­
be jutó anyagi és társadalm i veszteségeket az átmenet vesz­
teségeinek, nem pedig a csődöt valló szocialista rendszer defidtjé-
nek minősíteni.
Az viszont tény, hogy a piacgazdaságok világm éretű ver­
senyében nem előnyös a helyzetünk. A m ögöttünk hagyott re n d ­
szer évtizedei során tartósan m eggyengült a közösség (haza) iránti
odaadás, az em berek közötti bizalom, az erkölcsi kötelesség és a
szolidaritás érzése, vagyis m inden, ami Fukuyam a elem zése sze­
rint a stabilitáshoz és a jóléthez a jogállam iságon felül szükséges.
De gond van a jog és a szerződés érvényesülésével, ami nem csoda
több évtizedes jognélküliség, jogmellőzés után. A rendszerváltozás
során szerencsére felszám olódott a bürokratikus túlszabályozás
574 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

egy nagy része, ám elég lassan és késve alakult ki a polgári társa­

dalom és a cserén (piacon) alapuló gazdasághoz szükséges ke­
m ény szabályozás. D ürkheim korábban idézett szavai igen fonto­
sak: am íg a fejletlenebb társadalom ban — m int a szocialista terv-
gazdaságban — nem okoz túlzott többletgondot a szerződéses
fegyelem be nem tartása, a m unkam egosztás m agasabb fokán a
szerződéseket (Dürkheim szavával: a szerződéses szolidaritást)
m inden zavaró hatástól m eg kell védeni.
És m eg is védik. M agyar szem pontból ro p p an t tanulságos
v o lta Baring-bankházat Szingapúrban csődbevivő angol devizake­
reskedő ügye. Az illető rossz kalkulációval nagy összegeket veszí­
tett a devizapiacokon az ún. deprivatív m űveletekkel, m ajd a
veszteségek nagyságát elleplezte felettesei elől. Nem lopott, de oly
m értékű kárt okozott, hogy a bank teljes tőkéje rám ent sikerületlen
spekulációira. Bankcsőd nálunk is előfordulhat, sőt — sajnos —
más körülm ények között több esetben is előfordult. Ami ezután
következett, az viszont figyelemreméltó. A tönkretett bankot elha­
gyó bankárt Frankfurtban átutazóban a ném et hatóságok letartóz­
tatták, holott akkor semmi bűnügyi bizonyíték nem állt rendelke­
zésükre, és attól sem kellett tartaniuk, hogy szabadlábon eltüntet­
hetné a nyom okat. A vádirat később érkezett meg Szingapúrból,
szoros értelem ben talán jogalap sem volt az őrizetbe vételére — de
a polgári társadalom nem tolerálja a pénzügyi károkozás ilyen
m értékét. Az angol jegybank m ásnap megkísérelte a bankház m eg­
m entésére rávenni a nagybankokat, a sikertelen kísérlet u tán a
bankot csődgondnokság alá helyezték. Az akció csütörtök estétől
hétfő reggelig úgy zajlott le, hogy a pénzpiacokon az ügy nem
okozott fennakadást, szerződést nem kellett felm ondani, állami
p é n z t nem vettek igénybe, a bírói beavatkozás professzionális és
villámgyors volt (a kijelölt bíró a hétvégén, a lakásáról intézkedett).
Vessük m indezt össze a számos m agyar bankcsőddel: m ennyi idő
kell a bank tönkrem enetelének (kifosztásának) észleléséhez, a vél­
hető felelősök előállításához, az illető ártatlanságának vélelmezése
vagy a bank romlása nyom -e többet a latban, m ilyen sebességgel
d ö n t a bírói testület az ügyben stb. stb.
Jk SZAKMAI HIBÁZÁS MELLÉ KÖNNYEN TÁRSUL a szándékos
L M visszaélés és korrupció is. Sajnálatos, hogy a mai m agyar
JL JL gazdaságnak a külföldi elem zők szem ében im m ár sajátos­
sága lett a m egvesztegethetőség. Az Economist Intelligence Unit
legutóbbi m agyarországi elem zése (EIU, 1995) négy fő pontban
foglalja össze a helyzetet: az első a hazánkba áramló külföldi tőke
nagyságát m éltatja, a m ásodik a gazdasági növekedés ütem ének
visszaeséséről tudósít, a harm adik arról is, hogy a korm ánypártok
nagyon népszerűtlenek, de a lakosság a jelek szerint beletörődött
nehéz sorsába, végül negyedszer azt m ondja ki, hogy a bürokrácia
és a korrupció az üzleti környezet szerves részévé vált.
 BOD PÉTER ÁKOS: AZ ÉRTÉKTEREMTÉS ERKÖLCSÉRŐL 575

ÁS EZ A TÁRSADALMI KÉPLET, m int amely mellett a társadalmi

M munkam egosztás hatékony, a gazdaság tranzakciós költsé­

gei mérsékeltek, az erkölcs szilárd, azaz esély van gazda­
sági felemelkedésre.
A kor kérdése ezért az, hogy hazánk m iként emelkedhet az
emberi kapcsolatok, munkamegosztási viszonyok olyan szintjére,
amely már nem „szocializmus u tá n i", hanem valóban polgári jellegű.
A teendőket nem a korm ányzat feladataival kezdem . E
térségben túl sokáig élt az a nézet, hogy m inden kudarcért és
sikerért a korm ány a felelős. E nézetet táplálta a m egelőző korok
történelm i tapasztalata, ennyiben tehát erős hagyományról van szó.
Azonban az állam, a kormány, a „fentiek" túlsúlyát a társadalom érv­
ként is használhatja ahhoz, hogy elzárkózzék a társadalmi szolidaritás­
tól. M árpedig a magyar társadalom mai sokrétű válsága azt mutatja,
hogy az egyéni érdekérvényesítésre épülő stratégia nem vált be.
A mai fogyasztás-központú M agyarország a gazdasági
m unkam egosztás jelenlegi szintjén nem tud olyan fogyasztást
nyújtani a társadalom m integy felének, am ely történelm i és föld­
rajzi helyzetünknek megfelelne. A társadalm i kapcsolatait a csa­
ládra és szűk rokoni/baráti körre redukáló társadalom a család
(egyébként Európa-szerte általános) válságával szem besül. 1980
óta félmillióval csökkent az ország lélekszám a, ami a nyugdíj- és
egészségellátó rendszerek válságának állandósulását vetíti előre, s
e szerkezeti válságon semmiféle pénzügyi reform nem segíthet
(legfeljebb ronthat).
Az első következtetés tehát az, hogy az individualista élet-
stratégiák csődjét tudatosítani kell, és a társadalm i cselekvésnek
elsősorban a polgári kezdeményezések m egszervezésére kell irá­
nyulnia.
A dem okrácia helyreállításáért 1989-ben m egszerveződő
erők kivívták annak jogi kereteit és deklarálták a szabadságjo­
gokon nyugvó társadalm at. ANTALL József azonban nem ok nélkül
hivatkozott az MDF első országos gyűlésén EÖTVÖS József intel­
m ére, mely szerint a demokráciát nem kim ondani, hanem organi­
zálni kell. Ez a szervező m unka elsőrangú kötelessége m inden
dem okratikus politikai pártnak, de a szolidaritás értékeit illetően
feladata az egyházaknak, tudom ányos és kulturális szervezetek­
nek, a gazdasági önkéntes rendszabályok terén pedig a kam aráknak
és szakm ai szövetségeknek.
Ami a korm ányt illeti: a kormányzás stílusa m intát ad. Ezen
keresztül a társadalm i szolidaritás erősítésére ugyanúgy alkalmas,
m int gyengítésére. A m a érvényesülni látszó tévhittel szem ben a
jogszerűség nem formai kellemetlenség, am in nagyobb célok érde­
kében a korm ányzat átléphet. Nem: különösen abban a társadalom ­
ban és gazdaságban, amelyben nem fejlődhetett ki eléggé a stabilitás
és kiszámíthatóság értéke, a jogszerűség és jogkövetés a kormányzati
m unka elsőrendű minősítő kritériuma.
576 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

A korrupció terjedését im m ár a külvilág is észleli: ennek m egféke­

zése sem kizárólag korm ányzati ügy, hiszen — am int D urkheim től
az im ént olvashattuk — nem elegendő az állami cselekvés, az is
kell, hogy a jogszabályokat az esetek nagy átlagában betartsák. A
korrupció azonban olyan bűn, amely definíció szerint leginkább az
állam szervezetben (központi korm ányzatban, helyi önkorm ány­
zatban) valósul meg. Bizonyos fokig érthető, hogy a széles és
kialakult „elvtársi" körrel a háta m ögött a hatalom ba visszatértek­
nek nehéz a dolga, mivel az esetek döntő többségében azokkal
szem ben kellene a közjót képviselni, akiknek anyagi és szervezeti
tám ogatásával a hatalom ba bekerültek. A zonban a korm ányzók
felelőssége ép p en abban van, hogy — a köz szolgálatában —
szükség esetén a saját bázisukkal szem ben is fel tudjanak lépni.
A korm ányzat a jogszerűség és erkölcsösség m ellett legyen
kiszám ítható is. Amit a közgazdaság tranzakciós költség néven
ism er, az nagyrészt az em beri-intézm ényi kapcsolatok bizonyta­
lanságai és kockázatai m iatt lép fel.
A bizonytalanság legkézenfekvőbb megnyilvánulása a hitel­
ügyletnél felszámított kockázati prém ium, vagyis az a kamattöblet,
melyet a kölcsönadó kizárólag azért épít be a kölcsön árába (kamata­
iba), mivel az ügyfél megbízhatóságáról nincs teljesen meggyőződve.
MIATT VAN AZ, HOGY A LEGJOBB HÍRNEVŰ ADÓSOK (Japán,

£ N ém etország, vagy az USA) nem zetközileg a legolcsóbban

tudják finanszírozni államadósságaikat, míg a nagyobb koc­
kázatot képviselő országok hatóságainak ennél nagyobb kam atjö­
vedelm et kell ígérnünk. M agyarország szám ára — am int az ábra
m utatja — az amerikai állam papírokhoz képest 2-3%-os felárat,
vagyis többletköltséget jelent ez a „hírnév"-tétel, szem ben például
Csehország 0,5-1 %-os kamattöbletével.

1. ábra. Állam kötvények hozama 1993-94-ben, bázispontokban

(forrás: IMF, 1995)
 BOD PÉTER ÁKOS: AZ ÉRTÉKTEREMTÉS ERKÖLCSÉRŐL 577

A tapasztalat azt m utatja, hogy bizonyos idő u tán a külvilág elis­

meri és beszám ítja a m egbízható viselkedést. Jó fiúnak, „em inens
tanulónak" nem szűk értelem ben vett lelkiismereti okokból kell
lennünk: az önérdek is a kiszám ítható p artner szerepet ajánlja
szám unkra.
M Z ÜZLETI HÍRNÉV MEGSZERZÉSE IDŐT IGÉNYEL. Példaként te-
Z J kinthetjük a száz évvel ezelőtti viszonyokat. Akkor a m agyar
-i- -«.állam papírok piaci eladhatóságához magasabb kam atot kel­
lett ajánlani, m int az osztrák papírok esetén. Az ok nyilván az volt
akkor is, hogy a m agyar adósságot valamivel kockázatosabbnak ítél­
ték, és az államcsőd eshetőségét beépítették a kam atszintbe.
Mivel azután a m agyar adósságok törlesztése éppúgy re n d ­
ben zajlott, m int az osztrákoké, egy idő m úlva a két ország állami
papírjainak kam ata azonos lett, tehát m egszűnt a kárunkra fennáló
kam atkülönbség. A 2. szám ú ábra azt is m egm utatja, hogy ez a
konszolidációs folyamat, sajnos, vagy másfél évtizeden át tartott.

2. ábra. A m agyar és osztrák a ranykötvények hozam a, 1881- 1900

(%)

A jogtalanságtól és a (nem zetközi) szerződésszegéstől való kor­

m ányzati távolságtartás fontos, de nem elégséges feltétele a pros­
perálásnak.
Mai helyzetünkben a korm ánynak aktív politikát kell foly­
tatnia a gazdaság és a társadalom válságának és sikertelenségeinek
feloldása, valam int a szolidaritás és bizalom erősítése terén. N em
elégséges az állam jóindulatú semlegessége a demográfia, az orszá­
gon belüli területi aránytalanságok, a közteherviselés nyilvánvaló
megsértése (adócsalás, tám ogatással való visszaélés), az egészség-
ügyi állapotok terén.
578 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

Végül: m ind a társadalm i szolidaritás, m ind a gazdaság tranzakciós

költségei szem pontjából döntő a pénzhígulás megállítása. Az a
korm ánypolitika, amely a bevételek és a kiadások közötti rést az
inflációval tünteti el, nem csak hogy nem becsületes, de követhe­
tetlen társadalm i változásokat is generál, m elyek gyengítik a szoli­
daritás és a folyam atok kiszám íthatóságát.

TT""T ZEK AZ AJÁNLÁSOK nem lépték át az erkölcs szűkén vett

B— (utilitárius) értelm ezését. N em érintettem a igazságosság, a
* J szellemi összetartozás témáját. N em tértem ki a nemzeti érzés
gazdasági felemelkedést szolgáló erejére, bár néhány friss példa
elem zésre kínálja magát: a külső m egfigyelőknek pozitív m eglepe­
tést okozott a szlovák, horvát nem zeti önállósodást kísérő gazda­
sági stabilizáció sikere, és részben idevonható a cseh fejlődés pél­
dája is. M indezek elemzése nélkül is bizonyítottnak látom azt a
tételt, hogy a társadalom erkölcsi viszonyai meghatározzák a jog, a
szóbeli és írásos kötelezettségvállalás, a mások szem pontjainak be­
számítása, a társadalmi bizalom és szolidaritás erejét, ezen társa­
dalm i intézm ények pedig determ inálják a munkamegosztás szin t­
jét és hatékonyságát. Ha a rendszerváltozás lelassul vagy elakad, és
nem vezet el a m odern polgárodottság szintjére, akkor csak az
olcsó bérű, m indenhol m egcsinálható m unkák m aradnak nekünk.
Ez viszont bezárná az ország nagyobb felét a késő szocializmus
fogyasztási, emberi újratermelési mintájába. Ez a m inta az érintet­
tek önkizsákm ányolásához, állandó csalódottságához és a társada­
lom (a nem zet) egészétől való távolodásához vezetne. Ezt elfogad­
ni nem szabad.
B ő d Péter Ákos

Hivatkozások:
Coase, R. H. (1937): The nature of the firm. Economics, No. 4.
Coase, R. H. (1960): The problem of social cost. Journal of Law and Economics,
No. 3.
Dürkheim, Émile (1986): A társadalmi munkamegosztásról, MTA Szociológiai
Kutató Intézet kiadványa, Budapest
Economist Intelligence Unit (1995): Hungary — 4th Quarter
Fukuyama, Francis (1995): Trust — The social Virtues and the Creation of
Prosperity, Hamish Hamilton, London
IMF (1995): Private Market Pinancing for Developing Countries
Komlos, John (1983): The Habsburg Monarchy as a Customs Union, Princeton
UP, N ew Yersey
Smith, Adam (1992): A nemzetek gazdasága, KJK, Budapest
Weber, Max (1982): A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme, Gondolat,
Budapest
4-5. ábra INFANTILIS, HISZTÉRIÁS FÉRFI ÖNGYILKOSSÁGI FANTÁZIÁI
 TÁRSADALOM — GAZDASÁG
— TERMÉSZET
avagy az euro-amerikai civilizáciá
egyensúly nélküli hármassága

P. SOROKIN az em beriség m űvészi form áinak, filozófiai, jogi és

tudom ányos rendszereinek és társadalm i alakulatainak történeti
áttekintését nyújtó, 1937-ben m egjelent három kötetes szociológiá­
jában (Social and Cultural Dynamics) a 20. századhoz érve a követ- f/
kezőket írja: ^ 5 "^ p -Ä 1 /W i C ® '
az utóbbi két évtized alatt végtelen sokasága volt szüntelen
kisebb válságoknak, amelyek rajtunk keresztül ömlöttek, mint az
óceán hullámai....
Politikai, mezőgazdasági, kereskedelmi és ipari válságok. A ter­
melés és a fogyasztás válsága. Morális, jogi, vallásos, tudományos
és művészeti válság. A tulajdon, az állam, a család, az ipari
vállalkozás, a köztársaság és monarchia, az autokrácia és demok­
rácia, a diktatúra és önkormányzat, a kapitalizmus és szocializ­
mus, a fasizmus és kommunizmus, a nacionalizmus és internaci­
onalizmus, a pacifizmus és militarizmus, a konzervativizmus és
radikalizmus válsága. Az igaz, a szép, az igazság és az igazságos­
ság válsága. Kultúránk egész értékrendszerének válsága...
E krízisek mindegyike megrázza kultúránk és társadalmunk leg­
mélyebb alapjait, és mindegyike a legyőzöttek és a romok légióját
hagyja maga mögött."
SOROKAT OLVASVA SZINTE ELFOGY A LEVEGŐNK, különöskép­

£ pen akkor, ha arra gondolunk, hogy m indezekhez a 20.

század m ásodik felében egy újabb, az em ber és a term észeti
környezet közötti konfliktus társult. A bioszféra és az em ber alkotta
m űvi világ, a techno-ökonoszféra kapcsolatrendszerében súlyos
zavarok tám adtak, egyre határozottabb a felismerés, hogy a nyers­
anyag- és energiaforrások kim erülhetnek, a term észeti környezet
hulladéktűrő képessége pedig nem korlátlan. Kényszerítő erővel
fogalm azódik m eg a kérdés: a visszaélés az erőforrásokkal m ilyen
m értékben fosztja meg a jövendő generációkat és a másfajta beren­
dezkedésű társadalm akat az értelm es és elfogadható emberi léte­
zés lehetőségétől.
 PAPP SÁNDOR: TÁRSADALOM-GAZDASÁG-TERMÉSZET 581

„BIOSZFÉRA-TECHNO-ÖKONOSZFÉRA" k apcsolat, m á sk én t fo ­
galm azva az anyagcsere erősödése a term észeti környezet­
tel a helyi m értékű gondokat globális m éretűvé változtatta,
s az em beriség történelm e során eddig m ég nem tapasztalt kölcsö­
nös gazdasági és környezeti függőséghez vezetett el.
Az elm ondottak alapján kézenfekvő, hogy az ökológiai és
a technológiai-gazdasági alrendszerek szoros kapcsolata, kölcsö­
nös függősége nem engedi meg, hogy a jelentkező problém át egy­
mástól elválasszuk. Az ökológiai szem pontok figyelmen kívül hagyá­
sával a technológia és a gazdaság növekedése nem több, m int rövid
távú rablógazdálkodás. M ásként fogalmazva: az ökológiai szem pon­
tokra érzéketlen gazdaság és fogyasztás hosszabb távon fenntart­
hatatlan, a közeljövőben pedig hatalm as károkat okoz.
A két alrendszer hosszú távú, m űködő egym áshoz illeszté­
se — fenntartható rendszerben — teljességgel eltérő értéktartal­
m uk m iatt nehezen valósítható meg. H atékonyság, term elékeny­
ség, állandó növekedési kényszer, profit-orientáltság, m am ut­
technológiák, m onokultúrák az egyik oldalon, m íg a bioszféra
értékei: sokszínűség, változatosság, széles határok közötti alkal­
m azkodóképesség, körfolyam atok, öngyógyító képesség.
A két szféra időskálájának egybevetése is igen tanulságos.
A bioszféra „kész" világforma, míg a m űvi világ létrejövő, készülő.
Változásai, átalakulásai, növekedése rendkívül gyors a term észet
időskálájához mérve. (Az ásványolaj kitermelési sebessége ma
m integy hatm illiószorosa képződési sebességének.)
A két alrendszer kapcsolata tehát kényszerkapcsolat, az
egym áshoz illesztés egyetlen alternatívája valam ilyen opti-
malizációs folyam at eredm énye lehet.

2.

Mi ebben az új? — fogalm azódik m eg gyakorta az erőltetetten

optim ista kérdés, hiszen mióta em ber az em ber a vázolt kapcso­
latrendszer nagyjából és egészében véve így m űködik. A döntő
különbség mégis az, hogy a 20. század m ásodik felére az em ber
anyagcseréje term észeti környezetével oly m értékben felgyorsul,
hogy bizonyos korlátok kényszerítő erővel kirajzolódni látszanak.
Az em beriség történelm e során a term észeti környezethez
való viszonyt tekintve végső soron három nagy korszak különít­
hető el. A m ítoszok korában, ezt talán „édenkerti" létezésünk
idejének is nevezhetjük, az em ber benne él a term észetben, annak
integráns része. Idézzünk csak a Biblia terem téstörténetéből:
„És vévé az Úr Isten az embert, és helyezé őt az Éden kertjében,
hogy mívelje és őrizze azt. És parancsola az Úr Isten az embernek,
mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz
tudásnak fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról,
bizony meghalsz." (lM ózes 2,15-17.)
582 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

Messze vezetne, ha ezen a ponton arra keresnénk a választ, hogy

a tudás fájáról szóló történet m ennyire képezi, képezheti kiegyen­
lítését a gyakorta tévesen értelm ezett „hajtsátok birodalm atok alá"
szakasznak (lM ózes 1,28.), s a „tiltott fa" mi m ódon figyelmezteti
és óvja az em bert, hogy m indezt úgy fogadja el, ahogy kapta,
„mívelje és őrizze", de a birtokba vételnek, a behatolásnak igenis
határozott korlátái vannak. Az em ber legyen tehát jó sáfára és
hűséges szolgája a rábízottaknak.
A m á so d ik n a g y szak asz a k on frontáció korszaka, am ely az
eu róp ai kultúrában m arkánsan a DESCARTES-i g o n d o la t, a valóság
k ettév á la sztá sa (res cogitan s — res exten sa) n y o m á n in d u l v ilá g h ó ­
d ító, léleg zetelá llító fejlő d ést-n ö v ek ed ést h o zó útjára. A v a lóság
racionális feltárását k ö zép p o n tb a h e ly e z ő , mára tú lh a n g sú ly o zó
felfo g á s o d a v ez e te tt, h o g y v é g ső soron elhatároltuk m agu n k at
term észeti k ö rn y ezetü n k tő l, s m e g fe le d k eztü n k arról is, h o g y m i
m ó d o n k o m m u n ik á lh a tu n k és k oop erálh atu n k a k ö r n y e z e tü n k ­
b en lé v ő o rg a n izm u so k sokaságával. A D escartes-i g o n d o la t n y o ­
m án a z u n iv e r z u m o t eg y m á stó l elválasztott objek tu m ok b ól álló
m ech a n ik u s rendszerként kezeljük, s az objektum okat azután az
a n y a g alapvető ép ítők öveivé redukáljuk. Ezek tulajdonságai és köl­
csönhatásuk m in d en term észeti jelen séget m eghatároz. A term észet­
n ek e z e n induktív, analitikus, redukcionista és atom izáló szem lélettel
kialakított k ép ét u tóbb az élő organ izm u sokra is átvitték.
EM NEHÉZ KIMUTATNI, h o g y a világ ilyen m ech an isztik u s
^elfogása a legtöbb tudom ánynak ma is alapját képezi, és
életünk m inden területére erős befolyást gyakorol. Ez veze­
tett az akadémiai diszciplínák m ára áttekinthetetlen, összefoghatat-
lan specializációjához, am inek bürokratikus következm ényei kéz­
zelfoghatóak.
A 20. század végén egyértelm ű a szem léletváltoztatás szük­
ségessége: a kartéziánus-new toni közelítésm ód nyom án gyakor­
lattá vált konfrontáció helyett: együttm űködés. A term észet jó
kooperáló partner, antropogén beavatkozásokat kiegyenlítő ké­
pességei hihetetlenül nagyok, de — term észetesen — nem végte­
lenek. M a ott tartunk, hogy kapacitásait bizonyos helyeken (a nem
m egújuló vagy a lassan regenerálódó erőforrásokat, a környezet
hulladéktűrő képességét) m ár kim erítettük. Sok nehézséggel glo­
bális m éretekben is szem be kell néznünk. Persze a gondolat, hogy
együtt kell m űködnünk a term észettel, a civilizációs életform ába
beágyazott em ber szám ára — m inden bizonnyal — m eghökkentő
következtetésnek látszik, hiszen figyelme az együttm űködésnek
csupán antropogén form áira irányul, másfelől ehhez — m int azt
az im ént lá ttu k — képességét csaknem teljesen elveszítette. M eggyő­
ződésem , hogy a környezettel való kommunikáció nyelvét újra m eg
kell tanulnunk. Filozófiai fejtegetés tárgykörébe tartozik, hogy ezt
csupán utilitárius nézőpontból, biológiai létalapunk m egőrzése ér­
dekében tesszük-e, vagy azon felfogás alapján, hogy az em ber nem
uralkodója, csupán egyike a Földet benépesítő fajoknak.
 PAPP SÁNDOR: TÁRSADALOM-GAZDASÁG-TERMÉSZET 583

A z együttm űködés korszakába való belépés megvalósításának előfel­

tétele tehát szemléletbeli változásunk egy új értékrend kialakítása.

3.

IELŐTT NAPJAINK URALKODÓ ÉRTÉKRENDJÉRŐL, an n ak el­

M kerülhetetlenül szükséges átalakításáról beszélnénk, időt

kell szakítanunk arra, hogy a bevezetőben leírt kettős
nagyrendszert (techno-ökonoszféra — bioszféra) kibővítsük. A
bioszférából sajátos adottságai (gondolkodó lény) révén kivált és
társadalom m á szerveződött em ber a m aga viszonyrendszerével és
értékfelfogásával adja a civilizációs társadalm akat leíró modell
harm adik pillérét. Ezen társadalm ak értékkészletének vizsgálata
alapvető fontosságú abból a szem pontból, hogy egyértelm űen
m eghatározza, hogy a társadalom m ilyen művi világot (technoló­
giai-gazdasági rendszert) hoz létre és m űködtet, továbbá m ilyen a
viszonya a bioszférához, azaz a term észeti környezetéhez.
Az euro-am erikai civilizáció gyökerei a görög-róm ai-zsidó-
keresztény/keresztyén hagyom ányokba nyúlnak vissza. A közép­
kori európai em ber szám ára századokon át ez a tradíció a m egha­
tározó, annak is három oszlopa, PÁL apostol korinthusbeliekhez
írott 1. levele szerint: „Most azért m egm arad a hit, rem ény, szeretet,
e három ; ezek közöt t pedig legnagyobb a szeretet." Ez az értékrend
a valóságot, a valóság lényegét a materiális világon túl, a spirituális
térben keresi. Ebben a felfogásban az etikai értékek abszolutizálód-
nak, s az ezen alapuló létezés a jóság, az igazság és szépség transz­
cendens norm ái szerint m űködik.
Az elvilágiasodás kezdetei az európai reneszánsz korához
kapcsolódnak, s ez egyben az értékfelfogás m arkáns m egváltozá­
sát hozza magával. Jellemző m ozzanatai: individualizm us, realiz­
m us, az antikvitás értékeinek feltárása, a term észet felfedezése,
továbbá az, hogy „az eredm ény, a siker feledteti, hogy az eszközök
esetleg nem voltak tisztességesek" (MACHIAVELLI). M egkezdődik
az erkölcsi értékek realizálódása.
A felvilágosodás és a francia forradalom m egajándékozta
Európát a világtörténelem leggyönyörűbb, ám legálságosabb —
m ert teljesíthetetlen — jelszavával: szabadság, egyenlőség, testvéri­
ség. M ára jól tudjuk, hogy az egyéni és csoportszabadság adott
határon túli hangsúlyozása és megvalósítása súlyosan sérti az
egyenlőség elvét. Történelm i tapasztalat, hogy az anarchia felé
hajló szabadság-m ám or nem áll m eg m ások szabadság-köreinél.
Az egyenlőség m értéken túli hangsúlyozása pedig egyenlősdit
eredm ényez, és súlyosan sérti a szabadság elvét. A testvériség
szerződéssel szabályozott érdek-csoportosulássá változott, am e­
lyet bárm ely szerződő fél — ha érdekei úgy kívánják— könnyedén
felbonthat. A belső értékvállalással egybetartozó közösségek he­
lyett m egjelenik a rendszerint kívülről, m echanikus eszközökkel
egybetartott kollektívum.
584 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

A jelenlegi civilizációs növekedés két pillére: maximális anyagi

fogyasztás és ehhez kapcsolódó optimális termelés. Az anyagi
fogyasztás misztifikálódott, több tekintetben presztízsfogyasztás
jelleget öltött, s ez a tény eddig még soha nem tapasztalt m ódon
terheli a Föld véges erőforrásait, másfelől a ro p p an t töm egű term e­
lési és fogyasztási hulladék elhelyezése, ártalm atlanítása illetve
átalakítása alig m egoldható nehézségeket tám aszt. M indezt tetézi,
hogy a Föld népességének anyagi javakban hiányt nem szenvedő
húsz százaléka használja fel az erőforrások nyolcvan százalékát.
Ebből fakad m indaz, ami a jövőtől való félelemre okot ad: dem o­
gráfiai csapda, urbanizációs gondok, az energiaválság és a nukleá­
ris energia kérdőjelei, hulladékhegyek és újrahasznosítás, a m ű ­
trágyázás és növényvédelem káros kísérőjelenségei, a term észet
spontán anyagforgalm ának m egzavarása, a m elegházhatásból ere­
dő globális klím aváltozás lehetősége, savas ülepedéstől pusztuló
erdők látványa, a sztratoszféra ózonrétegének pusztulása, talajeró­
zió, a biológiai sokszínűséget érintő veszélyek — hogy csak a
legégetőbb gondokat idézzük. M indez társul az em ber testi- és lelki
állapotát károsan befolyásoló szim ptóm ákkal: növekvő erőszak
(egy sajátos újbarbarizm us megjelenése), degenerációs betegsé­
gek, kábítószer, alkoholizm us, az öngyilkosságok fokozódó szám a,
az em ber elm agányosodása.

4.

ZEN JELENSÉGEK — TUDNUNK KELL — nem m inden előzm ény

£ és előzetes figyelmeztetés nélkül szakadtak a nyakunkba a

század végén. Hogy csak egyetlen példát említsek, O.
SPENGLER a húszas évek elején publikálta akkor nagyhatású, ám
nálu n k az elm últ negyven évben nem igen olvasható m űvét, A
Nyugat a lko n y á t Ebben az emberiség történelm ét nyolc nagy
kultúrkörre bontva — babiloni, kínai, egyiptom i, indiai, antik,
mexikói, arab, nyugati — m int hatalm as freskót vázolja fel. M on­
dandójának lényege abban foglalható össze, hogy ezen kultúrkö­
rök kezdeti szakasza a kultúra korszaka, amely a terem tést, a
terem tett világot m egérteni törekvő emberi géniusz m űködésének
és m űködési form áinak a kora. Ezen kör késői, hanyatló korszaka
a civilizáció, am elyben az emberi aktivitás következtében létrejövő
m ásodik valóságra, a m űvi világra vonatkozó ism eretek és m űve­
letek válnak elsődlegesen fontossá (technikák, technológiák, gaz­
daság, pénzügyek, stb). Ez a szakasz tehát művi állapotot testesít
m eg, és valam ilyen eredendő kiszolgáltatottság a jellemző rá. Bár
ro p p an t erős, mégis törékeny és sérülékeny; alapállapota a ráutalt­
ság és függőség. N apjainkban a civilizáció eredendően nyers­
anyag-, energia- és információfüggő alakzat.
Más spengleri jegyek: kialakul a világváros és az akár kon­
tinensnyi m éreteket öltő vidék ellentéte (ma talán az ún. fejlett és
fejlődő világ konfliktusa); az organikus nép, amely a kultúra kor­
 PAPP SÁNDOR: TÁRSADALOM-GAZDASÁG-TERMÉSZET 585

szakára jellemző, a civilizáció fázisában szervetlen töm eggé válik;

a civilizáció alapkritérium a a hasznosság; a technikai tökéletesség
soha nem látott szintre emelkedik, a m űvészet és a filozófia ug y an ­
akkor végóráit éli; a dem okrácia látszatdem okráciává torzul; az
eredendő vallástalanság a civilizáció jellegzetes vonása; a civilizá­
ciós szakaszt egy vegetatív posztkultúra szakasza követi.

5.

Z EZREDFORDULÓ IMÉNT VÁZOLT SÚLYOS KIHÍVÁSÁRA e d d ig

adott válaszok nagyjából három csoportra oszthatók. Az
első válasz és a m ögötte felsorakozó csoport a kiutat a
termelés, a növekedés fokozásával, a jelenleg fő irányok folytatását
képzeli el. Továbbra is bízik az új technológiai vívm ányokban, s a
gazdaság helyzetét kívánja szinte m inden áron egyensúlyba hoz­
ni. R oppant erőfeszítéseket tesz arra, hogy a „növekedés-inflá-
ció-m unkanélküliség-külső/belső egyensúly" m ágikus négyszö­
gében, am it talán helyesebb lenne a civilizációs társadalm ak
Berm uda-négyszögének nevezni, rendet terem tsen, egyensúlyt
hozzon létre, holott valójában m ásra nem képes, m int arra, hogy a
problém ákat a kom plex társadalm i összefüggések szövetében ide-
oda tologassa.
Ez a felfogás értékrendjének középpontjába a technológiai­
gazdasági rendszer növekedési igényeit helyezi, a társadalom
szem pontjait csupán azon a szem üvegen keresztül szemléli, hogy
az em ber termelési és fogyasztási tényező, és m inden cselekedetét
gazdasági racionalitás vezérli. Ami gazdaságtalan, az nagyobb
rossz, m intha valakiről azt állítjuk, hogy ocsm ány és erkölcstelen.
A szociális szem pontokat gazdaságon kívüli kényszerszem pont­
ként érzékeli, s a term észeti tőke, m int közös kockázati tőke am or­
tizációjával sem számol. A hárm as nagyrendszer — társadalom ,
gazdaság-technológia, term észet — elemei közül tehát a m ásodik­
ra helyezi a hangsúlyt.
A m ásodik csoport nem híve ezen tendenciák továbbvite­
lének, az anyagi javak tömegével szem behelyezi egy új — részle­
teiben m ég kidolgozatlan— életm inőség igényét. Ellenzi a m am u t­
technológiákat, a termelési m onokultúrát, a nukleáris energiát, a
m egújuló és veszély nélküli energiaforrásokért száll síkra, és a
term észettel összhangban álló életform át hirdeti. A hangsúly itt
tehát a term észeti környezetre, m int biológiai létezésünk alapjára
helyeződik. Az egyik közvetítés szerint nagyon is praktikus okok­
ból: ne vágjuk m agunk alatt a fát!, a másik felfogás viszont azt a
filozófiai kérdést vizsgálja, hogy az em ber valóban a term észet
egyedülállóan kiem elkedő terem ténye, vagy csak egy a többi kö­
zött, s a válasznak m ilyen következm ényei lehetnek.
A harm adik közelítésm ód áthidaló m egoldást keres. Elis­
meri ugyan, hogy életm ódunk alapja csak egy hatékony közgaz­
dasági rendszer lehet, de a növekedést egy em beribb lét szolgála­
586 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

tába kívánja állítani. Ez a felfogás a szükségletek oldaláról indul ki,

am elyeknek kielégítése m ég a gazdag országokban sem teljes, nem
is beszélve a harm adik világról. A stratégiát ezen m odellek szerint
világm éretekben kell m egtervezni — gazdasági, társadalm i, kör­
nyezeti kölcsönös függőség — és azt a déli és északi országokban
egyaránt felmerülő szükségletek feltárásához kell kötni. Egyértelmű,
hogy ez a szándék a nem zetek fölötti értékeket helyezi előtérbe, s a
nemzeti értékeket vagy azok adott körét az előbbiek mögé helyezi. A
végső cél — világosan látnunk kell — itt is a növekedés fenntartása,
jóllehet ellenőrzött körülm ények között, s a gondok megoldása kap­
csán az országhatárok okozta gátak lebontásával a problém am eg­
oldás globális szintre terelése.
A reális országok reális korm ányai m a — ro p p an t teh etet­
lenségi erő szorításában, am inek gazdasági, társadalm i és politikai
okai egyaránt vannak — lényegében véve az első csoport által
m egfogalm azott elveket követik, bár napjainkban m ár a harm adik
csoport által körvonalazott értékrendnek is vannak hívei.

6.

Z IMÉNT VÁZOLT, EGYRE SÚLYOSBODNI LÁTSZÓ konfliktus-hal -

m áz m ögött — talán nem túl kockázatos kijelenteni —
valójában az emberi személyiség, az egyén újszerű felfogása
áll. A vezető civilizációs társadalm akban a század hatvanas éveiben
bekövetkezett nagy változás új korszakot indított el, am elyet he-
donizm usnak, nárcizm usnak vagy neo-individualizm usnak egy­
aránt m inősíthetünk. (G ondoljunk itt a Max WEBER-i osztályozás­
ra: puritán-felhalm ozó, avagy hedonista-fogyasztó m agatartás.)
Az egyes em ber, generációtól függetlenül, önm aga keresését tekin­
ti a legfontosabb céljának. M intha rádöbbent volna, hogy addig
előírásoknak, kötelezettségeknek engedelm eskedett, korlátok sze­
rin t élt, s ezen állapotából az egyéni kibontakozás, az önm egvaló­
sítás m int központi érték felé vette az útját. M indez persze a
materiális fogyasztásnak, pontosabban a Föld erőforrásai fokozott
felelésének új és új lendületet adott. A szükséges eszközöket pedig
m indezekhez az új és m ég újabb technikák és technológiák egyre
gyorsuló ütem ben szállították és szállítják.
M indehhez társult a szabadság újszerű értelm ezése. Ko­
rábban a szabadság „eszközértékét" jelentett, értelm ét azoktól a
szép és nem es céloktól, értékektől nyerte, am elyekhez elvezetett.
Eszköz volt tehát a jó és nem es eléréséhez. Ha a szabadság „végső
érték", nem eszköz, hanem létcél, akkor nem jelent m ást, m int
m inden kényszer m egszűnését. A tartós kapcsolat, az elkötelezett­
ség, vállalás, ígéret, adott szó, értelm es önkorlátozás, előbb-utóbb
úgy tűnik fel, m int a szabadságtól való megfosztás. Ez a fajta
szabadság nem ism erheti a felelősségvállalás kategóriáját sem,
hiszen az ezt vallónak nincs m iért felelősséget vállalnia, m inthogy
 PAPP SÁNDOR: TÁRSADALOM-GAZDASÁG-TERMÉSZET 587

az ily m ódon „felszabadult" egyén m inden érték legm agasabbika,

letétem ényese és m értéke, afféle pszeudo-istenség.
A zonban nagyon fontos figyelemmel len n ü n k arra, hogy
az ily m ódon m agát a társadalom ból, az emberi közösségekből
önként kirekesztő, talajtalanná váló, kapcsolatok nélküli szem ély
ism ét csak az anyagi fogyasztás fokozásában véli m egtalálni az
egyetlen járható utat. Pedig a szükséglet m inden növekedése vég­
ső soron úgy hat, hogy megnöveli az em ber függőségét a szám ára
ellenőrizhetetlen külső erőktől, s ezért m egnöveli az egzisztenciális
félelmet. Az „üvöltő m agány" szabadsága önvédelem ként terem ti
m eg a m ásság elism ertetésének kényszerét. A zonban, ha m inden
m ásságot egyform án piedesztálra em elünk, többé nincs értelm e a
jó és rossz, az értékes és értéktelen, a b ű n és erény, a jelentékeny
és jelentéktelen a fontos és lényegtelen m egkülönböztetésének,
pontosabban: a döntő, hogy hányán állítják ezt vagy azt, m indent
relativizálandó. Az értékek hierarchiája m egszűnik, eltűnik a h a ­
gyom ány, m ögöttünk — ezen felfogás szerint — ily m ódon nem
ősök sorakoznak, hanem eltem etett vagy eltem etetlen hullák, s
előttünk — m eglehet — pusztán elkapart embrió- töredékek. En­
nek a felfogásnak két alapjellemzője: a test és a jelen idő, az időben
egydim enziós pontszerű szeletember-lét.
M indez jól m űködik addig, amíg a fizikai állapot m egfele­
lően funkcionál, a materiális igények kielégíthetők. R oppant kér­
dés, persze, hogy a kollapszus u tán egy ilyen felfogástól uralt
társadalom ban m ilyen m értékű lehet és hogyan m ű k ö d h et az
egyes em ber szám ára a közösségi ellátás rendszere.

■ 1 S EZEN A PONTON elk erü lh etetlen ü l m eg kell fo g a lm a zn u n k

r - e g y drám ai kérdést. SZOPHOKLÉSZ vajon m eg ism ételn é-e ma
J J az em b er iránti csodálatáról szó ló m on d atát, ha szem tan ú ja
le n n e a z o n p u sztításn ak , am it az em b er a term észeti k ö rn y ezetb en ,
a saját b io ló g ik u m á n és kulturális ö rö k ség éb en v ég h ezv itt? V aló­
sz ín ű , h o g y h allgatn a, m ert m in d e z rá d ö b b en ten é, h o g y v ilá g m ai
n e h é z s é g e in e k eg y ik szem léleti ö ssz e te v ő je a z em b er „ön csod ála­
ta", egyfajta ö n teltség e, a szellem i k é p e ssé g e iv e l, racion alizm u sá­
val ö ssz e fü g g ő te v é k e n y sé g e . D escartes k ijelen tése — „Cogito ergo
sum" — a z euro-am erikai civilizáció em b erét felbátorítja arra, h o g y
m agát inkább értelm ével, m int teljes „hárm asságával" — biológiai
lé n y , g o n d o lk o d ó lé n y , társadalm i lé n y — a zon osítsa. A hárm as
n a g y ren d szer — társadalom , tech n o ló g ia -g a zd a sá g , term észet —
k on flik tu sain ak a lap vető szem léleti oka — ma m ár látjuk — az
euro-am erikai civilizáció em b erén ek ö n érték elési zavara, a z a tén y,
h o g y a n y u g a ti em b er „kigondolkodta" m agát term észeti és társa­
dalm i k ö rn y ezetéb ő l. E zzel e g y ü tt a term észeti k ö rn y ezet elem ei
leérték elő d n ek , p on to sa b b a n az em b er szám ára való felh a szn á lh a ­
tóságu k le s z az e g y e tle n értékük. A v ég ered m én y : a term észeti
k ö r n y e z e t, s e z z e l eg y ü tt az em beri b iológik u m lep u sztu lása.
588 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

7.

Z ELMONDOTTAKBÓL — ÚGY GONDOLOM — egyértelm űvé

A válik, hogy döntéseinkben a racionális, analitikus gondol­

kodás túlhangsúlyozása antiökologikus m agyarázathoz ve­
zet el. A racionális szellemiség legbelső term észete az ökológiai
rendszerek viselkedésének m egértését valójában éppenhogy m eg­
akadályozza. (Ezeket a rendszereket úgy definiáljuk, m int a term é­
szeti környezet tetszőleges, valódi vagy képzelt határokkal rendel­
kező részét, am elyeket a bennük létező organizm usok egym áshoz
és a biotikus környezetükhöz való kom plex viszonya jellemez.) A
racionális gondolkodás klasszikusan lineáris (ok-okozat lánc), míg
az ökológiai tudat nem-lineáris rendszerek intuitív m egism erésé­
ből fakad. Az euro-am erikai kultúra em berének nehéz felfognia,
hogy egy jótettből nem feltétlenül születik nagyobb jó, ha m ég több
jót teszünk hozzá. Az ökológiai rendszerek úgy léteznek, hogy
dinam ikus egyensúlyban tartják m agukat, mely ciklusokon és
folytonos ingadozásokon — tehát nem -lineáris folyam atokon —
nyugszik. Éppen ezért, a hozzájuk kapcsolt technológiai-gazdasá­
gi növekedés, vagy akár a Föld lakói szám ának növekedése m eg­
zavarja a term észetes egyensúlyt, és előbb vagy utóbb súlyos ká­
rokhoz vezet.
Az eddigiekből kézenfekvő az a következtetés, hogy a „tár-
sadalom -technológia/gazdaság-term észet" hárm as nagyrendszer
elemei csupán együttesen kezelhetők. A társadalom érdekét szol­
gáló gazdasági cél, feladat, stratégia nem fogalm azható m eg az
ugyancsak a társadalom hosszú távú érdekeit is szolgáló környe­
zeti cél, feladat, stratégia nélkül és megfordítva! A civilizációs
társadalm ak mai szintjén az együttes vizsgálat és az egyes alrend­
szerek értékkészletének együttes figyelembevétele nélküli m egol­
dás aligha képzelhető el.
A feladat nem ígérkezik könnyűnek. Korábban m ár láttuk,
hogy a természeti, a technológiai-gazdasági alrendszerek értéktar­
talmai, továbbá a társadalmi érték- és érdekfelfogása között m ilyen
lényeges különbségek m utatkoznak. Elegendő legyen itt utalnom
ism ét arra, hogy önm agában véve az első nem -profit, míg a m áso­
dik profit-orientált rendszer. A társadalm ak érték- és érdekfelfogá­
sa pedig történelm i távlatban a legváltozatosabb képet m utatja. Ma
azonban egyértelm űen az anyagi fogyasztás vált a társadalm ak
értékrendjének döntően m eghatározó elemévé.
A közügyekkel foglalkozó em bernek, a Homo Politicusnak
ebben az érték-dzsungelben kell — az adott történelm i, társadalm i
helyzetet és a lehetőségeket figyelembe véve — az egyensúlyt
m egterem tenie, az optim um ot megvalósítania. Ha ezt sikerrel te­
szi, akkor létrehozza az ökoszociális jelzővel illethető piacgazdasá­
got, am elynek legfőbb jellemzője talán az lehet, hogy a technoló­
giai-gazdasági döntés egyidejűleg értékítéletet is tartalm az. A d ö n ­
tést tehát nem csupán a pénzben kifejezhető haszon orientálja, a
 PAPP SÁNDOR: TÁRSADALOM-GAZDASÁG-TERMÉSZET 589

m ennyiségi különbségek m ellett az etikai és esztétikai m inőség is

szerepet kap. C supán szám okban gondolkodva ugyanis gazdasá­
gos lehet a környezetet pokollá változtató tevékenység is, m íg a
környezetet megóvó gazdaságtalan. A figyelm eztetést talán a kö­
vetkezőképpen fogalm azhatjuk meg: a tervutasításos gazdaság
összeom lott, m ert nem vette figyelembe a piacgazdaság törvénye­
it, a piacgazdaság — hosszabb távon — összeomlik, ha nem veszi
figyelembe az ökológia törvényeit.
KELL. JÖNNÜNK ARRA, hogy az emberi lehetőségek nem
korlátlanok, illetve, hogy a term észeti környezet és az embe-
M %.ri tevékenység értékét nem csupán az elérhető gazdasági
haszon adja. A gazdasági növekedés, a gazdasági teljesítm ény, a
gazdasági terjeszkedés a civilizált társadalm ak központi tém ájává,
ha nem rögeszm éjévé vált. Pedig a közgazdaságtan ítéletei töredé­
kesek, m ódszeresen korlátos látókörűek, értékítéletet nem tartal­
m aznak, és csak rövid távon érvényesek.
A maximális fogyasztás és az ehhez illeszkedő optim ális
term elés civilizációs m odelljét szükségszerűen át kell alakítanunk.
R em élnünk kell, hogy m űködőképes lehet az a társadalom is,
am elynek alapja a következő elv: m aximálisan jó em beri és társa­
dalm i közérzet, és ehhez társuló optim ális anyagi fogyasztás.
K önnyen belátható, hogy ez kevésbé pazarló modell, egyben azon­
ban értelm ezési problém ákat is megfogalmaz. A „maximálisan jó
emberi és társadalm i közérzet" napjainkban, a közfelfogás szerint,
egyértelm űen a maximális anyagi fogyasztáshoz kapcsolódik,
másfelől szám os, nem kvanfifikálható tényezőt tartalmaz. Ily m ó­
don a kartéziánus gondolkodás keretei között nem értelm ezhető.
Az új értékrend kialakítása m ásként, m int új, vagy az elfelejtett,
m ert fölöslegesnek tartott régi spirituális értékek beépítésével, nem
látszik lehetségesnek.
A Homo Sapiens nek, pontosabban a Homo Fabernek vissza
kell m agát gondolkodnia, vagy inkább „álm odnia" a term észetbe,
újra fel kell fedeznie létének, intellektuális képességeinek term é­
szeti gyökereit. Erre a kvantum fizika oldaláról m ár korábban el­
hangzott a felhívás. Niels BOHR, a századelő egyik legnagyobb
fizikusa így fogalmazott: az em ber nem csupán külső szemlélője,
de résztvevője is a term észet gyönyörű színjátékának.
A Föld mai állapota m ár következm ény, az im ént vázolt
emberi m agatartás következm énye, s a bolygónk arculatát az utób­
bi fél évszázadban drám ai m ódon m egváltoztató em ber belső vilá­
ga az a pont, ahonnét — m egújulást keresendő — el kell in d u l­
nunk. Történelm i tapasztalat, hogy a kultúrák, a civilizációk h alá­
los veszedelem be kerülnek, ha sorsproblém áikat időben felismerni
és azonosítani nem képesek, m ert azok felhalm ozódnak, és egyre
súlyosabbá válnak. Ma az em beriség civilizációi közül az eddig
legrövidebbnek ígérkezőt, az ún. „kőolaj-civilizáció" korát éljük. A
sorsproblém ák pedig sokasodni látszanak! H in n ü n k kell, hogy
vannak cselekvésre kész erők, am elyek a válságot enyhíteni képe-
590 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

sek. Hogy a leginkább kívánt állapot elérhető-e, azt tekintve nem

tagadhatjuk el erős kétségeinket. Spengler kultúrpesszim izm usa
ugyanis nem értékítélet, hanem egyszerűen csak a tények tudom á­
sulvétele. A történelem mély áram lataiban — láthatóan — olyan
ro p p an t erők m unkálkodnak, am elyeket a m aga racionalitására és
cselekvési szabadságára oly büszke em ber csak helyileg, és vi­
szonylag rövid időre, képes m ódosítani, rendszerint katasztrófák
után. A látszat szerint a racionális em ber lassan m eghódítja a
világot, de önm agát végletesen elveszítette, biológiai lény-önm a­
gát fokozódó m értékben pusztítja, a társadalm it pedig atom izálttá,
m agányossá tette. Ha nem tu d u n k hinni abban, hogy létezésünk­
nek van végső értelm e, a növekvő planetáris félelem jegyében
rem énytelenné vagy em bertelenné válunk.
Pa pp Sándor

F o rrá so k

Fritjof Capra: Wendezeit-, Scherz Verlag, Bern, M ünchen, Wien, 1984.

Schum acher, E. F.: A kicsi szép- Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,
B udapest, 1991.
O sw ald Spengler: A Nyugat alkonya-, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1994.
K onrad Lorenz: Der Abbau des Menschlichen; R. Piper Verlag, M ünchen,
Zürich, 1985.
H am vas Béla: A világválság-, M agvető Kiadó, Budapest, 1983.
Czakó Gábor: Mi a helyzet? — avagy a Gazdaságkor tíz titka... Zsámbéki
Katolikus Tanítóképző Főiskola, kultúrantropológiai jegyzet, 1994.
Rezsőházy Rudolf: Múlt és jövő között; Katolikus Szemle, 4 , 1987, Róma; in
Félbemaradt reformkor, Róma, 1990.
N ánási Irén: Az ökológiai látásmód történeti formái; Környezet és Fejlődés,
1/1992. 81. o.

ItX Pí

4 4*

6. á b ra . H A T É V E S G Y E R M E K I D Ő Á B R Á Z O L Á S A
 V
Oolo>-

KÖRBEN ÜLVE — GONDOLATOK

A JAPÁN CSOPORT-ELMÉLETRŐL*

EGY EPIZÓD A Z A T L A N T I ÓCEÁN FELETT

INTEGY Tíz Éve Párizsból N ew York-ba utaztam egy am e­

M rikai légitársaság gépével. A jum bo hátsó részén ültem , a

gép európai és amerikai utasokkal volt tele. Alig értü n k
az Atlanti óceán fölé, hangos beszédre és nevetésre lettem figyel­
mes, am ely a néhány sorra előttem ülőktől eredt. V oltaképpen az
ütötte m eg a fülem et, hogy ebben a különös környezetben honfi­
társaim at hallottam anyanyelvükön beszélni. Könyvem ből felnéz­
ve, m egtaláltam a zaj forrását: egy h ét vagy nyolc tagból álló japán
csoport, zöm ében férfiak, kártyáztak néhány sorral előttem , m eg­
lehetősen hangosan. Lezseren öltözött társaság volt, turistáknak
néztem őket: talán egy divatm agazinnak dolgozhattak, vagy a
filmiparban. Ami a korukat illeti, húsztól negyvenig járhattak. A
középső szakasz két sorát foglalták el, négy-négy ülést, és legna­
gyobb m eglepetésem re a kártyaparti úgy folyt, hogy az elülső
sorban ülők előrehajtották üléseik háttám láit és előre görnyedt
tartásban azon helyezkedtek el, szem ben a m ögöttük lévőkkel.
Soha sem gondoltam volt, hogy a repülőgépek tám láit
teljesen előre lehet hajtani, ezen ám ultam el először. Leginkább
mégis az döbbentett meg, hogy honfitársaim ilyen hangosan szó­
rakoznak, m iközben a többi utas csendesen üldögél a helyén.
Először furcsának találtam, hogy a repülőgép szem élyzete meg
sem kíséreli visszafogni őket, de aztán az jutott eszem be, nyilván
szokva vannak a dologhoz. Végül a vidám társaság álom ba m erült,
és ezzel a légi partinak is vége szakadt.
M eglehetősen zavarba hozott, hogy szem tanújává váltam
egy ilyen japán jelenetnek, ahol honfitársaim m ég a repülő ug y an ­
csak szűkös terében is létre tudták hozni befelé néző körüket,
tudom ást sem véve a többi utasról. Vajon a közvetlen közelükben
ülők hogyan vélekedtek a ricsajos japán buliról, töprengtem m a­
gam ban. N éhányan nyilván sehogy; hiszen ehhez hasonló h a n ­
goskodó amerikai csoportokkal lépten nyom on találkozhatunk az
Egyesül Államok belföldi járatain. Az is igaz, hogy m ások viszont
rosszallóan, sőt dühösen m éregették őket. A csoporton és a szűk

*A szerző és a Japan Echo engedélyével , í LA \ M (X . V O - i ,,

A öl
592 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

kis körük által kiváltott reakción töprengve, belém hasított a felis­

merés: „a körben ülés" egy olyan kép, amely Japán és általában a
japánok szim bólum a is lehetne. Japánul a körben ülést kurumazá-
nak m ondják, de a szó szerinti fordítás „kerék ülés" lenne. A
kurumazn m egformálásával m ásokat kizárhatunk, hiszen a kört
formáló csoport tagjainak csak a hátát láthatják, ami azt is jelent­
heti, „Ti többiek kívülállók vagytok csupán". A körön kívül álló
idegen a körben tőle távolabb lévő, de vele szem ben ülők arcát
látja. Azok pedig a velük szem ben ülő társaikat nézik. Az idegent,
bárm ennyire is közel álljon hozzájuk, a csoport nem fogja figye­
lem re se m éltatni. Ez a fajta, mások iránti közöm bösség látható
például a virágnéző rendezvények szorosan töm örült tivornyázó
csoportjainál is az Ueno park fái alatt, cseresznyevirágzás idején.
A karakóé nevű, hihetetlenül népszerű játék, ami nem más,
m int felvett hangszeres kíséret melletti közös éneklés, a kurumaza
új m egjelenési formája. Az 1970-es évek m ásodik felében tám adt
valakinek az a zseniális ötlete, hogy a karakóé nevű berendezést
felállítja egy bárban, ami ham arosan egész Japánban elterjedt. A
régi csendes bárok, ahová egykor jártam , az új szeszéllyel népesült
be, és a tulajdonosok kedvenc dalaikat harsogják a zenére.
EM MINTHA ROSSZNAK TARTANÁM A KAKAÓKÉT. N em egy jó
barátom kedveli, és néha, am ikor beülünk velük valahová,
még az is előfordul, hogy én is eléneklek egy vagy két dalt.
De egy ilyen m agam fajtának, akinek a repertoárja a 15-20 évvel
ezelőtti szám okból áll, az igazi /crtraofce-megszállottak épp oly ide­
genek, m int a kurumaza csoport. Képtelen vagyok beállni közéjük.
N em tudok szabadulni a gondolattól, hogy kívülálló vagyok, ü n ­
neprontó, és ez m ég akkor is így van, am ikor a velem lévőknek
egyáltalán nem áll szándékukban, hogy kirekesszenek.
Első pillantásra ugyan úgy látszik, m intha a karaoke-bárok
virtuóz előadói ro p p an t jól m ulatnának, de nekem az a gyanúm ,
hogy ugyanolyan görcsösen hajtanak, m int a legnagyobb verse­
nyek résztvevői. Sőt mi több, a m unkahelyi ranglétráról sem feled­
keznek m eg egy pillanatra sem, hiszen attól függ, hogy m ikor ki és
m it énekelhet. El tudom képzelni, milyen kim erült arccal térnek
haza. Japán kurumaza társadalmi felépítésében, ez az órákig való
éneklés is m unkahelyi kötelességnek számít. U gyanez vonatkozik
a golfra is, am ely Japán-szerte dívik.
A kurumaza csoport boldognak és kiegyensúlyozottnak
látszik, de ez csak nézőpont kérdése. Ha perverzek akarnánk
lenni, m ég azt is m ondhatnánk, hogy a kör egy olyan képződ­
m ény, m elyben a tagok állandóan egym ást figyelik, nehogy kivál­
hasson közülük valaki.
Japán, szorgalm ának, összetartásának, hűségének, állhata­
tos önképzésének és más, a japán népre jellemző értékes tulajdon­
ságának köszönheti, hogy ilyen drám ai hirtelenséggel gazdasági
szuperhatalom m á válhatott. Ezekre a jellem zőinkre büszkék lehe­
tünk. A zonban annak is tudatában kell lennünk, hogy ugyanezek
 OOKA MAKOTO: GONDOLATOK A JAPÁN CSOPORT-ELMÉLETRŐL 593

a tulajdonságok exkluzionizm ushoz vezethetnek. N yilvánvalóan

ez fog bekövetkezni a jövőben, hiszen a japán vállalatok m egpró­
bálnak m ind nagyobb szám ban olyan külföldieket alkalmazni,
akik hajlandóak egy m ásfajta füttyszóra táncolni. U gyanazok az
em berek, akik a körön belül nagyvonalúak, egymást kölcsönösen
segítik, nagyon is hajlamosak arra, hogy félelmetesen nehézkes, ar­
rogáns, goromba és intoleráns egyénekké váljanak, am int külső ta­
gokkal kerülnek szembe. Ami engem, szem ély szerint a leginkább
m egijeszt és m egriaszt, az az a tény, hogy kénytelen vagyok belát­
ni, én is hajlam os vagyok rá, hogy hasonlóképpen viselkedjek.
Semmi okunk azt képzelni, a japánok fanatikus xeno fóbiája
m ár a m últé. N oha a kurumaza a fanatizm us tárháza. Az egyetlen
oka, hogy m indeddig nem találkoztunk egy új fanatikus hullám ­
mal, az annak, a szinte egyetem esnek tekinthető hozzáállásnak
köszönhető, m elyet leginkább a „gazdag em ber nem harcol" m on­
dás jellemez. Azt azonban csak az Isten tudja, m it hoz ezzel k ap ­
csolatban a következő tíz év.

EGY BEFELÉ FORDULÓ TÁRSAD ALO M

KURUMAZA ÉVSZÁZADOK ÓTA MEGTALÁLHATÓ a japán nyelv­

ben. A híres Nippo jisho (japán-portugál szótár), m elyet
N agasakiban a jezsuiták adtak ki 1603-ban, tartalm azza a
„curumazani" szót. (a -ni a szó végén -ban, -ben-t jelöl: és ez a
m ondat: „curumazani nauoru" így foglalható össze: „m inden em ­
ber leül a körbe". A „gururito"-ra adott példam ondat (a határozó­
szó „körbe"-t jelent), m ely így hangzik: „gururito curumazani
nauoru" m agyar jelentése „ülést változtatni" úgy, hogy egy emberi
kör jöjjön létre, vagy ilyen form ában leülni.
Bár nincs rá semmiféle bizonyíték, mégis úgy vélem , hogy
a kurumaza valószínűleg Japán középkori vad háborús korszaká­
ban vált népszerűvé. A szó hallatán kirajzolódik előttünk a feszült
arcú férfiak köre, a csatába készülő harcosoké, vagy talán azoké a
gazdag kereskedőké, akik titokban azon tanácskoznak, hogyan is
v édhetnék legjobban az érdekeiket, vagy a falutanács ült össze
m egvitatni, hogyan reagáljanak a földesúr legújabb, m értéktelenül
nagy adóem elésére.
N ők persze nem voltak jelen az ilyen kom oly kurum a-
zákon. Nyilvánvaló, hogy am ikor a vészhelyzeteket sikerült vala­
hogyan m egoldani, a tanácskozás átalakult ünnepi m ulatsággá,
ivászattal, énekléssel és tánccal összekötve. Ilyenkor a nők jelenléte
bizonyára feldobta a kör hangulatát, sőt lehet, hogy ők adták m eg a
dolog varázsát. M ajd pedig, amikor az országban lecsillapodtak a
harcok és eljött a béke, ez utóbbi összejövetelek váltak gyakoribbá.
A kárhogyan is, ez a kör alakú formáció egyesíti legjobban
a csoport pszichéjét, biztosítja a szolidaritás és összetartozás érzetét
egym ás iránt, ugyanakkor a kirekesztettség érzetét a kívül-
594 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

rekedtekben. Az egyetem i baseball- és röplabdaedzők m indig a

kurum azával élnek, am ikor a csapat szorongatott helyzetbe kerül.
Ez a fajta köralakzat valószínűleg m inden olyan népnél
m egtalálható, ahol szokás a padlón vagy a földön ülve elhelyez­
kedni. Viszont nem találunk m inden nyelvben a kurum nznra p o n ­
tos megfelelőt, olyat, ami ennyire képszerűen kifejező lenne.
A kurumnzn szót a kínai jelekben kerék (vagy kerekes
járm ű) és az ülés jel felhasználásával írják le. A kifejezés azonban
a kínai nyelvben soha sem létezett. Gyanítom , hogy ennek az a
m agyarázata, hogy a kínaiak ősidők óta székeken ültek és a lakás­
ban is cipőt hordtak. Széken ülő em berek nem tudnak kurum nzát
kialakítani, m ert ahhoz törökülésben, a földön kell ülni. Ezzel a
fajta ülésm óddal a csoport összetartozásának érzetét erősítik, hi­
szen valam ennyi résztvevő teste ugyanazzal az anyafölddel érint­
kezik. ez az érzés cseppet sem hasonlítható össze a székeken
egym ástól függetlenül ülőkével, akikben pontosan individuális
különbségeik érzete erősödik inkább fel.
A N yugaton, valam int Kínában létrejött életstílus szükség­
szerűen ellentétes a kurumnzn kialakulásával. Az angolban például
a legközelebbi megfelelője a szónak legfeljebb a „körbe ülés" féle
körülírás lehet, de ez távolról sem ébreszt ben n ü n k a japán szóéhoz
fogható különös érzetet. Azt gondolom , hogy az Egyesült Államok
és Japán között az egyre erősödő feszültségek m agyarázata a
kurumnzn és nem kurumnzn társadalm ak közötti alapvető ellentét­
ben rejlik. Ennek az ellentétnek az áthidalásához em beröltőkre
lehet szükség, de én attól tartok, hogy m ég súlyosabb összeütkö­
zésre is sor kerülhet a két ország között.

A JAPÁN ARC

I JAPÁNOK BECSAVAROGJUK AMERIKÁT (sőt az egész vilá­

M got), földet, épület és m űalkotásokat vásárolva felhajtjuk

az árakat; ugyanakkor m indent m egteszünk, hogy az
idegeneket távol tartsuk saját piacainktól. A szabad kereskedelm et
és nyílt piacokat hirdetők szem ében az általunk képviselt álláspont
nyilván érthetetlen, sőt m ég az is lehet, hogy gonosz népnek
titulálnak m inket, mely titokban világuralom ra tör.
Lehet, hogy nincsenek ellenséges szándékaink, de mivel
makacsul hátunkat fordítjuk a kívülről érkezőknek, ugyanakkor
m agas feszültségen tartjuk saját zárt áram körünket, szükségszerű­
en távol tartjuk a többieket. Ráadásul tekintetünk befelé irányul,
így nagyjából nem is vagyunk tudatában an n ak a képnek, m elyet
a külső szem lélőkben keltünk.
Mivel nem vezetne úgysem messze, ha csekély szakértel­
m em m el olyan területekre kalandoznék, m int a kereskedelm i sú r­
lódások vagy Japán gazdasági szuperhatalm i státuszának vizsgá­
lata, így ezt nem is feszegetem. M indössze azt az általános m egál­
lapítást tenném , hogy más országok népei a japán nem zetet nyil­
 OOKA MAKOTO: GONDOLATOK A JAPÁN CSOPORT-ELMÉLETRŐL 595

vánvalóan ritka negatív hozzáállással vizsgálják. Bármilyen

hosszú ideig és alaposan figyelnek m in k e t nem ju th atn ak el jel­
lem zőink lényegéhez. Egy befelé néző kör form áját képező társa­
dalom elkerülhetetlenül ilyen képet nyújt.
GY NÉP IGAZI ARCULATA n em g azd asági v a g y k atonai h atal­
m ában rejlik, hanem abban a képességében, ahogy kulturális
történetét kiemeli. Ennek elfogadásához nem kell különö­
sebben m élyreható kutatásokat folytatni. Ha az em ber külföldön
m ászkál, legyen bárm elyik országban is, rögtön szem betűnik neki
az em berek arcán és viselkedésében m egjelenő egym ástól külön­
böző m éltóság és udvariasság kifejezése, valam int beszédm ódjuk,
de m ég hallgatásuk is jellemző. Ez annak a földnek az évszázadok
során kialakult egyéni kulturális arculatához tartozik. Az em berek
hazájuk kulturális örökségének hordozói.
A Japánba látogató külföldi is ugyanezt a vizsgálódást vég­
zi. A figyelmes szemlélő szám ára egyetlen percnyi beszélgetés is
évszázados történelm i igazságot közöl. A japán nép arculata m in­
den pillanatban ott tükröződik a több millió egyéni arcon, m osoly­
góson vagy affektálóson, járjunk Japán bárm elyik városában vagy
vidéken. A Japánban látott arcok kissé különböznek, kom plexeb­
bek és változatosabbak, talán barátságtalanabbak is azokhoz az
arcokhoz képest, m elyeknek tulajdonosai olyan sajnálatos m ódon
elterjedtek külföldön. Azokra gondolok, akik befektetési szándék­
kal felvásárolják a festm ényeket, arcátlanul licitálnak olyan m űal­
kotásokra, m elyekbe a m űvész a lelkét is beleadta.
A világ nagy része nem tudja, hogy Japánnak van egy
másik arca is. A világot járó japánok nem igazán öregbítik az
összetartó japánság képét, épp ellenkezőleg. Ha nem akarjuk,
hogy ez így m aradjon, arra kell törekednünk, hogy minél több
külföldi látogasson el hozzánk, hogy belülről tanulm ányozhassák
a körben ülők egyéni arckifejezését.

A FORDÍTÁSBÓL AD Ó D Ó PRO BLÉM ÁK

A kurumaza társadalom struktúrája és a japán n ép ebből adódó

pszichológiai jellemzői fokozatosan felerősödtek a történelem év­
ezredei során. Ezt lehetetlen m egbontani: hiszen a japán népet
m int olyat kellene felszámolni, ha ez az abszurd ötlet egyáltalán
m egfoganna valaki agyában.
Szinte m inden társadalom nak m egvannak a maga alapve­
tő építőelem ei, melyek az idegen szám ára furcsának tű n h etn ek föl.
Ha csak a nyelvet nézzük, annak az adott népnek a kultúrájában
központi szerepet játszott szavak vagy kifejezések más nyelvre
gyakran csak nehezen átültethetőek. Például távolról sem egysze­
rű az olyan szavak különös kulturális töltésű nüanszait visszaadni,
m int a tsuki (hold) és ha na (virág), m elyek a japán költészetben az
őszi éjszakák és tavasszal virágzó cseresznyefák képzetét adják.
Ahhoz, hogy ezt m egérthessük, egy több évszázad során kialakult
596 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

folyam atot kellene m egértenünk, a japánok életről és halálról,

szépségről és halhatatlanságról alkotott felfogását, mely a közös
japán tudatban ilyen egyszerű szavakkal ilyen bonyolult képzete­
ket formálnak.
Látszólag szegényes szókincsű em berek írják a verseket,
mégis ism erik a kultúra lényegének és alapvető form ájának kul­
csát. M ég a legközönségesebb szavak is a szellemi történet rétege­
inek sokaságát rejtik és a költők formálta sorok az idő folyam atos­
ságára ébresztik az olvasót, m elyben a látszólag egym ástól függet­
lennek tűnő egységek szorosan összetartoznak, velünk és egym ás­
sal. A költészet valódi lényegéhez nem ju th atu n k el, am eddig a
verseket csupán néhány különösen érzékeny elme haszontalan
alkotásának tekintjük.
JAPÁN KÖLTÉSZETBEN FEL KELL ISMERNÜNK a kurum aza szer­
kezetet is. Bizonyos értelem ben a kurum aza struktúra a
japán költészet alapszerkezetéhez hasonló. U gyanakkor azt
is meg kell jegyeznünk, hogy költészetünk gyöngyszem ei akkor
születnek, am ikor sikerül elszakadni a kurumaza struktúrától. Ezt
a kérdést tőlem telhető legjobb m ódon m ár tárgyaltam könyvem ­
ben, az Utage to koshin-ban (A bankett és a m agányos elme), de
m ost itt egy másfajta perspektívával kívánok vele foglalkozni.
Egyszer észrevettem , és rögtön érdekelni kezdett a követ­
kező szavaknak, m int az au (találkozni, összegyűlni, egyetérteni)
és képződm ényének, az azvasu-nak (összehozni, egyetértésbe ke­
rülni) a japán nyelven elfoglalt főszerepe. A japán nyelvész, ONO
Susum u vizsgálata hívta fel a figyelmemet a jelenségre, am ikor is
egy kerekasztal-beszélgetésen, m elyen m indketten részt vettünk,
O no rám utatott, hogy az osafu, az osaeru ige régies alakja (m egaka­
dályozni, visszatartani), nem más, m int az osu (nyomni) és az afu,
a z au régies form ájának szóösszetétele. A szónak egy pontosabb
m agyarázatát adja nagylélegzetű m unkájában, az Izvanam i kogo
jite n - ben (A klasszikus japán iw anam i szótára):
„Úgy nyomni, hogy erőkifejtésünket az ellenfél erejéhez igazít­
juk, m ég pedig olyan módon, hogy az ellenfelet ne késztessük
helyzetváltoztatásra."

Vagyis, ez az egyetlen szó — m elyet egyébként m ég m a is haszná­

lunk — m agába szövi egy kapcsolat lényegét, ahol a cselekvés
egyik résztvevője felméri az ellenfél erejét és annak m egfelelően
fokozza vagy csökkenteni saját erőkifejtését, azt kiegyenlítendő.
Akkor, ennek tudatában, elkezdtem vizsgálni a japán szó­
kincset. M egdöbbenve tapasztaltam szóösszetételeinkben az au és
a w a s u ige, illetve ezek főnévi alakjainak az fli-nek és a w a se - nak
gyakori előfordulását. Az au használata nem m eglepő az olyan
szavakban, mini a yorinu (összeülni) vagy m in tá z ochiau (találkoz­
ni), hiszen m indkettőnél az „egymással" beleértendő; azonban
vannak olyan szavak is, m elyek esetében az au jelentése nem
egyértelm ű azonnal, például olyan főnevek estében (az ai alakot
 OOKA MAKOTO: GONDOLATOK A JAPÁN CSOPORT-ELMÉLETRŐL 597

használva), m int am ani (szünet) és lcini (szellem). M indkét szó

nagyjából a m a és ki jelentés megfelelője, de az ai kihagyása mégis
elvesz valam it jelentésük teljességéből. Afucii szóban, mely kifejezi
egy anyag tapintását és látvány adta hatását, ugyancsak nehéz az
ai elem et levezetni, pedig határozott szerepe van, hiszen ha csak
a/w -t használjuk (stílus, m ód) egy sokkal általánosabb jelentéssel
kell beérnünk. Az au vagy azvasu hozzátoldása bizonyos szavak­
hoz a japán szókincs m egkülönböztetett ízét adja. H add em lítsünk
néhányat: itt van például az om oiau (egym ásba szerelm esnek
lenni); a noriaw asu (ugyanabban a járm űben utazni); az a ria w a se
(egy bárm ilyen gyűjtem ény); a m iau (egym ásra nézni, megfelelni
valam inek) és ennek képzett alakjai, m int az o m iai (előre m egbe­
szélt házasságban a felek találkozása), az ukeau (elvállalni, m egen­
gedni); a deau (szembe találkozni) és a k ia w a s u (véletlenül talál­
kozni).
Rá kellett jönnöm , hogy az au és képzett alakjai az együtt-
létet, egyetértést vagy kölcsönösséget olyan eltérő helyzetekben
jelölhetik, hogy ez a jelenség m indenképpen a japán nép in terp er­
szonális kapcsolataira való állandó érzékenységet tükrözi.

UTAGE ÉS A W ASE

ÖRÜLBELÜL EGY IDŐBEN AZZAL, h o g y az au széles körű

rasználatával foglalkoztam, szem et szúrt nekem az utage
bankett) jelensége is, m elyet fontos kulcsnak tekintettem a
japán költészet fejlődésének m egértéséhez.
A Genkai-szótár az utage- 1 egy olyan szóból vezeti le, am i­
nek jelentése „kézzel való ritmikus taps" és ezt többnyire m indenki
el is fogadja. Az utage egy olyan esem ény, ahol az em berek m eg­
osztják egymással érzelm eiket, jókat nevetnek és m indenképpen
sokan gyűlnek össze egy baráti összejövetelre. (Véletlenül az ősi
japán nyelvben az ilyen típusú összejövetel neve ma tói, am ely a
„körben ülés" kifejezésből ered. Az az ötletem tám adt, hogy az
utage fogalm át költészeti és irodalm i környezetben vizsgálva, job­
ban bepillanthatok a japán irodalom jellemzőibe.
Az utage jelensége a japán kultúrán, m int egy erős főartéria
fut végig. M egtalálható az uta a w a se -b a n (költészeti versenyek) és
a renga- ban, valam int a renku-ban (két fajta kapcsolt költem ény); a
m odern korszakban ugyanezt a jelenséget tapasztaljuk az irodalm i
társaságok m egjelenésénél és az irodalm i körök által kiadott p u b ­
likációkban, sőt m ég az egyes lapok által szervezett kerekasztal-
m egbeszélések gyakorisága is ide vezethető vissza.
Az irodalm i m űalkotásoknak ezek a m egjelenési formái az
azvase (összhangba hozni) erőteljes jelenlétét jelzik, és az utage
alapkörébe tartoznak. Semmi esetre sem túlzás azt állítani, hogy ez
az összhangba hozás-elv adja m eg a japán irodalom alaphangját.
M indenütt jelen van: a k a kekotoba- nál, az engo- nál (asszociációs
szavak) és a honkadori- nál (híres versek adaptációja), valam int a
598 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

finom , de erősen érezhető kölcsönhatásban, amely megelőzi és

követi a kapcsolt verseket; ugyanezt a technikát alkalm azzák a
M urom achi és Edo periódus no-iban és más verses illetve prózai
m űveiben, m elyeket sűrűn átszőnek más korábbi m esterm űvek
strófái és utalásai.
Az irodalom , azon belül is elsősorban a költészet, a japá­
noknak egy abszolút esztétikai példával szolgál egészen az ősidők
óta. Az utage elve és az aw ase esztétikája olyan jelentős erőt k é p ­
viselt az irodalom ban, hogy szükségszerűen hatnia kellett az em ­
berek életének más aspektusaira is. Csak hogy egyetlen példát
m ondjunk, a byobu (összehajtogatható paravánok), m elyek a
H eian-kor (794-1185) lakberendezésének főelemét adták, képesek
voltak ötvözni a festészetet és a költészetet az utage vizuális form á­
jában. Azok szám ára, akik ilyen szobákban laktak, a berendezés és
a m indennapi élet használati tárgyai is egyfajta m űvészeti gyűjte­
m ényt jelentettek; a m űvészet a m indennapi élethez tartozott,
ahogy a m indennapi élet is jelen volt a m űvészetben.
Amikor a tökéletes m űvészetet akarták létrehozni a shodo-
ban (kalligráfia), kodo-bzm (illatosítóknál), a kado- ban (virágrende­
zés) és a chado- nál (tea-ceremónia), m indig az élet és a m űvészet
kapcsolatának összhangjával tették, és a költészet adta m eg az
útm utatást. Egy piramis alakzatú szerkezet tetején képzeljük el a
vezetőt, akinek irányítása mellett szakem berek az utage kialakítá­
sán dolgoztak, pszichológiai és valós értelem ben egyaránt, hasonló
gondolkodású em berek között egyfajta szellemi egység m egterem ­
tésére törekedve. Az ilyen csoportokon belül a vezetőhöz való
hűség egyenértékű volt a m ester által képviselt ideális esztétikai
örökség iránti hűséggel. Teljesen term észetesnek tartották a h a­
gyom ányok őrzését és azt, hogy a m esternek engedelm ességgel
tartoznak. Ha valaki ezt kétségbe találta vonni, vagy lázadni m ert,
a csoportból és a m unkából egyaránt ki lett zárva. M ég m anapság
is a hagyom ányos költészeti körökben a m ester köteles javítgatni,
igazgatni tanítványai m unkáját, és ha erre nincs m eg a képessége,
nem sok résztvevőre szám íthat, hiszen a tanítványok le fogják
nézni, sőt ott fogják hagyni. Mivel azonban csak nagyon kevés
tanítvány rendelkezik ilyen kritikai érzékkel; a költészeti körök
elképesztő m ennyiségben virágoznak napjainkban.
BBŐL A SZEMPONTBÓL VIZSGÁLVA A KÉRDÉST, láthatjuk, hogy

E Japán kurum aza társadalm a m élyen a költészetben és a m ű ­

vészetekben gyökerezik. A tradicionális költészet m egőrzi a
kurum aza prototípusát, m éghozzá a legtisztább form ájában. És
mivel a költészet adja vissza legtisztábban egy nép lelkét, arra a
következtetésre juthatunk, hogy valójában egy történelm i szük­
ségszerűségben gyökerezik az, hogy a japánok annyira szeretnek
k u ru m a za -t alakítani. Azt talán hozzá se kellene tennünk, hogy
napjaink politikai és akadém iai köreiben ugyanígy m egtalálható a
kurum aza szerkezet.
 OOKA MAKOTO: GONDOLATOK A JAPÁN CSOPORT-ELMÉLETRŐL 599

H A G YO M Á N Y ES EGYENIESSEG

VEKEN KERESZTÜ1 foglalkoztam azzal, hogy a hagyom ányos

£ kurumaza társadalom és a m agányra való vágy hogyan fejti

ki kölcsönhatását a költő lelkében, ugyanis úgy gondoltam ,
a japán költészet tárgyalásához ez m érhetetlenül fontos. Az Utage
to koshin (Bankett és a m agányos elme) egyfajta bevezető tárgya­
lása a tém ának. Abban a m űvem ben azt vizsgáltam, hogy az utage
és awase m ilyen m ódon hat a japán költészet form ájára, eszmei
m ondanivalójára és m ódszereire. Az awase elvének folyam atossá­
gát tárgyalva az ősi időktől napjainkig, a következőket írtam:
„Ha ez (awase, vagy összhangba hozás) önmagában elegendő
lenne egy-egy mű megszületéséhez, mi sem lenne egyszerűbb. A
valóságban azonban a nagyszerű művek csak olyanok tollából
születtek, akik együttlétre inspiráló környezetben fájdalmasan
ráébredtek, hogy szükségük van a magányra, akár akarják, akár
nem, és akik ezt teljes egészében átélték. Továbbá, bármennyire
különös, amikor teljesen visszahúzódtak magányukba, műveik
halványabbak lettek. Ugyanis, csak akkor képes a költő, vagy az
író igazi magasságokba törni, ha a többiekkel való közösség szán­
déka és a magányosság vágya állandó harcot vív benne. Szerin­
tem ez csak így működhet. Amit feltétlenül látnunk kell, hogy a
két ellentétes pont között a maximális feszültség képes csak kicsi­
holni a szikrát, mely a maximális ihletet adja; ezen a ponton nem
válik ketté a hagyományok szigorú kerete, a hangsúlyozottan
egyéni látásmódtól. Sem a puszta hagyomány, sem a puszta
egyéniség nem létezik egymástól függetlenül. Azonban ahol a
kettő találkozik, ott az érdeklődés, izgalom és feszültség tetőfo­
kára hág."
Nyilvánvaló, hogy gondolkodásm ódom ból látszik, mely korban
élek. A középiskola harm adik osztályába jártam , am ikor 1946-ban
véget ért a II. világháború. Egy olyan fiatalem ber szám ára, aki nap
m int nap m ást sem hallott, m int a Japán Birodalom ideológiáját,
m ely Japánt az Istenek Földjének festette le, Japán augusztus 15-i
feltétlen m egadása látványos fordulópontot jelentett, és a
kurumaza társadalom fikciójával szem ben, m aradandó szkepticiz­
m ust alakított ki. Végigélni az értékek változásának felszabadult
m egtisztító öröm ét, rájöttem , ostobaság volt részem ről feltétlenül
hinni valamiben.
Másfelől azonban, soha egy pillanatra sem m erült fel b en ­
nem , hogy létezhetnék a japán nyelv hagyom ányaitól elszakadva,
ami átitatja egész létem et m ég a születésem előtti idők óta. Amióta
az eszem et tudom , valam i hihetetlen öröm et és rettenetes készte­
tést éreztem , arra, hogy japánul gondolkozzam és verseket írjak.
Az 1945. augusztus 15-i fordulópontot követően kezdtem ezt költői
vénát kiaknázni. A legnagyobb és legnehezebb feladatnak az bizo­
nyult, hogy beépülve Japán hatalm as, m erev kurumaza társadal­
m ába, ki tudjam dolgozni annak m ódját, hogy m agam at bizonyos
600 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

m értékig tőle távol tartva alkothassak. Ez azt jelentette, hogy felfe­

deztem egy egységes és különálló nép életstílusának pozitív érté­
keit és m egkerülhetetlenségét, m egértettem , hogy a kurumaza
szám ukra ösztönös m enekvés, de ugyanakkor képtelen voltam
elfojtani m agam ban az effajta életstílus iránti m egvetésem et.
TTHONI KÖRNYEZETEM HATÁSÁNAK TUDOM BE, hogy m ár
gyerekkorom ban elsajátítottam a japán tanka (rövid vers)
ritm usát, de aztán beleszerettem a nyugati irodalom ba és
m odern verseket kezdtem írni. A két ellentétes érzet régóta k ü zd
bennem . Együttes jelenlétük jellemzi olyan alkotásaim at, m int az
Utage to koshin, de ezenkívül az első verseskötetem et is, a Kioku
to genzai (Emlékek és a jelen), valam int kritikai esszé gyűjtem énye­
m et is Chogenjitsu to jojo (Ultrarealizmus és líra).
Az én elképzeléseim szerint m inden nagy költő, akiknek
írtam is, gondolok itt KAKINOMOTO Jititom aro-ra, SUGAWARA
M ichizane-ra Ki NO Tsurayuki-ra, FUJIWARA Shunzei-re, FUJIWARA
Teika-ra, MATSUO Basho-ra; MASAOKA Shiki-re, OKAKURA Tenshin-
re és HAGIWARA Sakutaro-ra, benne élnek a koshin -ban (magány)
az utage (bankett) kellős közepén, kijátszva az utage-1 a koshin
kellős közepén. És valam ennyi költő közül, akik ebben a szigetor­
szágban éltek, ők alkották a legnagyobbat.
Ami a m ódszerüket illeti, valam ennyien feljutottak a japán
anyanyelv legnagyobb m agasságaiba, de ugyanakkor a tengere-
ken-túli nagy civilizációktól is próbáltak tanulni, és tanultak is,
ezáltal m egújítva és gazdagítva a japán nyelvet. Ebben a form ában
m agányuk cselekvéssé elevenedett és a japán nyelv „bankettjei"
összhatásának minősége is javult, nekik köszönhetően.
H ad d idézzek csak egyetlen példát, a 18. századi költő,
BUSÓN undorodva fordult el korának degradálódó költőitől, akik
a kurumaza típusú közös duhajkodásokba m erültek. Példáját kö­
vetve Basho, a m últ század kiem elkedő költője a kínai költészetben
találta meg a kutat ebből a vulgaritásból. Egy barátja, UEDA Akinari
Busont a sírfeliratában „kana költőnek" nevezi, ami azt jelenti, hogy
olyan költő volt, aki kínai költészetet írt japán szavakkal, és egész
életében arra törekedett, hogy egyesítse a kínai elemeket az anyanyel­
vi elemekkel, ezáltal a japán költészetben új fejeztet nyitva. Tagadha­
tatlanul ez Busón igazi lényegének tökéletes értékelése. A megállapí­
tás egyébként m indenki számára sokatmondó, aki a japán költészet
teljes történetét akarja áttekinteni és abból tanulni akar.
Ennek a szigetországnak a története, vagy ahogy egy m eg­
figyelő nevezte, „a kis hal, aki m indig iskolát akar terem teni", egy
olyan nem zetet formált, amely magas színvonalú technológiát
alkotott, de ugyanakkor m eg tudta őrizni szellem iségét és az ősi
erkölcsöket valam i különös tisztasággal. A kortárs japánoknak
nagy kurumaza im ádatukkal, semmi alapjuk nincs rá, hogy olyan
költőkön gúnyolódjanak, m int KAKINOMOTO H itom aro és
Sugaw ara M ichizane, és az idejétm últnak kiáltsák ki ő k e t, hiszen
sok szem pontból ezek a költők sokkal nem zetközibbek, m int gú-
 OOKA MAKOTO: GONDOLATOK /1 JAPÁN CSOPORT-ELMÉLETRŐL 601

nyolódó társaik. Én legalábbis így látom , és azt gondolom , sokat

lehet századokkal ezelőtt írt m űveikből m ég ma is tanulni.
INDEZEK az ÉSZREVÉTELEK LEHET, hogy abszurdnak tű n ­

M nek, egy olyan valakinek a tollából, akit sem a golf, sem a

karoké nem érdekel. M ég költő társaim közül is sokan úgy
tekinthetik vélem ényem et, m int egy nyugati kultúrától fertőzött
ostoba locsogását. M ások a szem em re hányhatják m ajd, hogy
gőgösen bírálom azt az országot, m elynek jólétét élvezem. Nincs
más választásom , beletörődve tudom ásul veszem a kritikát.
OOKA M a k o to
Fordította: K e szth e ly i Klára

7-8. ábra. HÁROM ÉVES KISFIÚ RAJZAI AZ IDŐ MÚLÁSÁRÓL

 C^ol^oC2^ 2^]

v is ^í r 'a
t£A
TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT ÉS
AKADÉMIKUS ORVOSLÁS
(A vagi/-vagy csapdájában).

Paradigm aváltás az egészségügyben címmel a Semmelweis Orvos-

tudom ányi Egyetem M agatartástudományi Intézete egészségpoliti­
kai témájú kerekasztal-beszélvetéseket rendez, emlékezvén az 1956,
október 23-án lezajlott, a Petőfi Kör által rendezett o m o ln i árn. A
sorozat védnöke PRÁGAY Dezső biokémikus (München), díszvendége
dr. KOSIVALL László, a SOTE rektora. A beszélgetések írásos változa­
tát egyenként adjuk közre. A z itt k özölt beszélgetés 1996. február
22-én hangzott el. ' ~

A vita résztvevői:
BABULKA Péter: ELTE K ultúrantropológiai Tanszékének vezetője;
BALÁS Piri László: Az Emberek fehérben c. dokum entum kötet szer­
zője;
GRYNAEUS Tamás: A Szent János Kórház pszichiátere;
GYÖRGY Lajos: kutatóorvos, az ELTE Környezetvédelm i Klubjának
vezetője;
KOLTAI Erika: néprajzkutató, a M agyar Néprajzi M úzeum m u n k a­
társa;
LÁZÁR Imre: A SOTE M agatartástudom ányi Intézet m unkatársa;
MAKÓ János: a M agyar Orvosi Kamara Etikai Kollégium ának elnö­
ke;
MOLNÁR Péter: egyetem i tanár, a SOTE M agatartástudom ányi
Intézet m unkatársa, az orvosi antropológia professzora;
SZÁNTHÓ Zsuzsa: szociológus, a M agatartástudom ányi Intézet
m unkatársa;
TAMASI József: orvos, a Természetgyógyászati Szakmai Kollégium
elnöke.

MOLNÁR Péter: A Népjóléti M inisztérium jelenleg a term észet-

gyógyászat szabályozásáról szóló törvénytervezet tizenkilencedik
verziójának tárgyalásánál tart. Sok esély van arra, hogy ha ezt a
változatot elfogadják, egyfajta rendezés indul m eg a sokak által
félreértett és kihasznált területen.
A term észetgyógyászat igazán interdiszciplináris, sőt azt is
el lehet m ondani róla, hogy a „senki földjén" alakult tudom ány. A
 TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT ÉS AKADÉMIKUS ORVOSLÁS 603

konstruktív alternativizm us helyett azonban m a a gyógyítás —

m ind az akadém ikus orvoslást, m ind a term észetgyógyászatot
illetően — a „vagy-vagy" csapdájában él. Abban, hogy m iért for­
dulnak az em berek term észetgyógyászokhoz nagym értékben
szerepet játszik az akadém ikus orvoslással szem beni elégedetlen­
ségük. Am erikában ezt az elégedetlenséget a hetvenes években
egy amerikai szerző — SIMONS — úgy írta le az általános paradig­
m aváltás fontossságát taglaló könyvében, hogy „egyre jobban
vagyunk és egyre rosszabbul érezzük m agunkat." Egyre inkább
m eggyógyítanak bennünket, mégis egyre rosszabbul vagyunk at­
tól, hogy nem törődnek velünk, hogy gyógyításunk során gépek
közé kényszerítenek. Ezt az igényt felismerve tehát, a term észet-
gyógyászat nagyon sok elem ét be lehetne emelni az akadém ikus
orvoslásba.
BABULKA Péter: A népi gyógyászatot olyan hiteles forrás­
nak tartom , amelyből bárm ely gyógyászat értékelésénél ki lehet
indulni. Én egy gyógynövényekkel sikeresen kikezelt, súlyos
fertőzéses betegségem után kezdtem el gyógynövényekkel, népi
gyógyászattal foglalkozni. T udtam , hogy lesznek olyan jelenségek,
ezen a területen, am elyeket eddigi tapasztalatainkkal nem tu d u n k
értelm ezni, de kerestem azokat, am elyekre találunk m agyarázatot
tudom ányos eszközökkel. M egfigyeltem, hogy m ind az
akadém ikus, m ind pedig a term észetgyógyászatban vannak olyan
jelenségek, am elyeket nem értünk, de olyan elem ek is, am elyeket
közelíteni kellene egym áshoz.
KOLTAI Erika: VAJKAY Aurél orvos, néprajzkutató 1948-ban
határozta m eg a népi orvoslás fogalmát, amelyből akkor kizárta a
m agnetizőröket, hom eopatákat, és az „egyéb gyógyító szem é­
lyeket". A népi orvoslás fontos sajátja, hogy a gyógyítás közben az
adott közösség is m indig jelen van. A term észetgyógyászatba ma
belekeveredtek a népi orvoslás és az akadém ikus orvoslás elemei
is. Úgy tűnik, m inha a népi orvoslás szerepét átvenné a term észet-
gyógyászat, am elyben a közösséget pótolja a term észetgyógyász
szerepe és a gyógyítás folyam atához társuló irracionalitás.
Ha a századvég em berét kellene jellemezni, azt m o n d h at­
nám , hogy tudom ányellenes és az irracionális felé forduló. Ezt
lovagolta m eg a m édia, nagy szerepet játszva abban, hogy a ter­
m észetgyógyászat a körébe nem tartozó területeket szakíthatott ki
a hivatalos medicinából.
LÁZÁR Imre: a term észetgyógyászati rendelet m egjelenése
jogilag is alátám asztja annak a szellem történeti kornak az
eljövetelét, am ely többféle paradigm a egym ásm ellettiségét tartja
kívánatosnak.
Amikor tem észetgyógyászatról beszélünk, alapvetően két­
féle jelenséggel állunk szem ben. Egyfelől a „szelíd" orvoslással,
am ely ökológiai oldalról történő tagadása a technicista és haté­
kony, de kockázatos mellékhatásokkal is terhes racionalista nyugati
orvoslásnak, másfelől olyan m agatartásform a elterjedésével,
604 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

am ely egy kvázikaotikus társadalom ban használja ki a

szabályoza tlanságo t .
A tudásrendszerek relalivizálódásának jogossága merül
föl, am ikor szem benézünk a kórházi kórbonctani, klinikopa-
tológiai adatokkal, amelyek a kórházakban a digitális intoxikáció,
a tudatlanságból elrendelt, sem atikus, nem betegre szabott és ra­
cionális, vagy inkább irracionális sém ák és beidegződések m iatt
elvesztett betegek szám át tárják föl.
A két és fél évszázada elterjedi, s m ár a hippokratikus
tradíciókkal sem genetikus kapcsolatban álló akadém ikus or­
voslással szem ben a term észetgyógyászat ígérete az — am elyet
azonban eddig sajnos még nem tartott be —, hogy összerakja a két
és fél évszázad során széthullott gondolatrendszereket.
A term észetgyógyászat önm eghatározása ma inform atikai
orvoslást takar, am ennyiben regulációs, holisztikus és stim ulusok-
kal ható kvalitásai vannak. Olyan eszközökkel él tehát, amelyekkel
az akadémikus orvoslás is. Kérdés, hogy lehet-e a természetgyógyá­
szatnak olyan m egfogalm azásm ódja, am elyben a hivatalos o r­
voslás kénytelen újragondolni saját korlátáit?
TAMASI József: a term észetgyógyászatot definíciószerűen
nem nagyon lehet m eghatározni, m ert az félrevezethet. Inkább
kvalitásokról lehet beszélni, am elyek ezt a területet jellemzik. Ilyen
kvalitás péládul az, hogy hagyom ányokra épít, s ebben átfedésben
van a népi gyógyászattal. A term észetes anyagokat használja a
gyógyítás során, preventív jellegű, vagyis a beteg közrem ű­
ködésére, s életm ódváltására épít. Regulativ, m ert arra törekszik,
hogy a szervezetben m egbom lott harm óniát belső erők m ozgósí­
tásával állítsa helyre, s ilyen m ódon kapcsolódik a kibernetikához
és a jelenségek term észettudom ányos eszközökkel történő nyo-
m onkövetésének lehetetlenségét valló irányzatokhoz. N em ok-oko-
zati rendszerben gondolkodik.
Holisztikus, vagyis a test, a lélek, a szellem és a környezet
egységes harm óniáját állítja elénk, tehát teljességre törekszik. N em
a sejtet és nem a szervezet egy részét veszi egységként, hanem a
holoszt, a teljes egészet tekinti egységnek, s azt m ondja, hogy ha
egy ponton változik a rendszerben valami, akkor változik az egész
ember.
A szervezeten és környezetében leképeződő, belső
m űködésről árulkodó folyam atokon keresztül hat a belső funk­
ciókra. Ilyen az ak upunktúra, a reflexológia, az íriszdiagnosztika,
az asztrológia.
A természetgyógyászat a W HO 1947-es „egészség"
m eghatározásához — mely testi, lelki és szociális jólétet nevez
egészségnek — még hozzáteszi az életszemléleti harmóniát is. A ter­
mészetgyógyászat gyökerei: a népi gyógyászat, a távol-keleti tradi­
cionális gyógyító rendszerek, és az olyan, Európában az utóbbi néhány
száz évben kialakult, param edicinális alternatív rendszerek, m int
 TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT ÉS AKADÉMIKUS ORVOSLÁS 605

a hom eopátia, a különböző vízterápiás m ódszerek, s m indig v an ­

nak újabb eljárások, am elyek ezekkel kapcsolatban alakulnak ki.
Mivel N yugat-E urópában egyre nagyobb érdeklődés m u­
tatkozik ezen területek iránt, a korm ányok rájöttek arra, hogy
ezeket valam ilyen m ódon szabályozni kell. Az Európai Közösség
parlam entjében Paul LANOÁ ú r szeptem berre tervezi a term észet-
gyógyászatra vonatkozó intézkedésrendszer tervezetének plé-
num elé bocsátását. Am erikában tavaly júliusban a parlam ent
d ö ntött arról, hogy az Egészségügyi M inisztérium ban önálló osz­
tály foglalkozzon a param edicinával.
BABULKA Péter: Jelenleg a Földön élő m agasabbrendű, vi­
rágos növények szám át 500 ezerre becsülik. A W H O kutatásai
alapján 70 ezer azoknak a fajoknak a szám a, am elyeket a hagyo­
m ányos orvoslás felhasznál. Ezeket a fajokat a Föld lakosságának
70-80%-ánál alkalm azzák gyógyításra, igen eredm ényesen. V an­
nak országok, ahol a szabályozásnál a hagyom ányos orvoslás n ö ­
vényi szereit külön kategóriákba sorolják. V annak viszont olyanok
is, ahol népi gyógyászattal foglalkozó szaklapokban közölt leírá­
sok, és toxikológiai vizsgálatok alapján klinikai és farmakológiai
kísérletek nélkül tekintik igazoltnak egy-egy készítm ény hatásos­
ságát, tehát a hagyom ányos orvoslás elem eit beépítik az akadém i­
kus orvoslásba.
A vizsgálati m ódszerek tudom ányosságához csak annyit
fűznék hozzá, hogy az FBA cég 1976 és '85 között kibocsátott,
kétszáz millió dolláros költséggel kikísérletezett gyógyszereinek a
felét pár éven belül vissza kellett vonni, m ert szedésük súlyos
m ellékhatásokat eredm ényezett.
Felmerül tehát a kérdés, hogy van-e olyan vizsgálati m ód­
szer, am ely valóban m inden em berre érvényes, attól függetlenül,
hogy m ilyen földrajzi helyről származik?
GYÖRGY Lajos: A term észetgyógyászatra vonatkozó kvali­
tások közül az első néhányat nyugodtan követhetné az akadém i­
kus orvoslás is. H arm inc-negyven évvel ezelőtt a gyógyszerek
alapanyaga 80%-ban növényi, vagy ásványi eredetű volt. De érde­
mes figyelemmel követni azt is, hogy m ilyen vizsgálati m ódszerek
vannak egy adott kezelés ellenőrzésére. H add idézzek fel egy
példát: az ÉGISZ O rvostudom ányi O sztályának vezetője n éhány
évvel ezelőtt az egyik kórházban összehasonlíttatta a G astropint
és az N 399-es gyógyszert. A belgyógyász kollégák term észetesen
egyikről sem tudták, hogy mi az. M egállapították, hogy az N-399-
es teljesen hatástalan, a G astropin pedig nagyszerű. Csalni m in­
denki tud és csalhat is, ha ezért pénzt kap. Igazuk van azoknak,
akik azt m ondják, hogy az egész term észetgyógyászat üzlet, de
azoknak is, akik belátják, hogy a gyógyszerpiac m ég nagyobb
üzlet, főként a nem zetek fölötti nagyvállalatoknak.
SZÁNTHÓ Zsuzsa: 1991-ben a M edián Kft. készített egy
országos reprezentatív felmérést, am ely a term észetgyógyászhoz
fordulás m otívum ait kutatta. A vizsgálatban ANTAL Z. László kol­
606 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

légám m ellett én is részt vettem . A m egkérdezettek 40%-a m ondta

azt, hogy ad o tt esetben term észetgyógyászhoz fordulna és 6,6%-
uk ezt m ár m eg is tette. Minél fiatalabbak voltak, m inél inkább
városok közelében laktak és minél m agasabb volt az iskolai vég­
zettségük, annál nagyobb nyitottságot m utattak az alternatív
gyógyászat iránt. M otivációjuk fő oka volt, hogy a term észet-
gyógyászok — elm ondásuk szerint — em berszám ba veszik őket.
Ma, valószínűleg, m ég többen fordulnak term észetgyó­
gyászokhoz, m int 1991-ben.
G ryna EUS Tamás: Azt hiszem, annak ellenére, hogy ma
összem osódni látszik a term észetgyógyászat és a népi gyógyászat,
élesen külön kellene választani őket. H ans KÜNG P rojekt w e it
eth o sz cím ű, 1994-ben az E gyházfórum által m agyarul is kiadott
könyve, kifejti, hogy a posztm odern kor összes problém ája abban
az egy kérdésben összpontosul, hogy etikusan cselekszünk, vagy
sem. N em lehet tehát választóvíz ilyen szem pontból a
természetgyógyászat, vagy az akadém ikus orvoslás. M indkettőben
vannak ugyanis erkölcsös és kevésbé erkölcsös képviselői a gyó­
gyításnak.
GYÖRGY Lajos: Valamifajta kontroll végett követni kellene
a term észetgyógyászoknál is, hogy kit, miért, m ennyi ideig és
hogyan kezelt egy-egy gyógyító. N em a kétszer vak kísérletekre
gondolok, hanem csak egyszerű m atematikiai statisztikai m ódsze­
rekre.
GRYNAEUS Tamás: Mivel a term észetgyógyászokhoz általá­
ban vagy gyógyíthatatlan, vagy krónikus betgségben szenvedők
esetleg a „groups m edicorum " fordul, ezért e tevékenység szakm ai­
lag m ajdnem teljesen kontrollálhatatlan. T ulajdonképpen hálás­
nak kellene len n ü n k azért, m ert a term észetgyógyászok ezt a
terhet leveszik az akadém ikus orvoslók válláról. Az is tény, hogy
azért fordulnak a betegek term észetgyógyászokhoz, m ert ott em ­
bernek tekintik őket és jó orvos-beteg kapcsolat alakul ki. De
hogyan jöhet létre orvosláshoz szükséges emberi kontakus egy
m agyarul nem beszélő gyógyító és egy csak m agyarul értő beteg
között?
LÁZÁR Imre: Lehet, hogy éppen az irracionalitás adja m eg
azt a többletdim enziót, amely placebóhatásként, egyfajta a ttr i­
b u tio ex p ecta n tia , a rem ény m echanizm usaként m űködik.
MOLNÁR Péter: A placebóhatás elve is a rem ény m echaniz­
m usán keresztül hat. Még sincs igazuk azoknak, akik a term észet-
gyógyászatot csak placebóhatásnak tekintik.
GRYNAEUS Tamás: Viszont a term észetgyógyászatban ez a
hatás erősen jelen van, s éppen ezért nem hiszek abban,hogy ezt
az egész folyam atot regrisztratíve ellenőrizni lehet. Az erkölcsöket
nem nagyon lehet szám on kérni adm inisztratív eszközökkel.
MOLNÁR Péter: Sajátos problém a, hogy ha olyan pszicho­
lógiai m érőeszközöket használ egy pszichológus, am ire nincs spe­
ciális képesítése, akkor m egbüntetik. Ha azonban ugyanazokat az
 TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT ÉS AKADÉMIKUS ORVOSLÁS 607

eszközöket nem pszichológus használja, akkor ezt m ár nem lehet

m egtenni vele.
TAMASI József: Szám talan bírósági tárgyaláson vettem részt
olyan esetekben, am ikor a hiányzó jogszabály m iatt nem tudtak
ítéletet hozni. Amíg jogilag nem határoztuk meg, mi a term észet-
gyógyászati tevékenység, s ki m inősülhet term észetgyógyásznak,
addig semmiféle követelm ényt nem lehet tám asztani, nem lehet
szám on kérni, s addig nem lehet a term észetgyógyászat etikájáról
sem beszélni, m ert ez csak a ma érvényben lévő jogra ép ü lh et rá.
MAKÓ János: M em értem , m iért ne lehetne elítélni a bíróság
elé citált term észetgyógyászt akkor, am ikor létezik egy olyan tör­
vény, amely kim ondja, hogy aki orvosi diplom a nélkül gyógyít,
vagy diagnosztizál, az egy évig terjedő börtönnel büntethető?!
Ezen törvény alapján tehát m inden term észetgyógyász elítélhető
lenne!
TAMASI József: Mivel a term észetgyógyászok annak idején
engedélyt kaptak az önkorm ányzatoktól, nem büntethetők. Ma
m ár alkotm ánybírósági ügy lehetne abból, ha visszavonnának egy
engedélyt, am elyet a M agyar Állam egyszer m ár kiadott.
MAKÓ János: Ha törvényellenesen adták ki, akkor a jog azt
követeli, hogy a törvény nevében vonják is vissza. Itt legfeljebb
csak m éltányossági alapon lehetne m egengedni azt, hogy ha bizo­
nyos időn belül megszerzi a törvény értelm ében m eghatározott,
megfelelő képesítést, akkor és csakis orvosi felügyelet m ellett, vé­
gezhet term észetgyógyászati tevékenységet.
M eghalna az egészségügy ha nem lenne középszinten ki­
képzett szem élyzet, nővér, gyógytornász, dietikus stb, akik ugyan­
akkor csakis az orvos szakm ai felügyelete alatt és annak felelőssé­
gével végezhetik tevékenységüket.
GRYNAEUS Tamás: És akkor két ilyen ellentétes szem lélet­
m ódú attitűd m ajd ki fog jönni egymással?
MAKÓ János: A rendeletnek éppen az a pozitívum a, hogy
szabályozza a term észetgyógyászati tevékenység hatórkörét.
TAMASI József: M ost az az elképzelés, hogy a term észet-
gyógyászatot felsőfokon kell oktatni. Azt, ami középfokra hozható
a m ostani term észtgyógyászati tevékenységből nem neveznék ter­
m észetgyógyászatnak, hanem egy-egy területének. Ö t ilyen terü­
letnek dolgozták ki eddig a kurrikulum át. Az akupresszőrnek, az
életm ód-tanácsadónak, a távolkeleti m ozgásoktatónak, a
reflexológusnak és a bioenergelikusnak. Ezek közül egyik sem
lenne term észetgyógyász. O ktatásukban lenne egy egészségügyi
alapokat taralm azó kórélettani folyam atokat taglaló tárgy, s egy
körülbelül kétszáz órás alaptanfolyam , amely által rálátása lesz a
hallgatónak a term észetgyógyászat egészére, a klasszikus m ódsze­
reken át a term észetgyógyászatban alkalm azott tudom ányokig.
Ez a tevékenység orvosi felügyelet m ellett zajlana, folyamatos
konzultációkkal, de nem az orvos fizikai közelségében.
608 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

A rendelet a felsőfokú képzésről nem rendelkezik. Kimondja azon­

ban, hogy egy-két éven belül szakokat kellene alapítani az egyetem e­
ken, ahol a természetgyógyászoknak és az orvosoknak lehetőségük
lenne arra, hogy a természetgyógyászatot oktassák. Az egészségügyi
főiskolán a hallgatók graduális képzésben választhatják szakként,
nappali tagozaton a természetgyógyászatot.
Európában öt egyetemi tanszék létesült már: Berlinben,
Ulm ban, Zürichben, Bernben és Angliában. Bernben nem egy
tanszékvezetője van a term észetgyógyászatnak, hanem négy: egy
neurálterápiás, egy hom eopata, egy akupunktőr és egy antro-
pozófus, ami utal e terület kom plem enteritására.
MAKÓ János: A természetgyógyászat nagyon kérdéses a beteg
felvilágosítását illetően. A természetgyógyászoknak is tájékoztatniuk
kell a beteget. Az O rvosi K am ara h a tá ro za to t h o z o tt arra
vonatkozólag, hogy a különböző szakm ai kollégium ok alkos­
san ak m eg egy szöveget az egyes beavatkozásokat illetően. Ez a
szöveg objekiv, m elyet az orvosnak és a betegnek is alá kell írnia.
Én jó m egoldásnak tartanám , hogy a nem orvos term észet-
gyógyász által készített szöveget, az orvos term észetgyógyászok
ellenőrizzék.
LÁZÁR Imre: a m últ század végén vált az akadém ikus or­
voslás és a term észetgyógyászat közös alapjává a gyógyítás infor­
mációs síkja. Az orvosetika egyik alapkérdése a daganatos beteg
tájékoztatására vonatkozik. A 20. század azonban korán szem ­
besített m inket a kognitiv m űködés csapdájával, HEISENBERG az
atom fizika területén rájött, hogy amikor egy folyam atot vizsgál,
beavatkozik a folyamatba. Az orvos-beteg kapcsolatban az
alapvető élettani és pszichofiziológiai folyam atok m élyreható be­
folyásolása történik és nem is m indig a pillanatnyi szabályozás
értelm ében. A beteg elfojthatja azokat a jelentéstartalm akat, am e­
lyek az orvosi közléshez később kapcsolódnak. A pszichoneuro-
im m unológia olyan betegm odellel dolgozik, amely nem ér véget a
test határainál, hanem az engeli bio-pszicho-szociális orvoslás elve
szerint az em berben lejátszódó folyam atok külső körét abban a
pszichoszociális miliőben vonja meg, am elyben a beteg él. ÉDER, a
pszichoneuro-im m unológia atyja nem győzi hangsúlyozni, hogy
a saját területe és a term észetgyógyászat hasonlóságából adódik,
hogy a term észetgyógyászok a pszichoneuro-im m unológiát, m int
alapkutatást használják föl a saját, bizonytalan terápiás értékű
tevékenységük legitimálására a szabad piacon. Ily m ódon tehát a
pszichofiziológia nyelve kom mercionalizálódik. De ugyanez igaz
a hivatalos m edicinára is. Amíg a technicista orvoslás nem végzi el
az „orvos-gyógyszer" analízisét, vagyis azoknak a veszélykeltések­
nek, yatrogéniáknak, aspecifikus aioodoo-effektusoknak az
elemzését, amelyek megakadályozzák, hogy a beteg betartsa az orvos
utasításait, esetleg rendszeresen szedje a gyógyszerét, addig a saját
hatékonyságát is rontja. Információs alapra kell tehát helyeznünk az
ak ad ém ik u s orvoslást, m elyet m a m ég m orfológiai g á ta k sz a b ­
 TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT ÉS AKADÉMIKUS ORVOSLÁS 609

dalnak szakterületekre, és megfelelő szakm ai szigorral kell em an­

cipálni a term észetgyógyászat használhatónak ítélt területeit.
MAKÓ János: Az, hogy nem m indenki az akadém ikus
orvolást m űveli, nem a tudom ány hibája, hanem azoké, akik nem
m egfelelően alkalmazzák. Amikor mi egy beteget dialízisben része­
sítünk, az egész családot behívjuk és elm ondjuk nekik, hogy csak
azt a beteget tudjuk hatékonyan kezelni, akinek stabil családi
háttere van. Sajnos ebből a betegtípusból egyre kevesebb keres fel
bennünket. Hogy az orvos gyógyszer is, m ár m edikus korom óta
tudom és alkalmazom. Azt is tudjuk, hogy az orvos sokszor a
szavaival is sokkal többet árthat, m int a gyógyszer. Az inform áció-
átadás m űvészet, s az orvos-beteg kapcsolatból szervesen kell,
hogy következzék. A m etakom m unikáció éppúgy része a gyógyí­
tás folyam atának, m int a verbális közlés. É ppen azért az orvos-be­
teg kapcsolat bizonyos területeire nem lehet jogszabályt alkotni,
m ert nem a jog, hanem az etika törvényei érvényesek rájuk.
BALÁS Piri László: Az a tévhit, m iszerint az em ber Isten
nélkül, csupán gépekkel is képes lesz m egoldani a saját problém áit,
a m odem itás válságával véget ért. N em lehet az orvoson szám on
kérni azt, am it a gazdaság nem tesz lehetővé.
V élem ényem szerint alapvetően más irányban kellene a
term észetgyógyászatnak fejlődnie, m égpedig az egészséges em ­
berrel való törődés felé. N em az akut betegségek gyógyítása, h a­
nem a megelőzés és a rehabilitáció területén kellene m onopóliu­
m ot szereznie a hivatalos m edicinával szem ben.
Bajaink nagy része ma abból ered, hogy elszakadtunk a
term észettől. Gépiesen gondolkodunk és gépiesen cselekszünk,
ezért lassan képtelenek leszünk az egészséges életre.
MOLNÁR Péter: Jóllehet a term észetgyógyászatnak három
olyan területe van — az ak u p u n k tú ra, a m anuálterápia, és a
hom eopátia — am ely valódi gyógyítást végez, m égsem ez jellemző
rá, hanem inkább a teljes em berrel foglalkozó, preventív szemlélet,
az életm ódtanácsadás, és a rehabilitáció. Van az orvoslásnak egy
területe, am elyet úgy fejez ki a latin nyelv, hogy lege a rtis medicinae
— az orvoslás m űvészete. Ezt a m űvészetet, ezt a sok évszázados
hagyom ányt kellene valahogyan m egőrizni és továbbadni a követ­
kező nem zedéknek. Talán újra fel kellene v en n ü n k a kapcsolatot
a beteg em berrel. Ennek a kapcsolatnak az átm entése lenne a mai
orvoslás egyik legfőbb feladata.
Szerkesztette:
G a l g ÓCZY Z su zsa
 A GYERMEKGYÓGYÁSZATI
REFORMTÖREKVÉSEKRŐL

MAI GENETIKAI, SZÜLÉSZETI ÉS GYERMEKGYÓGYÁSZATI le h e tő ­

A sé g e k ism eretéb en m in d en k i előtt n y ilv á n v a ló , h o g y az

ivarsejtekben, a m agzati életb en , valam in t a csecsem ő - és
gyerm ek k orb an lezajló norm ális és kóros folyam atok d ö n tő m ér­
ték b en befolyásolják az e g y é n felnőtt-, sőt időskori testi és lelki
állapotát, e g é sz sé g i jellem zőit.
N em véletlen, hogy ezt felismerve, a legtöbb fejlett ország
egészségügyében és szociális gondoskodásában különösen fontos
feladat az anya- és gyerm ekvédelem . így volt ez korábban M agyar-
országon is, ahol m inisztérium i szinten is külön főosztály foglal­
kozott a kérdéssel, de a területi közigazgatásban is jelentős szava
volt a szülészeti és gyerm ekgyógyászati, illetve védőnői fórum ok­
nak. E szolgálatok kom oly sikereket értek el a megelőzés és az
egészségre nevelés terén. Jellegénél fogva a gyerm ekgyógyászat az
egyetlen szakm a, am elyik az egész népesség m inden tagját egész­
séges állapotában is rendszeresen ellenőrzi (csecsemő-tanácsadás),
nyom on követi a gondozottak táplálását, szociális helyzetét, szű­
rővizsgálatokkal és védőoltási program m al igyekszik a betegsége­
ket m egelőzni vagy korán felismerni. Ebben kiem elkedő szerepe
van a védőnői hálózatnak, am ely eddig a fenti preventív tevékeny­
séget csaknem 100%-os hatékonysággal végezte. M indezek azt
eredm ényezték, hogy az utóbbi években a sajnálatosan rom ló
dem ográfiai és szociológiai m utatók m ellett egyedül a csecsemő-
és gyerm ekhalandóság terén van következetes javulás. M inden
ellenkező nézettel szem ben, a gyógyító-megelőző tevékenység
ésszerűsítésére, a szűkös anyagiak célszerűbb felhasználására is
történtek lépések: az Országos Szülészeti és N őgyógyászati Inté­
zet, valam int az Országos Csecsemő- és G yerm ekegészségügyi
Intézet kezdem ényező részese volt a szakmailag és anyagilag sem
rentábilis szülőotthonok és kis osztályok felszám olásának, a gyer­
m ekgyógyászok jelentős része erőteljesen szorgalm azta a kórházi
felvételek csökkentését és a definitiv járóbeteg-ellátás fejlesztését.
H ogy saját példát említsek, a pécsi Gyermekklinikáról m ár 1991-
ben közlem ény jelent meg az ún. „egynapos kórház" (dny care),
tehát lényegében járóbeteg-forgalom keretében végzett m űtétek
kedvező tapasztalatairól. Ezt az ellátási form át csak jóval később
 MÉHES K.: A GYERMEKGYÓGYÁSZATI REFORMTÖREKVÉSEKRŐL 611

kezdték hivatalosan propagálni, de a finanszírozás a mai napig is

a kórházi felvételt részesíti előnyben.
A gyerm ekek testi és szellemi fejlődésére ható tényezők
közül azonban M agyarországon az elm últ tíz évben sajnálatos
m ódon főleg a kedvezőtlen hatások kerültek előtérbe. Az igen
fontos és összetett szociális, oktatási és jogi kérdések mellőzésével
e helyen csak néhány gyerm ekorvosi szem pontot érinthetünk.
Ennek különös aktualitást ad az, hogy a bölcsődék és óvodák
korábban m egkezdett sorozatos m egszüntetése u tán 1995-ben az
egészségügyi reform -intézkedések fő célpontja a gyerm ekellátás
lett; a kórházi gyerm ekosztályok és szanatórium ok bezárása, vagy
teljesítőképességük erőteljes csökkentése elsőrendű m egtakarítási
forrássá lépett elő. Az országos irányzat arra bátorította a kórház-
igazgatókat, hogy intézm ényük adósságait a szülészeti, újszülött-
és gyerm ekosztályok rovására próbálják csökkenteni.
Z A TENDENCIA MÁS VONALON IS h átrányos h ely zetb e h o zta a
gyerm ekgyógyászatot. Hogy csak egyetlen példát em lít­
sünk: a fekvőbetegek ún. HBCs pontszám ában azonos telje­
sítm ényért a gyerm ekosztályok közel 20%-kal kisebb pontszám ot,
és ennek m egfelelően kevesebb pénzt kapnak, m int a felnőtt bete­
geket ápoló osztályok. A lépeltávolítás 18 év felett 4,039,18 év alatt
2,473 pontot, vagy a tüdőgyulladás felnőttben 1,136, csecsem őben
0,929 pontot „ér". Ezt semmi sem indokolja, hiszen a valóságban
sok azonos diagnózis a gyerm ekkorban, de különösen a csecsem ő­
korban nagyobb költségeket takar! Az utóbbi hónapokban kétség­
telenül m utatkoznak az igazságtalan besorolás korrigálásának je­
lei, de ez nem változtat azon a tényen, hogy az „illetékesek"
eredetileg m ennyire becsülték a gyerm ekgyógyászatot, és hogy az
alkalm azott díjazás anyagilag m ennyire károsította azt.
Az elm últ évekre esett a családorvosi szolgálat — és ezen
belül a vállalkozói forma — erőteljes előretörése. Ennek a feltétle­
nül tám ogatásra szoruló ellátási form ának a gyerm ekek szem pont­
jából egyelőre az a nagy hibája, hogy a frissen képződött családor­
vosoknak gyorstalpaló tanfolyam ok, vagy legfeljebb négyhónapos
képzés után a csecsemők és gyerm ekek kezelésében ugyanolyan
jogokat és lehetőségeket ad, m int az ötéves speciális képzésben
részesült gyerm ekgyógyász szakorvosoknak. Ez egzisztenciális és
etikai kérdéseken túl elsősorban szakmai gond, ami hosszabb és
alaposabb kiképzéssel és felügyelettel m egoldható, de jelenleg
egyértelm űen veszélyezteti a területi gyerm ekellátást, m ert m ost
kizárólag a kártyát „begyűjtő" orvos lelkiism eretére van bízva,
hogy m ilyen messze m erészkedik egy szám ára járatlan területen.
A falusi „körzeti orvosok" persze eddig is ellátták a gyerm ekeket,
de az őket ebben segítő M ozgó Szakorvosi Szolgálat tám ogatásá­
val, ami az ország nagy részén m ára m ár m egszűnt. A korábbi
gyerm ekorvos-védőnő, ill. falun a körzeti orvos-védőnő páros fel­
bom lásával sok helyen a védőnők helyzete is elbizonytalanodott.
Ez érzékelhető a védőoltásokból, a D-vitam in ellátásból szükségte­
612 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

lenül kim aradt és a helytelenül táplált csecsemők szám ának növe­

kedéséből. A helyzet m ég nem aggasztó, mégis jobban kellene
vigyázni arra, hogy egészségügyünknek ezt a sokszor irigyelt vív­
m ányát, az egységes és eredm ényes csecsemő- és gyerm ekgondo­
zást a személyi szabadságot félreértelmező hamis ideológiák, a
m agánosítás zűrzavarai és éppen a sokgyerm ekesek anyagi n ehéz­
ségei ki ne kezdhessék. Nem engedhető meg egyes, bevált szolgál­
tatások visszafejlesztése. Egy győri ellenőrzés riasztó tapasztalata
alapján ilyen visszalépés például az, hogy az Országos Egészség-
biztosító Pénztár a genetikai tanácsadásban a beutalási rendszert
kívánja visszaállítani. Világszerte és eddig nálunk is erőteljesen
propagáltuk, hogy ebben a kényes és gyakran intim kérdésben
növekedjék az önként jelentkezők száma!
y | GYERMEKGYÓGYÁSZAT jelen legi m ű k ö d ésév el szem b en fel-
JLM h o z o tt kifogások b an term észetesen van n ak részigazságok ,
.X. J L a szakm a is sz ü k sé g e sn e k tartja a korszerűsítést. Sok a z o n ­
b an az o ly a n beállítás, a m ely p illan atn yilag elfo g a d h a tó n a k látszik,
d e a statisztikai és szakm ai sz em p o n to k n a k csak e g y e s elem eit
k iem elv e, a lé n y e g e t eltorzítja, és e z z e l h osszab b távon sú ly o s
károkat ok ozh at.
N ézzük m eg a két leggyakrabban hangoztatott „vádat":

1. KÉVÉS A GYERMEK

Ez, sajnos, igaz. Az abszolút szám okat azonban csak a háttér elem ­
zésével szabad értékelni.

a. Remélhetőleg nem marad el teljesen a demográfiai hullámhegy

Az 1993. és 1994. év 117, ill. 116 ezres élve születési szám át többnyire
a hetvenes évek 180-190 ezres adataival vetik össze (a csúcs 1975-
ben 194 240 volt). Ez félrevezető, m ert az 1974-1979. közötti h u l­
lám hegyet két tényező egybeesése okozta: ekkor lépett szülőképes
korba az ötvenes évek 200 ezer körüli születéséből szárm azó nem ­
zedék, és ugyanekkor vezették be a rövid távon kétségtelenül
hatásos „népesedéspolitikai" intézkedéseket. M agyarországon a
szülések három negyede az anyák 21. és 29. éves kora között törté­
nik, ezen belül a súlypont a 24-25. évre esik. így a jelenleg kis
szám ban szülők zöm e a „népesedéspolitika" előtti években jött a
világra. Az 1969-1973. közötti ötéves periódusban az élve születé­
sek éves átlaga 152 ezer volt, szem ben az 1974-1978. közötti öt év
182 ezres átlagával. Utóbbi korcsoport a következő években kerül
szülőképes korba, a tetőzés elméletileg 2000. körül várható. A
gazdasági-szociális nehézségek m iatt szinte biztos, hogy az évi 30
ezres többlet reprodukciója nem történik meg, valószínűbb, hogy
ez csak részlegesen és főleg elhúzódóan következik be, de egy
kisebb születésszám -em elkedéssel a következő tíz évben feltétle­
nül szám olni kell. Ha az ország gazdasági helyzete tovább romlik,
 MÉHES K.: /I GYERMEKGYÓGYÁSZATI REFORMTÖREKVÉSEKRŐL 613

akkor legrosszabb esetben az is lehetséges, hogy a később és kis

szám ban vállalt „többlet-gyerm ekek" csak a szociális okból elm a­
radó szülések kom penzálására vagy a növekvő „deficit" csökken­
tésére lesznek elegendők, de m ég ez is ellene szól a szülészet és a
gyerm ekgyógyászat további folyamatos leépítésének.

b. Csökken a csecsemőhalálozás

A m egbetegedési, halálozási, válási, stb. adatok folyam atos rom lá­

sa m ellett az egyetlen javuló dem ográfiai/egészségügyi m utatónk
a csecsemőhalálozás. Míg 1974-ben a csecsemők 34,3 ezreléke halt
m eg élete első évében, 1994-ben ez az arány csak 11,6 ezrelék volt.
Abszolút szám okban 1974-ben 6390,1994-ben csak 1335 csecsemőt
vesztettünk el első születésnapja előtt. Mivel egyéves kor után a
halandóság lényegesen csökken, ez ellene m ond a „kevés a gyer­
m ek, redukálni kell a gyerm ekellátást" elvnek, hiszen relatíve több
egyéves koráig eljutott, ám részben fokozottan sérülékeny gyer­
mekről kell a továbbiakban gondoskodni. E nnek arányai szeré­
nyek, de nem elhanyagolhatók, mégis m indig csak az élve születési
adatok elemzésével találkozunk.
A dem ográfiai változások nem eléggé körültekintő értéke­
lésének term észetesen kom oly következm ényei lehetnek az okta­
tásügyben is: a m ár m egszüntetett és a bezárásra ítélt óvodák,
iskolák hiányozni fognak 2005-2010. körül. A láncreakció érinti a
pedagógusképzést, de m ég az egyetem i szférát is, sőt hat a rem él­
hetőleg gyorsabban reagáló iparra és kereskedelem re is (tápszerek,
gyógyszerek, gyerm ekruházat, bútorok).

c. A „kevés gyermek" minősége

A születések kis szám a paradox m ódon, hozzájárult a túlélők testi

és szellemi képességeinek javulásához. Ezen a téren — a technikai
fejlődés és a tapasztalatok gyarapodása m ellett — elsősorban a
nem zetközi norm áktól messze elm aradó létszám ú szem élyzet id e­
jének m inőségi m unkára való fordítása jelentett (és jelenthetne)
komoly előrelépést. Ez különösen az újszülött-koraszülött-ellátásban
érzékelhető. Itt például az igen éretlen, 1000 g-nál kisebb koraszülöt­
tek túlélése a korábbi 5-10%-ról az elm últ öt évben országosan 50%
fölé emelkedett. (Ne feledjük: ezekért a koraszülöttekért küzdeni
nem csak szakmai kötelesség. Az esetek nagy részében többszöri
spontán vetélések, halvaszülések utáni, várva várt gyerm ekekről
van szó!)
TT,M MINDEGY TERMÉSZETESEN, hogy m ilyen állapotban sike-
/ % / rül ezeket, és általában a kóros csecsemőket életben tartani.
JL l l Természetes, hogy m indent m eg kell tenni egy 80 éves
betegért is, pedig az ő életkilátásai statisztikailag m ár m ínuszban
vannak. Ezzel szem ben egy csecsemő károsodása — az egyéni és
családi tragédián túl — 65-70 évig terheli a társadalm at; jó egész­
614 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

ségben való felnevelése viszont évtizedekig hozhat hasznot m in d ­

nyájunknak. Ö rvendetes, hogy a túlélés m ennyiségi m utatóin túl
a m inőség is javult: a Pécsett intenzív kezelésben részesült 6000
újszülött u tán vizsgálata szerint az 1977-81-ben ápoltak 15,2%-
ában, az 1987-92-ben kezeiteknek m ár csak 8,7%-ában lehetett
kétéves korában idegrendszeri, érzékszervi vagy mozgásbeli káro­
sodást kim utatni. Ebben döntő szerepe van az időigényes egyedi
kezelésnek, a csecsemővel és a családdal való foglalkozásnak. Ezért a
pusztán születési számra tervezett személyzet és költségvetés hosszú
távon a minőség romlásához és növekvő kiadásokhoz vezethet. Ez
természetesen az egész gyermekellátásra érvényes: a genetikai ta­
nácsadástól a védőnők megelőző tevékenységén át a serdülők pszi­
chológiai gondozásáig, a m ennyiségi szem pontok m ellett, m in d en ­
hol előtérbe kellene kerüljenek a minőségi fejlesztések.

2. ALACSO N Y A Z ÁG YK IH ASZN ÁLÁS

1993-ban 8876 ún. aktív c s e ­

M A G YARO RSZÁG I K Ó R H Á ZA K B A N
csemő- és gyerm ekágyat m űködtettek és ezek átlagos ki­
használtsága 54% volt. Ez a kétségtelenül kedvezőtlen szám
részben a hatvanas évek kórház-telepítési politikáját tükrözi. Ek­
kor ugyanis szám os 25-40 ágyas, 3-5 orvossal m űködő járási és
kisvárosi gyerm ekosztályt létesítettek „a dolgozó nép érdekében".
(Egyes mai nyilatkozatokkal ellentétben, a szakm a akkor is kétke­
déssel fogadta ezt a „fejlesztést", és a lehetőségeihez képest küzdött
is ellene. így sikerült 1979-ben az erős helyi nyomással szemben is
bezáratni a szakügyeletre képtelen csornai gyermekosztályt. Az O r­
szágos Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Intézet 1986-ban erőtel­
jesen, ám eredm énytelenül tiltakozott a szigetvári gyerm ekosztály,
azóta feleslegesnek bizonyult, m egnyitása ellen, de más példákat
is em líthetnénk.)
A szükséges ésszerűsítések sürgetése mellett azonban ve­
szélyesnek látszik a gyerm ekágyak szám ának statisztikai és területi
alapon való drasztikus csökkentése és az általában kívánatosnak
tartott 85%-os ágykihasználás erőltetése. A felnőtteket kezelő ápo­
lási egységekkel szem ben a gyerm ekosztályokon az ágykihaszná­
lás és a szem élyzet létszám ának tervezésekor ugyanis figyelembe
kell venni az alábbi szem pontokat:
a. A részlegek, ill. kisebb osztályokon a kórterm ek között
nem lehet a betegeket átcsoportosítani. Eliába vannak üres in k u ­
bátorok vagy rácsos csecsemőágyak, ha egyszerre sok iskolás korú
beteg érkezik, a gyerm ek-részlegen kellem etlen, sőt veszélyes zsú­
foltság keletkezhet, miközben az egész osztály ágykihasználtsága
alacsony. Ezért m inden korosztálynak és betegségcsoportnak (pl.
potenciálisan fertőző vagy nem fertőző) kellő tartalékkal kell ren ­
delkeznie megfelelő ágyakból és helyiségekből. Ha ez m egvan, de
az év egy részében üres, az minimális vagy sem m ilyen többletki­
adást nem igényel (a szem élyzetet, étkezést, m osatást stb. nem
 MÉHES K.: A GYERMEKGYÓGYÁSZATI REFORMTÖREKVÉSEKRŐL 615

terheli, az épületet am úgy is fűteni kell), ha viszont hiányzik, akkor

adott esetben a feszültségeken túl a keresztfertőzések, szövődm é­
nyek, fokozott fertőtlenítési igények m iatt kom oly költekezések is
felm erülhetnek.
b. A felnőtteknél nagyobb ágy-kapacitásra azért is szükség
van, m ert a gyerm ekgyógyászatban kifejezettebb a szezonalitás.
U gyanakkor nagyobb az elkülönítési igény is: különösen a frissen
felvetteket illene a jelenleginél is jobban izolálni, amíg betegségük
esetleges fertőző jellege kizárható.
c. Világszerte és hazánkban is nő az igény a szülőknek az
ápolásba való bevonására. Ez, a lélektani szem pontokon túl, igen
előnyös a szülők oktatásában: a diéta, lázcsillapítás, szükség esetén
katéterezés, szondás táplálás, stb. m egtanításával a kórházi tartóz­
kodás rövidíthető, az ism ételt felvételek m egelőzhetők. Ehhez
azonban el kell helyezni őket, ezért a m egszüntetés helyett az
„ágystruktúra" anyaszállás, vagy ún. kísérő-ágy irányában való
m egváltoztatása kívánatos.
d. A szem élyzet és ezen belül a nővérek lekötöttsége n a ­
gyobb, m int a felnőtt-osztályok többségén. A betegek nagy része
ugyanis életkori okokból m ég lábadozó vagy egészséges állapotá­
ban sem önellátó, m agán vagy betegtársán nem tud segíteni. Az
ápolás a délutáni és az éjszakai m űszakban is folyamatos: a csecse­
m őket 3 óránként, a koraszülötteket 2 óránként pelenkázni, etetni
kell, és csak ezután következnek a tényleges gyógyítási feladatok.
(Közismert, hogy a fiatal édesanyát egyetlen egészséges csecsemő­
je is teljesen leköti. A hazai kórházakban — a Perinatális Intenzív
Centrum októl eltekintve — m űszakonként 7-8 csecsemő ellátása
jut egy nővérre. Az értetlenségre jellemző, hogy akadt olyan,
egyébként többgyerm ekes kórházigazgató, aki a „házi norm át"
14-re, m ajd 12-re kívánta emelni!)
I N D E Z T F IG Y E L E M B E V É V E , a csecsemő- és gyerm ekosztá­

M lyok ágyszám át olyan m értékben lehet csökkenteni, hogy

az ágykihasználás országos átlaga 70% körül legyen. (Itt
reális, szakmailag indokolt ágykihasználásra gondolok és nem a
jelenlegi finanszírozástól ösztökélt felesleges és költséges kórházi
felvételekre). A leépítést nem szabad „teríteni", ebben kizárólag a
szakm ai minőség, az eddigi és a várható teljesítm ény lehet az
irányadó. Feltétlenül fontos lenne a szakm ai szint figyelem bevéte­
le; a m ostani finanszírozási rendszerrel szem ben, kiem elten kelle­
ne tám ogatni a legbonyolultabb eseteket gyógyító és gondozó
regionális központokat és főleg a specialisták kiképzésében is érin­
tett egyetem i gyerm ekklinikákat. Ennek költségeit a szakm ailag
valóban elégtelenül m űködő osztályok bezárásával vagy gyökeres
profilváltoztatásával lehetne előterem teni. (Ezt az elvet a hivatalos
nyilatkozatok is hangsúlyozzák, de a valóságban — helyi politikai
okok m iatt — ép p en a leggyengébb pontokhoz nem nyúltak, vagy
visszakoztak, és ezzel az „egyenlősdivel" csak a jobb intézm ények
m ozgásterét, fejlesztési törekvéseit sikerült redukálni). Az ágy­
616 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

szám -csökkentés révén felszabaduló szakképzett m unkaerőt to­

vábbra is a gyerm ekegészségügyben, elsősorban ajáróbeteg-ellá tás
és a rehabilitációs tevékenység javításában kellene foglalkoztatni.
Itt elsősorban a szak gondozások megbecsülése és erősítése lenne a
feladat. Érthetetlen, hogy a gyermek-szakambulanciák óriási szere­
pét a járóbeteg-ellátásban miért nem sikerül elfogadtatni, miért nem
értékelik azt, hogy ezeket a legtöbb helyen a fekvőbeteg-osztályok
személyzete működteti, és miért kell ezt, az anyagilag is kifejezetten
hasznos tevékenységet szinte „ingyen", bújtatva fenntartani.

J Ö V Ő S Z E M P O N T J Á B Ó L K Ü L Ö N L E G E S J E L E N T Ő S É G Ű a speciális
fejlesztési programok és a rehabilitáció kérdése. A gyógyítás
fejlődésével csökken, de még m indig igen nagy a hibásan
született, vagy későbbi betegségéből utóképpel gyógyult, de élet­
képesen felnövekvő gyerm ekek száma. Szerény becslés szerint, az
értelm i, érzékszervi és m ozgásszervi károsodottak aránya h azánk­
ban legalább 6%-ra tehető! Az elm últ években az is nyilvánvaló lett,
hogy ezek a károsodások az adott diagnózisnak megfelelő, korán
elkezdett fejlesztési, nevelési program okkal és az ezekhez csatla­
kozó rehabilitációs eljárásokkal (gyógytorna, úszás, lovaglás, stb.)
legtöbbször csökkenthetők, esetleg meg is szüntethetők. Tágabb ér­
telemben ide tartozik a gyermekek és serdülők pszichológiai és pszi­
chiátriai gondozása (drog!), valamint a gyógypedagógiai oktatás is.
M agyarországon m inderre kiváló szakem berek kitűnő
m ódszereket, iskolákat, intézeteket fejlesztettek ki, de ezek a n é ­
pesség többsége szám ára elérhetetlenek. Ebben eddig inkább a
távolság és a kapacitás hiánya voltak a fő okok, ma inkább az a
gond, hogy a szülők a sokféle foglalkozást és az utazást nem tudják
m egfizetni. Emellett, főleg vidéken, nagy a tájékozatlanság is: a
gyerm ekorvosok sem tudják, hogy a kínálatból m elyik az igazán
értékes és az adott gyerm eknek való. Ezért — korábbi kezdem é­
nyezésünknek megfelelően — továbbra is szorgalm azzuk, hogy
egy-egy nagyobb gyerm ekklinikához vagy osztályhoz integrálva
regionális (később megyei) központok alakuljanak, am elyek a ká­
rosodottak ügyeit az esetleges megelőzéstől a pontos diagnózison
és a megfelelő képzési és rehabilitációs m ódszerek ajánlásán át a
jogi tanácsadásig összefogják. Az érintett családok foglalkoztatása
lehetőleg lakóhelyükön vagy an n ak közelében történne, a központ
azonban segítene ezt megszervezni és ez egyben bizonyos szakmai
garanciát is jelentene. Szerény tapasztalataink szerint, erre óriási
igény van, és a várható erkölcsi és anyagi haszonhoz képest m ini­
mális költséggel, a helyi viszonyoktól függően, n éhány állás átcso­
portosításával m egoldható.
Itt csak utalhatunk rá, hogy hasonlóan fontos, sürgető fel­
ad at a serdülők és fiatalok pszichés nevelésének, gondozásának
fokozása, javítása. Ebben, rem élhetőleg fejlődést hoz a kibontako­
zóban lévő országos m entálhigiénés program . Ez egyben példa
arra is, hogy továbbra is szükség van szakm ailag koordinált, ha úgy
 MÉHES K.: A GYERMEKGYÓGYÁSZATI REFORMTÖREKVÉSEKRŐL 617

tetszik, „központosított" országos program okra. N em helyeselhe­

tő az a felemás m egoldás, hogy a reform okat a helyi szervekre
bízzák, de az országos irányelv előírja, hogy elsősorban a szülésze­
tet és a gyerm ekgyógyászatot kell „karcsúsítani". N em biztos, hogy
m indenhol erre van szükség, ezért ez az „eleve elrendeltetés"
diszkrim inatív az anya- és gyerm ekellátással szem ben.
• •
S S Z E F O G L A L V A , a gyerm ekegészségügy korszerűsítése ak­

Ö tuális feladat. Ha a mai helyzeten nem sikerül változtatni,

vagy a pletykaszinten elterjedt — hivatalosan m eg nem
erősített, de nem is cáfolt — különböző központi és helyi terveze­
tek szerint alakul a gyerm ekek egészségügye, akkor súlyos követ­
kezm ényekkel szám olhatunk. Ebben az esetben a m egelőzés nem
tud igazán fejlődni, egyes igen költséges speciális kurativ tevé­
kenységek (újszülött-gyógyászat, gyerm ekonkológia) tartalékai
kim erülnek, a csecsemőhalálozás stagnálni vagy em elkedni fog, a
túlélők m inősége rom olhat, am elyet a rehabilitáció elm aradása
csak tovább súlyosbíthat. K iszám íthatatlanná válhat a csecsem ő­
gondozás és a gyerm ekközösségek felügyelete, ami hosszabb tá­
von a rákövetkező nem zedék életm ódját és egészségét is kedve­
zőtlenül befolyásolhatja. Ha azonban a reform okat a korosztály
sajátosságainak m egfelelően és nem a felnőtt betegellátás norm ái,
vagy pillanatnyilag érvényes statisztikai m utatók alapján hajtjuk
végre, és kizárólag a szakm a szem pontjai érvényesülnek, ésszerű
átcsoportosítással m unkaerőt és pénzt lehetne a fontos speciális
eljárások fejlesztésére, a járó beteg-ellátás és különösen a hátrányos
helyzetű és károsodott gyerm ekek felkarolására, a családokkal való
foglalkozásra felhasználni. Ezt sem pénzügyi irányelvekkel, sem
az önkorm ányzatokra bízott gyors helyi döntésekkel nem lehet
m egnyugtatóan rendezni, ez csak alapos szakm ai viták és egyezte­
tések után, az országos igények felmérésével, fokozatos átalaku­
lással érhető el. Lehetséges, hogy így elm arad valamelyes azonnali
haszon, de a jövőt csak az egész ország igényeit figyelembe vevő,
hosszú távon anyagilag is racionális átszervezéssel lehet szolgálni.
Végül, a szakm ai elfogultság vádját vállalva is, újra és újra
hangoztatni kell azt a követelm ényt, hogy az anya- és gyerm ekvé­
delm et az egészségügyben és az az élet m inden területén kiem el­
ten tám ogassa a m indenkori hatalom és az egész társadalom . Talán
nem kell bizonyítani, hogy ez m indennél jobb befektetés.
M éhes Károly
 //

10. ábra. MŰSZAKI VEZETŐ RAJZAI AZ IDŐ MÚLÁSÁRÓL

 Xrs. i LOu ^ ouao, -U p \Á ío
' 1 wtu
A ^62_^

A GYERMEKRAJZOK ILLANÓ
VARÁZSA

YAKRAN ÉS SOKAN TANULMÁNYOZTÁK az 5-7 évesek

G képi világát, a gyerm ekrajzok „aranykorát" és nem kevésbé

intenzíven kutattak gyerm eki vonások u tán az ún. vizuális
kulturális antropológia olyan területein, m int az archaikus kor —
az új prim itívek (naivok és „art brut" kultiválói) — , vagy a m entális
betegek m űvészetében. Köztes régió: az infantilis szinten m egre­
ked t vagy erre a fokra visszacsúszott, esetleg csak egyes m u n k a­
m ódjukban, stílusjegyükben gyerm ekded felnőttek kifejezésm ód­
ja. De az em így is parttalan kérdések körülhatárolására és az
egyébként összehasonlíthatatlan alkotások egybevetése érdeké­
b en ez a terület is tovább szűkíthető, m égpedig elképzelt esem é­
nyek és elvont fogalm ak képi feldolgozására.
T anulm ányom ilyen absztrakt tém ák ábrázolásának n é­
h á n y gyerm eki és/vagv infantilis jellegzetességével foglalkozik.
N em hárítható el azonban a kérdés, hogy a tem atikus
kötöttség m ennyire torlaszolja el a szabad képzetáram lást és nem
m egy-e az esztétikum rovására?1

A REGRESSZIÓRÓL RÖVIDEN

A gyerm eki rajzfejlődés m enete többé-kevésbé egységes és egye­

tem leges, s ezen alapul a különböző kultúrákban érvényes diag­
nosztikus értéke. Ezzel szem ben a pszeudo- és a valóságosan
infantilis felnőtt képi expresszivitásának hátterében nagyon válto­
zatos, átm eneti vagy tartós folyam atok, eltérő m echanizm usok
állnak, s közülük legfontosabb a regresszió.
A részleges vagy teljes gyerm ekszintű fixáció illetve a reg­
resszió leggyakoribb oka a központi idegrendszer patológiája (ér­
telmi fogyatékossága, m entális zavarai).
Paradox m ódon a kóros elm eállapotok kezelésére alkalm a­
zott egyes gyógym ódok, m int pl. az elektrosokk vagy az inzulin-
kóm a-kezelés is létrehoznak hasonló, szerencsére reverzibilis re­
gressziót. A látható világ érzékelésére és értékelem zésére gyakorolt
ilyen eredetű regresszív hatásokkal (pl. a Rorschach „tintafolt"-
tesztben) m agam is foglalkoztam régebben. De tanulm ányoztam a
tudatállapot sp ontán vagy terápiás regressziójának befolyását a
tem atikusán m eghatározott tárgyi világ (pl. ház-fa-ember) ábrázó-
620 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

lására és e g y e s geo m etrik u s rajzok (pl. B en ton -teszt) rep rod u k álá­
sára.2 A kkori vizsg á la ta im m eg erő sítették DELAY1’ elektrosokkal
k ap csolatos tapasztalatait, m iszerin t a leép ü lés két form át ölthet:
a. regresszió, am ikor a k om p lexitás, a strukturáltság extrém le e g y ­
sz e r ű sö d é se m e g y v ég b e, de a tárgy m egtartja ö n a z o n o ssá g á t (a
le p u sz tu lt k a stély b ó l e g y szobácska m arad); b. d isszociáció, azaz a
felb om lás az alkotó ele m e k ig terjed, téglákra esik szét az ép ítm én y ,
d e a h asa d á s többnyire m eg h a tá ro zo tt v o n alak m e n té n történik.
TUDATÁLLAPOT REGRESSZÍV MEGVÁLTOZTATÁSÁT HASZNOSÍTJA

A szá m o s — a k reativitásnak k ü lö n leg esen k e d v e z ő — p sz i­

ch oteráp iás m ód szer, sőt MÉREI szerint a regresszióra való
k é sz sé g , a játék os fantázia é p p e n eg y ik fo n tos kritérium a a p sz i­
ch oterápiára való alkalm asságnak. Ilyen m ó d szerek p éld á u l az
álom fejtés és k ép zettérásítás ered eti freu d i — v a g y JUNG által
m ó d o síto tt form ája és k ü lö n féle m ed ita tiv és im a g in a tiv technikák,
pl. LEUNER ún . katatim k ép alk otó eljárása.4 M eg jeg y zem , h o g y e
ta n u lm á n y b a n e le g e n d ő absztrakt tém ákkal ellen tétb en , L eu n er
m ó d szere n o h a szim b olik u s je len tések b en ren d k ívü l g a z d a g k é p ­
z e tek et (h eg y , rét, patak...) k ín ál elm élk ed ésre és m egrajzolásra,
töb b n yire a k on k rét érzék elh ető d o lg o k világáb ól m erít. A h ip n ó z is
ú n . k o rregressziós form ája (a sz u g g e sz tió k se g ítsé g é v e l élete elő ző
szak aszaib a kerül vissza a h ip n o tizá lt eg y én ) — a h o g y a n erre m ajd
részleteseb b en kitérek — e g y e n e s e n k itü n tetett k ísérletes eszk ö ze
a g y erm ek rajzok m eg k ö zelítésén ek . D e a kiürült ih let fe le le v e n íté ­
sére, az exaltáció, a m isztik u s é lm é n y p ótlék ak én t szá m o s k ém iai
a n y a g g a l (alk oh ol, h a llu c in o g é n drogok) is létreh o zh a tó sp o n tá n
v a g y szá n d ék o lt form ában (1. p szich ed elik u s m ű v é sz e t) a k ép i
k ifejező d ést elő seg ítő regrediált állapot.
Jóllehet a p szich o a n a litik u s m ű v é sz e te lm éle t szerin t — (pl.
KRIS) ’ — a regresszió az „én" (ego) szolgálatában áll, k érd és, h o g y
leg m ély eb b p szich o tik u s form ájában is m eg ő rzi-e véd ő -elh á rító
funkcióját. M ás szóval, bátorítan d ó-e, h o g y a firkálás p u szta akti­
v itá s ö r ö m é n é l is alacson yab b fokra, az ö sszek en és-m á zo lá s szin t­
jére regred iáljon az e g y é n (1. „finger-painting")?
A rég eb b en „prim itív szin ten m eg rek ed t n é p c s o p o r t o d ­
k é n t cím k ézett kultúrák ren d k ív ü l értékes és ered eti m ű v é sz e té t
n e m tárgyalh atom e k eretek b en , bár érin tőleg fo g la lk o zo m m ajd
az „art brut"-vel és fő teoretik u sával J. DUBUFFET-vel.6 V iszo n t
b e m u ta to k n é h á n y , a m ién k tő l eltérő kultúrkörből szárm azó raj­
zot, p éld a k én t az áb rázolásm ód g y erm ek i vonásaira v a g y p e d ig az
id e o ló g ia i in d ok trin áció in fan tilizáló hatására, az e g y éb k én t e g é sz ­
sé g e s fiatal feln őttek n él.
 MOUSSONG-K. E.: A GYERMEKRAJZOK ILLANÓ VARÁZSA 621

EGY LEHETSÉGES KULCS A GYERMEKI ÉS A Z IN FAN TILIS

JELLEGŰ RAJZO K M EGKÜLÖNBÖZTETÉSÉHEZ

M egnehezíti a gyerm ekek és az emocionális regresszióban lévő

felnőttek rajzainak összehasonlítását az a körülm ény is, hogy in­
kább a m ár eleve éretlen, infantilis szem élyek hajlam osak vissza­
csúszni erős érzelm i hatások alatt a gyerm eki kifejzésm ód szintjé­
re. A kísérletes hipnotikus korregresszió egyfajta m odellt nyújt a
különbségek m egragadására és m egfogalm azására.
KRAFFT-Ebing úttörő, 1887-re visszavezethető kísérletei
nyom án ANGYAL Lajos 1941-ben publikálta figyelem rem éltó elem ­
zéseit a rajzolás változásairól korszuggesztiós hipnózisban.7 N em
a környezetre vonatkozó „tárgytudat" közism ert és vásári m u tat­
ványokban — 1. Mario és a varázsló — is felhasznált befolyásolása
érdekelte, hanem az én- vagy szem élyiségtudaté, ahogyan az a
szim bolikus kifejezésm ódokban, például írásban vagy rajzban
m egnyilvánul. Vizsgálatai szerint, egyes felnőttek a hipnózis m ély
szakaszában a hipnoiztőr felszólításainak m egfelelően a 10-, a 6-
vagy akár a 4 éves gyerm ek korára jellem ző form ában rajzolták a
m egnevezett tárgyakat: házat, tem plom ot, széket, em bert. Sőt, a
három éves korra regrediált egyén ennek a szintnek m egfelelően
csak firkákat produkált. Ezek az alkotások összefüggő és hiteles
m ódon m u tatták az adott rajzfejlődési szakaszra statisztikai gya­
korisággal alátám asztott jellegzetességeket, m int pl., fej-láb figura;
profil megjelenése; végtagok kettős kontúrja; ru h ázat nem i diffe­
renciálódása, díszítm ényei...
Ezzel szem ben más, szintén kiválóan hipnotizálható kísér­
leti alanyok nem helyezkedtek igazán bele a szuggerált gyerm eki
életkorba, h anem inkább emlékeik, ism ereteik alapján kivitelezték
a rajzokat. K övetkezésképpen egy adott képen belül szám os egy­
m áshoz nem illeszkedő, az életkorhoz viszonyítva fiatalabb vagy
ép p en idősebb fejlődési szakaszra utaló, „koridegen" grafikai ele­
m eket ho rd tak össze pl. a teljesség, a perspektíva, a kidolgozás
színvonala tekintetében.

KÉPI F A N TÁ ZIÁ K — ELBESZÉLŐ RAJZO K

’ALÁLA MEGJELENÍTÉSÉNEK KÉPEIVEL (1.1-5. ábrák) 38 éves

H férfi betegünk lepett m eg, am ikor nagyrészt feltisztulva

súlyosan zavart hisztériás ködös állapotából napokon ke­
resztül egyetlen kom m entáló szó nélkül nyújtotta át rajzait. M eg­
szállottan ism étlődő tém ájuk az aprólékosan kidolgozott, prim itív
m ódon elképzelt öngyilkossági m ódszerek felsorakoztatása: ön­
akasztás, s eközben m ellét karddal is átszúrja, házával együtt
önm agát felgyújtja...
A rajzok első pillantásra m egragadtak naivitásuk, dekora-
tivitásra törekvésük és más, az 5-7 éves korú gyerm ek jellem zői
által, m int pl., az irkalap sorm intájú szegélyezés, a test és a ház
622 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

áttetszősége, perspektívahiány, hiányos vagy elrajzolt em berábrá­

zolás. A nagy érzelm i-indulati töltésre utalt a fekete satírozás,
am elynek ördögi-agresszív jellegét fokozta, ahogyan az em ber­
alaknak csak egyik lábát, illetve az akasztófán gubbasztó hatalm as
m adarat feketítette be.
Mi nem illik a kisgyermeki összképbe?
A rajzokban nem csupán az 5-7 éves kornak megfelelő
részletek és nézőpontok váltakoznak egyenetlenül érettebb form a­
jegyekkel, hanem gyerm ekeknél szokatlan archetipikus m otívu­
m ok és vallásos szim bólum ok láthatók, m éghozzá sajátos, utalógos
értelm ezésben: „Szent kígyó, hívta a fához, hogy akassza fel m agát;
teknősbékává idős nőt változtatott az Úr Jézus: „a teknő legyen a
hátad, a sütőlapátod a hasad"; „a lélekm adár elhagyta fészkét,
hogy az angyallal együtt őrködjön felette..."
Betegünk több rajzán saját anyját, m int boszorkányt, félel­
m etes fekete szörnyet ábrázolta, aki „fejszével akarta levágni a
fejét". A szado-m azochisztikus fantáziák hátterében korai kapcso­
latzavar volt később felderíthető.
EGFELTŰNŐBB TALÁN az az érzelm i-h an gu lati d isszo n a n cia ,
am i végigkíséri e rajzokat keletkezésüktől az utólagos kom ­
m entárokig. A rajzolásba feledkező gyerm ek játékos öröm e
helyett, b etegünk szenvedő, kom or arckifejezéssel m élyült m u n ­
kájába. A drám ai tartalm ak és idilli form ák ellentétét, m intha nem
is észlelné: „Ez egy nagyon szép, gyönyörű kép. Csillagos hold. A
szom orú fűzfa tetején egy lélek van. A m ásik fán lábtól felakasztva
ő m aga, ez gyorsabb halál".
A pszichológiai vizsgálatok alátám asztották szem élyisége
éretlenségét és rendkívül alacsony intellektusát. M egerősítették
önpusztító tervezgetéseinek segélykérő jellegét és a gyerm ekded
m ódon kifejezett önsajnálkozást, érzelmességet. Egy teszt-képre
adott válaszából:
„...Szakállas bácsi, ez is m egunta az életét... elm ent egy jobb életre,
itten senkije se volt. Ide ju to tt el, hogy ő saját m agát kivégezte...
Jó helyre jutott, őtet pártfogásba vették az angyalok."

B etegünk személyisége, életútja és képi m egnyilvánulásai többféle

— jogos és nem is érdektelen — m egközelítésből elem ezhetők:
fejlődéstani és klinikai patológiai-, pszichoanalitikus-, rajzdiag­
nosztikus-, kreatív és esztétikai m inőségükkel, valam int esetleges
öngyógyító funkciójuk szemszögéből.
Tanulm ányom optikájából adód óan az elbeszélő rajzok
infantilis jegyei kerültek a fókuszba és összehasonlításul olyan —
egészséges gyerm ekektől szárm azó — szintén narratív grafikai
m űvekre is tám aszkodom , am elyeket az Elet és Irodalom 1994-es
Apa az ifjúságáról mesél című pályázatára küldtek.
A lap nem közölte a bem utatott képek alkotóinak életkorát,
de az ábrázolás form ai jegyei alapján zöm ével kisiskolásoktól szár­
m aznak. Ö sszehasonlító elem zésem további hiányossága, hogy
 MOUSSONG-K. E.: A GYERMEKRAJZOK ILLANÓ VARÁZSA 623

nem ism eretes a képek keletkezésének kontextusa, a gyerm ek

kom m entárjából csak a leglényegesebbre, a címre szorítkozhatom
s a szocio-kulturális háttér a tartalom ból következtethető.
1ALÁN VERSENYHELYZETBŐL IS FAKAD a gyerm ekre egyébként

T is jellemző szépet-akarás, a díszítő elem ek áradása: sűrű

körök, pettyek, négyzetek és vonalkák töltik ki a felhőket,
lom bokat, állatfigurákat, ruházatot és ha van, az alapot is. A föld­
vonalra m erőlegesen sem atikus virágok, göm bfák sorakoznak, su­
gárzó n ap — vagy földi m ása, az óriás napraforgó egészítik ki az
idilli képet. D ekorativitásuk és konvencionális jellegük valóban
em lékeztet hisztériás betegünk rajzaira, de az ő nárcisztikus, ö n ­
sajnálkozó egocentrizm usával szem ben m eglepő volt a pályázó
gyerm ekek decentrálási képessége, m ég olyankor is, ha — elég
ritkán — önm agukat is belekom ponálták a képbe. A m ások hely­
zetébe való beleélés — a gyerm ek fiziológiás egocentrizm usának
m eghaladása — egyáltalán nem korlátozódott a m ár erőteljes szo­
cializáló hatásoknak kitett nagyiskolásokra. Bár ez utóbbiak rajza­
iban nem csak a stílusjegyek, hanem a tém ák is utaltak, néha anak­
ronisztikus jelleggel, a serdülőkorra és a szociokulturális befolyá­
sokra: Házibuli; Táborozás, és Úttörőtábor, Katonaság (egy-egy
leány rajzolta!), valam int Játék és munka.
A kisgyerm ek képein term észetesen m egjelennek az apá­
nak tulajdonítva és az ő m últjába visszavetítve, saját vágyai és
kedvtelései: Sárkányeregetés, Horgászás, Focizás, illetve a ciklikus
ism étlődő foglalatoskodások: Apa olvasni tanul; ...elesett a bicikli­
vel,... to rn á szik,.... ku tyá it tanítja.
Máskor viszont hitelesítő pszichológiai realizmussal, m ond­
h atn ám szociográfiai hűséggel idéznek fel esem ényeket: Ég a v il­
lany, ujjong az egy szál sugárzó villanykörte alatt a fekete kályha-
esőem berekként ábrázolt család. Az apa — m esélik a rajzok — „10
évesen tem plom -takarító", „Testvéreivel tehenet is őrzött"... "„Lo­
vat csutakol".
Érzelmi m elegséget árasztó, több generációs családi m ito­
lógiákat sejtető, naiv-bájos képi m eséket látunk: „A puékat a dédi
és Leza várta a kapu előtt", „Kirándul a családom ", „Apa hintáz-
tatja anjut" — árulkodik a helyesírás az egykori esem ényt
•együttérzően m egelevenítő gyerm ek életkoráról.
NAGY László8m ár 1905-ben „az érzelm i fokot" jelöli m eg az
egyéniesítő részletezés legm agasabb szintjének, m elyre jellemző,
hogy az alakokon az érzelm i állapotot, a hangulatot is igyekszik
kifejezni a gyerm ek. Az öröm teli „együttes élm ények" (Mérei9)
felidézésével a rajzpályázaton részt vevő gyerm ekek kétségtelenül
érettebbnek m utatkoztak, m int infantilis felnőtt betegünk.
A derűs tém ákból nem következik, hogy a gyerm ek képze­
letében és fantáziarajzaiban nem jelenhet m eg saját halálának
gondolata. A halál m otívum a m ár azért sem szerepelhetett m int
szem beállításunk szem pontja, m ert E urópa országaiban az élet
m ásodik évtizedében — a baleseteket követően — az öngyilkosság
624 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

a m ásodik leggyakoribb halálozási ok. A szuicid m otivációk négy

alaptípusa — a segélykérés, a kihívás, a m enekülés és az újjászüle­
tés rem énye — is em lékeztet hisztériás betegünkre. Viszont két­
ségtelen, hogy a gyógyíthatatlan beteg gyerm ekek rajzaiban,
am int erre több hazai szerző utalt — GERÓ Z s., FEUER M. — sokkal
szem érm esebben, rejtett szimbolikával, szinte cinkossággal a gyá­
szoló hallgatag felnőttel ju t kifejezésre az eltávozás gondolata.

GYERMEKI ÉS INFAN TILIS VONÁSOK

A Z IDŐ Á B R Á ZO LÁ SÁ B A N

HALÁL, NOHA SAJÁTOS I IELYZETET FOGLAL EL a m é g m e g fo g ­

ható (konkrét) s a fel sem fogható (absztrakt) dolgok között,
felszólításra történő ábrázolása túlságosan sokkoló és ke­
gyetlen feladat lenne, annak ellenére, hogy allegóriával és jelképei­
vel telítve van a m űvészet. Ö sszehasonlításra ezért az időfogalm ak
grafikai m egjelenítését választottam , olyan m ódszert, am elynek
heurisztikus értékeiről m ár bő tapasztalataim voltak. *
A szim bolikus funkció m egjelenése döntő fordulat a rajz
fejlődésében, am ikor a három év körüli gyerm ek — véletlenszerű­
en vagy felnőtt segítségével — felfedezi, hogy spontán firkái vala­
m ihez hasonlítanak, valam ilyen dolgot jeleznek. Viszonylag ko­
rán, 5-6 év körül m ár elvont fogalmak, a m ozgás vagy tér jelzésére
ideogram m okat használ. A változást pedig több egym ás mellé
helyezett rajzon, később egyetlen rajz különböző régióiban ábrá­
zolja. Az idő m úlása is a változással egyértelm ű, s ebben a felnőttől
csak a változás tárgyának m egválasztásában tér el. A nap tár lesza­
kított oldalai, vagy egy m álnaszörppel teli pohár fokozatos k iü rü ­
lése egyaránt tém ájául szolgál, de életviteléből, tapasztalataiból
m erítve, leginkább az évszakok váltakozása fejezi ki az idő m úlá­
sát. így járt el az a 6 éves gyerm ek, aki m ég nem volt birtokában a
„jövő" szó értelm ének s ezért a „lesz" igével jelölte azt. (1. 6. ábra).
Friss és m eglepő tapasztalatunk, hogy m ár a 3 éves kisfiú
is szezonális jellemzőivel szimbolizálta az idő folyam atát, m egfele­
lő óvónői bevezetés után.** A gyerm ek „előházat" rajzolt, azaz a
valódi ház legegyszerűbb s em berre em lékeztető képletét: négy­
szögre em elt három szöget. (7. ábra). A jellemző m ódon nem az
alapvonalra, hanem a háztető ferde vonalára m erőleges kém ény­
ből füst száll a téli tájban. A kisfiú két m ásik (itt nem közölt) rajzán
egy-egy hóem ber látható, m ielőtt esne — s am ikor m ár esik. Ez a
szem léltetésm ód arra a sajátos m agyar nyelvhasználatra is utal,
m ely szerint az időt, m int tartam ot és az időjárást azonos szóval
jelöljük (1. angolul a „time" és a „weather"). Felnőttek között is
előfordul hasonló — akár infantilisnek is m inősíthető — félreértel­
m ezés, ahogyan ezt egy kardiális szűrővizsgálaton részt vevő cso­

* Utalok a Miigyur Szemle 1994 novemberi számára

** Köszönetemet fejezem ki F ehér Alice Lilla óvónőnek a rajzok gyűjtéséért.
 MOUSSONG-K. E.: A GYERMEKRAJZOK ILLANÓ VARÁZSA 625

p ort 40 éves tagjánál tapasztaltuk, azzal a különbséggel, hogy az ő

rajza híjával volt a gyerm eki bájnak (1. 9. ábra). Ez az idő-rajzzal is
tesztelt 32 tagú csoport azért érdem el különös figyelmet, m ert
zöm ével magas m űszaki ill. gazdasági képzettségű vezetőkből állt.
Szabad rajzaik mégis a képzelet szegényességével és a kivitelezés
alacsony színvonalával jellem ezhetők. E középkorú felnőttek 90%-
ban a technikai haladás gondolatával társították az idő m úlását,
azonban ezt a folyam atot a járm űvek legbanálisabb kliséivel
ábrázolták.
Z INFANTILIS JEGYEK MÉG SZEMBETŰNŐBBEK az em ber­

A m otívum ban, ami azonban m indössze négyszer fordult elő

ebben a m intában (1. 10. ábra) A pálcika-em ber — HÁRDI10
nyom án — úgy is felfogható lenne, m int az absztrakt-geom etrizáló
törekvések kifejezése. (Ahogyan a csoport egy m ásik tagja alig hét
m ásodpercnyi gondolkodás u tán egy grafikon horizontális tenge­
lyén szem léltette az időt és a célokat.) De ez a pálcika-em ber mégis
inkább regresszív jelenségként értékelhető, s ezt m egerősíti a
figurák sorozatosan növekvő nagysága. PlAGET11 szerint ez m eg­
felel annak, ahogyan a gyerm ekek az életkorral kapcsolatos vál­
tozásokat felfogják és ábrázolják: az idősebb egyúttal nagyobb. Ezt
az infantilis szem léltetést tapasztaltam arab egyetem isták ném ely
időrajzán, azzal a kultúrköri jellegzetességgel m egtoldva, hogy
írásuk irányának m egfelelően a m últ (illetve a legkisebb figura)
került jobb oldalra (1.11. ábra).
Az időtengely irányának m egfordítása nem m indenkor
vezethető vissza írási konvencióra. Többen a balkezességnek, il­
letve idegrendszeri hátterének, a jobb agyféltekéi dom inanciának
tulajdonítanak ebben szerepet. Bizonyságul, hogy ez nem jár
szellemi hátránnyal, bem utatom Veronika hétéves, balkezes kis­
leány időrajzát (12. ábra). Az egym ást jobbról-balra ritm ikusan
követő növénycsoportokról felism erhető alakjuk alapján, hogy bár
m ás-más időben látjuk, de ugyanazok, viszont egyre m agasabbak
(lényegláttatóan el is túlozva m éretüket) és egyre differenciáltab­
bak (a kukoricam agtól az érett termésig). Egyszóval a gyerm ek a
fejlődés gondolatának tökéletes kifejezését nyújtja am ellett, hogy
m egőrizte az életkorára jellemző naiv bájt és esztétikai-kom -
pozíciós kvalitásokat.
Az óvodás korú gyerm ek is képes más m ódon kifejezni az
em ber öregedését, sem m int a testm éretek sorozatos nagyításával,
hanem egy jellegzetes tulajdonság révén, m int például a szem üveg­
viseléssel — ez az ún. ideoplasticus ábrázolásm ód. Érdem es azt is
m egnézni m ennyire hasonlítanak ennek az ötéves kisfiúnak em ­
beralakjai az infantilis hisztériás felnőtt rajzaihoz. (13. ábra)
A felnőttek gondolatvilágába ültetett sablonok, pl. olyan
elvont eszm ék, m int társadalm i vagy technikai haladás, kizsák­
m ányolás, néha rendkívül naiv, infantilis form ában ju tn ak kife­
jezésre, m int pl., egy nyolcvanas évekből szárm azó kubai időra­
jzon (1. 14. ábra)
626 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

A FELNŐTT A K I RAJZOL, ÉPPOLY RITKA

M IN T A NEM -RAJZO LÓ GYERMEK

A serdülőkor rajzolási kedvének elapadása általánosan ism ert, de

különbözőképpen m agyarázzák. H ibáztatják ezért a hagyom á­
nyos oktatást, m erthogy szem élytelen és elfojtja a spontaneitást,
törekvéseiben pedig verbalizáló-intellektualizáló súlypontú. M á­
sok az adoleszcensek befelé forduló, gyakran konfliktusokkal ter­
helt lelki életében keresik az okot, vagy éppen túlzott önkritikájuk­
b an vélik azt megtalálni. Legtöbben mégis arra gondolnak, hogy
egyszerűen nincs m ár szükségük a kom m unikáció grafikus form á­
ira. Szom orú tény, de valószínűleg igaz, hogy azzal fizetünk a
„Gutenberg-galaxis"-ba lépésünkért, hogy elveszítjük kezdeti vi­
zuális nyelvünk erejét és naiv báját.
ZERENCSÉRE A KIFEJEZÉSI MÓD d o m in an cia váltásán ak fejlő d é­
si krízise harm onikusan is feloldható serdülőkorban. Főleg a
fiúk élnek gyakran a karikatúra lehetőségeivel és hum oros
képi fogalm azással tom pítják kritikai-agresszív jellegét. Példája
ennek a 13 éves Gergő időrajza (15. ábra) M eghárom szorozódott
em beri alak m enekül a ketyegő időzített bom bától. M egjelenésük
finom de nagyon jellegzetes változásaiban szinte teleszkópos láto­
m ását kapjuk egyetlen em ber öregedési folyam atának. A három
generáció terjedelm ű életszakasz hossza erőteljes kontrasztot ké­
pez a fenyegető robbanás m ásodpercnyi közelségével. Vagy éppen
fordítva, a félelemteli várakozás m ásodpercei tű n n ek végtelen­
nek? A képregényekhez hasonlóan, játékosan váltogatja az össze­
húzódó és táguló időt, és e m űfajnak m egfelelően, a n ap b an felte­
hetően önm agát m egszem élyesítő rajzoló hahotázva tekint le a
katasztrófa elől m enekülőkre. A freudi viccm unkát idézi a külön­
böző jelentések sűrítése.
A képi kifejezés gyerm eki üdesége m agas technikai színvo­
nallal párosulhat olykor m essze a serdülőkoron túl. E nnek példá­
jaként m utatom be egy hetvenöt éves m érnök időábrázolását.
E nnek közzétételével azt is szeretném bizonyítani, hogy m ennyire
nem általánosíthatók egy adott m űszaki értelm iségi csoportnál
m egfigyelt alacsony rajzteljesítm ény és szemléleti infantilizm us. E
rajz (1. 16. ábra) alkotójáról em lítenem kell m ég, hogy an n ak a
hétéves, balkezes kisleánynak a nagyapja, aki a jobbról-balra tartó
idővonal m entén helyezte el látványosan fejlődő növényeit.
A m érnök nagyapa képe: csodálatos játékvasút. Finom an
kidolgozott és különböző perspektívákból ábrázolt vasúti kocsi
szállítja a „folyó idő" m entén az éppen m egszületett „idő rabjait",
kezdve a „S tartétól a filigrán koporsóval is jelzett „Cél"-ig, nem
zárva ki egy lehetséges „reinkarnációt" sem. Az időből kihulló
pálcika-em berek az „időtlenség óceánjába" zuhannak, m ígnem az
idővonat teljesen kiürül.
 MOUSSONG-K. E.: A GYERMEKRAJZOK ILLANÓ VARÁZSA 627

A kép szim bólum gazdasága, filozófiai tartalm a és m egvalósítási

színvonala alapján egyáltalán nem infantilis, noha tém ája játékos
és esztétikus hatásában a gyerm ekrajzokat idézi fel.

A „HOMO LUDENS" KÉPALKOTÓ TEVÉKENYSÉGE

MLÍTETTEM, HOGY A KÜLÖNFÉLE PATOLÓGIÁS v a g y m ű v ile g

előidézett regresszió túlnyom órészt diszharm onikus vissza­
fejlődés, m iként az em ber norm ál öregkori visszafejlődése
sem egyenletes tükörképe saját egykori kialakulásának.
A naiv m űvészek alkotásaiban sem egy korábbi szintre való
visszatérést látunk, m égha elgondolkoztató, hogy jelentős részük
60-70, sőt kivételesen 80 éves korában kezdett először rajzolni,
festem. A gyerm ekrajzok és egyes naivok — elsősorban a Vámos
ROUSSEAU-képeinek rokonságát nem keletkezésük fejlődési szaka­
szában vélem m egtalálni, hanem ném ely közös alaki sajátosságuk­
ban, m ely hasonló reakciót válthat ki a szemlélőből. Ilyen vonások
például a form ák kerekdedsége a ránk tekintő, aránytalanul nagy
fejek frontális ábrázolása — s bizonyára sok egyéb, a tudatos
elem zés szám ára rejtett jelleg — m elyek ép p en úgy alkalm asak a
gyengédség, a m eghatottság érzelm einek kiváltására, ahogyan
LORENZ, a hírneves etológus szerint, a kisgyerm ekek és az állatok
kicsinyeinek egyaránt rövid, előre boltosuló arcéle előhívja a gon­
doskodási attitűdöt. Az általam m egkockáztatott etológiái hasonlat
term észetesen csak kisrészt m agyarázza a gyerm ekek és naivok
ábrázolásm ódjának érzelm i hatásait, viszont ráillik egyes hivatásos
festők — például ANNA M argit — vagy BALLA M argit — ném ely
képére.
A terem tő játékosságát m egőrző felnőtt azonban egészen
m ás gyerm eki stílusjegyekhez is visszanyúlhat, m int pl. a 3-7 éve­
sek elsődleges sém áihoz, grafikai „szótáruk" alkotó elem eihez. A
vonalak, pontok, körök, színek am a repertoárjából m erítenek ők,
m elyek a gyerm eknél is m ár jelkép értékűek (ideovizualitás), de
lévén csak egym ás mellé rakva (juxtapozíció), nálu n k m ég nem
állnak össze valódi képpé (szintézis képtelenség, 12., 13. ábra)
G ondolok KANDINSZKIJ-re, de elsősorban term észetesen KLEE-re,
aki kísérletes esztétikájában kiemeli és értékeli a gyerm ek-, az
elm ebeteg- és a naiv művésfc alkotásainak közös archaikus alapele­
m eit. De Klee oly hűvös tudatossággal és kom pozíciós gonddal
strukturálja saját képeibe a gyerm ekei m otívum okat, hogy pálci­
ka-em berei, virágórái, csipkés m ese-építm ényei főleg intellektuális
öröm et okoznak.
A gyerm eki expresszivitásnak ez a vonulata többnyire gra­
fikusok m űvészetében él tovább: így például GROSS A rnold rajzai­
b a n m intha zsúfolt, részletgazdag, m eglepetésekkel teli m iniatüri­
zált Világjáték elevenedne meg; BANGA szálkás, fura, árnyképsze­
rű figurái pedig a groteszk szublimáló erejével hatnak.
628 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

A gyerm ekrajzok varázsa nem korlátozódik arra, hogy naivitásuk­

kal m eleg érzelm eket hívjanak elő a nézőből, s nem m erül ki
játékos képi elem eikben, melyekből felnőtt m űvészek tovább épít­
keznek. Más tulajdonságaik révén kerülnek össze a m entális bete­
gek és a prim itívek alkotásaival az „art brut" kollekciókban (pl., a
Lausanne-i m úzeum ban), ah onnan J. D ubuffet a naivokat és a
hivatásos, vagy elismert m űvészeket egyaránt kizárta. V itatható —
és gonoszkodó — érvelés szerint „H. Rousseau, valam int VAN
GOGH és a szürrealisták m űvei olyan viszonyban állnak az „art
brut"-vel, m int egy eredeti pom pájú vad, lakatlan sziget a róla
készült turista-propaganda képekkel".
EDIG A SZÜRREALISTÁK KÉPEIN — m iként a pszichotikusok

P alkotásaiban is — a gyermeki ábrázolás álom m unkához ha­

sonlítható elemei okoznak m egdöbbentően bizarr, izgalmas
perceptív ütközéseket, feloldásra váró feszültségeket. A képzelet és a
valóság ide-oda billenő egyensúlyáról van szó, a „m inden m egtör­
ténhet" — m ágiájáról, az élm ények és jelentések sűrítéséről.1
A m esék és a gyerm ekjátékok kettős tu d atán ak képi világa
ez. Verbális átfordításukra vagy dram atizált változatukra a kreatív
felnőttek szám os m űvészi m egnyilvánulásában — ha keressük —
rábukkanhatunk. De ez egy további történet lenne.
M o u s s o n g -K o v á c s E rzsébet

Jegyzetek

E rajzok elemzésében, más szempontok szerint, részt vett Döme László,

akkori munkatársam
(1) Gerő Zsuzsa: A gyermekrajzok esztétikuma. Akadémiai Kiadó,
Budapest, 1974
(2) Moussong-Kovács Erzsébet: Pszichológiai módszerek a tudat vizsgálatá­
ban. Pszichológiai Tanulányok III/1960.
(3) Delay, J.: L'éledrochoc et la Psychophysiologie. Masson, Paris, 1946.
(4) Leuner, H.: Katalthymes Eilderleben, Thieme, Stuttgart, 1989.
(5) Kris, E.: Die ästhetische Illusion... Frankfurt am Main, 1977.
(6) Dubuffet, J.: L’homme du commun a louvrage, Gallimard, Paris, 1973.
(7) Angyal Lajos: A rajzolás változása korsuggestiós kísérletekében, adatok a
frontális és parietalis emlékezéshez. Magyar Psychológiai Szemle 1941:113-
130.
(8) N agy László: Fejezetek a gyermekrajzok lélektanából. Singer és Wolfner,
Budapest, 1905.
(9) Mérei Ferenc: Az együttes élmény. Társadalomlélektani kísérlet gyermeke­
ken. 2. kiadás, Officina, Budapest, 1948.
 MOUSSONG-K. E.: /4 GYERMEKRAJZOK ILLANÓ VARÁZSA 629

(10) Hárdi István: A dinamikus rajzvizsgálat. Medicina, Budapest, 1983.

(11) Piaget, J.: Le développement de la notion de temps chez l'enfant P. U. F.,
Paris, 1973.
(12) Osterrieth,P.A.:Ledessinchezl’enfant.inTraitédepsychologiedel'enfant.
P. U. F., Paris, 1976.
(13) Mérei Ferenc— V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan, Gondolat, Budapest,
1970.

11. ábra. ARAB EGYETEMISTA RAJZA AZ IDŐRŐL (JOBBRÓL BALRA NÖV.)

12. ábra. A HÉTÉVES, BALKEZES VERONIKA RAJZA AZ IDŐ FOLYAMATÁRÓL

 '

A HUNGAROLÓGIA DILEM MÁI

KISEBBSÉGBEN *
(különös tekintettel a nyelvtudományi kutatásokra)

TUDOMÁNY OLYAN SZERETNE LENNI, m int a form alizált n y e l­

vek: független a kontextustól, a körülm ényektől. V annak
tudósok, akik a tárgyilagosság, a függetlenség pózában tet­
szelegve m eg vannak győződve arról, hogy ők ezt el is érték. Ezt
az ideált leginkább bizonyára a term észettudósok közelítik meg,
bár — m int századunk szám talan példája m utatja — a fizikusok
vagy a biológusok sem m aradhattak „tiszták".
A hum án tudom ányok művelői m indig fertőzékenyebbek
ideológiáktól, m indig ki vannak téve a csábításnak vagy a kény­
szernek, hogy ilyen vagy olyan szolgálatot vállaljanak. M ég foko­
zottabb ez a kihívás a nem zeti tudom ányok esetében, am elyek
képviselői többféle csapda és terelőfal veszélyeit kénytelenek m eg­
élni, ki-ki a m aga emberi m ódján. V annak persze szerencsésebb
nem zetek, akiknek nem zettudata lehiggadt, és ennek m egfelelően
a nem zeti tudom ányokban m egnyilatkozó reflexeik is kellő m ér­
téktartásról, de határozottságról is tanúskodnak.
N álunk ez távolról sincs így. Emlékezetes szám om ra a két
évvel ezelőtti kissé provokatív vita a nem zetkarakterológiáról,
am elyet a H ungarológus O ktatók Nem zetközi Társasága közgyű­
lésén — a m ár csak néhai — kedves kollégánk, FÜLEI-SZÁNTÓ
Endre kezdem ényezett. A tanulság, amelyet m agam nak akkor le­
szűrtem, az volt, hogy hovatovább a nem zet és a nem zettudat is a
vélem ényeket megosztó provokatív tém a, hát m ég a nem zet-
karakterológia.
A pillanat, a m ostani történelm i helyzet, am elyről nem
tudjuk: hosszú lesz-e vagy rövid, azt sem, m ilyen irányba fordul,
mégis szerencsésnek m ondható, hiszen legalább beszélhet, írhat,
elem ezhet ebben a tárgykörben is az érdekelt szakem ber, nem kell
ham is tilalom fákhoz igazodnia.
A hungarológiai tudom ányok m űvelését befolyásoló, m eg­
határozó körülm ények még kiélezettebbek kisebbségi helyzetben.
Az előny talán csak annyi, hogy bár szokás kettős identitásról

* Az 1995. augusztus 29-én a Nemzetközi I In n o a r n lA o ia i t- n n W n.

 PÉNTEK JÁNOS: A HUNGAROLÓGIA DILEMMÁI KISEBBSÉGBEN 631

beszélni, ez inkább a polgári identitás kettős kötődésére vonatkoz­

tatható, a nem zettu d at zavarai kevésbé érzékelhetők, m int az
anyaországban. Bár az sem föltétlenül m egnyugtató, hogy a nem ­
zettu d at a veszélyeztetettség m iatt fölértékelődik, túl érzékennyé,
görcsössé, védekezővé válik. M indez a m agyarságtudom ány m ű­
velésében is érezteti hatását.
Az objektív, tiszta, kortól, helyzettől és hatalom tól függet­
len tudom ánym űvelés hiú ábránd tehát ebben a helyzetben, m int
ahogy illúzió egyelőre a tudom ányok nem zetközisége is, az, hogy
a tudom ány a nem zetek fölött áll. Az előítéletek és az elfogultságok
állandóan jelen vannak és m űködnek, akár szem élyekről, akár
m űvekről, iskolákról vagy intézm ényekről legyen szó. Ez nyilvá­
nul m eg a m ítoszokban és a tabukban egyaránt, a hitté telekként
kezelt szakm ai hipotézisekben, a hatalom m al argum entált elm éle­
tekben, az elvtelen, m affiaszerű szakm ai csoportosulásokban, a
gőgben és az alattvalói alázatban, a konform izm usban és a szervi-
lizm usban.
A nem zetiségi kultúra és an n ak részeként a tudom ány m ár
kiterjedésében, keresztm etszetében is szűk, belterjes. Függő hely­
zete és veszélyeztetettsége m iatt pedig — úgy tűnik föl — örök
védekezésre, önigazolásra, adatm entésre, szolgálatra kényszerül.
Ez az oka, a m agyarázata annak, hogy nem képes kellőképpen
tagolódni, nem képes az egyes szaktudom ányok m inden területét
átfogni, am it pedig eredm ényként realizál, abból kevés ju t el a
tudom ány egyetem es vérkeringésébe.

M I EG YÁLTALÁN A KISEBBSÉGI TUDOM ÁNY?

LTALÁNOSABBAN AZ ANYANYELVŰ TUDOMÁNYMŰVELÉS,

am ely elhatárolódik az illető ország hivatalos, állam nyelvi
tudom ánym űvelésétől, esetenként pedig a nem zetközileg
preferált nyelvektől is. Pontosabban, azoknak a szakem bereknek
a tudom ányos m űködése tartoznékide, akik kisebbségi helyzetben
élnek, és nem m ondanak le az anyanyelvű publikálásról, de más
nyelvektől sem zárkóznak el. Szűkebben, im m ár harm adik értel­
m ezésben, a kisebbségi hagyom ány, kultúra és társadalom k u tatá­
sát jelentheti, nyelvtől függetlenül. Esetünkben a m agyarságtudo­
m ányt és a hungarológiát, am ennyiben a m agyarságtudom ányban
a nem zeti jelleget érezzük relevánsnak, a hungarológiában pedig
a közvetítést, az egyetem ességet, az egyetem ességbe való bekap­
csolódás igényét.
A nyelvvel kapcsolatban nem érdektelen arra utalni, hogy
az anyanyelvű képzés korlátozottsága és hiányosságai m iatt a
kutatók anyanyelvi szaknyelvi tudása hézagos, esetenként regio­
nális, gyakran term inológiájában és szerkezetében is az állam nyel­
vi m inta (szerencsésebb esetben valam ely, a nem zetközi érintke­
zésben használt idegen nyelvi m inta) szolgai fordítása, követése.
M ásrészt, a kultúra szűk volta m iatt, a szerzők stiláris kom pro­
632 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

m isszum ra kényszerülnek. Mivel közvetlenül hatni, használni sze­

retnének, rendszerint tudatosan arra törekednek, hogy publikáció­
ik szövege a nem szakm abeliek szám ára is olvasható, vonzó le­
gyen. N em , vagy csak ritkán válik el stilárisan egym ástól a szak­
nyelv és a tudom ányközvetítés, a tudom ánynépszerűsítés nyelve.
Ez is m agyarázza egyebek mellett az elm últ évtizedek Kriterion-ki-
adványainak közönségsikerét. Ebben a törekvésben is kísérthet
persze a regionalizálódás vagy éppen a provincializálódás veszé­
lye, am elyet nem is képesek teljesen elkerülni a kisebbségi kiad­
ványok.

A POLIHISZTORKODÁS KÉNYSZERE

Általánosabb dilemm ája a vázolt helyzetnek a professzionalitás

igénye, a polihisztorkodás gyakori kényszere és a dilettantizm us
veszélye. M itizált személlyé vált az erdélyi polihisztor, az olyan
szem élyiségek, m int BENKŐ József vagy BRASSÄI Sámuel, akik több
tudom ányban alkottak jelentősét. Bár ez anakronizm us, száza­
dunkban sem szű n t m eg a polihisztorkodás, sőt a helyzet olyano­
kat is rákényszerít a m indenes szerepre, akik jól látják ennek
korlátáit és veszélyeit. A m agyarságtudom ányban pedig olyan
területeken különösen, m int a helytörténet, a folklorisztika, a n é p ­
rajz vagy a dialektológia (vagy akár az onom asztika), az önkéntes
gyűjtők, közrem űködők jó szándékú és többnyire hasznos tevé­
kenysége növeli a dilettantizm us és a provincializm us kísértését.
A nyelvtudom ányban is kísért ez a veszély az em lítetteken kívül
olyan alkalm azott nyelvészeti területeken is, m int a nyelvm űvelés,
a szociolingvisztika, a nyelvtervezés vagy a nyelvpolitika. A nyelv­
hez m indenki ért, és ezen az alapon néha elképesztően dilettáns
szövegekkel találkozunk a sajtóban, néha pedig egyéb kiadvá­
nyokban is.

SZEMÉLYISÉG ES IN TÉ ZM É N Y

POLIHISZTORKODÁSHOZ VISZONYÍTVA másfajta végletet k é p ­

A visel az egyszemélyes intézm ény vagy az intézm énnyel

fölérő tudom ányos személyiség mítosza. A m agány
heroizálása nem indokolatlan ugyan, ám ez is a helyzet kénysze­
rűségéből fakad, a valódi intézm ények hiányából. Tény, hogy
Erdélyből is több olyan ism ert személyiségei em líthetünk, akinek
a szakm ai önéletrajza egyben az illető szaktudom ány története jó
n éh án y évtizeden át. N em véletlen, hogy a néprajzot és a folklo­
risztikát, am elynek csak 1940 és 1950 között volt egyetem i kerete,
két olyan szem élyiség képviseli, m int KÓS Károly és FARAGÓ József,
a történelem tudom ányban, amely az EME m egszűnte u tán szintén
önálló intézm ény nélkül m arad, JAKÓ Zsigm ond tekinthető ilyen
egyszem élyes intézm énynek. A m agyar nyelvészetben a két hábo­
rú közötti szinte teljes hiány után a negyvenes évektől szerencsés
 PÉNTEK JÁNOS: /I HUNGAROLÓGIA DILEMMÁI KISEBBSÉGBEN 633

körülm énynek tekinthető, hogy egyszerre volt jelen a kiem elkedő

szem élyiség SZABÓ T. Attilában és az iskolának tekinthető tanszék
és akadém iai intézet. Az intézm ény szervezésében és
irányításában MÁRTON G yulának voltak kiem elkedő érdem ei.
~W"'V'ÖNNYŰ BELÁTNI, hogy az eredm ényeiben egy intézm énnyel
fölérő személyiség kiem elkedő fontosságú a nem zetiségi
.A. ^ .k u ltú r á b a n . Ám az igazi kutató és oktató intézm ény hiánya
hosszú távon tanítványok hiányát jelenti, m unkatársak,
m unkaközösségek hiányát és a jövő hiányát. Sőt az igazán nagy
m űvek, m int az egyéni m unkaként kezdem ényezett, m egtervezett
és elindított Erdélyi M agyar Szótörténeti Tár, m aguk terem tik meg
nem hivatalos intézetüket, m aguk toborozzák a m unkatársakat,
egyszerűen azért, m ert egy em ber m unkabírása, élete véges.
A végső tanulság m indebből az, hogy bár m inden
tiszteletünk és elism erésünk a nagy szem élyiségeké és szem élyi­
ségek, egyéniségek nélkül nincs tudom ány, de az intézm ények
hiányát ők nem pótolhatják. CSŰRY Bálintnak m ár Kolozsváron is
jelentős volt a tudom ányos produkciója, de mi ez ahhoz képest,
am it csupán egy évtized alatt a debreceni egyetem i tanszéken
m egvalósított publikációkban is és m ég inkább tanítványai révén,
akik m ind a dialektológiában, m ind a néprajzban m eghatározó
szem élyiségek lettek a következő évtizedekben. Vagy m ennyire
m eghatározó, ösztönző intézm énynek bizonyult igazi tudom ányos
intézetek hiányában a Kriterion Könyvkiadó a hetvenes-nyolc­
vanas években. Emberi és szakm ai m éltóságát, egzisztenciális
biztonságát adta vissza elhallgatott vagy ép p en üldözött k u ­
tatóknak, a m agyarságtudom ány kiválóságainak.
N em véletlen tehát, hogy a viszonylag szabadabb világban,
1990 után, a legfőbb cél az intézm ényépítés volt: lerom lott in ­
tézm ények m egerősítése, évtizedekkel korábban betiltottak
újraindítása, újak szervezése. Ezek jórészt olyan szövetségek,
egyesületek, am elyek szinte m indennel rendelkeznek, ami
m űködésükhöz szükséges, kivéve a legfontosabbat: az önálló és
biztos költségvetési keretet. Tudom ányos intézet nem létesült, de
öntevékenyen, többféle tám ogatást élvezve újjáéledt az Erdélyi
M úzeum -Egyesület, kiadványaival együtt, m űködni kezdtek
olyan munkacsoportok, mint a Kommunikációs Antropológiai
Munkacsoport, olyan társaságok, mint a Kriza János Néprajzi Társaság,
olyan szövetségek, mint az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége.
A fájó hiányok is az intézm ényekhez kapcsolódnak: az
önálló egyetem hez, am elynek pótlására sokféle elképzelés
született, valam int egy önálló erdélyi tudom ányos intézethez,
am elyet Faragó József szorgalm az évek óta. M indenféle pótlás csak
kom prom isszum lehet a Bolyai Egyetem esetében. Erről talán nem
érdektelen szólni éppen most, az ötvenéves évfordulón. Az önálló
egyetem re nem annyira a m agyarságtudom ány m iatt van szükség,
hiszen annak m egvan a helye a jelenlegi egyetemi keretben is, hanem
az a n y a n y elv i szak em b erk ép zés e le n g e d h e te tle n sz ü k sé ­
634 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

gessége m iatt, a kisebbségi kultúra jövője miatt. Az sem m iképpen

nem állítható, hogy nincsenek meg a feltételei, sőt ép p en a hiány
az, amely elapasztja az erőket, törést okoz a generációs váltásban,
kint m arasztalja az anyaországban és a nagyvilágban tanuló, leen­
dő tudósnem zedéket.

KU TATÁS ES KÉPZÉS

ÁLTOZATOS KÉPET MUTAT ÉS MÁSFÉLE DILEMMÁT KÉPVISEL a

rntatás és a képzés viszonya az elm últ évtizedekben. A
képzéshez elengedhetetlen az intézm ényes keret, bár a két
háború között volt olyan kísérlet, hogy (GYÖRGY Lajos, Csűry
Bálint, Szabó T. Attila és m ások révén) öntevékenyen pótolják az
egyetem i keretből akkor hiányzó m agyarságtudom ányt, m int
ahogy m a is van hasonló törekvés az elitképzésben. A m áshol is
ism ert „láthatatlan kollégiumi" rendszer tölt be ilyen szerepet,
egészében pedig a Collegium Transsylvanicum vállalta föl ilyen
értelem ben VENCZEL József örökségét.
Legföltűnőbb a képzés hiánya, amely több generáció kiesé­
sét eredm ényezte a néprajzban és a folklorisztikában, am elynek
csak 1940 és 1950 között volt egyetem i intézete. Az 1990-ben újra­
indított egyetem i képzéssel talán sikerül elkerülni a teljes törést.
Az irodalom tudom ánynak — szűk keretek között — végig m eg­
voltak a képzési feltételei, ám éppen a keretek szűkössége m iatt
egyoldalú m aradt. Erezhető, m ár-m ár aggasztó a forrásfeltárás,
szöveggondozás, szövegkritika szakmai hiánya a közép- és fiata­
labb nem zedékben. A levéltári feltárásra, kutatásra való felkészítés
sem az irodalom tudom ányi, sem a nyelvészeti, sem a történelem ­
tudom ányi, sem a néprajzi képzésben nincs m egoldva. így a jövő­
ben éppen azokon a területeken következhet be törés, am elyeken
az erdélyi m agyarságtudom ány, KELEMEN Lajos és Szabó T. Attila
példája nyom án, hagyom ányosan, m indig jeleskedett, és ahol m ég
bőven volna tennivaló. (Ezt a hiányt csak fölerősíti, hogy e terüle­
teken járatos rom án hungarológusok sincsenek, hiszen sajnos,
egyáltalán nincsenek rom án hungarológusok.)
Az egyetem i nyelvészeti képzés gondjai korábban abból
adódtak, hogy nem m inden diszciplínának volt m eg a szakm ai
háttere. Külső m unkatársakat évtizedekig nem lehetett foglalkoz­
tatni, de nem is igen lett Volna kiket. így az oktatásban, a tanárkép­
zésben alapvető leíró nyelvészeti, grammatikai, szintaktikai stúdiu­
m oknak alig volt önálló kutatási alapozása, mint ahogy az elméleti
tájékozódás sem volt kellő m értékű és korszerű. Bár ezt nem a
teóriától való idegenkedés m agyarázza elsősorban, hanem a k ap ­
csolatok hiánya és a szakirodalom hiánya. M indez azzal a m egál­
lapítással sum m ázható, hogy a kutatás és a képzés elszakadt egy­
mástól és ez az egyes szakmai pályákon is törést okozott néha,
egyfajta szakm ai szkizofréniát.
 PÉNTEK JÁNOS: /1 HUNGAROLÓGIA DILEMMÁI KISEBBSÉGBEN 635

ELSZIGETELTSÉG UTÁN: KAPCSOLATÉPÍTÉS

JELZETT EGYOLDALÚSÁG, az e g y e s szak terü letek szű k k é p v i­

selete elengedhetetlenné teszi a kapcsolatok kiépítését első­
sorban az anyaországgal, de a hungarológia nem zetközi
intézm ényrendszerével is. Ez ma nagyon sokat és sok m indent
jelent. H allgatóink részképzését, cseréjét, esetenként az államközi
szerződés keretében és az egyes intézm ényekkel m egkötött köz­
vetlen m egállapodások keretében (Eötvös Collegium, bécsi,
göttingeni finnugor tanszék stb.); a posztgraduális és a doktori
képzésben, a disszertációk m egvédésében való közrem űködést.
Fontos továbbá állandó vendégtanári jelenlét (egy-egy erre a célra
biztosított státusa van a két m agyar tanszéknek Kolozsváron és egy
a bukaresti tanszéken), a külön m eghívások rendszere rövidebb
időszakra. M indebben szerettük volna elkerülni, bár nem m indig
sikerült, az esetlegességet, a rendszertelenséget és a tisztán proto-
kolljellegű szerepléseket. Szám unkra elsősorban a nálu n k hiányzó
tém ák, szakterületek pótlása a fontos, az, am i közvetlenül beilleszt­
hető az oktatási program ba. Tekintetbe kell m ég azt is venni, hogy
a m eghívásoknak is vannak anyagi feltételei, szűk és szerény
körülm ényeink között a vendégfogadásnak is m egvannak a kö­
töttségei.
A kapcsolatok nem lényegtelen területe a kölcsönös publi­
kálás és a szakm ai tanácskozásokon való részvétel. A publikáció­
ban m indenképpen el kellene kerülni a regionális leszűkítést akár
a tém ákban, akár a szerzők tekintetében. Az erdélyi kiadványok­
ban is nagyon fontos az anyaországi és a távolabb élő szerzők
jelenléte m inél változatosabb tém akörökben, és az erdélyi szerzők­
nek is előnyös szakm ai szem pontból, ha nem csak a helyi kiad­
ványokban publikálnak.
A továbbiakban m ég utalni fogok rá, hogy ebben az átm e­
neti időszakban, am elyet korszakváltás, nem zedékváltás és bizo­
nyára szem léletváltás határoz meg, úgy érezzük néha m agunkat,
m int az úszó két p art között, am ikor azt sem tudja biztosan, van-e
túlsó part. A hagyom ány és a m egújulás jelenti a két partot. A
hagyom ány az előző nem zedéktől ránk m aradt örökség, am elyben
a jól ism ert eredm ények m ellett adósságok is vannak, olyan adós­
ságok, m int a folyam atosan készülő és m egjelenő Erdélyi M agyar
Szótörténeti Tár. Ebben és más kiadványok m egjelentetésében
továbbra is szükségünk van a központi hungarológiai intézm é­
nyek tám ogatására.
Az m ár a m egújuláshoz tartozik, hogy közös kutatási prog­
ram okban is részt veszünk anyaországi és távolabbi intézm ények­
kel, többek között: az élőnyelv és a népi kultúra vizsgálatában.
636 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

NEM ZEDÉKVÁLTÁS — SZEM LÉLETVÁLTÁS

A hagyom ányokhoz, az örökséghez visszatérve: a politikai válto­

zás idején, 1989 és 1990 fordulóján az előző nyelvésznem zedék
kiem elkedő személyiségei (Szabó T. Attila, M árton Gyula, GÁLFFY
Mózes, T E IS Z L E R Pál) m ár nem éltek, a korábbi intézm ények — az
egyetem i tanszék, az akadém iai intézet, az intézet kiadványa —
m ár szinte csak kövületek voltak, publikálási lehetőség nem volt,
a meglévő kéziratokat rejtegetni, m enteni kellett.
ZEKET A KÖVÜLETEKET KELLETT ÉS KELL ÉLETRE KELTENI, Úgy
m egújítani, hogy a hagyom ányoktól se szakadjanak el telje­
sen. A kolozsvári iskola egyik fő kutatási területe a nyelvtör­
ténet volt. Kelemen Lajosnak, m ajd tanítványának, Szabó T.
Attilának elévülhetetlen érdem ei és eredm ényei vannak a levéltári
források nyelvi anyagának feltárásában, am elynek legjelentősebb
eredm énye ép p en az ErdSzT. Ehhez kapcsolódik a nyelvjárások
történeti vizsgálata és a történeti hely- és szem élynévtan. A foly­
tonosságot ezen a területen m aga az ErdSzT képviseli, am elynek
m unkálatai tovább folynak VÁMSZER M árta és NAGY Jenő irányítá­
sával. Egyelőre m egoldatlan a történeti helynév- és szem élynév­
anyag összegző feldolgozása és — m int jeleztem — a legújabb
nem zedék szakm ai felkészítése a levéltári m unkára.
A dialektológiai kutatás, am ely szintén m eghatározó volt
1976-ig, M árton Gyula haláláig, látszólag keveset valósított m eg a
nagy tervekből, elképzelésekből. Sőt, a kolozsváriak m unkájára
szám ítva, a nagy szintézisekből is éppen Erdély m aradt ki: alig van
reprezentálva Á M agyar Nyelvjárások Atlaszában, teljesen kim a­
rad t az Imre Samu-féle nagy szintézisből (A mai magyar nyelvjá­
rások rendszere. 1971) és Szabó Józsefnek a m agyar nyelvjárás­
szigeteket tárgyaló monográfiájából (Magyarországi és jugoszláviai
m agyar nyelvjárásszigetek. 1990). M indez a körülm ények szeren­
csétlen összejátszása m iatt alakult így (M árton Gyula korai halála,
a tájnyelvi atlaszm unkálatok befejezetlensége, ill. a kész kéziratok
publikálásának lehetetlensége, a tanszék hirtelen m egcsappant
létszám a stb.). A változás után eddig A M oldvai Csángó Nyelvjárás
A tlaszát sikerült m egjelentetni a M agyar N yelvtudom ányi Társa­
ság kiadványaként, és rem ény van rá, hogy A Székely Nyelvjárás
Atlaszának kötetei is nyom dafestéket látnak.
Az a — szerencsésnek tekinthető — helyzet, hogy a nyel­
vészetnek és a néprajznak közös tanszéke van, m ár önm agában is
tovább élteti a Csűry-iskola egyfajta etnolingvisztikai szem léletét,
am ely néhány m odern irányzat törekvéseivel is összehangolható
(pl. foklórszövegek szövegszemiotikai és szövegtani vizsgálata,
beszélési szokások kutatásai stb.).
A szőkébb értelem ben vett dialektológiában a m ár jelzett
alapvető kéziratok m egjelentetése m ellett legsürgetőbb az elméleti
és m ódszertani tájékozódás, valam int a szem léletváltás olyan té­
m ák tekintetében, m int a nyelvjárások szem antikája, szintaktikája
 PÉNTEK JÁNOS: /1 HUNGAROLÓGIA DILEMMÁI KISEBBSÉGBEN 63 7

és szövegtana, annál is inkább, mivel az erdélyi nyelvjárások ka­

rakterisztikus jegyei és hagyom ányos értékei is inkább e részrend­
szerekben rejlenek. A nyelvi kölcsönhatás korábbi leltározó, etimo-
logizáló vizsgálatát az élőnyelvi, szodolingvisztikai jelenségek és fo­
lyam atok (kétnyelvűség, nyelvi erózió, nyelvcsere) módszeres feltá­
rásával és rögzítésével kívánatos folytatni, hisz ennek tanulságai
közvetlenül befolyásolhatják a nyelvtervezést (kisebbségi nyelvpo­
litikát, nyelvm űvelést, nyelvápolást) és az anyanyelvi oktatást.
A m odern nyelvészeti irányzatok elsősorban a stilisztika és
a stílustörténet m űvelésében jelentettek term ékeny ösztönzést. Az
erdélyi nyelvészeti iskolának ez a m odern m űhelye indulásában
SZABÉDI László nevéhez fűződik, m ajd — im m ár három és fél évtize­
de — SZABÓ Zoltánéhoz. Ma ez, természetesen, szövegszemiotikai és
szövegtani irányultságú. Szintén ezt a teoretikusabb orientáltságot
képviselik Szilágyi N. Sándor m ár korábban elkezdett és részben
publikált fonológiai vizsgálatai, újabban pedig kognitív szemantikai
kezdem ényezése, amely az oktatásban évek óta jelen van.

A NYELVTERVEZÉS STRATÉGIÁJA

ISEBBSÉGI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT az anyanyelv sorsa iránt

;enki nem közömbös. Em iatt a nyelvészek tevékenysége is
gyakran közéletivé, m ár-m ár politikai jellegűvé válik. Leg­
alábbis tőlük (azaz tőlünk) várják a nyelvpolitikával, az anyanyelv­
oktatással, az anyanyelvápolással, a nyelvm entéssel, a nyelvélesz-
téssel kapcsolatos szakm ai, m ódszertani tanácsokat. Az anyanyelvi
oktatással kapcsolatos nyelvi korlátozások és diszkrim inatív előírá­
sok m indenki szám ára ism ertek, ezekről nem szükséges részlete­
sen szólni. Talán csak azt jelezném m int m egoldatlan nyelvterve­
zési problém át, hogy sem a tankönyvekben, sem az oktatásban,
m ég kevésbé a m indennapi nyelvhasználatban nem sikerült ellen­
súlyozni a szaknyelvek regionalizálódását, provincializálódását.
A nyelvtervezésben fontos elvileg m egállapodni abban,
hogy a nyelvm egtartás szem pontjából mi az előnyösebb: 1. A régió
nyelvi változatainak önállósítása, kodifikálása? 2. A régióknak az
egyoldalú és határozott igazodása, alkalm azkodása a meglévő,
anyaország-központú sztenderdhez? 3. A nyelvi sztenderd közös­
ként, nem központiként való értelm ezése alapján a norm ák rugal­
m asabb kezelésével az anyaországnak és a régióknak egym áshoz
való igazodását szorgalm azni? 4. Ez utóbbit egészítené ki a szélső
régiók nyelvhasználatának határozottabb diglossziás elrendező­
dése, am elyben a helyi változatokat a közös sztenderd általános
ism erete és használata ellensúlyozná. A szakm abeliek tudják, hogy
a vélem ények m egoszlanak, gyakran élesen ütköznek e kérdések
m egítélésében. Mi a harm adik és a negyedik alternatívát tartjuk
célravezetőnek, amely a régiók nyelvi hagyom ányait és értékeit
sem mellőzi, nem ösztönzi és nem hangsúlyozza túl a különfejlő-
dést, és nem sérti a relatív nyelvi egység, egyfajta közös nyelvi
638 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

e s z m é n y e lv é t sem . Ezt szolgáln á az Értelmező Kéziszótár a n y a g á ­

nak tervezett kiegészítése olyan, korábban m ellőzött nyelvi ele­
mekkel, am elyek a régiók nyelvhasználatában általánosak, és a
közm agyar szem pontjából sem idegenek.

HUNGAROLÓGIA ÉS HUNGAROFÓBIA

EMRÉG KAPTAM KÉZHEZ az 1995 a u g u sztu sáb an a VIII.

N em zetk ö zi F in n u gor K on gresszus k eretéb en ren d ezett
Hungarológia Magyarországon kívül" című szim pózium
anyagát a jyväskyläi egyetem kiadásában (Szerk. Tuomo LAHDELMA,
MATICSÁK Sándor. Hungarologische Beitrage 4. Universität Jyväsylä
1995). Ennek olvasása közben az volt az érzésem, hogy a magyarság­
tudom ány és/vagy hungarológia jellege képzeletbeli koncentrikus kö­
rök szerint változik, rendeződik el. Változik a diszciplína tartalma; az,
hogy ki a hungarológus, magyar-e vagy nem; milyen környezetben él
és dolgozik? Kikhez szól, magyarokhoz-e vagy idegenekhez, laikusok­
hoz vagy szakm abeliekhez? Ezek a körök részben a hungarofóbia
és a hungarofónia övezeteit, régióit határolják el.
A centrum ban M agyarország áll, ahol m indez dom inánsan
m agyarságtudom ány, nem zeti tudom ány. Talán am a m ár nem
tapintatlanság arra utalni, hogy a m agyarságtudom ány egészen a
közelmúltig Magyarország-centrikus is volt, vagy szinte kizárólag az
volt. Hol a nyűt politikai tilalom miatt, hol ideológiai meggondolásból,
hol rossz beidegződésből az anyaország „tapintatosan" kezelte a
határon túli közösségek és tudományos m űhelyek gondjait, voltak
idők, amikor ott letagadták, itt elhallgatták létünket. Ezt csak részben
ellensúlyozták a személyes kapcsolatok vagy az olyan intézm ényes
támogatás, m int amilyet az Országos Széchényi Könyvtár biztosított.
A mai centrum ról azt írja MONOK István az em lített kiad­
ványban, hogy a m indenkori m agyar állam nak nincs olyan k u ltu ­
rális koncepciója,
„amelynek keretében a hungarológiai tevékenység (oktatás és
kutatás) megvalósítói, a magyarországi és a magyar fenntartású
külföldi intézmények működni tudnak." (Hungarológia
Magyarországon:) „...a hungarológia nem az, amit a metropolis
kínál, hanem amit a helyszín igényel" i. m. 67-68.).
Ilyen koncepciót m ég nehezebb kialakítani és érvényesíteni az első
körön kívül, határon túli m agyar régiókban, ahol a m agyarságtu­
dom ány m űvelői ritkuló m agyar környezetben, gyanakvó, vagy
ép p en ellenséges szellemi közegben szolgálják az apadó m agyar
közösségek m egm aradását és az összm agyarság szellemi gyarapo­
dását. Ilyen értelem ben Kolozsvár, Erdély a m agyarságtudom ány
e védtelen, m ásodik övezetében helyezkedik el, ahol a m indenkori
kötöttségeket és a változó esem ényeket a történelem széljárása
határozza meg.
PÉNTEK János
 fü % fíD O

pRES E ft/T i?

FuTv RD

14. á b r a .K U B A I F E L N Ő T T R A J Z A A Z I D Ő R Ő L
^ TRADÍCIÓ ES MODERNITAS A
NÉPRAJZTUDOMÁNY FÉNYÉBEN

NÉPRAJZTUDOMÁNY A 21. SZÁZAD KÜSZÖBÉN, roh am osan

te c h n id z á ló d ó k orunkban rák én yszerül arra, h o g y szá m o t
vessen eddigi m űködésével, és m eghatározza helyét, szere­
pét, kijelölje továbbhaladásának új irányait mai m odern világunk­
ban — amelyből lassan, de biztosan a hagyom ányos népi kultúra
utolsó m orzsái is eltűnnek. A szám vetéshez m indenekelőtt ku tatá­
si tárgyához, a hagyom ányos paraszti kultúrához fűződő viszo­
nyának ellentm ondásos, tudathasadásos állapotát kell tisztáznia.
A néprajz ugyanis m odem tudom ány, an n ak a m o d em kornak a
term éke, am ely a tradíciót m ára gyakorlatilag m egszüntette —
mégis arra érez hivatást m agában, hogy azt a paraszti kultúrát
vizsgálja, am ely e tradíciót a legutóbbi évtizedekig m egőrizte.
Hogy világosan lássunk e kérdésben, m indenekelőtt a tradídó és
a m odernitás fogalm át kell körvonalaznunk.
Lássuk először tehát, mi is az a tradíció, am it a 20. század
Európájának a paraszti kultúrák őriztek meg! A definíciók re n d ­
szerint a tradíciót alkotó jelenségek szintjén m aradnak, nem képe­
sek, vagy nem akarják azok m ögött az okokat meglátni: azt a
szemléleti, eszmei hátteret, amely m inden kultúrában létezett és
létezik, s am ely az egész kultúra alapja, m ozgatórugója. Tradíción
a közfelfogás, és rendszerint a tudom ányok is általában azt az
időben és térben horizontálisan terjedő, nem zedékről nem zedékre
hagyom ányozott tudásanyagot értik, amely nem csak a generációk
közötti átadás-átvétel útján öröklődik, hanem a különböző föld­
rajzi területek közti migráció révén is terjed. Ez a horizontális
szem lélet azonban, m odern korunkra jellemző m ódon, igen leegy­
szerűsíti a kérdést, ugyanis nem vesz tudom ást a tradíció másik,
nagyon lényeges oldaláról, amely a több évezredes nagy keleti
kultúráktól kezdve a prekolum biánus amerikai m agaskultúrákon
át az európai hagyom ányos népi m űveltségekig különböző m ér­
tékben ugyan, de kivétel nélkül m inden tradicionális kultúrában
jelen volt: a vertikális, transzcendens eredetű hagyományról. Az
em bernek a transzcendenciáról való prim ordiális, m agával hozott
tu d ását az em beri civilizáció szám os eleme őrzi m a is: így a
különböző népek ősvallásainak, eredetm ítoszainak azonos, egye­
temes vonásai, a szakrális alapokon felépülő paraszti kultúrák, de
például a JUNG által felismert kollektív tudattalan archetípusai
 RATKÓ LUJZA: TRADÍCIÓ ÉS MODERNITÁS 641

épp ú g y erre hívják fel a figyelmet, m int a gyerm ekrajzok világszer­

te azonos m ódon képpé form ált jelei, egyetem es tu d ást hordozó
üzenetei. A m agyar paraszti kultúra tradidonalitása is e kettős,
horizontális és vertikális tradícióból épül fel: míg az előbbi nem zeti
karakterét, specifikusan m agyar jegyeit hordozza, addig az utóbbi
az egyetem es Tradícióhoz köti népi m űveltségünket. E két tényező
szerves egysége adja azt a tradicionális létszem léletet, világlátást,
am ely összefogja, egyetlen organikus egésszé avatja a népi kultúra
különböző területeit a gazdálkodástól a népm űvészetig, az építke­
zéstől a népköltészetig. E szem lélet legfőbb jellemzője, am ely m in­
den más, nem tradicionális kultúrától m egkülönbözteti hagyom á­
nyos m űveltségünket, a szakrális világlátás. A régi em ber „fent-
ről", Istentől eredeztette m agát és világát, élete az isteni rend
jegyében és fényében folyt. A világot nem profánként, hanem
m inden ízében a transzcendens által áth atottként élte m eg, s lété­
vel ebbe az egyetem es világrendbe igyekezett bekapcsolódni: ö n ­
m aga és környezete, egész élete ritualizálásával terem tett összhan­
got a m agasabb, transzcendens rendező elvvel. A tradicionális
szem lélet másik fontos specifikum a az állandó változások ellenére
m egnyilvánuló kontinuitás: a kultúra és a tradíció ugyanis nincs
herm etikusan lezárva, a külső környezet hatására változik, fej­
lődik, lénye és lényege szerint azonban m indig m egőrzi önm agát.
Hogy egy nem egészen e tárgykörbe tartozó, de annál szem lé­
letesebb analógiát említsünk: a cseresznyefa m agjából a külső
viszonyoknak megfelelően a legkülönbözőbb form ájú, a legkülön­
félébb m inőségű gyüm ölcsöt hozó fa fejlődhet — de az m indig
cseresznyefa marad! Ilyen m ódon a hagyom ányt is legm élyebbről
a kontinuitás jellemzi, éspedig a folytonos m ódosulások közepette
m egnyilvánuló kontinuitás. A formai változások ellenére érvénye­
sülő folytonosság ugyanakkor azt is jelzi, hogy a tradíció nem a
form áknak, hanem annak a szubsztrátum nak a tradíciója, am elyre
e szubsztrátum által „engedélyezett" m ódon ráépülnek a k ü ­
lönböző form ák, s amely az összes form a alapelvéül, bázisául
szolgál.
MODERNITÁS A TRADÍCIÓ ELLENÉBEN jön létre, m egszületése

A a tradíció fokozatos háttérbe szorulásának és lassú elhalásá­

nak a kezdete. A m odernitás a tradíció szem pontjából szük­
ségképpen antitradícióként jelentkezik; szakrális létszem lélet he­
lyett profán világlátás, kontinuitás helyett a „változás hagyom á­
nya" jellemzi. A m odern em bert a ráció korm ányozza, csak az
em pirikusát ismeri fel és el, életéből hiányzik a szakralitás: a világot
profánként éli m eg, am i egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem hiszi
— hiheti — valam ilyen transzcendens hatalom létét, hanem azt,
hogy világát nem e transzcendens hatalom által áth ato ttk én t és
m eghatározottként tapasztalja. A m odern em ber vallásosságát ép ­
pen ez különbözteti m eg a tradicionális emberétől: míg ez utóbbi
vallásossága szakrálisnak nevezhető, addig az előbbié — ném ileg
paradox kifejezést használva — „profán vallásosságnak". A transz­
642 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

cendencia iránti igényét olyan — mellesleg szintén m odern —

jelenségekben éli ki, m int például a science fiction, vagy az időről
időre feltám adó UFO-kultusz. S míg a tradicionális em ber m agát
és világát Istentől, a létezők hierarchiájának csúcsától eredezteti,
addig a m odern em ber önm agát m integy alulról szárm aztatja: az
alacsonyrendűtől, a kezdetlegestől, az egyszerűtől. A két nézőpont
különbözősége igen lényeges szemléletbeli távolságot jelent: a
tradíció szám ára ugyanis az eredethez, a forráshoz való közeledés
jelenti az em elkedést, az on n an való távolodás pedig a süllyedést,
alászállást; a m odern korban viszont ez éppen fordítva van: az
alacsony kezdettől csak fölfelé vezethet az út.
Z A GONDOLAT AZ ALAPJA a fejlőd és, haladás e lv én ek , am ely
szerin t az új, az id ő b e n későbbi csa k n em m agától é r tető d ő en
jobb, fejlettebb, tökéletesebb, m int a régebbi, az időben őt
m egelőző — s mivel ez az eszm e folytonos újításra, változtatásra
inspirál, a m odern kor, paradox m ódon, az állandó változásból
terem tett hagyom ányt.
A tradíció és a m oderni tás lényegének körvonalazása után,
az eddig elm ondottak fényében lássuk harm adik vizsgálandó té­
nyezőnket, a m agyar néprajztudom ányt! Eddigi történetén végig­
tekintve azt kell látnunk, hogy tradicionális tárgyából, a paraszti
kultúrából csupán azt volt képes m eglátni, ami a ráció fénycsóvá­
jába esett, ami beleilleszthető volt a m odern tudom ányos kategó­
riákba. Többek között analitikus kultúrafelfogása, tisztázatlan el­
méleti és m ódszertani problém ái m iatt — sajnálatos m ódon — m ég
odáig sem ju tott el, hogy a néphagyom ányt ne esetlegesen és
m echanikusan összekapcsolódó, vagy egyáltalán össze nem függő
kulturális jelenségek halm azának tekintse, hanem egy kom plex,
integráló szem lélet alkalmazásával a tárgyi, szellemi és társadalm i
néprajz külön-külön leírt és elem zett jelenségeit egy nagyobb
egység részeiként próbálja m eg vizsgálni. (Term észetesen voltak
és v annak kivételek, de a tudom ány egészének szem léletére ez
jellemző.) A néprajz, noha kutatási tárgya inspirálhatta volna, nem
tu d o tt túllépni em pirikus és fenom enális látásm ódján: tulajdon­
k ép p en m egrekedt az egyébként nagyon fontos, és a m élyebb
elem zésekhez elengedhetetlenül szükséges leírások szintjén, a-
m elyről gyakorlatilag a történeti és összehasonlító kutatások sem
jelentettek igazán továbblépést, hiszen a tradíció lényegének fel­
ism eréséhez ezek sem vezettek közelebb. Az axiológiai m egkö­
zelítés, vagyis a néphagyom ány egészének illetve részjelenségei­
n ek értékközpontú vizsgálata is nagy hiányossága tu d o ­
m ányágunknak, pedig ennek alkalmazása valószínűleg sokat se­
gített volna a tradíció helyes értékelésében. Ezt a hiányosságot nem
pótolja az egyes népm űvészeti tárgyak, népköltészeti alkotások
esztétikai szem pontú elem zése sem — ezekből ugyanis m indig
hiányzik a valódi érték m eghatározása, mivel kim arad belőlük az
a gondolati, eszm ei háttér, a hagyom ánynak az a bázisa, am ely
m agát a tárgyat létrehozta. Hogy egy analógiát említsek: az utóbbi
 RAJKÓ LUJZA: TRADÍCIÓ ÉS MODERNITÁS 643

években igen m egnőtt a régi tárgyak presztízse/ igen m agas m ind

eszm ei, m ind pedig pénzbeli értékük — ugyanakkor viszont
messze elm arad m ögöttük azon letűnt korok szem léletének, tu d á­
sának elismerése, am ely ezeket a tárgyakat létrehozta: m odern
korunkhoz képest rendszerint elm aradottnak, alacsonyrendűnek
véljük őket. Igen jó példája ennek a szem léletnek a gótikus kated-
rálisok esete, am iket általában az építészet csúcsainak tartanak,
míg az őket megalkotó középkor szellem iségét sötétnek és prim i­
tívnek ismeri m indenki. A néprajztudom ánynak is szem be kell
néznie azzal a kényes kérdéssel, hogy egy általa kezdetlegesnek
tartott kultúra és em ber m iként hozhat létre olyan m űvészeti
produktum okat — legyen az akár népm űvészeti tárgy, akár nép-
költészeti alkotás, vagy akár n ép zen én k egy klasszikus szépségű
darabja —, am elyeket k orunk is m agasra értékel.
NÉPRAJZ LEGÚJABB TÖREKVÉSEI — am elyeket összefoglaló

A néven talán jelenkutatásnak nevezhetnénk — sem jelente­

nek továbblépést, kivezető utat a jelenlegi állapotból. A
m odern falusi és városi élet kultúrjelenségeinek vizsgálata ugyanis
csupán m ennyiségi kiterjesztése a korábbi kutatási tém áknak, egy­
fajta kényszerpálya, hiszen a hagyom ányos életm ód elemei, tár­
gyai, és lassan m ár képviselői is pár éven belül m ég a
reliktum területekről is teljesen eltűnnek, vagyis véglegesen
m odernizálódik az a közeg, am ely eddig m egőrizte a hagyom ányt.
Kétségtelen, hogy a mai m odern életnek is vannak olyan je­
lenségei, am elyek formai szem pontból — és hangsúlyozottan csak
formai szem pontból! — hasonlóságot m utatnak a népi kultúra
egyes jelenségeivel; észre kell v en n ü n k azonban az azonosságok
m ögött a lényeges értékbeli különbségeket is: míg a hagyom ányos
m űveltség elemei m ögött a tradíció organikus rendje, transz­
cendens, metafizikai m élységű háttere áll, addig a m odern szoká­
sok, „hagyom ányok" gyökértelenek, rövid életűek, m úlékonyakés
esetlegesek, akárcsak azok az eszm ék, divatáram latok, am elyek
létrehozták őket. Egyetlen példát említek: aki járt m ár az erdélyi
M ezőségen vagy Kalotaszegen lakodalom ban, an n ak lehet ném i
fogalma arról, hogy mit jelent egy lakodalm as m enetben ének- és
m uzsikaszóval végigvonulni a falun. Azt viszont m ár hazai ta­
pasztalatból is tudhatjuk, m ilyen egy mai városi esküvői m enet: a
virágokkal és szalagokkal feldíszített, fényesre vikszolt autók sorá­
nak éktelen, fülsértő tülköléssel kísért végigrobogása az utcán. A
tradicionális m enyasszonykísérő ének, és a m odern
m enyasszonykísérő dudálás közötti különbség szim bolikusan jelzi
— m ár fenom enológiai szinten is! — azt a különbséget, am i a
néprajztudom ány tradicionális és m odern kutatási tárgyai között
áll fenn. Csak rem élhetjük, hogy a m ind újabb gyűjtési területek
irányába tapogatózó néprajz nem fog rátalálni a m odern esküvői
kocsioszlopok duda-kakofóniájára!
H ogyan kerülhet hát ki a néprajztudom ány m ostani zsák­
utcájából, mi lehet a szerepe egyre m odernizálódó korunkban, a
644 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

hagyom ányos népi m űveltség eltűnésének végperceiben? M int az

eddigiekből is kiderült, szám unkra a továbblépés egyetlen értel­
mes útja egy minőségi szemléletváltás lehet, amely a m ennyiségi
szem léletű kutatás — a vizsgált témák, területek horizontális kibő­
vítése — helyett a vertikális irányban történő kiterjesztést, azaz a
szem lélet és az elem zések elm élyítését jelenti, vagyis a népi kultúra
tradícióként való vizsgálatát és értékelését. Mivel a terepm unka
további útjai hovatovább véglegesen bezárulnak, elérkezett az
ideje annak, hogy a népi m űveltség kulturális m egnyilvánu­
lásainak fenom enológikus regisztrálása, leírása és elem zése helyett
a vizsgálódások arra a koherens szemléleti bázisra irányuljanak,
amelyből e kultúra kisarjadt. Úgy véljük, hogy m o d em k orunk
értékzavarában a tradíció világlátása, értékrendje — ha nem is
kollektív, csupán individuális szinten — m a is m egtartó, eligazító
erő lehet éppúgy, ahogy sok száz éven keresztül az volt. Szeren­
csésnek érezheti m agát a néprajzkutató, hogy tanulhat tőle.
R a t k ó Lujza

13. ábra. ÖT ÉVES KISFIÚ RAJZA AZ IDŐ MÚLÁSÁRÓL:

AKI ÖRTEG, AZ SZEMÜVEGES
\ j y

ELKERÜLHETETLEN VOLT-E
JUGOSZLÁVIA FELBOMLÁSA?

Z EGYKORI JUGOS2 ül páratlan

népszerűségnek örvendett szinte az egész világon. A hábo­
rú u tán született nem zedékeknek ez az ország volt a filmek­
ben látott bátor partizánok hazája. A nyugat-európai turisták m il­
lióinak egy kellemes nyári em lék a kék Adriáról, a boszniai m ina­
retekről vagy a Bledi-tóról. A szocialista országok irigykedő polgá­
rai szám ára a szocializmus nyitottabb, fogyasztói m odellje, ahol a
Vinjak konyak és a Vegeta kapható. A harm adik világ pedig úgy
tekintett rá, m int az el nem kötelezett m ozgalom ideológiai vezé­
rére. M ára, négy év háború után, a világ közvélem énye m egism ert
egy m ásik Jugoszláviát, a népirtás és tisztogatás földjét.1
E nnek az egyedülálló többnem zetiségű állam nak a p u sz tu ­
lása elkerülhetetlen volt, mivel Jugoszlávia — csakúgy m int C seh­
szlovákia — nem volt más, m int átm eneti szakasz a kis szláv népek
nem zetfejlődésének útján. Szerbeknek és cseheknek, horvátoknak
és szlovákoknak, de m ég az ügyes szlovéneknek is ugyanaz volt a
végső céljuk: létrehozni saját, etnikailag hom ogén állam ukat a
lehető legnagyobb területen. A szerencsés csehek és szlovének m ár
elérték céljukat. A szlovákok még dolgoznak rajta, a szerbek és a
horvátok egész m ostanáig fegyverrel harcoltak érte.

A JUG OSZLÁV D R Á M A SZEREPOSZTÁSA -

1918-ban az új állam „Szerb-Horvát-Szlovén Állam" néven alakult

meg. Találó név volt, hiszen ez a három nem zet volt a főszereplője
a jugoszláv drám ának. Ezek a nem zetek voltak képesek arra, hogy
m ár az O sztrák-M agyar M onarchia fennállása idején m egfogal­
m azzák nem zeti program jaikat. E három nem zet politikusai alapí­
tották m eg Jugoszláviát, nekik volt a legnagyobb szerepük a belső
harcokban az állam fennállása idején, s végül az ő döntéseik vezet­
tek an n ak felbomlásához.
Sajátos szerepet töltöttek be a m ontenegróiak. E kis nép fiai
— kisebb ingadozásokkal — a szerb tábort erősítették, olyannyira,
hogy sok, közülük szárm azó politikus a szerbeknél is nagyobb
szerb lett, s így futhatott be fényes karriert a közös állam ban, más
nem zetiségűek rovására. A m acedónok, valam int a boszniai é
szandzsáki m uzulm ánok alárendelt szerepet játszottak. Megkésel
64 6 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

nem zetfejlődésük, kiforratlan nem zeti identitásuk m egakadályoz­

ta őket abban, hogy a három vezető néphez hasonlóan, m ár az első
világháború előtt önálló nem zeti stratégiát dolgozzanak ki.
A nem -szláv kisebbségeknek, az albánoknak és a m agya­
roknak nem voltak identitás-problém áik és nem zeti céljaikkal is
tisztában voltak, de rájuk m indig csak m ellékszerepet osztott a
szláv többség. Az albánok és a m agyarok nem voltak se m egalapí­
tói, se szétrom bolói a délszláv államnak. M ég kevésbé a ném etek,
akiknek csak az első felvonásban jutott szerep, mivel őket a m áso­
dik világháború u tán kitelepítették.
A szerbek, horvátok és szlovének, csakúgy m int nyelvro­
konaik, a csehek és a szlovákok, egyedül túl gyengék voltak ahhoz,
hogy elszakadjanak Ausztria-M agyarországtól, ezért létrehozták a
pánszlávizm us zsebideológiáit, a jugoszlávizm ust és a
csehszlovákizm ust. Hála a sikeres propagandakam pánynak, az
első világháború végére az antant-hatalm ak fővárosaiban széles
körben elterjed a hiedelem , hogy létezik valami olyan, m int jugo­
szláv nép vagy csehszlovák nyelv. A jugoszláv eszm e szerb, horvát
és szlovén értelm ezése azonban sohasem volt azonos.2

A HORVÁTOK ES A JUGOSZLÁV ESZME

HORVÁTOK SAJÁTOS HELYZETÉBŐL KÖVETKEZETT, hogy sora­

A ikból kerültek ki az illírizmus, később a jugoszláv gondolat

legnagyobb apostolai: Ljudevit GAJ (1809-1872) és Josip Juraj
STROSSMAYER (1815-1905) diakovári püspök. Ennek az volt az oka,
hogy a tizenkilencedik századi nem zeti ébredés igen nehéz hely­
zetben találta ezt a régi, középkori nem zetet. A horvát állam, m int
a M agyar Szent Korona része, ugyan meg tudta őrizni autonóm i­
áját a H absburg-birodalm on belül, például a horvát parlam entet
— a szabort —, és a horvát báni m éltóságot. A horvát etnikai terület
azonban szét volt szabdalva Horvát-Szlavónia, Dalmácia, Bosznia-
H ercegovina és a katonai határvidék között.
A nyelvi határok is bizonytalanok voltak, mivel a horvátok
három dialektust beszéltek. A tengerparton a középkori horvát
állam és irodalom nyelvét a csakavian-1. A török hódoltság után az
ország m agjává vált, Zágrábtól északra fekvő Zagorjében a szlo­
v én h ez közelálló kajkavian-t. Szlavónia keleti területein és
Bosznia-Hercegovinában pedig a szerb dialektusokhoz hasonló
stokavian-1. A középkori állam em lékezete m ellett a katolikus vallás
fogta össze a különböző tartom ányokban élő és eltérő nyelvjáráso­
kat beszélő horvátokat, akik a török kor eredm ényeként nagy
területen vegyesen éltek az ortodox szerbekkel és a m oham edán
bosnyákokkal.
A sok évszázados problém átlan horvát-m agyar államjogi
együttélés a tizenkilencedik században válaszúthoz érkezett. A
polgári állam m egterem tésének program ja m indkét állam részben
időszerűvé tette a semleges latin hivatalos nyelv felváltását a n em ­
 PECZE Z.: ELKERÜLHETETLEN VOLT-E JUGOSZLÁVIA FELBOMLÁSA? 647

zeti nyelvvel. Bár a horvát politikában m indig létezett egy m agyar­

barát párt, a KHUEN-HÉDERVÁRY Károly bánsága alatt (1883-1903)
erőltetett magyarosítási program azonban ellenállást váltott ki a
horvátok között. A nyelvvédelem m ellett a horvátoknak választ
kellett találniuk arra a kérdésre, hogyan egyesítsék a H absburg-bi-
rodalm on belül külön igazgatott horvát tartom ányokat, és mit
kezdjenek a horvát tartom ányokban élő szerb kisebbséggel.
A legegyszerűbb, legnagyravágyóbb, de legkevésbé reális
m egoldást a 1881-ben Ante STARCEVIC (1883-1896) által alapított
H orvát Jogpárt hirdette. Az ő céljuk N agy-H orvátország létreho­
zása volt a Alpok és a Drina között, ahol a szlovének m int „hegyi
horvátok", a szerbek pedig m int „ortodox horvátok" élhettek vol­
na. Reálisabb terv volt ennél az úgynevezett ausztro-szláv elgon­
dolás, mely szerint a M onarchia délszláv területeit kellett volna a
birodalm on belül egyesíteni, az osztrák-m agyar állam trialista á t­
alakítása révén. A harm adik lehetséges m egoldás a H absburgok
délszláv birtokainak egyesítése volt a Balkán független szláv álla­
m aival — Szerbiával, M ontenegróval, esetleg Bulgáriával — egy új
állam alakulatban, Jugoszláviában.
ÁTVA A BALKÁNI HÁBORÚBAN ELÉRT SZERB SIKEREKET, sok ho r­

L vát Szerbia csodálójává és a jugoszláv nem zeti egység hívévé

vált. Ezzel szem ben az 1895-ben alakult Tiszta Jogpárt kész
volt tám ogatást nyújtani Bécsnek a szerb irredentizm us és a m a­
gyarok ellen, cserébe a horvát állami jogok birodalm on belüli
kiterjesztéséért.
A p á rt vezetője az a Josip FRANK volt, aki zsidó szárm azása
ellenére k itűnt fanatikus szerbgyűlöletével.1A történelem keserű
fintora, hogy később ebből a pártból fejlődött ki a m ásodik világ­
háború alatt hírhedtté vált usztasa mozgalom.

A SZERBEK ÉS A JUG OSZLÁV ESZM E

A tizenkilencedik század kezdetén a szerb népesség is m egosztva

élt a török és a H absburg-birodalom tartom ányaiban. H asonlóan a
horvátokhoz, a szerbek is sok vidéken más délszláv és nem -szláv
népekkel vegyesen éltek. A nem zeti identitás ugyanakkor szilárd
bázisra lelt a Szerb O rtodox Egyházban. A török „millet"-rendszer
következtében az egyház örökölte a törökök által elpusztított kö­
zépkori szerb állam bizonyos funkcióit. Így az, aki a Szerb O rtodox
Egyházhoz tartozott, egyben a szerb nem zethez is tartozott, füg­
getlenül lakóhelyétől. A pravoszláv vallás kapcsolatot terem tett a
legnagyobb szláv néppel, az orosszal is, így a szerbek nyitottá
válhattak a pánszláv ideológia előtt.4
A szerbek szem pontjából nem sok értelm e lett volna annak,
hogy a törökök elleni véres harcokban m egedzett szerb ö n tu d a tu ­
kat felcseréljék valam i frissen alapított illír vagy jugoszláv n em zet­
eszmével. Sőt, inkább ők tekintették konvertita szerbeknek m oha­
m edán bosnyák és katolikus horvát nyelvrokonaikat, különösen
648 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

azokat, akik stokavian nyelvjárásban beszéltek. N em kisebb sze­

m ély vallotta ezt a vélem ényt, m int a szerb ábécé m egreform álója
és a szerb irodalm i nyelv kidolgozója — Vük KARADZIC (1787-1864).
Szem ben a halvátokkal, a szerbeknek csak egyetlen nem ­
zeti program juk volt: létrehozni a Nagy-Szerbiát, m elynek határai
m agukban foglalnának m inden területet, ahol szerbek élnek. Ilija
G a RASANIN (1812-1874), az embrionális szerb állam belügym inisz­
tere, m ár 1844-ben m egfogalm azta ezt a m áig érvényes szerb prog­
ram ot híres m unkájában a „Tervezetben" (Nacertanije).5
A szerb állam m agjának tizenkilencedik század eleji m eg­
születése, és a hanyatló Török Birodalom rovására történő folya­
m atos expanziójának orosz támogatása miatt, a nagy-szerb program
sokkal reálisabbá vált, mint a hasonló nagy-horvát terv. Szerb néző­
pontból a jugoszláv eszme jó eszköznek tűnt föl ahhoz, hogy segítsé­
gével osztrák-magyar területeket lehessen csatolni Szerbiához, de a
szerbek többségének sohasem volt őszinte szándéka, hogy a szerb
nem zeteszm ét beolvassza a jugoszláv nem zeti egységbe.
V

A SZLOVÉNEK ÉS A JUGOSZLÁV ESZM E

H asonlóan a horvátokhoz, a legkisebb, de legfejlettebb délszláv

nem zet, a szlovének nyelvterületét is feldarabolták az osztrák tar­
tom ányhatárok. A szlovén állami hagyom ány hiánya és a nyelvro­
konság miatt, egyes szlovének és horvátok úgy gondolták, hogy ez
a két nép tulajdonképpen azonos. Az erős ném etesítő nyom ás
reakciójaként azonban, a szlovének ragaszkodtak saját nyelvük­
höz és kultúrájukhoz még a többi délszláv nem zettel szem ben is.
N em zeti program juk elsősorban azt célozta, hogy egyesítsék a
szlovének lakta területeket az Osztrák-M agyar M onarchián belül.
f ÉLVE AZ OLASZ IRREDENTIZMUSTÓL, m ely sz lo v é n e k lakta

f ausztriai területekre is ig é n y t tartott, a sz lo v é n e k tö b b ségét

k ielég ítette v o ln a az a u sztro-szláv m egállap od ás. U g y a n a k ­
kor n y ito tta k v o lta k a ju g o szlá v e sz m e iránt is. S zem b en a horvá-
tokkal, a sz lo v é n e k n e k n em v oltak területi konfliktusaik a szerb ek ­
kel, íg y k é sz e k v oltak e g y állam ban éln i velü k , an n ak ellen ére,
h o g y e k ét d élszlá v n ép n y e lv e , vallása, kultúrája, életm ód ja és
g a zd a sá g i k ö rü lm én y ei ig en csa k eltértek egym ástól.

A JUG OSZLÁV D R Á M A ELSŐ FELVONÁSA

Az első világháborút lezáró egyezm ények következtében az O szt­

rák-M agyar m onarchia szláv népei elérték területi céljaik csaknem
m axim um át. Az új határokat rendszerint a szláv utódállam ok
javára vonták meg. Ez alól egy kivétel volt: az olasz-jugoszláv
határ. Az A ntant gyorsan elfelejtette a nem zeti önrendelkezés
elvét, ha egy területen a népesség többsége ném et vagy m agyar
volt. Az 1918-ban m egkötött jugoszláv és csehszlovák nem zeth á­
zasságok u tán nem sok idő m aradt a m ézeshetekre, mivel a dom i­
 PECZE Z.: ELKERÜLHETETLEN VOLT-E JUGOSZLÁVIA FELBOMLÁSA? 649

náns szerepet játszó szerbek és csehek siettek visszaélni az új

helyzettel. N em csoda, hogy alávetett partnereik, a horvátok és
szlovákok azonnal elszakadtak és létrehozták náci-barát bábálla­
m aikat, m ikor N ém etország a m ásodik világháború elején elsöpör­
te Jugoszláviát és Csehszlovákiát.
Z ELSŐ VILÁGHÁBORÚ VÉGÉNEK FELFORDULÁSÁBAN rövid id ő ­
re felvillant az esélye annak, hogy a m egalakuló délszláv
állam a szlovének és horvátok elképzelése szerint föderális
berendezkedésű legyen. Ez volt a célja az em igrációban m űködő
Jugoszláv Bizottságnak, m elyet Split egykori polgárm estere, a hor-
vát Ante TRUMBIC vezetett, csakúgy, m int a szlovén A nton
KOROSEC vezetésével 1918 októberében Zágrábban m egalakult
ideiglenes korm ánynak, a N em zeti Tanácsnak. Az olasz veszély
azonban a szerbek karjaiba kergette a horvátokat és szlovéneket,
akik tudták, hogy az 1915-ben kötött londoni titkos egyezm ények­
ben az A ntant a hadbalépésért cserébe O laszországnak ígérte
Isztriát, Dalmácia jelentős részét és a Júliái Alpok vidékét.
Az 1918. novem ber 9-én a N em zeti Tanács és a szerb kor­
m ány között m egkötött genfi egyezm ényben a szerbek látszólag
elfogadták az új állam laza, konföderációs berendezkedését. Az
erőszakos Nikola PASIC m iniszterelnök által vezetett szerb kor­
m ány azonban egy pillanatig sem gondolta ezt kom olyan. A szer-
bek, akiknek m ár volt saját állam uk, hadseregük és dinasztiájuk,
behozhatatlan erőfölénybe kerültek a velük egy állam ba került
társnem zetekkel szem ben. 1918 és 1920 között a belgrádi korm ány
katonai erővel verte le a m ohó szerb berendezkedés elleni helyi
m egm ozdulásokat, m int például a Zágráb környéki horvát parasz­
tok felkelését.
A folyam at betetőzéseként a Szerb-Horvát-Szlovén Király­
ság első alkotm ányának, az úgynevezett Vidovdani A lkotm ánynak
az 1921 évi elfogadásával a szerbek véglegesítették az új állam
centralizált berendezkedését. A délszláv állam ban a horvátok —
első alkalom m al történelm ük során — elvesztették m indazt az
autonóm iát, m elyet a M agyarországgal való nyolc évszázados
együttélés alatt végig m egőrizhettek. Hogy itt nem csak szépen
szóló elvekről volt szó, hanem húsba és zsebbe vágó kérdésekről
is, azt a pénzreform végrehajtása világosan m egm utatta. A korona
négy az egyhez arányú átváltása óriási veszteséget okozott a volt
osztrák-m agyar területeken élő lakosságnak. Ezzel a lépéssel m eg­
kezdődött a tőke átszivattyúzása a fejlettebb területekről Szer­
biába. E folyam at végigkísérte Jugoszlávia fennállásának hetven
éves történetét, és végül felbom lásának egyik fő oka lett.
A húszas és harm incas évek során Jugoszlávia belső hely­
zete nem konszolidálódott. Politikai gyilkosságok lettek történel­
m ének m érföldkövei. 1928-ban a H orvát Parasztpárt karizm atikus
vezérét, Stepan RADIC-ot lőtte agyon egy m ontenegrói születésű
szerb radikális a belgrádi parlam entben. 1934-ben pedig a horvát
usztasák végeztek SÁNDOR királlyal M arseille-ben. Sem az 1929-
650 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

ben bevezetett királyi diktatúra, sem az 1939-ben, m egkésve, tető

alá hozott szerb-horvát kiegyezés nem hozta létre a kívánt nem zeti
egységet.
A tengelyhatalm ak 1941. évi tám adása sem terem tette m eg
a délszlávok egységét. A függetlenségi háborúval párhuzam osan
három oldalú polgárháború bontakozott ki a horvát usztasák, a
szerb csetnikek és a kom m unista partizánok között. A háború
áldozatainak jelentős része nem a külső betolakodók, hanem saját
polgártársaik kezétől pusztult el, soha be nem gyógyuló sebeket
okozva ezáltal e népek kollektív em lékezetében.
Annak, hogy Jugoszláviában a kom m unista partizánok oly
nagy sikereket érhettek el, nem a gerilla-hadviselésnek kedvező
hegyes terep volt az egyetlen oka. A kom m unisták képesek voltak
m inden délszláv nem zet program jából beem elni valam it saját
program jukba. Míg az egyszerű nacionalisták — a csetnikek és az
usztasák — csak egy-egy nem zet érzelm eire apellálhattak, el taszít­
va m aguktól az összes többit, addig a kom m unisták m inden n em ­
zetből toborozhattak híveket. Elsősorban a hagyom ányosan orosz­
barát szerbeket, különösen az usztasák által veszélyeztetett horvát­
országi és a boszniai szerbeket. Azután horvátokat az O laszország
által m egszállt Dalmáciából és a csetnikektől rettegő H ercegoviná­
ból. Szlovéneket, akiknek országát a N ém et Birodalom és O lasz­
ország felosztotta egymás között. Bosnyákokat, akik a szerbek és
horvátok között őrlődtek, s akiknek autonóm iát ígértek. Végül
m acedónokat, akiknek elism erték különálló nem zeti m ivoltukat.
IELŐTT BÁRKI ELRAGADTATÁSBA ESNE az internacionalista

M összefogás em e teljességén, le kell szögezni, hogy a kom ­

m unisták áldozatai is hasonlóan széles körből kerültek ki.
Különösen sokat szenvedtek a partizánokhoz az utolsó pillanatban
átállt szerb csetnikektől a horvátok és a délvidéki m agyarok. Ez
utóbbiak ellen elkövetett népirtás halálos áldozatainak szám át
20-30 ezer főre teszik.6

A JUG OSZLÁV D R Á M A M Á SO D IK FELVONÁSA

A m ásodik világháború kim enetele m eghozta a jugoszlávizm us és

csehszlovákizm us újjászületését. A horvátok és a szlovákok, akik
horvátként és szlovákként a vesztes oldalon m aradtak volna, jugo-
szlávként és csehszlovákként a győztesek táborában tu d h atták
m agukat, áttolva m inden felelősséget a nem szláv népekre. A
háború utáni rendezéssel az egykori O sztrák-M agyar M onarchia
szláv népei újabb nagy lépést tehettek végső céljuk felé. Míg az
első világháborút lezáró rendezés m egterem tette a szlávok szám á­
ra kedvező állam határokat, m ost eljött az ideje, hogy m egszaba­
duljanak az e határokon belül m aradt nem szláv népektől. M int
m indenben, ebben is a csehek jártak az élen, akik egy csapásra
m egszabadultak az országuk egyharm adát kitevő ném et lakosság-
 PECZE Z.: ELKERÜLHETETLEN VOLT-E JUGOSZLÁVIA FELBOMLÁSA? 651

tói. N em voltak ilyen sikeresek a szlovákok, de m indenesetre nekik

is sikerült legalább a m agyarok egy részét kitelepíteni.
Jugoszlávia újabb területi nyereségéhez ju to tt O laszország
rovására, így m ár sehol sem m aradt jelentős szláv népesség nem
szláv állam uralm a alatt. A ném et kisebbség teljes, az olasz kisebb­
ség csaknem teljes, a m agyar kisebbség részleges kitelepítése, illet­
ve kiirtása eredm ényeként Jugoszlávia népessége hom ogénabbá
és szlávabbá vált, kivéve Koszovót, ahol m egm aradt az albán
többség.
LSŐ LÁTÁSRA A HÁBORÚ UTÁNI SZOCIALISTA JUGOSZLÁVIA k o n ­
szolidáltabbnak tűnt, m int a háború előtti Jugoszláv Király­
ság, de ez csak a felszín. Az egypártrendszer segített elleplez­
ni a nem zeti konfliktusokat. Ráadásul a Kom informmai 1948-ban
történt szakítás után, a külső szovjet fenyegetés is segítette TlTÓT
az ország egységének fenntartásában. M indezek ellenére az 1971.
évi horvát válság szükségessé tette a szövetség reformját. Az 1974-
es alkotm ány m egnövelte a hat köztársaság, valam int Szerbia két
autonóm tartom ányának, a V ajdaságnak és K oszovónak az önál­
lóságát. Az új alkotm ány bevezetése egybeesett a nyugati hitelek
nagyarányú felvételével, így a hetvenes évtized a jugoszláviai
népek életében a viszonylagos harm ónia és jólét — később tiszavi­
rág-életűnek bizonyult — korszaka lett.
A Titónak tulajdonított „erős Jugoszlávia — gyenge
Szerbia"-elv alapján az 1974-es alkotm ány elm életileg létrehozha­
tott volna valam ifajta egyensúlyt Jugoszlávia népei között. A köz­
társaságok és tartom ány m egnövelt autonóm iája kielégíthette vol­
na a horvátokat, szlovéneket, bosnyákokat, m acedónokat, albáno­
kat és m agyarokat. A szövetségi intézm ényekben és a hadseregben
élvezett informális előnyeik pedig kárpótolhatták volna a szerbe­
ket és m ontenegróiakat. Az alkotm ány eredm ényeként azonban,
nem a nem zetek autonóm iája, hanem a köztársasági p ártap p ará­
tusok autonóm iája jött létre. Míg a partizánháború alatt a k o m m u ­
nistáknak sikerült a dészláv nem zetek nacionalizm usait eltulajdo­
nítani — „kom m unizálni" — addig az önigazgatási m odell követ­
keztében a helyi pártbürokráciák nem zetivé tették — „nacionali-
zálták" — a kom m unizm ust.7
Josip Broz Tito 1980-ban bekövetkezett halálával eltű n t az
a karizm atikus vezető, aki ezt a túlbonyolított önigazgató rendszer
összetartotta. A válság először Koszovóban jelentkezett, ahol a
példátlanul gyors dem ográfiai növekedést felm utató albánok köz-
társasági státuszt követeltek m aguknak. Az albán követelés az
1974-es alkotm ány ellen ingerelte a szerbeket, mivel a köztársasági
státusz együtt járt volna az elszakadás jogával, holott ezt a 90%-ban
albánok lakta tartom ányt a szerbek állam uk történelm i bölcsőjé­
nek tekintik.
A szerbek annyira sérelm esnek érezték m agukra nézve az
1974-es alkotm ányt, m ely úgym ond korlátozta szuverenitásukat
saját köztársaságukban, hogy azt a Szerb Akadém ia h írhedtté vált
652 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

1986-os Memoranduméi ban úgy em legették, m int „a békeidőben

elszenvedett legrosszabb történelm i vereséget."8 A szerbek köré­
ben gyökeret vert a m eggyőződés, hogy egy szerbellenes összees­
küvés áldozataivá váltak Jugoszlávián belül.
A szerb frusztrációt meglovagoló MILOSEVIC, Koszovó a u ­
tonóm iájának eltörlésével és masszív rendőri erőknek a tarto­
m ányba küldésével válaszolt az albán kihívásra. Koszovó, m ajd a
Vajdaság autonóm iájának 1989 évi felszámolása közel hozta a
délszláv állam végét, mivel a szlovének és a horvátok nem akarták
finanszírozni a szövetségi költségvetés pénzén Koszovóba vezé­
nyelt rendőri erőket. A pénzügyi viták a szerb korm ány 1990-ben
végrehajtott pénzügyi puccsával érték el csúcspontjukat. A szerb
korm ány ekkor, egyoldalú akcióval, dinárt bocsátott ki m agának
m integy 1,7 milliárd dollár értékben, m élyen belenyúlva ezáltal a
többi köztársaság zsebébe.

A JUG OSZLÁV D R ÁM A TRAGIKUS VÉGE

y y ORVÁT ÉS SZLOVÉN SZEMPONTBÓL Jugoszlávia értelm ét m in-

B B dig a délszláv népek összefogása jelentette valam ely külső
J . J L hatalom ellen. Eredetileg az O sztrák-M agyar M onarchia
volt a közös ellenség, m ajd ennek szétverése után a tengerparti
területekre szem et vető Olaszország, később a náci N ém etország,
s végül a Szovjetunió. Bár a szlovének és a horvátok joggal panasz­
kodtak a Jugoszlávián belül őket ért gazdasági hátrányokra, nem
szabad elfelejteni, hogy ez a két nép volt a haszonélvezője a
Jugoszlávia és Olaszország között 1975-ben m egkötött Osimói
Szerződésnek, mely véglegesítette a szlávoknak kedvező határt az
Isztriai-félszigeten. így Jugoszlávia belső határai között a horvátok
és a szlovének, ha nem is teljesen, de nagy részben elérték területi
céljaikat, és gyönyörű országokhoz jutottak az Alpok és az Adria
között.
1990-re m ár sem az Európai Unióba betagolt Olaszország,
sem a pacifista N ém etország, sem a semleges Ausztria, sem a kicsi
M agyarország, sem GORBACSOV szétesőben lévő Szovjetuniója
nem veszélyeztethette Szlovénia és H orvátország területi integri­
tását. Jugoszlávia e két leggazdagabb köztársasága kezdett torkig
lenni szegény és agresszív szerb rokonával, aki ki akarta zsákm á­
nyolni őket. A szlovének és horvátok hirtelen felfedezték elfelejtett
katolikus, közép-európai sőt H absburg-identitásukat.
Északon a csehek hasonló következtetésre jutottak, tudva,
hogy az EU-ba és a NATO-ba integrálódott N ém etország m ár nem
jelenthet többé katonai fenyegetést a Szudéta-vidékre. így szük­
ségtelenné váltak a szlovák rokonok, akikre 1918-ban csak a ném e­
tekkel szem beni szláv számbeli fölény m iatt volt szükség. A csehek
ügyességét dicséri, hogy a szétválást a szlovákokkal m ondatták ki,
rájuk hárítva ezáltal a közös állam szétverésének ódium át.
 PECZE Z. : ELKERÜLHETETLEN VOLT-E JUGOSZLÁVIA FELBOMLÁSA? 653

A szerb, horvát és bosnyák etnikai területek közötti nagy­

arányú átfedés m iatt Jugoszlávia szétválása nem lehetett olyan
sim a m int Csehszlovákiáé. Szlovéna távozását m ég elnézték volna
a szerbek, de H orvátország és Bosznia-Hercegovina függetlensé­
gének 1991. évi kikiáltása veszélybe sodorta az ősi szerb célt: m in­
den szerb egyesítését egy állam határai között. A szerbek, akik az
elm últ száz évben m inden háborúból győztesen kerültek ki, nem
féltek egy újabb háborútól. Ahogy Dobica COSIC, szerb író, később
szerb-m ontenegrói állam elnök m ondta: „Szerbia m inden h áborút
m egnyer, de m inden békét elveszít."9
A szerbek annál is inkább készek voltak a háborúra, m ert
m aguk m ellett tu d h atták a szövetségi állam hadseregét, m elynek
tisztikara túlnyom órészt szerb és m ontenegrói nem zetiségű volt.
A Jugoszláv N éphadsereget a szövetségi állam ban betöltött szere­
pe is predesztinálta a beavatkozásra, m ert ez a hadsereg több volt
m int egyszerű végrehajtója a civil politikai akaratnak. A Jugoszláv
N éphadsereg az állam szövetség fennállása legfőbb őrének tekin­
tette magát. Állam volt az állam ban, a hat tagköztársaság m ellett a
hetedik. így érthető, hogy vezetői feljogosítva érezték m agukat
arra, hogy beavatkozzanak a horvátországi és boszniai szerbek
m ellett, m ikor azok fellázadtak önállósodó köztársaságaik ellen.10
DÉLSZLÁV SZECESSZIÓS HÁBORÚ a keserű p a ra d oxon ok h á b o ­
rúja lett. Paradox m ódon, a hidegháborút követő békés
európai környezet okozta Jugoszlávia felbom lását és a dél­
szláv népek közötti háborút, mivel m egszűntek azok a külső ve­
szélyek, m elyek ezt a m esterséges állam ot összetartották. A sors
kegyetlen fintora, hogy a háborúban a délszláv népek egym ás ellen
használták fel azt a hatalm as m ennyiségű fegyvert és lőszert, amit
évtizedek alatt egy esetleges külső tám adás elleni partizánháború
céljára halm oztak fel hegyeik között.
Végül tragikus paradoxon az is, hogy a külső agresszió
visszaverésére kidolgozott partizán-doktrína okozta a színes dél­
szláv etnikai térkép kím életlen átrajzolását. A partizánháborúra
felkészült ország stratégái ugyanis jól tudták, hogy a gerilla igazi
tám asza nem a hegy és az erdő, hanem az őt tám ogató lakosság.
Egy MAO-nak tulajdonított m ondás szerint: „a nép olyan m int a
víz, m elyben a gerilla a hal." A területfoglaló szerbek a helyi
bosnyák és horvát lakosság elűzésével (a víz lecsapolásával) talál­
ták m eg a m ódját annak, hogy a lakosság ne nyújthasson tám o­
gatást egy ellenük folytatott gerillaháborúnak. Bár m ódszereiket
később ellenfeleik is átvették, elsőként a partizánhagyom ányaikról
híres szerbek találták fel a gerillaharcm odor ellenszerét, az etnikai
tisztogatást.
PECZE Z o ltá n
654 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

Jegyzetek

(1) Stevan K. Pavlovitch, T ito , Y u g o s l a v i a ' s G r e a t D ita to r , A R e a sse ss m e n t

(London: C. H urst and C om pany, 1992)
(2) Ivo Banac, The National Question in Yugoslavia, Origins, History, Politics
(Ithaca and London: Cornell University Press, 1984), 83-84. old.
(3) Fred Singleton, A Short History of tlie Yugoslav Peoples, (Cambridge,
London, New York: Cambridge University Press, 1985), 108. o.
(4) H olm S undhaussen, H is to r is c h e S ta tis tik S e r b ie n s 1 8 3 4 -1 9 1 4 . M it
e u r o p ä is c h e n V e r g le is d a te n (in) S ü d o s te u r o p ä is c h e A r b e i t e n 87. (M ünchen,
1989)
(5) Mirko Grmek, Marc Gjidara et Neven Simac, Le neltoyage ethnique,
Document 's historiques sue m e idéologie serbe, (Paris, Fayard, 1993)
(6) Sokcsevits Dénes, Szilágyi Imre, Szilágyi Károly, Déli szomszédaink
t ö r t é n e t e , (Budapest: Bereményi, 1993) 266. o.

(7) C hristopher Cviic, R e m a k in g th e B a lk a n 's , C hatham H ouse Papers, The

Royal institute of International Affairs, (London: Pinter Publishers,
1991) 2. o.
(8) John Zametica, The Yugoslav Conflict, Institute of International
Strategic Studies, Adeplhi Paper 27Ö, summer 1992, (London: Brassey
s), 2. o.
(9) Ivo Banac, Misreading the Balkans, (Foreign Policy, Nr. 93, W inter 1993-
1994).
(10) James Gow, L e g i ti m a c y a n d th e M i l i t a r y , T h e Y u g o s l a v C r i s i s (London:
Pinter Publishers, 1992)

15. ábra. A TIZENHÁROM ÉVES GERGŐ KARIKATÚRÁJA

AZ IDŐ MÚLÁSÁRÓL
 fV. Lsmua.

EGYM ÁSBA F O N Ó D Ó SO RSPRO BLÉM ÁK

(Népesedés és kisebbségi lét)

m agyarság biológiai-dem ográfiai ereje m anapság két alapvető tör­

ténelm i-társadalm i kérdéssel — a dem ográfiai helyzettel és a ki­
sebbségbe szorult nem zetrész problém áival — v an ok-okozati
összefüggésben. A dolgot tovább bonyolítja, hogy ez a két fontos kom po­
nens egym ással is összegabalyodott. Ism ert szociológiai kapcsolat van
ugyanis egy nem zet népesedése és nem zeti léte között. Kedvező történel­
mi helyzetben, optim izm usra serkentő, felfelé ívelő korszakokban, k ed ­
vezően alakul egy n ép dem ográfiai helyzete is. H a viszont nem zeti elnyo­
m ás n ehezedik egy populációra, szaporodása is elakad.
A m agyarság dem ográfiai gyarapodásának m indm áig legfénye­
sebb korszaka a dualizm us. Fél évszázad alatt m ajd a duplájára n ő tt a
m agyarok lélekszáma. A szabadságharc körüli 5 millióról az 1910-es
népszám lálásig m integy 10 millióra. A term észetes szaporodás m ellett
akkoriban jelentős asszimilációs nyeresége is volt nem zetünknek. M int
ahogyan a Trianon u tá n „helyzetbe került" szom szédos nem zetek is
elasszim iláltak a m agyarságból jócskán.
T erm észetesen nem egyedül a kisebbségi vagy többségi lét h atá­
rozza m eg egy nem zet n épesedésének ütem ét. Szám talan más, im m anens
dem ográfiai körülm ény is kifejti hatását, de kisebbségi problém áktól
terhes térségünkben ezek időnként csak m ásodlagos szerepet játszanak.
Az igazi nagy történelm i kataklizm ák, am elyek háborúba sodorják és
gyilkolják a népeket, és elűzik s h ontalanná teszik az ellenségnek tekintett
m ásajkúakat, nagyobb ren d et vágtak századunkban K özép-Európa nem ­
zetei között, m int azok a népesedési törvényszerűségek, am elyek a társa­
dalm i m odernizálódás és civilizálódás hatására elvezetik a társadalm akat
az úgynevezett dem ográfiai átm enet korába, am elyet a kiegyensúlyozott,
kism értékű növekedés jellemez.
A kárm erről közelítünk dem ográfiai visszaesésünkhöz, a nem zeti
k om ponenset o tt találjuk a legfontosabb tényezők között. A szűk, m él­
tánytalanul m egvont országhatárok közé került m agyarság dem ográfiai
jövőkép nélkül m aradt napjainkra. Paradox m ódon, a perspektíva jobban
hiányzik az anyaországban, m int a határokon túl. O tt m ég találunk egyes
jól népesedő területeket, de idehaza m ár legfeljebb csak az északkeleti
régió m u tat fel ném i gyarapodást.
H azánk népessége a legoptim álisabb becslések szerint sem lesz
több 9 milliónál egy nem zedék m últán, és a m ainál sokkal rosszabb belső
differenciáltságot m u tat m ajd. Többek között ezért kell sort keríteni a
n y u gdíjkorhatár drasztikus m értékű emelésére. A kilencvenes években
évente m integy 120.000 csecsemő jön a világra hazánkban. A m a negyvenes
éveiket taposó, ún. Ratkó-korosztályok létszáma évjáratonként 200.000 körü­
li. Nincs tehát messze az az időszak, am ikor alig fele akkora produktív
korosztályokra nehezedik m ajd a nyugdíjas generációk eltartása.
A helyzet tehát annyira súlyos, hogy a m egoldást akár radikális
lépésekkel is keresni kellene. A politikai rendszerváltás nem kedvez a
65 6 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

p o p u lad o n ista népesedési program oknak. K orábban sem volt gyerm ek­
párti a korm ánypolitika. Ha voltak is fellángolásai, azokat ham ar kialudni
hagyta, s közben rutinszerű születésszabályozási eszközként funkcionál-
tatta a m űvi abortuszt. Legutóbb m ár a keresetarányos gyed-et és a
várandósági pótlékot is m egszüntették, m iközben a családi pótlék m ár
csak a létm inim um közelében élő családoknak jár. A jelenlegi politikai
vezetők n em szám olnak népesedéspolitikai eszközök alkalm azásával. A
m egm aradt gyerm ektám ogatások semmiféle dem ográfiai befolyásolásra
n em alkalm asak, csak a tátongó szociális hiátusok elfödésére szolgálnak.
rUKOVICH G yörgy vitacikkében tehát valam i olyasmit ajánl a d e ­

V mográfiailag m egtört m agyarságnak, am it a hatalm on lévő politikai

erők n em is akarnak m egvalósítani. Túl sok illúziónk az ellenzék
felől sem lehet. A nagyívű, koncepciózus népesedéspolitika az ő kor­
m ányzati eszközeik közül is hiányzott, am ikor hatalm on voltak. Teljesen
értelm etlen teh át „gyors és hosszan ható népesedéspolitikai in­
tézkedésekről" írni az adott helyzetben. Mivel nincs szándékom ban m eg­
sérteni a „m értékadó dem ográfusokat", nem részletezem gyászos
tevékenységüket, am ely jellemző volt nem csak a diktatúra évtizedeire,
h an em 1990 u tá n is. A m agyarság biológiai jövője m iatt érzett aggodalom
m indig csak ezen a tudom ányos klikken kívül volt tapasztalható. Sem a
szociográfus-író FEKETE Gyula, VARGA Domokos, sem a szociológus AN­
DORRA Rudolf vagy történelm i dem ográfusok: FÜR Lajos, DÁVID Zoltán
vagy KOVÁTS Z oltán m egállapításait, javaslatait nem hallgatták meg. A
szakm a csak m o n d ta a m agáét a halandóság elleni harcról és az
egészségügyi helyzet javításának szükségességéről. O lyan indirekt in ­
tézkedéseket kívántak tehát csak, am elyek alig befolyásolták volna a
népesedési folyam atokat. Ezzel az erővel azt is javasolhatták volna, hogy
növeljük nyugati szintűre az életnívót, akkor majd m egszűnnek a gondok.
Fekete Gyula egyszer ki is fakadt, m ondván: sokra m ennénk azzal, ha csak
az életkort hosszabbítanánk meg, m ert legfeljebb idősekkel gyarapodnánk.
Úgy látszik, a korm ánypénzből finanszírozott hivatalok és kutatóintézetek
— társadalmi rendszertől függetlenül— visszaigazolják a korm ánytényezők
elképzeléseit, vagy az adott esetben inkább koncepciótlanságát.
A koncepciókkal Vukovich Györgynek is problémái vannak.
Elképedve olvasom:
„Egy ország népesed ési problém ái m egold ásának ugyan is a telepítés n em
leh et eszköze."

Nem sorolom, csak jelzem: Amerika, Ausztrália, török kor utáni beván­
dorlás stb. Nem létezik, hogy ne tudna róluk; inkább arról lehet szó, hogy
a népesedési problematikát leszűkíti a születési és halálozási
eseményekre. Ebbe a felfogásba már a társadalmi mobilitás, sem fér bele.
Egy pillantást vetek a folyóiratszám szerzői életrajzára: Vukovich György
Kassán született. Tehát ő is betelepedett valamikor az anyaországba. Az
nem demográfiai esemény volt? Azt a döntést nem egy nemzeti probléma
váltotta ki? Mindenesetre leszögezi:
„M agyarországra a szom széd os országokból am úgy is ren d szeresen ván ­
dorolnak be m agyarok, sem m iképpen sem len n e célszerű és m e g en g ed ­
hető, h o g y e z t in tézm én y esen is fokozzuk."

Véreink tehát csak maradjanak odaát, legyenek idővel jó szlovákok,

románok, szerbek vagy ukránok? Nem osztozunk velük a magyar kisháza
örömeiben, az anyanyelvű oktatásban, abban, hogy magyarul tárgyalha-
 KÖRKÉP 657

tu n k az adóhivatalban, hogy m agyarul prédikálnak hozzánk a tem plom ­

ban? H arcoljanak csak a h atáron túli m agyarok ezért az autonóm iáért,
am it m ár senki sem ígér nekik? V itapartnerem m indazonáltal bizakodó,
ha évszázadokon át fennm aradt a m agyarság, bizonyára továbbra is fenn
fog m aradni — gondolja. Ezt csak úgy lehet értelm ezni, hogy azért majd
csak m arad m ajd magyar. N em számol a m egváltozott szom szédsági
arányokkal, azzal, hogy például Szlovákiában a m agyarság aránya az
1910-es 28-30%-ról 10-11%-ra csökkent m ára, s a tendencia m egállíthatat­
lan, pedig o n n ét nem is jöttek át száz- és tízezrek m ostanában, m int
Erdélyből, Kárpátaljáról vagy legutóbb a Délvidékről. S az arányok rom ­
lása u tá n napjainkban m ár az abszolút szám ok is fogyást m utatnak.
T ulajdonképpen csak a tradicionális társadalom népesedési hagyom á­
nyainak konzerválódása s a nem zethez, anyanyelvhez való szívós ragasz­
kodás eredm ényezhette, hogy a legutóbbi évekig szaporodott az erdélyi
m agyarság, pedig Trianon óta közel félmillióan települtek át. Igaz, hívni
sohasem hívták őket, de legalább nem óhajtották őket visszaküldeni, m int
V ukovich György:
„Már e d d ig is n agyon sok m agyar vánd orolt el az utódállam okból, és
n ek ü n k m in d en k ép p en arra kell törekednünk, h ogy ez a folyam at m e­
gálljon, sőt, ha leh et visszájára forduljon.''

A szerző nem ismeri a szom szédsági m agyarok települési szerkezetét sem.

Biztosan jól cseng az utódállam i m agyarfaló nacionalisták fülében a m eg­
állapítás: „A m agyarság a K árpát-m edencében szétszórva él...", hiszen
m ást sem kívánnak bizonyítani nagy elánnal, m int azt, hogy nincsenek is
m agyarlakta területek, csak vegyes lakosságú vidékek. Ezzel szem ben a
h atáron túli m agyarság túlnyom ó többsége zárt töm bökben él, s a székely-
séget leszám ítva, szerves település-földrajzi folytatásaként a hazai m a­
gyarságnak. Kevés olyan jól m eghúzható etnikai h atárt ism erünk
Európában, m int a szlovák-m agyar, vagy a rutén-m agyar. E rdélyben
valóban sok a szórvány, de a kisebbségi lét körülm ényei között érvényesül
az egynem zetiségű lakosság összetöm örülésének tendenciája. Jól példáz­
za ezt, hogy 1920-ban az akkor félmilliós székelység m ég csak az erdélyi
m agyarok egyharm adát alkotta. Ma pedig 800.000-es töm bje a rom ániai
m agyarság felét teszi ki. A kisebbségi szórványok nem zetileg sérüléke­
nyek, gyorsan veszik fel a többségi nem zet nyelvét, identitását, d e a
töm blakosság ellenáll az asszimilációs nyom ásnak.
M KÁRPÁT-MEDENCEI MAGYARSÁG JÖVÓJE csak egységes koncepció
í \ m egvalósulása esetén képzelhető el ígéretesnek, Idehaza gyengén
JL JL állunk az elképzelésekkel. M eglepő, hogy ezen a téren a diktatúra
évtizedei u tán sem került sor áttörésre. P ontosan fogalm az ezzel kapcso­
latban az erdélyi m agyar politikus és gondolkodó, BORBÉLY Imre:
„Erdélyből látva rádöbbentünk, h ogy az elm ú lt évtized ek k övetk eztéb en
az anyaország társadalom -lélektani károsodása sokkal nagyobb m értékű,
m int az erdélyi magyarságé." (Magyar Nemzet, 1996. jan. 6. 7. old.)

