Sarkadi Dezső: A Mai Fizika Alapjai

SARKADI DEZSŐ
2023
1
AJÁNLÁS
A tudós, ha egyedül járja az útját, olyan, mint az a felfedező, aki az őserdőben egy hatal-
mas bozótvágó bárddal vág utat magának. Ilyen volt a magyar géniusz Bolyai János, és ilyen
tudós a fizikus Sarkadi Dezső.
Sarkadit a 80-as évek elejétől ismerem, a Paksi Atomerőműben volt munkatársam. A
szovjet szállítású reaktor teljesítményszabályozóinak „gazdája” volt, amelyek nem rendelkez-
tek megfelelő, szokásos kézikönyvvel. Ezeket a szabályozókat ugyanis a hadiipar fejlesztette
ki a nukleáris hajtású tengeralattjárókhoz. Ezért a Műszaki Fejlesztési Osztályon arra vállal-
koztunk, hogy laboratóriumi mérésekkel kiderítjük a szabályozók elektronikai felépítését és
működését. Egy egység (ugyanis biztonsági okokból három ilyen redundáns egység épül be)
három párhuzamos szabályozóból áll, a neutronfluxus és a frissgőznyomás, ill. a gőzturbina
elött mért gőznyomás állandó értéken tartására (előnyomás szabályozás). Nagyméretű elekt-
ronikai panelek, sok potenciométerrel, de nincsenek kijelölve az un. hangoló szervekként
funkcionálók. Hát ezeket a felfedező méréseket végezte el eredményesen két fiatal kollegám
Sarkadi Dezsővel együtt. Később az eredményeket összefoglaló tanulmány egy példányát az
orosz üzembehelyező szakemberek kezében rongyosra használt állapotban láttam.
Néhány évvel későbbi találkozásunk alkalmával beszámolt a miskolci Bodonyi László fi-
zikai ingájáról és annak mérési eredményeiről, amelyek egy új fizikai kölcsönhatás létezését
feltételezték. Ez keltette fel Sarkadi érdeklődését. Bodonyi elhalálozása után szükségesnek
látta e kísérletek folytatását, de ehhez egy új inga kellene. Azzal segítettem, hogy a paksi Ener-
getikai Szakképzési Intézet műhelyében Sarkadi elképzelése szerint és az irányításával elké-
szült a „saját” fizikai ingája. Ott is kezdte a méréseket, de az épület előtt elhaladó út forgalma,
a járművek által keltett rezgések túl erős külső zavarást keltettek. Ezért Sarkadi egy szomszé-
dos faluban vásárolt hétvégi házába telepítette át az ingát, ill. épített egy nagyobb méretű, még
érzékenyebb fizikai ingát. A mérési eredményeket számítógépen archiválta. Több mérésen
személyesen is részt vettem. A kutató által dinamikus gravitációnak elnevezett hatás egyér-
telműen észlelhető volt, az eredmények tetszőleges számban reprodukálhatók, az eredmények
később elemezhetők voltak. A berendezés egyszerű, a mérési módszer korrekt, tehát a kísér-
letek objektivitása nem kérdőjelezhető meg. Az már a kutató feladata, hogy levonja a követ-
keztetéseket, megfogalmazza a fizikai törvényszerűségeket és felállítsa a matematikai model-
leket. Ezt tette Sarkadi Dezső. Később is tartottuk a kapcsolatot, rendszeresen megkaptam az
újabb és újabb eredményekről szóló összefoglalókat, cikkeket. Tudtam, hogy az ilyen „magá-
nyos” kutatók esetében sokat jelentenek az elismerő szavak és a bíztatás a kutatás folytatására.
Utólag is úgy látom, hogy ezt a feladatot próbáltam ellátni.
Az olvasó majd látni fogja, hogy a könyv nem csak a gravitáció új megközelítéséről szól.
A könyv fejezeteinek megfelelően újabb és újabb kapcsolódó területeken is meglepő, sőt meg-
hökkentő feltevésekkel, állításokkal, eredményekkel és bizonyításokkal fog találkozni. Mond-
hatnánk: egy új szemlélettel. Pl. a fizikai állandók kapcsolatáról (QFIZIKA), az atommagok
keletkezéséről szóló megfontolások, a tömegfrekvencia értelmezése, a kvantált tömegoszcillá-
tor (QMO) bevezetése és alkalmazása, a nukleáris sugárzási modellel (NRM) és a kölcsönha-
tások fizikájával kapcsolatos megfontolások, valamint a fény és gravitáció tárgykörében vég-
zett újabb ingás kísérletekről. A fizika története azt bizonyítja, hogy minél újabb, minél meg-
lepőbb egy friss tudományos eredmény vagy felfogás, vele annál nehezebb bejutni a tudo-
mány fellegvárába. Nem lehet csak úgy bemasírozni. Erődfalakkal és vizesárokkal van körbe-
véve, a kapuk előtt felvonható hidakkal és strázsamesterekkel. A várban kisebbségben igazi
tudósok és sok-sok féltudós, negyed-, tized- és áltudós. Ők döntik el, mi a tudomány, hogy
mikor és kinek vonhatók fel a hidak és nyithatók ki a kapuk, nagyon precízen kimunkált sza-
bályozások szerint.
Ezzel kapcsolatban hadd idézzem Max Planck, a fizika nagy géniuszának néhány sorát
tudományos önéletrajzából:
A MAI FIZIKA ALAPJAI
Sarkadi Dezső 2023 január 29
2
„Tudományos életem legfájdalmasabb tapasztalatai közé tartozik, hogy általánosan elis-

mertetni ritkán, mondhatnám sohasem sikerült valamilyen új állítást, amelynek helyességére
kötelezően kényszerítő, de csak elméleti bizonyítékokat tudtam felhozni. Akkor is ez történt
velem. Egyik jó érvem sem talált meghallgatásra. Olyan emberek tekintélyével szemben, mint
Ostwald, Helm, Mach, egyszerűen nem lehetett érvényesülni.” (…)
„Valamely új tudományos igazság nem úgy szokott győzelemre jutni, hogy az ellenfelek
meggyőzettnek és kijelentik, hogy megtértek, hanem inkább úgy, hogy az ellenfelek lassan-
ként kihalnak, és a felnövekvő nemzedék már eleve hozzászokik az igazsághoz.”
1879-ben fejezte be doktori disszertációját, amelyben (röviden szólva) az entrópiaszemlé-
let alapjait fogalmazta meg. Erről a következőket írja:
„Ennek az írásnak a hatása az akkori fizikai nyilvánosságra nullával volt egyenlő. Egye-
temi tanáraim közül egyik sem értette meg a tartalmát, amint azt a velük való beszélgetésekből
pontosan tudom. (…) Helmholtz ezt az írást minden bizonnyal el sem olvasta, Kirchhoff ki-
mondottan visszautasította a tartalmát. (…) Clausius-hoz nem sikerült hozzáférnem, levelekre
nem válaszolt.” Ők voltak a városfalon belül.
A tudomány az igazságról szól, így, ha késve is a tudományos világ befogadta és nagyra
értékeli Planck entrópiával kapcsolatos eredményeit (is). Hiszen ahogy ő írja: „az entrópiát az
energia mellett egy fizikai rendszer legfontosabb tulajdonságának tartottam.” 1889 nyarán a
berlini filozófiai fakultás javaslatára meghívták Kirchhoff utódjául, ahol elméleti fizikát adott
elő.
Még Bolyai Jánosról a magyar géniuszról érdemes e helyen megemlékezni, akinek élete,
Planckéval ellentétben sajnos nem végződött kedvezően. De hát ki is volt ő? Erre próbálunk
válaszolni a Bolyai János Emlékkönyv lapjairól választott idézetekkel, amely Bolyai János szü-
letésének 200. évfordulója alkalmából jelent meg1.
„Ő volt az, akit 1860 január 29-én úgy temettek el, hogy a kötelező katonai kíséreten kívül
mindössze három vásárhelyi polgár kísérte el utolsó útjára. Agyongyötört, sokat próbált testét
jeltelen sírba temették. (…) Nem emeltek neki nemzeti pompával mauzóleumot. Nem válasz-
tották az Akadémia tagjává, nem kapott katedrát, oktatási lehetőséget, kutatáshoz, publikálás-
hoz anyagi támogatást, segítséget, munkásságáért elismerést, megbecsülést.” (…) Nagyságát,
géniuszi teljesítményét azonban a hazai tudományos élet ’hivatásos reprezentánsai’ nem is-
merték fel.”
Bolyai János 1825 szeptemberében kitűnő eredménnyel fejezi be a bécsi katonai akadé-
miát. De előtte, februári marosvásárhelyi hazalátogatása alkalmából már hazaviszi magával A
tér abszolút igaz tudománya c. munkáját, az Appendix tervezetét. 1831 tavaszán a kollégium
nyomdájában elkészül az Appendix latinnyelvű nyomtatott változata. Édesapja, Bolyai Farkas
haladék nélkül megküldi fia munkáját Gaussnak, amelyre a válasz a következő: „Most valamit
a fiad munkájáról. Ha azzal kezdem, hogy nem szabad megdicsérnem, mert a mű egész tart-
alma, az út, amelyet fiad követ és az eredmények, amelyekre jutott, majdnem végig megegyez-
nek, részben már 30-35 év óta folytatott meditációmmal.”
Hogy Gauss az Appendixet nem méltatta nyilvános elismerésre és a prioritást a maga szá-
mára tartotta fenn, az Jánosnak olyan csalódást okozott, amelyet soha nem tudott kiheverni.
Felvetődött benne a gyanakvás is, hogy Gauss valójában eljutott-e a nem euklideszi geometria
gondolatához?
Bolyainak sajnos nem ez volt az egyedüli nagy csalódása. A lipcsei Jablonowski-féle pá-
lyázatra írt Responsio című művét a pályabírák nem értették meg, s nem csoda, hogy negatívan
értékelték. János nem megalapozatlanul vetette papírra az alábbi megjegyzését: „sosem lehet
a szerző hibája, ha valamely ítélet csak azért ferde és lekicsinylő, mert az illető bíráló nem elég
mestere a dolognak.”
1 Bolyai János emlékkönyv, MAG-TERTIA, 2003. Felelős kiadó Dobó Andor a MAG el-
nöke.
3
Bolyai munkásságát először külföldön ismerték el. A német matematikus Balltzer adta hí-
rül a világnak az Appendix jelentőségét. Megjelent francia, olasz és angol nyelven. Jellemző
Bolyai János mellőzöttségére, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Gausst 1847-ben (kül-
földi) tagjai közé választotta, de Jánost nem, sőt annak munkájáról sem vett tudomást.
Ezt ékesen bizonyítja az a levél, amelyet Eötvös József az MTA akkori elnöke, János halála
után kilenc évvel írt a később világhírűvé vált fiának, Eötvös Lórándnak, amelyben tudatja:
„A napokban levelet kaptam a Római Akadémia matematika osztálya elnökétől, melyen örül-
tem és elszomorodtam egyszerre és amelynek tartalmából most sem tudom büszkék legyünk-
e, avagy piruljunk. Az elnök tudósít, hogy ugyanazon postával Bolyai Jánosnak és Farkasnak
kijött biográfiáját küldi (…), melyhez Bolyai Jánosnak a paralellák teóriájáról kisebb munkája
olasz és francia nyelven csatoltatott. Ez a munka állítólag a római tudósok nézete szerint a
legnagyobb, ami a matematika körében a század alatt történt. (…) És ez az ember soha nem
volt akadémikus, Erdélyben félbolondnak tartatott; …s ha örülünk, hogy nagy matematikust
adtunk a világnak: lehet-e ez rosszabb bizonysága barbarizmusunknak?”
Miért is tértem ki erre ilyen részletesen? Mert 2022. ápr. 4-én az MTA elnökéhez fordultam
azzal a javaslattal, hogy az Akadémiai Kiadó jelentesse meg Sarkadi könyvét, és a Fizikai Osz-
tály nyilvános vitáján kerüljenek megvitatásra Sarkadi tudományos eredményei.
A válasz lényege:
„Az Akadémia egyes osztályai tudományos kérdésekben autonóm módon működnek,
ahogyan az Akadémiai Könyvkiadó is saját hatáskörben dönt az általa kiadandó művekről és
gondoskodik a megjelenő tudományos folyóiratok és könyvek szakmai és nyelvi ellenőrzésé-
ről. Ebbe a tudományos autonómiába az MTA elnökének nincs módja beavatkozni.”
Hát ez van. Ezért az a gondolatom támadt, ha megjelenik a könyv, akkor Planck vélemé-
nye alapján el kellene juttatni a fiatal fizikus egyetemi hallgatókhoz, hátha ők vevők lesznek
rá. Ettől függetlenül nem csak nekik, hanem minden érdeklődőnek ajánlom a könyvet. Nem
könnyű olvasmány, mégis érdemes végig böngészni. Aki keres, az talál. Pontosabban csak az
találhat, aki keres.
Petz Ernő
c. egyetemi tanár
gyémántdiplomás gépészmérnök.
Budapest, 2022. dec. 13.

4
ELŐSZÓ
Sarkadi Dezső fizikus vagyok, 1972-ben végeztem az egyetemet Debrecenben. Diploma-

munkám témája elméleti fizika volt (relativisztikus kvantumelmélet, Dirac egyenlet). Lett
volna helyem az Elméleti Fizika tanszéken, de akkor már úgy döntöttöm, a saját utamat járom
a fizikában. A hosszú távfutó magányához hasonlóan, kemény munkás évek következtek, ha-
tározott célom volt, hogy a fontos fizikai tűket megtaláljam a nagy szénakazalban.
Ma a fizikában a kutatás fordított módszerét látom. Newton idejében a fizika kutatásának
alapját a megfigyelt kísérleti eredmények, főleg a csillagászati megfigyelések képezték. Csak
ezen az úton születhetett meg a newtoni mechanika, mely Kepler csillagászati megfigyeléseire
épült. Manapság viszont egyre több és csodálatosabb elmélet születik a fizika területén, ugyan-
akkor a kísérletek vissza lettek minősítve, a megfigyelések célja csupán ezen csodás elméletek
igazolása maradt. A fizikában manapság favorizált Sztenderd Modell (elmélet) nagyszámú
ismeretlen fizikai paramétert tartalmaz (feltételezve róluk, hogy univerzális fizikai állandók),
meghatározásuk a kísérletek feladata (részecske gyorsítókban). Ugyanakkor a kvantumme-
chanika születésekor elegendő volt mindössze négy fizikai állandó ismerete (ezek a fénysebes-
ség, a Planck állandó, az elektron tömege és töltése).
A mostani bonyolult fizikai elméletek igazolása céljából számos különleges kísérlet vég-
rehajtása vált szükségessé, de nem csak a nagyenergiájú gyorsítókkal. Jelenleg a kiemelt kísér-
letek a nagyenergiájú (és drága) részecskegyorsítókhoz kapcsolódnak, melyekben létrehozott,
egyre nagyobb energiájú (tömegű) és egyre rövidebb ideig létező elemi részecskék tulajdon-
ságát tanulmányozzák. A részecske energiák növekedésével az elméleti kiértékelés nehézségei
is fokozatosan növekednek. A Sztenderd Modellben szereplő fizikai állandók meghatározása
ezáltal egyre nehezebb feladattá válik. Más oldalról, a nagyszámú fizikai állandóval jellemzett
elmélet sok fizikusban csak növeli a kételyeket az elmélet valóságos fizikai hátterét illetően.
A fizika története megmutatta, a sikeres fizikai elméletek csupán néhány fizikai állandót
tartalmaztak, melyekről hamar kiderült, hogy azok valóban univerzális fizikai állandók. Az is
tény, hogy a valóban sikeres fizikai elméletek egyszerűek, a matematikai modellezésük alig
haladja meg a mai középiskolai matematikát. A néhány fizikai állandóval jellemzett egyszerű,
ugyanakkor sikeres fizikai elméletek megerősítik az emberben azt a meggyőződést, hogy a
természet alapvetően egyszerű, matematikailag könnyen modellezhető.
Személyesen erősen hiszek általában a természet egyszerűségében, a természet egyszerű
elméleti modellezésében. Ennek egyszerű oka van, szeretném a természetet a lehető legkisebb
energia befektetéssel minél jobban megismerni. Van ennek egy fontos gyakorlati haszna is, az
egyszerűség jelentősen megnöveli a vizsgált fizikai probléma átláthatóságát, ami erősen hoz-
zájárul az optimális fizikai-matematikai modell megtalálásához. Ennek a szemléletnek szoros
kapcsolata van a régóta ismert kutatási elvhez, ez az Occam borotvája. Ez a fölösleges, szükség-
telen dolgok elhagyását követeli meg a kutatási folyamatban. Nyilván, az Occam borotvájának
egyenes következménye a fizikai leírás egyszerűsödése.
A fizika egyszerűsítésére való törekvésem kiemelt példája egy empirikusan alátámasztott
megállapítás, melyet QFIZIKÁ-nak neveztem el. A fizikai állandók tanulmányozása során vet-
tem észre, hogy az SI rendszerben felírt alapvető fizikai állandók jó közelítésben egy egyszerű
racionális szám, a Q = 2 / 9-es szám egészszámú hatványaival fejezhetők ki. Az is kiderült,
hogy számos dimenziómentes fizikai állandó (például az elemi részek tömegarányai) szintén
kifejezhetők ugyanezen Q szám egészszámú hatványaival. Speciálisan a jól ismert, dimenzió
nélküli „alfa” finomszerkezeti állandóra is teljesül ez az állítás. A véletleneknek köszönhetően
szembesültem egy meglepően erős gravitációs jelenséggel, mely mozgó testek között lép fel.
A szakirodalomban eddig ismeretlen fizikai jelenséget dinamikus gravitációnak neveztem el.

5
ELŐSZÓ
A newtoni gravitáció közel 350 éves történetéhez hozzátartozik az a hallgatólagos felte-

vés, miszerint a gravitációs erő ugyanolyan nagyságú az álló és a mozgó tömegek között.
Newton gravitációs törvénye csak a kölcsönható tömegek nagyságát és a közöttük lévő távol-
ságot tartalmazza, de sem azok sebessége, vagy gyorsulása nem szerepel a gravitációs erő kép-
letében. Einstein általános relativitáselmélete szerint a gravitációnak van kicsiny sebességfüg-
gése, melynek csak a fénysebességhez közel van számottevő jelentősége.
Bevezető fizika tankönyvekben szerepel a tétel, miszerint a töltések közötti sztatikus elekt-
romos kölcsönhatás mozgó töltések esetén kiegészül meghatározott mértékű mágneses köl-
csönhatással is. Ugyanakkor a hétköznapi tapasztalat nem mutat eltérést az álló és mozgó tö-
megek súlya között. A gond csak abban van, hogy ezt az állítást eddig senki sem mérte meg,
ennek fő oka lehet, hogy nem egyszerű az ilyen mérés gyakorlati magvalósítása. Mindazonál-
tal, Newton gravitációs törvénye nagy pontossággal leírja mind a Hold, mind a Naprendszer
bolygóinak mozgását. (Mint ismeretes, kis eltérés már régen megfigyelhető volt Newton gra-
vitációs törvényétől a Naphoz legközelebb keringő Merkúr bolygó esetében, melyet csak Eins-
tein általános relativitáselmélete volt képes értelmezni.) Az 1990-es évek elején találkoztam
egy amatőr csillagásszal, Bodonyi Lászlóval (1919-2001), aki gravitációs kísérleteket végzett
egy nagyméretű fizikai ingával. Ezek a kísérletek mutatták ki a dinamikus gravitáció jelensé-
gét, miszerint a gravitációs erő erősen függ a kölcsönható testek gyorsulásaitól és ráadásul a
gyorsulások irányától függően még taszító gravitáció is fellép. Ezt a mai fizika nem ismeri és
nem is képes elfogadni! A könyvemben bemutatom azokat az egyszerű fizikai kísérleteket,
melyek az erős (dinamikus) gravitációs hatásokat igazolják.
A kvantummechanika leírásmódja végig a fizika történetében domináns szerepet játszott,
első lépéseiben óriási sikereket ért el az atom-, illetve a molekulafizika területén. Később a
kvantummechanika meghatározó szerepet játszott a szilárdtest fizikában, a félvezetők és szup-
ravezetők fizikájában, nem utolsó sorban a legmodernebb lézerek kifejlesztésében. Ezzel pár-
huzamosan, az atommag fizikájában sokáig megmaradt a klasszikus fizikai tárgyalási mód: a
nukleáris folyadékcsepp modell alkalmazása (minden atommag egy részecske, egy folyadék-
csepp) vagy a diffúziós egyenlet és a termodinamika alkalmazása az atomreaktorok tervezé-
sénél és üzemeltetésénél. Az atommag első, kvantummechanikai modelljét George Gamow
(1904-1968) ukrán-orosz fizikus publikálta még 1928-ban. Az eltelt, lassan egy évszázad alatt
megtartotta magát az a tévhit, miszerint az atommag egzakt leírása kizárólag csak a kvantum-
mechanika eszköztárával történhet. A kvantummechanika keretén belül vizsgált atommag
modell sokévig tartotta magát, miszerint az atommag protonokból és neutronokból áll és ezek
erős kölcsönhatása biztosítja az atommag kötését.
Az 1960-as évek elején született meg az a forradalmi elképzelés, hogy a protonok, neutro-
nok, illetve az időközben felfedezett, általában rövid élettartamú elemi részecskék tovább oszt-
hatók „kvark” részecskékre. Szabad kvarkokat ugyan azóta sem sikerült kimutatni, de meg-
született a kvarkok kötési elmélete, ez az gluon tér, magyarul a ragasztó tér. Az elképesztően
bonyolult elmélet alkalmazása még bonyolultabb, a mai napig nem sikerült még a legegysze-
rűbb atommag, a deutérium kötési energiájának kiszámítása sem az új elmélettel. A kézzel-
fogható eredmények hiányának ellenére a mai fizika továbbra is ragaszkodik az atommag sok-
részecskés leírásához, melyhez szigorúan a kvantummechanika formalizmusának kell kapcso-
lódnia. Ezzel ellentétben, a könyvben sikerült az atommagok egy újabb, egyrészecskés mo-
delljét megtalálni, éspedig Planck fekete test sugárzás elmélete segítségével.
Az elmélet nem tartalmaz kvarkokat és nélkülözi a kvantummechanikai leírásmódot.
Minden atommag egyrészecske oszcillátor (tömegoszcillátor), melyek magas hőmérsékletű
sugárzása eredményezi az atommagok kötését, a modell egyben lehetőséget ad a magok ger-
jesztési energiának meghatározására. Könyvem a két részből áll: Az első rész egy alapvető
fizikai fogalommal foglalkozik, éspedig a fizikai tömeg szerkezetével.

6
ELŐSZÓ
Minden tömeg összetett szerkezetű, emiatt minden nyugalmi tömeghez két belső tömeg
tartozik: a mozgásokhoz kapcsolt „sajátimpulzus” tömeg (kinetikus energia) és a tömeg leg-
belső magját képező „zérusponti” tömeg.
Az elektromágneses tér kvantumoszcillátoraihoz hasonlóan bevezettem a tömeghez ren-
delt oszcillátor fogalmát, ez az egyrészecske „tömegoszcillátor”. A modell segítségével értel-
mezni tudtam a fizika alapvető kölcsönhatásait, úgymint a newtoni gravitációt, az elektromág-
nesség elméletét, az atommagokat jellemző gyenge, illetve erős kölcsönhatást.
Könyvem második részének témája a gravitáció. Bemutatásra kerülnek azok a hazai gra-
vitációs kísérletek, melyek a mozgó testek gravitációját vizsgálták. Kiderült, a mozgó testek
között fellépő gravitációs erő nagyságrendekkel meghaladja a newtoni gravitációs erőt. A
mozgó testek gravitációjánál tapasztalt jelenségeket összefoglalóan dinamikus gravitációnak
neveztem el. Meglepő módon, ezen egyszerű kísérleteket mind a mai napig sehol sem végez-
ték el a világon (vagy nincs információ róla). Könyvemben megadom a dinamikus gravitáció
törvényét, mely határesetben visszaadja a newtoni gravitációt. A kidolgozott elmélet képes
értelmezni a galaxisok tömegének „anomális” radiális sebesség eloszlását, az univerzum
„gyorsuló tágulását” és más, eddig ismeretlen gravitációs jelenséget. Többek között értelmezni
képes az űrhajózásban kihasznált úgynevezett „parittya hatást” (mely taszító gravitáció!).
A külső energiával forgatott test dinamikus gravitációs hatása (gravitációs sugárzás) ará-
nyos a forgási frekvencia negyedik hatványával, ez megegyezik az elektromágneses dipólsu-
gárzás teljesítményének képletével. A forgó test által kisugárzott gravitációs hullám képes
energiaátvitelre a kísérletek szerint, de ez a gravitációs hullám nem azonos az Einstein általá-
nos relativitáselméletében megfogalmazott gravitációs hullámmal (mely utóbbi a téridő szer-
kezetben megvalósuló hullámot jelenti).
A könyv külön fejezetben foglalkozik a csillagászok által már régen ismert Titius-Bode
szabállyal, mely makroszkopikus szinten igazolja az anyag (tömeg) kvantumos szerkezetét. A
TB szabály exponenciális kvantálást mutat a bolygótávolságokra: a Naprendszeren belüli
bolygók Naptól való távolságai közel kettő hatványai szerint növekednek, kisebb-nagyobb
pontossággal. A TB szabály makroszkopikus szinten igazolja a mikrószinten bevezetett „kvan-
tált tömegoszcillátor” érvényesülését, mely erős bizonyítéka a tömegoszcillátor mérettől való
függetlenségének (ami a kicsiben, az a nagyban is elv). Ismeretes, hogy az aktuálisan a fiziká-
ban favorizált Sztenderd Modell nem tartalmazza a gravitáció kvantumelméletét. A TB sza-
bály a gravitáció kvantumosságát igazolja, mint univerzális természeti jelenséget, de nélkülözi
a kvantummechanika formalizmusát.
A könyv utolsó fejezete összefoglalja a világon eddig elvégzett számottevő kísérleteket,
melyekben feltételezték az elektromágnesség és a gravitáció kapcsolatát. A könyvnek ezen fe-
jezete a fény gravitációs hatását is vizsgálja egy speciális magyar kísérleten keresztül. A fény
elhajlása gravitációs térben, illetve a gravitációs vöröseltolódás jelensége kísérletileg jól ismert,
melyeket Einstein általános relativitáselmélete képes értelmezni. Mindazonáltal, nem ismert a
világon egyetlen olyan kísérlet sem, mely a fény gravitációs hatását mutatta volna ki. A jelen
munkában bemutatásra kerül egy olyan, Magyarországon sikeresen elvégzett kísérlet, mely a
fény gravitációs hatását laboratóriumi szinten képes kimutatni.
Észrevételeket szívesen várok: dsarkadi@gmail.com
Sarkadi Dezső

7
TARTALOMJEGYZÉK
AJÁNLÁS ...................................................................................................................................... 1
ELŐSZÓ ......................................................................................................................................... 4
A FIZIKAI KÖLCSÖNHATÁSOK ............................................................................................. 9
I. ARANYMETSZÉS A FIZIKÁBAN ......................................................................................... 9
1.1. Bevezetés ............................................................................................................................ 9
1.2. QFIZIKA: dimenziótlan fizikai állandók ..................................................................... 10
1.3. QFIZIKA: dimenzionált fizikai állandók ..................................................................... 11
1.4. A QFIZIKA háttere.......................................................................................................... 12
1.5. Összefoglalás.................................................................................................................... 13
1.6. Hivatkozások ................................................................................................................... 14
II. A FIZIKAI TÖMEG SZERKEZETE ..................................................................................... 15
2.1. Bevezetés .......................................................................................................................... 15
2.2. A fizikai tömeg szerkezete ............................................................................................. 16
2.3. A Planck állandó eredete ............................................................................................... 17
2.4. A lepton tömegek empíriája .......................................................................................... 17
2.5. A leptonok tömegszerkezete ......................................................................................... 20
2.6. Az általánosított Dirac egyenlet .................................................................................... 21
2.7. Az anyaghullámok .......................................................................................................... 22
2.8. Összefoglalás.................................................................................................................... 22
2.9. Hivatkozások ................................................................................................................... 23
III. AZ ATOMOK SZÜLETÉSE ................................................................................................ 24
3.1. Bevezetés .......................................................................................................................... 24
3.2. Az atommagok radiációs modellje ............................................................................... 25
3.3. Számítási eredmények .................................................................................................... 26
3.4. A fúziós hőmérséklet ...................................................................................................... 28
3.5. Összefoglalás.................................................................................................................... 29
3.6. Hivatkozások ................................................................................................................... 29
IV. A TÖMEG KVANTÁLÁSA ................................................................................................ 30
4.1. Bevezetés .......................................................................................................................... 30
4.2. Az elektromágneses tér kvantálása .............................................................................. 30
4.3. A fizikai tömeg kvantálása............................................................................................. 31
4.4. A tömegfrekvencia és tömeghullámhossz kvantálása ............................................... 35
4.5. Összefoglalás.................................................................................................................... 35
4.6. Hivatkozások ................................................................................................................... 36
V. A KÖLCSÖNHATÁSOK FIZIKÁJA ................................................................................... 37
5.1. Bevezetés .......................................................................................................................... 37

8
5.2. Gravitáció ......................................................................................................................... 39

5.3. Elektromágnesség ........................................................................................................... 40
5.4. Nukleáris kölcsönhatások .............................................................................................. 41
5.5. Összefoglalás.................................................................................................................... 45
5.6. Hivatkozások ................................................................................................................... 46
A-1 MELLÉKLET: A gravitációs sajátenergia .................................................................... 47
A-2 MELLÉKLET: A DIRAC mátrixok ............................................................................... 48
A-3 MELLÉKLET: A neutron “hagyma” modellje ............................................................ 49
A DINAMIKUS GRAVITÁCIÓ................................................................................................ 51
VI. A MOZGÓ TESTEK GRAVITÁCIÓJA.............................................................................. 51
6.1. Bevezetés .......................................................................................................................... 51
6.2. Bodonyi kísérlete ............................................................................................................. 51
6.3. A gravitáció mérése fizikai ingával .............................................................................. 53
6.4. A gravitáció mérése matematikai ingával ................................................................... 55
6.5. A mozgó testek gravitációja........................................................................................... 57
6.6. A dinamikus gravitációs kísérlet kiértékelése............................................................. 58
6.7. Összefoglalás.................................................................................................................... 60
6.8. Hivatkozások ................................................................................................................... 62
VII. KVANTUMGRAVITÁCIÓ ................................................................................................ 63
7.1. Bevezetés .......................................................................................................................... 63
7.2. Az exponenciális közelítés ............................................................................................. 64
7.3. A Titius-Bode szabály pontosítása ................................................................................ 65
7.4. A Titius-Bode szabály QFIZIKA háttere ..................................................................... 66
7.5. A Titius-Bode szabály rekonstrukciója ....................................................................... 68
7.6. Összefoglalás.................................................................................................................... 70
7.7. Hivatkozások ................................................................................................................... 70
VIII. FÉNY & GRAVITÁCIÓ .................................................................................................... 72
8.1. Bevezetés .......................................................................................................................... 72
8.2. A fontosabb elektrogravitációs kísérletek.................................................................... 72
8.3. A magyar kísérlet ............................................................................................................ 74
8.4. A kísérlet kiértékelése ..................................................................................................... 75
8.5. Összefoglalás.................................................................................................................... 77
8.6. Hivatkozások ................................................................................................................... 78
B-1 Melléklet: Rezonancia ..................................................................................................... 79
B-2 Melléklet: A „Verlet” integrál ........................................................................................ 85
B-3 Melléklet: Csatolt ingapár .............................................................................................. 87
ZÁRSZÓ ...................................................................................................................................... 94

9
A FIZIKAI KÖLCSÖNHATÁSOK
I. ARANYMETSZÉS A FIZIKÁBAN
1.1. Bevezetés
Az „aranymetszés” matematikai fogalma először Pitagorász és Euklidesz munkáiban je-
lent meg, melynek vizsgálata a középkorban is divatossá vált, mely nemcsak a matematiká-
ban, de a művészetek területén is (festészet, szobrászat, építészet stb.)
Az aranymetszés aránya, a fenti ábrát követve, a következő aránynak felel meg
a+b a 1+ 5
= == = 1.618... (1.1.1)
a b 2
ahol a Ф dimenziómentes szám, az aranymetszés arányszáma.

A fizikában létezik egy jól ismert dimenziómentes szám, ez „alfa” finomszerkezeti ál-
landó [1.1], melyek reciprok értéke jó közelítésben egy prímszám, ez a 137-es szám.
Számos, dimenzió nélküli szám képezhető a fizikában, melyek általános értelemben szin-
tén univerzális állandók. Egyszerű példa a hidrogén atom alapállapoti elektronjának sebes-
sége és a fénysebesség hányadosa, mely egyszerűen kifejezhető a finomszerkezeti állandóval.
Érdekesség, hogy bár sok univerzális dimenziótlan állandó képezhető, fontossága miatt
az érdeklődés középpontjában a finomszerkezeti állandó van (amely az elektromágneses köl-
csönhatás csatolási állandója), de talán azért is, mert misztikus kapcsolata van a 137-es prím-
számmal. Sir Arthur Eddington [1.2], a neves angol fizikus meggyőződése volt, hogy a finom-
szerkezeti állandó egzakt értéke pontosan a 137-es szám reciproka, de a későbbi mérések ezt
egyértelműen cáfolták. Ez a kérdés mindazonáltal megmaradt egy örökzöld témának a fiziká-
ban, a mostanában meghatározott finomszerkezeti állandó értéke (2012-ben)
1/  = 137.035999084(51). (1.1.2)
Felmerül a kérdés, vajon az 1 : 137 számarány a kiemelkedő „aranymetszés” a fizikában,

vagy van tőle még fundamentálisabb arányszám a fizikában? A jelen könyv Szerzőjének sok-
éves töprengése vezetett egy dimenzió mentes számarány, a 2 / 9 megtalálására, mely valószí-
nűleg hasonló érdeklődésre számíthat a fizikában, mint az 1 / 137 szám. A számítások, melyek
célja részben a fizikai állandók Q-alakjainak meghatározása volt (következő pont), részben a
különböző fizikai modellekhez kapcsolódtak, a Q szám névleges értékének közeli értékeihez
vezettek, éspedig a 2 / 9 számértékhez. Végül a Q szám névleges értékének a
Q = Q0  2 / 9 = 0.222222... (1.1.3)
szám lett kiválasztva. Az 1990-es években a könyv Szerzője ismerte fel, hogy ennek a számnak
egészszámú hatványaival a dimenzió nélküli fizikai állandók kifejezhetők többkevesebb pon-
tossággal.

