JOSÉ RODRIGUES DOS SANTOS

A HETEDIK
PECSÉT

KOSSUTH KIADÓ
 A mű eredeti címe:
José Rodrigues dos Santos: O SÉTIMO SELO
Gradiva Publicações, S. A., Lisszabon

Fordította
NAGY VIKTÓRIA

Borítókép
CULTIRIS / VICTOR HABBICK VISIONS /
Science Photo Library

ISBN 978-963-09-6655-9

Minden jog fenntartva

© José Rodrigues dos Santos 2007

© Gradiva Publicações, S. A. 2007
© Kossuth Kiadó 2011
© Hungarian translation Nagy Viktória 2011
 Catarinának és Inêsnek,
és majdani gyermekeiknek.
Hogy tudják: én megtettem mindent annak érdekében,
hogy megakadályozzam, ami következik.
 Én vagyok az első és az utolsó és az élő.
Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké.
Nálam vannak a halálnak és az alvilágnak a kulcsai.
Írd le hát, amit láttál,
a jelent és ami ezután történik.
JEL 1,17-19
 Figyelmeztetés
A regényben feltüntetett történelmi,
műszaki és tudományos adatok mind valósak.

5
 Prológus
Krrrrrrr.
– Itt Marambio. McMurdo, jelentkezz.
Krrrrrrr.
– Itt Marambio. McMurdo, jelentkezz.
Krrrrrrr.
A kerek szemüveges, ritka, ősz szakállú amerikai leült a rádió elé, és
megnyomta az adóvevő gombját. Ezzel egy pillanatra megszakította a leve-
gőben vibráló fülsértő recsegést.
– Itt McMurdo. Dawson beszél. Mi a helyzet, Marambio?
Krrrrrrr.
– Dawson?
Krrrrrrr.
– Igen, itt Howard Dawson, a McMurdóból. Miről van szó, Marambio?
– Mario Roccatagliatta vagyok, az Argentin Antarktisz-kutató Intézet
Glaciológiai Részlegéről, a Marambio bázisról.
– Üdvözlöm, Mario. Minden rendben?
Krrrrrrr.
– Nem tudom.
Krrrrrrr.
– Megismételné?
Krrrrrrr.
– Nem tudom, hogy minden rendben van-e – felelte Roccatagliatta, erős
spanyol akcentussal ejtve ki az angol szavakat. – Valami furcsa dolog történik
itt.
– Hogy érti azt, hogy furcsa dolog történik?
– A Larsen B remeg.
– Remeg?
– Igen, remeg.
– Úgy érti, földrengés van arrafelé?
6
 – Nem, nem földrengés. Néhány napja kezdődött, és már beszéltem a
Buenos Aires-i Szeizmológiai Részleg munkatársaival. Azt mondják, hogy
nincs földrengés.
– Akkor hát mitől remeg a Larsen B?
– Nem tudom biztosan, de a felszínén rések és repedések jelentek meg.
– Rések és repedések a selfjégen? Az lehetetlen! Hiszen több mint kétszáz
méter vastag az a jégtömb.
– Mégis réseket és repedéseket látunk a jégen, és az egész tömbön
rengéseket észlelünk.
– És van rá valami magyarázatuk?
Krrrrrrr.
– Van.
– És mi az?
– Attól tartok, a Larsen B esik szét.
Krrrrrrr.
– Tessék? Szétesik a selfjég?
– Igen, szétesik.
– De hát az nem lehet! A Larsen B több mint tizenkétezer éves, az utolsó
eljegesedés során jött létre. Egy ilyen régi, nagy kiterjedésű selfjég nem esik
szét csak úgy, egyik napról a másikra.
Krrrrrrr.
– Tudjuk. Mégis ez történik.
A törékeny és ideges alkatú Brad Radzinski egy mappával a kezében
robbant be a Crary Science and Engineering Centerbe. Levette a kabátját,
felakasztotta egy fogasra, és sietve az igazgató irodája felé vette az irányt. A
zárt ajtón fémtábla jelezte, hogy kié az iroda.

S-001
DAWSON

Az S a Science rövidítése volt, a 001 pedig az iroda tulajdonosának

hierarchikus pozícióját jelentette. Radzinski türelmetlenül kopogott az ajtón,
majd szinte azonnal belépett.
– Szabad?
– Hi, Brad – üdvözölte Howard Dawson, aki az íróasztalán rendezgette a
papírokat. – Van új híred?
Radzinski aggodalmas arccal mormogott valamit, majd miután kezet fogott
a laboratórium igazgatójával, se szó, se beszéd, leült a tárgyalóasztalhoz.
7
Dawson fölállt futurisztikus íróasztala mellől, elhaladt egy könyvekkel teli
szekrény előtt, és leült a vendég mellé. Vele szemben, a falon, egy hatalmas
Antarktisz-térkép lógott. Radzinski nem vesztegette az idejét: kinyitotta a
dossziét, és fényképeket vett elő, amelyeket szétterített az asztalon.
– Ezeket a felvételeket a NASA egyik műholdjának Modis nevű érzékelője
készítette – mondta, egyenesen a tárgyra térve. Gyorsan beszélt, szinte
habzsolva a szavakat. – Most küldték Coloradóból, a National Snow and Ice
Data Centerből.
Dawson az asztal fölé hajolt, és megnézte a képeket.
– Ezek mind a Larsen B-ről készültek?
– Igen. Egy órával ezelőtt.
A Crary Láb igazgatója a kezébe vette az egyik képet, és alaposan
megvizsgálta. Elhúzta a száját, felvonta a vállát, és ránézett a látogatóra.
– Nem látszik rajta semmi.
Radzinski megint kinyitotta a mappáját, és ezúttal egy kerek nagyítót vett
elő. Felvett egy képet az asztalról, fölé tette a nagyítót, és rámutatott néhány
vonalkára a lencse által felnagyított fehér folton.
– Látja ezt, itt?
– Igen.
– Ezek repedések a jégen.
Dawson megvizsgálta a selfjég felületén látható vonalakat.
– Ezek repedések?
– Igen. A Larsen B kezd széttöredezni.
– Biztos benne?
– Teljesen.
Dawson kiegyenesedett a széken, levette a szemüvegét, és fölsóhajtott.
– Nahát! Az argentinoknak igazuk volt.
– Igen.
A laboratórium vezetője egy kis kendővel megtörölgette a szemüvegét.
Miután végzett, visszatette az orrára, fölemelte a fejét, és kinézett az ablakon.
Végignézett az előtte elterülő tájon.
A Discovery hegye az ég világoskékjéig magasodott, és úgy tűnt, mintha a
fehér síkság fölött lebegne, lábánál pedig újabb csúcsok jelennének meg. Ezek
a csúcsok nem léteztek, a fény és a hideg játéka folytán létrejött érzéki
csalódások voltak csupán a hegy és a síkság között. Ez az Antarktisz délibábja,
egy fata morgana, amit az okoz, hogy a hegyről visszaverődő fény a
különböző hőmérsékletű levegőrétegeken áthaladva elgörbül. A Discoverynek
most még a szokásosnál is több káprázat-csúcsa volt, de ez a meglepő, sőt
8
csodálatos látvány most nem érdekelte a tudóst. Dawson a fata morganát nézte
ugyan, de figyelme a saját távoli gondolataiba mélyedt.
Egy idő után lassan fölállt, kezébe vette a telefont, és beütött egy számot.
– Itt Howard Dawson, a Crary Labtől. Beszélhetnék Schumacher
őrnaggyal? – Szünet. – Őrnagy úr? Jó napot kívánok, hogy van? Őrnagy úr,
légi szállításra van szükségem, a lehető leggyorsabban. – Szünet. – Nem, nem
lesz jó egy Huey. A félszigetre kell mennem. – Szünet. – Tudom, hogy a
félsziget messze van. Éppen ezért nem lesz jó egy Huey. – Szünet. –
Nagyszerű. Szóval egy óra múlva? – Szünet. – Melyik leszállópályára? A
Willyn vagy a Pegasuson? – Szünet. – Tökéletes. Itt várok. Köszönöm.
Radzinski figyelmesen hallgatta a beszélgetést.
– Odamegy a Larsen B-re? – kérdezte, amint az igazgató letette a telefont.
– Igen. Velem jön?
– Mit akar tenni?
– Látnom kell, mi történik.
– Az argentinok nem elegendőek?
– Az argentinok jók. De több információra van szükségünk.
– Próbálta már Palmert?
– A Palmer Bázison nincs semmi. Larsen a hegység másik oldalán van.
– És Rotherát?
– Az angolokat?
– Igen, hátha a British Antarctic Survey emberei többet tudnak.
– Nos, ők is a másik oldalon vannak – mondta Dawson, az iroda falán
függő Antarktisz-térképre pillantva. Rothera Palmertől nem messze, délre volt.
– De egy próbát megér.
Dawson kilépett az irodájából, és a rádióhoz ment, amely egy kis fülkében
volt. A kommunikációs technikus szabadnapos volt, ezért az igazgató
kénytelen volt maga kezelni a rendszert. Dawson leült a készülék elé,
ellenőrizte, hogy be van-e kapcsolva, és megnyomta a gombot.
– McMurdo Rotherának. McMurdo Rotherának.
Krrrrrrr.
– Itt Rothera – felelte egy kedélyes hang, erős brit akcentussal. –
McMurdo van a vonalban?
– Igen, itt McMurdo.
– Hello. Itt John Killingbeck, Rotherában. Mi újság MacTownban?
MacTown McMurdo gúnyneve volt.
– MacTown köszöni szépen, jól van, John.
9
 – És a Gallagher’s lágerei még mindig a legrosszabb sör egész The Ice-
ban?
A Gallagher’s egy söröző volt McMurdóban, a The Ice pedig az Antarktisz
gúnyneve.
– Még mindig jobb, mint a maguk meleg söre.
A vonal másik végén hangos kacagás hallatszott.
– Azt kétlem! – kurjantotta vidáman Killingbeck. – De félre a tréfát! Miben
segíthetek?
– Mondja, John. Figyelemmel kísérik a Larsen B állapotát?
– A Larsen B-ét? Egy pillanat, utánanézek.
Krrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr.
A recsegés csaknem egy percig eltartott. Dawson karba tett kézzel várt,
míg ismét meghallotta az iménti férfi hangját.
– Rothera McMurdónak. Rothera McMurdónak.
– Itt vagyunk, Rothera.
– Nézzék, senkink nincs a Larsen B-n…
– Ah, ez nagy kár.
– …de van valakink a Larsen B mellett.
Krrrrrrr.
– Tessék?
– Van egy hajónk a Larsen B mellett.
– Ah, valóban?
– Az RRS James Clark Ross, a British Antarctic Survey kutatóhajója.
Nicholls parancsnok ebben a pillanatban hangolja össze a frekvenciánkat.
Akarnak velük beszélni?
– Igen, igen, kérem.
– Rothera a James Clarknak. Hall engem?
– Tökéletesen, Rothera. Itt Nicholls kapitány.
– McMurdo szeretne pár szót váltani magával. – Hallatszott, hogy most
máshoz beszél. – Mehet, McMurdo.
Dawson megnyomta a gombot.
– McMurdo Nicholls kapitánynak.
– Itt vagyok.
– Kapitány, aggasztó híreket kaptunk a Larsen selfjégről. Rothera azt
mondta, hogy maga ott van a közelben.
– Megerősítem.
– Látja?
10
 – Igen, igen. Ott van a távolban. Látom.
– És lát rajta valami szokatlant?
– Melyik jégtömbről beszél? A B-ről vagy a C-ről?
– A Larsen B-ről, kapitány.
– Egy pillanat, megnézem a távcsővel.
Krrrrrrrrr.
– Nos, látja?
Krrrrrrrrr.
– Ööö… igen… illetve…, nem tudom.
– Nos?
Krrrrrrrrr.
– Van… van valami furcsa. Nem tudom…, várjon.
– Nicholls kapitány?
Krrrrrrrrr.
– Látom… Látom, hogy egy felhő száll fel a… a jégről.
– Felhő?
– Olyasmi… Tudom is én, valami pára.
– Párafelhő?
Krrrrrrrrr.
– Úristen!
– Nicholls kapitány?
– A jégtömb… A jégtömb…
– Mi történik?
– Úristen!
– Mi történik?
Krrrrrrrrr.
– A selfjég darabokra esik!

A folyamatos zötykölődés ellenére Dawson és Radzinski elbóbiskolt. Már

néhány órája tartott a repülés, és úgy tűnt, soha nem ér véget, de ezt mindkét
tudós beletörődéssel vette tudomásul. Elvégre mindketten tudták, hogy nem a
legkényelmesebb géppel utaznak. A Hercules C-130 mindig is nagyon bizton-
ságos gép volt, az egyetlen olyan teherszállító repülőgép, amely képes minden
nehézség nélkül leszállni a Déli-sarkon, de a négy propellermotor, a kényel-
metlen ülések és az állandó berregés aligha tehetnék népszerűvé a business
class kedvelői körében.

11
 Dawson bélelt piros anorákjában, a fülére tapasztott fülvédővel, amely
némileg csökkentette a gép állandó zaját, lehunyt szemmel kuporgott és –
korántsem zavartalanul, de – bóbiskolt. Egy-egy nagyobb zökkenés
fölriasztotta, ilyenkor néha kinézett az ablakon, hátha meglát valami újat az
Antarktisz tágas fennsíkján – de mindig ugyanaz a látvány fogadta. Óriási,
végtelenbe nyúló hómező, amely néhol hegyekbe gyűrődik, szép szorosokat
formálva: tejfehér folt ragyog a napsütésben, és szerényen csillog az örökké
kék égen. Egy látogató számára lenyűgöző lenne ez a táj, de az az igazság,
hogy neki már nem volt újdonság. Különben is más gondolatokkal volt
elfoglalva.
Egy újabb zökkenésre kinyitotta a szemét. Schiller hadnagy föléje hajolt, és
intett. Dawson levette a fülvédőt, amely eddig némileg védte a repülőgép
zajától.
– Leszállunk – közölte a repülőmérnök, csaknem kiabálva. Intett a kezével.
– Jöjjön, nézze meg.
Dawson és Radzinski követte Schillert a tehertérben. Fölmentek a lépcsőn a
pilótafülkébe, ahol két pilóta és egy navigátor tartózkodott. A C-130-as
akkorákat zökkent és rázkódott, hogy az utasoknak meg kellett kapaszkodniuk
a biztonsági korlátokban, hogy visszanyerjék az egyensúlyukat.
A pilóta látta, hogy beléptek, és az ablak felé intett, lefelé mutatva. Dawson
kinyújtotta a nyakát, és látta, ahogy az Antarktiszi-félsziget elterül a tengeren,
és hegyes csúcsa, amely észak felé mutat, és szinte összeér Dél-Amerika
csúcsával, úgy hasítja a hullámokat, akár egy tőr. A hegyoldalakról
leereszkedő, s a víz fölött hirtelen megtorpanó gleccserek joghurtra hason-
lítottak, itt-ott megcsillanó türkiz foltokkal. A szorosok és öblök tagolta
kanyargó partszakaszt a félsziget és a Bellingshausen-tenger között rengeteg
sziget és jéghegy tarkította. Olyan sok volt itt a jég, hogy erős jégtörő nélkül
lehetetlen volt a hajózás.
A másodpilóta jobbra fordította a repülőgépet, és miután átkeltek a keskeny
hegyláncon, a gép elkezdett süllyedni. A pilóta rámutatott a félsziget egyik
pontjára.
– Nézze!
Dawson odanézett. Végigpásztázta tekintetével a Weddell-tenger ráncos
szövetét, a fehér tömbökkel pettyezett sötétkék-majdnem-fekete vizet, és a
selfjég ismerős tejfehér felszínét kereste.
Sokk.
A hófehér, ragyogó, kristálytiszta tükör, amely a hófödte hegyek és a
viharos tenger közé volt ékelve, akár egy tányérra kiömlött tejfolt, már nem
létezett. A tükör ezernyi darabra tört. Az emlékeiben élő tükörsima felület
12
helyett ezer meg ezer fehér szilánkot látott, a tengeren szanaszét szórt jégtűket.
Akár egy ezer darabra morzsolódott polisztirollap.
– Jóisten! – morogta Dawson megkövülten.
A C-130-as egész legénysége úgy meredt erre a képre, mintha a jégtűk
helyett valami inga lenne ott, amely mindannyiukat hipnotizálja, vagy egy erős
mágnes, amely ellenállhatatlanul vonzza őket.
– A Larsen B eltűnt – jegyezte meg a pilóta, aki még nem emésztette meg a
látványt. – A francba vele!
Radzinski fogta a videokameráját, és gyors felvételeket készített. A
Hercules C-130 egy darabig ott körözött a táj fölött, hol magasan, hol csaknem
a földet súrolva, hogy különböző perspektívákból láthassák a jelenséget.
Kétszer elrepültek az argentin Marambio bázis fölött, egyszer pedig a brit RRS
James Clark Ross hajó fölött, amely a Weddell-tengeren sodródó jégdarabok
között úszott, de teljesen lekötötte őket a megdöbbentő látvány, az ezernyi új
jéghegy, amivé a Larsen B alakult.

A Coffee House félhomálya barátságos légkört teremtett, főleg a McMurdo

sötét és rendetlen utcáin végigsöprő metsző hideghez képest. A kávézó
levegőjét betöltötte a meleg cappuccino és a friss fánkok finom illata, meg a
vendégek ringató morajlása, akik azért jöttek ide, hogy beszélgetéssel és
kártyázással üssék el az időt.
Egyszer csak kinyílt az ajtó, és félbeszakadt a benti morajlás, amikor
belépett egy kék parkás férfi.
– Ki ez? – kérdezte suttogva az egyik vendég, kártyázás közben, és
közelebb hajolt a felszolgálóhoz, aki a borosüvegeket rendezgette a polcon.
A felszolgáló megfordult, a vendégre meredt, majd vállat vont.
– Mit tudom én – mondta. – Egy finjy.
A mcmurdói szlengben fmjynek hívják a felbukkanó idegeneket.
– Szaros idegen – morogta a vendég, és kártyapartnerei bólogattak.
A kék parkát viselő férfi úgy ment végig a helyiségen, hogy közben
minden tekintet rászegeződött. Senki nem láthatta az arcát, mert sapka volt a
fejébe húzva, a szemét pedig foncsorozott napszemüveg takarta. Csak hegyes
álla és vékony ajkai látszottak. Nyilvánvaló volt, hogy nem kíván hosszan
időzni a kávézóban, hiszen még a kesztyűjét sem vette le. Amikor észrevette a
felszolgálót a bárszekrénynél, azonnal elindult felé.
– Felvilágosításra lenne szükségem – mondta, anélkül hogy köszönt volna.
Rekedt, mély hangon, meghatározhatatlan külföldi akcentussal beszélt. –
13
Merre van a Crary Lab?
A felszolgáló habozott egy kicsit, mert nem tudta, hogyan magyarázza el az
utat. A Coffee House-nak ugyanis nem voltak ablakai. Hosszú, hangárszerű
faépület volt, és a felszolgáló nem tudta másként megjeleníteni a külvilágot,
csak úgy, hogy a bejárati ajtóra mutatott.
– Látta a fehér kápolnát az utca végén?
Az idegen gépiesen bólintott, mint valami automata.
-Yep.
– Az a Chapel of the Snows. Menjen tovább azon az úton, és miután
elhagyja a kápolnát és a MacOpsot, meg is érkezik a Crary Labhez.
Az ismeretlen továbbra is a felszolgálóra nézett, bár szemei láthatatanok
voltak a napszemüveg mögött.
– Sokan vannak ott?
– Igen, a beakerek.
– Beakerek?
– Elnézést, ez a helyi szleng – helyesbített a felszolgáló. – A tudósokat
hívjuk beakereknek. Akik a Crary Labben dolgoznak.
A férfi erre szó nélkül sarkon fordult, és elindult a kijárat felé. Azonban
mielőtt kilépett volna, a felszolgáló utánaszólt.
– Elnézést, sir! – mondta. – Most odamegy a Crary Labbe?
A finjy, akinek félig-meddig eltakarta az arcát a nyitott ajtó, amelyen
keresztül beáramlott a hideg levegő a kávézóba, hátrafordult és rásandított.
– Ne üsse bele a szaros orrát abba, amihez semmi köze!
– Ó, pardon – hebegte a felszolgáló, akit váratlanul ért az idegen durva-
sága. – Csak azt akartam mondani, hogy most nem talál ott senkit. Ma
vasárnap van, és a dolgozók bingózni mentek.
– Dawson professzor bingózni ment?
– Ó, ő nem. A professzor még vasárnap is dolgozik.
A férfi megint sarkon fordult.
– De most ő sincs bent – tette hozzá a felszolgáló.
Az idegen ismét megtorpant, és napszemüvegén megcsillant a fény.
– Nincs?
– Nemrég láttam elmenni egy Nodwellben, és azt mondták, hogy repülőre
szállt.
– Elhagyta McMurdót?
– Nem tudom. De beszéljen Schumacher őrnagy sofőrjével, ő vitte ki a
Willy Fieldre.

14
 Az idegen el sem búcsúzott, csak becsukta az ajtót, és távozott.
A kávézóban olyan élénken folytatódtak a félbeszakadt beszélgetések, mint
soha máskor. McMurdo olyan volt, mint egy eldugott falu, ahol soha nem
történik semmi izgalmas. Nem csoda hát, ha ebben az isten háta mögötti
zugban egy idegen érkezése, aki ráadásul gőgös és modortalan, kellemesen
felkavarta a kedélyeket. Végre volt miről pletykálniuk.
– Sötét alak, mi? – mondta az egyik kártyajátékos a társainak és a
felszolgálónak. – Láttátok, hogy kidudorodott a parkája?
– Nem.
– Pisztoly volt nála.
– Ne viccelj, ember!
– De, komolyan. Ennek a finjynek egy pisztoly rejtőzik a kabátja alatt.

Amikor már egy órája köröztek a Larsen B fölött, a Hercules C-130 tett
még egy utolsó kört, aztán délnek fordult, és végigrepült az Antarktiszból
kinyúló földnyelv mentén, a Ross-tenger és a McMurdo bázis felé.
A két tudós visszament a helyére, de egyiküknek se volt kedve aludni.
– Mi az ördög folyik itt? – kérdezte Radzinski, miközben leült, idegesen
egyensúlyozva kezében a videokamerát.
– A globális felmelegedés – felelte Dawson komoran. – Az Antarktisz
hőmérséklete tízévenként fél fokkal nő. Vagyis ötször gyorsabban melegszik,
mint a bolygó többi része. És ez körülbelül 1940 óta megy így. – Eltűnődött. –
Úgy néz ki, hogy most elért egy kritikus értéket.
– Egy kritikus értéket?
– Igen, azt az értéket, amelytől kezdve minden megváltozik. – Felsóhajtott.
– Hét évvel ezelőtt a Larsen A esett szét. Most meg a Larsen B. Az a baj, hogy
a Larsen B sokkal nagyobb.
Radzinski egy darabig szótlanul ült. Már sokat hallott a globális felme-
legedésről, de ez volt az első alkalom, hogy a saját szemével látta a követ-
kezményeit.
– És ettől megemelkedik a tengerszint?
– Mitől? A bolygó felmelegedésétől?
– Nem, a Larsen B eltűnésétől.
Dawson megrázta a fejét.
– A Larsen B egy selfjég volt. A selfjegek olyan vastag jégtömbök,
amelyek az Antarktiszhoz kapcsolódva lebegnek. Mivel a vízen lebegnek, már

15
eleve hozzájárulnak az óceánok szintjéhez, vagyis az elolvadásuk nem növeli
tovább a tengerszintet.
Radzinski megkönnyebbülten mosolyodott el.
– Akkor nincs baj.
Beszélgetőtársa azonban most bólintott.
– De bizony van baj. És nem is csekély. – Az ablakra mutatott. – A
selfjegek fékezik meg a gleccsereket. Mivel az Antarktisz és az óceán között
vannak, megakadályozzák, hogy az óceán felől érkező melegebb levegő
eljusson a kontinensre, és ezáltal mérséklik a gleccserek olvadását. De a
selfjegek eltűnése felborítja ezt az egyensúlyt. A meleg levegő eljut az
Antarktiszra, és a gleccserek elolvadnak. Ha pedig elolvadnak, akkor a vizük
beleömlik az óceánba, és akkor jelentősen megemelkedik a vízszint. –
Fölemelte a kezét, mintha imádkozna. – És amikor ez megtörténik… Isten
segítsen bennünket!

Alighogy kinyílt az ajtó, jeges szél csapott Howard Dawson arcába. A tudós
megigazította az anorákját, kilépett a gép ajtaján, és nagy nehezen lement a
lépcsőn. Csak mínusz öt fok volt McMurdóban, de a szél miatt mínusz
húsznak érződött.
Amikor lelépett a Willy Field aszfaltpályájára, a nap majdnem a hori-
zonton ragyogott. Dawson tudta, hogy még két hónap van hátra, amíg rájuk
borul az állandó sötétség, amikor elkezdődik a fél évig tartó, szörnyű
antarktiszi téli éjszaka. Olyankor a hőmérő higanyszála akár mínusz kilencven
fokig is süllyedhet. Ez a kilátás nem volt valami kecsegtető a tudós számára.
Addig is ki akart használni minden pillanatot, élvezni a nyári nappalt, amikor a
nap szinte végig a horizonton haladt.
A C-l30-as motorjai egymás után hallgattak el, és Dawson elindult a
pályán. Úgy érezte, telítődött a fülsiketítő zajjal, azzal az állandó zakatolással,
amely az elmúlt néhány órában zaklatta, amelyben a repülőgép berregése és a
saját gondolatainak kattogása keveredett egymással, miután a saját szemével
látta a Larsen B szilánkjait. Szüksége volt egy kis nyugalomra, hogy vissza-
billenjen az egyensúlya. Néhány méterre eltávolodott a most már néma géptől,
és a leszállópálya egyik félreeső pontján végre megtalálta azt a békét, amit
keresett.
A csend, mint valami áttetsző lepel, amely ellepte a horizontot, és most
leszállt a tudósra is, aki mozdulatlanul állt a nyugodt síkságon. Ez volt az
Antarktisz legmarkánsabb hangja. A csend. Olyan nagy, olyan mély csend,

16
olyan üres, hogy olybá tűnt, mintha hallaná a fülében a zümmögését. Egyetlen
madár, egyetlen hang, egyetlen kis zörej sem hallatszott. Csak a semmi. Néha
feltámadt a szél, és halkan zúgott, de rögtön el is ült, és visszatért a csend. Várt
még egy pillanatig.
Semmi. De a semmiből egyszer csak előtűnt egy finom, vibráló, ritmikus
hang. Bump-bump, bump-bump, bump-bump. A szíve volt az, amely a
mellkasában dobogott. Amikor meghallotta, tudta, hogy helyrebillent az
egyensúlya. Elmosolyodott, megfordult, és elindult a hangár felé, ahol
Radzinski már várta.
– Minden rendben? – kérdezte.
– Igen – bólintott Dawson, miközben gyalogolt, és hócsizmája alatt halkan
ropogott a jeges talaj. – Csak már hiányzott ez a csend.
Radzinski nevetett.
– A jó öreg Herc elég borzalmas, mi?
A Nodwell felé haladtak, amely a hangár mellett várta őket.
– Bejön a Crary Labbe? – kérdezte Dawson.
– Nem, fáradt vagyok – felelte Radzinski. – Lazítok egy kicsit a Southern
Exposure-ban. – Ez egy bár volt McMurdóban. – Ma bingó van a
MacTownban, és nem akarom elszalasztani az esélyt, hogy meggazdagodjak.
Dawson a fejét csóválta, és tréfásan megjegyezte:
– Maga itt az egyetlen ember, aki komolyan hisz benne, hogy meggaz-
dagodhat a The Ice-ban.
Beszálltak a Nodwellbe, ebbe a hóra kifejlesztett lánctalpas járműbe, és a
sofőr, akit Schumacher küldött, elvitte őket a jégbe vájt úton McMurdóba.
Tizenöt kilométert kellett így megtenniük. Dawson szívesebben landolt volna
az Ice Runwayn, az Armitage-foknál, amely csak öt percre van McMurdótól,
de ez a jeges kifutópálya csak októbertől decemberig működött. Melegebb
időben ugyanis olvadékonnyá vált a jég, ezért a nyári hónapokban nem volt
biztonságos az Ice Runway használata.
– Dawson professzor – szólalt meg félúton a sofőr. – Egy férfi kereste
magát.
– Kicsoda? Egy beaker?
– Nem, sir. Egy finjy.
– Egy finjy? És megmondta, mit akar?
– Nem, sir. Csak maga felől kérdezett.
– És maga mit válaszolt?
– Hogy elment a félszigetre, és csak néhány óra múlva jön vissza, sir.
– Erre ő?
17
 A sofőr vállat vont.
– Gondolom, beült egy sörre a Gallagher’sbe, sir.
A Nodwell kitette Radzinskit az előtt az épület előtt, amelyben a Southern
Exposure működött, majd folytatta útját a következő állomás felé. Elhaladt a
kávéház, a kápolna és a McOps mellett, miközben Dawson egy-egy pillanatra
eltöprengett, hogy vajon ki lehet az az idegen, aki őt kereste, de figyelmét
minduntalan elterelte az ablakban futó ismerős táj.
McMurdo régi katonai bázis volt, egymástól külön álló, két-három
emeletes, cölöpökre épült házakkal. Dawsonnak sokkal jobban tetszett az új-
zélandiak bázisa, a szomszédos Base Scott, ahol csaknem az összes épület
össze volt kötve egymással. Ez a fajta építkezésmód valóban sokkal előnyö-
sebb volt, ha tekintetbe vesszük a zord időjárást. De még ennél is jobban
zavarta McMurdo rútsága. A csatornázás, a szennyvízelvezetők és a villany-
vezetékek nem a föld alatt húzódtak, hanem mindenki szeme láttára, a hó
fölött vagy a póznák között, mint valami undorító belsőségek, kitéve a jeges
szélnek. Néha úgy érezte, mintha McMurdo nem is egy tudományos kutató-
központ lenne, hanem valami lepusztult vadnyugati bányász-település.
– Megérkeztünk, sir – közölte a sofőr, és ezzel visszahozta őt a valóságba.
Dawson elköszönt, és kiszállt a Nodwellből, amely rögtön továbbállt. Ott
magasodott előtte a Crary Science and Engineering Center, egy hosszú,
cementszínű panelépület. A tudós lábujjhegyen lépkedett a piszkos havon.
Bosszantotta, hogy éppen ide építették a támaszpontot. McMurdo ugyanis az
Antarktisz ezen részének egyetlen működő vulkánja, a Ross-sziget egyik
csücskében álló Erebus-hegy mellé épült, és a bázis talaját vulkáni hamu
szennyezte, amely ezáltal nem illett bele a kontinenst jellemző érintetlen és
kristálytiszta képbe.
Morgolódva kelt át a kis pontonhídon, amely a bejárathoz vezetett, bedugta
digitális kártyáját a résbe, kinyitotta az ajtót, és belépett az épületbe. Testét
rögtön elárasztotta a kellemes meleg, és sietve becsukta az ajtót. Ledobta a
kabátját, levetette a bunny bootját, és kényelmesen, zokniban járkált a bingós
vasárnap kihalt épületének nyugalmában. Bement az irodájába, bekapcsolta a
számítógépet, és úgy döntött, hogy bekap pár falatot, amíg magához tér a
képernyő. Végigment a szűk folyosón, a zárt irodaajtókon ott sorakoztak
egymás után a dolgozók számai: S-015, S-016, S-017 és így tovább. Némelyik
ajtón, egy fémtáblán, a projekt neve is szerepelt, mint például Penguin
Cowboys, Sealheads vagy Bottom Pickers. Elhaladt a tárgyalótermek mellett,
majd a mikrocentrifugákkal és kémcsövekkel felszerelt laboratóriumok
mellett, aztán átment a nagytermen, amelynek óriási ablaka a McMurdo
Soundra nézett, és gyönyörű kilátást biztosított a Transzantarktiszi-hegységre,
18
végül belépett a konyhába.
A mikrohullámú sütőn, a tűzhelyen, a hűtőszekrényen és a szokásos
konyhai felszereléseken kívül több szemetes is sorakozott itt, a bázis Waste
Management Programjának megfelelően. Hol van már az az idő, amikor a
szemetet egyszerűen lerakták a jégre vagy szombatonként elégették McMurdó-
ban! Mióta az egész Antarktisz védett terület lett, a kontinensről szóló
környezetvédelmi egyezmény értelmében minden hulladékot addig kell
tárolni, amíg vissza nem viszik abba az országba, ahonnan származik, jelen
esetben az Egyesült Államokba. Sőt még a bázis 1961-ben létesített nukleáris
reaktorát is föl kellett számolni tizenegy év után. Az egyezménynek
megfelelően tizennyolc különböző hulladéktípus számára volt szeméttároló, és
Dawsonnak tíz percébe telt, míg megszabadult egyetlen szemeteszsáktól.
Minden szemétnek megvolt a maga helye, a kartondobozoknak, a fémeknek,
de még a használt étolajnak is külön tartálya volt, így hát hosszú időbe telt,
míg a tudós egyesével szétválogatta őket.
Dawsonnak kopogott a szeme az éhségtől, ezért elővett a mélyhűtőből egy
fagyasztott chili con carnét, és betette a mikrohullámú sütőbe, hogy
megmelegítse.
– Dawson professzor?
A tudós ijedtében felugrott. A hang irányába fordult, és megpillantotta az
ajtóban álló idegent, akinek foncsorozott napszemüveg takarta a szemét.
– Jézusom! – kiáltotta, és még mindig nem tért magához az ijedségből. –
Ki maga?
– Howard Dawson professzor?
– Igen, én vagyok. Miben segíthetek?
Az idegen tett egy lépést előre, fölemelte a jobb karját, és rászegezte a
pisztolyt.
Bumm.
Bumm.
Howard Dawson megpördült, és két lyukkal a mellkasán zuhant a
földre.
Az idegen odalépett hozzá, és a forró, füstölgő csövet a haldokló tudós
homlokához szorította.
Bumm.

19
 I.

Keskeny sávban szűrődött be a napfény a függöny ráncai között,

megvilágítva Graça Noronha ráncos, alvó arcát. Néhány pillanatig egy felhő
úszott el a nap előtt, majd a hirtelen támadt fényesség fölébresztette az
asszonyt. Graça asszony hunyorogva nyitogatta a szemét, melynek
smaragdzöldje csak úgy ragyogott a napfényben, aztán végigtapogatta az
éjjeliszekrényt, és amikor megtalálta a szemüvegét, föltette, és felült az
ágyban.
– Manel! Manel! – kiáltotta. – Hol vagy, ember?
Tomás fölkelt a nappali kanapéjáról, és szinte futva sietett a szobába.
– Mi az, anya? Felébredtél?
Graça asszony kérdőn nézett a fiára.
– Hát az apád? Még mindig a dolgozószobában van? – A fejét csóválta. –
Az az ember örökké a holdon jár! Tomáskám, kérdezd meg, kérlek, kér-e teát,
jó?
Tomás odament az anyjához, és leült az ágyára.
– De anya! Miket beszélsz?
– Na, menj már, kérdezd meg apádat, kér-e teát, vagy nem. Későre jár.
Tomás leverten sóhajtott.
– Jaj, anya, apa nincs itt.
– Nincs itt? Azt ne mondd, hogy még bent van az egyetemen! – Úgy
forgatta a szemeit, mint akinek össze kell szednie minden türelmét. –
Istenemre mondom, az az ember nem a földön jár!
– Anya – mondta Tomás, fáradt hangon. – Apa tavaly meghalt.
Graça asszony döbbenten nézett a fiára.
– Meghalt! Micsoda ostobaságokat hordasz itt nekem össze, hm?
– Anya, nem emlékszel?
– Dehogyisnem emlékszem. Hiszen ma reggel én készítettem neki reggelit!
Tomás megrázta a fejét.
20
 – Egész délelőtt aludtál, anya.
Graça asszony kihúzta magát.
– Megőrültél? Hát csak emlékszem rá, hogy ma reggel reggelit készítettem
az apádnak!?
– Összevissza beszélsz, anyám.
– Még hogy én! De hát miket beszélsz? – Türelmetlenül legyintett a
kezével. – Na, menj, hívd az apádat, gyerünk.
Tomás nagyot sóhajtott. A tenyerébe vette anyja hideg kezét, és gyengéden
megsimogatta. Aztán fölállt, és elindult az ajtó felé.
– Hagyd csak apát békében. Ne csináljak inkább én egy teát?
– Nem kérek teát.
– Akkor az lesz a legjobb, ha felöltözöl – mondta a fia.
– Öltözzek föl? Minek?
– Nem emlékszel?
– Mire kéne emlékeznem?
– Gouveia doktorhoz megyünk.
– És mit csinálunk ott?
– Időpontunk van nála.
– Milyen időpont? Tudtommal nem vagyok beteg…
– Négy órára. Sietned kell.

Az ápolónő rámosolygott Tomásra, Tomás pedig visszamosolygott rá.

Fiatal lány volt, és a férfi ragyogó zöld szemei, amelyek olyan kellemes
ellentétet képeztek sötétbarna hajával, nem hagyták hidegen. De Tomás hamar
elfordult tőle, amikor észbe kapott, hogy hol is van. Szomorú emlékeket
idézett föl benne ez a hely. Nem szívesen tért vissza ebbe a coimbrai kórházba,
ahol egy évvel ezelőtt meghalt az édesapja. De hát a család orvosa itt rendelt,
és nem volt más választása: ha azt akarta, hogy Gouveia doktor továbbra is
figyelemmel kísérje az anyja állapotát, kénytelen volt elviselni ezt a
megpróbáltatást.
– Az az arab barátnőd főz ma vacsorát? – kérdezte hirtelen Graça
asszony.
A fia mélyet sóhajtott.
– Ő nem arab, anya. Iráni.
– Az ugyanaz.
– Nem, nem ugyanaz – mondta, a fejét csóválva. – Mindent összekeversz. –
21
Ránézett az anyjára. – És különben sem főzhet nekünk vacsorát, hiszen már
tavaly visszament a hazájába. Nem emlékszel?
– Megbolondultál? Hiszen tegnap láttam…
– Nem, anya. Az tavaly volt.
Egy darabig hallgattak, Graça asszony zavartnak tűnt, látszott, hogy
igyekszik rendezni az emlékeit. Kinyílt a rendelő ajtaja, és ezzel megtört a
búskomor csend. A váróban megjelent egy fehér ruhás férfi, és Tomás
anyjának felderült az arca. Az orvos kezet nyújtott neki, és kedélyes
arckifejezést öltött.
– Üdvözlöm, Graça, hogy van? – köszöntötte az asszonyt. – Mindig öröm
itt látni!
– Jaj, doktor úr – felelte az asszony. – Már nem is emlékeztem, hogy
időpontot kértem, képzelje. – Könnyedén rámosolygott. – Isten a tanúm rá, azt
sem tudom, hol áll a fejem, olyan szórakozott vagyok, mint egy buta tyúk. –
Lehalkította a hangját, mint aki titkot árul el.
– Tudja, mi a helyzet? Öregszem…
– Graça asszony? Öregszik? Na, ne nevettessen!
– De, doktor úr, a hetven év, az hetven év, nem?
– Ó! Hát mit számít manapság hetven év, hm?
Graça asszony belépett a rendelőbe.
– Ne tréfáljon, doktor úr, ne tréfáljon.
Az orvos egy intéssel üdvözölte Tomást, aztán becsukta a rendelő ajtaját.
Tomás a váróban karba tett kézzel ült, és felkészült a hosszas várakozásra.
Észrevette az asztalra kitett magazinokat, elvett egyet, és elkezdte lapozgatni.
Megszólalt a mobiltelefonja.
– Noronha professzor?
Csaknem tökéletes portugálsággal beszélt az illető, de egy apró akcentus
elárulta, hogy külföldi.
– Igen?
– A nevem Alexander Orlov, és az Interpolnál dolgozom.
A férfi elhallgatott, várta, hogy beszélgetőtársa feldogozza ezt az infor-
mációt.
– Igen?
– Beszélnem kell magával. Meghívhatom egy vacsorára, mondjuk…
holnap?
Tomás gyanakvón összehúzta a szemöldökét. Mit akarhat tőle az Interpol?
– Miről van szó?

22
 – Egy elég kényes ügyről. Ha nem bánja, inkább személyesen mondanám
el, és nem telefonon.
– Nem mondhatna róla mégis valamit, nagy vonalakban? Mint nyilván
sejti, elfoglalt ember vagyok.
– Természetesen – egyezett bele a hang a vonal másik végén. – Mondja,
Noronha professzor, ismerős magának a Filipe Madureira név?
Tomás meglepődött.
– Igen, a barátom volt a Castelo Brancó-i gimnáziumban.
– Castelo Brancóban, a Nuno Álvares Gimnáziumban, ugye?
– Igen, pontosan. Miért? Mi van Filipével?
– A barátja eltűnt.
Ez a kijelentés meglehetősen nyugtalanítóan hangzott egy Interpol-ügynök
szájából.
– Hogy érti azt, hogy eltűnt?
– Az Interpol beszélni akar a maga barátjával, de ő eltűnt.
A történész nem tudta, mit kezdjen ezzel a hírrel. Nyilvánvalóan
kellemetlen, ha az ember olyat hall, hogy valamelyik volt osztálytársa eltűnt.
De az az igazság, hogy Tomás már több mint huszonöt éve nem látta Filipét, és
nem értette, mit akar tőle az Interpol egy ilyen régi barátság ügyében.
– Hát, ez szörnyű – mondta. – De nem értem, mi közöm van hozzá.
– Egyelőre semmi, de szeretnénk, ha lenne. – Megváltozott a hanglejtése. –
Találkozunk holnap este? Nyolc órakor a Saissában, abban az oeirasi
étteremben, a Marginal mellett.
– De várjon! – kiáltotta Tomás. – Nem értem, miért olyan fontos, hogy
beszéljünk. Mit ért azon, hogy szeretné, ha az ügynek köze lenne hozzám?
– Az Interpolnak szüksége van a segítségére, Noronha professzor.
– Miben?
– Mondok két dolgot, amelyek remélhetőleg felkeltik az érdeklődését.
– Mondja.
– Két gyilkosság és az Ördög.
Tomás úgy meghökkent, hogy még rá is nézett a telefonjára.
– Tessék?
– Viszlát holnap, Noronha professzor.

Kinyílt a rendelő ajtaja, és Gouveia doktor kikísérte Graça asszonyt a

váróba, miközben még mindig kedélyesen csevegtek, régi ismerősökhöz illőn.
23
 – Graça, kérem, várjon egy kicsit, jó? – mondta végül az orvos, és leültette
az asszonyt egy székre. – Szeretnék pár szót váltani a fiával.
Tomás követte Gouveiát a rendelőbe. Szellős kis szoba volt, a városra nyíló
nagy ablakkal, ahonnan látni lehetett Coimbra piros háztetőit, ahogy ragyogtak
a napfényben a domboldalon, alant pedig ahogy szűk medrében kígyózott a
Mondego folyó.
Az orvos intett, hogy foglaljon helyet.
– Rendesen szedi az édesanyja a tablettákat, amiket felírtam neki? –
kérdezte.
Tomás összeszorította az ajkait.
– Hogy őszinte legyek, doktor úr, nem tudom.
– Nem figyeli?
– Hogy figyelhetném? Ne feledje, hogy Lisszabonban élek, és csak havonta
kétszer jövök Coimbrába…
– De mit gondol, szedi a gyógyszereit?
Tomás lehajtotta a fejét.
– Maga szerint?
Az orvos a kezébe vett egy tollat, és az ujjbegyei között forgatta.
– Szerintem nem.
– Nekem is ez a gyanúm.
Gouveia sóhajtott, letette a tollat, előrehajolt, és az asztalra könyökölt.
– Mondja, Tomás, mit gondol az édesanyja állapotáról?
Tomás szeme egy pillanatra az ablakon túli házakra révedt.
– Nem sok jót, doktor úr. – Ránézett az orvosra. – Maga is ismeri őt, igaz?
Mindig vidám volt, tevékeny és élettel teli, mindig hihetetlenül pozitívan
szemlélte a dolgokat, és mindig volt benne valami nagy, belső erő. – Grima-
szolt. – De apám halála után nagyon megváltozott, és nagyon gyorsan. Először
csak neveket és apró dolgokat felejtett el, de egy idő után már azt sem tudta,
milyen hónapot és milyen napot írunk. Most pedig úgy beszél a halottairól,
mintha élnének. Ma például apámat hívogatta.
– Igen, memóriazavarai vannak. Van más változás is a viselkedésében?
– Hát… újabban keveset eszik, és azt vettem észre, hogy a legkülönbözőbb
időpontokban képes lefeküdni. Ez olyan furcsa. Néha egész nap alszik, éjszaka
meg ébren van, hát ilyesmik.
– És a tisztálkodási szokásai?
– Ja, az is megváltozott, tényleg. Már nem mosdik olyan gyakran. Ezt csak
akkor vettem észre, amikor egyszer megjöttem Lisszabonból. Amikor

24
megpusziltam, éreztem, hogy rossz a szaga. – Kissé zavarba jött, ahogy
felidézte a jelenetet. – És milyen nehéz volt rávenni, hogy fürödjön meg, el
sem tudja képzelni!
Az orvos a szemébe nézett.
– Hány éves az édesanyja?
Tomás egy pillanatra megmerevedett, amíg kiszámolta.
– Hetven. – Fiatalkorában milyen öregnek látta az ennyi időseket, és most
már egyáltalán nem. Ezen eltűnődött. – Nem gondolja, hogy kissé korai még
mindez?
Gouveia bólintott.
– Igen, még viszonylag fiatal. De tudja, ez minden embernél más. Van, aki
százévesen is teljesen friss szellemileg, és van, aki… nézze, van, aki korábban
öregszik. Az édesanyja esetében egyértelmű, hogy a korai leépülés az édesapja
halálával van összefüggésben.
– Úgy gondolja?
– Egyértelmű, hogy összefüggés van a kettő között. Emlékszem, milyen
szoros volt a kötelék kettejük közt. Amikor egy házaspár tagjai ilyen közel
állnak egymáshoz, az egyikük halála mindig pusztító hatással van az életben
maradtra.
Tomás lesütötte a szemét.
– Biztos így van.
Az orvos megköszörülte a torkát.
– Nézze, Tomás, az édesanyja elfelejt mindent, nem szedi a gyógyszereit,
nem mosdik, egész nap az ágyban fekszik… Gondolom, aggódik érte?
– Hát hogyne aggódnék? Mit gondol, miért kértem időpontot magától?
– Azt szeretném mondani, hogy az ő állapotában nem jó, ha egyedül van
otthon.
– Szereztem neki egy bejárónőt. Hetente ötször megy hozzá, takarít, mos és
főz rá.
– És gondolja, hogy ez elég?
Tomás tehetetlenül vállat vont.
– Nem gondolom, de hát mit tehetnék? Nem hagyhatom ott a munkámat
Lisszabonban, hogy ideköltözzek és gondoskodjak róla…
– Én nem is erre gondoltam.
– Akkor mit javasol, mit tegyek?
Az orvos hátradőlt a székében, megint a kezébe vette a tollat, és megint az
ujjai között forgatta.

25
 – Gondolkodott már azon, hogy betegye egy otthonba?

– Gondolkodtál már azon, hogy beköltözz egy otthonba?

Mintegy mellékesen tette föl Tomás a kérdést, nem sokkal az után, hogy
hazaértek. A konyhába menet egyszer csak hátrafordult, és előadta az ötletet,
mintha épp akkor jutott volna eszébe. Graça asszonyt azonban hideg zuhany-
ként érte a kérdés.
– Hogy beköltözzek egy otthonba?
– Igen, gondoltál már erre?
Tomás igyekezett természetesen viselkedni. Kinyitotta a hűtő ajtaját, és
gyümölcslevet keresett. Az anyja lassan követte, és megállt a konyhaajtóban.
– Mit akarsz ezzel mondani?
– Azt akarom ezzel mondani, hogy nem maradhatsz egyedül.
Súlyos csend telepedett rájuk.
– Te most komolyan beszélsz?
Tomás abbahagyta a keresgélést a hűtőben, és ránézett az anyjára.
– Szerinted nem jó ötlet?
Graça asszony érezte, ahogy a felháborodás nőttön-nő a gyomrában,
elárasztja a mellkasát, és szétrobbantja a fejét.
– Hogy jó ötlet-e? Jó ötlet-e? – üvöltötte, dühtől vöröslő arccal. – Be akarsz
dugni egy otthonba, igaz? Le akarsz…
– Nem, nem, nem erről van…
– …rázni magadról? Meg akarsz…
– …szó, anya. Nem erről van szó. Nyugodj…
– …szabadulni a… a saját anyádtól?
– …meg, nyugodj meg.
Az asszony most már sírt, könnyei barázdákat rajzoltak ráncos arcára.
– Képes lennél ezt megtenni velem? Velem? Velem, aki gondoskodtam
rólad? Velem, aki etetett, öltöztetett, fölnevelt? Velem, aki annyi szeretetet,
annyi gyengédséget adott neked? Aki olyan odaadással nevelt? Velem? Képes
lennél ezt megtenni velem? A saját anyáddal?
– Anya, nyugodj már meg, nem erről van szó.
Graça asszony zokogott.
– De, erről.
– Idehallgass, anya. Szórakozott vagy, egyedül élsz, elfelejtesz dolgokat,
nem szeded a gyógyszereidet, alig eszel, már nem is nagyon mosdasz… Nem
26
érted, hogy veszélyes egyedül lenned, támasz nélkül? És ha történik veled
valami? Akkor ki segít rajtad? Hm?
– Hát, Mercedes asszony.
– Mercedes asszony csak kitakarít, és már megy is. Mi van, ha akkor
történik veled valami, amikor ő nincs itt?
– Telefonálok.
– Telefonálsz? Kinek?
– Felhívom azt a… azt a segélyhívó számot.
– Látod? Mindent elfelejtesz. A segélyhívó számra sem emlékszel!
– Lárifári, mesebeszéd.
– Ez nem mesebeszéd. Ez egy nagyon komoly probléma.
Újabb könnyek gördültek le az arcán.
– Meg akarsz szabadulni tőlem, ennyi az egész. Tőlem, aki annyi mindent
tett érted! Ha nem szeretsz, akkor inkább be se tedd ide a lábad, megértetted?
Egyedül is elboldogulok.
– Ne mondj ilyeneket.
– De mondok. – Fölemelte a mutatóujját, és így folytatta. – A gyerme-
keknek úgy kell gondoskodniuk a szüleikről, ahogy a szüleik gondoskodtak
róluk, értetted?
– De hát én gondoskodok rólad.
– Gondoskodsz a fenét! Be akarsz dugni egy otthonba, ezt akarod. –
Remegett az álla a méltatlankodástól. – Én itthon maradtam a nagyszüleiddel,
amíg meg nem haltak. Amíg meg nem haltak, érted? Az én időmben a gyerme-
kek tudták, mi a dolguk. Nem úgy volt, mint most, amikor csak magukkal
törődnek, az öregeket meg, uzsgyi!, gyorsan be az otthonba!
– A te idődben minden más volt. Te nem dolgoztál, és tudtál gondoskodni a
szüleidről. – A tenyerével a mellkasára ütött. – Én viszont dolgozom. Hát hogy
tudnálak ápolni?
– Ez csak kifogás!
– Nem, nem az. Az én életem nem teszi lehetővé, hogy állandóan itt
legyek, te viszont nem vagy olyan állapotban, hogy egyedül élj. Kell, hogy
emberek legyenek körülötted, akik segítenek, amikor szükséged van rá.
Graça asszony letörölte a könnyeit, és dacosan nézett a fiára.
– Ha nem akarsz gondoskodni rólam, menj el. Hallottad? Menj csak, nincs
rád szükségem.
Azzal sarkon fordult, és elment aludni.

27
 Tomás szomorúan lépett ki az anyja házából. Úgy érezte, hogy ő a
legrosszabb fiú a világon. Még azt is fontolgatta, hogy megváltoztatja a tervét,
és Coimbrában alszik, nem megy be a másnap reggeli órájára, de aztán ezt
elvetette: vészesen közelgett a tanév vége, és neki kötelességei voltak a
hallgatókkal szemben. Muszáj volt visszamennie Lisszabonba.
Kiszállt az öreg liftből, és lehorgasztott fejjel vágott át a Comércio téren,
amely ezen a késői órán teljesen kihalt volt, beszedték az asztalokat és a
székeket, lehúzták a redőnyöket, és csak az utcai lámpák bánatos fénye
világított. Nem tudta, mitévő legyen. Egyfelől meggyőződése volt, hogy az
anyja ura önmagának, felnőtt nő, erős asszony, és ha egyszer nem hajlandó
otthonba menni, akkor szíve joga ezt megtagadni, nincs mit tenni. Másfelől
viszont tisztában volt vele, milyen kiszolgáltatott helyzetben van az anyja, és
tökéletesen tudta, hogy nem képes ellátni magát. És ha történik vele valami,
amikor ő nincs mellette? Vajon meg tudná-e bocsátani magának, hogy nem tett
semmit a megfelelő pillanatban?
Úgy ment végig a Baixán, hogy ügyet sem vetett a járókelőkre, annyira
belemerült a problémáiba. Ő mindenesetre megtett minden tőle telhetőt,
gondolta, hiszen megfogadta az orvos tanácsát, és fölvetette az anyjának az
otthon ötletét, de hát ő az, aki nem hajlandó elfogadni. De kétségei voltak
afelől, hogy ez megnyugtatná a lelkiismeretét, ha valami baja esne. És mi van,
ha tényleg történik valami? Hát, mégiscsak be kell vinnie, gondolta. De ez
nem olyan egyszerű, tette hozzá gondolatban. Az az igazság, hogy ha az anyja
nem akar otthonba menni, akkor ő nem tehet semmit. Hurcolja oda
erőszakkal? Akarata ellenére cipelje el? Nem, gondolta. Erről szó sem lehet.
De a probléma továbbra sincs megoldva.
Mitévő legyen?
Elment a vasútállomás előtt, átkelt az úttesten, s közben gondjain rágódott.
Sajnálta, hogy nincs már felesége, vagy legalább egy lánytestvére. A nők
sokkal gyakorlatiasabbak, mindig tudják, hogyan oldják meg az ilyen kényes
ügyeket, különleges érzékük van hozzá. Ő viszont férfi, és nem ért az ilyesfajta
problémamegoldáshoz. Még ha otthagyná a munkáját az egyetemen és az
alapítványnál, és minden idejét az anyja ápolásának szentelné, ami azért nem
valószínű, de tegyük fel, akkor sem biztos, hogy képes lenne megfelelően
ellátni. Mosnia kéne rá, etetnie, öltöztetnie, sétáltatnia, minden idejét együtt
kéne töltenie vele, semmi mással nem foglalkozhatna. Megrázta a fejét. Hát, ez
elképzelhetetlen.
Egyszer csak ott találta magát a jó öreg kék Volkswagenje mellett. Az autó
piszkos volt, és a jobb első fényszórója mellett be volt horpadva. A folyó
28
mellett parkolt, közel a vízhez, az út melletti fal árnyékában.
Beült az autóba, és beindította. Bekapcsolta a fényszórókat, belenézett a
visszapillantó tükörbe, megvárta, amíg elmegy egy autó, aztán elindult. Maga
mögött hagyta a vasútállomást, amire vetett egy pillantást a tükörben, aztán a
jelzőlámpára meredt.
Ez volt az utolsó, amire emlékezett.

29
 II.

Az első kép homályosan jelent meg. Egy fehér alak haladt el előtte, de csak
homályosan látta, olyan volt, mint egy ködfolt, egy elmosódott paca. Nyugodt
hangokat hallott, halkan kiejtett szavakat, amiket nem értett. Zavartnak,
tompának, kótyagosnak érezte magát, mintha részeg lenne: a szeme csak
lassan fókuszált rá a tárgyakra, mintha engedetlen lenne. Sőt, mintha az elméje
is lelassult volna, túl lassú volt ahhoz, hogy bármit is megértsen vagy képes
legyen gondolkodni.
Gondolkodj, Tomás.
Erőlködött, hogy koncentrálni tudjon. Megrázta a fejét, mintha ezzel el
tudná űzni a démont, amely így megrészegíti, és igyekezett megérteni, mi
történik. Gondolkodj, Tomás, ismételte magában. Meresztgette a szemét, hátha
feloszlik a köd, ami elhomályosítja a tekintetét, és akkor megérti, mi történik.
Tudta, ahhoz, hogy megértse, látnia kell, de látni nem könnyű. Sőt nagyon is
nehéz… Erőlködött, hogy felfogja a világot, hogy azonosítsa a képeket, hogy
legyőzze a tompaságot, hogy kilépjen a köd homályából.
Figyelmét a fehér alakra összpontosította, és lassacskán sikerült felis-
mernie. Egy nő volt, most már kezdte látni. Volt valami a fején: talán egy
kendő? Nem, egy főkötő, egy fehér főkötő. A nő fehér ruhában volt, olyan
volt, mint egy apáca. A kép egyre élesebb lett. Hát persze hogy nem apáca,
fogta fel lassan, még mindig tompa elmével. Nem apáca volt. Hanem egy
ápolónő.
– Csak nem ébredezik a betegünk? – kérdezte a nővér, mosolyogva fölé
hajolva.
Barna szeme és szeplős orra halványan emlékeztette a volt feleségére.
– Ühüm – hallotta a saját dünnyögését.
– Jól aludt?
– Hm?
– Jól van, pihenjen csak – mondta az ápolónő végtelen gyengédséggel. –

30
Nemsokára visszajövök.
A szeplős arc eltűnt előle, és Tomás körülnézett. Nagy nehezen felfogta,
hogy egy kis, steril szobában van. Jobbra tőle volt egy kis gép, előtte egy
asztalka tévével, balra pedig egy ablak, amely sűrű lombú platánokra nézett. A
faágak fürödtek a nappali fényben. Megállapította, hogy reggel van, és hogy ő
váratlanul kórházba került. A gondolat lassan leülepedett az elméjében, és
meglepte. De hát mi a fenét keresek én egy kórházban? – kérdezte magában.
Érezte, ahogy a fáradtság elárasztja a testét és elnehezíti a szemhéját.
Ellenállhatatlanul rátelepedett az abszurd kábulat. Hátradőlt az ágyában, bebújt
a paplan melegébe, kényelmesen elhelyezkedett, mélyet lélegzett, és hagyta,
hogy elringassa a puha álom.

Másodszor egy férfihangra ébredt. Amikor kinyitotta a szemét, az ágya

mellett megpillantott egy fehér köpenyes, vékony bajszú férfit, mögötte pedig
a szeplős ápolónőt.
– Szép jó reggelt, Noronha professzor! Hogy érzi magát?
Tomás kérdőn nézett rá.
– Hol vagyok?
– A Choupalinho Klinikán. Hogy érzi magát?
A páciens észrevette, hogy fokozatosan nyeri vissza a képességeit, és végre
tud világosan gondolkodni. Elkerekedett a szeme, amikor eszébe jutott a
zárthelyi! Mi lesz a zárthelyivel? A diákok az egyetemen várnak rám, meg a
dolgozatra! Fölemelte a bal karját, és ránézett az órájára. Reggel kilenc óra,
még időben van. A dolgozatot tízre hirdette ki.
– Kérem, nekem el kell mennem – mondta, kissé még nehezen artikulálva.
– Tízkor zárthelyi dolgozatot íratok, és oda kell érnem.
– Valóban? És hol szeretné megíratni?
– Az egyetemen.
– Melyik egyetemen? A coimbrain?
– Nem, az én egyetemem Lisszabonban van.
– De hát maga Coimbrában van, ember! – nevetett az orvos. – Ha most
azonnal elindulna, akkor se érne oda időben.
Tomás erőlködött, hogy felidézze az utolsó emlékeit.
– Még Coimbrában vagyok?
– Igen. A Choupalinho Klinikán.
Tomás csalódottan ejtette vissza a fejét a párnára.
– A fenébe! Nem érek oda a zárthelyire!
31
 – Sajnos, ez eléggé valószínű – bólintott az orvos. – Hogy érzi magát?
Tomás mérlegelte a kérdést.
– Egy kicsit furcsán – felelte, és észrevette, hogy ragadós a nyála. – Kicsit
fáj a fejem.
– Hát, fájhat is.
– Mi történt?
– Semmire nem emlékszik?
Tomás elkezdett kutatni a legfrissebb emlékei között.
– Arra emlékszem, hogy beszálltam az autómba, és elindultam Lissza-
bonba.
– Semmi másra?
Egy pillanatra elgondolkodott.
– Hát, azt hiszem, csak ennyire.
– Mi az utolsó kép, amit fel tud idézni?
– Hááát, az állomás. – Fölhúzta a szemöldökét. – Nem, nem is. A
jelzőlámpa. Rá akartam fordulni a hídra, és megálltam a jelzőlámpánál.
– Nem emlékszik semmi másra?
– Nem – mondta Tomás.
Megrázta a fejét, hogy megerősítse a válaszát, de rögtön abba is hagyta,
mert belerázkódott az agya.
– Biztos? – kérdezte az orvos.
– Igen – erősítette meg a beteg, kissé türelmetlenül. – De hát mi történt?
Az orvos a kezébe vett egy A4-es méretű tömböt, és belelapozott.
– Magának balesete volt. Átkelt a hídon, és a Praça da Cançãónál jött
tovább, gondolom, a lisszaboni út felé, amikor villanyoszlopnak ütközött, és
elveszítette az eszméletét.
– Nekimentem egy villanyoszlopnak?
– Igen. – Megint belepillantott a jegyzeteibe. – Este tíz óra körül.
– Itt, a Praça da Cançãónál?
– Igen.
Tomás zavart képet vágott.
– Ez vicces. Én ebből semmire nem emlékszem. Csak arra emlékszem,
hogy elindultam az autóval, aztán megálltam a jelzőlámpánál, és vártam, hogy
zöldre váltson.
Az orvos elmosolyodott.
– Ez természetes. Amikor az ember fejsérülést szenved és elveszíti az
eszméletét, rendszerint kitörli az emlékezete a baleset előtti utolsó öt percet.
32
Sőt olyanok is vannak, akiknek egész órák esnek ki.
– Komolyan?
– Ez teljesen normális, ne aggódjon.
Most Tomás mosolyodott el.
– A csudába, tényleg semmire nem emlékszem! Mintha meg sem történt
volna. Az egyik pillanatban megállók a piros lámpánál, a következő pillanat-
ban meg megpillantom az ápolónőt. Mintha közben semmi sem történt volna.
Csak úgy átugrottam az egészet, érti?
– Bizony, ez furcsa érzés – bólintott az orvos. – De higgye el, teljesen
normális.
Tomás megtapogatta a fejét. Észrevette, hogy be van kötözve, és meg-
rémült.
– Mi ez rajtam? Ilyen súlyos?
– Nem, nem, semmi komoly, nyugodjon meg. – Az orvos odahajolt hozzá,
és könnyedén megérintette a tarkóját. – Valahogy furcsán tarthatta a fejét,
amikor nekiütközött az oszlopnak, mert a sérülés itt, hátul érte, a tarkóján. –
Megfogta a jobb karját, és fölemelte bekötözött kézfejét. – És könnyebben
megsérült a keze is, látja? Nem súlyos, de ne erőltesse meg, rendben?
– Igen.
– Ha viszket a kézfeje, ne vakarja meg. Ez nagyon fontos. Ne vakarja. A
viszketés a sebgyógyulás jele.
– Rendben, nem fogom vakarni – ígérte meg Tomás, a kézfejét nézegetve.
Fölemelte a fejét, és elolvasta az orvos mellkasára tűzött kártyán a nevét. –
Maga Cariano doktor?
Az orvos elmosolyodott.
– Igen, Luís Cariano.
– Jaj, doktor úr, nekem ma este van egy találkozóm Lisszabonban – mondta
hirtelen. – Maga szerint el tudok menni, vagy lemondjam?
– El tud menni. – Ránézett az órájára. – Lássuk csak… kilenc óra van,
ugye? Nos, terveim szerint kora délután elengedem. Szeretném, ha a délelőttöt
még itt töltené, hogy lássuk, hogy minden rendben van-e, aztán ebéd után
mehet a dolgára.
– Ó, nagyszerű.
– De csak nyugodtan, hallja? Nem szeretném újra itt látni.

Az ápolónő már a tálcát mosogatta ebéd után, Tomás pedig a cipőjét vette

33
éppen, hogy elhagyja kórházi szobáját, amikor megszólalt a telefonja.
– Helló, Tomás. Itt Gouveia.
A mindenit, gondolta Tomás. Hogy az ördögbe tudta meg a háziorvosuk,
hogy behozták a klinikára? Hát, nyilván fejlett a kommunikáció az orvosok
között.
– Jó napot, doktor úr. Gyorsan terjednek a hírek, mi?
– Ez a hír egyenesen nekem ütközött – felelte Gouveia a vonal másik
végén. – Egyébként most is itt van, a szomszéd szobában.
Tomás összehúzta a szemöldökét, mert egy szót sem értett.
– Micsoda? A hír ott van a szomszéd szobában? Nem értem…
– Jaj, Tomás, hát az édesanyja.
– Az anyám?
– Igen, itt van, a szomszéd szobában.
– Hol? A kórházban?
– Igen, idehozták nekem.
Tomás megrémült.
– Anyámat bevitték a kórházba? Mi történt? Mi van vele?
– Nincs semmi baja, jól van – nyugtatta meg gyorsan az orvos. – Ponto-
sabban, a szokásos. Folytatódik a szellemi leépülése.
Tomás még mindig nem tudta, mire gondoljon, és izgatottan leült az
ágyára.
– Mondja már, doktor úr! Mi történt?
– Az édesanyja eltévedt. A jelek szerint reggel elment vásárolni, és amikor
elindult hazafelé, nem találta a házát. A Baixinhán kóválygott, és a Largo das
Olariason találtak rá. Zavartnak tűnt, ezért bevitték az őrszobára. Az
őrszobáról ideküldték, a kórházba, az asszisztensem pedig összetalálkozott
vele a sürgősségin és idehozta hozzám.
– Jézus! – kiáltotta Tomás, és jobb kezével a fejéhez kapott. – Jól van?
– Igen, jól van. Már beszéltem vele, de még mindig egy kissé zavartnak
tűnik.
– És most mi lesz?
Hallotta, ahogy Gouveia felsóhajt.
– Nézze, Tomás, én már megmondtam, mit tegyen, nem?
– Doktor úr, én tegnap beszéltem vele, rögtön, amint hazaértünk. El sem
tudja képzelni, milyen cirkuszt rendezett.
– De, képzelem. Én is megemlítettem neki a dolgot, és éktelen haragra
gerjedt. Azt mondja, mindenki meg akar tőle szabadulni.
34
 Tomás megkönnyebbülten emelte fel a tekintetét, amiért nem ő az egyetlen,
aki kénytelen volt végighallgatni az anyja felháborodását. Talán így az orvos is
jobban megérti a dilemmáját.
– Látja? Mégis mit tehetnék?
– El kell vinnie, Tomás. Nincs abban az állapotban, hogy egyedül éljen.
– De hát hogyan, doktor úr? Ha egyszer nem akarja…
Az orvos nagyot sóhajtott.
– Idehallgasson, Tomás – kezdte. – Nagyon kockázatos őt magára hagyni.
A dolgok nem fognak javulni, érti? Zavartnak látszik, úgy tűnik, nem tud
tájékozódni. Ez egy leépülési folyamat. A maga édesanyjának segítségre van
szüksége, nem maradhat egyedül. Ráadásul egy otthonban együtt élne
másokkal, és a társaság csak jót tenne neki.
– Én ezt elhiszem. De a probléma akkor is fönnáll. Hogy vigyem el egy
otthonba, ha ő nem akarja?
– Kénytelen lesz.
– De hogyan vegyem rá? Nem hajlandó!
– Beszélgessen vele, és győzze meg.
Tomás keserűen fölnevetett.
– Még hogy beszélgessek vele! Mégis hogyan? Hallani sem akar róla, és
teljesen kikel magából. Hogyan győzzem meg?
Gouveia megköszörülte a torkát.
– Nézze, amit most mondani fogok, azt nem mint orvos mondom, érti?
Hanem mint barát.
– Mondja.
– Tudja, hogy a kor előrehaladtával az idősek elkezdenek visszafejlődni, és
bizonyos szempontból olyanok lesznek, mint a gyerekek, ugye?
– Tudom.
– Akkor képzelje azt, hogy az édesanyja egy gyerek.
– Jó.
– Ő egy gyerek, aki nem akar iskolába menni. Maga tudja, hogy iskolába
kell mennie, és hogy ez az ő javát szolgálja, de ő nem tudja, igaz? Ő csak azt
tudja, hogy nem akar iskolába menni, inkább otthon akar maradni, hogy
játszhasson a babáival. Egy ilyen esetben mit tenne? Teljesítené a kívánságát,
vagy azt választaná, ami valóban a javát szolgálja?
– Ez más helyzet.
– Válaszoljon a kérdésemre. Ha a gyerek nem akar iskolába menni, mit
csinál? Nem viszi el? Hagyja, hogy otthon maradjon? Hogy soha többé ne
35
tanuljon? Tönkreteszi a jövőjét, csak hogy abban a pillanatban ne kelljen neki
ellentmondania?
– Persze hogy elviszem az iskolába.
– Akár erőszakkal is?
– Igen.
– Hát akkor megvan a válasz.

36
 III.

A tengerszag sós aromáját a frissítő, erőteljes szél szétterítette az

étteremben. Tomás kinézett az ablakon, és látta a homokos partra kivetett fehér
habokat; mintha a kiszóródott cukorra vattacukorpamacsokat dobáltak volna.
De a tenger láthatatlan volt: sötét feketéje beleveszett az éjszakába, és a
végtelen egyhangúságot csak Bugio világítótornyának fel-felvillanó fénye meg
a kivilágított hajók törték meg, amelyek a horizonton beúsztak a Tejo torkába.
Az utcai lámpák olyan fényárral öntötték el az oeirasi tengerpartot, mintha
nappal lenne. Fényük elég erős volt ahhoz, hogy megvilágítsa a rövid föld-
nyelvet, ám az óceán végtelen sötétjével szemben hatástalannak bizonyult.
Az órájára nézett: már tizenöt perccel múlt nyolc óra. Késik, gondolta.
Bekapott még egy garnélafasírtot, és meredten nézte a tenger sötét leplét,
miközben lágyan ringatta a hullámok és a part fáradhatatlan morajlása.
– Noronha professzor? – szólította az ismerős hang, az enyhe akcentussal.
Nagydarab férfi volt, óriási hassal. Kezében egy mappát tartott. Elöl
kopaszodó, gyér, szőke haja volt, az állán pedig vastag toka duzzadt, mint egy
varangynak.
– Igen?
– Elnézést kérek a késésért – mondta lihegve, és már nyújtotta is a kezét. –
Alexander Orlov, az Interpoltól. A barátaim csak Szásának hívnak.
Üdvözölték egymást, Orlov letette a mappát az asztal alá, és nagy nehezen
leült. Tekintélyes testét alig tudta belegyömöszölni a székbe.
Odajött hozzájuk a pincér, és udvariasan meghajolt az új vendég előtt.
– Jó estét, Orlov úr. Máris rendel?
Orlov ezek szerint rendszeres vendég volt itt. A testes férfi elvette a felé
nyújtott étlapot, és gyorsan végigfutott az étterem ajánlatain. Már majdnem
rendelt, de még időben kapcsolt, és Tomásra nézett.
– Maga már választott?
– Nem nagyon ismerem itt az ételeket.

37
 – Ajánlom a töltött tarisznyarákot. ínyencfalat.
– Rendben – egyezett bele Tomás. – Jöjjön a tarisznyarák.
– És jó hideg zöld bor – tette hozzá Orlov. Várta Tomás beleegyezését. – Jó
lesz?
– Legyen.
A pincér távozott, és Orlov azonnal rávetette magát az előételre: három
garnélafasírtot, két krokettet és két tonhalas pirítóst falt be egyszerre.
– Mi történt a fejével? – kérdezte, amikor észrevette a kötést Tomás
tarkóján.
A történész megérintette a kötést.
– Ja, ez? Semmiség. Volt egy kis közúti balesetem, ennyi.
– Remélem, nem súlyos.
– Nem, nem súlyos.
Orlov betömött a szájába két szamószát.
– Gondolom, meglepte a hívásom – mondta teli szájjal.
– Igen – ismerte be Tomás. – El sem tudom képzelni, mit akar tőlem az
Interpol. Az úr említette egy gimnáziumi barátom nevét, de hogy őszinte
legyek, nem értem, mi közöm van nekem az egészhez.
– Ne mondja nekem, hogy „úr” – vetette közbe Orlov, fölemelve a kezét. –
Nem szeretem az ilyen formalitásokat.
– Rendben.
– Tudom, hogy maga történelemprofesszor, a régi nyelvek szakértője és az
egyik legnagyobb kriptoanalitikus a világon, igaz?
Tomás elpirult és elmosolyodott.
– A világon? Ez azért túlzás.
– Dehogy túlzás. Elvégeztem a házi feladatot. – Bekapott még egy fasírtot.
– A lényeg az, hogy nagy hasznát vehetjük a nyomozásban, amit én vezetek az
Interpolnál.
Tomás fészkelődött a székén.
– Egyenlőtlen helyzetben vagyunk, nem gondolja? Maga mindent tud
rólam, én viszont semmit nem tudok magáról.
Orlov nagyot kacagott.
– Igaza van, elnézést kérek. A nevem Alexander Ivanovics Orlov.
Szentpéterváron születtem, de abban az időben még Leningrádnak hívták.
Szolgáltam a seregnél, voltam tanácsos Angolában, aztán…
– Á, szóval akkor ott tanult meg portugálul!
– Igen, Luandában. Rengeteg szovjet tanácsos dolgozott a kubaiakkal és az
38
MPLA-val. – Elmosolyodott. – Micsoda boldog idők voltak azok! –
Felsóhajtott. – Aztán az orosz rendőrségnél dolgoztam, de a kommunizmus
végén beláttam, hogy Oroszországban nincs jövőm. A központi hatalom
összeomlott, és az ország irányítását átvették az oligarchák és a maffiák. –
Elfintorította az arcát és megcsóválta a fejét. – Mindent szétzüllesztettek,
beleértve a rendőrséget is. Úgy döntöttem, hogy inkább kilépek, mint hogy
lássam, ahogy a főnökeim és a kollégáim eladják magukat pár rongyos
rubelért. Aki pedig nem adta el magát, azt főbe lőtték. – Befalt egy szelet
kenyeret. – Megpályáztam hát egy állást az Interpolnál, és Lyonba költöztem,
ahol a Specialized Crime Directorate tagja lettem, amely a különleges bűn-
cselekmények ellen küzd. – A mellkasára tette a kezét. – Olyan ügyeken
dolgozom, amelyek szektákkal és hasonlókkal kapcsolatosak.
– Szektákkal?
– Igen, ezekkel a barmokkal, akik a lehető legbizarrabb indítékokból
követnek el bűncselekményeket. Kollektív öngyilkosságokat és politikai vagy
vallási meggyőződésből elkövetett gyilkosságokat, például. – Legyintett. –
Azok a fazonok, akik a Sátánban hisznek, vagy azt gondolják, hogy közeleg a
világ vége…
– Aha, értem.
– Na, én már hét éve dolgozom ezekkel az idiótákkal. El sem tudja kép-
zelni, mennyi félkegyelművel találkoztam ennyi idő alatt…
Közben megjött a pincér egy tálcával. Az asztalra helyezte a forró
tányérokat, azaz a két gőzölgő rákpáncélt, és jól behűtött zöld bort töltött a
poharaikba. Meghajolt, jó étvágyat kívánt a vendégeknek, és elment.
Az asztaltársak ettek néhány falatot az ételből, majd mindketten a magasba
emelték a poharukat.
– Hogy mondják oroszul? – kérdezte a történész, poharát az ujjhegyei közt
egyensúlyozva.
– Na zdarovje!
Koccintottak, és folytatták az evést. Orlov szuszogva habzsolt, mint aki
farkaséhes: úgy tűnt, hogy hatalmas gyomra rendkívül követelőző, és óriási
ételmennyiségeket képes elnyelni.
Tomás néhány falat után beszélgetőtársára nézett.
– Még nem magyarázta el, mi köze lehet a munkájának hozzám vagy a
gimnáziumi barátomhoz…
– Máris, máris – mondta Orlov, miközben mohón a szájába tömött egy
újabb nagy falatot. – Egy pillanat. – Ránézett a tányérjára, ami gyors ütemben
ürült, és intett a pincérnek a kezével. – Még egy tarisznyarákot, legyen szíves!
39
 Tomás nevetett.
– Te jó ég, maga aztán éhes!
Orlov végigsimította a homlokát a kézfejével, letörölve a lecsurgó verej-
tékcseppeket.
– Ne is mondja, ez a végzetem! Imádok enni.
Az orosz behabzsolt két szelet kenyeret, jó vastagon megkenve tonhal-
pástétommal, aztán alaposan leöblítette a torkát a borral. Letette a poharat, és
mélyet lélegzett.
– Akkor hát térjünk rá a maga barátjára.
– Filipére.
Orlov az utolsó morzsákat is eltüntette az első tarisznyarákjából, aztán
megtörölte a száját egy szalvétával, és elővett az asztal alatti mappából egy
borítékot.
– 2002 márciusában az FBI megbízta az Interpolt egy gyilkosság
felderítésével. – Kinyitotta a borítékot, és elővett belőle egy fényképet. – Egy
amerikai tudós meggyilkolásáról volt szó, aki klimatológus szakemberként
dolgozott az Antarktiszon. – Megmutatta a fényképet, amely egy középkorú
férfit ábrázolt, kerek szemüvege mögött mosolygó szemekkel és ritka, ősz
szakállal, amelyre ráfagyott a víz. A férfi egy sík, fagyos területen állt, mögötte
különböző nemzeti zászlók sorakoztak a hóba tűzve, fölötte pedig a tiszta, kék
ég ragyogott. – Howard Dawson professzor.
Tomás félretolta a saját tányérját, és megnézte a képet.
– Ez a fotó az Antarktiszon készült?
– Ott.
Jobban megnézte a zászlókat.
– Ez tényleg a Déli-sark?
– Szimbolikusan, igen. – Bekapott egy falatot. – De a Déli-sark pontos
meghatározása valójában évről évre változik.
Tomás kérdőn nézett az oroszra.
– Hogyhogy?
– Voltaképpen több Déli-sark létezik. – Meglobogtatta a fényképet. – Ezt a
fotót a ceremoniális Déli-sarkon készítették. Az Antarktisz-egyezményt
elsőként aláíró tizenkét ország zászlaja tökéletes díszlet a fotózásokhoz. –
Vállat vont. – De ez persze csak színjáték. A valódi Déli-sark folyton vándorol.
– Nem értem – motyogta Tomás. – Tudomásom szerint a Déli-sark helye
nem változik.
Orlov megrázta a fejét.
– Háromféle Déli-sark létezik. – Fölemelte három kövér ujját. – Az egyik a
40
mágneses Déli-sark, amelyet mágnestűkkel határoznak meg, és valahol az
Antarktiszon van, a Commonwealth-öböl területén. Jelenleg évente tíz-tizenöt
kilométert vándorol észak felé.
– Te jó ég!
– Aztán van a földmágneses Déli-sark, amely a Föld elektromágneses
terével kapcsolatos. Ez a Déli-sark az antarktiszi fennsíkon található, az orosz
Vosztok állomás közelében. – Ismét meglobogtatta a fényképet. – Végül van
egy földrajzi Déli-sark is, a ceremoniális Déli-sarktól nem messze. Nos,
amikor a Déli-sarkról beszélünk, olyankor általában a földrajzi Déli-sarkot
értjük alatta, ugye?
– Igen.
– Csakhogy a földrajzi Déli-sark nem tartózkodik sokáig egy helyen.
Tomás összeráncolta a szemöldökét.
– Na, ez az, amit nem értek – mondta. – Az Egyenlítő mindig ugyanott van.
Az Északi-sark is mindig ugyanott van. Miért lenne más a Déli-sark?
– A jég miatt.
– Mi köze van ehhez a jégnek?
– Figyeljen, professzor, a Déli-sarkot jég borítja, nemde? No mármost, ez a
jég nem áll mozdulatlanul. Ellenkezőleg: folyamatos mozgásban van. A Déli-
sark jégsapkája évente tíz métert vándorol Dél-Amerika felé, ami azt jelenti,
hogy a földrajzi Déli-sarkot jelző cölöp minden évben tíz métert távolodik a
valóságos helyétől.
– Aha.
– Ezért minden évben újra meg újra ki kell számítani a Déli-sark pontos
helyét, és vissza kell tenni a cölöpöt a helyére. Ami ugyebár azt is jelenti, hogy
gyakorlatilag minden évben új Déli-sarkunk van.
Megérkezett a pincér az új tarisznyarákkal, amelyre Orlov habozás nélkül
rávetette magát: aki látta, azt hihette volna, hogy még semmit nem evett.
Miközben tehát az orosz mohón habzsolt, Tomás a kezébe vette az asztalra
helyezett fényképet.
– Ezt a tudóst a Déli-sarkon gyilkolták meg?
Orlov evés közben röffent egyet.
– Nem – mondta, amikor lenyelte a szájában lévő falatot. – McMurdóban
ölték meg.
– Hol?
– McMurdóban. – Letuszkolt a torkán egy újabb adagot. – McMurdo a
legnagyobb állomás az Antarktiszon. – Szinte zihálva beszélt. – Az amerikaiak
építették 1956-ban, először katonai bázisként, de amikor életbe lépett az
41
Antarktisz-egyezmény, kutatóállomássá alakították. Több mint ezer lakosa van
nyáron, és körülbelül kétszáz télen.
– És hol van?
– A Ross-sziget egyik csúcsán, amelyet a hatalmas Ross-selfjég köt össze
az Antarktisszal, a kontinensnek azon a részén, amelynek partjait a Csendes-
óceán mossa. – Az orosz a fotón mosolygó arcra mutatott. – Dawson
professzor volt az igazgatója a Crary Science and Engineering Centernek,
amely a mcmurdói tudományos kutatás központja. Egy klímaelemző projekten
dolgozott éppen, amikor meghalt.
– Azt mondja, megölték?
– 2002 februárjának egyik reggelén a központ konyhájában fekve találtak
rá, két lőtt sebbel a testén, és eggyel a homlokán. – Elnyomott egy böfögést. –
Nem tűnik természetes halálnak, ugye?
– És ki ölte meg?
Orlov elmosolyodott.
– Ha tudnám, most nem beszélgetnék itt magával.
Most Tomás nevetett föl.
– Azért keresett föl engem, hogy segítségére legyek egy antarktiszi
gyilkosság ügyében? Bizonyára tréfál…
Újabb falatok.
– Szolgálatban nem szoktam tréfálni. Az az igazság, hogy meggyőződésem,
hogy maga segíthet nekem a rejtély megfejtésében.
– Hogyan?
– Csak nyugodtan – mondta az orosz, miközben a második tarisznyarák
utolsó falatjait is a villájára tűzte. – Előbb hadd meséljem el az egész történe -
tet. – A szája sarkában ételmaradékok voltak, amitől Tomás émelyegni kezdett:
hiába igyekezett másfelé nézni, mindig visszasiklott a tekintete azokra a zsíros
darabkákra, amelyek kis híján lecsúsztak az orosz fénylő ajkain. – Amikor az
Interpolhoz megérkezett az FBI felkérése, és megvizsgálták a gyilkosság
körülményeit, úgy döntöttek, hogy rám bízzák az ügyet. Én pedig amint
megismertem a részleteket, azonnal észrevettem, hogy ez a gyilkosság különös
hasonlóságokat mutat egy másik gyilkossággal, amely Spanyolországban
történt, és pár nappal korábban kezdtem el vizsgálni. Megnéztem hát a
spanyolországi gyilkosság aktáját, és felfedeztem, hogy a két eseményt alig
néhány óra választja el egymástól. Howard Dawson professzort az
Antarktiszon ölték meg, Blanco Roca professzort pedig néhány órával később,
az irodájában, a Barcelonai Egyetemen, ahol fizikát tanított. Őt is lelőtték, de
őt egyetlen lövéssel, amely a tarkóját érte, miközben a számítógépén dolgo-
42
zott.
– És milyen hasonlóság van a két eset között?
– Mindkét esetben tudósokat lőttek agyon a munkahelyükön, néhány óra
különbséggel.
Tomás értetlenül nézett az oroszra.
– Na és? Az egyiket az Antarktiszon lőtték le, a másikat meg Spanyol-
országban. Az egyik amerikai volt, a másik meg spanyol. Az egyik klima-
tológus volt, a másik meg fizikus. Szerintem elég sok a különbség.
Orlov hamiskásan elmosolyodott.
– Nem mondaná ezt, ha látná a tetthelyeken készült fényképeket.
– Mi van azokon a fényképeken?
Az orosz beletörölte a kezét a szalvétába, és kövér ujjait bedugta a
borítékba, ahonnan újabb fényképeket vett elő. De mielőtt megmutatta volna,
előbb még maga felé tartotta őket, mintha pókere lenne, csak még nem
játszaná ki.
– Előbb hadd mondjam el, hogy az áldozatok noteszeinek vizsgálata során
megállapítást nyert, hogy a két férfi ismerte egymást.
– Ah, valóban?
– És a noteszek feljegyzéseiből megállapítottuk azt is, hogy volt két közös
barátjuk, akik szintén tudósok. – Közelebb hajolt Tomáshoz. – Ennél is
különösebb, hogy az egyes noteszekben talált három-három barát neve mellett
ugyanaz a jel állt.
– Ühüm – bólogatott Tomás, aki már alig várta, hogy meglássa azokat a
fényképeket. – Mi az a jel?
– Ugyanaz a jel, amit az áldozatok holtteste mellett heverő papírlapokon
találtak. – Orlov végre megmutatta a fotókat. – Ez.
A képeken egy-egy holttest feküdt a földön, és a kezük mellett egy
papírlapon ez állt vastag tollal odafirkantva:

– Hat-hat-hat?
– Igen. Tudja, mi ez?
Tomás nem tudta levenni a szemét a fényképekről. Megbűvölten meredt az
áldozatok keze mellett fekvő papírra írt három számjegyre, amit nem akart
látni, de nem tudott nem nézni – mintha hipnotizálták volna, mintha leigázta

43
volna e félelmetes jel szörnyű szimbolikus ereje.
– A Fenevad száma.

44
 IV.

A hullámok morajlása és a tenger illata erősebben érződött az étterem

teraszán, ahova kiültek elfogyasztani a desszertet. Enyhe volt az éjszaka, és a
sötétségből kellemes szellő fújdogált. A két férfi egy kis asztalkához ült a
félhomályban.
A pincér meghozta a rendelt édességeket. Tomás egy mangó-mousse-t
kért, ám közben lenyűgözték az asztaltársa előtt sorakozó desszertek, amelyek
mintha elítéltként várakoznának a kivégzőosztag előtt. Volt ott egy ötgombó-
cos fagylaltkehely forró csokoládéval leöntve, ezt követte egy tejszínes süti, a
pastel de nata és néhány crépe Suzette, de a legbizarrabb az egészben az volt,
hogy Orlov farkaséhes mohósággal vetette rá magát a fagylaltra.
– Nincsenek koleszterinproblémái? – engedte meg magának Tomás a
kérdést.
– Hmpf– röffentette Orlov, teli szájjal. Gyorsan lenyelte a fagylaltot, hogy
tudjon válaszolni. – Beismerem, hogy falánk vagyok, de mit csináljak, ha nem
bírok ellenállni az ételnek?
– Csak nyugodtan, nekem nem probléma.
Az orosz a szemével a holttestek fotóira bökött, amelyek ott hevertek az
édességek között.
– Mit szól hozzá?
Tomás ismét rámeredt a jelre, amit a gyilkosok az áldozatok mellett
hagytak.
– Felkavaró – jegyezte meg. – Kétségtelen, hogy a három hatos egy szekta
működésére utal.
– Mi is ezt gondoltuk – bólintott Orlov, és közben lenyalta az ujjaira
csöppent fagylaltcseppeket. – Mindazonáltal be kell vallanom, hogy nem
értem a hatszázhatvanhatos körüli bibliai utalásokat. Olyan zavaros az egész.
– Mit tud róla? – kérdezte Tomás.
– Csak annyit, hogy ez a Fenevad száma – felelte Orlov. Kissé színpadiasan
45
tágra nyitotta a szemét. – Az Ördög jele. – Rávetette magát a pastel de natára.
– Már több pappal és teológussal is beszéltem erről, és megmutatták nekem a
Jelenések könyvének azt a részét, ahol a hatszázhatvanhatost említik. –
Felnyögött az élvezettől, amikor beleharapott a ropogós tejszínes süteménybe.
– Tele van szörnyűséggel, persze, de attól tartok, nem sokra megyünk vele.
Mindössze annyi bizonyos, hogy egy sátánista szektával van dolgunk.
– És nem mondták meg a szám értelmezését?
Orlov egy pillanatra abbahagyta az evést.
– A Fenevad számának az értelmezését? – kérdezett vissza. – Nem, azt
nem. Annyit mondtak, hogy ez az Ördög jele, az Antikrisztus száma, aki eljön,
hogy elindítsa az apokalipszist.
– És nem mondták meg, hogy kell megfejteni ezt az üzenetet?
– Maga szerint ez a szám egy üzenetet rejt?
– Persze. Első pillantásra egyértelmű számomra, hogy egy, a Bibliában
közzétett, okkult üzenettel állunk szemben. Csak a beavatottak tudják megfej-
teni.
Orlov megrázta a mutatóujját, és huncutul Tomásra mosolygott.
– Maga egy beavatott.
– Miért mondja ezt?
– Mert maga a régi nyelvek szakértője. Az egyik legjobb a világon.
Tomás nevetett.
– Na, már megint ezzel jön…
– Látom, nagyon szerény. – Odahajolt hozzá. – De most őszintén: meg
tudja fejteni ezt a bibliai rejtvényt, vagy nem?
A történész halkan megköszörülte a torkát és lehajtotta a fejét.
– Azt hiszem, igen.
Az orosz az asztalra csapott a tenyerével.
– Á! – kiáltotta. – Tudtam én! – Rámutatott a beszélgetőtársára. – Maga
egy beavatott! Vallja már be: az, vagy nem?
Tomás megvonta a vállát.
– Mint történész, igen, beavatott vagyok. – A fényképre mutatott. – Mivel a
hatszázhatvanhatos egy okkult üzenet, elvileg bármelyik történész meg tudja
fejteni, aki jártas a régi nyelvekben.
– Maga pedig ilyen.
– Ilyen vagyok.
– Akkor mondja már meg – folytatta Orlov, miközben az utolsó gombóc
fagyiba mélyesztette a kanalát. – Hogy kell megfejteni a három hatost?

46
 – Ez nem olyan egyszerű, kérem. Alaposan meg kellene vizsgálnom ezt a
rejtvényt.
– Akkor vizsgálja meg.
Tomás fölnevetett.
– Ha lenne időm, meg is vizsgálnám – mondta. – De az igazság az, hogy
rengeteg dolgom van.
– Szerződtetjük.
– Tessék?
– Az Interpol szerződteti magát.
– Mire? Arra, hogy megfejtsem a Biblia három hatosának rejtélyét?
Orlov vigyorogva megrázta a fejét.
– Nem, professzor. Arra, hogy segítsen nekünk megfejteni a két gyilkosság
körüli rejtélyt. Ebben persze benne van a hatszázhatvanhatos megfejtése is, de
ennél többről van szó.
– Miről van szó?
– Hát, bármiről, ami szükséges!
A történész felsóhajtott.
– Nézze, én nem tudom, hogy van-e erre időm. Benne vagyok egy csomó
projektben, és attól tartok, hogy nem áll módomban most detektívesdit
játszani. Nekem nem az a dolgom, hogy segítsek az Interpolnak megoldani a
gyilkossági ügyeket.
– De hát mi a kifogása? Ha jól tudom, maga már több intézménynek is
dolgozott. Többek között az American History Foundationnek és a Gulbenkian
Alapítványnak, hogy ne is említsem azt a bizonyos amerikai ügynökséget,
amelynek hadd ne mondjam ki a nevét.
Tomás szinte belefúrta a tekintetét Orlov arcába, mintha olvasni próbálna a
gondolataiban.
– Maga aztán jól informált.
– Rendőr vagyok, már mondtam. – A fényképekre mutatott. – Szükségem
van a segítségére, hogy a végére járhassak ennek az ügynek.
– Én pedig már megmondtam, hogy nem tudom, van-e rá időm.
– Havonta tizenötezer eurót fizetünk, és az összes felmerülő költséget, az
utazásokat is beleértve. És megadjuk azt az egyedülálló lehetőséget, hogy
viszontláthasson egy régi középiskolai barátot.
– Ah, Filipét. De hát tulajdonképpen milyen szerepet játszik ő ebben az
egészben?
Orlov kihúzta magát a széken, és komoly arckifejezést vett fel.