N em csak a társadalm i szolidaritás, h anem a nem zeti együvé tartozás

érzése és igénye is sérült az anyaországban. M ég az értelm iség jelentős
része sem érez szolidaritást a vele egy nyelven beszélőkkel. M indent elönt
nálu n k a pragm atikus szem lélet, a belénk injekciózott kisnem zeti ko m p ­
lexusból fakadó, a legkönnyebb ellenállás felé m ozgó kiútkeresés, ami
függetlenedett a társadalm i identitáskeresésből és érzésből eredő nem ze­
ti-patrióta összefogás igényétől. Ez a m entalitás önpusztító, m ert
658 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

elerőtlenítő azzal, hogy megfosztja a magyarságot evidensen hozzátarto­

zó nemzettársai érdekeinek elismerésétől, védelmétől. De önsorsrontó
azért is, mert ez az önzés, a saját célokat is ellehetetleníti, csökkentvén az
értük felsorakoztatható tömegerőt.
A 20. század végi magyarság hazai vezetői a történelmi jelentő­
ségű nemzeti sorskérdések terén problémakövető magatartást mutatnak.
Alig kezdeményeznek, átadják a teret az idegenből érkező impulzusok­
nak. Csak védekeznek és igazodnak. Jóval aktívabbak a külországi ma­
gyarok reprezentánsai, bár eszközeik igencsak végesek. Átfogó jövőkép
felrajzolásával inkább ők bajlódnak, mint Borbély Imre, a temesvári
Interconfessio Társaság megalakítója. Jól ismeri és követendőnek tartja
az izraeli példát
„Náluk a szubszidiárius nemzetszerkezet már olyanná fejlődött, hogy
Izraelnek nem gondja, hanem éltetője a diaszpóra. Hasonló úton kell
nekünk is haladnunk, és felszámolni a jelenlegi állapotot, amikor az
anyaország és a leszakított részek széthúzó kényszerpályákon mozog­
nak." (U.o.)
A szubszidiaritás elvének meghirdetéséből következően Borbély Imre
nem gondol arra, hogy a kisebbségi magyarok minden problémájukkal
az anyaországot keresnék, sőt olyan állapotba kívánja hozni őket, hogy
akár ők is segíthessenek, ha kell. (Népesedési témánknál maradva például
inkább vándoroljon a székely népfölösleg Budapestre, mint Bukarestbe,
regáti iparvidékek helyett elnéptelenedő hazai vidékekre. így mindenki
jól járhat. A székelynek nem kell identitást váltania, s valamivel gyarap­
szik a fogyó magyar populáció. — Sz. A. F.) Magyarország ebben a
felfogásban ugyanazt a szerepet játszaná, mint Izrael a világ zsidóságának
estében. Borbély Imre szerint a magyar diaszpórát hasonló állapotba kell
hozni, hogy el tudja látni feladatait. Ereje, önbizalma azonban csak akkor
lehet elégséges ehhez, ha mögötte áll az anyaország teljes szellemi, anyagi
és diplomáciai erejével.
M MAGYAR NEMZETI PROBLÉMÁKAT alaposan átgondoló politikusaink
í \ mindig is alternatívákban gondolkodtak. ANTALL József például
J. A. elképzelhetőnek tartotta az országhatárok tárgyalásos úton történő
megváltoztatását is. Előállhat ugyanis olyan helyzet Magyarország körül,
amelyben a nemzetállami koncepciót oly mértékben erőltetik, hogy sem­
mi mozgástere nem maradhat a kisebbségeknek. Ebben az esetben exo­
dusra kerülhet sor. Területtel vagy anélkül. Az anyaországi magyarsággal
szervesen összefüggő terület ugyanis elképzelhetővé teszi a nemzeti
érdekek kölcsönös felismerése és érvényesítése révén akár a határmódo­
sítást is. Uralomra juthat olyan nacionalista vezetés egy-egy szomszédos
országban, amelyik mindennél előbbrevalónak tartja a homogén nemzet­
államiságot, s ezért még területi áldozatra is hajlandó lehet. Kiélezett,
konfliktusos helyzetben a határon túli magyarság egyoldalú tömeges
befogadásával is számolni kell. Nemzeti szolidaritásból ez nyilvánvaló
kötelesség, de észérvek is ebbe az irányba mutatnak. Hazánkban konkrét
demográfiai vákuum keletkezett, ami betöltésre vár. A felénk irányuló
migrációs tendenciákban érzékelhető finom változások már jelzik, hogy
ez a körülmény ismeretes a nagyvilágban. A kínaiak s más nációk érdek­
lődése a magyarországi életlehetőségek felől ennek tudható be. S ha már
befogadunk más országbelieket, akkor inkább és elsősorban a magyar
kisebbséget részesítsük előnyben.
 KÖRKÉP 659

A fájó szűkkeblűség jellemzi m a a hazai felfogást. Polgáraink jó része nem

azért nem kívánja befogadni véreit, m ert bízik egy eljövendő optim ális
történelm i helyzetben, h an em azért, m ert hiányzik belőle a nem zeti-pat­
rióta érzés. A kom m unista évtizedek agym osása, m ajd a rákövetkező
pragm atista és haszonelvű rendszerváltozás eltorzította a term észetes
em beri szolidaritást.
BBEN A LÉGKÖRBEN, e b b e n a k o n c e p c ió t la n m a g y a r v a ló s á g b a n te r ­
m é s z e t e s e n id e g e n ü l, s ő t ije s z tő e n h a n g z ik m in d e n n e m z e t e lv ű
javaslat, így a dem ográfiai válságunk m iatt kialakult krízishelyzet
javítása érdekében m egfogalm azott befogadási attitűd is. Pedig ha van
hajlandóság az anyaországban, ha nincs, úgy is ideszivárog a szom szédos
országok m agyarsága. Ez a tendencia feltartóztathatatlan, de n em m in d ­
egy, hogy m ilyen körülm ények között m egy végbe. T ervszerűen vagy
spontánul, em pátia vagy ellenérzések közepette? Segíti-e vagy nehezíti-e
a m egkapaszkodást a m essziről jöttéknek? A m aga kozm opolita-képére
formálja-e őket, vagy egy kicsit patriótává válik m aga is hatásukra? Enge-
di-e őket Svédországig futni?
A világ nem zeteinek d öntő többsége tennészetes nem zeti szoli­
daritás érzésétől vezérelve befogadja külországi testvéreit. A legtöbb ál­
lam előnyöket, külön tám ogatásokat is biztosít a betelepülni szándéko­
zóknak. Ism eretes olyan népesedéspolitika is, amelyik m egelégszik n em ­
rokon nem zetiségű vagy egyazon rasszbeli em berek befogadásával, csak
hogy gyarapodjék és erősödjék. így váltak olaszok, spanyolok, sőt arabok
és afrikaiak milliói az elm últ évtizedekben franciákká, vagy népesedett a
hűvös, ritkán lakott északi Kanada, vagy Skandinávia szinte bárhonnét
szívesen fogadott betelepülőket. Az em ber, különösen, ha m unkabíró és
szakképzett, óriási nyereség gazdaságközpontú világunkban. Ha ezt egy
olyan em inens dem ográfiai problém ákkal küszködő országban n em értik
meg, m int hazánk, akkor ez a sorsproblém ánk m egoldatlan m arad, s
következhet a további nem zeti eljelentéktelenedés.
A m agyarság — sajátos helyzetéből fakadóan — a dem ográfiai és
a kisebbségi g ondokat a m aguk kölcsönös összefonódottságukban és
logikai összefüggésükben éli m eg napjainkban. Bármelyiket kívánja m eg­
oldani, érinti a m ásikat is. M inden m egoldást tanulm ányozni kell. A
tabukat le kell dönteni, hogy a körülm ényekhez képest a legjobb m egol­
dás m e g sz ü le th e ssé l Jövőkép és nem zetkoncepció kívántatik az ezred ­
végi m agyarságnak, hogy úrrá lehessen kom plex válságain és identitás-
zavarain.
S z a b ó A. Ferenc
 >c£cö
KÖ N YVEKBŐ L O RVO SSÁG
— GYÓGYFÜVEKBŐL K Ö N Y V

Füveskönyvek szemléje

OLÁH Andor: A természet patikája, (Kossuth, Budapest, 1989.); PETRI

Gizella, NYIREDYNÉ M ikita Klára és NYIREDY Szabolcs: Gyógynövények
korszerű terápiás alkalmazása, (Medicina, Budapest, 1989.); SZABOLCS
Lajosné és T a t á r János: Zöldpatika, (Dovin, B udapest, 1990.); M aria
TREBEN: Egészség Isten patikájából, (H ungaprint, Budapest, 1990.); SU­
LYOK Katalin: Lajos atya tanácsai, (Hungalibri, Budapest, é.n.); Michael
A . WEINER: Gyógynövény biblia, (Glória, Budapest, é.n.); Michael
CASTLEMAN: Gyógynövény enciklopédia, (Esély, B udapest, 1994.); Barbara
és P eter THEISS: Erdők, mezők patikája, (M icrotrade, Eger, é.n.)
„Jegyezzük m eg először is: fűszernek azokat a növényeket hív­
ják, am elyek ISIDORUS szerint erős illatot árasztanak, m ert vagy arra
alkalm asak, hogy az istenek oltárára helyezzék őket, vagy m ert a levegő­
vel keveredik az illatuk." 1500 körül figyelm eztet írünket fentiek m egjegy­
zésére TEMESVÁRI Pelbárl A fűszeres és gyógyító erejű fákról a budai feren­
ces ren d h ázb an írott elm élkedésében. A hetvenedik éve körül járó —
akkor m ár európai hírű — atya olyan gyógynövényekről beszél, am elyek­
b en „m egnyilvánul az Isten jósága", a jerikói rózsáról, am ely m egédesíti
a jó álm ot és hatásos m ellhártyagyulladás ellen; az áloéról, am ely m egerő­
síti az agyat, a szívet, az érzékszerveket, a gyom rot, és ha m egisszák
főzetét, m eggátolja a harag keletkezését; a balzsam ról, am ely hatásos
epilepszia és szédülés ellen, össze forrasztja a tört csontot, eloszlatja a
hályogot a szem ről; az indiai nádról, a vadfahéjról, a ciprusról, am elynek
fehér magvaiból olajos kenőcsöt készítenek melegíteni és lágyítani az
izm okat, ezért a ciprus a híveit szeretetben m elengető, istenfélelem ben
m eglágyító és Isten szem lélésében m egnyugtató KRISZTUS jelképe. A fiatal
korában pestisfertőzést átélt Pelbárt atya ism erte a gyógyfüveket. Valószí­
nűleg o tt n őttek ablaka alatt.
KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ IDEJÉN a gyógynövények otthona

A E urópában a kolostorkert gyógyfüves része, am it hortidusnak,

herbariusnak, vagy herbolariusnak hívnak. A St. Gallen-i kolostor
9. századi tervrajzán, am it Rapaics R aym und is közölt Magya r kertek cím ű
könyvében — a tem etővel kom binált gyüm ölcsöskert m ellett — m egta­
láljuk a vetem ényeskertet a kertészlakkal és a gyógynövénykertet a kór­
házzal és az orvosok házával. M agyarországon az első gyógynövénykert
a pannonhalm i bencés szerzeteseké lehetett. H ogy fent volt-e a hegyen,
vagy lenn a völgyben, az ún. pannóniai kertben, nem tudjuk, de az
bizonyos, hogy a kolostorhoz tartozó falvakba — prediumokba — a ker­
tészkedő, botanizáló atyák jóvoltából vándoroltak a gyógyfüvek. Az év­
századokon át szinte liturgikus örökségként élő latin nevük bizonyítja ezt
legjobban. A herbolariusok — növényágyaik szigorú geom etriájával —
olyanok, m int azok a türelem m el m ásolt középkori imák, am elyeknél nem
 KÖRKÉP 661

c sa k a s z ö v e g , d e a s z ö v e g k é p is je le n té s t h o r d o z . G y a k o r la ti b ö lc s e s s é g
é s titk o s é r te le m v a n a b b a n , a h o g y a n a k ö z é p k o r i a ty á k é s n ő v é r e k
g y ó g y n ö v é n y k e r t j e ik b e n e lr e n d e z ik a fű á g y a k a t: e g y n é g y z e t o ld a la i
m e n t é n k é t-k é t fajt ü lte tn e k , p é ld á u l r ó z s á t é s lilio m o t, m e n tá t é s r o z m a ­
r in g o t, ü g y e lv e arra, h o g y k é t s z e m k ö z ti o ld a lo n l e g y e n e k n itr o g é n k ö tő
fa jo k , p é ld á u l g ö r ö g s z é n a ; a n ö v é n y e k h á r o m o ld a lo n z á rt s ö v é n y t a lk o t­
n a k , a n e g y e d ik o ld a lo n k ö z é p e n v a n a b ejá ra t, a m i e g y ö s v é n y b e n
fo ly ta tó d ik ; a z ö s v é n y k é t o ld a lá n n é g y - n é g y faj n ő , p é ld á u l z s á ly a , ru ta ,
g la d io lu s é s c s o m b o r m e n ta a r ó z s a - é s l ilio m s ö v é n y m e lle tt. A k o lo s to r i
g y ó g y n ö v é n y k e r t e k z á r ts á g u k b a n é s g y ó g y ít ó m iv o ltu k b a n ta lá n a p a r a ­
d ic s o m i ő s k e r te t is sz im b o liz á ljá k é s e z é r t je le n th e tik SZŰZ MÁRIÁT is,
a k in e k e g y ik s z im b ó lu m a a hortus conclusus, a z e lz á r t k e r t a z Énekek Éneke
e s z a v a i a la p já n : „ H ú g o m , m á tk á m , a k á r a z e lz á r t k e r t, m in t a z e lz á r t k ert,
a le p e c s é t e lt forrás."
„A form áknak élni — a legszebb halál" — írja OSVÁT Ernő 19 0 0 -
ban, az Új M agyar Szemlében, PÉTERFY Jenő öngyilkossága kapcsán. De a
form áknak élni — m isztikum is. „Az érvek senkit nem győznek m eg" —
m o n d ta EMERSON. A form ák — különösen a térbeli formák, a geom etria
— m eggyőzőbbek m indennél. A végtelen értelem re, am inek sem m ilyen
m egnyilvánulásában nincsen esetlegesség, is adható geom etriai hasonlat.
BORGES írja: „Az em ber léptei — születésétől a haláláig — felfoghatatlan
alakot írnak le az időben. Az Isteni Értelem közvetlenül képes felfogni ezt
az alakot, úgy, ahogy az em beri értelem egy-egy három szöget észlel. Az
em lített rajzolat (talán) m eghatározott szerepet tölt be a világegyetem
rendjében." (SCHOLZ László ford.) A kolostori gyógynövénykertek geo­
m etriájának, a fajok és fajták ültetési rendjének és viszonyának van,
biztosan létezik külön jelentése, hiszen a középkorban m inden forma
ö n m agán is túlm utató értelm et hordoz. Ezeknek a geom etrikus értelm ek­
nek a megfejtése, a herholariusokban rejtőzködő formai titkok nyitjának
m egtalálása ötleteket ad h atn a új gyógyszerek m egtervezéséhez is.
M GYÓGYNÖVÉNYEK ISMERETE RÉGEBBI A KÖZÉPKORNÁL, az is lehet,
ÁM hogy a történelem előtti időkből való. Az a tény, hogy egym ástól
JL JLtérben, időben, vallásban, filozófiában távoli kultúrák ugyanannak
a gyógynövénynek ugyanazt a gyógyhatást tulajdonították, a gyógynö­
vényism eret archetipusos jellegére utal. Például valam ennyi ősi kultúra a
m en tát gyom ornyugtatóként, a szom orúfúz kérgét láz- és fájdalomcsilla­
pítóként, a m edveszőlőlevelet vizelethajtóként használta. Egy kínai csan-
b uddhista péld ázatb an BUDDHA testét a gyógyfüves kert sövényéhez
hasonlítják. Talán m i m indnyájan sám ánok vagyunk, csak nem tu d u n k
róla. A gyógynövényism eret ősi alapjai valószínűleg a génjeinkben v an ­
nak elszorítva, elnyom va; a beteg állat is megtalálja az őt gyógyító füvet.
C astlem an írja, hogy T anzániában a beteg csim pánzok az aspilia bokor
leveleit rágcsálták. A kutatók m egvizsgálták a növényt és egy erős antibio­
tikum ot izoláltak belőle. Az em berben is v annak ösztönös tudás-em lékek.
M ondhatjuk ezeket platóni ideáknak, vagy géneknek — vannak bizonyo­
san. Tapasztalati tréning hiányában azo nban rejtve m aradnak legtöb­
bünknek. Azokból az em berekből, akik türelm es és elm élyült életszem lé­
letükkel, a külvilág zajaival n em törődő, n y ugodt ritm usú életm ódjukkal
képesek felszínre hozni önm agukból a m in den em berben meglévő term é-
szetism erő tudást, és ezt képesek vegyíteni az évszázados tapasztalati
gyógyító hagyom ánnyal, lesznek a füveket használó gyógyítók, a M aria
Trebenek, az O láh A ndorok, a Lajos atyák.
662 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

Ezt m ondja Sirák fia: „A gyógyszereket a földből adja az Úr, és az okos

em ber nem veti m eg őket." A biblia és a szent iratok a gyógynövényeknek
a mai napig ki nem m erített forrásai. A mi LÖW Im m ánuelünk hatalm as
összefoglaló m unkáját, a Die Flora der Judent érdem es lenne kijegyzetelni
a gyógynövények előfordulása szem pontjából. M ennyi új összefüggésre
jö n n én k rá! M ert például nem lehet az véletlen, hogy a bibliában épp en
a rózsabokrot nem fogja a tű z és az egyik legjobb égés elleni készítm ény,
a Naksol, rózsakivonatból van. A Jézus által em lített gyógynövények a
ruta, a m enta és a m ustárm ag. Ma is használjuk őket. A ruta bizonyos
hatóanyagait újabban rákellenes kivonatokban alkalmazzák.
íARMAKOLÓGIA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET ÖSSZEFONÓDÁSA a gyógynö­

f vény terápiák külön szépsége. A rozm aring alkoholos kivonatát a

m o d em szakirodalom világszerte m int „M agyarország királynőjé­
nek gyógyvizét" említi. Az Aq m Reginae Hungáriáé elnevezés egy páduai
orvostól, P r a e v ö TIUSTÓL szárm azik. Feljegyzi, hogy 1606-ban hozzájutott
egy Ciprus szigetéről való breviárium hoz, amibe SZENT ERZSÉBET m agyar
királynő saját kezével az alábbi receptet írta:
„Én Erzsébet, a magyarok királynéja, midőn 72 éves koromban kínos kösz-
vényben fetrengék és ezzel az alább megírt orvossággal esztendőig éldegél­
nék, amelyre engem egy remete tanított volt, akit sem előbb sem utóbb soha
többé nem láttam, csakhamar javulásomat éreztem, annyira, hogy minden
tetemeimben megvidultam s mintegy egészen megifjodtam, arcomban meg­
szépültem, úgyhogy még a lengyel király is megkéretett feleségül, midőn
mindketten özvegységben élnénk; de ezt cselekednem az én uram Jézus
Krisztushoz való buzgó szeretetem nem engedte, akinek angyalától, úgy
hiszem, kaptam ezt az orvosságot." (Rapaics Raymund ford.)
A le g e n d á t é s a r e c e p te t á tv e tte N ic o la s DE FÉVRe, a fra n cia k ir á ly i h á z
u d v a r i g y ó g y s z e r é s z e , é s íg y „ M a g y a r o r sz á g k ir á ly n ő jé n e k g y ó g y v iz e "
e lte r je d t E u r ó p á b a n , m é g SEVIGNÉ-né is m e g e m lé k e z e t t ró la le v e le ib e n .
J o h a n n M aria FARINA o la s z k e r e s k e d ő a 18. s z á z a d m á s o d ik fe lé b e n
K ö ln b e n m e g v á s á r o lta a k é s z ít m é n y t é s a n a r a n c sv ir á g illó o la já v a l d ú s í ­
to tta . E z t a z o ld a t o t v itte v is s z a F ra n c ia o r sz á g b a , a h o l új te r m é k k é n t
áru lta. E z le tt a k ö ln iv íz , a z Eau de Cologne.
WEÖREs-i sz a v a k : ja v a s fű b ő l sz ű r t tea . A g y ó g y n ö v é n y e k e t fo r ­
r á z z u k , f ő z z ü k , s z ű r jü k , le h ű tjü k , m e g is s z u k , k iv o n a to lju k , a lk o h o lb a n
á z ta tju k , le p á r o lju k , b e p á r o lju k , tin k tú r á v á a la k ítju k , c s e p e g te tjü k , k e ­
n ő c c s é g y ú r ju k , a z a z fo g la lk o z u n k v e lü k . A p s z ic h o ló g u s o k s z e r in t m á r
ö n m a g á b a n e z a s o k fé le t e v é k e n y s é g is g y ó g y ít , h a lé le k k e l é s s z e r e te tte l
c sin á lju k .
Szabadalom jogi okokból kevés a gyógynövényből készült gyógy­
szer. Szabadalm aztatni új vegyületet, vagy új hatású vegyületkom bináci-
ót lehet, az évszázadok óta ism ert gyógynövényeket alig. H atóanyagaikat
kém iailag m ódosítják, hogy szabadalm aztatni lehessen őket. Egyik első
példa erre az aszpirin volt, am inek alapvegyületét egy Spiraea-féleségből
von ták ki több m int száz évvel ezelőtt. V alójában — gyógyszerészeti
szem pontból — a gyógynövények is gyógyszerek, és lehet m érgező h atá­
suk. Ó vatosan kell bánni velük! Ne bízzuk m agunkat egyetlen szak­
könyvre, vessük össze, mit írnak m ás szerzők ugyanarról a növényről! A
gyógynövények világa egy egész tudom ány, a mai széttöredezett tu d o ­
m ányokat tekintve pedig egy egész tudom ányköteg.
A r ég i i d ő k g y ó g y f ü v e s k ö n y v e i — MELIUS JUHÁSZ P é te r Herbári­
uma, B e y th e Fives könüve, CSAPÓ J ó z se f Uj füves és virágos magyar kert je,
DIÓSZEGI S á m u e l Orvosi füvészkönyve, L ippa y Já n o s Posotii kertje — s o k ,
 KÖRKÉP 663

tudományosan éppen manapság megerősített adatot tartalmaznak. „Ha

borban főzed és iszod, mérget, követ, fövént kihoz emberből" — írja az
orbáncfűről Melius Péter a 16. században. Ezen a szövegen nyolc éve már
nem mosolygunk. Mert a HÍV vírus eddig ismert leghatékonyabb ellen­
szerét 1988-ban fedezték fel Rehovotban, a Weizmann Intézetben. Az
orbáncfüvet.
Tavasz volt, most nyárelő van. Már elnyílt a sáfrány, a pünkösdi
rózsa és a liliom, és most nyílik a levendula, a kakukkfű, a zsálya. Jólesik
egy séta a kertben az Úr ege alatt, a jóság és az igazságosság füvei között.
„Olyan fákat szeretnék, melyek a rövid telet képviselő júliust kihasználva
elvesztik lombjukat, és meztelen ágakkal merednek a felhőkbe. Egy kis
reggeli köd az ágakon, egy alkonyat merev, fekete karók mögött, csillapí­
taná a honvágyat." LÉNARD Sándor írta ezt, aki a római magyarok orvosá­
ból a brazíliai bennszülöttek gyógyítója lett. A gyógyfüvekről mindent
tudott. Ott nőttek ablaka alatt. Lám, növényt a honvágyra keresett.
Magyarországról két asszonnyal levelezett állandóan, SZERB Antalnéval
és az én egyik nagynénémmel, DÁVID Idával, akit Dona Idának szólított.
A szentesi ligetben kisgyerekként nyaranta terméseket, fák magvait gyűj­
töttem. Ezeket néném elküldte Lenárd Sándornak, hogy elültesse, plán­
tálja őket. A Völgy a világvégén című könyvének borítóját ő maga festette,
mint ahogyan saját gyászjelentését is előre megrajzolta indázó gyógynö­
vényekből, furcsa levelű füvekből. Latinul — hiszen a Micimackót ő
fordította latinra — két mondatot írt a rajzra.
A bal felső sarokba ezt: Contra vim veneris herbam non inveneris
— A szerelem ereje ellen füvet nem találni. Gyökér, hajtás és titokzatos
trópusi virágok közé, a jobb alsó sarokba pedig ennyit: Contra vim mortis
non ereseit herba in hortis —- A halál ereje ellen nem terem fű a kertben.
H íd v é g i M á té

TAR SÁNDOR: A MI UTCÁNK

E g y k o r ir o d a lm á t n e m c sa k s tílu s a , h a n e m v á la s z to tt té m á ja is je lle m z i,
a k ö z íz lé s t a fo r m á v a l e g y ü t t a ta r ta lo m is m e g h a tá r o z z a .
Mindig becsültem az árral szem ben úszókat, a „divatjamúltakat",
az „elkésetteket", akik alig fém ek be a tudomány szűk ketreceibe.
ÉPfÜNKHÁTBE e b b e a tö b b s z ö r á tk e r e s z te lt „m i u tc á n k b a " , m e ly e t h o l
Ságvárinak, hol Radnótinak neveztek el, bár lakói mindig csak
G ö rb e utcának hívták. T a r Sándor azokról ír, akikről manapság nem
divat írni. „A 6714-es személy" egykori utasairól, a tegnap rendszerének
lemeztelenített királyairól, a ma gazdasági és társadalmi változásainak
veszteseiről. Eljött a proletár utókor, de nekik nincs m ég egy életük.
A városszéli lakótelepek kétszobás ketreceiből az elhagyott faluba
visszakényszerülők rétegeiből kerülnek ki Tar hősei. A szocialista nehéz­
ipar egykori bérrabszolgái, a gyökértelen első generációs városi proletárok
és kialvatlan bejárók mára munkanélküli falusiakká lettek. Gyökértelen-
ségük azonban örökre megmarad, szegénységük nem pusztán anyagi
gond. Ottfelejtve félúton a paraszt és a munkás között, soha be nem fejezett
66 4 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

házaikban a faluszélen. Aki a Görbe utcában lakik, nem lelheti az igaz utat.
Az ivás jótékony mámora feledteti valamennyire a felbomlott családot, az
elveszett munkát, az emberi életet, mindazt, amiben valaha részük volt.
Jobb, ha a kéz remeg reggelenként, mintha az agy jár napközben.
Tar nem szociográfiát ír és nem melodrámát. Nem szociográfia ez
a különös könyv a novellafüzér és a regény között; a társadalomtudóst
érdeklő „mintákat" Tar keserű szépségű mondatai hozzák elénk és for­
málják tragédiává. A m i u tc á n k átokverte sorsai az antik végzet kivédhe-
tetlenségére emlékeztetnek. A helyes megoldást felcsillantó kollektív
h a p p y e n d megmarad a politikusoknak. Tar tudja jól, a tönkrement emberi
életre nincs orvosság.
lÖLDÚT, NÉHÁNY ÉVE ÁSOTT VÍZVEZETÉK, félkész házak és félkész életek,

f valahol az ösztön és a tudat határán. A m i u t c á n k legkeserűbb

igazsága, hogy lakói a túlélés érdekében választják ezt a vakolatlan
életet. „Egyébként pedig nem buta ember itt senki, csak kényelmesebb,
ha nem mutatja." — mondja ki a könyv egyik szereplője.
megnősülnek, férjhez mennek, szaporodnak, meghalnak, sokan egész
életükben nem tudják kimondani azt a szót, hogy szeretlek, és nekik sem
mondja senki. Az udvarlás gyors és lényegre törő, meséli a körzeti orvos, úgy
kezdődik, hogy gyere, a nemi kultúra sekélyes, igénytelen, a gyászbeszéd
rövid.
— adja Tar rövid összegzését ennek az átbotorkált, félhomályos életnek.
Ahol ezek az emberek élnek, oda már nem lát az Isten. Hiába van
lelkésze is a „mi utcánknak", a tiszteletes kezét ugyanúgy nem fogja senki,
ahogy a többiekét sem. Mindenki perben áll Istennel, mert senki sem
békülhet meg önmagával.
Ezt az embertelen létet mégis emberek szenvedik el. Tar Sándor
egy percre sem enged ebből a feszültségből, ahogy hőseinek sem hoz
megnyugvást az este. S ennek a szomorú, belenyugvásában mégis em el­
kedett könyvnek az elolvasása után nekünk is észre kell vennünk, hogy
„olyan furcsa ma minden, a nap is, nézd, mintha valaki tartaná, nem tud
lemenni". Az a nap ugyanis a mi napunk, az az utca a mi utcánk is.
( M a g v e t ő - A B B e s z é lő ; 1 9 9 5 .)

H o rváth Csaba

l o i r i E K i é s OCEAN.'»-

16. ábra. HETVENÖT ÉVES MÉRNÖK RAJZA AZ IDŐ FOLYAMATÁRÓL

 KIÉ LESZ A 21. SZÁZAD?

GA A.
tct 'uU ^^x-
■ w - j OLDOGABB LENNE CLINTON ELNÖK, ha Amerikának nem kellene nem-
zetközi kérdésekkel foglalkoznia — írta az I n t e r n a t i o n a l H e r a ld
J L J T r i b u n e -ban William P f a f f . A külügyek politikai kockázatot jelen­
tenek, bizonytalan következményekkel a választás kimenetelére. Az el­
nök megkísérelte elkerülni a külpolitikát és igyekezett helyette a kereske­
delmi terjeszkedéssel foglalkozni. A konnányban jóval nagyobb a pénz­
ügyi- és kereskedelmi miniszter befolyása, mint a külügyminiszteré. Erő­
feszítéseik nyomán létre jött az APEC, az Ázsiai-Csendes-óceáni (Pacific)
Gazdasági Együttműködés laza alakzata, valamint a World Trade
Organisation az eddigi GATT helyett. A külpolitikát az erőtlen és nagy­
részt terméketlen retorika helyettesítette a demokrácia és a piacgazdaság
támogatásáról. Bosznia a nagy kivétel, amelyet Bob DOLE szenátor és
Jacques CHIRAC francia elnök váratlan szövetsége erőitett a tétovázó
elnökre.
A nagy amerikai biztonságpolitikai vállalkozások — Japán,
Európa, NATO, orosz reformok — a bürokratikus tehetetlenségi nyom a­
ték következtében tovább működnek. Ennek ellenére, az események
rosszra fordulhatnak Oroszországban, a Közel-Keleten (ez már be is
következett) és Távol-Keleten, ami nagyon kellemetlen hatással lehet a
választásokra. Semmi csodálkoznivaló nincs tehát azon, hogy Clinton
republikánus ellenfele, Dole szenátor választási hadjáratának frontvona­
lába helyezte a külpolitikát. Felmérése szerint, e területen mutatkozik a
legtöbb esély arra, hogy érzékeny sebeket ejtsen a hivatalban lévő elnö­
kön. Keményvonalas nemzetközi politikát fogalmazott meg. Követelte a
NATO-kiszélesítés menetrendjének felgyorsítását, tekintet nélkül
Moszkva ellenkezésére. Helytelenítette a túl közeli barátságot JELCIN
orosz elnökkel, sőt szerinte W ashingtonnak fel kell készülnie a komoly
nézeteltérésekre Moszkvával. Dole egyik legközelebbi tanácsadója, Jane
K ir k p a t r ic asszony, aki BUSH elnöksége idején ENSZ főmegbízott volt.
Támadta Clintont Irán miatt, amely — mint mondotta — „meg­
vetette lábát Európában a boszniai fegyverszállítással" —, élesen bírálta
az elnök ENSZ politikáját, amelyet „határozatlannak és dilettánsnak"
nevezett, csökkenteni szándékozik a palesztineknek nyújtandó támoga­
tást, az USA nagykövetséget át akarja helyzeni Tel Avivból Jeruzsálembe,
tervbe vette a „csillagháborús" rakétavédelmi rendszer újraindítását.
Az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója, Anthony L a k e viszont
már a „ M á s o d i k A m e r i k a i É v s z á z a d "-ról beszél és azt fejtegeti, hogyha a
világ a 20. századot, különösen annak második felét „Amerika Évszáza­
dának" minősítette, akkor a 21. században még inkább jogos lesz ez az
elnevezés. A nagy kérdés most az, hogy meg kell határozni 1997-re
Amerika nemzetközi aktivitásának fő területeit és ehhez meg kell szerezni
az amerikai nép támogatását. A republikánus kongresszust bírálva, m eg­
állapítja, hogy az USA nemzetközi tevékenységére fordított összeg rend­
kívül szerény, a költségvetésnek csupán 1,3%-a, a GDP-hez viszonyítva
666 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

pedig mindössze kéttized százalék. Ugyanakkor a külföldi segélyekre

fordított pénz busásan megtérül. Például Latin-Amerikában az amerikai
export 1993-ban két és félszer volt nagyobb, mint az előző 45 évben
nyújtott összes gazdasági támogatás. A fejlődő országok és a kom m uniz­
musból a piacgazdaságra áttérő országok az amerikai kivitel 40%-át veszik
fel és így több millió amerikai munkahelyét biztosítják. Csak 1990 és 1995
között az amerikai export e térségekben csaknem 100 milliárd dollárral
nőtt. Amerika számára az aktív külpolitika és az ahhoz szükséges források
gyümölcsöző felhasználása kötelező érvényű. Mert csak így lehet kialakí­
tani a Második Amerikai Évszázadot, a biztonság és bőség évszázadát.
Vajon Amerika népe vállalja-e a vezető szereppel járó terheket.
Az „elszigetelődés" elmélete és jelszava már nem használatos, mert az
amerikaiak tudják, hogy nem fordíthatnak hátat a világnak. Nagyon
lelkesek, amikor Amerika vezető szerepéről hallanak, de örömük azonnal
lelohad, ha az ezzel járó kiadásokra és elkötelezettségekre esik a szó.
Tükröződik ez a televízióban és a sajtóban is, ahol alig van nemzetközi
tudósítás. Ha a közönséget érdekelné a külpolitika, akkor a tömegtájékoz­
tatás, természetesen, képes lenne bőségesen adni a nagyvilág híreit. De a
közönség körében csekély az ilyen irányú érdeklődés.
Az egyetlen szuperhatalom viszont arra van ítélve, hogy minden
ügyben hallassa a hangját. Mert mi történt az utóbbi hetekben? Clinton
hosszas előkészítés után Japánba és Dél-Koreába látogatott, Jelcin pedig
ugyancsak többszöri halasztás után Kínát kereste fel. Emellett választáso­
kat tartottak Indiában, a „világ legnagyobb demokráciájában". Orosz­
ország, Kína, India, Japán és az Egyesült Államok viszonya az állandó
átalakulás állapotában van. Abban a világban ahol minden negyedik
ember kínai és minden ötödik indiai, rendkívüli figyelmet igényel Dél- és
Kelet-Ázsia.
Mind kormánykörökben, mind a különféle társadalmi csoporto­
sulásokban vizsgálják a térség legfőbb szereplőinek jelenlegi és jövőbeli
kapcsolatait. Clinton tokiói és szöuli látogatása során igyekezett megvilá­
gítani az USA törekvéseit Kelet-Ázsiában, és felvázolta a dinamikus fejlő­
dés képét. A N ew York-i Ázsia Társaság tanácskozásán Williamsburgban
a térség minden országából, így Oroszországból is szakértők vitatták az
együttműködés kiszélesítésének kérdéseit. Arra a következtetésre jutot­
tak, hogy ma már Amerika és Japán mellett más országok is elhatározó
m ódon képesek befolyásolni a gazdasági döntéseket,
y y ELET-ÁZSIA A VILÁG LEGGYORSABBAN FEJLÓDÓ PIACA és sem Amerika,
sem Európa nem engedheti meg magának, hogy másodlagos ténye-
M . ^ .zők én t kezelje ezt a térséget. Az itt élő népek kulturális hagyom á­
nyai jóval erőteljesebben hangsúlyozzák az önfegyelem és önmérséklet
erényeit, mint az európai-amerikai kultúrkörhöz tartozó országok lakosai,
így arányaiban jóval több belső megtakarítással, beruházható tőkével
rendelkeznek, és elfogadják a hosszú távú tervezést. A kínai gazdaság,
Japán után, a legnagyobb Kelet-Ázsiában. Az Egyesült Államok kereske­
delmi érdekei éppen itt ütköznek össze leginkább a politikai követelések­
kel. Washington az emberi jogokat kéri számon Pekingben, az amerikai
üzletemberek viszont a kimeríthetetlen piaci lehetőségekre összpontosí­
tanak. Kína azt kifogásolja, hogy az Egyesült Államok eltér az 1972-es
NlXON-látogatás során kidolgozott elvektől, így az egyetlen Kína-felfogás-
tól, hiszen továbbra is támogatja Tajvant. Az USA pedig terjeszkedő
törekvésekkel vádolja Kínát, különsen a Tajvani-szorosban mutatott erő­
fitogtatás után.
 KORKÉP 667

M indezen túl, a kínai kereskedelem lehetőségei megosztják az Atlanti

Szövetséget. Amerika eddig is nehezményezte, hogy az európaiak továbbra
is kereskednek Kubával, Iránnal, Líbiával, amit az amerikai vállalatoknak
megtilt a Damato-törvény. Az Európai Unió tagjai, félretéve az emberjogi
kérdéseket, elfogadják Kínát olyannak, amilyen és igyekeznek fejleszteni
a gazdasági kapcsolatokat.
BBEN A HELYZETBEN KERÜLT SOR Borisz Jelcin kínai látogatására.
Amerikában rögvest felmerült a gyanú, hogy Moszkva ismét játékba
akarja hozni a „ k í n a i k á r t y á t " . Logikus lenne ez a kínai-amerikai
feszültség és a NATO-kiszélesítési tervek idején. Csakhogy az orosz-kínai
kapcsolatok hosszú történetében a bizalmatlanság és a kölcsönös óva­
tosság legalább olyan jellemző volt, mint az együttműködés és szövetség.
Az orosz távol-keleti Tengermellék lakossága határozott védelmet vár
Moszkvától, és ellenzi a Pekingnek teendő engedményeket. A kínaiak
pedig nem felej tették el, hogy SZTÁLIN többször is megalázta Mao CE-TUN-
GOT és az 1969-ben az Usszuri-folyónál és Damanszkij-szigetnél történt
véres összecsapást sem.
Több egyezm ényt írtak alá 1996 április végén Pekingben, de ez
korántsem jelenti azt, mintha Kínának nem lenne továbbra is szüksége az
amerikai és japán tőkére.
U gyanez m ondható el Oroszországról is. Az orosz gazdaság
számára is létkérdés az amerikai és japán tőke (a nyugat-európaival
együtt), ugyanakkor az orosz nacionalisták hallani sem akarnak a Japánnak
teendő területi engedményekről. Oroszország esetleg szorosabb kapcsola­
tokat épít ki Kínával, ha az elnökválsztásokon a kommunista ZjUGANOV győz.
Leginkább a hadiipar területén rajzolódik ki az orosz-kínai együttműködés,
így nemcsak Kína jut korszerű fegyverzethez és technológiához, hanem
elégedett lesz a nagyhatalmú orosz fegyverkezési lobby is. A tényleges
helyzet jelenleg az, hogy az amerikai-kínai kereskedelem a múlt évben 43
milliárd dollárt tett ki, az orosz-kínai pedig 5,5 milliárdot.
Indiában a választásokon érzékeny vereséget szenvedett a
Nem zeti Kongresszus Párt, aminek következményét az eddigi
miniszterelnök Naraszimha Rao azonnal levonta, és az államfőnek
benyújtotta lemondását. A parlamentben a Bhárátija Dzsanata Párt lett a
legerősebb. A harmadik helyre a baloldali tömörülés került. Egy demokráca
működésében tagadhatatlanul lélegzetállító, amikor négyszázmillió szavazó
dönt a választásokon. A kilencszázmilliós India sorsa az elkövetkező négy
évben így, várhatóan, az erősen nacionalista beállítottságú Dzsanata Párt
kezébe kerül, amely azonban egyedül nem képes kormányozni. Érthetetlen
módon, a nemzetközi közvélemény általában keveset foglalkozik Indiával,
jóllehet India, mivel ott nincs szigorú születésszabályozás, mint Kínában,
rövidesen a világ legnagyobb lélekszámú országa lehet.
Amióta — ötszáz évvel ezelőtt — az első protugál hajósok hor­
gonyt vetettek az ázsiai partokon, a nyugati országok megszokták, hogy
ők mondják m eg az ázsiaiaknak, mit, hogyan tegyenek. Ez a korszak ért
véget. A nagy kérdés: valójában kié lesz a 21. század?
P ethö Tibor
668 MAGYAR SZEMLE 1996. 6. SZÁM

SU M M ARIES

Cultural Goods - Are They Goods? Editorial Note by Gábor Czakó .

Péter Ákos Bod, Chairman of the National Bank of Hungary (1991-94),
Director for East Central Europe, EBRD, London. On Ethical Values and
on the Ethics of Production. The savageness and corruption of the new
capitalism of East Central Europe has its roots not in the present Western
tradition but in the moral dissolution and lurid consumerism of the late
communist decades.
Professor Sándor Papp, chemist, University of Veszprém. Society -
Economy - Nature: The Unbalalanced Trinity of Euro-Americán
Civilization. An analysis of ecological and moral acpects.
O o k a M a k o t o , poet, President of the Japanese PEN Club, Tokyo. S i t t i n g
i n a C ir c le : T h o u g h t s o n th e J a p a n e s e G r o u p M e n t a l i t y . The versatile poet
and writer on Japanese culture examines the various manifestations of the
habit of kurumaza, sitting in a circle, which fosters the cohesion of the
community but implies the danger of isolationism too.

Nature Therapies and Academic Healing - The two approaches are being
discussed here by physicians and other experts in the conference series of
the Department for Behaviourial Studies, Semmelweis University of
Medicine, Budapest.
Professor Károly M éhes, Director of the Pediatric Hospital of the
University of Pécs. Reform Efforts in Pediatrics. Joining in the current
debate of Hungarian health care reform, Professor Méhes outlines the
internationally outstanding performance of the Hungarian pediatrics
network in the last decades, and warns that health care refonn should
proceed with sensitivity lest the achievements go dow n the drain, with
social costs far exceeding the short-term budget gains.

Dr. Erzsébet M o u s s o n g - K o v á c s , psychiatrist, Budapest. The Fleeting Magic

of Children's Drawings. In her series of studies of drawings by psychiatric
patients, Ms. Moussong-Kovács examines parallels and differences with
children's drawings this time.

Professor János PÉNTEK, linguist, Bolyai-Babes University, Kolozsvár

(Cluj-Napoca, Romania). Hungarian Studies in a Minority Situation. This
branch of studies has a special role in historical Hungarian communities
beyond the borders.
Lujza Ratkó, ethnographer, Nyíregyháza. Tradition and Modernity in the
light of Ethnography. Essay on the dilemmas facing a young researcher of
a world passing away.

Zoltán P ecze, former Deputy State Secretary at the Ministry of Defence

(1991-94), Budapest. Was the Dissolution of Yugoslavia inevitable? A
historical analysis of the evolution of national interests of the member
states from the time of founding (1920) to the recent dissolution shows
 669

that Yugoslavia was bound to dissolve at the moment the East-West

confrontation ends.
C o rresp o n d en ce:

A rejoinder to the exchange of opinion on the Hungarian

F e re n c A . S z a b ó :
demographic situation with György Vukovich, former Chairman of the
Hungarian Bureau of Statistics.

Events and Reviews:

C sa b a H o rváth on A m i u tc á n k (Our Street), a novel by film director Béla
Tar.
M á té H íd v é g i reviews the choice of books on medicinal herbs.
T ib o r P eth ö : W h o W i l l O i v n th e 2 1 t h C e n t i m / ?

Á ? /s -

9. ábra. NEGYVEN ÉVES MŰSZAKI RAJZÁBAN AZ IDŐÁBRÁZOLÁS,

MINT INFANTILIS JEGY
 JOGFILOZÓFIÁK

A TEMPUS
„Összehasonlító Jogi Kultúrák”
projektumának kiadványai

szerkeszti dr. V a r g a Csaba egyetem i ta n á r

(ELTE és PPKE)

Hans K elsen
T is z ta J o g ta n Bibó István fordításában
(1988) xxii + 106 o.
Carl S chmitt
P o litik a i te o ló g ia
(1 9 9 2 ) x x ii + 4 1 o.
Cs. K iss Lajos és Ka r á c s o n y András (szerk.)
A tá rs a d a lo m é s a jo g a u to p o ie tik u s fe lé p íte tts é g e
(1994) 124 o.
G eorg J e l ű n e k
Á lta lá n o s á lla m ta n
(1994) 126o.
Pa c z o l a y Péter (szerk.)
A lk o tm á n y b írá s k o d á s - a lk o tm á n y é rte lm e z é s
(1 9 9 5 ) 2 1 6 o .
T a k á c s Péter (szerk.) J o g u ra lo m é s jo g á lla m (1995) 330
H. L. A. Ha r t
A jo g fo g a lm a
(1996) 375 o.
V a r g a Csaba
A jo g i g o n d o lk o d á s p a ra d ig m á i
(előkészületben) kb. 200 o.

Terjeszti:
Osiris Könyvkereskedés
1053 Budapest, Veres Pálné u. 4-6.
266-4999, Fax: 118-2516
 TISZTELT, HAMVAS-KIADÁSOK
IRÁNT ÉRDEKLŐ OLVASÓNK!

Tájékoztatjuk Önt, hogy a MEDIO Kiadó 1996 júniusától új sorozatot

indít, Mérték címmel. A kis füzet-terjedelmű kiadványokban egy-egy
Hamvas-esszét és más szerzők — Hamvas Béla szelleméhez méltó —
írásait publikáljuk. Az első füzetben Hamvas Béla: Eksztázis c.
esszéjét közöljük, amely az életműsorozat eddig még ki nem adott, Az
ősök nagy csarnoka c. fordítás és kommentár-gyűjtemény beve­
zetése.

A Hamvas Béla-életműsorozat 11., 12. és 13. kötetében a Karnevál

c. regény új, teljes, cenzúrázatlan kiadása jelenik meg, terveink szerint
1996 karácsonyán.

A Hamvas-összkiadás 7., 8., 9., 10. kötetét, E. Lassale atya Zen-út

a megvilágosodáshoz c. könyvét és a most induló sorozatunk, a
Mérték valamennyi füzetét közvetlenül a kiadótól is megrendelheti!
7. A rkhai (korlátozott példányszámban) 725.Ft

8., 9. Scientia sacra — Az őskori emberiség 725-725 Ft

10. Scientia sacra — a kereszténység 850 Ft

Lassale: Zen-Ut a megvilágosodáshoz 435 Ft

Mérték 1. füzet: Hamvas Béla: Eksztázis 248 Ft

H a a megrendelt kiadványok árát a kiadó címére postai utalványon

feladja, a kért művet egy héten belül postára adjuk. A postai költséget
vállaljuk, de csak Magyarország határain belül.

MEDIO KIADÓ, 2000 Szentendre, Kucsera F. u. 1.

1996 júniusától szeretnénk elkészíteni a Hamvas olvasótábor és az

érdeklődők címlistáját. Ha Ön Címjegyzékünkbe bejelentkezik, a
jövőben tájékoztatni fogjuk a Hamvas-szövegkiadásokról, az életmű­
kiadás utánnyomásairól, kiadónk egyéb publikációs terveiről, rendez­
vényeiről és előadásairól.

Bejelentkezni postai levelezőlapon lehet „Hamvas” jeligére a ki­

adó fenti címére, vagy 1115 BP. Etele út 36/b III/20. (x)

M egjelenik havonta
A szerkesztőség címe:
1067 Budapest, Eötvös u.24.
Postacím: 1399 Bp.; Pf. 701/216
Telefon/fax: 111-6477
Kiadja:
M agyar Szemle Alapítvány
Felelős kiadó:
D r. G ranasztói G yörgy
ISSN 1216 6235
Nyom dai m unkálatok:
PRESS + PRINT Kft.
2340 K iskunlacháza,
Kossuth L. u. 9.
Felelős vezető:
Tóth Im re ügyvezető
Tipográfia terv:
Banga Ferenc
M űszaki szerkesztés:
M agyar Bertalan
Terjeszti belföldön előfizetésben a
M agyar Posta Rt. H írlap-üzletági
Igazgatósága. Á rusításban
m egvásárolható a postai területi
hírlapkereskedelm i rt-k árusainál.
Előfizetési díj:
egy évre 1728 Ft, fél évre 864 Ft;
K ülföldről előfizethető
a M agyar Szemle Alapítvány
számlaszámán:
MNB 11707024-20332033
vagy m egrendelhető levélben,
melyre csekket küld ü n k
Előfizetési díj: postaköltséggel
együtt egy évre 75 $, fél évre 38 $
A CÍMLAPON:
I n f a n t il is , h isz t é r iá s férfi
ÖNYILKOSSÁGI FANTÁZIÁI, 1.
Fo t o : T eszéry G yörgy
A M A G Y A R SZEM LÉT AZ
ALÁBBI H ÍRLA PÁ RU SO K
ÁRUSÍTJÁK BUDAPESTEN:
B atthyány tér, m etró; Frankel
Leó utcai aluljáró; Flórián tér,
Flórián üzletközpont; Bécsi út
122-124.; Déli pályaudvar, m et­
ró; Déli p ály au d v ar, lapüzlet;
Kosztolányi tér; Bukarest étte­
rem, lapüzlet; Újpest, Á rpád úti
metró; Kálvin tér 1.; Kígyó utcai
lapüzlet; Deák téri aluljáró, lap­
üzlet; Váci u. 10.; Szabadsajtó u.
6. ; Petőfi Sándor u. 17.; Párizsi
udvar; Nyugati téri lapüzlet; Já­
szai Mari téri aluljáró; Erzsébet
krt. 17., lapüzlet; Baross téri lap­
üzlet; Ferenc k ö rú ti aluljáró;
B ajcsy-Zsilinszky u. 76., köz­
lönybolt; Lehel tér, Gogol utcai
lapüzlet; Á rpád-híd, metró; Mó­
ricz Zsigmond körtér, a 6-os vil­
lamos indulási oldala; 114. pos­
tahivatal; Moszkva tér, Gomba;
Örs vezér tere, Sugár.
A M AGYAR SZEMLÉT ÁRUSÍ­
TÓ KÖNYVESBOLTOK BUDA­
PESTEN:
ATLANTISZ KÖNYVSZIGET
(V., P iarista köz 1.); BENCÉS
KÖNYVESBOLT (V., Ferenciek
tere 5.); MENTOR KÖNYVES­
BOLT (VII., R ákóczi ú t 54.);
ÍRÓK BOLTJA (VI., Andrássy út
45.); LITEA KÖNYVESBOLT (I.,
H ess A n d rá s tér 4.); PETŐFI
KÖNYVESBOLT (II., M argit krt.
7. ); PONT KÖNYVESBOLT (V.,
M érleg u. 6.); FEH ÉRLÓFIA
KÖNYVKERESKEDÉS (VIII., Jó­
zsef k rt. 36.); SZÁ ZA D V ÉG
KÖNYVESBOLT (V., Veres Pál-
né u. 4-6.); NEMZETI KÖNY­
VESBOLT (XIII., Pannónia u. 22.)
BALASSI KIADÓ KÖNYVES­
BOLTJÁBAN (II. , M argit u. 1.)
k o rlá to z o tt sz ám b a n k o ráb b i
szám aink is kaphatók.
 M e g j e l e n t , é s s z e r k e s z t ő s é g ü n k b e n m e g r e n d e l h e t ő

a s o r o z a t h a r m a d i k k ö t e t e :

Czakó Gábor-Banga Ferenc

. .. és hetvenhét
magyar rémmese

KÖVETKEZŐ SZÁMAINK TARTALMÁBÓL: KULCSÁR K álm án:

Alkotmányozás Magyarországon, 1966.; JESZENSZKY G éza: A
h o n fo g la lá s tó l a z in te g rá c ió ig ; PETHŐ B e rta la n P a u le r
Á kosról. Sava BabíC H a m v a s Béláról. MATUSKA M á rto n Sava
Babicról. IZIKNÉ HEDRI G abriella: A demokrácia és a nemzetközi
viszonyok; TAXNER-TÓTH E rnő: A sírt, hol nemzet....; M a g y a r­
sá g tu d o m á n y i ta n u lm á n y o k a m ille cen te n áriu m alkalm ából.
B ohemia , Bö h m e n tradíciója nem zetek fölötti és katolikus hátterű
volt. 1918 nem zedéke ehelyett a XIX. század nacionalista tradíciói­
ba fogózott. Az új állam nem a történeti folytonosság, hanem a nép
jogán alapult — MASARYK nevezte el Csehszlovákiának. Bohemia,
Böhm en birtokosa a ném etség is volt; az új államé egyedül a cseh
és a vele egynek kijelentett szlovák nép — a „csehszlovák nem zet"
m int közjogi fogalom. 1918 nem zedéke, a m últ bűneiért a ném et
népet tette felelőssé, m int a cseh n épet tipró idegen uralom eszkö­
zét. A nacionalista szabadságm ám orban így három és fél millió
állam polgárnak közjogi helyzete rendezetlen m aradt; a csehszlo­
vák fölfogás csak a „csehszlovák" állam népet ismeri, a kisebbségek
szám ára csupán individuális szabadságjogokat biztosít.
A humanista, demokrata jelszavak Közön eg yre többen gondol­
nak egy szélsőséges nacionalista diktatúrára, mely egy csapásra
m egoldaná többek közt a kisebbségi kérdést is. Ez a szellem behatol
az egyetem ekre is; 1919-ben az ún. MARES-féle törvénnyel m eg­
fosztják a ném et egyetem et attól, hogy IV. KÁROLY alapításának
nevezhesse magát. M ajd tavaly elveszik a ném et egyetem ősi
jelvényeit is, s a verekedő cseh diáksereg élén ősz botanikus-pro­
fesszorok vezetik a ném et rektorátus elleni ostromot.
A CSEH KÖZVÉLEMÉNY MA szívesen hasonlítgatja össze állam a hely­
zetét Belgiummal, Svájccal, Svédországgal, a finnekkel. Legfőképp
Svájc iránt érdeklődnek. De általában tartózkodnak a konkrét
analízistől, m ert az nem egyszer oly kényelm etlen.
A csehek a népi term észetjogra hivatkozva szerezték m eg
Szlovenszkót: a szlovák — „népünk keleti törzse" írják — s a
term észet igazsága nem engedheti, hogy ez a term észeti kapcsolat
sem m ivé váljon a m agyar történeti jog nyom ása miatt... Viszont
m ikor nagy ném et területek 1918-ban Ausztriához, esetleg
N ém etországhoz akartak csatlakozni, e m ozgalm at fegyverrel ver­
ték le s a ném et önrendelkezési igényekkel szem beszögezték az
évezredes cseh történet jogait.
Emanuel R ádl PROFESSZOR analizálja a cseh-ném et ellentét fejlő­
dését. FICHTE és HEGEL bűnösök, s főleg a „nép" m isztérium át
hirdető HERDER, a nacionalizm us atyja — s m ellettük Adam
MÜLLER „az állam germ án fölfogású tanának" szerzője. Az ily
„transzcendentális" fölfogás a nép s állam „organikus" voltáról,
vezetett Rádl szerint a frázisokban bő cseh nacionalizm us kialaku­
lásához is. így áll szem ben a „cseh nem zeti öntudat", a „csehszlo­
vák nem zet lelke", a „cseh nép", a „magyarokkal", a „németekkel",
sőt m agukkal a cseh egyénekkel is; a „nép" uralm a elnyom ja az
egyént. A „nép" ily misztikus fölfogása vezetett aztán a pánszlá­
vizm us és a pángerm anizm us felé. így ered közös atyától a két
politikai ellentét. (A cseh nacionalizmus és a szudétanémet kérdés —
részletek; M agyar Szemle, 1936. szeptem ber.)
G o g o l á K Lajos
ÚJ FOLYAM V. 7-8. S Z Á M BUDAPEST, 1996. IÚ L IU S -A U C U S Z T U S ÁRA: 186 FT

N Y Á R I KETTŐS SZÁ M: MILLECENTENÁRIUM — Jeszenszky

Géza, Taxner-Tóth Ernő, Terplán Z oltán, D emény István Pál,
B uji Ferenc, M arkai Béla ÉS P. Szabó Ernő ÍRÁSAI; Lá z á r
E r v i n Já n o s : m i é r t n i n c s h a m v a s B é l a s z a b a d e g y e ­
t e m ; h a ÖSSZEESIK E G Y E M B E R .. — O R V O SSZIM PO ZIO N ;
P e t h ő T ibor , H ídvégi M á t é ÉS M a t u s k a M á r t o n SZEMLÉI;
K ulcsár Kálmán:ALKOTMÁNYOZÁS MAGYARORSZÁGON, 1996
Szerkesztői üzenetek

JÚLIUS-AUGUSZTUSI KETTŐS NYÁRI SZÁMUNK a m egnövelt terje­

delem m el arányos, em elt áron jelenik meg. Előfizetőink kedvez­
ménye: előfizetésük egy hónappal m eghosszabbodik. Szeptem ­
berben ism ét a rendes áron és terjedelem m el jelenünk meg.
sz á m u n k a t , a m illec enten áriu m a lk a lm á b ó l , javarészt
M o st a n i
m agyar történeti illetve hungarológiai tárgyú írásoknak szentel­
tük. Külföldi tárgyú írást — szokásos külpolitikai szem lénktől
eltekintve — ezúttal nem közlünk. M illecentenárium i összeállítá­
sunkat szeptem berben folytatjuk, részben az alkotm ányozás kér­
désével.

J únius 13 -1 7 között a M agyar Szemle küldöttsége székelyföldi úton

vett részt. M arosvásárhelyt, Sepsiszentgyörgyön és C síkszeredán
tartottak beszélgetést, CZAKÓ Gábor, DÓZSA Tamás, ENTZ Géza,
S z a b a d o s György és Szőcs Géza részvételével.

J ú niu s 14-é n M ü nchenben m u t a t t á k be szerkesztőbizottságunk tag­

jának, BORBÁNDI G yulának a Szabad Európa Rádió történetéről írt
könyvét. A beszélgetést ANDRÁS Károly vezette, lapunkat — a
közönség soraiban — KODOLÁNYI Gyula képviselte.
20. És au gu sztu s 20 . között a M agyar Szemle szerkesztősége
J úlius
nyári szünetet tart. A szünet alatt irodánkban hetente egyszer,
k edden 11 és 14 óra közt ügyeletet tartunk.

H ibaigazítás . O oka M akoto írásában, a 600. oldalon, a Bashoval

fo g la lk o z ó m o n d a t h e ly e s e n íg y h a n g z ik : „Az elő ző s z á z a d n a g y
k ö ltő jé n e k , BASHO-nak p é ld á já t k ö v e tv e , B u só n a k ín a i k ö lté s z e t­
b e n ta lá lta m e g a k iu ta t e b b ő l a z o tro m b a sá g b ó l."

M unkatársunk , G algóczy Zsuzsa nevét m últ szám unk tartalom -

jegyzékében i-vel nyom tattuk ki. A hibáért elnézését kérjük.

A M a g y a r S ze m le A l a p ít v á n y S z á m l a s z á m a : 11707024-20332033.
Az Alapítvány tám ogatására befizetett összegek az APEH engedé­
lye alapján az adóalapból levonhatók, befizetésüket igazoljuk. Aki
A lapítványunkat legalább 5.000 forinttal tám ogatja, az a M agyar
Szemle egy éves előfizetését és könyvajándékot kap.

A folyó irat megjelenését a B a tt h y á n y L ajos A lapítvány , az

INTEREURÓPA B a NKRT. ÉS A WESTEL 900 GSM TÁMOGATJA

A M a g yar Szemle A lapít vány ig a z g a t ó sá g a : A ntall György

András, Dr. B a lo g h János, Bőd Péter Ákos, Cz a k ó Gábor,
G r a n a sz t ó i György (elnök), J eszenszky Géza, K o d o lán yi Gyula, M a ­
g yar Péter, S z a b a d o s György
 Főszerkesztő: KODOLÁNY1 GYULA

Szerkesztőbizottság: BORBÁNDI GYULA, CSEH-SZOMBATHY

Lá s z l ó , k i n d l e r Jó z s e f , m e l l á r t a m á s ,
MOLNÁR GUSZTÁV, PETHŐ TIBOR, SZABADOS GYÖRGY,
SZŐCS GÉZA, DR. VARGA CSABA

Szerkesztőség: BANGA FERENC, CZAKÓ GÁBOR,

CSELÉNYIBÉLÁNÉ, IZINGER ANNA, MAGYAR BERTALAN,
VÁCZI GÁBOR
S zerkesztőségi titkár: ARANY EMILIA

ÚJ FOLYAM V. 7-8. SZÁM BUDAPEST 1996. JÚLIUS-AUGUSZTUS

Cz a k ó G á b o r a h a l o t t k ö r m e és a h i t 677

K u lc sá r K á l m á n alko tm ányozás 679

MAGYARORSZÁGON, 1996

Ta x n e r -T ó t h E r n ő „s a s ír t , h o l n e m z e t ..." 692

Je s z e n s z k y Gé z a
Terplán Z o ltán
a h o n fo g lalástó l a z 705
INTEGRÁCIÓIG
a m a g y a r tö rzsszö vetség 715
ÉS A MORVA FEJEDELEMSÉG
KAPCSOLATAI A 9. SZÁZADBAN

dem ény István Pál v a r g y a s la jo s és a m a g y a r 725

HŐSI EPIKA KUTATÁSA

B uji Fe ren c a k á n y -s z ó c s a l á d 732

M a k r a i B éla „a z id e g e n b e n é l ő 747
MAGYARSÁG NEMZETI
GONDOZÁSA"

L á z á r E r v in J á n o s h a m v a s b é l a n é p f ő is k o l a 758

B o r o s Gé z a a v a s f ü g g ö n y -k e r e s z t ú t o n 772

Ga l g ó c z y Z su zsa (szerk.) „h a ö s s z e e s ik e g y e m b e r ... " 782

P. S z a b ó E r n ő a h o nfo g laló m a g yar sá g 791

H íd v é g i M á t é könyvekből h o nfo g lalás 797

— KRÓNIKÁKBÓL KÖNYV

M a t u sk a M á r t o n s z a v a b a b ic s : 801
A MAGYAR CIVILIZÁCIÓ
CÍMÉI KÖNYVÉRŐL

P e t h ő Tib o r h á r o m választás 805

SÁRA PÉTER A FINNUGOR- 809

KONGRESSZUS ELŐTT

X. SZÁZADI TARSOLYLEMEZ CSEREMISZFÖLDRŐL

 S Z Á M UNK SZERZŐI

BOROS Géza (I960) az ELTE Jogi Karán és Bölcsészkarán végzett művé­

szettörténet és esztétika szakon. '56-os emlékművekről szóló monográfiá­
ja előkészületben.
BUJI Ferenc (1962, Nyíregyháza): a Nyíregyházi Görög Katolikus Hittudo­
mányi Főiskola Könyvtárának vezetője. Kutatási területe: az egyén és a
társadalom viszonya egy principiális eredetű és szakrális jellegű világ­
rendben.
DEMÉNYIstván Pál (1949, Nagyenyed): a kolozsvári Babes-Bolyai egyete­
men végzett magyar nyelv és irodalom szakon. A kolozsvári folklór
intézet (a Román Akadémia Folklór Archívuma) tudományos főmunka­
társa. Kutatási területe a hősi epika és általában a népi kultúra régebbi
rétegei. Főbb művei: Kerekes Izsák balladája (1980), A Szent László-legenda és
Molnár Anna balladája (1992).
GALGÓCZYZsuzsa (1960, Budapest): gyógypedagógus, újságíró, író.
HÍDVÉGIM áté (1955, Budapest): biokémikus, művelődéstörténész, lapunk
könyvszemleírója.
JESZENSZKY Géza (1941): középiskolái után politikai okokból két évig
fizikai munkás. Később az ELTE BTK-n végzett, majd az OSZK munka­
társa. Tudományos munkássága során és publikációiban Magyarország
nemzetközi kapcsolatait és külföldi megítélését vizsgálja. 1976-tól a köz-
gazdasági egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszékének tanára, két évig
az Egyesült Államokban vendégprofesszor, 1990-94-ig külügyminiszter.
KULCSÁR Kálmán (1928, Erdőtelek): politikai és jogszociológus, egyetemi
tanár, az MTA Politikai Tudományok Intézetének igazgatója. 1988-90
igazságügyminiszter, 1990-93 nagykövet (Ottawa). Legutóbbi művei:
Modernization and Law (1992), Két világ között - Rendszerváltás
Magyarországon 1988-1990 (1994). Az MTA tagja, a Gazdaság- és Jogtudo­
mányok Osztályának elnöke.
LÁZÁR Ervin János (1953, Békéscsaba): művészeti oktató. A Magyar Nem­
zeti Galéria GYIK Műhelyében tanított 1980-85 között. Több rövid és
hosszabb kísérleti színdarab írása és színrevitele fűződik a nevéhez. Tíz
éve Dániában él, ahol 1989-ben megalapította a Koppenhágai Hamvas
Béla Klubot.
MAKRAI Béla (1961): történész, kandidátus. Az Országos Széchényi
Könyvtár Hungarica Osztályának munkatársa. Kutatási területe:
interetnikus kapcsolatok és magyar szórványgondozás Horvátországban
és Bosznia-Hercegovinában.
MATUSKA M árton (1936, Temerin): újságíró, 1956 óta az újvidéki Magyar
Szó terepjáró riportere. Az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karán 1961-
ben abszolvált. 1990-ben megírta a délvidéki magyarirtás történetét.
PETHŐ Tibor (1918, Budapest): az édesapja, PETHŐ Sándor által alapított
Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának elnöke, lapunk külpolitikai szem­
leírója.
67 6 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

P. SZABÓ Ernő (1952, Budapest): újságíró, művészettörténész. 1991-től

1995 márciusáig az Új Magyarország kulturális rovatvezetője. Jelenleg
szellemi szabadfoglalkozású, az Új Művészet munkatársa.
SÁRA Péter (1926, Túra): tanár, nyelvész, irodalomkutató. A Petőfi Irodal­
mi Múzeum munkatársaként számtalan írói emlékházat és irodalmi kiál­
lítást rendezett. Több jelentős Ady-tanulmányt írt. Az utóbbi években
főként nyelvtudományi kérdésekkel foglalkozik. 1994-ben jelent meg A
magyar nyelv eredetéről másképpen című könyve.
TAXNER-TÓTH Ernő (1935, Budapest), irodalomtörténész. 1970-84-ig a
Petőfi Irodalmi Múzeum muzeológusa, 1984-92 főigazgató-helyettes.
1992-94 a Művelődési és Közoktatási Minisztérium művelődési koordiná­
ciós irodájának vezetője, majd főosztályvezetője. 1994 jan-aug. mb. h.
államtitkár. 1992-től a KLTE egyetemi tanára, 1986-93 az ICOM magyar
nemzeti bizottság elnöke. 1989-től a Kölcsey Társaság elnöke.
Te rplán Zoltán (1965, Budapest): az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán
tanít magyar őstörténetet és középkort. Kutatási területe: a magyarság
9-10. századi története, illetve az európai keresztes háborúk és az Árpád­
házi magyar királyság katonai, diplomáciai összefüggései. Több cikke,
tanulmánya jelent meg ebben a témában.
Hibaigazítás. Tördelési hiba folytán előző számunkból kimaradt Ooka
Makoto kiséletrajza, melyet az alábbiakban közlünk:
OOKA M akoto (1931) japán költő és esszéista, a Japán PEN Club elnöke.
Versei és a japán irodalomról, kultúráról szóló írásai angolul is megjelennek:
A String Around Autumn (1982), The Colors of Poetry (1991),stb. Augusztusban
ő kapja meg az idei sztrugai költői fesztivál (Macedónia) Aranykoszorúját.
Itteni írása a Japan Echo c. folyóirat és a szerző engedélyével jelenik meg.
E SZÁMUNK ILLUSZTRÁCIÓI P.Szabó Ernő: A honfoglaló magyarság című
cikkét kísérik. A reprodukciókat a szerző készítette.

NAGY SZÍJVÉG TÖRTELRŐL

 A HALOTT KÖRME ÉS A HIT

Z EURÓPAI NEMZETEK labdarúgó bajnokságát N ém etország

nyerte a csehek előtt. A ném etek töretlen hittel és lelkese­
déssel játszották erőnlétre épülő hajszálpontos játékukat.
Sérülések és sárga lapok m iatt szám olniok kellett azzal, hogy a
döntőben két tartalékkapusuk a m ezőnyben fog játszani. Biztos,
am i biztos, m egcsináltatták nekik a megfelelő trikókat.
N ekünk nem sikerült a csatlakozás. E urópához, ahogy m a­
napság m ondják. C sapatunk m ár a selejtezőben kipurcant. Cso­
portjának továbbjutói az Eb-döntő sereghajtói között végeztek. Az
okokat a szocializmus szó foglalja össze. A húszas évektől világmenő
focinkat a '48-as fordulat után m ég egy darabig vitte az előző lendület.
Az OPATÁK, SÁROSIK vonzásában fölnőtt PUSKÁSÉK m ég a régi ethosz
szerint játszottak — ezt a rendszer kirakatpolitikája m eg is engedte
nekik. Inkubátorban tartották őket. Az egyéni sportolók személyes
ambícióktól fűtve úgy-ahogy kivonták m agukat a bűnöző-állam ha­
tása alól, de a csapatsportok — egyenes arányban a rájuk eső reflek­
torfénnyel — hanyatlottak. Különösen a társadalom általános m ű­
ködéséhez legtökéletesebben igazodó labdarúgás.
Ha a lét általában korrupt, akkor korrupt lesz az átigazolás,
a szabály, a totó, a bajnokság. Közszóval: b u n d ázn ak a meccseken.
A játékosok azt tanulják, am it a diákok, tanárok, főm érnökök és
alhadnagyok: nem a küzdelem , a m unka és a tudás dönt. H a az
egyenlők közt ném elyek egyenlőbbek, akkor belép az Albert-
szindróm a: a tehetségek nyeglévé lesznek. Ha a közösségalkotás
tiltott szervezkedésnek m inősül, akkor a csapatok szétesnek. Ha a
hazugság alapnorm a, akkor a profi úgy am atőr és az am atőr úgy
profi, ahogy a nénikém gőzeke. Ha a lopás és a csalás ügyességnek
számít, ha bűn és erény összekeveredik, akkor a fair play meghal. Ha
a természettől összetartozók szétszakadnak, akkor a bajnokságban
vetélkedő csapatok játéka a közönséget egyáltalán nem érdekli.
Ha a hitet m int szellemi form át üldözik, akkor a játékosok
és edzők nem hisznek hazájukban és egym ásban, akkor a dolog
m egszűnik létezni. Csalfa látszat, hogy a halott körm e m ég nő egy
darabig. Lehetetlen, hogy a válogatottban az adott kilencven perc
legjobb tizenegye játsszék, hanem azok, akikben a kapitány hisz,
és akik hisznek. A hitetlenek próbálgatnak: nálunk m ár m inden
épkézláb focista volt válogatott. A hegyeket a hit m ozdítja meg. A
hit ugyanis a legm agasabb realitás, am i b e n n ü n k et összekapcsol —
ezt m indenki tudja, akinek van barátja, szerelm e, hazája.
Cz a k Ó Gábor
X. SZAZAD!AGYAGEDENYEK
 vk- (juI íú-lXu
ALKOTM ÁNYOZÁS
MAGYARORSZÁGON, 1996
\
- (Feladatok, kérdőjelek)
Op\ÁÁsJxrkp^ Out ÁaÁ ^ ^ ' iÁ'}
„Hogy javíthassunk az Alkotmányon, együtt kell szemlél­
nünk az egész Alkotmányt s össze kell vetnünk a nép állapo­
tával, valamint az adott időszak körülményeivel." (Edmund
BURKC> f^ h ic M c U H l
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA Bevezetőjében utal sa­
ját ideiglenes jellegére, am ennyiben rögzíti, hogy az Alkot­
m ány szövegét az O rszággyűlés a „békés politikai átm enet
érdekében", az új Alkotm ány elfogadásáig állapítja meg. Ebből
adódott, hogy a rendszerváltozás folyam atában bekövetkezett m á­
sodik országgyűlési választásra való felkészülés során szinte vala­
m ennyi politikai p árt foglalkozott az új alkotm ányozás lehetőségé­
vel, a szociál-liberális korm ány program ja pedig tervbe vette az
Alkotm ány elkészítését. Az alkotm ányozás során az Igazságügyi
M inisztérium tudom ányos kutatók vélem ényére is alapozva készí­
tette el a szabályozási elvek koncepcióját, am elyet a korm ány újabb
viták u tán adott át az O rszággyűlésnek.
Az O rszággyűlés Alkotmány-előkészítő Bizottsága ez év
m árcius 20. napján nyújtotta be az O rszággyűlésnek a M agyar
Köztársaság új alkotm ányának szabályozási elveit határozati ja­
vaslatként. M egvitatásukra felhívták a korm ányt, az állami és tár­
sadalm i szervezeteket, a szakem bereket.
Új alkotm ány elkészítését társadalmi-politikai és „szakmai"
tényezők egyaránt indokolhatják, s ezek a tényezők ismertek is.

I.
A társadalm i tényezők egyikére m aga az Alkotm ány utal, am időn
saját m agát a békés politikai átm enet eszközének tartja. Ha tehát
lezárult a békés politikai átmenet és az országban olyan helyzet
alakult ki, am ely lehetővé teszi, hogy a Köztársaság új alaptörvé­
nye a lehető legm agasabb szintű társadalmi konszenzust fejezze ki,
akkor valóban indokolt az átm enetet form ailag is lezárni, éspedig
„szakmailag" is kifogástalan, vagy legalábbis a jelenleginél valóban
jogilag is világosabb alkotm ánnyal.
680 MAGYAR SZEMLE 7 996. 7-8. SZÁM

Az első kérdés, lezárult-e az átm enet? Jogilag, s ném i optim izm us­
sal; politikailag is igennel válaszolhatunk. N em csupán norm ative,
hanem a napi valóságban is élnek és m űködnek legfontosabb jogi
és politikai intézm ényeink, ha a norm ák szintjén m egjelenített és
a valóságban m űködő politikai rendszerünk között v annak is kü­
lönbségek. (Példaként csak egyet említek: a „kancellári" típusú
m iniszterelnök alkotm ányos jogosítványait az MSZP és az SZDSZ
koalíciós szerződése igen jelentős m értékben csorbítja, ebben az
esetben tehát lényegében alkotm ányellenes helyzetet hozott létre
egy politikai dokum entum .) A pártstruktúra sem tűnik m ég kiala­
kultnak, gyakran szem betűnőek az eszm ei zavarok és szerepté­
vesztések is, időnként az utcára is kerül a politika, ám mégis két
többpárti választáson van túl az ország, nem kellett rendkívüli
választást tartani, s akár a korábbi, a jelek szerint a jelenlegi kor­
m ány is kitöltheti hivatali idejét. A gazdasági átalakulás túl van m ár
a „félúton", tovább is halad. Az országnak a nem zetközi és bizton­
sági viszonyokban való „átrendeződése" szintén sikerrel kecsegtet.
Előttünk van azonban m ég az átalakulás a nagy ellátó és szolgál­
tató rendszerekben. Az ország abba a furcsa helyzetbe került, hogy
a politikai és gazdasági rendszer m egváltozása jórészt érintetlenül
hagyta e nagy szolgáltató és ellátó rendszerek korábbi paternalista
megalapozottságú m űködését. Ez a paternalista felfogás él a társa­
dalom tudatában, sőt sajátos, de az átm enet legalitására figyelem ­
mel, jogilag indokolható m ódon, m egjelent alkotm ánybírósági
döntésekben is. M inthogy nincsenek m ég kidolgozva e rendszerek
új koncepciói, hosszabb távot átfogó modelljei, az e téren bekövet­
kezett intézkedések éppen ezért — rnég ha állana is m ögöttük
valamiféle koherens elgondolás — a pénzügyi helyzetből adódó
ad hoc lépéseknek tűnnek elénk.
BBŐL IS ADÓDIK AZUTÁN, h o g y e n a g y ellátó ren d szerek k el
összefüggő „állami kötelezettségek" (ld. a „szabályozási el­
vek" II/l. fejezet g/ pontját) nincsenek kapcsolatban az alanyi
jellegű jogokkal. Ebben az egész szférában az „átm enet" bizonyta­
lansága ebből a szem pontból m ég problém ákat okozhat, nem kis
m értékben azért, m ert érintheti az alkotm ányozás másik társadal­
mi összefüggését, a társadalm i konszenzus kialakíthatóságát. (A
társadalm i konszenzust ugyanis m a, ép p en a nagy ellátó-szolgál­
tató rendszereket illetően, a legfontosabb, de legnehezebb is m eg­
terem teni.)
Végül: tágabb értelem ben befolyásolja az alkotm ányozást
az a történeti-társadalm i szituáció, am elyben történik. E nnek a
szituációnak az egyik összetevője az átm enet, am elyről eddig be­
széltem. A m ásik összetevője a magyar társadalom történetileg már
előrehaladt modernizációjának követelményei. Ez a m odernizáció
m ár túlhaladta azt a szakaszt, am elyre a felülről lefelé irányuló
reform ok sorozata lenne jellemző, útja az önfenntartó fejlődéshez
vezet. Ez pedig a társadalom nak a világ (szűkebben: euro-atlanti)
folyam ataiba való beilleszkedését igényli, am ely a m agyar társada­
 KULCSÁR KÁLMÁN: ALKOTMÁNYOZÁS MAGYARORSZÁGON, 1996 681

lom saját feltételeinek, lehetőségeinek kibontására, innovatív és

kreatív képességeinek felhasználására épülhet. Ez a folyam at az
alkotm ányozástól a helyi és regionális önkorm ányzatok jelentősé­
gének elism erését, „autonóm iájuk" növelését követeli. Ezzel
egyébként az új Alkotm ány bizonyos történeti folyam atossággal is
kapcsolódhatna a dem okrácia legjobb m agyar hagyom ányaihoz.
(Én m ég a régi, csaknem ezer éves elnevezések, pl. a főispán és
alispán m egtartását is javasolnám .) M indenesetre, a lokális és
regionális önkorm ányzatok jelentőségének növelése is segítené az
alkotmányozáshoz szükséges társadalmi konszenzus megteremtését.
Aligha vitatható, ha az „átm enetet elősegítő" alkotm ányo­
zás u tán a jelenben is m egnyilvánuló és a jövőbe vezető folyam a­
toknak megfelelő, időtálló A lkotm ányt kívánunk, akkor an n ak a
lehető legszélesebb társadalm i konszenzuson kell alapulnia, s
olyan rendelkezéseket kell tartalm aznia, am elyek képesek e kon­
szenzus folyam atos „karbantartására". Ilyen konszenzusnak több
összetevője van. Közéjük sorolható pl. a társadalom történetileg
kialakult alkotm ányfelfogásának és m ai értékeinek, érdekkifejező
lehetőségeinek összeegyeztethetősége, s am i ennek a kívánalom ­
nak a másik pillére, a megfelelő szakm ai kim unkáltság. Tudjuk,
hogy a jelenleg hatályos alkotm ány m agán viseli az elkészítésével
kapcsolatos politikai tárgyalások légkörét, a hozzá és az egész
történelm i helyzethez kapcsolódó várakozásokat, bizalm atlansá­
gokat, gyanakvásokat, kom prom isszum okat. M indez nem hasz­
nált a szöveg tisztaságának, következetességének, logikájának, így az
alkotmánybíróságnak m ár eddig is sokat kellett m unkálkodnia az
alkotmány alapelveinek és az ezekből fakadó következm ényeknek
napvilágra hozatala és koherenciájuk m egterem tése érdekében.
A társadalm i konszenzus em e m ásodik pillérének felépíté­
sére való törekvés, a szabályozási elvek szakm ai előkészítése ezú t­
tal m egnyugtatóbbnak tű n t föl. Valóban, kutatók csapata dolgo­
zott a koncepció kidolgozásán, tekintélyes szakm ai testületek vi­
tatták meg, és, ha vélem ényük kevéssé jelent is m eg az Igazságügyi
M inisztérium koncepciójában, m indenesetre hozzácsatolva, az
O rszággyűlés Alkotm ány-előkészítő Bizottsága elé került. Az ered­
m ény azonban mégis kiábrándító.
FALÁN ö sszefü g g EZ A KIÁBRÁNDULÁS azzal, hogy a bizottság­

T ban dolgozó képviselők egyike sem alkotm ányjogász, s az

eredeti elgondolásoktól eltérve, nem is egészítették ki ezt a
bizottságot a pártok által felkért szakem berekkel, illetőleg a m unka
során a m inisztérium i koncepció is alárendelt helyzetbe került,
valójában nem ez volt a viták alapja. Ebből adódott, hogy ez
Alkotm ány-előkészítő Bizottság nem is igen kereste a legjobb
szakm ai m egoldásokat, hanem sajátos belső egyezm ény folytán
inkább azt, milyen megoldást fogad el a parlamenti pártok közül
legalább ötnek a képviselője. Ela nem sikerült ilyen egyezségre jutni,
m aradt a régi szöveg. így azután nem m eglepő, hogy az új szabá­
lyozási elvek koherenciájával is baj van.
682 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

Z ALAPPROBLÉMÁT AZONBAN m égsem ez utóbbiban látom. A

valódi problém a a parlamenti képviselet, a politikai pártok
szerepe és a lakossági akarat összefüggése általában s külö­
nösképpen az alkotm ányozás esetén. A jelenleg hatályos Alkot­
m ány 3.§-ának (2) bekezdése jogilag ugyan világosan beszél,
m ondván, a „pártok közrem űködnek a népakarat kialakításában és
kinyilvánításában". Közreműködnek, m ondja a szöveg, s nem helyet­
tesítik. Jogilag természetesen m egoldható ez a probléma, hiszen a
pártok színeiben megválasztott képviselők elvileg a lakosság akaratát
fejezik ki, a szabályozási elveket sokan m egvitathatták Országgyűlési
elfogadásuk előtt, s az új alkotmány szövegét — a tervek szerint —
népszavazással hagyja jóvá a lakosság. Politikailag azonban nem
ilyen egyszerű az ügy, ha valóban szakm ailag is jó, s politikai
konszenzust kifejező, tehát tartós alkotmányt kívánunk.
Nyilvánvaló ugyanis, hogy a képviselői érdekek és a társa­
dalom „törésvonalai" m entén kialakuló lakossági akarat, sőt a p árt­
érdekek és az országos érdekek között különbségek vannak. M ég
m indig bizonytalan nem csupán a pártok társadalm i háttere, tám o­
gatottsága, hanem általánosságokon túlm enően alig körvonalaz­
hatók eszm ei alapjaik is. Még kevésbé látható előre az eszm ék és
az akut m agatartások közötti viszony alakulása. M indezt nem
ellensúlyozza m egnyugtatóan, hogy a pártképviselők m unkájával
készült szabályozási elvek társadalm i vitájából fakadó problém ák,
alternatívák valam iképpen az O rszággyűlés elé kerülhetnek m ég
a határozathozatal előtt. H iszen alapos indokkal feltehető, hogy
azoknak a politikai pártoknak a képviselői, am elyek közrem űköd­
tek a bizottsági koncepció elkészítésében, legalábbis nagy többsé­
gükben az O rszággyűlési vitában is tám ogatják m ajd pártjuk állás­
pontját. (Annál is inkább, m ert a pártérdekek érvényesülése a
szabályozási elvek bizonyos pontjaiban egyúttal képviselői érde­
kek is.) Végül, a népszavazás ebben az esetben csak formális legi­
timációt adhat. Aligha feltehető ugyanis, hogy a laikus szám ára
bonyolult jogi szövegről anélkül dö n th etn ek a népszavazás részt­
vevői, hogy alaposan ism ernék a szöveget m agát, a következm é­
nyeket, s értékelhetnék a lehetséges m ás m egoldásokat. Külföldi
tapasztalatok is azt igazolják, hogy ilyen népszavazás esetén a
szövegnek akár egy vagy két m egoldása, vagy m egfogalm azása,
am ennyiben nem rokonszenves a szavazó szám ára, az egész eluta­
sításához vezet, s ez „technikailag" nem is igen történhet m áskép­
pen. Arról nem is szólva, hogy ilyen esetekben a népszavazás
eredm ényét sokkal inkább befolyásolják a szavazóknak a kor­
m ányzatról, a politikáról, vagy akár az egész politikai rendszer
m űködéséről kialakult nézetei, m int m aga a szavazás tárgya.
A társadalm i konszenzus tehát a legjobb esetben a politi­
kai pártok többségének konszenzusa lehet.
Ez sem kevés term észetesen, különösen a m agyar párt-
rendszer fejletlenségének, a pártpolitika professzionalitása ala­
csony szintjének, s a politikai pártok „önfelértékelő" vonásának
 KULCSÁR KÁLMÁN: ALKOTMÁNYOZÁS MAGYARORSZÁGON, 19% 683

ism eretében. Sőt, m inthogy az „önfelértékelés" a társadalom m al

szem ben érvényesül elsősorban, így az egym ás közti m egegyezés
és a társadalm i részvétel hiányából adódó következm ények még
nagyobb hangsúlyt kapnak. E következm ények legsúlyosabbika a
társadalmi konszenzusnak a pártok közötti konszenzussal való he­
lyettesítéséből adódó, az alkotmányban kifejeződő veszélyek soroza­
ta. Egyet em lítek csupán. K önnyen bekövetkezhet, hogy a pártér­
dekek legkisebb „közös többszöröse" jelenik m eg az alkotm ány leg­
lényegesebb összefüggéseiben, s ez a pártok, m int politikai szer­
vezetek alapérdekeinek oly m értékű érvényesülésére vezethet,
am ely m ár m egkérdőjelezi az alkotm ány jó néhány dem okratikus
alapelvét.
ITT MEG KELL ÁLLNUNK EGY PILLANATRA. K önnyen m egkérdez­

S hető, m iért hivatkoztam m ottóként E dm und Burke idézett

m ondatára. Hiszen köztudom ású, hogy Burke az elsők között
ism erte fel és hangsúlyozta a politikai p ártok jelentőségét a szabad
országokban. A pártokat azonban olyan em berek testületének te­
kintette, akik a nem zet javának közösen helyeselt elvek alapján
való előm ozdítására törekednek (L. Thoughts on the Cause of the
Present Discontents, 1770), a parlam ent tagjait pedig egyetlen nem ­
zetnek, egyetlen érdekből vezérelt tanácskozó gyűlése szabad és
értelm es tagjainak. Ennek a testületnek, bárhol m egválasztott tag­
jainak nem a „helyi" előítéleteket kell követnie, hanem a közjót. (L.
First Letter on a Regicide Peace, 1796., valam int Speech to Electors
of Bristol, 1774.)
N em folytatom azzal, hogy Burke a szuverenitást hordozó
Alsóház (House of Com m ons) m ögött olyan civil társadalm at lá­
tott, am elyben a „term észetes igazság" elvei m űködnek, s beillesz­
kedett a Lordok Háza és a Király állam szervezeti rendszerébe. Azt
azonban hangsúlyozom , hogy Burke idejében az Alsóház tagjai­
nak m ég a fele sem tekintette m agát a mégoly laza köteléket is
jelentő parlam enti pártok tagjának. így azután a Parlam ent párt-
kontrolija egyszerűen nem volt lehetséges. Burke egyébként, aho­
gyan fentebb m ár utaltam rá, a parlam enti pártszervezetet éppen
az „extramural", azaz a H ouse of C om m ons falain kívülről érkező
befolyás elleni biztosítékként értékelte.
Azóta azonban jelentősen változott a politikai pártok belső
szervezettsége, gondoljunk csak Robert MICHELS kutatási eredm é­
nyeire a pártvezetés és a párttagság, valam int a rájuk szavazók érdek-
különbségeiről, s különösen a pártoligarchia „vastörvényeiről".
N apjaink politikai jelenségei kiélezték azokat az ellent­
m ondásokat, am elyeket Burke ép p en csak sejtett, vagy amelyekkel
szem ben — a Parlam ent szuverenitása érdekében — érveket kere­
sett. Ma a képviseleti dem okráciában kettős problém a vált ki ér­
deklődést és aggályokat: egyrészt a parlam enti pártfrakciók és a
párt parlam enten-kívüli szervezetének viszonya, az utóbbi bele­
szólási lehetőségei a parlam enti m unkába, m ásrészt a párt és sza­
vazói viszonya, am ely a dem okratikus részvétel lehetőségét —
684 MAGYAR S/I:MU: 19%. 7-8. SZÁM

eltekintve az esetleges népszavazásoktól — csak a szavazófülké­

ben való állásfoglalásra szorítja, egyébként a politikát az utcára
kényszeríti.
A társadalm i konszenzus helyettesítése a pártkonszenzus­
sal tehát a nyugati demokratikus politikai rendszer általánosabb — s
ott is megoldatlan — problémáihoz visz. Ezt csak kiegészítik a magyar
párt-politikai struktúráról fentebb említett jellegzetes vonások, illető­
leg a magyar politikai kultúra néhány vonása.
Ezek közül ezúttal csak egyet említek.
M DEMOKRATIKUS ALKOTMÁNY egyik legfontosabb alapelve az
ZM államhatalom egyes ágazatainak elválasztása és egyensúlyuk
J- -A. biztosítása. Ennek az alapelvnek az érvényesülése azonban
könnyen formálissá válhat, ha a parlam ent a másik kettővel szem ­
ben túlhatalomhoz juthat. SZEKFÜ Gyula „különös illúziónak" ne­
vezte azt, hogy „a parlam ent volna a nem zeti élet központja, s
m ellette m inden egyéb nem zeti tényező m ellőzhető", s hogy az
ország akarata a parlam enti akarattal helyettesíthető volna. Ele­
m ezte ennek okait is, — s jelezte, hogy a választások sajátos befo­
lyásolási lehetőségeivel ez a parlam enti túlhatalom egyúttal szinte
m egingathatatlan korm ányhatalm at is jelentett — de úgy tűnik föl,
a történelm ileg egykor közreható tényezők eltűntével m aga a
jelenség m egm aradt. Sőt, a m agyar politikai kultúrába úgy épült
be, ahogyan annak idején TELEKI Pál jellemezte. Teleki Pál 1940-
1941-ben olyan, a „hivatásrendiségre" épülő alkotm ánytervezetet
dolgozott ki, amellyel, term észetesen, nem érthetek egyet. Az O r­
szággyűlés akkor m űködő alsóházát azonban úgy jellem ezte, hogy
az m a is m eggondolkodtató:
„... az alsóház sem létrejöttének m ódjában, sem összetételében
nem jó, nem tükrözi eléggé a n em zet valódi képét, gyakran
lecsúszik a kom olyság síkjáról; pártpolitikai aréna, am ely sokkal
inkább cirkuszt, m int kenyeret nyújt, nem is annyira a nem zet­
nek, m int inkább a közönségnek. A nem zetet ezáltal arra neveli,
hogy közönség legyen, am ely a szenzációkat lesi, hallgatja vagy
olvassa. Ha pedig a nem zetből közönség lesz, akkor nagy baj
van."
A m inap olvastam valahol, hogy az országgyűlési viták kritikus
fogadása csak valamiféle, a politikát nem értő értelm iségi m agatar­
tás. Úgy látszik, az államférfi m éretű politikussá nőtt értelm iségi —
m ert e jelzőket aligha tagadhatjuk m eg tragikus vége ellenére vagy
éppen ezért Teleki Páltól — vélem énye nem esik távol ettől a
m agatartástól. M egm agyarázható, term észetesen, ez a jelenség is
az 1867-et követő parlam entarizm us alakulásával, s az utolsó fél
évszázad történéseivel is, de a m agyarázat aligha jelentheti az
elfogadást is.
 KULCSÁR KÁLMÁN: ALKOTMÁNYOZÁS MAGYARORSZÁGON, 1996 685

II.

Az O rszággyűlésnek ez az erős korm ányzattal párosuló, s jelentős

parlam enti többséggel egym ást is erősítő túlhatalm a, am ely tehát
nem idegen a m agyar politikai kultúrától, szinte természetesen
következik a nyilvánosságra hozott szabályozási elvekből.
Ezek szerint ugyanis az O rszággyűlés továbbra is egykama­
rás m arad, a köztársasági elnököt (a m aihoz képest is csökkentett
jogosítványokkal felruházva) az Országgyűlés választja, ahogyan
a Legfelsőbb Bíróság elnökét és a legfőbb ügyészt is, a harm adik
hatalm i ág, a bíróság pedig elvesztené még a jelenlegi, távolról sem
kielégítő szervezeti függetlenségét is. (A szabályozási elvek ép p en
csak utalnak arra, hogy a bírák, tehát nem a bírósági szervezet,
önkorm ányzati szervezetet is létrehozhatnak.)
"W" "W"A MÁRMOST MINDEZT a pártpolitikai viszonyokra fordítjuk,
m u akkor világos, hogy a szabályozási elvek szerint az Ország-
X X gyűlésben a m andátum ok többségét m egszerző párt (párt­
koalíció) term észetszerűen a — csak a sikeres konstruktív bizal­
m atlansági indítvánnyal leváltható — korm ányhatalom birtoklá­
sán túl rendelkezne a törvényhozási többséggel (adott esetben
m egválaszthatja a Legfelsőbb Bíróság elnökét és a legfőbb
ügyészt), döntő, ha nem kizárólagos befolyása lenne a köztársasági
elnök m egválasztására, s az igazságügyi m iniszter jogosítványai
folytán befolyásolhatja a bíróságok m űködését. N em véletlenül
látta a politikai gondolkodók sora a többségi uralom veszélyeit
PLATÓNTÓL JEFFERSONON és TOCQUEVILLE-on át MlLL-ig, s kereste
— általában a bírósági rendszerben — a korlátáit is. Teljesen egy­
értelm ű tehát a következm ény: a hatalm i ágak elválasztása formai­
lag (a bíráskodás esetében m ég így is tökéletlenül) m egm aradna,
tartalmilag azonban nem érvényesülne. Csekély vigasz, hogy tartal­
m ilag m ásutt sem tökéletes ez az elválasztás, ha nincs biztosíték-
rendszer a köztük lévő egyensúlyra, am ely pl. m inden egyes ha­
talmi ág belső „megosztásával" alakítható ki. Kissé leegyszerűsítve:
a törvényhozói hatalom két kam arára való felosztásával, a végre­
hajtó hatalom nak az államfő és a korm ány (nem szükségszerűen
a kormányfő!) közötti m egosztásával, a bírósági szervezet mellett
alkotm ánybíróság m űködtetésével és utoljára, de nem utolsósor­
ban a „központ", valam int a helyi és a regionális önkorm ányzatok
közötti hatáskörm egosztással.
Lássuk röviden a „szabályozási elvek" problem atikus hely­
zeteket kialakító m egoldásait és az ellenjavallatokat.
Szinte meggyökeresedett a magyar politikai gondolkodásban
(éspedig hagyom ányaink ellenére, valam ilyen sajátos, rosszul ér­
telm ezett „plebejus" elem ként), hogy az egykamarás Országgyűlés
— am ely a választók akaratából odaküldött, túlnyom órészt politi­
kai pártok színeiben fellépő képviselőkből áll — azonos lenne a
demokrácia legfejlettebb formájával. Ebből adódóan, az így össze­
álló képviselőház egyedüli szuverenitásának m egkérdőjelezése
686 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

m intha valam inő m eghatározatlan „arisztokratikus" elem et vinne

be az O rszággyűlésbe. Világosan m egm utatkozott ez m ár a jelen­
leg hatályos alkotm ány szabályozási elveinek 1988-ban és 1989-ben
való kidolgozása során, am időn olyan ellenállás m utatkozott m eg
— a dem okráciára hivatkozva — a m ásodik kam arával szem ben,
hogy az az 1989. m árcius 9-én az Országgyűlés által m egvitatott
változatában is, bár a lehetőséget m egem líti, mégis az egyetlen
kam ara m egtartását javasolja. Csak a szabályozási elvek vitáját
bevezető igazságügyi m iniszteri expozé tette hangsúlyosabbá a
m ásodik kam ara lehetőségét, igent m ondva erre a megoldásra, s még
inkább megerősítette a második kamara bevezetésének gondolatát a
vitát lezáró igazságügyi miniszteri válasz. Végül egyértelm űen két
kamarás Országgyűlést jelenít m eg az akkori Igazságügyi M inisz­
térium ban 1990. m ájus 9-én elfogadott és az új korm ánynak át­
adott, szövegszerűen is kidolgozott alkotmánytervezet.
M MÁSODIK KAMARÁT indokló m egfontolások lényegében az-
jLM óta sem változtak, és a m agyar Országgyűlés gyakorlatában
JL _M_ m utatkozó jelenségek csak m egerősítik őket. Jeleztem már,
s szinte az egész világon ism ert, hogy a politikai pártok csak
bizonyos m etszetben, s saját eszm erendszerük kereteiben vesz­
nek részt a közakarat kialakításában és képviseletében. Továbbá, a
pártérdekek könnyen önállósulhatnak, akár pusztán a szervezet
sajátosságaiból adódóan is. Végül, a többségi pártok (term észete­
sen a kisebbségben lévők sem, de ez m ost kevéssé hangsúlyos)
távolról sem m indig képviselik az ország érdekeit. Ráadásul esz­
m erendszerük könnyen ideologikus jellegűvé válhat, m árpedig az
ideológia m ásként láttatja a valóságot. N agyon is szükséges tehát
az Országgyűlésben is olyan második kamara, amely más metszet­
ben, ideológiává válható politikai eszméktől kevéssé befolyásoltan
jeleníti meg a politikai viszonyokat és érdekeket. M agyarországon
például elsősorban a regionális és a helyi önkorm ányzatok által
választott tagok jöhetnének szóba, term észetesen, átalakítva a m e­
gyei önkorm ányzatot, am elynek tagjait nem a politikai pártok
közül választanák — leképezve ezzel kicsiben a képviselőházi
viszonyokat — , hanem a helyi önkorm ányzatok delegálnák. Ezt a
tagságot egészítené ki a nem zetiségi, és a köztestületi jellegű ön-
korm ányzatok által választott képviselő* s néhány, esetleg bizo­
nyos politikai bölcsességet képviselő, az ország érdekében valódi
teljesítm ényt felm utató, köztiszteletben álló, kinevezett személy.
Term észetesen — bárm ilyen jogosítványokkal is lenne felruházva
a m ásodik kam ara —, az ügydöntő jogkört a képviselőházban
kellene hagyni.
A szokásos ellenérvek könnyen m egcáfolhatok. Az ország-
gyűlési képviselők szám ának — am úgy is feltétlenül szükséges —
csökkentésével a m ásodik kam ara költségei m egoldhatók. Ami
pedig a törvényhozás és általában a döntési folyam atok elhúzódá­
sának veszélyét illeti, azt hiszem, az időveszteséget m egéri a m eg­
fontoltabb, jobb törvényhozás, a m inőségibb m unka, az Alkot­
 KULCSÁR KÁLMÁN: ALKOTMÁNYOZÁS MAGYARORSZÁGON, 7996 6 87

m ánybíróság terhelésének csökkenése, s m egóvása attól, hogy jogi

form ában előterjesztett, kifejezetten politikai kérdésekben kény­
szerüljön állásfoglalásra stb. Ami pedig a szabályozási elvek indok­
lásában írt érvet illeti, hogy ugyanis a „képviselők döntéseinek
kontrollját, különböző jogalapon és eszközökkel, a törvényhozá­
son kívüli szervek — államfő, Alkotm ánybíróság, Állami Szám ve­
vőszék —, valam int a népszavazás intézm énye m egfelelően bizto­
sítják", könnyen cáfolható. M indenekelőtt, az em lített szervezetek
csak jogi kontrollt látnak el, de nem politikait, ha pedig valam ilyen
körülm ény, vagy szerepzavar következtében ez a jogi kontroll
politikaivá válik, s ennek a lehetősége nem kizárt, akkor ez éppen
a felsorolt szervezetektől nem fogadható el, m ert túllépnék hatás­
körüket. Ami az államfőt illeti, a hatályos alkotm ányban m egfogal­
m azott és szabályozási elvekben is m egjelenített — rövidesen idé­
zendő — feladata politikai ellenőrzést jelent ugyan, de nincsenek
m eg a gyakorlásához szükséges jogosítványai, eszközei. A politikai
kontrollt m egadható népszavazás igazi lehetőségeiről pedig már
szóltam. A legfontosabb mégis az, hogy nem csupán és nem is első­
sorban a képviselői döntések kontrolljára hivatott a második kamara,
hanem a társadalom viszonyainak, érdekeinek stb. más, a pártok
által képviselttől eltérő politikai m etszetben való megjelenítésére.
BBŐL KÖVETKEZIK, h o g y a javasolt m á sod ik kam ara már
csupán összetételénél fogva is term észetesen csökkentené a
politikai pártok hatalm át (vélem ényem szerint inkább alkot­
m ányos helyükre szorítaná őket), nem csodálható tehát, hogy ezt
a m egoldást szinte egyöntetűen ellenzik.
Ami a köztársasági elnök választását illeti, aligha indokol­
ható a jelenlegi gyakorlat, azaz az O rszággyűlés általi m egválasz­
tás, ha szerepét a hatályos alkotm ányban írt és a szabályozási
elvekben is elfogadott feladat alapján értelm ezzük, azaz, „kifejezi
a nem zet egységét, és őrködik az állam szervezet dem okratikus
m űködése felett." Pártalkuk eredm énye alapján választott vagy
ép p en a választás folytán valam ilyen párthoz elkötelezett elnöktől
ez m ég akkor is nehezen várható el, a ha tisztségénél fogva pártok
felett kell állnia. N em vehető kom olyan az az érv, hogy a parla­
m entáris berendezkedést sérti a lakosság általi választás, amely
„túlhatalm at" adna az elnöknek. Ellenkezőleg, közvetlen választá­
sa inkább a parlam enti (a korm ányzatival együttes) túlhatalm át,
illetőleg az ebből fakadó veszélyeket csökkentené, hiszen ugyan­
úgy az állam hatalm i ágak belső elválasztásából fakadó egyensúly
kialakulását segítené elő, m int a m ásodik kam ara az O rszággyűlés­
ben. Ráadásul, jóval több példa található a dem okratikus és parla­
m entáris berendezkedésű köztársaságokban is a lakosság által való
választásra, m int a fordítottjára. Tudom ásul kell venni, hogy jelen­
legi A lkotm ányunk ezzel összefüggő rendelkezése is sajátos poli­
tikai helyzet szülöttje. M egőrzését tehát távolról sem indokolja,
hogy egy-két p árt nosztalgikus érzelm ekkel tekint az 1989. év
őszének m indm áig törvényességi kétségeket is ébresztő, „négy
688 MAGYAR SZEMŰ'. 1996. 7-6. SZÁM

igenes" n ép sza v a zá sá ra , s n em tud szab ad u ln i az akkori szitu áció­

h o z k ötött felfogásától és érveitől.
HOGYAN MÁR EMLÍTETTEM, problém a az is, h o g y a köztársa­
sági elnöknek idézett feladata ellátásához nincsenek m eg a
jogosítványai, s törvénykezdem ényezési jogának m egvo­
násával helyzete ebből a szem pontból is m eggyengül. Alapvető
feladatából következően, indokolt lenne nem csupán a törvény­
kezdem ényezési jogát m egtartani, hanem pl. — gondolva az ál­
lam szervezet dem okratikus m űködésére — országgyűlési vizsgá­
lat kezdem ényezésének jogával is felruházni, valam int azzal is,
hogy adott esetben form álisan is kérdést intézhessen a korm ány­
hoz. A köztársasági elnök őrködő és egyensúlyozó szerepe m egköve­
teli azt is, hogy a legfőbb ügyészt és a Legfelsőbb Bíróság elnökét,
a létrehozandó önálló Igazságügyi Tanács javaslata alapján ugyan­
úgy ő nevezze ki, mint jelenleg a bírákat. Az említett személyek ne az
Országgyűlésnek tartozzanak felelősséggel, és ne legyenek pl. inter­
pellálhatok. S ha esetleg lehetővé is válna, hogy a képviselők kérdést
intézzenek hozzájuk, válaszukat sem viszontválasz, sem pedig a
válasz elfogadásával kapcsolatos nyilatkozat nem követhetné.
Ez a problém akör m ár elvezető harmadik hatalmi ághoz, a
bíráskodáshoz. A bíráskodás és a bírói szervezet helye nem lehet
jelentéktelenebb a másik két hatalmi ágnál. S ehhez nem elegendő
a bíráskodás függetlenségének deklarálása, hanem a bírói szerve­
zet egészét ennek m egfelelően kell kiépíteni, s benne a bíró helyét
m eghatározni. Ez pedig a bírósági szervezet teljes autonómiáját
jelenti, olyan Igazságügyi Tanáccsal az élen, amelynek tagjait ma­
guk a bírák választják, esetleg kiegészítve az igazságszolgáltatás­
ban közrem űködő más szervezetek (ügyészség, ügyvédi kamara),
valam int pl. az egyetem ek jogi karai által jelölt és a köztársasági
elnök által kinevezett tagokkal, akiknek létszám a azonban nem
haladhatja m eg a tanács egy harm adát. A nem a bírák által válasz­
tott tagokra azért lenne szükség, hogy segítsék a tanácsot a bírói
karhoz képest külső, de nem korm ányzati vélem ényekkel. Term é­
szetesen, a korm ányzat jogpolitikai vélem ényét is m eg kell jelení­
teni, ezért az igazságügyi m iniszter — ám csupán tanácskozási
joggal — részt vehetne a Tanács ülésein. Ez a Tanács tenne javas­
latot a köztársasági elnöknek a bírák kinevezésére és a bírósági
vezetők (kizárólag bírósági elnökök és elnökhelyettesek; m ás ve­
zetőkre nincs szükség) m egbízatására, végül döntene a bírák be­
osztásáról, beleegyezésük esetén áthelyezésükről, s ha szükséges,
fegyelmi eljárás kezdem ényezéséről, a fegyelmi tanács összetéte­
léről. A bírák, term észetesen, státusukat illetően egyenlőek, fizeté­
süket m eghatározott autom atizm usnak m egfelelően állapítanák
meg, gyakorlatilag függetlenül attól, hogy ki, m ilyen bíróságon
teljesít szolgálatot.
Az igazságügyi tanács teljes autonóm iájához továbbra is
elengedhetetlen az önálló költségvetési fejezet, valam int az előké­
szítő és a döntéseket végrehajtó hivatal, am ely átm enetileg akár
 KULCSÁR KÁLMÁN: ALKOTMÁNYOZÁS MAGYARORSZÁGON, 1996 689

az igazságügyi m isztérium ban is m űködhet, de a tanács elnöké­

nek felügyelete és irányítása alatt. Az Igazságügyi Tanács m egszer­
vezésén túlm enően, term észetesen, szükség van m indazoknak az
alapelveknek és biztosítékoknak alkotm ányi m eghatározására,
am elyeket a „szabályozási elvek" ma is javasolnak, nem különben
a bírósági szervezet alapvonásainak (am elynek fórum rendszerét a
jelenlegihez képest — az ítélő tábla beiktatásával — kibővítendő­
nek tartom , s ez nem lehet az alapelveket illetően későbbi törvény
kérdése) alkotm ányi rögzítésére, s mindenfajta különbíróság meg­
szervezésének határozott tilalmára. E zutóbbihoz csak annyit teszek
hozzá indoklásul: M agyarországon — ezt m utatja a történelm i
gyakorlat, de m ás országok példája is — töm egesen m indig a
különbíróságok m űködtetésével hagyták figyelm en kívül a bírói
ítélkezés alkotm ányos alapelveit, s adott esetekben m ás jogszabá­
lyokat is.
INDEZ NEM ÚJDONSÁG. Többé-kevésbé így m űködik a

M bírósági szervezet Európa legtöbb dem okratikus országá­

ban, s az itt röviden jelzett alapelvek is m egjelentek m ár
pl. az akkori Igazságügyi M inisztérium 1990 m ájusára szövegsze­
rű en is kidolgozott tervezetében, vagy akár a jelenlegi alkotm ányo­
zási folyam attal kapcsolatos szakértői vélem ényekben, sőt az or­
szággyűlési bizottság m unkájának (elvileg) az alapját képező igaz­
ságügy-m inisztérium i koncepcióban is. Sajnálatos, hogy az eltelt
hat esztendő alatt, holott törvény született a korábbi bírósági szer­
vezeti törvény m ódosításáról, nem sok történt m egvalósulásuk
érdekében, az új „szabályozási elvek" pedig távolodnak ettől a
koncepciótól. A bíróságok állam szervezeti helyét és funkcióját
vizsgálva, az utóbbi évek politikatudom ányi irodalm a sokat hasz­
nálja a politika „judicializálódása" kifejezést, éspedig a jogszabá­
lyok alkotm ányosságának a rendes vagy az alkotm ánybíróságok
útján való egyre fokozódó felülvizsgálata kapcsán. H a azonban ezt
a tendenciát az állam szervezet általános m etszetében vizsgáljuk,
akkor a m ár em lített egyensúly problém ája előtt állunk. Arra a
következtetésre ju th a tu n k — idézve a tém a egyik jeles szakértőjé­
nek Törbjörn VALLINDERNEK a vélem ényét —, hogy végül is ez a
tendencia m egzavarhatja az egyensúlyt a polgárok jogai, valam int
a törvényhozási többség jogai és kötelezettségei között.
Feltehetően, nem véletlen tehát a bírósági szervezet auto­
nóm iájának elhanyagolása. Az alkotm ányozásnak a bevezetőben
em lített politikai felfogásából szinte m agától értetendően követke­
zik a „szabályozási elveknek" a bírósági szervezeti autonóm iát
elutasító m agatartása. Világos az összefüggés a m ásik két röviden
vázolt felfogással is, a két kam arás parlam ent és a köztársasági
elnök lakosság által történő választásának kizárásával. Ez a társa­
dalom politikai konszenzusa politikai pártkonszenzussal (illetőleg
majdnem konszenzussal) való helyettesítésének hozadéka.
690 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

III.

Mi lehet a m egoldás? A társadalom , m int olyan, nem képes az

alkotm ányozásra, s nem helyettesíthetik a társadalm at a nem egy­
szer véletlenszerűen kialakult civilszervezetek sem. Ezek fejlettsé­
gi szintje ugyanis — bár jó néhány kivétel van — általában nem
jobb a politikai pártokénál, noha vélem énynyilvánításuk, term é­
szetesen, indokolt.
S itt ketté válik a kérdés.
JELENLEGI ALKOTMÁNYOZÁS ANOMÁLIÁI, a p u sztá n pártér­
dekekre való alapozás kizárása legalábbis m egkísérelhető.
E nnek több m ódja is kim unkálható. Lehetséges például a
szakm ai jellegű köztestületek és szervezetek, esetleg ezekből és az
önkorm ányzatok képviselőiből összehívott nem nagy létszám ú
testület állásfoglalásának kikérése, s a szabályozási elvekről adott
vélem ényükre alapozó koncepcionális alternatívák megfogalmazá­
sának az országgyűlési vitában való szervezett megjelenítése. (Szó­
ba jöhet az ilyen testületi vélem ényeket képviselőknek az Ország-
gyűlés alkotm ányjogi és igazságügyi bizottságában való m eghall­
gatása is.) Tökéletlen m egoldás lenne ez, de jobb a semminél.
Eredm ényesebb lehetne azonban az ily m ódon megfogalmazott
koncepciónális alternatívákról tartott népszavazás, am elynek m in­
denesetre több értelm e és nagyobb legitimáló ereje is lenne a m ár
elkészült és az O rszággyűlésben elfogadott szöveg népszavazás
elé bocsátásánál.
A kérdés másik része a jövőre vonatkozik, a m ost készülő
alkotm ány esetleges módosításának feltételeire. Az A lkotm ány­
nak ugyanis tartósan, hosszú távra kell szabályoznia — éspedig
jogi okm ányként, tehát a bíróság előtt kikényszeríthetően — a
politikai rendszer legalapvetőbb kérdéseit. Nem fogadható el a napi
politikai érdekektől diktált alkotmányozás, s az sem, hogy az Alkot­
mány kormányzati ciklusonként, az esetleges új és új parlamenti
párttöbbség akaratának kiszolgáltatva változzék. Ha az új alkot­
m ány elfogadná a kétkam arás Országgyűlés koncepcióját, a m ó­
dosítás problém ája könnyen m egoldható lenne azzal, hogy az
alkotm ánym ódosítás m indkét ház tagjai kétharm adának igenlő
szavazatát kívánná meg. Ha azonban egykam arás Országgyűlés
dolgozna tovább, akkor a módosítás elfogadására ad hoc második
kamarát kellene összehívni a fentebb röviden vázolt összetételnek
m egfelelően, s a m ódosításhoz szükséges lenne m indkét kam ara
kétharm ados igenlő álláspontja.
Az O rszággyűlés a szabályozási elveket tartalm azó határo­
zati javaslat benyújtása után negyvenöt nappal m egkezdi a vitát.
(Az O rszággyűlés időközben nem fogadta el a benyújtott, öt párti
egyezség alapján készült koncepciót. Jelesül az MSZP, élén az
igazságügy m iniszter ellenszavazatával — a szerk.) A vélem ények
érdem i hasznosításának tehát nagyon kicsi a lehetősége, hiszen
 KULCSÁR KÁLMÁN: ALKOTMÁNYOZÁS MAGYARORSZÁGON, 1996 691

addig széleskörűen és alaposan m eg sem vitathatók. M inthogy

azonban az ország hosszabb távra szóló alaptörvényének m egfe­
lelő szintje, s különösen a m ögöttes társadalm i konszenzus időha­
tárokkal nem veszélyeztethető, s m ert m ár több szervezet és szak­
em ber fejezte ki fenntartásait, nagyon is indokolt e határidő felül­
vizsgálata s az alternatív m egoldások feletti népszavazás m egszer­
vezése. H a az O rszággyűlés valóban több a saját érdekeik egyez­
tetését kereső politikai pártok képviselőinél, ha valóban az, am inek
valam ennyien látni szeretnénk, s ahogyan a szabályozási elvek
indoklása kifejezi, azaz az állam polgárainak képviselete, a n ép szu ­
verenitás egyik részese, akkor m eg kell találnia ennek valóságos
érvényesülését az alkotm ányozásban is.
K u l c s á r K á lm á n

0 1 2 3 un

HONFOGLALÁSKORI FÉMTÁRGYAK:
ZABLA, KENGYEL, FOKOS ÉS ÍJTEGEZ CSONTLEMEZE
 „S A SÍRTHOL NEMZET..."

i.

SZÁNALOM ÉS EGYÜTTÉRZÉS keresztény eszm éjének szelle­

A m ében nevelkedett VÖRÖSMARTY azt képzelte, a „sírt, hol

nem zet sűlyed el, / N épek veszik körűi, / S az em ber millió­
inak / Szem ében gyászköny ül." Az em beriség sorskérdésein töp­
rengő költő szinte egyszerre jutott a „nincsen rem ény" kétség-
beeséséig és a „mégis — mégis fáradozni kell" dacos hitéig. Saját
életének — és hazája történetének — m élypontján is azt üzente:
„Lesz m ég egyszer ün n ep a világon". Ö nkínzó töprengés és hit
keverednek ebben a költészetben, am ely a m agyar sors kérdésében
Kölcsey jóslatára utal vissza: „Más hon áll a négy folyam partjára,
/ Más szózat és más keblű nép."
Ám a Zrínyi második éneke itt elég talányos: velünk vagy
nélkülünk lesz „más" a nép a „négy folyam partján"? A „más
szózat" és „más kebel" m ás nyelven beszélőket, vagy magyarul
m ásként gondolkodókat, m ásként érzőket jelent? Szám talan idé­
zettel bizonyíthatnánk, m ennyi töprengés és m ilyen tapasztalatok
állnak az idézet m ögött. A Nem zeti hagyományok írója a filozófia
felől közelített a m agyarság létkérdéseihez és az összetartozás
feltételrendszeréhez jutott. A politikai gondolkodó a m agyar való­
ság ellentm ondásainak fölismeréséből vezette le az érdekegyesítés
gondolatát és jelölte ki az ehhez szükséges változtatásokat. Mi, akik
hajlam osak vagyunk gúnyosan m osolyogni a nem zet sírját „gyász-
könnyekkel" körülálló népekről szóló V örösm artyn, elfelejtjük a
kor bonyolult viszonyainak m egváltoztatását elindító KÖLCSEY
bölcseletileg és gyakorlatilag egyaránt m egalapozott gondolatait és
azt, m ire is vállalkozott a m últ századi reformkor.
A közboldogság európai igénye jóval Kölcsey (és a tíz évvel
fiatalabb Vörösmarty) születése előtt befészkelte m agát a hazai
köztudatba. Az ennek elérhetőségéről álm odozók gondoltak elő­
ször arra, hogy körülnézzenek a világban, m ajd eltöprengjenek
azon, szem élyes és közös boldogságunk hozzá van-e kötve m a­
gyarságunkhoz; az idegenek pedig nem szükségszerűen ellenér­
dekeltek-e ennek m egvalósíthatóságában? A term észetes önzés —
jó z a n önérdek — nem terem t-e föloldhatatlan ellentéteket? Érvé-
nyesülhet-e a világban a jóság és igazság — görög eredetű —
keresztény eszméje? A választ először az ország „jó" királyának
szem élyében és környezetében keresték: népboldogító uralkodóra
 _ V
TAXNER-TOTH ERNŐ: „S A SÍRT, HOL N E M Z E T O i

és jó tanácsosokra vágytak, de m indenütt — még az irodalomban is

— a rossz tanácsosok befolyásának érvényesülésére találtak. A gon­
dolkodók e köre azonban igen szűk volt, s m ég azzal a másik szűk
körrel is éppen csak érintkezett, amelyik személyes érdekeit a nem zet
ekkor születő fogalmában látta leginkább m egvédhetőnek.
gy fél é v sz á z a d n á l h o ssza bb időre vo lt szükség ahhoz,

£ hogy a sokféle form ában fölvetett gondolatok m egérjenek és

az álm odozók rádöbbenjenek: m eg kell ism erniük azokat az
anyagi, szellemi és erkölcsi — em beri — feltételeket, am elyek
között helyzetük valóban javítható. A „nem zet" szó jelentése csak
a Nem zeti hagyom ányokban végigvitt gondolatm enet; m ajd az
alapvető gazdasági gondok országos „összeírásának" földolgozása
nyom án, az 1832-es országgyűlés „reform ereinek" változtatási po­
litikájában kapott olyan tartalm at, am i m ár nem egy szűk kör,
hanem a szélesedő középrétegek szám ára is fontossá válhatott.
A 18. század első felében KAZINCZY jóm ódú nagyapja m ég
vályogházban lakott, Kölcsey születésének az időpontjában (1790)
édesapjának nem volt saját háza. A nagybátyjától örökölt kicsiny
álm osdi kúriát 1812-ben neki kellett helyreállítania, m ajd
Szatm árcsekében is neki kellett o tthont építenie — m agának és
„háznépének". T udta tehát, m ennyi gondot, költséget jelent a ház:
és látta, hogy erre egyre szélesebb körnek nyílik lehetősége —
kisebb és nagyobb változatban (attól függően, hogy építője szerény
körülm ények között élő jobbágy, vagy birtokát sikeresen gyarapító
birtokos) — , m int gyerm ekkorában. (Az 1808-as országggyűlés
m ár szükségesnek tartotta, hogy törvényben szabályozza, m ilyen
anyagokat használhatnak a jobbágyok házépítéshez.) A ház a sok
fáradozást és áldozatot kívánó tevékenységtől olyan értékké nőtt
a bölcseleti kérdésekkel foglalkozó költő tudatában, am it érdem es
és szükséges birtokolni, óvni, védeni, gyarapítani. A ház egyrészt
tulajdont jelent, m ásrészt o tthont lakóinak, a háznépnek. Ebből a
fogalomból vezette le azt a gondolatsort, hogy a haza nem más,
m int a háznépek érdekközössége, amiből persze a hazafias köte­
lességek vállalásának szükségessége következik. Az írásaiban
gyakran szereplő polgár szó állam polgárt jelent, azaz a ház, a haza
birtoklásában-védelm ében-fölvirágoztatásában érdekelt személyt,
aki annak tudatában gondoskodik önerejéből szűkebb háznépéről,
hogy otthona szerves része a tágabb közösségnek — a hazának. A
haza lényege, kiszám ítható — törvényes — rendet terem t azokért
a kötelezettségekért, önkorlátozásokért és esetenkint áldozatokért,
am itől a nem zet önálló léte függ.

II.

Az 1994-es választások világossá tették, hogy az a nem zeti érzés,

am inek fontosságát az ötvenhatos forradalom résztvevői — fel­
emelő élm ényeik igézetében — végzetesen túlbecsülték, egy szűk
körön kívül elvesztette jelentőségét. A lakosság nagy része egy­
694 MAGYAR SZEMLE 1996.7-8. SZÁM

aránt üres frázisként utasítja el a nép-nem zeti és a keresztény-nem ­

zeti „megszólításokat". Ezek — úgy látszik — a köztudatból kiesett
értékekre hivatkoznak. Ilyen — többek között — a ház-haza fenti
gondolatsora olyanok tudatában, akiknek azt tanították, hogy a
tulajdon = lopás, hogy a kisajátítás „joga" = a „szegények" igaz­
sága, és akiket ahhoz szoktattak, az „állam" tulajdona = senkié. Ha
a ház, ahol lakunk, nem a m iénk (vagy elvehető), akkor legföljebb
lakásunkról gondoskodunk, annak állapotára érdemes m unkát for­
dítani, pénzt költeni, m áshoz nincs közünk; az állam tulajdonát nem
kell óvni, gondozni, abból elvenni „ügyesség".
BBEN A GONDOLATKÖRBEN az „állam" a sz e m é ly e s fü g g ő v i­
szonyokra épített (történeti fogalom szerint: feudális, felülről
leosztott hű béres „birodalm ak" rendszerére épülő) hatalm at
jelenti; am inek sem m i köze a „köz"-höz, a közérdekhez és a közös­
ség értéktudatához. Az állam ot a hatalom irányítja — az alattvaló
vagy alkalm azkodik ehhez, vagy szem be találja m agát a m indent
uraló erőszakszervekkel: párttal, belső karhatalom m al, följelentők­
kel, m egvesztegetőkkel. Itt az érvényesülés legfőbb eszköze a sze­
m élyes kapcsolat (például, de nem kizárólag: a párttagság), s e
rendszer szabályozhatatlanságainak kihasználása.
Az országot harm inc évig vezető KÁDÁR János történeti
szerepe m áig föltáratlan. Egyesek benne látják a m egtorlások (köz­
tük NAGY Im re kivégzésének) az elrendelőjét, m ások a nosztal­
gikusan em legetett „koraszülött jóléti állam" m egterem tőjét. Ká­
dár hosszú uralm ának azonban nem a szovjet politika hűséges
kiszolgálása és az ennek révén biztosított viszonylag nagy m ozgás­
tér a legfontosabb eleme, hanem az ötvenhatos forradalom okai­
nak rendkívül világos fölismerése.
Kádár, akinek első korm ányfői intézkedése nagyarányú és
általános fizetésemelés volt, az elégedetlenség anyagi okaiból in­
dult ki. Leállította, illetve erősen korlátozta az előző korm ányok
nagyszabású (és elég esztelen) beruházásait, alapvető követel­
m énynek m inősítette az életszínvonal emelését, m ajd fenntartását.
A római császárok „panem et circenses"-elvét követve a m in d en n a­
pi kenyér és a szórakozási igények biztosításával elfogadtatta a
m aga sajátos (soha m eg nem kötött) kiegyezését. Eszerint a párt
m indent m egtesz a jólétért; nem ragaszkodik sem „ideológiai"
elveihez, sem tételes törvényeihez, az alattvalóknak csak a közélet
kérdéseivel nem szabad foglalkozni. A „dolgozók" figyelmének,
szabad idejének lekötése érdekében m ég azt is lehetővé tette, hogy
az úgynevezett „második" (mai szóval: „fekete") gazdaságban a
szem élyes függőségi viszonyok keretében egyesek — nagyon so­
kan — jelentős „mellékesre" tegyenek szert. E rendszerben az
esetleges beruházásokat persze értelm etlenné tette, hogy a tulaj­
donjogok rendezetlenül m aradtak, a piaci viszonyokat pedig a
hiány és a hatalm i döntések helyettesítették.
A lakosság „szocialista viszonyok közötti" m agas jövedel­
m ét szórakozásra, kényelem re, sőt utazásra („nyugati" bevásárlás­
 TAXNER-TÓTH ERNŐ: „S /1 SÍRT, HOL NEMZET..." 695

ra) is költhette, ha nem kívánt beleszólást a hatalom ügyeibe,

betekintést a pártvezetés titkaiba és elfogadta a nyelv többértelm ű­
ségét. El kellett fogadnia, hogy a „nép", a „dem okrácia", a „szabad­
ság", a „jog" üres szólam csupán, nincs jelentése, illetve az eredeti
fogalom mal ellentétes törekvések leplezésére szolgál. A „törvényt"
az „egyenlők" fölött álló „egyenlőbbek" tetszésük szerint értelm ez­
hették, ezért alul sem fogadták el kötelezőnek: ahol csak lehetett,
kijátszották. V alam inek az „ára" sem jelentette a term elési vagy
előállítási költségek haszonnal, adóval m egnövelt összegét (még
kevésbé szolgált a piaci értékesítés mércéjéül). A legjobban az
„ingyen" szó jelentése kuszálódott össze: hiszen az ily m ódon
„biztosított" szolgáltatás (vagy áru) költségét nem fedezhette más,
csak az „állam"; ráadásul gyakran kellett érte „borravalóval", m eg­
vesztegetéssel is fizetni.
A „panem" mellé fölkínált „circensest" — a hatalm as költ­
séggel m űködtetett állami szórakoztatóipar m ellett — a párt által
engedélyezett, viszonylag szabad m űvészeti-m űvelődési élet biz­
tosította, sőt (term észetesen a belső körből, elsősorban LUKÁCS
György iskolájából kinőtt) „ellenzék" tevékenységét is eltűrték.
(Erre az ellenzékre soha nem sújtott le a „proletárdiktatúra vasök­
le" m egsem m isítő könyörtelenséggel, azaz kivégzéssel, a szellemi
m unkához szükséges életfeltételektől megfosztással; ezt az ellen­
zéket zaklatták és korlátozták ugyan, de „csodálatos m ódon" hall­
gatólagosan engedélyezték külföldi tám ogatását, résztvevőinek
külföldi útjait.)
Z ÖTVENHATOS FORRADALOM MÁSIK OKÁT K ádár a nemzeti

A szellemben látta. M ég azt is tudta, hogy szellem et nem lehet

közvetlen erőszakkal m egsem m isíteni. A hallgatólagos „ki­
egyezés" alkujának részévé tette a „nacionalizm us" elítélését. M in­
den lehető eszközzel arra törekedtek, hogy a nem zeti szellem,
nem zeti érdek, nem zeti kötelesség fogalm ait összem ossák a „ve­
szedelm es", „szélsőséges" nacionalizm ussal, am i „ugyebár" Tria­
nonhoz és a m ásodik világháborús pusztuláshoz vezetett. Erre
tanították a tanárokat, ezt sugallták az iskolai tankönyvek, erre
esett a hangsúly az időben egyre szűkebb keretek közé szorított
történelem , irodalom és a m űvészeti órákon. E szándékot szolgálta
a m últ ism eretének elhalványítása és eltorzítása. E nnek részeként
ki kellett iktatni a köztudatból a köz, a közérdek fogalmait; el kellett
fogadtatni, hogy BERZSENYI, Kölcsey, V örösm arty költészete a be­
fogadó által értelm ezhető „szöveg" csupán; el kellett hallgatni
m indazokat a történelm ileg kialakult értékeket, am elyeket a kisebb
közösségek, települések és családok önkéntes kötöttségei hoztak
létre. (A vallás erkölcsi és m etafizikai tanításairól nem győzték
hangsúlyozni, hogy korszerűtlen, elm aradott, kártékony, nem se­
gíti elő a boldogulást, azaz anyagi javak m egszerzését.)
Fölhasználták ehhez -— a hiánygazdaság irigység érzésére
építve — a „fogyasztói társadalom " átalakulásának szám os jelen­
ségét is: a Lukács György eszm éihez közel álló „radikális" gondol-
696 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

kodók hagyom ányt tagadó, polgári „rendet" bom lasztó eszméitől

— a változó körülm ények tényleges feszültségein keresztül — a
m űvészetek világm éretű válságáig, a szórakoztatás töm egigényé­
nek kialakulásáig, az ezt segítő tudom ányos-technikai, m ajd elekt­
ronikai „forradalomig". A fogyasztói társadalom belső feszültsége­
inek levezetését persze jól szolgálja a közérdekbe illeszkedést m eg­
tagadók „eltartása", hiszen közrem űködésükre egyszerűen nincs
szükség, s a „másság", a kábítószer, az önrom bolás, a m unkam eg­
tagadás költségei kisebbek, a „kezelés" m ódja egyszerűbb, m int a
beilleszkedési lehetőségek feltételrendszerének m egterem tése len­
ne. Ráadásul a töm egszórakoztató-ipar óriási nyereségén keresztül
e költségek jelentős része m eg is térül.
Érdekes m ódon nálunk a „könnyűzene forradalm árai" tör­
ték m eg elsőnek a diktatúra m agánéletet uraló hatalm át azzal,
hogy a hosszú haj divatját elfogadtatták. A „Beatles-frizurák" győz­
tek, a rendőrség m egszüntette az erőszakos hajvágásokat — m i­
közben a fiatalság szívébe fogadta azokat az együtteseket, am elyek
— gyakran — a m agyar népzenéből m erített dallam okkal és költői
szövegekkel hódítottak, lázítottak. A hazai szórakoztató-ipar és
lem ezkiadás, a rádió és televízió aránytalanul nagy összegű „tisz­
teletdíjai" azonban ezt a m ozgalm at is beszippantották ellenőrzési
rendszerükbe, m ajd „internacionalizálták", azaz jórészt eltü n tet­
ték a hazai dallam kincset és az értelm es szöveget. További ellent­
m ondás, hogy mégis ebből a hagyom ányból született a nem zet
sorskérdéseinek m egszólaltatásával utoljára m agasra csapó lángot
vető irodalm i-zenei-színpadi siker, az István, a király. Ez zavarba
is hozta a hatalm at, de sikerült az alkotók egy részével elhitetni,
hogy tévútra léptek, olyan „kártékony nacionalizm ust" gerjesztet­
tek, am it nem kívántak, nem láttak előre. Más m űfajban ekkor m ár
hosszú ideje nem jött létre a szélesebb közönség figyelmét m egra­
gadó, fölkavaró m űvészi alkotás. Igaz, m inden eszközzel a „meg­
lepő" alkotókat m agasztalták, m iközben a közérthető m űveket
elhallgatták,

III.

„BÉKÉS RENDSZERVÁLTÁS" KÖVETKEZTÉBEN sem ezekkel a kér­

A désekkel, sem a szavak értelm ével és a valóságos helyzet

tényleges állapotával nem kellett, nem lehetett szem benéz­
ni. N em kellett, hiszen ez ellenkezett volna a „békés átm enet"
feltételeivel. N em lehetett, hiszen a változás korm ánya m ögött
nem állt fegyveres forradalm i erő, s ennek hiányában a korábbi
rendszer erőszakszerveitől (belső karhatalom , rendőrség, katona­
ság) legjobb esetben sem legességet várhatott. Az „állam igazgatás­
ban", a pénzügyi intézm ényekben, a gazdasági életben, a diplom á­
ciában és a közvélem ényform áló „m édiában" dolgozó — az
MSZMP által kiválasztott — „káderek" a szavak többértelm űségé­
hez és ahhoz szoktak, hogy (mint Lukács G yörgy tanította) m indig
 TAXNER-TÓTH ERNŐ: „S A SÍRT, HOL NEMZET... 697

a hatalom (a „proletárdiktatúra") érdekéhez igazodjanak. A m in­

denható párt utasításai szerint, de ham is látszatokkal és az őket
tám ogatók csoportérdekének a „hűséges" véd elmezésével. Cselek­
vési terük rendjét nem m indenkire érvényes törvények, hanem a
szem élyi függőségi viszonyok határozták meg.
BBŐL AZ ALÁRENDELTSÉGBŐL KISZABADULVA eg y felő l n em
fogadták el — és nem is értették — az új korm ány elképze­
léseit a „közről", közérdekről, „jogállamról"; másfelől élni
kívántak szabadságukkal: saját elképzeléseik m egvalósításával, sa­
ját érdekeik érvényesítésével, am ihez a korábban kialakult csopor­
tok szem élyi kapcsolatrendszerében kínálkozott a legnagyobb le­
hetőség. Különösen a KISZ bizonyult ehhez kiváló iskolának: itt
alakult ki a képzettebb, nem zetközi kapcsolatokba is beilleszkedni
képes új kiválasztottak (és érvényesülni akarók) kapcsolatrendsze­
re; itt tanulták m eg a szervezettség hasznosítási gyakorlatát.
A kiválasztottak érdekérvényesítési lehetőségét aN ém eth-
korm ány ügyesen előkészítette. Többek között a vállalati és az
átalakulási törvényeivel rendkívül kedvező körülm ényeket terem ­
tett ahhoz, hogy e vezetőréteg m agához ragadja a korábbi állami
tulajdon hasznosítható részeit. Lehetővé tette, hogy a körükbe
tartozók a gazdasági élet átalakításának zavarosából óriási hasznot
húzzanak. (Lásd: a „spontán privatizáció" „szabadrablását", az
óriási MSZMP-, KISZ-, szakszervezeti- és m ás vagyonok átm enté­
sét, illetve „privatizálását", hatalm as kft-birodalm ak kiépítését stb.)
A fő eszköz az állami tulajdon értékének tetszés szerinti m egálla­
pítása volt. A szocialista tervgazdaság többféle „árat" használt, de
egyiknek sem volt köze a tényleges — világpiaci ■ — értékhez. Ily
m ódon egyszerűen nem lehetett m egállapítani, voltaképpen mi
m ennyibe kerül.
K iszám olhattuk — m ondjuk — egy könyv előállítási árát,
de a világpiacról vásárolt papírét vagy nyom dafestékét, illetve a
gép amortizációs költségét nem tu d h attuk, legföljebb a nyom da
önkényesen m egállapított haszonkulcsát ism erhettük. Ennél a pél­
dánál m aradva a nyom da (vagy a kiadó) épületének az értéke is a
bevalló vagy a „vagyonértékelő" szándékaitól függően jelent m eg
az „üzleti könyvekben", és semmi köze nem volt ahhoz, valójában
m ilyen áron lehetett (szükség esetén) értékesíteni. Piac hiányában
ezeken az árakon történt a hazai árucsere és hitelezés, am inek
eredm ényeként 1990-re elképesztő m értékű belső eladósodás —
akkori m egnevezéssel: „körbetartozás" — alakult ki.
E kusza helyzetben term észetesen csak az igazodott ném i­
leg ki, aki ism erte az érdekszövetségeket, előzm ényeket, alkukat,
kölcsönös előnyöket-hátrányokat. Kívülálló — akár hazai, akár
külföldi — a dolgok áttekintéséhez sehol nem kaphatott m egbíz­
ható — és egyértelm ű — m érlegeket, leltárakat, szám adatokat. A
teljes számviteli rendszert az áttekinthetetlenség célzatával alakí­
tották ki: a párt nem is akarta tudni a valóságot, a tényeket; m ások
elől pedig jobb volt azt elrejteni, eltitkolni. Jellemző, hogy még
698 MAGYAR SZEMLE Í996. 7-8. SZÁM

NÉMETH M iklós, aki p ed ig 1981-től a gazdasági hatalm at tén ylegesen

gyakorló M SZM P KB illetékes osztályán d olgozott (majd vezetőjévé
em elkedett), sem ism erte a külfölddel szem beni adósságállom ány
valód i adatait. (Ebbe csak FEKETE János és köre volt beavatva.)
1990-ben a választók a kom m unistákkal leszám olást köve­
telő SZDSZ ellenében szavaztak az MDF m érsékeltebb elképzelé­
seire. N yilvánvalóan azért, m ert többségük féltette elért életkörül­
m ényeit a fölfordulástól és azt rem élte, az új — szabadon választott
korm ány — tovább javítja azokat. Ehelyett az új korm ány kétség-
beesetten igyekezett úrrá lenni a zűrzavaron, m űködésben tartani
az országot és eközben m egterem teni az évtizedek óta sürgetett
gazdasági változásokhoz szükséges törvényes feltételeket. Kereste
a legalább jóindulatúan semleges vezető állásúak együttm űködé­
sét, azok azonban egyre inkább saját érdekeik érvényesítésével
törődtek.
AJÁT ÉRDEKEIT KERESTE — m agától értetődően — a külföld is,

S egyrészt ideküldött (többnyire m ásod-harm adrangú) „szak­

értőivel", m ásrészt azzal, hogy a szovjet birodalom bomlasz-
tása érdekében (azaz saját hasznára) folyósított külföldi kölcsönök
ügyeiben járatos szakem bereknek (Fekete János, N ém eth Miklós,
M edgyessy Péter, később SURÁNYI György) busásan fizetett bank­
vezetői állásokat adott azért, hogy nélkülözhetetlen kapcsolataik­
kal (is) érjék el az „adósság" visszafizetését. N em azért, m ert
„összesküdtek" ellenünk, hanem m ert m inden felelős vezetőnek
az a kötelessége, hogy a rábízott érdekeket képviselje. A szem élyek
esetében is „csak" erről van szó: hogyan ism erhettek volna más
m agyar szakem bereket, m int akiket a rendszer e feladatokra kivá­
lasztott? (Egyetlen üzletben sem lehet m ást kapni, m int amit...)

IV.

Az A ntall-korm ány — ahogy a m iniszterelnök többször (de nem

elégszer) utalt rá — nem vehette át elődjétől érdem i leltárral a
felelősséget, nem m érhette föl és hozhatta a lakosság tudom ására
azt az árat, amit a N ém eth-korm ány és elődei a viszonylag m agas
életszínvonalért, a többi „szocialista" országéhoz képest szabad
szellem ért fizettettek. Pedig az Antall-korm ány nyakába szakadt
„adósságok" közül alighanem a 22-24 milliárd dolláros külföldi
tartozás a legkisebb tétel. A többiről m ég ennyi ism eretünk sincs.
Amíg hozzáértő közgazdászok pontosabb szám vetést készítenek,
kíséreljük m eg végiggondolni:
— Az em lített „körbetartozás" többszázm illiárdos tényle­
ges vagyoni hiányt jelentett.
— Az ország fölélte ötven év társadalom biztosítási és ny u g ­
díjjárulékait. Ez a sok ezer m illiárdra becsülhető összeg
is hiányzik a nem zeti vagyonból; s közel sem egyenlíti ki
a z , hogy a költségvetés m indezideig folyósította a n y u g ­
 TAXNER-TÓTH ERNŐ: „S /1 SÍRT, HOL NEMZET... 699

díjakat, fedezte az egészségügy költségeit. Úgy, hogy

hiányosságai m iatt európai m élypontra süllyedt az or­
szág egészségi állapota. Ráadásul tényleges terheit az
utolsó húsz-huszonöt évben (az orvosoknak, ápolónők­
nek a kórházi ágyakért fizettetett erkölcstelen és m egalá­
zó borravalórendszerrel) jelentős m értékben a lakosság­
ra hárították át.
— A keresőképes lakosság folyam atos csökkenése (1956
óta) — többek között a gyerm ekvállalás terheinek fölélé­
sére vezethető vissza. H a m egkíséreljük ennek összegét
kiszám ítani és — igen szerényen — egy millió m eg nem
született gyerekre gondolunk, az életszínvonal javításá­
ra a lakosság és az állam ebből a „forrásból" együttesen
közel tízszer annyit fordított, m int am ennyi a külföldi
adósságok összege! — A társadalom páriáiként kezelt
tanárokkal m űködtetett közoktatási rendszer néhány
m egtévesztő eredm énnyel leplezte ugyan az erkölcsi és
hazafias nevelés, a közösségterem tő és alkalm azkodási
képesség kialakításának teljes hiányát, de a „fejlett pol­
gári világ" követelm ényeinek kielégítésére csak óriási
befektetésekkel és hosszabb távon lehet alkalmassá ten ­
ni. (Egyszerre küzd filléres gondokkal és tékozol: gon­
doljunk csak arra, hogy a költségvetés nyolc-tíz évig
fizeti az érettségizők nyelvtanulását szinte m inden ered­
m ény nélkül, s em iatt a fiatalság nyelvtudásának költsé­
geit is a lakosság kénytelen fedezni).
— Ö tven éve nem tartják karban a köz- és lakóépületeket
(sok házon m ég m ásodik világháborús belövések nyo­
m ait is láthatjuk), m űem lékeinkről nem is beszélve. A
lassan elodázhatatlanná váló karbantartási-felújítási fel­
adatok költsége ugyancsak ezerm illiárdos nagyságren­
dű.
— Az újabban épült (főleg „panel") házakat eleve rövid
„élettartam ra" tervezték, silány m inőségben építették.
C supán az em iatt szükséges energia többletköltség
évente százm illiárdos nagyságrendű. (A „szocializmus"
jelképének tekinthetjük azt a siófoki sokem eletes ü d ü lő ­
rom ot, am it a „szakértők" alig n éhány éve építettek —
önm aguknak.)
— Elm aradtak az ipar, a m ezőgazdaság, a közlekedés kar­
bantartásához, korszerűsítéséhez szükséges b eruházá­
sok, am i a m agyar term ékek elavultságának, rossz m inő­
ségének, drágaságának és hiányának alapvető oka.
— A tudom ányos kutatás és egyetem i oktatás fejlesztéséből
„m egtakarított" százm illiárdok következm énye, hogy az
ipar, a m ezőgazdaság, a közlekedés, az építés és a tudó-
700 MAGYAR SZEMLE 2996. 7-8. SZÁM

m ány nem tudja fogadni a hazai fejlesztésű korszerű

m egoldásokat, új találm ányokat, s nem állnak rendelke­
zésre a szellemi erők terén sem kellő tartalékok. (A m á­
sodik világháború előtt a m agyar tudom ány a sűrített
paradicsom tól a villanym ozdonyig világelső term ékek
sorának szellemi fedezetét alkotta, m iközben a hazai
„átlag áru" is világszínvonalú volt.)
A sajtó, a m édia a titokzatos „m agyar pesszim izm us" m érgét táp ­
lálja a köztudatba, hogy változatlanul elfordítsa a figyelmet hazánk
súlyos helyzetének összetevőiről. Az olvasó, néző és hallgató pedig
szívesen hisz ebben, m ert m eg van róla győződve, hogy egy „jó
korm ány" képes lehet álmait, ábrándjait m egvalósítani. Ezt várták
az MSZP „szakértőitől", ezt az SZDSZ „szellemi tőkéjétől", s most
— mivel nincs m ár más — a régi és új ígérgetőktől. Azoktól is, akik
m ár a korábbi korm ányokban (az uralkodó pártban) vállalt vezető
szerepükkel bebizonyították, fogalm uk sincs a m agyar társadalom
gondjainak m egoldási lehetőségeiről.
A MARXIZMUS TERMÉSZETESEN nem csu pán a választópolgárok
Á m gondolkodását torzította el, de azokét is, akik az elm últ
Á A öt-hat évben léptek a politika színterére. Az elm últ fél év­
század élm ényei alapján nehéz is m egérteni, hogy a hatalom nem
a csalhatatlan és m indenható pártvezérek akaratának végrehajtá­
sát jelenti. (A radikális és divatos „posztm odern" filozófiák hata­
lomról szóló fejtegetései is hozzájárulnak e téveszm ékhez.) A pol­
gári társadalom ban a politikus nem kiválasztott lény, hanem m eg­
határozott szerep — fölkészült, alkalmas — vállalója. Ehhez m in­
denekelőtt ism ernie kell a köz gondolkodását, gondjait, igényeit
és — főleg — valóságos viszonyait. Tudnia kell, kik azok a szakem ­
berek, akik a fölm erülő kérdésekben a legjáratosabbak és politikus
világképébe illeszthető irányban látnak m egoldási lehetőségeket.
Egyszerre kell kapcsolatot terem tenie velük és a választópolgárok
többségével. (Politikusnak, m ég ha egy-egy szakterületről lépett is
át a politikába, akkor sem szabad saját elképzeléseire építenie,
akkor is neki kell a szakm a változó álláspontjához alkalm azkod­
nia.) így alakíthat (csak) ki olyan közösen vállalható politikai érv­
rendszert, am ely m eggyőzi az út járhatóságáról és sikeréről a
választókat, s am elyen — korm ányra kerülve — végig is lehet
m enni.

V.

Az A ntall-korm ánynak a történelem nem adhatta m eg azt a lehe­

tőséget, am ire hosszabb távú politika építhető. A m iniszterelnök
— akárm ilyen fölkészült volt szerepére — csak szűk ism eretségi
köréből és bizonytalan értékű ajánlások alapján választhatott m u n ­
katársakat. N agyrészt egy tisztázatlan szándékok m egvalósítására
szövetkező párt (illetve koalíció) rendkívül eltérő gondolkodású,
szerepüket félreértő, de — term észetesen — érvényesülni akaró
 TAXNER-TÓTH ERNŐ: „S -4 SÍRT, HOL NEMZET... 701

tagjai közül. Ilyen körülm ények között az a csodálatos, hogy az

„ország hajóját" haláláig (sőt azután is) korm ányozható állapotban
tartotta, s a köréje töm örülök között kom oly, feladatukhoz fölnőni
képes segítőkre talált.
Ez azonban egyszeri szükséghelyzet volt, M egismétlési kí­
sérlete kudarcra ítélt.
ag yarország m a sokkal inkább a sír szélén áll , m int

M Kölcsey és Vörösm arty korában. Senki nem látja, hogyan

kerülhetjük ezt el, de sokan keresik a m aguk szakm ájá­
ban. Sokan olyanok, akiket nem álmok és ábrándok vezérelnek,
hanem tapasztalatok és tudás. Nincs abban sem m i ellentm ondás,
hogy a legnagyobb m agyar álm odozó írta: „Á brándozás az élet
m egrontója", ugyanis a következő sorban hozzátette: „Mely, kan-
csalul, festett egekbe néz". Kancsalságunk abból következik, amit
a m arxizm us ötven évig tudatunkba sulykolt és am it a „proletár-
diktatúra érdekében" gyakorolt hatalom ránk kényszerített. Ugyan­
ezek a tényezők „festették" a hamis „egeket", fogadtatták el a csalás
és hazugság világát. N em csak azokkal, akik a m egtorlásokban részt
vettek, akik a nemzeti vagyon feléléséért (a gazdaság-, az állam- és
pártvezetésben vállalt szerepükkel) szem élyesen is felelősek, h a­
nem m indenkivel, aki hallgatólagosan tudom ásul vette a rá kiosz­
tott szerepet és ezért részesült a „kádári jólét" előnyeiből.
Elemi kötelességünk, hogy szám ba vegyük adósságainkat,
hiányainkat és egyidejűleg tartalékainkat, létező lehetőségeinket
is — a tudástól a (m ezőgazdaságnak) kedvező időjárásig, a nem zeti
hagyom ányoktól a korszerű világism eretig. A világ nem ellensé­
günk. A világ idegen: azaz szem élyes és nem zeti érdekek m ozgat­
ják. Az érzelm eknek igen fontos szerepe van az em beri kapcsola­
tokban, de a piacon érdekérvényesítések könyörtelen alkuja folyik.
Az a sikeres, aki tisztában van saját kínálatának értékével és bizto­
sítja m agának a hasznosítás legkedvezőbb lehetőségeit. Amiből —
hosszabb távon — a szükségesnél sokkal többet kínálnak, az olcsó,
ami hiányzik, az drága. (Bárki m eggyőződhetett erről a tavaly
nyári m agyar piacokon, ahol a távolról hozott déligyüm ölcs ol­
csóbb volt a hazainál. N yilván nem azért, m ert azt a term észet
„ingyen adja", hanem m ert term elői kiszolgáltatottak vevőiknek.)
A piac és a nem zetközi tőke létezik. De a piac világát és a
tőke m ozgását is em berek m űködtetik, m égpedig szellemi erejük­
kel, ism ereteikkel, tudásukkal, m űveltségükkel. A „globalizáció"
rendszerében hatalm as erők érvényesülnek, de az emberi tényező
(a képzett tehetség) m indig megtalálja a felemelkedés, a kiugrás, a
helytállás — sajátos — lehetőségeit.
702 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

VI.

■ y ^ / ' É T KÉRDÉSRE KELLENE A MAGYAR POLITIKÁNAK VÁLASZOLNIA.

Arra, hogyan látjuk adott körülm ényeink között lehetséges
X .V s z e r e p ü n k e t a világpiacon. És arra, mit kell azért tennünk,
hogy tudásunk, m unkánk eredm ényeit a legkedvezőbben értéke­
síthessük. A legnehezebb a félrevezető marxista gondolkodás h a­
zug világában nevelkedett állam polgár m eggyőzése, hogy sem a
jelen, sem a m últ nem olyan, am ilyennek látszik. E látszat fenntar­
tásához szám talan érdek fűződik s a m egtévesztő „vendéghajakat"
(Vörösmarty) — a kiváló hajszínezők korában— nem könnyű
fölismerni. A látszat azt m utatja például, vannak törvényeink,
v annak ezek betartására hivatott szervezeteink és m űködik az
igazságszolgáltatás gépezete. Az állam polgár azonban a napi hí­
rekből tudja, hogy ezen a téren súlyos bajok vannak: törvényeink
jelentős része végrehajthatatlan, az em lített szervezetek m unkája
akadozik, a fölfedezett jogsértést pedig elképesztően hosszú idő
választja el az ítélet m eghozatalától, ezért e rendszer nem haté­
kony, nem felel m eg céljának. Ráadásul rosszul előkészített törvé­
nyeinket állandóan m ódosítják, a köz (általában nem is tisztázott)
érdeke újra és újra háttérbe szorul a m indenható csoportérdekek
m ögött. E folyam at pedig a fölgyorsult „visszarendeződéssel" to­
vább erősödik.
Az ötven év talán legnagyobb gonddal fölépített díszlete a
m űvelődési és tudom ányos intézm ényrendszer volt. így akarták a
társadalm i tu d at „szocialista szellemű" átform álását elérni (ahogy
ezt hangsúlyozták is), s e szándék egyáltalában nem volt hatástalan
(a „virulens" téveszm ék jelentős része innen ered). De az em ber
szabad akarata erősebbnek bizonyult. Átlépett a „kötelező iroda­
lom" szűk körén, akarva-akaratlanul m induntalan szem besült a
„szocialista eszme" ellentm ondásaival. Lukács m aga sem tartotta
be a „burzsoá áltudom ányt" a „proletárdiktatúra érdekében" elíté­
lő álláspontját, tanítványai pedig m essze kalandoztak az elítélt
„polgári" filozófia nehezen ellenőrizhető világába. N oha e kalan­
dok sokunk szám ára nem követhetők, m ert úgy látjuk, a világ téves
értelm ezésével a közérdeket károsan befolyásolják, el kell ism er­
n ü n k szám talan kapcsolódási pontjukat „a burzsoá társadalm ak"
gondolatvilágával.
A tudom ányos kutatás m ár a hetvenes években m egkezdte
a dogm atikus m arxizm us szakm ai m egkérdőjelezését. Utólag le­
pődünk m eg igazán, hogy a saját területünkön (például az iroda­
lom ban) m ilyen korán teret nyertek a m arxista felfogással
összegyeztethetetlen „m odern" eszmék. (ABÁDI N agy Zoltán M ai
amerikai regénykalauzát olvasva döbbentem rá, m ilyen nagy szá­
m ú — Lukács szerint — „dekadens" regény m agyar kiadásában
m űködtem annak idején közre — m ondhatni: észrevétlenül.) Az
élő- és term észettudom ányok világában pedig a marxista eszm ei­
ség — a dolog term észetéből adódóan — csak olyan m értékben
 TAXNER-TOTH ERNŐ: „S A SÍRT, HOL NEMZET..." 703

m űködhetett, hogy a pártérdekeket szolgáló m egnyilatkozások

segítették, az azzal ellentétesek (beleértve a ki sem m ondottakat)
gátolták a szakm ai érvényesülést.
Ily m ódon a m űvelődési és tudom ányos in tézm ényrend­
szer igen jelentős szellemi értékek kibontakozását tette lehetővé és
halm ozta föl. A nnak ellenére, hogy m aga a rendszer „szocialista
szellem ben" m űködött. Azaz a teljesítm ény helyett itt is a szem é­
lyes függőségi viszonyok határozták m eg az érvényesülési lehető­
ségeket. A „proletáriátus érdeke" (Lukács) nyilván azt kívánta,
hogy az ebben a „nem termelő" (azaz haszontalan) „szférában"
alkalm azottak ne részesüljenek a „dolgozóknál" nagyobb anyagi
és erkölcsi elism erésben. Ez a keresztény és íe\vi\ágosodottfölem el­
kedési szándékkal éppen ellentétes lefelé m utató szem lélet vezetett
a rendkívül alacsony fizetésekhez a m űvelődési, a tudom ányos (és
az egészségügyi) intézm ényekben. Azaz éppen ott, ahol a legna­
gyobb szükség van rá, ott tették értelm etlenné az önképzést, kény­
szerré a „mellékes" jövedelem szerzést. (Akár a hivatás rovására
végzett pénzkereső tevékenységgel, akár a m egvesztegethetőség­
gel.) Aki tehette, igyekezett kilépni e rendszerből (ha nem tudta a
m aga javára hasznosítani). K ádárnak pedig egyaránt szüksége volt
nem zetközileg elismert tudósokra, m űvészekre, „ellenzékiekre" és
hazai „csillagokra", töm egszórakoztatókra, „díszletkészítőkre"; a
párt által m eghatározott kereteket át nem lépő vezetőkre. Kiválasz­
tásuk jogát a hatalom m agának tartotta fenn, de önkényét korlá­
tozta, hogy a sikeres szerepléshez tehetségre, képzettségre, telje­
sítm ényekre is szükség volt.
ZEK A Z E L L E N T M O N D Á S O K to r z íto ttá k el a m ű v e lő d é s i és
tudom ányos intézm ényrendszert is. A hatékonyság igénye
m in d en ü tt abba ütközik, hogy a belénk idegződött védeke­
zési reflex a helyzet fenntartása m ellett sorakoztat föl érveket,
mivel ahhoz szoktunk, hogy a változás csak rosszat hozhat. Jogos
követelm ény tehát az egyénnek is kedvező közérdek világosabb
m eghatározása, am ihez azonban nem rendelkezünk kellő ism eret­
tel. Annyi bizonyos, M agyarország nem m aradhat a világban vég­
bem enő szellemi és gazdasági folyam atokon kívül, noha azokat
érdem ben nem befolyásolhatja. Úgy kell alkalm azkodnunk, hogy
közben nagyon határozottan érvényesítjük érdekeinket. M árm int,
nem a tárgyalásokon részt vevők szem élyes érdekét (m int eddig),
hanem a közét, a m agyarságét. O lyan körülm ényekhez szoktunk,
ahol az em ber figyelme arra összpontosul, m it kap ő és mit kap a
másik. Ebben a görcsös állapotban elsikkad a teljesítm ény közér­
dekűsége.
A képlet látszólag rendkívül egyszerű: a válságból kilába­
lásunkhoz vagy pénz kell vagy szellemi tőke. Bonyolult azáltal
lesz, hogy a szellemi tőke nem Isten velünk született adom ánya,
hanem egy hosszú és drága értékképző folyam at eredm énye. Ele­
mi közérdek tehát, hogy az ország együttes teljesítm énye jól érté­
kesíthető legyen, olyasm it adhassunk a világnak, amiből hiány
704 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

van. Ez csak szellemi teljesítm énnyel lehetséges, ezért a legfonto­

sabb beruházásunk az oktatás, a m űvelődés, a tudom ány intéz­
m ényrendszerének korszerűsítése kell legyen. Jól fizetett, kiemelke­
dő képzettségű tanárokkal, kutatókkal; a világban hiányzó ismeretek
(alapműveltség, nemzeti hagyományok) gondos fölépítésével, köte­
lességtudattal, a közérdek és rend tiszteletével.
Ismernünk kell a halálos betegséget, tudnunk kell, hogyan
kerülhetjük el a sírt. Ehhez ism ernünk kell történelm ünket, benne
a m últ irodalm át. T udnunk kell, mit jelentenek MADÁCH különö­
sen időszerű sorai: „Enyésszen az egyén, ha él a köz, / mely egyesek­
ből nagy egészt csinál." E gondolat fölfoghatatlanul idegen a Lu­
kács György szellem ében nevelteknek, és a jelek (ellenzéki oldalon
is) arra vallanak, hogy ANTALL József volt az utolsó politikus, ki
m ég értette üzenetét.
T a x n e r -TÓTH E r n ő

H O N FO G LA LÁ SK O R IH A JF O N A TK O R O N G
 A HONFOGLALÁSTÓL
A Z INTEGRÁCIÓIG

Azok emlékére, akiknek csontja elvegyült a porba, s akiknek

kardját — vagy ekevasát — megette a rozsda.
I IZ E N E G YÉ V S Z Á Z A D O S kárpát-m edencei, sőt azt m egelőző

T történelm ünk is egyetlen szóban foglalható össze: létharc.

Igaz, hogy a világ legtöbb népe szintén sokat küzdött fönn­
m aradásáért, boldogulásáért, de keveset fenyegetett oly gyakran
az eltűnés, a m egsem m isülés, m int a m agyart. N em a rom antika
diktálta V Ö R Ö S M A R T Y N A K a nem zethalál vízióját, nem saját boron-
gós kedélye íratta m eg K Ö L C S E Y V E L „a m agyar nép zivataros szá-
zadai"-t fölidéző H ym nus-t — m indketten egy egész nem zet törté­
nelm i em lékezetét rögzítették, annyira szívhez szólóan, hogy aki
m agyar, az nem tudja m egrendülés nélkül, el nem szoruló torokkal
m ondani, énekelni a klasszikus sorokat. „M últ nélkül nincs jövő,"
szólt A N T A L L József búcsúüzenete 1993. augusztus 20-án, Szent
István lovasszobra alatt. M últunkat ugyan nem vehetik el tőlünk,
de mi eldobhatjuk, s engedve a ham is tanításoknak, sokan hajla­
nak is erre. Pedig ha a m agyarok mai nem zedéke jobban ism erné
saját történelm ét, akkor nem csak elődei teljesítm ényét becsülné
többre, nem csak saját helyzetét értené m eg jobban, de jobb esé­
lyekkel bocsátkozna bele a létharc m ai és közvetlenül előttünk álló
formáiba. M ert rem ényt ad h at további feladatainkhoz a tudat,
hogy a m agyar történelem ugyan valóban tragédiák sorozata, de
egyben csoda is, m ásként fogalmazva: az isteni Gondviselés kegyé­
nek és bizonysága, hogy „annyi balszerencse közt, oly sok viszály
u tán [...] él nem zet e hazán."
Idén, m árcius 15-én, egyszerre em lékezett a Honfoglalásra,
az 1848-as forradalom ra és 1956 közelgő negyvenedik évforduló­
jára az amerikai m agyarság egyik bástyája, a keleti partvidék egy­
kori m agyar szigeteinek talán leginkább m egm aradt töredéke kö­
rében m űködő M agyar Ö regdiák Szövetség — a Bessenyei György
Kör. Régi vezetőjük, m otorjuk, NAGY Károly arra kért meg, hogy
egy ün n ep i előadás keretében négy tém áról, tizenegy évszázados
u tu n k négy kérdéséről beszéljek m int történész és m int politikus:
nemzet, állam, függetlenség és integráció.
706 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

NÉGY FOGALOM történelm ünk 21. századig elvezető ívének

valóban négy oszlopa. A három első szó — nem zet, állam,
függetlenség — századok óta visszhangzik a m agyar lelkek­
ben, kifejezi alapvető értékeinket és céljainkat, a negyedik egy friss
ráadás, m ég kissé idegenül is hangzik, de ha sorsunk nem fordul
ism ét balra, akkor az integráció, az európai egységfolyam at kere­
tében m eg tu d ju k őrizni és ki tudjuk teljesíteni m indhárm at — és
ezzel a létért folytatott harcot m eg tudjuk nyerni. De ezt a harcot
el is lehet veszíteni.
A m agyar történelm et m indig a világtörténelem be, kivált
pedig K özép-Európa sajátos sorsába beágyazva kell szemlélni. Ezt
szem előtt tartva vizsgáltam Amerikától Afrikáig más népek szép
és nehéz időszakokban ugyancsak gazdag históriáját, így m erem
állítani, hogy kevés nem zetnek van olyan változatos és fájdalm a­
san tragikus m últja, m int a m agyarnak. N em egyszerűen a sok
háború, a vitathatatlan hősiesség ellenére bekövetkezett vereségek
alapján m ondom ezt, hanem A R I S Z T O T E L É S Z nyom án, akinek m eg­
állapítása szerint a tragédia hősének végzetét nem bűnei vagy
gonoszsága okozza, hanem ítéleteinek, helyzetm egítéléseinek té-
vessége. Ki is kell m ondanunk, hogy történelm ünkön nem csak a
balsors húzódik végig, de az önm agunk által elkövetett, utólagos
bölcsességgel elkerülhetőnek látszó hibák, am iket W E S S E L É N Y I éles
szem e — elfeledett könyvében — balítéleteknek nevezett. E kettő
együttesen okozta történelm ünk szám os katasztrófáját.
A balítélet azonban nem tévesztendő össze a bűnnel. N oha
ötven évvel ezelőtt elkezdték sulykolni, hogy ez egy bűnös nem ­
zet, valójában ha van is történelm ünkben restellni való bőven, ha
voltak is bűnös honfitársaink, egészében véve m a mégis elégedett­
séggel, sőt büszkeséggel tekinthetünk vissza arra a tizenegy évszá­
zadra, amit a K árpát-m edencében leéltünk.
T örténelm ünk drám aiságát m ég fokozza, hogy legnagyobb
nem zeti katasztrófáinkat gyakran nagy sikerek, eredm ények
előzték meg. Csak a legkézenfekvőbb példák: M ohács előtt volt
M Á T Y Á S , Erdély 1651 utáni földúlását és m agyar lakossága jelentős
részének elpusztítását m egelőzte B E T H L E N alatti „aranykora," Vi­
lágost a tavaszi hadjárat. Trianont m egelőzően az osztrák-m agyar
közös vám területen olyan gazdasági és kulturális föllendülést ho­
zott a kibontakozó kapitalizm us és A külföldi tőkebeáram lás, hogy
vérm esebb toliforgatóink és politikusaink m ár M agyar-O sztrák
M onarchiáról és abban harm inc millió m agyarról álm odoztak. A
m agyar holocaust, a m egvadított csőcselék rém uralm a és az ország
rom halm azzá válását előidéző ném et m egszállás előtt visszanyer­
tü k elvesztett területeink egyharm adát, és a nácizm us uralta
Európa kellős közepén közel egymillió üldözöttnek nyújtott m e­
nedékkel bizonyítottuk hűségünket hum anista és türelm es hagyo­
m ányainkhoz. Az 1947-es kom m unista hatalom átvételt sikeres
gazdasági stabilizáció és biztatóan haladó újjáépítés előzte meg.
Végül, 1956. novem ber 4-e, a fekete vasárnap is úgy szakadt ránk,
 IESZENSZKY GÉZA: A HONFOGLALÁSTÓL /ÍZ INTEGRÁCIÓIG 707

hogy a nem zet m ár azt hitte, újjászületett a szabad, dem okratikus

M agyarország. Ez volt az utolsó katasztrófánk, am it siker előzött
meg? Az 1989-90-es rendszerváltozás végre révbe viszi nem zetünk
hajóját, vagy az ígéretes kezdet után ism ét tragédia fenyeget?
A katasztrófák szerencsére sosem voltak jóvátehetetlenek,
a m agyar nép erejéből eddig m indig futotta az újrakezdésre, az új
rem ényből táplálkozó új kezdem ényezésekre. A tatárjárás u tán
volt m ásodik honalapítás, a török pusztításai után pár évtized alatt
benépesültek az elnéptelenedett vidékek, az 1849 utáni önkény-
uralom bukása után a kiegyezés helyreállította 1848 törvényeit és
a szabadságharc vezetőit visszahelyezte jogaikba, ezt követően
pedig rövid idő alatt kiépült m inden fontos nem zeti intézm ényünk
és fővárosunk. M ég a két világháború hatalm as területi-, gazdasá­
gi- és népességveszteségei után is senki által sem rem élt gyorsaság­
gal állt talpra az ország — am íg a szovjet kom m unizm us le nem
igázta.
'D É N M I N D E N M A G Y A R N A K illő lenne egy kicsit m agába szállnia

/ és elgondolkodni azon, hogy mit jelent szám ára m agyarsága,

m ennyiben gazdagította szem élyiségét, életét szárm azása, mit
kapott anyanyelvétől és az arra épülő kultúrától, szükségesnek
látja-e, hogy ez a nem zet fennm aradjon, a jelenleginél boldogab­
ban éljen — és nem utolsó sorban, hogy ezt kész-e szem élyesen is
elősegíteni. Ü nnepeink és évfordulóink, az ezekkel kapcsolatos
rendezvények és program ok m egannyi jó alkalm at kínálnak erre
a szám vetésre.

T örténelm ünket végigkíséri a három alapvető intézm ényért foly­

tatott küzdelem .
Nemzet. „Nyelvében él a nem zet," tudjuk, s törökös ele­
m ekkel gazdagított finnugor nyelvünkdeljesen, genetikai állom á­
n y u n k jórészt, zenénk, m itológiánk részlegesen túlélte a latin,
germ án és szláv környezetet, behatást, vérkeveredést, s úgy gaz­
dagodott általuk, hogy szerkezeti és szemléleti jellegzetességeit
m eg tudta őrizni. A nálunk jóval hatalm asabb, rokon kultúrájú
népek, a hunok, avarok, kunok, besenyők m ind eltűntek, a bolgá­
rok elszlávosodtak, csak mi alkalm azkodtunk úgy, hogy m ásokat
is gazdagítva, új m inőséget terem tve m egm aradtunk. Ez a m egm a­
radás a kritikus helyzetekben hozo tt jó döntéseknek volt
köszönhető: m ég a honfoglalás előtt a besenyőktől elszenvedett
súlyos vereség u tán eleink a revans helyett a továbbvándorlást,
m ondhatjuk, a m enekülést választották. így találtak rá a Kárpátok
karéja által körbefont m edencére, erre az ideális term észeti és
politikai egységre, ahol az időjárási szélsőségektől és a külső hódí­
tóktól viszonylag védve, a term ékeny föld és bőséges, tiszta víz, az
ásványokban gazdag hegyek az itt letelepedettek m unkájával p á ­
rosulva egy virágzó, gazdag állam létrehozását tették lehetővé.
ÁRPÁD népe ham ar kiism erte m agát E urópában, ez volt a kalando­
zások igazi haszna, s am i döntő volt: tanult a vereségekből. GÉZA
708 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

fejedelem és ISTVÁN döntő fordulatot hajtott végre az akkori kül­

politikában, ennek köszönhető, hogy M agyarország rövid idő alatt
E urópa egyik legtekintélyesebb királyságává vált.
A m agyar nem zet kialakulásában két további tényezőt kell
kiemelni: m ár a honfoglalást m egelőzően „befogadó nem zet" vol­
tunk, így csatlakoztak hozzánk a kabarok, m ajd besenyő csopor­
tok, István és utódai alatt pedig m egindult a mai kifejezéssel „fejlett
nyugati technológiát" hozó ném etek és olaszok beáram lása, m i­
közben a K árpát-m edence gyér szláv népességének többsége is
beolvadt a m agyarságba. Aki azonban akarta, az m egőrizhette saját
nyelvét, szokásait, sőt előjogokat és autonóm iát kapott; ez nem ­
csak az erdélyi szászok és a felvidéki cipszerek esetében történt
m eg, de a m ai szlovákok őseit sem akarta senki m egfosztani saját
dialektusaiktól. Ezeréves befogadó politikánkat fejezi ki ADY verse:
„Kitárul afelé karom , / Kit m agyarrá tett értelem , / Parancs, sors,
szándék, alkalom." Ezért az is fenntartás nélkül azonosulhat a
m agyarsággal, akinek bizonyíthatóan egyetlen őse sem lehetett a
honfoglalók között.
E A B E F O G A D O T T A K S O K A S Á G Á N Á L is fontosabb tényező volt

D a nem zet társadalm i kiterjesztése. M agyarországon sosem

volt m erev kasztrendszer, s az előjogokkal rendelkezők
körébe nem volt nehéz bekerülni — ahogy nem ességünk m agas
aránya is bizonyítja. A hosszú időn át a nem zet gerincét alkotó
birtokos köznem esség m ellett a „hétszilvafás" kisnem esek, az ar-
málissal kifizetett katonák, a szabad székelyek és a szabad királyi
városok ö n tudatos polgársága, de a török hódítókkal a kereszt
jegyében kaszával szem beszálló jobbágyok is a nem zet társadalm i
alapjának szélességét és állandó bővülését jelezték. Ezt teljesítette
ki a reform korban a K O S S U T H által m eghirdetett érdekegyesítés, a
jobbágyság felszabadítása, m ajd EÖTVÖS 1868-as — Európában
élenjáró — közoktatási törvénye. A parasztság és a m unkásság
társadalm i és kulturális fölem eléséért oly sok neves és névtelen
tanító, tisztviselő és politikus által végzett szívós m unka terem tette
m eg végül a m odern, polgári nem zetet. Az 1867 utáni „vadkapita­
lizmus" kapzsisága és önzése lassította és zavarta ezt a folyam atot,
és a világháborút követő forradalm ak és az ország földarabolása is
csak m egakasztotta, de nem állította azt le. A polgárivá alakuló
nem zetre a kom m unista diktatúra m ért azután akkora csapást,
hogy abba belerokkant, de hat évvel ezelőtt nagyon erős volt
sokunkban a rem ény, hogy a nem zet és a nép egyesítésének folya­
m atát, négy évtized kényszerszünete után, jó esélyekkel k ezdhet­
jük el újra.

Állam . E nnek m egalapítását Szent Istvánhoz szokás kapcsolni,

joggal, de volt mire építenie, hiszen a nem zetségi és törzsi
szerveződéseket, a sztyeppékról („a férfiasság szülőhazájából")
hozott és az itt talált avar és szláv hagyom ányokat építette be a
legkorszerűbb nyugati szervezeti form ákba. Az elem ek szerencsés
 IESZENSZKY GÉZA: A HONFOGLALÁSTÓL AZ INTEGRÁCIÓIG 709

kezű összeillesztéséből létrejött ötvözet századokon át jól m űködő

állam szervezetnek bizonyult, és ez tette lehetővé az állam külső
létfeltételének, a függetlenségnek a m egőrzését. A középkori m a­
gyar állam stratégiailag is kritikus helyen volt, nem csak kereske­
delm i útvonalak találkozásánál, de a hadak útján, hódítók útjában
is. Az állandó fenyegetettség ellenére, jó diplom áciával, m indig a
kisebb veszélyt jelentő erőkkel szövetkezve ötszáz éven át sikerrel
őriztük m eg függetlenségünket. M ohács, m ajd az ország három
részre szakadása u tán is m inden felelős politikai erő küzdött az
államiság jogi kereteinek m egőrzéséért, és nyugaton a H absburg,
Erdélyben pedig a török fennhatóság ellenére sikerült elkerülni a
birodalm akba történő formális beolvasztást. Ez a H A B S B U R G O K K A L
együttm űködő („labanc") főurak, illetve az olyan „török-pártiak,"
m int Bethlen, vagy akár A P A F F Y közös érdem e volt, de am ikor esély
kínálkozott a függetlenség helyreállítására, a politikai elit döntő
többsége fölsorakozott B O C S K A Y , Bethlen, m ajd R Á K Ó C Z I Ferenc
mögé. Legígéretesebb és leghosszabb szabadságharcunk azért is
bír különleges jelentőséggel, m ert a „cum Deo pro patria et liberta­
te" jelm ondat — és a harcolók összetétele — azt is jelezte, hogy a
küzdelem a soknem zetiségűvé vált, de „hungarus" tu d atú ország
és nem pusztán az „etnikai alapú," azaz kizárólag a m agyar ajkú-
akból álló nem zet szabadságáért folyt. Az óriási vérveszteségek
nyom án, a 17. és 18. században m ég volt esélye annak, hogy a
függetlenség vágya egyesíti H ungária különféle nyelvű lakóit,
ahogy ez, m ondjuk, a brit szigeteken vagy Franciaországban tör­
tént. A m agyarság szám ára, am ely nem követte az alkalm azkodó,
sőt a ném et, illetve a török, m ajd az orosz hódítók mellé álló népek
példáját, a sok nyelv de egy független nem zet-koncepció jelentette
az esélyt a történelm i ország m egőrzésére. A m agyar népi állo­
m ány nagysága ugyan m egsínylette a behódolásnak ellenálló m a­
gatartást, de kultúránk ennek köszönheti folyam atosságát és ren d ­
kívüli gazdagságát.
REFORMKOR ÉS 1848 az államot jogi kereteiben és intézm ényei­

A ben próbálta ismét a kor élvonalába helyezni, a nem zetet

pedig a társadalm i reform, a jogegyenlőség és a jobbágyfel­
szabadítás révén terjesztette ki a hon valam ennyi polgárára. A
nagy, nem zeti liberális nem zedék célja, rem énye az volt, hogy az
új, kiterjesztett m agyar nem zetbe m indenki — a nem es és a polgár
m ellett a jobbágy, a m agyar m ellett a ném et, a zsidó és a szláv, a
rom án — öröm m el és önként fog belépni és tagjának fogja m agát
érezni. A függetlenséget nem dogm atikusan értelm ezték, nem a
H absburg-dinasztiával és an n ak örökös tartom ányaival történő
teljes szakítást kívánták, hanem azt, hogy az idegen érdek ne
nyom hassa el a nem zetit. Az első, népből választott országgyűlés
nem kereste, de vállalta a harcot is m indezért. Bár az esély nem volt
nagyon kedvező, rem ényt adott, hogy a m agyarság vezetői az
erőviszonyokat és a nem zetközi reakciókat józanul m érlegelő, rea­
lista politikusok voltak: nem törekedtek maximális győzelemre. Az
710 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

1848 tavaszán lezajlott „rendszerváltozást" egy évvel követő Füg­

getlenségi N yilatkozatot — m int az 1956-os sem legességit —
döntően a kétségbeesés, a fenyegető veszély szülte: utolsó esély­
ként folyam odtunk e m egoldáshoz. A vereséggel együtt legna­
gyobb nem zeti élm ényünk lett ez a másfél év, bizonyos, hogy amíg
élni fognak m agyarul beszélő és érző em berek, őszintén és büszkén
fogják ünnepelni 1848/49 tetteit, hőseit — és rem élhetőleg figye­
lem be fogják venni tanulságait is.
1867-ben a levert szabadságharc győzött és ha az öröm öt
ham arosan akkor is kiábrándulás, csalódás követte, m a m ár jól
látható, hogy az államiság helyreállítása és a szabadon m űködő
gazdaság kiépítése alig harm inc esztendő, egy em beröltő alatt
m ilyen hatalm as eredm ényeket hozott. Ezeket látványosan és
m eggyőzően m utatták be a m illennium hoz kapcsolódó építkezé­
sek, program ok és az ezredévi kiállítás. M indez nem görögtűz és
Patyom kin-falu volt, ahogy a kom m unista történet- és újságírás ezt
beállítani próbálta, hanem az egész országot m egm ozdító és újabb
teljesítm ényekre serkentő m ozgalom. H asonló szerepe lehetett
volna az 1100. évfordulóhoz kapcsolt Világkiállításnak. Sokak szá­
m ára soha el nem m úló fájdalom, hogy a kishitűség, esetleg sanda
politikai szám ítás a tervet m eghiúsította, hogy ez a nem zet m oz­
gósítására és az ország gazdagítására, szebbé tételére alkalmas
vállalkozás nem valósult meg. Ahogy az várható is volt, a szerény
m egem lékezések és program ok igazolják, hogy a Világkiállítás
alternatívája nem a „realistább és takarékosabb" m egem lékezés,
h anem a sem m i, a nihil lett.
REDMÉNYEIVEL EGYÜTT A DUALIZMUS, a M onarchia korának

£ azonban nagy hiányossága volt, hogy nem , vagy csak töre­

dékesen hajtotta végre 1848 egyik alapvető program ját, a
társadalom fölemelését, a polgárosodás széleskörű megvalósítását.
A polgári-értelm iségi rétegek szám ára a rendszer biztonságot és
jólétet hozott, de ez nem terjedt ki a parasztság és m ég kevésbé a
m ezőgazdasági m unkásság, a cselédség töm egeire, az ipari m u n ­
kásság m egszervezését és lelkének m egnyerését pedig az ország
vezetői átengedték a szocialista utópia — egyénileg tiszteletrem él­
tó és jelentős szellemi és gazdasági eredm ényeket kiharcoló —
hirdetőinek. Ezért a nem zet szervezettsége és szolidaritása nem
érte el nyugati szom szédaink szintjét, így a nem zeti kohézió nem
volt elég erős. Ezért következhetett be olyan hirtelenül és váratla­
nul az összeom lás 1918 végén, ezért nem tu dott a nem zet felülke­
rekedni a kim erültségből fakadó defetizm uson és ezért vált a cso­
davárás, az illúziók politikájának áldozatává — e században nem
utoljára. A m agyarság négy évi hősies háborúzás u tán ellenállás
nélkül nézte végig a történelm i ország három negyedének katonai
m egszállását és színm agyar területek bekebelezését.
1919-ben tehát úgy teljesedett ki a nem zet függetlensége,
hogy nem volt benne köszönet. Ez is jelzi, hogy nem a külsőségek
a fontosak, hanem a nemzet érdekérvényesítési képessége. Ez egy jó
 JESZENSZKY GÉZA: A HONFOGLALÁSTÓL AZ INTEGRÁCIÓIG 711

szövetség révén jobban m egvalósulhat, m int — a két világháború

közötti form álisan m akulátlan — függetlenség közepette. Az önál­
ló m agyar érdekek m egfelelően érvényesülhettek volna a m eg
nem valósult szép álom ban, egy du n ai konföderációban, ténylege­
sen érvényesültek az osztrák-m agyar dualizm us keretei között
(mert én a tragikus világháborús részvételt elsősorban földrajzi
helyzetünk és a világpolitikai kényszerpálya, nem pedig az osztrák
kapcsolat szám lájára írom), a jelenlegi körülm ények között pedig
— rem ényeink és h itü n k szerint — a közeli jövőben m egvalósítha­
tó Európai Uniós és N A TO-tagságban lesznek biztosíthatók a leg­
jobban.
li. VILÁGHÁBORÚ történelm ünk újabb, Trianonból fakadó

A tragédiája volt és ezen belül 1944-45 volt a legfeketébb

esztendő: m egszűnt a függetlenség, sőt veszélybe került a
nem zet léte is. Talán ma sem sokan tudják, hogy győzelm e esetén
HITLER a D un án tú lt be akarta kebelezni birodalm ába, s fölm erült
benne az ötlet, hogy a m agyarokat ki kellene telepíteni az Ural
térségébe, de állítólag SZTÁLIN is m ondott olyat, hogy a m agyar
kérdés csak vagonkérdés. Ezt BENES csehszlovák elnök nem csak
így gondolta, de részlegesen m eg is valósította; 1945 és 1947 között,
m integy százezer m agyar erőszakos kitelepítésével. Az „etnikai
tisztogatás" m ég szörnyűbb válfajára került sor 1944 telén a Vajda­
ságban, ahol TITO szabadjára engedett partizánjai körülbelül negy­
venezer vétlen és védtelen m agyart gyilkoltak meg. M ég ezt
m egelőzően vette kezdetét a nyelvében és érzésben teljesen m a­
gyarrá vált, zsidó szárm azású nem zettársaink szörnyű, félmillió
áldozatot követelő tragédiája. 1944. m árcius 19-e, a ném et m egszál­
lás után, a magyar állam függetlenségének, szuverenitásának meg­
szűnésével olyan bűnök földjévé vált az ország, amelyek teljesen
ellentétesek türelmes és befogadó, humanista hagyományainkkal. A
háborús részvétel, a doni katasztrófa, az ország hadszíntérré válása
és a hadifogság szintén több százezer fővel csökkentette a m agyar­
ság összlétszám át. „M ennyi a sok sírkereszt?" tette föl tíz éve FÜR
Lajos a kérdést, s a válasz, amiről négy évtizeden át nem beszél­
hettünk, m egdöbbentő: a m agyarság a II. világháború idején össz-
létszám ának közel tíz százalékát elveszítette — hasonló tragédia
kevés népet ért. Annál szebb volt az a rövid, de oly ígéretes föltá­
m adás, am inek 1947-ben véget vetett az erőszakos kom m unista
hatalom átvétel. 43 éven át ism ét hódoltság szakadt ránk, s ezalatt
a függetlenség elvesztése m ellett úgy m eg is alázták ezt a nem zetet,
m int történelm ében m ég soha. M indez érthetővé teszi 1956-os
forradalm unk drám aiságát és páratlan nem zeti egységét.
A negyven évvel ezelőtt lezajlott forradalom esem ényeit,
céljait m ost nem kell fölidéznem . De egy új világtörténelm i kor­
szakba, az integráció korába lépve érdem es belegondolni, hogy
1956-ban az állam, a nem zet és a függetlenség jogi, politikai és
szellemi újjáterem tésének program ja, a hárm as cél m ellett m egje­
lent a közép-európai szolidaritás, és ezen túllépve az európai in­
722 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

tegráció gondolata is. M agyarország népe az októberi tavaszban

arra az útra szeretett volna lépni, amely m ég Európa nyugati
felében is alig volt tíz éves. A nem zetek közötti m egbékélés és az
európai egység olyan program volt, amivel akkor M agyarországon
az em berek döntő többsége m eggyőződéssel azonosította magát.
Ezért is volt olyan fájdalm as a csalódás, hogy a világ nem m utatott
nagyobb határozottságot a forradalom sorsát eldöntő napokban.
Más, szerencsésebb nyugati lépések esetén győzhetett volna a
m agyar forradalom ? Sok dokum entum és tanulm ány alapján állí­
tom, hogy igen, de ne keressen senki bűnbakot, nem történt cser-
benhagyás, csak a képzelőerő nélküli N yugat óvatoskodott, félt,
békített. Am erika politikája, az újraválasztásáért küzdő EISEN­
HOWER akkori elnök nyilatkozatai egy jóhiszem ű, békét és együtt­
m űködést akaró Szovjetunió szám ára tisztességes, m indenki szá­
m ára előnyös m egoldást kínáltak, de az orosz „kem ényvonalasok,"
Kína és a kelet-európai kom m unista vezetők saját jövőjüket féltő
biztatásától is sarkalva, m ásodszor is a beavatkozás m ellett dö n tö t­
tek, és ezzel 33 évre m eghosszabbították a világkom m unizm us
generációkat tönkretevő uralm át. M egint a siker pillanatában érte
a m agyarságot a katasztrófa, de m ost nem önhibájából. így is 1956,
m int 1848/49, közös nem zeti élm ényt jelentett, annál is inkább,
mivel nem tartott elég ideig ahhoz, hogy a belső ellentétek igazán
kiütközzenek, az eltérő jövőképek összeütközzenek. De a m agyar­
ságot az elm últ években ért rágalm ak fényében ism ét rá kell m u­
tatni, hogy a kom m unisták által fasisztának, „bűnös nép"-nek
nevezett m agyarság soraiban 1956-ban nem jelentkezett a
szélsőjobb, sőt m ég a „horthyzm us" sem, m ert történelm i tapasz­
talataira em lékezve a nem zet az em bertelenséget és a túlhaladottat
egyaránt elutasította. U gyanakkor m áig érvényes tanulságként
érdem es fölidézni, hogy akkor alakult ki az a közös nevező, am iben
a reform párti „nem zeti kom m unisták," m int NAGY Imre és köre, a
polgári, liberális-konzervatív centrum és a radikális antikom m u-
nisták egyet tu d tak érteni: a dem okratikus, független, piacgazda­
ságra és társadalm i szolidaritásra épülő M agyarország eszméje. Ez
az egyetértés született újjá 1989-ben a „nem zeti kerekasztal" tár­
gyalásokon és ez vált a békés rendszerváltozás alapjává.
1990-ben és azt követően a m agyar politika elsőszám ú célja
lett az, am i 1956-ban m ég csak csíraként létezett: az euro-atlanti
integráció, m int a m agyarság egyetlen útja. 1947-ben nem kapcso­
lód h attu n k be a M arshall-tervbe, 1949-ben nem léphettünk be a
nem zeti függetlenséget a külső agressziótól védő NATO-ba, 1957-
ben nem írhattuk alá az európai gazdasági integrációt m egalapozó,
a Közös Piacot m egterem tő Római Szerződést — m ert kinyilvání­
tott akaratunk ellenére szovjet uralom alá voltunk kényszerítve.
1990-re az európai integráció gondolata elm élyült és intézm ényei
m egerősödtek. A parlam entbe bekerült politikai pártok egysége­
sen annak a politikai felism erésnek a talaján álltak, hogy az ország
függetlenségét, a nem zet gazdasági fölvirágzását egyedül az euro-
 IESZENSZKY GÉZA: A HONFOGLALÁSTÓL AZ INTEGRÁCIÓIG 713

atlanti integrációban történő részvételünk biztosíthatja. Tertium

non datur, m ás út nincsen, de ez nem jelenti azt, hogy nem zetünk
fölolvadna valam ilyen tágabb keretben, elveszítené nem zeti sajá­
tosságait. A NATO integrált katonai szervezetében nem zeti egysé­
gek vesznek részt saját vezetésük politikai irányítása szerint. Az
Európai Unió alapvető döntéseit a nem zeti parlam entek, illetve az
ellenőrzésük alatt álló korm ányok hozzák, a lehető legnagyobb
m értékben alkalm azkodva egym áshoz, m egkeresve a nem zeti ér­
dekek közös nevezőjét. H a M agyarország gazdasági és politikai
fejlettsége alapján fölvételt nyer ebbe az Unióba, akkor megvalósít­
hatja Kossuth 155 évvel ezelőtt leírt programját: „A m agyar legyen
európaias, s e honban m indaz mi európai, m agyar m aradjon."
Az integráció m ellett szóló alapos politikai és gazdasági
érvek m ellett azonban nekünk, m agyaroknak, van egy különleges
okunk is, am iért szám unkra létkérdés az európai egységben való
részvétel. A ma m ár nyolc európai országban, szétszabdalva élő
m agyar nem zet egységét csak a tágabb keret, az európai integráció
terem theti meg. Az igazságtalan, m a is nehezen átjárható, em be­
reket elválasztó, régi gazdasági kapcsolatokat tönkretevő trianoni
határok „légiesítését," eljelentéktelenedését jelenti az a m inta, ami
a szem ünk előtt N yugat-E urópában m ár jórészt m egvalósult. Sza­
baddá vált a tőke, a m unkaerő és term észetesen a gondolatok áram ­
lása, m indenki szabadon választja m eg lakóhelyét, állampolgárságát,
s term észetesen nemzetiségét, vallását is, a m erev központosítás
helyére pedig a regionalizmus, a döntéseket a lehető legalacsonyabb
szintre vivő „szubszidiaritás," m ás szóval a széleskörű helyi d e­
m okrácia lépett. Az európai integráció m entheti m eg a határainkon
kívülre kényszerült m agyar közösségeket a beolvadás vagy az
elm enekülés egyform án elfogadhatatlan alternatívájától.

Mit ü zennek az évfordulók, a m ost fölidézett történelem a mai

nem zedéknek?
"W" "W A VAN IS MÚLTUNKBAN a b a lszeren cse m ellett sok ballépés,
M— M nincs okunk szégyenkezni, lehorgasztani a fejünket és azt
JL JL hinni, hogy sorsunk rem énytelen. A m últból is sok erőt
m eríthetünk, de m ég többet jelen lehetőségeink reális fölm éré­
séből. Ahogy elődeink m indig bátran szem benéztek a veszélyek­
kel, nehézségekkel, nem csak a hódítókkal, de saját intézm ényeik
és vezetőik gyöngéivel is, és vállalták a radikális változtatással járó
terheket, úgy kell m ost leküzdenünk öröklött, m ások vagy rossz
politikusaink által okozott bajainkat. Jó törvényekkel, jó igazság­
szolgáltatással, jó központi és helyi korm ányzattal, jól átgondolt
választásokkal, becsületes és alkalmas em bereket helyezve az
egyes intézm ényekbe, M agyarország és a magyar nemzet boldogul­
hat, ma (még) nincs olyan külső erő, ami ezt m egakadályozhatná,
ma csak önm agunk hibáit kell leküzdenünk.
724 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

~wr j a a m agyarság a nem zet, az állam, a függetlenség és az

m M integráció kérdésében megtalálja a jó válaszokat, akkor a hon-
_M. -M. foglalás idején alig fél milliót kitevő magyarság újra tizenötmil­
lióra gyarapodva, biztató esélyekkel kezdheti meg történelmének 12.
évszázadát, hogy létét és sajátos értékeit az euro-atlanti integráció
keretében m egőrizve, évezredes törekvéseit megvalósítsa.
J e s z e n s z k y Géza

1.

HONFOGLALÁSKORI VÖDÖR RÉSZLETEI

 A MAGYAR TÖRZSSZÖVETSÉG
ÉS A MORVA FEJEDELEMSÉG
KAPCSOLATAI A 9. SZÁZADBAN

I. A KÁRPÁT-M EDENCEI KAROEING ÉS BO LGÁR URALOM

A 9. SZ Á Z A D B A N 1

Z ELSŐ RÉSZBEN TEKINTSÜK AZT ÁT RÖVIDEN, h o g y a n alakult

az avar birodalom bukásától (9. század eleje) a m agyar
honfoglalásig (895) eltelt időszakban a K árpát-m edence
nyugati és déli részeinek története. A Karoling és a bolgár birodalom
volt az, amely m egdöntötte a több mint két évszázados avar kárpát­
m edencei uralm at, és ez a két birodalom lett a „szomszédja" a —
később részletesen tárgyalt — 9. századi Morva Fejedelemségnek.
NAGY Káro ly és KRü M bolgár cár hódító hadjáratai után a
9. század elején m egszűnt az avar kaganátus, és ezzel együtt
m egszűnt a K árpát-m edence gazdasági egysége, m ely az avarok
idejében m egvolt. N agy Károly birodalm ának legkeletibb része lett
az ókori Pannónia területén (a D unától délre és nyugatra elterülő
területek a Száva folyóig) m egszervezett új tartom ány, az „Oriens"
(„Kelet"). A m eghódított avarság nagy része is ezen a területen élt,
m ely azután m ár a Karoling birodalom hoz tartozott. N agy Károly
halála után (814) fia, JÁMBOR (vagy KEGYES) LAJOS 817-ben kiadott
Ordinatio Imperii („A birodalom rendezése") cím ű m űvében fiai
között különböző területekre osztja a császárságot. Az avarok
(Avaros) Bajorországgal, K arantániával, a cseh törzsekkel
(Bohemias) és a szlávokkal (Sclaves) együtt Lajos fiához kerültek.
825-ben Jám bor Lajos hivatalosan is harm adik fiát, NÉMET LAJOST
állította Bajorország és a hozzátartozó O riens élére. Ezután N ém et
Lajos R egensburgban önálló udvartartást rendezett be, és szem é­
lye a következő évtizedeken döntő szerepet játszott a Karoling
Pannónia történetében. N ém et Lajos 876-ig, több m int ötven esz­
tendeig állt a keleti frank területek élén. Ez a hosszú időszak
azonban nem volt egységes és szilárd uralm at biztosító korszak.
M ár uralkodása idején fellázadt ellene a fia, K A R L M A N N , aki
az O riens prefektusa volt (őróla m ég fogunk hallani). N ém et Lajos
halála után (876) a helyzet zűrzavarossá vált. 880-ig, négy évig nem
is tu d ju k biztosan, hogy ki is birtokolta valójában a Karoling
Pannóniát. H ivatalosan ugyan K arlm ann, de ebbe beleszólt N ém et
716 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

Lajos másik fia, az (ifjabb) LAJOS is. Két évvel később újabb hatalm i
osztozkodás következett: a Karoling Pannónia feletti névleges u ra­
lom Karlm ann és Lajos testvérének, III. (vagy VASTAG) Ká r o ly n a k
a kezébe került, a tényleges azonban Karlm ann fiához, ARNULF-
hoz. Arnulfot később ném et-róm ai császárrá is koronázták: ő több­
ször volt a m agyarok szövetségese — 892-ben éppen SZVATOPLUK
ellen tám adtak közösen. 899-ben bekövetkezett halála után az
Eszak-Itáliából visszatérő m agyar hadak elfoglalták a Karoling
Pannónia területét, m elyet 907-ben sikertelenül próbáltak vissza­
hódítani a bajorok. Arnulf volt tehát az utolsó Karoling, aki az
O riens területét birtokolta.
Az avar birodalom keleti ellenfele és hódítója Bolgárország
volt. A bolgárok a kárpát-m edencei területeket azonban csak a
frankok elleni győztes háború után (827) foglalták el, addig csak az
Al-Dunától északra elterülő síkságot használták gyepűnek. 827-
ben m egszállták a Szerém séget és Kelet-Szlavóniát, a K árpát-m e­
dence déli területeit. Ez m ár Krum kán utódja, OMURTAG kán
idején történt (814-831), és az ő hódításait N ém et Lajos sem tudta
visszafoglalni. 895-ig ez a terület a bolgár birodalom része m aradt,
és bolgár rectorok illetve duxok irányították. O m urtag kán halála
u tán fia lett az utóda, aki békét kötött a frankokkal. MALAMIR
uralkodásától kezdve a frankok és a bolgárok közötti rossz viszony
enyhült, sőt a békét követően többször kötöttek szövetséget egy­
mással. Ezekből a szövetségekből kettőt érdem es kiemelni. Az első
nem sokkal a m agyarok első kárpát-m edencei hadjárata (862) után
történt: 864-ben BORISZ bolgár kán (852-889) a lázadó m orvákat
tám adta m eg az Alföldön keresztül.
NNÉL FONTOSABB A 892. ÉVI SZÖVETSÉG, am ikor Arnulf arra kéri
Laodom ir (Vladimir) bolgár kánt, hogy a m orváknak ne
szállítsanak sót Erdélyből. A ddig szerette volna azt A rnulf
fenntartani, míg a frankok és m agyarok együtt tám adják Szvatop-
lukot, a m orvákat. Azért érdem es kitérni erre a két frank-bolgár
szövetségre, m ert rám utatnak a kárpát-m edencei bolgár területek
nagyságára. Az erdélyi sóbányák ebben az időben bolgár kézben
voltak, de a bolgárok tartós jelenléte az Alföldön egyáltalán nem
valószínű, a régészeti adatok sem bizonyítják ezt. A K árpát-m e­
dencét m egszálló három állam között lakatlan területek, gyepük
húzódtak. Az avarság m egm aradt csoportjai a Felső-Tisza vidékén,
az Alföld északi részein élhettek.
Az erdélyi bolgár központ Belgrád (Gyulafehérvár) lehe­
tett, és ugyancsak Belgrádnak (Fehérvárnak) nevezték a m eghódí­
tott Singidinum római-bizánci várát, a későbbi N ándorfehérvárt.
(A „nandur" a bolgárok óm agyar neve volt.)
A bolgár kánság m inden valószínűség szerint nem foglalta
el a K árpát-m edence keleti területeit, hanem csak egy nagyobb
részét, Erdélyt és a déli területeket. Ez a bolgár hódítás ugyanúgy
nem jelentett nagyobb fejlődést ezeken a részeken, m int ahogy a
Karoling területek sem igazán fejlődtek a 9. század során. M indkét
 TERPLÁN ZOLTÁN: MAGYAR-MORVA KAPCSOLATOK /1 9. SZ.-BAN 717

állam valamiféle gyepűnek, alig-alig kihasznált határterületnek

tekintette kárpát-m edencei hódításait, m elytől nem is várt sok
hasznot. Sem a gazdaság, sem a kereskedelem nem volt m eghatá­
rozó a Karoling Pannóniában és a K árpát-m edence bolgárok birto­
kolta területein. N incsenek olyan írásos vagy régészeti anyagaink,
m elyek ennek az ellenkezőjét bizonyítanák.

II. A M O RVÁ K ÉS FEJEDELEMSÉGÜK A 9. SZ Á Z A D B A N 2

HARMADIK — tan u lm ányunk szem pontjából talán legfonto­

A sabb — területi egysége az avar birodalom utáni K árpát-m e­

dencének a 830-as évek elejétől ism ert M orva Fejedelemség.
A m orva nép a nyugati szlávok csoportjához tartozik. A szláv
őshaza, a Pripjaty m ocsarak környékéről a 6. században kerültek
(kerülhettek) a K árpát-m edence északi területeire. Talán a 7. szá­
zadi Samo-féle állam alakulatba is beletartozhattak, esetleg Samo
központja, W ogatisburg az ő — későbbi — területükön lehetett.
A bizonytalan történeti h átterű századok u tán a 7. század
végétől egyre többet hallunk róluk. Ez időtől kezdve az avar kaga-
nátus fennhatósága alá tartoznak, egyes, elszigetelt törzsfőik fölé
avar helytartó volt helyezve. Önálló m orva törzsszövetség kiala­
kulásáról az avar birodalom keretei között nem tudunk.
N agy Károly 8. század végi, avarok elleni hadjárata idején
a frankok oldalán harcoltak a D unától északra élő szláv törzsek.
Egy évtizeddel később — m ár az avar birodalom bukása után —
m egtám adják a D unántúl északi részein élő, frank tám ogatást
élvező avarokat. A 811-es háborúskodást frank közvetítéssel létre­
jött béke zárja le. Ez az az időszak, am ikor a D unától északra élő
szlávok régészeti anyagai m egjelennek közvetlenül a D unánál
(Dévény, Dovina). A M orva folyónál élő „m orváknak" („Mara-
vani") nevezett törzsszövetség hódoló követeit a források először
822-ben említik.
A frankfurti birodalm i gyűlésen az abodriták, csehek, elbai
vilcek követeivel együtt jelennek m eg Jám bor Lajos császár előtt.
Ekkor nevezik őket először „m orváknak" a „m orvák követeinek"
(„legationes M aravanorum ").
Törzsszövetségi központjuk a M orva folyó melletti Vele-
hrad (Veligrad) lehetett (ma Stare Mesto, Uherské H jradiste m el­
lett). Szállásterületük központja is ez a vidék volt, a M orva és a Dyje
(Thaya) folyó közötti terület. Ettől a területtől keletre, N yitrán is
kialakult egy m orva fejedelmi központ. A két fejedelem ség nem
állt szövetségesi viszonyban egymással. Ezt az is m utatja, hogy a
nyitrai fejedelem területén a keresztény egyházszervezés m u n k á­
ját a salzburgi érsekség végezte — N yitrán m aga az érsek tem plo­
m ot is szentelt 830 táján —, míg a velehradi fejedelem a passaui
püspökségre tám aszkodott ugyanebben az időben. Az ellenséges
viszony a 830-as évek közepén harcba torkollott. A név szerint is
ism ert első velehradi fejedelem, I. MOJMÍR, a M ojm irida-dinasztia
718 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

m egalapítója m egtám adta, legyőzte, és a saját területéhez csatolta

a nyitrai fejedelemséget. A fejedelmi család egyik tagja — talán
rokona is lehetett M ojm írnak —, PRIBINA, fiával, KOCELLEL és
kíséretével együtt a Karoling Pannóniába, frank területre m ene­
kült. (Ez azért érdekes, m ert hódító törekvéseiben M ojm írt is a
frankok tám ogatták.)
OJMÍR UNOKAÖCCSÉT, Rasztiszlavot ültette a nyitrai

M trónra, de nem sokkal később a frankok Rasztiszlavot

Regensburgba vitték „nevelni", am i azt jelentette, hogy
túszként tartották N ém et Lajos udvarában. Egy évtizeddel később,
846-ban a túlságosan is önálló politikát folytató vazallus, M ojmír
helyére N ém et Lajos Rasztiszlavot ülteti. Az első években úgy néz
ki, hogy Rasztiszlav hű a frankokhoz: a keresztény egyházszerve­
zésében a bajor egyházra tám aszkodik, tem plom ot építenek.
A zonban ez csak a látszat: Rasztiszlav m egerősített földvárakat
építtet a Thaya, a M orva és a D una m entén. 853-ban m egtagadja
a frankoknak járó hűbéri adó, a cenzus fizetését. A válasz nem
m arad el: 855-ben m aga N ém et Lajos vezeti a hadakat a hűtlen
fejedelem ellen. A zonban az erődök kiállták a próbát ugyanúgy,
m int három évvel később, N ém et Lajos fia, K arlm ann tám adása­
kor. Rasztiszlav és az előkelők (optim ates) színleg ugyan m eghó­
doltak K arlm ann, O riens új prefektusa előtt, de 862-ben újra a
frankok ellen tám adtak. Ekkor jártak először m agyar katonák a
K árpát-m edencében: Rasztiszlav oldalán harcoltak a frankok ellen,
akik a bolgárokkal szövetkeztek.
Rasztiszlavnak politikai téren ezután sem sikerült függet­
lenednie a Keleti-frank királyságtól, így m egpróbált egyházi önál­
lóságot kivívni. Erre két határozott lépést is tett a 850-es illetve a
860-as években. Először 855-ben I. MIKLÓS pápától kért püspököt
és tanítót a m orváknak, de ez nem valósult meg.
863-ban III. MIHÁLY bizánci császárhoz fordult, aki elküldte
a m orvák földjére a szláv nem zetek két m eghatározó térítőjét,
S z en t Ko n s t a n t in t (C irillt ) és S z en t M e t ó d o t . A zonban a
m orva egyház függetlenségére irányuló egyik elképzelése sem
valósult meg. Katonailag a frankok és a bolgárok között tartós
szövetség épült ki ebben az időben, hogy a K árpát-m edencében
m egakadályozzák a bizánci és m agyar térnyerést. Ez frank részről
abban is m egnyilvánult, hogy Rasztiszlav hatalm ának ellensúlyo­
zására, m egosztására hazaküldték unokaöccsét, Szvatoplukot, akit
n éhány éve R egensburgban neveltek, hogy elfoglalja a nyitrai
területet.
869-ben m ár a frankok fel is használták Szvatoplukot
Rasztiszlav ellen: Karlm ann és testvére, III. KÁROLY betört az ism ét
hűtlenkedő vazallus földjére, legyőzték és 870-ben bíróság elé
állították. Rasztiszlavot a bíróság halálra ítélte, de N ém et Lajos
m egkegyelm ezett neki: m egvakíttatta és kolostorba záratta.
A fejedelm i trónra K arlm ann Szvatoplukot ültette (870-894)
jutalm ul, hogy Rasztiszlav ellen fordult. A zonban egy évvel később
 TERPLÁN ZOLTÁN: MAGYAR-MORVA KAPCSOLATOK A 9. SZ.-BAN 719

m ár Szvatoplukot is hűtlenséggel vádolta Karlm ann: börtönbe

záratta és két „gondnokot" nevezett ki Szvatopluk elm ozdítása
u tán a M orva Fejedelem ség élére. M indezek ellenére nehéz évek
következtek a frankok szám ára: SLAVOMÍR, Szvatopluk unoka­
öccse a két frank „gondnok" ellen fordult. K arlm ann kiengedte a
börtönből Szvatoplukot, hogy m egfékezze lázadó unokaöccsét, de
nem ez történt: a két rokon közösen fordult szem be a tám adó
N ém et Lajossal és K arlm annal, akiket 872-ben le is győztek. A
vereség azonban nem lehetett súlyos, m ert a pápaság közvetítésé­
vel 874-ben létrejött forchheim i békében Szvatopluk hűséget eskü­
dött a frankoknak és m egígérte az adófizetést.
OK ÉV HARC UTÁN újra béke lett a M orva Fejedelem ségben. A

S két hatalom közötti békésebb időszakot az is jelzi, hogy

Szvatopluk lett N ém et Lajos törvénytelen gyerm ekének,
A rnulfnak a keresztapja. 881-ben azonban Szvatopluk a frankokra
tám adt — m agyar szövetségben — és ez többévi újabb háborúsko­
dást eredm ényezett. Végül 885-ban Szvatopluk Tulln m ellett III.
K árolynak újból m egerősíti hűségesküjét, és Arnulffal is m egegye­
zik. H ét év béke következik, am ely idő alatt Szvatopluk két jelentős
hódítást ért el: 885 táján a Krakkó környéki V isztula-vidéket és
890-ben a csehek területeit is a M orva Fejedelem séghez csatolta. A
Karoling Pannónia területéből, a D unától délre eső területekből
azonban nem hódított. Ezt a 885-ben Tulln m ellett kötött béke is
alátám asztja. („Nagy-M orávia", vagy M orva birodalom nem ala­
kult ki Szvatopluk idején, bár jelentős terültekkel gyarapította a
M orva Fejedelemséget.) 891-ben annyira m egerősödve érzi m agát
Szvatopluk, hogy m egtagadja az Arnulffal kötött béke m egerősíté­
sét. 892-ben Arnulf m agyar szövetségben tám adást indít újból
hűtlen vazallusa ellen és le is győzi. Seregének szláv hadvezére
B raslav Karoling várat épít a D una bal partján, a későbbi pozsonyi
várhegyen (Brazalawspurc). A frankok tartósan m egvetik a lábu­
kat a M orva Fejedelem ség területén, am it bolgár szövetséggel m eg
is erősítenek. Szvatopluk m egpróbál kitörni a szorításból. 894-ben
a m agyarokkal szövetkezik a frankok ellen. ÁRPÁD hadai a K árpát­
m edencében harcolnak A rnulf ellen, m ikor Szvatopluk meghal.
Utódai: fiai, II. M ü JMÍR és II. SZVATOPLUK. Az ő idejükben kezdődik
a m agyar honfoglalás, de a két testvér a saját belviszályával van
elfoglalva. A 898-ban kezdődött harcban A rnulf II. Szvatoplukot
tám ogatta, II. M ojmír és szövetségesei a pápát igyekeztek pártfo­
góul m egnyerni. 899-ben m eghalt Arnulf, 901-ben II. M ojmír
Regensburgban súlyos feltételekkel köt békét: a M orva Fejedelem ­
ségnek újra két irányítója lett. RlCHARIUS és UDALRICUS m int
„Comites M aravorum” lettek a hatalom tényleges birtokosai. Az ő
uralm uknak, és a 9. századi M orva Fejedelem ségnek 907-ben lett
vége. Árpád hadai Pozsony m ellett (Brazalawspurc) legyőzték a
Karoling Pannónia visszavételére induló bajor-m orva sereget. A
M orva Fejedelem ség három részre szakadt: a Dyje (Thaya)-Duna
köze az O stm arkhoz került, a M orva-Olsova-Vág közét és a nyitrai
720 MAGYAR SZEMLE 19%. 7-8. SZÁM

területeket Á rpád hadai foglalták el, míg a m orvák központi terü­

letei a m ár korábban önállósodó csehekhez kerültek.
A 9. századi m orva történelem főbb esem ényeinek leírásá­
ból két dolog tűnik ki:
— „Nagy-M orávia" nem volt állam a szó mai szlovák törté­
netírásának értelm ében, Szvatopluk nevéhez pedig egy­
általán nem köthető;
— A M orvái Fejedelem ség nem egyedül a honfoglaló m a­
gyarság katonai csapásai alatt om lott össze, bár Árpád
hadai sokat harcoltak ellene.
A néhány évtizedig fennállott m orva állam belső szerkezetéről
keveset tudunk. N em voltak okleveles birtokviszonyaik, az írás
ism erete n éhány külföldről érkezett keresztény egyházi em ber és
tanítványainak a kezében volt. Fejedelmi és egyházi központja
Velehrad (Veligrad) lehetett. A M orva Fejedelem ség a mai
M orvaországot, Alsó-Ausztria D una feletti szakaszát és N yugat-
Szlovákiának a G aram ig terjedő részét foglalta m agában, Szvatop­
luk hódításai idején sem volt területileg sokkal nagyobb. G azdasá­
ga kereskedelm e nem tekinthető jelentősnek, fejedelm eik pénzt
nem verettek, frankok elleni harcaik a vazallusi viszony lazításá­
ban m erültek ki.

III. M AG YA R O K ÉS M O RVÁK KAPCSO LATAI

A 9. SZÁ Z A D M Á SO D IK FELÉBEN

Z ELŐZŐ RÉSZBEN MÁR VÁZOLTUK azt a kapcsolatot, am ely a

A m agyarok és m orvák között Rasztiszlav fejedelem ségének

idején kezdődött. Tekintsük m ost át ezeknek a történeti
esem ényeknek a m enetét és próbáljuk m eg elhelyezni egy na­
gyobb egységbe ezt a viszonyt. Az előzőekben láthattuk, hogy az
avar kaganátus bukása u tán a m agyar honfoglalásig terjedő idő­
szakban nem egyetlen állam szervezte m eg a K árpát-m edencét
politikailag, gazdaságilag. A három állam között az egész 9. szá­
zadban jellem zőek a katonai és gazdasági összecsapások, az érdek-
ellentétek. A K árpát-m edence — sokszor zűrzavaros — belső vi­
szonyairól nyilván tu d h attak a Fekete-tenger északi részein élő
m agyar törzsek, m elyek m ár 839-ben az Al-Dunánál portyáztak.3
A 861-ben kezdődő esem ények első ízben tették egym ás
szövetségeseivé a m agyarokat és a m orvákat.4 Ebben az évben a
ném et-róm ai császár fia, K arlm ann herceg az apja ellen harcolt.
Kevesellte azt, hogy hatásköre csak az O stm arkra és Karinthiára
terjed ki, tovább szerette volna területeit gyarapítani. Az I. M ojmír
által elűzött, Pannóniában élő Pribina herceg (az ő központja lehe­
tett M osaburg: M ocsárvár vagy Zalavár) azonban útját állta
K arlm annak. H ű m aradt N ém et Lajos császárhoz. Ezért 862-ben
K arlm ann szövetséget köt Rasztiszlávval és Borisz bolgár cárral, és
együtt törtek a Karoling Pannóniára. Pribina nehéz helyzetbe ke­
 TERPLÁN ZOLTÁN: MAGYAR-MORVA KAPCSOLATOK A 9. SZ.-BAN 721

rült a több oldalról tám adó seregekkel szem ben. Ezt a helyzetét
csak nehezítette az, hogy Rasztiszlav hívására és segítségére m a­
gyar lovasok is érkeztek az Al-Duna vidékéről. Ekkor harcoltak
először m agyarok a K árpát-m edencében — a mai tu d ásu n k szerint
— és talán a bolgárok tanácsolhatták Rasztiszlavnak a m agyar
szövetséget.
é n y l e g e se n a z o n b a n n e m ism er ü n k közelebbit a m agyar

T és m orva szövetségről, csak a hadjárat kim enetelét ismerjük:

N ém et Lajos ellentám adásáig a m agyarok a pannóniai
Karoling végeket dúlták. Végül N ém et Lajos legyőzte ellenszegülő
fiát, és fogságba vetette, Rasztiszlavot pedig hűségesküje m egerő­
sítésére kötelezte. Pribina herceg m eghalt a Karoling Pannóniát
tám adók elleni súlyos harcokban, tartom ányát fia, KOCEL örökölte
(862-876). A tám adó m agyar lovasok nyilván gyorsan visszavonul­
tak a K árpátoktól keletre elterülő szállásvidékükre: nem tu d u n k
arról, hogy N ém et Lajos legyőzte volna őket.
A következő kárpát-m edencei m agyar hadjárat szintén a
m orvákkal szövetségben történt, 881-ben.3 Ekkor m ár Rasztiszlav
unokaöccse, Szvatopluk volt a m orva fejedelem. N ém et Lajos
876-ban m eghalt és a 882-ig, Arnulf tényleges pannóniai hatalm áig
terjedő időszak újból zűrzavaros korszaka volt a K árpát-m edencé­
nek. Ezt használja ki Szvatopluk 881-ben, m ikor szövetséget köt a
m agyarokkal, akik aztán Bécs környékén harcolnak a keleti-fran­
kok ellen. A m agyarok m ellett kabarok is harcolnak, ekkor m ár
m egkezdődhetett a m agyar önállósodás a Kazár Birodalomtól.
Szvatopluk m ár 862-ben m egtapasztalhatta a m agyar lovasok harc­
készségét, tám adóerejét és nyilván ezért kötött szövetséget az
etelközi m agyarokkal. Arnulf visszavág Szvatopluknak, de arról
m ost sem tu d u n k , hogy legyőzték-e a m agyarokat a frankok.
Azt nem tudjuk, hogy m ely m agyar törzzsel, vezetővel
köthettek szövetséget a m orva fejedelmek. Egyetlen utalást ism e­
rü n k ebből az időből arra,hogy a m agyaroknak m agas rangú veze­
tőik voltak. Szent M etód legendája m egem líti azt az esem ényt,
hogy M etód 882-ben M orvaországból Bizáncba m ent.6
„(XVI.) M egérkezve pedig a Duna tájékára egy magyar király
akarta őt látni. És bár egyesek mondták, hogy ezt nem élik túl
kínszenvedések nélkül, ő elment hozzá. A király pedig, mint
főpapot illik, tisztelettel, ünnepélyesen és örömmel fogadta."

Sajnos, nem tu d tu n k közelebbit erről a „m agyar királyról" de azt

m egtudhattuk, hogy ism erték a keresztény egyházi em bereket és
tisztelték is őket.
A következő évek döntőek a m agyarság életében. Az etel­
közi m agyar vezérek vérszerződést kötnek és fejedelm ükké vá­
lasztják ALMOS vezért (KONSTANTINOS császár szerint Álmos fiát,
Árpádot). Alig valam ivel később, 892-ben m ár fel is tű n n ek a m a­
gyar hadak a K árpát-m edencében. Az addigi két hadjáratban a
m orvák szövetségeseiként harcoltak, m ost azonban a 882. évi el­
722 MAGYAR SZEMLE Í996. 7-8. SZÁM

lenfél, Arnulf oldalán hadakoznak — Szvatopluk ellen'. Arnulf a

m agyar katonai szövetséget, a tám adó hadjáratot gazdaságival
párosította: azt kérte a bolgároktól, hogy addig ne szállítsanak sót
a m orváknak Erdélyből, am eddig ő és m agyar szövetségesei
Szvatopluk ellen harcolnak. Arnulf határozottan lép fel a vazallusi
hűséget sokszor m egszegő, a Karoling P annóniát többször dúló
Szvatoplukkal szem ben: vereséget m ér a m orvákra, és ekkor építik
fel a frankok Brazlav várát a D una bal partján. A m agyar lovasok
esetleges vereségéről m ost sem tudunk. V isszavonulnak Etel­
közbe, esetleg a Felső-Tisza vidékre (G y ŐRFFY György vélem énye)
és m inden valószínűség szerint feltérképezik a K árpát-m edencét.
Almos fejedelem és a m agyar törzsek vezérei valószínűleg ezt a
hadjáratot m ár az új haza elfoglalásának előkészítésére szánták. A
három , kárpát-m edencei állam hatalom közül az egyiket nagyon
m eggyöngítették, nyilván ez is volt a céljuk. És am ikor, alig vala­
mivel később, Szvatopluk fejedelem követei m egkereshették a
m agyar törzsek vezetőit, hogy szövetséget kössenek, nyilván azért
köthették m eg Almos és a többi vezérek, m ert m ost m ár Arnulfot
szerették volna gyöngíteni. Az elm últ évek harcaiban a m agyar
lovasok m egtapasztalhatták, m egfigyelték a m orva és frank h a d a ­
kat, és nem tarthatták őket veszélyes ellenfélnek. M egkötötték
Szvatoplukkal a szövetséget — több, előbb em lített történészünk
ennek a szövetségkötésnek az em lékét látja a fehérló-m ondában,
bár úgy tudjuk a korabeli forrásokból, hogy sem a bolgárok, sem a
m agyarok nem ilyen m ódon kötöttek katonai szövetséget8 —, és
m ár 894-ben újra m agyarok harcoltak a K árpát-m edencében. Most
azonban nem a m orva államot, hanem a Karoling Pannóniát d úl­
ták.9 U gyanebben az időben LEVENTE — Á rpád fia — vezetésével
az Al-D unánál harcoltak a bolgárok ellen, akik Erdélyt és a K árpát­
m edence déli területét birtokolták. Ez a két hadjárat a 895-ben
kezdődő, Etelközből induló és a K árpát-m edence keleti részeit és
Erdélyt m egszálló honfoglalás előjátéka lehetett. A három kárpát­
m edencei állam hatalom ból kettőt tám adtak a m agyar harcosok —
m int láthattuk, két évvel korábban, 892-ben a harm adikat, a M orva
Fejedelem séget gyengítették —, és ezek u tán m egtörtént a K árpá­
tok hágóin való átkelés. (Itt és m ost nincs lehetőség kitérni az
esetleges besenyő tám adás és vereség — szintén nagyon érdekes
— kérdéseire). A bolgároktól a kezdeti győzelm ek után vereséget
szenvedtek a m agyarok, de az erdélyi bolgár területeket elfoglal­
ták. A frankoktól azonban nem szenvedtek vereséget, és időköz­
ben, Szvatopluk halála m iatt, felbom lott a m orvákkal való szövet­
séges! viszony. Szvatopluk 894-ben m eghalt, ő tehát a m agyar
honfoglalást nem érhette meg. U gyanúgy nem érhette m eg a
M orva Fejedelem ség 10. század eleji három részre esését sem.
 TERPLÁN ZOLTÁN: MAGYAR-MORVA KAPCSOLATOK A 9. SZ.-BAN 723

A m agyarokkal k étszer sz ö v e tsé g e s, e g y szer e lle n sé g e s v isz o n y azt

b izon yítja, h o g y S zvato p lu k ró l k e v é s ism erni csak a feh érló-m on -
dát. M agyarok és m orvák v isz o n y á t n em csa k az e lle n sé g e sk e d é s,
h a n e m a sz ö v e tsé g e k k ö tése illetv e a sz ö v e tsé g e k k eresése is jelle­
m ezte.
T e r p l á N Z o ltá n

Jegyzet

(1) Az első fejezet több m űre épül, ezért csak felsorolom ezeket: Pauler
Gyula: A magyar nemezt története Szent Istvánig. Bp. 1900.; H óm an
Bálint-Szekfű Gyula: Magyar történet I. k. Bp., 1935. (Reprint 1990.);
Kristó Gyula: Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig. Bp., 1980.;
Magyarország története I. k., szerk.: Székely György Bp., 1984.; Engel
Pál: Magyarok Európában I. k. Beilleszkedés Európában. Bp., 1990.
(2) A m ásodik fejezet is ezekre a m unkákra épít, illetve: Korai Magyar
Történeti Lexikon, 9-14. század, főszerkesztő: Kristó Gyula. Bp., 1994.;
Magyarország történeti kronológiája I. k., szerk.: Benda Kálm án Bp.,
1984.; Váczy Péter: A magyar történelem korai századaiból. Bp., 1993.
(3) Kronológia. MÖT
(4) H óm an-Szekfű. 78-79. o.
(5) MÖT, 585-586. o.
(6) A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Szerk.: Györffy György. Bp.,
1986.1128. o.
(7) MÖT, 366-370. o.
(8) MÖT, 590-595. o.
(9) Az id. m űvekben részletesen a honfoglalásról.
I— I— I— I
0 30cm
 VARGYAS LAJOS ÉS A MAGYAR
HŐSI EPIKA KUTATÁSA

ARGYAS LAJOS SOKOLDALÚ MUNKÁSSÁGÁBÓL a h ő si epikával

kapcsolatos kutatásairól szeretnék beszélni, ezt azonban
lem tehetem m eg anélkül, hogy legalább röviden m eg ne
említsem a balladakutatásban elért eredm ényeit is (Vargyas Lajos
1960). M ódszertanilag ugyanis a hősi epikát illető kutatásai is oda­
tartoznak, és első nagyobb szabású eredm ényük 1960-ban a Kuta­
tások a népballada középkori történetében c. tanulm ánysorozat II.
részeként látott napvilágot.
A kutatás azóta tovább haladt, m aga Vargyas is tett újabb
— és igen jelentős — felfedezéseket, de ebben az 1960-as tanul­
m ányban történt m eg a m inőségi ugrás, ha úgy tetszik, a „frontát­
törés", ami a m agyar hősi epika kutatását kim ozdította a kátyúból,
és ez a tanulm ány m utatott rá a kutatásban követendő — m egíté­
lésem szerint a tudom ány jelenlegi szintjén is helyesnek látszó —
útra.
Vargyas Lajos a m agyar népballadák konkrét elemzéséből
indult ki, a problém ák következetes és elfogulatlan továbbgondo­
lása azonban általános érdekű m űfajtörténeti és m űfajelméleti
kérdések m egoldásához vezette.
M indenekelőtt arra kell rám utatnunk, hogy a m agyar n é p ­
balladák vizsgálata kapcsán lényegében az európai népballada-
költészet egészét áttekintette. M int tudjuk, a m agyar népballadák
nagy részének m egvannak a párhuzam ai a többi európai nép
költészetében is. Vargyas aprólékos filológiai elem zése egy, ném i­
leg m eglepő, eredm énnyel járt: az európai népballada-költészeten
belül a m agyar népballadák sokkal jobban hasonlítanak a francia,
m int pl. a ném et, olasz stb. megfelelőikre. (Sőt, szám szerűen is több
a párhuzam a francia balladaköltészettel, m int a szom szédos népek
bárm elyikével.) Erre az eredm ényre a következő hipotézist építet­
te: a balladákat közvetlenül a franciáktól vettük át, m égpedig —
mivel közvetlen népi érintkezés m ásképpen nem képzelhető el —
a középkori francia telepesektől, a 14. században. Ezzel a korábban
16. századi eredetűnek tartott balladáinkat két évszázaddal régeb­
binek feltételezte.
A m agyarsággal szom szédos népek balladáit Vargyas a
legtöbbször a m agyarból szárm aztatja. (Nem mindig! Pl. öt m agyar
népballadát is rom án eredetűnek tart.) Részletes filológiai elem zé­
726 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

se többnyire m eggyőző. O lyankor is, am ikor az olasz, spanyol stb.

balladákat a franciából szárm aztatja. A francia tehát kisugárzó
központ. Vargyas diffuzionista m ódszeréből egyenesen követke­
zik, hogy a balladam űfaj feltalálását, m egterem tését is a franciák­
nak, pontosabban az észak-francia és a vallon parasztságnak tulaj­
donítja.
Az elem zést folytatva egy sor további következtetésre jutott
a népballada m űfaji jellegzetességeit, poétikáját, m egjelenésének,
elterjedésének társadalm i feltételeit illetően. Az egész balladam ű­
fajra vonatkozó nagyvonalú koncepció bontakozott így ki és nyert
m egfogalm azást az em lített tanulm ánysorozatában, de főleg az
1976-os nagy balladakönyvében (Vargyas Lajos 1976). (Rá kell
m u tatn u n k arra is, hogy a filológiáin túlm enően, igen komplex
m ódszert alkalm azott, történeti, településtörténeti, gazdaságtörté­
neti, nyelvészeti stb. adatokat is figyelembe vett.)
X X A A NÉPRAJZTUDOMÁNY KLASSZIKUSAIT olvassa az em ber,
m- m Frazert , L évi-S trausst , Eliadet , D um ézilt , P r o ppo t stb.,
JL JL a szám os vitatható részlet-m egállapítás ellenére lenyűgözi
a nagyvonalú, átfogó elméleti koncepció. A részlettanulm ányokra
beállított m agyar néprajztudom ányban ritka kivételnek szám ít az
ilyesmi. S az egyik kivétel éppen Vargyas Lajos em lített könyve,
am elyben konkrét elem zésekből kiindulva általános érvényű m ű­
fajelméleti eredm ényekig jutott. Ezért ezt a könyvet a m agyar
néprajztudom ány egyik csúcsteljesítm ényének tartom .
Vargyas eredm ényeit általában vonakodnak elfogadni. A
bírálók azonban általában csak azt m ondták, hogy kételkednek a
francia eredetű réteg m eglétében, (ez a dilettánsok esetében m ind­
össze csak annyit jelent, hogy nem tetszik, hogy „népünk eredeti
alkotásai" m ásutt is m egvannak), és hogy: nem hisszük, hogy a
m agyar népballadák olyan régiek lennének. (A gyalázkodó m eg­
jegyzésektől m ost eltekintünk, az ilyesmi a tudom ányban szokásos
ugyan, de ellenérvnek nem tekinthető.) Senki sem próbálkozott a
balladam űfajra vonatkozó elm életének az alapos cáfolatával. M ár­
pedig m indaddig, amíg nincsen megcáfolva, a tudom ány legújabb
eredm ényének számít.
Az igaz, hogy Vargyas elemzési m ódszere elsősorban filo­
lógiai, de mivel itt mégiscsak művészi szövegekről van szó, úgy
gondolom , hogy m indaddig használhatónak kell tekintenünk,
am íg valaki jobbat nem ajánl, vagy legalábbis am íg Vargyas m ód­
szerének a téves voltát be nem bizonyítja.
Vargyas m ódszertani elvei közül ki kell em elnünk azt a
nagyon érdekes gondolatát, m iszerint nem azok az egyeztetései a
legm eggyőzőbbek, am ikor egy balladának csak m agyar és francia
változatait ism erjük, m ert ilyenkor m indig felvetődhetik a kérdés,
hogy hátha m ásutt is m egvolt, csak nem jegyezték fel, hanem azok,
ahoi más, pl. ném et, cseh, lengyel, angol, spanyol, olasz stb., válto­
zatok is vannak, m ert ilyenkor bizonyítható, hogy a m agyar redak-
ció m indezek közül éppen a franciához áll a legközelebb.
 DEMÉNY ISTVÁN R: VARGYAS LAIOS ÉS A MAGYAR HŐSI EPIKA 727

M I M O S T M Á R A H O N F O G L A L Á S -K O R I h ő s i e p i k á t i l l e t i , m i n d e ­
nekelőtt azzal kell kezdenem , hogy a szóbeli hősi epika per
definitionem szóbeli műfaj. N ém iképpen csodálkozom is,
hogy a kutatás legkésőbb a századforduló idején nem fordított erre
nagyobb figyelmet. (Akkor m ár SCHIEFNER, RADLOFF, CASTRÉN,
MUNKÁCSI, sőt jórészt Reguly gyűjtem ényei is hozzáférhetőek
voltak.) Az igaz, hogy m agyar hősi epikát recens gyűjtésben nem
jegyeztek fel, — hacsak a Kerekes Izsákot m eg a Szilágyi és Hagymási
balladaváltozatát nem tekintjük annak —, és a felsorolt gyűjtemé­
nyek alapján nehéz összefüggéseket kimutatni, de azért mégis furcsa,
hogy ilyen vizsgálatokra kísérlet is alig történt. A kevés kivétel
közül m eg kell em lítenünk JAKUBOVICH Emil fontos tanulm ányát
az első szem élyű előadásm ódról (Jakubovich Emil, 1931).
M egítélésem szerint Vargyas Lajos talált rá a helyes útra:
szóbeli epikus szövegeket (a mi esetünkben hősi epikai elemekből
alakított népballadákat) hasonlított össze a keleti, elsősorban a
török-m ongol hősi epikával. Ezek tudom ányos szintű összehason­
lítását illetően teljesen eredeti és úttörő jellegű m unkát végzett.
(Más keleti hősi ének-elem eket a m agyar tündérm esékkel vetett
össze (Vargyas Lajos 1961). Ezen a téren is alig volt elődje, inkább
csak SOLYMOSSY Sándor m unkáira gondolhatunk.)
Ami m agát az elem zést illeti, el kell ism ernem , hogy
Vargyas itt m ár nem járt el olyan m ódszeresen, m int a népballadák
összehasonlításának esetében. (Kivétel a M olnár Anna bravúros
elemzése. Itt kim utatta, hogy a fejbenézési jelenetnek öt összetevő
elem e van, — ölbe hajtott fej, fejbenézés, alvás, könny, fán függő
áldozatok —, és ezek csak a m agyar redakcióbán v annak m eg így
együtt, m ásutt nincs m eg m inden elem, és főleg nem együtt, egy
szövegben. Utóbb kiderült, hogy legalább hat összetevőről van szó,
feltétlenül külön kell szám ítanunk ugyanis a könnycseppre ébre­
dést is, — de ez nem cáfolja, hanem alátám asztja Vargyas követ­
keztetéseit.)
Vargyas m ódszere a hősi epikai m aradványok kim utatásá­
ra ezenkívül jóform án csak annyi, hogy ami európai balladában
nincs meg, illetve a m agyar adat on n an nem levezethető, viszont
van rá keleti adat, az honfoglalás előtti m aradvány. E nnek a m ód­
szernek az egyik gyengéje, hogy ami nincsen m eg európai balla­
dában, az m ég m eglehet m ás m űfajban. M indenesetre valószínű­
síteni tu d ta négy ballada és három balladai form ula honfoglalás­
kori hősi epikai eredetét.
A hősi epikai elem eket kim utató elem zéseit is m eglehetős
szkepszis fogadta. N em is csoda — váratlan, a korábbi hipotézisek­
kel összhangban nem levő dolgokat m ondott, következtetéseit
pedig viszonylag kevés, és ráadásul elég heterogén összehasonlító
adattal tám asztotta alá. Egy-egy jelenségre néha csak egy p á rh u ­
zam ot idézett, azok is esetlegesen szkíta, karakirgiz, hakasz, vogul
és m ongol adatok. N em alaptalanul m ondta VOIGT Vilmos, hogy
728 MAGYAR SZEMLE Í996. 7-8. SZÁM

nem tudni, hogyan függenek össze ezek egymással és a m agyar

népballadákkal (Voigt Vilmos 1975. 242.).
Vargyas nyilván m int eléggé differenciálatlant kezelte a
szibériai hősi epikát. N ém iképpen hasonlóan ahhoz, ahogyan DIÓ­
SZEGI Vilmos a nagy m onográfiájában a szibériai sám ánizm ust. A
m ongolok és a szibériai török népek hősi epikái valóban elég közel
is állanak egym áshoz. Más szibériai népeké, pl. az osztjákoké vagy
a szam ojédoké ettől különbözik ugyan, de alig van ezt feldolgozó
szakirodalom . Vargyas úttörő m unkát végzett, a m agyar kutatók
szám ára csaknem ism eretlen terepen, és az adatait, nyilván, onnan
vette, ahol azokat megtalálta. A szibériai hősi epika m ég ma sincs
feldolgozva, m ég kevésbé volt 1960-ban. Nyilvánvaló, hogy az
általa átnézett néhány gyűjtem ényből — tizenhat vaskos kötet! —
szem elgetett.
Ahhoz, hogy a m agyar népballadákat tudom ányosan fel­
dolgozhassa, át kellett tekintenie az egész európai népballadakin-
cset; ehhez elkészítette a francia népballada-katalógust és a dán
népballadák egy újszerű csoportosítását. A szibériai hősi epika
esetében, ahol nem álltak a rendelkezésére olyan előm unkálatok,
m int a Child m e g a Deutsche Volksliederarchiv, nyilván sokkal több
m unkára lett volna szükség, — annyi m unkára, am ennyi nem is
egy em ber, sőt talán nem is egy nem zedék feladata. Vargyas nem
vádolható azért, am iért ennek, a jórészt m ég ezentúl elvégzendő
m un k án ak az eredm ényeit 1960-ban m ég nem használta fel. (Csak
példaként a nehézségekre, em lítsük meg, hogy KUPRIJANOVA és
TERESCSENKO szam ojéd szövegközlései, KARJALAINEN és PAASO-
NEN déli-osztják gyűjtem ényei m ég csak ezután jelentek meg; a
zűrjén nyelvű szam ojéd hősi epikának m ég a létezését is csak a
hatvanas években fedezték fel, és a példákat lehetne sorolni.)
Vargyas tanulm ányának a jelentőségét egyrészt úttörő m i­
voltában látom: az általa m egnyitott úton tovább lehetett m enni,
és az „általa felfedezett" területről nem rem élt bőségben kerültek
elő az idevonatkozó adatok.
EEZ A TANULMÁNY potenciálisan sokkal nagyobb áttekintést

D ad a honfoglalás előtti hősi epikánkról, m int azt első olva­

sásra gondolnánk. Csírájában m ár ebben benne vannak
azok a lehetőségek, am elyeket föltárva (és Vargyas volt az egyike
azoknak, akik a továbbiakban ezeket kibontották) ma m ár honfog­
lalás előtti hősi epikánkat nagyjából körvonalazni tudjuk.
Valószínűsíteni lehetett — a kutatást e tanulm ány vonalán
folytatva —, hogy a régi hősi epikánknak része volt a heroikus
nőszerzés tém aköre (D em ény István Pál 1980. 150-153.). H ogy az
elrabolt nő visszaszerzésének tém aköre is m egvolt benne, arra
Vargyas m utatott rá 1983-ban (Vargyas Lajos 1983. 297.).
S ha bebizonyosodna, hogy a Barcsai címmel em legetett
balladánknak is vannak előzm ényei honfoglalás-kori hősi éneke­
inkben, bizonyítottnak tekinthetnénk az álnok feleség (vagy: álnok
nővér, valószínűleg = álnok nőrokon) tém akörének m eglétét is.
 DEMÉNY ISTVÁN P.: VARGYAS LAJOS ÉS A MAGYAR HŐSI EPIKA 729

LŐRINCZ László a török-m ongol hősi epikában — a m esem otívu­

m okat tartalm azó hősi énekeken kívül — három tém akört külön­
böztetett meg: feleség- és vagyonszerzőt, (ebbe összefoglalta az
általam két külön tém akörnek tekintett heroikus nőszerzést és az
elrabolt nő visszaszerzését), szülő-(testvér-)m egszabadítót és h ar­
m adiknak az áruló nőrokonok tém akörét (Lőrincz László 1975).
POPPE a halha-m ongolban csak két hősi ének-típust tartott
szám on: feleségszerzőt és feleség-visszaszerzőt (Poppe, N ikolaus
1955). M eg kell m ondanom azonban, hogy — ha kivételesen is, de
— a halha-m ongolban is akad m ás típus. M int ahogyan Lőrincz
László egy m ásik tanulm ányában a vagyonszerzést és vagyon-
visszaszerzést tárgyaló tém aköröket is m egkülönböztette a török­
m ongol hősi epikában. Tehát összesen hat tém akört (Lőrincz
László 1973). Lőrincz, ugyanitt, feltételezte, hogy m indezek a té­
m akörök m egvoltak a honfoglalás kori m agyar hősi epikában is, de
ezt csak az analógia alapján tette, konkrét bizonyítás nélkül.
YMÓDON TEHÁT AZT MONDHATJUK, h ogy honfoglalás kori hősi
pikánk, vagy legalábbis annak jelentős része, nagyjából kör-
onalazódott, ha csak a tém akörök szintjén is. (Lehet, hogy
ezenkívül külön tém akörként tárgyalták a szörnyek elleni harcot
is, bár ez a fentieken belül szokott előfordulni. Szóba jöhetne m ég
a vérbosszú tém aköre, de a m agyarban nincs rá adat. Elvileg
elképzelhető lenne egy-két további tém akör is, de sem m i esetre
sem sok. Azt is m eg kell m ondanom , hogy hipotézisem szerint,
honfoglalás-kori hősi epikánk valam ivel távolabb állt a török-m on­
goltól, m int ahogyan a fentiek ezt sejtetik, de itt nincs helyem ezt
részletezni.)
Az így körvonalazódó kép azonban elég m eglepő is bizo­
nyos szem pontból. Irodalom történet-írásunk ugyanis a krónikák­
ban m egőrzött, latin nyelvű kivonatos prózafordítások alapján egy
erősen történeti jellegű, m eglehetősen fejlettnek látszó epikát m u­
tat ki; s ezt a képet csak erősíti, ha Toldi m eg Szilágyi és Hagymási
történetét (és netalán Tar Lőrinc pokoljárását) is ide vesszük. Ezt
az epikát m ár vizsgálták összehasonlító m ódszerrel, (főleg
Solymossy, BERZE N agy János és HELLER Bernát m unkáira gondo­
lok), értek is el bizonyos eredm ényeket. Azt általában nem szokás
külön em legetni, (persze, m ert valam ennyi ilyen és ezért fel sem
tűnik), hogy — talán a csodaszarvas-m onda kivételével — történe­
ti szem élyeket szerepeltető és konkrét évszám okhoz köthető szö­
vegekről van szó.
Ha viszont a folklórfilológia szem pontjából és an n ak m ód­
szereivel közelítjük m eg a kérdést, m int Vargyas Lajos (és m int
Lőrincz László, de néha m ár Solymossy Sándor is), akkor egy
régies, („archaikus"), a török-m ongol hősi epikára em lékeztető,
(illetve hipotézisem szerint annál „északiasabb" jellegű) hősi epikát
következtethetünk ki, m elynek fő tém ái (közé tartozik) a heroikus
nőszerzés, és a szörnyek, dém onok (sárkányok) elleni harc; és talán
az áruló rokonok problem atikája is. Ezekben a kikövetkeztetett
730 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

hősi énekekben sebezhetetlen hősök ülnek táltos lovakon, birkóz­

va k ü zdenek dém onokkal, egy archaikus világban, am elynek kö­
zepén a világfa áll, am elyen fel lehet jutni a felső és a közelében
egy lyukon át le az alsó világba.
y y IP O T É Z IS E M S Z E R IN T A K É T M Ó D S Z E R eredm énye k ö z ö tti
B a e lle n t m o n d á s á t h id a lh a t a tó . A k r ó n ik á k b a n m e g ő r z ö t t
A . A . anyaghonfoglalás utáni. (A c s o d a s z a r v a s - m o n d a é s a z Eme­
se álma kivételével, de ezek egyike sem tulajdonképpeni hősm on­
da. A honfoglalásról szóló m ondák nyilván honfoglalás utániak.)
Az a furcsa helyzet áll elő, hogy a 19-20. századi gyűjtésekre
alapozó folklórfilológia által kikövetkeztetett réteg ennél régebbi.
Tehát régebbi, m int a 11-14. századi feljegyzések. A folklórfilológia
által kim utatott réteg ugyanis — az összehasonlító m ódszerből
következően — honfoglalás előtti.
Az összehasonlító m ódszer ugyanis ezt tudja m egfogni, sőt
a tudom ány jelenlegi színvonalán inkább csak ezt. Azt lehet ug y an ­
is honfoglalás előttinek tekinteni, am inek van párhuzam a a keleti
nép ek hősi epikájában. (Sőt egyesek elvárnák, hogy Európában ne
legyen párhuzam a, de ez túlzó kritérium.) Am inek nincs p á rh u z a ­
m a, arról a (diffuzionista) összehasonlító m ódszerrel nem tu djuk
kim utatni a régiséget, illetve eredetet. Az így kim utatott réteg
viszont per definitionem régebbi, m int a krónikákban m egőrzött.
Ezt ugyanis hoztuk, a krónikákban m egőrzött m ár itt alakult ki.
A két réteg jellegzetességei közötti különbség, úgy tűnik
föl, nem csak tipológiai, hanem kronológiai is, hacsak nem akarjuk
m egkockáztatni azt a feltevést, hogy a történeti jellegű, sőt részben
történeti hitelű hősi epika m ár évszázadokkal a honfoglalás előtt is
javában virágzott.
D em ÉNY István Pál

Bibliográfia

Demény István Pál (1980) Kerekes Izsák balladája. Bukarest

Jakubovich Emil (1931) Honfoglaláskori hősi énekeink előadásformájához.
MNy. XXVII. 265-276.
Lőrincz László (1973) A honfoglalás előtti magyar eposz kérdése. Keletkutatás.
27-73.
(1975) Az altaji török hősi epika. Népi Kultúra — Népi Társadalom. VIII. 221-236.
Poppe, Nikolaus (1955) Mongolische Volksdichtung. Wiesbaden
Vargyas Lajos (1960) Kutatások a népballada középkori történetében. 11.
A honfoglalás-kori hősi epika továbbélése balladáinkban. Ethn. LXXI. 479-523.
(1961) Szibériai hősének-elemek a magyar mesekincsben. Néprajzi Közlemények.
W l. 3-16.
 DEMÉNY ISTVÁN P.: VARCYAS LA]OS ÉS /4 MAGYAR HŐSI EPIKA 731

(1976) A magyar népballada és Európa, l-ll. Bp.

(1983) Nomádkori hagyományok vagy udvari-lovagi toposzok? A Szent László
hagyomány vitájához. Ethn. XCIV. 296-302.
Voigt Vilmos (1975) A magyar hősepika összehasonlító kutatási problémái. Népi
Kultúra — Népi Társadalom. VIII. 237-260.

ÉRSEKÚJVÁRI LÓSZERSZÁMVERET
 A KANY-SZOCSALAD
i.

A HANGOK ÉS HANGCSOPORTOK jelentéstani és alaktani viszo-

Z l nyának kutatása m ind a mai napig nyelvészetünk egyik
X JL legm ostohábban kezelt területe volt. M iközben egy ilyen
jellegű vizsgálat a m agyar nyelv belső, fonetiko-szem antikai egy­
ségéről, organikus jellegéről tanúskodhatott volna, addig az aktu­
ális vizsgálati tendenciák ép p en ellenkező irányba m utatnak: a
m agyar nyelv finn-„ugor" alaprétegére különféle indoeurópai (irá­
ni, alán, szláv, ném et stb.) és tü rk (török, bolgár stb.) jövevénysza­
vak szervetlenül rárakódott szupersztrátúrna épül.
Ha valahol, akkor az ugor elnevezésben világosan látszik, hogy
nyelvtudományunk rejtett mozgatórugója: minden lehetséges
eszközt megragadni a magyar nyelv és nyelviség értékének á t ­
szállítására. Itt ugyanis nem csak egyszerűen arról van szó, hogy
a finn-„ugor" népek közül éppen az egyik névadó, nevezetesen az
„ugor" nép hiányzik, hanem már maga a szó sem található meg
egyetlen finn-„ugor" nyelvben sem, tekintve, hogy az nem finn­
ugor, hanem türk eredetű. Önmagában véve ezt akár még finn­
ugor-ellenes és törökpárti megnyilvánulásként is értelmezhet­
nénk. Természetesen azonban szó sincs erről. 19. századi „ma­
gyar" nyelvtudományunknak egészen egyszerűen szüksége volt
egy olyan átfogó névre, amely a manysi (vogul), a hanti (osztják)
és a magyar nyelvet egybefoglalja, s amelyet a nyelvcsalád meg­
nevezésének egyik elemeként (finn-,,ugor") lehet szerepeltetni.
Nos, úgy véljük, ezt az „ugor" ágat kézenfekvő lett volna elne­
vezni a tizennégymilliós magyarságról, hiszen az „ugorság" má­
sik két népe együttesen sem éri el a huszonkilencezret (!) — hogy
a magyarság és e két nép kulturális összemérhetetlenségéről ne
is szóljunk. Kézenfekvő lett volna, hiszen míg a magyar nyelvet
tizennégymillióan beszélik gyakorlatilag nyelvjárások nélkül, ad­
dig a néhány ezer ember által beszélt hanti nyelv tizennégy (!)
olyan nyelvjárásra oszlik, amelynek beszélői meg sem értik egy­
mást, s egyszerre négy (!) irodalmi nyelve is létezik — vagyis
kétséges, hogy egyáltalán hanti nyelvről beszélhetünk-e (az ada­
tok forrása: H a jd ú Péter—D o m o k o s Péter, Uráli nyelvrokonaink.
Budapest, 1978). S végül kézenfekvő lett volna a magyar nyelvről
elnevezni az „ugor" ágat annak fényében, hogy a négy és fél
milliós finnség és a vele szemben bő négymilliós rokon nyelvű
népek összefoglaló neve is „finn" lett. E magától értetődő lehető­
ség elfogadása azonban a „finnmagyar", sőt, horribile dictu, a
„magyarfinn" nyelvcsalád elnevezéshez vezethetett volna —
 BUH FERENC: /1 KÁNY-SZÓCSALÁD I. 733

hogy ne is említsük a „magyar nyelvcsalád" elnevezést, amely

ellen a magyarság jelentős számbeli túlsúlya a finn-„ugor" népek
összességével szemben és kiemelkedő történelmi-kultúrtörténeti
szerepe miatt senkinek sem lehetett volna kifogása (erre például
a „török nyelvek" elnevezés szolgálhatott volna precedensül).
Ráadásul a „magyar" elem szerepeltetését a nyelvcsalád szóban
forgó ágának megnevezésében még egy nagyon fontos szempont
is indokolta volna. Nyelvészeink szerint ugyanis a magyar szó a
„vogul" jelentésű vogul manysi szóból ered — vagyis egy „ugor"
szóból, mely ilyen módon egyszerre jelölhette volna e nyelvi
alcsalád két tagját (a manysi és a magyar nyelvet). Hogy nyelvé­
szeink mégsem ezt a teljesen kézenfekvő elnevezést választották,
annak csak két oka lehet: vagy nem bíztak annyira a magyar szó
„ugor" eredetében, vagy — s mi erre gondolunk — a név megvá­
lasztásában az a cél vezette a kutatókat, hogy a magyar szó sem­
miképpen ne szerepeljen a nyelvcsalád megnevezésében. S mivel
egy „finnhanti" vagy „finnosztyák" elnevezés legfeljebb derült­
séget keltett volna, ezért arra kényszerültek, hogy a magyar
ágnak adjanak valami összefoglaló nevet. Ekkor esett választásuk
— meglehetősen szerencsétlenül — a türk ogur szó egyik variáci­
ójára. így lett a nyelvcsalád ezen ágának neve „ugor", az egész
nyelvcsaládé pedig finn-„ugor".
Ugyanakkor azt is meg kell mondanunk, hogy ez a névadás — a
névadók szándéka ellenére — az igazság magvát hordozza.
Ugyanis a „finnugor" megnevezés félreérthetetlenül rögzíti azt a
tényállást, hogy a magyar nyelv ugor, azaz ogur nyelv, s ilyen
módon a sztyeppéi népek ma már ismeretlen nyelvei közé tarto­
zik. A kérdés kiváló összefoglalása egyébként megtalálható GÖTZ
László, Keleten kél a nap. Kultúránk a történelmi ősidőkből (Budapest,
1944) című könyvének Néhány szó az 'ugor' népnév színeváltozásáról
című fejezetében (pp. 277—281)
GY ILYEN ÁLTALÁNOS MUNKAHIPOTÉZIS - és a belőle fakadó

£ eredm ények — term észetesen, a legkevésbé sem terem tenek

kedvező légkört egy olyan jellegű vizsgálódás szám ára,
am ely a m agyar nyelv szerves kibontakozásának és belső fonetiko-
szem antikai harmóniájának m unkahipotézisével dolgozik. A két
vizsgálati m ódszer, m egközelítési lehetőség — m elyeket m inden
további nélkül nev ezh etü n k analitikus és szintetikus m ódszernek
— nem csak végeredm ényében, hanem m ár kiindulópontjában is
határozott antagonizm ust rejt: az egyes szavak analitikus vizsgá­
lata szükségképpen egy inhom ogén és anorganikus nyelvhez vezet,
a szintetikus vizsgálatnak azonban m egvan az az esélye (sic!), hogy
sikertelenné válik, s a vizsgálati m unkahipotézisről — vagy ép p en
prekoncepcióról — kiderül, hogy indokolatlan volt. V élem ényünk
szerint a két m ódszer csak együttesen alkalm azható, hiszen kiegé­
szítik egymást. Ám azt is m eg kell m ondanunk, hogy az analitikus
és a szintetikus m ódszer nem tekinthető egyenrangúnak:
am ennyiben ugyanis a szintetikus vizsgálat révén sikerül körülha­
tárolnunk egy fonetiko-szem antikai szócsaládot, azt m ár csak n a­
734 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

gyón indokolt esetben lehet szétszakítani, egyes elem eit ebből,

m ásokat abból a nyelvből szárm aztatni.
Az analitikus m ódszer tehát — úgy látszik — elkerülhetet­
lenül vezet egy voltaképpen „szedett-vedett" nyelv feltételezésé­
hez: hiszen kiindulópontja, m unkahipotézise is ez, s mivel nincs
kontrolim ódszere, gyakorlatilag ellenállás nélküli közegben m o­
zog. De m ég e m ódszer alkalm azásában is m utatkoznak olyan
pontok, am elyek fölöttébb problem atikusak. Ezúttal csupán két
ilyen pontra szeretnénk röviden rám utatni. Az egyik ismeretlen
eredetű szavaink kérdése. M indenképpen különös hozzáállásnak
kell tartanunk, hogy azokat a szavakat, am elyeket m inden próbál­
kozás ellenére sem képesek nyelvészeink — m int jövevényszava­
kat — valam ely nyelvből levezetni, azokat ism eretlen eredetitek­
nek nevezik, a helyett a kézenfekvő m egoldás helyett, hogy leg­
alább ezeket a szavakat m agyar eredetűeknek tekintenék.
Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy e szavaknak elgondolkodás­
ra kellene késztetniük nyelvészeinket: ugyanis a magyar szókincs
egyáltalán nem jelentékeny része sem a finnugor alapszókincs,
sem pedig a türk és indoeurópai jövevényszavak kategóriájába
nem tartozik, hanem — mondjuk ki minden mellébeszélés nélkül
— ezek tekintélyes része autochton magyar szó. Azonban akár
csak egyetlen ilyen szó elismerése is összedöntené a magyar nyelv
finnugor eredeztetésének légvárát. Ezért kell ezeket a szavakat
ismeretlen eredetűeknek tartani. Részletesebben foglalkozik e
kérdéssel a szerző Ismeretlen eredetű szavaink című tanulmánya
(kézirat).
Úgy tűnik föl azonban, hogy nyelvtudom ányunk jelenlegi állása
szerint m agyar szavaink a priori nem lehetnek. A legtöbb, am it
nyelvészetünk m egenged, az a „m agyar fejlemény", am ely több­
nyire a m ár történetileg belátható idő m agyar nyelven belül kiala­
kult szavaira vonatkozik (ilyen pld. a bélista).
MÁSIK PROBLEMATIKUS PONT az avar nyelv kérdése. Nyelv-

A tu d o m án y u n k „közel ezer" szláv eredetű m agyar szót re­

gisztrál. H ogy e nagy szám m ennyire indokolt, azzal m ost
nem kívánunk foglalkozni, m indössze annyit jegyzünk m eg, hogy
am ennyiben e szavak az indoeurópai nyelvek közül csak a szláv-
ban találhatók m eg (s nagy részükkel ép p en ez a helyzet), indokolt
volna élni a gyanúperrel, hogy azok a m agyar nyelvben nem szláv
eredetűek, h an em m ind a m agyar nyelvbe, m ind pedig a szláv
nyelvekbe valam ely kihalt nyelvből kerültek, m int am ilyen példá­
ul az avar vagy a hun.
Ne feledkezzünk meg arról, hogy a szlávság éppen kibontakozá­
sának korában hosszú évszázadokon keresztül hun, avar vagy
rokon népek kulturális és politikai környezetében fejlődött, s
ilyen módon nagyon is indokolt e nyelvek részéről egy erős
befolyás feltételezése.
 BU/I FERENC: A KÁNY-SZÓCSALÁD I. 735

ADÁSUL SZLÁV EREDETŰ SZAVAINK tekintélyes része (pld.

kádár, ablak, lanka stb.) csak a m agyar nyelvterülettel hatá-
M - m.ros szláv nyelvekben m utatható ki, ami igen kom oly kétsé­
geket ébreszt a szókölcsönzés hagyom ányosan feltételezett szláv
m agyar irányával kapcsolatban. Feltéve, de m eg nem engedve,
hogy „közel ezer" jövevényszavunk szárm azik abból a szláv nyelv­
ből, am elynek használóival a m agyarságnak m indig inkább peri­
fériális kapcsolatai voltak, nagyon is indokolt feltételeznünk, hogy
legalább ennyi avar jövevényszó található a m agyar nyelvben (már
am ennyiben e szavak jövevényszavaknak szám ítanának), hiszen
a honfoglaló m agyarság egy avar többségű területre érkezett, abba
integrálódott bele (és ugyanez m ondható el a h u n o k vonatkozásá­
ban is, hiszen a m agyarság ősei valam ikor H unnia keretei között
éltek).
Azt a korábban széles körben elterjedt feltételezést, hogy a hon­
foglaló magyarság egy szláv többségű Kárpát-medencébe érke­
zett, többek között arra a tapasztalati megfigyelésre hivatkozva
utasították el józanabb főink, hogy ha ez így lenne, akkor mi most
nem magyarul, hanem szlávul beszélnénk — mint ahogy alig
egy-két évszázad alatt a hódító bolgárok is elveszítették eredeti
nyelvüket, s átvették a szláv nyelvet. A történelmi tapasztalat
ugyanis azt mutatja, hogy a hódító kisebbség az esetek túlnyomó
részében átveszi a meghódított többség nyelvét. Manapság azon­
ban már nem szorulunk efféle logikai feltételezésekre, hiszen a
legújabb régészeti kutatások ezt a feltételezést megcáfolták. Ám
miközben megcáfolták a szláv lakosságú Kárpát-medence elkép­
zelését, arra a következtetésre jutottak, hogy a Kárpát-medencé­
nek igen jelentős, a honfoglaló magyarságot jóval meghaladó
számú avar avagy későavar népessége volt. Nos, ennek alapján
egyáltalán nem indokolatlan a kérdés: Mi a bizonyítéka annak,
hogy mi, magyarok, egyáltalán magyarul beszélünk? Vajon nincs
megfontolandó logika abban a következtetésben, hogy a magyar
nyelv a honfoglalást követő egy-két évszázadban kihalt, s azóta
— mint ahogy a honfoglalást megelőzően is — a Kárpát-meden­
cében immár végérvényesen az avar nyelvet beszélik? Ennek a
valószínűsége aligha zárható ki. Vagyis egyáltalán nem zárható
ki megnyugtató módon az a lehetőség, hogy nem csak egyszerű­
en százszámra vannak avar jövevényszavak a magyar nyelvben,
hanem egyenesen az avar nyelvet beszéljük, s e sorok írója is
avarul veti papírra gondolatait. Ezt — avagy ennek ellentétét —
ugyanis nem lehet úgy kontrollálni, mint a bolgárok nyelvének
szláv voltát, hiszen nincs mivel összevetnünk az avar nyelvet.
Csak mellesleg jegyezzük meg, hogy annak a feltételezésnek a
hátterében, miszerint a griffes-indás késő avarok nyelve már
magyar volt, éppen az áll, hogy e következtetést valamilyen
módon elkerüljék.
Az avar nyelv ism eretlensége folytán azonban nincsen m ódunk
összevetni a m agyar nyelvet az avarral. A magyar nyelv történeti­
etimológiai szótára két szavunkkal (réz, káva) kapcsolatban veti fel
736 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

az avar eredet lehetőségét, eközben azonban nem árul el túl nagy

jóindulatot az avar— m agyar nyelvi kapcsolatok irányában. Már-
m ár m ulatságos, hogy m iközben a m agyar réz szót bizonytalan
eredetűként regisztrálja, az avar „réz" jelentésű réz szónak a m a­
gyar réz szóval való összefüggéséről a következőképpen nyilatko­
zik: „Lehetséges, hogy csupán véletlen egyezéssel van dolgunk."
Mi szándékosan m ellőzni kívánjuk szavaink szárm azási
nyelvének kutatását: nem azt vizsgáljuk, hogy az adott szó honnan
jött, hanem hogy hogyan jö tt létre, m ilyen fonetiko-szem antikai
családon belül bontakozott ki. S „am ennyiben a m agyar nyelvi
elem ek m agyarázatára m agából a m agyarból is kifogástalan lehe­
tőségek vannak, nincs kétségtelen hitelük azoknak a nézeteknek,
amelyek e nyelvi elemeket más oldalról közelítik m eg".1M int majd
látni fogjuk, a szócsaládok gyökérszavakból bontakoznak ki, s a jelen­
tésbeli módosulást mindig többé-kevésbé arányos alaktani m ódosu­
lás kíséri (pld. nyekereg—nyikorog, karika—karima, bokor—csokor,
doboz—toboz— koboz stb.). Az alábbiakban kísérletet teszünk arra,
hogy egy kikövetkeztetett ősi m agyar szó, a kány kapcsán bem u­
tassunk egy ilyen fonetiko-szem antikai szócsaládot.
Az általunk vizsgálandó kány-család egyetlen szem antikai
főcsoportba és három alcsoportra osztható. A három alcsoport az
alábbi három jelentéscsoportot foglalja m agában:

1. „far(o)k", illetve „vég"

2. „ív"
3. „vékony"

1. Az, hogy a „farok" szem antikai csoportot választjuk kiinduló­

pontul, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a kány-szócsaládnak ez a
jelentés és a neki megfelelő hangcsoport volna a gyökere. M ind­
azonáltal ez egyáltalán nem valószínűtlen: vagyis korántsem lehe­
tetlen, hogy a „vékony" és az „ív" jelentés gyökere a „farok"
jelentésben kereshető, hiszen egyedül ez a jelentéstartalom az, ami
a m ásik kettőt m agában foglalja. Különösebb jelentősége azonban
ennek m ost szám unkra nincs, ugyanis b ennünket nem e szócsalád
eredete, hanem összefüggése érdekel.
A MAGYAR NYELV A „FAROK" JELENTÉST két szóval fejezi ki: az
egyik m aga a fa r(o)k szó, m íg a másik kány (kan, kany, ká n y ,
-Z M .g á n y, kon, kony, kun) szavunk, am ely azonban önm agában
m ár nem használatos, csupán összetételekben. Ez arra vall, hogy
kány szavunkat, m ielőtt m ég felcseréltük volna a farok szóval,
önállóan is használtuk, m ert az önálló használat m indenképpen
szükséges az összetételekben való használathoz. Ilyen m ódon a
„farok" jelentésű kány szó valam ikor köznapi elem e lehetett nyel­
vünknek. Később a farok szó kiszorította nyelvünkből, ám az
összetételekben m ind a m ai napig m egm aradt. N em lehet kérdés
tehát, hogy m elyik szó tartozik nyelvünk ősibb rétegébe. Továbbá
kány összetételű szavaink eredete hom ályba vész (ellentétben/«-
 BU]1 FERENC: /1 KÁNY-SZÓCSALÁD1. 737

rok összetételű szavainkkal), és — m int ahogy azt Bárczi Géza is

m egfogalm azta2 — „minél fiatalabb egy szó, annál kevésbé való­
színű, hogy szárm azása teljes hom ályban m aradjon, ezért ism eret­
len eredetű szavaink jelentős h ányadát ősi szókincsünkhöz szá­
m íthatjuk". Végül pedig abból is erre következtethetünk, hogy míg
a ma használatos fark avagy farok összetett szó (far és -k, -ok
névszóképző), addig kány szavunk tőszó, m ely a többjelentésű ny
hangból szárm azik, s ilyen m ódon a m agyar nyelvbe sokkal szer­
vesebben illeszkedik. Ezek szerint három olyan okot is találtunk,
am ely szerint a kány szó — ha egyáltalán létezik — az eredeti
szavunk a farok m egnevezésére. A kérdés ezek u tán az, hogy e
kikövetkeztetett szó valóban létezik-e.
Mitológiai lényeink közül a sárkány az, am elynek egyik
legfőbb jellegzetessége ép p en a farka.
Ugyan nem tartozik szorosan témánkhoz, de azért érdemes meg­
említenünk, hogy a magyar sárkány szó indoeurópai megfelelői
hasonlóképpen farkas lényként nevezik meg a sárkányt (gór.
árakon, lat. draco, ném. Drachen, ang. dragon). Nem feladatunk,
hogy ennek a különös egybeesésnek a forrását kutassuk, csupán
érdekességként kívántunk erre rámutatni. Az indoeurópai —
respektive latin, német és orosz — nyelvek és a magyar nyelv
közötti meglepően szoros kapcsolatot a szerző „A fer-szócsalád
és indoeurópai rokonság '“Tfcímű tanulmánya vizsgálja (kézirat).
ITOLÓGIÁNK KÜLÖNÖSEN is KIEMELI a sárkány farkának

M jelentőségét, am ennyiben az égi sárkány, m int repülő

szörnyeteg, farkával képes évszázados fákat tövestől ki­
forgatni, vihart kavarni. Sőt a „sárkányfark" — a vihar forgótölcsé­
rének m egnevezéseként — a H ajdúságban mitológiai terminus
technicusként önállósult, am i ism ét csak arra m utat, hogy n é p ü n k
a sárkány egyik legfőbb jellegzetességének éppen farkát tartotta.
N em tudhatjuk, hogy a sárkány szó „farok" jelentéselem ének to­
vábbélése, vagy a sárkány farkának kiem elt jelentősége felelős-e
azért, hogy a 18. század elejéről datálhatóan a pisztolyok, m an ap ­
ság kakasnak nevezett, hátrafelé kiálló, jellegzetesen farokszerű
elsütőszerkezetét sárkánynak nevezték. A kárhogyan is legyen, ez
csak m ég jobban alátám asztja azt az elgondolásunkat, hogy a
sárkány szó fonetikailag, avagy szem antikailag szoros kapcsolat­
ban áll a farokkal.
M ielőtt m ég következő mitológiai szavunkkal foglalkoz­
nánk, em lítsük meg, m int külön érdekességet, tárkony szavunkat.
Ha a tárkony latin megfelelőjét nem ism ernénk, m inden további
nélkül a következő, „ív" jelentést hordozó alcsoportba osztanánk
e szót. Latin megfelelője révén azonban itt kell m egem lítenünk,
m int sárkány-analógiát. A tórkony latin neve ugyanis: dracunculus,
vagyis m agyarul „sárkányocska", s e különös egybeesés jelentősé­
ge aligha becsülhető túl.
Sárkány szavunk legkézenfekvőbb mitológiai p árhuzam át a bo­
szorkány szóban találjuk. Hogy „boszorkány" fogalm unk az elm últ
738 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

ezer-ezerötszáz, sőt talán m ég több évben kom oly átalakuláson

m ent keresztül, azt az jelzi, hogy m íg a csuvas(os) eredetű votják
busturgan és u d m u rt busztargan, valam int a m andzsu-tunguz
busuku az em bert álm ában m egzavaró lidércszerű gonosz lény,
addig a m agyar boszorkány m ár em beri lény, aki azonban bizo­
nyos értelem ben em berfeletti képességekkel rendelkezik. Ennek
az átalakulásnak az oka alighanem a keresztény, illetve európai
boszorkánytradíció, amely viszont a csuvas, ud m u rt, votják, m an ­
dzsu és tun g u z környezetben — m agától értetődően — nem érvé­
nyesülhetett. Továbbá úgy tűnik elénk, hogy a boszorkány, az
eredeti m agyar mitológia szerint, szoros kapcsolatban állt a sár­
kánnyal, hiszen rendelkezünk olyan adatokkal, am elyek szerint a
sárkánynak vagy a felesége, vagy az anyja boszorkány. Ilyen m ó­
don a m agunk részéről nem látunk sem m i lehetetlent abban, hogy
a boszorkány eredetileg a sárkányhoz hasonlóan farkas lény lett
volna.
Csak kérdésként jegyezzük meg, hogy a boszorkányok által re­
pülésre (! — ez már önmagában is nem emberi eredetre vall)
használt seprű és villa vajon nem a boszorkányok régi farkának
reminiszcenciája-e.
~Wm~JTA PUSZTÁN ALAKTANILAG VIZSGÁLJUK e két kifejezést, akkor ,
m M jól látható, hogy a boszif* ány tulajdonképpen egyfajta
-M. -M- sárkány (-szorkány—sárkány). Vagyis nem csak kány sza­
v u n k található m eg m indkettőben, hanem egy sár-/-szor- alak is.
Aligha tekinthető m erész hipotézisnek, ha ezt a sár-l-szor- alakot
összefüggésbe hozzuk szörny(ű), szorít, szúr s talán iszony sza­
vunkkal. Ilyen m ódon m ind sárkány, m ind pedig — részben —
boszorkány szavunk megfelelő értelm et nyerne: a sárkány tulaj­
d o nképpen farkas szörnyeteg, míg a boszorkány egy közelebbről
m eg nem határozható (bo-) fajtája a farkas szörnyeknek. H ogy
pontosan m ire utalhat az összetétel bo- előtagja, arra vonatkozólag
is v annak bizonyos sejtéseink. A boszorkányt — m int nőnem ű
lényt — ugyanis éppen az különbözteti m eg a hím nem ű sárkány­
tól, hogy nem a közvetlen erőszak révén fejti ki tevékenységét,
hanem rejtett m ódon, gyakran úgy, hogy az em ber észre sem veszi.
A boszorkány tevékenysége nem nyílt, m int a sárkányé, hanem
rejtett: a boszorkány m integy elveszi az em ber eszét. É ppen ezért
azokkal a szavainkkal állhat összefüggésben, am elyek az ö n tu d a t­
lanságra utalnak, m int például a bódít, bolond, bor, borít, bolyong,
téboly (vö. boly, bolygat: m indkettő a „szabálytalanul össze-vissza
mozgás" jelentéstartalm át implikálja), különösen pedig a bű (!),
bűvöl, bű-báj és bűn. A bűn szó összefüggése a régiségbeli bű szóval
bizonyos fényt vetít őseink morális viszonyaira, am ennyiben nem
az akaratlagos tettek szám ítottak bűnnek, hanem az em ber akarat­
lan és öntu d atlan m egnyilvánulásai. Ő seink a b ű n t tehát nem
annyira elkövették, m int inkább elszenvedték. Term észetesen ez
nem több sejtésnél. Ha azonban ez így lenne, akkor boszorkány
 BUJ1 FERENC: A KÁNY-SZÓCSALÁD I. 739

szavunk egy olyan farkas szörnyeteget jelölne, am ely rosszindula­

tú, ártó tevékenysége kifejtése közben és/vagy érdekében rejtve
m arad.
A két mitológiai lényt két hosszú, hangsúlyos farkú állat
egészíti ki: a patkány (tunguz singerokan vagy hingerokan) és a
cickány (tatár sickan).
A patkány szó egyik korai változata pockány (16. század), ami talán
a patkány és a pocok szó előtagja közötti fonetiko-szemantikai
kapcsolatra utal. Nem elképzelhetetlen azonbaSÉ, hogy e szó a
pocokra vonatkozik; ekkor viszont figyelemre méltó a pocok szó
kiegészítése a kány szóval.
Joggal várh atn án k el, hogy az egeret is hasonló m egnevezéssel
illessük; egér szavunk azonban az egérnek nem a szóban forgó
jellegzetes testrészéből keletkezett. M indazonáltal az egér szó sem
nélkülözi a kapcsolatot kány szavunkkal, s ezt ép p en a török sikan
(vö. cickány), m andzsu singeri (m indkettő „egér") m utatja, vala­
m int ezek hangalaki rokonsága a fent em lített két tun g u z szóval.
Ugyanis m indkét tu n g u z szó tulajdon képpen az egér és a kány
szavakból áll (sin-ger-o-kan, hin-ger-o-kan), am i egyértelm űen arra
vall, hogy egér szavunk egy valam ikori összetett szóból (ger+kány
vagy egér+kány) úgy keletkezett, hogy utótagja elm aradt. N em
elképzelhetetlen egyébként, hogy a -ger- szóelem — és term észe­
tesen m aga az egér szó — az egér h átán ak jellegzetes dom borula­
tára (vö. gerinc) utal.
A fcí’r-szócsaIáddal — amelybe gerinc szavunk is beletartozik —
egy másik tanulmányban foglalkozunk. Ezúttal csupán annyit
jegyzünk meg, hogy a szó etimológiáját illető ez irányú tapoga­
tózásunkat az egér szó egyéb jelentései is támogatják: „a ló nya­
kán, füle tövén vagy torkában keletkezett daganat", „kidudorodó
izom", „a ló könny tömlőjének gennyes gyulladása", „a disznó
farkánál levő két kis hús kétféléi", „kidudorodás a ló, a marha
vékonyánál" (a jelentések forrása A magyar nyelv történeti-etimoló­
giai szótára).
y e l v ü n k n e k A Z O N B A N olyannyira hiányzott az egér szóból

N a „farok" jelentés — s annak kifejezése a kány szó form ájá­

ban —, hogy azt végül is visszacsem pészte. Itt nem az
egérfarkra (a cickafark régi neve) gondolunk, h anem az egérfarok
egy olyan becéző form ájára, am ely a m agyar nyelvben egyedülál­
ló: az egér farkincájára. Kétségtelen ugyanis, hogy ez nem egy
egyszerű becézés, hanem egy olyan egyedülálló becézés, amely
végső soron az ősi kány (kan, kon, kun) szóra m egy vissza.
R endelkezünk azonban olyan állatm egnevezéssel is,
am elyben a kány szó nem összetételben szerepel, hanem önállóan
áll, s ez a kánya. A kánya tulajdonképpen annyit jelent, hogy
„farkas".
740 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

A kányának, különösen pedig D élkelet-Európában elterjedt alfajá­

nak igen hosszú, harm inc-negyven centis farka van, m ely ráadásul
m ég villás is, s ez m ég jobban kiemeli jelentőségét.
Itt kell néhány megjegyzés erejéig kitérnünk a farkas állatnévre,
amely kétségtelenül egyik legfantáziátlanabb állatnevünk, tekint­
ve, hogy ezen az alapon szinte bármelyik állatunkat elnevezhet­
tük volna farkasnak. Ha valahol, itt indokolt feltételezni, hogy ezt
az állatnevet a farkas eredeti nevének tudatos kerülése eredmé­
nyezte. Tudvalevőleg ez az érv a medve szóval kapcsolatban
merült fel: ugyanis medve szavunkat állítólag azért vettük át a
szláv nyelvből, mert totemállatunk volt, s így eredeti neve tabu­
nak minősült; ám ezt a hipotézist teljesen indokolatlannak talál­
juk, ugyanis még ha a szlávból is vettük át, ennek az átvételnek
mindenképpen akkor kellett volna megtörténnie, amikor már
semmiféle medvekultusz nem élt a magyarságnál. Ezzel szemben
farkas szavunk mintha csak az eredeti név tudatos kerülése lenne
(hasonló érezhető a szarvas szónál, noha a szarvas valóban jelleg­
zetesen szarvas állat). Ráadásul a farkas szó — hiába datálható
1113-ra a szó első írásos előfordulása — aránylag új képzés ered­
ményének látszik. Nyilvánvaló tehát, hogy a farkas megnevezé­
sére nem ez az eredeti szavunk.
Afarkas három szinonimája az ordas, a toportyán(íéreg) és a csikasz.
Hogy e három szó között kell keresnünk a farkas eredeti nevét,
az már onnan is gondolható, hogy mindhárom szónak — ellen-
tétben/artos szavunkkal — ismeretlen az eredete. „Szürke" jelen­
tésű ordas szavunk-—a farkas szóhoz hasonlóan — jelzős szerke­
zetű, ami aránylag fiatal voltáról tanúskodik. Ráadásul maga a
szó más jelentésben, vagyis nem a farkasra vonatkoztatva több
évszázadon keresztül nem adatolható, s csak 1792-ben bukkan fel
először a farkas megnevezéseként. Mindezek a tények nagy va­
lószínűséggel amellett szólnak, hogy nem ez volt a farkas eredeti
magyar neve. Toportyán szavunk eredetileg medvére vonatko­
zott, és a szó alaktani megfontolások alapján is inkább a medvére
utalhatott (toportyán — vö. tipor, teper, toporzékol, topog, tapos,
tápod). Csikasz szavunk már több eredménnyel kecsegtet. Kétség­
telen, hogy első előfordulása igen későre datálható (1879), viszont
ennek oka a szó nyelvjárási jellege. Ámde ne feledkezzünk meg
arról, hogy a farkas eredeti magyar neve csak nyelvjárási szóként
élhetett tovább! Továbbá nem állapítható meg egyértelműen,
hogy a szó jelzős szerkezetű-e (ha jelzős szerkezetű is, roppant
ősi; vö. kuvasz, csorvasz stb.), vagy egyszerű névszó. A magyar nyelv
történeti-etimológiai szótárával ellentétben, mi hajiunk arra a véle­
ményre, hogy jelzőként való használata másodlagos, noha ko­
moly érvek egyik álláspontot sem támogatják. Jelzőként „sovány"
jelentésű (vö. csökken, csekély, csík, csők, csökött), mely specifikusad­
ban utal a farkasra, mint afarkas szó. Ezen meggondolások alapján
feltételezzük, hogy a farkas eredeti magyar neve csikasz volt.
A későbbiek folyamán azonban majd láthatjuk, hogy az egyik
indoeurópai nyelv a kutyát nevezte el „farkasának, ami sokkal
indokoltabb, mint a farkas ilyetén megnevezése, tekintve hogy a
 BUJI FERENC: A KÁNY-SZÓCSALÁD 1. 741

kutyának az egyik legfőbb metakommunikációs eszköze a farka

(pl. egyedül a kutya csóválja a farkát).
a g u n k m ö g ö t t h a g y v a a z á l l a t o k v i l á g á t , érdem es

M figyelm ünket a tárgyak felé fordítanunk. Jellegzetesen

farokkal rendelkező szerszám unk és — a régiségben —
fegyverünk a csákány, am ely szónak m indkét tagja (csák-kány)
biztonsággal m egfejthető. A csákány ugyanis két jól elkülöníthető
részből áll: egy fő vágó- és szúrórészből (ez a csak), valam int egy
ehhez kapcsolódó, ugyancsak hegyes, de rövidebb farokrészből
(ká n y). Csák szavunkat egyébként több összetétel is m egőrizte, így
például a csáklya („hajósok, halászok vashegyben és vaskam póban
végződő, hosszú fanyelű szerszám a"; „korcsolyázók vasszeges
botja"), valam int a csákó („kiálló szarv"). A csák egyébiránt bizo­
nyos tárgyak hegyes, kiálló, gyakran kam pószerűen hajlott része
(gondoljunk itt a csákány elülső részének hajlottságára), vagy a
„dolm ány hegyes vége". Világosan utal egy farokszerű képződ­
m ényre párkány szavunk is, hiszen a párkány egy függőleges fal
farokszerű kiszögellése. Farokkal rendelkező viseleteink közül kü­
lön ki kell em elnünk a sarkantyút, am i nem más, m int egy sarokra
erősített, hátrafelé álló farok. De a legkézenfekvőbb farok-analógi­
át talán kanóc szavunkban találjuk. Ha pedig a háztartási eszközök
között nézü n k körül, itt találjuk m indennapi életünk legfőbb, nye­
les m erítőeszközét, a kanál-1, am inek van kányái változata is, m int
ahogy az a m ég m a is előforduló kalány alakváltozatból is kikövet­
keztethető: a kalány a kányáiból ugyanis hangátvetéssel alakulha­
tott ki. A kanálhoz hasonló szerkezeti felépítése van a buzogány­
n a k: itt is egy farokszerű nyél avagy nyúlvány kapcsolódik egy
göm bölyded ütőrészhez. A kémény (vö. kemence) régiségbeli m eg­
felelője a gógány („vesszőből font kém ény").
A régiségbeli góg jelentése: „ami alatt tüzelnek". A Történeti-etimo­
lógiai szótár szerint „kemence", nyilvánvaló azonban, hogy a tűz-
tér feletti öblös kürtőnek a neve volt a góy. A gógány tehát a góg
és a kány szavakból alakult ki (góg-kány gógány).
S végül em lítsünk m eg két, kevéssé ism ert, nyelvjárási szót: „a káka
buzogányos fejé"-nek illetve a „nádbuzogány"-nak a neve bákány,
míg a „holt m eder" vagy „holtág" jelentésű hókkon vagy hókony
szó világosan utal egy, a főágról leágazódó farokszerű képződ­
m ényre.
Itt kell m egem lítenünk a balkon szót is. A balkon szó a
m agyar nyelvben kétségtelenül új fejlemény: nem egyszerűen
idegen eredetű, hanem idegen szó. A m agyarba a ném etből került,
oda pedig az olaszból (balcone), és az európai nyelvek végső soron
m ind az olaszból m erítették megfelelő szavaikat. Fontos azonban
hangsúlyoznunk, hogy e szó eredetileg nem indoeurópai volt,
ugyanis sem a latin, sem a görög nem ismeri, s csak a középkor
folyam án bukkant fel az olasz nyelvben. Nyilvánvaló tehát, hogy
átvétellel van dolgunk, éspedig nem indoeurópai nyelvből való
742 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

átvétellel. K önnyen m eglehet, hogy az olaszba valam ely tü rk

avagy kaukázusi nyelvből került (ne feledkezzünk m eg itt a mi
balkány szavunkról). M indenesetre feltűnő, hogy a balkon szó —
akárcsak a m agyar párkány — egy függőleges falból vízszintesen
kiugró részt jelöl, s így m ásodik részének (-kon) kány értelem ben
való m agyarázata kézenfekvő.
i e l ő t t m é g m e g v i z s g á l n á n k h e l y n e v e i n k e t , egy érde­

M kes kérdésre kell röviden kitérnünk. Kan szavunk erede­

téről nyelvtudom ányunk sem m it nem tud, n e k ü n k azon­
ban van egy sejtésünk ezzel kapcsolatban. Feltételezve, hogy kan
szavunk eredetileg nem disznót (vö vadkan, kanász) jelölt, hanem
egyszerűen csak hím nem ű állatot (vö. kandúr), indokolt volna,
hogy a kan szót e szócsaládon belül tárgyaljuk, hiszen jól tudjuk,
hogy farok, kány — legalábbis a hím állatokon — nem csak hátul
nő, hanem elöl is, s összefoglaló nevüket m inden további nélkül
k ap hatták e jellegzetességükről.
S végül, m int talán idetartozót, itt kell m egem lítenünk —
de csak feltételesen — legény szavunkat.
Van bizonyos homályos sejtésünk legény és leány szavunk etimo­
lógiai eredetéről. Elöljáróban két dolgot kell leszögeznünk.
a/ Nem fi(ú) és leány szavunk alkotott eredetileg párt, hanem
legény és leány szavunk, s erre nemcsak a két szó alaktani hason­
lóságából következtethetünk. Ugyanis legény és leány szavunk, jól
elkülöníthetően hímnemű, illetve nőnemű emberi utódot jelöl.
Ezzel szemben, a fiú szó eredetileg mindkét nemre vonatkozott.
Ennek határozott nyomai vannak mai nyelvünkben is. Gondol­
junk csak afióka vagy afial szóra; mindkét szó megkülönböztetés
nélkül vonatkozhat hím- és nőnemű állatokra. De még világosab­
ban megjelenik a fiú szó nemekről való eredeti függetlensége a
fiatal szóban. A fiú vagy ennek fi- töve tehát egyrészt nemektől,
másrészt fajoktól (ember, állat, növény) függetlenül jelöli az utó­
dot. Vagy gondoljunk csak arra, hogy a szülők leánygyermekei­
ket gyakran „fiam"-ként szólítják. Ezzel szemben a leány szó csak
emberi, és csak nőnemű utódra vonatkozik, s így lennie kell egy
kiegészítő szavának, amely kizárólag emberi és hímnemű utódra
vonatkozik. Mivel pedig több lehetőségünk nincs, kizárásos ala­
pon kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy ez a legény.
Kétségtelen, hogy az elmúlt évszázadokban a legény szó értelme
kissé módosult, amennyiben leginkább tizenéves fiúgyermekek­
re vagy közvetlenül házasodás előtt álló fiatalemberekre használ­
juk. Tehát míg egy újszülött lehet l(e)ány, legénynek inkább csak
tréfásan nevezzük. Ez a jelentésmódosulás bennünket különö­
sebben nem érdekel — hiszen mondandónk lényegét nem érinti
—, annyit azonban elmondhatunk, hogy ennek oka minden
bizonnyal a hímnemű újszülött önmagában való — és az újszü­
lött leánnyal szemben megnyilvánuló — értékének megjelenése
volt: a legény szó értékeszmét abszorbeált, de ez az érték éppen a
felnövekedésben gyökerezett, s nem magának a hímnemű kis-
gyermekségnek a tényében. Ilyen módon a legény eszméje egyre
 BUJI FERENC: A KÁNY-SZÓCSALÁD1. 743

inkább a „nagyfiú", „nagylegény" eszm éjével telítődött,

b / Szeretnénk továbbá jelezni, hogy a két szó etim ológiai eredez-
tetésével n y elv tu d o m án y u n k bevallottan n em boldogult (ehhez
képest m eglepő, hogy a két szó egybevetését A magyar nyelv
történeti-etimológiai szótára tévesnek nyilvánítja). Ezt m indössze
azért szögezzük le, m ert ezzel is jelezni kívánjuk, m ennyire bi­
zonytalan területen járunk.
A két szó etim ológiáját illetőleg biztos kiin d u ló p o n tu n k a le-gény
és le-ány szó fonetikai és szem antikai kom plem enteritása. Rögtön
látszik ugyanis, hogy összetett szavakkal állunk szem ben (a leány
szónál ez különösen látszik, h iszen a m agyar nyelv tőszavaiban
n em ism eri az eá, éá m agánhangzótorlódást, s ezért az első m a­
g án h angzó gyakran ki is esik: lány), am elyeknek van egy-egy
azonos, s v an egy m egkülönböztető elem ük. A két szó előtagját
alkotó le- tehát egyaránt vonatkozik m indkettőre (úgy is m o n d ­
hatn án k , hogy ez fejezi ki b e n n ü k az azonosságot), m íg a két
utó tag (-gény illetve -ány) az azonosságon túlm utató különböző­
ségre utal. Úgy véljük, nem té v e d ü n k nagyot, ha feltételezzük,
hogy a le- előtagban a fentebb m ár tárgyalt „fi" jelentést keressük:
ugyanis m indkettő p ro d u k tu m , eredm ény, gyüm ölcs — egyszó­
val/!'. H ogy ez a jelentés m ilyen szóalakba burkolózik, arra vonat­
kozólag nem lesz érdek telen segítségül h ív n u n k
szócsaládvizsgálati m ódszerünket. ím e n éh án y analóg szó:
/e(származás), leendő, lenni, lehel, lény, lehet, Zéf(rejön). Úgy véljük,
ezekből az analógiákból eléggé világos, hogy a legény és a leány
szó előtagja a „lettség"-gel, a leszárm azással, a létrejövetellel van
összefüggésben.
H átra v an tehát m ég a -gény és az -ány utótagok etim ológiájának
tisztázása, vagyis azon szóelem eké, am elyek ezen újo n n an szü­
letett em berek n em ét jelölik. A -gény végződés etim ológiai erede­
tét az eddigiek alapján m ár nem is olyan nehéz kikövetkeztetni,
hiszen jól látható kapcsolatban áll a kány szóval (vö. kan ~ „fa­
rok"). T erm észetesen e két szó csupán rokonságban áll egym ás­
sal, n em pedig azonosak, vagyis itt nem egy vulgáris és durva
utalással v an dolgunk. Vagyis a -gény végződést nem lehet n a tu ­
rálisán „farok"-kal fordítani. É ppen a legény szó m asszív és re n d ­
kívül konzervatív é hangja az, am i m egkülönbözteti a kány/kan
form ától. M indazonáltal ú gy véljük, hogy a legény szó m ásodik
tagjának fonetiko-szem antikai k iindulópontja a kány szó volt.
Az -ány végződéssel — bevalljuk — nem boldogultunk, m in d ­
össze ann y it sikerült kideríteni, hogy ez az elem szám os olyan
szavunkban m egtalálható, am elyek nőnem ű emberre vagy állatra
vonatkoznak: asszony, nőstény, anya, ángy (eredeti alakja talán
ánygy), anyós, meny.
Utoljára hagytuk helyneveinket, ugyanis valószínűleg nem járunk
rossz nyom on akkor sem, ha egyik-m ásik helységnevünkben a
farok jelentésre bukkanunk, m égpedig a farok „valam inek a vége,
végződése" értelm ében. K özülük m indjárt az első Kán és Kány,
A Földrajzi nevek etimológiai szótára szerint e két helynév etimoló-
giailag azonos; szerintünk is, csak nem a régi m agyar Kean sze­
m élynév révén, m int ahogy a szótár gondolja.
744 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

A zután Kánya. A Kánya (Kana) szem élynévből való eredeztetése,

akárcsak a kánya m adárnévből való szárm aztatása valószínűtlen,
ugyanis állatnevek — szem élynevekhez hasonlóan — földrajzi
nev ein k túlnyom ó többségében összetételekben szerepelnek,
önállóan csak igen ritkán (Nemesmedves, Varjúlapos, Disznósd,
Farkasgyepű; Nyúl eredeti neve Warosnul, azaz Varasnyúl). A Kánya
n evű helység tehát valószínűleg hasonlóképpen kapta nevét,
m int a kánya nevű m adár: a két névadás nem függ össze, csupán
párhuzam os.
Okány, O k-kány. Az ok- tő a vízzel függ össze; vö. oka, régi
folyadékm érték, továbbá árok, lucsok. A település m ég m anapság
is kifejezetten vizenyős területen található.
Vokány, Zákány, Harkány, Taktaharkány, Csákány és
Csákánydoroszló. A z összetételre nézve lásd Csák-berény, Csáktor­
nya, Csák-vár. A helység nyilván n em a csákány nevű szerszám ról
illetve fegyverről kapta nevét, s m ég csak nem is — m int ahogy a
Földrajzi nevek etimológiai szótára sugallja — a cseh akan, ekan („az, akit
vártak") személynévről (különösen nem a somogyországi Csákány).
A Csákány helynév m inden bizonnyal a csak személy- vagy m éltó­
ságnév különféle utótagokkal való variációjának egyike.
Nagybárkány és Kisbárkány, Párkány, A város eredeti neve Kákát
volt, és csak az ezerhatszázas évek derekán kapta a Párkány nevet,
így feltehető, hogy a névadásnál m ás szem pontok játszottak
közre, m int a többi kány k ezdetű vagy végű helyneveinknél. Ettől
függetlenül földrajzilag e helység is hasonló elhelyezkedésű,
m int a felsoroltak többsége. H ogy pontosan m ilyen, lásd alább.
Balkány és Bököny, A Bököny helynév valószínű alakulása: Bő-kány
Bő-köny Bö-köny (vö. Bő-sárkány helynevünkkel). H ogy e helynév­
b en n em m egalapozatlanul keressük a „farok" értelm et, arra
abból is következtethetünk, hogy tőle nem m essze, azonos föld­
rajzi egységen belül található Balkány, s így indokolt a két név­
adás összekapcsolása (vö. Felső- és Alsó-, illetve Kis- és Nagy­
k ezd etű helységeinkkel). Bő és bal szavunk pedig épp ú g y kiegé­
szíti egym ást, m int a kicsi és a nagy. Bal: végső soron „szerencsét­
len", „szegény"; bő: végső soron „szerencsés", „gazdag".
B a k o n y sárkány, Bősárkány és Szilsárkány, Örkény, Tömörkény,
Hevesvezekény, Gadány, Gad-kány Gadány; az összetételre nézve
lásd Gad-na, Gad-ács.
Aranyosgadány, valam int Tárkány, M ezőtárkány és
Felsőtárkány.
Tárkonyaink idetartozása kétséges. Lehet, hogy a honfoglaláskori
tárkány, azaz „kovács" szóból ered. De az is lehet, hogy a tar,
„kopasz" m elléknévből: „Tarfarok", „Tarfarka". Vö. Tar, Tar-d,
Tar-hos, Tar-pa, Tar-rós. E feltevést földrajzi okok is tám ogatják.
E településeink etim ológiájának vizsgálata közben a következő
m ódszerrel éltünk: m egvizsgáltuk, hogy a fenti helységeknek m i­
lyen a földrajzi fekvése, és hogy földrajzi elhelyezkedésük alapján
m ilyen közös jellegzetességük van. Eszerint huszonnégyből tizen­
 BU]I FERENC: A KÁNY-SZÓCSALÁD1. 745

egy o ly a n h e ly sé g e t találtunk, a m e ly n e k földrajzi e lh e ly e z k e d é se

h atározottan arra utal, h o g y ú g y n e v e z e tt „vég" v o lt (vö. a török
kori „végekkel"), v a g y is o ly a n telep ü lés, am ely b ő l m ár n em v e z e t­
tek tovább u tak — s e z e k n a g y része m é g m a is ily e n h ely ség . Egy
telep ü lés földrajzi h e ly z e te v a ló sz ín ű síth e tő e n ily e n volt. Tizen-
eggyé im m ár — talán a földrajzi v isz o n y o k m eg v á lto zá sa m iatt —
m egállap íth atatlan , s e g y e tle n o ly a n h e ly sé g e t találtunk, a m ely n él
b izto n sá g g a l k izárható a v izsg á lt sajátos földrajzi h ely zet. T erm é­
sz e te se n az elm ú lt é v e z r ed b e n a földrajzi v is z o n y o k — k ü lö n ö sen
a vízrajzi v is z o n y o k — je le n tő se n m e g v á lto zta k a fo ly ó k szab ályo­
zása, m ocsarak lecsa p o lá sa stb. k ö v etk eztéb en , s ily e n m ó d o n azok
a telep ü lések , a m ely ek p éld á u l m ocsaras területekre b e n y ú ló fö ld ­
n y e lv e k e n fek ü d tek , m ára m ár teljesen m ás jelleg et m utatnak.
Ily en m ó d o n szin te csak a z o n h e ly sé g e in k földrajzi e lh e ly e z k e d é se
m u tat m é g m a is „zsákutca" jelleget, a m e ly ek h e g y i falvak. H a ezer
é v v e l ezelő tti földrajzi v isz o n y o k k ö zö tt leh etett v o ln a e lv é g e z n i
e g y ily e n vizsg á la to t, akkor e z az arány, n é z e tü n k szerint, jelen tő ­
sen javult v o ln a , s íg y a m a g u n k részéről m i v a lószín ű sítjü k , h o g y
a z o n h e ly sé g e in k , a m ely ek b en a k á n y szó szerep el, valam ikor
csa k n em m in d „végek" voltak. A k á n y szó „vég" értelm ét a szláv
n y e lv e k m in d a m ai n a p ig őrzik. Vö. a „végezni" , „befejezni"
értelm ű oro sz k o n c sá ty , illetv e a „vég", „vége" értelm ű konyec
szóval.
'W '/'Á N Y SZAVUNK BEMUTATOTT ELŐFORDULÁSAI u tá n joggal tá-
m a d h a tn a k k étség ek az o lv a só b an afelől, h o g y az vajon
-m. m . in tegrán s, a la p n y elv i tartozéka-e a m agyar n y elv n ek , m ár
csak azért is, m ert a b em u ta to tt p éld á k , k ivétel n élk ü l, fő n e v e k
v oltak , a m ely ek m in d ig k ö n n y e b b e n v á n d o ro ln a k n y elv rő l n y e lv ­
re, m in t az igék , m e llé k n e v e k v a g y k ép zők . M in d en esetre, ha m ás
n e m is, m u n k a h ip o té z isü n k — m iszerin t k á n y sza v u n k az ö s s z e ­
tételek b en az e setek tö b b ség éb en „farok" értelem b en fordul elő —
b eig a zo ló d o tt. Ideje hát to v á b b lép n ü n k , és m e g v iz sg á ln u n k a m á­
sik két fo n etik o -szem a n tik a i alcsop ort k ö zü l „íves" jelen tésű sza­
vainkat. (fo ly ta tju k )
Bü]I Ferenc

Jegyzetek

(1) Bárczi Géza, Magyar Szófejtő Szótár, B udapest, 1941, p. 50.