10
Ami még érdekesebb, meglepő felismerés volt, hogy SI mértékegység rendszerben a leg-
több fontos fizikai állandó ugyancsak felírható a Q szám egészszámú hatványával (elfogad-
ható pontossággal). Ezen felismerések ugyan lehetnek véletlen egybeesések, de a nagyszámú
egyezés feltételezi a valamilyen komolyabb fizikai háttér létezését.
A fizikai állandók exponenciális alakjai természetesnek tűnnek, mivel a természetben és
ezen belül a fizikában számos jelenség exponenciális függvénnyel, vagy annak inverzével, a
logaritmus függvénnyel írható le. A biológiában jól ismert a csigák logaritmikus spirálja, a
mikroorganizmusok exponenciális szaporodása, vagy a hallás logaritmikus érzékenysége. A
gázok kinetikai elméletében szereplő Boltzmann energia eloszlás exponenciális, a radioaktivi-
tás is ugyancsak exponenciális függvényekkel írhatók le.
A fizikai állandókat jellemző, egyedi, egészszámú exponenciális formák a fizika funda-
mentális tulajdonságát jelzik, melyet a továbbiakban röviden QFIZIKÁ-nak nevezzük. Az
egészszámú hatványok egyértelműen a fizikai jelenségek kvantumosságát jelzik (a mérettől, a
tömeg nagyságától függetlenül). Természetesen, az a tény a véletlen műve lehet, hogy csak az
SI-ben dimenzionált fizikai állandókra teljesül a QFIZIKA. Valójában minden fizikai egység-
rendszer megfelelő „átszámító” tényezőkkel SI rendszerbe konvertálható. Az is világos, hogy
az SI egységrendszer minden elemének Q ugyanazon egészszámú hatványával beszorozva
ugyancsak QFIZIKA-i egységrendszert ad.
1.2. QFIZIKA: dimenziótlan fizikai állandók

A következő táblázat a fontosabb dimenziótlan állandók QFIZIKA-i alakját tartalmazza
1.2.1. Táblázat: QFIZIKA: dimenziótlan fizikai állandók
A neutron és a Weinberg-bozonok tömegaránya
2M N
 Q3 , ( Q = 0.222055...) . (1.2.1)
W +Z
A gyenge kölcsönhatás keveredési szöge [1.3]
W2
sin 2 W = 1 − = 0.22290  0.0003  Q  2 / 9, (1.2.2)
Z2
ahol W a töltött, Z a semleges Weinberg bozon tömege. A csatolási állandók aránya [1.3]
 2
= e2 = sin 2 W  Q;   3Q4   w  3Q3 . (1.2.3)
 w gW
A pi-mezon tömegek és az elektron tömege közötti összefüggés [1.4]
2me
 Q  Q = 0.222485... (1.2.4)
  − 0
11
1.3. QFIZIKA: dimenzionált fizikai állandók

Meglepő módon, a fizika fontos fizikai állandói SI rendszerben szintén kifejezhetők a Q
szám egészszámú hatványaival
1.3.1. Táblázat: QFIZIKA: dimenzionált fizikai állandók
Az SI-ben kifejezett fizikai állandók QFIZIKA-i alakjai érdekes összefüggésekre világíta-

nak rá {a kapcsos zárójelek a fizikai állandók számértékeit jelölik az SI rendszerben}
A Planck állandó és a fénysebesség kapcsolata (!)
 c  = 0.851841  1.
4
(1.3.1)
A Planck állandó és a gravitációs állandó kapcsolata
  = Gm m ;
2
e
G(calc) =  / m m   6.4817221...E − 11 SI ;
2
e (1.3.2)
G(CODATA)  6.674 08...E − 11 SI .
A Planck állandó és az elektron tömegének kapcsolata
= me r 2 = Q52  SI = Q46  Q  
6
2
SI . (1.3.3)
me r
A kapcsos zárójelek mindenütt számértékeket jelölnek.

12
1.4. A QFIZIKA háttere

Az a tény, hogy SI rendszerben a dimenzió nélküli, illetve dimenzionált fontos fizikai ál-
landók a Q = 2 / 9 szám egész hatványaival, jó közelítésben felírhatók, objektív fizikai hátteret,
okot feltételez. Sajnálatos, a mai napig nem létezik közvetlen elméleti bizonyíték erre a tapasz-
talati tényre. A következő gondolatsor nem tekinthető bizonyításnak, de mindenképpen gon-
dolkodásra késztet. A fizikusokban felmerülhet a kérdés, hogy vajon ez a tapasztalati tény
talán a fizikai kölcsönhatások univerzalitását fejezik ki? A gravitációs és elektromos erő mate-
matikai formájának egyezősége, mely mind a mai napig sikeresen került alkalmazásra, felté-
telezi azt az egyszerű feltevést, hogy minden fizikai kölcsönhatás a kölcsönható objektumok
nagyságának (tömegének, töltésének stb.) egyszerű szorzatával arányos. Egyszerű példával
megfogalmazva, tegyük fel, hogy egy részecske N számú, egyenlő tömegű szubrészecske kö-
téséből áll, akkor adott pillanatban az egyik szubrészecske kölcsönhatásban áll a maradék N -
1 szubrészecskével. Legyen a részecske tömege egységnyi, akkor a szubrészecske kölcsönha-
tási energiája a részecskén belül a következő kifejezéssel lesz arányos
1  1
Ec   1 −  , ( N = 3, 4, 5,...). (1.4.1)
N  N 
A kölcsönhatási energia a következő szorzatokkal lehetnek arányosak
1 2 2 1 3 3 1 4 4
 = = Q,  = ,  = , ... (1.4.2)
3 3 9 4 4 16 5 5 25
Az egyszerű számítás szerint a legerősebb kötés az 1 : 2 tömegarány esetén valósul meg, mely
egyértelműen kiemeli a Q szám jelentőségét. Ugyanezt a tömegarányt támogatta a kezdeti
(naiv) kvarkmodell, miszerint a nukleonok (neutronok és protonok) három-három egyenlő tö-
megű kvark kötött állapotai lehetnek. Az 1 : 1 tömegarány a fentiek szerint zérus kötést ered-
ményez. E mögött a következő, kísérletileg alátámasztott alaptétel áll
Két , minden paraméterében azonos fizikai objektum ( részecske )

között kölcsönhatás vagy kötött állapot nem jöhet létre.
A naiv kvarkmodell szerint az 1 : 1 kötési tömegarány létezik, mivel a modell szerint a mezo-
nok két kvark kötéséből állnak. De ez nem mond ellent a tételünknek, mivel mezonok esetén
kvark-antikvark kombináció feltételezett, mely szubrészecskék nem tekinthetők azonosaknak
[1.3].
Fontos kiemelni további néhány tapasztalati tényt, melyek alátámasztják az azonos részecskék
közötti gyenge, vagy eltűnő kölcsönhatást
• A proton, illetve neutron tömege relatív értelemben csak kicsit tér el egymástól,
melyek nukleáris kötése, a deuteron mag szembetűnően gyenge kötést mutat.
• A berillium Be-8 atom 4 protont és 4 neutront tartalmaz, mely létezésének élettar-
tama nagyon rövid (8.19E-17 s), két alfa-részecskére (2 x He-4) bomlik, tehát a Be-
8 két teljesen azonos alfa részecske kötött állapota [1.6]. A gyors bomlás azt mu-
tatja, hogy a két alfa-részecske közötti nukleáris kötés gyakorlatilag nulla.

13
1.4.1. Ábra: Az U-235 hasadási termékek eloszlása

a tömegszám függvényében
A nukleáris üzemanyag, az U-235 urán hasadási termékeinek tömegeloszlása [1.7]. A ha-

sadási termékek tömegszámaránya durván egy aránylik a kettőhöz az ábra szerint.
Az egyenlő tömegek kölcsönhatásának eltűnése ellentmond a szimmetrikus kettős csilla-
gok létezésének. Ennek az ellentmondásnak feloldása egyszerű, az egyenlő tömegű kettőscsil-
lagoknak előtörténetük van, ezek egy nagyobb tömegű, gyorsan forgó csillag „szétszakadása”
útján jönnek létre, a centrifugális erő hatására. A szimmetrikus kettős csillag kötési energiája
tehát öröklődik a protocsillag kötési energiájából.
1.5. Összefoglalás
Ebben a fejezetben bemutattuk a Q = 2 / 9 dimenzió nélküli számot, amely az eddigi, sok-
éves vizsgálatok szerint kiemelkedő szerepet játszik a fizikában. A legfontosabb dimenzió nél-
küli fizikai állandók, valamint az SI rendszerben megadott fizikai állandók elfogadható pon-
tossággal fejezhetők ki ennek a számnak egészszámú hatványaival. A későbbi részletes számí-
tások megmutatták, hogy minden fizikai kölcsönhatás arányos a kölcsönható objektumok
meghatározó paramétereinek szorzatával és a Q szám meghatározott, egészszámú hatványá-
val. Ez a megállapítás független a kölcsönható objektumok tömegeinek nagyságától és mére-
tétől. A Q hatványain alapuló általános kölcsönhatási elméletet QFIZIKÁ-nak nevezzük.
A Q szám jelentőségét a továbbiakban fogjuk megismerni. A Q szám a tömeg, a részecskék
belső szerkezetét határozza meg, a tömeg (részecske) nagyságtól és típustól függetlenül (a Q
dimenzió nélküli számot a tömeg szerkezeti állandójának is nevezzük).
A következőkben az elektromágneses tér kvantálásához hasonlóan bevezetjük a tömeg-
kvantálás fogalmát, mely a kvantált harmonikus oszcillátor korlátos változata. A kvantált har-
monikus oszcillátor energialépcsőinek aránya 1 : 1, míg a kvantált tömegoszcillátor energia-
lépcsőinek aránya közelítőleg 2 : 9, azaz jó közelítéssel Q-nak felel meg.

14
1.6. Hivatkozások
[1.1] en.wikipedia.org/wiki/Fine-structure_constant
[1.2] en.wikipedia.org/wiki/Arthur_Eddington
[1.3] physics.nist.gov/cgi-bin/cuu/Value?sin2th
[1.4] slidetodoc.com/physics-at-the-lhc-higgs-and-supersymmetry-part-2/
[1.5] en.wikipedia.org/wiki/Pion
[1.6] en.wikipedia.org/wiki/Beryllium-8
[1.7] briangwilliams.us/nuclear-energy-3/mass-distribution-of-fission-fragments.html

15
II. A FIZIKAI TÖMEG SZERKEZETE
2.1. Bevezetés
A tömeg a fizika alapvető fogalma. Einstein tömeg-energia ekvivalencia tétele szerint a
tömeg és az energia fogalmai azonosak. A tömeg a tehetetlenség mértéke, melynek egzakt
matematikai fogalmát Newton dinamikus egyenlete definiálja
F = ma , (2.1.1)
itt az „F” vektor az erő vektora, mely a testre hat és a gyorsulás „a”, ami a testre ható erő
következménye. A tömeg szerepe a két vektor arányosságának kifejezése. A hétköznapi gya-
korlatban a tömeget mérlegekkel mérjük, mely a legtöbb esetben összehasonlító mérés, de a
rugós tömegmérés („súlymérés”) is elfogadott, elterjedt tömegmérési módszer.
A kérdést mélyebben vizsgálva, a tömegmérési módszerekhez a Föld gravitációs ereje fel-
tétlenül szükséges, ahol a mérési pontosságnál figyelembe kell venni a mérés felszíni magas-
ságát és a földrajzi szélesség fokát is. Létezik ugyanakkor egy másik tömegmérési lehetőség,
melynél a mérendő testet egy zsinór segítségével vízszintes síkban körbe forgatjuk és a kelet-
kező centripetális erőt egy rugós erőmérővel mérjük. Eszerint két független lehetőségünk van
a tömeg mérésére: az egyik módszer a tömeg mérése a földi gravitációval, melyet súlyos tö-
megnek nevezzük. A másik lehetőség a tömeg mérésére, a test körbe forgatásánál fellépő cent-
ripetális erő mérése, mely a tehetetlen tömeg mérését biztosítja.
Einstein az általános relativitáselméletében, intuitív módon, nem tesz különbséget a két-
féle tömeg között, de később kiemelten megköszönte báró Eötvös József neves magyar fizikus
kísérleti munkáját, mely igazolta a kétféle tömeg azonosságát, pontosabban a kétféle tömeg
szigorú arányosságát.
Egy r sugarú pályán keringő, pontszerű tömegre ható centripetális erőt Newton dinami-
kai egyenlete határozza meg
F = mr2   = 2 / T , (2.1.2)
ahol T a keringési periódus. A képlet három független tényező szorzata, mely szerint az erő,
illetve a tömeg mérése a másik kettő mérésére visszavezethető. A centrifugális erő mérésével
tehát a tömeget mérhetjük a keringési sugárral, illetve a keringési frekvenciával is.
Einstein tömeg-energia ekvivalencia tétele értelmében a tömeg mérése egyben az energia
mérése is, tehát az energiát is mérhetjük sugárral (távolsággal), illetve frekvenciával. SI fizikai
egységrendszerben felírhatjuk a következő egyenleteket
E (m) = mc 2 = mr 2 2 ; r 2 = 1, 2 = 02 = c 2  ; E (m) = m02  Hz 2 , (2.1.3)
ugyanez távolsággal
E (m) = mc 2 = mr 2 2 ; 2 = 1, r 2 = r02 = c 2  ; E ( m) = mr02  m 2 . (2.1.4)
A foton energiáját a frekvenciája határozza meg, ami pontosan mérhető (például a színe),
ezt nevezzük fotonfrekvenciának. A fotonokhoz hasonlóan fel kell tételeznünk, hogy a ré-
szecskékhez, speciálisan az atomokhoz is lehet frekvenciát rendelni, amelyet tömegfrekvenci-
ának nevezünk. Einstein tömeg-energia ekvivalencia tétele értelmében a tömegfrekvencia egy-
ben az energiához rendelt energiafrekvenciával egyenlő. A tömeghez (energiához) rendelt tö-
megfrekvencia (energiafrekvencia) definícióját (2.1.3) szerint értelmezzük.

16
A huszadik század fizikájának fő irányvonala a fény (elektromágneses hullám) és az

anyag kölcsönhatásának tanulmányozása volt, a kvantummechanika születésétől a tökéletes-
ség magas szintjéig. (Már a relativitáselmélet lényegében erről szólt, amikor Einstein a mecha-
nikát az elektromágneses terekhez igazította.)
A jellegzetes „ellentmondásos” kifejezések ebből a korszakból: az anyag kettős termé-
szete, az anyag hullám és részecske természete. Ennek első megfogalmazása Einstein nevéhez
fűződik, aki a fényhullámot és a fényrészecskét kombinálta „foton” névvel. Nem sokkal ké-
sőbb azonban de Broglie anyaghullám hipotézise nagy zűrzavart okozott a fizikában [2.1].
Végül megszületett a kvantummechanika két alapvető egyenlete, a Schrödinger-egyenlet
és a relativisztikus Dirac-egyenlet, melyek a részecskeforma és a hullámforma kombinálásá-
nak csúcsteljesítményei lettek. A de Broglie által bevezetett anyaghullám hullámhosszán kívül
az anyagnak (részecskének) van anyaghullám amplitúdója és anyaghullám frekvenciája is. Az
anyaghullám szemléltető példája a Bohr-féle hidrogénmodell [2.2], ahol az elektronpályákat a
de Broglie-féle anyaghullámok egész számú többszöröse tölti ki. Az első legmélyebb elektron-
pálya kerülete pontosan megfelel az elektron anyaghullám hosszának.
A részecske hullámamplitúdóját tekintve a Schrödinger-Dirac egyenletekben a komplex
anyaghullám amplitúdónégyzete adja meg a részecske térbeli helyzetének valószínűségi sű-
rűség eloszlását. A részecskékhez rendelhető anyag frekvenciájáról azonban még eddig nem
esett szó. Eddig a frekvencia fogalma csak a részecske által kibocsátott vagy elnyelt fotonhoz
kapcsolva jelent meg, az anyagfrekvencia még hiányzott.
A kvantummechanika eddig nem adott információt a vizsgált objektum (részecske) fotont
kibocsátó „sajátfrekvenciájáról”. A jelen könyvben bemutatott Nukleáris Sugárzási Modell si-
kere a fizikában olyan példátlan alapvető eredményhez vezetett, hogy minden anyagrészecs-
kének világosan meghatározott frekvenciája van; ez az „anyagfrekvencia” vagy az egyszerűen
„tömegfrekvencia”. Ez egy nagyon jelentős előrelépés a fény és az anyag elméleteinek egyesí-
tése felé, melyet a jelen könyv Szerzője tett meg.
2.2. A fizikai tömeg szerkezete

Feltevésünk, hogy a tömeghez (a részecskék tömegéhez) kétdimenziós euklideszi vektor
rendelhető, ez a részecske frekvenciavektora
m  ω = ( x ,  y )  m = ω 2 = 2x + 2y . (2.2.1)
További feltevésünk, hogy minden létező (stabil vagy gyengén kötő) részecske két alkotó ré-
szecske kötött állapota
ma + mb  mc = ( ωa + ωb ) .
2
(2.2.2)
A kétdimenziós euklideszi frekvenciavektorok kötésének eredménye
mc = ωc2 = ω a2 + ωb2 + 2ω a ωb = ma + mb + Ec . (2.2.3)
Minden részecskére felírható a következő egyenlet
m = ω 2 = ω 2r + ω c2 = mr + mc , (2.2.4)
ahol mr a konstans „maradék tömeg” és mc a változó „csatoló tömeg”

17
mr = ω r2 = ω a2 + ωb2 ; mc = ω c2 = 2ω a ωb = Ec . (2.2.5)
Püthagorasz tétele értelmében a (2.2.4) egyenlet minden részecskéhez egy derékszögű három-
szöget rendel, ez a frekvencia háromszög. A tömegfrekvencia a derékszögű háromszög átfo-
gójával egyenlő.
2.3. A Planck állandó eredete

Tetszőleges részecske tömegének (energiájának) EM sugárzás általi megváltozását a Bohr
frekvencia feltétel határozza meg
m = E = , (2.3.1)
ahol az ω frekvencia a kibocsátott, vagy elnyelt fény (foton) frekvenciája, a nevezetes Planck
állandó. A tömegfrekvencia bevezetésével, a Bohr frekvencia feltétel egyszerűen értelmezhető.
Tapasztalati tény, hogy minden tömegnek (részecskének) diszkrét energiaállapotai vannak, (a
természet alapvető tulajdonsága a kvantáltság) és ezek a kvantált állapotok energiájuk szerint
nagysági sorrendbe rendezhetők a természetes számok halmazán. A foton emissziót a ré-
szecske két szomszédos gerjesztett állapotára vizsgáljuk
m(n); m(n +1); m(n +1)  m(n), (n = 0, 1, 2,...). (2.3.2)
Az emittált foton energiája Bohr frekvencia feltétele szerint
E photon = m(n + 1) − m(n) = 2 (n + 1) − 2 (n) =

(n) + (n + 1)
= 2  (n + 1) − (n)   = (2.3.3)
2
=  (n, n + 1), (n = 0, 1, 2,...).
Hasonló egyenlet írható fel a foton abszorpciójára. A levezetés szerint, a Planck állandó egy
konstans, mely megfelel a frekvenciaváltozás legkisebb értékének (ez a természetben létező
legkisebb frekvencia, univerzális fizikai állandó). A Planck állandó fele a frekvencia legkisebb
értéke a természetben
inf  = / 2 = (n + 1) − (n). (2.3.4)
A legegyszerűbb részecske-szerkezet a kvantált harmonikus oszcillátor (QHO)

m(n) = 2 (n) = 
n =0
(n, n + 1) = (n + 1/ 2) , (n = 0, 1, 2, ...). (2.3.5)
2.4. A lepton tömegek empíriája

A lepton tömegek megjelenése a magfizikában a béta bomlás felismeréséhez kapcsolódott.
Az atommag béta bomlása intenzív vizsgálatok tárgya volt már a kezdetekben, mely folyamat
során elektronok, vagy pozitronok emissziója történik neutrínó sugárzások kíséretében.
A béta bomlás mai, modern elmélete [2.3] az egyesített elektrogyenge kölcsönhatási elmé-
leten nyugszik, melyben a Weinberg-féle közvetítő mezonok játszák a központi szerepet.

18
Az elmélet szerint, a neutron béta bomlása során, a neutron protonná alakul át, miközben
elektron és antineutrinó sugárzás lép fel. A folyamatot első közelítésben a Feynman diagram
írja le, mely szerint a negatív elektron töltést egy negatív Weinberg mezon viszi magával a
neutron egyik kvarkjának átalakulása során (2.4.1. Ábra).
2.4.1. Ábra: A neutron bétabomlásának Feynman diagramja
Az elemi részek egyik családját a leptonok képviselik [2.4]. Három lepton részecske is-
mert, ezek az elektron, a müon és a tau részecske, egységnyi negatív töltéssel.
Mindhárom leptonnak létezik saját antirészecskéje is, ellentétes töltéssel.
A leptonok feles spinű, egységnyi negatív töltésű részecskék (fermionok), mindegyiknek
létezik antirészecskéje azonos tömeggel, de ellentétes töltéssel. Az elektron antirészecskéje a
jobban ismert pozitron.
A lepton tömegek kapcsolatára 1981-ben Y. Koide [2.5] japán fizikus talált meg egy érde-
kes empirikus összefüggést
me + m + m
= 0.666661  2 , (2.4.1)
( )
2 3
me + m + m
ahol me az elektron, mµ a müon, mτ a tau részecske tömege.

Bevezetve a tömegfrekvencia fogalmát, Koide képletének alakja
e2 + 2 + 2

= 0.666661  2 . (2.4.2)
(e +  +  ) 3
2
A 2.4.2. Ábra Koide tömegképletének geometriai interpretációját mutatja (mindegyik lep-

ton tömeghez egy-egy négyzet területe tartozik.) A leptonok tömegfrekvenciái a négyzetek
oldalhosszúságaihoz tartoznak. A részecske tömegekhez tartozó négyzetek területeinek ösz-
szege 2 / 3 része a teljes négyzet egységnyi területének.
Koide képletének ekvivalens alakját G. Rosen [2.6] amerikai fizikus adta meg. A lepton
tömegekre a következő formulát illesztette
( )
2
mk = m0 1 + 2cos k ; k = 2k / 3 + Q, (k = 1, 2, 3). (2.4.3)

19
A képlet k = 1 esetben az elektron tömegét, k = 2 esetben a müon tömegét, míg k = 3 esetén a

tau részecske tömegét adja vissza, nagy pontossággal. A képletet a könyv Szerzője illesztette
az aktuálisan ismert kísérleti lepton tömegekre, az illesztés eredménye
m0 = 313.847662... MeV / c2, Q = 2 / 9 = 0.2222.... (2.4.4)
A Q szám szerepéről részletesen beszámoltunk az I. FEJEZET-ben.
2.4.2. Ábra: Koide tömegképletének geometriai interpretációja.
A következő táblázat a számított, illetve a kísérleti leptontömegek összehasonlítását tartal-

mazza (Koide képletének ellenőrzése)
2.4.1. Táblázat: A számított és kísérleti tömegek összehasonlítása
A sztenderd relatív szórás értékét az illesztésből kaptuk
3
1
 ( mk )
2
= = 3.16...E-8. (2.4.5)
2
k =1
Rosen tömegképletének egyszerűsége és pontossága figyelemreméltó. Az illesztési procedú-

rából kapott m0 érték jó közelítésben háromszorosa a müon részecske tömegének, melynek
kísérleti tömege 105.66 MeV/c2.
A 2.4.3. Ábrán szereplő körlap területe közelítőleg három müon tömegének felel meg,
mely a Rosen képlet illesztésből kapott m0 tömegnek felel meg.
Az illesztett m0 tömeg háromszorosa 941.5 MeV/c2, mely csak 2 MeV/c2 értékkel nagyobb
a neutron tömegénél. A 2.4.4. Ábrán a három körlap területe jó közelítésben a neutron töme-
gének felel meg.
20
Ez a megállapítás emlékeztet bennünket a nukleonok naiv kvarkmodelljére, melyben a nukle-

onok három egyenlő tömegű épülnek fel.
2.4.3. Ábra: A Rosen képletben szereplő m0 tömeghez rendelt

körlap területe közelítőleg három müon tömegének felel meg,
mely a „neutronkvark” naiv modellje.
2.4.4. Ábra: Az alakzat területe közelítésben a neutron

tömegével egyenlő, mely három „neutronkvark” kötése.
2.5. A leptonok tömegszerkezete

A leptonok két-két részecske tömegének különbségeként írhatók fel
mk = mHk − mLk = 2Hk − 2Lk = k2 ; (k = 1, 2, 3). (2.5.1)
Egyszerű számítással ellenőrizhető
(
mHk = m0 c12 + c22 + 2c1c2 cos k );
c12 = 1, c22 = 2, (k = 1, 2, 3)
(2.5.2)
(
mLk = m0 b12 + b22 − 2b1b2 cosk );
b1 = 1, b2 = 1, 2b1b2 cos k = 2cos2 k .
Az utóbbi két tömeg különbsége valóban
( )
mk = m0 1 + 2 2cos k + 2cos2 k ; (k = 1, 2, 3). (2.5.3)
A kapott eredmény szerint az mHk tömeg a három kvarkos állapothoz tartozik, azaz a neut-
ronhoz, míg az mLk tömeg a két kvarkos állapothoz, azaz a mezonhoz tartozik.

21
A mezon állapot a Weinberg-féle közvetítő mezonoknak felel meg.

Ily módon eljutottunk az elektro-gyenge kölcsönhatáshoz. Ez az elmélet a korábban füg-
getlennek tartott elektromágneses és gyenge kölcsönhatás elméleteket közös alapokra helyezi
az elemi részecskék szintjén. Az elmélet rendkívül fontos szerepet játszik a Weinberg-féle köz-
vetítő mezonrészecskékben (W± töltött és Z0 semleges), amelyek létezését az 1980-as években
nagy teljesítményű részecskegyorsítók észlelték és határozták meg.
2.6. Az általánosított Dirac egyenlet

Rosen leptontömeg képlete frekvencia-négyzet alakban
2k = 02 + 2 202 cos k + 202 cos2 k , (k = 1, 2, 3). (2.6.1)
Az egyenlet kvantummechanikai formája
( pˆ  + k  )( pˆ  + k  ) = k2   mk ; (k = 1, 2, 3). (2.6.2)
A leptonok feles (1/2) spinű fermionok, ezért a Dirac-egyenlet vonatkozik rájuk [2.7]. Rosen
tömegképlete egyértelműen kétrészecske kölcsönhatásra utal. A két részecske kölcsönhatást
itt a Dirac-egyenlet bevonásával valósítjuk meg. Az egyenletben szereplő p̂ a négyesimpulzus
operátor,  a fermion bispinor hullámfüggvénye. A  k változók egyszerű skalárok
k = 20 cos k , (k = 1, 2, 3). (2.6.3)
Az   mátrixokat a Dirac-mátrixokkal határozzuk meg [2.10]
1
 =     = I. (2.6.4)
2
A Dirac mátrixok szokásos reprezentációját az A2-MELLÉKLET tartalmazza.

Az általánosított Dirac-egyenletnek mindhárom leptonra érvényes; az elektron k = 1-re, a
müon k = 2-re és a tau lepton k = 3-re teljesül. A kapcsolódó egyenletek
pˆ  pˆ   = 02   m0  ,
 k pˆ    = 202 cos k  , (2.6.5)
 2k    = 202 cos 2 k .
Az itt bemutatott Dirac-egyenlet két tömegparaméteres, szemben az eredeti Dirac-egyenlettel.

A Szerző nem vizsgálta, hogy a két tömegparaméteres Dirac-egyenlet alkalmas lehet-e az
elektron anomáliás mágneses momentumának [2.9] és a hidrogénatom Lamb-eltolódásának
[2.10] értelmezésére. Ha a jövőben kiderül, hogy a Dirac egyenlet fenti általánosítása alkalmas
ezeknek a kísérleti eltéréseknek a magyarázatára, akkor kijelenthetjük, hogy az elektromágne-
ses tér kvantálásának ellentmondásos elméletére, azaz a kvantum elektrodinamikára (QED)
már nincs szükség. Az atommagok jól ismert, nagyon jelentős anomális mágneses momentu-
maira a QED már bizonyosan nem képes magyarázatot adni.

22
Ugyanakkor valószínű, hogy ezek a „nukleon anomáliák” könnyen értelmezhetők az általá-

nosított Dirac-egyenletben bevezetett tömegparaméterek segítségével.
Az általánosított Dirac egyenletben szereplő, k  operátor a részecske sajátimpulzus ope-
rátora, mely a részecske belső kinetikus energiáját képviseli. A gamma operátorok szerkezete
a Dirac mátrixokkal reprezentálhatók, tehát a fermionok sajátimpulzus operátora a részecskék
feles spinjéhez, azaz a részecskék saját forgásához kapcsolt (A2-MELLÉKLET).
2.7. Az anyaghullámok
A tömeg nagysága egyaránt kifejezhető a frekvencia négyzetével és a távolság négyzeté-
vel (2.1.4) szerint. Ezt nevezhetjük amplitúdónégyzetnek, de hullámhossznégyzetnek is. En-
nek megfelelően hullámhosszat rendelünk a tömeghez, amelynek létezését de Broglie már ré-
gen feltételezte.
De Broglie az anyaghullám kiszámításánál a részecske sebességét és tömegét vette figye-
lembe
h
=  = ; ( = h / 2, =  / 2 ) , (2.7.1)
mv mv
ahol  a de Broglie-féle anyaghullámhossz, m a részecske tömege és v a részecske sebessége.

Nem sokkal később, de Broglie hipotéziséből kiindulva megszületett a kvantummecha-
nika két alapegyenlete, a Schrödinger egyenlet és a relativisztikus Dirac egyenlet, amelyek az
anyag részecskeformájának és hullámformájának kombinálásának csúcsteljesítményei.
Az anyaghullám szemléletes példája a Bohr-féle hidrogénatom modell, ahol a körkörös
elektronpályákat a de Broglie-féle anyaghullámok egész számú többszöröse tölti ki. A Broglie
által bevezetett anyaghullám hosszon kívül az anyaghullám amplitúdójának és frekvenciájá-
nak is léteznie kell. Az anyaghullám értelmezéséhez szorozzuk meg a fenti egyenletet a frek-
venciával

 = f=v= , (2.7.2)
mv
mely átrendezéssel fejezi ki az elmélet lényegét
mv 2 = . (2.7.3)
Ebben a fejezetben a kvantumelmélet anyaghullám fogalmának mintájára vezettük be az
anyagfrekvencia fogalmát, mely a tömeghez (és azzal ekvivalens energiához) frekvenciát, azaz
tömegfrekvenciát rendel. A részecske tömege arányos a hozzárendelt tömegfrekvencia négy-
zetével. Feltevésünk szerint a Planck állandó is tömegfrekvencia, éspedig a természetben lé-
tező legkisebb tömegfrekvencia.
A tömegfrekvencia elmélete azon a feltevésen alapul, hogy minden részecske létezése két
szubrészecske anyaghullámának interferenciájára vezethető vissza. Bevezetésre került a ré-
szecskék kétdimenziós euklideszi tömegfrekvencia vektora. A részecske kísérleti tömege a ré-
szecskét alkotó szubrészecskék frekvenciavektor összegeinek négyzetével egyenlő. Az elmélet
egyszerű számítást jelent a tömegfrekvencia változása során az emittált, vagy elnyelt fo-
tonfrekvenciák között. A számításban természetesen alapvető szerepe van a Planck állandó-
nak, mely az elméletben frekvencia dimenziójú. A tömegfrekvencia elmélete azon a feltevésen
alapul, hogy minden részecske létezése két szubrészecske anyaghullámának interferenciájára
vezethető vissza.