47
 – Attól tartok, hogy a maga barátja nyakig benne van ebben a históriában.
– Valóban? Mit csinált?
– Lehet, hogy ő húzta meg a ravaszt.
– Filipe?
– Igen.
– És milyen alapon jelenti ezt ki?
– Mindkét áldozat noteszében szerepel a neve, és mindkét esetben ott áll
mellette a hatszázhatvanhatos szám.
– Tényleg?
– Úgy nézek én ki, mint aki viccel?
Tomás mérlegelte az információt.
– De ez még nem jelent semmit.
– Ez azt jelenti, hogy az áldozatok ismerték a barátját. Azt jelenti, hogy az
áldozatok a Fenevad számán keresztül álltak vele kapcsolatban.
– Beszéltek már Filipével?
Orlov széttárta a karját, mint egy bűvész, aki épp most tüntetett el egy
galambot.
– Eltűnt. Felszívódott. – Résnyire nyitott ajkain fújta ki a levegőt. – Pfff!
– Nem találják?
– Mintha sose létezett volna. Amikor megtaláltuk a nevét és egy másik
tudósét az áldozatok noteszében, az ördög jelével, nagyon kíváncsiak lettünk.
Annál is inkább, mert a holttestek mellett is ezt a jelet hagyta a gyilkos. Úgy -
hogy azonnal ki akartuk őket hallgatni. – Rövid szünetet tartott. – De nem
találtuk sem az egyiket, sem a másikat. Egyszerre szívódtak fel.
– Ez valóban furcsa.
– Ez nem furcsa, drága professzorom. – Fölhúzta a szemöldökét, mintha
hangsúlyozni akarná, amit most mond. – Ez gyanús.
– És mi volt a másik név a noteszekben?
– James Cummings. Egy angol fizikus, aki a nukleáris technológiával
foglalkozott. Kértük a Scotland Yardot, hogy hallgassa ki, de a rendőrség
későn érkezett. Addigra már két napja nem látta senki sem az otthonában, sem
a laboratóriumban, ahol dolgozott, Londonban.
– És Filipe? Milyen kapcsolatban állt ezekkel a tudósokkal?
– A maga barátja szintén tudós.
Tomás meghökkent.
– Tényleg? Nem is tudtam. És mivel foglalkozik?
– Geológiát tanult, és az energetikának szentelte magát. Két portugál
48
vállalatnak volt a tanácsadója. – Belepillantott a jegyzettömbjébe. – A Galpnak
és az EDP-nek.
Tomás eltűnődött a hallottakon.
– Azt mondta, hogy Filipe és az angol eltűntek, ugye? Ez mikor történt?
– 2002-ben, rögtön a gyilkosságok után.
– És azóta sem kerültek elő?
– Így van.
– És miért csak most keresett meg?
– Mert pár napja elfogtunk egy üzenetet. Az Echelon titkos lehallgató
rendszere elfogott egy e-mailt, és elküldte az FBI-nak, az pedig továbbította az
Interpolnak.
Tomás az asztalon dobolt az ujjaival.
– És hol lépek be én a képbe?
– Mindjárt – felelte Orlov, és türelemre intette Tomást. – Az elfogott e-
mailt eredetileg Cummings küldte a maga barátjának. Mivel internetes
kommunikációról van szó, nem áll módunkban kideríteni a feladó, illetve a
címzett hollétét. Csak az üzenetet tudjuk elolvasni.
– És mi áll benne?
– Az egyik része teljesen világos, de a másik, úgy tűnik, rejtjelezve van.
Nos, maga az egyik legjobb szakember ezen a téren, ráadásul, kellemes
egybeesésként, személyesen is ismeri az egyik gyanúsítottat. – Összehúzta a
szemöldökét. – Magánál jobbat keresve sem találhatnánk erre a feladatra.
– Ühüm – hümmögött Tomás, fontolgatva a hallottakat. – Szóval ezért
akarnak szerződtetni.
– Az említett anyagi feltételek mellett.
A történész már-már illetlenül az interpolos jegyzettömbjére meredt.
– De árulja már el, mi áll abban az üzenetben?
Orlov elmosolyodott.
– Látom, furdalja a kíváncsiság – jegyezte meg. – A kérdéséből arra
következtetek, hogy igent mond, ugye?
– Igen, következtethet erre, de mondja már…
Az orosz kezet nyújtott neki.
– Akkor gratulálok – mondta túláradó ünnepélyességgel. – Isten hozta az
Interpolnál!
Kezet fogtak az asztal fölött, megpecsételve az egyezséget.
– Várjunk csak – szólalt meg Tomás. – Tudtommal nem léptem be az
Interpolba. Csak segítek a nyomozásban, nem?

49
 – Persze, de ezt azért meg kell ünnepelni, nem? – Orlov fölemelte majdnem
üres borospoharát, és új munkatársa felé lendítette. – Na zdarovje!
– Igen, az – felelte Tomás, szerényen fölemelve a maga poharát. – De még
nem válaszolt a kérdésemre.
– Megismételné?
– Mi áll az üzenetben, amit elfogtak?
– Abban, amit Cummings professzor küldött a maga barátjának?
– Igen, abban.
Orlov belenézett a borítékba, amelyből az áldozatok holttestének fény-
képeit vette elő.
– Itt van nálam a fénymásolata. Megnézi?
Az orosz átnyújtotta a lapot, és Tomás egy szuszra elolvasta.

Filipe,
When He broke the seventh seal, there was silence in heaven.
See you.
Jim

A történész kérdőn nézett a nyomozóra.

– Mi az ördögöt jelent ez?
Orlov nevetett.
– Éppen azért szerződtetjük, hogy ezt a kérdést megválaszolja!
Tomás újra elolvasta az üzenetet.
– Igen… ehhez valóban szakember kell.
Az orosz elvette a fénymásolatot.
– Nézze csak, van itt egy rész, ami számunkra is világos. – A harmadik
sorra mutatott. – A see you, arra enged következtetni, hogy James Cummings
és Filipe Madureira azt tervezik, hogy hamarosan találkoznak. – Most a
második sorra bökött. – De az üzenet lényege, ami nekünk nagy fejtörést okoz,
az első mondatban áll.
Tomás a kezébe vette a másolatot, és újból elolvasta az üzenetet.
Megköszörülte a torkát, és lassan, nyomatékosan felolvasta a sorokba zárt
rejtvényt.
– Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett az égben.

50
 V.

Valami nyugtalanító nyugalom uralta a légkört. Volt benne valami irreális,

sőt felkavaró, mintha egy láthatatlan kísértet lebegne a levegőben, a suttogó
beszélgetések fölött. Tomás csak délben jött rá, amikor már a harmadik idősek
otthonában járt, hogy mi keltette benne ezt a kellemetlen érzést.
A némaság.
Hajlott hátú, ráncos, törékeny, kopasz vagy fehér szöszhajú emberek ültek a
nagy asztal körül, mint akik beletörődtek már az idő kérlelhetetlen múlásába. A
tűz, ami néhány éve még élettel töltötte meg őket, már alig-alig pislákolt: egy
halom száraz gally csupán, ami már nem kap lángra, épp csak füstölög egy
kicsit. Életük már csak a kialudt kandalló megmaradt melegét jelentette,
készen arra, hogy átadja magát a közelgő hidegnek, a kegyetlen és örök
fagynak.
Néhányan lassan meregették a levest a kanalukkal, mások, partedlivel a
nyakukban, hagyták, hogy gondozónők emeljék a szájukhoz a falatot, mint a
kisbabáknak, ketten pedig az asztalnál szunyókáltak, folyton lebicsakló fejjel.
De mindegyiküknek volt egy közös vonása, elesett külsejükön és a keblükben
kialvó tűzön kívül: némán ettek. A csendet csak az evőeszközök zörgése és a
leves szürcsöléséből eredő hang törte meg.
Tomás egy darabig csak figyelte a jelenetet, és elcsodálkozott azon, hogy
vannak, akik így ebédelnek. Gyerekkora óta hozzá volt szokva, hogy a közös
étkezések társadalmi események, amikor a család vagy a barátok azért gyűlnek
össze az asztalnál, hogy megerősítsék összetartozásukat, megosszák a
gondolataikat, érzelmeiket, és ütköztessék az érveiket. A szavak, a történetek, a
nevetés, a vélemények, sőt a viták ideje ez, és az étel sokszor csak másodlagos
szerepet játszik, mintha csak ürügy lenne a mindennapi vidám összejövetelre.
Itt azonban egészen más volt. Az étkezés mintha elveszítette volna társasági
jellegét, és arra korlátozódott, hogy ezek az évek által megtört emberek az
asztal fölé görnyedve szürcsöljék a kanalukból a levest. A magány ideje volt
ez. Tomás tudta, hogy a kor előrehaladtával az emberek elkezdenek visszafelé
51
haladni az időben, és visszatérnek a gyerekkorba, de nem abba a nyughatatlan
gyerekkorba, ami mindent a feje tetejére állít, hanem egy gyöngébb,
tehetetlenebb gyerekkorba, a csecsemőkorba. De más hallani az öregkorról, és
más, sokkal brutálisabb a saját szemünkkel látni, szinte tapinthatóan érezni és
tudni, hogy ez a valóság, a kegyetlen igazság.
– Furcsa jelenet, ugye?
Tomás megfordult, és egy gyengéd tekintetű, szép arcú nőt látott maga
mögött. Sötétbarna, hullámos hajában jól mutatott néhány világosabb fürt.
– Igen – bólintott. – Soha nem gondoltam, hogy az idősek otthonában
ennyire… ennyire bölcsődei a hangulat.
A nő kezet nyújtott.
– Maria Flor – mutatkozott be. – Az otthon igazgatónője. – Üdvözölték
egymást. – Rokonhoz jött?
– Nem. Az édesanyámnak keresek otthont.
Maria az anyja állapota felől érdeklődött, és miután végighallgatta, megértő
kifejezést vett fel.
– Nem könnyű, igaz?
– Hát nem. Nem az.
Az igazgatónő végignézett az étkezőn, ahol az idősek némán kanalazták a
levest.
– Ilyenkor, amikor étkezés közben látom a lakóinkat, néha elgondolkodom
az orvostudomány vívmányain. Bejelentik, hogy megtalálták a rák ellenszerét,
a szív- és érrendszeri panaszok gyógymódját, új oltásokat, egyre hatékonyabb
antibiotikumokat találnak fel, és hihetetlenebbnél hihetetlenebb módszereket
fedeznek fel, amelyek meghosszabbíthatják az életünket. – Szomorúan
elmosolyodott. – Ez így szépen hangzik, igaz? Hosszabb élet, a betegségek
legyőzése, száz évre növekvő várható élettartam. Milyen pompás! – Tomásra
sandított. – Egyre később halunk meg, észrevette?
– Igen, ez rendkívüli.
– Az. – Visszafordult az ebédelők felé. – De minek? – Összeszorította az
ajkait. – Minek? Amikor azt mondják, hogy sokkal tovább élhetünk, az az
érzésünk támad, hogy olyan ez, mint egy hajnalba nyúló mulatság. Erről az jut
eszembe, amikor gyerekkoromban a szüleim ágyba küldtek, amint vége lett a
Bonanzának a tévében. Imádtam a Bonanzát, és utáltam, amikor vége lett, mert
ez azt jelentette, hogy le kell feküdnöm. Na, ez itt ugyanaz. Az orvostudomány
vívmányai azt az érzést keltik, mintha elkezdődne a Bonanza, és órákig
tartana. És ahelyett, hogy tízkor elküldenének aludni, azt mondják, hogy
hajnali ötig fönt maradhatok. – Kikerekedtek a szemei, és gyerekhangon
52
mondta: – Jaj, de klassz!
– Egy kicsit tényleg ilyen – bólintott Tomás. – Az orvostudomány lehetővé
teszi számunkra, hogy sokkal később feküdjünk le.
Maria fölemelte az ujját.
– Valóban sokkal később halunk meg, az igaz. De ennek ára van, tudja?
Meghosszabbítjuk az életünket, és egy bizonyos határon túl elkezdünk
vegetálni. – Tomáshoz fordult. – Képzelje el magát ennyi idősen. Képzelje el,
hogy nem tud járni, összekeveri a dolgokat, nem tudja magát ellátni, még a
legelemibb szükségleteit sem. Bepelenkázzák, kitörlik a fenekét, megetetik, és
egész nap üldögél vagy fekszik, és figyeli, ahogy múlik az idő. Mit is jelent az,
hogy megnőtt a várható élettartam? Pontosan milyen életről is beszélünk? A
pelenkás, partedlis, fenéktörlős életről?
– Hát, ez a látásmód egy kicsit nyers…
– Gondolja? Nézze, van, aki azt mondja: „Otthonba költözöl? Ez borzal-
mas!” És fogalma sincs róla, hogy az igazi borzalom nem az otthon. Az otthon
egy módszer arra, hogy szembenézzünk az igazi borzalommal, a határon túli
öregség problémájával. Halogatjuk a halál borzalmát, hogy megismerjük a
túlzott öregség borzalmát. A leépülés, a méltatlan sorvadás, a megalázottság
borzalmát.
– Az emberek megalázva érzik magukat ebben az otthonban?
– Nem, nem az idősek otthona alázza meg őket. Épp ellenkezőleg, mi
mindent elkövetünk annak érdekében, hogy jól érezzék magukat. Az a
megalázó, amit el kell viselniük csak azért, hogy tovább élhessenek. A
korlátaikat, a leépülésüket. Az öregségüket.
– Az öregség megalázó?
– Nem, az öregség önmagában nem az, de a tény, hogy egyre maga-
tehetetlenebbek vagyunk, és mások gondoskodására szorulunk, igenis az. Érti?
– A fejével az asztalnál ülő, néma idősek felé bökött. – Mit gondol, milyen a
túlzott öregség? Képzelje el, hogy maga, aki egy magabiztos, jó kiállású,
független férfi, aki minden ügyét maga intézte, egyszer csak már nem bír járni,
és ezért nem tud egyedül kimenni a vécére. Mi történik?
– Gondolom, valaki kitámogat a mosdóba.
– Nézze, egy gondozó meg tudja ezt tenni egyszer, kétszer, háromszor, az
tény. De ha naponta hússzor kéri meg, és mindennap, hetekig, hónapokig, és
magán kívül vannak még tízen, akik ugyanezt kérik, és a gondozónak amúgy
is sok dolga van, akkor mit gondol, mi történik? – Egy darabig hagyta lebegni
a kérdést. – Bepelenkázzák. És akkor ott van maga, aki egész életében ura volt
önmagának, és most pelenkába vizel. És ez már így marad élete végéig, nincs
53
remény arra, hogy valaha is visszanyeri a régi függetlenségét. Hogy fogja
érezni magát, amikor ez bekövetkezik?
– Hát…
– Megalázva. Megalázva fogja érezni magát. És amikor székletet akar
üríteni, mi lesz akkor? A pelenkába ürít. Aztán jön a gondozó, aki tisztába teszi
és lemossa a fenekét. Hogy fogja érezni magát? Megalázva. És amikor már
nem tudja tartani a kanalat, mert annyira remeg a keze, hogy akárhogy
igyekszik is, nem tud uralkodni rajta? Partedlit kötnek a nyakába, és
megetetik. És maga, aki egész életében a maga ura volt, független férfi, önálló,
büszke ember, hogy érzi majd magát?
– Megalázva – bólintott Tomás, lehajtott fejjel.
Maria Flór ránézett az asztalra, ahol a néma ebéd folyt.
– Hát ők is így érzik magukat.

Tomás búskomoran ért haza. Bekukkantott a szobába, és látta, hogy az

anyja alszik az ágyban, fejénél halványsárga fénnyel világít az olvasólámpa,
kezében nyitott könyv. A könyvet az éjjeliszekrényre tette, egy kattintással
lekapcsolta a lámpát, betakargatta az asszonyt, közben érezte egyenletes
szuszogását, aztán gyengéden homlokon csókolta.
Kitámasztotta a szoba ajtaját, és bement az apja régi dolgozószobájába.
Támadt egy ötlete, és meg akarta valósítani. Bekapcsolta a számítógépet, és
megkereste azt az weboldalt, amelyre gondolt. Amikor megjelent a képernyőn
a keresett oldal, Tomás mosolyogva nézte az ismerős arcokat, melyeket mintha
egy időgép hozott volna ide. Az ő évfolyamának a lapja volt a Castelo Brancó-
i gimnázium honlapján. Talált itt régebbi és újabb képeket is: néhány osztály-
társa szinte teljesen ugyanolyan maradt, mások viszont megváltoztak, volt, aki
szinte megkopaszodott, s volt, aki elhízott. Látott az iskola kapuja előtt készült
csoportképeket, focicsapatokról, bulikról, kirándulásokról, bolondozásokról,
szerelmespárokról, motorokról készült felvételeket; egész kis emlékgyűjte-
mény volt itt felhalmozva. Rákattintott a chatre, és belépett arra az oldalra,
ahol a volt diákok üzeneteket váltottak egymással.
Kattogtak a billentyűk.

Filipe Madureira. Sürgősen beszélnem kell veled. Jelentkezz. Tomás

Noronha.

Megnyomta az entert, és az üzenet megjelent a chat rendszerében.

54
 Kikapcsolta a gépet, és hátradőlt a széken. Azon töprengett, hogy hogyan
tovább. Ha másnap Lisszabonba utazik, hogy pótolja az elmaradt zárthelyi
dolgozatot, utána minden idejét a nyomozásnak szentelheti. Nem volt benne
biztos, hogy a chatoldalon hagyott üzenetére valaha is választ kap, és más
utakat is akart keresni. De milyen utakat?
Fölállt, és megkereste apja könyvespolcán a Bibliát. Leült vele az író-
asztalhoz, és addig lapozgatta a vaskos kötetet, amíg rá nem talált a keresett
szövegre, az utolsó oldalakon.
Apokalipszis.
– „Boldog, aki olvassa – suttogta, az első bekezdést olvasva – és aki
hallgatja ezeket a prófétai szavakat, és meg is tartja, ami bennük meg van írva,
mert az idő közel van.”
Prófétai szavak, ismételte magában. Szóval ez egy prófécia. És közel az
idő.
Közel.
Visszanézett a szövegre, és sorról sorra, mondatról mondatra, bekez-
désről bekezdésre alaposan szemügyre vette, türelmesen, aprólékosan haladt
előre a szavak útvesztőjében, míg végül rátalált a kulcsmondatra. Először
elolvasta magában, aztán suttogva megismételte, mintha a saját hangja segí-
tene fölfedni a rejtett értelmét.
– „Ez a bölcsesség! – olvasta. – Akinek van esze, számítsa ki a vadállat
számát, hisz emberi szám: hatszázhatvanhat.” – Fölemelte a tekintetét, eltűnő-
dött, és megismételte a rejtélyes mondatot. – „Emberi szám: hatszázhatvan-
hat.”
Egy papírlapra fölírta a három számjegyet.

Egy darabig meredten nézte a három hatost, és fontolgatta az előtte álló

lehetőségeket, a megoldás lehetséges útjait. Ez a szám egy szót rejt, állapította
meg végül. Sőt ennél is többet: egy üzenetet.
Egy rejtett üzenetet.
Fölállt, és megint a könyvespolchoz lépett, hogy kikeressen egy másik
könyvet, egy régi, megsárgult lapú kötetet, melynek lapjai el akartak szaba-
dulni. A borítóján és kopott gerincén aranybetűkkel ez a cím állt: Kabbala.
Ahogy kinyitotta, megcsapta az orrát az öreg lapokból áradó könyvszag.
Egyenként hajtogatta a lapokat, óvatosan, mintha attól félne, hogy szétpor-

55
ladnak az ujjai között.
Miközben nézegette a kötetet, eszébe jutott az üzenet, amit a gimnázium
honlapján hagyott. És mi van, ha Filipe nem válaszol? – kérdezte magában.
Végiggondolta azt a keveset, amit tudott, és hamar rájött, hogy több infor-
mációt kell gyűjtenie régi barátjáról.
Félretette a könyvet, a kezébe vette a mobiltelefonját, és beütötte a számot.
– Orlov, áruljon el valamit – mondta, miután üdvözölték egymást az
Interpol emberével. – Mivel foglalkozott Filipe barátom?
– Energetikai tanácsadással.
– Jó, de mi az az energetika? Elektromossággal kapcsolatos?
A vonal másik végéről szuszogás hallatszott, és Tomás rájött, hogy
beszélgetőtársa rág. Ez az ember állandóan eszik.
– Kőolaj – mondta Orlov, miután lenyelte a falatot. – Geológiát tanult, és
energetikai kérdésekkel foglalkozott, de azon belül elsősorban a kőolaj területe
érdekelte.
– Á, tényleg?
– Egyébként számításaim szerint egy Abdul Qarim nevű ember látta őt
utoljára, az OPEC székhelyén.
– Filipét az OPEC székhelyén látták utoljára?
– Igen.
– De hát az nem Szaúd-Arábiában van?
Orlov nevetett.
– Nem, professzor. Itt van, Európában.
– Európában?
Újabb furcsa hangok árulkodtak arról, hogy az orosz megint bekapott
valamit. Gyorsan megrágta, és a nyeldekléstől szinte lihegve szólalt meg.
– Bécsben.

56
 VI.

Amikor Tomás meghallotta, hogy az épület a Duna-csatorna mellett van,

zöld növényekkel körülvett palotát képzelt el, valami impozáns császárkori
építészeti műremeket, amelynek ablakaiban tükröződik a folyó kék tükre.
Talán a túlzott elvárásai miatt érezte magát kissé csalódottnak, amikor az egyik
leopoldstadti utca kilencvenhármas száma elé ért. Egy darabig csak nézte az
alacsony, csúnya épületet, amely kék vonalakkal tagolt fehér és szürke
homlokzati elemekből állt, a tetején pedig egy kék-fehér zászló, egy digitális
óra és az OPEC felirat díszelgett.
A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének székhelye minden volt,
csak fenséges nem. Olyan volt, mint egy házak és irodák közé beszorított láda,
Bécs második kerületében, nem volt benne semmi pompa vagy csillogás,
semmi jel, ami arra utalt volna, hogy innen irányítják a világ legnagyobb és
legjövedelmezőbb üzletét, a világot uraló csodaterméket. Nem akart hinni a
szemének, azt hitte, rossz helyen jár, de az OPEC felirat az épület tetején és a
bonyolult szerkezettel fedett kilencvenhármas szám minden kétséget kizáróan
jelezte, hogy valóban az OPEC székhelye előtt áll.
Belépett hát, és elindult a recepcióspult felé.
– Abdul Qarim úrhoz jöttem.
– Van megbeszélt időpontja?
– Igen. Tomás Noronha vagyok. Az Interpoltól jöttem.
Az arab alkalmazott beütött egy számot, és bemondta a kapott információt.
Tomás semmit nem értett zagyva beszédéből, csak a saját nevét és a
nemzetközi rendőrségét. Az arab meghallgatta az utasításokat, megköszönte és
letette a telefont.
– Qarim úr máris jön – mondta. Az utcára mutatott. – Kérem, szíveskedjen
odakint várni.
– Odakint? – kérdezte csodálkozva a látogató.
– Igen, azt kéri, hogy odakint várakozzon.

57
 Tomás értetlenül engedelmeskedett, elhagyta az épületet, és a bejárat feletti
furcsa üvegszerkezetnél álldogált, időnként bekukkantva az OPEC belsejébe.
Látott turbános férfiakat és nyakkendős férfiakat, a legtöbbjük arab volt vagy
afrikai, hol erre, hol arra mentek az aktatáskájukkal, de egyikük sem sietett, az
ő ritmusukat nem a stressz diktálta. Tomás azonban egyre türelmetlenebbül
várt. Hol az egyik, hol a másik lábára támaszkodott, és egyre jobban
idegesítette az udvariatlan bánásmód: soha nem látott még ilyet, hogy egy
látogatót az utcán várassanak.
Az autók folyamatosan zúgtak el mellette, és az állandó morajlást csak
néha szakította meg egy-egy kétségbeesett dudálás Ez már tényleg tapintat-
lanság, gondolta.
A dudálás most olyan kitartó volt, hogy egy idő után kénytelen volt
odafordulni, hogy megnézze, mi történik. Egy ragyogó, áramvonalas, sportos,
kétüléses, ezüstszínű Mercedes állt meg az OPEC bejárata előtt, és a sötét
autóban mintha egy kéz integetett volna. Nem értette, ezért előrehajolt, hogy
jobban lássa. A kéz mintha őt hívogatta volna. Nekem szól? – tűnődött. Kérdőn
nézett, és a kéz jelezte, hogy igen. Még mindig bizonytalan volt, de azért
odament, és a lehúzott ablak mögött megpillantott egy turbános férfit.
– Maga jött az Interpoltól? – kérdezte az ismeretlen.
– Nem… illetve, igen, én.
A férfi kinyújtotta a karját, és kinyitotta az autó ajtaját.
– Jöjjön, szálljon be – hívta. – Én vagyok Abdul Qarim.
Amikor Tomás magához tért a csodálkozásból, beült az autóba, és
üdvözölte az arabot. Sovány, középkorú férfi volt, aki kecskeszakállt viselt. A
fején piros-fehér kendő volt, a testét pedig egy hosszú, sötét tunika fedte: a
hagyományos öltözék különös ellentétben állt a Mercedes kifinomult modern-
ségével. A kormányon nyugvó kéz úgy tele volt aggatva csillogó gyűrűkkel,
hogy úgy nézett ki, mint egy korona.
– Azt hittem, az irodájában fogunk beszélgetni.
Alighogy becsukta az ajtót, az autó oly hirtelen indult el, hogy csikorogtak
a kerekek, és Tomás teste belenyomódott az ülésbe, akár egy űrhajós a kilövés
pillanatában.
– Nekem Bécs az irodám – mondta az arab. A hüvelykujjával az épületre
bökött, amelyet gyorsan maguk mögött hagytak. – Borzalmas a székházunk,
nem gondolja? Elviszem egy érdekesebb helyre. – Ránézett az utasára. –
Ismeri Bécset, Noronha úr?
– Nem.
– Bájos város – mondta. – Az év felét itt töltöm. Az egyik felét Medinában,
58
a feleségemmel és a családommal, a másik felét pedig Bécsben.
– Medinában? Szaúd-Arábiában?
– Igen. Az a szülőföldem. – Ráütött a kormányra. – Látja ezt az autót? –
Fölemelte gyűrűkkel teli kezét és körözött vele a levegőben. – Látja ezeket az
autókat az utcán? Látja ezeket az irodákat, ezt a sürgés-forgást, ezt az életet?
Látja mindezt?
– Igen.
– Mindez az én országomnak köszönhető.
Tomás elmosolyodott.
– Nézze, Bécs elég régi város. Régebbi, mint Szaúd-Arábia.
– Kétségtelen. De mindaz, ami a nyugati világban létezik, nekünk
köszönhetően olyan, amilyen. Szaúd-Arábia nélkül semmi sem lenne olyan,
mint amit itt lát.
– A kőolajra gondol?
– Persze. A kőolaj forgatja a Föld kerekét.
– De máshol is van kőolaj, nem csak Szaúd-Arábiában.
– Na, mondja, hol.
– Hát… tudom is én, Irakban, Iránban, Kuvaitban…
– Ezek mind az OPEC-hez tartoznak, vagyis kapcsolatban állnak Szaúd-
Arábiával.
– De még máshol is van.
– Hol? Mondja.
– Oroszországban, az Egyesült Államokban…
Az arab nagyot kacagott.
– Jaj, ne nevettessen.
Tomás zavartan nézett rá.
– Mi ebben a vicces?
Végighaladtak az Obere Donaustrassén, amely párhuzamos a Duna-
csatornával: csak egy gondosan ápolt gyepszőnyeg választotta el őket a víztől,
amelyben visszatükröződtek a part menti fák és épületek. A Mercedes
elegánsan siklott az aszfalton.
– Világszerte emberek milliói élnek igen magas életszínvonalon, Istennek
hála – mondta Qarim, az utat nézve. – Panaszkodnak, hogy keveset keresnek,
hogy nincs pénzük jobb autóra vagy nagyobb házra, de megfeledkeznek róla,
hogy hetven éve az autó és a ház még a gazdagok kiváltsága volt, elfelejtik,
hogy a fűtött otthon és a külföldi nyaralás kizárólag az arisztokrácia számára
volt elérhető. Az átlagpolgár megelégedett azzal, hogy van mit ennie, és
59
kandalló mellett melegedhet. Noha bele se gondolunk, az igazság az, hogy
jómódban élünk, és adja Isten, hogy ez így is maradjon még sokáig. Inch’
Allah! – Tomásra meredt. – Tudja, minek köszönhető ez a jólét?
– Az olajnak?
– Nem egyszerűen az olajnak. Az olcsó olajnak.
– Olcsó? Maga szerint a kőolaj olcsó? Hát, én ahányszor csak tankolok,
mindig úgy érzem, hogy nagyon drága, és egyre rosszabb.
– Ezt csak azért érzi így, mert soha nem állt meg, hogy elgondolkodjon
rajta. Ha azt vesszük, mennyi mindent köszönhetünk a kőolajnak, akkor
valójában hihetetlenül olcsó? Itt vannak például a parfümök. Egy liter parfüm
összehasonlíthatatlanul drágább, mint egy liter kőolaj, igaz?
– Azt hiszem, igen.
– Még a leghétköznapibb parfüm is sokkal drágább, mint a kőolaj. –
Fölemelte a mutatóujját, amit egy pompás gyémántgyűrű díszített. – Nos,
elárulom, hogy az életünk tökéletesen működne parfümök nélkül, de lehetet-
lenné válna a kőolaj nélkül.
– Ezt én sem kétlem.
– Mindennek, amiért fizetünk, a bécsi szelettől a narancsléig, egy
nyomorúságos faasztaltól a fogászati kezelésig, az elegáns plazmatévétől az
operabelépőig, hogy Strausst hallgassunk a Staatsoperben, mindennek van egy
termelési és egy fogyasztási energiája.
– Nem értem…
Qarim megköszörülte a torkát.
– Mondja, mit tud maga az emberiség történelméről?
– Tudok egyet s mást – felelte Tomás nevetve. – Elvégre történész vagyok.
Az arabnak elkerekedett a szeme.
– Maga történész? Azt hittem, nyomozó.
– Nem, én történész vagyok. Ez a munka az Interpolnak csak egy rövid
ideig tartó együttműködés. Mondjuk úgy, hogy a nyomozás régi rejtélyekkel
áll kapcsolatban, és ezért kérte a rendőrség a segítségemet.
– Értem már. Szóval, ha történész, akkor gondolom, tisztában van a haladás
és az energiafogyasztás közötti összefüggéssel.
Tomás habozott a válasszal.
– Igen is meg nem is. Pontosan mire gondol?
– Az energiaszükségleteknek megfelelő társadalmi szerveződésre.
– Nos, bevallom, ehhez a témához nem igazán értek.
– Nagyon könnyű elmagyarázni – mondta Qarim lelkesen: egyértelmű volt,
60
hogy ez az ő szakterülete. – Mondja, kérem, mit gondol, miért vadásztak az
ősemberek lehetőleg minél nagyobb vadállatokra?
– Ez igen egyszerű. A nagyobb testű állatokon több volt a hús.
– Hát persze. Vagyis másképpen mondva: egy nagyobb darab hús jobban
pótolja a vadászatra elköltött kalóriát, mint egy kis falat. Ha ugyanannyi
energia kell egy bölény megöléséhez, mint egy nyúléhoz, akkor nyilvánvalóan
jobban megéri bölényt ölni, nemde? Ez azt jelenti, hogy a befektetett energia
és a hasznosítható energia mérlegelése ösztönösen már az ősember elméjében
is jelen volt. Mellesleg ezért tért át a vadászatról a földművelésre. Elődeink
megértették, hogy a földművelés sokkal előnyösebb a vadászatnál, a befek-
tetett energia és a fogyasztás aránya tekintetében.
– Ha így nézzük, ez egyértelműnek tűnik.
– Na most, mi történt, amikor elkezdődött a földművelés? Könnyebb lett az
élet, és a közösségek jobban éltek. A jólét növelte a népességet, és megszü-
lettek a városok. A probléma ott kezdődött, hogy az emberek fejenként átla-
gosan fél tonna tűzifát fogyasztottak évente. És mivel sokkal többen voltak,
mint azelőtt, egyre nagyobb mértékben pusztították az erdőket, hogy ki tudják
elégíteni az igényeiket. És ahogy fogytak az erdők, évről évre egyre
messzebbre kellett menni tűzifáért az egyre több ember számára. – Fölhúzta a
szemöldökét. – Látja, ugye, hogy ez milyen problémát szült?
– A készlet már nem elégítette ki a fogyasztást.
– Pontosan. És éppen ennek a problémának a megoldására született meg az
energiamegtakarítás. Az emberek akkoriban nem tudtak egyre messzebbre
menni az egyre nagyobb mennyiségű üzemanyagért, ezért csapatokat szervez-
tek erre a feladatra. De az új találmányok ugrásszerűen tovább növelték az
energiaszükségletet. A vas, például. Néhány nyomorúságos kilogrammnyi vas
előállításához egy tonna tűzifára volt szükség. A vasipar terjeszkedése miatt
tehát óriásira nőtt a tűzifaszükséglet. És mivel egyre több ember és egyre
kevesebb erdő volt, a tűzifán alapuló gazdaság egy idő után kezdett össze-
omlani. – Tomásra pillantott. – Tudja, mi volt a megoldás?
– Nem.
– A szén. Rengeteg volt belőle, és könnyű volt szállítani. Ráadásul egy
kilogramm szénben ötször annyi energia van, mint egy kilogramm fában. Szén
nélkül nem lett volna lehetséges az ipari forradalom. A tűzifa nem volt elég az
iparosodáshoz szükséges vasmennyiség előállításához, ezt csak a szén tehette
lehetővé. És lehetővé is tette. Hála a szénnek, megjelentek a gyárak, a gépek, a
vasútvonalak, a gőzgépek, a nagy hajók. De az új energiaforrás nem csak több
meleget és több szállítási lehetőséget hozott. Több ételt, több ruhát, több gépet,
61
több papírt, és mindenből többet és többet. És ezzel elkezdődött a mohóság
ördögi köre. Ugyanis minél többet termelünk, annál több energiára van
szükségünk. De ugyanakkor minél több energiánk van, annál többet tudunk
termelni. – Kacsintott. – Érti, miért mondom azt, hogy minden egyes termék
egy energiaegység? – A környék gesztenyefáira mutatott. – Ha csak tűzifát
használhatnánk üzemanyagként, az általunk ismert élet nem lenne lehetséges.
– Ráütött a kormányra. – Ahhoz, hogy előállíthassuk mindazokat a javakat,
amelyek körülvesznek minket, ettől az autótól kezdve bármelyik fogyasztási
cikkig, energiára van szükség.
– És itt jön a kőolaj.
– Pontosan. A szénnek hatalmas előnyei voltak a tűzifával szemben, és ez
lehetővé tette az ipari forradalmat, de volt néhány súlyos hátránya is. Először
is, rendkívül szennyező volt. A városok levegője fekete lett és fullasztó.
Ráadásul időközben olyan újabb ipari folyamatok indultak be, amelyekhez
már a szén energiája is kevés volt. Ekkor történt, hogy 1901 egyik reggelén
egy kis Spindletop nevű hegyen, Texasban, egy fúrás nyomán olyan metángáz
tört a felszínre, amely folyékonnyá és feketévé vált. Ez a kőolaj. Spindletop
volt az első…
– Már megbocsásson – szakította félbe Tomás. – Ez nem jól tudja.
Qarim szeme elkerekedett.
– Micsodát?
– Hát azt, hogy a kőolaj csak 1901-ben jelent meg. Olvastam olyan régi
arab szövegeket, amelyek már jóval korábban említést tettek róla.
Az arab elnevette magát.
– Ja, hát persze, hogy már ismerték a kőolajat! – Fölnézett az égre. – Allah
u akbar! Hatalmas az Isten és végtelen az Ö bölcsessége. Minden csodát Isten
teremt, és a kőolaj is az Ö teremtménye. És nem véletlen, hogy a Közel-
Keletre helyezte. Azért adta nekünk a kőolajat, hogy a hitetlenek ellen használ-
hassuk. Az én őseim például már a keresztes háborúkban is használták, mert
jól égett.
– Akkor igazat ad nekem.
– Azt hiszem, nem jól fejeztem ki magam. Már régóta tudtak a kőolaj
létezéséről, ez tény. Csakhogy azt gondolták, hogy ritka képződmény. Tisztá-
ban voltak vele, hogy hatékonyabb, biztonságosabb és tisztább, mint a szén, de
azt gondolták, hogy nem lelhető fel nagy mennyiségben. Oroszországban
naponta maximum ötezer hordónyit termeltek ki, és ez már rendkívüli
mennyiségnek számított. De Spindletop ugyanezt a mennyiséget egy óra alatt
termelte ki. Érti? Spindletop bebizonyította, hogy a kőolaj bőséges.
62
 – Aha, értem.
– Spindletop tehát a kőolajkorszak kezdete. Az egész gazdaság átalakult.
Azok az iparosodási folyamatok, amelyekhez a szén energiája nem volt
elegendő, a kőolaj segítségével most lehetővé váltak. Megjelentek az autók,
amelyek elősegítették, hogy az emberek a lakóhelyüktől távolabb is vállal-
hassanak munkát. Ugye nem kell magyaráznom, milyen urbanisztikai és társa-
dalmi következményekkel járt mindez?
Tomás nevetett.
– Nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy az ember ezt felfogja.
– És most azt kérdezem: hol összpontosul mindez a gazdagság?
– A kőolaj?
– Igen.
– Tudom is én… itt-ott, gondolom.
Az arab megrázta a fejét, és elnéző mosoly jelent meg az arcán.
– Ez a gazdagság ma csaknem teljes egészében az OPEC kezében van, és
adja Isten, hogy ez így maradjon. Inch’Allah!
– És mi van az Egyesült Államokkal? És Oroszországgal? Ők is termelnek
olajat, nem?
Qarim rápillantott.
– Az az olaj fogytán van.
– Hogyan?
Az autó a Schottenring és Alsergrund zónájában járt, már jócskán a
belvárosban. Ez egy elegáns környék volt, impozáns épületekkel. A Mercedes
lelassított, a jelzőlámpák és a sűrűbb forgalom miatt.
– Ezekről a dolgokról beszélgettem azzal az úrral is, akit maga keres.
– Filipe Madureirával?
– Igen.
– Azért jött ide, hogy az amerikai és az orosz kőolajról beszéljen magával?
– Azért jött ide, hogy a világ kőolajtermelésének és – tartalékainak a
helyzetéről beszéljen velem.
Tomás elővette a zsebéből a jegyzetfüzetét. Most tértek rá a tárgyra, ami
miatt Bécsbe jött.
– Először tisztázzuk, hogy milyen körülmények között találkoztak –
mondta. – Mikor kereste fel magát?
– Ó, évekkel ezelőtt.
Tomás a jegyzeteire pillantott.
– Ha jól sejtem, talán… 2002 februárjában?
63
 – 2002? Nem tudom, meg kellene néznem a naptáramban. – Elgon-
dolkodott. – Várjon csak, emlékszem, hogy szóba került szeptember 11. és az
amerikai invázió Afganisztánban, és ezek akkoriban történtek. Mikor is volt
mindez? 2001 végén, ugye? – Egyre határozottabban bólogatott. – Na hát,
akkor valóban 2002 februárja körül kellett találkoznunk. Emlékszem, hogy
nagyon hideg volt, tél volt, és kerülgettük a havat az utcán.
– Hogy jutott el magához Filipe Madureira?
– Egy ügyfelünkön keresztül. A Galp mérnöke, Ferro telefonált.
– A portugál olajvállalattól?
– Igen. Szoktunk velük üzletelni, és általában Ferro mérnökkel tárgyalok. Ő
telefonált, és szólt, hogy van egy tanácsadójuk, aki a nemzetközi politikai
válság miatt szeretné felmérni a hozzáférhető tartalékokat és a termelés
kapacitását, és megkérdezett, hogy kivel beszélhetne. Mondtam neki, hogy
látogasson meg engem.
– És ő idejött.
– Igen, itt találkoztunk. – Hátralegyintett. – A Lusthausban ebédeltünk, a
Práterben, aztán kiugrottunk a lóversenypályára, hogy megnézzük a lovakat.
– És ő a világ kőolajtermeléséről akart beszélni…
– Igen, a termelésről és tartalékokról. De főleg a tartalékok érdekelték.
– És elmondta, mért akarja tudni a…
Qarim figyelmeztetőleg fölemelte a mutatóujját.
– Várjon, még nem árulta el, hogy pontosan miért kíváncsi erre a beszél-
getésre – szakította félbe. – Sejtheti, hogy nem szívesen osztom meg az
ügyfeleimmel való beszélgetések tartalmát.
– Értem, de ez egy Interpol-nyomozás.
– Jó, ezt már a telefonban is mondta, és éppen ezért mentem bele a
találkozásba. De örömmel venném, ha konkretizálná.
Tomás sóhajtott.
– Filipe Madureirát két gyilkosságban való részvétellel is gyanúsítják.
Az arab döbbenetében és ijedtében kidüllesztette a szemét és eltátotta a
száját.
– Komolyan?
– Igen. Felfedezték, hogy kapcsolatban állt a két tudóssal, akiket lelőttek.
Qarim a fejét csóválta.
– Ez hihetetlen! – kiáltotta. – Beszélgettem egy gyilkossal, és túléltem! –
Hálásan emelte égnek a tekintetét. – Allah u akbar! Hatalmas és kegyes az
Isten!

64
 – Várjon, én nem mondtam, hogy ő a gyilkos. Az ügy még nyomozás alatt
áll.
Az OPEC embere figyelmesen nézte az utat.
– Jó, de akkor is keresi a rendőrség. – Összehúzta a szemöldökét. – És mi
közöm van nekem mindehhez?
– A gyilkosságok akkoriban történtek, amikor maga találkozott vele.
– Idehallgasson, biztosíthatom a felől, hogy erről nem esett szó, ezt
elhiheti. Allah a tanúm.
– Elhiszem – mondta Tomás. – De van még egy fontos körülmény.
Mégpedig az, hogy számításaink szerint maga látta Filipét utoljára.
– Én?
– Igen. Ugyanis a gyilkosságok után eltűnt. Soha többet nem látta senki.
– És nem lehet, hogy történt vele valami?
– Nincs kizárva, persze.
– Lehet, hogy őt is megölték. Nem maguk, keresztények mondják, hogy aki
karddal öl, kardtól hal meg?
– Nem, ő életben van.
– Honnan tudja?
– E-mailt váltott egy angol barátjával.
– Akkor egyszerű. Beszéljenek azzal az angollal.
– Nem tudunk. Az angol is eltűnt.
Qarim megállt, hogy leparkoljon, a visszapillantó tükörbe nézett, aztán
lenyomta a kuplungot, váltott, és igyekezett betolatni két autó közé.
– Hát, elég furcsa történet. De hogy őszinte legyek, nem tudom, miben
tudnék segíteni.
– Nézze, én megpróbálom rekonstruálni, mi járhatott Filipe fejében, amikor
mindez történt. Ezért szeretném, ha elmesélné, miről beszélgettek.
– Elmesélem – ígérte Qarim, miközben hátrafordulva manőverezett. – De
nem itt.
És leparkolt.

65
 VII.

A Tőzsde pompás épületétől gyalog mentek tovább. Átmentek a Gmeiner

Park kertjén, a Börseplatz kellős közepén virító zöld területen, és befordultak a
Renngasséra, abba az utcába, amelyik a fenséges barokk Schönborn-Batthyány
kastély és a Schottenkirche régi középkori rendházának impozáns
komplexuma között húzódik. Átmentek a téren, és Qarim, mint valami
idegenvezető, elvezette Tomást a szemben lévő épülethez, a Ferstel-palotához,
amely egy pompás galériának adott helyet: a Freyung-passzázsnak. Végig-
mentek a galérián, és balra fordultak, majd beléptek egy óriási épületbe,
amelynek a bejáratát egy széken ülő férfit ábrázoló papírmasé figura őrizte.
– A Central Kávéház – jelentette ki Qarim.
A kávéház olyan volt, mint egy katedrális. Hatalmas oszlopok tartották a
magas, boltíves mennyezetet, ahonnan sápadt, kör alakú lámpák lógtak le,
mint az ágon csüngő gyümölcsök, és hasztalanul igyekeztek megvilágítani a
termet. Az az igazság, hogy halvány fényüket elhomályosította a ragyogó
nappali világosság, hiszen a kerek tetejű nagy ablakokon beömlő napfény
valósággal elárasztotta a kávéházat. A hangulatot azonban nem a fény, hanem
sokkal inkább a szín és a harmonikus vonalak határozták meg: a mindent
átható sárgás árnyalat és az art nouveau-t idéző stílus finom elegye klasszikus
eleganciát kölcsönzött a kávéháznak.
Néhány vendég újságot lapozgatott, mások a könyvükbe merültek bele,
megint mások a kapuzinerjüket eszegették vagy a habos kávéjukat kortyol-
gatták, de az mindegyikükben közös volt, hogy láthatóan élvezték a melanko-
likus szonátát, amit egy zongorista átszellemült arccal játszott. Mozart-
melódiával töltötte meg a kávéházat, és a hangok lágyan táncoltak a
levegőben.
Halkan, nehogy megzavarják az ihletett művészt, végigosontak a parkettán,
és leültek egy kis ovális asztalhoz a sarokban, az ablak mellé.
– Ez a hely igen figyelemreméltó – mondta Tomás, a mennyezet boltíveit
csodálva.
66
 – Ugye? – mosolygott Qarim, és kényelembe helyezte magát a székén. –
Állítólag régen itt jöttek össze a bécsi írók. – A bejáratot őrző papírmasé
szoborra mutatott. – Ö volt az egyik.
Qarim kinézett az ablakon a Herrengasséra és a Minoritenplatzra, ahol a
forgalom haladt.
– Ezt az egész Schottenring és Alsergrund zónát nagyon kedvelték az
értelmiségiek. Például Freud is itt élt. A háza most múzeum.
Egy szmokingos pincér közeledett feléjük, jegyzettömbbel a kezében.
– Guten Tag– üdvözölte őket. Bizonytalannak tűnt, nyilvánvalóan nem volt
biztos benne, hogy az arab ruházatot viselő vendég érti, amit mond. – Was
möchten Sie?
– Én egy Türkischert és egy Rehrückent kérek – felelte Qarim angolul.
Fölállt, és Tomásra nézett. – Kimegyek a mosdóba. Addig rendeljen magának.
Miközben az arab sötét tunikájában fürgén lépkedve a mosdó felé
igyekezett, a történész megnézte az étlapot.
– Én… én egy kicsit éhes vagyok – mondta a pincérnek. Rámutatott egy
fényképre az étlapon. – Ez mi?
Az osztrák lehajolt, és megnézte a képet.
– Heringsalat.
– Hozzon egy adagot.
– És inni mit hozhatok?
– Csapolt sört.
– Pfiff, Seidl vagy Krügel?
– Nem tudom. Bármelyik márka jó lesz.
A pincér megrázta a fejét.
– Nem, nem. Nem a márkát kérdezem, hanem a korsó méretét.
– Ja. Akkor legyen fél liter.
– A eh 50. Krügel.

Mire Qarim visszajött az asztalhoz, már várta a gőzölgő török kávé és a

nagy szelet csokoládétorta. A zongora elhallgatott, a zongorista kiült a teraszra
pihentetni az ujjait és meginni egy Einspannert. Tomás élvezte, ahogy az
ablakon keresztül az arcába süt a nap, de a jegyzetfüzete kinyitva hevert az
asztalon, és készen állt az információgyűjtésre.
– Talán ki kéne használnunk, hogy nem szól a zene, és folytathatnánk a
beszélgetést – vetette fel, amint Qarim leült az asztalhoz.

67
 – Rendben – bólintott az OPEC embere, és ujjait a kávéscsészéjére fonta,
hogy megnézze, milyen meleg. – Mondja, mire kíváncsi.
– Az imént azt mondta, hogy Filipe azért kereste fel, mert érdekelte a világ
kőolajtermelésének a helyzete. Nem furcsállotta ezt az érdeklődést?
Qarim eltűnődött.
– Hogy furcsállottam-e? Nem is tudom. De végül is érthetőnek tűnt, hogy
nem sokkal a szeptember 11-i merénylet és Afganisztán megszállása után, a
bizonytalan nemzetközi helyzetben igény van a piac állapotának felmérésére.
Ilyen körülmények között normális, ha a különböző kormányok féltik az
érdekeiket és tudni akarják, stabil-e a piac. De emlékszem, hogy különösen
érdekelte az OPEC termelésének a helyzete.
– Igen? Miért?
– Hát, azt hiszem, ez is érthető. Ha jól meggondoljuk, az OPEC-en kívüli
termelés helyzete eléggé kilátástalan.
– Hogyhogy?
Qarim ivott egy kortyot a kávéjából, és egy darabig hallgatott.
– Nézze – mondta végül. – Mit tud maga az olajüzletről?
– Keveset. Ne feledje, hogy történész vagyok. Az energiapiac változásai
soha nem izgattak különösebben.
Az arab néhány másodpercig azon töprengett, hogy miként magyarázhatná
el a dolgot egy laikusnak.
– Meg kell értenie, hogy ez nem akármilyen üzlet – kezdte. – Először is, ez
az az üzlet, amelyik a legtöbb pénzt mozgatja az egész világon. És hála
Istennek, a Közel-Keleten van a központja. – Hálásan nézett föl, és dicsérte
Isten nagyságát. – Allah u akbar! – Ismét Tomásra nézett. – Másodszor, mivel
olyan sok pénzt mozgat, összefonódik a politikával. – Közelebb hajolt. –
Amikor politikáról beszélek, a magas politikára gondolok, élet és halál
kérdésére, az országok és civilizációk sorsát eldöntő kérdésekre. – Ökölbe
szorította a kezét, mintha erőlködne. – A kőolaj hatalom, érti? – Még
erősebben szorította az öklét, és az arcához emelte. – Hatalom.
– Igen, persze. A pénz hatalom.
Qarim a fejét csóválta.
– Nem. Látom, nem érti. Én nem arról a hatalomról beszélek, amit a pénz
irányít. Én egy sokkal mélyebb, sokkal alapvetőbb, sokkal elemibb hatalomról
beszélek. – Újabb korty kávét ivott. – Idehallgasson, hét évvel Spindletop
felfedezése után Nagy-Britannia úgy döntött, hogy hadiflottája áttér a szénről a
kőolajra, vagyis a motorjait a továbbiakban kőolajszármazékok működtetik. –
Hunyorított, mintha valami rendkívüli kijelentést tett volna. – Érti, mit jelent
68
egy ilyen döntés?
– Gondolom azt, hogy a britek modernizálták a flottájukat, és ettől még
nagyobb hatalomra tettek szert.
– Nem, nem erről van szó. – Az asztalra koppintott az ujjával. – A britek
egy nagyon nagy lépést tettek. Volt egy flottájuk, amelynek az üzemanyaga, a
szén, bőségesen rendelkezésükre állt, de ők áttértek egy másik nyersanyagra, a
kőolajra, amellyel nem rendelkezett az országuk. – Fölhúzta a szemöldökét. –
Na, most már érti? Nekik nem volt ilyen nyersanyaguk. – Szünetet tartott,
hogy leülepedhessen a gondolat. – Ez az áttérés azt vonta maga után, hogy az
üzemanyag-ellátás többé nem volt magától értetődő. Ha Nagy-Britannia
biztosítani akarta a hadiflottája működését, akkor ettől kezdve biztosítania
kellett az ellátás folyamatosságát is. Vagyis mindenáron meg kellett védenie az
érdekeit a Közel-Keleten. A kőolajhoz való hozzájutás biztosítása visszavon-
hatatlanul nemzetbiztonsági kérdéssé vált. – Ismét ökölbe szorította a kezét. –
És ez az a hatalom, amiről beszélek.
– Értem már.
Szemmagasságba emelte az öklét.
– Akié az olaj, azé az egész világ. A nagyhatalmaknak nemcsak azért
kellett az olaj, hogy háborúzhassanak, hanem azért háborúztak, mert kellett
nekik az olaj. Érti? A kőolaj miatt indítottak háborúkat. Amikor Hitler azt
mondta, hogy Oroszországra szükségük van a Lebensraum miatt, Németország
élettere miatt, akkor nem az orosz mezőgazdaságra gondolt, hanem az ország
déli részén található olajmezőkre. A németeknek nem állt rendelkezésükre ez a
nyersanyag a határaikon belül, és ahhoz, hogy igazi világhatalommá válhassa-
nak, biztosítaniuk kellett az ellátásukat. És ugyanezért bombázták a japánok az
amerikai flottát Pearl Harborban.
– Ugyan már. Ne mondja, hogy az is a kőolaj miatt volt…
– De, mondom.
– Pearl Harborban nem is volt kőolaj.
– Ott valóban nem volt, de a holland Kelet-Indiában, a mai Indonéziában
volt. Japán ugyanabban a helyzetben volt, mint Németország: nem
rendelkezett saját kőolajjal a határain belül, ezért a határain kívül keresgélt. A
japánoknak égető szükségük volt a holland kelet-indiai kutakra, de tartottak az
amerikai beavatkozástól, hiszen Amerika kőolajembargót hirdetett Japán ellen.
Ezért támadták meg és semlegesítették a flottát Pearl Harborban.
– Értem.
– És mit gondol, miért harcoltak az amerikaiak Kuvait oldalán 1991-ben?
Maga szerint akkor is fel akarták volna szabadítani az országot, ha ott csak
69
banánt termelnének?
Tomás nevetett.
– Persze hogy nem.
– Az öbölháború aztán végképp a kőolajért folyt. És ugyanez mondható el
a 2003-as iraki megszállásról is. Mit gondol, mi volt az oka? Talán a
tömegpusztító fegyverek, amelyek mellesleg nem is léteztek?
– A kőolaj.
Qarim hangosan az asztalra csapott.
– Hát persze hogy a kőolaj! Egyébként ezt az Egyesült Államok akkori
alelnöke, Dick Cheney nyilvánosan is kijelentette, de gyorsan elhallgattatták.
Az az igazság, hogy az amerikaiak át akarták rajzolni a Közel-Kelet térképét, a
saját stratégiai érdekeik szerint, minden más csak ürügy volt.
Tomás megmozdult a székén és töprengve grimaszolt.
– De hát az amerikaiak is nagy kőolajtermelők, nem?
– Ők a harmadik legnagyobbak a világon.
– Akkor meg mi a probléma?
Qarim egy darabig rezzenéstelen arccal ült, mint aki fontos bejelentésre
készül.
– Az a probléma, hogy ez a kőolaj hamarosan elfogy.
– Ezt hogy érti?
Az arab tenyerét az ég felé emelte.
– Ez a harmadik tény, amit a kőolajról tudnia kell: véges. Érti? – Szinte
szótagolva mondta. – A kőolaj véges.
Tomás fölhúzta a szemöldökét.
– Persze hogy véges. De mindig azt mondják, hogy még sokáig elég lesz.
– És ez így is van, hála Istennek.
– Hát akkor mi a baj?
– Az a baj, hogy az a kőolaj, ami sokáig elég lesz, az mind az OPEC-é. –
Közel hajolt beszélgetőtársához, és elmosolyodott. – Azon belül is főleg
Szaúd-Arábiáé, inch’Allah!
– És az az olaj, ami nem az OPEC-é?
– Fogytán van.
– Nem hiszem.
– Pedig elhiheti.
– Majd találnak újat.
Qarim felnevetett.
– Látszik, hogy tényleg nem ért ehhez a témához – mondta. – Tudja, mi a
70
kőolaj?
– Hát… az a viszkózus folyadék, ami a földből jön.
– Jó, de mi az?
– Valami vegyi anyag, gondolom.
– Az életben minden vegyi anyag, drága uram. – Tomásra mutatott. – Még
maga is. Akkor úgy kérdezem, hogy tudja-e, pontosan mi is az a kőolaj.
A történész vállat vont.
– Csak annyit tudok, amennyit mindenki tud.
– Vagyis szinte semmit – mondta az arab. – Akkor jól figyeljen. – A kezébe
vette a kávéscsészéjét, és megrázta, hogy felkavarodjon az alján a fekete
folyadék. – Akárcsak a szén, a kőolaj is szerves üledék. A szén főleg elhalt
növényekből, míg a kőolaj évmilliókkal ezelőtt elpusztult állatokból
származik. Az állatok zsírja tele van hidrogénnel, ami az élőlények legáltalá-
nosabb elemével, a szénnel összekapcsolódva hidrokarbonátokat alkot. A
kőolaj tulajdonképpen elhalt állatok zsírjából származó hidrokarbonátok
elegye. Ez a zsír hajlamos felhalmozódni a föld alatt, ahol akkor alakul
kőolajjá, ha huzamosabb ideig olyan helyen marad, ahol a hőmérséklet 100 és
135 Celsius-fok között mozog. A kialakulása után pedig azonnal elindul
fölfelé, mint egy tintafolt, amely feljön a szivacs felszínére.
– De hát a világon mindenütt voltak állatok. Ha a kőolaj állati zsírból
származik, akkor bizonyára jó sok van belőle.
– Nem feltétlenül. El kell találni egy bonyolult egyensúlyt. A zsír nem
alakul át csak úgy kőolajjá. Huzamosabb ideig fennálló hőmérsékleti feltételek
szükségesek hozzá. Ha olyan helyen gyülemlik fel a zsír, ahol nincs elég
mélyen a föld alatt, nem fogja elérni a megfelelő hőmérsékletet, és ennek
következtében nem alakul át kőolajjá. Ha viszont túl mélyen van, túl magas
lesz a hőmérséklet, és a kőolajból földgáz lesz, vagy egyszerűen elillan. Érti?
Nagyon különleges és sajátos körülményekre van szükség. Ráadásul a kőolaj
általában azonnal eltűnik, amint kialakul, hiszen rögtön elkezd szivárogni a
felszínre. Ahhoz, hogy megtalálhassuk a föld alatt, olyan helyet kell találnunk,
ahol összegyűlt, de nem tudott föltörni, mert elállta az útját egy impermeábilis
tömb. Mint egy dugó, érti? A kőolaj föl akar jönni a felszínre, de a dugó elzárja
az útját. Az a baj, hogy nagyon kevés olyan hely van, ahol mindezek a
feltételek egyszerre érvényesülnek, és már szinte az összes ilyen helyet
ismerjük.
– Biztos ez?
– Egészen biztos. Ahhoz, hogy kőolaj keletkezzen, kell egy forrás, ahol
összegyűlik az állati zsiradék, és egy bizonyos ideig egy bizonyos hőmérsék-
71
leten marad. Kell egy porózus kőzet is, amely lehetővé teszi, hogy a kőolaj
föltörjön, és kell egy impermeábilis kő is, amely dugóként szolgál, hogy kellő
ideig halmozódhasson. Ezt a fajta talajt már azonosították, és a modern
műholdas technológiának köszönhetően már fel is térképezték az összes olyan
helyet, ahol ilyen talaj van.
– És?
– A világon mindössze hatszáz olyan geológiai szerkezetű hely van, ahol
fennállnak a szükséges feltételek a kőolaj vagy a földgáz kitermeléséhez.
Ebből négyszázban már folyik vagy véget is ért a termelés, a maradék kétszáz
pedig olyan nehezen hozzáférhető helyeken van, mint a mélytengerek vagy az
Északi-sark környéke. – Fölemelte az ujját. – És tegyük hozzá, hogy ezek
közül egyikben sincs garancia arra, hogy valóban olajat rejt.
– De hátha valahol nagy mennyiséget találnak, ki tudja?
Qarim megrázta a fejét.
– Az nem túl valószínű. A maradék kétszáz potenciális lelőhely nehezen
elérhető, és minden valószínűség szerint kicsi. A nagyobb mezőket könnyebb
megtalálni, mint a kicsiket, éppen ezért fedezték föl ezeket elsőként. A kiter-
melés előrehaladtával az olajmezők egyre kisebb kiterjedésűek. Ezt bármelyik
geológus könnyen el tudná magyarázni.
– És mi a helyzet a négyszáz fellelt olajmezővel?
– Ami az OPEC-et illeti, minden a legnagyobb rendben. Van elég olajunk,
eladásra is, inch’Allah! De az OPEC-en kívül nagy a baj. – Minden szót külön
kihangsúlyozott. – Nagyon nagy a baj.
– Mennyire?
– Nos, Spindletop fölfedezése után észrevették, hogy Texas tele van olajjal.
Ezt követően nagy mezőket találtak az Egyesült Államok más területein is,
például Oklahomában, ezen kívül még Venezuelában, Mexikóban és
Oroszországban is. Az európai nagyhatalmak figyelme viszont a Közel-Keletre
irányult, a brit BP-é Iránra, a holland Shellé pedig Irakra. Őket követték az
amerikai vállalatok, amelyek létrehozták az Aramcót, Szaúd-Arábiában. De
1951-ben Irán államosította a területén működő brit vállalatot, és példáját
követték a térség többi országai is, amelyek 1961-ben közösen létrehozták az
OPEC-et. – Elmosolyodott. – Azt a szervezetet, amelynél van szerencsém
dolgozni.
– És amelynek a termelése, mint mondta, rendben van.
– Teljesen rendben, hála Istennek. – Qarim fölnézett, és ismét az Úr
nagyságát dicsérte. – Allah u akbar! Dicsértessék az Úr, aki megóv minket, az
Ő hűséges követőit, akikre rábízta az igaz Igét, ahogyan az a szent Koránban
72
meg van írva. – Megsimogatta kecskeszakállát. – Tudja, mennyi kőolaj van a
Közel-Keleten?
– Nem, de ha jól sejtem, mindjárt megtudom.
– A világon létező kőolajnak több mint a fele. Ami azt jelenti, hogy az
államosítások a létező kőolaj felét hagyták meg a nyugati olajvállalatoknak.
Ezt hívják nem OPEC-kőolajnak.
– Nem OPEC-kőolajnak?
– Igen. – Megint az asztalra koppintott. – És ez a kőolaj el fog fogyni.
– De hogyan fog elfogyni?
– Fogyóban van. – Qarim maga elé vette Tomás jegyzetfüzetét, és fogta a
tollat. – Ismeri a csúcselméletet?
– Nem.
Az arab lassan, alulról felfelé húzott egy ferde vonalat az üres papírra.
– Minden véges termelésnek van egy csúcsa. A termelés nő, nő, nő,
egészen addig, amíg el nem éri a csúcspontot, ahonnan elkezd csökkenni:
olyan, mint egy hegy. – A toll megállt, majd kezdett lefelé haladni a papíron. –
Ez a „csúcs” az, amikor elérjük a hozamcsúcsot… – Imára emelte a tekintetét.
– …a mindenható Allah irgalmazzon nekünk.
– Miért?
– Mert ez azt jelenti, hogy már nem tudjuk tovább növelni a termelést.
Éppen ellenkezőleg, egyre kevesebb olajat kezdünk termelni.
– Áthajolt az asztal fölött. – Érti, milyen problémát jelent ez? – Újabb
emelkedő vonalat rajzolt a füzetbe. – Egyre nagyobb a kereslet a világon.
Hiszen egyre több ember és egyre több fogyasztó él a bolygón. Kína, ahol
eddig kerékpárral közlekedtek az emberek, áttért az autókra. India szintén. – A
kereslet emelkedő vonalát keresztezte a kínálat lefelé tartó vonalával. – A
kőolajtermelés viszont csökken.
Tomás meredten nézte a két vonalat.
– Értem – motyogta. – Az üzemanyag ára az egekbe szökik.
– Három számjegyű lesz. És így sem lesz elég mindenkinek. Az olcsó
kőolaj elfogy, és a világgazdaság a szakadék szélére kerül.
– És mikor történik meg mindez?
– A nem OPEC-olaj hozamcsúcsa már fenyegető közelségben van. Az
Egyesült Államok már 1970-ben elérte, és ugyanez a helyzet Kanadában és az
Északi-tenger nagy olajmezőin is. Nyugat-Európa legnagyobb termelője,
Norvégia, hamarosan szintén eléri a csúcsot, úgy 2010 körül, és Oroszország is
közel jár már hozzá. A becslések szerint a nem OPEC-olaj már 2015-re eléri a

73
hozamcsúcsot, ha nem előbb.
– Úristen.
– És ez nem minden. 1961 óta hanyatlásban van az új olajmezők
felfedezése. Az egyre fejlettebb technológiák ellenére is évről évre egyre keve -
sebb kőolajlelőhelyet találnak. A világ 1995 óta legalább évi huszonnégy-
milliárd hordó kőolajat fogyaszt, de mindössze kilencmilliárd hordó új olajat
fedeznek föl évente.
Ennek hallatára Tomás összehúzta a szemét.
– Ez nagy baj.
Qarim bólintott.
– Nagyon nagy. Ha már nem lesz elég a kőolaj, a világgazdaság nagy bajba
kerül. Emlékszik, mi történt a legutóbbi három alkalommal, amikor a
kőolajtermelés hirtelen nagyot zuhant? – Fölemelte három ujját. – Az 1974-es
arab embargó idején, az 1979-es iráni forradalom idején és az 1991-es
öbölháború idején. Emlékszik, mi történt a világgazdasággal?
– Recesszió következett be.
– Pontosan. És ezek csak időszakos zuhanások voltak. – Szünetet tartott. –
Időszakosak. – Várta, hogy leülepedjen a szó. – Most képzelje el, milyen
következményekkel jár majd az állandó zuhanás, ami a termelés csúcsának
elérése után következik. – Újabb baljós szünet. – Az általunk ismert civilizáció
végét jelenti majd.
Tomás nagyot sóhajtott.
– Hát, ez azt jelenti, hogy át kell térnünk valami más energia-forrásra.
Az arab gúnyosan elmosolyodott.
– Milyen más energiaforrásra? Térjünk vissza a szénre?
– Nem. Új energiaforrás után kell néznünk.
– De ez csak illúzió. Jelenleg nincs olyan energiaforrás, amely képes lenne
fenntartani az aktuális világgazdaságot.
– Majd fölfedeznek egy újat.
Qarim nevetve csóválta a fejét.
– Attól tartok, hogy ez nem olyan egyszerű.
– Miért? Ha képesek voltunk eljutni a Holdra, akkor bizonyára arra is
képesek leszünk, hogy fölfedezzünk egy új energiaforrást.
– Talán. Nem mondom, hogy nem. A gond az, hogy egyelőre még nem
fedeztük föl. A legesélyesebb jelölt jelen pillanatban a földgáz. Sok van belőle,
és kevésbé szennyező.
– Na látja.

74
 – Az a baj, hogy a gáz sokkal drágább, mint a kőolaj, és nehéz elszállítani a
lelőhelyéről. A földgázra való kényszerű áttérésnek súlyos negatív
következményei lesznek a világgazdaságra nézve. Ráadásul, bár most még
viszonylag sok van belőle, a földgáz is véges nyersanyag, akárcsak a kőolaj.
– És nincs más alternatíva?
– Van még a nukleáris energia. De ennek is ismerjük a hátrányait, nem? A
nukleáris erőművek mérhetetlenül drágák, és rendkívül bonyolult biztonsági
problémákkal járnak, amint ez Csernobilban kiderült. És ott van még a radio-
aktív hulladék, amely mindent megfertőz, amihez hozzáér, és az élettartama
több ezer év is lehet. Ezek az erőművek olyan komoly problémákat jelentenek,
hogy a legtöbb ország inkább leállítja őket.
– Csak van valami más megoldás.
– Van a napenergia és a szélenergia. Egyik sem szennyezi a környezetet, de
még mindig nem elég hatékonyak, és bonyolult technológiával állíthatók elő.
A fotovoltaikus elemek például a napenergiának csupán egytizedét alakítják
árammá. Másrészt a napsütés és a szél egyaránt változó intenzitású.
Szélcsendben a szélturbinák nem termelnek áramot, és éjszaka vagy felhős
időben ugyanez a helyzet a napenergiával is. Ráadásul mindkettő megfizet-
hetetlenül drága.
– A kezével hangsúlyozta szavait. – Ez a két energiaforrás tagadhatatlanul
fontos szerepet játszik majd, nem mondom, hogy nem, de az kizárt, hogy rájuk
lehessen alapozni a világgazdaságot.
Tomás felsóhajtott.
– Értem – mondta. – Szóval csapdába estünk.
– Fennáll a lehetősége annak, hogy felfedezzük az ellenőrzött nukleáris
fúzió módját, amely kimeríthetetlen, tiszta energiaforrást jelentene. Csak az a
baj, hogy körülbelül száz évre van szükségünk a kifejlesztéséhez.
– Száz évre? – kérdezte rémülten Tomás. – De hát nincs száz évre elegendő
kőolajunk.
– Ezt meg ki mondta?
A történész zavarba jött.
– Hát… maga.
– Én csak annyit mondtam, hogy rövidesen elérjük a nem OPEC-kőolaj
hozamcsúcsát.
– És az OPEC-olajét?
– Ó, abból bőven van még, hála Istennek! Dicsértessék az Úr, az irgalmas!
Ha helyesek a becsléseink, a Közel-Kelet, és főleg Szaúd-Arábia, úszik az
olajban. A mi csúcsunk csak körülbelül ötven-száz év múlva várható.
75
 – És ezek a becslések helyesek?
Qarim fölnézett, mint aki átadja sorsát az Isteni Gondviselésnek.
– Inch’Allah!

76
 VIII.

Tomás egyáltalán nem lepődött meg, hogy amikor belépett a hatalmas

terembe, Alexander Orlovot ételekkel megrakott tányérok között találta. Amint
visszatért Bécsből, rögtön fölvette a kapcsolatot a termetes Interpol-
nyomozóval, és ahogy az várható volt, ebédmeghívást kapott egy lisszaboni
étterembe. Az orosz választása ezúttal egy brazil önkiszolgáló étteremre esett a
Campo Pequeno téren, ahol a vendégek degeszre ehetik magukat, és a végén
moccanni sem bírnak.
Orlov nehézkesen feltápászkodott, hogy üdvözölje a történészt. Az első
dolog, amit Tomás észrevett, az volt, hogy az orosz bőségesen verejtékezett,
amiből arra következtetett, hogy már jó ideje eszik.
– Bocsásson meg, de már elkezdtem enni – röfögte. Letörölte a homlokáról
az izzadságot, és megsimogatta nagy hasát. – Annyira éhes voltam, hogy már
fájt a gyomrom, el se tudja képzelni.
– Nagyon jól tette, ne aggódjon.
Orlov tányérja tele volt pakolva hússal, a maniókalisztes, fekete babos
rizshalmon egymás hegyén-hátán hevertek a véres hátszín-, tarja- és bélszín-
szeletek, mellette pedig egy félig üres palack és egy teli pohár alentejói
vörösbor. Tomás kért egy pohár caipirinhát, szedett magának a rizsből és a
babból, de egyértelművé tette, hogy nem akarja teletömni magát, csak két
szelet hátszínt rendelt.
– Na, milyen volt Bécsben? – lihegte Orlov, egy nagydarab húst csócsálva.
– Sokat keringőzött?
Tomás megrázta a fejét.
– Más zene szólt.
– És milyen szonátát énekelt az OPEC embere?
– Elmondta, hogy Filipe kutatást végzett a kőolajtermelésről és –
tartalékokról, és különös érdeklődést mutatott az OPEC-országok iránt.
Az orosz összeszorította zsírtól fénylő ajkait.

77
 – Logikus – bólintott. – Ha egyszer tanácsadó volt a Galpnál, nyilván
tájékozódnia kellett a témában, nem gondolja?
Tomás grimaszolt.
– Nem tudom, mennyire logikus.
– Hogyhogy?
– Miért kellett Filipének Bécsbe utaznia, ha telefonon vagy e-mail-ben is
föltehette volna a kérdéseit? Mi szükség volt arra, hogy Bécsbe repüljön?
Orlov lenyelt egy falat vesepecsenyét.
– Talán kedve támadt megkóstolni az osztrák konyhaművészet remekeit, ki
tudja.
– Vagy talán többről van szó, mint amennyit elárulnak.
– Naná, hogy többről van szó! – kiáltotta az Interpol embere. Ivott egy
korty bort, hogy könnyebben tudjon nyelni. – Ne feledje, hogy a barátja a
bécsi látogatás után tűnt el, és ekkor tették el láb alól a két másik fickót is.
Nem mondott semmi hasznosat az az arab?
– De igen. Azt mondta, hogy a nem OPEC-olaj hamarosan eléri a
hozamcsúcsát, ezzel szemben az OPEC úgy véli, hogy a saját kútjai még tele
vannak.
Az orosz egy pillanatra abbahagyta a rágást.
– Nem látom az összefüggést az ügyünkkel.
– Én sem.
– Akkor mi legyen?
Tomás sóhajtott.
– Más úton folytatom a nyomozást.
– Milyen úton?
– Küldtem egy üzenetet egy honlapon, amit a volt gimnáziumi osztály-
társaim készítettek, és Filipe valószínűleg meg szokta nézni. Mindig is
társasági ember volt, és biztos ismeri ezt a honlapot.
– Ah, valóban? És mikor küldte el?
– A múlt héten.
– Na és?
Tomás megcsóválta a fejét.
– Eddig még semmi.
A pincér meghozta Tomás pecsenyéjét és caipirinháját, az orosz elé pedig
újabb adag húst tett, miközben közölte, hogy bivalybélszín. Amikor elment,
Orlov ránézett a portugálra.
– Ha nem talált semmit, akkor minek akart beszélni velem?
78
 – Ki mondta, hogy nem találtam semmit?
– Mintha ezt mondta volna az előbb.
Tomás előrehajolt, és a kezébe vette a táskáját.
– Nem találtam semmit Filipéről, az igaz, de az üggyel kapcsolatos
rejtélyes üzenetekről vannak híreim.
Orlov meglepetten húzta fel a szemöldökét.
– Megfejtette a három hatost?
– Azt hiszem, igen.
– Nahát, ember! Mutassa már!
A történész elővette a táskájából a vaskos Bibliát, és az utolsó oldalakra
lapozott, hogy megkeresse az Újszövetség utolsó szövegét. Amikor megtalálta,
megmutatta az orosznak.
– Ez itt a Jelenések könyve, az összes bibliai szöveg közül a legrej-
télyesebb, a próféciák dokumentuma. 95-ben írta egy János nevű férfi, az
Égei-tenger egyik kis szigetén. A hagyomány szerint azonos azzal a János
apostollal, aki a negyedik evangéliumot írta, de ez nem biztos. Jelentős
stílusbeli eltérések vannak a két szöveg között, ugyanakkor sok hasonlóság is
van.
– Azt hittem, hogy Apokalipszis a címe.
– Így is van.
Orlov zavartan nézett rá.
– De az előbb azt mondta, hogy a Jelenések könyve.
– Az apokalüpszisz szó görögül kinyilatkoztatást jelent, érti? A Jelenések
könyve szerzője látomások, azaz jelenések formájában kapta a
kinyilatkoztatást, ezért akár azt mondom, hogy Jelenések könyve, akár azt,
hogy Apokalipszis, a kettő egy és ugyanaz: az Újszövetség utolsó könyve.
– Nem tudtam.
Tomás tovább mutatta a szöveget.
– Ez egy ijesztő könyv. – Tekintete az első bekezdésen állapodott meg. – A
következő szavakkal kezdődik. „Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet
azért adott neki az Isten, hogy szolgáinak megmutasson mindent, aminek
csakhamar be kell következnie.” – Fölemelte a fejét, és elismételte az utolsó
szavakat. – „Aminek csakhamar be kell következnie.”
– Rémisztő.
Az ujjával a nyitott lapokra bökött.
– Biztos lehet benne, hogy az évszázadok során sok ember esett pánikba
attól, amit itt olvasott, és jogosan. – Lapozgatta a könyvet. – Ez egy prófécia,

79
amely az idők végezetéről szól, és olyan úgynevezett apokaliptikus kifejezé-
seket vezetett be a köztudatba, mint az utolsó ítélet, az armageddoni csata vagy
a négy apokaliptikus lovas, de a leghíresebb maga az apokalipszis szó, amely
mára a köznyelvben elveszítette eredeti ’kinyilatkoztatás’ értelmét, és helyette
azt jelenti: világvége.
– És itt van a Fenevad száma is.
– Igen, itt van. – Elkezdte keresni a megfelelő részletet. – Tudja, az
Apokalipszisben a számoknak nagy jelentőségük van. A szöveg tele van
szimbolikus számokkal. Azt a benyomást kelti, hogy az üzenetek mögött újabb
üzenetek rejlenek, és olyan az egész, akár egy óriási hologram.
– És ez a helyzet a hatszázhatvanhatos esetében is?
– Pontosan. – Tomás abbahagyta a lapozgatást, és rámutatott egy bekez-
désre. – Megvan! – kiáltotta. – Ez az a rész, ahol a Fenevad megjelenéséről
beszél. – Megköszörülte a torkát. – Azt mondja: „Ez a bölcsesség! Akinek van
esze, számítsa ki a vadállat számát, hisz emberi szám: hatszázhatvanhat.”
Fölemelte a fejét, és ránézett a beszélgetőtársára, aki épp akkor kapott be
egy újabb falat pecsenyét.
– És maga azt állítja, hogy ezt meg lehet fejteni? – kérdezte az orosz.
– Efelől szemernyi kétségem sincs. Ez egy titkos üzenet, és van megoldása.
– Rámutatott a felolvasott sorokra. – Látja ezt a kifejezést? „Ez a bölcsesség!”
És aztán azzal folytatja, hogy „akinek van esze”, az megoldhatja a rejtélyt.
– De miféle bölcsességre gondol?
– A beavatottak bölcsességére. – Az ujjával a következő kifejezésre bökött.
– Nézze csak ezt a mondatot: „Számítsa ki a vadállat számát, hisz emberi
szám.” Ez azt jelenti, hogy a számok bölcsességéről van szó.
– A matematikáról?
– A gemátriáról.
– A geometriáról?
– Ge-mát-ri-a.
– Az meg mi?
– A gemátria a Kabbala számmisztikája, amely a modern numerológia őse.
Egy olyan módszer, amelynek segítségével kiszámítható a héber szavak
számértéke azáltal, hogy az egyes betűkhöz számokat rendelünk.
Orlov elfintorodott.
– De hát mire jó ez?
– Az alapgondolat az, hogy ha eljutunk a szavak magjához, a nyelv rejtett
titkaihoz, az egymástól látszólag különböző kifejezések közötti láthatatlan

80
összefüggésekhez, akkor megérthetjük a Teremtés isteni értelmét. A kabbalista
misztikusok hittek abban, hogy Isten az ábécé betűivel teremtette meg a
világegyetemet, és a betűk mögött rejlő számokba és szavakba titkokat rejtett.
A gemátria Isten igéjének rejtett értelmébe enged bepillantást.
– Nem értem.
Tomás eltolta a tányérját, és elővett egy tollat meg a jegyzetfüzetét.
– Egyszer, Jeruzsálemben, egy öreg kabbalista részletesen elmagyarázta
nekem – kezdte. – Ez a lényege: a héber ábécé minden betűje megfelel egy
számnak. Az első kilenc betű a kilenc egyesnek, a második kilenc betű a kilenc
tízesnek, a maradék négy betű pedig az első négy százasnak.
Fölírt egy egyenletet.

– A héber shanah szó betűi például összeadva 355-öt tesznek ki. A shanah
szó jelentése pedig év. Látja? No mármost, a 355 pontosan a holdév napjainak
száma. Ez azt jelenti, hogy számbeli összefüggés van a szó és a jelentése
között.
– Miért írta kis betűvel az a-kat?
– A héber írás sokszor nem veszi figyelembe a magánhangzókat. Amikor
egy betűt leírnak, azt mi nagybetűvel írjuk át. Amikor csak kimondják, de
írásban nem jelölik, akkor azt kisbetűvel írjuk át.
– Értem – motyogta Orlov. – Akkor, ha jól értem, ez a geome…, ez a
módszer úgy működik, hogy minden betűnek van egy értéke, és az egyes betűk
értékének összege adja a szó értékét. így van?
– Pontosan. – Összehúzta a szemét. – De a dolog akkor válik igazán
érdekessé, amikor spirituális területre lépünk. Figyelje csak az egyezést az
Elohim és a Hateva, vagyis az Isten és a természet szavak között!

– Ugyanannyi az értékük, nyolcvanhat. Ez azt jelenti, hogy Isten a

természet.
Újabb egyenlet következett.

81
 – Itt pedig az or, vagyis fény szó felel meg a ráz, azaz rejtély szónak.
Mindkettő' 207-et ér. Azaz a fény kapcsolatban áll a rejtéllyel. Amikor Isten
azt mondta: yehi or!, vagyis legyen fény!, elkezdődött a Teremtés rejtélye.
– Döbbenetes.
– Ugye? – Az ujjaival a jegyzeteire bökött. – A gemátria felfedi a szavak
titkos értelmét.
Az orosz eltöprengett.
– És maga szerint ezzel a módszerrel meg lehet fejteni a három hatost is?
Tomás újra kikereste a Bibliából a megfelelő részt.
– Nemhogy meg lehet, de ez az egyetlen helyes módja – felelte. – Figyelje
csak, mit mond: „Akinek van esze, számítsa ki a vadállat számát, hisz emberi
szám.” – Orlovra nézett. – „Számítsa ki a vadállat számát”? „Emberi szám”? –
Szája széles mosolyra húzódott. – Nem is lehetne ennél világosabb. A
hatszázhatvanhatos rejtélyét meg lehet oldani a gemátria segítségével.
– Akkor a Kabbalához kell fordulni.
– Pontosan ezt gondoltam kezdetben én is. De aztán rájöttem, hogy talán
nem a Kabbalában kell keresni a megoldást.
– Hogyhogy?
– A Kabbala héber módszer. – Tenyerével végigsimított a szövegen. – Az
Apokalipszis viszont az Égei-tenger egyik szigetén íródott. Ez pedig azt
jelenti, hogy talán a görög nyelvet kell használnunk.
– A görögöt?
– Bizony. – A kezébe vette a tollát. – Nézze csak: a Jézus görögül Iesous.
Hat betű. Nézzük csak a számértékét.

– Amint látjuk, Krisztus száma a görög nyelvben három nyolcas. Ebből

logikusnak látszik, hogy az Antikrisztus száma szintén szimmetrikus, de ennél
kisebb szám kell, hogy legyen, és a görög nyelvre alkalmazott gemátriával
82
fejthető meg. A három hatosra ráillik ez a meghatározás.
– Értem.
– Vagyis a görög nyelvhez folyamodva megoldhatjuk ezt a bibliai rejtélyt.
Elkezdtem hát olyan neveket keresni, amelyeknek a gemátriája három hatost
ad ki. Találja ki, mire jutottam!
– Halvány fogalmam sincs.
– Na, mondjon egy nevet!
– Nem tudom.
Tomás arcán halvány mosoly jelent meg.
– Mohamed.
Orlov szája tátva maradt a csodálkozástól.
– Mohamed? Mohamed három hatosra jön ki?
– Igen.
– Azt akarja ezzel mondani, hogy Mohamed az Antikrisztus?
– Dehogy akarok ilyesmit mondani! Csak annyit mondok, hogy Mohamed
nevének gemátriája kiadja a hatszázhatvanhatot.
– Egek!
– De van egy másik név is, amelyik ugyanezt az eredményt adja ki. Egy
ennél is meglepőbb név, amelyikhez ráadásul tökéletesen illik is a Fenevad
szerepe, amelyik valóban összefüggésbe hozható az Antikrisztussal.
– Melyik az a név?
Tomás az asztalra nézett, aztán az egész termen végignézett. Úgy érezte,
megcsömörlött az ételtől, már a szagától is hányingere volt,
Orlov zsírfoltos szája pedig végképp elviselhetetlen látvány volt számára.
– Mondja, befejezte az ebédet?
– Én? – csodálkozott az orosz. – Be. Miért?
– Mert nem bírok tovább itt maradni. Menjünk ki, jó?
– Ez nem ér – tiltakozott Orlov. – Mondja meg, melyik az a másik név,
amelyik hatszázhatvanhatot ér.
– Megmondom, de csak ha megígéri, hogy azonnal kimegyünk innen.
– Jó.
Tomás fölállt a székről.
– Akkor menjünk.
– Várjon – mondta az orosz szinte kiabálva, és kinyújtotta a kezét, hogy ott
tartsa Tomást. – Először mondja meg, melyik az a név.
A történész elmosolyodott, és előre élvezte, milyen képet fog vágni Orlov,
ha meghallja a nevet.
83
 – Hitler.

84
 IX.

Alexander Orlovot mintha sokk érte volna, amikor kifizette a számlát. De

nem az ebéd ára volt rá ilyen hatással, ahogy az ilyen alkalmakkor várható
lenne, hiszen nem kis összegről nyújtotta át a pincér a számlát az ezüsttálcán.
A saját gondolatáradata bénította meg. Hitler? Hitler volna hát az a Fenevad,
akinek eljövetelét megjósolta János Apokalipszise? Hitler volna hát az
Antikrisztus, akit az Újszövetség utolsó könyve megjósol? A gondolat
egyszerre volt ijesztő és csábító. Hogyan lehetséges, hogy egy első századi
bibliai szöveg egy olyan számot tartalmazzon, amelynek gemátriája a huszadik
századi történelem legnagyobb népirtójának a nevét jelentse?
Némán kiléptek az étteremből, és elindultak sétálni a Campo Pequeno
melletti parkba. A bikaviadalok terét felújították, és a körülötte lévő park
barátságos és hívogató volt: egy nyugodt kis zug a város forgatagában. Az
orosz sokáig baktatott lehorgasztott fejjel, míg végül meg nem törte a csendet.
– Biztos benne, hogy Hitler neve a hatszázhatvanhatos számnak felel meg?
– Többször is átszámoltam, úgyhogy nem kétséges. Ha az a száz, a b
százegy, és így tovább, akkor a Hitler név gemátriája hatszázhatvanhat.
– Úristen, ez hihetetlen.
– Gondolta volna? Hitler mint Antikrisztus?
Orlov nagy levegőt vett.
– De akkor most végül is melyikük az Antikrisztus? Hitler vagy Mohamed?
– Mit gondol?
– Szerintem Hitler.
Tomás elnevette magát.
– Logikus, igaz? A férfi, aki kirobbantotta a második világháborút, a férfi,
aki milliók haláláért felelős, a férfi, aki kitervelte és véghezvitte a
holokausztot.
– És aki megtámadta a Szent Oroszországot – tette hozzá sietve Orlov. –
Ezt ne feledje. Megtámadta a Szent Oroszországot.
85
 – Igen, Hitler a tökéletes jelölt. Nevében benne van a Fenevad száma, és ő
a gonosz megtestesülése.
– Kétségtelen.
– De nem ő az.
Orlov arcára meglepetéssel vegyes csalódottság szállt.
– Nem Hitler az?
– Nem.
– Pedig tökéletes lenne erre a szerepre.
– Tudom. Mégsem Hitler az, akire az Apokalipszis a Fenevadként utal.
– Hogy lehet ebben olyan biztos?
– A prófécia kontextusa elárulja. Ne feledje, hogy ez egy régi keresztény
szöveg.
– Ezek szerint Mohamed az Antikrisztus?
– Nem, ő sem.
Orlov lehajtotta a fejét.
– De hát, ha nem Hitler az, Mohamed a logikus megoldás, nem? Ő a
kereszténység első számú ellensége. Ráadásul az összes terrorcselekmény
mögött az iszlám áll. A csecsenek, az afgánok, Irak, Irán, Algéria, szeptember
11., mind az iszlámmal függ össze.
– Ne beszéljen hülyeségeket – szakította félbe Tomás. – Mohamed tisztelte
Krisztust, igaz prófétának tartotta. Az az intolerancia pedig, ami manapság
egyes mozlim csoportokra jellemző, egykor a kereszténységben is megvolt.
Elég, ha az inkvizícióra és a keresztes hadjáratokra gondolunk.
– Az már régen volt.
– Igen? És a zsidóellenes pogromok? Azok is régen voltak? – Sóhajtott. – A
keresztény intolerancia nagyon sokáig tartott. Emlékszem, hogy kamasz
koromban a lisszaboni polgármester egyszer azért tüntetett egy mozi bejárata
előtt, mert egy olyan francia filmet vetítettek, amelyben nem úgy ábrázolták
Máriát, ahogy az egyház tanította. És arra is emlékszem, amikor…
– Ahogy gondolja – vágott közbe Orlov türelmetlenül. – De hogy állíthatja
biztosan, hogy se Hitler, se Mohamed nem azonos a Fenevaddal, ha egyszer
mindkettőjük neve hatszázhatvanhatot ad ki, úgy, ahogy az Újszövetség
próféciáiban meg van írva?
– Ennek igen egyszerű a magyarázata – felelte Tomás. – Az Apokalipszist
az első században írták, és a szerzője, János, a saját korának adott fel egy
rejtvényt. – Megkereste az első bekezdést. Ne feledje, hogy rögtön a beveze-
tésben azt írja: „Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet azért adott neki az

86
Isten, hogy szolgáinak megmutasson mindent, aminek csakhamar be kell
következnie.” – Orlovra nézett. – Látja? „Mindent, aminek csakhamar be kell
következnie.” János a saját korának eseményeire utalt. Márpedig mind Hitler,
mind Mohamed jóval később élt.
– De hát, ha egyszer prófécia, akkor jogosan feltételezzük, hogy a jövő
alakjairól beszél, nem?
– Nem egészen. Az Apokalipszisben János arra kéri az olvasóit, hogy
oldják meg a rejtélyt. Az olvasók a kortársai, és ha a prófécia olyan emberekről
szólna, akik ezer vagy kétezer évvel később élnek, akkor az olvasóknak
esélyük sem lenne megfejteni a rejtvényt. Csak annak van értelme, ha János
olyan rejtvényt ad fel a kortársainak, aminek a megfejtése is kortárs. Ne
feledje, hogy János világosan kimondja, hogy a próféciák olyan dolgokra
vonatkoznak, amelyek „csakhamar bekövetkeznek”.
– Értem már.
Leültek egy hosszú padra, egy fa árnyékába, és Tomás a kezébe vette a
tollát és a jegyzetfüzetét.
– Visszatérve a görög nyelvre, más megoldásokat is találtam.
Felírt valamit egy üres lapra.

– To mega Therion, azaz a nagy Fenevad. Ennek a kifejezésnek az értéke

szintén hatszázhatvanhat.
Felírt még egy szót.

– A lateinos görög szó latint vagy rómait jelent. Ennek is hatszázhatvanhat

az értéke.
És még egyet.

– A Teitan szó a Titán görög megfelelője, ami a Nap egyik neve. A Titán
egy érdekes megoldás, mert van némi pogány jellege, ami abban a korban
87
keresztényellenesnek számított. A görögök a Titán nevet adták a napistennek,
azaz Apollónnak.
Orlov arca szkeptikus fintorba húzódott.
– Az Antikrisztus a napisten? Ennek nincs túl sok értelme…
Tomás intett a kezével, hogy várjon.
– Talán több értelme van, mint gondolná – mondta. – Mindjárt a végére
érünk, legyen türelmes. – A történész a tollával a jegyzet-füzetre bökött. –
Először is tisztázni kell, hogy noha az Apokalipszis létező példányainak
többsége a hatszázhatvanhatost adja meg a Fenevad számaként, vannak olyan
változatok is, amelyekben ez a szám a hatszáztizenhatos.
– Hatszáztizenhat?
– Igen. Van ilyen változat is, bár jóval kevesebb.
– Ez minket egyáltalán nem érdekel – vetette ellen az Interpol embere. – A
két tudós gyilkosai hatszázhatvanhatot írtak arra a cetlire, amit a holttestek
mellett hagytak. Vagyis minket kizárólag a hatszázhatvanhatos érdekel, a
hatszáztizenhatos nem.
– Nem egészen – felelte a történész. – A két változat együttesen vezet el a
megfejtéshez, mindjárt meglátja. – Orlovra meredt. – Hadd tegyek föl egy
kérdést. Ki volt a keresztények legnagyobb ellensége az első században,
amikor János megírta az Apokalipszist?
Az orosz tekintete tűnődve a távolba révedt.
– Hmm… lássuk csak…
– Gondolkodjon. – A két kezével olyan mozdulatot tett, mintha valamit
elvinne az egyik helyről a másikra. – Képzelje magát az első századba.
Képzelje azt, hogy keresztény. Ki az első számú ellensége? Ki az, akitől a
legjobban fél?
– Az ördög?
– Hús-vér emberre gondoljon. Ne feledje, hogy az Apokalipszisben az áll,
hogy a Fenevad száma egy ember száma. Ki lehet ő? – Az ujjával a
halántékára bökött. – Gondolkodjon.
– Pilátus?
Tomás elnevette magát.
– Ne beszéljen butaságot. Pilátus semmiféle veszélyt nem jelentett a
keresztényekre abban az időben, amikor az Apokalipszis íródott.
– Heródes?
– Ő sem jelentett veszélyt a keresztényekre az első század végén.
Orlov mély lélegzetet vett, jelezvén, hogy föladta.

88
 – Akkor nem tudom.
A történész nem vette le a szemét az oroszról.
– Néró.
– Néró?
– Néró volt az Apokalipszis Fenevadja.
Orlov zavartan nézett Tomásra.
– De hát miért pont Néró?
– A Jelenések könyvében a hatos egy elátkozott szám. Néró volt a hatodik
római császár, nevének száma pedig hatszázhatvanhat.
– Megint a kezébe vette a tollat. – Nézze csak.

– Néró neve görögül Neron. Néró császár görögül Neron Kaisar. Ha ezt
átírjuk héber betűkkel, a kapott név értéke hatszázhatvanhat. Ha pedig
elvesszük a végéről az n betűt, akkor Nero marad, a császár latin neve. Ha ezt
írjuk át héber betűkkel, akkor hatszáztizenhatot kapunk, ami a ritkább
verziónak felel meg.
– Nero?
– Néró kaisar volt, vagyis császár, ezért a Naphoz hasonlították. Seneca
egyenesen azt írta róla: „Ő maga a Nap.” Ebben az értelemben tehát Néró
Titán volt. De lateinos is volt, azaz római, vagyis ráillettek azok a görög
nyelvű szavak, amelyeknek a gemátriája hatszázhatvanhat.
Most mindent fölírt egyetlen egyenletben.

– Vagyis Néró császár egy római, aki azonos a Nappal és a nagy Fene-
vaddal. Ő az Apokalipszis Antikrisztusa, mert abban az időben ölette meg a
keresztényeket a római cirkuszban. A Jelenések könyve megírásának idején
tőle féltek a legjobban a keresztények.
Orlov arcán töprengő kifejezés jelent meg.
– Most már értem – motyogta. – De van itt még valami, aminek nem sok
értelme van. Ha az Apokalipszis Fenevadja Néró, akkor a tudósok gyilkosai

89
miért tették a Fenevad számát a holttestek mellé?
A történész fölemelte két ujját.
– Két lehetőséget látok – mondta. – Az első az egyszerűbb. A hatszáz-
hatvanhatos szimbolikusan az ördög száma. Ha a gyilkosok egy szekta tagjai,
ahogy ugyebár az Interpol rögtön gondolta, természetes, hogy tettüket ezzel a
szimbolikus számmal akarták fémjelezni. Ebben a kontextusban a három hatos
természetesen nem Néróra utal, hanem a Sátánra.
– Ez nyilvánvaló – jegyezte meg Orlov. – És mi a másik lehetőség?
– A másik lehetőség bonyolultabb és merészebb, de attól tartok, még nem
áll a rendelkezésemre minden szükséges adat, hogy kimondjam.
– Ne hagyjon már kétségek között. Mondja, mire gondol.
– Nem fogja elhinni.
– Na, gyerünk, ki vele.
A történész sóhajtott. Nem volt ínyére, hogy úgy vonja le a következtetést,
hogy még nem rendelkezik az összes szükségesnek tartott információval. De
talán elárulhat belőle valamit.
– Akkor tessék – kezdte. – Azt hiszem, hogy az áldozatok mellett hagyott
három hatossal a gyilkosok ki akartak hirdetni valamit.
– Kihirdetni? Mit?
Tomás habozott, most már elbizonytalanodott. Tényleg megmondja? De hát
még nem biztos benne, vannak még homályos foltok. Az orosz azonban
várakozásteljesen nézett rá, és egyértelmű volt, hogy addig nem engedi el,
amíg el nem árulja, mire gondol, akkor is, ha még nincs rá bizonyítéka. Muszáj
volt mondania valamit, ha csak keveset is. Amikor ezt megértette, legyőzte a
bizonytalanságát, és föllibbentette végre a fátylat a rejtélyről.
– A világ végét.