(2) I. m„ p. XII.
ZABLAPÚP VESZKÉNYRŐL
„AZ IDEGENBEN ELŐ MAGYARSÁG
NEMZETI GONDOZÁSA"
A horvátországi betelepítés (1904-1920)

19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN m egindult m agyarországi k i­

A vá n d o rlá s a m egélhetéssel küszködő agrárnépesség töm e­

geit szórta szét távoli országokba, zöm m el az Egyesült Álla­
m okba. A soha nem tapasztalt népm ozgás ugyan relatíve kevésbé
érintette a m agyarságot, abszolút szám okban m érve mégis m illió s
veszteséget jelentett a nem zetiségeivel szem ben csak csekély több­
séget élvező „uralkodó nem zet"-nek.
A m agyarság országon belüli vezető szerepét s közvetve a
Szent István-i állam terü leti épségét is veszélyeztető migrációs
folyam atok kezelésére, vagy legalábbis fékezésére a korm ányzat
m ár viszonylag korán lépéseket tett. A jobbára adm inisztratív jel­
legű intézkedések szám ottevő eredm ényt — a kérdés kulcsát je­
lentő föld refo rm végrehajtása nélkül — nem hozhattak. A
m esszeágazó gazdasági-társadalm i problém a okainak m egszünte­
tése helyett így a századfordulón m űködő korm ányok pusztán
politikai p ro p a g a n d á va l és különböző k u ltu rá lis- és eg yh á zi akci­
ókkal igyekeztek a távozottakat — általában ideiglenesnek tekin­
tett — új hazájukból visszatérésre bírni; illetve ennek bekövetkez­
téig is gondoskodni arról, hogy a kem ény asszimilációs hatások
ellenére a kivándoroltak m egőrizzék nem zeti azonosságtudatukat.
A századfordulón elindított amerikai, rom ániai és bukovi­
nai akciókhoz képest a M agyar Királyság részét képező H orvát-
Szlavónországokba települtek nem zeti gondozásának program ját
azonban m ind célkitűzéseit, m ind pedig m egvalósításának nagy­
ságrendjét és m ódját illetően is m eg kell különböztetnünk.
A Tisza-korm ány az általa 1904-ben elindított „Slavoniai
actio"-val ugyanis nem szándékozta a társországokba irányuló
népm ozgást akadályozni, ellenkezőleg, igyekezett azt a nyugati
kivándorlás „levezető csatorná"-jaként m űködtetni, abból a m eg­
fontolásból, hogy az ily m ódon m egőrzött „faji erő"-t a d élszlá v
sze p a ra tizm u s elleni harc, s egy (m eddőnek bizonyuló) b a lk á n i
n a g y h a ta lm i p o litik a szolgálatába állítsa.
E célok elérésének koncepcióját KLEBELSBERG Kunó két,
1903-ban készített tanulm ányában foglalta össze. A tervezetek sze­
rint a legfontosabb teendő az a n y a n y e lv ű n ép o k ta tá s és h ité le t
m egszervezése, hogy a nem zeti identitás ily m ódon történő m eg­
748 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

erősítésével az asszimiláció m egállítható legyen. Ezt követően a

D ráván túli m agyarság számbeli, gazdasági és politikai súlya nö­
velésének teendői következtek: m indenekelőtt birtokparcellázá­
sokkal m ind több m agyar családot földhöz juttatni, ehhez olcsó
hiteleket biztosítani (L: Szlavóniai Agrár Takarékpénztár, hitelszö­
vetkezetek); a gazdaságok felvirágoztatását hibrid vetőm agok, faj­
állatok osztásával, m intagazdaság felállításával és a m odern gaz­
dálkodás szakism ereteinek m egism erésével (1.: a Julián-kalendári-
wmban és a Szlavóniai M agyar Újságban közzétett szakcikkekkel;
m ezőgazdasági brosúrák terjesztésével és szakkönyvtárak adom á­
nyozásával) kívánták szolgálni. A társadalm i befolyás növelésének
fontos eszközeként egyrészt a különböző civil szerveződések kí­
nálkoztak (az olvasó- és népdalkörök, ifjúsági- és polgári egyletek,
különös tekintettel az eszéki és a zágrábi Társaskörre), am elyek
m eghatározott célú közösségi tevékenységform áik révén egy po­
litizálásra érettebb társadalm i réteg kiterm elődésének színterei le­
hettek; m ásrészt az az ösztöndíj-akció, amely az igen csekély, ám
társadalm i vezetésre alkalmas értelmiség- és szakm unkásterem -
tés/pótlás céljával indult, a középosztály-„exportálás" helyett tu d a ­
tosan választva a „szerves" utat.
Jk TÁRGYALT IDŐSZAKBAN a szlavóniaihoz hasonló akciók leg-
Z 1 fontosabb eszközének a tanítót és a papot tekintették.1Vol-
Á .1 . tak ugyan olyan elképzelések is, am elyek a bevándorlás
bátorításával és telepítéssel a m agyar szórványok szigetté, a szige­
tek töm bbé kovácsolását, s e töm böknek a déli nyelvhatárhoz
kapcsolását kívánták elérni. Ezen — a nem zeti identitás m egtartása
szem pontjából ideális — állapot elérésének realitása azonban
H orvátország autonóm államjogi státusa ism eretében erősen m eg­
kérdőjelezhető.
A horvátság reakciója az akcióban m egjelölt célokkal szem ­
ben — m o n d h atn i történelm ileg determ ináltan — elutasító volt. A
cím erkérdés, a társországok vasútvonalain m egjelenő m agyar fel­
iratok, a budapesti politikusok és a sajtó gyakorta heves és felelőt­
len politikai szólam ai éles m agyarellenes reakciókat gerjesztettek
a kiegyezés eredm ényeit kezdettől keveslő, s így nem zeti függet­
lenségi törekvéseiben m indinkább radikalizálódó társnem zetben.
Ez a zászlóégetésben és m ás töm egdem onstrációkban kifejezést
öltő magyarellenesség2 volt az akció egyik kiváltó oka, a másik
oldalról nézve ürügye, s lefolyása alatt m indvégig az egyik fő
körülménye. A gyorsan elolvadó m agyarón párt országlása alatt a
horvátság többségét képviselő ellenzéki pártok a horvát katolikus
klérus és a sajtó a századfordulón m ár töm egessé váló m agyar
bevándorlást leplezetlen ellenszenvvel figyelték, s egyöntetűen
arra hajlottak, hogy az olcsó föld hírére „tatárjárás"-szerűen be­
özönlő m agyarokban a nacionalista m agyar állam tám adó ékjét
lássák.
A századfordulón m ár csaknem százezres horvátországi m agyar­
ság — különösen Szlavóniában — jelentős szám beli és gazdasági
 MARKAI BÉLA: A HORVÁTORSZÁGI BETELEPÍTÉS (1904-1910) 749

erőt képviselt (s m ég inkább, ha a szövetségesnek tekintett n ém et­

séget is szám ításba vesszük).3 A jelentős horvát kivándorlást is
figyelem be véve nem m eglepő tehát, ha a horvát sajtó
„Horvátország elmagyarosítása", s a három volt m agyar m egye
(Szerém, Verőce, és Pozsega) feltételezett visszacsatolása ellenében
„Szlavónia megmentésére" hívta fel a horvát hazafiakat4.
A horvátság ezen — sokban jogos, egyszersm ind a m agyar­
ságéval oly rokon — asszimilációs és megcsonkulási félelmei a
nacionalizm us további felszításában és beolvasztási törekvésekben
szublim álódtak. E tám adva védekező reakció jogszerűségének iga­
zolására bizonyos értelem ben a Szlavóniai akció szolgáltatott ala­
pot, m inthogy azzal felm erülhetett a kérdés: korábban m iért felelt
m eg a befogadó közeg nyelvét m ár jól elsajátított D ráván túli
m agyaroknak a horvát nyelvű hitgyakorlás és iskoláztatás; miféle
titkos ügynökök agitálnak a m agyar iskolák mellett; h o n n a n a
fedezete a teljesen ingyenes oktatásnak, am ely a különböző nem ­
zetiségű tanulók százait csábítja a m agyar iskolákba? A válasz
nyilvánvalóan az volt, hogy az akciót magyarosító célzattal m aga
a budapesti korm ányzat szervezi és pénzeli.
BBEN AZ ÖSSZEFÜGGÉSBEN MINDEN, a horvátországi m agyar­

£ sággal szem ben foganatosított intézkedés, ellenséges m eg­

nyilatkozás jogos önvédelemként jelentkezett, an n ak ellené­
re, hogy ezek esetenként egy százezres kisebbség legalapvetőbb
jogait sértették. A jogos önvédelem és asszimilációs szándékok
ezen ellentm ondására POLIÁNY Zoltán (az eszéki m agyar lap szer­
kesztője) m ár 1908-ban rám utatott:
„... példátlan eset — írta —, hogy a horvátok ugyanakkor akarják
otthonukban a magyarokat a legkíméletlenebb eszközökkel el­
nyomni, mikor viszont a maguk számára tőlük mindig újabb és
újabb jogokat akarnak kicsikarni."5
Jellemző ugyanakkor, hogy, ha a szlavóniai m agyarságot behelyet­
tesítjük a M uraköz horvátjaival, az idézet a visszájára fordítva is
érvényessé válik. M indez arra figyelm eztet, hogy a korabeli
M agyarországon a nem zetiségi kérdés alakulása döntően a nagy-
politika, pontosabban a mindenkori erőviszonyok függvénye volt.
E m agyar-horvát hatalm i játszm a legnagyobb vesztese két­
ségtelenül a horvátországi „gyepü-m agyarság" lett; m egkockáztat­
juk, hogy a háború kim enetelétől függetlenül. Ezt tám asztja alá az
is, hogy a Julián Egyesület elnöksége m ár jóval a háború kitörése
előtt arra a következtetésre jutott, hogy a bevándorolt m agyarság
alapvető jogait m ég a különböző m inisztérium ok összehangolt
tám ogatását jelentő akció, s egy-egy bán kétséges jóindulata sem
garantálhatja; feltétlenül szükséges egy horvát nemzetiségi törvény
m egalkotása.6A m iniszterelnökség azonban presztízsszem pontból
képtelenségnek m inősítette a javaslatot; amely, ha m eggondoljuk,
annyit jelent, hogy egy adott korm ány saját országában (még, ha
an n ak autonóm iát élvező társországairól van is szó) arra kénysze-
750 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

nil, hogy az „uralkodó nemzet" tagjai szám ára törvényi garanciákat

kérjen emberi- és kisebbségi jogainak tényleges gyakorlásához. A
D ráván túl élő m agyarság helyzete ugyanakkor csakugyan indo­
kolta volna a kérdéses jogszabály m egalkotását. Erre bizonyságul
h ad d em lékeztessünk n éhány fontosabb m ozzanatra.
A m agyarság szem pontjából az volt a döntő, hogy a horvát
politikai vezetés a törvényhozói, közigazgatási és kulturális auto­
nómiára tám aszkodva nem csak hogy rendelkezett azon jogi és
hatalm i eszközökkel, amelyekkel a m agyar kisebbséget politikai
értelem ben gúzsba köthette, de ezen lehetőségeivel — Budapest
álláspontjától függetlenül — m ind gyakrabban élt is. Példaként
elegendő u taln u n k az oktatási alaptörvény a m agyar iskolák m ű ­
ködését szavatoló paragrafusainak eltörlését célzó törvényjavas­
latára,7 illetve az 1888. évi törvényben foglaltakkal összeegyeztet­
hetetlen korm ányrendeletekre (a szabad iskolaválasztás jogának
korlátozására); a súlyos iskolahiány ellenére felállított „ellen"-isko-
lákra, több m agyar iskola bezáratására;8 a szlavóniai horvát telepí­
tési akciókra, s ezek további napirenden tartására; a m agyar és
ném et kisebbséget hátrányosan m egkülönböztető új választójogi
törvényre.4
Az elm ondottakat figyelembe véve a m agyar korm ányzat
1904-ben indított akciójának m érlegelésekor érdem esnek látszik
szétválasztani a hatalm i politikát a szorosan vett kisebbségvédelmi
politikától. Az utóbbi szem pontjából ugyanis az akciót teljességgel
jogosnak kell ítélnünk, azzal együtt, hogy az — vezetőinek szán­
dékai szerint, a magyar szüpremácia elvének m egfelelően — ex­
panzív célokat is szolgálni kívánt11’. A kérdés csak az, hogy m indezt
m ilyen eredm énnyel tette?
~W ~W A AZT VIZSGÁLJUK, h o g y a z ak ció tiz e n n é g y év e s o rá n
m M m ennyit változott a szlavóniai m agyarság helyzete,
A A m ennyiben bővültek lehetőségei sajátos kultúrájának és
nyelvének m egőrzése és ápolása terén — ellentm ondásos képet
kapunk. A szem m el látható gyarapodást és fejlődést a következő
felsorolás m utatja:
Több m int 100 elemi iskola (kb 250 fős tanítói karral és
11.000 tanulóval); ismétlőiskolai tanfolyam ok, n éhány óvoda és
„napközi otthon", egy gyerm ekm enhely, két tánciskola, két pol­
gári, m ajd a háború végén két gim názium i tanfolyam képezték a
horvátországi m agyar „iskolarendszer"-t, am elyet az akció három
ágán, (a Julián-Egyesület, a MÁV és a reform átus egyház közrem ű­
ködésével), végső soron azonban a korm ány pénzügyi forrásaiból
és tám ogatásával sikerült létrehozni. A ieginkább célravezető
„mindenoldalú fejlesztés" jegyében eszközölt kezdem ényezések a
népm űvelés, a gazdasági- és pénzügyi viszonyok és a töm egtájé­
koztatás. M indezek az érdekvédelem terén, távlatilag szintén fon­
tosak voltak a D ráván túli m agyar szórvány társadalm i és politikai
szempontból is súlyos kisebbséggé szervezéséhez. A kísérlet azon­
ban végső soron torzó m aradt.
 MAKKAI BÉLA: A HORVÁTORSZÁGI BETELEPÍTÉS (1904-1920) 751

nem volt
in t h o g y a h o r v á t n e m z e t i tö r e k v é se k k e l

M összeegyeztethető, hogy a társországokban élő m agya­

roknak azonos esélye legyen a társadalm i érvényesülés­
re, szinte m inden az anyaország erején és ezzel arányos tám oga­
tásán m úlott. A történelem azonban nem adott elegendő haladékot
ahhoz, hogy a horvátországi m agyarság az akció jóvoltából a való­
di kisebbségi létre felkészüljön. A „köldökzsinór" akkor szakadt el,
am ikor a m agyarság jelentős hányada a szórvány-helyzet kiszol­
gáltatottságában élt, am ikor a tulajdonviszonyokban nem követ­
kezett be az a parcellázásokkal és olcsó hitelekkel is elősegíteni
kívánt állapot, hogy a túlnyom ólag m ezőgazdaságból élő m agyar­
ságnak erős kis- és középbirtokos parasztsága legyen; a társadalm i
struktúra aránytalanságain sem m ódosított lényegesen az anyaor­
szágban zajló iparos- és értelm iségképzés; egyházi vonatkozásban
nem csak hogy a Pécsi Püspökség szlavóniai egyházközségeinek
„hídfőállását" nem sikerült m egerősíteni (értve ezen a m agyar
nyelvű hitgyakorlás feltételeinek m egterem tését), de az autonóm
jogállású reform átus egyház is m eggyengült a horvát elszakadási
m ozgalom , az egyházi adm inisztráció horvátosítása és az iskoláit
érintő hatósági presszió következtében; s végül, a politikai szférá­
ban nem jö tt létre, s m ég csak nem is körvonalazódott valam inő
pártszerveződés, am ely a választókerületi beosztás ellenére, akár
képviselői m an d átu m h o z jutva, a m agyarság érdekvédelm ét — a
ném etekhez hasonlóan, s velük szövetségben — a saborban is
biztosíthatta volna.
Ennek hiányában a m ind gyakoribb nem zeti sérelm eket
legfeljebb a m agyar korm ányfők közvetítésével rem élhették orvo­
solni; az elszakadást követően azonban, m int ÁGOSTON Sándor
(későbbi reform átus püspök) írta 1940-ben:
„H úsz esztendeig a szlavóniai m agyarság körében síri csend
uralkodott. ... A ... m agyarság, m elyet a Julián-Egyesület 14 év
alatt talán egy kissé el is kényeztetett, ... m ost m inden tám asz
nélkül m aradt, s többé... senki sem törődött vele."11
Az akció kitűzött céljait szám ba véve tehát m egállapíthatjuk, hogy
az expanzív elképzelésekből gyakorlatilag sem m i nem valósult
m eg, a kisebbségvédelem körében azonban jelentős, ám jogi és
hatalm i garanciák nélkül m úlékonynak bizonyuló sikerekről be­
szélhetünk.12
Az akció során alkalm azott eszközökről és m ódszerekről
szólva el kell m ondjuk, hogy az akció célrendszerének kidolgozá­
sában, m egvalósításában, illetve a különböző akció-ágak m unkájá­
nak összehangolásában a legfontosabb szerep a társadalm i szerve­
zetként feltüntetett, (valójában a korm ány fedőszerveként m űkö­
dő) Julián-Egyesületre hárult. A korm ánytisztviselőket, szocioló­
gusokat és pedagógiai szakértőket töm örítő operatív testület —
szervezeti felépítését és m űködését tekintve is — jelentősen külön­
bözött a hasonló céllal létrehozott társadalm i szervezetektől. Ez a
7 52 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

különbség leginkább a korban általános nem zeti szólam októl, és

az ezzel együttjáró szélsőséges m egnyilatkozásoktól m entes m ű ­
ködésben ju tott kifejezésre, am elynek hátterében a célszerűséget
és hatékonyságot szem előtt tartó konzekvens szakértői m unka
állt. Az egyesület szigorú fegyelemmel, m értéktartással és kiváló
alkalm azkodó-képességgel folytatott sokágú tevékenysége során
a horvát tám adások kereszttüzében is gyökeret tu dott verni a
D ráván túl, s — m ond h atn i — nélkülözhetetlenné vált az ott élő
m agyarság szám ára.13
Az azonban mégiscsak elgondolkoztató, hogy az európai
történeti és publicisztikai irodalom ban adm inisztratív és karhatal­
mi erőszakoskodásairól ism ert m agyar nacionalista korm ánypoli­
tika e sikeres14, ám valójában szerény szervezeten keresztül kíván­
ta elérni m agyarosító és nagyhatalm i céljait H orvátországban. E
paradox tétel csak úgy oldható fel, ha feltesszük, hogy a budapesti
korm ányzat, a szűkebben vett anyaországban alkalm azott erősza­
kos személy- és helységnév-m agyarosítási törekvésekkel, illetve a
M ÁV-pragmatikával kapcsolatos heves ellenreakciókat látva, h a­
talmi lehetőségeit átértékelve nagyigényű politikai terveiről való­
jában lem ondott, s voltaképpen az „ahogy lehet" taktikára kény­
szerült. Ez viszont azt jelentené, hogy a horvátság helytelenül
becsülte alá autonóm iájának a m agyar hegem ón törekvésekkel
szem beni jelentőségét, vagyis, téves ítélettel, (s talán céltudatos
taktikázással) túlhangsúlyozta a magyarosítás veszélyét.
Legyen bár szó akár a m agyarosítás sikeres feltartóztatásá­
ról, akár a m agyar nacionalizm us célszerű önkorlátozásáról, a
kutatott forrásokkal igazolhatóan állíthatjuk hogy az akció során,
és an n ak m inden ágán következetesen érvényesített elv volt a
lojalitás, a horvát törvények, szokások és nem zeti érzékenység
tiszteletben tartása. Ebben a tekintetben nem volt eltérés a Szlavó­
niai M agyar Újság, a julián-kalendárium vagy a m iniszterelnöksé­
gi leiratok instrukciói között, s ezt a kor eldurvult nem zeti acsar-
kodásai ism eretében m ég akkor is értékelnünk kell, ha ez a tapintat
valójában nem volt más, m int kockázatcsökkentő óvatosság. A
m agyar korm ányzat m indenesetre — a térség m ás nacionalista
korm ányzataitól eltérően — az akcióban nem alkalmazott/alkal-
m azh ato tt úgynevezett „kem ény eszközök"-et (szuronyt, vagy
am i m ég veszélyesebb, töm eges telepítést), s m ódszereiben sem
nevezhető erőszakosnak.
ERMÉSZETESEN A HÁBORÚ KEZDETÉN m ár milliós nagyságren­

T det elérő állam i támogatás15 önm agában is jelentékeny esz­

köz volt az akció céljainak eléréséhez. A politikacsinálás ille­
gális m ódszerei között azonban talán a legelterjedtebb form a a
„külső pénzügyi forrás"-ok igénybevétele volt m indenkor. A
Julián-Egyesület korm ánykapcsolata és állami dotáltsága nyílt ti­
toknak szám ított, s a horvát korm ány hasonlóképpen tám ogatta
az ugyancsak „nem zetgondozás"-i céllal létrehozott Szent Cirill és
M etód Társaságot, amely Isztriában fejtette ki tevékenységét.16(De
 MAKKAI BÉLA: A HORVÁTORSZÁGI BETELEPÍTÉS (1904-1920) 753

hasonlóképpen m ű k ö d ö tt az ellenlábas olasz Lega Nazionale

Isztriában és D alm áciában;17a (cseh)szlovák Jednota, a rom án Liga
Culturala; a Schulverein ugyanígy tám ogatta a szlavóniai ném ete­
ket; nem beszélve a szerb korm ányzat által pénzelt s kifejezetten
politikai, sőt katonai jellegű titkos szervezetekről a Balkánon).
rÉGEZETÜL NEM TÉRHETÜNK KI annak a kérdésnek a m egvála­

V szolása elől, am elyet disszertációjában GULYÁS József fogal­

m azott m eg JÁSZI O szkár nyom án, nevezetesen, hogy a m a­
gyar korm ány ezen jelentős em beri és anyagi áldozatokat kívánó
akció m egszervezése helyett m iért nem a m agyarságot sújtó n é p ­
betegségek, kivándorlás és földéhség orvoslására fordította a „re-
negátszerzés"-re „kidobott m illiók"-at.18
Az elm arasztalás részben jogos. Közismert, hogy m iközben
.a m agyarság centrális fekvésű, ám m ezőgazdasági jellegű törzste­
rületén a társadalm i bajok orvoslására a századforduló vezető
politikusai részéről alig történt em lítésre érdem es kezdem ényezés
(W las SICS Gyula m illennium i iskolaépítési akciója inkább kivétel­
nek számít), ugyanakkor a zöm m el nem m agyar népességű peri­
fériákon jelentős beruházások valósultak meg. Igaz, e fejlesztése­
ket m indenekelőtt gazdasági m egfontolásokból eszközölte a m a­
gyar korm ányzat (illetve az állami iskolahálózat kiterjesztése eseté­
ben a szórványm agyarság védelm e és a végül m eddőnek bizonyuló
magyarosítás szem pontja is szerepet játszott). Ezzel együtt tény, hogy
az állami invesztíció ezen aránytalan megoszlása a többségében m a­
gyarlakta vidékek társadalmi problém áit tovább súlyosbította.
Ezen a helyzeten aztán az akció volt vezetője, Klebelsberg
Kunó igyekezett érdem ben változtatni e század húszas éveiben —
nem is akárm ilyen eredm énnyel. N em zetm entő akció volt term é­
szetesen ez is (és m ennyivel helyesebb lett volna évtizedekkel
korábban megvalósítani!)
A két akciót azonban m egkülönbözteti, hogy bár az anya­
országi „töm bm agyarság" zöm ét kitevő szegényparasztság a föld­
reform és átfogó szociálpolitikai intézkedések elodázása folytán
szociális és kulturális értelem ben igen sokat nélkülözött (am inek
egyenes következm énye volt a többszázezres kivándorlás), a
D ráván túli m agyarság azonban a horvát nacionalizm us létében
fenyegette.
M int azt a horvátellenességgel aligha vádolható BAJZA
József kim utatta, csupán a század első évtizedében hozzávetőleg
10.000 m agyar vesztette el, vagy adta fel önként nem zetiségét
H orvátországban19. Nos, ilyen nagyságrendű asszimiláció láttán
kevés korm ányról képzelhető el, hogy az esem ények tétlen szem ­
lélője marad!
Szom orú történelm i érvekkel szolgálnak az akció létjogo­
sultsága m ellett az elm últ 75 év történései, hiszen a századfordulón
dinam ikusan gyarapodó és gazdaságilag is erősödő m agyar nem ­
zetiség a délszláv utódállam nacionalista politikája következtében
drám ai hanyatlásnak indult. E visszafordíthatatlannak tűnő folya­
754 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

m atot csupán betetőzi a szom szédságunkban zajló háború, amely

a nem zetiségi lakosság elűzésével, m egfélemlítésével, sőt, fizikai
épségének veszélyeztetésével biztosítja a hatalom gyakorlói szá­
m ára a birtokolt terület végérvényes hom ogenizálását.
M akk Ai Béla

Jegyzet

(1) Széli K álm án írta 1902-ben K huen-H éderváry bánnak, hogy a m ár

elhatározott m agyarság-gondozás H orvátországban iskola- és lel­
készkérdés. — MOL K 26 ME 575. cs. 260.1902 XXII. t.
(2) A m agyarellenesség fokát jól érzékelteti, hogy a Hrvatska c. lap m eg­
átkozott m in d en horvátot, aki valam ilyen form ában a m agyarokkal
együttm űködik. —• Hrvatska, 1908. m árcius 11.
(3) Szlavóniában a m agyarság részaránya 1910-ben m ár m egközelítette
a 9%-ot (8,6%) — MOL K 26 MEI 189. cs. sz. n. 1918 XXXIV. t. A
ném etekkel együtt az itteni lakosság 1/5-ét adták. A két etnikum
földbirtokaránya a Szlavóniában m eghaladta a 30%-ot. — Szűcsi
(Bajza) József: Horvátország népessége, Bp., 1910. 29. p.
(4) N em is sejtve, hogy a nevető h a rm a d ik — többszöri osztozkodás u tán
— végül a szerbség lett, am ely az addig fő ellenfélnek tekintett
m agyarokat és n ém eteket szétszórva m egszerzi csaknem a teljes
Szerém séget.
(5) MOL K 26 ME 854. cs. 3109. 1908 XVI. t. 1364. asz.
(6) A W ekerléhez 1906. június 2-án küldött levélben ez állt: „... nem
hallgathatjuk el NAGYMÉLTÓSÁGOD előtt azt a m eggyőződésün­
ket, hogy a szlavóniai m agyarság nem zeti léte csak az esetben lesz
teljesen biztosítva, ha a n n ak alapját n em szem élyes jóindulat, hanem
a törvény fogja képezni." „...m éltóztassék oda hatni, hogy m ost —
m időn h o rv át testvéreink saját jogos nem zeti igényeinek kielégítését
sürgetik — viszont a H orvát-Szlavónországokban élő m agyarság
nem zeti egyenjogúságát és szabadságát is törvénnyel biztosítsák." (A
szerző kiemelése.) — MOL K 26 ME 741. cs. 3115.1906 XVI. t. 270. asz.
(7) Emlékirat szlavóniai magyarok üldöztetéséről. — MOL K 26 855. cs. 3585.
1907 XVI. t. 3564. asz.
(8) Az eszéki m agyar újság ad o tt hírt arról, hogy horvát részről fontol­
gatják egy ún. Storssm ayer-Egyesület létrehozását azzal a céllal, hogy
h orvát iskolákat em eljenek m agyar- és ném etlakta vidékeken, ám,
m int a lacházi községi iskola példája is m utatta, a m agyar többségű
vidékeken a h orvát tannyelvű iskolák nem voltak életképesek. —
SZMU, 1909. máj. 9. A gyérszám ú iskolásra tekintettel ju to tt a bezá­
ratáshoz igen közel a dezanovaci h orvát iskola is, am ikor a Julián-is-
kolát m egszervezték a vegyeslakosságú községben. — Hrvatska, 1908.
ápr. 7. — A h orvát hatóságok elfogultságát tükrözi, hogy az életkép­
telen h orvát iskola felszámolása helyett 1910-ben a teljes kapacitással
 MAKKAI BÉLA: A HORVÁTORSZÁGI BETELEPÍTÉS (1904-1920) 755

m űködő m agyar iskolát záratták be. — MOL K 26 ME 967. cs. 2489.

1910 XVI. 1.1850. asz.
(9) Poliány Z oltán az 1917-es h orvát választójogi törvényjavaslatot ele­
m ezve rám utatott, hogy a m agyarországi szerbek 2,5%-át teszik ki az
ország népességének, m égis kom oly politikai erőt képviselnek, szem ­
b en a 4% -nyi horvátországi m agyarsággal, am ely aligha állíthatná
ugy an ezt m agáról. — SZMÚ, 1917. okt. 28. — Benisch A rthur (Bárd
Aurél) a választójogi törv én y két m ozzanatát bírálta: a választójognak
az összekapcsolását az új illetőségi törvény igen szigorú rendelkezé­
seivel, s az új választókerületi beosztást, am ely m esterségesen kizárta
an n ak lehetőségét, hogy a m agyarok és ném etek bárhol abszolút
többségbe kerülhessenek, holott ennek több körzetben m egvoltak a
feltételei. — SZMÚ, 1917. dec. 23. — A végül elfogadott törvényjavaslat
rendelkezései értelm ében a következő ellentmondásos helyzet állt elő:
míg Pozsega m egyében 6,2%-nyi m agyar élt, a szavazati joggal re n ­
delkezők aránya e n n ek m ég a felét sem érte el (2,8%). V erőcében
14,1%-6,4%, Szerém ben 6,9% — 2,1%, Eszéken 11,9% — 2,4%,
Z im onyban 11,7% — 3,1% volt ez az arány. — SZMÚ, 1918. aug. 17.
(10) Széchenyi Béla írta 1910. évi elnöki jelentésében: „Bizonyos m agya­
rosodás m indig folyik önm agától is. A fajok erejének szabad verse­
nyétől s e versenyben a m agyar faj testi, szellemi és erkölcsi fölényétől
várjuk és v árh atju k is su prem itiánk consolidálódását. És hogy ez
bekövetkezhessék, erőnket arra összpontosítsuk, hogy elhárítsunk
utunkból m in d en m esterséges^) akadályt." (Kiemelés a szerzőtől.) —
Elnöki jelentés a Horvát-Szlavónországokban élő magyarság nemzeti gondo­
zására alakult Julián-Egyesület 1910. évi működéséről, Bp., 1910. 4. p. —
M ég inkább K lebelsberg későbbi kultúrfölény-elm életét idézik
Poliány Z oltán szavai: „Ellenünk intézett tám adások legyőzésére csak
is egy ú to n h a la d h a tu n k és ez: felülm úlni tám adóinkat a m unkában,
a tudásban, a szorgalom ban, a becsületben és a pontosságban." —
SZMÚ, 1909. máj. 9.
(11) Kalangya, 9. évi. 11. sz. (1940. nov.) 483. p.
(12) A világháború előtti és u tá n i időszakot egyaránt a m agyarság szolgá­
latában megélő Ágoston Sándor írta, hogy az akció időszakára, „m int
egy szép álom ra" em lékezett vissza a horvátországi m agyarság,
am ely — m ás alternatívája nem igen lévén — az akció eredm ényeit
an n ak a kétségbeesett lépésnek a révén kívánta újraterem teni, hogy
felsorakozott az usztasa állam m ögött. — Uo. 485. p.
(13) A Julián-Egyesület befolyását nem csak az m utatja, hogy nevével m ár
szélhám osok is visszaélhettek, (SZMÚ, 1909. okt. 24.), hanem az is,
hogy 1909-ben a babinagorai m agyarok kérvényezték Rauch bánnál,
hogy a település felvehesse a „Juliánfalva" nevet. — Hrvatstvo, 1909.
nov. 15. és SZMÚ, 1909. ápr. 4. — Az egyesület és a szlavóniai
m agyarság kapcsolatáról Csiky Gyula p edig azt írta 1911-ben, hogy:
„...e véreink m eggyőződtek arról, hogy az em lített egyesületben ön­
zetlen p atró n u st találtak, oda fejlesztette a helyzetet, hogy m inden
őket érdeklő dologban vakon fogadják a Julián-Egyesület tanácsát és
irányítását." (Kiemelés a szerzőtől.) — MOL K 26 ME 967. cs. 3188.
1911 XVI. t. 2127. asz.
756 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

(14) Az Obzor pl. hosszasan elem ezte, hogy az egyesület m ilyen sokolda­
lúan, áldozatkészen és színvonalasan foglalkozik a m agyarokkal, s
nem csak az iskolák falai között. Obzor, 1911. ápr. 7. A Julián-Egyesület
egyik 1913-as jelentésében pedig m egállapítást nyert, hogy: „Hol
Julián-iskolák voltak, ott a m agyarság általában nem csak, hogy tar­
totta m agát, h an em tért is hódított..." (Kiemelés a szerzőtől.) — MÓL
K 26 ME 1037. cs. 106.1914 XVI. t.
(15) C supán a Julián-Egyesület bevételei 1914 első félévére 511.380 koro­
n át tettek ki, a m ásodik félévi tám ogatás pedig — az 1915-ös első
félévével együtt — 1,444.035 koronára rúgott. Ez a tétel 1919/20-ra
elérte a 2,244.675 koronát (az összegek nyilvánvalóan tartalm azzák
az egyesület boszniai-hercegovinai akciójának és egyéb, kisebb h o rd ­
erejű vállalkozásainak kiadását is). — Petri Pál: A Julián-Egyesület
története: 33 év küzdelme és munkája: Julián barát magyar kutató útjának
700-ik évfordulójára, Bp. é.n. (1937.), 95. p. A m iniszterelnökségi iratok
(zöm m el az 1174. csom óban található pénzügyi kim utatások) valam e­
lyest alacsonyabb összegeket tartalm aznak.
(16) Az 1893-ban létrehozott kulturális profilú társadalm i szerveződés a
Julián-E gyesülethez hasonló eszközökkel és m ódszerekkel, ám
an nyiban eltérő céllal m űködött, hogy Isztria H orvátországgal törté­
nő m ielőbbi egyesítését elősegítse, (am ihez a jogalapot az adta, hogy
a félsziget lakosságának m integy 50%-a horvát nem zetiségűnek val­
lotta m agát). — Sv. Ciril i Metód Kalendar, Zagreb, 1903. 79. p., SZMÚ,
1911. jan. 11. Az 1912-ben 55 iskolát (köztük gim názium ot, polgári
iskolákat és óvodákat is) fenntartó társaságot a horvát korm ány is
tám ogatta, kiadásainak m integy h arm adát fedezte. — SZMÚ, 1913.
jún. 22. és 1911. jún. 11. ill. Sv. Ciril i Metód Kalendar, Zagreb, 1903. 80.
p. — Ism ert, hogy az am erikai h orvát emigráció „nem zeti gondozá­
sára" is kiküldött a báni korm ány saját költségén tanítókat, (pl. Pavao
R auch 1909-ben 5-5.000 koronás javadalm azással Pittsburg-be és
Chicago-ba). — SZMÚ, 1909. okt. 24.
(17) Az olasz egyesületnek 1905-ben 3649 tagja és 174.144 K vagyona volt.
30 tanító 800 olasz tankötelest oktatott az egyesület 6 iskolájában és 3
óvodájában. — Pokret, 1908. febr. 6.
(18) Jászi ebben az összefüggésben „égbekiáltó b űn"-nek nevezte az akci­
ót. — G ulyás József: i. m., 53. p.
(19) A szerző m ű vében azt is kim utatta, hogy a kérdéses időszakban a
h orvát népesség növekedése m integy harm adrészben asszimilációs
nyereségből szárm azott. — Szűcsi (Bajza) József: i. m., 24. p.
ZEMPLÉNI KORONGPAR
 HAMVAS BÉLA NÉPFŐISKOLA
Miért kell(-ene) megalapítani a lehető legsürgősebben
— a bennlakásos dán népfőiskola modell alapján —

a Hamvas Béla Szellemi Szabadegyetemet

Magyarországon ?!

„M it jelent a feladat? A zt hiszed, talán a kor szellemében,

kell élni? Semmiképpen. A kort nem az apokalipszis reccse-
néséből látszólag diadalmasan kikerülők jelentik, nem a lát­
szatéletet élő maszkok, a halottak, hanem az élők mind erő­
sebb szövetsége.
A hagyomány felújítása nem valam i „régi", nem a korlátozó
keretek és nem valam i régi, már megvalósult történeti rend
keresése. A hagyomány az ősi állapotra emlékezik vissza,
arra am it a m ítosz teremtésnek nevez, az ősformák rendjére,
amelyben a Láthatatlan magát láthatóvá tette — az örök
mintára.
A z apokalipszis mai fejezetének központjában az ezoteria áll.
M ert épp ez az am i az utolsó fejezetben, m ikor „az evangélium
minden népnek hirdetik" aktuálissá vált. Ez az ami megva­
lósításra vár." KEMÉNY Katalin: Élők és holtak (Európai
műhely II.)

PRÓBA

„Mivel úgyis csak arról érdem es beszélni, amiről nem szabad, m iért
ne kezdjem azon, ami a legveszélyesebb?" — vezeti be H a m v a s
Béla Paradoxon az igazságtalanságról cím ű „speak eaisey"-jét. (Éle­
tünk 1987/9.)
Jóm agam ugyan nem vagyok abban a szerencsés helyzet­
ben m int író, hogy erre a célra külön új m űfajt tu d n ék alapítani, de
legalább a kérdést m agam fundálhattam ki, m ég abban az időben
am ikor „meg nem hatalm azott kulturális követként" egyszerre
tanulm ányozhattam a d án népfőiskola történetét, elm életét és
gyakorlatát (m indenestől egy jó évig) a helyszínen, és a végre
egym ás u tán m egjelenő H am vas-m űveket...
M iután pedig m ár a dem okratizálódás kezdetén felajánlott
tapasztalataim at, nyelvtudásom at, képességeim et, lelkesedésem et
általam nem egészen érthető okokból sem az akkoriban alakuló
m agyar, sem a kelet-európai kapcsolatokat kereső d án népfőiskolái
 LÁZÁR ERVIN JÁNOS: HAMVAS BÉLA SZABADEGYETEM 759

szervezet nem kívánta kihasználni, így volt időm és energiám

m egalapítani néhányadm agam m al a koppenhágai székhelyű
H am vas Béla Klubot. Am elynek egyik bevallott célja az volt, hogy
előkészítse fent nevezett iskola esetleges dán tám ogatását, és m eg­
ism ertesse az otthoniakkal, m icsoda lehetőségek is v annak a jól
kipróbált d án intézm ényben a bontakozó dem okrácia, szabad ú t­
keresés... stb. szem pontjából.
~W" "W" O L ITT A Z A B I Z O N Y O S L E G V E S Z É L Y E S E B B D O L O G ? Be kell
m m vallanom , nekem is beletellett pár évbe, m ire kezdtem sej-
J L J L teni, m iképpen is lehet felfogni a rejtett — többnyire szinte
„tudatalatti" — idegenkedést az „igazi", a dán típusú népfőiskola
gondolatával szemben; és a — számomra — érdekes „párhuzamot"
(paradoxont) a m ára úgyszólván érthetetlen, m ajdhogynem „ösztö­
nös" és ugyanakkor szinte „hivatalos" Ham vas-ellenességgel.
Elhatároztam hát, hogy lesz am i lesz, am ennyire tőlem telik
— otthoni és itthoni tapasztalataim ra építve — igyekszem tisztába
tenni ezt az ügyet. M ert bizony elég sokat dolgoztunk rajta máris
néhányan. Kiindulásul a Mágia Szutrát választottam . N em m intha
a korábban m egjelent H am vas-m űvekre nem lehetne alapozni
egy, az élet és lét, em ber és Isten, férfi és nő ... etc. viszonyát
m indenestől tisztázni kívánó, „beavatási" szabadegyetem et, főis­
kolát. M ég csak azért sem, m ert itt azután rögtön a legfontosabb,
ergo: „legveszélyesebb" gondolatoknál vagyunk. H anem mert:
„Az ember ahhoz ér el, amiből kiindult, vagyis nem indulhat ki
másból, mint a célból, amit el akar érni. Az előzm ény és a követ­
kezm ény egymást fedi. Abból indultunk ki, hogy a létezés min­
den emberben állandóan és teljes egészében esedékes. Az egész
mindenkiben és mindig aktuális. Ha nem így lenne, ilyesmi, hogy
realizálás (megvalósítás) szóba sem kerülhetne. Az élet akkor
sikerül, ha az üdvtervet felépítettem és megvalósítottam." (Mágia
szutra, 99. pont)

Legjobb tudom ásom szerint nem lehet többet, egyetem esebbet

m egelőlegeznünk egym ás szám ára, m int a szutra ( = tanítás, tanító
beszéd) „mikrotheosz" képét, am inek „otthona nem földrajzi hely,
hanem az egész"; úgyhogy nyug o d tan szabad-egyetem et alapít­
h a tu n k a lehetőségek m egvizsgálására, és kipróbálására.
Persze ehhez a kiinduláshoz képest ro p p an t nehézségek
m utatkoznak az üdvterv építésére és m egvalósításra vonatkozóan.
Különösen akkor, ha arra gondolunk, hogy m ilyen zavarba ejtően
sok földbetunkoló „szcientifikus rögeszm e" és „vallásos" szivár­
ványbuborék van forgalom ban az em ber eredetére és rendelteté­
sére vonatkozóan napjainkban. A „hatalom " által világszerte hasz­
nált ún. tudom ányos-gazdasági m odellek kártékony hatását ép­
p en csak m egem lítem itt.
Felm erülhet persze a kérdés — m int ahogy fel is m erül
rendszeresen —, hogy kell-e egyáltalán „iskola", vagyis együtt
gondolkodás, együtt m unkálkodás, esetünkben időleges együtt
760 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

élés az „üdvterv" kidolgozásához? Nos, így kapásból csak azt

tudom válaszolni, hogy a helyzet nem csak term észetesebb, m int
az intézm ényes elatom izált-egoizált „önmegvalósító" em berke
m agányos kínlódása, hanem a valam ennyire is látónak elemi kö­
telessége m egosztani tudását a társakkal, a közösséggel.
„Nem a háttérből, a módszer által hatni, hanem a módszert
mindenki kezébe adni." (Mágia szutra 2. pont.
Itt az idő vázolni, mire is jutottak a dánok a saját hasonló feladvá­
nyukkal, a m ai m agyar „újrakezdési" helyzetre em lékeztető törté­
nelm i válsághelyzetben an n ak idején.
1830 táján fogalm azta m eg először Nikolai Frederik Severin
G r u n d t v ig (1783-1872) lelkész, költő és népfelvilágosító azt az
„imaginációs képletet", am elyet bízvást tek in th etü n k a népfőisko­
lái gondolat kifejlődése és a m ozgalom története szem pontjából
alapvetőnek.
G rundtvig látom ása szerint a dán, (kicsit tágabban az észa­
ki, mi azt m o n d an án k skandináv népek) — „kiválasztott népként"
— vesznek részt abban az isteni kísérletben, am ely a por és a
szellem egym ásra hatását „vizsgálja" — a szeretet jegyében! Fő­
ként az érintettek belső viszonyaira koncentráltan persze, de az
egyetem es em beri törekvés értelm eként Isten királyságának m eg­
valósulását tűzte ki célul.
A dánok például a mai napig szeretik úgy tudni, hogy
országuk a békés dem okratizálódás m űhelye, a szellem iekben is
gazdagodó „széles néprétegek" biztonságos otthona. E nnek eléré­
sében egyik legfontosabb eszköznek a népfőiskola bizonyult! Meg
is kapja a m ai napig — m ind az intézm ény, m ind az odaigyekvő
tanuló — a maximális hivatalos tám ogatást, m ind az állam, m ind
az önkorm ányzatok részéről.
d TUDOM KI, HOGYAN VAN VELE, d e én m ég szim patikusabb
iválasztott nép" koncepcióval nem találkoztam . Ö rdög
dja, hogy feltétlenül szükség van-e ilyesmire, de ha m ég­
is, akkor ebben sem szabad csak a legnagyobbal és legnehezebbel
m egelégedni.
A m ifelénk leginkább „svéd m odellnek" titulált skandináv
népjóléti, szolidáris társadalm at nehéz, vagy egyáltalán nem lehet
m egérteni e látom ás és a népfőiskola-m ozgalom 150 éves történel­
mi befolyásának ism erete nélkül. Lássuk hát, töm ören: A nagy
francia felfordulás nyom án E urópában m indenhol m egm ozdult
m inden, északon is. D ániában elég gyorsan belátták az uralkodó
körök, hogy új politikai ren d szükségeltetik, am elyben az — egye­
lőre kevés szám ú — polgár és a többségi paraszt társadalom is
beleszólhat valam ennyire az országos ügyekbe, szavazata által, a
parlam enten keresztül.
Ehhez azonban olyan em berekre volt szükség — ahogy
például G rundtvig látta — akik nem változtatják az újdonsült
dem okráciát m indenki harcává m indenki ellen, és nem ugranak
 LÁZÁR ERVIN IÁNOS: HAMVAS BÉLA SZABADEGYETEM 761

be eszüktől szédült forradalm ároknak sem. A különben konzerva­

tív reform átor szerint m egérett a helyzet egy olyan iskola szám ára,
am ely — szem ben a régim ódi, absztrakt form ulákon rágódó neb u ­
lókat idom ító fegyintézettel — életre ébresztő és az em beri közös­
ség öröm eit felfedező, önm agukért felelni tudó em bereket „ké­
pez". Ahol nem a tudók világosítják fel a tudatlanokat, hanem ahol
együtt m egélvén a csodát, kölcsönösen „felvilágosíttatnak" egy­
m ástól a résztvevők a szám ukra ép p en létező, elérhető teljesség
lehetőségeiről.
Az „élet iskolája" az élő párbeszédre van alapozva. M ert­
hogy a nyelv, a szó csak em berek egym áshoz fordulásaként érthető
meg, m elyben m indkét fél teljesen egyenrangú, a dialógus értékét
a résztvevők szellemi készültsége és nyitottsága szabja meg.
„A tanító-felvilágosítónak éppoly kevéssé van hatalma a létezés
erőin, mint a tanulónak, de amikor ezek ketten együtt vizsgálják
és csodálják az emberiét kimeríthetetlen gazdagságát, akkor a
tanítás szerencsével járt"
— m ondja G rundtvig.
a feltaláló kézzel-lábbal
fA I.Á N É R T H E T Ő , M IÉ R T IS T IL T A K O Z O T T

T az ellen, hogy bárm iféle tantervet spekuláljon ki a leendő

népfőiskola szám ára. Ez persze éppannyira n ehezen em észt­
hető volt kezdetben az akkori hatóságok szám ára, m int am ennyire
ma nehezen elképzelhetőnek tűnik föl például a központi kontroll
igézetében felnőtt kelet-közép-európai politikusok és hivatalno­
kok nagy részének agyában.
1844-ben (m integy 15 évvel a gondolat kiformálása és köz­
zététele után) m egnyílt az első népfőiskola (Rodding), és 1864-ben
m ár 15 volt belőlük. A kezdetektől — szerény — állami tám ogatás­
ra is szám íthattakf!), de m indegyik m agánem ber, vagy kis közös­
ség civil kezdem ényezése volt. 1870-ben m ár több m int 50 népfő­
iskola volt Dániában! U tána elég ham ar kialakult az ország lélek-
szám ának valószínűleg leginkább megfelelő száz körüli iskola,
am ely napjainkig e szám körül m ozog, szinte évente n éh án y újjal
és bezáró régivel.
„A népfőiskolának jönnie kellett, mert a politikai helyzet olyan
népet követelt, amely valóban kész volt felelősséget vállalni a
saját sorsáért!"

— írja érth ető b ü sz k e sé g g e l N . HOJLUND.

1864-ben, a N ém etország elleni háborúban D ánia elvesztet­
te a Norvégia 1814-ben önállósodásával összezsugorodott terüle­
tének újabb egyharm adát. H a figyelem be vesszük, hogy 1800 táján
a D án Királyság m ég a tengeri nagyhatalm ak közé szám ított, akkor
érthető az a pesszim izm us, am ely m ár a független állami lét lehe­
tőségét kérdőjelezte meg. Feltám adt azonban a nem zeti ö n tu d at
és lelkesedés, nem utolsó sorban G rundtvig és a hozzá hasonlók,
benne hívők hatására, és m iután „kívül" m ár sem m i m eghódítani,
762 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

leküzdeni való nem volt, kiadták a jelszót: „Ami kívül elveszett,

belül kell m egnyerni!" És ez nem csak és nem is első sorban a m ég
parlag földek m egm űvelésében, term ékennyé tételében volt a leg-
m ozgósítóbb, hanem a szellem törekvéseiben! Az északi m ítoszok
újra felfedezésén át az akkortájt igazán m egszülető nem zeti nyelv
filozófiai tartalm ának bontogatásáig...
VÁZOLT ALAPÁLLÁS, m in d e n term észetes ron gálód ás, törté­
n elm i vih arok , eu ró p a i so rsford u lók ok ozta szellem i fö lin ­
dulás ellenére m áig átsugárzik a legtöbb népfőiskola légkö­
rén. T anulm ányozható az épületeken, a berendezésen, a dem ok­
ratikus m űködésen, a m inden iskolában m egtalálható m űvészeti
tárgyak kreatív oktatásában, felfedezhető a tanárok hozzáállásán,
a tanulók lelkesedésén és önálló terem tő próbálkozásain; de ami
talán a legfontosabb: tetten érhető nap o n ta a dániai közéletben, a
társadalm i csoportok és egyének találkozásai és küzdelm ei során!
N e felejtsük el, hogy napjainkig, vagy 100 éven át a d án fiatalság
átlag 10%-a látogatta folyam atosan az iskolákat! M eg lehet m ég
említeni, hogy a korszakalkotó szövetkezeti m ozgalm akon kívül,
a töm egsport elterjesztésén, az alternatív energián, (m int például
szélenergia kutatása és használatba vétele) a szabadiskolák során
át szám talan m aradandó kezdem ényezést inspirált a népfőiskolák
„szellemi erőm ű"-hálózata.
De a grundtvigiánus szellemi forradalom egyik legna­
gyobb eredm énye a kérdésfeltevésnek az a szabadsága, am ely
bátran neki m er vágni megvizsgálni, hogy is áll esetünkben éppen
m ost a „nagy isteni kísérlet"... És alapítja naponta újabb és újabb
tanulócsoportjait „a létezés értelm ének lehetséges m agyarázatait
átgondolandó", kiképez a „média" m anipulációin átlátni, „beug-
raszt" olyan m űvészeti kísérletekbe, am iket egy ún. átlagem ber
álm ában nem m ert volna kipróbálni... stb. O tt voltam , láttam .
M értékadó körök szerint a legfontosabb „hivatalos" kor-fel­
adatok m egoldására, (úgym int: a tartós töm eges m unkanélküliség
szem élyes gondjaira, az életszínvonal m ennyiségi szem lélete h e ­
lyett az életm inőség értékszem léletére való átállásra, valam int az
ipari társadalom ból az információs társadalom ba vezető em beri
utak felderítésére) a jelek szerint szinte nem is lehetne jobb helyet
találni az állandóan dugig telt, több m int száz népfőiskolánál.
Ami az adatokat illeti, a dán népfőiskola kialakulásáról és
történetéről elég alapos összefoglalást olvashatunk a M agyar N ép ­
főiskolái Társaság Népfőiskola tegnap, ma, holnap cím ű kiadványá­
ban HARSÁNYI István tollából. U gyanakkor, ugyanő a Holnap ma­
gyar népfőiskolája felé cím ű fejezetben a saját m aga által feltett M i
hát a népfőiskola kérdésre a következő választ adja:
„A hagyományos, minősítő, bizonyítványt, szakmát, diplomát
adó tanító-nevelő intézményrendszeren kívül eső közm űvelődé­
si, „szabadművelődési", ismeretterjesztő, tanító-nevelő intéz­
mény. Egyik fő jellemzője, hogy semmiféle szakmai képesítést
nem ad. Az a feladata, hogy az önként jelentkező népfőiskolások
 LÁZÁR ERVIN JÁNOS: HAMVAS BÉLA SZABADEGYETEM 763

általános m űveltség terén mutatkozó hiányosságait pótolja, segít­

se őket egységes világképük kialakításában, a világban való eliga­
zodásukban, emberismeretük és önismeretük fejlesztésében, sa­
ját életcéljuk megfogalmazásában, a világban való helyük megta­
lálásában, képességeik fejlesztésében, szem élyiségük kiteljesíté­
sében. Felkészíti őket arra, hogy a társadalomban a rájuk szabott
élethivatást közösségi emberként megtalálják, és színvonalasan
szolgálják. Ahogy egy finn népfőiskolás megfogalmazta: „Hogy
embernek érezzék magukat".
N ézzük hát, m iként is lehetne vázolni a „H am vas Béla Szellemi
Szabadegyetem " törekvését.
Elsőként idézem (árnyalatnyi m ódosításokkal és ném i m a­
gyarázattal kiegészítve) a „HBSZSZ" m egalapítását előkészítő kop­
penhágai csoport m unkafogalm azványából az iskola céljára vonat­
kozó első három paragrafust:
1. § A H am vas Béla Szellemi Szabadegyetem a kornak
megfelelő egyetem es tájékozódási m ódokat és eszközöket kíván
m egvizsgálni, kipróbálni és kidolgozni m ind horizontális (történe­
ti), m ind vertikális (személyiségfejlődési) irányban m indazokkal
(előadókkal, kutatókkal, tanárokkal, tanulókkal... stb.) együtt, akik
kiindulásul egyetértenek a m indenkori — az iskolakor és az iskola
vezetősége részéről m egbízott — oktatógárda által kidolgozott
feladatm egközelítési javaslatokkal.
2. § A HBSZSZ privát (alapítványi?), bennlakásos, „non­
profit" népfőiskola, „szellemi erőm ű" és kulturális fórum B udapest
közelében, am ely 4-5 hónapos hosszú, illetve 1-5 hetes rövid ku r­
zusokon fogadja a 18 éven felüli, önként jelentkező tanulóit.
3. § Az intézm ény egyik fő törekvése előm ozdítani a tan u ­
lók m egértését m ás kultúrák, népek és szem élyek iránt.
Ahhoz, hogy az em ber m ásokat m egértsen, biztos tu d atá ­
ban kell lennie saját gyökereinek és helyzetének. Ezért a tanítási
idő jelentős része arra szolgál, hogy bevezesse a tanulókat a valódi
m agyar („üdv"-)történetbe és sajátos élet-létfelfogásba, szem lélet­
be (amely, m int tudjuk, nem régóta vizsgálható és tanítható szaba­
don).
Ami a m ás kultúrákat illeti (elsősorban a szom szédos kul­
túrkörökre — úm . indogerm án, latin és szláv — gondolva, term é­
szeten nem elhanyagolva a többi, például keleti kultúrákat sem)
m ind történelm ük, m ind jelen állapotuk terítékre kerül. A változó
E urópa pedig állandó stúdium tárgya kell, hogy legyen.
E H O G Y A N ? ! — kiálthat fel a kétségbeesett olvasó. Nos ké­

D rem szépen, az az igazság, hogy m agyarul nem sok fogó­

dzót kínálhatok fel. A m ár em lített népfőiskolái kéziköny­
vön kívül nem sok ma is aktuális, és az „élet iskoláját" elem ző anyag
található — tudtom m al. (Azért egy patinás élő példát tu d o k m on­
dani: ott van a GYIK-múhely a Várban.)
E g y -e g y a n to ló g iá b a b e -b e c sú sz o tt e g y -e g y érd ek esség ,
m in t p é ld á u l a WALLON n e v ű francia p sz ic h o ló g u s (a p ed a g ó g iá -
764 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

b an á ltalán osan kultivált PIAGET eg y ik leg n a g y o b b ellenlábasa), aki

e g y rövid írásában kifejti, h o g y m ily e n lélek tan i alapjai v a n n a k a
szerelm es ö ssz e o lv a d á sn a k és az unio m ystica- nak.
A társas lelki v o n a lo n tovább n y o m o z v a jutottam el többek
k ö zö tt FABRÍCIUS KOVÁCS Ferenc n y e lv tu d ó sh o z , akinél ilyesm ik et
találtam :
„A nyelvtudom ány képtelen volt tisztába jönni a jelentés — s így
végeredm ényben a nyelv — mibenlétével, mert ragaszkodik in­
dividualista, logicista, idejétmúlt természettudományis beideg-
zettségeihez. Még mindig nem ismerte fel a nyelvtudom ány
kellőképpen „a második személy" fontosságát (...) A szociálpszi­
chológia — főként W U N D T (1900-as évek, legfontosabb műveinek
egyike a Völkerpsychologie) koncepciójának végig nem gondolása
miatt nem jutott el annak világos felismeréséig, hogy a sajátosan
emberi jelenségek mindig legalább két ember relációjában, egy­
máshoz való kölcsönös viszonyulásában jönnek létre és mennek
végbe. W undt alaptételét a nemzetközi tudományos mezőnyben
egyedülálló m ódon egy pedagógus — aki egyébként történetesen
magyar volt — KARÁCSONY Sándor gondolta végig következete­
sen. Karácsony Wundt alapján kidolgozott egy olyan rendszert,
amely eredetiségével, konzekvens végiggondoltságával s mo­
dernségével mind a mai napig egyedül áll a pszichológiai iroda­
lomban, jelentősége pedig nem csupán a társaslélektan s általá­
ban a pszichológia, hanem a nyelvtudom ány szempontjából is
rendkívül nagy."
Karácsony Sándor könyvét: A magyar észjárást legjobb szívvel
ajánlhatom m indazon m agyaroknak, akik gondolataikat m ásokkal
m egosztani próbálván, fura értetlenségbe ütköztek találkozásaik,
m unkájuk, ügyes-bajos dolgaik intézése közben, és a „mellébeszé­
lés", érthetetlen pátosz, sőt zavarosság, netán tudom ánytalanság
vádjával illették őket, m iközben ők látták, hogy valam i egészen
kézzelfogható, prim itív igazságot próbálnak képviselni.
A G Y A R É N " K É P L E T É T : „Én nem én
nem-En, nem is együtt, hanem
ázásában." Aki volt m ár szerel­
mes, az viszonylag könnyűszerrel el tudja képzelni, mit is jelenthet
ez az állapot. Persze ezt mi csak m int különlegességet, „csodát"
tudjuk átélni. De azért nézzük m eg mi van, ha elfogadjuk legalább
m int gondolkodás alapot.
Először is m eglehetősen könnyűvé tudja tenni a párbeszé­
det, két egym ásnak sem m ilyen m ódon alá nem rendelt, hogy ne
m ondjam „m indenséges" (nem-Én) szem ély között. Mely reláció­
nak hallatlan jelentősége van, ha belátjuk például, hogy
„a jelentés nem késztermék, amely statikusan adva van egy
nyelvközösségen belül, hanem mindig legalább két autonóm
ember értelmi egymásra vonatkozásának közös produktuma, al­
kotása." (F. K. F.)
Ffogy an?!
 LÁZÁR ERVIN JÁNOS: HAMVAS BÉLA SZABADEGYETEM 765

„Én és Te. M inden nyelvnek az a tendenciája, hogy a második

szem ély felfogja az első szem ély adta jelt, tehát megértse, amit
mondtak neki. De nem minden nyelv tör erre a célra egyformán.
Van nyelv, amely szerkezete szerint úgy próbálja m eg elérni ezt
a célt, hogy megrohamozza és lenyűgözi a második személyt.
(Vö. „a két autonóm ember közös alkotása" követelménnyel! L.
E. J.) Az ilyen nyelvek minden grammatikai készségükkel azon
vannak, hogy m ennél hamarabb alárendelhessenek. A magyar
ehelyett mellérendel. Kibontja saját lelke tartalmát a 2. szem ély
kedvéért." (K. S.: Magyar észjárás)
Mit is jelentett m indez nekem annak idején? Azt látván, hogy
ugyan m inden em berre érvényes pszichologikum ról van szó (1.
W allonnál pld.!) de, alighanem az ázsiai gyökereink m iatt, a m a­
gyarul élők szám ára — latensen legalábbis — m ondhatni anya­
nyelvi szinten átm entődött valam i „aranykori"alapvető találkozási
lehetőség. Egy-mással, a M indenséggel, ön-M agunkkal...
„Olyankor életszerű bennünk a magyar világnézet, ha én, az
egyik magyar, arról teszek bizonyosságot neked, a másik magyar­
nak, hogy valami titokzatos, de szuverén hatalom mindkettőnket
igényel. A világnézetben a 'magyar' és a 'világ' is célképzetté
válik." (K. S.: A magyar világnézet)

D ániában egy olyasm i iskolán találtam m agam , am it otthon m eg­

álm odtam , és am it a dánok itt 150 év alatt kiérlelni képesek voltak.
N em is hiányzott nekem m ás ezekből az iskolákból, m int a —
„m agyarság", vagyis a bátor, szem élyes, „m indenséges" hozzáál­
lás. Lássuk hát, m ire szám íthat egy kurzus kezdetén és során
tanítvány és tanár egyaránt.
LTEKINTÜNK ITT ANNAK TALÁLGATÁSÁTÓL, hogy m it is tartal-

£ m az/hat/na a HBSZSZ „általános m űveltségem elő", kötelező

közös óráinak anyaga, és a valam ivel speciálisabb, szabadon
választható csoportm unkára koncentrálunk az alábbiakban.
A tanárok felkészülnek (együtt, vagy külön-külön) egy a
dem okratikusan választott kollektív vezetés és a tanárok m aguk
által legfontosabbnak tudott tém akörökből, az iskola (leendő) h a ­
gyom ányainak leginkább megfelelő (filozófiai-művészeti m egkö­
zelítés pld.), szem élyes képességeiket legjobban kihasználható m ó­
don. A zután a kurzust m eghirdetvén, a jelentkezőknek további
választási lehetőségeket felkínálva (tanár szem élyiségek, hang­
súlyok, eszközök...) a leendő csoportvezetők ism ertetik a helyszín­
re érkezettekkel az elképzeléseiket.
Ez a „helyszín" (rendszerint) kint van valahol egy falu,
városka határában, ahol m unkára, tanulásra alkalmas, viszonylag
kényelm es „kolostori" körülm ények közé (1-2 ágyas szobácskákba)
szállásolják be a tanulókat, akik a későbbiekben m aguk szolgálják
ki m agukat és egym ást, ami a takarítást, kisegítő konyhai m unkát
és önkéntes alapon választott karbantartói, felújítói, szépítő tevé­
kenységeket illeti.
766 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

KÖTELEZŐ KÖZÖS ÓRÁKON KÍVÜL (am i a m ár em lítettek en

kívül különféle testgyakorlást, nyelvtanulást... stb. is m agá­
ba foglal/hat) a „tanulm ányi csoport" első legfontosabb te­
endői közé tartozik, hogy m unkatervet dolgozzon ki a m aga szá­
mára. Hogyan?! A vezetőnek nincs m unkaterve?
Term észetesen kell, hogy legyenek javaslatai, hiszen ő az,
aki jó előre felkészült a tém ából. De legfontosabb feladata, hogy
olyan atm oszférát segítsen terem teni, am iben a résztvevők szaba­
don m ernek tapogatózni, vizionálni arról, m i-kép-pen is lehetne a
legjobban feltárni a lehetőségeket, a leggazdagabban élni egy-m ás
önkéntes jelenlétével és segítségével... stb.
V együnk egy igazán nehéz, „veszélyes" tém át (m ert ugye
csak avval érdem es...). Tegyük fel, hogy összejön egy olyan cso­
port, am ely esetleg m ár túl van egy, az em beriség közös
kultúrkincsét, eszm etörténetét „végigskálázó", sőt a „magyarság"
specifikum ait is vázoló korábbi hosszú kurzuson, és m ost H am vas
Mágia szu traját akarja tanulm ányozni, m égpedig úgy, hogy a
szöveget is m egértse, a benne rejlő „rituális" (beavató, drám ai,
m űvészi) lehetőségeket is kibontsa, és a közösségben való együtt­
élésre is adjon útm utatást, ergo: ki is próbáltassék valahogyan a
dolog.
„93. § Technikát mindenki maga csinál. Régebben a hagyomány
korában e technikai eljárások az embert készen várták. Ilyen volt
a többi között a dhjána (a kínai csan, a japán zen). A dhjána olyan
realizáló metódus, amelyet az emberi élet minden területén alkal­
mazni lehetett. Dhjána módszerrel meg lehetett tanulni vívni
vagy kendőt készíteni, ruhát varrni, halászni, nyelvet tanulni,
szónoklatot tartani, képet festeni, vagy földet művelni. A dhjána
alapelve (gyakorlata), hogy az ember a pneumatikus kezdemé­
nyező lényt a cselekvésből kivonja, nézővé, szemlélővé, irányító­
vá, bíróvá teszi meg; az animális ember pedig nem tesz egyebet,
mint a láthatatlanból irányító szellemi lény utasításait pontosan
és egzaktul végrehajtja. (...)
A dhjána minden esetben alkalmazható. De technikát mégis a
leghelyesebb, ha az ember maga csinál. Az alkímia erre vonatko­
zólag tanácsokat bőven nyújt. Az európai úgynevezett morálgya­
korlatai mind használhatatlanok. Többnyire az ellenkező ered­
ményt érik el, mint amit kívánnak, (amire példa az egész európai
nevelés: jó állampolgárt akar készíteni, és a becsvágyó gonoszte­
vőt ébreszti fel)." (Hamvas Béla: Mágia szutra 93. pont)
Tegyük fel, hogy a csoportból legalább n éhányan belátták, m it is
tesz „az egyetem es ember" és felfogván, átélvén „a három axiómát"
(a létezés m inden em berben állandóan és teljes egészében esedé­
kes, a valóságot a m aga teljességében el kell ism erni, az összes
lehetőséget birtokba venni) im m áron a napi gyakorlat lehetséges
m egoldásaival kívánnak törődni elsősorban.
Úgy is, hogy m ég nem egészen tisztán látó társaik részére
„beavatási szertartásokat" kom ponálnak, de esetleg úgy is, hogy
fel kívánják dolgozni valam iképpen a kívánatos m egvilágosodási
 LÁZÁR ERVIN JÁNOS: HAMVAS BÉLA SZABADEGYETEM 767

folyam attal szem beni napi „ellenfolyam atot", netán „ellenséges"

( = kétségbeesett) m egnyilvánulásokat a különféle társadalm i kö­
rök, a hatalm i apparátusok, a média... stb. részéről. Vizsgálataik
eredm ényét pedig egy m aguk által szerkesztett és készített kiad­
ványban, m ondjuk disc-en, vagy E-m ail-ként például az
Interneten közzé kívánják tenni.
~W" ~ T A HISZI A NYÁJAS OLVASÓ, ha nem , a fent vázolt kurzusok
m m (Ham vast — egyelőre — kivéve) jószerivel m indennaposak
JL a dán népfőiskolákon. A m aguk m ódján végrehajtva p er­
sze, azaz elsősorban a csoportteljesítm ényre koncentrálva, és m in­
dig a gyengébbek felé redukálva a nívót, de a tém ákat illetően nem
ism ernek tabut: senki sem tekinti a befektetett időt és energiát
pocsékolásnak, bolondságnak (luxus), botránynak (ellenséges),
sem em beri (ab-norma-litás), sem szakm ai (tudom ánytalan) érte­
lem ben.
Azok között, akik különben tám ogatnák az iskolaalapítás
gondolatát, két különböző félsz él azzal kapcsolatban, hogy m ilyen
irányban lehet rosszul hozzányúlni H am vashoz, illetve tágabban:
egy „beavató" (megvilágosító) iskola praxisához.
Az egyik oldalon — például K em ény Katalin (Hamvas
özvegye) és DÚL Antal (az életm ű szerkesztője) részéről — a feladat
kom m ercalizálódásától való félelem jelentkezik, m íg a m ásik olda­
lon — Dr. KARÁCSONYI Rezső (leendő tanár) pld. — a túlságosan
m agas kezdő követelm ényszint frusztráló hatásától óv m ind-
annyiónkat.
N ehéz nem belátni, hogy valóban m indkét veszély fenye­
gethet az idők során. De a feladat elől való kitérést egyik sem
indokolhatja — vélem ényem szerint.
„100. § A szabadság. A megvalósítás (megvalósulás) személyes
mű, de ez a szem élyes mű a közösséget építi és a közösség a
természetet és a világot. Ezen belül minden határ immorális
(őrület, betegség). Ilyen immorális határ az emberiséget fajokra
és népekre és nemzetekre és vallásokra és osztályokra bontani.
Az egyetlen morál a szabadság. Az egyetlen közösség az emberi­
ség (az Egyház). Az Egyházról tudjuk, hogy Isten országától nem
választható el." (Hamvas Béla Mágia szutra 100. pont)

Az igazi baj azonban a jelek szerint H am vassal van.

Bárm erre járok, agitálván az iskola m ellett, a legkülönfé­
lébb kulturális, politikai hátterű em berek, csoportok között, vidé­
ken, vagy a fővárosban, akár valóban ism erik H am vast, akár csak
alig, a többségük előbb vagy utóbb finom abban vagy durvábban
kitör ellene, m egpróbálják bagatellizálni, vagy egyenesen m egta­
gadni. Találkoztam például olyan tehetséges fiatal irodalom kriti­
kussal — elem zővel, és — szintén fiatal — m agyar irodalm at
külföldieknek tanító egyetem i előadóval, aki pirulás nélkül ki m er­
te jelenteni, hogy nem olvasta a Karnevált, illetve nem olvassa, nem
ismeri Ham vast! K épzeljük el, hogy valaki d án szellem történetet
768 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

tanít k ü lfö ld iek n ek , d e n em olvasta, n em ism eri, ezért m e g sem

em líti Soren KIERKEGAARD m u n k ásságát.
iért e zen , való ság g al ö s z t ö n ö s ellenállás ? A kevés

M érdem i helyzetelem zés közül kiem elkedő Dúl Antalé az

Új Forrásban (93,10. sz.), ahol is a szerző elsősorban a
szem élyes rossz lelkiism eretet látja m egpiszkálva H am vas írásai
által, és — szerinte — ezt a „tortúrát" a korrum pálódásban m ég
többé-kevésbé ártatlan fiatal em bereken kívül kevesen állják.
CZAKÓ Gábor (Világhegy, Kortárs 39/3. 1995) írásában a
H am vas által korunkra kim ondott m egsem m isítő kritikára az érin­
tettek által adott reakcióban látja a m agyarázatot. Például, H am vas
szerint:
„A totális államot nem a senki csinálta, ahogy a totális állam nem
csinálta a senkit. Mind a kettő egyszerre keletkezett abból az
apparátusból, (...) amelynek bázisa a racionalista tudomány. (...)
A modern állam a tudománynak a senkiesített világüzem gondo­
latából keletkezett."
Ergo:
„Nincs semmi csodálnivaló azon, hogy aki így ítél koráról, azzal
kora sem bánik kesztyűs kézzel. Senkiesített gondolatmenettel
így szokták elintézni Hamvast: kultúrpesszimista. Ezzel ki van
varázsolva a problémaföltárók közül és egyszersmind a probléma
is eltűnik. Meg a bűvészinas is."
— írja Czakó.
Attól tartok azonban, — hogy a „legeslegveszélyesebb"
lehetőséget se hagyjam ki — hogy a m ár-m ár ijesztő ellenállás
gyökerei abból, az ördög tudja ho n n an is eredő félelemből fakad­
nak, hogy az élet-példa és az élet-m ű valóban alkalmas lenne
elősegíteni az igazi „magyar" szellemi em ber („brahm ani kaszt" —
Öt géniusz) m egszületését. Amivel egyébként úgyszólván példa
nélküli folyam at vehetné kezdetét E urópában (lásd pld. Északi
korona — Patm osz 1.) Sajnos, ki kell m o n d an u n k H am vas nyom án
(is), hogy a helyzet nem nagyon alkalmas. De, ha mégis? Ki az a
bizonyos „szellemi ember"? D úl Antal m egfogalm azásában:
„A dolgok értelmét látó, de tudásával, a hatalommal nem komp­
romittálódó szakrális szubjektum. O az egyetlen aki a létezés
teljes körét szellemileg magában átfogja és magában realizálja.
Ezért tudja, hogy mi a nyugalom, mi a visszavonulás értelme."
(Helikon, IV. évf. 5. sz.)

Felhívnám a riadozók figyelmét az utolsó m ondatra! Ha egyáltalán

lehetséges lenne e kései asztrológiai órán, szellemi tél küszöbén
m ég „m egszülni", a szellemi em ber senki pozíciójára nem tör.
Senki elől elélni nem akar, nem is tu d n a semmit!
~W "W ANGSÚLYOZNOM KELL AZONBAN, h o g y az iskolaalapítást
§ m elő k észítő csop ortn ak n in cs szá n d ék áb an e g y (újabb) „elit-
J . JL képzőt" n y itn i e g y e tle n k iválasztott társadalm i csop ortn ak
 LÁZÁR ERVIN JÁNOS: HAMVAS BÉLA SZABADEGYETEM 769

sem! Valódi, „dán típusú" népfőiskolát akar alapítani m inden ér­

deklődő szám ára.
De m iért ragaszkodásunk H am vashoz, e m indenképpen
„problem atikus" em berhez? M ert m inden alapkövetelm ényt fi­
gyelem be véve, nincs jobb!
Sem kevésbé kom prom ittált gondolkodó, szellemi ember.
(Patmosz I-II.)
Sem egyetem esebb, tanításra, beavatásra alkalm asabb élet­
m ű. (Scientia Sacra, Karnevál I-II,)
Sem a m agyarságnak gazdagabb önarcképet, (potenciális)
feladatot felm utató „m agyarabb" m agyar (Öt géniusz)
Sem tájékozottabb és kritikusabb európai m agyarföldön
(Szellem és egzisztencia, Európai műhely)
És végül, de nem utolsósorban a keleti tradíciókat is m ara­
déktalanul m egem észteni, feldolgozni, felhasználni tudó
„igazibb" keresztény. (Tabula sm aragdina — Mágia szutra,
Arkhai)
(Nem csak az érdekesség kedvéért jegyzem m eg itt öröm m el, hogy
a teljesség igénye nélkül említett m űvek jó része immáron dánul is
olvasható E S Z T E R H Á S Péter rendező és műfordító, a Hamvas Béla Klub
jelenlegi elnöke és a HBSZSZ támogató körének tagja jóvoltából.)
ZUTÁN VAN MÉG ITT VALAMI. Jártom ban-keltem ben o tthon be
kellett látnom , nem nagy valószínűsége van annak, hogy
találunk olyan köröket, közösségeket, am elyek „puszta h a­
zaszeretetből" az iskolára akarják, tudják áldozni azt a 60-80 millió
forintot, ami — az eddig egyetlen kom olyan felajánlott vidéki
szovjet laktanya épületekben gondolkodva — az induláshoz kel­
lene. Talán tényleg nincs is rá pénz. M eg annyi m inden nagyon
fontos dologra kell az az egyre kevesebb, am it a m agyar kultúrára
„juttatnak" — innen nézve — gyakorta egészen érthetetlen indíté­
kú kezek.
M eg hát nem is csak m agyar ügy ez. Sem a m agyar „de­
m okratizálódási folyam at", sem a népfőiskola európai jövője, sem
pedig Ham vas. Talán a legjobbkor jönne, ha m ég van időnk elég.
De hát m iért áldoznának a dánok, sőt rem ényeink szerint m ég az
összeurópai kultúrkasszából is az előkészületekre, felújításra, egy
ennyire radikálisan kritikus m agyar gondolkodó hagyatékára épí­
tő népfőiskolára?
Azért is például, m ert akkora a baj! O lyan feladatoknak
n ézü n k elébe, am iknek m egoldását csak a iegjobb erők bevezeté­
sével rem élhetjük. H a hosszabb távon m egússzuk a szinte naponta
esedékes globális (gazdasági, „környezeti", morális... stb.) össze­
om lást, akkor, legalábbis E urópában, többek között a következő
feladatokkal kell m egbirkóznunk:
1. Az állandósuló, sőt, különösen a fiatalok körében növekvő
töm eges m unkanélküliség. H angsúlyozottan, nem az „el-
77 0 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

tartásuk" a gond! Ez nem lehet m a m ár problém a. Annál

inkább az, hogy m it is kezdenek m agukkal, egymással,
velünk, az életükkel, a léttel...
2. A zután itt van a m indenfelé erjedő, egyre több helyen
robbanásveszélyes „idegengyűlölet". Ami főként az általá­
nos m aga-bizonytalanság kivetítése.
3. Az is biztos, hogy m iham arább m uszáj lesz átállni az eszte­
len fogyasztói „életszínvonal" hajhászásáról az „életm inő­
ség" követelte új szokásokra. Ami elsősorban önm agunk
fokozottabb m egdolgozását jelenti.
(„Az iskolák arra valók, hogy felism ertessék a felnövekvő em berek­
kel, hogy a korlátok alapvetően belül és nem kívül vannak." (BOG­
NÁR László: Ember és természetközpontú pedagógiák, M agyar Szem­
le iy i. sz.)
R em énykednünk kell benne, hogy a norm alitáshoz köze­
led ü n k m ajd, m ely állapot, vagy — H am vas szavával — „alapállás"
a nem feltétlenül jóhiszem űen táplált „közhiedelem m el" ellentét­
ben nem „relatív" és nem annyira felfoghatatlan. M indenesetre a
fent em lített feladatok legjobb m egoldásához is nélkülözhetetlen­
nek tetszik, m ind a „dán típusú" népfőiskola, m ind pedig a „ham-
vasi" egyetem esség, az „evangélium i ember" ideáljának a lehető
legszélesebb körökben való elterjesztése.
A kom prom isszum ra (nem korrupcióra!), toleranciára haj­
ló, a világi nyüzsgésnél egyébként sokkal érdekesebb lét-kérdések­
kel m agát szívesen elfoglaló, szerény körülm ények között is egész­
ségesen és boldogan élni tudó em bert viszont tanítani kell, és nem
az önm agába csavarodott üzletm enet-diktálta anyagra!
H a valaki nem tudná, például a volt Jugoszláviában, azok
körében akiket nem sikerült egym ásnak ugrasztani, háborúba
kényszeríteni, és nem egym ás kibom bázásával, kibelezésével és
m egerőszakolásával vannak (voltak) elfoglalva — az egyik legnép­
szerűbb szerző H am vas Béla! (Szava Babics professzor sorra for­
dítja az életm ű köteteit, am ik gyorsan el is fogynak. A visszajelzé­
sek elem entáris „sikerről" tudósítanak.)
GÜL NÉHÁNY MONDAT A KONKRÉT FELADATOKRÓL. A H am ­
as Béla Szellemi Szabadegyetem „Iskolakörének" hivatalos
lagyarországi m egalakulása, vagyis a tám ogatók és — a
valószínűleg alapítványi form ában beinduló intézm ény — leendő
felelőseinek nyilvános kiállása nélkül a „dániai részleg" (a H am vas
Béla Klub tagjai és a többi tám ogató, akik sorában többek között
m egtalálható a M agyar Köztársaság nagykövete éppúgy, m int a
d án ex-népfőiskola igazgató és aktív népfőiskolái tanár...) nem tud
tenni tovább egy lépést sem!
Az első lépés egyébként egy részben m ár előkészített anya­
gokra tám aszkodó beadvány lenne a dániai Dem okrácia Alapít­
ványhoz. Finanszírozandó az iskolakor érdeklődő tagjainak, eset­
leges leendő tanárainak és alkalm azottainak felkészítését
 LÁZÁR ERVIN JÁNOS: HAMVAS BÉLA SZABADEGYETEM 771

D ániában és M agyarországon egyaránt, kölcsönös tanulm ány­

utakkal. Rem ényeink szerint a szervezés, tervezés, jogi előkészítés,
lebonyolítás érdekében alakítandó csoport költségeire is jó eséllyel
lehet pályázni. A csoport egyik legfontosabb dolga lenne m ég az
is, hogy előterem tsen lehetőleg annyi „európai pénzt" (hivatalos
és/vagy privát forrásokból, am ennyi legalábbis részben fedezhetné
az Iskolakor által kiválasztott épület/ek rendbehozatalát, a célra való
átalakítását. A berendezés nagy részét — hitelt érdem lő kijelentések
szerint — az itteni népfőiskoláktól össze lehetne szedni. Csak a
szállítást kéne megoldani. A lehetséges magyarországi források felde­
rítése, a m agyarországi csoport feladata lenne elsősorban.
Várjuk tehát a jelentkezőket, érdeklődőket, javaslatokat!
D ániában, ezen írás szerzőjénél (cím a szerkesztőségben).
LÁZÁR E rvin János

SÁROSRA TAK1 KORONG (LÓSZERSZÁMVERET)

 A VASFUGGONY-KERESZTUTON
Mindszenty-emlékművek — határokon innen és túl

INDSZENTY József (1892-1975) em lékének köztéri m egörö­

M kítésére az első kezdem ényezéssel 1956-ban találkozha­

tunk: a Jézus Szíve Szövetség hetilapja novem ber 3-án
arról tudósít, hogy a M artonvásári N em zeti Bizottm ány a nagy
m agyar bíboros halhatatlan érdem einek elism erésére elhatározta,
hojgy az eddigi Vorosilov utcát M indszenty József utcának nevezi
el. H arm inchárom évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az a szándék
m egvalósulhasson M agyarországon, s a prím ási palota előtti tér a
bíboros nevét vehesse föl Esztergom ban, m elynek bazilikájában
1991. m ájus 4-én ünnepélyes gyászm ise keretében helyezték végső
nyugalom ra a hazatért ham vait. E két időpont között M indszenty
az emigráció kultuszalakjává vált:
„A hit és az egyház szabadságáért folytatott küzdelme, igazság­
talan és jogtalan meghurcolása, sokéves rabsága, majd másfél
évtizedig tartó önkéntes száműzöttsége a budapesti amerikai
nagykövetségen, valamint makacs kitartása elvei mellett oly te­
kintélyt és megbecsülést adott neki, amellyel sem előtte, sem
utána magyar emigráns az elmúlt negyven esztendőben nem
dicsekedhetett."2
1975-ben bekövetkezett halála u tán az emigráció elismerése jeléül
— és saját politikai értékrendjét m egjelenítendő — sorra em elte a
M indszenty-m onum entum okat a szabad világban, a rendszervál­
tozással pedig itthon is m egindultak az emlékállítások. írásu n k e
jelentős szám ot képviselő em lékanyagot (em lékm űveket, köztéri
és beltéri szobrokat és dom borm űveket) kívánja szám ba venni —
kiegészítve a feliratos emléktáblákkal —, adalékul szolgálva egy
későbbi részletes kutatáshoz.3
Az utolsó m agyar hercegprím ás végrendeletében ideigle­
nes n y u g h e ly é ü l— m íg „Mária és Szent István országa felett lehull
a moszkvai hitetlenség csillaga"4 — a mariazelli kegytem plom ot
jelölte meg. (Ide tem ették 1684-ben SZELEPCSÉNYI György herceg-
prím ást is, aki ugyancsak szám kivetésben halt meg). A búcsújáró­
tem plom közelében, csodálatos alpesi környezetben, egy kiugró
erdős hegyfok előterében áll az em lékanyag legfontosabb darabja,
a M indszenty-stáció.
„Évszázados rózsafüzér-állomások álltak ezen a Mariazellbe ve­
zető úton, melyek lassan megroskadtak. Ezek közül választották
 BOROS GÉZA: A VASFÜGGÖNY-KERESZTÚTON 773

ki a magyarok Msgr. dr. ÁDÁM György főlelkész vezetésével a

'Kit érettünk keresztre feszítettek' állomást, és azt újjáépítve, a
magyar száműzöttek imaőrhelyévé tették, hogy az a Mariazell
felé törekvő zarándokok imáját kérje".3
A m ű tervezője a m üncheni m agyarság sokoldalú tagja, SZAMOSI
József, kivitelezője pedig egy helyi m ester, Franz KONRAD, aki a
sírem léket is faragta/1 A nyugati m agyarság közadakozásából a
M indszenty A lapítvány által em elt stáció — akárcsak a külföldi és
a hazai '56-os em lékm űvek egy része is — „kombinált" em lékm ű:
egyúttal a m ásodik világháború és az 1956-os szabadságharc áldo­
zatainak em lékm űve is. A kom binált em lékm űvek többségénél az
eltérő tartalm ak összekapcsolását praktikus-funkcionális okok, il­
letve az állítok — a történelm i kontinuitást hangsúlyozó — sajátos
történelem szem lélete m agyarázzák, s nem adekvát történelm i in ­
dokok. A M indszenty-stáció azon ritka példák egyike, ahol a társí­
tás nem problem atikus — M indszenty történelm i alakján keresztül
az összekapcsolás indokolt. A stáció m int vallásos építm ényform a
politikai jelentéssel való felruházása nem egyedülálló jelenség —
a mariazelli új keresztút több állomása is egyfajta m odern európai
egységgondolat és katolikus politikai ikonográfia jegyében szüle­
tett: a VI. stációt például az első Európa Parlam enti választások
em lékére szentelték fel, a IX. stáció a közép-európai rabnem zetek
állomása, a XIII. pedig egyben Ausztria felszabadulásának em lék­
m űve is.
KERESZTÚT KULTUSZFORMÁJA politikai em lékm űvé való

A transzform álásának m ásik példájával Youngstownban, az

„am erikai Csíksomlyó" ferences kegyhelyén találkoz­
hatunk, ahol az 1967-ben felállított V asfüggöny-keresztút első
állom ásának, az Elitéltek stációjának kőfaragványán a rácsok kö­
zül M indszenty József tekint ránk.
„Amikor a fatimai Szűzanya szobra a youngstow ni kegyhelyre
került, felmerült a gondolta, hogy itt is fel kellene állítani a magyar
kálváriát, hogy a Vasfüggöny mögött élő elnyomottak jajszavát
kiáltsa bele a szabad világba. A fatimai üzenet szerint a béke és
jobb világ feltétele a múlt bűneinek kiengesztelése. Ezért a Vas­
függöny Keresztút az engesztelés útja is. A bűnbánó és engesztelő
imahadjárat lesz az az ellenállhatatlan erő, amely le fogja dönteni
a Vasfüggönyt és m eghozza szenvedő testvéreink számára a
szabadulást, az egész világ számára pedig az irgalmas Krisztus
békéjének győzelmét.'"
Egy szerény léptékű M indszenty-keresztutat Budapesten is talál­
hatunk: 1991-ben, az újratem etés napján flandriai ajándékként
került felállításra a kútvölgyi M ária-kút körül FAYKÖD M ária alko­
tása, tizennégy dom borm ű, m elyek ábrázolásai a hagyom ányos
kálvária-tem atikán nem lépnek túl, így a keresztúti ájtatosságon
túlm utató ü zenetet nem hordoz. K ezdem ényezője, a Kútvölgyi
Engesztelő Kápolna lelkésze egykorú szavaiból azonban az derül
774 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

ki, hogy ettől a keresztútállítástól sem idegen a politikai allegória,

hiszen m egidézettjének
„Egész élete keresztút volt a magyarságért (...) . A magyarság is
„legyőzve győzött" a kereszttel, mely most is egyedüli reménysé­
günk."8
Ö sszegezve elm ondhatjuk: A keresztút adekvát em lékm űform ája
M indszenty sorsának — és fordítva: M indszenty politikai passiója
alkalmas egy m odern keresztút program jának. A keresztút egy­
szerre m ártír- és hősi em lékm űegyüttes, végigjárása a kettő diszk­
repanciája jelképes feloldását kínálja. Ahogy a m ariazelli stáció
felirata is hirdeti: „Devictus vincit — M ortus vivit!" (A legyőzött
győz — a halott él!).
LEGELSŐ MINDSZENTY-SZOBROT a New Brunswick-i Szent
László Egyházközség em elte 1977-ben. A VARGA Ferenc
alkotta, életnagyságú bronzszobor m árványtalapzaton áll
a Szent László tem plom előtti M indszenty-téren, azon a helyen,
ahol a bíboros prédikált 1973-ban, am ikor az itteni népes m agyar
kolóniát m eglátogatta és a tem plom ot m egáldotta. (Egész alakos
köztéri szoborról m ég egy helyen van tudom ásunk, az ausztráliai
Blacktownban, m elynek alkotója KOLOZSY Sándor erdélyi szárm a­
zású szobrászm űvész). N ew Brunswickot m egelőzően is történt
emlékállítás: Detroit katolikus m agyarjai 1975-ben a Szent Kereszt
tem plom fennállásának 50. évfordulóján a bíboros látogatásának
em lékére em léktáblát állítottak, utolsó missziós kőrútján,
Caracűsban pedig — m elynek kis m agyar kolóniájára oly nagy
hatással volt a főpásztori látogatás — m aga a bíboros avatta fel a
M agyar H ázban a látogatását m egörökítő emléktáblát.
A nyolcvanas évek közepétől az emlékállításokat az elin­
dult szentté avatási m ozgalom is szorgalm azta. N ew Brunswick
plébánosa, FÜZÉR Julián 1984. szeptem ber 14-én levélben jelentette
be az em igrációban élő paptársainak, hogy a bíboros szentté ava­
tásán dolgozik és egyúttal hét pontos program ot hirdetett annak
érdekében,
„hogy M indszenty atya szentté avatásához a szükséges 'közvéle­
mény' mielőbb kialakuljon, megerősödjön és maradandó legyen
az emigrációban élő magyarokban, és hogy az a 'közvélemény',
mint csendes, de ellenállhatatlan erő az emigrációból behatoljon
Magyarországba és eljusson az elszakított területekre, hatalmába
kerítsen m inden magyart."

A teendők között kiem elt helyen jelölte meg, hogy

„minden magyar templomban és magyar egyházi közösség épü­
letében legyen egy Mindszenty-kép vagy Mindszenty-szobor, melyet
a hívek látnak és tisztelnek" továbbá „minden magyar templom­
ban és magyar egyházi közösségben, melyet M indszenty atya
meglátogatott, emléktábla örökítse m eg a látogatást".9
 BOROS GÉZA: A VASFÜGGÖNY-KERESZTÚTON 775

A missziós körutak földrajzi kiterjedtségére való tekintettel az e

program jegyében állított em lékállítások teljes körű regiszt­
rálására nem vállalkozhatunk. Az em lékanyag teljes feltá-
ratlanságát mi sem jelzi jobban, m int az, hogy a boldoggá avatáson
fáradozó — s M indszenty-ügyekben a legilletékesebb — M agyar-
országi M indszenty Alapítvány is csupán igen töredékes és szór­
ványos ezirányú adatokkal rendelkezik.
Az ism ertebb em lékek közé tartozik a bécsi Pázm áneum
falán 1985-ben állított bronz em léktábla, m elynek portrédom bor­
m ű vét a ném etországi N um ism atica H ungarica készítette. M int a
kétnyelvű felirat megörökíti: itt élt és m űködött hazája elhagyása
u tán haláláig, 1971 és 1975 között a m agyar hercegprím ás.
URÓPÁBAN AZ e l s ő SZOBROT a Stuttgarti M agyar Katolikus

E Misszió állította. A stuttgarti St. M artinus öregotthon előte­

rében 1985-ben felállított m ellszobor alkotója DÁKAY
Ferenc.10 U gyanebben az évben, K anadában, a bíboros halálának
tizedik évfordulója alkalmából a M agyar H arcosok Bajtársi Közös­
ségének Calgary-i csoportja is szobrot állított. A Szent Erzsébet
tem plom ban található m ellszobor HAJDÚ Lajos edm ontoni szob­
rászm űvész m unkája.
Edm ontonban 1988-ban em eltek em lékm űvet: a csiszolt
kövekből összeépített em lékoszlopot az egyházközség helyezte el
a Szent Imre tem plom parkjában. A hívek kezdem ényezésére ke­
rült em léktábla H am iltonban a Szent István tem plom orom zatára.
Clevelandben a M indszenty Plaza em lékm űvét 1977-ben
avatták fel a Rab N em zetek H ete keretében. Ahogy a feliratán
olvashatjuk: „Ezen a helyen szentelte fel M indszenty József bíbo­
ros a szabadság fáklyáját a rab nem zetek részére 1974. m ájus
26-án"11. A szobor talapzatára 1981-ben em léktábla került az 1956-
os szabadságharcosok emlékére. Los Angeles-ben 1976-ban az '56-
os obeliszk m ellett helyeztek el egy portrédom borm űvel díszített
em lékkövet, m elynek emléktáblája az em lékm ű 1974-es m egszen­
telését örökíti meg. A M agyar Szabadságharcos Szövetség w a­
shingtoni szervezete által 1981-ben Berkeley Springs közelében
épített Alba Regia Em lékkápolna m agyar panteonjában a bíboros
em léktábláját is m egtalálhatjuk.
További em lékek az Egyesült Államokban: Los Angeles
Szent István tem plom ( szobor)1 , Pittsburg, Szent Illés tem plom
(portré)13, New York-i M agyar H áz (emléktábla), Akron, reform á­
tusok Lórántffy Em lékparkja (emléktábla). A m onum entum ok
sorában sajátos és egyedülálló m egoldás a yonkers-i: 1974-ben az
Á rpádházi Szent M argit tem plom falába egy kinagyított 1956-os
dokum entum fotót építettek be, m elyen a bíboros és az őt kiszaba­
dító katonák láthatók.
A chüei m agyarok Santiago Szent István terén állítottak
em lékm űvet — felirata szerint — „a szabadságért és az örök
keresztény értékekért küzdők m ártírjának" halála harm adik évfor­
dulója alkalmából.
776 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

MEG n e m VALÓSULT TERVEK KÖZÜL ki kell em elnünk a bíbo­

A ros halálának tizedik évfordulója alkalmából felm erült szo­

borállítási elképzelést, m elynek helyszíne a római Santo
Stefano R otondo lett volna. A terv szellemi atyja, Füzér Julián erről
így szám ol be:
„A bíboros szobrával a régi templomot, amelyet a németek jogta­
lanul kisajátítottak, a magyar nem zetnek visszaköveteltük volna.
Én a szenvedő, elitéit, eldobott, félreértett bíboros szobrát akar­
tam. Meglátogattam Varga Ferencet floridai műtermében és arról
beszéltem neki, hogy a római templomban „fél mártírok" vannak.
Pomeranzio töredezett, fakuló freskóin a vértanúk rettenetesen
szenvednek, de kínzóik nem veszik életüket. 'A mi bíborosunk is
fél mártír — mondottam neki — , sokat szenvedett, de a vérét
nem ontotta'. Figyelmesen hallgatott és közben rajzolgatott. Egész
éjjel tervezgetett, és reggelre ott állt előttünk a tervezet: 'Mindszenty
bíboros, a vértanú' — földig érő palástban, fején mitrával és áldott
kezén hatalmas lánccal! A palást is, a mitra is inkább rabruhának,
mint püspöki ornátusnak a benyomását tette".14
A terv torzó m aradt: a legism ertebb M indszenty-szobor, a N ew
Brunswick-i alkotója, Varga Ferenc ekkor m ár halálos beteg volt.
De ha a m ű el is készülhetett volna, tervezett róm ai elhelyezése
m inden bizonnyal elháríthatatlan akadályokba ütközik.
A m agyarországi rendszerváltozással a külföldi em lék­
állítások — hasonlóképpen az emigráció '56-os em lékm ű-
állításaihoz — szinte teljesen m egszűntek.13Ffelyükbe a hazai kez­
dem ényezések léptek, m elyek tám ogatói között gyakran m egtalál­
hatjuk az emigráció képviselőit is. A nyugati m agyarság keresz­
tény-nem zeti orientációjú szervezetei, orgánum ai és hazatelepült
egyházi személyiségei továbbra is fontos — m ond h atn i m eghatá­
rozó — szerepet játszanak M indszenty szélesebb értelem ben vett
hazai rehabilitációjában, m elynek egyik eszköze éppen a köztéri
emlékállítás.
A bíborosnak 1957. novem ber 4. és 1971. szeptem ber 28.
között m enedéket adó Amerikai N agykövetség hom lokzatára 1989.
október 20-án került fel kétnyelvű m árvány em léktábla Adolf JÄ­
GER M indszenty-dom borm űvével, m ely a frankfurti N um ism atica
H ungarica által kibocsátott em lékérem felnagyított változata. Ke­
serűen jegyzi m eg az avatásról beszám oló katolikus hetilap :
„így a mártír sorsot szenvedett érsek első, magyarországi emlék­
m űvét idegen országbeli szervezet állította idegen ország tulaj­
donát képező középületen".16
Az első hazai szoborállítás egy szélsőjobboldali párthoz fűződik. A
kezdetben ellenzéki rendezvények színhelyének szám ító, m ajd
egyre inkább szélsőséges m inipártok szálláshelyévé vált budapesti
Jurta Színház előtt 1989 decem berében a M agyar N em zeti Párt —
a köztéri szoborállítás szabályait sem m ibe véve — felállította a
hercegprím ás bronz m ellszobrát, D ákay Ferenc Stuttgartban álló
 BOROS GÉZA: A VASFÜGGÖNY-KERESZTÚTON 777

brüsztjének hibás öntvényét. A gipszm inta bronzbaöntésének fe­

dezetét a Jurta Színház kalózkiadásban m egjelentetett
M indszenty-válogatása, a Legyen mega Te akaratod könyv árbevé­
tele képezte. A szoboravatást politikai dem onstráció — „Nem zeti
N agym ise", „körm enet" és felszentelés— kísérte.1' A Jurta körüli
zavaros ügyekre (és a nem esfém -guberálók veszélyére) tekintettel
a párt aktivistái nem sokkal a felállítás u tán biztonságba helyezték
a szobrot, m ely jelenleg egy autószerelő m űhelyben várja a m eg­
felelő politikai légkör eljövetelét. 1993-ban a párt m ég m egpróbál­
ta a szobrot az Amerikai N agykövetség előtt felállítani, a kezde­
m ényezés azonban — a m ű kivitelezési gyengeségei m iatt — m ár
a hivatalos eljárás első szakaszában elakadt.
SEHIMINDSZENTEN — m elynek határában fából ácsolt ü d ­

C vözlőtábla jelzi, hogy az utas M indszenty József bíboros

szülőfalujába érkezett — 1992-ben em eltek szobrot a falu
főterén. A bronz m ellszobor CZINDER Antal alkotása. Talapzatán
a bíboros hitvallását idéző felirat: „Jó pásztor akarok lenni, aki ha
kell, életét adja egyházáért, hazájáért...". A szülőházon emléktábla
látható, az Ö sszm agyar Testület állította „M agyarország felszaba­
dulása alkalmából". Emléktábla jelöli az egykori alm a m ater, a
szombathelyi prem ontrei főgim názium épületét is.
Zalaegerszegen a Széchenyi téri plébániaépület falán a
K ereszténydem okrata N éppárt által elhelyezett tábla örökíti meg,
hogy M indszenty 1917-től 1944-ig itt dolgozott m int hittantanár,
m ajd m int plébános. 1994-ben a M indszenty József H agyom ány-
őrző és Ápoló A lapítvány m eghívásos pályázatot írt ki a plébánia
előtti térre szánt em lékszobor m egalkotására, mely az első köztéri
egész alakos M indszenty-szobor lett volna M agyarországon. A
tervezett helyszín azonban alkalm atlannak bizonyult, ráadásul a
kuratórium egy olyan „szobrászilag esem énytelen alkotás" m ellett
tette le a voksát, m elyet szakértő zsűri az utolsó helyre rangsorolt,
így a m egvalósítás — egyelőre legalábbis — kétséges.19
A szentté avatási m ozgalom célkitűzése szellem ének m eg­
felelően M indszenty tevékenysége valam ennyi egyházi vonat­
kozású helyszínének a megjelölése egyform án fontos. Helyi jelen­
tőségű emlékállításról tu d u n k például Telkibányán, ahol egy 1948-
as látogatást örökítettek meg. Nemcsgulácson a tem plom kertjében
áll em lékm ű21’ (veszprém i p üspökként a plébánia alapítója).
Veszprém ben a róla elnevezett új em léktem plom ban, Eszter­
gomban a prím ási palotában van portrészobra.21 Budapesten a
városm ajori Jézus Szíve tem plom előtt állított em lékm ű az első
engesztelő zarándoklat helyét jelöli m eg.22 A városm ajori és a
nem esgulácsi em lékm ű jellegzetes m egoldást képvisel: — bronz
portré-plakett valam ilyen kőtalapzaton (sztélén, oszlopon, táblán
stb) — , m ely típussal m ásutt is találkozhatunk (Santiago de Chile,
Rétság, Bécs, budapesti am erikai nagykövetség). Közkedveltsége
m inden bizonnyal a plakett műfaji konvencionalizm usával függ­
het össze: korlátozott ábrázolásbeli lehetőségeinél fogva sokkal
778 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

kevésbé problem atikus, m int más plasztika m egoldás, ugyanakkor

reprezentatív forma.
Külön csoportot alkotnak azok az emlékállítások, m elyek
az életút legnehezebb stációit, a rabság, az internálás és a kiszaba­
dulás állomásait jelölik meg: Sopronban az Isteni M egváltó Leányai
rendházban, a márianosztrai börtönben, az A ndrássy út 60. alatt,
Püspökszentlászlón, ahol 1955 nyarán raboskodott, Felsőpetényben
az Alm ássy-kastélyban. „Itt is járta keresztútját" — hirdeti az AVH
h írhedt központjának egykori épülete falán a M agyar N em zeti
Szövetség em léktáblája, m ely szokatlan m ódon a negatív oldal, a
kínzók neveit is megörökíti.
A legeredetibb hazai M indszenty-em lék a rétsági H u n y a ­
di János G épesített L övészdandár laktanyája területén található.
Az em lékm ű egy két és fél m éter m agas betonfal-építm ény, rácsos
ablakkal, m elynek közepéből a rácsok kereszt alakot form ázva,
hiányoznak.27 Az em lékfalat a M indszenty A lapítvány em elte
H ans-H einrich T h y s s e n -B o r n e m is s z a báró tám ogatásával annak
em lékére, hogy 1956. október 3o-án PÁLINKÁS (Pallavicini) Antal
őrnagy vezetésével a felsőpetényi fogságból kiszabadított bíboros
itt töltötte az első szabad éjszakáját. Az em lékm ű az 1991-ben em elt
Pallavicini-kopjafa m ellett áll.
HAZAI EMLÉKANYAGOT ÁTTEKINTVE elm ondhatjuk, hogy

A M indszenty egyházi m űködésének és politikai m egpróbál­

tatásainak legfontosabb helyszínein az em lékállítások m eg­
történtek — az életút stációit emlékjel jelöli. Az em lékanyag to­
vábbi bővülése — összefüggésben a boldoggá avatás előrehaladtá­
val is — leginkább egyházi vonalon várható. Már m ost is több olyan
tem plom i em lékről tudunk, am elynek im m áron sem m ilyen poli­
tikai tartalm a vagy vonatkozása nincs: a bíboros portréja, szobra
ugyanúgy kultusztárgyként kezd funkcionálni, m int a keresztény­
ség szentjeinek és m ártírjainak a képmásai. D unakeszin a Jézus
Szíve tem plom ban portrédom borm ű, a veszprémi M indszenty Em­
léktem plom ban egy bronz fejszobor, Kelenföld új plébániatem p­
lom ának M indszenty-kápolnájában pedig egy rézlem ezből ková­
csolt ülő szobor fogadja a híveket.24 Sajópetrin, az újo n n an épült
Rózsafüzér Királynője tem plom ban gipszben várja a
bronzbaöntést SZANYI Péter oltárplasztikája, az em lékanyag eddigi
legfigyelem rem éltóbb egyházm űvészeti alkotása. A kétalakos
kom pozícióban Vasas Szent Péter m agas talapzaton áll, egyik ke­
zében a főhatalm at jelképező kulcsokat tartja, a másikkal átnyújtja
a bilincseket az előtte térdeplő bíborosnak, aki azt elfogadja. A
jelenet azt a történelm i pillanatot szimbolizálja, am ikor 1946-ban
M indszenty József bíborossá avatásán XII. PlUS pápa m egjövendöl­
te: „Te vértanú leszel Krisztusért".
B o r o s Géza
 BOROS GÉZA: /4 VASFÜGGÖNY-KERESZTÚTON 779

Jegyzetek

(1) A Szív, 1956. nov. 3.1. o.

(2) Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza 1945-1985, Bem, é.n. 342. o.
(3) A Mindszenty-kutatás széleskörű restanciáit számba vevő Dr. Mészá­
ros István utolsó helyen, de mint „elengedhetetlenül fontos témát"
jelöli m eg a „Mindszenty alakja a művészetekben" tematikát (A hazai
történettudomány 1948-1992 közötti Mindszenty-képe. Esztergom, 1992.
115. o.). E cikk szerzője nem lévén Mindszenty-kutató, a témát nem
kívánja kimeríteni, csupán adalékul szeretne szolgálni a képzőm űvé­
szeti kutatásokhoz. Mindazonáltal kerüli az esztétikai értékelést, a
tárgyalt m űveket ugyanis alapvetően ideologikus emlékállításoknak
tekinti, melyek létjogosultságát nem az esztétikai értékük igazolja.
(4) A végrendelet első hazai közlése: Új Magyarország, 1992. máj. 30.4. o.
(5) Dr. Eszterhás István: Imaőrhely Máriacellben. Katolikus Magyarok Vasár­
napja, 1977. jun. 26. 1. o.
(6) Az alkotópáros rokonmegoldású műve a mattsee-i Szent Korona
Emlékmű (1983).
(7) A csíksomlyói kegyhely Amerikában, (vezető), Youngstown, 1967.45-46.
o. A keresztút Vudy József alkotása. Stációi Krisztus keresztútjának
egy-egy mozzanatával vonják párhuzamba az elnyomott népek szen­
vedéseit.
(8) Regőczi István: Mindszcnty-keresztút a Szabadság-hegyen. Új Ember,
1991. ápr. 28. 9. o.
(9) Füzér Julián: „A kő, amit az építők elvetettek...". In: Szentnek kiáltjuk!
Emigráns magyarok Mindszenty bíborosról halála 10. évfordulóján. Szerk.
Füzér }., Youngstown, 1987. 28-29. o.
(10) A szobrot 1995-ben áthelyezték a stuttgarti Bruder Klaus templom elé.
(11) M indszenty szobráról. Magyar Újság (Detroit), 1977. aug. 18. 6. o. A
szobor alkotója E. Gyuri Hollosy.
(12) Tóth István alkotása.
(13) Baranchi Tamáska Endre alkotása.
(14) P. Füzér Julián OFM: Varga Ferenc, a szentek szobrásza. Katolikus Ma­
gyarok Vasárnapja, 1989. dec. 3. 5. o.
(15) A ritka példák közé tartozik a párizsi Magyar Katolikus Misszióban a
hívek által állított emléktábla.
(16) Új Ember, 1989. n o v . 26. 1. o.
(17) V ő . Szent Korona, 1989. n o v . 18-i é s 1990. jan . 17-i sz á m a it.

(18) 1989-ben egy engedély nélküli szoborállítás — a mű kvalitásaitól

függetlenül — m ég „progresszív tettnek" tűnhetett föl. 1993-ban a
szakmai hiányosságokat már a legritkább esetben lehetett politikai
felhangokkal kompenzálni.
780 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

(19) A pályázatról bővebben lásd a Képző- és Iparművészeti Lektorátus

irattárát. Vonatkozó szakvélem ény száma: Sz/48/94.
(20) Mátyás László alkotása.
(21) Christine von Sambokrethy alkotása.
(22) A dombormű Bognár György műve.
(23) Az emlékmű Schlosser Attila, a dombormű Bozó Gyula alkotása.
(24) Alkotóik, sorrendben: Lengyel István, Ylsa von Leisner, Meszlényi
János.

Emlékállítási kronológia

Az összeállítás a tanulm ányban szereplő em lékállítások időpontja­

it tartalm azza, am ennyiben ismertek. Az adatgyűjtés 1996. márc.
1-én zárult.

Y oungstow n, 1967. június 18.: emléktábla

Caracas,1975. április 19.: emléktábla
Detroit, 1975. szeptem ber 20.: emléktábla
N ew Brunswick, 1976. szeptem ber 26.: szobor
N ew York, 1977. m ájus 6.: emléktábla
M ariazell, 1977. m ájus 22.: em lékm ű
Cleveland, 1977. julius 22.: szobor
Santiago de Chile,1978. m ájus 6.: em lékm ű
Blacktown, 1982. m ájus 30.: szobor
Akron, 1983. junius 26.: emléktábla
Stuttgart, 1985. m ájus 12.: szobor
Bécs, 1985. m ájus 14.: emléktábla
Calgary, 1985. május: szobor
H am ilton, 1986. augusztus 24.: emléktábla
B udapest (Szabadság tér), 1989. október 20.: dom borm ű
N em esgulács, 1989. novem ber 19.: em lékm ű
B udapest (Népliget), 1989. decem ber 26.: szobor
Esztergom (M indszenty tér), 1990. február 8.: emléktábla
B udapest (Kelenföld), 1991. április 12.: szobor
Zalaegerszeg, 1991. április 28.: emléktábla
C sehim indszent, 1991. június 19.: szobor
Esztergom (Prím ási Palota), 1991. m ájus 2.: szobor
B udapest (Szabadság-hegy), 1991. m ájus 3.: dom borm ű
B udapest (Andrássy út), 1991. m ájus 4.: emléktábla
Püspökszentlászló, 1991. m ájus 4.: emléktábla
Szom bathely, 1991. m ájus 25.: emléktábla
M árianosztra, 1991. augusztus 15.: emléktábla
Telkibánya, 1991. szeptem ber 8.: emléktábla
D unakeszi, 1992. m árcius 29.: dom borm ű
C sehim indszent, 1992. m árcius 29.: szobor
 BOROS GÉZA: /1 VASFÜCGÖNY-KERESZTÚTON 781

B udapest (Városmajor), 1992. m ájus 30.: em lékm ű

Párizs, 1992. szeptem ber 27.: emléktábla
Felsőpetény, 1992. október 30.: emléktábla
Rétság, 1992. október 30.: emléktábla
Sopron, 1993. decem ber 28.: emléktábla
Veszprém , 1994. m árcius 6.: szobor
Abasár, 1994. m ájus 1.: emléktábla
Sajópetri, 1995. augusztus 1.: szobor

N Y IT R A K Ö R Ö S T Y É N I K O R O N G
 HA ÖSSZEESIK EGY EMBER...
„Folyamatosan reformálódó" orvosképzésünk
hiányosságai

Paradigm aváltás az egészségügyben címmel a Semmelweis Orvos-

tudom ányi Egyetem M agatartástudom ányi Intézete egészségpoliti­
kai témájú kerekasztal-beszélgetéseket rendez, emlékezvén a Petőfi
Kör által rendezett, 1956. október 23-án lezajlott orvosvitára. A
sorozat védnöke P r á g a y Dezső biokémikus (München), díszvendége
dr. R O S I V A L L László, a SOTE rektora. A beszélgetések írásos változa­
tát egyenként adjuk közre. A z itt közölt beszélgetés január 11-én
hangzott el.

A vita résztvevői:
E r ŐSS András: a H aynal Imre E gészségtudom ányi Egyetem déká­
ni hivatalának vezetője
FORGÁCS Iván: a Népjóléti M inisztérium Felsőoktatásért felelős
korm ánybiztosa
GAIZLER Gyula: a M agatartástudom ányi Intézet Bioetikai részlegé­
nek m unkatársa
K O P P E R László: a Sem melweis O rvostudom ányi Egyetem Általá­
nos O rvosi Karán m űködő kurrikulum bizottság elnöke,
dékánhelyettes
KUNTÁR Agnes: Ph. D. hallgató
LOZSÁDI Károly: a Kardiológiai Intézet főorvosa
MOLNÁR Péter: a M agatartástudom ányi Intézet Orvosi A ntropoló­
giai részlegének vezetője
RÉTHELYI Miklós: 1990-95 ig a Semmelweis O rvostudom ányi Egye­
tem rektora, ma az Anatómiai Intézet igazgatója
RONTÓ Györgyi: a Sem melweis O rvostudom ányi Egyetem Biofi­
zikai Intézetének vezetője
SOMOGYI János: az 1956-ban október huszonharm adikán lezajlott
Petőfi Köri vita levezető társelnöke, a Sem melweis O rvostudom á­
nyi Egyetem Biokémiai Tanszékének tanára
SZABÓ Gábor: a Selye János Kollégium igazgatója
SZÁNTHÓ András: háziorvos, a M agatartástudom ányi Intézet
m unkatársa
 ORVOSKÉPZÉSÜNK HIÁNYOSSÁGAI 783

RÉTHELYI Miklós: A z orvos egyik legfontosabb p artnere a kollégája,

a másik orvos, s abban, hogy a m unkahelyek légkörére ma nem a
kollegialitás jellemző, abban nagy a felelőssége az egyetem nek és
oktatóinak. De arra sem tanítjuk m eg diákjainkat, hogy hogyan
bánjanak a beteggel, m int egy m eghatározott társadalm i helyzet­
ben lévő em berrel. Elsősorban a biológiai lényt láttatjuk m eg velük,
pedig az orvosnak az egészséges em berrel is kapcsolatba kellene
kerülnie a prevenció, az egészséges életm ódra nevelés során. Egy­
re nagyobb teret kap az orvos és a m enedzser, a gyógyszer- és
m űszeripar szakem berei közötti interakció is. Végül pedig nem
elhanyagolható, hogy — főként az orvosnőknek — családjuk elvá­
rásainak is m eg kell felelniük. M inderre, az em berekkel való kap­
csolattartásra m eg kell tanítani az orvostanhallgatókat.
SOMOGYI János: Azt hiszem , a mi oktatási rendszerünk
sem m iben sem különbözik a századeleji orvosképzéstől. Akkor az
volt a cél, hogy m indent begyöm öszöljünk a hallgató fejébe a
vizsgákon pedig bevasaljuk rajta a teljes tananyagot. Erre alapult
akkor is és ma is a kinevezési-, és a vizsgarendszer. M ég m a is
elfelejtjük azonban, hogy három -négy év alatt m egduplázódik az
ism eretanyag, és az addig szerzett tudás nagy része elévül.
Én 1950-ben kerültem az egyetem re, m edikusként, gyakor­
latvezetőnek, s azóta sem hallok m ást, m int hogy „reform áljuk m eg
az orvosképzést." Az orvosképzés kulcsa az alábbi kérdések tisz­
tázásában rejlik:
— M ilyen oktatási m ódszer lenne a legmegfelelőbb, ha va­
lóban figyelem be v en n én k a flexibilitás követelm ényét,
a hallgatóság különbözőségét, és a hatásosság és az
anyagi ráfordítás arányát is?
— H ogyan lehetne fokozni a hallgatóság felelősségét saját
szakm ai fejlődése érdekében?
— M ilyen szervezeti változások szükségeltetnek a m ai ki­
hívások miatt?
— M ilyen legyen a szám onkérés rendszere?
— Van-e követhető m odell, vagy ezt nek ü n k kellene kidol­
gozni?
— M ilyen egyeztetések kellenének az orvosképzésért fele­
lős egyetem ek között, és hogyan érhető el az állandóan
hirdetett cél, az ekvivalencia az európai orvosképzéssel?
— Szabad-e a problém ák perspektivikus m egoldását félre­
ten n ü n k azért, hogy a pillanatnyilag m egoldhatókat h e­
lyezzük előtérbe?
— H ogyan lehet fenntartani, vagy em elni a színvonalat az
állandóan csökkenő anyagi tám ogatás ellenére, ill. el­
képzelhető-e színvonalas egyetem i oktatás tudom ányos
m unka nélkül?
784 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

— M it jelenthetne az orvosképzésben a kreditrendszer,

am i évekkel ezelőtt elkezdődött, de valahogyan mégis
elsikkadt?
— M ilyen legyen a viszony az alapképzés és a továbbkép­
zés között, — elképzelhető-e az, hogy az egyik egyetem
felelős a posztgraduális képzésért, a m ásik pedig az
alapképzésért?
FORGÁCS Iván: Egyre inkább különválik az orvostudom ány és az
egészségtudom ány. Az orvoslás ma m ár term észettudom ányos
folyamat, de olyan infrastruktúrában zajlik, am elyben részt vesz
az egész társadalom . A HIETE orvosképzése ugyanolyan, m int a
SOTE-é, és m ás európai egyetem é. N em vagyunk lem aradva az
európai orvosképzés színvonalától, viszont az egész európai or­
vosképzés lem aradt az egészségtudom ányok képzésétől. Amikor
például az élettant tanítjuk, érdekes lenne ezt az em ber társadalm i
környezetébe helyezve m egtenni, m ert az élettan nem más, m int
az em ber és környezete közötti reakciók leírása. Azért nem korsze­
rű a mai orvosképzés, m ert azokat a kapcsolatokat, am elyeket
Réthelyi professzor úr fölvázolt, mi nem tanítjuk. A hallgató kike­
rül úgy, hogy kiválóan el tudja m ondani a különböző körfolyam a­
tokat, de nem tud a beteg, de m ég az egészséges em berrel sem
kapcsolatot létesíteni. Ez azért is lényeges kérdés, m ert szerte a
világban m egfigyelhető, hogy gyorsabban nőnek a gyógyítás költ­
ségei, m int a GDP, s ezért a leggyorsabban fejlődő országokban is
zárnak be kórházakat, építenek le osztályokat. Az orvostechnikai-
lag lehetséges szint — am ely m inden országban azonos — fejlődé­
se oly m értékben felgyorsult, hogy egyszerűen utolérhetetlen. A
társadalm ilag indokolt és a gazdaságilag finanszírozható között is
nagy különbségek vannak, s ezen a három szinten próbál az egész­
ségpolitika egyensúlyt fenntartani.
Szám om ra legfontosabb kérdés az, hogy az orvos m egta­
nulja-e az egyetem en, hogy a három szint között — különösen a
mi régiónkban — óriási a különbség?
Az orvosnak, esküje értelm ében m indent m eg kell tennie a
beteg életének m egm entése, egészségének javítása érdekében.
Am ikor évezredekkel ezelőtt ezen eskü szövege m egszületett,
m ég valóban m inden tőle telhetőt m eg tu dott tenni. Ma ez m ár
nem garantált. Akarva-akaratlan szem bekerülünk a kom pro­
m isszum os m edicina dilem m ájával, am elyben az a kérdés, hogy
egy olyan országban, ahol az ideálisnál lényegesen alacsonyabb az
egészségügyre szánható költség, szabad-e szervtranszplantá­
cióban gondolkodni, vagy inkább általában kellene biztosítani,
hogy m inden rászoruló szívbetegnek pészm éker jusson? Kérdés
az is, hogy a politikusok m eg m erik-e m ondani, s az egyetem i
oktatók m eg merik-e tanítani az elm élet és a gyakorlat közötti
különbséget?
 ORVOSKÉPZÉSÜNK HIÁNYOSSÁGAI 785

KOPPER László: A z e g y e te m é v e i alatt b ele kell p lán táln i a h allga­

tókba azt az ig é n y t és k é p e ssé g e t, h o g y később fo ly a m a to sa n újít­
sák fel az e g y e te m e n szerzett tu d ásu k at. O lyan orvosok at kell
k ép e z n ü n k , akik k é p e se k m e g fe le ln i az eu róp ai és ten geren tú li
k ö v e te lm é n y e k n e k , d e u g y an ak k or a h azai v isz o n y o k k özö tt is el
tu d n a k ig a zo d n i.
Ma, am ikor a m edicina nem más, m int speciális tevékeny­
ségek gyűjtem énye, felmerül a képzéssel foglalkozóban az is, hogy
általános orvost neveljünk-e vagy inkább specialistát? H allgatóink
előbb utóbb rákényszerülnek a specializációra, m ert néhány évvel
az egyetem elvégzése u tán szakvizsgát kell tenniük. Kérdés, hogy
ezt a vizsgát érdem es-e előbbre hozni, és m ár az egyetem en olyan
kínálatot biztosítani, am ely a hallgatónak ezt a bizonyos speciali­
zálódást m egengedi. N álunk az elm életi oktatás jó, de a klinikai
nem . Ezért érdem es lenne m inél több egészségügyi intézm ényt
bekapcsolni az oktatásba. Az oktatókórházak szám ának növelé­
sével elkerülhető lenne, hogy a klinikai oktatásban egy tutorra
vagy egy oktatóra túl sok hallgató jusson, ily m ódon tehát az
oktató-hallgató arány optim alizálódna.
Az am erikai orvosképzésben az továbblépés egyik lehető­
ségét abban találják meg, hogy az oktatókórházak szerepét csök­
kentik. Ezt azzal m agyarázzák, hogy a mai egészségügyi ellátásban
— elsősorban gazdasági okok m iatt — csökkenteni kell a
hospitalizáció idejét, ezért a beteg felkészítése és a rehabilitáció is
kórházon kívül folyik, tehát az elsődleges ellátás szerepe lényege­
sen m egnő. O tt az orvosképzésben az am bulanciáknak sokkal
nagyobb teret adnak, m int nálunk. Mi m ég afelé haladunk, hogy
egyáltalán legyenek oktató kórházak, s nem afelé, hogy hogyan
m ondjunk búcsút azoknak. Lehet, hogy le tu djuk rövidíteni a
fejlődést, de ez nem m indig sikerült ebben a földrajzi környezet­
ben.
A diáknak valóban rengeteg olyan dolgot kell m egtanulni,
am i fölöslegesnek látszik ép p en azért, m ert m ire a gyakorlatban is
alkalm azza, m ár elévült. Az egyetem ek a növekvő információ-
m ennyiség nyom ása alatt növelik az óraszám ot. Az utóbbi évek­
ben a Sem melweis O rsvostudom ányi Egyetem en is egym ás u tán
jelentek m eg új tanszékek, intézetek, és az egyetem oktatói létszá­
m a is felduzzadt, am i azonban szerte a világban bekövetkezett.
KUNTÁR Á gnes: M ielőtt a k é p z é st kritizálnánk, m e g k ellen e
h atározn i, h o g y m ily e n o rv o st akarunk k ép ezn i, s ki k ellen e jelöln i
a h e ly é t az e g é s z s é g ü g y i ren d szerb en .
N agy problém ának látom, hogy azokat a tárgyakat, am e­
lyek helyet k ap hattak volna a kurrikulum ban, a „klinikai fakultá­
ció" hetente m egtartott másfél órás előadásaiba préselték be, m i­
közben a kurrikulum i tárgyakat érintetlenül hagyta az egyetem.
M agas a heti óraszám , sok a vizsga. Amikor öthetes vizsgaidőszak­
ra nyolc-kilenc kollokvium, vagy szigorlat jut, a vizsga vagy ko­
m olytalan lesz, vagy m inden évben kérik a diákok a vizsgaidőszak
786 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

m eghosszabbítását, amitől viszont lerövidül a szorgalm i időszak.

Ha nem diplom ás szakm unkások, hanem értelm iségiek képzését
tűzzük ki célul, akkor nem lehet heti harm inchat-negyven órában
oktatni, m ert így a diákok nem tanulják m eg használni sem a
könyvtárat, sem pedig saját fejüket. Amíg egy egyetem en négyezer
hallgatóra, 1500 oktató és 155 könyvtári férőhely jut, nem lehet
elvárni azt sem, hogy a hallgató m aga igazodjon el a saját m otivá­
ciós igénye szerint a tananyagban. Ezért lenne fontos, hogy az
egyetem i oktatásban is m egjelenjen a m inőségbiztosítási rendszer
am i a családorvosi tanszéken m ár m űködik.
SZÁNTHÓ András: Szerintem olyan orvosokat kellene ké­
pezni, akik m eg tu d n ak felelni a piac elvárásainak. M a deklarálják
a háziorvosok fontosságát, ezt képzéssel is alátám asztják, ug y an ­
akkor sem m i garanciát nem adnak arra, hogy a végzett háziorvo­
sok hogyan tu d n ak m ajd elhelyezkedni. M ár több helyen m egfo­
galm azódott, hogy kevesebb orvosra lenne szükség, s akkor azt a
keveset jobban m eg tu d n ák fizetni, a nem orvosi m unkára pedig
képezni lehetne egészségügyi segédszem élyzetet. Ehhez azonban
csökkenteni kellene a hallgatói létszám ot. Úgy tudom , hogy előbb-
utóbb fejkvóta szerint fogják javadalm azni az orvosegyetem eket,
ezért azok m ajd igyekeznek minél több jelentkezőt felvenni. N a p ­
jainkban, aki bekerül az egyetem re biztosan végigjárja, m ert az
egyetlen szelekciós fórum a felvételi vizsga. Én tehát ezt a kérdést
úgy oldanám meg, hogy több diákot vennék fel, és évenként
csökkenteném azok szám át, akik a felvételt nyert diákok közül
diplom át kapnak. Ez nem lenne antidem okratikus, ha ugyanígy az
évenként elfogadható szakorvosi diplom ák szám át is csökkente­
nénk.
KUNTÁR Á gnes: S zerin tem erk ölcstelen b ecsa p n i azokat a
18-20 é v e s felv ételiző k et, akik e se tle g m e g is feleln ek a k ö v etelm é­
n y e k n e k csak azért, h o g y az e g y e te m m egkapja a m ű k ö d é sé h e z
sz ü k sé g e s fejkvótát. Ez n e m v a ló d i szelek ció, s ezt a m eg o ld á st
akarják k iv é d e n i azzal, h o g y a n orm atív tám ogatásba b eép íten ek
e g y „társadalm i igény" cím en m eg h a tározott m axim u m ot, am in él
több p é n z t akkor sem a d n a k az e g y e tem n ek , ha az k étszer a n n yi
h allgatót v e sz fel.
A vizsgáztatással kapcsolatban annyit jegyeznék meg,
hogy nem lenne szabad m egengedni, hogy az egyes tárgyak szi­
gorlati anyaga ugyanaz legyen, m int a szakvizsgáé. H a sikerülne
valam ilyen ésszerű m inim um ot m egállapítani, akkor m eghatároz­
ható lenne az alaptananyag, ami az összes óraszám nak 60-80%-át
tenné ki, a fennm aradó rész pedig a különböző kurzusokkal lenne
betölthető, a környezetvédelem től a dorgabúzus jogi problém ájá­
ig. Fontos hogy ha valaki például anatóm usnak készül, akkor is
felvehessen ilyen tém ájú kurzust, vagy netán az ELTE-ről valam i­
lyen tárgyat, am i érdekli.
Er ŐSS András: Ma a gyógyítás kétségtelenül válságban
van. A m últ században oltásokkal, kis befektetéssel sok beteget
 ORVOSKÉPZÉSÜNK HIÁNYOSSÁGAI 787

m eg lehetett m enteni. U gyanez a negyvenes évek „antibiotikus

forradalm a" által, bár kicsivel több befektetéssel, de m ég sikerült.
Ma a gépesítés évtizedeiben az ugrásszerű árrobbanás következté­
ben ez csak nagy befektetések révén tehető meg. Ezért fölm erül
a kérdés, hogy m it kellene az egyetem en tanítani? A betegség
gyógyítását, vagy pedig inkább az egészségm egőrzés m ódszereit?
Az a tény, hogy míg az Európai Unió 32 fajta szakvizsgát ism er el,
addig mi 89 szakvizsgával dolgozunk, a m agyar orvoslás nagym ér­
tékű specializáltságát jelenti. Ha tehát mi valóban E urópához aka­
ru n k csatlakozni, legalább a posztgraduális képzésen kell változ­
tatni.
Igaz, hogy ma a kórházi orvosnak van nagyobb presztízse
az általános orvossal szem ben, de ez főként a mi hibánk. N em igaz
azonban Szánthó A ndrásnak az a m egállapítása, hogy a háziorvos­
nak nincs piaca, m ert m ég az idén több, m int ezer háziorvos fog
belépni a rendszerbe. Ezt egészen egyszerű finanszírozási techni­
kával m eg lehet oldani. Az egészségügy az egyetlen olyan ágazat,
ahol nincs piac. Piachoz ugyanis két szereplő kell: a vevő, aki tudja,
hogy m it akar venni és az eladó, aki tudja, hogy m it akar eladni.
Ma, amíg az orvos tudja, hogy m it akar eladni a betegnek, a ddig a
betegnek fogalma sincs arról, hogy neki valójában m ire van szük­
sége. Az egészségügyben nincsen sem szabályozott, sem szabályo­
zatlan piac, ezért az orvoslétszám „piachoz" való igazítása is fikció.
Attól, hogy a piacra hivatkozva próbáljuk az em berekre rászaba­
dítani az orvosokat, m ég nem biztos, hogy a legjobbak kapnak
m ajd diplom át az egyetem elvégzésekor.
SZÁNTHÓ András: Én nem az egészségügyi szolgáltatás,
hanem az orvos piacáról beszéltem . Az orvost nem a beteg veszi
m eg, hanem az önkorm ányzat, a kórház, a m unkahely. Az orvos­
nak tehát van piaca. De az egészségügynek is van, m ert a kártyáért
an n ak idején nagy csata folyt.
Képzési rendszerünkkel ép p en az a baj, hogy ha két év
u tán kibukik a hallgató, úgy tűnik, m intha elveszett volna az
oktatásban eltöltött idő, m ert a hallgató nem tudja fölhasználni
azokat a tárgyakat, amit az egyetem két éve alatt m egtanult. A
képzési rendszer bizonyos fokú átalakításával, szökési pályák biz­
tosításával csökkenteni lehetne az orvoslétszám ot, s akkor nem
lenne olyan nagy kudarc az egyetem elhagyása.
H a azonban jobban m egvizsgáljuk, az is erkölcstelen, hogy
kényszerpályán tartok valakit: bekerül az egyetem re, kiderül róla,
hogy nem orvosnak való, s nincs lehetősége m áshová átm enni.
KUNTÁR Á gnes: Én sem tartom m e g fe le lő n e k a m ai felvételi
ren d szert, d e az sem ü d v ö z ítő , h o g y előre tu d o m , n em azt rostá­
lo m ki a felv ételin , aki alkalm atlan, h a n em azt, aki létszám feletti.
A z sem v ilá g o s elő ttem , h o g y a m ig az általános iskolában, v a g y
k ö zép isk o lá b a n v a ló ta n ítá sh o z é v e k e n át sz ü k sé g e s p e d a g ó g iá t
tan u ln i, az e g y e te m e n erre m iért n in cs szü k ség.
788 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

SZABÓ Gábor: A kérdés az, hogy m it tegyünk addig, am íg a gazda­

sági alapok M agyarországon úgy m egerősödnek, hogy a piaci
viszonyok m eg tu d n ak jelenni az orvosképzésben is. Amíg a hall­
gató nem tud m egrendelőként fellépni az oktatásban a saját tandíja
folytán, az oktatók m inőségi szelekciója nem alulról jövő, dem ok­
ratikus nyom ás hatására m egvalósuló folyam at, h anem inkább
egyszerű kontraszelekció. Ahhoz, hogy a hallgató valódi m egren­
delőként léphessen fel, vagy önm agának kell olyan anyagi hely­
zetbe kerülni, hogy tandíjat tudjon fizetni, vagy olyan hallgatói
hitelrendszernek kellene létrejönni, am i m a m ég nincs. A legna­
gyobb ösztönző erő arra, hogy a hallgató m it és hogyan tanul ma
meg: a vizsgarendszer. N álunk azonban az ezernyi kollokvium és
szétaprózott szigorlatok esetében nem lehet beszélni program
based learningről, m ert az a hallgató, akinek három -, négyhavonta
négy-öt vizsgája van, nem tud elm élyedni egy-egy problém a m é­
lyebb m egértésében.
G A IZ L E R Gyula: Szerintem nem sok négy-öt vizsga egy
félévben. Mi hetet nyolcat tettünk le annak idején. Sok a kollokvi­
um ? Mi sokkal többet kollokváltunk. Egy külföldi egyetem en úgy
oldották m eg a szökési pályákat, hogy kétszáz nappali és kétszáz
levelező hallgatót vettek fel a jogi karra, ahol eleve m egm ondták,
hogy ennyi és ennyi ember a nappaliak közül át fog m enni a levele­
zőre, és fordítva. Nekem kicsit furcsa kifejezés, hogy a „hallgató
berendezi m agának az egyetemet.,, m ert nem biztos, hogy a diák
m indig tudja, m ire v an szüksége. S ez nem antidem okratikus.
MOLNÁR Péter: Az én kérdésem az orvosképzéssel kapcso­
latban úgy szól, hogy ha m ár autonóm iája van az egyetem nek nem
lehetne-e m egoldani azt, hogy ne átvegyünk kész program okat
m áshonnan, h anem részesítsük előnyben az elsődleges
kurrikulum ot, am i azzal a kérdéssel kezdődik, hogy „Ha összeesik
egy ember az utcán, m it tegyünk vele?" Erre a konkrét problém ára
kellene, hogy felépüljön az orvosképzés h at éve.
Az új-mexikói egyetem en, A lbuquerque-ben, egy hetven
tagú évfolyam on van egy tizenöt tagú kísérleti csoport, ahol a
hallgatók az alapellátási kurrikulum szerint tanulnak. Bizonyított,
hogy teljesítm ényük m ásodév végén is ugyanolyan, m int azoké,
akik az átlagévfolyam on tanultak. N egyed-ötödévben azonban
hihetetlen különbség van a kétfajta kurrikulum m al rendelkező
évfolyam ok között. A kísérleti évfolyam diákjai biztosak m aguk­
ban, boldogok, öröm m el tanulnak, m otiváltak, és nem kiégettek.
Érdekessé teszi a helyzetet az, hogy a klasszikus évfolyam egyre
több elem et vett át a kísérleti évfolyam kurrikulum ából, s igy derült
ki az is, hogy ha az em ber m otivációját valam ilyen m ódon karban
tartjuk, sokkal jobban érzi m agát, sokkal m agasabb teljesítm ényre
lesz képes. E nnek a rendszernek a bevezetése óriási szelekciós
lehetőséget biztosítana m ind a hallgatók, m ind a tanárok szám ára.
RÉTHELYI M iklós: A zt, h o g y e g y k e z d ő orvos h o v á áll be,
m eg h a tá ro zza az, h o g y m ely ik e g y e te m en tanult. Arról az e g y e ­
 ORVOSKÉPZÉSÜNK HIÁNYOSSÁGAI 789

tem ről, ahol ez a kísérlet zajlott, nem kerülnek a csúcsra az orvosok

— oda a H arvard Egyetem ről kerülnek. E nnek az egyetem nek
nagy gondja volt, hogy a nagyon szegény N ew Mexico állam ot
ellássák orvosokkal, és ebben a kényszerhelyzetben vezették be az
em lített m egoldást. Ez ott bevált, de az egyetem m aga nem m eg­
határozó m a az Egyesült Államokban.
LOZSÁDI Károly: Engedjék meg, hogy felolvassak egy
részletret egy orvosképzésre vonatkozó cikkből, amely így hangzik:
„Angliában a cikkek íróinak túlnyomó többsége a specialista-kép­
zés ellen volt. Az egyetem i orvosképzés nem „termel" orvost, csak
lehetőséget nyújt a hallgatónak, hogy szert tegyen olyan alapvető
orvosi ismeretekre, amelyeket egészségügyi problémákkal kap­
csolatban alkalmazni lehet, hogy megismerkedjen a tudományos
kutatás légkörével, m ódszereivel valamint az oktatással, a kuta­
tással szemben elkötelezettekből áradó kezdem ényező erővel,
vélem ényeikkel és álláspontjaikkal. A medicinát a hallgatónak
kell tanulnia és csak egy részét oktathatja a fakultás. Az utóbbi
feladata az, hogy a tanuláshoz támogatást nyújtson, lelkesítsen,
és vezessen. Az oktatási program kulcsa nem a kurrikulum, ha­
nem a diák és a tanár."

Az idézet az Association of Am erican M edical Colleges-ben 1920-

ban elhangzott gondolat.
A motiváció nagyon fontos tehát a diák, de legalább olyan
fontos a tanár szem pontjából is. Ami a m otivációt fönntartja, az az
inform ációrobbanás m iatt bekövetkezett adathalm az közötti
összefüggések feltárása, az interdiszciplinaritás. E nnek a kulcsa az,
ha m ár az első évben találkozik a diák a beteggel, illetve az egész
orvosképzés ideje alatt betegközeiben van. Az egyetem eknek kül­
ső és belső oktatóhelyeket kell akkreditálni, m ert sokszor előfordul,
hogy a hallgató autom atikusan m egkapja az engedélyt a külföldi
egyetem re való beiratkozásra, s nem tudjuk, hogy az egyetem
ahová küldtük, m ilyen színvonalon oktat. Ezért lenne fontos belső
akkreditáció bevezetése is.
Az én kérdésem pedig alapvetően annak a tisztázására
irányul, hogy mennyivel több ma az egyetem, m int a főiskola, ha az
egyetem is szakm át nyújt. Az egyetem nek sokkal többféle szem ­
pontot kellene figyelem be vennie a képzés során. Ezért az „univer­
zitást", ami sokkal többet fejez ki, m int m a az „egyetem" szó, valódi
tartalom m al kellene m egtölteni, hiszen a m edicina az em berrel
foglalkozik, s a fizikális m ellett a „metafizikális" gyógyítás legalább
olyan fontos.
RONTÓ Györgyi: Az orvosképzés két dolgot jelent. Egyrészt
ism eretanyag közlését, m ásrészt viselkedésform a tanítását. Jólle­
het, van m ár a viselkedésform a elsajátítására alakult intézet az
egyetem en, mégis nagyon fontos ennek szem élyes példákon ke­
resztül történő érzékeltetése is. Tizenkét éve oktatok ném et hallga­
tókat, akik közül az utóbbi öt-hat évben szép szám ban végeztek.
V isszatértükben nagy elismeréssel nyilatkoznak azoknak az ism e­
790 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

reteknek a hasznosíthatóságáról, am it nálunk szereztek. De a kül­

földre vándorolt m agyar orvosok is m egállták a helyüket. MARX
György professzorra hivatkoznék, aki azt m ondta, hogy m i ki
tu d ju k nevelni a tehetségeket, a baj csak az, hogy nem tu djuk
m egtartani és hasznosítani őket. Nyilvánvaló, hogy a hangsúlyt az
alapism eretekre kell fektetni, am elyekre a hallgató, vagy a m ár
gyakorló orvos felépítheti későbbi ismereteit. U gyanakkor látni
kell, hogy am it nálunk a hallgatók a gyakorlatban csinálnak — az,
hogy kapnak egy feladatot, am elyen el kell gondolkodniuk, utána
kell nézniük, és m eg kell oldaniuk — tulajdonképpen m ár „prog­
ram based learning" technika.
RÉTHELYI Miklós: A következő konferenciának valószínű­
leg az egészségügyi segédszem élyzet képzéséről kellene szólnia,
m ert szám om ra több hozzászólásból az derült ki, hogy az orvosok­
kal nincsen sem m i problém a. Én azonban úgy látom , hogy nálunk
a „program based learning", sajnos, azt jelenti, hogy közöljük a
diákkal: először tanulja m eg a tankönyv első, m ajd a m ásodik 25
oldalát.
Én tehát fontosnak tartom , hogy az orvosképzés reform ját
ne vegyük le a napirendről, hogy m inél ham arabb elérhessük a
legjobb külföldi példák színvonalát, ahol m agolás helyett tanulni
tanítják a hallgatókat, és m ódszereket adnak a kezükbe.
Szerkesztette:
GALGÓCZY Z su zsa

* = ■ -----\
0 1 cm

S VÉGŰ HAJKARIKA, PRZEMYSL, 5. SÍR

 A HONFOGLALÓ MAGYARSAG
M illecen ten áriu m i k iá llítá s
a M a g ya r N em zeti M úzeum ban

■y y A NEM NYÍLT VOLNA MEG egy-egy nagy kiállítás a M agyar

§ m N em zeti Galériában illetve a M agyar N em zeti M úzeum -
M . M . ban, az idelátogató idegen, de m aga a budapesti polgár is
alig vehette volna észre, hogy 1996 a m illecentenárium éve: kevés
a rendezvény, s am i mégis van, általában az is ép p en csak m egüti
az elfogadhatóság színvonalát. Más a helyzet az em lített két nagy
bem utatóval, am elyek koncepciójukat, a kiállított anyagot illetően
n y u g o d tan európai színvonalúnak nevezhetőek. H ogy ezek a tár­
latok bekerülnek-e a köztudatba, az m egint m ás kérdés: m intha
nem csak a m édium ok, de m aguk a rendező intézm ények sem
áldoznának eleget a népszerűsítésükre. így azután lehet, hogy a
M agyar N em zeti Galériának a nagybányai festészet száz évét repre­
zentáló tárlata jóval kevesebb figyelmet kap, m int am ennyit érdemel.
N em éri rem élhetőleg ez a sors A honfoglaló magyarság című kiállítást
a M agyar Nem zeti M úzeum ban. Ha nem így lesz, abban nyilván
szerepet játszik az is, hogy a tárlat bem utatójára — a Tokaj Alapítvány
lelkes tám ogatásának köszönhetően — m ár 1995-ben, a honfoglalás
valódi évfordulóján sor került, s a budapesti bővített változatot m ár
a korábbi siker hírével is kísérve rendezhették meg.
Soha ekkora kiállítást nem rendeztek m ég a honfoglalás
időszakáról M agyarországon az alatt a több m int másfél évszázad
alatt, am ely a jelent az első, benepusztai honfoglalás kori sírlelet
1830 körüli m egtalálásától elválasztja. M integy harm inc m úzeum
kölcsönözte értékeit a bem utatóra, a m agyarországi gyűjtem ények
m ellett a kassai és a przem ysli m úzeum ból is érkeztek tárgyak,
hogy a tárlat m integy négyezer darabja segítségével a rendezők
m éltó m ódon em lékezhessenek m eg a m illecentenárium ról. Ez a
„méltó m ód" a tárlat egyik rendezője, a nagyszerű katalógus szer­
kesztője, Fodor István régész bevezetője szerint legalább két fő
célkitűzés m egvalósítását jelenti: egyrészt azt, hogy a tárlat adjon
szám ot a régészek m unkájáról, az értékekkel való sáfárkodásról, a
kutatás eredm ényeiről, feltevéseiről, m ásrészt újabb lendületet
adjon a tudom ányos kutatásnak azzal, hogy a honfoglalás kori
sírok többnyire raktárak polcain őrzött mellékleteit, a települések
leleteit és a hozzájuk kapcsolódó felm éréseket, leírásokat közszem ­
lére bocsátja. A tárlat a lehető legteljesebb képet kívánja adni
792 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

honfoglalóink történelm ének tárgyi emlékeiről, a régészeti hagya­

tékról, m égpedig úgy, hogy term észetesen, szerepelteti a korábbi
leleteket is, de nagy hangsúlyt helyez az utóbbi évtizedek ásatásai­
nak eredm ényeire is.
M BBAN, HOGY A LÁTOGATÓ m inden eddiginél teljesebb képet
Z M kaphat őseink m űvelődéséről, életéről, településeiről, vise-
X -M. letérői, hitéről és m űvészetéről, term észetesen, nem csak a
kutatóm unka alaposságának, a tárlaton bem utatott, a katalógus­
ban feldolgozott anyag nagyságának, hanem a rendezés m ikéntjé­
nek, az élm ényszerűségre, a kom plexitásra való törekvésnek is
igen nagy szerepe van: olyan term észetes m ódon került a terem
egyik rejtettebb zugába a video, m intha évtizedes gyakorlat lenne
ez m agyar m úzeum okban, s mi több, nem csak ott állt, de m űködött
is a készülék. Az a látvány is kitűnően m egkom ponáltnak nevez­
hető, am ely a kiállítóterem be lépőt fogadja. M intha csak a kataló­
gus írása közben elhunyt kiváló régész, a tárlat tudom ányos előké­
szítésében nagy szerepet vállaló D ie n e s István szép sorait szerették
volna idézni a rendezők, a bejárattal szem ben a vándorló m agyar­
ság lakóhelyére utaló jurta áll.
„Messziről fénylettek, vagy a várba lépőt hirtelen vakították el a
csontliszttel fehérített nemez sátorbevonatok, amelyek csoportjá­
ból, méretével, központos elhelyezésével is kivált a vezéri sátor­
palota. A tetőkarika peremét, a boltozatos fedél alsó szegélyét és
a bejáratot fedő nemeztakarót színpompás rátétdíszek borították.
Belsejét brokátok, szőnyegek bélelték, díszesen faragott kereve-
teit, zsámolyait finoman kikészített bőrök, prémek tették puhává.
Előkelő vendég fogadásakor az ajtó szegletében álló padokon
italokkal telt arany-ezüst korsók, serlegek sorakoztak. A jurta
közepén lobogó tűz füstjét a rászórt illatos növények tették kel­
lemessé..."
— írja Dienes 1973-ban A honfoglaló magyarokban, s szövege m ost
abban a szép kiállítású album ban olvasható, am elyet a Corvina
Kiadó jelentetett m eg újra, az 1986-os első kiadás után a millecente-
nárium tiszteletére. Szerzője az a L á s z l ó Gyula, aki első m űvét a
honfoglaló m agyarokról több m int ötven évvel ezelőtt írta, s aki­
nek szellemi jelenléte szintén m eghatározó a kiállítás, a katalógus
szem pontjából, ha olykor a rendezők éppenséggel cáfolni igyekez­
nek is a honfoglaló m agyarságra — elsősorban a kettős honfogla­
lásra illetve a nagycsaládos tem etkezési m ódra — vonatkozó el­
képzeléseit. Ami az előbbi tételt illeti, a tárlat rendezői úgy vélik,
hogy a kettős honfoglalás nem igazolható, a források és a régészeti
leletek azt az elképzelést tám asztják alá, hogy m agyar harcosok
csoportjai néh án y évtizeddel a honfoglalás előtt, a 9. század m áso­
dik felében jelentek m eg a K árpát-m edencében. A nagycsaládos
társadalom szervezetre, tem etkezésre vonatkozóan pedig úgy vé­
lik, a honfoglaló m agyar köznép általában kiscsaládos szervezet­
ben élt, László professzor ugyanis csak a főrangú tem etkezések
alapján szűrte le a nagycsaládos társadalom szervezetre vonatkozó
 P. SZABÓ ERNŐ: /1 HONFOGLALÓ MAGYARSÁG 793

tételét, míg a nagy sírszám ú, m ellékletekkel alig ellátott tem etőket

tévesen tartotta m agyar helyett szláv eredetűeknek.
A tudom ányos vita nyilván e kiállítás u tán is hosszú ideig
folytatódik, az azonban bizonyos, hogy a képzőm űvésznek is ki­
tűnő régészprofesszor m űveiből revelációszerűen ism erhetjük
m eg a honfoglaló m agyarság életét — s nem csak írásaiból, hanem ,
m int 1983-ban m egjelent, Ötven rajz a honfoglalókról cím ű m űve
bizonyítja, rajzaiból is. Azt is aligha vitathatja bárki is, am it László
Gyula m ég 1944-ben m egjelent A honfoglaló magyar nép élete című
könyvében állított, nevezetesen azt, hogy a tem ető voltaképpen a
halott falu, illetőleg a halott település, am elyet ugyanolyan törvé­
nyek és szokások jellem eznek, m int az élők közösségét. A honfog­
laló m agyarság életére vonatkozó adatainkat — a krónikák olykor
egym ásnak igencsak ellentm ondó állításain és az olyan kivételes
em lékeken túl, m int a soha földbe nem került híres bécsi kard —
szinte kivétel nélkül a földből nyerjük, a tem ető vagy az egykori
települések feltárásából, legyen szó díszesen m egm unkált, az egy­
kori tulajdonos rangját jelző ötvöstárgyról, fém eszközről, vagy
csontfaragványról. A tárlat fotók, rajzok segítségével idézheti m eg
az egykori, föltárt vagy föltárásra váró földvárakat is, és rekon­
strukcióval m utatja be a sátrak m ellett a másik tipikus életszínte­
ret, a félig földbeásott kunyhót, am elyben általában csak a nők és
a kisgyerm ekek aludtak, m íg a férfiak, nagyobb fiúk az istállóban,
az állatok m ellett töltötték az éjszakát. A lakóház két ágasfás,
szelem enes tetejét általában náddal, szalm ával borították, bejára­
tát — ahol a füst is távozott — délen, keleten vágták, előtetővel
védték. O dabenn, a bejárattal szem ben állt a kőből, agyagból ké­
szített kem ence, vele szem ben az ülő-, m unkagödör.
Akik itt éltek, azok persze halálukban sem vihettek m aguk­
kal nagy értékeket, mégis, érzékelteti a tárlat, eszközeik, ékszereik
ugyanazt a szellemiséget, hasonló vallási elképzeléseket tükrözik,
m int az előkelő rétegek életét és halálát dokum entáló leletek:
ötvösm unkák ugyan a köznép sírjaiból nem kerülhettek elő, a
csontfaragványokon azonban ugyanaz a vonaldíszes-palm ettás
díszítés bukkan fel, m int a legszebb dom borított-aranyozott ötvös­
tárgyakon.
EHÁT KIKHEZ IS TARTOZTAK ezek a díszes ötvöstárgyak, fegy-

D verövek, am elyekből csak a veretek m aradtak meg, a bőr­

tarsolyok, a veretes m arkolatú szablyák, a készenléti íjteg­
zek? A híres bécsi kard eredetét nem ism erjük, tizedik századból
szárm azó fejedelm i sírt m áig nem tárt fel a régészet. H ogy hol lehet
Á r p á d , Á l m o s sírja, csak sejtjük. Ami bizonyos, az az, hogy a
leggazdagabb férfisírok a Felső-Tiszavidéken kerültek elő. A régé­
szet nagy m unkát végzett százötven év alatt, de m a is csak a kezdet
kezdetén tart: arról nem is beszélve, hogy hosszú ideig a szaksze­
rűtlenség jellem ezte a feltárásokat, m áig csak a tem etők egy száza­
lékát tárták fel. Tizedik századi fegyverövet összesen száznyolc­
vannégy darabot ism erünk, veretes bőr tarsolyból alig tucatnyit,
794 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

lem ezesből huszonötöt. Az, hogy a törzsi nem zetségi arisztokrácia,

a katonai kíséret rangjelzői voltak e tárgyak, bizonyos — hogy a
rang és a tárgy hogyan kapcsolódott egym áshoz, m áig nem egyér­
telmű.
TI TTŐL PERSZE A BÉCSI SZABLYA, am elynek eredetijét a bécsi
M— K unsthistorisches M useum ban, a Schatzkam m erben őrzik,
1 J m ég nem lesz kevésbé nagyszerű — akkor sem, ha a m áso­
latot látjuk, am ely a szegedi M óra Ferenc M úzeum tulajdona. Az
Attila- vagy N agy Károly-kard néven ism ert fegyver történetéről
annyit lehet bizonyosan tudni, hogy 570 éven át a ném et királyok
és császárok koronázási kardja volt, s egészen 1794-ig Aachenben
őrizték, m ajd 1801-ben hozták át Bécsbe. A honfoglalás kor m ásik
legendás tárgya, a 16. századtól a jászberényi tem plom ban, m ajd
a város m úzeum ában őrzött Lehel kürtje legalább két hétre a
budapesti kiállítóterem be érkezett, hogy azután m ásolatával h e ­
lyettesítsék — a politikusok m ár a m ásolat előtt m osolyogtak be a
videokam erába illetve a fényképezőgép lencséjébe. A két tárgy
körüli tárlókban a zöm m el a Felső Tisza-vidéken feltárt vezéri sírok
kincsei sorakoznak: az eperjeskei tarsolylem ez, a készenléti íjtegez
veretei, a geszterédi karperec, a karos-eperjesszögi I-III. tem ető
leletegyüttese — szablyák, tarsolylem ezek, lószerszám veretek,
hajfonatkorongok —, az egyik leggazdagabb tizedik századi tem e­
tő, a rakam az-strázsadom bi tárgyegyüttese, a tarcal-rimai dűlő
négy sírjának tarsolylem eze, díszes szablyája. A leletegyüttesek
nagytájanként: Felső-Tisza-vidék, Tiszántúl és Erdély, Duna-Tisza
köze és Dél-M agyarország, D unántúl, Eszak-M agyarország és Fel­
vidék, ezen belül településenként csoportosítva követik egymást,
tárlók, vitrinek sorát töltve m eg a falak m ellett, s m agát a teret is
tagolva, hogy afféle kárpát-m edencei labirintusként vezessenek az
ezer-ezerszáz évvel ezelőtt e tájon élt m agyarság életének és halá­
lának titkai felé.
„...mit keres az a nevetséges szörnyűség, a csodálatosan rút szép-
- ség és szépséges rútság? Mit akarnak a tisztátalan majmok, a vad
oroszlánok, az iszonyú kentaurok, a félig emberek, a foltos tigri­
sek, a küzdő katonák, a kürtöt fújó vadászok? Egy fej alatt több
test látható, és viszont, egy testen több fej. A négylábún itt kígyó­
farok látható, amott a halon a négylábú feje..."
— m éltatlankodott valam ikor a 12. század első felében Clairvaux-i
B e r n á t a benedekrendiek főkolostora, C luny fantasztikus kőfara­
gásait látva. K étszáz-kétszázötven évvel korábban élt elődje, vagy
ép p en S z e n t Is t v á n új hitre térítő szerzetese a honfoglaló m agyar­
ság ötvösm űveit látva hasonló m ódon kiálthatott volna fel, hogy
azután, akárcsak a rom án kori bazilikák, kolostorkerengők furcsa
alakjai, titkaik legnagyobb részét m áig m egőrizzék e rem ekm ívű
ötvösm unkák is.
Flogy m it jelentenek az indadíszes-palm ettás m otívum ok
a tarsolylem ezeken, hajfonatkorongokon, szablyadíszeken, hogy
 P. SZABÓ ERNŐ: A HONFOGLALÓ MAGYARSÁG 795

miről beszél a kiterjesztett szárnyú, karm aiban kisebb m adarakat

tartó turul, m it a félig m adár, félig oroszlán alakú szörny, arról
persze egyre többet tu d a tudom ány. A palm etták az életfa évszá­
zadok alatt a leglényegibb elem ekre stilizált m egjelenítései, a pal­
m etták közé kom ponált m adár a m agyarság szent m adara, a turul
az életfa tetején. A rakam azi, zem pléni k onrongpáron m egjelenő,
karm aiban kisebb m adarat tartó turul az újszülött lelkét hozza az
em berek világába, a szarvas egyértelm űen az ősm onda csodaszar­
vasa — a középkori eredetű m ondák és a huszadik századi p á rh u ­
zam ok egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy egyrészt az ötvösm ű­
vek és az ősi m agyar hitvilág közötti kapcsolatok egyre hiteleseb­
ben legyenek interpretálhatók, m ásrészt a honfoglalás kori m a­
gyarság ötvösm űvészete beágyazható legyen a környező népek
sokszínű, gyorsan változó m űvészetének világába.
F e t t ic h N án d o r a század első felében m ég azt a nézetet
képviselte, hogy a m agyarság ötvösm űvészete m ég az új hazába
érkezés előtti szállásokon, Levédiában, de főleg a Kievvel kapcso­
latban álló Etelközben élte virágkorát, s a K árpát-m edencében m ár
csak a hanyatlása figyelhető meg. A m ai kutatók viszont éppen úgy
vélik: csak az ötvösm űvek legkorábbi darabjai készültek keleten,
a m esterség ép p en a honfoglalás u tán teljesedett ki. A környező
nép ek — bizánciak, irániak, kazárok, n orm annok — m űvészeté­
nek hatása term észetes m ódon érvényesült, ahogyan a késő-
szasszanida iráni m űvészeté is, am ely a perem vidéken az uralko­
dóház 7. századi bukása u tán is tovább élt. A 10. századi m agyar
m űvészetre, am int például a zem plém i ezüstcsésze is jelzi, a kö­
zép-ázsiai szogd m esterek gyakorolták a legerősebb hatást — a
kapcsolat olyan szoros volt, hogy egy-egy konkrét m űhelykor
jellemző vonásait is fel lehet ism erni a K árpát-m edencében előke­
rült tarsolylemezeken, korongokon. Például azt a jellegzetes megol­
dást, hogy a palm etták megformálásakor a levélerezetet jelző vonalak
végét az egykori mester három ponttal zárta le: egyet a vonal
meghosszabításában, kettőt annak két oldalán találunk. Az etelközi,
levédiai és a m ár Kárpát-medencében élő magyarok m űvészete kö­
zötti kapcsolatok továbbéléséről beszél például az a tarsolylemez,
am elyet cserem iszföldön találtak egy 10. századi őscseremisz sír­
ban — az ezzel rokon tiszabezdédi lem ezt feltehetően etelközi
m agyar m ester készíthette.
KÜLÖNBÖZŐ MŰVÉSZETI-VALLÁSI RÉTEGEK találkozásának

A különlegesen izgalmas példája ez a bizonyos Tiszabez-

déd en talált tarsolylem ez, am elyről m ár csak azért is érd e­
m es bővebben szólni, m ert előkerülésének körülm ényei is érdeke­
sek. A honfoglalás ezredéves ünn ep ein ek esztendejében, nyilván
a m illennium keltette lelkesedéstől vezetve, V i d o v i c h László
kisvárdai szolgabíró körlevélben kérte a járás jegyzőit, hogy jelent­
sék neki a földm unkák alkalmával előkerülő régészeti leleteket,
így szerzett tudom ást a bezdédi lovassírról, am ely körül azután
újabb tizenhét sírt tártak fel, am elyeket elem ezve ötven évvel
796 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

később László Gyula tipikus nagycsaládos tem etkezésnek m inősí­

tette a lelőhelyet. Az egyetlen sorba rendezett sírokba az elhunytak
rangjuk szerint kerültek, középen a leggazdagabb leletekkel ellá­
tott családfő, jobbra a nők, balra a férfiak, tükörképeként annak,
ahogyan a jurtában is ültek életükben.
LEGGAZDAGABB FÉRFISÍRBÓL KERÜLT ELŐ a különböző apró

A tárgyak szám ára szolgáló tarsoly bőr fedőlapja, illetve az

arra szegecsekkel fölerősített aranyozott vörösréz lemez,
am elynek m intázata honfoglalóink m űvészetében egyedülálló. A
rom busz alakú levélkeret közepén kiszélesedő szárú görög kereszt
látható, a keret fölső szárának külső oldalán egy-egy fantasztikus
állatalak: jobb oldalt felcsapott farkú, kutyafejű, szárnyas egyszar­
vú, bal oldalt pedig kutya-, vagy farkasfejű, pávafarokkal és két
karm os m anccsal rendelkező állat. A palm etta nyilvánvalóan az
életfa jelképe, am ely a m agyarság sám án- vagy táltoshite szerint
összeköti egym ással a világ különböző rétegeit, odvábán pedig a
segítő szellem ek tanyáznak. A mesebeli állatalakok bizánci vagy
perzsa kelméről kerülhettek a lemezre, a kereszt pedig annak bizo­
nyítéka, hogy a magyarság m ár a honfoglalás előtti szálláshelyeken
m egism erkedhetett a kereszténységgel a bizánci térítő papok révén.
A kutatás szerint a bezdédi lemez az egyik legkorábbi honfoglalás
kori ötvösremek — ha úgy tetszik, annak az útnak is a jelképe,
amelyet m űvészetében a sztyeppéi, közép-ázsiai, bizánci rétegeket
ötvöző, saját arcára alakító m agyarság m egtett, m íg az őshazától a
K árpát-m edencéig, a táltoshittől a kereszténységig eljutott.
P. S z a b ó Ernő

HAJFONATKORONGOK TISZAESZLÁRRÓL
 KÖNYVEKBŐL HONFOGLALÁS —
KRÓNIKÁKBÓL KÖNYV

A magyar honfoglalásról szóló könyvek szemléje

DlENES István: A honfoglaló magyarok, (Corvina, Budapest, 1972); FODOR

István, szerk.: „Őseinket felhozád..." A honfoglaló magyarság— kiállítási
katalógus, (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1996); KlSZELY István: A
magyarság őstörténete I-II, (Püski, Budapest, 1996); Kovács László és
V eszpr ÉMY László, szerk.: A honfoglaláskor írott forrásai, (Balassi,
Budapest, 1996); KRISTÓ Gyula: A Kárpát-medence és a magyarság régmúlt­
ja (1301 -ig), (Szegedi Középkorász Műhely, Szeged, 1994); KristÓ Gyula:
Honfoglalás és társadalom, (MTA Történettudományi Intézete, Budapest,
1996); László Gyula: „Emlékezzünk régiekről..." A Kárpát-medence egykori
népeinek története és a magyar honfoglalás, (Móra, Budapest, 1995); László
Gyula: Honfoglaló magyarok, (Corvina, Budapest, 1996)

TT, HOL A NAP MINDEN ESTE LENYUGSZIK, ott van a mi országunk. Ez

O a tanítás egy csángó versből való, az apa kézenfogja a gyerekét és

így mondja neki. Moldvában vagyunk, keleten, Szabófalva kör­
nyékén, valahol a Szeret folyónál. Követni a lenyugvó napot. Végül is, ez
a magyar honfoglalás. Lehet valami jelképes abban, ha egy nép a nap
nyomában jár. Ha a nappalból az éjszakába megy. És megvan ezeregyszáz
év múlva is. Bár, talán, nincs ebben semmi más, csak gyakorlati ész: menni
abba az irányba, amerre a nap. Nem kell hozzá egyéb, csak a felhőtlen
sztyeppéi ég. Meg lovak, sátrak, fű és ivóvíz. Őseink ideértek, itt vannak,
fekszenek sírjaikban. Vakond és bogár: a halál faunája poraikon.
Millecentenárium van mostanában. Gondolunk az ősökre tehát.
Intuíció és nyelvtudomány, sejtések és ásatások, legendák vizsgálata és
forráskutatás vezetnek minket történetükhöz. A sztyeppe titokzatos mí­
toszai, megfejthetetlen rovásírásos emlékek, életfák, félig növény-félig
állat-félig ember alakok, különös madarak, griffek, sasok, sólymok, hiúz-
arcú lények, mezopotámiai dámvadak, oroszlánok, szarvasok, taki lovacs­
kák, mocsári darvak, indák, kúszónövények, hínárok, tavi rózsa, káspi
lótusz, békatutaj, szőlő, férfiak, nők, lelkek, táltosok és sámánok, lélegze­
tek és árnyékok emlékei hullanak elénk, fordulnak ki a napvilágba a
halmok alatt fekvő aranygyűrűs, karpereces, fülbevalós, nyakláncos, haj-
fonatkorongos, övcsatos, tarsolylemezes csontvázak, csontok, koponyák,
őseink pora mellől. Ezek volnánk mi: nike-cipős jövés-menés a kutatóárok
szélén, söprögetés, ecsetmatatás, cédulázás, leletkataszterezés, videó
zümmögés, lap top kopogás.
„Az ősmagyarok történetének kezdetei az idők homályába vesz­
nek". Ezt KristÓ Gyula írja A Kárpát-medence és a magyarság régmúltja
(1301-ig) című munkájában. Történeti szemléje a Kárpát-medence ősko­
rával indul, tárgyalja a magyar őshazát, a honfoglalást és a korai magyar
798 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

középkort. írását a történészi bizonytalanság-tudat jellemzi. Nem csap be,

nem csinál mítoszból valóságot. Ebben van a tisztessége. „Nincsenek
kezünkben olyan források (sem nyelviek, sem régészetiek, sem írottak),
amelyek segítségével, akár csak megközelítő pontossággal, képet rajzol­
hatnánk az ősmagyarság történetéről az ugor egység felbomlását követő,
közel másfél évezredes időszakban. (...) Az ősmagyarok 830 (esetleg 750)
tájától 895-ig, a honfoglalásig terjedő története egyike a megnyugtató
módon, a szakemberek közmegegyezése szintjén mindmáig megoldatlan
problémák tömegét felvető korszakoknak."
inden őstörténeti munka vitairat, — vallja Kristó. Honfoglalás és

M társadalom című, három tanulmányt tartalmazó könyve a hon­

foglalók lélekszámával, életmódjával és vezéreivel, ÁRPÁDDAL,
Álmossal és Kurszánnal foglalkozik. A könyv legérdekesebb része ez az
utóbbi írás. Kristó a magyar őstörténet legnagyobb kortárs kutatóival —
G yörffy Györggyel, NÉMETH Gyulával, CZEGLÉDY Károllyal — vitázik. Ki
és mi volt Árpád? Fejedelem volt-e Álmos? Létezett-e kettős fejedelemség
Árpád és Kurszán idején? Miért gyilkolták meg (áldozták fel) Álmost a
honfoglalás „pillanataiban"? A lehetséges válaszok olvashatók a könyvben.
Bizonyosság nincs, vagy alig. (Minden perc az idő homályába veszve.)
Kristóval ellentétben szinte élvezi a mitikus homályt Kiszely
István. Ez nem baj, mert sokan vannak így. A Honnan jöttünk? című,
1992-ben megjelent könyve bővített változatának tekinthető kétkötetes
magyar őstörténete hatalmas — szinte a teljesség igényével mérhető —
irodalmi apparátust mozgat. Szakszerű és dilettáns munkákat egyaránt.
Sokszor kritika nélkül, és ez már baj, mert nem történészeknek íródott.
Kiszely sokat és sokfélét tud a magyar őstörténetről. írni is tud, ami egy
könyvnél érdem. Könyvének témaválasztásait átjárja az akadémikus tu­
dományosságtól való távolságtartás bája.
Ha az olvasó a magyar honfoglalásról szóló korszerű, tömör,
megbízható és vitákkal nem terhelt összefoglalásra vágyik, vásárolja meg
a Fodor István szerkesztette kiállítási nagykatalógust. A többszerzős szö­
vegrész Fodor által írott fejezetei tartalmazzák mindazt az ismeretet, amit
— az általános műveltség szintjén — tudni illik az ősmagyarokról. Nem
többet és nem kevesebbet. Közművelődési szempontból ez a
millecentenáriumi kiadvány a legértékesebb. (Lásd még P. Szabó Ernő
tanulmányát lapunkban.)
László Gyula a honfoglaláskor tudományának nagy — talán
legnagyobb — polihisztora. Tőle minden megnyilatkozás, minden meg­
jelent mondat érték. Új könyveit is a tárgyismerettel vegyült szubjektív
bölcsesség és szeretet jellemzi. László Gyula kettős honfoglalásról beszél:
elképzelése szerint a 895. évi honfoglalást megelőzte egy korábbi: a késő
avarok, az onogurok 670. évi bejövetele. A mai magyar nép ezeknek a
magyarul beszélő griffes-indás késő avaroknak a leszármazottja, — mondja
László Gyula. Az olvasó meg hátradőlhet a székében és eltűnődhet.
Áz utóbbi években alakult könyvkiadók egyik legkiválóbbika a
Balassi Kiadó. Ok jelentették meg idén A honfoglaláskor írott forrásait,
amely a Györffy György által főszerkesztett A honfoglalásról sok szemmel
könyvsorozat második kötete, jó kiegészítője az eddig három kiadásban
megjelent, Györffy szerkesztette A magyarok elődeiről és a honfoglalásról
— Kortársak és krónikások híradásai című forrásgyűjteménynek. A jelen
kötet elsősorban forráselemző tanulmányokat tartalmaz tibeti, kínai, arab,
perzsa, görög, óorosz, német és itáliai krónikákról.
 KORKÉP 799

MILLECENTENÁRIUMI KÖNYVSZEMLÉBE beválasztottam egyetlen ré­

gebbi kiadványt is, Dienes Istv án t honfoglaló magyarok című köny­
vét. Sok oka van ennek, így ne véljen esetlegességet a kedves olvasó
e választásban. E könyv mindmáig legjobb összefoglalása a magyarok
ősvallásának és a tarsolylemezek művészetének. Pistával — aki nemrégi­
ben halt meg — földik voltunk: újlipótvárosiak. Két saroknyira laktunk
egymástól. Ha meglátogattam, a belső szobában ültetett le, könyvei kö­
zött, orvosságos fiolák, marlboro cigaretta és konyakos üveg mellé. Sarok­
szoba volt ez, ablakon át néztük, hogyan rombolják le az Elektromos
Művek régi épületét, s miképpen marad a helyén térnyi gödör, falunyi
rom. Vontatott, lassú hangján a táltosokról mesélt Pista, révületbe esésük­
ről, látomásaikról, a honfoglalók hitéről, kultuszairól, meg arról, hogy
pogányság nincs. Örökké szabad lelke most is megérint, hogy ezeket írom.
Egyik délután, talán a kilencvennégyes év nyarán, miközben a sámánok­
ról beszélgettünk, a lemenő nap egészen bepirosította Pista szobáját, a
polcokat, a takarót az ágyon. Akkor gondoltam arra, lehet valami jelképes
abban, ha egy nép a nap nyomában jár.
„Az ősidők homályából egy lovas ember alakja bontakozik ki
szemeink előtt, amint a Volga-melléki pusztán nyugodtan áll és figyel. (...)
Végigtekint a végtelennek tetsző síkon, melynek minden pontját élesen
megvilágítja a nap fényes korongja." Beöthy Zsolt kezdte e tájrajzzal a
millénium alkalmából a budapesti egyetemen tartott előadásait.
Más a keleti ember viszonya a tájhoz, mint az európaié. Az
érintetlen, a „vad" természet megtapasztalásakor az európai embert féle­
lem fogja el, a keletit béke járja át. BÜCHNER Lenzének híres kezdőképe —
Lenz félelme a hegyek között —, TüRGENYEV Erdővidékének kezdő sorai
— „Semmi szükségem rád — mondja a természet az embernek-, én
uralkodom, te pedig azzal törődj, hogy meg ne halj" —, Rilke
Worpswedejének alapgondolata — „a táj idegen számunkra" — az euró­
paiság és az őstermészet távoliságáról szólnak. A 8-9. század egyik kínai
írástudója, LlU ZONG-YUAN csodálattal ír a tájról, a hegyvidékről, a terem­
tés lényegét keresi benne. A keleti ember közel érzi magához, társnak,
barátnak gondolja a tájat, a mégoly „vad", fenyvesekkel, sziklákkal, zu-
hatagokkal tagolt tájat is. Őseink ázsiai, keleti emberek voltak. A táj, ahol
éltek, a természet, amiből éltek, nagyon fontos volt nekik. Egy nép az
évezredek során olyanná válik, mint a táj, ahol él. Nagyobb a táj ereje,
mint hinnénk. A táj nem csak a nyelvet, az életformát, a tárgykultúrát
alakítja, de — környezetként — formálja a géneket, igazgatja az anyag­
cserét, a testalkatot és alakítja a lelket is. Utóbbit tükörként: a nép közös
tudatalattijának hordozója a táj, és a nép közös tudatalattija hordozza a
tájat.
Az ősmagyarságot a nyugat-szibériai ligetes sztyepp övezet for­
málta néppé. Őseink szállásterület változtatásai — az Irtis-Isim-Tobol
folyók ligetes sztyeppi vidéke; a Volga középső szakasza és az Urál-hegy-
ség közötti terület (Magna Hungária)-, a Don ligetes sztyeppi vidéke
(Levédia); a Dnyeper-Dnyeszter-Prut folyók vidéke (Etelköz); Kárpát-me­
dence — egyik okaként feltételezhetjük a lakóhelyet adó táj éghajlati
átalakulását, florális és faunális megváltozását. A nép elindult ilyenkor az
ősi táj emlékével, és keresett egy olyan vidéket, ami hasonlatos volt a
szinte genetikusán rögzült ősi tájhoz. A honfoglalás bizonyosan tájkeresés
is volt. „Ez olyan ország, ahol sok fa és folyóvíz van. (...) A magyarok
országa tele van fával és tavacskával, és földje nedves" —, olvassuk egy
982-ben lejegyzett perzsa munkában Etelközről. „A magyarok országa
800 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

fában és vízben gazdag" —, írja egy arab krónikás 900 körül a Kárpát-me­
dencéről. Egyforma tájak, mert mindkettő ugyanannak az őstájnak mása.
Lélek és test találkozott, amikor őseink megérkeztek ide, erre a tájra, ahol
most mi élünk. Ok voltak a lélek, a táj a test.
A paleolitikum, a csiszolatlan kőkorszak idején Magyarország
uralkodó növényzete a tajgaerdő, az az erdeifenyős-lucos-nyíres-áfonyás-
tőzegmohalápos növénytársulás, amilyent a Nyugat-Dunántúlon még
ma is láthatunk. A meleg és száraz éghajlatú mezolitikum idején a mai
Magyarország hegyeit száraz tölgyesek és mogyorócserjések uralják, az
Alföld pedig fátlan puszta, sztyepp. A csiszolt kőkorszak, a neolitikum
idején az országban többé-kevésbé összefüggő tölgyesek vannak, az Al­
föld erdőspuszta. Kr. e. 2500-tól — a klíma hűvösödése miatt — egyre
inkább elterjednek a bükkösök, a bronzkor idején már az Alföld szélén is
élnek bükkvegetációk. Kr. e. 800 körül az éghajlat kissé szárazabbá válik.
A magyarok honfoglalása idején a Középhegységet a bükkös-tölgyes
vegetáció jellemzi, az Alföld — a gabonamezők kivételével — még mindig
jellegzetesen erdőspuszta, ligetes homoki és löszpusztai tölgyesekkel,
amelyeket seprőfüves löszpuszták, mézpázsitos és sóvirágos szikesek,
csenkeszes, árvalányhajas és kései szegfűs homokpuszták tagolnak. A
homokhalmokat, buckákat vándoroltatja a szél. A honfoglaláskori
Magyarország földjét a mainál sűrűbben szabdalják folyók, vízfolyások,
erek, mocsarak; a folyók mentén ligeterdők vannak kőrisfákkal, szillel,
hamvas égerrel, kocsányos tölggyel; a mélyebb belső területeken láperdők
fehér nyárfával, fűzfákkal, mézgás égerrel, kőrisekkel, lápi nyírrel; a pan­
gó, békalencsés, sulyomos, tündérrózsás vizek mentén pedig mocsarak
náddal, gyékénnyel, tavi kákával, a láperdőkbe is kiterjeszkedő zsombék-
sással. Őseink ezek közt a növények közt jártak.
M DUNÁNTÚL, AMITAMAGYAROK900 KÖRÜL FOGLALNAKEL, már kultúrtáj,
az antik világ része: Pannónia. A Duna — VÁRKONYI Nándor sza-
-Z A vaival — a római világbirodalom limese, a világ vége. A Dunántúl
a jégkorok idején is jégmentes volt. A bécsi medence és a Kőszegi-hegység
enyhe, száraz időt kedvelő szelídgesztenye fái ezért lehetnek őshonosak,
amint a Bakony bükkösei és csererdői is azok. A somogyi dombvidéket a
IX. században tölgyesek fedik, a Mecsekben — a tölgy mellett — gyertyán
van és bükk, a déli-keleti oldalon gesztenyések. Az illír-, kelta- és római
kultúra maradványaként, az antik alapítású városok (Eszék, Pécs,
Szekszárd, Óbuda, Esztergom, Győr, Sopron, Keszthely, Veszprém) rom­
jainak környékén elvadult gabonaföldek, szőlősök, gyümölcsösök, vete­
ményeskertek húzódnak. A táj szép — ma is az — hegyek, dombok, völgy
völgy mellett, szelíden hullámzanak az utak. Ebből a szelíd dunántúli
tájból megérthetjük azt a másként megmagyarázhatatlan türelmességet
is, amivel honfoglaló őseink az itt talált kereszténységet fogadták. így ír a
Metód-legenda:
„M időn p e d ig az ugor király a d u n a i részekre érkezett, látni akarta METÓDOT.
És m időn ném elyek m o n d o tták és ú g y vélték, hogy M etód ezt n e m éli túl
kínszenvedések nélkül, elm ent hozzá. A király pedig, m in t uralkodóhoz illik,
azo n k é p p en tisztességgel, fényesen és öröm m el fogadta M etódot. És beszél­
getve M etóddal, m iként az ilyen férfiaknak illett beszélgetni, m egszeretvén,
m egcsókolván és nagy ajándékokkal elbocsátotta, m o n d v án néki: em lékezzél
m eg m in d ig rólam, tisztelendő atya, szent im áidban."

Millecentenárium van. Gondolunk az ősökre. Nyugodjanak békében az

alföldi halmok alatt. Talán nem is vérrokonaink ők. De a kultúránk tőlük
 KÖRKÉP 801

van. Álmodozó lelkünk tőlük származik. Türelmünket, erőnket nekik —

a nap nyomában vándorlóknak — köszönjük. Honfoglaló elhatározásuk
korszerűsége ma is megdöbbent minket. Szóljon nekik is az a bizonyos
csángó vers, a Lakatos Demeteré, amiben az apa kézenfogja a gyerekét:
Megfog vala apóm szokcor / Kezemtül / Miciszavala [mutatja vala] hűl a
nap/ Leszentul [lenyugszik] /Mangyavala dzsermek latud/ Ot nini/Mesze
ot hűl nap lebújik / Moszt nini / Ot vagyand egy nőd szip urszág/ Tud meg
fisz / Megjárd ot az világodand / Ha leik rísz [ha részed lesz benne] / En
elmenek maszt, viny vagyak / Nem ura / Nefeleisdel en tanitlak / Sak ioro
[csak jóra] / Det [amikor] meghűlt, okorisz monto / Halálnál / M it montom
ütembe ne / Feleisdel / Riut [sírt] det monto basu [bácsi] nekem / Ereki
[örökké] / Myha maszt i látam mind folnak / Kunuji [könnyei] / Monto
nekem en nem tutom / Mosztonig/Elighogyaz ü tize maszt / Belim ig [belém
ég] /Nem feleit em el szoho szem / Apómat / Kishike det voltam nekem/ Mit
mondot / Ot vagyand a műk országunk / Tud meg iul [jól] / Ot hűl a nop
minden észté/ Leszentul
H ídvégi M áté

A MAGYAR CIVILIZÁCIÓ
(Szava Babies: Magyarszka civilizacija)

„Ha a m agyarokról, különösen pedig h a a kultúrájukról és a m űvészetükről

szólunk, M agyarországot ne a m ai állam határokon belül, h a n em — sokkalta
tágabban értelm ezve —, a „nagy", a „történelm i" M agyarországra (illetve
H ungáriára) értsük, m ert a m agyarok a n n ak h atárain kívül is éltek és élnek, a
szellem et ped ig nem korlátozhatja sem m i, teh át az állam határ sem. M int
ahogyan n e m lehet verseknek és elbeszéléseknek m egtiltani, hogy valam ely
nyelven keletkezzenek azon nyelv állam ának h atárain kívül.
A m agyarok a Pannon-síkságra telepedtek, és betöltötték szinte az egész
K árpát-m edencét."

~ w ~ ^ ELGRÁDBAN, SZERB NYELVEN, az 1990-es évek derekán vetették papír-

ra az idézett sorokat, előadás keretében is elhangzottak a belgrádi
j L J egyetemen, könyv alakjában nyomtatva is megjelentek szintén
Belgrádban 1996-ban. Bizonyos Szava B a b ic s fogalmazta meg őket, akinek
a nevét — ha mai művelt magyar még nem ismerné, akkor meg kell
ismernie. Lehet, akad majd kutató, aki még azt is kideríti róla, hogy a
másik B a b it s c s a l nem csupán szellemi, hanem vérbeli rokonságban is áll.
Olyan időkben fogalmaz a fentiekhez hasonló módon, amikor szomszé­
dos népeink, magyarok, szerbek viszonyát napi politikai, sötét érdekek
terhelik, amikor két szomszédos állam — Magyarország és Szerbia —
viszonyát a délszláv állam másodszori széttagolódásnak belső és nemzet­
közi szövevényei gabalyítják szinte kibogozhatatlanná. Menekült délvi­
déki magyar kisebbségek keresnek Magyarországon menedéket a mara­
dék Jugoszlávia hadseregének behívója elől, az időszerű szerb rendszerrel
szembeszegülő szerb másként gondolkodók hada társul hozzájuk, nem­
zetközi kereskedelmi zárlat, nemzetközi csempészbandák üzelmei teszik
még szövevényesebbé a hivatalos államközi kapcsolatokat, és akkor jön
802 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

egy palicsi születésű szerb tudós és magára vállalja, hogy Belgrad kellős
közepén, a filológiai karon magyar katedrát alapít és — a fent ábrázolt
helyzetből és más okokból adódó előítéletek ellenére — leplezetlen szim­
pátiával, tudományos objektivitással kedvet teremt kisszámú hallgatójá­
nak, hogy a magyarság civilizációs értékeivel foglalkozzon. Az már való­
színűleg merő véletlen, hogy éppen honfoglalásunk ezerszázadik eszten­
dejében. A Filológiai Kar nem messze esik a Szerb Parlament épületétől,
amelyben a szélsőséges politikusok, talán Babies előadásával egyidőben
arról beszéltek, hogy a magyarok a Délvidékre az 1956-os felkelés leverése
után kerültek, ez a mi Babicsunk meg használni meri még azt a kifejezést
is, hogy Délvidék! Szerb szövegben, magyarul. Nem magyarázkodik,
hogy a kifejezést szabad-e használni vagy sem, hanem természetes tény­
ként említi, használja a fogalmat, amit a kifejezés takar: az egykori
Magyarország déli végeit.
Hallgatóságában — és az előadások szövegéből összeállított
könyv olvasóiban — ravasz és hatásos fogásokkal ébreszti fel a kíváncsi­
ságot a címben foglalt téma iránt. Hivatkozik azokra a tényekre, amelyeket
a magyar kultúrában járatlan vagy kevésbé jártas ember esetleg ismer is,
de nem tudja, hogy a tényeknek magyar vonatkozásuk is volna. Máskor
meg a tévesen értelmezett tények helyes magyarázatával megvilágítja
hallgatója-olvasója előtt az igazságot. Eközben idézi legnagyobbjainkat
— magyarokat elsősorban, de szerbeket is —, akiket a szerb érdeklődő, ha
nem ismerne véletlenül, akkor néhány szavas utalással úgy mutat be neki,
hogy az idézett személy nagy mivolta iránt kétség ne támadhasson.
MÁRAI idézésével kezdi a könyvét, azzal is fejezi be, utána már
csak H a m v a s Bélát említi különálló fejezetben, ezzel is jelezve, hogy
Hamvasnak ő értője, egyetemes emberi mércékkel mérve a legnagyobbak
közé sorolja. Olyat mond róla, hogy az már elgondolkodtató: nem sértés­
ként is elkönyvelhetnénk-e.
„G ondolkodó ő, aki valójában m in th a m ár n e m is m agyar lenne, n o h a a
m agyar kultúrából nő tt ki és m in d en m űvét m agyarul írta; közép-európai
k ultúrkörre em lékeztet, d e szám ára valójában E urópa is szűk."

e m it t u d a m i m á r a in k r ó l egy belgrádi egyetemi hallgató, és mit

D egy szerb olvasó? Babies néhány mondattal átsegíti az esetleges

tájékozatlanokat ezen, és a többi hasonló gondon, és azt úgy teszi,
hogy közben kerek képet rajzol történelmünkről. Márai esetében szinte
az egész e századi meghurcoltatásunkat is ábrázolja. Elmagyarázza, hogy
az Osztrák-Magyar Monarchiában, Kassán született, nevét és magyar
sorsát maga választotta: apja még G r o s s c h m i d Gábor néven ügyvédes-
kedett, egyik testvére RADVÁNYI néven lett ismert filmrendező, ő maga a
magyar névvel magyar sorsot is választott: európai lett, a rab országból
Nyugatra emigrált, gondolatai ki voltak tiltva hazájából, öngyilkos lett.
Szülővárosa a mai Szlovákia területén van, s
„ ...h a történetesen ez a szöveg m indössze n é h án y évvel ezelőtt íródik, akkor
az lenne feljegyezve róla, hogy C sehszlovákiában van."

A könyvben olvashatunk sok versidézetet, és Gyoko SZTOJSICS költő egyik

teljes versét is sokatmondó címével — magyar értelmezése: Kelta szó. A
vers arról szól, hogy egy tudós nő valahol Szarajevó fölött a hegyekben,
az ott legeltető-játszadozó szerb pásztorgyerekek szájából hall egy érthe­
tetlen szót: kifele. Tíz évvel később egy kelta szótárban is ráakad, méghoz­
zá ugyanabban az értelmezésben: eredj, menj, takarodj. S elcsodálkozik —
 KÖRKÉP 803

tudós és költő —, hogy a szerb használatban „ezer és ezer év eltelte után

is" ugyanabban az értelemben őrződött meg a szó. Babies egyetlen logikus
gondolatsorral helyre teszi a fennkölt következtetést. Bosznia múlt száza­
di osztrák-magyar megszállásakor magyar regimentek is jártak ott, a
rendfenntartók között magyarok is voltak.
„N em n eh éz elképzelni a m agyar zsandárt, aki nem tu d d űlőre ju tn i a köly­
kökkel, s feldühödvén rájuk kiáltva kergeti ki őket: „Kifelé, az anyátok m in-
denit...!"

Elgondolhatjuk, hány hasonló 'tudományos megfejtés' terheli a viszonyo­

kat. Mindkét oldalon.
Babies ilyen ránk ragadós példák halmazával fűszerezi szövegét,
s vezet végig bennünket a magyarság történelmén az őshazától napjain­
kig. Igaz ugyan, hogy civilizációnkat irodalmi szempontban ábrázolja, de
azért megemlíti azt is, hogy kik azok a világhírű tudósaink, akik Nobel-
díjat kaptak, kik voltak a nagy uralkodóink, hadvezéreinek, gondolkodó­
ink, politikusaink, zeneszerzőink, festőink.
” NYVE MINDÖSSZE 134 OLDALACSKA, alig valam ivel több gépelt oldal­
ai terjedelmet tesz ki, s ebben van egy magyar és egy angol nyelvű
iszefoglaló is. Ilyen terjedelemben nehéz lenne bárkinek is ponto­
sabban fogalmazva megírni a magyarság civilizációját. A tömörség persze
sokszor azzal jár, hogy nem lehet foglalkozni az eltérő nézetekkel, de
Babies általában pontosan tud fogalmazni, még az olyan árnyalást kívánó
ügyekben is, mint amilyenre az 1848-as szabadságharc bemutatásakor volt
szüksége, hiszen a szerb-magyar viszonyban az akkori történések azóta
is sok vitát váltottak ki. O a maga részéről megfogalmazza K o s s u t h és
S z é c h e n y i vitáját éppen úgy, mint J e l l a s ic s és a délvidéki szerbek szere­
pét a magyar felkelésben.
Szava Babicssal lehet esetleg vitatkozni, annyi azonban megálla­
pítható, hogy ha a Szerbiában élő magyar diákok megtanulhatják a ma­
gyar civilizációról mindazt, amit ő oly tömören leírt a könyvében, akkor
nekünk — itt, Szerbiában élő magyaroknak — sokkal kevesebb okunk
lenne panaszkodni gyermekeink téves oktatására, mint amennyi most
van rá. Még azt is megkockáztathatjuk, hogy könyvét — minimális pon­
tosítás, a betűhibák kijavítása után — itt használandó magyar tankönyv­
ként is kiadhatnánk.
M atu ska M árton
BODROGSZERDAHELYISZÜGYELŐDÍSZ
 HÁROM VÁLASZTÁS

Egy hónapon belül három választás került a nemzetközi érdeklődés

homlokterébe: 1. Az izraeli parlamenti- és miniszterelnök-választás; 2. A
csehországi parlamenti választás; 3. Az orosz elnökválasztás.
’ZRAELBEN1996. MÁJUS 29-ÉN tartották az új választójog alapján a minisz­

/ terelnöki és törvényhozási választásokat. Most először került sor ilyen

kettős választásra, mert 1993-ban hozták meg azt a törvényt, amely
szerint külön kell szavazni a miniszterelnök személyére és külön a parla­
ment pártjaira. Óriási volt a tét, az egész térség jövőjét és az izraeli-palesz­
tin békefolyamat folytatását érintette a szavazás, s korántsem csak az
ország belső erőviszonyainak változását. A miniszterelnöki tisztségért
ketten versenyeztek, Simon PERESZ, a kormányzó Munkapárt hivatalban
lévő miniszterelnöke és Benjamin N e t a n j a h u , a jobboldali, konzervatív
Likud párt jelöltje. Peresz és a meggyilkolt Jichak Ra b i n együttesen kapták
meg a Béke Nobel-díjat, az izraeli-palesztin megbékélés folyamatának
elindításáért, az oslói megállapodások tető alá hozásáért. (A palesztinok
részéről a díjjal Jasszer A r a f a t o t tüntették ki.) A 72 éves Peresz megvá­
lasztásában igen sokan reménykedtek, a békét és biztonságot óhajtó
zsidók és palesztinek, a mérsékelt arab országok és nem utolsó sorban a
békefolyamatot erőteljesen támogató Egyesült Államok. Netanjahu győ­
zelmét kívánták a keményebb politikát követő izraeli jobboldali erők
valamint a palesztin és iszlám szélsőségesek. A választást a 3,1 millió
szavazatból 29.507 szavazat döntötte el, s így Netanjahu 50,4%-kal első
helyen végzett.
B e g in meggyilkolását követően jó ideig a közvélemény-kutatá­
sok egyöntetűen Peresz várható győzelmét jósolták, ám ekkor színre
léptek a Hamasz terroristái és a Hezbollah rakétaegységei. Három öngyil­
kos merényletet hajtottak végre Jeruzsálemben, illetve Tel Aviv-ban, öt­
vennyolc embert, köztük sok gyereket gyilkoltak meg.
Nem sokkal később a Hezbollah rakétaegységei megkezdték
Észak-Izrael bombázását, megtorlásul Peresz parancsot adott a szélsősé­
gesek Dél-Libanonban lévő állásainak légibombázására, aminek követ­
keztében az ENSZ egyik menekülttáborában százötven palesztin — fő­
képp asszonyok és gyerekek — vesztette életét. A helyzet a választások
időpontjára teljesen elvadult. Sok izraeli arab éppen e támadások miatt
nem szavazott Pereszre.
A választási eredmények ismeretében általánossá vált a bizony­
talanság. Bár Netanjahu kijelentette, hogy tiszteletben tartja az oslói
megállapodásokat, senki sem felejti el azt, amit a választási hadjárat idején
mondott. A Golan-fennsíkot Izrael soha nem adja vissza Szíriának; továb­
bá zsidó településeket fog építeni a Jordán folyó nyugati oldalán; nem
lehet tárgyalások témája az önálló palesztin állam és Kelet-Jeruzsálem —
ezeket mondotta. Ez azt jelenti, hogy a békefolyamatot jelenlegi állapotá­
ban jegelik, szó se lehet tehát a továbbfejlesztésről. Az izraeli választók is
teljesen megosztottak a béke és biztonság, illetve biztonság és béke sor­
rendiségében. Ezt mutatják a parlamenti választások eredményei is. A
Knesszetben eddig a 120 mandátumból 61 volt a baloldalé és 59 a jobbol-
806 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

dalé. Az 1996 májusi választások után mind a két hagyományos nagy párt
meggyengült. A baloldalnak most 52 mandátuma van (Munkapárt,
Meretz, Hadas, Egyesült Arab Lista), a jobboldalnak 34 (Likud, Moledet).
Viszont megerősödtek a vallásos pártok, 23 képviselői helyet szereztek
(Shas, Nemzeti Vallási Párt, Egyesült Tora-Judaisták) és 11 mandátum
jutott az új pártoknak (Jiszrael B'Aliya és a Harmadik Út). A Knesszet
csaknem fele tehát kis pártokból áll, amelyeket minden egyes kérdésnél
újból és újból meg kell nyerni, hogy az ország kormányozható maradjon.
"LÖN érdekessége AVÁLASZTÁSOKNAK az oroszországi bevándorlók
írtjának, a Jiszrael B'aliya (Izrael a Bevándorlókért) váratlan meg-
ősödése. Natan Saranszkij, aki még 1986-ban vándorolt ki az
akkori Szovjetunióból, egy éve alakította meg pártját. A hatszázötvenezer
oroszországi bevándorló szavazataival a párt 7 mandátumot kapott. Az
eredmény egyben tükrözi a Szovjetunióból illetve Oroszországból érke­
zettek mély csalódottságát is. Mint zsidók, azonnal megkapták az állam-
polgárságot, de jobb életre számítottak, mint amilyen a valóságban várt
rájuk. Az orvosok, tudósok, tanárok és tanítók ezrei nem találnak szakmá­
juknak megfelelő elhelyezkedést. Például az okleveles mérnököknek csu­
pán egyharmada talált állást. Saranszkij pártja szakmai elhelyezkedést,
olcsó lakást és az oktatási rendszer átalakítását hirdeti, amelyet az oroszok
a legjobb esetben is közepesnek tartanak. A régi izraeliek viszont „Itt
vannak az oroszok" felkiáltással tolvajoknak, prostituáltaknak minősítik
őket. Általában félnek az orosz bűnöző bandáktól. Saranszkij, bár jó
barátjának nevezi Netanjahut, pártjából erős és független politikai csopor­
tot akar szervezni.
Bibi Netanjahu, ahogyan az új miniszterelnököt becézik, litván
bevándorló családból származik: nagyapja 1920-ban érkezett az akkori
Palesztinába, nevet változtatott; így lett „Isten ajándéka" a család neve.
Lelkes cionisták azóta is, ismerősei szerint Netanjahu nemcsak magabiz­
tos, de teljesen elégedett is önmagával. Csakis így nyerhette el 46 éves
korában a Likud vezetését és a miniszterelnöki állást, amit még soha nem
töltött be hatvanévesnél fiatalabb politikus. Tizennégyéves korában a
család átköltözött Amerikába. Netanjahu Philadelphiában végezte a kö­
zépiskoláit, majd visszatért Izraelbe letölteni a katonai szolgálati idejét.
Abban a kommandóegységben szolgált, amely a Tel Aviv-i repülőtéren
megrohamozott egy eltérített repülőgépet, és megmentette a túszul ejtett
utasokat. Bátyját, Jonathánt az entebbei (Uganda) híres akciónál lőtték le.
Netanjahu visszatért az USA-ba és Bostonban a M.I.T.en szerzett építész-
mérnöki és közgazdasági diplomát. 1984-1988 között Izrael ENSZ-nagy-
követe volt. Korán rájött arra, hogy a televízió teszi igazán népszerűvé a
politikust, ezért igyekezett minél többet szerepelni az izraeli tv képernyő­
jén, illetve a CNN adásaiban. Két könyvet írt, egyet a terrorizmusról, egyet
Izrael nemzetközi elhelyezkedéséről. Nemcsak kortársa CLINTONNAK, de
abban is hasonlít az amerikai elnökhöz, hogy neki is volt szexbotránya.
Mind a palesztinek, mind az arab államok vezetői között nagy a
tanácstalanság. Különösen nehéz helyzetbe került Jasszer Arafat, akit a
saját szélsőségesei már eddig is támadtak politikájának döcögő előrehala­
dása miatt. Netanjahu külpolitikáját — bizalmasai szerint — az arab
országok megosztására való törekvés jellemzi (Newsweek 1996. január
17.). Igyekszik majd kihasználni az egyes országok érdekkülönbségeit,
aláásni az együttműködést, meggyengíteni és demoralizálni őket. Az arab
vezetők is tudatában vannak az ilyen törekvéseknek, ezért találkozott már
M ubarak egyiptomi elnök, H usszein jordán király és Arafat Akadában.
 KÖRKÉP 807

Ezt követően Mubarak bejelentette, hogy össze akarja hívni 11 arab ország
vezetőinek csúcskonferenciáját. Ez lenne az első ilyen találkozó az Öböl-
háború óta. Az országok többsége m ég nem válaszolt. Az időpont június
22-23. Az arab szélsőséges szervezetek újra kezdték terrorakcióikat, ami
várhatóan izraeli ellencsapásokat von majd maga után. A közel-keleti
békefolyamat súlyos veszélybe került.
JÚNIUS l-JÉN tartott CSEHORSZÁGI VÁLASZTÁSOK a n n y ib a n h a s o n lí­
tanak az Izraelben történtekhez, hogy a hivatalban lévő kormányfő
ott is elveszítette többségét. Mind a külföldi várakozások, mind a
belföldi közvélemény-kutatási előrejelzések Václav K l a u s eddigi kor­
mányfő pártjának egyértelmű győzelm ét prognosztizálták. Az ország
gazdasági sikerei és politikai eredményei alapján joggal lehetett erre
számítani. Maga a miniszterelnök sem érti, mi is történt. Annyira maga­
biztos volt, hogy m egengedhette magának az EU brüsszeli adminisztrá­
ciójának gúnyos bírálatát, és fölényesen azt mondhatta az osztrák kancel­
lárnak, hogy a cseh-osztrák különleges kapcsolatnak nincs több értelme,
mintha az ország Madagaszkárral lépne ilyen viszonyba. A prágai Nyitott
Médiakutató Intézet egyik elemzője szerint, „a közvélem ény Klaust alkal­
mas, de arrogáns szem élynek tartja, akit m eg kell zabolázni". A jobbközép
koalíció ugyan a legnagyobb párt maradt, de elvesztette abszolút többsé­
gét. Az elnök, Václav H a VÉL ismét Klaust kérte fel kormányalakításra, de
az ország vezetéséhez szüksége van a Szociáldemokrata Párt támogatásá­
ra. Milos ZEMAN, a szociáldemokraták vezetője viszont nehezen jön ki a
kormányfővel és társadalmi programja is hangsúlyozza az állam szociál­
politikai kötelességeit. A kisebbségi kormányzás folyamatos feszültségek­
kel jár majd.
Az oroszországi elnökválasztások első fordulóját 1996. június
16-án tartották. A szavazólapokon 11 jelölt neve szerepelt. A 93.000 sza­
vazóhelyiségben 107,5 millió választásra jogosult polgár adhatta le szava­
zatát. Az előzetes közvélemény-kutatási jelzéseknek megfelelően a két
éllovas, Borisz JELCIN, a hivatalban lévő elnök és Gennagyij Z j u g a n o v , a
kommunisták vezetője végzett az első helyen, Jelcin néhány százalékkal
(35%) m egelőzte fő vetélytársát (33%), s így a három hét múlva esedékes
második fordulóban már csak ők ketten mérik össze erejüket. Utánuk a
sorrend: Alekszandr L e b e g y tábornok 15,5, Grigorij JAVLINSZKIJ, a liberális
gazdasági szakember 8,5, Vlagyimir ZsiRINOVSZKIJ, a szélsőséges naciona­
listák vezetője, 6,5% -kai. A többi jelölt, köztük a Szovjetunió utolsó elnöke,
Mihail G o r b a c s o v , összesen nem kapott öt százalékot. Az első forduló
akkor lett volna eredményes, ha valamelyik jelölt 50%-nál több szavazatot
kapott volna. A második fordulóban az egyszerű többség is elegendő.
A papírforma nagyobb esélyt ad Jelcinnek, mert Lebegy és
Javlinszkij híveinek többsége valószínűleg a jelenlegi elnökre szavaz.
(Lebegy tábornokot időközben Jelcin bevonta a kormányzásba— a szerk.)
A választás a nem zetközi politika tekintetében elsőrendű fontosságú, mert
kimenetele befolyással lesz a nukleáris nagyhatalom Oroszország viszo­
nyára az Egyesült Államokkal, az Európai Unióval, Kelet-Közép-Európa
országaival, Kínával és Délkelet-Ázsiával.
PETHŐ T ib o r
 1
A

X. SZÁZADI NYEREG, RÉSZLET

 A F IN N U G O R -K O N G R E S S Z U S E L Ő T T

- kérdések, töprengések -

FINNUGOR-KONGRESSZUS JÓ ALKALMAT KÍNÁL ARRA, hogy a magyarság

A és a magyar nyelv eredetével kapcsolatos alapvetően fontos kérdé­

seket végre érdemben tisztázhassuk, mert nagyfokú badarság len­
ne azt hinni vagy azt állítani, hogy ebben a vonatkozásban már minden
a legnagyobb rendben van. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ez
koránt sincs így — éppen ellenkezőleg, nagyon sok kérdés vár m ég
tisztázásra. És e kérdések érdemi megválaszolása nélkül senkinek sincs
joga ex cathedra nyilatkozni és eleve elutasítani mindent, ami a régi,
merev, egypólusú finnugor koncepció ellen szól. A problémákat sem
elhallgatni, sem megkerülni nem szabad, azokkal szembe kell nézni,
azokat m eg kell oldani, ha valóban előbbre akarunk jutni.
Szerény vélem ényem szerint az alábbi döntően fontos kérdések
várnak mielőbbi válaszra, érdemi magyarázatra.
1. Miért kell ragaszkodni az egy pólusra épülő finnugor koncep­
cióhoz m ég akkor is, amikor már kiderült róla, hogy elhibázott, téves
elképzelésen nyugszik? — Ősi szavaink jelentős részének eredetét e
koncepció alapján nem lehet magyarázni. Egyébként pedig a neves kül­
földi tudósok egész sora fordult szembe az egy „ősnépből" és „ősnyelvből"
való származtatás hipotetikus elképzelésével (J. P o k o r n y , H. K r ä h e , G.
S o l t a , N . S. T r u b e t z k o y stb.).
2. A régészet és az antropológia eredményeit miért nem veszik
jobban figyelembe a magyar nyelvtudom ány képviselői?A feltárt leletek
ugyanis a finnugor népek erős déli kapcsolataira utalnak, szinte kezdettől
fogva, amelyeknek nyelvi vonatkozásait nem csak az ősi árja népek között
kell keresni. Különösen fájó számunkra, hogy az andronovói műveltség
(Kr. e. II. évezred eleje) nyelvi hatásairól, következményeiről teljesen
megfeledkeztek, pedig — vélem ényem szerint — az ugor (azaz magyar)
és a török nyelvek önállósodása ebben a m űveltségi körben kezdődött,
amiben az e kultúrát hordozó, ma m ég ismeretlen eredetű, déli és délkeleti
irányából érkezett népességnek döntő szerepe volt.
3. Miért nevezik ismeretlen eredetűnek azokat a szavakat, ame­
lyek eredetét csak a finnugor koncepció alapján nem lehet bizonyítani? E
szavak közeli török rokonsága egyébként könnyen felismerhető. Megle­
hetősen lehangoló, hagy a nagy Történeti Etimológiai Szótárunk kötetei­
ben több száz ilyen ismeretlen eredetűnek mondott szó található, pedig
ezek török vonatkozásait kideríteni nem is olyan nehéz. Természetesen,
ezek nem átvétel útján kerültek hozzánk, hiszen többségük olyan régi
eredetű, hogy ilyenre gondolni sem érdemes. M eggyőződésem szerint,
ezek közös eredetű rokon szavak. Közös forrásuk az andronovói kultúra
délről érkezett népessége lehetett. Feltételezhetően, nem tartoztak az
árja népek közé. N yelvük, m inden valószínűség szerint — a magyar és
a török nyelvekhez hasonlóan — ragozó volt, de az ott talált őslakoso­
kénál jóval fejlettebb. Ez a n épesség döntő m ódon szólhatott bele a
810 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

dél-szibériai és belső ázsiai térségek kultúrájába, népalakulásába és

n yelvi folyamatába.
4. A magyar és a török érintkezések kezdeteit miért teszik olyan
kései időszakra (Kr. u. 5-9. század)? Szavaink tanúsága szerint kapcsola­
taink sokkal korábban kezdődtek, szinte a beláthatatlan múltban gyöke­
reznek. Még a legprimitívebb viszonyokra utaló szavaink között is hihe­
tetlen nagy számban találunk közeli rokonságra utaló szavakat (él=o/;
öl=öZ; ver=vur; )ái=jor; eszik = ű s ; szív= suv; kés=kes; ij =jaj; ü z= ü z stb.)
5. Török kapcsolatú szavainkat milyen alapon sorolják be a jöve­
vényszavaink közé, holott csak a hódoltság korában hozzánk került osz­
mán-török szavakról lehet biztosan megállapítani, hogy valóban azok? A
kb. kettőezer (és nem háromszáz) török vonatkozású szavunk döntő
többsége olyan régi és annyira hozzátartozik alapszókincsünkhöz, hogy
ezekre semmiképpen sem mondhatjuk, hogy jövevényszó. Ezek a szava­
ink nem valamelyik török nyelvből kerültek hozzánk, mint ahogyan azt
VÁMBÉRY is állította, hanem közvetlenül abból a forrásból valók, amely a
török szavaknak is a forrása volt, tehát közös eredetű, török rokonságú
szavakról kell itt beszélnünk.
6. A fejlettebb gazdálkodással és társadalmi élettel kapcsolatos
szavainkat vettük volna át a törököktől a Kr. u. 5-9. században, amikor a
kultúra magasabb fokára velük azonos időben, azonos kultúrkörben
(andronovói kultúra), azonos körülmények között érhettünk el a jelzett
időszaknál jóval korábban? Szerintem a mezőgazdasággal, az állattartás­
sal, az iparral stb. kapcsolatos török vonatkozású szavainkat sem szabad
jövevényszavaknak tekinteni, mert ezeknek is csak a forrása volt közös.
7. A finnugor származtatás kezdettől fogva meglévő nehézségei­
től eddig érdemben miért nem beszéltek? A túl szűkre méreZetett „épít­
mény" falaiba pedig már neves nyelvészeink közül is többen beleütköztek
(G o m b o c z Zoltán, P a is Dezső, L a k ó György, H a jd ú Péter, stb.), ami csak
azért érdemel figyelmet, mert a nagy közönség ezekről mit sem tud. Azt
hiszi, hogy m inden a legnagyobb rendben van e koncepció körül.
Sokan m ég arról sem hallottak, hogy az ugor és a finn nyelvek
között olyan nagy a távolság, hogy néhányan már a nyelvcsalád szétvá­
lasztást is javasolták. Igen nagyok a különbségek a ragok, jelek formájában
és használatában. Különösen nagyok az eltérések az igeragozási rendsze­
rekben. N ehéz felfedezni rokonságot az igei személyragokban is stb.
8. A magyar és a török nyelvek szerkezeti rokonságáról, nyelvtani
hasonlóságairól miért nem esett eddig érdemben szó? Ellenkezőleg, arról
hallottunk, hogy a magyar-török érintkezéseknek szinte semmilyen
nyelvtani hatása nem volt, a magyar nyelv finnugor jellege érintetlenül
maradt. M indezek cáfolataként legyen szabad hivatkoznom arra a kö­
zeljövőben megjelenendő tanulmányomra, amelyben a magyar és a török
nyelvek igen közeli nyelvtani rokonságát bizonyítom a példák hihetetlen
sokaságával. Számomra is m eglepő, hogy nemcsak az ősi szavak, névmá­
sok vonatkozásában találunk sok rokonságot, hanem képzőink, ragja­
ink többsége is török kapcsolatokat jelez. Igen közel állnak egym áshoz
esetragjaink, de az igeragozási rendszerekben is feltűnően sok a hason­
lóság.
9. A finnugor koncepció védelm ében elkövetett hibákat, túlzáso­
kat hogyan és mikor fogják korrigálni, mert vitathatatlan, hogy ilyenek
igen szép számmal vannak? — Eltúlozták a finnugor eredetű szavak
számát: ezerről beszélnek, de valójában jóval kevesebb van. Ugyanakkor
a török vonatkozásúak közül alig ismertek el háromszázat, holott ezek
 SÁRA PÉTER: /1 FINNUGOR-KONGRESSZUS ELŐTT 811

száma kb. kétezer. Már ezek a számok is jelzik, hogy a szótár írói, szer­
kesztői egy-egy szó hovatartozásáért milyen ádáz küzdelmet vívtak. A
szomorú csak az, hogy az objektívnek hirdetett szabályokat, hangtörvé­
nyeket érdekeik szerint alkalmazták, hol szigorúan, hol pedig nagyon
engedékenyen. N em ritkán teljes képtelenségekkel is találkozunk, főként
akkor, amikor felmerült egy-egy ősi szó török rokonításának a lehetősége.
10. Valójában hát kik a mi rokonaink? — Szerintem a finnugorok
is és a törökök is, annak ellenére, hogy nem egy nyelvcsaládba sorolta őket
az összehasonlító nyelvtudom ány, de a mi állításunk mellett a tények
igazsága szól.
SÁRA Péter

h — h —4 — ^
0 1 2 3 cm
BALTA, PRZEMYSL, 5. SIR
812 MAGYAR SZEMLE 1996. 7-8. SZÁM

SU M M ARIES

Fáith and the Fingernails of the Dead. Editorial Note by Gábor CZAKÓ.

Kálmán KULCSÁR, Member of the Hungarian Academy of Sciences, former

Minister of Justice and Ambassador to Canada, Budapest. The M aking of
the Hungarian Constitution, 1996. The promiment legal scholar wonders
whether time is ripe for a new constitution in Hungary. In the present
proposal, he regrets the absence of the institution of an upper chamber,
direct election of the president of the republic, and the independence of
the courts.

Ernő TAXNER-TÓTH, literary historian, former Deputy State Secretary of

Education, Budapest. „The grave where a nation submerges.." An
examination of the idea of liberty in Hungary since the 1830's, and of the
present economic and mental obstacles to the use of liberty.
Géza JESZENSZKY, historian, former Minister of Foreign Affairs, Budapest.
From the Conquest to Integration. An essay written on the millecentenary
of Hungary, examining the role of four historical factors over the
centuries: nation, state, independence and integration with Europe.

Zoltán TERPLÁN, historian, Teachers College, Eötvös Loránd University,

Budapest. Contacts of the Alliance of Hungarian Tribes and the Moravian
Principality in the 9th Century.
István Pál DEMÉNY, literary historian, Kolozsvár (Cluj-Napoca, Romania.
Lajos Vargyas and the Research of the Hungarian Heroic Epic. In the
footsteps of the grand old man of Hungarian philology, the author
discusses the extant passages of medieval Hungarian epic poetry, its
autonomous elements and European connections.

Ferenc BUJI, librarian, Nyíregyháza. The Relations of the -kány Word

Cluster. In an approach of organic linguistics, fascinating relations of form
and m eaning emerge from the examination of a word cluster of Turkic
origin in the Hungarian language.
Béla MAKRAI, historian, Budapest. „The National Care of Hungarians
Living Abroad". The study of a turn of the century attempt to settle
landless Hungarian peasants in Slavonia /Croatia/, its lessons and failures.
Ervin János LÁZÁR, Copenhagen. Hamvas Béla People's College. An
account of the history and present of the famous Danish network of
People's Colleges. Such colleges, incorporating the ideas of the writer Béla
Hamvas, should be created for the democratic renewal of Hungary, the
author argues.
Géza BOROS, art hisorian, Budapest. On the Iron Curtain Crossroads. A
survey of the memorial tablets and m onuments erected in many parts of
the world in honour of the late Cardinal Mindszenty w ho died in exile
from Communist Hungary.
 813

Zsuzsa GALGÓCZY, journalist, ed. „ When someone collapses..." In the series

of symposia on medicine, organized by the Institute of Behaviorial
Sciences at the Semmelweis University of Medicine, this time the
permanent reform and permanent shortcomings of Hungarian medical
education are discussed.
Events and Reviews:

Ernő P. SZABÓ. The Hungarians of the Conquest. A review of the

millecentenary exhibition of the Hungarian National Museum.
M áté HÍDVÉGI surveys the current choice of books about the Hungarian
Conquest and the chronicles of medieval Hungary.
M árton MATUSKA reviews the Serbian book Hungarian Civilization,
written by Sava Babic, the prominent translator of Hungarian literature
(Belgrade).
Tibor PETHŐ. Three Elections. Our foreign affairs columnist analyzes
elections in Israel, the Czech Republic and Russia in their international
contexts.
Correspondence.
Péter Sára, literary historian, Budapest. Before the Congress of
Finno-Ugrian Scholarship. The letter argues that the other main branch of
Hungarian kinship, the Turkic, should also be given its due share in
research, after half a century of neglect.

Editor's Error. In the English language Summaries of our June issue, the
novel A mi utcánk (Our Street) was erroneously attributed to film director
Béla Tar. The book was actually wtitten by novelist Sándor Tar. We
apologise for our lapse of attention.
Megjelent, és szerkesztőségünkben
megrendelhető
a sorozat harmadik kötete:

Czakó Gábor-Banga Ferenc

. . . és hetvenhét
magyar rémmese
 A folyóirat júliusi számából:
NAGYBÁNYA
Bernáth Mária: Nagybánya művészete
Gondolatok a Magyar Nemzeti Galéria új kiállításán
Mezei Ottó: Ez mind Nagybánya. Ez mind Nagybánya?
A miskolci Mission Art Galéria kiállítása a B udapest Galériában
Muráéin Jenő: Nagybánya művészete az erdélyi részeken
MŰGYŰJTÉS
Muráéin Jenő: Az erdélyi m űgyűjtés történetéből
KIÁLLÍTÁS
Fodor Zita: R enoir ecsetnyom ait követve Tübingeriben
Pataki Gábor: Reménytemető. Szovjet képek 1928-1945
Kováts Albert: Egy am biciózus magángyűjtemény
Az osztrák fe sté sz e t 1945-1955 között - az Essl-gyűjtem ény
András Edit: Az életbe fészkelt halál
Hersko Judit retrospektív kiállítása elé
S z e g ő György: Az idő teste
Hersko Judit retrospektív tárlata Székesfehérvárott
HAMISÍTÁS
I. Molnár Mária: „M ost nem adva, hanem feladva van a művészet”
B e sz é lg e té s Radnóti Sándorral
Kollár József: Hamisítás, hamisítás
B enedek Katalin: Analógia, másolat, hamisítvány?
Verba Andrea: „A mindig újonnan felfedezésre váró Paizs Goebel”
Cifka Brigitta: Egyedi példány?
Ajánlás XIX. század i bronzszobrok gyűjtőinek

Megjelenik havonta
A szerkesztőség címe:
1067 Budapest, Eötvös u. 24.
Postacím: 1399 Bp., Pf. 701/216
Telefon/fax: 111-6477
Kiadja:
Magyar Szemle Alapítvány
Felelős kiadó:
D r . G r a n a s z t ó i G y ö rg y
ISSN 1216 6235
Nyomdai munkálatok:
PRESS + PRINT Kft.
2340 Kiskunlacháza
Kossuth L. u. 9.
Felelős vezető:
T ó t h I m r e ü g y v e z e tő
Tipográfiai terv:
B a n g a Ferenc
Műszaki szerkesztés:
M a g y a r Ber ta la n
Terjeszti belföldön
előfizetésben
a Magyar Posta Rt.
Hírlap-üzletági Igazgatósága.
Árusításban megvásárolható a
területi hírlapkereskedelmi rt-k
árusainál.
Előfizetési díj:
egy évre 1728 Ft, fél évre 864 Ft;
Külföldről előfizethető
a Magyar Szemle Alapítvány
számlaszámán:
MNB 11707024-20332033
vagy megrendelhető levélben,
melyre csekket küldünk
Előfizetési díj: postaköltséggel
együtt egy évre 75$, fél évre 38$
A CÍMLAPON:
A LEHEL KÜRTJE RAJZÁNAK
ÁBRÁZOLÁSA KITERÍTVE
(RÉSZLET)
ANTON M OLNÁR METSZETE
A M AG YAR SZEMLÉT A Z
ALÁBBI HÍRLAPÁRUSOK
ÁRUSÍTJÁK BUDAPESTEN:
B atthyány tér, m etró; Frankel
Leó utcai aluljáró; Flórián tér,
Flórián üzletközpont; Bécsi út
122-124.; Déli pályaudvar, m et­
ró, Déli pályaudvar, lapüzlet;
Kosztolányi tér; Bukarest Étte­
rem , lapüzlet; Újpest, Á rpád úti
metró; Kálvin tér 1.; Kígyó utcai
lapüzlet; D eák téri aluljáró, lap­
üzlet; Váci u. 10.; Szabadsajtó u.
6. ; Petőfi Sándor u. 17.; Párizsi
udvar; N yugati téri lapüzlet; Já­
szai M ari téri aluljáró; Erzsébet
krt. 17., lapüzlet; Baross téri lap­
üzlet; Ferenc körúti aluljáró;
Bajcsy-Zsilinszky u. 76., köz­
lönybolt; Lehel tér, Gogol utcai
lapüzlet; Á rpád-híd, m etró;
Móricz Zsigm ond körtér, a 6-os
villamos indulási oldala; 114.
postahivatal; M oszkva tér,
Gomba; Örs Vezér tere, Sugár.
A M AGYAR SZEMLÉT ÁRUSÍ­
TÓ KÖNYVESBOLTOK BU­
DAPESTEN: ATLANTISZ
KÖNYVSZIGET (V., Piarista
köz 1.); BENCÉS KÖNYVES­
BOLT (V., Ferenciek tere 5.);
M ENTOR KÖNYVESBOLT
(VII., Rákóczi ú t 54.); ÍRÓK
BOLTJA (VI., A ndrássy ú t 45.);
LITEA KÖNYVESBOLT (I.,
Hess A ndrás tér 4.); PETŐFI
KÖNYVESBOLT (II. M argit krt.
7. ); PONT KÖNYVESBOLT (V.,
M érleg u. 6.); FEHÉRLÓFIA
KÖNYVKERESKEDÉS (VIII.,
József krt. 36.); SZÁZADVÉG
KÖNYVESBOLT (V., Veres
Pálné u. 4-6.) NEMZETI KÖNY­
VESBOLT (XIII., Pannónia u.
22.). A BALASSI KIADÓ KÖNY­
VESBOLTJÁBAN (II., M argit u.
1.) korlátozott szám ban korábbi
szám aink is kaphatók.
KÖVETKEZŐ SZÁMAINK!ARTALMÁBÓL: PETHŐ Bertalan Pauler
Ákosról. Sava Babic H am vas Béláról. ENTZ Géza: A magyar
kisebbségek és Magyarország európai integrációja. SALÁTA Kálmán: A
magyar alkotmány záróköve (1958, újraközlés). Vladimir
SLAPENTOKH: A közszférák bűnöző magán-kisajátítása Oroszországban
H a VAN NÉP, mely születésénél és fejlődésénél fogva távol áll m in­
den elnyomástól, akkor az a magyar! Ezt a nemzeti történetíró
kim utathatja a nélkül, hogy pirulnia kellene az elfogultság vádja alatt.
S z e n t ISTVÁN EGÉSZEN MÁS ALAPOKON, m int a türk berendezés, de
ugyanoly kezelését fejlesztette ki az alávetett népeknek. Igyekezett
igazságos atyja és védelmezője lennie m indazon népeknek, amelyek
az ország határain belül éltek. Sőt arra is törekedett, hogy minél több
idegen jöjjön be, akik hasznos mesterségekkel segítettek építgetni az
országot. A keresztény bánásm ód akkoriban a nem zetek feletti királyi
hatalom részéről m inden keresztény jövevénynek kijárt.
A XII. SZÁZAD VÉGÉN VÁLIK SZOKÁSSÁ, hogy a beköltöző idegen
népek letelepedésükkor privilégium okat kaptak. A régebbi kivált­
ságlevelek a m egélhetés érdekeit védik: szabad ház és föld birtokát,
szabad kereskedést, jövésm enést és főképp szabad elhagyását az
illető telepnek s a közigazgatási és kulturális autonóm iát.
O l a s z o k , n é m e t e k k ö z t so k v o lt a z ip a r o s , k eresk ed ő : ezek
városi privilégium okat kaptak. A földm űvelő ném etek, tótok,
ruthének, oláhok földm űvelő telepet alapítottak bizonyos kivált­
ságokkal, m elyek értelm ében vezetőjük, a soltész vagy kenéz alatt
zárt kulturális egységet képeztek és alsó fokú közigazgatási auto­
nóm iát élveztek. Főnökeik alatt tovább hódolhattak ősi szokásaik­
nak. Görög-keleti pópáik kulturális szükségleteik dolgában vezet­
ték a királytól, vagy a m agyar földesúrtól adott önkorm ányzatu­
kat. A harci szolgálatra használható oláhok m agasabb kiváltságo­
kat kaptak: Hátszeg, Déva, H unyad, Fogaras várában fejlett auto­
nóm ia védelm e alatt éltek, külön törvényszékük volt.
A liég e -b ö l A XII. s z á z a d b a n b e v á n d o r o l t f r a n c iá k Heves m e­
gyében m ég a XV. század közepén is saját nyelvükön beszéltek, a
fejérmegyei besenyők a XVI. században is saját „bessenyő comes"-ük
alatt élnek. Az uralkodó magyarság szinte mesterségesen tartotta fenn
a válaszfalakat, melyek a legbékésebb és legtermészetesebb magyaro­
sodásnak útjában voltak. U gyanerre m utat különböző oláh önkor­
m ányzatoknak egész a XVII. századig bántatlan fennm aradása.
ANNÁL NAGYOBB m a r a k o d á s és faji harcok szín tere vo lt az észak i
rész, ah ol először a szlá v p o roszok at irtották ki em b ertelen k e g y e t­
le n sé g g e l a germ án törzsek. Lokietek U lászló alatt a krakkói
n é m e t p olgárok tól n é h á n y n e h é z kiejtésű len g y el szó kim on d ását
k övetelték , s aki n em tudta, azt leszúrták; a cseh krónikás lelki
g y ö n y ö r ű sé g g e l referál a n ém et orrok levágásáról. A XIII. szá za d ­
ban n y e lv tö r v é n y e k e t h o zn a k a len g yelek .
A NAGY VÁLTOZÁS A XV. SZÁZAD VÉGÉTŐL KEZDVE MEGY VÉGBE, létre­
hozója az új társadalm i és gazdasági fejlődés, mely az egyes em bert
töm eggé olvasztotta. A m agyar középkort bátran a kisebbségek
aranykorának nevezhetjük. ( A m a g y a r s á g é s k i s e b b s é g e i a k ö z é p ­
k o r b a n — részletek; M a g y a r S z e m l e , 1935. szeptem ber)

Szekfű Gyula
 (

ÚJ FOLYAM V. 9. SZÁ M BUDAPEST, 1996. SZEPTEMBER ÁRA: 144 FT

Bo r b á n d i G y u l a A Z EM IG RÁ CI Ó H I V A T Á S Á R Ó L ; H e r v é d e
EU R O -A V A N TG A R D E ; ZLINSZKY JÁNOS: K E R E S Z ­
C i i a r e e t E:
T É N Y KÖZÉLET1SÉG; M o h á s L ívia — ÚJRA M IC H A E L JACK-
SONRÓL; T o r m a JÓZSEF: Ü Z B E G I S Z T Á N ; AZ ISMERETLEN
A n t a l l J ó z se f - DUNA TV-1NTERJÚ K o d o l á n y i G y u l á v a l ;
V O S - S Z I M P O Z I O N - K Ö R N E Y E Z E T V É D E L E M ÉS O R VOS-
LÁS; Vladimír Shlapentokh: O R O SZ O R SZ Á G K ISA JÁ T É rÁ SA
Szerkesztő i üzenetek

E lh u nyt D ávid Z oltán , a m agyar dem ográfia nagy alakja, akitől

az évek során két áttekintő sorozatot közölt lap u n k a m agyarság
népesedési helyzetéről. Halála a M agyar Szemle szerkesztőségét
személyes veszteségként is érte, m ert nem csak tiszteltük, de sze­
rettük is derűs és áldozatkész egyéniségét.

La p u n k júniusi s z á m á n a k vélemény -rovatában közöltük SZABÓ A.

Ferenc terjedelmes válaszát VUKOVICH György márciusi levelére.
Az írás, nem utolsó sorban szubjektív hangnem e miatt, nagy vissz­
hangot váltott ki. A benne felvetett problém ákról, szerteágazó
nem zetstratégiai vonzataikról vitát kívánunk nyitni, amelyre fel­
kért hozzászólók írásain kívül szívesen fogadjuk m inden olvasónk
vélem ényét.

J elen sz ám u n k megjelenését ré s z b e n fe d e z i a M a g y a r K u ltu rális

A la p n a k a M a g y a r Szemle s z á m á ra teljes 1996. é v re n y ú jto tt 5000-
5000 fo rin to s tá m o g a tá s.

A M a g yar S zemle A lapítvány Sz á m l a s z á m a : 11707024-20332033.

Az A lapítvány tám ogatására befizetett összegek az APEH engedé­
lye alapján az adóalapból levonhatók, befizetésüket igazoljuk. Aki
A la p ítv á n y u n k a t le g a lá b b 5.000 fo rin tta l tá m o g a tja , az a M a g y a r
Szemle e g y év es e lő fiz e té sé t és k ö n y v a já n d é k o t k ap .

S zerkesztőségi titkársági órák : hétfőtől péntekig, 11-15h

S zerkesztőségi fogadóórák : Kodolányi Gyula: péntek, 12-13h;

CZAKÓ G áb o r: k e d d , l l - 1 2 h; BANGA F eren c: k e d d , 11-121’; MAGYAR
B ertalan : c sü tö rtö k , 10-131'; VÁCZI G ábor: k e d d , 10-14h

A folyóir / yt megjelenését a B atth yá n y L ajos A lapítvány , a z

INTEREURÓPA BANKRT ÉSA WESTEL 900 GSM TÁMOGATJA

A M ag yar S zem le A lap ítv á n y ig a zg ató sá g a : A n ta ll György

András, Dr. B alo g h János, B őd Péter Ákos, Cz a k ó Gábor,
Gr a n a sztó i György (elnök), J eszenszky Géza, K odolányi Gyula, M a ­
g yar Péter, S z abad o s György
 Főszerkesztő: KODOLÁNYI GYULA

Szerkesztőbizottság: BORBÁNDI GYULA, CSEH-SZOMBATHY

LÁSZLÓ, KINDLER JÓZSEF, MELLÁR TAMÁS,
MOLNÁR GUSZTÁV, PEJHŐ TIBOR, SZABADOS GYÖRGY,
SZŐCS GÉZA, DR. VARGA CSABA

Szerkesztőség: BANGA FERENC, CZAKÓ GÁBOR,

CSELÉNYIBÉLÁNÉ, IZINGER ANNA, MAGYAR BERTALAN,
váczi Gá b o r
Szerkesztőségi titkár: ARANY EMILIA

ÚJ FOLYAM V. 9. SZÁM BUDAPEST 1996. SZEPTEMBER

GRANASZTÓI GYÖRGY „LEGSZEBB NYÁRI ÉLMÉNYEM" 819

HERVÉ DE CHARETTE KEMÉNY MAG, 821

AVAGY EURÓPAI AVANTGARDE?
VLADIMIR SHLAPENTOKH OROSZORSZÁG KISAJÁTÍTÁSA 829

BORBÁNDI GYULA HOGYAN TOVÁBB, NYUGATI 837

MAGYAROK?
ZLINSZKY JÁNOS KERESZTÉNY KÖZÉLETISÉG 845

KODOLÁNYI GYULA INTERJÚ A DUNA TV 856

ESTI KÉRDÉS C. MŰSORÁBÓL
GALGÓCZY ZSUZSA KÖRNYEZET ÉS ORVOSLÁS 861
(szerk.)

PERCZEL JÓZSEF A MARKETING ÉS 874

DEMARKETING HATÁSA
AZ ORVOS-BETEG KAPCSOLATRA
M OHÁS LÍVIA TÁNCOLÓ ANDROGÜN 881

TORMA JÓZSEF ÖZBEGISZTÁNI TÁJAK 891

BUJI FERENC A KÁNY-SZÓCSALÁD, II. 900

PALOTÁS ZO LTÁN MAGYARORSZÁG 1944-45-BEN, 918

HOLLAND SZEMMEL
HÍDVÉGI M ÁTÉ KÖNYVEKBŐL ÁLOM 921
— ÁLOMBÓL LÉLEK
818 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

SZÁMUNK SZERZŐI

B orbándi Gyula (1919, Budapest): író, szerkesztő. 1949 óta él külföldön,

jelenleg M ünchenben. A M a g y a r Szemle szerkesztőbizottságának tagja.
B uji Ferenc (1962, Nyíregyháza): a N yíregyházi G örög Katolikus H ittu d o ­
m ányi Főiskola K önyvtárának vezetője. Kutatási területe: az egyén és a
társadalom viszonya egy principiális eredetű és szakrális jellegű világ­
rendben.
Charette, Hervé de:Franciaország külügym inisztere.
GalgóczyZsuzsa (1960, Budapest): gyógypedagógus, újságíró.
Granasztói György (1938, Budapest): történész, egyetem i tanár, a Teleki
László Alapítvány Közép-Európa Intézetének főigazgatója. 1990-94 kö­
zött nagykövet a Belga Királyságban, valam int a NATO és az Európai
Unió mellett. Publikációi elsősorban társadalom történeti tém ájúak.
H ídvégi Máté (1955, Budapest): biokém ikus, m űvelődéstörténész, lap u n k
könyvszem leírója.
M ohás Lívia (1928): testnevelő tanár, pszichológus, regényíró. Regényei:
A z o r o s z lá n o s k e rt (1981); Z u h o g , (1983); R ó k a v a d á s z a t (1985);
zu h o g a hó Im re
és Irén (1987); K ö ly k ö k a Júdásfa a la tt (1988); Á lm o d j, k ro k o d il! (1990).
dr. Palotás Zoltán (Nyitra): a közlekedéstudom ány kandidátusa. A ki­
sebbségi kérdés és a határváltozások kutatója. A Településtudom ányi
Akadém ia (ARL H annover) levelező tagja.
P erczel József: az Egyesült Államokban élő m agyar orvos.
Shlapentokh, Vladimir: a M ichigan State U niversity szociológia-pro­
fesszora, az am erikai korm ány tanácsadója.
T orma József (1943, Kecskemét): turkológus nyelvész és néprajzkutató,
m űfordító. K özlem ényeinek jelentős részében a baskírok között végzett
helyszíni gyűjtéseinek eredm ényeit tette közzé. Jelenleg hazánk alm a ti
nagykövete.
Z linszky János (1928, Budapest): jogász. 1995-től a Pázm ány Péter Katoli­
kus Egyetem JTK dékánja. 1989-től az Alkotmánybíróság tagja. 1993-tól az
O sztrák Tudom ányos Akadém ia levelező tagja. Kutatási területe: a római
jog, a róm ai jog hatása a m agyarországi jogfejlődésre, a m agyar feudális
jogfejlődés, a m agyar kapitalista m agánjog kibontakozásra.

E s z á m u n k i l l u s z t r á c i ó i Torm a József: Ü z b e g is z tá n i tá ja k c. cikkét kísérik.

A fotókat a szerző készítette.
 „LEGSZEBB NYÁRI ÉLMÉNYEM"

— ez volt a címe az első házi feladatnak, am it a nyári szünet után

adtak fel a fogalmazás órán. Emlékszem a papírlapra, am ely az
agyonfaricskált asztalon feküdt előttem , egyre gyűröttebb lett,
egyre több tintafolt, ujjlenyom at és javítás volt rajta, a betűk for­
mája és m érete, a sorok iránya változó. N em tudtam persze, hogy
mi a szép és nem is jutott eszem be semmi. H elyesebben, lett volna
mesélnivaló, de tudtam , hogy baj lesz, ha megírom. K ézigránáto­
kat találtunk azon a nyáron, am ikor először foglalkoztatott, hogy
m it lehet elm ondani és mit nem. Egy zöld faládában feküdlek
szépen egymás mellett, kóc közé rakva. Egyenként szedtük szét
őket, kipergettük a robbanóanyagot és m eggyújtottuk, m int egy
tábortüzet. Es semmi bajunk sem lett!
OST IS BAJBAN LENNÉK A DOLGOZATTAL. Elsősorban az ún.

M „közéleti töltések" miatt, amelyekről végképp nehéz len­

ne m egm ondani, m iért szépek. Az őszi újrakezdéskor
különben, stílusosan és a korszellem nek megfelelően, régi-új baja­
inkról, keserveinkről kellene írni.
Beszéljünk másról, valamiről, amire egyébként nem jut idő.
Elvesztek a történetek. M ár viccek sincsenek, legfeljebb pihent
agyú szóviccek. Sorvadni látszik, elenyészőben van a mesélés m ű­
vészete. Hiba lenne rögtön az okokat keresni, a kom m unizm ust, a
változásokat, netán az A ntall-korm ányt okolni m iatta. A közönség
és az elbeszélő, a m esem ondó hiányzik legfőképpen. A társaság­
ban elm ondott történet feszengést okoz, zavarba hoz. Csak a plety­
ka m aradt érdekes. Miért? Azért, m ert egyre kevesebb az átadható
tapasztalat, az az élm énnyel szerzett tudás, am it m eg lehet osztani
a többiekkel. Szétoszlott a társaság, elpárolog az élmény. Újságok
vannak, tévék vannak helyette. Hogy m ikor kezdődött, arról is
lehet vitatkozni. M agam az első nagy csöndet 1956 u tán éltem meg.
Irtózatos dolgokat láttam , de m ég a szüleim sem voltak rájuk
igazán kíváncsiak. A közös em lékezet-kihagyás hosszú ideig tar­
tott, m ára sem m últ el, ha arra gondolok, hogy hiába a könyvek,
am elyek csak m agyaráznak, m agyaráznak...
„Korunk hőse" ma úgy érzi m agát, m intha egy szobában
élné le az életét, am elyben legfeljebb a tévé jár. Ha tehetősebb, az
ablak kertre néz. Kintről röhögés, sikolyok, zene, aj lócsapkodás és
más zajok hallatszanak, néha benyitnak. Nem tudni mi történik.
Ma mozgalmat indítok. Hallgasson meg m indenki egy törté­
netet hetenként, havonta pedig m ondjon el egyel. De ne a tükörnek.
G r a n a s z t ÓI G yörgy
 RÉSZLET A SAILZINDÁBÓL,
AZ „ÉLŐ FEJEDELEM" NEVŰ TEMETŐBŐL SZAMARKANDBAN
 KEMÉNY MAG,
AVAGY EURÓPAI AVANTGARDE?*

Tisztelt Magyar Olvasók!

Egy „változó geometriája Európa" kérdése komplex kérdés, de bizto­

san létfontosságú az európai felépítmény jövője számára. Fontos,
hogy Magyarországkialakítsa álláspontját e tárgyban már az Euró­
pai Unióba történő belépésekor, sőt a csatlakozásról szóló tárgyalá­
sok beindulásakor. Helyzete, szerepe az Unióban részben ettől függ.
Lehetőségem volt elmondani saját, elképzeléseimet ezzel a
témával kapcsolatbanazEurópa Mozgalom egy nemrégibenlezajlott
kollokviuma alkalmával. Az általam az alábbiakban leírt tét fényé­
ben, úgy vélem, hogy ezek az elképzelések érdekelhetik a magyar
döntéshozókat és mindazokat, akik hazájukban figyelemmel kísérik
a nagy európai kérdéseket. Ebben a reményben mutatom be ezeket
Önöknek.
Hervé DE Ch a r e t t e

RIVILÉGIUM, de igen kényes privilégium, hogy nekünk kell

P választ a d n u n k arra a két kérdésre, melyről ma itt esett szó:

„Mi az, am it együttesen kell létrehoznunk? És mi az, am it
néhányan is m eg tu d u n k valósítani?"
Ezek a kérdések jelenleg valóban az európai építkezés
központi témái: a tizenötök Európája máris kevésbé hom ogén
országokat fog össze, törekvéseiket, érdeklődésüket és Európáról
kialakított koncepciójukat tekintve. A kibővítés perspektívája pe­
dig m ég inkább felerősíti ezt a folyam atot, am elynek én is tanúja
vagyok, részt vállalván az intézm ények m unkájában,
így két válasz kínálkozik spontán m ódon:
Az első az intézm ényi rugalm asság. Azoknak, akik
m esszebbre kívánnak eljutni, lehetővé kell tenni, hogy szabadon
m egtehessék, nehogy, KOHL kancellár szavait idézve, „a leglassab­
ban haladó vagon diktálja az iram ot az egész szerelvény szám ára";
vagy, hogy egy francia közm ondást használjak: „A körm enet tem ­
pója m indig a leglassúbb kanonokhoz igazodik"; és az európai

* Elhangzott 1996. június 26-án az Európa Mozgalomról szóló kollokvium

záróülésén, Párizsban. Közlés a francia kormány engedélyével.
822 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

körm enetben vannak kanonokok, akiknek nem sietős. De világo­

san látható, hogy egy még sokszínűbb U nióban a néhány ország
összefogásán alapuló tevékenység nem lesz elegendő az ott érvé­
nyesülő centrifugális erők ellensúlyozásához.
PROBLÉMA EGY MÁSIK REAKCIÓT IS KIVÁLT, nevezetesen az

A európai építkezésben a leginkább elkötelezett országok po­

litikai kohézióját: a m egerősített együttm űködés m echaniz­
m usainak m egalkotását, am elyet az érintett országok kohéziójá­
nak növekedése kell, hogy kísérjen. Lehetővé kell tenni, hogy
m egnyilvánulhasson eltökéltségünk, nem csupán egymás között,
hanem az egész U nióhoz képest is, annak a közös célnak a fenn­
tartására, am ely nem csak a miénk, hanem az európai egységé is.
A M ozgalom problem atikájának hom lokterében, úgy gon­
dolom, az egyes országok előrehaladásának szükségessége, s ezzel
együtt az Unió m űködésének rugalm asabbá tétele, és a Római
Szerződés elveit hordozó országcsoport koherenciája m egőrzésé­
nek törekvése közötti feszültség áll.
Ez bonyolult vita, jogi és politikai elágazásai végtelenek. A
m agam részéről néhány egyszerű m eggyőződésre szorítkoznék.
Első meggyőződésem az, hogy: egy m ég sokszínűbb Euró­
pában intézm ényeinknek nagyobb rugalmasságra lenne szükségük.
Tizenöt taggal a különbségek máris érezhetők. Van például
semleges és elkötelezett ország is a szövetségben. És ezek a m élyen
különböző érzékenységek az egyes országok között tovább fognak
növekedni attól a pillanattól kezdve, hogy a kelet-közép-európai
országok felvétele m egtörténik.
Az európai unió m ár szám ításba veszi ennek a differenciá­
lásnak a szükségességét. A m aastrichti szerződés a főbb területek­
re, a közös pénz, a védelem, a belügyek és az igazságügy területére
nézve levonta a következtetéseket.
— A gazdasági és pénzügyi unió csak olyan m echanizm us
segítségével jöhetett létre, amellyel lehetővé vált az egy­
séges pénzben részt venni képes, szűkebb országcsoport
m eghatározása; ez a kiválasztódás objektív kritérium ok
alapján történik m ajd, mely nyitva hagyja a perspektívát
m inden tagállam számára.
— A nem zetvédelem területén a m aastrichti szerződés a
NYEU-t az Európai Unió védelm i összetevőjévé tette;
így csak a teljes jogú NYEU-tagállamok érintettek az
európai építkezés ezen alapvető dim enziójában; tíz, az
Unió jelenlegi tizenöt tagja közül.
— Végül, a harm adik pillér tekintetében, a K. 7. cikkely
formálisan fenntartja a szorosabb együttm űködés lehe­
tőségét; a szerződés így tudom ásul veszi a schengeni
egyezm ényekből szárm azó valóságot, tudniillik, hogy a
legfőbb vívm ányok ezen a területen kezdetben csak kor­
látozott szám ú tagállamra terjednének ki.
 H. DE CHARETTE: KEMÉNY MAG, AVAGY EURÓPAI AVANTGARDE? 823

Ezzel egy időben a m aastrichti szerződés egy másik differenciálási

forrná fis bevezetett: itta Nagy-Britanniának a m onetáris és szociá­
lis területen, vagy D ániának a védelmi és a m onetáris területen
engedélyezett kivételi záradékra gondolok.
így csírájában két gondolat foglaltatik benne a m aastrichti
szerződésben: az a realista és pozitív gondolat, hogy a tagállam ok
csak differenciált ütem ben fejlődhetnek a közös cél irányába, és az,
a sokkal veszélyesebb gondolat, m iszerint bizonyos állam ok tartós
jelleggel alapvető fenntartásokkal élhetnek a célok némelyikével
kapcsolatban.
A jövőben nem m arad más, m int hogy m ind gyakrabban
kell m ajd a m egerősített együttm űködés m echanizm usaihoz folya­
modni: ezért javasolt Franciaország és N ém etország a K orm ány­
közi Konferencia keretén belül egy általános érvényű záradékot,
am ely m eghatározná annak hatókörét és az elveket.
A Köztársasági Elnök ú r és a Szövetségi kancellár úr közös
decem ber 7-i levele a következőképpen határozza m eg ezt a lehe­
tőséget:
„Azt szeretnénk, hogyha egy kibővített Európában minden tag­
állam ugyanúgy részt tudna venni az európai felépítmény előre­
haladásában. De az egyik partner átmeneti nehézségei az előre­
haladásban nem kellene, hogy gátjai legyenek az únió cselekvési
kapacitásának és továbbfejlődésének. Ezért kívánatosnak és le­
hetségesnek tartjuk a tapasztalatok és a meglévő példák fényé­
ben, a szerződésbe egy általános érvényű záradék bevezetését,
amely lehetővé tenné a megerősített együttműködést azon álla­
mok között, amelyeknek szándékuk és kapacitásuk van arra az
únió egységes intézményi keretében".
GY ILYEN ZÁRADÉK beiktatása az Európai Unióról szóló szer­
ződésbe egyike legfontosabb céljainknak a Kormányközi
Konferencia ideje alatt. De m ielőtt pontosabban m eghatároz­
nánk a körvonalait, világosan ki kell fejtenünk, hogy mi az, amit
nem jelent egy ilyen záradék.
Itt szeretném m egosztani Önökkel a m ásodik m eggyőző­
désem et, azt, hogy rugalm asabb Európa nem jelenthet egy „a la
carte" Európát.
Az „a la carte" Európa gondolata a következőképpen fog­
lalható össze: a közösségi talapzat, m ely nagyjából az egységes
piacnak felel meg, az Unió összes tagjára nézve kötelező lenne;
egyéb területekben való részvétel szabadon eldöntendő, m indez a
korm ányközi m ódszerek kategóriájába sorolható és csak az arra
kész állam okat kötelezné.
Ez a koncepció, melyet a brit m iniszterelnök erőteljesen és
tehetségesen a Leyde-i beszédében fejtett ki 1994. szeptem beré­
ben, az európai vállalkozás végét jelentené abban a form ában,
amely szerint eddig épült, és am ilyennek azt elképzeljük. Egyrész­
ről azért, m ert a közös politikák nem választhatók el az egységes
piactól egy, a szolidaritás elvén alapuló közösségben. Továbbá
824 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

azért, m ert néhány tag önkéntes együttm űködése, amely nem

időszakos és keretek közé szorított, hanem az Unió m űködési elve,
gyorsan az anarchia és zavar csíráját vetheti el:
— Mivé lenne például a közös m ezőgazdasági politika „el­
mélyítése", m elyet Nagy-Britannia és az északi országok
hajtanának végre?
— Vagy egy közös nukleáris leszerelési akció, amely nem
élvezné Franciaország és az Egyesült Királyság tám oga­
tását?
— Mi lenne az Unió közös külkereskedelem -politikájával,
ha az egyszer csak m egszűnne a tagállam ok közös állás­
pontját m egtestesíteni és ehelyett egyesek céljait képvi­
selné?
Ezért a m egerősített szolidaritási záradékot, abban a form ában,
ahogy azt Franciaország és N ém etország elképzeli, három gondo­
san behatárolt és beillesztett elv határozná meg.
Első elv: a m egerősített szolidaritás m inden form ájának a
szerződés céljait kell szolgálni: ilyen együttm űködések az első
pillér keretében képzelhetők el; ott, ahol egyébként m ár léteznek
a differenciált együttm űködést lehetővé tevő rendelkezések, pél­
dául a kutatás területén. De ügyelni kell arra, hogy ne idézzünk
elő torzulásokat az egységes piacon belül és, hogy ne csorbítsuk a
szolidaritás elvét és az „acquis communautaire"-t.
M ásodik elv: Ezeknek a szolidaritási form áknak az Unió
egységes intézm ényi keretein belül kell fejlődniük. Ez azt jelenti,
hogy az Unió intézm ényeinek, a Bizottságnak, a Tanácsnak, az
európai közösségek Bíróságának, a Parlam entnek ezen tevékeny­
ségek m eghatározásában és a gyakorlatba való átültetésében azt a
szerepet kell játszaniuk, amely szerep az övék a szerződés értelm é­
ben, azokkal a feltételekkel, amelyek term észetesen fakadnak ab­
ból a tényből, hogy ezek az együttm űködések nem köteleznek
m inden tagállamot. Ez ahhoz kell vezessen, hogy a Tanácsban csak
azok a tagállam ok rendelkezzenek határozathozatali joggal, am e­
lyek részt vesznek a m egerősített együttm űködésben, és hogy
ugyanez a m egoldás legyen a Parlam ent gyakorlata is. Egyébiránt
logikus lenne, hogy a Bizottság ebben az esetben megossza a tagor­
szágokkal a kezdem ényezés jogát; viszonzásul ő lesz a felelős azért,
hogy a készülő tervek ne sértsék az „acquis communautaire"-t.
Harmadik elv: azoknak a tagállam oknak, am elyek nem
tudnak, vagy nem kívánnak azonnal csatlakozni a készülő e gyütt­
m űködéshez, ne legyen joga m egakadályozni azt. De term észete­
sen később csatlakozhatnak hozzá, az első résztvevőkkel való
egyenlő jogok alapján.
Ezen elvek lefektetése nyom án világosan kitűnik, hogy a
m egerősített együttm űködés alkalmazási területének elsősorban a
közös kül- és biztonságpolitikára, a belügyekre és az igazságszol­
gáltatásra, valam int a négy szabadságjoggal és az egységes piac
 H. DE CHARETTE: KEMÉNY MAG, AVAGY EURÓPAI AVANTGARDE? 825

m űködésével indirekt m ód on kapcsolódó közösségi témákra,

mint például a kultúra, oktatás és kutatás, kellene vonatkoznia.
FELSOROLÁS JÓL MUTATJA, hogy bármily szükséges is legyen,
a m egerősített szolidaritási záradék nem lehet egyedüli vá­
lasz az Unió növekvő sokszínűsége által felvetett kérdésekre.
Ellenkezőleg, szükséges lesz kiegyensúlyozni az intézm ények
együttes reformja révén, az újabb együttm űködési körök elkerül­
hetetlen sokszínűségét.
H arm adik m eggyőződésem az, hogy a változó geom etriá­
nak együtt kell járnia az Európai Unió intézm ényeinek m egerősí­
tésével.
Egyedül a változó geom etria nem fog megfelelő választ
adni a döntéshozatali problém ákra egy sokszínűbb és szélesebb
Európában. M int m ondottam , e válasz két m agatartásból fakad: a
realizm usból, amelyből kiindulva szeretnénk néhányan előreha­
ladni akkor, am ikor m inden ország ezt nem teheti meg. Abba a
ténybe való beletörődésből, hogy néhány állam nem azonosul az
Unió néhány céljával. A m egerősített együttm űködésnek nem kell
az elvek szintjére emelni ezt a beletörődést.
Az európai intézm ények ereje abban áll, hogy sikerült biz­
tosítani idáig az érdekkülönbségeken és különböző célkitűzéseken
való felülem elkedést a tagállam ok között, és kieszközölni a d ö n ­
téshozatalt az európai integráció politikájának dinam izm usa nevé­
ben. A Közösség, m ajd az Európai Unió történetében e dinam izm us
legfőbb eszközei a Bizottság szerepe, a m inősített többségű szava­
záshoz való folyam odás, és a közösségi döntések tekintélye volt.
Viszont m eg kell állapítani, hogy a közösségi Európa sike­
rének e három kulcseleme törékeny. A Bizottság szerepe és a
m inősített többségű szavazás nem fogja elviselni a készülő nagy
kibővítést, ha nem valósul m eg a Korm ányközi Konferencia folya­
m án a szükséges intézm ényi átalakítás: a Bizottság, ha a jelenlegi
összetételi szabályok fennm aradnak, egy olyan fajta m inipar­
lam entté alakul át, amely képtelen lesz betölteni javaslati és az
Unió általános érdekét védő funkcióját. A m inősített többségi sza­
vazás egyre gyakrabban fog javaslatok elvetésével járni, ha a d ö n ­
tési m echanizm us továbbra is az európai lélekszám ham is repre-
zentálásán alapszik: 1958-ban a Közösség lakossága legalább 70%-
ának megfelelő szavazatra volt szükség egy m inősített többségű
szavazással m eghozandó döntéshez. M ára ez kevéssel több, m int
a fele, és a nagy kibővítés értelm ében elképzelhető, hogy döntést
hozzanak az Unió lakosságának alig 50%-os egyetértésével, illetve
elutasítsanak ugyanannak a lakosságnak kevesebb, m int egyne­
gyede által!
Ez világossá teszi azt, hogy a biztosok szám ának csökken­
tése nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a Bizottság m ég inkább
éltető im pulzust adó funkciót kapjon, mivel az Unió több tagot fog
számlálni. A szavazati arányok súlyozásának kiigazítását a Tanács­
ban szintén el kell végezni, hogy döntéseinek dem okratikus
826 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

legitim izádóját megerősítsék. Ez a korm ányközi konferencia két

legfontosabb célkitűzése.
Tudom , hogy ezek nehéz témák, ism erem az akadályokat,
de ez Franciaország szám ára központi kérdés. N em Franciaország
érdeke forog kockán, hanem az Unió általános érdeke. Jelenleg
mozgás területünk gyakorlatilag egyenlő a nullával.
Engedjék meg, hogy szót ejtsek — m ég akkor is, ha nem
tartozik szorosan a mai tárgyhoz —, arról a harm adik elemről,
amely a közösségi felépítm ény sikerét hozta: a közösségi döntések
tekintélyéről szeretnék beszélni, amely a közvetlen alkalm azható­
ság elvében és az Európai Közösségek Bírósága szerepében testesül
meg. Csak sajnálni tudom , hogy partnereink némelyike kisebbíte­
ni próbálja a Bíróság szerepét, és hogy m ég F randaországban sem
átallják n éhányan m egkérdőjelezni a közvetlen alkalm azhatóság
elvét. Ez az európai felépítm ény legrégibb vívm ánya, jogi téren a
legstabilabb és a legeredetibb, amely veszélybe kerülne, ha ebbe az
irányba haladnánk.
A nem zeti parlam entek szerepének megerősítése nélkülöz­
hetetlen, és ez Franciaország egyik legfontosabb célkitűzése a Kor­
m ányközi Konferencián. De úgy lehet és kell ezt végrehajtani,
hogy ne sértsük a Római Szerződés intézm ényi és jogi vívm ányait.
GYEDIK MEGGYŐZŐDÉSEM: egy szélesebb Európa nem tud
lajd m űködni az európai felépítm ényben legelkötelezet-
bb tagjai politikai szolidaritásának m egerősítése nélkül.
N em kívánok részletesen kitérni azokra a vitákra, am elyek a CDU
az Európai Unió m agjának m egerősödése m ellett lándzsát törő,
Gondolatok az európai politikáról d m ű iratának 1994. őszi m egje­
lenését kísérték. BOURLANGES úr azt m ondta annak idején, hogy
„igent kell m ondani a ném eteknek". A tény az, hogy SCHÄUBLE és
LAMERS urakat az a francia-ném et és európai m eggyőződés vezé­
relte, amellyel mi is azonosulni tudunk.
Ebben a CDU-szövegben szerepelt egy egyszerű igazság:
az azt egyedül lehetővé tevő európai felépítm ényben legelkötele-
zettebb országok politikai kohéziója; e kohéziónak továbbra is m eg
kell testesülnie a francia-ném et párosban, a m élységesen m egvál­
tozott stratégiai feltételek közepette. A francia-ném et párosnak
továbbra is be kell töltenie azt a föderatív szerepét, amely biztosítja
e két oly különböző országnak, hogy együttesen leküzdjék azokat
az ellentm ondásokat, am elyek nem is nagyon különböznek azok­
tól, am elyek egész Európa szintjén felvetődnek.
Franciaországon és N ém etországon túl van egy olyan
országcsoport, am ely teljes m értékben aláveti m agát a római
egyezm ény pream bulum a céljainak, m iszerint egy szorosabb u n i­
ót kell kialakítani tagjai között. Ez azok csoportja, am elyek egy
föderatív Európa tervében vállalnak közösséget, akár „Államok
Szövetségének" nevezzük, m int DELORS úr, illetve „Föderatív
Európának", m int GlSCARD D'ESTAING elnök úr, vagy egyszerűen
 H. DE CHARETTE: KEMÉNY MAG, AVAGY EURÓPAI AVANTGARDE? 827

hivatkozzunk az „Európai Unió" célkitűzéseire, amely m indent

elm ond.
M elyek ezen országok? Sem méretbeli vagy gazdasági kri­
térium okkal, sem gazdasági vagy költségvetési teljesítm ényükkel,
illetve a Közösségben eltöltött tagságuk idejével nem m eghatároz­
hatóak; belépése pillanatától kezdve Spanyolország az európai
felépítm ény húzóországai egyikévé vált. Nincs kétségem afelől,
hogy akadnak m ajd a kelet-közép-európai országok közül olyan
jövőbeni tagok, am elyek ugyanilyen ham ar és határozottan csatla­
koznak hozzánk. Ism erek ilyeneket, am elyeket fel tudnék sorolni
itt, és am elyeknek vállalt útja felénk vezet.
Igazában véve, az egyedüli kritérium , amely számít, politi­
kai jellegű: ezen állam pcsoport politikai kohéziója, együttes elkö­
telezettségének elmélyítése az európai tervvel kapcsolatban bizto­
sítja majd az európai felépítm ény stabilitását, hatékonyságát és
folyamatosságát.
■WyT’ÉPES LESZ-E ARRA EZEN ORSZÁGCSOPORT, hogy továbbra is
rányom ja bélyegét az európai felépítm ényre? Szervezked-
J - m .nie kell-e e célból, és ha igen, m iképpen? Olyan helyzetbe
kerül-e, hogy belekezdjen abba, amit egyesek újraalapítási folya­
m atnak neveztek?
Ebből a szem pontból a gazdasági és pénzügyi unió egy­
szerre esély és kihívás: esély, mivel az egységes pénznem re való
átállás ma a legfőbb, és valljuk be, az egyedüli európai föderatív
terv. Jól érezni, hogy a pénznem nek, ennek a fontos szuverenitási
sajátosságnak kialakítása új szolidaritást terem t m ajd az érintett
országok között.
Megfigyelték-e, hogy tavaly m ég kétségekkel és kérdően
beszéltek az egységes pénznem lehetőségéről? M ára az Európai
Tanács m eg tudta hozni azt a súlyos döntést, hogy az EURO köré
kell kialakítani az új európai m onetáris rendszert, és ez a döntés
term észetesnek tűnik. A közvélem ény elfogadta, hogy az EURO
1999. január elsejével kerül bevezetésre, mivel Franciaország és
N ém etország ezt akarja, és így más országokat is m aguk után
vonnak. Ez csodálatos dolog, m ég nem m értük fel a gazdasági és
m onetáris Unió erősen föderatív jellegét. Fokozatosan fogjuk látni,
hogy ez az új európai politikatörténet kezdete. A zonban ez kihívás
is: az egységes pénznem re történő átállást oly m ódon kell m ajd
lebonyolítani, hogy ne okozzon m egosztást vagy kizárási érzetet
az európai felépítm ény legelkötelezettebb országai között.
így a gazdasági és m onetáris unió nem fogja m ajd létrehoz­
ni sem azonnal, sem autom atikusan ezen állam csoportosulás szá­
m ára azt az intézm ényi keretet, amely által azzá az „európai m ag­
gá" válnak, am elyre vágytak a CDU dokum entum szerzői. Ezen a
ponton váltak vitathatóvá, és főleg tűntek túl korainak javaslataik.
Hiszen a problém a csak akkor válik m ajd egyértelm űvé,
am ikorra sikerül tisztázni három előfeltételt:
828 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

— A Kormányközi Konferencia eredm ényei révén sikerül -

e m űködő állapotba hozni az Unió intézm ényeit 25 vagy
27 taggal?
— Mely országok vehetnek részt az elsők között, 1999.
január elsején a gazdasági és m onetáris Unió III. fázisá­
ban, és m ilyenek lesznek a hozzájuk csatlakozni nem
tudó országok részvételi lehetőségei?
— Milyen lesz Anglia m agatartása a gazdasági és m onetáris
unióval, és általában az európai felépítm énnyel szem ­
ben?
fRANCIAORSZÁG ABBAN REMÉNYKEDIK, hogy ekkorra az Unió

f intézm ényi megerősítése tényleg m egtörténik; hogy a gazda­

sági és monetáris unió révén új szakaszba sikerül lépni az
európai szolidaritás elmélyítésében, m inden kizárás és megosztás
nélkül; hogy az Egyesült Királyság e vállalkozás szolgálatába állítja
m ajd e nagy országban fellelhető tisztánlátást, energiát és bátorságot.
Ha ez a rem ény nem válna be, ha az európai felépítm ény
visszafejlődése irányába haladnánk, akkor, de csakis akkor vetőd­
ne fel az európai terv központjában álló országokban annak kér­
dése, hogy hogyan kellene összefogni azon centrifugális erők el­
lensúlyozására, am elyek ennek m egvalósítását veszélyeztetik.
Hervé de Charette

FŰZFACSOPORT SZAMARKANÜBAN, A REGISZTÁN KÖRNYÉKÉN

 OROSZORSZÁG KISAJÁTÍT AS A *

(Történeti párhuzam) A jelenkori O roszország politikailag sajátos

társadalom , m elynek legközelebbi párhuzam a a 9-12. századra
jellem ző korai nyugat-európai feudalizm usban található.
A m ai orosz állapotok és a nyugat-európai feudalizm us
közti hasonlóság a kom m unizm us csődbe jutása óta egyre nyilván­
valóbb. A totalitárius hatalom , mely m indvégig könyörtelenül ér­
vényre juttatta az egyéni érdekkel szem ben azt, am it nem zeti vagy
közérdeknek gondolt, ekkor fordult visszájára, hogy m ost m ár a
m agánérdek szorítsa ki a köz érdekét a társadalm i élet m inden
területéről.
INT NYUGAT-EURÓPÁBAN egy ezredévvel ezelőtt, O rosz­

M országban ma a m agán és a köz határai elm osódnak —

ha ép p en egészen el nem tűnnek. M int régen, m ost ism ét
a közösség rovására érvényesítik a m agánérdeket a m indennapi s
a politikai életben. Tulajdon és uralom újra szorosan egybefonó­
dik. Ahogy egykor a király em berei saját m agánbirodalm aik építé­
sével bíbelődtek a király szolgálata helyett, úgy az orosz hivatalno­
kok is m indenekelőtt privátérdekeiket hajszolják hierarchikus po­
zícióik révén. Végső soron a bürokraták politikai hatalm ukat a
tulajdon ellenőrzésére használják, m íg a gazdagok pénzüket hata­
lom ra váltják, hogy belefolyhassanak politikai döntésekbe.
A középkorra em lékeztetőén, a személyes kapcsolatok
m ost is jelentősebbek, m int a politikai vagy társadalm i-gazdasági
szerkezetben form álisan betöltött szerepen nyugvó viszonyok.
Legnagyobb hatalom m al nem is a választott hivatalnokok rendel­
keznek, hanem az elnök barátai. A kölcsönös szem élyes bizalom
gazdasági téren is többet nyom a latban, m int az az elvárás, hogy
a bíróságok védjék m eg a köz érdekeit. U gyanakkor a viszonossá­
gon nyugvó bizalom lehetővé tesz term észetbeni cserét, ami
am úgy is fontos összetevője az orosz gazdasági életnek.
Feudális előképeihez hasonlatosan az orosz állam intézm é­
nyei korruptak — annak ellenére, hogy erősnek bizonyulhatnak s
bárkivel szem ben kikényszeríthetik akaratukat, ha szem élyes ér­
dek is így kívánja. M ihelyt azonban közérdekről van szó, a köz

* Vladimir S h l a p e n t o k h . Russia: Privatization and legalization of Social and

Political Life Kézirat, 1995 szeptember. A fordító által jelentősen rövidiített
változat.
830 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

érdekében született törvényeknek m ár senki sem engedelm eske­

dik s látványosan az intézm ények is elném ulnak.
Az erőszak közben eluralkodik. M int hajdan a lovagok s a
gazdag kereskedők, ma a bankárok és vállalkozók naponta vásárra
viszik a bőrüket s vagyonukat. M int a sötétnek nevezett középkor­
ban, az em bereknek m agunknak kell oltalom u tán nézniük. Ezért
jutalm at vagy előnyt kínálnak, államszervvel, helyi hatalm asság­
gal vagy bűnbandával külön m egállapodást kötnek, esetleg m a­
gánhadsereget hoznak létre.
Az ország régiói közömbössé lettek az állam integritása
iránt; ha jobban megy soruk, a központtól függetlenedni töreksze­
nek. H a nem tu d n ak vagy nem akarnak belőle kiszakadni, úgy
privilégium okat járnak ki ügyeik önálló vitelére. Ezt gyakran arra
használják, hogy az ország első közjogi m éltóságát segítsék riváli­
saival való küzdelm ében. A központ és a régiók közti kapcsolat
persze ettől éppen nem lesz stabil. Az ország első em bere uralhatja
vazallusait. M áskor azonban, különösen ha a m éltóságért folytatott
harc tetőpontjára hág a küzdő felek közt, a helyi elit kiterjeszti
hatalm át, és az államfőt saját képviselőjeként kezdi el kezelni.
INDKÉT KOR POLITIKUSAIT annyira lefoglalja személyes

M céljaik hajszolása, hogy közben ugyancsak m egfeledkez­

nek az ország érdekéről. Akkor is készek egymással vagy
a központtal m egütközni, ha ezáltal n épüket szenvedésbe taszít­
ják. V akságuk m ár a középkorban is a gazdasági fejlődés ellen
hatott, s bizonytalanságot ébresztett a politika iránt és a születő
kapitalista osztályban is. Csak az abszolutizm us vezetett el valam i­
féle stabilitáshoz.
Az orosz politikusok nem kevésbé önzők, s m agatartásuk
sem kevésbé káros a gazdálkodásra. Politikai játékterük m egőrzése
vagy szélesbítése érdekében egymás kizárására törekszenek s ke­
rülnek m inden kom prom isszum ot. Főbb pártjaiknak gyakorlatilag
semmiféle közös érdeke sincs. Egyetlen politikai m ozgalm uk sincs,
m ely legalább önnön kebelén belül egységet m utathatna fel. A
szám talan vezért csakis magáncéljai kötik le, ezért egyikük sem
hajlandó, akár saját pártján belül is, bárm it m ásnak átengedni.
M ély m egosztottságuk azt sugallja, hogy am ennyiben új párt ke­
rülne hatalom ra, talán a politikai élet összes szabályát m egváltoz­
tatná. Ezért is olyan hajszoltak; hiszen arra kényszerülnek, hogy a
stallum ukból fakadó összes közvetlen előnyt rögtön learassák.
Az oroszok hitüket vesztették a kom m unizm us valláspót­
lékában s O roszország egyediségében és nagyságában egyaránt,
ezért m ost bárkire és bárm ire könnyen ráhagyják m agukat, m iköz­
ben a közügyek iránt érdektelenné váltak. Az új elit ideologizáló
kísérlete, ennek hazafias és állami paternalista felhangja, de a
személyes gazdagodás központi hangsúlya is csak bom lasztó sze­
repet játszhat. A társadalom nak — egysége (sőt, elemi m egm ara­
dása) érdekében — inkább egy közösségi értéket előtérbe helyező,
 V. SHLAPENTOKH: OROSZORSZÁG KISAJÁTÍTASA 831

csoportban (vagy országosan) összehangolt cselekvésre ösztönző

ideológiára lenne szüksége.
FEUDÁLIS EURÓPAIAK TISZTELTÉK A TÖRVÉNYT é s a z e g y h á z is
e z t e r ő s íte tte — a n n a k e lle n é r e , h o g y g y a k o r la tb a n s o k s z o r
a legerősebb „joga" érvényesült. A m ai oroszok ellenben
csak arról lehetnek m eggyőződve, hogy senki sem ügyel a törvény­
re s azt át is hághatják.
(A közösségi értékek eltűntek a nép gondolkodásából) A
m agánosítás a szándékoltnál nagyobb hatást gyakorolt
O roszország életére. N em csak a gazdaság javarészét vitte m agán­
kézbe, de szélsőségesen m agánjellegű kisajátításra került a nem zet
társadalm i és politikai élete is.
(A tömegek élete elmagányosodott) A kom m unizm ust fel­
váltó rezsim a legtöbb oroszt sorsára hagyta. Igaz ugyan, hogy a
szovjet időkben nem létezett állami ellenőrzéstől független szerve­
zet s ezért a polgárok nem azonosulhattak semmiféle olyan egy­
házzal, szakszervezettel, vagy politikai egyesüléssel, amely tagjai­
nak nehéz időkben tám ogatást nyújthatott volna, de a kom m uniz­
m us óta eltelt évek alatt sem alakultak ki ilyen szervezetek és
csoportok, am elyek érdekeiket képviselhetnék s egy velük szem ­
b en ellenséges világtól őket m egoltalm azhatnák.
(A politikusokat gyűlölik) A vad individualizm us légköré­
ben az em berek nem bíznak az ország politikai intézm ényeiben.1
Szem ükben m inden politikus korrupt: csakis önérdekével, hatal­
m ával s gazdagodásával törődik. Különösen elégedetlenek a jog
kényszerapparátusával, hiszen annak a bűnözőkkel való nyílt
együttm űködését tapasztalják. A rendőrséget gyakran m ég akkor
is elkerülik, ha bűncselekm ény áldozatává válnak, s a bíróságok­
ban sem hisznek.2 Láthatóan egyetlen ren d b en rem énykednek
még: ez egy felvilágosult diktátoré, akiről azt hiszik, hogy m ég
rendbe tu d n á hozni az országot.
(.Közömbösek a haza sorsa iránt) A vidék nyíltan ellenséges
érzületet táplál M oszkvával szem ben, s nem is tekinti saját főváro­
sának. A polgár a legkisebb áldozatra sem hajlandó egykori biro­
dalm a egységének helyreállításáért.3 Ú gyszólván hidegen hagyja
honfitársai sorsa, kik az új független köztársaságokban rekedtek.
Elfogadott norm ává lett a kötelező katonai szolgálat alóli kibújás s
a szökés a Csecsenföldre rendelt egységekből.
(Azáltalános korrupció s a bűnözés nyomán a politikai életet
is kisajátítják) A legtöbb közhivatalnok — a m iniszterelnököt és
az elnök em bereit is ideértve — szorosan összefonódik a tulajdo­
nostársi érdekeltsége körébe tartozó üzleti cégekkel, m íg a képvi­
selők m agát a parlam entet saját — időleges — m agántulajdonuk­
ként kezelik. Cinikus nyíltsággal bocsátanak ki törvényeket, am e­
lyekkel személyes jövedelm eiket m egnövelik, jutalékokban része­
sítik m agukat vagy bűneik következm ényei alól m aguknak m en­
tességet biztosítanak. A jól ism ert publicista így fakad ki:
832 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

„ebben a hatalmas országban nincsenek államférfiak, akiknek az

állam érdeke a sajátjuknál fontosabb lenne, tehát nincsen állam
sem. Amennyiben pedig a közösségben nincsenek olyanok, akik­
nek a társadalom érdeke a sajátjuknál fontosabb lenne, úgy nin­
csen társadalom sem. Pusztán egy hely marad immár, ahol pénzt
keresnek' — ki-ki ahogyan csak tud."
(A politikát is kisajátították a csecsen háborúban) A csecsen háború
a vele kapcsolatba kerülő egész állam apparátus hihetetlen alkal­
m atlanságáról tanúskodik. Sok orosz m eggyőződése szerint az
egész háborúskodás azért robbant ki, hogy elrejtse a politikusok
törvénytelen üzelm eit.’ R em énytelenségük drám aivá a bugyon-
novszkiji epizódban fokozódott, am ikor e kis déli városkát a cse­
csen bandák 1995 júniusában elfoglalták s az orosz korm ányzatot
m egadásra kényszerítették. Lesújtó az a könnyedség, ahogyan a
rendőri és katonai őrjáratok megvesztegetésével sok száz kilom é­
tert szabadon m asírozhattak Groznijtól Bugyonnovszkijig.
(A vidéket is kisajátítják) A vidék önközpontúvá vált
Oroszországban. A helyi elit vágyódik arra, hogy a gazdaság helyi
forrásai fölött korlátlanul rendelkezhessék, s ezáltal jogot nyerjen
a M oszkvától való félelem nélküli gazdagodásra. Igazi feudalizm us
u tán sóvárog tehát, amely a központ m egszorításával a perem et
csak névleges adófizetésre készteti.
(Eluralkodik a „normális" törvénytelenség) A bürokratikus
hierarchia pozícióinak m egkaparintása rendkívülivé duzzasztotta
a polgári társadalom korrupcióját, s a törvénytelenség elleni küz­
delem esélyei ezzel a m inimálisra csökkentek.6 Az 1995-ös évben
m ár a dolgozók szinte m indegyike kapcsolódik közvetlenül vagy
közvetve a hivatali korrupcióhoz vagy a szervezett bűnözéshez. A
bürokrácia privilégium okat (adókedvezm ényt, exportengedélyt,
olcsó hitelt), fegyveres erővel biztosítható védelm et vagy a politikai
hierarchiában elfoglalható pozíciót kínál. A polgár választási kam ­
pán y p én zt vagy személyes előnyöket (gazdagodást vagy cégré­
szesedést) ajánlhat fel. A bűnszövetkezet védelem m el, tám ogatás­
sal, pénzm osással vagy a rivális eltüntetésével szolgálhat, m íg
cserében pénzt, m entességet, vagy politikai helyezkedést k ap h at?
(Krisa [= tető, fedő]) Mivel az állam gyenge és korrum pált,
m indenkinek védelem re van szüksége. Ez az ún. „fedő", m ely
oltalm az s kellő agresszivitással háríthatja el az üzleti vagy politikai
riválist. A különféle „fedők" egymás közti kapcsolata legalább
annyira összetett, m int a hajdani hűbérurak és a vazallusok viszo­
nya a feudális hierarchiában. Egy hatalm asabbal szem ben a „fedő­
nek" is „fedőre" lehet szüksége. Az pedig, hogy befolyási köreiken
egymás közt osztozkodnak, az orosz társadalm i-politikai élet talán
legfontosabb alkotóeleme.
(Krisa az üzleti életben) Az utcai virágkereskedőtől a kioszk­
tulajdonosig m indenkinek el kell fogadnia azt az „ajánlatot",
am ely „fedőt" kínál másokkal szemben. Ez általában a jövedelem
10-30%-át em észti fel. Üzletem berként, persze, választhatjuk a
 V. SHLAPENTOKH: OROSZORSZÁG KISAJÁTÍTÁSA 833

korrum pált rendőrtisztviselőt is, aki ugyanezt nyújtja ugyanennyi­

ért, hiszen a rendőrség és a maffia tisztelik egymás befolyási köreit.
M indkettő a korábban jöttét szolgálja ki saját ügyfeleként. A befo­
lyási körzetek újrafelosztása és a bűnöző hierarchiában történő
újrahelyezkedés azonban sohasem ér véget, s ezért ritka a béke
időszaka O roszországban m a — akár hajdan a középkorban.
(.Állami „krisa ") Cégek törvénytelen tám ogatásával az álla­
m i „krisa" elérheti, hogy m agánvállalkozásokat — egy O rosz­
országban alkalm azott kifejezéssel élve — „visszatartson a szocia­
lizm usban", m íg a töm egeket „a kapitalizm us kényének-kedvének
engedi át". Bankok például a pénzpiac uraivá léphetnek elő, ha
sikerül olcsó hitelekre szert tenniök. Közismert például, hogy a
korm ányfő, Viktor CSERNOMIRGYIN szolgáltat fedőt a Gazprom
gigantikus vállalatának, M oszkva polgárm estere, LUZSKOV pedig
a M oszt pénzügyi kom plexum ának.
(Magánhadseregek) A bűnözőkkel való túl szoros kapcsolat
elkerülése érdekében az óriáscégek leginkább saját fegyveres erőre
támaszkodnak. Ezek legénységét korábbi rendőrökből, a hajdani
KGB ügynökeiből és sportolókból toborozzák. Vezetői egykori tisz­
tekből és tábornokokból kerülnek ki (a KGB egykori elnökhelyettese,
BOBKO tábornok pl. m ost a M oszt védelm ének parancsnoka.)
(Parlamentek m int „krisák") A képviselőknek m aga a p ar­
lam enti intézm ény szolgál „fedőül". M inthogy kétharm adnyi sza­
vazat kellene a büntetőeljárás alóli m entesség m egszüntetéséhez
(amit viszont a honatyák sohasem szavaznak m eg O rosz­
országban), gyakorlatilag m indegyikük teljes m entességgel szá­
m olhat. Becsülhetően a dum a tagjainak 10-15%-a állhat közvetlen
kapcsolatban a szervezett bűnözéssel.8
(Nyugat m int „fedő" a gazdagoknak) A N yugat m enedéket
adhat az aktív sikerem bereknek, feleségeiknek s gyerm ekeiknek,
és ha végleg m enekülniük kellene, tetszőleges időre o tthont is
kínálhat nekik. Százezrek tőkéjének ad „fedőt", kik befektetnek
vagy ingatlant vásárolnak N yugaton, m entesülve az otthoni adó­
tól és a pénzügyi átvilágítás lehetőségétől. Politikusok, s becsülhe­
tően a nagy és közepes üzletem berek m integy három negyede
rendelkezik külföldi bankszám lával.
(Jelcin saját „fedője") M íg korábban a szem élyi testőrség a
KGB kebelében m űködött, Jelcin létrehozta a csakis néki engedel­
m eskedő saját testületét. Ez a Kreml — személyes barátja,
A lekszander KORZSAKOV vezette — testőrségéből, valam int a köz­
vetlen alárendeltségében m unkálkodó O rosz Szövetség V édelm é­
nek Főigazgatóságából tevődik össze. Ráadásul 1995 augusztusá­
ban kivette a három fegyveres m inisztérium ot (a védelm i, belügyi,
valam int szövetségi biztonsági szolgálati tárcát) a korm ányzati
felelősség köréből s elnöki irányítás alá helyzete — am it a m oszkvai
újságok egyöntetűen alkotm ányellenes puccsként ítéltek el. H atal­
m a materiális alapját pedig a Kreml saját háztartása képezi, m ely­
nek m enedzserét egy külön dekrétum adó- és vám m entes keres­
834 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

kedelm i cégjoggal ruházta fel, létrehozva ezzel „az ország legkor-

ruptabb vállalkozását".9
(Jelcin m int mások „fedője") Egyidejűleg az elnökis szilárd „fedőül"
szolgál több tucatnyi (ha nem több száz) apparatcsik szám ára. Ha
Jelcin eltűnnék a politikai porondról, ellenük bizonyosan büntető-
eljárás indulna, hiszen az ellenfelek bosszút állnának — hacsak az
utolsó pillanatban ném elyikük nem változtat „fedőt". Ezért ezek a
percem berek — bárm inem ű nem zeti érdekre való tekintet nélkül
— csakis az elnök személyes hatalm a m eghosszabbításában lehet­
nek érdekeltek.
(Gazdasági stabilitás a politikai instabilitással szemben)
H allatlan term észeti erőforrásainak köszönhetően az orosz gazda­
ság túljutott az átm enet nehézségein. G azdálkodására nyers­
anyagok exportja s fogyasztói javak im portja jellemző. U gyan —
stagnálása ellenére — ez bizonyos stabilitást biztosíthat az elkövet­
kező évekre, az ország társadalmi-politikai állapotát mégis a felfor­
dulás állandósulása fogja m eghatározni. Személyes és vagyoni
létük m indennapos kockáztatásával im m ár a gazdagok sem élhet­
nek biztonságban, az átlagem ber élete pedig alig elviselhető, s
nincs is semmiféle ideológia, mely értelm et ad hatna néki. 1995
nyarán az elégedetlenek és az elégedettek aránya 8:1-re ugrott,10és
az oroszság alig 13%-a tekint optim izm ussal a jövőbe.11A politikai
szféra bűnöző kisajátítása máris hallatlanul sérülékennyé tette az
államot bárm iféle m egrázkódtatással szem ben. N em véletlen te­
hát, hogy a polgárok túlnyom ó többsége im m ár végre rendet
kívánna a puszta dem okrácia helyett,12 m iközben az ellenzéki
pártok számos vezetője a televízió nyilvánossága előtt ígéri, hogy
győzelm ük esetén ellenfeleik, továbbá üzletem berek és m indenek­
előtt bankárok letartóztatása fog következni.
(Tanulság) A feudális E urópának az abszolút m onarchia
létrehozatalához évszázadokra volt szüksége. H a részlegesen is,
csak ezzel tudta korlátozni a feudális bárók féktelen önzését, a
közösségi kötelem — Pierre CORNEILLE CID című m űvében (1636)
oly színesen dicsőített — kultuszát hozva létre. Ezután m ég továb­
bi évszázadok kellettek a m odern dem okrácia form álódásához,
ahol ugyan az egyéni boldogság a legfőbb érték, de a m agán- és
közérdek — ha ellentm ondásokkal is — m ár kiegyenlíti egym ást a
közösség javára.
r AJON MENNYI IDŐNEK KELL m ajd eltelnie ahhoz, hogy

V O roszországban a kom m unizm us után hasonló egyensúly

jöjjön létre? Könnyű példákkal sajnos a történelem sem szol­
gál. Sajnálatos dolog, hogy a kom m unisták, de a (nem -dem okrati­
kus) nem zetiek is a közösségi értékek semm ibevételével keresik
boldogulásukat, m iközben m agukat az orosz nem zeti érdek egye­
düli hordozóinak kikiáltva a hatalom m egragadására törekszenek.
H a sikerrel járnának (ami az ország gazdasági stagnálását tekintve
nem m ondható éppen valószínűtlennek), úgy az oroszok ism ét
egy személyes tulajdont tagadó és az emberi jogokat sárbatipró
 V. SHLAPENTOKH: OROSZORSZÁG KISAJÁTÍTÁSA 835

diktatúra alá kerülnek. Ezzel ismételten ellehetetlenülne, hogy

köz- és magánérdek közt végre egészséges egyensúly jöjjön létre.
A rezsim, feltehetően, éppen olyan nyomasztóan emberellenes
lesz, mint volt a kommunista időkben. Bíznunk kell azonban ab­
ban: ha nem is kerülhető el az új diktatúra, bizonyosan rövid ideig
tart majd, és Oroszország végül olyan társadalom építésének az
útjára lép, amely köz- és magánérdek kiegyensúlyozásán nyug­
szik.
V ladim ir SHLAPENTOKH
F o r d íto tta : d r. VARGA C sa b a

Jegyzetek

(1) 1995 első felében teljes támogatásáról az oroszok 3%-a biztosította

elnökét, 2%-uk a parlamentet és 1%-uk a kormányt. Ezzel a reform
megállítását javaslók száma (30%) meghaladta azokét, akik folytatá­
sát kívánnák (26%). Legtöbben egyáltalán nem is válaszoltak a kér­
dezőnek. Ekonomicseszkije i szocialnije peremem Monitoring
obscsesztvjennovo mnyenyija, 1995. május-június, 3. szám, 39. oldal.
(2) Autós baleseteknél is egyre gyakoribb, hogy maffiák lépnek fel dön­
tőbírókként. Aki ütközik, sohasem fordul rendőrséghez. Az ország­
ban mindenütt arról szóló rémtörténetekkel találkozhatunk, hogy
bűnbandák végigszáguldanak városokon s mesterségesen balesetbe
hajszolnak valakit. Ezt zsarolás követi, ami áldozataiknak oly sokba
kerül, hogy olykor lakásuktól is kényszerülnek megválni, nehogy
családtagjaikat megöljék.
(3) A VTSIOM1995 áprilisi adatai szerint a lakosság 74%-a nem támogat­
ta, hogy Csecsenföld Oroszország része maradjon. Szevodnya, 1995.
július 18.
(4) Leonyid Radzsikovszkij in Novoje Russzkoje Szlovo, 1995. augusztus
18.
(5) A VTSIOM 1995 áprilisi adatai szerint a megkérdezettek 39%-a volt
ezen a véleményen, s csak 26%-uk hitt abban, hogy a háború az ország
területi épségének megőrzését célozza. Szevodnya uo.
(6) Anatolij Kulikov, az új belügyminiszter a közlekedési rendőrség kor-
ruptságának bizonyítására egy vodkával megrakott teherautót kül­
dött 300 km-es útra Dél-Oroszországba, s azt tapasztalta, hogy 24
ellenőrzésből 22 alkalommal követeltek csúszópénzt a rendőrök.
Reuter, 1995. augusztus 22., és Izvesztyija, 1995. augusztus 23.)
(7) Gennadij Burbulisz korábbi miniszterelnök-helyettes és 1990-92 közt
jelcini stratéga vezetésével tudóscsoport elemzése jutott arra a követ­
keztetésre, hogy „a hatalmi önkény Oroszországban felgyorsítja az
orosz társadalom folyamatban lévő kriminalizálódását. E folyamat
abban testesül meg, hogy a hivatalos hatalommal versengő zárt cso­
portok jönnek létre, melyek a társadalmon tett erőszakból fedezik
létük költségeit. Ennek eredményeként egy bűnöző társadalmi al­
rendszer normái fokozatosan a társadalmi viszonyok legitimált sza­
836 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

bályozóivá válnak. A közösség számára a hivatalos hatalom elveszti

szentségét s hitelét egyaránt. Lassan törvényellenes gondolkodás
hatja át a társadalmat tetejétől aljáig." S z e v o d n y a , 1995. augusztus 1.
(8) Argumenti i Fakti, 1995. augusztus, 32. szám.
(9) Moszkovszkij Komszolmolec, 1995. augusztus 11.
(10) S z e v o d n y a , 1995. augusztus 2.
(11) E k o n o m ic s e s z k ije i s z o c ia ln ije p e r e m e n y ' M o n ito r in g o b s c s e s z tv je n n o v o
m n y e n y ija , uo.

