Hogy egy klasszikust idézzek „vannak dolgok, amiben a japánok jobbak az átlagtól, és ezek

egyike a szenvedés ábrázolása”, de most nem pont a szenvedésről, hanem a szórakoztató

módon való művelésről és ön promócióról lesz szó. Egy ideje érik bennem a gondolat, hogy
külön foglalkozni kéne az animék azon tulajdonságával, ami esetleg csak egy rész erejéig van
jelen a műben, de lehet, hogy az egész erre épül. Egy részüknél ugyan is nem véletlen, hogy
az iskolai műsorban elmennek akár Kiotóba akár Okinavára, vagy a bármilyen más valamiről
neves városba. Ez ugyanis nem más, mint tudatos ön promóció, a belső turizmus erősítése
érdekében. Másik ezzel szorosan összefüggő jelenség mikor az anime egy sport, művészet,
tudomány, foglalkozás, mesterség, hobbi, vagy akár maga a házasság köré épül, és ezt mutatja
be. Teszik mindezt szórakoztató módon, hogy az egyszeri néző akar önmagában is élvezhesse
az adott művet és másodsorban legyen cél a népnevelés, így, ha nem is egy sorozatba sűrített
teljes OKJ-s képzést kapunk, de bárki elérhet egy mű értő szintet. Úgy vélem, ha valamit
akkor ezt mindenképpen érdemes enne ellesni a felkelő nap országától. Ennek pedig
állatorvosi példalova a Yakunara Mug Cup mo (ezt kivételesen hepburnnel), avagy barátok
közt a Köcsögös Lányok.

Történetről röviden; főszereplőnk Hime és apja sok év után hazaköltözik Tadzsimi városába,
hogy kávézót nyissanak és befejezze az iskolát. Hime miután rájön, hogy korán elvesztett
édesanya egész nagy név volt a hely kerámia iparban, ami meg Japán fazekasság központja,
úgy dönt követi édesanyát, és ő is elindul a köcsög útján, közben pedig nagyon jól szórakozik
újdonsült barátnőivel, akik az iskola fazekas klubjának tagjai. Röviden: Cuki lányok cuki
(sokszor, ha nagyon akarod félreérthető) dolgokat csinálnak.

Ezen folyamatok közben a néző a főszereplővel együtt tanulja meg a mesterség alapjait, és
hogy mi alapján értékelje, miket kell figyelembe vennie mikor egy ilyen műalkotást értékel,
esetleg ő maga is készít egyet. Két köcsög között pedig közösen fedezik fel a város főbb
történeti, turisztikai, iparművészeti nevezetességeit. A sorozat nem vállalta az emberiség
szellemi megváltását, de amit vállat azt úgy vélem kielégítően teljesítette, tehát a
fazekasságba való bevezetést, és a helyi látni valók bemutatását.

Grafikailag egyébként tetszetős a mű, a lányok aranyosak, a mozgás folytonosság megfelelő,

viszont kifejezetten szépnek találtam a hátterek, a környezet és a műremekek
kidolgozottságát, látszik fogy itt mi volt a prioritás, a szakma és a város bemutatása.

A karakterek igazából a kötelezők, a szárnyait próbálgató főszereplő, a legjobb barátnő, a

kicsit túlélénk művész lélek, és az érett és gyönyörű szenpáj (úgy érzem itt kezd kicsit kínos
lenni a magyaros átírat), a segítő kész (és egyedűláló) tanárnő. Szóval ja a karakterek inkább
csak kötelezőnek vannak, és sablonokból épülnek fel. Az antagonista mintha feltűnt volna az
évadzáróban, de itt nem sok vizet zavart, szóval ironikus módon nincs egy köcsög sem a
sorozatban, inkább a szakmai kihíváskon van a hangsúly.

Mindennek ellenére valami rejtélyes erő, talán maga az ördög arra késztettet, hogy élvezem, a
történéseket, és izguljak a cliffhangereken. Külön tetszett, hogy Hime számára a köcsög útja
nincs előre kikövezve, nem fog minden elsőre sikerülni neki, nem őstehetség és hiába öli bele
szívét lelkét egy műremekbe, koránt sem biztos, hogy a várt siker garantált. Összességében a
sorozatot bátran tudom ajánlani bárkinek, aki éppen nem egy iszekájra, megküzdős shonenre,
horrorra, meg hasonlókra van kiéhezve.