90
 X.

– Ma elmegyünk sétálni.
Tomás kijelentése, amit azonnal közölt az anyjával, amikor fölébredt,
megdöbbentette az asszonyt.
– Sétálni? – csodálkozott, még kábultan. – Hova megyünk sétálni?
Tomás felhúzta a redőnyt, és a szobát elárasztotta a napfény. Szép idő volt, és a
napsütötte Coimbra életteli ragyogással hívogatta az embert. A rigók dallamos
fütyörészése és a folyó felől fújdogáló langyos szellő csalogatta őket a
szabadba. Az ablakból szép kilátás nyílt a domboldalon álló házakra. A régi
egyetem elnyűtt falai uralták az óvárost: akár egy középkori vár, amely
koronaként díszeleg a település tetején, melynek legpompásabb ékszere a
magasba emelkedő harangtorony.
– Láttad, milyen szép az idő? – Az ablakra mutatott. – Menjünk ki,
sétáljunk egy kicsit, szívjunk friss levegőt, napozzunk.
Graça asszony kérdőn nézett rá a takaró alól.
– Jól vagy, fiam?
Tomás odalépett az ágyhoz.
– Ó, anya, mióta nem tetted ki a lábad a házból?
– Hát, nem is tudom.
– Azóta nem mozdultál ki, hogy egyszer eltévedtél és bevittek a kórházba.
Már két hete.
– Na és?
– De hát hogy lehet így élni?
– Á, miket beszélsz! Mercedes asszony bevásárol nekem, hála Istennek.
Nem kell nekem kóvályognom.
– De hiszen már misére sem jársz!
– Mi közöd hozzá? Itthon imádkozom, és ez tökéletesen elég.
Tomás odalépett a ruhásszekrényhez, és kinyitotta az ajtaját. Megnézte a
felakasztott ruhákat.
91
 – Mit akarsz fölvenni?
– Hova?
– Hát sétálni, anya.
Graça asszony kitakarózott, és az ágy szélére ült.
– Apád is jön?
– Felejtsd el apát. Kimegyünk a napra, és levegőzünk egyet. Mit szeretnél
fölvenni?
– Vegyél elő valami szépet. – Rámutatott egy rózsaszín ruhára, fehér
berakásokkal. – Add ide azt a ruhát, még Lisszabonban vettem, aznap, amikor
ledoktoráltál.
Tomás elővette a ruhát, és az ágyra tette.
– Akkor vedd föl ezt. Mosakodj meg és legyél illatos. Szép legyél, hallod?
Graça ránézett a ruhára.
– De hát hova megyünk tulajdonképpen?
A fiú kiment a szobából, hogy magára hagyja az anyját, de mielőtt becsukta
az ajtót, megismételte a mondatot, amit ébredéskor mondott neki.
– Ma elmegyünk sétálni.
Az autó lassan legyűrte a délelőtti forgalmat. Miután elhagyta a Casa do
Salt és a Conchadát, jobbra kanyarodott, és fölfelé haladt tovább, mintha az
egyetem kórházába menne. Meleg volt a Volkswagenben, és Tomás lehúzta az
ablakot, hogy beeresszen egy kis levegőt: friss szellő járta át az autót,
kellemesen felfrissítve az utasteret. A körforgalom után a Quinta de Santa
Comba felé közeledve bekanyarodtak egy kis utcába, amely egy szép kis
terecskére vezetett. Nyugodt, kellemes hely volt, mintha megállt volna az idő.
– Mi lenne, ha megállnánk itt? – javasolta Tomás, és már le is parkolt, meg
sem várva a választ.
– Itt? Minek?
– Nem látod ezt a sok zöldet? Szép, nem?
Graça asszony körülnézett.
– Igen, kellemesnek látszik.
– Sétáljunk egy kicsit. Gyere csak, jót fog tenni.
Segített az anyjának kiszállni, és kényelmesen sétálgattak a fák között.
Békés hely volt: a tiszta levegőt nemes fenyők illatosították, a láthatatlan, de
annál hangosabb kabócák ciripelése áthallatszott a közeli erdőből. Elmentek
egy fal mellett, amelyet teljesen befutott a vadszőlő, majd Tomás hirtelen
megtorpant egy kapu előtt.
– Nézd, milyen jópofa! – mondta. – Láttad már, mi ennek a neve?

92
 – A Nyu… Nyu…, mi van odaírva?
– A Nyugalom Szigete – olvasta Tomás. – Érdekes. Biztos arra való, hogy
az emberek pihenjenek benne.
Graça asszony ingerült arcot vágott.
– Egy hely, ahol a fáradtak pihenhetnek? De hát mitől fáradnak el? – Az
erdőre pillantott. – Talán a kirándulókra gondolnak?
– Biztos – mondta sietve a fia. – Gyere, nézzünk be.
Beléptek a kapun, és végigmentek a kerti úton. Kétoldalt a pázsit csillogott
a napsütésben: vízcseppek ragyogtak rajta, ami biztos jele volt annak, hogy
nemrég locsoltak. Bekopogtak a ház ajtaján, és egy fejkötős, fehér köpenyes
lány fogadta őket, kedvesen mosolyogva.
– Jó napot kívánok.
– Szeretnénk megnézni a házat – mondta Tomás. – Bemehetünk?
– Tessék csak.
A lány körbevezette őket. A konyhában kezdtek, ahol két nő nagy, gőzölgő
fazekak körül szorgoskodott, majd beléptek a társalgóba. Minden nagyon
barátságos és rendezett volt, bár egy kissé szomorkás. A társalgóban be volt
kapcsolva a tévé, a kanapékon pihenő emberek egy része a műsort nézte,
mások kötögettek, megint mások nyitott szájjal szunyókáltak.
Graça asszony karon ragadta a fiát.
– Tomás, észrevetted?
– Mit, anya?
– Itt mindenki öreg – suttogta, hogy ne hallják meg a jelenlévők. – Csak
öregek vannak itt.
– De barátságos ház, nem?
– Igen, az. De csak öregek vannak itt, nem látod?
– Na és? Talán találhatnál itt barátokat. Csupa korodbeli van itt.
– Egyáltalán nem korombeliek. Ezek mind öregek, nem látod?
Tomás zavarában megvakarta a fejét.
– Anya, te jól éreznéd magad itt – folytatta. – Barátságos ház, korodbeli
emberekkel. Új barátnőket is szerezhetnél.
– Megőrültél, vagy mi? Mért kéne nekem idejönnöm?
– Jobb, mint egyedül lenni otthon. Figyelj, itt nem lenne gondod semmire.
Gondoskodnának rólad, és egy csomó emberrel tudnál beszélgetni. –
Lehalkította a hangját, de erősebben megnyomta a szavakat. – Jobb, mint
egyedül bezárkózni.
– Eredj már, ne beszélj szamárságokat.
93
 – Komolyan beszélek: itt gondoskodnak rólad.
– Nekem nem kell, hogy gondoskodjanak rólam. Arra itt van nekem
Mercedes asszony, áldja meg az Isten. Különben is áldott jó szomszédaim
vannak, akik szintén segítenek, ha kell.
A fejkötős, fehér köpenyes lány félbeszakította őket.
– Fölmegyünk az emeletre?
– Ó, köszönöm, nagyon kedves, de nem érdemes – szabadkozott Graça
asszony. – Tudja, mi már…
– Fölmegyünk, persze – vágott a szavába Tomás, és el is indult a folyosón.
– Ha már itt vagyunk, mindent megnézünk.
Graça asszony felsóhajtott, és beletörődve követte a fiát és a lányt.
Fölmentek a lifttel, majd egy hosszú folyosón szálltak ki. Lépteik visszhan-
goztak a világos parkettán.
– Jaj, nem bírom én ezt – mondta az asszony, amikor meglátta, milyen
hosszú a folyosó. – Fáradt vagyok, Tomás. Az én koromban ez már nem olyan
egyszerű, fiam.
– Nincs messze – mondta a fehér ruhás lány, jobbról a harmadik ajtóra
mutatva. – Mindjárt ott vagyunk.
Az utolsó métereket is megtették, és beléptek egy szobába. Nem volt túl
tágas, de tiszta, kellemes benyomást keltett. Volt benne egy ruhásszekrény, egy
televízió, egy kanapé és egy nagy ágy, csupa antik stílusú fenyó'bútor, az
íróasztalon virágcsokor: az egész olyan rendezett volt.
– Szép kis szoba, nem? – kérdezte Tomás. Odalépett az ablakhoz, és
kinézett. – Nahát! Kilátás az erdőre, meg minden!
Graça asszony is odalépett, és kinézett. Az erdő az a kis fenyves volt, ahol
az imént sétáltak.
– Jó, és most már mehetünk? – kérdezte, kissé türelmetlenül.
– Nem tetszik a szoba?
– Ó, hát nagyon rendes, az igaz. De most már fáradt vagyok, érted? Haza
akarok menni.
Tomás nyelt egyet, szárazon. Elérkezett az ideje, hogy szembesítse anyját a
valósággal, és ehhez össze kellett szednie minden bátorságát.
– Figyelj, anya – kezdte. – Mercedes asszony azt mondta, hogy egy ideig
nem tud rólad gondoskodni.
– Ah, valóban? Tegnap találkoztam vele, és nem mondott semmit. Mi van
vele?
– Valami családi problémája van, ami hirtelen támadt.

94
 – Biztosan a férje. Köszvénye van szegénynek, és Mercedes asszony sokat
aggódik miatta. Lehet, hogy megint rosszul lett?
– Igen, biztos erről van szó.
– Mindjárt föl is hívom. Szegény teremtés! Nemrég még azt mesélte,
hogy…
– Anya, anya – szakította félbe a fia. – Az a gond, hogy egy darabig nem
lesz, aki gondoskodjon rólad.
– Na és?
– Hogyhogy na és? Ki vásárol be neked? Ki főz neked ebédet? Ki takarítja
ki a lakásod?
– Ó, hát megkérem a szomszédokat. Maria Clotilde egy angyal, és már
mondta is, hogy bármikor szívesen…
– Anya, figyelj ide, a szomszédaid is elutaznak egy időre.
Graça asszony szeme hitetlenkedve elkerekedett.
– Elutaznak a szomszédaim? És hova utaznak?
Tomás már izzadt.
– Mit tudom én, anya. Algarvéba vagy Brazíliába, nem tudom, és nem is
érdekel.
– Hát ez azért nagyon furcsa. Maria Clotilde állandóan ideges, szegény, a
férje munkanélküli lett. Dulcéról meg, aki a második emeleten lakik, ne is
beszéljünk! Olyan kevés a nyugdíja, hogy a közös költséget se tudja kifizetni.
Esetleg az a… na, hogy is hívják, tudod, az a rosszarcú nő az első emeletről,
aki a nagynénjétől örökölt… Az a… Graciete. Na, esetleg ő.
– Graciete asszony már meghalt, anya.
– Meghalt?
– Már öt éve.
– Rosszul tudod. Ha meghalt volna, arról tudnánk apáddal.
Tomás majd szétrobbant. De meg kellett oldania a problémát, mégpedig
azonnal.
– Anya, nem érdekes – mondta, a szemébe nézve, két kézzel fogva a
vállait. – Nem mehetsz haza, mert otthon nincs, aki vigyázna rád. Légy
türelemmel, egy ideig itt kell maradnod.
Graça asszony zavartan nézett a fiára.
– Mit beszélsz itten?
– Itt kell maradnod. Csak egy időre, nyugodj meg.
Az asszony kétségbeesetten nézett körül.
– De hát ez… ez nem az én otthonom. Én haza akarok menni.
95
 – Nem vihetlek haza, mert nincs ott senki, aki gondoskodna rólad. Itt kell
maradnod egy ideig. Csak néhány hétről van szó…
Graça asszony ajka remegni kezdett, szemét nedves csillogás lepte el.
Arcán elkeseredett, kétségbeesett kifejezés jelent meg.
– Haza akarok menni – sírdogált panaszosan. – Kérlek, vigyél haza.
Tomás fején újabb verejtékcseppek buggyantak elő, és lecsorogtak a
halántékán, majd az arcán. Ezek voltak a legnehezebb pillanatok. Már azon
gondolkodott, hogy visszavonja a döntését, hiszen mi jogon kényszeríti ő az
édesanyját olyasmire, amit nem akar? Felnőtt ember, nem? Gyerekkorában az
anyja parancsolt neki, hát hogy lehet, hogy most hirtelen felcserélődtek a
szerepek? De hiszen ez contra naturam! Attól kezdve, hogy felnőtt férfi lett, a
szülei tiszteletben tartották a magánéletét, és ő is a szüleiét, természetesen.
Persze előfordulhatott, hogy Tomás valamiben tanácsot adott az apjának vagy
az anyjának, de arra soha nem vetemedett volna, hogy rájuk parancsoljon, ez
szóba se jöhetett. Hát hogy is kényszeríthetné most az anyját olyasmire, amit
nyilvánvalóan nem akar? Milyen jogon kötelezhetné arra, hogy elhagyja az
otthonát? A saját sorsáról csak ő dönthet! Hogy merészelhetné úgy kezelni az
anyját, mint egy gyereket?
Ám abban a pillanatban, hogy elkezdett meghátrálni, eszébe jutottak a
döntésének a következményei. Látta maga előtt az anyját, bezárkózva az
otthonába, egész éjszaka egyedül, egyre romló állapotban. Mi van, ha
elcsúszik, és beüti valahova a fejét? Mi van, ha bekapcsolva felejti a gázt vagy
rajta felejti a vasalót a ruhán? Vagy mi van, ha újból eltéved az utcán? Nem,
semmiképpen nem. Egyszerűen nincs olyan állapotban, hogy egyedül lehessen
hagyni, és nem képes önmagát ellátni. Az a helyzet, hogy innen már nincs
visszaút, és neki most vállalnia kell a felelősséget, és meg kell hoznia azt a
döntést, amiről soha nem gondolta volna, hogy egyszer meg kell hoznia.
Nincs visszaút.
– Haza akarok menni.
Tomás ránézett az anyjára, és nem tudta, mit mondjon. Talán az a legjobb,
ha nem is mond semmit. Rendben, gondolta. Nem mondani semmit, lezárni a
beszélgetést. Úgyse tudja meggyőzni soha, ez nyilvánvaló. így hát fogta
magát, egy szó nélkül kilépett a szobából, és sietős léptekkel eltűnt a folyosón.
Elmenekült.

Pár perc múlva visszatért egy bőrönddel, amelyet Graça asszony a

könnyein át is fölismert. A régi utazóbőröndje. Tomás az autóból vette elő,

96
ahova előzőleg titokban betette, amíg az anyja aludt. Amikor visszament a
szobába, az asszonyt egy széken ülve találta: zsebkendővel szárítgatta a
könnyeit, mellette guggolt az igazgatónő, és próbálta vigasztalni.
– Anya, itt vannak a ruháid – mondta, és megmutatta a bőröndöt. – Ha
még szükséged van valamire, csak szólj. – Letette a bőröndöt az ágy mellé, és
kinyitotta. – Szívesen elhozom a könyveidet, a fényképeidet…, amit csak
akarsz.
– Semmi mást nem akarok, csak hazamenni – mondta vékony, panaszosan
remegő hangon.
Tomás igyekezett nem tudomást venni a panaszról, és sorra akasztotta be a
ruhákat a szekrénybe.
– Csak néhány hétig kell itt maradnod – mondta, miközben fölakasztott egy
ruhát a fogasra. Aztán megyünk is, jó?
– Hol van apád? Ha ezt megtudja, megnézheted magad.
– Éppen ő kérte, hogy jó otthont keressek neked.
– Nem hiszem. Az apád soha nem kérne ilyet.
– Pedig megkért. Hogy vigyázzak rád.
Graça asszony fölemelte az ujját, és remegett a dühtől, a felháborodástól, a
méltatlanságtól.
– Milyen jogon műveled ezt velem? Te, éppen te, a saját fiam… Milyen
jogon? Nem fogsz itt hagyni!
– Csak egypár hétre.
– Egy napra se, értetted? Egy napra se!
– Anya, nyugodj meg.
– Haza akarok menni. Ha meg kell halnom, otthon akarok meghalni. Vigyél
haza, légy szíves.
– Most nem lehet – mormogta Tomás, még mindig a ruhákkal
foglalatoskodva, hogy ne kelljen ránéznie az anyjára. – Talán egy hét múlva.
Az idős hölgy hátradőlt a széken, úgy tűnt, kipukkadt a haragzsákja, és
leeresztett, mint egy lufi: túlságosan fáradt volt, teljesen kimerült, és már
ahhoz sem volt ereje, hogy felháborodjon.
– Haza akarok menni – sóhajtotta.
Az igazgatónő, akit Tomás akkor ismert meg, amikor először meglátogatta
az otthont, és akinek egy Maria Flor feliratú táblácska hirdette a nevét, még
mindig ott guggolt Graça asszony mellett, és csöndben hallgatta a beszélgetést.
Amikor látta, hogy az asszony föladja a harcot, előrehajolt és a fülébe súgott
valamit, aztán fölállt. Intett Tomásnak, és félrehívta, az ajtóhoz.
– Maga nem szólt az édesanyjának, hogy idejönnek?
97
 – Nem, nem mondtam neki. Soha nem ment volna bele.
Maria keresztbe fonta a karját, és rosszallóan nézett rá.
– De hát meg kellett volna beszélnie vele.
– Higgye el, hogy már sokszor próbáltam beszélni vele erről. Sokszor. És
az orvosa is. De hát nem volt hajlandó bejönni. Mit tehettem volna?
Vonszoltam volna el erőszakkal az autóig?
– És muszáj volt behozni?
– Nézze, én sokáig gondolkodtam ezen. Ő nem akart bejönni, én pedig nem
akartam erőltetni, úgyhogy csak halogattam a problémát.
– Lesütötte a szemét. – De két hete nagyon megijedtem. Az anyám elment
vásárolni, és eltévedt az utcán. Senki nem tudta, ki ő, ő meg összevissza
beszélt. Be kellett vinni a rendőrségre, onnan meg a kórházba, és az volt a
szerencséje, hogy ott fölismerte egy ápolónő. Ekkor jöttem rá, hogy most már
tényleg meg kell oldanom a dolgot.
Az igazgatónő felsóhajtott.
– Értem – mondta. – Kihúzta magát, és hivatalos testtartást vett fel. – Meg
kell tudnom róla néhány dolgot, ezért magának ki kell töltenie egy űrlapot,
rendben?
– Ahogy óhajtja.
– Ha jól látom, fizikailag rendben van, ugye?
– Igen, teljes mértékben ura a mozgásának, bár elég sokat alszik. Az
állandó emlékezetkieséseivel van a baj. Néha teljesen elveszti a fonalat.
Például gyakran elfelejti, hogy az apám már nem él.
– Ez normális. Mindig a legfrissebb emlékek esnek ki a leghamarabb. –
Graça asszonyra pillantott. – Az édesanyja még csak hetvenéves, igaz?
– Igen.
– Nekem kissé korainak tűnik nála ez a probléma…
– Tudja, az apám halálával kezdődött az egész.
– Értem. – Barna szemei összeszűkültek, ahogy felidézett egy esetet. – Volt
egyszer nálunk egy házaspár, akik nagyon szoros kapcsolatban voltak
egymással. Állandóan egymást becézgették, csókolgatták, sugdolóztak,
mindenhova együtt mentek, és még az ágyukat is össze kellett tolnunk, hogy
egymás kezét fogva alhassanak. Nagyon aranyosak voltak. Egy napon aztán a
néninek szívrohama volt, és bevitték a kórházba, ahol pár nap múlva meghalt.
Az egész család kétségbeesett, nagyon féltek, hogy mit fog szólni a bácsi, ha
megtudja a hírt, ezért arra kértek minket, hogy ne mondjuk el neki. De egy hét
múlva az egyik gondozónak kiszaladt a száján, és ezután elmesélte neki az

98
igazságot. – Szünet. – A bácsi másnap meghalt.
A történet ott lebegett a levegőben, alattomosan, mint egy baljós árnyék,
ami nem akar eltűnni.
– Ez itt történt? – kérdezte Tomás.
– Igen – felelte Maria. – Néhány éve. Az eset mindenkit megrendített az
otthonban. De a lényeg az, hogy megmutatta, milyen hatással lehet az ilyen
szoros kapcsolat egy emberre. – Ismét Graça asszonyra pillantott. –
Valószínűleg ez történhetett a maga édesanyjával is. A férje halála nagyon
megrázhatta, és elindított benne egy korai leépülési folyamatot.
Tomás nem tudta, mit mondjon. A történetben ráismert a szülei
kapcsolatára és az utolsó egy év történéseire. Jó ideje látta már az összefüggést
az apja halála és az anyja gyors leépülése között, és az igazgatónő története
csak megerősítette benne ezt az érzést.
Gyötörte a lelkifurdalás, és az igazgatónő elnézését kérve visszament az
anyjához. Elsuttogott neki néhány vigasztaló szót, bár nem tudta eldönteni,
hogy kettejük közül melyiküknek van nagyobb szüksége a vigasztalásra: az
anyának, aki nem mehet haza, vagy a fiának, aki maradásra kényszeríti.
Hálátlannak, nyomorultnak és gyávának érezte magát. Megcsókolta anyja
nedves arcát, aztán a maradék bátorságát összeszedve sarkon fordult, és
kilépett a szobából. Amikor szállt volna be a liftbe, még meghallotta az anyja
hangját a háta mögül.
– Tomás…
– Igen, anya?
– Vigyél haza.
A fiú mélyet sóhajtott.
– Jaj, anya, ne kezdjük elölről, jó?
Graça asszony a folyosó végét nézte.
– Akkor levetem magam a lépcsőről.

99
 XI.

Az otthon elhagyását követő első huszonnégy óra volt a legnehezebb

Tomásnak. Amikor visszatért a kimerítő sétáról és belépett a szülei lakásába,
furcsán üresnek érezte: mintha valóban kiürült volna. Igaz, hogy az utóbbi
hónapokban az anyja gyorsuló leépülése miatt amúgy is különös csend honolt
itt, valamiféle nyugtalanító nyugalom, elsősorban nyilván azért, mert az
asszony egyre többet aludt, de már önmagában az a tény, hogy tudta, itt van
vele, mégiscsak megnyugtató volt. Most viszont minden megváltozott. Most
már ténylegesen kiürült a lakás, kihalt belőle az élet.
A súlyos csend arra késztette Tomást, hogy magába nézzen, és még
tovább süllyedjen a bűntudatba. Nemcsak az bántotta, hogy akarata ellenére
idősek otthonába tette az anyját, hanem az is, hogy becsapta, hiszen azt
mondta neki, hogy csak sétálni mennek. Eszébe jutott, hogy gyerekkorában
egyszer azt mondta neki az anyja, hogy körülnéznek a kórházban, és ez a kis
körülnézés úgy végződött, hogy az ápolók tűt döftek a fenekébe. Ez a mai
napig keserű emlékként élt benne, hiszen az anyja becsapta. Most pedig az
bántotta, hogy felcserélődtek a szerepek, s félt, vajon mit gondol az anyja
arról, amit vele tett. Ha belegondolunk, ez volt az első eset, amikor Tomás
megtagadta tőle a nagykorúságát, és mi ez, ha nem egyfajta erőszak? Másrészt
viszont tudja, bármennyire furdalja is a lelkiismeret, nem volt más választása.
Mi mást tehetett volna? Hagyta volna otthon ilyen állapotban? És ha történik
vele valami? Meg tudná bocsátani magának valaha is?

A fojtogató kín elől inkább a munkába menekült. Miután visszajött az

otthonból és elköltötte magányos vacsoráját a konyhában, bezárkózott az apja
dolgozószobájába. Úgy döntött, hogy eltereli a figyelmét és megpróbálja
megfejteni a rejtélyes üzenetet, amit Cummings küldött Filipének, a különös
e-mailt, amit elfogott az Interpol. Megkereste hát a jegyzetfüzetében az üzenet
másolatát.
100
 Filipe,
When He broke the seventh seal, there was silence in heaven.
See you.
Jim

Első látásra kódolt üzenetnek tűnt. Igen, állapította meg bólogatva: ez egy
kód. Ha rejtjel lenne, máshogy nézne ki a szöveg. Csakhogy, ha ez egy kód,
akkor világos, hogy igazi fejtörővel áll szemben, amelynek a valódi jelentését
valószínűleg csak az a két ember ismeri, akik az üzenetet váltották. A rejtvény
megfejtését nyilvánvalóan előre tisztázták maguk közt, és csak ők értik, hogy
mit jelent.
Egy apró részletre azonban fölfigyelt. Újra elolvasta a mondatot. When
He broke the seventh seal, there was silence in heaven. Nem kétséges, hogy ez
egy fontos részlet: He. Vagyis Ő. Az üzenetben He áll, nagy H-val, ami
ugyanaz, mint amikor az őt nagy Ő-vel írjuk. Ő. Ez egy jel, egy nyom, egy
útjelző tábla, amely egyértelmű irányba mutat. Tomás tapasztalatai szerint az
Ő csak egyvalakire utalhatott. Istenre. Vagyis minden bizonnyal vallási
idézetről van szó.
A hirtelen támadt lelkesedéstől izgatottan fölállt, és megkereste a Bibliát a
könyvespolcon. De amikor kissé lecsillapodott a biztos nyom tudatában támadt
izgalma és visszaült az íróasztalhoz, ránézett a könyvre, és kissé
elkedvetlenítette a kötet vaskossága. Soha nem figyelt föl még ennyire a Biblia
méretére, ráadásul ahogy lapozgatta, az is mellbe vágta, hogy milyen vékony
papírra van nyomtatva, és milyen apró betűkkel. Olyan volt, mint egy
biztosítótársaság szerződése. Rengeteg szöveg.
Végül legyőzte a csüggedését, és elkezdte olvasni a legelejéről. „Kezdetkor
teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította
a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: »Legyen
világossága és lett világosság.” Ezt már olvasta korábban, többször is,
különböző körülmények között. De soha nem olvasta még el az elejétől a
végéig az egész Bibliát, az Ószövetséget és az Újszövetséget egy szuszra, és
sejtette, hogy ez az alkalom semmivel sem rosszabb, mint bármely másik arra,
hogy ezt megtegye. Az a helyzet, hogy meg kellett találnia egy idézetet, és ez

101
csak úgy volt lehetséges, ha elolvassa, amit el kell olvasnia.
És pontosan ezt tette.
Hat napig tartott, míg átrágta magát a Biblián, az első szótól az utolsóig, a
„Kezdetkor”-tól a végső „Ámen”-ig. Szünet nélkül olvasott, csak a biológiai
szükségleteit elégítette ki közben, és amikor becsukta a könyvet, nem tudta,
mit gondoljon. Zavarba ejtette a felfedezése, sőt egyenesen megrémült attól a
sötét rejtélytől, amit részben sikerült megfejtenie.
Hogy elterelje a gondolatait egy kissé, bekapcsolta a számítógépet. Egyből
a levelezését nézte meg, és a szokásos szemét között rátalált egy üzenetre, amit
egy bizonyos ahetedikpecset küldött. A hetedik pecsét? Az e-mail két napja
érkezett. Tomás lázas izgalomban kattintott rá, hogy megnyissa. Rövid volt,
informatív, és – az aláírás láttán – elsöprő erejű.
Filipe.
Az e-mailt ifjúkori barátja küldte, az a Filipe Madureira, akit az Interpol
keres, mert állítólag belekeveredett két tudós meggyilkolásának ügyébe, az a
Filipe Madureira, akivel gimnáziumi éveiben egész délutánokat együtt töltött:
tanultak, fociztak vagy a lányokról beszélgettek. Ezek szerint Filipe valóban
megnézte a volt diákok honlapját, és megtalálta az üzenetet, amit küldött neki.
És most válaszolt.
Rövid töprengés után Tomás elővette a mobiltelefonját, és beütötte a
számot.
– Üdvözlöm, Orlov – köszöntötte. – Híreim vannak.
– Mi történt?
– Filipe barátom jelentkezett.
– Komolyan? És hol van?
– Attól tartok, nem áll módomban elárulni.
Az Interpol embere elbizonytalanodott.
– Hogyhogy? Nem mondhatja meg?
– Nem. Titoktartást kért tőlem a rejtekhelyét illetően.
– De akkor hogy folytassam a nyomozást?
– Nekem kell folytatnom.
– Magának? – kérdezte Orlov döbbenten. – Maga nem is rendőr…
– Idehallgasson, Filipe hajlandó találkozni velem, de csak akkor, ha
bizalmasan kezelem a tartózkodási helyét. Ha elfogadom ezt a feltételt, akkor
ezt tiszteletben kell tartanunk, érti?
Az orosz egy darabig hallgatott, és mérlegelte a helyzetet.
– Úgy tűnik, nincs más választásunk, igaz?
– Maga tudja.
102
 – Jól van – hozta meg a döntést Orlov. – Találkozzon vele, és szedjen ki
belőle minden információt, amit csak lehet.
– Rendben – egyezett bele Tomás. – Az utazáshoz pénzre lesz szükségem.
– Melyik országban van?
– Nem árulhatom el.
Orlov nevetett.
– Nem baj – mondta. – Csak megpróbáltam, hátha. – Megváltozott a
hangja. – Átutaljuk a pénzt a bankszámlájára, jó? Maga fölveszi, és azt csinál
vele, amit akar, nem kell bemutatnia a számlákat. És akkor titokban marad a
tartózkodási helye. Jó lesz így?
– Tökéletes.
– Akkor megbeszéltük – jelentette ki az orosz, búcsúzóul. – Majd jelent-
kezzen, ha megjött.
– Várjon! – kiáltotta Tomás.
– Mi az?
– Még nem mondtam el mindent.
Az Interpol ügynöke kissé zavarba jött.
– Jaj, elnézést. Azt hittem, azt mondta, hogy egyelőre nem mondhat semmit
a barátja e-mailjéről.
– Nem is mondhatok. De van más hírem is.
– Micsoda?
– Azt hiszem, rájöttem, mit jelent az az üzenet, amit az angol küldött
Filipének.
Orlov ismét elnevette magát.
– Maga aztán nem semmi! – kiáltotta. – Komolyan? Megfejtette azt a
zagyvaságot?
– Dekódoltam – pontosított Tomás. – Nem rejtjelezve volt, hanem kódolva.
A rejtjelezett szövegeket rejtjelfejtéssel szokás megfejteni, a kódoltakat pedig
dekódolással.
– És maga szerint ez kódolva van?
– Nem kétséges.
– És milyen üzenetet rejt?
A történész az íróasztal fölé hajolt, és a kezébe vette a vaskos kötetet,
aminek nemrég ért a végére.
– A kód jelentését a Biblia fedi fel.
– Tényleg?
– Igen. És találja ki, hogy a Bibliának melyik része!
103
 – Fogalmam sincs.
– Hát a Jelenések könyve. A megoldás kulcsa a Jelenések könyvében van. –
Nevetett. – Képzelje, milyen peches vagyok! Az idézet az Újszövetség utolsó
szövegében van, én pedig az elejétől végigolvastam az egész Bibliát!
– Csak a munkáját végezte – vált egyre türelmetlenebbé az orosz. – Mondja
már el, milyen üzenet rejtőzik abban a mondatban!
Tomás kinyitotta az asztalon heverő Bibliát, és az utolsó oldalakra lapozott,
ahol megtalálta a Jelenések könyvét.
– Ahhoz, hogy megértsük, mit jelent ez az üzenet, ismernünk kell azt a
kontextust, amelyben megjelenik – mondta. – Maga olvasta az Apokalipszist?
Orlov bosszúsan csettintett a nyelvével.
– Úgy nézek én ki, mint valami szentfazék? Azt hiszi, hogy van időm
ilyeneket olvasgatni?
– Akkor, ha nem olvasta az Apokalipszist, engedje meg, hogy meséljek róla
egy kicsit. Mint már mondtam, a szöveget János írta, aki feltehetően azonos
János apostollal. – Tekintetével átfutotta a nyitott lapok sorait. – Azzal
kezdődik, hogy Jézus Krisztus megjelent Jánosnak, és üzeneteket adott át neki
hét kis-ázsiai keresztény közösség számára. – Lapozott néhányat. – A dolog ott
kezd érdekessé válni, amikor János fölmegy a mennybe. – Tomás lapozgatva
kereste a megfelelő bekezdést. – A következő van ide írva – mondta, és
elkezdett olvasni. – „Ezek után láttam, hogy egyszer csak kapu nyílt az égen,
és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mintha harsona szólt volna
hozzám, folytatta: »Gyere fel ide, és megmutatok neked mindent, aminek ezek
után történnie kell.« Nyomban elragadtatásba estem lélekben: És íme, trónt
állítottak fel a mennyben, és a trónon ült valaki.” – Fölemelte a tekintetét a
szövegből. – Ez a valaki pedig természetesen nem más, mint Isten.
– Isten? János azt mondja, hogy látta Istent?
– Igen.
– És hogy néz ki? Hosszú, fehér szakálla van?
– Az az Isten, akiről János a Jelenések könyvében beszél, nem
antropomorf. Hallgassa csak, hogyan írja le a szerző. – Az előbbi bekezdést
folytatta. – „Aki ott ült, hasonlónak látszott a jáspishoz és a karneolhoz; és a
trónus körül szivárvány volt, amely pedig a smaragdhoz látszott hasonlónak.”
– Ugrott egy sort. – „A trónból zengő, mennydörgő villámok csapkodtak.”
– De hát miféle Isten ez?
– Az az Isten, akit János a saját állítása szerint látott. Nem személy, hanem
fény, szín és hangok.
– Az egész egy hallucináció, nem?
104
 – Lehet – bólintott Tomás. – De nem hiszem. Ez a szöveg nagyon
átgondolt, tudja?
– Mért mondja ezt?
– A szerkezete miatt. Az egyes jeleneteket nagyon aprólékosan írja le, és
erősen érződik rajtuk más zsidó szövegek hatása, különösen Dánieléi. A
szerkezet gondosan meg van tervezve, és meg van tűzdelve alaposan átgondolt
számokkal, ami a hallucinációkra nem jellemző.
– Mint például a hatszázhatvanhatos?
– Pontosan. A hatszázhatvanhatos nem hallucináció. Mint már láttuk, Néró
nevének gemátriájáról van szó. Vagyis: ez egy gondosan megszerkesztett
szöveg, nem pedig zűrzavaros hallucináció.
– Értem – mondta Orlov. Hangnemet váltott. – Ott tartott tehát, hogy János
fölment a mennybe, és meglátta Istent. És azután? Mi történt azután?
Tomás folytatta az olvasást.
– János a következőket írja: „A trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt
könyvtekercset láttam, amely hét pecséttel volt lepecsételve.”
– Egy hétpecsétes könyvet?
– Igen. Úgy hívják, hogy a Hétpecsétes könyv. János azt írja, hogy Krisztus
odament a trónhoz, és megkapta ezt a könyvet Istentől. És ekkor volt az, hogy
Jézus, akit a szöveg egyébként Báránynak nevez, elkezdte egyesével feltörni a
pecséteket.
Orlovot most már egészen magával ragadta az elbeszélés.
– És aztán?
– Az első négy pecsét feltörésekor négy pusztító lovas jelent meg. Ők az
Apokalipszis négy lovasa. Az egyik egy hódító, a többiek pedig az éhínség, a
háború és a halál megtestesítői. Az ötödik pecsét feltörésekor megjelentek a
mártírok, a hatodik pedig szörnyű földrengést hozott, és más természeti
katasztrófákat, amelyek az emberiség megbüntetésére szolgáltak. – Tomás
szünetet tartott. – És ekkor jön a sorsdöntő mondat.
– Melyik?
– Az a mondat, amelyik az elfogott e-mailben is szerepel.
– Abban, amit az angol írt?
– Igen. – Tomás rátette a mutatóujját a megfelelő sorra, és felolvasta. –
„Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett az égben.”
A mondat egy darabig ott visszhangzott Orlov fejében. Valóban ezt az
üzenetet küldte James Cummings Filipe Madureirának.
– Nagyszerű – bólintott. – A Bibliában szerepel ez a mondat. Krisztus

105
feltörte a Hétpecsétes könyv hetedik pecsétjét. És aztán? Mi történt aztán?
A történész becsukta az íróasztalon fekvő Bibliát, és nagyot sóhajtott.
– János mennydörgést, villámlást és földrengéseket lát mindenfelé. A
szárazföldre és a tengerre tűz, jég és vér zúdul, és ezzel lakhatatlanná válik a
bolygó egyharmad része. Aztán leesik egy csillag az égről, és a füstje elsötétíti
a Napot. Tömeges kihalás következik, melynek során az emberiség és a többi
faj egy része kipusztul. – Szünetet tartott. – Egyszóval elkezdődik az
apokalipszis.
Orlov egy pillanatra eltűnődött.
– És mikor történik mindez?
– Akkor, amikor megjelenik a Bibliában az az idézet, ami az elfogott
üzenetben is szerepel. – Fejből idézett. – „Amikor feltörte a hetedik pecsétet,
csönd lett az égben.”
Az orosz csettintett a nyelvével.
– Egek! – kiáltotta. – Helyes volt a megérzése.
– Hát igen – mondta Tomás. – Érti már, mi kezdődik el ezzel a mondattal?
– A világ vége, kedves professzorom. A világ vége.

106
 XII.

A biztonsági őr, egy tagbaszakadt tarkopasz férfi, gyanakodva méregette,

fürkésző szemei olyan mélyrehatóan vizslatták, akár a röntgensugarak. Amikor
megállapította, hogy külföldi, mintha megenyhült volna: elfogadta a hétszáz-
ötven rubelt, és a fejével intett, hogy beléphet. Tomás megköszönte, benyomta
az ajtót, és belépett a Night Flightba.
Meleg, ízléses környezet fogadta a város leghíresebb férfiklubjában.
Egy kifogástalan öltözetű alkalmazott indult el feléje.
– Dobrij vecser – üdvözölte szertartásosan.
– Jó estét – felelte Tomás angolul. Habozott, kereste a megfelelő szavakat,
amelyeket a szállodában magolt be. – Vü gavaritye… pa-angliszki?
Az alkalmazott elmosolyodott.
– Da – bólintott. – Itt mindannyian beszélünk angolul. – Körbemutatott a
Night Flighton. – Az étterembe vagy a night clubba óhajt menni?
– A night clubba, uram.
A férfi az egyik sarokba mutatott, és Tomás elindult arrafelé. Lement egy
csigalépcsőn, és egy aranyszínű bárba jutott, amelynek az egyik fala tükörből
volt, és előtte fekete kanapék sorakoztak, a másik falát pedig hosszú bárpult
takarta. Kellemes zene hullámzott a levegőben, és az egész helynek különös,
előkelő hangulata volt, mintha
nemes lovagok klubja lenne. De a night clubban nyüzsgő kis csoportok
rácáfoltak erre a kifinomult látszatra: a férfiak az újgazdagokra jellemző
módon viselkedtek, ami az alkoholt, a rubelt, a hatalmat és a tesztoszteront
illeti, a nők pedig, akik jóval fiatalabbak voltak náluk, elhalmozták őket a
gyengédségükkel, és mind szépek, ragyogóak voltak.
Az új vendég a pult felé indult el, és fölemelte a kezét, hogy felhívja
magára a szmokingos férfi figyelmét, aki az italokat töltötte.
– Zdrásztvujtye – üdvözölte a férfi, és megkérdezte, mit szeretne. – Csego
zselájetye?

107
 – Hello – üdvözölte Tomás. Megnézte a papírjára fölírt nevet. –
Beszélhetnék Nagyezsdával?
– Nagyezsdával?
– Igen.
A férfi kissé elmosolyodott, mintha ennek a névnek valami titkos jelentése
lenne, amit egy bizonyos társaság tagjai azonnal megértenek, és fölmutatott
egy emelvényre.
– Ott van.
Tomás fölemelte a fejét, és meglátott egy vörös hajú nőt, aki csaknem
meztelenül, apró, skarlátszínű tangában táncolt. A táncosnő bőrén vibrált a
fény, érzéki színeket és árnyékokat vetítve a vonagló, verejtékes testre.
Az új vendég visszafordult a bárpultos férfihoz.
– Az ott Nagyezsda?
– Da– bólintott a férfi. – Akarja, hogy idejöjjön magához?
– Igen – mondta Tomás, és elpirult a célzástól. – Beszélnem kell vele.
– Hamarosan befejezi a számát. – Cinkosan Tomásra kacsintott. – Ha
végez, szólok neki, hogy vendége van. – A polcokon sorakozó palackokra
mutatott. – Amíg várakozik, iszik valamit?
Tomás megnézte a palackokat.
– Talán vodkát kérek.
– Tisztán vagy ízesítve?
– Hm… – töprengett. – Nem tudom. Mit ajánl?
A pultos levett a polcról egy borostyánszínű palackot, és vodkát töltött egy
pohárba.
– Ez ízesített vodka. A neve Ohotnyica, a vadászok vodkája, gyömbér és
szegfűszeg van benne. – Odaadta a poharat. – Hajtsa fel egyszerre. Ahogy mi
szoktuk.
A vendég megvizsgálta a folyadékot, leült a fal mellett futó padra, a tükör
alá, és úgy döntött, hogy megfogadja a tanácsot. Rómában légy római,
gondolta. Lehunyta a szemét, és mielőtt inába szállt volna a bátorsága, egy
szuszra felhajtotta a vodkát.
Mintha egy vulkán tört volna be a gyomrába.

– Engem vár?
A női hangra, amely egzotikus szláv akcentussal édesítette meg az angol
nyelvet, Tomás fölemelte a fejét. Az asztal másik oldalán ott állt a vörös

108
szépség, bíbor selyemlepelbe burkolózva. Nagy, kifejező, tengerkék szemei
voltak, és olyan kívánatos, bimbószerű ajkai, mint Nastassja Kinskinek.
Miután magához tért, Tomás fölállt, és hirtelen kezet nyújtott a lánynak,
de olyan ügyetlenül, hogy fölborította a vodkás poharat.
– Helló – mondta, és összerezzent a váratlan pohárcsörömpölésre.
– Upsz, elnézést.
A táncosnő visszafojtotta a nevetést.
– Leülhetek?
– Igen, igen, hogyne.
Tomás fölállt, hogy helyet adjon neki, de véletlenül meglökte az asztalt,
ami nagy robajjal felborult. A night clubban hirtelen mindenki elhallgatott és
feléjük fordult, hogy megnézze, mi történt.
– Ah, a fenébe! – kiáltotta a történész, és a fejéhez kapott a felborult asztal
láttán. – Nem tudom, mi van velem, katasztrofális vagyok. Bocsásson meg.
Nagyezsda felkacagott.
– Maga mindig ilyen?
– Nem, dehogyis – bizonygatta Tomás. – Biztosan maga miatt van. Amikor
idejöttem, egyáltalán nem számítottam egy ilyen gyönyörű nőre.
A lány vidáman hátravetette a haját.
– Na nézd csak! Egy igazi Don Juan!
A portugál arca kínjában összerándult, amiért talán túlzásokra ragadtatta
magát.
– Ó, bocsásson meg – hebegte. – Gondolom, hogy már a könyökén jön ki a
sok bók, és elege van abból, hogy minden férfi ugyanazt mondja.
A night club dolgozói odaszaladtak, és mindent rendbe raktak: az asztalt
visszaállították a helyére, és a kiömlött vodkát is feltakarították. Tomásnak
hoztak egy másik vodkát, Nagyezsdának pedig egy pohár pezsgőt. Amikor
elmentek az alkalmazottak, a táncosnő megigazította a selyemköpenyét, úgy,
hogy kivillanjon a válla, és Tomás meglássa hófehér bőrét és feszes mellének
körvonalait.
– Maga külföldi, azt már tudom – állapította meg Nagyezsda. – Üzleti
ügyben jött Moszkvába?
– Hát… bizonyos szempontból, igen.
Az orosz nő végigmérte.
– Ezek szerint üzletember. – Fölhúzta finomra igazított szemöldökét, és
találgatni kezdett. – Olaj? Bank? Import-export?
Tomás jóízűen felnevetett.
– Nem, semmi ilyesmi. Történész vagyok.
109
 Nagyezsda tágra nyitotta kék szemét, ártatlanul csodálkozva.
– Történész? De hát miféle üzlet hoz egy történészt Moszkvába?
– Keresek valakit.
Az orosz nő arcán vágyakozó mosoly jelent meg, és kihívóan nézett
Tomásra. Olyan volt, mint egy macska.
– Remélem, engem – dorombolta.
– Nem, nem magát. De abban reménykedem, hogy maga elvezet hozzá.
Nagyezsda hirtelen kihúzta magát, és gyanakvó lett a tekintete.
– Mit akar ezzel mondani?
– Tomás Noronha vagyok, és Lisszabonból jöttem, hogy találkozzak egy
barátommal. Ez a barátom azt mondta, hogy jöjjek ide, és keressem magát.
A táncosnő összehúzott szemmel tűnődött a szavain.
– Lisszabonból jött?
– Igen.
– És hogy hívják a barátját?
– Filipe Madureira. Küldött egy e-mailt, amelyben azt írta, hogy jöjjek el
Moszkvába, a Night Flight night clubba, és keressem meg magát.
Nagyezsda elmosolyodott, most már nyugodtan.
– Á, akkor maga Filjka barátja – azonosította be az idegent, Filipét orosz
becenévvel illetve. – Mért nem ezzel kezdte?
– Hát, szerintem az első adandó alkalommal megmondtam.
A nő újra végigmérte.
– Hmm…. Filjka nem is mondta, hogy maga ilyen érdekes.
Tomás megköszörülte a torkát.
– Ah, köszönöm.
A nő előrehajolt, és végigsimította a férfi sötét zakóját, mintha simogatná.
– És milyen elegánsan jött! Azt hittem, hogy vendég, képzelje.
– Végül is az vagyok, nem? – Körülnézett. – Ma éjjel a Night Flight
vendége vagyok.
– Igen, de azt hittem, hogy olyan vendég, mint a többiek. – A szomszéd
asztal felé bökött. – Mint azok, ott. Látja azt a pasit?
Tomás megfordult, és megpillantott tőle három méterre egy nagydarab,
rövidre nyírt, szőke hajú férfit, elegáns olasz öltönyben: három gyönyörű,
nálánál fiatalabb nővel beszélgetett, és lerítt róla, hogy dúsgazdag.
– Igen, mi van vele?
Nagyezsda lehalkította a hangját.
– Ez Igor Beskhlebov. – Körülnézett, hogy megbizonyosodjon róla, hogy
110
senki nem hallja, amit mond. – Szolncevszkij.
– Az mi?
– A maffia – magyarázta.
Tomás ismét a férfira nézett.
– Maffia? Ez egy maffiózó?
– Kábítószer és prostitúció – folytatta a táncosnő. – Azok a lányok neki
dolgoznak.
A portugál megcsodálta őket. Kettő szőke volt és nagyon magas, a
harmadik pedig zöld szemű, csillogó fekete hajú egzotikus eurázsiai keverék.
Mindhárman testhez álló, mélyen dekoltált ruhát viseltek, amely sejtetni
engedte az idomaikat.
– Honnan tudja?
Nagyezsda vállat vont.
– Hát, volt idő, amikor én is neki dolgoztam – mondta az orosz nő. – Tudja,
itt mindenki dolgozik valakinek. – Fölállt, és intett Tomásnak, hogy kövesse. –
Jöjjön.
– Hova megyünk?
– Maga Filjka barátja, s ha az ő barátja, többet nem is kell megtudnom.
Ráadásul szerencséje van.
– Miért?
– Mert tetszik nekem. – Az ujjával hívogatta, mintha Tomás a kiskutyája
lenne. – Jöjjön.
A portugál fölállt a helyéről, de még tétovázott.
– Hova megyünk?
– Kap egyet ingyen.

111
 XIII.

A kopogás az ajtón olyan halk volt, hogy össze lehetett téveszteni az álom
hangjaival, végül mégis fölébresztette Tomást kéjes kábulatából. Még csukott
szemmel kinyújtotta a karját, és megtapogatta maga mellett az ágyat: üres volt.
Kissé fölemelte a fejét, félig kinyitotta a szemét, és igyekezett kitalálni, hol
van, hány óra, és hogy tényleg van-e valaki az ajtóban, vagy csak álmában
hallotta a kopogást. Ekkor hangot hallott és mozgást érzékelt a szobában,
valaki felkapcsolta a villanyt, s egyszerre minden világossá vált.
Nagyezsda.
Az orosz nő vörös haját igazgatva lépett ki a fürdőszobából, és elmoso-
lyodott, amikor meglátta, hogy Tomás ébren van.
– Dobroje útra – köszöntötte kedélyesen a férfit.
– Jó reggelt.
Odament az ágyhoz, Tomás fölé hajolt, és megcsókolta meleg, bársonyos
ajkaival.
– Hogy aludt az én portugál lovagom? Jól?
– Nagyon jól. És te?
Nagyezsda fájdalmas arcot vágott.
– Még nem tértem magamhoz a tegnapi éjszaka után. – Kék szemével
Tomásra kacsintott. – Járni is alig bírok.
Kop-kop-kop.
Tomás az ajtó felé fordította a fejét. Tehát mégsem álmodta, tényleg
kopogtak.
– Ki lehet az ilyenkor?
A nő odalépett az ajtóhoz, kinyitotta, és váltott néhány szót egy emberrel,
akit Tomás az ágyból nem látott jól. Aztán egészen kitárult az ajtó, evőeszköz–
és tányércsörgés hallatszott, amint egy pincér begurított egy asztalkát a
szobába. Rajta két tálcán letakart tányérok, egy kancsó narancslé, egy gőzölgő
teáskanna és egy kosár barna kenyér állt.

112
 – A szobába kértem a reggelit – magyarázta a nő, miközben betett a
táskájába egy borítékot, amit a kifutófiú adott neki.
A pincér kipakolta az ételt a szobában álló asztalra, és azonnal távozott.
Tomás fölvette a szállodai köntöst, leült az asztalhoz, és megnézte az ételt.
– Farkaséhes vagyok – közölte. Rámutatott a tányérra. – Mi ez?
– Sós pirog. Hússal és káposztával vagy sajttal van megtöltve.
Ezután a portugál egy hússal töltött süteményszeletre mutatott.
– És ez?
– Kulebjaka. Lazacos, tojásos, rizses, gombás pite. – Levette a kendőt egy
édes süteményekkel teli kosárkáról. – De van itt még sajtos vatruski vagy, ha
édesszájú vagy, gyümölcsös vareniki. Kóstold meg, nagyon finom.
Bár Tomás lelkében kétségek lebegtek, egyszerre volt bizonytalan és
kíváncsi. Az orosz konyhát még hírből sem ismerte, így aztán minden
újdonság volt számára. Az első falatok nem tűntek rossznak, de még nem tudta
eldönteni, hogy ez az ételek minőségének köszönhető vagy az éhségnek.
– Nagyezsda – szólalt meg, miközben egy szelet kulebjakát majszolt. –
Kérlek, mondd már el, hogy…
– Nadja – szakította félbe a nő.
Tomás zavartan nézett rá.
– Nem Nagyezsdának hívnak?
– De igen. De ez túl hosszú és túl hivatalos. Az oroszok a Nagyezsdákat
Nadjának hívják.
– Á, tényleg? És a Tomásokat?
– Például Tomiknak.
– Hmm… ez tetszik.
– Nadja és Tomik.
Nevettek. Tomást egy kicsit a Bonnié és Clyde-ra emlékeztette ez a két név,
de nem zavarta. Nézte Nagyezsdát, és elbűvölte a szépsége. Együtt volt benne
az a szláv szépségekre jellemző hidegség és melegség, amitől egyszerre
távolinak és ismerősnek tűnt. De az igazság az, hogy semmit nem tudott róla,
csak annyit, hogy táncosnő Moszkva legnagyobb night clubjában, és ami
ennél is fontosabb, az egyetlen kapocs közte és Filipe között.
– Nadja – kezdte újra. – Mondd már el, kérlek, hogyan jutok el Filipe
barátomhoz. Beszélt veled?
– Igen, szólt, hogy valaki fel fog keresni a Night Flightban.
– És hogy jutok el hozzá?
Nagyezsda fölállt a székéről, és elővette a borítékot, amit az előbb tett el.

113
 – Ezzel – felelte, és meglobogtatta a borítékot. – Amíg aludtál, elküldtem
érte a kifutófiút.
– Mi ez?
A nő megrázta a fejét.
– Bocsáss meg, Tomik, de most még nem mondhatom el. Filjka utasítása.
Tomás idegesen nézte a borítékot.
– De mégis, mi ebben a különleges?
– Bizonyos módon fölfedi Filjka rejtekhelyét. Majd a megfelelő időpontban
megtudhatod.
– De minek ez a sok titokzatoskodás?
– Majd ő elmondja. – Visszatette a borítékot a táskájába, aztán a fejével
Tomás nyitott bőröndje felé intett. – Ha befejezted a reggelit, csomagolj össze.
– Hova megyünk?
– Itt hagyjuk ezt a szállodát.

Miután kijelentkeztek a szállodából és kiléptek az utcára, Nagyezsda

közölte, hogy szabad az egész délutánjuk, és sétálhatnak egyet, hogy elüssék
az időt. Tomásnak kerekes bőröndje volt, amit könnyedén lehetett húzni, így
hát beleegyezett a sétába.
– Megnézhetném a Kremlt?
A legközelebbi állomáson, a Belorusszkaján felszálltak a metróra, és
Tomásnak leesett az álla, amikor leért a lépcsőn. Soha nem látott még ilyen
fényűző metrót, olyan volt, mint egy gazdagon díszített föld alatti palota, a
központi csarnokban vidéki jeleneteket ábrázoló mozaikokkal. Megvették a
jegyeket egy automatánál, és végigmentek a hosszú, elegáns folyosón, amelyet
a lámpák zöldes fénye világított meg.
– Olyan ez a metró, mint egy ötcsillagos szálloda!
– Nekem a Park Kulturi a kedvenc állomásom – mondta Nagyezsda. –
Korcsolyázó, olvasó, táncoló figurák márvány fél-domborművei díszítik a
falakat. Csodálatos. – A padlózatra mutatott, a lábuk elé. – Látod ezt a
csempét? Ez egy jellegzetes belorusz szőnyeg mintája. Ezért nevezték el ezt a
megállót Beloruszszkajának.
Tíz perc utazás után a Borovickaja megállónál szálltak ki, és a belváros
kellős közepén bukkantak fel a felszínre.
Megkerülték a nagy várfalakat, és egyszer csak egy óriási téren találták
magukat, amelyet Tomás azonnal fölismert a fényképekről.

114
 – Ez a Krasznaja Ploscsagy – közölte Nagyezsda.
– Ó! – kiáltott fel Tomás meglepődve. – Azt hittem, a Vörös tér.
Az orosz nő huncutul nézett rá.
– Az is! – kiáltotta vidáman. – A Krasznaja Ploscsagy a Vörös tér.
– Akkor mégis jól gondoltam. De mért hívják még mindig Vörös térnek?
Ha egyszer véget ért a kommunizmus, logikus lenne nevet változtatni, nem?
– Ennek a névnek semmi köze a kommunizmushoz. Ez csak véletlen
egybeesés – magyarázta a nő. – Ezt a teret már a cári időkben is Krasznaja
Ploscsagynak hívták. A Krasznaja a krasznij szóból jön, ami eredetileg szépet
jelentett, és csak később kezdett vöröset jelenteni.
Tomás le sem bírta venni a szemét a pompás épületről, amely a tér másik
oldalán állt, és pontosan olyan volt, mint a fényképeken. A pazar építmény a
különböző színűre festett hagymakupoláival olyan volt, mint egy palota az
Ezeregyéjszaka meséiből. Kétség sem fér hozzá: ez Moszkva jelképe.
– Gyönyörű ez a Kreml! – kiáltotta megbűvölten, a mesés épület láttán.
Nagyezsda felkacagott.
– Nem, Tomik, az nem a Kreml. Az a Szent Vazul-székesegyház.
– De… de hát én mindig is úgy tudtam, hogy az a Kreml…
– Nem baj, minden turista összekeveri. – A tőlük jobbra futó falra mutatott,
arra, amit megkerültek, amikor följöttek a metróból. – Az ott a Kreml.
Tomás megnézte a téglavörös falakat, aztán gyanakvón megszólalt:
– Hé, Nadja, te ugratsz engem!
– Esküszöm, hogy az a Kreml. – Rámutatott egy emlékműre a fal előtt. –
Ott szemben, látod? Az ott Lenin mauzóleuma, mindig ott parádézott Sztálin,
Brezsnyev meg a többiek, amikor katonai felvonulás volt a Vörös téren. A fal
mögött pedig ott van a Kreml.
– Az nem lehet.
– Tényleg. A Kreml szó erődöt jelent. Ezek annak az erődítménynek a falai,
amelyet még a cár építtetett. – A Kreml egy olyan közigazgatási, történelmi
épületegyüttes, amelyben paloták, kertek, sőt még templomok is vannak. –
Aranyló kupolákra mutatott, amelyek távolról is ragyogtak. – Látod azt? Az ott
az Uszpenszkij, vagyis az Istenanya elszenderedése-székesegyház, pontosan az
épületegyüttes közepén.
Tomás csalódottságában már nem is akarta megnézni a Kremlt. Inkább
odahúzta a bőröndjét a gyönyörű Szent Vazul-székesegyházhoz, amire mindig
is azt hitte, hogy az a Kreml, és csak nézte, nézte, mint akit megbabonáztak.
Számára mindig ez a csodálatos épület lesz a híres Kreml, mondjon bárki
bármit. Végigjárták az összes belső kápolnát, és mire mindent megnéztek
115
farkaséhesek lettek. Délután három körül úgy döntöttek, hogy már túl fáradtak
és kimerültek ahhoz, hogy folytatni tudják a nézelődést.

Nagyezsda elkalauzolta Tomást a GUM áruház elegáns galériáihoz. A

Vörös tér keleti oldalán álló hatalmas luxusáruház impozáns üvegteteje olyan,
mint valami óriási üvegházé. Végigsétáltak a nagy nyugati márkákat árusító
üzletek előtt, és néhányszor átmentek az emeleti üzletsorokat összekötő
boltozatos átjárókon, közben megcsodálták a kovácsoltvas korlátokat, és
amikor már a végkimerülés szélén álltak, végre találtak egy asztalt egy párizsi
hangulatú kávézóban.
– Nem kell dolgoznod? – kérdezte Tomás, miután megrendelték a két
befsztroganovot és a két sört.
– Már reggel betelefonáltam, hogy egy hétig nem megyek.
– És nem fognak kirúgni?
– Nem, vannak ott lányok, akik tudnak helyettesíteni.
A történész hátrasimította a haját, hogy összeszedje a bátorságát a további
kérdezősködéshez.
– Hogy kerültél a Night Flightba?
– Ó, egy barátom barátján keresztül. Tudod, hogy megy ez…
– Jól megfizetnek?
– Nem panaszkodom.
Tomás az asztalon dobolt az ujjaival.
– És mást nem csinálsz?
– Mire gondolsz?
– Hát, mit tudom én… le szoktál feküdni a vendégekkel?
Nagyezsda megvonta a vállát.
– Néha.
A portugál habozott, mielőtt föltette a következő kérdést.
– És fizetnek érte?
Az orosz nő rászegezte kék szemét, és alig tudta leplezni ingerültségét.
– Nahát! – bosszankodott. – Mit érdekel az téged?
– Semmit – felelte Tomás sietve, és rettenetesen zavarba jött. Mélyet
lélegzett. – Vagyis hát érdekel. Szeretném tudni.
– Minek?
– Én is lefeküdtem veled, nem? Szeretem tudni az ilyesmit.
– Netán kértem érte pénzt?
116
 – Nem, dehogy.
– Hát akkor? Mi bajod?
– Csak szeretném tudni – makacskodott.
Nagyezsda elfordult, és a kávézó bejáratán beömlő fényt nézte.
– Igen, fizetnek.
Csönd lett.
– Mennyit?
– Háromszáz dollár egy órára, ezer dollár egy éjszakára. – Visszafordult
Tomás felé, és szikráztak a szemei. – Most jó?
A portugál az ajkába harapott.
– Miért csinálod?
A nő megint vállat vont.
– A pénzért. Kell a pénz, hogy megéljek, és kell a pénz a tanulásra is. Nem
akarok egész nap mosogatni.
– Te még tanulsz?
– Persze, az egyetemen. Nappal tanulok, éjszaka dolgozom.
– És mit tanulsz?
– Klimatológiát.
– Ühüm… meteorológus akarsz lenni?
– Igen. Ez az utolsó évem.
A pincér kihozta a söröket és a két Stroganoff-bélszínt, hozzá főtt hajdinát
és fekete kenyeret. A Nagyezsda életéről szóló társalgás rányomta a bélyegét a
légkörre, és Tomás úgy érezte, hogy az ő feladata feloldani a hangulatot,
elvégre ő vitte a beszélgetést erre az ingoványos talajra.
– Hogy ismerted meg Filipét? – kérdezte, amikor már az étel felénél tartott.
– Az egyetemen.
– Itt, Moszkvában? Ide járt?
– Nem, ismert itt néhány professzort, és azok hozták ide.
– Aha, értem. De hát mit keres ő itt?
– Van egy különleges projektje, ilyen nemzetközi dolog. Kellettek neki
emberek, akikkel együtt dolgozhat, és az egyik professzor szólt nekem, és
bemutatott minket egymásnak. Én akkor kezdtem az egyetemet, és kapva
kaptam az alkalmon.
– És mit dolgoztál Filipével?
– Elküldött Szibériába, hogy végezzek el néhány meteorológiai mérést. Ez
is a projekt része volt.
– De hát miféle projekt ez?
117
 Nagyezsda sóhajtott.
– Most nincs kedvem erről beszélni. – Ránézett az órájára. – Már négy óra!
Induljunk.
A portugál felhajtotta a sörét, és intett a pincérnek, hogy kéri a számlát.
– Még nem mondtad meg, hova megyünk – jegyezte meg, miközben a
pincér összeírta, hogy mit fogyasztottak.
– A Jaroszlavszkij pályaudvarra.
– Vonatra szállunk?
– Da.
A pincér átnyújtotta a számlát, és Tomás fizetett.
– De mi az úti célunk?
Nagyezsda elővette a táskájából a borítékot, amit a szálloda kifutófiúja
adott át neki reggel. Felbontotta, és kivett belőle két jegyet.
– Jössz nekem ezerháromszáz dollárral. Spalny vagonba szólnak. –
Megszagolta a jegyeket, mintha illatosak lennének. – Első osztályra.
– És hova megyünk?
– Felszállunk a Rosszijára, a kettes számúra, negyed hatkor a
Jaroszlavszkijen.
– Mire?
– Rosszijá, kettes számú vonat! Nem hallottál még róla?
– Nem én.
Nagyezsda unottan visszatette a jegyeket a borítékba, becsúsztatta a
táskájába, fölállt és kezébe vette a poggyászát, útra készen.
– A Transzszibériai expressz, te idióta.

118
 XIV.

A Transzszibériai vasút kék és vörös vagonjai a Jaroszlavszkij pályaudvar

menetrendtáblájának megfelelően tizenhét óra tizenhat perckor elindultak.
Tomás és Nagyezsda eközben kényelmesen elhelyezkedett a hálókocsi
luxusfülkéjében.
Mire a vonat elért egy bizonyos sebességet, eltették a bőröndjeiket, és
végre alaposabban megnézhették maguknak a fülkéjüket. Kellemes, kétszemé-
lyes hálófülke volt, kicsiny, de elegáns. Az ágyakon gondosan keményített
lepedők feszítettek, a párnák szépen elrendezve, csinosan egymásra felállítva
vártak, a puha takarók felhajtott csücske lefekvésre hívogatott. Középen, az
ablak előtt volt egy kis lehajtható asztal. Mellette két oldalra elkötött
karmazsinvörös függöny díszlett. Az egész kabin faburkolattal volt borítva, és
sokkal kényelmesebb benyomást keltett, mint amilyennek Tomás elképzelte.
Sőt az ágyak kifejezetten gondolatébresztőén hatottak rá: gyorsan átfutott az
agyán, hogy ez a kellemes kocsi hamarosan forró szerelmi fészekké változik.
De amikor hirtelen támadt vágyától vezérelve azonnal be akarta húzni a lányt
az ágyba, az elfordította az arcát, és nem hagyta magát.
– Most ne, Tomik – szólalt meg, és az ajtóra pillantott. – Bármikor jöhet az
ellenőr.
Pár perc múlva be is toppant egy fáradtnak látszó, középkorú nő, hogy
ellenőrizze a jegyeket. Lezárt műanyag zacskókban átadta nekik a törülkö-
zőket is, cserébe kapott egy kis borravalót, majd mielőtt elbúcsúzott, közölte,
hogy szükség esetén megtalálhatják a vonat elején lévő fülkében, továbbá
megígérte, hogy az egész utazás során tisztán tartja a vagont.
Amikor ismét magukra maradtak, úgy döntöttek, hogy megnézik a kocsit.
Végigmentek a folyosón, és megállapították, hogy a luxusfülkék fele foglalt.
Az utasok itt szinte kizárólag turisták voltak: volt köztük néhány nyugati, de a
többségük ázsiai kinézetű volt.
– Japánok – magyarázta Nagyezsda. – Vlagyivosztokba mennek.
A folyosó mindkét végén egy-egy mosdót találtak. Mindegyikben volt egy
119
vécé és egy alumíniummosdó. Szerencsére tisztának tűntek. A közelben
felfedeztek egy szamovárt is, amelyből forró víz folyt, hogy teát vagy kávét
lehessen készíteni.
Átmentek a következő kocsiba is, ahol egy snack-bar állt az utasok
rendelkezésére, de a pulton látható ételek – egy-két maszatos szendvics,
néhány kétséges kinézetű sült és a híg levesek – mindkettejükben undort
keltettek.
– Ez kemény lesz – állapította meg Tomás kedvetlenül.
Úgy döntöttek, hogy nem folytatják kellemetlen felfedező útjukat a vasúti
gasztronómia kétes labirintusában. Jobban érdekelte őket a Transzszibériai
expressz többi része, és megnézték a Kupé, azaz a másodosztály kocsijait,
majd visszatértek a saját fülkéjükbe.

Háromórai utazás után megszólalt a mikrofon, és oroszul közöltek valamit.

A vonat közvetlenül ezután elkezdett fékezni.
– Mi történt? – kérdezte Tomás.
– Mindjárt Vlagyimirbe érünk – magyarázta Nagyezsda. – Van nálad pénz,
ugye?
A történész kinyitotta a pénztárcáját, és a lány kezébe tett néhány száz
rubelt.
– Mire kell a pénz?
– Húsz percre megállunk. Ez bőven elég arra, hogy kiszálljunk, és vegyünk
valamit vacsorára.
Már elmúlt nyolc óra, és hideg volt a vlagyimiri pályaudvaron. Odamentek
egy büféhez, ahol egy idős babuska fogadta őket, vettek néhány saslikot meg
néhány házi pirogot, amelyek jó laktatónak tűntek, és desszertnek pár
kvorosztot, meg két Baltika sört. Amikor élelemmel teli műanyag szatyraikkal
elindultak visszafelé, izgatott beszélgetésre lettek figyelmesek a peronon.
Három egyenruhás férfi egy japán utassal vitatkozott, és az iratait nézegették,
meg a nyakában lógó fényképezőgépet. Úgy tűnt, valamiért nem tetszett nekik,
mert néhány pillanattal később a karjánál fogva vonszolták be a turistát a
pályaudvar épületébe.
– Mi történt? – érdeklődött a portugál.
– Biztosan megbüntetik.
– Mit követett el?
– Lefényképezte azt a régi kocsit, amelyben néhány csavargó lakik.
– Na és?
120
 Nagyezsda rálépett a lépcsőre, és felszállt a vonatra.
– A rendőrség nem szereti az ilyesmit – mondta közönyösen. – Rossz képet
fest az országról.
A fülkéjükben megvacsoráztak, terített asztalnál, mintha otthon lennének:
ez a kocsi, amely olyan fényűző volt, mint egy ötcsillagos szálloda, most
valóban az otthonukká vált. Evés után Nagyezsda elpakolt, Tomás pedig forró
vizet hozott a szamovárból a teához. Különös formája volt ez a házimunka
megosztásának.
A vonat fémkerekei megállás nélkül zakatoltak. Ezen az éjszakán, közös
hálóhelyük melegében, teljes odaadással szeretkeztek. A vonat ütemes hullám-
zásának ritmusához csatlakozott a két összefonódó test, mely már nem a
felfedezés bujaságában, hanem ismerős meghittségben egyesült. Ha megérin-
tették egymást, úgy érezték, hogy jól ismerik egymást, mintha a másik teste
öröktől fogva az övék lenne. Nagyezsda, a moszkvai örömlány, ebben a
pillanatban kizárólag Tomásé volt.
Az ágy egész éjszaka folyamatosan ringott a Transzszibériai expressz
monoton zötykölődésére, miközben a vonat a végeláthatatlan sztyeppén haladt
keresztül. A szerelmesek egymás karjában pihentek, kellemes kábulatban,
elégedett testtel, tompa érzékekkel. Nagyezsda Tomás feje köré fonta a karját,
ujjaival beletúrt sötétbarna hajába, és gyöngéden magához húzta a férfit.
– Mire gondolsz, Tomik? – suttogta dorombolva, mint egy macska.
– Semmire.
– Hazudós. Na, mondjad.
Tomás mélyet sóhajtott, és elmosolyodott.
– Arra gondoltam, amiről ebéd közben beszélgettünk, hogy hogyan
ismerted meg Filipét.
– Ah, szóval erre.
A portugál kissé fölemelkedett az ágyról, és a könyökére támaszkodott.
– Még nem mondtad el, milyen munka csalta Filipét Oroszországba.
– Talán jobb lesz, ha ő mondja el neked.
– Már megbocsáss, Nadja, de el kell mondanod. Már fölkeltetted az
érdeklődésemet, és nem hagyhatsz ilyen bizonytalanságban! – Kinézett az
ablakon, és látta, hogy teljes sötétségben haladnak. – Különben is sok időnk
van még, valahogyan el kell töltenünk. – Gyors mozdulatot tett a kezével. –
Úgyhogy gyerünk. Ki vele.
– Mit akarsz tudni?
– Mindent.
Nagyezsda elnevette magát.
121
 – De hát én sem tudok mindent.
– Akkor azt meséld el, amit tudsz.
– Azt tudom, hogy az egyik tanárom, az öreg Oleg Karatajev, egyik nap
behívott az irodájába, és bemutatott egy portugál barátjának. Filjka volt az. Ő
elmondta, hogy egy nemzetközi csapat tagja, és Szibériában kell tanulmá-
nyokat végeznie. Az általa képviselt csapat fel akart venni egy diákot, hogy
elvégezze a szükséges méréseket, és Karatajev tanár úr, akinek tetszem, engem
ajánlott. Filjka pedig eljött, hogy megismerjen, és megkérdezte, érdekel-e a
munka.
– És te?
– Azt feleltem, hogy igen, természetesen. Ez jó alkalomnak tűnt, hogy
belekóstoljak a szakmába. És egyébként is kellett a pénz.
– Akkor még nem jártál a Night Flightba?
A lány elfordította a tekintetét: kínosan érintette az utalás életének erre a
részére.
– Akkoriban egy másik night clubban dolgoztam, a Cunamiban, ami a
Petrovka Uljicában működött. Volt ott egy szirén-számom a medencében, ami
valamiért nagyon izgatta a férfiakat. Ott ismertem meg Igor Besklebovot is, a
maffiózót, akit tegnap mutattam a Night Flightban.
– Aki a három lánnyal volt?
– Igen, az a barom. Amikor elkezdtem neki dolgozni, ő elvitt egy másik
éjszakai klubba, a Raszputyinba. Aztán azért mentem át a Night Flightba, hogy
megszabaduljak tőle.
– Értem – mondta Tomás, aki valójában egy szót sem értett. Ráadásul a
beszélgetésük eltávolodott a lényegtől, és bármennyire érdekelte is a lány
élete, úgy érezte, hogy vissza kell terelnie az eredeti témához. – Szóval Filipe
szerződtetett, és te elmentél Szibériába, igaz?
– Igen, nyáron elmentem a tundrára. Egyre nyugtalanítóbb hírek érkeztek
arról a környékről, és Filjka azt akarta, hogy végezzek el egy sor mérést.
– Milyen nyugtalanító hírek?
– Nem tudom, hogy elmondhatom-e, Tomik – felelte. – Talán jobb lenne,
ha előbb Filjkával beszélnél.
– Hagyd már ezt a hülyeséget, Filipe most nincs itt.
– Éppen ez az. Jobb lenne, ha ő mesélné el ezeket.
– Figyelj, Nadja. Nemsokára úgyis találkozunk Filipével. Minek ez a
tétovázás? Ha nem mondod el most, akkor elmondja ő később. De nekem úgy
tűnik, hogy jobb, ha már a kész házi feladattal érünk oda, nem? Legalább időt

122
spórolunk, ő meg én. Mi pedig legalább elütjük az időt.
– Ühüm.
– Na, mondd már – unszolta Tomás. – Milyen nyugtalanító hírekről
beszélsz?
A nő felsóhajtott.
– Rendben, elmesélem – adta meg magát. – Az történt, hogy abban az
időben röppent fel először a hír, hogy megjelent a talaj a tundra alatt.
– Megjelent a föld a tundra alatt? Na és?
Nagyezsda kérdőn nézett rá.
– Hé, tudod te egyáltalán, mi az a tundra?
– Hát… nem nagyon.
– Látszik – mondta a lány gúnyosan. – A tundra Szibéria legzordabb
vidéke. Végighúzódik az északi sarkkörön, és vannak olyan pontjai, ahol több
mint ezer méter vastagságú jégtakaró fedi. És ez a fagyott talaj sok-sok ezer
kilométeren keresztül húzódik.
– És azt mondod, hogy a föld megjelent a tundra alatt?
– Igen. Nyáron.
Tomás értetlenül nézett Nagyezsdára: fogalma sem volt, mire akar
kilyukadni.
– Nyáron elolvadt a tundra jege, és megjelent alatta a föld. – Vállat vont. –
Mi ebben a különös?
A lány lehajtotta a fejét.
– Tomik, a tundráról van szó. – Közelebb hajolt hozzá, hogy nagyobb
nyomatékot adjon a szavainak. – A tundráról, amely mindig be van fagyva.
Éppen azért hívják ezt a földet az örök jég birodalmának. – Tágra nyitotta kék
szemeit. – Figyelj, az örök jég alatti talaj már évezredek óta nem látott
napfényt.
Tomás elgondolkodva vakarta meg az állát.
– Az tényleg sok idő – bólintott. – És mi történt, hogy most mégis
előbukkant az a föld? Vulkáni tevékenység van arrafelé?
– Nem, Tomik. Nem a föld emelkedett föl, hanem a jég olvadt el fölötte,
érted?
– Elolvadt a jég? Hogyan?
– Olyan mértékben megemelkedett a hőmérséklet! – kiáltotta, mint aki
valami nyilvánvalót közöl. – Az 1970-es évek óta öt fokkal emelkedett az
átlaghőmérséklet Szibériában. – Megismételte a számot, szinte szótagolva. –
Öt fokkal.

123
 – És?
– A tundra elkezdett olvadni. Az arktiszi jégtakaró három százalékkal
csökkent, és Szibéria északi partján megnyílt egy vízcsatorna, amely korábban
állandóan fagyott volt. A tundra eltűnt, és a helyébe a talaj került. – Lehalkult
és komorrá vált a hangja. – Az a probléma, hogy ez a talaj sötét.
– Miért olyan nagy probléma az?
– Tudod, régebben, amikor jött a nyár, a napsugarak a hóba ütköztek és a
hő visszaverődött róla. De ezek a sugarak most nem a hó tükrébe ütköznek,
hanem a sötét talajba, amely elnyeli a hőt.
– Értem.
– A hatás lavinaszerű. Szibéria sötét talaja elnyeli a hőt, ezáltal növeli a
hőmérsékletet, ami viszont felgyorsítja a tundra olvadását, ez pedig még több
sötét talaj előbukkanását eredményezi, és így tovább. Szibéria belépett a
felmelegedés ördögi körébe, ami végül az északi sarkvidék egész jegét meg
fogja semmisíteni.
– Azért az Északi-sark jege biztosan megmarad.
– A mi számításaink szerint 2030-ra eltűnik az Északi-sark állandó
jégsapkája, de lehet, hogy már hamarabb.
Tomás hitetlenkedve nézett rá.
– Nem hiszem. Annyi jég nem olvad el csak úgy, ukk-mukk-fukk.
– Nem? Akkor hadd meséljek el egy történetet. A hidegháború idején
mindenki azt gondolta, hogy az Északi-sarkvidék lesz az egyik hadszíntér, ha a
helyzet fokozódik, ezért mi is meg az amerikaiak is atomtengeralattjárókkal
pakoltuk tele a jég alatt a vizet. Az volt az elgondolás, hogy ha háborúra kerül
sor, a tengeralattjárók hirtelen följönnek a felszínre, és kilövik a rakétáikat az
ellenségre. Mivel föl kellett deríteniük a legalkalmasabb pontokat, az egész
hidegháború idején folyton az arktiszi jég vastagságát méricskélték. És tudod,
mit fedeztek föl? Hogy ez a réteg az 1960-as és az 1990-es évek között
negyven százalékkal vékonyabb lett. – Nagyra nyitotta a szemét, és megis-
mételte a számot. – Negyven százalékkal, Tomik.
– Komolyan?
– Hát ezért szerződtetett engem Filjka. Hogy megmérjem a tundra
csökkenését. A méréseket el is végeztem, és az eredmények önmagukért
beszélnek. Ha néhány év múlva egy nyáron elmész az Északi-sarkra, mit
gondolsz, mit fogsz ott találni?
– Medvéket?
Nagyezsda nagyot sóhajtott.

124
– Vizet, semmi mást, csak vizet.

125
 XV.

A nap fénye átszűrődött a függönyön, és felébresztette Tomást, aki álmosan

nézett az órájára, és megállapította, hogy még csak hajnal van. Aztán kinézett
az ablakon, és annyira meglepte a nappali világosság, hogy egészen felébredt.
Napsütés ilyenkor? Mivel már beköszöntött a nyár, ez csak azt jelenthette,
hogy az éjszaka folyamán észak felé haladt a vonat. Ez fölkeltette a kíván-
csiságát.
A bőrén érezte Nagyezsda lassú lélegzését, és nagyon óvatosan mozdult,
nehogy fölébressze. Kicsusszant az ágyból, felöltözött, és halkan a fülke
ajtajához osont, hogy kimenjen a mosdóba. A folyosón olyan érzése támadt,
mintha szellemvonaton utazna: ezen a korai órán teljesen kihalt volt az első
osztályú vagon folyosója. Még a kalauz sem adott életjelt. Amikor visszatért,
leült az ablak mellé, és finoman elhúzta a függönyt, hogy kikukkantson.
Színpompás síkság terült el körbe, ameddig csak ellátott. A tajga zöld és
sárga színei keveredtek a tavak és a patakok kristálykékjével. Itt-ott felbukkant
egy faházikó, egy istálló, egy szalmakazal vagy éppen egy-egy elhagyott gyár
piszkos falai, rozsdás fémhulladék, megfeketedett kémények. De ezeket
mindig hamar felváltották a festői falvak, a nagy nyájakban legelésző állatok.
Néha szürke felhők jöttek, amelyek esőt hoztak, de ezek rövid ideig tartottak:
mindig hamar kisütött a nap, ha lehet, még ragyogóbban, és a nedves
faleveleken úgy csillogtak a vízcseppek, akár a szemkápráztató drágakövek.
– Jó reggelt, Tomik – szólalt meg egy álmos hang.
Tomás elfordította a tekintetét a tájról.
– Szervusz, hercegnő. – Fölállt, és megcsókolta a lányt, aki az ágyból nézte
hunyorogva, nyakig betakarózva a meleg paplanba. Rézvörös haja szétterült a
párnán. – Felébredtél?
– Kinyújtottam a kezem, és észrevettem, hogy elmentél – szólt panaszos
hangon a lány, mintha meg lenne sértődve. – Mit láttál ott?
A férfi visszafordult az ablakhoz, és elhúzta a függönyt, hogy megmutassa
a tájat.
126
 – Csodáltam a mezőt – mondta. – Tudod, hol vagyunk?
Nagyezsda kinyújtotta a nyakát, és miután nagy nehezen kinyitotta a
szemét, kinézett az ablakon. Beletelt egy kis időbe, míg felismerte a vidéket.
– Már elhagytuk a sztyeppét – állapította meg. – Ez azt jelenti, hogy
magunk mögött hagytuk a Volgát. – Még egy kicsit gondolkodott. – A Vjatka
környékén lehetünk.
– Nagyon szép.
A lány még jobban bebugyolálta magát a takaróval.
– De vigyázz, Tomik – figyelmeztette még mindig álmos, rekedtes hangon.
– Ne nézelődj túl sokat, veszélyes lehet.
– Veszélyes? Hogyhogy?
– Ez a kirovi terület. – Összehúzta a szemét, mint aki titkot árul el.
– Katonai övezet. – Szünetet tartott, a hatás kedvéért. – Ez az egész zóna
éveken keresztül el volt zárva a látogatók elől, és mind a mai napig érzékeny
pont.
Tomás lopva a fülke ajtajára pillantott, mintha attól félne, hogy valaki
belép.
– Ezt komolyan mondod?
A lány elnevette magát.
– Komolyan – mondta. – De ne aggódj, Tomik. A Transzszibériain
vagyunk, és senki nem fog zavarni minket.
Tomás, még mindig nyugtalanul, egy pillanatra kinézett a tájra.
– Azok után, amit azon az állomáson láttam, amikor elmentünk vacsoráért,
már semmin sem csodálkozom. – Elfordult az ablaktól, és megsimogatta a
hasát. – Figyelj, te nem vagy éhes?
– Máris enni szeretnél?
Nagyezsda fölült az ágyban, és nyújtózkodott egyet. Kivillant a felsőteste,
és Tomás tekintete akaratlanul is a fedetlen keblekre siklott. A lány észrevette a
sóvár pillantást, és egy hosszú ásítást követően elmosolyodott.
– Nem tudom, pontosan milyen reggelire gondolsz – jegyezte meg
pajkosan. – De én a magam részéről meleget ennék. Átmegyünk az étkező-
kocsiba?
– Micsoda? Azt a moslékot akarod enni? Nem kéne inkább megvárnunk a
következő állomást, hogy kiszálljunk venni valamit, mint tegnap?
– Megőrültél, Tomik? A következő állomás Jekatyerinburg.
– Na és?
– Csak késő délután érünk Jekatyerinburgba.

127
 A portugál döbbenten egyenesedett ki.
– Olyan sokára?
Tomás mérlegelte a lehetőségeket. Nem volt választása, jobban mondva két
lehetőség közül választhatott: vagy éhes marad, vagy megadja magát az
étkezőkocsi menüjének. Végül a gyomra hozta meg a döntést.
– Irány az étkezőkocsi!

Még csak reggel hat óra volt, és szinte az ágyból kellett kirángatniuk a
morcos büfést. Leültek az egyik ablak mellé, és rendeltek néhány palacsintát,
kompótot, sajtot és pirítóst. Tomás narancsitallal, Nadja pedig egy bögre meleg
tejjel öblítette le a reggelit. A kocsi amúgy üres volt, ami nem is csoda ilyen
korán: a többi utas még az igazak álmát aludta.
Miután jóllaktak, összebújva üldögéltek az ablak mellett, lustán és
elégedetten, élvezvén az alacsony délkeleti napot: gyengén sütött, de azért
melengette a bőrüket.
– Nos? – szólalt meg a lány. – Hogy tetszett az éjszakai vonatozás?
– Annyira tetszett, hogy szívesen megismételném.
Nagyezsda elnevette magát.
– És jól aludtál?
– Hát, elég nehezen aludtam el.
– Ó, tényleg? Miért?
Tomás megvonta a vállát.
– Fogalmam sincs. – Tűnődve vakargatta az állát. – Azon gondolkodtam,
amit tegnap meséltél.
– A szibériai kutatásomon?
– Igen. Tudod… van benne valami furcsa. – Tomás mély levegőt vett,
eltökélve, hogy tisztázza a kétségeit. – A fő kérdés az – kezdte, most már
határozottabb hangon −, miért érdekli Filipét ez a téma?
– A nemzetközi kutatás miatt, amelyben ő is részt vesz. Mi ebben olyan
furcsa?
– De hát miféle kutatás ez?
– Azt nem fejtette ki nekem se – ismerte be a lány. – De ha jól értettem,
Filjka, meg a többiek is, a klímaváltozást akarják megmérni, hogy meg-
jósolhassák a további változásokat. Ezért szerződtetett engem is. Mivel klima-
tológiát tanultam az egyetemen, ideálisnak tarthatott erre a munkára.
Tomás bosszúsan összeszorította a száját.

128
 – De hát ennek nincs sok értelme! – kiáltotta.
– Minek nincs értelme?
– Hogy Filipe egy ilyen kutatásban vegyen részt. – Megrázta a fejét. –
Nincs értelme.
– Miért?
– Mert ennek a területnek semmi köze nincs az ő szakmai érdeklődéséhez.
Filipe az energiaipar geológus tanácsadója, nem pedig klimatológus.
– Már megbocsáss, Tomik, de szerintem egyértelmű a kapcsolat.
– Egyértelmű? Hogyhogy?
A lány türelmetlen arcot vágott, és úgy nézett Tomásra, ahogy egy tanár néz
a diákra, aki a legalapvetőbb dolgot sem érti.
– Van fogalmad arról, hogy mi történik bolygónk klímájával?
– Hát, annyit tudok, amennyit az újságok írnak. Annyit, hogy emelkedik a
hőmérséklet.
Nagyezsda fölmutatott az égre, mintha az irányt jelezné.
– Emelkedik? Az egekbe szökik! – kiáltotta. – Egyetlen évszázad alatt
másfél fokkal emelkedett.
A történész szkeptikusan nézett rá.
– Másfél fokocskára azt mondod, hogy az egekbe szökik? Nem túlzol egy
kicsit?
– Másfél fok nagyon is sok! Van fogalmad róla, mennyi a különbség az
utolsó jégkorszak átlaghőmérséklete és a mai átlaghőmérséklet közt?
– Gőzöm sincs.
– Na, mondj egy számot.
– Olyan tíz-húsz fok, gondolom.
A nő megrázta a fejét, és telt ajkai keserű mosolyra húzódtak.
– Öt fok – mondta. – Öt. – Előrehajolt. – Tudod te, mit jelent ez? Elég, ha
öt nyomorult fokot csökken a hőmérséklet, és megfagy a bolygó. Na most
képzeld el, mi történik az ellenkező esetben, vagyis ha öt fokot emelkedik…
– Megsülünk? – kérdezte Tomás nevetve.
– Tomik, ez egyáltalán nem vicces! – mondta dühösen a lány. – Ha a
bolygó átlaghőmérséklete öt fokot emelkedik, márpedig fog, biztos lehetsz
benne, hogy lesznek olyan területek, amelyek lakhatatlanná válnak, ehhez nem
fér kétség. Csak hogy tudd: 1850 óta jegyzik fel rendszeresen a mért hőmér-
sékleteket, és az azóta eltelt időszak tizenkét legmelegebb éve közül tizenegy
1995 után volt. Ha ez a tendencia folytatódik, annak végzetes következményei
lehetnek. Először is, megemelkedik a tengerszint, ami óriási katasztrófákhoz
129
vezet, ezt nyilván te is belátod.
– Igen – helyeselt Tomás, tűnődve. – Ha elolvad a sarki jég, megemelkedik
a hőmérséklet, ez nyilvánvaló. A kérdés csak az, hogy mennyire.
– Képzeld, ötven centiméter elég ahhoz, hogy egész Polinézia víz alá
kerüljön.
A történész vállat vont.
– Ez valóban rossz hír a polinézeknek – ismerte el Tomás. – De a világ
többi részét nem érinti túlságosan ez az ötvencentis emelkedés.
– Pedig ez az ötven centi ahhoz is elég, hogy a hazád, Portugália
tengerpartjának egy részét elnyelje – mondta a lány, és fölemelte az ujját. – A
huszadik század elejétől kezdve már tizenhét centimétert emelkedett a
tengerszint a globális felmelegedés miatt. De a baj az, hogy ennél még többet
fog.
– Mennyit?
– A paleoklimatikus információ nagyon egyértelmű. Utoljára száz-
huszonötezer évvel ezelőtt voltak a sarkvidékek huzamosabb ideig
melegebbek, mint most. Akkor három Celsius-fokkal volt magasabb az átlag-
hőmérséklet, a Föld keringési pályájának különbségei miatt. A sarki jég
visszahúzódott, és a tenger szintje az egész bolygón négy-hat métert
emelkedett.
– Mennyit? – hüledezett Tomás. – Hat métert?
– Igen – bólintott a lány. – És akkor még nem is olvadt el az összes jég. Ha
az egész elolvadna, a számítások szerint a hét métert is elérné az emelkedés
mértéke – mondta komolyan, és tenyérrel lefelé fölemelte mindkét kezét,
jelezve a vízszint emelkedését. – Rengeteg sziget kerülne víz alá, és a
kontinensek egyes partvidékei is.
– Tényleg annyi fagyott víz van a sarkokon, hogy hét méterrel képes
megemelni a tenger szintjét?
– Igen. Az Antarktisz például egy olyan kontinens, amelyet teljes
egészében jég borít, néhol akár több mint négy kilométer vastagságban. Ha
mindez a jég elolvad, az már nagy baj. És hát ott van még Grönland is.
A történész beharapta az ajkát, miközben a problémán töprengett.
– Na, jó – egyezett bele. – Ez tényleg komoly.
– És a legrosszabb az egészben az, hogy a legsúlyosabb problémát nem is a
sarki jég jelenti. A jég elolvadása hét méterrel emeli meg a tengerszintet,
csakhogy van egy másik jelenség is, amely tovább növelheti ezt az emelkedést.
– Hét méternél is többet fog emelkedni a tenger szintje?

130
 – Meglehet.
– De hát miért?
– Egy fizikai törvény miatt – felelte a lány. – Soha nem hallottál még arról,
hogy a hőtől kitágulnak a testek?
– De, a gimnáziumban tanultam.
– Nos, ez történik majd. Az 1961 óta végzett mérések szerint az óceánok
globális átlaghőmérséklete már háromezer méter mélységig megemelkedett, és
a hő nagy részét elnyeli a tenger.
– És?
– Az a baj, hogy a hőmérséklet emelkedése kitágítja a bolygón létező
összes vizet. Ez a tágulás nem észlelhető egy köbméter vízben, de ha az
óceánok vizének több milliárd köbméteréről van szó, azt már észre lehet majd
venni. És ez a tágulás az, amely miatt több mint hét métert fog emelkedni a
tengerszint.
– De mennyivel többet? Nyolc métert? Kilencet?
– A paleoklimatikus elemzések szerint hét méterrel emelkedik meg a tenger
szintje, ha a globális felmelegedés mértéke eléri a három fokot. Csakhogy a
pliocén időszakban, amikor szintén három fokkal volt melegebb, mint most, ez
az emelkedés elérte a huszonöt métert.
– Micsoda?
– Tomik, a jelenlegi becslések szerint ebben az évszázadban egy és hat fok
közötti hőmérséklet-emelkedés várható, de valószínűleg inkább hat, mint egy.
Ez azt jelenti, hogy mindenütt állandó nyár lesz, a szárazföld jókora része víz
alatt lesz, a kontinensek szinte szigetté zsugorodnak, a trópusi területek
elsivatagosodnak, egyre súlyosabbak lesznek az aszályok, egyre pusztítóbbak
a viharok, általánossá válnak az erdőtüzek, a talajerózió, megbomlanak az
időjárási ciklusok, tönkremegy a termés, elterjednek a trópusi betegségek. A
malária például egész Európában elterjed, és ugyanez történik a többi
járvánnyal is, amelyeket ma még csak a harmadik világ ismer.
– A francba!
– És tudod, miért köszönt be mindez?
– Igen, az újságok meg a tévé is folyton ezt harsogja – felelte Tomás. – A
légszennyezés miatt.
Nagyezsda megrázta a fejét.
– Rossz válasz.
Tomás meghökkent arccal nézett rá.
– Nem a szennyezés miatt?

131
 – Attól függ, mit értesz szennyezésen.
– Hát mindazt a füstöt, ami a kipufogócsövekből meg a kéményekből árad.
– Hát akkor tudd meg, hogy ezek a füstök éppen, hogy fékezik a felme-
legedést.
– Már megbocsáss, de ezt rosszul tudod. Nemrég olvastam egy hírt arról,
hogy a globális felmelegedést az autók és a gyárak füstje idézi elő.
– Összekeversz két dolgot – magyarázta a lány. – De ezzel nem vagy
egyedül, sokan összetévesztik.
– Nem értem.
– Ellentétben azzal, amit sokan gondolnak, a kipufogócsövek és a gyár-
kémények füstje nem járul hozzá a globális felmelegedéshez. Éppen ellen-
kezőleg. Kutatások támasztják alá, hogy ez a szennyezés csökkenti a hőmér-
sékletet.
Tomás fejcsóválva hallgatta ezt a hihetetlen kijelentést.
– Ne haragudj, Nadja, de ennek semmi értelme. Mindig is úgy hallottam,
hogy a füst okozza a globális felmelegedést.
Nagyezsda felsóhajtott.
– Nem egészen így van – mondta. – Nem a füst okozza a bolygó
felmelegedését. Hanem a fosszilis üzemanyagok elégetése.
Tomás ajkbiggyesztve, unott tekintettel nézett rá.
– De hát a kettő nem ugyanaz?
– Figyelj, Tomik – mondta, miközben igyekezett összeszedni a gondolatait.
– Amikor elég az üzemanyag egy autó motorjában vagy egy hőerőmű
kéményében, három dolog szabadul fel: energia, széndioxid és aeroszolok. Az
energia az egész folyamat célja, hiszen azért égetjük el a fosszilis üzem-
anyagokat, hogy energiát nyerjünk. – Gyors mozdulatot tett a kezével, mintha
megrázna valamit. – A többi viszont nem kívánt mellékhatás. A széndioxid
hőmérséklet-emelkedést idéz elő, mivel olyan anyagról van szó, amely a
légkörbe kerülve beengedi a Nap melegét, de nem engedi ki, ezáltal óriási
kályhává változtatva bolygónkat. Az aeroszolok pedig légszennyezést idéznek
elő, aminek azonban furcsamód a széndioxiddal ellentétes hatása van. Az
aeroszolok felszabadulása során jelentek meg a nagyvárosok fölött a
szmogfelhők, amelyek hatalmas tükörként működnek, azaz visszaverik a
napsugarakat az űrbe. Ez pedig lehűlést eredményez, ami jól ellensúlyozza a
széndioxid által előidézett felmelegedést. Érted?
– Úgy-ahogy – felelte Tomás tétován. – Magyarán azt akarod mondani,
hogy a széndioxid növeli a hőmérsékletet, az aeroszolok pedig csökkentik. Jól
mondom?
132
 – Jól. Csakhogy a légszennyezettség olyan mértékben megnőtt a nagy-
városokban, hogy már alig lehetett levegőt venni, ezért az 1980-as években
olyan technikai változtatásokat vezettek be, amelyek csökkentették az aeroszol
kibocsátást. Ráadásul míg a széndioxid évszázadokig ellebeg a légkörben, az
aeroszolok csupán egy-két hétig maradnak meg. A kibocsátásuk csökken-
tésével pedig megszűntek ugyan a savas esők és tisztább lett a levegő, de a
hűtő hatásuk is megszűnt, miközben a széndioxid melegítő hatása megmaradt.
Vagyis: 1980-tól kezdve, miután a szmog nem fékezte tovább a felmelegedést,
a hőmérséklet megugrott.
Tomás megvakarta a fejét.
– Értem. – Úgy nézett a lányra, mint akinek támadt egy ötlete, de nem
biztos benne, hogy jó. – Ez azt jelenti, hogy a globális felmelegedés problé-
máját egész egyszerűen meg lehetne oldani, ha újra bevezetnék az
aeroszolokat?
Nagyezsda elfintorította az arcát.
– Sajnos nem megy. Csöbörből vödörbe esnénk. Nem megsülnénk, hanem
megfulladnánk.
A történész átgondolta ezt a lehetőséget.
– Hát, ez valóban nem jó üzlet – bólintott. – Akkor viszont nem marad más
hátra, mint hogy abbahagyjuk a széndioxid-kibocsátást.
– Logikus.
– És abba lehet hagyni?
– Elméletileg igen. Csupán abba kell hagynunk a fosszilis üzemanyagok
elégetését. De a gyakorlatban ennél jóval bonyolultabbak a dolgok. A fosszilis
üzemanyagok olyan energiaforrást jelentenek, amelyek az egész világgazdaság
alapját képezik, ezért a tapasztalat az, hogy a széndioxid-kibocsátás nem
csökken, hanem nő. Egyre gyorsuló iramban.
– De hát miért? Senki nem látja, mi történik?
– A fejlődő országok nem hajlandók csökkenteni a széndioxid-
kibocsátásukat, hiszen szükségük van a fosszilis üzemanyagokra, hogy fejlőd-
hessen a gazdaságuk. A helyzet Kínában a legaggasztóbb, ahol az autó most
kezdi felváltani a kerékpárt, mint fő közlekedési eszközt. – Szünetet tartott,
hogy nyomatékot adjon a következő szavainak. – Tomik, Kínában rengeteg
ember él. – Tágra nyitotta a szemét. – El tudod képzelni, hogy annyi ember
autóval járjon?
Tomás felfogta a probléma súlyosságát.
– Ez valóban komoly, igen.
– És nem is csak az autókról van szó. Az a legrosszabb, hogy a kínaiak
133
energetikai infrastruktúrája a szénre épül, amely sokkal több széndioxidot
bocsát ki, mint a kőolaj. És azt tervezik, hogy 2020-ig több mint háromszáz új
szénerőművet létesítenek. Ez katasztrófa. Számításaink szerint ezekben az
években Kína lesz a legnagyobb felmelegítője az egész bolygónak.
– Vagyis nincs megállás!
– Úgy tűnik, hogy nincs.
A lány fogott egy tollat, és felírt három betűt az asztalra terített papír-
abroszra.