23
Ebben a fejezetben Koide leptontömeg képletét és a vele ekvivalens Rosen formulát, mint
a tömegfrekvencia fogalmának látványos alkalmazási példáját, elemeztük és értékeltük.
A következő, III. FEJEZET-ben, a tömegfrekvencia fogalmának segítségével és Planck su-
gárzási törvényének újabb megfogalmazásával értelmezzük a nukleonok erős kölcsönhatását
(fúzióját), ezzel az atomok keletkezését a magas hőmérsékletű csillagokban.
2.9. Hivatkozások
[2.1] en.wikipedia.org/wiki/Louis_de_Broglie
[2.2] en.wikipedia.org/wiki/Bohr_model
[2.3] en.wikipedia.org/wiki/Electroweak_interaction
[2.4] en.wikipedia.org/wiki/Lepton
[2.5] en.wikipedia.org/wiki/Koide_formula
[2.6] worldscientific.com/doi/abs/10.1142/S0217732307022621
[2.7] en.wikipedia.org/wiki/Dirac_equation
[2.8] en.wikipedia.org/wiki/Gamma_matrices
[2.9] en.wikipedia.org/wiki/Anomalous_magnetic_dipole_moment
[2.10] en.wikipedia.org/wiki/Lamb_shift

24
III. AZ ATOMOK SZÜLETÉSE
3.1. Bevezetés
Az atomtömegek elméleti meghatározása az 1935-ös évre nyúlik vissza, amikor német C.
F. von Weizsäcker [3.1, 3.2] publikálta a nevezetes folyadékcsepp atommag modellt az atom-
magok kötési energiáinak számítására (ez a félempirikus tömegformula, angol rövidítése
“SEMF”). Ez a számítási modell általános áttekintést ad az atomtömegekről, azok stabilitásáról
és feltételezi, hogy azok mindegyike egyetlen részecskeként viselkedik és hasonlók egy elekt-
romosan töltött folyadékcsepphez. A SEMF atomtömeg képletet sikeresen alkalmazták a mag-
fizika kialakulásának kezdetén, fontos szerepe volt többek között az első nukleáris reaktor,
valamint az atombomba megvalósításában. Az egyszerű folyadékcsepp modell segítségével
könnyen ki lehetett számolni az X(Z, A) atom tömegét a tömegszám és a rendszám megadá-
sával.
Széleskörűen ismert, hogy a periodikus rendszer elemeinek többsége csillagok belsejében
keletkezik. Az elemek szintézise csak igen magas hőmérsékleten valósul meg, dominánsan
szupernova csillag robbanások során. A magas hőmérsékletű nukleáris fúziós során a szuper-
nova elektromágneses sugárzást (EM) bocsát ki, főleg gamma és röntgen sugárzás formájában.
Ehhez járul még egy erős neutrínó sugárzás is. Az intenzív sugárzások folyamatosan csökken-
tik a csillagok tömegét, amelyek közvetlenül a keletkező atomok tömeghiányára vezet, mely
az atomok erős nukleáris kötését biztosítja.
A könyvem első kiemelt témája és eredménye az atommag tömegek számítása, mely szá-
mítási módszer teljesen új az eddig ismertekhez képest. Az új számítási módszer neve Nukle-
áris Radiációs Modell (NRM), mely Planck fekete test sugárzási elméletének általánosítása. Ha
az atomok tömegeket, pontosabban az egy nukleonra eső kötési energiákat a tömegszám négy-
zetgyöke függvényében ábrázoljuk, a kapott görbe lefutása nagyon hasonlít a hőmérsékleti
sugárzás jól ismert görbéjéhez
3.1.1. Ábra: Az atomok (atommagok) egy nukleonra eső

kötési energiája a tömegszám függvényében.
A Nukleáris Radiációs Modell lényege, hogy minden egyes atom egyedi kvantált oszcil-
látorként viselkedik. Az atomi oszcillátorok sugárzási frekvenciái a tömegszámuk négyzet-
gyökével arányos.

25
Ha a fenti ábra vízszintes tengelyén a tömegszámokat azok négyzetgyökeivel helyettesítjük,

az a vízszintes tengely rövidülését eredményezi, ezzel a transzformációval a kötési energia
görbe hasonlítani fog a fekete test hőmérsékleti sugárzási görbéjéhez.
A II. FEJEZET-ben a tömeghez frekvenciát rendeltünk, éspedig a „tömegfrekvenciát”,
mely a tömeg négyzetgyökével arányos. Az NRM éppen a tömegfrekvencia fogalmát hasz-
nálja fel az atomtömegek számításához. Fontos megjegyezni, hogy az NRM atomtömeg szá-
mítási pontossága megfelel a régóta ismert SEMF magmodell számítási pontosságának.
3.2. Az atommagok radiációs modellje

A Nukleáris Radiációs Modell (NRM) szerint minden atom kötési energiája az elektro-
mágneses sugárzás miatt keletkezik (ez kiegészül még neutrínó sugárzással is, mely nagyon
magas hőmérsékleten szintén Maxwell-Boltzmann energiaeloszlást követ [3.4]). Az atomok
periódusos rendszerében feltételezzük, hogy minden egyes atom dipól sugárzó, ami azt je-
lenti, hogy a kisugárzott energia arányos a sugárzási frekvencia negyedik hatványával
EZrad, A  4Z , A  mZ2 , A . (3.2.1)
2
A képletben mZ , A az X(Z, A) atom tömegének négyzete, ami a tömegfrekvencia negyedik hat-
ványát jelenti. A dipólsugárzásról részletek a [3.5] referenciában találhatók.
Planck fekete test sugárzási törvényét diszkrét frekvenciák esetén a következő alakra mó-
dosítjuk
4Z , A
EZrad, A  , ( 4Z , A  mZ2 , A ) . (3.2.2)
exp( Z , A / kT ) − 1
A képletben k a Boltzmann állandó és T az a fúziós hőmérséklet, mely szükséges a teljes peri-

rad
ódusos rendszer atomjainak fúziójához. Az EZ , A az energia, amelyet az atom a kötés folyamán
emittál, ennek negatívja pedig az atom kötési energiája. Az atomok kötési energiáját dominán-
san az atomok „A” tömegszáma határozza meg, durva közelítésben az atomok kötési energiája
a tömegszámmal arányos. A valóságban az atomok kötési energiáját a proton/neutron szám-
aránya befolyásolja. A legerősebben kötő atomok a „vascsoport” elemei, melyek a vas (Fe), a
kobalt (Co) és a nikkel (Ni) izotópjai. A legerősebben kötő atom a vas 56-os tömegszámú izo-
tópja, mely 26 protonból és 30 neutronból áll. Ez a fekete test radiációs képletben megfelel a
kisugárzott maximális energiának (ez a kötési energia maximuma).
A következőkben a Nukleáris Radiációs Modellt (NRM) részletesen ismertetjük, hogyan
függnek az atomok kötési energiái a tömegszámtól, valamint a proton-neutron számaránytól.
Az NRM végleges alakját az ismert kísérleti atomtömeg értékekre való illesztéssel határozzuk
meg. Az atomtömegek számítási képlete négy tag összege
M ( Z , A) = M 0 ( A) + M rad ( A) + M as ( Z , A) + M p ( Z , A), (3.2.3)
ahol M 0 ( A) a „gravitációs tömeg” (az elnevezésre visszatérünk), A = Z + N a tömegszám,

M rad ( A) az atom által kisugárzott tömeg (energia, mely hőmérsékleti és neutrínó sugárzás),
M as ( Z , A) korrekciós tag, mely figyelembe veszi a proton-neutron szám különbséget. A nukle-
áris „pár” energia, M p ( Z , A) megfelel a nukleáris folyadékcsepp modellben is szereplő pár-
energia korrekciónak.

26
Látható, hogy a tömegformula első két tagja csak a tömegszámtól függ, míg a két utolsó tagban
szerepel az atom Z rendszáma is.
A következőkben pontosan megadjuk az egyes tagokat, melyek illesztési paramétereket
tartalmaznak. Az itt bemutatott tömegképlet hasonló a nukleáris folyadékcsepp modellhez,
abban az értelemben, hogy mindkét modell ismeretlen paramétereit a kísérleti atomtömegekre
való illesztéssel határozzuk meg.
Az első tag a „bázis tömeg”
M 0 ( A) = (1 − 2 ) AM N ( fit ); ( M N ( fit )  M N ) . (3.2.4)
ahol  2 és M N ( fit ) illesztési paraméterek, M N a neutron tömegét jelöli.
Az elméletileg legfontosabb, a radiációs tag a következő
 4 ( A) A2 M 02 A2 M 02
M rad ( A) = − 4  − 4  − 4 , (3.2.5)
B − 1 B
AM 0
−1 R( A)
ahol  4 és B illesztési paraméterek. A képlet utolsó tagja magyarázatra szorul; ahol az R( A)

nevező formálisan a „gravitációs sugár”. Az elnevezés oka egyszerű, a radiációs tag teljesen
megfelel a gravitációs sajátenergiának mely arányos az atomtömeg (gravitációs részének)
négyzetével és fordítottan arányos az atom gravitációs sugarával (A-1. MELLÉKLET).
A tömegképlet „aszimmetria” tagja
 A − 2Z 
2
M as ( Z , A) =  0 M  2
 , (3.2.6)
 A+3 
0
amely a proton szám és neutron szám különbségének négyzetével arányos,  0 illesztési para-
méter. Végül a „párenergia” tag
1 (−1) Z + (−1) A− Z
M p ( Z , A) = − 3 M 2
0
, (3.2.7)
2 R( A)
amely a protonszám, illetve neutronszám páros - páratlan értékétől függ a nukleáris cseppmo-
dellhez hasonlóan, az  3 paraméter illesztési konstans.
3.3. Számítási eredmények

Az atomtömeg számításoknál vegyük figyelembe, hogy a tömegképlet Dalton (Da) tö-
megegységben érvényes. A Dalton tömegegység a C-12 atommag tömegének pontosan 12-ed
része. Az NRM számítási modell, hasonlóan a nukleáris folyadékcsepp modellhez, könnyű
magok esetén növekvő pontatlansággal számol. A könnyű magok tömegszámítási pontatlan-
ságának javítása céljából a radiációs tagot módosítottuk
M rad ( A) = −Crad ( A − 1.5) 2 M 02 / R ( A),

( A−1.5) M 0
(3.3.1)
R ( A) = B − 1, ( A  2).
27
A Nukleáris Radiációs Modellt mintegy 2000 kísérleti atomtömegre illesztettük, felhasználva

G. Audi és A. H. Wapstra publikációját [3.3].
Az NRM illesztése két paraméter meghatározását jelentette. Az egyik illesztési paraméter
maga a neutron tömege, az illesztés eredménye
M n = 9.394120054 E 2 MeV / c 2 . (3.3.2)
Megjegyezzük, hogy a neutron kísérleti tömege
M n = 9.395654135E 2 MeV / c 2 . (3.3.3)
A másik illesztési paraméter
Q = 0.223481204...  2 / 9 = Q0 . (3.3.5)
A B illesztési paraméter az  0 paraméterrel fejezhető ki
B = 1 +  0 = 1 + Q = 1.223481204... (3.3.6)
Az alfa illesztési paramétereket az illesztett Q  2 / 9 értéke egyértelműen meghatározza (IV.

FEJEZET: „tömegoszcillátor”)
 4 = 2.633328249 E − 04
 3 = 1.181288936 E − 03
 2 = 5.346690180 E − 03 (3.3.7)
1 = 2.529176101E − 02
 0 = 2.234812047 E − 01
A következő ábrák mutatják az új atomtömeg modell eredményeit
6
MeV/c2
4
2 Sum of assymetry and

pair energy
0
0 50 100 150 200 250 300
-2 Radiation
energy
-4
-6
Total binding
-8 energy
-10
Mass number A
3.3.1. Ábra: Az egy nukleonra eső energia komponensek

az NRM modellben az A tömegszám függvényében.

28
30
25
20
15
10
0
0 50 100 150 200 250 300
Mass number A
3.3.2. Ábra: A számított atommag sugarak (arányosan)

az NRM modellben az A tömegszám függvényében.
Összefoglalva, az NRM modell illesztése csak két paraméter illesztését jelenti.

Az illesztés MS. Visual Basic programmal, személyi számítógépen történt.
Az NRM modell pontosságát a relatív sztenderd hiba jellemzi
2
 M i ,calc − M i ,exp 
1
=  
n −1 i 
−4
 = 1.512...  10 , (3.3.8)
M i ,exp 
ahol n a számításba vett atomok száma. Egy korábbi számításban a nukleáris folyadékcsepp
modell (SEMF) ugyanebből az atomszám mintából hasonló pontosságot eredményezett.
3.4. A fúziós hőmérséklet

Párhuzamosan az NRM illesztésével, az atomok teljes periódusos rendszeréhez szüksé-
ges fúziós hőmérséklet is meghatározásra került. A (3.3.1) egyenlet definiálja az atommag su-
garát, mely szoros kapcsolatban áll a nukleonok átlagos oszcillátor energiájának képletével
− 1 = (1 + Q )
( A−1.5) M 0 ( A−1.5) M 0
R( A) = B − 1. (3.4.1)
Planck sugárzási törvényével összehasonlítva
(1 + Q ) = exp ( 0 / kTfus ) = exp ( M 0 / kTfus ) ,

 M0
(3.4.2)
melyből
T fus = M 0 / k ln(1 + Q ). (3.4.3)
Ez tehát a teljes periódusos rendszer atomjainak fúziójához szükséges hőmérséklet. Az NRM

tömegformulát a kísérleti atomtömegekre illesztettük, mely során az atomtömegeket Dalton
egységben vettük figyelembe. Ezért a képletben a Boltzmann állandót Dalton tömegben (ener-
giában) kell megadnunk
k = 9.251... E -14 Da / K. (3.4.4)

29
A számítás szerint az NRM modellből a teljes periódusos rendszer atomjainak fúziójához

szükséges hőmérséklet
T fus = 5.367... E + 13 K , (3.4.5)
azaz körülbelül 54 milliárd Kelvin fok.
A sikeres atomtömeg számítási modell szerint az extrém magas hőmérsékleten megvaló-
suló nukleáris szintézis fizikai leírása az általánosított Planck hőmérsékleti sugárzási törvén-
nyel történhet diszkrét sugárzási frekvenciákon. A periódusos rendszer atomkeletkezési mo-
delljéhez tartozó nukleáris fúziós hőmérséklet az NRM modellre építve meghatározásra ke-
rült. Már az atommag fizika kialakulásának kezdetén számos tapasztalat mutatta, hogy az
atommagon belül a nukleonok gyengén kötöttek. Planck hőmérsékleti sugárzási modelljében
alapfeltevés, miszerint a fekete test oszcillátorai függetlenek egymástól és a Maxwell-Boltz-
mann energiaeloszlási törvényt követik [3.4]. A jelen munka ezt a régi tapasztalati tényt az
NRM modell sikerével elméleti úton igazolja.
Az új atomtömeg képlet pontossága összemérhető a Weizsäcker-Bethe nukleáris folya-
dékcsepp modell pontosságával. Amint ismeretes, a folyadékcsepp modell öt illesztési para-
métert tartalmaz, míg az itt bemutatott NRM modell illesztési paramétereinek száma mind-
össze kettő. Ráadásul, az egyik illesztési paraméter maga a neutron nyugalmi tömege, mely-
nek illesztett értéke gyakorlatilag megegyezik a neutron kísérleti tömegével. A másik illesztési
paraméter maga a kitüntetett Q szám (QFIZIKA).
A Nukleáris Radiációs Modell az atomtömegek számítására egyedi a fizika irodalmában,
sikere vitathatatlan. A tömegfrekvencia fogalma ugyancsak ismeretlen a fizikai irodalomban,
sikeres alkalmazását az előző II. FEJEZET-ben láthattuk. A bemutatott NRM tömegszámítási
modell a tömegfrekvencia fogalma nélkül nem jöhetett volna létre.
Ebben a fejezetben először látható a Q szám kiemelt fizikai szerepe, amelyet az I.
FEJEZET-ben vezettük be. Felmerül a kérdés, vajon a nukleáris folyadékcsepp modellen és a
jelen NRM modellen kívül léteznek-e még további olyan fizikai modellek, melyek néhány il-
lesztési paraméterrel hasonló pontossággal képesek meghatározni a periódusos rendszer
atomtömegeit. A fizikus szempontjából lényeges, ha léteznek további ilyen számítási model-
lek, fontos, hogy rendelkezzenek jól meghatározott fizikai háttérrel.
A mai elképzelés szerint, az atommagot alkotó kvarkok kölcsönhatása a „KVARK-QCD
elméleten” nyugszik [3.6]. A jövőbeli nukleáris kvarkmodellen alapuló atomtömeg számítá-
soknak valamilyen szinten összhangot kell mutatnia a jelen NRM számítással. Ennek a nukle-
áris modellnek ugyancsak alkalmasnak kell lennie a teljes periódusos rendszer szintéziséhez
szükséges fúziós hőmérséklet meghatározására, és a számított hőmérsékletnek összhangban
kell állnia a csillagászati megfigyelések eredményeivel.
3.6. Hivatkozások
[3.1] C. F. von Weizsäcker, Z. Phys. 96, p. 431, (1935).
[3.2] en.wikipedia.org/wiki/Semi-empirical_mass_formula
[3.3] G. Audi, A.H. Wapstra, Nuclear Physics, A595, vol. 4, p. 409-480, (1995).
[3.4] en.wikipedia.org/wiki/Maxwell–Boltzmann_distribution
[3.5] electron6.phys.utk.edu/PhysicsProblems/E&M/8-EM%20radiation/Dipoles.html
[3.6] en.wikipedia.org/wiki/Quantum_chromodynamics

30
IV. A TÖMEG KVANTÁLÁSA
4.1. Bevezetés
A természet alapvető tulajdonsága a kvantumosság, ami egyszerűen azt jelenti, hogy a
fizikai mennyiségek (energia, tömeg, impulzus, frekvencia, távolság, sebesség, idő, elektromos
töltés stb.) nem oszthatók a végtelenségig. Minden fizikai mennyiségnek létezik a legkisebb
egysége, a legkisebb építőkockája. A II. FEJEZET-ben megvizsgáltuk a Planck-állandó erede-
tét és megállapítottuk, hogy a Planck-állandó a frekvencia (a tömegfrekvencia) legkisebb egy-
sége, a tömegfrekvencia alsó határa. Ennek ismeretében meghatároztuk a természetben elő-
forduló legkisebb tömeget (energiát), a legkisebb sebességet, és ehhez hasonlóan, más fizikai
mennyiségek legkisebb értékeit (alsó határait) is megadhatjuk.
Einstein a foton fogalmát a fénnyel kapcsolta össze, egy adott frekvenciájú fényforrás
energiakvantumok, azaz fotonok sokaságát bocsátja ki, a fotonok energiája a fény frekvenciája
szorozva a Planck-állandóval. Ez a fény kvantumtulajdonságát fejezi ki, konkrétan azt jelenti,
hogy egy adott felületen egy másodperc alatt véges számú energiakvantum tud áthaladni, és
az energiakvantumok száma megegyezik a fényfrekvenciával (egészszámra kerekítve). Az
adott felületen véges idő alatt csak egész számú energiakvantum haladhat át, de tört energia-
kvantumok nem.
A fény kvantálása egyet jelentett az elektromágneses tér kvantálásával. Az elektromág-
neses tér kvantálása a hozzárendelt vektorpotenciál tér kanonikus kvantálásával valósult meg,
melynek klasszikus alakja egy homogén, illetve inhomogén relativisztikus hullámegyenlet,
zérus nyugalmi tömeget feltételezve. A vektorpotenciál kvantálása vezetett el az EM tér kvan-
tumelméletéhez, a kvantumelektrodinamikához (QED), mely egzakt módon definiálja az EM
tér kvantumát, a fotont és annak kölcsönhatását az anyaggal. A fotont nulla nyugalmi tömegű
részecskének tekintjük. Felmerül a kérdés, hogy a kvantumtulajdonság kiterjeszthető-e a nem-
zérus nyugalmi tömegű anyagi részecskékre?
Ezt a kérdést fogjuk megvizsgálni ebben a fejezetben.
4.2. Az elektromágneses tér kvantálása

Az egzakt kvantumelmélet megszületése, melyet Werner Heisenberg [4.1] kvantummecha-
nikának nevezett el, első példaként a kvantált harmonikus oszcillátor energia spektrumát ha-
tározta meg 1925-ben A kvantált harmonikus oszcillátor energiaszintjei
 1
En =  n +  ; (n = 0, 1, 2,...), (4.2.1)
 2
ahol  az oszcillátor frekvenciája, a Planck állandó [4.2, 4.3]. A kvantált harmonikus oszcil-
látor (QHO) alapállapoti energiája nullától különböző
1
E0 =   0. (4.2.2)
2
Ez a nevezetes nullponti energia, a részecskék mozgási energiája az abszolút hőmérsékleti skála

zérus hőmérsékleti fokán sem tűnik el. A klasszikus elektromágneses tér kvantált formája a
“kvantumelektrodinamika” (QED) [4.4] az elektromágneses teret kvantált harmonikus oszcil-
látorok sokaságának tekinti. Az üres tér (vákuum) az EM tér folytonos frekvenciáját figye-
lembe véve, végtelen EM zéruspont energiát tartalmaz. A QED ezt a végtelen nagyságú üres
tér energiát figyelmen kívül hagyja (ez volt az első, de sajnos nem az utolsó olyan végtelen
fizikai mennyiség, melyet QED nem vesz figyelembe, vagy véges mennyiségekkel helyettesíti,

31
ez a „renormálás”). Annak ellenére, hogy a QED számítások rafinált trükkök segítségével, bá-
mulatos sikerekre vezettek, mégsem tekinthető egzakt fizikai elméletnek (ezt a neves fizikus,
P. A. M. Dirac [4.5] már a kvantummechanika születése kezdetén kijelentette). A könyv Szer-
zője szerint ennek egyszerű oka az, hogy az elektromágneses térre nem használható a Heisen-
berg által felismert kvantálási eljárás (mely a kvantummechanika matematikai eljárása). A fi-
zikusok a kanonikus kvantálást a kvantummechanika első pillanatától kezdve alkalmazták a
klasszikus elektromágneses térre, nevezetesen maga Dirac is.
A klasszikus elektromágneses térnek nincs nyugalmi tömege, ennek megfelelően a relati-
vitáselmélet szerint az EM tér négyesvektorára a következő egyenlet teljesül
p p  = 0  E 2 − P 2 = 0, ( c 2 = 1) . (4.2.3)
Az elektromágneses tér kvantálása az előzőek szerint kvantált harmonikus oszcillátorok soka-

ságára vezet. A fenti egyenletet a következő formában is felírhatjuk
( E − an+1 ) = ( P − an ) = ( E − an )
2 2 2
;
(4.2.4)
an = n , an +1 = ( n + 1) ; (n = 0, 1, 2,...)
mely egyenlet a kvantált elektromágneses teret definiálja. A megadott egyenletből egyszerű

számítással megkapjuk az EM tér  frekvenciájú kvantált oszcillátorának energiaspektrumát
an + an +1  1
En , = =   n +  ; (n = 0, 1, 2,...). (4.2.5)
2  2
4.3. A fizikai tömeg kvantálása

A kvantumelektrodinamika az alapvető divergencia problémái ellenére a mai fizika egyik
kiemelten sikeres elmélete. A QED központi tárgya az elektromágneses térhez rendelt kvantált
harmonikus oszcillátor (QHO) fogalma. Bár az EM tér oszcillátorainak nincs nyugalmi tö-
mege, ugyanakkor az oszcillátorok (4.2.1) energiaszintjeihez ekvivalens tömegértékek rendel-
hetők Einstein tömeg-energia ekvivalencia értelmében. Felmerül a kérdés, vajon a fizikai tö-
meg kvantálható az elektromágneses térhez hasonlóan.
Úgy tűnik, a világ általános kvantumos természete a fizikai tömegnél is jelentkezik. Mak-
roszkopikus méretekben a kvantáltság a gravitáció esetében, közelítő tendenciaként, de egy-
értelmű módon mutatkozik. Konkrétan a kvantáltság a Naprendszer bolygóinál is mutatko-
zik, ezt egyértelműen tükrözi a már régóta ismert a Bode-Titius szabály, melyről a könyv má-
sodik részében részletesen lesz szó.
Ugyanakkor a kvantált értékek megjelenése részecskefizikában már megszokott dolog, a
világban jelenleg ismert, stabil, illetve instabil részecskéknek „pontos” tömegértékeik vannak,
melyek a különböző fizikai táblázatokban, hibáik jelölésével megtalálhatók. Feltevésünk sze-
rint a részecskék alapvető fizikai tulajdonsága, minden részecske alapállapota, alapállapoti tö-
mege egyértelműen meghatározott. Ráadásul az atomoknak (atommagoknak), molekuláknak
léteznek gerjesztett állapotai, melyekben a részecskék tömegei nagyobbak az alapállapoti tö-
megüknél. Gerjesztett állapotnak nevezhetjük a részecskék felgyorsítását adott sebességre, ez
a gerjesztési spektrum folytonos, ekkor a tömegek értéke megnő Einstein tömeg-energia ekvi-
valencia tétele értelmében. Ugyanakkor a tömeg kvantálásáról beszélhetünk az elektron, a
müon és a tau részecske és ezek antirészecskéi esetében. A leptonok alapállapoti tömegét az
elektron képviseli, a gerjesztett állapotok a müon, illetve a tau részecske tömegei.
32
Az atomok (atommagok) és molekulák kvantált gerjesztései jól ismertek, melyek az alap

állapoti tömegek értékeinek diszkrét (kvantált) növekedéseit jelenti. A kvantált tömegértékek
nagyság szerint sorba rendezhetők, megszámozhatók a természetes számok halmazán.
Alapfeltevésünk, hogy minden tömeggel rendelkező részecske összetett, abban az érte-
lemben, hogy minden részecske adott állapotához egyértelműen meghatározott sajátimpulzus
tömeg és zérusponti tömeg tartozik. Minden részecske tömegét valójában két tömegparaméter
határozza meg. A részecske n-edik állapotához tartozó tömegének négyzete univerzálisan csak
a következő alakú lehet
m 2 (n) = 2 (n) +  2 (n)  0; ( m 2 (0) =  2 (0), n = 0, 1, 2,..., N ) . (4.3.1)
Az N természetes szám lehet véges vagy tetszőleges nagy (∞).

A fenti képletben (n) a részecske sajátimpulzusa és (n) a részecske zérusponti tömege.
A hidrogén atom kvantálása

Egyszerű példa a hidrogén atom kvantálása
m2 (n) = 2 (n) + 2 (n) = K / ( n + 1) +  2 (n);

2
(4.3.2)
( n = 0, 1, 2,...; m (0) =  (0)  M ) .
2 2 2
p
Tekintettel arra, hogy a hidrogén atom sajátimpulzusa lényegesen kisebb a proton M p töme-
génél, a hidrogén atom alap, illetve gerjesztett állapotú tömege jó közelítésben
m(n) = 2 (n) +  2 (n) = M p 1 + K / M p2 ( n + 1) 

2
(4.3.3)
1
 M p + K / M p ( n + 1) = M p + R / ( n + 1) , ( n = 0, 1, 2,...,  ) .
2 2
A képletben R természetesen a Rydberg állandó.
A tömeg exponenciális kvantálása

A tömeget az elektromágneses tér kvantálásához hasonlóan végezzük, figyelembe véve a
nem-zérus nyugalmi tömeget. A nem-zérus nyugalmi tömegű részecskék kvantálása a (4.2.4)
egyenlethez hasonlóan történik. A részecskék négyesimpulzus egyenlete
p p = E 2 − P2 = m2  0. (4.3.4)
A részecske kvantálást az EM tér kvantálásához hasonlóan valósítjuk meg
( E − an+1 ) − ( P − an ) 2 = m 2  0,
2
(4.3.5)
ahol m a részecske zérusponti tömege. Ezt a képletet (4.3.1) formának megfelelően a következő
alakba írjuk át
m2 (n) = (  − an +1 ) − ( − an ) 2  0; ( k = 0, 1, 2,...) ,
2
(4.3.6)

33
Ez a képlet eltér a speciális relativitáselmélet négyesimpulzus egyenletétől, mivel itt 

ugyanis nem a részecske külső, mechanikai impulzusa, hanem a belső „sajátimpulzusa”. Az
 energiát ennek mintájára a részecske belső energiájának, „sajátenergiájának” nevezzük [4.6].
A fizikában a sajátenergia fogalma sokszor szerepel, például az A-1 MELLÉKLET-ben a „gra-
vitációs sajátenergia” fogalma, vagy a töltött részecske elektromágneses tömege (elektromág-
neses sajátenergiája). A sajátenergia fogalmának fontos szerepe van az elektrodinamika kvan-
tált formájában, a kvantumelektrodinamikában (QED), melyben „renormálási” funkciója van
[4.7].
A részecskék kvantálása arra vezet, hogy maga a részecske tömege kvantált, ahol an ener-
gia sorozat monoton csökkenő. Határesetben (szabad állapotban) megköveteljük
lim m2 (n) = m2 = 2 = 2 + 2 , (4.3.7)

n→
ahol m a részecske szabad kísérleti tömege.

Például a hidrogén atom szabad állapota a proton, mely a hidrogén atom elektronjának
maximális gerjesztéséhez tartozik. Ismeretes, hogy a magfizikában a protont és a neutront a
„nukleon részecske” két állapotának tekintenek. Ebben a vonatkozásban a neutron megfelel a
legmagasabb gerjesztettségi állapotú nukleonnak, míg a proton az alacsonyabb gerjesztettségű
nukleon állapotnak.
A III. FEJEZET központi témája a Nukleáris Sugárzási Modell (NRM), mely tartalmaz egy
dimenziómentes számot, melynek névleges értéke Q = 2 / 9. Ez a szám szorosan kapcsolódik
a nukleon részecske tömegkvantálásához
 = Q  m,  = m  1 − Q2 , ( Q = 2 / 9 ) . (4.3.8)
A zérusponti energia (tömeg) meghatározása, mely az a1 -t határozza meg
m2 (0) = (  − a1 ) = (  − a0 ) +  2 =  2 ;  a0 = .
2 2
(4.3.9)
Az energia (tömeg) első gerjesztési szintje a1 ismeretében
m2 (1) = (  − a2 ) = (  − a1 ) +  2 .
2 2
(4.3.10)
Hasonlóan kapjuk a további energia szinteket (rekurziós képlet)
m2 (n) = (  − an +1 ) = (  − an ) +  2 , (a0 = , n = 0, 1, 2,...),

2 2
(4.3.11)
melynek ekvivalens formája (derékszögű háromszögeket határoz meg)
m2 (n) = 2 (n) + 2 , (n = 0, 1, 2,...). (4.3.12)
A tömeg exponenciális kvantálásával eljutottunk a Kvantált Tömegoszcillátor modell

(Quantized Mass Oscillator, QMO) fogalmához, melyet a kvantált harmonikus oszcillátor
(QHO) általánosítása.

34
A QMO tömegoszcillátort két paraméter definiálja: a részecske nyugalmi tömege és a szerke-

zetét univerzálisan meghatározó Q = 2 / 9 dimenziótlan szám (szerkezeti paraméter).
Célszerű a normált tömegoszcillátor (NQMO) fogalmát is bevezetni
 2 (n) = (1 −  n +1 ) = ( Q −  n ) +  02 ,
2 2
(4.3.13)
ahol
2 (n) = m2 (n) / m2 ,  2n = an2 / m2 , 02 = 1 − Q 2 , ( n = 0, 1, 2,...). (4.3.14)
A legmagasabb gerjesztési állapotában a normált tömegoszcillátor
1 = 02 +  02 , (n → ). (4.3.15)
A 4.3.1. Táblázat a normált tömegoszcillátor néhány alsó energiaszintjéhez tartozó alfa

értékeket mutatja, a táblázat jobb oldalán látható az egyes szintekhez tartozó „exponenciális
oszcillátor” (mértani sorozat) alfa értékei (a tömeg exponenciális kvantálása). A táblázat sze-
rint a normált tömegoszcillátor alacsony értékeknél már számottevően eltér az exponenciális
(mértani) sorozattól (a zérusponti alfa érték kétszerese az exponenciális oszcillátor zérusponti
értékének).
8 = 6.240509992 E − 07  6.607807467 E − 07 = 0.5  Q 9
 7 = 2.808246364 E − 06  2.973513360 E − 06 = 0.5  Q8
 6 = 1.263745023E − 05  1.338081012 E − 05 = 0.5  Q 7
 5 = 5.687544504 E − 05  6.021364554 E − 05 = 0.5  Q 6
 4 = 2.560797723E − 04  6.021364554 E − 05 = 0.5  Q5
 3 = 1.155214096 E − 03  1.219326322 E − 03 = 0.5  Q 4
 2 = 5.257657428 E − 03  5.486968450 E − 03 = 0.5  Q 3
1 = 2.500395696 E − 02  2.469135802 E − 02 = 0.5  Q 2
 0 = 2.222222222 E − 01 = 2.222222222 E − 01 = Q = 2 / 9
4.3.1. Táblázat: A normált tömegoszcillátor

néhány alsó szintje (Q = 2 / 9).
A következő táblázat a neutron néhány alsó gerjesztési szintjét mutatja
n=8 4.56039860 E - 04 MeV / c 2

n=7 2.05219444 E - 03 MeV / c 2
n=6 9.23518006 E - 03 MeV / c 2
n=5 4.15644902 E - 02 MeV / c 2
n = 4 1.87165497 E - 01 MeV / c 2
n=3 8.44795519 E - 01 MeV / c 2
n = 2 3.85451389 E + 00 MeV / c 2
n = 1 1.85529402 E + 01 MeV / c 2
4.3.2. Táblázat: A neutron gerjesztési szintjei.