(12) 1995 márciusában a megkérdezettek 79%-a (8%-nyi egyéb preferen­

ciával szemben). Uo., 40. oldal

CSASMA AYUB BUILARÁBAN

A LEGENDA SZERINT AYUB, MOHAMED ZÁSZLÓVIVŐJE
E HELYEN VIZET FAKASZTOTT BOTJÁVAL A FÖLDBŐL
 HOGYAN TOVÁBB, NYUGATI
M AGYAROK?*

KILENCVENES ÉVEK ELEJÉTŐL KEZDVE többen foglalkoznak

A azzal a kérdéssel, hogyan és m ilyen irányban folytatható

m indaz, am it m agyarok évtizedeken át szám űzetésükben
helytállásként és a nem zetnek tett szolgálatként tettek. Az ország
felszabadult és a nép a m aga akarata szerint alakíthatja sorsát. A
nyugati diaszpórában élők túlnyom ó többsége — akár em igráns­
nak tekinti m agát, akár nem — addigi lakóhelyén m aradt, ott éli le
életét és ott neveli fel gyermekeit. M ilyen szerep kínálkozik nekik
m ost, hogy az ország sorsával m ár nem kell törődniük olyan
m értékben, m int korábban? Kézenfekvő, hogy am ennyire tehetik,
tám ogatják a segítségre szoruló hazai és kisebbségi m agyarokat,
igyekeznek tudásukkal és kapcsolataikkal az ország és a nem zet
érdekeit külföldön előm ozdítani, egyénileg pedig helytállni és
m egbecsüléshez jutni, ezzel a m agyarság hírnevét gyarapítani.
Ebben többé-kevésbé egyöntetű a vélem ény. Úgy tetszik azonban,
hogy ez nem m inden, ami N yugaton feladatként és tennivalóként
jelentkezik.
A bécsi DEÁK Ernő szerint:
„Az 1989-90-es rendszerváltást sem Kelet-Közép-Európában, sem
Nyugaton nem a fellélegzés, öröm, netán sikerélmény fejezte ki,
hanem azt az időközben vitathatatlanná vált irányvesztés, tájé­
kozatlanság követte. A magát politikainak, sőt nemzetinek neve­
ző emigráció fokozódó, közvetlen Magyarországra áthelyezett
tevékenységgel igyekezett kifejezésre juttatni változatlan érdek­
lődését, törődését. Tudat alatt természetesen már akkor a szerep­
nélküliség veszélyét, félelmét igyekezett elhessegetni magától. A
közvetlen, fizikailag is Magyarország felé fordulásnak volt aztán
egy másik, nem egészen lényegtelen mozzanata, igaz, egészen
más előjellel: a kifáradás leplezése. „Harcunkat megharcoltuk"
jelszóval és szellemben egymás után rakták le a fegyvert, így adva
tanúságot arról, hogy nem hűtlenségből, meghasonlásból vonul­
tatják emigrációs tevékenységüket nyugalomba. Akik nem ezt
tették, konokul ragaszkodva addigi „anti-magatartásukhoz",
nem győzték kifejezésre juttatni bizalmatlanságukat, ellenérzé­
süket az új magyar kormánnyal szemben. Azt sem szabad ennek

* Részlet a szerző Nyugati magyarok a változások éveiben, 1985-1995 című, a

közeljövőben megjelenő munkájából.
838 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

kapcsán szem elől téveszteni, hogy sokan a kitüntetéseken túlme­

nően politikai szereposztással reméltek elégtételt azért, hogy
ehették a száműzetésnek, hontalanságnak nevezett nyugati élet­
mód valójában nem is keserű kenyerét. Hogy mennyire így volt
ez, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy szinte kivétel-
számba ment és megy a Magyarországra véglegesen visszatele­
pülök száma. Ha ez így van, akkor azoknak, akik változatlanul
érdeklődést tanúsítanak a nyugati magyarság iránt, nagyon is
gondolkodóba kell esniük afölött, vajon hogyan tovább? Ma már
teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugati magyarságra
Magyarországon belpolitikailag szinte alig hárul szerep. Egyrészt
a visszatelepülések inkább egyes esetekre, főként nyugdíjasokra
szorítkoznak, másrészt nem lehet megkerülni a vagy-vagyra éle­
sedett kérdést. Ugyanis, ha sokan úgy látják, hogy az emigráció
felszámolásával, feladásával a nyugati magyarságnak nincs többé
szerepe, rendeltetése, akkor egészen logikusan következik ebből
a befogadó társadalmakban való teljes beolvadás, felszívódás."1
Ez ellen azonban a nyugati magyarok túlnyomó többsége kitartóan
védekezik. Ha megszűntek vagy beszűkültek is az emigráns poli­
tikai lehetőségek, bő tere kínálkozik a vallási, kulturális és társadal­
mi tevékenységnek.
y —TZZEL KAPCSOLATBAN B. SZABÓ Péter egy nehézségre hívta fel
r - a figyelmet. Arra ugyanis, hogy a menekültek zöme erős
■ J nemzeti és politikai tudattal érkezett Nyugatra, az emigrációt
ideiglenesnek és átmenetinek tekintette, nem gondolt a hazától
való hosszú, akár az egész életre és generációkra kiterjedő távollét­
re és nem teremtette meg a végleges külföldi tartózkodás intéz­
ményrendszerét, amely az utódokat is megtarthatta volna a ma­
gyar öntudatban és tettvágyban.2Ha ez eddig nem történt is meg,
vagy a szervezetek csak zsenge kezdeményként működnek, nem
kell feltétlenül feladni a reményt, hogy megszülethetnek és meg­
szilárdulhatnak még az ilyen társulások.
SZÉPFALUSI István, evangélikus lelkészként az egyházak
számára keresett és talált feladatot.
„A diaszpóra magyarsága mellett — írta — az egyháznak a
végsőkig ki kell tartania. Megköveteli ezt a népszolgálat, sőt, a
félreállok miatt új feladatkörök átvállalására is kötelezi őket. Fel
kell venni az egyesek részéről tudatosan elejtett vagy fásultan
félredobott stafétabotot. Az egyházak segíthetnének leginkább
egy új, sürgetővé vált magyar diaszpóra iskolahálózat kiépítésé­
ben. Számos helyen működnek a világon magyar ifjúsági körök
(cserkészet, hétvégi iskola, nyári tábor, bibliakörök stb.), de nem
tölthetik be az egységes magyar, a befogadó ország művelődési
intézményei részéről is egyenrangúnak elfogadott — tehát bizo­
nyítványt adó! — oktatási intézmény feladatkörét. A legmoder­
nebb pedagógiai elveket követő, több világnyelven egyszerre
oktató ilyetén intézményeinknek például szolgálhatna a franciák
Lycée Franqais-hálózata: ez irányban a húszas évek Klebelsberg
Kunó-i elgondolását továbbfejlesztve a helyi magyar egyházak
 BORBÁNDI GYULA: HOGYAN TOVÁBB, NYUGATI MAGYAROK? 839

lehetnének kezdem ényezők a támogatásukkal is megújuló

Collegium Hungaricumainkkal karöltve."
Szépfalusi szerint a „magyar-magyar" testvérgyülekezetek hálóza­
tának kiépítése a magyar egyházak és az utódállamok, valamint a
világszórvány viszonyában, az ösztöndíj-, sajtó- és szószékcsere...
csupán első ígéretes elgondolások." '
KOVÁCS Andor, a legtevékenyebb svájci magyarok egyike
szerint:
„a rendszerváltozással a nyugati élő magyarság m egszűnt emig­
ráns lenni. De iure és de facto. Nyugaton mindenki, aki 1945-től
napjainkig eljött Magyarországról, 1990-ig úgy szerepelt, mint aki
a kommunizmus elől, elvből menekült. Természetesen sokan
gazdasági okokból vándoroltak ki, de jogilag így volt. Az egyesü­
letek, szervezetek ezért alapszabályukban kimondták, hogy fő
céljuk a kommunizmus magyarországi diktatúrájának a m egtö­
rése, m egszüntetése. Mihelyt demokratikus kormány alakult,
ezek az alapszabályok semmissé váltak, betöltötték küldetésüket.
Ennek a generációnak kihalásával egyébként kihal a politikai célú
és érdeklődésű emigráns diaszpóra... Mit csinálunk mi, akik meg­
fontolásból nem akarunk hazaköltözni? N em azért, mert nincs
honvágyunk, hanem mert úgy ítéljük meg, hogy ha szolgálni
akarjuk a nemzetet, kinti kapcsolatainkkal sokkal többet tudunk
elérni, mintha, mondjuk, itthon polgármesterek lennénk vagy a
parlamentben ülnénk."4

OVÁCS Andor az otthonra és a hazaiakra gyakorolt hatás

aelyett fontosabbnak tartja a világban szétszórt magyarok
problémáinak megoldását. Az emigráns társai, különösen az
új menekültek érdekében végzett több évtizedes szolgálatra
visszatekintő ugyancsak svájci BÖRÖCZ József azon munkálkodik,
hogy olyan szociális rendszabályok szülessenek, amelyek m ind a
befogadó országban, mind Magyarországon megoldást kínálnak
az érdekelt magyarok legégetőbb egzisztenciális kérdéseire.
Az angliai PÁTKAI Róbert azok munkáját méltatván, akik az
országban és fővárosában „oázist" teremtettek, otthont, ahol „a
fiatalok pezsgő kedve kibuggyanhatott, az idősebbek egymással
találkozhattak, terveket szőhettek, magyar közösségi alapokat rak­
hattak", 1992-ben keserűen állapította meg: „A mai „oázisaink"
kútjai apadnak, a jól m űködött egyesületek életlendülete gyengül.
Gazdag értékű, a maguk területén eredm ényt és tiszteletet elért
magyarok számára nincs összefogó erő, szervezeteink, klubjaink
számára irodalmi, kulturális koordináció. Mint „oldott kéve" nem ­
csak a nemzet van kitéve elveszésnek — ahogy a költő mondja —,
de a nem zetnek az a kis része is, amelynek ebben az országban
magyarul dobog a szíve." Pátkai szerint a „majd csak lesz vala­
hogy" magatartás nem megoldás. A helyzet reális felmérésére és
közös akaratra van szükség.5 A bécsi SMUK András a kisközösségi
m unka fontosságát emelte ki több alkalommal is:
840 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

„A mi elsődleges tennivalónk — vélte — törődni egyházainkkal,

egyesületeinkkel, egyáltalán szervezeti életünkkel. Nem nyu­
godhatunk bele, hogy kiapadásra ítélt emigráns holtágakká vál­
junk, csupán mert szem elől tévesztettük parancsoló tennivalóin­
kat — magunk medrének gondozását."6
H asonló felismerésre jutott az amerikai PAPP László, aki a követke­
zőket sorolta a legsürgetőbb és legfontosabb teendők közé:
„Elsősorban a még meglévő egyházainkat, intézményeinket,
egyesületeinket, hétvégi iskoláinkat kell anyagilag és erkölcsileg
támogatnunk. Tény az, hogy könnyebb magyar körökben erdélyi
vagy vajdasági testvéreink megsegítésére pénzt gyűjteni, mint
saját szervezeteink erősítésére. Pedig ezek fenntartása költséges,
és áldozatos munkát kíván. Az amerikai magyarok „szétszórtsá­
ga" fizikai értelemben is egyre nagyobb lesz. Nem ritka, hanem
tipikusnak mondható, hogy az összejövetelekre, istentiszteletek­
re való út egy-, gyakran két órai autózást igényel, mindkét irány­
ban. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy míg 1980-as felmérésünk
negyven hétvégi iskolát tartott számon, ma ezek száma harminc
alá esett. Feltétlenül szükséges az is, hogy az anyaország kormá­
nyának és intézményeinek támogatását megszerezzük. Míg a két
háború között az otthoni egyházak gondoskodtak az itteni közössé­
gek lelki életének gondozásáról papok kiküldésével, irodalmi
anyaggal.és szoros kapcsolattartással, ma ezt alig mondhatjuk el,
még ha figyelembe vesszük is az egyházak leromlott anyagi hely­
zetét. A kormány érdeklődése és támogatása is minimálisra zsu­
gorodott, minden szólam és időnként szép nyilatkozat ellenére."7
HAZAI MEGÉRTÉSRE ÉS SEGÍTSÉGRE csak kevesen tartanak

A igényt, látván és ism ervén azokat a hiányokat, fogyatékos­

ságokat és főleg anyagi nehézségeket, amelyekkel a m a­
gyarországi intézm ények küszködnek. A legtöbben a saját kezde­
m ényezések és fáradozások fokozásában keresik a m egoldást. Ezt
a felfogást látszott igazolni a szórványm agyarság állapotát és jövő­
jét m egvitató 1994. szeptem ber végi innsbrucki tanácskozás. Záró­
nyilatkozatában a többi között ez állt:
„A Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő magyarság számára
napjaink elsőrendű fontosságú kérdése saját identitásának fenn­
tartása, intézményeinek, szervezeteinek, iskoláinak és lapjainak
megőrzése, újrateremtése, a másod- és harmadgeneráció aktivi­
zálása. Ebben jelentős szerepet töltenek be az egyházak és más
működő intézmények, közösségek. A külföldi magyar nyelvű
lelkészi szolgálat fenntartása kiemelt nemzeti érdek... A nyugati
magyar szórványok léte és jövője nélkülözhetetlenné teszi erői­
nek — politikai indulatoktól mentes — fokozott koncentrálását.
Ennek érdekében időszerű, mielőbb átfogó felmérést készíteni
tevékenységi formáiról és kezdeményezni az egyes országokban
működő szervezetek szorosabb és tervszerűbb együttműködésé­
nek megteremtését."8
Ami a m agyarországi korm ányzattal való szem benállásban kifeje­
zésre jutó ellenzéki em igráns politizálás és a nyelvvel, hagyom á­
 BORBÁNDI GYULA: HOGYAN TOVÁBB, NYUGATI MAGYAROK? 841

nyokkal, kultúrával törődő diaszpóra-lét közötti egyensúlyt illeti,

annak felborulásával akkor kell számolni, ha az ellentétek annyira
kiéleződnek, hogy tovább nem moshatók el és nem is leplezhetők.
Ennek bekövetkeztét nem lehet biztosra venni, de vele számolni
és rá felkészülni nem felesleges. Növekvőben van ugyanis a hazai
viszonyokkal való elégedetlenség, és nemcsak a kormányzat poli­
tikájától való idegenkedés, de a társadalom magatartásának kriti­
kus szemlélete is. Egyre többen kísérik fejcsóváló értetlenséggel az
ország lakosságának közönyét vagy elnézését olyan jelenségekkel
és tünetekkel szemben, amelyek az őket befogadó nyugati orszá­
gokban elutasítást, de legalábbis rosszallást váltanának ki. Némely
jelekből ítélve a nyugati magyarságnak magát „nemzeti emigrá-
ció"-nak nevező tábora, vagy a kanadai FÁY István szóhasználatá­
val élve, a „fundamentalista emigránsok" hajlanak arra, hogy hazai
ellenlábasaikat úgy kezeljék, mint hajdan a kommunistákat. Egy
budapesti hetilap szerint:
„Bizonyos fokig sértve is érzik magukat, hiszen számítottak arra,
hogy egy demokratikus Magyarország vezetése — elismerve
érdemeiket — felkéri őket a hazatérésre, és így a politikai élet
vezető szereplőivé válhatnak itthon is... Nagy a valószínűsége
tehát, hogy a magyar politikai emigráció magát nemzeti emigrá­
ciónak nevező „osztaga" a mai Magyarországgal szembeni poli­
tikai emigrációként folytatja tovább tevékenységét."
~W" ~W" A VAN IS TÚLZÁS EBBEN AZ ELŐREJELZÉSBEN — például a
m~—m vezető szerep elmaradása okozta sértettség—, az elképzel-
J- JL. hető, hogy az elvi és gyakorlati ellentétek az MSZP-SZDSZ
kormány politikájával a hajdani emigráns hangvétel feléledéséhez
vezethetnek. Ez azonban aligha fog kihatni az egész nyugati ma­
gyarságra.
Jelei azonban félreérthetetlenek és különösen azután erő­
södtek meg, hogy a nyugati magyarok széles köreiben ismertté
váltak az 1994. május 8-i választás eredményei. Közvélemény-ku­
tatások hiányában e választás visszhangja és hatása nehezen m ér­
hető le. Személyes tapasztalatok és sajtó vélemények azonban arra
utalnak, hogy mélységes csalódást keltett, a nemzeti emlékezet­
vesztés tüneteként jelentkezett. Ennek a csalódásnak és lehangolt-
ságnak adott hangot KOCSIS Gábor Németországban élő költő, egy
magyarországi lapban polgári nevén közölt cikkében.
„Aki hisz az eszmék erejében — írta — s aztán csalódik, magára
vessen: több mint hatvan év alatt igazán megtanulhattam volna,
hogy ami számomra eszme, mások — sokak —- szemében csak
szólam, hogy a zászló — akármit is mond K o s z t o l á n y i — végső
fokon m égsem több, mint bot és vászon... Nyeljük le tehát a
keserű pirulát, barátaim! Ti, akik a háromszázegyes parcella föld­
jében nyugosztok s ti is, akik velem együtt küzdöttetek otthon és
bárhol a nagyvilágban. Felejtsük el az eszméket, s dobjuk el a
botot és vásznat, amelyet több mint harminc éven át kínlódva
próbáltunk magasra tartani abban a hitben, hogy zászló. Lássuk
842 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

be, hogy tévedtünk: embertársaink nagy többsége nem szabad­

ságra és önrendelkezési jogra vágyik, hanem nagyobb darab
kenyérre, s annak adja bizalmát, aki könnyebb utat ígér a na­
gyobb jóléthez."
A jövőt illetően Kocsis Gábor alternatívája így hangzik:
„A közép-európai országok előtt csak két lehetőség áll: vagy
vonszolják tovább szekerüket véres verejtékkel az emelkedés
útján, amely előbb vagy utóbb szerény, de általános jólét biztos
fennsíkjára vezet, vagy visszagurulnak bevált szocialista vezetés
alatt a szakadékba, amelynek m élyén ezúttal a „harmadik világ"
népeinek sorsában fognak osztozni. S ha ez így lesz, akkor azért,
mert a magyarság többsége — úgy látszik — elfelejtette, hogy
vannak eszmék, melyek nemcsak szólamok, s hogy bot és vászon
zászló is lehet..."10

A jövő távlatait és esélyeit latolgatva a szerző bízik a magyarországi

változások zaklatott korszakát és a hazával való kollektív szembe­
sülés élményeit követő újbóli megállapodottság tartósságában.
Ezért inkább a derűlátók, mint a borúlátók közé tartozik. A szór­
ványmagyarság jövő szerepét és feladatát ma sem látja másként,
mint néhány évvel korábban megkísérelt áttekintésében.
NYUGATI MAGYAROKAT ISMÉT ÉRDEKELNI FOGJA, m i tö rté n ik
városukban vagy a befogadó országban, és nemcsak a ma­
gyar belpolitika alakulása vagy pedig az, milyen szamársá­
got m ondott valamely politikus vagy közíró, és milyen m ondva­
csinált ürüggyel lángol fel ismét parázs vita. Fel fog tűnni, hogy a
helyi egyesületek elszürkültek és tevékenységük megcsappant.
Téma lesz, hogy mivel lehetne a közösségi életet megmozgatni és
iránta tartós figyelmet kelteni. N apirendre kerülnek ügyek, me­
lyek az egyházakat, a cserkészetet, a hétvégi iskolákat, a helyi
lapokat, az egyesületközi együttműködést érintik. Vagyis bekövet­
kezik az az idő, amikor ismét beszélhetünk virágzó magyar koló­
niákról, és nem kérdés többé, hogy van-e létjogosultságuk a nyu­
gati magyar intézményeknek.
M iután kétségtelennek látszik, hogy a magyarországi rend­
szerváltást nem követi nagyobb méretű hazatérés, abban is bizto­
sak lehetünk, hogy megmarad, amit nyugati magyarságnak neve­
zünk, és noha a természet törvényei szerint tagjai állandóan öreg­
szenek és fokozatosan mind kevesebben lesznek, még hosszú ideig
számolni lehet külföldön élő magyarok százezreivel, és azok nem ­
zeti értékeket is termő munkájával. A mai borúlátó vélemények és
lehangoltságot tükröző nézetek egyébként is csak Nyugat-Euró-
pára, azon belül pedig főleg a Magyarországhoz közel fekvő álla­
mokra vonatkoznak. Az ottani magyar közösségi életet valóban
lelohasztotta a magyarországi fordulat és a hazába visszatért sza­
badság mámorító felismerése, annak minél gyakoribb és minél
teljesebb megtapasztalása.
 BORBÁNDI GYULA: HOGYAN TOVÁBB, NYUGATI MAGYAROK? 843

Az észak- és dél-amerikai, valam int az ausztráliai m agyar kolóniák

élete zavartalanul és m egtorpanás nélkül folyik, hiszen csak keve­
seknek jutott osztályrészül a tartósabb m agyarországi látogatás, és
ha annak volt is a jövőt érintő hatása, az amerikai és ausztráliai
m agyarok tudják, hogy életüket e távoli kontinensen élik le, nem
ábrándozhatnak tevékenységük M agyarország és lakóhelyük kö­
zötti m egosztásán, hanem szívvel-lélekkel gondozzák azokat az
intézm ényeket — egyházakat, iskolákat, ifjúsági szervezeteket,
egyesületeket, lapokat —, am elyeket évtizedek szívós m unkájával
m egterem tettek. Előbb vagy utóbb a nyugat-európaiak is belátják,
hogy hová rendelte őket a sorsuk, an n ak m ilyen következm ényei
vannak, és a M agyarországgal való szerves kapcsolat ellenére is
m ilyen feladatokat ró rájuk em beri és külföldi m agyar mivoltuk.
FELADATOK KÖZÖTT előkelő helyen kellene állnia a jövő
nem zedékek m agyarként való m egtartásának. N em csak an ­
nak, hogy az egym ást követő nem zedékeknek m ódjuk és
lehetőségük legyen a m agyar nyelv elsajátítására, a m agyar törté­
nelem és hagyom ányok m egism erésére, a nép és az ország ügyei­
b en való tájékozódásra, de főképpen annak, hogy tu d atában le­
gyenek szárm azásuknak, és állampolgári hűségük, kötelezettsége­
ik ne akadályozzák abban, hogy szüleik, nagyszüleik, őseik szülő­
földjével érzelm i kapcsolatban m aradjanak. Az asszimiláció ellen
küzdeni sok nehézséggel jár, de nem rem énytelen. E nnek feltétele,
hogy legyenek m agyar iskolák, nevelők, oktatók, a m agyar közös­
ségi életet biztosító intézm ények és szervezetek. M unkájuk azon­
b an hiábavaló vagy csak csökkent értékű lesz, ha a szülők nem
éreznek felelősséget gyerekeiknek a m agyar kultúrában való fel­
neveléséért és a befogadó ország, sokaknak m ár a szülőföld k u ltú ­
rájával való egészséges összhangjáért. Ez bizonyára a fiatalok jó
közérzetének is javára válhatik. Azok a nyugati m agyarok, akik
áldozatokra is hajlandók a kisebbségi m agyarok nem zeti közössé­
gének m egm aradásáért, nem lehetnek érdektelenek vagy közöm ­
bösek abban a kérdésben, hogy ők és utódaik m egm aradnak-e a
m agyarok érzelm i sorsközösségében.
Annak, hogy a nyugati m agyarok a szülőfölddel, annak
népével és kisebbségi sorsra ítélt m agyarokkal törődni, rajtuk és
nekik segíteni tudjanak, előfeltétele az erős, jól m űködő és gazdag
intézm ényrendszerrel rendelkező kolóniák hálózata. Aki ezek jö­
vőjével foglalkozik és m egszilárdításukon m unkálkodik, M agyar-
országnak is jó szolgálatot tesz, s egyúttal az egész m agyarságnak
használ.
A legfőbb teendő továbbra is a meglevő keretek fenntartá­
sa, azoknak élettel való m egtöltése, az egyházak, a cserkészek, az
iskolák, az egyesületek és a kölcsönös kom m unikációt biztosító
újságok zavartalan m űködése. M indehhez új feladatként társul a
helyi m agyar hagyom ányok ápolása, a tárgyi em lékek gyűjtése és
m egőrzése, a kolóniák történetének m egírása és a m agyarságtudo­
m ányi ism eretekbe való beépítése.
844 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

M indez főleg a középkorú és fiatal m agyarok feladata, akik akkor

válhatnak a szám űzetés viszontagságait vállaló és az idegen társa­
dalm akba való beilleszkedés, új létfeltételek m egterem tése, a m a­
gyar hírnév javítása nehéz m unkáját elvégző szülők m éltó u tó d a ­
ivá, ha nem futam odnak m eg a rájuk váró szerep és a m unka elől.
A m agyar nem zetnek aligha tehetnek ennél nagyobb szolgálatot.
B oiibándi G yula

Jegyzet

(1) Szórvány magyarság— Szervezettsége és kapcsolatrendszere, Bécs 1995,9.1.

(2) A magyar emigráció a változások tükrében, in: Kisebbségnek lenni nem sors,
hanemfeladat, Bécs 1992, 31.1.
(3) Magyar Nemzet, Budapest, 1989. dec. 8.
(4) Eger György interjúja, in: Kovács Andor: Homokpad, Pozsony-
Budapest 1996, 7-8.1.
(5) Heti Magyarország, Budapest, 1992. szept. 11.
(6) Kárpát-medencei gondok, Bécs 1993. 5.1.
(7) Magyar Figyelő, Budapest, 1995/6. és Magyar Nemzet, 1996. jan. 17.
(8) Szórvány magyarság... id. m. 135.1.
(9) HVG, Budapest, 1992. aug. 29.
(10) Tunyogi Csapó Gábor: Az elsikkadt forradalom, Új Magyarország,
Budapest, 1994. május 25.

A REGISZTÁN BAL OLDALI EGYSÉGE A FERDE TORONNYAL

SZAMARKANDBAN
 KERESZTÉNY KÖZÉLETISÉG *

INDIG ÖRÖMMEL FOGADOM az alkalmat, amikor a tágabb

M hivatásunkról, a jog, közéletiség és a kereszténység össze­

függéseiről beszélhetek. Talán azért, mert egy hosszú
pálya során sokáig legfeljebb szűk körben lehetett erről megnyilat­
kozni. De azért is, mert úgy érzem, hogy ezek az ismeretek szük­
ségesek, és hiányoznak akkor, amikor ez, a történelem által nekünk
meghozott — merem mondani, nem is remélt — nagy lehetőség
az országnak egy új, szabad jogrendszer keretében való átépítésé­
re, újjáépítésére a kereszténység közéleti megélését ismét lehetővé
teszi számukra.
Sokáig és sokszor gondoltuk, m ondtuk vagy mondták ne­
künk, hogy magánügy a mi kereszténységünk, hogy amíg hallga­
tunk róla, amíg a négy fal közöli íartjuk, addig megélhetjük,
ellenkező esetben azonban üldözendő. Az erőszakkal szemben
úgysem lehet másképp, mint saját magunkban megélni azokat az
elveket és értékeket, amelyeket fontosnak tartunk. A vallásunknak
is vannak tételei, amelyek azt mondják, hogy amikor a mi U runk­
kal akarunk beszélni, akkor vonuljunk a szobánkba, mert O a
rejtekben is lát minket. S legalábbis a családi otthonok mélye,
addig, amíg nem mutatkozott meg feltűnően a kisugárzása, ebben
a negyven évben is szabadon volt hagyva számunkra. A m unkánk
és az életünk erkölcsössége legalábbis nem volt büntetve — és ez
is sokat ért — ha nem akartuk hirdetni, törvénybe iktatni, politika­
ilag megvalósítani nézeteinket. Egy modus vivendi, párhuzamos
életlehetőség alakult ki ebben a vonatkozásban.
Ezt a „rejtőzést" támogatják, ha másképp is, a nyugati
társadalmak elvei is, ahol a vallás magánügy, a nézetek egyformán
értékesek, a pluralizmus felé kell haladni. Nem szabad senkinek
sem megkövetelnie a maga számára az egyedül üdvözítő igazság
és tanítás meggyőződését. Nemcsak Keleten és nemcsak diktatú­
rákban, hanem éppen a szekularizáció felé tartó 18-19-20. század
demokráciáiban és alkotmányos államaiban jutottak érvényre
ilyen nézetek, s ezzel is szembe kell néznie a mi kereszténységünk­
nek. Azzal a történelmi ténnyel is szembe kell néznie, hogy a
kereszténység akkor nőtt naggyá, amikor nem volt elfogadott.
Nem biztos, hogy használt neki, amikor bekerült a hatalomba.

A Szombathelyen, 1996. február 1-jén tartott előadás írott változata.

846 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

J T ■W'A KOMOLYAN MEGFONTOLJUK, hogy mi is a dolgunk ebben

m m a társadalomban, mindezekkel a kérdésekkel egyértelmű-
M M en meg kell próbálni szembesülni. S ha ezt nagyon az
alapoktól kezdem, legalábbis néhány mondatban, azért van, mert
szeretném megmutatni, hogy bár nyilván minden nézet tisztelen­
dő, és a politikai életben van értéke mindenki szabad meggyőző­
dése megváltásának, bár a szólásszabadság, a sajtószabadság, a
vélemény és a meggyőződés szabadsága az ember lényegéhez
tartozik, mégsem a vélemény teszi az igazságot igazsággá. Az
igazságot igenis meg lehet találni, és aki megtalálta, annak ragasz­
kodnia kell hozzá és vallania kell. Lehetőleg meg is kell osztania
másokkal. Érdekes ellentmondása a társadalmi életnek az egy
igazság és sok vélemény találkozása. Ebben, ennek az útján kell
megtalálnunk azt a kibontakozást, amit joggal vár a társadalom
tőlünk és az egész országtól.
Nagyon röviden: ha az embert, mint jelenséget, mint lényt
nézzük, ahogy ezt Teilhard DE CHARDIN megfogalmazta: m int a
világegyetem jelenségét, akkor azt kell látnunk, hogy ami őt em­
berré teszi, az a biológiai lény által hordozott értelme, akarata,
egyszóval az egyénisége. A világ rendjében minden egyes ember
megismételhetetlen egyed, egyedülálló jelenség. Ebből ered a ma
már nemzetközi szerződésekben is meghirdetett és elismert embe­
ri méltóság. Az emberi egyénnek és az ő életének a jog által meg
nem kérdőjelezhető értékét, alapjogát, szabadságát az adja, hogy
m indegyikünk csak egyszer, egyedi feladattal, önállóan létezik.
Az ember egyedül életképtelen. Az élete elején is, az élete
megvalósulásához, az élete végén is, ha nem katasztrofálisan sza­
kad félbe, szüksége van a többi emberre. Egy láncnak, egy közös­
ségnek a tagjai vagyunk. Időben is és térben is. Nemcsak egyén­
emberek vagyunk, hanem az emberiségnek, egyes társadalmi cso­
portoknak is tagjai, és ez éppúgy meghatározza létünket, m int az
egyediség. Az ember ahhoz, hogy ember legyen, szükségszerűen
társas lény. Lehet, hogy csak az Ószövetség nyelvének érdekes
megfogalmazása, amikor a Teremtés könyve az ember teremtésénél
többes számban beszélteti az Istent: „Alkossunk embert a mi ké­
pünkre és hasonlatosságunkra"? Holott m indaddig „mondta Is­
ten", hogy fény legyen, hogy bolygó legyen, elválasztotta a vizeket
és látta, hogy jó. Itt, a Teremtés könyvének az elején, az ember
teremtésénél, egyszerre felsejlik a Szentháromság belső titka. A
személynek a másik személy is kell. Az emberiséget az Isten saját
képére alkotta, de sok embernek alkotta, sok, egyenként létező
embernek. A közösség — és ezt hangsúlyozni kell — természetes
velejárója az embernek. így vagyunk teremtve.
A közösség elve egymásra utaltságot és együttműködést
jelent. Nem jó az embernek egyedül lennie, sem az egyedülálló­
ságban, amikor társat keresett magának, de a társadalom rendjé­
ben sem jó. Kell neki egyedül is lennie, de nem jó. Az együttm ű­
ködés az embercsoport, a társadalom szükségszerű velejárója. Az
 ZLINSZKY JÁNOS: KERESZTÉNY KÖZÉLETISÉG 847

együttműködésnek van erkölcsi, természetfölötti szintje (erre fo­

gok többször is utalni, de nem erről akarok beszélni), az értékmeg­
valósítás, ami a többi ember, mások révén történik. Az Evangélium
csodálatos példákat ad rá — a szomjazónak italt adni, az éhezőnek
ételt adni, tanítani, vigasztalni — mindenekelőtt a másik ember
által valósul meg az ember természetfölötti teljessége. Am van
természetes rendje is, amelyben az ember a természetes létben
segíti a másikat, és egyúttal segítséget nyer a saját létéhez. A
technika, az anyagi javak, a szellemi javak együttműködésében,
ahhoz, hogy az együttműködés virágzó legyen, együttműködési
rendre van szükségünk.
z im b o l ik u s a bibliában a bábeli n y e l v z a v a r t ö r t é n e t e , a

S történelem számos példával igazolja, hogy az a társaság, az a

társadalmi csoport, amely pusztán a véletlenre hagyatkozva
működik együtt, egy időn túl szétesik vagy összeomlik. M űködhet
így egy család addig, amíg az érzelmi szálak ellensúlyozzák az
emberben rejlő többféle széthúzó adottságot. Nem elegendő azon­
ban attól a pillanattól, amint a társadalom túlnő a teljes érzelmi és
személyi kötöttségen. Kell rend az emberi társadalomnak. Úgy
mondja a Szentírás, hogy MÓZES a mi szívünk keménysége miatt
adott törvényt. De az emberi szívnek ez a keménysége is adottság.
Tudjuk az üdvtörténetből. Az ember nem ösztönösen jó, hanem
értelemmel felismerve, akarattal megvalósítva tud jó, hasznos,
célszerű eredményeket elérni. Kell a törvény, kell a közösségi rend,
amely megmondja, hogy ebben, a m indannyiunkra kötelező
együttműködésben a legkevesebb érdeket sértsük és saját szabad­
ságunkat legjobban kibontakoztassuk. A törvény, ha úgy tetszik,
közlekedési szabályokat ad a társadalmi együttműködéshez. Nem
véletlenül hoztam ezt az aforizmát, mert az szökik legjobban a
szemünkbe, mi lenne az útjainkon, ha mindenki azon az oldalon
hajthatna, ahol éppen eszébe jut. Nyilvánvaló, hogy a közlekedési
szabály egyrészt korlátoz, s ezt mindenki, akinek gyors járműve
van, és torlódásba jut, megéli, de másrészt lehetőséget teremt arra,
hogy egyáltalán lehessen közlekedni. Abban a pillanatban, amint
elvetjük a szabályait, akkor káosz jön létre. Nem mondja meg a
törvény, miért közlekedjünk, csak azt, hogy hogyan.
A törvény, a jog nem szabja meg a társadalom céljai t és azok
elérésének eszközeit, hanem csak azt, hogy hogyan lehet megálla­
podni ezekben a célokban, és hogyan lehet feléjük haladni. A
működés, az együttműködés rendjét a közélet tudománya, a poli­
tika és annak különböző ágai szabják meg. Az emberi társadalom­
ban elengedhetetlen az együttműködés, eredményességéhez
azonban meg kell választani a tényleg közös módokat és célokat.
Hogy mit akarunk elérni, abban meg kell állapodni.
A rendet az együttműködésben a jogállam feltételei bizto­
sítják. Az irányt s a célt, hogy hová akarunk jutni, a vélemények
egymással szembefeszülése során azok letisztulását, a demokrácia
játékszabályai szabják meg olyan fokon, amelyen az adott társada­
848 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

lomban megvalósul. A jogállam rendjében a szempontok külön­

bözőségéből kialakuló célok megvalósítására az emberek egy része
hatalmat kap. A hatalom a közösség megszabta célok felé/ az általa
jónak látott utakon, közös eredmény elérésére mozgósítja a társa­
dalmat. Úgy is mondhatnók: a helyesen felfogott hatalom volta­
képpen a társadalom szolgálata céljai elérése érdekében. A hatalom
a társadalomból származik a jogállami demokratikus társadalom­
ban, de valamilyen formában mindig abból vezethető le. (Ha nem,
akkor nem törvényes hatalom, hanem önkény). A hatalom a társa­
dalom ellenőrzése alatt áll. Joggal. Negyven évet éltünk egy társa­
dalomban, amely nem volt demokratikus, noha annak hirdette
magát, ahol nem volt ellenőrzési lehetőségünk a hatalom felett,
noha számos társadalmi látszatintézkedés történt ennek érdeké­
ben. Ezért ezeket az alapszempontokat, noha közhelynek hathat­
nak, nem árt kiinduláskor hangsúlyozni.
A keresztény ember benne él a társadalomban, akkor is ha
a társadalom nem keresztény. „Nem kérem, hogy vedd ki őket a
világból" — m ondta az utolsó vacsorán az Üdvözítő, hanem csak,
hogy „őrizd meg őket a gonosztól". S másutt azt tanítja, hogy „Ti
vagytok a Föld sója". Egyrészt azt kívánja, hogy ne romolják el a
só, mert akkor mivel sóznak. Másrészt a hasonlat természetéből
adódik, hogy a só akkor sóz, ha feloldódik. Amíg zacskóban tartják
külön, addig semmi hatása nincsen. Csak akkor lesz hatása, ha
benne van a levesben, és nem látszik többé. Nekünk kellene lenni
a világ világosságának, s ez nem arra való, hogy leborítsák, hanem
hogy világoskodjék. Feladatunk van a többiek számára. Kérdés,
hogy ez a feladatunk csak üdvtörténeti-e, tehát egyszerűen csak a
megváltás tényének a közlésében áll, különben visszavonulhatunk
és m ondhatjuk, hogy a többit csinálják mások? Vagy pedig nem
így van a dolog, hanem az élet minden megnyilatkozásába bele kell
vinnünk ezt a sót és ezt a világosságot? Ebben vannak eltérő
nézetek. Vannak szekták, amelyek ki akarnak vonulni a közéletből.
Nem csak a szocializmus adta körülmények kényszerítettek ke­
resztényeket vagy hívő embereket arra, hogy kivonuljanak a köz­
életi harcból. Van olyan felfogás is, hogy szennyes dolog ez, hogy
jobb nekünk ezzel nem foglalkozni, hogy a világ fiai úgyis okosab­
bak, hogy nekünk más a feladatunk.
OK ILYEN, EGYÉBKÉNT HITEN ALAPULÓ megnyilvánulással ta­

S lálkoztunk a társadalomban. Ennek két komoly veszélye is

van: az egyik, hogy az ember számára ez a magatartás termé­
szetellenes. Hogy remeteként, visszavonultságban éljen. A remete
csak akkor példa, ha önként lemond valami rosszról, s közben
kapcsolatban van a társadalommal. Ha önmagának él, akkor nem
szentséget valósít meg, hanem különcséget. SZENT PÁL szerint:
„akár esztek, akár isztok, m indent az Isten dicsőségére cselekedje­
tek". Más helyen azt tanítja, hogy különbözők az adományok, és
van aki erre, van aki arra, van aki amarra hivatott. O, aki a világ
apostolának volt meghíva, közben szőtt sátorvásznat is, mert értett
 ZLINSZKY JANOS: KERESZTÉNY KOZELETISEG 849

hozzá. Abban is példaadó volt. Nem igaz, nem is tanította sóba a

kereszténység, hogy a keresztény embernek ki kellene vonulnia a
társadalomból. Benne kell maradnia, keresztényként. Ha eddig
m ondhattuk is, hogy a meggyőződésünkért járó üldöztetést nem
tudjuk vállalni, ez a veszély most már nem fenyeget. Más kérdés,
hogy nem mindenki előtt népszerűek a nézeteink. Az is kérdés,
hogy anyagilag kifizetődők-e? Egy biztos: megvallhatók.
A másik veszély, hogy visszavonulásunk miatt értékeink
nem valósulnak meg. Amikor felvetődtek az Alkotmánybíróság
előtt a keresztény iskolák, keresztény nevelés, keresztény közélet
gondjai, a pluralizmus és a vallásszabadság jegyében elhangzott
kifogások szerint e kérdésekben sem szabad az emberektől meg­
kérdezni, mi a hitük, mi a vallásuk. Nem szabad őket eszerint
nyilvántartani és megkülönböztetni, tehát nem szabad ezt a kér­
dést politikai kérdéssé tenni. Milyen szépen hangzik mindez egy
olyan társadalomban, amely szokva volt ahhoz, hogy keressék az
ilyen meggyőződést, hogy aztán irthassák. Ahol tényleg ajánlatos
volt titkolni.
VALLÁSSZABADSÁGHOZ TARTOZIK a vallás m egváltásán ak
szabadsága. Az ember a maga meggyőződését közösségben
is jogosult megvallani. Nemcsak a bélyeggyűjtő klubnak
van joga megalakulni, vagy a pártnak, hanem az egyháznak is joga
van megjelenni, és alkotmányosan működni. Az egyazon erkölcsi
meggyőződést valló embereknek joguk van együttműködni, s jo­
guk van felmérni és megkeresni, hogy hányán is vannak. Felmérni
egy demokratikus rendben, hogy tényleg elenyésző kisebbség
vagyunk-e, amelyik, unikumként, maradjon a maga állatkertjé­
ben, vagy netán a miénk esetleg a többség bizonyos kérdésekben?
Mert ha az, akkor a mi többségünket éppúgy figyelembe kell venni,
mint ahogy nekünk más többségeket. A közélet m inden vonatko­
zásában van mit mondanunk, ebben élünk, s nem tudunk két életet
élni. Az ember önmagát valósítja meg a munkáján, a hivatásán, a
családján, a műveltségén, s mindenek felett a többiek szolgálatán
keresztül. Erre joga van, s ezt joga van a saját meggyőződése
szerint tenni.
A közéleti szerepre fel kell készülni. Aki a közéletben részt
vesz, a maga meggyőződését beleveti a serpenyőbe, ahol a sok
választható lehetőség összegyűl. A gazdasági életet hogyan alakít­
suk, a nyugdíjrendszert hogyan alapozzuk meg, milyen iskolát
akarunk, merre vezessük az utat, mennyi zöldterületre van szük­
ségünk — rengeteg ilyen apróbb és nagyobb közéleti kérdés merül
fel. Létezhetnek róluk különböző vélemények. Aki nyilatkozik
róluk, felelősséggel nyilatkozzék. Az ő hangja egy azok között,
amelyek alakíthatják a közvéleményt. Aki viszont nem nyilatkozik,
az felelősséggel nem nyilatkozik, mert hiányozni fog az ő hangja,
amikor a közvéleményt alakítják. Utána nem mondhatja: lám, lám
miért van másképp, mint ahogy én — helyesen — gondoltam? Szóból
értik meg őt is, s ha joga van nyilatkozni, akkor kötelessége is.
850 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

~M~“1 EL VAGYUNK-E ERRE MIND KÉSZÜLVE EGYENKÉNT? Felkészül-

■— tünk-e mint csoport, mint keresztény közösség? Úgy vélem,
A nem. Ennek van belső oka, ami egy hibás egyházszemléletből
ered, s van külső oka, az a bizonyos 40 év, amikor okosabb volt
hallgatni. Nézzük először a saját portánkat, a belső okokat.
Az egyház egyik tipikus megjelenése a pásztor és az ő
nyája. A nyáj szép sorban ballag, azokon az izraeli lankás dombol­
dalakon, a homoksorokon. Megy elöl a pásztor, jönnek utána az ő
juhai, akik őt ismerik. Valahogy így vezette sokszor és sok helyütt
az egyház a maga juhait. Helyes dolog a vezetés felvállalása ott,
ahol erre létezik felkenetés és hivatás. Ámde nagy tévedés lenne
azt gondolni — nem is tanította nekünk az egyház soha, csak
kérdés, mennyire gondolkozunk rajta —, hogy a pásztor után vak
bizalommal való menetelés, a meggyőződés nélküli követés az
igazán keresztényi-e? Hinni azt jelenti-e, hogy nem kell gondol­
kodni? Szerintem nem. A pásztort is valahogy ki kell választani.
Még ha emocionálisan bele is növünk abba a közösségbe, amely­
hez tartozunk, el kell fogadni értelemmel és akarattal.
A fordulat megelőzte annak a meggyökeresedett szemlé­
letnek a váltását, hogy most már lehet másképp is. A másképp
lehetősége méghozzá nem is kellemesen köszöntött be, még ha sok
eufóriával is jött, s voltak is előnyei. A változás először is felszínre
hozta mindazt a rosszat, amit a másik korszak összegyűjtött. Most
egyszerre fizetni kell érte. Az apák ették a szőlőt, és a fiák foga
vásik. Mindazt a nehézséget, ami abból adódik, hogy egy végered­
ményben a maga nyers érdekére törekvő világban védtelenül va­
gyunk jelen, és nem tanultuk meg felismerni buktatóit. Nem lehet
mást tenni, gyorsan pótolni kell a mulasztottakat, és bekapcsolódni
abba a munkába, amit el fognak végezni nélkülünk is, de akkor
lehet, hogy ellenünkre, s utána már hiába sírunk. A keresztény
ember is híva van arra, hogy ebben a közösségben benne legyen,
hogy a közösségi célokról véleményt alkosson, azoknak a végre­
hajtását ellenőrizze, s adott esetben, ha a bizalom feléje fordul,
ezeket a célokat a maga személyében szolgálja, a hatalmat vállalja
és gyakorolja.
Először is, kell ehhez felkészültség és tudás. A közéleti
szerephez éppúgy kell, mint a mérnöki munkához, a gyógyítás­
hoz, vagy bármilyen más mesterséghez. Megvannak a közéletnek
a maga belső gazdasági, jogi, politikai, pszichológiai, tömeglélek­
tani törvényszerűségei. Amiket részben tanítanak az iskolában,
hiszen egész sor ismeret képezi ezek alapját, részben külön meg
kell őket tanulni. Nem mindegy, s itt kezdődik a társadalmi átala­
kulás, hogy milyenek az iskolák. Mert az állampolgári léthez egy
bizonyos tudás, legalább az írni-olvasni tudás, az értesülések meg­
ismerésének tudása kell, ezért az állam előírja ezeknek a minimális
ismereteknek a megszerzését. Kell továbbá egy bizonyos erkölcsi
értékrendhez való igazodás, legalábbis a mással szembeni toleran­
cia és a hatalom szavának a jóindulatú elfogadása. Ám ezenkívül
 ZLINSZKY JÁNOS: KERESZTÉNY KÖZÉLETISÉG 851

még sok minden kellene az állampolgárnak, amit a mai iskolák

nem tanítanak. Ami már túl van a semleges állam képviselte érté­
keken. Kellene hogy legyenek saját iskoláink, a felnőttek számára,
a gyermekeink számára, ahol mindazt megtanulják, amire egy
keresztény embernek a közéletben szüksége van. Ez nagyon fon­
tos, s ezért harcolni kell, a hangunkat hallatni. A szülők joga
meghatározni, hogy a gyermekek mit tanuljanak, s a felnőtt em­
bernek is alkotmányos joga van a művelődésre. Nem szólam ez.
Benne volt az 1949-es alkotmányban is, s ott üres szólam volt. Ma
nem az. De nem magától értetődő. Meg kell m ondanunk, hogy
milyen műveltséget, hányán igénylünk. Milyen iskolát, hányán
akarunk. Utána, ha megvan, akkor vállalni kell az ebből eredő
nehézségeket. Rengeteg baj van ezen a téren. Úgy elvben rendben
van, de amikor az én gyerekemnek kéne két sarokkal odébb menni,
a barátnőjével a továbbiakban esetleg nem együtt járni, netán egy
kedves tanártól elválni vagy valamilyen tantárgyat nem tanulni,
akkor mégse. Amikor egyrészt felrójuk az államnak, hogy nincs
annyi keresztény iskola, mint amennyit szeretnénk, és a meglévők­
ben négyszeres tömeg áll sorba, akkor miért vannak dabas-sári-i és
hajdúszoboszlói problémák? Nemcsak azért, mert a másik oldal
nem örül a keresztény nevelésnek! Nemcsak azért, hanem azért is,
mert a keresztény oldal nem áll ki egységesen a maga nézetei
mellett. Meg kell tanulni elvszerűen képviselni érdekeinket.
ÁSIK KÖVETELMÉNYE A KÖZÉLETNEK: in form álód n i kell.

M Ennek is két ága van. Az egyik, hogy informálódni is meg

kell tanulni. Olvasni a híreket, megismerni azokat az
embereket, akikre rábízzuk magunkat, felmérni azokat a terveket,
hatásaikkal együtt, amelyekről döntenünk kell, és nem mondani,
hogy ehhez más úgyis jobban ért. Vagy esetleg, ami még népsze­
rűbb: valamilyen jól hangzó programbeszéd után menni. Gyümöl­
cseikről ismeritek meg az Ígérgetőket, fel kell mérni, hogy mi van
a beszéd mögött. Alkotmányos jogunk, hogy m inden közérdekű
információt, ami a döntéseihez szükséges, m inden állampolgár
megkapjon. Alkotmánybírósági határozat szól Magyarországon
arról, hogy pl. az önkormányzati ülések anyagát nem lehet titko­
san kezelni, hanem bárki elolvashatja, hogy ott mi történt. Az általa
választott képviselő milyen kérdésben milyen álláspontot foglalt
el. Tudom, hogy rengeteg dolgunk van, hogy alig van időnk, de
hányán élnek ezzel a joggal? Azt lehetnek önkormányzataink,
amit akarnak, ha egyszer meg vannak választva. Legalábbis mi,
többnyire, nem ellenőrizzük őket. Jogunk van tájékozódni. Elvár­
hatjuk a tájékoztatást az újságoktól, a rádiótól, a helyi és központi
médiától. Persze, nehéz őket bírálni, mert a sajtó szabad; elvileg
mindenki írhat benne, ha van sajtója, ahova írjon. De van-e olyan
sajtónk, amilyet mi akarunk? Ha nincs, nem azért nincs, mert nem
azt olvassuk? Mert nem vetjük el azt, amelyik nem látja el a
kötelességét becsülettel? Jog áll szemben kötelességgel. Mi ma­
gunk is formáljuk a médiát, a sajtót, a rádiót, amint sajnos az is
85 2 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

formál minket. Nagyon nehéz ennek a formálásnak ellenállni.

Óriási hatalom a nyilvánosság országos szinten. Amit nagyon
sokszor mondanak, az egy időn túl hat. De miért hangosabb a
másik oldal, mint a miénk? Miért nem merjük megmondani a saját
igazságunkat és saját nemtetszésünket? Ez is benne van az infor­
mációs kötelességben.
DÁIG, HOGY A KÖZÉLETBEN TÁJÉKOZÓDJÉK, a véleményét a

O megfelelő ismeretek alapján nyilvánítsa és a neki fontos

ügyekben kiálljon — véleményem szerint — minden ke­
resztény állampolgárnak el kellene jutnia. Ez kötelesség. Ahhoz,
hogy céljaink megvalósítására vezető helyet töltsünk be a saját
szűkebb szakmánkon kívül, az kell, hogy ránk bízzák azt a helyet.
A demokratikus társadalomban annak, aki úgy érzi, hogy vezetni
tud, tehetséget érez magában rá, annak ezt kell vállalnia, de meg
is kell győznie a többieket, hogy bízzák meg. Ez is fáradság. Sokak­
ban megvan a profán tömeg gyűlölete, és távol m aradnak tőle.
SHAKESPEARE Coriolanus a szépen írja le, hogy amikor a győztes
hadvezér a konzulságra pályázik, milyen nehezen beszélik rá a
barátai, hogy menjen oda a tömeg közé, és kérje a polgárokat, hogy
szavazzanak rá. „Én menjek oda ez elé a szemét nép elé? Hisz
annak tudnia kellene, hogy én milyen nagy ember vagyok. Ő jöjjön
hozzám, és kérjen meg szépen, hogy hajlandó legyek vele foglal­
kozni." Ez, éppen a kiválasztottak részéről, sokszor mutatkozó
magatartás. Bizonyos gőg, amit szerénységnek álcáz. „Majd, ha
jönnek és hívnak..." „Majd, ha szépen megkérnek rá, és garantál­
ják, hogy azt csinálhatom, amit akarok, és nem beszélnek bele!
Akkor igen, talán..."
Akiben megvan a tehetség, annak a tehetségét kam atoztat­
nia kell. A tíz talentumos ember, ha csak öt talentumot kamatoztat,
akkor rosszul kamatoztat. Számon fogják kérni tőle. Kell vállalni a
szerepet. Ez elsősorban önismereti kérdés — és (ez megint keresz­
tény dolog) — nyilván alázat kérdése. Ha mégsincs sikerem, mert
a demokrácia többsége hozhat rossz döntéseket is (nem biztos,
hogy azért maradok le a versenyben, mert én vagyok a rosszabb),
azt is el kell fogadni. Am, ha megkapom azt a helyet, ami nekem
jár és amiért vállalnom kellett az odavezető utat, akkor szolgálati
jelleggel kell a hivatást a meghívás alapján teljesíteni. Nagyon
fontos lenne helyi pozíciókban is, társadalmi pozíciókban is, kis és
nagy körökben egyaránt a minél több keresztény vezető szerep-
vállalása. Hányán maradunk ki, hamis szerénységből, a vitától
félve, kényelmes utat keresve. Pedig hivatás a társadalmi, közéleti
szerep is, és ezt is el kell viselni.
A közéleti személynek a személyiségi jogai egyszerre leszű­
külnek. Turkálni kezdenek a magánéletében, kezdik meggyanúsí­
tani a tisztességét. Ezt is tűrnie kell. Amennyire igaz, hogy egy
jogállamban a személyi szférája mindenkinek szent, és abba más­
nak beleszólni nincs joga, annyira igaz az, hogy a közéleti szerep-
vállalóról az őt választóknak joguk van ismeretekkel rendelkezni­
 ZLINSZKY JÁNOS: KERESZTÉNY KÖZÉLETISÉG 853

ük. Am int odáig eljutottunk, hogy ezt kezdjük kom olyan venni,
egyszerre m egszületik a tiltakozás. Itt van ez a szerencsétlen átvi­
lágítási törvényünk, amivel kínlódtunk öt-hat éve. Amikor a sze­
mélyi jogokra hivatkozva m egtám adták, az Alkotm ánybíróság ki­
m ondta, hogy m inden közéleti szereplőt érintő inform áció köz­
ügy, am elyhez m indenkinek joga van, akit érdekel. Az eredeti
törvény azért nem volt jó, m ert nem egyform án mért. M indazok,
akiknek nem egyform án m ért, fellélegeztek és nem hoznak helyet­
te másikat, m ert addig legalább nem nyúlunk ehhez a tém ához. De
nincs ez rendben. S nincs rendben az egész közéleti inform áltsá­
gunk. Amíg egyrészt a sajtó és főleg a bulvársajtó olyan m agán­
ügyekbe piszkál bele, ahol nem lenne keresnivalója, a másik olda­
lon óvatosan m egkerüli azokat a tém ákat, am elyek közérdekűek
lennének. Ezt sem kellene egyszerűen lenyelni.
Persze ahhoz, hogy a keresztény közéleti szereplő valóban
m egvalósíthassa a saját eszm éit, neki m agának kellene olyannak
lennie, hogy nyugodtan piszkálódhassanak. Ez sem könnyű. S ez
is hozzá tartozik az önism erethez, am ikor egy elv képviseletében
vállaljuk a közéleti szereplést. Megállom-e azt a bírálatot, amely
esetleg nem a szakértelem re megy, de ami az egyéniségem en át az
ügyet is kétségessé teheti. Legegyszerűbb nyíltan m egm ondani,
hogy miről van szó. A választókat általában nem is szokta oly­
annyira zavarni, ha m egm ondják a hibáit. Nem szabad a közéleti
em bernek zsarolhatóvá válnia azáltal, hogy titkolnivalója van.
Idetartozik az áttekinthetőség kérdése, főleg anyagi ügyek­
ben, de m inden m ásban is. Amihez a közösségnek joga van, azt
ism erje is meg, aki pedig vezető poszton áll, an n ak kötelessége,
hogy el tudjon számolni. Ezek alapkérdések, am iket fel kell m érnie
a közéleti szerepre készülő keresztény em bernek, am ikor a szere­
pet elvállalja. A kockázatot egyrészt vállalni kell, m ásrészt úgy kell
élni, hogy alkalm asak legyünk a szerepre. Ha nem volnának a saját
h ázunk táján olyan problém ák, amik m iatt közülünk sem m in d en ­
ki akarja ezt a nagy nyíltságot, könnyebb volna másoktól m egkö­
vetelni. Könnyebb volna tiszta vonalat képviselni a társadalom
politikájában.
ZEMBE KELL NÉZNI MÉG KÉT KÉRDÉSSEL. Törvények szerint,

S papíron van dem okratikus jogállam unk, és m egvolnának a

lehetőségeink m indazokra az eszközökre, amikkel beleszól­
hatu n k a döntésekbe, am elyeket eddig rólunk, nélkülünk hoztak.
Akarjuk-e ezt igazán? Mesélik a ném et kollégák, hogy a keletné­
m etek, am ikor váratlanul, negyven évi vágyakozás után átcsatol­
ták őket a szabad oldalhoz, azt m ondták, mi az igazságot rem éltük,
és a jogállam ot kaptuk. N em értik a dolgot, és nem m aradéktalanul
boldogok. Pedig oda sok pénz áram lott a szövetségi korm ánytól,
és nekik keveset kellett egészében ráfizetniük. Egyénileg, term é­
szetesen, ott is voltak sorsok, am elyeket a változás hátrányosan
érintett. Akarjuk-e a jogállamot? Amikor a zsidókat MÓZES
Egyiptom ból kivezette, sok csodán keresztül, és beértek a pusztá­
854 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

ba, akkor m orogni kezdtek. „Miért nem hagytál m inket m eghalni

Egyiptom ban a húsos fazekak mellett?" O tt legalább nem kellett
gyalogolni, és nem volt meleg. Ez nagyon is em beri adottság. A
m egszokott húsos fazékhoz való visszavágyakozás. Különösen
akkor, ha nincs fazék, vagy nincs hús, vagy nehezebb m egszerezni.
Egy sor kötelezettség jelentkezik, egy sor terhes örökség m ég itt
van, s m indez ránk hárul. M ég azt sem m ondhatjuk, hogy nem
tehetünk róla, nem a mi dolgunk, nem is engedik, hogy beleszól­
junk. M ost engedik. Itt van nekünk ez az egész csődtöm eg, te­
gyünk, am it akarunk. El kell vállalni, m ert nincs más út. Tudatosí­
tani kell a társadalom ban, hogy ez a csődtöm eg nem véletlenül
van. Pontosan akkor adták át a stafétabotot, am ikor nem volt
lehetőség a bajt tovább takargatni. Ezt m a közgazdasági adatok
alapján, aki ebben szakem ber, általában tudja.
M ásrészt az is biztos, hogy maga az egész közép-európai
térség átalakulása is hozott magával olyan problém ákat, m elyekre
fel sem voltunk készülve. A piacok egyszerre való kiesése, a p art­
nerek fizetésképtelenné válása, más fizető partnereknek jobb h e ­
lyekre igazodása stb. Van ennek a változásnak terhe. N em azért,
m ert jogállam unk van. Azért, m ert m ég nincsen. Azért, m ert a
keretek m eg vannak terem tve, a polgárok azonban m ég nem n ő t­
tek bele ezekbe a keretekbe. Azért, m ert az egyiptom i rabszolga­
sághoz szokott nép jobban szeretett jól viselkedő rabszolga lenni,
akit alig bántanak, m int önállóan gondolkodó, poggyászát a siva­
tagban a h átán hordó, új országot kereső harcos, aki bizony n e h e ­
zen kapja m eg azt az új országot. Ezért a jogállam ért m indannyi­
unknak, egyenként és összesen meg kell harcolnunk, és bele kell
nőnünk. N ekünk, a gyerekeinknek, a társainknak, a körülöttünk
levőknek. N ekünk, keresztényeknek is.
JOGÁLLAMBAN AZ EGYHÁZUNK MÁS POZÍCIÓBA JUTOTT. Nem
közjogi tényező. Mi vagyunk a közjogi tényező, mi, keresz­
tény állam polgárok együtt. N em bízhatjuk a püspökökre,
hogy kiharcolják azt, ami nekünk kell. Pont fordítva. N ekünk kell
kiharcolnunk azt, ami nekik kell. Hol tudatos ez ma még? És hol
vannak azok, akik vállalják és kiállnak az egyház érdekében? M eg
kell keresni az em bereket, akik erre alkalmasak. M ögéjük kell állni,
és velük együtt kell harcolni. Akkor a jogállam eszköztára rengeteg
m indenre alkalmas lesz.
A másik kérdés, hogy van-e ennek a világnak szüksége
keresztény emberekre? Van-e ennek a pluralista világnak igénye
egyáltalán arra, hogy a keresztény eszm erendszer megjelenjék?
M odern dolog-e vajon egységes világnézetről, term észetfeletti
igazságról, keresztény értékrendről beszélni akkor, am ikor olyan
általánosan elismert, hogy m indenki vallhatja azt az értékrendet,
am it ő akar. N agyon világos m egkülönböztetést kell tenni, am in az
egész közéleti szereplés múlik. Igen, a másik nézetét el kell fogadni.
A saját nézetünket erőszakkal senkire se erőltethetjük rá. Ez az
egyik sarkpont, ez a pluralizm us. A vélem ények szabadsága, a hit
 ZLINSZKY JÁNOS: KERESZTÉNY KÖZÉLETISÉG 855

szabadsága, a szólás szabadsága, az egyesülés szabadsága. Kény­

szeren keresztül nem lehet jó célokat megvalósítani, semmiféle
kényszeren keresztül, a jó kényszerén keresztül sem. De nem attól
jó a jő, hogy én jónak tartom. Nem attól igaz az igaz, hogy én
igaznak vallom. N em attól célszerű a választott társadalm i út vagy
gazdasági m egoldás, hogy én célszerűnek vélem. A jó, igaz, célsze­
rű objektív adottságok. A jóság, az igazság, a célravezetőség — a
lét tőlünk független adottságai. N ekünk csak eszünk van arra,
hogy felismerjük őket. V álaszthatunk mi szabadon, igaztalant az
igaz helyett, rosszat a jó helyett, célszerűtlent a célszerű helyett —
ezt m eg lehet tenni —, de az eredm ényt, a következm ényt nem
tudjuk befolyásolni. Ha jó úton járunk, akkor az jó helyre visz, ha
igazságot vallunk, akkor harm onikus valóságban fogunk élni, ha
célszerű m egoldásokat választunk, akkor könnyebben érjük el a
célt. Kevesebb ráfordítással ugyanoda, vagy ugyanazzal feljebb
jutunk. Emellé ki kell állni. Ebből a szem pontból m ár nem p lura­
lizm us a pluralizm us, m ert általában egy igazán jó m egoldás van,
és semmi esetre sincs végtelen sok igazán jó megoldás. Ez a másik
sarkpont. A döntéshez kell bizonyos figyelem, tájékozódás, feldol­
gozása a célnak, aztán a kiállás.
TRE N D B E N VAN, HOGY ELFOGADJUK a velünk szem befeszülő
nézetet, és a vitában nem alkalm azunk erőszakot. N em két-
M - m.séges, hogy a demokrácia útja nehezebb. Tréfásan, m int
történész, azt szoktam néha m ondani, hogy a mi átalakulásunkból
hiányzik a felvilágosult abszolutizm us szakasza. Jó lett volna, ha
közben születik egy olyan II. JÓZSEF, vagy II. FRIGYES, vagy MÁRIA
TERÉZIA, aki m egm ondja nekünk, m it kell csinálni, és átvezet a
zökkenőkön úgy, hogy nem lehet vitatkozni vele. Nem volt. Az
első döntésünk — azt hiszem, hogy helyesen — az volt, hogy
diktatúrái nem akarunk, hanem m egterem tjük a jogállami kerete­
ket. A nnak ellenére, hogy felvilágosult uralkodónk nincs, m ert
nem akartunk többé uralkodót, jogállam hoz értő polgáraink sin­
csenek, m ert m ég nem tanultuk m eg a leckét. Be kell hozni a
m ulasztottakat. Azért kell behozni, m ert m indannyiunknak létér­
deke az, hogy helyes célok felé m enjünk, helyes értékrendben.
Hiába hivatkozunk arra, hogy kisebbségben m aradtunk és a több­
ség m iatt megy a szekér az árokba, ha m indannyian benne ülünk
a szekérben. Hiába hivatkozunk a viharban lévő hajón arra, hogy
nem mi vagyunk a korm ányosok. Ha elsüllyed, vele süllyedünk.
Ha tudunk korm ányozni, akkor meg kell fogni a korm ányt!
Ilyen szem pontból nézve, a keresztény közéleti szerepvál­
lalás, az erre való összefogás, az értékeink m ellett való kiállás
nem csak szolgálati kötelességünk, hanem létérdekünk, gyereke­
ink és unokáink érdeke. Ha nem tudjuk vállalni, akkor nagyon sok
buktatón fogunk keresztüljutni, míg egy másik generáció vállalja
helyettünk, vagy utánunk, még több bajjal. Lelkiismereti köteles­
sége a közéleti szerepvállalás a keresztény em bernek, erre figyel­
m eztetnie kellene a keresztény lelkipásztornak. Ezt tudatosítani
856 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

kell m agunkban m inden órában. Tudom , hogy kenyérgondjaink

vannak, m unkanélküliség van, talán vezetőinkkel is problém áink
vannak. Valóban nem egységes ez az ország m a abban a szem lé­
letben, amiről beszélünk. Mégis a törvényes meggyőzés útján m in­
den t m eg kell tennünk azért, hogy ne m enjenek tönkre velünk
együtt a többiek sem. N ekünk annál inkább kötelességünk ez, m ert
mi hisszük, hogy tudjuk a jó utat és a helyes értékeket.
ZLINSZKY János

ULUGBEK CSILLAGVIZSGÁLÓJÁNAK BEJÁRATA SZAMARKANDBAN

 INTERJÚ A DUNA TV
E ST I K É R D É S CÍMŰ MŰSORÁBÓL

V en d ég: KODOLÁNYI G yula író

Szerkesztő-riporter: TÓTFALUSI Gábor. Elhangzott:1996. augusztus
6-án

Tótfalusi Gábor: A ki a televízióból ismerhette, azt álla­

D U N A píthatta meg ANTALL Józsefről, Magyarország rendszer-
T E L E V ÍZ IÓ váltás utáni első szabadon választott miniszterelnöké­

ről, hogy távolságtartó, hűvös, sőt rideg politikus és ember. Egy kötet
jelent meg róla mostanában*. Emlékezéseket, cikkeket, dokum entu­
mokat, interjúkat tartalmaz, nem feltétlenül profi újságírók tollából.
Egyetlen rövid gondolatot idéznék a könyvből, T ö l g y e s s y Péter
jogász, országgyűlési képviselő írásából:
„Antall József hitelesen képviselte az 1947-ben megszakadt tradí­
ciókat de azt is tudta, mit vár a modern Európa; képes volt a
jobboldali kormányt a modern igényekhez közelíteni. A sors nem
engedte művét befejezni. Kormányzásának évei alatt stratégiai
céljaiból csupán kevés valósult meg. A polgári közép kialakulása
még jórészt hátra van."
Természetesen meglehetne számtalan idézetet választani a kötetből,
melyek Antall József diákéveire, vagy a tanári munkájára vonatkoz­
nak, de talán mindez összefoglalja politikusi célját is. A kérdés, ami
ebből következik: ez a kötet mennyivel többet mutat mega politikusból
és az emberből, m int amit eddig tudtunk.
Kodolányi Gyula: M ondhatni, az egyik első olvasója va­
gyok ennek a könyvnek, m elyet nem én szerkesztettem , de elősza­
vát én írtam. Végig olvasva óriási élm ény volt ez a könyv. Olyan
em berek szólalnak meg, akiknek nagy részét én nem is ismerem.
És akik Antall Józsefet egészen fiatal fiú korától kísérték végig
életében, barátként egészen egyetem ista, m ajd kutató koráig. Ezt
a könyvet éppen nem a Tölgyessy Pétertől idézett, egyébként igen
jó m egnyilatkozások jellemzik. H anem az, hogy az em bert rendkí­
vül közel hozza hozzánk, m egm utatja, és nekem az volt a nagy
felfedezés-élm ény ebben a könyvben, hogy az az Antall József, akit
én nagyon közelről m egism ertem m unka közben négy év során,

* A z is m e r e tle n A n t a l l J ó zsef. Szerk.: Jász László és Rózsa Marianna; Mundus

Kiadó, Budapest, 1996.
858 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

az ugyanaz az ember, m int aki itt elénk lép, kam aszként, ifjúként,
tanárként, vagy m uzeulógusként. A m agánem ber és a politikus
közt teljes az összhang.
T. G.: Lehet-e olyan veszélye ezeknek a köteteknek, hiszen
gondolom, a politikusról és a miniszterelnökről szóló kötetek sorát
ma jd folytatja más is, hogy valamiféle piedesztálra emelődik egy
politikus, épp az emberi gyengeségeit, hiányosságait, amennyiben
voltak, megpróbálják eltussolni, háttérbe nyomni.
K. Gy.: Ezt a veszélyt nem látom. N em hiszem , hogy m ost
Antall József neve olyan árfolyam on volna a m agyar politikai
életben, vagy a m agyar sajtóban, hogy a bebalzsam ozás veszélye
állna fenn. Épp az ellenkezőjét látom. 1990-ben a körülm ények
folytán színpadra lépett egy ism eretlen ember, akinek, m iközben
m ár m iniszterelnök volt, akkor kellett a saját hitelét is m egterem ­
tenie a politikai elitben és a m agyar közvélem ény előtt. N em az
történt, ami a szerves politikai életű országokban történik, hogy
valaki képviselő lesz, aztán m iniszter, aztán m iniszterelnök, s így
am ikor m ár m iniszterelnök, akkor a közvélem ény m ár tudja, hogy
kiről van szó, a m agánéletéről is tud valamit, m egism erte a tulaj­
donságait, reakcióit. Itt teljesen ism eretlen em ber lépett a színpad­
ra és azok, akik fintorogva kapták fel a fejüket, hogy ki ez az em ber,
azoknak bizonyos értelem ben igazuk volt. Az idő bizonyította,
hogy nem volt igazuk. Hiszen, am int ebből a könyvből is kiderült,
Antall József hihetetlen tudatossággal készült a politikai szerepre,
m ég olyan pillanatokban is, am ikor erre sem m ilyen rem ény nem
látszott az úgynevezett józanul gondolkodó m agyarok szem ében.
'56-ban m ár nagyon komoly szerepet játszott. Az '56-os kisgazda-
párti m egnyilatkozásoknak, deklarációknak, politikai szövegek­
nek szinte m indegyikében szerző, egyedül vagy másokkal. Azt
lehet m ondani, hogy nem hivatalos titkára volt a kisgazdapártnak
m ár '56-ban. A saját szerencséjére, m ondhatnánk, ez nem volt
igazán tudott. így '56 után kevesebb m eghurcoltatásban volt része,
m int különben lett volna. A könyvet végigolvasva világossá válik
bennünk, hogy az az ism eretlen ember, aki a színre lépett, nem
véletlenül lépett színre. Azzal, hogy az édesapja bevonta őt illegá­
lis politikai akciókba m ár a m ásodik világháború alatt, jó indítást
kapott, de végül is hogy folytatódott ez az út, az m agán Antall
Józsefen m úlott, hiszen nagyon sok irányba fejlődhetett volna.
Azonban ő nagyon tudatosan ilyen irányba m űvelte m agát és a '89
előtti m unkáját, noha igen fontos, infrastruktúra-építő szellemi
m unka volt, a m agyar orvostörténet megszervezése, azért ő tulaj­
donképpen parkolópályának tekintette, és soha nem adta föl a
rem ényt, hogy előre tud lépni egyszer.
T. G.: Hogy mennyire tudatosan gondolta át Magyarország
külpolitikáját: kevesen tudják, hogy a Varsói Szerződés felbontása
éppen Antall József miniszterelnök nevéhez fűződik.
K. Gy.: Teljes m értékben. FÜR Lajos beszélt a történelm i
pillanatról, ami elindította ezt a folyamatot. Ez Í990 júniusában
 INTERJÚ A DUNA TV ESTI KÉRDÉS CÍMll MŰSORÁBÓL 859

M oszkvában zajlott le, ahol összegyűltek a Varsói Szerződés veze­

tői a szokásos éves találkozóra. Különös véletlen, hogy éppen
M agyarország volt a soros elnök, és óriási m egdöbbenésre Antall
József azzal állt föl a plenáris ülésen, hogy a varsói szerződést fel
kell bontani, és m ég nagyobb m eglepetésre GORBACSOV nem
m ondta azt, hogy nem.
T. G.: Két változata volt a szövegnek: egy enyhébb-fokozatos
és egy radikális, hát erre az volt a forgatókönyv, szinte véletlenül
kezdte el az egyiket — persze tudatosan átgondolt módon —, hogy
vissza lehessen lépni adott esetben.
K. Gy.: Ezzel kapcsolatosan volt egy négyszem közti tárgya­
lás Gorbacsovval. Antall József sem m iképpen nem volt hajlandó
m eghátrálni, és a folyam at lebonyolítási m ódját megbeszélték. A
lebonyolítás m ódja attól függött, hogy abban a pillanatban még
sem a lengyel, sem a csehszlovák államfő nem m ert ilyen nyíltan
odaállni e mellé a gondolat mellé, csak néhány hónappal később,
késő ősszel. Gorbacsov pedig elsősorban a balti erjedés m iatt akarta
lassítani a folyamatot. A gondolkodási folyam atnak, am ely őbenne
'56-tól fogva törés nélkül zajlott, volt egyik következm énye az is,
hogy am ikor '89 nyarán elkezdődtek a kerékasztal-tárgyalások,
m indenki érezte, rendkívül rövid idő után, hogy itt egyetlen iga­
zán felkészült em ber van az ellenzéki oldalon. N oha nem az volt
az eredeti pozíciója az M DF-delegációban sem, nagyon ham ar ő
lett az egész tárgyalássorozat irányítója, m ert olyan behatóak vol­
tak az ism eretei és olyan világosan látta a célokat.
T. G.: Ha a rendszerváltozás óta eltelt hét esztendőt nézzük,
akkor azért az időszak egyrészt visszaigazolta m indazt, am it Antall
József a rendszerváltozás idején végiggondolt és következetesen végig
is vitt. A zt a társadalmi modellt sikerült megvalósítani, amely
részben épít a nyugat-európai demokráciák hagyományaira, részben
a magyarországi hagyományokra is.
K. Gy.: Ha arra kell válaszolni, hogy mik voltak Antall
József legfontosabb céljai, akkor az egyik egész politikánk nagyon
gyors átirányítása abba az irányba, ahová igazán tartozunk: a
nyugati civilizáció irányába, függetlenül attól, hogy ennek a civili­
zációnak nagy hibái vannak és válságtünetei. A másik, hogy ő
m egvalósította a politikájában azt, hogy a m agyarság egy nem zet,
a határokon felül nyúló nem zet, a szom szédainkkal úgy kell jó
szom szédságba lenni, hogy ezt a tényt elfogadtatjuk. A harm adik,
hogy ő az alkotm ányosságot m indenek fölött tisztelte. O lyan ese­
tekben, am ikor az országgyűlés, a köztársasági elnök vagy az
alkotm ánybíróság m eghiúsította akár egy igen fontos politikai
gondolatát, ő nem nyúlt nem alkotm ányos eszközökhöz, m ert
pontosan tudta, hogy ebben az érában az első m iniszterelnökség
lesz a m inta, az lesz a viszonyítási alap. N agyon sok szenvedést és
fejtörést okozott neki, hogy hogyan lehet újra visszahozni egy
gondolatot, am elyet valamelyik alkotm ányos ellensúly — a köztár­
sasági elnök, a parlam ent vagy az alkotm ánybíróság — visszado­
860 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

bott. Ennek a következm énye az, hogy m iután ő elfogadta az

alkotm ánybíróság neki nem tetsző döntéseit, ma az alkotm ánybí­
róságnak olyan ereje van M agyarországon, hogy a túlsúlyos kor­
m ánnyal szem ben az alkotm ányosság legfőbb őre lett.
T. G.: Ugyanakkor nem kerülhető meg az a tény sem, hogy a
legutóbbi választásokkor a tömegek választása végül is nem igazolta
vissza, am it az elmúlt négy esztendőben fo lyta tta k — vagy lehetett
volna ezt korszerűsíteni vagy átigazítani?
K. Gy.: Ez egy kulcskérdés. Antall József tisztában volt
azzal, hogy az MDF nem fogja tudni m egismételni az 1990-es
eredm ényét, és 1994-ben az az egy lehetősége lesz m ajd, hogy egy
másfajta kom binációban esetleg be tud bekerülni a korm ányba. Ezt
ő m ár '90 m ájusában elm ondta, de akkor ezt nagyon kevesen hitték
el neki a korm ányon belül és kívül is. O nagyon jól ism erte az
országot, érezte azt, hogy ebben a helyzetben három dologra van
szükség. Egy távlatosan gondolkodó vezetőre, aki a korszellem
szerint gondolkodik. Szükség van azonban arra is, hogy a válasz­
tók többsége egyetértsen és akarja ezeket a változásokat. A válasz­
tóknak nagy része úgy érzékelte, és ma is úgy érzi, hogy az egész
változássorozatban ő csak vesztes, tehát — különféle okokból —
nem tudott együtt gondolkodni, azzal a távlatos em berrel, aki
tudta, hogy ilyen lesz ez az út, de ezt végig kell járni, m ert csak
előre lehet m enekülni.

KAKAKALI’AK MUNKÁSOK AZ ARAL-TENGER KISZÁRADT FENEKÉN,

AZ EGYKORI PARTTÓL KB. 15, A JELENLEGITŐL 100 KM-RE
 KÖRNYEZETÉS ORVOSLÁS

Paradigm aváltás az egészségügyben címmel a Semmelweis Orvos-

tudományi Egyetem M agatartástudományi Intézete egészségpoliti­
kai témájú kerek asztal-be szél get és ek e l rendez, emlékezvén az 1956.
október 23-án lezajlott, a Petőfi Kör által rendezett orvosvitára. A
sorozat védnöke PRÁGAY Dezső biokémikus (München), díszvendége
dr. POSIVALL László, a SOTE rektora. A beszélgetések írásos változa­
tát egyenként adjuk közre. A z itt közölt beszélgetés 1996. február 8-án
hangzott el.

A vita résztvevői:
BALÁS P iri László, az Emberek fehérben c. dokum entum kötet szer­
zője
ifj. FEKETE Gyula képviselő, Fővárosi Ö nkorm ányzat Szociális Bi­
zottsága
GYÖRGY Lajos kutatóorvos, az MTA m unkatársa
KOPP Mária, a M agatartástudom ányi Intézet igazgatója
KOVÁCS István katolikus lelkész, orvos
KOVÁCS PÁL országgyűlési képviselő (MSZP)
KUNTÁR Ágnes orvos, a M agatartástudom ányi Intézet Ph.-D. hall­
gatója
LÁZÁR Imre orvos, a M agatartástudom ányi Intézet orvosi antropo­
lógiai részlegének m unkatársa
TAKÁCS Sándor orvos, Országos Közegészségügyi Intézet
VlRÁGH Zoltán: az Egészségtudomány cím ű lap főszerkesztője
ZSOLNAI László közgazdász Budapesti K özgazdaságtudom ányi
Egyetem

LÁZÁR Imre: N agyon sokáig arról vitatkoztak a kultúrökológia

képviselői és a biológiai ökológusok, hogy hol h ú zódnak az ökoló­
giatudom ány határai, határsértésnek számít-e, ha a társadalom tu­
dom ányi gondolkodás is használja az ökológia fogalmait?
Az orvostudom ány term észet és egyben társadalom tudo­
m ány is. Ha végigtekintünk az elm últ száz év orvostudom ányának
történetén, m egállapíthatjuk, hogy annak fogalom rendszere,
kulcsszavai közelítenek az ökológiai gondolkodáshoz — gondol­
ju n k csak például az élettan „millieu interieur" fogalmára. Az
orvostudom ány szétfeszíteni látszik szakmai határait; s egyre in­
kább a biológiai folyam atokat a társadalm i jelenségekkel együtt
értelm ező tudom ánnyá válik. De vajon igazi paradigm aváltás volt-
862 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

e az ökológiatudom ány megjelenése több m int száz évvel ezelőtt,

s igaz-e, hogy az európai gondolkodás kritikája képpen született
m eg a descartes-i, az egyént a term észettel szem behelyező gondo­
latra válaszul. Valóban integrálta-e az em bert a nagy egészbe, a
„m inden egy" misztikus közegébe? A sok kérdés m ellett tényként
szögezhető azonban le, hogy az ökológia m inden transzdisz­
ciplináris tudom ány őse.
KOVÁCS Pál: Az ökológia szó, eredeti értelm ében, kicsit
erőltetett m agyar fordításban egészlegességet jelent. Úgy tűnik föl
azonban, hiába tett m eg az ökológia tudom ány m inden tőle telhe­
tőt, a lezajlott első társadalmi m odernizációs folyamat, am elynek
lényege az volt, hogy az em ber saját vélt érdekében minél többet
raboljon el a term észettől, m egtanított m inket arra, hogy a homo
sapiensből a sapiens, sajnos, talán m ár n yugodtan el is hagyható.
A környezeti ártalm ak, ma m ár kim utathatóan, körülbelül
25%-ban játszanak szerepet a halálozásban. A környezet azonban
nem csak a külső, fizikai, hanem a szociális, pszichés környezetre
is vonatkozik, hiszen ezek a közegek együtt, egym ást átszőve
hatnak az em berre. A m ásodik m odernizáció, amely felé haladunk,
m elynek fő tartalm a az emberi tudás kellene hogy legyen, azonban
nem folytathatja az első „hagyományait": a term észet, s nyugodtan
m ondható, hogy vele együtt az em ber kizsákm ányolását. M eg
kellene vizsgálni, hogy m ilyen új m ódokon lehetne felhasználni a
term észet erőforrásait, s hogy a term észet károsítása, a levegő-,
víz-, talaj, és élelm iszerszennyezés, m ilyen kölcsönhatásban állnak
egymással, hogyan hatnak felerősítve egym ásra, m ilyen interakci­
ók vannak a különböző szennyező anyagok között? Van olyan
tanulm ány, amely azt m ondja, hogy körülbelül egymillió vegy­
szerrel élünk együtt. Egy másik szerint félmillióval, de m ég ez a
félmillió is nagyon sok. Különösen akkor, ha ebből a félmillióból
negyven-ötvenezernek nem tudjuk sem a biológiai hatását, sem
azt, hogy ezek szinergikus m ódon, s különböző szociális és pszi­
chés környezetünk által hogyan hatnak egymásra? Én az ökológiai
gondolkodás és cselekvés lényegét abban látom, hogy egyidejűleg
figyeljük m eg az em bereket és a természeti környezetet egyszerre
érő hatásokat, és ezek következm ényeit. O lyan viszonyt kellene
kialakítani a társadalom és az emberi környezet között, am ely nem
arra szolgál, hogy tönkretegye a term észetet, m ert ez felér az
em beriség öngyilkosságával.
ifj. FEKETE Gyula: A környezetvédelm i folyóiratok végeztek
input-output-szám ításokat a tekintetben, hogy az egyes országok
és az egyes országok iparvidékei m ilyen szennyeződéseket: szén-
m onoxidot, nitrátot, kénsavat bocsátanak ki, illetve fogadnak be.
Ezekből a vizsgálatokból kiderült, hogy M agyarország — m ed en ­
ce-jellegéből eredően — környezeti ártalm akat tekintve is befoga­
dó ország. Szom szédaink felől sokkal több szennyeződést hoz ide
a levegő, a folyóvíz, m int am ennyi itt termelődik. Ezért kellene
nálunk a környezetvédelem re sokkal jobban odafigyelni.
 KÖRNYEZET ÉS ORVOSLÁS 863

A m orbiditási, mortalitási m utatók a gyárak közelében sokkal m a­

g asab b a^ m int a budai körzetekben. De ugyanez vonatkozik Ó zd,
Tatabánya és a többi vidéki iparvárosunk környékére is. A környe­
zeti ártalm ak nagyon nagy hányada m unkahelyi eredetű, s éppen
részben a cégek privatizációja m iatt az utolsó tíz évben épült le az
üzem orvosi hálózat. Mivel nálunk nem veszik kom olyan a ny u g at­
európai előírásokat, igen sok olyan, hirtelen előnyszerzésre speku­
láló külföldi tulajdonos özönlött be az országba, aki eleve nem
akarja betartani azokat az üzem -egészségügyi szabályokat, am e­
lyek nélkül ma m ár nem beszélhetünk európaiságról. De a nagy­
üzem ek is szétforgácsolódtak, s ennek következtében a szociális
ellátás nem olyan szintű m ár, m int eddig volt.
H ihetetlen m értékben m egváltozott tehát az elm últ tíz év­
ben a m unkásság helyzete. 1995-ben a Fővárosi Ö nkorm ányzat
képes volt nagy csinnadratta közepette úgy átadni a nagycsarno­
kot, hogy nem épült benne illemhely, am ikor többszáz kereskedő
a nap 12-14 óráját az épületben tölti! A védőital, — m int bizonyos
m unkahelyeken a tej, vagy a szódavíz, — a védőétel, a m unkaruha
beépült a m unkabérbe. Ez hiba, m ert ezeket a kiadásokat vélem é­
nyem szerint üzemviteli költségként kellene kezelni, ami nem a
dolgozót kellene hogy terhelje, hanem a m unkaadót.
GYÖRGY Lajos: Az ökológia önm agában nem jelent tu d o ­
m ányok közötti újraszintézist, azonban az ökológiai gondolkodás­
ból eredő szem lélet elősegítheti azt. Az újraszintézisről nekem a
Snow-féle két kultúra jut eszembe. Ö azt állította, hogy a szellem-
tudom ányok és a term észettudom ányok között akkora szakadék
van, hogy m ár sohasem érthetik meg egymást. Ez ellen kellene,
hogy fellépjen az újraszintézis, amit eddig nem csak ökológusok
képviseltek, hanem az orvosok közül például Albert SCHWEITZER,
vagy egy olyan paleontológus, m int Teilhard DE CHARDIN, Erich
FROMM orvos, vagy Nils BOHR fizikus, a m agyarok közül pedig
JÓCSIK Lajos közgazdász, LÉNÁRD Sándor és NÉMETH László orvo­
sok, akik az egyik kultúra felől közeledtek a másik kultúrához, s
ezért az újraszintézisért nagyon sokat tettek.
LÁZÁR Imre: A környezeti kérdések m egoldásához szüksé­
ges lenne a mi belső, koncepcióökológiánk (CSÁNYI Vilmos szó-
használata) védelm e, m ert belső környezetünk nem csak lélektani
eredetű, hanem tartalm azza a külső környezetről alkotott filozófi­
ai, ism eretelm életi elképzeléseinket is.
ZSOLNAI László: Tíz évig LEVENDEL professzor legszűkebb
baráti, szakmai köréhez tartoztam , így hát van ném i elképzelésem
a m odern orvostudom ány válságáról. Amit a legfontosabb ténynek
tartok ma, az az, hogy m ind az orvostudom ány, m ind a közgazda­
ságtan ugyanolyan torz em berképre épül. A közgazdaságtudo­
m ány a hom o ökonom ikusz em berképét idealizálja, aki környeze­
téből kiszakadt és önérdekkövető. Ennek az em berképnek a torz
jellegéről m ár könyvtárnyi irodalom készült. De a m odem orvos­
864 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

tudom ány em berképe szintén agresszív. A „homo szom atikusz" a

legszűkebben vett testiségre koncentrál.
Én Levendel professzortól és a közgazdaságtanból is azt
tanultam , hogy a környezetek szintezettek, tehát van egy szom a­
tikus, egy pszichés egy szociális és egy ökológiai szint. Alapvető
dolog, hogy hogyan reagálunk ezekre a szintekre. Adaptív, vagy
m aladaptív m ódon. A legtöbb válasz, am it a m odern gazdaság ad
a társadalm i környezeti problém ákra, m aladaptív. Az orvoslásból
m egtanulhattuk, hogy a betegség nem más, m int nem -adaptív
válasz egy adott ingerre. S így van ez a közgazdaságtanban is. Egy
ország nem zetgazdasága akkor betegszik meg, ha nem ad m egfe­
lelő válaszokat az őt ért behatásokra. Az előrelépés tehát az lehetne,
ha m indezt felismerve gondolkodásunk az ökológiai em berkép
felé m ozdulna el m ind az orvoslás, m ind a gazdálkodás területén.

Nagy kérdés, hogy végigvihető-e a ma társadalm ában a

rengeteg agresszív ellenérdekeltség közepette a „Homo ökoló-
gikusz" m agatartásform ája?
TAKÁCS Sándor: A m ikroelem ek irányítják az úgynevezett
m etalloenzim eket, m elyeknek tevékenysége hasonlítható egy ve­
gyi üzem hez, ahol m inden a maga m egrendezett m ódján m űkö­
dik. A szelén nagyon érdekes elem, és néhány más elem mel egye­
tem ben daganatellenes szernek tekintik antioxidáns hatása miatt.
S mivel ism erjük az antioxidánsok szabadgyökökre gyakorolt h a­
tását, ezért a szelén protektiv elem ként vonult be a daganatok
megelőzésére szolgáló anyagok listáján a szakmai köztudatba.
Ezeknek az állításoknak az igazát, vagy ham isságát a tudom ány
később biztosan igazolni fogja. Ami m a egészen biztos, az az, hogy
a szelénhiány testi tünetekben és elváltozásokban jelentkezik a
szelén-adagolással ezek az elváltozások m egszüntethetők. A sze­
lénnek ugyanakkor antidotáns hatása van bizonyos toxikus ele­
mekre. Mivel a higany antagonista elem, interakciója nagyon ér­
dekes. Egyes kutatók azt m ondják, hogy a sclerosis m ultiplex
higanyexpozícióval azonos tüneteket produkáló kórkép. Ez azért
lényeges, m ert tudjuk, hogy fogtöméssel egy csomó higany kerül
a szervezetbe.
Ha a környezetet teljes egésznek tekintjük, akkor nem
hiszem , hogy különbséget lehet tenni aszerint, hogy vízről, leve­
gőről, talajról, m unkahelyről, vagy iskoláról van szó. A hibát ott
követik el, am ikor egyiket, vagy másikat kiemelik és csak az azzal
kapcsolatos vizsgálatokat tartják perdöntőnek. V annak persze
olyan esetek, am ikor egyfajta környezeti hatás érvényesül
m eghatározólag, de általában nem ez a jellemző.
Vizsgálataink folytak például atekintetben, hogy egy em ­
ber a nap huszonnégy órájában hol fordul meg. Volt olyan eset,
am ikor kiderült, hogy hétfőn sokkal rosszabb állapotban m egy be
a m unkahelyére annál, m int ahogyan a m unkahelyéről távozik hét
végére.
 KÖRNYEZET ÉS ORVOSLÁS 865

Én is osztom Kovács Pál vélem ényét atekintetben, hogy a homo

sapiens bői el lehet hagyni a m ásodik tagot, sőt, én kiegészíteném
azzal, hogy az em ber m anapság veszélyes és veszélyeztetett is
egyben, vagyis „homo periculosum." Hogy az em ber és term észet
harcából ki lesz a győztes, ez talán a m ásodik évezred legnagyobb
kérdése. Reméljük m indkettő m egm arad.
LÁZÁR Imre: Szerintem a környezetvédelem szó m ár m aga
is defenzívára utal. Létezhet-e olyan környezetterem tő m entalitás,
ami nem a védelem , a passzivitás, hanem a köm yezetterem tés,
irányába m utat?
BALÁS P iri László: Az, hogy a környezeti károk veszélyeit
kim utatják s az emberiség ezeket m égsem tudatosítja, arra utal,
hogy sajnos m ég a defenzíva stádium ába sem érkeztünk el. Egy
darabig kicserélhetjük a talajt, lezárhatjuk a vizet a szennyezett
kutakban, de aztán mit tehetünk?
Az orvostársadalom nak éppen ezért az lenne a feladata,
hogy szakm ája karizm atikus voltából eredően nevelje az em bere­
ket, nevelje a politikai döntéshozókat.
Tipikus 20. századi történet, hogy m iközben a svájci CIBA-
Geygi cég életm entő gyógyszereket gyárt, hatalm as m éreg­
m ennyiséget bocsát a Rajnába. Ezért a paradigm aváltásnak először
talán saját m agunkban kellene lezajlania.
Az utóbbi időben a világbanki tanulm ányok provokatív
irányt vettek. A Sam uelsson-m odellek alapján szám om ra teljesen
nyilvánvalóvá vált, hogy a közgazdász világ — legalábbis ezek a
könyvek — valóban egy „homo ökonom ikuszban" gondolkodnak
vagyis csak a pénz világában írnak le m odelleket, s nem jelennek
m eg a GDP-ben az emberi, s a term észeti erőforrások.
KOPP Mária: Igaz, hogy az orvoslás karizm atikus szakm a,
de ma egyre inkább a közgazdász határozza m eg a cselekvés körét,
s rajtuk m úlik elsősorban az is, hogy mi történik a környezet
védelm ében. A tőkeérdekeltség nem teszi érdekeltté az em bereket
a hosszú távú célok kitűzésében a preventív szem lélet elterjeszté­
sében .
LÁZÁR Imre: Valóban harm onizálni kellene a dollár és a
klorofill zöldjét, kérdés, hogy m ilyen technikával lehet ezt a „ki­
egyezést" megvalósítani?
ifj. FEKETE Gyula: Ö t éve m ég ism eretlen volt, s éppen a
közgazdászok javaslatára épült be az árba a termékdíj. A term ékdíj
éppen azt próbálja m egelőzni, hogy a term észetet a szabadrablás
tárgyának tekintsük, s kitalálták, hogy az önköltségbe be kell venni
az áru — a gum iabroncs, az akkum ulátor, a m űanyagflakon stb.
„eltüntetési költségét" is. így próbálják megelőzni, hogy az önér­
dek, a profitszerzés a környezet rom bolásához vezessen. A term ék­
díj ellenértékét azonban valóban környezetvédelem re kellene for­
dítani és nem a költségvetésbe irányítani.
KOVÁCS István: Tudom ásul kellene vennünk, hogy az or­
voslás célja az em ber „egész"-sége. Ma különösen oda kell figyel­
866 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

nünk, hogy egészségügyünk em berközpontú legyen. A m ostani

rendelkezések azonban valahogyan éppen az em berről feledkez­
nek meg. Sokadrangú célokat tesznek főcéllá, sokasodnak a beteg­
gel, a rászoruló emberekkel nem számoló intézkedések, am elyek
egyszerűen az em ber fizikai m egsem misítésére irányulnak. G on­
dolok itt például a m agzatvédelm i törvényre, vagy az eutanázia­
törvényre, a m entő- és a gyógyszerrendelés előírásaira, az am al­
gám töm ésre és egyebekre.
M egdöbbentem , am ikor a m agzatvédelm i törvény vitájá­
ban zöldek között beszélgettünk, és amíg arról volt szó, hogy
véd en ü n k kell a környezetet, addig teljesen egyetértettünk. Eltérni
ott tértünk el, amikor kiderült: szám unkra nem akkora érték az
emberi élet m int az állati. Amikor én azt m ondtam , hogy legalább
annyi em beriességet kérünk a még m eg nem született m agzatok­
nak, m int a kutyáknak, akkor egy idős hölgy magából kikelve
kifejtette, hogy óriási különbség van a két élet között. Az, hogy a
kutyákat szeretik, a magzatokat pedig nem! A kutyának tehát több
életlehetőség adatott, mint az embereknek. Az em bernek azonban
mégiscsak Embernek kellene m aradnia, m égpedig tudatos, valóban
„sapiens" em bernek, aki nem kényszerül defenzívába, hanem alko­
tótársul hívja maga szám ára Istent és a term észetet.
LÁZÁR Imre: A zsidó-keresztény kultúrkört az ökológiai
gondolkodás felől érte kritika, mivel az ószövetség azon részének
pontos fordítása, amely Isten utasítását tartalm azza az em ber szá­
m ára, „hajtsátok uralm atok alá a földet!" úgy szól, hogy „lépj a
nyakára, hajtsd igába a Földet!" A NOÉVAL kötött szövetség ug y an ­
akkor m ár igen erős ökológiai elem eket tartalmaz. Az újszövetség­
ben SZENT FERENC hordozza az ökológiai béke evangélium át. Ta­
lán éppen az ökológiai felelősségérzet és etika lehelne közvetítő és
összekötő híd a keleti és nyugati vallások közözött. O lyan híd,
am elyet a pszichiátriai gondolkodás SUZUKI és Erich From m nyo­
m án kipróbált, vagy am it FíEIDEGGER leírt Útban a nyelv felé című
m űvében.
É ppen a m agyarság szellemi gyökérzetéből érezni
ezirányú ösztönzést. Lehet-e ma híd a nyugati és — KARÁCSONY
Sándor m egfogalm azásával élve — a m ellérendelő, keleti gondol­
kodás között a m agyar kultúra? Van-e esélyünk arra, hogy a
teonóm ia és a term észet iránti teonóm szolidaritásunk kiem eljen
m agunkba zártságunkból, m egszüntesse kihéjazottságunkat, és
egy olyan transzcendencia felé lépjünk, ahol éppen az Isten felé
fordulás teszi lehetővé ezt a term észetelvú környezeti-em beri
m egújulást?
KOVÁCS István: SZENT PÁL róm aiakhoz írt levelében olvas­
ható: „maga a term észet sóvárogva várja Isten fiainak m egnyilvá­
nulását. A term észet ugyanis m úlandóságnak van alávetve, nem
m ert akarja, hanem am iatt, aki abban a rem ényben vetette alá,
hogy a m úlandóság szolgai állapotából m ajd felszabadul az Isten
fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk, ugyanis, hogy az egész
 KÖRNYEZET ÉS ORVOSLÁS 867

term észet sóhajtozik és vajúdik m indm áig. De nem csak ez, hanem
mi m agunk is, akik bensőnkben hordozzuk a lélek csíráit, sóhajto­
zu n k és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását."
Bármilyen későn is bontott szárnyat a környezetvédelem
vallásos színekben, az elsősorban inkább politikai indíttatású, és
nem lényegből eredő. Ha azonban ezektől próbálunk távol m arad­
ni, akkor talán adódik lehetőség arra, hogy a zsidó-keresztény
kultúrkör konszenzusra találjon. Hogy a távol-keleti élet tisztelete
m ég szélesebb alapú, m agzatvédőként tapasztaltuk, am ikor m eg­
kérdezték tőlünk, hogy m iért csak a m ár m egfogant m agzatot
v é d jü k . N em biztos, hogy könnyen létrejöhet világkonszenzus, de
hogy zsidó-keresztény alapon komoly egyetértés lehetősége áll
fenn, ez egészen biztos. Az em ber jóval több, m int test. Ha a
teljesebb em berkép felé törekszünk, ezt kell szem előtt tartanunk.
GYÖRGY Lajos: Lyn WHITE a The Science d m ű lapban azt
írja, hogy a zsidó-keresztény hagyom ány alapja az, hogy „hajtsá­
tok uralm atok alá a földet!" ami szerinte nem ökologikus kijelentés.
Én azonban nem m osnám annyira egybe a zsidó és a keresztény
vallást, bár nem ism erem eléggé az ótestam entum ot. Jézus eleve a
fogyasztói társadalom ellen beszélt m ár kétezer évvel ezelőtt is. Az
ő gondolatainak továbbvivője Szent Ferenc, aki szem ben állt SZENT
BENEDEKKEL, aki szerint az em ber feladata az, hogy állandóan
kijavítsa és fejlessze az Isten teremtését.
LÁZÁR Imre: A megelőző orvoslás szem lélete szerves term é­
szet-, em ber- és orvoslásképet igényel.
GYÖRGY Lajos: Úgy érzem, hogy ma a m egelőző orvoslás
és a gyógyító orvoslás között óriási szakadék tátong. Az orvosegye­
tem en nem nagyon beszélnek megelőzésről és környezet-egész­
ségügyről. Sokszor hiába gyűjtik az adatokat, hiányzik az a fajta
gondolkodásm ód, amely létre tudná hozni azt a társadalm i köze­
get, amely integrálni tudja a különböző szintekről küldött inform á­
ciókat. Az Orvosi Hetilap 1984-89-ig közölt szám aiban m indössze
két, klinikus által írt környezet-egészségügyi cikk jelent meg.
Ugyanilyen m ély szakadék van a környezetvédelem és az egész­
ségügy között. 1990-ben szó volt róla, hogy a K örnyezetvédelm i
M inisztérium ban lesz egy Környezet-egészségügyi Osztály, de ez
a terv meghiúsult. A statisztikai adatok együttes feldolgozása azóta
sem történik meg. Ha az orvos meg akarja tudni, hogy az általa
szolgáltatott adatokból m ilyen eredm ény jött ki, bem ehet a Statisz­
tikai Hivatalba, leülhet és bogarászhat. De lehet, hogy p én zt kér­
nek tőle az adatszolgáltatásért.
Amikor ÁBRAHÁM Kálmán lett az OKHT elnöke, szerette
volna kitenni a szennyezettségi szint kijelző táblákat az utcára. Az
akkori KÖJÁL erre — állítólag a Budapesti Pártbizottság nyom ásá­
ra — nem et m ondott, döntésük m agyarázataképpen azt az elvet
konstruálták, hogy az em berek úgysem tudnak sem lakást, sem
m unkahelyet változtatni. Ez sajnos nem m egelőző orvostudo­
mány! M egelőzésről csak akkor lehet beszélni, ha az em berek
868 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

ism erik azokat a kockázatokat, am elyek fenyegetik őket, ism erik a

m ért adatokat és a belőlük levonható pontos következm ényeket.
N álunk nem ez történik. Az adatokat m indig anekdotaszerűen
közük, sokszor egy-egy lap példányszám ának m egugrását rem él­
ve tőle. A füstködriadó határértékei M agyarországon néhol a né­
m et értékekkel azonosak, néhol az olasz és osztrák városok értéke­
ivel.
Az egészségügy sokszor nem áll ki az állam polgárok egész­
sége érdekében, mivel az ötvenes években igencsak „megfegyel­
mezték", s ezek a reflexek sajnos azóta is tovább élnek.
KOVÁCS Pál: A megelőző orvostudom ányról nagyon sok
rossz tapasztalattal 1994 őszén alakította m eg a W HO európai
regionális irodája az Európai Környezet-egészségügyi Bizottságot.
Tavaly februárban m eghívtuk a környező országok egészségügyi
m inisztereit, s három ügyben együttm űködési szerződést kötöt­
tünk. Ezek a területek voltak: a nem fertőző betegségek epidem i­
ológiája, a drogügyek és környezet-egészségügy. M ind olyan kér­
dések, am elyek nem nagyon tisztelik az országhatárokat. Az
együttm űködési szerződésünk m egm aradt az asztalfiókban.
Kérdés, hogy ezt az új szintézist, új típusú gondolkodást
kik hajlandók elfogadni, hogyan tudjuk terjeszteni, és hogyan
tu d u n k m ásfajta gondolkodásra épülő cselekvést életrehívni?
Amikor arról van szó, hogy tudjuk-e azt, hogy a dohányzás ártal­
mas, m indenki igent m ond. Tudjuk és mégis abban rem ényke­
dünk, velünk talán nem történhet olyasmi... Kérdés, hogy a term é­
szet kibírja-e az em ber em e tulajdonságát anélkül, hogy elpusztul­
na? Kitart-e addig a term észet, amíg a globális gondolkodási váltás
létrejön?
KUNTÁR Ágnes: 1995-ben kaptam diplom át a Semmelweis
O rvostudom ányi Egyetemen, s a közel ötezer órás kurrikulum ban
összesen 150 óra közegészségtan és társadalom orvos-tan szerepelt.
Sajnos ezek a legalacsonyabb presztízsű tárgyak m ind a hallgatók,
m ind az oktatók között, és klinikus professzorok m egengedik m aguk­
nak azt, hogy kategorikusan és deklaratívan ki is jelentsék, hogy ezek
bohóckodások. Ahhoz, hogy a későbbi korosztályok megérjék, hogy
nem pusztul végképp el a föld, a mai generációknak kellene gyöke­
resen megváltozniuk. Sajnos azonban sem a preventív szemlélet,
sem az integra tív gondolkodás, sem a betegközpontú egészségügy
nem képviselteti m agát m ár az oktatásban sem.
TAKÁCS Sándor: A megelőzés azért is elcsépeltté válik, m ert
nincs m ögötte tartalom, viselkedésforma. Hiába m ondjuk mi, hogy
m ilyen legyen az egészséges táplálkozás, hogyha annak, akinek —
m ondjuk — nincs pénze az egészséges táplálkozáshoz tartozó
élelm et megvásárolni.
Én azonban nem látok a gyógyító és a m egelőző orvoslás
között szakadékot. A baj inkább az, hogy nincs összehangolva a
három szintű prevenció, s m indenki a saját területén alkalm azható
m egelőzést teszi, a másikkal történő kapcsolat nélkül, vagyis, itt
 KÖRNYEZET ÉS ORVOSLÁS 869

sincs m eg a szintek közötti kapcsolat. Az első szintű prevenció

összehangolt, össztársadalm i cselekvést kíván. Részt kellene v en ­
nie benne a politikának, csakúgy mint a gazdaságnak és az egész­
ségtudom ányoknak. Az egészségi állapotért nem kizárólag az
egészségügy felelős! Azt m ondják az egészségügy felelőssége eb­
ben m indössze 20%. M egelőznénk a bajokat, de nincs rá ember.
Nincs, vagy csak hiányos az adatszolgáltatás! Egy-két olyan szak­
ágat kivéve, m int a pulm onológia vagy az onkológia, nincs elfoga­
dott jelentési rendszer — am inek kiépítését a háziorvosi hálózatnál
kellene kezdeni.
Nagy kérdés szám om ra, hogy m eddig terjed az egyén
felelőssége. Vajon akkor is felelős, am ikor nincsenek meg azok a
feltételek, am elyek lehetővé tennék a képességeihez m ért legm a­
gasabb teljesítményt?
KOPP Mária: Tapasztalataink szerint az egyéni m egbirkó­
zási stratégiák iránt, am elyek lehetővé teszik, hogy az em berek
saját m aguk is részt vegyenek sorsuk alakításában, betegségeik
megelőzésében vagy leküzdésében, igen nagy az érdeklődés. A
közegészségügyi oktatásnak pontosan azt az attitűdöt kellene su­
gározni, hogy rólunk van szó. M ásrészt nem biztos, hogy m indig
érzékszerveinkkel is érzékeltjük am ikor környezeti károk érnek
bennünket. A mai világban ezért lenne rendkívül fontos az a d a t­
szolgáltatás.
Ezért lett volna kulcskérdés a kijelzőtáblák utcai elhelyezé­
se és számos más kérdésben történő adat nyilvános és tárgyilagos
közlése. Nincs veszélyérzete az embereknek. Hiába tudjuk, hogy
veszélyben vagyunk, ha közvetlenül nem érzékeljük, nem lép fel
az em berekben az a vészreakció, ami ahhoz kell, hogy legyőzzem
a veszélyt. Az orvosok tudják, hogy az állatvilágban a veszélyben
lévő egyed vagy m enekül vagy támad. Az em ber hogyan tudja ezt
m egtenni, hogyha nem lúd a veszélyről csak a betegsége által. Ez
a visszajelzési funkció nagyon nagy felelőssége tehát m indazok­
nak, akik ezen a területen dolgoznak.
A másik kulcskérdés az ideálok kérdése, vagyis, hogy mire
optim alizáljuk a rendszert? Lehet a megbirkózás célja az, hogy
valaki minél többet szerezzen, hogy családjának a legcsodálato­
sabb palotát felépítse. A közgazdászok, úgy tűnik elénk, kizárólag
a GDP-em elkedésre próbálnak optim alizálódni, és m indezek az
emberi értékek hiányoznak az ideálokból.
Ifj. FEKETE Gyula: A létm inim um közgazdaságtanilag a
m unkaerő újraterm elésének a kor színvonalán történő legm inim á­
lisabb újratermelése. M agyarországon egy ideje m egszűnt a hiva­
talos létm inim um -szám ítás. A társadalm i szervezetek folytatták
ugyan, de m ár ott is kétségesek a szám ítások, hiszen nem rég
közölték, hogy a ruházkodás költségeit kihagyják belőle, holott a
ruházkodás a legsötétebb H orthy-rendszerben is része voll a lét­
m inim um nak. A táplálkozás esetében pedig arról kezdtek vitat­
kozni, hogy a tápanyagtáblázatokban közölt értékek minimális
870 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

értékek, vagy optimálisak. Ha optimális, akkor van egy alsó határa,

s akkor lejjebb lehet vinni a mércét.
A vállalati gyakorlatban a term észeti környezet beárazható
erőforrásként, m aximum szűkös erőforrásként jelentkezik. Ezzel a
gondolkodással ellentétben az elm últ évtizedekben kialakult egy
olyan újfajta gondolkodásm ód, am elynek a term észeti környezet­
tel való harm onikus viszony csak egy része. Ez az úgynevezett
érintett-elm élet: azon az evangélium i gyökerű kantiánus m orálfi­
lozófiai tradíción alapul, hogy te se tedd azt em bertársaddal, amit
nem kívánsz, hogy veled tegyenek, vagyis ne használd eszközként
a másik em bert, a környezetedet, vagy ha ezt teszed, nyerd meg a
beleegyezését.
LÁZÁR Imre: M agyarországon a hagyom ányos társadalm i
ökoszféra erőszakos átszabása akulturációs válságot eredm énye­
zett, leikéből, műveltségéből kifordult országot. E folyam at h u ­
m ánetológiái tragédiát hordozó része volt az anyák m unkába állí­
tása a szülést követő hatodik héten a negyvenes években. Ezt a
heródesi korszakot én a „bölcsőínség" m etaforával próbáltam m eg­
jelölni. A „hum án im printing" első hat hete után szakadtak el az
anyák gyerm ekeiktől, és a m ár m agzati létben kizárólagossá vált
anya-gyerm ek kapcsolatot sem a pótm am a, sem a bölcsőde, sem a
szom széd néni nem tudta pótolni. Ez m inden társadalom ban ká­
ros. WEIL amerikai professzor a szenvedélybetegségeket, a pszi-
chopátiás lelki jelenségeket a korai em pátiahiányos gondozói m a­
gatartással hozza összefüggésbe. Lehet, hogy m indez az individu­
alitást hirdető amerikai társadalom ban nem tűnik ki, hiszen egy
kötődéssérült személyiség versenyképességének záloga lehet a
mobilitás, az em pátiahiány. Mi m ég valam elyest hagyom ányosan
kötődő társadalom ban élünk. K ötődünk a m unkahelyünkhöz, az
illúzióinkhoz, a hazához, a nyelvhez. Ebbe avat be szellemi örök­
ségünk, az irodalom , a zene, a színház, de m ár nem erről szól a
sorsunk, más jelképi környezet vesz körül. A mi anyáinkat elvitték
mellőlünk, a hatvanas évek végén viszont m ár azok az anyák
szültek, akiktől elvitték az édesanyjukat. Ilyen értelem ben m o n d ­
hatjuk, M agyarországon az „anyahiány" bővített újraterm elése
zajlott le, am in a GYES bevezetése csak részben segített.
Úgy gondolom — s ez a feltételezésem a tanuláselm életen
és Jung tanításain alapszik —, hogy az anyához, az anyaanalógi­
ákhoz való kötődés, a hazához, a szülőföldhöz és a személyes
kapcsolatokhoz való kötődést is m eghatározza. A gátolt kötődés az
organicitást szünteti meg, és tudjuk, hogy az ökoszisztém a lényege
az adaptív kölcsönhatások, illetve kötődések bonyolult rendszere.
H a belegondolunk abba, hogy ma a drogipar éppen a kötődés lelki
forrásvidékét szállja meg, ijedten vesszük észre, hogy pontosan a
hiányzó anya helyét gyarm atosítják, cserélik a kötődést függőség­
re. A drogipar a felszíni m akrogazdaságon túli árnyékvilágból utat
talál a felszínre, s m int a folytonos eredeti tőkeakkum uláció, foly­
tatja a lelkek „bekerítési mozgalmát." Ez a drogipar a dekonstruált
 KÖRNYEZET ÉS ORVOSLÁS 871

anya-gyerm ek kapcsolat talaján felnövő vesztes társadalom raga­

dozója. De beszélhetünk fogyasztói addikcióról és szimbolikus
drogiparról is. Az utóbbi felelős az ösztönpatológia
m édiakiterm eléséért. M ár gyerm ekeinket is elérte ez a „rém álom ­
ipar." A dzsiájdzsó és a barbi-kultusz m ellett a cartoon netw ork a
történet nélküli akció — (rajz) filmeket ontja. így felolvadnak azok
a kognitv sém ák és történetszerkezetek, am elyeket gyerm ekeink a
m esehagyom ányból — egy term észetes/ igazságos és lakható világ
ígéretéhez — m egszerezhetnének, s ez védettséget jelenthetne
GYÖRGY Lajos: Az egészségügy nem tette és nem teszi m eg
ma sem azt, amit m eg kellene tennie a megelőzés érdekében. N em
tudatosítja az em berekben azt, hogy mitől kell félniük. Term észe­
tesen nem csak az egészségügy felelős az em berek egészségi álla­
potáért, de mégis harcosabban kellene kiállnia a politikai döntések
és a gazdasági kényszerek ellen.
ZSOLNAI László: Sokat vitatkoznak ma azon, hogy hány
százalékban felelős az orvoslás az em berek egészségi állapotáért.
Én sem az erről való vita fontosságát, sem a m egbecsült 20%-ot
nem tudom elfogadni. Fontosabbnak tartom annak a kérdésnek a
tisztázását, hogy mi az a term észetkép, orvosláskép, ami a tevé­
kenységünk m ögött áll. Sajnos m egállapítható, hogy m ind a gaz­
daság, m ind az orvoslás m ögött hihetetlenül agresszív em berkép
húzódik, s ezért sokkal nagyobb önkritikával kellene m egközelíte­
ni a dolgot m indkét részről. Az elméleti közgazdászok — úgy
érzem — jobban vállalják azokat a csődöket, am elyeket a szakm á­
juk okozott. Az orvoslás m ögött kevésbé érzem az önkritikát.
VlRÁGH Zoltán: Tapasztaltam , hogy az egészségtudom ány
zuhanórepülést folytat hosszú idő óta. A rendszerváltást követően
a népegészségügyi és lisztiorvosi törvény m egalkotásával talán
újra piedesztálra lehetett volna helyezni ezt a szakm át úgy ahogy
Aszklépiosz két lánya idejében sem volt különbség Hygeia és
Panaceia között. Ez mégsem történt meg. Ha a m gelőzésért felelős
országos tiszti főorvosnak m ár nincs címzetes államtitkári rangja.
A M agyarországon történő dolgokon elgondolkodva
hosszú ideje egy Pócspetrihez kötődő történet jut az eszem be,
am ikor egy kisgyerek m egkérdezte az édesapját, hogy m iért tör­
ténhetett meg velük a faluban m indaz, ami m egtörténi. Az édes­
apja a kérdésre némi gondolkodás után azt felelte neki: Azért, m ert
hagytuk. Eljött ötvenhat novem bere, akkor a kisfiú m ár kamaszo-
dott, s m egint m egkérdezte az édesapját, miért történt m indez. Az
édesapja m egint csak azt tudta m ondani: azért m ert hagytuk. Nos
ha m a is bekövetkezik, hogy m egszűnik az Egészségtudomány,
felszámoljuk a megelőzést, a környezet-egészségügyet, vajon m i­
ért történik m indez?
KOVÁCS Pál: A válasz — azt hiszem — ugyanaz, m int amit
idéztél. Azért m ert hagyjuk. Valóban nagy a veszélye annak, hogy
a közegészségügyi szolgálatokat a közigazgatási hivatalokhoz in­
872 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

tegrálják, és nem tudom , hogy a Parlam enten belül m eg lehet-e

m ajd akadályozni? M indenesetre m eg kellene kísérelni.
T udjuk már, hogy a tartós m unkanélküliség, az egészségi
állapot és a halálozás hogyan függ össze, tudjuk, hogy a tartós
m unkanélküliek halálozási gyakorisága 20%-kal m agasabb, m int
az átlaglakosságé, csak nem szólunk róla sem a nyilvánosság előtt,
sem szakmai körökben. Azt is tudjuk, hogy M agyarországon ma
átlagosan egy évnél több a m unkanélküliségben eltöltött idő.
T u d ju k , h o g y a k o ra g y e rm e k k o ri tá p lá lk o z á s és a fe ln ő tt­
k o ri e g é sz sé g i á lla p o t és in te llig e n c ia k ö z ö tt m ily e n ö s sz e fü g g é se k
v a n n a k , c sa k n e m s z ó lu n k róla. M e g je le n n e k u g y a n n é h a ta n u l­
m á n y o k b a n itt-o tt, d e é p p e n a z o k n e m o lv assák , a k ik h e z szó ln a : a
n a g y k ö z ö n s é g és a p o litik u so k . És h a el is ju t? 1190-ben
MAIMONIDÉSZ le írta a s z e g é n y s é g c s a p d a fo g a lm á t, a m i — h o g y
e g y g y a k o rla ti p é ld á t e m lítse k — a z t je le n ti, h o g y a z az e m b e r, aki
s e g é ly k é n t k a p ja m e g a p é n z t, a m it b é rb e n is fö lv e h e tn e , n e m
b iz to s, h o g y é rd e k e lt lesz a b b a n , h o g y v á lto z ta s s o n h e ly z e té n . 1190
ó ta n e m le h e te tt e z t m e g ta n u ln i?
N e m kell a ttó l félni, h o g y a tá rs a d a lo m szo ciális, és e g y é b
o k o k m ia tt k e tté s z a k a d , m e r t e z m á r m e g tö rté n t.
A cigányság körében ma 61,5%-os a m unkanélküliségi ráta,
s az összlakosságból, a legszigorúbb kritérium okkal szám olva is, a
tizennégy év alatti gyerm ekek több, m int 47%-a a létm inim um alatt
élő családokból kerül ki! Hatalm as különbségek vannak a hum án
és fizikai infrastruktúrát tekintve Budapesten is és az ország egyes
területei között is. Ezt a lem aradást nem lehet rövid időn belül
behozni, éppen ezért minél előbb el kellene kezdeni változtatni a
jelen helyzeten, s való igaz, hogy ebben az orvosszakm ának hatal­
mas felelőssége van.
Az egészségügy, m int rendszer ma nagyon gazdaságtala­
nul m űködik. Amikor az alap-röntgendiagnosztika akadozva, hiá­
nyosan m űködik, arra törekszik az egészségügyi vezetők nagy
része, hogy neki is legyen CT-je és más kiegészítőnek m inősíthető
high-tech-je. N em gondolkodik el azon, hogy ha vesz egy k o m p u ­
tertom ográfot, m eg tudja-e rá terem teni a keresletet? Rendszersze­
rű gondolkodás helyett egy-egy problém a felé fordulunk, és álta­
lában nem összefüggéseiben kezeljük a dolgokat, ami egy csomó
öngerjesztő folyam atot indít be.
LÁZÁR Imre: Az ökológiai felelősségérzet a szociális öko­
szféra védelm ét is jelenti. A m unkahelyéhez is szervesen kötődő
szem ély elbocsátása, vagy nyugdíjazása sokszor egy kisebb lelki
am putációval felérő drám a. A késői m unkanélküliség állapotában
a kapott anyagi segély, lelki tám ogatás, megerősítés ellenére lelki
lefegyverzettséget és jelentős im m unszupressziót észlelünk. De
m ár a m unkanélküliség fenyegetése is kiválthat ilyet.
Előzetes pszichoim m unológiai tanulm ányban vizsgáltam,
hogy m ilyen a különböző beosztású m unkanélküliségtől fenyeget
im m unológiai válaszkészsége? Ebből kiderült, hogy csak a dom i­
 KÖRNYEZET ÉS ORVOSLÁS 873

náns, a helyzetet uraló pozícióban lévő főosztályvezető, igazgató

úszta m eg a fenyegető m unkanélküliség állapotát im m un-
szupresszió nélkül, de körükben a magas vérnyom ás volt jellemző.
A dolgok m enetét befolyásolni nem tudó közép- és alsóvezetők,
valam int a beosztottak körében a term észetes ölősejtek aktivitásá­
nak jelentős csökkenését észleltük. Tehát a társadalm i dekon-
strukció célpontjaként kötődésében fenyegetett, alávetett társada­
lom pszichofiziológiailag is m egtám adott. Ha tehát egészségről,
egészségtudom ányról beszélünk, azt a kiterjesztett ökológia szel­
lem iségében, az elszigetelt szaktudom ányok között hidat építve
érdem es csak folytatni.
Szerkesztette:
G a l g ÓCZI Z su zsa

Szerkesztőségünk egyelőre befejezte a beszélgetéssorozat közlését, de

nem zárta le az ország testi-lelki egészségéről való gondolkodást, a
témáról szóló írások közlését.
Elsőként P erczel József, Amerikában élő és dolgozó orvos
figyelemreméltó hozzászólását közöljük a következő oldalakon.

FADZSIK PÁSZTORFIÚ A FERGANA1-MEDENCE ÉSZAKNYUGATI VÉGÉBEN

 A MARKETING ÉS DEMARKETING
HATÁSA A Z ORVOS-BETEG
KAPCSOLATRA*

"W S ’ ÖZLEMÉNYEM n e m a n n y ir a KRITIKA, m int inkább kiegészítés

l l kíván lenni. Ezt nem szükséges részleteznem , mivel az aláb-

-A -^L biakból félreérthetetlenül kiviláglik.
A címszavakból, m elyek az amerikai szakzsargonra em lékeztetnek,
azt gondolhatja az olvasó, hogy olyan jelenségeket tárgyalok, m e­
lyek az amerikai gyakorlatra jellem zők és hazai vonatkozásuk
elhanyagolható. A valóság az, hogy e kifejezések m agyar m egfele­
lői a hazai orvos-beteg kapcsolat jelentős m eghatározóira is utal­
nak. Azok m egtárgyalása a konferencia eredm ényességét és haté­
konyságát m esszem enőleg elősegítheti.
Bármilyen magas is a kezelőorvos szakmai tevékenységé­
nek erkölcsi színvonala, azon kívül, hogy gyógyít, m eg is akar élni
a hivatásából.
Éspedig jól akar élni, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy
az orvosi szakm a a legtöbb országban a legjobban honorált foglal­
kozás. Az elvárások m agasak és ennek megfelelő a motiváció és a
m agatartás is. (Ez alól csak egy kivételről tudok a személyes praxi­
somban. Amikor 1967-ben Prágában tartottam előadásokat, kollé­
gáimtól úgy értesültem , hogy a m érnökök ott jobban keresnek,
m int az orvosok.)
A beteg és az orvos tehát nem csak a gyógyítás/gyógyulás
folyam atában partnerek, hanem a kereslet/kínálat törvényeinek
alávetett gazdasági történésben is. Ez utóbbi lehet végtelenül egy­
szerű, de nagyon bonyolult is. M inden esetben azonban szigorúan
követi a piac úgynevezett törvényszerűségeit. Elképzelhető, hogy
valaki egyszerűen besétál az utcáról a privát rendelőbe, és leül a
váróterem ben. M iután sorra került és kezelésben részesült, kifizeti
a szám lát és távozik. Vagy, ha biztosított telefonon bejelenti igé­
nyét a kezelésre. Az adm inisztrátor kitűz egy időpontot, esetleg
aznapra, m ásnapra, egy hét, egy hónap m úlva stb. A kezelés u tán
a rendelő benyújtja a számlát, am inek oroszlánrészét a biztosító,
egy kisebb levonandó részét a beteg viseli. Ez utóbbi esetnek egy

* Hozzászólás az O r o o s - b e te g k a p c s o la t kerekasz tál-beszélgetéshez. L. M agyar

1996/3.
S z e m le
 PERCZEL JÓZSEF: ORVOS-BETEG KAPCSOLAT AZ USA-BAN 875

igen fontos változata az, am ikor a gazdasági tranzakció látszólag

kizárólag az állam és az orvos között folyik le, és a beteg szem élye­
sen és esetenként nem fizet semmit. Nincs szükség előzetes igény-
bejelentésre. A beteg egyszerűen felkeresi, vagy kihívja a körzeti
orvost.
Ez a látszat, de tudni való, hogy az állam végül is a biztosí­
tottaktól adóban vagy más m ódon beszedett pénzből fizet. A k ü ­
lönbség az, hogy a biztosítottnak szem ély szerint nem áll m ódjában
m egvizsgálni a számlát. Ezeknek az esem ényeknek egy el nem
hanyagolható része az alku, ami m inden rendszerben, kivétel nél­
kül fennforog és am it fentebb m arketingnek és dem arketingnek
neveztem . Ez az a folyamat, ami a beteg és az orvos között szemé­
lyes érintkezés formájában közvetlenül jön létre, és az orvos-beteg
viszony gerincét alkotja.
Az orvossal való érintkezés kezdeti stádium ában, a diagnó­
zis után (néha m ár az előtt), felmerül a kérdés közöttük, hogy
m ilyen kezelés (vagy további diagnózis) javallható? Ez a kritikus
fázis, ami kihathat az egész orvos/beteg kapcsolat további alakulá­
sára.
Az orvos részéről kétféle m agatartás lehetséges: nagyobb
részben m arketing, vagy nagyobb részben dem arketing. A marke­
ting esete akkor forog fenn, am ikor az orvos meg akarja győzni a
beteget, hogy valam ilyen kezelésre szüksége van. Erre akkor kerül
sor, ha a beteg nincs felkészülve az ilyen m egoldásra. Pl. nem
gondolta, hogy sebészeti beavatkozás szükséges. A demarketing
ennek a fordítottja. Az orvos le akarja beszélni a beteget egy
bizonyos kezelés szükségességéről. Pl. a beteg m ár azzal az elhatá­
rozással megy a rendelőbe, hogy m egoperáltatja magát. Az orvos
bizonyítani akarja, hogy az operációra, vagy más beavatkozásra,
terápiára, bizonyos gyógyszerre nincs szükség.
LMÉLETILEG EZEKET AZ ESEMÉNYEKET úgy lehetne m egfogal­
m azni, hogy m it vár és m it kap a beteg az orvostól (ez az,
ahogy a beteg látja az orvos-beteg kapcsolatot) és m it vár és
m it kap az orvos a betegtől (ez az, ahogy az orvos látja a beteg-orvos
kapcsolatot). A lényeg az, hogy m inden látszat ellenére m indkettő
vár és kap valam it a másiktól, és hogy ez vezethet m egelégedésre,
de csalódásra is. Vagyis az orvos-beteg kapcsolat egy fontos m eg­
határozója az alkuban rejlik.
A tradicionális gondolkodás az interaktív alkut két egyolda­
lú, egym ásra tartalmilag ki nem ható esem énnyel helyettesíti be
teljesen tévesen és helytelenül.
1. Az orvos m eghatározza, hogy milyen kezelésre van szükség
és elvégzi azt.
2. A beteg, vagy a biztosító fizet.
A két, egyoldalú funkció zavarai elméleti és erkölcsi orvoslásra
szorulnak, m int pl. etikai kódex bevezetése, beleértve ebbe a beteg­
etikát is. A gazdasági és pragm atikus m agatartásbeli szem pon­
876 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

toknak ilyen elhanyagolása a csődbekerült, utópisztikus szocializ­

m us m entalitására emlékeztet.
Az orvos-beteg kapcsolat kutatására az amerikai környezet
nagyon alkalmas, m ert itt m indenféle változat igen nagy szám ban
fordul elő, m égpedig tiszta, politikai motivációtól és ideológiától
legnagyobbrészt zavartalan megjelenési formában.
ANNAK PÉLDÁUL NAGYSZÁMÚ MAGÁNRENDELŐK és n a g y s z á ­
ma m agánbetegek. Az utóbbiak két szélsőséges társadalm i
étegből adódnak. Ide tartoznak a nagyon gazdag em berek,
akik nem akarnak a bonyolult adm inisztrációval bajlódni és a
biztosítással járó m egszorításokat elfogadni. De ide tartoznak azok
is, akik képtelenek a betegbiztosítás költségeit viselni, pl. m unka-
nélküliek, hontalanok, hippik, vagabundok, illegális bevándorol­
tak igen nagy, milliós számokban.
A biztosítottak általában kétféle szolgálatot vesznek igény­
be. A szabad biztosítást, ami főleg a marketing elvei alapján m űkö­
dik. Ez a tradicionális és a legnépszerűbb rendszer. A másik az
úgynevezett HM O (Health Maintenance Organization) m ódszer,am i
a demarketing m ódszerét követi. A vízválasztó a két rendszer között a
beteg-orvos kapcsolat alakulása. A z előbbiben ui. az orvos rábeszéli a
beteget a szolgáltatásokra, az utóbbiban lebeszéli azokról.
A retorika m indkét esetben az, hogy az orvos kizárólag a
beteg gyógyítása által motivált, am ikor egy kezelést javasol, vagy
nem javasol. Sem az orvos, sem a beteg nem említi soha sem a
gazdasági motivációt, annak ellenére, hogy arról m indketten tu d ­
nak. N em illik felhozni. Közönséges. Ez az eufemizmus esete.
A szabad biztosítás esetében a biztosító nem folyik bele a
beteg kezelésébe, hanem a beteg által rendszeresen fizetett bizto­
sítási díjakból, illő, (vagy illetlen) haszon visszatartása m ellett kifi­
zeti az orvosi szám lák legnagyobb részét. A beteg bárm ilyen orvost
választhat és a biztosító fizeti a szám lát (bizonyos és számos m eg­
szorításokkal).
A biztosított m indig ugyanannyit fizet (megszorításokkal),
akár részesül kezelésben, akár nem. Az orvos azonban csak akkor
keres és a biztosító csak akkor fizet, ha a beteg orvosi ellátásban
részesült. Ennek következtében az orvos (vállalkozó) érdekelt ab­
ban, hogy minél több betegnek, minél több és minél költségesebb
szolgáltatást nyújtson. Ezt nevezem marketing-orientációnak az
orvos-beteg vonatkozásában.
Ezen a tényálláson nem kell m egbotránkozni, nem is ütkö­
zik az orvosi etikába és semmiféle orvosi kódexxel sem lehet rajta
változtatni. Egy rendelő vagy kórház korszerű felszerelése jelentős
befektetést igényel és az orvos (vállalkozó) azon igyekszik, hogy
befektetése m egtérüljön m ég mielőtt a berendezés elavul. Ezen
belül részletkérdés, hogy a berendezés jól ki legyen használva,
vagyis, hogy annak használatáért a betegnek szám lát lehessen
benyújtani.
 PERCZEL JÓZSEF: ORVOS-BETEG KAPCSOLAT AZ USA-BAN 877

E körülm ények miatt, és mivel az orvostudom ány jelenlegi állása

nem teszi lehetővé, hogy m inden esetben tévedhetetlenül és bizo­
nyíthatóan m eg lehessen állapítani, hogy mi az egyetlen, legjobb
kezelés és azonos eseteket különböző szakértők különbözőképpen
ítélnek meg, nem lehet azon csodálkozni, hogy az orvosok körében
a m arketing-orientáció, az orvosi etika megsértése nélkül, jelentős
m értékben érvényesül. M indez m eglehetősen tudott dolog, de a
beteg és orvos között nem kerül m egvitatásra. A beteg erről csak
akkor értesül, am ikor e jéghegynek a tengerből felbukkanó csúcsai
utalnak a tényállásra. A napi sajtó például állandóan jelenti, hogy
m ilyen szükségtelen kezeléseket, operációkat, szolgáltatásokat
kapnak a kliensek, akik nem is m indig betegek, csak abban a
hiszem ben élnek, hogy azok.
■ 7 GÉSZEN MÁS A HELYZET az ún. HM O-k esetében. Itt az orvos
a biztosító szerepét is betölti. Vagyis nem csak gyógyít, de
■ J biztosít is. Ez a forma terjed most a legnagyobb m értékben az
amerikai orvosi gyakorlatban. Talán a legérdekesebb, hogy ez az
új intézm ény nagyon hasonlít az évezredes kínai gyakorlatra. És­
pedig abban, hogy az orvos akkor keres, ha a kliense egészséges. Míg
a nyugati m agángazdálkodásban az orvos akkor keres, ha a kliense
beteg. A párhuzam nem m inden vonatkozásban tökéletes. Annyi
azonban bizonyos, hogy a hosszú távon a kínai gyakorlat a jobb
m egoldás az orvos-beteg kapcsolat vonatkozásában. Éspedig azon
egyszerű oknál fogva, hogy az orvos egy húron pendül a beteggel:
anyagilag érdekelt egészséges állapotában.
A szabad biztosításban az alku azért folyik, m ert kétely
esetében az orvos amellett van, hogy a beteg vesse alá m agát a
kezelésnek, míg az HM O esetében lebeszéli arról. Az utóbbi
demarketingnek sokféle formája és módja ismeretes. így például a
rendelés időpontjának kitűzése sok m indentől van függővé téve.
Az adm inisztrátor, akinek nincs orvosi képesítése, telefonon kikér­
dezi a beteget, hogy m ilyen panaszai vannak és an n ak alapján
dönt, hogy m ikor legyen rendelés? Aznap, m ásnap, egy hét m úlva,
egy vagy két hónap m úlva stb. Engedélye nélkül az orvos nem
fogadja a beteget. Végszükség esetén pedig el lehet m enni a kórház
„emergency" osztályára, ami 24 órán át üzem el, vagy ki lehet hívni
a tűzoltókat. Egészségi végveszély esetében, am ikor az ingyenes
911-es szám ot lehet hívni országszerte, nem a m entők jönnek ki
hanem a tűzoltók. Ha ők indokoltnak látják, hogy a beteget el kell
szállítani, ők hívják ki a m entőket. Ez azért van, m ert az orvosi
szolgálat költségesebb a tűzoltó szolgálatnál.
A tűzoltók és m entőautók ún. „paramedical" szem élyzettel
vannak ellátva. Ezek elsősegély-nyújtási kiképzésben részesülnek,
el tudják végezni az orvosi m űszerek kezelését és leolvasását. A
helyszínről az orvossal drótnélküli (mobil/autó) telefonon tartják a
kapcsolatot. Beolvassák a m ért értékeket, és végrehajtják az orvos­
tól kapott utasításokat. Az orvos normális körülm ények között
878 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

n e m m e g y k i a h e ly s z ín re / v a g y a b e te g la k á sá ra . A „ m e n tő o rv o s"
fo g a lm a itt g y a k o rla tila g ism e re tle n .
Hasonló az eset az ún. kom puterrel segített diagnózis ese­
tében. A költségcsökkentés egyik m ódja, hogy pl. az EKG-a da tokát
nem a szakorvos értékeli ki, hanem a „szakértő kom puter". Ezt
kapja kézhez a (nem szakorvos) általános kezelőorvos, aki aztán
közli az eredm ényt a beteggel.
z e m é l y e s p r a x is o m b ó l a következő eset tartozik ide. HM O

orvosom EKG-vizsgálatot rendelt. Az adatokat a kom puterrel

értékeltette, mely szerint szívinfarktust szenvedtem , ami no r­
m álisan irreverzibilis károsodást jelent. H at hónapig éltem ebben
a tudatban. Egy más panaszom m al kapcsolatban aztán m egism é­
telték az EKG-t. Ez alkalommal szakorvos értékelte ki az adatokat.
A vizsgálat eredm énye teljesen negatív volt. Kivizsgálást és kárta­
lanítást kértem . Az írásba foglalt eredm ény az volt, hogy az ilyen
eset előfordul az HM O orvosi gyakorlatában. A vizsgálatnál a
technikus rossz helyre tette a diódát (érzékelő fejet). A com puter
pedig az ilyen hibaforrás észlelésére nincs program ozva. (A
cardiologus persze azonnal észrevette volna...
Dr. Sydney W o l f e , Public Citizen H ealth Research G roup,
W ashington D. C. szerint három százezer amerikai hal m eg évente
csak a kórházakban orvosi m ulasztás következtében, míg a vietna­
mi háborúban évente ötezer-hatszáz katona esett el. Joel D.
W a l l a c h : Rare Earth. Bonita, 1994. P. 215.)
HM O -ok esetében az orvos motivációja kom binálódik a
biztosító motivációjával, akkor keres, ha a beteg nem kap szolgál­
tatást. Az orvosi etika értelm ében azonban indokolt esetben ezt
nem tagadhatja meg. Az HM O-k tulajdonképpen orvosi szövetke­
zetek, m elyek biztosítást is vállalnak az orvosi gyakorlaton kívül.
Tulajdonosaik orvosok, „partnerek" és vannak orvos alkalm azot­
taik is, a segédszem élyzeten (ápolók, technikusok, karbantartók
stb.) kívül. A biztosítási üzlet kockázatvállalással kíván profithoz
jutni. Itt sokak szerint szakm ák közötti érdekellentét, összeférhe­
tetlenség esete áll fenn, ami nem egyeztethető össze az orvosi
etikával, ami nem kockázatvállalásra, hanem (egészségi) kockáza­
tok kiküszöbölésére épül.
A szabad biztosítás esetében a betegnek arra kell ügyelnie,
hogy ne beszéljék rá olyan kezelésre, melyre valóban nincsen
szüksége. Az HM O -k esetében a betegnek harcolnia kell azért,
hogy olyan szolgáltatásban részesüljön, amire úgy érzi, hogy szük­
sége van. Sajnos ezekben a dilem m ákban nincs kihez fordulnia,
hacsak nem a pszichológushoz, aki esetleg képes a különböző
motivációk bonyolult egyenleteit megoldani.
Én m agam nem vállalkoznék erre. Nekem van egy jobb,
egyszerűbb megoldásom. Két biztosítást kell kivenni. Egy m arketing
jellegűt (szabad biztosítást) és egy demarketing jellegűt (HMO). Eb­
ben az esetben az egyik rá fog beszélni arra a szolgáltatásra, amiről a
 PERCZEL JÓZSEF: ORVOS-BETEG KAPCSOLAT AZ USA-BAN 879

másik lebeszél. Az érveket össze lehet hasonlítani, elem ezni és

valahol ki fog látszani a lóláb.
A legm egbízhatóbb inform ációt azonban azok az esetek
fogják nyújtani, am ikor a marketing lebeszél valamiről, amire saját
érdekében rá kellene beszéljen és amikor az H M O rábeszél valam i­
re, amiről saját érdekében le kellene beszéljen. M indez az orvosi
etika nagyobb dicsőségére. Volt idő, am ikor én is ebben a kedvező
helyzetben voltam , de m a m ár csak két dem arketing szervezetnek
vagyok a tagja: a M agyar Betegbiztosításnakés egy amerikai HM O-
nak. Meg kell vallanom , hogy az etikai kódex hiánya ellenére, a
m agyar változatot etikailag jobbnak, biztonságosabbnak, em be­
ribbnek találom az amerikainál, m elynek technológiai fölényét
viszont nem hallgathatom el. T ulajdonképpen m ost is szerencsés
helyzetben vagyok, m ert a két változat sok tekintetben kiegészíti
egymást. Ez a gólyák esete, akiknek „két hazát adott" végzetük, de
rem élem , hogy azok is, akik nem járták m eg hozzánk hasonlóan
az emigráció kalandos útjait, m eríthetnek tanulságot, sokszor nem
is olyan könnyen szerzett tapasztalatainkból. (M inden látszólagos
és valóságos előnye m ellett a „két hazát" senkinek sem m erem
felelősséggel ajánlani.).

U TÓ SZÓ

Z EGYESÜLT ÁLLAMOK SZENÁTUSA jelenleg törvényjavaslaton

A dolgozik, mely szabályozni hivatott az orvos-beteg kapcso­

lat egyes vonatkozásait. Tiltja az ún. gag klausula felvételét
a kezelőorvos és a managed care szervezet (pl. HMO) közötti szer­
ződésbe. A gagklausula a dem arketing taktika egyik tipikus form á­
ja, am ennyiben a kezelőorvos abban szerződésileg kötelezi m agát,
hogy pl. az HM O előzetes engedélye nélkül nem fogja közölni a
beteggel gyógyításának valam ennyi, az orvostudom ány mai állá­
sának megfelelő, ism ert lehetőségét, hanem csak azokat, am elyek­
kel az HM O, gazdasági, költségjellegű m egfontolások alapján haj­
landó a beteget kezelni.
PERCZEL J ó z s e f
UTCAI MÖSZÖRŰS MUNKA KÖZBEN PARGONA PIACÁNAK KÖRNYÉKÉN
 TANCOLO ANDRO GUN
(A M ich ael Jacksoti-jelenségről)

Z A TÁNCOS, ÉNEKES MEGASZTÁR ellentm ondásos tünem ény:

£ fehér és színes, fiús és lányos, gyerm ek és felnőtt, ördögi és

angyali, üvöltő giccs és tiszta szerénység fehér zokniban.
H um or és hum ortalanság, agresszivitás és szeretetteljes lágyság.
SWEDENBORG üdvtanát, annak groteszk, prim itív parafrázisát va­
rázsolta színpadra Bukarestben — bizonyára anélkül, hogy tudott
volna Sw edenborg üdvtanáról. A parafrázis rém esen groteszk volt,
bár a sok ezres töm eg a színpad előtt m egdicsőültnek látta, könny
csörgött az arcokon, nem a nevetéstől, hanem a m eghatódottság-
tól. Az együttes élm ény ritka boldog másfél óráját élték, mágikus
celebrálás dalban, ritm usban, gitárokkal, dobbal, m ég talán síp is
volt. N em fordították le a szavakat sem m inő nyelvre, se rom ánra,
se hindire, m int Sw edenborg esetében — mégis eszeveszetten
értették, nem volt huszonöt kötet, csak másfél órás zene, zaj,
mozgás, fények és zokogás. Ha BORGES élne, a szívére ölelné őket.
Tehát a zseniális M. J. bem utatta ott a pokol és a m ennyország
vízióját, eljátszotta, eltáncolta m indkettőt. A poklot nagy rángató­
zások, gyűlölködések, durva férfiak pom pás üvöltözése, a végzet
asszonyának m aszkírozott Kirké fehérhajú lobogása közepette. A
m ennynek m egidézésekor döbbenetes nagy szárnyakon az égi
m agasságból lebegett lefelé az angyal. Átölelte a furcsa énekest, a
csontsoványra strapálódott kedves Orpheusz-Jacksont, aki aztán
m indenféle színű gyerm ekkel — a kínaitól a hottentottáig — kör­
bevonult a földgolyóbison és egy jobb világ építésére biztatott.
Végül űrhajós szkafanderbe öltözött, föltette az űrsisakot, akár a
töviskoronát: bevégeztetett. M ajd a zokogó töm eg szem eláttára
felszállt a m ennyekbe. M intha jelezné, így tehettek ti is, szabadon
választhattok: m entek-e és ha igen, hová, völgybe le a rángatózók
közé vagy az angyalokkal társalogni fölfelé?
Michael Jackson nem egyszerűen a pénzes a média felfuttatta
megasztár. Ekkora hatás eléréshez a háttérben Jelentéssel bíró dol­
goknak kell lenniök, a kollektív tudattalanban talán valami régtől
fogva készülődik és megnyilvánulásra kész. A megasztár csupán
katalizátor, aki markánsabban rámutat arra, ami halványan már
am úgy is jelen van.
882 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

ÚJFAJTA HOS?

Z ŐSI MÍTOSZOK HŐSE, akárcsak a mai, veszélyes gyerekkort

A él át: fűzfa kosárba rakják, ússzon a Níluson, m áskor m agára

hagyják a pusztában, vagy éppen beleszületik a fekete ne­
gyedbe, utazik griffen, tengeren, hattyú fogatán, szorongattatása,
sárkánypusztítása más-más stílusban, különféle rekvizitum okkal
történik. De a lényeg ugyanaz: m eg kell védeni valakiket az értel­
m etlen elpusztulástól és m eg kell szereznie valamit, am it az em be­
riség éppen nagyon áhít. A kelyhet, a kardot, az aranygyapjat, a
törvényt, az üdvösséget, a megváltást. Amit m eg kell védenie és
m eg kell szereznie, az a dolgok veleje, az az am it m egkíván tőle
tudattalanul az adott kor, kultúra, földrajzi táj emberközössége. És
am ikor a népek ráism ernek saját hősükre — boldoggá lesznek,
rángatóznak a gyönyörűségtől, elragadtatásba esnek, m eggyó­
gyulnak, m egvásárolják képeit, karjukat égre emelik és sírnak,
ahogy Bukarestben vagy egyéb színpadok előtt. M intha ajándékba
hozna nekik valami leírhatatlanul szépet. M intha ro p p an t űrt len­
ne hivatott betölteni, jelenlétében m egszűnik a horror vacui. A saját
hősében bizakodó em ber a lét gyönyörűségét érzi, amiről úgy
sejtette korábban, hogy az m ár elveszett.
Ez a sovány, szívós táncos, ez a m ostani hős, talán az
önmagában többféleképp is elbizonytalanodott embernek megerősíti
az identitását.

A M IG RÁCIÓS EMBER O N M A G ARA ISM ER

Ha egy népcsoport más tájékra költözik, akkor a környezet hatá­

sára változni kezd. Ebben a században a migráció állandósult, az
em berek folyamatos helyváltoztatása és ezzel együtt a mássá válá­
sa ro p p an t ütem ben zajlik. A tánc kavarodásában felbukkanó
Jackson-arc különféle em berfajtákat képvisel, és így — akárcsak
egy projekciós ernyőre — m indenféle táj em bere rávetítheti önm a­
gát. M agukra ism erhetnek benne az épp átalakulást szenvedő
milliók — akik új helyhez még nem, a régi helyükhöz m ár nem
tartoznak. Készülnek a beilleszkedésre, talán a keveredésre, talán
tele idegenkedéssel és asszimilációs szorongással. De íme: itt ez a
hős! Olyan, m int mi m indannyian: egyik pillanatban kaukázusi az
arca, m ajd hirtelen negroidnak látszik, néha indiános, egy villanás
és sárga vagy cigányos. A bőrszín itt szim bólum ként is értelm ez­
hető. Ami az eltérő színek m ögött van, a százezeréves más-más m últ
és a mégis közös tő együtt vibrálása a fontos. Jackson m indannyi­
unkat megjelenít, azt is, ami b en nünk más és azt is, ami vala­
m ennyiünkben közös.
C. G. JUNG írja (Föld és lélek, Kossuth Kiadó, 1990), hogy
Észak Amerika népei úgy is szem lélhetők, m int az „átültetés"
kísérleti eredm ényei. Európából túlnyom óan germ án népcsopor­
tok települtek oda, ők az őslakos indiánokkal vér szerint ugyan
 MOHÁS LÍVIA: TÁNCOLÓ ANDROGÜN 883

nem keveredtek, bizonyos szem pontból mégis elindiánosodtak. A

század első évtizedeiben analizálva ott a fehér em bereket, úgy
találta, hogy a fehér am erikaiak hősi fantáziáiban az indián karak­
ter igen eleven és a főszerepet játssza. Ha az amerikai fehér nagyon
akar valamit, akkor kiütközik belőle az indián. A könyörtelen
sportok, a hajsza szívóssága, a nehézségek és fájdalm ak elviselése
arcizom -rándulás nélkül, a rendkívüli koncentrálás a kitűzött célra,
az erős hit a kim ondott szó erejében — ezek az indián karakter
jegyei. A föld, a táj, a növényzet és az őslakosság e tekintetben
m agához asszimilálta a betelepedőt.
A fehérek hosszú ideig a feketékkel sem keveredtek vér
szerint, de az együttlétben mégis összevegyült a szellemük. A
m odoruk és a viselkedésük ezt látványosan jelzi: a fogak m utoga­
tása, a hatalm as nevetések, a him bálózó csípő, a laza járás és
mozgás, bizonyos táncok és m uzsikák, a kedvesség, a naivitás, a
hangoskodás, a csoportosulás, a tömeges társadalm i élet, a m in­
den t beszipkázó nyilvánosság (akár az afrikai falvakban, ahol az
esem ények a falu közepén játszódnak), itt is vég nélküli a m aga­
m utogatás és a fecsegés, a fecsegés, a fecsegés, és annak örülnek,
ha m inden hajcihő a tévé szem e láttára történik.
Jackson, am int ott táncol Észak-Amerika falupiacán, m eg­
idézi a feketéket és a fehéreket, az indián törzsfőnök kegyetlen fiát,
az átszellem ült vándor prédikátort, a gengsztert az alkoholtilalom
idejéből, a mai börtöntölteléket, a királyfit és a katonát, „m egszó­
lítja" valam ennyiünk ősét, és az ősök feldöröm bölnek a tudattalan
mélyéből, utódaik milliónyi karjával a színpad felé nyúlnak.

DISNEY-FIGURÁKTÓL A PÉNISZ-REJTÉLYIG

■»■RAJONGÓINAK TÖMEGE és a kétszázmillió eladott lem ez vásár-

lója m inden bizonnyal abban is azonosul Jacksonnal, hogy
JL \ j i jóistennek
sem akar felnőtté válni. Ez a hős a Disney-figurák
között érzi jól magát. A színpadon szünet nélkül fut, rohan, m ene­
kül, nyargal, kapkod, csapkod, izeg-mozog, akár a m ozgáskény­
szeres kölykök.
A felnőtti lét felelőssége valóban nyom asztó és jövőként
neurotizáló. M ert miféle arcokat lát a mai fiatal, ha ránk néz? Mi
felnőttek elnehezedünk, elszürkülünk. Ekkorra végre be kellett
volna váltanunk holmi ígéreteket, m ert valaha azt m ondtuk, hogy
tűzoltó leszek, katona, vadat terelő juhász és más efféléket, akkor,
am ikor m ég a m indenhatóság téveszm éjét m egengedték nekünk.
V áltogatott szerepjátékainkban lehettünk doktor bácsi, tábornok,
papa-m am a, rabló, pandúr, bármi. Csakhogy ő, ez a mai hős ma is
az, ami csak lenni akar. Csillogó admirálisi egyenruhája, fehér
herceges, fekete ördögös és bolondos vagy extravagáns kosztüm jei
a m eséket és az állandósult gyerekkort idézik.
T udott dolog: a fiatalok nagy része ma fizikai és lelki szem ­
pontból fejletlen. A katonai sorozásokon regisztrált adatok ezt
884 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

m utatják, a besorozottak lelki terhelhetősége alacsony. Éretlenség­

re utal a lányok m érhetetlen felelőtlensége, ami saját testüket és
szexuális életüket, annak következm ényeit illeti. A mai fiúk és a
mai lányok jellegzetes hőse ez a Disney-királyfi, a gyerekes, az
infantilis, a ványadt: benne magukra ismernek.
FÉRFINAK SZÜLETETT GYERMEK, amikor görcsösen, ijedten és

A elszántan kapaszkodik saját gyerm ekkorába, tudattalanul

legalább három dologtól szorong. Egyrészt attól, hogy fel­
nőtt férfiként a föld és a nő puszta m egterm ékenyítőjévé kell
válnia, hasznot hajtó ekévé, pénzkereső autom atává, családfenn­
tartó robottá. A hagyom ányos családokban régi-régi időktől a m eg­
élhetés alapja valóban elsősorban csak a férfi keresete; a nő eltar­
tott, saját jogán nincsen egzisztenciája. E század elejétől változott
a helyzet. Az ibseni Babaház kalitka-ajtaját feszegette a nőem anci­
páció és szélesre tárta az, hogy a háborúkba vitt férfiakat kényte­
len-kelletlen nőkkel kellett pótolni a gyárakban és az intézm ények­
ben. A nők ellepték a m unkahelyeket, néhol a férfiak riválisaivá
váltak és a háború után sem kívánt közülük m indenki visszatérni
a Babaházba. M ostanában azonban a fehér kultúrában új helyzet
állt elő azzal, hogy kényelm etlenül szűkül a m unkaerőpiac, szapo­
rodik a m unkanélküliek szám a, és ism ert dolog, hogy férfiakat a
m unkaadók szívesebben alkalmaznak. így sok fiatal nő szám ára
valamiféle m egoldást jelent a régi-régi út: újból elhelyezkednek a
Babaházban, ism ét elfoglalják a Kinder-Küche világát — és újból a
férfira vár a család teljes fenntartásának pénzkereső gondja. Jogos
lehet a fiú-gyerm ek félelme a m egnövekedett felelősségtől és erő­
feszítéstől, legalábbis jogosabb az ilyen term észetű félelme, mini
apáik esetében lehetett.
És itt a pénisz-rejtély, a férfi félelmek másika. Bizonyos
keleti kultúrák kultikus tisztelettel tekintenek a péniszre, az isteni
terem tés eszközének tartják, nem es anyagból m egm intázzák, kiál­
lítják a tem plom uk elé. Más kultúrákban, a m iénkben, tabu m ég a
szó is, csak a szégyentelenek emlegetik, ábráját m egtűrni valójában
az orvosi könyvekben illendő, és ha mégis leírja valaki, az m erész­
ségnek, neveletlenségnek vagy infantilizm usnak tűnik. Akár
szent és kultikus eszköz, akár illetlen testrész — így is, úgy is rejtély
lengi körül, sérülékeny. Fontos, félteni illik, a masculinitás ágaskodó
igazolványa. Vissza-visszatér a rockénekes keze tánc közben a pénisz
tájékára. M int amikor a kisfiú fölfedezi a sajátját, játszik vele, m eg­
ijed — talán a kezére csaptak — m indenképpen újdonság neki.
Salvador D alÍ írja magáról (M illet Angelusának tragikus
mítosza, Corvina, 1986),hogy egészéletét átjárta a szerelmi aktustól
való félelem. Az állatiasság, a vadság, az erőszak legszélsőségesebb
jegyeivel ruházta föl. O lyannyira, hogy véghez viteléhez teljesség­
gel alkalm atlannak tartotta önm agát. Leginkább valami m egsem ­
misítő erőtől félt, attól, hogy az orgazm us következm ényei azon­
nali halált okoznak. Halál és szexualitás összefonódása ism ert je­
lenség, Salvador Dali fantáziálása az im ádkozó sáskához fűződött.
 MOHÁS LÍVIA: TÁNCOLÓ ANDROGÜN 885

Rém ülten m eredezhetett fölfelé a bajsza, am ikor A rovarok erköl­

cséről olvasott, m ert a nyom orult sáskát szíve hölgye nem csak
m egterm ékenyítőjeként, hanem vadászzsákm ányaként is kedveli.
A nőstény m ég a párzás napján, de legkésőbb m ásnap reggel
m egragadja a hím et, rendszerint előbb a fejét rágja le. H anem a
lefejezett testben m ég ekkor is él a hatni akarás és az életadás
vágya, m ert csak akkor hagy fel az öleléssel, am ikor m ár a gyom or­
tájékára is sor kerül. D urvák a sáska erkölcsök. És m iért ne tételez­
hetn én k föl, hogy az atavisztikus félelmekkel nem birkózott meg
m indenki a fejlődés m agasabb grádicsán.
A pénisz-rejtély izgalma és félelme ebben a kapkodóan
táncos jacksoni form ában több em berre hat, m int valam ely lágy
pornó, m ár csak azért is, m ert klipet többen néznek, m int p ornó­
filmeket. És Jackson klipjeiben nem muszáj észrevenni az obszcén
m ozdulatot, m ert egyszerre szemérmes is, ijedt is, pedig közöl vala­
mit, felhívja a figyelmet a péniszre, de a dolog m ondhatni „legális",
ha közelben a gyerek, akkor sem kapcsoljuk ki a tévékészüléket. De
m ert ott van előttünk a m ozdulat, m etakom m unikative m egfogal­
m azza a rejtély izgalmát-félelm ét — ezzel fel is oldja.
A szorongás harm adik forrása lehet sok férfi szám ára a
katonaság. N em kívánnak felvirágozva, felöntött garattal a frontra
tántorogni. Egyre többen átlátják, hogy pénz — olaj — és szem ér­
m etlen fegyverkereskedelem áll a harci dicsőségek lobogói mögött,
ez a hátiér m anipulálja hősi halálba a fiatal férfiakat. Tenyészálla­
tok, term inátorok, terroristák árasztják el a képernyőt, és ezek a
férfi im ágók m eglehetősen primitívek, csecsemőagyúak, a közpon­
ti igényük a hatalom valam ilyen változata, pusztítanak és dom i­
nálni akarnak. Jobb lenne inkább kisfiúnak m aradni, és — m int
Jackson teszi — csupán csak játékból húzni m agunkra a m undért.
Úgy tenni, m intha férfiak lennénk. Talán menekülést is jelez a
Jackson-rajongás a férfiasság hagyományos keresztjei, a maszku-
linitás sokévezredes nehéz kötelességei elől.

S A LÁNYOK? M iért érzik olyan közel m agukhoz a lányok? Sok

£ lány életében van egy elég hosszú életszakasz, am ikor a női

identitása teljességgel éretlen. Külső form ára talán anyányi,
dús és nagydarab, de lehet csenevész, kinek bakancsaiban, m int
harangban az ütő, úgy lötyögnek vékony lábacskái, ám lelkük-szel-
lem ük m ég biszexuális, m int az ősi isteneknek. M egjelenik ez a
táncos, m agukra ism ernek benne, van például Jacksonnak az a
jellegzetes m ozdulata tánc közben, am ikor a fejét oldalra és kicsit
hátrafelé dönti. Felkínálja a nyak ütőerét — harapásra, m onda­
nám , ha farkasok lennénk. A m ozdulat m egadást, önátadást és
védelem kérést jelez, ennyiben klasszikusan nőies. M ásrészt a p u ­
bertás-lelkű kislányok azért lehetnek könnyen szerelm esek az
ilyen férfi-nő Jakó-figurába, m ert hiányzik belőle a hatalm as hím ek
félelemkeltő durvasága. A nem i erőszak lehetősége. Bár hím , de
ebben a „minőségében" nem fenyegető, mégis szexuális idol. Tö­
886 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

rékenynek látszik, miközben döbbenetesen sokat bír, újfajta moz­

gékony erőt képvisel. És ha már a női identitás alakulgat az ifjú
hölgyben, aki nézi, akkor ettől a törékenységtől és sérülékenység­
től egyszerre megjön a lány óvó, dédelgető kedve, a gyengédség
vágya, ahogyan az anyákban. És amikor így hat, akkor a pubertás­
lelkű lány fejlődését abba az irányba löki, amerre a voltaképp a női
lét gyújtópontja volt és még ez ideig van, amerre a természet is
taszítja: az anyaság felé.

A Z ANDROGÜNOSZ

Ez a mai hős a megszokott értelemben tényleg nem férfias. Inkább

androgün jelenség. Az androgünosz görög szó, azt jelenti: hím-nő
lény, a férfias és a nőies egy emberben meglévő egyensúlya. Nem
tévesztendő össze a hermafroditasággal, amely nemi torzszülött-
ség, abnormitás: a hermafrodita se nem férfi, se nem nő. De az
androgün más, ő volt már ez is, az is, és most a kétféleséget egyesíti
önmagában. Lehet erős, de ha akar fittyet hányhat a hitlerjugendi
és a szerjózsai erőkultusznak, az agresszív maszkulinitásnak, a
„légy erős, bátor a hatalom gyakorlásában, foglald el, hódítsd meg,
igázd le, teperd le bármi áron" nyersen maszkulin törekvéseinek.
Az androgünnek nem kell szégyellnie, ha érzékeny, ha sérülékeny,
ha szépnek, csábítónak, rejtelmesnek akar látszani, mintha nő
lenne, noha férfi, máskor vagány lehet, mintha férfi lenne, noha
nő. Minden hagyomány tud róla. Az ősi kínai hagyományban
például a császár az ősegység nevében uralkodik, egyetlen sze­
mélyben apa és anya. A Tóra szerint az Úr a maga képére terem­
tette az embert férfinak és nőnek. Isten tehát mindkettő, hím-nő
lény, ahogyan az első ember is az. Az androgünosznak vonzása
van mindkét nem iránt, képes összekötni őket, ahogyan a híd a
folyók partjait. Feloldhatja azt az elmerevedett beállítódást misze­
rint: ez meg ez csakis maszkulin adottság vagy tulajdonság, míg az
meg amaz csakis feminin, és össze nem merjétek keverni a kettőt,
mert akkor jaj nektek.
EDIG A KETTŐ — a maszkulin és a feminin jellegzetességek

P — már eredendően összekeveredtek az emberben. Bár

adódhatnak furcsaságok, groteszkségek, mégis a kettősség
haszna mintha nagyobb lenne. Az analitikus pszichológia régtől
felújította azt az ősi gondolatot, hogy minden férfiban ott él a női
lélekrésze, az anima, ebben sűrítve vannak a nőről szerzett primor-
diális tapasztalatok, amik a férfi életének mozzanatait erősen befo­
lyásolják. Épp így pszichológiai realitás a nők tudattalanjában a
férfi lélekrész, az animus. Ily módon őrzi magában mindenki a
kezdeti androgünoszt. A sikerült élethez szükség van mindkettőre,
így jöhet létre a kiegyenlítődés, és így kerülhetnek összhangba a
szenvedélyek. Az anima és az animus együtt jelentik a teljes ént,
stabilizáló tényezőként működnek és nem csak az egyénekben. Va­
lószínűleg az egész kultúra, a teljes civilizáció méretében is.
 MOHÁS LÍVIA: TÁNCOLÓ ANDROGÜN 887

Az androgünosz a lét szüntelen osztódásának ellenmozgása, nem

az egyből kettő, a kettőből négy stb., hanem a négyből kettő, a
kettőből egy — visszatérés ez az egybe, maga az egységesülés, az
összetettebbé válás — mondja HAMVAS Béla1. És ide csatlakoztat­
ható a másik mellőzött lángésznek, Teilhard DE CHARDINNEK a
gondolata a növekvő összetettségről, a komplexitás törvényéről . Ez
a törvény lényeges a világegyetem fejlődésében, mondja, mely az
egyszerűbbtől a komplexebb felé tart.

A MÉRTÉKTELEN TENYÉSZETTEL SZEM BEN

INDIG IS LÉTEZTEK A KÜLÖNFÉLE KULTÚRÁKBAN olyan te­

M remtmények, nevezzük most őket a könnyebbség kedvé­

ért „harmadik nem"-nek, melyek mintha azért jelenné­
nek meg a Földön, hogy a mérhetetlen emberszaporodást lefékez­
zék. A mi kultúránktól idegenek, sőt zavarba ejiők, de Indiában
tiszteletnek örvendenek például a hidzsrák. Férfi vallási közösség­
ben élnek, női ruhát hordanak, előadóművészek. Van közöttük
transzvesztita, hermafrodita, homoszexuális, sőt homoszexuális
prostituált is, és az emberek egyértelműen elfogadják őket. A tahiti
mahuk ugyancsak női öltözékben női m unkát végeznek, hangju­
kat szándékosan elvékonyítják, férfiakkal tartanak nemi kapcsola­
tot, de az út számukra visszafelé is járható, vissza a férfi nemi
szerepbe. Ugyancsak női munkát végeznek, női öltözékekben a
szaúd-arábiai félszigeten élő ománi xanitok, fátyol nélkül is láthat­
ják a rokon nőket, olykor homoszexuális prostituáltként m űköd­
nek. Észak-Amerika őslakosai között a berdache jelenség létezik,
aliháknak is nevezik őket, olyan férfiak, akik férfiakhoz mennek
feleségül, de ez utóbbiakat senki sem tartja homoszexuálisnak.
Emelkedett módon, tisztelettel kezelik az alihákat, mert mindkét
nem sajátosságait hordozzák, és állítólag igen jó háziasszonyok.
Ha a szülőknek nem olyan nemű gyermekük születik, mint amilyet
szerettek volna, akkor gyakran úgy nevelik fel, mintha a kívánt
neme lenne a gyereknek, vagy ha észreveszik, hogy a kisgyerek
szívesebben végzi a másik nem tevékenységét, akkor ezt megen­
gedik neki, sőt biztatják rá. Ha kitart a maga választotta szerepnél,
akkor idővel felkészül a család a transzvesztita ünnepre. Vendége­
ket hívnak, a gyerek új nevet kap, mintegy nemi szerepet cserélhet.
A felsorolt „harmadik nem" nincs kitéve üldözésnek, gúny­
nak, nem bélyegzik meg. Honnan is vennék és honnan vesszük mi
a bátorságot ahhoz, hogy stigmával lássuk el őket? Ahogyan a mi
kultúránkban teszik ezt sokan a homoszexuálisokkal. Miféle elké­
pesztő beképzeltség és szemforgatás kikiáltani magunkat m inden­
tudónak, és kívülről meghatározni testületileg az egyén intim
szférájának természetét?
Nem holmi minősítésről vezettetve, hanem a rend kedvé­
ért azonban le kell szögezni: nem azonos az androgünosz és homo­
szexuális ember. A z utóbbi irdatlan távolságra lehet az
888 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

androgünitástól, bár létezhet a világon homoszexuális andro-

günosz. Az a lényeg itt, hogy az ember szaporítószerveinek és nemi
vágyainak mikéntje korántsem annyira fontos a napi valóságunk
teremtésében, személyiségünk és életünk fókuszának kijelölésé­
ben, mint az elmúlt ezredekben volt. Különösen a női létezésben
volt végzetesen meghatározó a szaporítószervek léte és a termé­
kenység, voltak korok, amikor ez és csakis ez döntötte el a nőnek
született ember emberi és társadalmi státuszát. A szaporítószervek,
a nemi vágyak persze semmiképpen sem mellékesek, de, ahogyan
lehanyatlanak és veszítik erejüket a fehér kultúra apa-vallásai,
ezekkel együtt gyengül a patriarchális szemléletmód, az apajog, a
férfiközpontúság, helyette jön valami más: talán a feminin erők
mértéktelen tenyészete, ennek előretörése, amelyben az a fajta
roppant női erő lehet torz, ami csakis a szaporodásra koncentrál.
A testek mértéktelen mennyiségére, pedig már túlszaporodott az
emberiség így is. Komolyan számba kell venni, hogy ma már, és a
jövőben még inkább: a női létnek nem egyedüli, talán nem is a
középponti feladata a gyermekszülés. Valójában erről már régen
van tudom ásunk, de valahogy nehezen m ondjuk ki. Az
androgünosz jelenség szaporodik a nők között is, ami nem azt
jelenti, hogy az anyaságra nem képes vagy azt ellenezné, csupán
azt, hogy nem ezt tekinti léte középpontjának. Michael Jackson
pedig — ha szeretjük, ha nem, ha egyezik ízlésünk a muzsikájával,
ha nem — képviseli azt az androgün jelleget, mely ellensúlyozhatja
a tenyészetre koncentráló fem inin erőket.

A Z ŐRJÖNGŐ FÉLELEM

A rémületet kisüvölt Jackson klipjeiből, ezt nem lehet nem észre­

venni.
A popsztárok színpadán többféle a kiáltásos ének. Egyik
fajta a nyers rikoltozás, a jópofa magamutogatás, a „figyeljetek
emberek, itt vagyok" ordibálás, bolondozós riszálásokkal kísérve.
Ez néha átmegy megöregedett gyerekek debil jelenetezésébe, pa­
tológiás hülyülésbe.
~jr TT ANEM VAN AZ A MÁSIK FAJTA KIÁLTÁSOS ÉNEK, a Jacksoné
K § ilyen, ez néha ijesztő. Olyasvalami szakad ki az üvöltőből,
-A. JL ami nekünk szól ugyan valamiről, de felülmúlja a színpa­
don álló, futkosó, vonagló sztár szellemét, tudatát, szándékát.
Talán tudat és tudattalan szét is válik a kiáltozás alatt. Kétség-
beesett erő áramlik kifelé, mintha a lét mélyén lakozó szenvedés
szakadna ki a kitátott szájból és a sztár emberi testét használja
szócsövük Küszködés ez, kiszolgáltatottság és félelem, talán az
elmúlástól fél a kiáltozó énekes vagy egyszerűen próbál bensőleg
azonosulni azzal, hogy a világ olyan, amilyen, és néha valóban
rettenetes. A mozgás nem víg riszálás, sőt olykor epileptikus rán-
gásra hasonlít. Rohamszerű ereje valami csúcspont felé tör, de míg
a szabályos paroxizmus, mint a lázroham, a csúcspontot elérve
 MOHÁS LÍVIA: TÁNCOLÓ ANDROGŰN 889

hirtelen megszűnik, ez nem. Ismétli önmagát, meglepő erővel és

dühhel. Káin-igény és egyben Abel-igény is: megjeleníti a durva
indulatokat, a haragot, a gyűlölködést, a bosszút, mellette pedig
mintha a szeretés és a szerettetés vágyát hiszlerizálná — furiózus
és tudatködös állapotban. Aki nézi, belefelejtkezik, tudattalanul
Káin és Ábel igénye, vágya kioltódik, a dühöt és haragot helyet­
tünk kiadja magából, megkönnyebbülés ez, talán démoni üzenet,
de a démonok nem egyértelműen rosszak.

ÖSSZEFOGLALÁS

ZEPTEMBERBEN ITT TÁNCOL ELŐTTÜNK Budapesten a különös

S és rajongott androgünosz. Nem csupán a pénz, a média és a

professzionális tudása emeli magasra. Katalizál olyan belső
kollektív mozgásokat, amik itt játszódnak le bennünk és körülöt­
tünk, amiket nap mint nap sokan átélnek, ha nem is fogalmaznak
meg, ha nem is tudatosítanak:
— A lakhelyét, az országát és az egzisztenciáját változtató
migrációs ember szükségképp elbizonytalanodik. Az
önmagáról alkotott képe elhalványul. De ha magára
ismerhet valakiben, különösen akit úgy tárnak elébe,
mintha etalon lenne, akkor az újfajta hősben — tudatta­
lanul, erős benső támasztékra talál. Ez a táncos pedig
olyan sokféle, színes-fehér, nőies-férfias stb., hogy szinte
bárki ismerősnek érezheti egy-egy villanásra. Rajongói
épp úgy, mint a többiek tudják róla, hogy az arca, az orra
átszabott, a bőrszíne kifehérített — és ez a változtatott
imázs: „ha neki sikerült, miért ne sikerülhetne másnak,
nekem, neked, neki" reménységet hozhatja. Nem a
konkrét szépészeti műtétre „gondol" tudattalanul a né­
ző, hanem a változtál hatóságunkra. És ez nagy vigasz,
reményi hordoz. Azt, hogy nincs még minden meccs
lejátszva, talán lehetséges még az önmeghatározás, talán
növelhető az autonóm választás köre.
— A Disney-generáció, az infantilis félig-felnőttek serege
ugyancsak magára ismerhet a jelmezes, játékos, gyerme­
kes sztárban. A „Ha ő sem nő fel, akkor m aradhatunk mi
is gyerekek" vigaszát hozza számukra. És derűs mene­
külést jelez a hagyományos férfiterhektől: a pénisz-rej-
tély félelmétől, a családnak kiszolgáltatott apai felelősség
és a katonaság elől.
-—Androgün jelenség, és az androgünosz korunk vagy a
jövő köztünk élő embere, aki egységbe hozza önmagá­
ban mindkét nemre jellemző tulajdonságokat, anélkül,
hogy nemi torzszülött lenne. És mert mindkét nem felé
vonzást tud gyakorolni, híd szerepe is van, összekötő és
890 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

békítő. Ellensúlyozni is képes az egyoldalúan fem inin

áradást, a túlburjánzó term ékenységet.
— Kifejez valamit erősen a lét félelmétől szenvedő emberek
számára, és a sok negatív indulatot, a haragot, a bosszút,
a gyűlöletet úgy mutatja be, hogy egyben kioltja belő­
lünk, megszabadít tőlük.
M o h ás Lívia

(1) Hamvas Béla művei, 10. Scientia sacra. A kereszténység, Medio Kiadó
1996., 243-315. old.

ÚTMENTI HÚSÁRUS A FERGANAI-MEDENCE BELSEJÉBEN

 OZBEGISZTANI TAJAK
(Ú tijegyzeteim ből)

KÖRNYEZET ES KORNYEZETROM HOLAS

TTf ÖZÉP-ÁZSIA látnivalókban leggazdagabb országának

Üzbegisztánt tartják. Teljes joggal tarthatja így az, aki a
M- ^ .lá tn iv a ló k közé csak a városi kultúra értékeit sorolja. Ám aki
az emberi kéz durva beavatkozásaitól mentes tájakat kedveli, vagy
aki a természettel egységben élő állattenyésztő ember harmonikus
életét is tudja értékelni, úgy vélheti, hogy a többi köztársaság sem
nyújt kevesebb látnivalót és kisebb élményt, mint az építészeti
emlékekben valóban bővelkedő Üzbegisztán. Ami azonban a ter­
mészettel való együttélést illeti, a hagyományosan nomád kultú­
rájú, tehát a leginkább természetbarát köztársaságok saját hibáju­
kon kívül többet szenvedtek (legfőképpen Kazakisztán meg
Karnknlpnkisztán) a durva beavatkozásoktól, mint a városlakó,
tehát a természet közvetlen közelségétől már régóta kissé eltávo­
lodott emberek, vagyis a földművelő özbegek, ujgurok, dungánok,
koreaiak, tadzsikok. Az emberiségnek — ha létezik még néhány
száz év múlva, és ha egy kicsit emberibbé képes válni addigra —,
gyötrő bűntudatot kell majd éreznie az atomrobbantások, az Arai
tenger megsemmisítése, a tavak élővilágának kiirtása, és a termé­
szetkárosítás Közép-Ázsiában tapasztalható, körmönfont módon
kieszelt ezer fajtája miatt, azért hogy Földünk e páratlan értékű
területét a Szovjet Birodalom szemétdombjaként kezelve, termé­
szetrongálásban világviszonylatban is „egyedülálló iskolát terem­
tettek". Amit első látásra tanulságosnak tartok, az az, hogy nem
azok szenvednek elsőnek a természet rendje ellen elkövetett bű­
nökért, akik elkövették.
Üzbegisztánban nem voltak atomrobbantások, itt a termé­
szet pusztításához ennél békésebb úton: az ésszerűtlenül megva­
lósított öntözéses gyapottermesztéssel járultak hozzá leginkább,
de Özbegisztdnnák nem az öntözéssel termékennyé tett tágas tér­
ségein érzik ennek legelőbb kárát, hanem a — világunkban szoká­
sos, voluntarista módon végrehajtott területrendezéssel
Özbegisztátihoz kapcsolt — Karakalpak Autonóm Köztársaságban,
ahol ma a kiszáradt Arai tenger környékén a tenger szárazra került
sója marja ki a füvet. Üzbegisztánban a gyapottermesztéshez
ugyanis óriási „oázisokat" hoztak létre, aminek következtében
nem ott, hanem a Turkesztáni medence egy másik részén, az Arai
892 MAGYAR SZEMLE 1996. 9.SZAM

tenger környékén került végveszélybe Földünk egyik legszebb

paradicsoma, az itteni karakalpak nomád állattartó és halászkul­
túra.
Z ITTENI EMBEREK a természetpusztítást a hívatlan jövevé­

A nyek számlájára írják. (Valóban lépten-nyomon tapasztal­

hatjuk a legteljesebb érzéketlenséget: elhagyott rozsdás ron­
csokat találunk szerteszét szórva a sivatagok kellős közepén. Ott,
ahol, azt hinné az ember, hogy „a madár se jár", hisz sok száz
kilométeres körzeten belül emberi jelenlétnek a hulladékon kívül
nincs is más nyoma.) Fáj ez a természettel összhangban élő embe­
reknek, értetlenül állnak, hogy idegenek hogyan tehették így tönk­
re hazájukat, amit ők oly nagy gonddal őriztek évezredek nem ze­
dékeinek tapasztalatát fölhalmozva.
Az Arai kérdése Közép-Azsiában folyamatosan napiren­
den van, de a tervgazdálkodás — ami szerintem a tenger pusztu­
lásának fő oka — máig is legföljebb szorításából engedett, de még
nem szűnt meg. A hagyományos öntözéssel természetesen nem
lett volna baj, de az ipari méretű vízpazarlás, az ésszerűtlen m ér­
tékű locsolás és érzéketlen megvalósítása tragédiát okozott. Lehe­
tett volna öntözni következmények nélkül ezer évig is, ha a terv­
számoknak öt, legföljebb tíz százalékát tűzték volna ki célul. Más­
részt ha a vizet ésszerűen használták volna föl. De Türkm enisz­
tánban sivatagokon át betonteknő nélkül vezették a vizet, ahol a
fehér arany hatvan százalékát elnyelte a homok, mire rendeltetési
helyére ért. Most pedig Karakalpakisztán fővárosában, Nökiszben
már nem talál az ember épületet, amelynek falai ne repedtek volna
meg, mert a szétlocsolt vízből 80 centiméterrel a sivatagi felszín
alatt tenger keletkezett. Használhatatlan vegyszeres lötty ez a
folyadék, amelytől csak félni lehet, de nincs belőle haszna sem a
szomjas embernek, sem a sivatag egyéb teremtményének. Üzbe­
gisztán minden megyéjében hatalmas víztárolókat építettek, hogy
saját megyéjük megfeszített terveihez biztosítsák a vizet abban a
reményben, hogy hátha legyőzik a szomszéd megyét a „nemes"
szocialista munkaversenyben. Míg egykor a Szirdarján és Am u-
darján lerohant a víz, egész az Arai tengerig, ma ezeknek a víztá­
rolóknak hatalmas felületéről olyan mennyiségben párolog el a
tűző nap perzselő hevében, hogy nemcsak a pazarlás elképesztő
ezen ínséges körülmények között, hanem az éghajlat is kiszámít­
hatatlanul változik meg, válik szeszélyessé. Ne is beszéljünk a
mesterséges „tengerek" partjain 100 négyzetméteres telkekre zsú­
folt igénytelen, többnyire gyári hulladékokból eszkábált dácsákról
— afféle szocialista hétvégi vityillók riasztó tömegéről —, amelyek
azóta jórészt már bele is csúsztak azt iszapba.
Leglényegesebbnek azonban azt tartom, hogy Földünk
egységes egész. A természet is egységes egészként kezeli az embe­
riséget, valamennyiünkkel együtt száll szembe, ha védekezésre
kényszerül, valamennyiünknek egyformán kell fizetnie és lakolnia
embertársaink bűneiért és hibáiért. Ha igaz is az, amit az előbb
 TORMA JÓZSEF: ÖZBEGISZTÁNI TÁJAK 893

mondtam, hogy ti., ha a mai állapotot összegezzük, a számla eddigi

eredménye azt mutatja, hogy a természettel a legutóbbi időkig a
legbensőségesebb kapcsolatban élő nomádok szenvedtek a legtöb­
bet a természetrombolásoktól, míg a régebb óta városlakók még
viszonylag kevesebbet, (tanulság az is, hogy az előbbiek a kiszol­
gáltatottabbak), az még inkább igaz, hogy a természet a végleges
válasszal sem várat sokáig magára. A kiszáradt Arai széltől széthor­
dott sóját fölfedezték m ára Tengri Tau —-a türk név kínai fordítása:
Tien San — gleccserein és az A ntarktiszon is. Ha az előbbi ettől
elolvad, itt lesz az özönvíz, ha az utóbbi is, akkor Noé bárkája sem
segíthet. Ami Ozbegisztánban történi, azt — számos más fontos
környezetvédelmi kérdés mellett — Viktor KlJANSZKI, a knzak
parlam ent környezetvédelmi bizottságának elnöke magyarázta
meg a Kazaksztanszkaja Pravdában a legérthetőbben:
„A keleti népek évezredek óta tudják, hogy ha egy (már ősidők
óta kialakult) adott oázisrendszeren belül egy újabb oázist hoz­
nak létre, akkor a rendszeren belül egy másik oázis törvénysze­
rű en megsemmisül."
Személyes tapasztalatom szerint kitűnően ismerik ezt a törvényt a
Kizilkum kazak pásztorai, ahol az oázisok 30 kilométeres sorközű
négyzetrácsot alkotnak. (De ugyan minek kérdezték volna meg
őket?)

TAGOLTSÁG ÉS BETAGOLTSÁG

S ' ÖZISMERT, HOGY ÜZBEGISZTÁN a szovjet területrendezés

áldásaként három egykori államalakulatból (a Hívni és a
JL ^L .K o k a n d i kánságból, valamint a Buharai. emírségből) jött létre.
13 megyére oszlik. Ennek a területrendezésnek önkényességét (és
a történelmileg előtte kialakult államalakulatok természetességét)
utazás közben igen jól érzékeli az ember. A köztársaságnak van két
olyan területe, amelyet ma is mesterségesen hozzácsatoltnak érez
az ember: Horezm megye és a Ferganai medence három megyéje.
Iíorezm megye természetes határokkal körülvett, óriási oázis a
sivatagok gyűrűjében, a Hivai kunság maradványa. A Ferganai
medence pedig hegyek körülvette, világtól elzárt terület, a Kokandi
kánság területén, amiből Ozbegisztánhoz egy megnyirbált rész
tartozik. Mindkettő teljesen külön világ. Külön kell kezelnünk az
Arai déli partján fekvő, sivatagos Karakalpak Autonóm Köztársa­
ságot is. Mindezeket leszámítva marad 9 megye, amelyek közül
Taskent, a főváros szintén kilóg a sorból. Az özbeg főváros helyze­
tére jellemző, hogy nosztalgikus hangulatukban a kazakok saját
egykori városukként emlegetik Taskentet, Dél-Kazakisztánban vi­
szont erősen érződik az özbeg kulturális hatás. Ha pedig az ország
északi szélén, a kazak határtól csupán 30 kilométernyire fekvő
fővárosból az ország főütőerén Szamarkand felé délnek elindul az
ember, a főül úgy halad, hogy kazak területet is érint, ezért hama-
894 MAGYAR SZEMLE 1996. 9.SZÁM

rosan (egy harm inc kilom éteres szakaszon) újra Kazakisztánban

találja m agát az utas, m ajd ism ét visszajut Özbegisztánba. M intha
Taskentre Üzbegisztánban csak azért lenne szükség, hogy valam i
összekösse Üzbegisztán déli részeit az am úgy teljesen különálló
Ferganai medencével.
T T A TASKENTBŐL LEJUTUNK DÉLRE SZAMARKANDIG és innen
M m átjutunk nyugatra Buharába, akkor azt találjuk föltűnőnek,
- M.. M- hogy az emberek őzbégül jóformán csak a valamelyik rokon
nyelven megszólaló idegen kedvéért beszélnek, egymás között
viszont többnyire kizárólag tadzsikul társalognak Ha viszont átme­
gyünk akár Dzsizzákorx keresztül az észak-tadzsikisztáni
Hodzsentbe, akár Terme zen keresztül a dél-tadzsikisztáni
Dusanbéba, kulturálisan (viselkedésben, öltözködésben, étkezés­
ben) szintén alig találunk különbséget tadzsik és özbeg között. Ha
tehát figyelembe vesszük, hogy Szamarkandban és Bubám ban
tadzsikul beszélnek az özbegek, Dusandéban pedig özbeg módra
öltözködnek és esznek a tadzsikok, elgondolkozhatunk, hogy va­
jon miért is lett orosz uralom alatt a vegyes lakosságú Buharai
emírségből két ugyanolyan vegyes lakosságú de szinte m indenben
azonos kultúrájú ország. (De ha belegondolunk abba, hogy ma a
piciny Tádzsikisztán népe kinek az érdekeit szolgálja azzal, hogy
egymás torkának esik, és sehogy sem tud egymással megegyezni,
nem kell sokáig töprengenünk, hogy választ találjuk a qui prodest?
- kérdésre.) Eggyé, kétnyelvűvé egységgé olvadt össze e két nép, az
özbeg és a tadzsik. Mi sem jellemzőbb erre, mint a m últ század és
a századelő szamarkandi irodalma, amely bővelkedett a két nyelvű
költőkben, akiknek alkotásai között van egy különleges műfaj: a
siru sakar „méz és cukor". Ebben a műfajban egy-egy versen belül,
mint valami keleti édességben, keveredik a perzsa (farszi nyelv),
mézes íze és az özbeg (csagataj nyelv) cukra.
Ha viszont Tádzsikisztánban nézünkkörül, szintén megle­
pő dolgokat tapasztalunk. A tenyérnyi Észak-Tadzsikisztánt egy
hatalmas hegy választja el Dél-Tadzsikisztántól, ahol a főváros van.
A hegyen átvezető hágó az év 8 hónapjában a lavinaveszélyek
miatt le van zárva. A nyári hónapokban sem ajánlják a hágón való
átkelést, ha viszont „idegen" (özbeg) területen akarunk eljutni
Tádzsikisztán egyik részéből a másikba, Hodzsentből Dusanbéba,
1500 kilométeres kerülőt kell három özbegisztáni városon,
Dzsizzakon, Szamarkandon és Termezen át megtennünk.
De Üzbegisztánban sem egyszerűbb a helyzet. Taskentből
a Ferganai medencébe két úton lehet eljutni: vagy özbeg területen
maradva, az Angren fölötti 2268 méteres Kamcsiki hágón áthatol­
va, vagy viszonylag sima úton, de tadzsik földön Hodzsenten át.
De amíg tadzsik területen Özbegisztánból Özbegisztánba uta­
zunk, utunk többször csúszik át Kirgizisztánba is. Észak-
Tadzsikisztánt földrajzilag is, hagyományaiban is sokkal inkább a
Ferganai medencéhez tartozónak érzi az ember, mint az innen alig
megközelíthető Dusanbéhoz. De ugyanez lehet az ember érzése a
 TORMA JÓZSEF: ÖZBEGISZTÁNÍ TÁJAK 895

Kirgizisztánhoz tartozó, de fele részben özbegek lakta Os-sal és

Dzsalalabad-dal kapcsolatban is. Történelmi hagyományok és ve­
gyes lakosság formálták egységgé a Ferganai medencét, amely
most három ország között oszlik meg. (Ahol az ebben érdekeltek­
nek sikerül néha úgy fölszítania az ellentéteket, hogy például a
90-es évek elején két helyütt is, az özbegisztáni Namanganban is
és a kirgizisztáni Osban is egymást mészárolták az amúgy egymás­
sal örök idők óta békességben élő népek. Van azonban olyan
vélemény is, amely szerint m inden bonyodalom a Szovjetunió
fölbomlásának köszönhető, hiszen a birodalomban nem volt jelen­
tősége a belső határoknak. A világ leggonoszabb gyarmatosítóinak
kedve szerint gondolkozik az, aki így beszél. Mert éppen az volt
minden intézkedésüknek célja, hogy lefejthetetlen gúzsba kösse­
nek, megnyomorítsanak minden népet. Hogyan várhatnánk el
akkor, hogy ilyen gúzsok könnyen oldódjanak le az elgyötört
eszmélők testéről?

A KÖZPONTI RÉSZ VÁROSAI

] ALÁN NEM TÚLZÁS, HA AZT MONDOM, hogy Üzbegisztán

T ALISER NAVOINAK köszönheti létét. A Közép-Azsiába behato­

ló törökség bizonyára már rég a farszi nyelv és kultúra oly
mértékű befolyása alá került volna, hogy ma nem türk (vagy két-)
nyelvű lenne e vidéklakossága, ha nincs Navoi, aki irodalmi rangra
emelte a törökség nyelvét. Navoi nélkül ma bizonyára nincs özbeg
nyelv, és akkor valami mást kellett volna kitalálni ahhoz, hogy a
három közép-ázsiai fejedelemségből egy új, nagy államot kreálja­
nak, de természetes határok nélkül, a lehető legésszerűtlenebbül
osztva meg területét, kuszáivá össze határait. Ezzel magyarázom,
hogy a túl sok emlékkel már csak a 30 évvel ezelőtti földrengés
okozta károk miatt sem rendelkező özbeg főváros vállalja magára
Navoi kultuszát, ahol ma a városi park legfőbb látványossága
Navoi hatalmas szobra.
A taskenti óvárost az utóbbi néhány évben lebontották, így
eltűntek a talajtalanná tett mesterek ősi kézműves műhelyei, am e­
lyek addigi varázsát adták a környéknek. Épült viszont az óváros
közelében egy hatalmas fedett bazár, amely sokkal inkább a szovjet
nagyvárosok kötelező cirkuszi épületeit juttatja eszünkbe, mint a
keleti fedett bazárokat, a bedesztánokat. Épülnek a mecsetek, leg­
intenzívebben az óvárosi mecset. A hagyományos díszítő m űvé­
szeteknek pedig a városi park közelében fölújított medresze (mo­
ham edán egyházi főiskola teológusok és jogászok képzésére) ad új
otthont. A város egyik legintimebb hangulatú épülete a néprajzi
múzeumé, amelyet egy nyugati diplomata egykori rezidenciájá­
ban rendeztek be.
Szamarkand a Közép-Ázsia kulturális központja címre tart
igényt. Az UNESCO védnöksége alatt itt nyílt meg 1995. július 7-én
a Nemzetközi Közép-Ázsiai Kutató Intézet. Szamarkand méltán
896 MAGYAR SZEMLE 1996. 9.SZAM

büszke arra, hogy Timur LENK és ULUGBEK városának és örökösé­

nek vallhatja magát. Az a hat-nyolc, kiem elkedő jelentőségű é p ü ­
let, amely mellett nem szabad figyelmetlenül elm enni, főleg e két
szem élyiséghez fűződik. V alam ennyit az utóbbi évtizedekben
kezdték felújítani, és a m unkálatok ma is és m ég sokáig folytatód­
nak. (Most m egkésve fontolgatják az özbeg m űvészettörténészek,
hogy a talmi fényű restaurálás helyett nem lett volna-e helyesebb
az épületm aradványok konzerválása. A két fajta m űem lék-gondo­
zás határának Varsót vagy G danskot tartom. Varsóban restaurál­
ták a Stary Rynek-et, de Lengyelországtól nyugatra m ár csak a
m aradványokat próbálják megőrizni.)
ZAMARKANDBAN A GURI EMIR IMPOZÁNS ÉPÜLETE T im u r
Lénknek és unokájának Ulugbeknek, valam int az uralkodó
család számos más tagjának a mauzóleuma. A környékbeli
negyed azonban hagyományos lakóépületeivel, faragott kapuival,
egy-egy vén eperfájával éppoly hangulatos, mint amilyen lenyűgöző
m aga a fejedelmi síremlék. Ulugbek obszervatórium a, amely kora
legnagyobb ilyen építm énye volt, tudom ánytörténeti jelentőségű
is, és a keleti tudom ányok tiszteletére is tanítja az önm aga iránt
elfogultságra hajlamos nyugatit. A városszéli régészeti m úzeum
szogd faliképéi viszonylag friss, becses fölfedezések. A SahzinAa
nevű tem ető építészettechnikai kiállításnak is felbecsülhetetlen
érték, de iszlám búcsújáró hely is. Timur Lenk várfalainak föltárása
azonban m ég várat magára. A város legismertebb látványossága a
Regisztán, amely három hatalmas medresze együttese, valóságban
tehát egy középkori keleti egyetem, amelynek történetét hang- és
fényjátékkal m utatják be esténként hetente négyszer angol nyelven.
M űem lékeinek jellegét tekint ve Buhara annyiban különbö­
zik Szam arkandtól, hogy itt nem csak körülbelül ugyanannyi, h at­
nyolc városszerte elszórt becses emlék van, hanem egy egységesen
m egőrződött városközpont is legalább két tucat épen m egőrzött
vagy felújított mecsettel és medreszével. A különálló épületek
azonban szintén csodálatosak. A vár az em irátus központja volt. A
Csasma Ajup gyógyulni vágyók búcsújáróhelye. A Szamannidák
kicsiny temetkezései helye egyedül is több látnivalót rejt m agában,
m int egy építészettörténeti m úzeum : a keleti téglarakás m inden
fortélyát bem utatták rajta, ráadásul a téglam inták m inden n a p ­
szakban — a fény beesési szögétől függően — m ás-más optikai
hatást keltenek. G yönyörűek a város m edencéi, am elyekbe az
em irátus szociális intézkedéseképpen egykor szam árháton, hor­
dókban és bőrtöm lőkben hordták a vizet.
Ezenkívül m inden m egyeszékhely nyújt látnivalót annak,
aki egy-egy szép épület látványáért képes pár száz kilom étert
utazni sivatagokon vagy nehezen bevehető magas hágókon át.
 TORMA JÓZSEF: ÖZBEGISZTÁNI TÁJAK 897

HIVA, A HOM OKBA HULLOTT GYÖNGYSZEM

■ y ^ Á R C S U P Á N T Ő L E M S Z Á R M A Z IK e költői pillanatom ban keleti

pátosszal m egfogalm azott m etafora, m ások is hasonlóan
beszélnek e városról, am elyhez fogható aligha lehet túl sok
a világon. „Élő m úzeum , lüktető középkor", — és m ég sok m indent
m o n d h atu n k róla, de a lényege az, hogy 18. századi-19. század
közepi érintetlenségében őrződött m eg e város, és az óváros lakói
(a rendszerváltás óta egyébként is tetszhalott idegenforgalom tól
eltekintve) alighanem ma is m ajdnem úgy élnek, m int párszáz
évvel ezelőtt. Míg Szam arkand néhány, városszerte elszórt gyö­
nyörű épületre büszke, és míg Buhara ezeken kívül várával és
városközpontjával is dicsekedhet, Hiva teljes egészében úgy m a­
rad t meg, am ilyen volt a m últ század közepén. Köszönhető ez
an n ak is, hogy m eghódításakor az orosz fegyverek nem tettek kárt
a városban, bár ezért a város busásan megfizetett. Az Am udarja
jobb partját elvették a kánságtól, a m egm aradt részt orosz protek­
torátus alá helyezték, és a város két millió kétszázezer arany hoz­
zájárulást fizetett az ellene fölvonuló orosz hadsereg költségeihez.
H orezm Ü zbegisztán (és az egész FÁK) egyik legkisebb megyéje.
H orezm megye, — ez m aradt mára a H orezm i Fejedelemségből,
és annak m aradékán a 16. században keletkezett Buharai Kánság-
ból. Hol van m ár Darvaza, amely — m int perzsa neve is m utatja
—, egykor a birodalom nak volt a kapuja? Ma egy kisebb oázis
T ürkm enisztánban, a Karakum kellős közepén, amely m ellett el
kell haladni, ha az em ber Askabat felől közelíti m eg H orezm m e­
gyét és Hivát. Köne Ürgencs, az egykori főváros ma szintén
Türkm enisztánhoz tartozik, ott találjuk a m ongolok dúlta várat is,
am elynek falm aradványaiban ma ezer szám ra fészkel az építő­
anyagául szolgáló hum uszos agyagot kedvelő, a látogatót cikázó
repüléssel köszöntő parti fecske. A türkm én határon túlra került
T ashausz is, am elynek m edreszéjében ma újra m ég N yugat-
Kazakisztán szám ára is képezik a jövendő m uzulm án papokat.
Hivában a legsajátosabb, hogy bár (vagy a K arakum on
vagy a Kizilkumon át) csak tikkasztó hőségből, fállan sivatagok
felől, viszontagságok között közelíthető meg, mégis a város tágabb
környezetében virágzó földm űvelést, gazdagon term ő rizs földeket
és selyem hernyó-tenyésztést talál az ember. Ö zbegisztánban a
hivai dinnyét tartják a legzam atosabbnak, de Ü zbegisztánban ér­
teni kell a dinnye kiválasztásához, m ert vagy százötven fajta terem
itt, és van köztük több téli fajta is, am elyek m ajd csak tavaszra érik
el teljes zam atosságukat. A nyári gyüm ölcsök közül a legízletesebb
azonban az eper. Az eperfák egyik fajtájának levelével a selyem-
hernyókat táplálják Ez a fajta szegélyezi a szám talan csatornát
Ö zbegisztán-szerte. Ezen a fajtán kívül M agyarországon is,
H orezm ben is van fehér eper és fekete eper. H orezm ben páratla­
nul finom a szilványi, bordó színű term ésű sahtut, a „királyeper".
898 MAGYAR SZEMLE 1996. 9.SZAM

BABU R VILÁGA, A FERGANAI MEDENCE

S
~m TTJ HAZÁT TALÁLT és a Ferganai m edencével a központban új
m m birodalm at alapított a Timuridák 15. század végi sarja/
W d t Ba b u r , akit Afganisztánban is legnagyobb uralkodójaként
tisztelt a törhetetlen pastu nép, és aki India egy részét is m eghódí­
totta, külön korszakká téve uralkodását az indiai m űveltség törté­
netében. Ma három megye osztozik a Ferganai m edence területén:
Andizson, Namangan és Pargona. Sok m inden összefogja azonban
e három m egyét, többek közt Babur közös kultusza. Sokkal több
ben n ü k a közös vonás, m int az elválasztó. Horezmet és Hivat
átjárhatatlan sivatagok, a Ferganai m edencét pedig áthághatatlan
hegyek veszik körül. Szelektől védett éghajlata kellemes, enyhe,
szubtrópusi. H ágók nélkül csak a Szirdarja völgyében ju th a tu n k ki
innen az észak-tadzsikisztáni Hodzsenten át. H ágón azonban több
ú t is vezet: Taskent felé 2268 m éter magasan, és Oson át Biskek felé
több m int 3500 m éter magasan. Van egy harm adik hágó is
Namanganból egyenesen észak felé, de ez a legnehezebben járható.
Éghajlati adottságain kívül a m edence talaja is igen kedve­
ző, a Szirdarja teszi bőven termő folyóvölggyé. Bár kevés a csapa­
dék, de elegendő. Kevés a hó, enyhe a tél, forró a nyár, sok a
gyümölcsérlelő napfény, kedvezőek az öntözési feltételek. Z öld­
ség, gyümölcs bőven terem, de növényterm esztésében az öntözé­
ses gyapotterm esztésnek jut a főszerep.
Iparában legjelentősebb a gyapotfeldolgozás, gyapotja
nem olyan finom szálú, m int a türkm eniszláni vagy a tadzsi-
kisztáni, de nagy m ennyiségben készül. Namanganban nem rég
olajat találtak, és ugyanitt vannak aranybányák is. A FÁK és a világ
egyik legnagyobb selyem term elő vidéke, am elynek földolgozása
Margitaubím összpontosul. A gazdag m intázatú, élénk színezésű,
hagyom ányos özbeg selyem női ruha szöveteket m ár csak ezen a
környéken lehet különösebb keresgélés nélkül kapni.
Üzbegisztánban igen jók Törökország gazdasági és k u ltu rá­
lis pozíciói, pedig a két rokon nép lakta ország alig tudott egymásról
az évtized elejéig. Magyarországot viszont jól ism erték, és jól ism e­
rik ma is. Üzbegisztánban is, m int m inden türk nép körében él a
magyarsághoz fűződő rokonságtudat. Érthető, hogy ez jól esik a
magyar szívnek, de ez nem lehet elég. Súlyos kötelességet is ró ez
a magyarokra is. Erkölcsi kötelességük és érdekük is, hogy fej­
lesszék kapcsolataikat e rokon érzelm ű néppel, becsüljék és szeres­
sék az ő nem zeti kultúrájukat is, m iként óvniuk, becsülniük, ápol­
niuk és körm ük szakadtáig védeniük kell a m agukét is. És vissza
kell szerezniük egyszer m ár kiérdem elt közép-ázsiai pozícióikat a
kereskedelem ben, a kölcsönös idegenforgalom ban, a tudom ány­
ban és a valóban testvéri együttm űködés lehetőleg m inden terüle­
tén.
T o r m a József
KARAKALPAKISZTÁNI KAZAK PÁSZTOR A SIVATAGOS USZTINI PLATÓN,
300 KM-RE NYUGATRA KONGRATTÓL, AZ UTOLSÓ LAKOTT TELEPÜLÉSTŐL
 A K Á N Y -SZÓCSALÁD

ii.

FAROK EGYIK LEGFONTOSABB TULAJDONSÁGA HApÉKONYSÁGA.

A Joggal vetheti fel itt az olvasó, hogy hajlékony szavunk

képzett szó (ezért is használtuk helyette az ív szót), m elynek
m intájára szavak tucatjait képezhetjük: mozgékony, robbanékony,
aluszékony, törékeny, ingerlékeny stb. B ennünket azonban nem a
képzett szó (hajlékony), hanem m aga a képző (-kony, -kény) érde­
kel. Mit fejez ki e képző? Pontosan azt, hogy valam i vagy valaki
hajlik, hajlam os valamire: így ami hajlékony, az lehet ép p en egye­
nes is, a fontos az, hogy könnyen meghajlik; am i törékeny, az nem
törött, hanem hajlamos eltörni; aki pedig aluszékony, az nem azt
jelenti, hogy állandóan alszik, viszont átlagon felüli m értékben
hajlamos az alvásra. K épzőnk tehát hajlam ot, hajlandóságot, ten­
denciát, irányultságot, lehetőséget, eshetőséget fejez ki, s így vilá­
gosan utal a kány szó „hajlás", „hajlam" értelmére.
A m agyar nyelv azonban nem csak képzőként, hanem
igeként is rendelkezik a fcony-hangcsoporttal: gondoljunk csak
konyul szavunkra, amely a fizikai értelem ben vett hajlást jelenti,
míg konyít szavunk átvitt értelem ben vett hajlam ot jelent.
A konyul szó nemcsak fonetikai, hanem szemantikai kapcsolatban
is áll vékony szavunkkal, hiszen a konyulás egyik előfeltétele
éppen a vékonyság. A vékony szó elsődlegesen azonban a har­
madik — „vékony" — szemantikai alcsoportba tartozik (lásd
alább).

Érdekes, hogy nyelvünk a „lekonyulás" jelentéstartalm át átvitte a

napnyugtára avagy napszentületre is, hiszen azt a napszakot,
am elyben a N ap leszentül, alkonynak nevezzük. Az alkony tehát
az a napszak, am elyben a nap lehanyatlik. De nem csak a N ap tud
lehanyatlani, hanem m inden lefelé szálló ágban lévő dologról (pld.
civilizáció) azt m ondjuk, hogy hanyatlik. Talán ezzel függ össze ősi,
„láp" jelentésű hány (vö. Hanság) szavunk is, hiszen a lápban
m inden elsüllyed.
Nem elképzelhetetlen, hogy a láp szó is hasonló jelentéstartalmat
hordoz, amennyiben összefügg a lapos, lapály stb. szavakkal. Mind
a hány, mind pedig a láp szó ilyetén értelmezése azonban még
további vizsgálatokat igényelne.
 BUJI FERENC: /1 KÁNY-SZÓCSALÁD, II. 901

A kárhogyan is, a hanyatlás szóval kétségtelenül szoros kapcsolatot

tart m ind fonetikai, m ind szem antikai szinten a hanyag és puhány
szó, s ezek m agas han g ren d ű változata, a henyél (vö. henye).
A puhány szó ismét csak képzett szó, ám -ny képzője feltehetőleg
ugyanazt jelenti, mint a -korty, -kény képző: hajlamos engedni a
külső hatásoknak, elereszteni magát. Mivel azonban a puha szónak
— ellentétben például a mozgás szóval — nincs igei változata, s
mivel a -korty képzővel való ellátása hangtani abszurdum lenne,
ezért pusztán egy -ny képzőt kapott.
Sőt valószínű, hogy a hasonló jelentéstartalm at hordozó lankad
szavunknak úgyszintén itt a helye (vö. langyos, lanyha). Itt kell
m egem lítenünk továbbá két olyan szavunkat is, am elyek ugyan­
csak a kány struktúrára épülnek, s am elyek a halállal, illetve az
alvással kapcsolatosak — vagyis két, kifejezetten leszálló irányú
tudatállapottal, illetve -folyamattal: aki m eghal, az elhuny, sőt
gyakran használjuk a kihuny változatot is (például csillagra vagy
életre). Ami pedig az alvást, a „kishalált" illeti, gondoljunk csak a
szuny-/szun- tőre: szunnyad, szunyókál, illetve szundikál. Visszatér­
ve az éber tudatállapot területére, am ikor az em bert olyan hatás
éri, am elynek következtében tágabb értelem ben vett tartását elve­
szíti, akkor az ilyen em ber megsínyli ezt, s ha nem is rokkan bele,
azért senyved alatta.
Rokkan szavunk egy ro(k)- tőre megy vissza, s ez a tő számos
analóg jelentésű, vagyis a tönkremenéssel, pusztulással kapcso­
latos szóban megtalálható: rogy, rohad, rostiad („foszladozik", „tönk­
remegy"), rost, rojt, rom, roncs, rozsda, rombol, romlott, rongál, ronda,
rongy, ront, roppan, roskad, rothad, rozoga, rozzant. Érdemes még
megemlítenünk, hogy a rohan egyik legkorábbi jelentése: „leom­
lik", „leroskad".
H asonlóképpen a „lehajlás", ám bár inkább a rosszindulatú „lela-
pulás" jelentéstartalm a található m eg a sunyi szóban.
Érdemes itt egy kicsit megállnunk, hogy egy pillantást vethes­
sünk a sunyi s-analógiáira: súg, suvaszt, suvad, surran, suhan, suttog,
settenkedik, somfordái, sompolyog, sündörög, sandít, oson, pusmog.
Vagyis míg a sunyi szóban az ny hang hordozza a lehajló, „ha­
nyatló", lelapuló tendenciát, addig az s hang a titkos, rejtett oldalt
képviseli — s a kettő nem is áll olyan távol egymástól!
'SMERÜNK EGY OLYAN, igen gazdag, több m int egy tucat szóból

/ álló családot, am elyben nem csak a kány szó j elenik meg, hanem
egy másik szócsalád, a ker-szócsalád alapszava is. Az alábbi
szavak alapjelentését a szócsalád „vezérszavában", a kunkorban ra­
gadhatjuk m eg a legjobban (ismétlődő körform a avagy körmozgás).

KUN-KOR (-odik); SÜN-DÖR (-ög); HEN-GER; CSEN-DER; KUN-

CSOR (-og); KON-DOR; HEN-TER (-eg); TÉN-FER (-eg); GÖN-
902 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

DÖR; FON-DOR (-lat); FEN-TER (-eg); FIN-TOR (-og); KÖN-TÖR

(-falaz); PEN-DER (-it); HEN-CSER (-edik); HAN-CUR (-ozik)

AN KÉT OLYAN ÉRDEKES SZAVUNK IS, am ely az em beri testtel

:apcsolatos, és nyilvánvalóan a kány-szócsalád „ív" jelentés-
artalm ába tartozik. Az em bernek van egy gyakran csapott-
nak nevezett, m indenesetre jellegzetesen lekonyuló testrésze. Úgy
véljük, nem nehéz kitalálni, hogy a vállról van szó. A váll szó
term észetesen nem tartozik bele a kány-szócsaládba, ám van egy
szavunk, am elyben a „váll" jelentés megjelenik, s ez a hónalj szó.
A hónalj szó töve, a hón nem csak a m ai m agyar nyelvben jelenik
m eg szinte kizárólagosan az alatt, alól névutóval, vagy az alja
birtokszóval, sőt egyenesen -alj végződéssel, hanem ez m ár legré­
gibb nyelvem lékeinkben is így volt. Ebből pedig arra következtet­
hetünk, hogy a hónalj kifejezés előtagja — a hón — valam ikor azt
a testrészünket jelölhette, am i alatt a hónalj található: tehát a vállat,
és a Történeti-etimológiai szótár szerint is „tulajdonképpeni jelen­
tése nem 'hónalj', hanem 'vállízület' lehetett". Ilyen m ódon véle­
m ényünk szerint egyértelm űen kijelenthető, hogy a váll ősm agyar
kori neve hón volt, később azonban ezt a szót kiszorította a váll.
Nos, e hón szó term észetesen m ár beletartozik a kány-szócsaládba.
A hónhoz hasonlóan van m ég egy olyan szavunk, amit
sosem használunk önm agában, hanem csak egy kifejezés része­
ként: hókon vág. N em egészen érthető, hogy m iért, de a Történeti­
etimológiai szótár nem m utat rá a hókon szóval kapcsolatban arra,
hogy a fenti kifejezés m ár egy, a népi nyelvérzék által m egkurtított
kifejezés, s az eredeti változat a hókonon vág volt. N em egészen
érthető, hiszen nyelvem lékeinkben a Szótár szerint is vegyest for­
dulnak elő a hókon vág és hókonon vág jellegű kifejezések (a Szótár
ez utóbbira két példát is hoz: „Úgy vágta hókonyán, hogy felhen-
cseredett" és „Ha hokkonya ütik, röktöm mökhal". V élem ényünk
szerint nyilvánvaló, hogy az eredeti szó — am ely m inden bi­
zonnyal „halánték"-ot jelentett — nem hók, hanem hókon avagy
inkább hókony lehetett, s ehhez járult az -n határozórag. Mivel
azonban a szó kizárólag a fent em lített kifejezésben (hókon[on]
vág) élt, a népi nyelvérzék, amely a szó etimológiai eredetével m ár
éppúgy nem volt tisztában, m int a tudom ányos nyelvészet, az
alapszó -on illetve -n végződését határozóragként értelm ezte. M in­
den bizonnyal ez lehetett az oka annak, hogy a palatális szózáró
hang helyén ma m ár egy nazális n hang áll. Ezek alapján joggal
gondolhatunk tehát arra, hogy az eredeti szó hókony volt, s az
eredeti kifejezés: hókony on vág vagy hókonyán vág. Most, hogy
ism erjük az eredeti form át, m egkísérelhetjük etimológiai eredeté­
nek tisztázását. M inthogy a hókony szó jelentése tehát „halánték",
n ézetünk szerint az a legvalószínűbb, hogy a régi nyelvérzék a
halántékot a hom lok függelékének, bizonyos értelem ben „aljának"
tekintette (lásd alább Várkonydónkat). Az ilyen m ódon összetett
hom kony szó azonban a m agyar nyelvérzék szám ára tűrhetetlen
 BUJI FERENC: A KÁNY-SZÓCSALÁD, II. 903

volt, ezért — a m ássalhangzó-torlódást elkerülendő — részint a

m egm aradt k han g m egnyújtásával (h o k k o n y ), részint pedig az
első m agánhangó m egnyújtásával (h ó k o n y ) kísérletezett.
Nem valószínű, ámbár korántsem elképzelhetetlen, hogy a
hókony szó a halánték jellegzetesen homorú, horpadt formájával
van összefüggésben. A ho- tő egyébként nemcsak homorú, hanem
domború formákat jelző szavainkban is megtalálható, s ilyen
m ódon kettős jelentésű; vö. hólyag, homlít („beborít"), homp („föld­
kupac", „határjelző dombocska"), hoporcs („dudor"), továbbá ta­
lán hupolyag („daganat"), hancsik („dombocska"), hámoz, hám („a
lószerszámnak a szügyet és a törzset körülfogó része"), halom,
hajol, hajlék. A hold szó — amennyiben ide tartozik — önmagában
egyesítené ezt két ellentétes jelentéstartalmat.

Több olyan kány-struktúrára épülő szavunk is van, am ely az enge­

dékenységgel, emberi értelem ben vett hajlíthatósággal, illetve en­
nek ellentétével kapcsolatos. M indenekelőtt itt van a „m egalázko­
dás" jelentéstartalm at is m agába foglaló kön yörög szó. Aki pedig a
könyörgés hatására feladja korábbi m erevségét, az m egkön yörü l,
ha viszont nem , akkor k ö n y ö rte le n n e k m ondjuk.
Nem lehetetlen, hogy az „unszol, kér valakit, hogy fogadjon el
valamit" jelentéstartalmú kínál szó is ide tartozik.
FALÁN NEM LÖVÜNK TÚLZOTTAN A CÉL MELLÉ, ha kön n y sza­

T vunkat is innen eredeztetjük, hiszen m ind alaktanilag, m ind

jelentéstanilag szoros kapcsolatban áll a k ö n yö r szóval (az ny
h an g m egnyúlása a m agyar hangtan szabályai szerint m ent végbe;
eredeti form ája k ö n y lenne): a könny ugyanis a m eglágyulás avagy
m eglágyítás testi m egnyilvánulása. H a azonban a könyörgés és a
könnyek nem használnak, egyes em berek hajlam osak az ellenkező
végletbe csapni és a k én yszerítés eszközéhez nyúlni, s erőszakkal
elérni azt, am it szép szóval nem lehetett: vagyis hogy engedelm es­
kedjenek nekik, m eghajoljanak akaratuk előtt.
A kényszerít ige töve nyilvánvalóan összefügg az „akarat", „önkén­
tes hajlandóság", „erőszakos hatalom" jelentéső kény szóval, még
akkor is, ha a Történeti-etimológiai szótár ezt alaki és jelentéstörté­
neti okok miatt valószínűtlennek tartja. Nos, mi ezt éppen alaki
és jelentéstörténeti okok miatt valószínűsítjük. Ugyanígy valószí­
nűsítjük — ismét csak a Történeti-etimológiai szótár ellenében —
hogy vizsgált szavunk második tagja (-szer) hasonlóképpen
összefügg az igen kiterjedt rokonsággal rendelkező szer- alapú
szócsaláddal (szerez, szeret, szerte stb.).
Visszatérve alapszavunkhoz, m ind a „könyörgés", m ind a „kö­
nyörtelenség" jelentéstartalm ai m egjelennek más, idetartozó sza­
vainkban is. Ami az előbbit illeti, itt van kunyerál (tájnyelvi válto­
zata ku n dorász) és kuncsorog szavunk. Az utóbbi jelentéstartalom
vonatkozásában három nagyon érdekes szóval rendelkezünk. Az
egyik csökön yös szavunk; a csökönyös em ber vagy állat nem hajlik
904 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

sem a jó szóra, sem az erőszakra. M egátalkodott és m erev, csakúgy

m int az, aki konok. A harm adik szó nem tartozik bele a tágabb
értelem ben vett kány-családba sem, ám mégis szólnunk kell róla,
ugyanis pontosan a csökönyös és a konok etimológiájához tartozik,
s ez a makacs szó. E szóban ugyanis éppen úgy m egtalálható a
„hajlékonyság", illetve a „hajlíthatatlanság" jelentéstartalm a, m int
a fentiekben. A szó utótagja (-kacs) ugyanis önállóan is szerepel
szókincsünkben (kacs; vö. kacskaringó), éspedig elsősorban a szőlő
kapaszkodójaként, de a kasza görbe fogójaként is ismert.
A szó előtagja (ma- vagy mák-) — amely a konok szó utótagjához
hasonlóan valamiféle fosztóképző — bizonyára összefügg mak­
rancos szavunk ma- vagy mák- előtagjával.
Érdemes még megjegyeznünk magával a kacs szóval összefüggés­
ben, hogy nemcsak kacsint és kacsó, kacska, szavunkkal van szoros
fonetiko-szemantikai kapcsolatban — mint ahogy azt a Történeti­
etimológiai szótár helyesen hangsúlyozza —> hanem feltehetőleg
jellegzetes öblös edényünk nevével, a köcsöggel is, hogy ne is
említsük a kocsányi és a kukacot — s ezzel vissza is kanyarodtunk
a kány-szócsaládhoz, ugyanis a kocsány a levelek vagy gyümöl­
csök hajlékony száracskája, hogy ne mondjuk farkacskája. S hogy
a kacs szó milyen szoros kapcsolatban van a kány jelentéstartal­
mával, azt mi sem mutatja jobban, iránt az, hogy a kacsnak a
magyar nyelvben van „gáncs" jelentése is, márpedig a gáncs —
amelynek eredeti jelentését a Történeti-etimológiai szótár „valamit
akadályozó horgas, görbe tárgy"-ként határozza meg — félreis­
merhetetlenül a kány-struktúrára épül fel. Egyébiránt a szőlőkacs
népi-tájnyelvi megnevezései is azt bizonyítják, hogy a kacs szó
szoros kapcsolatban van a „kány" alak- és jelentéstani egységgel:
kancsorgó, kuncsorgó (vö. kuncsorog), kunkorgó konkorgó.

-YEN MÓDON A MAKACS SZÓ képzése és etimológiai szerkezete

p p e n annyira a m erevségre, a hajlékonyság hiányára utal,
aint csökönyös vagy konok szavunk. U gyan bizonyos fenntar­
tásokkal, mégis valószínűsíthetően e szócsalád tagja a szláv erede­
tűként m eghatározott gonosz szó. E szó talán nem kapcsolódik
közvetlenül a fenti szavakhoz (konok, könyörtelen, makacs vö.
továbbá „m egátalkodott"), bár ez sem zárható ki; e sorok írója
valószínűsíti, hogy a szó eredeti jelentése — mai nyelven kifejezve
— „deviáns", vagyis a helyes útról letérő (term észetesen nem a
dem oralizált pszichológia vonatkozásában, hanem morálisan).
Szívderítőbb szavak vidékére evezve, nevetéssel kapcsola­
tos kifejezéseinkben is m egjelenik a kány-szerkezet. A szócsaládot
jellem ző íves, hajlított forma, term észetesen, csak hangfestő m ó­
don kapcsolódik a nevetéshez, ám ha olyan kifejezésekre gondo­
lunk, m int a „göndör kacaj", esetleg „göcög", akkor e kapcsolat
hangfestő jellege ellenére is nyilvánvalóvá kell hogy váljék. Úgy
véljük, kuncog szavunk nem kíván különösebb kom m entárt. Ami
a huncut szót illeti, az ugyan feltehetőleg ném et eredetű, mégis
 BUJI FERENC: A KÁNY-SZÓCSALÁD, II. 905

jellem ző a m agyar népi nyelvérzékre, hogy az eredetileg „gazem ­

ber" jelentésű és igen pejoratív értelm ű ném et szó jelentését foko­
zatosan eltolta a szó mai jelentéstartalm a felé. H ogy népi nyelvér­
zékünk m egérezte e szó göndörséggel való kapcsolatát, azt mi sem
m utatja jobban, m int az, hogy az alapszó első előfordulása u tán
alig száz évvel m ár felbukkant a m agyar nyelvben egy szárm azék­
szava, éspedig a hom lokra vagy halántékra fésült, göndörített női
hajtincs neve, a huncutka. S ahogy az im ént tanúi leh ettü n k a
m akacs és a konok szó kapcsán a kány-szócsalád kacs-szócsaláddal
való rokonságának, úgy itt is tetten érhetjük e rokonságot, éspedig
kacag szavunkban (kuncog — kacag). Kifejezetten hangfestő jelle­
gű kapcsolatban áll vizsgált szócsaládunkkal, mai jelentése alapján,
fa n csa l és fa n y a lo g szavunk. Ám az előbbi szó korabeli jelentései
között a következők fordulnak elő: „fondorlatos", „kanosai", továb-
b á fa n c sa l(o d ik ) változatánál „görbül" (!), „vánszorog" (!), „göngyö­
lít"; am i pedig a fa n y a lo g -o t illeti, ennek korabeli jelentései hason­
lóképpen alakulnak: „kígyózó m ozgást végez", valam int „vánszo­
rog". E jelentések alapján e két szó kapcsolata a kány-szócsaláddal
tehát nem is annyira hangfestő jellegű, vagyis áttételes. H asonló­
k éppen nagyon is konkrét kapcsolatban van vizsgált szócsalá­
dunkkal a kacifá n to s („nyakatekert"), b akafán tos („makacs", „m ak­
rancos"; vö. hasonló jelentésű fenti szavainkkal), bu cifán t („szerte­
len") és fá n to n -fá n t (lényegi jelentése „hasonlót a hasonlóval").
Korántsem elképzelhetetlen, hogy a fan („nemi szőrzet") szóban,
melyet nyelvtudományunk finn-„ugor" eredetűnek tart, éppen a
szóban forgó szőrzet göndörödésre hajlamos volta fejeződik ki.
' ASONLŐ JELENTÉSTARTALMAKAT HORDOZNAK fick á n d o zik ,

H viháncol (vö. virgonc) é s fin c o l („ugrándozik") szavaink is.

Talán m ég szubtilisebb a kapcsolata a kány-szócsaláddal a
hang szónak. Két dologra szeretném itt felhívni az olvasó figyelmét.
Először is, szinte m inden hang — legyen az em beri vagy állati
hang, m uzsika vagy zörej — ereszkedő jellegű. Aki m ár hallgatott
visszafelé akár beszédet, akár zenét, az előtt ez nyilvánvaló. M in­
den hang intenzíven és határozottan kezdődik, hogy aztán foko­
zatosan elvékonyodjék, elhalkuljon. M ásodszor pedig szeretném
figyelm eztetni az olvasót arra, hogy a m agyar em ber a hangokat,
szavakat k ie jti, hogy aztán azok m integy lepottyanjanak, s aki nem
tudja helyesen képezni a szavakat, arról azt m ondjuk, hogy „rossz
a kiejtése".
Amikor az ember nemcsak kipottyantja a szavakat, hanem egye­
nesen kilöki, kidobálja, akkor azt mondjuk rá: kiált vagy kiabál.
A „lekonyulás" és „ráhanyatlás", illetve a „ráborulás" és „beborítás"
jelentéstartalm ai jellemzik a k u n yh ó t, m elyet gyakran gyékény­
nyel, e p a r excellence hajlékony növénnyel borítottak, de a fedésre
használt nád tájnyelvi neve is ebbe a csoportba tartozik: kalagán y.
Kevéssé ism eretes, hogy a nem zetközi, de török eredetű kurgán
906 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

szónak van m agyar változata is, nevezetesen a korh á n y vagy

ku rgán y, m ely egyszerre jelöli a sírhalom kerek voltát (kor-, kur-)
és lejtős jellegét (-gúny, -h án y vő. hántol).
A Történeti-etimológiai szótár vándorszónak minősíti, tekintve,
hogy megtalálható számos nyelvben (román, bulgár, szerb-hor-
vát, szlovák, lengyel, török). „Végső forrása talán a Xenophóntól
feljegyzett méd kandüsz" — ami azt jelenti, hogy nem indoeurópai
szó. A magyar nyelvbe talán az avar vagy más rokon nyelv révén
kerülhetett.

Bizonyos fajta ruhadarabokat éppen az anyag szabad „esése" jel­

lemez. Nos, öt olyan ruhadarabunk is van, am elynek fonetikája ezt
a jelentéstartalm at implikálja: köp ö n yeg (köpeny), gú n ya, zu bbon y,
pon gyola, k ön tös,m en te, s végül, de nem utolsósorban a szokn ya
(eredetileg talán szokon ya). Amit pedig az em ber csak úgy rádob,
rá terít a vállára, arra vonatkozólag nagyon szemléletes kifejezé­
sünk van: pan yókára v eti. S a pan yóka tulajdonképpen egyfajta
p o n yva .
Talán árnyék szavunk kialakulásában is szerepe lehetett a kány-
struktúrának: gondoljunk csak arra, hogy az árnyék szinte ráfo­
lyik arra, beborítja azt, amire „ráesik". Ezt az értelmezést támogat­
ja az árnyék szoros hangalaki hasonlósága az ernyővel, ami ismét
csak a ráhajlás értelmében való beborítás eszméjét hordozza (vö.
ernyed).
~ r ~ f DDIG DÖNTŐEN A LEFELÉ HAJLÁS — tulajdonképpen k o n yu lás
m— — jelentéstartalm ába tartozó szavainkat vizsgáltuk. Termé-
í J szetesen azonban vannak olyan szavaink is, am elyeknél nem
a lefelé, hanem az általában vett hajláson van a hangsúly. Elsősor­
ban idetartozik egyik legelterjedtebb irányjelző szavunk, a k a n ya r
avagy k a n y a ro d ik , am elynek összefüggése a kány-struktúrával,
úgy hisszük, nem kíván külön m agyarázatot. U gyanez a tő egy
m agánhangzó-m ódosulással egy olyan testrészre utal, am elynek
alapfunkciója éppen a hajlás-hajlítás, s ez a könyök.
Tulajdonképpen az embernek négy könyöke van, kettő karján,
kettő lábán. Ennek ellenére a lábon lévő „könyököt" a magyar
nyelv térdnek hívja. Érdekes, hogy az indoeurópai nyelvek vi­
szont a térdet nevezik „könyök"-nek, azaz a térdet illetik olyan
szavakkal, amelyek a hajlékonyságot kifejező kány-struktúrára
épülnek: lat. genu, ném. Knie (természetesen itt a német nyelv
mássalhangzótorlódást kedvelő sajátosságának megfelelően a két
első mássalhangzó közül kiesett egy magánhangzó), fr. genau,
ang. knee (megjegyzés: ugyanaz, mint a német szó esetében). Az
orosz „térd" jelentésű szónak — koleno — más az etimológiája:
vagy az „inogni" kolebaty szóval van összefüggésben, valószínűbb
azonban, hogy a magyar kall („üt", „ver") ige oroszban is meglévő
származékaival (pl. kolokok „harang") függ össze (vö. lábaival
kalimpál). E szócsalád részletesebb elemzését az olvasó megtalál­
hatja a szerző Ismeretlen eredetű szavaink című tanulmányának a
kall igéhez írott lábjegyzetében.
 BUJI FERENC: A KÁNY-SZÓCSALÁD, II. 907

Em lítsük m eg itt a hurok vagy félkör alakú tárgyakat jelölő kengyel

szót. K an csal szavunk (akárcsak a ban dzsa vagy a sanda) jól látha­
tóan implikálja az egyenességtől való eltérés, a „ferdeség", a „fer­
dén nézés" jelentéstartalm ait; (vö. továbbá csen, csín y, cinkos,
csem pes, csala fin ta , fo n d o rla to s, gáncs stb: e szavak hasonlóképpen
valam ilyen nem egyenes m agatartásra, cselekvésre utalnak). P ar
excellence íves pályát ír le a h in ta (vö. himbálózik), s ha arra gon­
dolunk, hogy hasonló m ozgás jellemzi a rin g a tá st is (lásd in[o]g),
akkor e két szó egymással és a kány-szócsaláddal való fonetikai
kapcsolata máris előttünk áll. H asonló m ozgásform át takar leng
szavunk, s e szó alighanem szoros kapcsolatban áll lom b szavunk­
kal, am elyben az eredeti n h an g részleges hasonulással m - mé
alakult. S végül ne feledkezzünk m eg a hengerít-szócsaládról sem,
am elynek egyes tagjaiban (vö hem pereg) a p hang hatására az n
részleges hasonulás folytán szintén m - mé alakult.
P ar excellence hajlott eszközünk a kam pó, amely eredetileg
m inden bizonnyal kanpó volt, részleges hasonulás révén azonban
ez kam póra m ódosult. Ezt tám asztja alá egy másik, részint „horog"
jelentésű szavunk, a kankalék (a T ö rtén eti-etim ológiai szó tá r sze­
rint eredetileg, feltehetően, azt a gém eskút-horgot jelölte, am elyre
a vödröt akasztották); ezt tám asztja alá a kan k a lin , am elynek virá­
gai a száron kam pószerűen m eghajolva csüngnek; ezt tám asztja
alá „horog", „kampósbot" illetve „horog alakú vágóészköz" jelen­
tésű kankó szavunk is; s végül ezt tám asztja alá az ugyancsak
„kampó" jelentésű bolgár k á n d zsa , valam int a görög kam pé („ka­
nyarulat", „görbület", „hajlás") illetve ka m p ü lé („kam pós végű
bot") szó. Továbbá itt kell m egem lítenünk m ég a kevéssé ism ert —
nyelvjárási — k o k á n y m elléknevet is, am i annyit jelent: „hegyes-
völgyes", „görbe" illetve „hajlott". Feltehetően eredetileg a m ankó
szó is egy hajlott vagy hajlított, tám aszkodásra szolgáló botot jelölt,
am it az is m egerősít, hogy két másik jelentése: a 'kasza [hajlott]
fogantyúja', illetve 'kam pó, horog'. S végül — igaz, csak esetlege­
sen — itt kell m egem lítenünk a feltekert haj nevét: k o n ty (ejtése
szerint egyébként k o n y ty ). N em elképzelhetetlen, hogy e szó eti­
mológiája nem csak a „feltekertség" jelentéstartalm ával áll össze­
függésben, hanem a konty szükségképpeni előzm ényével, a lófa­
rokkal is.
KÁNY-SZÓCSALÁD EGYIK LEGJELENTŐSEBB és legnagyobb ki­

A terjedésű alcsaládja azon szavaink csoportja, am elyeknél a

zöngétlen k kezdőhangot zöngés párja, a g helyettesíti, m ajd
egy olyan m agas vagy m ély han g ren d ű m agánhangzó követi,
am ely a hozzá kapcsolódó ajakform ázás m iatt kiválóan alkalmas a
göm bölyűség kifejezésére (o, ö, u, ü), záróhangja pedig a szókezdő
zöngés g hatására a m egszokott ny hang helyett n- né alakul, am it
viszont a tő kiegészítő m ellékhangja, a képzése által ugyancsak
göm bölyűséget kifejezőbb m - mé változtat. E család gyökérszava a
gön-, ami a következő szavakban érhető tetten: göm b, g ö m b ö lyű ,
(vö. h ö m p ö lyö g ),g ö m b ö c. U gyanezt a göm bszerűséget találjuk m eg
908 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

a göm b alacsony h an grendű testvérszavában, a gombban, s m ég

néhány, ugyanerre a tőre épülő szavunkban: gombóc, gombolyag,
továbbá gomolyog, göngyöl, gunynyaszt és gyöngy. Kétségtelenül
ide tartozik gumó és güm ő szavunk is. Nos, m indezen szavak a
Történeti-etimológiai szótár szerint hangfestő eredetűek. S mivel a
szótár nem említ a hangfestő eredettel kapcsolatban finnugor vo­
natkozásokat, továbbá mivel az összes olyan nyelvben, am elyek
hatással lehettek a m agyar nyelvre, a megfelelő szavak teljesen
eltérő alakúak, biztosak lehetünk abban, hogy e szócsalád is „isme­
retlen eredetű". Kétségtelenül a szóban forgó alcsaládba tartozik
azonban m ég két olyan szavunk is, am elyet nyelvtudom ányunk
szláv avagy török eredetűnek tekint. Az egyik a szláv eredetűként
m eghatározott gomba, am ely vélem ényünk szerint m ind fonetika­
ilag, m ind szem antikailag (lásd a gom ba leggyakoribb formáját)
elválaszthatatlan a gomb, gombolyag stb. szótól. A m ásik a török
eredetűként m eghatározott gyümölcs szó, amit a gümő szón kívül
érdem es összevetni a „mag" jelentésé szem belső fejlődésű szemölcs
szárm azékszavával. Nos, a gyümölcs legfontosabb form ai sajátos­
sága telt göm bölyűsége. A szláv és török nyelvekben term észetesen
e szavak nem rendelkeznek szócsaláddal, ami kétségtelenné teszi,
hogy a szóban forgó két szó e nyelvekben m agyar vagy rokon
nyelvi (term észetesen nem finn-„ugor" rokon nyelvi) jövevényszó.
Az „ív" jelentéstartalm ú alcsoportba tartozik m ég eredeti
tartalm a szerint -vány képzőnk is: dugvány, indítvány, állvány,
oltvány, dugvány. E képző ugyanis azt fejezi ki, hogy az adott,
m egnevezett dolog valam ire alkalmas, sőt valam ire való (s ilyen
m ódon szem m el látható szem antikai kapcsolatban áll -kony kép­
zőnkkel): a dugvány arra való, hogy elültessék, az állvány pedig
azért van, hogy álljanak rajta.
T k "TEM LESZ ÉRDEKTELEN a m ár ism ert m ódszerrel megvizsgál-
/ % / n u n k helységneveinket is, ugyanis számos falu- és város-
w névben m egjelenik a kány szó „lefelé hajló" jelentéstarta­
lommal rendelkező kony változata. A hegyvidékekben szűkölködő
Csonka-M agyarország területén is számos olyan helynevet talál­
hatunk, am elyben világosan felism erhető a kony-struktúra:
Bakonya, Csokonya (Visonta), Mezőcsokonya, Valkonya,
Nagykónyi, Ötvöskónyi, Szakony, Szakonyfalu, Tornabarakony,
Konyár. Ami e helységeinket összeköti, az az, hogy egytől egyig
hegyek, hegyvidékek vagy dom bvidékek lejtőire vagy éppen tövé­
hez, „lábához" települtek. Ma ezeket az alja végződéssel látnánk
el (lásd például Kemenesalja, Karancsalja, Horvátnádalja,
Sátoraljaújhely stb.). De ugyanide tartozik -kony végződésű hely­
neveink egy speciális köre is: Sajóvárkony, Tiszavárkony,
Zengővárkony. M ondanunk sem kell, hogy e városok (!) éppenség­
gel nem hegyek, hanem várak, „erősségek", „erődök" tövébe épül­
tek. E helyneveinknek is m egvannak a újabb analógiái: Cserépvár­
alja, Boldogkőváralja. Hogy egyetlen -kony összetétellel rendelke­
ző helységnevünk etimológiai eredetére sem jött rá nyelvtudom á­
 BUJI FERENC: A KÁNY-SZÓCSALÁD, II. 909

n y u n k — ideértve m ég -várkony végződésű helyneveinket is! —,

az több m int elkeserítő: több m int elkeserítő pedig nem azért, m ert
nem volt képes rájönni ezekre, hanem m ert nem akart, s m ert
ép p en a legkézenfekvőbb kiindulópontot, nevezetesen a m agyar
nyelvet nem vizsgálta, hanem ehelyett a lehető legnyakatekertebb
m ódszerekkel kísérletezett.
Két somogyi Csokonyánkat például a cseh(!)ek személynévre, a
zalai Valkonyát a szerb-horvát Vukonjára vezeti vissza, mely utób­
bi csupán visszakövetkeztetett szem élynév az ugyancsak szerb-
horvát Vukonji családnévből, vagyis adatolhatatlan szóalak; két
Mányinkat (egyik Somogybán!) a cseh Köln („cölöpös"), illetve a
szlovák Konj (//ló") helységnevekből eredezteti, míg
„várkonyainkat" az avar Oiarkónitai néppel hozza kapcsolatba.

' LYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT term észetesen nem várható el,

Í hogy nyelvészeink felismerjék Palkonyáink etimológiai erede­

tét (Palkonya, Tiszap alkony a, Drávapalkonya). Pedig ha vették
volna m aguknak a fáradságot, igazán nem került volna nagy m eg­
erőltetésbe rájönni arra, hogy ezek a Palkonyák m ind — feltehető­
leg m eredek — folyópartra települtek. Vö. palaj, „vizenyős völgy",
„(folyó menti) iszapos hely", s innen a szláv nyelvekből csak a
szerb-horvátban és a szlovénban fellelhető poloj („mélyen fekvő
terület, folyópart, vizenyős zátony, földnyelv"); továbbá fal, part,
pala, palást, palánk, palota, párkány, balkon: m indezen szavaink
egy hozzávetőlegesen függőleges falazatra utalnak, a palkonyában
pedig arra a m eredek m ederfalra, am ely az adott települést a
folyótól elválasztotta. S ha nyelvtudom ányunk ilyen elemi dolgo­
kat nem ism ert fel, akkor vajon hogyan ism erhetné fel ugyanezt
azon településneveinkben, am elyekben kány szavunkat a helység­
név előtagja hangrendi változás következtében eltorzította? ím e
n éhány ilyen helységnevünk a teljesség igénye nélkül: Bokon,
Egykori helység a Bakony keleti lejtőjén. Maga a hegység, közvet­
ve pedig összes Bakony- kezdetű helynevünk ( Bakonybánk,
Bakonybél, Bakonycsemye és még legalább egy tucat Bakony- előtagú
falu neve) innen ered. A 12. századból származó Bokon helységnév
nyilván Bokonynak vagy Bakonynák hangzott.
Badacsony, Badacsonytomaj, Badacsonytördemic, Gyümölcsény,
Görcsöny, Görcsönydoboka,
Különös, hogy amit a magyar nyelvben semmiféleképpen nem
akarnak tudomásul venni, nevezetesen hogy e falvaink lejtőkre,
dombok, hegyek, várak tövébe települtek, azt a szláv nyelvben
észreveszik. Görcsöny helységnevükről a Földrajzi nevek etimológiai
szótára a következőképpen nyilatkozik: „Bizonytalan eredetű.
Talán egy déli szláv R.[égi nyelvi] *Griane (tkp. 'dombon lakók')
helynévre vezethető vissza." (A nyelvészet *-gal jelzi azokat a
szavakat, amelyek nem adatolhatók írott forrásokból (például
ilyenek a finn-„ugor" alapalakok), hanem csak kikövetkeztetet­
tek, vagyis hipotetikusak.).
910 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

Szerecseny (aligha a szerecsen szóból keletkezett, m int nyelvtudo­

m án y u n k véli, s m it ad Isten, Sorokóalján található, vagyis a
Bakony északnyugati lábánál, s ugyancsak a Velencei-tó alatti
dom bvidék lábánál található a közigazgatásilag G árdonyhoz tar­
tozó Szerecseny), aztán Györköny, Szederkény, Vékény, Zebegény,
Eredeti, középkori neve Almás, s a ma Szebény, egykor Zebegény
melletti bencés apátságról kapta ezt a nevet, amelynek Almáson
birtoka volt. És ismét micsoda „véletlen": az eredeti Zebegény a
Geresdi-dombság délkeleti lejtőjén terül el.
Hangony, Szilaspogony, Gárdony (a m ár em lített dom bvidék lábá­
nál) és Nógrádgárdony (közigazgatásilag Csitárhoz tartozó telepü­
lés a „csitári hegyek" lábánál), Uppony (Up-kony Up-pony), s végül
Tihany („a Tihanyi-félsziget m eredek keleti párkányán"; vö. kony
— hány).
A Tihany helynévvel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a
Földrajzi nevek etimológiai szótára az először 1055-ből adatolható
helységnevet egy 1211-ből származó birtokösszeírásból adatolha­
tó cseh eredetű Tichon szem élynévvel hozza összefüggésbe. De
akinek kétségei lennének a Tihany szó — legalábbis második
tagjának — eredetét illetően, annak figyelmébe ajánljuk a Kassa
melletti Tihanyt (Abaúj-Tihany, Hernádtihany, Tehány változatok­
kal), mely a Szlovák-érchegység legkeletebbi, 1246 méteres csú­
csának keleti tövében terül el; a Rimaszombat melletti Tehányt
(névváltozat: Tihany), amely ugyancsak a Szlovák-érchegység
lábánál, de ezúttal déli tövében fekszik. Továbbá feltétlenül meg
kell említenünk a horvátországi Teganjt (közigazgatásilag
Nikincihez tartozik, és mintegy 15 km-re van a Fruska Gora
lábától, s ilyen módon csak fenntartásokkal sorolható földrajzilag
a többi Tihanyhoz): e helynév ugyanis arról tanúskodik, hogy
nem Tihany helynevünk származik a szláv Tichonból — hiszen
akkor e település neve nem a magyar Tihany helynév elszlávosí-
tott változata lenne (h g, ny nj), hanem Tyihon („csendes"; vö.
Tyihonovka, város Dél-Oroszországban) —, hanem a szláv Teganj
származik a magyar Tihanybái.
Végül pedig egy fontos elvi észrevételt kell tennünk mindazon
helynevek etimológiai eredetének vizsgálatával kapcsolatban,
amelyeket — mint például a Tihanyt is, több száz társa mellett —
személynevekre vezetnek vissza. Hangsúlyoznunk kell, hogy
szem élynév szinte kizárólagosan csak összetételekben szerepel­
het, önállóan csupán a legritkább esetben válhat helységnévvé
(vö. Pálluiza, Istvándi, Jánossomorja, Péterhida stb.). Tehát egy adott
települést minden további nélkül elnevezhetnek egy neves sze­
mélyiségről, ám a szem élynév önmagában helynévként csak a
legritkább esetben adatolható.
 BUJI FERENC: A KÁNY-SZÓCSALÁD, II. 911

III.

A kány-család harm adik jelentéstani alcsoportja a „vékonyság"

fogalm ával áll összefüggésben.
in d enek elő tt két ala psza v u n k a t kell itt m egem líte­

M nünk, am elyek teljes m értékben és kizárólagosan körbe­

fogják e szócsalád jelentéstani tartalm át, s ez a vékony és
a keskeny. De alapszava e családnak a sovány szó is, am ely több
kiváló analógiát is kínál. M indenekelőtt a -vány végződés m egta­
lálható nyelvünkben önálló igeként is, éspedig m ind passzív, m ind
aktív alakjában. U gyan vány ad t szavunkat m anapság m ár csak
befejezett m elléknévi igenévként használjuk, valam ikor azonban
ez egy folyam at végeredm ényére vonatkozott. Aktív form ája en­
nek az igei tőnek ványol szavunkban m aradt m eg („tömörít", „kop­
tat", „nyű", végső soron „elvékonyít"). U gyanezzel az elvékonyító
tendenciával áll összefüggésben hitvány és halvány szavunk is:
m íg azonban az előbbi egy morális „elvékonyodásra" vonatkozik,
a m ásik egy optikai jeliegűre. De ugyanennek a tőnek egy m agán­
hangzó-m ódosulást elszenvedett változata található m eg venyige
szavunkban is, amely „szőlővessző"-t jelent. U gyancsak „vessző"-t,
éspedig „hántolt fonóvessző"-t, illetve „vesszőből hasogatott
kötözőanyag"-ot és „keskeny bőrszalag"-ot jelent a szirony szó.
Jellegzetesen hosszúkás, nyúlánk növényünk a kender.
Nyilván nem véletlen, hogy a Történeti-etimológiai szótár szerint
ótörök eredetű kendert más nyelvekben is a kány- tővel képezik;
vö. gör. kannahisz, lat. cannabis, ném. Hanf, ang. hemp, fr. chanvre,
or. konolja. Az orosz kendir („kenderfajta növény") pedig valószí­
nűleg a sztyeppéi nyelvekből került az oroszba, s nem valamely
török nyelvből. Általános elvként megfogalmazható, hogy a szláv
nyelvek az ősszláv korszakban nem annyira török, mint inkább
sztyeppéi nyelvi befolyás alatt álltak. Ilyetén m ódon azok a sza­
vak, amelyeket a nyelvtudomány a szláv nyelvekben török jöve­
vényszavakként konstatál, mind a szláv, mind pedig a török
nyelvekben sztyeppéi eredetű jövevényszavak.
A keskeny erdei utat, ahol négykerekű járm űvel m ár nem lehet
közlekedni, ösvénynek nevezzük, ha pedig ilyen ösvényszerű m é­
lyedést vágunk valam ely anyagba, azt horonynak hívjuk. A nnak a
hegyes, gyakran kam pós szerszám nak, am elyet elsősorban halá­
szok használnak, szigony a neve.
Amennyiben a szigony eredetileg kampós végű volt, nevét nem
hosszúságáról, hanem kampós, visszahalló végéről kapta.
Érdemes kicsit több figyelmet szentelnünk e szónak, mert rávilá­
gíthat egy olyan ősi gyökre — nevezetesen a szí- gyökre —, amely
a „szárazság"-gal van összefüggésben. Amennyiben feltételezé­
sünk a szigony kampós halászati eszközként való definiálásáról
helyes, akkor a szó előtagjának (szi-) kell e kampós eszköz speci­
ális használatát kifejeznie. Márpedig, ezek szerint, ez az előtag
csak a vízben élő állatok — respektive halak — megfogására és
912 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

kiemelésére vonatkozhat (tudniillik ez a halászás tulajdonképpe­

ni funkciója). Úgy tűnik föl, hogy ezt az egyelőre meglehetősen
homályos tövet más szavaknál is megtaláljuk, amelyeknél hason­
ló jelentésbeli háttér sejthető. Ilyen mindenekelőtt sziget szavunk,
amely nem egyebet jelöl, mint vízből kiemelkedő szárazulatot.
Aztán két olyan szó, amelyek nyilvánvalóan összetartoznak: szik­
kad és szikár. Mindkét szó a nedvességtartalom eltűnésére utal,
csak míg az előbbit inkább a természeti jelenségek vonatkozásá­
ban használjuk, az utóbbit élőlényekre vonatkoztatjuk. E szavak
gyökét találjuk a szív igében is, amely a nedvesség illetve folyadék
eltávolításával kapcsolatos. A szik nedves területeken kikristályo­
sodó só. Esetleg ide tartozik még szirt szavunk is, amely magas,
meredek sziklát illetve csúcsot jelöl, s így a „kiemelkedés" (esetleg
a vízből való kiemelkedés) eszméjét hordozza. Ilyen m ódon leg­
alábbis valószínűsíthető, hogy a szigony szó előtagja a m egszigo­
nyozott halak vízből való kiemelésére utal.
A régiségben a vízimalom rögzítő kötelét cetkénynek hívták. A
finom an lerakodott vízparti hom ok neve föveny. Amikor pedig a
bokros növényt kerítésszerűen keskenyre nyírjuk, vagy éppen
vesszőből kerítést fonunk, akkor az ilyet sövénynek nevezzük. Míg
a m egvastagodott szőr neve sörte, a m egnyúltté sörény (eredetileg
talán sörvény).
A sörény azonban nemcsak egyszerűen megnyúlt szőr — a szó
feltehetőleg utal a sörény sövényszerűségére is, és itt elegendő a
ló sörényére gondolni.
H a szerszám ainkat m eg akarjuk fogni, egy hosszú és vékony,
gyakran botszerű fakészítm ényt illesztünk hozzájuk, ami a nyél.
U gyanezt a funkciót takarja nyárs szavunk is.
A nyárs szó azonban a „forgás" jelentéstartalmát is implikálja.
Lásd Aker-szócsalád című tanulmányunk nyárs szóhoz fűzött meg­
jegyzését.

S végül, ha két vastagabb részt között egy vékonyabb összekötő

rész van, azt nyaknak nevezzük.
Áttérve az állatok világára, egy egész olyan családot említ­
hetünk, am elyet a testükben kim ondottan m egnyúlt fajok képvi­
selnek, s ez az úgynevezett M ustelidae-család. E szavaink többsé­
gében m ár nem jelenik m eg tisztán a kány-struktúra, ám e fonetikai
struktúrának, úgy látszik, éppen palatális záróhangja az, am i ön­
m agában is képviselni tudja az eredeti jelentéstartalm at. A
M ustelidae-családba tartozik a görény,
A görény szó előtagjának is megkapjuk etimológiai párhuzamait,
ha arra gondolunk, hogy a görény futás közben meglehetősen
esetlenül begörbíti a hátát. Népnyelvi változata a giriny vagy a
giringy (törökül girin), de a gör-gir máshol is gyakran felcserélődik:
görbe, girbe-gurba, görnyed, gernye, girnyó. E három utóbbi alaknak
előtagja a hajlottság, utótagja a vékonyság eszméjét hordozza.
 BUJI FERENC: A KÁNY-SZÓCSALÁD, II. 913

a nyest, a nyuszt, a nyérc és a menyét (s vízi névrokona, a m egnyúlt,

hengeres testű menyhal). Visszatérve sovány és ványadt em bertár­
sainkra — vagyis azokra, akikről bizony hiányzik n éhány kiló —,
különféle jelzőkkel illetjük őket: m ondjuk őket nyiszletteknek
avagy nyeszletteknek (vajon azért, m ert túl sokat nyesett le róluk
a term észet, akárcsak a nyestről?), m ondjuk nyúlánkoknak (hiszen
szélességükhöz képest túlságosan m egnyúltak — akárcsak a
nyuszt), de m ondjuk őket nyurgáknak, nyüzügéknek is (talán m ert
a nyusztokra emlékeztetnek?). De ism erünk efféle em bertársaink
jellem zésére olyan jelzőket is, m int satnya, nyivászta, illetve csene-
vész. Talán idetartozik a nyom szavunk is, m ely nyom ott és nyo­
maszt form ájában úgyszintén egy fizikai illetve lelki elnyom oro-
dásra utal. M anapság m ár jól felism erhető morális jelleggel telítőd­
tek, de a régiségben m ég nagyon is a fizikai soványsággal függtek
össze olyan szavaink, m int a nyám nyila, nyam vadt, nyápic, sőt
nyavalyás. A „vékonyság" jelentéstartalm ával rendelkezik nyúzott
és nyuvaszt szavunk is. A m anapság m ár alig ism ert gernye („szi­
kár", „vézna", „sovány"; vő. görnyedt) szóban, akárcsak a jól ism ert
girnyó szóban a „vékonyság" jelentéstartalm a m ellett m egtalálhat­
juk a „görbeség" jelentéstartalm át is.
H a egy folyékony, vagy legalábbis képlékeny anyagot va­
lam ely felületre vékonyan felhordanak, akkor ezt a folyam atot
te le s n e k nevezzük.
Vő. a „letakar", „befed" jelentéstartalmat hordozó kendő szóval,
amely a Történeti-etimológiai szótár szerint a ken ige származéksza­
va. Véleményünk szerint e szó nemcsak a „valamilyen vékony
agyaggal elfed" jelentést implikálja, hanem a kelme „szabad esé­
sének" már más ruhadarabokkal kapcsolatban vizsgált jelentés-
tartalmát is.
E VAN MÉG ÖT OLYAN ROKON ÉRTELMŰ SZAVUNK, amellyel

D bizonyos dolgok vékony bevonására, benedvesítésére, illet­

ve csúszóssá tételére utalhatunk, s ezért szem antikailag jól
kapcsolódnak a „vékony" jelentéstartalm ú kány-szócsalád h an g ­
súlyos palatális hangjához, ám ezek esetében a szóban forgó hang
kezdőhangként szerepel. E négy szó: nyal (vö fanyalog), továbbá
nyál, nyálka, s végül nyirkos és nyárlott („nyálkás", „nyúlós").
N yelvünk, m ely a nyalás em inens eszköze, nem innen kapcsolódik
az ny-családhoz, hanem más oldalról. Először is nyelv farokszerű
képződm ény, s ilyen m ódon jelentéstanilag indokolt a fonetikája.
Ám fonetikailag nyilván a nyeléssel áll kapcsolatban, vagyis egy
olyan keskeny ösvény (nyelőcső) kapujában áll, am ely a táplálék
elnyelésére szolgál. Míg a nyelés belső folyam at s m eghatározott
útvonala van, a nyúlás m eghatározott pályához nem köthető külső
folyamat, éspedig két értelem ben is: a (valamiért) nyúl és a nyúlik
(megnyújt) értelm ében. Van, ami nem csak egyszerűen nyúlik,
hanem egyenesen nyúlós, s ez a takony. A hosszúra nyúlt orrot is
ny hanggal képezzük: ormány, m íg a hosszúkás tok neve tokm ány.
914 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

Mindkettő a tizenkilencedik századból datálható először, viszont

egyik sem tudatos nyelvújítás eredménye. Mindazonáltal jellem­
ző népünk kiváló nyelvérzékére, hogy ezzel az évszázadok óta
elhomályosult, sőt elveszett értelmű képzővel az adott tárgy m eg­
nyúlt voltát fejezte ki, ellentétben nyelvújítóinkkal, akik viszont
nyakra-főre mindenféle alapszóhoz hozzáillesztették (vö. mázol-
mány, tákolmány, gyártmány, vívmány). Mindazonáltal e szavaink­
ban is felismerhető a -mány képző már említett másik ősi jelentése:
valamire való (pld. a kor-mány forgatni való).
y | SZÍVÓCSÖVET A RÉGISÉGBEN sziv o rn y á n a k nevezték. V an öt
Á M olyan jól ism ert szavunk, amely a „vékonyság" jelentéstar-
jL JLtalm át nem a hosszúsággal, hanem a „kerekség"-gel kap­
csolja össze. Régebben a ken yér alakja nem olyan boltozatos volt,
m int m anapság, hanem lapos, akárcsak a ten yéré és a tá n yéré, de
hasonló alakra utal ném ileg más fonetikai struktúrával serpen yő és
lepén y szavunk is.
Ez utóbbi szavunk nyilván a lap- gyökre me^y vissza; vö. lap, lapát,
lapos, lapocka, lappang, lapu, láp stb., sőt lépr („jár"), lép2 (hasüregi
szerv), lép3(a méhek élelemtároló viaszszerkezete), lép* (madárfo­
gásra használt ragadós anyag), lep, lepel, lepedő, lepke [?], lepényhal,
talp, telep(edik), ülep(edik), csillapodik, állapodik. Az egész szócsalád
az l-p struktúrára épül, és mindegyik szava, kivétel nélkül a
„laposság" konkrét vagy átvitt értelemben vett jelentéstartalmát
hordozza. Érdemes lesz szemügyre vennünk, hogy a Történeti-eti­
mológiai szótár miképpen eredezteti e szavakat.
lap származékszó; lásd lapos
lapát szláv eredetű
lapos származékszó; ősi örökség az uráli korból
lapocka szláv eredetű
lappang származékszó; lásd lapos
lapu szláv eredetű
láp ősi örökség a finnugor korból; nincs összefüggésben a lapos
szó eredetével
lép bizonytalan eredetű; talán ősi örökség az ugor korból
lép“ősi örökség a finnugor, esetleg uráli korból
lép3szláv eredetű
lép4származékszó; lásd lep
lep ősi örökség a finnugor korból
lepel származékszó; lásd lep
lepedő származékszó; lásd lep
lepke hangfestő szó az uráli korból; a lep igéből való magyarázata
nem valószínű
lepényhal szláv eredetű; csak a környező szláv nyelvekből ada-
tolható; a szláv szavak etimológiája tisztázatlan
talp bizonytalan eredetű; talán német jövevényszó; a megfelelő
német szó etimológiája tisztázatlan
telep(edik) származékszó; tel- alapszava (vö. telik, teljes stb.) ősi
örökség a finnugor korból
csillapodik hangfestő eredetű; vagy ősi örökség a finnugor kor­
ból, vagy magyar fejlemény
 BUJI FERENC: A KÁNY-SZÓCSALÁD, II. 915

ülep származékszó; ül alapszava ismeretlen eredetű

ülepedik származékszó; ül alapszava ismeretlen eredetű
állapodik származékszó; áll alapszava ősi örökség a finnugor
korból
Természetesen e három utóbbi szó előtagjára helyesen tapintott
rá nyelvtudományunk (az alapszavak eredeztetése más kérdés),
ám nem vette észre összetett voltukat, s a p- hangot egyszerűen
mozzanatos igeképzőnek tekintette.
Régi -ény képzőnk egyébként a kitágított értelem ben való szűköl-
ködéssel állt kapcsolatban: szegény, fösvény, remény.
Mivel e három szó e csoportba való besorolásában magunk is
bizonytalanok voltunk (tekintve, hogy több hasonlóan képzett
szavunk van, amelyek a szűkölködés gondolatával nem hozhatók
kapcsolatba), megvizsgáltuk e szavak töveit. Szegény szavunk
kapcsolatban hozható a szeg („hegyes fémrudacska") és a szél
(valaminek a széle) szóval. Mindkettő a vékonyság eszméjét hor­
dozza. Fösvény, szavunk eredetében rokona a /osz-családnak
(foszt, fosztogat, foszlik, foszlány stb.), továbbá fésű, feslik (festett) és
talán fest szavunknak, amelyek a szűkölködés és a vékonyság
gondolatát hordozzák. Remény szavunkkal kapcsolatban pedig
lásd: rebeg, („érthetetlenül beszél"), (be)reked („nem tud beszélni"),
rekeszt („elzár valaki elöl"), rekkent (ua.), rémül („fél valamitől"),
renyhe, reped, rés, reszket, rétes (vö. „hétrét görnyed"), réteg, retteg,
rezeg.
LYAN SZAVAINKBAN IS MEGJELENIK a kány hangcsoport vala­

O m ilyen variációja, am elyek csak áttételesen, hangfestő m ó­

don kapcsolódnak a vékonyság, elkeskenyedés eszm éjé­
hez. G ondoljunk csak két vadon term ő növényünkre, amelyből ha
az em ber eszik, önkéntelenül is el-, illetve összehúzza a száját: a
kökényre és az áfonyára (fony-nyadt szavunk is egy összehúzódási
folyam atra utal, s talán összefüggésben áll a fon szóval). H a ezek
ízét definiálni akarjuk, akkor a savanyú szó csak az íz egyik kom ­
ponensét fejezi ki; a m ásik kom ponenst a fanyar avagy kesernyés
szó jelzi. Itt ism ét csak a képző érdem el fokozottabb figyelmet. A
-nyes, -nyés, -nyős képző — am ely végső soron az -ny képzőre
m egy vissza (keserny) — m ár csak három szavunkban m aradt meg,
és jól láthatóan ugyanúgy hajlamot, tendenciát, irányultságot fejez
ki, m int a m ár vizsgált -kony képző. E három szó: vörhenyes,
kesernyés és vizenyős. Az -ny végződés, illetve a -nyes, -nyés, -nyős
képző jól jelzi azt, hogy itt nem vörös, keserű és vizes dolgokról
van szó, hanem olyanokról, amelyek csak bizonyos mértékig jelle­
m ezhetők ilyen m ódon, s m integy félúton vannak az adott tulajdon­
ságok felé: csupán „olyanszerűek". S ide tartozik m ég — igaz némileg
más képzős szerkezettel — porhanyós szavunk, amely nem a porsze­
rűséget jelzi, hanem a porszerűvé változás képességét.
S ha m ár a képzőknél járunk, em lítsük m eg az -ny, -nyi és
-nyilag képzőcsoportot, am ely a tágabb értelem ben vett kicsiny­
séggel (kicsi, rövid, vékony, könnyű stb.) van összefüggésben. Az
916 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

-ny képző m indössze két szavunkhoz kapcsolódott: kicsiny és

piciny. A -nyi képző — amely egy variációja az -ny képzőnek —
m ár jóval több szóhoz járulhat, de ezek is m ind a kicsinységgel
állnak összefüggésben: parányi, szikrányi, jottányi, morzsányi, f i ­
karcnyi, percnyi, ujjnyi, maroknyi, nyúlfarknyi, öklöm nyi, köröm-
nyi, pöttöm nyi.
Jártányi szavunk (mely képzett szó a maga nemében egyedülálló)
-nyi képzője tulajdonképpen nem ide tartozik: természetesen itt
is a tágabb értelemben vett kicsinységről van szó, ám e képző a
képtelenséget, a tehetetlenséget fejezi ki: azt, hogy még járni sincs
ereje.
E képzőt azonban m ár sokkal szabadabban használhatja a m agyar
nyelv, m int a -vány képzőt, s gyakorlatilag korlátlan szám ú képzett
szót lehet ilyen m ódon gyártani, ám ezek nem feltétlenül lesznek
összhangban e képző eredeti jellegével (évszázadnyi, világegyetem-
nyi stb.). Továbbfejlesztett változata e képzőcsaládnak a -nyilag
képző, am ely viszont csak egyetlen m agyar szóval kapcsolatban
jelenik meg: pillanatnyilag.
Felhívjuk a figyelmet itt arra is, hogy nagyon sok h an g u tá n ­
zó szavunkban, m elyek valam ely éles és vékony hangot neveznek
m eg, úgyszintén m egjelenik az ny hang: nyávog, nyafog, nyüszít,
nyerít, nyivákol, nyihog, nyikorog, nyekereg, nyöszörög, nyikkan,
vinnyog, vernyákol és vonít (első adatolt alakja vonyít).