– Tudod, mi ez?
– Nem.
– A parts per millión, azaz a milliomodrész rövidítése. Egy adott anyag
koncentrációjának mérésére szolgáló mértékegység, egy bizonyos térfogaton
belül: ppm. Ezzel fejezhető ki a légkörben jelen lévő széndioxid mennyisége.
Az üvegházhatású gázmolekulák és a száraz levegő többi molekulájának
száma közötti arányt mutatja meg. A 200 ppm például azt jelenti, hogy minden
egymillió szárazlevegő molekulára kétszáz darab üvegházhatású gázmolekula
jut.
– Nagyszerű. És?
– Bolygónknak az ősidőkben széndioxidban dús légköre volt, akárcsak a
Vénusznak, ami lehetetlenné tette az állati élet megjelenését a Földön. Csak-
hogy a tenger és a növények természetes széndioxid-megkötők, és közreműkö-
désükkel az évmilliók során a kellő mértékre csökkent az atmoszféra
széndioxid-koncentrációja. A paleoklimatikai tanulmányok szerint a múltbéli
termikus változások feléért a széndioxid a felelős. Amikor sok széndioxid volt
a légkörben, a hőmérséklet megemelkedett. Amikor kevesebb lett, a hőmér-
séklet is csökkent. Ötszáz évvel ezelőtt a széndioxid elérte a 270 ppm-es
minimumot. De az emberi jelenlét folyamatos erősödésével, az erdők követ-
kezetes irtásával és a tűzifa elégetésével, amelyhez aztán újabb energia-
forrásként csatlakozott a szén és a kőolaj elégetése, fokozatosan nőtt a
széndioxid aránya a levegőben, míg el nem érte a mostani 380 ppm-et.
– És az sok?
– A legmagasabb az utóbbi hatszázötvenezer évben.
– Te jó ég! És azt mondod, hogy még tovább emelkedik?
134
 – Bizony, mégpedig erősen! Ha megszilárdítanánk az összes széndioxidot,
amit évente a légkörbe bocsátunk, kétezer méter magas hegyet kapnánk.
Évente egy hegy, Tomik. – Nagyot sóhajtott. – De a legrosszabb akkor
következik be, amikor átlépjük a kritikus értéket.
– Milyen kritikus értéket?
– Az 550 ppm-et. – Széttárta a karját, mintha valami nagy tárgyat akarna
körülölelni. – Képzeld azt, hogy egy hegy tetején állsz, és elkezdesz tolni egy
nagy követ, először gyengén, aztán egyre erősebben. Először meg sem moccan
a kő, igaz? De amikor az erő, amellyel tolod, elér egy bizonyos határt,
megmozdul. Először lassan, amíg lendületbe nem jön, de végül már tolni sem
kell, hogy leguruljon a hegy oldalán, és akkor aztán lavinaként zúdul a
völgyben fekvő falura, és elpusztítja. – Összehúzta a szemét. – Arra volt tehát
szükség, hogy a lökés ereje átlépjen egy kritikus küszöböt, és máris megmoz-
dult a kő. Aztán a katasztrófa már segítség nélkül is megtörtént. – Az ujjával az
asztalra koppintott. – Hát erről beszélek. Minél több széndioxidot bocsátunk a
légkörbe, annál inkább lökjük a Föld klímáját a kritikus határ felé. A legtöbb
tudós úgy véli, hogy ez a kritikus érték az 550 ppm. Ha ezt a küszöböt
átlépjük, megsülünk.
– Most 380 ppm ez az érték, igaz? – kérdezte Tomás. – Ez azt jelenti, hogy
még messze vagyunk az 550-től. – Megvonta a vállát. – Van még elég időnk,
hogy megálljunk, mielőtt elérjük ezt az értéket.
– Attól tartok, hogy ez nem ilyen egyszerű.
– Hogyhogy?
– Először is, senki nem tudja biztosan, hogy melyik a kritikus érték. Van,
aki úgy gondolja, hogy már át is léptük, és a katasztrófa már így is, úgy is
elkerülhetetlen. Van, aki szerint a kritikus érték 400 és 450 ppm között van. De
a tudományos konszenzus valóban az 550 ppm-et jelölte meg. De ha valóban
ez a kritikus érték, akkor is szem előtt kell tartanunk, hogy a hatás
összeadódik. Ha valami csoda folytán sikerülne már ma leállítanunk a
széndioxid-kibocsátást, a légköri koncentrációja akkor is megmaradna még
ezer évig, ugyanis a tenger és a növények ennyi idő alatt kötik meg újra ezt a
mennyiséget.
Tomás arca megdöbbent fintorba húzódott.
– Mennyi?
– Egy évezred.
– A fenébe!
– Ne feledjük, hogy mivel a hatás kumulatív, most az utóbbi ötszáz év alatt
kibocsátott koncentrációt érezzük. A mostani koncentrációt az eljövendő
135
években lehet majd érezni. Ha ma abbahagynánk a széndioxid kibocsátását, a
koncentráció akkor is évi egy-másfél ppm-mel nőne, és 2100-ra elérné a 450-
et. – Intőn fölemelte a mutatóujját. – Ismétlem, ez akkor lenne így, ha ma
abbahagynánk.
– Értem.
– A legrosszabb az, hogy nem tudjuk ma abbahagyni. Kína még csak most
iparosodik, India szintén, és ezeknek az országoknak a fejlődésük érdekében
szükségük van a fosszilis üzemanyagokra. Másrészt a világ nagy széndioxid-
előállítói, az Egyesült Államok és Európa, hozzászoktak már a jelenlegi
energiagazdálkodás nyújtotta kényelemhez, és nem mondanak le róla, hiszen
biztosítaniuk kell a gazdasági növekedés folytonosságát. És itt van még a mi
Szent Oroszországunk, a világ második legnagyobb széndioxid-kibocsátója, a
maga súlyos légszennyezési gondjaival és elavult technológiájával, amely
továbbra is csak úgy ontja magából ezt az anyagot, mint a gyárkémény.
Mindezt egybevéve, tudod mi lesz?
– Még melegebb.
– Még sokkal melegebb – erősítette meg Nagyezsda, erősen megnyomva a
sokkal szót. – A paleoklimatikai elemzések rámutattak, hogy a pliocén
időszakban, amikor a széndioxid mennyisége a mai 380 ppm-hez volt hasonló,
bolygónk hőmérséklete csaknem három fokkal volt melegebb. De mivel a
világ gyorsuló ütemben bocsát ki egyre több széndioxidot, ennél sokkal
súlyosabb dologra kell fölkészülnünk. A jelenlegi ritmust alapul véve, a
vegyület koncentrációja a légkörben 2100-ra eléri az 1100-at!
– Atyaisten!
– A különböző klímamodellek szerint létfontosságú, hogy 450 ppm körül
stabilizáljuk a helyzetet. Ez mérsékelt hőmérsékletemelkedéssel járna, a
kontinensek egyes partszakaszai víz alá kerülnének, fokozódna az elsivatago-
sodás, erősödnének a pusztító viharok és megnőne az erdőtüzek száma, de
ennél nem történne súlyosabb dolog. Ezt még túlélnénk. Csakhogy a 450 ppm
már most sem tűnik tarthatónak, hiszen 2100-ra pusztán a mai kibocsátás
kumulatív hatása erre a szintre emeli a széndioxid-koncentrációt. Ráadásul a
jelenlegi kibocsátáshoz még hozzá kell adnunk a jövőbeli kibocsátást is,
úgyhogy kijelenthetjük, hogy kicsúszott a gyeplő a kezünkből.
Tomás aggódva harapta be az ajkát.
– De még mennyire – sóhajtotta csüggedten. – Csapdába estünk.
– Érted már, hogy mi az összefüggés a kőolaj-kereskedelem és a bolygó
felmelegedése között?
– Igen.
136
 Nagyezsda mélabúsan nézte az ablakból a rohanó tájat. A tajga óriási,
végtelenül nyugodt fenyőerdő-óceánként terült el a horizonton, a keskeny, kúp
alakú lombok az égbe nyúltak. Tekintete a hatalmas erdőre meredt, és arra
gondolt, hogy ezt a csodálatos rengeteget nem is érdekli, milyen szörnyű
végzet vár rá is: elképzelte a tüzet, amely egy napon elemészti, amint az
alattomosan közelgő, kegyetlen pokol örök tüzére jut.
– Filjka nagyon félelmetesen tud beszélni arról, ami még ebben az
évszázadban vár ránk. – Megcsóválta a fejét. – Ijesztő szót használ rá.
– Mit?
A lány mély levegőt vett, és Tomás szemébe nézett.
– Apokalipszis.

137
 XVI.

Tomás belemerült a Fernando Pessoa-verseskötetbe, amit előrelátóan

magával hozott, hogy az időt múlassa vele, amikor hirtelen egy hang szólalt
meg a Transzszibériai expressz hangszóróiból, oroszul harsogva, mint mindig,
akárhányszor újabb állomáshoz közeledtek. Erre Nagyezsda fölpattant, és
elővette a bőröndjét a szekrényből.
– Megérkeztünk – közölte váratlanul.
A portugál zavartan forgatta a fejét: nem számított rá, hogy megérkeznek az
úti céljukhoz. Való igaz, hogy már három napja éltek itt bezárva, de egy ilyen
hirtelen bejelentés azt az érzetet keltette benne, hogy utazásuk váratlanul
félbeszakadt.
– Mi? – dadogta. – Hova? Hova érkeztünk?
– Megérkeztünk az úti célunkhoz, Tomik – felelte mosolyogva az orosz
lány. – Na, gyerünk, fogd a bőröndöd, siess!
Tomás kinézett az ablakon, és a sötétségen kívül nem látott mást, csak egy
folyót, amely párhuzamosan futott a sínekkel, egy sötét folyó fekete foltját,
amely villogva tükrözte vissza a túlpart fényeit. Utazásuk harmadik éjszakáján
a szerelvény elkezdett lassítani, a fék csak úgy csikorgott a síneken. A túlpart
fényei egyre szaporodtak, és végül egyértelművé vált, hogy elhagyták a tajgát,
és elérték egy nagyobb város házait.
– Hol járunk?
– Ez az Angara.
– Angara? Így hívják ezt a vidéket?
Nagyezsda elnevette magát.
– Dehogyis, te buta. A folyót hívják Angarának.
– És a városnak mi a neve?
– Irkutszk.

138
 A Transzszibériai expressz megállt, és óvatosan lemásztak a lépcsőn. A
pályaudvar tele volt emberekkel: a most érkezett utasokkal és családtagjaikkal,
akik várták őket, föl-alá járkáló vasutasokkal és vásárlókra váró árusokkal.
Lágy morajlás vonta a figyelmüket egy kis csoportra, melynek közepén egy
katona forgolódott: a viszontlátás örömével fogadta a családja.
– Talán Csecsenföldről jött, szegény – jegyezte meg Nagyezsda.
A peronon haladva Tomást lenyűgözte a nyüzsgő állomás pompája: a szép,
sárga-zöld épület, a klasszikus vonalak, a szecessziós stílusú vaskupolák.
Útitársa egyenesen az információs ablakhoz ment, és egy menetrenddel tért
vissza.
– Itt még át kell szállnunk egy kisbuszra – közölte, a papírt lobogtatva.
– Micsoda? Még nem érkeztünk meg?
– Nem, Tomik. Hátravan még egy kicsi.
Tomás a hír hallatára bosszúsan forgatta a szemét.
– Basszus! – kiáltotta. – Ez rohadt fárasztó!
Nagyezsda nem törődött a méltatlankodással, és az információs ablaknál
kapott menetrendet bogarászta.
– Van egy busz, ami holnap reggel kilenckor indul innen, az állomásról –
állapította meg. – De ha elmegyünk a buszpályaudvarra, ott találunk egy
korábbit is, nyolc körül. Melyiket választod?
– Én azt választom, hogy pihenjünk – morogta, a derekát tapogatva. –
Kimerültem ettől az úttól, nem bírom tovább. Három nap egy vonaton felér
egy lórúgással.
Hideg volt, amikor kiléptek az utcára, fél tizenegy múlt. Nagyezsda taxit
hívott, és két perc múlva már az Angara fölötti hídon voltak, amely átvezette
őket az óvárosba. Bár az éjszakai világítás felfedte a szibériai nagyváros
varázsát, Tomás nem nagyon figyelt arra, hogy mi van körülötte: túl fáradt volt
ahhoz, hogy bármit is értékelni tudjon, közömbös maradt az újdonságok iránt,
és nem vágyott semmi másra, csak a jó, puha ágyra.
Végül egy kis szállodában kötöttek ki, a stadion közelében. Némán
megették a borscs levest és a sült golupcit, és amint lefeküdtek, rögtön el is
aludtak, egymás testét melengetve.

Ragyogó napra ébredtek.

A tejből és hacsapuriból álló reggeli után taxit hívtak, és nekivágtak a
városnak. A háromnapos vonatút fáradalmait félig-meddig kiheverve, Tomás
az autó ablakára tapadt, és tekintetével magába szívta Irkutszkot.
139
 A város más volt, mint amilyenre számított. Leginkább az épületek
építészeti eleganciája lepte meg. Senki meg nem mondta volna, hogy az isten
háta mögött vannak, valahol Ázsia közepén, pár lépésre Mongóliától. Az
építészet az európai tizenkilencedik század jegyeit hordozta, elegáns volt és
klasszikus. Az egységes képet egy-egy bájos faház törte meg, és itt-ott
felbukkantak a szovjet éra otromba giccsei is, hogy beleszóljanak a harmo-
nikus kompozícióba.
– Ez nagyon szép – szólalt meg, le sem véve a szemét az utcáról.
– Persze hogy az – helyeselt Nagyezsda. – Irkutszk arisztokratikus város
volt, úgy is nevezték, hogy Szibéria Párizsa.
– Micsoda polgári név – mondta Tomás. – A párizsias hangulat gondolom,
azonnal megszűnt, amikor a kommunisták átvették a hatalmat, ugye?
– Tévedsz. A cáriak itt sokáig ellenálltak. A kommunisták csak 1920-ban
tudtak belépni a városba.
A taxi végigment Irkutszk egész óvárosán, a hosszú Karl Marx utcán, majd
ráfordult az Oktyabrszkoj Revoljucii utcára, és kitette őket a busz-
pályaudvaron. Nagyezsda hétszáz rubelt kért Tomástól, és elment a jegy-
pénztárhoz, majd két jeggyel tért vissza.
– Keresd meg a Huzsirba induló buszt – kérte Tomást.
Tomás ránézett a táblára, és megvonta a vállát.
– Ne haragudj, Nadja, de én ebből semmit nem értek – mondta, és
haszontalannak, egy nagy nullának érezte magát. – Minden csak cirill betűkkel
van kiírva.
– A fenébe! – dorgálta meg a lány, miközben tekintetével a Huzsir feliratot
kereste. – Mért nem tanultok meg úgy olvasni, ahogy mindenki?
Helyet foglaltak a busz két leghátsó ülésén. Már berregett a motor, hogy
melegedjen. A jármű hamar megtelt utasokkal, egyszerű, ázsiai kinézetű
emberekkel, burjátokkal, akik csibéket szállítottak, és műanyag szatyrokban
cipelték a vásárolt holmit. Voltak köztük parasztok és halászok is, és
mindannyian az egyszerű vidéki emberek jellegzetes szagát árasztották.
Néhány perc múlva elindult a busz, végigkanyargott a szövevényes
utcákon, majd a várost elhagyva, fokozatosan hatolt be a tajgába, a Primorskij
chrebet hegyláncával párhuzamosan futó úton. Az utazás meglehetősen
monotonnak tetszett, és olyan unalmas volt, hogy a busz lusta zötyögésének
ringatására Tomás egyszer csak azt érezte, hogy elnehezül a szemhéja és
lehanyatlik a feje, mintha igent bólintana a motor bőgésére. Egy-egy zökke-
nésre még időnként felriadt, ilyenkor gyorsan kihúzta magát és bárgyún
rámosolygott útitársnőjére, de hamar visszacsúszott az álom lágy bölcsőjébe,
140
és úrrá lett rajta az ellenállhatatlan, ólmos fáradtság, míg végül olyan mélyen
elaludt, hogy már a legerősebb rázkódás sem zavarta.

Hirtelen arra riadt fel, hogy történt valami. Fölemelte a fejét, és tudomást
sem véve a kényelmetlen pozíciótól elgémberedett nyakáról, gyorsan
körülnézett, hogy kiderítse, mi történt.
Megálltak. A motor is leállt, az utasok pedig nehézkesen föltápász-
kodtak üléseikből, megragadták a szatyraikat és a ketreceiket, kinyújtóztatták
zsibbadt tagjaikat, és vidáman nevetgéltek, akár az elítélt, aki megkönnyebbü-
léssel nyugtázza a vallatás végét.
– Megérkeztünk?
– Még nem egészen, Tomik.
A portugál értetlenül tekergette a nyakát. Az utasok még mindig a
leszálláshoz készülődtek, volt, aki már le is ugrott, és a busz egyértelműen állt.
– Akkor mi van?
– Sakhyurtában vagyunk – felelte a lány, és intett neki, hogy szálljon le. –
Most átszállunk a kompra.
– Még komppal is kell mennünk? – Csüggedt arcot vágott. – Hát sosem ér
véget ez az átkozott utazás?
Nagyezsda előremutatott. Tomás odanézett, és látta, hogy a park zöldje
mögött van egy kis rakpart, meg egy széles víztükör, amely ragyog a nap-
fényben, és a fények nyugtalanul táncolnak a felszínén.
– Át kell jutnunk a másik oldalra.
Kiléptek az útra, és a lány egy hepehupás ösvényen elvezette Tomást egy
szikla tetejére, ahonnan pompás kilátás nyílt a tájra. Ott kanyargott előttük a
víz, balra meredek szirtekkel övezve, középen egy földnyelvvel, jobbra pedig a
végtelen horizonttal.
– Ez itt a Bajkál? – kérdezte álmélkodva a portugál.
– Igen, a Bajkál – ismételte el a lány. – A világ legmélyebb tava. Itt
található az egész bolygó ivóvízkészletének az egyötöde.
Tomás hitetlenkedve meredt a békés, szelíden hullámzó kristálykék vízre.
– Az nem lehet. A bolygó ivóvízkészletének az egyötöde?
– Hihetetlen, ugye? Mi Szibéria gyöngyszemének nevezzük, amiért ilyen
szép. – Elfintorította az arcát. – De az egyetemen inkább Szibéria
konyhájaként emlegetik.
– A gyöngyszem és a konyha elég távol áll egymástól – mosolyodott el
Tomás. – Miért kapta ezt a borzalmas nevet?
141
 – Csak az egyetemen hívjuk így – felelte Nagyezsda. – Tudod, a klima-
tológia szakon sokat tanulmányozzuk ezt a tavat, mert erősen befolyásolja a
környék éghajlatát. Itt „főzik” Szibéria időjárását, innen a gúnynév. Tény és
való, hogy Ázsia időjárási rendszerei a Bajkál-tó által diktált ritmusra
táncolnak.
Tomás megcsodálta a sztyeppe barnászöldjébe beékelődött kék víztükröt,
amely visszatükrözte az égbolt fehér felhőpamacsait. A víz átlátszó volt, és
olyan tiszta, hogy lehetett látni a felszíne alatt egy testként úszkáló halrajokat.
– Milyen tiszta – ámult el, miközben élvezettel szívta magába a friss
fűillatot. – Milyen jó, hogy vannak még olyan helyek a világban, ahova nem
jutott el a környezetszennyezés.
Az orosz lány megköszörülte a torkát.
– Ez nem egészen így van – helyesbített. – Van egy cellulózgyár
Bajkálszkban, a tó déli csücskében, amely már negyven éve ontja a vízbe a
szennyét.
– Nem mondod!
– És ez még nem minden. A Szelenga folyó, amelynek vízgyűjtő területe
csaknem akkora, mint egész Franciaország, Burjátföld bányáinak és Mongólia
legelőinek szerves és szervetlen hulladékát szállítja a tóba, szintén délről. Ez
folyamatos szennyezést jelent. És mindennek a tetejébe nemrég kőolajat
találtak a Bajkál-tóban, és ide akarnak építeni egy olajvezetéket.
– De hát ez a víz olyan tiszta…
– A Bajkál-tó hatalmas – magyarázta a lány. – És szerencsére a
szennyeződés megmarad az érintett területeken, vagyis a Szelenga torkola-
tában és a déli csücsökben. De ha nem vigyázunk, mindez eltűnhet.
Tomás felsóhajtott, és hosszan bámulta a tavat. Tekintete végigfutott az
egész horizonton, balról, a kis öböltől kezdve, ahol a festői Sakhyurta falu
alacsony háztetői tükröződtek, egészen az előttük lévő rakpartig, ahol egy
betonlejtő nyúlt a vízbe, mint valami befejezetlen híd.
– Mikor jön a komp?
– Nemsokára, csak türelem.
– Tulajdonképpen hova megyünk?
A lány a szemben lévő földnyelvre mutatott.
– Arra a szigetre.
A szárazföldtől egy keskeny vízsáv választotta el a szigetet, melynek
hullámzó mezeit a sztyeppe festette barnára.
– Milyen sziget az?
– Egy mágikus sziget.
142
 A portugál összehúzta a szemöldökét.
– Milyen értelemben mágikus?
– Ez egy sámánsziget, olyan meditálóhely, ahol az anyagi világ kölcsön-
hatásba lép a szellemek világával.
– Te most viccelsz…
– Dehogy, komolyan beszélek. Ez a hely szent és titokzatos, legendák és
tündérmesék színhelye, a Bajkál szellemeinek háza. A misztikusok szerint itt
van a világ öt sámánenergia-pólusának egyike.
– Ó, igen? – Még jobban megnézte a szigetet, égve a kíváncsiságtól,
miközben csodálat és kételkedés kavargott benne. Mintha azt várta volna, hogy
előbukkanjon a ködből a titok, s az árnyék fénnyé változzon. – Hogy hívják?
– Olhon.

Amikor megjelent a komp, ők ketten épp nyugodtan üldögéltek egy jurta-

teaházban a tó mellett, édes pirogot ettek és gyógyteát ittak. Szép lassan
megitták az italukat, fizettek, és visszaballagtak a buszhoz, ahol a többi utas
már gyülekezett. A parkoló felélénkült: kiabálások és utasítások hallatszottak,
beindították a motorokat, dudáltak és becsapták az ajtókat, a buszok, kamionok
és autók fölkészültek tehát útjuk folytatására.
A komp beállt a megállóhelyre, és amikor sikerült biztonságosan
kikötnie, kinyitotta kapuját, mint valami éhes szörnyeteg, amely kitátja a
száját, hogy bekebelezze az előtte sorakozó járműveket. Az uszály nem volt túl
tágas, csak két busz fért el egymás mellett, és néhány autó, az egyiket az
utasoknak kellett rátolniuk a kompra. Az egész művelet hosszabb volt, mint
maga az utazás, amely mindössze tizenöt percig tartott.
Elhaladtak a szeles Kobylia Golova-fok mellett, melynek sziklái egy lovat
formáznak, amely épp a tó vizéből iszik. Egy lobogó, fekete hajú burját
asszony, aki velük együtt hátul utazott, büszkén megjegyezte, hogy Dzsingisz
kán és katonái, akik maguk is mind burjátok voltak, annak idején szintén itt
oltották a szomjukat.
– Sőt még azt is mondják, hogy a nagy világhódítót itt temették el –
magyarázta.
– Kit?
– Hát a nagy világhódítót – ismételte. – Dzsingisz kánt.
Elhagyták a kis Khul-öblöt, és szinte a sztyeppe közepén kikötöttek.
Olhon.
Megérkeztek a mágikus Olhon-szigetre.
143
 A busz ismét útnak indult, és zötyögve haladt végig a kopár mezőn, csak
úgy bőgött a motor az erőltetett menetben, a kipufogó pedig az égett gázolaj
fekete füstjét okádta magából. A táj hamarosan más jelleget öltött. Néhány
perc múlva jobboldalt erdős területek jelentek meg: ez már a tajga volt, amely
felkapaszkodott a dombokra, hogy elvitassa a sztyeppétől a sziget feletti
uralmat. A mezők visszahúzódtak az északi partra, míg a fenyőerdők a nyílt tó
felé nyúltak el.
Végigkanyarogtak a Khaday-szoros kacskaringós emelkedőin, aztán
leereszkedtek a síkságra. A busz átkelt egy falun, aztán a sziget nyugati partján
folytatta útját, kis öblök mentén. Az átjáró túloldalán már látszott a
kontinentális tajga a hegyoldalakban. A jármű végre egy település felé köze-
ledett, és csak ekkor kezdett el lassítani.
– Huzsir – jelentette be Nagyezsda.
Tomás mozgolódni kezdett a székén.
– Megérkeztünk?
– Majdnem.
A busz Huzsir főterén állt meg, és a motor még egy utolsót berrent, mielőtt
végleg elhallgatott. Az utasok izgatottan tódultak ki az ajtaján, szomszédok
meg ismerősök nyüzsgő csoportja fogadta őket, mintha az egész falu
odasereglett volna az érkező buszhoz, hogy híreket kapjon a civilizált világból.
Mindenki a csomagtartó körül tolongott, hogy kézhez kaphassa végre mindazt,
amit Irkutszkban vásárolt. Olyan nagy volt a kavarodás, hogy Tomásnak és
Nagyezsdának szinte harcolniuk kellett a bőröndjeikért.
A lány poggyásszal a kezében bement a Gastronomba, a főtéri
vegyeskereskedésbe, és egy középkorú férfival tért vissza.
– Szereztem valakit, aki elvisz minket – közölte. – De fizetned kell tíz
dollárt, Tomik.
A férfi elvezette őket egy régi, rozsdás Ladához, talán a nyolcvanas
évekbeli lehetett, és betessékelte őket. Elhelyezkedtek a szűk térben, és az autó
nagy motorberregéssel elindult, miközben sűrű, fekete füst szállt ki a
kipufogójából. Nem kellett már sokat utazniuk, csak végigmentek a
településen, és Huzsirtól négy kilométerre megálltak egy jurtatábornál.
Kiszálltak, és az autó továbbállt.
A jurták a víz mellett sorakoztak, mint valami fehér gombák az Ulan-
Khushin-öböl partján. Sátorszerű, henger alakú favázas építmények voltak,
amelyeket világos nemez borított, a bejáratot pedig karmazsinvörös,
geometrikus mintájú szőnyeg takarta. A kúp alakú tető ugyanebből az
anyagból készült, és halványan emlékeztetett a mongol fejfedőkre. A táborban

144
emberek járkáltak, nagyrészt nyugati turisták, de voltak köztük oroszok és
őslakos burjátok is.
Egy pillanatra megálltak, mint akiket lenyűgözött a csodálatos hely
egzotikus szépsége. Minden nyugodt derűt árasztott, a kakukkfű virágba
borult, a feketefenyők büszkén nyúltak a magasba: az egész hely olyan volt,
mint a tündérmesékben. Madárcsicsergés hallatszott, és különböző hangok, de
a Bajkál-tóé volt a legerősebb. A lágyan hullámzó habok finoman nyaldosták a
part fehér homokját, a tó vize pedig türkiz színben csillogott: az embernek az
az érzése támadt, hogy Ázsia karibi térségében van.
– Mi újság, Casanova? – kérdezte egy hang. – Te itt?
A szavakat portugál nyelven ejtették ki, és a kérdésben Tomás beceneve
szerepelt, amely abban az időben ragadt rá, amikor mindenki Castelo Branco
legnagyobb szoknyavadászaként ismerte. Megfordult, és ránézett a férfira, aki
megszólította.
Filipe volt az.

145
 XVII.

A nap lassan leereszkedett a dombok mögé, ahol fényes bíborszínre festette

az eget, ám az olhoni alkonyat elsősorban hideg szürkéskék színt öltött, elsö-
tétítve a hófödte hegyeket és a tajgát a Maloje Morjén, a szigetet a
kontinenstől elválasztó szoroson túl.
A két portugál a homokba állított székeken üldögélve szemlélte a tó
hullámzását. A közelben lévő asztalon tartották az italaikat: az alacsony
alkoholtartalmú kvasz Tomásé, a skarlátvörös morsz pedig Filipéé volt.
Nagyezsda a táborban sétált, magukra hagyva őket, hogy felidézhessék
gimnáziumi emlékeiket, kamaszkori csínyeiket, és a szerelmi kalandokat,
amelyek révén Tomás rászolgált a becenevére. Amikor lassan kifogytak a már-
már feledésbe merült történetek vidám mesélésén, és amikor úgy tűnt, hogy
nincs több közös témájuk, és a csend kezdett volna kínossá válni, a történész
végre rátért a tárgyra, ami miatt ellátogatott erre a vidékre.
– Hogyhogy pont itt telepedtél le?
Filipe csettintett a szájával.
– Ez hosszú történet – felelte, mintha túlságosan nehéz feladat lenne
számára a mesélés. – És te, Casanova? Te mit keresel itt?
– Ez is hosszú történet – ismételte el barátja válaszát Tomás.
– Én szeretem a hosszú történeteket, pláne, ha nem az enyémek. Meséld el
a tiédet.
Tomás alaposan megfigyelte régi barátját. Filipe arcán még mindig megvolt
az a csibész kifejezés, ami régen is ott bujkált világos szemeiben, de már
ráncok barázdálták, és kusza szőke hajába ősz szálak vegyültek. Mintha
bedobták volna egy időgépbe: az egyik nap még újnak tűnt, de másnapra
megkopott. Furcsamód egyszerre tűnt ugyanannak a személynek, és valaki
másnak.
– Nem sok mesélnivalóm van, de az a kevés, amit tudok, eléggé felkavaró
– kezdte Tomás, visszatérve a jelenbe. Megköszörülte a torkát, és összeszedte

146
a gondolatait. Elérkezett az ideje, hogy kiterítse a lapjait. – Szóval: 2002-ben
szinte egyszerre gyilkoltak meg két tudóst, egy amerikait az Antarktiszon, és
egy spanyolt Barcelonában. Mindkettőjük noteszében benne volt a neved, és a
holttestük mellett hevert egy papírcetli, amelyen a hatszázhatvanhatos szám
szerepelt. – Lopva Filipére pillantott, hogy lássa a reakcióját. Ahogy várható
volt, barátja kiegyenesedett, arcáról egy szempillantás alatt eltűnt a mosoly, és
elkomorodott. – Amikor meghaltak, te egyszeriben köddé váltál, eltűntél a
térképről, és azóta sem kerültél elő. Az áldozatok noteszében a tiéden kívül
egy angol tudós neve is szerepelt, aki szintén felszívódott, ugyanakkor. Azóta
sem tud rólatok senki semmit. – Filipe feszülten hallgatta, sőt már-már
rémülten: egyértelmű volt, hogy tudja, miről van szó. – Sokáig semmilyen
nyomra nem bukkantak a rejtőzködési helyetekkel kapcsolatban, néhány héttel
ezelőtt azonban elfogtak egy e-mailt, amelyben az angol tudós egy felettébb
különös üzenetet küldött neked. Az üzenet említést tesz a hetedik pecsétről.
Nos, az Újszövetség tanulmányozása során megállapítottuk, hogy a
hatszázhatvanhatos és a hetedik pecsét két kiemelkedő fontosságú eleme a
Biblia utolsó szövegének, a Jelenések könyvének, más néven az
Apokalipszisnek. – Széttárta a karját, mint aki nyilvánvalót közöl. –
Elképzelheted, hogy mindez hatalmas megdöbbenést és óriási érdeklődést
keltett irántad és a mondandód iránt.
Filipe beharapta az ajkát, és kérdőn nézett Tomásra.
– Kinek a részéről?
– Hát, a rendőrség részéről, természetesen.
– Milyen rendőrség részéről?
– Az Interpol részéről.
A barátja kérdőn mérte végig.
– Újabban rendőr vagy?
Tomás felkacagott.
– Dehogy vagyok rendőr. A Lisszaboni Új Egyetemen tanítok történelmet.
– Akkor meg mi a szereped ebben az egész históriában?
– Az interpolosok megkerestek, hogy segítsek felderíteni az ügyet. Ennyi.
– De miért éppen téged kerestek meg? Mi benned olyan különös, amitől a
hasznukra lehetsz?
– Tudták, hogy jóban voltunk a Castelo Brancó-i gimnáziumban. Ráadásul
rejtjelfejtőként, valamint a régi nyelvek szakértőjeként is a segítségükre
voltam a hatszázhatvanhatos rejtélyének a megfejtésében.
– Na, lássuk csak, jól értem-e. – A barátjára mutatott. – Te most az
Interpolnak dolgozol?
147
 – Igen, szerződtettek, hogy vegyek részt ebben a nyomozásban.
– És ezért vagy itt?
– Igen.
Filipe egy pillanatra elhallgatott, hogy végiggondolja a helyzetet.
– Bevallom, kissé váratlanul ért ez az egész, nem gondoltam, hogy
belekeveredsz. – Fölhúzta a szemöldökét, és a barátjára meredt. – Árulj el
valamit: azt gondolod, hogy én öltem meg azt a két tudóst?
– Nem, nem gondolom azt. – Habozott. – Illetve, nem gondolom, de nem is
zárom ki. Az az igazság, hogy nincs elég információm ahhoz, hogy véleményt
formáljak az ügyben.
– És mit gondol az Interpol?
Tomás lassan beszívta a levegőt, mérlegelve a szavait.
– Többet akarnak tudni – mondta végül. – De nem tagadom, hogy a közted
és a meggyilkolt tudósok közt fennálló kapcsolat felfedezése, valamint az a
tény, hogy a halálukkal egy időben eltűntél… hát, hogy is mondjam, eléggé
erős gyanút ébresztett az Interpolban. És az a megállapítás, mely szerint a
neked küldött e-mailben említett hetedik pecsét és a holttestek mellett talált
hatszázhatvanhatos között összefüggés van, hiszen mindkettő ugyanabból a
bibliai szövegből származik, nem oszlatta el ezt a gyanút, gondolhatod.
Filipe összehúzta a szemét, és azt kémlelte, hogy milyen reakciót vált ki
belőle a kérdés, amit föltesz neki.
– Figyelj, az Interpol nem tud róla, hogy itt vagyok, ugye?
– Nem, szigorúan betartottam az utasításaidat, nyugodt lehetsz.
– Nem mondtad senkinek, hogy idejössz?
– Nem, senki nem tud róla.
– Biztos?
– Igen. Illetve az Interpol természetesen tudja, hogy a keresésedre indul-
tam, de azt nem mondtam meg nekik, hogy hova.
Filipe kissé megnyugodott, de nem teljesen.
– Ha tudtam volna, hogy ez ügyben nyomozol, nem mondtam volna, hogy
gyere ide.
– Miért?
– Mert ez az ügy nagyon veszélyes, Casanova. Azzal, hogy idejöttél, és
tudsz bizonyos dolgokról, és egy rendőri szervezetnek dolgozol, biztonsági
probléma keletkezett, érted?
– Nem, nem értem.
– Kockázatos itt a jelenléted.
148
 – Akkor mért mondtad, hogy jöjjek ide?
A barátja mélyet sóhajtott.
– Nem tudtam az Interpol-kapcsolatodról. – Szórakozottan nézegette a
kezében a morszos poharat. – Hiányzott a hazám, és téged is régen láttalak,
gondolom, nosztalgia ébredt bennem, amikor megláttam az üzenetedet a
gimnázium honlapján. Hülyeség volt, de már megtörtént.
Filipe elhallgatott. Tűnődve és aggodalmasan nézett maga elé. Régi barátja
jelenléte olyan kockázatot jelentett, amelyre nem gondolt előre, és most
mérlegelnie kellett a helyzetet.
– Nem értem – mondta Tomás, megtörve a kínos csendet. – Ha ártatlan
vagy, mi félnivalód van az Interpoltól?
Barátja fölhúzta a szemöldökét, mintha a kérdés teljesen értelmetlen lett
volna.
– Mondtam én, hogy ártatlan vagyok?
A kérdés ott lebegett közöttük, mint egy fekete felleg.
– Miért, nem vagy az?
Filipe keserűen elmosolyodott, tekintete a végtelenbe meredt, miközben
ivott egy kortyot a ribizliléből.
– Ez bonyolult história – mondta komoran. – Nagyon bonyolult.
Hallgattak. A beszélgetés zötyögősen haladt tovább, tele célzásokkal,
utalásokkal, hallgatásokkal és rejtett értelmekkel, mintha nem az lenne a
lényeges, hogy mit mondanak, hanem hogy mit akarnak mondani.
– Felelős vagy ezekért a halálesetekért? – kockáztatta meg Tomás.
Csend.
– Az életben mindenért felelősek vagyunk, ami körülöttünk történik.
Újabb csend.
Ez az utóbbi válasz újabb burkolt célzásokat rejtett magában, de Tomás
nem elégedett meg vele. El akarta oszlatni a ködöt, és tiszta vizet akart önteni
a pohárba.
– De te voltál az, aki… aki előidézte ezeket a haláleseteket?
Filipe ismét nagyot sóhajtott.
– Talán jobb lesz, ha mindent elmesélek neked, az elejétől kezdve.
– Igen, talán jobb lesz.
A tudós a szájához emelte a poharat, és felhörpintette a morsz felét –
mintha erőt merítene az italból, hogy el tudja kezdeni a mesélést.
– 1997-ben, Japánban kezdődött az egész – mondta, a múltba révedve. – A
Galp és a portugál kormány energetikai szaktanácsadójaként tagja voltam
annak a portugál csapatnak, amely részt vett a nagy, kiotói klimatológiai
149
konferencián. – Tomásra nézett. – Gondolom, hallottál már erről a konferen-
ciáról.
– Igen, itt született meg az az egyezmény a környezetvédelemről, ugye?
– Pontosan – bólintott. – A kiotói egyezmény. – Megköszörülte a torkát. –
Az történt Kiotóban, hogy a fejlett országok többsége ünnepélyes ígéretet tett
arra, hogy 2012-ig az 1990-es érték alá csökkenti a globális széndioxid-
kibocsátást. Ugyanis voltak már arra utaló jelek, hogy a fosszilis üzemanyagok
elégetése miatt melegszik a bolygó, és Kiotóban megszületett a nemzetközi
igény a helyzet kordában tartására.
– Hála istennek.
– A tudósok jó része is ezt gondolta. – Színpadias mozdulattal égnek
emelte a kezét és a tekintetét. – Hála istenek, végre történik valami! – Tomásra
nézett. – De a konferencia résztvevői között volt néhány szakértő, akik úgy
vélték, hogy mindez csak álca. A delegációk közötti beszélgetések apró
részleteiből és abból, ahogy minden delegáció rendkívül nagylelkűen kifejezte
szándékait, ám tartózkodott az olyan konkrét ígéretektől, amelyeknek anyagi
vonzata lett volna, ezek a szakértők arra következtettek, hogy a cselekvés
pillanatában a politikusok majd addig halogatják a probléma megoldását, míg
végül az utódaikra marad.
– Miért?
– Hát az egyezmény ratifikációi miatt. A lényeg ugyanis az volt, hogy a
világ iparosodott része csökkentse a széndioxid-kibocsátást. Az Európai Unió
nyolcszázalékos csökkentést ígért, Japán hatot, a világ első számú széndioxid-
kibocsátója, az Egyesült Államok pedig hetet.
– És ez kevés?
– Nem, ez igen nagylelkű ígéret. – Szünetet tartott, hogy nyomatékot adjon
a következő mondatának. – Csak be is kéne tartani.
– Miért, nem tartják be?
Filipe megrázta a fejét.
– Nem – felelte halkan. – Három tényezővel nem számoltak. Az egyik az,
hogy az amerikaiak nem mernek szembefordulni az üzleti érdekekkel. A
széndioxid-kibocsátás csökkentése három jelentős amerikai iparágat érintene
kellemetlenül: az olajipart, az autóipart és a szénipart. A Fehér Ház lakóinak
egész egyszerűen nincs merszük szembeszállni ezekkel az óriásokkal.
– Értem.
– A második problémás tényező Oroszország. A globális felmelegedés sok
ország számára katasztrófa, de Oroszországnak nem az. – A hegyek és a tajga
irányába mutatott, a tó túloldalán. – Itt, Szibériában például, a mérsékeltebb és
150
rövidebb tél csak áldást jelentene a mezőgazdaság számára. Ezenkívül, ha a
tundra elolvad, könnyebb és olcsóbb lesz kitermelni az északi-sarkvidéki orosz
kőolajat. A jég elvékonyodik, és könnyebb lesz fúrni. Márpedig a kőolaj
Oroszország exportjának egyharmadát teszi ki, így aztán a világ harmadik
legnagyobb széndioxid-kibocsátójának a legcsekélyebb érdeke sem fűződik
ahhoz, hogy véget vessen a bolygó felmelegedésének. Éppen ellenkezőleg:
csak nyerhet vele.
– Hát, az ilyen hozzáállás tönkretesz minden erőfeszítést, ami arra irányul,
hogy kézben tartsuk az irányítást.
– Kétségtelenül – helyeselt Filipe. – De van még egy harmadik tényező is.
A kiotói egyezmény nagy kötelezettségeket rótt az iparosodott világra, amely a
széndioxid-kibocsátás jelentős részéért, és ezáltal a globális felmelegedésért
felelős. Figyelmen kívül hagyta azonban a fejlődő országokat.
– De hát ez logikus is, nem? – vetette közbe Tomás. – Ha az iparosodott
világ okozza a bajt, akkor az iparosodott világnak is kell megoldania.
A barátja grimaszolt.
– Ez nem egészen így van – javította ki. – A fejlődő országok egyre
nagyobb széndioxid-kibocsátók.
Tomás elnevette magát.
– Csak nem azt akarod mondani, hogy az országok, mint Mozambik,
fenyegetést jelentenek bolygónk klimatikus stabilitása számára?
– Mozambik nem is. De Kína és India annál inkább. – Előrehajolt a székén.
– Egy dolgot meg kell értened: minden gazdasági aktus egyben
energiafogyasztási aktus is. – A Tomás kezében lévő narancssárga italra
mutatott. – Itt van például ez a kvasz. A kvasz egy édes, alacsony alkohol-
tartalmú ital, amely rozsból és árpából készül. Ez azt jelenti, hogy a rozs és az
árpa termesztéséhez és learatásához traktorokra van szükség. A traktorok pedig
gázolajjal működnek. Aztán le kellett párolni az italt. Ehhez elektromos
energiára van szükség, amely javarészt fosszilis üzemanyagok segítségével
állítható elő. Aztán palackot kellett gyártani, amihez pedig a fosszilis üzem-
anyagok segítségével magas hőmérsékletre felfűtött kemencék kellenek. Végül
el kellett szállítani a palackozott kvaszt a szupermarketbe, onnan pedig ide, a
jurtatáborba. Ez azonban csak újabb üzemanyag-fogyasztással lehetséges. –
Mutatóujjával Tomás poharára bökött. – És ha egy kis kvasz előállításához
ennyi energiára van szükség, képzelheted, menynyi energia kell annak a sok
milliárd terméknek az előállításához, amit az emberiség nap mint nap
elfogyaszt: hamburger, sült krumpli, gyümölcs, játékok, ruhák, autók… meg
minden!

151
 – Vagyis minden, amit elfogyasztunk, egy sor olyan folyamatnak az
eredménye, amelyekhez energiára van szükség.
– Pontosan. Más szavakkal: a gazdasági tevékenység és az energia
ugyanannak az éremnek a két oldala.
– Jin és jang.
– Egyik sem létezik a másik nélkül. – Ismét előrehajolt a székén, most,
hogy már nyomatékot kapott a mondandója. – Ez azt jelenti, hogy a gazdasági
növekedés energiát igényel, az energia pedig gazdasági növekedést szül. Ezt a
folyamatot senki nem akarja megszakítani. Gondolj csak bele: a jólét növeli a
vásárlási kedvet, a vásárlási kedv növeli a keresletet, a kereslet kielégítéséhez
pedig több gyár és több nyersanyag kell. Az egyre több gyár és nyersanyag
újabb javakat termel, a termelés növekedése gazdasági növekedést eredmé-
nyez, a gazdasági növekedés pedig növeli a vásárlási kedvet, ami meg növeli a
keresletet… és így tovább. – Amikor visszatért a kiindulási ponthoz, elmoso-
lyodott. – A gazdasági tevékenység és az energia ugyanannak az éremnek a két
oldala.
– Értem már. De mi köze van ennek Kínához és Indiához?
– Az energia és a gazdasági növekedés közötti erős összefüggést általában
nehezen látják meg az európai és az amerikai emberek. Annyira hozzászoktunk
már a jóléthez, hogy észre sem vesszük, hogy a kettő valójában ugyanaz. Úgy
fogadunk mindent, mint a belélegzett levegőt, mintha minden eleve járna
nekünk. De a legszegényebb országok lakói tökéletesen tisztában vannak vele,
hogy mekkora szükség van az energiára ahhoz, hogy az élet menjen tovább.
Nekik semmijük sincs, főleg energiájuk, ezért tudják, hogy milyen értékes.
Tudatában vannak, hogy elektromos áramra van szükségük ahhoz, hogy
kivilágítsanak egy tantermet, vagy ahhoz, hogy beindítsanak egy
ivóvízszivattyút, és azt is tudják, hogy benzin kell ahhoz, hogy elinduljon a
traktor, ami az aratáshoz kell, vagyis ahhoz, hogy csillapítsák az éhségüket, és
ahhoz is benzin kell, hogy bebuszozzanak a faluba és eladják a terményeiket a
piacon. A legszegényebb országok tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a
gazdasági növekedésben milyen fontos szerepet játszik az energia.
– És?
Filipe végigsimított a haján.
– Az a helyzet, hogy Kína és India szükségszerűen át fogja szakítani a
fejlődés gátjait. – Maga mögé mutatott, dél felé. – Nézzük csak kínai szomszé-
dainkat. Mao Ce-tung Kínája évtizedekig mélységesen megvetette az autó-
ipart, amelyet a dekadens polgárság szimbólumának tekintett. Mindenki
gyalogszerrel vagy kerékpárral járt, és általános volt a szegénység. De Mao
152
eltűnésével megváltoztak a dolgok. Az új kínai vezetés megértette, hogy
gazdasági növekedésre van szükség, és az ország elkezdte értékelni azokat a
dolgokat, amiket korábban lenézett. A kínaiak először 2002-ben állítottak elő
és adtak el autókat, és olyan eszeveszett fogyasztókká váltak, hogy a General
Motors azt jósolta, hogy termelése egyötöde a kínai piacon fog kikötni. Évről
évre egyre több autó van Kínában, olyannyira, hogy mára a világ tíz
legszennyezettebb városa közül hét Kínában található. Kínaiak milliói vélik
úgy, hogy az autó státusszimbólum. – Közelebb hajolt Tomáshoz. – El tudod
képzelni, milyen hatással van mindez a világ energiagazdaságára?
– Hát, újabb résztvevő a piacon.
– Casanova, nem akármelyik országról van szó! Ebben az országban
rengeteg ember él. – Lassan, szótagolva mondta ki a számot. – Több mint
egymilliárd ember. Több mint egymilliárd ember, aki autóval akar járni, több
mint egymilliárd ember, aki üzemanyagot akar fogyasztani, több mint
egymilliárd ember, aki mérhetetlenül nagy mennyiségű széndioxidot fog a
légkörbe bocsátani.
Tomás megvakarta a fejét.
– Nadja már beszélt erről – mondta. – Ez bizony probléma lesz.
– Méghozzá nagyon nagy! Az elektromos áram és az ipari üzemanyagok
iránti kereslet tekintetében Kína már megelőzte az iparosodott országokat, és
jelenleg a világ második legnagyobb energiafogyasztója, de lassan meg is előzi
az elsőt, azaz az Egyesült Államokat. A kínaiak hihetetlen mohósággal
zabálják az energiát. Hogy csillapítsák kielégíthetetlen étvágyukat, hatalmas
lendülettel robbantak be a kőolajpiac vásárlói közé, megingatva ezzel a
kereslet és a kínálat egyensúlyát. Ezenkívül nagy erőkkel fejlesztik a
széntermelésüket, amely a legtöbb káros gázt kibocsátó fosszilis üzem-
anyagként a legjobban növeli a felmelegedést. Rövid időn belül Kína lesz a
felelős az összes szén elégetésének kétötödéért, valamint az összes
elektromosáram-termelés egyhetedéért, mely utóbbinak nagy része szintén
szén vagy kőolaj elégetése során keletkezik. Egy szó, mint száz, hamarosan
Kína fogja a légkörbe bocsátani az összes széndioxid egyötödét.
– Egek!
– Kínához pedig sorra csatlakoznak azok az országok, amelyek szintén
fejlődni akarnak. India, Oroszország és Latin-Amerika. Mindannyian akarnak
autót, hűtőszekrényt, légkondicionáló berendezést, televíziót… mindent!
Gondold csak el, milyen hatással lesz mindez a felmelegedésre és a meglévő
energiaforrások fogyasztására.
– Hát, ez igen bonyolult.
153
 – Bonyolult? – Filipe már-már felháborodott a szóválasztáson. – Vidáman
belesétálunk a katasztrófába, az öngyilkosságba rohanunk, és még csak észre
se vesszük! Az energiafogyasztás és a széndioxid-kibocsátás nemhogy nem
csökken, de egyre csak növekszik. Mégpedig egyre gyorsabb iramban. Az
egész energiagazdaság, a termeléstől a fogyasztásig, kezdi feldobni a talpát,
hiszen bármelyik pillanatban végképp felborulhat a kereslet és a kínálat
egyensúlya. Ráadásul az éghajlat is teljesen megváltozott. Az utóbbi ötven
évben az utóbbi száz évhez képest a duplájára nőtt a felmelegedés mértéke, és
a huszadik században tizenhét centimétert emelkedett a tengerszint. Az
amerikai kontinens keleti részén és Európa északi részén többet esik, Dél-
Európában, Afrikában és Ázsiában pedig kevesebbet. Az 1970-es évektől
kezdve megnőtt a ciklontevékenység az észak-atlanti térségben, és 2005-ben
Európa nyugati partjainál megjelent az első hurrikán, a Vince, amely
Portugália északi részét már trópusi viharrá gyengülve érte el. Amióta léteznek
meteorológiai feljegyzések, soha nem láttak még hurrikánt arrafelé. És
ugyanez a helyzet a dél-atlanti térségben is. Egy Catarina nevű hurrikán 2004-
ben szelte át a brazil partokat. Amikor a brazil meteorológusok meglátták a
műholdfelvételeket, nem akartak hinni a szemüknek. – Rövid szünetet tartott.
– Az ENSZ által létrehozott kormányközi kutatótestület 2007-ben nyilvános-
ságra hozta, hogy bolygónk átlaghőmérséklete ebben az évszázadban 1-6
fokkal fog növekedni, és az időjárási jelenségek szélsőségesebbé válnak:
hevesebb esőzések, súlyosabb aszályok, erősebb szelek, kegyetlenebb viharok
várhatóak. – Megcsóválta a fejét. – És a legrosszabb az, hogy a klímaváltozás
veszélyes közelségbe kerülhet ahhoz, hogy átlépje a kritikus értéket, érted? Azt
az értéket, amely olyan jelenségek láncolatát indítja el, amelyek lakhatatlanná
teszik a bolygó egyes fontos részeit.
– Milyen kritikus értékről beszélsz? A légkörbe bocsátott széndioxid 550
ppm-jéről?
– Arról is beszélek, de mindenekelőtt arról, hogy mi lesz akkor, ha a
hőmérséklet meghalad egy bizonyos mértéket.
– Gondolom, fokozatosan minden egyre melegebb lesz, nemde?
– Nem, nem erről van szó. A természet úgy van megalkotva, hogy bizonyos
kritikus pontokon hirtelen óriási változások történnek. És ezek a változások
sokszor hőmérsékleti értékekhez vannak kötve. Például a víz addig folyékony,
amíg a hőmérséklet el nem éri a nulla Celsius-fokot, ekkor azonban hirtelen
megszilárdul. Érted? A nulla fok egy ilyen kritikus érték, amelytől kezdve
minden megváltozik.
– Igen, értem. De hova akarsz kilyukadni?
154
 – Azt próbálom elmagyarázni, hogy ugyanez történik az időjárással. Egy
bizonyos hőmérséklettől kezdve a dolgok gyökeresen megváltoznak, és a
bolygó egy része lakhatatlanná válhat a jelenleg létező élőlények nagy része
számára, beleértve az embert is.
Tomás hitetlenkedve nézett rá.
– Várj csak – mondta. – Az egy dolog, hogy tudjuk, hogy a víz nulla fokon
hirtelen megszilárdul, de az megint más, hogy a klímaváltozás olyan hirtelen-
hevesen következik be, hogy az emberi létet veszélybe sodorja. Nem
gondolod, hogy egy kissé túlzol?
Az első reakció egy türelmes sóhajtás volt. Filipe felállt a székből, és
kinyújtózott.
– Gyere csak, Casanova – mondta, és elindult a homokos parton. –
Mutatok neked valamit.

155
 XVIII.

A Bajkál hullámai lágyan mosták a parti homokot, a tó vize nyugodt volt,

sötét felszínén fényes pontok csillogtak, mint valami apró gyémántok, amelyek
a lemenő nap fényét verik vissza. Filipe levette a cipőjét, és belegázolt a vízbe.
– Gyere – hívta a barátját. – Próbáld ki a vizet.
Tomás szintén levetette a cipőjét, és belelépett a bugyborékoló vízbe, de
azonnal megtorpant.
– Hideg – mondta fintorogva, és máris visszaugrott a homokba.
Filipe elnevette magát.
– Ne futamodj meg, te nyápic! Gyere be a vízbe!
Filipe lehajolt, és belemártotta a kezét a tóba.
– Neked ez hideg, ugye?
– Jéghideg.
A geológus fölegyenesedett, és lerázta vizes kezét, összefröcskölve a
nadrágját és a pulóverét.
– És ez a hideg víz mégis elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy életben
tartsa a bolygónkat.
– Már megint túlzol! – kiáltotta Tomás. – Mindenki tudja, hogy az élethez
melegebb víz kell.
Filipe elindult a part mentén, továbbra is a vízben gázolva, miközben
Tomás tisztes távolban kísérte a homokban.
– Hadd magyarázzak el neked valamit, Casanova – mondta Filipe, a lába
előtt megtörő kis hullámokat figyelve. – Noha nem vesszük észre, a Föld egy
élőlény. Ugyanúgy, ahogy az ember is apró élőlények, a sejtek milliárdjaiból
tevődik össze, a Föld is egy olyan élőlény, amelyet élőlények milliárdjai, a
fauna és a flóra alkotnak. Ha például a hőmérséklet nagyon megváltozna a
Holdon vagy a Vénuszon, az nem sokat jelentene ezeknek a bolygóknak,
hiszen egyiken sincs élet, csak kő és por. Tökéletesen mindegy nekik, hogy
nagyon hideg van vagy nagyon meleg: a halott bolygók olyanok, mint a

156
márványszobrok. A Föld azonban, amely él, nem viseltetik közönnyel a
termikus változásokkal szemben, ezért állandóan igyekszik szabályozni a
hőmérsékletét és az összetételét. Tudod követni, amit mondok?
– Igen… úgy-ahogy.
– Azt már felfedezte a tudomány, hogy a Föld, akárcsak a rajta élő
élőlények, képes önmagát szabályozni. – Fölemelte a mutatóujját, hogy
nyomatékot adjon a szavainak. – De ugyanúgy, ahogy a többi élőlény, erre
csak bizonyos hőmérsékleti keretek között képes. – Belerúgott az egyik
hullámba, amely látványos bugyborékolásban foszlott szét. – Ennek a tónak az
esetében, a kutatások szerint, a kritikus hőmérséklet a tíz fok. Ha a víz hőmér-
séklete tíz fok fölé emelkedik, nem lesznek benne tápanyagok, ami ellehetet-
leníti az életet. Ezért olyan átlátszóak és tiszták a trópusi vizek: nincsenek
bennük tápanyagok, eltekintve néhány algától. Ezek a vizek ezért olyanok a
vizek között, mint a sivatagok a szárazföldek között. Ezzel szemben az északi-
sarki és az antarktiszi vizek valóságos esőerdőknek számítanak, hiszen a
hőmérsékletük tíz fok alatt van, ezért tele vannak tápanyagokkal.
– Már megbocsáss, de ez nem egészen így van – vetette közbe Tomás. –
Tudtommal a trópusi vizekben is rengeteg élőlény van.
– De csak a mélyben, Casanova. – Lefelé mutatott. – Csak a víz mélyén,
ahol a hőmérséklet tíz fok alá süllyed. Csak ott találnak maguknak tápanyagot
a tengeri élőlények.
– Hm…
– Ez azt jelenti, hogy az óceánok nagy része sivatag.
– Komolyan beszélsz?
– Nagyon is komolyan – bólogatott Filipe. – A tíz fok feletti hőmérsékletű
vízfelszín a Föld összes vízfelszínének nyolcvan százalékát teszi ki. Vagyis a
vízfelszín nyolcvan százaléka sivatag.
Tomás lebiggyesztette az ajkát.
– Erről fogalmam sem volt.
– Ennek a felfedezésnek komoly következményei vannak. Ha a globális
hőmérséklet megemelkedik, a meleg víz aránya is megnő, ami a tengeri
sivatag növekedését is jelenti.
– Értem.
Filipe testhelyzetet változtatott.
– Na, most figyelj, Casanova, mert ez fontos – hangsúlyozta. Végig-
mutatott az Olhon-sziget zöld horizontján, és a tó túlpartján elterülő tajgán. – A
tenger elsivatagosodása a szárazföldön is ismert jelenség. Megállapították,
hogy idekint nem a tíz fok a kritikus hőmérsékleti érték, hanem a húsz fok. Ha
157
a hőmérséklet húsz fok alá süllyed, mint ahogy télen történik, az esővíz sokáig
megmarad a földön, és a talaj nedves marad, ami kedvez az életnek. De amikor
az átlaghőmérséklet eléri a húsz fokot, nyáron, az esővíz hirtelen elpárolog, és
kiszárad a talaj. Mivel azonban a Föld egy élőlény, amely képes az önszabá-
lyozásra, ezért erre úgy reagál, hogy az esős évszak éppen a nyár. A gyakoribb
esőzések kiegyensúlyozzák a párolgást, érted? Ha azonban az átlaghőmér-
séklet húsz fok fölé emelkedik, a párolgás annyira felgyorsul, hogy a száraz-
föld sivataggá változik, hacsak nem válik állandóvá az esőzés.
– És mi van az egyenlítői esőerdőkkel? Ha jól tudom, ott magasabb az
átlaghőmérséklet, mint húsz fok.
– Az egyenlítői esőerdők, mint az amazonasi vagy a kongói erdők, a Föld,
eme csodálatos élőlény önszabályozásának újabb ékes példái. Mivel magas
hőmérsékleten nagyon gyors a párolgás, a Föld egy olyan ökoszisztémát
alkotott itt, amely képes fenntartani az erdő fölött a felhőket, és így
gyakorlatilag állandósulnak az esőzések, érted?
– Aha, vagyis az erdő vonzza a felhőket.
– Így van. De ez a rendszer is csak bizonyos hőmérsékleti feltételek között
működik.
– Miért?
– A víz tulajdonságai miatt, Casanova. Az átlaghőmérséklet négyfokos
emelkedése annyira felgyorsítja a párolgást, hogy felborítja az egyensúlyt, és
az egyenlítői esőerdőket sivataggá változtatja.
– Ezt honnan tudod?
– Elég, ha megnézzük a sivatagokat, például a Szaharát. Ott olyan magas a
hőmérséklet, hogy túl gyorsan elpárolog a víz, és kiszárad a talaj. Na most:
tudod-e, mi választja el a sivatagokat az egyenlítői esőerdőktől? – Rövid
szünet. – Mindössze négy Celsius-fokocska. Csupán négy Celsius-fok a
különbség egy hatalmas őserdő és egy sivatag között, ami azt jelenti, hogy ez a
négy fok valahol átlép egy küszöböt.
– Értem.
– Ezért tehát a globális hőmérséklet emelkedése nagyon súlyossá válik, ha
átlép egy hőmérsékleti határt. És a legrosszabb az egészben az, hogy vannak
arra utaló jelek, hogy ez a folyamat már meg is kezdődött.
Tomás nyugtalan arckifejezéssel nézett barátjára.
– Hogyhogy?
– Soha nem hallottál még a Budyko-effektusról?
– Milyen effektus?

158
 – Mihail Budyko a legnagyobb orosz klímaszakértő volt. Ő fedezte fel,
hogy a hó a ráeső napsugarak hőjének nagy részét visszaveri a világűrbe, és
ezzel segít hidegen tartani az éghajlatot. Csakhogy mivel a fosszilis üzem-
anyagok által kibocsátott széndioxid megemelte a globális hőmérsékletet, a hó
elkezdett olvadni, felfedve az alatta lévő sötét talajt. No mármost, mivel ez a
talaj sötét, elnyeli a hőt, ami tovább növeli a hőmérsékletet, ami tovább
olvasztja a havat, ami újabb sötét talaj előbukkanását jelenti, ami pedig újabb
hőmérsékletemelkedést idéz elő, és így tovább, végtelen ördögi körben. Ez a
Budyko-effektus.
– Erről Nadja is beszélt.
– Igen, ő is részt vett az első mérésekben, itt, Szibériában. A legsúlyosabb
problémát az jelenti, hogy ez a folyamat már beindult az egész bolygón,
beleértve a tengereket is. Az északi-sarki állandó jégtakarónak a tizennégy
százaléka tűnt el, csak 2005-ben. A tizennégy százaléka! Tudod, miért? Mert
az óceánok is melegszenek. Mivel a víz melegebb lett, több jég kezdett
elolvadni, ami azért nagy baj, mert mint mondtam, a jég úgy működik, mint
egy tükör, amely a Nap melegének több mint nyolcvan százalékát visszaveri.
Az óceán azonban éppen ellenkezőleg: ugyanennek a hőnek több mint
kilencven százalékát elnyeli, mivel sötét. Látod ennek a következményeit,
ugye? Mivel olvad a jég, egyre több a sötét vízfelszín, amely tovább melegíti a
vizet, amelynek következtében még több jég olvad el, amitől pedig még
jobban csökken a tükröző felület és nő a hőelnyelő felület. Újabb ördögi kör,
amely gyorsítja az üvegházhatást. És ez még nem minden. Mivel az óceán
melegszik, egyre kevesebb benne a tápanyag és az alga. Pedig éppen az algák
lökik a széndioxidot a tenger fenekére. Vagyis a kevesebb alga miatt a szén-
dioxid a vízfelszínen marad, és tovább súlyosbítja az üvegházhatást. A hőmér-
séklet emelkedésével pedig tovább fogy a tápanyag és az alga. Ettől persze
még több széndioxid marad a felszínen, ami még tovább súlyosbítja az
üvegházhatást, és így tovább, már megint egy ördögi kör. Egyfajta tengeri
Budyko-effektus.
– De hát ez tényleg így megy?
– Így. Mindenütt. Nézd csak meg az egyenlítői őserdőket, amelyekről az
előbb beszéltünk. Ahogy megnőtt a hőmérséklet, elkezdtek zsugorodni. Az a
baj ugyanis, hogy a fák árnyéka nélkül a talaj jobban felmelegszik, és ennek
következtében jobban felmelegíti a bolygót is, ami ugyebár az erdő további
zsugorodását eredményezi, és még kevesebb árnyékot, amitől a talaj még
jobban felmelegszik, és még kisebb lesz az erdő, és így tovább. Újabb ördögi
kör. Mellesleg már jelentkeztek is az első jelei ennek a jelenségnek. Amazó-

159
niában soha nem látott szárazság pusztított 2005-ben. Az Amazonas több
mellékfolyója is kiszáradt, és az elvileg nedves esőerdő több falvába is
helikopterekkel kellett ivóvizet szállítani. És tudod, miért helikopterekkel?
Azért, mert a folyók vize annyira alacsony volt, hogy nem lehetett hajózni
rajtuk! A 2005-ös aszály lehet az első jele az Amazonas-vidék katasztrofális
összeomlásának, amely elkerülhetetlen lesz, ha három-négy Celsius-fokkal
megemelkedik az átlaghőmérséklet. Ekkor ugyanis az esőerdő sivataggá
változik. – A távoli tajgára mutatott. – És ehhez még tegyük hozzá azt is, hogy
az erdők halála brutális mennyiségű széndioxidot szabadít fel, ami az
üvegházhatást erősíti. Ez azért van, mert a fák szivacsként szívják magukba a
széndioxidot. A kevesebb fa kevesebb széndioxidot tud megkötni, tehát az
erdők halála kétszeresen is hozzájárul az üvegházhatáshoz.
– Te most voltaképpen azt mondod, hogy minden téren beléptünk egy
ördögi körbe, ami egyre csak fokozza a meleget.
– Pontosan – helyeselt Filipe. – Ezért mondom azt, hogy ha átlépünk egy
kritikus hőmérsékleti értéket, azzal megállíthatatlan jelenségek láncolata indul
el. Mint már mondtam, a Föld egy élőlény, amely képes az önszabályozásra,
ami jelen esetben azt jelenti, hogy mindig sikerült az élethez szükséges
legmegfelelőbb hőmérséklet és vegyi összetétel közelében tartania magát.
Hárommilliárd éven keresztül ment is neki. De most, a fosszilis üzemanyagok
által kibocsátott széndioxid hatalmas mennyisége miatt, a hőmérséklet olyan
kritikus értékhez közeledik, amelyet átlépve a bolygó nem lesz többé képes
szabályozni magát. És pontosan ez az, ami katasztrofálissá teheti a globális
felmelegedést.
Filipe irányt változtatott, és kijött a vízből, majd elindult a székek felé,
amelyeket néhány perce hagytak ott. Tomás elgondolkodva követte a tekinte-
tével. Aggasztották az ijesztő adatok.
– Oké, most már értem, hogy valóban súlyos a helyzet – mondta. – De mi
jelentősége van mindennek a mi beszélgetésünk szempontjából?
– Az a jelentősége, drága Casanovám, hogy a kiotói konferencián néhány
tudós rájött, hogy az egész egyezmény nem más, mint egy nagy színjáték. A
mélyebb problémákról szándékosan nem vettek tudomást. Kiotóban rengeteg
ország összegyűlt, és mindnek megvolt a maga programja, de kevesen
mutattak őszinte aggodalmat azzal szemben, ami miatt összehívták a
találkozót: a klímaváltozással. Éppen ellenkezőleg: azt láttuk, hogy a politi-
kusok összekacsintanak, és közlik, hogy valójában nem a bolygó felmele-
gedése érdekli őket, hanem a gazdaság megszilárdítása. Elfogadtak minden
olyan intézkedést, ami hasznos vagy ártalmatlan a gazdaságukra nézve, és

160
elutasítottak minden olyat, ami károsnak tűnik. Ez volt a domináns hozzáállás.
A politikusok számára indifferens, hogy mi lesz húsz év múlva, hiszen akkor
már nem ők lesznek hatalmon, őket akkor már nem választják újra. Majd a
későbbi kormányok megoldják a problémát.
– Tényleg ezt mondták?
– Nyilvánosan természetesen nem. A mikrofonok előtt felvették a komoly,
felelősségteljes pózt, és úgy tettek, mintha őszintén aggódnának a globális
felmelegedés miatt. Igazi ripacsok. De a színfalak mögött láttuk, hogy vállat
vontak, és nem foglalkoztatja őket ez a dolog. Az igazság az, hogy magasról
tojtak az egészre!
– De hiszen akkor semmit nem ért ez a konferencia…
– Csak színjáték volt. A baj az, hogy a jelenlegi állás szerint a széndioxid-
kibocsátás mértéke nemhogy nem csökken, de egyre inkább nő. Sőt egyre
gyorsabban nő. Ráadásul Kiotó abból az ártatlan feltételezésből indult ki, hogy
elég, ha elzárjuk a széndioxid-csapokat, és már meg is van oldva a globális
felmelegedés problémája. – Hirtelen kézmozdulattal belevágott a levegőbe. –
Ez a legnagyobb tévedés. A bolygó felmelegedése kumulatív jellegű. Vagyis ha
most rögtön abbahagynánk a széndioxid-kibocsátást, márpedig nem fogjuk, a
felmelegedés akkor is évtizedekig folytatódna. A kritikus 550 ppm-et
szükségszerűen át fogjuk lépni, és a bolygó valósággal megsül. A jelenlegi
tendencia azt mutatja, hogy még ebben az évszázadban átlépjük az 1100 ppm-
et. – Kétségbeesett képet vágott. – Katasztrófa.
Tomás a hallottaktól rendkívül nyugtalan lett. Mindezt részben már
Nagyezsdától is hallotta, de másodszorra is sokkoló volt.
– És mit lehet tenni?
Filipe elmosolyodott.
– Pontosan ezt kérdeztem én is magamtól Kiotóban. Mit lehet tenni?
A kérdés egy ideig ott lebegett közöttük a levegőben. Visszaértek a
székekhez, és leültek.
– Szóval?
– Fölfedeztem, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki föltette ezt a kérdést.
Három másik szakember is megértette a konferencia álságosságát, és ők is
elgondolkodtak mindezen. A folyosón és az ebédlőben beszélgetve felfe-
deztük, hogy egyformán gondolkodunk, és megalakítottunk egy kis csoportot.
– Kiotói emlékeibe merülve elmosolyodott. – Mit gondolsz, milyen nevet
adtunk magunknak?
– Hm…
– Az Apokalipszis négy lovasa. Lássuk, mondanak-e neked valamit ezek a
161
nevek: Howard Dawson, Blanco Roca és James Cummings.
Tomás megvilágosodott.
– Az első kettő halt meg, ugye?
– Igen. Howard az amerikai delegáció klímakutatója volt, Blanco pedig a
spanyol küldöttség fizikusa.
– A harmadik meg az az angol, aki szintén eltűnt.
– Pontosan. James a brit delegáció tudományos tanácsadójaként volt jelen.
– És te vagy a negyedik.
– A négy apokaliptikus lovas.
– A Bibliában a négy lovas indítja el az apokalipszist…
– Mi viszont az a négy lovas akartunk lenni, akik megakadályozzák az
apokalipszist.
– És az lehetséges?
– Mi is ezt kérdeztük magunktól. Howard klimatológusként rengeteg
kiváltságos információval rendelkezett, hiszen a bolygó minden területén
végzett megfigyeléseket, de elsősorban a fagyos részeken. Megtudtuk tőle,
hogy a gleccserek többsége valósággal lángol. Az Alpok gleccserei már ötven
százalékban elolvadtak, és az Andok gleccsereinek is megháromszorozódott a
visszahúzódási sebessége: mindössze három évtized alatt a háromnegyedére
csökkent a jég felszíne.
– Szörnyű.
– Alaszka talajhőmérséklete a huszadik században kettő-öt Celsius-fokkal
nőtt, és kilenc északi-sarkvidéki mérőállomáson jegyeztek fel öt Celsius-fokos
felszíni melegedést. A globális felmelegedés miatt az Antarktiszi-félsziget
kilenc jégtömbje közül már öt széttöredezett. Grönlandon és a Tibeti-fennsíkon
szintén hasonló jelenségekről számolnak be.
– Ezt mind az amerikai mesélte?
– Igen, de mesélt még mást is. Ott van például az El Niño. Tudod, mi az?
– Olvastam róla az újságokban – felelte Tomás, és igyekezett felidézni az
ismereteit. – Egy időjárási jelenség a Csendes-óceánon, nem?
– Többé-kevésbé. Az El Niño a Keleti Pacifikum trópusi égövében
periodikusan megjelenő meleg vízáramlat. Ez a meleg víz heves viharokat idéz
elő a Csendes-óceán térségében, áradásokat Kaliforniában és a Mexikói-
öbölben, illetve aszályokat Ausztráliában és Afrikában. A történelem folyamán
az El Niño ciklikus jelenségnek bizonyult, ugyanis négyévenként váltakozott a
La Niña nevű, vele ellentétes jelenséggel, amelynek során hideg vízáramlat
jelenik meg ugyanabban a térségben. Azonban az 1970-es évek közepén

162
megváltozott a tendencia, és az El Niño egyre hosszabb, olyannyira, hogy most
már hat évig tart.
– És mi van a többi óceánnal? Ezekben is történtek változások?
– Változások mindenütt történtek, Casanova. Az Atlanti-óceán északi
részén másfélszer magasabb hullámok keletkeznek, mint az 1960-as években.
Ez szintén a víz hőmérsékletének megváltozásából ered. – Kis szünet után
folytatta. – Az a helyzet, hogy rájöttünk, hogy a klíma sokkal labilisabb, mint
eddig hittük. A legcsekélyebb éghajlati változások is aránytalanul nagy
változásokat idéznek elő a globális egyensúlyban.
– Egyfajta pillangóhatás.
– Így van. És senki nem ússza meg szárazon. Az egyesült államokbeli
Midwest például, amely Amerika magtára, jó úton van az elsivatagosodás felé.
Dél-Európa szintén. Egyre gyakoribbak és egyre hosszabbak a meleghullá-
mok, és a fokozatos elsivatagosodás jelei már megtalálhatók Olaszországban,
Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában: a Szahara észak felé
terjeszkedik. Ennek katasztrofális következményei lesznek. Mi is történt a
2003-as és a 2007-es nagy meleghullámokkal Dél-Európában? A 2003-as
meleghullám idején, azon kívül, hogy a hatalmas erdőtüzek Luxemburg
méretű erdőket emésztettek fel Portugáliában, a gabonatermés húsz százalékát
is elpusztították, aminek következtében ötven százalékkal megugrottak az
árak. És 2007-ben még rosszabb volt, amikor a rekordmelegek több ezer
tűzvészt okoztak Görögországban, Törökországban és a Balkánon. Dubrovnik
lakosságát evakuálni kellett, a görögök pedig szükségállapotot hirdettek az
egész országban, amikor a megfékezhetetlen tűzvészek három nap alatt több
mint hatvan ember életét követelték, és már elérték Athén külvárosát.
– Gondolod, hogy az ilyen katasztrófák gyakoribbá válnak?
– Ó, efelől ne legyenek kétségeid. Ezek a tüzek még csak a nyitányai
voltak annak, ami ezután következik, ráadásul egy olyan korszakban, amikor a
Földnek meg kéne kétszereznie az élelmiszer-termelését, márpedig ezt a
következő harminc évben meg kell tennie, hogy eltartsa azt a népességet,
amely az elkövetkezendő hetven évben megduplázódik. Csakhogy az elsiva-
tagosodás, a talajerózió és az elszikesedés évente egy százalékkal csökkentik a
megművelhető szántóföldek területét. – Közelebb hajolt Tomáshoz, hogy
nyomatékot adjon a szavainak. – Az évi egy százalék tíz év alatt tíz százalékot
jelent. Van, aki szerint néhány évtized múlva Földünk területének ötven
százalékát sivatag borítja majd. A következmények már láthatóak: az
élelmiszer-termelés növekedése az 1980-as évek közepén elérte a csúcsát, és
most már hanyatlásnak indult.

163
 – Ezt komolyan mondod?
– Mit gondolsz, miért vagyunk úgy megijedve? A modellek mind azt
mutatják, hogy ha a széndioxid mennyisége megkétszereződik a légkörben, az
Egyesült Államok nagy részében súlyos aszályok lesznek, és összeomlik a
mezőgazdaság. Elég, ha egyetlen fokkal melegszik az átlaghőmérséklet, és
máris megjelennek a sivatagok Nebraskában, Wyomingban, Montanában és
Oklahomában. Két Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés esetén pedig Dél-
Európa is elsivatagosodik. Néhány francia tudós például azt próbálta
modellezni, hogy mennyivel növekedne meg a párolgás mértéke a mediterrán
térségben egy enyhe hőmérsékletemelkedés következtében. A számítógépes
modellek, a tudósok legnagyobb meglepetésére, azt mutatták, hogy csökkenne
a párolgás. Ez azért megdöbbentő, mert a meleg gyorsítja a párolgást. De aztán
jobban kielemezték az adatokat, és rájöttek, hogy a párolgás valóban csökken-
ne, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem lenne víz a talajon: márpedig víz
nélkül párolgás sincsen. Ez azt jelenti, hogy a Szahara átkelt a Földközi-
tengeren, és Dél-Európa sivatagosodásnak indult. – Három ujját mutatta föl. –
Az ENSZ szakértői testülete azt jósolja, hogy három Celsius-fokos melegedés
mellett az elsivatagosodás tömeges éhezéshez vezet. A kínai mezőgazdasági
termelés például összeomlik, mivel a kukorica-, a búza- és a rizsföldek
negyven százalékkal csökkennek. Az új sivatagok népessége kénytelen lesz
tömegesen elhagyni lakóhelyét és északra vándorolni, hogy élelemhez jusson,
ami azt jelenti, hogy a már eleve sűrűn lakott fejlett északi országokat
elárasztják a menekültek, és az ő élelmiszer-termelésük is komoly nyomás alá
kerül. Nyilvánvaló, hogy ezeknek az országoknak a lakói nagyon negatívan
fognak reagálni az éhezők hadára, és elkerülhetetlenek lesznek a konfliktusok.
Megerősödnek a fasiszta pártok, amelyek azt ígérik, hogy megfékezik az
éhezők áradatát.
– Ez rémisztő.
– Az, ugye? És tartok tőle, hogy még nem is mondtam el a legrosszabbat.
Tomás nyugtalanul húzta föl a szemöldökét.
– Mit akarsz ezzel mondani?
– Azt, hogy amit eddig elmeséltem, az még nem a legsúlyosabb.
– Akkor mi az?
Filipe nagyot sóhajtott, és ránézett a barátjára, hogy erőt gyűjtsön ahhoz,
hogy kimondja a legfélelmetesebbet.
– Tudod, mi az a tömeges kihalás?

164
 XIX.

Az alkonyat már lilára és bíborszínűre festette az eget a horizont felett, és a

parton kellemetlen, hideg szél fújt, amely kis homokfelhőket emelt a magasba.
A levegő is hűvös lett, de Tomás úgy érezte, hogy képtelen fölállni a székből,
mintha beleragadt volna: nem akarta megszakítani a beszélgetés fonalát. A
tömeges kihalásra való utalás mindig mesebeszédnek, katasztrofista túlzásnak
tetszett, amelynek semmi valóságalapja sincs, de ebben a kontextusban
máshogy hangzott. Kérdő tekintettel nézett a barátjára, és várta, hogy fedje fel,
amit még tartogat.
– A földi élet eddig öt nagy tömeges kihalást ért meg – kezdte Filipe
rövid szünet után, amikor kifújta magát. – A leghíresebb a krétai volt,
hatvanötmillió évvel ezelőtt. Akkor egy óriásmeteorit csapódott be a mexikói
Yucatán-félszigeten, és ez az esemény olyan jelentős mértékben megváltoztatta
az éghajlatot, hogy tömeges kihalást eredményezett, pontot téve ezzel a
dinoszauruszok korszakára. De csak kevesen tudják, hogy nem ez volt a
legnagyobb. A legsúlyosabb kihalási esemény a permi volt, csaknem
kétszázötvenmillió évvel ezelőtt. Ekkor ugyanis, nem tudni pontosan, hogy
miért, a fosszilis maradványokból ismert állatok kilencvenöt százaléka kihalt.
– Felsóhajtott. – Püff! Kilencvenöt százalék. – Hagyta, hogy ez a szám egy
darabig még ott visszhangozzon Tomás fejében. – Ez a létező fajok
családjainak több mint a felét jelentette. Csak a rovarok közül eltűnt a fajok
egyharmada, és ehhez hozzá kell tenni, hogy ez volt az egyetlen olyan kihalási
esemény, melynek során rovarok is tömegesen kihaltak. A permi kihalás
pillanata volt az a pillanat, amikor a Föld a legközelebb állt ahhoz, hogy
teljesen megszűnjön rajta az élet.
– Nagyon jól tudom, hogy mi történt a permi időszakban – vetette közbe
Tomás. – Azt viszont nem értem, hogy mi köze van mindennek a mi
beszélgetésünkhöz.
– Nagyon egyszerű, Casanova. A permi minták geológiai elemzése
kimutatta, hogy megváltoztak a szénizotópok, ami arra utal, hogy valami
165
szörnyű hiba történt a bioszférában és a szén körforgásában.
– Mélyet sóhajtott. – Arra akarok kilyukadni, hogy a permi kihalás
egybeesett a légkörben lévő üvegházhatású gázok mennyiségének robbanás-
szerű megemelkedésével. A hőmérséklet hat Celsius-fokot emelkedett. – Hat
ujját felmutatta a barátjának. – Hat fokot. Pontosan annyit, amennyit az ENSZ
testülete ennek az évszázadnak a végére jósol.
Tomás egy darabig hallgatott, némán nézte Filipét.
– Viccelsz.
– Bár úgy lenne.
– És milyen volt a széndioxid koncentrációja a légkörben, amikor a permi
kihalás történt?
– Négyszer olyan magas, mint a mai 380 ppm. Nagyjából annyi, amennyit
az évszázad végére jósolnak. – Filipe leengedte a bal karját, és fölvett a földről
egy marék homokot, majd hagyta, hogy lassan leperegjen az ujjai között. – A
geológiai elemzések a hat Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedésen kívül azt is
kimutatták, hogy a bolygó hirtelen kiszáradt, Dél-Európát és az Egyesült
Államokat sivatag borította, a tengerszint pedig húsz métert emelkedett.
– Pontosan ezt jósolják erre a századra – állapította meg Tomás. – És azt
mondod, hogy mindez hirtelen jött?
– Igen.
– Na, nekünk legalább van egy kis időnk, nem? Nem érnek minket
meglepetésként a változások.
– Casanova, amikor azt mondom, hogy hirtelen, akkor azt a bolygó hosszú
életéhez képest mondom. A permi nagy kihalás éghajlati változásai kivételesen
rövid időn belül mentek végbe. A rövid időn tízezer évet értek.
– Tízezer évet?
– A geológiában tízezer év rövid időnek számít.
– De a mostani változások még ebben az évszázadban végbemennek, nem?
Filipe egyetértően bólogatott.
– Igen, erről beszéltem.
– De hát ez… ez katasztrófa!
– Igen, az. Bizonyos tanulmányok szerint a jelenleg létező fajok
egyharmada-fele 2050-re kihal. És ha nem fékezzük meg a folyamatot, néhány
évszázad múlva a permi nagy kihalás már csak egy kis semmiségnek tűnik
majd.
– Azonnal abba kellene hagynunk a széndioxid-kibocsátást.
– Ez így van, de nem tudom, hogy még időben vagyunk-e.
166
 – Kell egy radikális politikai egyezmény.
– Kétségtelen, de legyünk realisták: ez az egyezmény egyelőre nem létezik.
És ha létre is jönne, ismétlem: lehet, hogy már túl késő lesz. A bolygó egy
súlyos gépezet, és nagyon nehéz beindítani. De ha már beindult, nem lehet
megfékezni. Olyan, mint a kő, ha elkezd gurulni a hegy lejtőjén, már nem áll
meg.
– A széndioxid kumulatív hatása miatt?
– Igen. De más miatt is, amiről még nem beszéltem. Ez pedig a metán.
– Metán? Miről beszélsz?
– A széndioxid egy erős üvegházhatású gáz, de nem a legrosszabb. Az igazi
mumus a metán, amely a tenger mélyén, illetve a jég alatt lapul, és a fagy vagy
a nagy nyomás tartja odalent. A metán hússzor olyan erős üvegházhatású gáz,
mint a széndioxid. És az a helyzet, hogy ha tovább emelkedik a hőmérséklet,
elindul egy olyan folyamat, amelynek során felszabadul a metán, és a légkörbe
kerül. Na, akkor aztán lesz nemulass! Mert ha a metán a felszínre tör, akkor
meghatványozódik a légkör felmelegedésének a sebessége. A feltételezések
szerint ez történt a paleocén korszak tengeri kihalásakor, amikor minden
kihalt, ami az óceánok mélyén élt, több mint ötvenmillió évvel ezelőtt.
– És mikor kezd el felszabadulni ez a metángáz?
Filipe teleszívta a tüdejét, mielőtt kimondta sötét válaszát.
– Már elkezdett.
A parton síri csönd lett. Tomás megvakarta az állát, és próbálta meg-
emészteni ezt a közlést.
– Ezt hogy érted?
A barátja a tó túlpartján elterülő tajga felé intett.
– Itt történik, Szibériában – mondta. – A tundra jege elkezdett olvadni, és
alatta metán van. Mivel ebben a régióban felszökött az átlaghőmérséklet,
idejöttünk, hogy megvizsgáljuk, mi van a felolvadt tavakkal. Borzasztó lát-
vány fogadott minket: a metán már elkezdett pezsegni. Az előzetes becslé -
sekhez képest ötszörös sebességgel szabadul fel. Minél jobban zsugorodik a
jég Szibériában, annál több metán tör a felszínre.
– És most mi lesz?
– A Budyko-effektus már a metán esetében is elindult. Van, aki szerint már
lelöktük a követ, és az már elindult lefelé a lejtőn. A széndioxid kumulatív
hatása miatt lehet, hogy már elkerülhetetlen az Amazonas-vidék összeomlása.
Márpedig ha a nagy esőerdő eltűnik, azzal 250 ppm-re ugrik a széndioxid
koncentrációja a légkörben, ami újabb négy Celsius-fokos hőmérséklet-
emelkedést eredményez. Ez egy olyan küszöb, amelyet átlépve már lehetetlen
167
visszaállítani az egyensúlyt, mert felgyorsul a szibériai metán felszabadulása.
Onnan meg már megállíthatatlanul száguldunk a hat Celsius-fokos
hőmérséklet-emelkedés felé, ami pedig felszabadítja a tengeri metánt is. –
Sóhajtott. – És ha ez megtörténik, túlteszünk a permi nagy kihaláson.
– Úristen!
– Létfontosságú, hogy a bolygó átlaghőmérséklete ne emelkedjen két
foknál többet, hogy ne induljon be az a láncreakció, amely a metánküszöb fölé
löki a klímát. Van, aki szerint ez már nem lehetséges, hiszen a folyamat már
lendületbe jött, de a tudósok többsége hisz benne, hogy még nem késő. Ahhoz
azonban, hogy megfékezzük az eseményeket, azonnal csökkentenünk kell az
üvegházhatású gázok kibocsátását, mégpedig 2050-ig kilencven százalékkal.
Az 550 ppm elérését meg kell akadályoznunk, kerül, amibe kerül.
– De vajon a politikusok tisztában vannak ezzel?
Filipe önkéntelenül elmosolyodott.
– Senki nincs tisztában semmivel, Casanova. – Megcsóválta a fejét.
– Számomra az általános közöny a legmegdöbbentőbb. Nem tudom,
észrevetted-e már, de általában éles ellentét szokott lenni a szakértők és a
nagyközönség reakciója között az egyes témákban. Amikor az emberek valami
nagy változással kerülnek szembe, hajlamosak sokkal jobban megrémülni,
mint a szakértők.
– Gondolod?
– Persze. Itt van például a nukleáris kérdés. Azok az emberek, akik nem
értik a nukleáris energiával kapcsolatos kérdéseket, sokkal jobban megijednek,
mint a szakemberek, akik jól ismerik a témát, és ezért nyugodtabbak. –
Megköszörülte a torkát. – De itt fordított a helyzet. Az átlagember nagyon
lazán veszi a globális felmelegedés problémáját, míg a szakértők kétségbe
vannak esve. Pánikba, érted? – A pánik szót erősen megnyomta. – Amikor az
ENSZ tudósai a nyilvánosság elé álltak, és bejelentették, hogy a következő
évtizedekben pusztítóbbak lesznek a viharok, a sivatag bolygónknak több mint
a felét elfoglalja, a tengerszint pedig több mint tíz métert emelkedik, mi lett
volna a normális reakció? Szerintem az lett volna a minimum, hogy a CNN
nagy csinnadrattával megszakítja adását, és rémült emberek milliói lepik el az
utcákat, azonnali változást követelve az energiapolitikában, a politikusoknak
pedig be kellett volna rohanniuk a televízióba, hogy bejelentsék, milyen
sürgősségi intézkedéseket hoznak a katasztrófa elkerülése érdekében. Nem
gondolod, hogy ez lett volna a normális reakció?
Tomás még nem tért magához a sokkból, amit a sok új információ idézett
elő benne, és csak gépiesen bólogatott.
168
 – Lehet.
– De nem ez történt. A tudósok szépen megtették óriási jelentőségű
bejelentésüket, és már csak az hiányzott, hogy az emberek ásítozzanak unal-
mukban! Szerinted ez normális? – Megint megcsóválta a fejét. – És a politi-
kusokkal, akiknek pedig kéne, hogy legyen egy csepp józan eszük, ugyanez a
helyzet! Ezért ijedtünk meg annyira, amikor láttuk a honatyák azon hozzá-
állását, hogy ej, ráérünk arra még, meg hogy majd az utánuk jövő eloltja a
villanyt, és kifizeti a számlát. Először Kiotóban, aztán a többi találkozónkon is,
azon tanakodtunk mi négyen, ami ma az emberiség legnagyobb kihívása:
vajon meg lehet-e akadályozni az apokalipszist?
Tomás alig leplezett aggodalommal előrehajolt a székén.
– És jutottatok valamire?
– Arra a következtetésre jutottunk, hogy nagyon pontosan fel kell mérnünk
két alapvető fontosságú dolog állapotát, amelyek egymással szoros
összefüggésben állnak: a bolygó felmelegedését és a világ kőolajtartalékait.
Továbbá ki kell dolgoznunk egy alternatív energetikai tervet arra az időre,
amikor a körülmények olyanok lesznek, hogy hatályba léphet.
– Ez elég soknak tűnik.
– Az is. Gigászi feladattal találtuk magunkat szembe, holott mi magunk,
lássuk be őszintén, csak négy jelentéktelen fickó voltunk. De szerencsére a
szakterületeink kiegészítették egymást, ezért elhatároztuk, hogy felosztjuk
magunk közt a munkát. Howard szerzett egy jó állást az Antarktiszon, ahol a
felmelegedés sokkal gyorsabb, mint a bolygó többi részén, és ahol a legjobban
vizsgálhatók a paleoklimatikus változások, és odament, hogy az éghajlat-
változást tanulmányozza. James és Blanco nagy tudású fizikusok voltak,
Blanco inkább elméleti, James pedig inkább gyakorlati. Mindketten új, inno-
vatív technológiákat próbáltak kifejleszteni. Én pedig, aki az energetika
területén érzem magam otthon, a fosszilis energiahordozók készleteit kezdtem
el felmérni, mégpedig azzal a szándékkal, hogy előre meg tudjuk határozni,
melyik lesz majd az a pillanat, amely lélektani szempontból a legmegfelelőbb
lesz arra, hogy előálljunk James és Blanco majdani ötleteivel.
– És végig ezzel foglalkoztatok?
– Igen, de nem teljesen elszigetelten. James és Blanco sokat dolgoztak
együtt, míg az én munkám Howardéhoz állt közelebb. Még az Antarktiszon is
meglátogattam, hogy megnézzem, mivel foglalkozik paleoklimatológiai
munkája során. – Tekintete az utazás emlékeibe merült. – Nagyon különös
dolog ám az! Felfedeztem például, hogy ha az ember megvizsgálja a jég
különböző rétegeit, az olyan, mintha időutazáson venne részt.
169
 – Milyen értelemben?
– Az Antarktisz jegét különböző hórétegek alkotják. Ezek a rétegek az
évezredek során halmozódtak egymásra. Mármost, minden egyes rétegben
apró légbuborékok vannak, ami azt jelenti, hogy ha elég mélyre fúrunk a
jégbe, és kiveszünk egy darabot, ami, mondjuk, kétszázezer éves, akkor olyan
buborékokat találunk benne, amelyek az akkori levegőt tartalmazzák, és ezt
meg is tudjuk vizsgálni. Innen tudjuk például, hogy mennyi széndioxid volt
egy adott korszak légkörében, vagy hogy mennyi volt egy adott korszakban az
átlaghőmérséklet. Howard megmutatott nekem egy jégdarabot, amelyet
háromezerötszáz méter mélyről hoztak felszínre a Vosztok bázison, az
Antarktisz közepén. Ennek a jégnek az elemzése során bebizonyosodott, hogy
bolygónk most közel áll az utolsó félmillió év legmelegebb pontjához.
– Értem. És te is együtt dolgoztál Howarddal?
– Nem, én csak figyelemmel kísértem a munkáját. De tény, hogy a
munkaterületeink közel álltak egymáshoz, ezért jól együtt tudtunk működni.
Egyik kazahsztáni utazásom során például, amikor a kashagani nagy kőolaj-
mezőt mentem megnézni, megálltam itt, Oroszországban, és Howard kérésére
szerződtettem néhány embert, hogy végezzenek méréseket Szibériában, ahol,
akárcsak az Antarktiszon, szintén az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedik
a hőmérséklet.
– Ekkor ismerted meg Nadját is.
– Elmondta?
– Igen.
– Így van. A Moszkvai Egyetemen vettem föl, egy orosz professzor
ajánlására, aki Howard barátja volt. – Hogy könnyítsen egy kicsit a beszélge-
tésen, barátjára kacsintott. – Szép, ugye?
Tomás majdnem elpirult.
– Igen, helyes.
– Megdöntötted már?
– Kit, Nadját?
Filipe felkacagott.
– Nem, a Kalkuttai Teréz anyát! – kiáltotta gúnyosan. – Hát persze hogy
Nadját, te barom!
– Miért? Meg kéne?
– Te most viccelsz, Casanova. Ha jól ismerlek a gimnáziumi időkből,
gondolom, már az első éjszaka rávetetted magad.
– Baromság!