35
4.4. A tömegfrekvencia és tömeghullámhossz kvantálása

A tömegoszcillátor energiaszintjeit a (4.3.11) rekurziós képlet definiálja. A kvantált tö-
megnégyzetek
m2 (n) = (  − an +1 ) = m 2 (1 −  n +1 ) , (n = 0, 1, 2,...).
2 2
(4.4.1)
A 4.3.1. Táblázat szerint

 n  Q n +1 /2, (n = 1, 2, 3,...), (4.4.2)
melyet felhasználva, jó közelítésben
m(n)  m (1 − Q n +1 / 2 ) , (n = 1, 2, 3,...). (4.4.3)
A II. FEJEZET elején vezettük be a tömegfrekvencia és anyaghullám fogalmait. Az előző

egyenlet ismeretében érvényesek a következő egyenletek
2n  m (1 − Q n +1 / 2 ) , (n = 1, 2, 3,...). (4.4.4)
Ha a fénysebesség értékét egységnyinek választjuk
 2n = 1/ 2n ; (n = 1, 2, 3,...). (4.4.5)
Ebben a fejezetben általános képet adtunk az anyagi világ általános kvantumtermészeté-
ről. A nulla tömegű elektromágneses tér kvantumtulajdonságát a legkisebb tömeg (energia)
természetben való megléte indokolja. Ennek ismeretében definiálható az a nulla nyugalmi tö-
megű fotonrészecske, amelynek energiája a foton (fény) frekvenciája szorozva a legkisebb tö-
megfrekvenciával, vagyis a Planck-állandóval.
Egy hipotetikus részecske, amely adott energiájú fotonokat képes kibocsátani és elnyelni,
ez a kvantált harmonikus oszcillátor, amely a kvantummechanika elméletének alappéldája.
Természetes igény volt a nullától eltérő nyugalmi tömegű anyag (részecskék) kvantum-
természetének feltárása. Ebben a fejezetben a kvantált tömegoszcillátor modelljét (QMO) ad-
tuk meg, mint a kvantált harmonikus oszcillátor modell (QHO) lehető legegyszerűbb általá-
nosítását. A kvantált tömegoszcillátor határesetben (Q → 1) a kvantált harmonikus oszcillátort
adja vissza. A kvantált tömegoszcillátor bevezetésével meghatároztuk az anyagi részecskék
általános tömegszerkezetét, amely a nullponti tömegből és a sajátimpulzus tömegből áll. Alap-
feltevésünk, hogy a részecskék (tárgyak) tömegszerkezete teljesen hasonló, függetlenül a tö-
megük nagyságától (amelyet minden esetben a Q = 2 / 9 univerzális szerkezeti paraméter ha-
tározza meg). Az összes részecske tömegeloszlását a "korong-geometria" jellemzi, a korong
szélét képező tömeggyűrűk adják a részecske sajátimpulzusát. A korong geometriája és a
kvantált tömegeloszlás hasonló a Bohr-féle hidrogénatom-modellhez és a Naprendszer mo-
delljéhez: „ami a kicsiben, az a nagyban is” [4.9].
Az anyag kvantált tömegoszcillátoros modelljének sikeres bevezetése egységes geomet-
riai képet ad mind a mikro-, mind a makróvilágról. A részecskékről részletes összefoglalót
találunk az [4.10] hivatkozásban. A neutron tömegszerkezetéről további információ található
az A-3 MELLÉKLET-ben.

36
4.6. Hivatkozások
[4.1] en.wikipedia.org/wiki/Werner_Heisenberg
[4.2] en.wikipedia.org/wiki/Quantum_mechanics
[4.3] en.wikipedia.org/wiki/Quantum_harmonic_oscillator
[4.4] en.wikipedia.org/wiki/Quantum_electrodynamics
[4.5] en.wikipedia.org/wiki/Paul_Dirac
[4.6] en.wikipedia.org/wiki/Self-energy
[4.7] en.wikipedia.org/wiki/Renormalization
[4.8] en.wikipedia.org/wiki/Planck%27s_law
[4.9] en.wikipedia.org/wiki/Titius%E2%80%93Bode_law
[4.10] en.wikipedia.org/wiki/Particle_physics

37
V. A KÖLCSÖNHATÁSOK FIZIKÁJA
5.1. Bevezetés
A fizika sokáig négy, egymástól független kölcsönhatás típust feltételezett a természetben,
ezek a gravitáció, elektromágnesség, az erős, illetve a gyenge kölcsönhatás (utóbbi kettő főleg
az atommagra ismert). Időközben sikerült megtalálni az elektromágnesesség és a gyenge köl-
csönhatás közös gyökerét, amit ma „elektrogyenge kölcsönhatásnak” neveznek, így a négy
függetlennek tartott fizikai kölcsönhatást három független kölcsönhatásra redukálták.
A „Sztenderd Modell”, amely a mai elméleti fizika csúcsát képviseli, kvantált formában
tartalmazza az elektrogyenge és az erős kölcsönhatást, de a gravitációt nem. A „kvantumgra-
vitáció” ma még nem létező (nem általánosan elfogadott) elméletének hiánya a valószínű oka
annak, hogy a Sztenderd Modell nem tartalmazza a gravitációt. Más vélemény szerint a gra-
vitáció sok nagyságrenddel gyengébb a maradék két kölcsönhatáshoz képest, ezért nincs helye
a Sztenderd Modellben.
A Szerző véleménye szerint a fizika függetleneknek tekintett alapvető kölcsönhatásai nem
függetlenek, abban az értelemben, hogy az ismert fizikai kölcsönhatások egy és ugyanazon
működési mechanizmus (fizikai háttér) szerint léteznek. Ennek a fejezetnek célja ennek az ál-
lításnak a bizonyítása. Az ismert kölcsönhatásokat a kölcsönhatásban lévő objektumok kötése
szempontjából vizsgáljuk. Figyelembe vesszük az I. FEJEZET alaptételét
Két , minden paraméterében azonos fizikai objektum ( részecske )

között vonzó kölcsönhatás vagy kötött állapot nem jöhet létre.
A fizikai kölcsönhatások univerzális elmélete szerint minden fizikai kölcsönhatás a részt

vevő fizikai objektumok sajátimpulzusainak (azaz a részecskék belső kinetikus energiáiknak)
változásaira vezethető vissza. A kölcsönhatások többsége a kölcsönhatásban lévő tömegek vál-
tozásával jár, nevezetesen a tömeg nélküli objektumok (fotonok, neutrínók) kibocsátásával és
elnyelésével. A gyenge kölcsönhatás tömegváltozással és egyben töltésváltozással is jár: elekt-
ron, müon, vagy tau-részecske emisszió vagy abszorpció során. Ugyanez mondható el a ré-
szecske párkeltésről és a szétsugárzásról (részecske-antirészecske kölcsönhatások).
A tömeg nélküli részecskék (foton, neutrínó) sajátenergiája megegyezik sajátimpulzusuk-
kal. A gravitációs és elektromágneses kölcsönhatások esetén a kölcsönhatásban lévő tárgyak
sajátimpulzusváltozása elhanyagolható a kísérleti (nyugalmi) tömegükhöz képest.
A részecske fizikából, illetve a magfizikából ismert gyenge és erős kölcsönhatások esetei-
ben, a résztvevő objektumok sajátimpulzus változásai a nyugalmi tömegükhöz képest már
számottevők. A gyenge és erős kölcsönhatások elméleti leírására az anyagi részecskék Kvan-
tált Tömegoszcillátor modelljét (QMO) használjuk. A számítások során minden kölcsönhatási
folyamatban kiszámoljuk a kiindulási állapot és a végállapot részecske tömegeit. A folyama-
tokban keletkező vagy elnyelt kinetikus energia is beleszámít a folyamat sajátimpulzusának
mérlegébe, csakúgy, mint a keletkezett vagy elnyelt fotonok és neutrínók energiái.
A II. FEJEZET szerint minden részecske nyugalmi tömegére a következő felbontás érvé-
nyes (tömegháromszög)
m2 = p 2 + m02 , (5.1.1)
ahol p a sajátimpulzus tömege és m0 a részecske nullponti tömege.

A kölcsönhatások során a sajátimpulzusok változása egyben a részvevő objektumok tömegé-
nek megváltozásával jár.

38
Hasonlósági axióma
Minden tömeggel rendelkező fizikai objektum

tömegszerkezete stacionárius állapotában hasonló.
Ez az axióma minden kölcsönhatás esetén a következőt jelenti
m2 = p2 + m02 , (5.1.2)

ahol
p2 p 2 m02 m02
= 2 =Q ;
2
= 2 = 1 − Q2 . (5.1.3)
m 2
m m 2
m
A vesszőtlen tömegek a kölcsönhatás előtti tömegeket jelzik, a vesszősök pedig a kölcsönhatás

utáni tömegeket. A fizikai részecskék minden egyes átalakulásuk (emisszió, illetve abszorpció)
után azonnal az univerzális Q paraméter által meghatározott tömegszerkezetet (sajátimpul-
zust és zérusponti tömeget) veszik fel. Minden részecske tömegspektruma ezáltal Kvantált
Tömegoszcillátor (QMO), a részecske nagyságától (tömegétől) függetlenül.
A folyamat során egy vizsgált objektum fotont, neutrínót, (gravitont?), töltött vagy sem-
leges részecskét, vagy ezek kombinációját bocsáthatja ki, vagy nyelheti el. Az objektum tömeg-
változását a következő szorzótényezők fejezik ki
Emisszió
m  m  (1 −  j )  m  j ; ( j = 1, 2, 3,..., n ) , (5.1.4)
Abszorpció
m  m / (1 − k )  m −k 1; ( k = 1, 2, 3,..., n ). (5.1.5)
Az alfa sorozat számértékeit a normált tömeg oszcillátor (NQMO) egyértelműen meghatá-

rozza, a sorozat első néhány tagja a 4.3.2. Táblázatban található.
A fizikai folyamatok többsége több, egymás utáni lépcsőben, gyors folyamatban zajlik le,
a vizsgált részecske tömege vagy folyamatosan növekszik, vagy folyamatosan csökken. A fo-
lyamatok a legtöbb esetben igen gyorsan történnek, a közbenső állapotok kimutatása ilyenkor
gyakorlatilag lehetetlen. Az átalakuló részecskék tömegszerkezete minden lépés után azonnal
hasonló lesz az előzőhez, a hasonlósági axióma szerint.
A többlépcsős emissziós folyamat
M OUT = ik11 ik22 ... iknn M IN ;

(5.1.6)
( i1 , i2 ,..., in = 0, 1, 2, 3, 4; k1, k2 ,..., kn = 1, 2, 3,..., n ) ,
ahol M IN a kölcsönhatás előtti tömegek összege és M OUT a kölcsönhatás utáni tömegek ösz-
szege. Többlépcsős abszorpció esetén az i indexek értéke negatív számok. Az egyes folyama-
tokat szögletes zárójelben, rövidített formában írjuk le
M IN  1i1 i22 3i3 ... inn   M OUT . (5.1.7)

39
A számítások relatív hibája minden esetben megadott, δ-vel jelölve. Minél nagyobbak az
i, j, k értékek, annál pontosabbak a közelítő egyenletek. A számításoknál az i, j, k >= 7 választás
kellően nagy pontosságot biztosít.
5.2. Gravitáció
A fizikai kölcsönhatások első és legfontosabb felismert formája a gravitációs kölcsönhatás,
amelyet Newtonnak (1642 – 1726/27) tulajdonítanak [5.1]. A gravitációval kapcsolatos tudo-
mányos munkája a "Principia" [5.2] volt.
Newton volt az első a világon, aki megalkotta a matematikai nyelven megalapozott elmé-
leti fizikát; a gravitáció értelmezéséhez először használta a saját maga által alkotott infinitezi-
mális számítási módszert; a később megvalósult matematikai elemzés differenciál- és integrál-
számítási módszer elődjét. A matematika e magasabb szintjét a német Leibniz [5.3] is felfe-
dezte Newtonnal nagyjából egy időben, de tőle függetlenül.
A klasszikus gravitáció elmélete jól ismert a fizika tankönyvekben és az irodalomban. Ami
ezekből többnyire kimarad, az a gravitációs kölcsönhatás létrejöttének előzetes feltétele. A gra-
vitáció és a többi fizikai kölcsönhatás alapfeltétele a kölcsönható objektumok előzetes energia
hiánya (azaz tömeghiánya).
Newton gravitációs törvényét (I. FEJEZET) a Naprendszer és azon belül a Föld-Hold gra-
vitációs rendszert több milliárd éves disszipációs folyamat (energiaveszteség) előzte meg. A
Naprendszer kialakulása egy hatalmas porfelhő folyamatos kondenzációjából következett be,
a gravitációs kötés feltétele hatalmas mennyiségű hőenergia felszabadulása volt hőmérsékleti
sugárzás által. Ez a Naprendszer kiindulási anyagának jelentős csökkenését jelentette. Mind-
ebből az következik, hogy a Newton-féle gravitációs törvény csak azokra a tömegrészekre ér-
vényes, amelyekben már megtörtént az előzetes tömegveszteség. Mindez azt feltételezi, hogy
minden tömegű fizikai objektumnak van egy eredeti, kötés nélküli, szabad állapotú tömege.
Newton gravitációs törvénye, figyelembe véve a QFIZIKA egyik eredményét
mM
F =G 2
, G ( SI )  2Q16 , ( Q = 2 / 9 ) . (5.2.1)
r
Az (m + M) tömegekből álló gravitációs rendszer sajátenergiája (MELLÉKLET-A) szerint
Eg (self )  (m + M )2 = (m0 + M 0 )2 (1 − Q16 / 2 )  (m0 + M 0 )2 (1 − Q16 ) ,

2
(5.2.2)
ahol ( m0 + M 0 ) a gravitációs rendszer tömege a termikus disszipáció előtt. Itt felhasználtuk a

tömegoszcillátor 4.3.1. Táblázat szerinti közelítő képletet
M 162 = M 2 (1 − 16 / 2)2  M 2 (1 − Q16 ). (5.2.3)
Ebből a gravitációs kötési energia arányos lesz a következővel
Eg (bind )  2m0 M 0 (1 − Q16 ) − 2m0 M 0 = −2Q16 m0 M 0  −GmM , (5.2.4)
melyből Newton gravitációs törvénye következik. A makroszkopikus tömegek statisztikus jel-

legű energiadisszipációja miatt a gravitáció állandó nem lehet pontos érték.

40
Ez az oka annak, hogy a különböző vizsgálati helyeken különböző mérési módszerekkel

végzett G-meghatározások akár 2%-kal is eltérnek.
A gravitáció kvantumtulajdonságára utal a régóta ismert Titius-Bode szabály [5.4], amely-
ről részleteket a könyv második részében olvashatunk.
5.3. Elektromágnesség
A gravitációs kölcsönhatás mintáját követve Faraday és mások vizsgálatai az elektromos-
ság kísérleti ismeretéhez vezettek [5.5]. A fizika története a huszadik században a fény és az
anyag kölcsönhatásának vizsgálata volt, és e kölcsönhatások mögött mindenhol elektromág-
nesességet találtak. Az elektromágneses jelenségek fejlett elméletét James Clerk Maxwell (1831-
1879) skót-angol fizikus foglalta össze 1873-ban "Értekezés az elektromosságról és mágnesség-
ről" című munkájában [5.6]. Heinrich Hertz (1857-1894) német fizikus először mutatta be kísér-
letileg a Maxwell elméletben megjósolt elektromágneses hullámot [5.7].
Az elektromágnesesség gyakorlati alkalmazása az 1800-as években robbanás-szerűen ter-
jedni kezdett (távíró, telefon, villanymotor, villanykörte, rádió stb.).
Maxwell elméletéből az is következett, hogy a fény egyben elektromágneses hullám. Max
Planck (1858-1947) 1900-ban publikálta a fekete test hőmérsékleti sugárzási elméletét (fénysu-
gárzási elméletét), felismerve az elméletben szereplő fontos fizikai állandót, róla elnevezett
Planck állandót [5.8]. Planck elmélete a huszadik század elején hatalmas tudományos forra-
dalmat indított el. Egyszerű hétköznapi példa az ismert mechanikai súrlódás, amely hőterme-
léssel, azaz hőmérsékleti sugárzással, azaz energiasugárzással jár.
A jelenség értelmezéséhez az atomok közötti elektromágneses kölcsönhatást kellett felté-
telezni, ehhez viszont el kellett fogadni az anyag atomelméletét, mely akkor még vitatott kér-
dés volt. Az atomelmélet bizonyításában fontos szerepet játszott az ifjú Albert Einstein, atom-
felfogásával már akkor sok korabeli fizikussal szembekerült [5.9].
Az atomspektrum spektroszkópia [5.10], a hidrogénatom spektrumának értelmezése elő-
ször vezetett el Niels Bohr hidrogénatom modelljéhez. Az elektron elektromos töltése szerepel
a modellben, amelyet a fizika az elektromosság elemi töltésének nevez, és negatív előjelű, vele
szemben a hidrogénatom magja, amelynek töltése pozitív és nagysága az elektron töltésével
egyenlő, ez biztosítja az atom kívülről semleges töltését.
A Bohr-modellben az elemi töltés mellett a Planck-állandó és a fénysebesség is fontos sze-
repet játszott, ezek kombinációjából született meg a dimenzió nélküli finomszerkezeti állandó
(„alfa”) fogalma, melyet az atom- és molekulafizikában az elektromágneses tér csatolási állan-
dójának nevezzük. A finomszerkezeti állandó egyszerűen kifejezhető a Q = 2 / 9 számmal,
amely utóbbi dimenziótlan szám központi szerepet játszik a jelen könyvben (I. FEJEZET).
Ha a hidrogénatomot független (elemi) részecskének tekintjük, akkor a hidrogénatom sa-
játimpulzusát az elektron tömege és annak kvantált mozgási energiája reprezentálja. Hason-
lóképpen a periódusos rendszer atomjai is független részecskéknek tekinthetők, sajátimpul-
zusuknak az atommagot körülvevő elektronfelhő tekinthető. A kvantált tömegoszcillátor
belső tömeghéjai is hozzájárulnak az atomok teljes sajátimpulzusához (nukleáris héjmodell,
[5.11]). Az atommag legbelső tömegének négyzete (a zérusponti tömeg négyzete)
M 02 ( Z , A) = (1 − Q 2 )  M 2 ( Z , A), ( Q = 2 / 9 ) . (5.3.1)
A hidrogén atom alapállapoti elektronjának tömege (I. FEJEZET)
 1 
me c 2 = me 0c 2 1 −  2  = me 0c 2 (1 − Q 7 ) ; (   1/137 ) . (5.3.2)
 2 

41
A hidrogén atomban a proton és elektron alapállapoti kötése 13.5 eV kötési energia kisu-
gárzásával jár. Fontos kiemelni, hogy ez a kötési energia az elektron tömegének pontosan a Q
szám hetedik hatványával arányos és pontosan kifejezi a Q szám és a finomszerkezeti állandó
kapcsolatát, ezzel egyben a Q szerkezeti paraméter jelentőségét is.
Már a kvantummechanika kialakulásának kezdetén elektromágneses kölcsönhatást téte-
leztek fel a kémiában (kvantumkémia). A kvantummechanika matematikai apparátusát fel-
használva, az elektromágneses kölcsönhatásra építve születtek meg napjaink csodái; a tran-
zisztor, a mikroprocesszor és a számítógép. Sikeres volt a különböző típusú és erősségű léze-
rek fejlesztése, valamint a szuperfolyékonyság és szupravezetés elméleti értelmezése is.
5.4. Nukleáris kölcsönhatások

Nukleáris kölcsönhatások alatt a gyenge és erős kölcsönhatások együttesét értjük.
A neutron bétabomlása
A béta-bomlás mai modern elmélete az elektromágneses és gyenge kölcsönhatás egyesí-
tett, „elektrogyenge” kölcsönhatásra épül, melyben a Weinberg-féle közvetítő mezonok cent-
rális szerepet játszanak. A neutron béta-bomlása során protonná alakul elektron és neutrínó
sugárzás kíséretében. A folyamatot első közelítésben Feynman diagram írja le. A folyamat so-
rán a negatív töltést a közvetítő negatív Weinberg mezont az egyik neutron-kvark sugározza ki,
melynek bomlása eredményezi végül az elektron és neutrínó keletkezését (II. FEJEZET: 2.4.1.
Ábra).
A folyamat lényege, hogy a magasabb gerjesztettségű neutron az alacsonyabb gerjesztett-
ségű állapotába, a protonra bomlik, meghatározott nagyságú energia kisugárzással. A kísérleti
adatok a következők
m(N) = 939.56542052 MeV / c 2 ; m(P) = 938.27208816 MeV / c 2 ,

(5.4.1)
 = 1.29333236 MeV / c 2 .
A QMO modell szerint ez a folyamat
n  p + e− + 0.782 MeV / c 2 ;
(5.4.2)
34 5 6−1  ,  = 4.8E - 6.
A müon bétabomlása
A müon elemi részecske (melyet a görög betű μ jelöli) az elektronhoz hasonló részecske,
de tömege annál nagyjából 200-szor nagyobb. Töltése megegyezik az elektron töltésével (-e),
spinje is ½, mint az elektronnak [5.12]. A müon a három tagú lepton család tagja (II. FEJEZET).
A müonnak is létezik antirészecskéje, ami a pozitronhoz hasonló, tömege természetesen
megegyezik a müon tömegével. A müon bomlási folyamatai (gyenge kölcsönhatás)
−  e− + e +  ; +  e+ + e +  . (5.4.3)
A bomlás végeredménye elektron, illetve a pozitron. A kisugárzások (a kétféle neutrínó) viszik

el a müon tömegének döntő részét.
A müon tömege 105.658 MeV/c2, az elektron tömege nagyságrendekkel kisebb, 0.511 MeV/ c2,
ezért a bomlási folyamatot dominánsan a 1 = 1 − 1 tényező hatványa határozza meg.
A bomlás folyamata a tömegoszcillátor modellben

42
 −  e− + 105.147 MeV / c 2 ;
(5.4.4)
121022 3  ,  = 3.9 E - 6.
A pion részecske bomlásai

A következőkben a töltéssel rendelkező pion kétféle bomlását vizsgáljuk a QMO Kvantált
Oszcillátor modell segítségével. A neutron béta bomlásának mintájára, a töltött pion bomlásait
is hasonló módon, a QMO modell alapján vizsgáljuk.
A pi-mezon tömege 139.6 MeV/c2 és átlagos élettartama 2.603E−8 s. A pi-mezon bomlása
a gyenge kölcsönhatás következménye. A pion bomlásának domináns módja a müonos bom-
lás [5.13], a bomlási arány R(  ) gyakorlatilag egynek felel meg
+  + +  ; −  − +  . (5.4.5)
A pion domináns bomlásának Feynman diagramja
5.4.1. Ábra: A pion domináns bomlásának Feynman diagramja
A pion müonos bomlásának valószínűsége
R( ) = 0.999877  1. (5.4.6)
A pion bomlásának megfigyelhető egy ritka formája is, mely során a bomlás végeredménye
pozitron, illetve elektron
+  e + +  e ; −  e − +  e ,
(5.4.7)
ahol elektron esetén  e az elektron neutrínó és  e az elektron antineutrínó. A bomlás valószí-

nűsége mindkét részecske esetén
R(e ) = 1.23E − 4. (5.4.8)
A folyamat Feynman diagramja hasonló a pion müonos bomlásához.

A tömegoszcillátor számítás a pion müonos bomlására
     10 4 3 2

1  2 3  4 5  ,  = 1.7 E - 05. (5.4.9)

43
A számítás szerint a pion müonos bomlását, kellő pontossággal, a tömegoszcillátor első ger-
jesztési szintjének figyelembevételével egyszerűen számítható
    11
1 . (5.4.10)
A számítás hibája ebben a közelítésben egy ezrelék alatt van. A töltött piomlása elektronra a
tömegoszcillátor modell szerint a következő
  e   1221 22 32 34 52  ,  = 2.6 E - 05. (5.4.11)
A számítás elegendő pontosságra vezet pusztán az első gerjesztési szint figyelembevételével
e   1221. (5.4.12)
A számítás pontossága egy ezrelék.

A kétféle bomlási mód aránya a gerjesztési szintekből
S ( ) / S (e ) = 11/ 221 = 4.977E − 2, (5.4.13)
amelyből a kétféle bomlás gyakoriságának aránya
R(e ) = ( S (  ) / S (e  ))3 = (11/ 221)  1.233...E − 4.

3
(5.4.14)
A kapott eredmény kiváló egyezést mutat az (5.4.8) kísérleti eredménnyel, mely nem csak
a pion bomlás tömegoszcillátor modelljét igazolja, de egyben a tömegoszcillátor modell valós
fizikai hátterét is. Vizsgálataink szerint, a QMO modell az erős, illetve a gyenge kölcsönhatás
leírására egyaránt alkalmas. Ezzel lényegében a manapság favorizált elektrogyenge (egyesí-
tett) kölcsönhatási elmélet teljesen feleslegessé válik.
Az erős kölcsönhatás
A mai ismeretek szerint az atomok fúziója csak rendkívül magas hőmérsékleten megy
végbe, amikor a csillagok „felrobbannak” (szupernóvák, összeolvadó fekete lyukak). Az atom-
magok fúziója párban megy végbe, a kisebb tömegű atomok ütközésük során nagyobb tömegű
atommagokká alakulhatnak át, és a folyamat során hatalmas energia szabadul fel. A vas 56-os
izotópnál nehezebb atommagok fúziója viszont energiabefektetést igényel, amihez a magas
hőmérsékletű sugárzás adja az energiát. Mint ismeretes, a tervezett jövőbeni atomenergia ter-
melés a könnyű atommagok fúziójára fog épülni, a jelenlegi cél a hidrogénatomok fúziójának
megvalósítása, amely a Nap sugárzási energiájának meghatározó részét képezi.
A sikeres hidrogénbomba kísérleteknél egy kisebb uránbomba (plutóniumbomba) robba-
nása biztosította a szükséges fúziós hőmérsékletet, a bomba köpenyét deutérium és trícium (a
hidrogénatom izotópjai) keverékével töltötték meg. A fúzió során hélium atomok (He-4) ke-
letkeznek és neutronok szabadulnak fel. A folyamat jelentős energia felszabadulással jár sza-
badul fel
2
1 D + 13T  24 He + n + 14.06 MeV / c 2 . (5.4.15)

44
A tömegoszcillátor modell az atommagok fúzióját, általában az atommagok átalakulását

többlépéses folyamatként írja le. Minden atommag egy-egy tömegoszcillátort alkot, amelynek
energiaspektrumát a (4.3.10) rekurziós képlet határozza meg. A tömegoszcillátor által kibo-
csátható vagy elnyelhető fotonok energiája egy exponenciálisan csökkenő végtelen sorozat,
amely nagyjából megfelel a Q = 2 / 9 szám egész hatványainak. A fotonenergiák összege adja
a teljes belső sajátenergiát minden atommagnál. A harmonikus oszcillátor energiaspektruma
a konstans energiák összege, nem lehet megkülönböztetni, hogy a fotonoszcillátor melyik
energiakvantumát bocsátja ki. Az atommag, mint tömegoszcillátor spektrumának energia-
szintjei megkülönböztethetők, így a természetes számok halmazán meg is számozhatók, ha-
sonlóan a hidrogén atom energiaszintjeihez.
Miután egy atommag energiakvantumot bocsát ki, a tömege csökken, a végeredmény
szintén egy tömegoszcillátor, amelyet szintén a Q szám (szerkezeti paraméter) határoz meg.
Az emissziók egymás után követik egymást mindaddig, amíg az átalakulási folyamat a végső
állapotban be nem fejeződik. Természetesen minden lépésben azonos Q paraméterrel jelle-
mezhető tömegoszcillátorok keletkeznek és változnak meg. A tömegoszcillátorok spektruma
hasonló, a legkisebb atommagtól a legnagyobb Naprendszerig terjed. Ha a tömegoszcillátor-
spektrumok szerkezete a tömegek méretétől függne, akkor ez nagy mennyiségű információt
adna a tömegekhez, ami a fizika egyszerűsége elve alapján kizártnak tekinthető. A tömegosz-
cillátor modellben a D + T folyamatot a következő jelölés írja le
D + T  He-4 + n  33 4 6  , (  = 6.7 E - 07 ) . (5.4.16)
A tömegoszcillátoros magfizikai számítás lényege abban a feltevésben rejlik, hogy egy

tetszőleges méretű tömeghez rendelt tömegoszcillátor energiaszintjei csak arányossági ténye-
zővel térnek el egymástól, az arányossági tényező a közbenső, pillanatnyilag létező. tömeg.
A D + T fúziós folyamat gyorsan megvalósul, a köztes részecskék élettartama igen rövid,
a kvantumelektrodinamikából ismert "virtuális" részecskéknek tekinthetjük őket. A teljes pe-
riódusos rendszer atomjai dominánsan két részecske ütközési sorozatával jönnek létre nagyon
magas fúziós hőmérsékleten (a III. FEJEZET szerint).
A deutérium fúziója
n + p  12 D + 2.22452 MeV / c 2 . (5.4.17)
A folyamat szimbolikus jelöléssel
n + p + e−  12 D  3 62 7  ,  = 1.24 E - 9. (5.4.18)
Az eredmény megegyezik a tapasztalattal, a deutériumnak nincsenek gerjesztett állapotai

(pontosabban elhanyagolhatók).
Felmerül a nehezebb elemek fúziós energiatermelésének lehetősége is!

A klór Cl-36 ( e + = pozitron részecske) lehetséges fúziója
12
24
6
Mg + 12 C  17
36 Cl + e + + 15.077 MeV / c 2 ;
(5.4.19)
4 53  ,  = 2.3E - 5.
Ennek a folyamatnak nagy a valószínűsége a közel 1 : 2 tömegarány miatt!

45
Az erős kölcsönhatás itt megadott tárgyalása nem ad információt a kezdeti, illetve végál-
lapoti magok spinjeiről. A magspinek jelenlétét az egyrészecske magmodellek továbbfejlesz-
tése jelentheti, mely egyszerűen a külső maghéjak kiegészítését jelenti elektromágneses köl-
csönhatással. A jövő feladata ennek részletes kidolgozása.
A huszadik század eleje, a kvantumfizika megszületése óta a modern fizika központi tö-
rekvése a fény és az anyag különálló elméleteinek egyesítése. Az elektromágneses mező kvan-
tált természetét a mikrovilág szintjén pontosan leírja a kvantummechanika, amelyet a husza-
dik század első negyedében fedeztek fel és fejlesztettek magas szintre. A kvantummechanika
legfontosabb alkalmazási területe az atom- és molekulafizika. Ugyanakkor a kvantummecha-
nika alapelvei a szilárdtestfizika, a félvezetőfizika és a szupravezetéshez kapcsolódó jelensé-
gek megértéséhez is elvezettek. Kiderült, hogy a kvantummechanika tételei az atommag fizi-
kájában is érvényesek. Fontos kiemelni, hogy jelenlegi ismereteink szerint a kvantummecha-
nika kisebb-nagyobb pontossággal tudja kiszámítani az atomok és molekulák belső energiáit
(sajátimpulzusait).
Gravitációs kölcsönhatás (kötés) csak a kölcsönható tömegek csökkenésével, hődisszipá-
cióval jöhet létre. Sajnos erről nemcsak középiskolai szinten nem esik szó, hanem az egyete-
meken is gyakran elfelejtik megemlíteni.
Az elektron, a müon és nagyszámú "elemi részecske" részecskegyorsítók általi felfede-
zése az anyag általános kvantált természetének bizonyítéka. Az elektromágneses tér kvantá-
lását már korábban, a kvantált harmonikus oszcillátorral (QHO) sikerült elérni. A nullától el-
térő nyugalmi tömegű részecskék kvantálását (tömegkvantálása) itt ebben a könyvben való-
sult meg a világon először a kvantált tömegoszcillátor modell (QMO) bevezetésével. A tömeg
kvantálásához univerzális fizikai állandóra van szükség; dimenzió nélküli számot használ-
tunk, ez a szám Q = 2 / 9 (tömegszerkezeti konstans, univerzális állandó). Bármely nyugalmi
tömeg kvantált energiaszintjét a tömegoszcillátor rekurzív algoritmusa határozza meg. A tö-
megoszcillátor nemcsak atommagok leírására (erős kölcsönhatás), hanem müon és pi-mezon
bomlások modellezésére is alkalmas (gyenge kölcsönhatás).
Az atommag megértése felfedezése óta a fizika legnehezebb feladata maradt. Kiderült,
hogy az atommag építőkövei, a protonok és a neutronok tovább oszthatók kvarkokra, amit
számos elméleti és kísérleti tény is alátámasztani látszik. Ebben a tekintetben nagyon zavaró,
hogy a szabad kvarkokat még nem sikerült kimutatni, ezért született meg az elméleti magya-
rázat: szabad kvarkok nem létezhetnek. Az atommag kötődését a régen feltételezett erős köl-
csönhatás tartja össze, melynek jelenlegi formája a KVARK-QCD elmélet. A fizika mai megál-
lapítása szerint az atommag egyetlen lehetséges pontos leírása csak sokrészecskés modell ke-
retein belül valósulhat meg (és persze csak a kvantummechanika formalizmusával). Ugyan-
akkor jelenleg két egyszerű fizikai modell létezik az atommagok alapállapotú tömegének kö-
zelítő meghatározására, amelyek egyszerű egyrészecske-modellek. Az egyik a régi és ma is
sikeresen alkalmazott Bethe – Weizsäcker modell (SEMF) [3.1-2], amely a magot klasszikus
folyadékcseppnek tekinti. A másik egyrészecskés magmodell a Szerző által kifejlesztett leg-
újabb Nukleáris Sugárzási Modell (NRM) (III. FEJEZET).
A jelen munka megmutatta a QMO modell sikeres szerepét az atommagok vizsgálatában.
A magfúzió lépésről lépésre megy végbe az egymást követő tömegoszcillátorok emissziói so-
rán, amelyek folyamatosan csökkentik a részecske tömegét.
A bemutatott számítási módszer nem csak az alapállapotú atommagok tömegének szá-
mítására alkalmas, hanem gerjesztett állapotok számítására is. A számítások eredményei fon-
tos szerkezeti információt szolgáltatnak az atommagok egyes kvantumállapotairól, illetve a
fúziós folyamatról nyerhetnek információkat. Mindez lehetővé teszi a jövőben a nukleáris re-
akciók elemzését és tervezését.
46
Vizsgálataink szerint a QMO modell alkalmas erős és gyenge kölcsönhatások leírására. A

magfizikában figyelembe vett kölcsönhatások (erős és gyenge kölcsönhatás) mellett feltételez-
hető, hogy a QMO modell sikeresen kiterjeszthető a nagyenergiájú elemi részecskék vizsgála-
tára is. A könyvben ismertetett nukleáris elmélet kapcsán felmerül a kérdés, hogy az új elmélet
hogyan bizonyítható kísérletileg. Az elmélet szerint az atommagok kötődése és bomlása több-
lépcsős folyamat, melynek során a lépések közötti átmenetek egyedi energiaátmeneteket ha-
tároznak meg. Ezek az átmenetek mérésekkel egyértelműen kimutathatók, így a folyamat el-
méleti leírása elvileg kísérleti módszerekkel követhető. A legizgalmasabb alkalmazás a deuté-
rium-trícium atomkeverék héliummá történő átalakulása, amely napjaink fúziós kísérleteinek
legfontosabb célja. A folyamat az adott magas hőmérsékleten folyamatosan megy végbe, pár-
huzamosan az egyesülés és a bomlás, az egyes energiaátmenetek mérésekkel követhetők, sőt
a fúzió energialépései megfelelő hangolható lézerekkel akár stimulálhatók is (rezonancia ger-
jesztés). Az elmélet kiváló ellenőrzési lehetősége lenne az aktuális franciaországi „ITER” kí-
sérleti nukleáris fúziós erőműnél, melyet nagy figyelemmel követ a sajtó [5.14].
Sajnos tagadhatatlan tény, hogy a mai fizika nem képes értelmezni az atommag tényleges
fizikai működését. Az eddigi hagyományos sikertelen kutatás késztette a kutatókat arra, hogy
elfogadják, hogy az atommag működése olyan bonyolult, hogy a korábban alkalmazott elmé-
leti módszerek biztosan használhatatlanok. Az itt megadott, lépcsőzetes működésű univerzá-
lis kölcsönhatási modell eleve kizárja a kvantummechanikai tárgyalás Hamilton operátorának
létezését. A fizikusok számára nem volt más megoldási lehetőség, mint egy nagyon bonyolult
elmélet felállítása, ez a mostani KVARK-QCD elmélet. Az elmélet bonyolultsága adja meg an-
nak a lehetőségét, hogy a sok paraméter segítségével minden egyedi kölcsönhatásra ráhúz-
ható. Ugyanakkor ennek a bonyolult elméletnek a kísérleti igazolása még bonyolultabb fel-
adat. Ezért sok fizikus véleménye szerint a KVARK-QCD elmélet alapjaiban hibás!
Ha eddig nem sikerült megérteni az atommagot, nem jelenti azt, hogy tovább kell bonyo-
lítanunk a már meglévő, sikeres egyrészecskés modelleket. A hiba ugyanis valószínűleg az
atommag többrészecskés modelljében van [5.15].
5.6. Hivatkozások
[5.1] en.wikipedia.org/wiki/Isaac_Newton
[5.2] en.wikipedia.org/wiki/Philosophi%C3%A6_Naturalis_Principia_Mathematica
[5.3] en.wikipedia.org/wiki/Gottfried_Wilhelm_Leibniz
[5.5] en.wikipedia.org/wiki/Electricity
[5.6] en.wikipedia.org/wiki/James_Clerk_Maxwell
[5.7] en.wikipedia.org/wiki/Heinrich_Hertz
[5.8] en.wikipedia.org/wiki/Max_Planck
[5.9] en.wikipedia.org/wiki/Atomic_theory
[5.10] en.wikipedia.org/wiki/Atomic_spectroscopy#Atomic_spectroscopy
[5.11] en.wikipedia.org/wiki/Nuclear_shell_model
[5.12] en.wikipedia.org/wiki/Muon
[5.13] en.wikipedia.org/wiki/Pion
[5.14] iter.org/
[5.15] intechopen.com/online-first/85441