IZSGÁLATUNK FOLYAMÁN egy olyan m ódszert próbáltunk ki,

V am ely a m agyar nyelvet nem idegen nyelvekből kívánja

levezetni, hanem önm agából értelmezi. Ilyen m ódon egy
szócsaládot nyertünk, am elynek számos kány-alapú szava van, s
m ég több olyan szárm azékszava, amely a „vékonyság" és „hajlé­
konyság" jelentéstartalm át hordozó ny hang révén kapcsolódik e
szócsaládhoz. Vizsgálatunk nyilvánvalóan ellentétes eredm ényt
sugall, m int az az analitikus vizsgálati eljárás, am elynek eredm é­
nyeképpen vizsgált szavaink egy részét alapnyelvieknek, m ás ré­
szét jövevényszavaknak, harm adik részét pedig h angutánzó­
hangfestő eredetű szavaknak tekintik. A szavak vizsgálatánál ezt a
fajta eredeztetést mi csak a legnyilvánvalóbb esetekben vettük
figyelembe. C élunk m indössze annyi volt, hogy bem utassuk: léte­
zik a m agyar nyelv etimológiai értelm ezésének egy belülről kiin­
duló m ódszere is.
BUfI Ferenc
 fi

HUIIARAIMEDRESSZE-RÉSZLET
 MAGYARORSZÁG 1944-45-BEN ,

HOLLAND SZEMMEL

A könyv címe: Magyarország 1944/45-ben, az elfelejtett tragédia. Alcímek:

A második világháború utolsó német offenzívái. Európa utolsó zsidó közös­
ségének pusztulása. (ASPEKT-kiadás, 1995 Nieuwegein, 318 p. számos
képpel.)
j Y FIATAL HOLLAND h a d tö r té n é s z é s p o lito ló g u s , P erry PlERIK k ö n y v e
smerteti Magyarország háborúvégi helyzetét, a német megszállást
is a hozzá fűződő holocaustot — mindezt a német hadigépezet
utolsó hadjáratainak keretébe foglalva.
Magyar olvasók, szorongva várjuk a külföldi szerzőknél elmarad­
hatatlan hibákat, a tőlünk eltérő beállításokat, interpretációkat; kívánva,
hogy ne találjunk.
Szerencsére jelen esetben a szerző figyelmet keltő rokonszenwel
fordul Magyarország felé; csupán két vonatkozásban látszik indokoltnak
helyesbíteni beállítását és következtetéseit.
Az egyik: HORTHY Miklós kormányzó és „rendszerének" elfogult
jellemzése. „Feudális arisztokratának" írja le, aki „manipulált parlament­
tel", autokrata módon kormányzott. Horthynak meghatározó, végig aktív
politikai befolyást tulajdonít; láthatólag összemossa az államfői és a kor­
mányfői funkciókat.
A másik kifogás az lehet, hogy Pierik nem tesz elég éles különbséget
Horthy és S z á l a si „német politikája " között — a hiszen tudjuk, a két név
együtt emlegetése is elfogadhatatlan történésztől. Továbbá, nem dombo­
rítja ki megfelelően a kormányzónak e körülményekhez mérten korrekt
szerepét a zsidók védelmében. Nem különbözteti meg kellően „a magyar
hatóságoknak" a holocaustban megállapítható szerepét, lehetőségeit (és
ezzel felelőssége mértékét) három időszakban: 1944. március 19-ét, a
német megszállás napját közvetlenül követően, majd 1944 nyarán és
különösen október 15. után. Ezek az időszakok élesen megkülön-
böztetendők; összemosásuk megtévesztő. Szerencsére azonban a szerző
hangsúlyozottan megkülönbözteti — sőt szembeállítja — a magyarorszá­
gi zsidók helyzetét a német megszállás előtt és után.
Könyve többi részében csaknem tárgyilagosnak lehet elfogad­
nunk a magyar valóság értékelését. Különös megértéssel mutatja be a
szerző a magyarság trianoni tragédiáját és az annak megváltoztatására
irányuló magyar revíziós politikát, amelyet nemcsak érthetőnek, hanem
indokoltnak is tart. Ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy az etnikai
határrevíziót nem négyhatalmi elhatározással, hanem csak Német- és
Olaszország közreműködésével értük el, amiért óriási árat kellett fizet­
nünk.
 KÖRKÉP 919

A MAGYARORSZÁGI NÉMET HOLOCAUST

Pierik meglepő tárgyilagossággal, sőt elismeréssel szól arról a viszonyla­

gos „oázisról", amelyet 1944. március 19-ig, a német megszállásig már csak
Horthy Magyarországa tudott biztosítani Közép-Európában a zsidóság
számára.
A szerző bőséges szakirodalmi és statisztikai információkkal alá­
támasztva ismerteti a zsidóság magyarországi térfoglalását, társadalmi­
gazdasági előretörését, feltűnően kedvező rétegződöttségét, a korai (1867)
emancipációtól az 1940-es évekig. így kívánja érthetővé tenni olvasói előtt
a magyar antiszemitizmus kifejlődését, fellobbanását. Ugyanakkor hang­
súlyozza annak a német megszállásig történt szigorú visszafogását.
A könyv részletesen szól a magyarországi holocaust emberi és
anyagi veszteségeiről. Ezek mértékéről, szerinte, képtelenség tisztán látni,
mivel a vonatkozó becslések óriási szórásokat mutatnak. Felsorolja az
ismert szerzők emberáldozat-adatait, így HlLBERGÉT (180.000), mint a
legalacsonyabbat, szembeállítva LÉVAI maximumával (600.000), amelyből
a Jewish World Congress és a hazai zsidó szervezetek hivatalosan elismert
veszteségadata lett. Megjegyzi, hogy a túlzott számok kétségkívül meg­
alapozatlanok, hangoztatásuknál a célzatosság sem zárható ki. A feltűnő
differenciák a szerző szerint valószínűleg onnan származnak, hogy a
németországi hadiüzemekben és táborokban életben maradt magyaror­
szági zsidók egy része nem kívánt Magyarországra visszatérni, hanem
előbb-utóbb kivándorolt Izraelbe vagy tengerentúlra — főképp az Egye­
sült Államokba — a statisztikák viszont őket is az „eltűntek" (megöltek)
közé sorolták.
Figyelemre méltó — sokak számára újszerű — információkat
közöl a könyv a legkülönbözőbb zsidómentő akciókról, leginkább fiaskó­
iról. A Nemzetközi Vöröskereszt tehetetlenségét pl. azzal indokolja, hogy
a genfi konvenció csak a hadifoglyokra vonatkozik, de nem egy üldözött
kisebbségre. Leírja a könyv ElCHMANNÉK embervásárkísérleteit is, különö­
sen amelyeket az ambivalensen értékelt (utólag mégis rehabilitált) dr.
KASTNERREL, a budapesti Zsidótanács elnökével próbáltak nyélbeütni.
A szerző ír Eichm annék „kivándoroltatási" terveiről is. Egyik
m unkatársuknak, BRANDNAK be kellett utaznia a semleges félvilágot,
hogy egy befogadó országot találjon a „kiválasztott" zsidók szám ára, de
ilyet sehol sem talált. Pierik ebből a következtetést vonja le, hogy a zsidók
n em voltak népszerűek a világban.

A KÖNYV HADTÖRTÉNETI VONATKOZÁSAI

IERIK KÖNYVÉNEK KERETE és terjedelmesebb része népszerű had tör­

P ténelem. Mint elmondja, diákkora óta sokat olvasott a második

világháborúról, majd beutazta a hadszíntereket, felkeresett, szóra
bírt számos egykori frontkatonát Németországban és megszólaltatott civil
szemtanúkat, Magyarországon is. Természetesen nem hagyta ki a könyv­
tári és a levéltári kutatásokat sem. Mégis, fő munkamódszere az ún. „oral
history" (elbeszéltetett történelem) hasonlít a svájci GOSZTONYI Péter és a
magyar BOKOR Péter által alkalmazott adatgyűjtési és -feldolgozási mód­
szerhez, amely a történetírás számára sok mikor-történelmi adalékot
mentett meg a feledéstől, pusztulástól.
A szerző leírja a háború utolsó 14 hónapjának történetét, Magyar-
ország német megszállásától kezdve, a román kiugráson és Budapest
92 0 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

ostromán keresztül a Bécs körüli végső csatákig, szinkronba hozva mind­

ezeket a normandiai partraszállással, a nyugati front eseményeivel. Nagy
figyelmet szentel a román kiugrás fordulatának, a feltartóztathatatlan
szovjet tömegtámadásoknak, az ezt követő német visszavonulásnak.
Részletesen elemzi a többnapos debreceni tankcsatát, mint ami döntő
hatással volt a kárpáti, 1. magyar hadsereg sorsára és Magyarország el-
özönlésére, majd Budapest körülzárására. Érdekes és megdöbbentő (so­
kak előtt alig ismert) adalékokat találunk a főváros „Festung"-gá alakítá­
sáról, védőinek összetételéről, az ostromról, a tömegmészárlássá vált
kitörésről, Buda orosz kézre kerüléséről. Hosszú fejezeteket szentel a
nyugati frontról (Ardennek!) túl későn átdobott páncélos csapatok offen-
zívájának, amellyel a németek Budapest visszafoglalását akarták elérni. A
nyugati közvélemény előtt különösen kevéssé ismert, hogy ezek az 1945
elejei dunántúli offenzívák nagyobb áldozatot követeltek, mint az akkori
nyugati front harcai, a szerző sok adattal dokumentálja, hogy Budapestért
több vér folyt, mint Berlinért. Miért? Teszi fel a kérdést a szerző.
■W- y lT L E R EGYIK ÓRIÁSI STRATÉGIAI TÉVEDÉSE volt, hogy túlzott tőntossá-
I m got tulajdonított a lispei olajkutaknak és általában a „magyar elő-
JL J L térnek". Itt akarta megvédeni szűkebb hazáját, az „Alpenfestung"-
ot, és innét kiindulva akarta visszahódítani a ploesti olajmezőket(!), de
legalábbis itt akarta visszatartani az oroszokat, amíg elkészül a csodafegy­
ver. Ezért kellett Magyarországnak szörnyű hadszíntérré válnia, és elkép­
zelhetetlenül súlyos emberveszteséget és anyagi károkat elszenvednie.
Pierik könyvét úgy jellemzi, hogy az politológiai és hadtörténelmi
munka, amelynek középpontjában a Harmadik Birodalom veresége oka­
inak vizsgálata áll: a kalandor gazdaságpolitika, a krónikus nyersanyag-
és munkaerőhiány, szembeállítva egyes ágazatok ragyogó teljesítménye­
ivel (repülőgépgyártás). A szerző szerint a német vereség gazdasági okait
még kevéssé vizsgálták. Ennek részbeni pótlására vállalkozott.
Annyi általában ismert volt, hogy a nemzetiszocialista Német­
ország gazdaságilag igen előkészületlenül kezdte a háborút, pontosabban
rövidtávra, sikeres villámháborúra tervezett. A háború nem várt elhúzó­
dása során egyre szorongatóbb nyersanyag- és munkaerőhiánnyal kellett
szembenéznie. Ezért fokozott mértékben rá volt utalva Közép-Európa —
elsősorban Románia és Magyarország gazdaságára, zavartalan nyers­
anyag-szállításaira. Egyre erősebb nyomást fejtett ki a „csatlósokra". Ezek
kénytelenek voltak erejükön felül szállítani — hitelre. De mindez nem
volt elég.
A náci Németország hadigazdasága sajátos módon nem volt
teljesen egységes és annyira jól szervezett, amint azt a németekről fel
lehetett tételezni. A hagyományos gazdálkodás, SPEER Hadigazdálkodási
Minisztériuma irányításával kitűnően működött. De a hatalmas SS, a
„Himmler-impérium" külön utakon járt, önálló nyersanyag-gazdálkodást
igyekezett kiépíteni és folyamatosan keresztezte Speer útjait.

A KÖNYV KÉPANYAGÁHOZ

Néhány észrevételt kell tenni a magyarországi holocaustot bemutató

fotókhoz. Az eredetinek mondott képekről az első pillantásra kitűnik,
hogy holocaust-filmek kockájáról van szó. Persze ez a lényeget (a deportálá­
sok tényét) nem érinti, de érdekes bizonyítéka annak, mennyire múlik az
idő: a fiatal generációnak már fogalma sincs a közelmúlt egyes jellemző
„részleteiről".
 KÖRKÉP 921

Valószínű, hogy külföldi holocaust filmkockáit tette bele a szerző köny­

vébe (eredetinek tartva azokat), mert egy külföldi filmestől kevésbé lehet
számon kérni azt a sok csacsiságot, lehetetlenséget, amit produkált. íme,
néhány hajmeresztő hiba, csokorba szedve:
Kezdődnek a címlap fotómontázsával, ahol a Királyi Palota új
(másképpen újjáépített) kupolája alatt egy sárga csillagos férfiú áll, feltar­
tott kezekkel mellette egy kimenőköpenyes német altiszt és csillagtalan
nézelődők. (Egy sárga csillagos férfi sétálni ment a lezárt kormányzói
negyedbe, elvegyülve a járókelők között?) A könyv 77. és 88. oldalán
kétszer is szerepel ez a férfiú, az előbbi tarkójának szegezett revolverrel,
az utóbbi csillagtalanul, de karszalaggal, amint „karlendítésre kényszerí­
tik" (bal karral teszi!). A nyilasokkal is baj van: karszalagjukról hiányoznak
az Árpád-sávok. És így tovább.
• •
SSZEFOGLALVA, az ambiciózus fiatal szerző jó érzékkel választotta
meg könyve tárgyát és színterét, hiszen Közép-Európa Nyugaton
csaknem ismeretlen terület, és háborús története — belefoglalva a
magyarországi holcaustot — ugyancsak „hiánycikk" volt a nyugati olva­
sóközönség számára.
Hollandia nem szerette (ma sem kedveli) a németeket. A szerző
jó lélektani ösztönére vall, hogy nem a háború elején győzelmet halmozó,
hódító németekről ír, hanem a háború végén a halálra fáradt, visszavonu­
ló, szenvedő, a reménytelen helyzetekben is a végletekig kitartó némete­
ket mutatja be honfitársainak. (Volt egy még bátrabb vállalkozása is:
Megírta a német Waffen-SS holland önkénteseinek történetét is,
Leningrádtól Berlinig címmel, a hosszú, gyötrelmes visszavonulást, ami­
hez nagyobb helytállás kellett, mint a győzelmes előrehaladáshoz.) Pierik
„magyar" kötete beststeller lett Hollandiában. Máris készen van az angol
fordítása, és még az idén piacra kerül.
P a l o t á s Z o ltá n

HÁZ ELŐTTI KISVAD A FERGANA1-MEDENCE EGYIK FALUJÁBAN

 KÖNYVEKBŐL ÁLOM — ÁLOMBÓL LÉLEK

Álom lélektani könyvek szemléje

Anselm G rün : Almaink és lelki életünk, (Bencés, Pannonhalma, 1994);

BODROG Miklós: Álmaink barlangvilága, (Akadémiai, Budapest, 1995);
Carl Gustav JUNG: Emlékek, álmok, gondolatok, (Európa, Budapest, 1987);
C. G. Jung: Az ember és szimbólumai, (Göncöl, Budapest, 1993); C. G. Jung:
Mélységeink ösvényein, (Gondolat, Budapest, 1993); C. G. Jung: Alom és
lelkiismeret, (Európa, Budapest, 1996); Sigmund FREUD: Alomfejtés, (He­
likon, Budapest, 1996);

LMAIRÓL soha nem KÉRDEZTEM. Akkoriban talán nem is igen érde­

A keltek engem az álmok; ha valaki biokémikus — gondoltam —, hát

hagyja az álmokat az álomfejtőkre, és foglalkozzék inkább az olyan
dolgokkal, amelyek bizonyosan valók, amelyek múltja okok és okozatok
egymásutánjára bontható, s e kauzalitások múltbéli vonalai megmutatják
a jövőt, a kiszámíthatót, hiszen minden meghatározott ezen a földön.
Később rájöttem, hogy e determinisztikus természetfilozófia használha­
tatlan, mert „bizonyosan való" nincs az időben, az okok és okozatok
legjobban egy erdőhöz hasonlítanak, ahol a gyökereknek éppúgy nincs
közük a múlthoz, ahogy az ágaknak sem a jövőhöz; a múlt legfeljebb
humusz, véglények megőrölte avar, és homályban a jövő, amit írhat
változó vegetáció, vagy benzines láncfűrész akár; s a biokémiában sem
tagadható az ok-nem-lelte okozatok jelenvalóságának ténye. A jövőről
legtöbbet mégis csak az álmok tudhatnak; erre — mint mondom — csak
később jöttem rá; akkoriban egyáltalában nem érdekeltek az álmok még.
Nekem ő mint alvó volt érdekes. Ha nálunk aludt a Hegedűs Gyula
utcában, párna helyett például lexikont tetetett a feje alá, vagy valami más
súlyos könyvet, előszeretettel gyakran az Erdélyi Szótörténeti Tárat, vagy
a Szántó-féle betűminta-gyűjteményt, komplett, bekötött Nyugat-évto-
lyamokat is, az igazság az, hogy végigaludta az összes nagyobb könyvün­
ket. Úgy aludt, mint egy halott. Meg is ijesztett párszor ezzel az ő ájul tan
mély alvásával, hallgatóztam él-e, vesz-e levegőt. Élt. Fel is ébredt párszor
— talán mégsem aludt olyan mélyen(!) -— az én hallgatózásomra, „Kicsike,
mért nem alszol? " — akkoriban úgy kilencven kilós lehettem —, küldött
aludni. „Kicsike, tönkreteszed magad " — aggódott. O volt az én nagybá­
tyám. Foglalkozására nézve pap, ASSISI SZENT FERENC meg NÉRI SZENT
FÜLÖP keveréke, vagy inkább összege, mert nagyon szegény volt, meg
nagyobb darab volt nálam is (kabátja, amit egy halott paptársától örökölt,
és amit csak azért fogadott el, mert hatalmas méretei miatt másra nem volt
jó, lógott rólam) és gyerekek vették körül mindig, a puszta léte volt a
megtapasztalható szent túlvilág. Halálát mi — vagyunk pár százan — az
életben már soha ki nem heverjük, nem leszünk túl ezen az elmenetel­
izén, az érzésen, ami elfog bennünket azóta, hogy hamvait — vagy
hatszáz gyerek jelenlétében — három évvel ezelőtt átadtuk a szegedi
földnek. Nem semmi egy szentet elveszíteni — ezt elhihetik: az ember
 KÖRKÉP 923

rászokik a mindenségre és megszerzi magának a semmit. Álmairól, mon­

dom, soha nem kérdeztem. Talán nem is azért, mert az álmodás nem
érdekelt akkoriban, hanem inkább gyakorlati okokból nem. Az ember
nem faggat egy elnyúzott kabátot, egy elnyűtt kalapot, egy szétjárt cipőt,
egy összespárgázott táskát, egy kinyúlt kardigánt és agyonmosott, elfosz-
ló ingeket — a látványt, ami a nagybátyja — az álmaikról. Óriási ruhada­
rabjai közül ingeit én hordom Leányfalun, és itthon, a Hegedűs Gyula
utcában, kardigánjában melegszem.
Ahogyan öregedett, egyre korábban ébredt. Utolsó éveiben már
éjjel egy óra körül felkelt. Felöltözött. Átment az E5-ös országúton a
szemközti, későbarokk templomba és beült egy padba a tabemákulum
elé. Kinyitotta a breviáriumos könyvét és olvasni kezdte az imákat. Éjsza­
ka volt még, aludt az egész község, elaludt ő is a breviáriumán. „Öreg
koromra rájöttem arra — mondta egyszer nekem —, hogy JÉZUS elfogadja
tőlem ezt az alvást imának." Szentségi alvásnak nevezte ezeket az ő
éjjeli-hajnali alvásait a templomban.
- | n GYETLEN KARDIGÁNJÁBAN MELEGSZEM, PEDIG NYÁR VAN, de este, és idén
K— valahogy hidegek a nyáresték. Egy bencés szerzetes, Anselm Grün
■ J könyvét olvasom, Álmaink és lelki életünk a címe. UNGER Zsuzsa
fordította magyarra. Egész fejezet szól arról, hogy a korai szerzetesség az
álmot és az alvást az aszkézis egyik útjának tartotta. A negyedik-ötödik
században élt KÜRÉNEI SZÜNÉSZIOSZ — egy megkeresztelkedett újplato­
nista misztikus — külön is írt a templomi alvásról, arról, hogy a hívek a
szent helyekre zarándokolván ott alusznak és — Isten ajándékaként —
üdvös álomban van részük. A szemlélődés magában foglalja az álmok
megfigyelését, mert Isten az álomban megmondja rólunk az igazat, „az
igazság felé lök". Az álom az Istennel való találkozás helye. Elképzelem
hát az Isten előtt alvó nagybátyámat: egy padban ül, feje imakönyvén
nyugszik. Körülveszi őt a többi pad. Meg a falusi templombelső. Kivilágít
a lámpa az országúira. Annak mentén pihen az egész község.
Gottes vergessene Sprache — egy Jung-tanítvány, John SANFORD
művének titokzatos címe ez: Isten feledésbe merült beszéde. Grün is idézi
ezt a munkát: „Az álmok nyelve Isten elfelejtett nyelve "— írja. Nem lehet
véletlen, hogy Grünhöz hasonlóan Sanford is teológus, és az a svájci
iskolázottságú Bodrog Miklós is, Jung egyik legjobb magyarországi isme­
rője. Tőle tudom, Jung hívő maradt egész életében. Álmaink barlangvilá­
ga című könyvében Bodrog Miklós Jung álomelméletét ismerteti. Példákat
hoz, álmokat, kultúrtörténeti mozzanatokat. Munkája lelki tükör és mély-
lélektani szakmű egyszerre. A szintén Bodrog által fordított és utószóval
ellátott Alom és lelkiismeret című Jung-kötet három tanulmánya is —
különösen a címadó és a jó és rosszat elemző esszé — a teológia és
pszichológia határán mozog. A moralizáló Jung, a huszadik század egyik
keresztény filozófusa áll előttünk. Ugyancsak Bodrog válogatásában, for­
dításában és utószavával ellátva jelent meg a Mélységeink ösvényein című
Jung-tanulmánykötet. Ebben — egyebek mellett — két forrásértékű álom­
tanulmányt olvashatunk. Álomtanát Jung Freudéval és ADLERÉVEL össze­
hasonlítva elemzi. Az olvasó egyszerre láthatja a mestert, Freudot, és a két
megtagadott tanítványt, eltűnődhet a szexuális vágyak elfojtása-, az in­
fantilis hatalmi igények- és az archaikus kollektív tudattalan alapján
történő álomértelmezés-variációkon. Úgy tudni, Jung utolsó, nyilvános­
ságnak szánt írásos megnyilvánulása az az esszé, amit — M a t o l c s i Ágnes
fordításában — Az ember és szimbólumai című gyűjteményes kötetben
olvashatunk. „Életének utolsó évét szinte teljesen ennek a könyvnek
924 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

szentelte" — tanúsítja a könyv koordináló szerkesztője, John FREEMAN.

Jungot általában nem érdekelte, hogy olvasói értették-e, amit mondani
akart. Mondatai sokszor rejtelmesek, szövegeinek belső összefüggései
titokzatosak. Jó példa erre a Tibeti Holtak Könyvének 1935-ös német
kiadásához írott kísérő tanulmánya „a holtakról, akik nem tudják, hogy
ők halottak", amely KOVÁCS József fordításában és MIKLÓS Pál (M. P.; M l
Po) filológiai felvezetőjével jelent meg a Helikon \91\TL. számában. Egy
visszavonuló, letisztult öregember — mintha egy másik Jung írta volna
Az ember és szimbólumai nyitó esszéjét. Nincs titok, érthető minden szó,
rejtelmesek csak az álmok, mert szimbólumokban szólnak és ijesztőek,
mert mutatják a jövőt. A kötet Jung melletti négy társszerzője a mester
legbelső köréből való tudós. Egyikükről, dr. Jolande JACOBIRÓL, aki klini-
kusi gyakorlatából egy konkrét álomelemzés-sorozatot mutat be, azt írja
Freeman, hogy Jung zürichi köréből Jung után a legtapasztaltabb szerző­
nek számított. A könyv nem említi, ezért elmondom, Jacobi a Jung Intézet
egyik vezetője volt és elnökhelyettese a svájci Society of Applied
Psychology-nak. Egyébként Jacobi Andorné Székács Jolánnak hívták,
nyolcvanhárom éves korában, 1973-ban halt meg Zürichben. Az Emlékek,
álmok, gondolatok — Jung visszaemlékezéseinek KOVÁCS Vera fordította
gyűjteménye, egy minden lapján megdöbbentő mű — bevezetésében
Aniela JAFFÉ, Jung titkárnője és bizalmasa elmondja, hogy Jolande Jacobi
javaslatára bízta meg őt a Random House kiadó Jung memoárjainak
összeállításával, ennek az „oral history "manapság divatos műfajába so­
rolható könyvnek lejegyzésével. Jafíé 1957 tavaszától 1961 decemberéig
dolgozott a művön — Jung 1961 júniusában meghalt —, amelynek, mint
mondják, minden részén érezhető a Jungot és környezetét övező szellemi
atmoszféra hangulata.
Freud művein — ezt is mondják — Bécs légköre érződik. Például
Max G r ü n w a l d mondja ezt a bécsi zsidókról írott könyve 1936-os phila­
delphiai kiadásában, amit az Alomfejtés amolyan háttéranyagaként olvas­
gattam mostanában. Ma is megtapasztalható ebből valami, ha az ember
jár arra és nézegeti a bécsi eklektikát és szecessziót, amikhez nagyon is jól
illik Arthur SCHNITZLER némelyik színdarabja. Ez a hangulat — persze
piszkosabban, lepusztultabban — Pesten is megvan, vagy — elegánsab-
ban, szebben — meglesz újra egyszer. Az álomfejtés problémája a század-
forduló Bécsének „a levegőjében volt " — írja HERMANN István Freud
Alomfejt ősének utószavában, Josef POPPER-LYNKEUS Die Phantasien eines
Realisten című, 1899-ben megjelent könyvére hivatkozva.
ZEMBER BEMEGY egy 1870-80 körül épült házba Pesten vagy Bécsben

A — sok ilyen ház van e városok belső negyedeiben —, és elindul

lassan, fel a lépcsőkön a lépcsőházban, látja a körfolyosót, egy-egy
lakás a lépcsőházból nyílik, elolvas egy nevet egy ajtón, középütt lift
emelkedik, más zajokra is felfigyel, női beszédre, ajtónyitásra, miközben
lépked, arra gondol, ki mindenki járt már ebben a lépcsőházban előtte,
hová lettek ezek a lakók, és milyen lehetett ez a ház belülről ötven vagy
kilencven évvel ezelőtt, biztosan ilyen volt, azt gondolja, talán kevésbé
lepusztult, de ilyen: ez az a hangulat, amit nem hordoz más, csak Pest és
Bécs eklektikája. Ezért érződik Freud művén és minden hasonlóan fontos
itteni művön Bécs vagy Pest „lehellete", az 1900-ban megjelent Alomfejté­
sen különösen. Ez a bécsi-pesti könyv az egyik megteremtője a modern
polgárságnak és elindítója a modern művészetnek. Bécsit és pestit mon­
dok, mert a freudizmus igazából és azonnal itt Pesten virágzott ki; a
Károlyi-kormány alatt még egyetemi tanszéket is kapott az eszme és
 KÖRKÉP 925

annak m ásodik em bere, FERENCZI Sándor. Az Álomfejtés híres freudi

előszavai — a m ásodik és ötödik kiadáshoz írottak kivételével — Bécsben
kelteződtek. A m ásodik kiadásé Berchtesgadenben. Az ötödiké — am it
HOLLÓS István fordításához írt 1918 júliusában — Budapest-K őbányán.
•w" "yOGY AVÉGSÓ DOLGOK FÉNYÉNÉL látszódnak-e m ajd Jung m ester és
M a Székács Jolán, vagy — KRÚDY Gyula szavaival — „Freud bécsi
J . JL professzor ú r és Ferenczi S ándor doktor nagyszerű tanításának
nyom ai", nem tudja egyikünk sem. N agybátyám kiáltotta — am ikor vele
kapcsolatos gyakori m éghatódottságaim egyikekor felsóhajtottam , m ihez
is fogok kezdeni nélküle —, „Emberre ne építs, kicsike". A nácik m egszáll­
ta Bécsből L ondonba m enekített rákbeteg agg Freud végső hónapjairól
Stefan ZWEIG ír naplója utolsó lapjain, nem sokkal öngyilkossága előtt.
Kérdezi Freudtól — aki karjával talán átöleli Zw eig vállát — a zsidóság
tragédiájának okát. Az öreg n em tud válaszolni, nincs válasz. Elm ondja,
fáj neki, hogy M ózes-tanulm ányát ép p en a zsidóság legborzalm asabb
óráján publikálta. „Most, am ikor m indenüktől m egfosztják őket, én még
a legnagyobbjukat is elveszem. "
H ídvégi M áté

EGY HELYREÁLLÍTÓI T MEDRESSZÉBEN KIALAKÍTÓT! BABUR-MÚZEUM

UDVARA ANDIZSON ÓVÁROSÁBAN
926 MAGYAR SZEMLE 1996. 9. SZÁM

SUM M ARIES

“M y Favourite Summer Memory"— Editor's N ote by György Gr a n a sztó i .

Hervé de Charette, Foreign M inister of the French Republic.
Euro-Avantgarde. In a recent lecture, headed by a letter specially
addressed to the readers of M agyar Szende, M. Hervé de C harette argues
for internal reform and variable geom etry in the EU, an d their
im plications for expansion and for candidate mem bers like H ungary.
Vladimir S hlapentokh , Special Adriser for Central an d Eastern E uropean
Affairs, M ichigan State University. Russia: Privatization and illegalization
of Social and Political Life. O riginally published in English, the article
describes the system of feudal, hierarchical structures of the rival private
interest gro u p s that took over the Russian economy, and, indeed,
bureaucracy, in recent years.
Gyula B orbá NDI, w riter, M unich. Wherefore, Hungarian Exiles? The
H ungarian em igre com m unities of the West, strong in num bers and
influence, could not succesfully re-integrate them selves into the new
dem ocracy of their hom eland after 1989. They m ust revive and m aintain
their o w n expatriate netw orks, and offer their insights and supports to
the m other country from this position.
János Z linszky , Judge of the H ungarian Constitutional C ourt, Budapest.
Christianity in Public Life. After decades of persecution and
m arginalisation, the role of practising Christians in public m atters m ust
fulfil the double dem and of secularism an d faith, like in m odern W estern
societies.

Evening Question — Interviews from Duna Teleznsion. In o u r series of

interview s from the H ungarian satellite channel, Gyula Kodolányi,
Editor-in-Chief of M agyar Szemle, talks to András Tótfalusi about the new
book of m em oirs on József Antall, Prime M inister of H ungary betw een
1990 an d 1993.
Zsuzsa Galgóczy , ed. Environmental Protection and Medicine. Sixth
seguel of the Round Table Series of the Institute of Behaviourial Studies
at Semmelweis University of M edicine, Budapest.

József P erczel, San Diego, U.S.A. Marketing, De-Marketing and Medicine.

In a rejoinder to an earlier conversation of our Round Table series, the
a u th o r argues th at the distortions of the American health care system m ust
be studied w hile a reform of the H ungarian system is being planned.
Lívia M ohás, w riter and psychiatrist, Budapest: The Dancing Androgyn.
The a u th o r exam ines the Michael Jackson phenom enon on the eve of the
rock star's B udapest concert. Jackson, w ith his oblique racial features, he
satisfies the dislocation complexes of an age of im m igration. W ith his
suggestions of an androgynous m ythical hero, satisfies adolescent
 927

anxieties and fantasies, the fear of grow ing up in boys, an d fear of a

fulfilled erotic realtionship in girls.
József T o r m a , A m bassador of the H ungarian Republic to K azahstan,
Almati. Uzbekhistan. The noted scholar of Turkic peoples an d languages
discusses the geographical an d cultural anomalies and the ecological
disasters that the Soviet system brought for U zbekhistan and the Turkic
republics of the region. The article is illustrated by his ow n photographs.
Ferenc B uji, librarian, U niate Catholic Library, N yíregyháza. The Relations
of the - kány Word Cluster, Part II. In an approach of organic linguistics,
fascinating relations of form an d m eaning em erge from the exam ination
of a H ungarian w ord cluster of Turkic origin.
Events and Revieivs:
Zoltán P alotás reviews a recent D utch book, Hungary 1944-1945 - The
Forgotten Tragedy, by Perry Pierik. H ungary is show n as an inevitable
target an d victim of H itler's strategic schemes.
Máté H ídvégi: Dreams from Books, Soul from Dreams. A review of recent
H u n g arian publications in analitical psychology classical and
contem porary.

KURUT-OT (APRÓ, GÖMBÖLYŰ, KEMÉNYRE SZÁRÍTÓIT SAJTOT)

ÁRUSÍTÓ ÖZBEG ASSZONYOK TEKEK1RILD1 FALU HATÁRÁBAN

Megjelenik havonta
A szerkesztőség címe:
1067 Budapest, Eötvös u. 24.
Postacím: 1399 Bpv Pf. 701/216
Telefon/fax: 111-6477
Kiadja:
Magyar Szemle Alapítvány
Felelős kiadó:
DR. GRANASZTÓI GYÖRGY
ISSN 1216 6235
Nyomdai munkálatok:
PRESS + PRINT Kft.
2340 Kiskunlacháza
Kossuth L. u. 9.
Felelős vezető:
TÓTH IMRE ügyvezető
Tipográfiai terv:
BANGA FERENC
Műszaki szerkesztés:
MAGYAR BERTALAN
Terjeszti belföldön előfizetésben
a Magyar Posta Rt.
Hírlap-üzletági Igazgatósága.
Árusításban megvásárolható a
területi hírlapkereskedelmi rt-k
árusainál.
Előfizetési díj:
egy évre 1728 Ft, fél évre 864 Ft;
Külföldről előfizethető
a Magyar Szemle Alapítvány
számlaszámán:
MNB 11707024-20332033
vagy megrendelhető levélben,
melyre csekket küldünk
Előfizetési díj: postaköltséggel
együtt egy évre 75$, fél évre 38$
A CÍMLAPON:
SZAMARKANDl
TORONYRÉSZLET
FOTO: TORMA JÓZSEF
A M AGYAR SZEMLÉT A Z
ALÁBBI HÍRLAPÁRUSOK
ÁRUSÍTJÁK BUDAPESTEN:
B atthyány tér, m etró; Frankel
Leó utcai aluljáró; Flórián tér,
Flórián üzletközpont; Bécsi ú t
122-124.; Déli pályaudvar,
m etró, Déli pályaudvar,
lapüzlet; Kosztolányi tér;
Bukarest Étterem , lapüzlet;
Újpest, Á rpád úti m etró; Kálvin
tér 1.; Kígyó utcai lapüzlet;
Deák téri aluljáró, lapüzlet; Váci
u. 10.; Szabadsajtó u. 6.; Petőfi
Sándor u. 17.; Párizsi udvar;
N yugati téri lapüzlet; Jászai
Mari téri aluljáró; Erzsébet krt.
17., lapüzlet; Baross téri
lapüzlet; Ferenc körúti aluljáró;
Bajcsy-Zsilinszky u. 76.,
közlönybolt; Lehel tér, Gogol
utcai lapüzlet; Á rpád-híd,
metró; Móricz Zsigm ond
körtér, a 6-os villamos indulási
oldala; 114. postahivatal;
M oszkva tér, Gomba; Örs Vezér
tere, Sugár.
A M AGYAR SZEMLÉT
ÁRUSÍTÓ KÖNYVESBOLTOK
BUDAPESTEN: ATLANTISZ
KÖNYVSZIGET (V., Piarista
köz 1.); BENCÉS KÖNYVES­
BOLT (V., Ferenciek tere 5.);
MENTOR KÖNYVESBOLT
(VII., Rákóczi út 54.); ÍRÓK
BOLTJA (VI., A ndrássy út 45.);
LITEA KÖNYVESBOLT (I.,
Hess A ndrás tér 4.); PETŐFI
KÖNYVESBOLT (II. M argit krt.
7.); PONT KÖNYVESBOLT (V„
M érleg u. 6.); FEHÉRLÓFIA
KÖNYVKERESKEDÉS (VIII.,
József krt. 36.); SZÁZADVÉG
KÖNYVESBOLT (V., Veres
Pálné u. 4-6.) NEMZETI KÖNY­
VESBOLT (XIII., Pannónia u.
22.). A BALASSI KIADÓ KÖNY­
VESBOLTJÁBAN (II., M argit u.
 MAGYAR
MPLO
A MAGYAR ilÓ S Z Ö O T S É K L A P JA * M E G J E L E N IK HAVONTA * V ili. ÉVFOLYAM V. SZÁM • |W > . SZEPTEMBER • ÁRA: 9 7 FT

Az írószövetség folyóirata megrendelhető a szerkesztőségben:

1062 Budapest, Bajza ti. IS.

KÖVETKEZŐ SZÁMAINK TARTALMÁBÓL PETHŐ Bertalan

Pauler Ákosról; Szava BABICS H am vas Béláról; ENTZ Géza:
A m a g y a r kisebbségek és M a g y a ro rszá g európai in tegrációja ; IZ-
IKNÉ HEDR1 Gabriella: D em o krá cia és integráció; SALÁTA
Kálmán: A m agyar alkotm ány záróköve (1958, újraközlés);
Válogatás az 1956-os forradalom külföldi visszhangjából; GRÓH
Gáspár Debreczeni József könyvéről; MOLNÁR Attila és SNEÉ
P éter e ssz é i; KOVÁCS Péter: T ó th L á s z ló v a t i k á n i m is s z ió ja
KÉTSÉGTELEN, HOGY A MAI IFJÚSÁG elutasítja az elm últ századnak
m a m ár hivatalosan is m egtagadott, de a valóságban m ost is ural­
kodó eszméit. H atározottan idegenül érzi m agát ebben a felemás
világban, ahol unos-untalan hallja, olvassa: le a liberalizm ussal, le
a kartelkapitalizm ussal, ugyanakkor úgy látszik neki, hogy m in­
den ennek a folyvást kiátkozott gazdasági rendszernek a
járszalagján halad. Az aránytalan jövedelm ek, a m unkaerő
kegyetlen kizsákm ányolása, a szociális védelem fogyatékossága
éppúgy vagy alig változott alakban m egvannak m a is, m int az
agyoncsépelt liberális korszakban.
A HÚSZÉVESEK azért utasítják el elsősorban, m ert nem ludja m eg­
oldani az em ber problém áját. Úgy érzik, hogy a szabadelvűség és
ennek édes gyermeke: a m erkantilkapitalizm us nem fér össze a
szociális állam fogalmával. Az egyiket fel kell áldozni, hogy helyet
adjon a másiknak.
D e h á t h o l v a n AKKOR a m a g y a r IFJÚSÁG? A jobb vagy a
baloldalon? Ma eszerint szeretik osztályozni az em bereket s ter­
m észetesen az ifjúságot is. Csak kevesen veszik észre, hogy ezt a
m eghatározást is külföldről vettük át, ahol a jobb- és baloldal
tényleg világnézeti különbségeket jelöl meg és ott a politikai pártok
is eszerint helyezkednek el. Nem így azonban nálunk. Itt sohasem
világnézeti alapon történt a politikai pártok kialakulása, ilyen
értelem ben tehát jobb- és baloldal sem képződhetett. A liber­
alizmus és konzervativizm us is teljesen összekeveredett, úgyhogy
m a m ár szét sem lehet választani. A mai világnézeti anarchiában
és m egtévesztő pártviszonyok között ne várja senki az ifjúságtól,
hogy eszerint kategorizálja magát. „Vannak problém ák, m elyek­
nek m egvalósításánál nem ism erjük el a pártintenciók, a jobb- vagy
baloldaliság, az igenlés vagy tagadás fennforgását." Ebben a fel­
fogásban m ár nyom a sincs annak a türelm etlenségnek, mellyel ma
a politika porondján vagy az idősebbek egyesületeiben m ég m in­
dig találkozunk, ahol nem a problém át, hanem a pártállást nézik.
Ez t AZ IFJÚSÁGOTMÁR NEM LEHETAZ ORRÁNÁL FOGVA VEZETNI. Előbb
m egnézi, hogy milyen ügynek adja oda magát. Politikai karrier­
istáknak és kalandoroknak kevésbé engedelm es eszköze, m int a
mi nem zedékünk, a harm incasoké, a jelszavakkal szem ben is
tartózkodóbb, szinte m ondhatnám : érzéketlen. Sokszor fanyar,
szkeptikus arccal fogadja a legszebben elmondott, hangzatos frázi­
sokat. szereti a józan, egyenes, cifraságoktól m ent beszédet, mely
inkább az értelm ére, m int az érzelm ére hat. Agyán keresztül vezet
az út a szívéhez. Lelkesedése is így ébreszthető fel. M ert tud
lelkesedni, csak ahhoz igaz ügy és igaz em berek kellenek. (A
húszévesek — részletek; M agyar Szemle, 1936. július)
K erék M ih á ly
ÚJ F O L Y A M V. 10. S Z Á M B U D A P E S T . 1996. O K T Ó B E R Á R A : 144 FT

AZ 1956-OS FORRADALOM SVÁJCI VISSZHANGJÁBÓL; Szá ­

vai JÁNOS: A LB E R T C A M U S ÉS M A G Y A R O R SZ Á G ; SALÁTA
K á lmán : A MAGYAR ALKOTMÁNY ZÁRÓKÖVE (1957); Johna ­
than S u n l e y : A POSZTKOMMUNIZMUS GYEREK(ES) BE­ —

TEGSÉG; G rófi GÁSPÁR DEBRECZENI JÓZSEF RESTAURÁCIÓ

C. KÖNYVÉRŐL; G yörgy Lajos: HUMÁNÖKOLÓGIA TUDO­ —

M Á N YV A G Y ERKÖLCSTAN?; M( jlnár Attila: HAIADÓ KURZUS

Szerkesztői üzenetek

M űcsarnoki estjeink sorában október 17-én, csütörtökön 18 óra­

kor C. G. JUNGRŐL tartunk beszélgetést. Résztvevők: MOHÁS Lívia
író, pszichológus, BODROG Miklós pszichiáter, teológus, és HÍD­
VÉGI Máté biokémikus, kultúrtörténész. A Magyar Szemle részéről
a beszélgetést CZAKŐ Gábor és SZABADOS György vezeti.

A M ag yar S zem le A lapítvány S zám lasz / ím a : 11707024-20332033.

Az Alapítvány tám ogatására befizetett összegek az APEH engedé­
lye alapján az adóalapból levonhatók, befizetésüket igazoljuk. Aki
A lapítványunkat legalább 5.000 forinttal tám ogatja, az a Magyar
Szemle egy éves előfizetését és könyvajándékot kap.

Szeptemberi és októberi szám ain k nyom daköltségét részben a

M agyar Kulturális Alap által a Magyar Szemle szám ára az 1996-os
évre nyújtott 500.000 forintos támogatás fedezte.

S zerkesztőségi titkársági órák : hétfőtől péntekig, ll-1 5 h

S zerkesztőségi fogadóórák : Ko d o l á n y i Gyula: p én tek , 12-13h;

CZAKŐ Gábor: kedd, 11 -12h; BANGA Ferenc: kedd, 11-12h; MAGYAR
Bertalan: csütörtök, 10-131'; VÁCZI Gábor: kedd, 10-141'

A FOLYÓIRAT MEGJELENÉSÉT A BATTHYÁNY LAJOS ALAPFIVÁNY, A Z M T M

K o m m u n ik á c ió és a W estel 9(W CSM támogatja

A M ag yar S zemle A lapítvány igazgatósága : A ntall G yö rg y

András, Dr. B alogh János, B ő d Péter Ákos, C za k ó Gábor,
G ranasztói György (elnök), Jeszenszky Géza, K odolányi Gyula, M a ­
gyar Péter, S zabad o s György
 Főszerkesztő: KODOLÁNYlGYULA

Szerkesztőbizottság: BORBÁNDI GYULA, CSEH-SZOMBATHY

László , kindler József, mellár tamás ,
molnár G usztáv, pethö Tibor, Szabados G yörgy ,
SZÖCSGÉZA, DR. VARGA CSABA

Szerkesztőség: BANGA FERENC, CZAKÓ GÁBOR,

CSELÉNYI BÉLÁNÉ, I ZINGER ANNA, MAGYAR BERTALAN,
váczi Gábor
Szerkesztőségi titkár: ARANY EMILIA

ÚJ FOLYAM V. 10. SZÁM BUDAPEST 1996. OKTÓBER

CZAKÓ GÁBOR A DECSI '56 931

SALÁTA KÁLM ÁN A MAGYAR ALKOTMÁNY 933

ZÁRÓKÖVE
J. HORVÁTH T AMÁS ELMÉLKEDÉS 944
(szerk.) A VILÁGMÉRETŰ VIHARBAN

SZÁVAI JÁNOS ALBERT CAMUS 962

ÉS A MAGYAR FORRADALOM
SOMOGYI GYŐZŐ „ISTEN MUNKATÁRSAI 971
(KAPILLER FERENC INT.) A TEREMTÉSBEN"

GYÖRGY LAJOS HUMÁNÖKOLÓGIA 983

— TUDOMÁNY VAGY ERKÖLCSTAN7
PETHŐ BERTALAN PAULER ÁKOSRÓL 988
JOHNATHAN SUNLEY A POSZT-KOMMUNIZMUS, I. 996
M O L N Á R A TIT LA HA LA DÓ KURZUS, I. 1003
sneé P éter vízió az örökségről 1014
gróh Gáspár a rendszerváltozás 1023
APAKOMPLEXUSA

HORVÁTH CSABA DARVASI LÁSZLÓ: 1029

APOKRIF KÉPREGÉNY
HÍDVÉGI MÁTÉ KÖNYVEKBŐL SZAVAK 1030
— SZAVAKBÓL SZÓCSOPORT

PETHŐ TIBOR MOSZKVA, BAGDAD, 1034

SZARAJEVÓ
930 MAGYAR SZEMLE 1996. 10. SZÁM

SZÁ M U N K SZERZŐI

GRÓH Gáspár (1953, Budapest): irodalomtörténész, kritikus.

GYÖRGY Lajos (1926, Budapest): 1951-ben szerzett orvosi diplomát. Az
Orvostudományi Egyetem Gyógyszertani Intézetében, majd az MTA
Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézetében dolgozott, jelenleg ugyan­
ott tudományos tanácsadó. A Gain Sajtószemle szerkesztője.

HÍDVÉGI M áté (1955, Budapest): biokémikus, művelődéstörténész, lapunk

könyvszemleírója.
HORVÁTH Csaba (1967, Budapest): az ELTE magyar szakán végzett, majd
a párizsi Ecole des Hautes Etudes en Sciences Sociales-on szerzett D.E.A.
diplomát. A századforduló regényirodalmával foglalkozik.
/. HORVÁTH Tamás (1931, Győr): közgazda, fordító, tolmács, 1973 óta
Németországban él. 1990 óta jelennek meg tanulmányai a német neolibe­
rális közgazdaságtanról a 2000-ben
KAPILLER Ferenc (1955, Celldömölk): Pannonhalmán, majd Kőszegen
tanár, rövid ideig olvasószerkesztő, 1990 óta szabadfoglalkozású.
MOLNÁR Attila (1961, Kaposvár): elmélettörténész, az ELTE Szociológiái
Intézetének oktatója. A vallás és a politika kapcsolatával, valamint a
szociológia-elméletek történetével foglalkozik. Önálló kötete A „protestáns
etika" Magyarországon (1989).
PETHŐ Bertalan (1935, Vaja): a debreceni egyetemen bölcsész-, majd
orvostanhallgató. Pszichiáter; az orvostudomány doktora. Filozófiai írá­
sokat 1981 óta publikál.
PETHŐ Tibor (1918, Budapest): az édesapja PETHŐ Sándor által alapított
Magyar Nemzet szerk. biz. elnöke, lapunk külpolitikai szemleírója.
SALÁTA Kálmán (1917-1958): dunántúli parasztcsalád sarja, a piaristáknál
tanul, majd jogi diplomát szerez. Tagja a Teleki Pál Munkaközösségnek,
amely a Kisgazda Párt 1945 utáni megújításának egyik műhelye lesz. Részt
vesz az ellenállási mozgalomban. 1945 után NAGY Ferenc bizalmasa, a
párt képviselőcsoportjának titkára. 1947-ben a koholt összeesküvési vá­
dak elől nyugatra szökik, emigrációban hal meg.
SNEÉPéter (1953, Budapest): az ELTE Bölcsészkarán végzett magyar-nép-
m úvelés szakon. Szellemi szabadfoglalkozású. Rendszeresen jelennek
meg publikációi a Kortárs, a Filmkultúra és a Filmvilág folyóiratokban.
SlINLEY, Johnathan (1966): brit újságíró, a Windsor Klub magyarországi
igazgatója. Öt éve él Budapesten.
SZÁVAI János (1940, Budapest): irodalomtörténész, műfordító. 1975-90-ig
az ELTE BTK világirodalmi tanszékén adjunktus, docens, egyetemi tanár,
tanszékvezető. 1990-94-ig párizsi, egyben UNESCÖ-nagykövet. 1994-ben
a Sorbonne vendégprofesszora. 1986: az irodalomtudományok doktora.

E SZÁMUNK ILLUSZTRÁCIÓI (SOMOGYI Győző rajzai) Kapiller Ferenc:

„Isten munkatársai a teremtésben" című cikkét kísérik.
 A DECSI '56

TÖRTÉNELEM FONALA EZERSZÁLBŐLSODRÓDIK. Ma m arsokat

A tu d u n k arról, hogy m it font a forradalom köré TITO,

HRUSCSOV, M ao ; hogy KÁDÁR az elvtársi börtön pokol­
bugyrában a kazánfűtői hivatalt tanulta ki, viszont a m oszkovita
NAGY Imre ugyanott botcsinálta forradalmárból nem zeti hőssé
érett. A m agyar nép azokban a napokban a világtörténelem élvo­
nalában harcolt az erkölcsi tisztaságnak egy ma m ár elképzelhetet­
lenül magas fokán, a N yugat pedig ahelyett, hogy m egpróbált
volna fölzárkózni hozzánk, visszatért a 17. századba egy kis gyar­
mati kalandozásra.
Decsen, a szülőfalum ban a háború után az Ö reg utca kör­
nyéki őslakókat, akik kibírták a tatárt, okm ányokkal igazoltan
átélték a törököt, m ind kukáknak nyilvánították. Földjüket elvet­
ték, házukból kiverték, börtönbe zárták, internálták. O dalett egy
világszínvonalú, amerikai utas mezőgazdaság.
'56-ban fölemelte fejét a decsi nép is. O któber 25-én m egál­
lapította, hogy a csúcsánál fölfüggesztett piram is leszakadt, a szo­
cialista rém állam összedőlt. Sorsát végre kézbeveheti. N em zeti
Bizottságot választott tehát, benne az akkori negyedikes gim nazis­
tákkal, hogy tanult, fiatal, a kort értő vezetői legyenek a falunak.
Tizennégy éves fejjel láttam a Pestről érkezett teherautót, melyre
a decsi Fő utcában dobálták föl a szalonnákat, a krum plis zsákokat,
a kenyereket a decsiek az éhes forradalm ároknak. A harcolóknak
lesz, m ondta a sosem látott sofőr, és az egész község szorongatta a
kezét. Aztán jött, ami jött, tudjuk. Az autó eltűnt, m int a százasok­
kal kazlazott doboz a pesti utcáról. Ha Kádárék valam it elloptak a
m agyarságtól, az ez a doboz volt.
A forradalom harm incadik évfordulóján BERECZ János k an ­
didátus, az uralkodó szocialista m unkáspárt főembere próbált h a ­
mis szálat fonni a forradalomról egy ún. dokum entum film -soro-
zatban az ország emlékezetébe. Bizonyára sokakat becsapott. Én
azonban éltem m ár akkor, vagyis öregebb voltam annál, m intsem
higgyek neki, és túlestem egy csomó győztes fogadáson: nincs ad at
arra, hogy az elvtársi mozgalom valaha igazat m ondott volna... De
hogyan is hihettem volna, am ikor a rágalm ak fekete záporában
föltűnt egy korabeli képsor, rajta az igazság érkezett szem élyesen,
a forradalom tisztasága. Nem decsinek nem volt semmi különös a
képeken. Pesti utca, emberek, teherautók. Az egyik teherautón
zászlók, élelem, rajta fölirat: DECS.
CZAKÓ Gábor
 A MAGYAR ALKOTM ÁNY
ZÁRÓKÖVE *

A m agyar poli tikai géniusz legnagyobb alko fása a m agyar történeti

alkotm ány.
M int politikai m ű, a m agyar történelm i alkotm ány szerző­
je: egyenesen a m agyar nép. Még ellenséges elfogultság is m egha­
jolt a m agyarság e nagy kultúrteljesítm énye előtt.
TMDOKOLT.HOGY MA, alig eg y évvel a m agyar forradalom után,

/ a m agyar történelm i alkotm ányról beszéljünk, m ert az 1956-os

forrad alom b an a m agyar n é p m in teg y m egk oron ázta
h é tsz á z é v e s m ű v é t és b eteljesü lésh ez juttatta azt a fejlődést, a m ely
a n n y i év sz á z a d óta eb b e az irányba haladt.
A forradalom , am elynek annyi helyen egymástól függetle­
nül, a külső szervezés egységesítő m unkája nélkül m egfogalm azott
követelései úgyszólván m indenütt a m agyar alkotm ányos gondol­
kozás alapelveit tükrözték vissza, egyenesen visszavezeti a képze­
letet hétszázharm incnégy évvel ezelőttre, egy Székesfehérvár mel­
letti szeles m ezőre, ahol az 1956-os forradalom hoz hasonló töm eg-
m egm ozdulás zajlott le.
Itt ezen a széljárta dom bon indult el a m agyar alkotm ány
fejlődése és talán hozzátehetjük: az önálló m agyar politikai gon­
dolkozás is. Az Aranybulla által m egtestesített gondolkozás gyöke­
res ellentétet jelent azzal a rendszerrel, am elyben a m agyarság az
előző évszázadokban élt. A korai ÁRPÁDOK korm ányzati rendszere
m inden részletében nem ismeretes előttünk, de abból am it ism e­
rünk, annyi világos, hogy uralm uk autoritativ volt, teljhatalom ,
am elyet csak a szokás és az előkelők tanácsa korlátozott vala­
m ennyire. Olyasféle rendszer volt ez, m int az eurázsiai pusztákon
vándorló török-tatár népek kem ény katonai fegyelmen alapuló
korm ányzata.
FREYSINGENI O ttó, aki a 12. század folyam án egy keresztes
hadjárat során fordult m eg M agyarországon, ám ulva írja le azt a
hatalm as tekintélyt, am elyet a m agyar király élvez. Ez a nagy belső
fegyelem és a király abszolút hatalm a alaposan m eglephette a
nyugati feudalizm us laza rendszeréhez szokott szerzőt. A királyi

* Megjelent: Saláta Kálmán: Fejezetek a Független Kisgazda Párt 1945-ös

küzdelmeiből. Sajtó alá rendezte és a bevezetőt írta: Csicsery-Rónay István.
Occidental Press, Washington D. C. 1989.
9 34 MAGYAR SZEMLE 1996. 10. SZÁM

m egyeispánok és a király viszonyát ism ertető sorai egyenesen

DZSINGISZ kán törvényeire emlékeztetik az olvasót. Freysingeni
O ttó leírja, hogy M agyarországnak hetven megyéje van, m in d ­
egyik élén ispán áll, de m indegyik olyan tisztelettel van a király
iránt, hogy nem csak engedetlenségre nem gondol, de m ég csak
rosszat sem m ondana róla. És ha a király valam elyiket meg akarná
büntetni és elküldené hozzá szolgáját, az alázatosan követné, még
a halálbüntetésre is.
Az Aranybulla gyökeres szakítást jelentett ezzel a rendszer­
rel. Igazi forradalom volt.
A m agyar történelm i alkotm ány öt fontos alapelv történeti
érvényesülése. Az ötből négy legalább valamiféle em brionális for­
m ában az Aranybullában is jelentkezik. Az első m indenekelőtt az
az elv, hogy a m agyar felfogás szerint az egyén nem kényre-kedvre
kiszolgáltatott szolgája a királynak vagy az állam hatalom nak: az
egyénnek jogai vannak.
A m ásodik elv: a joguralom elve. M agyar felfogás szerint az
állam hatalom nem valamilyen akárm ilyen kiváló, nagyérdem ű,
előkelő vagy akár szent szem élynek a személyi hatalm a: az állam-
hatalom voltaképpen a törvényekből folyik, a jogon alapszik és az
egész közt illeti. A jog felette áll m indenkinek.
A harm adik elv a függetlenség elve, a negyedik a törvény
előtti egyenlőségé, az ötödik pedig az önkorm ányzaté.
ZEK AZ ELVEK TERMÉSZETESEN NEM EGYSZERRE és n em v é g le ­
g e se n kialakult form ában jelen tk eztek a fejlődés során, h a ­
nem fokozatosan alakultak ki, előbb m int követelések, utóbb
m int a gyakorlatban is érvényesülő szabályok. Az A ranybullában
az öt elv közül kettő jelentkezik világos form ában, de kevésbé
kifejezetten m intha az alkotm ányos fejlődés két további pillérének
a körvonalai is m utatkoznának.
M indenekelőtt az Aranybulla szakít azzal a gondolattal,
hogy a korm ány a király személyes, vagy pláne m agánügye. H ar­
m incegy szakaszában a korabeli államigazgatás egész területét
felöleli: intézkedik az adókról, a pénzverésről, a honvédelem ről
stb. Akik ezeket a pontokat a m egfélem lített II. ANDRÁSNAK diktál­
ták, azok a korm ányzást semmi esetre sem tekintették a király vagy
valam i előkelőkből álló tanács m agánügyének.
A m ásodik lényeges vonása a bullának, hogy ez az első
rendelkezés a m agyar történelem ben — és európai vonatkozásban
is egyike a legkorábbiaknak —, amely az egyén szám ára bizonyos
jogokat garantál. A bulla úgyszólván a legelején garantálja az
úgynevezett királyi szolgák — az akkori társadalom egy eléggé
széles rétegének — a személyes szabadságát...
A király kötelezi magát, hogy törvényes ítélet nélkül nem
tartóztathatja le (őket). És ezen még túl is m egy a bulla, egy további
szakasz biztosítja a királyi szolgák szám ára a vagyon élvezetét is.
És m indjárt az okm ány elején ott van egy rendelkezés — am ely
utóbb egy nagy jelentőségű intézm ény kifejlődéséhez vezetett —,
 SALÁTA KÁLMÁN: A MAGYAR ALKOTMÁNY ZÁRÓKÖVE 935

a m e ly a tö rv én y es eljárást biztosítja m in d en királyi szolga részére.

A király k ötelezi m agái, h o g y m in d en é v b en SZENT ISTVÁN napján
S zék esfeh érv á ro tt törvén yt ül és ott m in d en királyi szo lg a , aki csak
akar, sza b a d o n m egjelen h etik . Egy m ásik szak asz p ed ig azt m o n d ­
ja ki, am it m o d ern n y e lv e n ú g y m o n d an án k , h o g y sen k it törvé­
n y e s bírójától elv o n n i n em lehet.
M indezeket a jogokat megtetézi a harm incegyedik szakasz,
am ely szerint a bullát megsértő királyi intézkedésekkel szem ben a
nem esek, az egyháziak, a királyi szolgák egyaránt szem beszállhat­
nak. Ez az a bizonyos ellenállási jog, am ely a m agyar történelem
során annyiszor volt harci jelszó és am elyben talán az annyiszor
ism étlődő m agyar forradalm ak, felkelések és szabadságharcok
egyik gyökerét láthatjuk.
Az autonóm ia gondolat nem jelentkezik az A ranybullában,
a függetlenségi gondolat is csak nagyon halvány form ában: abban
az intézkedésben, amely idegenek hivatalra em elését a királyi
tanács hozzájárulásához köti.

ME A MAGYAR ALKOTMÁNY s a m agyar alk otm án yos g o n d o lk o ­

dás kezdete! Az Aranybulla alapvető eszméi áthatották egész
történelmét. Nem torzítja el túlságosan a m agyar történelm et
az, aki az utolsó hétszáz évet, m int az Aranybulla eszm éinek
fejlődéséért és m egvalósulásáért, logikus kiteljesüléséért folytatott
szakadatlan küzdelm et szemléli.
Term észetesen újra hangsúlyoznunk kell, hogy a fejlődés
ezek felé az elvek felé nem folyamatos: időről időre visszaesések
szakítják meg, de m int irányzat, világos és elég következetes.
A ragyogó kezdetet, az A ranybullát azonnal visszaesés kö­
veti. András király maga is, de m ég inkább közvetlen utódai igye­
keztek meg nem történtnek tekinteni a bullát és m egpróbáltak
visszatérni a régi rendszerhez. Hosszú, nehéz küzdelem alakult ki
király és nem zet között, de lassacskán az Aranybulla eszméi felül­
kerekedtek: a királyok egyre-m ásra kénytelenek voltak a bullát
újra kiadni, megerősíteni. Vannak történészek, akik ezeket a m eg­
erősítő iratokat inkább a bulla gyakori megszegése bizonyítékának
tekintik, de az a tény, hogy a nem esség újra és újra rászorította a
királyokat, hogy a bullát kiadják és megerősítsék, kétségkívül azt
m utatja, hogy ragaszkodtak annak elveihez.
II. András és közvetlen utódainak megerősítő irataiban és
törvényeiben nem találunk új gondolatokat, vagy új jogok em líté­
sét. Mégis, röviddel az András-réti lázadás után két új intézm ény
született: m indkettőnek döntő szerepe lett a m agyar alkotm ányos
fejlődésben.
Az egyik, amely az autonóm ia elvét — ez az Aranybullában
m ég nem jelentkezett! — valósította meg, az autonóm várm egye
volt. A m egyerendszer még Szent István idejére m egy vissza. De a
régi m egye nem volt egyéb, m int a királyi birtokok igazgatási
egysége. Elükön királyi tisztviselő, a király által kinevezett és me-
936 MAGYAR SZEMLE 10%. 10. SZÁM

rőben a királytól függő ispán állott. Egy 1232-ben a zalai K ehidán

(DEÁK Ferenc szülőhelyén) kelt oklevél az első emlék, am ely ennek
a királyi m egyében az eltűnését és a királyi szolgáknak a megyei
igazgatásba való benyom ulását tanúsítja. Az okirat tanúsága sze­
rin t az ottani királyi szolgák a király engedélyével bíróságot szer­
veztek s a veszprém i püspök panaszára egy hatalm askodó u rat
törvénybe idéztek, majd am ikor az nem jeleni meg, m akacsság
cím én el is m arasztalták. íme az utóbb annyi évszázadon át virág­
zott megyei bíróság első írásos nyoma.
MÁSIK NAGY INTÉZMÉNY, amely ugyancsak a 12. században

A született: az országgyűlés. Valósággal a véletlen, vagy talán

a tervezés és irányítás nélkül is jelenlevő politikai akarat és
közm eggyőződés szülötte. Atyja az Aranybulla egyik legelső intéz­
kedése: Úgy rendeljük, hogy ezentúl m inden évben a szent király
ü n n e p é t (Szent István napját) Székesfehérvárott tartozzunk m eg­
ülni. S ha m agunk sürgős ügy vagy betegség okából jelen nem
lehetnénk, a nádor kétségkívül jelen leszen és az ügyeket n e v ü n k ­
ben és helyettünk meghallgatja, és ki-ki királyi szolga, aki csak
akar, oda szabadon jöhet... így rendelkezett a bulla és a királyi
szolgák nem csak akartak, hanem valóban el is jártak a törvényna­
pokra. II. András ezzel az intézkedéssel m integy törvényesítette és
állandósította a népes nemesi gyúlést, m egterem tette az 1222-es
gyűlés folytatását. A Fehérvárott összegyűlt nem esség nem csak
pereskedni és a pereket meghallgatni gyűlt össze, hanem ham aro­
san az ítéletekbe is beleszólt, értelm ezte a törvényt, nyom ást gya­
korolt a királyra. Az Á rpád-ház utolsó királyai, akiket pedig III.
ANDRÁS király nádora olyan m eghatóan sirat el (Letörött az
Á rpádház fájának utolsó aranyágacskája...) gyenge királyok vol­
tak. A nem esi gyűlés hatalm a alaposan m egnövekedett alattuk. A
század utolsó évtizedeiben m ár korukat egészen m eghaladó befo­
lyást követelnek m agunknak az országgyűlések. Egy III. András
idejéből való törvény m ár egyenesen azt m ondja: ... és ha úgy
látnok, hogy a tanácsosok nem láttákéi dolgukat m egfelelőképpen
és nem intézték az ország dolgát hűségesen, arra fogjuk kérni
Őfelségét, hogy bocsássa el őket és nevezzen ki helyükbe más
tanácsosokat.
Nem tudjuk, hogy ez a törvény m ennyi ideig volt érv én y ­
ben és hogy egyáltalában gyakorlatilag végrehajtották-e. N ehéz
lenne azonban tagadni, hogy a m agyar rendek ezzel a határozattal
olyan eszm ét próbáltak életbe léptetni, am ely századokkal később
végül is az alkotm ányos korm ányzat alapjává lett.
Persze a 18. század megoldásai a 13. században nem ju th at­
tak m ásra, m int a koraszülöttek sorsára. Az Á rpádok kihalását
követő hosszú örökösödési háborúk zűrzavarából a királyi h a ta ­
lom helyreállította a nem zet egységét, m elyet az elhatalm asodott
oligarchák m ár-m ár szétm arcangoltak. De a folyamat során árnyék
borult a 13. század alkotm ányos fejlődésének sok eredm ényére is.
Ám az alkotm ányos korm ányzás palántája KÁROLY RÓBERT im po-
 SALÁTA KÁLMÁN: /4 MAGYAR ALKOTMÁNY ZÁRÓKÖVE 937

záns, erőteljes egyéniségének árnyékában sem sorvadt el. NAGY

LAJOS újra kibocsátotta az Aranybullát, a megyei szervezet fejlődé­
se, erősödése folytatódott, s mikor Nagy Lajos m egtért őseihez, a
m agyar rendek készen álltak, hogy az alkotm ányos fejlődésért újra
felvegyék a küzdelm et. A 14. század végén és a 15. század folyam án
az alkotm ányos fejlődés hatalm as lépésekkel haladt előre. A 15.
század végére kialakult az egyéni jogok rendszere, jelentős lépések
történtek a joguralom m egszilárdítására s kiszélesítésére, és kiszé­
lesedett a politikai jogok rendje is.
A korm ányzat valóban közüggyé, közjoggá a 15. században
lett. A királyi trón betöltésénél az öröklés helyére a választás lépett.
Az újonnan m egválasztott királyokat rászorították, hogy a hitlevél
alakjában koronázásuk előtt elismerjék és megerősítsék, gyakran
m ég tovább kiterjesszék a korábbi alkotm ányleveleket és jogokat.
A 16. század elejére az idő m egérett a m agyar szabadságjogok
kodifikálására.
■ y —r NNEK A KODIFIKÁCIÓS MUNKÁNAK, am elyet a különben nem
r “ jó em lékezetű WERBŐCZI végzett el briliánsán, egyik legjelen-
1 J tékenyebb szakasza az állam hatalom eredetével és term észe­
tével foglalkozik. Általában ezt a szakaszt szokták az ún. Szent
Korona-tan eredetének tekinteni, bár bizonyos fordulatok, okleve­
lekben használt kifejezésmódok kétségkívül elég alapol adtak a h ­
hoz, hogy ezt az egész szem léletm ódot m ár Werbőczi idejében a
régiség, a hagyom ány nagy tekintélyt kölcsönző köpenyével ve­
hessék körül. Emellett a Szent Istvánnak lulajdonított korona m ár
igen régi időtől kezdve nagy tiszteletet élvezett. Hogy a közvéle­
m ény m ekkora jelentőséget tulajdonított neki, azt mi sem m utatja
jobban, m int a korona pusztán politikai okokból történt ellopása és
azok az egészen kivételes erőfeszítések és áldozatok, am elyeket a
korona birtokáért olyan kem ény realisták, olyan nagy uralkodók,
m int Károly Róbert és MÁTYÁS király hoztak. M indezek előrebo­
csátása után lássuk, mit is m ond Werbőczi a koronáról.
A Tripartitum előadása szerint kezdetben nem volt különb­
ség nem es és jobbágy között, m inden m agyar em ber szabad volt.
Egyesek utóbb különféle okokból, cselekményeik m iatt elvesztet­
ték a szabadságot. Ebben az időben m inden hatalom , vagyis a
nem esség adom ányozásának a hatalm a is a községnél volt, de
am ikor a m agyar nép felvette a kereszténységet, akkor a hatalm at
a Szent Koronára ruházták és a közösség hatalm ából ruházta tik át
(a nem esítés és a birtokadom ányozás joga) az uralkodó és a kor­
m ányzat jogával együtt." Ebből következőleg Werbőczi kölcsö­
nösséget lát egyfelől abban, hogy a király nem ességet adom ányoz,
másfelől abban, hogy ezt a jogot a közösségtől nyeri.
Más szóval ez az elmélet véglegesen leszögezi, hogy a
király hatalm a (más szóval az államhatalom) nem saját, szem élyes
hatalom , hanem átruházott: eredetileg a közösségé, a legtávolabbi
m últban az egész népé, utóbb azoké, akik nem ességüket nem
veszették el.
938 MAGYAR SZEMLE 1996. 10. SZÁM

A Szent Korona tanával az utóbbi évtizedekben sokféle politikai

játékot űztek. A valóságban, m int látjuk, eredeti célja a királyi
hatalom korlátozása, annak leszögezése volt, hogy a király hatal­
ma, az egész államhatalom, voltaképpen nem szem élyes, hanem
átruházott hatalom , am elynek igazi tulajdonosa a közösség. Ennek
a tételnek a jelentőségét csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha
m eggondoljuk, hogy századokkal később micsoda harcok folytak
a királyi úgynevezett előjogok kérdése körül annyi európai állam ­
ban, és ha m eggondoljuk, hogy ez az egész eszm e Werbőczi korá­
ban m ennyire merész és példátlan volt Európában. A m agyar
politikai gondolkodás egyik fontos alkotása ez.
Werbőczi különben a Tri parti tum ban összefoglalja azt az
eredm ényt is, am elyet az alkotmányjogi fejlődés az egyéni jogok
m egfogalm azása vonalán addig elért. Ezek szerint a m agyar jog
biztosította a nem esem ber szám ára a személyes szabadságot. N e­
m esem bert csak megfelelő bírói eljárás és ítélet alapján lehet sza­
badságától megfosztani. Nem esem ber csak a királynak van alávet­
ve, de szem élyes szabadságában m ég a király sem sértheti m eg és
vagyonában sem rövidíthető meg, hacsak megfelelő bírói eljárás
során el nem marasztalták. Teljes és feltétlen joga van vagyonához
és jövedelm ének élvezetéhez. Adót nem fizetés katonai kötelezett­
séget csak védelm i célokra teljesít. Emellett megilleti az A ranybul­
lában m eghatározott ellenállási jog.
Az egyéni jogoknak ebből a felsorolásából hiányzik egy
sereg olyan jog, am it ma m indenki term észetszerűleg felsorolna.
Akkor azonban ezek a pontok valóban a teljes szabadságot jelen­
tették. Vallásszabadságról az egyhitű M agyarországon nem lett
volna ok beszélni, gyülekezési szabadságról vagy sajtószabadság­
ról sem. Idővel, am int ezek problém ákká váltak, a problém ák a
m aguk történelm i m egérésének időpontjában a m agyar alkotm á­
nyos gondolkozás alapszellem ének megfelelően oldódtak meg.
l VOLT A HELYZET A POLITIKAI JOGOK TERÉN? A viszonyok

M ezen a területen is fejlettek voltak. A nem esem ber a köz-

igazgatás és a törvényhozás funkcióiban egyaránt részt
vesz — ha nem közvetlenül, akkor legalább választott képviselő
útján. Szerephez ju ta bíráskodásban is a megyei bíróságon keresz­
tül. Az ország központi korm ányzatára pedig az országgyűlésen
keresztül fejti ki befolyását: a 16. században a köznem esség, tehát
a nem esség legszélesebb rétegei is erősen szóhoz jutnak, Werbőczi
maga ennek a rétegnek képviselőjeként éri el a nádori széket. De
ez a pont m ég csak igény, még csak az alkalmi felkészülésszerű
m egm ozdulások képesek a királyt rákényszeríteni, hogy a nem es­
ség töm egeinek a jelöltjeit ültesse a nagy központi hivatalokba.
Ami az önkorm ányzat elvét illeti, a megyei rendszer eléri
többé-kevésbé végleges formáját, kialakulnak a megyei tisztségek,
m egjelenik az alispán, aki kezdetben ugyan csak afféle fizetett
helyettese vagy titkára a főispánnak, de utóbb m agához ragadja a
 SALÁTA KÁLMÁN: A MAGYAR ALKOTMÁNY ZÁRÓKÖVE 939

m egye tulajdonképpeni igazgatását és m int választott főtisztviselő

az önkorm ányzat voltaképpeni hordozójává lesz.
A keserű 16. század — a m agyar történelem nek eddig
legszom orúbb korszaka, ahol lezárul a kor, am elyet VIRÁG
Benedek Magyar Századoknak nevezett — éles form ában veti fel a
m agyar alkotm ányos és politikai gondolkodás három elemét: az
emberi jogokat, az egyenlőséget és a függetlenséget.
FÜGGETLENSÉG KÉRDÉSEKÉRŐL ELŐSZÖR AZ ELŐTÉRBE. A füg­
getlenség, az idegen befolyás kizárásának óhaja m ár az
A ranybullában m egm utatkozik. Hospites videlicet boni
homines sine consilio regni ad dignitatem non promovantur (idege­
nek, m égha derék em berek is, az ország tanácsa nélkül m éltóságra
ne emeltessenek) — íratta levélbe András királlyal a feldühödött
királyi szolgák tömege. Nyilván erősen élt még a Bánk bán ban
halhatatlanított meráni befolyás emléke. III. András haláláról írva
kedvelt nádora m eghatóan mondja: ... és sírva kutatták, m int
találhatnának m aguknak utódot a szent király véréből...
Mátyás halála után ez a kérdés, a m agyar vérből szárm azó
királyok kérdése, a nemzeti királyság ügye szenvedélyeket keltő
erővel jelentkezik: megszületik a híres 1505-ös rákosi határozat,
am elyen az országgyűlésre összesereglett nem esség kim ondja,
hogy a jövőben mást, m int m agyar vérből valót királlyá nem
választ. Az elkövetkező két évszázadban a véres felkelések egész
sorozata hallatlan áldozatokkal igyekszik érvényt szerezni, ha nem
is egyenesen ennek a határozatnak, de legalább a m ögötte m eg h ú ­
zódó függetlenségi gondolatnak. A gondolat soha fel nem adott
követelés m arad, am elyben még a vallásháborúk korának egym ás­
sal látszat szerint soha m egegyezni nem tudó ellenfelei is suba alatt
tökéletesen egyetértenek, mint ezt PÁZMÁNY Péter és I. RÁKÓCZI
György titkos levelezése bizonyítja.
A csodálatosan széles látókörű és öntudatos m agyarságú
BOCSKAI István győzelmes felkelésétől a szentség határán járó II.
RÁKÓCZI Ferenc hadainak nagym ajtényi fegyverletételéig lefolyt
hosszú küzdelem vereséggel végződik: N agym ajtény különösen
fekete színben tűnik, ha a Bocskai ál tál kivívott Bécsi békével vetjük
össze, mégis a vereség csak időleges és inkább látszólagos. Kétség
sem m erülhet fel, hogy a 18. században a m agyar nem zeti ö n tu d at
és a m agyar alkotm ányos hagyom ányok csak azért tudták túlélni
a központosított királyi hatalom korát, amely a kontinensen m in­
d e n ü tt a legteljesebb abszolutizm us ki virágzását hozta, m ert az
évszázados küzdelem az ősi alkotm ány ügyét a nem zet szem ében
egyenlővé tette a fennm aradás vagy pusztulás kérdésével. II.
JÓZSEFET a hosszas ellenállás halálos ágyán szorította m eghátrálás­
ra és az alkotm ány elismerésére. Az 1790-es országgyűlés a X.
törvénycikkben újólag ünnepélyesen leszögezi, hogy M agyar-
ország önálló és független királyság, am elyet a saját törvényei és
szokásai szerint kell korm ányozni.
940 MAGYAR SZEMLE 1996.10. SZÁM

A függetlenségért folyó küzdelem hosszú időn keresztül a vallás-

szabadság kérdésével, ezzel az alapvető emberi joggal kapcsolódik
össze. A vallásszabadság ügye először közvetlenül M ohács előtt
vetődik fel — tehát röviddel azután, hogy a reformáció m eghozza
a vallási megoszlást. Először csak hangulati kérdés, m inden valódi
aktualitás nélkül. Amikor az első idevonatkozó szabályok m egszü­
letnek, valam ennyi tiltja a reformációt. Értelmük sok nincs, m ert
alig van, aki ellen alkalmazni lehetne őket — nem is tu d u n k esetről,
am elyben ezek a kegyetlen büntető rendelkezések alkalm azásra
kerültek volna. Viszont am ikor a kérdésnek valóban aktualitása
van, am ikor a reformáció széles területen tért hódít, akkor éppen
m agyar földön születik meg az első rendelkezés, am ely vallássza­
badságot biztosít a különféle keresztény felekezeteknek. A stú d iu ­
m ot az erdélyi diéta hozza. 1557-ben a tordai gyűlés kim ondja,
hogy m ind az új, mind pedig a régi vallás, vagyis a protestáns
felekezetnek, sőt a diéták arról intézkednek, hogy az akkor job­
bágysorban élő oláhság vallásgyakorlatát sem szabad tilalmazni.
M indkét rendelkezés messze megelőzte korát: N yugat-E urópában
ebben az időben és még jó sokáig egyikről sem lehetett szó. Kato­
likus a protestánst, egyik reform ált felekezet a m ásikat üldözte és
javában kovácsolták a fegyvereket, amelyek a vallási kérdés körül
lefolyt hosszú és példátlanul véres háborúban Európa szívét m ajd­
nem lakatlanná tették.
M agyarországon az erdélyi törvények csak hosszas k ü zd e­
lem után léptek életbe. Bocskai István, aki m inden bizonnyal a
legnagyobb m agyar államférfiak közé sorolódik, a Bécsi békében
kényszeríttette rá a HABSBURGOKRA a vallásszabadság elfogadását
és az 1608-as törvények meg is terem tették a felekezetek egyenlő­
ségét. A törvényhozás olyan messze m ent, hogy egyenesen intéz­
kedett afelől is, hogy a király a nádori székre felerészben katolikus,
felerészben protestáns szem élyeket ajánljon a nádorválasztó or­
szággyűlésnek. A koronaőrök egyike pedig m indig katolikus, a
másika protestáns legyen. Ha m eggondoljuk, hogy olyan, az
emberi jogok zászlóvivőjének számító állam okban, m int Anglia, a
vallásszabadság m ég a tizenkilencedik század elején sem volt meg,
hogy az Egyesült Államokban még ma sem tartják lehetségesnek
más, m int protestáns vallású jelölt elnökké választását, az 1608-as
törvényekben m egint csak a m agyar alkotm ányos és politikai gon­
dolkodás korát messze-messze megelőző bölcs alkotását kell lát­
nunk.
íg a függetlenségi g o n d o l a t és az emberi és politikai

M jogok vonalán, valam int az önkorm ányzat és a joguralom

tekintetében a fejlődés a 16. században is kedvező volt, a
jogegyenlőség szem pontjából a m agyar történelem legsötétebb
időszaka az oligarchia kora volt. A 15. században a kis- és közne­
m esség fejlődése és erőskezű királyokkal való összefogása egyen­
súlyi állapotot teremt. A 16. században a köznem esség m ár fontos
politikai tényező, amely — ha nem is m indig nagy bölcsességgel
 SALÁTA KÁLMÁN: A MAGYAR ALKOTMÁNY ZÁRÓKÖVE 941

és előrelátással, és csak ritkán kitartással, de — irányt szab az

ország politikai és alkotm ányos fejlődésnek. Ezt a helyzetet rögzíti
W erbőczi H árm as könyve, amely leszögezi az unn eademque
nobilitas elvét, vagyis azt, hogy nem es és nem es között nincsen
különbség — más szóval a főnem eseknek jogilag ugyanaz a hely­
zete, m int a köznem esnek. A politikailag jogosítottak tehát egyen­
jogúak — m ondhatnánk m odern kifejezést használva.
INDEZ TERMÉSZETESEN NEM ÉRINTI a politikailag nem jo­

M gosítottak, a jobbágyok széles tömegét. Anyagilag, sőt

bizonyos vonatkozásban jogilag is a jobbágyság egy elég­
gé széles része: a m ezővárosok lakossága a 15. században nagy
fejlődésen mient át és m ár-m ár a jobbágy és a szabad bérlő közötti
átm eneti típus kialakulása felé haladt a fejlődés. Mátyás király ezt
m inden eszközzel alá is tám asztotta. Gyenge utóda a la tta nem es­
ség újra m egpróbálja a jobbágyok függő helyzetét visszaállítani. A
törekvést siker is koronázza, amikor 1514-ben az Európát végig­
söprő parasztlázadások során M agyarországon is kirobban a fe­
szültség. A parasztlázadást követő elnyom ó intézkedések legfon­
tosabbika: a szabad költözködési jog eltörlése. Ez a m egszorítás
csupán néhány évtizedig m arad törvény, de a jobbágyság sorsa a
hosszú török háborúk alatt m indvégig keserű. A jogegyenlőség felé
a fejlődés csak a 18. században indul újra. MÁRIA TERÉZIA U rbáriu­
ma kiterjeszti a jogvédelem palástját a jobbágyság fölé is. A 19.
században azután a liberális m ozgalmak és a nem zeti eszm e össze­
fonódása elhozza a teljes jogegyenlőséget is. Több kisebb lépés
után az 1848-as reform törvényhozás végleg eltörli a jobbágyságot.
1848-nak tulajdonképpen történeti távlatból nézve éppen
ez volt a legnagyobb reformja. De 1848 m egoldja a függetlenségi
kérdést is. Ez m indaddig, amíg a király m aradt gyakorlatilag is a
végrehajtó hatalom legfőbb tényezője, nem volt teljesen m egold­
ható. Federáció, perszonális vagy reális unió, népek egymással
való együttélése csak alkotm ányos alapokon oldható meg. A füg­
getlenségi gondolat a Rákóczi-féle szabadságharctól egészen 1848-
ig változatlan erővel élt. II. József különösen flagráns túlkapásai
után újra törvényesen kifejezésre jutott (1790 évi X. te.), de a
m agyar korm ányhivataloknak a befolyását biztosítani nem lehe­
tett. Az országgyűlésnek felelős korm ány, mint azt az 1848-as
törvények m egterem tették és az 1867-es kiegyezés m inden vonat­
kozásban tisztázta, biztosította a m agyar politikai filozófia em e sok
évszázados sarkalatos elvének az adott nem zetközi lehetőségek
közötti gyakorlati érvényesülését.
N ehéz évszázadokon át a várm egye volt a nem zeti önkor­
m ányzat legbiztosabb és viszonylag legteljesebb kerete. így a m e­
g yerendszer az 1848-as centralizáló törekvésekkel szem ben is
fennm aradt. 1848 a helyi önkorm ányzat elvét is m egőrizte. Újat a
sajtószabadság terén hozott. Ez a szabadságjog a m agyar politikai
és emberi jogok rendszerének kialakulása idején nem volt prakti­
kus problém a. A cenzúra régebbi találm ány, m int a sajtó, m últjá-
942 MAGYAR SZEMLE 1990. 10. SZÁM

ban legalább olyan általános elterjedésnek örvendett, m int m aga a

nyom da.
Fontos jogokat biztosíthat a törvény, de más kérdés a gya­
korlásuk. A m agyar nép egészében nem élvezte politikai jogait a
m aguk teljességében 1945-ig, amikor a szavazó jogot a lehető leg­
m esszebbm enőbben kiterjesztették. Az 1945-ös választási törvény
nem harcok vagy forradalom útján született, bölcsője vereség és az
előző rezsim összeomlása volt.
M indazonáltal nincs olyan törvény a jelen és a m últ tör­
vénykönyveiben, amely messze hangzóbb és em lékezetesebb
szentesítést kapott volna, m int ez. Az 1956-os forradalom szolgál­
tatta ezt a szentesítést.
Z 1956-OS FORRADALOM azok részére, akik a m agyar alkot­

A mányfejlődéssel ismerősek és akik a m agyar alkotm ányos

gondolat alaptételeinek kifejezését látják, hétszáz év m a­
gyar történelm ének betetőzése volt. 1956-ban a negyvennyolcas
törvényhozással egybeforrott nem zet teljes, osztatlan egységben
és páratlan önfeláldozással lépett fel azoknak az elveknek az
érvényesítésére, amelyek m eggyőződése szerint m agyar földön az
em berhez méltó élet előfeltételei. A forradalom követelései nem
mások, m int a m agyar alkotm ányos fejlődés öt alapelvének az
adott viszonyok közötti érvényesítése: a függetlenségé, az önkor­
m ányzaté, az alapvető emberi jogoké, az egyenlőségé és m inde­
nekelőtt a joguralomé. És am ikor a forradalom bukását követőleg
a m unkástanácsok m indenfelé átvették az állam osított üzem ek és
vállalatok vezetését és az autonóm ia egy sajátos form áját kezdték
a kom m unista állam om nipotenciája helyére léptetni, a kehidai
levéllel ismerősek előtt ez sem volt precedens nélküli: a huszadik
század annyira változott körülm ényei között is arra a nagy m oz­
galom ra em lékeztetett, amely a 12. és 13. században az abszolút
királyi hatalom gazdasági bástyáit alkotó királyi m egyékből az
alkotm ányos szabadságnak az elnyomással szem beni ellenállása
fellegvárait építette ki. A m unkástanácsok szétoszlottak s vezetőik
börtönben vannak, de az eszm ék élnek — a forradalom ban bebi­
zonyosodott, hogy a m agyar politikai géniusz ma is lüktető erő. A
m agyar nép változatlanul azok szerint a nagy elvek szerint gon­
dolkozik az egyén és a társadalom viszonyáról, az állam és nép
kapcsolatairól, a korm ányzás céljáról, m int azt évszázadok hosszú
küzdelem i és fejlődése során tette. És ennek a hosszas küzdelem ­
nek sötét fordulatokban nem szűkölködő évszázadai adják éppen
a legbiztosabb rem ényt arra, hogy az 1956. novem ber 4-én
Budapestre begördülő barbárok ezúttal sem vethettek véget az
em ber-m éltóságra és szabadságra alapozott alkotm ányos fejlődés­
nek a Duna-völgyében.
(1957)
S a láta Kálmán
 S tf ja l P fid ia p

/;U

liiolxLS^lÁ tr
 ELMELKEDES A VILÁGMÉRETŰ
VIHARBAN

A NYUGATI HATALMAK ERKÖLCSE ÉS POLITIKÁJA

A SZUEZI INTERVENCIÓ ALKALMÁVAL
írta: Dr. Dr. h.c. Wilhelm RÖPKE professzor, Genf

BÁTOR MAGYAROK DICSŐSÉGES FÖLKELÉSE é s a k ö z e l - k e l e t i

p a r á z s h ir t e le n f e llá n g o lá s a o ly a n v ih a r t i d é z e t t e lő , a m e ly
azelkorhadl kulisszákat ledöntötte. Egyben ism ét fölvetette
korunknak azokat a nagy kérdéseit, melyek m egválaszolásától a
vasfüggönyön innét sokan — sajnálatos m ódon, különösen
N ém etországban — fölm entve érezték m agukat. Különféle illúzi­
ók — m int száraz ágak — a földön hevernek. Elérkezett a pillanat,
am ikor nem jólétről és kényelemről, nem pártok választási ered ­
m ényeiről és képviselői m andátum okról, nem bérekről és nyeresé­
gekről, hanem az em ber végső elhatározásairól van szó, am ikor
m indenkinek méltóságot és bátorságot kell m agára öltenie.
M indannyiunkat éget a szégyen és a düh, hogy egy hős, az
utolsó áldozatra kész nép nagy vitézségét messziről kellett néz­
n ü n k (az erre az alkalomra tartogatott nagy szavaknak itt igenis
helyük van). Igaz segítettünk, adakoztunk is, de kétségtelenül
m inden kockázatot elkerültünk. Tehetetlenségünk egyik legfőbb
oka kétségtelenül az volt, hogy — bár Európa vasfüggönyön inneni
része m ind lélekszám ban m ind gazdasági téren messze az orosz
im périum fölött áll — ezekben az években — valami szörnyű
vakságtól m egverten — védelm ünket nem szerveztük m eg kellő­
képpen.

A „koegziszteticia" füstfelhője

A legkevesebb azonban, amit m agunktól és másoktól m egkövetel­

h etünk, hogy azt az erkölcsi vereséget, am elyet a m agyarok a
világhódító kom m unizm usra m értek, teljessé tegyük. Legyen vége
ennek a gyáva képm utatásnak a folytonos önbecsapásnak. Legyen
m egvetés a része azoknak, akik még mindig m eg akarnak ny u g tat­
ni, akik a koegzisztencia emlegetésével a nem zeti öncsonkítás illú­
ziójával akarnak elhódítani, akik egy egész nem zet hidegvérű gyil­
kosaival akarnak kereskedni, sport- és tudom ányos találkozókat
 1956 A SVÁJCI SAJTÓBAN 945

rendezni. Ebben — ez pedig a legkevesebb — ebben kellene m eg­

m utatkoznia, hogy még vagyunk valakik.
A bolsevizm usnak ez a m agyarországi morális veresége,
ami nélkülünk, sőt anélkül történt, hogy szám talan nyugati em ber­
társunk m egértette volna, felbecsülhetetlen jelentőségű. M ár rég­
óta benne vagyunk a harm adik világháborúban, m elynek formáit,
felváltva, hol Moszkva hol Peking választja meg. A vereség azon a
fronton következett be, am elyet ellenségeink különösen kedvel­
nek: a belső fellazulás frontján. Eloszlottá „koegzisztencia" füstfel­
hője, amely m ögött rom lásunkat előkészítették. O davannak a n é p ­
front-intrikák, a kapcsolatokról szóló mesék, oda az em ber „kom ­
m unista átépítése"! amit az ifjúságnál kell elkezdeni. Az a bizalmi
tőke, am elyet Moszkva egy házasságszédelgő ügyességével naív
lelkekben felhalm ozott, egyszeriben elértéktelenedett. M ost m ár
csak arról kell gondoskodnunk, hogy így is m aradjon, és a feledé-
kenység, a lustaság és az ostobaság az egészet újból m eg ne sem ­
misítse. Ezt kell m egfogadnia m indenkinek, aki továbbra is m er a
tükörbe nézni. Azok pedig, akik a jövőben is vétkeznek, szám olja­
nak azzal, hogy úgy m egvetjük és kerüljük őket, m int a bélpoklost.
Előbb azonban sokaktól meg kell követelnünk, hogy hibáikkal,
m ulasztásaikkal felhagyjanak és kapcsolataikat megszakítsák.
INDEZ SOKKAL VILÁGOSABB VOLNA, ha az izraeli-brit-fran-

M cia intervenció Egyiptom ban nem okozott volna zavart.

Csak m ost kezdünk ebben az ügyben világosabban látni.
Nem azokat tartjuk szem előtt, akik egészen kom olyan a m agyar-
országi szovjet barbárság és a Szuezi csatornánál végrehajtott fegy­
veres intervenció közé egyenlőségjelet m ertek tenni. Ezeknél annyi­
ra hiányzik m inden józan mérték, hogy úgysem lehet velük értelm e­
sen beszélni. Esetleg rosszindulatú, propagandisztikus összezavarási
m anőverről is szó lehet. Ebben az esetben is hiábavaló m inden vita.
Szükséges azonban három döntő pontról beszélni.

A három döntő pont

Az első kérdés az, hogy m egengedett volt-e az akció erkölcsi,

illetve jogi szem pontból. M indazoknak, akik a dolgot kom olyan
veszik, látniuk kell, hogy a válasz sokkal nehezebb, m int am ilyen­
nek látszik. Nem engedhetjük meg m agunknak, hogy a tám adás
leegyszerűsített tényére korlátozzuk figyelm ünket, holott azt m int
a jogellenességek és m ulasztások hosszú láncolatának utolsó tagját
kellene felism ernünk. Senki sem tagadhatja, hogy NASSZER saját
kijelentései és cselekedetei alapján többé-kevésbé nyílt háborúban
volt Izraellel. Kétségtelen, hogy a Szuezi csatornával kapcsolatos
erőszakos jogtiprása során a N yugat a nyáron m egbocsáthatatlan
gyengeséget tanúsított, és ez Nasszer presztízsét hatalm asan m eg­
növelte. Ennek birtokában, m inden valószínűség szerint, M oszk­
vával szövetségben, Izrael mielőbbi m egsem m isítését tervezte. Ez­
zel legalábbis félreérthetetlenül fenyegetőzött. Az is kétségtelen,
946 MAGYAR SZEMLE 1996. 10. SZÁM

hogy a kom m unizm usnak a világpolitika és a világgazdaság egyik

legfontosabb helyén az ajtót szélesre tárta. (Ez az amerikai kor­
m ányt arra indította, hogy az asszuáni gát finanszírozását felesle­
ges élességgel lem ondja.) Kétségtelen továbbá, hogy a szabad világ
ott tartott, hogy a kom m unizm us világuralm áért folyó harcban egy
döntő csatát elveszít. Ez egyben azt is jelentette, hogy nem csak
Izraelnek, ill. Angliának, hanem az egész N yugatnak élet-halál
fontosságú volt a gyors cselekvés.
M iután Izrael m egragadta a — régen nyílt háborúvá átvál­
tozott fegyverszünet kínálta — alkalmat a halálos fenyegetés lerá­
zására, Anglia és Franciaország m egtették azt, amit az Egyesült
N em zeteknek m ár régen meg kellett volna tennie. Ettől a két
országtól ezt a határozottságot nem igen lehetett elvárni. M ind
EDEN m ind a szocialista MOLLET és PiNEAU békeszerető és m agukat
bárm ire nehezen elhatározó emberek. Amire az Egyesült N em ze­
tek különben sohasem lett volna képes, ti. a közbelépésre, m ost a
franciák és az angolok önkényes tette után képes lett.
TTV"EVESEN LESZNEK AZOK, akik nem érzik m agukat kellemetle-
nül ennek az önkényes tettnek a láttán. Egyszerű és feltétlen
-A. m .elítélése azonban jó adag elfogultság és formalista m agatar­
tás nélkül lehetetlen. Inkább azt a kérdést kell feltenni, hogy a
N yugat az Egyesült Nemzetekkel és az azzal kapcsolatos jogrend­
del nem font-e m agának olyan hálót, amelybe egyre jobban bele­
gabalyodik, míg a kom m unista nagyhatalom elég ravasz ahhoz,
hogy belőle csak hasznot húzzon. Ki ne szeretne erős nem zetközi
békeszervezetet és világos, igazságos nem zetközi jogot? De itt is,
akárcsak más területeken, állandóan elfelejtjük, hogy m agunkat
szabályokhoz és elvekhez kötjük, am elyeket a ham iskártyások
társaságához hasonló, totalitárius rendszer m indig ki fog tudni
játszani. Mit tett volna az Egyesült Államok, ha O roszország m eg­
foghatatlan távolm aradása a Biztonsági Tanács Korea m egtám adá­
sával foglalkozó üléséről neki valódi m andátum ot biztosított vol­
na? Vegyük észre, most milyen könnyen mozgásba jött az Egyesült
N em zetek gépezete, am ikor Izrael, Anglia és Franciaország
„kihágásáéról, és milyen nehezen, am ikor Moszkva m agyarorszá­
gi valóságos bűntetteiről volt szó?
Ezzel elérkeztünk a m ásodik ponthoz, ti. az egyiptom i
akció politikai célszerűségéhez. Moszkva reakciója m egadja a vá­
laszt: Hirtelen veszni látta a m ár kézzel fogható diadalt a Közel-Ke­
leten. M indenkinek tudom ásul kell vennie, hogy — elsősorban az
Eisenhow er-korm ány tehetetlen közel-keleti politikája m iatt — a
szovjet korm ány nagyon közel jutott a céljához. A hhoz ti., hogy a
Közel-Kelet feletti uralom révén a világot m eghódítsa. A világ em e
részéért m ár a m ásodik világháború idején is döntő ütközetek
folytak, de — olajforrásainak azóta történt hihetetlen fejlesztése
m iatt — ma még fontosabb, mint annakidején volt. Aki csak vala­
m ennyire is tájékozott, ebben nem kételkedhet. Egyre több bizo­
nyíték szól amellett, hogy küszöbön állt az oroszok és N asszer
 1956 A SVÁJCI SAJTÓBAN 947

döntő csapása, ami, ha sikerül, Arábiától M arokkóig kiszám íthatat­

lan következm ényekkel járt volna. Ezt előzte meg Izrael, Anglia és
Franciaország, m égpedig rendkívül kedvező pillanatban. Az a
tény, hogy az amerikai korm ány vélem ényét nem kérték ki, sőt
m égcsak nem is értesítették — EISENHOWER N asszernek küldött
díszrevolvere és DULLESNAK a Szuezi csatornával kapcsolatos fon-
dorkodásai után — bár sajnálatos, de érthető.
e nem tám adták ezzel hátba a szegény MAGYAROKAT? Ha

D erre a kérdésre igennel kellene válaszolni, akkor a szuezi

akciót erkölcstelensége és szükségtelensége m iatt el kellene
ítélni, m égpedig a legélesebben. Ahhoz, hogy ezt elism erjük, fel
kell tételeznünk, hogy a szuezi akció elm aradása esetén az oroszok
nem tám adták volna meg M agyarországot. N agyon valószínűtlen,
hogy azokkal az okokkal szem ben, am elyek a moszkvai katonai
vezetés szem ében a m agyar felkelés lehengerlése m ellett szóltak, a
N yugat katonai beavatkozása a Szuezi C satornánál bármiféle je­
lentőségű lett volna. Az oroszok pontosan tudták, hogy az egyetlen
szóbajövő nagyhatalom , az Egyesült Államok, a D unánál őket
kom olyan nem zavarta volna. Ha London és Párizs nem avatkozik
be Egyiptom ban, akkor sem ott, sem M agyarországon nem történt
volna semmi — eltekintve az Egyesült N em zetek többé-kevésbé
béna többségi határozataitól. így a szabad világ legalább a Közel-
Keleten döntő előnyre tett szert, hacsak — a N yugat rövidlátása
folytán — az oroszoknak nem sikerül ezt az előnyt ism ét sem lege­
síteni.

Nasszer fon tosabb?

Még ha föl is tételezzük, hogy Moszkva katonai beavatkozásának

elhatározása nem volt eleve biztos, akkor is nagyon valószínűtlen,
hogy a Szuezi csatorna-akció döntötte el a kérdést. Ennél lényege­
sen valószínűbb, hogy a m agyar katasztrófát el lehetett volna
kerülni, ha Eisenhow er idejében utasította volna moszkvai nagy­
követét, hogy halkan de félreérthetetlenül figyelmeztesse
M oszkvát tette következm ényeire. Előzőleg a kom m unista gyar­
m at-birodalom ban az amerikai rádiópropaganda évekig a szabad­
ságvágyat tám ogatta és rózsás rem ényeket ébresztett. Most azo n ­
ban — úgy látszik — a Hitler példáján nevelkedett diktátor tám o­
gatása fontosabb volt.
Akárhogyan is ítéljük meg az egyiptomi akciót, egy dolog­
nak nem lett volna szabad bekövetkeznie: azt az időt, erőt és
erkölcsi felháborodást, am elyet a nyugati korm ányoknak és sok
ország közvélem ényének a m agyarokra kellett volna összpontosí­
tania, a szenvedélyek vakságában a nílus-parti diktátorra és jogtip-
róra pazarolta. Ebben viszont olyan buzgalm at m utatott, am ely
buzgalom M agyarország esetében sokszor hiányzott.
Ezzel elérkeztünk az utolsó ponthoz, mellyel kapcsolatban
nem volna szabad nézeteltéréseknek lenniük. Ha egyszer m ár az
948 MAGYAR SZEMLE 1996. 70. SZÁM

akció m egindult, és az első lövés eldördült (bárhogyan is ítéljük

m eg a dolgot), m egbocsáthatatlan hiba volt az ezért felelős n em ze­
tek ellen a kárhoztatás nehéz lövegeit bevetni. Ezzel ugyanis abban
a pillanatban a frontokat — teljesen perverz m ódon — összezavar­
ták: BULGANYINT egyesítették Eisenhowerrel, és szem beállították
az atlanti szerződés fő államaival. M indezt pedig akkor, am ikor a
m agyar esem ények a legteljesebb egyetértést kívánták volna meg.
’ ASHINGTONNAK LE KELLETT VOLNA NYELNIE a m agukat

W neki eddig m indig alárendelő partnerek önálló akciójá­

nak keserű piruláját. M int azt W alter LlPPMANN, George
KENNAN és az ALSOP fivérek bölcsen tanácsolták, az akcióban látnia
kellett volna saját érdekeinek lehető legjobb képviseletét, ahelyett,
hogy az atom bom bával brutálisan fenyegetődző Bulganyinnal
szövetségben Londont és Párizst annak idő előtti m egszüntetésére
kényszerítette volna. A N yugatnak annyira szolidárisnak kellett
volna lennie Londonnal és Párizzsal, hogy akciójuk legalább m ini­
mális sikerrel járjon. Mivel ez m egfoghatatlan m ódon nem követ­
kezett be, a minimális siker kockára van téve. Moszkva és N asszer
kezdenek triumfálni. Az a tény, hogy ezt a m egbocsáthatatlan hibát
ma m ár kezdik W ashingtonban felismerni, gyenge vigasz. Attól
kell tartanunk, hogy a belátás későn jön. Idejében fel kellett volna
ism erni, hogy a nyugati szolidaritás fontosabb, m int az arabok
kegyeinek hajhászása.

Amerika feladata

Semmi esetre sem szabad a rem ényt teljesen feladni, hogy vala­
m ennyi, a W ashington és európai partnerei között eddig hiányzó
szolidaritás hátrányainak felismeréséből adódó következtetést bi­
zonyos előnyök érdekében okosan kihasználjunk. Az amerikai
korm ány feladata az, hogy semmi körülm ények között se egyezzék
bele a status quo helyreállításába. Ehelyett törekedjék Izrael és
Egyiptom között valódi, tartós békeállapotot garantáló kiegyezés
m egterem tésére. Ennek végre meg kellene nyitnia a Szuezi csator­
n á t az izraeli hajók előtt. De vessen véget az arab m enekültek
nyom orúságának is. Továbbá elő kellene m ozdítania — Londonnal
és Párizzsal egyetértésben — a Szuezi-csatorna Dulles által kifeje­
zetten szorgalm azott nem zetközivé tételét. Ennek keretében, ha
kellő ügyességgel jár el, amit feltételezhetünk róla, és a dollárokkal
sem takarékoskodik, nem szükséges az arabok rokonszenvét koc­
káztatnia. Ezt ugyanis az akció pillanatában elfoglalt elítélő állás­
pontjával m egszerezte. Igaz, ez nagyon nehéz feladat, de nem
eleve m egoldhatatlan. Első feltétele term észetesen az, hogy egyál­
talán felismerjék.
 1956 A SVÁJCI SAJTÓBAN 949

A cikk alatt A hét összefoglalója címen az alábbi m agyar vonatko­

zású hírek olvashatók:

— Az Egyesült N em zetek közgyűlése, 55 szavazattal 10

ellenében és 14 tartózkodással, elfogadott egy kubai h a­
tározati javaslatot, am elyben a Szovjetunió és
M agyarország korm ányát felszólítják, m agyar állam pol­
gárok deportálásának azonnali m egszüntetésére. Kérik
továbbá, hogy a szovjet csapatok azonnal hagyják el
M agyarországot, és hogy ENSZ-megfigyelők beutazását
engedélyezzék. NEHRU India prágai nagykövetén ke­
resztül személyes üzenetet intézett KÁDÁRHOZ, am ely­
ben ENSZ-megfigyelők beengedését követeli.
— NAGY Imre egykori m agyar m iniszterelnök és barátai,
akik a budapesti jugoszláv követségre m enekültek, Ká­
dár szabad elvonulásra vonatkozó ígérete birtokában
elhagyték m enedékhelyüket, hogy lakásaikba visszatér­
jenek. Kádár közlése szerint azonban „biztonságuk é rd e ­
kében" Romániába hurcolták őket. TITO B udapestnél és
M oszkvánál tiltakozott.
— Kádár m agyar m iniszterelnök kem ény eljárást jelentett
be: valam ennyi „gonosztevőt" és „ellenforradalm árt"
m egkeresik és bíróság elé állítják. Az egész országban
elfogatási hullám fenyeget. A N agybudapesti Központi
M unkástanács élesen tiltakozott az új irányvonal ellen.
— M ajdnem 100.000 em ber m enekült eddig M agyar-
országról Ausztriába. RAAB osztrák szövetségi kancellár
sürgős külföldi segítséget kért. A bonni szövetségi k an ­
cellári hivatal a m enekültfelvétel korábbi korlátozását
m egszüntette.
Forrás: Rheinischer Merkur, 1956. novem ber 30-i, 48. szám.

M A G YA R MENEKÜLTEK ÉRKEZÉSE SVÁJCBA

wsp. M int m ár közöltük, novem ber 9-én kora délután, m ajdnem

hatórás késéssel a svájci Vöröskereszt különvonatán 365 magyar
menekült érkezett Buchs határállom ásra. A csoport az osztrák
Traiskirchenből, az ottani gyűjtőtáborból jött. Eredetileg 500 m ene­
küli szállítását tervezték. Ezekben a napokban — úgy látszik —
m ég nehéz az Ausztriába m enekült m agyarokat továbbutazásra
rábírni. A m agyarok m integy m egbénultak a szörnyűségektől, az
erőszaktól és az esem ények kérlelhetetlen gyorsaságától, m arad­
nak hazájuk határán. Nincs még erejük arra, hogy az annyira
hirtelen feltám adt és olyan kegyetlenül m egsem m isített rem ényt
950 MAGYAR SZFMLE 199b. 10. SZAM

feladják. Nincs még erejük arra, hogy m egtegyék az első lépést

abba az új életbe, am elyet nem kívántak, és amely szinte érthetetlen
rokonszenvvel de talán még érthetetlenebb idegenséggel fogadja
őket. Úgy látszik, az utolsó felvonást, a végső rem ény kioltódását
a közelben akarják m egvárni, mielőtt véglegesen hátat fordítaná­
nak M agyarországnak.
PÉNTEKEN BUCHSBA ÉRKEZETTEK KÖZÜL sokan tudják, h o g y
rem ényvesztett országot hagytak m aguk mögött. Fáradlak
a hosszú utazástól, de levertségük m élypontján mégis túl
vannak. Hálás csodálkozással m esélnek arról, hogyan fogadták
őket a m enekülés után. Még kicsit szégyenlősen ugyan a megélt
esem ények miatti rezignáció folytán m integy tapogatózva, de lel­
kesen m esélnek a hegyekről, am elyeket Ausztrián keresztülutazva
életükben először láttak. M agyarországi, budapesti vagy soproni
élm ényeikről csak alig vagy általános, elkoptatott kifejezésekkel
beszélnek. A fáradt arcokra néha visszatérő kem ény feszültség
árulja el élm ényeik szörnyű értelmét, amelyet csak az ért m eg
egészen, aki maga is megélte.
A Traiskirchenből csütörtökön elindult csoportban férfiak,
asszonyok és gyerm ekek vannak. Kevés közöttük az egyedülálló.
Legtöbben családjukkal jöttek, de a családok gyakran nem teljesek.
Hol az apa, hol az anya, itt a szülők, ott a testvérek hiányzanak.
Voltak egyetemi hallgatók, akik azért hagyták el Budapestet, hogy
vidéki kollégáikkal felvegyék a kapcsolatot, de nem tudtak vissza­
m enni az oroszok által körülzárt városba. Szüleik és testvéreik
B udapesten m aradtak, a m enekülteknek nincs hírük róluk. Egy
idős házaspárt a fiai elvitték a határra, de ők visszam entek harcolni
a szabadságért. Egy ném etül folyékonyan beszélő vasutas, aki csak
egyenruháját, egy kabátot, amelyen a gom bok még a népi dem ok­
ratikus címerrel vannak ékesítve, és egy svájci sapkát tudott m agá­
val hozni, elkeseredetetten horkan fel az orosz elnyom ók ellen:
„Sohasem dolgozhattunk m agunknak, m indent az oroszoknak
kellett csinálnunk. Tudták, hogy M agyarország nélkül, a mi u rá­
n u n k nélkül nem tudtak élni, ezért facsartak ki bennünket, ezért
nem engedtek el..." Egészen az ausztriai táborokba követték a
kom m unista ügynökök a m enekülteket, hogy csalfa ígéretekkel
hazatérésre bírják őket. De az osztrák újságok tudtak m ár a fel­
akasztottakról és az agyonlőttekről.
M agyar m unkások és földművelők jöttek Svájcba, de van
közöttük professzor, egyetem i hallgató, festő, kereskedő, egy állat­
orvos, sok jogász, zenész és tanár. Egyiknek sincs még világos képe
a jövőjéről. A buchsi barakláborban hosszú a várakozási idő. Az
utóbbi években a tábor egyes berendezéseit lebontották. így a
m enekültek orvosi vizsgálata, fertőtlenítése, és a zuhanyozás csak
lassan halad. Sokan a barakkokon kívül csoportokban álldogálnak
és tolmácsokkal vagy ném etül tudó sorstársakkal próbálják kituda­
kolni, mi is történik majd velük. Kínzó a jövő bizonytalansága.
Azok, akik a kétségbeesésből született bátorsággal p ár nappal ko-
 2956 A SVÁJCI SAJTÓBAN 951

rabban sorsuk intézését saját kezükbe vették, m ost kem ény próbá­
nak vannak kitéve, amikor látják, hogy sorsuk ism ét más — igaz
jobb — kezekben nyugszik. M indannyian azt remélik, hogy rövi­
desen dolgozhatnak. Persze m indenik a szakm ájában szeretne
dolgozni. Azt is tudják, hogy ez talán nem lesz lehetséges, így
azután készek bárm ilyen m unkát vállalni.
A svájci Vöröskereszt em e csoportjában a 10-22 éves férfiak
igen nagy szám ban voltak. M ajdnem valam ennyien a forradalom
első napjaiban a titkosrendőrség ellen harcoltak Sopronban vagy
Budapesten. Végigélték az orosz csapatok kísérteties felvonulását.
E lkeseredetten rem énykedtek a N yugat, elsősorban N yugat-
N ém etország segítségében, elsősorban azért, m ert kom m unista
uraik az utóbbi években telebeszélték a fejüket a militarista, hábo­
rúspárti Szövetségi Köztársaság meséjével. De sokan an n ak is tu­
datában voltak, hogy a N yugat fegyveres közbelépése a világot
tűzbe bontotta volna. A m agyar fiatalok nagyot csalódtak rom án,
bolgár, albán, csehszlovák, de főleg lengyel sorstársaik passzív
m agatartása miatt. Végül is a lengyelek voltak azok, akik jelet adtak
a felkelésre. Nem egyedül, hanem Moszkva többi csatlós állam ában
lévő elnyom ott testvéreikkel karöltve rem élték a kom m unizm us
legyőzését és azt, hogy az oroszokat visszavonulásra kényszerítik.
(•••)*
IVEL A VONAT NAGY KÉSÉSSEL ÉRKEZETT, és nem volt egy­

M szerű a 365 m enekültet úgy elosztani, hogy a sok, nagy­

lelkűen helyet biztosító szervezet ne csalódjék, ráadásul
a nekik egyedül ismerős Zürichbe kívánkozó m agyarok vágyait is
figyelembe kellett venni, egészen az éjszaka beköszönléig bizony­
talan volt, hány m enekült tud egyáltalán továbbutazni. A 19 óra 44
perckor Buchsból induló Wien-Basel-i gyorsvonat indulásáig a
zürichi kontingensnek csak 30 tagja volt útra készen. O k pénteken
este 21 óra 34-kor m egérkeztek a zürichi főpályaudvarra. A züric-
hiek töm ött sorokban álltaka sínek mellett fogadásukra készen, sok
tábla csokoládéval és a három szinű m agyar zászlóval a kezükben.
Karszalagos zürichi m agyarok köszöntötték barátságosan elfogó-
d o tt honfitársaikat és a Chüechli vendéglőbe vezették őket, ahol
kávét és kiadós vacsorát kaptak. Azután nagy buszok vitték az
elűzött, fáradt és hazátlan kis csapatot a Keresztény Fiatal Férfiak
Egyesületének Greifensee-i üdülőjébe. O tt kapnak asztalt és ágyat
az elkövetkező hetekre, és talán egy kicsit otthonosan és védve is
érzik majd m agukat.

* A mai olvasó számára kevéssé érdekes, kihagyott bekezdés a svájci és

liechtensteini Vöröskereszt és (nyilván az akkori svájci olvasó számára jól
ismert) vezetői, így Gina v o n L iec h te n ste in hercegnő tevékenységét méltat­
ja. (Ford. megj.)
952 MAGYAR SZIiMLE 1996. 20. SZÁM

MOSZKVA LEVETI ÁLARCÁT

Grigore Gafencu*

INCS MÉG MEG A KELLŐ IDŐBELI TÁVOLSÁG a h h o z , h o g y

innak a két esem énynek m egvonjuk m érlegét, am ely az
jlóbbi hetekben a világot úgy felkavarta: gondolunk a
m agyar felkelésre és Nagy-Britannia, valam int Franciaország
egyiptom i vállalkozására. Bizonyos következtetések azonban m ár
ma is levonhatók, amelyek az előttünk álló m ozgalmas időkben
hasznosak lehetnek. Bár különböző okokból és egymástól függet­
lenül következett be, a két esem ény mégis szorosan összefüggött
egymással egyrészt időbeli egybeesése, m ásrészt annak következ­
tében, hogy korunk valam ennyi nagy nem zetközi drám ájának
rendezőjeként a moszkvai korm ány m indkét esem ény létrejötté­
ben döntő szerepet játszott. Úgy látszik, a Szovjetunió m indkét
területen győzni fog. Helyre-állította a „rendet" Budapesten, és
m egm entette Egyiptom „független-ségét". Ahhoz azonban, hogy
ezt a két sikert elérje, le kellett vetnie álarcát. A birodalm on belül a
sztalintalanítás politikáját, kívül a feszültség enyhítése és a békés
együttélés jelszavát fel kellett adnia.
A m agyar esem ények a sztalintalanításnak m egadták a ke­
gyelem döfést. SZTÁLIN utódai azt rem élték, hogy régi m esterük
kísérteiét m egszelídíthetik azzal, hogy egy gyűlölt és csődbe került
rendszernek valam ennyi gonosz tettét ráhárílották. Eközben azo n ­
ban Sztálin politikájának titkos és nyílt céljain sem m it sem változ­
tattak. A sztalintalanítás törekvései, am elyeket a Kreml buzdított,
hogy m in d en ü tt követőket szerezzen, a csatlósállam okban nem
érték el kívánt céljukat. Az elnyom ott népek Sztálin fő gonosztet­
teinek nem azt tartják, hogy a bolsevista törvényeket m egszegte —
senki sem haragszik rá azért, m ert a legszorosabb m unkatársait
m egölette — az idegen elnyom ást és a rabszolgaságot nem bocsát­
ják m eg neki. Sztálint m egtagadni ezen népek szem ében egyértel­
m ű szabadságuk visszanyerésével. De pontosan ez az, am it —
bárm ilyen nagy szavakat is használ — semmi esetre sem fog m eg­
engedni. A nnak érdekében, hogy a sztalintalanítás szükséges és
logikus folyam atának a befejezését megakadályozza, a Szovjetunió
visszatért a régi m ódszerekhez. A h o lttiran n u su tó d ain ak m eg g o n -
dolatlan liberális hangulatát Budapesten m egbosszulta, és a sze­
gény M agyarország lett az áldozata azoknak a belső ellentm ondás­
oknak, am elyek a bolsevikok világát átjárják.

M ind a lengyel „engedetlenség" m ind a m agyar felkelés a

sztalintalanítás politikájának a következm énye. M indkét m ozga­
lom ban különböző elemek keveredtek. Az ellenkezés szikrája ott
p attan t ki, ahol egyáltalán kipattanhatott, ti. a kom m unista párton
* G rigore G a f e n c u (1892-1957) román politikus, 1938-40-ben külügyminiszter.
A n t o n e s c u kényszerítette 1941-ben emigrációba. 1947-től Párizsban a Szabad
románok ellenállási tanácsának tagja.
 1956 /1 SVÁJCI SAJTÓBAN 953

belül. A párt volt ugyanis az egyetlen fórum, ahol a kritikát és az

ellenzékiséget nemcsak eltűrték, hanem Moszkvából egyenesen
védték is. Később a tűz a m unkástöm egekre, m ajd az egész n e m ­
zetre átterjedt. A lázadás feje kommunista volt, m indegy, hogy
GOMULKÁNAK vagy Nagy Imrének hívták. Teste azonban nemzeti.
Az egészet a külső elnyom ó gyűlölete tartotta össze. Kom m unista
vezetés nélkül az egész mozgalom létre sem jöhetett volna. A
n em zet tám ogatása nélkül ugyanakkor a felkelés vezetői nem let­
tek volna képesek a Szovjetunió m indenhatóságát próbára tenni.
A „nemzeti kom m unisták" a moszkvai korm ánnyal szem ben elkö­
vetett kihívásáról volt itt szó. Gomulka kívánságai éppúgy ellen­
tétben álltak a szovjet korm ány akaratával, akárcsak Nagy Imre
első követelései.
en g yelo rszág ban a k o rm ány és a k o m m u n ist a párt

L Gom ulka lépéseit tám ogatta. Az ott állomásozó szovjet egy­

ségek nem voltak a beavatkozásra felkészülve. Ez a Kreml
„repülő különítm ényét", amely rendcsinálásra sürgősen Varsóba
utazott, dolga végezetlenül visszavonulásra kényszerítette. Más
volt a helyzet Budapesten. Itt a Vörös H adsereg riadókészültség­
ben volt jelen. A korm ány és a párt m oszkovita elem einek ellenál­
lása a nép és a szovjet haderő közti összecsapást elkerülhetetlenné
tette. Ebben a pillanatban a m agyar felkelés letért a
Lengyelországban kijelölt útról, és forradalmi alakot öltött. A m a­
gyar nem zet — m iután tüzet nyitottak rá — olyan m ozgásba
lendült, amelyet m ár nem lehetett azok között a határok között
tartani, am elyekkel G om ulkának sikerült a lengyel töm egeket
m egfékeznie. A felkelés kitört a kom m unista párt kereteiből, h a d a t
üzent a rendszernek és a külföldi elnyom óknak, és olyan követel­
m ényeket tám asztott, amelyek a leigázott népek legm élyebb és
legégetőbb vágyait fejezték ki.
Értelm etlen dolog a m agyarok szem ére vetni, hogy a poli­
tikai érzék hiánya és forró tem peram entum uk m essze túl vitte őket
azon, am it józan ésszel a Szovjetuniótól rem élhettek. A harc körül­
m ényei olyan sorsszerű szükséghelyezetbe hozta őket, amely elől
nem tudtak kitérni. Kénytelenek voltak követeléseik és önfeláldo­
zásuk végső következményeit vállalni. Ez az, ami a m agyar forrada­
lom nak nem csak nagy erkölcsi értékét, hanem politikai jelentősé­
gét is adja. Ezekben a vad küzdelm ekben, am elyek során hol az
egyik, hol a másik fél oldalán volt a győzelem, m indent kim ondták,
a m ita kétségbeesés ellenállhatatlan erőszakával ki lehetett m o n d a­
ni. A tíz éve az em berekre és dolgokra települt hallgatás egyszeri­
ben m egtört, és m indenki szám ára világossá vált, mi az igazság a
keleti országokra rákényszerített szovjet-kom m unista rendszert
illetően. Itt nem a vasfüggöny mögé tévedt néhány turista futó
benyom ásait hallottuk. Mégcsak nem is em igránsok panaszait,
akik hajlam osak arra, hogy személyes elkeseredésüket népük
szenvedéseivel összetévesszék. Itt egy egész nép ünnepélyes tan ú ­
ságtételéről volt szó, amely vérével fizetett m eg azért a jogért, hogy
954 MAGYAR SZEMLE 1996.10. SZÁM

végre akaratát kifejezésre juttassa, és a világba kiáltsa a kom m unis­

ta megszálló hatalom iránt érzett iszonyatát.
ZOK A TÉNYEK, AMELYEK ÍGY VILÁGOSSÁ VÁLTAK, nem fognak

A a sötétségbe visszasüllyedni, bárm ilyen m egpróbáltatások

várnak is Kelet-Európa népeire. Most m ár ism erjük a teljes
igazságot az elnyom ott népek Szovjetoroszország iránti érzelm ei­
ről. Ugyanígy ism erjük az igazságot a szovjetkom m unista rendszer
teljes és gyógyíthatatlan csődjéről. A külföldi párt diktatúrája,
bárm ilyen m ódszerrel dolgozik is: terrorral vagy ravaszsággal, egy
em ber parancsára vagy diktátorok „kollégiumára", m enthetetlenül
véres véget ér — ez a politikai csőd. A rendszer gazdaságilag is
csődbe jutott: az a nyom or, amelybe a lakosság valam ennyi rétege
jutott, a töm egeket a felkelés oldalára állította. G om ulka, a meg-
győződéses kom m unista nem régiben m érleget készített a tízéves
kom m unista uralomról. A m ezőgazdasági politika katasztrófájáról
beszélt, a könnyűipar csődjéről és az állam fizetésképtelenségéről.
Valam ennyi elnyom ott ország képe hasonlóan sötét. Hiszen m in­
d e n ü tt ugyanaz a rendszer uralkodik, ugyanazokat az utasításokat
követték, ugyanazokat a „terveket" alkalmazták, ugyanazzal a
nyom orúságos eredm énnyel.
A rendszer szociális téren is csődöt m ondott: a felkelők első
soraiban a kedvezm ényezettjei állnak, a m unkások, a fiatalok és a
katonák. A proletárok döntik meg a prolatariálus diktatúráját. A
kom m unizus egyetlen sikere, hogy a régi osztályokat egyetlen
csoportba, ti. a rendszer ellenségeinek a csoportjába kovácsolta
össze. Végül a rendszer szellemi-erkölcsi téren is csődöt m ondott,
am ennyiben elm életét az em berre alkalmazta. Óriási nyom ással,
folytonos kínzással igyekeztek a hatalom birtokosai az emberi
agyból régi fogalmait kiszívni, és erőszakkal új „igazságokkal"
m egtölteni. Ez utóbbiaknak kellel! volna az em ber szellem ét és
lényegét átalakítaniuk. Ennek ellenére, furcsa m ódon, az em ber
ugyanaz m aradt, a változás legkisebb jele nélkül. H ű m aradt orszá­
gához, hitéhez és a szabadságról és jogról vallott elképzeléseihez.
M élységesen felháborodott azok ellen az abszurd és önkényes
kísérletek ellen, am elyeket kárára végeztek. A rendszerre köszön­
tött első komoly erőpróbában az új ember, a könnyen befolyásol­
ható szociális eszköz, amelyet a szovjet rendszer hiába próbált
létrehozni, m inden tekintetben, a harcban éppúgy, m int az önfel­
áldozásban, em beribbnek bizonyult m int bármikor.
A legfontosabb azonban az, hogy m indenütt a fiatalság állt
a felkelés élén. Az a fiatalság, amelyet kem ény fegyelem ben nevel­
tek, és am ely semmi más kultuszt vagy „kultúrát" nem ism ert, m int
a m arxizm us-leninizm ust, pár óra alatt m egtanult hazája zászlaja
alá állni, a szabadság dalait énekelni és a barikádokon m eghalni.
M agyarország sorsa az alatt a három nap alatt dőlt el,
am ikor — a felkelés első sikerei után — a m agyar nép elég szabad­
nak érezte m agát feltételek felállítására. A moszkvai rádió m egígér­
te, hogy m inden állam — akár kicsi akár nagy — szabadságát és
 1956 /4 SVÁJCI SAJTÓBAN 955

szuverenitását elismeri. Félhangosan azonban hozzátette: „m in­

den szocialista államét". Moszkva megígérte, hogy csapatait vala­
m ennyi m egszállt országból visszavonja, hozzátette azonban,
„am ennyiben a Varsói Szerződés valam ennyi tagállama ezt kíván­
ja". Ez szemmel láthatóan azt jelentette, hogy a Szovjetunió hatá­
rozott szándéka volt birodalm ának politikai és katonai egységét
feltétel nélkül helyreállítani. A győzelem m ám orában a m agyarok
hagyták m agukat Moszkva szavaitól elszédíteni. M ások — a csata­
tértől távolabb — ugyancsak a rászedés áldozatai lettek. Abban a
m eggyőződésben, hogy a Moszkva által m eghirdetett elvek való­
ban győztek, Eisenhower sietett az em beriségnek jobb jövőt jósol­
ni, feltéve, ha a szovjetek m egtartják ígéreteiket. Úgy látszott,
m egnyílt az út M agyarország és a Szovjetunió közötti „szabad"
tárgyalásokhoz.
Nagy Imre m iniszterelnök azt hitte, a kedvező körülm é­
nyeket ki tudja használni arra, hogy feltételeket szabjon. A harc
folyam án ő vált az egész nem zet kívánságainak a m egfogalm azó­
jává. Először szabad választásokat kért, azaz a többségi elv szente­
sítését, am ely szerint a hatalom a nem zeté, nem a párté. A n em zet­
állam lépjen tehát a „szocialista" állam helyébe. M ásodszor N agy
M agyarország kilépését követelte a Varsói Szerződésből, ami nem
jelentett volna mást, m int a szovjet katonai töm b felbomlását.
H arm adik követelése M agyarország semlegesítése volt, am elynek
következtében M agyarország visszatért volna Európába és a sza­
bad népek közösségébe.
Nincs nép a vasfüggöny m ögött, amely hasonló körülm é­
nyek között ne ilyen követeléseket tám asztott volna. Ebben m ajd­
nem százmillió európai egyhangú akarata jutott kifejezésre. Ezek­
nek a követeléseknek az erős visszhangja a szovjet világban, am ely
e világ uralm i rendszerét m egrendítette, hívta ki közvetlenül
Moszkva brutális reakcióját. M intha maga „a népek atyja" kelt
volna fel kétszeres halálából, amelybe követői küldték, és a kor­
m ány gyeplőjét ism ét a kezébe vette volna, hogy saját m ódszerei­
vel fojtsa vérbe a birodalm át alapjaiban m egrendítő felkelést.
GAZ, HOGY A SZOVJETUNIÓ) ILY M Ó D O N GYŐZÖTT, d e a határain
?elül fennálló válságot ezzel nem oldotta meg. Erőszakkal le-
/erve, de m eg nem hódítva, a m agyar nép a szovjet „békehad­
seregnek" szembeszegezi a passzív ellenállást, a belső n y u gtalan­
ságot és az anarchiát. Ezzel a bajok és a rendetlenség olyan légkörét
terem ti meg, amely a moszkvai korm ányt az elkövetkező h ó n apok­
ban épp ú g y akadályozhatja, m integy fegyveres felkelés. Az ágyúk
és a páncélosok elvégezték m unkájukat, de a nyugatalanság to­
vább tart, és nem fog egyham ar elülni.
Hogy a világ érdeklődését a m agyar határoktól elvonja, és
az Egyesült N em zeteket a m agyar tragédia teljes m élységének a
feltárásában akadályozza, Moszkva olyan érveket hoz fel, am elyek
undorító képmutatása ma m ár semmivel sem kendőzhető. M oszk­
va kijelenti, hogy tilos más ország belügyeibe beavatkozni. A Szov-
956 MAGYAR SZEMLE 1996. 20. SZÁM

jelunió azonban M agyarország „bdügyeil" füstölgő romhalmazzá

változtatta. A Szovjetunió azzal vádolja a külföldet, hogy buzdítot­
ta, szervezte a felkelést. Vajon a forradalom kitörését M agyar-
országon nem éppen az a helyzet váltotta ki, am elyet a Szovjetunió
terem tett, ti. a szörnyű nyom or, amelybe a csődbe jutott rezsim az
országot taszította? Vajon a felkelés nem annak a politikai folya­
m atnak volt a következm énye, am elyet ugyancsak a Szovjetunió
váltott ki, ti. a szlalintalanítás? Ha a szovjet vezetők úgy látták
jónak, hogy a sztalintatanítás folyam atát elindítsák, nem azért
történt-e ez, m ert O roszországban m aguk is rengeni érezték lábuk
alatt a talajt? Moszkva m egakadályozhatja, hogy az Egyesült N em ­
zetek bizottságai a csatlós államokba betegyék a lábukat. Az Egye­
sült N em zetek úgysem túlságosan hajlamos a szovjet korm ány
tilalm ának ellene szegülni. M iután azonban egyszer a szovjet biro­
dalom kapui betörtek, nem kerülhető el, hogy az Egyesült N em ze­
tek fokozatosan be ne avatkozzék „belügyeibe". M agyarország
csak az első lépés volt egy forradalmi korszak kezdetén.
~W~ T T O G Y A N VISELKEDIK MAJD A SZABAD VILÁG ebben az ú j k o r -
M ■'M szakban? Máris m egm utatta, hogy egyáltalán nem viselke-
-Ä. J L dik, azaz hogy nincsen tartása. Korunk legfontosabb ese­
m énye a N yugatot megosztva találta. A m agyar felkelés valószínű­
leg akkor is így játszódott volna le, ha a brit-francia egyiptom i
expedícióra nem kerüli volna sor. A m agyar forradalom elfojtása
és a port-saidi partraszállás között okozati összefüggést keresni
értelm etlen. Ezzel nem akarjuk azt m ondani, hogy jól előkészített
vállalkozásról volt szó, és jókor hajtották végre. Annak, ahogyan
végrehajtották megvolt legalább az az előnye, hogy a szovjet poli­
tika európa-ellenes jellegét leleplezze. Ezzel az európa-ellenességgel
találták m agukat szem ben a fellázadt m agyarok is. Bebizonyoso­
dott, hogy a Szuezi-csatorna nem zetközivé tételének a moszkvai
korm ány m ég Nasszernál és követőinél is erősebb ellenzője volt. A
Szovjetunió az, amely a N yugatot m ind Európában m ind a Közel-
Keleten pozícióiból sorra kiszorítani igyekszik, és nem m egfordít­
va. O harcol Szuez nem zetközivé tétele ellen, éppúgy m int aho­
gyan korábban a D una-delta nem zetközivé tétele ellen is harcolt.
A Szovjetunió az, amely majd álarcban és a föld alatt m ajd robba­
násszerűen — m int napjainkban — állandóan arra törekszik, hogy
a nyugati hatalm ak jelenlétét saját, közvetlen és m eghatározó be­
folyásával helyettesítse. Amikor a britek és a franciák a Szuezi
csatorna feletti ellenőrzésüket ismét biztosították, azon csatorna
ellenőrzését, am elyet a franciák építettek, és am ely Európa szám á­
ra életfontosságúvá vált, Moszkva dühe nem ismert határt. Fenye­
getőzött, olyan pusztító fegyvereket em legetett, am elyek Párizst és
L ondont Budapest sorsára juttathatják. Azok szám ára is, akik e d ­
dig sohasem akartak sem látni sem hallani, ekkor nyilvánvalóvá
kellett válnia, hogy m anapság csak egyetlen szám ottévő problém a,
csak egyetlen világot betöltő drám a, és annak egyetlen forrása
létezik, ti. Moszkva.
 1956 A SVÁJCI SAJTÓBAN 957

M ár odáig eljutottunk, hogy a szovjet reakció hevessége kezdi az

arab népek bizalmatlanságát kiváltani. Nasszert meg lehetett arról
győzni, hogy szám ára előnyös, ha az Egyesült N em zetek ren d ő r­
alakulatait elfogadja. Bizonyára figyelembe veszi, hogy független­
ségét kevésbé kell a Sw issair-repülőgépeken odahozott dán kato­
náktól féltenie, m int olyan kalm ük önkéntesektől, akiket szovjet
repülőgépek ejtőernyővel dobnak le.
Reméljük, hogy a N yugat ez utóbbi hetek tapasztalataiból
hasznot húz, és egységét mielőbb helyreállítja. Sem m it sem lehet
rendbehozni, m egtartani és m egm enteni anélkül, hogy
Moszkvával szem ben a zárt frontot helyreállítanák. M agyarország
elnyom ása, a „feszültség enyhítésének" a csődje Egyiptom ban és
az Egyesült Nem zeteknél a hidegháború felújítását m utatja. Ezút­
tal azonban valóságos jellegének álcázása nélkül fog a hidegháború
folyni. A Szovjetunió m egváltoztatta arcát: MARX szakállas maszkja
m ögött megjelent DZSINGISZ kán pofája. A hidegháború is
könnyen fölm elegedhetne, mivel a Szovjetunió tudja, hogy lelep­
leződött, ezért kevesebb dologra kell tekintettel lennie. Az elnyo­
m ott népek szabadságvágya a nyugati szovjet határokon ham u
alatt izzó parázs. Könnyen m egváltozhat az az elképzelés, am elyet
bizonyos megfigyelők a hidegháborúról vallanak, ti. hogy az nem
más, m int két olyan partner között folyó haragos szóváltás, akik a
köztük futó demarkációs vonalat (Jalta vonalát!) nem lépik át.
Akkor is, ha m indenki igyekszik az atom háborút elkerülni,
Európában és a Közel-Keleten a hidegháború könnyen átváltozhat
m ozgó háborúvá. Aszerint, hogy a N yugat egységes-e vagy nem
válhat ez a „mozgás" előnyére vagy hátrányára. (Neue Zürcher
Zeitung, 1956. novem ber 24. 3. old.)

KORUNK N A G Y KONFLIKTUSA
írta: W. Bretscher *

A K E L E T -N Y U G A T I K O N F L IK U S A L A K U L Á S Á T m integy két éve a

Z l felszíni feszültségcsökkenés jellemezte. Ebben a helyzetben
-B. fordulóponlot jelent az a tény, hogy a szovjet hadsereg a
m agyar nem zeti felkelést leverte. Moszkva brutális katonai közbe­
lépésével, am elyet a Varsói Szerződésre való hivatkozás és egy
m agyar Q uisling-korm ány segélykérése csak nagy nehezen tud
álcázni, a szovjetorosz külpolitika egész koncepciója összedőlt. A
Kreml „enyhülés", „békés együttélés", „be nem avatkozás", „a
bolsevista rendszer megváltozása" címkékkel terjesztett pro p ag an ­
datételeit, és a N yugaton velük keltett illúziókat egyszeriben elsö-

*Parlamenti képviselő, a Neue Zürcher Zeitung-mk hosszú éveken át neves

főszerkesztője
958 MAGYAR SZEMLE 1996. 10. SZÁM

pörte a m agyarországi forgószél. Az orosz ágyúk dörgése és az

elesett m agyar szabadságharcosok vére olyan valóság, am ely előtt
m inden politikai propagandának és m inden értelmiségi fantazm a­
góriának le kell tennie a fegyvert.
Az esem ények láttán nincs sok értelm e azon törni a fejün­
ket, hogy mit is jelent a Szovjetoroszországban az utóbbi hón ap o k ­
ban végzett „sztalintalanítás". Fölösleges azon is elm élkedni, hogy
a moszkvai Politbüróban melyik irányzat került fölül, m iután ezer
szovjet páncélos „legyőzte" a m agyar felkelőket. Kétségtelen tény,
— és ehhez kell m agunkat tartanunk — hogy a bolsevista rezsim
abban a pillanatban, am ikor egy elnyom ott nem zet m egkísérelte
láncait m egoldani, ezt a kísérletet, a szovjet hadsereget igénybe
véve, maximális keménységgel leverte. Forradalm ak ugyanis a
m arxista-leninista tanok szerint csak „kapitalista" országokban tör­
hetnek ki. Ebben Sztálin utódai nyilvánvalóan valam ennyien egyet
értenek. Ha valahol a „szocialista világrendszerben" egyetem i hall­
gatók, m unkások és parasztok a személyi és a nem zeti szabadság
elnyom ása ellen felkelnek, akkor ezek „ellenforradalm árok" és
„fasiszták", akiket a szocializmus szent nevében a szovjethatalom
karjának szét kell zúznia.
G Y E G Y S Z E R Ű B O L S E V IS T A G .O N D O L A T I S É M A k é p e s k o m m u n i s ­
ta p á r t t a g s á g ú m u n k á s o k a t e g y i k p e r c r ő l a m á s i k r a f a s i s z t á k ­
ká változtatni. A m agyar forradalom letörésekor maximális
következe-tességgel ezt a sém át alkalmazták, és ezáltal ad absur­
dum vitték. Ezt a tényt N yugat-Európa szocialista m unkássága
aligha fogja egyham ar elfelejteni. H RUSCSOV híres titkos beszédé­
ben a 20. pártkongresszuson azzal vádolta a halott Sztálint, hogy a
„nép ellensége" fogalm át túlságosan kiterjesztette, és m indenkire
alkalm azta, aki valamilyen okból kifolyólag nem tetszett neki. A
m agyarországi katonai intervencióval és annak m egindoklásával
„a kollektív vezetés" külpolitikai téren Sztálin nyom dokain haladt,
sőt „szuper-sztalinistának" bizonyult. Am int Sztálin kész volt egy
eltérő vélem énnyel gyanúsított elvtárssal szem ben a legszörnyűbb
terrort alkalm azni, ugyanígy ha a moszkvai kollektív vezetés ural­
mi érdeke úgy kívánta, ugyanezt a terrort alkalm azta egy engedet­
len csallósállammal szemben. Az az úgynevezett „szocialista törvé­
nyesség", am elyet Szovjetoroszországban állítólag visszaállítottak,
M oszkva és a hatalmi szférájába tartozó országok közötti kapcsolat
keretében a sztálini m ódszereket nagyobb léptékben szentesíti:
erőszak és terror, álnokság és árulás — a Kreml kollektív vezetősé­
ge a halott diktátor teljes eszköztárát átvette és egy egész nép ellen
alkalmazta.
A nnak az önleleplezésnek azonban, am elyet Sztálin utódai
a m agyarországi intervencióval kénytelenek voltak elvégezni, van
egy másik lényeges vonása. Most vált először teljesen világossá,
hogy a bolsevizm usban, amely kom m unista üdvtan, az orosz n a ­
cionalizm us és a Nyugat-ellenes pánszlávizm us zavaros keveréke,
a hatalom m otívum a és a világuralom eszméje m inden szellemi és
 2.956 A SVÁJCI SAJTÓBAN 959

ideológiai alkotóelem mel szemben elsőbbséget élvez, és a szovjet­

kom m unizm us tulajdonképpeni lényegét alkotja. A krem lbeli kol­
lektív diktatúra a m agyar diákok, m unkások és parasztok felkelését
orosz páncélos hadosztályok bevetésével leverte. Ezzel m egm utat­
ta, hogy a bolsevisták számára — Jakob BURCKHARD szavaival — a
„puszta hatalom " a döntő. A szociális megváltás vallására nekik
csak azért van szükségük, hogy azt végelem zésben nihilista jellegű
totális uralmi igényük elkendőzésére és hordozójaként használják.
Teljesen em bertelen, kísértetiesen ható im perializm us ez, a koráb­
bival szem ben olyan kolonializmus, amely idegen területek és
nép ek kizsákm ányolását minimális civilizációs szándék nélkül
folytatja. A kizsákm ányoltak sorsával szem ben pedig a legkeve­
sebb erkölcsi felelősséget sem érez. A nyugati em bereket en n ek a
szörnyű igazságnak a hirtelen ösztönös felfogása rázza meg m ély­
ségesen.
BOLSEVIZMUS LÉNYEGE ISMERŐJÉNEK a m agyar e s e m é n y e k ­
ben csak a fejlődés tempója a m eglepő, amely Sztálin utódait
abba a kényszerhelyzetbe hozta, hogy a „békés koegziszten-
cia" elm életét gyakorlatilag hatályon kívül helyezzék. M int lehető­
ség és valószínűség előre látható volt, hogy a Kreml kollektív
diktátorainak egyszer választaniuk kell a szovjet im perializm us
vaskarm ai szorításának enyhítése vagy újabb politikai pálfordulás
között. Az is, hogy ilyen esetben inkább a „koegzisztencia" nagy
m űgonddal összetákolt épületét, m int valóságos hatalm uk egy
darabját áldozzák fel. Csak az időpont nem volt előre látható,
am elyben ez a dilemma Moszkva szám ára kiéleződik. Most látjuk,
m ilyen gyorsan kisiklik a „sztalintalanítás" és vele párhuzam osan
a ti tóizmus elismerése által kiváltott dinam ika, és elhagyja azt a
sínt, am elyet a Hruscsov nevű váltóőr kijelölt a szám ára. A lengyel
kom m unista állam pártban bekövetkezett változások és a m agyar
nem zeti felkelés a szovjet hatalmi gyűrűben folyó erjedésnek csak
lefeltűnőbb m egnyilvánulásai. Ezt akarja most M oszkva a
titóizm ust messze túlhaladt m agyar szabadságharcosokon statuált
elrettentő példával korlátok közé szorítani. így igazolódik be az,
am it néhány hónappal ezelőtt a szovjet blokkban tapasztalt m oz­
gással kapcsolatban írtunk, ti. hogy elemi erők és ösztönök nem
m indig kontrollálhatók, és a történelem nek nem föltétlenül kell
követnie a dialektikus m aterializmus apostolainak a számításait.
Azt a kérdést nem tudjuk ma megválaszolni, hogy a hata­
lom moszkvai birtokosai ebben a kritikus állapotban, am ikor a
„koegzisztencia"-elgondolás m egbukott, és a hozzá tartozó n é p ­
front-terv a szovjet rendszer és az egész „szocialista béketábor"
hitelét vesztette, milyen új politikai irányt fognak követni. A N yu­
gat fatális gyengesége azon alapult, hogy nem tudta helyesen vagy
egyáltalán felismerni annak a nagy konfliktusnak a lényegét és
jelentőségét, am ely korunkban a parancsuralom és a szabadság
erői között világszerte fennáll. A szabad világ szám talan szeren­
csétlen hangulat-és m agatartásváltozása, a vélem ényekés az állás-
960 MAGYAR SZEMLE 1996. 10. SZÁM

foglalások sokfélesége lehetetlenné tették szám ára, hogy M oszkva

lélektani és politikai hadviselésével megfelelő felkészültséggel és
megfelelő m ódon szálljon szembe. A m agyarországi esem ények
után ezt a széthúzás, bizonytalanság és határozatlanság fogalmai­
val jellem ezhető szakasz! végérvényesen lezártnak kellene tekin­
teni. A N yugatnak m indenekelőtt abból az őrületből kellene ki-
gyógyulnia, hogy a totális fenyegetést részleges védekezési intéz­
kedésekkel le lehet győzni. A N yugatnak fel kell ism ernie, hogy a
szovjetkom m unizm ussal annak m inden m egnyilvánulási form ájá­
val — m int politikai hatalom m al, mint militáns szociális vallással,
m int felforgató m ozgalommal és módszerrel — megfelelő felkészü­
lést és védekezést kell szembeszegezni.
ilyen rö vidlátók voltak éppen az európaiak , am ikor

M a „koegzisztencia"-fecsegésből azt a következtetést von­

ták le, hogy az államok és a népek csökkenthetik a katonai
védekezésre irányuló erőfeszítéseiket. Tették ezt abból a m eggon­
dolásból, hogy Moszkva a kom m unizm us és a kapitalizm us „békés
versenye" fő területéül a gazdaságot és a társadalmi életet jelölte
ki. Azok az emberek, akik boldogok voltak, hogy jogcím et vagy
ürügyet találtak arra, hogy a szükségesnek felismert fegyverkezést
csökkentsék vagy elhalasszák, furcsán érezhették m agukat, am ikor
M agyarországon az orosz páncélos hadtestek megjelentek. M agá­
nak Nyugat-F.urópának még a mai „m aradék Európa" alakjában is
m egvolna m ind a népességi, m ind a gazdasági potenciálja ahhoz,
hogy legalábbis a hagyom ányos fegyverek területén felfegyver­
kezzék, ami adott esetben M agyarország tragikus sorsától m eg
tudná m enteni. Eddig azonban hiányzott a megfelelő cselekvésre
irányuló határozott akarat. Vajon felismerik-e most, hogy a szoci­
álpolitika és a honvédelem nem választható alternatívák, hanem
m indezek az intézkedések a kom m unizm us kivédésére egyaránt
szükségesek, és egységes egésszé kell összeforrniuk.
A totalitárius kom m unizm us az a nagy és nehéz teher,
am ely korunknak és nem zedékünknek kijutott. Nem könnyű és
nem szép dolog beláthatatlan ideig ezzel a veszéllyel együtt élni,
sőt ezzel az állandóan fenyegető veszedelemmel egyfajta cinkosság­
ba keveredni. Amennyiben ezt a terhet képesek vagyunk tudatosan
és bátran m agunkra venni, megvédjük m agunkat attól a legrosszabb
lehetőségtől, hogy történelmünknek legszömyűbb veszedelmétől
tétlenül és dicstelenül megsemmisíttetünk. ORÁNIAI VILMOS figyel­
meztessen bennünket ebben az órában: „Nem kell remélni ahhoz,
hogy cselekedjünk, sem győzni ahhoz, hogy kitartsunk." (Neue
Zürcher Zeitung, 1956. novem ber 14. — Vezércikk)

Fordította és összeállította:
J. H o r v á t h T am ás
 ALBERT CAMUS
ÉS A MAGYAR FORRADALOM

Z 1956-OS MAGYAR FORRADALOM, aligha túlzás ezt állítani,

több francia nem zedék gondolkodásm ódját változtatta m eg
alapvetően. Hatása elem entáris v o lta társadalom nak szinte
m inden rétegében. A m agyar felkelésről Párizsban adott kép, m e­
lyet az ép p en m odernizálódó töm egkom m unikáció rendkívüli in ­
tenzitással és széles körben terjesztett, term észetesen leegyszerű­
sített kép volt: a hős lázadása a zsarnok ellen, a kicsiny az óriás
ellen, az igazság a hazugság ellen, a szabadság a kom m unizm us
ellen. A m agyar forradalom robbanásszerű kitörése, a m unkások
és diákok szinte puszta kézzel vívott harca a tankok ellen — ez a
kép m odernizált változata volt a francia forradalom m itikus képé­
nek, am ely az 1870-es évekóta m egalapozója a francia köztársaság­
nak, hiszen Franciaország a m últ század vége óta legitim itását a
forradalom ból eredezteti.
Az 1956-os m agyar forradalom hatástörténete, bizonyára
nem véletlenül, máig sincsen feldolgozva. O któber 23-a ugyanis
antikom m unista forradalom ként jelent m eg a francia tudatban, s
ekként teljes zavart keltett a szellemi életet akkor m ár hosszú
évtizedek óta uraló baloldali értelmiségben. A nácizm us uralom ra
jutása, 1933 óta a történelm i alternatíva, vagy mi vagy a szélsőjobb,
m egszépítette a valódi, majd később potenciális szövetségesként
kezelt Szovjetunió képét. Az 1956-os m agyar forradalom viszont
egyszerre visszájára fordította a szellemi életet és a közírást uraló
Jó-Rossz ellentétpárt; a Szovjetunió, m elynek ázsióját sem a belőle
kiábrándultak könyvei (gondolok itt elsősorban A ndré GlDE 1936-
os Retour d ' U.R.S.S.-érc), sem az első Gulag-híradások, sem az
1953-as kelet-berlini m unkáslázadás nem tudta kikezdeni, m ost
először úgy tű n t föl, m int a szabadságért, egyenlőségért és igazsá­
gért harcoló ifjú forradalm árok örök ellensége: az önző, kegyetlen,
igazságtalan zsarnokság m aga.1
A szocialisták vezette francia korm ány, m int tudjuk, arra
használta föl a m agyar forradalmat, hogy a Szovjetunió lekötöttsé­
gére szám ítva, katonai akciót indítson Egyiptom ban, Nagy-
Britanniával együtt, a Szuezi csatorna visszaszerzésére. A politikai
establishm ent rövidlátó, m ondhatni, gyáva m agatartásával szem ­
ben a fiatalság s az értelm iség nagy része viszont hónapokon át
 S7ÁVAI JÁNOS: ALBERT CAMUS ÉS A MAGYAR FORRADALOM 963

tartó kam pánnyal, tüntetésekkel, gyűlésekkel, petíciókkal, tiltako­

zásokkal próbált a m agyar forradalom segítségére sietni.
H add idézzek, addig is, míg a tém a feldolgozása m egtörté­
nik, n éh án y konkrét példát. Az akkor egyetem ista Jean BÉRENGER
(1934), ma neves Közép-Európa szakértő történész, ott volt abban
a töm egben, mely novem ber 10-én m egroham ozta és felgyújtotta
a Francia Kom m unista Párt székházát. Yves CHEVREL (1939), ma a
Sorbonne nem zetközi hírű irodalom professzora, érettségire ké­
szülő osztályával együtt tüntetett, ugyancsak novem berben, a
Q uartier Latin-ben. Jean-Pierre DELALANDE gaullista parlam enti
képviselő, Deuil-la-Barre polgármestere (sz.: 1942) arról szólt egy
1991-es beszédében, hogy világszemléletét alapvetően határozta m eg
a kisdiák korában lezajlott magyar forradalom, s hogy alighanem ez az
élménye irányította utóbb közéleti pályára. Pierre MOREL (1943)
MITTERRAND köztársasági elnök volt diplomáciai főtanácsadója pedig
arról számolt be, hogy 1956 őszén néhány diáktársával együtt pénzt
gyűjtött M ontpellier-ben, szülővárosában a m agyarok javára.2
Abban a nem zedékben, amely ma Franciaországban a d ö n ­
tési pozíciókat betölti, az 1956-os forradalom nagyon sok barátot
szerzett M agyarországnak. De a m agyar 1956 közvetett m ódon is
hatott, m éghozzá a szellemi élet azon vezető szem élyiségeinek
állásfoglalásain keresztül, akiket m élyen m egrendített és nagyon
határozott gyakorlati és elméleti állásfoglalásra késztetett a m agyar
forradalom . A kom m unista párt értelmiségi tagjai és társutasai
közül sokan szakítottak a m agyar ügy hatására a párttal. Ezeknél a
nézetváltoztatásoknál fontosabb és érdekesebb volt azonban két
nagy figura tevékenysége a m agyar forradalom érdekében: a filo­
zófus Raym ond ÁRONÉ (1905-1981), SARTRE nagy vetélytársáé, aki
a jobboldali Le Figaro napi kolum nistájaként vált rendkívül nagy­
hatású közíróvá és Albert CAMUS-é (1913-1960), aki A közöny 1942-
es m egjelenése, de m ég inkább 1945 óta a legnépszerűbb és sokak
szám ára a legkorszerűbb francia írónak szám ított, s aki a m agyar
forradalom idején m ár az irodalm i Nobel-díj legesélyesebb v áro­
m ányosa volt.

CAM US ES A M AG YARO K

LBERT CAMUS SOHASEM JÁRT MAGYARORSZÁGON, Közép-

Európában is csak egyszer, még 1936-ban, am ikor egy barát­
jával és első feleségével kajaktúrára indult Ausztriába és
Csehszlovákiába. Ez az út szám ára nem sikerült, hangulata oly
kellem etlen, sőt, nyom asztó volt, hogy nagyon rossz em léket
őrzött m eg róla. Ennek nyom ai legkeserűbb színdarabjában, az
1944-es Félreértésben jelennek meg.
M agyarország a maga részéről 1946-ban fedezte fel az írót,
am ikor a Közöny G y ERCYAI Albert fordításában megjelent.
Gyergyai, aki m ár a harm incas évek óta bejáratos volt a legjobb
francia írókat publikáló Gallimard kiadóhoz, 1947-ben ism erte m eg
964 MAGYAR SZEMLE 1996. 20. SZÁM

Cam us-t , aki szintén e kiadó m unkatársa volt. M inden párizsi

útján fölkereste aztán az egyre nagyobb hírű írót, így 1948 után
legközelebb 1956 októberének elején. Ekkor adta át neki Cam us
frissen m egjelent kisregénye, A bukás dedikált példányát. A fordí­
tás m ég 1956 végén elkészült, de ez a regény akkor nem jelenhetett
meg, m ert a m agyar forradalom mellett bátran kiálló Albert Cam us
m ár persona non gra tónak szám ított a m egtorlások M agyaror­
szágán. Gyergyai Albert két évvel később újból el-jutott Párizsba.
Cam us-nál járva m eghívta az akkor m ár Nobel-díjas írót a M agyar
Intézetben tartandó előadására. „Szívesen jönnék — felelte az író
—, de nem lépek m agyar területre, míg a forradalom hóhérai
v an n ak korm ányon."'

CAMUS 1956-BAN

AMUS-NEK INKÁBB ROSSZ EMLÉKEI MARADTAK tehát Közép-

C Európáról, s bizalmas barátai közt nem voltak m agyarok,

vagyis semmiféle elfogultság sem vezette, am ikor oly szen­
vedélyesen vetette bele m agát a m agyar ügybe 1956 és 1958 között.
A történésekről sem tudott sokkal többet, m int am it a sajtóból vagy
a rádióból m eríthetett. Tudott persze október 23. esem ényeiről, a
fiatalok vakm erőségéről, a szabadságjogok helyreállításáról, a
szovjet hadsereg brutális beavatkozásáról, a „forradalmi m unkás­
paraszt korm ány" m egalakulásáról, s a megtorlásról. De Albert
Cam us inkább egy eszm e mellett állott ki, egy ideális M agyarország
m ellett, ha az ideát platóni értelem ben veszem. Kiállása, m ely
beszédekben, cikkekben, petíciókban, táviratokban és levelekben
nyilvánult meg, tulajdonképpen egy nagy találkozás: a cam us-i
eszm evilág és az egyedülálló történeti pillanat, a m agyar forrada­
lom lényegének a találkozása.
1956-ban az író 43 éves, népszerűségének csúcspontjára
érkezett, de ugyanakkor rengeteg tám adás is éri. Cam us tevékeny­
sége sohasem m aradt meg az szépirodalom keretein belül, a har­
mincas évekóta aktív színházi ember volt, s mióta eszét tudta, részt
vett a közéletben is. Míg íróként főként ténym egállapításra, száza­
d u n k szellem iségének m egm utatására, vagy m ásképpen m ondva,
a lét abszurditásának fölidézésére törekedett, tevékenységének
m ásik része, így a közíróé is, viszont egy lázadó ember folytonos
harca a szabadságért és az igazságosságért.
Albert Cam us állandóan lázad az igazságtalanság ellen,
akár Algériáról, akár Spanyolországról, a m egszállt Francia-
országról vagy a polgárháborús Görögországról legyen is szó. Lá­
zad a nyom or, a kínzások, a szabadság hiánya, vagyis az ő szem é­
ben a Rossz ellen. Cam us term észetesen baloldalinak szám ít, hi­
szen antikolonialista, antiburzsoá, antikonform ista. De é p p anti-
konform izm usa fordítja szembe a negyvenes évek végén a baloldal
ultrakonform ista antikonform istáival, m ert nem hajlandó, m int
azok, különbséget tenni a baloldali és a jobboldali gaztettek között.
 SZÁVAI JÁNOS: ALBERT CAMUS ÉS A MAGYAR FORRADALOM 965

M ár 1949-es színdarabja, A z igazak, m ely az orosz anarchistáknak

a cár elleni sikertelen merényletkísérletéről szól, azt az alapvető
üzenetet hordozza, hogy a cél soha, semm ilyen körülm ények közt
sem szentesítheti az eszközöket.
'E M M E G L E P Ő HÁT, hogy Camus, szinte egyedül a nyugati -

N értelmiségi hangadók közül, felemeli szavát 1953-ban, a

kelet-berlini m unkáslázadás leverésekor. „A legfontosabb
esem ény ez a felszabadulás óta", m ondja akkor m egjelent cikké­
ben, m ely azt bizonyítja, hogy "az igazság sohasem választható el
a szabadságtól".4 Újból megszólal azután 1956 nyarán, am ikor a
poznani m unkások felkelését fojtják vérbe. Míg a legtöbb értelm i­
ségi hallgat, nem akarván elítélni a m unkáshatalm at, m ely az általa
képviselt m unkások közé lövet, Cam us csakis saját elveinek enge­
delm eskedik, ugyanazoknak, am elyek nevében a harm incas évek­
ben Kabília nyom ora ellen lázadt. 1956 októberében sem késleke­
dett a tiltakozással.

CAM US ÉS A M AG YA R ÜGY

C am us 1956 október 30-án, egy esten, m elyet Salvador MADARIAGA

tiszteletére rendeztek, szólt először „a m agyar diákok és m unkások
hősi és m egrendítő felkeléséről".5Novem ber 10-én tette közzé v á­
laszát a Franc-Tircur c. napilapban a m agyar írók segélykérő üze­
netére, m elyet a lap 9-én publikált. N ovem ber 30-án beszédet
m ond azon a nagygyűlésen, melyet a francia egyetem isták ren d ez­
tek a m agyar forradalom iránti szolidaritásból. Szólt a m agyar
ügyről abban az interjúban, melyet a New York Timcs-nak adott
1957 február 24-én. Március 15-én újabb nagy beszédet tartott a
párizsi W agram -terem ben rendezett gyűlésen, en n ek szövege A z
a nap, am ikor Kádár rettegett címmel jelent m eg ugyancsak a
Franc-Tireur-ben. 1957 október 19-én, három nappal azután, hogy
m egkapta a Nobel-díjat, üzenetben köszöntötte a L ondonban ta­
nácskozó em igráns m agyar írókat. O któber 29-én két m ásik francia
Nobel-díjassal, Francois MAURIAC-kal és Roger MARTIN DU GARD-
ral együtt táviratot küld KÁDÁR Jánosnak a kezdődő Déry-Zelk-
Háy-Tardos íróper ellen tiltakozva. Majd 1958 őszén, NAGY Imre
kivégzése után, hosszabb előszót ír a Párizsban m egjelenő Nagy
Imre ügy cím ű könyvhöz.6
Ezek a szövegek m ind ismeretesek. Publikálásra várnak
viszont m ég azok a levelek és táviratok, am elyeket Cam us a párizsi
m agyar követségen át, vagy közvetlenül a m agyar korm ányhoz
intézett az íróperrel kapcsolatban.7 Amikor a négy vádlottat, a
nem zetközi tiltakozás ellenére, 1957 novem berében súlyosan el­
ítélték, Cam us fogadást kért KUTAS Imre m agyar követnél a maga,
valam int T. S. ELIOT, Ignazio SlLONE és Karl JASPERS nevében. A
követ nem fogadta, elküldött viszont decem ber 12-én Cam us-höz,
a Gallimard kiadóba, egy követségi titkárt, aki azonban nem volt
hajlandó átvenni Cam us-nek és társainak tiltakozó levelét, m ond-
966 MAGYAR SZEMLE 1996. 10. SZÁM

ván, hogy az ügyben kizárólag a m agyar igazságszolgáltatás illeté­

kes.8
M ég egy epizódot érdem es em lítenünk: a Nobel-díj átvé­
telének m ásnapján Albert Camus a stockholmi egyetem diákjaival
találkozott. Egy ott tanuló algériai diák a szem ére vetette — egyéb­
ként igaztalanul — , hogy túl sokat foglalkozik Kelet-Európával s
nem eleget a gyarm atosítás ellen lázadó Algériával.9
C am us sorozatos megszólalásai és akciói azt m utatják,
hogy az író pontosan fölismerte a m agyar ügy korszakos
jelentőségét. Ha a két teljes évet átívelő szövegeket m egvizsgáljuk,
akkor rögtön feltűnik, hogy a forradalm at egészében tekinti, az
esem énytörténettel, a történeti-anekdotikus részletekkel alig fog­
lalkozik... N ézőpontja egészen más, mint a krónikásé vagy a törté­
nészé. Cam us olyan emelt szinten szól a m agyar forradalom ról,
m intha egy antik tragédia témájáról beszélne: elnyom ottak lázad­
n ak itt a zsarnokság ellen, s az író szem ében a zsarnokság
győzelm e, az elnyom ottak veresége csakis időleges lehet.
Z ÁLTALA LEÍRT TRAGÉDIA SZEREPLŐI két táborba tartoznak: a

A zsarnokság gyakorlói és hívei egyfelől, a szabadságért har­

colók a m ásik oldalon. Camus a m agyar üggyel kapcsolatos
sorozatos megszólalásaiban élesen elutasítja korunk oly divatos
relativizm usát, s elveihez ragaszkodva, szenvedélyesen elítéli azo­
kat, akik eltiporták a gyengébbeket. S a relativizm ust elutasítva,
azt is elutasítja, hogy különbséget tegyen a zsarnokság különféle
formái, a nácizm us és a kom m unizm us között. így az egyetem isták
előtt m ondott beszédében:
„Tíz éven át harcoltunk a hitleri zsarnokság és jobboldali támoga­
tói ellen. Újabb tíz éven át kellett harcolnunk a sztálini despotiz-
mus és baloldali támogatóinak szoíizmái ellen."10

Az 1957 m árcius 15-i nagygyűlésen még kem ényebben és, sajnos,

a jövendő vérengzést pontosan látva, fogalmaz:
„Hiába mondják, hogy Kádár más mint RÁKOSI, a kettejük közti
különbség nem jelentős, mindketten ugyanahhoz a fajtához tar­
toznak. Különbség csak az áldozatok számában van, és ha
Rákosinak egyelőre több vér tapad is a kezéhez, nem lesz így
sokáig. Hogy a kopasz gyilkos vezeti-e az országot vagy az üldö­
zött üldöző, annak Magyarország szabadsága szempontjából
semmi jelentősége."11
A forradalm árok táboráról szólva Cam us hősöket idéz, akik áldo­
zatvállalásukkal Európa jövőjét határozhatják meg. 1956 novem ­
berében, M agyarországot Spanyolországhoz hasonlítva, végül er­
re a konklúzióra jut:
„Létezik egy igazi Európa, mely abban egységes, hogy az igazság
és a szabadság nevében szembeszegül a zsarnoksággal. A magyar
szabadságharcosok ezrei ma ezért az Európáért halnak meg."
 SZÁVAI IÁNOS: ALBERT CAMUS ÉS A MAGYAR FORRADALOM 967

SZEM BEN A TO TALITARIZM U SSAL

TT OVEMBER 4-E UTÁN AZONBAN BETELJESÜLT A TRAGÉDIA, a

zsarnokság győzedelm eskedett. Érdemes-e egyáltalán szól-
i . w ni a történtekről, érdem es-e tiltakozni? Vagy az im énti
m etaforához visszatérve: van-e, lehetséges-e katarzis? Cam us úgy
gondolja, hogy lehetséges. Érvelése kettős. Előbb összehasonlító
elem zést ad a kétféle társadalmi rendről:
„A totalitárius társadalomban nem lehetséges semmiféle fejlődés
— jelenti ki március 15-én, szembeszállva így a kortárs gondolko­
dók többségének meggyőződésével. Fejlődésre és liberalizáló­
dásra csak az a társadalom képes, ahol a többpártrendszer már
intézményesült. A Nyugat gyengéinek száma végtelen, bűnei s
hibái nagyonis valóságosak. Mégsem feledhetjük el, hogy egye­
dül mi vagyunk birtokában a tökéletesedés és az emancipáció
képességének, ama képességnek, melynek forrása: a szabad szel­
lem. A totalitárius társadalom arra kényszeríti az embert, hogy
föladja akár legjobb barátját is, míg a nyugati társadalom, minden
eltévelyedése ellenére, mindig kitermeli magából azt az ember­
fajtát, mely értelmet ad az életnek, azokat az embereket, akik
kezet nyújtanak akár az ellenségnek is, csakhogy megmentsék a
nyomorúságtól és a haláltól."13

A tiltakozások eredm énytelenségét m egállapítva, végül arra a kö­

vetkeztetésre jut, hogy:
„tehetetlenségünk nem végleges. A fait accompli elutasítása, a
hazugság leleplezése,elhatározásunk, hogy nem hagyjuk magára
az ártatlanságot, ha eltiporták is, mindez egy lehetséges későbbi
akció megalapozása. Nem könnyű méltónak lennünk ennyi áldo­
zathoz. De meg kell kísérelnünk, méghozzá egy végre egységes
Európában, feledve vitáinkat, túljutva hibáinkon, és megsokszo­
rozva szolidaritásunkat." 4

Albert Cam us állásfoglalásai m indig filozófiai alapozásúak. Filozó­

fiája elsősorban morálfilozófia. Camus kétségkívül századunk
egyik kulcsfigurája, egyike azoknak, akik a leghívebben fejezik ki
korunk ideológiáját, a m odernizm ust. Innét első könyveinek, a
K özönynek és a Sziszifosz m ítoszának óriási sikere, innét Cam us
fantasztikus szellemi tekintélye a negyvenes-ötvenes-hatvanas
években. M ersault, a kispolgári hedonista figurája, aki ok nélkül,
s utána semmiféle lelkifurdalást nem érezve, gyilkol, tökéletes
szim bólum a a m odem világunknak, ahol az értékhierarchiák
annyira ingataggá váltak, hogy a társadalom életét szabályozó
kódok m ár alig-alig m űködnek.
De Cam us, m iközben m indenkinél találóbb képet és elem ­
zést ad a m odernizm usról, szenvedélyes híve és védelm ezője m a­
rad annak, az általa európainak nevezett erkölcsiségnek, m elynek
kulcsfogalmai, m int láttuk, az igazságosság, a szabadság, a szolida­
ritás. Európa szellemi örökségéhez visszanyúlva m egpróbál egy
olyan hátteret felrajzolni, mely nem idegen a kor ideológiai reali-
968 MAGYAR SZEMLE 1996. 10. SZÁM

tásától, a m odernizm ustól, de egyúttal folytatója a görögök óta

morállal átjárt európai hagyom ánynak. Cam us jól tudja, hogy a
m odernizm us m egkerülhetetlen, ezért m egpróbálkozik azzal,
hogy egy új-régi dimenzióval kiteljesítse s m áslényegűvé tegye.
Ez az egyeztetés nehéz feladat, s m int tudjuk, Jean-Paul
Sartre és hívei épp azt vetették Cam us szem ére, hogy gondolat-
m enetéből hiányzik m indennem ű koherencia.15 Cam us úgy vélte,
hogy a m agyar forradalom, esztelennek látszó kockázatvállalásá­
val, önzetlenségével, erkölcsi m agasrendűségével az ő felfogásá­
n ak igazát bizonyítja azokkal a filozófusokkal szem ben, akik ked­
vükre alakítgatják a tényeket, ha elm életük koherenciáját biztosí­
tani kívánják.
Jk LBERT CAMUS HARCA KETTŐS VOLT. Egyfelől m inden, jobb- és
ill baloldali totalitarizm us radikális elutasítása. Érthető hát lel-
-Z JL kesedése a m agyar '56 iránt, mely az első végzetes sebet
ejtette a baloldali totalitarizm us birodalm án. Másfelől indulatosan
szállt szem be m indazokkal, akik, a realizm us nevében, m egalkusz-
n a k a különféle totalitarizmusokkal. így például kem ényen elítélte
a francia baloldalt, m ert az, néhány hónappal a m agyar forradalom
leverése után, hajlandó volt választási koalícióra lépni a forradalom
leverését üdvözlő kommunistákkal.
Albert Cam us életének utolsó szakasza ekként egybekap­
csolódott a m agyar üggyel. Fellépése nem csak a szavak em beréé
volt, csom agok küldésével is segítette 1957-ben a m agyar írókat. De
a tiltakozásokon, a különféle akciókon túl, m elyek hoztak vagy
nem hoztak közvetlen eredm ényeket, Cam us fellépése azért is
ro p p an t jelentős, m ert a beszédeiben és írásaiban m egjelenő elem ­
zésekkel rávilágított az 1956-os m agyar forradalom lényegére és
valóban korszakos jelentőségére. Arra, hogy a forradalom nem
éhséglázadás volt, nem anyagi vagy gazdasági okok és célok m oz­
gatták, hanem valami más.
N egyven évvel 1956 októbere után, közel az ezredforduló­
hoz, m intha egy teljesen más világban élnénk: a gazdaságosság, a
siker, az áhított jólét világában. Európa, am elynek m egosztottsága
azóta többé-kevésbé véget ért, napjainkban egészen m ás értékren­
dek m entén szerveződik, m int am ilyeneket a m agyar forradalom
fölm utatott. A lassan és sok kicsinyes vita nyom án szerveződő
N agy-Európa elsősorban gazdasági, azután politikai s esetlegesen
biztonsági jellegűnek készül. M intha szervezői és haszonélvezői
nem látnák, hogy ha csak ilyen m arad s elvész belőle az az érték­
ren d , mely egész története során a jobbik énjét adta, akkor a
következő évezredben nem igen lehet jövője.
A nnak, az önm agát korrigálni képes társadalom nak,
melyről Albert Cam us beszél, olykor bizonyosan szüksége van
áldozatokra, m ert m ásként felülkerekedne a cinizm us és a m ateria­
lizmus. Az áldozat, az Európát m egalapozó valam ennyi tradíció
szerint: kikerülhetetlen rítus, véráldozat bem utatása az istenség­
nek. A forradalom így Cam us szem ében a m agyarok véráldozata
 SZÁ VAI JÁNOS: ALBERT CAMUS ÉS A MAGYAR FORRADALOM 969

a n n a k az isten ség n ek , m ely n ek a neve: Európa. V agy m á sk ép p en

m on d va: ö n felá ld o zó g e sz tu s e g y olyan Európáért, m ely a szo li­
daritás, az ig a zsá g o ssá g és a sza b a d sá g eszm éire épül.
S z á v a i János

Jegyzetek

(1) Andre Gide (1869-1951) a húszas-harmincas évek legnagyobb hatású

francia írója, a harmincas évek elején a Szovjetunió hívei közé tarto­
zott, de 1936-ban tett hosszabb szovjetunióbeli utazása teljesen kiáb­
rándította, erről számol be az ugyanabban az évben megjelent Vissza­
térés a Szovjetunióból c. könyvében. De a baloldali értelmiségiek jó
részét sem ez a könyv, sem a többi hasonló témájú nem tudta m eg­
rendíteni meggyőződésében.
(2) Bérenger, Chevrel és Morei szóbeli közlése. Delalande abban a beszé­
dében szólt a magyar forradalomról, mely 1991. november 19-én
hangzott el Deuil-la-Barre és Vác testvérvárosi szerződésének m eg­
kötésekor.
(3) Gyergyai Albert szóbeli közlése.
(4) Albert Camus Essais, Gallimard-Pléiade, Paris, 1974.1772. és 1774.1.
(5) Idézi életrajzírója Herbert Lotman, Albert Camus, Seuil, Paris, 1978.
598.1.
(6) L'Affaire Nagy, szerk. Méray Tibor, Plon, Paris, 1958.
(7) így például 1957. október 29-én Kádár Jánosnak küldött távirata. L.
Lotman i. m. 632.1. vagy Olivier Todd, Albert Camus, Gallimard, Paris,
1996. 725.1.
(8) L. Lotman i.m. 619.1.
(9) uo. 625.1. Lotman forrása a Le Monde 1957. december 14-i cikke.
(10) Camus i. m. 1781.1.
(11) uo. 1783.1.
(12) uo. 1780.1.
(13) uo. 1763.1.
(14) uo. 1784.1.
(15) A lázadó ember c. Camus-könyv 1951-es megjelenése után Sartre folyó­
irata, a Les Temps Modemes, megsemmisítő kritikát tett közzé az ifjú
Francis Jeanson tollából; ez a cikk vezetett az addig jó barátságban
lévő Camus és Sartre szakításához.
 „ISTEN M UNKATÁRSAI
A TEREMTÉSBEN"
S alföldi beszélgetés Som ogyi G y ő ző grafikussal,
festőm ű vésszel a m unkáról

Nagyapám, Kováts Ferenc emlékének

— „Meg ne vesd soha a fáradságos m unkát, a földm űvelést se, amit

Isten rendelt" — olvassuk JÉZUS, Sirák fia könyvében. A Bibliában
jó néhány helyen találunk utalást a munkára, s a tevékeny élet
vállalása mellett többnyire megfogalmazódik a m unkával járó kín
is. A teológiai gondolkodás már nagyon korán felism erte azt az
ellentétet, hogy a munkához, m int alkotó és Istentől elrendelt tevé­
kenységhez, hozzátapad a gyötrelem, az öröm telenség és a kénysze­
rűség. Honnan ered a munkának ez a kettőssége? M ilyen szerepet
játszik a te életedben a gyötrelmeden szép munka?
— JÉZUS m ondja JÁNOS evangélium ában, hogy „Atyám
szüntelenül m unkálkodik, ezért én is m unkálkodom ". N agyon
örülök, hogy így indítod a témát: a m unka az élethez hozzátartozó
alkotás, s nem puszta kényszer. Az élet lényege a m unka, legalábbis
szám om ra.
Anyám meséli, hogy am ikora bom bázások elől Jászapátiba,
egy tanyára m enekültünk, én m int totyogó kisgyermek — még alig
tudtam beszélni — állandóan cipeltem valami vödröt, kosarat,
bárm it, és hatalm as nyögések közepette azt m ondogattam , hogy
„sok dógom van, sok dógom van..." Ezt láttam szüleimtől, paraszt
rokonaim tól; így indult az élet szám om ra, és m ost is így vagyok
ezzel. Sokan nevetnek is rajtam , hogy egy darab kenyérrel m eg egy
bögrével a kezem ben rohangálok az udvaron; m ég az étkezést is
kutyafuttában intézem el, m ert szüntelenül csinálok valamit. M aga
a test m egkívánja azt a m ozgást, ami a m unkában nyilvánul meg.
A testemből indul ki a m unkavágy, a tevékenység utáni vágy; az
ujjaim kívánják a festést, és a karom, a lábam kívánja a kaszálást,
lapátolást.
Valóban van a m unkában gyötrelmi vonás; nyilván az a
büntetés, hogy „arcod verejtékével keresd meg kenyeredet..."
Tény, hogy m inden tevékenységnek van olyan része, ami kelle­
m etlen, utálatos; például olvadó hólében cuppogva trágyát kotorni
ki a sárból, miközben lefagy az em ber keze, és lehetőleg ónos eső
972 MAGYAR SZEMLE 1996. 10. SZÁM

esik a nyakába. De mégis jó, m ert az em ber tudja, hogy ez hozzá

tartozik ahhoz, hogy szép legyen az udvar, egészséges legyen a
jószág, m eg egészséges legyek én is. A festésben unalm as az alapo­
zás; vagy ha egy hátteret kell félóráig kenegetni egy színnel; néha
m ég gyötrelm es is, de mégsem így élem meg, hogy na, a fene egye
meg, bárcsak vége volna már; m ert tudom , hogy hozzá tartozik az
egészhez, ami meg jó.
A m unkának inkább az élvezeti részét tudnám átélni. Úgy
vagyok, mint a szom szédasszonyom , Mariska néni, aki nyugdíjas­
ként azt m ondja, hogy „nekem a legjobban a m unka hiányzik az
életben. Én m inden m unkát szerettem. Amikor liba tömés volt, azt,
am ikor répaegyelés, azt. M indent szerettem csinálni."
— A bűnbeesés előtt nem volt munka? Nem arról volna szó,
hogy a bűnbeeséssel minőségében változott meg az ember tevékeny­
sége?
— A bűnbeesés a rossz lehetőségének a választása. Isten
„m unkája", a világm indenség terem tése és fenntartása egyértel­
m űen jó m inden létező számára. Ez a m űködő harm ónia az, am it
a Szentírás Isten dicsőségének nevez. Ebben vett részt a paradicso­
mi első em ber, és ezen dolgoznak az üdvözültek is. Az em ber
m unkálkodása a földön, ezzel szem ben, elkülönül eredm énye sze­
rint: vagy jó, vagy rossz.
Maga a tevékenység — az értelem , az izm ok m ozgása —
egyértelm űen jó, de az emberi gondolkodás igen sok résztevé­
kenységet nem tud m egítélni m enet közben. A végigvitt tevékeny­
ség, vagyis a m unka azonban hatásaival, következm ényeivel
együtt vagy az egész harm óniáját, a többi létező javát építi, azaz
jó, vagy más lényeknek árt, az egészet rombolja, azaz rossz.
Nem csak Isten m unkálkodik szüntelen, de a sátán is n a ­
gyon szorgalmas, csakhogy az ő célja a rombolás. Az emberi m u n ­
ka e két pólus között feszül. Nem a tettek intenzitása, hatásossága,
sikere, hanem a hosszú távú „jó, vagy rossz" minősíti az em ber
tevékenységét. Teológus korom ban hallottam ezt a kifejezést: „az
aktivitás herézise". Ezzel a túlságosan nyüzsgő — ma úgy m o n d a­
nánk: m enedzser típusú — papokat bírálták. Mivel m agam is túl
tevékeny term észetű vagyok, csak évek m úlva kezdtem érteni
ennek az igazságát.
Az emberiség nagy kártevői nem a lusta O blom ovok vagy
Pató Pálok fajtájából valók, hanem a nyughatatlan tevékenyek, a
m indent m aguk, s m indent ésszel, erővel m egoldani akaró szor­
galm asok közül valók. Közismert, hogy NAGY FRIGYES és NAPÓLE­
ON napi négy órát aludt. SZTÁLINNÁL, RÁKOSINÁL nem volt tevé­
kenyebb, m unkabíróbb ember. Ezek a „nagy emberek" m int egy
szüntelenül járó m otor hajszolták környezetüket, hajszoltak hatal­
m ukba került egész népeket, s az eredm ény könny és vér és sok
millió halott. Hasonló — csak kevésbé látványos — gonosztettek
az eredm ényei sok nagy tudós, feltaláló, bankár, építész, filozófus
szorgalm ának.
 KAFILLER FERENC INTERJÚJA SOMOGYI GYŐZŐVEL 973

Amikor érzem eszem élénkségét, az izm aim ban feszülő m unka vá­
gyat, tudnom kell, hogy csupán e késztetésre nem bízhatom m a­
gam: m unkám at Isten dicsőségének, azaz a m indenség javának
szolgálatába kell állítanom. Nem csak gerjeszteni, de fékezni is
eszerint kell. A bencés kolostorok kapuján ez áll: „Óra el labora",
im ádkozzál és dolgozzál. Első az „imádkozzál"; m inden tevékeny­
ségnek a nagy egész hosszú távú érdekeivel való gondos összehan­
golása. Enélkül a „dolgozzál", vagyis m inden emberi agy-és izom ­
m unka öngyilkos fegyver.
— Egy korábbi interjúban arra a kérdésre, hogy összefüggés
lehet-e a bűnbeesés és a művészet születése között, azt válaszoltad,
hogy igen, a művészet egyik forrása az elveszett Paradicsom utáni
sóvárgás, és annak a helyreállítására való kísérlet. M ilyen viszony­
ban áll a munka és a művészet bibliai, illetve kultúrtörténeti szem ­
pontból?
— A régi görögök ugyanazzal a szóval, a „tekhné"-ve 1 jelöl­
ték azt, a m ita mai szóhasználat kétféle tevékenységnek érzékeltet.
A görög szó m esterséget is jelent, de egyben m űvész is volt az
asztalos, a csizmadia, a paraszt.
A m unka az elveszett Paradicsom helyreállítására tett kísér­
let. Azért dolgozunk, hogy em berhez méltó világot építsünk. Mivel
m egettük azt a bizonyos almát, nem készen kapjuk m ost m ár
Istentől: kinek-kinek m agának kell önm aga, családja, nem zete,
generációja szám ára egy lakható világot teremteni. Fölépíteni egy
házat, egy hazát, egy életm űvet; fölnevelni a gyerm ekeket —
m indez a boldogságra, az elveszett Paradicsom ra, és végül is Isten­
re irányul. Ezért jő a m unka — bár verejtékével a bűnbeesés
következm énye-, mert a Paradicsom helyreállítására irányuló kí­
sérlet.
A m űvészi m unka feltétele, hogy a m űvész élő m űalkotás
legyen, és művészi életform át alakítson ki. Ez Istennek tetsző,
ugyanakkor testre szabott kell, hogy legyen. A hány m űvész,
annyiféle, de az biztos, hogy nem lehet ön- és világpusztító.
Az ihlető környezet és létforma felépítése m aga is a m űvé­
szi m unka része. Ez persze nem művészi sajátosság; ezt teszi
m inden paraszt, m inden kézműves, m inden háziasszony, de ma
talán a m űvész az egyetlen, világban élő m unkásem ber, aki nem
konfekcióban kapja, hanem tudatosan formálja saját világát, m ert
csak így tud dolgozni és megélni.
— Egy régi kínai példázatban — CSUANG-CE elbeszélésében
— a vízmerítést fáradságos munkával végző parasztnak azt taná­
csolja valaki, hogy építsen kútágast, azzal könnyebb is, gyorsabb is
az öntözés. A paraszt megütközve válaszolt: „A tanítóm tól azt hal­
lottam, hogy aki furfangos szerkezeteket használ, az a dolgát is
furfangosan teszi. A furfangos tettektől aztán furfangos lesz a lelke
is. Es amikor a lelke ilyen furfangos ott belül, akkor már el is
veszítette tiszta egyszerűségét. Ha a tiszta egyszerűség elveszett, a
szellem csak nyugtalankodik, és a nyugtalan szellem már nem a
974 MAGYAR SZEMLE 19%. 10. SZÁM

Taőban pihen. Nem mintha nem ismerném a gémeskutat, de dolgozni

véle szégyenemre válna."
Tudjuk, hogy az európai kultúrkörben nem ulasíttaltak el a
„furfangos" szerkezetek. Olyannyira nem, hogy ma már számtalan
műben olvashatunk technikai civilizációnk végóráiról, s nem csak a
reménytelenség irodalmi műveiben. Wilhelm R öpke, A harm adik út
szerzője mintha a kínai paraszt szavait idézte volna, de már korunk
beteljesedett társadalmi válságát elemezve: „A gép (...) problémája
nemcsak helyes alkalmazásában áll, hanem abban is, hogy a gép
maga adót követel az embertől, mert saját törvényeit erőszakolja rá."
M ilyen úton haladva jutott idáig az európai történet?
— A furfangosság bűne abban áll, hogy az em ber ingyen,
m unka nélkül akar energiát, nyersanyagot, élelmet, életet lopni a
term észettől. Ez m inden találmány célja. Ennek érdekében forgatja
fel és teszi lakhatatlanná a földet a m odem civilizáció. Korábban
m ár idéztük a bibliai megfogalmazást: „arcod verítékével..." A
verítéket nem lehet m egspórolni, és jobb, ha az a m unka izzadsága,
m int ha a halálfélelem véres verítéke lenne.
A m odern civilizáció furfangos em berek ezreit, millióit tart­
ja el csak azért, hogy törjék a fejüket; újabb és újabb szerkezeteket,
vegyszereket, reklámokat, elm életeket agyaljanak ki egy-egy cég
profitja növelésére, egy-egy zsarnok hatalm a érdekében. A szorgos
furfangosok garázdálkodását senki nem látja át, senki nem hangol­
ja össze, semmi erkölcs és magasabb szem pont nem tereli jó irány­
ba. M indent azonnal kipróbálnak, m egvalósítanak, piacra dobnak
és a későbbi hatások kártételeit sem orvosolják, hanem újabb talál­
m ányokkal egyszerűen átlépik. Többnyire a még nagyobb új bor­
zalm ak feledtetik a korábbit.
— Sokak véleménye szerint nem véletlen, hogy éppen a ke­
resztény alapú Európa, Amerika technikai civilizációja nem ismer
mértéket. Hogyan viszonyul a kereszténység ehhez a „fejlődési"
trendhez?
— Ez a bún, a gépek feltalálása, s aztán a szolgálatukra való
hajlam nem a Bibliából és nem a kereszténységből ered. Ez a
nyugati em bernek valamilyen nagyon ősi megbicsaklása.
A fehér em ber furfangosságát a kereszténység féken tartot­
ta, és ezzel a bioszféra nyert ezerötszáz évet. A m odern civilizáció,
és vele a világpusztítás akkor szabadult fel, am ikor az európai
em ber függetlenítette m agát Istentől. Ez elkezdődött a ren e­
szánsszal, és beteljesedett a felvilágosodással. Ezt a lépést évszám ­
hoz kötni nem lehet, hiszen fokozatosan erőszakolták rá a világ
népeire, egyikre előbb, a másikra később. De a lényegi m ozzanat
az Istenhez való viszony. A fehér civilizáció akkor tért a pusztítás
útjára tehát, am ikor a vallástól elszakadt, és akkor m enekülhet csak
meg, ha Istenhez visszatér. Ez áll m inden egyes em ber életére és
m unkájára is.
— Vannak példáink a régmúlt időkből arra, hogy a korlátot nem
ismerő kultúrák elpusztultak...
 KAPILLER FERENC INTERJÚJA SOMOGYI GYŐZŐVEL 975

— A Bibliában találunk utalást Bábelre vagy Szodom ára és

Gom orrára. Ezek olyan kultúrák voltak, am elyek belepusztultak a
saját m agasrendűségükbe, tehát a saját logikájuk vitte őket a vég
felé. M inden nép ősm ítoszában szerepelnek azok a bizonyos óriá­
sok, gigászok, akiket az istenek elpusztítottak, m ert föllázadtak az
istenek ellen. A történet vagy az őshüllők kihalásáról szól, vagy
nem ; de mi, a m odern technikai civilizációnkkal, ezekhez a dino­
szauruszokhoz kezdünk hasonlítani; kárára vagyunk a környeze­
tünknek, kárára önm agunknak, és egyetlen m egoldásnak a pusz­
tulásunk látszik. De rem élem , hogy ez nem így lesz, s a szakadék
előtt egy méterrel még m eg tudunk állni, és vissza tu d u n k fordulni.
De csak Isten segítségével.
— Hogyan hatnak az emberi lélekre a technikai eszközök?
— Az én öreg tanítóm esterem , SZILÁGYI Ernő m indig gya­
log járt a városban. Nem szerette a villamost a zsúfoltság m iatt, az
autóról pedig ne is beszéljünk. M egkérdeztük tőle, hogy m iért nem
használ biciklit. Azt m ondta: „Uraim, aki gépet használ az géplel­
kűvé válik." Ez m inket nagyon m egdöbbentett, hiszen a bicikli m ár
akkor nagyon szolid közlekedési eszköznek szám ított az autók és
a többi csöröm pölő gép mellett, de mégis ezt m ondta.
MÓRICZ Zsigm ondnak van egy nagyon szép novellája. Ar­
ról szól, hogy a technikai csodák hatására a csikós fia sofőrnek
m egy, és ezzel egy új em bertípus jelenik m eg egy archaikus világ­
ban: a sofőr, aki géppel foglalkozik, aki benzinszagú s nem lószagú.
Egész mozgása és gondolkodásm ódja is az autó motorja szerint jár.
Jellemzi a gyors mozgás, gyors helyváltoztatás, hogy most itt va­
gyok, egy óra múlva pedig ott vagyok, átszáguldok a dolgokon, és
füst- és bűzcsíkot húzok magam után. Persze, ez ma m ár nem
feltűnő, nem új jelenség, m ert szinte m indenki sofőr. Ma az furcsa,
hogyha valaki nem ilyen; a régi öreg parasztoknak a lassú beszéde,
a lassú, m egfontolt mozgása, másféle reakciói, más észjárása a
furcsa.
M ostmár, amikor a városi élet után — m ár felnőtt fejjel és
bizonyos m űveltséggel — költöztem falura, nagyon látom ezt a
különbséget.
— A z európai újkor a hierarchikusan felépített középkori
társadalmi rend, uralmi forma szét lőre lésének a korszaka is. Meg­
változik a kollektív tevékenységek alapján elváló rendek súlya, jelen­
tősége, sőt a két fölső kaszt — papság, nemesség — csaknem tel jesen
eltűnik. A társadalomnak ebben a megváltozott állapotában —
amely ismert vélemények szerint a tömegek előretörését jelenti; „szel­
lemi interregnum " — drasztikusan megváltozik a munka minősége,
szerepe, s megváltozik az egyén és a munka viszonya is. Számtalan
új foglalkozási ág, megélhetési mód születik. Át kell értékelni magá­
nak a munkának a fogalmát is...
— A m unka: pénzszerző tevékenység. Ez a definíciója ma,
de hát ennek m ár semmi köze a szó eredeti értelm éhez. Ez a
fölfogás káros, pusztító és gyilkos az em beriségre, hiszen ebből
976 MAGYAR SZEMLE 7996. 10. SZÁM

következik, hogy amivel pénzt lehet szerezni, az m unkának, erköl­

csös tevékenységnek minősül. Itta bankcsalástól, a tőzsdetrükkök-
től a pénzham isításig, a prostitúciótól a gyilkolásig m inden m eg­
engedett. M ert am ikor a pénz lett a m unka célja, akkor a m unka
azonnal elvesztette moralitását, sőt teljesen erkölcstelenné vált.
Abból indultunk ki, hogy a m unka a Paradicsom helyreál­
lítására irányuló tevékenység. Itt valójában egy nem létező, fiktív,
kitalált dolognak, a pénznek az előterem tésére szolgáló tevékeny­
ség lett. M inden további bűn és erkölcstelenség ebből következik.
— Igen, a pénz a harmadik rend uralmának, az eltömegese­
déssel terhelt gazdaságkornak alapvető s nélkülözhetetlen kelléke. A
pénz és a pénzszerző tevékenységek köre is megérdemel egy fejezetet...
— Közvetítő eszköznek találták ki a p én zt a m unka és
term ék, term ék és term ék között. M indenki tudta hogy az csak egy
fikció; csak közmegegyezés, hogy az a fém darab vagy papírdarab
hagym át, krum plit vagy bizonyos m ennyiségű (és m inőségű)
m unkát jelent. Ez a fikció önállóvá vált, s például a bróker a pénzzel
vagy a pénzt helyettesítő újabb elvont fikciókkal ügynököl. Itt
szintén történt valami nagyon nagy, tragikus váltás újkori történel­
m ünkben, m ert a m unkától és a m unka gyümölcsétől elszakadt az
érték. A m unka öröm e és az eredm ényért viselt erkölcsi felelősség
csak ott érezhető, ahol közvetlenül érintkezik a m unka és gyüm öl­
cse. Ahol közbefurakszik egy közvetítő — a pénz — ott ez a
közvetlenség és vele a felelősség is megszűnik.
Ma a legtöbb em ber azt hiszi, hogy pénzre van szüksége:
azért dolgozom , hogy pénzt keressek; a pénz a világ m ozgatója,
ahogy Mefisztó énekli a Faustban. A pénz, vagyis az ördög. Az
Ó szövetségben is a pénzisten, a M amm on az Úr legfőbb ellenlába­
sa. Jézus is a sátán szinonim ájaként említi a pénzt. N em véletlen,
m ert a hagyom ányos, Istenre és a term észet törvényeire épülő
társadalm akban a pénz nagyon szabályozott közvetítő eszköz;
tilos például a kamatszedés. A pénz nem fialhat pénzt, m ert tudják,
hogy a pénzt nem lehet m egenni, a pénz önm agában értéktelen.
Hamis és m anipulált világ: ma m inden újság, rádió, tévé
azt bömböli, hogy tőkére van szükségem; pénzre, sok pénzre van
szükségem , s azért nem m ennek a dolgok, m ert nincs elég pénz.
Ö rdögi csúsztatás, hogy a reklám és propaganda révén a p én zt
teszik meg önm agában értéknek, nem pedig azt, am it esetleg m eg
lehet raj ta vásárolni. Ráadásul az értékek legnagyobb része pénzzel
nem vásárolható meg: sem a madárfütty, sem a tiszta levegő, sem a
szerelem, sem a meleg emberi érzések. Tehát a pénz a m unkához való
viszonyra úgy hat vissza, hogy az emberek nem értékeket akarnak
létrehozni — krum plit, káposztát term eszteni, gerendát csinálni
—, hanem pénzt szerezni. Itt jelennek meg új m esterségek, am e­
lyek m ár nem értékterem tő, hanem pénzterm elő foglalkozások.
— Ahogy óriási változások történtek a munka minőségében,
megítélésében az ún. polgárosodást követően, ugyanúgy a kultúrá­
ban, művészetben is nagy elmozdulásoknak lehelünk tanúi. Külön
 KAPILLER FERENC INTERJÚJA SOMOGYI GYŐZŐVEL 977

elemzést érdemelne például, hogy az irodalomból kiágazó újságírás

— amely tipikusan polgári műfaj — hogyan fordított hátat az
irodalomnak, végső soron a szellemnek és azerkölcsnek. Hasonlókép­
pen vizsgálható, hogy például a reklámgrafikának, plakátkészítés­
nek mennyi köze maradt a grafikához, festészethez, illetve mennyire
vált a művészei árulójává...
— A lényeget érintjük: pontosan a pénz szolgálata az a
m ozzanat, ami korrum pálta ezeket a becsületes m esterségeket.
N em zedéktársaim sorsán keresztül tapasztaltam , hogyan m ent
tönkre önbecsülésében, m agánéletében — hogyan kezdett inni,
önm agát pusztítani a rossz lelkiismeret m iatt — az az alkotó em ber,
aki rákényszerül arra, hogy pénzkeresésből fessen. A m űvész — a
hagyom ányos m űvésztípus — nagyon érzékeny, erkölcsös em ber­
fajta, bárm ilyen stílust kövessen is, és pontosan érzi, hogy hol
követi el az árulást.
Kétségtelen, hogy ezek az új szakm ák, m int az újságírás,
reklám grafika, és egyáltalán a reklám szakm a, kiterm eltek egy er­
kölcsi gátlások nélküli em berfajtát, tehát akit eleve úgy neveltek
fel, hogy az élet egyetlen értelm e a pénzszerzés, és ez igazol
m inden tevékenységet. Ez a sátáni logika és sátáni morál. De hát
önm agunkban nincs értelm e ostorozni ezeket a szakm ákat, m ert
az egész rendszert, ezt a pénzen alapuló sátáni civilizációt kellene
lefékezni és visszavezetni a m unka eredeti értelm éhez, vagyis
visszaállítani Isten útjára.
— A művészetnek egy másik, oldalági torzszülötte a giccs;
persze tudjuk, hogy milyen ellentmondásos magának a fogalom nak
a használata is. Hogyan lehet tisztázni a giccs fogalm át, s m it jelent
számodra?
— Amíg töm egesen voltak kézm űvesek m eg m esterem be­
rek, addig nem volt giccs; m inden tárgy és term ék szép volt. A 17.
századi holland polgár rem ekm űvet tett a hálószobájába m eg a
konyhájába, s ha m eg akarta festetni a kislányát, akkor REM­
BRANDTTÓL rendelte meg, és válogathatott a R em brandtok közül,
m ert olyan szintű m esterek tömegével voltak m inden városban.
H a egy m agyar paraszt csizmát csináltatott, akkor azt ugyanolyan
m inőségben kapta meg, m int herceg ESTERHÁZY Antal, legföljebb
ez egy kicsit aranyozva volt. Ugyanolyan m inőségű rem eket ka­
pott a helyi falusi csizmadiától, m ert m inden faluban öt csizm adia
volt, s egyszerűen ilyen szinten dolgoztak. Amikor az ipar tönkre­
tette ezeket, és csak néhány kézm űves m aradt, ők már, m int m ű ­
vészek, a legm agasabb elit — királyi udvarok, főnem esség — ki­
szolgálására alkottak. így vált szét a m űvészet a m esterségtől. A
szegény nép szám ára nem m aradt más, aki egyedi, szép tárgyakat
csináljanak, m int a gyengék és kontárok, a vásári piktorok.
Az én fiatal koromban a giccset, m int a polgári ízlés velejá­
róját ostorozták. Tele volt a művészi élet a giccs elleni küzdelem ­
mel. Ma m ár látom, hogy az nem volt más, mini harc m inden ellen,
ami a szocialista realizmustól, a materialista ízléstől eltért. A vallást
978 MAGYAR SZEMLE 1996.10. SZÁM

akarták kiirtani, ezért a szépet vették célba. — A „szép" vallásos

fogalom.
Egy gombolyaggal játszadozó cicát ábrázoló festm ény,
vagy egy csiricsáré színekkel kifestett parasztbútor — vagy annak
egy gyengébb utánzata — nem olyan káros és veszélyes, m int a
kom m ersz töm egáruk áradta. Amazokat mégiscsak kézm űves
m unkával, egyénileg hozzák létre emberek, és ha nagyon silány
szinten is, de mégiscsak a szép és jó utáni vágyat próbálják kielé­
gíteni. Ez a hagyom ányos — népi vagy vallásos — giccs, ami ellen
az ötvenes és hatvanas években olyan kem ény háború folyt. Ezeket
én most m ár nagyon szeretem , és nagyon sokat m erítek is belőlük
m int festő. S nem csak én, hanem nagyon sok m űvész fordul ihlető
forrásért a naiv m űvészet felé, s így a hagyom ányos giccs felé.
Ami a tömegtermeléssel és az ipari civilizációval m egjelent
— a kom m ersz töm egterm ék, a konfekció —, m int például a gyári
öltöny vagy a sorozatgyártott, m indenkinek egyform a autó; tehát
a töm egáru az, ami sokkal rosszabb, m ert pontosan a szépre, jóra,
egyénire való vágyat oltja ki az em berben. Ennek eredm énye a
teljes hasonulás és passzív fogyasztás; a diktált kész áru t kritika
nélkül fogyasztó m odern ember, a konzum idióta.
— A lökés gazdaság hívei szívesen hivatkoznak a talentu­
mokkal való sáfárkodás krisztusi példázatára, m int a kapitalista
vagyonszerzés, vagyongyűjtés igazolására. Ez a fajta értelmezés el­
lentmond Krisztus egész működésének, tanításának. M i a példázat
valódi jelentése? M it tanít Krisztus evilági tevékenységünkről?
— A talenlum os példabeszédben ez a bankügylet csak
hasonlat. Nem azt jelenti ez, hogy a pénzt kell forgatnunk, hanem
hogy felelősek vagyunk. Elszámolni tartozunk a képességekkel,
lelki, testi, anyagi értelem ben egyaránt. A kapitalista, liberális fel­
fogás ennek épp az ellenkezője: az én pénzem , azt csinálok vele,
am it akarok; az én testem, azt csinálok vele, am it akarok.
Jézus a szegények és a szegénység barátja volt. Szociális
értelem ben nem akarta m egváltoztatni a társadalm i viszonyokat,
de állandóan a M am m on, a pénz ellen beszélt. Az ókorban is
létezett pénzgazdaság; voltak bankügyletek, csak a bibliai hagyo­
m ány tiltotta. Az ószövetségben nem volt szabad uzsorakamatot szed­
ni, és hétévenként meg kellett szüntetni, el kellett égetni az adós­
leveleket. Ez a vallási előírás már magában lehetetlenné tett m inden­
féle kapitalista tőkefelhalmozást. M indig újra kellett kezdeni.
Az a szentírási idézet, hogy bárm it tesztek, Isten dicsőségé­
re tegyétek, érzésem szerint azt jelenti, hogy a világ fenntartása és
m űködtetése Isten szándéka szerint történjék. Ezen értem az öko­
szisztém a önfenntartó, önm egújító rendjét, s a szellemi világrend­
nek is ugyanezt az önfenntartó, önm egújító mozgását. Ebben való
részvétel a m unka, krisztusi értelem ben.
— S zen t Á gostonra utal B író István, amikor azt írja. hogy
az igazságosságra tekintettel nem lévő államhatalom csak méretei­
ben különbözik a rablóbandától. Szép, új világunkban sem kirá-
 KAFILLER FERENC INTERI Új A SOMOGYI GYŐZŐVEL 979

lyunk, sem császárunk, s Istentől is meg volnánk fosztva. Fokozottan

érvényesek János szavai az első levélből: „az egész világ a gonosz
hatalmában van". Szabad-e adót fizetni a gonosznak?
— Jézus korában a római állam hatalom sem volt az igazsá­
gosság m intaképe, ráadásul idegen, elnyom ó, pogány hatalom
volt, és Jézus mégis azt m ondta, hogy adjátok m eg a császárnak,
ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. Ez a kérdés ugyanolyan
beugratós, m in tam it neki tettek fel, és erre ugyanolyan kétértelm ű
választ szabad csak adni, amilyet ő adott. Kinek a képe van a
pénzen? Az államé; az állam adja ki a pénzt. Ez azt jelenti, hogy
igen, az ad ó t kell fizetni, a pénzt vissza kell adni neki, de az életedet
és a családod életét és a hazádat ne áldozd föl az államnak és az állam
törvényeinek. Sem m iképpen sem egy túlhajszolt, önfelőrlő m unka
gyüm ölcseit rakjuk az állam m indent felemésztő bendőjébe.
A keresztény válasz a rablóállamnak: a sok gyerm ekes,
hagyom ányos család, ahol legföljebb a férfi jár el dolgozni. Ö nel­
látás a kiskertből; cserekereskedés, oda-visszasegítés, „feketem un­
ka". Ez a keresztény válasz, és ez az, ami az egész pénzgazdaságot
le fogja győzni.
— A munkához (és szabadsághoz) való viszonyában végletes
helyzeteket hoz létre a modern kor az ember számára: egyfelől a
lágerek, munkatáborok világát teremti meg, másfelől pedig olt a
munkanélküliség fenyegetése. így is, úgy is a poklok poklát járhatja
meg az ember. M ilyen példák vannak arra, hogy ép lélekkel lehet
átvészelni végletes sorshelyzeteket?
— M ind a kél példa — harm adikként m ég ide sorolom a
m odern kor szabadidő-kultuszát — külön választja a m unkát a
valódi céljától. A m unkát csak m int szükséges rosszat fogadja el,
am it egy kijelölt, áhított cél érdekében el kell végezni: a cél a pénz
m egszerzése; egy vízi erőm ű vagy a szocializmus felépítése stb.
Ezzel szem ben a m unka értéke önm agában van; m aga a tevékeny­
ség szépsége, ami által az em ber Isten m unkatársa a világ fenntar­
tásában; a rj aradicsom felépítése, újjáteremtése. Ebben az értelem ­
ben a m unka önm agában véve öröm. Elvezet a testnek és öröm a
léleknek. Bármilyen m unka. A gödörásástól a magas m atem atikáig
m inden m unka öröm et hordoz m agában, s aki helyesen áll hozzá
a világhoz, az ludja is ezt. Ez a filozófia a titka az egésznek, s így
lehet átvészelni kilátástalannak tűnő helyzeteket. O lyanoktól tu ­
dom , akik tíz éveket töltöttek szovjet fogságban vagy börtönben.
Azt m ondták, hogy ami m unka ott volt, azt is ugyanúgy végezték
el, m int hogyha otthon, a családjuknak dolgoznának. Az alacsony­
ren d ű és m egalázó m unkában is próbálták m egtalálni a szépséget.
Testm ozgásukat igyekeztek hozzászabni kom ótosan és h arm oni­
kusan — és takarékosan! — ahhoz a m unkához; s m egettek bárm it,
am it elébük adtak. Közben, term észetesen, nem a keserűség irá­
nyította gondoltaikat, és nem a gyűlölet a fogságban tartók ellen,
hanem az élni akarás. Túl kell élnem , és Istenre bíznom , hogy
haza vezet.
980 MAGYAR SZEMLE 1996. JO. SZÁM

Úgy látom, hogy hasonlóan vészelik át a kényszerű m unkanélkü­

liséget a helyes világnézetű emberek. Jézusnak az a m ondása, hogy
keressétek először az Isten országát, és a többi m ind hozzáadatik
nektek, a m unkára is érvényes. A m unkát m agáért a m unkáért,
illetve ami m ögötte van: az istenszolgálatért és a világszolgálatért
kell végezni, és a m egélhetés majd hozzá adatik. Ez term észetesen
nem gazdasági m egfontolás, am it itt ajánlok, hanem vallásos gon­
dolkodás.
— A modern korban a szabadidő féltestvére a m unkanélkü­
liségnek...
— A m unkanélküliségnél is nagyobb csapás korunk sza­
badidő-kultusza. Abból, hogy a m unkát pénzszerző tevékenység­
gé fokozták le, következik, hogy senki nem szeret dolgozni, illetve
nem szabad szeretni dolgozni. A legtragikusabb az, hogy ezzel a
m odern ideológia elveszi a m unka öröm ét még azoktól is, akik
szeretik csinálni. Kultuszt csapnak a szabadidő körül — term észe­
tesen reklám /üzleti célból.
N agyon jól emlékszem, hogy édesapám a legeslegjobban
dolgozni szeretett, pedig nem volt valami érdekes foglalkozása:
szám laellenőr volt, tehát kishivatalnok. N yolcvanhárom éves ko­
ráig bejárt a hivatalába, évekig fizetés nélkül, m ert szerette csinálni
a m unkáját. Ehhez hozzá tartozott az is, hogy szerette a kollégáit,
szerette azt a légkört, ami ott volt. Az idősebb parasztok is így
vannak: úgy kell kiverni a kezükből kapát; nem a p én zért dolgoz­
nak, hanem a m unka kedvéért. Ehhez képest óriási kontraszt a
m odern em ber, aki alig várja, hogy eljöjjön a szabadsága, am ikor
nem kell csinálnia semmit. Pontosabban, itt jön a m ég ördögibb
m anipuláció, hogy a szabadidőbeli tevékenységet m ég szigorúb­
ban előírja a m odern reklám ipar, m int a m unkaidőbeli tevékeny­
séget. Célja ugyancsak nem a test és lélek felüdülése, hanem a
p én zn ek a szolgálata. Kötelező megvenni azokat a ruhákat, kötelező
részt venni azokon a szabadidő-programokon, turistautakon stb.
M inden programozott, és a m odem rabszolgaember a szabadideje
révén még nagyobb láncot hord a nyakán mint a munkaideje révén.
— Beszélgetésünk során többször hivatkoztunk Krisztusra,
az ő tanítására, példájára. Ugyanakkor, kiáltó ellentétként, m indun­
talan korunk válságjelenségeibe ütközünk. Krisztus megváltó műve
által ment-e hát a világ elébb? Igazabb, jobb munkatársai vagyunk-e
a Teremtőnek a teremtésben?
— Arra a kérdésre, hogy van-e történelm i fejlődés erkölcsi
értelem ben, én nem m el válaszolok. Nem hiszem , hogy jobbak
volnánk, m int az ókori emberek. Hogy Jézus javított-e a világon,
erre viszont csakis igent lehet m ondani, de hát ő nem forradalm ár
és társadalom reform er volt; ő az emberi szívek megváltója. Ez a
javítás nem társadalmi m éretekben, hanem az egyéni jóságban és
szeretetm ennyiségben nyilvánul meg, azok körében, akik őt vala­
milyen form ában elfogadják és szeretik. Biztos vagyok abban, hogy
több sim ogatás, ölelés és szeretet volt és van a világon Jézus óta.
 KAPILLER FERENC INTERJÚJA SOMOGYI GYŐZŐVEL 98 1

és társadalom reform er volt; ő az emberi szívek megváltója. Ez a

javítás nem társadalm i m éretekben, hanem az egyéni jóságban és
szeretetm ennyiségben nyilvánul meg, azok körében, akik őt vala­
milyen form ában elfogadjákés szeretik. Biztos vagyokabban, hogy
több sim ogatás, ölelés és szeretet volt és van a világon Jézus óta.
Társadalm i m éretekben ma azért nehéz kim utatni, m ert nincs
keresztény állam. Keresztény kisközösségek vannak, szeretetkö-
zösségek, családok. Régen, a felvilágosodás előtt voltak egész ke­
resztény társadalm ak, és am ennyire én ism erem őket, valóban
jobbak is voltak, m int a m odern társadalom. Csak torzított a róluk
alkotott képünk, m ert a m odern történetírás hamisít: a m aga jó
bizonyítványa érdekében befeketíti a m últat. Azt m ondják: közép­
kor? Akkor éjjel-nappal lobogtak a máglyák, sütögették az em be­
reket, s butaság és sötét babona uralkodott. Igen, ez a pozitivista és
marxista történetírás torzképe a középkorról. A források és egyko­
rú adatok m ást m utatnak.
Én még ahhoz a generációhoz tartozom , aki látta élőben és
m űködésében a hagyom ányos parasztfalut, a term előszövetkezet
előtti falut. Össze tudom hasonlítani ezt — m ondjuk — egy m o­
d ern nagyvárosi lakótelep vagy akár egy mai m agyar falu életével.
Ég és föld a különbség a régiek javára. Akkor nyüzsögtek ott a
gyerekek és a háziállatok az utcákon, kacagás zengett egész nap,
néha sírás is, de m indenképpen az élet harsogó hangjai voltak.
N éprajzkutatók megfigyelték, hogy az úgynevezett prim i­
tív népeknél van valamilyen lelkesedés; harsány kacagásokkal,
óriási intenzitással és vehem enciával szinte habzsolják az életet.
Ezt a m odern em ber m ár nem ismeri, legföljebb vadakról szóló
term észetfilm ekből. Ez az, amire gondolok: a kereszténységtől —
s nem csak a kereszténységtől, hanem m inden hagyom ányos val­
lástól és természetközeliségtől — áthatott nép különb volt és bol­
dogabb volt. Ez a boldogság újra m egvalósítható, ha az Istennel és
az ősi, term észetes renddel való kapcsolatunkat újra m egtaláljuk
— Krisztus követésében.

Salföld-Lukácsháza, 1995. december

Ka p il l e r Ferenc
itkcxh^rkít
 HUMÁN ÖKOLÓGIA —
TUDOMÁNY VAGY ERKÖLCSTAN?

HUMÁN ÖKOLÓGIA kifejezés az utóbbi n é h á n y év b en eg y re

jobban terjed: több egyetem en rendszeresen m eghirdetnek
ilyen című tanfolyam okat hallgatók és végzett szakem berek
szám ára, összejöveteleket rendeznek a hazai hum án ökológiai
oktatás feladatairól. Az Ökológiai Kultúra Fejlesztéséért A lapítvány
m ájus elején Kecskeméten rendezett jól előkészített m egbeszélést
a h u m án ökológiáról, ahol érdekes vita alakult ki arról, hogy mi is
a hum án ökológia, s vajon ki nevezhető jogosan hum án ökológus­
nak. A vita során eszembe jutott egy régi, a marxistákra vonatkozó
hum oros megfogalmazás, s azt alkalmazva úgy tűnt a számomra,
hogy „aza jó hum án ökológus, aki egyre több hum án ökológust szorít
ki a hum án ökológiából". Mielőtt kitérnék a vitára, szeretném igen
röviden áttekinteni a hum án ökológia fogalm ának a fejlődését.
Maga az ökológia görög kifejezés, ami tükörfordításban az
élőhely tudom ányát jelenti, s egyszerűen fogalmazva az ökológia,
m int tudom ány az élő szervezetek és környezetük kölcsönhatásait
vizsgálja. (Bonyolultsága miatt nem kívánom ilt néhai JUHÁSZ
NAGY Pálnak, kiváló hazai ökológusunknak lényegesen bővebb,
alaposabb m eghatározását ismertetni).
A fogalmak, szavak élnek és jelentésük — szövegkapcsola­
tuktól függően — változik. A fenti m eghatározással nem sokra
m együnk, ha olyan — egyes tudósok által elítélt — fogalm akat
használunk, m int az ökológiai katasztrófa, ökológiai m ozgalom ,
ökologikus gondolkodás, vagy akár Bokor Ökocsoport. Ezekben
rendszerint nem a tudom ányra gondolunk, hanem a kifejezést a
term észetvédelm i, környezetvédelm i, zöld stb. kifejezések helyett
használjuk. Lépjünk tovább: mi is hát akkor a humán ökológia?
Valójában annyira új ez a fogalom, m int sokan gondolják? A
Webster amerikai értelm ező szótár szerint m ár 1933-ban ism ert
volt, s jelentése:
„1. a szociológia egy ága, amely az ember és a társadalmi, gazda­
sági, politikai szervezetek közötti kölcsönhatásokkal foglalkozik.
2. Az ember, az emberi közösségek és a népesség ökológiája,
amely kapcsolatos a környezet (levegő vagy víz) minőségének, a
természetvédelem és az építőmérnöki gyakorlat helyes alkalma­
zása révén való megőrzésével."
984 MAGYAR SZEMLE 1996. 10. SZÁM

Ugye érezhető, hogy a Webster szócikke m ennyire óvakodott m in ­

den fogalmi beszűkítéstől?
A hum án ökológiáról P. R. EHRLICH, ism ert amerikai ökoló­
gus az Amerikai Zoológusok Társasága 1984. évi denveri tanács­
kozásán a következőképpen fogalmazott:
„Szélesebb értelemben a humán ökológia az egyes emberek kö­
zötti, az emberek és a környezet közötti kölcsönhatásokkal fog­
lalkozó tudomány. Ez látszólag magában foglalja az emberi tudás
egészét, a történelmet, nyelvészetet, gazdaságtant, műszaki tu­
dományokat stb. Egy ilyen széles meghatározás azonban nyil­
vánvalóan nem lehet egy összefüggő rendszer alapja. Ezért a
humán ökológia általában négy fő területre összpontosít: 1. az
emberi népesedés dinamikájára, 2. az emberek forrásfelhasználá­
sára, 3. az emberek környezetre gyakorolt hatásaira és 4. ezen
három közötti kölcsönhatásokra".
Ehrlich m egfogalm azásáb an az erkölcs k érd ése n em szerep el, h o l­
o tt m in d az erkölcs, m in d az id eológia fogalm a már jóval korábban
m egjelen ik W illiam OPHULS doktori értekezésében:
„A humán ökológia szemben áll a természet legyőzésének
eszméjével; a növekedéssel; a gondolkodás és cselekvés
elszigetelésével; az individualizmussal, mint ideológiával; és
olyan abszolút erkölcsi törvényekkel, mint az ember elidegenít­
hetetlen jogai."
O phuls Idézi Paul SEARS-t, aki még 1964-ben m agát az ökológiát
fölforgató tudománynak nevezte.
ARRETT HARDIN szerint a h u m án ökológia óv n i kívánja a
term észeti forrásokat, és egyszerre fölforga tó és konzervatív
tudomány. Konzervatív, m ert meg akarja őrizni a jövő nem ­
zedékek létalapját, azonban nem a régi nézeteket, a mai elavult
politikai és társadalmi intézm ényeket, nem a társadalm i előjogo­
kat! Sok, m agát konzervatívnak nevező em ber ezzel nem ért
egyet, az ő szám ára látszik fölforgatónak a hum án ökológia, fejti ki
H ardin.
H ardin hangsúlyozza a hum án ökológia rendszerszem lé­
letű, interdiszciplináris voltát és több dologra figyelmeztet. Ezek
közül néhány: „Sosem cselekedhetsz pusztán egyetlen dolgot. —
Nincsen „mellékhatás". — Egyetlen rendszer sem tudja túlélni a
m egfékezetlen pozitív visszacsatolást. — A negatív visszacsatolás
pozitív jótétem ény lehet. — Nem léphetsz át az eltartóképességen.
— Az „élet szentsége" alapelv utat kell, hogy adjon az „eltartó
képesség szentsége" elvének." stb.)
A kecskeméti tanácskozás előkészítő anyagában több m eg­
hívott nézeteit olvashattuk a hum án ökológiáról. A legtöbben tu ­
dom ánynak tartják, de fontos idézni ZELNIK Józsefet, aki kifejti,
hogy
 GYÖRGY LAJOS: HUMÁN ÖKOLÓGIA 985

„a term észettudom ányi terület képviselői az ökológia szót term é­

szettudom ányos kifejezésként ismerik ... és sértésnek vesznek
m inden hum án-tudom ányi megközelítést."
VICTOR András hangsúlyozta, hogy őt a tárgykör erkölcsi, vallási,
filozófiai és pedagógiai szem pontjai foglalkoztatják.
A vita során hallottunk olyan nézetet, hogy a hum án öko­
lógia term észettudom ányos diszciplína, hogy a mély ökológiai
filozófiai irányzat közeli rokona, STALLER Tamás azt hangoztatta,
hogy semmi esetre sem filozófia, hanem határozott tu d om ányte­
rület, elsősorban társadalom tudom ány.
Az előkészítő anyagot olvasva és a vita során az a m eggyő­
ződésem alakult ki, hogy a hum án ökológia nem csak tudom ány.
Az is, de annál jóval több. Szerintem egy teljességre törekvő,
m indent felölelő látásm ód, szemlélet, értékrend, erkölcs, am ely
több ponton találkozik a vallási tanokkal. Ha mégis egy szóval
kellene jellem eznem , akkor talán azt m ondhatnám , hogy erkölcs­
tan.
I, A HUMÁN ÖKOLÓGIÁVAL FOGLALKOZÓK keveset sajátí­

M tottunk el az em lített látásmódból. Az egész elsajátítására

egy emberi élet nem elégséges, hacsak valaki nem ren d el­
kezik emberfeletti képességekkel. A részletek képzett, jót akaró
művelői sokszor vitatkozunk egymással, hogy csak a saját terüle­
tünk az igazi, az értékes, a tudom ányos, de nem elég határozottan
törekedünk arra, hogy egymástól tanuljunk, és nem közeledünk a
teljességhez.
A fentiek alapján úgy vélem, hogy a hum án ökológiának
foglalkoznia kell a legalapvetőbb filozófiai kénlésekkel,m int
— a kozmológiával,
— azzal a kérdéssel, hogy mit jelent a M indenség illetve a
Term észet rend je (pl. ha az ősrobbanás utáni tágulási
sebesség hallatlanul kis m értékben más lett volna, m int
a jelenlegi, egészen másfajta Világegyetem keletkezett
volna: csillagrendszerek, bolygók élet, az ism ert tu d at­
formák, em ber nélkül.)
A humán ökológiának föl kell ismernie, hogy
— az evolúció szükségszerű és nem véletlen jelenség, és
hogy
— az ev o lú c ió n a k célja és iránya van (tu d atosod ás —
Teilhard d e CHARDIN).
A humán ökológia a remi és az evolúció fentmaradása érdekében
tanulmányozza
a vallások ökológiai üzenetét,
— a bennünk meglévő, de társadalm aink és nevelésünk
által elfojtott ökológiai tudattalant (T. ROSZAK),
— az érett, társadalmi rendszerek, elsősorban a term észeti
népek életét (az érett természeti rendszerekre E. ODÚM
986 MAGYAR SZEMLE 1996. W. SZÁM

szerint jellemző a takarékosság, a sokféleség, az eg y ü tt­

m űködés és a jó belső szabályozás — érett társadalmi
rendszer mások szerint talán csak a törzsi társadalom).
ZÜKSÉGES, HOGY A HUMÁN ÖKOLÓGUS tudom ásul vegye: az

S ökológiai válság vagy szerencsétlenség nem a jövőben fenye­

gető dolog, hanem az m ár hétköznapjainkban valósága. T u­
datosítania kell azt is, hogy ezen a válságon semmiféle tu d o m á­
nyos, m űszaki, jogi vagy gazdasági eszközzel nem segíthetünk —
m ert az okok tudatiak, erkölcsiek, magatartásbeliek.
Tudatosítani kell, hogy bolygónk rendszerének fölborult
egyensúlyát kell helyreállítani:
— a szeretet javára a hatalom ellenében;
— az együttm űködés javára, csökkentve a vetélkedést;
— a bölcsesség javára, a tudás ellenében (T. S. ELIOT);
— a közösség javára szem ben az Énnel;
— a létezés javára és a birtoklás rovására;
— a belső, szellemi értékek javára az anyagiakkal szem ben;
— a kicsiny javára szem ben a hatalmassal;
— a helyi javára a központ ellenében (W endel BERRY sze­
rint ha egy közösség fenn akar m aradni, akkor m eg kell
hogy védje m agát a globális gazdaságtól. Ennek révén
egész társadalm unk nyerne. Fölbátorodnának a helyi
kultúrák, fejlődne a kulturális sokféleség);
— a belső szabályozás javára;
— a szellem tudom ányok javára, a term észet és m űszaki
tudom ányok uralm ának csökkentésére (C. P. SNOW és
Zelnik József);
— a tudati-szellemi-lelki fejlődés javára és az anyagi növe­
kedés visszafogására;
— a lényeges javára és a lényegtelen rovására, (a válság
valódi, alapvető okait kell megkeresni, pl. a nem zetek-
feletti vállalatok tevékenységében, a pénzrendszerben
stb.);
— de nem akar egy másfajta aránytalanságot, egyensúlyhi­
án y t teremteni.
Itt befejezem a világválságból való kijutásunk m ódjainak fölsoro­
lását. Kifejthetném m indegyik sort több oldalon át, de nem teszem:
egy rövid írást talán többen elolvasnak. A fölvetett gondolatok arra
utalnak, hogy a hum án ökológiának nem csak a helyzet elem zése,
vizsgálata a feladata, hanem tudatunk és erkölcsünk, egész élet­
m ódunk m egváltoztatása.
G y ö r g y Lajos
 GYÖRGY LAJOS: HUMÁN ÖKOLÓGIA 987

Irodalom :

Berry, Wendell: Conserving Communities — Resurgence, No. 170 —

May-June, p. 6-11. 1995.
Ehrlich, P. R.: Human Ecology for Introductory Biology Course: An
Overview, Amer. Zool. 25:379-394,1985.
Eliot, T. S.: Choruses from the Rock, cit. Magyar Szemle, I1I/4/394, 1994.
április.
Hardin, Garrett: Human Ecology: The Subversive, Conservative Science —
Amer. Zool. 25:469-476,1985. '
Odum, E. P.: The Strategy of Ecosystem Development, Science 164:262,
1969.
Ophuls, W.: Ph.D. Diss., 178-179, Yale Univ., New Haven, Conn. 1973.
cit. Garrett Hardin, 1984
Roszak, Theodore: The Voice of the Earth, Simon and Schuster, New
York, 1992.
Sears, P.B.: Ecology — a subversive subject. BioScience 14(7):11,1964, cit.
G. Hardin, 1984
Snow, C. P.: The Two Cultures and the Scientific Revolution — The Rede
Lecture — Cambridge University Press, 1960.
Teilhard de Chardin, Pierre: Az emberi jelenség — 1955 — Gondolat,
1973.
Victor András — Az Ökológiai Kultúra Fejlesztéséért Alapítvány Körlevele,
p. 13., 1996. május.
Zelnik József — Az Ökológiai Kultúra Fejlesztéséért Alapítvány Körlevele,
p. 14.-15., 1996. május.
 PAULER AKOSROL*

AULER ÁKOS (1876-1933) a két világháború közötti M agyar-

P ország szellemi életének egyik reprezentatív alakja volt.

Pauler Ákos nagyapja, PAULER Tivadar a kiegyezés korának
neves jogtudósa, apja, PAULER Gyula ism ert történetíró volt.
N yom dokukon haladva Pauler Ákos életpályája egyenesen ívelt az
egyetem i katedráig és az akadém iai tagságig. Filozófusként úgy
élte a családban hagyom ányos, anyagi gondoktól m entes életét,
m intha egyáltalán nem érzékelte volna a kor — a legkülönfélébb
epicentrum okból szárm azó — fenyegető rengéseit. Legalábbis ez
a kép bontakozik ki írásaiból, nyilvános állásfoglalásaiból és karri­
erjének egyes állomásait tekintve.
A m ostani alkalommal Pauler filozofálásának a sajátosságá­
ra szeretném felhívni a figyelmet. Röviden összefoglalva és tovább­
gondolva a róla szóló korábbi írásom at (1. a Jegyzetben, 16. sz.).
Először felvázolom Pauler életm űvének n éhány főbb vonulatát.
C supán tájékoztatásul, de könnyítésekkel nem téve engedm ényt
azok szám ára, akik esetleg éppen most értesülnek első ízben Pau ler
gondolatvilágáról. Azt sem szeretném persze, ha valakit elriasztana
a bevezető rész a továbbolvasástól, ezért előre jelzem , hogy sokkal
inkább stratégiai m eggondolásból adok töm ény ízelítőt, m intsem
azért, m ert nem lehetne — habár csak ideiglenes m egoldásként —
lazább ism ertetést adni. Kontrasztba szeretném ugyanis állítani
Pauler filozófiáját az élményeivel. Csupa szigor és szabatosság
am abban, csupa érzékenység és bensőségesség em ezekben. Élmé­
nyeihez pszichológiai út vezet; erről szól írásom m ásodik része.
H angsúlyozom azonban, hogy a lélektani m egközelítés Pauler
esetében csupán az egyik m ódszere annak, hogy filozofálásába
belehelyezkedhessünk. Pauler szem élyiségének m egism erése nem
cél ebben a vonatkozásban, hanem a vizsgálódás átm eneti állom á­
sa. Jellemzői túlm utatnak m agukon, ezért éppúgy felszínes félre­
értés, ha pszichológiai elem zésnek tekintik a következőkben be­
m utatott tárgyalásukat, m int ha pszichológiai keretelm életnek fog­
ják fel azokat a term inusokat, amelyekkel a m agukon túlm utatásu-
kat igyekszem követni. Pauler gondolkodása zárt göm bfelület
m ozgalm asságához hasonlítható, gyakran befelé, valam ilyen alig
közölhető központ felé m utató vektorokhoz. Ez a sajátossága kü-

*A fin de siecle racionalitása és törése: ig é n y és v is s z h a n g c.Osztrák-Magyar Mun­

kamegbeszélésen (Sopron, 1995. február 4-5.) tartott előadás.
 PETHŐ BERTALAN: PALILER ÁKOSRÓL 989

lönbözik valam ennyi — általam ism ert — filozófus-kortársának a

gondolkodásától. O lyan létformát szignál, am elyik talán csak m a­
napság látszik korszerűvé válni, esetleg épp a kor visszájáról. Je­
lentőségét, am iért nagyon érdem es vele foglalkozni, ebben látom.
P a u l e r Á k o s k e r e k f i l o z ó f i a i r e n d s z e r t é p í t e t t k i. E n n e k
a la p j á u l a lo g ik á t v e t te . N e m c s u p á n m ó d s z e r t a n ila g — a f ilo z ó f ia
s a já to s m ó d s z e r é t a z in d u k c ió tó l é s a d e d u k c ió tó l e lk ü lö n íte tt r e ­
d u k c i ó b a n i s m e r i fe l — , h a n e m a f i l o z ó f i a t u l a j d o n k é p p e n i m o n ­
d a n i v a l ó j á t , é s e z á l t a l m i m a g u n k a t é s v i l á g u n k a t i l l e t ő e n is . E z t a
m e g g y ő z ő d é s é t i s f o r m á l i s l o g i k a i ú t o n v e z e t i le: v i z s g á l ó d á s á t a
t u d o m á n y o k k a l (é s n e m a z z a l, a m ir e a t u d o m á n y o k v o n a t k o z -
( h a t ) n a k k e z d i, m a jd m e g á lla p ítja , h o g y

„a filozófia azon osztályokról szóló tudomány, melyek előfeltéte­

lei a szaktudományoknak: a legegyetemesebb osztályokról szóló tudo­
mány."1
IVEL PEDIG az OSZTÁLYOZÁS ELVE az általa m egkülönböz­

M tetett három logikai alapelv egyike — , az azonosság, és a

principium rationis sufficientis-né\ előre valónak felis­
m ert összefüggés elve mellett —, a filozófiai vizsgálódás tárgya
eredendően logikai term észetű. Tiszta logikaként az igazság for­
mális m eghatározásaival foglalkozó elm életet m űvelte Pauler. Eb­
ben az értelem ben a logika a szokásosnál is sokkal elvontabb
tudom ány, viszont elvontságában bárm ely valóságról szóló tu d o ­
m ány fölött áll. Központi term inusa az érvényesség, m int az igaz­
ság sajátos fennállási módja. Lét és létezés ezen a vékonyka logikai
fonálon függ anélkül, hogy ez a szál tovább lenne követhető annál,
am i m aga a formális logikai m eghatározása. Fölénye abszolút;
„az igazság tiszta logikai értelemben, tehát mint érvényesség,
valóban a mindenséget átfogó mozzanat... Az a körülmény, hogy
az igazság, mint tiszta logikai mozzanat, igenis magában foglalja
a tárgyat — tehát a létező tárgyat is —, magyarázza meg, hogy
minden tárgy alá van vetve a logika principi limainak..."
Az etika és az esztétika a logikával egyenrangúan társul a logiká­
hoz, de — a logika fölénye fejeződik ki ebben — logikai m ódon.
„Az azonosság elvét az különbözteti meg a másik kettőtől — írja
Pauler3—, hogy egyetlen magában álló dologra is vonatkozhatik.
Az értékek közül ez jellemző a szépségre, mely épp azt jelenti, hogy
valamely dolog merőben önmaga által, kiemelve a többi dologgal
való összefüggésből is, értékkel bírhat. Az összefüggés elvének sajá­
tos vonása az, hogy több dolog kapcsolatát fejezi ki. Ez a jellem­
zője az igazságnak, mely mindig relációban áll: a fogalmi igazság
a dolognak önmagához való viszonyát, a tétel a dolognak más
dologhoz való relációját, a szillogizmus pedig tételek viszonyát
fejezi ki. Az osztályozás elvét — figyeljük meg: második specializált
szerepben tűnik itt föl ez a logikai alapelv — „leginkább az
jellemzi, hogy alárendeltséget jelent. Ily föl tétlen alárendeltséget az
eszm ény alá, tehát kötelességet kíván a jó eszméje."
990 MAGYAR SZEMLE 1996. 10. SZÁM

OGIKA, ETIKA És ESZTÉTIKA MELLETT két további része van m ég

L Pauler rendszerének, a metafizika és az ideológia. A m etafi­

zikát szintén logikailag értelmezi. „A metafizikai tétel nem
egyéb — írja könyve metafizikát tárgyaló fejezetének első m o n d a­
tában4— , m int közvetett ténym egállapítás." Ebből redukció révén
ju t el „őstények" felismeréséhez. A „létező dolog"-nak két kritéri­
um át különbözteti meg: az állandóságot és a tevékenységet, a
változásban azonban a nála eredetibb változatlanságot ismeri fel,
am i form aként m utatkozik a m atériával szem ben. Végső soron a
„létező, am ennyiben határozm ányainak form áját önm agában bír­
ja, szubsztanciának neveztetik."5Ez a forma, m int alany — „am ely­
n e k reagálása nyilvánul m eg a m atériában"6—, vagyis a szubsztan­
cia „öntevékeny létező", „öntevékenység-centrum ", azaz „pszicho-
morf". Csak ez az egyféle szubsztancia van, noha num erikusán a
szubsztancia pluralis; a természet, „am ennyiben benne ép p a
szubsztanciák öntevékenysége nyilvánul meg, tárgyilag m eg van
alapozva"7: m int L e i h n iz m ondja, phaenomenon bene fu n d a tu m . —
Az ideológia Pauler rendszerében a logika ism étlődése a dolgok­
ban; kiterjedve a dolgokra és magáévá téve ezeket. Egy külön
„ideológia" nevű tudom ány szükségességét an n ak a m egfontolása
alapján ismeri fel,
„ h o g y a lo g ik a , e tik a , e s z té tik a é s m e ta fiz ik a a tá r g y a k (d o lg o k )
b iz o n y o s o sz tá ly a ir ó l s z ó ln a k — fig y e ljü k m e g itt is a z o s z t á ly o z á s
e lv é n e k h a té k o n y s á g á t (P. B.) — , s íg y k e ll o ly a n v iz s g á ló d á s n a k
le n n ie , m e ly m a g á t a „tárgy" m ib e n lé té t á lta lá b a n , s e n n e k k ü lö n ­
b ö z ő o s z tá ly a it fejti ki. A z id e o ló g ia te h á t általános tárg]/clmclet s
íg y ... c élja é p p a z , h o g y a tá r g y a k a m a le g e g y e t e m e s e b b h a tá r o z -
m á n y a it fe jtse ki, m e ly e k minden tárgyra e g y a r á n t á lla n a k , f ü g g e t ­
le n ü l a ttó l, h o g y a z o b je k tu m o k n a k m e ly ik o sz tá ly á b a ta r to z n a k .
„ Id e o ló g iá n a k " é p p a z é r t n e v e z z ü k a k u ta tá s e te r ü le té t, m e r t a
d o lg o k a t c sa k mint adott tartalmakat tek in ti: te h á t m i n d e n l e h e t ő
d o lo g n a k c sa k m in te g y id e á já t v izsg á lja ." 8

Az ideológia — m int m inden tudom ány — a három logikai alap­

elvnek és ezek corollanym ának, a korrelativitás elvének m egfele­
lően tagolódik négy részre: fenom enológiára, relációelm életre, ka­
tegóriaelm életre és értékelméletre.
Méltó lenne, hogy Pauler sűrűszövésű és nagy filozófiatör­
téneti ism eretanyag bevonásával kidolgozott filozófiáját részlete­
sen tovább ism ertessem . Ily m ódon egyre több vonatkozását kö­
zölhetném . M eggyőződésem azonban, hogy filozófiájának jellege,
ami m ár ebben a rövid vázlatban is m egm utatkozik, nem változna
lényegesen. Ezért megszakítom az ism ertetést, és kettős vallom ást
teszek. N em a m agam személyes érdekéből hozakodva élő élettör­
ténetem két esem ényével, hanem hogy m egkönnyítsem Pauler
filozofálásának jellemzését, melyhez belső és külső hatásköre egy­
aránt hozzátartozik. Még gim názium i éveim közepe táján történt,
am ikor érdeklődni kezdtem a filozófia iránt, hogy birtokom ba
került a tanári kar egyik néhai tagjának kéziratos kivonata Pauler
 PETHÖ BERTALAN: FAULER ÁKOSRÓL 991

Logikájából. Bekötöttem a szép gyöngybetűkkel írott füzetet és

saját gyűjtésű könyvtáram első darabjai között tartottam szám on,
de tartalm a sem akkoriban, sem később nem fogott meg. Paulerrel
való m ásodik találkozásomat ezért m eglehetősen kelletlenül fo­
gadtam . A '80-as évek elején beszélt róla több ízben egyik egykori
tanítványa, aki sikeres akadém iai pályafutása során ugyan a nevét
sem igen írta le, de nyugdíjba vonulása után lelkesen em lékezett
tanuló éveire és könyvet szándékozott írni. Paulerről szóló könyvet
nyom ott a kezem be, m ondván, hogy ezt m indenképpen el kell
olvasnom . C supán udvariasságból nem utasítottam vissza, bár
engem egészen más feladatok kötöttek le és más tervek foglalkoz­
tattak, ráadásul m ásnap reggel indultam egy külföldi kongresszus­
ra, am ire m ég készülnöm kellett. Késő este azért kíváncsiságból
elővettem a könyvet, s m iután belelapoztam , hajnalig nem tudtam
letenni. Egy hölgy írta, SZKLADÁNYI Mária, aki Pauler rendszeres
beszélgetőtársa volt, annak utolsó tizenegy életévében. Alig lehet
elképzelni mélyebb szakadékot egyfelől filozófiai gondolkodás és
nyilvános viselkedés, másfelől élm ényvilág és bizalmas m egnyilat­
kozás között, m int am ilyen Pauler esetében előtűnik, ha írásainak
és életpályájának ism eretében olvassuk a Szkladányi által feljegy­
zett meditációit. És ez a mély szakadék nála nem közösségi és
privát élet között, nem tárgyilagosság és intimitás között, de m ég
csaknem is szem élyes külső és belső között húzódik, hanem (ezzel
pontosítjuk az im énti ellentétet) a tulajdon bensőjében: átélése és
tudata között. Szkladányi Mária az átélésből párálló érzületek szó­
ba foglalásának volt tanúja, m ajdnem csupán esetlegesen, m int
akinek a jelenléte nem számít, m int ahogyan Pauler filozófiája,
szereplése sem volt téma, mint ahogyan diszkurzív tudata is szinte
ki volt iktatva. Leszámítva Szkladányi — an n ak idején m inden
bizonnyal leplezett — rajongását, a könyv atm oszférájából követ­
keztetve — m indketten szigorú katolikusok lévén, zárdái fegyelem
övezte őket — úgy beszélhetett Pauler, ahogyan a sóhaj szakad fel
az em berből, vagy am ikor Istennel társalog, noha nem bízik abban,
hogy van Isten, aki hallja.
SZICHOLÓGIAI SZEMPONTBÓL m elankolikus típusba sorolhat­

P juk Pauler személyiségét, nem betegség-összefüggésben, h a­

nem az elnevezés kultúrtörténeti értelm ében, és ahogyan
H ubert T ellenbach 9 körvonalazta. Bekeretezett, pontosan kiszá­
m ított életet élt — írja róla Szkladányi M ária10 — kis dolgoktól
kezdve egészen a végső életbeosztásig. Élénken ragaszkodott m in­
den m egszokotthoz: környezetben, táplálkozásban, ruházatban,
sétaútban, sőt az emberekkel való érintkezésben is. N em bírta el a
kilengést, az újítást... az új helyzet közelsége valósággal kivetkőz-
tette önm agából." Túlhajtott pontosságáról néha m ár ő m aga is
nevetve mesélt, pl. „hogy lépcsőkön m indig ugyanazzal a lábbal
kezdi a lépést és fordulóknál m indig ugyanazzal a m ozdulattal tér
ki."11 Külön kérdés, hogy m ennyiben választott életstílus kifejező­
dése ez a fajta személyiség, ill. hogy m ennyiben élettörténetileg
992 MAGYAR SZEMLE 1996'. 10. SZÁM

követhető reakció-képződ és. Fauler életében nagyon m élyre, kis­

gyerekkoráig nyúlnak a gyökerek, és ott — róla való jelenlegi
ism ereteink birtokában — eltűnnek a szem ünk elől.
„Már gyermekkoromban elbúsított minden — mondta12—, ami
elromlott vagy elveszett. Nevetséges kis példa, amit mondani
fogok, de ez érzékelteti legjobban tennészetem alapvonását. A
cukrot, amit gyerekkoromban kaptam, sose ettem meg rögtön,
hanem sokáig őrizgettem, annyira irtóztam valaminek az elvesz­
tésétől. De később is mindennel így voltam."
A SZEMÉLYISÉG MELANKOLIKUS TÍPUSÁNAK az élet és az alkotás
m ódjára vonatkozólag van többé-kevésbé ism ert, a filozófia
JL -M. m inőségére vonatkozólag pedig m ég csaknem feltáratlan
jelentősége. Paulerre azonban a melankolikus típus is csupán első
közelítésben talál. Sajátossága nem egyediségének m ikéntjében áll,
hanem egyedi m ivoltán belüli súlyozottságában, belső elhatároló­
dásával keletkező tulajdon rekesztékének m inőségében, ami m e­
rőben más, m int akár a szubjektivitás, akár a szubjektitás: első
kezdem énye és utólagos tartaléka a Létnek, de m ár nem tarthat
igényt arra, hogy igazán Lét legyen. M inden gyakorlatiatlanság és
szegényesség ellenére mégis varázslatos bensőségként éli m eg
Pauler önm agának eme rekesztékét.
„Mindenről tudok, de mint bűvkörön belül a mágus, az élettel
szemben vértezetten állok és átlényegült színeit, tonnáit érzem.
Éneikül azonban talán nem is dolgozhatnék. Tudnom kell, hogy
kívülem egy merőben másfajta világ hullámzik, de csak lehalkí­
tott reflexei hatolnak be hozzám. Ez valami elmondhatatlan szel­
lemi elvarázsoltság, az élet köreibe legbelül zárva lenni, fölfoko­
zott élménykészséggel és mégis állandóan kielégületlen életener­
giákkal. De a mágus titka éppen ez. Mindent lát, de semmi sem
érinti. Minden fölött örökké uralkodik, mert semmit sem vált át
az élet hétköznapi szükségleteire."13
Ami azonban — mint más alkalommal megjegyzi — m égiscsak
csupa aszkézis14, és a „mesterséges élet" béklyóiba15 szorultság.
E nnek a pszichológiai közelítésben m egnevezve átélés-re-
kesztékében m arkáns szem élyiségnek — és szem élyiségtípusnak
— korunkban ism erhetjük fel a filozófiai jelentőségét, am ikor az
Átélés „végső cseppje" lehet az utolsó m enedék, és m int ilyen,
következm ényes első kezdem ény, amely az életvilág és a társadal­
mi rendszer felől nem kolonializálható, és a civilizátum felől nem
m ediálható át. A maga idejében azonban úgy látszott még, hogy
Pauler életform ája maga az élhetetlenség, és nem csupán a saját
korának létkérdéseivel nem foglalkozik, hanem nem ism eretes és
nem is képzelhető olyan kor, m elyben eligazíthatna valam elyest az
ő filozófiája, vagy am elyhez egyáltalán illene. Korabeli perspektí­
vához tartva m agunkat, átéléstípusának és filozófiájának egym ás­
ra nem találó együttesét — miért van pl. egyáltalán kidolgozott
filozófiája az önm agán belül m agát elsáncoló alanynak, ha a mű-
 PETHO BERTALAN: PAULER AKOSROL 993

vésznek sem a m űve szám ít, hanem csupán az átélése?16— értel­

m ezhetjük az egykori széplélek kései, kényszerű titkosodásaként.
Vagy észrevehetjük, hogy Pauler logikai idealizm usa17, ill. logikai
abszolutizm usa16 a transzcendens ideák m ár KANT óta m egfigyel­
hető m enekítésének egyik utolsó stációja. Diszkurzív tudatba be-
felé-menekítés, am ennyiben a formális logika alapelveire van fel­
fűzve a M indenség, de a kapcsolatuk (a „felfűzés" módja) is csupán
logikai: az ideák regulativ szerepe puszta érvényességgé halványo­
dik, ami éppenséggel a logizma létm ódja19. Ebben a vonulatban
foghatjuk fel Pauler filozófiáját az általunk felvázolt paratológia
szerint, vagyis nem Létezés és Lét, nem im m anencia és transzcen­
dencia közötti határt és határátlépést méltatva, hanem em e ket­
tő se k ) eredendő behatároltságát puhatolva, együttesük kölcsön-
viszonyait kutatva, és együttesük történelm i válságát felismerve.
Az „érvényesség", m int időtlen permanentia20, am ely „nem idéz elő
sem m iféle változást: előfeltétele, de nem tényezője a létező világ­
nak..., tehát nyugvó szubsztancia"21, egyszerre a Létezés-Lét együt­
tes (az internoszeptum ) csődjének beismerése és idealitásának22
fenntartása. Ha belegondolunk, akkor nincs más fedezete, m int az
alanyi rekesztékbe szorult Átélés.
■»-"TUBEN, APAULER SZÁMÁRA FELNEM SEJLŐ egym ásra-utaltságban
K— kereshetjük egyfelől ezoterikus filozófiájának, másfelől kü-
JL__J lőne életének a titkát, amely filozofálás és átélés egym ás
m ellett elsiklásában csak egyre m élyebbre húzódik. Vezérfonala
lehet ennek a vizsgálódásnak a Pauler értelm ezése szerinti
hyparchológia, m elynek körében az érvényesség is beletartozik.
Pauler az általa körvonalazott fenom enológián belül különbözteti
m eg részint a tartalom , a „micsoda", részint a fennállás, a „m ikép­
p en áll fenn" diszciplináját. Az előbbit nevezi usziológiának, az
utóbbit hyparchológiának. Ha figyelembe vesszük az előzm énye­
ket, pl. a görög phaincsthai phainomenon-ná, m ajd az újkorban is
változó phaenomenon-ná válását, továbbá a hyparchein
ARISZTOTELÉSZ m etafizikájában játszott fontos, de m etafizikába
egészen nem integrált szerepét, m ajd subsistentia fordításban
m egváltozó, de továbbra is ontológiát zaklató jelentőségét, akkor
pontosíthatjuk Pauler korunkra vonatkozó jelentőségét is. Amikor
m ár nem a Lét és az igazság/eligazítás az „első filozófia" tétje.
P ethő Bertalan
994 MAGYAR SZEMLE 1996. 20. SZÁM

Jegyzet

(1) Pauler Ákos: Bevezetés afilozófiába. Pantheon, Budapest, 1920 (továb­

biakban idézve: Bevezetés), 9. o.
(2) Pauler Ákos: Logika. Az igazság elméletének alapvonalai. Eggensberger,
Budapest, 1925 (továbbiakban idézve: Logika), 20. o.
(3) Bevezetés, 298. o.
(4) Bevezetés, 179. o.
(5) Bevezetés 181. o.
(6) U.o.
(7) Bevezetés, 185. o.
(8) Bevezetés, 241. o.
(9) Tellenbach, Hubertus: Melancholie. Springer, Berlin etc., 1961.
(10) Szkladányi Mária: Pauler Ákos élctmüvészcte. Franklin, Budapest, 1938
(továbbiakban idézve: Szkladányi), 127. o.
(11) Szkladányi, 127. o.
(12) Szkladányi, 185. o.
(13) Szkladányi, 182. o.
(14) Szkladányi, 180. o.
(15) Szkladányi, 50. o.
(16) Szkladányi, 37. és 91. o.; v. ö. Pethő Bertalan: A Paulcr-jclenség. Magyar
Filozófiai Szőnie 28.1984,119-147. (127 és 129.)
(17) Bevezetés, 108. o.
(18) Bevezetés, 99. o.
(19) Pauler Ákos: Metafizika. A szerző kézirati hagyatékából sajtó alá ren­
dezte és előszóval ellátta Dékány István. Akadémiai Kiadó, Budapest,
1938. S. 10.
(20) Logika, 7. o.
(21) Bevezetés, 245. o.
(22) Az említett idealitást az érvényesség abszolút ontologémává terebé-
lyesedése fejezi ki. Ezzel a megállapítással egyszersmind visszaka­
nyarodunk Pauler filozófiájának kiindulópontjához. A már idézett
(vö. 2. jegyzet) tételét — „az igazság tiszta logikai értelemben, tehát
mint érvényesség valóban a mindenséget átfogó mozzanat" — a
következőképpen pontosítja Pauler: „Ez azt teszi, hogy az igazság a
maga objektív fennállásában valóban magában foglalja a tárgyat —
különben nem képviselhetne épp érvényességet, azaz valamely tar­
talom vonatkozását a tárgyra. Ez az állításunk csak addig tűnhet
paradoxnak, amíg az „igazság"-on emberi gondolatot értünk, amely
valóban nem foglalja magában a tárgyát, hanem csak vonatkozik am. Az
igazság azonban, mint objektív érvényesség, egyik alkotórészeként
tartalmazza a tárgyat, amelyre az igazság érvényes." (Logika, 20. o.)
 A POSZT-KOMMUNIZMUS:
GYEREK(ES) BETEGSÉG *

ÖNNYŰ AZ EGYKOR] KELETI TÖMB országain ak fejlőd ését jel-

em ezni. M ég csak az sem szükséges hozzá, hogy az em ber
cülönösképpen jólinform ált legyen a jelenleg zajló esem é­
nyeket illetően: a m últ ism erete sokkal fontosabb, m int a jelené.
Bizony, a világnak ezen a táján, ha tisztában v ag yunk a m últ, főleg
a régm últ történelm ével, akkor a jelent is értjük.
Erre, vagy valam i ehhez nagyon hasonlóra épül az elm últ
években m egjelent ism ertebb könyvek nagy többsége, m elyek cél­
ja, hogy a nyugati olvasónak útm utatásul szolgáljanak ebben a
zavaros közép- és kelet-európai világban. Ezt bizonyítják az olyan
cím ek is, m int A történelem újjászületése, a Balkáni kísértetek, Ki­
járat a történelembe és a Kísértetek f ö l d j e A régiót gúzsbaköti,
agyonnyom ja, magával ragadja (m indenki válassza ki a neki tetsző
m etaforát) az, am it leginkább a M últ M ítoszának nevezhetnénk,
vagyis saját történelm ének rabságából sem kollektív ördögűzéssel,
sem a m odern pszichoterápia formáival nem lehet kiszabadítani.
Általában ez az átok a nacionalizm usban szokott testet
ölteni, em e m ítosz egyik alformájában, mely annyira félrevezető és
annyira elterjedt, hogy érdem es külön címkével ellátni és más
bánásm ódban részesíteni ezt: a Nacionalizm us Mítoszát. Szeren­
csére, ahogy ezt unos-untalan halljuk, ezen országok többségében,
a nacionalista járvány kezdeti kirobbanása után, jó érzékkel tapasz­
talt szakértő kezekre bízzák a betegség kezelését (elsősorban
reform kom m unistákra, akik most a szabad piac és dem okrácia
bajnokaiként tündökölnek), hiszen náluk jobban senki sem ismeri
a pácienst. Ennek következm ényeként, helyzetük és kilátásaik
úgym ond percről percre javulnak. Tehát a M últ M ítosza és a
N acionalizm us Mítosza mellé felsorakoztathatunk m ég egy tévesz­
m ét, a Fényes Jövendő M ítoszát és ezzel teljes lesz a nyugat felé
vetített torz tájkép.

* Post-Communism: An Infantile Disorder. The National Interest. Summer 1996,

Washington. A szerző és a kiadó engedélyével.
 JOHNATHAN SUNLEY: A POSZTKOMMUNIZMUS 997

A MÚLT MÍTOSZA

' EM NEHÉZ MEGMAGYARÁZNI azt a hirtelen ébredt érdek­

N lődést, m ely 1989 után tám adt Közép- és Kelet-Európa tör­

ténelm e iránt. A H idegháború idején a „vasfüggöny" m ö­
gött lévő országokat akadém ikusán nagyjából egységes egészként
kezelték. T agadhatatlan, hogy a kom m unista rendszer elég sikere­
sen fonta az uniform izm us látszatának hálóját a Cseh K öztársaság­
ban lévő Brno-tól egészen a Kirgiztáni Bishek-ig. Ö sszeom lása u tán
term észetes, hogy m inden nyugati értelmiségi és újságíró azon
igyekezett, hogy behozza az elveszett időt és újra felfedezze a
különbözőségeket, különösen, mivel annyi egykori köztársaság és
terület önálló állam ként újjászületett.
N em telt bele sok idő, hogy a Szlovénia, Szlavónia és
Szlovákia elkülönítésére tett jó szándékú kísérleteket valam iféle
bosszúság váltotta fel, m iszerint a Varsói Szerződés által körvona­
lazott területeknek valamivel több jutott ki a történelem ből, m int
am ennyit ezek az országok kezelni tudnak. Voltaképpen, főleg
azoknak a képességét haladja m eg az em lített terület történelm e,
akiknek nem igazán van közük hozzá, vagy akik csak bizonyos
idegen célok érdekében akarják felhasználni. Ezek közül a
legjelentősebb az etnikai viták kiélezése, ez alatt értendők azok a
gyakran m ondvacsinált, vagy felnagyított, múltból előrángatott
konfliktusok, m elyek politikai vagy másfajta karriereket igazolhat­
nak, de erről majd később.
V annak ennél sokkal ártatlanabb félrem agyarázásai is a
M últ M ítoszának. N agyon is jól emlékszem például arra, am ikor
John MAJOR, angol m iniszterelnök a Konzervatív Párt konferenci­
áján kijelentette, milyen büszke rá, hogy részt vehetett
Lengyelországban a varsói gettólázadás tizenötödik évfordulójára
rendezett esem énysorozaton, am ikor pedig az 1944-es varsói fel­
kelésre gondolt (ahol több ezer nem zsidó szárm azású lengyel
vesztette életét). Vagy szlovák politikusok arckifejezésére, am ikor
az Európai Szövetséges Főparancsnokság valam elyik vezérkari
főnökhelyettese azt veti a szem ükre, hogy országuk m indig is a
vallási törésvonal rossz oldalán állt (ez egy másik közkedvelt me­
tafora), elszakítva ezáltal a nyugati katolicizmust a keleti ortodox
vallástól.
Az ilyen fajta türelm etlenségből és tudatlanságból fakad­
nak aztán a politikai receptek. A kom m unizm us bukása óta nem
volt egyetlen egy nyugati politikus sem, aki annyira elkötelezte
volna m agát ezzel a területtel, m int Richard HOLBROOKE. És mégis,
abban a beszédében, melyet az Észak-Atlanti Közgyűlés legelső,
egykori varsói szövetségi tagállam ban tartott ülésén m ondott,
ugyanezt a m indent m eghatározó történelm i klisét ragozta a vég­
telenségig.
998 MAGYAR SZEMLE 1996. 10. SZÁM

„Közép- és Kelet-Európa népei számára most megadatott egy

tartós béke létrehozásának lehetősége — hangsúlyozta. Ahhoz
azonban, hogy ezt megvalósíthassák, fel kell készülniük a felsza­
badítás végső felvonására, ahol saját tragikus, véres, vad múltjuk
meg nem oldott örökségét kell felszámolniuk... A történelem mint
egy irányító és tanítómester, a történelem, mint egy tanmese
vezet bennünket, és nélkülözhetetlen öntudatra ébredésünkhöz.
De vajon képes-e ez a vidék megszabadulni történelmének
kísérteteitől és mítoszaitól?""
FŐ KÍSÉRTETEK ALATT MINDEN BIZONNYAL a m eg n em o ld o tt
területi vitákra gondolt. Ugyanakkor ott voltak a politikai
szélsőségek, intolerancia, xenofóbia, elm aradottság és anti­
szem itizm us dém onai is, csupa olyan dolog, am ire ezek a területek
állítólag különösen fogékonyak. Term észetesen ezekkel a
jellem zőkkel hosszasan foglalkoztak m ár olyan szerzők, m int
M isha GLENNY és Robert KAPLAN. Az ilyen típusú írók szám ára
perverz öröm öt okoz, ha olyan tém ákon csám csoghatnak, m int a
fasiszta Vasgárdista mozgalom a háború előtti Rom ániában vagy a
jobboldali Endacja (Nemzeti Dem okrata Párt) Lengyelországban.
Kedvenc tém ájuk mégis a két háború közti időszak, hiszen a téma
kim eríthetetlen. Előbb önálló országként igyekezvén m egvetni lá­
bukat, m ajd a feltörő náci N ém etország és a bolsevik Szovjetunió
közé szorulván, a Versailles-ban életre hívott országok nehéz hely­
zetben találták m agukat. D ehát N yugat-Európa sem volt ép p en a
stabilitás és gyarapodás modellje ezekben az években. N yugodtan
feltehetjük a kérdést, hogy a két háború közti Olaszország vagy
akár Franciaország politikája vajon jelentősen rendezettebb és fel­
világosultabb volt-e, m int M agyarországé vagy Bulgáriáé például.
A hangsúly azonban azon van, hogy ne állítsuk a később
„másik E u ró p a ik é n t em legetett részt nyugati ellenlábasával vala­
miféle szépségversenybe. Az előbbi szószólói m indig azonnal ké­
szek szem beszállni az olyan történészek, m int Eric HOBSBAWM
elm arasztaló ítéleteivel, rám utatva, hogy a középkori M agyaror­
szág alkotm ányosságát mi sem bizonyítja jobban, m int az az írásos
prerogativa, mely m indössze hét évvel követte a M agna Charta-t,
vagy hogy a reneszánsz Lengyelországban SHAKESPEARE-darabo-
kat játszottak m ég a szerző életében. Valóban fontos tu d n u n k ,
hogy azok a politikai, kulturális és intellektuális hagyom ányok,
m elyekre ezek a népek támaszkodnak, kiállják a próbát a nyugatiak­
kal. Ugyanakkor azonban nehezen látható be, hogy a korábbi arany­
kor miért meghatározóbb Közép- és Kelet-Európa országainak je­
lenlegi kilátásaira nézve, m int a két háború közti időszak tévedései,
m elyeket a világ Hobsbawm jai oly som m ásan ítélnek el.
H a az em ber tényleg a m últban akar választ találni a jelen
kor esem ényeire, akkor legjobb, ha nem m egy túl messzire vissza.
A közvetlen múlt, vagyis az 1945 óta eltelt időszak, valam int ezzel
összefüggésben az a m ód, ahogyan a kom m unista rendszert kezel­
ték, adják m eg együttesen a kulcsot a jelenleg kialakult viszonyok-
 JOHNATHAN SllNLEY: A POSZTKOMMUNIZMUS 999

hoz. Csak az összehasonlítás kedvéért, vegyünk egy kissé korábbi

példát, Ném etországét. 1945-ben ez volt az az ország, melyről
joggal feltételezhettük volna, hogy összeom lik saját történelm ének
súlya alatt. És lám egy évtizeden belül, az ország jelentősebbik
része, a Szövetségi Köztársaság terhektől m entes vezérhajóként
vidám an szelte a nyugat háború utáni rendjének vizeit. A teher­
m entesítéshez azonban elengedhetetlenül hozzájárultak az 1945-
öt követő perek és vizsgálatok. A nyugati zónában m integy 5.025
náci háborús bűnöst ítéltek el népirtás főbűne m iatt, és közülük
406-ot ki is végeztek. Ezenkívül tizenhárom ezer kérdőívet töltettek
ki az egykori párttagokkal, ami újabb több m int kétszáz fő letartóz­
tatásához vezetett. ' Az alapos eljárás nem csak a bűnhődés érzését
erősítette a ném etekben, de oly m értékben szám olta fel a náci
pártot, hogy fel sem m erülhetett annak a lehetősége, hogy társa­
dalm i hálózatként vagy gazdasági egységekben tovább m űködjön.
A kom m unizm us bukása után semmi ilyesmi nem történt.
Az egykori bolgár pártvezető, Todor ZSIVKOV ez év eleji felm entése
(mellesleg őt is csak korrupció vádjával ítélték el) azt jelenti, hogy
az egykori keleti tömb egyetlen országának egyetlen korábbi kom ­
m unista pártvezetője sincs rács mögött. (Kétes kivételt képez
Albánia, ahol Enver HODZSA felesége még börtönben ül, de ő is csak
sikkasztásért). Azonban nem csak HONECKER vagy HUSÁK szintjén
úszták m eg a szám onkérést. Lengyelországban POPIELUSZKO atya
gyilkosát 1994-ben szabadon engedték, jó m agaviseleté miatt. Ro­
m ániában az 1989-es m észárlások miatt bebörtönzött tisztek vala­
m ennyije szabadlábon van 1993 óta. M agyarországon pedig jelen­
leg olyan m iniszterelnök van hatalm on, aki m ég csak titkot sem
csinál abból, hogy a pufajkások tagjaként segítette az oroszokat az
1956-os felkelés leverésében.
"WV/TJLONBSEGET KELL TENNI az 1989 óta meglévő „de-kom m uni-
záció" két fajtája között. A hasznosabb és ellentm ondáso-
.A . m .sabb m egoldás alapvetően előrenéző volt: m indenáron
m egakadályozni, hogy a korábban a titkos rendőrség szám ára
dolgozók, illetve a párt magasabb posztjait elfoglalók jelentős sze­
repet töltsenek be a közéletben. Egyedül a cseheknek sikerült
érvényt szerezniük a lusztrációs törvénynek ilyen hatással, és m áig
a Cseh Köztársaság az egyetlen ország a környéken, ahol az egy­
kori kom m unista párt, lavírozzon bárm ilyen névvel vagy ideológi­
ával, nem képvisel jelentős politikai hatalm at. A m ásik típusú
de-kom m unizáció, melyet gúnyosan „történelm i igazságtétel"
névvel szoktak illetni, csak azokat vette elő, akik a kom m unista
rendszerben a legdurvább visszaéléseket követték el. így tehát
m indössze valamiféle erkölcsi ítéletet m ond ki az elm últ negyvenöt
év m inden terrorja, kizsákmányolása és zsarnoksága felett. Az
em ber azt gondolná, hogy legalább azoknak lakolni kellene, ak ik a
sta tárium ot a lkalm azták Lengyelországban, vagy akik vérbe főj tot-
ták a m agyar forradalm at. De nem , téved aki ezt gondolná. Elte­
kintve néhány mellékszereplőtől, senkit sem csuktak le ezekért a
woo MAGYAR SZEMLE 1996. 10. SZÁM

bűnökért és m indkét országban azokat nyom asztja a bizonyítékok

súlyának terhe, akik ezeket a tetteket hazaárulásnak tartják vagy
egyszerűen elítélik.
Később m ég visszatérünk arra, hogy m ilyen súlyos követ­
kezm ények sújtották azokat az országokat, ahol elm ulasztották a
dekom m unizálást. Egyelőre azt kell látnunk, mi volt az oka ennek
a hibának. Visszatérve a háború utáni N ém etország példájára, ott
bizony a „győztesek igazságtételével" kellett szám olniuk. Igaz és
cseppet sem m eglepő ez, hiszen egy olyan rom lott és lerom bolt
ország nem rendelkezett elegendő erkölcsi tartalékkal vagy jogi
eszközzel ahhoz hogy egy ilyen procedúrának alávesse magát. Ezt
erősíti meg az a tény is, hogy több évtizeddel később a nyugatném et
nyom ásnak köszönhetően vették elő a Stasi-aktákat és bocsátották el
tömegesen a keletnémet tanárokat. A régió többi országa, sajnos, nem
kapott ilyen külső ráhatást azoknak az egyéneknek és pártoknak a
segítésére, akik sürgették a teljes szem benézést a múlttal.
Ehelyett a kritika pergőtüze fogadta őket a nyugati jogá­
szok és kom m entátorok részéről, akik a „M cCarthyizm us" és „bo­
szorkányüldözés " veszélyeire hívták fel a figyelmet. 1989 után pár
évvel nem volt egyetlen Közép- és Kelet-Európával foglalkozó cikk
sem, m ely ne hozott volna legalább n éhány példát valam i jogi
visszaélésre, ezzel is a dekom m unizálás elvének egészét ásva alá.
M ég a Cseh Köztársaságban folyó tisztogatás is a Helsinki W atch,
az International Labor O rganization, a New York Review of Books,
a New Yorker, valam int más, a tolerancia és m egbocsátás m ezében
tetszelgők d ühös ellenzése mellett m ent végbe.
Z ILYEN FAJTA NYUGATI VÉLEMÉNYEK term észetesen össz­

A hangban álltak sok vezető liberális értelm iségi és politikus

nézeteivel az adott országokban. A nyugati újságírók gyak­
ran idézték az olyan angolul kiválóan beszélő szem élyiségeket,
akiknek rövid m ondásaira könnyű volt ráharapni, m int például a
lengyel Bronislaw GEREMEKET, a cseh Jiri DlENTSBIERT vagy a m a­
gyar Kis Jánost. Bár sok volt közöttük a földalatti ellenállásban
hosszú időt eltöltött em igráns, de ugyanezek között bőven akadt
vezető kom m unisták gyereke is, akik végigjárták az 1940-es évek
végén és 50-es évek elején zajló kirakatpereket. Term észetesen
ezek az em berek egy újabb pernek m ár a gondolatától is rosszul
voltak, legyen az bárm ennyire más, m ind term észetét, m ind célját
illetően. M agatartásukat az egykori m agasrangú párt-tisztség-
viselők iránt tovább bonyolította, hogy sokuk vett részt a kerék­
asztal-tárgyalásokon a kom m unista rendszer felszámolása érdeké­
ben, ezáltal azonban hibáikat is más vetületből kezdték látni.
Akárhogyis, ezek az értelm iségiek voltak azok, akika nyugati sajtót
töm ték a Kafka világát, vagy a két háború közti kor ellentm ondásos
önkényét idéző párhuzam okkal. Ü zenetük lényege az volt, hogy a
politikát és az igazságszolgáltatást nem szabad összekeverni, és
csak egy ilyen értelem ben vett önm egtagadás időszaka u tán űzhe-
 JOHNATHAN SUNLEY: A POSZTKOMMUNIZMUS 1001

tik ki ezek a társadalm ak a m últnak azon kísérteteit, m elyek szálkák

a nyugatiak szem ében.4
ÁR „A JOG URALMÁNAK MEGFELELŐ", semleges nyelvezetbe
öltöztették, az üzenet egyértelm ű politikai program ot köz-
J i —ß vetített, amivel szerzői teljesen tisztában is voltak. H olbroo­
ke budapesti beszédében elismerően hivatkozott KONRÁD
G yörgyre és Adam M ichnikre, a két egykori disszidensre, akik 1989
u tán szám talan cikkben, beszédben és interjúban em eltek szót a
szám onkérés ellen M agyarországon és Lengyelországban, csak­
úgy, m int a m agyar és lengyel ex-kom m unisták rehabilitációja
mellett. A beszéd elhangzása előtt egy nappal ülte H olbrooke az
esküvőjét a m agyar szárm azású újságírónővel, MARTON Katival,
m elynek fogadását a budapesti amerikai nagykövet otthonában
tartotta. A vendégek közt m egjelent GÖNCZ Árpád köztársasági
elnök, aki a korábbi parlam entnek m egtagadta a kom m unista
időszakkal való szám vetésre törekvő törvények aláírását; s vele
együtt a korm ány egyes olyan tagjai, akik ennek a nagylelkű
vétónak közvetlen haszonélvezői voltak. Távollétükkel tüntettek
az 1990-94-es korm ány tagjai, a javaslatok elindítói. A terület am e­
rikai politikájának betudott nagy győzelem ként a bűnösök és a
bűnbocsánatot gyakorlók egym ásra találtak — m iközben a törté­
nelem kísérteteit végleg elnyelték a budai hegyek, (folytatjuk)
Johnathan Sunlfy
Fordította: KESZTHELYI Klára

Jegyzetek

(1) Misha Glenny: Az történelem újjászületése: Kelet-Európa a demokrácia

korában (New York; Penguin, 1990); Robert D. Kaplan, Balkáni kísérte­
tek: Utazás a történelemben (New York; St. Martin Kiadó, 1993); Éva
Hoffmann, Kijárat atörténelembe: Utazás az új Kelet-Európábán (London;
William Heinemann, 1993); Tina Rosenberg, Kísértet járta föld: Szem­
benézés Európa szellemeivel a kommunizmus után (New York; Vintage,
1995).
(2) Richard C. Holbrooke, Európai és Kanadai ügyek államtitkár helyet­
tesének felszólalása az Észak Atlanti Szövetség 1995-ös tavaszi,
Budapesten tartott ülésén.
(3) Adatok David Pryce-Jones, A Szovjet Birodalom különös halála című
írásából (New York; Henry Holt & Co.; 1995) 13. old.
(4) Az esszé elején említett könyvektől különbözik Rosenberg Kísértet
jártaföldje, amennyiben inkább a kommunista, mint a prekommunista
múlt örökségére koncentrál. Divatos végkövetkeztetése mégis az
hogy a bűnbánat tulajdonképpen éppen annak az ideológiának a
gondolkodásmódját és módszerét utánozza, melyet fel akar számolni,
azaz a leninizmusét.
 HALADÓ KURZUS

„Azt mondják, hogy ez a kormányzat stabilitást ígér; kegyel­

mes Isten ne engedd! Ha sikerülni fog neki, akkor rajta kívül
semmi sem lesz stabil a földön.." (BLIKKÉ: Negyedik levél egy
k iráIygyi Ikosb ékérői)

MAGÁHOZTÉRŐ BALOLDAL két érvvel próbálta újraform álni

a helyzetét a bálványos bukás után. M indkét érv tartalm azta
a folytonosság lehetőségét és az 1989 előtti kurzus legalább
retorikus elítélését. Az egyik érv szerint nem az elvvel, nem az
eszm ével volt a baj, hanem a megvalósításával. Tehát a volt, ígére­
teit — a gazdag és erényes em berek utópiáját — m egvalósítani
képtelen struktúrával volt a baj, nem az álommal. A másik, az
előzővel összecsengő érv szerint, nem a szakem berekkel és szak­
tudásukkal volt a baj, hanem a struktúrával, am elyben m űködni
voltak kénytelenek. A kárhonnan is eredtek e struktúrák, azok a
hibásak, nem az azokat m űködtető em berek vagy a struktúrákat
kialakító és legitimálni igyekvő eszmék. A struktúrákat pedig h itük
szerint a legkönnyebb átalakítani, ehhez csak hatalom kell.
N em régiben ezt a múltból eredő, de ma is érvényes álm ot
neveztem tudlibnek. A tudlib azért lehet olyan népszerű a mai
m agyar értelm iségben, m ert alapfeltevései és ígérete m egegyezik
a jól ism ert tudszoccah m indannyian fejedelmien, békében és sza­
badon élhetnénk, ha akarnánk. A tudlib és tudszoc talán egyik
legfontosabb közös elem e az, hogy a társadalom probléma. Csinál­
ni kell vele valamit. A társadalm at, em bert s m indent ami hozzá­
tartozik, tudatosan, akarattal, előre kitalált célokhoz kitalált eszkö­
zök (a rendszerváltás utáni m agyarországi értelm iség szám ára oly
kedves „koncepciók" , „modellek") révén át lehet építeni. E tudlib
fő ígérete a m odernizáció, fejlődés, haladás. A m odernizációs le­
m aradást az értelm iség „ismeri fel", és akarja tudatosan behozni.
Term észetesen a problém át felismerő és leküzdő értelm iség k itün­
tetett szerepet tulajdonít magának. Joachim de FLORA fejlődésel­
m élete és utópiája óta az értelmiségi gondolkodás egyre inkább e
rem ények befolyása alá került. Szerinte a történelem három kor­
szakból áll — laikus, pap, szerzetes korszaka — és a harm adik
korszak az aulonóm és spirituálisán tökéletes egyének testvérisé­
ge, amely nem igényel sem egyházat, sem államot. A fejlődéselm é­
let és utópia e máig jellemző keveréke a keresztény üdvígéretet
1004 MAGYAR SZEMLE 1996. JO. SZÁM

im m anenssé, földivé tette. S ettől kezdve terjed az a gondolat, hogy

az emberi élet értelm e pusztán a földi létre szorítkozik. A politika
legfontosabb célja ezek szerint a haladás, vagy mai változata sze­
rint, a m odernizáció biztosítása. A haladás ugyan feltartóztathatat­
lan és nyilvánvaló, de mégis le lehet m aradni benne a rossz intéz­
m ények és szokások, erkölcsök miatt. A rossz egyszerre jelenti az
erkölcstelent, az igazságtalant és a gazdaságilag nem hatékonyt.
Csodálatos m ódon a gazdaságilag legjobb m egoldás egybeesik a
legigazságosabbal és a legerkölcsösebbel is. A fejlődés szem pontjá­
ból kívánatos struktúrák és mentalitás megteremtését és a m o d ern ­
izációt hátráltatók felszámolását tekinti e politika a feladatának. Ez
az egyetlen, de annál fontosabbnak tekintett cél, am iért érdem es
áldozatokat hozni, elviselni „ideiglenesen" a korábbinál nagyobb
korlátozásokat. Már csak az a technikai kérdés m arad, hogy m ilyen
struktúrák, intézm ények és mentalitás a megfelelő. Ha az állami
tervgazdálkodás és szocialista em ber struktúrái nem feleltek m eg
a célnak, akkor újakat kell keresni: ez a piac és a nyitott dem okrata.
A különféle struktúrák eszközei a régi-új utópia elérésének. A
progresszív értelmiség ezért folyton új struktúrák után néz, mivel
m ég az általa m egvalósítottak sem vezetnek el a kívánt állapotba.
És ezen újabb és újabb struktúrák kutatása során talál frissebb és
frissebb példaképeket. Párizs, Moszkva vagy N ew York elsősorban
azért fontos a szám ára, m ert az éppen érvényes strukturális elkép­
zelései sikeres m egvalósulását látja e helyeken. Az utópikus értel­
miség szám ára fontos az a tudat, hogy elképzelései többek elkép­
zeléseknél. Ha m ásutt valóságok, akkor tehát itthon is azzá válhat­
nak, ha m ind akarjuk, hogy így legyen.
A fejlődés, a modernizáció más-más, politikai m egoldást
kívánó problém át jelent a különböző csoportok szám ára. M arkán­
san két csoport e problém am egoldó politika fő támasza: a mi sera
plebs a gazdasági fejlődés m egoldására érzékeny, az értelm iség az
erkölcsi utópia elkötelezettje, s elsősorban az elidegenedését rem é­
li m egoldani.O lyan új struktúrákat remél, am elyeket nem érez
idegennek, terhesnek, ahol olyan szívesen fogadja a korlátozáso­
kat, hogy nem is érzi azokat annak amik. Egy új közösséget remél,
m ert a régiből végzetesen kipottyant.
OHA AZ URALKODÓ SAJTÓ MEGVÁLTOZÁSA az 1990-94 közti,
i korm ánnyal szem ben az árlalmasság vélelméből kiinduló
attitűdjétől a jelenlegi, a korm ányt az árt aHanság vélelmével
figyelő beállítódottságáig nyilvánvaló, ezen változásból eredő vi­
szolygásunkat legyőzve érdem es eltöprengenünk e változás álta­
lánosabb és mélyebb értelm én.
A hazai köznyelvet és az azt m eghatározó politológus-pub­
licista irodalm at csak felületesen nyom onkövetők szám ára is fel­
tűnhetett, hogy ez a nyelv az utóbbi két évben m egváltozott. Míg
az előző 4-5 év központi fogalmai és témái a polgári engedetlenség,
a civil társadalom, a semleges állam és az emberi jogok voltak, addig
ma nem találjuk nyom át, hogy e témákról konferenciáznának,
 MOLNÁR ATTILA: HALADÓ KURZUS 1005

tanulm ányok, könyvök, népszerűsítő cikkek jelennének meg. E

tém áknak egyetlen közös eleme volt: m indegyik az állam túlzott
ellenőrző hatalm ával szem beni egyéni vagy csoportos védekezés­
re szólít fel. Úgy látszik, hogy az értelmiségi szellemi életen ural­
kodó tudlib határozottan és alapvetően ellenzi az egyén m in d en ­
féle társadalmi vagy állami ellenőrzését.
E témák eltűnése viszont azt sejteti, hogy az talán mégsem
áll alapvetően szem ben az ellenőrzés gondolatával és m echaniz­
m usaival. Az újbalos libertarianizm us attitűdje háttérbe szorult, s
helyet adott az ellenőrzés és az integráció gondolatának, illetve az
ellenőrizhetetlenségből adódó problém áknak.
INDEBBŐL AZT SEJTHETJÜK, hogy a tudlib szám ára talán

M nem is az ellenőrzés gondolata elfogadhatatlan, hanem

az, ha az ellenőrző m echanizm usok — pl. a hagyom á­
nyos egyházak vagy az állam — nem az ő befolyása alatt állnak, és
nem a kívánt m ódon és céllal felügyelik az emberi cselekvéseket és
gondolkodást. A tudlib libertariánizm usa rögtön m egváltozik, ha
az ellenőrző m echanizm usokat a megfelelő kezekben látja. Az
állam nak például akkor kell semlegesnek lennie, ha keresztet rak­
nának ki az iskolafalakra, de fel sem merül a semleges állam
követelése, ha nyitottságra, toleranciára neveli polgárait. A tudlib
ellenőrzés-ellenessége a jelek szerint attól függ, hogy ki ellenőriz.
Az uralkodó nyelv elmúlt 1-2 évbeli változása arra utal, hogy a
tudom ányos liberalizmus — szigorúan ragaszkodva a tudom á­
nyosság igényéhez és a belőle eredő presztízshez — rugalm asan
elszak ad ta liberalizmus libertáriánus irányától, és á tté rta rekonst­
rukciósra — vagyis: hogyan m űködhet és hogyan alkotható meg a
szép új világ, amely haladó és elvezet m indenkit a gazdasági
virágzásba és az evvel összefüggő örök békébe (eupszichiába).
A tudlib felszabadító korszaka után eljött az építő korszaka,
a haladó kurzus, és ezért változtak meg témái, problémái. A sza­
badságok és emberi jogok igénybejelentő nyelvét elnyom ják az
ellenőrzés (feketegazdaság, adóm orál, költségvetési hiány, NAT,
stb.) problém ái. A felületes szemlélő szám ára is nyilvánvaló válto­
zás tartalma az, hogy az egyén vágyai által m egalkotott szabadsá­
gok, emberi jogok helyett a „senki sem lehet önm aga bírája" kor­
látozó elve jellemzi a tudlib újabb szakaszát. Noha nyíltan nem
fogalm azzák meg, hatalom ba kerülve mégis elfogadják a ma kon­
zervatívnak szám ító érvet, miszerint a társadalom nem lehet meg
korm ányzat és korlátozások nélkül. A libertáriánus nyelvben m a­
gától értetődő volt, hogy az emberekből semmi rossz sem eredhet.
A rossz oka a korm ányzat és a múlt. A rekonstrukciós korszakban
m ár nem a korm ányzat, hanem a múlt a bajok forrása. A
libertáriánus a népet a saját korm ányától akarta m egvédeni, a
rekonstrukciós pedig a saját múltjától. A libertáriánus tudlib az
egyéni szabadsággal és autonóm iával ellentétesnek lát m indenféle
társadalm i intézm ényt, korlátot, közös erkölcsöt és kultúrát. A
libertáriánus nyelv optimista: feltételezi, hogy az erkölcsi fejlődés
um MAGYAR SZEMLE 1996. 10. SZÁM

elvezet az intézm ények, kényszerek nélküli világhoz. A rekonst­

rukciós ellenben elképzelhetőnek tartja egy olyan társadalom létét,
ahol az intézm ények, a közös erkölcs, a kultúra az egyén szabad­
ságát és autonóm iáját szolgálják.
Ezért a sajtószabadságról szóló vita tipikusan baloldali
problém áról szól: nem kell korlátozás, m ert az igazság, az emelke-
dettebb erényű em berek végül úgyis győzedelm eskednek s kihal
a gonosz; avagy e győzelem megkívánja az állami kényszerítőesz­
közök vagy más intézm ények (iskola, nyilvánosság, stb.) beavat­
kozását. A rekonstrukciós politika optim izm usa más term észetű,
m int a libertáriánus: noha nem reméli a spontán, em elkedettebb
erkölcs létrejöttét, de reméli, hogy az igazi, hosszútávú érdekeket
képes felismerni. Ekkor m ár nem felszabadítani akarnak, hanem
újjáalakítani. Más, haladóbb gondolkodásúvá, erkölcsűvé. A re­
konstrukció, az átépítés gyakorlata és gondolatvilága leginkább a
19-20. századi pozitivista liberalizmusból érthető meg, s kevésbé
MARXBÓL J. S. M ill, E. D ürkheim és a korábban sokat em legetett
K. POPPER szerint logikai és/vagy em pirikus úton fel lehet építeni
az utópiát és egy új, haladó erkölcsöt. N em állítom, hogy a tudlib
értelm iség elm élyült volna e szerzők m unkásságában, de kézen­
fekvő a hasonlóság az egykor tanított tudszoccal: a tipikusan 19.
századi Marx is a társadalom tudom ányos rekonstrukciójában hitt.
A libertáriánus és rekonstrukciós célok közti váltás azonban
nem igényel feltétlenül retorikai változásokat, az e világkép alap­
elem ét képező racionalizmus alkalmas m indkettőre. A tudatos
változtatás előfeltétele a racionalizálás. A racionalitás kritikai, elem ­
ző technikai lehetőségei révén alkalmas kim utatni bárm ely létező
kultúra, intézm ény, társadalom hibáit. E kritikai képessége m iatt
kötődnek a libertáriánus irányzatok a politikai racionálishoz.
U gyanaz a racionalitás ugyanakkor alkalmas bárm ilyen elképzelt,
ésszerű abszolutizm us, kollektivizmus vagy éppen totalitáriá-
nizm us igazolására. (Lásd az alábbiakban J. S. Mill „egyszerű alap­
elvének" példáját.) Vagyis a tudlib a neki nem tetsző nézetekkel,
viszonyokkal, intézm ényekkel szem ben libertáriánus érveket
használt, viszont a helyette ajánlott, a rekonstrukció során m egva­
lósítandó nézetek m ellett abszolutista logikával érvelt. A raciona­
lizm us a jövőre figyel — mi az akarás eredm énye, mit lehet létre­
hozni — szem ben a m últra és tradíciókra figyelő em pirizm ussal —
a szokások ugyanis a tapasztalatokra épülnek, a tapasztalat pedig
csak múltbéli lehet.
Jk LIBERTÁRIÁNUS NYELVRŐL A REKONSTRUKCIÓSRA történő át-
/ 1 térést m egkönnyíti a szabadság elm osódó értelm ezése a
JL A liberalizm usban. A liberátorok szerint nem csak az a fontos,
hogy m it cselekszenek az em berek, hanem az is, hogy hogyan.
Lényeges, hogy autonóm legyen a cselekvés, szabad választáson
alapuljon, belülről irányított. De az egyén lehet-e autonóm m ódon
autonóm ? Ha igen, akkor nincs szükség a felvilágosítás érdekében
az állam hatalom ra. Sajátos m ódon a liberalizmus szabadságfogai-
 MÓLNAK ATTILA: HALAIK >KURZUS 1007

ma szerint az állam alakít autonóm m á. (Akkor kik is azok az

etatisták, és mii akarnak?)
A rekonstrukció alapját képező és a rekonstrukció során
elterjesztendő nézeteknek olyan szerepet szánnak a társadalom ­
ban, m int am ilyeneket/(’/ tételezésük szerint a múltbéli, ellenséges,
rossz, reakciós nézetek töltöttek be. Ilyen az a gondolat, hogy a
társadalom léte egy legalább néhány elem ében egységes, hom ogén
világképtől függ; avagy az, amely szerint a múltbeli társadalm at és
világképét egy jövedelmével és presztízsével kiem elkedő klérus
tartotta fönn. A rekonstrukciós politika e logika nyíltabb vagy
rejtettebb elfogadásával ezért a saját nézeteit akarja a társadalom
egységes, hom ogén világképévé tenni, és e világkép ismerőiből új
klérust kialakítani. Azonban ha igazak e feltételezések — m elyek
szerint a múltbeli, és m eghaladni kívánt társadalom egy egységes,
hom ogén világképpel járt, miáltal integrálta a társadalm at, és ez
összefüggött egy klérus létével — akkor sem ugyanaz a helyzet a
rekonstrukciós politika esetében. Ugyanis a múltbéli viszonyok, a
kultúra és a klérus spontán volt és nem egy racionális terv része­
ként terjedtek el. Ezért, amit akkor term észetesnek tartottak az
em berek és elfogadtak, azt pontosan a szándékossága, emberi
eredete m iatt most elnyom ásnak fogják érezni. Nem véletlen, hogy
az európai történelem ben az első rekonstrukciós politika, amely
szándékosan új viszonyokat akart elterjeszteni racionális érvekre
hivatkozva, az az abszolutizm us volt.
A libertáriánusokat jellemzi két csábító ígéret. Vagy azt
állítják, hogy nincs szükség semmiféle társadalmi kontrollra, m in­
den kontroll egyedüli forrása az egyénen belül van. Az erkölcsileg
nem esedett egyén ellenőrzi m agát, a rajta kívülálló intézm ények,
a törvény feleslegesek. Vagy ha mégis elismeri a társadalmi kont­
roll szükségességét s nem bízik a szentek gyülekezetében, akkor
azt állítja, hogy az emberi akarattal a kívánt m ódon és tartalom m al
m egalkothatnak e m echanizm usok. Azonban akár így, akár úgy,
de az em beren m úlna, hogy mi és hogyan ellenőrzi. A m oderni­
záció alapfeltevése racionalista: a társadalom racionálisan alakítha­
tó, azaz m egcsinálható, választáson és akaraton múlik, hogy m iért
és m ilyennek; és az egyéni cselekvő motivációja racionális. Ezért a
libertáriánus gondolkodás intim kapcsolatban áll a rekonstrukciós
kollektivizmussal.