170
 – Ismerlek, Casanova. Mint a rosszpénzt. És ha úgy van, mint régen, még
mindig nem tudnak ellenállni a nők ezeknek a zöld szemeknek és a
bókjaidnak.
Tomás türelmetlenül nézett rá, látszott, hogy nem tetszik neki a beszélgetés
új iránya.
– Eléggé eltértünk a tárgytól – mondta. Próbálta összeszedni a gondolatait.
– Van itt valami, amit még mindig nem értek.
– Mondd!
– Miért csak négyen voltatok? Miért nem bővítettétek a csapatot, ha már
ekkora feladattal kellett szembenéznetek?
– A biztonság miatt.
– Biztonság? Minek a biztonsága?
Barátja megcsóválta a fejét, és komoran, már-már bánatosan elmosolyodott.
– Látszik, hogy tényleg nem vagy tisztában a szóban forgó érdekekkel.
– Miről beszélsz?
– A világ legnagyobb üzletéről beszélek. A kőolajról.
– Mi van vele?
– Mit gondolsz, mi történne, ha a kőolaj táplálta mesés vagyonok és óriási
hatalmak birtokosai fölfedeznék, hogy néhány bolond olyan munkát végez,
ami veszélybe sodorhatja a vagyonukat és a hatalmukat?
– Képzelem, hogy nem ugrálnának örömükben.
– Hát nem ugrálnának, valóban. Az biztos.
– De mi olyan különös ebben? Tudomásom szerint tudósok ezrei tanul-
mányozzák szerte a világon az éghajlatváltozást. Nyilvánvaló, hogy a kőolaj-
ipar mágnásainak ez nem tetszik, de hát mi van akkor? Ha nem tetszik, az ő
bajuk. Attól még, hogy a kőolajiparnak nem tetszik, a tudósok nem fogják
abbahagyni a kutatást, nem?
Filipe egy darabig hallgatott, mintha fontolgatná, mit feleljen.
– Van néhány dolog, amit nem tudsz a kutatásunkról.
– Például?
A barátja kínjában fészkelődni kezdett a székén. A beszélgetés veszélyes
vizekre terelődött.
– Hadd válaszoljak egy másik kérdéssel – mondta. – Mit tennének azok az
emberek, akik a világ legnagyobb üzletét irányítják, ha megtudnák, hogy ezt
az üzletet halálos veszély fenyegeti?
Tomás gondolkodóba esett.
– Nem tudom. Miért? Mit tennének?
171
 Filipe előrehajolt a székén, és hunyorgó szemekkel, összehúzott szemöl-
dökkel nézett a barátjára.
– Megérkeztünk a kiindulóponthoz. Miért is jöttél ide?
– Már mondtam, Filipe. A két tudós meggyilkolása ügyében indított
nyomozás miatt.
Filipe egy darabig hallgatott, hátha leesik a barátjának, mire céloz.
– Akkor meg is válaszoltad a kérdést.
Tomás zavartan nézett rá.
– Milyen kérdést?
– Azt, hogy mit tennének azok az emberek, akik a világ legnagyobb üzletét
irányítják, ha megtudnák, hogy veszélyben van az üzletük.
– Ja, igen: mit tennének?
Filipe mély lélegzetet vett.
– Nézd meg, mi történt Howarddal és Blancóval. – Hátradőlt a székén, és a
tavat nézte, amit lassan elnyelt a szibériai sötétség, és már csak a partot
nyaldosó habok lágy hullámzását lehetett hallani. – Megvan a válasz.

172
 XX.

A tábori kocsma néhány német hangoskodásától volt zajos, akik Klinszkoje

sört ittak, és bajor nótákat énekeltek. A mulatozók hangoskodása még mindig
kevésbé zavarta a két beszélgető barátot, mint a parton az egyre hidegebb szél,
ezért bemenekültek a fűtött kocsmába, és rendeltek egy-egy saslikot, hogy
csillapítsák éhségüket. Amikor megjött a nyárson sült bárányhús, egyből neki
is láttak. Rozskenyeret ettek hozzá, és ahasheni szőlőből készült grúz vörös-
borral öblítették le.
– Szóval úgy gondolod, hogy a kőolajérdekek okozták tudós barátaid
halálát – jegyezte meg Tomás, ott véve föl a beszélgetés fonalát, ahol abba -
hagyták.
– Nem gondolom – helyesbített a barátja. – Tudom.
– Hogy lehetsz ebben olyan biztos?
– Ne felejtsd el, Casanova, hogy a kőolaj világát úgy ismerem, mint a
tenyeremet. – Megmutatta a kezeit, mintha bizonyítani is tudná, amit mondott.
– Ezek az emberek mindenre képesek, drága barátom. Még a legcivilizáltabb
külsejűek is, és hidd el, hogy a legtöbbjük még csak nem is civilizált külsejű.
Amikor ilyen jelentős érdekekről van szó, nincs az a civilizált külső, amelyik
ellenállna a kísértésnek. Egyszerre mindenki primitív, erőszakos és alpári lesz.
Az ilyesfajta hatalomhoz való ragaszkodás velejárói a legelemibb ösztönök és
a legbrutálisabb tettek, amiket csak el tudsz képzelni.
– És vannak bizonyítékaid arról, hogy a barátaidat a kőolajérdekekkel
összefüggésben gyilkolták meg?
– Vannak bizonyítékaim, igen.
– És melyek ezek?
– Kezdem, mondjuk azzal, ami velem történt. Egy szerencsés véletlen
folytán éppen külföldön tartózkodtam, amikor Howardot és Blancót megölték.
– Bécsben, igaz?
Filipe kérdőn nézett a barátjára.
173
 – Ezt honnan tudod?
– Hát, elvégeztem a házi feladatot.
– Szóval, Bécsben voltam. És mit ad isten, pont azon a napon ismeretlenek
betörtek a házamba. A legfurcsább az, hogy nem vittek el semmit, ami ugyebár
arra enged következtetni, hogy nem találták meg azt, amit kerestek. Vagyis
engem.
– Talán csak véletlen egybeesés.
– Lehetne, ha nem történt volna ugyanez Jamesszel is. Az ő oxfordi házába
ugyanakkor törtek be, amikor az enyémbe, ugyanazon a napon, amikor
Howardot és Blancót meggyilkolták. James szerencsére Skóciába utazott, hogy
utánanézzen valaminek, és így szintén nem tartózkodott otthon. Ezek szerint a
csoport két tagját megölték, a másik két tagjának a házába pedig betörtek, de
őket nem találták otthon, mert előzetes bejelentés nélkül távol voltak. És
mindez egy napon történt.
– És szóltatok a rendőrségnek?
– Miről? Hogy betörtek az otthonunkba?
– Igen. Arról is, meg arról, hogy a betörések ugyanazon a napon történtek,
mint a csoport másik két tagjának a meggyilkolása.
– Casanova, a rendőrség nem mentene meg attól, ami ránk vár. Csak nem
gondolod, hogy a PSP, a Scotland Yard vagy az Interpol egy cseppet is útban
van azoknak, akik a kőolaj üzlet nyeresége által minden lehetséges eszközzel
rendelkeznek?
– De akkor mit lehet tenni?
– Eltűnni a térképről.
Tomás a barátjára meredt.
– És pontosan ezt tettétek – jegyezte meg, amikor végre megértette a
problémát. – De mindez még nem bizonyíték arra, hogy a kőolajosok ölték
meg a barátaidat.
– Hát akkor ki volt?
– Nem tudom. Lehet, hogy ők voltak. De nincsenek bizonyítékaid.
– A cetlik a bizonyítékok.
– Milyen cetlik?
– Hát nem te mondtad, hogy Howard és Blanco holtteste mellett találtak
egy-egy cetlit, amelyen a hatszázhatvanhatos állt?
– De. És ez mit bizonyít?
– Ez azt bizonyítja, hogy a gyilkosságok a csoportunk munkájával állnak
összefüggésben.
174
 – Biztos vagy ebben?
Filipe az ujjával a halántékára ütött.
– Jaj, Casanova, gondolkodj már egy kicsit! A csoportunkat úgy hívták,
hogy „az Apokalipszis négy lovasa”. A cetliken a hatszázhatvanhatos szám
állt. Nem látod az összefüggést a két dolog között?
Tomás bólintott.
– János Apokalipszise, a Jelenések könyve.
– Pontosan – helyeselt a barátja. – Két szimbolikus utalás a Biblia utolsó
könyvéből. Azzal, hogy ezeket a cetliket otthagyták a holttestek mellett, a
gyilkosok Howard és Blanco halálát kapcsolatba hozták a csoportunk
tevékenységével, jelezvén, hogy mindent tudnak.
– Ez logikusnak hangzik – ismerte el Tomás, bólogatva.
– És ezt az összefüggést csak tovább erősíti a hatszázhatvanhatos valódi
jelentése.
– Ezt viszont nem értem. Mire akarsz kilyukadni?
– Figyelj, Casanova. Te, aki a régi nyelvek szakértője vagy, mondd meg
nekem: mi az a hatszázhatvanhat?
– A Fenevad száma.
– Ez a szimbolikus jelentése, ahogy a Jelenések könyve említi. De én nem
erre vagyok kíváncsi. Ha fogjuk ezt a számot, és megfejtjük, mi jön ki?
– A gemátria segítségével a hat-hat-hatot úgy lehet átírni, hogy Neron
Kaisar, azaz Néró császár.
– És ha tovább boncolgatjuk, hogy ki volt Néró?
Tomás egy pillanatra zavarba jött a kérdéstől, hiszen olyan egyértelműnek
tűnt a válasz.
– Mindenki tudja, hogy Róma császára volt, aki üldözte a keresztényeket.
– Jó, de milyen esemény tette híressé, a költészetével együtt?
– Róma felgyújtására gondolsz?
Filipe a tenyerével az asztalra csapott.
– Ez az! – kiáltotta. – Ami azt jelenti, hogy Néró a tűz. – Fölhúzta a
szemöldökét. – És mihez hasonlította Seneca Nérót?
– A Naphoz?
– Így van – bólintott Filipe. – Seneca a Naphoz hasonlította Nérót, amikor
azt írta, hogy „Néró maga a Nap és egész Róma”.
– Ismerem ezt a verset.
– Akkor most lássuk, eljutsz-e a jackpotig. Melyik csillag tartozik egy
olyan névhez, amelynek a gemátriában hatszázhatvanhat a számértéke?
175
 – Teitan – adta meg magát Tomás.
– Ismét helyes a válasz! – A halványan derengő alkonyi fények felé
mutatott. – Teitan, azaz Titán. A Nap egyik neve.
– De mit jelent ez?
– Hát nem nyilvánvaló? – kérdezte Filipe. – Néró a tűz, és Néró a Nap. Mi
a közös a tűzben és a Napban?
– Természetesen a hő.
– Szerintem ezt az üzenetet hagyták a gyilkosok az áldozatok holtteste
mellett. A hatszázhatvanhatos szám a gyilkosságokat egyrészt az Apokalipszis
négy lovasának csoportjával hozza összefüggésbe, másrészt azzal a munkával,
amit a csoport végez: a bolygó felmelegedése elleni küzdelemmel. És hogyan
folyik ez a küzdelem? Úgy, hogy megteremti a feltételeit a fosszilis energia-
hordozók leváltásának. És ez a kőolajipart érinti. – A kezébe vette a poharát, és
meglötyögtette benne a bort. – Az apokalipszis-ipart. – Az ajkába harapott. –
Látod, ez az oka annak, hogy amikor tudomásunkra jutottak a gyilkosságok és
a betörések, és amikor megtudtuk, hogy a barátaink holtteste mellett a
hatszázhatvanhatos számot találták, Jamesszel azonnal megértettük, hogy
miről van szó, és hogy csak egyetlen dolgot tehetünk. – Belekortyolt a borába,
mintha le akarná vele öblíteni azt a pillanatot, amikor a döntést meghozták. –
Eltűnünk a föld színéről.
Tomás egy darabig döbbenten hallgatott, a gondolataiba merült, mérlegelte
a hallottakat, és a lehetséges alternatívákon töprengett.
– Ezt mind értem – szólalt meg végül, néhány másodperc múlva. – De
biztos vagy benne, hogy ezek az alakok képesek voltak embert ölni csak azért,
hogy véget vessenek egy tudományos kutatásnak? Ennek nem sok értelme
van…
Filipe sóhajtott.
– Éppen ellenkezőleg, nagyon is van értelme.
– De hát mi?
– Idehallgass, Casanova. Mondtam már, hogy a kőolajipart mindenkinél
jobban ismerem, úgyhogy hidd el nekem: óriási érdekek fűződnek ahhoz, hogy
a világ továbbra is a fosszilis üzemanyagoktól függjön. A világgazdaság csak-
nem minden szereplője a status quo fenntartását kívánja, és úgy vélik, hogy
bármilyen gyökeres változás sértené az érdekeiket. Ami igaz is.
– Ez nagyon homályos.
– Nem, nem az. Nevek és arcok is tartoznak hozzá.
– Akkor mondj néhányat.

176
 – Kezdjük, mondjuk az afrikai, az ázsiai és a latin-amerikai fejlődő
országokkal. Mint már mondtam, az ő gazdasági fejlődésük szükségszerűen
együtt jár a lehető legolcsóbb energiaforrás egyre növekvő fogyasztásával,
annak ellenére, hogy ez az energiaforrás erősen szennyező és igen nagy
mértékben hozzájárul a légkör felmelegedéséhez.
Ezek az országok a széndioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló politikai
kezdeményezéseket a saját szegénységellenes erőfeszítéseik elleni támadásnak
tekintik. És mivel ők a gazdasági növekedés reményében az olcsó energiát
részesítik előnyben, amely a legjobban szennyez, nyilvánvaló, hogy
természetes akadályai a fosszilis üzemanyagoktól való függés megszünte-
tésének.
– Ahá, értem! – kiáltott fel Tomás, amikor eszébe jutott, mit mesélt a
barátja félórája a tóparton. – Ezért nem jött össze Kiotó, igaz?
– Igen, ez volt az egyik ok – bólintott Filipe. – De a gyanúsítottak második
csoportjának szintén sok köze van a kudarchoz.
– Kik ők?
– A fosszilis üzemanyagok termelői.
– Az olajvállalatok?
– Igen, de nem kizárólag. Az OPEC tagállamai és a szénipar olyan
háromszöget formálnak a kőolajiparral, amely könyörtelen küzdelmet folytat a
változások ellen. A csoport feje a világ hat legnagyobb olajvállalata: a szaúdi
Aramco, az iráni olajtársaság, a mexikói PEMEX, a venezuelai PdVSA és a
két nyugati óriás, az Exxon-Mobil és a Shell. Minden egyes olyan kijelentés,
amely azt sugallja, hogy a fosszilis üzemanyagok katasztrófába taszítják a
világot, reális fenyegetést jelent az olajüzlet számára. Ennek következtében a
csoport tagjai könyörtelenül reagálnak erre a fenyegetésre, és minden anyagi,
politikai és diplomáciai eszközt megragadnak, hogy elhallgattassák az ilyes-
fajta kijelentéseket.
Tomás lehúzott egy darab húst a nyársról, rátette a kenyérre, és bele-
harapott.
– Konkrétan mit csináltak? – kérdezte evés közben.
– Sok mindent, de elsősorban nyomást gyakoroltak a változás harmadik
nagy akadályára, az Egyesült Államokra. Az amerikai gazdaság a világ legna-
gyobb energiafogyasztója, ezért minden olyan próbálkozást, amely a fosszilis
üzemanyagok lecserélésére irányul, az ország stabilitása elleni támadásnak
tekintenek. Az amerikai törvényhozók és elnökök sorra elsajátították azt a
politikát, amely az energetikai status quo és a fosszilisüzemanyag-ipar
védelmét szolgálja.
177
 – Tényleg olyan nagy veszélyt jelentene az amerikai gazdaságra az
energetikai modell bármilyen változtatása?
– Talán nem.
– Akkor meg mi a probléma?
– A valódi problémát a választások jelentik.
Tomás egy pillanatra abbahagyta az evést.
– A választások?
– Az olajipar több százmillió dollárral támogatja a Kongresszus és a Fehér
Ház képviselőjelöltjeinek a választási kampányát. Ezért, amikor
környezetvédelemről van szó, az amerikai kormány mindig a fosszilis-
üzemanyag-ipar érdekeit képviseli. Ezzel nem tesznek mást, mint hogy viszo-
nozzák a szívességet.
– Ez tényleg így van?
– Még ennél is rosszabb. A globális felmelegedés elleni küzdelem egyik
lehetséges módja az energiafogyasztás megadóztatása. Ha drágább a benzin,
kevesebben használják.
– Ez logikus.
– Csakhogy Amerikában már odáig fajult a helyzet, hogy a törvények még
támogatják is a fosszilisüzemanyag-ipart. – Várt egy kicsit, aztán megismételte
a kulcsszót. – Támogatják ezt az ipart. Mintha a kőolajipar támogatásra
szorulna.
– Ez lehetetlen!
– Pedig olyannyira lehetséges, hogy így is van. Az egész amerikai ipar
átlagosan tizennyolc százalék adót fizet. És tudod, mennyit fizet a kőolajipar?
Tizenegy százalékot. Ez évente több milliárd dollár megtakarítást jelent.
– Ez hihetetlen!
– Egy másik módja a globális felmelegedés elleni küzdelemnek, ha az
autógyártóktól megköveteljük, hogy fejlesszenek ki olyan technológiákat,
amelyek hatékonyabban használják fel az üzemanyagot. Mondjuk, száz
kilométeren nem tíz litert fogyasztanak, hanem csak ötöt. Ez azt jelentené,
hogy fele annyi széndioxid kerülne a légkörbe. Tudod, miért nincs ilyen
elvárás az Egyesült Államokban? Mert az autógyárak, amelyek szintén több
százmillió dollárral támogatják a választásokat, tiltakoztak, arra hivatkozva,
hogy ez az elvárás az európai és a japán gyártóknak kedvezne, hiszen az ő
autóik sokkal kevesebb üzemanyagot fogyasztanak.
Tomás a fejét csóválta.
– Hihetetlen!

178
 – Az egész az amerikai rendszer felépítéséből adódik. Az olajtársaságok és
az autóipar támogatja a választási kampányt, cserébe a politikusok viszo-
nozzák a szívességet, amikor megválasztják őket. így működik. Az pedig,
hogy emiatt a világ a szakadék felé száguld, nem érdekli őket.
– Vagyis ha jól értem, voltaképpen azt mondod, hogy az egész világ az
amerikai választási rendszer foglya.
– Tulajdonképpen igen – bólintott Filipe. – A Bush-kormány energia-
politikája például mást sem tett, mint hogy az olajipar érdekeit védte.
Mellesleg a Bush család nemzedékek óta benne van a kőolajüzletben, és a
választási kampányaikat mindig elsősorban a kőolajipar támogatta. Ilyen
körülmények között mit várjunk tőle? Hogy hozzon intézkedéseket az ellen az
ipar ellen, amely őt fölemelte, csak azért, hogy megvédje a bolygót?
– Konkrétan mit csinált?
A barátja elnevette magát.
– Az, amit a Bush-kormány tett a kőolajipar védelmében, minden
képzeletet felülmúl. Először is nézzük a dokumentumhamisításokat.
– Tessék?
– Azok a fickók jelentéseket hamisítottak, azzal az egyetlen céllal, hogy
megvédjék a fosszilisüzemanyag-üzlet érdekeit.
– Hogy jelenthetsz ki ilyet?
– Ez az igazság. Figyelj, 2003 nyarán, pontosan akkor, amikor Európában
addig soha nem tapasztalt hőhullám tombolt, amely mindenfelé erdőtüzeket
idézett elő, az első számú amerikai környezetvédelmi ügynökség, az
Environmental Protection Agency utasítást kapott a Fehér Házból, hogy töröl-
jön ki egy sor hivatkozást a bolygó klímájáról szóló jelentésből. – Gúnyos
arckifejezést vett fel. – Tudod, mely részeket húzták ki?
– Mondjad.
– Azokat a hivatkozásokat, amelyek arra a tanulmányra vonatkoztak, amely
arról szólt, hogy 1990 és 2000 között többet melegedett a bolygó, mint
bármikor máskor az utóbbi ezer évben. De a Fehér Ház leginkább azt akarta,
hogy azt a konklúziót töröljék ki, amely szerint a felmelegedés az emberi
tevékenység következménye. Vagyis a fosszilis üzemanyagok használatáé: a
kőolajé, a széné, a földgázé.
– Komolyan?
– Ki kellett húzniuk, sőt a Fehér Ház arra is utasította az ügynökséget, hogy
tegyenek bele a jelentésbe egy hivatkozást arra az új tanulmányra, amely
kétségbe vonja a fosszilis üzemanyagok és a globális felmelegedés közötti
összefüggést. És tudod, hogy részben ki finanszírozta ezt az új tanulmányt? Az
179
American Petroleum Institute.
– Ez nevetséges.
– De a dokumentumhamisítás ártatlan csíny volt a többihez képest, amit a
Bush-kormány tett. Hiszen még háborúkat is indítottak.
Tomás arca hitetlenkedő grimaszba húzódott.
– Háborúkat? Kissé túlzol, nem?
– Mit gondolsz, miért volt a 2003-as iraki invázió? Hogy demokráciát
teremtsenek Bagdadban? Vagy talán a tömegpusztító fegyvereket akarták
megsemmisíteni, amelyekről egyébként kiderült, hogy Szaddám Húszéin nem
is rendelkezett velük? Netán az al-Káidával akartak szembeszállni, ami nem
Irakban működött, sőt semmilyen kapcsolatban nem is állt Szaddám Húszéin
rezsimjével? – Megvárta, amíg leülepszenek a kérdések. – Irak lerohanása a
kőolajért folytatott háború volt. Pont. Se több, se kevesebb.
– Jó, de csak a szeptember 11-i terrortámadás következtében vált lehet-
ségessé…
– Tévedsz – vitatkozott Filipe. – Vannak arra utaló jelek, hogy Irakot
szeptember 11. nélkül is megtámadták volna.
– Ezt meg honnan veszed?
– Onnan, ami a Fehér Házban történt. Nem csak az elnök jött az olajüzlet
világából. Két legnagyobb bizalmasa is. A nemzetbiztonsági tanácsadó
Condoleezza Rice vezetői tisztséget töltött be a Chevron Oilnál, az alelnök
Dick Cheney pedig egy fontos multinacionális cég, a Halliburton elnöke és
vezérigazgatója volt, amely olajtermeléssel és –exporttal foglalkozott. És
akkor még nem említettük a kereskedelmi minisztert, Donald Evanst, aki
szintén egy olajkitermelő vállalatot igazgatott.
– Na és?
– Semmi sem véletlen, drága barátom.
– Jó, de ez még nem bűn.
– Nem is bűncselekményekről beszélek, Casanova – mondta a geológus
végtelenül türelmes hangon. – Bár bizonyos szempontból mégiscsak
bűncselekményekről van szó. Én most arról beszélek, hogy milyen érdekek
tartják függésben a világot a fosszilis üzemanyagoktól. Figyelj, mondjak egy
példát? – Közelebb hajolt Tomáshoz, mintha valami titkot akarna elárulni. –
Nyolc hónappal szeptember 11. előtt Dick Cheney alelnök létrehozott egy
energiapolitikai bizottságot, amelynek célját és munkáját a legszigorúbb
titoktartás övezte. A Kongresszus néhány tagja meg akarta ismerni a bizottság
tagjait és tevékenységét, de Cheney nem volt hajlandó elárulni. Aztán két
közérdekű civilszervezet a bíróság elé vitte a kérdést, és sikerült kicsikarniuk
180
egy bírói ítéletet, mely szerint joguk van megtudni, mivel foglalkozik ez a
titkos bizottság. Nem sok dokumentumot hoztak így nyilvánosságra, ám
köztük volt három térkép is. Tudod, melyek?
– Fogalmam sincs.
– Az egyik Szaúd-Arábiáé, a másik az Egyesült Arab Emírségeké. Na, és a
harmadik?
– Kuvaité?
– Irak térképe volt. – Fölhúzta a szemöldökét. – Érted? A pasas bőszen
tanulmányozta az iraki olajmezők térképeit! Ott volt minden: a lelőhelyek, az
olajvezetékek, a finomítók és a nyolc blokkra osztott iraki kőolajövezet. Sőt
még arra is vette a fáradságot, hogy kiszámolja, mennyi iraki olajat lehetne
gyorsan piacra dobni! A dokumentumok elárulják, hogy Cheney minél több
kutat akart fúrni, hogy a termelést napi hétmillió hordóra növelje.
– És ez rögtön szeptember 11-e után volt?
– Nem, Casanova, ez még előtte volt – ismételte Filipe. – Szeptember 11-e
előtt volt. – Az előtt szót meg is nyomta. – A térképek dátuma 2001 márciusa,
ami hat hónappal előzi meg a terrortámadásokat, és két évvel az iraki inváziót.
– Keserűen elmosolyodott. – A tömegpusztító fegyverek, a közel-keleti
demokrácia meg a többi duma mind csak álca volt, hogy elfedje Irak
lerohanásának valódi stratégiai célját: a világ második legnagyobb kőolaj-
készletének felügyeletét és amerikai jelenlétet azon a területen, ahol a legtöbb
kőolajat termelik. Minden ennek az alapötletnek volt alárendelve. Irak
nemcsak a második legnagyobb kőolajkészlettel rendelkező ország, hanem az
az ország is, ahol a legolcsóbb a kitermelés. És azzal, hogy az amerikaiak
befészkelték magukat Irakba, jelenlétüket az egész régióban érezhetővé tették.
Érted?
– Igen.
– Abban az időben, amikor az ENSZ az iraki tömegpusztító fegyverek
kérdését tárgyalta nagy fontoskodva, Cheney nyilvánosan kijelentette, hogy
Szaddám fenyegetést jelent a helyi kőolajkészletekre, és ezt úgy közölte,
mintha elegendő érv lenne a támadás megindítására. – Elmosolyodott. – A
Fehér Házban persze azonnal kitört a pánik, amikor meghallották, hogy ilyen
nyíltan beszél a háború valódi okáról, és természetesen gyorsan elhallgattatták.
Egy kőolajért folytatott háború soha nem villanyozta volna föl sem az
amerikai, sem a nemzetközi közvéleményt, és a katonai akciót sem legitimálta
volna. Ezért ezt az érvet inkább elhallgatták, és a Bush-vezetés végül még le is
tagadta, hogy a háborúnak bármi köze volna a kőolajhoz. – Széttárta a karját. –
De a nyilvánvalót nem lehet elkendőzni. Gondolod, hogy ha Irakban nem
181
olajat termelnének, hanem mondjuk mandulát, az amerikaiak egy vagyont
költenének arra, hogy megtámadják az országot?
Tomás elnevette magát.
– Persze hogy nem.
– A tények magukért beszélnek, csak meg kell hallani őket. Még mielőtt
elkezdődött volna a háború, Cheney Halliburtonje már aláírt egy hétmilliárd
dolláros szerződést az iraki kőolajról. És amikor a csapatok benyomultak, az
volt az első dolguk, hogy biztosították az óriási kirkuki olajmezőket. És
alighogy Bagdadba értek, az amerikai csapatok máris rohantak, hogy birtokba
vegyék az Olajügyi Minisztériumot, tudomást sem véve arról, hogy a város
többi részével, amelyet nagy erőkkel bombáztak, mi történik. Mindent le
lehetett bombázni, csak az Olajügyi Minisztériumot nem. Vajon miért? – tette
fel a kérdést, de már folytatta is. – Amikor az Egyesült Államok megtámadta
Irakot, már nem volt más dolga, mint érvényesíteni a kőolajipar érdekeit. Ezzel
egyrészt tovább gazdagíthatta a választási kampányok anyagi támogatóit,
illetve az összes barátját a kőolaj világában. Másrészt biztosíthatta, hogy az
iraki kőolaj ne kerülhessen Kína vagy Oroszország kezébe. Végül pedig egy
olyan geostratégiai helyzetet teremthetett, amely az amerikai jelenlétet és
befolyást az egész Közel-Keletre kiterjeszti. Ha pedig az Egyesült Államok az
ellenőrzése alatt tartja a Perzsa-öböl és a Közel-Kelet térségét, azzal hozzá-
férést nyer a világ legnagyobb kőolajkészleteihez akkor, amikor a nem OPEC-
olaj már elérte a termelési csúcsát és kimerülőben van.
Amikor végeztek a vacsorával és megitták a borukat is, hátradőltek a
székükön. A németek már elhallgattak, eltompultak a sörtől, és a bár nyugodt
légkört árasztott.
– Megyünk? – vetette föl Tomás.
– Várj, kérem a számlát. – Filipe fölemelte a kezét, és intett az orosz
pincérnek.
A pincér elővett egy ceruzát és egy jegyzetfüzetet, és összeadta a rendelést.
Tomás figyelte, de az esze máshol járt: a barátja helyzetén.
– Ebben az egész históriában – szólalt meg végül – még mindig van
valami, aminek semmi értelme.
– Na, mondd.
– Négy tudós tanulmányozta a globális felmelegedés problémáját, ugye?
– Igen.
– De hát a világon több száz vagy ezer másik tudós is tanulmányozza
ugyanezt. Miért éppen titeket akartak eltakarítani az útból a kőolajérdekek
védelmezői? Miben különböztök ti a többiektől?
182
 A pincér átadta a számlát, és Filipe a kezébe nyomott egy marék rubelt.
– Tényleg tudni akarod? – kérdezte.
– Persze.
– Abban, hogy rájöttünk valamire.
Tomás kérdőn nézett rá.
– Mire?
Filipe fölállt, fölvette a kabátját, és elindult az ajtó felé.
– Rájöttünk valamire, ami véget vethetne a kőolajiparnak – mondta. – És
ezt nem nézték jó szemmel.
Azzal kilépett.

183
 XXI.

Nagyezsda vastag, puha bundába burkolózva üldögélt két jurta között, egy
széles fapadon. Lábát egy farönkön pihentette. A jurták úgy sorakoztak
egymás mellett, ötméterenként, mint a sorba rakott zsemlék, közöttük egy-egy
kerti pad állt. Mögöttük sűrű fasor jelezte az erdő kezdetét. Az orosz nő előtt
petróleumlámpa állt a földön, és a lámpa fénye kísérteties árnyakat vetített
köré: mintha szellemek járnák éjszakai táncukat.
– Merre jártál? – kérdezte az üdvözlés után Filipe a csendben üldögélő
nőt, ahogy közeledtek feléje Tomással.
– Csak itt, a környéken.
– Azt ne mondd, hogy találkoztál Khamagannal.
A nő ingerülten csettintett.
– Jaj, ne fárassz!
Filipe nevetve hátrafordult.
– Nadjának van itt egy különleges barátja – mondta. – Egy öreg sámán, aki
hülyeségekkel tömi a fejét.
– Nem, nem hülyeségek, Filjka – tiltakozott a nő. – Tényleg természet-
feletti képességei vannak.
– Miféle természetfeletti képességek? Az öreg egy szélhámos.
– A szellemekkel beszélget.
A portugál geológus felkacagott.
– Szerintem inkább az itókáival beszélget.
– Jaj, milyen vagy!
Tomás elhelyezkedett a földön nyugvó farönkön, Nagyezsda lábánál.
– Mi ez a sámános história?
– Csak egy csaló, aki hülyíti itt a népséget – mondta Filipe. – Elhitette
Nadjával, hogy varázsló.
– Ne hallgass rá, Tomik – vágott közbe Nadja. – Filjka nem tudja, mit
beszél.
184
 – Ó, nem tudom?
– Nem, nem tudod.
– Na, akkor mit csinál az öreg? Hm? Mit csinál?
– Khamagannak misztikus hatalma van – felelte a nő. – Ezt tiszteletben kell
tartanod.
– Ez a hatalom nem misztikus – ellenkezett Filipe, az arcán gúnyos
arckifejezéssel. – Hanem mitikus.
Tomás kellemetlenül érezte magát, és zavartan fészkelődött a farönkön,
kényelmesebb testhelyzetet keresve.
– Nadja, magyarázd már el nekem.
A lány széles taglejtéssel végigmutatott a sötét éjszakán, amely körülvette a
jurtát.
– Emlékszel, hogy azt mondtam, amikor megérkeztünk, hogy ez egy
mágikus sziget?
– Igen.
– Az Olhon-sziget a világ sámánjainak egyik fő helye. Khamagant akkor
ismertem meg, amikor eljöttem Szibériába, hogy elvégezzem a meteorológiai
méréseket Filjkának. Azért jöttem erre a szigetre, mert hallottam, hogy itt
melegebb van, mint a térség többi részén, és akkor mutattak be Khamagannak.
És fölfedeztem, hogy ő ma az egyik legfontosabb sámán.
– De hát mi különlegeset művel?
– Meggyógyítja az embereket.
– Milyen betegségből?
– Mit tudom én, mindenféléből.
– Mint a törzsi varázslók?
– Valahogy úgy – felelte, de nem tetszett neki az összehasonlítás. – A
sámán misztikus hatalma segítségével más dimenziókban utazik, beszélget a
szellemekkel, és ezáltal megteremti az egyensúlyt a két világ, a fizikai és a
spirituális világ között.
– Megszállják a szellemek?
– Nem, nem. Khamagan uralja őket.
– És kik ők?
– Hát, a holtak lelkei meg a természet démonjai és szellemei.
Tomás elfintorította az arcát.
– Ez egy kicsit fantasztikusan hangzik, nem gondolod?
– Belátom, hogy így, elmesélve talán valóban fantasztikusan hangzik –
ismerte be. – De az az igazság, hogy tényleg működik.
185
 – Honnan tudod, hogy működik?
– Onnan, hogy láttam.
– Mit láttál?
– Láttam, ahogy Khamagan transzba esve meggyógyítja a betegeket.
A történész kétkedőn vonta össze a szemöldökét.
– Nem lehet, hogy csak szuggesztió?
– De lehet. De akkor is meggyógyultak, az biztos.
Filipe türelmetlenül fészkelődni kezdett. Már jól ismerte ezt a témát, és
nem volt kedve folytatni. Kinyújtózott, és összefonta a karját, hogy szembe-
szálljon a zsibbasztó hideggel, és a hívogató jurta felé intett.
– Mi lenne, ha innánk egy teát?

A kapcsoló kattant egyet, de a sátor sötét maradt, csak a Nagyezsda

kezében himbálózó petróleumlámpa halvány fénye világított.
– A francba! – káromkodott Filipe. – Már megint leállt a generátor.
– Generátorral világít a tábor? – kérdezte Tomás csodálkozva.
– Nem csak a tábor – magyarázta a barátja. – Az egész sziget.
– Micsoda? Nincs rákötve az elektromos hálózatra?
– Nincs. Mindent a generátor működtet.
Tomás nevetett.
– De hát hova csöppentem?
– Olhon a tiszta természet, kedves Casanova. Annyira vad, hogy a
Szovjetunió idejében minden szépsége ellenére a gulágrendszer részét képezte.
Sok deportált került ide, főleg litvánok, és java részük itt is halt meg.
– Olyan kemény itt a hideg?
– Nem, sőt. Szibéria többi részéhez képest kifejezetten mérsékelt itt az
időjárás. Az a baj, hogy nincs semmiféle infrastruktúra. Például nincs se tele-
fon, se villany.
– És a mobiltelefon?
– Itt nincs térerő.
– Komolyan? És mit csináljak, ha külföldre kell telefonálnom?
– Van két műholdas telefon. Az egyik itt, a táborban, a másik pedig a
Bencsarov Kempingben, Huzsirban. Ha kell, csak szólj. Száz rubel egy perc.
A jurta megvilágításának feladata így hát Nagyezsda petróleum-lámpájára
hárult. Semmi nem működött odabent, csak a szamovár. Egy régi, szénnel
fűtött fémhenger, amely a sztálini időkre emlékeztetett. A csapjából forró vizet
186
töltöttek a teához. Leültek a jurta két ágyára a gőzölgő csészékkel a kezükben,
és kortyolgatva itták a meleg italt, ami igen jólesett a gyomruknak.
– Az előbb mondtál nekem valamit, ami azóta is itt kavarog bennem –
mondta Tomás portugálul, visszatérve a kocsmában folytatott beszélgetésükre.
– Azt mondtad, hogy rájöttetek valamire, ami komoly veszélybe sodorja a
kőolajipart.
– Igen.
– Mire jöttetek rá?
Filipe a csészéből fölszálló gőzt nézte, és finoman megfújta a teáját, hogy
hűtse.
– Azt nem mondhatom el – mormogta.
– Miért?
– Annak több oka is van. Először is az, hogy ha elmondom neked, azzal a
te életedet is veszélybe sodrom.
– Te csak ne aggódj az én életemért. Én most az Interpol nevében vagyok
itt.
A geológus fölnevetett.
– Jaj, de biztos vagy magadban!
Tomás elengedte a füle mellett a gúnyt.
– De nem gondolod, hogy mégiscsak el kellene mesélned?
– De igen – bólintott. – Majd ha eljön az ideje.
– És mikor jön el az ideje?
Filipe arcán sejtelmes kifejezés jelent meg.
– Hamarosan.
Nagyezsda unta, hogy ezek ketten portugálul beszélgetnek, ezért félbe-
szakította őket, és orosz szitokáradatot zúdított rájuk, ami Filipét megmoso-
lyogtatta. A geológus oroszul válaszolt, aztán Tomáshoz fordult.
– Nadja úgy érzi, hogy kizárjuk a társalgásból – magyarázta. – Mivel te
nem beszélsz oroszul, ő meg nem beszél portugálul, a legjobb lesz, ha angolul
folytatjuk.
– Bevallom, lenyűgöz az orosztudásod – jegyezte meg Tomás. – Hol
tanultad meg?
– Természetesen itt, Oroszországban.
– Régóta élsz itt?
– Régebben éltem itt egy ideig.
– Itt éltél?
– Igen. Emlékszel, hogy a szüleim a kommunista párt tagjai voltak?
187
 – Már hogy ne emlékeznék? – mosolyodott el Tomás. – Kész botrány volt,
amit Castelo Brancóban műveltek. Különböző fura nevű jelöltekre szavaztak,
mint Octávio Pato meg hasonlók.
– Amikor befejeztem a gimnáziumot, a szüleim miatt megpályáztam egy
ösztöndíjat, és fölvettek a Leningrádi Egyetem geológia szakára. Ez még a
Szovjetunió idejében volt, persze.
– Leningrád? Úgy érted, Szentpétervár.
– De akkor Leningrád volt a neve.
– Na és? Jó volt?
– Csodálatos az a város – mondta Filipe. – De, ahogy sejteni lehetett, két
hét múlva már én voltam a legnagyobb antikommunista.
– És meddig maradtál?
– Négy évig.
– Elég sokáig.
Filipe megvonta a vállát.
– Az orosz lányok itt marasztaltak – mondta, egyszerre tehetetlen és
lemondó arckifejezéssel. – Az állapotok borzalmasak voltak, az emberek ellen-
szenvesek, a kommunista rendszer nem működött, télen hihetetlenül hideg
volt, de ennek ellenére nem bírtam elmenni. – Sóhajtott. – Az itteni lányok
jelentették a végzetem, nem volt mit tenni.
– Mi bennük olyan különleges?
A régi barát Nagyezsdára pillantott, mintha felmutatná a bizonyítékot.
– Hát nem látod?

Zavart pillantásokat váltottak, amikor eljött a lefekvés ideje. A jurtában

csak két ágy volt, ők viszont hárman voltak. Tomás eleinte azt hitte, hogy
Filipének van egy saját sátra, és ott tölti az éjszakát, de amikor elhatározták,
hogy lefekszenek, rájött, hogy ez a barátja jurtája.
Kínos zavarában egymást váltották a gondolatai. Először azt gondolta,
hogy ő és Nagyezsda alszanak az egyik ágyon, Filipe pedig a másikon. Ez tűnt
a természetes megoldásnak, tekintetbe véve, hogy milyen kapcsolat szövődött
közte és a lány között az utóbbi napokban. Csakhogy egy pillanattal később
meggondolta magát. Rosszul venné ki magát, ha a barátja sátrában együtt
aludna a lánnyal. Nem, inkább a másik lehetőséget választja, a lovagiasabbat,
vagyis ő fog egy ágyon aludni a barátjával, és Nagyezsda a másikon. Vagyis
nemek szerint különülnek el.

188
 Éppen közzé akarta tenni nemes lelkű javaslatát, amikor meglátta, hogy
Filipe karon ragadja Nadját.
– Te ma velem alszol, szépségem – mondta.
Tomás nem akart hinni a fülének. Jól hallotta? De a következő pillanatban
minden kétsége szertefoszlott. Legnagyobb megdöbbenésére, Nagyezsda nem
utasította vissza az ajánlatot, sőt elnevette magát, és hagyta, hogy Filipe
szorosan átölelve vonszolja. Lehuppantak az egyik ágyra, és mérhetetlenül
gyerekes nevetgélés közben eltűntek a lepedők és a paplanok között.
A történész lassan, kábultan vetkőzött le. Sokkolta az a pimasz könnyedség,
amivel Nagyezsda lecserélte őt a másik férfira, ráadásul az orra előtt. Fölvette
a pizsamáját, és lefeküdt az ágyra. Megszokta a lányt, a közelségét, a
sajátjának tekintette, de ez az illúzió egy csapásra szertefoszlott, mint egy
tükör, amely darabokra törik.
Eloltotta a lámpát, és a jurta teljes sötétségbe borult. De nem csöndbe.
Nagyezsda kuncogása és Filipe kacagása lassan átalakult: a nő most már
sóhajtozott, a férfi pedig zihált és fel-felhorkantott. Az ágy rázkódni kezdett,
csikorogva és nyikorogva, és akkorákat zökkent, mint egy csónak a hullámzó
tengerben. Tomás lehunyta a szemét, és kétségbeesetten dugta be a fejét a
takaró alá, mintha így elbújhatna a rémes zajok elől. Pár pillanatra úgy tűnt,
mintha jobb lenne, de a kíváncsisága legyőzte, és erősen fülelve meghallotta a
szomszédos ágyat rázó csetepaté hangjait.
Kurva, gondolta. Mekkora barom vagyok. Csak én lehetek olyan hülye,
hogy belezúgok egy kurvába.
A nyögések és a zihálások egyre hangosabbá váltak, míg egyszer csak
minden elcsöndesedett, mintha hirtelen végtelen nyugalom árasztotta volna el
a sátrat. Egy rövid, nyugodt és csilingelő burukkolás után aztán végleg beállt a
csend a jurtában, és Tomás azon igyekezetében, hogy ne vegyen tudomást a
történtekről, kiürítette az elméjét, és hagyta, hogy szép lassan elnyomja az
álom.
Hangok.
Az álom mélyéről egy hang térítette magához, mintha alámerült volna egy
nyugodt vízbe, és egy ismeretlen erő hirtelen a felszínre lökte volna. Az
anyjával álmodott, és hallotta, ahogy a teste lezuhan a lépcsőről, valóra váltva
a fenyegetést, amit az asszony akkor mondott, amikor a fia otthagyta az
otthonban. És mi van, ha ez jósló álom? Vajon jól van az anyja? És egyáltalán:
álom volt? Hirtelen felriadva, de az álmosságtól kissé még kábultan, úgy
döntött, hogy utánajár a dolognak: ez a legegyszerűbb módja a megnyug-
vásnak és a lelki béke visszaállításának. Hegyezte hát a fülét, és hallgatózni
kezdett.
189
 Újabb zaj.
Mozgást hallott odakintről. Most már nem voltak kétségei: ez nem álom
volt, és az anyja sem vetette le magát a lépcsőről. Valaki járt a jurta körül,
hallatszottak a léptei és a lihegése.
Fölemelte a fejét, a matracra könyökölt, és úgy meresztgette a szemét a
sötétben.
– Filjka! – szólt egy sürgető férfihang a jurta ajtajában. – Filjka!
– Sto? – Ez már Filipe álmos hangja volt. – Kto eto?
– Eto já, Borka.
– Sto takoj, Borka?
– Tám tyibjá rebjátá isut, u nyik sztvolj.
Filipe rémülten kiugrott az ágyból, és Tomás érezte, hogy őrülten kalapál a
szíve. Nem tudta, mi történt, de azt érezte, hogy valami komoly.
– Mi van? Mi történt?
– Öltözz – utasította Filipe. – Gyerünk már!
– Mi történt?
– Fegyveres férfiak keresnek minket.

190
 XXII.

Kiosontak a jurta ajtaján, és bevetették magukat a sötétségbe, miközben

Tomás még a nadrágja övét csatolta, Nagyezsda meg a kabátját gombolta.
Követték az idegent, aki felriasztotta őket, a sovány Boriszt, aki a sötétben
végigvezette őket a tábor mellett, és aztán tovább. A hátuk mögül kiáltásokat
hallottak. Forgatták a fejüket, hogy megtudják, mi történik, de a sűrű sötétben
nem láttak semmit. Csak parancsszavakat, futást és fémek csörrenését
hallották.
Előrenyújtott kézzel, óvatosan tapogatózva haladtak a sötétben,
mindegyikük csak az előtte járó társa hátát látta. Úgy tűnt, Borisz volt az
egyetlen, aki tudta, hova mennek, ezért ő ment legelöl, s vezette a többieket a
sűrű fenyvesen át. Néha-néha nekimentek egy fának, megbotlottak egy
gallyban vagy megsebesítette őket egy ág, de a félelem siettette őket előre,
hogy meneküljenek, gyors lábakkal, kalapáló szívvel, fájdalmat nem érezve.
Vagy félórája futottak már a tajgában, néha erdei zsákutcába kerültek, és
vissza kellett fordulniuk, de egyszer csak kiértek egy tisztásra, és egy kis
település szélén találták magukat.
– Haranci – közölte Borisz.
– Haranci falvában vagyunk – magyarázta Filipe suttogva, mert nem mert
hangosan beszélni. – Borka jól ismeri.
– Ki az a Borka?
A barátja a sovány oroszra mutatott.
– Ez itt Borisz. De mi csak Borkának hívjuk.
Borisz intett nekik, hogy várjanak, és eltűnt az éjszakában, otthagyva a
három embert a falu szélén. Ők csak álltak ott, reszketve a hidegtől és a
félelemtől, és nem tudták, mit tegyenek.
– Hova ment?
– Elintézi, hogy eltűnhessünk innen. Várnunk kell.
Egy darabig hallgattak, szinte a lélegzetüket is visszafojtották, hogy jobban

191
halljanak. Feszülten figyeltek, hogy észrevegyenek bármi gyanús zajt,
szokatlan hangot, de mindenütt csend honolt, csak a saját visszafojtott lihe-
gésüket hallották.
– Kik azok a fegyveres fickók?
– Nem tudom.
– Akkor meg minek kellett elmenekülnünk?
– Mert nem mindennapi dolog, hogy éjszaka fegyveresek érkeznek a
táborba. – Filipe alig kapott levegőt. – Amikor Howard és Blanco meghalt, itt
rejtőztem el, Olhonban, amit még leningrádi diákkoromból ismertem. – Szüne-
tet tartott, hogy kifújja magát. – Azóta állandóan készenlétben vagyok, hátha
egyszer ilyesmi történik, ezért fölbéreltem néhány helyi srácot, hogy
riasszanak, ha kell, és havonta fizetek nekik. – A Boriszt elnyelő sötétség
irányába intett. – Borka is közéjük tartozik.
Megint elhallgattak, gyanús zajok után fülelve. Semmi. Csak a saját
lihegésüket hallották még mindig, meg a fák erőteljes susogását a szélben.
– Hogy találhattak rád az üldözőid?
– Ez jó kérdés.
– Gondolod, hogy követtek engem meg Nadját?
– Ez a legvalószínűbb.
– Már Moszkvától?
– Valószínű.
– A francba! – morogta csüggedten a történész. – Semmit nem vettem
észre.
Filipe felsóhajtott.
– Az én hibám – mondta. – Nem kellett volna válaszolnom az e-mailedre.
– De hát honnan tudták meg?
A barátja eltöprengett a kérdésen.
– Bécsben is voltál?
– Igen. Elmentem az OPEC-hez, hogy megpróbáljam kideríteni, mit
kerestél ott azon a napon, amikor meggyilkolták a spanyolt meg az amerikait.
– Akkor ott történhetett. Miután fogadtak, rád állítottak valakit, hátha
elvezeted őket hozzám.
Tomás bosszúsan csóválta a fejét.
– Mekkora barom vagyok.
– Az én hibám – ismételte Filipe. – Óvatosabbnak kellett volna lennem.
Ekkor lépteket hallottak, és elhallgattak. Mindhárman rémülten igyekeztek
azonosítani a közeledő hangokat. A sötétből hirtelen előlépett egy ember, és
192
halálra rémisztette őket. Borisz volt az. Suttogott valamit, aztán a falu kihalt
utcáin elvezette őket egy istállószerű épülethez.
– Borka azt kérdezi, hogy jó formában vagy-e – mondta Filipe.
– Igen, azt hiszem – felelte Tomás. – Miért?
Borisz lámpást gyújtott. Az istálló falára irányította a fényt, amely
imbolyogva táncolt ott, amíg meg nem találták, amit kerestek.
– Mert ezeket kell használnunk.
Kerékpárok voltak.

Végigtekertek egy ösvényen. A kerékpárlámpák elég jól megvilágították az

utat. Hamarosan elérkeztek egy földúthoz, ahol megálltak. Tomás csak nézte,
ahogy a másik három oroszul beszél és mindenfelé mutogat: láthatóan nem
tudtak megegyezni.
– Mi van? – kérdezte, megszakítva a szláv hangzavart.
– Azon tanakodunk, hogy merre tovább – magyarázta Filipe, angolul, hogy
orosz társaik is értsék. – Borka Huzsirba akar vinni minket, de szerintem túl
kockázatos. A fegyveres fickók is biztosan odamennek.
– És mi az alternatíva?
– Sajnos nem tudom – felelte a barátja.
– Nekem van egy ötletem – szólt Nagyezsda.
– Na, mondd.
– Az öreg Khamagan.
– Ne beszélj már hülyeségeket.
– Figyelj rám, Filjka – könyörgött. – Én ma voltam nála a Shamankán.
Khamagan ki tud innen vinni minket, ha elmegyünk hozzá.
– A Shamankára?
– Igen.
Mindenki hallgatott, amíg Filipe mérlegelte a lehetőséget. Megkérdezte
Boriszt oroszul, és miután meghallgatta a véleményét, rátette a lábát a pedálra,
és bólintott.
– Gyerünk.
Rákanyarodtak az útra, és elindultak nyugat felé. A tó közel volt, és kissé
távolabb halvány derengést pillantottak meg: Huzsir gyenge éjszakai fényei
voltak. Úgy döntöttek, hogy megkockáztatják az áthaladást a falun, de amikor
elérték az első házakat, hirtelen motorzúgást hallottak a hátuk mögül. Borisz
intett, és letértek az útról: lehasaltak az árokba.

193
 A motorzúgás egyre hangosabb lett, és az utat elárasztotta a fényszórók
fénye: két terepjáró közeledett nagy lármával. Tomás kinyújtotta a nyakát, és
látta, hogy a dzsipek tele vannak férfiakkal.
– Ők azok – mormogta Filipe. – Minket keresnek.
A terepjárók elhaladtak, majd tőlük nem messze megálltak, és bekapcsolt
fényszórókkal vártak egy darabig, mintha felmérnék a helyzetet. Olyanok
voltak, mint a zsákmányra váró ragadozók. Pár másodpercig álltak így, aztán
felgyulladt az első dzsip tolatólámpája, és rögtön utána a másodiké is.
– Idejönnek! – suttogta Tomás halálra vált tekintettel.
Borisz, aki szintén megrémült az eshetőségtől, hogy a terepjárók vissza-
jönnek oda, ahol ők rejtőznek, mondott valamit oroszul, erre Filipe intett
Tomásnak, hogy kövesse.
– Itt tényleg veszélyes – mondta. – Borka elvisz minket egy ösvényre.
Letolták a kerékpárokat az út szélén, és a sötétben cikáztak a sztyeppén. A
talajt gyógynövények és más illatos növények borították, amelyek erős,
kellemes illatot árasztottak a nyomukban. Néhány száz métert megtéve újabb
kis utat találtak, felültek a biciklikre, és nagyon lassan, végtelenül óvatosan,
kikapcsolt lámpákkal haladtak előre.

– A Shamanka.
Borisz bejelentette az úti célt. Megérkeztek. Tomás szeme már hozzá-
szokott a sötétséghez, de az első dolog, ami feltűnt neki, az egyfajta hang volt,
a víz nyugodt hullámzásának hangja.
A kis U alakú öbölnek, ahova megérkeztek, homokos partja volt, de az
öböl bal oldali végén sötét szikla emelkedett a magasba, mint valami gótikus
szentély. Leszálltak a kerékpárról, lementek a partra, és elindultak a sötétlő
tömb felé.
– Mi ez? – kérdezte Tomás, a hatalmas fekete sziklára mutatva, amely úgy
állt ott, mintha a tavat őrizné.
– A Sámán-szikla – felelte Filipe. – Shamankának nevezik.
– Egy sámánszikla?
– Nem egy sámánszikla – javította ki a barátja. – Hanem a Sámánszikla. –
Erősen megnyomta az a-t. – Ez a szikla Ázsia kilenc legszentebb helyeinek
egyike.
Tomás figyelmesen megnézte a sötét árnyat, amely felé haladtak.
– És mi benne olyan különös?
– Mondd el neki, Nadja.
194
 Az orosz lány, aki némán gyalogolt előttük, lelassította a lépteit, és hagyta,
hogy Tomás utolérje.
– Itt, a Shamankán született az első sámán – mesélte. – A hagyomány
szerint ez a sámán férfi volt, és egy idő után kezdte nagyon egyedül érezni
magát. Akkor megteremtette az első sámánnőt.
Az árny egyre nagyobbra nőtt, hatalmas, fenyegető sötét foltja már olyan
közel volt, hogy Tomás már ki tudta venni az alakját. Meredek, durva felületű
szikla volt, két csúccsal. Tele volt hegyes göcsörtökkel, mint egy sündisznó, az
emberben az a benyomás támadt, hogy a part ki akart nyújtózni, és addig-
addig nyújtózkodott, míg bele nem ütközött ebbe a kőszörnyetegbe. Olyan
volt, mint egy óriás, aki a Bajkál vizét őrzi. Volt benne valami valószerűtlen,
olyan volt, mint egy hatalmas, bizarr szobor.
A szikla oldalában sárgásvörös fény villódzott halványan.
– Az meg mi?
– Khamagan – nyugtatta meg Nagyezsda. – Tüzet gyújtott.
Elértek a szikla lábához, és elindultak fölfelé a meredek emelkedőn, a tűz
irányába. Tomás észrevette, hogy a kő valamiféle kristályos márvány, amit
vörös zuzmó borít. Az egész nagyon természetes és érintetlen volt, kivéve azt a
kis táblát, amelyre, ha jól látta, valami szanszkrit szöveget véstek.
Nagyezsda hangosan szólította Khamagant, csak úgy visszhangzott a neve
az öbölben. Gyenge, halk választ hallottak. A sámánt takarókba burkolózva
találták egy barlangban fekve. A tűz a barlang bejáratában égett. Széles, barna
arcú férfi volt, mandulavágású szemekkel, kiugró pofacsonttal, akár a
mongolok. Kék sapkája alól kócos szalmaszálakként kandikált ki fehér haja.
Orosz nyelvű beszélgetésbe kezdtek vele, és Borisz meg Filipe vadul
gesztikuláltak, mintha ez volna az egyetlen módja, hogy kifejezzék, mennyire
sürgős a mondanivalójuk. De Khamagant nem hatották meg, úgy tűnt, mintha
meg sem hallaná, amit mondanak. Nagyezsda közbelépett. Nyugodtan, lassan
beszélt a sámánhoz. Khamagan csöndben hallgatta, és minden szavára oda-
figyelt: látszott, hogy tiszteli a nőt.
– Mit mond neki Nadja? – kérdezte Tomás suttogva.
– Elmagyarázza neki, hogy férfiak üldöznek minket, akik fenyegetik a
tegsht.
– Az meg mi?
– Egy sámánfogalom.
– Jó, de mit jelent?
– Egyensúlyt – fordította le Filipe. – A sámánok tisztelik a levegőt, a vizet
és a földet, és úgy tartják, hogy fontos megőrizni az egyensúlyt a világban.
195
Szerintük a bolygó nem élettelen, hanem minden dolog és minden hely együtt
rezeg a szellemek élő jelenlétével. Mindennek lelke van, az állatoknak és a
növényeknek is. A sámánetika a természet tiszteletét és a természetes dolgok
védelmét hirdeti, és Nadja erre az etikára hivatkozott.
Nagyezsda elhallgatott, és most az aggastyánon volt a sor, hogy meg-
szólaljon.
– Mit mond?
– Az emberek azt hiszik, hogy a világ élettelen, és azért van, hogy
kihasználjuk. Nem az, és nem azért van – suttogta Filipe, Khamagan szavait
tolmácsolva. – Az az emberek baja, hogy már nem tisztelik a Föld Anyát, és ez
mindannyiunk számára végzetes. A Föld Anya és az Ég Atya megteremtettek
minket, és évmilliókon keresztül tápláltak minket, ezért megérdemlik a
tiszteletünket. Tisztelnünk kell a tavat és a hegyet, a tajgát és a sztyeppét, a
sast és a halat, különben mindent elveszítünk. Szükségünk van tenger
mednére. Mindannyian felelősek vagyunk azért, amit teszünk, és tenger
mindent lát, ő az utolsó bíró és a sorsok szövője.
– Mire van szükségünk? – kérdezte Tomás, félbeszakítva a tolmácsolást.
– Tenger mednére – ismételte Filipe. – Ez a személyes felelősség, az
univerzummal való kapcsolat. A sámánok szerint az emberek közvetlen
kapcsolatban állnak az univerzummal, nincs semmi közvetítő, sem szent
könyvek, sem papok, de még maguk a sámánok sem. Csak a tenger medne
van.
Khamagan ekkor elhallgatott, és ismét a lány beszélt, ezúttal idegesen,
többször is a partra, a barlangra és a tóra mutatva. Filipe annyira belemerült a
nő szavaiba, hogy elfelejtett fordítani, de ennek már nem is volt jelentősége.
Az öreg sámán némán hallgatta a lányt, és amikor végre befejezte, bólintott és
egyetlen szót mondott:
– Da.
Ez az igen máris cselekvésre ösztönözte őket. Beléptek a barlang
mélyébe, és megfogtak a sötétben valamit, aminek Tomás nem tudta kivenni
az alakját. Fölemelték a tárgyat, és kivitték a barlangból.
– Mi ez?
– Látod, egy kajak.
Valóban: keskeny, hosszú, kétszemélyes hajó volt. Leereszkedtek a lejtőn,
vízre bocsátották a kajakot, aztán visszamentek a másikért. Tomás is velük
ment, és ezúttal ő is segített a cipelésben. Amikor a kajakkal a kezében kilépett
a barlangból, megbotlott egy kőben, és majdnem elesett, de még idejében
sikerült visszanyernie az egyensúlyát. Ekkor hallotta meg Nagyezsda hangját.

196
 – Jönnek.
Magasabbra emelte a kajakot, hogy kilásson alóla, és megnézze, mi
történik. A parton, nagy porfelhőben, két pár közeledő fényszórót pillantott
meg.
A terepjárók voltak.
– Gyorsan! Gyorsan!
A három férfi, vállukon a kajakkal, szinte lerohant a lejtőn. Rádobták a
hajót a vízre, és Filipe Tomásra mutatott.
– Te Nadjával ebben a kajakban mész. – A közelebbi hajóra mutatott. – Én
Borkával a másikban.
Nagyezsda elhelyezkedett a kajakban, és várta, hogy Tomás is beszálljon. A
történész vetett még egy pillantást a dzsipekre, és megállapította, hogy
megálltak, kivágódtak az ajtajaik, és kiszálltak az üldözőik. Több se kellett
neki, gyorsan leült, és már fogta is az evezőt.
– Gyorsan!
Filipe portugálul szitkozódott, miközben beszállt a másik kajakba.
– Honnan a francból tudták ezek a görények, hogy hol vagyunk?
– Lehet, hogy valaki beköpött minket?
– De hát ki? Csak az előbb döntöttük el, hogy idejövünk a Shamankához!
– Lehet, hogy átfésülték a szigetet.
Hangokat hallottak a távolból. A terepjárós férfiak már észrevették őket, és
utasításokat kiabáltak.
A két kajak evezői a vízbe csapódtak, és a hajók eltávolodtak a sziklától.
– Hova megyünk? – kérdezte Tomás, aki már nem is látta a másik hajót.
A sötétségből érkezett a válasz.
– Kettéválunk – hallotta Filipe hangját. – Te Nadjával mész.
– És hol találkozunk?
– Nem tudom. Majd megkereslek.
Az idegenek végigfutottak a parton, és egy szempillantás alatt elérték a
Sámán-sziklát. Tomás bőszen evezett, és csak akkor mert hátranézni, amikor
már elég távol volt a parttól. Khamagan tüzének fényében látta a mozgó
férfialakokat, és látta, hogy valami megcsillan a kezükben.
Zzzmm, zzzmm, zzzmm.
Valami elsüvített a kajak mellett, és rögtön utána dörrenés hallatszott. A
víz egymás után nagyokat csobbant, ahogy a lövedékek becsapódtak.
– Lőnek ránk! – kiáltotta Tomás, most már pánikban.
Elméje ebben a pillanatban mintha kettéhasadt volna. Az egyik felét
elborította a rémület és a menekülési ösztön, hogy el innen, mindegy, milyen
197
áron, csak el, de a másik, a racionális fele különös távolságtartással szemlélte
az eseményeket. Az volt az érzése, mintha kívülről figyelné a történteket,
mintha nem lenne köze hozzá. Döbbenten tapasztalta, miként követik egymást
az események: soha nem gondolta volna, hogy ilyen érzés célpontnak lenni.
Mindig azt hitte, hogy először a dörrenést hallani, és csak aztán a golyók
süvítését, mint a filmekben, de a valóságban éppen fordítva volt: a golyók
gyorsabban értek oda, mint a hang, a süvítés előbb volt, mint a dörrenés.
– Pssssz – suttogta Nagyezsda. – Ne hangoskodj.
– De hát lőnek ránk!
– Csak vaktában lövöldöznek – magyarázta a lány. – Nem látnak minket.
A süvítések abbamaradtak, és már nem hallatszottak dörrenések a hajó
körül. Nagyezsdának igaza volt. Az idegenek nem látták a kajakokat, csak a
Bajkál fekete leplét, amint beleolvad a szibériai éjszakába.

198
 XXIII.

A kajak csendben, de gyorsan szelte a vizet, az evezők felváltva húztak a

jobb és a bal oldalon, az evezősök pedig lihegve igyekeztek tartani a tempót:
egy-kettő, egy-kettő, gyerünk, gyerünk, egy-kettő, előre, gyerünk, na még egy
kicsit, egy-kettő, egy-kettő.
De a tízpercnyi erőteljes evezésnek megvolt az ára. Tomás váll- és
nyakizmai úgy elnehezedtek, mint az ólom, a karjai meg úgy elzsibbadtak,
hogy alig bírta őket megmozdítani. Energiatartalékai kiürültek, és levegőért
kapkodott, a félelem hajtóereje a kétségbeesett menekülés során kimerült.
Ezzel Nagyezsda sem volt másként, és mindketten lassítottak az evezés tempó-
ján. A kajak, amely eddig rakétaként száguldott a vízen, most csak lassan
siklott tovább a sziget és a kontinens közötti szoros, a Maloje Morje szelíd
hullámain.
– Hol lehetnek? – lihegte Tomás két levegővétel között, kalapáló szívvel.
– Nem tudom. Valahol errefelé.
Miután kifújta magát, a történész körülnézett, hátha valahol mozgást észlel,
de a hajó körül elterülő sötétség olyan sűrű volt, hogy néhány világító ponton
kívül, amelyek valószínűleg egy-egy magányos ház fényei voltak a tajgán
vagy a sztyeppén, semmit sem látott maga előtt. Kissé távolabb, felfedezte
Huzsir fényeit és talán Khamagan tüzének vibráló lángját is a Shamankán,
amelyek azt jelezték, hogy Olhon partjai még mindig vészesen közel vannak.
Néhány perc pihenés után folytatták az evezést, de már nem azzal az óriási
erőbedobással, amellyel kezdetben belevágtak. Mindkettőjük fülében az az
ijesztő hang visszhangzott újra meg újra, amelyet a puskagolyók süvítése
keltett, ahogy átszelték a levegőt mellettük, és láthatatlan tőrökként bele-
csapódtak a vízbe. Ez arra figyelmeztette őket, hogy a legnagyobb veszély
leginkább halkan jön, álnok hirtelenséggel, láthatatlanul és alattomosan.
Nem tudták, mennyi ideje eveznek. A jurtatábor partjáról nézve, a
barátságos délutáni fényben úgy tűnt, csupán karnyújtásnyira van a Maloje
Morje túlpartja. De most, a vaksötétben, a kétségbeesett igyekezetben, hogy
199
érjenek már oda, fájó háttal és görcsbe rándult gyomorral, elviselhetetlenül
távolinak tűnt a cél. Közeledik egyáltalán? Vagy még nagyon messze van? A
fények alapján úgy tűnt, mintha nem közelednének semmit, vagy talán mégis:
ha hátranéztek, Khamagan tüzét már csak alig pislákoló, halvány csillagnak
látták a horizonton, ami biztos jele volt annak, hogy jócskán maguk mögött
hagyták a Shamankát.
A kajak hirtelen nekiütközött valami láthatatlannak, és mindketten
összerezzentek. Zátonyra futottak? Sziklának ütköztek? Nagyezsda lehajolt, és
vakon megtapogatta a hajó belsejét, hogy megállapítsa, van-e benne víz,
vagyis kilyukadt-e a hajó az ütközéstől.
– Mi van? – kérdezte Tomás rémülten suttogva.
Nagyezsda keze végigtapogatta az egész hajót, de mindenhol száraznak
tűnt, és megkönnyebbülten lélegzett föl.
– Minden rendben – nyugtatta meg a férfit.
– Akkor mi történt?
Ez jó kérdés volt, tekintve, hogy a hajó még mindig egy helyben állt. A
lány óvatosan fölemelkedett, és kihajolt a hajóból, hogy kívülről is megtapo-
gassa. A kajak orránál belenyúlt a hideg vízbe, és kezét ide-oda mozgatva
próbálta megállapítani, mi történt. Mivel nem talált semmit, jobban kihajolt, és
félve, óvatosan még mélyebbre nyúlt a vízben. Puha, szemcsés felszínbe
ütköztek az ujjai.
– Homok – mondta. – Homokzátonynak ütköztünk.
– Jaj, ne. És most mi lesz?
– Mi lenne! Ki kell szabadulnunk innen.
Tomás a billegő hajóban egyensúlyozva kitapogatta evezőjével a tó fenekét.
Valóban homok volt alattuk, és minden jel arra utalt, hogy megfeneklettek,
hiszen a kajak hátulja lebegett a vízben, az eleje meg belefúródott valamibe.
– Szerinted partot értünk? – kockáztatta meg a kérdést.
– Lehetséges. Látsz valamit?
Mindketten meresztgették a szemüket, hátha meglátnak valamit, ami arra
utal, hogy elérték a másik partot. De bármennyire hozzászoktak a sötéthez,
nehéz volt ebben a feketeségben bármit is megpillantani. Olyan volt, mintha a
semmiben forognának, még az ujjukat sem látták az orruk előtt, annyira
belevesztek a sűrű sötétségbe. Mégis létfontosságú volt, hogy kiderítsék, hol
vannak. Tomás megint megvizsgálta a talajt a lapátjával, de most a kajak
másik oldalán: itt mintha közelebb lett volna a homok. Ettől felbátorodott,
levette a cipőjét és a zokniját, a térde fölé tűrte a nadrágját, és félve
belemártotta a lábát a tóba. A víz jéghideg volt, egész teste beleremegett.
200
Nagyon óvatosan lépett a vízbe, és, amikor rálépett a homokra, a víz térdig
sem ért. Aztán a másik lábával is kilépett a csónakból, és nagyon óvatosan tett
néhány lépést. A víz egyre sekélyebb lett, előbb még bokáig ért, aztán már a
lábfejét sem lepte el a víz.
– Ez a part – állapította meg megkönnyebbülten. – Átértünk a túloldalra.
Visszafordult, és segített Nagyezsdának kiszállni a kajakból. Kézen fogva
gyalogoltak ki a partra, és úgy haladtak előre, mintha két vak menne egymás
mellett, bot nélkül, egy ismeretlen úton. Csak akkor álltak meg, amikor
elfogyott a lábuk alatt a homok, és talpukat a sztyeppe füve csiklandozta.
– Most hova menjünk? – kérdezte Tomás, miközben felhúzta a zokniját és a
cipőjét.
– Azt hiszem, a legjobb lesz, ha elmegyünk Sakhyurtába.
– Gyalog?
Nagyezsda ingerülten csettintett a nyelvével.
– Látsz itt valahol autóutat?
– Nem.
– Akkor minek teszel föl ilyen hülye kérdéseket, Tomik? Hát persze hogy
gyalog kell mennünk.
Tomás türelmetlenül fölpattant.
– Jól van – mondta. – Megyünk?
A lány ülve maradt a fűben.
– Mondd, te látsz valamit a sötétben?
– Nem én.
– Akkor ülj vissza, és fogd be a szád.

Összebújva szundikáltak, az ölelés melege megvédte őket az éjszakai

sztyeppe vad hidegétől, aztán egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy az
égboltot lassan kékes világosság festi be. Először Tomás kezdte nyitogatni a
szemét, és az ő mozgolódása ébresztette fel Nagyezsdát.
Hajnalodott a Bajkál-tó körül. Megjelentek a nap első sugarai, és
túloldalt kirajzolódott az Olhon-sziget hosszú, fekete sziluettje. Körülnéztek,
hogy megállapíthassák, hol kötöttek ki. A sztyeppe vette körül őket, kicsit
távolabb pedig a tajga és a hegyek magasodtak, a partot kisebb-nagyobb öblök,
vízbe nyúló sziklák és földnyelvek tagolták. Tekintetükkel társaikat keresték a
földön és a vízen, de csak saját elhagyott kajakjuk imbolygó alakját látták.
Olyan volt, mint egy elszabadult fatörzs, amely a partra kicsapó hullámokon
ringatózik.
201
 – El kéne indulnunk – vetette föl Tomás.
Nagyezsda ezúttal egyetértett a javaslattal, és fölállt. A hajnali fény, bár
még halvány volt, arra már elég, hogy lássák az utat. Fáztak, éhesek voltak, és
sürgősen útra kellett kelniük. Elindultak a füves sztyeppén, és délnyugatnak
fordultak, igyekezvén követni a part vonalát, de ha kellett, távolabbi utat
kerestek.
– A hely, ahova megyünk, messze van még?
– Sakhyurta? Van vagy negyven kilométer.
Tomás megrökönyödött a válaszon.
– Basszus! Az egy egész maraton! – Végigpásztázta a horizontot. – Nincs
valami közelebb?
– Tudtommal nincs.
– Nem ott szálltunk föl a kompra?
– De igen. Ott autóba szállhatunk, és elvitethetjük magunkat Irkutszkig.
– De ez nem veszélyes? Az üldözőink lehet, hogy figyelik az utat…
– És? Van más választásunk, Tomik?
– Nem tudom. Csak te tudod.
Nagyezsda az északnyugaton húzódó hegységre mutatott.
– Elmehetünk arra is, és akkor Manzurkába jutunk – mondta a lány. – De
az nyolcvan kilométer.
– És ha fölmászunk rá?
– Az még rosszabb. A legközelebbi település Bajkálszkoje, innen
háromszáz kilométerre.
Tomás lebiggyesztette az ajkát.
– Jó, akkor kockáztassuk meg a kompos helyet – adta meg magát. – Hátha
sikerül addig stoppolnunk, ki tudja?
A sztyeppe nem volt teljesen sík, kissé dimbes-dombos volt. Hol emel-
kedőkre másztak fel, hol domboldalakon ereszkedtek le. Helyenként bokrok
részeken vágtak keresztül. A bogáncsokon és zsályákon kívül a sárga napra-
forgók vittek némi színt a barnás színű, száraz tájba.
– Itt nem élnek emberek? – kérdezte Tomás, félórás menetelés után,
kimerültén.
– Nyet – felelte Nagyezsda. – Nagyon szegény itt a talaj. A sztyeppén kevés
a víz. És mivel majdnem sivatag, senki nem akar itt élni.
Kis dombok állták útjukat, amelyeket inkább megkerültek, hogy tovább-
haladhassanak. Ritkán szóltak egymáshoz, és csak tőmondatokban. Éhesek
voltak és fáradtak, és a lehető leggyorsabban ki akartak jutni innen, de kény-

202
telenek voltak beletörődni a helyzetükbe.
Tomás mindemellett neheztelt is a nőre, és ez is hozzájárult a hallgatásához,
de még annyit kellett gyalogolni, és annyira nem volt semmi témájuk, hogy
nem bírta tovább, muszáj volt kimondania, mi gyötri.
– Kedveled Filipét? – szólalt meg.
Nagyezsda vállat vont.
– Nincs vele bajom – mondta. – Mindig betartja az ígéretét. És hát nagyon
fontos dologgal foglalkozik, nem?
– Persze – bólintott Tomás. – De én arra vagyok kíváncsi, hogy igazán
kedveled-e.
– Ja, értem.
Némán haladt tovább.
– Szóval?
– A férfiak mind egyformák. Ti is szeretitek a szexet, én is szeretem a
szexet. Mi ebben a rossz?
– Jó, de szereted Filipét?
– Én minden férfit bírok, akivel együtt vagyok. Amíg fizetnek, részemről
oké.
Tomás egy darabig rágódott ezen a kijelentésen.
– Nem akarnál kiszállni ebből a világból?
– Milyen világból? A szexszakma világából?
– Igen.
– Ó, te! – förmedt rá. – Most mi bajod?
– Semmi. Csak kíváncsi vagyok, ennyi. – Ránézett a lányra. – Rákény-
szerülsz erre az életre?
Nagyezsda elnevette magát.
– Mi van, meg akarsz menteni?
– Igen, miért ne?
A lány egy darabig hallgatott, és a földet nézte maga előtt.
– Drága vagy, Tomik. De engem nem kell megmenteni.
– Úgy gondolod?
– Nem gondolom, hanem tudom. Senki nem kényszerít, hogy ilyen életet
éljek. Azért csinálom, mert szeretem a pénzt, és mert élvezem. Ha abba
akarnám hagyni, bármikor abbahagyhatnám. – Kedvesen ránézett Tomásra. –
Tudod, mit jelent a nevem?
– A Nadja?
– Dehogyis, te buta. A Nagyezsda. Tudod, mi jelent?
203
 Tomás kérdőn nézett a lányra.
– Halvány fogalmam sincs.
– A Nagyezsda reményt jelent. – Vidáman elmosolyodott. – Reményt.
Érted, Tomik? Van remény számomra. – Ábrándos tekintettel meredt a
végtelenbe. – Ha befejezem az egyetemet, jövőre, tudod, mit fogok csinálni?
Szerzek magamnak egy Ivánt, és elmegyek vele a Krímre, hogy ott éljünk. –
Megrázta vörös haját, gondtalan mozdulattal. – Ne aggódj te értem.
– És a maffia elenged?
– Milyen maffia? Én döntöm el, hogy milyen életet élek, és én döntöm el,
hogy mikor hagyom abba. Nekem nem parancsolgat semmiféle maffia. Azt
teszem a testemmel, amit akarok, és akinek kell, az fizessen érte. – Tomásra
mutatott. – Te pedig, ezzel a papolós szöveggel, tudd meg, hogy egyszer s
mindenkorra vége az enyelgésnek, értetted? Mostantól, ha játszadozni akarsz,
fizetsz. Te sem vagy különb, mint a többiek.

204
 XXIV.

Porfelhő jelezte a távolban, hogy földúthoz közelednek. Tomás karórájának

mutatói már a délhez közeledtek, és a két szökevény némán vonszolta magát a
sztyeppén: túlságosan fáradtak és éhesek voltak ahhoz, hogy beszélgessenek.
Az erdő leereszkedett a hegyről, és egyre közeledett a rétsávhoz, de
mindketten szívesebben maradtak a nyílt terepen, ahol könnyebb volt a
haladás.
A távolban fölkavarodó porfelhő varázsütésszerűen kilökte őket a
letargiából, amelybe már egészen belesüllyedtek.
– Jön valaki! – kiáltotta Nagyezsda fölélénkülve. – Végre-valahára!
– De errefelé jön – felelte Tomás. – Nekünk az kéne, hogy arrafelé menjen
valaki.
– Nem baj. Ha autót látunk, az azt jelenti, hogy van itt egy út, és ez a
lényeg.
Figyelték, merre megy a port kavaró autó, de hamar rájöttek, hogy egyetlen
lehetséges út van: az, amelyik feléjük vezet. A sztyeppe itt csak egy keskeny
sávot képezett a tajga és a tó között, így aztán nem bővelkedhetett az
alternatívákban. Az nyilvánvaló volt, hogy egyetlen jármű sem tud áthaladni a
sűrű erdőn, és mivel nem láttak több porfelhőt, ami azt jelezte volna, hogy más
autó is halad egy esetleges erdei úton, világossá vált számukra, hogy a
közeledő autó csak azon a sávon közlekedhet, amelyen ők. Fölmentek egy kis
magaslatra, és várták, hogy odaérjen hozzájuk.
A felhő egyre nagyobb lett, és már hallani lehetett a motorzúgást. Aztán egy
kis dombon hirtelen mindketten megpillantották: egy terepjáró volt. És rögtön
utána még egy. Tomásnak összeszorult a mellkasa, amikor ráismert éjszakai
üldözőikre.
– Ők azok! – kiáltotta.
Kézen fogta Nagyezsdát, és lerohant vele a lejtőn, aztán tovább, a
sztyeppén. Nem volt biztos benne, hogy meglátták őket, de azért lehetségesnek
tartotta. A félelem megkönnyítette a lépteit, fáradtsága köddé vált, helyette
205
óriási energiával telt meg, amit maga sem tudta, honnan merített. Csak futottak
a nyílt terepen, a fülükkel és a szemük sarkából észlelve a terepjárók közele-
dését, aztán egyszer csak elérték az erdőt, és bevetették magukat a fák közé.
A fenyők és a bokrok között nehezebb volt a haladás, annyira lelassultak,
hogy hallották, ahogy leáll a motorzúgás és kinyílnak az ajtók. Észrevették
őket, és most a keresésükre indultak. Kiabálást hallottak, és mint valami
adrenalinbomba, az üldözés hangjai újabb erőt adtak nekik. Vakon, teljes
erőből futottak a fák között, ágaknak ütköztek, a lelógó gallyak és bogáncsok
fölsebezték a bőrüket és megszaggatták a ruhájukat. De semmi nem fékezte le
őket: futottak, mint a nyúl, suhantak a fenyők között, és csak az lebegett a
szemük előtt, hogy lerázzák az üldözőiket.
Valahol mögöttük tovább üvöltötték a parancsszavakat. Voltak percek,
amikor tisztán érezték, hogy bármelyik pillanatban lelőhetik őket, de rögtön
utána meg voltak győződve róla, hogy üldözőik lemaradtak. Majd szétrobbant
a tüdejük, és biztosra vették, hogy zihálásuk zaja elárulja őket, de futottak
tovább, mindig csak előre, mélyen az erdő szívébe.
Egy jajkiáltás állította meg Tomást. Hátranézett, és látta, hogy Nagyezsda
egy bokor mellé esett.
– Gyere – mondta, és nyújtotta a kezét. – Gyorsan.
A lány megpróbált felállni, de fájdalmas fintorba rándult az arca.
– Nem bírok – zokogta. – Kificamodott a bokám.
Tomás még erősebben húzta.
– Gyerünk. Nem állhatunk meg.
A lány felállt és tett néhány lépést, de ez inkább sántikáló ugrálás volt, mint
futás: egyértelművé vált, hogy nem tud továbbmenni.
– Nem bírok – mondta sírva. – Nagyon fáj.
Tomás hátranézett. Az üldözők még nem látszottak, de az nyilvánvaló volt,
hogy ha itt maradnak, hamar elkapják őket. Körülnézett, és kétségbeesetten
keresett valami megoldást, de csak egy ötlet zakatolt a fejében.
– El kell tűnnünk innen.
– Menekülj – mondta a lány. – Te tudsz futni, én nem. Menekülj, Tomik.
A történész ránézett, és elfogta a kísértés. Nagyezsda nem beszél
hülyeséget. Hiszen, ha vele marad, mindkettőjüket elfogják, de ha ő továbbfut,
talán sikerül elmenekülnie. A lány már mindenképpen elveszett. Kétségtelen,
hogy a legokosabb az lenne, ha itt hagyná.
Majdnem bele is ment, de az utolsó pillanatban elbizonytalanodott. Nem
hagyhatja itt. Eszébe jutott, mi történt a két tudóssal, akiket évekkel ezelőtt
ugyanezek az emberek – vagy hasonlók – lőttek le, és tudta, ha itt hagyja a

206
lányt, azzal halálra ítéli. Nem tudna ezzel a tudattal élni. De hát ha itt marad,
az valóságos öngyilkosság. Mit csináljon? Meneküljön vagy maradjon?
Figyelt, közelednek-e már az üldözők. Látni még nem lehetett őket, de
mintha a hangjukat hallotta volna. Nem maradhattak tovább, el kellett
indulniuk. Peregtek a másodpercek, és találnia kellett valami megoldást.
– Támaszkodj rám – mondta végül, és felsegítette a nőt, aki átölelte a
nyakát. – Gyerünk.
Vonszolta a lányt, amilyen gyorsan csak bírta. Nagyezsda a vállára
támaszkodva bicegett, Tomás meg teljes erejéből vonszolta, de hamar
világossá vált, hogy így nem jutnak messzire. Kezdett kifulladni, és nyilván-
való volt, hogy ha ilyen nehezen haladnak, hamarosan elkapják őket. Csügge-
désében egy két fa közötti bokorra esett a tekintete, és odaszaladt. Segített
Nagyezsdának elrejtőzni az ágak mögé, majd ő is követte a példáját, és elbújt a
levelek közé. Mindketten nagyon lihegtek, zihált a tüdejük. Tomás jelezte,
hogy uralkodniuk kell magukon, és néma csöndben kell várniuk.
Csönd.
A madarak csicsergése szelíd dallammal töltötte be a fenyőerdőt, de amit
nemrég még a természet koncertjének tartottak volna, most az erdő nyers
erejének megnyilvánulása volt. A csivitelés arra figyelmeztette őket, hogy ez
itt nem az ember birodalma, hogy itt mások a törvények, és itt bármelyik
vadászból üldözött vad válhat. Némán várakoztak, másféle hangokra összpon-
tosították a figyelmüket. És nem is kellett sokáig várniuk. Férfihangokat
hallottak, és az ágak zörgését. Kétség sem fért hozzá, hogy üldözőik a közel-
ben vannak. Mozdulatlanul kuporogtak, a lélegzetüket is visszafojtották,
mindenfelé ugrált a tekintetük, izzadságcseppek jelentek meg a homlokukon,
és imádkoztak, hogy valóban takarja el őket a bokor.
A várakozás izgalmában Tomás kételkedni kezdett búvóhelyükben. Pár
pillanattal korábban, a kétségbeesett menekülés közepette még tökéletes
megoldásnak tűnt ez a bokor. De most már nem volt benne olyan biztos.
Elképzelte, ahogy ott állnak előttük az üldözők, pásztázó tekintettel, és hirtelen
úgy érezte, hogy ő és Nagyezsda kilátszanak, alig takarja őket valami,
olyanok, mint a gyerekek, akik elbújnak a függöny mögé, de kikandikáló
lábacskáik elárulják őket. Lehetetlen, hogy ne vegyék észre őket, állapította
meg, a félelemtől és a kimerültségtől kalapáló szívvel. Lehetetlen. Mekkora
baromság volt idejönni, gondolta kínlódva. De most már nem volt mit tenni,
már idebújtak, nem volt más választásuk. És ha már így történt, nem volt más
hátra, mint hogy csöndben maradnak, és mozdulatlanok, mint a szobrok, és
imádkoznak, hogy az idegenek ne vegyék őket észre. Ez volt az egyetlen
lehetőség, hogy…
207
 Egy férfi.
Látták, hogy megrezzen egy ág, és hirtelen megjelent előttük egy férfi, aki
lopakodva haladt előre, óvatosan osont, minden hangra feszülten figyelt, mint
egy vadászó nagymacska. Farmerben volt és bőrkabátban, de a legfélel-
metesebb a kezében tartott tárgy volt. Bár Tomás élőben még soha nem látott
ilyet, csak filmekben és újságokban, fölismerte az AK-47-est. A férfi
Kalasnyikovval a kezében járta az erdőt, és kétség sem fért hozzá, hogy rájuk
vadászik.
Tomás és Nagyezsda megdermedt a rémülettől, és olyan erősen kalapált a
szívük, hogy attól féltek, száz méterre is elhallatszik. Mintha maga a halál
cirkált volna körülöttük, kiszimatolva félelmüket és érezve forró nyomukat.
Meghallottak egy másik hangot, de mintha csak a másik oldalról visszhangzott
volna, mert nem láttak ott senkit. A kalasnyikovos megállt néhány pillanatra a
bokor előtt, mondott valamit oroszul valakinek, akit még mindig nem láttak,
aztán elindult, és ismét eltűnt a fák között.
A szökevények dermedten nézték, és azért imádkoztak, hogy ne jöjjön több
idegen. De újabb hangokat hallottak, ezúttal jobbról: mintha a vadászok épp
most haladnának el mellettük, anélkül hogy észrevennék őket. Úgy tűnt, most
már halkul a hangjuk, és Tomás megkönnyebbülten lélegzett föl.
– Elmennek – suttogta, olyan halkan, hogy ő maga is alig hallotta.
– Igen – felelte a lány ugyanolyan halkan.
– Értetted, hogy mit beszéltek?
– Minket keresnek.
– De most szem elől tévesztettek minket. Talán ki kéne használnunk az
alkalmat, hogy elmeneküljünk a másik irányba.
– Maradj nyugton. Tudják, hogy elbújtunk.
– Tudják?
– Igen. Erről beszéltek.
– Akkor mit tegyünk?
– Maradjunk csöndben. Ha megmoccanunk vagy zajt csapunk, rögtön
megtalálnak.
Elhallgattak, és némán, feszülten figyeltek. Annyira kétségbe voltak esve,
hogy legszívesebben elrohantak volna, és annyira féltek, hogy moccanni sem
bírtak. Újabb hangok jelezték, hogy a férfiak még mindig a közelben vannak, a
növények susogásából pedig arra következtettek, hogy átfésülik az erdő
minden zugát. Most elhallgattak a hangok, és a férfiak beszélgetni kezdtek.
– Visszafordulnak – suttogta Nagyezsda, aki hallgatta a beszélgetést.
A következő pillanatban valóban felerősödtek a hangok, és a két menekülő
208
ismét visszafojtotta a lélegzetét. Érezték a férfiak közeledését, és
megdermedtek: nem tudták, hogy bírja majd a szívük az idegenek újabb
fenyegető jelenlétét. Ismét gallyak reccsenését hallották, és hirtelen ott termett
előttük két láb, fél méterre a bokortól, meg egy lefelé tartott Kalasnyikov. Ez
az idegen is farmert viselt, de testesebb volt az előzőnél. Egy darabig csak állt,
olyan közel, hogy csak a lábát látták, meg a hasát, és csak azt kívánták, hogy
minél hamarabb távozzon.
De az idegen csak állt. Egy másik férfi is odalépett hozzá, és mindketten
ide-oda nézelődtek, mintha meg lennének zavarodva. A második aztán egyszer
csak leguggolt, és benézett a bokorba.
Meglátták egymást.
– Vöt oni! – kiáltotta az orosz.
Tomás rémületében majdnem kiugrott a bokorból, hogy futásnak eredjen,
de elzsibbadtak a lábai, olyanok voltak, mint két bot, és ahhoz sem volt erejük,
hogy megmozduljanak.
A bokor körül pokoli sürgés támadt. A két idegen a búvóhelyükre
irányította a Kalasnyikovját, és nagy zűrzavar támadt körülöttük. Újabb puska-
csövek jelentek meg, azt se tudták, honnan, egy-kettő egészen behatolt a
levelek közé, és egy hang azt üvöltötte:
– Vühodite ottuda! Büsztro.
Nagyezsda reszketett félelmében.
– Azt akarják, hogy jöjjünk ki – tolmácsolt.
Tomás lassan félrehajtotta az ágakat, és segített a lánynak kibújni. Aztán
amint kiegyenesedett, gyomron vágták, és kétrét görnyedt, fejjel a földre esett.
– Eto ti geolog? – ugatta egy fenyegető hang.
A tarkóján egy puska csövét érezte, és csak pár másodperc múlva kapott
újra levegőt.
– Nem tudok oroszul – mondta angolul, szájában földdel.
Ütést hallott és női sikolyt: Nagyezsdát verték. Újabb kérdések következtek
oroszul, és a lány zokogva felelt.
Itt a vége, gondolta Tomás.
Az oroszok üvöltöztek a lánnyal, és ő könnyek között válaszolgatott. Aztán
felé fordultak, a hajánál fogva hátrahúzták a fejét, és egy férfi a fülébe üvöltött
valamit oroszul.
Az idegen végigtapogatta a testét, átvizsgálta a ruházatát, és kiforgatta a
zsebeit. Aztán elengedte a haját, és Tomás ismét a tarkóján érezte a csövet.
Beszélgetést hallott, majd a többiek hátraléptek két lépést, mintha nem
akarnák, hogy letaglózza őket az, ami most következik.

209
 Le fognak lőni, értette meg Tomás rémülten.
Nagyezsda zokogott. Tomás a szeme sarkából látta, hogy ő is a földön
fekszik, a tarkójának szegezett Kalasnyikovval. A tisztáson síri csend lett.
Bumm.
Tomás mellett iszonyú robaj hallatszott, elsüketítette a jobb fülét.
Elfordította az arcát, és elborzadva állapította meg, hogy Nagyezsdának
szétroncsolódott a feje. A földön vér, agyvelő és rézvörös haj keveréke terült
el.
A Tomás tarkójának szegezett cső nagyot lökött rajta, és beütötte a fejét a
földbe. Ebben a pillanatban arra gondolt, hogy mindennek vége. Mindjárt
lelövik. Ekkor megszűnt a nyomás a tarkóján, és anélkül hogy értette volna, mi
történik, azt látta, hogy egy férfi föléje hajol, és ismét a fülére tapasztja a
száját.
– Tűnj innen, portugál – mondta az idegen, ezúttal angolul. – Tűnj innen, és
ne gyere vissza.
A férfiak mozgolódni kezdtek, és pár másodperc múlva kiürült a tisztás.
Tomás remegett az idegességtől, miközben a tudatát elárasztotta a valószínűt-
lenség érzése, úgy érezte, mintha csak álmodta volna az egészet. Lassan
fölkelt, és leült a földre. Valóban eltűntek a férfiak, a pénztárcáját és az
útlevelét otthagyták a földön.
Hitetlenkedve nézett körül, míg tekintete meg nem állapodott Nagyezsda
élettelen testén, amely úgy hevert ott a nedves talajon, mint egy törött
játékbaba. Ekkor sírta el magát.