47
A-1. MELLÉKLET: A gravitációs sajátenergia
A-1 MELLÉKLET: A gravitációs sajátenergia

Két pontszerű tömeg gravitációs kötési energiája r távolságban
mM
Ec  U S = −G , (A-1.1)
r
amelyet a mechanikában gravitációs potenciális energiának neveznek. A képletben G a new-

toni univerzális gravitációs állandó. A gravitációs kötés feltétele a kölcsönható tömegek vala-
mely mértékű tömegvesztesége (tömeghiánya). A valóságban a tömegeknek (testeknek) véges
kiterjedésük van, ezért minden tömeg esetén létezik belső gravitációs kölcsönhatás a tömeg
alkotórészei között. Ehhez természetesen tartozik egy belső gravitációs potenciális energia is,
melyet gravitációs sajátenergiának nevezzük. Például az M tömeg teljes energiája a kezdeti
nyugalmi tömegből (végtelen kiterjedésű porfelhőből) áll, melyből le kell vonni a gravitációs
sajátenergiát (ez általában termikus emissziót jelent)
M
m( r )
M = M 0 + ES = M 0 − G  dm. (A-1.2)
0
r
A képlet jobb oldalán szerepel a gravitációs sajátenergia kiszámítási módja, mely egy integrál.
Ha az M tömeg R sugarú gömb és egyenletes tömegsűrűségű, az egyszerű számítás szerint az
M tömeg gravitációs sajátenergiája
M2 3 M2
ES = − G =− G . (A-1.3)
R 5 R
A képlet lényege, hogy a gravitációs sajátenergia tetszőleges tömeg esetén arányos a tömeg
négyzetével. Az alfa dimenzió nélküli tényező a tömeg gravitációs alaktényezője a tömeg alak-
jától és tömegsűrűség eloszlásától függ, és egyértelműen meghatározott. A tömeg nyugalmi
energiájából a gravitációs sajátenergia általában termikus úton (disszipációval) távozik.
Fontos tudni, hogy a gravitációs kötés során a gravitációs potenciális energia fele távozik
a tömegből, a másik fele bent marad kinetikus energia formájában a tömegen belül. Ezért sze-
repel a fenti képletekben a newtoni gravitációs állandó fele. Ennek oka a gravitációs viriál tétel,
melyet itt találunk részletezve
https://en.wikipedia.org/wiki/Virial_theorem
A kisugárzott (disszipált) energia a gravitációs sajátenergia ellentettje, azaz pozitív előjelet

kap. Hasonlóan pozitív előjellel növekszik meg az M tömeg belső kinetikus energiája (azaz a
sajátenergiája)
G 2
Erad ( M ) = − ES ( M ) = Eself ( M ) =  M . (A-1.4)
2

48
A-2. MELLÉKLET: A DIRAC mátrixok
A-2 MELLÉKLET: A DIRAC mátrixok

A Dirac mátrixok szokásos alakjai a következők
1 0 0 0 1 0 0 0 1 0 0 0
    
0 1 0 0 0 1 0 0 0 1 0 0 (A-2.1)
0 = , 0 =  ,  0 0 =  ;
0 0 −1 0 0 0 −1 0 0 0 1 0
     
0 0 0 −1 0 0 0 −1 0 0 0 1
0 0 0 1 0 0 0 −1 1 0 0 0

0 0 1 0 
0 0 −1 0  
0 1 0 0 (A-2.2)
1 =  , 1 =  ,  1 1 =  ;
 0 −1 0 0 0 1 0 0 0 0 1 0
     
 −1 0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 1
0 0 0 −i  0 0 0 i 1 0 0 0
    
0 0 i 0 0 0 −i 0 0 1 0 0 (A-2.3)
2 = , 2 =  ,  2 2 =  ;
0 i 0 0 0 −i 0 0 0 0 1 0
     
 −i 0 0 0 i 0 0 0 0 0 0 1
0 0 1 0 0 0 −1 0 1 0 0 0
    
0 0 0 −1 0 0 0 1 0 1 0 0 (A-2.4)
3 = , 3 =  ,  3 3 =  .
 −1 0 0 0 1 0 0 0 0 0 1 0
     
0 1 0 0 0 −1 0 0 0 0 0 1
A Dirac mátrixok láthatóan antiszimmetrikus mátrixok.

A mátrixok megadott definíciójából következik
    = 4 I, (A-2.5)
ahol I az egységmátrix
1 0 0 0

0 1 0 0 (A-2.6)
I= .
0 0 1 0
 
0 0 0 1
Bevezethetjük az α mátrixokat
1 1
 =   ,   =   , (A-2.7)
2 2
melyre érvényes
1
   =     = I. (A-2.8)
4

49
A-3. MELLÉKLET: A neutron „hagyma” modellje
A-3 MELLÉKLET: A neutron “hagyma” modellje

A neutron linearizált tömegmodellje. A radiális tömegeloszlás meghatározása a neutron
hagyma modelljében. A neutron tömege arányos a neutron tömegeloszlásának területével
(diszk modell)
M N = M Z + M SM (A-3.1)
ahol MZ a zérusponti tömeg, MSM pedig a „sajátimpulzus tömeg”. A neutron a tömegoszcillá-

torok egyik képviselője.
A normalizált tömegoszcillátor (NQMO) szintjeit meghatározó rekurziós egyenlet (IV.
FEJEZET)
(1 −  n+1 ) = (Q −  n ) 2 +  2 , ( n = 0, 1, 2, ...) ;
2
(A-3.2)
 0 = Q = 2 / 9,  2 = 1 − Q 2 .
A fenti egyenletből teljesülnek a következő egyenletek
2n+1 − n2 = 2(n+1 − Qn ); ( n = 0, 1, 2,...) . (A-3.3)
Az egyenleteket összeadva az összes n értékre, kapjuk
 
 (
n =0
2
n +1 −  n2 ) = 2 (  n +1 − Q n ).
n =0
(A-3.4)
Bevezetve a következő jelöléseket
   
U =   2n +1 , V =   n2 , X =   n +1 , Y =   n , (A-3.5)
n =0 n =0 n =0 n =0
az (A-3.4) egyenlet könnyen áttekinthető formába írható
V − U = 2 ( QY − X ) . (A-3.6)
A (A-3.5) definíciók ismeretében a következő két egyenlet teljesül
V − U =  02  Q 2 , Y − X =  0  Q. (A-3.7)
Az ismeretlen X és Y változók kielégítik a következő két egyenletet
Y − X = Q, 2(QY − X ) = Q 2 . (A-3.8)
A megoldás a két ismeretlen változóra
  
1 Q2
X =  n+1 =  n = ; Y =  n = Q + X . (A-3.9)
n =0 n =1 2 1− Q n =0

50
A-3. MELLÉKLET: A neutron „hagyma” modellje
A neutron sajátimpulzus tömege

1  Q2 Q3 
M SM = M N  (  n −  n +1 )  MN  − =
n =1 2 1− Q 1− Q  (A-3.10)
1
= M N Q 2 = M N  0.024691 = 23.199 MeV / c 2 .
2
A neutron zérusponti tömege
M Z = M N 1 − Q 2 = M N  0.974996. (A-3.11)
A két tömegkomponens összege adja meg a neutron tömegének linearizált alakját
 1 
M N  1 − Q 2 + Q 2  = M N  0.999687  M N . (A-3.12)
 2 
A neutron tömegoszcillátorhoz kapcsolt átlagos oszcillátor energia

1 Q2 M
EOSC =  n = X = M N
ˆ = −1 0 , (A-3.13)
n =1 2 1 − Q Q −1
ahol M0 a neutron tömegoszcillátor bázistömege
1
M0 = QM N = 0.112071... Da = 104.394... MeV / c 2 , (A-3.14)
2
amely közelítőleg a müon részecske tömegének felel meg (I. FEJEZET)
M 0  m = 105.66 MeV / c2 . (A-3.15)

A Q paraméter inverze
Q −1 = exp( M 0 / kTST )  exp( OSC / kTST ), (A-3.16)
amelyből a neutron sajáthőmérséklete
TST = M 0 / k ln Q −1 = 8.054... E + 11 K . (A-3.17)

51
A DINAMIKUS GRAVITÁCIÓ
VI. A MOZGÓ TESTEK GRAVITÁCIÓJA
6.1. Bevezetés
A gravitáció kiemelt kutatási területe, már igencsak hosszú idő óta, a newtoni univerzális
gravitációs állandó (G) egyre pontosabb és pontosabb meghatározása. Az eltelt hosszú idő és
a kitartó erőfeszítések ellenére a mai napig a gravitációs állandó értékének pontatlansága még
mindig nagy, a különböző helyeken és módszerekkel mért gravitációs állandók akár néhány
százalékkal is eltérnek [6.1,...,6.4]. A könyv Szerzőjének álláspontja, hogy a gravitációs állandó
pontatlan mérhetősége mögött objektív fizikai ok húzódik meg.
A gravitációs kutatás másik, modern területe Einstein általános relativitáselméletének kí-
sérleti alátámasztása, így a gravitációs hullámok földi detektálása [6.5], a forgó Föld gravito-
mágneses hatásának kimérése mesterséges holdakkal [6.6], valamint a tehetetlen és gravitáló
tömeg ekvivalenciájának újbóli vizsgálata [6.7]. Külön izgalmas kutatási területe a csillagá-
szoknak a galaxisok tömegének anomális radiális sebességeloszlása [6.8] és a fekete lyukak
tanulmányozása.
A magánszférában a fizikusok ma inkább a gravitációs kölcsönhatás ismeretlen jellemzőit
tanulmányozzák. Főleg a különféle egzotikus „antigravitációs” kísérletek és elméletek váltak
népszerűvé. A cél nem csupán a newtoni gravitáció leküzdése, hanem Albert Einstein általá-
nos relativitáselméletének korrekciója, esetleg cáfolata is. Számos magánkísérletet terveznek
és hajtanak végre a gravitációs árnyékolás, vagy akár a gravitációs taszítás lehetőségének be-
mutatására.
Esetünkben a vak véletlen segített, amikor egy fizikai ingával próbálkoztunk a gravitáció
mérésére. Kísérletünkben az alkalmazott viszonylag nagyméretű és nehéz fizikai ingát nem a
gravitációs állandó újabb mérésére, hanem a véletlenül megtalált, meglepően erős gravitáció
vizsgálatára építettük. A tapasztalt erős gravitációs jelenségeket dinamikus gravitációnak ne-
veztük el, amely csak mozgó tömegek között lép fel. A gravitációs kísérletünk egyszerűsége
ellenére a megfigyelt rendkívüli eredmények váratlan forradalomhoz vezethetnek a gravitáció
tudományában.
6.2. Bodonyi kísérlete

Az alábbi fotók egy magyar amatőr fizikusról, Bodonyi Lászlóról, és az ő gravitációs kí-
sérleti eszközéről készültek
Bodonyi László (1919-2001). Bodonyi mérőeszköze.

52
Bodonyi készítette el a nagyméretű fizikai ingáját azzal a feltételezéssel, hogy az képes

lesz a gravitáció tanulmányozására, de ahhoz már nem volt elegendő felkészültsége, hogy a
fizikai inga mérési érzékenységét előzetesen ki tudta volna számolni. Kezdettől fogva úgy lát-
szott, hogy az inga „valóban” képes a „gravitáció” mérésére. A kísérletet a későbbiekben el-
lenőrizve, arra jutottunk, hogy az ingával mérhető hatás nem valamilyen külső eredetű mecha-
nikai zavar és/vagy elektromágneses zaj, és nem is a newtoni gravitáció, hanem ténylegesen
egy új, eddig ismeretlen fizikai kölcsönhatás. A jelenségre először az „erős gravitáció” elneve-
zést, majd később a „dinamikus gravitáció” elnevezést használtuk.
S
R
1.55m
m
C
m M
6.2.1. Ábra: A gravitáció mérés elvi rajza (Bodonyi László)

R: az inga forgáspontja; C: tömegközéppont;
S: árnyékolás; m: ingatömegek; M: forrástömeg.
A fizikai inga alkalmazásának két előnye van a szokásosan alkalmazott torziós ingával
szemben: az első, hogy a „rugóállandó” a fizikai inga esetén nagyon stabil a lokális gravitációs
gyorsulás okán, a másik, a fizikai inga relatív súrlódása lényegesen kisebb a torziós ingánál. A
fizikai inga hátránya az alacsony mérési érzékenysége, ez lehet oka annak, hogy idáig a fizikai
ingát gravitáció mérésére nem alkalmazták (vagy nincs róla információ). Most itt egy rövid
számítást végzünk a fizikai inga érzékenységére. A fizikai inga mozgása kis amplitúdó esetén
harmonikus rezgőmozgás, az oszcillátor rugóállandója
k = m2 = 42 m / T 2 . (5.2.1)

ahol m az effektív ingatömeg és T az inga periódusa. A valóságban elérhető ingaperiódus
értéke fizikai inga esetén tipikusan 60 másodperc, a kísérletben a fizikai inga effektív tömege
50 kg volt. Ezekből az adatokból a fizikai inga rugóállandója
k = 8.7E − 2 N / m. (6.2.2)
Tipikus torziós ingás mérés esetén a tömegdipól tömege 100 gramm, a periódus legalább 1200
másodperc, ebből a rugóállandó
k = 4.36E − 7 N / m. (6.2.3)

53
A számítások szerint a fizikai inga érzékenysége messze nem elegendő a newtoni gravi-
táció vizsgálatához. Mindenesetre nagyon meglepő volt, hogy egy gyenge kölcsönhatás egy-
értelműen mutatkozott a fizikai ingánál, éspedig fázis- és amplitúdómoduláció formában.
Kizárva minden zavaró körülményt az elektromosan földelt ingánál, a megfigyelhető köl-
csönhatás semleges tömegek között csak gravitációhoz hasonló lehetett. A jelentkező kölcsön-
hatás csak az inga közelében mozgatott tömeg hatására jött létre (megfelelő árnyékolással szél-
hatás nem volt), ugyanakkor az inga közelében elhelyezett bármilyen nagy tömeg esetén szta-
tikus kitérése az ingának nem volt. A sűrű kísérletek egyértelműen kimutatták, hogy az új
kölcsönhatás kizárólag csak mozgó tömegek hatására jelentkezik. Végül, éppen ezért neveztük
el a megfigyelt erős gravitációt dinamikus gravitációnak, szemben a newtoni, sztatikus gravi-
tációnak, mely utóbbi képes állandó kitérést mutatni például a torziós ingánál.
A kísérletek fontos különlegessége is megfigyelhető volt, éspedig a mintatömeg közelítése
az ingához taszító hatást fejtett ki, ellenkező esetben, a forrástömeg távolítása az ingától vonzó
hatást mutatott. A megfigyelt jelenséget könnyen értelmeztük Newton III. törvényével, éspedig
minden fizikai rendszer igyekszik energiáját megtartani, amig egy külső hatás be nem avatko-
zik. A jelen esetekben az energia megmaradása a gravitációs sajátenergia megmaradását jelenti,
mely a kölcsönható tömegek távolságának megtartását jelenti (A-1 MELLÉKLET).
6.3. A gravitáció mérése fizikai ingával

Bodonyi kísérletének tanulmányozása és elemzése után megszületett a döntés, a kísérletet
meg kell ismételni jobb műszaki feltételek biztosításával. Végül a csoportunk sikeresen meg-
ismételte a fizikai ingás kísérletet az 1998 év végén. A dinamikus gravitáció részletesebb ta-
nulmányozása céljából egy kvázi-rezonancia kísérletet valósítottunk meg, ugyancsak egy nagy-
méretű és nagy tömegű fizikai ingával. A megismételt gravitációs kísérlet elvi rajza
6.3.1. Ábra: A dinamikus gravitáció mérése rezonancia módszerrel

R = az inga forgáspontja; C = az inga tömegközéppontja.
Az új kísérlet két forrástömeget tartalmazott. A mérés megbízhatóságát jelentősen növeli két

forrástömeg alkalmazása. A forgó körasztal kiegyensúlyozásához is hozzájárul a kettős for-
rástömeg szimultán használata. A méréshez olyan speciális légkondicionáló rendszerre lett
volna szükség, mely a levegő minimális áramlása mellett biztosította volna a kísérlethez szük-
séges stabil hőmérsékletet. Sajnos, ennek biztosítására nem volt lehetőségünk.

54
A fenti ábra szerint két forrástömeget használtunk a mérésnél (M = 24 kg, M / 2 = 12 kg),

melyek a forgó körasztalon éppen átellenben helyezkednek el. Egy kis villanymotor hatja meg
a körasztalt egy vékony gumiszíj áttétellel, ami hozzájárul a vibrációs zaj csökkentéséhez. A
forgó asztal anyaga keményfa, de alkalmazható bármilyen, nem mágnesezhető anyag is.
A forgó asztal és a meghajtó motor a laboratórium padlóján helyezkedett el, az inga fel-
függesztése pedig az esetleges csatolt vibráció csökkentése érdekében a laboratórium meny-
nyezetéhez kapcsolódott. Az egész rendszer rögzítése gumiszigetelők segítségével történt. A
megfelelő zavarszűrés ellenőrzése az éles mérések előtt gondos kontrolmérésekkel történt.
A fizikai inga néhány fontosabb műszaki adata
Inga karhosszúságok 2.5 + 2.5 méter (függőleges helyzetben)

Alsó, felső ingatömeg 24 - 24 kg (ólomtéglák)
Az inga kerete alumíniumból készült
Az inga teljes tömege 54.7 kg
Az inga felfüggesztése két párhuzamos rapidacél él
Magas frekvenciás szűrés hidraulikus csillapítóval
Inga lengési tartomány beállíthatósága 60 - 80 másodperc
Inga helyzetmérés optikai detektorral
A legfontosabb feladat az inga mérési érzékenységének növelése volt, ami a lengésidő

növelését jelentette. Éppen ezt a célt szolgálta az inga méretének növelése, nemcsak geometri-
ában (5 m ingamagasság), de a tömegében is (55 kg). Az ingaperiódus növelése az inga súly-
pontjának finombeállítását jelentette, amely utolsó lépésben kis segédtömegekkel történt (M3-
as, M4-es méretű acélcsavarokkal és anyákkal). A fizikai inga és a forgó tömegek között elhe-
lyezett lágyvas lap szolgálta az esetleges mágneses hatás kizárását, a mérések szerint végül
ennek a szigetelésnek nem volt jelentősége. Az inga és a forgó tömegek villamos földelése is
megoldott volt.
Az ingamozgás valós idejű, online rögzítése számítógépen történt, egy megfelelő felbon-
tású, optikai elven működő helyzetmérő elektronika segítségével, melyet a Szerző saját maga
fejlesztett ki. Az inga mozgása kinagyítva a számítógép monitoron folyamatosan követhető
volt. Az inga helyzetmérésének mintavételi periódusa 0.2 és 2.0 másodperc között volt beállít-
ható, a mérés felbontása 5 - 10 m tartományba esett. Az inga a nagy lengésidő beállítása miatt
közel volt az átfordulásához, ezért ennek megakadályozása céljából az inga alsó tömegének
mozgása két puha fékkel a ±20 mm tartományra volt korlátozva.
A kísérlet helye (laboratórium) mintegy 500 méter távolságban helyezkedett el a legköze-
lebbi közlekedési útvonaltól, a környék mentes volt mechanikai zajoktól és most már az is
fontos volt, hogy mentes legyen a dinamikus gravitációs zajoktól is (azaz mentes legyen a kö-
zeli környék mozgó tömegektől, pl. állatoktól is).
A laborépület hermetikusan zárt volt a külső légmozgásoktól. Mindazonáltal az inga fo-
lyamatosan, minimális amplitúdójú mozgást mutatott, melynek oka a talajban mindig meg-
lévő, folyamatos vibráció (rezgés), mely csatolt rezgésként, megjelenik az inga alapállapoti
mozgásában. Ennek csillapítására egy hidraulikus csillapító lett felszerelve, mely nem szerepel
az 6.3.1. Ábrán. A csillapító egy egyszerű műanyag lap kb. 600 cm2 felülettel, mely az inga alsó
karjához lett rögzítve és egy vízzel telt edénybe merült. Ez a csillapító képes a magasabb frek-
venciájú rezgések levágására, a megmaradó alacsony frekvenciás rezgések okozzák az inga
minimális, mintegy 2-3 mm-es kaotikus lengési amplitúdóját az inga 70 másodperc körüli pe-
riódusánál. Természetesen a viszonylag hosszú idejű méréseknél a labor helyiségben szemé-
lyek nem tartózkodhatnak, a mérések egy másik helyiségből, videóláncon keresztül követhe-
tők.

55
A következő ábra mutatja az egyik sikeres, viszonylag hosszú idejű ingamérés eredményét
6.3.2. Ábra: Gravitáció mérés kvázi-rezonancia módszerrel,

a fizikai inga mozgása az idő függvényében.
Az itt közölt mérés kereken 5000 másodpercig történt, az inga periódusa 72 másodperc
volt, a forgó körasztal periódusa ennek négyszerese, azaz 288 másodperc volt. Az ábra szerint
a gravitációs mérésünk erősen zajjal terhelt, mindazonáltal a rezonancia periódusok élesen
behatárolhatók. A mérésben uralkodó domináns frekvenciák és intenzitások a gyors Fourier
transzformációval (FFT) egyértelműen meghatározásra kerültek.
A mérések elméleti vizsgálata egyértelműen megmutatta, hogy a dinamikus gravitációs
hatás legalább tízezerszer erősebb a newtoni sztatikus gravitációnál. Ez azt jelenti, hogy a kí-
sérlet pusztán newtoni gravitációs kölcsönhatás esetén nem működött volna. Ez a sikeres kí-
sérlet egyértelműen igazolta a mozgó tömegek között fellépő, a newtoninál nagyságrendekkel
erősebb dinamikus gravitáció létezését.
6.4. A gravitáció mérése matematikai ingával

A legújabb gravitációs kísérlet fonálingával (matematikai ingával) történt. A kísérlet vi-
deófelvétele a [6.9] referenciában szerepel. A jelen munka tárgya ennek a kísérletnek teljes el-
méleti kiértékelése. A kísérletben egy 3 kg -os ólom tömeget egy vízszintesre állított biciklike-
rék 11 cm-es sugarú körpályán mozgatja. A forgó gerjesztési tömeg forgási középpontjától 22
cm távolságban egy 100 grammos rozsdamentes acélrúd képezi a fonálinga tömegét, mely egy
vékony horgász-zsinórral volt a mennyezetre felfüggesztve.
A 2.5 méter fonalhosszúságú inga egy átlátszó borosüvegbe került belógatva, mely bizto-
sította az inga mozgás védelmét a levegő esetleges torlónyomása ellen. Nagy meglepetésre, a
forgó ólomtömeg képes volt szinkronizálni az inga mozgását és mintegy 3 mm-es amplitúdójú
lengésre kényszerítette az ingát. A körülmények számbavételével az inga gerjesztése csak gra-
vitációs eredetű lehetett.
A kísérlet tervezése és végrehajtása valószínű egyedi a világon. Az ilyen kísérlet a gravi-
táció kimutatására a szakemberek (fizikusok, mérnökök) szerint nem lehet alkalmas a gravi-
táció rendkívüli gyengesége miatt. Úgy tűnik, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló kísérlet sem
videófelvételen, sem publikációban nem található az Interneten.
A következő ábrán látható a kísérlet sematikus rajza. A 3 kg-os gerjesztő tömeget a bicik-
likerék segítségével egy kis villanymotor forgatja, a gerjesztési frekvencia finoman állítható a
rezonancia frekvenciára a villanymotor tápfeszültségének szabályozásával.

56
A rezonancia a jelen kísérletben a 2.5 másodperces forgási periódusnál jött létre [6.9]
6.4.1. Ábra: A gravitációs kísérlet sematikus rajza

mg = a gerjesztő tömeg; mp = az inga tömege;
R(t) = a kölcsönható tömegek távolsága.
A könyv Szerzője állítja, hogy a kísérlet hátterében valóban a newtoni gravitációnál nagy-
ságrendekkel erősebb kölcsönhatás, a dinamikus gravitáció áll. Ugyanakkor a kísérlet valósá-
gában kételkedők leginkább rezonancia csatolásra gondolnak. Szokás felhozni C. Huygens
(1629 – 1695) neves holland fizikus [6.10-6.11] tanulmányát az ingaórák gyakran megfigyelt
szinkronizációjáról. Az azonos periódusra beállított ingaórák képesek egymást szinkronizálni,
amiről kiderült, hogy ennek egyszerű oka a közvetlen mechanikai csatolás. Az itt bemutatott
gravitációs kísérletben a mechanikus rezonancia csatolás teljesen kizárt, több okból is. A leg-
fontosabb oka a mechanikai rezonancia kizárásának, hogy az inga felfüggesztése a szoba pla-
fonjára történt, míg maga a kísérleti berendezés a helyiség padlóján helyezkedett el. A levegőn
keresztüli csatolás teljesen kizárt az inga üvegárnyékolása miatt. Számításba kell venni azt a
tényt is, hogy a biciklikerekes meghajtás a rendkívül alacsony súrlódás miatt nagyon kis meg-
hajtási teljesítményt igényelt (≈ 0. 1 W), melynek rezonancia hatása már önmagában is elha-
nyagolható. Az alacsony rezonanciafrekvencia ugyancsak hozzájárult a mechanikai csatolás
semlegesítéséhez.
A hétköznapi élet mind a mai napig a newtoni gravitáció érvényesülését igazolta, tehát a
kísérlet gravitációs eredetét a szakemberek eleve hibásnak tartják, ezért mindenféle más ma-
gyarázatot javasolnak a kísérlet valós értelmezésére. A vizsgálódók többsége idegen eredetű
külső hatásokra, mechanikai és/vagy elektromágneses zavarokra gondolnak. A bírálók egy
része felvetette, hogy ha valóban gravitációról van szó, próbáljuk igazolni a kölcsönhatás re-
ciprok távolság-négyzet függését. Az elektrosztatikus hatás kompenzálható, ha üveg árnyé-
kolás helyett földelt lágyvas burkolattal vesszük körbe az ingát, amely egyben a sztatikus mág-
neses hatást is szigeteli. A mechanikus csatolás csökkentéséhez javasolt gumitalp szigetelések
használata a mérőberendezés rögzítéséhez, illetve az egész mérőberendezés nehéz, zárt do-
bozba helyezése. Ellenőriztük, hogy egy lágyvas árnyékoló lemez elhelyezése a gerjesztő tö-
meg és az ingatömeg közé, nem mutatott változást a kísérletben. A gravitációs kísérletünk
eddigi publikálása sajnálatosan a mai napig nem keltett kellő érdeklődést. A még sokig meg-
maradó kételyek miatt, a gravitációs kísérlet további részletezése helyett elméleti úton próbál-
juk igazolni a dinamikus gravitáció jelenségének létezését.
A könyv Szerzője évekig vizsgálta a dinamikus gravitáció jelenségét, mind kísérleti, mind
elméleti úton. Jelenleg a Szerző teljes biztonsággal állítja, igenis, a dinamikus gravitáció valós

57
fizikai jelenség, bár hatása nem annyira látványosan érvényesül a hétköznapokban, mint a
newtoni gravitáció.
Az első kérdés, mi a dinamikus gravitáció hatásának minimális feltétele. A válasz egy-
szerű, a kölcsönható teste közül legalább az egyiknek gyorsulnia kell, akár minimális mérték-
ben is.
Megjegyzés: sajnálatos módon számos kísérleti eszköz és kísérlet szerepel az Interneten,
főleg amatőr videó felvételeken, ahol egyértelműen látható a fizikai törvények sérülése, me-
lyek hátterében a szerzők valamilyen szándékos, vagy jó esetben jóhiszemű trükköt alkalmaz-
nak. Az itt leírt gravitációs kísérlettel kapcsolatban a kísérlet tervezője és megvalósítója, a jelen
könyv Szerzője állítja, hogy a [6.9] videóban bemutatott kísérlet valós, nincs semmiféle meg-
tévesztő manipuláció a hátterében.
6.5. A mozgó testek gravitációja

A gravitáció közel 350 éves sikertörténete (Newton: Principia, első kiadás: 1687) azon a hall-
gatólagos feltételezésen alapult, hogy a mozgó testek gravitációja megegyezik a nyugvó testek
gravitációjával. Tudjuk azonban, hogy az álló és mozgó töltések eltérően viselkednek: az elekt-
rodinamika szerint az álló töltéseknek csak elektromos tere van, míg a mozgó töltések elekt-
romos teréhez mágneses tér is kapcsolódik. Az alapvető tapasztalat: az álló és mozgó elektro-
mos töltések fizikai viselkedése eltérő. Nem ez a helyzet talán a testek gravitációjával? A
mozgó test gravitációja elvileg különbözhet a nyugvó test gravitációjától. A newtoni gravitáció
eddigi története ezt cáfolni látszik.
Az újabban megvalósított gravitációs kísérletek, melyekről a könyv beszámol, a mozgó
testek gravitációja minden esetben jelentős eltérést mutatott a nyugvó testek gravitációjától,
ráadásul drasztikus mértékben. Ami a kísérleti gravitáció történetét illeti, sehol sem végeztek
olyan gravitációs kísérleteket, melyekben a kölcsönható testek folyamatosan mozgást végez-
tek volna. A távolság korlátozása megkövetelte volna a kölcsönható testek korlátozott térbeli
mozgását, miáltal a mérés műszaki feltétele lényegesen bonyolultabb lett volna, mint a Caven-
dish-féle torziós ingás kísérlet.
Megjegyzendő, hogy a gravitációval foglalkozó elméleti fizikusokat a múlt század eleje
óta intenzíven foglalkoztatja az a lehetőség, hogy a mozgó tömegnek gyenge mágneses hatása
is lehet (ezt nevezzük gravitomágneses hatásnak [6.12]). A gravitációra felépített „gravitodina-
mika” elmélet, az elektrodinamika mintájára nagyon gyenge mágneses hatást jósolt. (Fontos
tudni, hogy a gravitomágneses hatásnak semmi köze a jól ismert hétköznapi mágnességhez,
így a gravitációs mágnességnek sincs hatása a közönséges mágnesre, és fordítva.)
Einstein általános relativitáselmélete, mint a gravitáció relativisztikus elmélete, tartalmaz
következtetéseket a gravitomágneses hatásról, mint például a forgó Föld gravitomágneses ha-
tásáról. Ennek kísérleti igazolására 2004 óta végeznek méréseket az USA-ban mesterséges hol-
dak segítségével, amelyek megerősítették az általános relativitáselmélet állításait, de az is kez-
dettől fogva nyilvánvaló volt, hogy ezek nagyon kicsi, nehezen észlelhető hatások.
A dinamikus gravitációval kapcsolatos vizsgálataim, amelyek a newtoninál nagyságren-
dekkel erősebb gravitációt jeleztek, nem mutattak hasonlóságot a gravitációs mágneses elmé-
let által feltételezett jelenségekhez. Az első kísérleti felismerés után, sok év kemény szellemi
munkája kezdődött el a dinamikus gravitáció titkának feltárására, a dinamikus gravitáció erő-
törvényének meghatározására. A dinamikus gravitációs erő törvénye azért fontos, hogy a gra-
vitációs kísérleteket számításokkal alá tudjuk támasztani. A mérésekhez, amint a fentiekben
említettem, olyan számítógépet használtunk, amely képes volt valós időben rögzíteni és ábrá-
zolni a fizikai inga mozgását. A mérési adatok számszerűen elérhetőek voltak a számítógépen,
ezeket az adatokat egy megfelelő erőtörvény ismeretében kellett szimulálni. Végül a dinami-
kus gravitáció fizikai értelmezése sikerre vezetett. Meglepő módon a dinamikus gravitáció el-
méleti háttere sokkal egyszerűbb, mint azt bárki gondolná.
58
Az a tény, miszerint a dinamikus gravitáció csak mozgó testek között lép fel, megköveteli,
hogy a dinamikus gravitáció törvénye tartalmazza a kölcsönhatásban lévő testek sebességét
és/vagy gyorsulását. A dinamikus gravitáció jelenségére utaló kísérleti tapasztalatok az 1990-
es évek elejére nyúlnak vissza, és a különleges jelenség elméleti értelmezése évekig megoldat-
lan maradt. A biztató elméleti modellek felállítása többször sikeresnek tűnt, de ezek az évek
során rendszeresen kérdésessé váltak, és hamarosan „leváltásra” kerültek. Csak az elmúlt
évek megfontolásai vezettek a ma már véglegesnek tekinthető elmélethez, a dinamikus gravi-
táció elméletéhez. Az eddigi sikeres kísérletek a rezonanciakísérletek voltak, amelyekben a
forrástömegek periodikus mozgása a detektortömegek periodikus mozgását is okozta.
A dinamikus gravitáció fizikai hátterének értelmezésében két elméleti megfontolás veze-
tett sikerre: a dinamikus gravitáció sajátenergiás vizsgálata (A-1 MELLÉKLET) és a dinamikus
gravitáció erőtörvénye, amely utóbbi a newtoni (statikus) gravitáció általánosításának bizo-
nyult. Mindkét elméleti megközelítést számítógépes szimulációval igazoltuk.
6.6. A dinamikus gravitációs kísérlet kiértékelése

A dinamikus gravitációval és mérési eredményekkel kapcsolatos jelenségek nagyság-
renddel erősebb kölcsönhatást jeleztek, mint ami a newtoni gravitációtól elvárható. A dinami-
kus gravitáció időszakos taszító hatása további nehézséget jelentett a newtoni gravitáció álta-
lánosított törvényének megtalálásában. A kísérletek, valamint azok elméleti modellezése, a
szimulációs számítások a feltételezett gravitációs képletekkel, akárcsak a newtoni elmélet ál-
talánosításai, évekig tartottak. Az emberi természet sajátossága, hogy ha a jelenségek egy cso-
portja összetettnek tűnik, akkor annak elméleti hátterét is bonyolultnak látja a kutató.
Ennek ellenére a dinamikus gravitáció utoljára megtalált elmélete, amely jelenleg végle-
gesnek tűnik, hihetetlenül egyszerű. A dinamikus gravitáció erőtörvénye
mM r
F = 2 ( a mr )(a M r ) ; ( r = rm − rM ) . (6.6.1)
r4 r
ahol m és M a kölcsönható tömegek, r a távolságuk, a m és a M a gyorsulásaik. A képlet szerint

a dinamikus gravitáció általános esetekben a newtoni gravitációs törvénytől eltérően nem
gömbszimmetrikus, és a vonzás-taszítás a kölcsönható testek pillanatnyi gyorsulásától függ.
A newtoni gravitáció a dinamikus gravitáció határesete (gömbszimmetrikus)
Inf 2 ( amr)(aM r ) / r 2 = −2a02 = −G, (r = rm − rM ) , (6.6.2)
ahol G a newtoni univerzális gravitációs állandó, negatív jel kifejezi, hogy mindig vonzó.
A gravitációs kísérletünk erőtörvénye egy dimenzióban
m p mg
F (t ) = 2a p (t )ag (t ) ; r = rp (t ) − rg (t ), (6.6.3)
r2
ahol rp (t ) az inga pozíciója, rg (t ) a gerjesztés pozíciója, m p és m g a kölcsönható tömegek, a

tömegek gyorsulásai a p and a g . Az elméleti vizsgálatban a kísérlet két csatolt ingával model-
lezhető, ahol a gerjesztő inga amplitúdója állandó (a kerék sugara), és a frekvenciája is állandó
a villanymotoros hajtás miatt.