ÖRÖK BÉKE, Új KOLLEKTIVIZMUS

T T ' V ’"OLL EKTIV IZM USON A TOVÁBBIAKBAN AZT ÉRTEM, a m i k o r k ö -

zös kultúrát, érzéseket, célokat, hiteket, m ércéket — legye-
-M. m .nek azok bármilyen em elkedettek és nem esek — akarnak
megteremteni, m int a legfőbb rossznak tekintett fasizmus és szoci­
alizm us esetében. N yitottságon a libertáriánus nyelv negatív utó­
piát értett, ahol nem szükséges az egyetértés a fontos kérdésekben,
nem kellenek közös nézetek, hanem m indenki nyitott m inden
1008 MAGYAR SZEMLE Í996. 10. SZÁM

nézetre és életformára. Most kiderül, hogy a nyitott társadalm at

bizonyos közös célok, értékek és a közjóról alkotott közös elképze­
lések jellemzik. Az új közös kultúrának és erkölcsnek a m odern
társadalom követelm ényeit kell tükrözni, a m odernitás pedig az
emberi nem igazi érdeke. Tehát a m egalkotandó, közös világkép
az em beriség érdekeit kell, hogy kifejezze. N oha a tudlib
libertáriánus korában előszereltei ironizált a konzervatívok h a n g ­
súlyozta harm ónián, a társadalom m űködéséhez szerintük szük­
séges közös erkölcs és világnézet gondolatán, a rekonstrukcióban
ezen gondolatok és előfeltevések m egjelennek, de azzal a feltétel­
lel, hogy a szükséges közös nézetek és erkölcs liberális legyen. M int
például a materialista utilitarianizm us, egoizmus. E rekonstrukció
során az egyenlőség és a szabadság már nem azt jelenti, hogy m in­
denki szabadon kifejtheti nézeteit és e nézetek egyenlőek, hanem
sokkal inkább azt, hogy mindenkinek egyenlő mértékben joga és
szabadsága a tudlib nézeteihez hozzájutni. Tehát, a tudlib nyelvé­
ben libertáriánus korában fontosabb szerepe volt a konszenzus
igényének, m int a rekonstrukció során. M intha a konszenzus igé­
nyére akkor lennének fogékonyabbak, ha nincsenek hatalm on.
Akkor igénylik a konszenzuson alapuló politikát, am ikor az elle­
nükre van, azaz, „nem jó az a politika, amivel mi nem értü n k
egyet." A konszenzuson alapuló politika a libertáriánusoknál az
általuk is tám ogatott politika iránti igény. A konszenzus igénye
m egszűnik, am ikor hatalom ra kerülve rekonstrukcióba kezdenek,
hiszen ekkor a konszenzus érdekében a saját rekonstrukciós prog­
ram jukból kellene engedni. A rekonstrukció fő célja egy új kon­
szenzus kialakítása a helytelen, m aradi, megosztó stb. nézetek
m egszüntetése után. így szó sem lehet a velük ellenkezőkkel való
egyetértésről. Ezért a rekonstrukció közben a tudlib kevesebbet
vagy alig beszél a konszenzuson alapuló politikáról; és többet szól
a m egosztó, vagy a fejlődést hátráltató nézetekről.
M REKONSTRUKCIÓ SORÁN átalakulva jelenik meg a libertá­
su l riánus tudlib két fő negatív hőse: a pap és a rendőr. M ind-
u . -M. kettőt a társadalmi ellenőrzés — előbbit a lélek, a motiváció
alakítójának, utóbbit a törvény betartatójának tartva — bűnös
tevékenysége szim bólum ának tekintette. A rekonstrukció során
azonban m egjelenik a gondolatrendőr, a rendőr és pap keveréke.
A rekonstrukció célja, hogy a törvényeket és az új világ rendjét úgy
tiszteljék a polgárok, hogy azt ne érezzék tehernek, kényszerűnek.
Ezt pedig a megfelelő, új motiváció kialakítása révén lehet elérni.
E tevékenység a klérus feltételezett funkciója, így az új klérusnak
az önként vállalt fő feladata a gondolatrendőrség. A kényszer és
gondolatalakítás összeolvasztása azonban, szándékosan vagy sem,
figyelmen kívül hagyja az európai történelm et m eghatározó ál­
lam -egyház, ren d ő r-p ap ellentétet, amely ellentét az európai sza­
badság legfontosabb forrása volt. Olyan múltbéli szerepeket, funk­
ciót tulajdonítanak a klérusnak, am elyet m aguknak szánnak az új
világban.
 MOLNÁR ATTILA: HALAIK) KURZUS 7009

ABÁR AZ EGYÉNI VÁLASZTÁSI, DÖNTÉSI SZABADSÁG fon tos

n a ra d , az mégis összesimul az egységgel és a harm óniával.
Vlégis hogyan lehet eldönteni egy döntés szabad voltát?
Mi dönti el, hogy autonóm -e egy cselekvés vagy sem, egyéni
döntésen alapul-e vagy sem? Az autonóm , szabad — azaz a helyes
— cselekvést azonosítják a szerintük kívánatos célú és lefolyású
cselekvésekkel. A szabad, autonóm cselekvés nem formális krité­
rium ok szerint határoztatik meg, hanem tartalmi kategóriákkal.
Szabad döntésnek a tudlib csak a program jával egyező eredm é­
nyeket tarlja. Az ezzel ellentéteseket pedig a régi szokások, parti­
kuláris előítéleteink stb. eredm ényének minősíti, s nem helyeselen­
dő egyéni alkotásnak. Az ilyen gondolat és cselekvés per
definitionem nem szabad, nem autonóm , nem a nyitott és dem ok­
ratikus emberé. Nem egy új konform izm ussal van-e dolgunk, nem
a m egvetett kívülről irányítottság egy új fajtájával? A rekonstruk­
ciós, a szabad, harm onikus társadalmat kialakító politika tehát joggal
avatkozik be a program ába nem illő cselekvések és gondolatok ellen
a felszabadulás érdekében. A felszabadítás egy új, szabadságnak
nevezett konform itás megalkotása.
A vélem ényhom ogenitás a nyitott, autonóm em berek szá­
m ára fontos a m egerősítés szem pontjából is. Az egyéni vélem ény-
és cselekvésszabadság képviselői a gyakorlatban, úgy látszik, n a ­
gyon is igénylik a hozzájuk hasonlók akolm elegét — egy új közös­
séget, am elyben m egszabadulhatnak az elidegenedés egykor hő-
siesített, de kibírhatatlan érzésétől. így ha esetleg m ég hiányzik is
e hom ogenitás, a hívek, a már m egtértek pszichológiai m egerősí­
tése m iatt akkor is fel kell m utatni a nyilvánosságban.
A rekonstrukciós tudlib a keresztény vallást és erkölcsöt,
vagy annak roncsait akarja felváltani egy emberiségvallással. Ek­
kor m ár nem a felszabadítás a fontos a szám ára, hanem az em ber
átalakítása más erkölcsűvé, am elynek alapelem e az egyetem es
jószándék és szolidaritás. Az új és em elkedett közös nézetek és
erkölcs elterjesztése em inensen az állam feladata a közoktatás
révén. Ettől kezdve nem hallunk a semleges államról. Sajátos
m ódon a '80-as évek liberális filozófusai közül nem egy visszatalált
a rekonstrukció problém ájához: ha az állam révén akarjuk újraal­
kotni a társadalm at, akkor az állam nem lehet semleges, részt kell
vennie e nem es erőfeszítésben. A semleges állam prófétája, J.
RAWLS ma m ár a „semleges állam" kifejezést szerencsétlennek és
félrevezetőnek tartja. Rawls beismeri, hogy a politikai liberalizm us
egy sajátos erkölcsöt, sajátos polilikai erényeket hirdet. Az állam
kulturális és erkölcsi beavatkozásának csak az a célja, hogy a
kívánatos erkölcs elérésével feleslegessé tegye az állam ot, és a
társadalom önfenntartó, önm agát integráló legyen. Az eszm ény a
liberális eszm ények iránt elkötelezett egyénekből, új szentekből
álló társadalom . Az egykori liberláriánusok ma sorra elismerik,
hogy nekik is van egy állam polgár-eszm ényük, erkölcs-eszm é­
m o MAGYAR SZEMLE 1996. 10. SZÁM

nyük, am ely felé m indenkit közelíteni szeretnének. Nem az a cél,

hogy akárm ilyenek legyünk, hanem hogy valamilyenek.
A rekonstrukciós liberalizmus nem csak a semlegességről
m ondott le, hanem a pluralizm us, az alternatíva szavakat is korlá­
tozottabb jelentéssel és hangsúllyal használja, s feltételezi, hogy a
liberális társadalom és politika nem lehet meg közös erkölcs nélkül.
Azonban ragaszkodik azon hitéhez, m iszerint ez az új közös er­
kölcs és világkép nem egy tan része, hanem olyasmi, am iben m ajd
m inden nézet és világkép egyform án érvényesülhet. Ezért ragasz­
kodnak ahhoz, hogy noha bizonyos erényeket, erkölcsöket tám o­
gat a liberális állam — tehát szó se essék többet semlegességről —
mégis saját énképük szerint nem tám ogatnak egy partikuláris
világnézetet, erkölcsöt sem.
A REKONSTRUKCIÓ SORÁN FELISMERIK, hogy — nyitott társada-
jL m lom ide vagy oda — mégiscsak szükség van a helyes és
•X A helytelen közös, m indenki által elfogadott m ércéire, am e­
lyek alapján m inden cselekvés megítélhető. Az oktatás révén egy­
ará n t olyan társadalm at akart alkotni, amely erkölcsileg és szelle­
mileg homogén. Az öntudatos erkölcs reflexión alapulna és érdek­
mentességen, s e két feltétel esetén lehetségesnek tartják, hogy az
egyén felismeri az embertársaitól való függését, az együttm űködés
kényszerét. Lásd a N A T Emberes Társadalom fejezetének sorait:
„F, Tudjon érvelni az élet kereteinek értelmes kitöltése, a hosszabb
távú célok kitűzése és az akarat edzését szolgáló, rövid távú célok
megvalósítása mellett. G, Becsülje az emberi élet és a tennészet
értékeit, tudjon érvelni mellettük.. Legyen képes bemutatni né­
hány fontosabb erkölcsi felfogást, valamint érvelni ellenük vagy
mellettük. I, Legyen tudatos társaihoz, a társadalomhoz, az anya­
gi, természeti és szellemi világhoz való viszonya." (NAT, 1995,85.
1.) „A tények és a vélemények közötti különbségek felfogása,
annak megértése, hogy az elfogultság, a részrehajlás torzíthatja
az információt... Tudja, hogy ugyanarról a dologról többféle el­
képzelés létezhet... Értse meg, hogy több szempontból nézhetjük
a jelent és múltat." (86.1.) „Értékítéleteit tudja indokolni. Fogalmazza
meg saját véleményét a társadalmi történelmi eseményekről, jelen­
ségekről és személyekről." (87.1) „Legyen képes megfelelő formá­
ban érvelni, vitatkozni, társai beszámolóit objektiven értékelni,
bírálni." 88.1. „Legyen képes fontosabb helyzetekben a választási
lehetőségek mérlegelésére; felismerni, indokolni mások és önmaga
hibás és jó döntéseit." (103. 1.) „Tudatosítsa, milyen a viszonya
másokhoz, hogy kiért miben és mennyiben felelős." (104.1.) „Le­
gyen képes elfogadni az egymás mellett élő erkölcsi felfogások
értékeit, s érvelni ellenük vagy mellettük." (105.1.) „Tudjon érvelni
saját meggyőződése mellett, legyen képes mások meggyőződését
tiszteletben tartani." (106.1.) (Kiemelések tőlem — M. A.)
A teológiai eredetű kívánatos cél az egység, a társadalm i egyetértés
és önkéntes együttm űködés elérése. A libertáriánus érvelésben
hangsúlyos szabadságnak csak instrum entális jelentősége volt: a
szabadság révén lehet a fejlődést feltartó és rom lott intézm ények
 MOLNÁR ATTILA: HALADÓ KURZUS ion

és erkölcsök ellen fellépni, és felfedezni a helyeseket. A negatív

szabadságfogalom libertáriánus ígérete helyett a rekonstrukció
során egy bizonyos tartalm ú szabadság fogalma kerül előtérbe.
A zonban a rekonstruktőröknek a múltból örökölt terhek m ellett
nagyobb terhet jelent a saját múl tjükből eredő teher: a libertáriánus
korukban elterjesztett korlátozásokkal, határokkal, struktúrákkal,
intézm ényekkel szembeni ellenszenv. „M iután lekapcsolták a lám ­
pát, panaszkodnak, hogy nem látnak."
Z ÚJ EGYSÉG, ÚJ HOM OGENITÁS s z á n d é k o s , t e r v e z e t t m e g t e ­
r e m té s e p e d ig m in d ig k ie m e lk e d ő s z e r e p e t a d a k ö z p o n t o ­
sított kontrollm echanizm usoknak — korábban elsősorban
az állam nak, iskolának, a 20. században pedig egyre inkább a
m édiának — és ezzel egy új kollektivizm usnak. D ürkheim példája
m utatja a tudlib e m eglehetősen paradox term észetét. M iközben
individualista érvekkel és ígéretekkel küzd a létező közösségek
ellen és a spontánul kialakult közös kultúra, hagyom ányok, érzé­
sek ellen, a megfelelő hatalom m egszerzése után feladatának tartja
kialakítani a saját eszm ényeinek megfelelő struktúrákat és elter­
jeszteni az új, közös hiteket, nézeteket, érzéseket.
Az új hom ogenitás, a kívánt társadalm at fenntartó közös
kultúra létrejöttében em inens szerepe van az államnak. Az állam
feladata, hogy tagjaiból em bert csináljon és a legigazabb, legjobb
erkölcsű társadalm at. Ezt úgy érheti el a racionalista feltételezés
szerint, ha tudatossá, láthatóvá teszi az em berek gondolkodását,
előfeltevéseiket. Az új világkép elterjesztésének fontos része, hogy
elérjék: az em berek akaratlagosan kövessék m otívum aikat. U gyan­
is ami diffúz, rejtett, ami nincs m egnevezve, az nehezen változtat­
ható. A tudatosított és érvelésre kényszerített nézetek pedig m ár
könnyen változtathatók belátta fással. J. S. Mill szerint a cél közvet­
lenül a nem tetsző nézetek kiirtása helyett, az, hogy az ellenfeleket
nézeteik tudatosítására és érvelésre kényszerítsék. A dem okrácia
feltétele az eszm ék tudatosítása és m egváltoztatása. A dem okrati­
kus állam így nem a tagjai eszm éjének viszhangja akar lenni,
hanem a felvilágosítás szerve: a tagokat racionális eszm éinek veti
alá. A dem okratikus állam nak függetlennek kell lennie az egyéni
akaratoktól! A pozitivista liberálisok, Popper, D ürkheim ezen esz­
méi túl közel állnak ROUSSEAU „általános akarat" és „közakarat"
m egkülönböztetéséhez. Mint ismeretes, a rekonstrukciós Rousseau
szerint (a „Társadalmi Szerződés"-ben) a demokratikus államnak
nem a polgárai akaratainak összességét kell képviselnie, hanem a
felvilágosult, valódi akaratukat, amit lehet, hogy csak az állam ism er
s ami szem ben állhat a polgárok aktuálisan létező akaratával.
A progresszió értelm isége m agát valahogy m indig egy
döntő kor fiának tartja, akinek feladata új hiteket, intézm ényeket
alkotni.
A m illenarista, a tökéletes földi királyságot bevezetni akaró
gondolkodásban elválaszthatatlanul együtt van a libertáriánus
(norm ativitástól szabad, önm eghatározó egyén, korlátok m egszű­
2022 MAGYAR SZEMLE 19%. 10. SZÁM

nése) és a kollektivista elem. A rekonstrukciós politikai gyakorlat­

ban az Exodus esem ényei köszönnek vissza. A felszabadítást kö­
vetnie kell az új szövetségnek, az új társadalom m egalkotásának.
A Kánaánba csak az erkölcsileg m egtisztult, új erkölcsű em berek
léphetnek be, az egyiptom i kultúrában felnőtteknek ki kell halni­
uk. És ha az egyiptomi kultúrát elvetni nem akarók elégedetlen­
kednek, akkor ki kell irtani őket, s a m aradék köthet szövetséget,
alkothat új társadalm at a Kánaánban. A haladó társadalom csak az
erkölcsileg és értelmileg megfelelő emberekből állhat. S ha ez az
em ber nem akar létrejönni, akkor a haladás érdekében be kell
segíteni. E problém ával kapcsolatban írta J. L. TALMON:
„E nehézség csak úgy oldható meg, ha az emberekre nem úgy
gondolnak mint amilyenek valójában, hanem ha aszerint, hogy
milyeneknek kéne lenniük vagy milyenek lennének a megfelelő
körülmények között. Amennyiben az emberek eltérnek az esz­
ményitől, akkor a demokratikus elvek bárminemű tényleges
megsértése nélkül figyelmen kívül hagyhatók, konformitásra
kényszeríthetők. Úgy tartják: a megfelelő körülmények között a
spontaneitás és a kötelesség közti ellentét eltűnne, és ezzel a
kényszerítés igénye is. A gyakorlati kérdés természetesen az,
hogy vajon a kényszer azért tűnik-e el, mert mindenki megtanult a
harmóniának megfelelően cselekedni, vagy mert az összes ellenzékei
kiirtották." (kiemelés tőlem — M. A.)
A tudlib nem tudja eldönteni, hogy mit is akar velünk inkább:
erkölcsösek legyünk vagy szabadok. Bár hallgatólagosan átveszi
Milton feltételezését, m iszerint a szabad em ber erkölcsös és okos
is lesz, de a rekonstrukció gyakorlata során ham ar rá kell jönnie,
hogy a szabad em ber nem lesz feltétlenül erkölcsös, azaz nem
feltétlenül a harm ónia, együttm űködés érdekében választ.
Az emberiség egysége és az örök béke elérhető a megfelelő
erkölcsök és/vagy politikai berendezkedés révén. A béke erkölcsi
és gazdasági jó. Az em elkedettség egyben m egoldja a gazdaság
problém áit is — harm onikus együttm űködést eredm ényez. N em ­
csak az összes elnyom ás szűnik meg, hanem az összes különbség
is — leom lanak a falak, m egszűnnek a határok. M egszűnik m in­
den, ami elválaszt, s helyette m inden em ber testvér lesz. Eszerint
az em berek közti konfliktus nem örök, nem az em ber lényegéből
szárm azik, hanem a megosztó határokból — „M inden em ber test­
vér", „Világ proletárjai egyesüljetek!", „We are the world".
Jk MEGOLDÁS KÉZENFEKVŐ — le az anómiával, éljen a norm a-
L \ tivitás. A tudlib gondolkodói újra felfedeztek két régi igaz-
JL JL ságot: nem lehet aném iában élni, szükség van közös k u ltú­
rára, és ez korlátokat, struktúrákat jelent; nem lehet pusztán az
egyéni racionalitásra, kalkulációra építeni az együttm űködést, h a ­
nem szükség van egy közös és norm atív erkölcsre, amely az eg y ü tt­
m űködést esetenként a „csak" nem logikus, de hatékony érvével
kényszeríti ki. (folytatjuk)
M o l n á r A ttila
w\
 VÍZIÓ AZ ÖRÖKSÉGRŐL
Sch m idt M árián ak

Megbírja-e a tudat az átmenetnek ezt az önvizsgálatát?

(Andre M A L R A L I X )

~WT ~WT ELYZETÜNKTŐL, ÁLLAPOTUNKTÓL, VÉGÜL ÖNMAGUNKTÓL

M m borzadón tesszük fel a kérdést: hogyan eshettünk idáig?
JL JL M iként hulltunk újabb apátiába bizodalm unk visszaszerzé­
se helyett, s m iért állunk üres kézzel m egint kifosztottan és tehe­
tetlenül. A hányunk szívét bánat nyom ja (korántsem m indőnkét
búsítja persze, a televízió képernyőjéről vigyorognak le rán k a
vidám önelégültek: „valami baj van?"), annyiféle a felelet. Egy
közülük, íme.
Gyorsan verbuválódott, ám értékeszm ények nélkül m aradt
a diktatúra elitje. Jellemző viselkedésformái: a feltétlen engedel­
messég és gátlástalan hatalomvágy, a tulajdonellenesség és m ások
vagyonának sajátként kezelése, stb. bizarrul m eghasonlott hierar­
chikus szem léletre utalnak. Szolgálattétel közben előnyös lehet az
ilyesmi, hiszen semmi sem késztet mérlegelésre, netán szem besze­
gülésre, így habozás nélkül végrehajthatnak a kapott parancsok,
de a társadalm i pozíciók m egszilárdításánál, illetve a hatalom á t­
örökítésénél kifejezetten hátrányos a szilárd és viszonylag ellent­
m ondásm entes értékrendszer hiánya.
Kettős nevelésben részesült gyerm ekeinek m agukban kel­
lett volna egyeztetniük a diktatórikus eljárásm ódot és a dem okrá­
ciára hivatkozó ideológiát, az iskolás aszkézist és az otthoni hedo-
nizm ust, a keleti internacionalizm ust, valam int a nyugati tanul­
m ányutak tapasztalatait. M egrogytak a kivitelezhetetlen feladat
súlya alatt, tartásuk gyöngült. Nem lelték helyüket, szerepüket.
Ám m ég így is eléggé heterogén és friss sütetű volt ez az elit ahhoz,
hogy leányai és fiai könnyedén túlszárnyalhassák szüleiket. T anul­
hattak kedvükre, és — a társadalom zömével ellentétben — szaba­
don választhattak pályát. Bőséggel nyílott alkalm uk az összeha­
sonlító vizsgálódásokra, mivel hozzáférhettek bárm ilyen, titkolt
ism erethez. Tehetségük, kivételezett helyzetük, gyorsan felszip­
p an to tt tudásuk folytán azonban kínos dilemm a elé kerültek. Lát­
ták, hogy a diktatúra honi formája idejétm últ, tarthatatlan, ám
 SNEÉ PÉTER: VÍZIÓ AZ ÖRÖKSÉGRŐL 7015

hasztalan próbálkoztak örökségük m egm entésével, szóhoz sem

jutottak.
Apáik karja görcsbe m erevedett a bársonyszék karfáján.
M egtanulták, hogy együvétartozásuk alapja kizárólag a hatalom ­
ból való részesedésük lehet. Az észjárás és az eszm ények rokonsá­
ga, a közös hagyom ányok mit se tesznek. Egy kom pániában va­
dászhatnak és m ulatozhatnak, de ettől még bárm ikor hátba döfhe­
tik egymást. Biztonsággal arra tám aszkodhatnak csupán, am it m a­
guk ellenőriznek, birtokolnak.
A szűkös látkörű tehetségtelenek, vagy a túl m ohnak
engedelm esen idom ultak, m eghúzódtak egy-egy KISZ-titkári
poszton, s várták, mikor vágja le m ár a nagy kaszás az útjukban
állókat. Ambiciózus társaik viszont nem érték be a hatalom m or­
zsáival. H elyesnek és célszerűnek ítélték a szenilis vének leváltását,
nehogy elszórják, elvesztegessék az örökséget. Egy új, nyugati
eszm ényektől átitatott polgári demokrácia víziójában hittek, ami a
m eglévő diktatúrával szem ben m űködőképes, és m inden ízében
elfogadható. Remélték, hogy végleg fölszámolhatják a belső m eg­
osztottságot, ha a nyugati kultúrkörhöz csatolják vissza országu­
kat. Nem es elképzeléseiknek két apró bibije volt csupán: aligha
lelkesültek érte atyáik, és ők sem kérdezték meg, m iként véleked­
nek a terveikről mások. Vagyis azzal kezdték a leendő dem okrácia
m egterem tését, hogy kétségbe vonták alapelveit. Úgy hitték talán:
akár a diktatúra bevezetése, egy dem okrácia visszaállítása is
levezényelhető fentről.
Korántsem egym agukban pályáztak az örökségre. Noha
az előző rendszer elitjét szétverték (tagjai m eghaltak, em igráltak,
vagy csöndben vegetáltak), a valamikori középosztály m aradékai
szép szám ban akadtak még, és sajátjuknak tekintették az országot.
Bár tétován, mégis m egtették am a formális gesztusokat, m elyeket
a hatalom kívánt tőlük. Beléptek a pártba, a SZER-ben hallottakról
csak otthon, családi körben vitatkoztak, a nyílt szem benállás
éthosza helyett a szolidaritást választották. (Amikor hivatalos kam ­
pány indult az elvtelen összefonódások ellen, többnyire rájuk gon­
doltak.) A gonosszal való együttélés stratégiáin m unkálkodtak te­
hát, és nem kevés sikerrel. Közülük jónéhányan k erü ltek — ha nem
is kulcs-, de m indenképpen fontos vezetői — pozícióba szaktudást
igénylő területeken. (Ennek köszönhető talán, hogy az orvosi kar
például viszonylag sértetlenül vészelte át a nehéz időket.)
■GÉNYT FORMÁLHATTAK AZ ÖRÖKSÉGRE azon alacsony sorból

/ elszárm azott értelmiségiek is, kik hajdan a fényes szelek m oz­

galm ában próbáltak elszakadni keresztényszociális
gyökereiktől. Velük szem ben ideológiai kifogás nem m erülhetett
fel, tehát belső iránytűjüktől igyekeztek m egfosztani őket, hogy
befolyásolhatóvá váljanak. (A népi kultúra erejének alábecsülése
volt ez, s noha a téeszesítéssel, az iparosítással, valam int a nők
„egyenjogúsításával" szétzilálódott m ind a falvak, m ind a városok
10Í6 MAGYAR SZEMLE 19%. 10. SZÁM

társadalm a, csupán szerkezetileg bom lott meg, az értékválasztások

hagyom ánya lappangva tovább élt.)
POSZTMODERN TÁRSADALOMELMÉLETEK SZERINT ham is fölté­

A telezés, hogy az elit viselkedése, m agatartása, szem lélete

valaha is m intául szolgálhat másoknak. Kérdés persze, hon-
n ét sajátítjuk el akkor ezeket, hacsak nem örököljük készen, vagy
nem alkotjuk m indannyiszor újra. A m inták tarkasága kelthette fel
a teoretikusok gyanakvását, mivel vizsgálódásaik során nyom át
sem lelték a szigorúan zárt, norm atív modelleknek. Annál kevésbé
rem énykedhettek ilyesmi felfedezésében, minél színesebb volt a
tanulm ányozott társadalom. Ám a m iénkhez hasonló, m estersége­
sen elzárt világban se juthattak volna különb eredm ényre. Egészen
más okból, m int ott, ahol a választási esélyek bősége hozza zavarba
az egyént. Itt túlélő képességünk függött a viselkedés hajlékony­
ságától, és lehetőség sem kínálkozott az egyes m inták m ibenlét­
ének tisztázására, illetve a választásra közöttük. Kevert m agatartási
m ódok terjedtek el. A polgár, a paraszt és m unkás jellegzetes
vonásai elegyültek az értelmiség reflektív hajlandóságával, és vi­
szonylagosság-tudatával. Felettébb eltérő értékek jegyében, külön-
külön ágon, a másiktól elzártan, mégis összetekeredetten n ő tt föl
a leendő új M agyarország rem énybeni vezető rétege. Ahelyett,
hogy kölcsönösen erősbítették volna egym ást a különféle csopor­
tok, inkább rontottak értékkövető képességükön. Ellenfelükkel —
ahogyan ez m ár lenni szokott —, nemcsak ütéseket váltottak,
hanem nézeteket, vélekedéseket is. Észrevétlen elsajátították a
másik harci technikáját, m odorát, ami egy bolsevista uralkodóré­
teggel érintkezésbe kerülve több m int veszélyes: tragikus. M ódsze­
reikkel, eszközeikkel, erkölcsi felfogásukkal különbet m űvelni
ugyanis aligha lehet.
A „belülről lazítok", a „mégiscsak jobb, ha én ülök oda"
típusú m en tegetődzések hangoztatói hazudtak környezetüknek,
és ha hittel m ondták, m aguknak is. Ilyen-olyan együttm űködéssel
talán enyhíteni lehetett a hatalom arroganciáján, elm állasztása
helyett azonban konzerváltak, minket pedig m egfosztottak a tisz­
tánlátás esélyétől, elmosták a kontúrokat ugyanis. O lyan m agatar­
tási m intákat igazoltak, melyek elfogadhatatlanok egy polgári tár­
sadalom szám ára. Sikeres önérvényesítés jegyeként könyvelték el
például a törleszkedést, a gerinctelenséget. Lazult az egyén tartása,
elsorvadt a szolidaritás, így erős hátország nélkül m aradt a h a ta ­
lom nak behódolni nem kívánó.
A korszellem hatásáról sem volna ildomos m egfeledkez­
nünk: bár nehézkesen, de hozzánk is benyom ult a hatvanas évek
beat-m ozgalm a. Ritka összetartozás-tudatot produkált a m aga —
talán balos — éthoszával, s helyzetünk, szerepünk, céljaink radi­
kális tisztázására ösztökélt (jóllehet hiányoztak a viszonyítási p o n ­
tok). Szerettük volna látni: hol és hogyan élünk valójában.
Erőfeszítéseink azonban m eddőnek bizonyultak, a siker elemi fel­
tételeivel sem rendelkeztünk. Legföljebb a nem zedéki figyelem és
 SNEÉ PÉTER: VÍZIÓ AZ ÖRÖKSÉGRŐL 1017

rokonszenv, illetve a kudarc sajgó em lékét dédelgethettük, ami

szerepet játszott a későbbi ellenállás szerveződésénél, és hatása az
első választásokig érzékelhető volt. C supán 1989 és 1993 között
h u n y t ki végleg, mikor fény derült arra, hányféle csoport és elkép­
zelés rejtezik a hivalkodó generációs tu d at m ögött, s a szolidaritás
orvén m int szedné rá egyikünk a másikát. A Nagy Rendbetétel
tehát ezúttal is elm aradt. Saját szennyesét takargatta m indegyi­
künk, s a többiekével példálózott. A tisztogatás m ár-m ár tradicio­
nális vágya állítólag m arginalizálódott azóta, sőt, egyesek szerint
krim inalizálódott is: szélsőséges pártok attribulum ává, sikerképte­
len m agányosok rögeszm éjévé züllött. Magára valam it adó politi­
kai csoportosulás régen elhatárolódott m ár újabb felfordulással
rém isztgető eszméitől.
AMALRIK után m ind többen kérdezték: megéri-e m ég az
ezredvéget ez a diktatúra, s mi következik utána, vajon m ilyen
kezekbe kerül majd terhes öröksége? Titokban m ár készülődtek az
utódok: a paraszti és proletár indíttatású protoelit (a szerző-m ozgó
em berek tömege) tulajdonszerzéssel, kezdetben rejtett, később
nyílt vállalkozással alapozta meg igényjogosultságát. M egszállás­
sal és csöndes átépítéssel próbálták a hatalm at ölükbe pottyantani
a polgár tájékozódásúak, míg az elit leszárm azottjaiból verbuváló­
d ott értelm iségek a radikális változások híveiként léptek fel. Az első
csoport esélytelenül indult, és viszonylag ham ar letett nagypoliti­
kai ambícióiról. A második pozíciójának és startégiájának foglya­
ként nem üthetett pártot nyíl tan, legföljebb bosszankodva leshette,
m int szerveződik (az un. második nyilvánosság m egragadásával)
valódi nyom ásgyakorló csoporttá a vetélytárs harm adik.
Könnyű neki — vélekedtek —, hiszen von Haus aus védett.
Pedig ha m áshonnét nem , az SZKP történetéből m egtanulhatták
volna, hogy családi kapcsolat, rokonsági fok, baráti kör nem jelent
garanciát egy kom m unista diktatúrában. Személyes kockázatot
vállal m inden ellenzéki, legföljebb különböző m értékben: míg a
brancsbélit csak követik, figyelik, egy idegent akár rendőri felügye­
let alá is helyezhetnek, vegzálhatják, kitelepíthetik. Függetlenül a
szem befordulás tényleges árától és valódi céljaitól, a m agát dem ok­
ratikusnak nevező ellenzék (hacsak nem királypárti, mi egyéb
lehetne?) kezdem ényezése páratlan volt a maga nem ében: alapja­
iban rendítette meg a hallgatáson nyugvó rendszert.
TT, AHOL CSAK EGY AZ IGAZSÁG, botrány, csőd a kontra m ég

O akkor is, ha suttogják csupán, és nem harsogják, bömbölik.

Azzal zsarolnák az örökhagyót, hogy kifecsegik titkait? A szó
önálló életre kel, és tudás lesz belőle. Feldúlja a hamleti idők álságos
nyugalmát: hogyan, fogadott apánk vérnősző barom, anyánk hitvány
ágyasa? Kizökkeni az idő, ó, kárhozat! Csak nem mi születtünk
helyre tolni azt?
1956 óta a m agyar történelem legnagyobb esem énye talán,
am ikor n éhány száz em ber kim erészkedik az utcára, és hangosan
követel szabadságot, demokráciát. Ami normális viszonyok köze­
1018 MAGYAR SZEMLE 1996. 10. SZÁM

pette m osolyra fakasztana, meghatározó élm ény egy diktatúrában:

széttöri a hallgatás béklyóit. Kit nem lőnek le m enten, többé m ár
nem fél. De mi m arad akkor a rendszerből?
1988 június 16. hatásától kezdem ényezői is elriadtak. A
falak repedésein csak tágítsanak mások, ők visszahúzódtak, és a
nagy birtokbavételre készülődtek. Pénzt, kapcsolatokat gyűjtöttek,
lázasan szervezkedtek. Ekkor derült ki, m ennyire hiányoznak a
társadalm i m egállapodások. Vajon m inek az égisze alatt foghatná­
nak össze a közös érdekűek? A polgáriként em legetett csoport
sietve kiaknázta informális ismeretségeiből adódó helyzeti előnyét,
és gyorsan színre lépett. Benyújtotta igényét az örökségre.
A m ajdani SZDSZ vezetői attól tartottak, hogy csak velük
tárgyal m ajd a hatalom. Függetlenül attól, m ennyire volt jogos és
indokolt félelmük, a regnálóknak kapóra jött a politikai látszatkel­
tés. Riadalom tám adt nyom ában és irigység. Még azelőtt, hogy
szövetkeztek volna, szem befordultak egymással a diktatúra
ellenzői. Konkurrenseik m ohósága aggasztotta az M DF-eseket,
akik nem szerették volna, hogy azok diktálják a tem pót, s addig
bom bázzák a rendszert, míg az m indannyiunk fejére dől. N em
tudták, visszahátráljanak-e, vagy tovább nyom uljanak inkább. És
egyikük sem sejtette, milyen csoportok jelentkezhetnek még, to­
vábbá kit tám ogatnak majd a különféle régiók.
iközben a diktatúra bordáinak r o po g á sá t élveztük ,

M az érzékenyebb fülűek hallották m ár a veszekedő örökö­

sök lárm áját is. Sehogyan sem értették, m in m arakodnak,
mit porcióznak éppen. Am eddig szem ellátott, osztatlan közös
tulajdonunk volt itt m inden — előbb de jure, a rendszer bukásával
pedig m ár de facto. Amihez kizsebelésésünkkel gyűjtöttek tőkét,
egy szűk kis kör kezelésében állott, de ha az lem ondásra kénysze­
rül, bizonnyal finanszírozóihoz kerül vissza majd, s akkor közösen
d önthetjük el, m ihez kezdjünk vele.
H ogy a búcsúzók viszik a kasszát, arra szám ítottunk, de a
spontán privatizációként eufem izált szabadrablásra nem. S am ikor
tapasztaltuk, hogy a politikai hatalom m int konvertálódik g azda­
ságivá, a folyam at sürgős m egszakítására vártunk. Nem akartuk
elhinni, hogy m indez legálisan — a színfalak mögötti külön alkuk­
kal szentesítetten — m ehessen végbe. Első nagy vereségünket
m enten követte a második. Sajgó szívvel, kínzotl lélekkel v ártunk
a diktatúra végórájára, és bizton rem éltük: a bűnök feltárulnak.
Elkerülhetetlen a megvallásuk, m iként a bocsánatkérés és a vétke­
sek csöndes távozása is. M indennek semmi jele nem volt, alapjai­
ban rendültek m eg tehát erkölcsi nézeteink. Előbb kem ény lépé­
sekre nóg attu n k indulatos szavazatainkkal, m ajd levontuk a kese­
rű tanulságot: ez sem a mi világunk.
Leendő m intaképünk, az új elit pedig jószerivel m ég po­
rondra sem lépett, máris leszerepelt. Dam aszkuszi úton való tolon­
gása láttán m ég csak szellemi kisugárzó képességében tam áskod-
h attunk, az anyagi javak kapzsi elorzása viszont erejébe vetett
 SNEÉ PÉTER: VÍZIÓ AZ ÖRÖKSÉGRŐL 1019

bizalm unkat is kikezdte. Ha maga sem hisz az általa tervezett

jövőben, aligha lesz képes érvényes ren d et terem teni. A tisztes élet
nyugalm a helyett romlás fenyeget, és a közkeletű értelm ezés sze­
rinti rendszerváltozás félbenm arad, vagy el sem kezdődik.
Z ELSŐ SZABAD VÁLASZTÁSOK KESERNYÉS UTŐÍZT HAGYTAK.
Politikai m ozgástér, gyakorlat, s nem utolsó sorban m egm é­
retett, hiteles szem élyek híján érdem ben nem lehetett sze-
m elgetni a jelentkezők közül. A pártok fölülről szerveződtek és
rutintalanul szajkózták ugyanazon szólam okat, a választók m eg
egym ástól kérdezgették, kire szavazzanak. Végül — az évszázados
dem okráciákhoz hasonlóan — személyes szim pátiák alapján vok­
soltak, csakhogy míg ott m egbízható és kalkulálható végered­
m énnyel, itt vaktában. Talán ennek is köszönhető a „népi tábor"
győzelme. Képviselői megfontoltabb em bereknek látszottak, sza­
vaik ism erősebben csengtek, m int vetélytársaiké. M eglepő volt e
diadal, nem készültek, nem is készülhettek fel rá. Fogalm uk sem
volt teendőikről, káderhiánytól gyötrődtek, és korm ányzóképessé­
gük fenntartásához lényegi engedm ényekre kényszerültek, amitől
m ozgásterük beszűkült. Hibát hibára halm oztak tehát, bár legin­
kább abban vétettek, hogy nem éltek cselekvési lehetőségeik m a­
radékával sem. Nem is a sajtó össztüzében véreztek el (az egy
dem okratikus rendszer velejárója, ezért nehéz ma dem okráciáról
szólni), m aguk buktak meg, önállóan.
A liberálisok, kivált az SZDSZ-esek csalódottsága a válasz­
tásoka t követően (életkori pártként a Fidesz nem szám íthatott
elsöprő sikerre) szem betűnő volt. Úgy érezhették: történelm i igaz­
ságtalanság áldozatai. A legtöbbet tették a diktatúra bukásáért, s a
hálátlan nép adós m arad jutalm ukkal. Talán azért, m ert m aguk is
hasonlóval próbálkoztak volna, rettegtek a kisemmizéstől. Ö rök
fiatalságra ítélt túlkoros tinédzserként évtizedek óta lesték az alkal­
m at, s mivel az ifjúság balos im ádatában nevelkedtek, őszintén
hitték talán: nem futja erejükből újabb négy évi várakozásra. Ki-
életlen ambícióktól feszítetten, balsejtelmektől gyötrötten kerestek
új helyet és szerepet.
A társadalom zöme politikai változásokra szám ított, s ha a
gazdasági átalakulás került szóba, úgy vélekedett, a m agántőke
m egjelenése csak javíthat helyzetén. Föl sem m erült többségünk­
ben, hogy viszonylagos létbiztonságunk is m egrendülhet. Senki
sem figyelm eztetett a közelgő nyom orra, em elkedő nem zetről szó­
nokoltak, s egyik napról a másikra kitört a m unkanélküliség. Áldo­
zatai joggal vélhették: becsapták őket. N em egy életesélyüket ra­
gadták el, hanem valam ennyit. Amikor a gyárral együtt bezárt a
m unkásszálló, egyszeriben érzékelhetővé vált, m it jelent a szociális
háló szétfoszlása. De a kényszervállalkozásba „előre" m enekülők
sem jártak sokkal jobban. Jövőjük ködös. Teljes önkizsákm ányolás
m ellett fülig eladósodnak.
Az értékek káosza, valam int az alapvető erkölcsi parancsok
figyelm en kívül hagyása mellett e szűkösség az oka annak, hogy
1020 MAGYAR SZEMLE 1996. 10. SZÁM

az elithez tartozás egyetlen kritérium a ma a viszonylagos jólét, és

az elit fogalma veszített értékjellegéből. Sem teljesítm ényekre, sem
képességre nincsen szükség a kiem elkedéshez, nehezen elért
pozíciónk nem fejez ki többé semmit. G azdagon tagolt társadalom
rátarti polgárai helyett m ezőre kicsapott birkákká váltunk.
ÉNZ AZOKNÁL LAPULT, KIK FÉLRETETTEK A KÖZÖSBŐL, vagyis a
szocialistáknál. Velük tehát érdem esnek látszott szövetkez­
ni. N evükben foglalt céljuk, s az évszázados baloldali tradíció
szerint éppen a nem-elit rétegeket kellett volna képviselniük, így a
feszültségek kiéleződésekor komoly töm egtám ogatásra szám íthat­
tak, m ert hozzájuk fordultak az oltalm at keresők, kik abban re­
m énykedtek: a nem es eszm ények valóságosak, nem hamisak, a rú t
elődök csak visszaéltek velük. Ilyen szociáldem okrata beállítottsá­
gú bizakodók segítették újjáalakítani a pártot. Árnyékukba h ú z ó d ­
tak a régi hivatásos m ásod-harm advonalbeliek, és hozzájuk csa­
pódtak a vállakozóvá avanzsált egykori párttitkárok is, óriási üzle­
tet szim atolván a hatalmi m onopólium ok újraélesztésében.
C sakhogy egyetlen, m agára valamit adó politikus sem
ereszkedhetett szóba velük, oly közeli volt még a diktatúra rém ál­
ma, és ők annyira rühelltek a színvallást, a bocsánatkérést. Ragasz­
kodtak az elkonfiskált vagyonhoz is, a karantént vállalva inkább
félreálltak. Egy szövetség a régi ellenlábasaikkal viszont egérutat
kínált nekik, s vajon ki lett volna alkalmasabb a kom aságra, m int a
„tudni, m erni, tenni" kész, ám lehetőségeitől m egfosztott SZDSZ?
Ha m últjukat igazolhatja valaki egyáltalán, úgy ők azok. A
sértődöttek meg kapva kaptak az ajánlaton, hiszen fölcsillant
előttük a hatalom ba lépés reménye.
Az Isten is egym ásnak terem tette őket, mégsem egyeztek
ki könnyen. Komoly engedm ényeket követelt ez m indkettőjüktől.
Az MSZP bízott tőkéjében és kádereinek tapasztalatában, mégis le
kellett nyelnie a békát: azokkal ölelkezik össze, kik az első ütést
m érték rá. Az SZDSZ elég dörzsöltnek tartotta m agát ahhoz, hogy
kisebbségben is átvegye az irányítást, cserébe viszont saját legimi-
tásának feladására kényszerült: polgári dem okratikus pártból bal­
oldali m ozgalom m á silányult. Korábbi énjük m egtagadása azo n ­
ban egyik csoport tagjaiban sem robbantott ki lelki válságot. Az
erkölcsi és politikai különbségeknél erősebbeknek bizonyultak a
közös érdek szálai. Párizs m indkettőjüknek m egért egy misét.
A szocialisták szalonképessé tétele elképzelhetetlen lett vol­
na a polgári demokrácia szabályainak tiszteletben tartásával, ezért
szorultak a pártrendszeren fölülemelkedő félcivil szervezet segít­
ségére. Ilyen azonban nem akadt, kreáltak hát egyet. A D em okra­
tikus Chartával azután a m agyar dem okrácia is m egkapta a kegye­
lem döfést. Áldozatául esett a lényétől idegen észjárásnak, hiszen a
célok és érdekek nyílt versenyére készült, nem m egtévesztő kiját­
szására.
Hol a bajok gyökere? Valamennyi politikai irányzat és cso­
portosulás csak egy részletét látja, illetve képviseli a dem okrácia
 SNEÉ PÉTER: VÍZIÓ AZ ÖRÖKSÉGRŐL 1021

társadalm i törekvéseinek. Évszázados m últú, m egszilárdt rendsze­

rekben ez m ár nem titok a politikai küzdelem részesei előtt. Töb-
bé-kevésbé ennek tudatában lépnek föl valam ennyien, s a válasz­
tásokon kapott voksokat is eszerint értékelik, vagyis józan önm ér­
séklettel korlátozzák saját érdek-érvényesítésüket a többiekével
szem ben. Újraéledő demokráciánkból viszont hiányzik m ég az
ilyen belátás. Valamennyi csoportosulás a javak, illetve a fölöttük
való hatalom kizárólagos birtokosaként jelentkezik, az ezzel járó
terheket viszont m ásoknak engedi át. M egállapodott dem okráci­
ákban m indenütt kitapintható valamilyen — folyton alakuló —
közös értékrend, nálunk azonban teljes a zavar. N em csak az
értékek viszonya kaotikus, hanem az egyes fogalmak is tisztázatla­
nok. Közös érdekekről szónokiunk, m iközben az egyetértés alapjai
sincsenek m egvetve. Nincs m egállapodás abban: voltaképpen mit
akarunk és miért?
Tévedhetetlen biztonsággal kijelölt, egyszer s m indenkorra
rögzített céljaink levették a döntés terhét vállunkról, hiszen fölös­
legesnek látszott belekontárkodnunk az autom atikusan végcélja
felé haladó történelem önkorm ányzásába. Javaink közben elpusz­
tultak, term elő kapacitásunk fejlődése m essze m aradt a
kívánatostól és lehetségestől, félresiklótt iránya. Feléltük tartaléka­
inkat és tönkrem entünk. Egyetlen eleven szellemi hagyatékunk a
tenni- és segíteniakarás hiánya, vagyis az ernyedt világba-feledke-
zés m aradt. De nem csak kalauzoló értékek és eszm ények nélkülö­
zése vezet a holnap iránti érzéketlenséghez, felelőtlenségünk m el­
lett részes lehet abban am néziás hajlam unk is, hiszen a jövő csak
úgy veszhet el, ha m egszűnik a múlt.
Bódulatunkban nem hogy az általunk, vagy éppen az elle­
n ü n k elkövetett bűnökre, lassanként arra sem em lékezünk már:
kik voltunk, és lehettünk volna. Nincs erőnk követésre érdem es,
sikerrel kecsegtető viselkedésm inták után kutatni, közös játszm ák
helyett m indinkább csak a kizárólagosan egyéni boldogulást vá­
lasztjuk. És minél orcátlanabbak vagyunk, m inél kevésbé törődünk
másokkal, annál nagyobb az esélyünk anyagi nyom orúságunk
enyhítésére.
lÉNY HELYETT AZ ÁRNYAKKAL TANULUNK EGYÜTT ÉLNI. Életfor­

f m ánkká válik a bűnözés, mivel az elszabadult káoszban értel­

m etlen volna bármiféle szabálykövető m agatartás. Társadal­
mi létünk alapstruktúrái bom lanak meg így, M acbeth szavával: a
„bűvész pokol" csalfa illúzióvá teszi a hatalom élvezetét és az örökké
tartó szabad rablás ígéretét. Tehetetlen, vak sodródás okozta kiszol­
gáltatottság-érzet, valamint bénító örökös félelem rontja meg az egyi­
ket, míg a másikat lehetőségeink kimerülésének réme. Rosszul sáfár­
kodtunk lalanetumainkkal, semmivé foszlik örökségünk.
A szabadság első évtizedét eltékozoltuk.
SNEÉ Péter
 A RENDSZERVÁLTO ZÁS A P A K O M PL E X U SA

EBRECZENI JÓZSEFNÉL aligha keltett publicista nagyobb viharokat

D az elmúlt öt évben. Debreczeni ugyanis nem publicista volt, hanem

politikus — ha egyáltalán van ennek a kifejezésnek értelme akkor,
ha nem társul hozzá hatalom. Ezzel pedig nem rendelkezett — még akkor
sem, amikor a meghatározó kormánypárt képviselője volt. Hatása viszont
volt: cikkeivel olyan mozgásokat tudott befolyásolni, melyek nélküle
bizonyosan másként alakulnak. Írásai beépültek a magyar politikai kultú­
ra (itt hümmöghetünk egy sort...) folyamatába, jó néhány kifejezése en­
nek nyelvében gyökeret vert, legalább ideig-óráig. Ez pedig az 1990-1994
között (az alkotmányos eszközökkel stabilizált rendszerváltoztató folya­
mat közepette) kialakult „kettős hatalom" teremtette megosztottság kö­
rülményei között nem volt kis dolog! A parlamentarizmussal szemben álló
mediokrácia, amely nem csupán a médiát, s az olykor ennek fedezetében
működő parlamenti ellenzéket, hanem a velük csendestársi kapcsolatban
tevékenykedő régi-új gazdasági elitet, az „új osztály"-ból legújabb osz­
tállyá előrukkolt hatalmasokat is jelentette) szívesen látott minden olyan
törekvést, amelyben saját elképzelései visszaigazolását vélte megtalálni,
így kaphatott meg egy ideig a Fidesz minden sajtótámogatást az ANTALL
József megteremtette koalícióval szembeni törekvéseihez. (S emiatt for­
dult ez visszájára, amikor kiderült, hogy ez a párt a rendszerváltozáson
nem azt érti, hogy a Kremlből irányított bolsevik univerzalizmust egy más
módon szerveződő kapitalista univerzalizmus váltja föl, ugyanazoknak a
többé-kevésbé begyakorolt internacionális altiszteknek a vezényletével.
E közegben végül is Debreczeni automatikusan a politika holtte­
rébe került. Az a belső bírálati pozíció, amit Debreczeni a saját közegével
szemben foglalt el — mondván: „az embernek elsősorban a saját portája
előtt kell söpörnie" — természetes szövetségeseit szembefordította vele, s
így az őt is felkaroló természetes ellenségei számára sem volt már értékes.
Debreczeni ugyanis MDF-es képviselőként úgy írta cikkeit, mintha csakis
önmagát képviselő, független publicista volna. A kétpólusúvá manipulált
közírásban azonban nemigen jut helye az igazi függetlenségnek: a politi­
kai függőségüket öntudatosan vagy szemérmesen megélők, a kiszivárog­
tatásokhoz szükséges eszközemberek, zsurnaliszta zsoldosok számára ez
a fajta szuverenitás teljességgel ismeretlen és érthetetlen magatartásfonna.
Ezért szimatoltak már a kezdetektől kezdve körülötte ügynökszagot a saját
oldaláról, ezért keresték sugalmazod, s ezért dongták körül a túlpartról, a
lehetséges dezertőrt keresve benne. Annak ellenére is, hogy a nyilvánvalóan
udvarképtelen Göncz-cikk {Az elnök meztelen) kétségtelenné tette
Debreczeni érték- és pártpreferenciáit illetően az amúgyis bizonyosat.
Debreczeni politikusnak publicista, publicistának politikus volt.
A közéletiség e két iránya nála ellentétbe került egymással, a véleményét
föltételek nélkül kimondani vágyó író-ember legyőzte benne a politikust,
s úgy tűnhetett föl, mintha a nyilvánosság előtti sikeres szereplés fonto­
sabbá vált volna számára a politikai racionalitásnál. A két közelítési mód
egyeztetetlensége sodorta aztán a politikai senkiföldjére — ahonnan
erősebb hatást gyakorolt a politikára is, mint mikor még erre formálisan
1024 MAGYAR SZEMLE 7996. 70. SZÁM

több lehetősége kínálkozott. Ez azonban nem jelentette a korábbi helyzet­

ből való tényleges kiszabadulását, mert időközben egy másik csapdába
került. Az 1994-es választás az általa is képviselt szellemi és politikai
körnek karanténba kerülését jelentette. Nemcsak konzervatív szemmel
nézve kétségtelen, hogy az 1994-es választásokat követően a rendszervál­
tozás folyamata legalábbis megtorpant, s ez Debreczeni számára is új
helyzetet teremtett. Történt azonban más is, s ez nemcsak neki jelentett
személy szerint is súlyos csapást: Antall József halála. Ez a kelet-európai
demokráciák újraszületésének folyamatában is pótolhatatlan veszteség
volt, a magyar folyamatokat tekintve pedig éppúgy felmérhetetlen hatá­
sú, mint ahogyan Antall József előtúnése maga is.
Debreczeni József Restauráció címmel megjelent, 1993 októbere
és 1995 decembere között született cikkeit tartalmazó kötetét nehéz értel­
mezni az eddigiek figyelembevétele nélkül. A dm keveset árul el arról,
hogy valójában miről ír. A tárgyalt történések zöme a megtapasztalt (és a
— ahogyan ezt Debreczeni is kifejti — nem igazán szó szerint értendő)
restaurádó jelenségkörébe tartozik, a kötet valójában mégis a rendszer-
váltás hőskoráról ad képet. Ez a viszonyítási alap, ez a mérce, ez az etalon
— hogy tehát ami történik, mihez képest restaurádó? S ennek megjelení­
tésében a kulcsszerepet akarva-akaratlan a néhai miniszterelnök alakjá­
nak szánja Debreczeni. Sokakról leírja, hogy „Antall-komplexusuk" van:
BEKE Katáról, HORN Gyuláról, LENGYEL Lászlóról. Ezt foglalja össze
TAMÁS Gáspár Miklóssal kapcsolatosan, s ezt mutatja ki számos más
történés hátterében is. Kézenfekvő ezt Debreczeni Antall-komplexusával
magyarázni — de ugyanilyen igazságlalan is. A néhai miniszterelnök
alakját övező fóbiákon és rajongásokon túl az derül ki: a rendszerváltás­
ban betöltött pozíciója, történelmi léptékű szerepvállalása folytán a ma­
gyar politika és — nagyon is öntudatlanul — a közvélemény egészében
ott van a komplexus.
IT IS JELENT EZ? Azt, hogy ez a társadalom mindig szeretett

M magának idolokat gyártani, s a politikáról való bölcselkedés a

kocsmai szinttől a felsőházig szívesebben gondolkozott szemé­
lyekben, mint politikai kategóriákban? Hogy bizonyos folyamatok meg­
jelenítése mindig személyekhez kötődött? Vagy azt, hogy mindig akadtak
olyan politikusok, akik mintegy személyükben jelenítették meg egy adott
időszak történéseit meghatározó folyamatoknak, eszméknek, érzületek­
nek az eredőjét? A válasz könnyű és közhelyszerű: természetesen, az
utóbbi kettőről egyszerre szó van, s a személyek, mint komplexus-forrá­
sok, akkor kerülnek előtérbe, ha ez a két tényező pontosan illeszkedik. A
rendszerváltás-változás esetében ilyen személy volt Antall József—annak
ellenére, hogy szerepléséhez alig négy esztendő adatott. Ez is elegendő
volt ahhoz, hogy mércét állítson, s ezzel olyan értékeket építsen ebbe a
folyamatba, amelyeknek akkor is alapvető szerepük marad, mikor törté­
netesen megsértik őket. „Formátuma volt: szokatlan méretű a korábbi
évtizedek politikusaihoz képest. Személyében nem az avíttság és a fölény
sértett sokakat, hanem az érték." — írja Debreczeni. Ez az, ami személye
kapcsán még jó ideig élesen megosztja a közvéleményt. Vagy az elfoga­
dásban, vagy az elutasításban: és mert a túlsó oldalon nincs hasonló
formátumú személyiség, marad az Antall — vagy nem Antall ellentétpár.
Ez a képlet viszont önmagában is jelzi, hogy komplexus van.
Hogyan jelenik ez meg Debreczeni könyvében?
 KÖRKÉP 1025

„A ntall József egyik leg fo n to sab b s z e m p o n tja v o lt 1990 m á ju s á b a n , h o g y a

sz a b a d vá la sz tá so k n y o m á n m e g a la k u ló első d e m o k ra tik u s k o rm á n y b a e g y e t­
len v olt M S Z M P -tag se k e rü ljö n be. Az 1994-es v álasztáso k e r e d m é n y e k é p p e n
felálló új k o rm á n y ezzel sz e m b e n m in d e n v a ló sz ín ű sé g sz e rin t k izáró lag
e g y k o ri k o m m u n istá k b ó l áll m ajd. Az M SZ P g y ő z n i fog, a v o lt á lla m p á rt
ö rö k ö sei v issz a k e rü ln e k a h atalo m b a"

— írta 1994 áprilisában. Félelmében sokan osztoztak, annak ellenére, hogy

reménykedtek: talán nem lesz igaza. Aztán kiderült, hogy még
Debreczeni sötéten látása is optimizmus volt — a bekövetkezett fordulat­
hoz képest.
„M ert a m ásodik választás eredm énye nem csak az lett, hogy — forma szerint,
m erőben új intézm ényi k eretek között ugyan, de m égiscsak — helyreállt egy
sok évtizedes hatalm i kontinuitás, hanem az is, hogy az alkotm ány b erendez­
kedés szellem ével nem egyező hatalm i viszonyok jöttek létre."

RESTAURÁCIÓ TEHÁT FORMÁLISAN NEM ÉRINTETTE a rendszer-

A váltást követően kialakított demokratikus intézményrendszert,
nem fordította meg az előző négy évben kialakított gazdasági és
külpolitikai irányokat. Ellenkezőleg: a régi-új elit igyekezett mindazt,
amiből hasznot húzhatott, maga számára kisajátítani. Vagyis ez a restau­
ráció nem a pártállam módszereinek, államberendezkedésének visszako­
zását, még csak nem is az egykori nómenklatúra pragmatikusainak dia­
dalmas visszatértét jelenti, hanem amink a kiszolgálta tottságnak az újbóli
megjelenését, a mii egykor a diktatúra tett törvénnyé: a polgárosodás el­
akadását, az esélyegyenlőség álmának képtelenné válását.
„A dem okrácia lényege a politikai pluralizm us intézm ényes érvényesülése.
Politikai pluralizm us nem m aradhat fönn társadalm i és gazdasági pluralizm us
nélkül. A nyilvánosság pluralizm usa nélkül

— írja Debreczeni.
Akialakult modellt azonban, egy közkeletű babonának engedve,
a latin-amerikai modell hódításának nevezi, amiben nincsen teljesen iga­
za: van erre közelebbi, történelmi példa. A „klasszikus" orosz despotizmus
produkált hasonló jelenséget, melynek a modernizált (és nem polgáriaso-
dott!) változata és örököse tartotta Közép-Európát majd fél évszázadig
megszállva. A cári Oroszországot jellemezte az a társadalmi berendezke­
dés, melyben a rendkívül kevesek mérhetetlen gazdagságával szemben
állta mérhetetlen nyomorban tengődő, helyzetükön változtatni képtelen
muzsikok tömege. Valami ilyesmi kísért megváltozott formában nálunk
is — a Latin-Amerikában honos modell inkább egy gyarmatosítóit vesztett
gyarmat képét idézi; és ezt az analógiát nem tekinthetjük érvényesnek
akkor sem, ha más összefüggésben metaforikusán használható kifejezés.
(Amit egyébként, a maguk módján, NÉMETH László és a népi írók már
használtak, igaz, ők saját koruk Indiájával példálóztak,..)
A viszonyítási alap ezen a téren Debreczeni számára megint csak
az, amit Antall József honosított meg a politikai élet fogalomtárában —
megannyi történész és politikai gondolkodó tézisei nyomán. A középré­
tegek szerepének hangsúlyozása egy roppant összetett elemzési folyamat
eredménye. Hogy ez a koncepció mennyire megalapozott volt, azt az
elmúlt két év politikai jelenségei bizonyították. Nem pusztán a választás
eredménye, hanem az a csönd is, amely a mai hatalom ideológiáját
kifejező lépéseket övezi — ami viszont a politikai kultúra radikális leépí­
tésében érhető tetten. Tiltakozni csak a polgár képes: akinek ehhez szel­
lemi és anyagi háttere van.
1026 MAGYAR SZEMLE 1996. 10. SZÁM

Debreczeni nem tesz mást, mint az Antall által képviselt emberi, történel­
mi, világnézeti, politikai kultúra normáit keresi és kéri számon az Antall
halála illetve az általa létrehozott kormány leváltása utáni időszakban.
Egy helyütt (még életében, külföldi gyógykezelése idején) hozzá fohász­
kodik (Antalira várva): a katasztrofális következményekkel járó, a kor­
mányzati centrum szellemétől idegen jobboldali média-őrségváltással
kapcsolatosan. Máshol csak felsorolja mindazt, ami Antall idejében elkép­
zelhetetlen volt: a mindennapos gyakorlattá vált kisebb-nagyobb alkot­
mánysértéseket (nota bene: ezekre a mai kisebbik kormánypárt „központi
bizottságának" utasításait akkor még híven követő köztársasági elnök
korábban is adott példát!), a szószegéseket (emlékezzünk GRÓSZ Károly
jeles mondatára, miszerint a kormány ígérete nem úri becsületszó...), a
kormányzati pozícióból folytatott álságos és cinikus ígérgetést, a kézi
vezérlés csekély fantáziájú gyakorlását, korrupciót, botrányokat, a tárgya­
lás semmibevételét, stb. Tehát mindazt ami ellen föllépni ma jobbára
szélmalomharc.
TT-1t HELYZET TÖRTÉNELMI-POLITIKAI OKAI ISMERETESEK, ami nem
m— változtat azon, hogy elfogadhatatlan. Vagyis mindazokat rákény-
I J szenti a fokozottan politizáló létformára, akik máskülönben talán
szívesebben lennének kívül ezen a körön, amiben ténykedni általában
„annyi örömet okoz..., mint kienni egy cserép kaktusz alól földet." A
Debreczeni által is képviselt oldal közszereplői botcsinálta politikusok.
Maga a történelem kényszerítette őket ebbe a szerepbe, ahogyan a politika
egykor majdnem hasonló erőszakkal gyomlálta ki elődeiket. Legtöbbjüket
a társadalmi felelősségtudat és az erkölcsi imperatívuszok logikája terelte
erre a küzdőtérre, s ennek másfajta szabályait, erkölcsét, logikáját nyűg­
nek érzik. Annak ellenére, hogy éppen azért kezdtek politizálni, hogy ne
legyen kétféle erkölcs és logika a politikában és a „civil" életben. A
paradoxonok azonban nem itt végződnek, sőt. Ezért lehet a politikai
publicista — különösen ellenzékben — hivatásos naiv: akárhányadszor
ütközik ugyanazokba a szemérmesen vagy nyíltan machiavellista trük-
kökbe, a hatalom olykor puszta létéből fakadó arroganciájába, vagy tuda­
tos pöffeszkedésébe, mindannyiszor csodálkozik. És ezt teszi akkor is, ha
a hatalom igézetében a politika ki- vagy önjelöltjei megannyi köznapi
erkölcsi és szellemi normát lének át, s csodálkozik azon is, ahogy nálunk
a jobb sorsú és nagyobb demokratikus hagyományú társadalmakban
főbenjáró politikai bűnnek tekintett vétségek sorozatban követhetők el
minden következmény nélkül.
Mi marad végül kapaszkodónak? Egy konzervatív demokrata
értékrend őrzésének éthosza? Az elemi tények bemutatásával sikert, a
szemek fölnyitását remélő tollforgató mindenkori önvigasztalása, hogy
őrajta nem múlott semmi? Vagy van valami más reménység is azon az
ábrándon túl, hogy a tisztesség és az ésszerűség hosszabb távú győzelme
nem abban áll, hogy próféciái igaznak bizonyulnak, hanem abban, hogy
mindaddig van remény, amíg vannak próféciák, tehát vannak értékek is?
Debreczeni egyértelmű és egyszerű receptet kínál, ez egyébként
egyenesen következik már a különböző szélsőségek bírálatából is. Ezt a
maga részéről a jogállamiság, a.parlamenti demokratikus berendezkedés­
ben kifejeződő emberi és közösségi jogok tisztelete, az ezekben testet
öltött liberális értékekkel való természetes élés határozza meg. Tehát
mindent, ami ezek ellen irányul, elutasít, és üdvözli, ami ezeket erősíti.
Tudja, hogy a választási eredmények sérthetetlenek, hogy tehát bár­
mennyire is jólesne olykor, a népet nem lehet leváltani. Azt is tudja, hogy
 KÖRKÉP 1027

a média meghatározta tömegdemokrácia Magyarországon olyan alkot­

mányosan biztosított jogi környezetet teremt, amely a rendszerváltozás
korai szakaszában — ebben élünk! — éppenséggel gátja lehet, az alkot­
mányosság szellemét meghatározó olyannyira vágyott polgárosodás fo­
lyamatának.
(„Közhelyszám ba m enő igazság: ha a hatalom fölébe kerekedik a sajtónak,
veszélybe kerül a dem okrácia. M ennyivel kevésbé közism ert, hogy a fordított­
ja is igaz: ha a sajtó válik túlsúlyossá a közhatalom m al szem ben, az is a
diktatúra egy válfaja!" — írja.)

De még biztosabb abban, hogy a hatályos szabályoknál ma már csak

rosszabb, hátrányosabbak születhetnek, s hogy a legrosszabb demokrácia
is jobb, mint a legjobb diktatúra. A csapda bekattan, olyasmit is védelmez­
ni kell, ami nem tetszik igazából.
És különben is — ez a rosszkedvű demokrácia éppen ennek a
jelenségnek a nyomán lett ilyen: hívei kétlelkűségétől. Ebből származik
majd minden türelmetlenség, kapkodás, félelem, bizonytalanság. A köz­
bizalmatlanság légköre mára olyan tényező, ami a politikai életet egészé­
ben határozza meg. Debreczeni (de nemcsak ő!) többek közt ez ellen a
gyanakvás ellen is következetesen föllép, hiszen közvetlenül tapasztalhat­
ta: nem egyszerűen eltérő gondolkodásmódok ütköznek a politikai viták­
ban, hanem olyan kimondatlan vádak mérgesítik el azok légkörét, ame­
lyek nemcsak a másik oldalon, hanem a csupán másként politizálókat is
elve alantas célok ügynökeinek minősítik. Aminek még akkor sincs értel­
me és alapja, ha némely esetek indokolni látszanak bizonyos gyanúkat.
De a gyanakvást erősíti maga a zavarodottság, a politikai iskolázatlanság,
a változások kavargása. Nehéz hinni a gazdaság zászlósurainak balolda-
liságában. Nehéz eligazodni azon, hogy a konzervatív jobboldal leghan-
gosabbjai áldozatos buzgalommal védelmezik a kádárista szociális vívmá­
nyokat. Aligha értelmezhető csak a politikai-ideológiai racionalitások
alapján az, ahogyan a tegnapelőtt legharcosabb antikommunistái egykori
legádázabb ellenfelükkel lépnek frigyre, s valamikori rendszerváltó szö­
vetségesüket teszik meg — hasonló enthuziazmussal — mai dühük cél­
táblájának (és persze az is őket...). Az össztársadal mi skizofrénia közepette
a legőrültebbnek alighanem azok tűnnek, akik kimaradnak ebből az
őrületből.
EBRECZENI CSAK EGYETTUD JAVASOLNI: a demokratikus átalaku­

D lást következetesen végigvinni akarók (polgári) szövetségét, s ez

hosszabb távon akár valamiféle konzervatív uniót is jelentene. S
aminek esélyei csöppet sem rózsásak. Mindenekelőtt azért, mert — s itt
már vissza is kanyarodtunk a magyar demokrácia apa-komplexusához
(másik nevén: Antall-örökség) — aligha van minden szempontból alkal­
mas integráns személyiség, aki ezt a fölöttébb frusztrált oldalt együttmű­
ködésre tudná szorítani. S az nem elegendő, ha a szembenállók gyűlölete
átmenetileg megteremt némi szolidaritást. Ez önmagában kevés a meg­
győző ellenzéki alternatíva kidolgozásához. Ebből azonban korántsem
következik, hogy a láva tál ban lévő kormány teljesítményét (amely mö­
gött egyebek közt egy hasonló vezetési-személyi krízis húzódik meg, mint
a mai ellenzék körében) meggyőzőnek, s egyetlen lehetőségnek tekinthet­
nénk. De ha az ellenzéket mai állapotában még nem is tekinthetjük
történelmi-stratégiai értelemben kormánykésznek, hozzá kell tennünk,
hogy a mai kormány még ennyire sem alkalmas feladata betöltésére.
1028 MAGYAR SZEMLE 1996. 10. SZÁM

INDEZT DEBRECZENI JÓZSEF KÖTETE az események napi sodrá­

M sában meggyőzően bizonyítja. Cikkeiből ez a történet a maga

hétköznapjaiban rajzolódik ki. Hasonlóan ahhoz, ahogyan SZA­
BÓ Zoltán Szellemi honvédelmének soraiból a jobb-, vagy Bibó István
elemzéseiből a baloldali szakadék felé sodródó ország képe. Debreczeni
legjobb írásaiban (Restauráció előtt; A váteszek ideje lejárt; A gyanútlan
ország; A kutyák dala) méltó e mesterekhez. Gondolkodásának eredetisé­
gét az érzékelhető szellemi Antall-hatás sem veszélyezteti — azt legfeljebb
a kiemelkedő íráskészség esetleges ellenőrizetlen áradása, a helyenkénti
túlírtság vagy az olvasóközönség egy részének tájékozatlanságát is be­
kalkuláló túlmagyarázás fenyegeti. Amiben persze ott van a már említett
szerepkeresési kényszer: a politikus változtatni akarása más, mint a ha­
sonló célokat szolgáló közíróé. A helyzet nem kedvez a műfaji tisztázódás­
nak. Sokkal gyorsabb a romlás — nem csupán az illúziók összeomlása
miatt, hanem objektív mutatókkal bizonyíthatóan —, mintsem hogy ne
kellene kétségbeesni.
Debreczeni következtetései, félelmei túlnyomó többségükben
pontosnak bizonyultak — bár ne így lett volna! Kötete, így egészében
lényegesen többet mond, mint amit az egyes írások menetközben ígértek,
noha jó néhány közülük már megjelenésekor vihart kavart. A történész,
aki majd évek, évtizedek múlva képet akar kapni a kilencvenes évek első
felének Magyarországáról, aligha kerülheti meg Debreczeni írásait, ame­
lyekből nemcsak az elemzések szellemiségét, hanem magukat a folyama­
tokat, az események sokaságát is tényszerűen megismerheti. Ha pedig
majd közben sűrűn csóválja a fejét, akkor alighanem arra gondol: van
abban valami végzetes, hogy a hatalom működését többnyire azok ítélik
meg pontosan, akiknek nem jutott belőle. (Széphalom Könyvműhely,
Budapest, 1996)
G ró H Gáspár
 A P O K R IF K É P R E G É N Y

D a r v a s i László:/! Kleofás-k ép regén y . Élő Irodalom sorozat; Jelenkor Ki­

adó, Pécs 1995. Ára: 440 forint
’E KUTASSUK MOST, MIÉRT MEGLEPŐ a kortárs prózát olvasónak, hogy

N a cselekmény visszafoglalni látszik az őt megillető helyet az epika

hierarchiájában. Az irodalomelméleti eszmefuttatás helyett örül­
jünk annak, hogy Darvasi László: A Kleofás-képregény című kötetében éles
fényű, szép mondatokba öltöztetett elbeszéléseket nyújt át nekünk.
A harmincnégy éves szerző hatodik könyvét a pécsi Jelenkor
Kiadó adta ki. Darvasi érezhetően a korábbi művei által kijelölt úton halad,
ezen a kötetén elsősorban azl993-ban megjelent A vei nhageni rózsabokrok
rokonsága érezhető.
A Kleofás-képregény, csakúgy, mint Darvasi korábbi írásai, máraz
első sorok erős hangulatú képeivel megragadják az olvasót. Ha filmet
kellene készíteni ezen írások alapján, talán a köd lehetne a képek állandó
jellemzője. A lét átláthatatlan gomolyagán sejlik keresztül néha az öröm
napsugara és igen gyakran a lélek szakadékénak fekete mélysége. Darvasi
alakjai elveszve botladoznak ebben a ködben, ahol a kiszolgáltatottság
felismerése már maga a bölcsesség.
Az elbeszélések az élet feladatával való szembesülés pillanatát
ölelik körül: a halál megértését. A halál lehet a hús saját halála, mint a kötet
első írása esetében, de a hús által előidézett halál is: gyilkosság. A megértés
pillanata meglepetésszerűen, mégsem váratlanul következik be, ahogy a
gomolygó ködből bukkan elő jéghideg fényével a Nap. Ez az a pillanat,
amikor minden részlet összeáll; az alakok olyan belenyugvással viselik
sorsukat, mint a katonák a szorosan gombolt egyenruhát.
A kötet öt írását a két rövid, a klasszikus mintákhoz közelebb álló
novella, a Inda ben Setnuel Halévi és A miittenheimi szörny különös
históriája nyitja. A keresztes háborúk kora az egyik, a 17. század a másik
írás világa. Darvasi távoli tájakra és messzi korokba visszi az olvasót, ám
hangulatfestésével, a jellemek vázlatszerú, mégis pontos rajzával soha nem
az egzotikumot állítja előtérbe. A szerző tárgya az emberi lélek, a novellák
valódi helyszíne a szereplőkön belül van, nem pedig körülveszi őket.
Három hosszabb elbeszélés követi a két novellát. A fuhlai Kékvíz­
esés egy „nem hivatalos elbeszélő" segítségével villantja elénk a múlt
század elejének német miliőjébe helyezve az emberi lét ésszel utolérhe­
tetlen dimenzióit. A két lány történetét a narrátor olyan kívülállóként
mondja el, aki magára veszi hősei szenvedését. Darvasi ezáltal bizonyítja,
hogy a fájdalom és a szeretet pontos leírása már nincsen messze a megér­
téstől. Számomra ez az elbeszélés a kötet legerőteljesebb írása.
A Zord Apa, avagy a Werner-lány hiteles története elé nem véletlen
választja Darvasi L e n g y e l Péter egyik mondatát a Macskakőből. Hasonló
színhely és hangulat: a századforduló Magyarországának alvilága. Azon­
ban míg Lengyel regénye egy nemzetközi bűnügy történte, némi jovia-
litással elmesélve; Darvasi elbeszélésmódja, a stilizálás ellenére, sokkal
inkább a lélek térképészére vall, mint rendőrségi újságíróra.
1030 MAGYAR SZEMLE 1996.10. SZÁM

A legtalányosabb elbeszélés, a eímadó Kleofás-képregény zárja a kötetet.

Darvas itt maga mögött hagyja a tér és az idő realitásait, hogy hősei még
közelebb kerülhessenek saját sorsukhoz. Főhőse, Valdek, a diák, tanulmá­
nyai miatt utazik el abba a név nélküli városba, ahol egy régi családi
história szálait is felvenni kényszerül. Kényszere annyira önkéntes, mint
Darvasi megannyi alakjáé, azt fogadja csak el, ami elől nem térhet ki.
Ebben a katkai hangulatú írásban a lábjegyzetekként közölt pszeudo-te-
ológiai tanulmányrészletek nem kevés írói leleménnyel árnyalják és il­
lusztrálják a cselekményt.
Az első három elbeszélés.még megfesthető képeitől a századelő
némafilmjén át így vezet út a képregények kockákra szabdalt, kiüresedett
világáig. Az olvasó pedig, Darvasit követve, úgy vándorol ezen az úton,
ahogy a kötet címadó novellájában Kleofás tart Emmanusz felé: középen,
JÉZUS és a Sátán között.
H orváth Csaba

KÖNYVEKBŐL SZ A V A K — SZAVAKBÓL
SZÓ CSO PO RT

A forizm a-könyvek szemléje

Ödön: Gondolatok és ötletek, (Emlékbizottság, Budapest, é.n.);

Sa l a m o n
Franz z én cellám, (Európa, Budapest, 1989); H a m v a s Béla:
Ka fk a : A
Anthologia humana, (Életünk, Budapest, 1990); E. M. C i o r a n : A bomlás
kézikönyve — Aforizmák, (Európa, Budapest, 1990); Gróf Széchenyi István
gondolatainak gyűjteménye, (Ikva, Budapest, 1991); Francis B a c o n :
Novum Organum Új Atlantisz, (Nippon, Budapest, 1995); Ludwig
W ITTGEN STEIN: Észrevételek, (Atlantisz, Budapest, 1995); Francois de LA
ROCHEFOU CAULD: Maximák, (Windsor, Budapest, 1996)

l A RÉSZLET? ÉS MI AZ EGÉSZ? Egy ember áll valami dombtetőn.

M Onnét nézi a tájat. Tekintete átfut, mondjuk, egy folyó felett a

környező hegyvidék irányába, amerre éppen vöröses szürkék a
dombok, s a párás levegőtől kicsit pasztellesek, kicsit elmosódottak a
körvonalak talán. Mi látszik? Egy ember, aki elnéz egy folyó felett? Egy
ember vöröses szürke hegyek tövében? Vagy csak a hegyek látszanak? Az
elmosódó körvonalú fák, utak, házak? Az egész, vagy pár részlet csak? És
meddig részlet, és mettól egész? Ha nem tudok az emberről, csak a táj van.
Folyó, hegy, házak. Ez minden, ez maga az egész. De az ember is, ez a
talán sehova sem néző alak is maga a teljesség. Sziklaként áll a dombtetőn.
Szürke és vörös ruhája krétafolt a fáradt fényben. Ez a testvérünk a
mindenség fia.
A természetben nincsenek részletek. Csak homály van. A táj, a tér
minden darabja teljes. Csak homályos. S a teljességet hordozza az idő is.
A hegy, ahogy látszik, az idő müve. A szélette fákat az idő formálta. A
házakban, tornyokban, tetőkben évszázadok építői tudása összpontosul.
A malter, a habarcs és a kő úgy lényegülnek össze, hogy megőrződik
 KORKÉP 1031

abban minden valaha éli mester tapasztalata: a múlt építi a házat. Törté­
nelem van egyedül. Az ősök mozdulnak, ha lépünk, ötleteinkben ők
gondolkodnak, vágyainkat is ők akarták egyszer. Mindenben minden
csak emlékezet. A jelen a múltból van. A teljes múlt a jelen. A jövő a jelen
homálya. Ki tudja, mit hoz majd a holnap — ezt szoktuk mondani. Az
idők teljessége krisztusi fogalom. A jelenben majd benne lesz a jövő.
Akkor érkezik el az idők teljessége, amely megszünteti azt az ősi bizony­
talanságot, amit — S z e n t Pál nyomán—az előbb homálynak neveztünk.
De részlet az időben sincs. Egy enni akaró kisbaba akarata minden valaha
volt emberi akarat együtt. Egy pohár víz minden víz.
Mondhatjuk másképpen is. Vannak részletek és vannak részek.
Egy betű nem azonos a betűkből álló szöveggel, és minden szöveg iroda­
lom. Az elemi részek mások mint egy molekula, és a molekula elemi
részekből van. A tégla sem ház, és ki tudja, mi épül hegyekből, folyóból,
fényből. Részletek vannak csak. Köztük eligazodni: holt tudás. Csak a
holtak tudják. Betűk egymás után: mondatok egy régi fóliánson. Elemi
részek vonzásban, taszításban: a levendula szaga nyikorgó ajtajú nagy
szekrényben. Melyik angyal hajszála a világ? Részletek vannak csak. Meg
homály. Felhők alatt reszkető város.
DOLGOK A BENNÜK LÉVŐ ÉRTELEM MÉRTÉKÉIG EGÉSZEK. A mérték a
kompozíció, s a kompozíció értelmét csak a külső szemlélő látja.
Kívül lenni: a felismerésre alkalmas állapot. Nem elmerülni: meg­
világosodás. A közömbös ember értő, az érté) ember közömbös. Ez az
organikus lét a szent indifferencia állapota. Ebben nyer értelmet a világon
minden részlet.
Eklektika nincs, posztmodern nincs, és senki nem hibáztatható.
Mert törött és hibás minden. A töredék lét töredéket termel. Szobányi
képet, polcnyi írást, úgyis belebukunk. Az ember után maradó fecnik,
firkák, jegyzetek mind ugyanazt jelentik: úgyis belebukunk. Keresgélés,
kaparászás, fiókkiöntés egyet jelent: úgyis belebukunk. Ez az elbukás a
mi egyetlen reményünk. A végső menedék, ahová visz minden út. Elbuk­
va zuhanunk Isten elé.
Van itt pár töredék, néhány cédulakupac, egy kevés összehordott
könyv. Az egyiknek anyagát Max B r o d szedegette össze Prágában az
1920-as évek végén az ő barátja, Franz Katka hagyatékából. A könyv: Az
én cellám — uz én váram címmel — H a l a s i Zoltán fordításában — pár éve
magyarul is olvasható.
Biográfusai -— Brod, majd Nahum G l a t z e r — megírták Kafka
utolsó heteinek történetét. E végső hetek helyszíne a Klosterneuburg
melletti kierlingi Hoffmann-féle szanatórium volt, ahol Kafkát a haszid
neveltetésű Dora DIAM ANT és a Berlinben akkortájt orvosi tanulmányokat
folytató magyar K l o p s t o c k Róbert — aki FERENCZt Sándor köréhez tar­
tozott — ápolták. Kafkának, légcsöve és tüdeje betegsége miatt, kínokat
jelentett a beszéd. Környezetével írásban kommunikált, úgy, ahogy
KOSZTOLÁNYI, vagy B a b it s . A z egyi k ilyen ka lkai papírcsíkot asztalában
találták meg röviddel a halála után, a kórházi szoba rendezgetése közben.
Brodnak írta végrendeletként. Arról szólt ez, a pár évtized múlva már
világhírű üzenet, hogy minden írását, jegyzetét, céduláját, füzetét, levelét,
vázlatát és fogalmazványát — legyen az bárhol és bárkinél — el kell égetni.
Ne maradjon utána semmi. A Staroméstské námesti és a Parizská tridy
találkozásában áll az a prágai bérház, amelynek az egyik felső emeletén
lehetett a Kafka-hagyaték nagy része. Itt lehettek azok a nyolcadrét alakú
füzetek is, amikre Az én cellám első fejezetének alcíme utal: Aforizmák az
1032 MAGYAR SZEMLE 1996. 10. SZÁM

„oktávfüzetekből". Ezek és más füzetek, lapok, cédulák, tisztázatok és

áthúzott jegyzetek szövegtörmelékei adják e ka fkai könyvecske anyagát.
Mindegyik töredék jelentős, nagy egzisztencialista mű. Legjobban azt a
firkáját szeretem, amiben megírja, miképpen nézi őt ördögnek egy kisfiú
Prágában a régi kölesönkönyvtár előtt.
Az Ólezer év bölcsességét, az Anthologia h um a na -t 1946-ban, közel
húsz évnyi gyűjtögetés, cédulázás után és azok eredményeképpen pub­
likálta először Hamvas Béla. A mostani (negyedik) kiadást — amely a DÚL
Antal szerkesztette életmű-sorozat nyitó kötete — Hamvas Béla felesége,
Kemény Katalin gondozta férje hátrahagyott intenciói szerint.
■ » ' / ' E V É S O L Y A N K Ö N Y V E T IS M E R E K , amit mindenkinek, kivétel nél-
I s kül, mindenkinek ajánlhatok. Az Anthologia humana egy ilyen
X V ritk aság . Ez az emberiség szentencia-hagyománya. Jó olvasni pár
percig, vagy pár órán át akár. De olvasható napokon-, hónapokon keresz­
tül folyamatosan, vagy megszakítva és újra elkezdve, évekig, évtizedekig
— ez a könyv olyan állandó, mint a tavasz, vagy az este.
Ha olvasták Hamvas Béla egyéb könyveit is, igazat adnak nekem:
ő egy misztikus enciklopédista volt, akihez hasonló szellem nemigen élt
a földön. Talán csak René GUÉNON hasonlított hozzá. És — más értelem­
ben — M ócsy Imre, nagydogmás jezsuita, a római Gergely egyetem
tanszékvezető professzora. Sem Hamvas, sem Mócsy nem él már. A
Kádár-korszakban mindketten segédmunkások voltak.
Az Anthologia Humana utolsó bejegyzése egy Cioran-idézet. A
szavaktól való elfordulás — mondja Cioran — közeledés a megszabadu­
láshoz. Az igazi felismerés: ráébredni a szó és a világ kettős semmiségére.
Ami a költészetben PILINSZKY lírája, a z a filozófiában Cioran bölcseleté.
Fokozatos elnémulás. A bomlás kézikönyve az aforizmahalommá
közönyösült, lényegült, bomlott, Cioran-i filozófiából válogat RÉZ Pál
gyűjtésében és fordításában. A Hieronymus B o s c h képeire emlékeztető
Párizs ébredezik kezdetűt — kedvencemet — idebillentyűzöm.
„Párizs ébredezik. N ovem ber van, sötét: az avenue d e l'O bservatoire-on egy
m ad ár — egyetlenegy — hangját próbálgatja. M egállók, hallgatom . H irtelen
nyögések a közelből, fogalmam sincs, honnan. Végül észreveszetn, hogy két
csavargó alszik egy teherautó alatt: úgy látszik, valam elyik rosszat álm odik.
M egtört a varázs. O débb kotródom . A place Saint-sulpice-i illem hely előtt egy
félm eztelen öregasszonyba botlom... R ém ülten fölkiáltok és berohanok a
tem plom ba: egy kaján tekintetű, p ú p o s p a p azt m agyarázza egy tucat k ülön­
böző korú nyom oréknak, hogy ham arosan elkövetkezik a világ vége és a
könyörtelen végítélet."

Wittgenstein nem a szavaktól fordult el, hanem mindentől, amit egy szó
jelenthet. Valahol és valamiképpen őt tekinthetjük a posztmodem lét
ősteoretikusának, hiszen a nyelvi többértelműségből ő csinált filozófiát. A
Kertész Imre fordításában megjelent Észrevételek olyanféle gyűjtemény
Wittgenstein firkahagyatékából, mint Kafkáéból Az én cellám. A z egész
posztmodem állapot maga a meghatározatlanság, a reggeltől estig történő
értelmetlen futkosásaink kusza nyomvonala, lelkünk aggódások és nyu­
galmak közötti csapdosása, az utcakép-, az architektúra széthullása, ez a
mi se-ilyen-se-olyan életünk, amiről, talán Wittgenstein óta — vagy egy­
szer majd — tudjuk, hogy eleve -meghatározott a nyelv, tehát az agy
bizonytalanságai szerint. A Wittgenstein-cetlik persze nem erről szólnak.
Hanem egy olyan nyelvész gondolatairól, aki mindent tud a nyelvről,
ezért nem szól, alig beszél. Hallgat inkább. Zenét.
 KÖRKÉP 1033

Wittgenstein Cambridge-ben tanított és itt halt meg 1951-ben. Aforizmák

a természet magyarázatáról és az ember uralmáról — ez az alcíme a Nóvum
Organum l. könyvének, a Cambridge-ben tanult Francis Bacon 1620-ban
megjelent művének. Nevezhetnénk ködképek elleni aforizmáknak is
ezeket az írásokat, ha tudnánk, mik azok a ködképek, amikből négyfajta
van, s az egyik olyan, mint egy üreg. Ez az üreg (katkai odú?) a mi
előítéleteinknek a ködképe. Ez ködösíti el látásunkat, ez „töri meg a
természet fényét". Háromszázhúsz évvel azután, hogy a kísérletezés és
tapasztalás filozófusa ilyesmiket írt, az európai zsidóság épülete beleom-
lott ebbe az üregbe.
Széchenyi isiván — akit egy másféle üreg nyelt el—gondolatait
többször összegyűjtötték már különböző időkben különböző emberek.
Nekem otthon megvan a Szekfű-féle 1921-es Széchenyi igéi (1924-es bécsi
karácsonyi dedikációval), amely egy világháború után született. Ez a
mostani válogatás a kapitalizmusba beleroppanó magyar társadalomnak
szól. Annak a népnek, amit egy korszerűtlen kapitalizmusba belehajt a
gazdag világ. Minden kommentár és változtatás nélkül olvashatjuk a
korszerű kapitalizmus legnagyobb magyarjának gondolatait akkor, ami­
kor minden, amire vártunk, hiábavalóság. A szövegeket KöRNYEI Attila,
nagycenki múzeumigazgató gyűjtötte egybe.
S z in te a n a p o k b a n je le n t m e g La R o c h e fo u c a u ld h e r c e g
Maximáinak ú jab b k ia d á sa , e z ú tta l S z á v a i Já n o s fo r d ítá sá b a n é s u t ó s z a ­
v á v a l. (M ár KAZINCZY is fo r d íto tt b e lő lü k !) A M a x im á k a t SÉVIGNÉNÉ
le v e le iv e l e g y ü t t é r d e m e s o lv a s g a tn i. M eg lá tjá k , o ly a n é r z é s ü k le s z , m in t ­
h a e g y P r o v e n c e -i p r é s h á z fa lá n a k tá m a s z to tt k irályi h in tó b á n ü ln é n e k .
EGNAP DÉLUTÁN, AMIKOR E KÖNYVSZEMLEKÉZIRATÁNAK e n n é l a r é s z é -
aél ta r to tta m , a z o n tű n ő d te m , h o g y a n f o g o k n e m írn i arról a s o k
ifo r iz m a -k ö n y v r ő l (E öT V Ö S-aforizm ák, K a z in c z y -, CSOKONAI-, FA­
ZEKAS-, KÖLCSEY-, BERZSENYl-breviárium, g y ű j t e m é n y e s a n to ló g iá k , stb .),
a m ik r ő l ír n o m k e lle n e , d e M a g y a r B erci n e m e n g e d n é , m e rt a z ő tis z te e
la p n á l a te r je d e le m b eta r ta tá sa . L e m e g y e k — h a tá r o z ta m e l m a g a m — a
N o v o t n y úr a n tik v á r iu m á b a a B a lza c u tcá b a , é s a z e ls ő a f o r iz m a - k ö n y v ­
ről, a m it m e g lá to k , íro k m a jd — k ie n g e s z te lé s ü l — a z ö s s z e s tö b b i h e ly e tt.
Hát így akadtam rá Salamon Ödön poszthumusz könyvére, erre,
a számomra eddig ismeretlen műre. Kölcsönözzék ki valahonnét, és
olvasgassák esténként párszor. Ez, a könyvészetek szerint 1904-ben meg­
jelent könyv, amihez B r ö DY Sándor írt előszót, nem véletlenül került a
kezem ügyébe. Itt nyomtatták a Csáky utca 9-ben (ebben az utcában
lakom), és szerzője a Margitszigeten halt meg, nagyjából ott, ahová az
ablakomból a Duna felett látok. Halálos ágyánál az a F e r e n c z i Sándor állt,
akinek tanítványa a Franz Kafkáénál. Hogy is írja Kafka, a Brod által „O"
gyűjtőcím alá rendezett, 1920-ból való feljegyzéseiben?
„Ki az? Ki jár a rakparti fák alatt? Ki veszett el teljesen? Ki m enthetetlen? K inek
a sírján nő a fű? Álmok érkeztek a folyón, a sodrással jöttek, létrán k apaszkod­
nak fel a rakpartra. M egállunk, szóba elegyedünk velük, sok m in d e n t tudnak,
csak azt az egyet nem tudják m egm ondani, hogy hó im ét jöttek. E gészen
enyhe őszi e stén k van. Az álm ok a folyó felé fordulnak, és felem elik a karjukat.
M iért em elitek fel őket? M iért nem zártok inkább m inket a karjaitokba?"

H ídvégi Máté
 MOSZKVA, BAGDAD, SZARAJEVÓ

SSZETETT KATONAI ÉS POLITIKAI KÜZDELMEK k é p e it s u g á r o z tá k a t e le ­

v íz ió s á llo m á s o k é s h íreit k ö z ö lté k a z ú js á g o k a z e ls ő o ld a lo n a n y á r
végén és az ősz elején. Összetettek, m ert M oszkvában JELCIN
szívoperációjával kiéleződtek az utódlási vetélkedések, Irakban a fegyve­
res összecsapások többism eretlenesek, s Boszniában a választások egy­
arán t erősítették és gyengítették az ország egységét.
Oroszországban Jelcin betegsége és a kiújult csecsen háború tel­
jesen felkavarta a kedélyeket és a hatalmi szenvedélyeket. Alekszander
Lebegy tábornok, akit az elnök Csecsenföldre küldött a háború tárgyalásos
rendezésére, augusztus 17-én létrehozta az előzetes fegyverszünetet,
amelyet aztán sikerült véglegesíteni. Eszerint Csecsenföldön orosz és
csecsen alakulatok együttesen ellenőrzik a rendet és Csecsenföld, a teljes
önigazgatás fejében, egyelőre nem válik ki Oroszországból. A megállapo­
dás nagyon törékeny, ami hatással lesz Lebegy politikai jövőjére.
Moszkvában heteken keresztül úgy tetszett, mintha a Brezsnyev-
szellem változatlanul uralkodna a Kremlben. Jelcin betegségéről ugyanis
a szovjet rendszerben megszokott semmitmondó, sztereotip nyilatkoza­
tokat adták ki. „Az elnököt kimerítette a választási küzdelem", „az elnök
szabadságát tölti", „az elnök pihenés közben is ellátja feladatát" — ilyen
és ehhez hasonló szövegekkel „etették" a nemzetközi és a hazai közvéle­
ményt, miközben általánosan erősödött az a felismerés, hogy Jelcin egész­
ségi állapota súlyos. Majd váratlanul, szakítva az eddigi orosz magatar­
tással, maga Jelcin nyilatkozott az ltogi című hetilap munkatársának arról,
hogy még a hónap vége előtt szívműtétnek veti alá magát. A drámai
bejelentést az elnök megismételte a moszkvai televízióban is. „Oroszor­
szág polgárai immár második alkalommal bizalmukkal tiszteltek meg
azzal, hogy elnökké választottak. Önök egy olyan elnökre szavaztak, aki
minden energiájával Oroszország javát fogja szolgálni... az ország sorsát
megbízható és erős kézzel kell irányítani... Ezért orvosaim javaslatára
elhatároztam magam a műtétre." Az elnök hozzátette, hogy az operációt
orosz orvosok, Oroszországban fogják elvégezni.
Sem az elnök, sem környezete nem részletezte a műtét jellegét,
de az idézett lap híradása szerint a ma már csaknem rutinoperációnak
tekintett „bypass" beavatkozásról van szó, vagyis a szív elmeszesedett
koronaér részeit eltávolítják és új érdarabokkal cserélik ki. Az elnök
atreriasclerosis-Át már régen kezelni kellett volna. Egyébként CSERNO-
MIRGY1N kormányfő 1992-ben hasonló műtéten esett át. Azt is csak most
tudta meg a világ, hogy Jelcin felesége is veseoperáció után lábadozik, és
együtt fekszenek a kórházban.
A politika Moszkvában vérre menő sportnak számít. Semmi rend­
kívüli sincs tehát abban, hogy Jelcin környezetében már hallani a hosszú
kések köszörülésének zaját. Az utódlási küzdelem felerősödött. Az elnöki
posztra aspirálók nevei is ismertek. A már említett Lebegy, akinek tárgya­
lásai nyomán — legalábbis pillanatnyilag — véget ért a 20 hónapja tartó
szégyenletes háború. A miniszterelnök, Viktor Csernomirgyin, aki az
alkotmány értelmében az elnök helyettesítője és utóda. A híresztelések
 KÓRKÉP 1035

szerint az atomfegyverek indítógombját tartalmazó fekete táska most az

ő kezében van. A harmadik, Anatolij CSUBAJSZ, a szabad piacgazdaság
híve és az elnökválasztások óta Jelcin kabinetirodájának vezetője. De van
aspiráns a Kreml falain kívül is. így Jurij LUZSKOV, Moszkva népszerű
polgármestere, akinek a választás pillanatában új ugródeszkát jelent a
fővárosi háttér.
Az utódlási harc kritikus pontja lesz a csecsenföldi rendezés. Ha
a Lebegy által kötött megállapodás felborul — márpedig Moszkvában
sokan fel akarják borítani — akkor Lebegy sorsa megpecsételődik.
Csernomirgyin szerint a megállapodásból hiányoznak „a jogi biztosíté­
kok". Luzsakovnak az a véleménye, hogy „Lebegy totálisan kapitulált".
Még a liberálisok, akik egyébként helyeslik a megállapodást, megdöbben­
tek Lebegy engedékenységén. A bizonytalanság érzése kerítette hatalmá­
ba a moszkvai politikai és gazdasági elitet, ami az orosz magatartást
meglehetősen kiszámíthatatlanná teszi.
RAKI3AN ÉS IRAK MIATT többfajta háború dúl: 1. A kurdok egymás
közötti küzdelme; 2. Szaddam HUSSZEIN harca a kurdok ellen; 3. Az
USA büntető akciója Szaddam ellen; 4. Az USA diplomáciai küzdelme
volt Öböl-háborús szövetségeseivel.
Időrendben az új közép-keleti feszültség 1996. augusztus 22-én
egy levéllel kezdődött, amelyet a Kurd Demokrata Párt vezetője, Masszud
B a r z a n i küldött „ő kegyelmessége" Szaddam Husszeinnek. Ebben az
iraki elnök segítségét kérte a másik kurd politikai csoportosulás, a Kurd
Hazafias Unió és annak vezetője, Dzsalal Ta i .ABANI fegyvereseinek táma­
dásával szemben. Az iraki elnök Köztársasági Gárdájának 40.000 katonája
T-72-es harckocsikkal benyomult a kurdok ENSZ által védetté minősített
területére és elfoglalta a fővárost, Erbilt. Szeptember 3-án CLINTON ame­
rikai elnök parancsára hadihajókról és B-52-es bombázókról indított To­
mahawk és AGM-86-os cirkálórakétákkal pusztító csapást mértek a dél­
iraki légvédelmi állásokra. A támadást a következő nap megismételték,
egyben Clinton az iraki repülőgépek számára tilos övezetet a 33. széles­
ségi fokról kiterjesztette a 34. szélességi fokig. Ezt követően az iraki
légvédelem rakétákat lőtt ki amerikai vadászgépekre — a rakéták célt
tévesztettek — mire az USA egy újabb repülőgép-anyahajót és 5000
katonát küldött a térségbe. Ez utóbbi egység útba indítását elhalasztották,
mert Szaddam Husszein — orosz nyomásra — megígérte, hogy nem
fogják zavarni az amerikai gépek ellenőrző repüléseit.
Bagdad szemszögéből a fejlemények nem voltak sikertelenek,
hiszen az elnök kurd szövetségesei ellenőrzésük alá vonták az északi
területeket, visszaszorították az Irán-barát csapatokat. Ezzel együtt szét-
bomlott a korábbi Irak ellenes nemzetközi koalíció. Szaddam Husszein
nem meggyengült, hanem hatalmát megszilárdította.
Washington szemszögéből az akció ugyancsak sikeresnek minő­
síthető. Clinton erőt mutatott és megfenyítette Irakot, ami az amerikai
belpolitikában mindig népszerűségi pontokkal jár. Ellenfele az elnökvá­
lasztási küzdelemben, Bob D o le és a republikánus párt kénytelen volt
támogatni Clinton lépését. Mellékesen a haditengerészet és a légierő
egyaránt részt vett a támadásban, ami előfeltétele annak, hogy több pénzt
kapjanak a jövő évi költségvetésből. Mindkét haderőágazat ugyanis a
világ előtt bizonyítani akarta fegyverrendszerének felsőbbrendűségét. Az
első két napon kilőtt44 rakétából 3f-et a haditengerészet indított el és csak
13-at a légierő. A repülősök mégis elérték, hogy a térségbe irányítottak egy
svadron F-117-es lopakodó bombázót.
1036 MAGYAR SZFMLF. 1996.10. SZÁM

Felbomlott viszont az Öböl-háborús koalíció; Anglián kívül egyetlen

nagyhatalom sem támogatta feltétel nélkül az amerikai csapást, a baráti
arab országok — Egyiptom, Jordánia, Szaúd-Arábia — helyeslés helyett
mély hallgatásba burkolóztak.
A kurdok szemszögéből a helyzet csak annyiban változott, hogy
időlegesen Barzani hatalma erősödött meg, de több, mint 20 millió kurd
önállósági törekvése egy lépéssel sem jutott előbbre. Irak, Irán, Török­
ország és Szíria változatlanul elnyomja a területén élő kurdokat, akik
kétszáz év óta hiába harcolnak független államiságukért.
És csak mellesleg jegyezzük meg: az újabb közép-keleti feszültség
következtében a nyersolaj ára öt év óta nem állt ilyen magasan, mint most.
OSZNIÁBAN 1996. szeptember 14-én tartották m eg a parlamenti és
elnökválasztásokat. Néhány lövöldözésen és kézigránát dobáláson
kívül jelentősebb botrány nem történt. A kérdés az, vajon a válasz­
tások eredményeként megszilárdulhat-e Bosznia egysége, vagy a válasz­
tások éppen tovább élezték az ellentéteket és az ország felosztására irá­
nyuló törekvéseket? A választásokat Clinton akaratából kellett megtarta­
ni, Jászén ő tavaly megígérte, hogy az amerikai csapatokat egy év letelté­
vel visszavonják Boszniából. Mindenki, aki a térség ügyeivel foglalkozik
tudja, hogy az idő még nem érett meg a valóban szabad választásokra,
hiszen elsősorban a szerbek, de a muzulmánok és horvátok is rendkívül
megnehezítették a menekültek visszatérését és szavazását eredeti lakó­
helyükön. Egy előzetes amerikai felmérés szerint a szerbek 95 százaléka
és a horvátok kétharmada ellenzi az ország egyesítését, a muzulmánok 97
százaléka viszont az egységes Bosznia híve.
A három millió választó szavazását 1200 külföldi megfigyelő
ellenőrizte és 45.000 főnyi IFOR erő biztosította. A három fő vetélytárs:
Alija IZETBEGOV1TY, a jelenlegi bosnyák elnök, Biljana P a VCSICS, a szélső­
séges szerb nacionalista és az erősen horvát kötődésű Kresimir ZUBAK. A
hivatalos végeredmény t szeptember 24-én teszik közzé. A bizonytalanság
és kiszámíthatatlanság továbbra is beárnyékolja az ország jövőjét.
PETHŐ Tibor
 7037

SU M M ARIES

Editor's Note. Gábor CZAKÓ on the Anniversary of the Hungarian

Revolution.
Kálmán Saláta (1917-1958): Stone of the Hungarian Constitution (1957).
This essay, by the dynamic politician of the Smallholders' Party who died
in exile in Washington, traces the spirit of Hungarian constitutionalism,
as it develops the principle of sovereignty of the nation, from the Golden
Bull of 1222 to the Revolution of 1956. First publication in Hungary.
Swiss Responses to the Revolution of 1956. Selected and translated by
Tamás J. Horváth. The Swiss press, especially Neue Zürcher Zeitung,
published remarkable editorials and commentaries on the event. Of
especial value is the article published by Wilhelm Röpke, economic
thinker, founder of the idea of social market economy.
János SZÁVAI, literary historian, former ambassador, Paris. Albert Camus
and Hungary. The Hungarian Revolution was a shattering experience for
the French writer, leading to his ultimate break with his friends among
the French communists and the existentialists of the Left.
Kapiller FERENC, free-lance writer, interviews painter and draughtsman
Győző Somogyi (Salföld), who talks about his twenty years of living in a
small village north of Lake Balaton, about the ecological and social
dimensions of old peasant society, and about the fatal errors of
present-day urban civilization.
Lajos György, M.l)., medical researcher and ecological activist, Budapest.
Human Ecology — Natural Science or Ethics7 A survey of the current
definitioris of the term, asserting the importance of ethical, philosophical
and social aspects while building on the scientific concept of the
ecosystem.
Bertalan Pethő, M.D., psychiatrist and philosopher (Budapest), discusses
dichotomies in the personality of Ákos PAULER, a leading Hungarian
philosopher of the turn of the century, which surface through the cracks
of his perfactly detached objectivity.
Attila Molnár, historian of political ideas, Eötvös Loránd University,
Budapest. Course in Progress, I. Superficial faith in socialism gave way to
superficial faith in progress as the fashion among Hungarian intellectuals
of the Left. Recognizing the danger of anarchy issuing from a permissive
pluralist ethics, they substitute the authoritarian rule of the "common
good" for the authority of the state as representing the common interest.
Johnathan Sunley, The Windsor Club, Budapest. Post-Communism: An
Infantile Disorder. The author, closely acquainted with post-communist
Central Europe, analyses the intricate ways in which former communist
networks of power and attitudes halt development under the present
governments of the Left which are, ironically, supported by the avowal
1038 MAGYAR SZEMLE 7996. 70. SZÁM

of Western governments and the warmed-up fads of Western political

writing. Originally published in The National Interest, Summer 1996,
Washigton.
Péter Sneé, essayist and film critic, Budapest. A Vision of the Heritage. In a
gloomy, impassioned overview of the post-1989 period, the former
dissident intellectual sees the heritage of the anti-communist resistance
and the chances of 1989 all squandered by petty politics, followed by a
wide-spread apathy in society.
Events and Reviews:
Gáspár Gróh, critic and journalist, Budapest. The Father Complex of the
Transition. In a substatial review of Restauration?, political essays by
former M.P. József DEBRECZENl, the significance of József Antall, Prime
Minister between 1990 and 1993, as the father figure of the new democracy
is examined, and the individual attitudes of admiration and hatred
toward him from the part of political leaders.
Csaba HORVÁTH, literary critic, reviews a remarkable first novel, A
Kleofás-képregény, by László Darvasi.
Máté HÍDVÉGI, biochemist and cultural historian, writes on the aphorism,
reviewing a good sample of new editions by writers ranging from
E.M.Cioran to Béla Hamvas.
Tibor PETHŐ, Chairman of the Board of Magyar Nemzet, our foreign
affairs columnist takes a look at the sore points of the world, Moscow,
Bagdad and Sarajevo.

Rózsa Marianna-Jász László szerk:

Az ismeretlen Antall József

Megjelent 1996 júliusában
Ára: 762 Ft (ÁFA-val) + postaköltség (Bp-re 49 Ft, vidékre 62 Ft;
utánvéttel Bp-re 244 Ft, vidékre 257 Ft.)
Rendes postai küldés esetén a kiadó nem tud felelősséget vállalni a
küldemény sorsáért. Az igényelt köteteket csak akkor tudjuk
megküldeni, ha azok ára címünkre vagy bankszámlánkra
megérkezik.
A kiadvány megrendelhető csekkel vagy átutalással (MHB
10200847-32411519-00000000) is, azonban a megrendelőlap postai
megküldése mindenképpen szükséges. (Ha az átutalás és a
megrendelő lap megérkezett, számlát küldünk.)
Iroda: Budapest Vili., Ludovika tér 2. Postacím: 1537 Bp. 114., Pf.
387. Telefon: (36-1)210-1075; fax: (36-1) 133-5378)
 Az 1996/10. szám tartalma

Ezerkilencszázötvenh at
Karátson Gábor: A negyvenedik év; Süm egi György: A rajzolt
1956; Süm egi György: Forradalmi szvit. B e sz é lg e té s Szántó
Piroskával; Boros Géza: „Népek Krisztusa, M agyarország”
Elrabolt műkincsek
Mravik László: Hányszor m egm entve? Hadifogságban lévő
kulturális örökségünkről 1. rész
Magyar piktúra
Szinyei M erse Anna: Fél év század festészete. A magyar realista
é s plein-air fe sté sz e t nyugat-európai sikersorozata
Múzeumportré
P. S zab ó Ernő: Ahol a folyók találkoznak. Modern m űvészeti
m úzeum Passauban; Fölényi F. László: G ross-Bettelheim Jolán
kiállítása
Műhely
W ehner Tibor: A valóság látom ássá válása. H egedűs Morgan
(1953-1990) képei
Kiállítás
Nagy Zoltán: Festő Janus-arcai. Bak Imre kiállítása; Babarczy
Eszter: Magánmitológiák. El Kazovszkij é s Kelem en Károly
kiállítása; Sinkó István: Szerek. A Drog című kiállítás a Bartók 32
Galériában; P. S zab ó Ernő Vándorúton. A Magyar M űvészetért az
ezredfordulón
Café Miró
Bojár Iván András: A nagykorúsodás találkahelye
Kutatás
Prohászka László: Pátzay é s Klebelsberg, avagy egy emlékműterv
utóélete
Kiállítási körkép
Kováts Albert kiállítása, N em sics Antal kiállítása, Liget Galéria
Almanach, M éhes Lóránt képei, Három m űvész Nagybányáról,
Eszik Lajos kiállítása, Gulyás Gyula rajzai é s kisbronzai,
C sató György képei

Megjelenik havonta
A szerkesztőség cinre:
1067 Budapest, Eötvös u. 24.
Postacím: 1399 Bp., Pf. 701/216
Telefon/fax: 111-6477
Kiadja:
Magyar Szemle Alapítvány
Felelős kiadó:
d k . granasztói György
ISSN 1216 6235
Nyomdai munkálatok:
PRESS + PRINT Kft.
2340 Kiskunlacháza
Kossuth L. u. 9.
Felelős vezető:
TÓTH IMRE ügyvezető
Tipográfiai terv:
banga Ferenc
Műszaki szerkesztés:
Magyar Bertalan
Terjeszti belföldön előfizetésben
a Magyar Posta Rt.
Hírlap-üzletági Igazgatósága.
Árusításban megvásárolható a
területi hírlapkereskedelmi rt-k
árusainál.
Előfizetési díj:
egy évre 1728 Ft, fél évre 864 Ft;
Külföldről előfizethető
a Magyar Szemle Alapítvány
számlaszámán:
MNB 11707024-20332033
vagy megrendelhető levélben,
melyre csekket küldünk
Előfizetési díj: postaköltséggel
együtt egy évre 75$, fél évre 38$
/I CÍMLAI]ON:
S o m o g y i G yőző rajza
REPRO: A SZERZŐ
A M AGYAR SZEM LÉT AZ
ALÁBBI HÍRLAPÁRUSOK
ÁRUSÍTJÁK BUDAPESTEN:
Batthyány tér, metró; Frankel
Leó utcai aluljáró; Flórián tér,
Flórián üzletközpont; Bécsi ú t
122-124.; Déli pályaudvar, m et­
ró, Déli pályaudvar, lapüzlet;
Kosztolányi tér; Bukarest Étte­
rem, lapüzlet; Újpest, Árpád úti
metró; Kálvin tér I .; Kígyó utcai
lapüzlet; Deák téri aluljáró, lap­
üzlet; Váci u. 10.; Szabadsajtó u.
6. ; Petőfi Sándor u. 17.; Párizsi
udvar; Nyugati téri lapüzlet; Já­
szai Mari téri aluljáró; Erzsébet
krt. 17., lapüzlet; Baross téri lap­
üzlet; Ferenc körúti aluljáró;
Bajcsy-Zsilinszky u. 76., köz­
lönybolt; Lehel tér, Gogol utcai
lapüzlet; Á rpád-híd, m etró;
Móricz Zsigm ond körtér, a 6-os
villamos indulási oldala; 114.
postahivatal; M oszkva tér,
Gomba; Örs Vezér tere, Sugár.
A MAGYAR SZEMLÉT ÁRUSÍ­
TÓ KÖNYVESBOLTOK BU­
DAPESTEN: ATLANTISZ
KÖNYVSZIGET (V., Piarista
köz 1.); BENCÉS KÖNYVES­
BOLT (V., Ferenciek tere 5.);
MENTOR KÖNYVESBOLT
(VII., Rákóczi ú t 54.); ÍRÓK
BOLTJA (VI., A ndrássy út 45.);
LITE A KÖNYVESBOLT (I.,
Hess András tér 4.); PETŐFI
KÖNYVESBOLT (II. M argit krt.
7. ); PO NT KÖNYVESBOLT (V.,
Mérleg u. 6.); FEHÉRLÓFIA
KÖNYVKERESKEDÉS (VIII.,
József krt. 36.); SZÁZADVÉG
KÖNYVESBOLT (V„ Veres
Pálné u. 4-6.) NEMZETI KÖNY­
VESBOLT (XIII., Pannónia u.
22.). A BALASSI KIADÓ KÖNY­
VESBOLTJÁBAN (II., M argit u.
1.) korlátozott szám ban korábbi
szám aink is kaphatók.
 IR O D A L M I ÉS K R IT IK A I FO L Y Ó IR A T

ÉVFOLYAM O K TÓ B ER

K R E Ó N u tó d a i erő st ijed cztck , a k ö ltő m eg d ö b b e n te n állt

a hitványság előtt. Aztán dühében és elkeseredésében
maga írt drámát Kreónról, hogy megfejtse a zsarnok
lelkének szörnyű titkait. Ennek is már 7 esztendeje!

Polüneikészt azóta többször el- és újratemették...

(NAGY GÁSPRÁR)

A TARTALOM BÓL N agy Imre és Kádár János

sz a b ó g yu la : Égések ideje — Erdély, 1956
kovács is t v á N: Van-e értelme a forradalom hőseiről beszélni ma?

láng zsolt Bestiárium Transylvaniae

FODOR ANDRÁS. TARBAY EDE,
LÁSZLÖFFY ALADÁR V C rS íi

k o l o zsv á r i pa pp Lá szló Miért kicsik a törpék?

sz b g e d y maszák mih ály Karátson Endre könyvéről
Legenda Nagy Lászlóról

Kiadja a magyar ír ó s z ö v e t s é g . Megjelenik havonta

K övetkező sz á m a in k tartalm ából : Szava Babits Ham vas Béláról.

ÍZIKNÉ HEDR1 Gabriella: Demokrácia és integráció. ENTZ Géza: A
magyar kisebbségek és Magyarország európai integrációja. KOVÁCS
Péter: Tóth László vatikáni missziója. CSORBA József: Posztmagyar
— Nemzetsratégia és geopolitika. KARÁTSON Gábor: Ki énekel mit?
VÁCZI Gábor interjúja MEZEY Katalinnal VÁRKONYI N ándor élet­
m űvéről. DlCZHÁZY Bertalan: Külföldi működőtöké Magyar-
országon. BERSZÁN György: Újságírói magatartásformák és a rend­
szerváltozás.
MÍG AZ OKTATÁSI RENDSZERÜNKBEN az irodalmi m űveltség fejlesz­
tése alaposan kiépült, addig igen kevesen vannak, akik építésze­
tünk múltjáról, annak nagyjairól s azok alkotásairól bármily keve­
set is tudnának, sőt legtöbbször a maguk legszűkebb környezeté­
nek nem egyszer igen értékes építészeti emlékeiről sem bírnak
tudom ással, sok esetben a m aguk használta ódonpatinájú épület­
nek m űvészi mivoltát sem becsülik meg. Ugyanígy vannak a leg­
többen saját napjaink építészetével: nem tudnak úgyszólván sem ­
mit annak célkitűzéseiről és azért az egyetlen épület, am ely előtt
m egdöbbenve megállanak, egy különleges, újszerű, szokatlan
m egjelenésű épület. Az új épületek úgyszólván soha sincsenek
tekintettel arra, ami egy jobb időben épült, nem törekszenek a
szebb, nem esebb városkép megóvására, fejlesztésére. Ez épületek
között m ennyi van, amely még azon szükségletek teljes kielégíté­
sére sem alkalmas, amelyek céljára rendeltetett.
L ehet -e ilyen körülmények közö tt a z t várni, hogy a m últat
jobban megbecsüljék, hogy a közelmúlt hibáinak kijavítására töre­
kedjenek, hogy a ma építkezők jobb, értelm esebb, korszerűbb és
ízlésesebb formát követeljenek, hogy a m agánépíttető a saját háza
m egvalósításakor ne legyen áldozata a kontároknak — a
historizáló divatoknak, avagy a félreértett m odernista külsőségek­
nek? Lehet-e csodálkozni ilyen körülm ények között az építészt, de
az építészetileg valamivel műveltebb laikust is felháborító építés­
ügyi határozatokon, amelyeket a városi bizottságok, állami hivata­
lok nap nap után hoznak? A példák százait lehetne egym ás mellé
sorakoztatni és m indenik felette jellemző volna viszonyainkra.
NÉZZÜK CSAK végig egyes vidéki városaink XVIII. századi negye­
dein: m ondjuk Sopron belső részein, vagy a Várkerület egyes, még
m eg nem rontott szakaszain: ott finom, egységes városkép alakult
ki, az igénytelenebb, szerényebb és díszesebb polgári házakban
kitűnő ízlés tükröződik! Minő egységes Szom bathelyen a püspök­
várm enti Berzsenyi téren, a Szily utca az újabb városrészekkel
szemben! Egyszerű szeretetrem éltó báj mosolyog reánk a székes-
fehérvári Kanonok utcán! Vagy elevenítsük fel m agunk előtt a XIX.
századi Pestet. A D unasornak, mielőtt a hozzá nem értő városa tyák
a palotasor előtt fekvő területet Pest örök kárára áruba nem bocsá­
tották, milyen m om unentális arculata volt!
H a e s z o m o r ú v is z o n y o k o n ja v ít a n i k ív á n u n k , ez csak egy szé­
lesen m egalapozott s alaposan átgondolt oktatási és nevelési prog­
ram megvalósításával lehetséges. (Mai építésze ti kultúránk — rész­
letek; Magyar Szemle, 1936. március)
B ierbauer Virgil
Jo h n a t h a n S u n l e y : A P O S Z T K O M M U N I Z M U S : GYEREK(ES)
BETEGSÉG , II; M olnár A ttila: H A L A D Ó K U RZU S, IL; IziKNÉ
H e d r i Ga b r i e l l a : A D EM O K R Á C IA ÉS A N E M Z E T K Ö Z I V I S Z O ­
N YO K ; P. Sz a b ó Er n ő A M ISK O L C I GRAFIKAI BIENNÁLÉ-
RÓL; K o v á c s P é t e r : M A G Y A R -V A T IK Á N I K APC SO LA TK E­
R E S É S A II. V I L Á G H Á B O R Ú U T Á N ; H ídvégi M áté : K Ö N Y ­
VEK A KABBALÁRÓL; PETHŐ TIBOR KÜLPOLITIKAI SZEMLÉJE
Szerkesztői üzenetek

A M a g ya r S zem le A lapítván y S z á m l a s z á m a : 11707024-20332033.

Az Alapítvány tám ogatására befizetett összegek az APEH engedé­
lye alapján az adóalapból levonhatók, befizetésüket igazoljuk. Aki
A lapítványunkat legalább 5.000 forinttal tám ogatja, az a M agyar
Szemle egy éves előfizetését és könyvajándékot kap.

S zer k esztőség itttk árság ió rák : hétfőtől péntekig, ll-1 5 h

S zerkesztőségi fogadóórák : K o d o l á n y i Gyula: péntek, 12-13h;

CZAKÓ Gábor: kedd, ll-1 2 h; BANGA Ferenc: kedd, ll-1 2 h; MAGYAR
Bertalan: csütörtök, 10-13h;

A B udapesti K ö zg azd aság i E gyetem Széchenyi István Szakkollé­

gium a konferenciát rendez A modem konzervatizmus közép-euró­
pai gyökerei címmel. Időpontja és helye: 1996. decem ber 12-15.
BKE. Főépület (Budapest, Fővám tér 9). Rektori Tanácskozó II. em.
2001. Előadók: Rudolf HALLER, NYÍRI J. Kristóf, Barry SMITH, H ans-
H erm ann H o ppe , David G o o d , Szegedy -M aszák M ih á ly , John
L ukács, Francis D U N LO P, Lee W. C O N G D O N , MADARÁSZ Aladár,
HALMOS Károly, KÖVÉR György, MORAVANSZKY Ákos, N orm an
STONE, W altraud HEINDL. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői:
LÁNCZI András, SCHLETT István, STUMPF István, TŐKÉCZKY László

A folyóirat megjelenését a B atth yán y L ajos A lapítvány , a z M T M

K o m m u nikáció , v a la m in t a H erendi P o rcelán M a n u f a k iú r a R t . és
A WESTEL 900 GSM TÁMOGATJA

A M a g ya r S zem le A lapítvány igazg ató sága : A n t a li . György A n d ­

rás, Dr. B alo g h János, B őd Péter Ákos, Czak ó Gábor, G r an asztó i
György (elnök), J eszenszky Géza, K odolányi Gyula, M ag ya r Péter,
S z ab a d o s György
 Főszerkesztő: KODOLÁNYIGYULA

Szerkesztőbizottság: BORBÁNDI GYULA, CSEH-SZOMBATHY

LÁSZLÓ, KINDLER JÓZSEF, MELLÁR TAMÁS,
MOLNÁR GUSZTÁV, PETHŐ TIBOR, SZABADOS GYÖRGY,
SZŐCS GÉZA, DR. VARGA CSABA

Szerkesztőség: BANGA FERENC, CZAKÓ GÁBOR,

CSELÉNYIBÉLÁNÉ, IZINGER ANNA, MAGYAR BERTALAN
Szerkesztőségi titkár: ARANY EMILIA

ÚJ FOLYAM V. 11. SZÁM BUDAPEST 1996. NOVEMBER

CZAKÓ GÁBOR TÚLÉLNI 1043

IZIKNÉ A DEMOKRÁCIA 1045

HEDRI GABRIELLA ÉS A NEMZETKÖZI
VISZONYOK
JOHNATHAN SUNLEY A POSZTKOMMUNIZMUS, II. 1058
M OLNÁR ATTILA HALADÓ KURZUS, II. 1072

KOVÁCS PÉTER TÓTH LÁSZLÓ 1082

A VATIKÁNBAN
(NAGY FERENC KÍSÉRLETE
A DIPLOMÁCIAI KAPCSOLAT
HELYREÁLLÍTÁSÁRA)
P. SZABÓ ERNŐ NYOMATOK FAHASÁBOKKAL 1093
ÉS ÖRÖKMOZGÓVAL
KARÁTSON GÁBOR KI ÉNEKEL MIT? 1099

MEZEY KATALIN A PRÓFÉTA 1105

(VÁCZI GÁBOR int.) (VÁRKONYI NÁNDORRÓL)
SA VA BAB IC AKI FELFEDEZTE 1112
AZ EMBERISÉG
SZÉTSZAKADT SZÁLAIT
HÍDVÉGI M ÁTÉ KÖNYVEKBŐL BETŰK - 1126
BETŰKBŐL SZÁM
P E T H Ő T IB O R A K Ö Z E L -É S KÖ ZÉ P-KE LE T 1131
1042 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

SZÁ M U N K SZERZŐ I

Sava: író, műfordító, a Belgrádi Egyetem magyar tanszékének

B a b ic ,
alapítója és vezetője.
H í d v é g i M á t é (1955, Budapest): biokémikus, művelődéstörténész, lapunk
könyvszemleírója.
Gabriella (Budapest): a közgazdaságtudomány doktora. A
I z ik n é H e d r i
Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem címzetes professzora. Az
EURATION Európai Együttműködési Alapítvány igazgatója.
Karátso n Gábor (1935, Budapest): író, festő, a JPTE előadója. 1956-os
tevékenységéért kizárják az ELTE JTK-ról és bebörtönzik. Dunai munkás,
dekoratőr, statiszta, a Corvina Kiadó kézirat-előkészítője, majd szer­
kesztője, könyvillusztrátor. 1968: első önálló kiállítása. 1991-: a fővárosi
magisztrátus tagja. 1995-: a Magyar Festők társelnöke. 1995: Nagy Imre
emlékplakett.
Dr. K o v á c s P é t e r (1959, Szeged): nemzetközi jogász. Egyetemi tanulmá­
nyait a JATE Állam és Jogtudományi Kar (1978-83), majd Nancy: Diplome
d'études supérieures européennes (1983-84) és Strasbourg (Diplome de
droit international et de droit compare des dorits de l'Homme 1984.) A
Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán docens. Tudományos
fokozat: Ph. D. A Société Francaise pour le Dórit International tagja, a
strasbourgi Institut International des Droits de l'Homme tagja. 1990-1994
között diplomata, a párizsi magyar nagykövetség 1. o. titkára. A Regionális
vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját és a Nemzeti Kisebbségek
Védelmének Európai Keretegyezményét kidolgozó magyar kormány-
szakértői delegációk tagja.
M e z e y Katalin (1943, Budapest): József Attila-díjas író, műfordító.
M olnár Attila (1961, Kaposvár): elmélettörténész, az ELTE Szociológiai
Intézetének oktatója. A vallás és politika kapcsolatával, valamint a szocio­
lógia-elméletek történetével foglalkozik. Önálló kötete: A „protestáns etika"
Magyarországon (1989).
Tibor (1918, Budapest): az édesapja Pethő Sándor által alapított
P eth ó
Magyar Nemzet szerk. biz. elnöke, lapunk külpolitikai szemleírója.
(1952, Budapest): újságíró, művészettörténész. 1991-től 1995
P. Sza b ó E rnő
márciusáig az Új Magyarország kulturális rovatvezetője. Jelenleg szellemi
szabadfoglalkozású, az Új Művészet munkatársa.
S u n l e y , Johnathan (1966): brit újságíró, a Windsor Klub magyarországi
igazgatója. Öt éve él Budapesten.
V á c z i Gábor (1962, Budapest): teológus, újságíró.
szeptemberi számunk szerzőjének dr. Perczel Józsefnek kis-
H e ly e s b íté s :
életrajza helyesen a következő: D r . P e r c z e l J ó z s e f : pszichológus, San
Diego, USA.

E s z á m u n k i l l u s z t r á c i ó i P. Szabó Ernő: Nyomatok fahasábokkal és örökmoz­

góval c. cikkét kísérik. A reprodukciókat a szerző készítette.
 TÚLÉLNI

HETVENES ÉVEK LEGELEJÉN e g y s z a v a s in te r jú t a d o t t a t é v é ­

nek BAKSA SOÓS János, az akkor híres rock-énekes — Keksz
Együttes —, ma jeles képzőm űvész. Kilibbent a Váci utca
egyik kapuljából nádszálvékonyan, hórihorgasan, piros nadrág­
ban, lobogó, szalm aszín hajjal, m int aféle utca embere. Mit tart a
kor legnagyobb teljesítm ényének? A túlélést, felelte Jancsi.
Túlélni — lehetőleg nem önm agunkat — talán m áskor is a
legtöbb volt, amit teljesítm énynek lehetett nevezni.
M ost is, a Szemle előtt is ez a föladat, ha kom olyan veszi
szellemi küldetését. Túl kell élnie azokat a körülményeket, m elyek
látszólag a Piac, a sátánian szem élytelen Viszonyok hatásai. Hogy
nincsen pénz, s ha van, szinte csak a hideg vízre elég. Persze a
Viszonyok és a Piac m ögött a cenzúra bújkál. M ert mi egyebet
jelent az a tény, hogy a konzervatív oldal folyóiratai csak jelképes
és minimális állami tám ogatást kapnak a N em zeti Kulturális Alap­
tól, a kom olyabb összegeket azok a lapok kapják, m elyeknek a
Soros Alapítvány kuratórium a is két kézzel szórja a pénzt. N yilván
az állam pont olyan szellem ű kurátorokat alkalmaz, am ilyeneket a
Soros Alapítvány. Csakhát utóbbi m agánalapítvány, az állam m eg
a mi hazánk vóna... Ugyanilyen finom, gazdasági cenzúrát alkal­
m aznak a könyvalapítványok, sőt a terjesztők egy része is.
Hogy túléljünk, át kell térnünk olcsóbb papírra, egy ívvel
vékonyodni kényszerülünk, januártól gazdaságosabb form átum ot
öltünk, a folyóirat árával kénytelenek vagyunk követni az inflációt,
csökkentjük a személyi kiadásokat. Olvasóink m egértését kérjük
és segítségét.
Szokás emlegetni a m ostani korm ánypártiak sajtó-túlsú-
lyát, az Anta LL-BOROSS csapat ügyetlenségét e téren. R ágódha­
tunk a m últon és vesztegethetjük a szót a rajtunk kívül álló dolgok­
ra. De: mit tettünk, teszünk, a m áért és a holnapért? H ogy legyen
konzervatív sajtó, napilap, folyóirat? Pártoljuk-e a m ég m eglévő­
ket? A másik, a „piacképes" oldal erős, előfizeti „mérvadó" lapjait
az elszegényedett könyvtáraknak, iskoláknak. N em tanulhatnánk
tőlük? Mi lenne, ha előfizetnénk mi is volt iskolánk, szülőfalunk
könyvtárának? Ha adóforintjaink egy részét a M agyar Szemle
A lapítványhoz irányítanánk s rábírnánk erre tehetősebb barátain­
kat is? Ha szereznénk hirdetéseket, előfizetőket?
A túlélés rajtunk is múlik.
A szerkesztőség
DINEA LÁSZLÓ: NE HIDD..." II. (SZÍNES LITOGRÁFIA, 1995)
 le-. 4 z .iw « tc U (faUiMz
441 /4o /

o 1A DEMOKRÁCIA
ÉS A NEMZETKÖZI VISZONYOK

MAGYARDEMOKRÁCIA ÚJBÓLI BEKÖSZÖNTÉSÉT követő mézes­

A hetek elmúltával, megjelentek nálunk a csalódottság tünetei
is. Úgy tűnik föl, hajlamosak vagyunk a magyar demokrácia
állapotát az — illúzióktól nem mentes — elvárásainkhoz viszonyí­
tani. A tárgyilagos értékeléshez érdemes megvizsgálni, a demok­
rácia helyzetét — a számunkra modellül szolgáló — euroatlanti
országokban. A magyar társadalmon múló lehetőségeket s az azo­
kat behatároló nemzetközi tényezőket.

A M A I NYUGAT-EURÓPAI DEMOKRÁCIA

A „demokrácia válsága" kifejezés m a m ár szinte közhelyszám ba

megy a nyugat-európai szakirodalom ban. Kiderült ugyanis, hogy
az alkotm ányokban rögzített jogok gyakorlatban való érvényesü­
lését szám os körülm ény nehezíti. Ennek az ellentm ondásnak tü­
netei: a korrupció burjánzása, a politika átláthatóságának hiánya,
az állam polgárok részéről történő ellenőrzés nehézségei, a környe­
zet romlása, a bűnözés növekedése, s nem utolsó sorban a válasz­
tásokon részt vevők szám ának csökkenése.
Term észetesen, a demokrácia fogalm ának értelm ezése is
eltérő; a nem zetgazdaságok mai kölcsönfüggőségének m agas foka
ellenére sem alakult ki olyan nem zetközi és nem zetközi m éretek­
ben érvényesülni is tudó jogrend, amely az egyenlőség, szabadság,
biztonság, stabilitás klasszikus követelm ényeit garantálná. A fran­
cia forradalom három jelszavának egyike, a testvériség fogalma
eltűnt a szakirodalomból; a politikában m int retorika jelentkezik,
(főként választási beszédekben), egyébként morális, vallási kategó­
riává szűkült.
A dem okrácia őshazájában, a görög városállam ban lénye­
gében az állam polgárok közvetlen demokráciája érvényesült, igen
kevéssé a képviseleti m ódszer, nem szólva arról, hogy a dem okrá­
cia a nem zetnek csak felső, szabad tagjaira vonatkozott, a rabszol­
gákra nem. Nagyobb közösségben a közvetlen dem okrácia gyakor­
latilag kivihetetlen, a képviseleti demokrácia viszont óhatatlanul
növeli a távolságot a politikai elit és az állam polgárok között. Még
bonyolultabb az egymással integrálódott államok döntéshozatala.
Erre napjaink ism ert példája az Európai Unió.
1046 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

Z EGK LÉPCSŐZETES KIBŐVÜLÉSE (m a tiz e n ö t, h o ln a p re m é l­

hetőleg m ég több tagúvá) és elm élyülése Európai Közösség­
gé, m ajd Európai Unióvá — paradox m ódon — növelte is és
korlátozta is népességének dem okratikus vívmányait.
Növelte a következőkkel:
Az EGK-t m egalapító Római Szerződés négy ism ert „alap-
szabadságának" rögzítésével, am elynek értelm ében a tagállam ok
állampolgárai — m unkavállalók és önálló tevékenységet folytatók
— a Közösség valam ennyi más tagállam ában az ottani állam pol­
gárokkal azonos m unkajogi elbánásban részesülnek.
A vállalkozók szabadságát fokozta az áruk, szolgáltatások,
tőkék integráción belüli szabad áram lásának kim ondása.
M ár az EGK eredm ényezte gazdasági összefonódás, továb­
bá a későbbiekben m egindult politikai együttm űködés növelte az
integráció lakosságának politikai, katonai értelem ben vett bizton­
ságát.
Átjárhatóvá váltak a Közösség belső határai, bár a belső
szem élyforgalom teljes szabadságát garantáló Schengeni Egyez­
m ényhez eddig csak a tagállam ok egy része csatlakozott, s az
utóbbiak sorában is előfordult visszalépés.
Az egyesülési folyam at növelte a jólétet, s ha a válságokat
nem is tudta kiiktatni, alkalm asnak bizonyult az azokból való gyors
kilábalásra.
Csökkentette a következőkkel:
D em okratikus jogállam ban a szabadon választott parlam en t a tör­
vényhozó, s a korm ány a végrehajtó szerv. Az Európai U nióban
ezt eddig nem sikerült megvalósítani, mivel az m a is szuverén
államok integrációja, noha tagjai szuverenitásuk egy részét átru ­
házták a Közösségre. Ebből az állapotból következik az EU sokat
em legetett „dem okratikus deficitje" és „átláthatóságának (transz-
parenciájának) hiánya". A döntéshozatal a mai napig is keveréke a
korm ányközinek és a nem zetek felettinek. K övetkezésképpen a
tagállam ok állam- és korm ányfőiből álló Európai Tanács a legfőbb
politikai döntéshozó intézm ény, a m iniszteri összetételű Tanács a
jogi döntéshozó, az Európai Bizottság a végrehajtó szerv, míg az
Európai Parlam ent egyedül nem is hozhat döntéseket, csupán —
az alapszerződésekben rögzített esetekben — a Tanáccsal együtte­
sen.
Az állam polgárok m ár évek óta közvetlenül választják meg
az Európai Parlam ent képviselőit, de mivel az utóbbi jogköre igen
korlátozott, gyakorlatilag csak a nem zeti parlam enteken keresztül
ellenőrizhetik az EU döntéseit. A másik problém a, hogy a több ezer
tagú apparátussal rendelkező végrehajtó szerv, a Bizottság tevé­
kenysége valóban igen nehezen átlátható.
A képviseleti demokrácia „távolságnövelő" hatása az EU-
ban tehát fokozottan érvényesül, m iközben óhatatlan az állami
szuverenitás és a nem zeti szuverenitás nem kevésbé bonyolult
paradoxona is. Ismeretes, hogy a képviseleti dem okrácia egy álla-
 IZIKNÉ H. G.: /1 DEMOKRÁCIA ÉS A NEMZETKÖZI VISZONYOK 1047

m o n b e lü l se m k é p e s a n e m z e ti s z u v e re n itá s m a ra d é k ta la n b iz to ­
sítá sá ra .
Z EU TANÁCSÁBAN a s z a v a z a to k h e ly e s h a n g s ú ly o z á s a is
problem atikus. A jelenlegi rendszerben az Európai Tanács­
ban m inden tagállam 1-1 szavazatot képvisel, a Tanácsban
— ahol általában m inősített többségi szavazás érvényesül — pél­
dául Luxem burg 2, Görögország 5 és N ém etország 10 szavazatot.
Bírálható, hogy míg például a 80 milliós népességű N ém etor­
szágban 1 szavazat m ögött 8 millió em ber áll, addig a 390 ezer
népességű Luxem burgban 195 ezer. A 10 milliós G örögország m a
5 szavazatponttal rendelkezik, ha csak 1 pontja volna, akkor a
lakosság szám ának arányában N ém etországnak 8 járna. Hasonló
problém ák m utatkoznának a szavazatok bruttó nem zeti term ékkel
való súlyozása esetében is.
A végrehajtó intézm ényben, a Bizottságban, jelenleg vala­
m ennyi tagállam képviselteti m agát; figyelemmel a várható kibő­
vülésre, felvetődött ennek m ódosítása, am it a kis tagállamok, ter­
m észetesen, elleneznek.
Valójában a szavazati, részvételi arányoknál jelentősebb a
tagállam ok erőpozíciója. A döntések előtt általában alkudozások
folynak s az erősebb fél m egtalálhatja akarata érvényesülésének
m ódját, legyen szó gazdasági, etnikai, biztonságpolitikai vagy
egyéb kérdésről. Az utóbbi hónapok példájául erre a francia atom ­
kísérletekkel kapcsolatos vita is szolgál.
További problém át okoznak a tagállam ok államszervezeti
eltérései. Egy föderalista országban az egyes tartom ányok hatáskö­
re jelentős, egy központosított állam szervezetben viszont kisebb.
E problém a enyhítésére került a M aastrichti Szerződésbe a
szubszidiaritás elve; eszerint
„Azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos ha­
táskörébe, a Közösség csakis a szubszidiaritás elve alapján tevé­
kenykedik, addig és amennyiben a célok a figyelembe vett intéz­
kedésekkel a tagállamok szintjén kielégítően nem érhetők el és
terjedelmük vagy hatásaik miatt közösségi szinten jobban meg­
valósíthatók".
M egalakult az EU-ban a Régiók Bizottsága, amely tanácsadó jellegű
szervezet. Gyakorlatilag a kérdés sem tagállami, sem közösségi
szinten nem m egoldott; a föderalista tagállam tartom ányai az al­
kotm ányukban rögzített jogaikat — vélem ényük szerint — akkor
érvényesíthetnék m aradéktalanul, ha az azokat érintő kérdések
közösségi határozathozatalában részt vehetnének. Az utólagos
korrekciók a szövetségi parlam enten keresztül csak igen bonyolul­
tan érhetők el. Itt is nagy szerepet játszik a szövetségi állam erőpo­
zíciója, a N ém et Szövetségi Köztársaság korm ánya sikeresebben
járhat el tartom ányai alkotm ányos jogainak védelm ében, m int ha
gyöngébb, kisebb ország volna.
1048 MAGYAR SZEMLE 1996.11. SZÁM

A központosított állam és a Közösségen belüli regionális együttm ű­

ködés összhangjának hiányát egy fiatal tübingeni kutató egy, a
ném et határhoz közeli francia falu tűzesetével szemléltette: a n é ­
m et tűzoltók tíz perc alatt odaérhettek volna, de a külföldi tűzoltók
igénybe vételéhez — a francia faluban — először a párizsi hatósá­
gok engedélyét kellett volna m egszerezni; így kénytelenek voltak
a tőlük sokkal távolabbi francia tűzoltókat m egvárni.
Általánosan m egfigyelhető, hogy az állam polgár és a ható­
ság kapcsolatát befolyásolja az igazgatás alá eső terület nagysága.
K önnyebben érvényesítheti érdekét egy kis falu lakossága a né­
hány fős helyi hatóságnál, m int egy nagyvárosi állam polgár a
polgárm esteri hivatalnál; m ég áttételesebb ez egy m inisztérium , s
különösen a korm ány esetében. Az integráció Bizottságával szem ­
ben — a tapasztalatok szerint részben objektív, részben a bürokrá­
ciákra jellemző szubjektív okok m iatt — még sokkal nehezebb.
N yilván ez váltotta ki az EU tagállamai polgárainak körében m eg­
lehetősen elterjedt „brüsszeli bürokráciát" elm arasztaló bírálato­
kat.
'EM HAGYHATÓK FIGYELMEN KÍVÜL a megalapozatlan bírála­

N tok sem. Az EU országaiban sokan a Közösséget okolják

olyan nehézségekért, am elyek az integráció hiányában
m ég súlyosabbak volnának. Ezek körébe tartozik a m unkanélküli­
ség. Az EK szakirodalom (többek között a Bizottság 1993. évi
Browth, Competitvness, Employment cím ű Fehér könyve1) a m u n ­
kanélküliség csökkentésének feltételét a gazdaságnövekedésben, a
gazdaság szerkezeti javításában, s az előbbiekkel összefüggésben
a versenyképesség fokozásában látja, nem hallgatva el a szociálpo­
litika szerepét sem. Ugyanakkor m ind elméletileg, m ind gyakorla­
tilag m egoldatlan problém a a növekedés és versenyképesség folya­
matos biztosítása. Ezt a piacgazdaság nem tudja m egoldani. (A
tervgazdaság kudarca ismert.) Biztató jelenség, hogy az EU fejlett
gazdaságú országai a szociális piacgazdaság m odelljének kialakí­
tására törekednek, s rem élhető, hogy az egyesek nagyobb védel­
m et k apn ak a dekonjunktúra hullám aival szem ben. A m egrázkód­
tatásoktól m entes, folyamatos fejlődés elérése, a recessziók kikü­
szöbölése m a m ég utópiának tűnik.2
Az EU több tagállam ában m egfigyelhető etnikai konfliktu­
sok sem írhatók az integráció rovására, annál is kevésbé, mivel a
M aastrichti Szerződés bel- és igazságügyi vonatkozású cikkei csu­
pán céljellegűek.
Végül, az EU-ban is igen különbözőképpen értelm ezik a
dem okrácia fogalmát. A kérdések sokasága vetődik fel: dem okra­
tikusnak m inősíthető-e, ha a fiatalok felsőoktatásban való részvé­
tele a szülők anyagi helyzetétől függ (vagy attól is függ); ha nem
biztosított, hogy nagyobb nem zetiség saját anyanyelvét használ­
hassa hatósági ügyeinek intézése során is; ha az önhibájukon kívül
m unkanélkülivé váltak létm inim um a sem (vagy csak a létm inim u-
 IZIKNÉ H. G.: A DEMOKRÁCIA ÉS A NEMZETKÖZI VISZONYOK 1049

m a) b iz to síto tt; h a h iá n y o s a k ö z b iz to n s á g ; h a a k o rru p c ió g y a k ra n

b ü n te tle n — s a z e lv á rt té n y e z ő k to v á b b so ro lh a tó k .
A z azonban kétségkívül fennáll, hogy az Európai Uniónak
felrótt, em lített „demokrácia-hiányok" nem korlátozódnak annak
tagállamaira, hanem fokozottabban kiterjednek mindazokra a rajta
kívülálló országokra, amelyek gazdaságilag függnek tőle. Ez
Magyarország példáján könnyen bizonyítható.

A M A I M A G YA R DEM OKRÁCIA

Z ELŐZŐEKBEN EMLÍTETT KÉT PREMISSZA — te h á t, h o g y a

dem okráciának nincs általánosan elfogadott tudom ányos
m eghatározása, s hogy egy ország nem zetközi helyzete
nem kis m értékben hat társadalm ának alakulására — a konkrét
vizsgálódás során, a továbbiakban egészítendő ki.
1. A nem zetközi viszonyok — bárm ilyen szom orúan is h a n g ­
zik — alapvetően erőviszonyok. Következésképpen — a
szokásos leegyszerűsítéssel fogalm azva — vannak erős,
nem zetközi politikát alakító „policy maker" és a nem zetközi
politikához alkalm azkodó „policy taker" államok. A nem ­
zetközi politikát alakítani, vagy lényegesebben befolyásol­
ni képesek a tőlük függőkkel szem ben aszerint járnak el,
am it érdeküknek tartanak; gyakran nem a valóságos,
hosszabb távú érdeküktől, hanem pillanatnyi belpolitikai,
gazdasági szem pontjaiktól vezettetve.
2. A világgazdaságban, s a világpolitikában egyre erősödő
kölcsönfüggőségek, s aszim m etrikus függőségek következ­
tében az alkalm azkodó országok — igen kevés kivételtől
eltekintve — a létfeltételeiket befolyásoló erős partnerek
együttm űködésének hiányában, nem képesek társadal­
m uk jóléti igényeinek megfelelni.
3. A piacgazdaság jellemzői az életszínvonalbeli nagy különb­
ségek. Ezek nem okoznak általános elégedetlenséget azok­
ban az állam okban, am elyekben az átlagos életszínvonal
elfogadható, de a tömeges nyom ort az európai társadalm ak
antidem okratikusnak ítélik.
A m agyar politika igen helyesen m érte és méri fel fő céljait: a
dem okrácia m egszilárdítását, a piacgazdaság kibontakoztatását és
nem utolsósorban az euroatlanti integrációhoz való csatlakozást.
A nnak ellenére, hogy ez a transzformáció olyan történelm i feladat
volt, am ely nélkülözte a m odelleket, tapasztalatokat, ami belső
erőből végrehajtható volt, az M agyarországon (s egyes más közép­
európai országokban is) békésen, s igen gyorsan m ent végbe.
A zonban a várakozásokkal ellentétben, elm aradt az euroatlanti
integrációhoz való csatlakozás.
Különösen nehezítette a helyzetet kívül m aradásunk az
Európai Közösségből. Az udvariasan Európa-m egállapodásoknak
1050 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

elkeresztelt társulási szerződések ugyanis nem alkalmasak a gaz­

dasági kibontakozás elősegítésére. Ahol a m agyar gazdaság nem ,
vagy n em eléggé versenyképes — tehát az ipari külkereskedelem ­
ben — ott gyors a liberalizáció, ahol versenyképes, vagyis a m ező-
gazdaságban, ott szerény EK -engedm ényekre került sor. K iábrán­
dítóan hatott az EK kezdeti elzárkózása felvételünktől. GRANASZ-
TÓI György, korábbi brüsszeli nagykövetünk szem léletesen szólt a
m agyar EK-eufória eloszlásáról:
„Magyarország és az Európai Közösség Társulási Szerződésének
1991. december 16-i aláírására szinte eufórikus hangulatban érke­
zett Brüsszelbe a miniszterelnök vezette magyar delegáció, s kí­
séretükben az újságírók népes csoportja. Az eufória a
Charlemagne palota kapujáig tartott, itt ugyanis egy szűk helyi­
ségbe vezettek bennünket, ahol a miniszterelnöknek még jutott
szék, a két miniszternek már nem. A várakozás közben megjelent
tisztviselő közölte, hogy az utolsó pillanatban akadályok merül­
tek fel. Később értesültünk, hogy a spanyol fél aggályainak elosz­
latására az európai Bizottság hatályos jogi formulát talált. Időköz­
ben megérkezett a lengyel delegáció is.
Bekerültünk az elképesztő európai uniós forgatagba, amelyben
az ünnepélyességnek, a szép szavaknak már nincs sok helye,
amely igen konkrét, de meglehetősen kaotikus is. Azt hiszem, a
jelenlevő magyar politikusok ekkor értették meg, hogy az európai
integráció útja igen kemény, szakszerű viaskodástól sem mentes,
s itt szögre akasztva a pátoszt, lelkesedést, mindig a konkrétu­
mokkal kell szembenézni. A Társulási Szerződés a magyar külpo­
litika eufórikus szakaszának megkoronázását, de egyben lezárá­
sát is jelentette."3
Az ország igen nehéz gazdasági helyzetbe került az Európai Kö­
zösséghez való csatlakozás elm aradásával és a Társulási Szerződés
szűkm arkúságával. Emlékezetes, hogy akkor az EK a m ajdani
csatlakozást még nem volt hajlandó közös célként rögzíteni; erre a
lépésre csak az Európai Tanács 1993 nyarán tartott koppenhágai
értekezletén került sor.
EM CSUPÁN A HAZAI TAPASZTALATOK, hanem az EK többi —
cözép-európai — államokkal kötött társulási szerződései
bizonyítják, hogy nem lehetett többet elérni. A transzfor­
máció nehéz feladata emellett párosult az átalakulás gondjaival
küszködő szom szédos országokkal való új kapcsolatok kiépítésé­
nek bonyolult követelm ényével is. A gazdasági válság, a m unka-
nélküliség, az infláció, a fizetési és a kereskedelm i m érleg rom lása,
m ind a külföld m agatartása miatt, szinte „előre program ozott" volt.
A történelm e során nem kevés keserű tapasztalatot szerzett
m agyar társadalom ism ét tanúsította dem okrácia iránti elkötele­
zettségét. A bám ulatosan békés, kulturált rendszerváltozást köve­
tő, első szabadon választott korm ány a választási ciklus végéig
hivatalában m aradt, a m ásodik szabad választás ism ét példaszerű­
en bonyolódott le; az ország m űködőképes m aradt.
 IZIKNÉ H. G.: A DEMOKRÁCIA ÉS >1 NEMZETKÖZI VISZONYOK 1051

Ez természetesen távolról sem jelenti, hogy demokráciánk hiba­

mentes volna, sem azt, hogy mindent megtettünk, amit m egtehet­
tünk volna. A tárgyilagos s a tünetek gyökereit vizsgáló bírálat
azonban arra enged következtetni, hogy a bajok gyökereinek d ön tő
része a nem zetközi v iszon y okn ak való k iszo lg á lta to ttsá g u n k b a n ke­
resendő.
A politikai, gazdaságpolitikai elemzések ismert sajátossága,
hogy sokkal könnyebb a diagnózist megállapítani, mint a terápiát
meghatározni. Ez a fejtegetés is csupán néhány, a külkapcsolatok-
kal összefüggő körülmény figyelembevételére szorítkozik.

Rend és értékrend

A demokrácia és a jogállamiság alapvető követelménye a társada­

lom döntő többsége által elfogadott jogrend. Napjainkban nincs
ország, ahol ez tökéletesen működnék, de általánosíthatónak tűnő
tapasztalat a tömeges jólét és a jogrend érvényesülése közötti
pozitív korreláció. A tömeges szegénység egyfelől kiváltja a bűnö­
zés fokozódását, másfelől csökkenti az állam nehézségivel szembe­
ni lakossági toleranciát. Az állampolgárok adott jogrendhez való
viszonyát nem kis mértékben befolyásolja, hogy nehéz az ország
gazdasági s különösen külgazdasági helyzetét áttekintenünk. A
nemzetközi gazdasági kapcsolatokban járatlan, becsületesen dol­
gozó, de munkanélkülivé vált embert nehéz meggyőzni arról,
hogy nem a kormány hibás életkörülményeinek romlásáért.
Visszatekintve, hiba volt a „jelző nélküli piacgazdaság"
létrehozásának jelszava. A „szociális piacgazdaság" nem téveszten­
dő össze a „szocialista piacgazdaság"-gal. A jóléti állam nem bíz­
hatja polgárainak sorsát egyedül a piaci automatizmusokra.
ZERENCSÉS HELYZETŰ ÁLLAM sokkal önállóbban alakíthatja
jogrendjét, mint a külső környezetéhez minél gyorsabban
alkalmazkodni kényszerülő. Az EU, a Nemzetközi Valuta­
alap, a Világbank tanfelügyelete alatt működő, halmozottan hátrá­
nyos helyzetű tanuló szerepére kényszerült országokon folyama­
tosan számon kérik a privatizáció ütemét, az államadósság és a
költségvetési hiány mérséklését, s továbbiakat.
A szociálpolitika országonkénti feltételei igen eltérőek.
Nem véletlen, hogy az EU-nak nincs közös szociálpolitikája. A
belpiachoz való alkalmazkodásunk követelményeit tartalmazó 508
oldalas Fehér Könyv 18 oldalt szentel a szociálpolitikának, ezen
belül ismerteti, hogy:
„Az átfogó megközelítés nem a tagállamok társadalombiztosítási
rendszereinek harmonizációját célozza. Hanem azok hatékony
koordinációját a Közösség egész területén."4
Alkalmazkodási erőfeszítéseink során megszűntek olyan szabályo­
zások is, amelyek egyáltalán nem a szovjet módszerhez kapcsolód­
tak, viszont hozzájárultak a belső rendhez. Ilyen például a munka-
1052 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

könyvek, továbbá a vállalkozáshoz szükséges szakmai képesítés

követelményének eltörlése. Más területeken az átállás — remélhe­
tőleg rövid, átmeneti — adminisztrációs zavarokat okozott. Ma
például aligha tájékozódhatunk külkereskedelmünk viszonyla­
tonként! áru-összetételéről, nem szólva a földhivatalok nyilvántar­
tási késedelmeiről, s a példák tovább volnának sorolhatók.
A törvényhozás és az államigazgatás által okozott, vagy
eltűrt rendetlenség természetesen hat a társadalom értékrendjére, s
feltehetően erősebben egy amúgy is kaotikusra, mint egy hosszabb
időszak során meghonosodottra. Magyarországon nem a korábbi,
szocialistának nevezetett értékrendet kívánják vissza, hanem az
Alkotmányunkban rögzített állampolgári jogok teljes körű érvé­
nyesülési lehetőségeinek mind gyorsabb megteremtését.
A jogérvényesülés nehézségét bizonyítja, hogy ennek a
gazdag országokban is rögös az útja. így szinte megszokott a
„váltógazdaság" a képviselő-választások során.

A kisebbségek jogai

M HATÁRON KÍVÜLI MAGYAR nemzeti kisebbségi problémák

Z 1 megoldására irányuló magyar politikai erőfeszítések nem-
x - L zetközi fogadtatása is módot ad megszívlelendő tanulságok
levonására. Az EK-hoz társult közép- és kelet-európai országok
tagjai az Európa Tanácsnak. Az „Európa demokratikus lelkiisme­
retének" is nevezett szervezetnek több konvenciója tartalmazza a
nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását. Ezekhez azon­
ban nem valamennyi tagállam csatlakozott, másfelől számos példa
mutatja, hogy e jogok a tagállamok (kiváltképpen az erősek) részé­
ről különösebb következmények nélkül megsérthetők. Szakértők
az Európa Tanácsnak szemére vetik amnéziáját, s kétféle mértékkel
való mérlegelését.5
Az EK-hoz csatlakozni kívánó közép-európai országok, új
demokráciáik első éveiben nem mérték fel kellőképpen, hogy
— az EK általában országcsoportokkal bővül (csak
Görögország csatlakozhatott hozzá egyedüliként);
— védekezik bármilyen új konfliktus beáramlása ellen;
— a reálpolitika elsőbbséget élvez a mégoly magasztos el­
vekkel szemben.
A mai Visegrádi országok alapító tagjai késedelemmel ismerték fel,
hogy a csatlakozási cél is kooperációjukat, és nem versengésüket
igényli. Egymás bírálása az egész térség felvételét hátráltathatja.
A kisebbségi kérdés kezelése ezt meggyőzően szemlélteti.
A nemzetiségi problémák az EU-ban sem megoldottak. Francia-
ország például nem is csatlakozott az Európa Tanács kisebbségek
autonómiájáról szóló határozatához. Az Egyesült Királyság felvé­
telekor EK részről egyáltalában nem érintették az észak-ír problé­
mát. Mivel a közép- és kelet-európai államok felvételét az EU
 IZIKNÉ H. G.: /1 DEMOKRÁCIA ÉS A NEMZETKÖZI VISZONYOK 1053

amúgy is halogatja, hajlamos a kisebbségi gondokat is a jelölt

országok egymás közötti elégtelen viszonyaként értékelni. A ma­
gyar politikának tudomásul kell vennie, hogy — kis országként —
a nemzetközi fórumokon aligha javíthat a nemzetéhez tartozó, de
a határain kívül élők helyzetén. Talán nem túlságos optimizmus,
hogy lényeges javulás a társult országok jövőbeli EU-tagságától
várható. Addig a határokat átlépő szubrégiók kibontakoztatása
hozhat eredményeket.

A kiilkapcsolatok szélesítése

A Z EURÓPA-POLITIKA ÁLLAMI SZERVEZÉSÉNEK nincs egységes

ÁM modellje, van ahol külön Európa-ügyi miniszter irányítja ezt a
JL területet, van ahol a külügyminisztérium egyeztet s van szá­
mos más megoldás is. Általános jelenség azonban, hogy a tagállamok
kül- és egymás közötti kapcsolatainak alakításában egyre fokozódó
mértékben részt vesznek a civil szervezetek. Demokráciában ugyanis
a külpolitikának is demokratizálódnia kell. Ez utóbbinak ismérvei —
igen vázlatosan — a következők:
— milyen szakértelemmel és hatékonysággal irányítja és
ellenőrzi a parlament a külpolitikát;
— a külpolitikai posztok betöltésének a megfelelő szakkép­
zettség, rátermettség-e az alapfeltétele, (ismeretes, hogy
számos országban ehhez jó anyagi körülmények szüksé­
gesek és elitnek minősülő egyetemeken — például
Oxford, Cambridge — szerzett végzettség a kívánatos,
ami korlátozza az egyenlő esélyeket);
— milyen széles a külkapcsolatokban résztvevő nem állami
szervezetek köre;
— mennyire tájékozott a lakosság az országot érintő nem ­
zetközi körülményekről.
A harmadikként említett feltétel keretintézménye az EU-ban az
alapszerződésekben előírt, konzultatív jellegű Gazdasági és szoci­
ális bizottság. Az a munkavállalók és a munkaadók számos érdek-
képviseleti szervezetére tagozódik, de valamennyi kiterjed az
összes tagállam érdekelt testületéire. Kedvező, hogy a magyar
szervezetek építik velük kapcsolataikat, mert ha az EU ilyen érdek-
képviseleteinek nincs is külpolitikai vagy külgazdasági döntési
jogköre, a lobbyzás igen hatékony lehet.

A tájékoztatás

Egy állami, vagy államközpontú tevékenység demokratizálódási

fokának további ismérve, hogy a társadalom mennyire informált
róla, s ezzel összefüggésben mennyire érdeklődik iránta. A tájéko­
zottság hiánya kiszolgáltatottsághoz vezethet. Az EU-ba irányuló
1054 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

mezőgazdasági kivitelünk korábban már említett példája jól szem­

lélteti az információhiány okozta kiszolgáltatottságot. Egy mező-
gazdasági termelő -— ha nem tagja erős érdekképviseletnek, vagy
szövetkezetnek — általában a tőle s az ismerős termelőktől vásároló
kereskedőtől kínált áron adja el termékét; az exportáló kereskedő
jó esetben tájékozott arról, hogy a szóban forgó magyar árura
kedvezményes EK-importteher vonatkozik. Esetleg még azt is tu d ­
ja, hogy ez a kívülálló országokra vonatkozó vám nak és illetéknek
például 40%-a. Az EK importilletékeinek sűrű változtatásai miatt,
viszont általában nem tudja, hogy az adott időpontban mennyi a
100%-os importteher; a nála tájékozottabb EK-importőr, akinek jár
az EK hivatalos alapja, nyilván a saját hasznába számítja be a
kedvezményt. Ez a folyamat akkor is lejátszódhat, ha a szóban
forgó áru iránt éppen kedvezőbb a kereslet az EU piacán. Végül a
Magyarországnak nyújtott — amúgy sem kielégítő — kedvez­
mény az EU-n belül marad.
A tájékoztatás sajátossága, hogy folyamatosan nem lehet
teljes körű. A nemzetközi megállapodásokat előkészítő tárgyaláso­
kat megelőzően az illetékes szervek meghatározzák, hogy mi a
reálisan elérhető optimum, s mi az ország szempontjából még
elfogadható minimum. Ezt nem hozhatják nyilvánosságra, hiszen
aláásná tárgyalási pozícióikat. Előfordul, hogy bizonyos kérdések­
ben csak bizalmasan lehet megállapodni, például elkerülendő az
egymásnak nyújtott kedvezmény kiterjesztését további államokra.
Ezek a kivételek, a szabály: elsősorban az adott kérdésben érdekel­
tek, másrészt a közvélemény tájékoztatása.
Ami a tájékoztatás és a demokrácia összefüggését illeti, a
tájékoztatás a jó tájékozódásnak, a kom m unikációnak is előfeltétele.
A kü lp o litik á n a k azért is va n szüksége program jai véleményezésére,
hogy azokat, a társadalom minél szélesebb körű érdekeinek érvénye­
sítésére törekedve, fejlessze tovább.
fELVETŐDHET, HOGY AZ ÁLLAMPOLGÁROK sok más forrásból is

f informálódhatnak, hazai és külföldi sajtóból, médiákból, az

Internet útján, s nem utolsósorban a nem állami érdekképvi­
seleti és egyéb civil szerveknél, egyetemeken, információs közpon­
tokban. Magyarországon ez idő szerint ez körülményesebb, mint
például Eszak-Európában, mivel sokan nem értenek idegen nyel­
ven, a külföldi sajtó, de különösen az Internet költségigényes, az
érdekképviseleti szervek még csak most építik ki — a tevékenysé­
gükhöz egyébként nélkülözhetetlen — információs központjaikat.
Az állami tájékoztatást azonban még az említettekkel igen jól fel­
szerelt észak-európaiak sem nélkülözik. Az EU-csatlakozás ügyé­
ben náluk koncepciózus, széles körű állami tájékoztatás folyt. Nem
szorul bőségesebb bizonyításra, hogy egy szerződés céljáról, ered­
ményéről az tud legjobban informálni, aki azt megkötötte. S még
akkor is megeshet — mint Norvégiában az EU-hoz, Svájcban az
Európai Gazdasági Térséghez való csatlakozás esetében történt —
hogy leszavazzák.
 IZIKNÉ H. G.: A DEMOKRÁCIA ÉS A NEMZETKÖZI VISZONYOK 1055

Magyarországon, s a hasonló sorsú országokban az EU-tagság

előkészítéseként döntöttek az alapos kommunikáció mellett. N á­
lunk az elhatározás óta eltelt év folyamán csekély előrehaladás
mutatkozik. A kormány kétségtelen leterheltsége mellett, ebben
közrejátszik, hogy a kommunikációt elsősorban meggyőzési kam­
pánynak szánták, ami önmagában nem hiba, ha kiegészül az ellen-
vélemények alapos elemzésének, a jobb megoldások közös keresé­
sének szándékával. Az állampolgár csak akkor fogadja el, hogy
külpolitikai, külgazdasági oktatásra szorítkoznak, ha érveit alapo­
san mérlegelik.

A z ország méltósága

Az egészséges, harmonikus ember szereti családját és szereti hazá­

ját. Ez a hazaszeretet ellenáll a legszélsőségesebb diktatúráknak is;
számos tapasztalat igazolja, hogy fennmarad az emigráció idősza­
kában is. Ezekben az esetekben az egyén elhatárolja magát a hazá­
jában hatalmon lévők csoportjától, amelyet elítél.
Demokráciában elítélheti az éppen hatalmon levőket, de
figyelembe kell vennie, hogy azokat honfitársainak többsége vá­
lasztotta meg, miközben igyekezhet, hogy a következő periódus­
ban az általa kívántak nyerjék meg a választásokat. így az adott
korszakot kedvezőtlen átmenetként érzékeli, ami ugyan kellemet­
len, de nem sérti országa méltóságát.
T-%ONYOLULTABB A PATRIÓTA HELYZETE a külföldnek kiszolgál-
tatott, transzformáció korát élő közép-európai országban. A
haza ugyanis vétlen abban, hogy Jaltában, Potsdamban egy
diktatúra befolyási övezetébe sorolták, s nem egy demokráciáéba.
Ismeretes előtte, hogy itt erkölcsi szempontok nem játszottak sze­
repet. Éveken át hallhatta a nyugati demokráciák rádióbeli buzdí­
tásait, csak — mint MÁRAI Sándor is sérelmezte — az nem hangzott
el soha, mit tenne a „Nyugat" hazája érdekében. Ennek ellenére
országában egy — bár levert — forradalmat követően kibontako­
zott a reformfolyamat. Ezt a külföld nagy elismerése kísérte. Majd
— még a Szovjetunió szétesése előtt — lebontotta a vasfüggönyt,
kiengedte az akkori NDK polgárait, kezdeményezte a Varsói Szer­
ződés és a KGST feloszlatását, nekilátott az új demokratikus válasz­
tások előkészítésének, majd miután ezek rendben lezajlottak, csat­
lakozni kívánt nyugat-európai partnereihez. Ezt követte az előző­
ekben már részletezett sokkhatás.
A magyar polgár évek óta azt hallja, hogy „fel kell zárkóz­
ni", „alkalmazkodni kell", a házi feladatok sorát kell elvégezni. A
különböző EU-beli és EU által támogatott intézetek, közvélemény­
kutatók örökösen számolgatják, hogy milyen sokba kerülne az
ország az integrációnak, rangsorolgatják a társult európaiakat
(most A áll jobban, most B), ezeket — legyenek akár a legáltudo-
mányosabbak — magyar sajtó részletesen közli. Nem esik bőveb-
1056 MAGYAR SZEMLE 1996.11. SZÁM

ben szó azokról a tényekről, ahol Magyarország volna előnyben,

ha nem akadályoznák.
Z EMBER TERMÉSZETES ELVÁRÁSA, hogy környezete tiszteletben
tartsa hazája méltóságát. Akommunikádós stratégiának ezt
figyelembe véve, be kell mutatnia a magyar eredményeket,
s az EU gyöngeségeit is, megvilágítva, hogy a Közösségen való
kívülállás okozta hátrányok kiküszöbölése a csatlakozás fő indoka.
Egyébként a majdani magyar-EU csatlakozási tárgyalásokon sem
célszerű a kérő pozíció túlhangsúlyozása.
Az adott állapot másik követelménye az egyes pártérdeke­
ken túllépő, együttes cselekvés. Az embernek m induntalan eszébe
ötlenek SZÉCHENYI ismert szavai: „Olyan kevesen vagyunk, hogy
még az apagyilkosnak is meg kell bocsátani". Ha az apagyilkossal
nem is, de más politikai meggyőződésű emberekkel együtt kell
működni. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak a nyu­
gati dem okrádáknak azt a luxusát, hogy a politika formálói —
kormánypártiak és ellenzékiek — ne fogjanak össze közös céljuk
megvalósítására.
IZIKNÉ Hedri Gabriella

Jegyzet

(1) Commission of the European Communities: Growths, Competitivness,

Employment — the Challenges and Ways forward into the list Century.
White Paper. Bulletin of the EC, Supplement 6/93.
(2) Vö.: Kindler József: Fenntartható fejlődés és gazdaság. Magyar Szemle,
1995. 6. szám.
(3) Granasztói György: A magyar Európa-politika alapvonásairól.
Németország és Magyarország Európa-politikájának új vonásai. Konrad
Adenauer Stiftung — EURATION Budapest, 1994. december.
(4) Európai Közösségek Bizottsága: Közép- és Kelet-Európa társult országa­
inakfelkészülése az Európai Unióegységes belsőpiacába történő integrációra.
Fehér Könyv, 1995. V. 03.
(5) Georg Link: Europarat. In: Werner W eidenfeld-W olfgang Wessels:
Europa von A-Z. Institut für Europäische Politik, Europa Union Verlag
1995.
 I O A N B U G N A R I U H O R V A T H : R E L I C 3.
(F O T O -L I T O G R Á F I A , C O L L O G R Á F I A , 1 9 9 4 )
 .i. _

Ml |W -i /j~ u ) SX t > H

ft

A POSZTKOMMUNIZMUS:
GYEREK(ES) BETEGSÉG
II.

A NACIONALIZMUS MÍTOSZA

NACIONALIZMUS! — AHOGY MONDJÁK, „VISSZATÉRT". És tény­

A leg, „egyetlen politikai vagy társadalmi erő sem ér fel a

nacionalizmus hatalmával Kelet-Európábán." Ennek követ­
kezményeként, „ez a hatalmas terület, beleértve a Kaukázuson túli
szomszédait és Szíriát, Irakot és Iránt, a világ legveszélyesebb
puskaporos hordójává vált."1 Még azoknak is, akik a jelenkori
fejleményekben csupa nagybetűs szónak látják, el kell ismerniük,
hogy a történelem leginkább kísérteiként van jelen az egykori
kommunista országokban; a nacionalizmussal azonban más a
helyzet. A nacionalizmus valóságos, m indenütt jelenlévő, és mint
tudjuk, végzetes.
Noel MALCOLM vetette fel azt a nézetet, hogy „az ősi faji
gyűlölet" miatt tört ki a háború az egykori Jugoszlávia területén is.2
Azt nem állítja persze, hogy nincsenek önálló népek Délkelet-
Európában, vagy hogy a nemzeti öntudatnak és a sérelmeknek
semmi szerepük ne lett volna a a kontinensen kirobbant, a II.
világháború óta legszörnyűbb konfliktusban. H anem azt mondja,
hogy egyesek rendkívül erős politikai izgatása és jól kidolgozott
katonai előkészítése kellett ahhoz, hogy a szerbek, horvátok és
bosnyák muzulmánok indulatai együttesen olyan mértékben fel-
korbácsolódjanak, hogy a konfliktus kirobbanjon. És még akkor
sem ők tehettek róla.
A szóban forgó főszereplő, Slobodan MILOSEVICS, még csak
nem is Szerbiába való, és a szerb nacionalizmus kereszteshadjárata
csak az elmúlt években fogant meg az agyában. Jól beleillik ez
gyáva, opportunista személyiségébe, hiszen karrierje még nem is
olyan régen a Kommunista Párt bürokráciája és a bankszakma
között oszlott meg. Ugyanezt elmondhatjuk bosznia-hercegovinai
főmegbízottjáról, Radovan KÁRADZSICSRÓL is, aki Milosevicshez
hasonlóan Montenegróból származik. Továbbá az a személy, aki a
harcok kitörése előtt a legtöbbet tette annak érdekében, hogy a
Horvát Krajinán élő szerb parasztok meglepő m ódon jól el legye­
nek látva fegyverekkel, nem más, mint a magyar származású KER­
TES Mihály. Miloseviccsel való kapcsolata, mint megannyi más
 JOHNATHAN kuNLEY: A POSZTKOMMUNIZMUS, II. 1059

csatlósáé, a volt jugoszláv titkosszolgálati hálózati múltjukra vezet­

hető vissza. És folytathatnánk. Hogyan lehetséges, hogy például
Dubrovnik az egyik első célpontja volt Belgrad visszacsatolási
politikájának, holott a szerb népesség a háború előtt a lakosságnak
csak mintegy 10%-át tette ki. (És valóban, még Rebecca WEST is,
azon híres utazásai alatt, olyan szegénynek találta a dalmát kikötőt,
legalábbis az ortodox mítoszt illetően, hogy sietve odébb is állt.*)
Ezzel szemben Szarajevóban a szerb lakosság száma viszonylag
magas volt, bár éppen közülük sokan csatlakoztak az állítólag a
dzsihadhoz húzó bosnyák hadsereghez, nehogy etnikai fivéreik
lerohanják őket a közeli hegyekből.
Akik az egész posztkommunista világot úgy tekintik, mint
az egymással versengő nacionalizmusok hatalmas lőporos hordó­
ját, azok számára az igazi feladatot az jelenti, hogy megmagyaráz­
zák, vajon mitől van az, hogy egyes gyúlékony pontokon spontán
felcsap a láng, másokon pedig nem. A Balkán területén az etnikai
különbségek (ahogy mondani szokás) éppen annyira összeesküd­
tek Macedónia, mint Bosznia ellen, bár az előbbi esetében nem
robbantak. Miért? Ugyanígy, a Szlovákiában és Romániában élő
jelentős magyar kisebbséget, sőt akár azt a néhány száz Litvá­
niában élő lengyelt is időnként potenciális konfliktusforrásnak
tekintik és aggodalommal szemlélik az olyan nyugati szervezetek,
mint az EU és a NATO, melyekhez az említett országok csatlakozni
kívánnak. Az elmúlt néhány évben, legalábbis Közép-Európában
m intha arra utalnának a jelek, hogy ott komoly erőfeszítéseket
tesznek a probléma megoldására. Felső szinten megszaporodtak a
határközi látogatások. Kétoldali alapszerződésekben állapodtak
meg (általában a „jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együtt­
működésről), és bizonyos esetekben, főleg Magyarország és
Szlovákia között ezek ratifikálására is sor került. Nyilvánvaló meg­
könnyebbüléssel nyugtázták, és túl nagy jelentőséget tulajdonítot­
tak a nyugati szervezetek ezeknek a lépéseknek, hiszen korábban
arra is történt utalás, hogy a keleti bővítés egyik feltételének tekin­
tik az ilyen fajta megállapodások megkötését. Ezek a látszólag
pozitív lépések azonban nem adnak okot a megkönnyebbülésre,
hanem sokkal inkább gyanakvást keltenek, hiszen azt mutatják
milyenek is valójában a „posztkommunisták", akik nem is olyan
régen még a hamis testvériség színjátékait játszották el.
NNEK AZ INTERNACIONALIZMUSNAK a forrása az, mely m anap­

£ ság az etnikai villongások felhasználásából ad jó kis leckét.

Rengeteg szovjetológus vedlett át néhány nap leforgása alatt
szakértővé az olyan témákban, mint az orosz regionalizmus és a
muzulm án fundamentalizmus Közép-Ázsiában — mely témák ko­
rábban valahogy mindig kívül estek az érdeklődési területükön. A
Független Államok Közösségéről szóló (CIS) tanulmány általános

‘ Célzás Rebecca West írónő két háború közti útjára, aki az angolszász világ­
ban elterjesztette a „szelíd szerb pásztornép" legendáját
1060 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

megközelítése is korábbi rövidlátásuk mértékére utal. Egészen

mostanáig, például az 1992-ben Moldovában kirobbant harcokat
is, amikor az orosz anyanyelvű szeparatistáknak sikerült egy kis
csíkot lehasítani az országból a Dnyeszter folyó bal partján és
kikiáltani független köztársaságnak, ezt mintegy tankönyv-fejezet­
ként mutatják be, lám hogyan törhetnek ki a polgárháborúk, ami­
kor egy új állam vezető népessége figyelmen kívül hagyja a kisebb­
ség panaszait. Az persze nem számít, hogy ebben az esetben a
köztársaság többi részén lényegesen kevesebb orosz anyanyelvű
élt, akik ugyan tiltakoztak a román nyelv hivatalossá tétele ellen,
de nem állt szándékukban fegyverhez nyúlni. Sem ők, sem az
ukránok — akik ráadásul számbeli fölényben is voltak Trans-
nitriában — nem ragadtak volna fegyvert, ha az Orosz Tizenegye­
dik Hadsereg nem állomásozott volna ott, akiknek viszont m inden
indok jó volt arra, hogy megtartsák stratégiai pozíciójukat Tiraspol
mellett (amit Alekszandr LEBEGY tábornok, az akkori parancsnok,
a Balkán kapujaként emlegetett).
És m intha mindez nem lett volna már éppen eléggé desta­
bilizáló, a moldovai hatóságoknak az ország más részein is szembe
kellett nézniük olyan hasonló függetleségi törekvésekkel, mint
amivel egy katolikus vallású török nép, a gagauzok léptek fel, akik
anyanyelvűk használatát követelték, melyet egyébként több mint
kétszáz éve hivatalosan senki nem beszélt. Könnyű volt megjósolni
ennek a jól megkoreografált csonkításnak az eredményét: először
is a moldovai államot győzelemre vivő pártok elvesztették hatal­
mukat, az ex-kommunisták váltották fel őket, a stabilizáció és a
fontolva haladás bajnokaiként születve újjá, és a FÁK-kal szoro­
sabbra fűzték a kapcsolatokat. Napjainkban Moldovában az etni­
kai problémák csodálatos módon megoldottnak tűnnek föl. Ezzel
szemben az Orosz Tizennegyedik Hadsereg (más néven ugyan)
még mindig ott állomásozik.
y yA VALAMI, HÁT MOLDOVA a lep lezetlen h atalm i politika
m M tipikus esete. Hasonló forgatókönyv szerint követték egy-
JL JL mást az események az egykori Szovjetunió egészében: hir­
telen fellobbanó villongások, egyes etnikai csoportok között ki-
kirobbannó ellenségeskedések, melyekről addig még a szakértői
körökben is alig esett szó, majd ugyanolyan hirtelenséggel
elcsendesedő krízisek. Ha ezek valóban a nacionalizmusban gyö­
kereztek volna, akkor az ilyen epizódok a helyzet súlyosbodását
hozták volna magukkal, és rendkívül radikális hazafiakat juttattak
volna hatalomhoz. A valóságban ez pontosan ellenkezőleg zajlott:
Ukrajnától Kirgizisztánig, m indenütt a régi kommunista rendszer
vezető figurái keverték a nemzetiségi megbékélés kártyáit, és a
Moszkvával való „érett" viszonyt hangoztatták.
Sehol nem volt ez annyira igaz és tragikus a helyi lakosság
számára, mint a három kaukázusi köztársaságban: Grúziában,
Örményországban és Azerbajdzsánban, ahogy ezt HOLBROOKE
külön is kiemeli. A Baltikum kivételével a Szovjetunió egyetlen
 JOHNATHAN SUNLEY: /1 POSZTKOMMUNIZMUS, II. 1061

részén sem beszélhetünk a kultúra ilyen mértékű kivirágzásáról,

mint itt a peresztrojka idején. Grúziában és Azerbajdzsánban az
ezt követő közvetlen választásokon a néptömegek támogatása
olyan elnököket jutatott hatalomra, akik a szovjet korban üldözte­
téseknek voltak kitéve, és ez biztos garancia lehetett az újdonsült
független államok geopolitikai reorientációjára. Ma már mindez
csak távoli emlék. Zviad G aMSZAHURDIA Grúziában és Abulfaz
Elchibey Azerbajdzsánban egyik pillanatról a másikra megbuktak,
bizonyos furcsa „etnikai konfliktusok" -nak köszönhetően, melyet
a kis létszámú, rosszul felfegyverzett kisebbségek, Grúziában az
oszétek és abházok, Azerbajdzsán Nagorno-Karabakh térségében
az örmények jelentettek, akik a túlerő ellenére állandóan győzni
tudtak.'' Hát persze, hiszen az oroszok támogatták őket.
fIGYELEMBE VÉVE A TÉTET, vagyis a Kaszpi-tenger olajkészleteit,

f nem megdöbbentő, még csak nem is meglepő a divide et

impera taktika kegyetlensége, mellyel a két egykori szovjet
gondnok, Eduard SHEVARNADZE és Gaidar ALIEV lépett fel, akiknek
szolgalelkűsége még BREZSNYEV számára is sok volt. Amit azonban
még nehezebb lehetett megemészteni a függetlenségüket vesztett,
„közvetlen szomszédos" országokban, az az orosz külügyminisz­
ter, Andrej KOZIREV ismerősen csengő példabeszéde volt, melyben
az „aggresszív nacionalizmus" veszélyeitől óvott.
Kozirev nem állt egyedül azzal a véleményével, hogy a
nacionalizmust az országot fenyegető legszörnyűbb pestissel azo­
nosította. 1994-ben SOROS György egy kongresszusi albizottsági
ülésen a következőket mondotta:
„Mindent egybevéve, nem hiszem, hogy a kommunizmus
visszatérésétől kellene tartanunk. A kommunizmus dogmája egy­
szer és mindenkor halott. Az igazi veszélyt az esetleges naciona­
lista diktatúrák megjelenésében látom — amit én röviden 'Nadi'-
nak neveznék"4
A korábban egy kaptafára vett „keleti blokk" országai közül m ind­
össze kilencen léteztek az 1989-es annus mirabilis kezdeténél. Je­
lenleg ugyanott huszonhét külön állam létezik. Közöttük több
diktatúra található, de az biztos, hogy egyikre sem illik, sem a
„nacionalista", de még a „nemzeti" címke sem. A nemzetközi szer­
vezetek tárgyalóasztalain egyre sokasodó zászlók és helyek talán
zavarólag hatnak azokra, akik azt hitték, hogy a világ a „szuvere­
nitás érdekszövetségéinek kialakulása felé halad, látva azt a rob­
banást, melynek nagyjából egyetlen megnyilvánulása az új olim­
piai csapatok megjelenése.
Az egykori Szovjetunió területén például jelenleg egyetlen
olyan ország sincsen, ahol hatalmon lennének, a még az 1980-as
évek végén gomba módjára szaporodó Népfrontok, melyek a nem­
zeti ellenállás talaján az orosz hegemónia és az egypártrendszer
ellen küzdöttek. Szétforgácsolódtak, megosztották, tönkretették és
sok esetben, megfenyegették, megfélemlítették, vagy egyszerűen
1062 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

betiltották őket, mindenesetre valamennyien többé-kevésbé a pe­

rifériára kerültek az úgynevezett „pártokráciák" (itt kölcsön­
vesszük a nagyon hasznos, régi szovjet terminológiát) révén, akik­
nek annak idején könnyedén fölébe tudtak kerekedni. Ha ma
ellátogatunk egy ilyen szervezet roskadozó irodájába — gyakran
találkozhatunk tanult és bátor akadémikusokkal, akik az „ellenzék
egyesítésének" reménytelen ügyéről szónokolnak — és rögtön
láthatjuk, hogyan zárul be a kör.
Kissé távolabb nyugatra, ugyanez vonatkozik, m ondjuk a
lengyel Szolidaritásra, a bulgáriai Demokratikus Erők Uniójára
vagy a Magyar Demokrata Fórumra, melyek mind belekóstoltak a
hatalomba, de ma csak árnyékai egykori önmaguknak.
OROSNAK igaza VAN ABBAN, hogy a kommunizmus dogmájá­

S nak vége. De ugyanezt el lehetett mondani már legalább a

'60-as évek közepétől. Az úgynevezett „posztkommunista"
társadalmak nem az ideológia újjáéledésével kell szembenézzenek,
hanem azoknak az erőviszonyoknak a fennmaradásával, melyek
nagyjából sértetlenül megúszták 1989 „forradalmait". A nóm en­
klatúra sikeres átmentéséből kinőtt demokráciák következményeit
ugyancsak a későbbiek folyamán elemezzük majd. Fontos, hogy
megértsük — főleg ha az az általánosan elfogadott nézet tartja
magát, hogy a Nemzeti (Népi) Frontok elhalványulása voltakép­
pen pozitív jele a politikai józanságnak és érettségnek —, hogyan
is alakult ki a konszenzus, miszerint Soros „Nadi"-jai jelentik a
tényleges veszélyt a területre. Az egyik magyarázat szerint „A
Nyílt Társadalom" alapítványának hálózatán keresztül — mely­
nek feltűnően jól elhelyezett irodái hihetetlen gyorsasággal gyöke­
ret vertek és magukat a terület új meghatározójaként tüntették fel
— Soros maga is hatalmas összegeket áldozott arrra, hogy ő szabja
meg a viták feltételeit az adott országokban. ’
Filozófiai szempontból nézve, sokat lehetne beszélni a
„nyílt társadalom" fogalmáról, mint olyanról, mely név Soros intel­
lektuális mentorától, Kari POPPERTŐL származik. A kérdés csak az,
vajon ebben a speciális kontextusban, cél-e egy ilyen társadalom
megvalósítása.Bizonyos nézőpontból (természetesen a liberálisból)
vizsgálva, a kommunizmus Közép- és Kelet-Európábán „zárt rend­
szert" alkotott, melyet a gondolatok új sémáival (kritikai, pluralisz­
tikus), a viselkedés új sémáival ( ellenőrzésmentes, toleráns) lehe­
tett felnyitni. Bár ez részben igaz, a „valósan létező szocializmus"
a lényegi tulajdonságát mégsem látja, vagyis azt az abszolút pusz­
tulást, mely a nyomában maradt. Negyvenöt (a Szovjetunió eseté­
ben hetven) éven keresztül, m inden hagyományos erkölcsi és
vallási hitet szándékosan leromboltak, m inden szervezetet és in­
tézményt, mely ezek hordozója volt, szisztematikusan felszámol­
tak, felperzselt pusztaságot hagyva maguk mögött, ahol a cinizmu­
son, a nihilizmuson és elidegenedésen kívül semmi sem terem.
1989 után ezeknek az országoknak rettenetes igényük volt — és
van azóta is — egy olyan lélegzetnyi térre, ahol a hagyományos
 JOHNATHAN SUNLEY: /1 POSZTKOMMUNIZMUS, II. 1063

értékeket és szokásokat nyugodtan ápolhatják, vagy ha szükséges

átültethetik. Erre mit kaptak? Gyorstalpaló kurzust liberalizmus­
ból, mely nem adott útm utatást sem a kulturális, sem a politikai
útvesztőben, viszont jó táptalajjal szolgált a kommunisták vissza­
téréséhez.6 Hányszor figyelmeztettek bennünket 1989 után a val­
lási fundamentalizmus veszélyeire — legyen az a katolikus
Lengyelországban vagy a muzulmán Közép-Ázsiában? Hányszor
ragadtak ki a nyugati újságírók vagy önjelölt „éberek" valami
triviális epizódot, mint például HORTHY admirális újratemetését,
sőt MlNDSZENTYÉT is Magyarországon, vagy a kuna, mint fizető-
eszköz újjáéledését Horvátországban, durva provokációt emleget­
ve és extrémizmustól, valamint önkénytől óva? Aki azonban isme­
ri ezeket a régi szekuláris és politikailag passzív társadalmakat, az
megerősítheti, hogy az „ayatollahizmus", a „jobboldali radikaliz­
mus", az „irredentizmus", az „antiszemitizmus", a „neofasizmus"
gyakorlatilag nem létező fogalmak. Ezek csak szlogenek (ha úgy
tetszik szalmabábok), melyeket együttes erővel a bien pensant
nézet jegyében alkottak és terjesztettek mind Nyugaton, mind a
keleti blokk országaiban. Az egykori kommunista pártok ez utóbbi
országokban előszeretettel használták, hogy így kerüljenek ki a
politikai karanténbői. Ugyan ki emlékszik ma már a Pamjaty-ra
Oroszországban, vagy azokra a fura paramilitarista csoportosulá­
sokra, melyeknek Ukrajnában kellett volna átvenniük a hatalmat?
A nyugati sajtónak persze igaza volt, amikor a belorusz elnök,
Alexander LJUKJASENKO futólag elejtett pozitív megjegyzését
HITLERRŐL felkapta — ugyanakkor 1995-ben a grúz elnök, Eduard
Sevarnadze ömlengő áradozása Sztálinnál kapcsolatban jóformán
alig keltett visszhangot. Mindenesetre Belorusszia nemrégiben tör­
tént tényleges visszacsatlakozása Oroszországhoz azt bizonyítja,
hogy a valódi problémát ott — és Közép-Kelet-Európa többi részé­
ben is, nem a nacionalizmus, hanem inkább annak hiánya okozza.

A FÉNYES JÖVŐ MÍTOSZA

GYETLEN IPARÁG SEM FEJLŐDÖTT OLYAN MÉRTÉKBEN a poszt-

£ kommunista országokban, mint azoké a kívülállóké, akik

kommentálták ezen országok fejlődését, illetve akik taná­
csokkal látták el őket. A „változások" időszaka (ahogy nevezik) a
lehetőségek végtelen tárházát kínálta az akadémikusok és konzul­
tánsok számára. Bárcsak ez a fellendülés a szóban forgó országok
iparát is érintette volna! Hét évvel az 1989-es „bársonyos forradal­
mak" után Közép- és Kelet-Európábán az emberek nagy része
lassan ráébred, hogy a „kapitalizmus építése" majdnem ugyan­
olyan fáradságos és díjazatlan munka, mint annak idején a „kom­
munizmus építése" volt. Számukra az „átmenet" (mely egy közbül­
ső szakaszra utal a „terv" és a „piac" megvalósulása között) valami
végeláthatatlan állapot, hasonlóan a „létező szocializmus" és a
1064 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

majd egykor bekövetkező áldott kommunizmusba való átmenet

hajdani ígéretéhez, ahol a közbülső idő egyre nyúlt.
rAJON HELYTÁLLÓAK-E EZEK A PESSZIMISTA, szubjektív megfi­

V gyelések? Mit mondanak a statisztikák? A m indenütt kimu­

tatott teljesítményzuhanás és az egész területre jellemző tel­
jes recesszió még az olyan lelkes reformereket is elnémítja, mint
Jeffrey SACHS vagy Anders ASLUND (mindketten az akadémikus
és a konzultáns szerep közt lavíroznak, így felmerül a gyanúja
annak, hogy igencsak érdekeltek saját politikájuk következménye­
it győzelemként előadni.). Mindössze olyan dolgokra tudnak hi­
vatkozni, mint hogy a legrosszabb feltételezések, mint például az
oroszországi éhínség, nem következtek be, vagy hogy Ukrajnában
a termelés relatív rátájának csökkenése lassulóban van.7
Abszolút értelemben véve a tényeket, az IMF számításai
szerint, még Lengyelország (a terület sokat emlegetett „tigris gaz­
dasága") is csak legfeljebb 2010-re fogja elérni az 1989-es életszín­
vonalát. Hasonlóképpen az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank
friss éves tájékoztatásának egyik lapján drámai m ódon illusztrálják
a grafikonok az 1989 utáni időszak hanyatlását olyan szociális
főmutatókkal, mint a születési és halálozási arány. Mivel bajosan
találja meg a módját, hogy derűs hangot üssön meg az adatok
láttán, a szöveg önmagával is ellentmondásba gabalyodik: „ Tehát
a piacgazdaságba való gyors és sikeres átmenet nem elegendő az
életszínvonal zuhanásának megakadályozásához."8
A makrogazdaságban járatlan idelátogató, aki még élénken
emlékezik a kommunista korszak sorállásaira és üres polcaira,
hajlamos első benyomásainak hitelt adva, azzal hazatérni, hogy az
utcákon pezseg a kereskedelem, gomba módjára szaporodnak a
Benetton üzletek és McDonald's-ok, mintha ezek tényleges átala­
kulást jelentenék. Bizonyos szinten jelentenének. Nem tagadható
az áttörés a magántulajdon és a kereskedelem liberalizálását illető­
en. Valóban igaz, hogy ahol ezek a jogok és ez a politikai hozzáállás
létezik, (és ez korántsem állítható a keleti blokk m inden országáról)
ott már lehet beszélni a piacgazdaság megjelenéséről a szó szoros
értelmében, ami elsősorban árusokat és önálló szolgáltatókat jelent.
Azaz, könnyű eltúlozni ennek a „kioszk-kapitalizmusnak" a jelen­
tőségét. A megvásárolt és eladott árutömeg általában importált
fogyasztói termék és az egész tevékenység gyakran engedélyek
nélkül történik, kibújik az adó alól és olykor a cserekereskedelem
formáját ölti.9
Ellentétben a 19. század eleji Angliával, a híres boltos nem ­
zettel. Az angol esetben a boltosok mögött olyan termelők álltak,
mint Boultons, Wedgwoods és Cadburys. A termelők mögött pedig
a hitelintézetek és tőkepiacok egyre erősödő hálózata, és mindez
egy jogi és politikai rendszer jogszabályainak pillérein nyugodott,
mely rendszer kivívta és tiszteletben tartotta a játékszabályokat.
Készséggel egyetértünk Sachs-szal a m odern kapitalizmus lényegi
gyakorlatát és intézményeit illetően, sőt még azzal is, hogy menet
 JOHNATHAN SUNLEY: 4 POSZTKOMMUNIZMUS, II. 1065

közben, bizonyos történelmi körülmények miatt, ezek átalakultak

és sikeresen m űködni kezdtek.10A problémát csak az jelenti, hogy
nem egy tankönyv elméletéről beszélünk, vagy a Meidzsi-kori
Japánról, hanem az eurázsiai kontinens hatalmas darabjáról, mely
a századunk nagy részét a törvény uralma híján élte meg, sőt még
az alapvető emberi bizalom híján is, mely pedig nélkülözhetetlen
a kereskedelmi tranzakciókhoz, és amelyik csak most mászik ki a
gödörből, de ugyanazon emberek (vagy azoknak a gyerekei) veze­
tésével, akik az egészet ásták.
Vegyük például Magyarországot. Az első alapos kutatások
szerint az 1988-as nomenklatúra (vagyis párttisztviselők, állami
hivatalnokok, nagy vállalatok vezérigazgatói és a titkosszolgálat
kiemelkedő tagjai) egy ötödé rendelkezett magánüzleti vállalko­
zással 1993-ra. Tipikusan ezek nem a „mom&pop" típusú turisták­
nak feltűnő üzletek voltak, hanem alap konszernek, melyek eladási
mutatói az országos átlag tízszeresét is meghaladták. Nehéz
egyetérteni azokkal, akik azt állítják, hogy ezek a vállalatok veze­
tőik és tulajdonosaik üzleti érzékét dicsérik, hiszen szétágazó ke­
reskedelmi konglomerációkról van szó, melyeket az elnéző össze­
fonódások tartanak fenn olyan hasonló felépítésű birodalmak ré­
széről, melyeket barátok és kedvező bankkölcsönök támogatnak.
Ezek a vállalatok ugyan névlegesen magánkézben vannak, nehéz
azonban megmondani, ki a tényleges tulajdonos. A csatlakozó
bankok maguk is gyakran állami kézben vannak, a vezetőinek
kinevezése (vagy a diszkrét készpénz-injekciók mérlegük egyen­
súlyához) az aktuálisan hatalmon lévő párt feladata, melynek kam­
pányát viszont a szóban forgó vállalat finanszírozta. Duplán nehéz
meghatározni a tulajdonviszonyokat, amikor ugyanezek a vállala­
tok felvásárolják a média nagy részét — és nem mintha laptulaj­
donosnak lenni ténylegesen hasznot hozó lenne, (bár mindig akad­
nak naiv, nyugati hangok, melyek arról próbálják meggyőzni a
külső szemlélőt, hogy az ilyen monopolhelyzet a „piaci erőviszony­
ok" eredménye csupán.)
Z BIZONY ÖRDÖGI KÖR, tapasztalhatják mindazok, akik meg­

£ próbálják megtörni, vagy betörni ebbe a körbe. Elszalasztó-

dott a történelmi lehetőség, mely szétvághatta volna a min­
dent összefonó „szocialista összeköttetés"-hálózatot. Bizonyos ér­
telemben az úgynevezett haladóknak e társadalmakon belül és
kívül, akiknek sikerült elhitetniük magukkal, hogy egy éles met­
széssel leválaszthatják kommunista múltjukat, igazuk van, amikor
„pragmatikus" megközelítési módjukat védik, azzal érvelve, hogy
a korábbi kommunista pártok ismét hatalomra kerülvén nem akar­
ják visszahozni a régi, irányított gazdaságot. M inden ilyen fajta
kísérlet katasztrofális lenne a szervezetek élén állókra, akik a gyors
meggazdagodást remélik és végzik. Ami leginkább korlátok közé
szorítja őket, az is megfontolt érdek csupán, hogy hagyjanak vala­
mit pártjuk igazi balosai és a szakszervezetekbe tömörült ősmag
lecsendesítésére, akik mellett csak azért tartanak ki, mert egy nyu-
1066 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

godt társadalmi légkörben könnyebben fosztogathatnak. Nevetsé­

ges dolog ilyen körülmények között ennek a sajátos „bizniszmen"-
nek a pénzcsináló képességét felmagasztalni, hiszen egész idő alatt
maga alatt vágja a fát. A típus egyébként jól ismert mindazok
számára, akik dolgoztak néhány évig ezekben az országokban. Az
élesebb eszűek bezzeg siettek külföldön bankszámlát nyitni, má­
sodik hazát venni.
Z EFFAJTA LEHETŐSÉGEK p ersze a legtöbb em ber szám ára
nem adatnak meg. Kérdezzünk csak meg egy lettet, vagy
litvánt, aki minden megtakarított pénzét elvesztette, amikor
az orosz fémexport fellendülése, majd lehanyatlása miatt a bank
összeomlott; vagy egy románt, aki nem tudta időben kivenni a
pénzét a hírhedt Caritas piramisrendszerből; vagy egy bulgárt,
akinek magasabb élelmiszerárakat kellett fizetnie a mezőgazdasági
válság miatt, melyet az ország csaknem teljes gabona készletének
exportja okozott; vagy akár egy becsvágyó cseh vállalkozót, aki
nem engedhet meg magának egy irodát Prága központjában, mert
az árakat felnyomják az egyes fantomvállalatok, melyeket pénz­
mosásra jegyeznek be. Kérdezzük csak meg őket, mit gondolnak
az „átmenetről". A válasz valószínűleg csalódást fog okozni a kor­
látlan optimizmusnak, mely az átmenet hívei között szinte vallási
fogalom.
De még az imént felsoroltaknak is jól megy az átlag orosz­
hoz képest, aki egy olyan országban lakik, ahol most magasabb a
gyilkossági arány, mint Mexikóban vagy Brazíliában — pedig ez
nem írható a forró éghajlat rovására... A természetes források és
nyersanyagok biztos készletei, nem is beszélve a fegyverekről, a
lehetőségek és kísértések a protokapitalista Oroszországban min­
dig is megadták a szükséges feltételeket egy „tökéletes verseny­
hez". De még a tökéletlen verseny feltételeit is kockára tette
Oroszország kudarca — mely durvább volt, mint bármelyik más
poszt-kommunista országban —, mind a szimbólumok, mind a
gyakorlat terén képtelenek voltak szembenézni az elmúlt századok
örökségével. Mennyire lehet „átszervezett" egy olyan társadalom,
ahol a Memorial szervezet tíz évvel a megalakulása után még
mindig csak tervezi a Gulag áldozatai számára felállítandó emlék­
művet. Ahogy egy kommentátor gúnyosan megjegyezte:
„Nem akadt egyetlen antikommunista ideológia sem, amelyik
resteilte volna kommunista múltját. Az ideológiai jelek változásá­
val az embereknek lehetőségük adódott, hogy mindent m eg nem
történtté tegyenek. És ha nem szégyellik a múltat, semmi okuk a
jelent szégyellni. "13
Az orosz kormány rengeteget dobálózik az orosz maffia fogalmá­
val. Folyton ígérgeti, hogy le akar számolni a bűnözéssel — mintha
ezt a problémát el lehetne választani az közigazgatás állapotától,
és Nyugaton sokan komolyan veszik ezt. Az átlag oroszok tisztáb­
ban látnak. Bátran néznek szembe azzal, hogy országuk lassan
 JOHNATHAN SUNLEY: A POSZTKOMMUNIZMUS, II. 1067

elsüllyed a bűnözésbe. így, bár égetően szükségük van a krisá-ra

(szószerint „tető", átvitt értelemben „védelem"), m inden tíz szava­
zóból mindössze egy ugrott be „az erő pártjának", a Hazánk
Oroszország által ígért biztonságnak az utolsó parlamenti válasz­
tások idején. Miniszterelnökük, Viktor CSERNOMIRGYIN képével
tele volt az egész ország, amit ujjait összeérintve, pártja szlogenjét,
a tető formát mutatja. Mintha például egy olasz plakáton Giulio
ANDREOTTI ujját szája elé tartaná az „Omertä" szlogennel.
Nyugaton általában azt sem értik, hogy a panamázások
miként indáznak át országhatárokon, energiakészletekre és fegy­
verkereskedelemre épült hálózatok kiépülésével fenyegetve, ami
sokkal veszélyesebb, mint az International néhány taktusa. Ve­
gyük például Oroszország nemrégiben tett ajánlatát Bulgária FAK-
tagságára, ez már csak formaság volt ahhoz képest, hogy tavaly egy
közös gázvállalatot alapítottak, Csernomirgyin látogatását követő­
en. A bolgár társelnök, Andrej LUKANOV, tipikus „vörös báró", aki
túlélte és meglovagolta az átmenetet: elég öreg ahhoz, hogy
Moszkvában ismerjék és bízzanak benne (állítólag orosz állampol­
gár); elég fiatal ahhoz, hogy reformerként lépjen fel (miniszterel­
nök volt csaknem végig a kritikus 1990-es évben, amikor nemcsak
a párt aktái, de kétmilliárd dollár is eltűnt a külföldi tartalékokból);
elég kulturált ahhoz, hogy a Nyugat számára elfogadható legyen
(Robert MAXWELL egyik első felfedezettje volt) — Lukanovot azóta
meggyilkolták. (A szerk.) Az év elején Franciaországban letartózta­
tott bolgár-amerikai állampolgár, Biszer DIMITROV, akinek üzleti
birodalmát a bolgár-magyar nomenklatúra „tőkésítette", és amely­
nek most New York-ban, Londonban, Frankfurtban, Bécsben és
Limassolban is vannak érdekeltségei, friss példa arra, hogyan ter­
jeszkedhetnek az ilyen hálózatok és milyen m ódon okozhatnak
komoly kereskedelmi következményeket a Nyugat számára.15
OLTAKÉPPEN A LEGÉRTHETETLENEBB és -kiábrándítóbb az eze­

V ken a területeken élő, igazi változást keresők számára azok­

nak a nyugati szervezeteknek és intézeteknek a reakciója
volt, melyeknek lehetőségük volt arra, hogy segítsék Közép-
Európát politikai, gazdasági és stratégiai vonatkozásban. A nyuga­
tiak óvatossága és bizonytalankodása részben érthető. A NATO
nem akart új választóvonalakat húzni Európában — így aztán a
régieket sem tudta megszüntetni. Az EU felajánlotta „műszaki
segítségét" — és végigasszisztálta, hogyan gazdagszanak meg egy­
más után a nyugati konzultáns cégek a PFIARE és TACIS progra­
mok révén kapott szubvenciókkal (az európai műszaki segélyprog­
ramok Kelet- és Közép-Európa, valamint a FÁK részére), miközben
a N yugat általános kereskedelmi egyensúlya az újabb és újabb
demokráciákkal egyre javult. Az egykori Jugoszláviában az
UNPROFOR, úgymond, „pártatlan" akart maradni, és mégis az
agresszorok cinkosa lett. M indenütt a „szabad és tiszta" választá­
sokat hirdette az Európai Biztonság és Együttműködés Szervezete,
de a gyakorlatban szemet hunytak a szavazatok meghamisítása és
1068 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

más csalások felett. Számtalan magán- és állami alapítvány, nem ­

kormányzati, kvázi-kormányzati szervezet árasztotta el a területet
azzal a dicséretes céllal, hogy „civil társadalmat épít", csak azokról
a küzdelmekről feledkeztek meg, melyeket magasabb szinten még
végig kell harcolni és meg kell nyerni.16

EGY NEGYEDIK MÍTOSZ?

1989-ben el lehetett mondani, hogy Közép- és Kelet-Európa saját

mítoszt alkotott, az „arany Nyugat" mítoszát, és a maga küszöbön
álló belépését az áhított nyájba. Ennek vége. Kimerültek a jóindu­
lat tartalékai, melyek akkor még léteztek úgy a „Mitteleuropa"-ról
tárgyaló értelmiségiek, mint az átlag polgárok szívében és elméjé­
ben. És ugyan ki okolhatja őket, látva a több százezres hullahegye­
ket Boszniában, Tádzsikisztánban vagy Csecsenföldön, miközben
a Nyugat saját vállát veregeti a válságkörzetek fenntartása miatt?
Nem m aradt más, csak a cinizmus, amely egyesek szerint tükröt
állít a Nyugat viselkedésének ezekkel a területekkel kapcsolatban.
A legjobb példa erre a grúzok fekete humora: „Genscherek"-nek
nevezik azokat a német juhászkutyákat, melyeket a német külügy­
miniszter Tbiliszi-ben tett látogatásakor tüntető tömegre eresztet­
tek, és „Baker"-nek, a tüntetőkre kilőtt golyókat, amelyekre a ko­
rábbi külügyminiszter közelben tartott beszéde alatt hangzott el a
tűzparancs.
S
' GY TEHÁT ÉSSZERŰTLEN DOLOG a kontinens keleti felétől azt

J elvárni, hogy megbízzon a nyugatiban, mikor a nyugat nem

szolgál rá. Az egy dolog, hogy a nyugatiak szemet hunynak az
undorító üzelmek felett, mondjuk mint Pontevedroban (LEHÁR Víg
Özvegyében a kelet-európai hercegség archetípusa) az „ősi kultu­
rális hagyományok kedvéért", vagy egyszerűen üzleti érdekből. Az
meg egy másik, amikor egy ország erényeit dicsérik velük egyen-
rangúként, ha nem felsőbbrendűként. Pedig pontosan ez a fura
érvelés hangzott el egy konzervatív párti képviselő szájából az
Európai Tanács ülésén, ahol Oroszországnak a testületbe való
belépését vitatták:
„Oroszország eléggé megközelítette most már azt a színvonalat,
mely a tagfelvételéhez szükséges, sőt egyes, már bent lévő tagokat
utol is ért." — tájékoztatta a Tanács Parlamenti Ülését. „Nem csak
egy — általunk szabadnak és korrektnek tartott — parlamenti
választás zajlott már le, hanem kettő. Kialakult a piacgazdaság és
az ipar 60%-a privatizált. Elmondhatjuk-e ezt minden bent lévő
tagállamunkról?"

Ö tv e n é v v e l ezelő tt a S zov jetu n ió v a l kapcsolatos politika csak az

ő szin te szim p a tizá n so k id eo ló g ia i vonzalm ára k orlátozódott. Ki­
csit több m in t száz é v v e l ezelő tt DISRAELI ellen ezte, h o g y b ea v a t­
 JOHNATHAN SUNLEY: /1 POSZTKOMMUNIZMUS, II. 1069

kozzanak a Balkánon az atrocitások megfékezésére, ezt akkor reál-

politikának hívták. Ezzel szemben ma, ezeket a téves ítéleteket,
akár akadémikusok, hivatalnokok, üzletemberek, politikusok vagy
katonák hozzák, kizárólag kereskedelmi okok mozgatják. Az előbb
említett parlamenti képviselő, szavait Moszkvában, a tavaly de­
cemberi választások után nemzetközi megfigyelők egy csoportjá­
hoz intézve, hasonlóképpen vélekedett Oroszország demokrati­
kus fejlődéséről, az EU-nagykövet helyeslő bólogatásától kísérve.
Néhány héttel később, ugyanezt a nagykövetet visszahívta és el­
bocsátotta az Európai Bizottság, mert bebizonyosodott, hogy egy
olyan, 1,6 millió dolláros segélyprogramból próbált személyes
hasznot húzni, melynek hivatalos adminisztrátora volt.
Végső soron nem sikerült learatni az 1989-es események
kínálta termést és ez Nyugat- és Kelet-Európáról egyaránt sokat
elárul. Talán civilizációnk egészéről is, mint olyanról. Lehet, hogy
a világ is így ér véget: nem csattanással, hanem egy fonákütéssel?17
Johnathan S U N L E Y
Fordította: KESZTH ELYI Klára

Jegyzetek

(1) Az idézetek a következő művekből valók: Charles A. Kupchan,

„Nationalism Resurgent" in Kupchan, ed. Nationalismand Nationalities
in the New Europa (Ithaka, NY: Cornell University Press, 1995) Glenny:
The Rebirth of History, 204. old. Richard C. Holbrooke felszólalása a
NATO ülésén.
(2) Noel Malcolm, „Bosnia and the West: A Study in Failure", TheNational
Interest (Spring 1995)
(3) Jól dokumentált összefoglalót olvashatunk a Moszkvához hű dikta­
tórikus rendszerek ismételt hatalomra jutásáról a British Helsinki
Emberi Jogok Csoportjának jelentésében. ( The Caucasus Reports, 1996.)
Itt arra utalnak, hogy az, amit „minden etnikai konfliktus eredeté"-
nek tartanak, a Nagorno-Karabah-i háború, amely 1988-ban kezdő­
dött és esetleg egyáltalán nem az volt, aminek akkoriban a nyugati
megfigyelők gondolták. Meg arra, hogy a „közeli külföld" mint olyan
hogyan került még közelebb, lásd Mark Almond: Russia's Outer Rim
(Institute for European Defense and Strategic Studies, 1995).
(4) George Soros: The Dangers of Post-Communism (New York: Soros
Foundation, 1994) 7. old.
(5) Csak hogy valami fogalmunk legyen a hozzájárulás méreteiről, tud­
nunk kell, hogy 1993-ban 23 különböző országra terjedt ki és 300
millió dolláros össz-költségvetéssel működött. Ezenkívül Soros továb­
bi 200 millió dolláros támogatást ígért a Közép-Európai Egyetem
számára a következő két évtizedre. Az egy főre jutó GDP
Magyarországon (mely a CEU-nek ad otthont) nem egészen 4.000
dollár, míg egy középszintű FÁK-országban, mint például Moldva,
1070 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

ennek alig egytizede. H ogy jobban megértsük a politikai és kereske­

delmi befolyását az olyan fajta jótékonykodásnak, lásd Connie Bruck:
„The World According to Soros", The New Yorker, January 23,1995.
(6) Az Európai Tanács ezen a fronton kitűnik. 1994-ben a „kulturális
kohézió" jegyében elindította programját: „Európai Ifjúsági Kam­
pány a rasszizmus, idegengyűlölet, antiszemitizmus és intolerancia
ellen". Olyan formákban valósult ez meg, mint a „Tolerancia vonatai",
keresztül-kasul bejárva a kontinenst a „Minden különböző, minden
egyforma" szlogenjével. Magyarországon ennek eredményeképpen
több videoklip készült, melyeket metró állomásokon vetítettek és,
m elyen egy néger, egy amerikai őslakos, homoszexuálisok, egy
yuppi, egy punk, egy prostituált és egy magyar paraszt dolgozik
együtt békésen ugyanazon a parcellán. Az utasok elképedtek.
(7) Äslund mindenesetre belefogott nézeteinek felülvizsgálatába, leg­
alábbis a végső célkitűzéseket illetően. Például figyelemreméltó cik­
kében az 1994 szeptember/októberi Foreign Affairs-ben „Russia's
Success Story" címmel jóformán alig tesz említést a járadék-hajsza
jelenségéről, pedig egy későbbi közleményében, mely a Transition-
ban jelent meg (1996. január 26) azt állítja, hogy az ország GDP-jének
80%-át teszi ki. Az ilyenfajta ellentmondások nem erősítik meg annak,
az utóbbi cikkbeni állításának hitelességét, miszerint a problémát már
megoldották.
(8) Transition Report 1995 (London: European Reconstruction and
Development, 1996) 23-24. old.
(9) A piacgazdaság és a kapitalizmus közti különbséget jól mutatja Alice
H. Amsden, Jacek Kochanowitz és Lance Taylor The Market Meets Its
Match: Rescructuring the Economies of Eastern Europe (Cambridge:
Harvard University Press, 1994) Azt is bizonyítja, hogy hibás a kicsi
és közepes méretű vállalkozásokra fektetni a hangsúlyt, pedig a
nyugati tanácsadók főleg ezekben fordulnak elő, hiszen az USA-ban
is a nagy cégek (500 fő feletti alkalmazottal) bonyolítják az ipari
forgalom 75% -át.
(10) Jeffrey Sachs, Understanding Shock Therapy (London, Social Market
Foundation 1994)
(11) Róna-Tas Ákos adatai: The Small Transformation: The Private Sector in
Hungary, 1945-94 (kiadatlan kézirat, 1995)
(12) Ugyanez az általános megközelítés jellemzi a tekintélyes nyugati
lapokat is, mint a Finacial Times vagy The Economist. Például az előbbi,
a kémkedéssel vádolt lengyel miniszterelnök lemondását a következő
meglepő címmel hozta: Az antikommunizmus összeroppanthatja agazda­
ságot — mintha a kommunizmus bezzeg a gazdasági csodát jelentette
volna! (A varsói tőzsdén pedig az árfolyam jó néhány ponttal emel­
kedett.) Mindkét lap utálta Vladimir Meciart, az egykori nem-kom­
munista vezetőt, aki elutasította a neo-liberális kúrát és mégis jelentős
gazdasági sikereket könyvelhetett el. Ezt a pimaszságot az Economist
azzal bosszulta meg, hogy a szlovák miniszterelnököt Milosevichez
hasonlította.
(13) Boris Kagarlitsky, Restoration in Russia: Why Capitalism Failed? (New
York: Verso, 1995) 62. old.
 JOHNATHAN SUNLEY: /1 POSZTKOMMUNIZMUS, II. 1071

(14) A krisa kifejezés használatát és implikációit lásd, Vladimir

Shlapentokh, Russia: Privatization and legalization of Social and Political
Life (Sandhurst, UK: Conflict Studies Research Center, 1995). Magyar
változata folyóiratunk idei szeptemberi számában.
(15) Mértéktartóbb olvasmánynak ugyanebben a témában ajánljuk, Claire
Sterling, Crime Without Frontiers (Boston: Little, Brown & Co., 1994)
Valamint James Sherr, Russia, Geopolitics and Crime (Sandhurst:
Conflict Studies Research Center, 1995.)
(16) A posztkommunista választásokhoz a nyugat nem volt képes egysé­
ges mércét felállítani, a miértekről lásd Christine Stone, A Democratic
Deficit? (Az Európai Hadi és Stratégiai Tanulmányok Intézete,
London, 1995) A nem-profit orientált szektor félrevezetett naivitása,
lásd David Samuels, „At Play in the Fields of Opression" (Harper's 1995
május)
(17) Official Report of the Council of Europe Parliamentary Assembly,
January 25,1996.

V É N Z O L T Á N : „ N O L I T U R B A R E C IR C U L A S M E O S !" (R É Z M E T S Z E T , 1995)
 K o J ' k-A 'Irß -y O ^b - 2 ^ r u u ^ >

(X \u c U U b J m p jA ■ o e J ^ i ~ < , a-v JUj s h ^ ^ L j

li'S l^ y C L
a H x U rfro J -& T e° A C l^ 'hO i .' i ^ X c t . ' o o

u 11 HALADÓ KURZUS
II.

A VEGTELENHARC
•
TUDLIB KÉPVISELŐINEK liberátor vagy rekonstrukciós el-

A szántsága/ dühe érthető. A haladás ügyéért meg kell harcol­

ni az emberi butaság, rosszindulat és kicsinyes érdekek
ellenében.A fejlett társadalom (gazdaság és erkölcs) bár létrejötte
szükségszerű és nyilvánvaló, mégsem hagyható magára. Tenni kell
érte. COMTE, DÜRKHEIM, P opper és M arx tanítványai szerint a
fejlett társadalmat meg kell valósítani. Létre kell hozni (az erkölcs­
filozófusok nyelvén) az új harmóniát, (a szociológusok nyelvén) az
új társadalmi integrációt. E végül is bizonyosan győzelmes küzdel­
met azonban élezik a baloldali értelmiség sajátos előítéletei. Esze­
rint a legjobb emberek és a legnemesebb tanok következménye a
legjobb társadalom. (Vajon miért harcolnak a perfekcionista tanok
és társadalmak ellen RAWLS és követői? Maguk tán nem egy töké­
letes társadalmat — ahol „a béke, az igazság uralkodik" -— akarnak
megalkotni?) És a legjobb tanoknak és erkölcsnek mindenki által
elfogadottnak kell lenni. Azt a furcsaságot látjuk a rekonstrukciós
politika esetében, hogy a politikai hatalom megszerzése után rög­
vest nekilát az általa a társadalom alapjának tekintett — és ezért a
legfontosabb — gazdaság és kultúra átalakításához. A politikai
alapjának, meghatározójának tekintett gazdasági és kulturális vi­
szonyokat azután akarja kialakítani, hogy megszerezte a politikai
hatalmat.
Az Új Osztály harcos elszántságát még fokozza resenti-
mant-)a. Tudományossága, racionalitása miatt biztosan tudja,
hogy mindenkinél jobban tudja, mit kéne tenni a társadalommal.
Tulajdonképpen ez a magabiztosság, értelmiségi hübrisz az egyet­
len tudás, amit a tudlib ifjai biztosan megszereznek. S noha bizto­
san tudják a jó vagy legjobb megoldásokat, úgy érzik, a társadalom
nem becsüli meg őket eléggé, nem figyel szavukra — ha nem így
tenne, akkor rendben mennének a dolgok.
Másrészt a kultúrát egyfajta zéró-összegű játszmának te­
kintik, ahol az egyes nézetek, tanok, irányzatok csak a többiek
rovására terjeszkedhetnek. Az egyes kultúrák képviselőinek presz­
tízse és jövedelme, szerintük, az általa képviselt tanok elterjedtsé­
gétől függ. A presztízs és jövedelem a kulturális monopólium, de
legalábbis hegemónia esetében lehet a legnagyobb. A tudlib képvi-
 MOLNÁR ATTILA: HALADÓ KURZUS 1073

selői ezért személyes érdekeik sérelmét látják minden, a kulturális

piacon velük versengő nézetben. A liberalizmus csakúgy mint a
marxizmus, intoleráns az eszmék versenyével szemben, amennyiben
e versenyben neki van veszítenivalója. A kultúra e konfliktusos képe.
miatt a tudlib számára az állásfoglalás egyben mindig egy állás fogla­
lása is. így maga szükségét érzi a folytonos állásfoglalásnak.
y'/'ÖNYÖRTELENSÉGÉNEK KÖVETKEZŐ OKA az a szintén ősi előí-
télete, mely szerint az erkölcsi és kulturális problémák meg-
-JL ^Loldása, az örök béke (eupszychia) eljövetele, a káros nézetek
képviselőinek kiirtásával, de legalábbis marginalizálásával elérhe­
tő. Mivel feltételezi, hogy m inden romlatlan elme hozzá hasonlóan
gondolkodna, ezért azt is feltételezi, hogy elégséges az emberek
megrontóit kiiktatni, és akkor megjavulnak, és megszűnnek az
együttélésből eredő problémák. A ma legfőbb rossznak tekintett
intolerancia megszűnik, ha az intoleráns embereket őrületbe ker­
getik, a törzsiség minden változata megszűnik, ha a nyilvánosság­
ból kiszoríttatik. De egy nézet, előítélet vagy szokás kiirtásához az
egész nemzetet ki kell irtani — nemcsak azon nézet képviselőinek
kisebb-nagyobb csoportját, hanem a viszonyokat, amelyek ama
nézeteket hihetővé teszik. Át kell gyúrni a társadalmat. A pozitivis­
ták mellett RÁZ vagy WALZER nézete, miszerint a társadalmi viszo­
nyokat azért kell átalakítani,hogy a hétköznapi élet a tudlib prog­
ramját hihetővé tegye, pikáns módon, szemben áll a libertá-
riánusok fő ígéretével, miszerint m inden egyén maga alkothatja
meg magát, lehet önmegvalósító, önkifejező. A megfelelő nézetek
elterjesztése a társadalmi viszonyok átalakítását igényli, de a néze­
tek elterjesztésének fő indoka a kívánt társadalmi viszonyok létre­
hozása. A nézetek, előítéletek elleni küzdelem ezért akarva-akarat-
lanul is átcsúszik a társadalomátalakító kollektivizmusba.

H ATALM ATLANUL

A tudlib és képviselői — jelenleg talán csak ennyit őriztek meg az

újbalos libertáriánus eredetükből — irtóznak annak nyilvános el­
ismerésétől, hogy megszerezték a hatalmat. Mivel libertáriánus
korukban a hatalmat önmagában is elítélendőnek állították be,
most kínos lenne beismerni, hogy a kormányzat mellett a gazda­
ság, kultúra, nyilvánosság is a hatalmukban áll. No nem a régi
monopólium formájában, hanem csak hegemóniaként. A tudlib
jelenleg abban tér el az összes korábbi hatalomgyakorló csoporttól,
hogy azok büszkék voltak hatalmukra és vállalták a vele járó
felelősséget, vállalták a következményét. Úgy érezték, valamilyen
történelmi vagy ideológiai teljesítmény révén az megilleti őket.
Igyekeztek legitimálni magukat. A tudlib ezzel szemben úgy pró­
bálja meg fenntartani és igazolni hatalmát, hogy tagadja azt: „Ne­
künk nincs hatalmunk, a dolgok természetes rendje miatt történik,
ami történik." Jellemző és közismert példa a POKOL Béla médiaha­
talomról szóló elmélete. A tudlib reakciója nem az volt, amit a
1074 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

történelemben m egszoktunk nevezetesen, nem igyekezett igazol­

ni a média hatalmának jogosságát vagy szükségszerűségét, hanem
tagadta e hatalom létét. Az összes korábbi uralkodó csoporttal
szemben a tudlib a nyilvánosság előtt szégyenlős és bosszús, ha a
hatalmáról esik szó.
Az ószövetségi próféták, a középkori vallásújítók vagy a
tudlib közvetlen elődje, a dreyfusardok gondolkodása őrzi azt a
tradíciót, amely szerint az igazság szemben áll a létező világi hata­
lommal, intézményekkel, a fennálló világ rendjével. Az igazságnak
és képviselőinek nincs intézményes hatalma, sőt valamiképp ellen­
tétes annak működésével, logikájával. Amikor az igazság e letéte­
ményesei győznek, akkor az igazság győz. Nem egyszerűen egy
másik csoport kerül hatalomra, hanem kialakul az igazi, szabad,
humánus, demokratikus — jelzők tetszés szerint folytathatók —
társadalom. Az igazság és a hatalom szembefordításának teológiai
alapja a második parancsolat, miszerint „ne csinálj magadnak fa­
ragott bálványokat!", azaz harcolni kell a bálványok, az emberi
alkotások ellen. Azonban pontosan e kritikus elmék kerülnek za­
varba a Kánaán felépítése közben, ugyanis az nyilvánvalóan em­
beri alkotás, szemben azzal, ami alól kiszabadították magukat.
Mivel a tudlib libertáriánus korából őrzi önképében a már
nem gyakorolta „korlátlan kritika kultúráját", ezért feltételezi,
hogy szemben áll még a hatalomba került barátaival is. Feltételezik,
vagy csak hirdetik, hogy a kritikusság kizárja hatalmuk létét. De
valóban megőrizték e kritikus voltukat? És a kritika miért zárná ki
őket a hatalomból? Vajon kik írták a NAT-ot? Kik döntik el a
kul turális intézmények sorsát, és kik a média, a színházak kulturális
tartalmát?
A tudlib önképe szerint senkit nem nyom el, hatalma nincs.
Minden cselekedet és gondolat az emberi szabadság, felvilágosul t-
ság és/vagy erkölcsi emelkedettség terméke, és nem indoktrinációé
vagy kényszereké. A tudlib hallgatólagosan feltételezi, hogy ha
mindenki pusztán az elfogulatlan, előítéletektől mentes értelmére
hallgatna, akkor arra a következtetésre jutna, amire ő. Hogyan is
lehetne másképp? E világkép sarkalatos pontja az, hogy létezik egy
természetes, mindenkivel veleszülető racionalitás, amely az egyet­
értés és az új, igazságos erkölcs alapja lehet.
ÁJDALOM, DE TUDOMÁNYOS KÖZHELY: mindenféle racionalitás
tanult. Nem lehet érvelni, magyarázni előfeltevések nélkül. A
racionális elemzés és magyarázat előzetesen ismert — előíté­
letes — szignifikancia és relevancia kritériumokon alapszik. így az
általános ésszerűségen alapuló új egység, harmónia a relevancia —
és szignifikancia — kritériumok elterjesztésén múlik.
Ha valaki mégis azt meri állítani, hogy a tudlib képviselői­
nek hatalma van, azaz a társadalom épp-így-létét ellenőrzik, azt
olyan hírbe keverik, mintha ellensége volna az emberiség érdeke­
inek: a jólétnek, szabadságnak, toleranciának, stb. E naturalizáció
talán csak a szekták esetében volt hasonló a tudlib eljárásával:
 MOLNÁR ATTILA: HALADÓ KURZUS 1075

vagyis, hogy tagadja hatalma létét. Ugyan a tudlib elismeri, hogy

érdekelt a szabadságban, nyitottságban, toleranciában, de határo­
zottan állítja, hogy e viszonyok és az ő metaideológiai világképe
minden világnézetnek kedveznek, mindegyik virágozhat bennük.
Azonban az
„Ideológia, természetesen csak bizonyos (korlátozott) dolgok köz­
lését, kifejezését és tárgyalását teszi lehetővé. Ha az ideológia
egyrészt 'kifejező' is, mindazonáltal szelektíven is működik —
mint minden kifejezés; azaz, bizonyos egyéb ügyekkel kapcsolat­
ban elnyomóként működik. Az ideológia a figyelmet rátereli bi­
zonyos dolgokra, másokról pedig el. Lehetővé teszi bizonyos
tudattartalmak kifejezését, másokét pedig lehetetlenné teszi. így
egy olyan köznyelvet alkot, amely egyszerre tartalmaz és kizár
elemeket; ez utóbbi hatás révén alkotja meg az ideológia a „köz­
tudatalattit". (A. W. Gouldner: The Dialectic of Ideology and Techno­
logy, 1976, MacMillan, 83.1.)
Az Új Osztály-elméletekre Magyarországon is és a nagyvilágban is
igen ingerülten reagált az Új Osztály. A vita nem is arra koncent­
rálódik, hogy megilleti-e a hatalom az Új Osztályt, hanem arra,
hogy létezik-e? Van-e hatalma? Hajlandó-e nyilvánosan elfogadni
hatalma létezését és az ezzel járó felelősséget? Nem oldja meg a
problémát valamilyen szómágia (például, nem hatalma, hanem
befolyása van). A kérdés ugyanis az, hogy ellenőriznek-e valamit
a tudlib gyakorlói? És ezt tagadják, alapvetően arra hivatkozva,
hogy 1, a dolgok nem egészen úgy mennek, ahogy szeretnénk,
ezért vagyunk ma is kritikusak; 2, nem mi vagyunk a legnagyobb
magántulajdonosok, márpedig a tulajdon a legfontosabb. A tudlib
tipikusan azt sem ismeri el, hogy a jelen uralkodó kultúra, a
nyilvánosság az ő terméke. Ám ha ez így van, akkor miért tulajdo­
nít nekik akkora fontosságot, hogy e területek teljes monopo-
lizálására és átalakítására törekszik? A kérdés a modern kor tipikus
problémája — mi a hatalom? Szegény anarchisták még mindig a
tábornok és a püspök személyében keresik az elnyomókat. De
kinek van több szerepe a társadalmi kontrolban, kinek van na­
gyobb jövedelme és presztízse, emezeknek vagy a bankárokból és
médiagurukból álló Új Osztálynak?
Z ÚJ OSZTÁLY HATALMA MEGÉRTÉSÉBEN DÜRKHEIM segíthet:

A az új kollektív tudat tartalma az egyén kultusza. Az egyén

egyre szabadabb, s közben egyre inkább függ a társadalom­
tól. Ugyanezt a kritikusabb konzervatívok úgy fogalmazták meg,
hogy a társadalomban egyszerre van jelen az anarchia, szabályok,
normák elolvadása, és egy, a korábbit meghaladó konformitás-
kényszer. Noha a cél és az eredm ény egy új egység, egy új, hom o­
gén világkép kialakulása, új korlátokkal, tabukkal, mégsem látsza­
nak megoldódni a kontroll, az integráció problémái. Sőt, mintha
növekednének.
Ugyanis az együttműködés és a látszólagos konfliktushi­
ány nem jár együtt feltétlenül a közös világnézettel. Lehetséges
1076 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

közös világnézet, közös kultúra, s mégis növekedhet a konfliktus,

csökkenhet az együttműködés, mint például a tudlib legerősebb
támogatója, a kollektív egoizmus esetében. Ennek egyik forrása a
racionalista előítélet fogyatékossága, másrészt az új, közös világné­
zet egyik fő eleme, a „korlátok és korlátozás elvetése", az individu­
alitás feltétlen szentsége. Ez az új közös világkép az Új Osztály
terméke, de ha mindenki egységesen hátrafelé fordítva viseli a
baseballsapkáját és kötelességének érzi az önkifejezést, akkor még
nem szűnnek a konfliktusok és nem nő a szolidaritás vagy a
törvénytisztelet. A közös világkép ugyanis önmagában még nem
hoz létre sem békét, sem szolidaritást, sem törvénytiszteletet.
OHA A TUDLIB SZÉGYENLŐSEN LETAGADJA hatalm át, eg y b en
szenved is hatalma korlátozottságától. A hatalom az enge­
delmesség habitusán alapuló viszony az emberek közt. A
tudlib racionalista előítéletei alapján azt feltételezte, hogy az enge­
delmességet feleslegessé teszi vagy felváltja az önkéntes, spontán
együttműködés a „jól felfogott racionális érdek" vagy egy újfajta
erkölcs alapján. Magyarországon az elmúlt két évben megjelent a
tudlib nyelvében és problémái közt minden racionalista rémálma
a „rab dilemmája" és a „potyautasoké". (E dilemmák azt mutatják,
hogy a haszonelvű cselekvésen nem alapulhat társadalmi élet. A
rab dilemmája és a potyautas problémája egyaránt arra a logikai
nehézségre utal, hogy miként lehet az érdekközpontú, számító
racionalizmusból levezetni a közös, közérdeket szolgáló cselek­
vést. Mindkét parabola annak bemutatása, hogy a pusztán egyéni
érdekkövetésre nem lehet még logikailag sem felépíteni a társada­
lom létét, az emberek együttműködését.)
Azonban a tervezett, tudományosan megalkotott és legiti­
mált nézetek hatékonysága is mindig korlátozott marad. A felvilá­
gosodás óta él a baloldali értelmiségben az a nézet, mely szerint
tudatosan vallott szándékok, motivációk irányítják a cselekedete­
inket, ezért a feladat pusztán: megváltoztatni érveléssel és/vagy
neveléssel e motívumokat. Ha elérjük, hogy a kívánt „értékeik"
legyenek, akkor a cselekedeteik is azok lesznek. De hát szolidáris
lesz-e valaki azért, mert meggyőzik a szolidaritás helyes, jó voltá­
ról? Toleráns-e az, akinek minden második szava a tolerancia?
Korlátok lebontása, tiszta, elfogulatlan én megtalálása —
racionalista előfeltételezés. A tudlib még libertáriánus korszakában
hangsúlyozta a létező korlátok, struktúrák lebontását. A generációs
hübriszt azonban túlontúl sikerült elterjeszteni: eszerint m inden
korábbi generáció tévedésben, értelmi és erkölcsi elmaradottság­
ban élt. „Nincsenek ősök, csak hullák." Csakhogy a triumfáló tudlib
után is megjelent egy következő nemzedék, amely ezen — erede­
tileg az Új Balt és a beat kultúrát uraló — attitűd alapján a tudlib
korlátjait és struktúráit sem fogadja el. De a rekonstrukció, akarva-
akaratlanul, nem egy korlátoktól és struktúráktól mentes világot
jelent, hanem új gondolkodási és társadalmi korlátok felállítását. E
gondolkodási korlátok és struktúrák nélkül a tudlib sem tudná,
 MOLNÁR ATTILA: HALADÓ KURZUS 1077

hogy kik tartoznak hozzá és kik a leküzdendő ellenség. A nyitott

társadalom — eredetileg negatív — utópiája nem jelenti a struktú­
rák és korlátok nélküli világot. Ezért az eszmény Bernice MARTIN
szellemes megjegyzése szerint a „média-operátor" és a „városi
cigány" keveréke. Azonban a struktúra-, korlát- és intézményelle-
nesség logikája öngyilkos, hiszen állandó fluiditást igényel. Sem­
milyen struktúra nem rögzülhet. A generációs hübriszt, miszerint
minden korábbi nemzedék tévedett, a libertáriánus nyelv elég jól
el tudta terjeszteni. Ám ha a tudlib még ha ki is talált volna
működőképes struktúrákat, akkor is képtelen elterjeszteni azokat
az anómia — a fluiditás — kultusza miatt. A modern világnézetnek
az ember felszabadítása és a társadalmi harmónia mellett a harm a­
dik fontos feladata, hogy megfeleljen a modern kor követelményei­
nek, azaz, segítse elő a fejlődést.
A szeretetben, szerelemben, részegségben, bódulatban a
határok eltűnnek. És mint tudjuk, a határok minden baj okozói. Az
örök béke (eupszychia) a tiszta, kényszerektől és korlátoktól mentes
én Édene. A nyitottság a rendetlenség normativitása. Kialakul a
közös kultúra, a normák is, mint a kollektív individualizmus vagy
a lázadás kényszere. Am ezek nem teszik lehetővé az együttműkö­
dést.
TUDLIB HATÁLMATLANSÁGA a rekonstrukciós politika korlá­

A tozottságából ered. Nem lehet sem társadalmat alkotni, sem

új kontrollmechanizmusokat, noha ezt ígéri a tudlib. A bal­
oldal tipikusan mindig újra és újra ki akarja találni az országot, az
embereket — még ha az ő alattvalói is, akkor sem elégedett saját
teremtményeivel. (Mások sem.) Még egy budapesti farsangot sem
tudnak kitalálni, nemhogy egy társadalmat:
„Csak hagyjuk a világ urait — a fejedelmeket, királyokat, császá­
rokat, hatalmasságokat, hódítókat — hadd próbálják meg rávenni
az embereket arra, hogy minden évben egy adott napon egy adott
helyen táncoljanak. Ez nem túl nagy kívánság, de meg merek
esküdni, hogy nem lesznek sikeresek, míg ha a legegyszerűbb
igehirdető érkezik egy helyre, akkor még a halála után kétezer
évvel is engedelmeskednek neki. Minden évben az emberek
összegyűlnek a SZENT JÁNOSRÓL, SZENT BENEDEKRŐL és má­
sokról elnevezett vidéki templomok körül; lármás, mégis ártatlan
vidámsággal eltöltve; a vallás szenteli meg e mulatságot és a
mulatság díszíti a vallást: elfeledik bánatukat; éjjel azokra az
örömökre gondolnak, amelyek a következő év ugyanezen napján
várnak majd ismét rájuk, és e nap emlékezetes lesz számukra. E
kép mellé tegyük oda a francia vezetőket, akik a szégyenletes
forradalomtól irdatlan hatalmat kaptak, mégis képtelenek voltak
még csak egy egyszerű ünnepet is megszervezni. Két kézzel
szórták az aranyat és az összes művészetet a szolgálatukba állítot­
ták, de a polgárok mégis otthon maradtak s a hívásra csak azért
figyeltek oda, hogy kinevessék a szervezőket." (The Works of Joseph
de Maistre, London, 1965, 73.1.)
1078 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

A tökéletes vagy kívánt társadalmat alkotni vágyód az eszményit

a valóssal egyesíteni akarók OAKESHOTT „Bábel tornya" metaforája
szerint még nagyobb baj t okoznak, mint amiket le akartak küzdeni.
Ahelyett, hogy az istenekhez érnének, zűrzavart okoznak, ahol
megszűnik a társadalmi együttműködés lehetősége.

TUDOMÁNYOS LEGITIMÁCIÓ

TUDOMÁNYOSSÁG IS RÉSZBEN MÁS ÉRTELMET KAP a liberator és

A a rekonstrukciós liberalizmusban. Az előbbi esetben a tudo­

mány feladata e világképben az, hogy az ellenfél nézeteitől
és intézményeitől az elemzés révén megvonja létezésük jogossá­
gát. Az elemzés a liberátor gondolkodásban hagyományosan a
mások jelentéseinek szétszedését és más, „rejtett" tényezőkkel,
szándékokkal való összekapcsolását jelenti. Az elemzés lett a leg­
főbb eszköz a szembenálló jelentések szétbomlasztására. Ezért
nem csoda, ha a tudlib jellemzően ingerült, ha e nézetet is elemzik.
De legalább ilyen fontos a tudományosság másik szerepe, ami a
rekonstrukció során kerül előtérbe. Ez pedig a liberális erkölcs és
gazdaságkép önkényességének elfedése. Sem a gazdasági, sem az
erkölcsi liberalizmus nem próbálja meg rendezni a különféle sza­
badságok viszonyát. Feltételezi, hogy a sokféle szabadság —- gyü­
lekezési, sajtó, szólás, tulajdon, stb. — egymással összhangban
kielégíthető. Azonban a rekonstrukció során derül ki, hogy e sza­
badságok nemcsak logikailag kerülhetnek ellentétbe, hanem a gya­
korlatban is. Az ilyen ellentétek esetében a tudlib a sajátos feltételei,
képviselőinek partikuláris érdekei szerint dönt egyes szabadságok
között, azaz e döntéseknek nincs semmilyen szükségszerű logikai
rendje. A szabadságok típusai ill. az egyes csoportok szabadságai
közti konfliktusok esetében a választás elkerülhetetlen.
A tudlib program önkényessége a gumiszabályok értelme­
zése és alkalmazása kapcsán is feltűnik. A tudlib talán legismertebb
alapelve, amely — szerinte — a társadalmi viszonyokat és az
egyéni szabadság illetve társadalmi/állami beavatkozás problémá­
ját elrendezi, a „Mindent szabad, ami másnak nem árt". Tehát az
állami beavatkozás csak ott szükséges, ahol az egyéni cselekvés
másokra hat, és ez a hatás lehet káros is. Ez a J. S. MlLL-től eredő
„egyszerű alapelv", azonban cseppet sem egyszerű. Ki dönti el,
hogy mely cselekvés hat károsan másokra, és mely nem? És mit
tekintünk károsnak? Például a különféle szexuális szabadosságok
korlátozása elleni legfőbb érv, hogy e szabadosságok nem ártanak
senkinek. És itt az ártást egyénekre és fizikai sérelmekre értik.
Ugyanakkor valamely közösség megsértése bizonyos, a political
correctness által kifogásolt szavak használatával azért tiltandó, mert
ez a cselekedet mások kárára van. És itt a kár erkölcsi kárt jelent és
nem fizikait, a mások, akiket a kártól meg akar óvni a tudlib, pedig
egy közösséget. A pornográfia vagy homoszexualitás engedélye­
 MOLNÁR ATTILA: HALADÓ KURZUS 1079

zése melletti érv az, hogy, akinek nem tetszik, az ne nézze, ne

vásárolja, és az egyéni „jóról alkotott felfogások" szabadsága na­
gyobb érték annál, minthogy a pornográfia vagy a homoszexuali­
tás sérti valakik erkölcsét, nemi identitását. Ugyanakkor bizonyos
szavakat azért nem lehet használni egyes kisebbségekkel kapcsolat­
ban, bizonyos témákat kerülni kell velük kapcsolatban, mert e
szavak és témák sértik e kisebbségek közösségének identitását.
Tehát vannak identitások és közösségek, amelyek fontosabbak a
véleménynyilvánítás szabadságánál. Talán még emlékszik a nyájas
olvasó az Uj Hölgyfutár ügyére. A magyar címert gúnyoló karika­
túra melletti tudlib érvek közt akkor nem merült fel, hogy ez a mű
egy közösség identitását sérti. De ugyanez az érvelési kettőség
látható a tudlib mai fő eszmei forrásánál, az amerikai újbalos-libe-
rális értelmiségnél is: azok, akik a '60-as években a zászlóégetés
mellett érveltek a véleménynyilvánítási szabadsággal, ma a
political correctness híveiként az egyes csoportok identitását —
feketék, nők — sértő kifejezések betiltása mellett érvelnek.
ZÉRT BÍRÁLHATJÁK RÉGÓTA A LIBERALIZMUST a kettős m érce
használatával: a neki kedves csoportok vagy ügyek esetében
más elveket alkalmaz vagy elveit másképpen értelmezi, mint
a többiek esetében. Mondjuk bizonyos nem zettudatok károsak és
a törzsiség veszélyét hordozzák, míg sok kisebbséget bátorít a
tudlib az etnikai identitásra, annak ápolására, a kollektív érzésekre
stb. Hasonló önkényesség van a gazdasági liberalizmusban is.
Mondjuk, átveszik a jóléti állam lebontása melletti nyugati érveket,
de azt már nem említik, hogy e lebontásnak az értelme az egyéni
döntési kör növekedése, azaz adócsökkentés volt. A tudlib számára
nem kedves ügyekben kerül elő az állami kötelességvállalás csök­
kentése, míg más, számukra fontos ügyekben ismét hallhatunk az
állam felelősségéről — pl. a bankkonszolidáció ismételt érve a
befektetőkkel szembeni felelősség. Ha akarom, a hústermelés ma­
gánügy, nem kíván semmilyen állami beavatkozást, de ha akarom,
a hústermelés küzögy a húsárak vagy a hústermelők érdekei miatt,
és ekkor természetesen kell az állami szabályozás és/vagy támoga­
tás. Mill ugyanazon racionális, magától értetődő elve egyaránt
alkalmas a liberális individualizmus libertáriánus programja mel­
leti érvelésre, csakúgy, mint a kollektivista célok igazolására is.
A tudományosság egyik eleme az elfogulatlanság. A tudlib
érvei így hangzanak: számunkra nincs kitüntetett értékrend, cso­
port, de ha csak a közjót, a társadalmi békét és a gazdasági haladást
tartjuk szem előtt, akkor logikusan vagy empirikusan erre és erre
a következtetésre kell jutnunk. Az elfogulatlanság feltételezése a
tudlib erkölcsi fölényét is hivatott igazolni a többi világnézettel
szemben. Ugyanis az elfogulatlanság azt jelenti, hogy a sajátunk
mellett mások, a velünk szemben állók érdekeit is számításba
vesszük. így az elfogulatlanul megalkotott politikai konstrukciók
mindenki érdekeire tekintettel vannak, mindenki számára jók,
nem csak a megalkotóik érdekeire és értékeire.
1080 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

A tudlib saját elfogulatlanságát érdek- és előítéletmentességét fel­

tételezve ugyanakkor egy újfajta etnocentrizmust hoz létre. Hiszen
a világ népei pusztán etnikai közösségekben élnek és identitások­
ban gondolkodnak. És eszük ágában sincs előítéleteiket félretenni.
Ezzel szemben a 19-20. században alakult ki egy értelmiségi közös­
ség, a nyitott társadalom barátai, amely identitását abban találta
meg, hogy az emberiséget szolgálja, és így mentes a partikuláris,
etnikai elfogultságoktól. Elfogulatlanságát pedig szereti erkölcsi és
értelmi emelkedettségként, azaz a kiválóság egy új fajtájaként
bemutatni. Ahogy az etnocentrizmus a saját fajtájához tartozót
tartja szépnek és jónak, úgy e baráti közösség is a saját kultúráját
osztókat. Énképe szerint elfogulatlansága kiemeli tudását a versen­
gő tudások közül, azokat könnyedén cáfolhatja, hiszen a tudlib
tudása egy metanyelv-metaelmélet. Elfogulatlansága miatt áll az
egyéb világnézetek felett. Univerzális, így tulajdonképpen nem is
ideológia. Értékei is metaértékek. Nem önkényes választásokon ala­
pulnak, hanem a mindenki által elérhető racionalitáson. Aki pedig e
racionális gondolkodásra nem képes, az csupán partikuláris kötődé­
sei, előítéletei rabja. A tudlib kiválóságot és közösség-tudatot ad m ű­
velőinek, hiszen elfogulatlansága teszi e tudást tudományossá és
erkölcsössé, méltányossá. A tudlib, ha szűk körben is, de megteremti
a vágyott igazak, tiszták közösségét. A tudlib egyik fő tétele szerint
minden konfliktus forrása az, hogy az emberek a maguk gondolatait
helyesnek és jónak tartják. A nyitott, toleráns tanítóink is azt hiszik,
hogy őnekik van igazuk, ők gondolkodnak helyesen. A helyesség,
bizonyosság elvetése egy új magabiztosságot eredményez.
TUDLIB PROGRAM és a z elfogu latlan tu d o m á n y o ssá g közti
kapcsolat azonban az ellenkező irányban is működik: az
számít tudósnak és tudományos nyelvnek, aki a tudlib nyel­
vét beszéli és progamját követi; aki pedig nem e nyelvet beszéli, az
nem tudós, az nem tudomány. A tudományos politika szétvá-
laszthatalanul összegabalyodik a politikus tudománnyal.
A tudlib társadalomtudósainak az a feladatuk, hogy e dön­
tések önkényes jellegét logikusként, szükségszerűként igazolják
vagy a logika, vagy az empíria érveivel. A tudományos szükségsze­
rűség, illetve az azon alapuló cselekvés a politika végét jelenti. A
tudlibnek logikusan nem lehet ellenzéke, mert akkor az ellenzéke
az egyedül logikus és/vagy empirikusan igazolt döntésekkel szem­
ben fellépve nem-tudományos. A tudományos politizálás eszmé­
nye a progresszivista politikus értelmiség köreiben a politika, azaz,
az egymással versengő lehetőségek és a köztük való döntések
végét jelenti. A tudományos politika logikájában sajnos nincs helye
semmilyen ellenzéknek.
A tudlib végül is igen hasznos munkát végez: az ember
eredendő jóságában hívők, nem szándékosan, dokumentálják az
ember eredendő bűnösségét.
M o l n á r A ttila
STEFANOVITS PÉTER- MEDITÁCIÓS TERII. (NYÁR) (1995)
 e 'h jJ L ^ ^ ^

A ' ü ?- r i s h . A )

O tA TÓTH LÁSZLÓ A VATIKÁNBAN

Nagy Ferenc miniszterelnök kísérlete a Szentszékkel
való diplomáciai kapcsolatok helyreállítására

Z ÚJABB MAGYAR TÖRTÉNELEM SORÁN több alkalommal is

előfordult hogy a demokratikus magyar kormányok külön­
böző megfontolásokból, de egyszersmind magától értetődő
természetességgel fordultak diszkrét diplomáciai missziók végre­
hajtására az egyetemi elefántcsonttornyokban tanyázó kutatók­
hoz, talán abból a megfontolásból is, hogy részben előéletük, kül­
földi szakmai elismertségükből eredő kapcsolataik révén, részben
homo novus-ként esetleg oda is eljuthatnak, ahová a hivatalos
diplomácia reálisan nem tud, vagy nem mer. Ilyen jellegű missziót
töltött be Dr. TÓTH László is, aki NAGY Ferenc miniszterelnök
kérésére vállalta el, hogy közreműködik a Magyarország és a
Szentszék közötti, az 1945. január 26-i budapesti fegyverszüneti
egyezmény nyomán felszámolt diplomáciai kapcsolatok helyreál­
lítására irányuló tárgyalások előkészítésében. Dr. Tóth László egye­
temi tanár, a pápai udvar és az egyháztörténet kutatója, a pécsi, a
kolozsvári és a szegedi egyetemen az egyetemes középkori tanszék
professzora, számtalan cikk, tanulmány és egy terjedelmes Ma­
gyarország története könyv szerzője, a 20-as években a Római Ma­
gyar Intézet első titkára, a háború után a szegedi egyetem rektora
és a Kisgazdapárt képviselője a nagyapám volt, pontosabban ko­
rán megözvegyült anyai nagyanyám második férje. Mélyen hívő
katolikus lévén, válása után a pápai udvartól kieszközölte első
házassága egyházjogi érvénytelenítését is — ami egyszersmind
valószínűsítette vatikáni kapcsolatainak élő voltát... Az alábbi ta­
nulmány kizárólag azokon a feljegyzéseken, magánleveleken és
jegyzeteken alapul, amelyeket részben ő maga, részben a tudom á­
nyos kutatás iránt szintén elhivatottságot érző, egyetemi hallgató­
ként Thomas MANNAL levelező bölcsész édesanyám gyűjtött
dossziékba. Ezek röviddel ezelőtt kerültek kezembe. (Az utókor
szerencséje, hogy Tóth László jelentéseinek, feljegyzéseinek egy-
egy példányát, alighanem a hivatalos iratkezelési szabályokkal
nem mindenben egyezően, családi archívumában megőrizte...)
A legújabb kori magyar történelmi kutatások, az önéletraj­
zok részletesen — és nálam szakavatottabban — tárgyalják Nagy
Ferenc miniszterelnök kísérleteit, hogy az ország szuverenitásá­
nak az 1947. február 10-i párizsi békeszerződés ratifikációjától re-
 KOVÁCS PETER:lTOTH LÁSZLÓ A VATIKÁNBAN 1083

mélt visszanyeréséig is mentse, ami menthető. Vagy legalább las­

sítsa az 1945-ös választásokon kifejeződött egyértelmű népakarat
ellenére folyamatosan erősödő kommunista hatalomátvételi ten­
denciák ütemét. E kétségbeesett küzdelem keretei közé illeszthető
a Tóth Lászlóra bízott misszió. A személy kiválasztásában feltehe­
tően szerepet játszott, hogy közéleti szereplése és tanulmányai
révén a világi katolicizmus is a maga emberének tekintette a sze­
gedi professzort.

I. AZ ÚT ELŐKÉSZÍTÉSE
A misszió terve a jelek szerint 1947. április 15-kén öltött komolyabb
formát, amikor Nagy Ferenc miniszterelnök az alábbi levelet intéz­
te ORTUTAY Gyula kultuszminiszterhez:
„Miniszter Úr! A magyar kormány egyértelmű óhaja, hogy azok
az egyházpolitikai kérdések, amelyek az utóbbi időben felmerül­
tek, békés úton és az egész magyar népet megnyugtató módon
rendeztessenek, ezért örömmel látná, ha a katolikus egyházat
illető kérdések felől a Szent Szék megbízottjával a legrövidebb
időn belül tárgyalások indulnának meg, hogy ezek eredménye­
ként megállapodás jöjjön létre. Midőn megállapítani kívánom,
hogy ezen kérdések megoldásának előkészítése főként Miniszter
Úr illetékességéhez tartozik, egyúttal közölhetem, hogy a magyar
kormány örömmel látja, ha a Szent Székkel való tárgyalások
előkészítésével Miniszter Úr dr. Tóth László egyetemi tanár urat,
a szegedi egyetem rektorát bízza meg. Nagy Ferenc." (1. dokumen­
tum)
Ortutay április 16-án továbbította Nagy Ferenc levelét és egy for­
mális megbízólevelet állított ki, amelyben a maga részéről is hang­
súlyozta
„mennyire kívánatos a függőben levő egyházpolitikai kérdések­
nek sürgős és közmegnyugvást keltő megoldása" (2. dokumentum)
Bár a megbízás a kormánytól eredt, a koalíciós pártok miniszterei,
eltérő mértékben voltak beavatva a misszió lényegi elemeibe. Erre
egyértelműen utal Tóth Lászlónak édesanyámhoz, HERCZEGH
Klárához írott április 24-ei levele:
„Drága Kislányom! Most adok fel egy táviratot is Neked, amely­
ben kiutazási engedélyem ügyének szerencsésnek elintézéséről
értesítettelek. Utólag megírhatom, hogy nagy komédia volt. A
külügy még a múlt hétfőn, 14-ikén délben beadta az oroszokhoz.
Többszöri intervenció dacára húzódott az ügy most keddig, 22-
ig(...) / = sérült a levélpapír — KP/, délben két órakor diplomata(...)
/= sérült a levélpapír — KP/ azzal adták vissza az oroszok a
külügynek, hogy a kiutazást nem engedélyezik. Nagy blamage
volt, ilyen még nem fordult elő. Erre Nagy Ferenc délután 6 órára
magához kéretett. Volt egy érdekes beszélgetésünk, majd elő­
adtam neki, hogy a kiutazási engedélyemet visszautasították, így
útitervem a levegőben lóg. Erre Hughes-telefonon felhívta
1084 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

RÁKOSI Mátyást, aki nagyon csodálkozott, hogy én még nem

utaztam el. Mondotta, hogy ő rögtön interveniálni fog. Tegnap
délelőtt megtudtam, hogy Rákosi beszélt SZVIRIDOWAL, aki
Ljebuskinnak a főnöke és Szviridov megígérte, hogy elintézi az
ügyet. Nagy Ferencnek van egy rendőrszázados beosztottja, aki
tegnap délután fél négykor azt a hírt hozta, hogy Ljebuskin kezet
adott rá, ma délután 2 és 3 óra között kiadja az engedélyt. Ma
délelőtt a külügyminiszter már mondotta a PAPP G(...)/=sérült a
levélpapír-KP/ hogy ő úgy tudja, az én elutazásom (...) /=sérült a
levélpapír-KP/ mert az oroszok kiadták az engedélyt. Ma délután
három órakor azután a miniszterelnökségen tényleg meg is kap­
tam ezt a nevezetes engedélyt. (...)" (3. dokumentum)
A 4.dokumentum magyar, angol és olasz nyelven készült, és m int­
egy két oldalon át magyarázza a magyar kormány kényszerhely­
zetét, különös tekintettel a Szentszékkel ápolandó kapcsolatokat
gátló tényezőkre és mindenekelőtt a Szövetséges Ellenőrző Bizott­
ság tevékenységére. E d m nélküli memorandumnak, amelyet Tóth
László többfelé eljuttatott, kulcsmondatai a következők:
„A magyar kormány sohasem gondolt arra, hogy ez (ti. Angelo
RÓTTA távozása — KP) a diplomáciai kapcsolatok teljes megszün­
tetését jelenti Magyarország és a Szentszék között. (...) két minisz­
terelnöki nyilatkozat is elhangzott a nemzetgyűlésen olyan érte­
lemben, hogy a magyar kormány kifejezetten kívánja a Szent­
székkel való diplomáciai kapcsolatok felvételét. Ezen szándékát
a kormány tulajdonképpen meg is valósította akkor, amikor (...)
az 1947 augusztus elsejével kezdődő állami költségvetésbe a
Szentszék mellett működő magyar követség költségeit be is állí­
totta. Az 1947 február 10-én Párisban aláírt magyar békeszerződés
érvénybelépése (ratifikádója) után Magyarország részéről semmi
akadálya sem lesz annak, hogy a normális diplomáciai kapcsola­
tok Magyarország és a Szentszék között újból felvétessenek. Két­
ségtelen, hogy a fegyverszünetnek már csaknem két és fél eszten­
deje alatt, amely egybeesik a háború által olyan mélyre sújtott
Magyarországnak politikai, gazdasági, társadalmi és szellemi új­
jáépítésével is, állandóan merültek és merülnek fel olyan kérdé­
sek — ilyen például a fakultatív hitoktatásnak minap felmerült
kérdése is —, amelyek megoldásánál kívánatosak volnának a
katholikus egyház legfőbb tekintélyének, az Apostoli Szentszék­
nek megbízottjával való közvetlen tárgyalások is. De egyes aktuá­
lis kérdéseken túlmenően is a magyar kormánynak az az elgon­
dolása és a szándéka, hogy az elmúlt rendszer mulasztását pótol­
va egy, az Állam és a katholikus Egyház viszonyának egész
területét felölelő konkordátum megkötésére kezd tárgyalást a
Szentszékkel, vagy addig is egy-egy kérdéscsoportot megoldó
modus vivendi alkotását javasolja. Ä magyar kormánynak az a
meggyőződése, hogy ezeknek a kérdéseknek tartós megoldásával
egyaránt szolgálja Magyarország újjáépítését és a katholikus Egy­
ház érdekeit is.A magyar kormány erősen reméli, hogy a Szent­
szék még a békeszerződés érvénybelépése előtt módot talál arra,
hogy az említett tárgyalások megkezdésére és folytatására meg­
bízottját megnevezze. A maga részéről mindent el fog követni,
 KOVÁCS PÉTER: TÓTH LÁSZLÓ A VATIKÁNBAN 1085

hogy a Szentszék megbízottja mielőbb Magyarországra jöhessen,

bár erre a fegyverszüneti egyezmény értelmében biztosítékot
nyújtani nem áll módjában. Reméli azonban a magyar kormány,
hogy a Szentszék bölcsessége meg fogja találni mind az alkalmas
személyt, mind az alkalmas módokat, hogy a tárgyalások minél
előbb megindulhassanak. A magyar kormány végül örömmel lát­
ná, ha a Szentszék a szerencsétlen háború által olyan mélyen
sújtott Magyarországot az újjáépítés nehéz és fáradságos munká­
jában erkölcsileg támogatná, kifejezésre juttatva a magyar
katholikusok előtt az újjáépítésben való részvétel szükségessé­
gét." (4. dokumentum)
Z UTOLSÓ MONDAT érezhetően a kormányban megszületett

A tipikus koalíciós kompromisszum: első fele az erkölcsi-poli­

tikai támogatásra apellál, a második fele a MlNDSZENTY
hercegprímás személye által szimbolizált polgári ellenállás gyengí­
tésére lehet alkalmas. Úgy tűnik föl azonban, hogy Nagy Ferenc
olyan mandátum ot is adott, amelyet nem kötött Rákosi Mátyás
orrára: erre utal az 5. dokumentum, amely ugyan nem utal a
beszélgetés alanyaira, de olvasatomban a Nagy Ferenccel folytatott
„érdekes beszélgetés" (vö. a 3. dokumentummal) kézírásos össze­
foglalója:
„(...) Bízzon meg a Vatikán vagy egy püspököt vagy egy szerzetes
főnököt, aki letárgyalja az ügyet. Rá kell mutatni, mi lenne a
következménye a Vat. részéről a megmerevedésnek, illetőleg ha
szigorúan a kánonok szerint volna kénytelen eljárni a püspöki
kar. Elsősorban VARGA és BALOGH személye kerülne ellentétbe a
püspöki karral. Lemondanának. 100 képviselő lemond. Akkor a
kisg. párt a koalíción belül is kisebbségbe szorul. Jöjjön a megbí­
zatás valaki számára. Legnagyobb jóindulat van a kormány
részéről. Még a marxista pártok is korrektül fognak eljárni. Az
adandó megbízatáshoz képest, vagy csak a fakultatív hitoktatást
tárgyaljuk le, vagy az egész komplexumot (konkordátum, modus
procedendi.) Attól függ, milyen felhatalmazást kap az illető. Nagy
Ferenc nem vállal egy kultúrharcot, lemond, következmények
beláthatatlanok."