210
 XXV.

A ház most is azt a derűs nyugalmat árasztotta, amit mindig, csak talán a
szokásosnál egy kicsit még derűsebbet, hiszen a tavasz idejekorán beköszön-
tött, és a kerti virágok már teljes fényükben tündököltek. A rózsák élettel telve,
vörösen és sárgán versenyt virítottak a napsütésben a narancssárga orbánc-
fűvel, de égszínkék ragyogásával a borzaskata tette igazán egzotikussá a
virágágyást.
Amikor Tomás belépett a házba, úgy érezte, mintha egy másik világ
kapujában állna. Egészen eddig a pillanatig nem tudott szabadulni borzalmas
szibériai élményeitől. Nem bírta kiverni a fejéből a Nagyezsda fejét szétron-
csoló Kalasnyikov hangját, sem pedig a tajga földjén heverő lány képét, a
kiloccsant agyvelejével. Ez a hang és ez a kép mindenhová elkísérte Tomást,
és ez az emlék zakatolt a fejében egész úton hazafelé, a Bajkál-tó partjától a
coimbrai idősotthon teraszáig.
De abban a pillanatban, ahogy belépett a kapun, hirtelen abbamaradt a
folyamatos zakatolás, mintha agya végre megkegyelmezne neki, és engedé-
lyezne egy kis nyugalmat. Mintha a tudatalattija tudná, hogy ahhoz, hogy
szembe tudjon nézni az új problémával, le kell tennie az előzőt: mindennek
megvan a maga ideje, és egyszerre csak egy dologgal foglalkozhat. Így aztán
váratlanul kitisztult fejjel indult el a folyosón, egyenesen az igazgatónő irodája
felé, és csak akkor állt meg, amikor megpillantotta Maria Flor nevét az ajtóra
szögezett kis táblán.
– Szabad? – kérdezte, amikor kopogás után benyitott.
Az igazgatónő az íróasztalnál ült és a papírjaiba mélyedt, de mikor meglátta
Tomást, elbűvölő mosollyal fogadta.
– Tessék csak, professzor úr. – Intett, hogy üljön le a szemben lévő székre.
– Már azt hittem, eltűnt a Föld színéről.
Tomás kényelembe helyezte magát.
– Hát, nem sok híja volt – felelte, és megremegett. – Külföldön voltam,
ahol nagyon zavaros helyzetbe kerültem, és csak ma jöttem vissza. Amint
211
leszálltam a repülőről, Lisszabonban, rögtön autóba ültem, és egyenesen ide
jöttem. Most értem ide.
– Tudom, hogy nem járt nálunk.
Tomás zavartan fészkelődött a székén, és lesütötte a szemét. Kissé
szégyellte magát, hogy mit gondolhatnak róla: itt hagyta az anyját, és nem is
látogatja.
– Elnézést kérek, de a szakmai kötelesség elszólított – szabadkozott ismét.
Fölemelte a fejét, jelezvén, hogy elég a szemrehányásból. – És anyám? Hogy
van?
– Megszökött.
Tomásnak elkerekedtek a szemei. Ez a közlés erősen mellbe vágta.
– Micsoda?
– Az édesanyja megszökött.
– Hogyan szökött meg?
– Nagyon egyszerűen. Fogta a holmiját, és kisétált a kapun.
– És maguk hagyták?
Az igazgatónő felsóhajtott.
– De professzor úr, mit tehettünk volna? Ne feledje, hogy ez az egész
nagyon új volt neki. A maga édesanyja megszokta a saját napirendjét és élet-
módját, és hirtelen egy teljesen ismeretlen közegben találta magát, ráadásul
akarata ellenére. Ezt nem viselte jól, amint az várható volt.
Tomásban, ahogy ott ült a széken, nőttön-nőtt a harag.
– De hát maguk csak úgy hagyták elmenni?
– Tudtommal, a maga édesanyja, kedves professzor úr, felnőtt ember,
akinek megvannak a maga jogai, beleértve a szabad mozgás jogát. Ha fogta a
holmiját és elment, mit tehettünk volna?
– De nem mászkálhat csak úgy, egyedül, az veszélyes rá nézve. Hol van
most az anyám?
Maria az ajtóra mutatott.
– Itt van.
– Tessék?
– Itt van, az otthonban.
A történész értetlenül nézett az igazgatónőre.
– Elnézést, nem értem tisztán. Nem azt mondta, hogy megszökött?
– De azt mondtam, és ez igaz is. A harmadik napon megszökött.
– És most mégis itt van?
– Igen, sikerült visszahoznunk, hála az égnek.
212
 Tomás megkönnyebbülten lélegzett föl.
– Huhh…
– Próbáltunk beszélni magával, de a mobiltelefonján nem volt elérhető. El
se tudja képzelni, hányszor hívtuk. Mivel tudtuk, hogy az édesanyja Gouveia
doktor úr betege, végül is vele beszéltünk. Ő találta meg, és ő hozta vissza.
– És hogy van most?
– Kezdi megszokni, szerencsére. Akarja látni?
– Persze – felelte, és azonnal fölállt. – De ugye jól van?
– Jól van, a helyzetéhez és a korához képest – felelte az igazgatónő, aki
ülve maradt. – Fontos lett volna, hogy az első napokban mellette legyen, amíg
beilleszkedik és megszokja az otthont.
– Igen, tudom, de higgye el, hogy teljességgel lehetetlen volt.
Tomás egy pillanatra elbizonytalanodott: nem tudta, hogy kimenjen vagy
visszaüljön. De az intézmény vezetőjének testtartása azt jelezte, hogy a
beszélgetés még nem ért véget, és talán jobb lesz, ha visszaül a helyére.
– Ezek a dolgok kissé bonyolultak számunkra, nyilván megérti – mondta
Maria, aki eltökélte, hogy megérteti látogatójával a felelősségét. – Nem
könnyű ám vezetni egy otthont, és mindig új helyzetekkel kell szembe
találnunk magunkat. Tegnap például egy néni az éjszaka jó részét azzal
töltötte, hogy a konyhát kereste. Aztán amikor vissza akart menni a szobájába,
eltévedt, és három különböző lakó ágyánál kötött ki.
– Komolyan? – ámuldozott Tomás, miközben visszament a székéhez. –
Nahát, ha öreg leszek, én is ide akarok kerülni.
– Ne tréfáljon.
– Elnézést, de gondoljon bele. Szépen fekszem az ágyamon, és az éjszaka
kellős közepén egyszer csak jön egy nő, és bebújik mellém. Ez minden férfi
álma!
Maria elnevette magát.
– Akkor is, ha az a nő egy idős néni?
– Ebben a korban már nem válogathat az ember, nem igaz?
Ezen jót nevettek mindketten, de az igazgatónő hamar összeszedte magát.
Nem tartotta helyesnek ezen a témán viccelődni.
– Nézze, maga viccel rajta, de ez komoly dolog.
Tomás arcáról lehervadt a mosoly, és bólintott.
– Tudom.
– Vannak tündéri lakóink. Udvariasak, sőt még bocsánatot is kérnek, ha
rászorulnak az ápolók segítségére. – Fölnézett a plafonra, mintha el lenne

213
keseredve. – De vannak mások is… – félbehagyta a mondatot, majd mégis
folytatta. – Vannak, akik nem tudnak vagy nem akarnak uralkodni magukon, és
az egész szobát telepiszkítják. Tudom, hogy nem tehetnek róla, de akkor is
nehéz. Néha sajnálom is a takarítókat.
– Ez nem lehet könnyű.
– Nem. Azonban a legrosszabb az, amikor az elégedetlenek reggeltől
kezdve minket szapulnak. Amikor semmi nem tetszik nekik, attól kezdve,
hogy fölébrednek. Vagy túl korán van az ebéd, vagy túl későn, vagy túl közel
van az ágy az ablakhoz, vagy túl messze, vagy menjünk el mindannyian a
fenébe, vagy otthagytunk egy szőrszálat a fürdőszobában, vagy kivettük a
pénztárcájukból a pénzt, vagy rosszul bánunk velük, vagy túl sós az étel, vagy
túl ízetlen: egyszóval soha semmi nem jó. Aztán összevesznek a többiekkel,
vádaskodnak, borzasztó az egész. – Megcsóválta a fejét. – Szóval vannak itt
olyanok, akik valóságos pokollá teszik az életüket.
– A korral felerősödnek a hibák, igaz?
– De még mennyire! – bólogatott Maria. – A lényeg az, hogy sokan
háborognak, és jobb híján, rajtunk töltik ki a dühüket. Ez a probléma gyökere,
és ezt meg kell értenünk.
– Azt ne mondja, hogy az anyám is ebbe a csoportba tartozik!
– Nem, szegényke. Graça asszony egy tündér. Nehezére esett a beillesz-
kedés, az igaz, de látszik rajta, hogy jó ember, aki képtelen bántani bárkit is.
– Hát, nagyon csodálkoznék, ha azt látnám, hogy valakit sérteget.
Az igazgatónő végre felállt a székről, ezzel jelezvén, hogy beszélgetésük a
végéhez közeleg. Elkísérte Tomást az iroda ajtajáig, majd kiléptek a folyosóra.
Összetalálkoztak egy idős hölggyel, aki a folyosón csoszogott. Csipkés fehér
köntöst viselt, hófehér haja lófarokba volt kötve.
– Látja ezt a hölgyet? – kérdezte suttogva az igazgatónő, miután a néni
elhaladt mellettük.
– Igen.
– Folyton a folyosón mászkál. Étkezésekkor leültetjük az asztalhoz, de
elég, ha egy percig nem figyelünk oda, és már megint a folyosón találjuk.
Nagyon fárasztó.
– Biztosan róla sem tudnak otthon gondoskodni.
– Manapság az embereknek nincs arra idejük, hogy otthon maradjanak a
szüleiket ellátni. Ez az igazság. Egyre tovább élünk, és a családok életvitele
nem engedi meg, hogy az öregekkel foglalkozzanak. Régebben kevesen érték
meg az idős kort, és annak a kevésnek ott volt az egész család, hogy támo-
gassa. Akkoriban a nők otthon voltak és gondoskodtak a szeretteikről. De ma
214
már nem így van. A nők munkába állásával megszűnt az öregek ápolására
szolgáló családi struktúra, érti?
– Jócskán megváltozott a társadalom demográfiai összetétele is.
– Bizony – bólintott az igazgatónő. – Ezért aztán nagyon fontos az idősek
otthona nyújtotta szakmai segítség, már ha minőségi. Ez kétségtelen. – A
földre mutatott, az otthonra utalva. – Vannak, akik úgy képzelik, hogy egy
otthon olyan, mint a benne lakók saját otthona. De ez csak illúzió, amit az
emberek azért táplálnak, hogy ne zavarja őket a kellemetlen valóság. –
Körbemutatott. – Az igazság az, hogy egy öregek otthona olyan, mint valami
kórház. Lakóink többsége az alapvető feladatokat sem tudja ellátni. Nem
tudnak egyedül mosdani, öltözködni, enni, van, aki még járni sem tud,
másoknak nehézséget okoz a vizelés, sokaknak megkoptak a mentális
képességeik, egyszóval lakóink inkább páciensek, mint vendégek.
– Ez bizony szomorú.
Maria Tomásra mutatott.
– Aztán itt vannak maguk is, igaz?
– Én?
– Igen, maguk. A családtagok.
– Mi van velünk?
– Magával nincs semmi… vagyis maga nem sok vizet zavar itt…
– Nem fog megint megdorgálni, ugye?
– Nézze, nekem semmi közöm hozzá, de szeretném, ha tudná, hogy a
családtagok jelenléte kulcsfontosságú az idősek számára. Sokan közülük úgy
néznek ki, mintha már semmit nem lennének képesek fölfogni, de ez nem
jelenti azt, hogy érzéketlenné is váltak. Éppen ellenkezőleg, nagyon is
érzékenyek a család törődésére.
– Tudom, hogy nem voltam itt, de higgye el, hogy tényleg nem tudtam
eljönni – szabadkozott Tomás ismét. – Halaszthatatlan ügyeim voltak.
– Maga tudja – ismételte a nő. – De anélkül, hogy erkölcsi leckét akarnék
adni magának, úgy vélem, fontos, hogy tudja: nagyon sokat számít a jelenléte
az édesanyjának az otthonba való beilleszkedésben. A mi dolgunk az, hogy
tisztán, melegen, jó egészségben tartsuk és tápláljuk a lakóinkat, de ami az
érzelmeket illeti, bármilyen kedvesek és megértőek vagyunk is velük, a családi
kötelékeket nem helyettesíthetjük. Kérem, látogassa gyakrabban az édesanyját,
hogy ne érezze magát magára hagyva és elutasítva.
Tomás lehajtotta a fejét, és az ajkába harapott, hiszen ez egyenesen neki
szólt.
Megálltak a társalgó előtt. Az igazgatónő szemével végigpásztázta az
215
embereket, és az ablaknál ülő asszonyon állapodott meg a tekintete.
– Ott az édesanyja – mondta. – De mielőtt odamegy hozzá, hadd figyel-
meztessem még valamire: előfordulhat, hogy ahányszor idejön, mindig más
állapotban fogja találni őt. És nem nagyon reménykedhet, hogy jobb
állapotban.

A nap kellemesen simogatta a ráncokat, amelyeket az idő vésett Graça

asszony arcára, amikor Tomás egyszer csak lehajolt, és arcon csókolta.
Graça asszony fölemelte tiszta zöld szemét, és a fiára szegezte, aki
ideges várakozással tekintett rá.
– Apa! – kiáltotta, és kitárta a karjait. – Apa!
Tomás elképedve nézett rá.
– Anya, én vagyok az, Tomás.
Az asszony elcsodálkozott. Egy pillanatig rajta felejtette a szemét a
vendégen, bizonytalanul méregette, aztán magába roskadt.
– Jaj, bocsáss meg – mondta, és úgy csóválta a fejét, mintha ki akarna rázni
belőle valamit. – Teljesen meg vagyok zavarodva. Azt hittem, az apám vagy. –
Megsimogatta az arcát. – Olyan szép vagy, mint ő.
– Hát, örököltem a génjeit.
– Egyik nap is azt mondta anyám meg apám, hogy olyan vagy, mint egy
angyal.
Tomás leült egy székre, Graça asszonnyal szemben. Kétség sem fért hozzá,
hogy az asszony meg van zavarodva: úgy beszélt, mintha még élnének a
szülei.
– Hogy vagy, megszoktad idebent? – kérdezte, másra terelve a szót.
– Hiányzik az otthonom. Apádnak is mondtam, hogy haza akarok menni.
Teljesen összekeveredtek az emlékei. Abban a tudatban élt, hogy a férje
még él, sőt valószínűleg fiatalabb is, mint volt.
– Jól alszol?
– Egyáltalán nem. Állandóan idegenek jönnek a szobámba, olyan idegesítő.
– Azok az otthon dolgozói, akik csak megnézik, jól vagy-e.
– Én Alzirát szeretem, őt már megszoktam. – Ő volt a bejárónőjük, még
abban az időben, amikor Tomás gimnáziumba járt. – Ráadásul jobban is főz.
Ezeknek itt el kéne végezniük egy főzőtanfolyamot, mint amilyenek a tévében
vannak, tudod? Van az a műsor azzal a… Maria de Lurdes Modestóval. Valami
olyasmit.

216
 Tomás körülnézett, mivel tölti idejét a többi öreg. Volt, aki szunyókált,
mások a végtelenbe meredtek, egy néni kötögetett, hárman pedig kártyáztak.
– Még nem szereztél barátnőket?
– Dehogynem – felelte. – Tudod, kivel találkoztam?
– Nem.
– Deolindával. Emlékszel rá?
– Fogalmam sincs, ki lehet.
– Dehogy nincs! Tudod, akkor ismertük meg, amikor gimnáziumba jártunk.
– Anya, én soha nem jártam veled gimnáziumba. Amikor te gimnazista
voltál, én még meg sem születtem.
Graça asszony eltűnődött, igyekezett összeszedni az emlékeit.
– Igazad van, tényleg összevissza beszélek. Én meg apád ismerjük őt a
gimnáziumból. – Vállat vont. – Na, de a lényeg az, hogy összetalálkoztunk.
– És hogy van?
Az asszony elnevette magát.
– Az egy feslett nőszemély – súgta. – Mindig is férfifaló volt, és úgy tűnik,
semmit nem változott. Benne van a vérében, nincs mit tenni.
– Á, igen? De miért?
– El sem tudod képzelni, milyen jeleneteket rendez nap mint nap. Szent ég!
– Na, mondd.
Graça asszony közelebb hajolt és lehalkította a hangját, mintha titkot árulna
el.
– Állandóan ki akar kezdeni az ápolóval.
– Milyen ápolóval?
– Egy fiatalemberrel, aki itt dolgozik. Deolinda állandóan azzal zaklatja,
hogy kenje be a végbélnyílását, de az orvos már megvizsgálta, és megállapí-
totta, hogy semmi baja nincs a végbélnyílásával. – Kuncogott. – De az a
huncut fehérnép csak nem hagyja abba. Azt mondja, ezek a mai férfiak nem
olyanok, mint régen, egy fabatkát sem érnek, és minduntalan követeli, hogy
kenjék be a végbélnyílását.
– Igazi démon az öreglány – mosolygott Tomás.
Graça asszony oldalra nézett és összerezzent.
– Csitt – mondta. – Itt jön.
A fia az ajtó felé fordult, és megpillantott egy idős hölgyet, aki könnyű
léptekkel közeledett, teáscsészével a kezében. Szürke ruhát viselt, szoknyája a
földet súrolta.
– Ó, ki ez a szépfiú itt? – kérdezte, feléjük közeledve.
217
 Graça asszony megköszörülte a torkát.
– Jaj, Deolinda, ne beszélj zöldségeket. – A fia karjára tette a kezét. – Ez itt
az én Tomásom.
Deolinda tetőtől talpig végigmérte.
– Hm… nem rossz – mondta, hízelgő hangon. – Mondd csak, fiam, tudod,
hogy kell bekenni egy hölgyet?

218
 XXVI.

Tomás már az alvercai autópálya fizetőkaput jelző táblájánál járt, amikor

fél kézzel a kormányt tartva, a másikkal meg a fülhallgatót igazgatva beütötte
a számokat a telefonján.
A mobiltelefon kicsöngött.
– Helló, professzor – üdvözölte a hívott fél. – Már vissza is jött?
– Hogy van, Orlov?
– Farkaséhesen! – vágta rá az orosz. – Még nem vacsoráztam – sóhajtotta.
– Na, meséljen már. Megtalálta a barátját?
– Igen.
– És hol van?
– Nem tudom.
Orlov csettintéssel fejezte ki nemtetszését.
– Idehallgasson, professzor – mondta, végtelenül türelmes hangon. – Van
mit mesélnie, ugye? Elvégre az Interpol állta az utazása költségeit. Ha már
fizettünk, jogunk van megtudni, hogy mi történt.
– Ez kétségtelen – ismerte be Tomás. – De azt nem tudom megmondani,
hogy hol van, mert magam sem tudom.
– Hogyhogy? Nem vele volt?
– De igen.
– Hol?
– Oroszországban.
Orlov elnevette magát.
– A barátja az én szülőföldemen rejtőzött el? – kuncogott. – Gondolhattam
volna. Tudja, amikor elolvastam, hogy Leningrádban tanult, volt egy olyan
érzésem, hogy talán oda menekült. Ha jól meggondoljuk, régóta ismeri a
helyet, nem igaz? De aztán félretettem ezt az ötletet, mert azt gondoltam
magamban: ha Filipe helyében lennék, vajon hol rejtőznék el? A hidegben?
Életem hátralevő részét hóban és fagyban tölteném? Szó se lehet róla! –
219
Megint elnevette magát. – Én bizony a Karib-szigetekre mennék!
– Az lehet, de én Oroszországban találtam meg Filipét.
– És hol találkoztak? Szentpéterváron?
– Szibériában.
Az orosz füttyentett a vonal másik végén.
– Hát akkor nem csodálom, hogy ennyi ideig nem futott össze senkivel –
jegyezte meg. – A fickó Szibériába ment?
– Igen.
– És még mindig ott van?
Tomás megköszörülte a torkát.
– Nézze, Orlov. Nem lehetne ezt inkább személyesen megbeszélni? Mikor
tudnánk találkozni?
– Ma.
– Ma nem tudok. Reggel érkezett meg a repülőgépem Lisszabonba, és
egyből rohantam Coimbrába, hogy meglátogassam az anyámat. Most jövök
éppen visszafelé, Lisszabonba. Nyúzott vagyok, és szeretnék lefeküdni. El sem
tudja képzelni, milyen életet éltem az utóbbi napokban.
– Rendben, akkor holnap – mondta Orlov. – De hozzon valami kézzel-
foghatót. A lyoni főnököm már üvöltözik velem. Türelmetlen, eredményeket
akar, méghozzá gyorsan, és muszáj neki felmutatnom valamit.
– Mondja meg, hol találkozzunk.
– Délben a Victornál, jó lesz?
– Victor? Ki az a Victor?
– Az egy étterem Alcabidechében, Cascais mellett. Ismeri?
Fáradtsága ellenére Tomás nem állta meg, hogy el ne mosolyodjon: olyan
kiszámítható ez az Orlov. Csodálkozna, ha egyszer nem kerülne szóba étterem
ezzel az orosszal.

A sült hús meleg illata töltötte be a Victor tágas termét, ahol néhány asztal
már foglalt volt. Korán jött, két perccel dél előtt, de a pincérek már sürögtek,
tálcákat és vörösboros palackokat egyensúlyozva a kezükben. A hely egyszerű,
nyugodt légkörében a készülő ételek ínycsiklandó illata és a fűszerek kellemes
aromája szállt, a halványsárgás fény mintha simogatta volna a falakat díszítő
edényeket, és a borospincék barátságos hangulatát kölcsönözte az étteremnek.
Tomás amint belépett az étterembe, körbenézett a vendégeken, és mivel
nem látta Orlovot, végigment a termen, és befordult jobbra, átment egy kis

220
rejtett átjárón, amely a második terembe vezetett. Az egyik sarokban rögtön
meg is pillantotta az orosz méretes alakját. A nagydarab férfi a tányérja fölé
hajolt, kipirult arcán csorogtak az izzadságcseppek, szája zsírfoltos volt.
– Maga már eszik? – kérdezte, az asztal felé közeledve.
– Hmpf – röffentette Orlov, és ijedten fölpattant, mint egy gyerek, akit
rajtakaptak, amint az éléskamrában a cukorkásüvegben turkál. – Helló,
professzor. – Esetlen mozdulattal az asztalon heverő tányérokra mutatott. –
Bocsásson meg, de nem bírtam már az éhezést. Amikor beléptem és
megéreztem ezt az illatot… látja, nem bírtam ellenállni.
– Nagyon jól tette, ne aggódjon – nyugtatta meg Tomás, miközben helyet
foglalt az asztalnál. – Az étel azért van, hogy megegyék.
– Megkóstolja?
Az asztalon a legkülönfélébb előételek sorakoztak, egyik gusztusosabb
volt, mint a másik, csupa igazi koleszterinbomba. Volt ott véres hurka, kolbász,
szalonnába tekert datolya, sárgadinnye sonkával, puha Serra sajt, olívaolajos
kaviár, kagyló Bulhão Pato módra, kagylós rizs, pirított tarisznyarák és egy
félig üres üveg Dão bor, a mellette lévő pohár pedig már maszatos volt a
zsírtól.
– Ej, maga aztán jól tartja magát!
– Ó, megtesszük, amit lehet, megtesszük, amit lehet.
Tomás szedett magának a fekete kagylóból, ami Orlov számára jelzésként
szolgált, hogy most már ismét rávetheti magát az előételre. Belemerítette hát a
kanalát a különböző ételekbe, és megpúpozta a tányérját.
– Először is szeretnék beszámolni egy gyilkosságról – közölte Tomás,
egyből a tárgyra térve.
Orlov kanala megállt a levegőben: kaviár volt benne, és csöpögött róla az
olaj.
– Egy gyilkosságról? Miféle gyilkosságról?
– Egy Nagyezsda nevű lánnyal mentem Szibériába, Filipe barátnőjével,
akivel Moszkvában kellett kapcsolatba lépnem. Ő volt a kalauzom, érti? És az
történt, hogy visszafelé fegyveres férfiak vettek minket üldözőbe, akik
megölték lányt.
– Mi az ördög? Miféle história ez? Fegyveres férfiak üldözték magát?
– Mindjárt megmagyarázom. De először hadd számoljak be a gyilkos-
ságról. A lányt egy erdőben ölték meg, a Bajkál-tó északi partjának közelében,
és a holtteste valószínűleg még mindig ott hever.
– Ha így van, az orosz rendőrség bizonyára már eltakarította onnan.
– Nem hiszem, ugyanis az erdő kellős közepén, egy teljesen elhagyatott
221
részen történt az egész, én pedig nem értesítettem a hatóságokat.
– Ó, nem? És miért, ha szabad kérdeznem?
– Mert nem akartam több bonyodalmat. Ha elmentem volna a rendőrségre,
csak hónapok múlva hagyhattam volna el Oroszországot. Ha egyáltalán! De az
is lehet, hogy a végén még engem gyanúsítottak volna az emberöléssel, és a
börtönben végeztem volna vagy valami kényszermunkatáborban.
– Nos, az nem lehetetlen.
– Most viszont ezúton értesítem az Interpolt az esetről. Gondolom, maguk
kapcsolatba tudnak lépni az orosz rendőrséggel, én pedig kész vagyok
megadni a további szükséges információkat.
Orlov eltöprengett.
– Ez nem lesz egyszerű – állapította meg. – Tudja, mit, írjon le mindent, én
pedig továbbítom az ügyet Lyonba. Emellett mozgósítom az informális
kapcsolataimat az orosz rendőrségnél, és meglátjuk, mit tehetünk az ügyért.
– Köszönöm.
– De amit most elmesélt, némi aggodalommal tölt el. Azt mondja,
fegyveresek vették üldözőbe, és megölték a vezetőjét?
– Igen.
– És kik üldözték?
– Valószínűleg ugyanazok, akik lelőtték az amerikai tudóst az Antarktiszon
és a spanyol tudóst Barcelonában. Vagy ugyanazok, vagy legalábbis ugyanaz a
személy vagy szervezet utasította őket. Mindenesetre ez a gyilkosság
egyértelműen kapcsolatba hozható azokkal a gyilkosságokkal, amelyek után
maga nyomoz.
– Honnan az ördögből tudja ezt?
– Ezek a fickók Filipét üldözték.
– Na és? Lehetett valamiféle helyi leszámolás. A maga barátja rendkívül
gyanúsan viselkedik ebben a történetben, ha kíváncsi a véleményemre.
Tomás lassan, mélyen beszívta a levegőt, és azt fontolgatta, hol kezdje.
– Nézze, ez a történet nagyon bonyolult – szólalt meg. – Filipe egy olyan
kutatócsoportnak volt a tagja, amely a globális felmelegedést kutatta, illetve
ezzel összefüggésben a fosszilis energiaforrásokat. A csoport tagjai közül
kettőt 2002-ben meggyilkoltak, mint tudja. A másik kettő, Filipe meg az a
Cummings, kénytelen volt elmenekülni, hogy elrejtőzzön a gyilkosok elől.
– Ezt mondja a maga barátja – felelte Orlov, kétkedő arccal. – De mi a
bizonyíték rá, hogy nem a törvény elől menekültek el? He? Ha olyan ártat-
lanok, mint mondják, miért nem mentek még el a rendőrségre?

222
 – Azon egyszerű oknál fogva, hogy a rendőrség nem tudja őket megvédeni.
Az orosz gúnyosan fölnevetett.
– Micsoda baromság! – kiáltotta. – Már hogyne tudná. – Az ujjával az
asztalra koppintott, hogy nyomatékot adjon a szavainak. – Azért nem jelent-
keztek a rendőrségen, mert nem tiszta a lelkiismeretük, efelől ne legyenek
kétségei.
– Nézze, ez nem ilyen egyszerű. A gyilkosok egy nagy hatalommal
rendelkező szervezetnek dolgoznak. Ami talán több is, mint egy szervezet.
Egész országokról van szó.
– Országokról? Mit zagyvái itt nekem?
– Úgy van, ahogy mondom. Nincs az a rendőrség, amelyik szembe tudna
szállni a szóban forgó érdekekkel.
– Ki mondja ezt?
– Én mondom, meg Filipe.
– De hát miféle hatalmi érdekek ezek?
– A világ legnagyobb üzleti érdekei.
– A kábítószer-kereskedelemé?
– A kőolajé.
– A kőolajérdekek állnának Dawson és Roca professzor meggyilkolása
mögött? – kérdezte Orlov döbbenten. – Ennek semmi értelme.
– Épp ellenkezőleg: nagyon is van értelme – ellenkezett Tomás. – A
globális felmelegedés és a fosszilis energiaforrások közötti összefüggés
felfedezése komoly veszélybe sodorja a kőolajipart. Dollármilliárdok forognak
kockán, meg multinacionális cégek, sőt egész országok sorsa. A nemzetközi
politikát is ezek az érdekek irányítják, olyannyira, hogy az Egyesült Államok
elnökválasztási kampányait a kőolajipar finanszírozza, cserébe viszont elvárja,
hogy a Fehér Ház bőszen védje a stratégiai érdekeit. Kőolaj nélkül a kőolaj -
vállalatok nem maradhatnak életben. És kőolaj nélkül a közel-keleti országok
hatalma is véget ér. Mit fog exportálni például Szaúd-Arábia és Kuvait, ha a
világnak már nem kell a kőolaj? – Fölhúzta a szemöldökét. – Homokot?
Tevét? – Megrázta a fejét. – Kőolaj nélkül az OPEC-országok többségének
nem lesz jövője. Az én kérdésem pedig az: maga szerint mit fognak tenni vagy
mit tesznek ezek az országok és ezek a multinacionális vállalatok azokkal,
akik veszélybe sodorják a jövőjüket? Gondolja, hogy ölbe tett kézzel szemlélik
őket? Nekidőlnek egy fának, és malmoznak? – Közelebb hajolt, mint aki egy
másik utat mutat. – Vagy lehet, hogy tesznek valamit? Netán véget vetnek a
fenyegetésnek?
Orlov két szalonnás datolyát majszolt, de tűnődő tekintete az egyik sarokra
223
meredt.
– Maga tényleg úgy gondolja, hogy a kőolajérdekek állnak mind e mögött?
– Azok után, amiket láttam és hallottam, nincsenek kétségeim.
– Ez nagyon súlyos vád.
– Nézze, Orlov, megfigyelte már, hogy a kőolajérdekek mindenütt jelen
vannak? Óriási hálót képeznek, a Fehér Háztól a Közel-Keletig.
– Lehalkította a hangját, mintha attól félne, hogy a többi asztalnál meg-
hallják. – Hatalmas erőkkel állunk szemben, amelyek bármilyen áron készek
megvédeni egy eget rengetően nyereséges üzletet. És ha négy-öt ember az
útjukban áll, nem hiszem, hogy komoly problémát jelent nekik az eltávolí-
tásuk.
Az orosz megrázta a fejét.
– Én akkor is azt gondolom, hogy ennek nem sok értelme van.
– Miért?
– Miért pont ezt a négy tudóst szemelte volna ki a kőolajérdek-csoport?
Elvégre rengeteg más tudós is kutatja a globális felmelegedés és a fosszilis
üzemanyagok közötti kapcsolatot. Miért pont ezt a négyet üldözik?
– Mert ők rájöttek valamire, ami úgy tűnik, egyszer s mindenkorra véget
vethet a kőolaj üzletnek.
Orlov összeráncolta a szemöldökét.
– Mire jöttek rá?
A történész vállat vont.
– Azt nem mondta el Filipe.
– Miért? Nem bízik meg magában?
– Nem erről van szó. Azt mondta, mindent elmesél majd, ha eljön az ideje.
– És az mikor lesz?
– Halvány fogalmam sincs.
Az orosz megsimogatta az állát.
– Hol van most a barátja?
– Nem tudom. Még azt sem tudom, hogy egyáltalán életben van-e.
– Biztosan életben van.
– Remélem. Csak annyit tudok, hogy együtt voltunk Szibériában, amikor
megjelentek a fegyveres férfiak, és amikor elkezdtek minket üldözni,
kettéváltunk.
– És ő hova ment?
– Nem tudom. Filipe egy orosz barátjával menekült, én pedig a
vezetőmmel, akit Moszkvában ismertem meg. Később, a Bajkál-tó partjánál, a
224
fegyveresek ránk találtak, és megölték a nőt. Nem tudom, hogy Filipét is
elkapták-e, fogalmam sincs.
– Ha elkapták volna, arról már bizonyára tudnánk – vélte Orlov. – De ha
úgy áll a dolog, ahogy maga mondja, valószínűleg csak idő kérdése, hogy
elkapják. A barátjának egyetlen lehetősége van, hogy megmentse az irháját.
Tudja, mi az?
– Hm?
– Az, hogy mi érünk oda előbb.
– Ki az a mi? Én és maga?
– Mi, az Interpol. – A villájával kört rajzolt a levegőbe. – Megbeszélték,
hogy újra találkoznak?
– Igen, Filipe azt mondta, hogy majd keres.
– Akkor talán jó lenne, ha magával vinne, nem gondolja?
– Ez attól függ, hogy Filipe milyen feltételeket szab. Tudja, ő meg van
győződve róla, hogy az égvilágon semmiféle rendőrség nem tudja megvédeni
attól, aki üldözi.
– Lehet – tűnődött Orlov. – De az Interpol a legjobb esélye. Nekem
tanácsosnak tűnik, hogy magával menjek a következő találkozójukra.
– Nem tudom, hogy lesz-e következő találkozó. De mint már mondtam,
minden attól függ, hogy milyen utasításokat kapok Filipétől.
– Ahogy kívánja – adta meg magát Orlov, és fölemelte a kezét, hogy hívja
a pincért. – De aztán ne panaszkodjanak.
Elfogyott az előétel, hozatott tehát egy sült gödölyét.

Tomás a nap hátralévő részében a félbehagyott ügyeivel foglalkozott.

Amikor kilépett az étteremből, beült az autójába, és felhívta Gouveia doktort,
hogy megvitassa vele az anyja állapotát, aztán elindult az egyetem felé.
Jelenése volt a tudományos bizottság ülésén, de hiába ment el, csak a teste volt
jelen: valójában nem tudott odafigyelni. Aggódó gondolatai messze jártak, s
bár szeme gépiesen követte a tárgyalóteremben történteket, elméjében a
Bajkál-tó melletti erdő eseményeinek fájdalmas képei jelentek meg. Úgy ült az
értekezleten, mint egy alvajáró, és ugyanilyen alvajáróként ment be utána a
Gulbenkianba, hogy megnézze, megérkeztek-e már a dokumentumok az asszír
féldomborművek utolsó darabjairól, amelyeket nemrég szereztek meg az
alapítvány múzeuma számára Ammánban.
Már éjszaka volt, amikor Tomás végre belépett magányos otthonába.
Minden szanaszét hevert, ahogy hagyta, mielőtt elindult Oroszországba,
225
csaknem két hete, és amikor meglátta a rendetlenséget, egy szó suhant át az
agyán. Disznóól. Ahogy végigpásztázta lakásában a kosz és a rendetlenség
káoszát, arra a következtetésre jutott, hogy a férfiak nem arra teremtettek,
hogy egyedül éljenek. Úgy lehet, ahogy valahány barátnője mondogatta,
bizonyos szempontból még mindig gyerek, aki az anyjától függ, aki azt várja,
hogy valakinek legyen türelme rendet rakni az életében. Lakása voltaképpen
híven tükrözte mindazt, ami az élete: állandó loholás ide-oda, vergődés a
kötelezettségek bilincsében, ugyanakkor vágyakozás a megváltó szabadság
után.
Megette a pizzát, amit útban hazafelé vásárolt, aztán benézett a
dolgozószobájába, és még zsíros kézzel leült a számítógép elé. Internetes
postaládája majdnem megtelt, több száz e-mail várta, amelyek az utóbbi
időben felgyűltek, hiszen sokáig volt távol. Túlnyomó többségük szemét volt
vagy reklám, de voltak köztük videók is, amelyeket a barátai küldözgettek.
Éppen ezek terhelték meg leginkább a postaládáját, így aztán ezeket törölte ki
legelőször. Néhány ártalmatlan üzenet maradt csupán az egyetemtől, a
Gulbenkiantól, kettő a Getty Centertől, egy a bagdadi múzeumtól és három a
jeruzsálemi héber intézettől.
Meg egy hetedikpecsettől.
Csak úgy zakatolt a szíve, amikor megpillantotta ezt az üzenetet. Ez először
is azt jelentette, hogy Filipe életben van. Odahúzta az egeret, és rákattintott a
címsorra, hogy megnyissa az e-mailt. Lefegyverzően egyszerű volt a tartalma.
Valóban Filipétől jött az üzenet, a tetején top secretként volt megjelölve, egy
dátum és egy időpont volt benne, két fokban megadott érték, ami valószínűleg
koordinátákat jelölt a térképen, és még egy szó, amelynek valódi értelme
abban a pillanatban nem esett le neki.
Centrepoint.

226
 XXVII.

Leült egy padra a Circular Quay-en, a transzatlanti terminálhoz közel, és az

elé táruló látványt csodálta. A The Rocksnak ez a része valóban lenyűgöző
volt, főleg mert olyan kellemesen virradt, és a szelíd napsugarak gyengéden
simogatták az élénk várost. Mélyen belélegezte a rakparton fújdogáló szellőt: a
tenger szaglászta a várost, mintha a természetet mardosná a kíváncsiság a
csodálatos emberi alkotás iránt.
Tomás Noronha hátradőlt a pádon, lazán keresztbe vetette a lábát, és
élvezte, ahogy minden érzéke fürdőzik a pompás városi harmóniában. Tőle
balra, a víztükör és a trópusi növényzet fölé magasodva állt a Harbour Bridge
jellegzetes, vörösre festett, hatalmas vasszerkezete, amely olyan volt, mint
valami elliptikus Eiffel-torony, a lakóövezetet elválasztó tengeröböl fölé
fektetve. Jobbra pedig gigantikus betontűkként csillogtak a Sydney Cove fölé
tornyosuló felhőkarcolók, a hatalom jelképei, amelyek a város életerejét
hirdették. De az elegáns diadém legragyogóbb drágaköve, a korona legfénye-
sebb ékköve az öböl túloldalán virított, a tenger ölelésében: az Operaház
avantgárd épülete a minden irányba szétágazó, egymásra halmozott fehér
kagylóival mintha büszkén hirdetné az emberi zsenialitás találkozását a
természet egyszerűségével.
Sydney az ausztrál tavasz teljes fényében pompázott.
A látogató vagy húsz percre belefeledkezett az építészeti remekmű
látványába. Tomásnak el kellett ütnie valamivel az időt, és ennek a legjobb
módja az volt, ha magába szívja Sydney nappali lüktetését.
Ekkor vette észre.
Egy sötét öltönyös, szürke nyakkendős férfi, márkás napszemüvegben, leült
mellé a padra. Az ismeretlen újságot tartott a kezében, egy Sydney Morning
Heraldot, de úgy tűnt, sokkal inkább Tomást figyeli, mint a híreket olvassa. Az
érzés, hogy figyelik, Tomást előbb kellemetlenül érintette, majd kifejezetten
nyugtalanította. Ahányszor ránézett a férfira, az mindig belemerült az
újságolvasásba. De amikor az Opera épületét csodálta a Sydney Cove másik
227
oldalán, háromszor is hirtelen nézett rá, és azon kapta, hogy őt figyeli.
– Ez az alak kémkedik utánam – futott át az agyán.
Fölállt a padról, és elindult a Circular Quay-en a felhőkarcolók irányába,
majd a Writer’s Walkon, a tenger melletti kövezett járdán folytatta útját. Két
percig csak ment, aztán hátrafordult, mintha a Kortárs Művészetek Múzeu-
mának art deco stílusú homlokzatát csodálná. A szeme sarkából megpillantotta
a férfi sötét alakját: úgy száz méterről követte, a hóna alá csapott újsággal.
Talán véletlen? Az elképzelés, hogy követik, teljesen valószínűtlennek tűnt
számára, hiszen ilyen csak a filmekben van, és különben sem szólt senkinek
arról, hogy hova utazik. Orlov átutalta a számlájára a pénzt, de a repülőjegyét
ő vette meg magának, és készpénzzel fizetett, amikor megérkezett a frankfurti
repülőtérre. Talán csak véletlen, gondolta végül. De úgy döntött, hogy azért
leellenőrzi, és letért a Writer’s Walkról. Befordult az Argyle Streetre, aztán
rögtön a mozgalmas George Streetre. Gyalogolt egy tömbnyit, aztán egy üzlet
kirakatának tükrében megnézte, mi van mögötte. Hűséges árnyékként ott jött a
sötét öltönyös, márkás napszemüveges férfi, újsággal a hóna alatt.
Most már biztos, vonta le a következtetést rémülten. Tényleg követik.
Most, hogy ez egyértelművé vált, rögtön felmerült benne a kérdés: ki ez a
férfi? Ki küldte? És főleg: mit akar tőle? Hátborzongató kérdések voltak ezek,
ráadásul a lehetséges válaszok kérlelhetetlenül visszaterelték a gondolatait
Szibériába, az ismeretlenekre, akik az éjszaka kellős közepén lerohanták a
jurtatábort, és végigűzték őket az Olhon-szigeten egészen a Shamankáig, aztán
még tovább, a Bajkál-tavon át addig az erdei tisztásig, ahol Nagyezsdát
kivégezték. Ez az ember nyilván valaki megbízásából van a nyomában, okos-
kodott Tomás, és ez a valaki valószínűleg azonos azzal, aki megölette a
kellemetlenkedő tudósokat.
A kőolaj érdekek.
A gondolat a kétségbeesés szélére sodorta. Ha a gyilkosok Sydney-ig
követték, hamarosan elszabadul a káosz. De akárhogy is, már megbeszélte a
találkozót Filipével. Ha viszont elvezeti hozzá a gyilkosokat, a barátját is
ugyanazzal a hidegvérrel lövik le, mint Nagyezsdát – meg az amerikait az
Antarktiszon és a spanyolt Barcelonában. Még egy pillantást vetett az őt
követő alakra, és végigfutott a hátán a hideg a félelemtől. Most mi tévő
legyen? Menjen vissza a szállodába, és foglalja le a repülőjegyét Lisszabonba?
Ezzel azonban Filipének nyoma veszne. Ha jól meggondoljuk, van még egy
alternatíva. Le kell ráznia ezt az árnyat.
Abban a pillanatban, ahogy meghozta a döntést, felgyorsította a lépteit, és
elkezdett tervezni. Pezsgett a feje az ötletektől, elment a forgalmas Cahil
Expressway alatt, keresztezte a Bridge Streetet, mindvégig a George Streeten
228
maradva, majd egyszer csak jobbra fordult és a Darling Harbour felé vette az
irányt.
Az autókkal teli betonrengeteget hirtelen felváltotta a Cockle Bayt átszelő
vitorlás impozáns alakja, és egy pillanatra meg is feledkezett a követőjéről,
hagyta, hogy elvarázsolja ez a meglepő látvány. Csak egy ilyen városban
léphet be a tenger az utcák közé, csak itt történhet meg, hogy egy vitorlás szép
nyugodtan elhaladjon két épület között, mintha ez lenne a világ
legtermészetesebb dolga. De a varázslat hamar szertefoszlott, hiszen sürgősebb
dolga akadt: a veszély jobban nyugtalanította, mint amennyire a csoda
elbűvölte.
Odament egy parkoló autóhoz, és belenézett a visszapillantó tükörbe,
mintha megigazítaná a haját. A sötét öltönyös férfi még mindig követte.
Nem kopik le, gondolta.
A Darling Harbour harmonikus hely volt, avantgárd épületekkel körülvéve.
Az előbbi vitorlás most a Cockle Bayben manőverezett. A rakparton több
olyan kikötött hajó is volt, amelyeken szórakozni lehet, a víz fölött átívelő
nyitható hídon, a Pyrmont Bridge-en pedig egy meglehetősen futurisztikus
látványt nyújtó egysínű vonat haladt át. Tomás lement a rakpartra, és
kihasználva egy olyan pontot, hol követője nem láthatta, hirtelen beszaladt a
Cockle Bay Wharp óriás épületébe, a híres rakparti szórakozóegységbe.
Elvegyült a tömegben, majd a másik oldalon elhagyta az épületet, és egy
fasorral védett utcán futott tovább.
Hátranézett, és már nem látta a férfit.
Hogy megbizonyosodjék róla, hogy valóban sikerült leráznia, bement a
rakpart másik oldalán lévő Harbourside Complex legelső ajtaján, és odabent
keresett menedéket. Fölment a mozgólépcsőn, és a teraszról figyelte a Darling
Harbourban nyüzsgő tömeget.
Vagy tíz percet töltött ott, hogy biztos lehessen benne, hogy a férfi valóban
szem elől tévesztette. A szívverése fokozatosan visszaállt a normális ritmusra,
és most már megnyugodott: Filipével való találkozása megmenekült. Ránézett
az órájára, és kiderült, hogy az idő gyorsabban telt, mint gondolta. Már csak
fél órája volt, hogy odaérjen a megbeszélt helyre.

A találkozás helyét nem volt nehéz megtalálni. Az igazat megvallva,

nyúlánk alakja a város minden pontjáról látható volt, és mióta megérkezett
Sydney-be, többször is nézegette, este a hotelszobából, reggel a Sydney Cove
padjáról, és néhány pillanattal korábban a Harbourside Complex teraszáról is.
A hely, ahol Filipével találkozik, valóságos mágnesként vonzotta, olyan volt,
229
mint egy világítótorony a nagyváros kereskedelmi központjában, és mintha
fennhangon hirdette volna, hogy ott van a világ közepe.
Óvatosan körülnézett, aztán gyorsan elhagyta a Darling Harbourt.
Befordult a Market Streetre, ahol a Hyde Park északi csúcsa felé indult el, egy
pillanatra sem tévesztve szem elől az úti célját. Nyugtalansága ellenére érezte
a város kellemes lüktetését. Sydney fesztelenül élte az életét, az utcák
makulátlanul tiszták és rendezettek voltak, a multietnikus lakosság hömpöly-
gött az utcákon, itt volt a találkozási pont Európa, Ázsia és Óceánia között.
Néhány háztömbnyi gyaloglás után elérte célját, a Pitt Street és a Castlereagh
Street között, és a Filipe által kijelölt épület lábánál felnézett, hogy
közelebbről is felmérje kolosszális magasságát.
A Centrepoint.
A hivatalos neve Sydney Tower, de az ausztrálok csak Centrepointnak
nevezik, mivel az azonos nevű kereskedelmi központ részeként épült. Az
építmény háromszáz méter magas, úgy néz ki, mint egy acélpálma, amelynek
nagyon vékony, henger alakú törzse van, a tetején pedig egy aranykorona: akár
egy gigászi gombostű, amely a hegyén egyensúlyoz. Tomás nézte, mint
feszülnek a tengelyén az acélhuzalok, és mint ragyog a teteje a napsütésben: a
tiszta délelőtti napfény az aranyporrétegen csillant meg.
Miután utoljára is megbizonyosodott arról, hogy már nem követik, beszállt
a liftbe, és fölment a toronyba. Az utasok többsége izgatottan utazott föl a
kilátóteraszra, az épület negyedik emeletére, de Tomás egy emelettel előbb
kiszállt.
A kávézó.
A harmadik emelet széles körfolyosójának óriási üvegtáblák képezték a
falát. A hatalmas ablakokon keresztül látszott az alant elterülő Sydney: az
óceán partot nyaldosó öblei, a mindenfelé elszórt zöld növényszigetek és fehér
vagy szürke betontömbök. Ebben a városban találkozott egymással az ember,
az óceán és a szárazföld. Az egyik oldalon a Blue Mountains látszott, a
másikon a Botany Bay kékje, lent pedig a házak, az utcák és az építészeti
műremekek dzsungele.
– Nos, Casanova?
A hang az egyik asztaltól jött, és összetéveszthetetlen tónusa volt.
– Szia, Filipe. Régóta itt vagy?
Kézfogással üdvözölték egymást, és Tomás leült egy székre egy nagy ablak
mellett.
– Nemrég értem ide – felelte a barátja, és végigsimított világos, göndör
haján. – Nem követtek?

230
 Tomás lehalkította a hangját.
– De, sajnos.
Filipe figyelmesen körülnézett.
– Kicsoda?
– Nem tudom. De sikerült leráznom.
– Biztos?
– Igen. Azóta nem láttam.
– De hát hogy találtak rád?
– Nem tudom.
– Hagytál valami nyomot, amikor felszálltál a repülőre?
– Úgy gondolom, hogy nem.
– Csak úgy gondolod, vagy biztos vagy benne?
Tomás ásított, elfogta a jet lag.
– Az után, ami Szibériában történt, már semmiben sem vagyok biztos. De
maximális körültekintéssel jártam el. Autóval elmentem Faróig, ott felszálltam
a londoni repülőgépre, onnan Frankfurtba utaztam, és csak ott vettem meg a
jegyet Sydney-be, kevesebb mint két órával a felszállás előtt.
– Hitelkártyával fizettél?
– Dehogy. Készpénzzel.
– Milyen nevet adtál meg a reptéren és a szállodában?
– Rosendo.
– És elfogadták?
– Igen, mert ez a középső nevem. Tomás Rosendo Noronha áll az
útlevelemben. Rosendo az anyám után.
Filipe felsóhajtott.
– Legyen úgy, ahogy Isten akarja. – Ellazult a széken, és belekortyolt egy
pohár hideg vízbe, amit az asztalról vett el. – Akkor most meséld el, mi történt
azután, hogy elváltunk a Bajkál-tavon.
– Megölték Nadját.
– Tudom. De hogy történt?
– Késő délelőtt találtak ránk a tó közelében. Még be tudtunk menekülni az
erdőbe, de ott is ránk találtak. Egyetlen lövéssel szétroncsolták a fejét. –
Megremegett. – Borzalmas volt.
Egy darabig csak ültek, tekintetük az alattuk elterülő városra meredt:
messziről minden olyan kicsinek, jelentéktelennek és értelmetlennek tűnt.
– Szegény Nadja – motyogta Filipe. – Az én hibám, én kevertem bele az
egészbe.
231
 Tomás megköszörülte a torkát.
– Figyelj, Filipe. Miért javasoltad ezt a találkozást? Ugyanolyan jól tudod,
mint én, hogy veszélyes.
A barátja döbbenten nézett rá.
– Nem akartál találkozni velem?
– Dehogynem akartam – felelte Tomás sietve. – De ez nem jelenti azt, hogy
ne jelentenék akaratlanul is veszélyt rád. Látod, mi történt Szibériában is.
– Megtetted a szükséges óvintézkedéseket, vagy nem?
– Persze hogy megtettem. Már meséltem. De már az a tény is, hogy együtt
vagyunk, kockázatot jelent, nem?
– Ez nyilvánvaló.
– Akkor meg miért javasoltad, hogy találkozzunk?
– Mert szükségünk van rád.
– Szükségünk?
– Igen, nekem és Jamesnek. Szükségünk van rád.
– Miért?
– Hogy a lehető legjobban tudjuk kezelni a felfedezésünket.
– Arról a felfedezésről beszélsz, amelyik veszélybe sodorja a kőolajüzletet?
– Arról.
– De arról én nem tudok semmit. Nem tudom, hogy lehetnék a
hasznotokra.
– Nem az Interpol kevert bele az egészbe?
– De.
– Nahát, akkor hasznunkra lehetsz.
Tomás bólintott. Nyilvánvaló volt, hogy Filipe szorongatott helyzetben van,
és ha nem is bízik a rendőrségben, tudja, hogy bennük lehet az utolsó reménye.
És melyik lehetne jobb az Interpolnál?
– Még nem mesélted el, miféle felfedezésről van szó.
Filipe hirtelen talpra ugrott, és intett a kezével, hogy kövesse.
– Gyere – mondta. – Megmutatom.

232
 XXVIII.

Némán lifteztek vissza a földszintre, és mindketten figyelték a körülöttük

lévő embereket, hátha gyanús pillantásokra vagy árulkodó mozdulatokra
bukkannak. De minden teljesen hétköznapi volt, a Centrepoint látogatói
izgatottan csevegtek, rendkívül élénk volt a hangulat a liftben, és az emberek
viselkedése olyan természetesnek tűnt, hogy mire leértek és kinyílt az ajtó,
mindketten a viszonylagos biztonságérzet nyugalmával vegyültek el a
tömegben.
Ennek ellenére minduntalan hátra-hátrapillantottak az utcán, minden
zugba benéztek, tartva a sötét árnyaktól. A geológus könnyed léptekkel,
határozottan haladt előre, hiszen tudta, hova megy, és elvezette Tomást a Pitt
Streetig. Ott délnek fordult, és a The Rocks-szal ellentétes irányban indult el a
főúton. Zajos utca volt, szinte teljesen kisajátította magának a forgalom és a
gyalogosok. Olyan sűrű volt a tömeg, hogy nincs az a szemfüles üldöző, aki itt
kiszúrhatta volna őket.
– Ha jól értettem, amit Szibériában mondtál, elmentél Bécsbe, hogy
nyomozz utánam – szólalt meg Filipe, aki már várta, hogy folytathassa a
beszélgetést.
– Igen, odamentem, hogy beszéljek az OPEC-essel, akivel 2002-ben
találkoztál.
– Abdul Qarimmal?
– Vele. Elmondta, hogy a világ kőolajkészleteit próbáltad felmérni.
– És még mit mondott?
Tomás próbálta felidézni az emlékeit.
– Hát, beszélt a nemzetközi termelés helyzetéről. Elmondta, hogy a nem
OPEC-olaj mostanában éri el a termelési csúcsát, és azután az OPEC-olajtól
fog függni a világ gazdasága.
– Elmondta, meddig tart még az OPEC-olaj?
Újabb keresgélés az emlékek között.

233
 – Ha jól emlékszem, azt mondta, hogy még évtizedekig elég lesz. Talán
száz évig is.
Filipe földre szegett tekintettel gyalogolt, mintha belemerülne az
emlékeibe.
– És mesélt mást is a beszélgetésünkről?
– Hát, beszélt a kőolaj és az energia kérdéseiről, de a mondanivalója
lényege ez volt. A nem OPEC-olaj hanyatlani kezd, és a világ az OPEC-olaj
kezébe kerül.
– És az Aramco műszaki dokumentumairól nem beszélt?
– Kinek a dokumentumairól?
– Az Aramcónak. A szaúdi kőolajtársaságnak.
Tomás lebiggyesztette a száját.
– Nem, erről nem beszélt. – Ránézett a barátjára. – Miért? Kellett volna?
Megálltak egy útkereszteződésnél, mert a lámpa pirosat jelzett. Az autók
egymás után suhantak el előttük a Park Streeten, míg a gyalogosok türelmesen
várták, hogy folytathassák útjukat a Pitten.
– A Kiotó után létrehozott csoportban, mint már meséltem, az volt a
feladatom, hogy tanulmányozzam az energia problémáját – mondta Filipe,
figyelmen kívül hagyva Tomás kérdését. – Sorra ellenőriztem a világ létező
olajmezőit. Voltam Texasban, Oroszországban, Kazahsztánban, az Északi-
tengeren, a Mexikói-öbölben, Alaszkában… egyszóval mindenhova elmentem,
ahol jelentősebb olajkutak vannak. És nyilvánvalóan el kellett látogatnom az
OPEC-országokba is. Csakhogy ott sokkal nehezebb volt bármilyen informá-
cióhoz jutni.
– Mert ott diktatúrák vannak?
– Nem ez a baj. Az OPEC-országokat már jó ideje autoritárius rezsimek
kormányozzák, de a készleteiket és a kőolajtermelésüket illetően mindig
megfelelő információkkal szolgáltak. 1950 óta részletes adatokat szolgáltattak
minden egyes kútjuk tevékenységéről. – Tomásra nézett. – Érted? A tájékoz-
tatást nem korlátozták általános helyzetjelentésre. Apró részletekbe menően
informáltak az egyes olajmezők termeléséről.
– És most már nem?
Filipe megrázta a fejét.
– 1982-ben az OPEC-országok elzárták az információ csapját. Egyik
pillanatról a másikra államtitokká vált minden, ami a kőolajkészleteikkel és –
termelésükkel kapcsolatos. Az a kevés tájékoztatás, amire még hajlandóak,
meglehetősen szűkös és teljességgel jelentéktelen. A piac azóta a becslésekre
hagyatkozik, és az OPEC adatai annyira hiteltelenné váltak, hogy még a
234
szervezet titkára is, Bécsben, ezekre a becslésekre alapozza az OPEC terme-
léséről szóló információit, nem pedig a tagországai hivatalos adataira.
– Komolyan?
– Hihetetlen, mi? Még az OPEC sem hiszi el a saját tagjai által szolgáltatott
információkat.
– De miért vezették be ezt a titok-politikát?
Filipe a barátjára nézett.
– Ez a nagy kérdés, igaz? Mi vitte rá az OPEC-et arra, hogy információs
zárlatot rendeljen el a kőolajtermelésével kapcsolatban? Vagy másként fogal-
mazva a kérdést: mi rejtegetnivalója van az OPEC-nek?
A jelzőlámpa zöldre váltott, a két járdán összegyűlt tömeg egyszerre
megindult egymás felé, és az út közepén keresztezte egymást.
– Na, mondd már – unszolta Tomás, miközben sikerült elkerülnie az
összeütközést két khakinadrágos ausztrállal, akik szembejöttek vele. – Miért
zárta el az információs csapot az OPEC?
– A hivatalos válasz szerint a kőolajnak olyan nagy a geostratégiai
jelentősége, hogy az OPEC kénytelen visszatartani az információkat, hogy
megvédje magát a nyugati beavatkozásoktól.
– De te nem hiszel ebben a magyarázatban…
– Nem – erősítette meg Filipe. – Én nem hiszek benne.
– Miért?
– Mert naiv. Mert nem stimmel. Mert azt jelzi, hogy az OPEC titkol
valamit.
– De mit? Mit titkolnak annyira?
– Ezt kérdezgettem magamban én is. Hogy megtaláljam a választ,
hónapokig jártam a Közel-Kelet fővárosait, és egyre inkább az volt az érzé-
sem, hogy valóságos falakba ütközöm. Ilyen titokfallal találtam szembe
magam Teheránban, Bagdadban, Kuvaitvárosban, Rijádban. Ne tudd meg,
olyan volt, mintha magamban beszélnék.
– Dühösek voltak rád?
– Nem, éppen ellenkezőleg. Mindig nagyon kedvesek voltak, bőkezűen
megajándékoztak, kitűnő vacsorákat adtak, rendkívül udvariasan bántak
velem, de bármilyen kitartóan érdeklődtem is, nem árultak el semmit. Csak a
hivatalos verziót ismételgették, miszerint a Közel-Keleten annyi kőolaj van,
hogy az OPEC-termelés csak sok-sok év múlva éri el a csúcsát.
– Nekem is pontosan ezt mondta Qarim.
– Ez a hivatalos változat – erősítette meg Filipe. – Én is folyton ezt

235
hallgattam, egészen addig, míg a legutóbbi szaúd-arábiai látogatásom során az
ölembe nem hullt a szerencse. Amikor meguntam, hogy minduntalan a hallga-
tás falába ütközöm, elhatároztam, hogy meglátogatom a Ghawar olajmezőt, a
világ legnagyobb óriásmezőjét. Tisztában voltam vele, hogy a lehetetlenre
vállalkozom, de úgy gondoltam, egy próbát azért megér. Ahhoz, hogy eljussak
a Ghawarra, meg kellett kerülnöm az Olajügyi Minisztériumot, ahonnan nem
jutott ki semmilyen információ, és közvetlenül az Aramco egyik mérnöki
osztályán kopogtattam be. Megbeszéltem egy találkozót az osztályvezetővel,
és másnap megjelentem a megbeszélt időpontban az Aramco székhelyén, a
sivatag szélén álló üvegépületben, Dhahranban. A férfi nagyon udvariasan
fogadott, és elmagyarázta, hogy nem vihet el a Ghawar-mezőre, mert ez nem
tartozik a hatáskörébe, és nagyon szívesen segítene nekem, de ő csak egy
mérnök, és forduljak az illetékesekhez.
– A kormányhoz?
– Az Olajügyi Minisztériumhoz. Csakhogy én már kívülről fújtam ezt az
eljárást. Hónapok óta próbálkoztam már vele, de soha nem jutottam ötről a
hatra. Gondolhatod, hogy azonnal megértettem, hogy ez a próbálkozásom is
kudarcot vallott, és ez eléggé letört. – Megállt egy pillanatra, hogy tájéko-
zódjon az utcán, aztán folytatta. – De a találkozás vége felé a szaúdi mérnök-
nek történetesen újabb látogatója akadt, és azzal a jellegzetes előzékenységgel,
amire csak az arabok képesek, kedvesen megkért, hogy amíg kimegy beszélni
a vendégével, várjak az irodájában. – Sejted már, mi történt?
– Egyedül maradtál az irodájában.
– Pontosan. A következő pillanatban már ki is ment, és én egyedül találtam
magam az irodában. Hogy elüssem az időt, fölálltam a kanapéról, és a
tekintetemmel végigfutottam a polcokon sorakozó könyveket és dossziékat. –
Hirtelen megállt, mintha fontos ponthoz érkezett volna. – Ne feledd, hogy nem
a rijádi Olajügyi Minisztérium valamelyik szokásos ügyfélirodájában voltam,
ahol csak propagandakiadványok vannak. Én a dhahrani Aramco egyik
mérnöki osztálya vezetőjének az irodájában maradtam magamra. Vagyis olyan
irodában, ahol komoly munka folyik, és a polcokon nem holmi prospektusok
vannak, amelyek ódákat zengenek az óriási szaúdi kőolaj-készletekről, hanem
valódi műszaki dokumentumok. – Folytatta a gyaloglást. – Ahogy végig-
futottam a dossziék gerincét, megakadt a szemem az egyiken, amelynek az
volt a címe, hogy Problems in Production Operations, Saudi Fields. Ez a cím
felkeltette az érdeklődésemet, így hát levettem a polcról, és elkezdtem lapozni.
Épp csak beleolvastam az első oldalaiba, de annyira megdöbbentett, hogy
hirtelen felindulásból kitéptem az összes lapot, és gyorsan eltettem a táskámba.

236
 Tomás teljesen elképedt a hallottakon.
– Te elloptad a dosszié lapjait?
– Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de számomra az a dokumentum
valóságos információs aranybánya volt, és nem tudtam uralkodni magamon.
Az üres dossziét visszatettem a helyére, a polcra, aztán szép nyugodtan vissza-
ültem a kanapéra, meglehetősen zavarban attól, amit tettem. Már kezdtem is
megbánni az egészet, és átkoztam a hirtelen támadt ötletemet, olyannyira,
hogy vissza is akartam tenni a lapokat, de közben megjött a mérnök, és már
nem tudtam mit tenni. Sietve búcsút vettem tőle, és már rohantam is a
repülőtérre, még a szállodát sem ejtettem útba.
– És kihoztad az országból a dokumentumot?
– Mindent – mondta Filipe. – Mindent elhoztam.
– És észre sem vették?
– De, gondolom. Amikor váratlanul megjelentem Bécsben, és szembe-
sítettem Qarimot a tényekkel, nem tűnt úgy, mintha csodálkozna azon, hogy
egy csomó mindent tudok, amit nem kéne tudnom. És az a helyzet, hogy
pontosan ezen a napon, két hónappal azután, hogy elloptam a lapokat, szóval
pontosan aznap ölték meg Howardot és Blancót, és aznap forgatták fel az
otthonomat, és Jamesét.
– Gondolod, hogy a haláluk összefügg a dokumentum eltulajdonításával?
– Nem vagyok benne biztos – felelte Filipe. – De a holttestek mellett
heverő cédulák a hatszázhatvanhatossal azt bizonyítják, hogy a gyilkosságok
összefüggésben állnak a kutatásunkkal. A dokumentum ellopása pedig választ
ad arra a kérdésre, amit egyszer föltettél. Hogy miért éppen minket szemeltek
ki, ha egyszer annyi más tudós is tanulmányozza a globális felmelegedés
problémáját. Mi különlegeset tett a mi csoportunk? – Hosszú hatásszünetet
tartott. – A válasz az, hogy szigorúan bizalmas információk birtokába jutottunk
azzal kapcsolatban, hogy mi a helyzet az OPEC olajmezein. – Lehalkította a
hangját. – És ezek az információk komolyan veszélyeztetik a kőolajüzlet
jövőjét.
Tomás izgatottan a barátjához fordult, nagyon fúrta a kíváncsiság.
– Te jó ég! – kiáltotta. – De hát mégis miféle információk ezek?
Átkeltek a Bathurst Streeten, és mentek tovább, még mindig a mozgalmas
Pitten.
– Hogy megértsd, amit mondani fogok, előbb tisztába kell jönnöd néhány
alapfogalommal a kőolajjal kapcsolatban – kezdte Filipe. – Tudod-e például,
mit jelent a termelési csúcs?
– Qarim elmagyarázta Bécsben – felelte Tomás, elégedetten nyugtázva,
237
hogy nem teljesen tudatlan a téren. – Amikor a termelés túllépi az összes
készlet felét. Azért hívják csúcsnak, mert a termelés grafikonja olyan, mint egy
hegy. – Az ujjával a levegőbe rajzolt. – Egészen addig emelkedik, amíg el nem
éri a csúcsot, aztán pedig elkezd ereszkedni.
Filipe elgondolkodva grimaszolt.
– Ez az, de nem pontosan.
– Akkor?
Most a barátja rajzolt a levegőbe.
– A termelés vonala nem olyan, mint egy hegy, amelyik emelkedik, aztán
eléri a csúcsát, majd ereszkedni kezd, hanem inkább olyan, mint egy fennsík.
Lassan emelkedik, eléri a csúcsát, egy darabig még fönt halad tovább, aztán
hirtelen: puff! – Hirtelen leejtette az ujját. – Úgy zuhan le, mintha mély
szakadékba esne.
– Olyan, mint egy fennsík?
– Igen, így néz ki a világ kőolajtermelése. Emelkedik, eléri a csúcsát, egy
darabig fent marad, aztán hirtelen, egyik pillanatról a másikra, lezuhan. Ez
azért van, mert az olajvállalatok és a nagy kőolajtermelő országok mindent
megtesznek azért, hogy a termelést fenntartsák. Az ő erőfeszítéseik miatt
marad a termelés a fennsíkon egy darabig. Csakhogy ezt az erőfeszítést nem
lehet az örökkévalóságig fenntartani, hiszen a készletek végesek, ezért elkerül-
hetetlen, hogy a termelés leessen, mégpedig hirtelen és gyorsan. Egyik évről a
másikra.
– És mikor lesz ez a csúcs?
– Ahogy Qarim mondta, a nem OPEC-kőolaj csúcsa a küszöbön áll. Az
OPEC-en kívül álló országok közül egyedül Oroszország látszik képesnek a
termelés növelésére, de nem sokáig, és még ez is kétséges. Az Orosz Tudo -
mányos Akadémia egyik jelentése szerint a nyugat-szibériai készletek csaknem
hatvan százaléka fogytán van, és Putyin elnök közzétett egy dekrétumot,
amely a kőolajkészletekkel kapcsolatos információkat államtitokká nyilvánítja.
Márpedig ez azt jelenti, kedves barátom, hogy Oroszországnak titkolnivalója
van. Ezen kívül az Északi-tenger kiürült, Texas szintén, Kanada a hanyatlás
jeleit mutatja, Norvégia pedig hamarosan eléri a csúcsot.
– Igen, ezt mind elmondta. A nem OPEC-olaj a végét járja. De mondd, te
ezt tényleg elhiszed? Nem lehet, hogy új mezőket találnak?
– Az a baj, hogy a kőolaj viszonylag ritka jelenség, hiszen kivételes
feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy létrejöhessen a természetben. Az
egész bolygón összesen hatszáz olyan geológiai szerkezetet térképeztek fel,
ahol számottevő mennyiségben képes elraktározódni a kőolaj és a földgáz.
238
Ebből a hatszázból négyszázon már folyik vagy véget is ért a termelés, a
maradék kétszáz pedig az Északi-sarkvidéken vagy a tengerek mélyén talál-
ható, és nem is biztos, hogy valóban tartalmaznak kőolajat vagy földgázt. Csak
hogy legyen némi fogalmad az egészről: az utóbbi negyven évben mindössze
négy szuperóriás kőolajmezőt fedeztek fel a Közel-Keleten kívül. A kínai
Tacsing olajmezőt 1961-ben, az orosz Szamotlor olajmezőt 1963-ban, a
Prudhoe mezőt Alaszkában, 1967-ben, valamint a mexikói Cantarell mezőt
1975-ben. És onnantól semmit. Csak kisebb lelőhelyeket találtak. És ebből a
négy szuperóriás mezőből már csak a Tacsing és a Cantarell termel jól, ám
ezek is a hanyatlás jeleit mutatják. Mindegyik átlépte már a csúcsát. És ha a
szuperóriásokat félretéve csak az óriásmezőkre koncentrálunk, akkor is azt kell
megállapítanunk, hogy a tendencia ugyanez. Azoknak az olajmezőknek a
többsége, amelyekben 1970 után kezdődött a kitermelés, 2000-re kimerült. Az
északi-tengeri Brent és Forties mezőkkel is ez történt. És csak három olajmező
kezdte meg a működését 1990 után. – Tomás szemébe nézett. – Érted, mi
történik? A nem OPEC-kőolaj valóban hamarosan és visszafordíthatatlanul
eléri a termelési csúcsát, vagy talán már el is érte.
– De hát hogy lehet, hogy erről senki nem tud?
– Ennek több oka is van – felelte Filipe. – A fő oka az, hogy a kőolaj-
készletekről szóló információk meglehetősen csalókák. A világ egyik legtekin-
télyesebb kőolajügynöksége, a US Geological Survey szerint például a világ
kőolajtartalékai körülbelül két és fél billió hordónyira rúgnak.
– Az sok?
– Hogy legyen némi fogalmad: a becslések szerint a világ eddig összesen
alig több mint egybillió hordó kőolajat használt fel.
– Akkor a két és fél billió sok.
– Persze – bólintott a geológus. – Ennek a becsült mennyiségnek egy része,
1,6 billió hordó bizonyítottan létezik, ennek a fele a Közel-Keleten, 900
milliárd hordó pedig még felfedezésre vár.
– Ha még ennyi felhasználatlan kőolaj van, akkor mikorra várható a
kőolajcsúcs?
Filipe összeráncolt szemöldökkel számolgatott.
– Nos, a világ jelenleg több mint nyolcvanmillió hordót fogyaszt, ugye? –
A levegőbe rajzolta a számjegyeket, mintha így meg tudná jeleníteni. – Ha
továbbra is évi két százalékkal nő a fogyasztás, a két és fél billió hordó
csúcsa… nos… lássuk csak… körülbelül… 2030-ra tehető.
– 2030-ra?
– Nagyjából igen.
239
 – De hát akkor mi a baj?
A barátja mosolyt erőltetett az arcára.
– Ezek a számok hamisak.
– Hamisak? De nem azt mondtad, hogy a világ egyik legtekintélyesebb
kőolajügynökségének a számításairól van szó?
– De, de ez még nem jelenti azt, hogy nem hamisak.
– Hogy jelentheted ezt ki?
– Két okból jelenthetem ki. Az egyik, hogy amerikaiak állítják mindezt.
Egyszer már elmagyaráztam neked, hogy Amerikában a politikai hatalmat a
kőolajérdekek irányítják, és bármit, amit egy amerikai ügynökség mond, ennek
fényében kell szemlélni. Nem árt, ha tudod, hogy ez a US Geological Survey,
amely azt állítja, hogy még rengeteg kőolaj van a Földön, megegyezik azzal a
US Geological Survey-vel, amely az 1990-es években pesszimista becsléseket
közölt az északi-sarkvidéki kőolajkészletekről. És tudod, mi történt?
– Hm?
– Közbeléptek a kőolaj érdekek, és az ügynökségnek meg kellett
semmisítenie a pesszimista becslést, és helyette egy optimistábbat kellett
közzétennie. – Kacsintott. – Érted már?
Tomás hitetlenül csóválta a fejét.
– Nem hiszem, hogy így van.
– Pedig elhiheted – biztosította a barátja. – A kőolajkörökben még egy
anekdota is kering arról, hogy miként toborozzák a munkatársaikat az amerikai
ügynökségek. Szeretnéd hallani?
– Mondd el.
– A US Geological Survey fel akart venni egy új munkatársat, és három
jelentkezőt hívott be interjúra: egy geológust, egy geofizikust és egy
kőolajkészlet-elemzőt. Mindhármuktól megkérdezték: mennyi kettő meg
kettő? A geológus azt felelte: négy. A geofizikus azt felelte: huszonkettő.
Amikor a kőolajkészlet-elemzőre került a sor, a férfi félrehívta az interjúztatót
a szomszéd szobába, bezárta az ajtót, becsukta az ablakokat, kihúzta a telefont,
és aztán nagyon halkan csak annyit kérdezett: mit akar, mennyi legyen?
Felvették.
Nevettek.
– Rendben – mondta Tomás, vidáman. – Azt már értem, hogy az amerikai
ügynökségekben nem szabad megbízni. De mi a másik oka annak, hogy nem
hiszel a becslés valódiságában?
– A másik ok, amiért nem tartom igaznak a két és fél billió hordót, a szám

240
elemzésével függ össze. Ez a számítás ugyebár két részből tevődik össze: az
egyik a már létező készleteket veszi számba, a másik pedig a felfedezésre
várókat. A bizonyítottan létező készletek a US Geological Survey szerint 1,6
billió hordóra rúgnak. Ezzel azonban az a baj, hogy amikor bizonyított
tartalékokról beszélünk, akkor azokra az adatokra támaszkodunk, amelyeket a
termelő országok szolgáltatnak, márpedig ezek az OPEC-országok esetében
meglehetősen hiteltelenek, mint már mondtam. Az 1980-as évek végén például
az OPEC hat legnagyobb termelője hirtelen több mint háromszázmilliárd
hordóval növelte az együttes tartalékait. Márpedig a kőolajkészletek mennyi-
sége kizárólag két különleges esetben képes növekedni: ha új olajmezőket
fedeznek fel, vagy ha valamely újfajta mérési eljárással rájönnek, hogy egy-
egy mezőn több kőolaj van, mint azt korábban gondolták. Csakhogy abban az
időszakban az említett OPEC-országok közül egyik sem jelentett be jelentős
felfedezéseket, és a készletek felmérése terén sem rukkoltak elő új technoló-
giával.
– Akkor meg hogy jöttek rá, hogy nagyobbak a készleteik, mint gondolták?
– Jó kérdés! – kiáltott fel Filipe. – Ezek az országok mindössze annyit
közöltek, hogy egy múltbéli hibát helyesbítenek. De gyanítom, hogy az
igazság más. 1985-ben az OPEC meghatározta, hogy minél nagyobbak egy
ország tartalékai, annál több kőolajat exportálhat. Vagyis több lesz a nyere-
sége. Ennek következtében mindenki növelte a készleteit, legalábbis papíron.
Tomás elnevette magát.
– De hát megtehetik?
– Nemcsak megtehetik, de meg is tették. Hiszen ki ellenőrzi őket? Az
OPEC adatai titkosak és ellenőrizhetetlenek. Ha ők azt mondják, hogy három-
billió hordónyi készletük van, ki merné az ellenkezőjét állítani? Nincsenek
független vizsgálatok…
– Te tényleg biztos vagy benne, hogy a többlet pusztán papíron létezik?
– Jaj, Casanova, ne legyél naiv. Nézd meg, mi történt Irakban, például. Irak
egyike volt annak a hat országnak, amelyik egyik napról a másikra, csodával
határos módon növelte meg a kőolajkészleteit. Ha tüzetesen megvizsgáljuk az
esetet, megállapíthatjuk, hogy az irakiak 1980 óta megnégyszerezték a
készleteiket. – Grimaszolt. – Hát hogy lehetséges ez, mikor az ország ezt az
időt háborúskodással és kőolajembargókkal töltötte?
Tomás eltöprengett.
– Valóban…
– Úgyhogy azt hiszem, a bizonyított olajtartalékok megbízhatóságáról
ennyi elég is lesz – közölte Filipe. – Térjünk át a még felfedezésre váró kőolaj
241
ennél is kétesebb helyzetére. Mint már mondtam, a kőolaj ritka képződmény,
az egész világon már csak kétszáz potenciális lelőhely létezik. Az ügynökség
becslése abból a feltételezésből indul ki, hogy ezeken a helyeken valóban van
kőolaj, holott ez nem feltétlenül van így. Az igazság az, hogy nem tudjuk
biztosan, hiszen mint maga a definíció is jelzi, ezek a helyek még feltárat-
lanok. – Fölemelte a mutatóujját. – Egy dolgot azonban biztosan tudok, tudo-
mányos forrásból. Egyre nehezebb új kőolajmezőket találni. A legnagyobbakat
már megtalálták, mivel ezeket a legkönnyebb felkutatni. Már csak kisebbekre
lehet számítani, amelyek eddig esetleg észrevétlenek maradtak. És a kőolaj-
társaságok 1961 óta évről évre egyre kevesebb olajat találnak. 1995 óta a világ
évente minimum huszonnégymilliárd hordó kőolajat fogyaszt, miközben
évente mindössze kilencmilliárd hordónyi új kőolajat fedeznek fel. – A Pitt
Street egyik pontjára szegezte a tekintetét. – Az igazság az, hogy az OPEC-en
kívüli kőolaj mennyisége egymilliárd hordó körül lehet.
– Egymilliárd? És ez mikorra éri el a csúcsát?
– Hamarosan. Még élni fogunk, és a saját szemünkkel nézzük végig.
– De mégis mikor?
Filipe felsóhajtott.
– 2010 és 2015 között.
– Ez megegyezik Qarim becslésével.
– Lehet, hogy tévedek két-három évet, de többé-kevésbé ez a nem OPEC-
olaj várható termelési csúcsa.
A Pitt Streeten kisebb tömeg gyűlt össze két zsonglőr körül, akik üvegekkel
adták elő mutatványukat. Egyfolytában hallatszott innen-onnan, hogy aaahh
meg óóóhh, és időnként kitört a taps a közönségből, amely lenyűgözve nézte
az előadást. De a két férfi úgy haladt el a tömeg mellett, hogy még csak egy
pillantást sem vetettek a mutatványosokra, annyira belemerültek az őket
foglalkoztató problémába.
– Van valami, amit nem értek – szólalt meg Tomás.
– Mondd.
– Ha ennyire kritikus a helyzet, hogy lehet, hogy a piac még nem reagált?
Úgy értem, elég, ha kitör egy erősebb vihar a Mexikói-öbölben, és rögtön
fölugrik az olaj ára. A piac mindig ultraérzékenyen reagál a legkisebb
ingadozásra is, még akkor is, ha az csak átmeneti, mint, mondjuk, egy vihar
okozta leállás. Ennek fényében, hogyan lehetséges az, hogy még nem reagált
egy ekkora léptékű dologra? – A fejét csóválta. – Ez nem érthető.
– Annak, hogy a piac még nem esett pánikba, igen egyszerű oka van –
válaszolta Filipe. – Arról van szó, hogy mindenki bízik a Közel-Kelet
242
állítólagos tartalékaiban. A piac azt hiszi, hogy a Közel-Keleten még hihetetlen
kőolajkészletek vannak, olyan mennyiségek, amelyek bármikor képesek
fedezni más országok esetleges termeléskiesését. Közmegegyezésen alapuló
feltételezés, hogy Szaúd-Arábia és Kuvait rendelkezik olyan kutakkal, ame-
lyek használaton kívül vannak, és bármelyik pillanatban működésbe hozhatók.
Ezt úgy hívják, hogy spare capacity, vagyis tartalékkapacitás.
– Azt állítod, hogy a piac azt hiszi, hogy soha nem törik meg az ellátás?
– Azt – bólintott a geológus. – Az OPEC tartalékkapacitása miatt. –
Összehúzta a szemöldökét. – Az a gond, hogy ha jobban megnézzük, ez a
tartalékkapacitás kétélű. Ahogy csökken a nem OPEC-országokban kitermelt
kőolaj mennyisége, úgy növelik a termelésüket az OPEC-országok, megakadá-
lyozva ezzel, hogy törés legyen az ellátásban. Ennek következtében azonban
az árak stabilak maradnak, és nem működnek figyelmeztető rendszerként.
Másrészt ne feledjük, hogy egy termék ára csak akkor tükrözi a hiányt vagy a
bőséget, ha szabad piacról van szó.
– És nem az?
– A kőolaj esetében nem. Az OPEC nem engedi, hogy a rendszer szabadon
működjön.
– Milyen értelemben?
Filipe szünetet tartott, és azt mérlegelte, hogyan tudná a legjobban elma-
gyarázni az üzlet működését.
– Figyelj, képzeld el, hogy a kőolajpiac szabad, és minden létező kőolaj
elérhető mindenki számára – vetette fel. – Egy ilyen helyzetben az lenne a
normális, ha az olajtársaságok először a legkönnyebben elérhető olajat adnák
el, éppen azért, mert azt a legolcsóbb kitermelni és versenyképesebb, mint a
konkurencia, igaz?
– Világos.
– Aztán ha kezd elfogyni ez a könnyen elérhető olaj, a társaságok lassan
áttérnének a nehezebben hozzáférhető olajhoz, amit drágábban lehet kiter-
melni. Ilyen körülmények között az árak szép lassan emelkednének, követve a
kitermelés drágulását, és ezáltal időben figyelmeztetnék a fogyasztókat és a
kormányokat, hogy kezdjenek el spórolni és keressenek alternatív energia-
forrásokat.
– És ez miért nem így működik?
– Pontosan azért, mert nem szabad a piac. Ahhoz, hogy működjön az
ármechanizmus, elengedhetetlen az olcsó kőolajhoz való szabad hozzáférés.
Csakhogy az olcsó kőolaj az OPEC kezében van, amely mindent a legnagyobb
titokban tart, és kvótákkal szabályozza a termelését.
243
 – Amikor olcsó kőolajról beszélsz, pontosan mire gondolsz? Milyen kőolaj
ez?
– A legolcsóbb kőolaj a világon az iraki, amit rögtön a szaúd-arábiai követ.
Irak és Szaúd-Arábia hatalmas olajmezőkkel rendelkezik, ahol elég csak egy
lyukat fúrni, és puff, már ömlik is az olaj, mintha szökőkút lenne. Ezekben az
országokban olyan könnyű kőolajhoz jutni, hogy rendkívül olcsó a kiter-
melése, érted?
– De mégis milyen arányokról beszélünk?
– Hogy tudd mihez viszonyítani: Oroszország tizenöt dollárt költ egyetlen
hordó kőolaj kitermelésére. Ugyanekkora mennyiség kitermelése Szaúd-
Arábiának mindössze másfél dollárjába kerül. Vagy kevesebbe.
– Valóban?
– Mivel az OPEC korlátozza a saját termelését, a világ először a drága
kőolajhoz jut hozzá. Ennek nyilvánvaló következményei vannak. Ha elfogy a
drága olaj, piacra kerül az olcsó olaj, ami azt jelenti, hogy ezen a piacon
fordított logika működik, és az árak nem töltik be a figyelmeztető rendszer
szerepét. A kőolaj ára ennek a jelenségnek köszönhetően viszonylag alacsony
marad. A piaci szabadság hiánya ugyanakkor elrejti az egymással szoros
összefüggésben álló termelés és ellátás súlyos problémáit.
– Értem.
Filipe arca komoly maradt.
– De már ez a hatás is árnyalódik. 1998-ban egy hordó kőolaj csupán tíz
dollárba került, és mindössze kilenc évvel később ez az összeg kilencven
dollárra nőtt. Az a probléma, hogy a spare capacity, ami 1987-ben napi
nyolcmillió hordó volt, mostanra csaknem nullára csökkent, hiszen a kereslet
sokkal többet nőtt, mint a kínálat. Ennek ékes bizonyítéka, hogy elég volt egy
enyhe termeléskiesés 2005-ben, amit két hurrikán, a Katrina és a Rita idézett
elő, és elszabadult a pokol az olaj ára körül. Ha a piac ennyire érzékenyen
reagál egy ilyen minimális termeléskiesésre, az egyértelmű jele annak, hogy
gyakorlatilag nem létezik spare capacity. – Komoran a földre szegezte a
tekintetét. – Mekkorát fog csodálkozni a világ, amikor majd valóban össze-
omlik a termelés.
Elértek a Liverpool Streetig, és a geológus rámutatott egy modern, csupa
ablak épületre a túlsó sarkon.
– Ez a szállodád? – kérdezte Tomás.
A barátja bólintott.
– Mutatni akarok valamit – mondta, és megállt. – Tudod, a fő kérdés nem
az, hogy elfogy-e a kőolaj, mert azt tudjuk, hogy elfogy. A fő kérdés az, hogy
244
időben értesítenek-e minket róla, és hogy föl tudunk-e készülni erre a
helyzetre.
– Amit mutatni akarsz, az ezzel a kérdéssel kapcsolatos?
– Igen.
Körülnéztek, és semmi gyanúsat nem láttak. Átkeltek az úttesten, és amikor
odaértek a szálloda ajtajához, az első dolog, amit Tomás megpillantott, az ajtón
virító öt csillag volt.
– Ejha, te aztán tudsz élni!
Filipe, aki hozzá volt szokva a kőolaj világának fényűzéséhez, válaszra sem
méltatta. Egyenesen a recepcióhoz ment, és kérte a széf kulcsát. Az
alkalmazott az oldalsó ajtón át bekísérte a megerősített biztonsági zónában
található különszobába. Tomás föl-alá járt a recepció előtt, a csiszolt krém-
színű márványpadlót nézegette, de nem kellett sokáig várnia: barátja és a
szállodai alkalmazott hamar visszatért a hallba. Filipe egy világoskék karton-
mappát tartott a kezében.
– Itt van – mondta, és büszkén felmutatta a mappát.
– Mi ez?
– A titok.
– Milyen titok?
– Hát a titok, amit elloptam az OPEC-től.

245
 XXIX.

Leültek a szálloda bárjában, egy kis tábla mellé, amely azt hirdette, hogy
aznap este az élőzenét egy amerikai énekesnő biztosítja, akinek legfőbb tulaj-
donsága „angyali bája”. Az Avery’s Bar csaknem teljesen kihalt volt, a
vendégek többsége nem tartózkodott a szállodában, aki pedig mégis, az ebben
az időben a szomszédos éttermet részesítette előnyben. Filipének tetszett a bár
nyugodt félhomálya, és rendelt egy Balinese style csirkeszatét, Tomás pedig
egy Thai style szezámos báránysalátát választott. Mindketten ausztrál sört
kértek inni.
– Csak épp bekapunk valamit, mielőtt elmegyünk – mondta Filipe. –
Van egy kis időnk beszélgetni, de nem sok.
– Hova megyünk?
– Majd meglátod.
Amikor elment a pincér, a geológus az asztalra tette a világoskék
kartonmappát, és keresztbe tette a lábát, hogy kényelembe helyezze magát.
– Hogy felfogd, milyen dolgot őriz ez a mappa, előbb meg kell értened
valamit – kezdte, a kartont simogatva mégpedig a szaúdi kőolaj jelentőségét.
– De hát azt már régóta értem – mondta Tomás. – Szaúd-Arábia a világ
legnagyobb kőolajtermelője.
– Nem csupán a legnagyobb – csóválta a fejét Filipe. – Sokkal több annál.
– Akkor mi?
– A szaúdi kőolaj nélkül befellegzik a kőolaj üzletnek. A világ energia
nélkül marad.
A történész kétkedő arcot vágott.
– Nem gondolod, hogy ezt kissé eltúlzod? Nyilvánvaló, hogy Szaúd-Arábia
nagyon jelentős szerepet játszik ebben az üzletben, ha egyszer a világ
legnagyobb termelője, ez kétségtelen. De azt állítani, hogy az ő kőolaja nélkül
a világ energia nélkül marad… ez azért merész, nem gondolod?
– Idehallgass, Casanova. A szaúdi olaj nélkül tényleg nincs kőolajüzlet.
246
 – De hát hogy jelenthetsz ki ilyet?
– Nagyon egyszerűen. Azt már láttuk, hogy a nem OPEC-olaj a termelési
csúcsa küszöbén áll, igaz?
– Igen.
– Ha eléri a csúcsát, hanyatlásnak indul, mégpedig olyan időszakban,
amikor nő a világkereslet, és gyakorlatilag az egész földkerekség az OPEC-
olajtól fog függeni.
– Idáig értem.
– A következő kérdés az – mondta szinte szótagolva −, hogy voltaképpen
mennyi kőolaja van az OPEC-nek?
Tomás vállat vont, mint aki nem tartja olyan fontosnak ezt a kérdést.
– Qarim azt mondta, hogy száz évre elegendő kőolajuk van.
– Qarim csak a hivatalos változatot ismételte el neked – vitatkozott Filipe.
– De a probléma az, hogy valójában senki sem tudja. Mivel az OPEC minden
kőolajjal kapcsolatos információt államtitokként kezel, és mivel a tagországok
készleteivel kapcsolatos minimális tájékoztatás hitelességének ellenőrzésére
sincs mód, az égvilágon senki nem tudja, mennyi olaja van voltaképpen az
OPEC-nek. Érted?
– Igen.
A geológus megköszörülte a torkát.
– De azért van néhány dolog, amit tudunk egy-egy nagy OPEC-termelőről.
Nézzük például Iránt, amely csak a negyedik legnagyobb kőolajtermelő ország
a világon. Van fogalmad arról, hogy mi a helyzet az iráni kőolajkészlettel?
– Nincs.
– Fogyóban van.
– Komolyan?
– Iránnak négy szuperóriás olajmezője van. Az Aga-Dzsari, amit 1936-ban
fedeztek fel, a Gach Saran, egy évvel későbbről, az 1963-as Marun és az 1977-
es Ahváz. Mindegyik elérte már a hozamcsúcsát, és az iráni termelés évről
évre csökken.
– És azt mondod, hogy Irán a világ negyedik legnagyobb kőolajtermelője?
– Aggasztó, mi? – húzta el a száját Filipe. – És az a legrosszabb, hogy több
OPEC-ország is ugyanebben a cipőben jár. Omán egyetlen szuperóriása, a
Dzsibál olajmező például 1997-ben érte el a csúcsát. Nigéria is túl van már a
termelési csúcson, és Kuvait is csökkentette a világ második legnagyobb olaj-
mezőjének, a Burgannak a termelését, állítólag azért, hogy visszaálljon a kutak
nyomása. A kuvaiti olajtársaság 2005 végén bejelentette, hogy a Burgan

247
kimerült. Ezenkívül Irak, Szíria és Jemen is túl van már a termelés tetőzésén.
Tomás fölegyenesedett a fotelban.
– Elnézést, nem értem – mondta tétován. – Arra célzol, hogy az OPEC is
hanyatlásnak indult?
– Nem – helyesbített Filipe. – Azt mondom, hogy az OPEC nagy terme-
lőinek jó része hanyatlásnak indult. – Fölemelte a mutatóujját. – De van egy,
egyetlenegy termelő, akiben az egész világ bízik, akitől mindenki azt várja,
hogy megoldja a globális kőolajellátás problémáit.
– Szaúd-Arábia?
– Pontosan – mosolygott a geológus. – A Szaúd-Arábiai Királyság a világ
első számú kőolajtermelője, a biztonsági háló az energia cirkuszában, a
szivacs, amely felfogja a zuhanó termelést az egész világon. – Fölhúzta a
szemöldökét. – Érted már, miért mondtam az előbb, hogy Szaúd-Arábia sokkal
több, mint a világ legnagyobb termelője?
– Igen.
– Szaúd-Arábia nélkül nem lehetne kielégíteni a globális energia-
szükségletet. A világgazdaság súlyos recesszióba süllyedne, és mindenütt
eluralkodna a káosz. Érted már, mi lenne, ha a kőolaj úgy megdrágulna, hogy
hordónként nyolcvan dollár helyett hétszáz dollárba kerülne?
– Az durva lenne.
– Durva? – Filipe elnevette magát. – Az lenne a vég, drága barátom. –
Széttárta a karját. – A vég. – Közelebb hajolt a barátjához. – Tudod, mit jelent
a hétszáz dolláros hordó?
– Bajt jelent.
– Na, hát abban biztos lehetsz – értett egyet. – A hétszáz dolláros hordó azt
jelenti, hogy az autód teletankolása nem hetven euróba kerül majd, hanem
mondjuk hétszázba. – Hagyta, hogy az összeg még egy kicsit visszhangozzon
Tomás fülében. – Hétszáz eurót fizetnél azért, hogy teletankold az autódat.
A történész füttyentett, annyira megdöbbentették ezek a kilátások.
– Akkor aztán mindannyian kerékpárral járhatnánk.
– Hát igen. De van fogalmad arról, hogy milyen hatással lenne mindez a
világgazdaságra?
– Recesszióba süllyedne.
– A recesszió nevetségesen enyhe kifejezés ahhoz képest, ami valójában
történne. Gondolj bele, hogy az utóbbi hét világgazdasági recesszió közül hat
közvetlen kapcsolatban állt a kőolajellátás átmeneti visszaesésével. – A két
kulcsszót elismételte. – Átmeneti visszaesésekkel. – Szünetet tartott. – Most

248
képzeld el azt, hogy mi történne akkor, ha a visszaesés nem csupán átmeneti
lenne, hanem folyamatos. Vagyis, ha nem konjunkturális, hanem strukturális
problémák merülnének föl a termelésben, a megoldás reménye nélkül.
– Az súlyos recessziót eredményezne.
A geológus mélyen a barátja szemébe nézett.
– Casanova, egy ilyen helyzet egyenesen a civilizáció végét jelentené, se
többet, se kevesebbet. A civilizáció végét.
– Nem túlzol egy kissé?
– Úgy gondolod? – Körbemutatott a nyugodt, békés báron. – Nézz jól
körül, és képzeld el, mi történne, ha hirtelen megszakadna az energiaellátás.
Egy ilyen esetben minden, amihez hozzászoktunk, minden fényűzés, amit mi
már természetesnek veszünk, egyik pillanatról a másikra szertefoszlana. –
Sorra vette a problémákat, az ujjain számolva. – Nem tudnánk elutazni a
munkahelyünkre, leállna az áruszállítás, a gyárak nem kapnának nyersanyagot,
megszakadna a termelés és az értékesítés, megbénulna a gazdaság, sorra
mennének csődbe a vállalatok, az emberek megélhetés nélkül maradnának,
nem szállítanának élelmiszert a piacokra, felborulna a közrend, mindenütt
fosztogatások, zavargások támadnának, kormányozhatatlanná válnának az
országok, elharapózna az éhínség és eluralkodna a káosz.
Tomás eltöprengett a felvázolt lehetőségen.
– Nagyon durva lenne.
– Ez a civilizáció végét jelentené, Casanova. – És a nyomaték kedvéért
megismételte. – A civilizáció végét.
Síri csend telepedett rájuk. A beszélgetés rémisztővé vált. A történész
némán nézte a kihalt bárt, és nem tudott másra gondolni, mint hogy az életben
valóban minden törékeny és múlandó, és hogy a történelem tele volt olyan
civilizációkkal, amelyek a maguk korában öröknek és sebezhetetlennek tűntek,
de végül egyik pillanatról a másikra tűntek el.
– Jó, de ez a perspektíva valójában nem következhet be, ugye? – puhato-
lózott Tomás. – Elvégre a szaúd-arábiai tartalékok szavatolják a biztonsá-
gunkat.
– Szaúd-Arábia ezt állítja.
– És van okunk arra, hogy ezt kétségbe vonjuk?
A geológus összecsücsörítette a száját.
– Drága Casanova, akkor most még egyszer elmondom. Honnan tudhat-
nánk, mennyi kőolaja van Szaúd-Arábiának, ha a termelésével kapcsolatos
minden adat államtitoknak minősül, és az a kevés információ, amivel a
szaúdiak szolgálnak, továbbra is ellenőrizhetetlen?
249
 – Jó, de van bármi okunk arra, hogy kételkedjünk ennek a kevéske
információnak a hihetőségében?
Filipe egy pillanatig még hallgatott, mintha azt mérlegelné, hogy a legjobb
közölni, amit mondani akar.
– Az az igazság, hogy van.
Tomás szája tátva maradt a meglepetéstől.
– Tessék?
A barátja kinyitotta a világoskék kartonmappát, és elővett belőle néhány
színes lapot, hogy megmutassa Tomásnak.
– Tudod, mi ez?
A történész alaposan megnézte a lapokat. Minőségi papírra nyomtatott
képeket látott, amelyek a sivatag homokján működő olajkutakat és
szofisztikált gépeket ábrázoltak. Az angol nyelvű szöveg fölötti képen egy
félig kék, félig zöld négyzetben egy fénylő csillag ragyogott, mellette arab
felirat, alatta pedig ez állt: Saudi Aramco.
– Ez egy propagandakiadvány, nem?
– Igen, a szaúd-arábiai olajtársaság, az Aramco prospektusa. Rijádban
szereztem, az Olajügyi Minisztérium egyik kommunikációs irodájában.
Tomás újra ránézett a kiadványra.
– És mi különös van ebben a prospektusban?
– Láttad a szöveget?
A történész beleolvasott az írásba.
– Nem látok benne semmi furcsát – állapította meg. – Arról szól, hogy
milyen fejlett technológiával termelik ki a kőolajat Szaúd-Arábiában, és
milyen modern eszközöket használnak. – Fölnézett a szövegből. – Ha tudni
akarod, engem éppenséggel megnyugtat.
– Persze hogy megnyugtat. Ha egy laikus olvassa ezt a szöveget, persze
hogy lenyűgözik a szaúdiak műszaki fejlesztései, amelyek bolygónk energia-
ellátásának biztosítását szolgálják.
– Akkor meg mi a probléma?
– A probléma, kedves barátom, éppen ez a technológiai fejlesztés.
Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy a szaúdi kőolaj a második legolcsóbb a
világon?
– Hordónként másfél dollár, igaz?
– Vagy még annyi se. És mitől ilyen olcsó?
– Hát, ha jól emlékszem, azt magyaráztad, hogy ez a kitermelés jellegéből
adódik. Szaúd-Arábiában elég egy fúrás, és úgy ömlik az olaj, akár egy

250
szökőkútból a víz.
A geológus kivette barátja kezéből a prospektust, és rámutatott a
címlapfotóra, amely egy gépet ábrázolt a sivatagban.
– De ha ez így van, akkor miért van szükségük a szaúdiaknak ilyen
korszerű technológiára? – Felhúzta a szemöldökét. – Hm?
– Nem értem.
– Casanova, a szaúd-arábiai kőolajat mindig is könnyű volt kitermelni.
Tényleg elég volt egy fúrás, és csak úgy spriccelt az olaj, mint a palackból
előtörő pezsgő. Ha ez most is így van, akkor az Aramco miért fektet be ennyit
a csúcstechnológiai fejlesztésekbe?
Tomás megvonta a vállát.
– Mit tudom én.
– Egy laikus nem veszi észre az ilyesmit, de egy geológus igen, főleg, ha
jártas a kőolajbányászat területén. – Az ujjával a prospektusra bökött. – Ha a
szaúdiak ilyen korszerű technológiákba fektetnek be annak érdekében, hogy
kitermeljék a sivatagi kőolajat, annak oka van.
– És szerinted mi az?
– Az, hogy a kőolaj már nem spriccel úgy, mint a pezsgő. Ezek a propa-
gandakiadványok akaratlanul is elénk tárnak valamit, ami igen nyugtalanító:
Szaúd-Arábia olaja már nem ömlik olyan könnyen, mint régen. Amikor
először láttam ezeket a prospektusokat, a rijádi Olajügyi Minisztériumban,
azonnal megszólalt a riasztó a fejemben. Valami történik Szaúd-Arábiában, és
senki nem tud semmit. – Hátradőlt a fotelban. – Ne feledd, Casanova, hogy
minden nemzetközi energetikai modell abból a feltételezésből indul ki, hogy a
szaúdi kőolaj olyan bőséges és olcsó, hogy legalább 2030-ig képes kielégíteni
a világkeresletet.
– 2030-ig? Nem száz évről volt szó?
– A száz év csak az együgyűek elkápráztatására való. A 2030-as becslés
jóval reálisabbnak tűnik, és igazság szerint a szaúdiak is arra biztatják a piacot,
hogy ezt tartsák szem előtt. Ugyanakkor készleteik független felmérését
mindig is tiltották. Azt állítják, hogy kétszázhetvenmilliárd hordónyi bizo-
nyított tartalékkal rendelkeznek, de hogy ehhez mennyivel járulnak az egyes
olajmezők, az hadititoknak minősül. Gondolj bele, hogy voltaképpen azt sem
tudjuk pontosan, hogy mennyi olajat termel az ország, és mégis abba a kényes
helyzetbe kerültünk, hogy kénytelenek vagyunk rábízni a sorsunkat egy olyan
országra, amely azt állítja, hogy rendkívüli, ám ellenőrizhetetlen tartalékai
vannak. – Fölvette a prospektust az asztalról, és meglengette. – És mindennek
a tetejébe olyan kiadványokra bukkanok, amelyek közvetve felfedik, hogy
251
Szaúd-Arábiában már nem ömlik olyan könnyen az olaj, mint régen. Ezért
kezdtem el kutakodni ebben a kérdésben, és ezért igyekeztem rést ütni az
információs falon, ezért kopogtattam minden ajtón. – Megsimogatta a karton-
mappát. – Míg végre rám nem köszöntött a szerencse, és a kezembe nem
kerültek ezek a műszaki dokumentumok.
– Mondd már el végre, miről szólnak!
Filipe előrehajolt, és Tomásra szegezte a tekintetét.
– Az igazságról, Casanova – mondta síri hangon. – Az igazságról.