59
15
10
0
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
-5
-10
-15
Time (s)
6.6.1. Grafikon: ■ A gerjesztő tömeg mozgása (cm) az időben;

♦ Az inga mozgása az időben (mm).
2.5
1.5
0.5
0
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
-0.5
-1
-1.5
-2
-2.5
Time (s)
6.6.2. Grafikon: Az ingára ható dinamikus gravitáció

erősűrűsége (milli-Newton/kg) az idő függvényében.
A kísérlet csatolt ingákkal modellezhető, a két inga mozgása harmonikus rezgőmozgással ír-
ható le, a két inga közötti energiaátadás maximális, ami a két inga fázisában 90 fokos különb-
ség van. A szimulált kísérlet stacioner állapotban modellezett paraméterei a következők
a p (t ) =  p 2 sin(t −  / 2); ag (t ) =  g 2 sin t, (6.6.4)

ahol
 p = 2.6 mm,  g = 110 mm,  = 2 / T = 2 / 2.5 s. (6.6.5)

60

A számítógépes szimuláció eredményeit az 6.6.1. és az 6.6.2. grafikonok mutatják. Az első
grafikon szerint az inga mozgása kis késéssel követi a gerjesztő tömeg mozgását. Ez azt jelenti,
hogy a dinamikus gravitációs erő képes az inga közel szinkron mozgását biztosítani. A máso-
dik grafikonon látható, hogy a dinamikus gravitációs erő vonzó és taszító periódusok között
váltakozva igyekszik fenntartani a gerjesztő tömeg és az inga tömege közötti állandó távolsá-
got, ami a gravitációs sajátenergia megőrzését szolgálja.
A gerjesztett inga mozgását VERLET integrálással határoztuk meg (B-2 MELLÉKLET), a
kísérlet differenciálegyenlete
x + 2x + 2 x = F (t ) / mp , (6.6.6)
ahol  = 1/ 250 s az inga csillapítása,  = k / mp az ingafrekvencia négyzete.

2
A dinamikus gravitáció felfedezése, úgy tűnik, csak a mai időkben történhetett meg, rész-
ben a véletlennek köszönhetően. A tudomány történetében már eddig is sok esetben a véletle-
nek játszották a fő szerepet.
Newton régi gravitációelmélete után csak a huszadik század elején, Einstein általános re-
lativitáselmélete tette teljessé a klasszikus gravitáció elméletét. A modern fizika mai csúcsel-
mélete, a Sztenderd Modell a mai gondolkodást hasonlóvá tette a tizenkilencedig század vég-
ének korához, miszerint a fizika most már tényleg készen van, most már mindent tudunk,
gyakorlatilag mindenről vannak sikeres elméleteink. A jelen korszak nagyenergiájú kísérlete-
inek csúcspontja, sikerült minden részecske tömegét biztosító Higgs-bozont megtalálni [6.14].
Mindezen általános hiedelmek ellenére a könyvben bemutatott egyszerű, házilagos kísér-
let bebizonyította, hogy a gravitációt még mindig nem ismerjük a maga teljességében. Talán
ez is lehet az oka annak, hogy a Sztenderd Modell nem tartalmazza a gravitációt. Ezek szerint
a klasszikus gravitációról szóló ismereteink is hiányosak, és nem zárható ki, hogy a dinamikus
gravitáció mellett más ismeretlen gravitációs jelenségek is létezhetnek még.
Mindazonáltal a dinamikus gravitáció jelensége a mai napig a világ előtt ismeretlen ma-
radt és láthatóan nincs is rá fogadókészség, hiszen a jelenlegi gravitációs tudásunk „olyan szép
és kerek”. Emiatt felmerül a kérdés, hogy a dinamikus gravitáció nevezhető-e egyáltalán gra-
vitációnak, hanem inkább a fizikai kölcsönhatás egy újabb, eddig ismeretlen formájának. Sok
fizikus párhuzamot von az erős kölcsönhatás és a gravitáció között. Lehetséges, hogy az itt
bemutatott dinamikus gravitáció valójában az erős (nukleáris) kölcsönhatás makroszkopikus
megfelelője?
A kísérletből következik, hogy egy zárt pályán keringő M tömeg gravitációs teret hoz létre
(„r” a tömeg hely vektora, „a” a tömeg gyorsulása, M tömeg az origóban)
r
G ( M , r, t ) = 2arM . (6.7.1)
r4
A kísérletekből az következik, hogy a dinamikus gravitáció fellépésének egyetlen oka a

testek gyorsulása. Ismeretes, hogy a gyorsuló töltésnek folyamatos energiasugárzása van (ez
a ciklotronsugárzás), ami a környezettől független folyamatos energiaveszteség. Kísérletünk-
ben a gerjesztő tömeg folyamatosan, gravitációs úton kompenzálja az inga mozgási energiájá-
nak veszteségét, tehát energiát sugároz ki! A gerjesztő tömeg gravitációs energiájának kibo-
csátása nyilvánvalóan folyamatos, nem függhet az éppen jelenlévő ingától (gravitációs detek-
tortól). A gravitációs energia kisugárzását a villanymotor folyamatosan pótolja.

61
Hasonló kísérletet végeztünk csatolt ingapárral is, az ingák csatolását a dinamikus gravi-
táció biztosította (B-3 MELLÉKLET).
A Naprendszer, a bolygók pályastabilitása arra utal, hogy ezeknek, mint keringő töme-
gek, elhanyagolható a gravitációs sugárzásuk. Ez a tény ellentmond a mi kísérletünknek. Eins-
tein általános relativitáselmélete szerint például a Föld gravitációs sugárzása néhány száz watt
nagyságrendű [6.15-6.17].
Így maga a Naprendszer sem szolgáltatott látványos információt a dinamikus gravitáció
jelenségéről. De ez egyben a mi szerencsénk, hiszen volt elegendő idő a Földön az élővilág
fejlődésére és fennmaradására. Más szempontból a newtoni gravitációs elmélet a stabil Nap-
rendszerre építhető, amely csak a tömegek méretétől és távolságától függ, de láthatóan nem
függ a bolygók pillanatnyi gyorsulásától. A magyarázat kézenfekvő...
A Naprendszer jelenlegi állapota hasonlónak tűnik a hidrogénatom elektronjának alapál-
lapotához, a bolygók pályái az alapállapoti pályáknak felelnek meg, ezért gravitációs energia
kisugárzása már nem valósul meg. Ez röviden azt jelenti, hogy a Naprendszer több milliárd
éves fejlődése során a létrejövő bolygók gravitációs sugárzása lassan eltűnik, a bolygók aktu-
ális energiája a nullapont energiájának felel meg, vagy az állapotuk valószínűleg közel vannak
a bolygók alapállapotához, azaz a nullponti energiájukhoz. A gravitációs nullponti energiához
közel a bolygókra már csak Newton gravitációs törvénye érvényesül, azaz gyenge vonzó for-
mában.
Ugyanakkor a legtöbb galaxis esetében a keringő csillagok között gravitációs energia-csa-
tolás jön létre, és még érvényesül a dinamikus gravitáció. A keringési pályákon a csillagok
sebessége a gravitációs energia kibocsátása miatt sugárirányban idővel kiegyenlítődik. A csil-
lagászati megfigyelések ezt támasztják alá és nem a Newton törvénye szerint elvárt sebesség-
eloszlást. A galaxisok kísérleti sebességeloszlási görbéje a mai napig vita tárgyát képezi a csil-
lagászok körében, mivel Newton törvényével nem értelmezhető. Korábban megszületett a
MOND (Modified Newtonian Dynamics) [6.18], mely Newton gravitációs törvényét módosította
kis Később ennek magyarázatára egy láthatatlan, sötét anyagból álló glóriát vezettek be a ga-
laxis körül. A dinamikus gravitáció jelenségének ismeretében szükségtelenné válik a sötét
anyag feltételezése és más alternatív magyarázatok.
A bemutatott videó a dinamikus gravitációt klasszikus képpel támasztja alá az éter „léte-
zését”, miszerint a gyorsuló tömeg torlónyomást fejt ki az éterfolyadékra, ami közvetve taszító
hatást gyakorol az előtte álló tömegekre. A dinamikus gravitáció segítségével értelmezhető az
űrkutatásban régóta felismert „parittya-effektus”, amelyben a bolygók mozgási energiájának
hasznosítása jelentős energiamegtakarításhoz vezet az űrmissziók során [6.19]. Az űrjárműnél
tapasztalt ilyen taszító hatás nagy valószínűséggel a dinamikus gravitáció jelenségével függ
össze.
A dinamikus gravitáció témájával kapcsolatban meg kell említeni a közelmúltban észlelt
gravitációs hullámot, amelynek forrása bizonyítottan két kozmikus fekete lyuk fúziója volt, és
amely újabb bizonyítékkal szolgált Einstein általános relativitáselméletéhez. Itt fontos ki-
emelni, hogy az Einstein-féle gravitációs hullám a téridő „fodrozódásának” a következménye.
Ugyanakkor fontos tudni, hogy a dinamikus gravitációnak semmi köze az Einstein-féle gravi-
tációs hullámokhoz.
A dinamikus gravitáció kapcsán egy kevésbé ismert ritka jelenségre hívjuk fel a figyelmet,
éspedig a gravitációs örvények keletkezésére. A forgó tömeg által létrehozott dinamikus gra-
vitációs tér minden bizonnyal egy gravitációs örvény, amely egy gravitációs adóról (forgószél,
tornádó) levált forgási energia hordozója. Ritkán sikerül ezen kisméretű gravitációs örvények
lefényképezése [6.20 – 6.24]. A hivatkozott játszótéri hinták váratlan, heves és kaotikus moz-
gása olyan gravitációs örvényeknek tudható be, amelyek távoli forgószélekben, kisebb-na-
gyobb tornádókban keletkezhetnek és képesek nagy távolságokig eljutni.

62
A mai tudomány egyáltalán nem foglalkozik az ilyen ritkán előforduló jelenségekkel,

mert a mai fizika a jelenleg meglévő tudásszintjén ezeket nem képes értelmezni. A könyv Szer-
zője szerint ezek a ritkán megfigyelt jelenségek a dinamikus gravitáció következményei, azaz
a mozgó levegőtömegek erős dinamikus gravitációs hatásai.
A könyvben ismertetett matematikai ingás gravitációs kísérlet egyszerűsége és könnyű
átláthatósága révén már általános iskolai szinten is alkalmas a (dinamikus) gravitáció bemu-
tatására.
6.8. Hivatkozások
[6.1] large.stanford.edu/courses/2007/ph210/chang1/
[6.2] Cavendish, Phil. Trans. Roy. Soc. 88, 469 (1798).
[6.3] G.T., Gillies, Metrologia, 24 (suppl. 1) 56, (1987).
[6.4] D. Kestenbaum, “Gravity Measurements Close in on Big ”, Science 282, 2180-2181, (1998).
[6.5] en.wikipedia.org/wiki/First_observation_of_gravitational_waves
[6.6] en.wikipedia.org/wiki/Gravity_Probe_B
[6.7] sciencecentric.com/news/10062310-quantum-gas-free-fall.html
[6.8] en.wikipedia.org/wiki/Galaxy_rotation_curve
[6.9] youtube.com/watch?v=MH4Wnpw3Jlk
[6.10] physicsworld.com/a/the-secret-of-the-synchronized-pendulums/
[6.11] en.wikipedia.org/wiki/Christiaan_Huygens
[6.12] en.wikipedia.org/wiki/Gravitoelectromagnetism
[6.13] en.wikipedia.org/wiki/Verlet_integration
[6.14] en.wikipedia.org/wiki/Higgs_boson
[6.15] en.wikipedia.org/wiki/Gravitational_wave
[6.16] physics.usu.edu/Wheeler/GenRel2013/Notes/GravitationalWaves.pdf
[6.17]physics.stackexchange.com/questions/412980/does-the-earth-emit-gravitational-
waves
[6.18] en.wikipedia.org/wiki/Modified_Newtonian_dynamics
[6.19] en.wikipedia.org/wiki/Gravity_assist
[6.20] youtube.com/watch?v=hji1nH348cY
[6.21] youtube.com/watch?v=QjrEkG870ko
[6.22] youtube.com/watch?v=uiS7DtBtYBY
[6.23] youtube.com/watch?app=desktop&v=scy3-vgov0w
[6.24] youtube.com/watch?v=QhfdqxTtXOY
[6.25] hungarianphysics.eu

63
VII. KVANTUMGRAVITÁCIÓ
7.1. Bevezetés
Növekvő érdeklődés tapasztalható a kvantumgravitáció elméletének megteremtése iránt,
mind elméleti, mind kísérleti területen. A jelenleg favorizált Sztenderd Modell, amely az alap-
vető fizikai kölcsönhatásokat egyetlen elméleti keretbe egyesíti, nem tartalmazza a gravitációs
kölcsönhatást. A probléma gyökere az a tény, hogy a gravitáció legfejlettebb elmélete, Einstein
általános relativitáselmélete, sem a látásmódjában, sem a matematikai megfogalmazásban
nem köthető a modern kvantumfizika filozófiájához. Einstein gravitációs elmélete, az általá-
nos relativitáselmélet a mai felfogás szerint a newtoni klasszikus gravitációelmélet betetőzése.
Az elmúlt évtizedekben a gravitáció és az egyéb alapvető fizikai kölcsönhatások közös
elméleti gyökerének megtalálására tett eddigi kísérletek többsége a jól ismert négydimenziós
téridő dimenziójának növelésének irányában történnek. Ezek az úgynevezett húrelméletek,
membránelméletek stb. nagyon bonyolult matematikai eszközöket használnak, ráadásul a kí-
sérleti alátámasztásuk reménytelenek tűnnek, hiszen ezen egzotikus elméletek feltevés szerint
a ma ismert téridő aligha megfigyelhető, nagyon kicsiny téridő tartományaiban valósulhatnak
meg. Ráadásul ezeknek meg kell felelniük a kvantumelmélet formális követelményeinek, azaz
hullámfüggvényeknek és négynél magasabb dimenziójú, nem felcserélhető koordináta- és im-
pulzus operátoroknak kell szerepelniük, és természetesen a Planck állandónak is szerepelnie
kell az elméletben.
Egyszerűbb elméleti megfontolások alapján a gravitációs tér kvantuma, ha egyáltalán lé-
tezik, egy 2-es spinnel rendelkező, tömeg nélküli részecske, melyet már régóta elneveztek
„gravitonnak”, a foton analógiájára. A graviton a becslések szerint rendkívül alacsony energi-
ája miatt eddig nem volt kísérleti úton kimutatható.
Körülbelül kétszázötven éve a Naprendszer akkor ismert bolygóira találták meg az úgy-
nevezett Titius-Bode szabályt (TB szabály), amely leírja a bolygók hozzávetőleges távolságát a
Naptól, éspedig exponenciálisan kvantált függvénnyel [1, 2, 3]. A csillagászati egységben meg-
adott bolygók féltengelyei a következő tapasztalati képlettel írhatók le, több-kevesebb pontos-
sággal
an  0.4 + 0.3  2n ; (n = −, 0, 1, 2, ). (7.1.1)
A legbelső bolygó (Merkúr) esetében az n kitevő mínusz végtelen (ebben az esetben a második
tag nulla, a Merkúr Naptól való távolsága 0.4 csillagászati egység), a többi bolygó esetében a
képlet második tagja az egész számok nem negatív kitevőit tartalmazza. Speciálisan a Föld
esetében n = 1, amikor a képlet egységet ad a Nap-Föld távolságra, ez a csillagászati távolság-
egység definíció szerint. A részletekről rengeteg információt találunk az Interneten.
A jelen munka célja a TB szabály új, alternatív fizikai értelmezése, amely a Szerző szerint
egy végleges „kvantumgravitációs elmélet” alapja lenne. Az elmúlt évszázadok során és az
elmúlt évtizedekben is számos kísérlet történt a TB-szabály fizikai hátterének megfejtésére. A
fizikusok, csillagászok többsége nem lát új fizikai törvényt a TB szabályban, hiszen a Naprend-
szer évmilliárdok alatt kaotikus disszipatív folyamatokban, véletlenszerű tömeges ütközések
sorozata révén fejlődött ki. A csillagkeletkezési folyamatok tanulmányozása mind a mai napig
kiemelt iránya a csillagászati kutatásoknak. Ami a TB szabály hátterét illeti, a fizikusok egy
része elfogadja valamilyen szabályszerűség létezését, melyet a bolygók közötti gravitáció
okozta „pályarezonanciákként” értelmeznek [7.5].
Az általánosan elfogadott álláspot szerint a TB szabály egyenes következménye a bolygók
közötti hosszú idejű gravitációs kölcsönhatásoknak, amelyek a pályasugarak egyszerű racio-
nális arányait eredményezték: 1 : 2, 2 : 3, 2 : 5 stb. Ezek már régebbről ismertek, hangtani ana-
lógiák alapján ez a „szférák zenéje” [7.31].

64
A 7.1.1. Táblázat megadja a TB szabályszámítások eredményeit, beleértve a valós és szá-

mított bolygótávolságokat; a számított értékek relatív hibái százalékban vannak feltüntetve
7.1.1. Táblázat: A Titius-Bode szabály közelítő érvényesülése

a Naprendszer bolygóira.
Az elmúlt évszázadok során és az utóbbi évtizedekben számos elméleti próbálkozás tör-

tént a TB szabály fizikai hátterének megfejtésére. Sajnos nyugtalanító bizonyítékok állnak ren-
delkezésre arra vonatkozóan, hogy a Naprendszer bolygóinak holdjai esetében a TB szabály
bizonyos esetekben csak részben vagy egyáltalán nem teljesül, de úgy tűnik, hogy az expo-
nenciális távolságeloszlás közös tulajdonságuk [7.4]. Egyes fizikusok és a jelen munka Szerzője
mélyebb fizikai törvényre gondolnak a TB szabály mögött. Az Interneten és különösen az el-
ismert csillagászati folyóiratokban számos hivatkozás, tudományos cikk található a Naprend-
szer bolygópályáinak e szabályos kialakulásáról, mely még mindig eléggé titokzatosnak tűnik.
Ebben a fejezetben a TB szabályt a gravitáció feltételezett kvantumtulajdonsága alapján pró-
báljuk megérteni. Megjegyzendő, hogy nem mi vagyunk az elsők, akik a gravitációt kombi-
nálják a kvantummechanika makroszkopikus megjelenésével [7.6,...,10].
7.2. Az exponenciális közelítés

A szakirodalomban számos szerző arra a következtetésre jut, hogy a bolygópályák Nap
körüli távolságainak matematikai eloszlása tipikus exponenciális eloszlás [7.11,...,13]. Az érin-
tett fizikusok különböző elméletekkel próbálják megmagyarázni a fizikai okot, de igazán meg-
nyugtató és általánosan elfogadott elmélet a mai napig nem létezik. A bolygórendszer évmil-
liárdok alatt alakult ki, és abban mindannyian egyetértünk, hogy ebben az időszakban a vé-
letlenszerű folyamatok meghatározó szerepet játszottak. Ez a hosszú időszak azonban a gra-
vitáció eddig ismeretlen tulajdonsága miatt lehetővé tette a távolságok exponenciális eloszlá-
sát nemcsak a bolygóknál, de a bolygók holdjainak többségénél is, természetesen korlátozott
pontossággal. Ennek fényében kézenfekvő dolog az ismert bolygótávolságokhoz exponenciá-
lis függvényt illeszteni, ami a közelmúltban sok helyen meg is történt. Végső kanonizált ered-
ményről azonban ebből a szempontból nem beszélhetünk. A Naprendszer számításba vett
bolygóira a 7.1.1. Táblázat távolságadataival számolva
an = a0 n ; (n = 1, 2, 3, 10), (7.2.1)
ahol n =1 index a legbelső bolygóhoz, a Merkúrhoz tartozik.

65
A további bolygótávolságok (fél nagytengelyek) az n = 2, 3, 4, ... stb. egészszámú hatványokhoz

tartoznak. A matematikai illesztés eredménye
a0 = 0.2108...;  = 1.7078...;  = 0.130... = 13%. (7.2.2)
A kapott eredmény sztenderd hibája, a 13 % érték azt mutatja, hogy a kvantált exponenciális
bolygótávolság nem lehet puszta véletlen az összes számításba vett bolygó esetén.
Természetesen felmerült további vizsgálatok lehetősége is. Első lépésben elhagytunk két
„szabálytalan” bolygót, az Uránuszt és Neptunuszt
a0 = 0.2211...;  = 1.6799...;  = 0.099... = 9.9%. (7.2.3)
Sajnos, ez a lépés nem sokat javított a pontosságon, ezért a számításba vett 10 bolygó közül
elhagytuk a felét; a Vénuszt, Marst, Szaturnuszt, Uránuszt és a Neptunt, ekkor a számítás
eredménye
a0 = 0.2207...;  = 1.6778...;  = 0.052... = 5.2%. (7.2.4)
Fontos észrevenni, hogy a jelentős számú szabálytalan bolygó elhagyása a számítási pontos-
ságot jelentősen javította, ugyanakkor az illesztett paraméterek (  és 0 ) értékei gyakorlati-
lag nem változtak. Ez a tény tovább erősítette azon meggyőződésünket, hogy a Titius-Bode
szabály mögött ismeretlen, de fontos fizikai háttér húzódhat meg.
7.3. A Titius-Bode szabály pontosítása

Az előző fejezetben leírt bolygótávolságok illesztett exponenciális függvényei csak egy
„kvantumszámot” tartalmaznak. Ebben az összefüggésben azonban felvetődik egy fontos kér-
dés, hogy létezhetnek-e olyan két vagy több kvantumszámú exponenciális függvények, ame-
lyek a (7.2.1) egyszerű exponenciális képletnél pontosabban képesek a bolygótávolságot kiszá-
mítani. A kérdés matematikai relevanciája az, hogy képesek vagyunk-e ilyen függvényeket
felfedezni. A kérdés másik oldala sokkal fontosabb, nevezetesen, hogy létezik-e olyan több-
változós kvantált függvény, amely így vagy úgy összekapcsolható egy többé-kevésbé valós
fizikai magyarázattal. Az Interneten találtunk ilyen függvényeket a bolygótávolságok leírá-
sára, a kapcsolható fizikai háttér elemzésével kiegészítve; például [7.14,...,17].
Az elmúlt időszakban meglepően jó matematikai képleteket találtunk a bolygótávolságok
elfogadható pontosságú leírására. Mindegyiknek két kvantumszáma van, amelyeket főkvan-
tumszámmal (n) és pályakvantumszámmal (j) neveztünk el, a hidrogénatom jól ismert kvan-
tumszámainak analógiájának megfelelően. A kvantált távolságfüggvényekre sikeresnek ítélt
eddigi vizsgálatok a következők
1./ A távolságfüggvény első példája két illesztési paramétert tartalmaz
an  a 0 (  n +  j ) ; ( n = 1, 2,..., N ; j = 0, 1,..., N − 1) . (7.3.1)
Az illesztési eljárás során figyelembe vettük a 7.1.1. Táblázat összes távolságadatát. A ka-
pott illesztési paraméterek és a modell szórása
a0 = 0.143913...;  = 1.746846...;  = 0.0271... = 2.71%. (7.3.2)

66
Minden bolygó távolságához két, az adott bolygóra jellemző kvantumszámot rendeltünk.

Ennek a meglepően egyszerű képletnek ellenére, mindössze két illesztési paramétertől füg-
gően, nagyon jó értékeket ad a bolygótávolságokra. Ezzel a képlettel csak az a probléma, hogy
j = 0 esetén nem tér vissza a (7.2.1) kvantált exponenciális függvényhez, amelyet az előző feje-
zetben vizsgáltunk.
2./A távolságfüggvény második példája három illesztési paramétert tartalmaz (7.3.1. Táb-
lázat)
an = a 0n− j ; ( n = 1, 2,...N ; j = 0, 1,...N −1) . (7.3.3)
Látható, hogy j = 0 esetén ez a képlet az előző szakaszban tesztelt (6.2.1) exponenciális függ-
vényt adja vissza. Az illesztett eredmény a bolygótávolságokra is pontos; a relatív szórás 2,3
százalék körüli
a0 = 0.220153...;  = 1.813371...;  = 1.157176...;  = 0.0228... = 2.28%. (7.3.4)
7.3.1. Táblázat: A TB szabály kiterjesztése a (7.3.3) szerinti

két kvantumszámos modellre
A bolygótávolságok számításánál használt szórásképlet
2
1 N  an − an 
= 
N − 1 n=1  an 
 = 2.28%. (7.3.5)
Megjegyzés: A fent bemutatott távolságfüggvények illesztési eljárása „Monte-Carlo” módszer-

rel történt. Az illesztett bolygótávolságok szórásának kiszámításához a fenti képletet használ-
tuk. A kifejezésben an a valós bolygótávolságokat jelöli, a számított bolygótávolságokat pedig
an jelöli, N a számításba bevont bolygók száma.
7.4. A Titius-Bode szabály QFIZIKA háttere

Maga az eredeti TB szabály, valamint a fenti matematikai modellezések lényege, hogy a
bolygótávolságok, több-kevesebb pontossággal kvantált exponenciális függvényeket (mértani
sorozatokat) követnek.
67
A bolygótávolságok reciprokával arányosak a bolygók kinetikus energiái, tehát a TB sza-

bály fizikai hátterében a bolygók kinetikus energiáinak exponenciális kvantáltsága húzódik
meg. Az atommag kvantumelméletében (IV. FEJEZET) az atommagok alap, illetve gerjesztett
energiáinak számításánál az QMO tömegoszcillátor modellt használtuk, melynek kvantált
energiaszintjei jó közelítésben exponenciálisan kvantáltak. A Naprendszer gravitációs mo-
dellje és az atommag szerkezeti modellje tehát gyakorlatilag teljesen azonos elméleti alapra
épül, ez az exponenciális kvantáltság. Az atommag kvantumfizikai modelljében szereplő tö-
megoszcillátor definíciójában meghatározó szerepe van a QFIZIKA-ban definiált Q = 2 / 9 di-
menziónélküli számnak (I. FEJEZET). A Szerző megvizsgálta a Q számnak és a TB szabálynak
a kapcsolatát, és szenzációs eredményre jutott. Kiderült, hogy a TB szabály szoros kapcsolat-
ban van ezzel a kitüntetett Q számmal. A számítások szerint a Naprendszer fentiekben sze-
replő bolygótávolságai a következő formában közelíthetők a legjobban
an   0S ( n ) ; S (n) = integer; (n = 1, 2, 3,...,10), (7.4.1)
ahol n a bolygók sorszáma, valamint
0  Q = 2 / 9;  = 1/ 1 − 0  1/ 1 − Q. (7.4.2)
A számítások eredményét a következő táblázat tartalmazza
7.4.1. Táblázat: Naprendszer bolygótávolságok számítása;

a QFIZIKA modell.
A mért és számított bolygótávolságok csillagászati egységekben vannak megadva.