II. A RÓMAI MISSZIÓ

1947 április 29-ikén küldi a Zürichben átszálló Tóth László „1.

számú jelentését" GYÖNGYÖSI János külügyminiszternek, úgy ér­
tékelve a Tages Anzeiger vatikáni tudósítójának mellékelt aznapi
Der Vatikan und die Weltpolitik c. című cikkét, hogy annak magyar
vonatkozásai útja szempontjából is relevánsak lehetnek. (6. doku­
mentum) Újabb feljegyzése szerint (7. dokumentum) május 5-ikén
délután találkozik régi ismerősével, Monsignore VEROLINÓVAL, az
apostoli nunciatúra tanácsosával, aki felvázolja a követendő utat:
Rótta — TARD1N1 — XII. PlUS. Itt találunk utalást arra, hogy kiuta­
zása előtt konzultált Mindszenty hercegprímással és a püspöki kar
1086 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

tagjaival is. Átadva az üzenetet, hogy a miniszterelnök nem vállalja

a kultúrharcot; sürgeti, hogy
„kell valami olyan megoldást találni, amely lehetővé tenné, hogy
időt nyerjünk a ratifikációig. Ha nem lehet nunciust küldeni,
akkor egy magyar püspöknek esetleg szerzetes főnöknek nyújtott
megbízás lehetne a megoldás, márcsak azért is, mivel „nehézség,
hogy az oroszok kit engednek be".
KERTÉSZ István római követ révén elküldött 1947 május 12-ikei
második jelentésében jelzi:
„Megbeszélésekhez sürgős szükség volna azon levél teljes szöve­
gére, melyet Katholikus püspöki kar április közepén római kül­
detésemmel kapcsolatban miniszterelnökhöz vagy kultuszmi­
niszterhez intézett. (...)" (8. dokumentum)
Ezen a napon találkozik Angelo Rottával, a SZEB által távozásra
kényszentett korábbi budapesti nundussal. Rövid kézírásos fel­
jegyzése szerint:
„Öröm a Quotidiano cikke felett. Kellemes beszélgetés Rottával.
Valami precizírozás kellene. (Tardini — Pápa). Vajon annyit je­
lent-e, hogy diplomáciai kapcsolatok felvétele előtt ne legyen
tárgyalás, fakultatív!! Szent Szék a magyar újjáépítésről nyilatkoz­
na!" (9. dokumentum)
Az 11 Quotidiano-ra történt hivatkozás arra utal, hogy az Actio
Cattolica hivatalos napilapja május 10-ei számának a pápai állam-
titkárság által sugalmazott Santa Sede e Polonia c. cikkének értéke­
lése szerint „a diplomáciai kapcsolatok Budapest és a Vatikán
között nem szakadtak meg, csupán szünetelnek a viszonyok miatt.
Nincs tehát akadálya, hogy a diplomáciai képviseletek újból meg­
kezdjék működésüket bizonyos garanciák adása esetén."
„A cikknek magyar szempontból kedvező voltát különösen alá­
húzza az a mód és a hang, ahogy utána a cikk Lengyelország és
a Vatikán kapcsolatainak nehézségeit tárgyalja. Ä cikk jelen­
tőségét számomra különben a legbeszédesebben Rótta nundus
úr magatartása bizonyította. A cikk megjelenésének napján ép­
pen nála voltam, mire kezében az újsággal fogadott és gratulált,
hogy ez már komoly dolog, küldetésem sikerét jelenti." (Tóth
Lászlójelentése római útjáról: 10. dokumentum 8. oldal)
Egy másik, schlagwortokat tartalmazó papírlap szerint Ortutay
helyesli, hogy Rótta valamilyen kitüntetést kapjon. (11. dokum en­
tum)
Május 12-ikén ír Tóth László SZEGEDY-MASZÁK Aladár w a­
shingtoni követnek (12. dokumentum) és ebben a levelében Gyön­
gyösi külügyminiszterre hivatkozva feltárja előtte missziója lénye­
gét. Közreműködését kéri, hogy Washington támogassa tevékeny­
ségét, mivel benyomásaik szerint GOWEN, az USA vatikáni nagy­
követének első helyettese „érdeklődik a magyar-vatikáni kapcso­
latok iránt."
 KOVÁCS PÉTER: TÓTH LÁSZLÓ A VATIKÁNBAN 1087

A levélből az is kiderül, hogy éppen Szegedy-Maszáknak a lengyel

diplomácia hasonló lépését valószínűsítő jelzése alapján indította
el Nagy Ferenc az akciót. Szegedy-Maszákkal Kertész István római
követ révén valósult meg a kapcsolattartás. Barátja leveléből érte­
sül Tóth László arról, hogy Angelo Rottával való tárgyalásai meg­
kezdését a svájci rádió május 16-ikán bemondta. (14. dokum en­
tum) Amikor Tardini prelátus, a pápai államtitkárság politikai osz­
tályának, az ún. rendkívüli egyházi ügyek kongregációjának a
vezetője fogadja, már a belsőbb körökbe jut el Tóth László. E május
16-i találkozóról azt jegyzi fel:
„A magyar kormány megbízásából jöttem, megbízólevelem, pro
memoria átadva, fontos a kapcsolatok felvétele, (rendes diplomá­
ciai kapcsolatok a ratifikáció előtt-e vagy inkább csak utána).
Addig is mi történjék (bíbomokkal — /ti. Mindszentyvel — KP/
nehézségek vannak.) küldjön-e a magyar kormány egy ágenst és
a Szent Szék kit bíz meg addig. Cautélák és garanciák. (A diplo­
máciai kapcsolatok rendes felvétele előtt nehezek. Nincs kát. párt,
kormány a koalíció miatt nehéz helyzetben van. Húzni kell a
konkordátumra esetleg a modus vivendire vonatkozó tárgyaláso­
kat. Nem szakítani, középpártot (kisgazdapárt) támogatni. Nyi­
latkozat az újjáépítésről. Magánkihallgatás a pápánál. Talán levél­
formában lefektetni a megbeszélések eredményeit." (15. dokumen­
tum)
E megbeszélés kb. negyven perces volt, feleségének küldött távira­
ta szerint. (16. dokumentum) Az út egészét áttekintő hivatalos
jelentésének (a már említett 10. dokumentumnak) tanúsága szerint
a Tardinivel folyt megbeszélés alapvetően Mindszenty hercegprí­
másról szólt:
„Az egyik ilyen kérdés Mindszenthy (sic! — KP) bíbomok úr
viszonya a mai magyar kormányzathoz. A katholikus egyház
szellemének és a Vatikán politikai levegőjének teljes félreértése
lett volna, ha én Mindszenthy bíbomok úr politikai magatartását,
akár a magyar kormány megbízásából is bírálat tárgyává tettem
volna. Erre a vatikáni szokásokat ismerve csak merev elzárkózás
lett volna a válasz. (...) Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben
sikerült teljesen kielégítő választ kapnom, mert Tardini prelátus
(...) május 16-iki megbeszélésünk alkalmával hangsúlyozottan
mondotta, hogy: ugy-e most már jó a viszony a kormány és a
bíbornok úr között — amely kérdés formájába öltöztetett nyilat­
kozat volt arra vonatkozóan, hogy a Vatikán is óhajtja, a maga
részéről is előmozdítja, hogy az említett viszony a két tényező
között valóban normalizálódjék. Nem ilyen kerülő úton és képle­
tes formában, hanem határozottan és egyenesen mondotta
ugyanakkor Tardini prelátus, hogy a magyar katholikusok ne
vegyenek részt szélsőséges mozgalmakban; mint mondotta, ne
menjenek se jobbra, se balra, hanem középen haladjanak. (...)
Részletesen beszéltünk arról, hogy a magyar kormány mennyire
kívánatosnak tartaná, hogy a Vatikánnak egy megbízottjával mi­
nél előbb, tehát még a diplomáciai kapcsolatok felvétele előtt
1088 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

tárgyalhasson a függő kérdések megoldásáról akár egy modus

vivendi, akár egy konkordátum formájában. Az álláspontjuk itt
az volt, hogy a magyarországi katholikus papság köréből a
Vatikán ilyen tárgyalással mást, mint a magyar katholikus egyház
fejét, Mindszenthy bíbornokot, nem bíz meg, nem is bízhat meg.
Külföldi papot szívesen elküldenének most is Magyarországra
már csak tájékozódás végett is, ha a magyar kormány biztosítani
tudja az illető számára a Szövetségközi Ellenőrző Bizottság uta­
zási engedélyét, és az illető szabad mozgását. Nem látja azonban
a Vatikán a fegyverszünet ideje alatt lehetségesnek bármilyen
egyezmény megkötését. Felfogásuk szerint a nemzetközi jog el­
veinek megfelelően a fegyverszünet tartama alatt Magyarország
szuverenitásának gyakorlásában korlátozva van. Nem tud bizto­
sítékot nyújtani arra vonatkozóan, hogy a vele kötött egyezmé­
nyeket végre tudja-e hajtani. Tehát a Vatikán véleménye szerint
— ezt Tardini prelátus kifejezte előttem — konkrétumokra,
egyezmény (konkordátum, modus vivendi) megkötésére csak
akkor kerülhet sor, ha Magyarország szuverenitása újból, csorbí­
tatlanul helyreáll. Egyébként, hogy a Vatikánban komolyan fog­
lalkoznak a magyar egyházpolitikai kérdések megoldásának
előkészítésével, onnan tudom, hogy bizalmas, szavahihető infor­
mációim szerint — a pápai államtitkárságon Tardini prelátus
elnöklete alatt egy bizottságot alakítottak azóta, amely a magyar
ügyek tanulmányozásával foglalkozik és tagjai sorában vannak
persze Rótta és V ERO LIN O is. Megbeszéléseim során egyes konkrét
esetek is megvilágításba kerültek. Egy alkalommal említették pél­
dául, hogy egyes magyar lapok éles, olykor sértő hangon támad­
ják Mindszenthy bíbornokot." (10. dokumentum 5. oldal)
A jelentés utal arra is, hogy
„különösen tárgyalásaim elején nehézséget okozott, hogy nem
tudtam írásos bizonyítékát nyújtani annak, hogy küldetésemről
a magyar püspöki kar és Mindszenthy bíbornok úr is tudomással
bír, és azt szívesen is látják. Mint magánembernek ezt elhitték
nekem, de kétség kívül jobb lett volna ezt dokumentálni is. Sajnos
erre vonatkozó kérésem, amit erre vonatkozóan a külügy- és
kultuszminiszter urakhoz intéztem, (lásd a 8. dokumentumot —
KP) nyilván hibás formában érkezett meg, mert teljesen oda nem
illő választ kaptam rá." (10. dokumentum 8. oldal)
A Rótta által még támogatott gondolatot, hogy a tárgyalások ered­
ménye írásos formában is dokumentáló djon, Tardini a fenti nem ­
zetközi jogi megfontolásokon túl azért is elutasította, mivel egy
ilyen levélben, úgymond, kénytelenek lennének rámutatni az egy­
házpolitika területére vonatkozó fenntartásaikra is, s ezáltal éppen
Nagy Ferenc miniszterelnök helyzete gyengülne. (10. dokumentum
9. oldal)
A történet itt akár véget is érhetne, hiszen ekkorra a
misszióra megbízás adó Nagy Ferenc körül már összeszorul a
Rákosi által az ún. köztársasági „összeesküvésből" sodort hurok és
a miniszterelnök a közismert körülmények között 1947. június
elsején Svájcban lemond. A kirobbanó magyar kormányválság,
 KOVÁCS PÉTER: TÓTH LÁSZLÓ A VATIKÁNBAN 1089

természetesen, befolyásolta a missziót is. A már hosszabban idézett

10. dokumentum szerint
„Beszélgetésem Tardini prelátussal május 16-án délben történt.
Ezen a napon jelentek meg az itteni és az ide érkezett svájci
lapokban az első konkrét hírek, hogy Nagy Ferenc Svájcba utazott
és onnan aligha tér vissza Magyarországra a békeszerződés rati­
fikációja előtt. Ezen hírekre a Vatikánban nyomban felfigyeltek.
Tardini prelátus az újságra mutatva, félig tréfásan mondta nekem,
hogy hogyan kössön ő egyezményt egy olyan országgal, amely­
nek miniszterelnökéről éppen most olvassa az újságban, hogy az
otthoni politikai helyzet elől távozott hirtelen. Ő (Tardini) nem
sokat ad az újságok híreszteléseire, de hát ez azért mégis gondol­
kodásra késztet. Amilyen mértékben szaporodtak az itteni sajtó­
ban a magyar válság kiéleződéséről szóló hírek, olyan mértékben
lassúbbodott az én gyorsan indult és a szakértők szerint
kedvezően folyt tárgyalásaim menete is. A pápai kihallgatásra
hosszú ideig kellett várnom, míg végre a magyar kormányválság
tetőpontján Verolino azt közölte velem, hogy a főkamarásmesteri
hivatal véleménye szerint a pápa most nem fogadhat, mert ez
talán nekem is kellemetlen volna. Én ezt a nézetet nem osztottam,
hanem a válság napjaiban is folytattam tevékenységemet. Sűrűn
megjelentem a pápai államtitkárságon (...) Ezekben a napokban
azonban a nehéz helyzet dacára sem tartottam helyénvalónak,
hogy elutazzam Rómából. Ez, tekintve, hogy itteni szerény mű­
ködésemet különösen a külföldi sajtótudósítók állandóan figye­
lemmel kísérték, kétségkívül túlzott és kedvezőtlen magyaráza­
tokra adott volna alkalmat. így tehát maradtam.(...)" (10. dokumen­
tum 9. oldal)
A következő érdemi találkozó MONTINI prelátussal, pápai államtit­
kárral valósult meg éspedig már Nagy Ferenc lemondása után.
Vele addig többek között azért sem tudott találkozni, mivel a
prelátus beteg volt.
„Június 3-án azután értesítést kaptam, hogy nagyon érdeklődik
felőlem, küldetésem után és szeretne velem beszélni. Június 4-én
hosszabban beszéltem vele. Megnyugtatásomra szolgált, hogy
csaknem szóról-szóra megismételte mindazt, amit Tardini prelá­
tus már elmondott a diplomáciai kapcsolatok felvételéről, az
egyezmény lehetőségéről, Mindszenthy bíbomok úr és a magyar
kormány jó viszonyáról és a magyar katholikusok középen hala­
dó politikai magatartásáról. Fontosnak tartom, hogy ezeket a
pápai államtitkárság másik vezető főtisztviselőjétől is hallottam,
így ennek komolyabb alátámasztása van. A beszélgetés során
említettem Montininek, hogy Róma-i küldetésemet nehezen tud­
nám befejezettnek tekinteni egy pápai magánkihallgatás nélkül.
Kellemes meglepetés volt számomra, hogy ő vállalta ennek elin­
tézését. Ezúttal sikerrel is járt, mert június 7-én este megkaptam
a meghívót, hogy a pápa másnap délben egynegyed egykor külön
kihallgatáson fogad." (10. dokumentum 10. oldal)
A külön kihallgatás abban különbözik a magánkihallgatástól, hogy
nem a pápa dolgozószobájában, hanem az azzal szomszédos tér-
1090 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

mekben folyik le. A beszélgetés négyszemközt történik, de állva,

ami időtartamát természetesen csökkenti. A gyakorlat szerint
különkihallgatást olyan személyek kapnak, akiket nem hivatalos
minőségében fogad a pápa.
A missziónak természetesen a pápai beszélgetés volt a
csúcspontja. Erről így ír Tóth László:
„A pápa a beszélgetést személyes vonatkozásokkal kezdte. Tud­
ja, hogy én már hosszabb időt töltöttem Rómában évekkel ezelőtt
és emlékszik reám, mi már találkoztunk Rómában, a német régé­
szeti intézetben. (Ez így is történt 1927-ben, amikor a pápa még
berlini nundus volt, és római szabadsága idején részt vett egy
német archeológus emléktáblájának leleplezésén, ahol én is ott
voltam, mint a Magyar Intézet titkára, és akkor tényleg beszélget­
tünk.) Majd hosszasan, nagy lelkendezéssel beszélt magyarorszá­
gi élményeiről az 1938 évi budapesti eucharisztikus kongresszus­
sal kapcsolatban. Mire azt feleltem, hogy az ő személye és akkori
szereplése is felejthetetlen számunkra épen úgy, mint az fáradsá­
gos munka, amit a béke érdekében végzett trónralépése óta.
Ezután a pápa egy fordulattal az aktualitást érintette. Úgy látszik
— 'almeno secondo i giomali' (legalább is az újságok szerint)
mondotta a pápa — Magyarországon a helyzet most megválto­
zott. Erre én azt feleltem, hogy az újságok hírei — meg­
győződésem szerint — nagyon is túlzottak. Továbbmenni nem
tartottam volna illendőnek, mert a kérdést a pápa is az újsághí­
rekre való kételkedő utalással vetette fel. Majd oda konkludált,
hogy Magyarország helyzete csupán szerves része a nemzetközi
politika alakulásának. Ekkor már, 5-6 perc után, jónak láttam
felvetni a kérdést, hogy a köztársasági elnök úr és a magam
nevében is kérem, adja áldását az újjáépítésen annyit fáradozó
magyar népre. A pápa megígérte, figyelemmel és szeretettel kíséri
a magyar nép további sorsának /alakulását — KP/, majd kérésem­
nek megfelelően áldását adta. Az áldást az előírásnak meg­
felelően, térden állva fogadtam, majd búcsúzóul a pápa egy em­
lékérmet nyújtott át nekem, amelyet az ekkor behívott
szolgálattévő kamarás számomra már készen tartott." (10. doku­
mentum 10-11. oldal)
Nagyanyámnak küldött távirata a találkozóról azt rögzítette, hogy
„finom, érdekes élmény volt" (17. dokumentum).
Tóth Lászlóval a követségen túl a kapcsolatot első házassá­
gából származó fia, Dr. TÓTH Miklós, a külügyminisztérium diplo­
matája tartotta. Az ő rövid táviratai rendszeresen utalnak az útról
az itthoni magyar sajtóban megjelenő találgatásokra, a református
egyház állásfoglalására az iskolai vallásoktatás kérdésében majd
szintén az ő táviratai révén tudja meg, hogy június 17-i hazaérke­
zése után SZAKÁSÍTS fogadni akarja, valamint Rákosi is, a pártköz­
pontban. (18-25. dokumentum)
 KOVÁCS PÉTER: TÓTH LÁSZLÓ A VATIKÁNBAN 1091

III. A MISSZIÓ UTÓÉLETE

A Z ÚJ EMBER 1947 JÚNIUS 29-1 SZÁMA (26. dokumentum) ad átte-
/ 1 kintést az útról éspedig római telefontudósítójuknak május
-Z J L l9 -i értesítése (27. dokumentum) alapján, ami számukra
érthetetlen m ódon csak ekkorra jutott el a szerkesztőségbe. M ind­
két dokumentum sikeresnek ítéli az utat, megállapítva hogy diplo-
mádailag egyáltalán nem volt előkészítve, és hogy az otthoni
események tovább bonyolították a helyzetet. Különösen az a kü­
lönbség érdekes a 26. és a 27. dokumentum között, hogy az Új
Ember szerkesztősége mellőzte az eredeti tudósításnak a Nagy
Ferenc kormány kezdeményezésének őszinteségére utaló kétkedő
megjegyzését. A Világosság 1947. július 4-i számának (28. doku­
mentum) tanulsága szerint
„a Vatikán megváltozott felfogásának tünetét látják azokban a
tárgyalásokban is, amelyek dr. Tóth László, a szegedi egyetem
rektora folytatott Rómában és közvetlenül XII. Pius pápával is. E
tárgyalások eredményeképpen a közeljövőben állítólag
Belgiumból útnak indul az új pápai nundus, aki politikai
szélsőségek és elfogultságok helyett a katolikus egyház hivatalos
és távolról sem antidemokratikus politikáját hivatott a magyaror­
szági ókonzervatívekkel szemben képviselni."
Nem tudom, hogy megvalósult-e ez az út (a többi dokum entum
tartalma szerint valószínűleg nem), de a DlNNYÉS-kormány alatt is
— bár lankadó ütemben — folytak a tapogatózások egy darabig.
(Egy 1948. február 6-ikai dátum ú 19 oldalas külügyminisztériumi
feljegyzés (29. dokumentum) alapvetően és felismerhetően még
Tóth László jelentése (lásd a 10. dokumentum) alapján elemzi
Magyarország és a Vatikán viszonyát.) Az ekkor már Szegeden
tartózkodó Tóth László PÉTERFFY Gedeonnal, a római Pápai Ma­
gyar Egyházi Intézet igazgatójával és a Magyar Kurír római tudó­
sítójával váltott leveleiben többször is visszatért a „bújtatott" vati­
káni delegátus ügyére. (30-34. dokumentum) Az egyik ilyen meg­
oldás az lett volna, hogy a Vatikánhoz közel álló újságírót akkredi­
táltattak volna Budapestre: felmerült G. L. BERNUCCI személye az
Osservatore Romámtól, illetve a levelek utalnak a Humanitas folyó­
irat szerkesztőjének magyar részről elutasított beutazási engedély-
kérelmére. Részben ez a tény, részben az 1947-es választások után
a Pfeiffer-párt képviselői m andátum ának érvénytelenítése az,
amelynek nyomán Péterffy jelzi a Vatikán értetlenségét, és utal
arra, hogy a helyzet, megítélésük szerint, Magyarországon
alapvetően megváltozott. Ebben nem is tévedett...1948-ban Miklós
fiát elbocsátják a Külügyminisztériumból, aki külföldre távozik, s
erre hivatkozva Tóth László képviselői mandátumáról lemondani
kényszerül. Tóth Miklóst később „hazarabolják", majd 1951. július
30-ikán kivégzik. (Erről bővebben 1. a Magyar Szemle 1996. januári
számában HERCZEGH Géza Hármas szaltó c. cikkét, 32. skk. old. —
1092 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

a szerk.) Tóth Lászlót a szegedi egyetem bölcsészkara egyetemes

történeti tanszékének éléről 1950-ben eltávolítják, amikor GERŐ
Emőné FAZEKAS Erzsébetnek kell egyetemi katedra. A szegedi
egyetemi almanach nyilvántartása homályban hagyja Gerőné
felsőfokú végzettségének tényét, helyét... Az 1955-ös nyugdíjazá­
sig hátralevő időt Tóth László az egyetemi könyvtárba száműzve
tölti. 1958-ban hunyt el.
Kovács Péter

NAGY JUDIT: HIMNUSZ (SZŐNYEG, 240x175 cm)

 \\ v p Z^=r T

CÁ
NYOM ATOK FAHASÁBOKKAL
ÉS ÖRÖKMOZGÓVAL
A miskolci grafikai biennálék rendezvénysorozatáról
/Tn-CXtrC<>2-£-íL • 'K s n o l C- k-e—ß-4 v-CJl_

KÖBMÉTERNYI FAHASÁBOT rakott hatvanas évekbeli mun-

I f c káira a mai magyar képzőművészet egyik legjelesebb képvi-
J L \ l selője, aki egyébként hűséges őrizője a magyar művészet
tradícióinak, aki egyike a magyar népm űvészet formakincse, szel­
lemisége iránt legnyitottabb művészeknek, akit azonban azok a
történések sem hagytak hidegen, amelyek a kortárs európai m űvé­
szetben voltak megfigyelhetők úgy harminc-harmincöt évvel ez­
előtt. A művésznek szerencséje volt: eljutott Párizsba is, munkáit
azonban, amelyekkel a fiatal művészek nemzetközi kiállítására
szóló meghívásnak tehetett eleget, csak négy darabba vágva csem­
pészhette ki a határon. Befelé pedig? Illegálisan természetesen
sokféle szellemi hatás érkezett, az azonban például, hogy a m odern
művészetről nem valamely autentikus szerző könyvét, hanem
Hans SEDLMAYER tökéletesen félresikerült művét, A modern művé­
szet bálványait adták ki, jól érzékelteti, hogy a magyar művészet­
politika a lassú nyitás éveiben is igencsak igyekezett megválogatni
a magyar művészeknek juttatható szellemi táplálékot.
Félig telt vagy félig üres a pohár? Ezzel a kérdéssel is
összefoglalhatnánk a hatvanas évekkel kapcsolatos dilemmákat —
legalábbis annak a vitának a tükrében, amelyet kortárs képzőm ű­
vészek, irodalmárok folytattak a két köbméternyi fa alól három
évtized után előbányászott művek kapcsán a korszakról. Mégis­
csak jó volt —- m ondta valaki, mire valaki azzal felelt: a jó művek
ellenére rettenetes időszak volt. Ez az ellentmondás aligha oldható
fel, hiszen kétségtelenül sok remekmű is született abban az idő­
szakban, az is kétségtelen azonban, hogy a legjobb, legkísérlete-
zőbb szellemű m unkák legnagyobb része ma nem magyar állami
gyűjteményekben látható, hanem külföldi magángyűjtemények­
ben vagy olyan múzeumokban, amelyek akkor is figyeltek értéke­
inkre, amikor itthon gyanús szemmel nézte a kísérletező művésze­
ket a hivatal.
Az 1956-os forradalmat követően a képzőművészetben jó­
val lassabban következett be a hivatalos-retrográd, a szocialista
realizmust képviselő erők visszavágása, mint például az irodalom­
ban. 1957 tavaszán még a pluralizmus jegyében, négy, a különböző
irányzatok jeles képviselőiből álló zsűri működésével rendezték
1094 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

meg a híres Tavaszi Tárlatot, amely után azonban lassan, lépésről

lépésre újra a konzervatív erők nyertek teret. A hatvanas évek
elején-közepén mégiscsak megindult a kibontakozás — gyorsab­
ban, mint mondjuk az NDK-ban vagy Bulgáriában, de jóval lassab­
ban, mint a lengyel, román vagy éppen cseh képzőművészetben
—, hogy a 68-as csehszlovákiai események s az egész szocialista
táborban megfigyelhető válságfolyamat következményeként a
hetvenes évek első felében újra visszarendeződési folyamat indul­
jon meg a művészetpolitikában is. Újabb változást jelentett, hogy
a nyolcvanas években egyre puhult a diktatúra, azonban ezzel
párhuzamosan egyre inkább megfigyelhető volt, hogy az állam
lemond mecénási szerepéről. A gazdasági problémák a rendszer-
változással meginduló átalakulási folyamat során egyre erőtelje­
sebben jelentkeztek, így jutottunk el oda, hogy a kilencvenes évek
második felében az elvileg legteljesebb pluralizmus időszakában
a művészeti életnek olyan válsággal kell szembenéznie, amelynek
okai ugyan mások, mint a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek
válságaié, amely azonban következményeit illetően éppen olyan
súlyosnak tűnik, mint a korábbiak.

PPEN EBBEN A HELYZETBEN fon tosak a zon b an azok a jelen sé­

gek, a m ely ek arra utalnak, h o g y a válságfolyam at m eg is
fordítható, hogy ott, ahol az elmúlt évtizedekben is az érték­
őrzés-értékteremtés szándéka jellemzett egy-egy szellemi m ű­
helyt, létrejött, s ma tovább erősíthető az az alap, amelyre a jövő
művészgenerációi építkezhetnek. A fahasáb-metaforát másikra
cserélve: vannak olyan rétegek a magyar képzőművészet egymást
borító, rejtő hordaléktömegeiben, amelyek különösen értékes le­
nyomatokat rejtenek, amelyek a felszínre kerülve, ha nem is a
geológiai őskor mélységei, de az elmúlt évtizedek izgalmas szelle­
mi teljesítményei, műhelyei felé vezetik a lenyomatokat fedő port,
hulladékot óvatosan eltávolító néző tekintetét. A lenyomatok
összességéből azután rekonstruálható mindaz, ami félig még kö­
zelmúlt, félig már történelem, mindaz, aminek a hatása a jelen
művészetében is érvényesül.
Különösen, ha a magyar sokszorosított grafikáról van szó.
Különösen akkor, ha arról a rendezvénysorozatról beszélünk,
amely talán a leginkább a folyamatosság és a megújulás ötvözeté­
nek tekinthető a magyar kiállítások sorában: a Miskolci Grafikai
Biennáléról. S ha olyan intézményről van szó, m int a Miskolci
Galéria, amely 1967 óra ad otthont a rendezvénysorozatnak. Ter­
mészetesen külön-külön is figyelemre érdemes mindegyik. A m ű­
faj, a rendezvénysorozat és az intézmény élete azonban valójában
együtt nyeri el igazi jelentőségét. Amint azt az az ajánlás is jelzi,
amellyel FELEDY Gyula grafikusművész indítja Nyomataim d m ű
írását a XVIII. Grafikai Biennálé évében:
 P. SZABÓ ERNŐ A MISKOLCI GRAFIKAI BIENNÁLÉKRÓL 1095

„Az égi műhelyekbe távozott barátaim és pályatársaim, KONDOR

Béla, CSOHÁNY Kálmán, LENKEY Zoltán, LUKOVSZKY László,
REICH Károly, RÉKASSY Csaba, WÜRTZ Ádám emlékezetének
ajánlom".
A névsor annak a listának az elején is állhat, amelyen azok a
művészek szerepelnek, akiknek köszönhetően az ötvenes-hatva­
nas évek fordulója táján megindult a magyar grafika kibontakozási
folyamata, hogy a műfaj élesztő hatást gyakoroljon a festészetre
is. A névsor szinte azonos lehet azzal, amelyen a miskolci bienná-
lékon főszerepet játszó alkotók nevét sorolhatjuk. S azonos azzal is,
amely a miskolci grafikai művésztelep talán legnagyobb hatású mes­
tereit, a város szellemi életének legértékesebb elméit tartalmazza.
Sorrendet fölállítani közöttük aligha lenne érdemes. KON­
DOR Béla nevét talán azért kell külön említeni, mert Dózsa-soroza-
tával ő volt az, aki legelsőként mutatta meg, hogy a művészetben
a legnehezebb időkben sem csak a „valódi" de elsősorban az „igaz"
számit. Nem hagyhatjuk említés nélkül azt a művészt sem, aki
ugyan évtizedekig az országtól földrajzi szempontból igen távol
élt, akinek szellemi hatása azonban generációk számára volt meg­
határozó, SZALAY Lajost, aki élete végén fizikai valójában is haza­
érkezett Miskolcra, s természetesen a kulcsfigurák egyike maga
Feledy Gyula is, aki most nem csak szavakkal, de 1950-1996
közötti munkáinak bemutatójával is fölidézi az elmúlt évtizedek
történéseit, tisztítja meg a múlt lenyomatait.
ELEDY „MŰHELYGRAFIKÁI" a Miskolci Galéria állandó kiállítá­
saként a Deák tér 3. alatti épületben láthatóak. Kondor Béla,
szalay Lajos és a kortárs miskolci képzőművészek állandó
kiállítása a Hunyadi utca 12. szám alatti Petró-házban kapott he­
lyet. A Miskolci Galéria amelynek első épülete a Déryné utca 5.
szám alatt 1966-ban nyílt meg a nagyközönség előtt Miskolci Kiál­
lítási Csarnok néven, s amely mai nevét két évvel később kapta,
éppen a XVIII. Grafikai Biennálé alkalmából költözött át a kibőví­
tett és felújított Rákóczi-házba, pontosabban először annak m int­
egy háromszáz négyzetméteres új udvari szárnyába, hogy magát
a műemlék utcai szárnyat később vegye birtokba. 1980-ban a régi
művésztelep egy része a Miskolci Galéria Alkotóháza lett. Az intéz­
mény 1980-tól saját gyűjteményét fejleszti, amely 1996-tól újabb
lehetőségekkel bővül, annak köszönhetően, hogy a festészetben
regionális, a sokszorosított művészetben pedig országos gyűjtőkö­
rű városi múzeumként működik, egyben a Színháztörténeti és
színészmúzeum gondozója is.
Az intézmény fejlődését azonban nemcsak épületei számá­
nak növekedése, funkcióinak bővülése jelzi. A legjelentősebb ren­
dezvénysorozat, a grafikai biennálé mellett rendszeresen helyet ad
más, egyéni és csoportos tárlatoknak is, 1980-tól pedig a jól felsze­
relt grafikai műhellyel is rendelkező alkotóházban rendszeresen
fogad művészeket, nyári szabadiskolát, tehetséggondozó tanfolya­
mokat szervez. Katalógusok mellett könyvsorozatot is kiad, amely-
1096 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

ben elsősorban jelentős művészeti teljesítményeket bemutató mo­

nográfiák kapnak helyet, együttműködik a Miskolci Egyetemmel,
de ugyanúgy az ugyancsak miskolci Missionart Galériával s több
más, budapesti vagy éppen külföldi képzőművészeti műhellyel is.
Jelentősége, ahogyan a kiállításain megforduló legjelesebb m űvé­
szeké is, immár túlnőtt az országhatárokon.
HOGYAN MAI MŰKÖDÉSÉVEL, ön állósu lásával jól érzékelteti,
hogy a jövőben csak az egyéni módon kimunkált koncepció
alapján következetesen dolgozó intézmények képesek ered­
ményes munkára, az elmúlt három és fél évtizedben is hűen tükrözte
a képzőművészeti élet hangsúlyainak módosulásait, a politikai nyitá­
sok vagy éppen visszalépések hatását a művészet területén. Arra,
hogy ezeket az elmozdulásokat az egyes grafikai biennálék teljesség­
re törekvő bemutatásával érzékeltessük, alighanem több tér lenne
szükséges, mint amennyi itt rendelkezésünkre áll — s igazán talán
csak a szemtanú hitelessége tehetné meggyőzővé az ilyesfajta beszá­
molót, hiszen a művek legnagyobb része ma legfeljebb műcímként
vagy jobb-rosszabb minőségű reprodukcióként lelhető fel.
Más a helyzet a nagydíjasok esetében, hiszen azon túl,
hogy az ő munkáikból, hagyományos módon, a következő bienná-
lén kamarakiállítást rendeztek, műveiket teljesebb módon doku­
mentálták, már az is jelzésértékű volt, hogy mikor ki részesült a
biennálé legértékesebb díjában. Az egyéni teljesítményen túl
ugyanis igen gyakran a művészeten túli megfontolások is beleját­
szottak a nagy díj odaítélésébe, de az is jelzés értékű volt, amikor
éppenséggel kisebb vagy semmilyen szerepet nem kaptak ezek a
bizonyos szempontok. A nagydíjasok sorának áttekintésére első
alkalommal a jubileumi, XV. Grafikai Biennálé alkalmából vállal­
koztam éppen hét évvel ezelőtt, az azóta eltelt időszak eseményei
tulajdonképpen logikus módon egészítették ki a korábbiakat.
Az első, 1961-ben rendezett biennálé nagydíjasa aligha le­
hetett volna más, mint az a HlNCZ Gyula, aki egyrészt valóban a
legjelesebb mesterek egyikének volt tekinthető, másrészt annak a
kompromisszumnak is az egyik kulcsfigurája volt, amely hallgató­
lagosan a hatalom és a művészek jelentős része között létrejött.
„Szeretem az életet — idéztem 1989-es dolgozatomban a művészt
—■,az alkotómunkát, a békét, amely gyümölcsöző és termékeny,
az embereket, akik ezt létrehozták. Mi egyéb feladatom lenne
tehát, mint részt venni e nemes küzdelemben egyszerűen —
ahogy tudok — ecsettel, vésővel?"
Alig titkoltan arra az elvre felel ez a mondat, amely szerint „Aki nincs
ellenünk, az velünk van", amely elv azonban csak addig volt érvény­
ben, amíg nem kezdett valaki a kimondhatatlannak ítélt igazságokról
beszélni. Hogy azonban a magyar grafika mégis milyen messzire
merészkedett a kimondhatatlannak tartott igazságok kimondásában
s hogy a Grafikai Biennálé milyen jelentős szerepet játszott a határok
tágításában, azt az mutatja meggyőzően, hogy a második kiadásban
 P. SZABÓ ERNŐ A MISKOLCI GRAFIKAI BIENNÁLÉKRÓL 1097

éppen Kondor Béla kapta meg a nagydíjat. Őt követte Feledy

Gyula, Csohány Kálmán majd PÁSZTOR Gábor.
A hatvanas évek végéig tartó, szinte töretlennek tűnő fel­
ívelést a hetvenes évek sokszínű, de egyre inkább az elbizonytala­
nodásról, a konzervatív erők előtérbe tolódásáról beszélő Hennáiéi
követték. Egyrészt pozitív jelenség, hogy 1973-ban, a művész
halála után nem sokkal már létezett a Kondor-emlékérem, hogy
kiváló művészek, friss teljesítmények jelentek meg (BÁLINT Endre,
LAKNER László, M auer Dóra, DEIM Pál, SÁROS András Miklós,
SZABADOS Árpád, KOCSIS Imre), másrészt a progresszív hang egyre
inkább a háttérbe szorult. A műgond, a lap aprólékos megmunká­
lása jellemezte elsősorban a hetvenes évek első három nagy díjasá­
nak, W ürtz Ádámnak, Lenkey Zoltánnak és Rékassy Csabának a
teljesítményét is, hogy 1977-ben változzon a kép: ekkor a fiatal
SOMOGYI Győző kapja meg a nagydíjat, majd 1979-ben BANGA
Ferenc műveivel folytatódik a fölívelés, hogy a Hennáié 1981-ben
SWIERKIEWICZ Róbert díjazásával érje el azt a csúcspontot, amelyet
talán azóta sem sikerült fölülmúlnia.
~W" SV JÁ LÓ MŰVÉSZEK KAPTÁK ugyanis a nyolcvanas évek elisme-
réseit is — sorrendben SZEMETHY Imre, ALMÁSY Aladár majd
J - ^LPÜSPÖKY István következett a nagy díjasok sorában —, csak­
hogy az elismerés mindhárm uk esetében meglehetősen megké­
settnek tekinthető, hiszen a hetvenes években nyújtották azt a
teljesítményt, amely indokolta volna a kitüntető figyelmet — saját
pályájuk és a művészeti folyamatok szempontjából egyaránt indo­
kolt lett volna korábbi díjazásuk. Csak hát persze nagydíjat csak
egy művész kaphat minden alkalommal — az, hogy a nyolcvanas
években is a hetvenes évek grafikusai voltak az előtérben, ugyan­
akkor azt is jelzi, hogy nem követték őket a következő generáció
igazán nagy teljesítményei.
Úgy tűnik föl, megállt az idő — ezt a gondolatot sugallták
egyébként a jubileumi bemutatóról szóló beszámolók is, de csak­
úgy az a tény, hogy a nagydíjat a már egyszer nyertes Pásztor
Gábor kapta. A bírálat azonban csak részben igazságos, miközben
ugyanis a grafika, más művészeti ágakhoz hasonlóan, láthatóan
nem tudott érvényes feleletet adni azokra a problémákra, amelye­
ket a rendszerváltozás forrongó időszaka felvetett, szakmailag
ugyancsak izgalmas jelenségek voltak megfigyelhetők: a hagyo­
mányos sokszorosítási technikák mellett egyre jelentősebb szere­
pet kaptak a fotó, a fénymásolás hozta új lehetőségek, hogy a
számítógépes illetve az elektrografika fokozatos előrenyomulásá­
ról ne is beszéljünk.
A következő biennálén a szakmai megbízhatóság és a friss
egyéni hangok erősödését jelezte, hogy a nagy díjat a fiatal GaáL
József kapta meg, míg 1993-ban sokirányú kísérletei, eredetisége,
következetessége miatt egyaránt példamutató Szabados Árpád. A
műfaj kilencvenes évekbeli helyzetét 1996-os kamarakiállítása elé
írt jegyzetében így foglalta össze:
1098 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

„Azt a grafikát szeretem, amiben nem a technikát, nem a műves-

séget csodálom. Ezzel nem azt mondom, hogy nem lehet techni­
kailag bonyolult, vagy műves a lap, csupán azt, hogy ne vegyem
észre a bravúrt, az ülőgumókon töltött órákat. Szerencsére a
magyar grafika régen kinőtte ezt a 'grafiko-fóbiát' és képeket
csinál, tenyérnyi fehéret, fal méretű színeset. Puszpáng haránt
dúcról, kerítés deszkáról, műanyag lapról, polírozott lemezről.
Használ fotót, xeroxot, computert és ki tudja még mi mindent."
ÉLDÁUL ÖRÖKMOZGÓT. Az 1996-os nagy díjas LÉVAY Jenő egy
P pátem oszter fülkéjében kuporogva hozta létre azokat a raj­
zait a liftakna falán, amelyeket a másik fülkében elhelyezett
videokamera rögzített. A felvétel néhány képéből számítógép se­
gítségével készültek a Hennáién bemutatott nagyméretű színes
nyomatok. Közben persze sok minden más is történt, s valahol be
is beépült a műbe, mint minden olyan grafikába, amely valamikor
is Miskolcon szerepelt. Az örökmozgó nyílásai elé állított asztalok
körül ugyanis baráti társaságok ültek, afféle, inkább szellemi, mint­
sem gasztronómiai lakoma résztvevőiként, s a művész, hol fel, hol
lefelé utazva a páternoszteren, egy-egy pillanatra találkozott a
többiekkel. Mintha csak azt kívánta volna bizonyítani, amit azzal a
különös akcióval is, amelynek során gondolat-részvények jegyzé­
sére biztatja kortársait: nevezetesen azt, hogy a műalkotás nemcsak
képet ad egy-egy korról, embercsoportról, de valójában a kor és az
embercsoport közös alkotása.
P. S z a b ó Ernő

KONDOR BÉLA: NŐI FEJ ÁGYÚVAL

 , dZitCo-e>--| C j j ^ ^ i(_idh>U_ /LO-/5
, ' !< t\ . A n ~.. jzJ ulxj-
/ t *^e' V rtM I'
^ ^ a jtc /Yv_^-K-^>U fe_
X/isan ä /nje^v^

c ’ K / ÉNEKEL MIT?

Rég nem hallottam én a Himnuszt énekelni.

1956-ban persze, akkor igen, először és utoljára életemben;
akkor folyton a Himnuszt énekeltük.
Nem mintha a fü le m m e l ne hallottam volna számtalanszor,
előtte is, utána is; és persze énekeltem is; valahányszor csak ille tt,
vagy kö telező vo lt, vagy, egyszerűen, úgy hozta az alkalom; vala­
mikor: iskolai ünnepélyeken, később: már csak Szilveszterkor, in­
kább.
E MONDJÁK, NEM A FÜLÜNKKEL KELL HALLANI, hanem a szí­

D vünkkel; nem is a szívünkkel, hanem valami mással, a

Jégzuhatagokkal, odakint, az életerővel, idebent; ha ez a
kettő egyesül, akkor halljuk igazán a s z im fó n iá k a t. És akkor már
énekel is az ember.
Csak hát: még 1989 megindító napjaiban is, amikor szép
volt, jó volt minden, vélhettük, most majd m inden jóra fordul,
akkor sem szólalt meg egészen ig a zá n a nemzeti ének; mindig volt
a közös dalban valami m a jd n e m , valami m in th a ; nem a jószándék
hiányzott, nem is a meghatottság; ott álltunk, elénekeltük, de a lét
szakadéka, az nem tárult föl előttünk.
S hogy mi hozta el akkor azt az órát? Ki tudja. A csillagok­
nak valamely különös együttlátása, a légköri elemek egyszeri ele­
gye, bizonyos szellő talán, hiába ősz, nyárias alkonyat; egy vélet­
lenszerűnek vélhető minta, p a ttern , ahogyan emberek tízezrei mo­
zogtak az után, felügyelet nélkül, amihez nem voltak szokva per­
sze; egymásnak válaszoló tekintetek, amik soha nem különböztek
ennyire a jól ismert átlagostól, nem is fognak soha többé? — Egy
szó mint száz, valahányszor azóta a fülembe csendül a Himnusz,
hallani hallom, de az emlékeimen keresztül; a p illa n a t, az nem
szólalt meg soha többé.
És hát miféle vers is az, miféle dal? Valami kim ondhatatlan­
nak az elmondására vállalkozott KÖLCSEY Ferenc. K ifejten i, amit az
ü vö ltés sem képes fölhozni a mélyből. Kétségtelenül benne van,
mint Kölcseynél annyiszor, a p en zu m ; és valahogy, ki tudja, hogy,
e képtelennek látszó penzum ot Kölcseynek sikerül teljesítenie!
Mindez az ERKEL Ferenc zenéjére is áll. Annyira egyértelmű
benne is a nemzeti szándék, hogy szinte szükségszerűen akadémi­
kus hidegséget kellett volna eredményeznie. (Kicsit nehéz is éne­
kelni, a dallam minduntalan leállna.) És erre itt is bekövetkezett a
csoda: a nemzet legrettenetesebb perceiben (e nemzet emlékezetes
1100 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

percei többnyire rettenetesek) minden, amit mondani szeretnénk,

kifejeződik benne.
Úgy képzelem, a Himnusznak ez a titka. Majdnem ugyan­
az, mint annak, mikor s miért sikerült eddig igazán elénekelni.
Valami akadályoztatás, valami nem-megy; és aztán éppen ez, vá­
ratlanul, átfordul valami másba.
Ahogyan a szavak, a versszakok, a sortöredékek zuhogni
kezdenek egy ismeretlen irányba, anélkül, hogy valaha oda tudná­
nak érni: abban a mozgásban van valami soha nem teljesülő — nem
vágy, hanem, igen, megint csak föladat inkább; amely azonban,
helyenkénti tételszerűségeiben is, oly fojtott szenvedéllyel van teli,
végül is kézzelfoghatóbb lesz számtalan érzékiség szülte költe­
ménynél.
Nemzeti létünknek is van ilyen feladatszerűsége, amit
azonban, s kivált napjainkban, félre szoktak érteni, annyira kínos­
kellemetlen az „utunk Európába" állandó hangoztatása; a feladatot
persze meg kell oldanunk, de jaj lenne nekünk, ha igazán sikerül­
ne. „Túl Napkelet, innen Nyugat", m ondta ARANY János; ez a mi
lényünk és lényegünk, ez a sem itt, sem ott, ez az itt is, ott is. Van
valami komikus abban, ahogy ázsiai eredetünket, jobbik részün­
ket, semmi kétség, megpróbáljuk leküzdeni; csak rosszakaróink
tudják, hogy ez úgysem fog sikerülni. A titok ott lakik, de attól még
igyekeznünk kell túljutni rajta (jaj nekünk, ha nem igyekeznénk);
a csoda éppen az, hogy a titok erősebb, mint a szándék, s ettől aztán
a penzum , éppen, ha teljesítve van, egyszercsak megtelik távoli,
boldog ízekkel.
Épp az a lényegünk, hogy nem értjük önmagunkat.
EGLEHETŐSEN MÁSFÉLE KÖZEGBEN, mint egykor ama félel­

M mes tüntetéseken, életemben másodszor, így vagy ilyes­

féleképpen, a kárpitszövő nőknél találkoztam a nemzeti
imával. Egy életben kétszer a Himnusz, ez rendkívüli szerencse;
különösen, hogy valamiképp mégiscsak hasonló módon elevene­
dik meg itt is az a költői mű, amely a maga művelt és pedagogikus
módján mennydörgéseket lát vendégül benső terében.
Mindezt szó szerint kell érteni; mint mindjárt látni fogjuk,
a mennydörgés, az közös ama régi napok s a kárpitszövés műfaja
közt.
Távoli mennydörgés csupán, ma — hogy kik vagyunk, a
kérdés nyilván megközelíthetetlen; azért korlátozódik erre az ezer­
egyszáz esztendőre, mert azóta tart a penzum; ebben a kérdésben
derül ki, hogy magyarságunk közvetlen összefügg a pedagógiával,
ami egyúttal a pedagógia örökös, üdvös csődjét is jelenti. (Igazából
a negyvenéves évfordulót sem értjük, sőt azt, úgy látom, pláne
nem; ha ugyan igazam van abban, hogy nemzeti létünk lényege
olymódon tárult föl akkor abban a bizonyos szakadékban, mint
soha addig, s azóta semennyire sem.) Akárcsak Kölcsey Himnuszá­
ban, a gobelin-szövésben is valamely művelt-míves módszeresség
fogja föl hálójában a fölfoghatatlant.
 KARATSON GABOR: KI ENEKEL MIT? 1101

fS ITT TALÁN KISÉTÁLHATUNK az ü g y k ö zv etlen h azai ö ssz e fü g ­

gései közül. Vagyishogy besétálhatunk oda, oly mélységekig,
* 7 hol már a nemzetiség a mindenséggel egy. Ami úgyis a
kérdés egyetlen méltó megközelítése, a mindenséggel mérni ön­
magunkat, s a magyarság számára mindig is természetes volt;
aminthogy a gobelinszövés is kozmopolita dolog, a legelőkelőbb
értelemben: mindenképpen a teljességre vonatkozik.
Erről sok m indent el lehetne mondani; és JÓRY Judit nagy­
szerű leírásaihoz, a kárpitszövés kozmikus hátteréről szólván, a
következőket szeretném csak hozzátenni:
A változások könyve, a ji king, a kínai kultúra egyik legré­
gibb alkotása bensőséges kapcsolatban van a szövés művészetével.
Aking szó maga is, amelyet szótári értelemben ma „kánoni k ö n y v ­
nek fordítunk, eredetileg szövőszéket (és láncfonalat) jelentett; s a
fonalak rajzolata meg a szövés képei újra meg újra előjönnek a
könyvben.
Ősrétegében e könyv 64 hexagramból áll, titokzatos rajzok­
ból, amelyek közül az első kettőnek neve k 'ien és k 'un, A teremtő
és A befogadó; az Apa és az Anya ők, az Ég és a Föld. Következik
belőlük a harmadik, csun, A sarjadás. Felhőt és mennydörgést
ábrázol a kép, a hozzá tartozó szöveg pedig azt mondja:
Felhő száll
mennydörög
Kis növény létrejő
Láncfonal
vetülékfonal előtt
ül az előkelő;
ennek az „előkelő"-nek semmi köze valamiféle születési arisztok­
ráciához; a kün-ce ő, a konfuciánus terminológiában az az ember,
aki nem ismeri ugyan születésénél fogva Ég és Föld titkait, mint a
ta-zsen, a nagy ember, de szorgos tanulással, morális és szellemi
önműveléssel arra törekszik, hogy kapcsolatba kerüljön velük. A
felhőről s a mennydörgésről s az élet sarjadásáról veszi a példát; ő
maga szövőszék előtt ül. íme, itt is az elemi erők s a művészet s a
pedagógia kapcsolata.
Sarjadás, vagy A kezdeti nehézség, ami a kínaiban egyre
m egy.
Évezredekkel később, az Antepirrhemában Johann
Wolfgang von GOETHE szinte ugyanazt mondja, mint amit a kínai
képszöveg, bizonyos értelemben — éppen a ji king szempontjából
— még pontosabban is:
So schauet mit bescheidnem Blick
Der ewigen Weberin Meisterstück,
Wie ein Tritt tausend Fäden regt,
Die Schifflein hinüber, herüber schießen,
Die Fäden sich begegnendfließen,
Ein Schlag tausend Verbindungen schlägt;
1102 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

Das hat sie nicht zusammengebettelt,

Sie hat's von Ewigkeit angezettelt,
Damit der ewige Meistermann
Getrost den Einschlag werfen kann,

a verset lefordította EÖRSI István/ de kissé félrevezetőére ő nem

egészen pontosan:
Nézzétek, hogy szövi a gép
az örök szövőnő remekét,
kezdi Eörsi; de Goethénél nem gép van (szövőgép, amely mögött
a szövőlány cukros ételekről álmodik), hanem, ha nem mondja is
ki, Webstuhl, szövőszék, mint a Faust I kezdetén a Földszellem
mondja magáról:
És zúg a szövőszék, az idő, s azon én
így dolgozom Isten eleven köpenyén,
(JÉKELY Zoltán fordítása)
gép helyett Goethénél szerénység van, a mi szerénységünk, embe­
reké, pontosan ellentéte szerénytelenségünknek, a gépnek, „sze­
rény pillantással nézzétek tehát /az örök Szövőnő mesterművét",
mondja Goethe; de aztán már jól folytatódik Eörsinél is:
egy lábnyomásnak hogyan enged
egymásba folyva száz fonál,
a vetélő ide-oda száll,
s egy billentés csomót köt, ezret —
csoda-művét nem koldulta össze,
örök időktől fogva szőtte,
az örök Mesternek így segít
megszőni szövevényeit,...
az anzetteln persze nemcsak szövést jelent, hanem azt is: „tervezte,
kifőzte", kezdettől fogva kifőzte magában, mint Sophia JUNGNÁL,
az Antwort auf Hiobban, hogy majd így legyen: az örök Nőiség, az
Örök Szövőnő; a k ’un nem csupán „segít", hanem ő szövi a láncfo­
nalakat, hogy majd az Örök Mesterember, a k 'ien bízvást vethesse
rájuk a vetülékfonalakat. Ők ketten szövik a nagy szövőszéken a
nagy falikárpitot. Amit Goethe ír, ugyanaz a képszöveg, mint a fi
kingé; csak ő a k'ien és k'unra teszi a hangsúlyt, a Teremtőre és a
Befogadóra, a ji king pedig az előkelőre, arra a szellemi választé­
kosságra, amely Kölcsey törekvéseiben is oly nagy szerepet ját­
szott; king lun, „láncfonal, vetülékfonal" azt is jelenti, „rendbe­
szedni, osztályozni", politikai képességeket és tanultságot is jelent.
Goethe versét az európai úgy fordítaná le magának, a Nagy
Szövőmester: Isten, a Szövőnő pedig: a természet. A változások
könyvében azonban nem ez a kép van; k 'ien és k 'un, a Szövőmester
és a Szövőnő ott együtt az Isten. Olyan nézet ez, amely egyébként
a Teremtés könyvébői is alátámasztható, és a Nagy Nyugati Egyol­
dalúság kiegyensúlyozásaként, a Környezeti Katasztrófa gondolati
 KARÁTSON GÁBOR: KI ÉNEKEL MIT? 1103

hátterére adott válaszként ma hallatlanul időszerű; a kárpitszövés

művészetének kozmikus jelentősége fogalmazódik meg benne,
álomszerűén.
KÉM EZEKRŐL A MAGYAR KÁRPITSZÖVÓ NŐKRŐL a Piero della
'rancesca arezzói freskóinak asszonyai jutnak eszembe. A
árpitszövéshez időtlen türelem kell, olyasféle, mint a re­
gényíráshoz (szövedék és szöveg rokonsága szembeötlő): aki efféle
munkára adja a fejét, az, így vagy úgy, bízik a világ mélységeiben.
Az időtlenségnek ez a szenvedélye végtelenül hatalmasabb, mint
a túlságosan is jól ismert kirobbanó szenvedélyek; a művelődés
fönntartása ez egy műveletlen korban. Művelődés és haza is egy
volt, amióta csak tart a penzum. Ebben a műveltségben felhők
szállnak és mennydörgés robajlik, ezt mondja a távol-keleti kép; a
termékeny természet felhői azok, s a transzcendencia szenvedélyé­
nek mennydörgései.
A falikárpit a falak művészete, a falikárpithoz falak kelle­
nek. Falakat azonban a mai kor, ez a férfiatlan férfikor nemigen tud
emelni. A kárpitszövő nők fölléptében van valami mitikus elem, s
az ilyesmi, gondolom, nem csak úgy véletlenül jön össze. Magam
is félig álomban, arra gondolok: itt vannak most már ezek a kárpi­
tok, hátha a végén majd falak is varázsolódnak mögéjük, férfimun­
ka; hogy létrejöjjön újra férfinak és nőnek az az egysége, amely a
nem zet életét is teszi.
Úgy hozta annak idején a véletlen szerencse, hogy életem
első felét II. RÁKÓCZI Ferenc festett útikárpitjának társaságában
tölthettem; a Rákóczi név persze most a férfimunkára, a jó mulat­
ságra is utal. Az útikárpit szó meg arra, hogy még mindig vagy már
megint úton vagyunk. A Himnusszal is, a kárpitokkal is másodíz­
ben hoz tehát össze az élet; ilyen értelemben e mostani kárpitok is
útikárpitok; útikárpitnak lenni, nomadizálni, a műfajban ez ugyan­
úgy benne van, mint a magyarnak lenniben a nincsen nekünk itt
maradandó városunk tudomása, ez a különös sors, mindig úton
lenni, mindig a kettő közt, mindig sehol; úgy tartozni e földhöz
mindörökre, hogy tudja közben az ember, van valahol máshol
valami más, talán nagyobb hazája (olyanokra, akik, mint én is,
menekültektől származnak, vagy mai menekültek, ez szó szerint
igaz). Úgy érzem, ez megmaradt bennünk, ezeregyszáz éven át,
sokunkban, mindenesetre, a vándorút; ha egyszer így kezdődött az
egész, kár volna elfelejteni; azonban a penzum ot sem felejtjük, a
penzum , az a kőház, hajlékot találni a Flimnusznak, a szövőnők
kárpitjainak, most, hogy még mindig itt vagyunk, egyelőre.
KARÁTSON Gábor
C S O H Á N Y K Á L M Á N : S IR A T Ó A S S Z O N Y O K
 •f QjlX 'VCí ^X. / C/ Cx

A PRÓFÉTA
1 ' B eszélgetés M eze y K atalinn al,
V árkonyi N ándor m űveinek k ia d ó já va l

Idén ünnepeljük VÁRKONYI Nándor születésének századik évforduló­

ját. /I nagy magyar polihisztor hagyatékát a Széphalom Könyvmű­
hely adja ki, MEZEY Katalin szerkesztésében. A Magyar Szemle a vele
készített interjúval kíván megemlékezni Várkonyi Nándorról.

VÁCZI Gábor: 1993-ban a Széphalom Könyvműhely megjelentette a

Várkonyi N ándor emlékkönyvei. Számomra a kötet egyik érdekes­
sége a H amvas Bélával folytatott levélváltás volt. Ezek a levelek
tükrözik a két szellemóriás tiszteletteljes kapcsolatát, érdeklődésük
hasonlóságát. A kötetből az is kitűnik, Várkonyi Nándor sokakkal
tartott fenn szellemi kapcsolatot. Ennek ellenére a nagyközönség csak
1994-től ismerkedhetett meg hagyatékával, holott például Hamvas
Béla újrafelfedezése már a nyolcvanas évek közepén megtörtént.
MEZEY Katalin: Várkonyi N ándor és Hamvas Béla közeli
kapcsolatban álló irodalmi személyiségek, barátok voltak, de író­
ként különböztek egymástól. Várkonyi irodalomtörténészként,
irodalomszervezőként, kultúrtörténészként és szépíróként ismert.
Hamvas Béla par excellence esszéista, akinek ebben a kategóriában
egy sajátos, különleges helye van. Függetlenül tételeinek-tézisei-
nek érvényességétől vagy milyenségétől, egyike a legnagyobb ma­
gyar esszéistáknak. Várkonyi N ándornak csodálatos, eleven stílusa
van, szenvedélyes, hatalmas építkező. Gondolkodói-filozófiai
szenvedélye és lendületes irodalmi stílusa görgeti hatalmas írói
anyagát. Könyveinek szerkezete olyan, hogy mondanivalója csak
az utolsó oldalakon válik befejezetté. Valójában nagyformátumú
szellemi debbatter. Mindig vitairatot ír. A vitairat természetesen
különbözik az esszétől. Várkonyi barátai, tanítványai jelen vannak
az irodalmi életben, hiszen MÉSZÖLY Miklóstól GAESA! Pongrácon,
CSORBA Győzőn, SÁSDI Sándoron, WEÖRES Sándoron keresztül
sokan, akik valaha Pécsről indultak, az O köpenyéből bújtak elő.
Sikeres tehetségkutató és tehetséggondozó, irodalomszervező
volt, érthető, hogy író-barátai némelyikét kevésbé érintették meg
művelődéshistóriai kutatásai, mint az irodalmi életben betöltött
szervező szerepe. De ez alól vannak nagy kivételek, elég, ha
Weöres Sándorra vagy KODOLÁNYI Jánosra utalok. Várkonyi
N ándor nem irodalmi műfajokban alkotta fő műveit, melyek igen-
1106 MAGYAR SZEMLE 1996.11. SZÁM

csak terjedelmesek; ez is hozzájárult ahhoz, hogy később jelenhe­

tett meg hagyatéka, mint Hamvas Béláé, akinek rövid esszéi is
önálló olvasmányok.
V. G.: A Széphalom Könyvműhely 1994-ben Várkonyi
Nándor bemutatását Az elveszett Paradicsom című művel folytatta.
'95-ben Az ötödik ember első, a '96-os tavaszi könyvvásárra a mű
második kötetét adták ki. Mindhárom könyv azonos tipográfia sze­
rint, míves megformáltságban készült. Nyilvánvaló, a Széphalom
nem kísérleti jelleggel fogott a Várkonyi-művek kiadásához, itt több­
ről van szó.
M. K.: Várkonyi N ándor hagyatéka halála után mintegy
húsz évig volt kéziratban. Három lépcsőben fejlesztette az emberi
civilizáció, kultúra múltjáról való gondolkodásának, kutatásainak
eredményeit. Az első, a Szíriát oszlopai két kiadásban is megjelent
1945 előtt, majd a kibővített változat, cenzúrázva ugyan, ismét
kétszer kiadásra került. A kutatómunka második állomása Az elve­
szett Paradicsom, a harmadik Az ötödik ember.
Kiadónk KENDE Sándor író, Várkonyi N ándor egykori veje
révén került kapcsolatba a jogutódokkal, és 1989-ben szerződést
kötöttünk velük arra, hogy megpróbáljuk a hatalmas szellemi kin­
cset nyilvánosságra hozni. Várkonyi N ándor életművének kiadása
azáltal is elkötelezettséget jelent, hogy kiemelkedő példája volt az
írói szuverenitásnak és gondolkodói autonómiának. Önmagát tel­
jesen reménytelen helyzetben érezve sem adta föl soha az írástudó
felelősségét, hogy mindazt a tudást és elképzelést, ami az övé, úgy
vesse papírra, hogy ha egyszer lehetőség nyílik a megjelenésre,
akkor gondolatai igényes megformáltságban készen legyenek. Hit­
vallása volt, hogy a minőséget fenn kell tartani, és nem törődött
azzal, mennyi esélye van a megvalósuláshoz annak a minőségnek,
amelyet Ő képviselt. A maga részéről a legtöbbet tette, annyit,
amennyit csak megtehetett. Úgy gondolom, hogy ez is olyasmi,
ami közös a Széphalom Könyvműhely alapállásával. Tőke nélküli,
m ondhatnám esélytelen kis kiadó vagyunk, megalakulásunk óta
arra vállalkozunk, hogy minél elfogulatlanabbul segítsük az érté­
kek megjelenését. A kiadáshoz szükséges anyagi háttér mindig
nehezen adódik össze. Létrehoztuk a Várkonyi N ándor Társasá­
got, mely segíti a kiadásokat, de más irodalmi alapítványok is
jelentősen hozzájárultak a kötetek megjelenéséhez. Engem elköte­
lezetté tett Várkonyi hatalmas szellemi teljesítménye, mely koráb­
ban nem integrálódhatott a magyar szellemi életbe, és így nem
tudta a hatását kifejteni.
V. G.: A szocializmus idején Az üstökös csóvája (Petőfi-ta-
nulmány, 1957), Dunántúl, (1975) Pergő évek (önéletrajz, 1976) Az
elveszett paradicsom három fejezete (1988) és a Szíriát oszlopai
jelenhetett meg Várkonyi Nándortól. A kultúrpolitika eléggé szűk­
markú volt. Miért féltek tőle?
M. K.: Várkonyi Nándor filozófiai álláspontja nem egyezett az
elmúlt negyven esztendő ateista, materialista, evolucionista és
 VÁCZI GÁBOR INTERJÚJA MEZEY KATALINNAL 1107

marxista felfogásával. Az elveszett Paradicsomban a 19. század

elméleteinek a kritikáját írta meg az újabb kutatások fényében.
Ezek a tudományos kutatások más irányból közelednek az emberi
tudás filozófiai alapjaihoz. A marxista-ateista álláspont ezeket az új
kutatási eredményeket nem fogadta magába, s eretnekségnek szá­
mított, ha valaki komolyan vette azokat. Várkonyi N ándor nem
csak a marxista, ateista dogmák ellen lázadt. O az a fajta tudós volt,
aki m inden dogmát ismeretellenesnek tartott.
A politikai rendszerből fakadó kutatási korlátokat át tudta
tömi, egyrészt mert barátaitól nagyon sok külföldön megjelenő
szakirodalmat megkapott, (valamennyi élő európai nyelven írt,
olvasott sőt beszélt is, az antik világ nagy nyelveit szintén jól
ismerte), másrészt a pécsi egyetemi könyvtárban eltöltött évtize­
dek alatt nagyon sok fontos forrásmunkához hozzájutott. Egy
rendkívüli elme és egy rendkívüli munkabírású, etikus tudós telje­
sítménye az, ami ránk maradt. A kézirat, természetesen, nem jelen­
hetett meg egy olyan társadalomban, amelynek a dogmákhoz való
ragaszkodása diktatórikus volt. Hozzá kell tennem, más korszak­
ban esetleg az idealista filozófusok is, de akár a különböző egyhá­
zak is eretneknek tekintették volna, ahogy a kommunista rendszer
ideológusai is lesöpörték az asztalról. Várkonyi N ándor meg volt
győződve arról, hogy a legkorábbi korszakok írásai, mítoszai is a
valóság, az igazság, a történelmi, gondolati lényeg iránti elköte­
lezettségből születtek.
Istenfélő, hívő katolikus ember volt, aki az emberiségnek
Istennel való kapcsolatát mindennél fontosabb ténynek tartotta, és
munkáiban is arra törekedett, hogy bizonyítsa ennek eredendő
voltát.
V. G.: Várkonyi Nándort a tudós társadalom sem fogadta el,
tudománytalannak tartották. Mi lehet ennek az oka?
M. k.: Az ismert és nem ismert helyes arányának figyelem-
bevételére figyelmezteti az emberiséget. Annak az önhittségnek a
veszélyeire utal, amelytől azt hisszük, hogy tudom ányunkkal már
a kozmikus megfejtés közelében vagyunk. Az elveszett Paradicsom
című munkája nagy részében a tudom ány zsákutcáiról ír. A tudo­
mányosságnak éppoly kritikusa, mint az ideológiáknak. M unkás­
sága valóban nem tudomány, mert a tudom ány egzakt bizonyítás
során igazolható. Az ő koncepciójának tudományos bizonyításá­
hoz megannyi elpusztult ismeret újbóli felbukkanására volna szük­
ség. Elképzelhető, hogy a technikai eszközök finomodásával ez
majd valamikor megtörténik, de amikor benne ezek a nagyon
távlatos emberi-történeti képek felmerültek, bizonyíthatatlanok
voltak. Tudományos fragmentumokból és írói, gondolkodói intuí­
ciókból áll össze a hatalmas kép, amit az agya, mozaikként, kicsiny
darabkákból épít egybe. Azt, hogy jó helyre tette-e a megtalált
köveket, vagy hogy az volt-e az eredeti kép, amit kiolvasott az
egyes kövekből, azt semmi módon sem akarta tudományos állítás­
ként jellemezni. Ennek ellenére érvei döntő részéhez kutatási ered-
1108 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

mények alapján jutott el. Az elhatárolódó vélemények abból is

fakadnak, hogy a mai napig meghatározza az európai gondolko­
zást, például az evolucionista szemlélet. Várkonyi N ándor az em­
beri társadalmak haladásáról szóló elméleteknek nagy kritikusa
volt. Ugyanígy kritikusa az utóbbi ötszáz év individualista, racio­
nalista elméleteinek is.
Várkonyi N ándor azt mondja, hogy a mesterségesen kel­
tett igények és kifordított, természetellenes, rosszul megállapított
emberi törekvések nem képesek betölteni az ember alapvető irá­
nyultságából fakadó vágyait. A technikai fejlődés egy sor veszélyt
hozott magával, elég, ha az uránium felhasználására gondolunk.
Az ötödik ember című művében rám utat arra, hogy a tudom ány
története az emberi tévedések története is egyben. Azokról a tudo­
mányos eredményekről, amelyekre civilizációnkat alapozzuk, ki­
derült, kilencven százalékuk nem úgy igaz, mint ahogy egykor
közkinccsé váltak. Miközben a tudom ány az empíriára és a tapasz­
talatok bizonyíthatóságára helyezi a hangsúlyt, aközben egy evi­
dencián lép túl. Jó példa erre, hogy a közvetlen tapasztalat a
geocentrikusságot alapozza meg, de a valóság mégis inkább a
heliocentrizmus. Ugyanakkor a világegyetem mégsem a mi Na­
punk körül forog. A hibák ellenére Várkonyi N ándor elismerte a
tudomány és a technika eredményeit. Fia, VÁRKONYI Péter több­
ször is hangsúlyozta, bármely tudományos kutatás bizonyította
édesapja hipotézisének téves voltát, magától visszalépett téziseitől.
Nem követte egyes tudósok gyakorlatát, akik hajlandók eltüntetni,
megsemmisíteni azokat az eredményeket, amelyek a koncepcióju­
kat kétségessé teszik.
V. G.: Említette, hogy Várkonyi Nándor három nagy műben
összegezte gondolatkísérleteit. A harmadik a két első továbbgondo­
lása?
M. K.: Trilógiának tekinthetjük a Szíriát oszlopait, Az elve­
szett Paradicsomot és Az ötödik embert. Az ötödik ember a legterje­
delmesebb, közel négyezer kéziratoldalból áll. Ez a mű az előző
kettő kiteljesedése, nem csökkentve azok értékét. Az elveszett Pa­
radicsom a Szíriát oszlopainak továbbfejlesztése, noha nincsenek a
könyvben átfedések, legfeljebb közös címszavak (például világjel­
képek, piramisok stb.). Az ötödik ember alapvetően más, mint az
előző kettő. A hagyatékban van még egy további terjedelmes ki­
adatlan írás is: a Varázstudomány, mely különleges könyv, az
okkultizmus történetének rendszerezése és az ilyenfajta jelenségek
ismertetése. Magyarországon tudományos elme nagyon régen
nem foglalkozott ezzel a témával, mely kalandos piaca a legkülön­
bözőbb szélhámiáknak. Várkonyi e területen is, a maga tudásához
méltón, a jelenség egészét próbálta felvázolni.
A Szíriát oszlopai szellemi expedíció a múltba. Várkonyi
megpróbálja értelmezni azokat az útjelzőket, amelyek az emberi
kultúra útját kijelölték. Képzelete segítségével megeleveníti a múl­
tat, s az olvasó is a képzelet segítségével tekinthet vissza a történe-
 VÁCZI GÁBOR INTERJÚJA MEZ EY KATALINNAL 1109

lem előtti korokba. 1957-58 között dolgozott intenzíven Az elveszett

Paradicsom című könyvén. Pótlásokkal és újabb kutatások beeme­
lésével a művet a hatvanas évek első harmadában zárta le. Ezerkét­
száz kéziratoldalból áll, szórakoztató és érdekes olvasmány, (akár
annak is, aki nem ért egyet Várkonyi N ándor gondolatmenetével),
mert igen elevenen és plasztikus írói eszközökkel tudja megjelení­
teni a gondolkodás kalandjait. Ugyanakkor bizonyos tudományos
apparátus hiányzik ebből a könyvből, például a kéziratban nem
m aradt fenn tárgy- és névmutató, sem jegyzetapparátus, nagyon
sok idézet származik levelekből. Következő kiadása esetén szeret­
nénk kiegészíteni névmutatóval.
Várkonyi N ándor főműve Az ötödik ember. Ebben teljese­
dik ki mindaz, amit a Szíriát oszlopaiban és Az elveszett Paradi­
csomban elkezdett építeni. Felteszi a kérdést; ez a kor, amely
tudományos eszközei segítségével az ismert világ ura lett, képes-e
választ adni önmaga és a világ mibenlétére? Várkonyi úgy látja,
hogy történelmünk során egyre messzebb kerültünk a választól,
mégpedig azért, mert az értelem által elérhető tudásra helyeztük a
hangsúlyt, önm agunkat tekintjük a világ megismerése középpont­
jának és lehető legkompetensebb eszközének. Ezzel kerültük-ke-
rüljük el annak lehetőségét, hogy valóban választ tudjunk adni a
kérdésekre, mert az értelem ugyan nagyon sok mindenre tudja a
választ, de a lényeg az értelem határain túl keresendő. Azt mondja,
fetisizáltuk az eszközöket, amelyekkel rendelkezünk, a saját
agyunkat, értelmünket. A szellemi szféra és az emberi létezés
elszakadásában látja a problémát, ami miatt a hanyatlás történet­
nek vagyunk a szereplői. Azt is mondja, hogy a szellemi szféra és
az emberi élet összhangját nem jó úton keressük. Amiatt, hogy
sikeresek vagyunk, elértünk sok tudományos és technikai ered­
ményt, elbíztuk magunkat. Elfordítottuk figyelmünket a transz-
cendesről, s egyáltalán nem foglalkozunk az ember szellemi kap­
csolatrendszerével. Ugyanakkor éppannyira szellemi lények is va­
gyunk, mint voltak a korai, a régi emberek, csakhogy az ő érzékei­
ket nem homályosították el az énközpontúságból adódó korlátok.
Olyannak látja a mai világban működő átlagos szemléletet, mintha
egy fazékra, (a világra) rá tennének egy fedőt, s mindazt, ami
odabenn van, kikiáltanák a mindenségnek. A sajtó, a televízió, a
könyvkiadás, de szinte m inden modern társadalmi jelenség arra
ösztönöz, hogy ne is tekintsünk ki onnan. Elhárítjuk magunktól a
kérdések megválaszolását, nem akarunk létezésükről tudom ást
venni. Várkonyi N ándor Az ötödik emberben arra a felismerésre
vezet minket, hogy az intuitív megismerés éppúgy letéteményese
az ember szellemi kapcsolatának, mint a tapasztalati. Ez a függvé­
nye a legkisebb dolgoknak is, mert m inden Istentől indul ki. Az
ötödik ember második kötete ( a kéziratot három kötetben adjuk ki)
Krisztus születésével és működésével, az Egyház megalakulásának
tényével kezdődik, s a reneszánsz nagy teljesítményeinek a lezá­
rulásáig tart, beleértve a reformációt is. Az Újszövetség ese-
1110 MAGYAR SZEMLE 1996.11. SZÁM

ményeitől indulva az egyházalapító és egyházatyák működését, a

patrisztikát és az ősegyháznak az ókori civilizációba hozott válto­
zásait tárgyalja. Azt a változássorozatot, amit az egyház születése,
a krisztusi tanok elterjedése magával hozott. Ezen belül jelentősen
tárgyalja a patrisztika nagy alakjainak életművét, a szentek, misz­
tikusok, skolasztikusok (például PÁDUAI SZENT ANTAL, AVILAI
N agy Szent Teréz, aquinói Szent Tamás) tevékenységét, majd
a lovagkor eszményeit, mint a kereszténység elterjedésének erköl­
csi vetületét, társadalmi eszmékre való kisugárzását. A misztika
jelenségeit nem elmebetegségként, nem is szélhámosságokként
kezeli, feltételezi, hogy az emberi társadalomban mindig is vannak
olyan egyedek, akik a szellemi szférával való kapcsolattartásra
érzékenyebbek, és érzékelik annak jelenlétét. A kötetben Dantét
követően a humanistákat, majd a reneszánsznak keresztelt kor­
szak nagy alkotóit vizsgálja.
Az újjászületés embere, aki visszanyúlt a görög individua­
lista filozófiai iskolákhoz, az emberi individuum ot állítja a közép­
pontba, és megszabadítja erkölcsi kötelékeitől. Már az ókori filozó­
fusok is elválasztották a teológiát az ún. filozófiától, s ezzel az
értelem tevékenységét a racionalitás irányába indították el.
Várkonyi N ándor felfogása szerint a reneszánsz az emberi indivi­
duum abszolultizálásával nagy teljesítményeket hozott létre, de
elindította az emberiséget korunk kataklizmái felé. Egyrészt meg­
jelenítette az ember individuális függetlenségét és önállóságát,
másrészt a reneszánsz-korszakkal párhuzamos reformáció idő­
szaka az európai kultúra két nagy körének (Északnak és Délnek)
egymástól való elszakadását okozta. Az antik világ örökösei, a latin
népek és a déli kultúrák, kerültek az egyik, míg a fiatal európai
népek, akik az ókori Római Birodalom ellenségeiből a keresztény­
ség által váltak az európai civilizáció közös alkotótársaivá, a másik
oldalra. Az utóbbiak pl. a germánok, kelták a kereszténység másfél
évezrede alatt belesimultak az Egyházba, az első pillanatban a latin
civilizációval konfliktusos, a második pillanatban konfliktusmen­
tes összeolvadással létrehozták az európai kereszténységet és
Európát. A reneszánsz és a nemzeti öntudat ébredését követő
reformáció megbontotta azt az egységet, amit a katolikus egyház
ezerötszáz éven keresztül megalkotott. Várkonyi N ándor alapállá­
sa, hogy a krisztusi tanítás, amely az ősegyházon keresztül a kato­
likus egyházban hagyományozódik, hordozza a legtöbb útm uta­
tást az ember számára. Ez az útmutatás a legtökéletesebben bonta­
koztatja ki a teremtett embert, figyelmeztet az embertformáló isteni
törvények megtartására. Várkonyi N ándor tükörként helyezi
elénk az őskeresztény emberi alapállást, a legnagyobb keresztény
gondolkodókat, szenteket, noha ez a szellemi ember, ez a szellemi­
ség sem tudta a maga képére formálni a korabeli világot.
Várkonyi N ándor azt mondja, tény, hogy a természeti környezetet,
azt a sugalmazást, amit a természet adhatna, elveszítettük, nem
értjük az állatokat, nem értjük a növényeket, nem fogadjuk el a
 VÁCZI GÁBOR INTERJÚJA MEZEY KATALINNAL 1111

természet, az Isten parancsait, viszont rendelkezünk fejlett aggyal,

érzékeny idegrendszerrel, tudunk gondolkodni, és a gondolat út­
ján is eljuthatunk a felismeréshez, ha nem értékeljük túl praktikus
ideológiáinkat, a saját eredményeinket, és az életszervezésben,
társadalomban diktatórikusán nem kényszerítjük rá azt az embe­
riségre. Ha olyan társadalmat teremtünk, amelyben az ember nem
veszíti el autonómiáját.
V. G.: Hogyan fogadták a Várkonyi-hagyaték megjelenését,
volt-e sajtóvisszhangja a köteteknek?
M. K.: Érdekes, hogy Az elveszett Paradicsommal még fog­
lalkozott a sajtó, de Az ötödik ember már a háttérben maradt. Lehet,
hogy azért, mert kötetenként jelenik meg és egyes kötetei nem
önálló művek, annak ellenére, hogy önmagukban is élvezettel
olvashatók, mégis csupán részei a nagy műnek. Tény, hogy ebben
a hatalmas gondolatépítményben, amely hihetetlenül gazdag tu­
dományos és kultúrhistóriai anyagot prezentál, csak a harmadik
kötet végén lesz kitéve a pont. Lehet, hogy ez az oka a várakozás­
nak. Az a szűk olvasókör, mely Az elveszett Paradicsomot megvette,
megvásárolta Az ötödik ember eddig megjelent köteteit is, és nyil­
ván várja a folytatást. Az elveszett Paradicsom elfogyott, remélem,
Az ötödik ember is elfogy majd a harmadik kötet megjelenésekor,
a '96-os téli könyvvásár idején.

FELEDY GYULA: TÁROGATÓ

 ft Ib A & iC fRi/fl
v fo°}

^ k ART FELFEDEZTE A Z EMBERISÉG

SZÉTSZAKADT SZÁLAIT
^ H am vas Béla: P a tm o sz I-III.

1.

'AMVAS BÉLA SZERINT ha valaki egy barlangban fedezi fel az

H igazságot és ráomlik a hegy, az az igazság meg fogja találni

a maga útját. Vigasztaló gondolat ez, s mindenkinek, aki
valamely igazság megvalósításán fáradozik, nem csupán egy em­
berélet esztendeivel, hanem az emberiség évszázadaival kell szá­
molnia. Hamvas Béla életműve is késve jut el az emberekhez, de
mégis eljut; nem Hamvas a vétkes, ő a maga műveit megalkotta;
mi voltunk azok, akik nem közöltük őket, illetve csak nagy sokára
kerítettünk sort erre. M iután a folyóiratokban és újságokban meg­
jelent egy sor esszéje, néhány alkalmi esszéválogatás és utánnyo­
más, végre közkézre került Hamvas három főműve is. Regénye, a
Karnevál, amit 1948-tól 51-ig írt, csak 1985-ben jelent meg; a Scientia
sacra I. címet viselő monografikus tanulmánya 1943-44-től 1988-ig
várt megjelenésre, háromrészes esszégyűjteménye, a Patmosz,
mely 1958 és 1966 között keletkezett, csak 1992-ben (I) illetve 93-ban
(II-III) vált publikussá. Hisz Hamvas Béla igazsága mindig idejében
érkezik és várja a megvalósulását.
Hamvas életművének summája a PatmaszÁUlIL, az utolsó
befejezett könyv, melynek esszéi testam entum nak is vehetők. E
század emberei megszokták, hogy m indenütt a történelmi fejlő­
dést fürkésszék, egy alkotó életében pedig az individuális fejlődést
és a változásokat keressék, Hamvas Béla utolsó műve különösen
vonzó lehet, mint amelyben kimondja a végső igazságot arról a
világról, amelyben élt, és megüzeni, m int vélekedik a földi élet
lehetséges irányairól s az ember esélyeiről. Mind emiatt a bölcs,
öreg Hamvas Béla e művének különleges jelentősége van és több­
irányú elemzésekre serkenthet.

2.

A Patmosz a legfigyelmesebben megszerkesztett esszégyűjtemé­

nye. Nem elképzelhetetlen, hogy a Patmosznak olyan a struktúrá­
ja, m int például egy szonetté. Ebben az esetben a Patmosz 1. az első
két négysoros, következik az aranymetszet, a fordulat, a Patmosz
 SAVA BABIC HAMVAS BÉLÁRÓL 1113

II. az első tercina, a Patmosz III. pedig a második, mely poénnal

zárul. Ebből a szempontból eléggé megbízhatóan lehetne elemezni
az esszék sorrendjét is: a „szonett" indázik, analógiák és átfedések
keletkeznek, a felívelések és az elcsendesülések váltakozva oszcil­
lálnak... Egy ilyen kompozíciós vizsgálatnak fel kell figyelnie a
témák, a központi problémák, a nagyobb és kisebb kérdések, a
pihentető, apró észrevételek váltakozására (Direkt morál és rossz
lelkiismeret, Csontváry nagy cédrusa, Elmélet és Humanizmus, Né­
metség, A rántott leves...). És így tovább.
Hamvas akkor is ellenállhatatlan író marad, amikor a leg­
nehezebb, legbonyolultabb kérdéseket tárgyalja. Szinte bevonja az
olvasót az eszmecserébe, figyelmesen adagolja a bizonyítékokat, s
mindig ügyel arra, hogy egy pillanatra se legyen unalmas;
kifejtésmódja, az esszéisztikus „elbeszélés" könnyít az olvasó dol­
gán, de másban nem enged; meghódítja olvasóját és elvezeti az
esszé végéig, pátosz nélkül közli vele, hogy mit gondol a világról,
íme néhány esszékezdet a Patmosz I-ből:
Direkt morál és rossz lelkiismeret;
„Az em ber sem m ire se megy. Aki intakt, az m űveletlen, aki m ű ­
velt, az korrupt. Az intakt előtt le kell tagadni a m űveltséget, a
m űvelt előtt le kell tagadni az intaktságot. Az em ber sem m ire se
megy."

Németség:
„Valéry a század elején a m o d em európai civilizáció sokszerűsé­
gében csupán egyetlen egyöntetűséget vél felismerni. Bizonyos
angolságról beszél, anélkül, hogy m egm ondaná, ez alatt m it ért."
A rántott leves:
„Ha az em ber term észeti lény lenne, az abszolút táplálék nem
lehetne más, m int a gyümölcs. De tudjuk, hogy szárm azásunk
szerint nagyobbik felében a term észeten túlról valók vagyunk, és
igazi hum án u s ételeinket m agunknak kell megcsinálni."
Az ágy:
„Aldous H uxley kiszám ította, hogy a csend köre évenként tizen­
h árom és fél kilom éterrel szűkül. M ár nincs messze az az idő, szól,
am ikor a csend a földről tökéletesen eltűnik."

ÉG ÍGY KIMETSZVE ÉS FELSOROLVA IS ellenállhatatlan kíván­

M csiságot ébresztenek ezek az esszékezdetek. Ugyanakkor

a láncolatban megfigyelhető a témák és a problémák
fokozása is. De szinte ugyanezt el lehet mondani az egyes esszéken
belüli részekről is. Akárhol olvasunk bele a szövegbe, nehéz elsza­
kadni tőle. Hiába, Hamvas varázslatos író, különleges alkotó, akit
nehéz bárkivel is összehasonlítani.
Másként szólva: Hamvas nemcsak előadja gondolatait, ha­
nem fészket is rak számukra, formát, amelyben továbbadhatja
őket, hogy ne csak az olvasó intellektusát, de érzékeit is bevonja, s
1114 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

a szöveget élményszerűvé tegye. Ha valaki nem tudja teljes egé­

szében vagy végig követni a gondolatmenetét, azt is megejti a
szöveg varázsa, és meg fogja érteni az esszét; úgy fogja érezni, hogy
teljes mértékben felfogja, s ha így van, akkor valóban fel is fogta,
és maradéktalan bizalommal adhatja át magát neki.
~W ~WATUDJUK, hogy a Patmosz Hamvas utolsó befejezett műve,
M m ez különféle olvasatokra és elemzésekre ad lehetőséget.
J - J - Össze lehet hasonlítani korábbi műveivel. A történetiség és
az individuális gondolati, alkotói fejlődés követéséhez szokott ku­
tatót meglepetés fogja érni. Ugyanis körülbelül 1930 után Hamvas
nem változott, csupán az történt, hogy egyre precízebb és ponto­
sabb lett, egyre dúsabb tartalommal töltötte fel az emberről meg az
életről való alapmeggyőződését. Csodák csodájára, a kései Ham­
vasra rögtön ráismerünk a korairól. Hamvas korai esszéisztikáját
már határozott alapálláspont jellemzi, csakhogy még nincs egészen
kidolgozva, néha még „naivnak" is tűnhet föl előttünk. A későbbiek
során részletekkel telíti és elmélyíti nézeteit, kikerekíti a világról és
a létről való tudását.
Egy-egy esszében Hamvas váratlanul és könnyedén köz­
vetlenül megszólal önmagáról. Ebben a tekintetben azonban min­
denképpen az Interview (Patmosz I.) forgatható a legnagyobb
haszonnal. Hasonló színvonalon gondolkodó beszélgetőtárs és
barát hiányában Hamvas az öninterjú mellett dönt, hogy közvet­
lenül megválaszolhassa azokat a kérdéseket, amelyek intellektuális
pályáján és így a korabeli életben is felmerültek. Természetesen
m inden állításának utána lehet nézni a műveiben. Megtudjuk,
hogy a harmincas évek végén, amikor már befejezte az európai
kultúra és filozófia tanulmányozását, beleértve a régi görögöket is,
a Közel- és a Távol-Kelet filozófiái felé hajózott. A feltevés, amit már
sokkal korábban megsejtett és feljegyzett az emberiséget valaha
összekötő szálak elszakadásáról és elfeledéséről, teljesen helytálló­
nak bizonyult; a szent könyvek olyan tudást őriznek, amit az
emberiség, elsősorban Európa, elvetett és elfeledett. E szétszakadt
szálak felfedezése Hamvas számára stabil vonalat jelent, ami köré
minden összegyűjthető és értelmezhető, csak egész másképp, mint
ahogy ezt az Európa-centrikus ember tette. A mai ember szemében
Hamvas néhány állítása túlzásnak tetszhet, különösek azok, am e­
lyek tulajdon személyiségéről szólnak, de életművének értői és a
jövendő olvasói más véleményen lesznek. Máris elég jellemző
példa árulkodik arról, hogy a mai „kritikusok" egy része nem képes
megközelíteni Hamvas életművét, s az Interview ilyesféle állításait
a jelenlegi popsztárok önreklámozásával keveri össze.
Életünk pszeudoegzisztencia, hazug élet, állítja Hamvas. Ő
maga az igazi európai fővonalnak a Kelettel való összekapcsolódá­
sában keresi a kiutat.
„Európa igazi európai vonalát, PÁL apostolt, AUGUSTINUST, PAS­
CALT, NlETZSCHÉT... össze akartam kötni az abszolút emberi h a ­
gyom ánnyal, V edanta-m ahájána-tao-K abbala-orfikával, és az
 SAVA BABIC HAMVAS BÉLÁRÓL 1115

emberi életet véglegesen és visszavonhatatlanul meg akartam

alapozni. Éspedig nem mint teóriát, hanem mint tényleges élet­
rendet.
„Annak, amit mondok, nem a könyvekben kell megjelenni,
hanem megyalósulni a műhelyben és a konyhában és az ágyban
és a szőlőben."

A legnagyobb feladat:
„Az életen túl élő lény magvát megtalálni és felébreszteni és
realizálni a legnagyobb teljesítmény, amit az ember elérhet."
A nnyira lepusztult és m egrendült m inden, hogy a megvalósítás
elkezdéséhez egy em beréletnél sokkal hosszabb időre van szükség:
a m unkaterv elkészítése után Ham vas százötven évet szám ol a
tanításra, még száz évet a tanítványok felnevelésére... N égyszáz év
tanító m unka után indulhatna csak el az így elképzelt m ű realizá­
lása, mely felépítené az em beriség igazi életrendjét.
patmosz esszéi h a m v a s elő ző MŰVEINEK ISMERETÉBEN is

A olvashatók. Nála m inden összefügg. Az úgynevezett fejlő­

dés, különösen a későbbi európai, leegyszerűsítette és felda­
rabolta az élet gazdag fonadékát: a vallásból a filozófiát vonta el, a
filozófiából a tudom ányt; a teljesség széttörött, az az egymással
m ár kapcsolatban sem álló, egym ásról m ég csak nem is tudó része­
ket az ideológia elszigetelte egymástól. A szerzetes, a filozófus, a
tudós felosztanak és elkülönítenek, a m űvész, kivált a költő egészé­
ben, a m aga összetettségében próbálja átfogni a világot. Ezért a
m űvész, különösen pedig a költő a világ teljességének őre, aki
fenntartja a kapcsolatot m inden elemi erővel, az ő világát nem lehet
racionálisan csupán egy szegm entum nak tekinteni. Az ő világa
terem tő, Istenhez hasonló.
A korai Ham vas gyakran fordul kiválasztott m űvészetek­
hez és m űvészekhez, és egyes szerzők és m űveik segítségével
értelm ezi a világot. És bár m inden m űvészet csupán specifikus
megközelítése a teljes világnak — Ham vas sosem beszél elszigetel­
ten egyes m űvészetekről —, nyom on követhetők a korai Ham vas
egybehangzásai a késeivel, a Patmosz esszéivel. H a ő beszél a
zenéről, akkor szinte nincs is különbség a Halottasének (1943, hat
és fél taktus indián sirató az am azóniai őserdőkből), a Bartók (1946)
m eg A kétzongorás szonáta című, a Patm osz J-ben található esszék
között. M intha m indhárom szöveg ugyanakkor keletkezett volna,
folyam atosan. És nem csak ezek a szövegek, hanem m inden zenei
tárgyú vagy a zenét csak érintő írása egyedülálló és ellentm ondá­
soktól m entes tekintettel hatol ennek a m űvészeti jelenségnek a
m élyére és értelm ezi azt, m éghozzá teljes gazdagságával és sokfé­
leségével egyetem ben, de a teljes világból sosem kiszakítva. Ha
valakit egyáltalán nem érdekel a zene, akkor is szenvedélyesen és
öröm m el fogja olvasni Ham vas zenei tárgyú esszéit, sőt talán észre
1116 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

sem fogja venni, hogy zenéről van szó, m ert a zene m űvészetén
keresztül is a világ teljességét értelm ezi a szerző.
~m ~W~GYANAZ A HELYZET A KÉPZŐMŰVÉSZETEKKEL, a festészettel
m m m eg a szobrászattal. Ham vas korábban is m űvészileg meg-
form ált tárgyak közvetítésével értelm ezte a világot, egy sor
esszét írt, m elyekben szinte vizionáriusan értelm ezte a társadalm a­
kat és értékrendszereiket. M intha hatalm as szakirodalom m al ren ­
delkezne, H am vas ír a perui vázák esztétikájáról, az inkák köveiről
(1934), az indián szőttesekről (1939), Stonehenge-ről (1940); a
Patmosz J-ben ott a két m indent felölelő esszé: a Zöld és lila m eg a
Tanguy, vagy a logisztika misztikája. A korábbi és az újabb esszék
között ezúttal sincs szinte semmi különbség, az ősi tárgyaktól a
kortárs festészetig m indent egységesen felölelnek, s ezúttal sem
elszigetelten, hanem a világ teljességében szemlélve.
N em más a helyzet a költészettel, a regénnyel és a többi
m űvészettel sem: m intha Ham vas m indig m indent tu dott volna, s
bizonyos pillanatokban hajlott arra, hogy feljegyezze a gondolata­
it, és beavasson m in k e t. Ilyen tudás azért lehetséges, m ert Ham vas
rendelkezik átfogó vízióval, amit az em beriség és a civilizáció
elemzésével terem tett meg, a legjelentősebb alkotások analízise
révén. A m űvészet ezek szerint azért jelentős, m ert általa belátható
a társadalom teljessége, am it a m aga zavartalan m űködésében kell
feltárni, ám így szinte m ár sehol nem lelhető fel.
Mégis észre kell venni, hogy bár Ham vas nagyra értékeli a
költőt, egy árnyalatnyit változott az elgondolása róla. M iként az
alkotó m űvésznek általában, magas pozíciót tulajdonít az igazi
költőnek is, aki még, utolsóként, őrzi és fenntartja a világ teljessé­
gét, m iközben m indenki más pszeudoegzisztenciába hanyatlott.
Legkifejezettebben a Poeta sacer (1943) cím ű esszé szól erről. H am ­
vas H eine , G oethe , H ölderlin költészetét veszi példának, és
H ölderlint emeli a legm agasabbra közülük, aki abban múlja felül
két kortársát, hogy tudatosan lem ond sok m indenről azért, hogy
m egvédje a költészetet, m ely m indent m agába olvaszt, és elutasít
m inden korrupciót. N em más a helyzet a Patmoszban sem, de itt
hangsúlyozza, hogy a költők is , akár más m űvészek, ko rru m p á­
lódtak a társadalom ban. A nagy költő példájaként Ham vas ezúttal
ORPHEUSZT említi, m int az utolsó nagy, szakrális költőt, akinek
m űve m egváltó erejű. (Orpheusz). Ezúttal sincs ellentm ondás
Ham vas Béla m egközelítésm ódjában és gondolkodásában, csupán
észrevehetően szigorúbbá vált, úgy látja, túl kevés azon nagy
költők szám a, akik nem árulták el a poézis szent körét, az egyetlen
kapcsolatot az em ber és az istenség között.
Ám a m űalkotások, mivel m indannyian ism erjük őket, igen
alkalm asak arra, hogy általuk kerüljenek bem utatásra bizonyos
nézetek az em beriség értelm éről és jelentőségéről, a továbbra is
süllyedő, m ert m ég fel nem ébredt emberről, a bűnről, am elybe
öntudatlanul is belehanyatlik, az általános korrum pálódásról és a
m egváltásról, amire m agányos erőfeszítéseket téve, vagy egy m á-
 SAVA BABIC HAMVAS BÉLÁRÓL 1117

sik em ber, a m estere m ellett törekszik az ember. És ekkor H am vas­

nak jól jön a regény példája (Regényelméleti fragm entum , 1948)
vagy DOSZTOJEVSZKIJ (Vjeszij [Szigaljevizmus] a Patmosz I-ben,
Előszó a Bűn és bűnhődéshez a Patmosz IJ-ben). De sokkal fonto­
sabbak a társadalm ak mélyanalízisei az ősidőktől kezdve, különö­
sen a mi korunkéi. Ebben tekintetben a kulcsszó a Direkt morál és
rossz lelkiismeret a Patmosz I-bői, mely új és m ég teljesebb m ódon
egyesíti Ham vas korábbi gondolatait a világunkról.
A Patmosz I. esszéi különállóan is olvashatók, m int eredeti
m űvek, m elyek a világ esszéirodalm ának csúcsát jelentik, m elyek­
ben term észetes m ódon forr egybe a gondolat és a közlésform a. S
ez H am vas m inden m űvére áll, még a legbonyolultabbakra és a
legnehezebbekre is, m int am ilyen a Scientia sacra. A Patmosz
bárm ely esszéjének elemzésével be lehetne ezt bizonyítani, de a
legcélravezetőbb, ha a kisebb tém át tárgyaló m ű varázslatos szö­
vetfonadékára hívjuk fel a figyelmet. Ilyen A rántott leves, A z ágy,
a Várakozás, A jóisten uzsonnája, a Cseresznyét szedni. A rántott
leves egy kis gyöngyszem e, benne az egész világ és az egész H am ­
vas. Arról felismerszik az em ber élete, hogy m ilyen ételeket készít
és hogyan étkezik; az élelmiszerhamisítás a legsúlyosabb bűncse­
lekm ény; s a m ásodik oldal végén következik a ham vasi poén, a kis
téma visszakerül az egész civilizáció nagy kontextusába:
„Helyzetünk mindenesetre nem reménytelen; még van BACH-ze-
nénk és Palazzo Pittink, van VELÁZQUEZÜNK és Hölderlinünk,
a normali tás m ég nem tűnt el teljesen, amíg van rántott levesünk,
krumplink és főtt rizsünk."
H át hogyne próbálnánk ki és ízlelnénk m eg ezt a rántott levest, ha
azelőtt soha nem tettük volna?
INDEMIATT HAMVAST A LEGJOBB bármiféle előzetes tudás

M nélkül olvasni, átadni m agunkat az írónak és gondolata­

inak, olvasni és beinni, akár egy regényt, nyitott olvasó­
nak lenni, akire a szöveg rögtön hatással van, s kicsit később,
utólag, am ikor egyesül az olvasói élm ény és a szöveget hordozó
gondolat, ez a hatás elmélyül. Irigyelni kell azokat, akik m ég nem
ism erik ezeket az esszéket: nagy felfedezés előtt állnak.

3.

H am vas Béla aktuális és m egkerülhetetlen tolmácsa a mi jelen

pillanatunknak, s valószínűleg az eljövendő időknek is. Legjobb ha
idézetekhez fordulunk:
„Kultúra hiánya elsősorban annyit jelent, hogy az ember a hun­
cuttal és a cudarokkal szemben védelem nélkül van. A közösséget
nem tanították meg arra, hogy elszigetelje őket. Az emberek
félnek tőlük és engednek nekik, és meghunyászkodnak és félre
húzódnak, csaknem csodálják őket. Morális bűncselekmény itt
sincs több, mint más népeknél. De az élet színvonala elrettentő.
1118 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

Mert a bűn az erkölcsi rend olyan brutális megsértése, amely ellen

minden nép védekezni tud. Az életet beszennyező egzisztenciális
korrupció ellen a kultúrálatlan nép tehetetlen. A kis zsiványoknak
és szélhámosoknak az alattomos furakodóknak és a nagyszájú
hencegőknek, a fondorlatos handléknak és a nyegle becstelenek­
nek reménytelenül ki van szolgáltatva." (Direkt morál és rossz
lelkiismeret)

De Ham vas nem ragad m eg a definiált problém ánál, hanem belé-

hatol és m últbéli elágazásait keresi, s a következő felismerésre jut:
„Európa nem a hagyomány alapján áll. Európa nem ismeri a
hiteles egzisztenciát, és ez annyit jelent, hogy információi a lét
alapvető tényei felől rosszak. Amit Európa alkotott, SZÓKRATÉSZ
és PLA T Ó N óta, történeti zavarok produktuma, válság-termék, a
legjobb esetben az egzisztencia hibás helyezése következtében
keletkezett históriai állapot-jelentés, jelentősége azonban több­
nyire m ég ennél is csekélyebb. Igen nagy részben ugyanis nem
egyéb, mint a pszeudoegzisztens ember bonyolult önvédelmi és
önigazolási ál tatás-rendszere. A pszeudoegzisztenciának pszeu-
dológia felel meg."
Ebből, de m ár egy másik esszében (Szabó Lajos, vagy az egyetlen
rendszer) az államszervezés vészterhes következm ényét vonja le:
„Hiába nevezi magát az állam szocialistának vagy demokratának,
ha a hazugság-erőszak-kizsákmányolás módszereit nem számol­
ta fel. Ez az állam éppen olyan rossz, mint bármely más monar­
chia, vagy feudalizmus, de még ennél rosszabb, mert nagyobbat
hazudik, ezek szerint kénytelen jobban kizsákmányolni és na­
gyobb erőszakot gyakorolni... Nem hazudni m ég akkor sem, ha
úgy látszik, hogy az egész nép élete ezen fordul meg. Minden
hazugság okvetlen következménye a kizsákmányolás és az erő­
szak."

H am vas Európából indul ki és Keletre m egy, s a különbségeken

m éri fel Európát. Az egyik végkövetkeztetése így hangzik:
„Európában a bölcs ember elképzelhetetlen, éspedig nem azért,
mintha itt nem lettek volna olyan tehetségű emberek, akik az
ehhez szükséges szellemi képességekkel rendelkeztek volna, ha­
nem éppen azért, mert itt csak tehetség volt és zseni volt, de ennek
nem volt bázisa, nem volt normalitása és senki sem tudta, hogy a
bölcsesség legelső feltétele nem zseniálisnak, hanem abszolút
embernek, vagyis normálisnak lenni." (Északi korona)
Tehát m indig a normális, igazi emberről van szó, aki nem korrupt.
A norm ali tás valaha az em ber sajátja volt, ezt kell visszaszereznie.
P A T M O S Z II. IS A TÁRSADALOMRÓL ÉS BENNE AZ EMBERRŐL való

A gondolkodásának a sum m áját adja. Sajátságos ism étlése ez

m indannak, am it Ham vas korábban is gondolt és m ondott,
csakhogy m ost egy ívbe gyűjtötte — európai civilizáció egész
úgynevezett fejlődését. A közlésform a ezúttal m intha engedm ényt
tenne m indazoknak, akik a korai pozitivizm ustól a kései marxiz-
 SAVA BABIC HAMVAS BÉLÁRÓL 1119

m usig vezető vonalon iskolázódtak (tehát az európaiaknak); m ég

egyszer követhetik, ha eddig nem lett előttük világos, az ún. társa­
dalm i fejlődés rövidített és pregnáns kurzusát (80 oldal). Ham vas
egyik látlelete így szól:
„A gazdasági különbségek kiegyenlítése a társadalmat nem teszi
integráltabbá, vagyis az egyenlősített jövedelem az emberek kö­
zött levő távolságot nem rövidíti meg. De a távolságokat nem
rövidíti meg a politikai jogok kiterjesztése sem. Még kevésbé
teremt integrált társadalmat az egypártrendszer. A modem dik­
tatúrák extrém dezintegrált társadalmak, ahol nemhogy nincs
egység, hanem a politikai hatalom könnyebb egységesítése érde­
kében külön ügyelnek is arra (államvédelem), nehogy a csoportok
és az egyének és a vélemények integrálódjanak. Ezek a
pszeudoszocialitásban élő népek, ahol az egység megvalósulása
ellen tudatos szociális dezintegráció folyik. Ahol az integrálódást
többször terrorral kell megakadályozni."
E VONATKOZIK EZ A LÁTLELET? Szerbiára, Rom ániára, Szlo-
kiára, H orvátországra, M agyarországra?! Term észetesen
inden hasonló társadalom ra. Ham vas univerzálisan és
m élyrehatóan gondolkozik.
H asonlóképpen, Ham vas m űveinek m argójára konkrét n e ­
veket jegyezhetnének a különböző állam hoz, kultúrához, nem zet­
hez tartozó olvasók a mai politikai és közéletből, m intha H am vas
„felvételei" e maiakról szólnának:
„Minden diktátor olyasvalaki, akinek fensőbb hatalma van, nem
is ember, hanem a kollektívum reprezentánsa. A nézőtérről ez
meggyőző lehet, közelről elég komikus. Már csak azért is, mert az
ilyen egyéni alakban megjelent kollektív archetípus megpüffedt
fantazmagórikus khiméra. Az ilyen archetípusokban való gondol­
kozás humánus társadalmakban igen ritka, viszont primitív kö­
zösségek jellemvonása. Ezzel együtt jár a mágikus praxis. Vég­
eredményben a sámánizmus, az a sámánizmus, amellyel az utób­
bi időben nem egészen alap és ok nélkül oly sokan foglalkoztak.
A diktátorokat, és azoknak történeti szerepét, aki politikailag lát,
teljesen félreérti. A politikai hatalom az ilyen pszeudoszakrális
szubjektumok tevékenységének csak egyik és szűk területe. A
diktátornak feltétlen hatalma van a magán- és közélet minden
szintjén, ő az, aki a tudományos kutatás irányát, a művészet
stílusát, a szokásokat, a gondolkozást, a hitet, a törvényeket meg­
határozza, éspedig egyedül, egyetlen saját enunciációjával, és
csalhatatlanul."

4.

H am vasnak m ajdnem az egész élete alkotásra alkalm atlan feltéte­

lek között telt el, a legnehezebb szakasz ép p en az, am ikor a
Patmosz keletkezett. Utólag úgy tű n h et fel, hogy Ham vas Béla
legkem ényebb évei voltak a legterm ékenyebbek: a háború alatt,
am ikor három szor kapott katonai behívót és járta m eg a frontot,
1120 MAGYAR SZEMLE 1996.11. SZÁM

keletkezett a Scientia sacra (1943-44); am ikor kitették az állásából,

m egírta grandiózus regényét, a Karnevált (1948-51), segédm unkás­
ként az erőm űnél, tető alá hozta a Patmoszt (1958-1966), távol
Pesttől és a könyvtártól. Ham vas Béla tudatában volt küldetésének,
tudta, hogy le fogja írni és be fogja fejezni hatalm as m űvét. H a nem
m egy m ásként, akár a sánc m ellvédjében is befejezi, szokta m on­
dani.
A Holmi cím ű budapesti folyóiratban (1993 február) az
angol Richard RORTY kiváló esszéjét olvassuk Heidegger, Kundera
és Dickens rím m el. A regényről valam int a Kelet és N yugat közötti
teoretikus és antiteoretikus tradíciók szem beállításának szükséges­
ségéről írva így elm élkedik a szerző:
„Különösen sokat segítene nekünk, nyugati filozófusoknak a ke­
leti tájékozódásban, ha tudomást szereznénk olyan keleti kultu­
rális hagyományokról, amelyek nevetségessé tették a keleti filo­
zófiát. Nem az atelier komikumra gondolok (ahogyan például
Platón gúnyolja PRÓTAGORÁSZT, HUME a természetes teológiát,
K i e r k e g a a r d H e g e l t vagy D e r r i d a H e i d e g g e r t ), hanem arra,
amikor olyan emberek teszik nevetségessé a filozófiát, akik igye­
kezetük ellenére sem képesek követni valamely filozofikus gon­
dolatmenetet, illetve akik meg se próbálnak egy gondolatm enet­
tel lépést tartani. Nemcsak a japán Heideggerekre, indiai
Platónokra, kínai Hume-okra kell odafigyelnünk, hanem a kínai
STERNE-ökre és indonéz RABELAIS-kra is. Ahhoz nem vagyok elég
művelt, hogy megmondjam, valóban léteznek-e az utóbbiak,
mindazonáltal remélem és erősen hiszem, hogy léteznek. Valahol
Keleten bizonyára éltek olyan emberek, akik élvezettel fejtették
fel a kárpitot, amit a szentek és a bölcsek szőttek."
rAJON MEG TUD-E BÉKÉLNIA MAGYAR OLVASÓ ezzel a bizonyta­

V lanul egyensúlyozó, csalogató gondolattal? A kiváló és

inspirativ Rorty európacentikus filozófus, tekintet nélkül a
hatalm as erőfeszítésre, amit, elvileg, abba fektet, hogy m egértsen
m ásokat is, ezúttal a Keletet: Keletnek a nyugati m odelleket kínálja
fel; az egyiktől m enekülve ugyanazt keresi! H am vasra utalh atn á­
nak, s a m egoldás világos: a Keletnek m egvan a saját filozófiája, ami
nem ugyanolyan, m int a N yugaté, vagyis Európáé. S ezzel m egta­
lálnák az igazi európai vonal kapcsolatát a Kelettel, a Kelet válto­
zatlan hagyom ányával, filozófiájával, mely nem individuális a szó
európai értelm ében. A m agyar olvasó ezt tudhatná, neki van egy
H am vasa, de m ég nem tudja. De m ikor fog Ham vasról tudom ást
szerezni a kiváló Rorty, s m ikor tudja felhasználni a m űveit? (A
folyóirat ugyané szám ában található FEHÉR Ferenc Regény és szám ­
űzetés cím ű esszéje; a szerző hivatkozik Rorty e m űvére, de H am ­
vasra nem!)
A Kortárs cím ű folyóiratban (1993. június, 72-89 old.) m eg­
jelent a polgári fejlődés útjairól és esélyeiről szóló kerekasztal-be-
szélgetés anyaga. A tizenöt résztvevő számos jelentős névre hivat­
kozik, idézik többek között, jó okkal, BlBÓ Istvánt és MÁRAI
 SAVA BABIC HAMVAS BÉLÁRÓL 1121

Sándort, Ham vas Béla kortársait, de őt meg sem említik. M ind­

annyian tudnak Ham vasról, ném elyek valószínűleg tisztelik és
becsülik az életm űvét, de ha bevonták volna a vitába — szétrom ­
boltak volna a szóban forgó témát. Bibó és M árai kivételes form á­
tum ú egyéniségek, nem csak teljes életm űveket hagytak ránk, de
életükkel és m agatartásukkal m egvalósították a m agasrendű m o­
rális személyiség m intáit, korábban őket szintén kizárták a m agyar
kultúrából, m ajdnem úgy, m int Ham vast. De visszatértek és
könnyen integrálódnak abba a kultúrába, ahova szervesen beletar­
toznak. Am H am vas nem , vagy csak nagyon nehezen és lassan.
Miért?
Vajon nem azért, m ert Ham vas igen súlyos szavakkal illette
a m agyarokat, M agyarországot, 1. az 1956 utáni helyzet értékelésé­
re vonatkozó sorokat (Interview, Patmosz /., 264-8. old.). Ám m ás­
részt nem szabad elfeledkezni az Öt géniusz finom elem zéséről
sem! S hát mi m indent nem m ondott Bibó m eg Márai a m agyarok­
ról és M agyarországról, m it le nem írt Márai a Naplóban, s ez
m égsem akadályozza m eg a normális integrációt nem zetük k u ltú ­
rájába. Bibó H am vasnak is barátja volt! Valami másról van szó: Bibó
és M árai európaiak, kivételes személyiségek, de európaiak. Éppen
ezért fogadja be őket könnyen a m agyar kultúra. H am vas viszont
a m agyar és az európai kultúrából indult, de m agasan túlszárnyalta
azt. Ham vas univerzális, az egész világhoz tartozik, ritkán beszél
specifikusan m agyar problém ákról, de a m agyarok szintén abba a
világba tartoznak, amelyről oly m élyenszántón gondolkozik. Az
univerzalitás ma fogyatékosságnak látszik, s H am vasnak e tulaj­
donsága m egnehezíti és ideiglenesen hátráltatja visszatérését és
jelentősebb befolyását.

5.

’AMVAS A HUMOR NAGY SZÓSZÓLÓJA; szám ára a hum or nem ­

H csak az em ber legfontosabb sajátossága, hanem olyan út,

m elyen haladva m inden baj leküzdhető, m ajdnem m inden.
Ezért gyakran él vele m űveiben és gyakran ír róla. N em tu d u n k
olyan fényképéről, ahol nevetne, de ném ely m űvei alapján
B uddha-helyzetben képzelhetjük el, am int elégedetten és zabolát­
lanul kacag, nem csak az arcával, hanem az egész testével.
A Regény elméleti fragm entum ban is írt a hum orról, de ennél
is fontosabb az a hum or, am ely kitűnő regényét, a Karnevált szövi
át, s más regényeit is (Szilveszter, Bizonyos tekintetben, Ugyanis).
De a dolog term észeténél fogva a Patmosz esszéibe nehezebb
belevinni a hum ort: a hum or életjelenség, s term észetes helye a
regényben van, a különböző személyiségek, felfogások súrlódásá­
ban és összeütközésében. Ham vas esszéi és regényei között term é­
szetesen van kapcsolat: az olvasó ám ulva szemlélheti, m int m en­
nek át az esszékben kifejtett eszm ék a regény szövetébe, s nem ­
hogy pusztán illusztrációk m aradnának, hanem intenzív és önálló
1122 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

életre kelnek. A P a tm o sz 7-ben található például a Függelék a közép-

szerűségről d m ű esszé/ m elyben Ham vas szellem esen és látványo­
san m egy neki a technikai civilizáció tákolm ányainak, am elyeket
össze sem lehet hasonlítani a szellemi felfedezésekkel. S akkor
jusson eszünkbe az a különös, buffóba illő feltaláló a K arneválból,
aki egész életében tökéletesíti a m aga technikai fölfedezését, a
gépet, am ely húsz m űveletet képes elvégezni, de m indig összeke­
veri és tönkreteszi őket.
E A patmosz ESSZÉI KÖZÖTT IS VAN EGY, m égpedig a legterje­

D delm esebb, m elyben kifejezésre jut Ham vas páratlan, zabo­

látlan és lesújtó hum ora. M égpedig egy igen kom oly tém át
tárgyaló m unkáról van szó. Azt gondolhatnánk, joggal, hogy a
hum or lerombolja az esszét és a kom oly témát. S ez így is van, csak
nem akkor, am ikor Ham vas találja m eg a megfelelő hangot. Az
É rtekezés a k ö zig a zg a tá sró l cím ű írásról van szó.
Ham vas a közigazgatás történelm i fejlődését periódusokra
osztja fel, az egyiptomi fáraótól kezdve a mi időnkig. Bőséges
tudom ányos apparátust vonultat fel, számos lábjegyzetet, angol,
ném et és francia nyelvű kiadásokat; a problém ával foglalkozó
tudom ányos társaság kongresszusának kiadványaiból, szakfolyó­
iratokból idéz, sőt m ég a hivatalnoklírát bem utató három kötetes
antológiát is felhasználja. Az adm inisztráció és a hivatalnokság
tökéletes, pontos és alapos áttekintése, a nagy tudom ányos nézet-
eltérések, a viták ism ertetése, bizonyítékok és ellenbizonyítékok...
Egyszóval nagyon kom oly m ű, m elynek eszméi továbbgondolásra
ösztönöznek, például az, amelyik az elem entáris erőktől, a más
törzsektől, valam int a közvetlen környezetünkben lévő em berek­
től való félelemről beszél. S hirtelen, ötvenegynéhány oldal u tán a
szöveg m egszakad, befejezetlen marad!
Kissé szokatlan, hogy Ham vas ily figyelmesen feltünteti a
szakirodalm at, hisz nagyon kevés szövegéhez csatol lábjegyzete­
ket. H a u tán an ézü n k az idézett szerzőknek és Londonban,
Bécsben, Z ürichben, Berlinben, Párizsban, Oxfordban, Heidel-
bergben közzétett m űveiknek, könnyen felfedezhetjük a ragyogó
iróniát és a szép csalást. Az egész szöveg, bárm ily konzisztens,
ösztönző, tulajdonképpen a történelm i m ódszer kigúnyolása, ami
m indent be tud bizonyítani; a tudom ány kigúnyolása, ami m in­
denről m eggyőzően tud érveli, a szokványos és m eddő európai
m ódszer kigúnyolása, mely a semmiről hoz fel érveket és a sem m it
igazolja, m iközben m inden pontosnak és összefüggőnek látszik.
Kifinom ult paródia, m égpedig a tudom ányos értekezésről...

6.

Összehasonlítva Európát más térségekkel, m indenekelőtt a Kelet­

tel, de a közép-am erikai civilizációkkal is, H am vas precízen felm u­
tatta azokat az elrejtett elem eket, am elyek az egész emberiség
 SAVA BABIC HAMVAS BÉLÁRÓL 1123

egységét bizonyítják. Látlelete egyértelm ű és világos: Európa egyik

nagy problém ája a m esterek és a beavatás hiánya. H am vas így ír:
„Európában sohasem voltak mesterek, legfeljebb misztikusok és
filozófusok. Misztika és filozófia merő elmélet, amely nem tudja
önmagát realizálni. Többnyire nem is keresztülvihető. Európában
az aszkézis az életszomjúság szembefordulása önmagával, más
szóval önámítás, nem aszkézis, hanem önsanyargatás. N em a
szellemi erők megszerzésének módszere, hanem az élet meggyöt-
rése." (V. }., vagy a megvalósulás)

H ozzá kell tenni, hogy sok európai nyelvben elveszett a „tanító"

szó jelentése, csupán általános iskolai tanítót jelent, úgyhogy kény­
telenek a keleties „guru" term inust használni. U gyanebben az
esszében a Patmosz J-ből (amit 1961-ben írt Tiszapalkonyán), am i­
kor V. J. (egy valóban létező személy) kísérletéről beszél, aki egye­
dül akarta leválasztani m agát a korrupt társadalom ról és eljutni a
beavatásig, Ham vas megállapítja:
„V. J. eleinte az önkínzás és a valódi aszkézis között nem tudott
különbséget tenni. Ami magától értetődik. N em volt mestere, aki
az életszomjúság és a szellem között lévő küszöbön átsegítette
volna. A mesterek (hagyomány) hiánya Európa egész történetére,
és minden ember sorsára vonatkozólag érdekes."

y yAM VAS ÉLETMŰVE, EGYEBEK KÖZÖTT, ha m egkésve is, mégis

f —■ pótolja ezt Európában: ő m ár nincs az élők sorában, hogy
M . -A. szem élyesen m egalapíthassa az iskoláját, hogy vezessen és
tanítson, de életm űve nem egy sajátosságánál fogva átveheti az
ilyen m ester szerepét. Ham vas esszéisztikája olyan egyszerűen és
világosan íródott, hogy kalauza (mestere, guruja) lehet sok érzékeny
olvasónak, segítség a megoldás, az út, a korrumpáltságból való kiválás
önálló keresésében.
Ebből a szem pontból kellene m egvizsgálni H am vas szöve­
geinek, esszéinek és regényeinek értékét. De m eg kell ismételni,
hogy szövegei egyszerűek és könnyen befogadhatok, ám látni kell,
hogy Ham vas ehhez az egyszerűséghez és áttetszőséghez legfőbb­
képpen olyankor ju tott el, am ikor nagyon mély problém ákról írt,
am elyeket nem csak hogy nehéz m egérteni, de m ég nehezebb m eg­
m agyarázni anélkül, hogy ne essünk a leegyszerűsítés hibájába.
Ham vas m indenekelőtt m indent m egem észtett, s csak aztán tárta
az olvasói, tanítványai elé. Egyes írásokban például folyam atosan
szinte egyform a m ondatkonstrukciókat variál, anélkül, hogy a
szöveg ism étlődésekkel terheltnek tűnne föl. A m o n d at tiszta,
világos, akárcsak a ham vasi gondolat. Egész sor antológiái értékű
szövegét szám lálhatnánk elő. Ilyen az Orpehusz cím ű esszé. Hogy
állhatnánk ellent a csábításnak, hogy legalább n éhány m ondatot
idézzünk belőle, am elyek ragyogó m agyar nyelvüknél fogva is
végső üzenethez, testam entum hoz hasonlítanak.
„(Az orfika) Szellemi, anélkül, hogy azt hangsúlyozná, és anyagi,
anélkül, hogy azt előtérbe helyezné. Örömet kelt, anélkül, hogy
1124 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

az benne külön szándék lenne, és anélkül, hogy a szenvedés

mélységeit megérintené. A legkisebb tárgyban m eg tudja látni a
legnagyobbat, egyetlen kézmozdulatban a bolygók keringését.
Az emberbe és a világba épített m eg nem változtatható rend és
szabály tudatában van, és tudja, hogy a rend, még ha a legszigo­
rúbb is, soha az életet nem sérti, mert nem a kényszer, hanem a
szabadság jegyében áll. Művészi, anélkül, hogy az benne külön
szándék lenne. Egzakt tudása van, anélkül, hogy azt külön akar­
ná. Amit csinál, azon a szépség bélyege van, de ez azért történik,
mert azt emeli ki, ami a dologban a legmélyebb. Mindig arány és
összhang, de sohasem a gazdagság és a feszültség rovására. Min­
dig a valóság teljes sokszerűségében, de mindig egységben. Egyé­
ni, de nem önkényes. Egyetemes, de nem közönséges. A rész és
egész viszonya számszerű, de nem élettelen, mert a szám benne
ritmus. A világban semmi sincs, ami csupán önmaga lenne, mert
minden létező jelképe valaminek, ha másnak nem, saját ellenté­
tének és azt magába rejti. Úgy látszik, hogy növekszik, mint a
kristály, vagy a fenyő, de minden mozdulata tudatos. Semmi
hasznot nem hajt, mégsem lehet meglenni nélküle. Ha azt m ond­
ja, nincs kevésbé természetes, mint természetesnek lenni, azt
gondolja, hogy természetellenesebb, mint természetellenesnek
lenni. Derűje komolyságában, és komolysága derűjében van.
Amit lát m inden jelkép, megismételhetetlenül egy. Egyetlen
cseppben megvalósítani az örökkévalóságot, egyetlen gondolat­
ban a mindentudást, és egyetlen alkotásban a világteremtés min­
denhatóságát. A művész gondolkozó, a gondolkozó művész,
mert a gondolat a szellem érzékisége, ahogy az érzékiség a szel­
lem legmélyebb gondolata. A lények testet öltött istenek, ahogy
az istenek szellemet öltött lények. Nincs külön lét és élet, nincs
külön föld és túlvilág. Az öröklét az élet minden pillanatában jelen
van, és minden pillanatban elmúlik, hogy újra itt legyen. Az élet
minden nap újra keletkezik és újra elmúlik, és ez a minden nap
újra kezdődő és bevégződő élet örök változása a változatlan és
mozdulatlan egyetlen Egy."

H am vashoz, a m űvészhez és gondolkodóhoz ham arosan követők

és tanítványok csatlakoznak, ham arosan m egkapja az őt megillető
elismerést, ham arosan a legtöbbet idézett szerzővé válik, akit segít­
ségül hívnak, ha valam ely tézis m egdönthetetlen bizonyítékot
kíván. És nem sokára vissza fognak élni gondolataival és m űveivel.
A BBAN AKORBAN ÉLTÜNK, am elyben Ham vas Béla; nem fogják
L M elhinni nekünk, hogy nem ism ertük őt szem élyesen, hogy
J - A nem fogtuk fel m űveinek nagyságát. N em sokára csoda­
szám ba m egy az olyan em ber, aki szem élyesen ism erte Ham vas
Bélát, és beszélgetett vele.
Az előjelek arra engednek következtetni, hogy Ham vas
Béla születésének 100. évfordulója u tán eljön Ham vas Béla ideje és
m űve m űködésbe lép.
S a va B a b ic
RÁDICS V iktória fo rd ítá sa
SÁRKÁNY GYŐZŐ: LÉGVONAL 1. (SZÍNES SZITANYOMAT, 1995)
 k gaS>

\
KÖNYVEKBŐL BETŰK — BETŰKBŐL SZÁM
K abbalisztikus könyvek szemléje
h
Zóhár — A ragyogás könyve. Válogatta és fordította BÍRÓ Dániel és RÉTI
Péter, (Holnap, Budapest, 1990); Roland GOETSCHEL: A kabala. Fordította
R. SZILÁGYI Éva, a Függeléket készítette FR Ö H L IC H Idá7 (Akadémiai,
Budapest, 1992); Gershom SCH O LEM : A kabbala helye az euróvai szellem-
történetben. Válogatott írások I-ÍI. Fordította BENDL Júlia, A d a m i k Lajos,
BERÉNYI Gábor és TÚRÁN Tamás, (Atlantisz, Budapest, 1995).

KABBALA HÉBER SZÓ. Ezt jelenti: átvétel. A hagyomány átvétele.

A Misztikus és ezoterikus tanítás. Misztikus, mert olyan tudásra vo­

natkozik, amely csak szimbólumok segítségével adható át. Ezoteri­
kus, mert bár átadható lenne, de azok akik e tudást birtokolják, nem adják
át: tudásuk titkos, megnyilvánulásuk rejtett, vagy csak a kiválasztottak­
nak szóló, nekik is inkább szóbeli tanításként; a kabbala „bizonyos tarto­
mányai" ma is csak a szóbeli közlés körébe tartoznak. A kabbala tanítása
lényegében nyelvelméleti: az isteni kinyilatkoztatás akusztikai folyama­
tának misztériumára vonatkozik. A nyelv több, mint közlés és kifejezés.
A nyelvnek van egy „belső oldala", egy „titkos dimenziója", egy „kifeje­
zés-nélküli rétege", ami csak szimbólumokban nyilvánul m eg és ami
„átsejlik a kifejezés világának résein". A teljességek csak okkult m ódon
adhatók tovább. „Isten neve megszólítható, de ki nem mondható. Hiszen
csak az teszi kimondhatóvá a nyelvet, ami töredékes benne." Scholem írja
az Isten neve és a kabbala nyelvelmélete című tanulmányában:
„A misztikus valamiféle méltóságot fedez föl a nyelvben, a nyelv
egyik immanens dimenzióját, vagy ahogyan ma mondanánk: felfe­
dez valamit a nyelv struktúrájában, ami nem valami közölhető dolog
közlésére irányul, hanem inkább, és ebben a paradoxonban gyöke­
rezik minden szimbolika, — valami nem közölhető dolog közlésére,
ami kifejezés nélkül él a nyelvben, és még ha volna is kifejezése,
akkor sem volna semmiféle jelentése, semmilyen 'közölhető' értelme.
Ezzel azonban a vallás területén [...] az Isten nyelvéről szóló beszédre
bukkanunk; ez az a jelenség, amely a legmélyebben összefügg a
nyelv titkos dimenziójával. [...] A világ lényege a nyelv."
Isten nyelve a „belső szó", aminek nincsen nyelvtana. Csak nevekből áll,
de ezeknek a neveknek mindegyike bármely eszménél több lényeget
hordoz. Magának a Névnek nincsen jelentése, „nincs értelme". Jelentés­
nélkülisége helyezi a kinyilatkoztatás és a teremtés központjába. M inde­
nek felett álló értelemnélkülisége kölcsönöz értelmet minden másnak.
Amit mi Isten szava jelentésének, értelmének és formájának érzünk, az
nem maga a szó, hanem a róla szóló hagyomány az időben.
„Ez a hagyomány, amelynek megvan a maga dialektikája, változik,
és olykor halk és elhaló suttogásba megy át, és lehetnek korok, mint
a miénk is, amikor a hagyomány már nem adha tó tovább, és elnémul.
Ez a nyelv nagy válsága, amelynek most tanúi vagyunk, mi, akik már
 cjJUlij KÖRKÉP 1127

nem tudjuk megragadni ama titok legkisebb csücskét sem, amely

egykor a nyelvben lakott. A nyelv ki mond hatósága, vallották a
kabbalisták,a benne lévő névnek volt köszönhető. Milyen rangja lesz
annak a nyelvnek, amelyből Isten visszavonult? Ezt a kérdést kell
föl tenniük azoknak, akik a világ immanenciájából még kihallani vélik
a teremtés eltűnt szavának visszhangját."
Az imádság — és minden más kommunikáció: „ráeszmélni a szavak
mögött rejlő nevekre", „az ember nyelvében újra meglelni a nevet".
Ismerünk partitúra-szerű, 18. századi kabbalista imakönyveket, amelyek­
ben a hagyományos imaszövegeket az Isten-nevek olyan grafikus, kotta­
szerű ábrázolása kíséri, amelyeket az „imádkozó ember elmélkedése hoz
feszínre ezekből a szavakból". Az imádság kabbalista — és őskeresztény,
sőt, mai karizmatikus keresztény — gyakorlatában az ember differenciált
nyelve visszaalakul „az isteni nevek — jelképesen az emberi nyelven is
átderengő — nyelvévé".
A kabbalának ez a misztikus nyelvi attitűd a lényege. Ez magya­
rázza azt a már-már mágikus viszonyt, ami az exegéta és a szent szöveg
között létrejön. A legszentebb szövegek a mózesi könyvek, a Tóra —
„Isten maga is Tóra" —, amiből nem vezethet ki a megismerés, hiszen a
megismerésnek nincs tárgya, ahol minden betű külön-külön, és együtt,
és tetszőleges kombinációban maga a teljesség, a világ, a teremtés. A
betűknek számértéke van és formája van, ezért a számok és a formák is
hordozzák a világot. „A világok összessége nem más, mint azok a nevek,
amelyek följegyeztetnek az Isten lényegéről írott papírlapra." A tórate­
kercs szent, ha megsérül, eltemetik, mint egy halottat.
A m odem molekuláris biológia azt mondja, hogy a DNS négyféle
építőelemének kombinációja minden valaha volt- és lesz élőlény maga.
Az atomfizika hullámfüggvény-kombinációi elvileg a teljes anyagi világ
hordozói. Az információelmélet tiszta kombinatorika. Ez a mi egész mo­
d em anyagi létünk platonizmus. Platonista a biológiánk, a fizikánk, az
információelméletünk. Minden élő alján, minden élet kezdetén a DNS
bázisainak permutációja van és semmi más. Az anyagi dimenziók legal­
ján, az elemi részek mögött nincs semmi, csak hullámfüggvény, puszta
matematika. A világot átszövő információs hálózatok legm élyén csak űr
van és bináris kombinatorika. De a mi életünk végén — s talán ez az
egyetlen kézzelfogható remény a földön — a halál van. A halál nem
matematika és nem platonizmus. A halál kézzelfogható, mint egy vödör
víz. A halál az egyetlen olyan túlvilági elem, amit minden megtapasztal,
ami világi. A világot átfogó egyetlen, közös, transzcendens szövedék a halál.
Az egyetlen leigázhatatlan misztérium, ahová fut minden út. Erről a titokról
szól minden szöveg és minden sors, Isten nyelve és minden valaha élt
rokonunk története. Minden kérdés Istenben nyugvó kérdés, ami nem felel
meg semmilyen válasznak. „Minden teória végső szava a 'ki?', de csak azért,
hogy megszabaduljon a 'mi?'-től, amelyhez kezdete kötődik."
-a v a l a k i m a n a p s á g KABBALISTA SZERETNE l e n n i , vagy legalább meg

H akarná ismerni ezt a tant, annak Jeruzsálemben kellene tanulnia:

misztikát a Héber Egyetemen és szentírás-magyarázatot például a
Yeshivat Porát Yosef Főiskolán. Ezután keresnie kellene egy lelki vezetőt,
aki mellé tanítványul-segítőül szegődhetne az óváros, vagy a Mea
Shearim-negyed valamelyik vizesfalú tanodájában. Telnének az évek, a
ruha és cipő elkopnának, a haj megfehérednék, és lehet, hogy az egész
élet elmúlnék semmivel, olvasással, írással, másolással, gyerekek közt
1128 MAGYAR SZEMLE 1996.11. SZÁM

töltött délutánokkal, böjtöléssel, énekléssel, imával, a világ dolgairól való

beszélgetéssel mindenttudó öregekkel, belső udvarokban, egy pádon,
száradó ágyneműk és száradó fák alatt, szombatvárással, az egyik napra
következő másik nappal, és az egész vállakózásból nem lenne semmi.
Kabbalistává így lehet az ember.
A Héber Egyetem volt zsidó misztika professzora, az 1982-ben
meghalt Gershom (Gerhard) Scholem, hatalmas európai zsidó műveltség­
gel, a müncheni egyetemen zsidó misztikából szerzett doktorátussal —
értekezésében a Sefer Ha-Bahir című kabbalisztikus könyv fordítását és
kommentárét készítette el — érkezett Jeruzsálembe 1923-ban azért, hogy
kabbalista legyen. Kinevezték a jeruzsálemi Nemzeti és Egyetemi Könyv­
tár judaika részlege igazgatójának és pár év múlva már meghívták egye­
temi előadónak. Amint megérkezett Jeruzsálembe, felkereste a Bet-El
jesivát, ahol egy évszázados múltú aszkétikus, kabbalista közösség élt
szellemi őskommunizmusban, misztikus egységben. „Bet-El - mondja
Scholem — engem egyfajta jógára emlékeztetett. Olyan érzésem volt,
mintha egy csapatnyi jógival állnék szemben, akik történetesen az Erec
Jiszrael-i zsidó stílust vették fel." A Bet-El közösség vezetője, a litvániai
Eliasov Solomon ben Hayyim rabbi 1926-ban, nyolcvanöt éves korában,
meghalt. A titkos tanokban utóda a vilniusi Gershon Cohen volt, akit
Jeruzsálemben így neveztek: Vilner. Scholem az ő leki tanítványa lett.
„Amikor találkoztunk, én huszonhat éves voltam, ő pedig hetven. Elmondtam
neki, hogy kabbalát akarok tanulni. Hosszú ideig csak nézett és vizsgálgatott,
megnézte a homlokvonalaimat, és csak aztán kezdett el beszélni velem. 'Szí­
vesen tanítalak, fiam, mondta, de csak azzal a feltétellel, hogy nem teszel fel
kérdéseket.'. Ez óriási hatással volt rám (a 'Kabbala és mítosz' című első
Eranos-előadásomban írtam is erről, és amikor a 'barátját' emlegettem, ma­
gamra gondoltam)."
KABBALA ÉS MÍTOSZ nem szerepel a magyar nyelvű Scholem- tanul­

A mánykötetben; nekem megvan angolul, az öreg könyvet '94 nya­

rán vettem egy Allenby utcai antikváriumban Tel-Avivban. „1924-
ben — írja Scholem — egy fiatal barátom Jeruzsálembe ment, hogy
kapcsolatba kerüljön egy kabbalista csoporttal..." Elmondja nagyjából a
fenti történetet és eltűnődik: különös, hogy éppen a zsidók között — akik
közismerten szenvedélyes kérdezők, sokszor a kérdésre is kérdéssel felel­
nek — nem szabad feltenni kérdéseket. A kabbalista gondolkodásnak az
egyik, kései formában éppen így megőrződött jellegzetessége ez a narratív
filozófia, amelyből — a magyarázat mellől — kirostálódott minden kér­
dés.
A Héber Egyetem erdélyi származású professzora, Ezra FLEI­
SCHER írta egyik levelében SCHEIBER Sándornak: „Kedves Mester, [...]
Nagyon vágyódom utánad. [...] Te azokhoz a kevesekhez tartozol, akik
az óriási művüknél is óriásiabbak. Csak Scholem volt ilyen."
Az arámi nyelven írt Zohar — A ragyogás könyve — a spanyol
kabbala 1280 és 1285 között Spanyolországban keletkezett főműve. Bizo­
nyára a hely és az idő miatt ez az a könyv, amiben valamiképpen össze­
vegyül zsidó-, keresztény- és iszlám misztika. (Spanyolország különben
is a misztika földje.) Szerzője az avilai MOSES de LEON ben Sem Tov. A
Zohar, amiből egy rövid részlet most magyarul is olvasható, egy 3 + 2
kötetes mű, amely elsősorban misztikus exegézist tartalmaz, de felfogható
„apokrif" szövegként is, különösen azok a fejezetei, amelyek Mózesről a
Hű Pásztorról szólnak. H ogy a Zoharba sok keresztény tanítási mozzanat
 KÖRKÉP 1129

is vegyült — például az egyházatyák munkáiból — , arra BACHER Vilmos,

Scheiber Sándor szerint a legnagyobb magyar hebraista, hívta fel a figyel­
met 1891-ben, L'Exégése biblique dans le Zohar című tanulmányában. A
középkori kabbala filozófiájának kutatásában egy másik magyar hebraista
is világhírű lett: VAJDA György, aki a Sorbonne-on tanított. Magyaror­
szágon sok kabbalista nagyság élt. Közülük a két legjelentősebb: a kállói
TAUB Eizik Izsák (1751-1821) és Teitelbaum Mózes (1759-1841). Taubot
Nagykállón, Teitelbaumot Sátoraljaújhelyen temették el. Sírjuk a mai
napig megvan. Mindketten csodatévők voltak, Teitelbaum kolerásokat is
meggyógyított, amulettjeit messzi országokba széthordták. Martin BUBER
Haszid történeteiben külön fejezetet szentelt nekik.
Hogyan lehet valaki kabbalista? Manapság. Talán ha, mint
Scholem mondja, nem tekinti magát világinak. „Az én világiságom mind­
járt a lényegnél elbukik, m égpedig azért, mert vallásos szem ély vagyok,
Istenben való biztos hitem miatt. Az én világiságom nem világi."
ISZTIKUSDOLOG EZ a „nem világi világiság". Az ember gondolko­
dik rajta, és rájön, hogy nem érti. Aztán tovább gondolkodik, és
érezni kezdi, hogy az egész világnak ez a szimbóluma. A mi egész
létünknek ez a titok az értelme. Hogy a világiságunk ne legyen világi. A kapor
kipattan és elvész minden, az ember pedig örök hajlékába tér. Sorsának
múlása, ahogyan a napokra napokat választ, viszi a vödör vizet, a seprűt,
a gereblyét, eszik valamit, alszik: a teremtett világ titkos nyelve.
A Scholem-írások válogatott gyűjteményében két tanulmány fog­
lalkozik a rejtett jámborok-, a rejtett igazak- és a harminchat rejtett igaz
ember legendájával. A világot — mondja a Biblia — az igazak hordozzák
a vállukon. Egy 4. századi kabbalista, Abbaji, írta, hogy a világ sohasem
marad 36 igaz ember nélkül. A 36-os szám mágikus volta a Messiásra
vonatkozó egyik jövendölésből ered: „Boldogok mind, akik benne bíznak"
(íz 30,18), mert a „benne" szó héber megfelelőjének számértéke 36. A rejtett
igazak gyakran öntudatlan igazak: jócselekedeteiket titokban viszik végbe,
és igazságuk még önmaguk előtt is rejtve marad. A harminchat igaz egyike
a Messiás. „Soha nem tudhatjuk, kik ők, az erkölcsi értékek legfőbb hordozói.
Valaki közülük — és a végső tanulság, amelyre az eszme utal — : talán éppen
a szomszédmik." Két 18. századi kabbalistáról biztosan tudjuk, hogy a rejtett
igazak közül valók: a szinawai Rabbi NETÁ-ról és Rabbi ElZIK-ről, aki öreg
korában Zurawitzban volt sakter, Przemysl mellett.
Én találkoztam eggyel a harminchat rejtett igaz közül, amikor
egyik nyáron, több éve már ennek, Bonyhádon jártam — átutazóban.
Ebben az ortodox zsidó tanodájáról egykor híres városban látni szerettem
volna a zsidó temetőt. Megtudtam, van kettő is, az egyik mindjárt itt a
központban, a másik kicsit kintebb, egy iskola mellett. A dombon fekvő
benti temető olyan volt, amilyenek a vidéki zsidó temetők általában:
elhagyott. A füvet hónapok óta nem taposta le senki, dőltek, mállottak a
kövek, elkopott a feliratok nagy része. A másik temetőt, a kintit, alig
találtam meg. Az utcáról nem láttam, földszintes házak takarták. Az egyik
előtt egy nénike ült, kerüljem m eg a házat, mondta, menjek át az udvaron.
Ott volt egy egészen piciny temető, de olyan, amilyent én m ég nem láttam
eddig. Pedig úgy vagyok én a temetőkkel, mint MÓRA Ferenc, ha valahol
járok, kimegyek a temetőkbe is, sokszor többet mesélnek azok egy város­
ról, mint az útikönyvek. De olyan temetőt, mint a bonyhádi külső zsidó
temető, én még nem láttam. Mindegyik sírt mintha a leggondosabb kéz
ápolta volna, a sírkövek rendben, a sírok közti utacskák gondozva. Ilyen
szépen rendbentartott temetőt én még nem láttam — , ezt mondtam a
1130 MAGYAR SZEMLE 1996.11. SZÁM

nénikének, aki csak annyit válaszolt, hogy a temetőt a Feri bácsi gondozza,
és mindjárt szól neki. Szólt és akkor megjelent egy öreg ember, kopott,
szürkéskék nadrágban, nadrágtartóval, trikóban, szem üveggel, borostá­
san, „V Á L Ferenc vagyok" —, mondta és visszasétált velem a temetőhöz.
A sírokhoz egészen közel volt egy kis ház. Az övé, abban lakik, és a temetőt
gondozza. „Ezeket a sírokat ápolom, kérem, ezzel töltöm az időt." M eg­
tudtam később, másoktól, hogy Vál Ferenc jónevű kőműves, ért a házépí­
téshez, de nem tudni, miért, nem hajlandó mással foglalkozni, mint azzal
a kis temetővel a háza mellett, azt söprögeti, gereblyézi, javítgatja. El­
mondta nekem szépen, hogy kik nyugosznak a sírkövek alatt, mesélt régi
— m ég háború előtti — történeteket a bonyhádi zsidókról, a POLLÁK úrról,
a hitközségről, az életről. „Én nem vagyok zsidó, katolikus vagyok, nem
is igen van itten zsidó, mindenki meghalt, megölték őket" — mondta
nekem, mert azt kérdeztem tőle, hogy „maga zsidó, Feri bácsi?" Az egyik
sírkövön frissen ólmozott feliratot láttam, „hát mégis csak vannak itt
zsidók, Feri bácsi, különben ezt ki csináltatta volna?" „Az az én munkám,
kérem, megkopott a felirat, hát kijavítottam." „És ezért mennyit fizetnek
magának?" —, kérdeztem. „Semmit, kérem, az a szegény már régen
meghalt, a rokonait meg mind megölték. Jó ember volt. Adott nekem
süteményt is. Ú gy hívott, hogy Franci. Mindenki így hívott." Egy másik
sírkőről megtudtam, hogy azt is ő hozta rendbe, egy harmadikról, hogy
megerősítette, ne dőljön el, és így tovább, mindegyik sírt úgy ápolta,
mintha a szüleié vagy a szerelméé lenne. Nem értettem a dolgot, „Feri
bácsi, maga ezt miért csinálja?" „Tudja kérem — sóhajtott az öreg — , én
kőműves vagyok. Hívtak engem sokfelé, m ég Pécsen is lakhattam volna.
Kereshettem volna rendesen. De ezt a temetőt itten, ezt nem hagyhattam
el. Ezért én itt élek. Szegényen, mint látja." „Feri bácsi, hát annak kell
legyen valami oka, hogy maga itt él, és nem Pécsen, vagy benn a város­
ban?" „Van" — mondta. És odébb ment pár lépéssel egy füves részre.
„Látja itt ezeket?" „Miket, Feri bácsi?" „Ezt a két fát." A fűből kilátszott két
farönk. „Itt volt két fa — mondta az öreg — még most is látom őket. 1944
volt kérem, a zsidókat mind behajtották a gettóba. Itt volt, nem messze.
Aztán mindet elvitték, deportálásba, Auschwitzba. Megölték őket. Akkor
m ég itt voltak a gettóban. Meghalt az egyikük. Látja, az ott a sírja. Hozták
a koporsót, hogy eltemessék. Két csendőr kísérte őket. Én éppen itt voltam
a temetőnél, amikor ideértek. Tudja, az úgy van a zsidóknál, hogy bizo­
nyos számú férfinak kell lenni együtt, ha valami szent dolgot cselekednek.
A temetés az ilyen. Éppen egy férfi hiányzott, hogy kilegyen a létszám.
Megláttak, mondták, Franci gyere ide, hogy ezt a szegényt eltemethessük.
Én beálltam a menetbe — azok olyan jók voltak hozzám mindig — és
szépen eltemettük azt a halottat. Az ott az ő sírja. Rendesen imádkoztak,
aztán elindullak vissza. Ehhez a két fához értek, megálltak. Itt voltam
köztük. Franci — mondták — minket innét el fognak vinni. Rád bízzuk
ezt a temetőt, a halottainkat, vigyázz rájuk, amíg mi vissza nem jövünk.
Még ma is látom ennek a két fának a lombját, ahogy alatta állnak és
beszélnek. Én innét sokszor el akartam költözni. Még Pécsre is hívtak. De
valahányszor elmentem volna, eszembe jutottak ők, ahogy itt állnak ez
alatt a két fa alatt, hogy megbízzanak ennek a temetőnek az őrzésével.
Tudom, hogy néznek engem fentről. Ha valamire szükségem van, szok­
tam imádkozni hozzájuk. Látja ott azt a falat? Azon túl van a keresztény
temető. Van ott egy sírhely belül a falnak építve. Azt én készítettem
magamnak. Oda kell majd eltemetni engem."
H íd v é g i M á té
j t í t f . - f U L i T( I**1 r - ^r/3Ar
U S u ^ - - C jü ü v
< Jr
y^JU^-UxU(«-i-H1, CK z: J l^ ju -^ yic . i °~

6 « A K Ö ZE L-ES KOZEP-KELET

ÁRNAGY SÁNDOR KÉNYTELENVOLT megállítani falanxjait az afga­

M nisztáni vad hegyek előtt. Erre a felismerésre jutott később

DZSINGISZ kán is. N em járt jobban a Vörös Hadsereg sem.
Rudyard KIPLING „a Nagy Játékának nevezte a 19. században a Brit
Birodalom és a cári Oroszország küzdelmét Afganisztánért. Tartósan
meghódítani egyiküknek sem sikerült.
Szeptember végén az iszlám fundamentalizmus elszánt hívei, a
talibán milicisták bevonultak Kabulba, s ezzel az ország kétharmada ellen­
őrzésük alá került. Az amerikai politikai vezetés tagjainak ereiben szinte
megfagyott a vér. Más sem hiányzott Washingtonnak, minthogy egy
újabb országban a szélsőséges fundamentalisták kerüljenek hatalomra.
Keserű tapasztalatokat szereztek 1979-ben Teheránban, amikor KHOMEINI
ajatollah emberei túszul ejtették az egész amerikai nagykövetséget
(CARTER elnök ebbe bukott bele), vagy a N ew York-i Világkereskedelmi
Központ alagsorában robbant bombánál, amit az iszlám szélsőségesek
vállaltak magukra.
A csaknem ötéves polgárháború után az afgán főváros lakói
szinte felszabadítóként üdvözölték a talibán harcosokat. Kabul népe sokat
szenvedett az 1979-es szovjet bevonulás óta — a szovjet megszállás tíz
évig tartott, Moszkva 1989-ben, felismerve a hódítás reménytelenségét,
kivonta csapatait az országból. A talibán bevonulás fölötti öröm nem tartott
sokáig. Gyorsan érvényesült az iszlám szigor. A rádió bejelentette, hogy
aki nem végzi el a napi imádságokat, büntetésben részesül. A délutáni
imádságra már zsúfolásig megtelt Kabul központjában a Kék Mecset. Az
új uralom megtiltotta a cigarettaárusítást („egy muzulmánnak nincs szük­
séges narkotikumra"). Elrendelte a férfiaknál a kötelező szakállviseletet,
betiltotta a televíziót, a mozit és a zenét. Az asszonyokat visszaparancsol­
ták az otthonokba, nőknek megtiltották a munkavállalást. Kötelezték
őket, hogy testüket teljesen takarják el a b árkával, a hajtól a lábujjig terjedő
ruházattal. Bezárták a lányiskolákat, betiltották a sakkjátékot. A szabályok
ellen vétőket szigorúan büntetik. Az ENSZ-kirendeltség egyik embere
látta, amint az egyik uzsorást teherautóra kötözve vittek végig a városon
és szájába papírpénz csomót tömtek. A Szovjetunió által hatalomra segí­
tett NADZSlBULLAH-t a talibánok nyilvánosan felakasztották. A milicisták
nehezen tudnak érintkezni a helyi lakossággal, mert ők pustu nyelven
beszélnek, mint a déli pathanok, a kabuliak viszont csak anyanyelvűket,
a perzsához közel álló dari dialektust értik.
Sok a menekült. Az ENSZ menekültügyi főbiztosának értesülése
szerint 150-200 ezerre tehető azok száma, akik elhagyták a talibánok által
megszállt területeket. Többségük iskolázott, középosztályból származó
ember. A talibánok vezetője, Mullah Mohammad OMAR, aki a polgárhábo­
rú során elvesztette egyik szemét. Két évvel ezelőtt Pakisztánban kezdte
megszervezni a vallásos fiatalokat, akikhez nagy számban csatlakoztak a
mudzsahedinek. Ahogy átlépték Afganisztán határát, egyik tartomány a
másik után lett a mozgalom szövetségese. A törzsi hádurak elmenekültek,
ők pedig — az északi tartományok kivételével— ellenőrzésük alá vonták
1132 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

az országot. Éppen ebből az irányból fenyegeti őket a veszély. A Hindukus

hegyei közé visszahúzódott volt kormányerők vezetője Abdul Rasi
DOSZTUM tábornok, aki a szovjetek idején a hadsereg egyik vezetője volt,
most szövetkezett Ahmed Sah MASZUD vezérkari főnökkel, együttesen
ellentámadásba mentek át és visszafoglalták Dzsabul-usz-Szradzs váro­
sát, elűzték a talibánokat a Szalang-alagúttól, ami fő támaszpontjuk, a
Panzsir Völgy bejárata. A Newsweek szerint az afgán képlet kezd egysze­
rűsödni: az egyik oldalon a talibánok, a másikon az összes többi fegyveres
csoport. A szembenállás mindinkább etnikai képet ölt, Dosztum üzbég
származású és erős támogatásra számíthat Üzbegisztán részéről. A déli
pustuk a talibánokat segítik és erősen támaszkodnak Pakisztánra. Az
egyenlet azonban többismeretlenes. A talibánok szunniták, így élesen
szemben állnak a síita fundamentalistákkal, tehát Iránnal és
Törökországgal. Emellett az ENSZ illetékesei közölték, hogy továbbra is
a Burhanuddin RABBANI elnök által kinevezett delegáció képviseli
Afganisztánt a világszervezetben.
Dosztum fő támaszpontja, Mazar-i-Sarif városa fontos közlekedé­
si csomópont, amely Dél-Azsiát, Közép-Azsiát, a Közel-Keletet és Kínát
köti össze. Bazárjában szinte mindenfajta áru megtalálható. A szállítók
élén Abu Dhabi áll, ahonnan Dosztum saját repülőtársasága fuvarozza az
adómentesen beszerzett javakat. Az afgánok szemében Dosztumnak
nincs jó híre. Főnökeit többszörösen elárulta már. A talibánok túlkapásai
miatt most kezd népszerűvé válni. Számításba kell venni azt is, hogy
Afganisztánban csak Dosztum és Maszud rendelkezik reguláris csapatok­
kal és még a szovjet időszakban kapott tüzérséggel, harckocsikkal és
rakétákkal. Orosz és üzbég diplomaták nemrégen kijelentették, hogy
fegyverekkel látják el Dosztum csapatait. A harcok Kabul előterében
folynak, a talibánok az egész országból erősítéseket küldenek a frontra.
Pakisztán bejelentette: közvetíteni fog a szembenálló felek között.
Mozogni kezd a multinacionális tőke is. Helyszínre érkezett a
California Unocal olajtársaság képviselője és 10-15 milliárd dolláros tervet
hozott magával a Türkmenisztánban található földgáz kitermelésére és
egy csővezeték építésére, amely Afganisztánon és Pakisztánon keresztül
vezetné a gázt az indiai-óceánhoz — írja a Time. Jó hírként közli, hogy a
talibánok nincsenek kapcsolatban a radikális iszlám csoportokkal és a
terroristákkal. Jó viszonyra törekednek az Egyesült Államokkal. Az aka­
dály a szinte középkori gondolkodásmód, ami különösen nehézzé teszi a
modernizációt. Aggódik Oroszország is, attól tartván, hogy az iszlám
fundamentalizmus átterjed Üzbegiszntánra, Tádzsikisztánra, Türkmé-
niára.
y | TERRORIZMUS ÚJABB FELLÁNGOLÁSÁTÓL TARTANAK A KÖZEL-KELETEN.
AI I Az izraeli-palesztin békefolyamatot az összeomlás fenyegeti, ami-
-Z A nek kiszámíthatatlan következményei lehetnek. A washingtoni
csúcsértekezlet teljes eredménytelensége megdöbbentette az amerikai
vezetést is. Mind CLINTON elnök, mind Warren CHRISTOPHER külügymi­
niszter nagyobb rugalmasságot várt Netanjahu izraeli miniszterelnöktől
és az amerikai sajtó nagy része a Likud párti kormányfő merevségére
vezeti vissza a kudarcot. A nyilvános kézfogások ellenkező hatást értek
el, mert sokakban éppen az 1993-as RABIN-ARAFAT-PERESZ kézfogás emlé­
két ébresztette fel, amikor a valóban áttörést jelentő oslói megállapodáso­
kat pecsételték meg a Fehér Ház kertjében. Mindhárman el is nyerték a
Béke Nobel-díjat.
 KORKÉP 1133

Most a harminchat órás csúcstalálkozó után a kézfogások ellenére Arafat

üres kézzel távozott. Az újabb válságot a jeruzsálemi régészeti alagút
megnyitása robbantotta ki, a palesztinokat vérig sértette, hogy az alagút
a mohamedán világ harmadik legszentebb helye, az A1 Aksza mecset
mellett vezetett. A Jordán nyugati partján, a Gaza övezetben és Jeru­
zsálemben a felháborodott palesztin fiatalok először kövekkel dobálták az
izraeli katonákat, majd az összecsapásokban megszólaltak a fegyverek, s
ami még nem fordult elő, egymásra lőttek az izraeli katonák és a palesztin
milícia tagjai. A halottak száma meghaladta a hetvenet. Az izraeliek
kijárási tilalmat vezettek be és lezárták a Gaza övezetet. A helyzet további
éleződésének megakadályozására hívták össze sebtében a csúcsértekez­
letet Washingtonban, az eredeti terveknek megfelelően arab részről
Arafaton kívül MUBARAK egyiptomi elnök és HUSSZEIN jordániai király
kapott meghívást. Arafat kijelentette, hogy csak akkor megy el, ha
Mubarak is jelen lesz, de az egyiptomi elnök hajthatatlan volt, szerinte a
találkozó nincs előkészítve, így a kudarc elkerülhetetlen. Arafat szeptem­
ber 30-án egy egész napot töltött Mubarak nyári rezidenciáján Ale­
xandriában, de az elnököt nem tudta rávenni álláspontjának megváltoz­
tatására. Megjelent Washingtonban Husszein jordán király.
ANJAHUT NEM KELLETTGYŐZKÖDNI, ő szívesen utazott, mert tudta,
gedményt nem fog tenni, sem az alagút bezárása, sem a hebroni
vonulás érdekében. Hebronból ugyanis az egyezmény értelmé­
ben már hat hónappal ezelőtt ki kellett volna vonni az izraeli katonaságot.
Az engedmények helyett újabb követelésekkel lépett fel. Kijelentette,
hogy ki kell adni Izraelnek a palesztin milicistákat, akik az izraeli katonák­
ra tüzeltek. Clinton is nehéz helyzetben volt, a választási kampány záró­
szakaszában semmiképpen sem engedhette meg magának, hogy kemé­
nyebb legyen Netanjahuval, ez ugyanis szembeállította volna a nagyon
befolyásos amerikai zsidó közösséggel. Másfelől, ha nem tud eredményt
felmutatni, az ugyancsak hátrányosan befolyásolhatta volna a választó­
kat. Született tehát egy gyengécske közös nyilatkozat, amely felszólítja a
feleket az erőszaktól való tartózkodásra és a tárgyalások újrakezdésére.
A tárgyalásokat folytatták is Erezben, a Gaza övezet és az izraeli
terület határán. A szakértők itt sem jutottak eredményre. Színre lépett
Ezer WEIZMAN, Izrael elnöke is, aki meghívta Jeruzsálembe Arafatot. a
találkozón jelen volt PERESZ volt miniszterelnök is. Weizman a közvetítés
érdekében még tovább ment. Október 14-én Kairóba látogatott és megbe­
szélést folytatott Mubarak elnökkel, aki az arab országok kereskedelmi
zárlatával fenyegette meg Izraelt, ha nem teljesíti az oslói előírásokat.
Harcra készül a Hamasz, a Hezbollah és a Dzsihád szervezet is. Arafat
amerikai katonákat akar Hebronban.
Cseppfolyós a helyzet Afganisztánban és vihar előtti csend nehe­
zedik a Közel-Keletre.
P e t h ö T ib o r
1134 MAGYAR SZEMLE 1996. 11. SZÁM

SUMMARIES

Professor Gabriella I z i k - H e d r i , University of Economics, Budapest.

Democracy and the International Aspects. The connections between the
conditions of internal democracy and the European integration are
examined by the director of the Euration institute.
Johnathan S unley, The Windsor Club, Budapest. Post-Communism: An
Infantile Disorder, II. The author, closely acquainted with
post-communist Central Europe, analyses the intricate ways in which
former communist networks of power and attitudes halt development
under the present governments of the Left which are, ironically,
supported by the avowal of Western governments and the warmed-up
fads of Western political writing. Originally published in The National
Interest, Summer 1996, Washington.
A ttila M o lnár, historian of political ideas, Eötvös Loránd University,
Budapest. Course i n Progress, II. Superficial faith in socialism gave way to
superficial fait in progress as the fashion among Hungarian intellectuals
of the Left. Recognizing the danger of anarchy issuing from a permissive
pluralist ethics, they substitute the authoritarian rule of the „common
good" for the authority of the states as representing the common interest.
Dr. Péter K ovács, Department of International Law, University of
Budapest. The Vatican Mission of László Tóth. In early 1947, Prime
Minister Ferenc Nagy, of the Smallholders Party, delegates the Dean of
the University of Szeged, a Catholic intellectual with excellent
connections to the Church, to begin negotiations with the Holy See about
the resumption of diplomatic relations. While Professor Tóth goes ahead
with considerable success, the gathering clouds of the Communist
takeover in Budapest condemn his mission to failure, and he himself soon
suffers persecution at home.
Gábor K a r á t s o n , writer and painter, Budapest. The National Anthem. A
personal introduction to an exhibition of modem tapestry, where works,
each woven by a different artist on the themes of the National Anthem,
are presented as a modem project for the Millecente'nnial Anniversary of
Hungary.
Ernő P. Szabó, art critic, Budapest. The Miskolc Biennial of Graphic Art.
Drawing and etching has evolved into an independent branch of art in
Hungary during the last decades. Its most prestigiours regular exhibition
is reviewed here, with illustrations.
Gábor VÁCZI, of Magyar Szemle, interviews Katalin MEZEY, poet and
publisher, on the immense life work of Nándor VÁRKONYI, a neglected
librarian in the city of Pécs. In these mostly posthumous publications,
banned or castrated by Communist censorship, an outstanding history of
human thought takes shape, from the earliest beginnings to our day.
 1135

Sava B a b i c , writer, Beograd. Béla Hamvas. The Serbian translator of the

work of Béla Hamvas pays his tribute to the scale and quality of the
Hungarian writer and thinker.
R e v ie w s a n d E v e n ts :

Máté H íd v é g i, biochemist and cultural historian, reviews books on the

Kabbala.
Tibor P ethő, journalist, Chairman of the Board of the daily Magyar
Nemzet. The Near and Middle East. Our foreign policy columnist, this
month writes on the Afganisthan war and the chances for a Middle East
settlement.
Editor's Note: The authoritative summary of the article in our September
issue by Dr. József P e r c z e l , psychologist, San Diego, USA, is as follows:
„The author argues that the economic psychological foundations of
medical practice in any system show identical patterns, including the
Hungarian and USA health care systems." We regret the error.

RÁCMOLNÁR SÁNDOR: KÁIN ÉS ÁBEL (SZÍNES SZITANYOMAT, 1995)


Megjelenik havonta
A szerkesztőség címe:
1067 Budapest, Eötvös u. 24.
Postacím: 1399 Bp., Pf. 701/216
Telefon/fax: 111-6477
Kiadja:
Magyar Szemle Alapítvány
Felelős kiadó:
dr. G r a n a s z t ó i Gy ö r g y
ISSN 1216 6235
Nyomdai munkálatok:
PRESS + PRINT Kft.
2340 Kiskunlacháza
Kossuth L. u. 9.
Felelős vezető:
TÓTH IMRE ügyvezető
Tipográfiai terv:
BANGA FERENC
Műszaki szerkesztés:
MAGYAR BERTALAN
Terjeszti belföldön előfizetésben
a Magyar Posta Rt.
Hírlap-üzletági Igazgatósága.
Árusításban megvásárolható a
területi hírlapkereskedelmi rt-k
árusainál.
Előfizetési díj:
egy évre 1728 Ft, fél évre 864 Ft;
Külföldről előfizethető
a Magyar Szemle Alapítvány
számlaszámán:
MNB 11707024-20332033
vagy megrendelhető levélben,
melyre csekket küldünk
Előfizetési díj: postaköltséggel
együtt egy évre 75$, fél évre 38$
A CÍMLAPON:
Szabados Á rpád : K oponya
(SZÍNES LITOGRÁFIA; RÉSZLET)
repró : P. S zabó Ernő
A M AGYAR SZEMLÉT A Z
ALÁBBI HÍRLAPÁRUSOK
ÁRUSÍTJÁK BUDAPESTEN:
B atthyány tér, m etró; Frankel
Leó utcai aluljáró; Flórián tér,
Flórián üzletközpont; Bécsi ú t
122-124.; Déli pályaudvar, m et­
ró, Déli pályaudvar, lapüzlet;
Kosztolányi tér; Bukarest Étte­
rem , lapüzlet; Újpest, Á rpád úti
metró; Kálvin tér 1.; Kígyó utcai
lapüzlet; Deák téri aluljáró, lap­
üzlet; Váci u. 10.; Szabadsajtó u.
6. ; Petőfi Sándor u. 17.; Párizsi
udvar; N yugati téri lapüzlet; Já­
szai Mari téri aluljáró; Erzsébet
krt. 17., lapüzlet; Baross téri lap­
üzlet; Ferenc körúti aluljáró;
Bajcsy-Zsilinszky u. 76., köz­
lönybolt; Lehel tér, Gogol utcai
lapüzlet; Á rpád-híd, m etró;
Móricz Zsigm ond körtér, a 6-os
villamos indulási oldala; 114.
postahivatal; M oszkva tér,
Gomba; Örs Vezér tere, Sugár.
A M AGYAR SZEMLÉT ÁRUSÍ­
TÓ KÖNYVESBOLTOK BU­
DAPESTEN: ATLANTISZ
KÖNYVSZIGET (V., Piarista
köz 1.); BENCÉS KÖNYVES­
BOLT (V., Ferenciek tere 5.);
MENTOR KÖNYVESBOLT
(VII., Rákóczi ú t 54.); ÍRÓK
BOLTJA (VI., A ndrássy út 45.);
LITEA KÖNYVESBOLT (I„
Hess András tér 4.); PETŐFI
KÖNYVESBOLT (II. M argit krt.
7. ); PONT KÖNYVESBOLT (V.,
M érleg u. 6.); FEHÉRLÓFIA
KÖNYVKERESKEDÉS (VIII.,
József krt. 36.); SZÁZADVÉG
KÖNYVESBOLT (V., Veres
Pálné u. 4-6.) NEMZETI KÖNY­
VESBOLT (XIII., Pannónia u.
22.). A BALASSI KIADÓ KÖNY­
VESBOLTJÁBAN (II., M argit u.
1.) korlátozott szám ban korábbi
szám aink is kaphatók.
 Az 1996 decemberi szám tartalmából:
Velencei festmények
Tátrai V ilm os: Te évszá za d o k kegyence; A festők és Velence
Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban
Építészet
Szegő G yörgy: É re z n i a jö v ő t. A z építész, m in t s z e iz m o g rá f: Anna
M. Eifert-Körnig: A T é r to m o g rá fiá ja . B a c h m a n G á b o r é p íté s z e te
Műkereskedelem
P. Szabó Ernő: Kalapos kislány szelíd őszi árveréssel; A műgyűjtők
Galériája, a Belvárosi Aukciósház és a Polgári Galéria festmény­
aukciói
Bécs
Bajkay Éva: Schiele körül. Öt évszá za d rajzm űvészete
Párizs
Marczell Péter: F e k e te fény. S o u la g e s fé lé v s z á z a d o s é le tm ű v e
P á rizsb a n ] Nagy Zoltán: V á n d o ré ve k é s kib o n ta ko zá s. S c h é n e r
M ih á ly kiá llítá sa ] Mezei Ottó: H o rto b á g y i E n d re „líra i a b s z tra k c ió ja "]
Kiállítás az Ernst Múzeumban
Kutatás
Prohászka László: M e ré n y le t G ö rg e y e lle n ?

Új Művészet Szerkesztőség:
1054 Budapest, Báthori u. 10. Tel./Fax: 131-6702.

K övetkező s z á m a in k tartalm ábó l:

C so r b a József:
Posztmagyar — Nemzetsratégia és geopolitika; CZAKÓ G ábor:
Piac-Európa; KODOLÁNYI G yula: Piac-feletti Európa; SzÉLL
M argit: Wojtyla pápa, a filozófus; DlCZHÁZY B ertalan : Külföldi
működőtőke Magyarországon; BERSZÁN G yörgy: Újságírói ma­
gatartásformák és a rendszerváltozás
1924- b e n MEGVÁLASZTOTTÁK ELNÖKKÉ Calles Plutars Éliást. Calles
atyja zsidó, anyja telivér indián volt, ő tanítóból lett szocialista
agitátor és szabadkőm űves vezér, több forradalom ban volt aktív
szerepe. N éhány hónappal elnökké választása u tán életbe léptette
a Queretaro-i alkotm ány hatályon kívül helyezett szakaszait. '26
derekán pedig m egalkotta a híres Calles-törvényt, amely hivatva
volt véglegesen m egsem misíteni a mexikói katolikus egyházat. A
törvény a vallásos élet m ajdnem m inden m egnyilvánulását közön­
séges bűncselekm ényként kezeli.
NÉHÁNY RÉSZLET: a mexikói köztársaság területén bárm ely vallás
gyakorlatát csak mexikói születésű kultusz-szolgák végezhetik.
Tem plom ok csak akkor használhatók vallásgyakorlat céljára, ha a
hatóság azt engedélyezi. M inden vallási szertartás kizárólag a
hatóság állandó ellenőrzése alatt, a tem plom oknak szigorúan a
belsejében végezhető. Tem plom on kívül m inden papi ruházat,
vagy egyházi jelvény viselése tilos. A szerzetesrendeket az állam
nem tűrheti, m ert nem engedheti m eg az emberi szabadság kiseb­
bítését, sem az arról való időleges vagy örökös lem ondást szerze­
tesi fogadalom rím én. Az állami okta tás laikus legyen, elemi isko­
lákat vallásos egyesületeknek, papoknak vezetni tilos. Tilos m in­
den egyházi iskola tanulm ányainak beszám ítása, vagy bizonyít­
ványainak elismerése. Vallásos vagy vallásos színezetű folyóira­
toknak politikai esem ényekről, hatóságok cselekedeteiről tilos ír­
niuk. Tilos m inden olyan egyesület, vagy politikai csoport alkotása,
amely vallási vonatkozású. M inden egyházi vagyon a nem zet
tulajdona. A vallásgyakorlatra szánt tem plom ok is. Az egyházak­
nak nevezett vallási szervezetek nem szerezhetnek és nem bírhat­
nak sem ingatlant, sem azon nyugvó vagyont. Vallási egyesületek
javára papok nem örökölhetnek, továbbá papok egyáltalán csak
negyedfokú rokonság keretén belül örökölhetnek.
A KULTÚRHARCBAN az egyház és az állam valóban harcban állnak:
az állam korlátokat szab a vallás érvényesülésének, igyekszik csök­
kenteni vagy m egsem misíteni az egyház befolyását a társadalom ­
ra. H arm adszor az állam a legélesebben Róma ellen fordul, és nem
ismeri el a katolikusoknak a pápától való bárm inő függését. A
mexikói helyzet a kultúrharc képét m utatja. Calles elrendelte az
összes tem plom ok bezárását, a hívők azonban a tem plom okban
tartózkodtak; 8 tem plom bezárásánál 203-an estek el, ezek közül
százan a Sanutárió tem plom előtt. A küzdelem igen elvadult.
M orunes m iniszter a parlam entben felszólítottta a lakosságot,
hogy gyilkolja m eg a forradalmi érzésű papokat. Callest elnökké
választása u tán első útja M oszkvába vezette, azután
N ém etországba m ent, ahol észlelhette, hogy az európai közvéle­
m ény m ennyire tájékozatlan. N ém etországban m ég a katolikus
sajtó egy része is örömmel üdvözölte őt. (Mexikó vallásellenes
törvényhozása — részletek; M agyar Szemle, 1928. július)
Ifj. Ja m b r e k o v ic h L ászló
ÚJ FOLYAM V. 12. SZÁ M BUDAPEST, 1996. DECEMBER ÁRA: 144 FT

S zéll M a r g it : W O ]TYLA PAPA, A FILOZÓFUS; O r b á n Vik to r :

'56 ÉS A FIATALOK; Beke G yö rg y : ERDÉLYI FŐPAPOK; Czakó
G ábor : PIAC-EURÓPA; Varg a Csaba : A JOGVÁLTÁS PARADO-
XONA1; SZIG E T — A H E R EN D I P O R C E L Á N M A N U F A K T Ú ­
R A ; Va t h y Z su z sa ÉLETÚT-1NTERJÚJA; M iklós P ál : SZERINDM,
BUDDHA FÖLDJE; H ídvégi MÁTÉ SZÁ N TÓ TIBOR BIBIJA-TERVEI-
RŐL;\P etiiő Tib o r :\ CLINTON KÜLPOLITIKAI FELADATAI
BÉKÉS KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJ ESZ­
T E N D Ő T K ÍV Á N A M A G Y A R SZEM LE SZERK ESZTŐ SÉG E!

SZERKESZTŐI ÜZENET. A M agyar Szemle Alapítvány igazgatósága

és a lap szerkesztősége ezúton értesíti a tisztelt olvasókat, hogy a
kellő pénzügyi támogatás hiánya miatt a lap 1997. év januárjától
negyedévenként összevont hármas szám formájában fog megjelen­
ni. Egyben változtatunk a lap form átum án is, megtartva a Magyar
Szemle tipográfiai tervének jellegzetes jegyeit. Terveink szerint
A/5-ös form átum ú, 224 oldalas összevont szám ot fogunk kiadni.

A NEHÉZ HELYZETBŐL előnyt igyekszünk kovácsolni, és tartalmilag

is m egújítani a több m int négy éves lapot, alapvető jellegének és
stílusának m egőrzése mellett. Bízunk abban, hogy pénzügyi hely­
zetünk javulásával a megjelenés ism ét sűríthető lesz. Addig is
kérjük nagyrabecsült olvasóink szíves m egértését és hűségét!

A lapítványunk számlaszáma: 11707024—20332033. A M agyar

Szem le A lapítvány tám ogatására befizetett összegek az APEH
engedélye alapján az adóalapból levonhatók, befizetésüket iga­
zoljuk. Aki A lapítványunkat legalább 5.000 forinttal tám ogatja,
az a M agyar Szemle egy éves előfizetését és könyvajándékot kap.

Szerkesztőségi ügyelet kedden és pénteken, 11—13h.

A FOLYÓIRAT MEGJELENÉSÉT A BATTHYÁNY LAJOS ALAPÍTVÁNY, AZ

M T M Kommunikáció, valamint a Herendi Porcelán M anu ­
faktúra ÉSA WESTEL 900 GSM TÁMOGATJA.

A M agyar Szemle A lapítvány igazgatósága: A ntall György

A ndrás, Dr. Balogh János, Bőd P éter Á kos, Czakó Gábor,
Granasztói György (elnök), Jeszenszky Géza, Kodolányi Gyula,
M agyar P éter, Szabados György
 Szerkesztőbizottság: BORBÁNDI GYULA, CSEH-SZOMBATHY
L á s z l ó , k in d l e r J ó z se f , m e l l á r t a m á s ,
m o l n á r G u s z t á v ,\p e t h ő Tib o r , \Sz a b a d o s G y ö r g y ,
SZŐCS GÉZA, D R VARGA CSABA

Szerkesztőség: BANGA FERENC, CZAKÓ GÁBOR,

CSELÉNYIBÉLÁNÉ, IZINGER ANNA, MAGYAR BERTALAN
Szerkesztőségi titkár: ARANY EMILIA

ÚJ FOLYAM V. 12. SZÁM BUDAPEST 1996. DECEMBER

KODOLÁNYI GYULA FELEDNIVALÓ TÖRTÉNETEK 1139
SZÉLE MARGIT WOJTYLA PÁPA, 1141
A FILOZÓFUS
BEKE GYÖRGY ERDÉLYI FŐPAPOK 1157

ORBÁN VIKTOR ‘56 ÉS A M AI FIATALOK 1168

CZAKÓ GÁBOR PIAC-EURÓPA 1175

VARGA CSABA A JOGVÁLTÁS 1186

PARADOXONAI
M AGYAR SZEMLE- „NEM TUDOM, 1197
interjú MIÉRT VAN OLYAN
KOVÁCS JÓZSEFFEL SIKERÜNK"

VATHY ZSUZSA VARJÚ DEZSŐ 1206

MIKLÓS PÁL SZERINDIA, 1215
BUDDHA FÖLDJE
HÍDVÉGI M ÁTÉ KÖNYVEKBŐL KÖNYV 1225
(SZÁNTÓ TIBOR TERVEZTE
MAGYAR BIBLIÁK)
PETHŐ TIBOR I CLINTON II. 1227
1138 MAGYAR SZEMLE 1996. ÍZ SZÁM

SZÁ M U N K SZERZŐ I

B eke György (1927, Uzon): író, újságíró. A kolozsvári Bolyai Tudomány-

egyetemen szerzett magyartanári oklevelet. Riportok, interjúk, regények,
tanulmányok szerzője.
Czakó Gábor (1942, Decs): író, képzőművész. A Magyar Szemle szerkesz­
tője.
H í d v é g i M á t é (1955, Budapest): biokémikus, művelődéstörténész, la­
punk könyvszemleírója.
M iklós Pál (1927, Diósgyőr): művészettörténész, műfordító. 1975-85-ig
az Iparművészeti Múzeum főigazgatója, 1985-87-ig a Hopp Ferenc Mú­
zeum igazgatója. Jelenleg az ELTE-n kínai művészettörténetet tarnt. Az
MTA Orientalisztikai Bizottságának tagja. József Attila-díj 1973, Mun-
kácsy-díj 1982.
O r b á n V i k t o r (1963, Székesfehérvár): politikus. 1993-tól a Fidesz—
Ma­
gyar Polgári Párt elnöke. 1994-től az európai integrációs ügyek bizottsá­
gának elnöke.
P eth ő T ibor (1918, Budapest-1996, Budapest): az édesapja, PETHÓ
Sándor által alapított Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának elnöke,
lapunk külpolitikai szemleírója.
SzÉLL M argit: biológia-kémia, filozófia, teológia szakos tanár. Két évtize­
dig a Teológia katolikus folyóirat olvasószerkesztője. Kb. 600 tanulmányt,
cikket és 7 könyvet publikált. 1974 óta a római Nemzetközi Szent Tamás
Társaság előadója és aktív tagja. 1995-ben II. JÁNOS PÁL „Pro Ecclesia et
Pontifice" pápai kereszttel tüntette ki. Jelenleg, többek között, a pápa
filozófiai módszereit és a szemlélődésről készült műveit kutatja.
Váthy Zsuzsa (1940, Pápa): író, újságíró. 1986-90-ig a Képes 7 gyermekro­
vatának, 1990-92-ig a Kortárs prózarovatának szerkesztője. József Attila-
díj 1986. Főbb művei: Erőterek (1970), Adjál nekem vasfogat (1973), Lúd­
talpbetét Adonisznak (1977), Éjjel a fűben (1985), Kvarcóra (1985), Itthon
vagyok (1987), Beszélő kert (1993).
V a r g a C s a b a (1941, Pécs): jogász, akadémiai doktor. Az MTA Álam- és
Jogtudományi Intézetének tudományos tanácsadója, az ELTE és a
Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára, az utóbbi Jogbölcse­
leti Intézetének vezetője. A Current Legal Theory (Tilburg), a Ratio Juris
(Oxford) és a Legal Theory (Harvard) nemzetközi szakfolyóiratainak,
továbbá lapunknak szerkesztőbizottsági tagja, az Európai Jogelméleti
Akadémia (Brüsszel) és a Nemzetközi Jogszociológiai Intézet (Onati)
magyarországi képviselője. A Nemzetközi Jog- és Társadalomfilozófiai
Társaság és a Nemzetközi Jogi Szemiotikái Társaság magyar titkára. Több
tucatnyi szakkönyv és szerkesztett gyűjtemény, többszáz tanulmány je­
lent meg tollából itthon és külföldön a jogfilozófia, a jogi módszertan és
az összehasonlító jogi kultúrák tárgyköréből.

E SZÁMUNK ILLUSZTRÁCIÓI Miklós Pál: Szerindia, Buddha földje c. cikkét

kísérik. A fotókat és reprodukciókat a szerző készítette.
 FELEDNIVALO TÖRTÉNETEK
— A KIVÁLÓK KOLLÉGIUMA

Aki szeret sétálni, szereti a jó kilátást, és ideje is akad rá e koptató­

daráló világban, sétáljon fel a józsefhegyi kilátóba. A Vérhalom tér
fölött öt-tíz percnyire, kis dom bon áll a rozzant kilátó — m int kis,
nyitott tengeri őrtorony.
KILÁTÓBÓL VÉGIGLEGELHET SZEMÜNK a D una kanyarulatai
m entén egészen a Naszályig, északkelet felé a gödöllői dom ­
bokig, de ha a szm ogot kisöpörte a városból a szél, a M átra
rezgő délibáb-képe is idelátszik. N yugatra a M átyáshegy, Ferenc-
hegy, Látóhegy, keletre pedig alattunk lüktet a város, a folyó, a
M argit-híd. Távolabb, hasonló m agasságban, a Vár, m ajd a
Gellérthegy.
Délre nézve — délre nézve nem látunk semmit. Illetve
látunk két irdatlan, vitorla-forma lakóházat, m indjárt átellenben,
az utca túloldalán. M ögöttük sejtheti a térképet ism erő Dél-Buda
hegyeit, dombjait. Valóban érdem es feljönni a kilátóba a látvá­
nyért. Kilátó kilátás nélkül — szim bólum nak szinte túl jó. Ez volt
a létező szocializmus egyik páratlan ajándéka a felüdülésre vágyó
dolgozóknak. Ezt m ásutt a világon aligha tudták megcsinálni.
A vitorlaform a luxusházak története több m int fél évszáza­
da kezdődött. Az ikerház helyén valaha kert tenyészett gyüm ölcs­
fákkal, benne az író ZlLAHY Lajos villája, amely felett el lehetett látni
a budai hegyek déli karéjára. 1942. szeptem ber 9-én, am ikor az első
amerikai légitám adás érte Budapestet, és MÓRICZ Zsigm ond a
kórházban haldoklott, egy eltévedt bom ba éppen erre a villára
zuhant. Zilahyék nem voltak otthon, de egy vendégcsalád két
gyerm eke, nevelőnőjével együtt, ott pusztult a falak között.
Zilahy többé nem akart visszatérni a pusztulás színhelyére.
A telket közcélra ajánlotta fel, azzal a feltétellel, hogy rajta, a Györffy
István N épi Kollégium m intájára, a kiválók kollégium a, a kitűnők
iskolája épüljön fel. Azoknak a népi szárm azású fiataloknak, akik­
ből a jövő polgárm esterei, közhivatalnokai lehetnek majd.
A tervet a háború m eghiúsította, a rom okat lassan benőtte
a vegetáció. Zilahy a fenyegetően zakatoló „fordulat" elől N yugat­
ra távozott, és fogadalm at tett, hogy addig nem tér haza, amíg a
szovjet csapatok nem hagyják el M agyarországot. Ö regkorában
évente hosszú hónapokat töltött Újvidéken, Szabadkáig is fel-fel-
1140 MAGYAR SZEMLE 1996. 12. SZÁM

utazott, m int akit elemi erővel húz m aga felé a szeretett ország, de
haza csak egyszer tért pár napra, élete végén, inkognitóban, b ú ­
csúzni.
Felesége azonban néhányszor hazalátogatott a hetvenes
években. Ahogy mesélte egy ízben, ACZÉL Györggyel is találkozott,
akit arra kért, hogy férje egyetlen kívánságát teljesítse a m agyar
állam — épüljön fel a kertben a kiválók kollégiuma.
A Zilahy-házaspár halála után, a hetvenes évek végén,
óriási földm unka kezdődött a kilátóval átellenben. E lhordták vagy
három m éternyi m árgás talajt az ú t fölé em elkedő, partos kertből.
M ajd felépült az ikervitorla-csoda. És be is költöztek a kiválók:
MARÓTHY Lászlóval, a Dunagát-építő környezetvédővel az élükön
más, kevésbé neves, de bizonyára szintén kiváló elvtársak. N om eg
őrség, farkaskutyával.
Ilyen történetek jutnak az eszem be, am ikor az újkeletű
igazság-kirakó mozaikokat látom, jóhiszem ű vagy kevésbé jóhisze­
m ű kísérleteket egy közeg, egy drám a rekonstruálására. M egnyíl­
nak archívum ok — legalábbis a kiváltságosak szám ára — és az
utókor, az át nem élők, metafizikai konstrukciókat igyekeznek
összerakni, m iközben az átélők történeteit nem ismerik. Csontvá­
zak kelnek életre, nem hús-vér-szellem emberek. Az átélés, az
em pátia persze nem életkor, nem szem tanúság kérdése. V annak
képzelőerővel, drám ai beleélőkészséggel m egáldott em berek, — s
van objektív vallású korunk, amely többre becsüli a m egfoghatót,
s belőlük ítélni próbál.
N ekem m ost ítélnem kellene? El döntenem , vajon elárulta-e
férjét, a kollégium ügyét és a m agyar szabadságot ZlLAHYNÉ BÁR-
CZY Piroska azzal, hogy hajlandó volt tárgyalni Aczél Györggyel,
mi több esetleg kérni tőle? Kollaborator lett-e Zilahy Lajos — egy
kaliforniai m agyar barátunk szavával élve — m ert halála előtt m ég
egyszer látni akarta barátait és Budapestet? Vajon hogyan oldaná
m eg korunk kérlelhetetlen és bátor szavú hőse a dilem m át, ha ilyen
döntés közelébe kerülne — tűnődöm .
fELEDNIVALÓ TÖRTÉNETEK VESZNEK BENNÜNKET KÖRÜL, látha­

f tatlanul, oly sűrűn, hogy m inden m ozdulatunkkal beléjük

gabalyodunk, finom szálakat szaggatunk szét. O lyanok, m int
— nem olyanok, ők a valóság. Vagyis bennük rejlik az igazság
hitele. V annak, akik leírják, leírták a történeteket. H ódolat a lejegy­
zőknek, az em lékezőknek — hódolat FODOR A ndrásnak, aki naplót
vezetett a legsötétebb időkben is, és m ost ism ét közreadja nekünk
emlékei egy új kötetét.
A Zilahy-történetet nem tőle hallottam — és sokan ism erik
rajtam kívül is.
Ko d o lá n yi Gyula
 WOJTYLA PAPA, A FILOZÓFUS

AROL WOJTYLA 1920. május 18.-án született W adowice váró­

jában. Jókedvű, könnyen tanuló gyerm ek. Anyja szeretetre
néltó, m élyérzelm ű, irodalm i érdeklődésű asszony volt. Ap­
ja, a K. u. K., m ajd az első önálló Lengyelország katonatisztje, befelé
forduló, kötelességtudó, m élységesen imádságos lelkületű em ber,
aki egymás után vesztette el kisleányát, feleségét, m ajd orvos fiát.
Karolt, a kis „Lolek"-et egyedül nevelte. A gyerm ek korán m egta­
nulta tőle a pontosságot, belső érzéke tudatja vele, m ikor kell a
játékot abbahagyni, m ert várja az otthon, a kötelesség. Társai sze­
retik és tisztelik is nagy akaraterejéért. M inistráns és napi áldozó.
Lelki vezetői a jó szellem ű helyi plébános, FlGLEVICZ atya, és egy
egyszerű könyvelő, világi apostol, Jan TYRANOVSZKI — akinek
arcéle m indm áig kirajzolódik a pápa írásaiban, így a Christif ideles
L aid kezdetű, világiakhoz intézett apostoli buzdításában. Jan ön­
fegyelemre, testvéri szeretetre neveli lelki fiait az „élő rózsafüzér"
keretében. Együtt túráznak a Beszkidek hegyvidékén az edzett,
term észetszerető fiatalok.
1939-ben a ném et bom bázás elől a nagy hidegben Karol
egyedül m enekült Keletre. Itt találkozott először az emberi gyűlölet
szörnyű pusztításaival és áldozataival. A ném etek ham arosan át­
törték a frontot, Varsót elpusztították, Krakkóban a kultúrát ölték
meg. A Jagelló egyetem en csak a ném et néplistát aláíró „áruló
értelmiségiek" m aradhattak a helyükön. Karolnak — habár m ár
elkezdte irodalm i tanulm ányait — m ost mégis el kellett tűnnie: a
Solvay szódagyárban talicskázta a poros m észkövet a fojtó am m ó­
nia-gázban. M agányában azon gondolkodik: „Mire lehetek képes,
ha Krisztusban form álom m agam at". 1941-ben sok barátját elhur­
colták, m indenki rettegésben élt; Karol édesapjával egyik n ap szív­
roham végzett. Egyedül m aradt, de továbbra is szigorú napirend
szerint élt, egyszer csak rátalált az im a nagym estereire, NAGY
Sz en t terézre és Keresztes S zent Já n o sr a , tőlük tanulta a ben­
sőséges szem lélődést. Korábban kitűnő átérzéssel, m űvészi m ódon
jelenítette m eg a nem zeti hősöket a városi színpadon. M ost egyre
inkább belátja, hogy a Szépet, az Igazat és a Jót nem tudná hirdetni
anélkül, hogy ne nevezze m eg az Istent. Az időben sok papot
hurcoltak el, m ások félelemből hagyták el hivatásukat. Karol he­
lyükre akart lépni, de m ég nem látta a bizonyosságot. Sokszor
beszélt lelkiatyjával, m ég többet im ádkozott az eucharisztikus JÉ­
ZUS előtt, míg m egkapta az erőt a döntésre: pap lesz. De m ost
1142 MAGYAR SZEMLE 1996. 11 SZÁM

hogyan tovább? — A törékeny alkatú, de kem ény akaratú krakkói

érsek, SAPIEHA, akkor indította el titkos szem inárium át. Az ideig
m ár számos zsidót, lengyelt és cigányt m entett, még a ném etek is
tartottak tőle. Karol azonnal jelentkezett nála papnak, és a kem ény
fizikai m unka m ellett m egkezdte a tanulást. Először egy nehéz
stílusú filozófiai kézikönyvet kapott. Tanári segítsége nincs, újra
m eg újra ismétli a szöveget, de nem érti a problém ákat. Gyóntatója
türelem re, kitartásra biztatja. Valóban, egyszer csak feltárulnak
előtte az összefüggések, és ezekben az egyetem es igazságokban
saját problém áira is választ kap.
KRAKKÓI GETTÓ LAKÓIT a ném etek váratlanul elhurcolják, az
öregekre és nyomorékokra halál vár... Wojtyla sokaknak
segít, m enti őket, m ígnem a m unkába m enet egy ném et
harckocsi elgázolja. Csak sokára tért eszm életre, m unkaképtelen
lett. Ekkor Irene SZKOCKA m am a hívja m eg m agához, a korábbi
irodalm i esték házába, ahol nyugalm at, rejtekhelyei biztosít neki.
„Lelkigyakorlatos idő volt ez, m elyet m aga Isten adott nekem " —
jegyzi fel Karol magának.
1944-ben, a varsói felkelés után, a ném etek félelm ükben
vérfürdőt rendeztek Krakkóban és kifosztották a várost. Sapieha
érsek, jó diplom ata érzékkel, sürgősen palotájába rendelte szemi-
naristáit, akikre reverendát adott. Ilyen egyszerű volt W ojtyla „be-
öltöztetése". 1945 január 18-án m egérkeznek az első szovjet kato­
nák, akik akkor fellélegzést jelentettek. A szem inaristák azonnal
m unkába állnak, helyreállítják az intézetet, kezdődik a tanulás,
mivel sürgős a papi utánpótlás. Karol ekkorra m ár m ind a filozófi­
ából, m ind a teológiai tárgyakból felkészült, ezért dogm atika pro­
fesszora, RÓZYCZKI a disszertáció m egírására szólítja fel. A tém át
m aga választhatja, és hálából im aélete nagym esterének, Keresztes
Szent Jánosnak a hitről szóló tanítását dolgozza fel a skolasztikus
filozófia tükrében. Az érsek jobbnak látja, ha Róm ában tanul to­
vább, ezért papszentelését előre hozza, 1946. novem ber l.-re. A
pápa idén ünnepelte élete ezen döntő esem ényének 50. évfordu­
lóját. M ég abban a hónapban m egérkezik Rómába és a belga papi
kollégium ban lakik. M ost veszi hasznát a francia nyelvnek, m elyet
a rejtőzködés idején A hársfák alatt cím ű egyetlen regény olvasása
közben tanult meg. D öbbenten látja, hogy sok, más nem zetiségű
társának sejtelme sincs a háború borzalmairól és szavait gyanakod­
va, kissé lenézőleg fogadják: Povera Polonia — szegény Lengyel-
ország! Váratlanul éri szentéletű barátjának, Jan Tyranovszkinak
halálhíre. Közben a Szent Tamás Egyetem en, az Angelicum on
gyorsan és könnyedén teszi le a kötelező vizsgákat. M ár ekkor
kialakult benne az összefüggések gyors áttekintése és az ism eretek
tartós bevésése. Disszertációja kész, szövegében Szent János idéze­
teit eredeti spanyolból fordítja. Mivel a kitűzött időnél korábban és
kitüntetéssel vizsgázott, a krakkói érsek, társával együtt, tanul­
m ányútra küldi Párizsba: „N ézzetek szét — írja — hogyan
pasztorálják a lelkeket 'az új Európában'!" W ojtyla m egrendüléssel
 SZÉLL MARGIT: WOJTYLA PÁPA, /1 FILOZÓFUS 1143

látja, hogy a „világ középpontjában", Párizsban, de m ásutt is,

érdektelenek a háború áldozataival szem ben, de még a közöttük
élő elhagyottak kiáltó nyom orát sem veszik észre. Nem csak az
elvilágiasodás, a pénzhajhászat rendíti meg, amely elveti az Istent,
hanem a személyi méltóság látható m egtiprása is. Ezt a súlyos
lelkiismereti felelősségét pápasága alatt újra és újra m eghirdeti a
világban.
H azatérve ledoktorált, m ajd érseke, m int a többi végzett
társát, egy kis faluba küldi lelkipásztori gyakorlatra. Ekkor m ár
tudja, hogy a háború alatt annyira várt „új világ" feltám asztását
otthon, családról családra járva kell m egkezdenie. Krakkóba
visszatérve a Szent Flórián tem plom káplánja, igen keresett gyón-
tatója lett. Jan, lelki m estere, m ódján kezdi a fiatalok nevelését. A
m aradi paptársai és hívei nagy m egbotránkozására civilbe öltözöt­
ten vezeti a túrákat, és ő, „jó nagybácsiként", nem csak testileg
élelmezi, de lelkileg is táplálja fiait. Pápasága idején is „m odern és
haladó szem léletű egyéniségnek" nevezik. U gyanakkor m indig is
a krisztusi letétem ény „értékőrzője", ezért egyre többször illetik a
félreértett „konzervatív" jelzővel.
BAZIAK, az új érsek a krakkói szem inárium tanárának neve­
zi ki, és felkéri, hogy a Szent Tamás Egyetem en tanult filozófiájára
alapozva, dolgozza ki a m odern filozófia etikáját, ez legyen m agán­
tanári habilitációja. Az 1951-ben elkezdett nehéz m unka belső
szem léletében nagy gyarapodást hozott. Kora gondolkodására az
idealisták hatottak, élükön KANTTAL, ugyanakkor a lélektani jelen­
ségek kutatását is elkezdte, m elynek egyik előhírnöke Max
SCHELER. W ojtylának sikerült a harm ónia m egterem tése és ez ko­
runk egyik jelentős keresztény etikusává tette.
MANUEL KANT W ojtyla kötelességtudatára hatott, m eleg ér-
Avilágát pedig Scheler gyarapította, hogy azután az értelm et
íreső hit — fides quaerens intellectum — Szent Tamás-i m ód­
szerével csiszolja egybe. Kant (1724-1804) a porosz katonás akarat­
erőben és az értelem uralm ában rajzolja m eg az emberi nagyságot.
Szkeptikus gondolkodó, aki viszonylag egyszerű szem léletét aggá­
lyos bonyolultsággal fejti ki. A platóni, arisztotelészi „tárgyi" felfo­
gást m egfordítja — és így az „alany" kerül a középpontba. Azt
állítja, hogy a dolgokat önm agukban — Ding an sich — nem
ism erhetjük meg. Feltételezi viszont, hogy m inden em berben kez­
dettől fogva — a priori — jelen vannak bizonyos értelm i „üres
formák" és ezek fogadják be — rendezik — kategorizálják az a
posteriori m egtapasztalásait. így válnak a dolgok az értelem tárgya­
ivá — Gegenstand. (Voltaképpen a platóni ideákat vonja be Kant
az értelembe.) Az em ber ezeken át m int jelenségekben — fenom é-
nekben szemléli a világot. A döntő az, hogy „ÉN gondolkodom !
ÉN fogom fel a világ dolgait!" Ez az appercepció, befogadás m in­
den em berben azonos m ódon m űködik, de nem egyenlően.
Transzcendentális m egism erésnek nevezi Kant ezt a folyam atot,
mivel m inden értelem ben azonos, tehát az egyes értelm et „átlépi".
1144 MAGYAR SZEMLE 1996.12. SZÁM

(Nem azonos a később m egfogalm azott transzcendens-transzcen­

dentális, m elyet az érzékelhetőt m eghaladó létező szám ára alkal­
m aznak, szem ben a tapasztalaton belüli im m anens ismerettel).
Mivel a kanti idealizm us nem tartja a világot reálisan m egism erhe-
tőnek, ebből következőleg elveti, hogy Isten a világból m egism er­
hető lenne. M indezt a Tiszta Ész Kritikájában fejti ki.
Elgondolása igen erősen hatott a kor filozófusaira, akik
ezentúl csak fenom enológiának azaz jelenségleírásnak nevezték
felfogásukat, így többek között E. HUSSERL, N. HARTMANN és az
em lített M. Scheler. Am a m indennapi helyzet-felism eréshez Kant
felállította a Gyakorlati Ész fogalmát, azaz az értelem nek egy m ásik
funkciót tulajdonított, m elyben az emberi tettek mércéje az erkölcsi
kötelesség, erkölcsi tudat. Az értelem irányítja az akarat tetteit: a
m aximákat, az im peratívuszokat. Ezek a tettek autonóm ok — ön-
törvényűek. K ant m egengedi, hogy bár Istent közvetlenül nem
ism erhetjük meg, az erkölcsi érvényesség forrása egy egyetem es
Parancsadóra, Törvényhozóra utal, így az istenkérdést az etikában
oldotta meg. Logikai ítéleteivel az em ber megrajzolja az ESZMÉT,
m ely eldönti az etikai TETTEK értékét. W ojtyla m eglátásának kiin­
dulópontja az, hogy a független SZEMÉLY tettével az ÉRTÉK
hordozójává lesz. így oldotta fel a NORMA és a BOLDOGSÁG
kanti ellentétét. Kant szerint az AUTONÓMIA az alanyi ítélet
olyan hatékony és törvényes ereje, mely döntésre és tettre késztet.
W ojtyla az autonóm iát nem puszta öntörvényűségnek tartja, h a­
nem a lelkűnkbe vetített isteni Törvény hűséges követésével m a­
gyarázza — Kant elismeri ugyan az emberi vágyakat, m elyek az
öröm re és a gyönyörre törnek, de szerinte tetteinket nem befolyá­
solhatják, m ert m int írja, a „boldogság-öröm nem lehet indítéka a
szabad etikai tettnek hiszen ezek az ösztönöknek, nem pedig az
értelem nek a művei". — Wojtyla önálló gondolkodását jelzi a kanti
fogalm ak újszerű összekapcsolása: a tiszta akarat az ÉN SZEMÉ­
LYÉBEN a gondolkodás és a tett SZABADSÁGÁBAN valósul meg.
— További lépését m ár Scheler időszerű szem lélete vezette.
AX SCHELER az EMBER alanyi ÉLMÉNYEIT, átérzéseit — a

M boldogságot és gyakran a szenvedést — helyezi a TETT

indítékainak középpontjába. Csúcson áll a SZERETET,
valam int ellenpólusa, a gyűlölet. Áz em ber a belső érzéseit, tudatos
tetteit legtöbbször „saját m aga idézi elő". Wojtyla kiegészíti, hogy
ezeknek a tetteknek az em ber a rendezője, vagy színésznyelven
m ondva: „az etikai tett, olyan drám a, m elynek főszereplője a SZE­
MÉLY. Jól tudjuk, a görög drám ákban a perszona-prószopon a
szereplőt is, az álarcot is jelenti. Ha az erkölcsi tett azonosul az
erkölcsi élm énnyel, akkor az em ber SZABADON választ, jót tesz
és ezzel jó em berré válik. — Schelemél a fő problém a az, hogy az
ETIKAI ÉRTÉKET nem tudja összhangba hozni az ETIKAI ÉL­
MÉNNYEL. H iányzik a tettben az EGÉSZ (Ganzheit), azaz, az
egész em ber részvétele. W ojtyla jól tudja, hogy az emberi összhang
nem term észetünktől fogva adott, az EGÉSZÉT m indig összhang-
 SZÉLI MARGIT: WOJTYLA PÁPA, A FILOZÓFUS 1145

ba kell hozni. Ezért ő csak a m egváltó Krisztussal látja m egoldha­

tónak az em ber állandó problémáját.
1953-ban elkészült m agántanári m unkája A katolikus etika
felépítésének lehetősége M. Scheler rendszerének segítségével — ez
u tán lett a lublini Katolikus Egyetem és a krakkói Teológiai Főiskola
professzora. W ojtyla a keresztény ihletésű/ egyetem es etikát írja le,
m elyre ráépül a theologia moralis. Schelerrel vallja, hogy az em ó­
ciók, az érzések-felindulások „intencionálisak" azaz a belső érzé­
kek „szándékolásai" a vágyvilághoz tartoznak, és így nem feltétle­
nül felelnek m eg a külső valóságnak (kanti hatás). Am az erkölcsi
TETTEK m indig valami CÉLRA irányulnak, mely a külső világban
keresendő, mivel a SZEMÉLY a külső értékek alapján élheti csak át
jellembeli, belső értékeit. Scheler gyakran nem is beszél egyéni
értékekről, pusztán — úgym ond — élm ényrészekről, töredékek­
ről, m elyek a tapasztalásból ham arosan kioldódnak és így a belső
szándékolások tettre váltását gyengítik. Scheler itt ellentm ondásba
került: elhanyagolja a kötelesség jelentőségét, pedig az akaratnak
a kötelesség-m ozzanata hogy az ÉRTÉKET felbecsülje. N em vette
figyelembe azt sem, hogy az elhatározás, az akarati döntés a sze­
m ély ÉRTÉKHEZ fűződő kapcsolatán m úlik — csak a tiszta
em ocionalizm ust hirdette, azaz hogy az em ber érzelm ileg tapasz­
talja m eg önállóságát. Viszont a szem élyes önrendelkezés
(Selbstbestimmung) az akarati álláspontból fakad, ugyanis lélekta­
nilag az önm eghatározás útján jön létre a cselekvésre indító döntés.
Scheler nehézsége az is, hogy az ÉLMÉNYT, m int pusztán boldog­
ságot vagy szenvedést-csalódást írja le, és így az ÖRÖM ténye a
cselekvési indítékból kiszorul, vagy egyensúlya eltolódik.
Összefoglalva: Az ÉN m eghatározó iránya az ÉRTÉKRE
utaló m otívum:
„Az EGÉSZ ember hozzáállása adja azt az indítékot, hogy a
SZEMÉLY pozitív módon viszonyuljon az ÉRTÉKHEZ és ez er­
kölcsi TETTÉBEN fejeződjék ki, melyet erős indulatok, érzelmek
kísérnek"
— foglalja össze a kérdést Wojtyla. (vö. Lubliner Vorlesungen: Die
Urheberschaft der Person und die moderne Psychologie des Willens,
Seewald Verlag. Stuttgart 1981. 83-85.)
Az eddigiekből levonható alapelvek a következők:
1. Az em ber etikai tetteinek alapját az akaratban kell keres­
nünk.
2. Az etikai érték szorosan összefügg azzal, hogy a szem ély
okozza, idézi elő.
3. Az okozás lélektani m agvát a tapasztalati egészben találjuk;
4. nyom ában jön létre az etikai élm ény,
5. mely az akarat/akarásban gyökeredzik.
6. Az élm ény lényege, hogy az átérző személyes ÉN m aga a
tett szerzője.
1146 MAGYAR SZEMLE 1996. 11 SZÁM

’OJTYLA TISZTELTE MESTEREIT, tanításukat azonban önálló­

W an dolgozta fel. Nagyra értékelte a 19 sz.-i N. ACH aktus-

lélektanát, m elyben hangsúlyozza, hogy az akarat más
lelki elem ekre vissza nem vezethető képesség. Egy adott pillanat­
ban „feltör tudatunkban", így adja az „ÉN akarok" élm ényét. A.
MlCHOTTE az akarati folyam atot végigvezeti az ingerfelvételen és
m otiváción át a döntésig. Két neves lengyel akaratpszichológus, A.
DYBOWSZKI és j. LlNDWORSKI a CÉLT m int ÉRTÉKET m utatta be.
Segítségükkel W ojtyla hidat vert Kant és Scheler különbözőségei
között; valam int az ÉRTÉK — és a személyes ÉN, m int a TETT
okozója között. A CÉL elkötelezi a cselekvőt, hozzásegíti az önm eg­
határozásához (Selbsbestimmung), mely szorosan kapcsolódik
TETTE ÉRTÉKÉHEZ. M indehhez járul a KÖTELESSÉGTUDAT,
m ely nem belső, intencionális, hanem az akarat kifelé ható, reális
törekvése.
A filozófus Wojtyla az em bert TETTE tükrében szemléli: az
igaz m egism erése elvezet a döntéshez és a cselekvéshez. M int
kiforrt elm életet írja le A személy és a tett m űvében (1967) a Szent
Tamás-i tanítást összhangba hozza a mai fenom enológiai és aka­
rat-lélektani irányokkal. Az alanyi látásm ód a mai nyelven fejezi ki
a klasszikus „tárgyi" gondolkodást, és hozzásegít az emberi sze­
mély széleskörű megismeréséhez.
Az „ACTUS PURUS" — Isten, m int a TISZTA TETT, am int
Aquinói Szent Tamás tanítja (Summa Theologiae I. 3,2), W ojtyla
szám ára egyáltalán nem elvont fogalom, hanem az „az égő csipke­
bokor lángja, a m inden tehetetlenséget kizáró, végső CÉLRA irá­
nyuló élő Dinamika, az izzó SZERETET Teljessége, a JÓSÁG, mely
m ásként MOZDULATLAN MOZGATÓNAK nevezhető (STH I
3,1). Ő az, aki a Szeretet mágnesével, szépségével, jóságával
(Summum Bonum STH I. 6, 1-2) vonzza m agához az em bert és
öröm ével, az élm ények gazdagságával tölti el. Ő valóban AUTO­
NÓM , m aga az örök TÖRVÉNY, a LÉTTELJESSÉG.
„Isten a SZERETETBEN — mint a legtökéletesebb TETTBEN —
nyilvánítja ki magát."
Isten öröktől fogva élő ÖRÖM —, és ezt az Ö röm ét, Boldogságát,
Jóságát akarja m egosztani terem tm ényeivel és — különös m ódon
— az em beri SZEMÉLLYEL. A terem tm ényeknek viszont állandó­
an töltekezniök kell a nekik megfelelő jóval. A tehetetlen kisgyer­
m ek például csak eszik, meleget és szeretetet vár —, a felnövekvő
m ár a befogadott jó többletéből adni, árasztani is tud.
W ojtyla hangsúlyozza, hogy a filozófus az em ber m inden
titkát nem tudja megválaszolni. Egy ponton át kell lépnie a hit
világába, a teológiába. A zonban ezt óvatosan teszi. Akkoriban Kari
BARTH protestáns teológus túlzásaitól zengett a szakterület: „A
m egtestesülés hitével m inden filozófia érvénytelenné válik." —
W ojtyla erre a kitételre adott antitézise:
„KRISZTUS NÉLKÜL AZ EMBER NEM ÉRTHETŐ IGAZÁN."
 SZÉLI MARGIT: WOJTYLA PÁPA, A FILOZÓFUS 1147

' STEN ELŐSZÖR, MINT TEREMTŐ került viszonyba az em berrel,

/ mélyebb kapcsolatba lép azzal, hogy elküldte Fiát, Jézus Krisz­

tust, az irgalm as SZERETETET, Aki TETTÉVEL m egváltott
m inket. A legnagyobb AJÁNDÉKOT adta Fiában. O a valóságos
Isten és valóságos em ber term észetét hordozza egy SZEMÉLY­
BEN.
„Az em ber titka" Jézus Krisztusban tárul fel, egészül ki.
W ojtyla filozófiáját ez a teológia teljesíti be, foglalja össze h u m a­
nizm usát, antropológiáját. Schelert hívta segítségül, hogy a mai
em ber érzelem világa kinyíljon, m egszeresse Krisztust, aki betölti
értékvilágát. A SZEMÉLY csak Krisztusban Neki, Általa és Érte,
teszi a jót önm agával és a m ásik személlyel, hogy azt is el töltse Isten
AJÁNE)ÉKA. — W ojtylának ezt a sajátos perszonalista rendszerét
m inden jóakaró és szeretetet váró em ber elfogadhatja! — A klasszi­
kus tárgyi-realista filozófia elve szerint: „Nihil volitum , nisi
praecognitum" — semmi sem lehet akarati vágyainkban, hacsak
valam iképp előre meg nem ism ertük. H itünk tanítása, a kanti
„kötelességetikával" és a scheleri „emocionális etikával" ötvözve,
talán átélhetőbb k orunk em berének, aki m agára találva alanyként
élheti m eg üdvösségét.
ARISZTOTELÉSZ és Szent Tamás nem törekedtek az egyéni
élm ényvilág leírására, hanem egyetem es érvényű igazságot közöl­
tek a m egismerésről, az akarásról és a helyes cselekvésről. Az
erkölcsi TETTET a Summa Theologiae I-II49-114 kérdések taglalják
m int az emberi tettek elveit; a részletes cselekvések II-II 1-189
kérdésekben találhatók.
A régiek tehát örökül hagyták a „jó igazságának" — „veri tas
boni", az erkölcsi jónak, a jó döntésnek a lényegét, m elyet ma az
ÉN tudatvilágában új m ódon vizsgálunk: am int láttuk, Kant az
akaraterőben, Scheler az érzelm i-indulati világban. W ojtyla az em ­
beri EGÉSZET — Ganzheit — azaz az egész em bert írja le, aki
m egérti, teszi a jót, és ebben a folyam atban jelen van életének
m inden m ozzanata. A teológus W ojtyla arra figyelmeztet, hogy
„csak a szeretet lehet az élet és a tett forrása", gyűlöletből pusztulás
fakad. Szám unkra a m egm entő „nem rem élt Erőforrásunk" Isten
SZERETET-TETTE, ahogy a Tat der Liebe m űvében foglalja össze.
Az em ber nem csak befogadja és árasztja, hanem SZOCIALIZÁLJA
a jót, azaz a másik szem élyt védi, kibontakoztatja. Ilyen tettek során
rajzolódik ki az emberi szem élyben ISTEN KÉPMÁSA. Karol
W ojtyla etikai tett-rendszeréből néhány fontos összefüggést em e­
lünk ki:
1. M egadja az erkölcsi tett feltételeit és célját.
2. Az etikai tett alapja az em ber egész m ivoltát átjáró belső
tapasztalás.
3. A tettek tudatos átélése összefügg a szabadsággal (Én d ö n ­
tök!), és hatással van a közösségre (a másik énre való tekin­
tettel döntök!).
1148 MAGYAR SZEMLE 1996. 12. SZÁM

4. Az em ber szabadsága annyit jelent, hogy m agát tudatosan

tettre készteti (dinamizálja) és ez a tett — ha nincs akadá­
lyoztatva — magától függ (autonóm).
5. Az emberi szem élyt a folyamatos cselekvés formálja.
6. Ilyen alapon az em ber felelősen m ondhatja: én teszem! én
m ondom ! én akarom! — (tehát a dolgok nem csak „m egtör­
ténnek", „megesnek" velem).

AROL WOJTYLA KERESZTÉNY SZOCIÁLETIKÁT IS TANÍT a szem i-

rárium ban. Kiindul abból, hogy a szem ély akkor cselekszik
relyesen, — ha önm agát gyarapítva egyidejűleg — a közös­
ségre irányul (communitas societas), részt vesz a m ásik életében
(participáció) és így alakítja ki az En-Te-M i kapcsolatát. Az igazi
közösség a szabályozott közjóhoz viszonyul (bonum commune) és
ezúton válik jó közösséggé. A kollektívum ban, ellenben, a közös­
ség szem élyeinek összetartó ereje m egszűnik, m ert az egyedek
vagy „feloldódnak", vagy eltávolodnak, elidegenednek egymástól.
Az alienáció problém ájának Wojtyla egyre újabb összefüggéseit
ismeri fel. A lublini Katolikus Egyetem en így lett a fiatal professzor
az alanyilag átélhető „új filozófia" elindítója. Előadásai hallatán az
idős tanárok zöm e vitatkozik a fiatal „tudóssal". Ő türelm es tiszte­
lettel hallgatja az ellenérveket, és egyre újabb szem pontból világítja
meg, hogy „az egyetem es filozófiai igazságokat a mai pozitív gon­
dolkodással összhangba kell hozni".
1958-ban püspökké szentelték, így m ódja lett „elméletét"
tettekre váltani. Buzgón látogatja plébániáit, személyi ügyekben és
gazdasági kérdésekben egyaránt jó tanácsadó, járatos ellenőr és
m egértő segítő. H angsúlyozza, hogy a „lelkipásztor hatalm a" nem
azonos az „itt én parancsolok" önkényével! W ojtylában szerencsés
egyensúlyba kerül a haladó teológus és az értékeket féltve őrző
püspök. M eglátásait a gyakorlatban jól használja és egyszerű sza­
vakkal m egérteti magát. M int pap, m ások élm ényein keresztül is
életszerűen tanítja nem csak a lelki, de a testi szeretet értékét,
amelytől társai m ég elzárkóznak. G yakran ismétli: „A szem ély az a
jó, akinek 'használata' elengedhetetlen, m égsem szabad valóságos
használati tárggyá lefokozva saját célunk eszközévé tenni." Elvét
először a közvetlen barátságra, a jegyesi és a házastársi kapcsolatra
alkalmazza. Legfontosabbnak tartja a család élő közösségét, erre
épül a társadalm i közösség. Felfogását A szeretet és felelősség című
m űvében foglalja össze 1968-ban. Anyaga nem más, m int „Az
Egyház a mai világban" Gaudium et Spes kezdetű zsinati rendelke­
zés foglalata. W ojtyla püspök m egjelenéséből, m inden m egnyilvá­
nulásából sugárzik elm élyült imaélete és ezért szinte intuitív m ó­
don vonzza az embereket.
1963-ban, XXIII. JÁNOS pápa m eghirdette a zsinatot, m int
az egyházi m egújulás lehetőségét, W ojtyla m egrendültén látja,
hogy korábbi meglátásai beérettek a világegyházban. N egyvenöt
 SZÉLI MARGIT: WOJTYLA PÁPA, /1 FILOZÓFUS 1149

hónapig kiem elkedően nagy m unkát végez az előkészítésben és a

visszaérkező kérdőívek töm egét dolgozza fel. A zsinatra kész ter­
vezettel érkezik. Elsők között sürgeti a népnyelvű liturgia haszná­
la tá t mely a különböző nem zeteket közel hozza h itü n k m egérté­
séhez. O m aga négy nyelven hirdeti a zsinati atyáknak — am ikor
hazájában az egyházat visszaszorítják — a szem ély szabadságát,
különösen a gyerm ekek, az elesettek védelm ét, a m unkához való
jogot, és bármiféle személyi m egkülönböztetés eltörlését. Elsők
között hirdeti meg, az egyháznak szem be kell nézni önm agával,
hogy önazonosságát tudatosan m egfogalm azza, egyidejűleg azt is
sürgeti, hogy „az Egyház nyisson a világ felé!". A híres 13. szké-
m ához (m elynek eredm énye a Gaudium et Spes lelkipásztori ren ­
delkezés) saját tervezetet készít. Itt találkozik a kor egészségesen
gondolkodó teológusaival, Yves CONGARRAL, M.-D. CHENUVAL, B.
HÄRINGGEL, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Tiltakozik a 13.
szkém a hangnem e ellen, m ert az egyházi vezetőség — m int „az
igazság egyedüli birtokosa" — kioktató hangot használ és feltétlen
engedelm ességet kíván a világtól.
’OJTYLA ALAPVETŐ MEGGYŐZŐDÉSE, hogy a hit és h itünk

W hirdetői nem idegeníthetik el m aguktól a világot. Az egy­

ház vezetőinek kutatnia és egyszerűen, közvetlenül kell
bem utatnia az hitigazságokat az élet legbonyolultabb helyzeteiben
is. W ojtyla helyesen értelm ezi a vallásszabadságot, előad az igazság­
ról és a szabadságról, m ert így lehet megalapozni az emberi személy
méltóságát. Véleményét a Vatikáni Rádióban is közzéteszi.
1964-ben VI. PÁLTÓL m egkapja az érseki kinevezést. Rómá­
ból így üzen egyházm egyéjének: „Örülök, hogy egyházm egyénk
(kinevezésemm el) Isten népének nagy közösségébe lett bevonva,
és Krisztus akarata ezáltal is terjed a világon." Krakkó népe n e m ­
csak lélekben, de külső pom pával ünnepli beiktatását. SZENT MÓR
püspök (+1118) gyűrűjét húzzák az ujjára, ezzel is jelzik, hogy az
új érsektől az ősi hit m egújítását várják. Fellendíti a katolikus sajtót:
a Tygodttik Powszechnyk értelmiségi lapot 40 ezer példányban
adják ki, ezenkívül 18 különböző szakfolyóirat is megjelenik.
1965. decem ber 7-én, az utolsó zsinati ülésen VI. Pál hirdeti
ki az eddig vitatott dokum entum okat, „az Egyház a mai világban"
rendelkezést, az Egyház missziós tevékenységéről, a Szolgálati
papságról és a Vallásszabadságról szóló határozatokat. 1966-ban
Lengyelország kereszténységének ezer éves ünneplésére készül.
N em zete m ég m indig a hatmillió lengyel halálát gyászolja. W ojtyla
viszont kiengesztelődést kíván, és e szavakkal fordul a ném etek­
hez: „M egbocsátunk Ö nöknek és bocsánatot k érünk Önöktől. Ha
a ném et püspökök kinyújtott kezünket elfogadják, akkor tu d u n k
igazán keresztény m ódon ünnepelni!". Érthető, hogy sem a szov­
jetbarát államvezetés, de m ég gyári m unkás barátai sem tudtak
ezzel a gesztussal egyetérteni. — Az új bíboros ez alkalomm al
létrehozza a Papi Tanács intézm ényét, fokozza az ifjúsági és
jegyesoktatást, szervezi a világiak m unkáját, a papi továbbképzést,
1150 MAGYAR SZEMLE 1996. 22. S Z AM

főleg a filozófia és a teológia területén. A személy és tett c. m űvében

m agyarázza a személy felelősségét, helyes autonóm iáját, a keresz­
tény antropológia és etika távlatait. „A filozófia a lelkipásztorkodá­
sért van!" — ismétli W ojtyla bíboros, és a pasztorációt helyezi az
egyházi élet középpontjába!
1967-ben VI. Pál pápa 27 bíborost nevez ki, köztük Wojtyla
érseket, a zsinaton tanúsított kiem elkedő m unkásságáért. Az egy­
m ást követő általános püspöki szinódusok dolgozzák fel a töm ény
zsinati szövegeket. 1971-ben a papi élet m egújításához W ojtyla
készítette az előterjesztést. A papi identitást Krisztus m eghívásából
és követéséből vezeti le. A pap csak a teljes önátadásban fejlesztheti
ki, találhatja m eg önazonosságát, identitását. W ojtyla szám ára csak
egyféle pap létezik: A BUZGÓ PAP. Ebből következik, hogy csak
ép és kibontakozott személy legyen pap. A szolgálati papságot a
világiak apostoli m unkája egészíti ki. H angsúlyozza, hogy nem a
papi intézm énnyel van baj — m int sokan állítják —, hanem az
em ber jutott krízisbe.
1972-ben SZENT SZANISZLÓ lengyel püspök vértanúságá­
nak 600. évfordulóján W ojtyla bíboros a saját egyházm egyéje szi-
n ódusát hívja össze a teljes m egújulás érdekében. Jelszava: „Vigyé­
tek be a hitet a családokba!" A család az egyház magja, a kis egyház.
Az értelmiségiek, az egyetem ista csoportok kezdem ényezésével a
lelkipásztorkodás számos mai form áját ism erteti a bíboros. Állandó
Lelkipásztori Tanácsokat és ún. szinódusi vasárnapokat létesít,
ahol a hívek írásos javaslataikkal segíthetik az egyházm egyéjük
intézm ényeit.
1974-ben a 4. püspöki szinóduson VI. Pál külön m egbízásá­
ból, a bíboros Egyház a mai világban rendelkezését elemzi. A
„M enjetek és tanítsatok m inden népet!" krisztusi küldetést az
evangelizáció fogalm ába sűríti. Az evangelizáció annyit jelent,
hogy „Az Egyház elébe m egy m inden népnek!" — ez lesz pápasá­
gának is központi küldetése. Célja a felhívás az igazság hirdetésére
és élő tanúságtételére: az ortodoxia csak az ortopraxiával lehet
hatékony. „Az evangelizáció nem csak az örök életre készít elő,
hanem az em ber evilági szociális-gazdasági életét is felszabadítja."
Az egyház küldetésének lényeges része a gondoskodás m eghirde­
tése az em ber igazi fejlődése elemi feltételeinek m egterem tésére. A
szeretet parancsa Isten és em bertárs felé egyaránt lelkiismeretileg
kötelez. W ojtyla jól látja, hogy az evangelizáció társadalm i szük­
ségletei világrészenként különböznek: 1. Latin-Amerika felszaba­
dítását kéri; 2. Afrikának a keresztény vallás inkulturációjára (a
helyi szokásokba való beillesztés) van szüksége; 3. A több vallású
országok a pluralizm ust sürgetik; 4. Ázsia a világvallások közötti
dialógust várja; 5. Észak-Amerikának a keresztény ö n tu d at erősí­
tésére van szüksége a szekularizált világban.
A lengyel sajtóban egyszerű nyelven leközli A z etikai ábécé
cikksorozatát.
 SZÉLI MARGIT: WOJTYLA PÁPA, A FILOZÓFUS 1151

1974-ben, Aquinói Szent Tamás 700. évfordulóján az Angeli-

cum ban tartják a Nem zetközi Szent Tamás Társaság világkong­
resszusát, m elynek egyik megújítója Wojtyla bíboros. „Az önm eg­
határozás, m int a szem ély szerkezetének fő tényezője" címmel
tartott előadásával messze kitűnt. Azóta is rendszeres előadója a
Társaságnak. 1977-ben, m int m eghívott előadó a H arvard Egyete­
m en „A szabadság és igazságosság" kérdésébe foglalta az elidege­
nedésről szóló kutatásait. M egjelenik új könyve: A család, m int a
személyek komm uniója. A z egymás személyi értékeit m ár a család­
ban kell kölcsönösen kibontakoztatni. Egyik tagja sem jogosult
arra, hogy feláldozza m agát, vagy a m ásiknak elnyom ja egyénisé­
gét — állítja. M ajd M ainzban ad elő „Az ÉN és a közösség" tém á­
jából. Számára nagy öröm , hogy a lengyelek tiszta teológiáját
m ennyire értékelik a nyugatiak. Az 1977. évi püspöki szinóduson
a keresztség kegyelm ének kibontakoztatását, a gyerm ekek és a
fiatalok hitoktatását úgy elemzi, m int a keresztény nagykorúság
alapfeltételeit. Sürgeti a világiak felsőfokú teológiai képzését. A
résztvevő püspökök egybehangzó vélem énye szerint W ojtyla
ezidőben beérett az egyetem es egyház vezetésére.
1978. augusztus 20-án m eghal VI. Pál pápa. A választáson
W ojtyla esélyes, mivel teológiailag m űvelt és lelkipásztori gyakor­
lattal rendelkező pápára várnak. Végül is Albino LUCIANIT, a k e d ­
ves velencei pátriárkát választják meg. A váratlan, felelős m egbíza­
tást szíve nem bírja, szeptem ber 28-a éjjelén m eghal. A nyilvános­
ság ezután egyre csak W ojtylát emlegeti. Az új konklávé 7. fordu­
lójában, 1978. október 16-án nagy többséggel m egszavazzák. Karol
W ojtyla, elődjei iránti tiszteletből, a II. János Pál nevet választotta.
Címere egyszerű: kék m ezőben fehér, vagy arany kereszt és V éd­
asszonya, MÁRIA m onogram ja, jelszava: TOTUS TUUS ego sum —
EGÉSZEN A TIÉD vagyok. O któber 17-én m utatkozik be a konk­
lávé bíborosainak. M indannyian m egism erik rendkívül intelligens,
teológiailag tudatosan felkészült személyiségét. Aki gondosan
akarja követni a zsinat tanítását, segíteni fogja a hívek lelkiségének
alakulását, és a püspöki kollegialitás elm élyítésére törekszik. H ang­
súlyozza az egyház iránti hűséget és a tanítóhivatal iránti engedel­
mességet. Fejleszteni szeretné az ökum enizm ust, és a világ minden
em beréhez fordul: Békét és igazságot a társadalom ban! N em beszél
többes szám ban, egyszerű nyelven m ondja el saját szem élyes és
felelős vélem ényét. Beiktatási miséjén — október 22-én — az ev an ­
gélium ot SZENT PÉTER vallomásával kezdi: Te vagy a Messiás!
NOLITE TIMERE! — ezt üzeni a föld m inden népének:
NE FÉLJETEK attól, hogy Krisztust befogadjátok és uralm át
m agatokra vegyétek... Első ünnepélyes m egvallása alapelvének:
„Az emberi szem ély csak Krisztussal lehet teljes!"
NE FÉLJETEK! Nyissátok ki, tárjátok szélesre a kapukat
Krisztus előtt, nyissátok m eg az országhatárokat, a gazdaság és
politikai rendszereket, a kultúra és a civilizáció széles területeit,
had d terjedjen Krisztus m egm entő ereje.
1152 MAGYAR SZEMLE 1996. 12. SZÁM

NE FÉLJETEK! Krisztus tudja, mi lakik az em berben. Egyedül Ő

tudja!
AJD KILENC NYELVEN KÖSZÖNTI A VILÁGOT. Régóta tudja,

M hogy a betegek szenvedése nagy kegyelmi erőforrás. A

szentm ise után „az udvartartás" felháborodására — de a
nép jól érti — lem egy a betegek közé, a gyerm ekek pedig virág­
csokrokkal futnak hozzá. Karácsony előtt nagy gyerm ekünnepsé­
get rendez a Szent Péter téren. Jól látható: az új pápa nem zárható
be, közvetlen, egyszerű, önálló, szabad személy.
1979 január 1-én a béke napján az új p áp át „Az év egyéni­
ségévé" választja a sajtó. Die Welt napilap így értelmezi:
„II. János Pál pápa első fellépésével az udvari szokásokat a termé­
szetes viselkedésével változtatta meg és mint az emberi jogok
hiteles szószólója lépett fel... Az esztendő egyéniségévé azért
választották, mert a vallási megújulás látható szimbóluma lett a
világban... és a keresztény hagyomány é r t é k e i t helyezi a
középpontba. Népszerűsége abból fakad, hogy ő is átlagember­
nek tartja magát. Megtestesíti az emberi személy jogait, mivel
maga is önálló személyiség."
Elsők között, m ég bíboros korában tett ígéretét teljesítve, 1979
elején Mexikóba utazik a püspökkari konferenciára. Itt m ondja el,
m integy előrevetítve, szociális elveinek program beszédét:
„Az igazságosabb világra való törekvés azt jelenti, hogy vessük
latba minden erőnket az elegendő élelem, megfelelő nevelés és
iskoláztatás érdekében. Ne legyenek hivatásukra fel nem készült
fiatalok, ne legyen egy nép sem föld nélkül, mindenki élhessen és
fejlődhessen. Ne legyenek kizsákmányolt munkások és jogfosz­
tott személyek, ne legyenek olyan rendszerek, melyekben az
ember vagy az állam kizsákmányolja a másik embert, szűnjön
meg a korrupció!
Ne legyenek kirívóan gazdag államok, míg mások saját hibájukon
kívül szükséget szenvednek. Ne válasszák el mesterségesen a
családokat a kivándorlás, vagy a munkavállalás miatt. Legyen
tiszta igazságszolgáltatás, szűnjön meg az egyenlőtlenség. Min­
den ember egyenjogú. Az erőszak ne hatalmaskodjék az igazsá­
gosság és a jog felett, hanem az igazságosság és a jog uralkodjék az
erőszak felett. Ne nyomja el a gazdagság, a politika az emberies­
séget— a humánumot...!
„Az egyháznak az a vágya, hogy mindenkiben növekedjék a hit,
a remény, és a szeretet. A pápa ezért következetesen elvárja
tőletek, hogy kifejezzétek Egyházhoz tartozástokat. Ez annyit
jelent, hogy legyetek tudatában katolikus azonosságtoknak és ezt
minden félelem és ingadozás nélkül szeretettel ki is kell mutatno­
tok. Olyan emberekre van szükségünk, akik egyre több lelket
ajándékoznak a világnak, hogy az emberibb, testvéribb legyen és
egyre jobban forduljon Istenhez".
 SZÉLI MARGIT: WOJTYLA PÁPA, A FILOZÓFUS 1153

A szegény indiánokhoz külön szólt:

„A pápa szolidáris akar lenni gondjaitokkal, az egyszerű nép és a
szegény emberek problémáival... A pápa a ti lelkiismeretetek
lelkiismerete akar lenni... Nyomatékosan felhívom azokat, akik
keresztényeknek nevezik magukat és módjuk van javaikat m eg­
osztani, újuljanak meg lelkűkben a nagyobb igazságosság elő­
mozdítására. Járuljanak hozzá, hogy senkinek ne hiányozzék a
szükséges táplálék, ruházat, lakás, képzés és munkaalkalom —,
mert ezek által fejezzük ki a szem ély méltóságát és tiszteletét...
Nem hunyhatunk szemet azon emberek millióinak helyzete fe­
lett, akik a munkalehetőség hiányában kénytelenek elhagyni ha­
zájukat és családjukat. Mivel az idegen munkások helyzetét so­
kan kihasználják, felszólítom a vállalatokat és kormányokat: ad­
ják meg az idegen munkásoknak is a szociális biztosítást és a
felemelkedés lehetőségét."
Z ELSŐ UTAZÁSAIN A PÁPA m integy 20 millió em berhez sze­

A m élyesen szólt. Ő t m agát is nagyon m egrázta a harm adik

világ nyom orúsága, annyira, hogy m ég évekig visszautalt
ezekre az élm ényekre. így született a Dives in Misericordia doku­
m entum a.
U gyanez évben fogadja a Vatikáni Egységtitkárság szerve­
zésében a világ m inden részéről érkező nem zetközi zsidóság szer­
vezetének képviselőit. A pápa szavait röviden így foglaljuk össze:
„A zsinat világosan leszögezte, hogy az egyház titkainak értelme­
zésekor megemlékezik arról a kötelékről, amellyel az Újszövetség
népe Ábrahám törzséhez kapcsolódik. Joggal hangsúlyozzák
Önök, hogy a keresztényeknek jobban meg kellene ismemi a
zsidó vallási hagyományok alapelemeit... amelyeket a zsidók a
saját vallási életükben a legjobban értékelnek... A világegyháznak
Jézus Krisztust kell hirdetnie, de úgy, hogy Krisztusról szóló
tanúságtételük ne sértse a zsidóság hitét... A zsinat a 'Nostra
Aetate' kezdetű nyilatkozatában megadja az irányelvet: A keresz­
ténység valódi szellemének ellentmond az antiszemitizmus és a
faji megkülönböztetés minden formája. Már az emberi szem élyi­
ség tiszteletben tartása is megkívánja ezt az elítélést. Mi m ind­
annyian, zsidók és keresztények gyakran imádkozunk Istenhez
ugyanazokkal az imákkal és abból a Szent Könyvből, melyet
mindkét részről Isten Szavának tekintünk."
A páp a a közös m egértés és testvéri szeretet jeleként azzal a héber
köszöntéssel búcsúzott, am it a keresztény liturgia is használ: Béke
veletek! Shaloml
1979 március 15-én jelenteti m eg a pápa a nagy összefoglaló
tanítását, a Redemptor Hominis — Az em ber M egváltója kezdetű
enciklikáját. Ez a m inden em berhez szóló üzenet az egyetem es
hum anizm ust hirdeti meg. A sajtó „az em berhez szóló him nusz­
nak" nevezi az enciklikát. Alapelve az emberi m éltóság védelme:
„Az ember, létének teljes valóságában személyes és szociális társa­
dalmi lény, az Egyháznak a legfőbb és alapvelő gondja az ember,
1154 MAGYAR SZEMLE 1996. 12. SZÁM

feladata, melyre Krisztus jelölte ki, a Megtestesülés és a Megváltás

titkán át vezet. Az ember erre a méltóságára a legérzékenyebb."

REDEMPTOR HOMINIS KIFEJEZÉST a teológia m indeddig nem

A használta. Úgy beszélt Krisztusról, m int — Redemptor

M undi — a világ megváltójáról. A pápa az új kifejezéssel az
emberi szem ély m éltóságát Krisztusban akarja hangsúlyozni. A
körlevél nem csak a püspököknek, a papoknak és a szerzeteseknek,
valam int a katolikus híveknek szól, hanem „m inden jóakaratú
em bernek".
Első üzenetére — a Redemptor Hom inis-m — évtizedek
után is úgy tekintünk, m int W ojtyla pápa összegyűjtött kincseiből,
gondolkodási rendszeréből, egyre m egújuló lelkipásztori gyakor­
latából és mélységes lelkiéletéből folytonosan növekedő és újabb
gyüm ölcsöt term ő életfára. Befejezésül a körlevél néhány jellemző
részletét idézzük:
„Az egyház önismeretének, melyet a zsinat mélyített el... az egy­
ház életének minden megnyilatkozásában jelen kell lennie. Ön­
ismeretének középpontja 'Az egyház feje Krisztus..., akit ha lá­
tunk, látjuk az Atyát is (vö. János 14,9)..., és tudjuk azt is, hogy
eljött és szüntelenül közöttünk van a Vigasztaló, az Igazság Lel­
ke." A szentháromságos közösségben „Az Egyház mintegy szent­
sége, vagyis jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesü­
lésnek és az egész emberiség egységének. — Ezeket a szavakat
azok a nem keresztények is hallják, akik még nem jutottak el
odáig, hogy Péterrel együtt mondhatnák: Te vagy a Krisztus, az
Élő Isten Fia!" (7. pont).
„Az ember misztériuma csak a Megtestesült Ige misztériumában
világosodik meg igazán." (8. pont).

A m egváltás m isztérium ának emberi vonásait a pápa lélektanilag

is bemutatja:
„Az ember képtelen szeretet nélkül élni, magára marad, érthetet­
lenné válik önmaga számára, értelmét veszti élete... Ezért adja
m eg nekünk a Megváltó Krisztus, mint Istenember az ember teljes
kinyilatkoztatását... A megváltásban fedezi fel az ember ugyanis
saját emberségének méltóságát, nagyságát és értékét. A megváltás
misztériumában Isten újra (mint Ige) 'kimondja' az embert és
ilyen m ódon újrateremti. Valóban az ember új teremtése ez!
'Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy
nő, mert mindannyian eggyé lettek Jézus Krisztusban.'(Szent Pál
Galatáknak írt levele 3,28) Tehát, ha az ember szíve mélyéig érteni
akarja önmagát... Krisztushoz kell mérnie magát félelmeivel és
kétségeivel, gyöngeségeivel és bűnösségével, életével és halálá­
val. Az embernek mindenestül, amije van, bele kell öltöznie Krisz­
tusba; föl kell vennie, magáévá kell tennie a Megtestesülés és
Megváltás teljes igazságát, hogy újra megtalálja önmagát. Valójá­
ban az embernek e nagy méltósága és értéke iránti csodálatot nevez­
zük Evangéliumnak, azaz Jó Hírnek... Ez a csodálat egyúttal m eg­
győződés és bizonyosság is, a hit bizonyossága, mely titokzatos
 SZÉLL MARGIT: WOJTYLA PÁPA, A FILOZÓFUS 1155

m ódon éltet minden igaz humanizmust is — szorosan kapcsoló­

dik Krisztushoz. Ez határozza meg Krisztus helyét és — ha szabad
ilyet mondani — az Ő különleges polgárjogát az ember és az
emberiség történetében... A megváltás örökre visszaadta az em ­
bernek a méltóságát és a világban való létének értelmét... Az
Egyháznak tehát minden korban, különösen manapság elsődle­
ges feladata, hogy az emberek értelmét, lelkiismeretét és tapasz­
talatait Krisztus misztériumára irányítsa és minden embert segít­
sen, hogy a köznapi életben észrevegyék a krisztusi megváltás
nagyságát...( 10. pont)
„A vallásszabadságról szóló nyilatkozat m eggyőz minket arról,
hogy... Krisztus mondja minden kor emberének: megismeritek az
igazságot és az igazság megszabadít titeket" (János 8,32.) (12.).
„Az Egyház nem hagyhatja magára az embert, akinek sorsa elold-
hatatlanul Krisztushoz kötődik. Az embernek — egyedi valósá­
gának megfelelően (hiszen személy) — élet és különösen lélek
története van... Az ember maga írja ezt a történetet... földi életének
első pillanatától kezdve... közösségileg és társadalmilag is... ez az
ember elsődleges útja... az Egyház első és legfontosabb útja, m e­
lyet Krisztus nyitott m eg számára, a megtestesülés és megváltás
misztériumában." (14. pont)
„A második vatikáni zsinat kiemelkedően szól 'az ember királyi
méltóságáról'... mi mást jelenthet ez a 'királyi méltóság' mint azt,
hogy az etikai rendnek fölötte kell állnia a technikának, a személyt
előtérbe kell helyezni a dolgokkal szemben és a léleknek előnyt
kell biztosítani az anyaggal szemben... Az egyháznak ezért a
köznapi élet dolgairól is kell szólni, azokról a kezdem ényezések­
ről, amelyek a civilizációt, a politikai, a gazdasági és a társadalmi
életet, és m ég sok más területet érintenek... a világ fejlődése vagy
fenyegetettsége az Egyház gondja is, ebből következik, hogy
századunk pápái valamennyien nyilatkoztak arról a világméretű
égbekiáltó ellentétről, melyet a lakmározó dúsgazdagról és a
koldus Lázárról szóló példabeszéd mutat be." (16. pont)
„Az Egyház m enjen ki a világba!" Karol W ojtyla ezt hangoztatta
m ár a zsinaton. És m ihelyt pápa lett, az egyház nevében m egindult
a világba. II. János Pált zarándokútjain milliós töm egek várják,
fogadják. Vajon m it éreznek, m it várnak tőle? — A ndré FROSSARD
francia író, a pápa beszélgetőtársa így fogalmaz:
„II. János Pál a legutóbbi ismert Közvetítő az ég és föld között. Ő
személyesíti meg mindenki előtt azt az egyetlen Reményt ami
valaha is megadatott a világnak. Ő hisz Istenben és ezt nem fél
hirdetni. A tömegek pedig hinni akarnak Istenben úgy mint ő,
kételkedés és fenntartás nélkül. A pápa szíve emberi indíttatásá­
ból is a tömegekhez fordul, mert számára minden emberi Személy
Krisztus tabemákuluma... Egyenesen ki is mondja: Isten látható­
vá lett az ember számára a megtestesülés által, ezért az Egyháznak
is láthatóvá kell lennie a világon".
1156 MAGYAR SZEMLE 1996. 12. SZÁM

PÁPA ZARÁNDOKÚTJAI az egyháznak nagy szolgálatot tesz­

A nek. Először is, m egerősítik a világ keresztényei szövetének

szálait, m elyek m anapság olyannyira ellazultak. M ásodszor,
a mai gondolkodási zűrzavarban újra és újra be akarja m utatni
h itünk igazságait. A harm adik és talán a legsajátosabb szolgálata:
az emberi Személy védelmezése! Egy m eglepő m ondattal vallott
erről a pápa, am ikor a m erénylet után az orvosok intelm e ellenére
annyira gyorsan igyekezett felgyógyulni:
„Egész életemben az ember jogaiért küzdöttem — e pillanatban
én magam vagyok a jogaiért küzdő ember!"

SzÉLL M argit

HÍRNÖK. BUDDHISTA KÉZIRAT ILLUSZTRÁCIÓJA A 10. SZÁZADBÓL;

LUS ÉS SZÍNEK PAPÍRON
 ERDÉLYI FŐPAPOK
(Száz éve született Márton Áron)

INDEN PÜSPÖK ÉLETÚTJA felteszi és m eg is válaszolja a

M kérdést: politizálhat-e, politizáljon-e a főpap, és ha igen,

miként? A mai római katolikus egyház nehéz tapasztala­
tokból szűrte le a 287. kánon 2. szakaszába foglalt tanulságot:
„Politikai pártokban vagy szakszervezetek vezetésében tevékeny
részt ne vállaljanak, hacsak az illetékes egyházi hatóság megíté­
lése szerint az egyház jogainak védelme és a közjó szolgálata ezt
meg nem kívánja."
Mivel a „politizálás" századunkban pártpolitikát jelent, társadalmi
m egosztottságot, ha egy pap vagy éppen püspök valam elyik poli­
tikai párthoz csatlakozik, ezzel óhatatlanul m egbontja a politikai
m eggyőződésükben egymástól különböző híveinek lelki egységét,
erkölcsi közösségét, am elynek — lelkipásztori hivatása szerint —
a minél teljesebb egybeforrasztását kell m unkálnia. De! Kivonhat­
ja-e h át m agát a pap a „politizálás" kényszere alól történelm i
drám ák árnyékában, a nem zeti lét határm ezsgyéjén, vagy éppen
az egyházra szakadó veszedelm ek idején?
Van a kánonban egy bölcs m entesítés, am it II. JÁNOS PÁL
pápa 1991-es enciklikájában hangsúlyozott: „A közjó okos szolgá­
lata". Ez a m egengedett vagy éppen m egparancsolt kivétel.
Hogy m ikor politizál, „a közjó okos szolgálatában" egy
katolikus főpap, arra századunkban MÁRTON Áron erdélyi püspök
élete az igazi példa. Idén em lékezünk születésének centenárium á­
ra. A M árton Áron-em lékév keretében Erdélyben — és m indenütt
a K árpát-m edencében — római katolikusok és nem katolikusok
egyazon tisztelettel idézték fel tetteit, beszédeit, állásfoglalásait, azt
a rendíthetetlen helytállást, ami emberfeletti szenvedések elviselé­
sére tette alkalmassá és m agán viselte a szentség jegyeit.
PROHÁSZKA O ttokár és m ás, an yaországi n a g y h itszón ok ok
példája m utatta, h o g y m ekkora erőfeszítés kellett az első vilá g h á ­
b orút k ö v ető erkölcsi rom lás lek ü zd ésére. E rdélyben tetézte m in d ­
e zt a történelm i fordulat, a m ely politikai k iseb b séggé tette a m a­
gyarokat. Az erd élyi m agyar k ö zélet jó id ő n át teljesen v éd telen
v o lt a rom án főh atalom m al szem b en , m ivel n em ism erte an n ak
balkáni m ó d szereit és m o h ó k ap zsiságát, n em csak an yagi kincsek,
d e a lelk ek m egszerzésére. Bukarest p olitikusai a k isebbségi kérdés
m eg o ld á sá t — n yíltan k im o n d tá k — a teljes b eolvasztásb an k é p ­
1158 MAGYAR SZEMLE 1996. ÍZ SZÁM

zelték el. Szám ukra idegen volt az erdélyi népek, a m agyarok,

ném etek, de m ég az erdélyi rom ánok kultúrája is, hagyom ányaik,
vallásaik. Hiszen az Erdélyben „rom án vallásként" szám on tartott
görög katolicizm ust sem ismerték, és a római katolikusokat szá­
m ukra a m oldvai csángók jelentették, akiket századok óta gyötör­
tek, hogy rom ánokká tegyék őket.
M árton Á ronnak egyszerre kellett vállalnia a főpap és az
államférfi szerepét, hogy a kettős — vallási és nem zeti — tám adá­
sokat sikeresen kivédhesse. Maga a rom án nacionalizm us kapcsol­
ta egybe a vallást és a nemzetiséget. A két háború között valóságos
lélekvásár folyt Erdélyben, amely az ortodox felekezetbe és ezzel a
rom ánságba akarta átvezetni az erdélyi m agyar tömegeket. Fel­
használtak m inden eszközt, a jó állások felkínálásától kezdve a
sokszoros túladóztatásig, és tízezrek hajoltak m eg a terror alatt.
1940 őszén, Észak-Erdély hazatérésekor ezek a tízezrek m ind
visszatértek anyaegyházukhoz. Ha nem jön a bécsi döntés, unoká­
ik talán m ár nem is tu d nának magyarul. A CEAUSESCU-korszakban
is m egpróbálkoztak, im m áron a rom án kom m unista p árt irányítá­
sával, az ortodox térítéssel például Kovászna m egyében,
M ikóújfaluban, de m ost sikertelenül.
RDÉLY PÜSPÖKÉNEK úgy kellett kialakítania a védekezés m ód­

£ szereit, hogy az hatásos legyen, de soha ne tévedjen a más

nem zetek ellen érzett gyűlölet mocsarába, ne tagadja meg a
szeretet m indenek fölötti parancsát. Egész életében a rom ánság
igaz barátja volt, s m inden nép védelm ezője. 1944 m ájusában
Kolozsvárott, a Szent M ihály tem plom ban — a m agyar katolikus
főpapok közül elsőnek — tiltakozott a m agyar zsidók deportálása
ellen és a belügym iniszterhez küldte el, Budapestre szigorú óvását
a zsidóüldözések miatt. M árton Áron, akit a börtönben súlyosan
m egaláztak „a rom án nem zet nevében", utolsó körlevelében, 1980.
május 15-én, híveitől így búcsúzott:
„A hívő embernek Isten gyermekét és saját testvérét kell meglát­
nia embertársában, akkor is, ha másképpen gondolkozik, mint ő,
más nyelvet beszél és talán mások a vágyai és célkitűzései. Erre is
sokszor rámutattam, amikor tanítottalak titeket, és búcsúzóban
ismét kérlek, tiszteljetek és szeressetek minden embert, elsősor­
ban azokat, akikkel együtt éltek. Csak úgy fogjuk elkerülni a még
mindig fenyegető háborús veszedelmeket, úgy fogjuk megtalálni
az egyetértést és igazi békességet, ha őszinték vagyunk egymás­
hoz, nem félünk egymástól és kölcsönösen segítjük egymást élet­
feladatunk teljesítésében."
Papi feladatai közé sorolta a népnevelést, az oktatás tám ogatását.
Ez nálunk m indig egyházi feladat volt a pannonhalm i m onostor
alapításától kezdve. De Erdélyben a tem plom és az iskola m aradt
a nem zet-m egm aradás védelm ezője, m ajd am ikor a bukaresti h a ­
talom az iskolákat sorra elvette, akkor a tem plom vált iskolává.
M árton Áron, kolozsvári egyetemi hitszónok korában, a harm incas
évek m ásodik felében — barátjával, dr. GYÖRGY Lajos professzorral
 BEKE GYÖRGY: ERDÉLYI FŐPAPOK 1159

együtt, Erdélyi Iskola címmel lapot indított, amely fele részben az

iskolai oktatással, fele részben a „kiszélesített iskolában" folyó n é p ­
neveléssel foglalkozott. Ebben jótollú közíróként, és szerkesztő­
ként a folyóirat köré gyűjtötte a kisebbségi m agyar iskolaügy szak­
embereit. M égpedig felekezeti különbség nélkül.
A diktatúra évtizedeiben M árton Áron az egész erdélyi
m agyarság szellemi vezetője lett. A körleveleiben m egfogalm azott
intések az egész erdélyi m agyar társadalom ban visszhangoztak.
Például az 1977-es népszám lálás során a rubrikákban külön szere­
pelt a „magyar" és külön a „székely" m egnevezés. A bukaresti
hatalom meg akarta osztani az erdélyi m agyarságot, m ert ugyebár,
a világ előtt m ásként m utatott volna, hogy van ennyi m agyar és
ennyi székely, m indegyik millión alul, vagy épp alig fölötte.
Bukarest rájátszott a székely „büszkeségre". M árton Áron körle­
vélben figyelmezetett: vigyázat, csapda, a székely nem más nép,
m int a m agyar, csak egyik ága ennek. Csak körlevelekben szólha­
tott, mivel az újságok nem közölték volna a felhívását. Mégis
m in d en ü tt m eghallották az intő szót. A hatszázezernyi székelyből
csupán egyezer vallotta m agát „székelynek", ezek is valószínűleg
a rom án ókirályságban szétszórtak közül. Tiszta protestáns vidé­
ken, Alsó-Háromszéken, U dvarhely déli részein, a M aros völgyé­
ben is a „magyar" rubrikába iratkozott m inden „székely".
M árton Áron az ANTONESCU-diktatúra alatt Dél-Erdélyben
egyik vezéregyénisége volt a m agyarság önvédelm i küzdelm ének.
1944 őszén ő tanácsolta unokatestvérének, KURKÓ Gyárfás politi­
záló brassói kisiparosnak, hogy az addigi baloldali szervezetet, a
kis létszám ú MADOSZ-t alakítsa át nagy, népi összefogássá, M a­
gyar Népi Szövetséggé, m ert m ost az összetartozás az igazi politi­
kai erő, a m egm aradás biztosítéka. Az anyagi segítségben is első
volt. M ikor Észak-Erdély újbóli rom án bekebelezése után, a
GROZA-kormány idején, végveszélybe kerültek a m agyar iskolák,
m ert a bukaresti korm ány sorozatosan „kifelejtette" tám ogatásukat
a költségvetésből, a M agyar N épi Szövetség népi gyűjtést indított,
Petőfi Alapot hozva létre. Erre ő volt az első adakozó, 3 millió lejes
gyorssegéllyel — ami akkor igen nagy összegnek szám ított. Eve­
ken át ebből a Petőfi Alapból fizették Erdélyben a m agyar tanáro­
kat, tartották fenn igen jelentős m értékben a Bolyai Tudom ány-
egyetem et, sőt még az állami m agyar tanfelügyelőségeket is.
ZENT ÉLETŰ FÉRFI VOLT, hitvalló apostol-utód egészen halálá­

S ig. 1980-ban m ent el, 84 évesen. M ár életében szentként tisz­

telték a hívei. II. János Pál pápa, nyugdíjazási kérelm ének
elfogadásakor, 1980 m árciusában „az Úr becsületes szolgájának"
nevezte („Integerrimus Domini famulus"). Dr. JAKUBINYI György
gyulafehérvári érsek kifejtette egyik írásában, hogy a latin „integer"
jelentése ép, egész, sértetlen, amiből sem m it sem vettek el, vagy
am ihez nem nyúlt senki; átvitt értelem ben: rom latlan, ártatlan,
feddhetetlen, becsületes. „M indez itt felső fokban áll a latinban:
integerrimus = legbecsületesebb, legrom latlanabb, tökéletesen ár­
1160 MAGYAR SZEMLE 1996.12. SZÁM

tatlan. A latín szó gazdag jelentését nem is lehet egyetlen m agyar

szóval visszaadni. M indenki, aki ism erte akár szem élyesen, akár
szavaiból és tetteiből, m eg volt győződve, hogy találó a pápai
jellemzés. A Szentszék 1992. novem ber 17-én engedélyezte, hogy
szentté avatási pere egyházm egyei szinten beinduljon.
M árton Áron elődei a püspöki székben — ő volt a nyolc­
vannegyedik, név szerint ism ert főpap Erdélyben, a vikáriusokat
is beleszám ítva, — nem egyszer kényszerültek ugyanolyan kettős
küzdelem re,m int 20. századi utódjuk. Olykor éppen karddal kel­
lett felvenniük a harcot a hódítókkal.
■■"'%AJNALD, a kilencedik erdélyi püspök, akit név szerint isme-
rünk, az 1241-es tatár betöréskor esett el, a m ohi ütközetben.
JL %-Erdély önálló fejedelemsége idején, mikor BÁTHORI András
bíboros bejárta a Székelyföldet, megfigyelte, hogy a székely határ­
őrzők m ilyen szilárdra építették tem plom aikat, köréjük pedig erős
falakat húztak. Feljegyzése 1591-ben kelt, nyolc évvel később szé­
kelyek — ÖRDÖG Balázs — nomen est omen\ — m eg a társa, NAGY
Kristály András m eggyilkolták a kardinális-fejdelem et! Éppen
Csíkszentdom okosnak a határában, amely m ajd M árton Ártont
adja Erdélynek.
Egy főpap legyilkolása önm agában is szörnyűség. Ez eset­
ben nem zeti tragédia, m ert a becsapott székelyek önnön érdekeik
ellenére válnak gyilkossá, a havasalföldi MIHÁLY vajda ámítására.
A RUDOLF császár nevében és megbízásából Erdélyre törő vajda a
régi székely szabadságjogok visszaállítását ígérte, ha elűzik Báthori
bíborost. A vajda és a fejedelem 1590. október 28-án ütközött m eg
N agyszebennél. Az erdélyi zsoldban álló kozákok átpártoltak
M ihályhoz. Báthori M oldván át Lengyelországba akart m enekülni,
így ju tott el Csíkszentdomokos erdőségeibe, Pásztorbükkre...
ORBÁN Balázs, a m últ században, úgy találta, hogy a m eg­
tévesztett szentdom okosiak valójában inkább a két előző Báthori
fejedelemre, Gáborra és Zsigm ondra haragudtak, akik m egnyirbál­
ták az ősi székely jogokat. O rbán Balázs így ír:
„...midőn az önmagával meghasonlott nemzet a múlt méltatlan­
ságát megbosszulandó, külellenséggel fogott kezet, akkor egy­
szersmind önszívének fordítá fegyverét, miért azt a Báthori
Endrét — kinek elbuktát másként talán nem gyászolnánk — az
adott körülmények között a haza vértanújául kell tekintenünk,
mely hazának népét az idegen zsarnok előbb félrevezette, később
kifosztotta."
M áskülönben a székelyek ilyen hűtlenségben sem azelőtt, sem
azután soha nem találtattak. A Báthori kardinális által m egcsodált
kicsiny erődtem plom ok körül századokon át folyt a küzdelem . Ha
a szultán m egharagudott az erdélyi fejedelem re — m iként II.
RÁKÓCZI Györgyre, ennek 1657-es lengyelországi hadjárata m iatt
— a tatárokat küldte be büntetni. így dúlták végig a M aros m entét,
leöldösték a völgy m agyar lakosságát. Akkor pusztult ki a m agyar­
 BEKE GYÖRGY: ERDÉLYI FŐPAPOK 1161

ság a M ező ség rő l, N a g y e n y e d tájairól. E lpusztult, G yulafehérvár

k ön yvtára, a BETHLEN G ábor alapította k o llég iu m is..
A tatárok Csíkba kétszer akkora sereggel csaptak be, m int
am ekkorát a székelyek ki tudtak állítani. Az „istenadta nép vezére"
FRÁTER Miklós, a Somlyói gvardián. O ldalán kard és rózsafüzér. Az
asszonyok, vének és gyerm ekek a Somlyói kolostor falai között
kerestek m enedéket. Vagy tízezren. A székelyek csatát vesztettek.
Egy török krónika szerint 26 tem plom ot égettek fel, 400 szekérnyi
rablott holm it vittek m agukkal. Es tízezer foglyot. Csíkszék lakos­
ságának fele odaveszett. Ekkor érte az egyik legnagyobb vérvesz­
teség a székelységet.
Fráter M iklóst len yila ztá k a tatárok. H árom n appal később
h o ztá k haza Som lyóra a h olttestét és a cinterem ben eltem ették.
■W T ’OLT ÚGY, HOGY A SOMLYÓI BARÁTOK „poli tizálása" furfangból
I / állott. így az újabb tatár betöréskor, 1694-ben. MlRZA kán
w rabló csapata úgy érezhette, hogy egy-két kisebb összecsapás
után m eghódoltak neki a falvak, a m ezők, a vizek s m ég inkább a
székely emberek. Ekkor a Somlyói hegyek felől irtóztató harci zajt
hoz a szél. M intha a havasok dörögnének. Mirza kán m egrettent:
ő nem a fő sereget verte szét, az m ost jön és hátba tám adja őt.
Visszakozt rendelt el, neki a szépvízi m agaslatnak, m ajd a K árpá­
tok gyimesi völgyének.
S o m ly ó h e g y e i k ö zü l elő tű n t a „rettentő" csapat. N é h á n y
tucatnyi Som lyói diák. V ezető jü k a gvardián, Fráter M iklós u tód a
a kolostorban, NlZET Ferenc kolostorfőnök.
Volt m ég egy titokzatos „politizáló" Somlyói kolostorfőnök,
VÖRÖS páter. 1851-ben Pozsonyban felakasztották. Nagy b ű n t kel­
lett elkövetnie egy katolikus papnak, hogy a katolikus császár
birodalm ában ilyen m egszégyenítő ítélettel sújtsák.
MAKK József ezred es, kom árom i tüzérparancsnoknak
T örökországban KOSSUTH Lajos az elbukott szabadságharc újrain­
dítására írásbeli felh atalm azást adott. T erveik szerin t az új felk elés­
n e k a forradalm i sz e lle m ű Szék elyfölről kell k iinduln ia. M akk
József az ö ssz e e sk ü v é st a MAZZINI-féle „évszakrendszer" szerin t
ép ítette ki. E rdélyt h árom „hónapra" osztotta, e zek eg yik e a S zé­
k ely fö ld lett. V ezetője TÖRÖK János, m arosvásárhelyi pap-tanár a
reform átus k ollégiu m b ól. A szék ely „hónapon" belül H árom szék
m ozg a lm á t HORVÁTH Károly teleld birtokos, az u d v a rh elyszék it
GÁLFFY M ihály ü g y v é d , m íg a csíkszékit em e „Vörös páter" zárda­
fő n ö k irányította.
A z ö ssz e e sk ü v é s elbukott. Török Jánost, H orváth Károlyt
és G álffy M ih ályt M arosvásárh elyen felakasztották — ők et n e v e z ik
m áig „szék ely vértanúknak" — V örös páter, akit P o zso n y b a n v é ­
g e z n e k ki, „eltűnik" az em lék ezetb ő l is.
M árton Á ron p ü sp ö k n ek e z v o lt a szü lő fö ld i öröksége.
A z erd élyi e g y h á z m e g y é t létreh o zó 1009-es d ö n tés u tán a
tartom ány szín k atolik u s volt. 1490-ben 255.000 a róm ai katolikusok
lélek szám a, k ö z ü lü k 55 ezer a szék ely. Ö sszeírtak továbbá 70 ezer
1162 MAGYAR SZEMLE 1996. ÍZ SZÁM

szász katolikust és 100 ezer görögkeletit, tehát rom án nem zetisé­

gűt. (Ezek az írásos tények aligha igazolják, hogy Erdélyben állan­
dó rom án demográfiai fölény volt.) 1590-ben, egy század éw el
később csak 30 ezer római katolikust találni Erdélyben. A reform á­
ció ideje ez. A kultúraépítést, a honvédelm et az önálló fejedelem ­
ség — keleti m agyar állam — protestáns uralkodói veszik át. Ke­
rülnek közben katolikus fejedelmek is az erdélyi trónra, az akadé­
mia-alapító Báthori István például.
Bethlen Gábor fejedelem méltó szellemi társa BattHYÁNY
Ignác püspök. Püspöksége idején (1780-1798) az erdélyi katoliku­
sok száma m ajdnem eléri a reform átusokét. (Katolikus 125.255,
reform átus 140.043, unitárius 28.647. Evangélikus 130 ezer, többsé­
gük szász. Ö rm ény katolikus 7.335.) Viszonylag békés kor ez,
m ajdnem egy évszázad óta nincs újabb tatár betörés, eljött a kul­
túra felvirágoztatásának ideje.
ATTHYÁNY IGNÁC a nyugati szélek szülötte. A családi fészek
N ém etújvár (a mai Burgenlandban). A család Zsigmondi
ágából való Lajos, az első felelős korm ány m iniszterelnöke,
akit az aradi vértanúkkal egy napon végeztek ki Pesten. A nevezetes
családból került ki érsek (József), megyéspüspök (Vilmos), hadvezér
és államférfi (Károly József), továbbá a szentként tisztelt BATTHYÁNY
STRATTMANN László orvos, akinek boldoggá avatásáért a bécsi és a
szombathelyi egyházm egyék m ost folyam odtak Rómához.
Jövendő erdélyi püspökünkben Nagyszom batban, a jezsu­
iták egyetem én tám adt fel a tudom ányos érdeklődés, a história
szeretete. Grazban, m ajd Rómában folytatta tanulm ányait, ahol
kitűnt vallástörténeti és filológiai felkészültségével. VI. PlUSZ pápa
engedélyezte, hogy a vatikáni levéltárban és könyvtárban a m a­
gyar történelem re vonatkozó okm ányokat felkutassa és lemásolja.
Itt gyűjtötte össze a legtöbb adatot alapvető m űvéhez: Leges
ecclesiasticae regni Hungáriáé 1. kötet G yulafehérvár, 1785. 2-3.
kötet Kolozsvár, 1827. Rómából 5000 könyvvel tért haza. Ezek
szolgálnak a későbbi fehérvári Batthyáneum alapjául. Tékáját to­
vább gazdagította első állomáshelyén, Egerben, ahol Erdély p ü s­
pökévé való kinevezéséig, 1780-igkedvére kutathatott. Fehérváron
könyvállom ányát 18 ezer kötetre gyarapította. Az ősnyom tatvány­
ok mellett, a B atthyáneum nak ásványokból, kagylókból és érm ék­
ből is jelentős gyűjtem énye volt. Batthyány Ignác püspök folytatni
akarta Báthory István m űvét, feltám asztva az 1581-ben alapított
kolozsvári jezsuita akadém iát, az első erdélyi egyetemet. N agysze­
ben városába tervezte nagyszabású tudom ányos intézetét, de nem
tudta megvalósítani. Létesített ellenben a kor szintjén álló csillag-
vizsgálót a püspöki várban. G yulafehérvárt olyan katolikus szelle­
mi központtá akarta tenni, amelyik méltó társa az erdélyi protes­
táns tudom ányosságnak, például Bethlen Gábor nagyenyedi kol­
légium ának. N em ellenfél volt, hanem testvéri versenytárs. Távol
állott tőle a felekezeti viaskodás. Amikor a szentszéki referens
kifogásolta katolikus és protestáns betegek együttes jelenlétét az
 BEKE GYÖRGY: ERDÉLYI FŐPAPOK 1163

egyház által fenntartott öregotthonokban és szegényházakban,

m ondván, hogy ez veszélyes lehet a szentségek kiszolgáltatása
szem pontjából; egyáltalán nem veszélyes, felelte a püspök.
LÉLEKBEN IS ERDÉLYIVÉ LETT B atthyány Ignác felismerte a

A különböző felekezetek együttm űködésének fontosságát.

Szolgálata idején az 1790/91-es kolozsvári országgyűlés re­
form okat akart m egvitatni. Ezek: Erdély és M agyarország egyesí­
tése — ezt m ajd az 1848-as forradalom tűzi zászlajára — , a nyelv­
kérdés és a rom ánok helyzete, a jobbágyok költözködési szabadsá­
ga és az úrbér ügye. Akkor a rom ánság m ár többségben volt
Erdélyben, a lakosság 52,7%-át tette ki, a m agyarok 35,9 a szászok
8,7%-ával szem ben.
„E gazdasági, politikai, nemzetiségi fordulat Erdélyben a protes­
táns jelleget nem érintette — írja Marton József — sőt a szellemi
gócok protestáns jellegűek voltak. Nagyenyeden református pap-
és tanárképzés folyik. Tanszékein ott találjuk HEGEDŰS Sámuelt
és H erepei Ádámot, KÖRÖSI CSOMA Sándor mestereit, SZÁSZ Ká­
roly jogtudóst, KÖTELES Sámuel filozófust. Diákjai sorában:
BENKÓ József, BOLYAI Farkas, gr. MlKÓ Imre, SALAMON Ferenc
növendékek jeleskednek. Kolozsváron az unitárius kollégiumban
többek között ALSORÁKö SI SZÉKELY Sándor, KRIZA János, JAKAB
Elek és KŐVÁRI László diákok tanulnak, akik a jövő nagy erdélyi
történészei lesznek. A kolozsvári református diákok közül elég
felsorolnunk BRASSÄI Sámuelt, GYULAI Pált, SZILÁGYI Sándort."
Batthyány Ignác nem a protestáns m űvelődés ellenére alapított
könyvtárat, tudom ányos m űhelyt G yulafehérváron. A m agyar
m űvelődés körét akarta tovább szélesíteni, a hajdani fejedelmi
székvárost „Erdély Athénjává" tenni. Csakhogy ehhez a szerephez
Fehérvár m ár erőtlen, m agyar lakossága a tatárdúlás után töredékére
csökkent. Csak a püspöki vár m aradt meg „magyar szigetnek". Ezen
a "szigeten" a m agyar nyelv emlékeit és jogait védelmezik. A
Batthyáneum ban őrzik harm adik nyelvemlékünket, a Gyulafehérvári
Sorokat, egy ferences eredetű latin prédikádós kötetben.
Jellemző Batthyány püspök tudatos m agyarságára, hogy
váltig igyekezett védelm ezni a havasföldi m agyarok és a m oldvai
csángók m agyar anyanyelvét. N em feledhetjük, hogy akkoriban
II. JÓZSEF császár rendelete szerint 1784-től csak azt a diákot lehetett
felvenni bárm elyik m agyarországi és erdélyi középiskolába, aki
szóban és írásban bizonyította ném et nyelvtudását. A legkisebb
hivatal betöltését is ném et nyelvtudáshoz kötötték. 1787-től az
egyházi és világi tisztségviselők csak ném etül fogalm azhattak hi­
vatalos iratot. Ekkor jövendöli m eg Johann Gottfried HERDER po­
rosz-ném et költő, esztéta, történetfilozófus a m agyar nyelv közeli
végét. Battyány Ignác püspöki székéből gyakorlati nyelvvédelem ­
mel szállt szem be a herderi jóslattal, noha ezzel valójában túllépte
jogkörét, hiszen más egyházm egyék ügyeibe avatkozott.
1164 MAGYAR SZEMLE 1996. 12. SZÁM

'ÁROM FERENCES ZÁRDA ÁLLOTT AKKORIBAN Bukarest, Cim-

H pulung és Ramnicul Sarat városokban. E kolostorokból ki­

indulva nyújtottak lelki gondozást a szórványm agyarság­
nak. (Bukarest központjában, a Baratia-templom m áig m agában
hordozza a Barátok elnevezést, ebben a tem plom ban hetente egy­
szer m a is m ondanak m agyar misét.) A havasföldi ferencesek
főkolostora az erdélyi Alvincen volt, Fehér m egyében. II. József
erőszakos ném etesítése m egbénította e rendtartom ány m űködését
is. B atthyány püspök három szor kérte a császárt, hogy engedélyez­
ze újoncok felvételét, mivel a havasföldi m agyarok csak így m ent­
hetők m eg a nyelvhaláltól. Bécs hajthatatlan m aradt. Ekkor
Battyány Ignác egyenesen a pápához fordult. Jól ism erte a püspök
a moldvai csángók nyelvi elhagyatottságát is. El sem foglalta gyu­
lafehérvári püspöki székét, m ár Egerből érdeklődött 1780 októbe­
rében ZÖLD Péter, M oldvában élő székely paptól, hogy biztosítva
van-e a csángó hívek lelki gondozása anyanyelvükön? Ugyanis
XIV. KELEMEN pápa 1774-es rendelete arra kötelezte az olasz m i­
noritákat, hogy missziós területükön, M oldvában, sajátítsák el a
nép nyelvét és azon prédikáljanak. Zöld Péter szom orú válasza:
„...a misszionárius atyák a más nemzetek iránt oly túlbuzgó m eg­
vetéstől lángolnak, hogy semmiképpen sem képesek maguk kö­
zött — főképp a magyart — megtűrni, ami miatt nekem sem lett
volna szabad ott időznöm, ha XIII. KELEMEN pápától felhatalma­
zásom nem lett volna."

Erdély püspöke, m iután m eggyőződik arról, hogy az olasz m ino­

riták feléretájékoztatták a Vatikánt, azt állítva, hogy M oldvában a
nép nyelve a rom án, m agyarok csak elvétve akadnak itt, ilyképpen
ők eleget tettek a pápai utasításnak, levelet írt VI. Piusz pápához:
„...ne higgye Szentséged, hogy keveset számít, ha az összes misszi­
onáriusok nem ismerik a magyar nyelvet, mert nemcsak néhány
szétszórt és ide-oda vándorló magyarról van szó. Sok magyar család
van, kik egész helységeket tartanak megszállva, és éppen úgy nem
járatosak a románban, mint amilyen erősen ragaszkodnak hazai
nyelvükhöz. Tűrje el Szentséged, hogy megszomorítsam azon sze­
rencsétlenségnek elbeszélésével, amelyet ők szenvednek el."

Mi mással érvelhetne a püspök a pápának, m int azzal, hogy ebben

a nyelvi, lelki nyom orban a katolikus m agyar hívek nem tudnak
bűnbánatot tartani, nem tudnak gyónni a nyelvüket nem ismerő
olasz papoknak. Úgy vallják meg bűneiket, ahogy a ném ák szok­
ták: a m isszionárius sorolja a bűnöket, a gyónók bólintanak vagy
rázzák a fejüket.
„Azok a magyarok ezen gyónási módtól annyira irtóznak, hogy
sokan teljes 20 évet engednek eltelni gyónás nélkül."

M oldva nyelvükben fogyatkozó magyarjai máig küldik könyörgé­

seiket Rómába anyanyelvűk m egszánásáért. Legutóbb 1991-ben
Budapesten, a Hősök terén adtak át ilyen esdeklést írásban.
 BEKE GYÖRGY: ERDÉLYI FŐPAPOK 1165

Gróf MAJLÁTH G usztáv Károly püspök alkata a politikát kerülő

em beré, mégis negyven esztendős főpásztorságát a „politikai köz­
élet" forrpontjaiban kellett leélnie. Püspöki székét 1897-ben foglal­
ta el. Szolgálatát kettőbe vágta az első világháború. Ennek kitörése
előtt M ajláth G usztáv Károlynak a terjedő vallási közönnyel, a
cinizmussal, ellenséges hangulattal és híveinek gazdasági nyom o­
rával kellett szem benéznie. Áron püspök így jellem ezte ezt az
időszakot:
„...városainkban már a vallási közömbösség és egy hetyke, han­
goskodó szellem megejtette a lelkeket. Aki a művelt emberek
sorába akart tartozni, ha az anyakönyvi bejegyzést vállalta is,
magatartásával, politikai állásfoglalásával és közéleti szereplésé­
vel azt igyekezett bizonyítani, hogy a vallást nem életelvnek,
hanem esetlegességnek, külsőségnek, az apáktól a többi családi
emlékkel együtt átszármaztatott holt hagyománynak tekinti csu­
pán. A felvilágosultság és a haladás jelszavait ismételgették s egész
társadalmunk, mint valami mámoros, lampionos menet, hejehujáz-
va, farsangi jókedvvel és gondtalansággal hajókázott a polgári jólét
sekélyes vizein. A szellem és a lélek mélységei nem vonzották."
IT TEHET EBBEN A KÖZEGBEN egy konzervatív légkörben

M felnőtt gróf, akinek az apja M agyarország utolsó ország­

bírója, édesanyja ERZSÉBET királyné csillagkeresztes palo­
tahölgye? Testileg gyenge, indulásakor több benne a könnyen
fellobbanó lelkesedés, m int a kiszám ított célratörés, de egész életét
Isten adom ánya, a karizm a ereje jellemzi. Családja valam ikor a
Székelyföldről került M agyarország észak-nyugati részébe. A p ü s­
pök m ost visszatért őseinek székely világába. T udatosan járja a
falvakat, városokat, minél közelebb akar kerülni az egyszerű em ­
berekhez. A m egism ert nyom or ellenében keresztény szociális
egyesületek felállítását szorgalmazza. Papjaitól m egköveteli, hogy
a lelki gondozás mellett, tám ogassák a gazdasági egyesületeket.
Valójában a napi közéletet és „politizálást" tűzi feladatul papjai elé.
Le akarja dönteni az elválasztó falakat püspök és papjai között.
„Úgy tekintsetek, m int testvéreteket és barátotokat, akinek a háza
és szíve m indig nyitva van szám otokra" — hangzik első pásztorle­
vele. Személyesen vezeti papjainak lelkigyakorlatait G yulafehér­
váron és Csíksomiyón.
A cinizmus, a vallástalanság egyik fő okát abban látja, hogy
„a keresztény házi nevelés szűnőfélben van." M aga is az ifjúság
nevelőjévé kíván válni. A diákság püspöke lesz. M indig volt ideje
diákgyónói szám ára, hiszen tudta, hogy a gyóntatás terem thet
igazán személyes, lelki kapcsolatot a püspök és hívek között.Tete-
mes m agánvagyonából iskolákat, plébániákat tám ogatott, ifjúsági
lapokat m űködtetett (Zászlónk, Kis Pajtás.)
E zt a nagy belső m egújulást tette semm ivé az első világhá­
ború. A püspöknek m ost egyenesen a történelem m el kellett farkas­
szem et néznie. Az erdélyi m agyar egyházak egyike sem volt igazán
felkészülve a hatékony kisebbségi önvédelem re. Századokon át
1166 MAGYAR SZEMLE 1996. 11 SZÁM

viaskodtak egymással, eközben nem kerültek szem be az Erdélyben

lassan számbeli többségre jutó ortodox románsággal. A róm ai ka­
tolikusok sem tudtak igazi együttm űködést kiépíteni a testvéregy­
háznak szám ító görög katolikusokkal. Igaz, hogy az unitusok nem
is keresték a testvériség igéit. Létrejöttétől kezdve, az erdélyi unitus
egyház nem csak a rom án nem zeti eszme, a dákorom án elm élet
korifeusait adta, de egyben az érintkezés m inden szintjén a ma-
gyarellenességet képviselte. XIII. LEÓ pápának (1878-1903) egyene­
sen m eg kellett fednie őket veszélyes nacionalista törekvéseikért.
Trianon után pedig az unitus vallás az ortodoxiával együtt rom án
államvallásnak m inősült, m éltatlan kivételezettséget élvezett, álla­
mi segítséggel térített a m agyarok körében.
YORS VOLT AZ OCSÚDÁS. M indenki és m inden más — egyé­

G nek, intézm ények — előtt a m agyar egyházakban tám adt

fel a józan felelősségvállalás. MlKÓ Imre író és jogász (1911-
1977), a két világháború közötti erdélyi m agyar közéletet elemző
m űvében, a Huszonkét évben (1941) behatóan foglalkozott a m a­
gyar egyházak küzdelm ével az anyanyelv, az iskolák, intézm é­
nyek és hagyom ányok védelm éért, és „m agyar szerencsének" tart­
ja, hogy az állam fordulat után a három nagy m agyar egyháznak
olyan jelentős püspökei voltak, m int a római katolikus M ajláth
G usztáv Károly, a reform átus NAGY Károly és az unitárius FERENCZ
József. (Az evangélikusok elenyésző kisebbséget alkottak az erdélyi
m agyarságon belül, és akkor a Tiszai Evangélikus Egyházkerület­
hez tartoztak.)
„A hagyományos erdélyi szellem, mely a katolikusoknak itt egye­
dülálló világi egyházszervezetet teremtett (utalás az erdélyi kato­
likusok sajátos önkormányzatára, a Státusra, amely 1690-ben szi­
lárdult meg, a Lipót Diplomával), a kálvinisták emlőjén román
irodalmi nyelvet alkotott, és évszázadokon át fenntartotta a külön
erdélyi vallást, az unitáriust, most a román elnyomatás alatt még
szorosabb egységbe kapcsolta a három magyar egyházat, akik
között huszonkét év alatt sokkal kevesebb volt a súrlódás, mint
amennyi az egyes egyházak kebelében előfordult. Ebben legna­
gyobb része van a püspöki triumvirátusnak, mely nem csak egy­
házi kérdésekben, hanem a magyarság legtöbb sorskérdésében is
állást foglalt. Majláth püspök törékeny alakja a katolikus hitben
felnőtt FERDINÁND királyra is mély hatást gyakorolt, s az ifjúság
szelídlelkű püspöke előtt gyakran megnyílt a királyi palota kapu­
ja. N agy Károly markáns kálvinista egyénisége szöges ellentétben
állott Majláth Gusztáv Károly püspök szelídségével. Kilengéseket
nem tűrő kemény kézzel tartotta össze a legnagyobb erdélyi
magyar egyházat, lelke volt az egyházközi megbeszéléseknek, s
a kormánnyal szemben is csekély román nyelvtudásával a legeré­
lyesebb hangot ütötte meg. FERENCZ József, a világ egyetlen uni­
tárius püspöke, a hatalomváltozást 83 éves korában, de teljes lelki
és szellemi frissességben érte meg. Pátriárka alakja a románság
előtt is tekintélyt parancsolt, múltja és tapasztalatai folytán a
felekezetközi értekezleteken rendszerint az elnöki tisztséget töl­
tötte be." (Mikó Imre).
 BEKE GYÖRGY: ERDÉLYI FŐPAPOK 1167

Ez a trium virátus egységes fellépéseivel főleg a m agyar iskolák

elvéreztetését, a m agyar nyelv üldözését szerette volna m egakadá­
lyozni. Ennek érdekében küzdöttek a felekezetek autonóm iájáért,
belső önrendelkezéséért, amelyet különben az erdélyi rom ánok
1918. decem ber elsejei gyulafehérvári gyűlése, a Romániával való
egyesülésük óhaját kifejező töm egtüntetés határozatba foglalt.
„Egyenlő jog és teljes felekezeti autonóm szabadság az állam összes
felekezetei szám ára". A bukaresti hatalm i erők ezt az ígéretet egy
percig sem kívánták betartani.
' OSSZAN IDÉZHETŐK a m agyar felekezetek püspökeinek

H együttes fellépései. Ide tartozik az is, hogy a m agyar politi­

kai irányzatokat egybefogó M agyar Párt a közéleti, nem zeti
feladatok m eghatározásában legtöbbször a vallási vezetők ú tm u ­
tatását követte. S noha a politikai harcot a politikusok vállalták, az
egyházfői lépések, állásfoglalások — a kisebbségi sors kényszeré­
ben — szintén „politikai" tetteknek szám ítottak. E „politizálást",
m iként hajdanán a fegyveres honvédelm et, illetve a lelki-szellemi-
kulturális építést, az élet érdekei, a m egm aradás, a kisebbségi sors
írta elő. M egtagadásuk egyszerűen a hit feladását jelentette volna.
Ez a történelm i örökség várta a katolikus egyházban és az
egész erdélyi m agyar életben a hitvallás és nem zethűség szent
életű püspökét, M árton Áront.
BEKE G yö rg y

KOLOSTOR (TUNHUANG?) PAPÍR, TUS SZÍNEKKEL, TIBETI ÍRÁS. 9. SZÁZAD

 '56 ÉS A M A I FIATALOK*

~W" ~W"A VAN EGYÁLTALÁN BÁRMI INDOKA, hogy egy 1956 után
m u született fiatalembert m eghallgassanak 1956-tal kapcsolat-
JL JL ban, az nyilván csak az lehet, hogy vajon a mai m agyar
fiatalok szám ára jelent-e valam it 1956. K övetkezésképpen nem is a
forradalom ról szeretnék beszélni, hanem inkább öt olyan kérdés­
ről, amely '56 kapcsán foglalkoztatja a mai fiatalokat; m ár azokat
közülük, akik érdeklődnek a közügyek iránt. Szeretnék néhány
szót szólni a fiatalok és a történelem viszonyáról, a megbékélés
kérdéséről, a nem zeti egység ügyéről; és arról, hogy gyűlöljük-e a
N yugatot. Végül szeretném föltenni azt a történelm ietlen kérdést,
hogy mi lett volna, ha?
Szokás m anapság M agyarországon az 1990-es rendszervál­
tásnak a békés, úgym ond tárgyalásos jellegét szem beállítani '56
forradalm i karakterével. Ez a különbségtétel indokolt, de hozzá
kell tennem , hogy a mi emlékeink az 1990-es rendszerváltásról
eltérnek a m a általánosnak látszó korfelfogástól. Mi nem tagadjuk,
hogy 1989-ben tárgyalások készítették elő a politikai változásokat;
ám úgy gondoljuk, hogy a m agyar nép nem m aradt kívül ezeken
a változásokon. Volt néhány olyan rendkívüli töm egm egm ozdu­
lás, amely a tárgyalóasztalnál ülő — a mi legjobb h itü n k és bizodal-
m u n k szerint — az ország érdekét képviselő ellenzéki erőket segí­
tette. Em lékezzenek 1988-ban a rom ániai falupusztítás miatti, H ő­
sök terén m egtartott tüntetésre; a „zöld" ügyekben, a D una-gát
m iatt kirobbant hatalm as töm egtüntetésre a Parlam ent előtt; 1989
március 15-ének nagy töm egm egm ozdulásaira; és végezetül 1989
június 16-ának töm egdem onstrációjára, amely az akkori politikai
rendszernek m egadta az erkölcsi kegyelemdöfést. A mai fiatalok­
nak van tehát ném i tapasztalata, van némi személyes ism erete
arról, hogy m ilyen az, ha egy országban sokan akarják egyszerre
ugyanazt. Am kétségtelen, hogy a mi élm ényünk messze elm arad
attól a katarzistól, am elyet 1956 forradalm a jelentett.
Talán egy ilyen ünnepélyes m egem lékezésen is m egenged­
hető, hogy egy akkori tréfával érzékeltessem az 1989-es hangulatot.
A történet így szól: GRÓSZ Károly utazik a villamoson 1990 tava­
szán, és rálép a mellette álló lábára, aki erre pofonüti. Ebben a
pillanatban a másik oldalon álló is pofonüti Grósz Károlyt, aki
riadtan kérdezi: D ehát uram , azt m ég csak m egértem , hogy ő,
akinek ráléptem a lábára, elégtételt vesz rajtam , de m ondja meg,
* A Batthyány Lajos Alapítvány 1996. október 20-ai ünnepségén elhangzott
beszéd szerkesztett változata.
 ORBÁN VIKTOR: '56 ES A MAI FIATALOK 1169

hogy ön m iért bántalm az? Mire a válasz: Azt hittem elkezdődött.