252
 XXX.

Megjelent a pincér, kezében egyensúlyozva a tálcát, és Filipe letette a

kartonmappát a mellette lévő üres fotelra, hogy helyet készítsen az asztalon.
Az ausztrál letett eléjük egy-egy söröskorsót, az indonéz meg a thaiföldi
ételeket, amiket rendeltek, majd erős ausztrál akcentussal „enjoy, mates”-t
kívánt, és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan eltűnt.
– Nem rossz, mi? – jegyezte meg a geológus, miután megkóstolta a
balinéz szatét.
– Nagyon jó – bólogatott Tomás. – De még nem válaszoltál a kérdésemre.
A barátja végigsimított a szomszéd fotelen heverő mappán.
– Szeretnéd tudni, mi van ebben a mappában?
– Igen.
Filipe körözött egyet a levegőben a villájával, amelyre egy falat fűszeres
húst szúrt.
– Csak akkor értheted meg, ami benne van, ha pontos fogalmad van arról,
mi is a szaúdi kőolaj, és hogyan működik a kitermelésével kapcsolatos
mérnöki tudomány.
– Az elmondásod alapján mi sem egyszerűbb. Csak egy fúrás, és már
spriccel is az olaj.
A geológus elnevette magát.
– Nagy vonalakban valóban erről van szó – bólintott. – Szaúd-Arábiában
1938-ban fedezték föl a kőolajat, egy Dammam nevű helyen. Képzeld, olyan
gazdag mezők voltak arrafelé, hogy az amerikai geológusok csak átrepültek a
sivatag felett, és a levegőből felderítették, hogy hol lehet kutakat fúrni.
– Valóban?
– Igen, amennyiben a terület topográfia tulajdonságai lehetővé teszik, mint
ebben az esetben. Szóval, az olajmezőket a levegőből is fel lehetett ismerni.
Szaúd-Arábia annyira izgalmasnak tűnt, hogy azonnal odacsődültek az
olajtársaságok, és megszületett az Arabian America Oil Company, vagyis az
253
Aramco, amelynek a Standard Oil, a Shell, a BP, a Mobil, a Chevron, a Texaco
és a Gul Oil lettek a részvényesei.
– Vagyis az összes nagyhal.
– Hú, képzelheted. Fenték a fogukat mind. Persze a második világháború
pihentette az üzletet, de amint véget ért, újra virágzásnak indult, és egyre több
és nagyobb mezőket fedeztek fel. Az Aramcót államosították, és elűzték a
nagyhalakat, de Szaúd-Arábiának addigra már szilárd helye volt a
geostratégiai térképen. – Ivott egy korty sört, és huncut mosollyal fordult
Tomás felé. – Most hadd tegyek föl egy kérdést neked.
– Tegyél.
– Tekintetbe véve, hogy Szaúd-Arábia a legnagyobb termelő a világon, mit
gondolsz, hány olajmező adja a megtermelt kőolajának hetvenöt százalékát?
A történész eltöprengett.
– Mit tudom én… mondjuk ötszáz.
Filipe elhúzta az orrát.
– Gyerünk már, gondolkozz – mondta. – Gondolj bele, hogy a hetvenöt
százalék az összes szaúd-arábiai olaj háromnegyedét jelenti. Az nagyon sok.
Gondolod, hogy ötszáz mező elég ahhoz, hogy kitöltse ennek az óriási tortának
a háromnegyedét?
– Jó, igazad van – helyeselt Tomás a fejét vakargatva. Megkockáztatott hát
egy reálisabbnak tűnő számot. – Ezer mező?
– Nem.
– Ötezer?
– Nem.
– Jó, hagyjuk. Feladom.
– Próbálkozz még, gyerünk. Adj meg határértékeket, úgy könnyebb lesz.
Tomás egy jó nagy intervallummal kezdte.
– Ezer és ötezer között.
– Nem.
– Figyelj, nem tudom. Fogalmam sincs, mennyi lehet, és nem fogok itt
egész nap számokkal dobálózni.
A geológus elmosolyodott, és fölemelte a középső és a mutatóujját, mintha
a győzelem jelét mutatná.
– Kettő.
Tomás értetlenül nézett rá.
– Mi kettő?
– Két mező.
254
 – Tessék?
– Két mező – ismételte Filipe. – A Szaúd-Arábiában termelt kőolaj
hetvenöt százaléka csak két mezőről származik.
A történész megrázta a fejét, mintha magához akarna térni.
– Ez hihetetlen!
– A Ghawar és a Safaniya.
– Most komolyan beszélsz?
– Megismétlem, Casanova – mondta a geológus, nagyon lassan, szinte
szótagolva. – A szaúdi kőolaj hetvenöt százalékát mindössze két olajmező
adja. Érted? Ez azt jelenti, hogy a világ közvetlen jövője egy Ghawar és egy
Safaniya nevű dolgon áll vagy bukik.
– Úristen! Ez hogy lehetséges?
– Úgy, ahogy mondom.
– De hát van fogalmuk erről a nyugati kormányoknak?
– Szerintem senki nem fogja fel igazán, hogy mi van Szaúd-Arábiában,
kedves barátom. Az emberek elvannak ezzel az ábrándos képzettel, hogy a
sivatag tele van csaknem kifogyhatatlan olajmezőkkel, amelyek megoldást
jelentenek az egyre növekvő világkeresletre és a többi nagy termelő problé-
máira. Senki nem fogta még fel, hogy ha a világgazdaság lényegében Szaúd-
Arábiától függ, az valójában kettő olajmezőtől való függést jelent.
Tomás szinte beleremegett a kérdésbe, ami megformálódott az elméjében:
– És… és ezek a mezők, ezekkel mi a helyzet? Jól működnek?
– Jó kérdés – válaszolta a barátja rejtélyes hangon. – Az igazat megvallva,
senki nem tudja, mi történik Szaúd-Arábiában, ugyebár. Az adatok szigorúan
bizalmasak, és nincs független ellenőrzés, sem a folyamatban lévő termelést,
sem a készletek felmérését illetően. Egyedül a szaúdiak hóbortos kijelentéseire
támaszkodhatunk. Semmi másra.
A történész az asztalra könyökölt, és a tenyerébe támasztotta a homlokát.
– Két mező – motyogta, még mindig kábán. – Két mezőn nyugszik minden.
– Kérdőn nézett Filipére. – De hát mégis miféle mezők ezek?
A geológus belelapozott az egyik prospektusba, talált egy képet Szaúd-
Arábia térképéről, és rámutatott egy pontra a Perzsa-öböl partján, közvetlenül
Kuvaittól délre.
– Itt van a Safaniya – mondta. – Ez a világ legnagyobb off-shore olaj-
mezője, a második legtermékenyebb Szaúd-Arábiában. A Homok Királynő-
jének nevezik, ugyanis a déli csücske a Perzsaöböl arab szakaszának aranyló
partja alatt fekszik. A Safaniyát 1951-ben fedezték fel, és elsősorban nehéz-
olajat termel. A térképen egy nagy cseppnek látszik, amely egyik végétől a
255
másikig hetven kilométer.
– Hetven kilométer? – képedt el Tomás. – Jó nagy, nem?
– Nagyon nagy. Ez a mező adja az ország kőolajának mintegy tizenöt
százalékát.
– Csak tizenöt százalékát? De hát nem azt mondtad, hogy ez a két mező
termeli a szaúdi olaj hetvenöt százalékát?
– De azt mondtam, és így is van.
– Hát akkor?
– A többit a másik mező adja.
A történész hitetlenkedve nézett a barátjára.
– Viccelsz.
– Ghawar a neve, és Szaúd-Arábia kőolajának hatvan százalékát teszi ki.
Ez a világ egyetlen megaóriás-kőolajmezője, a legnagyobb kőolajlelőhely,
amit valaha is találtak ezen a bolygón. A Királyok Királyának nevezik, de még
ez a kifejezés is túlontúl szerényen hangzik. Ha Ghawar császár lenne, hozzá
képest a szuperóriás-mezők még királyok sem lennének, csak hercegek.
Tomás ránézett a prospektus térképére.
– És hol van ez a csoda?
A geológus rámutatott egy sávra a sivatagban, amely a szaúdi parttal
párhuzamosan fut Bahrein és Katar közelében.
– Itt – mondta. – Széles és hosszú mező, olyan alakja van, mint egy lábnak.
Ha a Ghawar déli csücske Lisszabonban lenne, az északi csücske Aveiróig
érne.
– Te jó ég.
– Az egyik végétől a másikig több mint kétszáz kilométer, a legnagyobb
szélessége pedig csaknem ötven kilométer. 1951-ben lépett működésbe, és
azóta már több mint ötvenötmilliárd hordó olajat termelt. – Elmosolyodott. –
Tudom, hogy ez a szám olyan nagy, hogy teljességgel felfoghatatlan. Fogal-
mazzunk egy kicsit egyszerűbben: ebben a pillanatban minden tizenkettedik
hordó kőolaj, amelyet a világban elfogyasztanak, Ghawarból származik.
– A mindenit!
– Ghawar termelése 1982-ben vált államtitokká, és az egyetlen biztos
információ, ami azóta kiszivárgott, az, hogy ez a megaóriás-mező 1994-ben
Szaúd-Arábia összes kőolajának hatvanhárom százalékát termelte meg. Ezen
kívül nem sokat lehet tudni róla. De egyvalamiben biztosak vagyunk: a kőolaj
mint energiaforrás fenntarthatóságának központi kérdése Ghawar élettartama.
A globális kőolajtermeléssel kapcsolatos elemzések számára Ghawar

256
megkerülhetetlen. Amíg ez a mező bővelkedik olajban, addig biztonságban
van a világ energiaellátása. – Fölemelte a kezét, mint aki figyelmeztető intésre
készül. – Ha azonban problémák merülnének föl Ghawarban… akkor vége a
játéknak.
– És merültek föl problémák?
A kérdésre Filipe nem válaszolt azonnal. Elvette a világoskék kartonmappát
a fotelről, majd az ölébe helyezte. Kinyitotta, és elővette a tartalmát: angol és
arab nyelven írt papírkötegek voltak, csoportonként összekapcsolva.
– Ezek azok a dokumentumok, amelyeket az Aramco egyik főmérnökének
az irodájából hoztam el, Dharhamban. A mappa címe, amelyben találtam őket,
Problems in Production Operations, Saudi Fields.
– És mik ezek voltaképpen?
– Mérnöki beszámolók. – Visszacsukta a mappát, mintha még nem érkezett
volna el az ideje annak, hogy elővegye a benne lévő papírokat. – Van néhány
technikai dolog, amit tudnod kell ahhoz, hogy jobban megérthesd, ami bennük
áll.
– Mint például?
– A kitermelés folyamatának műszaki problémái – világosította fel Filipe. –
Mit gondolsz, hogy jön ki onnan az a kőolaj?
– Hát, a szokásos fúrásos dologgal, nem? Belefúrnak a talajba, és az olaj
elkezd ömleni, gondolom én.
– Pontosan így képzeli mindenki. Valójában arról van szó, hogy a kőolaj-
kitermelés folyamatának három szereplője van: kőolaj, gáz és víz. Volt egy
barátom, aki azt mondta, hogy ha a kitermelésből hollywoodi filmet
készítenének, a kőolaj lenne a főszereplő, a sztár, aki miatt a nézők elmennek a
moziba, a gáz és a víz pedig a mellékszereplők. Nagy vonalakban: a kőolaj-
csapdákban gázzal kevert kőolaj van, alattuk pedig egy víztartály. A gáz úgy
működik a kőolajban, mint a buborék a pezsgőben: ez adja neki az erőt, ettől
kezd el pezsegni, ettől lesz vitalitása. A kőolaj gáz nélkül olyan, mint a pezsgő
buborék nélkül: tehetetlen folyadék. A kőolajba kevert gáz és az alatta lévő víz
adja meg a nyomást a tartálynak. Egy kicsit olyan ez, mint amikor felrázzuk a
pezsgőt, mielőtt kibontjuk, érted?
– Ígen.
– Amikor belefúrnak a tartályba, az olyan, mint amikor kihúzzák a dugót a
pezsgősüvegből. A kőolaj nagy nyomással spriccel a levegőbe, és ekkor
történik meg az elsődleges kitermelés. Az olaj óriási mennyiségben ömlik,
valóságos csoda. – Hirtelen megváltozott az arckifejezése, mint aki azt
mondja, hogy minden jó véget ér egyszer.
257
 – A baj az, hogy ha egyszer kihúzták a dugót, a nyomás egy idő után elkezd
csökkenni, igaz?
– Mint a pezsgős üvegben…
– Pontosan. – Kinyújtotta az ujját, és egy láthatatlan pontot rajzolt a
levegőbe. – És ekkor kezdődnek a gondok. A nyomás elkezd csökkenni, az olaj
meg már nem ömlik ugyanolyan erővel, mint az elején. Egyre gyengébben
szivárog föl, hiszen ahogy ürül a tartály, odalent egyre jobban csökken a
nyomás, mígnem a felszíni nyomásnál is alacsonyabb lesz, és akkor nem jön
több olaj.
– Elfogy?
– Nem, nem fogy el. Odalent még bőven van olaj. Csakhogy a tartály már
nem löki föl.
– Mennyi olaj tör a felszínre, mielőtt ez megtörténik?
– Körülbelül a tartályban lévő kőolaj egynegyede. Ami azt jelenti, hogy a
háromnegyede még a föld alatt van.
– És hogy szedik ki a maradékot?
– Működésbe lép a másodlagos kitermelés. A fejlett technológiai eszközök
segítségével növelik a tartály nyomását, hogy újra előtörjön a kőolaj. Az egyik
módszer az, hogy gázt fecskendeznek a tartályba, nevezetesen széndioxidot,
amely elkeveredik a kőolajjal, és újra életét lehel belé, mint a buborék a
pezsgőbe. Egy másik módszer, amit Szaúd-Arábiában előszeretettel
alkalmaznak, hogy vizet töltenek a tartályba.
– Vizet? Vizet kevernek a kőolajba?
– Nem, dehogyis. A vizet nem a kőolajba fecskendezik, hanem a víztar-
tályba, amely a kőolajtartály alatt van, érted? Minél több vizet töltünk bele,
annál nagyobbra duzzad a tartály, a víz szintje emelkedik, és a magasba löki a
kőolajat. Ebből ugye az következik, hogy amíg folyik a kitermelés, egyre több
vizet kell a tartályba fecskendezni, hogy magas maradjon a nyomás. Csakhogy
ez az eljárás újabb problémát vet fel.
– Mit?
– Úgy hívják, hogy water cut, vagyis víztartalom. Mivel a nyomás növelése
érdekében vizet kell fecskendezni a tartályokba, ez a víz egy idő után elkezd
keveredni a kőolajjal, ami azt jelzi, hogy fogytán van az olaj. Az elsődleges
kitermelés során a kőolaj rendszerint tisztán jön, de ahogy a másodlagos
kitermelés halad előre és ürül a tartály, egyre több víz keveredik bele. Először
egy százalék, aztán két százalék és így tovább. Ez a water cut. Egy kút akkor
merül ki, amikor a víztartalom meghaladja a hetven-nyolcvan százalékot. Erre
azt mondják, hogy vízbe fúlt a kőolaj.
258
 – Vagyis elfogyott.
– Nem, nem fogyott el. A kőolajcsapdában felgyűlt kőolajnak általában
csak a felét lehet kitermelni. A másik fele lent marad elszigetelt zugokban, de a
kitermelése már nem gazdaságos, ezért lezárják a kutat.
– Értem.
A geológus újra kinyitotta a mappát, amit az ölében tartott. Kivett néhány
lapot, és megmutatta Tomásnak.
– Ezek a dokumentumok az Aramco műszaki jelentései – mondta.
– Majdnem mindet a szaúdi kőolajvállalat mérnökei készítették, csak
néhány származik a vállalat tanácsadóitól. Minden jelentés valamelyik olaj-
mező egy-egy konkrét problémáját elemzi, amely éppen felmerült vagy
súlyosbodott.
– Hol? Azon a megaóriáson, amelyről az előbb beszéltél?
– Különböző mezőkön – felelte Filipe. – Több mezőről is szó van a
jelentésekben. – Megmutatta a prospektus térképén a szóban forgó helyeket. –
Mint mondtam, a Ghawar és a Safaniya együtt Szaúd-Arábia összes kőolajá-
nak a hetvenöt százalékát termeli ki. De ha ehhez még hozzáveszünk két másik
szaúd-arábiai szuperóriást, az Abqaiqot és a Berrit, akkor ez az arány
kilencvenhárom százalékra nő. Vagyis négy olyan kőolajmező van, amelyek
együtt Szaúd-Arábia összes kőolajának a kilencvenhárom százalékát termelik.
– Filipe elkezdte lapozgatni a kezében tartott dokumentumokat, mintha keresni
valamit, majd folytatta. – Nézzük, mi a helyzet az Abqaiqkal. Ezen a mezőn
1946-ban kezdődött a termelés, és a kőolaját mindig kiválónak tartották, sőt
talán a legjobbnak, ami valaha létezett. – Megtalálta a lapot, amit keresett. –
Ezt a jelentést olvasván, megtudjuk, hogy az Abqaiq 1973-ban érte el a
termelési csúcsát, miután készletének több mint hetven százalékát kitermelték.
– Intett a kezével. – Magyarán: agyő, Abqaiq. – Félretette a lapot, és elkezdte
keresni a következőt. – A Berri mezőt 1964-ben fedezték fel, ez a királyság
egyik legkésőbb felfedezett szuperóriása, és szintén első osztályú olajat termel.
– Pár oldallal később rátalált a keresett dokumentumra. – Ez a beszámoló azt
mondja, hogy a Berri mezőn tíz év kitermelés után annyira lecsökkent a
nyomás, hogy megkezdődött a másodlagos kitermelés, víz befecskendezése
segítségével. 1977-ig jól ment minden, de ekkor elkezdett víz keveredni a
kitermelt kőolajba. A water cut addig emelkedett, míg a Berri mező kútjainak
egynegyedében el nem oltotta a kőolajat. Ez 1990-ben történt, és az Aramco
kénytelen volt lezárni ezeket a kutakat. Ugyanez a jelentés számol be arról is,
hogy ezután egyre több gond merült fel, és 1994-ben több mint hatvan száza-
lékkal esett a termelés. 2001-ben világossá vált, hogy a Berrin már csak itt-ott
259
van olyan kút, ahol még nem fúlt vízbe az olaj. – Összeszedte a lapokat.
– A Berri hamarosan befejezi pályafutását. – Ismét lapozgatni kezdett,
újabb jelentést keresve. – Jöjjön most a Safaniya, amiről már beszéltem. Ez a
világ legnagyobb off-shore kőolajmezője, és egyben Szaúd-Arábia második
legtermékenyebb olajmezője. – Kihúzott egy újabb kis köteget. – 1957-ben
kezdték meg rajta a bányászatot, és az olaja viszonylag tiszta volt egészen az
1980-as évek végéig, amikor is homok jelent meg benne, annak jeleként, hogy
vészesen lecsökkent a nyomás. Aztán a víz is megjelent, és a water cut addig
növekedett, míg 2001-re a mező nagy részében nagyon magas nem lett.
– Hány százalékos?
– A Safaniyán? Egyes kutak már elérték az ötvenszázalékos water cutot.
– Te jó ég!
– A Safaniya egyértelműen hanyatlásnak indult, drága barátom. 1980 körül
érte el a csúcsát, és a jelentések szerint a homok- és vízproblémák egyre
jobban súlyosbodnak. – Visszatette a lapokat a többi közé. – Vagyis a beszá-
molókból az derül ki, hogy Szaúd-Arábia három legnagyobb szuperóriása, a
Safaniya, az Abqaiq és a Berri már túl van a csúcson, és hanyatlásnak indult.
– Már csak a gigász maradt.
– Igen, csak a Ghawar maradt.
Tomás a szemével a kartonmappa felé intett.
– És mit mondanak a jelentések erről a mezőről?
A geológus újabb lapokat keresett elő.
– A Ghawar olyan óriási, hogy az egészet felosztották kisebb területekre,
mint például az Ain Dar, a Shedgum, az Uthmaniya, a Hawiya, a Haradh és a
többi. Ennek következtében a jelentések nagy része az egyes kutak különböző
szempontú elemzésére koncentrál – mondta, a papírok között keresgélve. –
Megtalálta a dokumentumot. – Ez a beszámoló például a kőolajcsapda
rejtélyes görbületéről szól, különösen azokon a helyeken, ahol a kőolaj
találkozik a vízzel. – Újabb dokumentum. – Ez itt a horizontális befecs-
kendezés problémáiról szól az Arab D szekcióban. – Még egy. – Ebben az
áteresztőképesség hullámzására irányul a figyelem. – És még egy. – Nézd
csak, ebben meg van egy numerikus modellezés, amely a horizontális kutak
nyomásával kapcsolatos információkat próbálja összeegyeztetni a különböző
összetételű típusokban.
Tomás türelmetlenül belenézett a papírokba.
– Ez nekem kínai.
– Valóban, túlteng benne a műszaki szakzsargon.
– Fordítsuk már le, miről is szólnak ezek a beszámolók.
260
 Filipe abbahagyta a köteg lapozgatását.
– A Ghawar termelésének különböző szempontú elemzései vannak előttünk
– mondta a geológus, a barátjára nézve. – Egyik jelentés sem ad teljes képet a
mezőről. Csak ha összességében foglalkozunk velük, akkor lesz viszonylag
tiszta képünk arról, ami ebben a hatalmas kolosszusban folyik.
– És milyen ez a kép?
A geológus rápillantott az órájára, és döbbenten állapította meg, milyen
későre jár, azonnal félbeszakította a beszélgetést.
– Casanova, késő van! – kiáltotta, és hirtelen felugrott ültéből. – Mennünk
kell.
– Mennünk? – csodálkozott el Tomás. – Hova kell mennünk?
Filipe intett a pincérnek, hogy kéri a számlát.
– Föl kell mennem a szobámba, hogy összecsomagoljak, és aztán elhagyjuk
a várost.
– Hova megyünk?
– Messzire. Előre szólok, hogy arról ne is álmodj, hogy visszamegyünk a
szállodádba a holmidért.
– Miért?
– Biztonsági okokból. Tekintetbe véve mindazt, ami Szibériában történt, és
azt, hogy ma követtek Sydney-ben, nem kockáztathatunk fölöslegesen, nem
gondolod? Nyomtalanul el kell tűnnöd velem, ezért mindent ott hagyunk a
szállodádban, amíg vissza nem térsz.
– De hát mégis hova megyünk?
– Találkozunk Jamesszel.
– Az oxfordi barátoddal?
– Igen.
Tomás agyában világosság gyúlt.
– Ahá, értem már! Ezért kellett Ausztráliába jönnöm. – Idegesen fölhúzta a
szemöldökét. – Itt van, Sydney-ben?
– Nem.
– Akkor hol?
– Majd meglátod.

261
 XXXI.

A számla egy kis ezüsttálcán érkezett, és Tomás ragaszkodott hozzá, hogy ő

fizessen: végeredményben úgyis az Interpol állja a kiadásait. Fölálltak az
asztaltól, kiléptek az Avery’s Bárból, és elindultak a liftek felé, a hotel fényűző
halijában.
– Még nem válaszoltál a kérdésemre – mondta Tomás.
– Mondtam már, hogy a maga idejében megtudod, hova megyünk.
– Nem arra, te barom.
– Akkor mire?
– A szaúd-arábiai óriásmezőkről beszélgettünk – emlékeztette. Rábökött a
kartonmappára, amit a barátja a kezében tartott. – Azt elmesélted, hogy a
szuperóriás olajmezők már átlépték a termelési csúcsukat, de azt még nem
mondtad el, hogy mi derül ki a jelentésekből a gigászról.
– A Ghawarról?
– Igen. Mi van ezzel a mezővel?
Beléptek az egyik liftbe, a geológus megnyomta az ötös gombot, és az ajtó
bezáródott.
– Mint már mondtam, a Ghawar 1951-ben kezdte meg a termelést, és egy
évtizeden keresztül úgy ömlött belőle a kőolaj, hogy semmilyen különleges
módszerre nem volt szükség a kitermeléshez. A tíz év elteltével azonban
elkezdett csökkenni a nyomás. Erre az Aramco elkezdett gázt fecskendezni a
Shedgum szektorba. Az 1960-as évek elején, amikor a nyomás tovább
csökkent, újabb programba kezdtek: ezúttal vizet fecskendeztek a tartályok
oldalába. Sikerült is stabilizálni a helyzetet, de csak néhány évre. Az 1970-es
években megjelent a víz a Ghawar kútjaiból előtörő olajban.
– Komolyan?
Filipe bólintott, mintha a barátja meglepődése értelmetlen lenne.
– Casanova – mondta. – A Ghawar húsz évig termelt tiszta kőolajat. Ez
nagyon jó eredmény, de a víz megjelenése súlyos problémát jelent.
262
 Egy finom kis hang jelezte, hogy a lift megérkezett az ötödik emeletre.
Kinyílt az ajtó, és mindketten kiléptek a folyosóra.
– A víz megjelenése a kitermelés során mindig súlyos problémát jelent –
ismételte Filipe. – De ettől még tény, hogy ha egy mezőn húsz évig nem
jelenik meg víz, az nagyon jó teljesítmény. Kiváló mező volt, ehhez nem fér
kétség. Csak hát a jó dolgok nem tartanak örökké, igaz?
– Értem.
– A Ghawar termelése abban az évtizedben nagyon megugrott, míg 1970-
ben napi másfél millió hordót termelt, 1981-re elérte a napi öt egész hét tized
milliót. Ettől kezdve azonban csökkent a világ fogyasztása, és erre az Aramco
szándékosan csökkentette a megaóriás-mező termelését. A Haradh szektor
például teljesen leállt, hogy pihentessék a raktárokat.
– Mármint hogy spóroljanak.
– Nem. Hogy pihentessék – ismételte a geológus. – Tudod, ez úgy van,
hogy minél többet termel egy olajmező, annál jobban csökken a kutak nyo-
mása. Ennek a problémának a kiküszöbölésére jó módszer, ha egy időre leállít-
ják a kitermelést, és ezáltal természetes módon növekszik a nyomás. Ezt tették
a szaúdiak 1982-től. Elkezdték pihentetni az olajmezőiket, hogy visszaállítsák
az elveszett nyomást.
– És sikerült nekik?
– Részben, igen. A nyomás emelkedett, és némileg csökkentek a
vízproblémák, de nem számottevően. – Megsimogatta a kezében lévő
kartonmappát. – Ezek a beszámolók leírják, hogy a víz problémája hamarosan
újra megjelent, mégpedig erőteljesen.
– És aztán mi lett?
Megálltak egy ajtó előtt, és Filipe elővett egy mágneskártyát. Bedugta a
résbe, és az ajtó egy kattanással kinyílt.
– Mint már mondtam, a víz 1970-ben jelent meg a Ghawar mezőn – kezdte,
miközben belépett a szobába. – Attól kezdve folyamatosan nőtt a százalékos
aránya az olajhoz képest… mégpedig ijesztő sebességgel.
– De mennyire?
Filipe letette a mappát az ágyra, és leült a szélére. Intett Tomásnak, hogy
foglaljon helyet az egyik fotelban, az asztal mellett.
– A water cut 1993-ban már huszonhat százalékra rúgott, és onnantól aztán
elkezdődött „kapj el, ha tudsz” – felelte. – Három évvel később már
huszonkilenc százalék volt, 1999-ben pedig harminchat százalék. Amikor a
helyzet vészesen fenyegetővé vált, az Aramco úgy döntött, hogy újabb kutakat
nyit meg, hogy ezzel megkerülje a problémát. De néhány hónap múlva ezek-
263
ben is megjelent a víz. – A szeme fölé emelte a tenyerét. – Sőt még a
magasabban fekvő lelőhelyeken is megjelent a víz, ahol pedig nem várták
volna, hogy ilyen hamar felbukkan.
– És mit csináltak a szaúdiak?
– Természetesen elvesztették a fejüket. Kétségbeesésében az Aramco a
csúcstechnológiához folyamodott, illetve a horizontális kutak új módszeréhez.
– És ez milyen eredménnyel járt?
– A jelentések nem szólnak a későbbiekről. De 2005-ben, Bécsben sikerült
megvesztegetnem egy szaúdi alkalmazottat, és ő frissebb adatokat szolgáltatott
az aggasztó ghawari water cuttal kapcsolatban. Ezek szerint az új, fejlett
technikának köszönhetően az Aramcónak 2003-ra sikerült harminchárom
százalékra szorítania a víztartalmat. – Megcsóválta a fejét. – De a derű nem
volt hosszú életű. A tendencia visszafordult, és a water cut 2005-re elérte az
ötvenöt százalékot, sőt néhány kút víztartalma mindössze két év alatt húsz
százalékot emelkedett, és hirtelen egészen riasztó értéket ért el.
– Mennyit?
– Hetven százalékot.
– Úristen! – kiáltott fel Tomás döbbenten. – Röpke két év alatt?
– Kettő-öt év alatt, ez esetenként változó.
– Ghawarban?
– Igen.
– De hát ez… ez katasztrofális!
– Az bizony. Az adatokat tekintve, a Ghawar termelési csúcsa az 1981-es
rekord volt, a napi öt egész hét tized millió hordóval. Ettől kezdve egyik évben
sem termelt ennyit ez a kolosszus. A Ghawar tehát az 1980-as évek elején érte
el a termelési csúcsát, és a csúcstechnológiának köszönhetően még mindig a
fennsíkon van. De vigyázat: az új technológia kétélű fegyver. Egyrészt valóban
segít fenntartani a magas hozamot, másrészt azonban felgyorsul a nyomás
csökkenése és a kutak kiürülése.
– És meddig maradhat magas a termelés?
– Azt senki sem tudja – felelte Filipe elgondolkodva, az állát simogatva. –
De minden jel arra utal, hogy közel a vég, és egy dolog biztos: ha elkezdődik,
gyors lesz és kíméletlen.
– Hogy érted azt, hogy közel a vég?
– Idehallgass, Casanova. – Széttárta a kezét az arca előtt, mintha meg-
mutatna egy képet. – Nézd csak meg a probléma általános képét. A nem
OPEC-olaj közel van a hozamcsúcshoz, amely előreláthatóan 2015-ben

264
következik be. Ez azt jelenti, hogy a világ energetikai jövőjének egyetlen
reménye az OPEC-olaj. Csakhogy az OPEC-országok nagy része már túl van a
csúcson, mint például Irán, Irak, Kuvait, Jemen, Omán vagy Nigéria. Az utolsó
reményünk tehát Szaúd-Arábia, de hát épp az imént szembesültünk azzal,
hogy ennek az országnak a termelése mindössze néhány meglehetősen öreg
olajmezőre épül. Mindegyik túl van már a termelési csúcsán, és ijesztő mérték-
ben tartalmaz vizet a kitermelt kőolaja, ami biztos jele annak, hogy előre-
haladott stádiumban van a hanyatlás. Úgy tűnik, minden a Ghawaron áll vagy
bukik, de a birtokunkba jutott műszaki információk nagyon aggasztóak. Ha
megvizsgáljuk azon OPEC-en kívüli szuperóriások termelését, amelyek már
átlépték a hozamcsúcsot, mint például a Brent, az Oseberg, a Romaskino, a
Szamotlor vagy a Prudhoe, azt látjuk, hogy a legnagyobb mezők termelése a
tetőzés után átlagosan körülbelül még tíz évig marad magas. Mivel a Ghawar
olajmező az egyetlen megaóriás a világon, valószínű, hogy hosszabb ideig tart
majd a tetőzése. De ne feledjük, hogy ez a hatalmas mező már 1981-ben elérte
a rekordját, és azóta a fennsíkon van a termelése.
Szünetet tartott.
– Mindezek fényében, mit vársz tőlem, mit kéne mondanom? – Fölhúzta a
szemöldökét. – Hm?
Mindketten hallgattak, Tomás igyekezett megemészteni a hallottakat,
minden részletét alaposan megrágva.
– De hát nem arról volt szó, hogy a szaúdi olaj még sokáig elég lesz? –
kérdezte, szinte félve.
– Ki tudja, talán száz évig is eltart. Ami viszont biztosan nem tart sokáig,
az a jelenlegi magas hozam. Ez pedig azt jelenti, hogy hamarosan jóval
kevesebb kőolaj lesz a piacon, méghozzá éppen abban az időszakban, amikor a
kereslet hatványozottan növekszik. És ugye tudod, hogy ez mit jelent?
– A kőolaj ára az egekbe szökik.
– Ebben olyan biztos lehetsz, mint abban, hogy kettő meg kettő az négy –
jelentette ki Filipe. – Az olcsó kőolaj korszaka hamarosan lejár. A kínálat
csökkenése és a kereslet növekedése eleddig ismeretlen magasságokba repíti
majd a kőolaj árát. És a legrosszabb az, hogy ez a folyamat már elkezdődött. A
kőolaj hordónként tíz dollárba került 1998-ban, és kevesebb mint tíz év alatt a
kilencszeresére nőtt az ára.
Ha majd hordónként, teszem azt, háromszáz dollárba kerül, akkor kábé
háromszáz eurót kell majd a tankolásért fizetned.
– Kénytelen leszek gyalogolni.
– Ugye csak viccelsz? – kérdezte a barátja nevetve. – A jelenlegi világ-
265
gazdaság nem maradhat fenn, ha az emberek gyalog járnak. Ráadásul a kőolaj
mindenhez túl drága lesz, nem csak ahhoz, hogy teletankold a kocsidat, ez azt
jelenti, hogy a busz, a vonat és a metró is tízszerte drágább lesz. Végül az
emberek jó része kénytelen lesz lemondani mindenféle helyváltoztatásról,
hiszen a fizetése nem lesz elég arra, hogy kifizesse a közlekedést. Nem fognak
tudni munkába járni. És a közlekedés, drága barátom, csak a jéghegy csúcsa.
Ahhoz ugyanis, hogy autót vagy hűtőszekrényt gyártsunk, kemencékre van
szükség, a kemencét pedig fosszilis üzemanyagok fűtik. Ezzel azt akarom
mondani, hogy a drágább kőolaj drágább termékeket is eredményez. No
mármost, hogy hívják azt a jelenséget, amikor az árak emelkedése általánossá
válik?
– Infláció?
– Mégpedig rohamos, Casanova. – Sóhajtott. – Az Egyesült Államok
legújabb kori történelmében például mindössze három olyan korszak volt,
amikor az infláció kétjegyű volt: 1917-től 1920-ig, az 1940-es években, és
1974-től 1981-ig. És tudod-e, mi volt a közös ebben a három korszakban? A
kőolaj hiánya. És azt az öt recessziót, amelyek 1973 után következtek be,
egytől egyig a kőolaj árának emelkedése előzte meg. A gazdasági elemzők
górcső alá vették ezeket a számokat, és megállapították, hogy az infláció
mindig olyankor lett két számjegyű, amikor az energiaköltségek elérték a GDP
tíz százalékát. No, és ha ez történik olyankor, amikor átmeneti kőolajhiány
van, képzeld csak el, mi történik akkor, ha ez a hiány állandósul.
– A gazdasági tevékenység lelassul.
– Persze. A kőolaj árának emelkedése a termékek árának emelkedését
eredményezi, és ez inflációhoz és a gazdaság lanyhulásához vezet. Persze ez
lassan kezdődik majd. De mivel a probléma nem átmeneti, hanem állandó, a
helyzet egyre súlyosabb lesz. A kőolaj ára emelkedik, a gazdasági tevékenység
lanyhul, az infláció fokozatosan elszabadul. Ne feledjük, hogy a hiperinfláció
tette tönkre Németországot az 1920-as években. Most képzeld el ugyanezt az
egész világgazdaságban. Ilyen körülmények között a gazdasági összeomlás
elkerülhetetlennek tűnik. És érthető módon a gazdasági összeomlás nagy
társadalmi elégedetlenséget hoz maga után. Amikor ez bekövetkezik, jöhet az
a sorozat, amiről már beszéltünk: recesszió, éhezés, fosztogatás, káosz. –
Széttárta a karját, mint aki átadja magát a sorsnak. – Más szavakkal: civilizá-
ciónk bizony a pusztulás szélén áll.
Tomás fészkelődni kezdett a fotelban, és kinézett az ablakon, mintha
tájékozódni próbálna.
– Egy kicsit összezavarodtam – mondta.

266
 – Miért?
– Ha tekintetbe vesszük, hogy a fosszilis üzemanyagok nagymértékben
hozzájárulnak a globális felmelegedéshez, akkor a kőolajkorszak vége volta-
képpen jó dolog, nem?
– Voltaképpen, igen.
– De akkor minek kell azon erőlködni, hogy megfékezzük bolygónk
felmelegedését, ha nemsokára úgyis elfogy a kőolaj, elpusztul a civilizációnk,
és mindannyian visszatérünk a középkorba?
– Ez jó felvetés. Nos, a kőolaj leáldozása valóban segít véget vetni a
globális felmelegedésnek, és ez kétségtelenül pozitív dolog. Bár azt azért
hozzá kell tenni, hogy a széndioxid-kibocsátás megszűnése csak néhány
évtizeddel később érződik majd, a felmelegedés kumulatív mivoltának köszön-
hetően, amiről már beszéltem neked. De minden éremnek két oldala van, és a
széndioxid-kibocsátás megszűnéséért bizony nagy árat kell fizetnie a
civilizációnknak.
– És akkor mit tehetünk?
Filipe elmosolyodott.
– Visszatérünk kiotói csoportunk fő kérdéséhez – felelte. – Amikor
Japánban megismertük egymást Howarddal, Blancóval és Jamesszel, tudtuk,
hogy a fosszilisüzemanyag-kibocsátást be kell szüntetni, különben néhány
évtizeden belül megsül a bolygónk, de ebből következően felmerült egy fontos
kérdés: rendben, de akkor mi válthatja ki a fosszilis üzemanyagokat? Azt is
tudtuk, hogy a kőolajiparban óriási pénzek vannak, és nem voltak illúzióink a
tekintetben, hogy semmi esélyünk sincs a szóban forgó érdekekkel szemben.
Igen kényes ügyről van tehát szó. A dolgok ilyetén állása fényében tehát
valósággal apokaliptikus kép rajzolódott ki előttünk. Minden lehetőség közül a
legrosszabb vár ránk. Egyrészt azt látjuk, hogy a hőmérséklet mértéktelen
ütemben növekszik, és megállíthatatlan láncreakciót indít el. Lehet, hogy
átlépünk bizonyos kritikus értékeket, amelyeken túl a Föld valóságos pokollá
válik. És ezzel párhuzamosan a nagy kőolajtermelés hirtelen előzetes figyel-
meztetés nélkül összeomlik. Az OPEC titkolózó politikája, az egész kőolajipar
abbéli érdeke, hogy a lehető legtovább hosszabbítsák a status quót, a rövid
választási ciklusokban működő politikai vezetés és a kőolaj természetellenes
világpiaci ára mind jól álcázza a termelés hamarosan bekövetkező zuhanását.
Megjegyzem, hogy a probléma nem az, hogy a kőolaj el fog fogyni, hanem az,
hogy hirtelen fog elfogyni. Mindannyiunkat meglepetésként ér majd, és nem
lesz elég időnk arra, hogy kidolgozzunk egy megfelelő alternatívát. – Égő
arccal nézett körül a szobában, mint aki még nem tudott kimondani mindent,
267
amit érez. – Te már átgondoltad, mi vár ránk?
Tomás bólintott.
– Jó nagy zűrzavar.
– El se tudod képzelni, mekkora, Casanova – tette hozzá Filipe határo-
zottan. – Egyre pokolibb lesz a hőség, az emelkedő tengerszint szigeteket nyel
el és kontinenseket áraszt el, egyre brutálisabb viharok tombolnak, az elsivata-
gosodás bolygónk felére kiterjed, a termést elpusztítja a szárazság. Ezzel
párhuzamosan pedig egyik pillanatról a másikra elfogy a nagy mennyiségű
kőolaj, és ez készületlenül ér minket, mint derült égből a villámcsapás. A
gazdaság mély recesszióba lép, bezárnak a vállalatok, megjelenik az éhezés,
felbomlik a közrend, és mire észbe kapnál, már el is tűnt a föld színéről az
egész civilizációnk. – Előredőlt, egészen közel hajolt a barátjához, és ismét
föltette a kérdést:
– Érted már, mi fog történni?
– Az apokalipszis.
– Pontosan! – kiáltott fel a geológus. – Az apokalipszis. És nem száz év
múlva, nem a dédunokáink életében. – A szőnyegre mutatott. – Sokkal
hamarabb fog bekövetkezni, még a mi életünkben. – Várt egy kicsit, hagyta,
hogy leülepedjen a gondolat. – Végig fogjuk nézni, Casanova. Végig fogjuk
nézni az egészet.
Tomás egészen összezsugorodott a fotelban.
– Ez rémületes.
Filipe fölegyenesedett az ágy szélén.
– Amikor Kiotóban megismerkedtünk, mindannyian elmondtuk mindazt,
amit a saját kutatási területünkről tudtunk erről a témáról, és rádöbbentünk,
hogy a helyzet közeli katasztrófával fenyeget. A világ nincs felkészülve egy
ilyen válságra, és semmilyen elképzelés nem létezik az elkerülésére. Ezért
kidolgoztunk egy tervet.
– Milyen tervet?
– Mivel az én kutatási területem éppen az energetikai szektor, azon belül is
a kőolaj, én már ismertem arra utaló jeleket, hogy a világ kőolajellátásában
gondok akadhatnak a közeljövőben. Apróságok voltak, jelentéktelennek tűnő
információdarabkák, titokban elsuttogott megjegyzések, amiket véletlenül
csíptem el a pénzpiacon, és hasonlók. De ahogy elkezdtem összerakni a puzzle
darabjait, lassan megértettem, hogy az olcsó kőolaj vége egészen közel lehet,
és hogy ez azon túl, hogy súlyos problémát jelent, egyben lehetőség is.
– Lehetőség arra, hogy szembeszálljunk a globális felmelegedéssel, ezt
akartad mondani.
268
 – Pontosan. Ha a kőolaj örökké tartana, biztos lehetsz benne, hogy a
körülötte forgó hatalmi érdekek soha nem fogadnák el a hatékony alternatíva
kidolgozásának sürgősségét. Ezzel mind a négyen tisztában voltunk. De ha a
kőolaj használata hamarosan már nem lesz gazdaságos, akkor egész más a
helyzet. Akkor ennek az üzletnek már úgyis befellegzett, az érdekeltek
elvesztik a hatalmukat, hiszen megszűnik a bevételi forrásuk. Ezért osztottuk
fel a munkát egymást közt a képzettségünk és a működési területünk szerint.
Howard a klímaváltozást kísérte figyelemmel, hogy pontosan meg tudja
jósolni, melyik a felmelegedés legkritikusabb pillanata. Ezzel a céllal sikerült
áthelyeztetnie magát egy amerikai kutatóállomásra, az Antarktiszra, ahol a
felmelegedés következményei sokkal gyorsabbak, mint bárhol máshol a
bolygón. Blanco és James, csoportunk fizikusa és mérnöke, azt a feladatot
kapták, hogy keressenek és fejlesszenek ki egy alternatív energiaforrást. Én
pedig arra vállalkoztam, hogy kiderítem a kőolajkészletek pontos állapotát, és
ennek fényében megállapítom, hogy politikailag melyik pillanat a legalkal-
masabb arra, hogy előhozakodjunk az alternatív energiával, amit Blanco és
James esetleg kifejleszt.
– Alternatív energiával?
– Igen – bólogatott Filipe. – A világnak nagyot kell ugrania előre, és
találnia kell egy új energiaforrást. Különben mindennek vége.
– A napenergiára gondolsz?
– Nem, a napenergia jó kiegészítő, de ennél több soha nem lesz. Az
éjszakák és a felhős napok megakadályozzák, hogy ez a megoldás elsődleges
energiaforrássá váljon.
– Akkor mi az alternatíva? Qarim Bécsben azt mondta, hogy a szél se elég
jó.
– Ezt jól is mondta. Ugyanis a szélenergia, akárcsak a napenergia, csak
szakaszosan elérhető. Nincs állandóan jelen. És mit csinálunk, ha eláll a szél?
– De akkor mi lehet az alternatíva?
– Jó kérdés – felelte Filipe. – A nukleáris energia még szóba jöhetne, ha
nem lenne túl drága és nem ütközne túl nagy ellenállásba a lakosság körében.
Ráadásul a hulladékok évezredekig radioaktívak maradnak. Más források,
mint például a hullámenergia, szintén érdekes kiegészítők lehetnek, de egyik
sem alkalmas arra, hogy az egész gazdaság alapja lehessen. A földgáz és a szén
még bőségesen a rendelkezésünkre áll, csakhogy ezek szintén fosszilis
energiaforrások, ezért mellőznünk kell őket, főleg a szenet, ami ráadásul
rendkívül szennyező is. – Arca egyetlen kérdő kifejezésbe húzódott. – Akkor
hát mi a teendő? Pontosan ezt a kérdést járta körbe Blanco és James.
269
 – És jutottak valamire?
– Howard és én nem folytunk bele az ő munkájukba, ezért a részleteket
nem ismerem. Csak annyit tudok, hogy Blancónak támadt egy érdekes ötlete.
James és ő éppen ezen dolgozott, amikor a gyilkosságok történtek. Blanco
meghalt, de az elméleti munka, úgy tűnik, sértetlenül megmaradt. A gyilkossá-
gokat követően James és én kivontuk magunkat a forgalomból, de aktívak
maradtunk. Én folytattam a világ kőolajkészleteinek feltérképezését, ő pedig,
aki egy nagyon gyakorlatias ember, minden idejét annak szentelte, hogy
Blanco elméleti elképzeléseit megvalósítsa.
– Ti ketten kapcsolatban maradtatok egymással?
– Persze – bólintott Filipe. – Az interneten.
A geológus fölállt az ágyról, és kinyitotta a bőröndjét, amely a lábtartón
hevert. A ruhásszekrényhez lépett, előszedte a ruháit, és elkezdte bepakolta
őket a bőröndbe.
– És milyen ez a kapcsolat? Rendszeres?
– Nem, dehogy. Tisztában vagyunk azzal, milyen eszközök állnak a
kőolajérdekek rendelkezésére, és nem akarunk fölöslegesen kockáztatni. Ezért
megbeszéltük, hogy miképpen küld majd egy kódolt üzenetet, amikor talál-
kozni akar velem.
– Milyen üzenetet? Azt az Apokalipszis-idézetet?
– Azt bizony. – Filipe abbahagyta a ruhahajtogatást, fölegyenesedett, és
fejből idézte a mondatot. – „Amikor feltörte a hetedik pecsétét, csönd lett az
égben.” – Megint a bőrönd fölé hajolt, és folytatta a pakolást. – Ezért vagyunk
most itt.
– És a te angol barátod tudja, hogy én is itt vagyok?
– Hogyne.
– És mi lesz az én dolgom?
– Az Interpolnak dolgozol, nem? Így hát segítesz nekünk, Casanova.
A történész fölállt a fotelból, mert képtelen volt ülve maradni.
– De hogyan? Hogyan segíthetnék neked?
Filipe fölemelte a tekintetét.
– Ahhoz, hogy megtehessük a következő lépést, szükségünk lesz egy
megbízható rendőrségre.

270
 XXXII.

Perzselő fuvallat fogadta őket, amikor kinyílt a repülőgép ajtaja, és a

lépcsőn lesétáltak a Connellan Airportra. Olyan forróságot éreztek, mintha
belökték volna őket egy kemencébe, vagy mintha beléptek volna egy fullasztó,
száraz melegházba, a félsivatagos síkság kellős közepén, ahol a gép landolt.
– Welcome to Yulara – köszöntötte őket egy barna hölgy az utolsó
lépcsőfokon, professzionális mosollyal.
Tomás és Filipe a hőségtől zihálva ment végig az aszfalton, hol sietve, hogy
minél hamarabb elhagyhassák a kemencét, hol meg lelassítva lépteiket, mert
testük nem bírta a fülledt forróságot. Apró rovarfelhők szálltak az arcukba, és
kénytelenek voltak a kezükkel legyezgetni az orruk előtt. Megkönnyebbülten
léptek be hát a terminál épületébe, ahol kitörő örömmel fogadták a
légkondicionáló friss levegőjét, valahogy úgy, ahogy egy fuldokló végre
levegőhöz jut. A repülőtér kicsi volt, szinte csak egyetlen szellős térből állt, és
amint Filipe visszakapta a bőröndjét, kiléptek a terminál fő csarnokába.
– Philip! – szólalt meg valaki.
Mindketten a hang irányába fordultak, és megpillantottak egy magas,
sovány, ősz hajú, hatvanas férfit. Fehér kecskeszakállt viselt, bőre barna volt,
és erős szemüvege mögött megcsillant kék szeme.
– Szia, James – üdvözölte Filipe, és elmosolyodott.
A két férfi megölelte egymást, és amikor kibontakoztak, az idegen kérdőn
nézett Tomásra.
– Ez itt a barátod?
Filipe széles mozdulatot tett, mintha össze akarná őket terelni.
– Igen, ez itt Tomás. Az Interpolnak dolgozik.
Az idős férfi kezét nyújtotta felé.
– How do you do? – üdvözölte. – El sem tudja képzelni, menynyire…
hmpf… örülök, hogy megismerhetem.
– Tomás, bemutatom neked James Cummings oxfordi fizikust, aki yularai

271
száműzetésben él.
Kezet fogtak, és az angol férfi láthatóan nagyon örült, hogy egy interpolos
van mellette: mintha Tomás lenne a garancia arra, hogy immár véget ért a
fenyegetettség, amely a csoport többi tagjának meggyilkolása óta gyötörte.
Cummings újra meg újra mögéjük tekingetett, mintha várna még valakit, aki
utánuk jön.
– És a többiek? – kérdezte.
– Milyen többiek?
– Hát… hmpf… nem jött veletek több rendőr?
– James, Tomás egyedül jött – felelte Filipe, némi türelmetlenséggel. – Már
mondtam, hogy egyedül jön.
Az angol csalódottnak látszott.
– Hát igen – ismerte be. – De én azért reménykedtem… hmpf… hogy
nagyobb biztonságban leszünk. – Tetőtől talpig végigmérte Tomást. – És a
fegyvere? Hol hordja a fegyverét?
– Tomás nem rendőr. Ő történész.
– Történész? Hmpf… de hát minek nekünk történész?
– Mondtam már, hogy ő a barátom, és az Interpolnak dolgozik. – A vállára
tette a kezét. – Bízz bennem, minden rendben lesz. – Tomásra nézett, és
portugálul szólt hozzá. – Ne haragudj, Casanova. James az a fajta tudós, aki
örökké olyan, mintha a holdon járna. Olyasmi, mint Szaki Dani a Kacsa-
mesékből, tudod? De ami a munkáját illeti, nincs nála találékonyabb zseni,
nekem elhiheted.
– Semmi baj – felelte a történész. – Az apám ugyanilyen volt.
Cummings kikísérte őket az épületből, és a tűző napon elvezette őket a
parkolóig.
– Jó meleg van, hm? – szólalt meg Tomás.
– Meleg? – kacagott fel az angol. – Maga bizonyára tréfál, öregem.
Megnézném én magát itt februárban! Na, akkor aztán megtudná… hmpf… mi
az az igazi meleg.
A történész végigmérte a férfit. Nagyon magas volt, lehetett egy méter
kilencven centi, szikár arcú, hosszú, sovány végtagokkal. Khakiing és -nadrág
volt rajta, a fején pedig ausztrál kalap, zöld-sárga madártollal díszítve. Úgy
nézett ki, mint valami hóbortos alak, aki cowboynak öltözött.
Amikor odaértek az olajzöld Land Roverhez, amit vastag porréteg borított,
Cummings kinyitotta az ajtókat, és mindhárman beszálltak. Az ülések égettek
a hőségtől, a levegő pedig valósággal perzselte a tüdejüket. Az angol gyorsan
beindította a motort, és az erős légkondicionálás három másodperc alatt
272
lehűtötte a terepjáró belsejét: ha Tomás nem a saját bőrén tapasztalta volna, el
sem hiszi.
– Na, James? – szólalt meg Filipe, aki az anyósülésen ült. – Hogy megy a
sorod itt, Ausztráliában?
– Hmpf – felelte a fizikus, és Tomásnak úgy tűnt, hogy ez valami
különleges beszédmód. Olyan volt ez a hang, mint egy csuklás, de az a
modoros, már-már arisztokratikus fajta, ami a gyomorból tör föl, és elegánsan
bukik ki az ajkakon. – Ez egy pokol, kérlek, valóságos pokol.
A terepjáró elindult, és rákanyarodott a makulátlanul aszfaltozott útra.
– Pokol? – kérdezte Tomás csodálkozva, miközben kényelembe helyezte
magát a hátsó ülésen. – Nekem nagyon tetszik ez az ország. Szerintem szép.
Cummings végigmutatott a tájon.
– Szép? Maga szerint ez… hmpf… szép?
Az út egy vöröses, száraz síkságot szelt ketté. Itt minden vöröses-barna
volt, mintha valami marsbeli táj volna: vörös volt a talaj, a kövek, a por,
minden, kivéve a ritka növényzet zöld foltjait és a sárgás szavannai füvet,
amely egészen a horizontig húzódott.
– Igen, szép.
– Egész biztosan nem gondolná így, ha… hmpf… évekig kéne itt élnie
száműzetésben, öregem. Ez a pokol a semmi közepén az őrületbe kerget. –
Elkeseredetten folytatta. – Amikor arra gondolok, hogy… hmpf… valaha
Oxfordban éltem… Oxfordban, ó, istenem! – A nosztalgiától eltelve meg-
csóválta a fejét. – Mennyire hiányzik édes Angliám üde zöldje és nyugalma!
– Megértem a panaszát – bólogatott Tomás, miközben még mindig a vörös
tájat csodálta. – Más az, amikor az ember csak átutazóban van, és megint más,
ha itt kell élnie.
– Efelől… hmpf… biztos lehet. És ez már nem lesz jobb, öregem. Ha
bolygónk átlaghőmérséklete három Celsius-fokot nő… hmpf…, Ausztráliából
nem marad más, csak sivatag és hamu. – A szikkadt talajra mutatott. –
Mellesleg már el is kezdődött. A 2003-as nagy tűzvészek tíz perc alatt több
energiát szabadítottak fel, mint a hirosimai atombomba, és a lángoló fák füstje
olyan erővel lökődött a magasba, hogy a sztratoszférába került és elkezdett
körözni a bolygó körül. El tudja ezt képzelni? – Egy pillanatra elhallgatott,
látszott, hogy a vezetésre figyel. – Ha a hőmérők higanyszála három Celsius-
fokot emelkedik, az erdőtüzek mindent elpusztítanak – jegyezte meg a fogai
között. – Ráadásul elterjed az aszály, és összeomlik a mezőgazdaság. Ez a
kontinens… hmpf… a szakadék szélén áll.
– Képzelem, milyen aggódva figyelik ezt az emberek.
273
 Cummings elnevette magát.
– Aggódva? Ó, istenem, dehogyis! Az Amerikai Egyesült Államok mellett
Ausztrália volt az egyetlen olyan állítólagosán civilizált ország, amelyik nem
volt hajlandó aláírni a kiotói egyezményt.
– És mit gondolnak erről az emberek?
– Az Aussie-k?
– Igen, az ausztrálok.
– Hooligans! – kiáltott fel megvetéssel. – Az Aussie-k mind… hmpf…
huligánok, akik eljöttek erre a napsütötte helyre gondtalanul élni. Hallani sem
akarnak a globális felmelegedésről.
Filipe hátrafordult.
– Te nem ismered Jamest – mondta. – Számára csak Anglia létezik. Minden
más barbárság.
Egyszerre csönd lett a terepjáróban, amely az izzó napsütésben szelte a
félsivatagos síkságot. Tomás még mindig nem tudott betelni az egzotikus
tájjal. Egyszer csak megpillantott a horizonton egy különös alakot: egy
narancsvörös kolosszust, egy csupasz sziklát, amely úgy nézett ki, mint valami
óriási menhir, amit odatettek.
– Az ott a távolban micsoda? – kérdezte.
Az angol odanézett, ahova mutatott.
– Az Uluru.
A történész tovább méregette a különös alakot, amely teljesen kopár volt,
olyan, mint egy hatalmas, lapos tetejű, vörös kőtömb a sivatag közepén.
– Érdekes – mondta. – Ezt a hegyet én már láttam valahol.
– Az Uluru híres – felelte Cummings, le sem véve a szemét az útról. – Úgy
is hívják, hogy… hmpf… Ayers Rock.
– Aha, így már tudom.
– Ez az egész környék szent terület a bennszülöttek számára. De az egész
világból jönnek ide misztikusok, hogy tiszteletüket tegyék az Uluru előtt. Azt
mondják, hogy ez a hegy fontos ponton helyezkedik el, akárcsak a… hmpf…
gízai Nagypiramis.
– Tényleg?
– Hmpf… babonák…
Tomás, ahogy közeledtek feléje, jobban megnézte a horizont fölé emelkedő
hegyet.
– Az biztos, hogy eléggé különös hegy – mondta. – Miből van?
– Homokkőből. A világ második legnagyobb monolit tömbje. Az első

274
európai felfedező, aki meglátta, azt mondta rá, hogy… hmpf… figyelemre
méltó szikla. És valóban, el kell ismernem, hogy ez a hegy meglepő jelenség.
Egyik legbizarrabb tulajdonsága, hogy a nap folyamán változtatja a színét. –
Rámutatott a hegyre. – Most narancssárgás, igaz? De van, amikor piros, van,
amikor barna, és van, amikor lila vagy kék. Eső után ezüstös lesz, vagy akár
csillogó fekete. Néha meg úgy tűnik, mintha belülről világítana, mintha lenne
benne valami lámpa.
– Maga már látta?
– Hogyne – bólintott. – Ilyen csak néhányszor van egy évben. Gondolom,
valami fényhatás, mintha a természet tréfát űzne velünk.
– És hogy alakulhatott ki egy ilyen képződmény?
Cummings a fejével a mellette ülő utas felé intett.
– Erre a kérdésre talán a mi geológusunk tudna válaszolni.
Filipe kiegyenesedett az ülésen.
– Nem tudom igazán – vallotta be. – Hallottam már olyat, hogy az Ayers
Rock az óceán fenekének a része volt, úgy ötszázmillió évvel ezelőtt. De nem
ismerem a geológiai történetét.
– És mi a magyarázat a színváltozásaira?
– Azt James is mondta, hogy homokkőből van, de más ásványi anyagok is
vannak benne, nem csak homokkő. A színváltozások elsősorban az egyik ilyen
ásványi anyagnak, a földpátnak köszönhetőek, amely visszaveri a fényt.
Szerintem ez kelti azt a benyomást, hogy a szikla fényt bocsát ki. A piros szín
viszont, ami rozsdának látszik, az oxidációnak tudható be. – Megcsodálta az
előttük álló egzotikus monolitot. – De akárhogy is, az biztos, hogy ez a
hatalmas tömb valóban titokzatos.
– És mit mondanak a bennszülöttek?
Cummings magához vette a szót.
– Ó, azok úgy tekintenek az Ulurura, mintha maga a megtestesült Isten
lenne – felelte. – Úgy hiszik, hogy a hegy belül üreges, és van benne egy
energiaforrás, amit úgy neveznek, hogy… hmpf… tjukurpa.
– Az meg mit jelent?
– Álomidő. A bennszülöttek teremtéstörténete. Ők úgy vélik, hogy minden
esemény hagy maga után valami… hmpf… rezgést a földön, kicsit úgy, ahogy
a növények képe benne van a magokban, amiket elszórnak. – A hegy felé
intett. – Eszerint Uluru a Teremtés visszhangja, és szerintük ősi szellemek
lakják. – Az angol körbemutatott. – Látja ezt a sivatagot Ausztrália Red
Centre-ében? A bennszülöttek szerint az egész tele van szent helyekkel. – Egy,
a távolban álló másik sziklás képződményre mutatott. – Az ott például egy
275
másik… hmpf… szent alakulat. Az Olgák, de a bennszülöttek Kata Tjutának
hívják.
Hirtelen feltűnt egy városi település az út mellett, a dűnék között. Váratlan
és meglepő látványt nyújtott a vöröses sivatag kellős közepén. Egy tábla
hirdette Yulara területét, a terepjáró letért az útról, és befordult a házak közé.
– Van itt egy város, a sivatagban? – kérdezte Tomás ámulva. – Az
ausztrálok a sivatag kellős közepén építettek egy várost?
– Yularát az Aussie-k turistafalunak nevezik. Azért épült, hogy fogadja a
turistákat, akik meg akarják nézni az Ayers Rockot.
– Sok turista van?
– El se tudja képzelni, mennyi. Évente félmillió.
– Félmillió embert tud fogadni ez a falu?
Cummings az elegáns, jól karban tartott épületekre és a pálmafákkal és
sövénnyel díszített kertekre mutatott. Olyan volt az egész, mint egy oázis.
– Szálláslehetőségben aztán nincs hiány. Az ötcsillagos szállodáktól a
kempingekig minden megtalálható itt. De jó, ha tudja, hogy a legjobb hely
csakis a medence. Yularában a medence nem luxus, barátom, hanem alapvető
szükséglet. Amilyen hőség van itt, a medence az egyetlen hely, ahova szívesen
megy az ember, amikor kilép a klimatizált épületből.
A terepjáró lassan haladt Yulara gondosan megtervezett utcáin. Egyszer
csak elhagyta a lakott területet, és rákanyarodott egy földútra, vissza a
sivatagba. A Land Rover szinte repült a dűnék hullámain, rézvörös porfelhőt
kavarva fel maga után. Tíz percig haladt így a sivatagban, berregve és
rázkódva, míg végre hirtelen megállt. A porfelhő lepelként ereszkedett a
dzsipre, és lassan lengett a szélben, mint egy színes árny. El kellett telnie
néhány másodpercnek, hogy Tomás megpillanthassa a sűrű homokfelhőből
előtűnő ház fehér falait.
Kiszálltak, és elindultak a ház felé. Cummings leállította a motort, és síri
csend borult a három férfira. Néma üresség volt ez, még egy kis távoli, halk
zümmögés sem hallatszott. A mélységes csend hamar zavarba ejtővé, sőt
fullasztóvá vált.
– Ez a háza? – kérdezte Tomás, és hangja kettétörte a csendet.
Cummings bólintott.
– Bárkának nevezem.
Tomás elmosolyodott. Ez a név olyan csalogató volt. Nagy volt a hőség, és
az ember valóban nem vágyott másra, csak a hűsítő vízre.
– Bárka? Ami kivisz a tengerre?
– Nem. Noé bárkájára gondoltam.
276
– Noé bárkája?
Az angol a ház felé haladt, és léptei felkavarták a száraz homokot.
– Van itt valami, ami az emberiség számára nagyon értékes.
– Micsoda?
Cummings megragadta a kilincset, és kinyitotta az ajtót.
– Az utolsó remény.

277
 XXXIII.

A ház olyan volt, mint amit átengedtek az enyészetnek. Mindenütt

papírlapok voltak elszórva, a rongyos foteleken könyvhalmok, a sarkokban
ruhák hányódtak, a bútorokon vastagon állt a mindenütt jelenlévő piros por. A
földön itt-ott száraz ételdarabok és üres sült krumplis zacskók hevertek, az
egzotikus fabútorzaton pedig több tucat sörös- és üdítősdoboz. A függönyökön
óriási zsírfoltok éktelenkedtek, az ablaküveg pedig olyan mocskos volt, hogy
ki sem lehetett látni.
– Elnézést a rendetlenségért – mondta Cummings, és úgy haladt a
szobában, mint egy felfedező, aki a sűrű erdőben vágja át magát. – Sose volt
érzékem a házimunkához.
Tomás sem volt a rendes férfi mintaképe, de ez már neki is sok volt: ebben
a házban szemmel láthatóan legalább fél éve nem takarítottak. Ő és Filipe
óvatosan elevickéltek a fotelekig, és vigyázva leültek, ügyelve azokra a
részekre, ahol a foltok frissebbnek látszottak.
– Szóval itt dolgozgatsz? – kérdezte Filipe, és vigyázott, hogy ne üljön ki
az undor az arcára.
– Jobbára – felelte az angol. – Ez az én titkos barlangom.
Tomás meglepetten nézett a barátjára.
– Még soha nem voltál itt?
– Nem – mondta a geológus. – Azt persze tudtam, hogy James valahol
Yularában rejtőzködik, de sose jártam itt. – Közelebb hajolt, mintha a
nyilvánvalót magyarázná. – Elsősorban biztonsági okokból.
A házigazda kiment a szobából, de aztán gyorsan visszafordult az ajtóban.
– Kértek valamit? Teát? Kávét? Sört?
– Talán egy kis hideg vizet – felelte Tomás, akinek kiszáradt a szája a
repülőtértől idáig tartó utazás során.
Cummings egy liter behűtött ásványvízzel tért vissza, és az egész palackot
odanyújtotta Tomásnak.

278
 – Nem hoztam poharat – szabadkozott. – Mindegyik… hmpf… piszkos.
A történész nem is akart volna poharat ebben a házban: a lezárt palack
higiéniájában jobban megbízott. Felbontotta az üveget, és mohón megitta
csaknem a felét. Amikor végzett, Filipe elkérte tőle a palackot, és megitta a
másik felét.
– Na, akkor ki vele – kezdte Tomás, rátérve a tárgyra. – Mit akartok tőlem?
Filipe és Cummings egymásra néztek, aztán az angol leült velük szemben,
és intett a barátjának, hogy ő beszéljen.
– Azt hiszem, Casanova, a sztori lényegét már ismered – kezdte Filipe, és
keresztbe téve a lábát, hátradőlt a fotelban. – Howard és Blanco halála óta
James meg én bujkálunk. Én Szibériába menekültem, ő meg idejött,
Ausztráliába. De a munkát nem hagytuk abba. Én folytattam a világ
kőolajkészleteinek a feltérképezését, ő pedig továbbhaladt a Blancóval
megkezdett kutatásban. Amikor elváltunk, megegyeztünk, hogy nem keressük
egymást, csak végszükség esetén, és mindig szigorúan kódolt üzenetekben. És
lám, néhány hete James küldött is egy ilyet, azt a bibliai idézetet, amiről már
beszéltünk.
– A Jelenések könyvéből.
– Pontosan – bólintott. – Benne van a projektünk kódneve.
– Á, tényleg? És mi a projektetek neve?
– A Hetedik Pecsét.
Tomás bólogatott.
– Aha – motyogta. – Innen jön a titkosított mondat.
– Pontosan – helyeselt Filipe. – Amikor James elküldte azt az idézetet, arra
utalt, hogy végzett a munkájával, és találkoznunk kell itt, Ausztráliában, hogy
megbeszéljük a részleteket. Csakhogy azzal tisztában voltunk, hogy egyedül
nem jutunk sehova, én pedig nem tudtam, kihez fordulhatnék. Mígnem
megláttam az üzenetedet a gimnázium site-ján, és azon kívül, hogy óriási
nosztalgia támadt bennem, bevallom, az is eszembe jutott, hogy esetleg te
lehetnél az összekötő kapocs, mint valami láthatatlan ügynök, érted? Ez
megerősítette bennem azt az elhatározást, hogy elhívlak magammal. Szüksé-
gem volt valakinek a segítségére, aki kívül áll ezen az egészen, akinek a
létezéséről nem is tudnak a kőolajérdekek.
– Értem.
– Amikor Olhonban elárultad, hogy az Interpol szolgálatában állsz,
ellentmondásos érzéseim támadtak, hiszen ez azt jelentette, hogy mégsem
vagy kívülálló. Ha az Interpol megkeresett, hogy segíts a gyilkosságok
kinyomozásában, akkor nyilvánvaló, hogy ugyanezen gyilkosságok kiagyalói
279
is tudnak a létezésedről.
– A kőolajérdekekre célzol?
– Persze! Ez aztán be is bizonyosodott a Bajkálnál. Néhány órával azután,
hogy megjöttél, megjelentek a táborban azok a fegyveres emberek. No
mármost, kérdezhetjük: hogy a fenébe kerültek oda?
– Biztos úgy, hogy követtek.
– Egyértelmű, hogy követtek – helyeselt Filipe. Folytatta a mesélést. –
Miután megmenekültünk, úgy ítéltem meg, hogy ez vészhelyzet, és felvettem a
kapcsolatot Jamesszel. Ő nagyon megijedt, ami természetes is, de az Interpol
neve megütötte a fülét.
Az angol megértette a végszót, és átvette a szót.
– Az ideális az lenne természetesen, ha a… hmpf… Scotland Yardnak
dolgozna – kezdte. – De gondolom, az Interpol is kellő biztonságot nyújt, és
ezért mondtam azt Philipnek, hogy ha jobban meggondoljuk, talán jobb is így.
Segítségre van szükségünk, és, leszámítva a Scotland Yardot, ki lenne alkal-
masabb, mint az Interpol?
– És miféle segítségre gondoltak?
– Először is, kell nekünk… hmpf… védelem.
– De Filipe nekem azt mondta, hogy tekintve, hogy óriási érdekek forognak
kockán, nincs a világon olyan rendőrség, amely megvédheti magukat.
– Legalábbis huzamosabb ideig – vetette közbe Filipe. – Nincs a világon
olyan rendőrség, amelyik huzamosabb ideig meg tudna minket védeni.
– Nem értem.
A geológus mélyet sóhajtott.
– Ha 2002-ben a rendőrséghez fordulunk, amikor Howardot és Blancót
megölték, mára már nem lennénk az élők sorában. Nincs az a rendőrség,
amelyik hosszú ideig megvédhetne minket a kőolaj-érdekek karmaitól, ebben
biztos lehetsz. De most más a helyzet, Casanova.
– Miben?
– James befejezte a projektet, amit Blancóval kezdett el. A világ kőolaj-
piaca bármelyik pillanatban átlépheti a hozamcsúcsot. A globális felmelegedés
hatásai már érezhetőek. – Széttárta a karját. – Azt akarom mondani, hogy a
világ nem várhat tovább, elérkezett a cselekvés ideje. Nincs más dolgunk, mint
hogy fogjuk a projektet, és átadjuk a megfelelő kezekbe. Ehhez nincs szük-
ségünk évekre, csak néhány hétre. – Elmosolyodott. – Az Interpol nem tudna
minket évekig életben tartani. De néhány hétig? Nem látom akadályát.
– És ha véget ér az a pár hét? Mi lesz akkor veletek?

280
 Filipe megvonta a vállát.
– Azután a kőolaj érdekeknek már nem származik előnyük abból, ha
eltesznek minket láb alól. Addigra nyilvánosságra kerül a Hetedik Pecsét, és
ezt már a mi halálunk sem fordíthatja vissza. Éppen ellenkezőleg: túl nagy lesz
a rizikó, hiszen a gyilkosságok megrendelőinek kiléte túlságosan nyilván-
valóvá válik. Ha sikerül nyilvánosságra hoznunk a Hetedik Pecsétet, szerintem
már nem kockáztatnak ekkorát.
Tomás végigsimította a haját, és elgondolkodott.
– Rendben! – kiáltott fel végül. – És mi lenne a feladatom?
– Azt akarjuk, hogy magyarázd el a helyzetet az Interpolnak, és hozd ide
őket, hogy szavatolják a biztonságunkat. Azt szeretnénk, ha megteremtenék a
feltételeit annak, hogy felvehessük a kapcsolatot a megfelelő intézményekkel.
– És pontosan mit mondjak nekik?
– Meséld el, mit láttál itt.
A történész zavartan körülnézett.
– Itt? De hát itt nem láttam mást, csak sivatagot.
Filipe elmosolyodott.
– Akkor másképp mondom – helyesbített. – Azt meséld el, amit mindjárt
meglátsz.
– Miért, mit fogok meglátni?
– A Hetedik Pecsétet.

281
 XXXIV.

A fiók beragadt, de egy erős, határozott rántással sikerült Cummingsnak

kihúznia. Belenyúlt, és elővett egy vastag füzetet, amelynek kemény, fekete
borítója volt, mint a könyvelői irodákban. Aztán fölegyenesedett, és a füzetet
átnyújtotta a vendégeinek.
– Tessék, öregem – mondta, jellegzetes affektáló hangján. – A Hetedik
Pecsét.
Tomás nem tudott uralkodni a kíváncsiságán, fölállt, elvette az angoltól a
füzetet, és figyelmesen lapozgatni kezdte. Golyóstollal írták, tele volt
egyenletekkel és vázlatokkal a nehezen olvasható kézírás. Megpróbált
beleolvasni egy helyen, de az első sor közepén megállt.
– Ez spanyolul van! – kiáltott fel meglepetten.
– Úgy bizony – bólintott James. – Blanco írta.
– De hát maga tud spanyolul?
– Ó, istenem, dehogy! – Már-már úgy tűnt, mint akit megbotránkoztat a
feltevés. – Blanco sajnos nem tudott angolul gondolkodni. Először a saját
anyanyelvén jegyezte le a gondolatait, és aztán, amikor mindent leírt, az
egészet lefordította angolra. – Egy későbbi bekezdésre mutatott. – Látja? Ez a
rész már angolul van.
Tomás visszaadta a füzetet, és amikor visszament a fotelhez, az ablakon
kipillantva észrevett egy zöldes foltot. Jobban megnézte, és látta, hogy egy
medence az, James udvarán. Koszos volt és elhanyagolt, a víz alján leült a
piros por, az a piros por, ami a földről felszállva mindent beterített. Mint ott, a
távolban, azok a felhők.
Jobban megnézte, és ideges lett.
A felhők kavargó porból álltak, mintha valami vihar vad szele kapta volna
fel őket. Csakhogy az ég ragyogó kék volt, nem lehetett vihar. Hunyorított, és
észrevett a porfelhő közepén egy apró pontot. A ködből mintha egy autó
bukkanna elő.

282
 – James – szólalt meg, le sem véve a szemét az ablakról. – Szokott
látogatókat fogadni?
– Igen – bólintott az angol. – A vegyesboltból mindennap küldenek ide egy
fiatalembert, aki ételt és italt hoz.
– Á, akkor ő közeledik.
Az oxfordi professzor odalépett az ablakhoz, és megnézte a közeledő
porfelhőt.
– Az nem lehet.
– Hm?
– A fiatalember a vegyesboltból. Ő… hmpf… már járt itt ma reggel.
Filipe fölugrott a fotelból, és odalépett hozzájuk. Mindhárman izgatottan
bámultak ki az ablakon.
– Akkor ki jön ott?
A felhő gyorsan nőtt, és hamar észrevették, hogy nem is egy, hanem kettő
van belőle.
Kiléptek a házból, kissé nyugtalanul: a két portugál túlságosan is jól
emlékezett még a bajkáli történtekre. Tomás körülnézett: azt mérlegelte,
honnan kérhetnének segítséget, vagy merre menekülhetnének. De a sivatag
kellős közepén voltak, és egy teremtett lélek sem volt a közelben.
– Nem kéne beugranunk a terepjáróba? – kérdezte, és a Land Roverre
mutatott.
– Már nincs időnk – felelte Filipe. – Különben se lehet semmi baj.
Óvatosak voltunk, nem igaz?
– Hát… igen. De hát én Oroszországban is óvatos voltam, és mégis az lett,
ami lett, nem? És Sydney-ben is…
– De most más a helyzet. Most még elővigyázatosabbak voltunk.
A motorzúgás egyre hangosabban visszhangzott a sivatagban, és a két
terepjáró gyorsan közeledett. Már közel jártak a házhoz, amikor lelassítottak.
Kettéváltak, egyik erre, másik arra ment, aztán a ház előtt nagy robajjal ismét
összetalálkoztak. Zúgott a motorjuk, amikor célhoz értek, és egy akkora
porfelhőben fékeztek le, hogy az udvaron álló három férfinak el kellett
takarnia az arcát, le kellett hunynia a szemét és vissza kellett tartania a
lélegzetét, amíg a szél el nem vitte a felhőt.
A por leülepedett, és hallották, hogy kinyílnak az ajtók. A szertefoszló
felhőben embereket pillantottak meg. Lassan közeledtek, és hosszú botokat
tartottak a kezükben. Amikor jobban megnézték őket, rémületükben majd
kiugrott a szívük. Nem botok voltak.
Fegyverek.
283
 A váratlan vendégek fegyverrel jöttek, és nem is akármilyen fegyverrel.
Automata puskák voltak náluk, szemmel láthatóan katonai fegyverek. A három
férfi félelmében hátrált egy lépést, majd még egyet, míg bele nem ütköztek a
házba. Nem volt hova menekülniük.
Egy vaskosabb alak tűnt ki közülük. Nehézkesen járt, és amikor kilépett a
porfelhőből, Tomás végre felismerhette az arcát.
– Orlov!
Az orosz megtorpant. Az arca verejtékben úszott: nyilvánvaló volt, hogy
nem kedvére való ez a klíma.
– Helló, professzor. Maga itt?
– Ezt inkább én kérdezhetném! – kiáltott fel a történész, aki még nem
ocsúdott fel a meglepetésből. – Honnan tudta, hogy itt vagyok?
– Mondjuk, hogy megvannak az eszközeim.
Filipe megérintette Tomás karját.
– Ki ez?
Tomás tett egy lépést oldalra, hogy elálljon az útból.
– Jaj, elnézést. – Az oroszra mutatott. – Ő Alexander Orlov, az interpolos
kapcsolattartóm. – Aztán Filipére mutatott. – Orlov, ez itt Filipe Madureira, a
barátom, akit oly régóta keres. – Az angolra mutatott. – Ő pedig James
Cummings, az oxfordi fizikus, aki szintén eltűnt.
A fizikus és a geológus elindult az orosz felé, hogy kézfogással üdvözöljék
a vendéget, de Orlov fölemelte automata puskáját, és egy mozdulattal
megállította őket.
– Maradjanak ott, ahol vannak! – szólította fel őket.
– Orlov! – kiáltotta Tomás felháborodva. – Mit csinál?
– Ne mozduljanak.
– De hát ők nem gyilkosok – mondta, hogy eloszlassa a félreértést. –
Mindjárt elmagyarázok mindent.
A többi fegyveres férfi is odaért: hárman voltak, és körbekerítették őket az
udvaron. Az orosz nem bírta tovább a fullasztó hőséget, és puskájával az ajtóra
bökött.
– Befelé.
Tomás nem tudta mire vélni az interpolos viselkedését.
– De hát mit művel? Mondtam már, hogy nem gyilkosok.
Orlov Tomásra irányította a fegyverét, aki nem hitt a szemének.
– Maga is, professzor. Befelé.
Tomás döbbenten, gépiesen engedelmeskedett, és belépett a házba: az az
érzése támadt, mintha egy robot költözött volna a testébe.
284
 Bent hűvös volt, a nagydarab orosz nagy megkönnyebbülésére. A kanapéra
mutatott. A három férfi leült szorosan egymás mellé, mintha a védekezési
ösztön összekötné őket. Filipe tűnt közülük a legnyugodtabbnak: keresztbe
tette a lábát, különös nyugalom áradt belőle, és az őket fenyegető férfira
nézett.
– Maga nem az Interpoltól jött, igaz?
Orlov ajkai gonosz mosolyra görbültek.
– Furfangos barátja van magának – mondta, Tomás felé fordulva. –
Egyébként nem lep meg. Csak egy furfangos ember bujkálhat ilyen hosszú
ideig. – Megsimogatta a fegyverét, mintha felkészítené a munkára. – De van
egy hírem magának. – Kövér arcán szélesebb lett a mosoly. – Elfogyott a
furfang.
– Nem az Interpolnak dolgozik? – kérdezte a történész zavartan. – Maga
nem interpolos?
Orlov gúnyosan nézett Tomásra.
– Maga szerint?
Tomás most értette meg a sötét és szörnyű igazságot. Egész idő alatt egy
ismeretlennek dolgozott, és soha nem gyanakodott egy pillanatig se. Ez a férfi
nem az, akinek hitte.
– De hát akkor ki maga?
– Olyan nehéz ezt felfogni?
Filipe előrehajolt.
– Hogy maga ki, arra már rájöttem – mondta. – Engem inkább az
érdekelne, hogy ki fizeti.
Az orosz ismét a geológusra irányította a fegyverét.
– Hé, te kis furfangos! Ne mozdulj.
– Mért ne mozdulhatnék? – kérdezte Filipe. – Úgyis mindjárt megöl
minket.
Orlov tekintete végigpásztázta a három ijedt arcot.
– Talán.
– Akkor jogunk van megtudni az igazságot.
Orlov három kísérője közül kettő szintén bejött a házba, és elkezdték
átkutatni. Egyikük belépett a konyhába, és ausztrál sörösdobozokkal a kezében
jött vissza.
– Szmotri, stoja nasel v holodilnik – mondta oroszul, és megmutatta, miket
talált. – Holodnoje pivka.
– Adj egyet – mordult rá Orlov, és a kezét nyújtotta.
A férfi adott neki egy sört, és a testes orosz egy húzásra megitta. Aztán
285
kiegyenesedett, böfögött egy nagyot, és nevetve azt mondta:
– Ah, csodás.
Most, hogy szomját oltotta és jobb kedvre derült, leült az egyik fotelba, és a
három rémült tudósra szegezte a tekintetét.
– Szóval, úgy gondolják, hogy joguk van megtudni az igazságot, mi?
Filipe megőrizte a hidegvérét, ami Tomásban mély tiszteletet ébresztett.
– Ha lenne olyan szíves, és elmesélné, miért kell meghalnunk, azt
megköszönném – mondta a geológus nagyon higgadtan, szinte kihívóan.
– Tudja azt maga nagyon jól – felelte az orosz. – Mit számít az magának,
hogy ki fizette a csekket: A ország, B társaság, C vállalat vagy D
konglomerátum? – Vállat vont. – Ez cseppet sem számít. – Fölemelte kövér
ujját. – Ami számít, ami igazán számít, az az, hogy maguk a tűzzel játszottak,
és elérkezett az ideje, hogy véget vessünk ennek a játéknak.
– De ki adott erre utasítást? – faggatta tovább a geológus.
– Talán egy ország, talán egy olajvállalat, talán egy érdekcsoport, talán
senki. – A kezébe vett egy üres sörösdobozt, és felmutatta az egyik társának. –
Igor! – kiáltotta, még egy sört kérve. – Dájtye mnye jese adnyí! – Visszafordult
a három fogoly felé, és folytatta beszélgetést. – Kit érdekel, ki adta az
utasítást? – Filipére és Cummingsra mutatott. – Az számít, hogy maguknak
nem jött meg a józan eszük. Amikor a két barátjukat eltettük láb alól, érteniük
kellett volna a szóból, és le kellett volna nyugodniuk. – Megcsóválta a fejét. –
De nem. Maguk nem tudtak lenyugodni, igaz? Nem hagyták abba az
ügyködésüket, igaz? Kénytelenek voltunk ismét megkeresni magukat. – Olyan
arcot vágott, mint az apa, aki kénytelen megbüntetni a fiát a rossz
magatartásáért. – Hát most viseljék a következményeket! Vagy azt hitték, hogy
megúszhatják?
Igor hozott egy másik doboz sört, és átadta a főnökének. Orlov ezt is
felhajtotta, és a végén egy brutálisát böfögött.
– Elnézést – nevetett.
Filipe nem adta meg magát.
– Honnan az ördögből tudta, hogy hol vagyunk?
Az orosz a hüvelykujjával Tomásra mutatott.
– A professzorunktól. Ő volt a mi beépített ügynökünk.
Filipe és Cummings vádlón nézett Tomásra. A történész majdnem elájult:
úgy meghökkent ezen a kijelentésen, hogy tátva maradt a szája, és beletelt egy
kis időbe, míg meg tudott szólalni.
– Én?! – Egészen elképedt arccal nézett Orlovra. – Én?! – Két társa felé
fordult, és szinte könyörögve nézett rájuk, hogy higgyenek neki. – De hát én
286
nem ezért…!
– Nos, professzor? – Az orosz jól szórakozott. – Gyerünk, ne legyen már
olyan szemérmes. Valljon be mindent.
Tomás elpirult a testében növekvő idegességtől.
– Maga megőrült? – bődült el. – Mit hord itt össze? Még hogy én infor-
mációkat szolgáltattam magának! Mikor tettem én ilyet?
– Jaj, ne vegye sértésnek. Annak idején a Szovjetunióban teljesen normális
dolog volt beköpni a másikat.
– Beköpni? – Viszolygó és megvető kifejezés jelent meg az arcán: az
undor, amit az előtte álló ember ébresztett benne, erősebb volt a félelemnél is.
– Maga hülye, Orlov. Teljesen megőrült.
Az orosz jóízű kacagását csak egy újabb mélyről feltörő böfögés szakította
félbe: a sör még mindig dolgozott a gyomrában.
– Hülye vagyok, mi?
– Igen, hülye. Értelmetlen baromságokat beszél.
– És ha bebizonyítom, hogy feldobta a barátját? Mi van, ha bebizonyítom?
Most Tomáson volt a sor, hogy nevessen.
– Nem lehet bebizonyítani olyasmit, ami nem történt meg.
– Ó, tényleg? És ha én mégis bebizonyítom?
– Hát bizonyítsa, megnézem én azt.
Orlov kinyújtotta a puskáját, és a csövével megbökte Tomás jobb karját.
– Mutassa a kezét.
– A kezemet?
– Igen, mutassa.
Anélkül hogy tudta volna, mire akar kilyukadni az orosz, Tomás kinyújtotta
a karját, és megmutatta a jobb kezét. Orlov megfogta, vizsgálgatta néhány
másodpercig, aztán megnyomott egy pontot.
– Érez itt valamit?
Kellemetlen érzés futott végig a történész kezén.
– Igen, itt sérültem meg nemrég. Balesetet szenvedtem, és megsérült a
kezem.
– Balesetet, mi? És ha azt mondom, hogy egy kis lítiumelemmel működő
jeladó van benne?
– Jeladó?
– Irídium Project a neve. Ez a chip rádióhullámos azonosítás segítségével
küld GPS-jelet, amelyet több mint hatvan Föld körül keringő műhold fog be.
Ennek a jelnek köszönhetően a műholdak néhány centiméteres pontossággal
287
meg tudják állapítani, hogy hol tartózkodik.
Tomás döbbenten vizsgálgatta a kezét.
– Jelküldő? – ismételte, igyekezvén megemészteni az imént hallottakat. –
De hát… de hát hogyan? Hogy ültettek be ide egy jelküldőt?
Orlov arcán jóindulatú mosoly ömlött szét.
– Professzor, hát nem emlékszik arra a napra, amikor először telefonáltam?
Nem emlékszik?
– Igen. A kórházban voltam, ahol anyámat vártam.
– És emlékszik, mi történt aznap éjszaka?
A történész próbálta felidézni a történteket.
– Aznap éjszaka?
– Igen. Nem emlékszik, mi történt? Beült az autójába, elindult
Lisszabonba, és… hoppá, hol ébredt fel?
Ebben a pillanatban megrohanták az emlékek. Látta az ágya mellett a fehér
köpenyes, bajszos férfit, és rögtön utána a szeplős ápolónőt.
– A klinikán! – kiáltott fel. – A klinikán ébredtem fel. Balesetem volt. Az
autóm villanyoszlopnak ütközött.
– Ezt honnan tudja? Fel tudja idézni, ahogy az autó nekimegy az oszlop-
nak?
– Nem, erre nem emlékszem.
– Akkor honnan tudja, hogy nekiütközött egy oszlopnak?
– Így mondták.
Orlov elmosolyodott, és szemében gúnyos kifejezés táncolt.
– Mondták, mi?
Tomás tétován az oroszra nézett.
– Nem így volt? Nem ütköztem neki?
Orlov foglya jobb kezére mutatott.
– Mit gondol, hogy került oda az a chip? Talán a Szentlélek kegyelméből?
A történész alaposan megvizsgálta a kezét, mintha a bőre alá akarna látni.
– A klinikán ültették bele? Így volt? A baleset csak álca volt? Nem is volt
semmiféle baleset?
Az orosz intett, hogy menjen vissza a helyére, és ő is visszaült a fotelba.
– Azt hiszem, most már el tudja képzelni, mi történt azon az éjszakán. Nem
nehéz. A lényeg az, hogy már a legelső találkozásunk előtt pontosan tudtuk
követni a térképen, hogy merre jár. Hála ennek a chipnek, követni tudtuk
Szibériában is, egészen Olhonig, aztán elkaptuk a tajgán, emlékszik?
– Gazemberek – morogta Tomás. – Maguk voltak…
288
 – Sajnálom a barátnőjét. – Tomásra mutatott. – Maga csak azért mene-
külhetett el, mert még szükségünk volt magára. Tudja, miért? – Filipére
mutatott. – Hogy elvezessen hozzá. Az volt a szerencséje, hogy éjszaka, a
Bajkálon kettéváltak. A GPS csak a maga helyzetét adta meg, a barátjáét nem.
Amikor megtaláltuk magát és a kislányt a Bajkál-tó partján, de a barátja nem
volt ott, rájöttünk, hogy el kell engednünk, hátha később még elvezet hozzá. –
Most Cummings felé intett. – A halvérű meg a hab a tortán. Nem gondoltuk
volna, hogy hozzá is eljutunk. – Elmosolyodott. – De hát eljutottunk. –
Elismerően bólintott. – Maga vérbeli ügynök, tudja? A Szovjetunió idején
biztos beválogatta volna a KGB. – Sóhajtott. – De hát a Szovjetuniónak már
vége, és attól tartok, maga is kénytelen követni a példáját.
– Rohadék!
– Hé, professzor! Erre a szintre süllyedt?
– Mért nem lő már le minket?
Orlov bólogatott, mint aki mérlegeli ezt a lehetőséget.
– Megtehetném – felelte. – De mielőtt rátérnénk beszélgetésünk
legkellemetlenebb részére, van néhány dolog, amit szeretnék megérteni, ha
nem bánják.
Az orosz most Filipére és Cummingsra nézett, hiszen ők tudtak válaszolni a
kérdéseire, amelyek annyira izgatták.
– Mi ez az egész Hetedik Pecsét-dolog?