A számításnál a Q értékét Monte-Carlo módszerrel határoztuk meg
0 = 0.223148...  Q = 2 / 9;  = 2.9%. (7.4.3)
A Naprendszer bolygóinak tömegoszcillátor modellje mindössze egy paraméteres, a Q köze-

lítő értékét tartalmazza. Szubjektív megítélésünk szerint ez a legsikeresebb bolygótávolság
képlet, ami egyértelműen a QFIZIKA talaján áll. Ez az eredmény szoros kapcsolatban áll a IV.
FEJEZET 4.3.1 Táblázatával. Ez a Táblázat a Normált Tömegoszcillátor energiaszintjeit tartal-
mazza, mely szerint a tömeg által legnagyobb energia emissziót az  0 értékével arányos tö-
meg kisugárzását jelenti
68
M 0 = M (1 − 0 ) = M (1 − Q ) . (7.4.4)
A kisugárzás után a megmaradt tömeg frekvenciája
0 =  1 − 0 =  1 − Q , (7.4.5)
melyhez hozzátartozó anyaghullám hossza
0 = / 1 − 0 = / 1 − Q . (7.4.6)
Eredményünk szerint a Naprendszerben a bolygótávolságok arányosak ezen hullámhossz ér-

ték egészszámú hatványaival.
Tekintettel arra, hogy az  0 -hoz tartozik a tömegoszcillátor legmélyebben kötött állapota,
Naprendszerünk jó közelítésben a legmélyebb gravitációs állapotában van, mely szintről to-
vábbi energiakisugárzás a tömegoszcillátor modell (QFIZIKA) szerint nem lehetséges. Ez tette
lehetővé Newton klasszikus gravitációs elméletének érvényességét a Naprendszerünkre, mely
szerint a Naprendszeren belül a dinamikus gravitáció sugárzó hatása már nem lép fel. A Nap-
rendszeren belüli gravitációs erők nem függnek a bolygók gyorsulásaitól. Ezzel szemben, a
spirális galaxisoknál megfigyelt konstans pályasebességeket Newton sztatikus gravitációs el-
méletével értelmezni nem tudjuk, mivel a spirálgalaxisokban mozgó tömegek között a dina-
mikus gravitáció még javában érvényesül, a kölcsönös gravitációs sugárzás kiegyenlíti a ke-
ringő tömegek sebességeit [7.18].
7.5. A Titius-Bode szabály rekonstrukciója

Ebben a fejezetben a Titius-Bode szabályt a kezdeti kvantumelméletre építettük. Ez a ta-
nulmány kimutatta, hogy a Naprendszer bolygói a Naptól megközelítőleg exponenciálisan
kvantált távolságfüggést mutatnak, mint pályájuk középpontjától. Ez makroszkopikus bizo-
nyítéka annak, hogy a természet teljes egészében kvantált tulajdonságú.
A világ kvantumos természete feltárható és tanulmányozható a kvantálási törvényekkel,
eljárásokkal és akár más matematikai eszközökkel. A kvantumfizika fejlődése történetileg két
szakaszban zajlott, az első fázis Planck sugárzási törvényével kezdődött, és a hidrogénatom
spektrumának, a Bohr-Sommerfeld relativisztikus hidrogénatom modellnek a megértésével
zárult. A kvantumfizika máig tartó második szakasza a kvantummechanika, amely egzakt fi-
zikai és matematikai alapokra helyezte a kvantumelmélet kezdeti eredményeit.
A mai fizika mesterségesen felnagyított problémája a gravitáció kvantummechanikájának
hiánya. Mikor beszélhetünk kvantummechanikai modellről a mai fizikában? A mai berögzült
nézet szerint egy fizikai rendszer kvantummechanikai modelljének eleve tartalmaznia kell a
Planck állandót, mely követelmény a kvantumgravitáció elméletére is teljesülni kell. A fizikai
rendszer „kanonikus kvantálása” megköveteli a koordináták és az impulzusok nemkommu-
tatív operátorokkal való helyettesítését a Hamilton függvényben, ami meghatározza a rend-
szer Hamilton operátorát. Mi lenne az a nyilván kis méretű, kis tömegű gravitációs „atom”,
melyre felírható lenne a gravitációs Hamilton operátor? Jelenleg ez a feltevés csak elméleti
síkon létezik; a többdimenziós húrelméletekben, és nagyon kis méretekben.
A Titius-Bode szabály kisebb-nagyobb pontossággal határozza meg a bolygótávolságok
spektrumát, így ebben az értelemben a Naprendszer is kvantummechanikai rendszer, bár nem
igényli a Planck állandót, sem a nemkommutatív operátorokat a leírásához.

69
Általánosságban elmondható, hogy minden fizikai rendszert kvantumrendszernek (kvan-

tummechanikai rendszernek) kell tekinteni, amely bizonyos jellemzőiben (jellemzően az ener-
giájában) diszkrét spektrumot mutat.
A makroszkopikus rendszereknél ezek a diszkrét spektrumok csak közelítőleg valósul-
hatnak meg, vagyis a természet kvantálása csak trendként jelenik meg.
Állításunk az, hogy a kvantummechanika általános felfogása szerint a Titius-Bode szabály
maximálisan megfelel a gravitáció kvantumelméletének, ezért a szabály helyett újabban a tör-
vény megfogalmazást szokás alkalmazni. Különösen fontos lenne egy világos kvantálási sza-
bály megadása a gravitáció kvantummechanikájának meghatározásában.
Ebben is szerencsénk van; jelen munka Szerzője felismerte a Q = 2 / 9 szám fontosságát a
fizikában. A Q-alapú mértani sorozat egyes tagjai SI-ben megadott alapvető fizikai állandók-
hoz kapcsolódnak, és a IV. FEJEZET-ben bemutatott tömegoszcillátor modell (QMO) segítsé-
gével pontosan kiszámíthatók az atommagok alap- és gerjesztett állapotai.
A következőkben röviden bemutatjuk, hogy a Naprendszerben a bolygópályák pontos
kvantálása a QFIZIKÁ-n alapul. A bolygók mozgásának törvénye a newtoni elmélet szerint
mn M
Fn G mn r ; (n 0, 1, 2,...), (7.5.1)
rn2
ahol M a Nap tömege és mn a bolygók tömege. Szerencsére Newton bolygóelméletében a boly-

gótömegek kiesnek, így a bolygó pályájának sugarai elméletileg nem változnak. A Naprend-
szer gravitációs kvantálása során semmilyen más zavaró tényező nem lép fel. A QFIZIKA
szerint a tömegoszcillátor (QMO) kvantálása a következő lehet
mn Qnm0 Qn 2
0 ; (n 0, 1, 2,...). (7.5.2)
Ennek ismeretében a gravitáció legegyszerűbb kvantálása Kepler harmadik törvényével old-

ható meg [7.30]
an3 2
n GM cst.; ( n 2 /Tn , n 0, 1, 2,...), (7.5.3)
ahol Tn a bolygók keringési periódusai és an azok fél nagytengelyei.

Két lehetőségünk van a gravitáció kanonikus kvantálására. A tömeg, azaz a frekvencia-négy-
zet a (7.5.2) szerint kvantálható
an32n = ( a0n /3 ) ( 0− n/2 ) = GM , ( n = 0, 1, 2,) ,

3 2
(7.5.4)
amelyből a bolygótávolságok kvantálásának eredménye
an = a0 n ; ( = Q −1/3 = 1.650963..., n = 0, 1, 2, ). (7.5.5)
ami jó egyezésben van a (7.2.1) szerinti exponenciális bolygótávolság-közelítésnek.

A gravitáció kanonikus kvantálásának másik lehetősége a Titius-Bode törvénynek felel meg
an32n = ( a0n ) ( 0−3n/2 ) = GM , ( n = 0, 1, 2,) ,

3 2
(7.5.6)
amely megfelel a TB törvény által megadott eredeti bolygótávolság-eloszlásnak

70
an = a0 n ; ( = Q −1/ 2 = 2.121320..., n = 0, 1, 2,). (7.5.7)
A gravitáció fentiekben megadott kvantálási módszereivel közel ugyanarra az ered-

ményre jutottunk, mint a Titius-Bode törvény, a bolygótávolságok a kettőhöz közeli kvantált
érték egészszámú hatványaival nőnek. Fontos hangsúlyozni, hogy az elméleti bolygópályák
természeti megvalósulását jelentősen megzavarta a Naprendszer kialakulásának kaotikus fo-
lyamata. A gravitációs kvantáltság csak tendenciájában érvényesülhetett.
Ebben a fejezetben megadtuk a Titius-Bode szabály egy lehetséges fizikai értelmezését,
amely a jövőben a végső „kvantumgravitációs elmélet” kiindulópontja lehet.
A gravitáció kvantálási szabálya megfelel a IV. FEJEZET-ben bevezetett tömegoszcillátor
(QMO) definíciónak, amely sikeresnek bizonyult az atomok (atommagok) kvantummechani-
kai leírásában. Ez a tény összekapcsolja a mikrovilág és a makrovilág univerzális kvantált ter-
mészetét. Ami a kicsiben, az a nagyban is ható tendencia! Ez egyben azt is jelenti, hogy a nuk-
leáris (erős) kölcsönhatás és a gravitációs kölcsönhatás mechanizmusa egy és ugyanazon fizi-
kai alapon, működési mechanizmuson nyugszik.
Az utóbbi években az újonnan feltárt „exoszoláris” rendszerek olyan „exobolygókat” tar-
talmaznak, amelyek a megfigyelések szerint exponenciális pályasugár eloszlással is rendel-
keznek [8.24,…,29]. A tanulmány összes eredménye és az exobolygók közelmúltban megfi-
gyelt pályaeloszlásai tovább erősítik a Titius-Bode törvény valódi fizikai hátterébe vetett meg-
győződésünket.
7.7. Hivatkozások
[7.2] Nieto, M. M., 1972: The Titius-Bode Law of Planetary Distances: Its History and Theory.
Pergamon Press, Oxford. (1), pp 59-62. (1982)
[7.3] space.unibe.ch/staff/thomas/planetenphysik_1_10.pdf
[7.4] Lynch, P., On the significance of the Titius-Bode law for the distribution of the planets.
Monthly Notice of the Royal Astronomical Society, 341, Issue 4, pp. 1174-1178. (2003).
http://adsabs.harvard.edu/abs/2003MNRAS.341.1174L
[7.5] Dermott, S. F., Bode’s Law and the resonant structure of the solar system.
Nature Physical Science, 244, (132), pp. 18-21 (1973).
[7.6] Giné, J., On the origin of the gravitational quantization: The Titius--Bode Law. Chaos,
Solitons & Fractals, 32, (2), pp. 363–369, (2007).
web.udl.es/usuaris/t4088454/ssd/Prepublicaciones/PS/bode2.pdf
[7.7] Perinova, V. et al., Distribution of distances in the solar system.
vixra.org/pdf/0805.0002v1.pdf
[7.8] Agnese, A. G, Festa, R., Discretization on the cosmic scale inspired from the Old Quantum
Mechanics. Hadronic J. 21, pp. 237–253. (1998)
[7.9] Louise, R., A postulate leading to the Titius-Bode law. Moon and the Planets, 26, (1),
pp. 93-96. (1982) adsabs.harvard.edu/full/1982M%26P....26...93L
[7.10] Louise, R., Quantum formalism in gravitation quantitative application to the Titius-Bode
law. Moon and the Planets, 27, (1982)
adsabs.harvard.edu/full/1982M%26P....27...59L
[7.11] Ortiz, J. L. et al., Possible patterns in the distribution of planetary formation regions.
Monthly Notices of the Royal Astronomical Society, 379, (3), pp. 1222-1226. (2007)

71
[7.12] Hayes, W; Tremaine, S., Fitting Selected Random Planetary Systems to Titius-Bode
Laws. Icarus. 135, (2), pp. 549-557. (1998) http://arxiv.org/pdf/astro-ph/9710116v1.pdf
[7.13] en.wikipedia.org/wiki/Dermott's_law
[7.14] Pankovic, V. et al., De Broglie-Like Wave in the Planetary Systems. (2009)
arxiv.org/pdf/0903.1729.pdf
[7.15] Scardigli, F., A Quantum-Like Description of the Planetary Systems.
Foundations of Physics, 37, (8), pp.1278-1295. (2007)
iopscience.iop.org/1742-6596/67/1/012038
[7.16] Zawislawski, Z. et al., On the regularities of the mean distances of secondary bodies in
the solar system. Astronomical and Astrophysical Transactions, 19, pp. 177-190. (2000)
cbk.waw.pl/~kosek/z/zartykul.pdf
[7.17] Ragnarsson, S. I., Planetary distances: a new simplified model. Astronomy and
Astrophysics, 301, p.609. (1995) http://adsabs.harvard.edu/full/1995A%26A...301..609R
[7.18] en.wikipedia.org/wiki/Galaxy_rotation_curve
[7.19] en.wikipedia.org/wiki/Old_quantum_theory
[7.20] Messiah, A., Quantum Mechanics (Vol. I). English translation from French by
G. M. Temmer. North Holland, John Wiley & Sons. Cf. Chpt. I., section IV. (1966)
[7.21] Krag, H., Relativity and quantum theory from Sommerfeld to Dirac. Ann. Phys. (Le-
ipzig), 9, 11–12, 961 – 974. (2000)
[7.22] en.wikipedia.org/wiki/Louis_de_Broglie
[7.23] en.wikipedia.org/wiki/Davisson%E2%80%93Germer_experiment
[7.24] Tóth, Zs., Nagy, I., Dynamical stability of the Gliese 581 exoplanetary system.
arxiv.org/pdf/1302.1322v1.pdf
[7.25] Flores-Gutierrez, J. D., Garcia-Guerra, C., A variant of the Titius-Bode Law. Revista
Mexicana de Astronomia y Astrofisica,
47, 173–184. (2011) scielo.org.mx/pdf/rmaa/v47n1/v47n1a12.pdf
[7.26]Lovis, C. et al., The HARPS search for southern extra-solar planets.
arxiv.org/pdf/1011.4994v1.pdf
[7.27] Chang, H-Y., Titius-Bode's Relation and Distribution of Exoplanets.
Journal of Astronomy and Space Sciences.
27, (1), pp. 1-10. (2010) janss.kr/Upload/files/JASS/27_1_01.pdf
[7.28] European Southern Observatory: Richest Planetary System Discovered.
eso.org/public/news/eso1035/
[7.29] Poveda, A., Lara, P., The Exo-planetary System of 55 Cancri and the Titius-Bode Law.
arxiv.org/abs/0803.2240
[7.30] en.wikipedia.org/wiki/Kepler%27s_laws_of_planetary_motion
[7.31] ponticulus.hu/rovatok/hidverok/voigt_szferak.html

72
VIII. FÉNY & GRAVITÁCIÓ
8.1. Bevezetés
Régen ismert, hogy a gravitáció newtoni erőtörvénye feltűnő hasonlóságot mutat az elekt-
rosztatika Coulomb törvényével
mM qQ
Gravity  Fg = −G 2
 Fes = k 2  Electrostatics (8.1.1)
r r
Ez a formai hasonlóság már régóta sok fizikust és kutatót inspirált annak bizonyítására,
hogy a gravitáció elektromágneses eredetű. Az eddigi bizonyítási kísérletek azonban mind
kudarcot vallottak. Márpedig, ha valaki vissza tudná vezetni a gravitáció eredetét az elektro-
mágnesességre, az megoldaná a kvantumgravitáció még megoldatlan problémáját, a gravitá-
ció kvantálása megegyezne a kvantumelektrodinamikával. Annak ellenére, hogy a kétféle erő-
törvény összekapcsolása mind a mai napig nem sikerült, a gravitációs erőtörvény és a Cou-
lomb-féle erőtörvény hasonlósága nem lehet véletlen. Mindezen empirikus tények alapján a
Szerző azt feltételezi, hogy a természetben minden alapvető kölcsönhatás (beleértve az elekt-
rogyenge és a nukleáris kölcsönhatásokat is) arányos a kölcsönhatásban lévő objektumok ex-
tenzív fizikai paramétereinek a szorzatával (a jelen esetben a tömeg, illetve töltés).
A gravitáció és az elektromágneses kölcsönhatásról két fontos tény szól, az első a fény
eltérülése a gravitációs térben [8.1]. A második fontos tény szintén Einstein általános relativi-
táselméletéből származik; a fény gravitációs vöröseltolódása [8.2], amit egy laboratóriumi kí-
sérlet is megerősített [8.3].
Az a tény, hogy a gravitáció hatással van a fényre, általánosabban, a gravitáció hatással
van az elektromágnesességre, arra utal, hogy az elektromágnesesség is hatással lehet a gravi-
tációra. Ezek az állítások azonban semmiképpen sem igazolhatják azt a feltételezést, hogy a
gravitációt az elektromágnesesség okozza. Természetesen ennek a fordítottja sem mondható
el, vagy röviden a gravitációnak és az elektromágnesességnek nincs bizonyított közös gyökere.
Ez ma a fizika álláspontja, de elképzelhető, hogy a jövőben megtalálják a gravitáció és az elekt-
romágnesesség közös gyökerét, vagyis a gravitáció és az elektromágnesesség elméletének
egyesítését, hasonlóan az ismert elektrogyenge kölcsönhatás születésének történetéhez [8.4].
Miért fontosak az itt felvetett kérdések? Gyakorlati szempontból régóta vizsgálják annak
lehetőségét, hogy a gravitáció elektromágnesesen modulálható-e valamilyen módon elektro-
mos energia alkalmazásával. Ezen belül is az a legizgalmasabb kérdés, hogy a Föld gravitációja
csökkenthető-e bármilyen elektromágneses eszközzel, ami a régi idők óta létező antigravitá-
ciós kutatások lényege. Úgy tűnik, ezek a kutatások eddig szerény eredményekre vezettek.
Nincs más hátra, mint a gravitáció és az elektromágnesesség fizikai kapcsolatának további ku-
tatása. Amíg a kívánt antigravitációs célt el nem érik, addig még elég sok a tennivaló, éspedig
a fizikai részletek tisztázása elemi kísérletekkel.
A jelen fejezet egy speciális magyar gravitációs kísérlet összefoglaló jelentését tartal-
mazza, éspedig a hősugárzás, azaz az elektromágneses sugárzás okozta gravitációs hatásról.
Mindenekelőtt még érdemes felidézni néhány emlékezetes kísérletet, melyek célja a földi gra-
vitációs mező erejének csökkentése, azaz antigravitációs célú próbálkozások.
8.2. A fontosabb elektrogravitációs kísérletek

A fizika történetét régóta kíséri számos kísérlet a gravitáció elektromágneses eszközökkel
történő befolyásolására, röviden a Föld gravitációs terének csökkentésére. Ezeket a kísérlete-
ket nevezhetjük antigravitációs kísérleteknek, amelyek hatékonysága máig vitatható.

73
Általánosabban a gravitációs moduláció, a mesterséges gravitáció, a gravitációs hajtás, az

antigravitáció stb. megvalósítása elektromágneses kölcsönhatás módszerével.
A következőkben összefoglaljuk az eddig komolyabban számításba vehető próbálkozá-
sokat (angol nyelven)
• Brown, T. T.: was an American inventor (1905 - 1985) whose research into
odd electrical effects led him to believe he had discovered a connection
between strong electric fields and gravity, a type of antigravity effect. Ins-
tead of being an antigravity force, what Brown observed has generally
been attributed to electro-hydrodynamics, the movement of charged par-
ticles that transfers their momentum to surrounding neutral particles in the
air, also called „ionic drift” or „ionic wind”. For most of Brown’s life, he
attempted to develop devices based on his ideas, trying to promote them
for use by industry and the military. The phenomena came to be called the
„Biefeld-Brown effect” and „electrogravitics” [8.5, …, 8. 8].
• Podkletnov, E.: In 1996, Russian émigré scientist Eugene Podkletnov was

about to publish a peer-reviewed article in the respected British Journal of
Physics-D - proving, he claimed, that gravity could be negated. The details
can be found in [8.9, 8.10].
• Podkletnov, E. and Modenese G.: “Impulse Gravity Generator Based on Char-

ged YBa2Cu3O7−y Superconductor with Composite Crystal Structure”
[8.11].
• Podkletnov, E. and Modenese, G: “Investigation of high voltage discharges in

low pressure gases through large ceramic superconducting electrodes”
(Generation of gravitational waves!) [8.12].
• Naudin, Jean-Louis: The Lifter-Craft project. The purpose of the Lifter-Craft

project is to build an electro kinetic flying craft which uses the Biefeld-
Brown effect. This craft will be able to fly silently, without moving parts
and will be propelled by electrical energy... The details can be found in
[8.13].
• Stavros, Dimitriou : The Stavros” RF pendulum experiment. An electromag-

netic interaction with the gravity field Courtesy of Dimitriou Stavros by
Jean-Louis Naudin, created on September 3rd, 2000 - JLN Labs. The details
can be found in [8.14].
• Rancourt, Louis: It is shown in the first part that when a 30_ laminar beam
of 1.5 W red laser light passes between a freely moving mass on a torsion
pendulum and a fixed mass, there is an increase of the attraction between
the two masses. In the second part, when a laminar light beam passes close
to a freely moving single mass on a torsion pendulum, the mass will move
toward the light beam (2011). The details can be found in [8.15].
• Chungpin Liao and Hsiangming Tsai: Einstein's geometric theory of gravity

was paraphrased by John Wheeler in essentially two statements: Spacetime
tells matter how to move, and matter tells spacetime how to curve [8.16].
74
8.3. A magyar kísérlet

Néhány évvel ezelőtt kutatócsoportunk matematikai ingával vizsgálta a dinamikus gra-
vitációt egy gravitációs zajoktól mentes helyre telepített laboratóriumban, egy kis faluban. A
vizsgálatok során az egyik kollégát mobiltelefonon hívták, és a számítógép monitoron kirajzolt
inga mozgásában egyértelműen zavar jelentkezett. A mobiltelefon körülbelül másfél méterre
volt a fémdobozzal árnyékolt ingatömegtől. Az inga mozgásában a telefonhívás egyértelműen
azonosítható volt: az inga mozgásának változásában, fázis- és amplitúdómoduláció formában.
A fizikában a matematikai ingát nem alkalmazzák a gravitáció mérésére, kivéve a helyi
gravitációs gyorsulás mérésére. Az újonnan feltárt dinamikus gravitációs tulajdonságok isme-
retében nyilvánvalóvá vált, hogy az egyszerű matematikai inga is alkalmas eszköz a newtoni
gravitációnál nagyságrendekkel erősebb dinamikus gravitáció tanulmányozására. Első pillan-
tásra úgy tűnik, állításunkat nem támasztja alá a hétköznapi tapasztalat. Az inga mozgását
részletesen vizsgálva, a „nyugalmi” inga mozgása is még néhány milliméteres, kaotikus amp-
litúdójú mozgás, melyet nyilvánvalóan külső eredetű zavarok okozzák. Ebben a helyzetben
nem vagyunk biztosak abban, hogy ezt a kis ingamozgást kizárólag a léghuzat, mechanikai
zaj, vagy esetleg az ismeretlen dinamikus gravitációs hatás okozza. A légmozgás zavaró ha-
tása megszüntethető, ha az ingát zárt dobozba helyezzük. A külső rezgések hatása jelentősen
csökkenthető, ha az inga rezonanciagörbéje elég éles. Ez utóbbi feltétel egyetlen inga esetén
nem biztosítható; gyengén csatolt ingákat kell használni. Megvalósítottunk egy műszert a di-
namikus gravitáció detektálására, amely két gyengén csatolt matematikai ingát tartalmazott
(8.3.1. Ábra).
A dinamikus gravitációs detektor (vevő) két párhuzamos kerámialap, melyek a mennye-
zetre vannak felfüggesztve, körülbelül 3 méter hosszú damilokkal (T ≈ 3,5 s ingaperiódus). A
kerámialapok csatolt ingákat alkotnak, keskeny rezonanciagörbével, elkerülve ezzel a környe-
zeti, széles frekvencia spektrumú mechanikai és gravitációs zajt. A csempék tömege körülbelül
150-150 gramm, méretük 120 x 120 x 5 mm. A lapok közötti rés körülbelül 5 mm. A csempék
gyenge mechanikai csatolása a dinamikus gravitáció és a közöttük lévő levegőn keresztül va-
lósul meg. A D1 és D2 optikai elmozdulás érzékelők mechanikusan nem érintkeznek a csem-
pékkel. A detektorok jeleit valós időben működő személyi számítógép dolgozza fel. A kerámia
burkolólapok tipikus amplitúdója alapállapotban (csendes időben) körülbelül 20 mikron.
A gravitációs adó egy egyszerű inga, ugyanolyan frekvenciájú, mint a csatolt ingavevő.
Az adó Ms tömege 6 kg ólomból készült. Az adó és a vevő közötti távolság körülbelül R = 4
méter. Az adó tömegének kis mozdítása hatására a gravitációs detektor mérhető jelet ad a szá-
mítógépnek. Rezonancia esetén a csempék amplitúdója 3-4 mm-re növekszik.
8.3.1. Ábra: A dinamikus gravitáció mérése gyengén csatolt ingákkal,

a kísérlet sematikus rajza (m1 = m2 =150 gramm).
75
Nagyon fontos a gravitációs vevő megfelelő árnyékolása. A sikeres kísérlet feltétele az ala-
csony szintű vibrációs és gravitációs zajkörnyezet biztosítása.
Ahogy a fejezet elején elhangzott, a sikeresen tesztelt új gravitációs detektor nem csak a
mozgó tömegekre, hanem a mobiltelefon hívásokra is érzékeny. A további vizsgálatok meg-
mutatták, a gravitációs detektor érzékeny a változó intenzitású fényre és hősugárzásra is.
Mindezekből következik, hogy az itt ismertetett dinamikus gravitációs érzékelő detektor ér-
zékeny minden elektromágneses sugárzással járó tranziensre, például bármely nagyobb telje-
sítményű elektromos fogyasztó (fúrógép, porszívó, televízió, transzformátor stb.) be-ki kap-
csolása esetén. Fontos megjegyezni, hogy a méréshez használt elektronikában a közvetlen
elektromágneses zavar kiszűrésére különös gondot fordítottunk, a gravitációs méréseink nem
tartalmaztak saját mérőeszközből származó hamis jeleket. Ez az egyszerű gravitációs detektor
még 50-100 km távolságból is képes érzékelni a szélvihart, amit a megnövelt lengési amplitúdó
demonstrál. Ez a jelenség a hatalmas légtömegek mozgásának dinamikus gravitációs hatása.
8.3.2. Ábra: A villogó izzólámpa dinamikus gravitációjának mérése,

a kísérlet sematikus rajza.
A 8.3.2. Ábra egy sikeresen megvalósított dinamikus gravitációs kísérletet mutat be vil-
logó lámpával (5 W teljesítmény R = 4 m távolságban). A villogási frekvenciát úgy állítottuk
be, hogy a csatolt ingák maximális amplitúdóját produkálja, ami azt jelenti, hogy a rezonancia
módszer alkalmazása is hozzájárult a sikeres méréshez.
Összefoglalva, az új gravitációs detektor érzékeny a környező térben bekövetkező minden
energiasűrűség-változásra, amelyet bármilyen időfüggő energiaforrás előidéz, akár nagy tá-
volságból is. A gravitációs detektor lágyvas burkolata biztosítja, hogy az elektromágneses su-
gárzásnak csak a gravitációs komponense érje el az ingapár detektort.
8.4. A kísérlet kiértékelése

A dinamikus gravitáció erőtörvényét az VI. FEJEZET-ben adtuk meg. Az itt ismertetett
kísérletben villogó izzólámpát használtunk gravitációs forrásként. A modellszámításban a
lámpa tápja szinuszos áramforrás volt, melynek frekvenciája megegyezett a gravitációs detek-
tor ingafrekvenciájával. A mérés szimulációjához az ismert másodrendű inhomogén differen-
ciálegyenletet oldottam meg Verlet integrálással [8.17]. A gravitációs detektor (csatolt inga) tel-
jes tömege mp = 300 gramm
x + 2x + 2 x = F (t ) / mp = f (t ), (8.4.1)
ahol x(t) az inga mozgása,  az inga szögsebessége, λ a csillapítási tényező (= 1 / 300 s) és F(t)
az ingára ható periodikus gerjesztő erő. Az f(t) függvény a „gravitációs erősűrűség”.

76
A kísérletben a két csatolt inga (detektor) fonalhossza megközelítőleg 3 méter volt, a ger-
jesztésből adódó periódusidő pedig jó közelítéssel 3,5 másodperc volt. Az ingára ható gerjesz-
tőerőt a dinamikus gravitáció általános képlete alapján határoztuk meg jelen kísérlet kialakí-
tásának figyelembevételével. A dinamikus gravitációs kísérlet szimulációja sikerre vezetett a
következő gerjesztő erővel
m p a p  M ex aex m p a p  QPex
F (t ) = 2 2 ; (Q = 2 / 9), (8.4.2)
R2 R2
ahol mp az inga tömege, ap az inga gyorsulása, M ex aex = QPex a számított gerjesztő erő az izzó-
lámpa teljesítményéből (SI rendszerben).
0
0 2 4 6 8 10 12 14
-1
-2
-3
-4
-5
Time (s)
8.4.1. Grafikon: ■ Az izzólámpa gerjesztő teljesítménye (Pex, W)

♦ A csatolt inga mozgása (mm).
180
160
140
120
100
80
60
40
20
0
0 2 4 6 8 10 12 14
-20
-40
Time (s)
8.4.2. Grafikon: Az ingára ható dinamikus gravitáció

erősűrűsége (mikro-newton/kg).

77
A 8.4.1. Grafikon az ingamozgás stacioner állapotban végzett szimulációjának kísérleti

eredményét tartalmazza. A szimuláció jól mutatja az izzólámpa taszító gravitációs hatását. A
lámpa gerjesztési teljesítménye a szimulációs számításban

Pex = P0 sin 2 ; ( P0 = 5 W ) . (8.4.3)
2
A 8.4.2. Grafikon a gravitációs detektor ingájára ható dinamikus gravitációs erősűrűséget

mutatja az idő függvényében, éspedig mikro-newton/kg egységben. A grafikon szerint az elekt-
romágneses sugárzás gravitációs komponense taszító erőt fejtett ki a detektor ingára.
A dinamikus gravitáció általános képlete szerint a dinamikus gravitációs erő arányos a
kölcsönhatásban lévő tömegek és gyorsulásaik szorzatával. A newtoni gravitáció speciális ese-
tében a gyorsulások szorzata mindig negatív (vonzás), és megegyezik a newtoni univerzális
gravitációs állandóval, azaz G-vel. A jelen kísérletben egyértelműen meghatározásra került az
izzólámpa dinamikus gravitációs teljesítménye, részben a sikeres szimulációval, részben el-
méleti megalapozással; az izzólámpa elektromos teljesítménye szorozva a Q = 2 / 9 tényezővel.
Ez azt jelenti, hogy az elektromágneses teljesítmény 22%-a gravitációs sugárzás. Gravitációs
sugárzás alatt a tisztán gravitációs eredetű energia kisugárzást, a gravitációs energia átadási
teljesítményt értjük. A termikus sugárzási teljesítmény 100 százalékban megegyezik az izzó-
lámpa által felvett villamos teljesítménnyel, ennek 22 százaléka a gravitációs sugárzási telje-
sítmény, a teljesítmény 88 százalékát az árnyékoló lágyvas doboz képes elnyelni (hozzávető-
leges becslés a mérési eredmény szerint).
Az elektrogravitációs kísérletben egy 5 wattos izzólámpa gravitációs hatását vizsgáltuk EM
árnyékolt, csatolt matematikai ingával. A kettős inga éles rezonanciagörbéje jelentősen csök-
kenti a külső mechanikai és gravitációs zavarforrások hatását. Az inga elektromosan földelt, a
lágyvas burkolat csak az izzólámpa fényének gravitációs komponensét engedi át az ingára. A
kísérletben az izzólámpa villogási frekvenciáját a lengés szinkronizálásával az inga maximális
amplitúdójához sikerült beállítani, és az inga amplitúdója az alaplengéshez képest megköze-
lítőleg háromszorosára nőtt.
A kísérlet számítógépes szimulációjában a lámpa sugárzási teljesítmény modulációja szi-
nusz-négyzetes volt, a kísérlet azt mutatja, hogy a gravitációs sugárzás Q = 2 / 9-ed része a
teljes elektromágneses teljesítményének, azaz a gravitációs teljesítmény 22 % a villamos
teljesíténynek. Az EM sugárzás kb. 88 százalékát az árnyékoló doboz nyelte el. A kísérleti
eredmény a dinamikus gravitáció érvényesülését igazolja fénysugárzás esetében is [8.16].
A kísérlet egyértelműen bebizonyította, hogy az elektromágneses sugárzásnak létezik
gravitációs komponense, mely taszító erőt fejt ki az ingára. Itt fontos megjegyezni, hogy ennek
a gravitációs kísérletnek semmi köze az elektromágneses sugárzás mérésére szokásosan hasz-
nált, direkt fénynyomáson alapuló "radiométer" műszer működési elvéhez [8.18].
A könyvben ismertetett dinamikus gravitációs sugárzás fogalma jelenleg nem létezik a
fizikában. A jelenség további vizsgálata fontos fizikai eredményekhez vezethet, ezért kívána-
tos a jelenség további vizsgálata jól felszerelt, professzionális laboratóriumokban. Ugyanakkor
a kísérlet egyszerűsége alkalmassá teszi a gravitációs sugárzás bemutatását akár már általános
iskolában is.
Elgondolkodtató tény, hogy a felismert dinamikus gravitációs sugárzás, amely az izzó-
lámpa és az érzékeny kettős matematikai inga között energiaátvitelt valósít meg, a newtoni
sztatikus gravitációhoz hasonlóan akadálytalanul áthatol a lágyvasdoboz falán.