Ezt azért m eséltem el, m ert talán így sikerült bem utatnom azt az
óriási történelm i távolságot, ami bennünket, m éltatlan utódokat
elválaszt azoktól, akik az igazi szabadságharcot és forradalm at
átélték. N em csoda tehát, ha az a generáció, am elyhez én is tarto­
zom, és am ely 1956 után született, lelki alkatában, eltökéltségében,
talán fizikai állóképességében, és talán szellemi erejét tekintve is —
dacára annak, hogy az előző generáció legkiválóbb]aiból sokan
külföldre távoztak — mégis csak elm arad az 56-os nem zedéktől.
Azt szokták m ondani, hogy egym áshoz közeli időpontban
született em bereket, fiatalokat a közös élm ények tesznek politikai
nem zedékké. N ekünk ez az élm ény az 1990-es rendszerváltás volt.
Ezt azért kellett előrebocsátanom , m ert talán ném i m agyarázatot
ad h at arra, hogy az 1956 után született fiatalok m iért tűntek hosszú
éveken keresztül érzéketlennek a m agyar politikát '90 és '94 között
m élyen átjáró történelm i viták iránt. Volt egy tévedésünk, am ely­
ben szinte kivétel nélkül osztoztunk, függetlenül pártállástól, te­
kintet nélkül m indenfajta személyes előéletre: m indannyian azt
hittük, hogy tulajdonképpen a politika nem szól másról, m int
m agukat világosan m egm utató érdekek, és a jövőről szóló elkép­
zelések versenyéről. Azt gondoltuk, hogy a politikában nem az a
feladat, hogy a m últat értelm ezzük, tanulságait m egvonjuk, ha­
nem sokkal inkább az, hogy az adott ország előtt álló kihívásokra
a lehető legpraktikusabb válaszokat próbáljuk megtalálni. Úgy
gondoltuk, más kifejezéssel élve, hogy a politika lényegében a
jövőképek versenye.
LYAN NEGYVEN ESZTENDŐ UTÁN, am ikor a n é p ü n k történ el­
m ét teljes egészében átírták, am ikor a kom m unisták rájöt­
tek arra, hogy a jelen hatalm ának m egragadása leginkább
a m últ átírásán keresztül lehetséges; nos, ilyen negyven esztendő
után bizony be kell látnunk: a politikát hosszú időn keresztül uralni
fogják m ég M agyarországon a m últról vallott nézetek versenyei is.
H árom olyan leckét kaptunk, amely rávilágított arra a tényre, hogy
a m últ kérdései a mai politikában sem kerülhetők meg.
Az első ilyen élm ény akkor ért bennünket, am ikor azt
tapasztaltuk külföldön járván-kelvén, hogy m ég m eg sem alakult
az első dem okratikusan választott m agyar korm ány, hogy-hogy
nem , máris a régi, múltból szárm azó m inősítéseket és vádakat
ragasztották rá az éppen akkor m egalakuló m agyar parlam ent
legnagyobb erőire. így lett az akkor m egalakuló korm ányzat m ég
első döntését m egelőzően nacionalista, m últbaforduló, a HORTHY-
kurzust föleleveníteni akaró korm ányzat.
A m ásodik lecke '56-tal függ össze. Azt hittük 1990-ig, hogy
értjük 1956-ot. Azt hittük, tudjuk, mi az üzenete az 1990-ben m eg­
alakult m agyar parlam ent számára. A zonban '90 és '94 között
kiderült, hogy '56 megítéléséről, arról, hogy mégis kinek a forradal­
ma 1956, nem volt egyetértés a m agyar politikában. Versenyfutás,
küzdelem indult m eg 1956 igazi tartalm ának m eghatározásáért;
1170 MAGYAR SZEMLE 1996. 12. SZÁM

m aguk között az '56-osok között, az elem zők között, s m egindult a

pártok között is.
A harm adik kijózanító esem ény a '94-es koalíció m egalaku­
lása volt. H iszen nyilvánvalóvá vált, hogy az 1994-es koalíció nem
egyszerűen csak a KÁDÁR-rendszer hatalmi elitjének érdekeit védeni
akaró együttműködés, hanem elemzések kim utathatják azt is róla,
hogy az érdekközösség mögött mélyen húzódó szellemi, ha úgy
tetszik ideológiai közös pontok is találhatók. Ebből pedig az is követ­
kezik, hogy azok, akik ellenzékben m aradtak 1994-ben, nem egysze­
rűen csak pragmatikus érdekek által vezérelt koalícióval találják m a­
gukat szemben m ind a mai napig, hanem olyan elittel, amelynek
összetartó erejét, ideológiai közös alapját bizony olyan meggyőződé­
sek, esem ények és személyes tettek jelentik, amelyek 1956-ba, legin­
kább pedig az itt említett m egtorlások időszakára nyúlnak vissza.
M inden rosszban van valami jó. Azt is m ondhatjuk, ha a
'94-es koalíció m egalakulását a másik oldalról nézzük, hogy a
politikai élet egyidejűleg tisztábbá, világosabbá, érthetőbbé és át­
láthatóbbá vált. Először fordult elő 1990 óta M agyarországon az,
hogy a m agyar politikát elválasztó korm ánypárti és ellenzéki vá­
lasztóvonalak ott húzódtak, ahol a m agyar történelem , egyfajta
ideológiai gondolkodásm ód és értékrend azt szükségessé tette.
Ezért fordulhat elő sokak szám ára bizarrnak tűnő m ódon az, hogy
ma M agyarországon olyan ellenzék van, amely m agába foglalja az
egykori polgári kisgazda erők leszárm azóit, képviselőit, és azon
fiatal generációt képviselő politikusokat, erőket is, akik egyébként
1956 október 23-át tartották a m aguk szám ára m indig politikai
tevékenységük kiindulópontjának.
M iután tisztáztuk, mi indokolja, hogy a fiatalok talán m ég az
idősebbeknél is mélyebben érdeklődnek a m últ kérdései iránt, enged­
jék meg, hogy néhány szót szóljak a megbékélés kérdéseiről.
NNAK A TÉNYNEK, HOGY MI 1956 UTÁN SZÜLETTÜNK, eleinte

A csak a hátrányait érzékeltük. Különösen 1990 után. Az '56-

ról szóló vitákban nagyon nehezen lehetett eligazodni. N e­
hezen tu d tu k beazonosítani a szereplőket. Nem éltünk akkor, nem
tu d tu k pontosan, ki és mit csinált. N em tu dtuk megítélni pontosan,
hogy a személyes részvétel élm énye m ilyen m értékig befolyásolja
a ma m ár tudom ányos vagy elemző köntösben m egjelenő vélem é­
nyeket. N ehezítette az eligazodásunkat m ind a mai napig a parla­
m enti politika világában. Később azonban m egjelentek ennek elő­
nyei is, és ez a megbékélési hadjárat idején vált nyilvánvalóvá. Nem
tudom , Ö nök em lékeznek-e arra, hogy a rendszerváltás m elyik
pillanatában kapott először hangsúlyt az a kifejezés, hogy „m egbé­
kélés". Lehet, hogy engem is megcsal az em lékezetem , de valam i­
kor a Nagy Imre-tem etés idején hallgattuk először elemi erővel
föltörően azt a vélekedést, hogy '56-ot m ost m ár be kell fejezni, az
'56-ról szóló vitának nincsen értelm e, itt m ost m ár arra van szükség,
hogy előre nézzünk, és lehetőleg ki-ki béküljön m eg azzal, akivel
m egbékülnivalója van.
 ORBÁN VIKTOR:'56 ÉS A MAI FIATALOK 1171

Ez kezdetben olyan politikai cselfogásnak tűnt, amellyel

szem ben nagyon nehezen tudtunk védekezni. N em tu d tu k m eg­
találni a jó válaszokat, hiszen a megbékélés kifejezés önm agában
rendkívül kedvező, pozitív, jövőbem utató, sőt em berséges kifeje­
zés. A gyanúnkat először az alapozta meg, hogy a megbékélésről
m indig azokat lehetett hallani, akik valahogyan m indig a rossz
oldalról indultak, és kicsit késve — jó esetben kicsit késve —, de
mégis átkeveredtek a jó oldalra. G yanús volt, hogy a „megbékélés"
kifejezést az éppen bukófélben lévő utolsó kom m unista korm ány
tette propagandájának legfontosabb kifejezésévé. Föltűnt az is,
hogy akik nem voltak hajlandóak 56-tal kapcsolatban a megbékélés
nyelvezetét, m agát a kifejezést, s az ezt ölelő nyelvezetet, kultúrát,
beszédm ódot elfogadni, azok nem csak békebontóvá váltak, ha­
nem azonnal kifigurázható, múltból itt m aradt, használhatatlan
politikai szereplőknek tűntek föl a sajtó hasábjain.
I ADJA A MAI GENERÁCIÓ VÉDETTSÉGÉT a megbékélés fedő­

M nevű ideológiai hadjárattal szem ben? M egbékélni azok­

nak lehet, sőt azok tudnak, akiknek szem élyesen van
egymással szem ben elszámolni valójuk. Am történelm i esem é­
nyekkel nem lehet megbékélni. Az a generáció, amely szem élyesen
nem élte végig '56-ot, de '56 forradalm a szám ára fontos, politikai
nézeteinek lényegi részéhez tartozik; amely úgy gondolja, hogy
tanulságot akar levonni '56-ból, m ert '56 a saját m últja része; nos
an n ak a generációnak nincs kivel, és nincs m iért megbékélni. N e­
künk történelm ünk van, am in belül az egyik fontos tanulságot
hordozó esem énysor m aga 1956. A mi generációnknak talán van
joga kim ondani, és talán van lehetősége arra, hogy kivonja m agát
igaztalan vádak alól, ha úgy fogalmaz: világossá kell tenni a m a­
gunk szám ára is, és a jövendő generációk szám ára is, hogy 1956-ról
nem a megbékélés hangján kell beszélni, hanem ahelyett világos
különbséget kell tenni 1956 politikai hagyom ányai között. 1956-
nak két hagyom ánya van: 1956 október 23-a a szabadság, a nem zeti
függetlenség, az önfeláldozás és a demokrácia hagyom ánya, s
novem ber 4-e szégyenletes hagyom ánya, amely a hazaárulás, a
dem okrácia leverése, a szabadságellenes erők politikai öröksége
M agyarországon.
Ezek után engedjenek meg néhány gondolatot a nem zeti
egységről. A nemzeti egység kifejezésnek m int nyelvi lelem énynek
a sorsa kicsit hasonlít a megbékélés fogalm ának sorsához. Csak
kicsit súlyosabb vádat fogalmaz meg. Ugyanis azok, akik nem
hajlandók a nem zeti egység m indenekfölött álló állítólagos paran ­
csát a pártoskodással szem ben előtérbe helyezni, azok — m ondták
1989-90-ben az akkor m ég hatalm on lévők — tulajdonképpen nem
egyszerűen csak békebontók, következésképpen békétlenek, h a­
nem felelőtlenek is. M erthogy — m ondták 1989-ben — nem a
rivalizálásnak, nem a pártoskodásnak, hanem a nem zeti egység­
nek, teljes összefogásnak érkezett el az ideje. Érdemes azonban
m egnéznünk, hogy '56 nem zeti egysége valóban szem ben áll-e a
1172 MAGYAR SZEMLE 1996. 12. SZÁM

mai többpártrendszerrel, és 1956 ténylegesen meglévő nem zeti

egysége ellentm ond-e annak a parlam entáris dem okráciának,
am elyet 1990 után M agyarországon értelem szerűen a pártokra,
tehát a „pártoskodásra" építettünk föl. M iben állt 1956 nem zeti
egysége? Kétségtelen, hogy ilyen egység létezett, a társadalom
egységesen lépett föl az ellen a kényszerzubbony ellen, am elyet
m egpróbáltak rákényszeríteni, s amely m egakadályozta M agyar-
ország szinte m inden polgárát abban, hogy m eghatározhassa saját
szabad akaratát. A saját szabad akarat m eghatározásának a m egta­
gadása volt az a nagy közös élm ény, am ely ott m unkált a m élyben,
egyébként különböző szárm azású, különböző törekvésű és külön­
böző világlátású em berek között. Ugyanakkor azonban nem sza­
bad elfelejtenünk azt sem, hogy a szabadság kivívásának és m eg­
tartásának nagy közös érdeke szinte szükségszerűen rendelte m a­
ga alá az összes egyéni és részközösségi érdeket. Egyszerűen nem
volt idő, két hét nem lehetett elegendő arra, hogy a nagy közös
szabadságból m indenki kiszakíthassa a saját m aga szabadságát, s
azt a saját m űvelésébe vonja. N em volt lehetőség arra, hogy kide­
rüljön: M agyarország polgárai külön-külön, vagy újraéledő közös­
ségeikben pontosan m ihez is kezdenének ezzel a szabadsággal,
am elynek megszerzése összekapcsolt akkor m indenkit ebben az
országban. Ha nem fojtották volna vérbe, föltehetően a parlam en­
táris dem okrácia felé vették volna irányukat az esem ények, ezért,
am ikor M agyarországon politikai pártokat hoztunk létre, politikai
pártok nevében is megszólalunk, akkor nem kerülünk szem be 1956
politikai eszm éjének gondolatával.
YÚLÖLJÜK-E A NYUGATOT? O kunk éppen lehetne rá, bár ez

G nem a fiatalok vélem énye M agyarországon, hanem sokkal

inkább az idősebbeké. S mi, akik M agyarországot az Euró­
pai Unió tagjaként szeretnénk m iham arabb látni, m eg kell, hogy
értsük ezt az életérzést, hiszen nagyapáink azt m ondták, hogy a
N yugat m indig m agunkra hagyott bennünket. Ha bajban voltunk,
akkor nem küldött se pénzt, se katonát, se fegyvert, legfeljebb
egy-egy vállonveregetést, esetleg egyetlen harangszót. S valóban,
ha m egnézzük a tényeket, azt láthatjuk, hogy 56-ban a N yugat nem
küldött katonát, nem küldött fegyvert, sőt tulajdonképpen azzal,
hogy ezt elm ulasztotta, ekkor hozta igazából létre politikai értelem ­
ben az addig csak papíron létező jaltai rendszert. 1990-ben pedig,
am ikor összeom lott a szovjet birodalom , valam int a m agyar és a
kelet-közép-európai kom m unizm us, akkor a N yugat nem küldött
pénzt, nem küldött M arshall-segélyt, sőt kifejezetten vonakodik
b ennünket fölvenni a NATO és az Európai Unió tagjai közé. Azt
hiszem tehát, hogy a mai fiataloknak nehéz dolguk van, am ikor
szüleiknek, nagyszüleiknek az előzőekben összefoglalt vélem é­
nyével kell szem besülniük. Gyűlöljük-e hát a N yugatot? Azt hi­
szem, hogy ez nem lenne szerencsés. Ha valaki szám ba veszi '56
törekvéseit, akkor talán m egkockáztathatja azt a kifejezést, hogy a
jólétet, a szabadságot, az európai minőségi életet leginkább akkor
 ORBÁN VIKTOR: '56 ÉS A MAI FIATALOK 1173

tudjuk elérni, ha új kereteket találunk a m agyar nem zet politikai élete

számára. Az új keret pedig nagy valószínűséggel a nyugat-európai
államok, az Európai Unió államainak közössége lehet. Ilyen értelem­
ben tehát '56-os m agunkra hagyottságunk m a m ár nem a Nyugattal
szembeni érzéseket alapozza meg. Inkább úgy fogalmazhatunk, hogy
ha '56 társadalompolitikai törekvéseit végre akarjuk haj tani, akkor ezt
legnagyobb eséllyel az európai népek közösségének tagjaként, az
Európai Unió tagjaként teheti m eg M agyarország.
GEZETÜL: „MI LETT VOLNA, HA?" Ez term észetesen történel-
áetlen kérdés, de talán a legizgalmasabb. Sajnos, '56-ot
verték, és így a „mi lett volna, ha" kérdésre a választ nem
kaphatjuk m eg olyan biztonsággal, m int ahogyan m egkaphattuk
az 1945 utáni politikai átalakulást illetően. 1945-ben és '47-ben kék
cédula ide, kék cédula oda, a m agyar népnek mégis m ódja nyílt
arra, hogy m indenki által elismert m ódon kifejezze akaratát, és
m egm ondja, m ilyen irányba szeretné alakítani M agyarország sor­
sát. 1956-ban ezt a sors m egtagadta tőlünk. K övetkezésképpen
viták indulhattak arról, hogy valóban kinek a forradalm a volt '56?
Mi lett volna, m ilyen politikai rendszer jött volna létre M agyaror­
szágon abban az esetben, ha '56-ot nem tapossák el? Van azonban
két kiváló referenciánk. Az egyik egy sokat em legetett, hosszú ideig
a m agyar kom m unista párt főtitkáraként m űködő politikus, aki azt
nyilatkozta novem ber elején, hogy az újjáalakuló m agyar kom m u­
nista párt kicsi, de tisztességes p árt lesz. Ez eligazítást ad arról,
m ilyen esélyei lehettek volna M agyarországon az újjáalakuló kom ­
m unista pártnak. Van egy másik hasonlóan biztosnak m ondható
hivatkozási pont: LUKÁCS György, aki egy francia lapnak adott
nyilatkozatában bátor előrejelzésre vállalkozott. Azt m ondta, hogy
ha szabad választások lesznek M agyarországon, akkor NAGY Imre
vezetésével — tehát Nagy Imre vezetésével! — a kom m unisták
talán kaph atnak négy százalékot.
Ez, azt hiszem , kom olyan fölveti azt a kérdést, hogy vajon
1956-ban nem sikerülhetett volna-e az 1990-es átalakuláshoz ké­
pest sokkal kevesebb fájdalom mal visszatalálnunk 1945-47-hez,
azokhoz a hagyom ányokhoz, ahhoz a társadalom hoz, ahhoz a
gondolkodásm ódhoz, am elyet 1990 után folytatni, vagy újraterem ­
teni szerettünk volna a m agyar parlam entben. Talán m egkockáz­
tatható, hogy '56 sikere esetén a m agyar nép akarata a többpárti
demokrácia, a piacgazdaság felé fordult volna. Talán m egkockáz­
tatható az is, hogy a nyugati orientációt választotta volna, s legin­
kább Ausztria példáját követte volna. M egkockáztatható, hogy
m iután csak kilenc esztendő telt el, sikerülhetett volna újraépíteni
azokat a szellemi hidakat, am elyek a m agyar közhangulatot, köz-
gondolkodást és érzületet ma m ár oly fájdalm asan választják el a
m ásodik világháborút közvetlenül követő időszaktól. Vagy gon­
doljunk a kárpótlás, a tsz-vagyon nevesítésének vitáira, azokra az
erőfeszítésekre, am elyek 1990-től m egpróbálták m egterem teni a
tulajdon nélküliek társadalm ából a tulajdonosok társadalm át. Ha
1174 MAGYAR SZEMLE 1996. ÍZ SZÁM

negyven helyett csak kilenc esztendő lett volna, m int ahogy '56-
ban ennyi állt m ögöttünk, akkor nagyobb sikerrel jártunk volna,
m int 1990-ben.
És talán m ég egy személyes m egjegyzést is tehetünk '56
lehetőségeit mérlegelve: képzeljük el, m ennyivel sikeresebben vé­
gezhették volna el 1956-ban az akkori rendszer visszaalakításának
m unkáját azok a polgári hagyom ányokkal ténylegesen rendelkező
politikusok — legyen szó akár a kereszténydem okratákról, kisgaz­
dákról —, nos m ennyivel nagyobb eredm énnyel, nagyobb sikerrel
végezhették volna el ezt a m unkát, m int ahogyan nekünk, tapasz­
talatlan utódoknak kellett m egpróbálkoznunk ezzel 1990-ben. H i­
szen nem egyszerűen csak arról van szó, hogy időt vesztettünk,
nem csak arról van szó, hogy a m enekültek m iatt a m agyar társa­
dalom elvesztette szellemi erejének tekintélyes részét, hanem arról
is, hogy 1956-ban a m egtorlások következtében a m agyar társada­
lom elvesztette azt a másik politikai elitjét, amelyik 1990-ben oly
fájdalm asan hiányzott, am ikor m egpróbáltuk újraépíteni a m agyar
parlam entáris demokráciát. És ha 1956 m érlegét kívánjuk m egvon­
ni, illetve az '56 leverése által ránk m ért fájdalm akat akarjuk föl­
m érni, akkor azt kell m ondanom , hogy m a m ár az is világosan
látszik, hogy az a körülm ény, hogy nem 1956-ban kellett hozzálát­
n u n k a rendszerváltáshoz, hanem erre 34 évvel később került csak
sor, nem egyszerűen 34 elvesztegetett évet jelent, m ert időközben
a világ elrobogott m ellettünk. 1956-ban, ha akkor sikerült volna,
ami nem sikerült, akkor M agyarország ma nagy valószínűséggel
közel lenne az emberi élet m inőségét tekintve ahhoz, am it tőlünk
N yugatra, m ondjuk Ausztriában láthatunk. Csak 34 esztendő telt
el, s nézzék m eg, m inő távolság választ el m inket m ost m ár
Ausztriától, és micsoda távolságokat kell az előttünk álló 20-30
esztendőben m ajd leküzdeni.
’LYEN ÉRTELEMBEN A MAI FIATAL GENERÁCIÓ talán joggal fogal­

/ m azza m eg az '56-ot leverőkkel szem ben azt a vádat, hogy nem

egyszerűen több száz em bert kivégeztek, több ezer em bert
m enekülésre kényszerítettek, m egakadályozták egy sikeres re n d ­
szerváltás kísérletét 1956-ban, hanem ráadásul m ég a m ost fölnövő,
éppen m ost felnőtt korba lépő generáció szám ára is olyan fölösle­
ges terheket, olyan történelm i kihívásokat halm oztak föl, am elyek­
nek, nem tudjuk, a jövendő generáció m eg tud-e felelni. Nem
tudhatjuk ugyanis m ind a mai napig, hogy azt a lehetőséget,
am elyet '56-ban elm ulasztottunk, vajon a m ost fölnövekvő gene­
ráció — beleértve a m ienket és az után u n k következőket is — képes
lesz-e m egragadni? N em tudjuk, hogy a m ögöttünk jövő generáció
lelkiekben, szellem iekben, fizikaiakban és tudásban elég erős lesz-
e, hogy be tudja teljesíteni '56 hagyom ányát. M indebben csak
bizakodhatunk, de reméljük, egyszer nem csak balsors, de jósors
is érhet b ennünket itt, a 20. század vége felé.
O rbán Viktor
 PIAC-EUROPA

i.

ZOKBAN az ŐSI KOROKBAN, m elyeket a használt eszközök

A anyagai szerint szokás m egkülönböztetni, Európa valószí­

nűleg egységes volt, ha ugyan ennek a kifejezésnek létezhe­
tett korabeli értelme. Mai aligha, hiszen a Róma előtti em ber nem
folytatott sem kontinentális gazdálkodást, sem kontinentális poli­
tikát. M ég kontinentális háborút sem. Várkonyi Nándor kb. ötven-
ezernyi barlang- és sziklarajz, csontkarc, faragás stb. átvizsgálása
során egyetlen egy olyan ábrát sem talált, mely em berek közti
harcra, vagy akár konfliktusra utalt volna. Ellentétben a 19. századi
korszellemből és életérzésből visszatekintő „tudom ányos" elm éle­
tekkel és szemléltető ábrákkal, m elyek a vadállatias ősem berek
brutális m észárlásait hirdetik. A mai napig. Teszik ezt annak elle­
nére, hogy az újabb kutatások kétségtelenné tették, hogy ilyesmi­
nek az ő észjárásuk szerinti indoka, m árm int „gazdasági" aligha
lehetett, hiszen oly csekély volt a népesség — tízezer éve Európáé
néhány millió —, és oly m érhetetlen bőségben hem zsegett vad, hal,
gomba, gyümölcs, miegyéb. Az olyannyira sikeres term észetpusz­
tító nem zedékünknek szinte hihetetlen, hogy a nagy vízszabályo­
zások előtti M agyarországról szóló hiteles beszám olók szerint a
legkezdetlegesebb készségekkel, pl. egy rossz kosárral percek alatt
meg lehetett fogni az ebédre való halat... Talán fölösleges hangsú­
lyozni, hogy a „tudósok" és kezes rajzolóik m unkássága saját ta­
pasztalataikat, m ég inkább kom plexusaikat (Freud), vagy a kor, a
G azdaságtársadalom kollektív tudatalattiját, árnyékleikét (Jung)
m utatja föl a figyelmes szemlélőnek. Hogy előre ne szaladjunk, de
mégis jelezzük: roppant tanulságos összevetni az őskori m űvészek
alkotásait az ezredvégi grafitikkel, videoklippekkel, filmekkel.
Ugyan m ilyen lélekállapotról, szorongásokról, vágyakról, miféle
szem határról szól az egyik, s a másik?
Mégis, m iben lehetett egységes az őskori Európa? Amiben
ma nem az. N evezetesen a szellemiségében. A nyom ok a
vértesszöllősi Samutól a Stonehenge építőiig egybehangzóan val­
lanak arról, hogy az őseurópaiak — akárcsak a kortárs kínaiak,
ausztrálok, indiánok, afrikaiak — hasonlóképpen gondolták m ű­
ködtetni a világot. Először is, a világot a huszadik századvégi
utódaiknál m érhetetlenül nagyobbnak gondolták. Úgy vélték,
nem ér véget ott, ahol a tapasztalat és a hozzá tapadó spekuláció.
1176 MAGYAR SZEMLE 1996. ÍZ SZÁM

A metafizika a barlangban, a hordában, a m ezőn pislogó tábortűz

m ellett m indennapos és term észetes tém a lehetett. Valamennyi
hom o sapiens lelőhely, valam int az írásbeliség előtti óidőkből szár­
m azó rege, mese, rajz, dal bizonyítja, hogy őseink a m ítoszban
éltek. Vagyis Istennel együtt, a Létben gondolták el m agukat. Tehát
az Istenre irányuló gesztusokban, az élet helyes/üdvös irányának
m egállapításában, más szóval az áldozatban, ami kultusszá lett, a
kultusz pedig kultúrává érett. Egységgé, a világ m űködésére, m ű­
ködtetésére vonatkozó közös tudássá, otthonlétté. A kultusz ily
m ódon a kultúra körébe emelte a legköznapibb cselekedeteket,
m agatartásokat, eszközöket. Az étkezést, az édesapa előtt való
állást, a halált, a szerszám okat, az öltözködést. Hogy a puszta
célszerűségben nem létezhetett semmi, m utatja, hogy a civilizáció
nem különülhetett el a kultúrából, az élet, az erkölcs, a szokás sem
a Létből.
A m ítoszban egyesült Európa valószínűleg csak az éghajlat,
a vérm érséklet, a táplálkozási lehetőségek stb. következm ényeiben
különbözhetett Amerikától, vagy Afrikától.

2.

T~% ÓM A KARDDAL, VALLÁSSAL ÉS JOGGAL EGYESÍTETTE EURÓPÁT. A

Város fölemelkedése m ár arra az időre esett, am időn m ár
A - ^.jelentős népm ozgások zajlottak le a kontinensen. Keveset
tu d u n k a korai népvándorlásról, a görögök, a kelták, az etruszkok,
a baszkok és más, m ára feledésbe m erült népek m ozgásáról és
honfoglalásáról. Például arról, hogy hová lettek Atlantisz m ene­
kültjei, a Kr. e. III. évezredben m ég bővizű Szahara lakói, a Tasszili
fennsík m esteri rajzolói hová, m erre vándoroltak hazájuk
elsivatagosodása után? Kik járták a Borostyánkő Utat s mi egyebet
vittek m ég ott? M iért vándoroltak N yugatra az ős finnek, kiket
találtak a Baltikumban, s kik követték őket? M ikor kezdődött az a
népvihar Ázsiában, m elynek forgószele bennünket a D una mellé
vetett? Kik, miféle „szkíták" jöttek onnan legkorábban, m ilyen
géneket és gondolatokat hoztak? Kitől tanulták el a Földközi tenger
útjait az ott hajózó, s szanaszét telepeket alapító krétaiak, föníciai­
ak, görögök?
A KRISZTUS előtti évezred m ásodik felének ajzottságára,
szellemi m egalapozottságára mi sem jellemzőbb jobban, m int a
hellenizm us. H ad vitte ezt is, NAGY SÁNDORÉ, ám ARISZTOTELÉSZ
tanítványának kardja alig egy évtizedig villogott a Boszporusztól
Egyiptom ig és Indiáig. Vagyis a „Világban", m ert Európa akkor
Görögország volt, a „Világ" pedig a hódoltatott térség. Mégis a
N agy Sándor utódainak négy birodalm ába szétrajzott pár ezer
görög filozófus, író, m űvész átalakította a „Világ" szellemi arcát. És
egyesítette. Oldva és oldódva persze a hindu, a sum ér-babiloni, a
perzsa, az egyiptom i stb. kultúrában. A hódítás titka a szellemi
éhség volt. N ém elyek vitatják, hogy a görög kultúra elsöprő ereje
 CZAKÓ GÁBOR: PIAC-EURÓPA 1177

hatott volna állítván, hogy az túljutott m ár a zenitjén. Éppen ettől

lett oly militáns. S attól, hogy vallás lett. Formás, csiszolt, benső
helyett külsőbe hajló, tehát hordozható s bárhol fölállítható, akár a
gulyáságyú és konvertibilis. A görögség is kiesett ekkorra m ár az
Istennel-járásból, vagyis a mítoszból, a perzsák is, az egyiptom iak
is. Vallásra vágytak, rítusra, szertartásra, m ely ha nem is viszi vissza
őket az Édenbe, de jelzi, hogy van oda út, és Isten is m eghívható
ide... Talán az igazi Isten, m ert az övék, az ő helyi isteneik bizony
elerőtlenedtek. Egyetlen isten állt ellen Zeusz, Héra, A phrodité,
Herm ész, D ionűzosz m eg a szofisták és tsaik roham ának, a kicsi­
nek tetsző Jahve, Júdeábán...
Ez a kor a vallás kora.
A róm aiak nem a szellem, a mítosz, hanem a vallás mesterei
voltak. Akár a jogé, m ert a kettő együtt jár. Az erény és a jog, e kettő
volt a birodalom talpköve. A királyság és a köztársaság korában
inkább az előbbi, m ajd inkább az utóbbira tolódott a hangsúly. Ne
feledjük, a trium virátusok, m ajd a császárok birodalm a — despo­
tikus közjogi viszonyai ellenére — m agánjogi szem pontból, tehát
a trónharcoktól távol élő polgár szám ára jogállam volt. A Biroda­
lom ban intézm ényesült, először a történelem folyam án tömeges
jelenségként, a polgár. A külsőleg vezérelt, jogilag definiált és
közösségéből önállósodott em ber, aki státusát az államtól nyeri s e
státusban egyesülhet a szír, a latin, a gall, az illír, a görög. S persze
a vallásban is, mely ugyanilyen abszorbtív volt. Ki-ki hozhatta a
m aga isteneit a róm ai Pantheonba. Amelyiket lehetett, lefordították
a m ár ott lakók valamelyikére, akit nem , azt szaporulatnak vették.
Föltéve, ha m egfért a többivel, ha kom prom isszum ra tu dott velük
jutni. Látszólag, m int Indiában, ahol ezerszer ezer az istenek szá­
m a, ám de a bölcsek tudják, hogy csak azok kedvéért van ez így,
akik képtelenek fölfogni a Lét egységes szellemi term észetét. Szük­
ségük van arra, hogy külön-külön névvel és személyiséggel lássák
el a szerelem ben, a vízben, a tűzhelyben m egnyilvánuló szellemi
erőket.
RÓMAI TEOLÓGIA MÍTOSZTALAN ÉS OKOS. Enged a józan poli­
tikai és jogi érveknek. A római „pantheizm us" teljesen más
m int az indiai. Az új isteneket politikai okból vették be a
többi közé, akárcsak az új népeket. És a m ennyei seregletet a
m indenkori császár vezette, egy em ber, akinek szobra ott kellett
álljon a helyi istenek tem plom ában, s akiről m indenki tudta, hogy
am ennyire nagy ú r pillanatnyilag, olyan gyarló, és igen nagy való­
színűséggel ham arosan megm érgezik, fölkoncolják, esetleg a
Cloaca M aximába fojtják.
Ateisták lettek volna a rómaiak? Ugyan, olyan nincs is. A
róm aiak roppant kom olyan vették vallásuk szabályait, tisztelték a
papokat, adtak a vélem ényükre, csatát, üzleti vállalkozást nem
kezdtek jóslásuk és illő áldozat nélkül. A tárokat, házi isteneiket
m indennél nagyobb becsben tartották. A családfő naponta m uta­
tott be áldozatot előttük, m ert a család szakrális közösség volt, a
1178 MAGYAR SZEMLE 1996. 12. SZÁM

m indenkori feje egyúttal papja is. Egyszerűen arról van szó, hogy
a kor szem határa beszűkült némileg. Ennyire.
Ám ez a kevéssé szellemi, inkább erkölcsi és m ég inkább
jogi alapzat elég volt ahhoz, hogy közös nevezőt terem tsen az
akkori Európa, sőt, az akkori világ szám ára. Egy évezrednél
hosszabb időre.
Egy isten nem lépett a római Panteonban sereglő sok tíz­
ezernyi közé, egy kicsinek látszó Úr Jeruzsálemből. S Róma szelle­
mi bázisát éppen ő ingatta meg, az ő fia, aki három rövid éven át
egy tenyérnyi helyen ism ét mitikus helyzetet terem tett a morálissá
és jogivá szikkadt világban néhány tucat falusi surm ó szám ára.

3.

Tf"~%ÓMA BUKÁSÁT SZOKÁS ANÉPVÁNDORLÁSRA FOGNI, m i tagadás,

k a p o tt e le g e t a n y u g a t felé áram ló germ ánoktól, jazigoktól,
^ .h u n o k tó l és a többiektől, d e k ap ott a B irodalom keleti fele is,
a m ely talp on m aradt. A n y u g a ti rész ö sszeom lása, ROMULUS
AUGUSTULUS lem o n d á sa u tán m é g ezer e sz te n d e ig állt Bizánc...
A kereszténységtől föl töltve.
A Nyugati Birodalomban a római erény és jog és vallás m ár
nem tudta asszimilálni a beözönlő új népeket: Belső erői kihuny­
tak, ugyanakkor a kereszténység még gyönge volt. A Nyugat-Ró­
mai Birodalom újjászületését és Európa egyesítését a keresztény­
ség fölemelkedése hozta el. M ondhatjuk ismét: a kard, a NAGY
KÁROLYÉ, ám a császár halála után a kereszténység m egm aradt
Európa szellemi m értékének, céljának és iránytűjének, bom olhat-
tak-alakulhattak országok, politikai szövetségek. Európa kettésza­
kadása is, ami két sarkosan különböző szellemi irányultságot, tár­
sadalom - és személyfölfogást, vallási, politikai, gazdasági beren­
dezkedést hozott magával, a pápa és a bizánci pátriárka befolyási
övezete m entén történt. És további bomlása is a reform ációban,
szellemi alapon folytatódott.
S amíg Európa szent királyokat és szent szerzeteseket és
világiakat uralt, addig szellemi egységben létezett. Újra. H ogy
szellemi állapota nem örök békét, tökéletességet és bűntelenséget
jelentett, m ondani sem kell. Vergődést inkább, em elkedést és zu ­
hanást, eretnekséget és m egtérést, gyilkosságot és vezeklést. Szent
rendalapítókat és züllött pápákat. R oppant távlatokat az emberi
szem ély szám ára, abszolút transzcendens lehetőségeket, a bukás
és a győzelem, az üdv és a kárhozat kilátásait. Ism ét a Létet, s
ugyanakkor, e vergődés m ellett azt a m agabiztosságot, amivel a
m egváltott em ber nyúlt a világhoz. Az ö ntudatot és m éltóságérze­
tet például, amiből kinőtt a szabadság gondolata — először és
egyedül a földgolyón.
Ezalatt a keleti és az afrikai Róma, a hellenizált világ területe
Indiától az Atlanti óceánig ism ét egyesült. Szellemi, de inkább
vallási és jogi alapon, az iszlámban. Kívülről persze kard által, de
 CZAKÓ GÁBOR: PIAC-EURÓPA 1179

hogy a különféle dinasztiák fölem elkedése és bukása után mégis

kulturális egységben m aradt, ez az iszlám nak köszönhető. Ma az
iszlám fundam entalizm us az egyetlen szellemi irányzat, am ely
veszi a bátorságot és szem be m er szállni G azdaságkor amoralitásá-
nak kihívásával. És a Dolgok jogrendjével, szabadságával, im peri­
alizmusával az em ber érdekét próbálja pártolni a m aga, ezredvégi
európai szem m el nézve különös értékei szerint.
Európa szellemi szétbom lása a renszánsszal indult, a refor­
mációval folytatódott és a fölvilágosodással tetőzött. Nagyjából
ezekkel a következm ényekkel járt:
1. a korábbi, egy szakrális ren d et utánzó társadalom belső
tartása elenyészett, elkorhadt, fölbomlott;
la. a szellemi m ajd morális kötőanyag — ún. értékrend —
helyébe előbb a nacionalizm usok léptek — az államok
„nemzetiekké" lettek emberi helyett — m ajd „egyéni"
erkölcsök;
lb. a közösségek fölbomlottak: előbb a foglalkozási, a lakó­
helyi, a vallási közösség, m ajd m eglazult a korábban oly
militáns nem zeti is;
1 c. a m egtöbbszöröződött, állandó migrációra kényszerült
populáció egyénekre bom lott;
2. roppant viharok söpörtek végig a kontinensen, m integy
kihasználva? vagy kiigazítandó? a belső rendetlenedést,
entrópiát?: vallásháborúk, forradalm ak, birodalom alapító
kísérletek — N apóleon, Sztálin, Hitler — világháborúk;
2a. a mítosz, a vallás, a morál és a jog helyébe ideológiák
kerültek, kísértetek, m elyek bejárták Európát, s földúl­
ták az em berek gondolkodását;
2b. az állam ok kísérleti m űhelyekké váltak — különösen
forradalm ak idején — am elyben a hatalom ra került cso­
portok kipróbálják ideológiájukat a populáción;
2c. országhatárokon átnyúló hatalm i tényezők — birodal­
m ak — keletkeztek: részint az egyes állam ok akaratából,
m int a Szent Szövetség, a N épszövetség, az ENSZ, ré­
szint az ún. dem okratikus struktúrákat m egkerülve:
m ultinacionális vállalatok, globális m édia, maffia, hogy
csak a fontosabbakat említsük;
3. a világtörténelem ben példátlan technikai-technológiai-tu-
dom ányos-term elési forradalm ak sorozata zajlott és zajlik
folyam atosan;
3a. alapvetően átértékelődött a tudás: a „bölcs szív" jelen­
téktelenné vált a „józan ésszel" szem ben;
3b. létrejött a közoktatás, általánossá váltak a főiskolai ta­
nulm ányok, a nevelés háttérbe szorult;
1180 MAGYAR SZEMLE 1996.11 SZÁM

3c. átértékelődött a m unka célja és értelm e/ levált a kultúrá­

ról, elszakadt a szükségletektől;
3d. az információs forradalom folytán, a globális m assm édia
révén lehetségessé, sőt általánossá vált a „valóság levál­
tása";
3e. sosem látott bőség, fogyasztási, m űvelődési, egészség-
ügyi, kényelm i lehetőségek nyíltak m eg a közönség
előtt; az átlagéletkor robbanásszerűen m egnőtt;
4. Az áldozat iránya m egfordult, a szellemi kapcsolatok és
törekvések m egszakadtak, az üdvprogram lekerült a napi­
rendről;
4a. az anyagi világ m érhetetlenül kitágult, ugyanakkor a
transzcendencia tartom ánya elveszett;
4b. a kultusz m egszűntével a kultúra kiaszott, a civilizáció
m int technikák rendszere, a termelés és a fogyasztás
rendje m aradt a helyén;
4ba. szétvált ami egynek látszott: szerelem és szexus, jog és
erkölcs, kultúra és civilizáció, állam és haza, élet és lét
stb.;
5. a Dolgok átvették a hatalmat;
5a. a gazdaság — a Dolgok létrehozásának és elfogyasztá­
sának folyamata — mely valaha egy volt az emberi
tevékenységek között, hovatovább kizárólagos oka és
célja lett a társadalm aknak;
5b. a G azdaság kizárólag a szakadatlan növekedés — ver­
seny — állapotában képes létezni, vagyis rákként, tehát
üzem szerű léte m aga a környezetpusztítás;
5c. a transzcendens kapcsolataiból kiesett em ber helyét Is­
tenhez, a Léthez, társaihoz való viszonya helyett a Dol­
gok létrehozása és elfogyasztása során elfoglalt helyzete
állapítja meg;
5d. a világm egváltónak látszott eszmék: szabadság, egyen­
lőség, demokrácia a Dolgok fönnhatósága alá került.
yiETZSCHE A ZARATHUSTRÁQAN azt m ondta, hogy Isten meg-
/ % / halt. Igen, a keresztény vallási kor elfáradt, kiürült, össze-
X y l omlott. Vagy elárasztották, kiürítették, összedöntötték?
Ezt a kérdést most ne firtassuk. Tény, hogy helyébe a G azdaságkor
lépett, s ennek szám ára Isten valóban halott. Nem tudja sem m eg­
szólítani, sem megérteni, a Szent Könyveket hiába tanulmányozza.
Tüntetőén úgy tesz, m intha az Isten kérdés egyáltalán nem izgatná.
Isten persze él. Nem is rejtőzködik. N yíltan járkál az utcák­
ban a boltokban, az üzem ekben, úgyszólván csoda, ha valaki ész­
reveszi.
 CZAKÓ GÁBOR: PIAC-EURÓPA 1181

4.

MÁSODIK ÉVEZRED VÉGÉNEK EURÓPÁJA szétesettebb, m int volt

A a népvándorlás viharos századaiban. N em hullott különbö­

ző kultúrákra, m ert nincsenek sehol különböző kultúrák:
ugyanazt eszik, nézik, hallgatják Athéntől Edinburghig. És persze
Bangkoktól San Frandscóig. N em esett szét eltérő civilizációkra,
m ert m in d en ü tt azonos, vagy legalábbis hasonló termelési, közle­
kedési, oktatási, hírközlési stb. folyamatok zajlanak. Az országok
között sincsen háború, m ert a latin kereszténység hajdani államai
eredm ényesnek látszó konfliktuselhárító rendszereket dolgoztak
ki. M ítoszuk, vallásuk nincs, sem azonos, sem m ásm ilyen, tehát
szellemi viharoktól nem kell tartaniok. De facto lem ondtak az
erkölcsről is — annyit hagytak m eg belőle, am ennyi a jog szám ára
pillanatnyilag szükségesnek m utatkozik. Folyam atosan h arm oni­
zálják jogrendjüket, határaikat légiesítették egymás polgárai szá­
m ára, politikai rendszerük azonos. Úgy érzik, hogy ők m ár a
történelem után élnek (FUKUJAMA), tehát a nagy, rendszerváltoztató
kataklizm ákon túljutottak. M egszűnni látszik — egyelőre — a volt
bizánci és m ongol despotizm usok kultúrköréből érkezett orosz
birodalm i fegyegetés is.
Európa egyesítése technikai jellegűnek m utatkozik a köz­
vélem ény számára. Szimbolikus értelm ű, hogy a gyakorlati m eg­
valósítás gazdasági képletből, a Szén- és Acélközösségből, m ajd az
ebből kifejlődött Európai Közös Piac nevezetű szervezetből indult
ki. Vagyis az egyesítő erő, hatalom és föladat a Piacé. A világfolya­
m atok igazából gazdasági folyamatok, a politika is ezek következ­
m énye (Marx). Az egyes országok valójában gazdálkodó egységek.
Termelők és fogyasztók. Vállalatok, ha úgy tetszik, piacok. A poli­
tikai, kulturális különbségeket szét kell m orzsolni, m ajd a m egtisz­
tított piacokat össze kell vonni, és a gazdaság szédületes fejlődés­
nek fog indulni.
Semmi mítosz, római erkölcs vagy vallás, sőt m ég csak nem
is jog és m ég kevésbé az Úr Jézus követése. H anem a Piac. E tény
egyúttal horizontváltást is jelent. Tudjuk, hogy mi a horizontja a
m ítosznak, a vallásnak, a jognak, s tudjuk azt is, hogy mi a Piacnak.
Korlátlan bőség: pénz, hatalom , szabadosság, nők, m indaz, am it
Mefisztó ígért Faustnak. A m ítosz seft. Ufók és paratudom ányok,
m águsok, cégbejegyzett, adószám m al ellátott m essiások sosem lá­
tott serege — és az általuk nyújtott kilátás. A vallás szükséglet,
vagyis millió szekta. Se szentség, se benső út — benső várkastély
(Nagy Szent Teréz) nincs. Bűn sincs többé, csak tagdíj. A rítus
narkó. Dem okratikus, Isten megszólítása-hívása helyett a fogyasz­
tókat ringatja el vegyi eszközökkel, vagy a tömegpszichózis sodrá­
sával — a kilátás a diszkóé, a drogé, a futballmeccsé, am ennyi a
rohanó tömegből látszik. A jog morális és erkölcsi alapok nélkül a
Piac változó, ruganyos igényeihez igazodik. Úgy is m ondják, hogy
a Piac törvényeihez. Vastörvényeihez.
1182 MAGYAR SZEMLE 1996.12. SZÁM

A Piac horizontja egybeesik a Dolgokéval. Némi szépítő túlzással

m ondhatjuk, hogy azonos egy termeszbolyéval.
K ülönösnek tetszik, de az ügy jól halad. Európa egyesül a
Piac égisze alatt. Azért csóválhatjuk a fejünket: ugyan, mitől lehet,
hogy ez a sok büszke nép, m elynek története annyira bővelkedik
szabadságharcokban, s oly dacosan, életét kockáztatva utasított el
m indenféle nem zeti, ideológiai elnyom ást, kizsákm ányolást, és
kergetett el m aga fölül urakat, m ost oly készségesen hajtja a Dol­
gok, vagyis tárgyak, szem élytelen viszonyok járm ába nyakát?
Szem látom ást élvezi. Büszke, hogy vele a Dolgok mily jól bánnak,
hogy birtokolhatja őket, s a Dolgok őt jelenlétükkel kitüntetik, a
többiek fölé emelik. Státusát m egadják a társadalom ban.
Szellemi értelem ben hihetetlennek tetszik, de mégis, ebben
a m élységben is léteznek jelenségek, m elyek eszm ékként, vallás­
kén t viselkednek, sőt, a mítosz képzetét is keltik.

5.

PIAC EGYESÍTŐ MUNKÁJÁN szorgosan dolgozik az élet vala­

A m ennyi szférájában. Amiről az egyes országok szavazópol­

gárai döntenek, hogy csatlakozzanak-e, netán fölvegyék-e
a jelentkezőket, csak a legkülsőbb, m ondhatni a leglátszatszerűbb
része a folyamatnak. Fontosabb esem ények zajlanak azokban a
bizottságokban, am elyekben m eghatározzák az együttm űködés, a
bekapcsolódás föltételeit. E föltételek egy szóba így sűríthetők:
piackonform -e a jelentkező. A piackonformitás röviden azt jelenti,
hogy m ekkora az egy főre eső fasírtfogyasztás az adott országban.
Kicsit bővebben: jelen vannak-e a m ultik a globális bóvlijaikkal, s
m ennyire — ham burger, kóla, Dallas, autom obilizm us, diszkó és
hasonlók. A m ultik m int a m uslicák jelzik, itt rendesen erjed az élet.
M ellettük ham arosan m egjelennek az ún. piacvásárló-term elők,
hogy az országot bekapcsolják a fasírtgyártásba. Következik a jog­
harm onizálás: a nem zeti és morális m ozzanatok kiiktatása és a Piac,
a Dolgok m ozgásszabadságának beiktatása az alkotm ányba. Ter­
m észetesen jogállam és parlam ent és szabadság, ám de szigorúan
és kizárólag és m indenütt olyan pártokkal, am elyek G azdaságtár­
sadalm at akarnak.
A következő lépés ezzel kissé szorosabban látszik össze­
függni, dehát m inden, m indennel összefügg. Éppen ezért a vallás
nem nélkülözhető, mivel a Piac egyesítő m unkája — ha sikeres lesz
— ugyanúgy az emberi lélekben fog m egtörténni, m int a keresz­
ténységben, m int Rómában, m int a mítoszok korában.
Az ideológia. A piacvallás? Piac-Európa egyesül a piacval­
lásban. Kétségtelenül komolyabb dologról van szó, m int a föntebb
em lített szekták szédelgése. Miből áll vajon? Az ideológia alapja az
ideológiamentesség. M iután az A ruknak ilyesféle belső vonásuk
nincs, ezért beosztottaiknak, az em bereknek is tartózkodniuk kell
efféléktől. Tessék tőlük m egszabadulni. Am, hogy ez ne hasson
 CZAKO GABOR: PIAC-EUROPA 1183

diktatórikusán, mégiscsak lehetnek nézeteik. Azon kem ény fölté­

tellel, hogy azok viszonylagosak, tehát nem szellemi/objektív ter­
m észetűek. Ma ez, holnap az, a gyakorlatnak/Piacnak alávetve.
Ebből fakad a nézetek kívánatos konvertibilitása, m elyet zavarna,
ha m egőrződne bennük valam ilyen nem zeti, morális, uram bocsá'
szellemi morzsa.
A piacvallás m ásodik vonása a Tudományosság. Európában
m a m ár m indenkinek tudom ányos a világnézete. A funkcionális
analfabéta kidobólegénynek, a m iniszternek és Lúdm illának, a
fagylaltos lánynak.
A harm adik a haladás föltétien tisztelete — ism ét m inden
m indennel összefügg — hisz a tudom ány szakadatlanul új ered­
m ényekre jut, az ideológiák örökkön változnak, az élet és a piac
m egállíthatatlan verseny, m elyben az új folyton legyőzi a régit. Az
új m osópor, az új izm us, az új feleség.
A negyedik az amoralitás. Az erkölcs van, naná, kell is, ha
nem volna, ki kéne találni, dehát m indannyian a piacról élünk.
Az új vallás új időszemléletet kíván: a m últ, a jelen és a jövő
hárm as egyensúlya fölbomlott. Az előbbi kettő jelentéktelenné vált
a jövőhöz képest, sőt a m últ kifejezetten szégyellnivaló lett. A
m aradiság képzete társul hozzá, a haladásnak m integy ellenfele.
N em véletlen a történelem tanítás visszaszorítása a közoktatásban.
Több m int jelzés, hogy a kalandregények a m últból áthelyeződtek
a jövőbe — a voltból, a létezőből a Nincsbe... — term észetesen
„tudom ányos" alapon.
Az új vallás papjai az újságírók, püspökei a bankárok, akik
a m assm édiát létrehozzák, pénzelik és átm eneti, vagy inkább lát­
szólagos veszteségeit pótolják. A m assm édia rendezi be a világot
olyannak, am ilyennek látszik, s hiteti el, hogy a szellemi, az ü d v ­
kérdések helyett azokkal az ügyekkel kell foglalkozni, am it a tévé­
ben m utatnak. Hogy olyan a szép, a rút, az érdekes, a jövő, a
rem ény, a fű zöldje...
A piacvallás ro p p an t föladatok gondját viseli. Európa
ugyanis szétesettebb m int valaha. É ppen G azdaságkor elsöprőnek
látszó sikerei m iatt Európa egyénekből áll, töm egm orzsákból, aki­
ket semmi sem köt össze azok közül a tényezők közül, am elyek a
hajdan a kontinens kötőanyagát jelentették.
T -T Z A VALLÁS EGYSZERRE MORZSÁL ÉS EGYESÍT, gyökértelenít és
M— telepít. Épp a föntebb öt pontba szedett abszurditása a záloga
I J annak, hogy a racionalisták higgyenek benne, s kövessék az
egyesülés egyéni folyamatát. M ásképp nem volna érthető. Például,
az em ber magától, a saját és személyes szándékából ritkán m ozdul
ki szülőföldjéről. Legalábbis a végleges kivándorlás szándékával
nem. Még kevésbé azzal az élettervvel, hogy sehol se legyen o tt­
hon. Nos az új vallás hívője, a fasírt m assm édia nagyokos Barbija
könnyedén engedelm eskedik a Piac utasításainak. Jelesül annak,
hogy oda költözzék, ahol m unka- és fogyasztóerejére pillanatnyi-
1184 MAGYAR SZEMLE 1996.11 SZÁM

lag a legnagyobb szükség m utatkozik. S ha fordul a kocka, gond

nélkül álljon odébb.
Az egyik m ennyországból a másikba. Ma m ár Európa egye­
sültebb felének m inden falujában van.
A szuperm arket. A tiszta világ. A tökéletes demokrácia.
Bárki látogathatja. No jó, nem biztos, hogy vásárolhat, de m ini­
m um m egkóstolhatja a kis tündérlányok által ajánlgatott legújabb
csokit, a kiflikarikára kent titkos összetételű sajtkrémet. S közben
sétálhat, élvezkedhet, kukkolhat. Szól a zene, patikatisztaság, az
áruk dobozairól kívánatosnál kívánatosabb nők ajánlkoznak, és
selymes m osolyú srácok. N incsenek zsebesek, durva beszéd, csak
mosoly, illat és áruk fantasztikus bősége, m ind a kényelem , a
gyorsaság, a haladás jegyében és a világ összes sarkából, az összes
lehetséges áru a bölcsőtől a koporsóig, a gépektől, az édességekig
és a kultúráig. H a van szó, ami egyedül veszi a bátorságot, hogy a
szuperm arketet m egnevezze, az ilyesmi lehet: Édes, m ikrokoz­
mosz, m ennyország.

6.

ÁR ÉVTIZEDEK ÓTA ZAJLIK AZ A HATALMAS MIGRÁCIÓ, am ely

csak a népvándorláshoz hasonlítható. Milliók kelnek ú t­
ra, s választanak előbb új m unkahelyet, m ajd új hazát
m aguknak. A Barbikkal egyelőre semmi baj. Termelnek, szakm át
tanulnak/váltanak, fogyasztanak. Ideológiam entesek, tisztelik a
haladást, világnézetük tudom ányos, im ádják a sci-fit. Egy kicsit
narkóznak, bunyóznak a meccseken, ralliznak az országutakon,
tehát sem m iben sem különböznek a bennszülöttektől. Legföljebb
az akcentusuk. Hanem roppant veszélyeket hurcolnak magukkal
pl. a bosnyákok. A még történelem ben élők, akik még m oham edá­
nok, még valam ilyen kultúra hordozói, annak ideiglenes szállásu­
kon is újjáélesztői. Ezek a csoportok hallatlanul veszélyesek. Hiába
fogyasztanak akár a többi, hiába látszik, hogy a kijelölt fausti
autópályán suhannak, mégis m egakadályozhatják Piac-Európa
egyesülését, am ennyiben szuverén szellemi gócokat alakítanak ki
a szépen gyökértelenített országokban. Vagy át kell téríteni őket,
vagy kivetni. M intha a példam utatóan terjedő rákban valahol
egészséges sejtek bukkannának föl s útját állnák a burjánzásnak.
Valószínűleg elkerülhetetlen, hogy a M agyar Köztársaság
kft. be ne lépjen az Európa-Piacba, a Világ-piacba, m ondhatjuk
úgy, hogy im m ár csak piac a világ. Politikusaink ügyességén múlik,
hogy m iképpen nyelnek el bennünket. Vihetjük-e a kardunkat,
m int János vitéz, a sárkányba? Vihetjük persze, rajtunk múlik.
Legkivált azon, hogy egyénné porladunk, vagy m egőrizzük-e sze­
mély m ivoltunkat, hisz az a mi kardunk. Az adópénz történet arra
tanít, hogy a császárnak oda kell adni azt, am in az ő képm ása van.
Vagyis a piacnak oda kell adni az ő lenyom atait. De az emberi
szem ély Isten képm ása és ő csak Istennek adható oda (TERTUL-
 CZAKÓ GÁBOR: PIAC-EURÓPA 1185

LIÁNUSZ). A m a g y a r o d MÁRIA alattvalói ebből a szem p o n tb ó l jó

h ely zetb en vannak. K eresztén y ség ü n k m ég m in d ig m élyeb b és
erősebb, m in t a Piac által régeb b en e m észtett sorstárs n ép ek é. És
az ország biológiai és m orális válságából é p p en ő k v e zeth etik ki az
orszá g o t m in t a n e m z e t e g y e tle n sza p o ro d ó , biológiai és szellem i
erőt m utató rétege.
A m eg o ld á s m o st is a félred ob ott kő, m e ly szeg letk ö v e le sz
a G azd a sá g k o r u tán újjáépülő E urópának.
CZAKÓ G ábor

KUAN-YIN ÉS A HÍVŐK. TUSRAJZ PAPÍRON, 10. SZÁZAD

 A JOGVALTAS PARADOXONAI

A nagy jogváltások m indig veszélyesek.

Az előkészületlenség s az állítólagos evidenciáktól sugallt
látszatbiztonság olyan bizonytalanságot terem t, am iben végül m ár
úgyszólván bárm i m egtörténhet.
MIKOR TÉRSÉGÜNKET a változás e lő szele a n y olcvan as é v e k
végén m egcsapta, a jogállami átalakulás dialektikájaként
m inden tanácsadó, tudós és korm ányzati szakem ber — ke­
leten és nyugaton, sztyeppevidéken s az atlanti térségben egyaránt
— azt sugallta, hogy m ég egyszer utoljára a m arxizm usnak lesz
igaza: a fokozatos m ennyiségi változások egym ásraépülése
minőségi átalakulásba csap m ajd át, és így érkezünk el a 'p u h a
diktatúra' korlátozott lehetőségeiből a teljes rendszerváltozásig.
A m egelőző rezsim váratlan összeomlása nyom án tám adt
össznépi (külföldi és hazai) eufória szintén ezt a közm eggyőződést
erősítette: csak el kell takarítanunk a romokat, s a N yugat m ajd
egyszerűen kiterjeszti ránk a határait.
Kiábrándító valóságként segítség helyett tanácsadói arro­
gancia s koldusadom ányok kora köszöntött ránk. Ráadásul ez is
töredezett volt: szervezetlen, felelőtlen, sőt, mi több, egyenesen
fantáziaszegény. Em pátia és képzelőerő híján a N yugat saját unos-
untalan ism ert rutinját tudta csak használtruha-akciója keretében
javallani. M ég ahhoz is túl együgyű és rest volt, hogy legalább
valamelyes adaptációról eltűnődjék.
Entellektüel m entalitás és elhullajtott csontokon rágódó
zsurnalizm us — m odem itásunk nem zetközi m űhelyeiből hamis
univerzalizálások, hegem onisztikus etnocentrizm usok, paradig-
m atikus túláltalánosítások, jogosulatlan gondolatátvitelek gátlás­
talansága árad felénk. M int a rossz szokások öngerjesztő spiráljai­
nál, itt is olyan erő m unkál a m élyben, am elynek m inden alkalom ­
mal erősebb dózissal kell élnie ahhoz, hogy hatását kifejthesse.
Amikor a prágai tavasz évében először adatott m eg külföld­
re rándulnom , m ég az vezetett kiábránduláshoz, am it ifjúkorom
nagy bálványa, a francia szellemiség nyújtott nékem egy nem zet­
közi jogösszehasonlító fakultás padjaiból. Jóllehet em elkedett szel­
lem ű kitekintésre vágytam , egy nárcisztikus önelégültségre leltem.
M ert a világ kulturális gazdagságát példázó jogrendszerek kaval-
kádjában francia professzoraim nak m indez csak ürügyet jelentett
ahhoz, hogy kedvenc jogukról társalogjanak, külföldiek okulására.
Később rádöbbenhettem , m ennyire így van ez más területeken is!
 VARGA CSABA: /1 JOGVALTAS PARADOXONAI 1187

’ AMAROSAN A HÍRES AMERIKAI PRAGMATIZMUS IS egyre in­

H kább közönséges álcának tűnt föl, hogy történelm i m űvelt­

séghiányból adódó gyökértelenségét leplezze, sőt fogyaté­
kosságából globalizálandó m intaként erényt kovácsoljon. A viták­
ban m inden felvetődő kérdésre kész panelekkel válaszoltak —
kom m unista jogreform tervekre amerikai alkotm ányhasonlattal
(jellemző naivitással realitásként elfogadva a szovjet verbalitást),
középeurópai átalakulásra dél-amerikai dem okratikus átm enet-
modellel, és így tovább. Ez az önm agát világtendenciával
összetévesztő vakság azóta állandósult. Az eredetileg jószándékú
(bár önérdektől irányított) tanácsadói segítségnyújtásból így aztán
kivételt nem ismerő törvény lett. M indenkori divatcikkeket —
FUKUYAMA utópiáját a történelem liberális bevégzéséről, chicagói
közgazdák íróasztalelm életét a szabályozás nélküli szabadpiacról
— örökérvényű egyetemes igazságként reklám oznak a gondolat­
piacokon s a jelenkori imperialisztikus befolyásgyakorlás fórum a­
ként használt nem zetközi ügynökségeknél. A jám bor fogyasztó
utólag veszi csak észre, hogy lépre csalták! Előfordulhat, hogy a
velencei m űem lékvédelm i charta értelm ében a jám bor m agyar
rom jaiban konzerválja lerom bolt várait s lebom bázott tem plom ait
— és csak később döbben rá, hogy balsorsú értékei helyett más
országokba és m űem lékekhez tódul inkább a turista. Ekkor kezd
el tűnődni annak mélyebb értelm én, hogy a középkori katedrálisok
fél évezrede szüntelenül m unkálkodó karbantartó m űhelyei —
Skóciában és Franciaországban egyaránt — az utolsó kőig és zsa­
nérig m indent kicserélve folyam atosan m egújítanak — pontosan
úgy, ahogyan testünk m inden sejtje időközönként megújul.
A világ egységesül, a global village posztm odern m ítoszá­
val m egszületett az univerzalizm us legújabb hívószava. Ez hajda­
ni m arxistáinkat történelm i determ inizm usuktól egy történelm iet­
len lebegéshez vezette. Intellektuális elitünk, mely a m indenkor
legújabb gondolati lelem ény után jobb sorsra érdem es történelem -
filozófiai m eggyőződéssel rohan és — m int az elhíresült m agyar
szerzőpárostól m egtudhattuk — az értelm iségnek „osztályhata­
lom hoz" vezető útjától sem riad vissza. H ajdani ideológiakritikai
gyakorlottságát (am it MARX és ENGELS után akkor m inden általá­
nosnak a partikularizálására használt) m ost a „Bármi lehetséges!"
illuzionizm usának szenteli. Amikor például írástudóink elhatá­
rozták a 'taxisblokád' politikai kiaknázását, m ár előre m egfenye­
gették a m indenkori korm ányzatot, hogy tetszésük szerint bár­
mely intézkedését lehetetlenné fogják tenni, m ert m egtehetik. A
polgári engedetlenségi doktrínára történő alaptalan hivatkozással
nem csak a taxisok randalírozásának és saját fenyegetőzésüknek
adtak ham is igazolást, de egyúttal kísérletet tettek arra is, hogy
közjogi intézm ényeink m űködését, jogrendünk törvényességét
gyülevész m obiltelefonosok ötleteitől tegyék függővé.
1188 MAGYAR SZEMLE 1996. 11 SZÁM

ORÁNTSEM AZ TEHÁT A BAJ, h o g y valaki olyk or hibázik,

lanem hogy az em pátiahiány, az érzéketlenség kultuszát
lirdetik. Részvétel s felelősségvállalás helyett csupán vak
önzésük növekszik, ami m aholnap m ár a felvilágosultság gőgjével
fordul szem be m indazzal, ami történelm i, helyi és hagyom ánysze­
rű, ami m indennapi józan belátásunkból következik, am it generá­
ciók élete során em berek a saját bőrükön tapasztaltak meg. M ind­
ezt olyan légkörben, am it a régi idők kizárólagosító türelm etlensé­
ge, túlpolitizálás s agyonideologizálás, bárm inem ű kétely lejáratá­
sa s m inden önálló gondolat nevetségessé tétele jellemez, m iköz­
ben nyílt esélyű m egvitatásnak az igénye fel sem vetődik. Ilyenkor
elfajulhatnak a dolgok! Még a régi jog parancsának, a „törvényes­
ség" kívánalm ának a kom olyan vételéből is hirtelen „boszorkány­
üldözés" lesz. A 'saját' útkeresés legterm észetesebb vágyát mucsa-
iságként m osolyogják meg. Tudom ányra hivatkozhat az, kinek
önálló gondolkodásra való képtelensége m ég annak az ősi
bölcseségnek a felismeréséhez sem elegendő, ami szerint bárm ire
vágyjunk is — 'külső' vagy 'saját' útkövetésre —, a valóságban
legfeljebb a kettő közti kom prom isszum ot h o zhatunk létre.
M indez szellemileg kiüresedett közegben történik. Nincs
helyzetfelismerés, eredetiség, a közösséggel történő azonosulás
hiányzik. Eszünkbe juthat ilyenkor a II. világháború utáni ném et
és japán átalakulás óriási terhe, am it főként Amerika viselt. De
hajlam osak vagyunk elfeledkezni arról, hogy nem otthonukból
ism ert dem okratikus hagyom ányaikat, szokásaikat és jogállam u­
kat cipelték ekkor tengerentúli katonai expedíciójukra m agukkal,
hanem a legyőzendő rezsim bűnösségét hangoztatták. Tehát egy
olyan történelm i időben, am ikor még saját bőrüket vitték a vásárra,
nem volt skrupulusuk ahhoz, hogy valami újjal, alkalomszerűvel
kísérletezzenek. Igazuk is volt, hiszen csakis így érhették el, hogy
a legyőzött rezsim ek intézm ényei és a régi gyakorlata ne
folytatódhasék tovább. N em is jogállami szabályokat ültettek hát
egy kiüresített térbe, nem általános játékszabályokat, m elyek m in­
den elképzelhető játékost egyenlő m ódon szolgálnak ki. Ehelyett
inkább parancsoltak, m int MACARTHUR tábornok Japánban:
felülről, kívülről, éveken keresztül, katonai közigazgatás és cenzú­
ra eszközével, m indennapos közvetlen beavatkozással. Ahol pedig
a m ezítlen erőszak sem volt elég, az egyébként lenézett és sem m is­
nek tekintett term észetjogot hívták segítségül, hogy a legyőzött
jogát, jogfolytonosságát belülről is megtörjék. A szövetséges m eg­
szállók a tegnap gyalázatát nem engedték hát a holnapba átnőni,
s ami m ég fontosabb, a jogot sem csupaszították le puszta instru­
m entum m á, hogy bárki, aki éppen hozzájut, forgathassa, akár a
m últ folytatásának a legitimálására is felhasználhassa. Pedig a
kárhoztatott nemzetiszocializmus N ém etországban és a militariz-
m us Japánban alig tucatnyi évig tartott, s m eghaladásuk gazdasági
form ációváltást sem feltételezett.
 VARGA CSABA: A JOG VÁLTÁS PARADOXONAI 1189

A szovjet birodalom om ladékain ellenben a sokévtizedes pusztítás

legm akacsabb hatása nem a diktatúra csupasz tényében rejlett,
hanem a lelkek rombolásában: közügy és közérdek, bármiféle
közösségi szolgálat étoszának a kiölésében, a közösség önfenntartó
intézm ényeinek az elsorvasztásában, erkölcsének kiüresítésében,
m inden tekintély m egrendítésében. így azután hiába is in dult m eg
az utóbbi években nálunk a rendszerváltoztató folyamat, ha egy
N yugaton sok évszázados m últú, szervesen kifejlődött dem okrácia
mai pillanatnyi állapotából kölcsönözve és saját feltételeink közé
átvíve nálunk is csupán esélyegyenlőséget terem tünk; ha kizárólag
az egyén tetszésére bízott jogokat deklarálunk, a közerkölcsökben
s közösségi értékekben bekövetkezett pusztulást helyre nem állít­
hatjuk — legfeljebb tovább bom lasztunk, rosszat-jót végképp
összekeverünk, végül a romlás virágait m ég erénynek nevezzük.
Az építés tettet, konstruktivitást feltételez. Ennek pedig
éppen nem visszahúzódás, semlegesség vagy közöm bösség, ha­
nem kezdem ényezés, részvétel, előzetes kiválasztás és előnyben
részesítés a jellegzetes eszköze — vagyis a pozitív diszkrimináció.
*

Jövőnk napjainkban formálódik. Eszményeit, stílusát és rítusait

m ost próbálgatjuk. Az lesz holnap m egszokott, am it ma cselek­
szünk. Abban fogunk m egnyugodni, am iben ma öröm ünket leljük.
M indaz, am it eddig tettünk, tanulságaiban máris m egfontolásra
inthet bennünket. A lecketár példái végtelenek. Az alábbiakban
csupán néhány jegy és rögtönzött következtetés m egfogalm azásá­
ra szorítkozunk.

1. Gondolati felkészületlenség

Z ALAPVETŐ DILEMMÁK FELISMERÉSÉRE és m egoldására gon­

A dolatilag felkészületlenek vagyunk. M egközelítéseink egy­

oldalúak és ezért többnyire leragadnak a formális részegye­
zéseknél. Maga a rendszer részleteiben történő elképzelése m ár
kiesik látókörünkből. É ppen ennek köszönhető például, hogy —
csupán emberi jogi nézőpontból közelítve — nincs kellő javasla­
tunk arra, hogy m iként oldhatjuk m eg a balti őshonosok védelm ét
a hajdan m egszállásukra és elnem zetietlenítésükre betelepített
szovjet alattvalók nyom asztó tömegével szemben.
Vagy: a határok lebontása s átjárhatóvá tétele nem es gesz­
tus ugyan, mégis elsietett lépésnek minősül, ha egyidejűleg nincs
jogi út a népességvándorlásnak kellő korlátot szabó migrációs
ellenőrző szűrő beépítésére és arra, hogy azóta felbomlott többszáz
milliós állam alakulatok bűnözővé m arginalizálódott töm egeit ha­
tárainktól visszatarthassuk.
Avagy: em elkedettségről vall, hogy a halálbüntetést eltöröl­
tük, a gazdasági bűncselekm ény fogalm át a büntetőtörvényből
1190 MAGYAR SZEMLE 1996. 12. SZÁM

kiiktattuk, s a vagyonosodás fényeinek és forrásainak jogi feltárását

ellehetetlenítve a harácsolást is a jogilag hozzáférhetetlen m agán­
szférába utaltuk. Am széplelkűségünk nyilván jobbára káros hatá­
sokat fog kiváltani, ha nem következik kellő visszatartó erő gyakor­
lására alkalmas börtönreform , valam int m indannak határozott
m egtorlása, ami a jogi szabályozás hézagaiból s erélytelenségéből
burjánzóan nálunk — és az egész szocializmus utáni térségben is
— m ára m ár szabadrablássá, feketegazdasággá, m affiaszer­
veződéssé vagy pénzm osássá korcsosult.
Folytathatjuk a sort: egyén és köz, továbbá jogosultság és
kötelezettség viszonyában ma egyaránt tisztázatlanok nálunk az
arányok és a prioritások. Pedig a diktatúrák torzulásaiból bizonyá­
ra nem az a kiút, ha az ellenkező végletbe torzulunk.
És végül: vitáinkat eleve felbom lott egyensúly jellemzi.
H iszen a köreinkben elterjedt reakciók kizárólag régi-új fenyege­
tést vélnek kiolvasni abból, ha gondjainkról nem az egyéni tetszés,
élvezet és öröm szerzés jegyében, hanem a közösség fennm aradá­
sának érdekében teendő feladataink perspektívájából szólunk.
Közszolgálat és sajtóetika, bűnözés és m agánszféra, közerkölcsöt
érintő (pl. szexuális) 'm ásság', nem zetbiztonság, közrend, m últfel­
tárás, adózás, rendészeti hatékonyság, korm ányzati nyilvántartás
— az ilyen és hasonló elsődlegesen közösségi ügyek m egvitatása
ezért ugyancsak könnyen zátonyra fut.

2. Vakság és csodavárás

A Z UTÓPIZMUSOK VAKSÁGA ÉS CSODAVÁRÁSA lengi át a gondol -

Z 1 kodásunkat akkor, am ikor egy m élyreható reform nak a ke-
J 1 A resztülvitele sokszor elkeserítő (de elkerülhetetlen) fáradsá­
ga helyett beérjük puszta jogkibocsátással. C supán a szövegre
koncentrálunk ilyenkor— tettek helyett. (Pedig em lékezhetünk rá,
hogy a végrehajtás szándéka nélkül kibocsátott vagy egyébként
végrehajtatlanul m aradt törvényt Lenin is „puszta levegőrezgés­
nek" minősítette.) Hiszen — biológiai példával élve — tudatában
kellene len n ü n k annak, hogy csontvázunk összefogja tán, de sem ­
m iképpen sem helyettesítheti élő lényünk bonyolultságát. Nos,
ugyanilyen okból a jogot sem egyszerűsíthetjük le törvények
egym ásrahányt (vagy, az előbbi példát folytatva, porcokkal, Ízüle­
tekkel és inakkal összeeszkábált) csoportjává. Sőt, nem tekinthet­
jük olyan részegységek halm azának sem, m elyben (m int egy autó­
típusban) m inden alkatrész csereszabatos. Ennek m egfelelően tu d ­
juk: szabadságunkban áll ugyan, hogy idegen törvényeket külhon­
ból hazahozva lefordíthassunk és saját jogként újra kibocsáthas­
sunk, de ezek aligha m űködhetnek kielégítően az új közegben
eredeti hátterük, kulturális környezetük nélkül. M árpedig m osta­
ni átm eneti feltételeink között m inden leegyszerűsítő (m ert felülről
oktrojált vagy doktriner, deklarációkban kimerülő vagy a gyakor­
latba ültetés kételyeit szám űző) megoldás — szárm azzék bár nem ­
 VARGA CSABA: >1JOGVÁLTÁS PARADOXONAI 1191

zetközi kötelezettségvállalásból vagy hazai elhatározásból — csak­

is a közérdek sérelmére történhet. Hiszen a jog finom ítása és
hatásainak folyamatos ellenőrzése (jóváhagyása, kiterjesztése vagy
korlátozása)/ hogy m iképpen is kell a jogokkal kiegyensúlyozottan
élnünk, csakis utóbb történhet — viták és bírói eljárások hosszú
sorának az eredm ényeként. M ert pusztán abból, hogy idegen
anyagokat készterm ékekként beépítgetve vagy akár egyetlen
töm bben átültetünk, élő testet és szervesülő közeget aligha nyer­
hetünk.
TUDATÁBAN KELL TEHÁT LENNÜNK ANNAK, hogy ugyanúgy,

T ahogyan az angol királynő jogállását sem néhány csenevész

törvény, hanem történelm i tapasztalatokból leszűrt, viták
vajúdását lezáró, a kom prom isszum okat rögzítő konvenciók tö­
mege jegecesítette ki a hagyom ányban, a jogreform sem néhány
(egyébként is politikai szem pontok szerint szavazó) honatya és a
m ögöttük háttérben álló szakértői stáb feladata, hanem az egész
társadalom é, és benne a jogászságé. A m ennyiben pedig nincsenek
hagyom ányok és m egállapodások, gyakorlatok és finom ítások,
m elyek a csontozat rudim entáris vázelem einek értelm et és életsze­
rű közeget adnának, úgy könnyen előfordulhat, hogy a jogi re­
form folyam at a visszájára fordul. Például: így ütheti fel a fejét a
sajtószabadság bűvkörében sajtóm onopólium vagy sajtóanarchia;
így tenyészhet ki az erélytelen szabályozásból a rendészetet lejára­
tó gyámoltalanság; és így nőhet a hiányos törvényi háttérből hié­
navállalkozások nehezen felszámolható gyakorlata.

3. Bibó-szindróma

Jobb híján Bibó-szindróm ának nevezhetjük azt a napjainkra szo­

kásossá vált m agatartást, mely alkotó kezdem ényezés és eredeti
helyzetátgondolás helyett csakis egy m áskor s m ásutt m ár bevált
recept szolgai átvételét tartja javallhatónak. Bibó-szindróm ának
nevezzük, m ert egy hajdan tragikus történelm i tapasztalat mai
leegyszerűsítő folytatásáról van szó, mely — esetünkben — az
alkotm ányos demokrácia, jogállamiság N yugaton kialakult kliséit
és m indennapi rutinját fetisizálja, és teszi saját kezdem énye­
zőkészséget, képzelőerőt, aktív problém am egoldást eleve kizáró
kultikus tisztelet tárgyává.
A párizsi b é k e sz e r z ő d é s elő tt, a szovjetek től m egszállt
M agyarországon p ersze csak e n n y it sugallt BlBÓ publicisztikája: a
„kapitalizm us" és „szocializm us" k özt tapasztalt isz o n y ú párbaj­
ban, szeren csétlen e lő zm én y ek k el terhelt h azai feltételein k k özö tt
az e lső d leg es felad atu n k n em az, h o g y e dilem m ák valam elyik ét a
m ásikkal sz e m b e n k iválasszu k v a g y e g y k öztes „harm adik
utat"nyissunk, h a n em az, h o g y az első alkalm at m egragad va olyan
politikai kultúra in té z m é n y e síté sé n fárad ozzu n k , am elyik
le h e tő v é teszi m ajd, h o g y későbbi id ő k b en , n y u g o d t k örü lm én yek
1192 MAGYAR SZEMLE 1996. 12. SZÁM

között politikai program m okat kiérlelhessünk, s hogy ezek közt

kellő időben m ajd a választást m egejthessük. Nos, Bibó csakis ezt
vonhatta le a hatalom ért folytatott ádáz kom m unista harcból, ge­
nerációs utódai pedig a kom m unista uralom borzalmaiból. Erkölcsi
felelősségvállalásként ennek tapasztalata égett hát bele a későbbi
nem zedékek tudatába — m indenekelőtt közelm últunkban, a mai
rendszerváltoztató törekvésekhez vezető fejlődés során, am ikor a
m egújulás főbb szereplői m egfogalm azták a politikai összjáték
közös szabályainak, vagyis az alkotm ányos dem okráciának s a
jogállam iságnak feltétlen elsődlegességét. Ezért nevezzük hát
Bibó-szindróm ának, mivel egy diktatúra fenyegetésével a háta
m ögött a közös szabályok elfogadásának feltétlen elsődlegességére
koncentrál. N em mérlegel, célokat sem vizsgál. Ehelyett m egkerül­
hetetlen sorrendet állít, kinyilvánítva ezzel, hogy a társadalom
szám ára kívánatos javakat is kizárólag a közös játszm a játszásának
gyüm ölcseként fogadhatja csak el.
EM SZÓLT RÓLA — de form álódása idejében ennek nem is
eh etett m é g aktualitása — , h o g y m in d ez csu p án a „mit?"
;s „hogyan?" viszonyának megállapítása, hangsúlyainak
kijelölése, de önm agában egyik kérdésre sem ad választ, s m ég
kevésbé valam ely m intának a fetisizálása, reflektálatlan szolgai
másolása útján. M indez pedig éppen azáltal vált Bibó-szindrómává
— nálunk és az egész térségben, éppen úgy saját m egítélésünkben,
m int a nyugati gondolkodásban —, hogy m egélt történelm ünk
szenvedései nem csupán a „hogyan?" elsőségét tolták előtérbe, de
ennek kritikátlan, külső, m intakövető útját is.
Elméletileg pedig bizton tudjuk, hogy a saját helyzetérté­
kelés hiánya m ár csakugyan a lelki szegénység jele: egy önm aga
erejében is kételkedő s csupán saját kínzó bizonytalanságát leplező
gondolattalan szűkítés. Ezt pedig senki sem kívánja, de nem is
lenne felelős erkölcsi lényhez méltó. Ugyanakkor éppen a jogálla­
miságról tudjuk, hogy nem más, m int eszmény: európai értékeink­
ben és gondolkodási kultúránkban történelm ileg kifejlődött érvek
küzdelm e és m egharcolt igazsága az em bernek a jog világában
elfoglalható és elfoglalandó m éltóságáért. Jövőre nyitott hagyo­
m ányt sugall hát, és nem befejezettséget, lezárt s eszközeiben is
kodifikált technikát. Ebből következően készségünket feltételezi az
állandó újragondolásra és újrakezdésre; ezért nem is szabad a
m ások rutinjába történő belefeledkezés enerváltságával összeté­
vesztenünk. Maga a jogállamiság sem más hát, m int küzdelem :
szakaszokkal, kísérletekkel, m indenkor újra vívandó eredm ények­
kel, 'inkább vagy kevésbé', 'ilyen vagy olyan szem pontból', 'm ár
am ennyiben' adható vagy elfogadható válaszokkal. Ritka határ-
helyzetek kivételeitől eltekintve ezért term észete ellenáll az 'igen'
és 'n e m ' kizárólagos form uláira visszavezethető válaszoknak, a
m anicheánus dichotóm ia csak 'jó' és 'rossz' válaszlehetőségeket
ism erő egyszerűsítéseinek.
 VARGA CSABA: /4 JOGVÁLTÁS PARADOXONAI 1193

M indezzel szem ben a jog világa ugyanakkor formalizált. Jogi m eg­

ítélés, bírói döntés csak a válaszadással m inősített fogalmi-logikai
osztály teljességét magábanfoglaló határozott és feltétlen 'igen'
vagy 'n em ' form uláiban adható (például: 'bűnös / nem bűnös',
'lopott / nem lopott', 'tulajdon elvételének m inősül / nem
minősül'). Bármely konkrét jogvitát ezért csakis érvényes döntéssel
(az adott ügyben technikailag-eljárásilag im m ár m egfellebbezhe­
tetlen válasszal, vagyis res judicata teremtésével) lehetséges lezár­
nunk, s nem elvont okoskodással. É ppen ezért — m indennapi
józan ésszel alig m agyarázható — m éltánytalan, önpusztító hely­
zetek jöhetnek létre a szigorú jogszerűség világában (summum ius,
summa iniuria,) vagyis a jog végletekig vitt követése végletes igaz­
ságtalanságot szülhet. Például egy nem zetgazdasági csőd elkerü­
lésére tett konkrét korm ányzati lépés a jog csőlátása folytán alkot­
m ányellenesnek minősül, míg ugyanennek az alkotm ány szerű­
ségnek talán szava sincsen a csődbejelentésről, vagyis arról, hogy
a korm ányzat a kiútkeresés kudarcaiba belefáradhat, és a végén
tényleg csődbe viheti az országot.
Ellensúlyként éppen a jog szükségszerű form alizm usa kö­
veteli meg, hogy ügyeit emberi közelségben, közösségi pátosszal
kezeljük, és főként ne fetisizáljuk, hiszen im m ár több szem pontból
is patologikus helyzetre vallana, ha a gyakorlati életben egy ilyen
dilem m a valóban élesen felm erülhetne. Ism ételjük hát: végső so­
ron a jogállamiság nem más, m int köz- és egyéni érdekek egyez­
tetésének kultúrája az emberi méltóság jegyében. K övetkezéskép­
pen arra való, hogy önálló és felelős problém am egoldó kezdem é­
nyezésünket sajátos hagyom ányainak, érvrendszerének és
szűrőszerepének a segítségül kínálásával szolgálja, és nem arra,
hogy bárm ely alkalmi ellendrukker kalapácsként használhassa ah ­
hoz, hogy közügyek iránti mély m egvetését kifejezze vagy a mégis
m egkísérelt felelős közösségi próbálkozásokat szétverje.

5. Nyugat és Nyugat között

"W^TÍLÖNÖS KOR ADATOTT MEG NÉKÜNK — most, hogy a szovjet-
birodalom összeomlása u tán saját bajainkkal végre szembe-
nézhetünk. Keleti nyom orúságunkból kitekintve a N yugat­
ban m indeddig példát, m ajdani kibontakozásunkhoz fogódzót, s
életünkhöz az erkölcsi háttér ígéretével tartást rem éltünk. Most,
hogy a vasfüggöny képletesen is leom lott, a teljességgel ki tárulko­
zó látványtól hirtelen visszahőkölünk. Egyre m élyebben és m in­
dennapjainkba hatolóan érzékelhetjük, mit is jelent az, amit
(főként amerikai közvetítéssel) uralkodó világérzésként, kész re­
ceptként kapunk. Ilyenek például: a társadalom alapsejtjeit képező
szövetek „dekonstruálása", m inden közösségi kötöttség liberalizá­
ló „felszabadítása", a „láthatatlan kéz" hagym ázas képzelgése a
szabályozatlanság káoszában — és m indezek olyan kétségbevon­
hatatlan igazságként előadva, hogy abszolút im m ár csakis bárm ely
1194 MAGYAR SZEMLE 1996.12. SZÁM

a b szo lú tu m n a k a tagadása leh etn e. M i m arad hát e z e k után? M in­

d e n fé le ö n érv én y esítő k iseb b ség és m ásság: fem in izm u s, h o m o ­
szexu alitás, leszb ia n izm u s, szek tásod ás, h o n v é d e le m elutasítása,
parciális n é z ő p o n tú w a fclz-szerveződ ések k u ltu sza, és íg y tovább.
Közép-európai avíttságunknak s archaizm usunknak kö­
szönhetjük talán, hogy mi még tudhatjuk a régen pedig osztatlanul
vallott tudást: m indez valójában a fragm entáció kultusza — a
m indenkori egész tisztelete helyett, és annak egyidejű tudatosulá­
sa nélkül, hogy jog csakis közösségi keretben, közérdekkel egyen­
súlyban, az elvonások folyamatos ellentételezésével, ugyanakkor
a bom lasztó igények elutasításával képzelhető. M ásképpen szólva:
közösségi belátás nélkül a liberalizálás a nihil frazeológiába vezet.
H iszen bárm ilyen felszabadításra törekedjünk is, indokoltsága ki­
zárólag adott történelm i alapról, korábbi korlátozás ellentételezé­
seként m agyarázható. így beláthatjuk például, hogy a tegnapok
nyom asztó öröksége Am erikában igazolhat pozitív diszkrim ináci­
ót a faji m egkülönböztetés és szegregáció, a női em ancipálatlanság,
vagy a m agánkapcsolatokat hajdanán és utóbb is eluraló erőszak
történelm i jóvátételeként. Ám ha ilyesmit máshol és m áskor bárki
értékelhető történelm i hasonlóság nélkül venne át, nyilvánvalóan
csak merő utánzásról, sértő és káros divathóbortról lehetne szó.
fUDJUK, HOGY A JOG ALAPJA AZ IGAZSÁGOSSÁG, és e z — legfor-

T m álisabb felfogása szerin t is — a lén y e g ile g h a son ló h e ly z e ­

tek h aso n ló k e z e lé sé t előfeltételezi. A fogalm iasításh oz a jo g ­
nak fogalm i benn foglalások ra és kizárásokra kell ép íten ie. Ez ter­
m é sz e te s, h isz e n am ikor n orm át szab u nk, eg y n em ű sítü n k azzal
szem b en , am it d evian cián ak g o n d o lu n k . M ert am i d ev iá n s, az
v a la m iv el ellen tétes, v alam ivel szem b eszeg ü l. V iszo n t az ily en
ö ssz e fü g g é se k b e n gyakran h a n g o zta to tt 'm ásság' h ely es értelm e
szerin t é p p e n n e m tagadás, h a n em kulturális változatosság —
o ly a n g o n d olatok n ak , e szm én y ek n ek , m agatartási form áknak és
elő fo rd u lá so k n a k a g a zd a g csokrából, a m elyek n ek eg yik
le h e tő sé g e és m egn yilatk ozása sem alacson yab b ren d ű (vagy é p ­
p e n felsőb b ren d ű ) a m ásik n ál, legfeljebb e z e k k aotik u sk én t
érzék elh ető kavargásában m a m ég ritkább és b izonytalanabb, m in t
a m ásik.

A nagy jogátvételek nem csak veszélyesek, de kockázatosak is.

Túlnyom ó többségük végül kilökődik, „fantáziatörvény" m arad,
vagy csak évszázadok m últán szervesül.
Mi is sajátos hát átm enetünkben? Leginkább talán az, hogy
egész folyam atában m indeddig (a) egyoldalú liberalizálás zajlott,
(b) átm eneti állapotaink folytán és konvenciótlanságunkból faka­
dóan a reform szándék m indenekelőtt a köz kárára m ehetett csak
végbe, m iközben (c) a társadalm i folyam atokba történő közvetlen
beavatkozások többnyire parciálisán, önm aguk kedvéért történ­
 VARGA CSABA: A JOGVÁLTÁS PARADOXONAI 1195

lek, nem pedig belesimulva a közösségi m éretű és rendszerszerű­

ként m egszervezett össztervbe.
I ÁLL MINDENNEK A HÁTTERÉBEN? Elsősorban a jogállami­

M ságról alkotott sajátos felfogásunk. Úgy él képzeletünk­

ben, m int a Tízparancsolat, m elyet valaha Isten adott
M ózesnek, egyszer s m indenkorra kőbe vésetten, a Sinai hegyen.
A jogállamiság azonban nem azonnal fogyasztható készterm ék,
pusztán végrehajtást igénylő recept, hanem inkább nem szűnő
közösségi erőfeszítés. N em isteni adom ány tehát, hanem kulturális
törekvésünk arra, hogy a jogban is az emberi m éltóságot igyekez­
zünk szolgálni. É ppen ezért nem befejezett, nem is lekerekített.
M inden eddigi form ájában pontosan azokat a kihívásokat tükrözi,
am elyekre a klasszikus példaképekként szám ontartott nem zetek a
m aguk idején, saját körülm ényeik közt próbáltak m eg válaszolni.
(Tehát főként angol, valam elyest amerikai és holland, a jelenkori
fejlem ények tekintetében pedig elsősorban ném et és francia törté­
nelm i összetevőkre gondolhatunk.)
Az utólagos elvonatkoztatás és fogalmi általánosítás szépítő
leple mögül valójában ezért a jogállamiság örökségeként és anya­
gaként partikuláris és lokális kezdem ényezések bukkannak elő. S
ami ezekből a m indenkori utókor szám ára kötelező alappá szerve­
sült, az a nem zetközi jog része, és a jogállam iságnak csupán
előzm énye, de nem specifikus kérdése többé. Ami pedig ezekből
valóban jogállamiság még, az csupán hagyom ány, törekvés és
parciális eredm ény — egyes, m intaadóként különösen szám on­
tartott nem zetek részéről, m elyek persze saját gyakorlatukban ki­
zárólag saját kérdéseikre próbáltak akkor és ott a m aguk m ódján,
ö n n ö n hagyom ányaik keretében válaszolni. Ö rökségüket élve,
utókorként tehát parcialitásokat általánosítunk, am ik időben és
térben egyaránt partikulárisak. Ráadásul a jogállami eszm ény az
atlanti világban, N yugat-E urópában fogalm azódott m eg elsőként,
a közép- és keleteurópaitól szám ottevően eltérő feltételek közt. A
N yugat folyamatos, szerves és kiegyensúlyozott fejlődése pedig
nem csak polgárságot és középrétegeket juttatott társadalom for­
m áló helyzetbe, de velük és bennük a societas civil intézm ényeit is
m in ta folyamatos társadalomfejlesztés belső m otorjait is beépítet­
te. Ezzel kialakultak a belső egyensúlyok és fékek, sőt a belső
ösztönzések is.
Forradalm i hevületet, radikális változtatást, robbantási
szándékot a jogállamiság nem ismer. N em is revolúció, hanem
evolúció áll mögötte: finom egyeztetések és m indennapos kom p­
rom isszum ok. Pontosan azért szükséges a társadalmi-politikai
m ozgás játékszabályait nálunk is m iham arabb m eggyökereztetni,
hogy ezt az állapotot elérjük. Ehhez azonban tisztáznunk kell
előbb: kik vagyunk, hol állunk, m ilyen készségeket hordozunk,
rövid és hosszú távon mit akarunk. Csak ezután állapíthatjuk meg,
hogy kultúránkból, hagyom ányainkból, rendezési tapasztalata­
inkból kiindulva m it és m iként érdem es tanulnunk, mit és m ilyen
1196 MAGYAR SZEMLE 1996. 12. SZÁM

újrakezdéssel folytatnunk. Az eddig m egválaszolatlan (m ert a m in­

taadó kultúrákban nem — vagy m ásként — felvetődött) kérdések
tekintetében pedig nyilvánvalóan a jogállamiság általános étoszát
s m egállapodottnak hitt kereteit szem előtt tartva illik saját válasza­
inkat keresnünk.
EMOKRÁCIA ALKOTMÁNYOSSÁG, JOGÁLLAMISÁG — m indezek

D hívószavak csupán. Gyűjtőnevek: helyi színekben m eg­

jelenő, történelm ileg adott kérdésekre az adott időben és
helyen fogant válaszok kultúrái. A kultúra folyamatos, ezért m o­
dern k orunk feltételei közt is szolgálni kívánja az emberi m éltósá­
got. Ezért követel értékvállalást, odaadást, lem ondani tudást —
hosszú távon s változó körülm ények közt is sikeres alkalmazás
rem ényében. így soha nem lehet befejezett: m inden válaszadásá­
ban szükségképpen megújul. Egy kodifikált szabályhalm az kazu-
isztikájának a szükségszerű hiánya m ellett kínálja a kultúráját
azért, hogy új és új szem besüléseink során m indenkor a hagyom á­
nyainktól m egterm ékenyített talajon építkezhessünk. Ezért szá­
m ít m indannyiunk cselekvő részvételére. Ha ötlettelenek vagyunk
hát és szolgák m ódjára m ásolunk, csakis m agunkat kárhoztathat­
juk. Ám saját kezdem ényezéseinkben is m indenképpen, m in­
denekelőtt önm agunkra kell szám ítanunk.
Varga Csaba

963-BAN KELT KÍSÉRŐLEVÉL EGY AJÁNDÉK MELLÉ

A TUNHUANGI HELYTARTÓ FIÁHOZ
 „NEM TUDOM,
MIÉRT VAN OLYAN SIKERÜNK"
A M a g y beszélgetése Kovács Józseffel, a
a r S z e m l e

Herendi Porcelánmanufaktúra vezérigazgatójával

és munkatársaival, Herenden, 1996 november 6-án

A rendszerváltozáskor sokan azt hittük, hogy a régi lebontása és az

új, szociális piacgazdaság kiépítése gyorsan halad majd. Tévedtünk
— a régi felszámolása lassan és felemás módon megy végbe, és a
helyébe felépülő új rendszerből többnyire hiányzik a minőség, az
emberiesség, az igazi verseny. De az általános rossz helyzetben, az
átmenet mocsarában is vannak kivételek, szigetek, ahol a dolgok úgy
történnek, ahogy történniük kell. Ezek a szigetek adhatnak reményt
arra, hogy előbb-utóbb lesz annyi szárazföld, am ennyin a nemzet
megvetheti a lábát.

MSZ: Herend ma fogalom a világon, különösen az Egyesült Á llam ok­

ban és Japánban. A művelt amerikaiak mindennapos beszélgetésben
röviden Herend-nek nevezik a herendi porcelánt. A KENNEDY-család
egyik tagja panaszként azt rótta föl, hogy Herend nem gyárt elegendő
árut. A japán elismerés pedig, az ott is növekedő igény, nyilvánvaló­
an a minőségnek szól, hiszen a Távol-Kelet a porcelán hazája.
KJ: A Kennedy-család régi ügyfele a gyárnak. N oha han g ­
súlyozzuk, hogy mi m anufakturálisan dolgozunk, s ezen elsősor­
ban a kézi festést értjük, az am erikaiak szám ára ez sokszor n eh e­
zen fogható fel. Mi az, hogy kézzel készül, hogyan lehetséges?
N em értik, hogy ez korlátot jelent a kapacitás előtt, bár ezerhatszá-
zan dolgoznak itt, m íg M eissenben ma legfeljebb ezren. Kétségte­
len, hogy a tengerentúlon ism ertebbek a m unkáink, m int a meis­
seni porcelán, pedig a ném et m anufaktúra bizony ma is csodálatos
dolgokat produkál. Japánban pedig, dicsekvés nélkül állíthatjuk,
H erend — Herendo, ahogy ők m ondják — hozta divatba ism ét
M agyarország nevét. Ez annak köszönhető, hogy a nagy nem zeti
sport, a szumó-birkózás legjobbjai, évente hatszor H erendi-ván­
dordíját kapnak, egy óriási herendi váza form ájában, am elyet első
alkalommal, 1988-ban, m aga HlROHITO császár adott át. A cerem ó­
niát azóta is közvetíti a televízió, s ilyenkor a nézettség közel
90%-os. Szóval Herendo és Hungary két összetartozó fogalom. Mi
1198 MAGYAR SZEMLE 1996. ÍZ SZÁM

vagyunk az az ország, amely herendo-t képes készíteni. Erre lehet

építem a további kapcsolatokat.
MSZ: Hogyan került a herendi váza a szumó-szövetséghez?
KJ: Sikerült m agánkihallgatást kapnom a szum ó-szövetség
elnökétől, aki ott rendkívüli rangú közéleti személyiség. H am ar
m egegyeztünk, hogy a m agyar állam vándordíjként nagy, herendi
vázát ajándékoz a szövetségnek, és ez két hónapig m aradhat a
legjobb versenyző birtokokában. A váza — m agyar és japán nyelvű
felirata a két nem zet barátságáról szól — egyébként valóban
szum ó-birkózónak való, olyan jó hatvan-hetven kilós darab. Az
akkori tokiói m agyar nagykövet nem igen értette, hogy miféle ötlet
ezt a hatalm as vázát Tokióba szállíttatni, és kis híján hazaküldte.
Az ünnepségre is alig akart elmenni. A végén persze m ég büszke
is lett a díjra, a hatalm as ünneplés és a sajtóvisszhang után.
MSZ: Vajon nem azért olyan sikeres a Herendi Porcelánma­
nufaktúra, mert a kézműves munkákért magas árat lehet kérni?
Vagyis a gazdag kevesek porcelánja lett, m íg a középső árkategória
porcelán-termékeivel nemcsak az autom atizált gyárak sora lép fel,
hanem a vevőért különféle ízléses üvegkészletek üzemei is nagy kíná­
lattal versengenek?
KJ: N em tudom , m iért van olyan sikerünk. Kétségtelen,
hogy a világ porcelángyárainak többsége nehéz helyzetben küsz­
ködik, nekünk viszont nincsenek értékesítési zavaraink. Persze ezt
a válságot ízlésváltozás is okozza. E urópában a porcelán visszaszo­
rulóban levő életstílus része, még a fejlett étkezési kultúrájú Olasz­
országban is. Az önkiszolgáló gyorsétterm ek szaporodnak, míg a
teázás, kávézás társasági vagy családi alkalmai m ég a jóm ódú
N ém etországban is ritkulnak.
MSZ: Ugyanakkor az Egyesült Állam okban az elm últ tíz-ti­
zenöt évben kialakult egy olyan, elég széles és gazdag réteg, amely
fogyasztási szokásaiban a legválasztékosabb európai hagyományo­
kat veszi át, a jó sajtok és borok kultuszától kezdve, és meg is tud
fizetn i a luxusárukért. Ez Herendnek nyilván jól jön.
KJ: így van. Ahogy a hasonló japán réteg jó értelem ben vett
sznobsága is. Úgyhogy forgalm unk 95%-a külföldi. Tulajdonkép­
pen a belföldi vásárlások is szinte teljesen, ténylegesen külföldre
m ennek. Kialakítottunk egy tíz üzletből álló országos üzlethálóza­
tot, abban a rem ényben, hogy m egindul a m agyar polgárosodás,
és kialakul m agyar vevőkörünk. A vásárlók 95%-a itt is külföldi lett.
MSZ: A magyar vásárló nem értékeli a világhíres herendi
porcelánt?
KJ: Aki értékeli és m egvenné, annak nincs rá pénze. A
tehetősebb pedig nem becsüli. Nézzék m eg a lakáskultúra-folyó­
iratokat. A jóm ódúak nagy olasz majolikákkal, jó sok aranyozással
díszítik házaikat.
MSZ: A z újgazdagok egyébként is először az elektronikus
szerkezeteket vásárolják, mindenfajta, fölösleges, általuk kihaszná­
latlan, kihasználhatatlan mennyiségben és minőségben. A zután lát­
 MAGYAR SZEMLE-INTERJÚ A HERENDI MANUFAKTÚRÁRÓL 1199

hatunk náluk sok aranyozott lépcsőkorlátot és kilincset. Továbbá

képeket is, de kiválasztásukkor elsősorban nem a művészet értése a
döntő, hanem valami külsődleges körülmény, tezaurálás, vagy divat.
A z újgazdagok a világon m indenütt lelkileg többnyire kamaszok. A
porcelán megbecsüléséhez pedig el kell érni egy bizonyos életkort, meg
kell hozzá érni.
KJ: így van. Ez a divat tapasztalható N ém etországban is.
Aki gondolkodás nélkül m egvásárol egy drága elektronikus beren­
dezést, be sem megy az áruház porcelánosztályára.
MSZ: A herendi manufaktúra nemzeti kincs, ahogyan azt
Ko ssu th Lajos ismerte fel elsőnek politikusaink közül. Hogyan
fejeződik ki ma a társadalmi, nemzeti megbecsülés Herend iránt?
KJ: Valóban, a világ m egm aradt néhány porcelánm anufak­
túráját m indenütt a nem zeti örökség részeként tartják szám on. A
meisseni porcelánm anufaktúra igazgatótanácsát például Kurt
BIEDENKOPF szász m iniszterelnök vezeti, m aga is kiváló m űértő, és
tagja a kultuszm iniszter is. ERŐS ÁGOST szász fejedelem nagy
hagyom ányát szeretnék folytatni, hiszen ott találták fel az európai
porcelánt. Hogy ennek a kávéscsészének füle van, azt is Meis-
sennek köszönhetjük. O tt találták fel, a távolkeletiek nem ism erték
ezt a fajta fület... Biedenkopfék azt is akarják bizonyítani az üzem ­
mel, hogy a m anufaktúra nem elavult termelési m ód, noha a mai
gondolkodás szerint nem „racionális".
N álunk az Igazgatóság tagja MÁDL Ferenc, volt m űvelődés-
ügyi m iniszter, aki H erend mellett született, és családja több por­
celánfestőt adott az üzem nek, aztán SCHRAMMEL Imre, az Iparm ű­
vészeti Egyetem rektora, MAKOVECZ Imre építész. Gazdasági és
m űvészeti tanácsokat adnak nekünk, de bizonyára volt részük
abban is, hogy a herendi porcelánm anufaktúrát a dolgozók priva­
tizálhatták, 75%-os arányban, a M unkavállalói R észvénytulajdon­
lási Program szerkezet keretében. N álunk m inden alkalm azott
tulajdonos is. Az államot az ÁPV. Rt. képviseli, 25%-os résszel. Ezt
az elképzelést nem volt könnyű m egvalósítani, m ert 1990 és 1993
között legalább száz külföldi vevő jelentkezett az üzem re, s ném e­
lyikigen erőszakosan lépett fel. Az ANTALL-kormány idején egyéb­
k én t korm ányzati szinten H erend m egbecsülése és
nagyarbecsülése m egnyilvánult abban is, hogy az állam törvény
form ájában deklarálta tartós kisebbségi tulajdonosi jelenlétét Rész­
vénytársaságunkban. A m ostani korm ány idején ez a szándék
megváltozott...
MSZ: Honnan származik a munkavállalói résztulajdonosi
(MRP) privatizációs elképzelés?
KJ: PALKOVICS Imre hozta az ötletet, a M unkástanács szak-
szervezet akkori vezetője, szintén herendi szárm azású, és LUKÁCS
János közgazdász. N ekünk rögtön m egtetszett, hiszen a m anufak­
túra sorsa régen összenőtt H erendével. Sem a vezetőknek, sem az
alkalm azottaknak nem volt m indegy, m ilyen lesz a jövő. A többség
régi herendi porcelánkészítő dinasztiából származik. A m ezőgaz­
mo MAGYAR SZEMLE 1996. 11 SZÁM

daság itt m indig csak kiegészítő m unka volt, a föld karsztos, so­
vány. A m anufaktúra m egélhetést ad, de egyben a közösség, a
község ügyeinek képviselője és tám ogatója is volt m indig. Büszkék
vagyunk rá, m agam is, noha felnőttként, 1969-ben kerültem ide.
MSZ: A m eg va ló sítá s ú tja, m in t m on dta, nem v o lt egyszerű.
KJ: Egyrészt nekünk m agunknak kellett tanulm ányoznunk
a legjobb m intákat. Az amerikai és angol m odellt választottuk.
Kevesen tudják, hogy olyan sikeres amerikai világcégek, m int a
Kodak vagy a Budget Rent-a-Car valójában dolgozói tulajdonban
vannak. Aztán a döntés- és a törvényhozókat kellett m eggyőznünk
arról, hogy az út járható. H erend jól felszerelt üzem , és sikere
elsősorban az emberi tényezőktől függ. Ez pedig m indig is jó volt,
olyan alap, amire lehet jövőt építeni, szem léletváltást tervezni.
MSZ: Járt-e elbocsátásokkal a p riva tizá ció ?
KJ: Az eredeti létszám 2.300 volt. Ebből három száz eltávo­
zott, am ikor a hetvenes években a község határában, egy elhagyott
szénbánya helyén, „felsőbb akaratból" létrehozott m ajolikagyár a
Porcelángyár hathatós anyagi tám ogatásával, dolgozói kivásárlás
révén kivált tőlünk. Közel négyszáz m unkatársunk pedig szabad
akaratából döntött a korengedm ényes nyugdíjazás mellett. Ennek
a tulajdonképpen szociális intézkedésnek az anyagi terheit term é­
szetesen a M anufaktúra vállalta. A kitolódó nyugdíj korhatár ked­
vezőtlen lett volna például olyan asszonyoknak, akiknek nagy
családjuk van, és bizony a szem ük, a kezük m egfáradt már. O k
tizennégy éves korban kerültek be szakiskolánkba, tehát nagyon
korán kezdték. M ost m ár csak érettségizetteket veszünk fel, két­
éves iskolára. A társadalm i béke m iatt is választottuk ezt a m egol­
dást a létszám csökkentésre, m ert különben m unkanélküliséget
ho ztu n k volna létre, ami egy ilyen zárt közösségben, m int a három ­
ezres lélekszám ú H erend, nagy feszültséget okozott volna.
MSZ: M ekkora lehet a legnagyobb tu lajdon rész egy kézben,
és m ekkora a z á tla g o s tulajdonrész?
KJ: Az alapszabály szerint senki kezében nem gyűlhet össze
1.6%-nál nagyobb tulajdonhányad, de ennyit nem ér el senki sem.
Vagyis mi — szem ben a sok, a ténylegesen nem m unkavállalói
kézben lévő, hanem inkább a vállati vezetés tulajdonába került
céggel — valóban MRP rendszerben vagyunk, a m unkavállalók,
vezetők és beosztottak egyaránt, ténylegesen résztulajdonosok,
m égpedig elég egyenletes megoszlásban.
MSZ: H ogyan o s z to ttá k el annak idején a részvényeket?
KJ: Bonyolult minősítési rendszert dolgoztunk ki, az itt
eltöltött időt, a képzettség szintjét és a m unka m inőségét vettük
figyelembe.
MSZ: Ö nnek, m in t vezérigazgatónak mekkora p a k e ttje van?
KJ: Körülbelül 0,9%, figyeleméi az előbb m ondottakra, pél­
dául arra, hogy a legöregebb dolgozók közé tartozom , im m ár több
m int negyed százados m unkaviszonnyal. De nem nekem van a
legnagyobb résztulajdonom .
 MAGYAR SZEMLE-INTERJÚ A HERENDI MANUFAKTÚRÁRÓL 1201

MSZ: Nem féltek-e attól, hogy az így szétosztott részvények tulajdo­

nosai az első közgyűlésen óriási fizetésemelésekkel és hasonlókkal
egy-kettőre szétszedik a gyárat?
KJ: Riogattak ilyesmivek és bizony tartottunk is tőle, de
m indenki m egértette, hogy a biztos jövő a legfontosabb. Ezen kívül
— ne szám ítson ez érzelgősségnek — a herendiek szeretik a m u n ­
kájukat, a M anufaktúrát és ami vele jár.
MSZ: Keményebben kell ma dolgozniuk az alkalmazottaknak?
KJ: Nem.
MSZ: És kellene?
KJ: Kellene, de nem dolgoznak kem ényebben. Úgyhogy
szám ottevő teljesítm énynövekedés nincs, noha nyereségünk nö­
vekszik, m ert árainkat a világpiacon emelni tudjuk. Szinte csak
m egrendelésre dolgozunk, raktárra alig, akkora a kereslet. Ebben
a helyzetben nem a teljesítm ény növelése a legfontosabb, hanem
a m inőségközpontú gondolkodás. Vele a rend és a tisztaság, a fehér
köpenyek tisztaságáig m enően. Újra vizsgáljuk az egyes m inták
festési norm áit, a m unkafolyam atokról videofelvételt készítünk. A
teljes vezetői állom ány átfogó képzése folyik. Ez m ind része annak,
hogy a tulajdonosi tudat kialakítására törekszünk m inden alkalm a­
zottban.
MSZ: Van-e túlórázás?
KJ: A privatizáció előtt rendszeresen volt, m ost csak ritkán.
N egyven órás a m unkahét. Ha túlórát kell beiktatni, azt jelenti, hogy
valamit rosszul csináltunk a m unkaszervezésben vagy m ásutt.
MSZ: M ennyit lehet keresni?
KJ: A tavalyi éves átlagbér 874.000 forint volt. Bruttó. Ehhez
jön az osztalék. Az első évben 20-, a m ásodikban 25%. Az év
végéhez közeledve elég tisztán látható, hogy 1996 évre vonatkozó
üzleti tervünkben célkitűzésként szereplő 30%-os osztalékfizetés is
megvalósul. Term észetesen vannak különbségek. Akad olyan po r­
celánfestő, aki az év egyetlen hónapjában sem vitt 80.000 nettónál
kevesebbet haza.
MSZ: A tulajdonosi tudat kialakulásáért m it lehet tenni?
KJ: A közgyűlésen valóban m indenki részt vehet a döntés-
hozatalban. Igyekszünk m egértetni a részvények értékét, m ert
néhányan kezdték elkótyavetyélni, persze csak itt az üzem en belül,
m ert külsőnek eladni nem lehet. A kilépők részvényeit a belépők
vásárolhatják meg. Továbbképző tanfolyam okat, vetélkedőket tar­
tunk. Ma délután, a m űszak után, például az európai minősítési
rendszerről, m ert nem rég erősítették újra meg, hogy m egfelelünk
az Európai Uniós ISO 9001-es m inősítésnek. A részvétel, a beneve­
zés a vetélkedőre önkéntes. Term észetesen ott leszek, és én fogom
átadni a díjakat.
A nnak jegyében is „vetélkedünk", hogy m egpályáztuk a
M agyar M inőségi Díjat és a SHOYI Shiba japán professzor alapította
díjat. (Az interjút követően a Shiba-díj esetében m ár született
döntés: H erend kapta — a szerk.) Abban a szakaszban vagyunk,
1202 MAGYAR SZEMLE 1996. ÍZ SZÁM

am ikor alapvető változás van folyam atban a m inőség értelm ezése

terén, azaz nem a term ék m űszaki param étereire és esztétikai
m egjelenésére koncentrálunk egyedül, hanem új egyéni és válla­
lati m agatartásform át alakítunk. Az eddigiektől eltérő átfogó m inő­
ségi gondolkodásm ódnak és viselkedésnek szerves része a „jó
gazda" fogalma, am ikor az egyén m eggyőződésből, term észetes
m indennapi viselkedése során tiszteli, óvja, gyarapítja a saját és
m ások tulajdonát.
Egyébként a tulajdonosi tudat valam ilyen form ában
H erenden m indig m űködött, hiszen a község és a m anufaktúra
m indig egym ásra volt utalva, és a község különleges tekintélyt
szerzett m agának a porcelánnal. Talán a hetvenes-nyolcvanas
években következett be itt is a m élypont a m entalitásban. Az önzés,
a szerzés, az ügyeskedés.
MSZ: Vannak-e olyanok, akik a közös tulajdonlás fogalm át
félreértik?
KJ: Elvétve fordult csak elő olyan felhorkanás egy-egy
m unkavállaló részéről, hogy hát én itt tulajdonos vagyok, akkor
viszont én is vezethetek. A többség nagyon értelm esen és felelősen
él a tulajdonosi jogokkal és kötelességekkel. N em jellemző, sőt
nagyon ritka, hogy a rövidtávú m unkavállalói érdek a hosszú távú
tulajdonosi érdekek elé kerüljön.
MSZ (a m űhelyben): A közgyűlésen kívül bele tudnak-e
szólni az üzem vezetésébe?
Hl porcelánfestő: Hogy beleszólhatunk-e az üzem ügyeibe
a közgyűlésen kívül? Megesik, de javaslataink gyakran elsikkad­
nak. Innen, a mi helyünkről nehezen látható át a cég vezetése.
GLÜCK József, a festőm űhelyek főművezetője: Ahol m ost
állunk, az az „élő katalógusunk". Ezerötszáz m intapéldány látható
körben a vitrinekben, a színváltozatokat nem szám ítva, és tizenöt­
ezer forma, visszamenőleg az alapításig. Innen vesszük ki a m inta­
darabot a m egform áláshoz, a festéshez, ha éppen nem kurrens
árura kapjuk a m egrendelést.
MSZ: M ennyi idő kell ahhoz, hogy valaki a porcelánfestés
mestere legyen, és bármilyen feladatot el tudjon végezni?
GJ: H át olyan tíz-tizenöt év, ha van hozzá tehetsége.
MSZ: Hogyan történik a festők ellenőrzése, m unkájuk értéke­
lése? A m unkafolyam at végén?
GJ: M unka közben, szükség szerint. Ism erjük m indenkinek
a képességeit és a m unkatem póját. Van, akire alig kell odanézni,
van, akire gyakrabban.
MSZ: Hányszor mehetnek ki a teremből egy műszak alatt?
KJ: Ezt nem szabtuk meg, m indenkinek más a m unkarit­
m usa és a m unkatem pója. Bizonyos határig tehát a festő maga
dönti el, hiszen egyébként az is érdeke, hogy gyorsan fejezze be a
nála levő darabot. A teljes festési folyamat egy kézben van, és
ahogy látható itt a terem ben, m indenki másféle darabot fest.
 MAGYAR SZEMLE-INTERJÚ A HERENDI MANUFAKTÚRÁRÓL 12Ű3

MSZ: A z apró részletekben hogyan érezhető a tulajdonosi tudat

kialakulása?
KJ: Például abban, hogy am ikor ebédszünet következik, az
utolsónak távozó magától leoltja a villanyt. És ahol senki sem
tartózkodik éppen, ott nem ég a villany. A privatizáció előtt m in­
den helységben egész nap világítottak, az egész m űszak alatt.
Ebből és hasonló m agatartási változásokból eredően, például, a
növekvő árak ellenére, energiaszám lánk nem növekszik.
GJ: Ahol most állunk például, itt a vitrinek mellett, régen
nem volt ritka a földön az eldobott csikk. A falak éle kicsorbult, le
volt verve sok helyen az üzem ben. M ost körül lehet nézni bátran
bárhol — és a rendet, a tisztaságot nem kényszerrel, nem fegyel­
mezéssel értük el.
MSZ: Tehát úgy vélik, hogy a munkavállalói privatizáció jó
tulajdonlási form át teremtett, és Herenden bevált.
KJ: H árom év távlatából bizonyosan állíthatjuk, hogy jól
döntöttünk.
MSZ: Úgy hallottuk, hogy a kilencvenes évek elején Herendi­
ham isítványok kerültek forgalomba, és nagy kárt és hitelrontást
okoztak Herendnek. Hogyan történhetett?
KJ: É ppen a korábban em lített okból, a szellemi és az erköl­
csi norm ák romlása miatt. H erendi m inőségű porcelánt sehol sem
tudnak előállítani, tehát a fehéráru csak innen a gyárból kerülhetett
ki. „Osztályos áru", vagyis hibás, leértékelt darab címén, vagy
kedvezm ényes dolgozói vásárlással, a hetvenes-nyolcvanas évek­
ben történetesen sokkal több darab ju tott ki az engedélyezettnél...
Szóval úgy m ent ez, ahogy m indenütt az egész országban. H ét
évvel ezelőtt egy budapesti kereskedőnél ezerhatszáz ham isít­
ványt foglaltattunk le. Vádemelés mellesleg m ég m indig nem szü­
letett. Közben Texasban három és fél hónap alatt folyt le egy teljes
büntetőeljárás a feljelentésünk alapján, m eg is ítéltek nekünk tíz­
millió forintnyi dollárt egy elszárm azott hazánkfia ellen... A ham i­
sítást akkor lehet leleplezni, és akkor igazán káros, ha a festés nem
herendi m intázatú, vagy rossz a kivitelezése. Most, a privatizáció
után azonban edények, figurák illegálisan m ár nem kerülhetnek ki
a m anufaktúrából, erre szigorúan ügyelünk.
MSZ: Miről lehet fölism erni az eredeti herendi porcelánt?
KJ: A valódi „herendi" alapvető ism érve, hogy szép, hibát­
lan. Term észetesen ez ugyancsak szubjektív.
A term éknek vannak bizonyos jelzései (védjegy, form a és
dekorációs kód, gyártási idő, rendeltetési hely, a készítők jelei,
szignói), melyek tartalmi helyességét igazán csak szakem ber ism er­
heti. A ham isítók ezeket az azonosító és információs jeleket általá­
ban jól használják, de csak formailag. Éppen ezért és annak ellené­
re, hogy védjegyeink és dekorációink jelentős része a világ számos
országában védjegyoltalom alatt áll, nehéz a fogyasztót m egvéde­
nünk, különösen M agyarországon.
2204 MAGYAR SZEMLE 1996. ÍZ SZÁM

Bár reklám nak tűnhet, mégis a hamis herendi porcelánok elleni

legbiztosabb védekezés, ha a fogyasztó itthon csak a M anufaktúra
saját m árkaboltjaiban, külföldön pedig a H erend által értékesítésre
feljogosított szaküzletekben vásárol.
MSZ: A két háború között Herend vonzotta a szobrászokat,
iparművészeket. A z általuk tervezett tárgyak némelyike ma is igen
népszerű. Alakult-e ki újabb keletű együttműködés művészekkel?
KJ: 1944-ig száznál több m űvész tervezett n e k ü n k figurá­
kat. M ost négy főállású iparm űvészünk van, akik a jövő évi frank­
furti vásárra készülnek, de nagyszabású m űvészeti program kere­
tében a 2000. évre is készülünk.
MSZ: A kortárs művészetet be lehet-e Herendre hozni úgy,
hogy Herend stílusa és a hagyomány meg ne törjön? Eszükbe jutott-e
például, hogy vezető magyar művészeknél egy-egy tárgy megterve­
zését rendeljék meg? Az ilyen művészetpatrtonálás növelné a cég
tekintélyét itthon és külföldön, ha nem is hozna okvetlenül anyagi
hasznot.
KJ: Egyelőre nagyobb a vevőink által javasolt változtatások
és újítások aránya. Ezen szeretnénk változtatni. Japán forgalm a­
zónk például, aki képzett m űvészettörténész, m aga rajzolja meg,
hogy m ilyen változtatást szeretne — a hagyom ányon belül... A
porcelánban m ár szinte m indent feltaláltak, nehéz újítani...Term é­
szetesen próbáltunk bevonni neves m agyar m űvészeket. N em
könnyű együttm űködni. Először is, neves, kialakult m űvészek
idejüknek csak bizonyos részét hajlandók arra szentelni, hogy
nekünk tervezzenek. Ez érthető, hiszen a saját útjukat járják. Aztán
az anyag is nehézségeket támaszt. Előbb esetleg lenézik, aztán
m egtanulják becsülni, de m egm ondják, hogy ez nem az ő anyaguk.
Meg kell tanulniuk, hogy m it lehet megvalósítani ebben az anyag­
ban — más a technológia, m ások a statikai viszonyok, a formálási
lehetőségek, m int más szobrászi anyagok esetében. M indenesetre
elkészült egy kéz-kompozíció MELOCCO Miklóstól: a készlet összes
darabja az emberi kéz formájából épül föl. Ezt gyártani fogjuk.
Schrammel Imre is kom olyan kísérletezik a herendi porcelánnal,
de habitusából eredően, csak a valóban új és tökéletes m egoldás
esetén járul hozzá, hogy a nagy nyilvánosság előtt jelentkezzünk
az eredm énnyel.
MSZ: Hadd kérdezzünk rá ismét, mi a sikerük titka?
KJ: Ő szintén m ondom , m agam sem tudom . Több szakem ­
ber ajánlkozott m ár, hogy néhány millióért kinyom ozza, de egy­
előre m aradunk a tudatlanságban.

Készítette:
K odolá NYI Gyula, Czakó Gábor, M ellár Tamás
TAI.IZMÁN — PERZSIÁI ZSIDÓ KERESKEDŐ „ÚTRAVALÓJA"
(HÉBER NYELVŰ BIBLIAI IDÉZETEK). 9. SZÁZAD
 / /

VARJÚ DEZSŐ

Történelem-földrajz szakos gim názium i tanár. A pápai református

kollégiumban érettségizett, két évig a budapesti Eötvös Kollégium­
ban egyetemi hallgató volt, majd többszöri frontszolgálat után 43
hónapig tartó orosz fogságba került. Hazatérve befejezte az egyete­
met, megnősült és a pápai Közgazdasági Technikum tanára lett.
‘58-ban meghívták a Türr István gimnáziumba, innét ment nyugdíj­
ba 1982-ben, de nyugdíjasként tovább dolgozott 1994-ig. A z utolsó
évben az újraindult pápai Református Kollégium földrajztanára volt.

(1 )

1923 júliusában születtem Kupon. Apám kocsmáros volt. Három­

éves koromban, 1926. szeptember 6-án halt meg. Nagyapámmal
borért mentek Köveskálra — lovas kocsival mentek, az éjszakát
ilyenkor rendszerint ott töltötték. A szőlősgazda, aki egyúttal kocs­
máros is volt, megkérte apámat, segítsen két sihedert kidobni, nem
akarnak elmenni. Kidobták őket és lefeküdtek. A két férfi éjszaka
italosán visszajött, fejbe ütötte apámat, rögtön meghalt.
Z ELSŐ EMLÉKEM A GYEREKKORBÓL: ülök n a g y a n y á m ö léb en ,
szeptem ber van, se hideg, se meleg, várjuk apám ékat, nagy­
anyám megszólal „ha, ha, m egjöttek". Egyedül nagyapám
jött, apám halálhírét hozta.
Anyám négy év m úlva férjhez m ent, s bár nem engedte
meg, hogy új férje — aki géplakatos volt, korábban főgépész Pesten
— a nevére vegyen, de ő ennek ellenére egész életem ben apám
helyett apám volt. A VARJÚ név Kupon gyakori volt, apai nagyapá­
m at M ezei V arjúnak , az anyait N agy V arjúnak hívták, de volt
m ég Szélsó V arjú , Káplár V arjú , O lajos V arjú , Borzas V arjú ,
KIS VARJÚ — valam ennyien reform átusok. A nevek az 1700-as évek
elején nyitott, a törökök utáni első reform átus anyakönyvből ke­
rültek elő.
Kúpról — m ost írok róla egy m onográfiát — 1240-ben, IV.
BÉLA alatt történik az első levéltári említés. Ekkor m ár nem puszta,
hanem falu. 1872-ben lett, ESTERHÁZY Pál tulajdonaként, hitbizo-
mány. A falunak ekkor két része volt: a kálomista, öregebb rész, ez
GARAYÉ, TÖRÖK Bálinté, a katolikus részt pedig a gróf hozta létre a
18. században, lakói zöme zsellér volt. K úpnak nincs grófi kastélya,
 VATHY ZSUZSA: VARJÚ DEZSŐ 1207

viszont vannak neolit leletei. A Kupi plébános 1848-49-ben, két

éven át naplót írt, ez az írás igen becses emléke a forradalom
eseményeinek.
Anyám azt szokta mondani, „ha apád megmarad, biztosan
elcsaládosodtunk volna." Hogy nem született testvérem, vagyis
anyám második házasságából gyerek, annak ugyanis a vallás volt
az oka. Nevelőapám katolikus volt, anyám református, s egy ve­
gyes házasság akkor, Kupon, igazi dráma volt.
A vagyont legalább annyira számon tartották, mint a val­
lást, mi apai ágon szegényebbek voltunk, anyai ágon gazdagabbak
— a kettő együtt úgy 23 hold földet jelentett —, nagyanyám érve
nagyapámmal szemben mindig az volt „tízezer forintos lány vol­
tam, ne felejtsd el."
1929-ben szüleim beírattak a hat osztályos elemi iskolába
KISS Lajos tanító úrhoz, akinek felesége is tam'tó volt, BÁLINT Ágnes.
A hat osztályba összesen harmincketten jártunk. Jó tanuló voltam,
egy kicsit beteges, de azért nem kiugró tanulmányi eredményű.
SZABÓ Jolán osztálytársam például nálam sokkal okosabb volt, de
abban az időben a tanítón és a papon kívül csak egyetlen paraszt­
család taníttatta tovább a gyerekét.
Mielőtt életemnek ezt a szakaszát befejezném, megemlítem
gyerekkorom két nyomasztó emlékét: az egyik, hogy télen a kocs­
ma és a konyha gyakorlatilag egy helyiség volt, s én a füsttől, a
zajtól, a nehéz levegőtől nagyon rosszul tudtam aludni, a másik —
s túlzás nélkül mondhatom, hogy szörnyű élmény volt — a hu-
szonkilences gazdasági válság. Huszonhétben a koronát felváltotta
a pengő, s felcsillant a reménysugár: kilábalunk az egyik napról
másik napra való életből. Huszonnyolcban a szüleim vállalkozni
kezdtek. Vettek 24.000 pengőért egy Ford traktort és egy cséplőgé­
pet, s kezdetben nevelőapám, nagyapám nagyon jó eredményeket
is értek el. Egy évvel később már itt volt a letaglózó gazdasági
válság, a búza ára 28 pengőről 9 pengőre esett le, és csak harminc-
nyolcban ment fel újra. Kocsma-bolt-bércséplés, a három nem
hozott annyit, hogy elég lett volna. „Vidd a váltót a tisztelendő
úrhoz", ez volt az ismerős szöveg — sárga papír, hátul kellett két
nagyapámnak aláírni —, és csak kuporgattunk, spóroltunk, hogy
ki tudjuk fizetni az adósságot, a kamatot. Pedig a kocsma, a bolt
hajnali öttől este tízig nyitva volt, ez egyúttal azt is jelentette, hogy
családként soha nem voltunk együtt, se hétköznap, se vasárnap.

( 2)

LETEMBEN ELÉG SOKSZOR JÁTSZOTT SZEREPET A VÉLETLEN. A

£ tanítónk lelkész fia, dr. KISS Zoltán, aki egyúttal tanító is volt,
azt mondta a szüleimnek, próbálják meg ezt a gyereket tanít­
tatni. Azt is mondta, ha nincs pénzük engem Pápára küldeni,
magántanulóként felkészít a vizsgára. Hogy mit látott bennem,
nem tudom. '34-35-ben nála laktam, sokat sétáltunk, beszélgettünk
1208 MAGYAR SZEMLE 1996. 12. SZÁM

együtt, nagyon intenzív belső kapcsolat alakult ki közöttünk. Ké­

sőbb missziós lelkész lett Franciaországban, az ott élő magyar
bányászok lelki gondozója. A háború után hazajött, egyik villamo­
son orosz katonák — egy szóváltásban békíteni próbált — meg­
szúrták, ebbe halt bele.
1934-ben kerültem be a pápai Református Kollégiumba,
másodikosnak, az első évet magántanulóként jártam. Abban az
időben minden valamirevaló diák az 1841-42-ben indult Képzőtár­
saságban dolgozott. Három nagy 20. századi korszaka volt ennek
a társaságnak. Az első világháborúig MEDGYASSZAY Vince püspök
úr alakított ki egy határozott irodalmi arculatot, tanulmányokat és
zsenge verseket küldtek be a diákok; 1920 után egy racionálisabb
nemzedék jött, természettudományos és erős történettudományos
érdeklődéssel; az én időmben pedig dr. BALÁZS János volt a Kép­
zőtársaság vezetője. O kezdettől fogva nagy figyelemmel kísérte a
népi írókat, a földreformot, azt hiszem, tőle hallottam először a
„három millió koldus" kifejezést — egyébként nyelvész professzor
volt. Ő megint csak beleszólt a sorsom alakulásába. Azt mondta:
elmehetsz papnak, de ha tanár akarsz lenni, nem menj máshová,
menj az Eötvösbe, és már nyolcadiktól kezdve olyan könyveket
olvass, amelyeknek hasznát veszed. Szóba került még, hogy eset­
leg erdőm ém ök leszek, de engem nem vonzott a vadászat, csak a
csend. Ennek a tanácsnak alapján indultam el 1942-ben az Eötvös
József Kollégiumba.

(3)
1942-ig egyértelműen a népi írók gyakorolták rám a legnagyobb
hatást. Első élményem SZABÓ Dezső volt, Az elsodort falu. Magam
is falusi gyerek lévén, olvastam VERES Pétert, SZABÓ Zoltánt, FÉJA
Gézát, ILLYÉS Gyulát és fenntartás nélkül, elragadtatva lelkesedtem
értük. A Minőség forradalmát majdnem könyv nélkül tudtam,
boldogan fogadtam el azt az elvét, hogy a magyar kultúra szerve­
sen belekapcsolódik az európai kultúrába. Két dologban vitatkoz­
tam és vitatkozom ma is NÉMETH Lászlóval: az egyik, hogy nem
igazán ismerte fel JÓZSEF Attila tehetségét; a másik, hogy Németh
László azt írta, ha jól emlékszem, 1956. november 3-án: „emelkedő
nem zet vagyunk". Hetvenedik évemen túl, 1996-ban, sajnos nem
látom igazoltnak ezt az állítást; nem vagyunk emelkedő nemzet.
1956. október 23-án, egyébként egy konferencia miatt,
Budapesten voltam. Láttam a tüntetést, ott voltam a Rádiónál,
hallottam az egyetemistát, amikor onnét kijött, láttam a rendőrt,
aki beledobta a csatornába a pisztolygolyóit, és ilyeneket m ondo­
gattam magamnak: „látod, te történelemtanár, olvastad negyven-
nyolc történetét, és eddig fogalmad se volt róla, milyen, amikor a
nép irányítja a sorsát."
Visszatérve az Eötvös Kollégiumra: történelem és földrajz
szakra jelentkeztem, Balázs János, középiskolai tanárom hatására.
 VATHY ZSUZSA: VARJÚ DEZSŐ 1209

Valójában az irodalom érdekelt leginkább, de ő azt tanácsolta: ha

szereted az irodalmat, ne menj magyar tanárnak, mert a dolgozat­
javítás megöl. Sose fogsz olvasni, mert az irodalom és nyelvtanítás
teljes embert kíván.
A Ménesi úti — Nagyboldogasszony úti — Kollégiumban
megtudtam, mi a liberalizmus. Nem a szó mai, agyonpolitizált,
hanem eredeti értelmében. Kollégiumunk az Ecole Normale
Supérieure nevelési elveit követte, az messzemenően tiszteletben
tartotta az értékek mellett az egyén személyi- és szólásszabadságát.
Volt közöttünk jobboldali, volt kommunista, de úgy éltünk egymás
mellett, hogy elképzelhetetlen volt, bármelyikünk följelentse a
másikat. KOSÁRY Domokos volt a történelemtanárunk, LUKÁCSY
Sándor négy évvel fölöttem járt, LATOR László, DOMOKOS Mátyás,
FODOR András, SIMON István néhány évvel alattam.
Szőllősi Bubu (SZŐLLŐSI Zoltán zeneszerző), szintén velem
egykorú, írt egy Mikulás-napi operát, melyben Szabó Miklós igaz­
gatót énekelték m eg— keresetlen szavakkal. Az igazgató úr ugyan­
is elkövette a diáksággal szemben azt a „vakmerő" dolgot, hogy
elrendelte, aki nem jön haza este kilenc órára, annak be kell jelen­
tenie a távolmaradás okát. (Mentségére legyen mondva, abban az
időben már folytak a légitámadások.) Szép, egyházi zenével kez­
dődött a kórus, s mi énekeltük: „Filoszoknak légiója lenn a földön
sír, zokog..."
rÚLOZNÉK, HA AZT MONDANÁM, MINDEN TETSZETT, amit a
T kollégiumban láttam. Kötelező volt például, a végletes sza-
badszájúság. A negyedéves családapának, harmadéves csa­
ládanyának, aki egy szobában lakott a gólyával, be kellett őt vezet­
nie az élet rejtelmeibe. Le kellett például itatniuk, el kell vinniük a
Conti utcai nyilvánosházba. Az idősebbek havonta egyszer kötele­
zően elmentek berúgni és amikor hazajöttek, a gólyákat „lehúz­
ták", vagyis elképzelhetetlenül megvertek bennünket, és matraca­
inkat, holmijainkat kidobálták az ablakon. Minderre az indok: a
szellemi feszültség levezetése volt, és hogy bennünket, fiatalokat
be kell törni, ne képzeljünk magunkról többet, mint amennyik
vagyunk.
1944 áprilisában alapvizsgáztam — a nálam szerencséseb­
bek 1948-ban végeztek, én viszont 43 hónapos hadifogságba kerül­
tem.

(4)

Ha életem eddigi szakaszát szerencsésnek mondhatom, az ezután

következő éveket nem. 1944-ben, a falumban történelemre korre­
petáltam az erdész fiát. Kiderült, a nagybátyja vezérkari ezredes.
O felvilágosított, hogy rövidesen behívnak, mint egyetemistát,
munkaszolgálatra, de — mert 1923-ban születtem — visszaenged­
nek. A behívó megjött, én be is mentem a Ludovikára — június
6-án, a normandiai partraszálláskor —-, de csak nem akartak el­
1210 MAGYAR SZEMLE 1996. ÍZ SZÁM

ereszteni. Elmentem a vezérkari ismerősömhöz, elpanaszoltam, mi

történt. Sajnos, mondta, nem fogadták el az előterjesztését.
1944 nyarán mi, Eötvös-kollégisták — ott volt Bodnár Gyur­
ka (dr. BODNÁR György irodalomtörténész), tőle kaptam egy József
Attila-kötetet, akkor olvastam életemben először József Attilát —,
futóárkokat, lövészárkokat ástunk Erdélyben, közben HOMÉ­
ROSZRÓL tartottunk egymásnak előadást, én pedig, ha tehettem,
elvonultam egy üres faházba, beburkolóztam a köpenyembe és
József Attilát olvastam. Talán e körülmények okozták, hogy soha
költővel nem kerültem olyan bensőséges viszonyba, mint vele.
UGUSZTUSBAN HAZAJÖTTEM — már udvaroltam a feleségem­

A nek, aki tizenhét éves volt —, majd újra behívtak. Október

15-én, amikor a Horthy-proklamáció elhangzott, megúsz­
tam, gondoltam megkönnyebbülve, mehetek vissza az egyetemre;
de délután már egyre kevesebbet beszéltek a kilépésről, másnap
pedig SZÁLASI átvette a hatalmat. November 10-én újra behívtak,
fekete parolis egészségügyi katona lettem, úgynevezett dögész.
Fegyverünk nem volt, csak vöröskeresztes karszalagunk, betege­
ket hordtunk le légitámadáskor a pincébe, majd vissza. Azután
Nagykanizsára küldtek, majd vissza Pestre, kiképzésre.
December 7-én, amikor már Soroksáron voltak az oroszok
— onnét hozták be a sebesülteket —, akkor vittek el bennünket,
mármint a zászlóaljat, a frontra. Érsekújváron voltunk, Nagyfödé-
mesen, majd 1945 februárjában utoljára — otthon. Hogy miért
mentem vissza, a legeslegutolsó pillanatban? Talán, mert rossz
érzés volt arra gondolni, hogy a társaim, barátaim harcolnak, én
meg otthon bujkálok, és az elrettentésül felakasztott, fán lógó
katonaszökevények sem nyújtottak megnyugtató látványt.
Egy mérhetetlen emberfolyam, tizenként ember egy sor­
ban, így vonultunk, vonszolódtunk, magunk sem tudtuk, hova. A
komáromi várban estünk fogságba, 1945. március 27-én. Szem­
üveg, igazolvány, felsőruha nélkül lettem hadifogoly, s ha '44
karácsonyát azért jegyeztem meg, mert az első tetűt akkor kaptam,
itt már azt lehetett elmondani: tetű volt a fűszálakon is. Egy lezárt
marhavagonban, negyvened magammal indítottak útnak, a végál­
lomáson tudtuk meg hova: Brianszkba. Brianszk nyolcszáz kilomé­
terre van Moszkvától és nyolcszázra Kijevtől. Negyvenezren vol­
tunk foglyok. MÁLYUSZ, HAJNAL, SZEKFŰ professzorok után erdőt
irtani, fát úsztatni, mozdonyt készíteni. A fogság első hónapjaiban
disztrófiát kaptam, a szervezetem olyan mértékben leromlott,
hogy úgy látszott, néhány hetem van hátra. Ezúttal azonban sze­
rencsém volt. Dr. BERETVÁS Béla tanácsára jelentkeztem egy német
orvosnál, s a kórház parancsnoka, KAROVUSKINA, amikor m egtud­
ta, hogy egyetemista vagyok, bevett a kórház ápolói közé. Mert
tudtam németül, oroszul, latinul, én írtam a diagnózisokat, végül
ez mentette meg az életemet: benn tartottak a kórházban. Itt min­
den tekintetben jobb — s főleg — szellemi környezetben voltam.
 VATHY ZSUZSA: VARJÚ DEZSŐ 1211

P éld áu l elk ezd tü k fordítani SCHILLER Don Carlosát, ezen k ív ü l

BAUDELAIRE-, VERLAINE-verseket fordítottunk.
'48 őszén nem hittem el, hogy tényleg hazajöhetünk. Úgy
gondoltam, SZTÁLIN nem engedi el a foglyait, dolgoztatja őket,
amíg ki nem múlnak. Csak szeptemberben kezdtem el bízni, ami­
kor kivontak bennünket a munkából. Október 8-án értem haza. A
szovjet fogság 1945. március 27-től 1948. október 8-ig tartott, 22 éves
koromtól 25-ig! Itthon beiratkoztam a 48/49-es tanévre. Az egy év
gyakorló évet elengedték.

(5)
1950-től tanítok. A tanítást véglegesen 73 éves koromban, 1996-ban
fejeztem be. 1950-ben a pápai Közgazdasági Szakközépiskolában
kezdtem el, 1958-ban — mert forradalmi szereplésük miatt két
tanárt, HARSÁNYI Sándort és dr. SZAKÁL Sándort, büntetésből más
iskolába helyeztek át — GALÁNTAI István igazgató úr meghívott a
„Türr"-be, vagyis a Türr István Gimnáziumba. Megtisztelő meghí­
vás volt, mellé azt az ajánlatot kaptam, hogy szervezhetek egy
elit-osztályt, tehetséges tanulókból és az osztályfőnökük lehetek.
Igazi sikerélmény volt, kitűnő emberek lettek belőlük — ketten
külföldi egyetemen tanítanak.
1950-ben megnősültem, feleségem BOROS Katalin, szintén
Kúp községből való. Negyedik gyerekként, önmaga eltökéltségé­
nek és akaraterejének köszönhetően elvégezte a tanítóképzőt és a
főiskolát, tanított, majd tizennyolc éven át a pápai Kodály Zoltán
Zenei Általános Iskola igazgatója volt. Két fiúnk van, mindketten
nősek, jogászok.
1982-ben, amikor hatvankét éves elmúltam, nyugdíjba
mentem, de tíz évig még tovább tanítottam. Az utolsó két évben az
újjáalakult Református Kollégium óraadó tanára is voltam.
ZOPHOKLÉSZ MONDTA: „Az vagyok, aki vagyok, úgysem

S lehetek más, miért félnék felfedezni, ki vagyok?" Ezt válasz­

tottam életem mottójául. Középiskolai és egyetemi tanáraim­
nak köszönhetően, szélesebb látóhatárt, nagyobb kitekintési lehe­
tőséget kaptam, mint általában a korombeli diákok. Említettem
már Szabó Dezsőt, Németh Lászlót, Veres Pétert, Illyést, József
Attilát, hadd tegyem melléjük HAMVAS Bélát, NlETZSCHÉT, SPENG-
LERT, HUIZINGÁT.
Örülök, hogy a harmincas évek élénk szellemi világában
lehettem diák, Kosárytól megtanultuk ütköztetni a szemléleteket:
érvelj, mondta, ütköztesd! — És szembeállíttatta velünk Szekfűt,
Mályuszt. Szabó Dezsőtől megtanultam, hogy a gondolkodó em­
ber szabad. A földrajzot MENDÖL Tibortól tanultam meg — a
Magyar Szemle Társaság pengős könyvtárából ma is megvan né­
hány könyvem, többek között Mendöltől a Táj és ember.
1212 MAGYAR SZEMLE 1996. ÍZ SZÁM

( 6)

Természetesen az ember negyvenhat év után számvetést csinál, mi

az, ami sikerült és mi a hiány?
Az Eötvös Kollégiumot eredetileg azzal a szándékkal hoz­
ták létre: jó tanárokat kell nevelni, később amikor megkezdték a
tudósképzést, a tanári pálya — ennek szomszédságában — egy
kicsit veszített az értékéből. Máig bennem van a kétely, nem hibáz­
tam-e azzal, hogy tanár maradtam, és nem mentem el tudományos
pályára? Ahányszor belegondolok ebbe, egy kicsit mindig felzak­
lat, de az is eszembe jut: amikor úgy döntöttem, tanár leszek, két
dologgal kellett számot vetnem, az egyik, hogy a hadifogság miatt
négy év kiesett az életemből, s a tudós pályán ez sok, a másik, hogy
nem akartam Budapesten élni.
ÖZEL ÖTVEN ÉV TÖPRENGÉSE UTÁN AZT MONDHATOM: jobb,
rogy a tanári pályát választottam. A tudósok között is kevés
íz, aki igazán korszakalkotót, soha nem voltat fedez föl, s
talán én sem lettem volna az. Mint tanár viszont ugyanazt adom
át, amit ők felfedeznek. Ok rájönnek valamire, fölismerik, én pedig
tovább adom egy vagy két generációnak. Elkerülhetetlen, hogy a
szellem emberei közül ezt a feladatot ne vállalják valakik. A szelle­
mi értékek, a tudományos eredmények átadását — talán nem
szerénytelenség — igenis érzem olyan fontosnak, mint az átlag
tudósi teljesítményt. És akkor még nem beszéltem arról, hogy a
tudományos eredményt a tanár a saját egyéniségén keresztül szűri
át, a jó tanár nem kerülheti el, hogy egyéniségének sajátos lenyo­
mata ott legyen az általa átadott anyagon. Alkatom is erre tett
inkább alkalmassá, tény, és nem vallomás: szerettem a gyerekeket.
Egy-két embert gyakran szívesebben láttam volna osztályon kívül,
de legalább kilencven százalékuk nekem is nagyon fontos volt.
Örömöt okozott órára bemenni: ahogy becsukja a tanár
maga mögött az ajtót, független lesz és szabad. Semmi másra nem
kell tekintettel lennie, csak arra, hogy kikkel áll szemben és mit akar
elmondani nekik. Természetes, mást nem mondhatok, mint ami a
tankönyvben van, de mondhatom másképp. A tanárnak sokféle
eszköz áll rendelkezésére; hogy csak egyet említsek: a megközelí­
tés módja. Saját gondolatait, saját olvasmányait átszűri az anyagon,
s a szemekből, a tekintetekből leméri a hatást.
Fogalmam sincs róla, negyvenhat év alatt hány diák fordult
meg a kezem alatt. A Közgazdasági Technikumban hatféle tagozat
volt, később, a gimnáziumban volt nappali és levelező osztály,
ezeken belül három-négy szak. A tablóképeken valakit megisme­
rek, valakit nem, de vissza tudok emlékezni, főleg az első időkből
arra, hogy az osztályban ki hol ült.
 WITHY ZSUZSA: VARJÚ DEZSŐ 1213

(7)

YEREKKOROMVISZONTAGSÁGAIT, a szovjet fogságot, az 1950-

től 1990-ig tartó kem ény és puha diktatúrát nagyobb bajok
nélkül vészeltem át. Nem kényszerültem belépni a pártba
(igazgató feleségem se), találkoztam értelmes párttag vezetőkkel is,
és az igazgatóimmal is szerencsém volt. Pályám során komoly
konfrontációm a hatalommal nem volt. Hogy ezt jó szerencsémnek
köszönhetem, (esetleg volt tanítványaim segítségének), vagy an­
nak, hogy alaptermészetem nem harcias, összeütközéseket kereső,
nem tudom. De tudom, hogy a modus vivendi megtalálása szá­
momra mindig nagyon fontos volt és az, hogy órakezdéskor bezár­
hattam mögöttem az ajtót és magam voltam húsz-harminc figyelő,
de kritikus diákkal — ez engem mindig kielégített.
A történelmet és saját viszonyomat elemezve, azt is leszö­
gezhetem: nem a magam tudatos, kemény akarata jelölte ki az
életutamat. Kellett hozzá dr. Kiss Zoltán, aki elindított a gimnázi­
umba, dr. Balázs János, aki felhívta a figyelmemet az Eötvös Kollé­
giumra, dr. Beretvás Béla hódmezővásárhelyi főorvos, aki nélkül a
fogságban néhány hét után elpusztultam volna. Karovuskina dok­
tornő, aki nélkül BERKEROVICS Antal bunyevác táborparancsnok
kénye-kedvének estem volna áldozatul (tudomásom szerint itt­
hon, Pesten agyonverték volt katonái); de talán az is számított
valamit, hogy az úton magam is kitartó voltam, az egészségem nem
hagyott cserben, és, csaknem ötven éven át, a feleségem se.

( 8)

A történelemtanárnak illik számot vetnie azzal is: mi a nemzet ma?

Merre haladunk?
A magyarságomat adottságnak érzem. Megkerülhetetlen
ténynek. Kritikával nézem: mert benne élek, jogot formálok rá,
hogy kritikával nézzem.
Egyre gyakrabban jut eszembe: mennyi szerencsésebb
nem zet van nálunk. A hollandok például gyarmatosítottak, gazda­
godtak. Mi kevésbé polgárosultak és szegényebbek vagyunk, a
millecentenáriumra 18 millió helyett 9 millióan készülünk. 1919-
ben kezdődött a szétszóratásunk, 1945-ben, 1956-ban folytatódott.
Hogyan tovább? Van-e elég kohézió bennünk?
A felemelkedő nemzetben most nagyon nehéz hinni, mégis
m inden erőnkkel és tudásunkkal arra kell törekednünk, hogy meg­
találjuk a kiutat unokáink és azok unokái, az egész emberiségnek
értéket jelentő magyarság számára.
Va t h y Z su zsa
BUDDHISTA EX-VOTO — FAMETSZET PAPÍRON; 9. SZÁZAD
 SZERINDIA, BUDDHA FÖLDJE

ZZEL A CÍMMEL rendeztek Párizsban a múlt év végén egy

£ impozáns kiállítást (Sérinde, Terre de Bouddha), amelyet ez év

tavaszán Japánban is bemutattak. A Szerindia elnevezés Bel-
ső-Azsia középponti régióját jelenti (a szer latin szó — görög ere­
detű — a selyem hazájának népét jelöli; sericum a selyem latin
neve; átvitt értelemben is használja a szaktudomány „kínai" jelen­
tésben), a mai kínai Hszincsiang tartománynak felel meg és arra
utal, hogy ez a föld régen kettős, kínai és indiai kulturális hatásokat
ötvözött. Továbbá jelzi, hogy ennek a régiónak a kommunikációs
ütőere a Selyem Utjának nevezett kereskedelmi útvonal: ezen az
úton nem csak a tevekaravánok vitték a kínai selymet N yugat felé,
hanem hozták is az indiai kincset és fűszert Keletre — egyben a
szellemi javakat is, a buddhizm ust Indiából és a művészeteket
Kínából. Ennek köszönhető, hogy a középkorban ezen a területen
eleven és roppant gazdag kultúrák virágoztak, egészen addig, míg
DZSINGISZ mongol hordái, a genocídiumokban és az esztelen rom­
bolásban máig felülmúlhatatlan szörnyetegek, tönkre nem tettek
mindent: embereket milliószám gyilkoltak, városokat felégettek,
öntözőműveket szétdúltak. A régió közepén a Tarim-folyócska
medencéje voltaképp egy rettegett sivatag, a Takla-makán, de az
ezt megkerülő útvonalak mentén csodálatos oázisvároskák élték a
maguk színes és boldog életét.
Ezekből a virágzó kultúrákból a mongol pusztítások után
csak homokba temetett romok maradtak.
Ezeket a romokat kezdték el kutatni és feltárni a századfor­
duló híres utazói és felfedezői. Sven HÉDIN úttörő kalandjai után
STEIN Aurél, Paul PELLIOT, GRÜNWEDEL, Le COQ és mások régészeti
útjai páratlan értékű emlékeket mentettek meg, amelyek ma
London, Párizs, Berlin, Pétervár, Delhi, Tokió m úzeumainak és
más gyűjteményeknek féltett — és többnyire rejtett — kincsei.
Ezekből a kincsekből (mintegy 300 tárgyból) épült fel a Grand
Palais-ban a Szerindia kiállítás. A rendezők: Jacques GlÉS, a Musée
Guimet főmunkatársa és Monique COHEN, a Bibliothéque Natio­
nale szakértője; az anyag túlnyomó részét is az ő intézményeik
adták, kisebb részét a világ nagy múzeumai kölcsönözték. Éppen
ezért, az igazán érdekes tárgyegyüttes a Paul Pelliot-expedícióiból
származó és a Musée Guimet-ben, a keleti művészetek párizsi
múzeumában, valamint a Bibliothéque Nationale-ban, a francia
1216 MAGYAR SZEMLE 1996. ÍZ SZÁM

nemzeti könyvtár keleti részlegében őrzött kép- illetve kézirat­

anyag.
'ÓKÉNT AZÉRT JELENTŐS EZ A KIÁLLÍTÁS, mert ezt, a világ igen

f távoli gyűjteményeiben szétszórva őrzött emlékanyagot ed­

dig nemigen lehetett így együvé rendezve látni. A kiállítást
ugyan nem láthattam, csak a párizsi nagy lapok szenzációsnak
tálalt, a (műveletlen) nagyközönségnek szánt beszámolóit olvas­
tam; nem is csodálom hát, hogy két, m inden elismerést megérdem­
lő rendezője, Giés úr és Cohen asszony — ahogy barátaim meg­
súgták — nem volt nagyon elragadtatva a sajtóvisszhangtól. A sajtó
mentségére azonban azt kell hangsúlyoznom, hogy ez bizony nem
attrakció volt, nem szenzáció a nagyközönség számára (s a sajtó
őket képviseli, az újságírók sem különbek az újságolvasóknál),
hanem a szakembereknek való szakkiállítás. Annak bizony szen­
záció volt: a szakemberek szűk csoportja — ismét barátaimtól
tudom — Londonból és Berlinből, de a világ számos távolabbi
helyéről is elzarándokolt megtekintésére.
S még inkább örülhetnek a szakemberek annak a pompás
katalógusnak, ismét Gies úr és Cohen asszony munkája (számos
munkatárs közreműködésével), amely 430 lapon közel 300, jórészt
színes és igen jó minőségű reprodukcióval s mindhez részletes
információval (adatok és bő annotáció) szolgálja a szakmai világot.
Nem is jó szó a műfajt jelölő katalógus, hiszen inkább egy magiszt­
rális könyvet kaptunk, nagy örömünkre — köztudott, hogy a
kiállítás efemer mű, az ércnél maradandóbb a katalógusa. Ezentúl
a szakmának alapvető kézikönyve lesz. S kezemben van a kiállítás­
nak Tokióban kiadott japán nyelvű változata is, terjedelmében
szerényebb, de reprodukcióiban újat is adó kötet, amely a szakmai
közönségnek jelentős kibővítését szolgálhatja (nem csak a japánul
olvasók, hanem a kínaiul értők is jól hasznosíthatják).
A kiállítás, pontosabban a katalógus jelentőségét leginkább
azzal tudom szemléletesen bemutatni, ha az engem közelebbről
érdeklő anyagát próbálom meg olvasóimnak részletezni. Ez az
anyag pedig a Pelliot-kollekció, amelynek zöme a Tunhuangban
gyűjtött kép- és kézirategyüttes. Ennek története sem érdektelen.
Tunhuang a középkorban a kínai fővárosból induló Selyem
Út utolsó kínai állomása: fallal körülvéve, gyéren öntözött földek­
kel övezve, kicsiny és szegényes. (Még négy évtizede, ottjártamkor
is az volt — ma forgalmas turistaközpont, repülőtérrel!) A határőr­
városkába életet a karavánok vittek: csomópont volt, itt váltottak
tevéket, itt rakták át az árut. Olykor pedig egy-egy ambiciózus
katonatiszt, aki ugyan száműzetésként kapta ezt a kormányzósá­
got, igyekezett hasznot húzni belőle: sápot szedett a karavánoktól.
Azonban a IV. századtól, amikor néhány szerzetes megtelepedett
a környéken és remetebarlangot vájt magának a homokkő-falban,
lassanként zarándokok pihenőjévé vált. A falba vájt szentélyek
szaporodtak és egyre díszesebbek lettek: az épszögletű kamrák, kis
ajtókkal ellátva, nemsokára százával sorakoztak a homokkő-fal-
 MIKLÓS PÁL: SZERINDIA, BUDDHA FÖLDJE 1217

ban, s falaik és mennyezetük színekben pompázó képekkel hirdet­

ték BUDDHA és tanai dicsőségét — a remetecellákból pompás ko­
lostor nőtt. Zarándokok, vándor szerzetesek látogatták, sokan
megtelepedtek itt, s a kolostor — nagyralátó helytartók adom ánya­
iból is táplálkozva — virágzott: a Selyem Út vándorai és kereskedői
nem sajnálták az adományokat, abban a reményben, hogy viszon­
zásként Buddha, a hit magas patrónusa megvédi őket a veszedel­
mes karavánúton. A kolostor önerejéből és vagyonos hívők
adományaiból építkezett: vándor mesteremberek váltják az olykor
igen nagyméretű kamrákat és festették simára vakolt falaikra a
szebbnél szebb képeket.
A 14. századtól a sokat — virágzást és pusztulást egyaránt
— megért városka a Selyem Úttal együtt elveszítette jelentőségét.
A mongol dúlások után a tengeri kereskedelem fejlődése vette át
a szerepet a karavánoktól. A zarándokhely, amely idők folyamán
az Ezer Buddha Barlangtemplomok nevét érdemelte ki, szerencsé­
re érintetlen maradt. Évszázadokra eltemette a feledés és a homok.
Az egész Szerindia az iszlám földjévé vált, s a kínaiak, akik időszá­
mításunk kezdete óta uralm uk alatt tartották a régiót, már csak
formálisan voltak urai a ritkán lakott és m ohamedán hitű városkák­
nak.
Z EURÓPAI TUDOMÁNYOS VILÁGNAK, am ely a m ú lt század b an
már egyre inkább érdeklődött Szerindia homokba temetett
egykori kultúrái iránt, a tunhuangi buddhista műemlék
csodáiról elsőként egy magyar hozott hírt: LÓCZY Lajos, kiváló
földrajztudósunk, aki 1879-ben gróf SZÉCHENYI Béla expedíciójával
járt ott. És egy másik magyar, a brit-indiai szolgálatban dolgozó
Stein Aurél volt az, aki Lóczy híradására felfigyelt. Stein a brit-in­
diai hadsereg térképészeti expedícióit vezette Szerindia földjén.
Egyéni érdeklődését követve, szenvedélyes régésszé lett, és expe­
dícióit kihasználva, kitartó és fáradságos munkájával Szerindia
régészeti feltárásában világraszóló eredményeket ért el. Eredmé­
nyeinek leghíresebbje Tunhuang és Szerindia többi elsüllyedt kul­
túrájának feltárása: számos városka romjait és a kínai határfal
maradványait ásta ki, s a megmentett leletekkel a British Museu-
mot gyarapította.
Stein második expedícióján 1907-ben jutott el Tunhuangba,
megcsodálta és lefényképezte a közeli Ezer Buddha Barlangtemp­
lomok néhány, jól hozzáférhető, részletét. De nagyon izgatta a
szenvedélyes kutatót az a kósza hír — kereskedők, karavánvezetők
terjesztették — miszerint a műemlék gondozója, egy VANG nevű,
nem is buddhista, hanem taoista szerzetes talált itt régi írásokat, s
a barlangtemplomok renoválásához azoknak eladásával szerez
pénzt. A félénk és tartózkodó Vangtól némi furfang és kiadós
ezüst-adomány ellenében sikerült is megszereznie 29 ládára való
kéziratot és festménytekercset. Hogy pontosan milyen értékű
anyagot talált Stein, az csak később, a ládák Londonba érkezése
után derült ki: a roppant értékű leletanyag a tunhuangi kolostor
1218 MAGYAR SZEMLE 1996. 12. SZÁM

könyvtárának a része volt, amelyet kilencszáz éve falaztak be a

szerzetesek, valamilyen hódítók jöttének hírére. Az elfalazott fülke
épségben őrizte titkát, mígnem Vang véletlenül föl nem fedezte.
(Vang és Stein fölfedezésének a történetét részletesen megírtam
már Az Ezer Buddha Barlangtemplomok c. könyvemben, Bp., 1959.)
Nos, a befalazott könyvtár tudományos jelentősége fölmérhetet-
len: a Kr. e. 1000 előtti kínai és belső-ázsiai kultúra — s nem csak a
buddhista irodalom — számos pótolhatatlan dokum entum át in­
nen ismerhetjük meg.
Paul Pelliot, a francia belső-ázsiai expedíció vezetője egy év
késéssel érkezett Stein után Tunhuangba. Érdekes személyisége és
későbbi tudományos karrierje folytán érdemes többet tudnunk
róla. Ez a magas termetű, öntelt francia majd mindenben ellentéte
volt az alacsony és mindig szerény Steinnek; csak szívós, minden
megpróbáltatást elviselő adottságuk és munkabírásuk volt azonos
(Steinnek egy későbbi útján lefagytak egyik lába ujjai, Pelliot is
fagyást kockáztatva ásatott egy ízben.) Pelliot, húsz évesen, a
Hanoiban (Vietnamban) működő francia főiskola professzora volt.
Pekingben járt könyveket vásárolni főiskolájának, amikor ott ra­
gadt a követségen a boxerlázadás idején. A követségeket fenyegető
lázadóktól elragadta egy zászlójukat, ezért később megkapta hazá­
ja becsületrendjét; oktalan hősködéseivel (kiment a lázadók közé
teázni) és pökhendi viselkedésével a diplomaták ellenszenvét ér­
demelte ki. Hanoi tanársága idején kíméletlen kritikáival és a szak­
ma neves képviselőit fölényesen „leleplező" írásaival szerzett ma­
gának ellenségeket. Jellegzetes példánya volt a „gall kakasnak",
ahogy diákkoromban neveztük az ilyen magatartású francia bará­
tainkat.
y y ANEM VOLTAK OLYAN ERÉNYEI IS, am elyek m éltán kelthetik
§ m fel bámulatunkat. Félelmetes memóriája volt: az expedíció
-A. -M -útjáról küldött leveleiben pontosan idéz szövegeket és dá­
tumokat, pedig ott semmiféle forrás nem volt keze ügyében. Ezzel
függ össze páratlan nyelvtudása: 13 nyelvet, köztük számos keleti
nyelvet (írást is!) tudott; klasszikusokat idéző elegáns kínai beszé­
dével mindenhol elismerést aratott; míg csomagjaikra vártak a
kínai határvárosokban, néhány hét múlva folyékonyan társalgott
a helybéliek türk nyelvén. Nem csoda hát, hogy mesterei, akik csak
ezeket az erényeit ismerték, őt jelölték ki a francia expedíció veze­
tőjének. Eredményei egyértelműen bizonyítják számunkra, hogy
a 28 éves fiatal tudós megérdemelte ezt a megbízatást. Nem így
kortársai számára: fiatal kora és a fent jellemzett magatartása bot­
rányt kavart hazatérése után a hiú és féltékeny öregebb orientalis­
ták körében. De erről később.
Amikor Pelliot Tunhuangba érkezett (1908-ban), még nem
tudott Stein fölfedezéséről. Az ő figyelmét az északi területeken
folytatott ásatásai közben egy régi pekingi ismerősétől kapott aján­
dék kézirat keltette föl: nyomban megállapította, hogy egy hetedik
századi szöveget tart kezében. Ha ez Tunhuangból került elő,
 MIKLÓS PÁL: SZERINDIA, BUDDHA FÖLDJE 1219

akkor lesz ott még több is, vélte, nem alaptalanul. Megérkezése
után nyomban ráállította fényképészét (másik útitársa, egy kato­
naorvos feladata a térképezés volt) a barlangtemplomok megörö­
kítésére. Ezt NOUETTE, a fotós, olyan gonddal és teljességigénnyel
csinálta meg (Pelliot irányításával), hogy a húszas években megje­
lent hat kötetnyi fotó máig használható dokumentumanyag s a
legújabb időkig — amikor színes fotók szorították ki — kizárólagos
forrásanyaga volt a tunhuangológiának (mert újabban ez a név
illeti ezt a kutatási ágazatot).
E PELLIOT SEM VESZTEGETTE IDEJÉT, bár Vang szerzetesre

D neki is várnia kellett. Hanem amikor megérkezett, Pelliot —

valószínűleg kitűnő kínai nyelvtudásával — ham ar levette
a lábáról a félénk Vangot, aki beengedte vendégét a kincseskamrá­
ba! „Teljesen elképedtem" — írja levelében. Becslése szerint 15-20
ezer kézirattekercs volt a viszonylag kicsiny fülkében összezsúfol­
va a mennyezetig. Ekkora irattömeg átvizsgálására, úgy vélte, hat
hónap is kevés. Mégis úgy döntött, hogy ha csak futólag is, de meg
kell néznie minden egyes darabot. Egy szál gyertyánál kuporogva,
három héten keresztül, reggeltől estig válogatta és rakta két halom­
ba a tekercseket: az egyikbe a feltétlenül megszerzendőket, a
másikba a többit. Mesterének azt írta, hogy naponta csaknem ezer
tekercset nézett meg. Esténként két kísérőjének fáradtan, de bol­
dogan számolt be aznapi kincseiről: hol egy nesztoriánus bibliafor­
dítást, hol egy kolostori beszámolót mutatott diadalittasan. Ebben
a szédületes tempójú munkában, munkabírása mellett, híres me­
móriája, nyelvi és filológiai tudása segítették. Ha nem tanúskodná­
nak erről munkatársainak visszaemlékezései s eredményei, talán
mi is hitetlenkednénk, mint kortársai Párizsban.
Hátra volt még Vang engedélye. A négyszemközti tárgya­
lás is meglepően ham ar sikerült: Pelliot 500 ezüst taelt (kb 90 angol
font) adott Vangnak a kb. 6000 tekercsért (volt köztük festményte­
kercs is bőven). A három francia szigorúan őrizte titkát, s csak a
becsomagolt kincsek behajózása után oldódott meg nyelvük.
Pelliot Peking felé vette hazaútját. Nem is ő lett volna, ha el nem
dicsekszik pekingi barátainak zsákmányával: a hitetlenkedőknek
meg is m utatott néhány magával vitt tekercset. A hatás nem is
m aradt el: az akkor még császári birodalom hivatalai azonnal zár
alá vétették a tunhuangi elöljárósággal a m egmaradt kincseket.
(Tegyük hozzá, ez az intézkedés szegényes eredm ényt hozott:
Stein és Pelliot után még japán és orosz kutatók is szereztek itt
tekercseket; Stein második útján, 1914-ben még öt ládára valót
szedett össze a lakosságnál rejtegetett anyagból. Még szomorúbb
véget ért a köztársasági kormány intézkedése a m egmaradt anyag
Pekingbe szállításakor: a kocsikaraván ellátását a megbízott kato­
natiszt a tekercsek elajándékozásából fedezte a hosszú út állomá­
sain; Peking alá érve ijedten tapasztalta, hogy az indulási leltár
szerinti anyag fele hiányzik. Úgy segített magán, hogy minden
egyes tekercset kettétépett, így duplázta meg a tekercsek számát.
1220 MAGYAR SZEMLE 1996. 12. SZÁM

Ennek a ténynek az ismeretében már nem is nagyon tudjuk elítélni

Stein és Pelliot szerzési módját.)
ÍG STEIN FELFEDEZÉSÉT és annak londoni regisztrálását

M osztatlan örömmel fogadta az angol tudomány s nyomá­

ban az egész világ szakmai közvéleménye, Pelliot-t, haza­
térése után, a párizsi szakemberek egy része csúf támadásokkal
fogadta (és a támadások lármás sajtóvisszhangja ezt kisebbfajta
országos botránnyá dagasztotta). Persze, Pelliot fiatal kora, pök-
hendisége és hetvenkedései erősen közrejátszottak abban, hogy
idősebb kollégái kétségbe vonták majd m inden szavát. Néhány
féltékeny öregebb szakember úgy vélte, hogy (Stein 29 ládányi
zsákmánya után) Pelliot nem szedhetett össze oly sok értéket, mint
állította, legfeljebb hamisítványokat. Az is irritálta őket, hogy
Pelliot leleteit egy lezárt szoba őrizte s nemigen juthattak hozzá. A
botrány lassan elült, de alighanem döntő szerepe volt abban, hogy
Pelliot a hat kötetnyi fotó publikálásán kívül (s ehhez sem írt kísérő
szöveget!) nem foglalkozott többé érdemben anyagával. Az első
világháború idején a pekingi követségen teljesített diplomáciai
szolgálatot, ugyan, de — bár visszaemlékezések szerint gondolt
kutatásokra — többé nem tért vissza Tunhuangba, sem más régé­
szeti kutatóútra nem vállalkozott. Fényes akadémiai karrierje fő­
ként filológiai munkásságában és tanítványok nevelésében tető­
zött: sinológusok több generációja vallotta őt mesterének (többek
között a mi néhai LIGETI Lajos professzorunk is). Nem rajta múlott
— bár a botrányos fogadtatásnak valószínűleg része volt benne —
hogy csodálatos anyaga napjainkig nem kapott megfelelő feldol­
gozást, de még csak egy jó katalógust sem. Igaz, a londoni Stein-
anyagról is csak a legutóbbi időkben készült valamirevaló kataló­
gus.
Bármilyen jól ismeri valaki a tunhuangi Ezer Buddha Bar­
langtemplomokat, a 475 különböző méretű üreg falfestményeit és
szobrait, a kínai középkor Tunhuangjáról és Szerindiájáról csak
féloldalas képet alkothat magának, ha nem ismeri a befalazott
kolostori könyvtár kincseit. Annak kéziratai, festményei, nyomtat­
ványai és fametszetei, a kéziratok, illusztrációk tehetik csak teljessé
képünket arról a gazdag, sokszínű és soknyelvű kultúráról, amely
nem csak a kínai világot, hanem Szerindia világát alkotta valami­
kor. Ez a könyvtár idézi föl nekünk azt a tarka, pezsgő szellemi
életet, ami a középkori Kína virágkorát jellemezte s aminek olyan
ereje volt, hogy ebbe a távoli határvároskába és kolostorába is
kisugárzott.
A Szerindia kiállítás igazi újdonságot jelentő tárgyai a
Musée Guimet raktárából kerültek elő, közel kilenc évtizedes rej­
tőzés után. A nagyméretű festmények közül egyet emelek ki: a X.
század elejéről való, 286x189 cm a mérete, selyem alapon színek,
tus és arany — ragyogó tarkasága ma is nagyon szépen érvényesül.
Valószínűleg rituális szertartások alkalmával használták, alul-felül
egy-egy rúd feszítette ki. A falakon ennél nagyobb képkompozíci­
 MIKLÓS PÁL: SZERINDIA, BUDDHA FÖLDJE 1221

ók is vannak, de a függeszthető képek között ez páratlan Kínában

is, egész Szerindiában is. Kínában egyébként ebből a korból, érthe­
tő okokból, egyetlen tekercskép sem maradt fenn ilyen méretben.
A középkori kínai buddhista falfestmények reprezentatív típusa az
ún. szútra-változat: voltakép egy statikus, dekoratív kompozíció,
amely a buddhista Paradicsomot jeleníti meg. Középen Buddha —
ekkor már több is van, nem csak a történelmi — körötte, mellette
kanonikus csoportosításban égi lények, a buddhista mennyorszá­
got kiérdemelt „szentek" — fent épületrészlet jelzi a mennyei
palotát, lent pedig lótuszmedencébe benyúló hídon zenekar és
táncos: a paradicsomi boldogság jelképeként. (Az igazat megvall­
va, a zenekar is, a táncos is nőre hajaz, de ebben a paradicsomban
sincsenek — elvileg — nemek. Persze, a festő előtt milyen minták
lebeghettek? Bizony nem égi táncosok, hanem az ebben a korban
igen népszerű s m indenütt látható táncos nők.) Nos, ez a nagy kép,
a 12 egyforma négyzet alakú mezőre osztott formájában, ezeket a
kompozíciós sémákat ismétli. A kép témája egy szútra részlete,
amely Buddha tíz prédikációját mondja el, a tökéletesség felé
vezető út tíz stációját. A tizenkét jelenetet figyelmesen szemlélő
észreveszi, hogy mindegyiken más Buddha kéztartása, kísérőinek
öltözete, más színű a fejét övező dicsfény. (S nincs zenekar és
táncosnő, hiszen ez még nem a Paradicsom.) A tíz prédikáció/stáció
sémája azonos: a vörös köntösben lótusztrónusán ülő Buddhát
szimmetrikus, dekoratív elrendezésben ülik körül a dicsfényes
„szentek". Szó sincs tehát a szútra szövegének képi megjelenítésé­
ről, a stációkat pusztán jelképes utalások különítik el egyetlen
konvencionális séma ismételgetésével. A kép ugyan impozáns,
színeiben elragadó, de lényegében dekoratív hatású: liturgikus
funkcióját így is el tudta látni, a szertartás alkalmával kiakasztva
áhítatot keltett a szerzetesekben.
Z ILYEN KÉP a történészt ugyancsak gondolkodóba ejti: Tun-

A huangban nemigen volt igény ilyenre, hiszen a falakon

százával voltak olyan falfestmények, amelyek ennek a litur­
gikus szerepét betölthették. Valószínű, hogy efféle képek nem is
itt, hanem a fővárosban készülhettek — technikai tökélyük is erre
vall. A valláskutató persze nagyon örül az ilyen képnek, hiszen új
elemmel gazdagítja az eddig is alaposan feldolgozott középkori
buddhista ikonográfia korpuszát. Magam azonban még ezeknél is
jobban örültem azoknak a kis képeknek, tusrajzoknak, illusztrált
kéziratoknak, olykor csak papírfecniknek, amiket Pelliot éles szem­
mel és szerencsés kézzel halászott ki a könyvtár tekercseinek gar­
madából. Nem részletezem tehát a Pelliot-kollekciónak sem a fal­
festmények szépségét idéző, témában — a kanonikus sémákon
belül — igen változatos, helyenkint bravúros technikával készült
számos remek képtekercsét, sem pedig a rendkívül értékes, mert
ebből a korszakból páratlan formatökélyű fafaragványokat, szob­
rocskákat, hanem inkább néhány olyan kis képecskével és más
1222 MAGYAR SZEMLE 1996. 12. SZÁM

hasonló lelettel foglalkozom, amelyek cseppet sem látványosak,

viszont a korszak megvilágításában annál fontosabbak.
Valójában csak egy papírfecni, amivel kezdeném. De héber
szöveg! Egy kínai határvároskában, valamikor a IX. században! A
régi írások szakértője megállapítja, hogy perzsiai írásforma, a filo­
lógus pedig el is olvassa: bumfordi bibliai idézetekkel megtűzdelt
fohász az Úrhoz, védelmezné meg tulajdonosát, a zsidó nép fiát a
veszélyes úton. Igen, perzsiai zsidókis akadtak ebben a korszakban
a kínai fővárosba tartó karavánok utasai és kalmárai között. Az
összehajtott papírfohászt talizmánként hordta magával az utas.
Csoda, hogy a buddhista kolostorban őrződött meg.
Ezekre az úti veszélyekre figyelmeztető képecske akad több
is a Pelliot-anyagban. Egy ilyen kép egy Kuan-yin-szútrátillusztrál.
(Kuan-jin a buddhista pantheonnak az az alakja, aki a bajbajutot­
taknak segít.) Páncélos lovasok támadnak egy karavánra, utasai
térden állva fohászkodnak a védő bódhiszattvához. Az illusztrátort
bizonyára személyes élmények ihlették erre a rajzra: ebben a kor­
szakban a tibetiek voltak híresek vértjeikről és hírhedtek Szerindia
földjén rabló portyázásaikról.
Egy másik szútra illusztrációján, amely a veszélyeken ke­
resztül kalauzolja a hívőt a tökéletességhez, égi mandátummal egy
lovas jelenik meg. Csak bámulhatjuk, hogy milyen remekül tudtak
a kínaiak lovat rajzolni, holott sosem voltak lótenyésztők: ebben az
időben s még sokáig a nomád népektől vásárolták lovaikat. Lehet,
hogy ezért becsülték s rajzolták annyira a lovakat? Még a vallási
ihletésű képeken is sokszor kapnak helyet. Igaz, a buddhista legen­
dárium is őrzi Buddha lovának emlékét, azét, amelyen útnak in­
dult, amikor a királyfiságból a remeteségbe vonult.
JNHUANG SOK RENDKÍVÜL ÉRTÉKES TÁRGYAT ŐRZÖTT MEG. A
művelődéstörténet a Stein-leletek közt találta meg a sokáig
.étkedve fogadott állításokat a fametszet és a nyomtatás
korai kínai használatáról, kézzelfoghatóan bizonyító dokum entu­
mokat. Nos, Pelliot anyagában is vannak ilyen lapok: egy röpcédu­
la formájú „ex-voto" fadúcos nyomással, egy másik lap „ezer
Buddha" nyomatokkal. A művelődéstörténésznek különösen ked­
vesek az olyan sablonok (több is van), amelyek papírból készült kis
rajzok, s nyomokban őrzik a tűvel készült perforációt és a sablon
átvitelére használt okkerport. Ilyen sablonokkal készítették a ke­
vésbé igényes dekorációt a falakra is. De akadnak kézzel illusztrált
könyvecskék is: többnyire a címlapot díszítették ilyen tusrajzok.
És néhány hallatlanul érdekes papírkivágás. Sokáig úgy
tartotta a közvélekedés, hogy ez egyik friss műfaja a népm űvészet­
nek. Revideálnunk kell ezt a nézetet: a Pelliot-anyagban több,
bódhiszattvát, buddhista „szentet" formázó, kivágott képecske is
akad. Nem tudjuk, miképp használták ezeket. A maiakat ablakra
ragasztják az újévi ünnepekre: a színes operafigurák a szegény
ember mutatós dekorációi voltak a század elején. De hogy ezeket
a buddhista figurákat hová tették, mikor ablaküveg még nem volt?
 MIKLÓS PÁL: SZERINDIA, BUDDHA FÖLDJE 1223

Talán lampionokra? Esetleg az ablakon használt olajos papírra? Ha

ezt nem is tu d ju k azért annyi bizonyos, hogy ezek a szegény
ember dekorációk a buddhista hitnek az eddig vélelmezettnél
erősebb és szélesebb elterjedtségét tanúsítják.
És a kedvencem: ismét egy papírfecni. Ezen rajz van: egy
kolostor, mögötte olyan szakadékfal, amilyen a tunhuangi barlang­
templomokat rejti. A kolostoron tibeti nyelven magyarázó felirat.
Mintha valaki útbaigazító rajzocskaként készítette volna. M ond­
hatnám, engem igazol: mindig úgy képzeltem, hogy a falba vájt
kolostorcellák csak a liturgiát szolgálhatták, s előttük — ahogy még
én is láttam négy évtizede — épület állhatott, amely a valódi
kolostori funkciókat (szerzetesek szállás- és étkezőhelye) el tudta
látni. De további gondolatokat is sugall ez a rajzocska: a kínaiak
sosem rajzoltak-festettek természet után közvetlenül (nálunk sem
a középkorban: LEONARDO volt az első, aki leült egy hegyoldalon
és lerajzolta az Arno völgyét), az a rajzocska azonban ilyesmire
emlékeztet. Merészen röpül a fantáziám? Lehet. De ettől a pompás
anyagtól, amit ez a kiállítás tár elénk, más képzelete is szárnyakat
kaphat...
ZT AZ ANYAGOT LÁTVA, m in d en m u lasztást és k ésést hajlan­
dók vagyunk elfeledni: ha sokáig késett is ezeknek a leletek­
nek a feldolgozása és közzététele, most elismeréssel kell
adóznunk a párizsi m úzeumnak és könyvtárnak elsősorban, de a
többi m úzeumnak is, a leletek gondos megőrzéséért és restaurálá­
sáért. Példásan gondozott anyagot tár elénk a nagyszerű katalógus,
és interpretációja is alapos filológiai-művészettörténeti stúdiumok-
ról vall.
S még egy szomorú gondolatot nem bírok elhessenteni e
szépen gondozott anyag láttán. Amikor én ott jártam, pontosan 43
esztendeje, Tunhuang nehezen megközelíthető volt. Tán tíz napig
utaztam, míg odaértem: az út felét vonaton, aztán autóbuszt he­
lyettesítő teherautón (negyvenedmagammal), végül lóháton. De a
világ legnagyobb és legrégebbi in situ múzeuma érintetlenül őrizte
az ezer esztendeje rábízott káprázatos falfestményeket és szobro­
kat. Volt ott egy kutatóintézet a leletek gondozására, az ő vendégük
voltam. Heteken keresztül bolyongtam a lélegzetelállítóan szép
falak közt. Jegyzeteltem, rajzolgattam. Esténkint az intézet m űvé­
szeivel, tudósaival beszélgettünk. Csend volt. A helyet megillető
áhítat.
Ma azt hallom tanítványaimtól, akik odalátogattak — mert
ma már vasút és repülőtér van — hogy naponta többszáz látogató
özönli el a tunhuangi barlangtemplomokat. Ugyan csak egy-két
tucatot m utatnak belőlük a turistáknak, de azért igencsak megkérik
a pénzt. A városka rohamosan fejlődő, hatalmas épületekkel ékes,
repülőtérrel, autóbusz-pályaudvarral és azok m inden tartozékával
felszerelt turistaközpont lett. Megpróbálom elképzelni. Csak elbor­
zadok. Ahogy kilencven évvel korábban, amikor a fővárosba szál­
lítás idején, vagy nyolcvan éve, amikor Kínába menekült fehérgár-
2224 MAGYAR SZEMLE 1996. ÍZ b.

dista bandáknak adták ki szálláshelynek a barlangtemplo*

most is a kínaiak maguk teszik tönkre az emberiségnek ez.
páratlan csodáját, Tunhuangot. Mert hogy ennek a pénzéhes tu­
ristavadászatnak ez lesz a vége, azt biztosra vehetjük. Marad he­
lyette egy turistaparadicsom. Buddha őrizzen tőle!
M ik l ó s P ál

HZ ,® (W

FALFESTMÉNY RÉSZLETE TUNHUANGBÓL

A SZERZŐ TOLLRAJZA, 1953
 KÖNYVEKBŐL K Ö N YV

Szántó Tibor tervezte magyar bibliák szemléje

A Jordánszky-kódex. Tervezte Szántó Tibor. A kísérőtanulmányt írta

CSAPODI Csaba. Az utószót és a szómagyarázatokat LÁZS Sándor írta.
(Helikon, Budapest, 1984); A vizsolyi biblia. Tervezte Szántó Tibor. A
kísérőtanulmányt SZABÓ András és Szántó Tibor írták. (Magyar Helikon,
Budapest, 1981); Biblia. Illusztrálta BÁLINT Endre. Tervezte Szántó Tibor.
A kísérőtanulmányt írta DÁVID Katalin. (Egyetemi Kiadó, Budapest, 1991);
Nagy Képes Biblia. Tervezte Szántó Tibor. (Pantheon, Budapest, 1993).

„Ez a könyv a nagyszombati klarissza apácák konventjének 1782. évi felosz­

latása u tán került elő, nekem ajándékozta 820. május 29-én tekintetes Fába
Mátyás úr, az esztergomi káptalan jegyzője."

JORDÁNSZKY Elek esztergomi kanonok, később címzetes püspök, fekete

tintával latinul írott bejegyzései ezek annak az 1510-es évek végén készült,
kézírásos magyar bibliának a XXVIII. levele alján, amelyet ma — pár lap
kivételével — az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár őriz. A hiányzó
levelek közül kettő — az I-II. fólió JANKOVICH Miklós gyűjteményéből —
az Országos Széchényi Könyvtárban található, a többiek nem tudni, hol
— elvesztek, elkallódtak, eltűntek valahol. A XXV. fólió hátoldalának alsó
margóján, az említett hiányok miatt éppen Jordánszky múltszázadi be­
jegyzésével szemközt olvasható az alábbi, fekete tintával írott magyar
nyelvű bejegyzés:
„Ezen codex eddig nem ismert első huszonhárom lapját 1-től 25-ig CSEMEZ
József, győri isk. igazg. tollnoktól 1880. évben háromszáz forinton megvette,
s a meglevő részhez illesztette SIMOR János, bibornok, hgprimás és esztergomi
érsek. Ó Emja Kegyes parancsára jegyzetté MASZLAGHY Ferencz."

Maszlaghy tisztelendő úr akkortájt hercegprímási levéltárosként műkö­

dött, később budapesti várplébános lett, majd esztergomi kanonok, végül
— mint Jordánszky — címzetes püspök. E bibliát, amely a lapalji beleírok -
ból, úgy látszik, címzetes püspököt csinál, ma már — néhai LÉKAI László
bíboros úr és Szántó Tibor tipográfus mester jóvoltából — mindenki
lapozgathatja, nézegetheti, silabizálgathatja, böngészgetheti.
ECEMBERVAN, KARÁCSONY HAVA, CHANUKKAIDEJE, bibliaolvasó esték

D időszaka. Bár minden este bibliaolvasó este, és minden nap biblia­

olvasó nap, és minden emberi kapcsolat a bibliaolvasás által is
erősödik, hiszen a „transzcendens tényező", „Isten szava" a Szentírás által
is jobbítja, mélyíti az ember és ember közötti viszonyt, mert Isten szava
alkotta a világot, a decemberi hó — az idő és az égből szállott megfagyott
víz — valami súlyosabbat, valami díszesebbet kíván a bibliaolvasó esték
gyakorlatában is. Bordázott gerincű bőrkötést, aranymetszésű könyvet,
rézcsatokat, kapcsos kötést, vésett bőrtábla-borítást, iniciálékat, holtak
nyelvét, nyelvezetét, régi tinták színeit, vízfoltokat, merített papírt és
vízjeleket, a kézírás ritmusát, azt a hangulatot, érzést, amit láncravert
1226 MAGYAR SZEMLE 1996. ÍZ SZÁM

könyvek adhattak egykor öreg könyvtárak roskatag olvasópolcai fölé

hajló embereknek, arcoknak, kezeknek, behavazott kolostorudvarok, bel­
ső kertek hangulatát, az együttvacsorázások zajait, a kenyérmorzsa ne­
szét, az asztali áldás dallamát, a hitet, amiből őseink „bizonyosságot
mentettek", és ami hatalmas súlyával karácsony táján úgy zuhan elénk,
mint házfal, vihartól elsodort háztető.
HIT NEM A BIBLIA, A KÖNYV LÁTHATÓSÁGÁRA VONATKOZIK, h a n e m —
mint SZENT PÁL mondja —, arra a tudásra, hogy „a világot az Isten
szava alkotta". Ez a tudás a hit által a testünkből származik. Rom­
landó agyunkból, melyet megdícsőít az Úr. Ám a láthatóság, az esztéti­
kum, a forma valami titkos, lényegi kapcsolatot hordoz anyag és lélek
között, mondhatnánk, megcsillantja az új embert a régiben, vagy talán
megsajnálja az elvesző, lehulló régit az újban, meghatódik az emlékek
esendő voltán.
Karácsonyi hóban, chanukka-ideji gyertyafényben megszentelő
erejű egy magyar nyelvű szépséges biblia. Az említett Jordánszky-kódex
például, vagy Szántó mester többi remeklése.
A Belgiumban nyomott és kötött aranymetszéses Nagy Képes
Biblia, a reneszánsz igényességűmodern tipográfia egyik csúcsteljesítmé­
nye.
Az úgynevezett Bálint-biblia hasonmás kiadása. A könyv eredeti
változatának másfélezemél több illusztrációját az 1950-es évek végén, a
párizsi bíboros, Maurice FELTIN felkérésére, Bálint Endre — BÁLINT Aladár
fia, OSVÁT Ernő unokaöccse, SZERB Antal sógora — készítette. Bálint révén
a modern magyar zsidó-keresztény-értelmiségi lélek van benne ezekben
— a katolikus bibliát kísérő — illusztrációkban.
KÁROLYIRa d ic s Gáspár vizsolyi bibliája 1590 júliusában hagyta el
a vizsolyi officinát. Ez az első, teljes, nyomtatott magyar biblia. A 2412 lap
terjedelmű nyomtatvány létrehozásában az ifjú SZENCI MOLNÁR Albert is
közreműködött: 1590 elején ő hozta-vitte a korrektúrákat Károlyi gönci
lakása és a vizsolyi műhely között. A 700-800 körüli példányszámban
kinyomtatott Károlyi-bibliából ma 51 példány létezéséről tudunk. A
possessorbejegyzések alapján néhánynak első tulajdonosát is ismerjük;
köztük van ASZTALOS András nagyszombati polgár, Szenei Molnár párt­
fogója. A vizsolyi bibliából Szeneinek is volt példánya: tudjuk, komoly
nehézségek árán tudott csak szerezni egyet a Károlyi-hagyatékból.
A gyönyörű, míves gonddal létrehozott hasonmás egyik kötete
térdeimen. A másikat Anna lányom lapozgatja szobájában. Beszalad és
kicseréli a két kötetet. Hozza-viszi őket, mint Szenei Molnár a korrektúrá­
kat. Emlékszem, kisgyerekként egyszer rácsodálkoztam egy öreg bibliára
Erdélyben. Azóta vágyódom régi betűk után. Tebenned bíztunk eleitől
fogva.
H ídvégi M á té
 C LIN TO N II.

„Az amerikaiak a status quo-ra szavaztak 1996-ban", „Az amerikaiak

újratervezték a politikai rendszert", „Az amerikaiak egyensúlyt akarnak"
— ilyen és ehhez hasonló sommás véleményeket lehet olvasni azt köve­
tően, hogy ismét Bili CLINTON (William Jefferson) lett az Amerikai Egye­
sült Államok elnöké és ismét a republikánus párt szerzett többséget a
kongresszus mindkét házában. Clinton a kampány során meghirdette a
„hídépítést a 21. századba" és győzött, ugyanakkor a választók a status
quo-ra szavaztak. Hogyan egyeztethető ez össze?
Z ILYENKOR SZOKÁSOS történelmi utalásokkal is bőven találkozunk
a választ követő elemzésekben. Franklin ROOSEVELT 1936-os újra­
választása óta demokratapárti elnököt nem választottak meg a
második ciklusra, és Roosevelt 1921-es győzelme óta a belső kérdések
nem álltak annyira a középpontban, mint 1996-ban. Arra is felhívják a
figyelmet, hogy 1930 óta nem volt republikánus párti többség a kong­
resszusban, valamint arra is, hogy 220 éve nem fordult elő, hogy demok­
rata foglalja el az elnöki széket, ha a kongresszusban ellenzéki a többség.
A számok nyelvére lefordítva 1996-ban az alábbi eredmény ala­
kult ki: Clinton gyűjtötte be a szavazatok 50%-át, Bob DOLE 41 és PEROT
9%-ot. Az elektorok közül 379-en szavaztak Clintonra és 159-en Dole-ra.
A szavazásra jogosultak 49%-a, azaz 196,5 millió szavazó járult az urnák­
hoz. Soha sem került még ennyibe a választás, az elnökjelöltek küzdelmé­
re 800, a szenátorokra és képviselőkre másik 800 millió dollárt fordítottak.
A szenátusban az arány 55-45, a képviselőházban 221-199 a republikánu­
sok javára.
Clintonra szavazott a nők 54, a feketék 83, a közepes végzettsé­
gűek 59%-a. Dole-ra szavazott a fehérek 46, az egyetemet végzettek 46 és
a magas jövedelműek 48%-a.
Amíg 1992-ben a központi kérdés a gazdasági helyzet volt, addig
1996-ban az amerikaiak többsége elégedett volt anyagi helyzetével s így
a szavazásnál kisebb jelentőségű kérdések kerültek előtérbe. Ilyenek:
Ellenőrizhetik-e, hogy a televízió ne árassza el annyi szeméttel a családi
otthonokat? A szomszéd iskolában legyen-e egyenruha vagy sem?
Mennyi lesz a szülési szabadság?
A nemzetközi politika szinte egyáltalán nem került szóba a vá­
lasztási hadjárat során. Egyetlen beszédben, egyetlen tévévitában sem
szerepeltek nemzetközi ügyek. Clinton egyszer tett említést a NATO
kibővítéséről a közép-kelet-európai országokkal 1999-re. De még erről
sem alakult ki vita. Pedig Clinton újabb négy évében számos nemzetközi
problémával kényszerül majd szembenézni.
A Time választási különszáma a következő válság-témákat említi:
Oroszország. Számolni kell a JELCIN utáni helyzettel, ami egy­
aránt változhat a demokrácia, a bizonytalanság és a birodalmi terjeszke­
dés irányában, hiszen a „közeli külföld" országai és a volt köztársaságok
ügye egyáltalán nem lezárt Moszkvában.
K ín a . Itt a TENG Hsziao-ping utáni korszak következik. Milyen
irányba fordult az utódok vezetésével a világ legnépesebb országának
1228 MAGYAR SZEMLE 1996. ÍZ SZÁM

politikája? Bonyolítja a viszonyokat Hongkong csatlakozása Kínához és

Tajvan problémája.
Európai Unió. A biztonság-politikában az Európai Unió változat­
lanul szövetségese az USA-nak, belső ellentétei ellenére. A közös valuta
megteremtésével azonban megváltoznak a kereskedelmi és pénzügyi
viszonyok, ami még sok fejtörésre fog okot adni.
Közel-Kelet. Az izraeli-palesztin békefolyamatot komoly veszély
fenyegeti. Eredményessé tétele nem képzelhető el az USA határozott
segítsége nélkül.
Afrika. Fekete-Afrikában a faji zavargások tovább tartanak. Fe­
nyeget az AIDS továbbterjedése és a térség gazdasági összeomlása.
Amerika kénytelen csapatokat küldeni.
Iszlám fundamentalizmus. Közép-Ázsiában, Algériában tovább
erősödik az iszlám fundamentalizmus. Irán, Afganisztán után tovább
terjedhet Pakisztánban és a FÁK mohamedán országaiban, Kazah­
sztánban, Tádzsikisztánban. Magában az Egyesült Államokban is újabb
terrorakcióktól tartanak.
Kanada. Kiéleződnek a gazdasági ellentétek az USA északi szom­
szédjaival, egyben legnagyobb gazdasági partnerével, Kanadával. A
Kubával való kereskedelem amerikai tilalma sérti az ország önállóságát.
Mexikó. A déli szomszéd gazdasági helyzete továbbra is bizony­
talan, ami ösztönzi az illegális bevándorlást.
Latin-Amerika. A térség országai gyanakvással tekintenek
Clintonra. Hatvan év óta az első elnök volt, aki nem látogatott el Latin-
Amerikába.
A felsoroltakon kívül Amerikának, mint az egyetlen szuperhata­
lomnak még számos más nemzetközi problémával kell szembenéznie,
elegendő említeni Boszniát, Eszak-írországot vagy Eszak-Koreát. Az első
elnöki ciklusban Clinton még megengedhette magának, hogy a nemzet­
közi kérdéseket rábízza a külügyminiszterre, a második menetben azon­
ban már meg kell alapoznia a saját tekintélyét a világban. Újraválasztásá­
val az amerikai történelembe már beírta a nevét, a most következő négy
évben dől majd el, hogy a világtörténelem miképp értékeli teljesítményét.
Sokan úgy vélik, Clintont rabul ejtette Hollywood varázsa, s most maga
is világsztár akar lenni.
ORÁNTSEM BIZTOS A SIKER. Clintont az amerikai közvélemény nem
artja kikezdhetetlen jellemnek, hiszen az eddigi botrányok kedve­
zőtlen hatása még nem múlt el és a republikánus kongresszus
további vizsgálatokkal fenyegetheti az elnököt, hiszen az indonéz pénz­
ember választási adományának ügye még egyáltalán nincs lefutva. NIXON
hasonló győzelmet aratott 1972-ben, a Watergate-botrány miatt mégis
távoznia kellett 1974-ben. Clinton elnökségének első két évét inkább a
külpolitikai fiaskók jellemezték, így Boszniában, Haitiban, Szomáliában.
A másik két évben már eredmények is születtek, „megtanulta a matrózjá­
rást" — mondta róla egy tapasztalt politikus, „megszokta a rázást" fordít­
hatnánk magyarra.
Kritikus d ö n té se le sz a z eln ö k n e k a z új k ü lü g y m in isz te r k iv á la sz ­
tása, m iv el W arren CHRISTOPHER m ár b ejelen tette távozását. A v ilá g v á l­
to zó b a n van , ezért a z e ln ö k n e k m ás típ u sú k ü lü g y m in isztert k ell találnia,
m in t a z e d d ig i v o lt. A z utóbbi fél é v sz á z a d b a n a z am erikai k ü lp o litik a
a la p v e tő e n a b ipoláris világra ép ü lt, é s a feltartóztatás, m árm int a k o m ­
m u n iz m u s feltartóztatásán ak erőteljes sz á n d é k a v e z é r elte . A k ü lü g y m i­
n iszter fő felad ata e politika k iv ite le z é se v o lt, a m e ly b e n a k ét párt k ö zö tt
 KÖRKÉP 1229

lényegi konszenzus állt fenn. Ez a külpolitika elsősorban valami ellen

irányult. Ma már ez nyilvánvalóan nem elég. Most a nemzetközi tevé­
kenység valamiért folyik majd, meghatározandó, hogy az USA mit támo­
gat, minek ad elsődleges fontosságot. A jelszavak közismertek — a de­
mokrácia előmozdítása, a szabad piacgazdaság támogatása, az emberi
jogok védelme — de mindez még elmélet és nem gyakorlati politika.
Régebben, ha voltak is viták Vietnamról, Közép-Amerikáról, vagy a
stratégiai védelmi kezdeményezésről (ez volt a csillagháború hivatalos
elnevezése), azért a NATO kiépítésében, az amerikai-japán stratégiai
szövetségben, a haderő és külföldi segély bőkezű támogatásában mindig
teljes volt az egyetértés.
KORÁBBI IDŐSZAKBAN Christopher megfelelő embernek bizonyult,
gyakorlott tárgyaló volt, aki mindig igyekezett megtalálni a közös
alapot. Most azonban más képességek szükségesek, hiszen nehe­
zen meghatározhatóvá vált, hogy ki az ellenség és ki a barát. Az országok
nagy részére inkább a kettő közötti ingadozás a jellemző. A fő feladat a
jövőben nem egyezmények megszövegezése, hanem konstruktív viszo­
nyok és kapcsolatok kiépítése lesz. Az amerikai külpolitika új kereteinek
megteremtése a feladat, amihez meg kell nyerni a belső és a nemzetközi
közvéleményt. Az idők magaslatán álló, alkotó gondolkozásra van szük­
ség. Bejelentette lemondását William PERRY védelmi miniszter is. Jim
HOAGLAND a Washington Rostban arra hívja fel az elnök figyelmét, hogy
a sikeres kül- és védelmi politikához olyan emberek szükségesek, akik
valódi csapatmunkát képesek végezni. A konszenzus nehezebb lesz a
kongresszussal, mert a republikánus párt több, neves, nagy nemzetközi
tapasztalattal rendelkező tagja hiányozni fog az új szenátusból és képvi­
selőházból.
Európa tisztábban fog látni 1997 júniusában, a NATO csúcsérte­
kezlet alkalmával, hogy milyen elképzelések vezetik majd az USA külpo­
litikáját. Ezen a tanácskozáson döntenek a NATO új tagjairól. Lengyel-
ország, Magyarország és Csehország tartozik az első körhöz.
Az amerikai tömegtájékoztatás előszeretettel tömörít összetett
kérdéseket egyetlen fogalomban. Most azt mondja: Clinton I-nek vége,
következik Clinton II.
PETHŐ Tibor

Lapzártakor érkezett a hír, hogy 79 éves korában meghalt

PETHŐ Tibor, szerkesztőbizottságunk tagja, aki a Magyar
Szemle első számától kezdve, hónapról-hónapra írta nekünk
külpolitikai szemléit. Írásai a távlatos látás és rendkívüli mes­
terségbeli tudás mintái voltak. Alakja egyet jelentett az édes­
apja által alapított Magyar Nemzet szellemiségének legjobb
vonásaival. Munkássága ezt a szellemiséget őrizte meg és vitte
tovább. Emlékét szeretettel őrizzük!
A Magyar Szemle Alapítvány igazgatósága;
a Magyar Szemle szerkesztőbizottsága és szerkesztői
1230 MAGYAR SZEMLE 1996.11 SZÁM

SUMMARIES

E ditor's Note. Stories fo r O blivion — The School o f the Excellent, b y G yula

K o d o l An y i .

S z é l l , theologian, Budapest. Pope W o ytila , the Philosopher. This

M a rg it
unique spiritual and intellectual biography presents the extraordinary
coherence and exacting intellectual standard of the thought of Pope JOHN
PAUL II. The formative experiences of his youth during World War II, his
studies of KANT and SCHELER, as well as his participation in the
preparations for the Second Vatican Synod, in collaboration with
CONGAR, CHENU and HÄRING, all contributed to his idea of the serving
Church.
György Beke, writer, Budapest. The High Clergy of Transylvania. On the
100th anniversary of the birth of the great bishop Aron MÁRTON, the
author surveys the outstanding deeds and careers of Hungarian Roman
Catholic high priests who also excelled as community leaders in the course
of the history of Transylvania.
Chairman, FIDESZ Hungarian Civic Party, Budapest. '56
V ikto r Orbán ,
On the 40th anniversary of the Hungarian Revolution, the
a nd the Young.
leading politician of the opposition recounts how his generation
discovered during the last seven years its living ties to the past, and takes
a look at unsettled matters in the heritage of the new Hungarian
democracy.
G ábor Cz a k Ó, writer, editor of Magyar Szemle, Budapest. M arket-E urope.
The essay, a chapter of new book World Hamburger and Market-Europe,
takes a scathing look at European civilization, reduced to a pragmatic
system of consumerism.
Csaba Varga , Professor of Law at Pázmány Péter Catholic University,
Budapest. The Paradoxes o f the Transform ation o f the Legal Order. Looking
back at six years of transition in Hungary and East Central Europe, the
author points out the painfully ironic effects of the attempt to export
mainly Anglo-Saxon legal models in an unorganic way.
The editors of Magyar
Isla n d — I do N o t K n o w W h y W e A re So Succesful.
Szemle talk to József KOVÁCS, managing director of the Herend Porcellain
Manufacture. The role of 150 years of tradition and the employee
share-ownership model are discussed.
Z su zsa Vathy, writer,
Budapest. Dezső Varjú. A retired grammar school
professor from Pápa, Western Hungary, recounts the turning points of his
life and career.
M i k l ó s , sinologist, former Director of the Museum of Applied Arts,
P ál
Budapest. Sin Kiang, the land o f B uddha. In the ancient city of Tunhuang,
excavations in Buddhist cave temples, started by Sir Aurel STEIN, has
 1231

yielded an immense wealth of paintings on paper, silk and frescoes. The

author discusses the significance of these finds.
Reviews:
M áté Hídvégi, biochemist and cultural historian, surveys the ouevre of
Tibor SZÁNTÓ, the doyen of Hungarian book designers, with special
respects to facsimile and modern editions of the Bible.

Tibor P ethö, Chairman of the Board of M agyar Nemzet, our foreign

policy columnist, looks at the urgent decision President CLINTON has to
make in intenational affairs, after a campaign where foreign policy was
hardly a theme.

KUAN-YIN BÓDHISZATTVA, A MEGMENTŐ. SELYEM-FESTMÉNY, 10. SZÁZAD


M egjelenik havonta
A szerkesztőség címe:
1067 Budapest, Eötvös u. 24.
Postacím: 1399 Bp., Pf. 701/216
Telefon/fax: 111-6477
Kiadja:
Magyar Szem le Alapítvány
Felelős kiadó:
D R . G R A N A SZ T Ó I G YÖ RG Y
ISSN 1216 6235
N yom dai munkálatok:
PRESS + PRINT Kft.
2340 Kiskunlacháza
Kossuth L. u. 9.
Felelős vezető:
TÓTH IMRE ügyvezető
Tipográfiai terv:
B A N G A FERENC
M ű sz a k i sze rk esz té s:
M A G Y A R BERTALAN
Terjeszti belföldön előfizetésben
a Magyar Posta Rt.
Hírlap-üzletági Igazgatósága.
Árusításban megvásárolható a
területi hírlapkereskedelmi rt-k
árusainál.
Előfizetési díj:
egy évre 1728 Ft, fél évre 864 Ft;
Külföldről előfizethető
a Magyar Szem le Alapítvány
számlaszámán:
MNB 11707024-20332033
vagy megrendelhető levélben,
melyre csekket küldünk
Előfizetési díj: postaköltséggel
együtt egy évre 75$, fél évre 38$
A CÍMLAPON: RABLÓK
TÁMADNAK EGY KARAVÁNRA
(SZÍNES TUSRAJZ, RÉSZLET).
Repró: Miklós Pál
A MAGYAR SZEMLÉT AZ.
ALÁBBI HÍRLAPÁRUSOK
ÁRUSÍTJÁK BUDAPESTEN:
Batthyány tér, metró; Frankel
Leó utcai aluljáró; Flórián tér,
Flórián üzletközpont; Bécsi út
122-124.; Déli pályaudvar, met­
ró, Déli pályaudvar, lapüzlet;
Kosztolányi tér; Bukarest Étte­
rem, lapüzlet; Újpest, Árpád úti
metró; Kálvin tér 1.; Kígyó utcai
lapüzlet; Deák téri aluljáró, lap­
üzlet; Váci u. 10.; Szabadsajtó u.
6. ; Petőfi Sándor u. 17.; Párizsi
udvar; Nyugati téri lapüzlet; Já­
szai Mari téri aluljáró; Erzsébet
krt. 17., lapüzlet; Baross téri lap­
üzlet; Ferenc körúti aluljáró;
Bajcsy-Zsilinszky u. 76., köz­
lönybolt; Lehel tér, Gogol utcai
lapüzlet; Árpád-híd, metró;
Móricz Zsigmond körtér, a 6-os
villamos indulási oldala; 114.
postahivatal; Moszkva tér,
Gomba; Örs Vezér tere, Sugár.
A MAGYAR SZEMLÉT ÁRUSÍ­
TÓ KÖNYVESBOLTOK BU­
DAPESTEN: ATLANTISZ
KÖNYVSZIGET (V., Piarista
köz 1.); BENCÉS KÖNYVES­
BOLT (V., Ferenciek tere 5.);
MENTOR KÖNYVESBOLT
(VII., Rákóczi út 54.); ÍRÓK
BOLTJA (VI., Andrássy út 45.);
LITEA KÖNYVESBOLT (I.,
Hess András tér 4.); PETŐFI
KÖNYVESBOLT (II. Margit krt.
7. ); PONT KÖNYVESBOLT (V.,
Mérleg u. 6.); FEHÉRLÓFIA
KÖNYVKERESKEDÉS (VIII.,
József krt. 36.); SZÁZADVÉG
KÖNYVESBOLT (V„ Veres
Pálné u. 4-6.) NEMZETI KÖNY­
VESBOLT (XIII., Pannónia u.
22.). A BALASSI KIADÓ KÖNY­
VESBOLTJÁBAN (II., Margit u.
1.) korlátozott számban korábbi
számaink is kaphatók.
E ss zé k ö te t, A Teremtő mosolya és a Mi a helyzet? f o ly ta tá s a . Á ra : 5 9 7 Ft. M e g re n ­
667. T el/fax: 2160 -1 5 5 .
d e lh e tő a z [G É N K a to lik u s K u ltu rá lis E gyesületnél: 1365B p., I f .

s z á m a in k t a r t a l m á b ó l : Csorba József: Nemzetstra­

K ö ve tk ező
tégia és geopolitika; KESERŰ Katalin: Emlékezés és történelem —
emlékművek; MOHÁS Lívia: Aphrodité; EGYED Ákos: Az erdélyi
jobbágyfelszabadítás és Wesselényi; SAÁD József (szerk.): Válogatás
a Magyar Szemle 70 éves jubileumára; MlKLÓSSl Endre Hamvas
Béláról; Helmut RENÖCKL: Tájékozódás egy áttekinthetetlen korban;
GEHÉR József: Az oktatás joga az EU-ban; LUSTIGER bíboros esszéje
A MAGYAR ÉLETNEK, DE MÉG A MAGYAR FÖLDNEK IS számtalan baja
van. Fáradozunk a kisebb-nagyobb hibák kiküszöbölésén, sőt ve­
rekszünk a problémákon, de egy nem is olyan hosszú folyamat
végén a termőföld teljes kimerülése, elsivatagosodása áll.
HONORIUS CSÁSZÁR 395-b e n töröltette az adóregiszterből — mint si­
vatagot — az egykor oly termékeny Campagnának mintegy 600
négyzetmérföldnyi területét. Az Alföld kiszáradásának réme —
amelyről manapság egyre többet beszélnek — nem ráfogás. Nem
az eső kevesebb, hanem annak hasznosítása romlik. Azelőtt az
Alföldön több volt a rét, erdő, legelő, a termőföld nem volt növény-
takaró nélkül, kevés kapásnövény termett és kedvükért kisebb
területen irtották a gyomot, hogy ezzel még kopárabbá tegyék a
talajt. A kiszáradás veszélye többeket ragad kétségbeejtőnek is
nevezhető javasolatokra. Ilyen például az erdősítés. Az Alföldnek
nem az a baja, hogy kevés fát termel, hanem hogy egyre kevésbbé
alkalmas kenyértermelésre.
A TALAJVÍZ SZINTJÉNEK CSÖKKENÉSE annak következménye, hogy
csapadékot gyorsan elvezetjük. A helytelen öntözéssel adott több­
let víz lefolyása még jobban zsarolja a talajt. Míg nálunk egyre nőtt
a feltört föld és egyre fogyott a rét és legelő, addig Angliában 1870
és 1930 között 31%-kal csökkent a szántóföld.
A MI JAVARÉSZT KALÁSZOS TERMELÉSÜNK és a legjobb igyekezető
trágyázásunk mellett közel sem akkora a pusztulás, mint a trágyá­
zással mit sem törődő és javarészt kukoricát, gyapotot, tehát a
földet kellően be nem borító terményeket termesztő amerikai rab­
lógazdálkodás miatt. Amerikában a katasztrofális porzivatarok az
elsivatagodás következményei. 1910-ben a tönkrement és elha­
gyott területek kiterjedése még „csak" 10 millió holdat tett ki,
1930-ben pedig már 50 milliót. Mégis, e rablógazdálkodás fékezte
Európa talajának elsivatagosodását.
ÍME A MI ALFÖLDÜNK „KISZÁRADÁSÁNA K" BIZONYÍTÉKA SZÁMOKBAN.
Az évi 550 mm csapadékból a kevéssé kopott talajról 122 mm folyik
le, az erősen kizsarolt földről 143 min. A 21 mm-es veszteség többlet
már úntig elég ahhoz, hogy észrevehető legyen a „kiszáradás".
Míg a búza alól elvitt földréteg vastagsága évenként csak 0,3 mm,
addig a kukoricáé ennek 8-40 szerese is lehet. Az a talaj, amely búza
mellett 1000 évig dacolna a pusztulással, kukoricatermelés mellett
már 70 év alatt tönkremenne.
A SZIK, AZ ELÉGTELEN CSAPADÉK, a hátrányos csapadékeloszlás, a
helytelen művelés, az egyoldalú termelés, a kisbirtok-nagybirtok
probléma, a tagosítás, sőt mindenekfelett a többtermelés kérdései
állanak a vízlefolyás megakadályozásával, az Alföld kiszáradásával
összefüggésben. (Pusztul a termőtalaj — részletek; Magyar Szemle,
1939. december)
DÓRY Béla
A M A G Y A R SZEM LE B ETŰ REN D ES

É S T E M A T IK U S M U T A T Ó I, 1996.

Ö s s z e á llíto tta : F Á Y Z o ltá n

2

A M A G Y A R SZEM LE SZER ZŐ I
BETŰRENDES MUTATÓJA

ANDORRA Rudolf: Önérdek, vagy erkölcs? Individuum, vagy

közösség? A liberális és a kommunitárius társadalomfilozófusok
vitája I.- [áprilisj 341. p.
ANDORRA Rudolf: Önérdek, vagy erkölcs? Individuum, vagy
közösség? A liberális és a kommunitárius társadalomfilozófusok
vitája II. - [május] 453. p.
ANDORRA Rudolf: Politikai rendszerváltozás és a társadalom
modernizációja. Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív Kör
szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján. -
[február] 121. p.

BABIC, Sava: Aki felfedezte az emberiség szétszakadt szálait.

Hamvas Béla: Patmosz I-IH (Rádics Viktória ford.) - [november]
1112. p.
BEKE György: Erdélyi főpapok (Száz éve született Márton Áron)
- [december] 1157. p.
BIERBAUER Virgil: Mai építészeti kultúránk - [október] hátsó
borító
BÍRÓ Miklós: Hogyan csináljunk háborút - [március] 248. p.
BŐD Péter Ákos: Az erkölcsi értékekről és az értékteremtés
erkölcséről - [június] 565. p.
BODOSI György: Aki olyan, mint az... (Részletek egy könyv
kihagyott fejezeteiből) - [január] 45. p.
BOGÁR László: Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív Kör
szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján. -
[február] 129. p.
BÓNIS György: A Szent Korona eszméje. Részletek - [február]
hátsó borító
BORBÁNDI Gyula: Hogyan tovább, nyugati magyarok? - [szep­
tember] 837. p.
 3

BOROS Géza: A vasfüggöny-keresztúton. Mindszenty-emlék-

művek - határokon innen és túl - [július-augusztus] 772. p.
BOTOS Máté: A konzervatív társadalomfilozófia atyja: Frédéric
Le Play (1806-1882) - [május] 516. p.
BÖSZÖRMÉNYI Miklós: Társadalmi tényezők szerepe a TBC
újraéledésében - [április] 379. p.
BUJI Ferenc: A kány-szócsalád L- [július-augusztus] 732. p.
BUJI Ferenc: A kány-szócsalád II. - [szeptember] 900. p.
BUJI Ferenc: Egy gyermekrajz kozmogóniája - [április] 393. p.

CHARETTE, Hervé de: Kemény mag, avagy európai avantgarde?

- [szeptember] 821. p.
CZAKÓ Gábor „Nem tudom, miért van olyan sikerünk" A Ma­
gyar Szemle beszélgetése Kovács Józseffel, a Herendi Porcelánma­
nufaktúra vezérigazgatójával és munkatársaival Herenden, 1996
november 6-án) [Kodolányi Gyula; Czakó Gábor; Mellár Tamás]
- [december] 1197. p.
CZAKÓ Gábor A decsi '56 - [október] 931. p.
CZAKÓ Gábor A halott körme és a hit - [július-augusztus] 677.
P-
CZAKÓ Gábor Áru-e a kultúrám? - [június] 563. p.
CZAKÓ Gábor Március, idus - [március] 227. p.
CZAKÓ Gábor Piac-Európa - [december] 1175. p.
CZAKÓ Gábor Quasi - [április] 339. p.
CZAKÓ Gábor Túlélni - [november] 1043. p

CSÁKY Zoltán: Interjú a Duna Tv Esti Kérdés című műsorából

(Vendég Glatz Ferenc) - [március] 276. p.
CSEJDI László: Szerep és felelősség - értelmiségi eszmecserék a
politikai etikáról- [május] 532. p.
CSISZÁR Imre: Interjú a Duna TV Esti Kérdés dmű műsorából
(szerkesztő-riporter: Mucsányi János) - [május] 512. p.
CSORBA Józsefi A magyar állam kommunikációs válsága - [már­
cius] 234. p.
4

DEBRECZENI József; Antall József politikai elvei. Érték és irány.

A Kecskeméti Konzervatív Kör szimpozionja Antall József halá­
lának második évfordulóján. - [február] 134. p.
DEMÉNY István Pál: Vargyas Lajos és a magyar hósi epika kuta­
tása - [július-augusztus] 725. p.
DETRE László: A tuberkulózis törvény. Részletek - [április] hátsó
borító
DÓRY Béla: Pusztul a termőtalaj. Részletek - [december] hátsó
borító
DURAY Miklós: Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív Kör
szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján. -
[február] 176. p.
EGEDY Gergely: Versengést vagy együttműködést- [május] 465.
p-
EGYED Ákos: Kolozsvár vonzáskörzete a 19. században - [febru­
ár] 199. p.

FÁBIÁN István: Gimnazisták olvasmányai. [Részletek] - [január]

hátsó borító
FARKAS István: Hittel, éles ésszel, erkölcsi erővel. Érték és irány.
A Kecskeméti Konzervatív Kör szimpozionja Antall József halá­
lának második évfordulóján. - [február] 157. p.
FÜR Lajos: Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív Kör
szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján. -
[február] 117. p.

GALGÓCZY Zsuzsa szerk. Környezet és orvoslás [A vita

résztvevői: Balás Piri László; ifj. Fekete Gyula; György Lajos; Kopp
Mária; Kovács István; Kovács Pál; Kuntár Ágnes; Lázár Imre;
Takács Sándor; Virágh Zoltán; Zsolnai László] - [szeptember] 861.
p -

GALGÓCZY Zsuzsa szerk.: Az élet ára megőrizni az értéket. [A

vita résztvevői: Balás Piri László; Badz Ákosné; Fehér Miklós;
Garancsy László; Kopp Mária; Kovács József; Kovács Pál; Kuntár
Erzsébet; Lozsádi Károly; Skrabski Árpád; Sülé Ferenc; Valkovics
Emil] - [április] 371. p.
GALGÓCZY Zsuzsa szerk.: Ha összeesik egy ember... „Folyama­
tosan reformálódó" orvosképzésünk hiányosságai [A vita
 5

résztvevői: Erőss András; Forgács Iván; Gaizler Gyula; Kopper

László; Kuntár Ágnes; Lozsádi Károly; Molnár Péter; Réthelyi
Miklós; Rontó Györgyi; Somogyi János; Szabó Gábor; Szánthó
András] - [július-augusztus] 783. p.
GALGÓCZY Zsuzsa szerk.: C>rvos-beteg kapcsolat [A vita
résztvevői: Balás Piri László; Csabai Márta; Harmathy Éva;
Jankovics Tibor; Jobbágyi Gábor; Kóczán György; Kuntár Ágnes;
Lozsádi Károly; Lőrincz Jenő; Makó János; Szabó Pál; Tóth Ildikó;
Varró Vince; Vita Ágnes]- [március] 264. p.
GALGÓCZYZsuzsa szerk.:Természetgyógyásza t és akadémikus
orvoslás (A vagy-vagy csapdájában) [A vita résztvevői: Babulka
Péter; Balás Piri László; Grynaeus Tamás; György Lajos; Koltai
Erika; Lázár Imre; Makó János; Molnár Péter; Szánthó Zsuzsa;
Tamási József] - [június] 602. p.
GALGÓCZY Zsuzsa szerk: Demográfia és halandóság [A vita
résztvevői: Molnár László; Pauka Tibor; Valkovics Emil; Szabó A.
Ferenc; Molnár Péter; Sedianszky Éva; Kovács Pál; Kopp Mária;
Beöthy Molnár András; Fekete Gyula] - [január] 56. p.
GLATZ Ferenc: Interjú a Duna Tv Esti Kérdés című műsorából
(Szerkesztő-riporter Csáky Zoltán) - [március] 276. p.
GOGOLÁK Lajos: A cseh nacionalizmus és a szudétanémet kér­
dés. Részletek - [június] hátsó borító
GRANASZTÓI György: „Legszebb nyári élményem" - [szeptem­
ber] 819. p.
GRANASZTÓI György: Az új magyar külpolitika alapjai. Antall
József öröksége. Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív Kör
szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján. -
[február] 161 p.
GRANASZTÓI György: Utunk Európába, Európa útja hozzánk
- [január] 10. p.
GRÓH Gáspár: A rendszerváltozás apakomplexusa - [október]
1023. p.

GYÖRGY Lajos: Humán ökológia - tudomány vagy erkölcstan? -

[október] 983. p.

HERCZEGH Géza: Hármas szaltó. In memoriam T. M. L. - [janu­

ár] 32. p.
6

HÍDVÉGI Máté: „Hallgatom álomi beszédem" (Nagy László ál­

mai) - [március] 284. p.
HÍDVÉGI Máté: Könyvekből szavak - szavakból szócsoport. Afo­
rizma-könyvek szemléje - [október] 1030. p.
HÍDVÉGI Máté: Könyvekből álom - álomból lélek. Álomlélektani
könyvek szemléje - [szeptember] 923. p.
HÍDVÉGI Máté: Könyvekből betűk - betűkből szám.
Kabbalisztikus könyvek szemléje - [november] 1126. p.
HÍDVÉGI Máté: Könyvekből honfoglalás - krónikákból könyv -
[július-augusztus] 797. p.
HÍDVÉGI Máté: Könyvekből könyv. Szántó Tibor tervezte ma­
gyar bibliák szeméje - [december] 1225. p.
HÍDVÉGI Máté: Könyvekből orvosság - gyógyfüvekből könyv.
Füveskönyvek szemléje - [június] 660. p.
HÍDVÉGI Máté: Könyvekből törmelék - hulló falakból könyv.
Magyar-zsidó könyvek szemléje - [április] 433. p.
HÍDVÉGI Máté: Könyvekből tudomány - tudásból könyv.
Művelődéstörténeti könyvek szemléje- [május] 539. p.
HORVÁTH Csaba: Apokrif képregény - [október] 1029. p.
HORVÁTH Csaba: Márai Sándor: A Garrenek műve- [május]
543. p.
HORVÁTH Csaba: Tar Sándor: A mi utcánk - [június] 663. p.
HORVÁTH Tamás, J. ford.: Elmélkedés a világméretű viharban
(1956 a svájci sajtóban) - [október] 944. p.
ILLYÉS Gyula levelezése feleségével, Kozmutza Flórával. (1946.
november 23. - 1947. február 17.) IV. [Közreadó Illyés Mária] -
[február] 187. p.
ILLYÉS Gyula levelezése feleségével, Kozmutza Flórával. (1946.
november 23. - 1947. február 17.) III. [Közreadó Illyés Mária] -
[január] 40. p.
ILLYÉS Mária közreadó: Illyés Gyula levelezése feleségével,
Kozmutza Flórával. (1946. november 23. - 1947. február 17.) IV.
[Közreadó Illyés Mária] - [február] 187. p.
ILLYÉS Mária közreadó: Illyés Gyula levelezése feleségével,
Kozmutza Flórával. (1946. november 23. - 1947. február 17.) III.
[Közreadó Illyés Mária] - [január] 40. p.
 7

IZIKNÉ HEDRI Gabriella: A demokrácia és a nemzetközi viszo­

nyok - [november] 1045. p.

JAMBREKOVICH László, ifj.: Mexikó vallásellenes törvényho­

zása. Részletek - [november] hátsó borító
JESZENSZKY Géza: A honfoglalástól az integrációig - [július-au­
gusztus] 705. p.

KÁDÁR Béla: Sorsanalízis: Magyarország és az Európai Unió -

[május] 477. p.
KAP1LLER Ferenc: „Isten munkatársai a teremtésben" Salföldi
beszélgetés Somogyi Győző grafikussal, festőművésszel a munká­
ról - [október] 971. p.
KARÁTSON Gábor Ki énekel mit? - [november] 1099. p.
KEREK Mihály: A húszévesek. Részletek - [szeptember] hátsó
borító
KESZTHELY Klára ford.: Sunley, Jonathan: A poszt-kommuniz­
mus gyerek(es) betegség (ford. Keszthely Klára) - [október] 996. p
Keszthely Klára ford.: Sunley, Jonathan: A poszt-kommunizmus
gyerek(es) betegség II. - [november] 1058. p.
Keszthelyi Klára (ford.): OOKA Makoto: Körben ülve - Gondola­
tok a japán csoport-elméletről - [június] 591. p.
KODOLÁNYI Gyula: „Nem tudom, miért van olyan sikerünk" A
Magyar Szemle beszélgetése Kovács Józseffel, a Herendi Porce­
lánmanufaktúra vezérigazgatójával és munkatársaival Herenden,
1996 november 6-án) [Kodolányi Gyula; Czakó Gábor; Mellár
Tamás] - [december] 1197. p.
KODOLÁNYI Gyula: A hajó siklik tovább - [február] 115. p.
KODOLÁNYI Gyula: Felednivaló történetek - a kiválók kollégi­
uma - [december] 1139. p.
KODOLÁNYI Gyula: Interú a Duna TV Esti Kérdés című műso­
rából (szerk. Tótfalusi Gábor) - [szeptember] 857. p.
KODOLÁNYI Gyula: Szabadon, szegényen - szerényen? - [má­
jus] 451. p.
KOSSUTH Lajos levelei feleségéhez. Részletek - [március] hátsó
borító
8

KOVÁCS József: „Nem tudom, miért van olyan sikerünk" A

Magyar Szemle beszélgetése Kovács Józseffel, a Herendi Porce­
lánmanufaktúra vezérigazgatójával és munkatársaival Herenden,
1996 november 6-án) [Kodolányi Gyula; Czakó Gábor; Mellár
Tamás] - [december] 1197. p.
KOVÁCS Péter Tóth László a Vatikánban. Nagy Ferenc minisz­
terelnök kísérlete a Szentszékkel való diplomáciai kapcsolatok
helyreállítására - [november] 1082. p.
KULCSÁR Kálmán: Alkotmányozás Magyarországon, 1996. (Fel­
adatok, kérdőjelek) - [július-augusztus] 679. p.

LÁZÁR Ervin János: Hamvas Béla Népfőiskola. Miértt kell(-ene)

megalapítani a lehető legsürgősebben - a bennlakásos dán
népfőiskolái modell alapján - a Hamvas Béla Szellemi Szabad-
egyetemet Magyarországon?! - [július-augusztus] 758. p.
LELKES István: A jó magyar ejtés. Részletek- [május] hátsó borító

MAAR Ferenc Géza: Az „avar" megtelepülés szaporodó

kérdőjelei - [január] 82. p.
MÁDL Ferenc: Felelősség a kultúráért Érték és irány. A Kecske­
méti Konzervatív Kör szimpozionja Antall József halálának má­
sodik évfordulóján. - [február] 171. p.
MARKAI Béla: „Az idegenben élő magyarság gondozása". A
horvátországi betelepítés (1904-1920) - [július-augusztus] 747. p.
MARTONY1 János: Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív
Kör szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján.
- [február] 140. p.
MATUSKA Márton: A magyar civilizáció (Szava Babies:
Magyarszka dvilizádja) - [július-augusztus] 801. p.
MÉHES Károly: A gyermekgyógyászati reformtörekvésekről -
[június] 610. p.
MELLÁR Tamás: „Nem tudom, miért van olyan sikerünk" A
Magyar Szemle beszélgetése Kovács Józseffel, a Herendi Porce­
lánmanufaktúra vezérigazgatójával és munkatársaival Herenden,
19% november 6-án) [Kodolányi Gyula; Czakó Gábor; Mellár
Tamás] - [december] 1197. p. •
 9

MÉSZÁROS László: Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív

Kör szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján.
- [február] 117. p.
MEZEI Balázs: Filozófia mint művészet Recenzió az
EXISTENTIA folyóirat legújabb számáról - [március] 310 p.
MEZEY Katalin: A próféta. [Váczi Gábor beszélgetése] Mezey
Katalinnal, Várkonyi Nándor műveinek kiadójával - [november]
1105. p.
MIKLÓS Pál: Szerindia, Buddha földje - [december] 1215. p.
MIKLÓSSY Endre: Nietzsche Antikrisztusa - [április] 411. p.
MOHAS Lívia: Táncoló androgün (AMichel Jackson-jelenségről)
- [szeptember] 881. p.
MOLNÁR Attila: Haladó kurzus - [október] 1003. p.
MOLNÁR Attila: Haladó kurzus II. - [november] 1072. p.
MÓROCZ Zsolt: Arc a homályból - [április] 438. p.
MOUSSONG-KOVÁCS Erzsébet: A gyermekrajzok illanó vará­
zsa - [június] 619. p.
MUCSÁNYI János szerk.: Interjú a Duna TV Esti Kérdés dmű
műsorából (Vendég Csiszár Imre) - [május] 512. p.
MUCSÁNYI János: Inteni a Duna TV Esti kérdés dmű műsorából
(Vendég: Pungor Ernő) - [január] 70. p.

NAHIMI Péter Az MDF elnöke. Érték és irány. A Kecskeméti

Konzervatív Kör szimpozionja Antall József halálának második
évfordulóján. - [február] 151. p.
NEMESKÜRTY István: O'sváth László és a M.Kir. belügyminisz­
térium - [április] 350. p.

OLÁH Zsigmond: A közvélemény és a politika - [márdus] 313. p.

OLÁH Zsigmondi Közvélemény-kutatások a sajtóban (1996. már­
dus l.-április 12.) - [május] 549. p.
OOKA Makoto: Körben ülve - Gondolatok a japán csoport­
elméletről (ford. Keszthelyi Klára) - [június] 591. p.
ORBÁN Viktor '56 és a mai fiatalok - [december] 1168. p.
ORBÁN Viktor Antall József, a polgári Magyarország miniszter-
elnöke. Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív Kör
10

szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján. -

[február] 178. p.

PALOTÁS Zoltán: „A magyar fordulat". Geopolitikai elemzés

Közép-Európáról- [május] 544. p.
PALOTÁS Zoltán: Magyarország 1944-45-ben, holland szemmel
- [szeptember] 918. p.
PAPP Sándor Társadalom - gazdaság - természet avagy az euro-
amerikai civilizáció egyensúly nélküli hármassága - [június] 580.
P-
PECZE Zoltán: Elkerülhetetlen volt-e Jugoszlávia felbomlása? -
[június] 645. p.
PÉNTEKJános: A hungarológia dilemmái kisebbségben (különös
tekintettel a nyelvtvudományi kutatásokra) - [június] 630. p.
PERCZEL József: A marketing és demarketing hatása az orvos­
beteg kapcsolatra - [szeptember] 874. p.
PETHŐ Bertalan: Pauler Ákosról - [október] 988. p.
PETHŐ Tibor A Közel- és Közép-Kelet - [november] 1131. p.
PETHŐ Tibor Az IFOR Boszniában - [január] 100. p.
PETHŐ Tibor Bárányok vagy farkasok - [március] 324. p.
PETHŐ Tibor Búcsú a „jóléti állam"-tól - [február] 216. p.
PETHŐ Tibor Clinton II. - [december] 1227. p.
PETHŐ Tibor Euro-biciklizés- [május] 554. p.
PETHŐ Tibor Három választás - [július-augusztus] 805. p.
PETHŐ Tibor Kié lesz a 21. század? - [június] 665. p.
PETHŐ Tibor Moszkva, Bagdad, Szarajevó - [október] 1034. p.
PETHŐ Tibor Távol-Kelet és Közel-Kelet - [április] 442. p.
POLOMIK Tünde ford.: Bíró Miklós: Hogyan csináljunk háborút
- [március] 248. p.
PUNGOR Ernő: Interú a Duna TV Esti kérdés című műsorából
(Jjzerkesztó-riporter Mucsányi János) - [január] 70. p.
RÁDICS Viktória ford.: Babic, Sava: Aki felfedezte az emberiség
szétszakadt szálait. Hamvas Béla: PatmoszI-III. - [november] 1112.
P-
 u

RATKÓ Lujza: Tradíció és modemitás a néprajztudomány fényé­

ben - [június] 640. p.
RÚZSA György: Orosz bronz ikonok - [április] 389. p.

SALAMON László: Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív

Kör szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján.
- [február] 156. p.
SALATA Kálmán: A magyar alkotmány záróköve - [október] 933.
P ',
SALYI Tamás: Thatcherizmus a gyakorlatban II. - [január] 91. p.
SARA Péten A finnugor-kongresszus előtt - kérdések, töprengé­
sek - [július-augusztus] 809. p.
SHLAPENTOKH, Vladimir Oroszország kisajátítása (ford. Var­
ga Csaba) - [szeptember] 828. p.
SNEÉ Péten Sztracsatella (Kern András filmjéről) - [március] 305.
P-
SNEÉ Péter Vízió az örökségről - [október] 1014. p.
SOMOGYI Győző: „Isten munkatársai a teremtésben" Salföldi
beszélgetés Somogyi Győző grafikussal, festőművésszel a munká­
ról [Beszélgetőtárs: Kapiller Ferenc] - [október] 971. p.
SUNLEY, Johnathan: A poszt-kommunizmus gyerek(es) beteg­
ség I. (ford. Keszthely Klára) - [október] 996. p.
SUNLEY, Johnathan: A poszt-kommunizmus gyerek(es) beteg­
ség II. (ford. Keszthely Klára) - [november] 1058. p.
SUPKA Magdolna: Szalay Lajos - [március] 280. p.

SZABAD György: Hallgatóból pályatárs - [március] 229. p.

SZABADOS György: Újév - új év - [január] 3. p.
SZABÓ A. Ferenc: Egymásba fonódó sorsproblémák (Népesedés
és kisebbségi lét) - [június]655. p.
SZABÓ Ernő, P. A honfoglaló magyarság. Millecentenáriumi
kiállírás a Magyar Nemzeti Múzeumban - [július-augusztus] 791.
P-
SZABÓ Ernő, P.: Grafikák, történelmi háttérrel. Száz éve született
Varga Nándor Lajos - [január] 74. p.
12

SZABÓ Ernő, P.: Nyomatok fahasábokkal és örökmozgóval. A

miskolci grafikai biennálék rendezvénysorozatáról - [november]
1093. p.
SZABÓ Tamás: Szabadság és tulajdon Érték és irány. A Kecske­
méti Konzervatív Kör szimpozionja Antall József halálának má­
sodik évfordulóján. - [február] 167. p.
SZAKÁTS Mara: A Magyarországra áttelepült erdélyiek szerep­
készletei- [május] 502. p.
SZALAYKároly: Egy ironikus kedvű esztergomi érsek- [március]
293. p.
SZÁVAI János: Albert Camus és a magyar forradalom - [október]
962. p.
SZÁVAI János: Antall József, a külpolitikus. I. - [április] 357. p.
SZÁVAI János: Antall József, a külpolitikus. II. - [május] 492. p.
SZEKFU Gyula: A magyarság és kisebbségei a középkorban -
részletek - [július-augusztus] hátsó borító
SZÉLL Margit: Wojtyla pápa, a filozófus - [december] 1141. p.
SZIPÓCS Krisztina: Kritikus tömeg a térben. Antony Gormley
kiállítása Bécsben- [május] 529. p.

TAXNER-TÓTH Emő: „S a sírt, hol nemzet..." - [július-augusztus]

692. p.
TERPLÁN Zoltán: A magyar törzsszövetség és a morva fejede­
lemség kapcsolatai a 9. században - [július-augusztus] 714. p.
TORMA Józsefi Özbegisztáni tájak (Útijegyzeteimből) - [szep­
tember] 891. p.
TÓTFALUSI Gábor szerk.: Interú a Duna TV Esti Kérdés című
műsorából (vendég: Kodolányi Gyula) - [szeptember] 857. p.
TÓTH Gy. László: Egy bukott eszme győz tes katonái (Állandóság
és változás. Körkérdés XII.) - [január] 5. p.
TÖLGYESSY Péter Ellenőrzött hatalom - cselekvőképes állam.
Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív Kör szimpozionja
Antall József halálának második évfordulóján. - [február] 145. p.

VÁCZI Gábor: A próféta. Beszélgetés Mezey Katalinnal,

Várkonyi Nándor műveinek kiadójával - [november] 1105. p.
 13

VARGA Csaba ford: Shlapentokh, Vladimir: Oroszország kisajá­

títása - [szeptember] 828. p
VARGA Csaba: A jogváltás paradoxonai - [december] 1186. p.
VATHY Zsuzsa: Varjú Dezső - [december] 1206. p.
VUKOVICH György: Tisztelt szerkesztőség! - [március] 328. p.
ZLINSZKY János: Keresztény közéletiség - [szeptember] 845. p.
14

A M A G Y A R S Z E M L E T E M A T I K U S

M U T A T Ó J A , 1 9 9 6 .

BELPOLITIKA
ANDORKA Rudolf: Politikai rendszerváltozás és a társadalom
modernizációja. Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív Kör
szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján. -
[február] 121. p.
BOGÁR László: Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív Kör
szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján. -
[február] 129. p.
BORBÁNDI Gyula: Hogyan tovább, nyugati magyarok? - [szep­
tember] 837. p.
CSORBA József: A magyar állam kommunikációs válsága - [már­
cius] 234. p.
DEBRECZENI József: Antall József politikai elvei. Érték és irány.
A Kecskeméti Konzervatív Kör szimpozionja Antall József halá­
lának második évfordulóján. - [február] 134. p.
DURAY Miklós: Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív Kör
szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján. -
[február] 176. p.
FÜR Lajos: Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív Kör
szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján. -
[február] 117. p.
GRANASZTÓI György: Utunk Európába, Európa útja hozzánk
- [január] 10. p.
GRÓH Gáspár A rendszerváltozás apakomplexusa - [október]
1023. p.
IZIKNE HEDRI Gabriella: A demokrácia és a nemzetközi viszo­
nyok - [november] 1045. p.
JESZENSZKY Géza: A honfoglalástól az integrációig - [július-au­
gusztus] 705. p.
 15

KÁDÁR Béla: Sorsanalízis: Magyarország és az Európai Unió -

[május] 477. p.
KULCSÁR Kálmán: Alkotmányozás Magyarországon, 1996. (Fel­
adatok, kérdőjelek)- [július-augusztus] 679. p.
MADL Ferenc: Felelősség a kultúráért. Érték és irány. A Kecske­
méti Konzervatív Kör szimpozionja Antall József halálának má­
sodik évfordulóján. - [február] 171. p.
MARTONYI János: Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív
Kör szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján.
- [február] 140. p.
MÉSZÁROS László: Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív
Kör szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján.
- [február] 117. p.
MOLNÁR Attila: Haladó kurzus - [október] 1003. p.
MOLNÁR Attila: Haladó kurzus II. - [november] 1072. p.
OLÁH Zsigmondi A közvélemény és a politika - [március] 313. p.
OLÁH Zsigmondi Közvélemény-kutatások a sajtóban (1996. már­
cius 1.-április 12.) - [május] 549. p.
ORBÁN Viktor '56 és a mai fiatalok - [december] 1168. p.
ORBÁN Viktor Antall József, a polgári Magyarország miniszter-
elnöke. Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív Kör
szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján. -
[február] 178. p.
PALOTÁS Zoltán: „A magyar fordulat". Geopolitikai elemzés
Közép-Európáról- [május] 544. p.
SZABÓ Tamás: Szabadság és tulajdon. Érték és irány. A Kecske­
méti Konzervatív Kör szimpozionja Antall József halálának má­
sodik évfordulóján. - [február] 167. p.
TAXNER-TÓTH Ernő: „Sasírt, hol nemzet..."-[július-augusztus]
692. p.
TÓTHGy. László: Egy bukotteszme győztes katonái (Állandóság
és változás. Körkérdés XII.) - [január] 5. p.
TÖLGYESSY Péter Ellenőrzött hatalom - cselekvőképes állam.
Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív Kör szimpozionja
Antall József halálának második évfordulóján. - [február] 145. p.
ZLINSZKY János: Keresztény közéletiség - [szeptember] 845. p.
26

BESZÉLGETÉS, INTERJÚ
CSISZÁR Imre: Interjú a Duna TV Esti Kérdés című műsorából
(szerkesztő-riporter: Mucsányi János) - [május] 512. p.
GLATZ Ferenc: Interjú a Duna Tv Esti Kérdés dmú műsorából
(Szerkesztő-riporter Csáky Zoltán) - [március] 276. p.
KAPILLER Ferenc: „Isten munkatársai a teremtésben" Salföldi
beszélgetés Somogyi Győző grafikussal, festőművésszel a munká­
ról - [október] 971. p.
KODOLÁNYI Gyula: Interú a Duna TV Esd Kérdés című műso­
rából (szerk. Tótfalusi Gábor) - [szeptember] 857. p.
KOVÁCS Józsefi „Nem tudom, miért van olyan sikerünk" A
Magyar Szemle beszélgetése Kovács Józseffel, a Herendi Porce­
lánmanufaktúra vezérigazgatójávalés munkatársaival Herenden,
1996 november 6-án) [Kodolányi Gyula; Czakó Gábor; Mellár
Tamás] - [december] 1197. p.
MEZEY Katalin: A próféta. [Váczi Gábor beszélgetése] Mezey
Katalinnal, Várkonyi Nándor műveinek kiadójával - [november]
1105. p
PUNGOR Ernő: Interú a Duna TV Esd kérdés című műsorából
(Szerkesztő-riporter Mucsányi János) - [január] 70. p.

DOKUMENTUM
ILLYÉS Gyula levelezése feleségével, Kozmutza Flórával. (1946.
november 23. - 1947. február 17.) III. [Közreadó Illyés Mária] -
[január] 40. p.
ILLYÉS Gyula levelezése feleségévé, Kozmutza Flórával. (1946.
november 23. - 1947. február 17.) IV. [Közreadó Illyés Mária] -
[február] 187. p.

EGÉSZSÉGÜGY
BÖSZÖRMÉNYI Miklós: Társadalmi tényezők szerepe a TBC
újraéledésében - [április] 379. p.
GALGÓCZY Zsuzsa szerk. Környezet és orvoslás (A vita
résztvevői: Balás Púi László; ifj. Fekete Gyula; György Lajos; Kopp
Mária; Kovács István; Kovács Pál; Kuntár Ágnes; Lázár Imre;
Takács Sándor; Virágh Zoltán; Zsolnai László) - [szeptember] 861.
P-
 27

GALGÓCZY Zsuzsa szerk.: Az élet ára - megőrizni az értéket. [A

vita résztvevői: Balás Piri László; Batiz Ákosné; Fehér Miklós;
Garancsy László; Kopp Mária; Kovács József; Kovács Pál; Kun tár
Erzsébet; Lozsádi Károly; Skrabski Árpád; Sülé Ferenc; Valkovics
Emil] - [április] 371. p.
GALGÓCZY Zsuzsa szerk.: Ha összeesik egy ember... „Folyama­
tosan reformálódó" orvosképzésünk hiányosságai (A vita
résztvevői: Erőss András; Forgács Iván; Gaizler Gyula; Kopper
László; Kuntár Ágnes; Lozsádi Károly; Molnár Péter; Réthelyi
Miklós; Rontó Györgyi; Somogyi János; Szabó Gábor; Szánthó
András) - [július-augusztus] 783. p
GALGÓCZY Zsuzsa szerk.: Orvos-beteg kapcsolat [A vita
résztvevői: Balás Piri László; Csabai Márta; Harmathy Éva;
Jankovics Tibor; Jobbágyi Gábor; Kóczán György; Kuntár Ágnes;
Lozsádi Károly; Lórincz Jenő; Makó János; Szabó Pál; Tóth Ildikó;
Varró Vince; Vita Ágnes]- [március] 264. p.
GALGÓCZY Zsuzsa szerk.:Természetgyógyászat és akadémikus
orvoslás (A vagy-vagy csapdájában) [A vita résztvevői: Babulka
Péter; Balás Piri László; Grynaeus Tamás; György Lajos; Koltai
Erika; Lázár Imre; Makó János; Molnár Péter; Szánthó Zsuzsa;
Tamási József] - [június] 602. p.
GALGÓCZY Zsuzsa szerk: Demográfia és halandóság [A vita
résztvevői: Molnár László; Pauka Tibor; Valkovics Emil; Szabó A.
Ferenc; Molnár Péter; Sedianszky Éva; Kovács Pál; Kopp Mária;
Beöthy Molnár András; Fekete Gyula] - [január] 56. p.
MÉHES Károly: A gyermekgyógyászati reformtörekvésekről -
[június] 610. p.
VUKOVICH György: Tisztelt szerkesztőség! - [március] 328. p.

ESSZÉ
BABIC, Sava: Aki felfedezte az emberiség szétszakadt szálait.
Hamvas Béla: Patmosz I-III. (Rádics Viktória ford.) - [november]
1112. p.
CZAKÓ Gábor A decsi '56 - [október] 931. p.
CZAKÓ Gábor A halott körme és a hit - [július-augusztus] 677.
P-
CZAKÓ Gábor. Áru-e a kultúráru? - [június] 563. p.
CZAKÓ Gábor Március, idus - [március] 227. p.
18

CZAKÓ Gábor Quasi - [április] 339. p.

CZAKÓ Gábor Túlélni - [november] 1043. p
GRANASZTÓI György: „Legszebb nyári élményem" - [szeptem­
ber] 819. p.
KARÁTSON Gábor Ki énekel mit? - [november] 1099. p.
KODOLÁNYI Gyula: A hajó siklik tovább - [február] 115. p.
KODOLÁNYI Gyula: Felednivaló történetek - a kiválók kollégi­
uma - [december] 1139. p.
KODOLÁNYI Gyula: Szabadon, szegényen - szerényen? - [má­
jus] 451. p.
SNEÉ Péter Vízió az örökségről - [október] 1014. p.
SZABADOS György: Újév - új év - [január] 3. p.

FILM
SNEÉ Péter Sztracsatella (Kern András filmjéről) - [március] 305.
P-

FILOZÓFIA, FILOZÓFIATÖRTÉNET
BOTOS Máté: A konzervatív társadalomfilozófia atyja: Frédéric
Le Play (1806-1882) - [május] 516. p.
MIKLÓSSY Endre: Nietzsche Anükrisztusa - [április] 411. p.
PETHŐ Bertalan: Pauler Ákosról - [október] 988. p.
SZÉLL M argit: Wojtyla pápa, a filozófus - [december] 1141. p.

INFORMATIKA
CSORBA József: A magyar állam kommunikációs válsága - [már­
cius] 234. p.

IRODALOMTÖRTÉNET
BODOSI György: Aki olyan, mint az... (Részletek egy könyv
kihagyott fejezeteiből) - [január] 45. p.
DEMÉNY István Pál: Vargyas Lajos és a magyar hősi epika kuta­
tása - [július-augusztus] 725. p.
HÍDVÉGI Máté: „Hallgatom álomi beszédem" (Nagy László ál­
mai) - [március] 284. p.
 19

HORVÁTH Csaba: Márai Sándor: A Garrenek műve- [május]

543. p.
KARÁTSON Gábor Ki énekel mit? - [november] 1099. p.
MÓROCZ Zsolt: Arc a homályból * [április] 438. p.
SZÁVAI János: Albert Camus és a magyar forradalom - [október]
962. p.

JOG, JOGTUDOMÁNY
KULCSÁR Kálmán: Alkotmányozás Magyarországon, 1996. (Fel­
adatok, kérdőjelek) - [július-augusztus] 679. p.
VARGA Csaba: A jogváltás paradoxonai - [december] 1186. p.

KISEBBSÉG
MAKKAI Béla: „Az idegenben élő magyarság gondozása". A
horvátországi betelepítés (1904-1920) - [július-augusztus] 747. p.
PÉNTEK János: A hungarológia dilemmái kisebbségben (különös
tekintettel a nyelvtvudományi kutatásokra) - [június] 630. p.
SZABÓ A. Ferenc: Egymásba fonódó sorsproblémák (Népesedés
és kisebbségi lét) - [június]655. p.
SZAKÁTS Mara: A Magyarországra áttelepült erdélyiek szerep-
készletei- [május] 502. p.

KÖZGAZDASÁGTAN
ANDORRA Rudolf: Önérdek, vagy erkölcs? Individuum, vagy
közösség? A liberális és a kommunitárius társadalomfilozófusok
vitája I,- [április] 341. p.
ANDORRA Rudolf: Önérdek, vagy erkölcs? Individuum, vagy
közösség? A liberális és a kommunitárius társadalomfilozófusok
vitája II. - [május] 453. p.
BŐD Péter Ákos: Az erkölcsi értékekről és az értékteremtés
erkölcséről - [június] 565. p.
CZAKÓ Gábor Piac-Európa - [december] 1175. p.
EGEDY Gergely: Versengést vagy együttműködést - [május] 465.
P-
20

PAPP Sándor Társadalom - gazdaság - természet avagy az euro-

amerikai civilizáció egyensúly nélküli hármassága - [június] 580.
P-

KRITIKA, RECENZIÓ, ISMERTETÉS

BABIC, Sava: Aki felfedezte az emberiség szétszakadt szálait.
Hamvas Béla: Patmosz I-III. (Rádics Viktória ford.) - [november]
1112. p.
CSEJDI László: Szerep és felelősség - értelmiségi eszmecserék a
politikai etikáról- [május] 532. p.
GRÓH Gáspár A rendszerváltozás apakomplexusa - [október]
1023. p.
HÍDVÉGI Máté: Könyvekből álom - álomból lélek. Álomlélektani
könyvek szemléje - [szeptember] 923. p.
HÍDVÉGI Máté: Könyvekből betűk - betűkből szám.
Kabbalisztíkus könyvek szemléje - [november] 1126. p.
HÍDVÉGI Máté: Könyvekből honfoglalás - krónikákból könyv -
[július-augusztus] 797. p.
HÍDVÉGI Máté: Könyvekből könyv. Szántó Tibor tervezte ma­
gyar bibliák szeméje - [december] 1225. p.
HÍDVÉGI Máté: Könyvekből orvosság - gyógyfüvekből könyv.
Füveskönyvek szemléje - [június] 660. p.
HÍDVÉGI Máté: Könyvekből szavak - szavakból szócsoport. Afo­
rizma-könyvek szemléje - [október] 1030. p.
HÍDVÉGI Máté: Könyvekből törmelék - hulló falakból könyv.
Magyar-zsidó könyvek szemléje - [április] 433. p.
HÍDVÉGI Máté: Könyvekből tudomány - tudásból könyv.
Művelődéstörténeti könyvek szemléje- [május] 539. p.
HORVÁTH Csaba: Apokrif képregény - [október] 1029. p.
HORVÁTH Csaba: Márai Sándor: A Garrenek műve- [május]
543. p.
HORVÁTH Csaba: Tar Sándor: A mi utcánk - [június] 663. p.
MATUSKA Márton: A magyar civilizáció (Szava Babies:
Magyarszka dvilizádja) - [július-augusztus] 801. p.
MEZEI Balázs: Filozófia mint művészet. Recenzió az
EXISTENTIA folyóirat legújabb számáról - [márdus] 310 p.
 21

MIKLÓS Pál: Szerindia, Buddha földje - [december] 1215. p.

MOHAS Lívia: Táncoló androgün (A Michel Jackson-jelenségről)
- [szeptember] 881. p.
PALOTÁS Zoltán: „A magyar fordulat". Geopolitikai elemzés
Közép-Európáról- [május] 544. p.
PALOTÁS Zoltán: Magyarország 1944-45-ben, holland szemmel
- [szeptember] 918. p. *
SZABÓ Ernő, P. A honfoglaló magyarság. Millecentenáriumi
kiállírás a Magyar Nemzeti Múzeumban - [július-augusztus] 791.
P-
SZABÓ Ernő, P.: Nyomatok fahasábokkal és örökmozgóval. A
miskolci grafikai biennálék rendezvénysorozatáról - [november]
1093. p.

KÜLPOLITIKA
BÍRÓ Miklós: Hogyan csináljunk háborút - [március] 248. p.
BORBÁNDI Gyula: Hogyan tovább, nyugati magyarok? - [szep­
tember] 837. p.
CHARETTE, Hervé de: Kemény mag, avagy európai avantgarde?
- [szeptember] 821. p.
GRANASZTÓI György: Az új magyar külpolitika alapjai. Antall
József öröksége. Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív Kör
szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján. -
[február] 161 p.
GRANASZTÓI György: Utunk Európába, Európa útja hozzánk
- [január] 10. p.
IZIKNÉ HEDRI Gabriella: A demokrácia és a nemzetközi viszo­
nyok - [november] 1045. p.
KÁDÁR Béla: Sorsanalízis: Magyarország és az Európai Unió -
[május] 477. p.
PALOTÁS Zoltán: „A magyar fordulat". Geopolitikai elemzés
Közép-Európáról- [május] 544. p.
PECZE Zoltán: Elkerülhetetlen volt-e Jugoszlávia felbomlása? -
[június] 645. p.
PETHŐ Tibor A Közel- és Közép-Kelet - [november] 1131. p.
PETHŐ Tibor Az IFOR Boszniában - [január] 100. p.
22

PETHŐ Tibor Bárányok vagy farkasok - [március] 324. p.

PETHÓ Tibor Búcsú a „jóléti állam"-tól - [február] 216. p.
PETHŐ Tibor Clinton II. - [december] 1227. p.
PETHŐ Tibor Euro-bidklizés- [május] 554. p.
PETHÓ Tibor Három választás - [július-augusztus] 805. p.
PETHŐ Tibor Kié lesz a 21. század? - [június] 665. p.
PETHÓ Tibor Moszkva, Bagdad, Szarajevó - [október] 1034. p.
PETHŐ Tibor Távol-Kelet és Közel-Kelet - [április] 442. p.
SÁLYI Tamás: Thatcherizmus a gyakorlatban II. - [január] 91. p.
SHLAPENTOKH, Vladimir Oroszország kisajátítása (ford. Var­
ga Csaba) - [szeptember] 828. p.
SZÁVAI János: Antall József, a külpolitikus. I. - [április] 357. p.
SZÁVAI János: Antall József, a külpolitikus. II. - [május] 492. p.

MŰVÉSZETTÖRTÉNET
BOROS Géza: A vasfüggöny-keresztúton. Mindszenty-emlék-
művek - határokon innen és túl - [július-augusztus] 772. p.
RÚZSA György: Orosz bronz ikonok - [április] 389. p.
SUPKA Magdolna: Szalay Lajos - [március] 280. p.
SZABÓ Ernő, P.: Grafikák, történelmi háttérrel. Száz éve született
Varga Nándor Lajos - [január] 74. p.
SZABÓ Ernő, P.: Nyomatok fahasábokkal és örökmozgóval. A
miskolci grafikai biennálék rendezvénysorozatáról - [november]
1093. p.
SZIPÓCS Krisztina: Kritikus tömeg a térben. Antony Gormley
kiállítása Bécsben- [május] 529. p.

NÉPRAJZ
DEMÉNY István Pál: Vargyas Lajos és a magyar hősi epika kuta­
tása - [július-augusztus] 725. p.
RATKÓ Lujza: Tradíció és moderni tás a néprajztudomány fényé­
ben - [június] 640. p.
TORMA József: Özbegjsztáni tájak (Útijegyzeteimből) - [szep­
tember] 891. p.
 23

NYELVTUDOMÁNY
BUJI Ferenc: A kány-szócsalád L- [július-augusztus] 732. p.
BUJI Ferenc: A kány-szócsalád II. - [szeptember] 900. p.
PÉNTEKJános: A hungarológia dilemmái kisebbségben (különös
tekintettel a nyelvtvudományi kutatásokra) - [június] 630. p.

OKTATÁS
LAZAR Ervin János: Hamvas Béla Népfőiskola. Miértt kell(-ene)
megalapítani a lehető legsürgősebben - a bennlakásos dán
népfőiskolái modell alapján - a Hamvas Béla Szellemi Szabad-
egyetemet Magyarországon?! - [július-augusztus] 758. p.

POLITOLÓGIA
ANDORKA Rudolf: Önérdek, vagy erkölcs? Individuum, vagy
közösség? A liberális és a kommunitárius társadalomfilozófusok
vitája I.- [április] 341. p.
ANDORKA Rudolf: Önérdek, vagy erkölcs? Individuum, vagy
közösség? A liberális és a kommunitárius társadalomfilozófusok
vitája II. - [május] 453. p.
MOLNÁR Attila: Haladó kurzus - [október] 1003. p.
MOLNÁR Attila: Haladó kurzus II. - [november] 1072. p.
NAHIMI Péter: Az MDF elnöke. Érték és irány. A Kecskeméti
Konzervatív Kör szimpozionja Antall József halálának második
évfordulóján. - [február] 151. p.
SUNLEY, Johnathan: A poszt-kommunizmus gyerek(es) beteg­
ség I. (ford. Keszthely Klára) - [október] 996. p.
SUNLEY, Johnathan: A poszt-kommunizmus gyerek(es) beteg­
ség II. (ford. Keszthely Klára) - [november] 1058. p.
TÖLGYESSY Péten Ellenőrzött hatalom - cselekvőképes állam.
Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív Kör szimpozionja
Antall József halálának második évfordulóján. - [február] 145. p.

PSZICHIÁTRIA, PSZICHOLÓGIA
BÍRÓ MIKLÓS: Hogyan csináljunk háborút - [március] 248. p.
BUJI Ferenc: Egy gyermekrajz kozmogóniája - [április] 393. p.
24

GALGÓCZY Zsuzsa szerk.: Orvos-beteg kapcsolat [A vita

résztvevői: Balás Piri László; Csabai Márta; Harmathy Éva;
Jankovics Tibor; Jobbágyi Gábor; Kóczán György; Kuntár Ágnes;
Lozsádi Károly; Lórincz Jenő; Makó János; Szabó Pál; Tóth Ildikó;
Varró Vince; Vita Ágnes]- [március] 264. p.
MOHÁS Lívia: Táncoló androgün (AMichel Jackson-jelenségről)
- [szeptember] 881. p.
MOUSSONG-KOVÁCS Erzsébet: A gyermekrajzok illanó vará­
zsa - [június] 619. p.

SZOCIOLÓGIA
ANDORKA Rudolf: Önérdek, vagy erkölcs? Individuum, vagy
közösség? A liberális és a kommunitárius társadalomfilozófusok
vitája I,- [április] 341. p.
ANDORKA Rudolf: Önérdek, vagy erkölcs? Individuum, vagy
közösség? A liberális és a kommunitárius társadalomfilozófusok
vitája II. - [május] 453. p.
BOTOS Máté: A konzervatív társadalomfilozófia atyja: Frédéric
Le Play (1806-1882) - [május] 516. p.
BÖSZÖRMÉNYI Miklós: Társadalmi tényezők szerepe a TBC
újraéledésében - [április] 379. p.
GYÖRGY Lajos: Humán ökológia - tudomány vagy erkölcstan? -
[október] 983. p.
KAPILLER Ferenc: „Isten munkatársai a teremtésben" Salföldi
beszélgetés Somogyi Győző grafikussal, festőművésszel a munká­
ról - [október] 971. p.
MOHÁS Lívia: Táncoló androgün (AMichel Jackson-jelenségről)
- [szeptember] 881. p.
OOKA Makoto: Körben ülve - Gondolatok a japán csoport-
elméletről (ford. Keszthelyi Klára) - [június] 591. p.
ORBÁN Viktor '56 és a mai fiatalok - [december] 1168. p.
PAPP Sándor Társadalom - gazdaság - természet avagy az euro-
amerikai civilizáció egyensúly nélküli hármassága - [június] 580.
P-
PÉNTEKJános: A hungarológia dilemmái kisebbségben (különös
tekintettel a nyelvtvudományi kutatásokra) - [június] 630. p.
 25

SUNLEY, Johnathan: A poszt-kommunizmus gyerek(es) beteg­

ség I. (ford. Keszthely Klára) - [október] 996. p.
SUNLEY, Johnathan: A poszt-kommunizmus gyerek(es) beteg­
ség II. (ford. Keszthely Klára) - [november] 1058. p.
SZAKÁTS Mara: A Magyarországra áttelepült erdélyiek szerep-
készletei- [május] 502. p.
TAXNER-TÓTHEmó: „S a sirt, hol nemzet..." - [július-augusztus]
692. p.
TORMA József. Özbegisztáni tájak (Útijegyzeteimből) - [szep­
tember] 891. p.

TÖRTÉNELEM
BEKE György: Erdélyi főpapok (Száz éve született Márton Áron)
- [december] 1157. p.
CZAKÓ Gábor. Piac-Európa - [december] 1175. p.
EGYED Ákos: Kolozsvár vonzáskörzete a 19. században - [febru­
ár] 199. p.
GLATZ Ferenc: Interjú a Duna Tv Esti Kérdés című műsorából
(Szerkesztő-riporter Csáky Zoltán) - [március] 276. p.
HERCZEGH Géza: Hármas szál tó. In memoriam T.M.L. - [január]
32. p.
HORVÁTH Tamás, J. ford.: Elmélkedés a világméretű viharban
(1956 a svájci sajtóban) - [október] 944. p.
JESZENSZKY Géza: A honfoglalástól az integrációig - [július-au­
gusztus] 705. p.
KOVÁCS Péter Tóth László a Vatikánban. Nagy Ferenc minisz­
terelnök kísérlete a Szentszékkel való diplomáciai kapcsolatok
helyreállítására - [november] 1082. p.
MAÁR Ferenc Géza: Az „avar" megtelepülés szaporodó
kérdőjelei - [január] 82. p.
MAKKAI Béla: „Az idegenben élő magyarság gondozása". A
horvátországi betelepítés (1904-1920) - [július-augusztus] 747. p.
MIKLÓS Pál: Szerindia, Buddha földje - [december] 1215. p.
NEMESKÜRTY István: O'sváth László és a M.Kir. belügyminisz­
térium - [április] 350. p.
26

PECZE Zoltán: Elkerülhetetlen volt-e Jugoszlávia felbomlása? -

[június] 645. p.
SALÁTA Kálmán: A magyar alkotmány záróköve - [október] 933.
P-
SUNLEY, Johnathan: A poszt-kommunizmus gyerek(es) beteg­
ség I. (ford. Keszthely Klára) - [október] 996. p.
SUNLEY, Johnathan: A poszt-kommunizmus gyerek(es) beteg­
ség II. (ford. Keszthely Klára) - [november] 1058. p.
SZABÓ Ernő, P. A honfoglaló magyarság. Millecentenáriumi
kiállírás a Magyar Nemzeti Múzeumban - [július-augusztus] 791.
P-
SZALAY Károly: Egy ironikus kedvű esz tergomi érsek - [március]
293. p.
SZÁVAI János: Albert Camus és a magyar forradalom - [október]
962. p.
TERPLÁN Zoltán: A magyar törzsszövetség és a morva fejede­
lemség kapcsolatai a 9. században - [július-augusztus] 714. p.

VISSZAEMLÉKEZÉS
ANDORKA Rudolf: Politikai rendszerváltozás és a társadalom
modernizációja. Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív Kör
szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján. -
[február] 121. p.
BOGÁR László: Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív Kör
szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján. -
[február] 129. p.
DEBRECZENI József: Antall József politikai elvei. Érték és irány.
A Kecskeméti Konzervatív Kör szimpozionja Antall József halá­
lának második évfordulóján. - [február] 134. p.
FARKAS István: Hittel, éles ésszel, erkölcsi erővel. Érték és irány.
A Kecskeméti Konzervatív Kör szimpozionja Antall József halá­
lának második évfordulóján. - [február] 157. p.
FÜR Lajos: Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív Kör
szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján. -
[február] 117. p.
GRANASZTÓI György: Az új magyar külpolitika alapjai. Antall
József öröksége. Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív Kör
 27

szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján. -

[február] 161 p.
HERCZEGHGéza: Hármas szaltó. In memoriam T.M.L. - [január]
32. p.
MADL Ferenc: Felelősség a kultúráért. Érték és irány. A Kecske­
méti Konzervatív Kör szimpozionja Antall József halálának má­
sodik évfordulóján. - [február] 171. p.
MARTONYI János: Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív
Kör szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján.
- [február] 140. p.
MÉSZÁROS László: Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív
Kör szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján.
- [február] 117. p.
NAHIMI Péter Az MDF elnöke. Érték és irány. A Kecskeméti
Konzervatív Kör szimpozionja Antall József halálának második
évfordulóján. - [február] 151. p.
ORBÁN Viktor Antall József, a polgári Magyarország miniszter-
elnöke. Érték és irány. A Kecskeméti Konzervatív Kör
szimpozionja Antall József halálának második évfordulóján. -
[február] 178. p.
SZABAD György: Hallgatóból pályatárs - [március] 229. p.
SZABÓ Tamás: Szabadság és tulajdon. Érték és irány. A Kecske­
méti Konzervatív Kör szimpozionja Antall József halálának má­
sodik évfordulóján. - [február] 167. p.
SZÁVAI János: Antall József, a külpolitikus. I. - [április] 357. p.
SZÁVAI János: Antall József, a külpolitikus. II. - [május] 492. p.
VATHY Zsuzsa: Varjú Dezső - [december] 1206. p.
28

A M A G Y A R S Z E M L E I L L U S Z T R Á C I Ó I , 1 9 9 6 .

BLONDIAU, Isabelle: Antony Gormley portréja - [május] 531. p.

CSOHÁNY Kálmán: Siratóasszonyok - [november] 1104. p.

DINEA László: „...Nehidd..." II. (Színes litográfia, 1995) - [novem­

ber] 1044. p.

FELEDY Gyula: Tárogató - [november] 1111. p.

GORMLEY, Antony: A Case for an Angel III. (Forma angyal

részére) (1990) - [május] 515. p.
GORMLEY, Antony: Bed (Ágy) (198ÍV81) - [május] címoldal
GORMLEY, Antony: Close (Közel) (1992) - [május] 475. p.
GORMLEY, Antony: Critical Mass (Kritikus tömeg) (1995/1 Ön­
tés) - [május] 501. p.
GORMLEY, Antony: Critical Mass (Kritikus tömeg) (1995/3) -
[május] 553. p.
GORMLEY, Antony: Critical Mass (Kritikus tömeg) (1995/4) -
[május] 548. p.
GORMLEY, Antony: Critical Mass (Kritikus tömeg) (1995/5) -
[május] 511. p.
GORMLEY, Antony: Critical Mass (Kritikus tömeg) (1995/6) -
[május] 538. p.
GORMLEY, Antony: Learning to Think (Megtanulni gondolkod­
ni) (1991)-[május] 452. p.
GORMLEY, Antony: Seeing and Showing (Látni és megmutatni)
(1991/2) - [május] 528. p.
GORMLEY, Antony: Sense (Érzék) (1991) - [május] 491. p.
 29

GORMLEY, Antony: Testing a World View (A világnézet vizsgá­

lata) (1993) - [május] 463. p.

HORVÁTH, loan Bugnariu: Relic 3. (Foto-litográfia, collográfia,

1994) - [november] 1057. p.

KONDOR Béla: Női fej ágyúval - [november] 1098. p.

MIKLÓS Pál repr.: 963-ban kelt kísérőlevél egy ajándék mellé a

tunhuangi helytartó fiához - [december] 1196. p.
MIKLÓS Pál repr.: Buddhista ex-voto, 9. század (Fametszet papí­
ron) - [december] 1214. p.
MIKLÓS Pál repr.: Hírnök. Buddhista kézirat illusztrációja a 10.
századból (Tus és színek papíron) - [december] 1156. p.
MIKLÓS Pál repr.: Kolostor. Tibeti írás a 9. századból (Papír, tus
színekkel) - [december] 1167. p.
MIKLÓS Pál repr.: Kuan-Yin és a hívők (Tusrajz papíron) - [de­
cember] 1185. p.
MIKLÓS Pál repr.: Rablók támadnak egy karavánra (Színes tus­
rajz, részlet) - [december] címoldal
MIKLÓS Pál repr.: Talizmán - perzsiai zsidó kereskedő „útrava-
lója", 9. század (Héber nyelvű bibliai idézetek) - [december] 1205.
P-
MIKLÓS Pál: Falfestmény részlete Tunhuangból - [december]
1224. p.

NAGY Judit: Himnusz (Szőnyeg, 240x175 cm) - [november] 1092.

P-

RÁCMOLNÁR Sándor Káin és Ábel (Színes szitanyomat, 1995)

- [november] 1135. p.
SÁRKÁNY Győző: Légvonal I. (Színes szitanyomat, 1995) - [no­
vember] 1125. p.
SOMOGYI Győző rajza - [október] 1002. p.
SOMOGYI Győző rajza - [október] 1013. p.
SOMOGYI Győző rajza - [október] 1022. p.
30

SOMOGYI Győző rajza - [október] 1028. p.

SOMOGYI Győző rajza - [október] 1036. p.
SOMOGYI Győző rajza - [október] 932. p.
SOMOGYI Győző rajza - [október] 943. p.
SOMOGYI Győző rajza - [október] 961. p.
SOMOGYI Győző rajza - [október] 970. p.
SOMOGYI Győző rajza - [október] 981. p.
SOMOGYI Győző rajza - [október] 982. p.
SOMOGYI Győző rajza - [október] 987. p.
SOMOGYI Győző rajza - [október] 995. p.
SOMOGYI Győző rajza - [október] címoldal
STEFANOVITS Péter Meditádós tér 11. (Nyár) (1995) - [novem­
ber] 1081. p.

SZABADOS Árpád: Koponya (Színes litográfia, részlet) - [no­

vember] dmoldal
SZAKÁL János: Kolozsvár a 18. században, 1759 (Repr. Szepsy
Szűcs Levente) - [február] 198. p.
SZALAY Lajos rajza - [márdus] 228. p.
SZALAY Lajos rajza - [márdus] 233. p.
SZALAY Lajos rajza - [márdus] 327. p.
SZALAY Lajos rajza - [márdus] 329. p.
SZALAY Lajos: Énekek éneke (Rajz) - [márdus] dmoldal
SZALAY Lajos: Énekek éneke I. (Rajz) - [márdus] 247. p.
SZALAY Lajos: Énekek éneke II. (Rajz) - [márdus] 263. p.
SZALAY Lajos: Énekek éneke III. (Rajz) - [márdus) 275. p.
SZALAY Lajos: Énekek éneke V. (Rajz) - [márdus] 283. p.
SZALAY Lajos: Énekek éneke VI. (Rajz) - [márdus] 279. p.
SZALAY Lajos: Énekek éneke VI. (Rajz) - [márdus] 292. p.
SZALAY Lajos: Énekek éneke VII. (Rajz) - [márdus] 304. p.
SZALAY Lajos: Énekek éneke VIII. (Rajz) - [márdus] 309. p.
SZALAY Lajos: Énekek éneke X. (Rajz) - [márdus] 312. p.
SZALAY Lajos: Énekek éneke XI. (Rajz) - [márdus] 323. p.
 31

SZALAY Lajos: Énekek éneke XII. (Rajz) - [március] 331. p.

SZEPSY SZŰCS Levente repr.: A Farkas utcai református temp­
lom szószéke (Részlet) - [február] 186. p.
SZEPSY SZŰCS Levente repr.: Az első kolozsvári nyomtatvány:
Heltai Gáspár katekizmusa - [február] 116. p.
SZEPSY SZŰCS Levente repr.: Báthory István erdélyi fejedelem
(1572-1586) - [február] 215. p.
SZEPSY SZŰCS Levente repr.: Bethlen Gábor fejedelem (Réz­
metszet) - [február] címlap
SZEPSY SZŰCS Levente repr.: Haller János: A Hármas História
címlapja (1692; Részlet) Nyomtatta: Misztótfalusi Kis Miklós -
[február] 114. p.
SZEPSY SZŰCS Levente repr.: Kolozsvár a 18. században. Met­
szette Szakái János, 1759 - [február] 198. p.
SZEPSY SZŰCS Levente repr.: Schlenning Gergely címere a Szt.
Mihály templom zárókövéa XV: sz. - [február] 219. p.

TORMA József: A Regisztán bal oldali egysége a ferde toronnyal

Szamarkandban (Fénykép) - [szeptember] 844. p.
TORMA József: Buharai medressze-részlet (Fénykép) - [szeptem­
ber] 917. p.
TORMA József: Csasma Ahub Buharában (Fénykép) - [szeptem­
ber] 836. p.
TORMA József: Egy helyreállított medresszében kialakított
Babur-múzeum udvara Andizson óvárosában (Fénykép) - [szep­
tember] 925. p.
TORMA József: Fűzfacsoport Szamarkandban, a Regisztán kör­
nyékén (Fénykép) - [szeptember] 828. p.
TORMA József: Ház előtti kispad a Ferganai-medence egyik
falujában (Fénykép) - [szeptember] 921. p.
TORMA József: Karakalpak munkások az Arai-tenger kiszáradt
fenekén (Fénykép) - [szeptember] 860. p.
TORMA József: Karakalpakisztáni kazak pásztor 899. p.
TORMA József. Kurut-ot árusító özbeg asszonyok Tekerildi falu
határában (Fénykép) - [szeptember] 927. p.
TORMA József: Részlet a Sahzindából, az „Élő fejedelem" nevű
temetőből Szamarkandban (Fénykép) - [szeptember] 820. p.
32

TORMA Józsefi Szamarkandi toronyrészlet (Fénykép) - [szep­

tember] címoldal
TORMA Józsefi Tadzsik pásztorfiú a Ferganai-medence észak-
nyugati végében (Fénykép) - [szeptember] 873. p.
TORMA József; Ulugbek csillagvizsgálójának bejárata
Szamarkandban (Fénykép) - [szeptember] 856. p.
TORMA Józsefi Utcai köszörűs munka közben Pargona piacának
környékén (Fénykép) - [szeptember] 880. p.
TORMA József: Ütmen ti húsárus a Fergenai-medence belsejében
(Fénykép) - [szeptember] 890. p.

VARGA Nándor Lajos: Búcsú (Rézkarc, 1923) - [január] 9. p.

VARGA Nándor Lajos: Ecce homo (1923, részlet) - [január] címlap
VARGA Nándor Lajos: Ex libris Semsey (Önarckép) (Fametszet,
1966) - [január] 104. p.
VARGA Nándor Lajos: Fényszúrt fa (Rézkarc, 1930; Részlet) -
[január] 55. p.
VARGA Nándor Lajos: Hinta (Rézkarc, 1924; Részlet) - [január]
99. p.
VARGA Nándor Lajos: Magdolna (Rézmetszet, 1927) - [janu­
árul. p.
VARGA Nándor Lajos: Mária (Tollrajz, 1943) - [január] 80. p.
VARGA Nándor Lajos: Önarckép (Fametszet, 1940) - [január] 4.
P'
VARGA Nándor Lajos: Szarvas keréken (Vízjel 1757-ből) - [janu­
ár] 90. p.
VARGA Nándor Lajos: Thököly és Caraffa (Fametszet; Magyar
múlt sorozat, 1935; Részlet) - [január] 39. p.
VARGA Nándor Lajos: Török háborúk (Fametszet; Magyar múlt
sorozat, 1935; Részlet) - [január] 69. p.
VARGA Nándor Lajos: Ülő akt (Lágy alap, 1929) - [január] 73. p.
VÉN Zoltán: „Noli turbare drculus meos!" (Rézmetszet, 1995) -
[november] 1071. p.