289
 XXXV.

James Cummings, aki addig magába roskadva gubbasztott a kanapén,

egyszerre megtelt élettel, mintha megnyomtak volna rajta egy kapcsolót. Az
oxfordi professzor fölállt a helyéről, és jellegzetes, darabos mozdulattal a
kezébe vette a füzetet, amely az egyik bútoron hevert, majd a hirtelen támadt
közönség felé fordult.
– A Hetedik Pecsét projekt ebben a füzetben van felvázolva – jelentette
ki. – Az elméleti kidolgozás barcelonai kollégám műve, azé a Blanco Roca
professzoré, akit… hmpf… gyáván meggyilkoltak az irodájában.
Orlov, értve a célzást, összerezzent a fotelban.
– Tovább – szólította fel. – Tovább.
Az angol kihúzta magát, és hűvös, megvető pillantással nézett az oroszra.
– Ez a projekt azt a tervet mutatja be, ami megoldást jelenthet majd azokra
a problémákra, amelyekkel az emberiségnek már most is szembe kell néznie,
és amelyek a jövőben tovább súlyosbodnak. Egy olyan akkumulátorról szól,
amelyet soha nem kell feltölteni, amely nem bocsát ki hőt, nem bocsát ki
hangot, nem szennyez, és olyan üzemanyaggal működik, amely bolygónkon
bőséggel áll rendelkezésünkre.
– Egy bőséges üzemanyag? – kérdezte Orlov csodálkozva. – Mi az?
Tehénlepény?
Cummings jeges pillantást vetett az oroszra, és szemében undor
tükröződött.
– Víz.
A szobában jelenlévők, Filipe kivételével, hitetlenkedve néztek az angolra.
– Víz? – kiáltott fel Tomás, aki elhatározta, hogy hallgatni fog, de képtelen
volt visszafojtani a meglepetését. – A jövő üzemanyaga a víz?
– A víz – erősítette meg az angol.
Az oxfordi professzor az íróasztal felé fordult, és kihúzott egy fiókot, mire
elővigyázatosságból az összes orosz ráirányította a puskáját, hiszen nem

290
tudták, mit vesz elő. Cummings elővett a fiókból egy nagy, fehér táblát, amely
valaha a falra volt szegezve. Fehér és sima volt, olyan, mint amilyeneket a
vállalati értekezleteken szoktak használni. A professzor elővett egy filctollat,
és rajzolt egy fekete pöttyöt a nagy fehérségre.
– Minden egy pontból kezdődött, tizenötmilliárd évvel ezelőtt – mondta. –
Az egész anyag, a tér és az erők egy végtelenül kicsi pontba voltak össze-
sűrítve, amely egyszer csak, ki tudja, miért, szétrobbant… hmpf… meg-
teremtve az univerzumot.
– Ez volt a Big Bang – szólt közbe Tomás, akinek már ismerős volt a téma.
– Pontosan – helyeselt Cummings. – A Big Bang. Az első másodpercek,
gondolhatják… hmpf… nagyon gyötrelmesek voltak. Létrejöttek a kvarkok és
az antikvarkok, amelyek együtt hadronokat alkottak. Az első ezredmásodperc
végére létrejöttek az elektronok és a neutrínók, valamint ezek antirészecskéi.
Az univerzum… hmpf… gyorsulva tágult, és ahogy nőtt, egyre hűlt. Ez
lehetővé tette, hogy száz másodperc múlva a neutronok elkezdjenek proto-
nokká alakulni. Néhány pillanat múlva a részecskék atommagokká álltak
össze, de az univerzumban még kevés volt a hely, a hőmérséklet pedig túlsá-
gosan magas volt, ezért az elektronok nekiütköztek a fotonoknak, és
szétzúzták egymást. Ha vissza tudnánk menni az időben, azt látnánk, hogy az
univerzum akkoriban olyan volt, mint egy sűrű köd. Csak háromszázezer év
múlva, amikor a hőmérséklet háromezer Celsius-fok alá süllyedt, sikerült az
atommagoknak stabilan maguk köré vonzaniuk az elektronokat. Létrejöttek az
első atomok. – Végignézett bizarr közönségén, amely két portugál tudósból és
négy orosz gengszterből állt. – És melyik volt, kérdezem magukat, a legelső
atom, amelyik létrejött?
Az oroszok közönyösen vonták meg a vállukat: nekik más a szakterületük.
– A hidrogén – felelte Filipe, aki már ismerte a választ.
Cummings a tábla felé fordult, és felírt egy nagy H betűt a fehér felületre.
– A hidrogén – erősítette meg. – A periódusos rendszer első eleme, a
legegyszerűbb atom. – Felrajzolt egy pontot, és köré egy kört. – Egy proton
van a magjában, amely körül egy elektron kering. Hmpf… egyszerűbb nem is
lehetne. – A hallgatóság felé fordult. – Héliumatomok is keletkeztek, de a
hidrogénből volt több. Minden egyes héliumatomra kilenc hidrogénatom
jutott.
Orlov felsóhajtott, szemmel láthatóan a türelmetlenségtől.
– Már megbocsásson, de kit érdekel ez a süket duma?
Az angol, rendkívül modorosán, fölhúzta a szemöldökét.
– Nem azt akarta a lovag úr, hogy magyarázzam el, mi az a Hetedik Pecsét?
291
 – De, persze. De hát mi köze ennek az egésznek a Hetedik Pecséthez?
– Türelem, kérem – felelte Cummings. Hórihorgas teste kissé megremegett,
mintha megrázta volna az áram. – Hol is… hmpf… tartottam?
– A hidrogénnél.
– Ah, right ho. A hidrogénnél. – A fehér táblára írt H betűre meredt. – Nos,
a hidrogén a legkisebb, a legegyszerűbb, a legrégebbi és a legnagyobb
számban létező atom az egész univerzumban. – Fölemelte a kezét. –
Mindenekelőtt a legnagyobb számban létező kifejezést emelném ki. A
hidrogénből nagyon, de nagyon sok van. A világegyetemben minden négy
atom közül három hidrogénatom. A hidrogén… hmpf… a kozmosz tömegének
a hetvenöt százalékát teszi ki. – Felhúzta a szemöldökét. – Az nagyon sok. – A
filctoll hegyével a Fi betűre bökött. – De hiába van belőle ilyen sok, tiszta
állapotban nehéz találni hidrogént. Ki tudja, mi ennek az oka?
A szobában néma csönd honolt. Senki sem tudta.
– A hidrogén nagyon reaktív – mondta végül Filipe, hiszen egyedül ő volt
ismerős a témában.
– A hidrogén rendkívül reaktív – erősítette meg az oxfordi professzor.
Nyilvánvaló volt, hogy Cummings ahhoz volt szokva, hogy zöldfülű
egyetemistáknak adjon elő, nem pedig rosszarcú maffiózóknak. – Ez azt
jelenti, hogy a hidrogén gyűlöli … hmpf… a magányt. Mivel nem szeret
egyedül lenni, könnyen kapcsolódik más atomokhoz. Ha a hidrogén nő lenne,
akkor… hmpf… prostituált lenne.
Az oroszok felröhögtek. Ezt már inkább értették.
– És a mellei? – kérdezte Igor bunkó hangon, miközben izgatottan járt
egyik kezéből a másikba az automata puska. – Milyenek a mellei? Nagyok?
He? Nagyok?
Cummings megbánta a meggondolatlanságot, hogy ilyen közönség előtt ezt
a metaforát használta, és úgy tett, mintha meg se hallotta volna a méltatlan
megjegyzéseket.
– Azt akarom ezzel mondani, hogy a hidrogén, bár rendkívül bőséges,
szinte kizárólag… hmpf… hibrid formában található meg. Ha például a
hidrogén az oxigénhez közeledik, azonnal összekapcsolódik vele, és víz lesz
belőlük. Ha véletlenül a nitrogén jár arra, akkor a hidrogén vele is azonnal
összekapcsolódik, és ammóniát alkotnak. És ha netán szén kerül a közelébe, a
hidrogén lecsap rá, és megszületnek a szénhidrogének.
– Mekkora kurva! – röfögte az egyik orosz nagyot kacagva. – Az első arra
járó atommal összeáll! Azt akarja, hogy minden pasas belélövellje az
elektronját!
292
 – Kuss! – üvöltött rá Orlov, hogy rendet teremtsen. – Hadd hallgassam.
A gengsztereket megfélemlítette főnökük utasítása, visszafojtották a
nevetésüket, és elhallgattak. Cummings pedig, aki némán várta, hogy elüljön a
trágár derültség, mintha mi sem történt volna, folytatta gondolatmenetét.
– Ahogy a hidrogén összekapcsolódik más… hmpf… atomokkal, energiát
raktároz el.
– Nukleáris energiát? – kérdezte Orlov, akinek elméjében az energia szó a
hidrogén szó mellé kerülve a hidrogénbombához vezetett.
– Nem – felelte az angol. – Az más. Nukleáris energiának az erős
kölcsönhatás energiáját nevezzük, amely a protonokat és a neutronokat tartja
össze az atommagban. Most azonban egy másik energiáról beszélünk, ami
elraktározódik, amikor a hidrogénatom más atomokhoz kapcsolódik.
– Aha, jó.
Cummings tett két lépést oldalra, és az ablakhoz érve rámutatott valamire a
koszos üvegen keresztül.
– Látják azt ott? – kérdezte.
Orlov fölállt, és kinézett az ablakon, a jelzett irányba. Egy óriási bokrot
látott, tömör volt és durva, akárcsak több ezer társa, szerte a síkságon.
– Igen, mi van vele? – kérdezte.
– Wanarinak hívják, és egy akácfajta. – Vállat vont. – Nekem valójában
mindegy, hogy… hmpf… wanari-e, vagy bármi más. A lényeg az, hogy
növény. Vajon miért? Mi közük van a növényeknek a hidrogénhez?
Orlov, aki közben visszament a helyére, összekötötte a kérdést azzal a
kijelentéssel, amit Cummings előadása elején tett.
– A víz?
Kérdésére, mintha varázsszó lett volna, a szobában mindenki visszafojtotta
a lélegzetét, úgy figyelt. Az angol tudós megérezte a feszült várakozást, lassan
visszament a fehér táblához, amelyen még mindig ott állt a H betű és a
hidrogénatom rajza, és kihasználta a hatásszünetet.
– A víz – bólintott végül. – Hmpf… és mi a víz? – A tábla felé fordult, és
fölírta, hogy H20. – Két hidrogénatom meg egy oxigénatom.
– Ménage á trois – csúszott ki hátul az egyik orosz szájából, aki nem bírt
ellenállni a kínálkozó tréfának.
– Kuss! – ordított rá Orlov, és fenyegetően nézett társára, hogy rendre
utasítsa. – Még egyszer szólalj meg, és meglátod, mi lesz veled.
A tréfás kedvű orosz behúzta a vállát, összeszorította az ajkát, és lesütötte a
szemét. Egy ilyen szidás után nyilván nem akart megszólalni többet.

293
 – Szóval, arra a folyamatra akarok kilyukadni, amit úgy hívnak, hogy…
hmpf… fotoszintézis – mondta Cummings, aki próbálta felvenni előadása
fonalát. – Nagy vonalakban, a fotoszintézis az a folyamat, amelynek során a
növények a levegőt, a napfényt és a vizet cukorrá alakítják. – A tábla felé
fordult, és fölrajzolta a tetejére a Napot, alá pedig egy falevelet, amin egy
vízcsepp ült. – A következő történik. – A Napból egy nyilat húzott a falevél
felé. – A napenergia eléri a levelet, és… hmpf… széthasítja a vízmolekulákat.
Az oxigén és a hidrogén, amelyek a vízmolekulákban együtt vannak, most
szétválnak. – A filctollal a levélen nyugvó vízcseppre bökött, hogy nyomatékot
adjon a szavainak. – Szétválnak – ismételte. – No de, mint tudjuk, a hidrogén
nem szeret egyedül lenni. A napenergia elválasztotta az oxigéntől, és a
hidrogénatom egyből új társat keres magának, hogy visszanyerje a stabilitását.
És kit talál ott, a növényben? A szenet. Így hát a hidrogén csatlakozik a
szénhez, és… hmpf… létrejön egy új vegyület, amit szénhidrátnak nevezünk,
és amelybe beleadja a fölösleges energiáját. – A közönség felé fordult. – És
hogy nevezzük a szénhidrátokat?
– Cukor – vágta rá azonnal Filipe, aki tudatában volt annak, hogy senki
más nem fog válaszolni.
– Pontosan – bólintott az angol. – A szénhidrátokat, amelyek a szén, az
oxigén és a napenergiával feltöltött hidrogén egyesüléséből jönnek létre,
szokás szerint cukor néven emlegetjük. – Itt tett egy közbevetett megjegyzést.
– Ezért olyan magas a cukor energiatartalma.
– Aha, értem – mormogta Orlov.
– Azt akarom mindezzel mondani, hogy a cukor voltaképpen egy
napenergia-raktár, amely az egyik alkotóelemében, a hidrogénben raktározza
ezt az energiát. Amit aztán különböző módszerekkel fel lehet szabadítani. –
Eljátszotta, hogy valamit a szájába tesz. – Ha például megeszek egy salátát, a
szénhidrogén bekerül a szervezetembe, és… hmpf… aláveti magát az
emésztésem vegyi eljárásának, ami úgy működik, mint egy fordított
fotoszintézis. Vagyis a hidrogén elválik a széntől, és ismét az oxigénhez
csatlakozik, vízmolekulát alkotva. – Megrázta a levegőben a filctollat. – És itt
jön a kulcsjelenet! Ahhoz, hogy az oxigénhez kapcsolódhasson, el kell
szakadnia a napenergiától, amit elraktározott. Ezt a folyamatot, oxidációnak
hívják, és ettől van az, hogy a testünk hőt termel. Ez a hő voltaképpen az a
napenergia, ami akkor szabadul föl, amikor a testünkben elválik az
élelmiszerekben lévő széntől a hidrogén, és csatlakozik az oxigénhez.
– Testünk melege az élelmiszerekben elraktározott napenergiából jön? –
ámult el az orosz.

294
 – Igen, pontosan. De ez a napenergia, amit az élelmiszerekben lévő
hidrogén szabadít fel, nem csak hő formájában jelenhet meg. Más formákban
is megjelenhet, lehet például elektromos energia, mechanikai energia vagy
kémiai energia is.
– Szóval ez ad nekünk erőt.
– Pontosan. – Ökölbe zárta a kezét. – Testünk energiája a Nap energiájától
származik, amit a hidrogén raktároz el. És ami még nagyon érdekes, az az,
hogy ez az energia évmilliókig raktározható anélkül, hogy fölszabadulna. – A
hüvelykujjával az ablakra bökött. – Ha például az odakint lévő wanari leveleit
nem eszi meg egy állat sem, és nem emészti el az erdőtűz, hanem mindezek
helyett lehullanak a földre és eltemetődnek, akkor nagyon hosszú idő elteltével
átalakulnak… hmpf… szénné. No mármost, mire használjuk mi a szenet?
– A szén egy energiaforrás – felelte Filipe.
– Pontosan. A szén egy energiaforrás. És miféle energia ez? Hát a
napenergia, amit a hidrogén tárolt el a fotoszintézis pillanatában, amikor a
wanari levele még élő volt. Amikor a szenet bedobjuk a kályhába, a foto-
szintézis folyamata megfordul. A hidrogén elhagyja a szenet, és csatlakozik az
oxigénhez, miközben felszabadul az általa tárolt extra energia. A szén pedig,
ami így magára maradt, szintén csatlakozik az oxigénhez, és széndioxid
keletkezik, amely a légkörbe kerül. Ez történik a szénnel, és… hmpf…
ugyanez történik a többi szénhidrogénnel is, amely az évmilliók során
képződik: a kőolajjal és a földgázzal.
– Tehát ha jól értettem, az energia nem is a szénben van – összegezte Orlov.
– Hanem a hidrogénben.
– Így van. Ami ugyebár azt jelenti, hogy minél több hidrogénatom van egy
szénhidrogénben, annál több energiát tartalmaz ez a szénhidrogén.
– Nem ugyanannyi hidrogént tartalmaz minden szénhidrogén?
– Nem, dehogy. Például a legkevesebb energiát tartalmazó szénhidrogén a
kőszén. És miért? Mert a kőszén egy az egyhez arányban tartalmaz szént és
hidrogént. A kőolaj ennél jóval energiadúsabb, hiszen minden szénatomjára két
hidrogénatom jut. A földgáz pedig még több energiát képes felszabadítani,
ugyanis minden szénatomjára négy hidrogénatom jut. – A közönségére nézett.
– Ez világos?
– Igen.
– Akkor figyeljenek a következő kérdésre, mert… hmpf… fontos. – Rövid
szünetet tartott. – És ha mondjuk egy szént és hidrogént is tartalmazó
üzemanyag helyett csak hidrogént égetünk el? Akkor mi történik?
– Csak hidrogént?
295
 – Igen. Mi van, ha a szénhidrogén szóból elhagyjuk a szént? És mi van, ha
csak a hidrogént tartjuk meg belőle?
Orlov megvonta a vállát.
– Mi lenne akkor?
Cummingst mintha meglepte volna a kérdés.
– Annak fényében, amit eddig magyaráztam, maguknak nem nyilvánvaló,
hogy mi következik mindebből? Szóval, ha a kőolaj energiája a hidrogénben
van, nem pedig a szénben, akkor evidens, hogy ha kiveszem a képletből a
szént, az energiám még mindig megvan. – Megismételte a legfontosabb részt.
– Ne feledjék, hogy az energia a hidrogénben van, nem pedig a szénben.
– Értem.
– Tehát: nem kell nekem sem szén, sem kőolaj, sem földgáz. Nekem csak
hidrogén kell.
– De hiszen ez zseniális! – kiáltott fel Tomás, megtörve a csendet. –
Briliáns.
Orlov értetlenül ingatta a fejét.
– Mi ennek az előnye?
Cummings összehúzta a szemöldökét. Ennek az orosznak nehéz a feje.
– Figyeljen. Mi okozza a bolygó hőmérsékletének emelkedését? – kérdezte,
tanári türelemmel.
– Az ökológusok azt nyafogják, hogy a kőolaj elégetése.
– Ami ugyebár egy szénhidrogén – tette hozzá rögtön az angol. – Ne
feledje, hogy amikor kőolajat égetünk, akkor… hmpf… egy fordított foto-
szintézis zajlik le. Vagyis a hidrogén elszabadul a széntől, és csatlakozik az
oxigénhez. Mivel a szén így egyedül marad, ő is csatlakozik az oxigénhez, és
létrejön egy új vegyület. Hogy is hívják… hmpf… ezt a vegyületet?
– Széndioxid – vágta rá rögtön Filipe.
– És melyik vegyület a leginkább felelős az üvegházhatásért, ami előidézi
a… hmpf… a globális felmelegedést?
– A széndioxid – felelte a geológus, mintha megakadt volna a lemeze.
– Tehát mi történik, ha kivesszük a szént a képletből?
– Nem képződik több széndioxid, hiszen nincs hozzá szén.
Cummings tekintete megállapodott Orlovon, jelezvén, hogy nincs
hozzáfűznivalója.
– Érti már, mi az előnye annak, ha csak hidrogént égetünk el?
– Igen.
– Ha eltávolítjuk a szént, és csak a hidrogén marad, attól még megmarad az
296
üzemanyag energiája, és ugyanakkor nem terheljük a légkört további
széndioxid-kibocsátással. Ez a megoldás minden szinten előnyös. Több
energiát nyerünk… hmpf…, és ez az energia tiszta lesz.
– A tiszta hidrogén több energiát tartalmaz, mint a benzin?
– Hát persze! – kiáltotta Cummings, szinte felháborodva a kérdésen. – Egy
liter hidrogénben háromszor annyi energia van, mint egy liter benzinben.
– Ühüm.
– És így két legyet üthetünk… hmpf… egy csapásra! – kiáltott fel az angol.
– Megállíthatjuk a globális felmelegedést, és letudhatjuk a kőolajfüggést. És
mindehhez csak annyi kell, hogy az univerzum legbőségesebb atomját
használjuk üzemanyagként.
Orlov mocorogni kezdett a fotelban, és eltöprengett a hallottakon.
– Hát ez nem jó hír a megbízóim számára – jegyezte meg komoran. – Ha ez
az ötlet kitudódik, és kifejlesztik a technológiát, akkor ők állás nélkül
maradnak. – Szünetet tartott. – És én is.
Cummings megsimogatta fehér szakállát.
– Igen, ez egy kissé… hmpf… kellemetlen lehet az olajipar számára, igen.
Az orosz végigsimította a fegyverét.
– Tennünk kéne valamit, hogy megoldjuk ezt a problémát, nem gondolja?
Az angol rémülten pillantott az Orlov kezében lévő automata puskára.
– De várjon, van még egy kis gond, amit meg kell oldani – tette hozzá
sietve, és idegesen ugrált a tekintete az orosz és a fegyvere között.
– Egy kis gond? Milyen gond?
– Honnan szedjünk hidrogént?
Orlov láthatóan nem értette a kérdést.
– De hát… nem azt mondta az előbb, hogy az univerzum összes atomjának
a háromnegyede hidrogénatom?
– De, ezt mondtam, és így is van.
– Akkor meg mi a gond?
– Tény, hogy a kozmoszban létező anyag hetvenöt százaléka hidrogén. De
mást is mondtam, nem emlékszik?
Orlov hiába erőltette az emlékezetét, semmi nem jutott eszébe, ezért az
angolnak kellett folytatnia.
– Elmagyaráztam, hogy a hidrogén, bármilyen sok van is belőle, nem szeret
egyedül lenni. Szeret összeállni másokkal.
– Ja, igen – vigyorodott el az orosz. – A hidrogén egy kurva.
– Nos… hmpf… igen – motyogta Cummings, a szemét forgatva. – És
297
mivel ilyen könnyedén csatlakozik más atomokhoz, nagyon ritkán lehet találni
különálló hidrogénatomokat.
Az orosz arca széles mosolyba húzódott.
– Aha, tényleg! – kiáltotta. – Ezt már mondta, igen. – Elégedetten tette
keresztbe a lábát. – És ezt a problémát hogyan oldanák meg?
– Tényleg tudni akarja?
– Kíváncsi vagyok.
Most az angol mosolyodott el.
– Akkor fogják a holmijukat, és jöjjenek velünk.
– Hova?
– Mindjárt… hmpf… meglátja.

298
 XXXVI.

Mint vicsorgó komondorok, úgy fogták közre a fegyveresek a három

foglyot, és kísérték oda a terepjárókhoz. Tomás és Cummings az egyik jármű
hátsó ülésére huppant be, Igor vezetett, Orlov vaskos teste pedig ott ült
mellette, fegyverrel a kezében, és hátrafordulva figyelte a foglyokat. Filipe a
másik dzsippel ment, két orosszal.
– Hova megyünk? – kérdezte Orlov.
Az angol a gömbölyű hegycsúcsokra mutatott, amelyek úgy piroslottak a
horizonton, mint valami buborékok.
– Az Olgákhoz – felelte Cummings. – Azokhoz a sziklákhoz, ott.
Igor azonosította az úti célt, és körülnézett, oda vezető utat keresve.
– Hogy lehet oda eljutni? Át kell kelni a sivatagon?
– Nem. Jobb, ha a Négyes Úton megyünk, és az Uluru előtt elkanyarodunk
jobbra.

A terepjárók nagy robajjal indultak el, kerekeik megcsúsztak a sivatagi

homokon, és óriási porfelhőt kavartak fel. Azon az úton indultak el, amelyiken
jöttek, a repülőtér és Yulara között húzódó aszfaltút felé. Pokoli hőség volt, de
Tomás ezúttal észre sem vette: túlságosan el volt foglalva azzal, hogy mi vár
rá, nem ért rá ilyen semmiségekkel foglalkozni.
– Mégis, mit akar megmutatni nekünk? – tudakolta Orlov, Cummings
felé fordulva.
– Mindjárt meglátja.
– Nem! – jelentette ki határozottan az orosz. – Most akarom megtudni.
Cummings és Tomás nyugtalan pillantást váltottak egymással. Minél
hamarabb tudnak meg mindent az oroszok, nekik annál hamarabb van végük.
Való igaz, hogy a történésznek nem voltak illúziói azzal kapcsolatban, hogy
milyen esélyük van a túlélésre, hiszen látta a fogvatartóikat, amikor kegyetlen

299
hidegvérrel kivégezték Nagyezsdát, és tudta, mennyit ér nekik az emberélet:
nem többet, mint egy hangya élete. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy ő és a
másik két fogoly csak rovarok a fegyveres férfiak szemében, jelentéktelen
élőlények, akik merészeltek a nagyok útjába állni, ezért nem kár őket
eltaposni. De hiába volt mindezzel tisztában, hiába tudta, hogy a sorsa meg
van pecsételve, és semmit sem tehet, még mindig tíz körömmel kapaszkodott
az életbe, a menekülés gondolatába, a reménybe, hogy megúszhatja valahogy.
Lehet, hogy csak tíz percet nyernek, tíz nyomorult percet, de az is valami,
annyival tovább élnek, és megéri harcolni ezért a tíz percért.
– Na, mi van? – kérdezte Orlov, és az angolra szegezte a tekintetét. –
Megnémult? – Megfordította a fegyverét, hogy óriási teste jobban elférjen az
ülésen, és Tomás homlokának szegezte a csövét. – Ha nem kezd el azonnal
énekelni, a portugál professzornak annyi. – Gonoszul elvigyorodott. –
Garantálom, hogy nem fog tetszeni az előadás. Meglátja, milyen pocsék
munka letakarítani az ülésről a szétfröccsent agyvelőt.
Tomásról ömleni kezdett a verejték, és lázasan törte a fejét, hogy milyen
lesz a vég. Vajon egyik pillanatról a másikra egyszerűen megszűnik létezni?
Most még látja a homlokának szegezett automata fegyver csövét, a következő
pillanatban meg örök sötétség borul rá, és kész?
– Kérem – könyörgött Cummings. – Erre semmi szükség. Mindannyian…
hmpf… értelmes emberek vagyunk, nem igaz?
– Hát akkor szedje össze magát, legyen értelmes, és mondja el a történet
végét – ordította Orlov, és kövér ujjával a karórájára bökött. – Késő délután
indul a repülőnk, és nem akarom lekésni a repülőt, érti? És főleg semmi
kedvem még egy napot itt tölteni ezen az istenverte helyen.
– Elmesélem, nyugodjon meg. Nem akarom hátráltatnia a… hmpf…
dolgában, nyugodjon meg.
Az orosz visszahúzta a fegyverét, és várakozásteljes kifejezéssel meredt az
oxfordi professzorra. Most, hogy lekerült a homlokáról a cső, Tomás majdnem
elájult, és úgy ugrált a szíve a mellkasában, mint egy pattogó labda. Érezte,
hogy elernyed a teste, a keze és a térde pedig elkezd remegni.
– Szóval? – üvöltötte Orlov türelmetlenül. – Nem várhatok egész nap!
A terepjárók kiértek a sivatagi ösvényről az aszfaltútra, rögtön Yulara után,
és az Uluru pompás piros tömbje felé vették az irányt.
– Szóval a hidrogénről beszéltünk, igaz? – kezdte Cummings, és igyekezett
összeszedni a gondolatait ebben a kínos helyzetben. – A szénatom a fosszilis
üzemanyagok egyik alkotóeleme, amely felmelegíti a bolygót, de… hmpf… az
energia a hidrogénben van. Ha elvesszük a szént, és csak a hidrogént tartjuk

300
meg, azzal egyszerre vethetünk véget a bolygó felmelegedésének és a fosszilis
energiaforrásoktól való függésnek. Elméletben mi sem egyszerűbb ennél.
– Tovább. A kérdés az, hogy hogyan szerezzünk tiszta hidrogént – sürgette
az orosz.
Cummings vékony ujjaival beletúrt fehér szakállába, mintha az, amit
mondani készül, az emberiség történetének legkézenfekvőbb felfedezése
lenne.
– A vizet kell… hmpf… használni.
– Hogyan?
– A víz egy vegyület, amiből nagyon sok van a bolygónkon, igaz? Miért is
ne használhatnánk hát… hmpf… üzemanyagként?
– De hát hogyan?
Az angol mélyet sóhajtott, mert érthető módon nehezére esett a munkáját
magyarázni egy felbőszült hústoronynak, aki éppen őt készült megölni.
– Idehallgasson – mondta. – Biztosan emlékszik, mi a… hmpf… víz
vegyjele, ugye?
– H20 – felelte az orosz. – Ez alap.
– És mit jelent a H?
– Az a hidrogén jele.
– Akkor onnan fogjuk szerezni a… hmpf… energiát. A víz hidrogénjéből.
– De hogy lehet ezt megtenni? – kérdezte Orlov.
– Tudja, mi az az elektrolízis?
Az orosz ismét megerőltette a memóriáját.
– Volt róla szó az iskolában – felelte. – Valami kémiai folyamat, nem?
– Az elektrolízis a kémiai vegyületek szétválasztása elektromos áram
segítségével. Az alapelvei a Faraday-törvényeken nyugszanak, és ezzel az
eljárással szét lehet választani egymástól a víz két alkotóelemét, az oxigént és
a hidrogént. Ehhez tiszta vizet kell önteni egy edénybe, és… hmpf… be kell
vezetni az elektromos áramot. Az elektromos energia hatására ekkor a
hidrogénatomok elválnak az oxigénatomoktól, és a többi hidrogénatomhoz
csatlakoznak. A folyamat során elhasznált elektromos energia a hidrogénben
raktározódik el.
– Ez nem új eljárás, igaz?
– Nem, ez már régi dolog. Az első elektrolízist 1800-ban végezték.
– Jó, és mire akar kilyukadni?
Cummings előredőlt, mintha titkot készülne elárulni.
– És ha… hmpf… megfordítjuk a folyamatot? Mi történik akkor?
301
 – Megfordítjuk a folyamatot? Hogy érti ezt?
– Úgy, hogy megfordítjuk a folyamatot – ismételte az angol. – Ahelyett,
hogy fognánk a vizet és kettéválasztanánk az alkotóelemeit, a hidrogént és az
oxigént, mért is ne egyesíthetnénk őket? – Fölhúzta a szemöldökét. – Mit
gondol, mi történne?
Orlov eltöprengett a gondolaton.
– Hát, gondolom, hogy ha újra egyesül a hidrogén és az oxigén, megint víz
keletkezik, nem?
– Na és? Ez mire jó? – Cummings megint várt, de nem jött válasz. – Nem
emlékszik, hogy azt magyaráztam, hogy amikor a hidrogén újra egyesül az
oxigénnel, felszabadul a köztük lévő kötési energia?
– De.
– No hát, erre… hmpf… jó.
Már közel jártak az Uluru hatalmas és pompás tömbjéhez, amikor odaértek
egy táblához, amelyen az állt: Kata Tjuta/The Olgas, és lelassítottak. Tomás,
aki az aszfaltozott úton végig azt figyelte, nem jön-e véletlenül arra egy
katonai jármű vagy egy rendőrautó, érezte, ahogy elfacsarodik a szíve és
szertefoszlik a reménye. Jobbra ismét földút következett, és a két terepjáró
rákanyarodott, búcsút mondva az autóútnak.
Orlov figyelte a manővert, de amint elkezdtek zötykölődni a földúton,
ismét visszatért az őt foglalkoztató témára.
– Tehát, ha jól értettem, a hidrogén fölös energiáját akarja felhasználni. –
Fölhúzta a szemöldökét. – Így van?
– Így.
– És hogy akarja csinálni?
Cummings fölemelte a mutatóujját, mintha azt jelezné, hogy ez a kérdés
nagyon találó.
– Ez itt a nagy kérdés! – kiáltott fel. A kezével a levegőbe rajzolt egy
láthatatlan téglalapot. – A megoldás az, hogy szerezni kell egy dobozt,
amely… hmpf… két részre van osztva. – Úgy tett, mintha a doboz mindkét
felébe beletöltene valamit. – Az egyik részébe oxigént teszünk, a másikba meg
tiszta hidrogént. A hidrogénes részbe behelyezünk egy speciális fémet,
katalizátor gyanánt, hogy idézzen elő egy kémiai reakciót, ami arra készteti a
hidrogénatomokat, hogy elszabaduljanak. A gond az, hogy ezek az atomok
egyedül nagyon instabillá válnak, és sürgősen csatlakozniuk kell más
atomokhoz. – Megváltozott hangon tett egy közbevetést. – Ne feledje, hogy
gyűlölik a magányt. – Előrehajolt. – No mármost, ha a hidrogénatomok össze
akarnak állni más atomokkal, milyen társat találnak a környéken?
302
 – Az oxigént?
Az angol elmosolyodott.
– Az oxigént, amely a doboz másik felében van – erősítette meg. – Amikor
a katalizátor előidézi azt a reakciót, melynek során a hidrogénatomok
elszabadulnak, ezek az atomok elindulnak az oxigénatomok felé. – A bal
mutatóujját a jobb mutatóujjához közelítette, hogy szemléltesse a két elem
közeledését. – Erre mi nyitunk egy átjárót, amely lehetővé teszi a találkozást,
azaz a doboz két része közé helyezünk egy… hmpf… elektrolitot. Az elektrolit
átengedi a hidrogén protonját, de figyelem, elzárja az utat az elektron előtt. Ez
baj, mert az elektront elkeseríti ez az elválás, és mindenáron szeretne
csatlakozni a protonhoz. Mivel jó emberek vagyunk… hmpf… és rettenetesen
sajnáljuk a magára maradt elektront, megtaláljuk a módját, hogy miként
tegyük lehetővé ezt a romantikus találkozást.
– És hogyan csinálják?
– Nyitunk egy másik átjárót is, úgy, hogy egy fémszálat helyezünk a doboz
két fele közé. – Az orosz tekintetét kereste. – Ez így… hmpf… világos?
– Igen – válaszolta Orlov. – A hidrogénatom protonja átmegy az
elektroliton, az elektron pedig biztos a fémszálon megy át.
– Remek! – kiáltott fel Cummings, akit igencsak megörvendeztetett az a
tény, hogy egy gengszternek is képes úgy magyarázni, hogy megértse. – És
most jön a… hmpf… a titok. Az elektron a gyakorlatban egy elektromos
kisülés, ami azt jelenti, hogy a helyváltoztatása energiát szabadít fel, amit arra
használhatunk, amire akarunk. Lámpát gyújthatunk vele, vagy éppen járművek
motorját működtethetjük. – A levegőbe legyintett. – Amit akarunk. – Most a
képzeletbeli doboz másik felére mutatott. – Ha az elektron átért a másik
oldalra, ott kapcsolódik a protonhoz, és az így helyreállt hidrogénatom már
össze tud állni az oxigénnel, hogy víz legyen belőlük.
Orlov egy darabig csak az állát dörzsölgette, és a hallottakon töprengett.
– És ez a Hetedik Pecsét?
Az angol bólintott.
– Nagy vonalakban, igen. A Hetedik Pecsét egy projekt, amelynek célja egy
új energiaforrás kifejlesztése, egy olyan üzemanyag felhasználásával, amely
sokkal bőségesebben áll rendelkezésünkre, mint a kőolaj, és amely a légkört
felmelegítő szén nélkül működik. A mi munkánk abban állt, hogy a felmerülő
technikai problémákat megoldjuk, beleértve a hidrogén koncentrációját és
tárolását, és ezzel valódi alternatívát kínáljunk a fosszilis üzemanyagokkal
szemben. A hidrogén már korábban is felmerült mint lehetséges energiaforrás.
Mi az utolsó akadályok leküzdésére szorítkoztunk.
303
 – És már eljutott a tesztelésig?
– Az utóbbi időben… hmpf… mást se csinálok.
Orlov körülnézett a sivatagban.
– Ezért jött ide?
– Nem. Erre tökéletesen megfelelne Oxford is, ami, hogy őszinte legyek,
nekem is sokkal jobban tetszene. De az a helyzet, hogy akadt egy-két…
hmpf… fickó, akiket ez a projekt kellemetlenül érintett, és…
– Jó, tudom már – szakította félbe Orlov türelmetlenül. – De kipróbálta már
ezt a rendszert autókon is?
– Hogyne.
– És mit tapasztalt?
– Négy liter benzinnel egy normál autó átlagban ötven kilométert megy,
ugye? Ám a sivatagban végzett tesztek szerint egy kiló hidrogén… hmpf…
több mint száz kilométerre elég.
– Tényleg?
– Csaknem háromszoros a hatékonysága – mondta Cummings. – Ráadásul
a hidrogénmotor halk, nem berreg, és csak vízgőzt bocsát ki. – Fölemelte a
mutatóujját. – És nagyon fontos kiemelni, hogy nincs széndioxid-kibocsátás,
hiszen a folyamatban nem szerepel szén.
Az orosz összehúzta a szemöldökét.
– Hol végezte a kísérleteket?
Cummings előremutatott. Az ausztrál sivatagban kígyózó földút végén ott
várta őket a különös hegyképződmény a gömbölyded csúcsokkal: olyan volt,
mintha óriási tengerparti kavicsokból állna, vagy mintha a természet
fantasztikus műalkotása lenne.
– Ott – felelte. – Az Olgáknál. Ott végeztem a kísérleteket, és ott van
minden felszerelés. – Megmoccant az ülésen. – De… hmpf… mért akarja
látni?
Orlov gonoszul elvigyorodott, olyan volt, mint valami karikatúra.
– Hogy mindent megsemmisítsek.

304
 XXXVII.

A két terepjáró megállt a vörös sziklák mellett, amelyeket a szél és az idő

csodás, gömbölyded formákra alakított. Némelyik igen nagy volt, a legma-
gasabb magasabbnak tűnt az Uluru tömbjénél is. Az oroszok utasították a
foglyokat, hogy szálljanak ki, aztán mindannyian mozdulatlanul álltak egy
darabig, és csak nézték az előttük álló rejtélyes képződményt. Még a hőséggel
és a porral sem törődtek.
– Mik ezek? – kérdezte Orlov, le sem véve a szemét a nagy kövekről.
– Az Olgák – felelte Cummings. – De a bennszülöttek Kata Tjutának
nevezik. Azt hiszem, azt jelenti, hogy ’sok fej’.
Az orosz körülnézett, keresett valamit.
– És hol van a felszerelés?
– Milyen felszerelés?
– Ne tegyen úgy, mintha nem értené.
Cummings jobbra mutatott.
– Arra kell mennünk.
A képződmény két legnagyobb sziklája között megpillantottak egy hosszú
szorost.
– Mi van ott?
– Egy ösvény – magyarázta az angol. – Úgy hívják, hogy… hmpf… Walpa
Gorge.
A csapat libasorban indult el, Orlov és Cummings ment elöl, aztán Igor,
utána a két másik fogoly, és a végén a többi orosz. A talaj nedves volt, és itt-ott
kúszónövények borították. Amint odaértek a szoros bejáratához, az arcukba
fújt a szél, mintha egy óriási ventilátor állna a végében.
Rövid tétovázás után Orlov megkerült egy kőtömböt, és elindult a
szorosban, a többiek pedig követték. Óvatosan haladtak a szűk járatban, a
hatalmas sziklák meredek falai között. Lépteik zaja annyira visszhangzott,
hogy úgy tűnt, mintha egy egész hadsereg vonulna végig a Walpa Gorgen.

305
 Egy kő legurult a magasból, és Orlov hirtelen megtorpant.
– Állj! – parancsolta, és fölemelte a kezét.
A csapat megállt, és az oroszok végigpásztázták a szorost, gyanús mozgást
kutatva.
– Ott! – kiáltotta Igor, és az óriási szikla gerincére mutatott. – Ott van
valaki!
– Biztosan bennszülöttek – magyarázta sietve Cummings. – Ez a hely nekik
szent.
– Hm – morogta Orlov. – Nem tetszik ez nekem. – Hátrafelé mutatott. –
Talán jobb lenne, ha visszamennénk.
– Csak bennszülöttek – erősködött az angol. – Nincs semmi probléma.
Orlov végignézett a szoroson.
– Nem, nem kockáztatok. Túl szűk nekem ez a szoros. – Intett a kezével. –
Gyerünk vissza.
Igor utasította a többi oroszt, és a csoport megfordult. Amikor mindannyian
elindultak abba az irányba, ahonnan jöttek, hirtelen mennydörgésként futott
végig a szoroson egy hang.
– Megállni!
Megtorpantak, nem tudták, előre vagy hátra menjenek, igyekeztek
összeszedni a gondolataikat.
– Ez meg mi a… – morogta Orlov, és a fejét forgatva kereste, honnan jött a
kiáltás.
A Walpa Gorgen mintha megállt volna az idő.
– Dobják el a fegyvereiket! – ordította az előbbi hang. – Emeljék fel a
kezüket a fejük fölé.
Egy pillanatra minden megdermedt, mintha fénykép volna. Csak a por
szállingózása törte meg ezt az illúziót. De a képen valami megmozdult: egy
villanás odafönt, egy kileső fej, egy árnyékból előbújó test. Az alakok széles
kalapot viseltek, mint a cowboyok, a ruhájuk pedig szürke volt.
– A rendőrség! – kiáltotta Orlov döbbenten.
Hangja visszaverődött a szoros falán.
– Hallották? Tegyék le a fegyvert, és emeljék fel a kezüket! – szólt a
parancs ismét.
Orlov intett az embereinek, és az oroszok bevetették magukat a kövek
mögé. Igor belökte a foglyokat egy sarokba, és fölpillantott. Lövés hallatszott,
aztán egy másik, és még egy.
Bumm.
Bumm.
306
 A lövések mindig kettesével jöttek, itt egy lövés, ott a válasz, de újra
meg újra ismétlődtek, és a helyzet irányíthatatlanná vált. A lövések olyan
gyorsan követték egymást, hogy valóságos golyózápor alakult ki.
Bumm-bumm-bumm-bumm-bumm.
A foglyok menedéke körül valósággal szikrázott a levegő a sok dörre-
néstől és süvítéstől, mindenfelé porfelhő szállt fel a becsapódó golyóktól.
Tomás ide-oda forgatta a fejét, és már azt sem tudta eldönteni, ki kire lő,
akkora lett a zűrzavar. Látta, hogy Igor a sziklának támaszkodva céloz fölfelé,
ő is fölnézett, de nem látott senkit. Úgy tűnt, mintha a rendőrök felszívódtak
volna, mintha csak a szoros kísértetei lettek volna.
Érezte, hogy egy kéz megrántja a karját, és odanézett. Filipe volt az. Intett a
fejével.
– Gyerünk – suttogta idegesen.
– Hova?
– Gyorsan – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
A geológus látta, hogy Igor a másik irányba figyel, így aztán kiugrott a
szikla mögül, és hol négykézláb mászva, hol kúszva haladt a kövek között.
Cummings a korához képest meglepő ügyességgel azonnal követte, Tomás
pedig némi habozás után szintén a nyomukba iramodott.
– Stop! – kiáltotta mögöttük valaki.
Igor volt.
Erre Tomás ösztönösen gyorsított, és mint a villám, beugrott egy kis
gödörbe, végiggurult a földön, beütötte a kezét egy éles kőbe, fájt, de nem
törődött vele, előrekúszott, és bebújt a kövek közé.
Bumm.
A dörrenés a füle mellett süvített el.
Bumm-bumm.
Igor tüzelt a menekülőkre. Tomás rémülten állapította meg, hogy az
orosz üldözőbe vette őket, és pánikba esett. Lehet, hogy már nem is akarja
őket elkapni, csak végezni akar velük.
Késztetést érzett, hogy fölkeljen és rohanjon, mint az őrült, kifelé a
szorosból, de a maradék józan esze legyűrte az ösztöneit, és egy hang azt
súgta, hogy ha most föláll, azonnal elesik, mégpedig örökre. Bízott ebben a
hangban, és lent maradt, csak gurult és mászott a kövek közt, kúszott a vörös
porban, mint egy kígyó, a földhöz lapulva. Egy pillanatra megállt, hogy
tájékozódjon, és kereste a többi szökevényt, de Filipe és Cummings eltűnt, a
kétségbeesett menekülésben mindenki ment, amerre tudott.
Bumm.

307
 A golyó ismét Tomás füle mellett süvített el. A történész energiája
megduplázódott, és teste menedéket keresve gurult a földön. A szoros fala
mellett bekúszott egy bozótba. Az ágak felsértették a bőrét, de ő csak tapo-
gatózott tovább, míg végre talált egy hasadékot a sziklán, ahova behúzódott.
A szíve úgy kalapált a mellkasában, mint a dobpergés, körülnézett a szűk,
sötét hasadékban, és igyekezett felmérni a terepet. Tudta, hogy biztonsága csak
átmeneti, hogy Igor a nyomában van, és csak másodpercei vannak, hogy
eltűnjön ebből az egérlyukból. A repedés a szikla belseje felé folytatódott, és
Tomás képtelen volt dönteni. Két lehetőség között vergődött. Kiugorhat a
szorosba, és kúszhat tovább a fal mentén, de Igor valószínűleg meglátja és
leteríti. Kockázatos. Vagy elindulhat fölfelé a hasadékban, hátha vezet
valahová, de ha zsákutca, akkor nem lesz hova menekülnie, amikor Igor
rátalál. Ez is kockázatos.
Mit csináljon?
A lövöldözés folytatódott a szorosban. Tomás fülelt, és két visszhangzó
lövés között egyszer csak meghallotta, hogy valaki közeledik. Igor volt az.
Most, hogy a szorosba már lehetetlen volt visszamenni, Tomásnak nem maradt
más választása: belemerült a sötétségbe. Mászott, ahogyan bírt, lábát a kiálló
köveknek támasztotta, meg-meg-csúszott, de folytatta. Ideges volt, de
igyekezett nem pánikba esni, csak arra figyelt, hogy ha törik, ha szakad,
másszon tovább, az esélytelenek eltökéltségével.
Egy sziklapárkányhoz ért, és kicsit megpihent. Csöpögött róla a verejték,
sőt nem is csöpögött, inkább csörgött, végig az orrán és az állán. Iszonyú
szomjas volt, kiszáradt a szája, megnyalta az ajkát, de olyan volt, mintha
parafából volna a nyelve. Csüggedten vállat vont. Tudta, hogy ebben a kritikus
pillanatban nem a víz a legfontosabb.
Lentről mozgást hallott, és meglátta Igort, aki automata fegyverével a
kezében közeledett. Egy pillanatra találkozott a tekintetük, de valóban csak
egy pillanatra, mert az orosz villámgyors mozdulattal ráirányította a puskáját,
és lőtt.
Bumm.
Tomás oldalra hemperedett, és idejében elhúzódott a gyilkos golyó elől.
A párkány két méter széles volt, volt helye félrehúzódni, de Igor egyre
közeledett és világossá vált, hogy föl se kell másznia hozzá egészen, elég, ha a
széléig kapaszkodik, és ott ismét rálőhet. Ez pár másodpercbe telik csak.
A sietve felmérte a lehetőségeit, hátha talál valami kiutat. De nem volt kiút,
csapdába esett. Már hallotta Igor ziháló lélegzését, és megpillantotta a fegyver
csövét a párkány szélén.
Végső elkeseredésében Tomás odaugrott a párkány szélére, és amikor
308
meglátta Igor fejét, körülbelül fél méterre, fölemelte a lábát, és habozás nélkül
erőteljes rúgást mért az orosz tarkójára. Igort meglepetésként érte a támadás,
homlokát beverte a falba, elvesztette az egyensúlyát és nagy robajjal a földre
zuhant.
Ezzel Tomás nyert némi időt, hátrahúzódott a párkányon, és látta, hogy
onnan, ahol volt, már nem lehetett továbbmászni. Alaposabban megvizsgálta a
hasadékot, észrevette, hogy a párkányról át tudna ugrani egy kis kiálló kőre,
ahonnan tovább tudna menni, de ez kockázatos volt, hiszen ha átugrik Igor
fölött, az biztosan meglátja, ráadásul ha nem sikerül az ugrás, éppen oda
pottyan, ahol az orosz tartózkodik.
Ahogy mérlegelte a helyzetet, meghallotta Igor lihegését, és rájött, hogy az
ismét elindult fölfelé. Ekkor határozta el magát. Mielőtt üldözője felért volna,
odament a párkány széléhez, és lenézett. Először a felé irányuló puskacsövet
pillantotta meg.
Bumm.
A golyó a fejét súrolta, és egy pillanatra megszédült.
Rohadék, gondolta. Már várta, hogy lenézzek.
Egy pillanat alatt felmérte, hogy a rúgás taktikája már nem működne,
hiszen ellenfele most már számít rá, és kétszeres óvatossággal mászik fölfelé.
Az idő sürgetett, Tomás tehát lendületet vett, teleszívta a tüdejét, mintha
bátorságot merítene, nekifutott és ugrott.
Nyögve ért földet a másik oldalon. Elvesztette az egyensúlyát, kapálózott a
karjaival a levegőben, aztán talált végre egy kiálló kődarabot, amiben meg
tudott kapaszkodni, így hát nem esett le. A háta mögött hallotta, hogy Igor
gyorsabban kezd mászni, és tudta, hogy mindjárt utoléri. Fölállt, és elindult a
kőbe vájt úton. Néhány méter múlva azonban elnyelte a sötétség, mert az út
egy kicsi lyukhoz vezetett. Most még erősebben azt érezte, hogy csapdába
esett, hiszen vissza már nem fordulhatott.
Nem maradt más választása, lehasalt a földre, és bekúszott a lyukba.
Fogalma sem volt, mi vár rá a sötétben. Semmi jó, gondolta, de ez volt az
egyetlen kiút, így hát továbbkúszott. A feje körül zümmögést hallott, rovarok
repdestek körülötte, mert megzavarta őket a betolakodó. Egy vékony
fénysávban megpillantott egy különös gyíkot, amely tele volt tüskékkel és
félelmetes látványt nyújtott.
Igyekezett tudomást sem venni a rovarokról, de nem volt könnyű dolga.
Egész teste bizsergett, és nem tudta, hogy a rovarok másztak be a ruhája alá,
vagy csak képzelődik, de úgy döntött, nem jár utána, hátha nem örülne annak,
amit kiderít. Mindenfelől mozgást érzékelt, és össze kellett szednie minden
erejét, hogy ne essen pánikba. Benyomult a lyukba, összehúzta magát, és be
309
tudott fordulni balra, maga mögött hagyva a bejáratot.
Sötétség.
Mint a legmélyebb szakadékban, olyan fekete volt minden Tomás körül. Ide
már a bejárat derengése sem jutott el, semmit se lehetett látni, csak érezni.
Szinte hideg volt, és most vakon tapogatózva haladt tovább, a fejét beütötte
egy láthatatlan kiszögellésbe, a kezével kereste az utat, a fülét pedig hegyezte,
hogy hall-e hangokat. Vajon milyen veszély leselkedik rá? – kérdezte magában
megállás nélkül. Milyen rovarok, milyen férgek lehetnek itt? Vannak-e
skorpiók? És kígyók? Már hogy ne lennének egy ilyen nagy és mély lyukban?
Megállt, rémülten, kétségbeesetten zihált. Legszívesebben visszatolatott
volna a bejáratig, hanyatt-homlok menekülve ebből a lyukból, mert az
ismeretlen sokkal félelmetesebbnek tűnt, mint az, ami odakint vár rá. De
lehunyta a szemét, tudta, hogy úrrá kell lennie a pánikon, össze kell szednie az
erejét, hogy legyőzze fojtogató klausztrofóbiáját, koncentrálnia kell, az eszébe
kell idéznie, hogy odakint a biztos halál vár rá, és rejtőzhet itt bármilyen
láthatatlan rémség, annál nem lehet rosszabb, mint ami kint várja.
Összeszedte minden bátorságát, és folytatta a kúszást a sötétben
tapogatózva. Hirtelen óriási felületnek ütközött, amely elállta az utat, és
kétségbeesetten megtorpant. Itt a vége? Végigtapogatta az alagút hideg falát, a
köveket és a földet, míg meg nem érezte, hogy jobbra van egy járat. Vajon
kígyóbarlang? Fölvett egy követ és eldobta, mintha figyelmeztetni akarná az
ott lévő állatokat, hogy jobb lesz, ha elhúzódnak előle, mert jön, és várt,
feszülten fülelve, hogy hall-e valami neszt, van-e ott valami, amit az eldobott
kő elijesztett. Semmi. Nem hallott semmit. Ettől felbátorodott, összehúzta
magát, és benyomult a járatba.
Az alagút végén világosság derengett. Ott a kijárat. A vájatnak van egy
kijárata! Amikor észrevette, érezte, hogy megjön az életkedve, remény tölti
meg a szívét, és visszatér az erő a testébe. Nagyon gyorsan kúszott, izgatottan,
hogy minél hamarabb kijusson innen. Hevessé, kapkodóvá váltak a mozdu-
latai. Már látta az alagút, a kövek formáját, a hangyákat, a csótányokat, a
gyíkokat, de mindenekelőtt látta a túloldalon a kék eget, a szabadságot, ami
odakint várt rá. Az alagút kiszélesedett, és Tomás kissé fel is tudott emelkedni,
hogy az utolsó métereket már négykézláb tegye meg, és végül kinyújtotta a
nyakát, és érezte, ahogy a kinti hőség arcon csapja.
– Privjet – üdvözölte egy hang.
A napfény egészen elkápráztatta, ami nem csoda, hiszen a teljes sötétségből
jött elő, ezért beletelt néhány másodpercbe, míg hozzászokott a szeme a
nappali fényességhez és ki tudta venni az előtte magasodó alakot.
Igor.
310
 Az orosz gúnyosan vigyorogva nézte, és Tomás homlokának szegezte
fegyverét. Hogy az ördögbe került ez ide? Tomást egészen zavarba ejtette ez a
váratlan fogadtatás. És most? Most mi lesz? Foglyul ejt? Engem használ majd
pajzsként, hogy elmenekülhessen innen? Vagy talán megöl?
Click.
Tomás rájött, hogy Igor felhúzta a puskáját, és arra készül, hogy
meghúzza a ravaszt. Elvesztem, gondolta. Mély lélegzetet vett, és megadta
magát a sorsnak. Tisztában volt vele, hogy megtett minden tőle telhetőt, de
most mégis elkapták és már nincs hova menekülni. Igor a homlokának szegezi
a fegyvert, és bármelyik pillanatban lőhet. Vége.
Ám a megadás pillanatában, akár a csapdába esett állat, amely szűköl
tébolyult félelmében, fellázadt. Végső kétségbeesésében, bekerítve, csapdába
ejtve, amikor már nem volt mit veszítenie, Tomás úgy döntött, hogy harcol.
Úgy vetette magát előre, mint egy úszó, aki fejest ugrik a medencébe, és
belefejelt az orosz gyomrába.
Bumm.
Igort úgy meglepte a mozdulat és a támadás ereje, hogy a sziklafalra
lőtt, és elvesztette az egyensúlyát. Tomás tudta, hogy nem adhat se teret, se
időt az ellenségének, így hát átölelte a derekát, és jókorát taszított rajta. A
lendület őt is magával ragadta, a két test legurult a sziklán, és hirtelen azt
érezték, hogy nincs a talpuk alatt talaj, és zuhannak a semmibe.
Alattuk szakadék volt.

311
 XXXVIII.

– Tomás?
A feszült, aggódó hang a semmiből hangzott fel.
– Tomás?
Valami hűvös folyadék csörgött végig a szemén, és a sötétség lassan
kivilágosodott.
– Hm – nyögte gyengén.
– Magához tér – mondta az előbbi hang, nagyon közelről. – Az orvos? –
kérdezte, de most más irányba beszélt, mintha lenne mellette vagy mögötte
még valaki. – Mikor ér ide?
– Jön már – felelte egy távolabbi hang, elnyújtott ausztrál kiejtéssel. – No,
worries, mate.
– Tomás, jól vagy?
Az első hang most nagyon közelről jött. Tomás még nagyon kába volt,
lassan megpróbálta kinyitni a szemét, de vakította a fény.
– Hm – nyögött fel ismét.
Egy bizonytalan alak kezdett kirajzolódni egészen közel hozzá, de még
nagyon tompán látott. Valaki fölé hajolt, az egyik kezével a fejét tartotta, a
másikkal az orra előtt hadonászott.
– Látod az ujjamat?
Tomás az előtte meredező tárgyra próbált fókuszálni.
– Ühüm.
Az ujj elkezdett jobbra-balra ingani.
– És most? Még mindig látod?
– Ühüm.
A fölé hajoló férfi megkönnyebbülten sóhajtott fel.
– Huhh! Akkor jó.
– Haw, he'll be right, mate – mondta a második hang fesztelenül.
Az ébredés tompaságában Tomás megpróbált utat vájni a gondolatainak, és
312
igyekezett kitalálni, hol van és mi történik vele. Hunyorgó szemével végre
sikerült felismernie a fölé hajoló alakot és a hangját. Filipe volt az. Bágyadtan
elmosolyodott. Aztán távolabbra próbált nézni, és meglátott egy egyenruhás
férfit, aki a barátja mögött állt, és a válla fölött nézett rá. Egy rendőr volt.
Most, hogy megnyugodott, és elméje is egyre világosabb lett, mély levegőt
vett, és felkönyökölt a nedves talajon. Erre éles fájdalom hasított a bal lábába,
és villámként cikázott végig a testén.
– Ahh! – üvöltött fel, és szó szerint csillagokat látott.
– Nyugi – szólt rá Filipe, és visszafektette. – Ne mozogj, Casanova.
– Basszus – sziszegte Tomás. Fájdalmában lehunyta a szemét és össze-
szorította a fogát. – Nagyon fáj. – Felnyögött. – A térdem alatt.
– Nyugi – ismételte a barátja. – Azt hiszem, eltörted a lábad.
Az erős fájdalom mintegy varázsütésre teljesen felébresztette. Mintha
hirtelen felszállt volna a köd, és most mindent tisztán látna. Amint lecsilla-
podott a fájdalma, kinyújtotta a nyakát, hogy megnézze a lábát.
– Nagyon pocsékul néz ki?
– Mi? A lábad? – Filipe vetett rá egy pillantást. – Majd meggyógyul, ne
aggódj. Mindjárt itt lesz a rendőrség orvosa. – Megcsóválta a fejét, és
elmosolyodott. – Soha nem láttam még ekkora mázlistát.
– Á, tényleg? Miért?
Filipe elnevette magát.
– Hogy miért? Még kérdezed, hogy miért?
– Nem értem, mit kell ezen… aahh… csodálkozni.
A barátja a mellettük magasodó sziklára mutatott.
– Ide figyelj, jól megnézted, honnan zuhantál le? Majdnem tíz méterről,
képzeld! Csaknem tíz métert zuhantál, és csak a lábad tört el.
– Na, ne viccelj!
Filipe oldalra intett a fejével. Tomás odanézett, és egy testet látott a földön
elterülve.
– Kérdezd meg a haverodat, hogy viccelek-e.
– Ez meg ki?
– Az orosz, akivel együtt zuhantál.
– Mi van vele?
– Szerinted?
– Halott?
– Halottabb, mint Tutanhamon. – Elfintorította az arcát. – Te is így jártál
volna, ha nem éppen rá esel. Az ő teste tompította a te esésedet, ez volt a
313
szerencséd.
– A francba! – káromkodott Tomás. – Látod, milyen kacifántos az élet?
Üldözőbe vett, hogy megöljön, aztán meg ő mentette meg az életem.
– Hát igen, nagyszerű fickó volt. Az életét adta érted. – Kacsintott. –
Remélem, viszonzod a nagylelkűségét, és imádkozol a lelki üdvéért.
– Kapd be. – Meglátott egy kulacsot a földön. – Ú, haver. Szomjan halok.
Filipe lecsavarta a kulacs kupakját, és megitatta a barátját. Tomás mohón
ivott. Addig nyelt, amíg meg nem itta az egészet, és még így sem múlt el
egészen a szomjúsága, hiszen az Igor elől való menekülésben teljesen
kiszáradt.
– Hú, a mindenit! – kiáltotta Filipe, amikor meglátta az üres kulacsot. – Te
aztán szomjas voltál, Casanova! Kérsz még?
Tomás bólintott.
Filipe odament a rendőrhöz, aki kicsit távolabbról nézte őket.
– Van még víz?
– Hát, talán a járőrkocsikban, a másik oldalon – felelte az ausztrál. –
Megnézem.
A rendőr sarkon fordult, és Tomás látta, hogy elmegy.
– Hogy tudta meg a rendőrség, hogy mi folyik itt?
– Hosszú történet.
– Tudod, hogy szeretem a hosszú történeteket.
Filipe összehúzta a szemöldökét.
– Akarod, hogy most elmeséljem?
– Hogy a fenébe ne akarnám.
A barátja felsóhajtott.
– A rendőrség az elejétől fogva figyelt minket – kezdte. – James háza
mindenütt be volt mikrofonozva, és mindent hallottak.
Tomás kérdőn bámult a barátjára, arcán az értetlenség kifejezésével.
– Mi a fenéről beszélsz te itt?
– Hát, elmondom, mi történt.
– De hát hogy tudta meg a rendőrség?
– Én szóltam nekik.
– Értesítetted a rendőrséget? – Megcsóválta a fejét. – Én ezt nem értem –
motyogta, és próbálta összeszedni a gondolatait. – Hát nem te mondtad, hogy
ilyen hatalmas érdekekkel szemben még a rendőrségben se lehet megbízni?
– De igen, és ez így is van.
– Hát akkor? Hogy került mégis ide a rendőrség?
314
 – Megváltoztak a körülmények, és muszáj volt értesíteni őket. Lehallgatták
a házat, és végig követték a gengszterek érkezését és az utána következő
beszélgetést.
– De hát mért nem fogták el őket rögtön?
– Különböző okokból, Casanova. Egyrészt föl kellett venni a beszélgetést,
hogy összeszedjék a bűntényre utaló jeleket. Másrészt abban reménykedtünk,
hogy az oroszok óvatlanul elárulják, kik a megbízóik.
– Hát, azt nem árulták el.
– Nem, de legalább megpróbáltuk. Az volt a terv, hogy hagyjuk őket
beszélni, legalábbis addig, amíg nem fenyeget minket közvetlen életveszély.
Aztán elhozzuk őket ide, az Olgákhoz, ahol a Walpa Gorge kijáratában
elfogják őket. – A távolba mutatott. – Van ott egy tisztás, amelyik alkalmas lett
volna a közbelépésre, látod? Csak hát az történt, hogy az egyik rendőr
megcsúszott, miközben figyelt minket föntről, ahogy haladtunk a szorosban, és
az oroszok kiszagolták a csapdát. – Elmosolyodott. – Épphogy megúsztuk, mi?
Tomás arcáról lerítt, hogy még mindig nem érti az egészet.
– Már megbocsáss, de nekem még mindig nem világos, hogy mi vitt rá
arra, hogy idehívd a rendőrséget, miután évekig bujkáltál előle.
Filipe megköszörülte a torkát, és azt fontolgatta, hol is kezdje. Aztán arra
jutott, hogy a legjobb, ha a legelején kezdi.
– Figyelj, Casanova, visszamegyünk az időben – mondta. – Amikor
Howardot és Blancót ugyanazon a napon holtan találták, a holttestük mellett
heverő hatszázhatvanhatossal, James meg én rájöttünk, hogy mi csak azért
menekültünk meg, mert váratlanul eljöttünk otthonról. Így hát arra a
következtetésre jutottunk, hogy el kell tűnnünk a térképről. A kőolajipar rájött,
hogy fenyegetést jelentünk számára, és a jelek szerint el akar tenni minket láb
alól.
– Ezt már mind tudom.
– Csakhogy, gondolhatod, nem olyan egyszerű eltűnni a térképről.
Mondani könnyű, de megtenni nem az. Az az igazság, hogy a kőolajipar óriási
eszköztárral rendelkezik, és üldözőink könnyedén ránk találhattak volna,
hiszen a mi lehetőségeink elenyészőek voltak az övéikhez képest. Jamesnek és
nekem volt némi pénzünk, de az nem lett volna elég ahhoz, hogy egy ilyen
kaliberű ellenséget lerázzunk.
– És akkor mit csináltatok?
– Rájöttünk, hogy szereznünk kell egy szövetségest, mégpedig villám-
gyorsan. Kézenfekvő ötletnek tűnt a rendőrség, de mint már mondtam, nincs
olyan rendőrség a világon, amelyik huzamosabb ideig képes lett volna minket
315
megvédeni. Meghánytuk-vetettük a dolgot, és Jamesnek egyszer csak eszébe
jutott a tökéletes szövetséges, aki hajlandó és képes lehet nekünk segíteni,
nemcsak a menekülésben, de talán még a kutatásaink folytatásában is.
– Ki az?
Filipe elmosolyodott, és hagyta lebegni a kérdést.
– Nem tudod kitalálni?
– Nem én.
– Gondolkodj – biztatta. – Ki lehet érdekelt abban, hogy megállítsuk a
globális felmelegedést?
– Az emberiség?
– Az emberiség nyilván érdekelt benne, te idióta. De az emberiség nem tud
egységesen fellépni valamiért. Én egy szervezett csoportra gondolok.
Tomás lehunyta a szemét, úgy próbált meg gondolkodni.
– Csak az ökológusok jutnak eszembe.
A barátja elnevette magát.
– Azoknak sokat jár a szájuk, az biztos, de nincsenek megfelelő eszközeik,
hogy ilyen helyzetben segíthessenek. Amiről én beszélek, az egy nagy
hatalommal bíró szövetséges, amely elég erős ahhoz, hogy szembeszálljon a
kőolajiparral.
– Fogalmam sincs, mi lehet az.
– Gyerünk, erőltesd meg az agyadat!
Tomás megvonta a vállát.
– Az Egyesült Államok hadserege?
Filipe ismét felkacagott.
– Ez jópofa – mondta. – Na, gyerünk már, tényleg nem tudsz elképzelni
mást?
– Mondtam már, hogy nem. Na, áruld már el. Ki a ti nagy hatalmú, titkos
szövetségesetek?
Filipe Tomás fölé hajolt, és a fülébe súgta a választ.
– A biztosítóipar.
– Micsoda?
– A biztosítóipar.
Tomás összehúzta a szemöldökét, és kétkedőn nézett a barátjára, azt
gyanítva, hogy csak tréfál. De az arckifejezéséből megállapította, hogy
komolyan beszél.
– Azok a szélhámosok?
Filipe újra elnevette magát.

316
 – Lehet, hogy szélhámosok, nem tudom, de abban biztos lehetsz, hogy
nekik köszönhetjük, hogy még életben vagyunk, és hogy egészen idáig
folytatni tudtuk a kutatást.
– Nem értem – hebegte Tomás. – Miért áll a biztosítóipar érdekében, hogy
mentse az irhátokat?
– Azzal, hogy mentik az irhánkat, ahogy te mondod, valójában a saját
irhájukat mentik.
– Hogyhogy?
A barátja felvette a magyarázó hangnemet.
– Ahogy ezt már megszokhattuk, Casanova, minden a pénz körül forog. –
Fölhúzta a szemöldökét, hogy nyomatékot adjon a szavainak. – A pénz körül,
és csakis a pénz körül.
– Nem értem.
– Pedig nagyon egyszerű – mondta Filipe. – Az 1980-as években az
amerikai biztosítók átlagban kevesebb mint kétmilliárd dollárt fizettek
évenként a rossz időjárás okozta károkért. De 1990 és 1995 között ez a kiadás
több mint tízmilliárdra ugrott fel, majd 1995 után tovább emelkedett. Az egyre
durvább árvizek és viharok egyre nagyobb kárt okoznak, és a kiadások nagy
részét a biztosítótársaságok állják. A helyzet olyan súlyosra fordult, hogy a
világ legnagyobb biztosítói aláírtak egy egyezményt, melynek értelmében a
kockázatbecsléskor figyelembe veszik az időjárási viszonyokat is. Most pedig
gyakorlatilag bármelyik pillanatban kitörhet a pánik, hiszen attól tartanak,
hogy a globális felmelegedés előre láthatatlan mértékű időjárási katasztrófákat
idéz elő. Bizonyos számítások szerint néhány nagyobb ilyen jellegű természeti
katasztrófa is elég ahhoz, hogy csődbe menjen az egész ipar. – Szünetet tartott,
hogy nyomatékosítsa az elmondottakat. – Érted, Casanova? Az egész
biztosítóipar léte forog kockán a globális felmelegedés miatt.
– A mindenit! – kiáltott föl Tomás. – Erre nem gondoltam.
– A londoni Lloyds néhány évvel ezelőtt megkérdezett egy szakértő-
csoportot, hogy az egyre erősebb viharok, aszályok és áradások a globális
felmelegedésnek köszönhetőek-e. Akkor azt felelték a szakértők, hogy egye-
lőre nincs bizonyíték rá, hogy valóban melegszik a bolygó, de ha majd lesz, a
biztosítók nagy bajban lesznek. – Bólogatott. – Mára bizonyítást nyert a
globális felmelegedés ténye, ami azt jelenti, hogy a biztosítók nagy bajban
vannak.
– Értem.
– Úgyhogy, amikor Jamesszel kapcsolatba léptünk a világ legnagyobb
biztosítótársaságaival, és elmeséltük nekik, hogy mit kutatunk és hogy a
317
kőolajipar üldözőbe vett minket, két kézzel kaptak utánunk, mintha aranyat
találtak volna. A biztosítók tették lehetővé, hogy köddé váljunk, és hogy
titokban folytassuk a kutatói munkánkat. Új személyazonosságot kaptunk, a
megfelelő iratokkal együtt, nyitottak nekünk egy szinte kimeríthetetlen
számlát, és segítettek elrejtőzni olyan helyeken, ahol a kőolajosok nem talál -
hatnak ránk: nekem Szibériában, Jamesnek pedig itt, az ausztrál sivatagban.
– Ahonnan egész idő alatt nem mozdultatok el.
– Így van – bólintott Filipe. – Azazhogy néha muszáj volt elutaznunk. El
kellett mennünk ide-oda, hogy megvizsgáljunk vagy beszerezzünk pár dolgot,
ami a kutatásunkkal kapcsolatos. Ehhez az új személyazonosságunk és a
kutatási tőkénk nagyon hasznosnak bizonyult. De alapvetően rejtve marad-
tunk, és csak a legnagyobb biztosítók kulcsemberei tudták, hol vagyunk. Két-
három ember.
– És a rendőrség?
– Semmi. Nem szóltunk senkinek. A rendőrség azt sem tudta, hogy életben
vagyunk. A világ számára James és én megszűntünk létezni.
Tomás a kezével abba az irányba intett, ahova a rendőr vízért ment.
– Hát akkor hogy kerültek ide?
– Mindjárt mondom – felelte a barátja. – Az történt, hogy befejeztem a
kutatást a világ kőolajkészleteivel kapcsolatban, és nem sokkal később James
is végzett a hidrogénnek mint a jövő energiaforrásának kifejlesztésével.
Megteremtődtek tehát a továbblépés feltételei. Hiszen egyrészt a piac lassan
elér ahhoz a ponthoz, ahol ki kell jelenteni, hogy már nem elég a kőolaj a
szükségletek kielégítésére. Másrészt pedig végre elő tudunk állni egy
alternatívával, amely megoldást jelenthet a problémára. Mindez azt jelenti,
hogy elérkezett a mi időnk, az utolsó akadályt azonban még el kellett
hárítanunk.
– Melyiket?
– Hogy semlegesítsük a gyilkosok megbízóit. Le kellett lepleznünk
Howard és Blanco meggyilkolásának az értelmi szerzőit, különben az egész
művelet állandó veszélyben lenne. Se én, se James nem tudnánk többé
nyugodtan aludni. Állandóan attól kéne rettegnünk, hogy a hatszázhatvanhatos
gyilkosok éjszaka megjelennek az ágyunk mellett. Feltétlenül meg kellett
szüntetnünk ezt a fenyegetést.
– És akkor értesítettétek a rendőrséget.
– Nyugi – vágta rá Filipe, jelezve, hogy mindjárt következik ez a rész. –
Elhatároztuk, hogy csapdát állítunk a gyilkosoknak. James küldött nekem egy
e-mailt egy olyan internetcsatornán, amelyről tudtuk, hogy megfigyelés alatt
318
áll. A bibliai idézet volt benne.
– A Hetedik Pecsétről.
– Úgy van. Elküldte az e-mailt, és vártunk, hogy meglássuk, mi történik.
Tomás idegesen ránézett a barátjára.
– De hát nekem mért nem mondtad el ezeket a részleteket, amikor
találkoztunk?
– Bocsáss meg, de óvatosnak kellett lennem. A művelet sikere a titok-
tartástól függött. És egyébként is, meg kell értened, hogy te is gyanúba
keveredtél.
– Én?
– Te bizony, Casanova. Gondolj bele, hogy egyszer csak elküldünk egy e-
mailt, hogy csapdába csaljuk a gyilkosokat. És pár héttel később mit látok a
gimnázium honlapján? A te üzenetedet, amiben utánam érdeklődsz.
– Ja, értem – felelte Tomás, mint aki magához tért. – Rájöttél, hogy a
gyilkosok beindultak.
– Először nem. Bevallom, hogy nem láttam meg rögtön az összefüggést.
Mint már mondtam korábban, egyszerűen az történt, hogy a leveled kapcsán
feltámadt bennem a nosztalgia a hazám és a fiatalságom iránt, és ezért akartam
veled találkozni. Különben is úgy gondoltam, hogy semmi közöd a kőolaj
világához, úgyhogy nyugodtan találkozhatunk. És akár még jól is jöhet a
találkozásunk.
– És mikor jöttél rá, hogy a találkozásunk összefüggésben áll a hatszáz-
hatvanhatos gyilkosokkal?
– Amikor Olhon szigetén üldözőbe vettek minket – felelte Filipe.
– Furcsállottam, hogy nem sokkal azután, hogy megjöttél, megjelentek
azok a fegyveres férfiak a jurtatáborban. A gyanakvás azután vált bizonyos-
sággá, amikor kiderült, hogy mindenhová követnek minket. Ha elindultunk
valamerre, ők is jöttek. Ha másfelé indultunk el, akkor oda is követtek. Ez csak
úgy lehetett, ha valaki folyamatosan informálta őket. Ez a valaki pedig csak te
lehettél.
Tomás fölemelte a jobb karját, és megnézte a kézfejét.
– És valóban én voltam – bólintott. – A chip, amit beültettek a kezembe, a
jelek szerint minden mozdulatunkról informálta őket.
– Én nem gondoltam semmiféle chipre. Csak azt tudtam, hogy ezek a
fickók meglepő gyorsasággal ránk találnak bárhol. Ezért döntöttem úgy, hogy
elválok tőled a Bajkálon. Sejtettem, hogy ha elszakadok tőled, akkor a
gorilláktól is elszakadok. És igazam volt.
Tomás összehúzta a szemöldökét.
319
 – Jól otthagytál a pácban. Azok a disznók megölték Nadját, és kis híján
engem is.
– De én ezt nem tudhattam – magyarázkodott sietve Filipe. – Meg kell
értened, hogy nekem abban a pillanatban minden gyanús volt, és rendkívül
valószínűnek tűnt, hogy együttműködsz azokkal a gazemberekkel, érted? Az
meg sem fordult a fejemben, hogy te és Nadja esetleg veszélyben forogtok.
Azt hittem, hogy be vagy avatva, ezért titeket nem fognak bántani.
– Értem. Aztán Nadja halála nyilván meggyőzött róla, hogy nem így van.
Filipe megrázta a fejét.
– Nem, éppen ellenkezőleg! – kiáltott fel. – Amikor megtudtam, hogy a
lány meghalt, te meg életben maradtál, még inkább megbizonyosodtam felőle,
hogy nyakig benne vagy ebben a mocsokban. Hiszen mi mással magyaráz-
hattam volna, hogy téged életben hagytak? A túlélésed számomra a
bűnösséged bizonyítéka volt.
Tomás elmosolyodott.
– Hú, micsoda káosz!
– Ezért csaltunk ide, Ausztráliába. De ezúttal elővigyázatosak voltunk, és
mindent gondosan előkészítettünk. Először is felvettük a kapcsolatot az
Interpollal, ahol közölték, hogy soha nem bíztak meg téged semmivel. Ez még
jobban alátámasztotta a gyanúnkat veled kapcsolatban. Ezért a biztosító-
társaságok kiépítettek Sydney-ben egy erős biztonsági hálót, mindenkit
megfigyeltek körülöttünk, és még a rendőrséget is értesítették. Sőt rád
állítottunk egy fickót, hogy feltűnően kövessen téged a városban, és megfi-
gyeltük, hogy viselkedsz.
– Nem mondod, hogy az a fickó volt az…
– De. – Filipe elmosolyodott. – Kíváncsiak voltunk, hogy reagálsz, ha
észreveszed, hogy követnek. – Behúzta a nyakát, és tehetetlenül tárta szét a
karját. – Még beszélgettem is veled, jó hosszasan, hátha történik valami. De
legnagyobb csalódásunkra, Sydney-ben nem történt semmi.
– Ekkor kezdtél el kételkedni.
– Nem, egyáltalán nem. Arra a következtetésre jutottam, hogy a gyilkosok
Jamest is el akarják kapni, és úgy döntöttünk, hogy belemegyünk a játékba, és
áttérünk a B tervre. Elhoztalak ide, Yularába, és elmentünk abba a házba, hogy
megvárjuk, történik-e valami. Arra számítottunk, hogy ismét odavonzod a
gengsztereket, és egy csapásra elkapjuk mindet.
– Nem gondolod, hogy ez egy kissé vakmerő volt? És mi lett volna, ha
azok a barmok azonnal megölnek mindnyájunkat?
– Persze hogy vakmerő vállalkozás volt, de ezt vállalnunk kellett azért,
320
hogy végleg megszabaduljunk az üldözőinktől. Ha nem mentünk volna bele,
különben hogy kaptuk volna el a gyilkosokat? Tudtuk, hogy most vagy soha.
– Igazad van.
– Különben is tudtuk, hogy vigyáznak ránk. Az egész házat bemikrofo-
nozták, és a környék tele volt rejtőzködő zsarukkal. Az volt a terv, hogy
odacsalunk mindenkit a házhoz, csellel rávesszük őket, hogy valljanak be
mindent, aztán elvezetjük őket ide, az Olgákhoz, azzal az ürüggyel, hogy itt
végeztük a hidrogénkísérleteket, és itt vannak elrejtve az adatok. – Megint a
háta mögé mutatott. – Azon a tisztáson kaptak volna el titeket.
– És mi lett volna, ha nem akarnak idejönni az Olgákhoz, és ott akarnak
minket lelőni, a házban?
Filipe vállat vont.
– Mondtam már, Casanova, hogy ezt a kockázatot vállalnunk kellett. És
különben se felejtsd el, hogy az ausztrál rendőrség lehallgatta a beszélge-
tésünket, és az emberei ott voltak a közelben. Ha valami nem jól sült volna el,
egy percen belül ott termettek és közbeléptek volna.
– Jó, értem – mondta Tomás. – Szóval ezért voltál olyan nyugodt, amikor
Orlov megjelent…
– Persze.
– Én hülye meg csodáltam a bátorságodat!
Filipe elnevette magát.
– Ilyen háttérrel könnyen ugrál az ember.
– Hát igen.
– Szóval, amikor megjelent az a kövér…
– Orlov.
– …a bandájával, azonnal világossá vált számomra, a házban folytatott
beszélgetésünk alapján, hogy mégsem vagy az ő emberük.
– Rájöttél? – viccelődött Tomás. – Te egy zseni vagy.
– Az vagyok, mi?
– Zseni vagy, de azért rosszul is végződhetett volna.
– Jó, hát nem lehet minden tökéletes. A lényeg az, hogy mindnyájan
életben vagyunk.
Tomás Igor holttestére pillantott, amely ott hevert a közelében.
– És a többi orosz? Velük mi történt?
– Ez meg egy másik meghalt, a harmadik megsebesült, a negyediket meg
sértetlenül kapták el.
– És mi van Orlovval?
321
 – Azzal a kövér disznóval?
– Azzal.
– Ő sebesült meg. Eltalálták a karját.
– És mondott már valamit?
– Még nem – felelte Filipe. – De nyugodj meg, az ausztrálok majd dalra
fakasztják. Úgy fog énekelni, mint egy kanári.
Hallották, hogy léptek közelednek feléjük, és mindketten a hangok
irányába fordultak. Az orvos jött, meg két rendőr, az egyikük kezében kulacs
volt. Amikor odaértek a portugálokhoz, az orvos, egy szökés szakállú férfi,
sztetoszkóppal a nyakában, kérdő tekintettel nézett Tomásra.
– Maga zuhant le odafentről?
– Úgy tűnik, igen.
Az orvos rosszallón nézett rá.
– Maguk megőrültek – mondta. – Nem lett volna szabad hozzáérni a
sebesülthöz. – Az ausztrál letérdel Tomás mellé, és szakértő szemmel
megvizsgálta a testét. – Hol fáj a legjobban?
– A bal lábam.
Az orvos megvizsgálta a lábát. Miután alaposan megnézte, az egyik rendőr
felé fordult, aki kíváncsian méregette Tomást.
– A hordágy?
– Máris itt lesz, doc.
Az orvos visszafordult a sérült lábhoz.
– Ezt meg kell igazítanom – mondta.
Jól megnézte Tomás testhelyzetét, aztán nagyon óvatosan megfogta a lábát
és helyre tette. Ez volt az a pillanat, amikor a sebesült csillagokat látott.
– Aaaahh!

322
 Epilógus.

Az első ember, akit meglátott az otthonban, a recepciós volt, egy

könnyedén társalgó középkorú hölgy, aki hamar a lakók hozzátartozóinak
bizalmába férkőzött.
– Jó reggelt, professzor úr! – köszöntötte Tomást kedvesen. – Már több
mint egy hónapja nem láttam magát.
– Két hónapja – helyesbített Tomás, a mankóira támaszkodva. – Sokáig
nem voltam itthon.
A recepciós hölgy kíváncsian nézegette a mankókat és Tomás begipszelt
lábát.
– Mi történt magával? Elütötte egy autó?
Tomás mosolyt erőltetett az arcára. Annyira unta már, hogy folyton erre a
kérdésre kell válaszolgatnia, hogy már az is megfordult a fejében, hogy leírja
az egészet, lefénymásolja sok példányban, és mindenkinek ad belőle, aki a
lábáról érdeklődik. Arra is gondolt, hogy esetleg a homlokára írja a lényeget,
így még fénymásolnia sem kell a sok kérdezősködőnek.
– Olyasmi – felelte, hogy ne kelljen kifejtenie. – E miatt a láb miatt voltam
olyan sokáig távol.
A recepciós hölgy felállt, otthagyta a pultot és készségesen elindult Tomás
felé.
– Segítsek, professzor úr?
– Köszönöm, hagyja csak. Elboldogulok, már megszoktam. – Megállt, és
benézett a házba. – Hát az édesanyám? Hol van?
– Graça asszony? – A recepciós hölgy hátrált néhány lépést, megállt a
társalgó ajtaja előtt és benézett. – Itt nem látom.
– Talán a szobájában van?
Tomás elindult a hölgy felé, de az máris belépett a terembe, és megszólított
egy idős férfit. Tomás az ajtóból hallgatta a beszélgetést, de nem tudta kivenni
a szavaikat. Az idős férfi mondott valamit, amit nem értett, mire a recepciós

323
hölgy kinézett az ablakon, majd sarkon fordult és visszatért az ajtóhoz.
– Kint van a kertben – közölte. – Idehívjam?
– Ne, hagyja csak. Majd én odamegyek hozzá.
Nehézkesen mozogva, a két mankó között imbolygó testtel kibicegett az
előtérből, végigment a gyep mentén, a színes virágágyás mellett, ahol rózsa,
orbáncfű és borzaskata virított. Megkerülte az otthon épületét, és a hátsó
kertbe ért, ahol a lakók a padokon üldögélve élvezték a reggeli napsütést. A
fenyőágakon fecskék csiviteltek, a levegőben friss fű illata terjengett, jó szagú
volt, tiszta és aromás.
Körbenézett a kertben, és a távolban megpillantotta az édesanyját, aki egy
fenyő árnyékában üldögélt, és a szomszédos erdőt nézte. Tomás a mankóira
támaszkodva lassan közeledett felé. Átkelt a pázsiton, és amikor odaért hozzá,
megállt a széke mellett.
– Szia, anya.
Graça asszony odafordította a fejét, és furcsán nézett rá. Pillantásából
hiányzott a viszontlátás öröme, ami pedig elvárható lett volna az után, hogy
két hónapja nem látta a fiát. Tekintete inkább kíváncsi volt.
– Jó reggelt.
Tomás lehajolt, és arcon csókolta.
– Jól vagy, édesanyám?
Graça asszony hűvös maradt, szinte távolságtartó.
– Elnézést, uram, azt hiszem, összekever valakivel.
Ez a mondat, amely szinte teljesen közönyös hangon hangzott el, való-
sággal arcul csapta Tomást. Készületlenül érte, és zavarba jött.
– De anya, én vagyok az – mondta tétován, és a mellkasára tette a kezét. –
Tomás.
Az asszony a kezét nyújtotta, hogy üdvözölje.
– Hogy van? – kérdezte. – Én Graça Noronha vagyok.
Tomás tudomást sem véve a feléje nyújtott kézről, megismételte, amit az
előbb mondott, de ezúttal határozottabban, és még meg is rázta az asszony
vállát, mintha fel akarná ébreszteni.
– Én vagyok az, anya. A fiad. Tomás vagyok, a fiad.
Graça asszony kedvesen elmosolyodott.
– Maga igazán szimpatikus, de mondtam már, hogy összetéveszt valakivel
– motyogta csöndesen. – Az én fiamat valóban Tomásnak hívják, de ő még
kicsike, szegény.
Tomás aggodalmas tekintettel meredt az anyjára. Hát ennyire visszament az
időben? Lehetséges, hogy már meg sem ismeri őt? Lehetséges? Az anyjára
324
nézett, és ebben a keserves pillanatban rádöbbent, hogy örökre elveszítette.
Nem tudta tovább türtőztetni magát, érezte, ahogy a szeme megtelik könnyel,
mintha megnyíltak volna egy gát zsilipjei, és gyorsan arrébb ment.
Ez már sok volt.
Ügyetlenül odabicegett a szomszédos fenyőfához, hátat fordított az
anyjának, és ott zokogott egy darabig. A szeméből kibuggyanó könnycseppek
legördültek az arcán, és gombóc nőtt a torkában. Úgy érezte, az, hogy a saját
édesanyja nem ismeri meg, az egyik legszomorúbb dolog, ami az emberrel
történhet.
– Jól van, Tomás úr? – kiáltotta Graça asszony, akit aggasztott az idegen
hirtelen elkeseredése.
Tomás, még mindig háttal, bólintott. Mély lélegzetet vett, a kézfejével
letörölte az arcáról a könnyeket. Amikor úgy érezte, hogy kellőképpen
összeszedte magát, visszasétált az anyjához, és odahúzott mellé egy üres
széket.
– Nem bánja, ha ideülök, maga mellé?
– Tessék csak – felelte az asszony udvarias mosollyal. – Nagyon kedves
magától. – Közelebb hajolt hozzá, és részvétteljes pillantással ránézett,
elsősorban zöld szemeit vizsgálgatva. – Jobban érzi magát?
– Igen, köszönöm.
– Gondjai vannak?
Tomás szipogott.
– Valahogy úgy.
– Családi ügy?
– Igen, mondhatjuk úgy, hogy családi ügy.
Graça asszony a fenyőfákra nézett, és felsóhajtott.
– Az enyém már régóta nem látogat. – Az ajkába harapott, elfogta a
szomorú nosztalgia. – Nagyon, nagyon régóta.
Tomás bólintott. Ránézett az anyjára, és maga sem tudta hogyan és miért,
de eszébe jutott az élet múlandósága, a dolgok átmenetisége, a lét elillanása, és
úgy tűnt fel előtte az élet, mint egy fuvallat, amely folyton változik, minden
pillanatban más, és már soha nem lesz ugyanaz, ami volt. Nincs boldog vég,
gondolta magában. Mindannyiunknak fel kell törnünk a magunk hetedik
pecsétjét, mindannyiunkra vár egy sors, egy apokalipszis az út végén.
Mindegy, menynyi siker, diadal és hódítás áll mögöttünk, a végállomáson
úgyis vereség vár ránk. Ha szerencsések vagyunk és teszünk is érte, egészen
jól telhet az életünk, és tele lehet boldog pillanatokkal, de a végén, bárhogy
kapálózunk, bárhogy próbálkozunk, bármit mondunk, úgyis vereség vár ránk,
325
a legvégső és a legteljesebb vereség.
– Nem bánná, ha én lennék a családja? – kérdezte, megtörve a hosszú,
melankolikus csöndet.
Graça asszony meglepetten nézett rá, egyszerre zavartan és vidáman.
– Maga? A családom?
– Igen, miért ne? – Vállat vont. – Ha úgyse látogatja senki, akkor nincs mit
veszítenie, nem?
Az asszony lesütötte zöld szemét hirtelen elérzékenyülésében. Nem
számított rá, hogy egy idegen ilyen nagylelkűséget tanúsítson egy öregasszony
iránt, akit a saját családja elfelejtett.
– Rendben – suttogta alig hallhatóan. – Lehet.
Tomás odanyújtotta a karját az anyjának, és ott ültek ketten, kéz a kézben,
és élvezték egymás kezének melegét, és a cirógató reggeli napsütést, a fecskék
dallamos csivitelését, a fű frissítő illatát és a szélben hullámzó fák kellemes
susogását. Tomás hagyta, hogy elringassa a természet derűs koncertje. A
növények és a virágok úgy lengedeztek előtte, mintha az örökkévalóság
ritmusára táncolnának, pedig valójában éppolyan tiszavirág-életűek voltak,
akár a szellő, amely himbálta őket.

326
 Utószó

Az energiaellátás jövője talán az emberiség legnagyobb és legfontosabb

kihívása az elkövetkező évtizedben. Földünk túlélése azon múlik, hogy milyen
típusú energiát választunk, és ez egyaránt érvényes a biológiai rendszerre és az
életünk alapját képező gazdaság fenntarthatóságára. A fő probléma éppen
abban áll, hogy ezt a két szempontot, amelyek egyelőre összeférhetetlenek,
valahogy összhangba hozzuk egymással.
Sok szakember tekinti a hidrogént a legjobb megoldásnak, a regényben
kifejtett okokból, és az az érdekes, hogy ez az ötlet voltaképpen nem is új
keletű. A hidrogénben rejlő lehetőségeket 1896-ban fedezte fel egy brit tudós,
William Grove, és ezt az energiaforrást azóta is a jövő nagy reménységeként
tartják számon. Egy másik brit tudós, John Haldane, 1929-ben tette közzé a
hidrogénalapú civilizáció vízióját, amely az 1970-es évek kőolajválsága során
kapott új erőre.
Néhány fontos probléma még megoldásra vár, például a hidrogén-
akkumulátorok költségei vagy az üzemanyag tárolásának igen kényes kérdése,
és ezeket az akadályokat csak a kutatásokba való befektetésekkel lehet
leküzdeni. Ezen a téren a legtöbbet az amerikai Geoffrey Ballardnak köszön-
hetünk, aki megmutatta, hogy a hidrogén megoldást jelenthet a jelenlegi
problémáinkra. Ennek a hipotézisnek a kivitelezhetőségét mellesleg
egyértelműen bizonyította az amerikai űrprogram. A Hold elérését célzó
Apollo-küldetések során például folyékony hidrogén alkalmazásával látták el
az űrhajókat villamos energiával, ami alátámasztja a megoldás működő-
képességét.
De minden előnye ellenére, a hidrogén csak az egyik lehetséges út.
Léteznek más alternatívák is, mint a metanol, amely egy szerves anyagból
előállított bioüzemanyag, vagy az etanol, amely szintén bioüzemanyag, és amit
kukoricából vagy cukornádból állítanak elő. Aztán itt van még az az
elképzelés, hogy az atomok erős kölcsönhatásának az energiáját használjuk fel,
ellenőrzött magfúzió útján, de ez még a jövő zenéje, hiszen még nem
327
rendelkezünk olyan technológiával, amely lehetővé tenné ennek a hatalmas és
kifogyhatatlan energiának a felhasználását. Van, aki szerint száz évbe is
beletelik, amíg eljutunk odáig. Addig a földgáz lehet az átmeneti energiaforrás,
amely bár szintén hozzájárul a globális felmelegedéshez, kevesebb szént
szabadít fel, és hatékonyabb, mint a kőolaj. Cseppfolyósítva benzint lehet
belőle előállítani, vagy akár a tiszta hidrogén előállításában is fel lehet
használni.
Igazság szerint még nem tudjuk pontosan, mire fogunk váltani. De azt
tudjuk, hogy váltanunk kell. Az biztos, hogy a hetedik pecsétet valamiképpen
már feltörték, és most fel kell készülnünk arra, hogy szembenézzünk a
horizonton kirajzolódó változásokkal.
Ahogy a könyv elején közölt „figyelmeztetés” is elárulja, ez a regény
valós adatokon alapszik. A klímaváltozással kapcsolatban értékes forrásom
volt a „Climate Change 2007: The Physical Science Basis” című jelentés,
amelyet Párizsban, az ENSZ által a klímaváltozás tanulmányozására
létrehozott Intergovernmental Panel on Climate Change nevű szervezet adott
ki; továbbá Ross Gelbspan The Heat is On; Mark Lynas Six Degrees: Our
Future on a Hotter Plánét; Elizabeth Kolbert Field Notes from a Catastrophe:
Mán, Natúré and Climate Change; James Lovelock The Revenge ofGaia;
Hubert Reeves és Frédéric Lenoir Mai de Terre című könyve, valamint Brian
Fagan The Long Summer című műve, mely a klímaváltozás történelmi távlatait
mutatja be.
A kőolajkorszak végével és az energiaproblémával kapcsolatban alapvető
fontosságú mű Paul Roberts The End of Oil című könyve, valamint Kenneth
Deffeyes Beyond Oil és Éric Laurent La Face Cachée du Petrol című írása. Az
Aramco műszaki dokumentumai a szaúdi termelés problémáiról szintén
valódiak, Matthew Simmons elemezte őket a Twilight in the Desertben. A
küszöbönálló kőolajválság megsemmisítő hatását a világ gazdaságára Stephen
Leeb és Glen Strathy The Corning Economic Collapse – How You Can Thrive
When Oil Costs §200 a Barrel című művükben fejtik ki. Ami pedig az olaj-
üzlet történetét illeti, ebben Dániel Yergin The Prize című műve volt a
referenciamű.
Végül pedig, az idős emberekkel kapcsolatban Claudine Badey-Rodriguez
La vie en maison de retraite című könyve bizonyult számomra igen
hasznosnak.
Köszönet jár annak a sok embernek, akik valamiképpen segítségemre
voltak a könyv megírásában. Először is külön köszönet Jevgenyij
Moravicsnak, amiért az orosz leírásokban segített, a Quark Expeditionsnek és
a Lyubov Orlova legénységének a feledhetetlen antarktiszi körutazásért; José
328
Jaime Costának, Manuel Costának, Paulo Farinhának és Cláudia Carvalhónak,
akik a Volta ao Mundo munkatársai, és lehetővé tették, hogy elutazzam a
regény helyszíneire; Filipe Duarte Santosnak, aki a Lisszaboni Egyetem
fizikaprofesz-szora és a SIAM projekt klímaváltozás hatásaival kapcsolatos
koordinátora, és ellenőrizte a regény globális felmelegedéssel kapcsolatos
vonatkozásait; Nuno Ribeiro da Silvának, a legnagyobb portugál energetikai
szaktekintélynek, aki a kőolajjal kapcsolatos adatokat lektorálta; Guilherme
Valentének és a Gradiva kiadó egész csapatának, mert megingathatatlan
lelkesedésük kulcsszerepet játszott ennek a könyvnek az elkészülésében; és
persze mindenekelőtt Florbelának, első és legfontosabb olvasómnak.

329
 Felelős kiadó Kocsis András Sándor
a Kossuth Kiadó zRt. elnök-vezérigazgatója
A kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és
Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja
A kötetet Hajnal Gabriella szerkesztette
A borítót Juhász Lajos tervezte
Műszaki vezető Badics Ilona
www.kossuth.hu / e-mail: kiado@kossuth.hu
Nyomtatta és kötötte a Szekszárdi Nyomda Kft.
Felelős vezető Vadász József igazgató

330