78
Míg az atommag diszkrét gamma-sugárzási spektruma viszonylag könnyen árnyékol-

ható, ugyanakkor a neutrínó sugárzás, mint ismeretes, könnyen áthatol még a Föld méretű
anyagmennyiségen is. A gravitációs sugárzás spektruma hasonlóan folytonos lehet, amit a ne-
utrínósugárzás („béta-bomlás”) elmélete bizonyítja. Lehetséges, hogy a neutrínósugárzás és a
dinamikus gravitációs sugárzás egy és ugyanaz? A kérdés eldöntése a jövő feladata.
8.6. Hivatkozások
[8.1] en.wikipedia.org/wiki/Gravitational_lens
[8.2] en.wikipedia.org/wiki/Gravitational_redshift
[8.3]homepage.physics.uiowa.edu/~rlm/mathcad/addendum%2010%20gravitational%20re
dshift%20and%20time%20dilation.htm
[8.4] en.wikipedia.org/wiki/Electroweak_interaction
[8.5] en.wikipedia.org/wiki/Electrogravitics
[8.6] en.wikipedia.org/wiki/Anti-gravity
[8.7] youtube.com/watch?v=Rp4hygoD3RU
[8.8] youtube.com/watch?v=pGwbbOg9k3M
[8.9] en.wikipedia.org/wiki/Eugene_Podkletnov
[8.10]researchgate.net/publication/26460495_A_Theory_of_the_Podkletnov_Effect_based_o
n_General_Relativity_Anti-Gravity_Force_due_to_the_Perturbed_Non-Holonomic_Backgro-
und_of_Space
[8.11] Podkletnov E. and G. Modenese: “Impulse Gravity Generator Based on Charged
YBa2Cu3O7−y Superconductor with Composite Crystal Structure”,
August 2001, Eprint: arXiv.org/physics/0108005.
[8.12] Podkletnov. E. and G. Modenese: “Investigation of high voltage discharges in low
pressure gases through large ceramic superconducting electrodes” (Generation of
gravitational waves!) September 2002., Eprint: arXiv.org/physics/0209051.
[8.13] jnaudin.free.fr/lifters/liftercraft/index.htm
[8.14] jnaudin.free.fr/html/stvrfpend.htm
[8.15]physicsessays.org/browse-journal-2/product/212-16-pdf-louis-rancourt-effect-of-light-
on-gravitational-attraction.html
[8.16] academia.edu/64214012/Light_Enhanced_Gravitational_Constant_G
[8.17] en.wikipedia.org/wiki/Verlet_integration
[8.18] en.wikipedia.org/wiki/Radiometer

79
B-1 MELLÉKLET: Rezonancia
B-1 Melléklet: Rezonancia

A könyvben szereplő gravitációs kísérletek kiértékelése szimulációs számításokkal tör-
tént, asztali számítógépen. A számítások túlnyomó része a kísérletek matematikai modellezé-
sén keresztül valósulhatott meg. A fizikai, illetve matematikai inga csillapított harmonikus
oszcillátorral modellezhető, amennyiben az inga kitérése kicsi az inga karhosszúságával ösz-
szehasonlítva. A csillapított harmonikus oszcillátor differenciálegyenlete
x + 2 x + 02 x = 0, (B-1.1)
ahol λ az inga csillapítási tényezője és ω0 az oszcillátor frekvenciája. Az inga a súrlódás miatt

exponenciálisan csökkenő periodikus mozgást végez, az inga a mozgási energiáját folyamato-
san disszipálja. Az ingát fékezőerő az inga pillanatnyi sebességével arányos. A gravitációs ger-
jesztés hatására az inga amplitúdója idővel beáll egy közel állandó értékre, mivel a gravitációs
gerjesztés folyamatosan pótolja az inga energiaveszteségét. A fizikai inga gerjesztését leíró
másodrendű, inhomogén differenciálegyenletet (B-1.1) kiegészítésével kapjuk
x + 2 x + 02 x = f (t ), (B-1.2)
ahol f(t) = F(t) / m* a gerjesztő erősűrűség, itt m* az inga effektív mozgó tömege.
A (B-1.1) differenciálegyenlet matematikai elnevezése: közönséges, másodrendű, lineáris,
állandó együtthatós, homogén differenciálegyenlet. A (B-1.2) differenciálegyenlet matemati-
kai elnevezése: közönséges, másodrendű, lineáris, állandó együtthatós, inhomogén differen-
ciálegyenlet. A fenti differenciálegyenletek analitikus megoldásai már az elektronikus számí-
tógépek megjelenése előtt jóval régebben ismertek voltak. Azt meg kell említeni, hogy az álta-
lános alakú f(t) gerjesztő függvényre nincs zárt analitikus megoldás.
A matematika tankönyvek szerint a (B-1.2) inhomogén egyenlet megoldása tradicionáli-
san a következő módon történik. Először meg kell keresni a (B-1.1) homogén egyenlet általá-
nos megoldását. Az általános megoldás érthetően a csillapítási tényezőtől, illetve az oszcillátor
sajátfrekvenciájától függ. A tankönyvek részletesen tárgyalják a különböző eseteket, melyek
az említett konstans paraméterektől függenek. A fizikai inga szabad mozgását egy csillapodó
lengés jellemzi, ilyen esetben az általános megoldás
x(t ) = A exp ( −t ) sin (t +  ) , (B-1.3)
ahol A, illetve  a kezdőfeltételek által meghatározott állandók.

A csillapodó lengés frekvenciája kisebb a csillapítatlan lengés frekvenciájánál
2 = 02 −  2  0. (B-1.4)
A (B-1.2) inhomogén (gerjesztett) differenciálegyenlet általános megoldása bizonyítható

matematikai tétel szerint oly módon adható meg, hogy a (B-1.1) egyenlet általános megoldá-
sához hozzáadjuk az inhomogén egyenlet egy partikuláris megoldását. A (B-1.1) általános
megoldása alatt azon megoldások körét értjük most, mely (B-1.3)-nak megfelelő, csillapodó
lengésnek felel meg. A tankönyvek szerint a (B-1.2) inhomogén egyenletben az f(t) gerjesztési
függvény analitikusan megválasztott. Ez rendben is volna akkor, ha az újabb matematikai tan-
könyvek már tartalmaznának a mai világot elsősorban érdeklő, könnyen számítógépre vihető
numerikus megoldási módszereket is.

80
A felhasználónak ugyanis elemi érdeke a megoldási módszerekhez való gyors hozzájutás az

éppen aktuális mérnöki, vagy fizikai problémák számítógépes modellezéséhez.
A felvetett matematikai probléma megoldása utólagosan végtelenül egyszerűnek adó-
dott, nem kevés utánjárással. Az állandó együtthatós differenciálegyenletek megoldásának
legegyszerűbb útja az ún. Laplace transzformációs módszer [B-1.2]. A (B-1.2) inhomogén diffe-
renciálegyenlet Laplace transzformációval algebrai egyenletté alakítható át
(s2 + 2 s + 02 ) x(s) = f (s), (B-1.5)
ahol s valós változó. Az egyenlet abban az esetben áll fenn, ha az inga helyzete és sebessége a
t = 0 időpontban zérus
x(0) = 0; x(0) = 0. (B-1.6)
Az inga mozgását az x(t) függvény írja le, melynek Laplace transzformáltját a (B-1.5) egyen-
letből kapjuk egyszerű osztással
f ( s)
x( s ) =  f (s) g (s), (B-1.7)
s 2 + 2 s + 02
ahol g(s) a (B-1.5) egyenlet súlyfüggvénye, vagy más elnevezéssel átviteli függvénye
1 1
g ( s) =  . (B-1.8)
s + 2 s + 0 ( s +  )2 +  2
2 2
Az inga súrlódás miatt csökken a szögsebessége
2 = 02 −  2  0. (B-1.9)
Az x(t) ingamozgást leíró megoldás a (B-1.7) egyenlet inverz Laplace transzformációjával kap-
ható meg. A Laplace transzformáció elmélete szerint
t t
x(t ) =  f ( ) g (t −  )d   f (t −  ) g ( )d , (B-1.10)
0 0
ahol a g(t) függvény a Green függvény. A (B-1.10) integrált a Laplace transzformáció elméleté-
ben konvolúciós integrálnak nevezik. A (B-1.8) súlyfüggvény inverz Laplace transzformáltja
szerencsére ismert a Laplace transzformációs táblázatokból

exp ( − t ) sin  t  (B-1.11)
(s + ) +  2
2
melynek ismeretében a g(t) súlyfüggvény
1
g (t ) = exp ( −t ) sin t. (B-1.12)


81
Ebből az inga mozgása az f(t) gerjesztés hatására (B-1.10) szerint
t
1
x(t) =  f(τ )exp  − λ(t − τ) sin ω(t − τ)dτ , (B-1.13)
0
amely megoldás csak a (B-1.6) kezdeti feltételek teljesülése esetén érvényes. A képletben az ω
az inga súrlódása miatti lecsökkent szögsebessége (mérhető), λ az inga súrlódási tényezője
(mérhető). Ezek a paraméterek a mérésekből többé-kevésbé pontosan meghatározhatók.
A numerikus megoldás
A gyakorlati alkalmazásokban diszkrét mintavételi jelekkel foglalkozunk, tehát a (B-1.13)
integrált közelítő összeggel kell helyettesíteni. Szerencsére a kísérletekben az inga mozgása,
illetve a gerjesztő tömeg mozgása szükségszerűen igen lassú, így a félmásodperces körüli min-
tavételi idő is elegendő számítási pontosságot biztosít. Az eddigi vizsgálataimban a gerjesztési
függvény a gravitációs erősűrűségnek felel meg, amelyet elméleti úton kell úgy meghatározni,
hogy a számított (szimulált) ingamozgás „hasonlítson” a mért ingamozgáshoz. A numerikus
integrálás céljából célszerű bevezetni a következő komplex integrált
t
1
f(τ ) exp  z(t − τ) dτ ; ( z = iω − λ ) ,
 0
X(t) = (B-1.14)
amelynek a képzetes része azonos a (B-1.13) megoldással
t
1
f(τ ) exp  −(t − τ) sin (t − τ)dτ.
 0
x(t ) = Im X (t )  (B-1.15)
A (B-1.14) integrál rekurzióval számítható, az integrál közelítése T mintavételi idővel
NT NT
1 1
X(N  T) =  f(τ ) exp  z(N  T − τ) dτ   f(N  T − τ) exp( z  τ )dτ , (B-1.16)
 0
 0
ahol az azonosság a konvolúció alaptulajdonsága.

Két mintavételi idő közötti integrál változása
X ( N + 1)  T  − X(N  T) =
NT +1 NT
1 1
 f ( N + 1)  T −   exp( z  τ )dτ −  f(N  T −  ) exp( z  τ )dτ  (B-1.17)
 0
 0
T
  f ( N + 1)  T   exp( zT )  f ( N + 1)  T   f(N  T).

A közelítés feltételezi, hogy a gerjesztési erő változása kicsi a T mintavételi idő alatt (kellően
kicsinek kell választani). A megadott közelítés alapján a rekurziós számítás (numerikus eljá-
rás) egyszerűnek adódik
X (N + 1 )T   X(NT)  exp( zT ) + T  f (N + 1 )T  /;

(B-1.18)
ahol exp( zT )  exp(i −  )T  exp(−T ) ( cos T + i sin T ) = const !

82
itt tehát T a mintavételi idő, ω pedig az inga mérhető frekvenciája
 = 2 / Tp ; (Tp = az inga lengésideje ) . (B-1.19)
A kezdeti feltétel fontos, mely biztosítja a (B-1.18) rekurzió érvényességét
X (t = 0)  0  Re X (0) = Im X (0) = 0. (B-1.20)
A rezonanciát kihasználó gravitációs méréseknél felmerül egy olyan zavaró jelenség, hogy
az inga lengési frekvenciája nagy lengésidők esetén erősen függ az inga amplitúdójától (ez az
inga kinetikus energiájának állandóságából következik). A mérések azt mutatják, hogy az inga
lengésideje jó közelítésben arányosan nő a lengési amplitúdóval. A gravitációs gerjesztés fo-
kozatosan energiát visz bele a rendszerbe, ami egyre növeli az inga amplitúdóját, minek kö-
vetkeztében az inga „kiesik a szinkronból”, így a gerjesztés az inga kaotikus mozgásához ve-
zet. Ennek elkerülése céljából a gerjesztési periódus az inga lengési idejének többszöröse volt,
amivel sikerült csökkenti a „frekvenciamodulációból” eredő problémát (ezzel a megoldással
sajnos csökkent az ingára átvitt gravitációs teljesítmény).
A gravitációs kísérletek modellezése a (B-1.2) differenciálegyenlettel „első nekifutásra”
egyszerűnek tűnt, és csak a modell alkalmazása során jöttek elő a nehézségek, elsősorban az
inhomogén differenciálegyenlet numerikus integrálásával kapcsolatban. Kiderült, hogy a dif-
ferenciálegyenlet egyszerű számítógépes integrálásához elkerülhetetlenül komplex függvényt
(konkrétan Euler képletét) kellett alkalmazni. Döbbenetes volt az, hogy egy egyszerű fizikai
probléma, egy rezgő rendszer külső gerjesztésének matematikai modellezéséhez a komplex
függvény bevonására volt szükség. Ez ugyanakkor újra alátámasztja a komplex számfogalom
(komplex matematika) jelentőségét a természet leírásában, speciálisan a fizikában.
A kísérletekben megjelenő „frekvencia-modulációs” jelenség még tovább bonyolította a
matematikai modellt. További feladatot jelent még a jövőben annak számszerű jellemzése,
hogy a modellből következő elméleti ingamozgás mennyire felel meg (mennyire korrelál) a
mért ingamozgásnak. A műszaki gyakorlatban ez egy külön tudományág, a „grafoanalitikus
identifikáció”, amikor egy valóságos fizikai rendszer átviteli függvényét grafikus módszerek-
kel határozzák meg.
Rezonancia
A jelen anyag teljessé tétele érdekében röviden ismertetem a mechanikai rezonancia jelen-
ségét, amely a fentiekben ismertetett gerjesztett rezgések (kényszerrezgések) fizikájához tar-
tozik [B-1.3]. A rezonancia jelensége azokban az esetekben lép fel, amikor a rezgő rendszer
(speciálisan inga) sajátfrekvenciája közelítőleg megegyezik a külső gerjesztő erő frekvenciájá-
val. A rezonancia matematikai modellje a (B-1.2) speciális esete
x + 2 x + 02 x = f 0 sin t , (B-1.22)
amelynek bizonyíthatóan általános megoldása analitikus
x (t ) = Asin(t −  ) + Ce− t sin(0t +  );   0 ! (B-1.23)
A képletben szereplő konstansok a (B-1.22) másodrendű differenciálegyenlet két független in-

tegrációs állandójával fejezhetők ki. Az ω0 frekvencia a rezgő rendszer (pl. inga) sajátfrekven-
ciája, ω pedig a gerjesztés frekvenciája. Az általános megoldás első tagja az (B-1.22) inhomogén

83
egyenlet partikuláris megoldása, míg a második tag a homogén rész általános megoldása. Sta-
cionárius állapotban az (B-1.23) megoldás második tagja a csillapodás miatt eltűnik, tehát az
(B-1.22) differenciálegyenlet stacionárius megoldása
x (t ) = Asin(t −  ), (B-1.24)
amely két integrációs állandót tartalmaz
f0 2
A= ; tg = ;  2 = 02 −  2 . (B-1.25)
0 − 
( )
2 2
2 2
2
0 − + 4 2 2
Az eredmény grafikus szemléltetése
A stacionárius amplitúdót a csillapítás korlátozza. Ha a gerjesztési frekvencia megegyezik az

rezgőrendszer (pl. inga) sajátfrekvenciájával, akkor lép fel a rezonancia jelensége. Rezonancia
esetén a rezgés amplitúdója maximális. A természetben számos rezonancia jelenség előfordul,
ennek részleteire itt most nem térek ki. Kiemelendő a „rezonancia-katasztrófa” jelensége, ami-
nek sokszor idézett példája egy híd „leszakadása” az USÁ-ban, 1940-ben, amelyet egy erős
szélvihar által keltett rezonancia okozott [B-1.4] (Tacoma Narrows Bridge).
A δ fázistolásnak fontos fizikai jelentése van, amely ugyancsak függ a gerjesztés frekven-
ciájától. A fizikai kép alapján természetes, hogy a gerjesztett fizikai rendszer rezgési (lengési)
fázisa mindig késik a gerjesztő erő fázisához képest. Az elméleti számításokat a gyakorlat is
igazolja: a kényszerrezgés  fáziskésése kis  frekvenciánál közel nulla, rezonancia esetén pon-
tosan /2, majd  növekedésével  felé tart.
A rezonancia-katasztrófa jelensége mögött egyszerű fizikai tartalom húzódik meg,
ugyanis rezonancia esetén a gerjesztés időben állandó energiát táplál be a rezgő rendszerbe. A
rezgő rendszer /2 fáziskéséssel követi a gerjesztő erőt
f (t ) = f 0 sin t  f 0 sin 0t;

x(t ) = Asin (0t −  / 2 )  − Acos0t; (B-1.26)
x(t ) = v(t ) = A0 sin 0t.
A gerjesztő erő iránya minden pillanatban megegyezik a rezgő rendszer sebességének irányá-
val, ami a rezgő rendszer folyamatos energianövelését okozza.
A rezgő rendszerbe folyamatosan bevitt teljesítmény

84
P ~ f (t )  v(t ) = Af 00 sin 2 0t. (B-1.27)
A rezgő rendszer energiáját a λ csillapítás korlátozza, a bevitt energia disszipálódik (hővé ala-
kul). Ha a csillapítás kicsi, ekkor a rezgő rendszer energiája folyamatosan növekszik, ami re-
zonancia-katasztrófához vezet.
Megjegyzés
A gravitációs ingakísérletek kiértékelése a 2000-es évek elején kezdődtek, amikor az In-
terneten nem voltak elérhetők az inhomogén másodrendű közönséges differenciálegyenlet
megoldásai numerikus módszerekkel. Az itt bemutatott konvolúciós integrál numerikus kö-
zelítését a könyv Szerzője dolgozta ki. Az eltelt időben az Interneten számos publikáció, videó
jelent meg ennek a differenciálegyenletnek a megoldási módszereiről, beleértve a numerikus
megoldásokat is. Az itt vizsgált differenciálegyenlet azért igen fontos és jelentős, mivel a new-
toni mechanika dinamikai alapegyenletének felel meg, tehát a klasszikus mechanika alapvető
matematikai hátterét jelenti. Az egyetemi mérnök, fizika tanár, műszaki tanár, fizikus képzé-
sekben ennek a differenciálegyenletnek a tanítása, a numerikus megoldások ismertetése a be-
vezető kurzusokban az első helyen kell (kellene!) szerepelnie.
A gravitációs kísérletek utáni években a Szerzőnek sikerült egyszerű numerikus közelítő
módszert találni a kísérletek kiértékeléséhez, ez a következő B-2 MELLÉKLET anyaga, ez a
„VERLET” integrálási módszer. A módszer elméleti háttere végtelenül egyszerű, Taylor sor-
fejtésen alapul, és nem szükséges hozzá a komplex szám, a komplex függvény fogalma.
Hivatkozások
[B-1.1] Jan Mikusinski, Operátorszámítás, MK, Budapest, 1962
[B-1.2] Landau-Lifsic, Elméleti fizika I. Mechanika
[B-1.3] en.wikipedia.org/wiki/Tacoma_Narrows_Bridge_(1940)

85
B-2 MELLÉKLET: A „VERLET” integrál
B-2 Melléklet: A „Verlet” integrál

A könyvben szereplő gravitációs kísérletek kiértékelése szimulációs számításokkal tör-
tént, asztali számítógépen. A számítások túlnyomó része a kísérletek matematikai modellezé-
sén keresztül valósulhatott meg. A B-1 MELLÉKLET részletes beszámolást tartalmaz a gravi-
tációsan gerjesztett matematikai, illetve fizikai matematikai modell alkotásáról, mely szorosan
kapcsolódik a másodrendű inhomogén differenciálegyenlet megoldásának matematikájához.
A gravitációs kísérletekben használt, az ingák gerjesztését leíró közönséges másodrendű,
inhomogén differenciálegyenlet a következő
x + 2 x + 02 x = f (t ), (B-2.1)
ahol f(t) = F(t) / m* a gerjesztő erősűrűség, itt m* az inga effektív mozgó tömege. Az inga pilla-
natnyi sebességével arányos fékező erő (csillapítás) a λ csillapítási tényezővel arányos.
A gravitációs kísérletek matematikai szimulációjának célja a dinamikus gravitációs erő
képletének megtalálása volt, melynek analitikus volta eleve feltételezett volt. A dinamikus
gravitáció képletéről feltételeztük, annak tartalmaznia kell a kölcsönható tömegek sebességét,
és/vagy a gyorsulásukat, és határesetben vissza kell kapnunk Newton gravitációs erőképletét.
A kísérletek matematikai modellezését a dinamikus gravitáció erősűrűségének megvá-
lasztása előzte meg, a B-1 MELLÉKLET-ben leírt, konvolúciós integrálással, számítógépes
programmal kaptuk meg a fenti differenciálegyenlet x(t) megoldását. Az inga számítógépen
rögzített kísérleti mozgását kellett összehasonlítani az elméleti szimulációs modellel kapott
ingamozgással. A több éves vizsgálatok végeredménye egyértelmű lett; a dinamikus gravitá-
ciós erő arányos a kölcsönható tömegek pillanatnyi gyorsulásainak szorzatával. A gyorsulások
irányától függően ez a szorzat lehet negatív, illetve pozitív, mely adott pillanatban vonzó, il-
letve taszító gravitációt jelenthet. (Itt is fontos kiemelni, hogy a mai fizika a taszító gravitáció
létezését nem ismeri el!)
Az eltelt évek során találtuk meg az Interneten fenti differenciálegyenlet numerikus meg-
oldásának algoritmusát, a VERLET integrálás módszerét [B2.1,...,B2.3]. Ez a módszer a konvo-
lúciós integrálás módszerénél lényegesen egyszerűbb és megmaradt a valós függvények szint-
jén (azaz komplex függvénytani meggondolásra nem volt szükség). A VERLET módszer a dif-
ferenciálegyenlet integrálását Taylor sorfejtéssel oldja meg. Az VERLET integrálás megalapozá-
sához fejtsük ki az x(t) megoldást a követkető Taylor sorokkal
1 1 1
x(t + t ) = x(t ) + x(t )t + x(t )t 2 + x (t )t 3 + x (t )t 4 + ...
2 6 24
(B-2.2)
1 1 1
x(t − t ) = x(t ) − x(t )t + x(t )t 2 − x (t )t 3 + x (t )t 4 + ...
2 6 24
Összeadva a két sorfejtést, a következőt kapjuk
1
x(t + t ) + x(t − t ) = 2 x(t ) + x(t )t 2 + x (t )t 4 + ... (B-2.3)
12
melyből jó közelítéssel (az utolsó tag kis Δt érték esetén elhanyagolható)
x(t + t )  2 x(t ) − x(t − t ) + x(t )t 2 . (B-2.4)
Newton erőtörvénye szerint

86
B-2 MELLÉKLET: A „VERLET” integrál
x(t ) = f (t ) 
(B-2.5)
x(t + t )  2 x(t ) − x(t − t ) + f (t )t 2 .
Ezzel megkaptuk az inhomogén, másodrendű differenciálegyenlet megoldásának rekurziós

egyenletét, melyet összehasonlítva az előző fejezet (B-1.18) rekurziós képletével, a megoldás
lényegesen egyszerűbb.
Megjegyzés
Manapság bőséges információ, publikáció és előadás elérhető az Interneten, többek között
bemutatva a háromdimenziós, többrészecske VERLET alkalmazásokat is (pl. a molekulafizi-
kában), ahol a részecskék között az elektromágneses kölcsönhatás (Coulomb erő) hat. Az már
régen felismert tény, hogy a molekulák leírásában a kvantumkémia mellett a klasszikus new-
toni fizika alkalmazása is egyenrangú szerepet játszik. A Szerző a jelen munkában már több-
ször kifejtette, a kvantummechanikai tárgyalásmód (formalizmus) nem tekinthető kizárólagos
követelménynek a mikrovilág leírásában.
Hivatkozások
[B-2.1] en.wikipedia.org/wiki/Verlet_integration
[B-2.2] www.reed.edu/physics/courses/P200.L.S11/Physics200Lab/files/Verlet.pdf
[B-2.3] www.mpinat.mpg.de/634502/Grubmueller_1991_MS.pdf

87
B-3 MELLÉKLET: Csatolt ingapár
B-3 Melléklet: Csatolt ingapár

Két, lazán csatolt inga mozgásának bemutatása kedvelt téma az egyetemek, főiskolák elő-
adásain, laborgyakorlatain. Az ingák csatolásához vékony gumiszálat szokás kapcsolni, de
vannak más egyszerű megoldások is. Az ingák periodikusan cserélik energiájukat, amplitú-
dójuk periodikusan növekszik, majd csökken, az oda-vissza energiaátadás szimmetrikus.
A csatolt inga fizikájának különleges jelentősége van a makroszkopikus világban, de a
jelenség analógja a mikrovilágban is megtalálható, az atomok, molekulák világában, sőt még
az atommag világában is. Ez utóbbi esetekben a rezonancia kölcsönhatás a kvantummecha-
nika formalizmusával tárgyalható.
A dinamikus gravitáció felismerésével kiderült, az ingák közötti csatolás gravitációs úton
is megvalósulhat. Ezt számos kísérlettel alátámasztottuk, erről videó is készült
www.youtube.com/watch?app=desktop&v=UYCZHMoiNhE B-3.1
A két inga között átlátszó plexilap van, mely megakadályozza a levegőn keresztüli inga csa-
tolást (légáramlat). Tekintettel arra, hogy az ingák elektromosan semlegesek és nincs mágne-
ses hatásuk (amit akár lágyvas lemezzel is tudunk árnyékolni), a kölcsönhatás csak gravitációs
eredetű lehet. A dinamikus gravitációs hatás abból látható, hogy az álló golyó mozgásának, és
ezáltal gyorsulásának növekedésével a gerjesztés is gyorsan növekszik. Azt is fontos észre-
venni, a dinamikus gravitációs csatolás nagyságrendekkel erősebb, mint a sztatikus newtoni
gravitáció, aminek hatására az álló inga meg sem tudna mozdulni.
A csatolt ingák leírása a newtoni mechanika szerint két másodrendű csatolt inhomogén
differenciálegyenlettel írható le. Rugós csatolású ingák egyenletei (csillapítás nélkül)
x + 2 x = 02 ( x − y ) ,
2
(  = 2 / T , 0  ) , (B-3.2)
y + 2 y = −02 ( x − y ) .
2
A képletben T az ingák azonos lengésideje, ω0 a csatolás frekvenciája.

Az egyenleteket az előző fejezet „VERLET” integrációs módszerével oldottuk meg, a számító-
gépes programlista MS. Visual Basic nyelven itt látható
REM SPRING COUPLED PENDULUM

REM 2023.01.28
REM MS. VISUAL STUDIO EXPRESS 2013 X64
Imports System.IO
Public Class Form1
Public PI As Double = Math.PI 'Value of PI
Public NN As Integer 'Measuring data numbers
Public FP As Double 'Pendulum frequency
Public FS As Double 'Spring frequency
Public POM, POM2 As Double 'Pendulum frequency and square
Public SOM, SOM2 As Double 'Spring frequency and square
Public LL As Double 'Pendulum damping (1/s)
Public NT As Double 'Duration of measurement(s)
Public TM, TM2 As Double 'Sampling time and its square (s, s^2)
Public A0, B0 As Double 'Pendulums initial amplitudes (m)
Public AA(), BB(), VA(), VB() As Double 'Time series (SI)
Public FA(), FB() As Double 'Excitation force density
Public X0, X1, X2, Y0, Y1, Y2 As Double 'Auxiliary variables

88
Public ZV As String = ";"

Public ZA As String = "'"
Private Sub Button1_Click(ByVal sender As System.Object,

ByVal e As System.EventArgs) Handles Button1.Click
My.Computer.FileSystem.CurrentDirectory = "C:\RESULT"
START() : MAIN() : SAVE()
MsgBox("*** Program Ready! ***") : Application.Exit()
End Sub
Sub START()
FP = 1 'Pendulum frequency (Hz)
FS = 0.2 'Spring frequency (Hz)
LL = 0 'Pendulum damping (1/s)
A0 = 0.02 'Pendulum A initial amplitude (m)
B0 = 0.1 'Pendulum B initial amplitude (m)
NT = 100 'Duration of measurement (s)
TM = 1 / 25 'Sampling time (s)
End Sub 'Start()
REM CALCULATION OF THE PENDULUM MOVEMENT

Sub MAIN()
NN = NT / TM 'Measurement data number
TM2 = TM ^ 2 'Sampling time square
POM = 2 * PI * FP : POM2 = POM ^ 2
SOM = 2 * PI * FS : SOM2 = SOM ^ 2
ReDim AA(NN), BB(NN), VA(NN), VB(NN), FA(NN), FB(NN)
For J = 1 To NN : VERLET(J) : Next J
End Sub 'MAIN()
Sub VERLET(ByVal J)
If J = 1 Then
X0 = A0 : X1 = A0 : Y0 = B0 : Y1 = B0
AA(J) = A0 : BB(J) = B0
Else
FA(J) = SOM2 * (AA(J - 1) - BB(J - 1))
X2 = 2 * X1 - X0 + (FA(J) - 2 * LL * VA(J - 1) - POM2 * X1) * TM2
X0 = X1 : X1 = X2 : AA(J) = X2
VA(J) = (AA(J) - AA(J - 1)) / TM
FB(J) = -FA(J)
Y2 = 2 * Y1 - Y0 + (FB(J) - 2 * LL * VB(J - 1) - POM2 * Y1) * TM2
Y0 = Y1 : Y1 = Y2 : BB(J) = Y2
VB(J) = (BB(J) - BB(J - 1)) / TM
End If
End Sub 'END VERLET
Sub SAVE()
Dim file As String = "RESULT.csv"
Dim writer = My.Computer.FileSystem.OpenTextFileWriter(file, False)
Dim J As Integer : Dim TS As Double 'Time
Dim data1, data2, data3, data4 As String
Dim L1 As Double = 1000 'milli
For J = 0 To NN : TS += TM 'TIME(s)
data1 = TS.ToString
data2 = (L1 * AA(J) + 150).ToString 'Pendulum movement A(mm)
data3 = (L1 * BB(J) - 150).ToString 'Pendulum movement B(mm)
data4 = (L1 * FA(J)).ToString 'Grav. force milliNewton
writer.Write(data1 + ZV + data2 + ZV + data3 + ZV + data4 + vbNewLine)
Next : writer.Close()
End Sub 'Save()
End ClassClass

89
A számítás eredménye: rugóval csatolt ingák periodikus energiacseréje.

Az inga amplitúdók milliméterben szerepelnek, az inga periódusok 1 másodpercesek.
B-3.1. Ábra: Rugóval csatolt ingák mozgása.
A csatolt ingákról számos információ megtalálható az Interneten (Irodalom!).

A második lépésben a csatolt ingákat dinamikus gravitációs kölcsönhatással modelleztük.
A gravitációsan csatolt ingák differenciálegyenletei (csillapítás nélkül)
x + 2 x = mx ( y − x ) / ( x − y ) ,
2
(  = 2 / T , y  x ) , (B-3.2)
y + 2 y = −mxy / ( x − y ) .
2
Mindkét inga lengésideje T, mindkét inga tömege m. A gravitációs csatolás a kisebb energiájú
(amplitúdójú) „x” ingát gerjeszti a nagyobb energiájú (amplitúdójú) „y” inga. Az „x” inga
energiája folyamatosan nő, míg az „y” inga energiája folyamatosan csökken, elvileg az ener-
giacsere azonos energiák (amplitúdók) elérésével megszűnik.
Az egyenletek megoldásánál az előző számításhoz hasonlóan itt is a „VERLET” integrálást
használtuk. A számítógépes modellezés részlete gravitációsan csatolt ingák esetén (MS. Visual
Basic)
Sub START()
FP = 1 'Pendulum frequency (1/s)
D0 = 0.5 'Distance between pendula(m)
LL = 1 / 1000 'Pendulum damping (1/s)
MA = 0.01 'Pendulum A mass (kg)
MB = 0.01 'Pendulum B mass (kg)
End Sub 'Start()

Sub MAIN()

90
Public ZV As String = ";"

Public ZA As String = "'"
Private Sub Button1_Click(ByVal sender As System.Object,

ByVal e As System.EventArgs) Handles Button1.Click
My.Computer.FileSystem.CurrentDirectory = "C:\RESULT"
START() : MAIN() : SAVE()
MsgBox("*** Program Ready! ***") : Application.Exit()
End Sub
Sub START()
FP = 1 'Pendulum frequency (Hz)
FS = 0.2 'Spring frequency (Hz)
LL = 0 'Pendulum damping (1/s)
End Sub 'Start()

Sub MAIN()
POM = 2 * PI * FP : POM2 = POM ^ 2
SOM = 2 * PI * FS : SOM2 = SOM ^ 2
ReDim AA(NN), BB(NN), VA(NN), VB(NN), FA(NN), FB(NN)
End Sub 'MAIN()
Sub VERLET(ByVal J)
If J = 1 Then
X0 = A0 : X1 = A0 : Y0 = B0 : Y1 = B0
AA(J) = A0 : BB(J) = B0
Else
FA(J) = SOM2 * (AA(J - 1) - BB(J - 1))
X0 = X1 : X1 = X2 : AA(J) = X2
VA(J) = (AA(J) - AA(J - 1)) / TM
FB(J) = -FA(J)
Y0 = Y1 : Y1 = Y2 : BB(J) = Y2
VB(J) = (BB(J) - BB(J - 1)) / TM
End If
End Sub 'END VERLET
Sub SAVE()
Dim file As String = "RESULT.csv"
Dim writer = My.Computer.FileSystem.OpenTextFileWriter(file, False)
Dim J As Integer : Dim TS As Double 'Time
Dim data1, data2, data3, data4 As String
Dim L1 As Double = 1000 'milli
For J = 0 To NN : TS += TM 'TIME(s)
data1 = TS.ToString
data2 = (L1 * AA(J) + 150).ToString 'Pendulum movement A(mm)
data3 = (L1 * BB(J) - 150).ToString 'Pendulum movement B(mm)
data4 = (L1 * FA(J)).ToString 'Grav. force milliNewton
writer.Write(data1 + ZV + data2 + ZV + data3 + ZV + data4 + vbNewLine)
Next : writer.Close()
End Sub 'Save()
End ClassClass

91
A számítás eredménye: rugóval csatolt ingák periodikus energiacseréje.

Az inga amplitúdók milliméterben szerepelnek, az inga periódusok 1 másodpercesek.
B-3.1. Ábra: Rugóval csatolt ingák mozgása.
A csatolt ingákról számos információ megtalálható az Interneten (Irodalom!).

A második lépésben a csatolt ingákat dinamikus gravitációs kölcsönhatással modelleztük.
A gravitációsan csatolt ingák differenciálegyenletei (csillapítás nélkül)
x + 2 x = mx ( y − x ) / ( x − y ) ,
2
(  = 2 / T , y  x ) , (B-3.2)
y + 2 y = −mxy / ( x − y ) .
2
Mindkét inga lengésideje T, mindkét inga tömege m. A gravitációs csatolás a kisebb energiájú
(amplitúdójú) „x” ingát gerjeszti a nagyobb energiájú (amplitúdójú) „y” inga. Az „x” inga
energiája folyamatosan nő, míg az „y” inga energiája folyamatosan csökken, elvileg az ener-
giacsere azonos energiák (amplitúdók) elérésével megszűnik.
Az egyenletek megoldásánál az előző számításhoz hasonlóan itt is a „VERLET” integrálást
használtuk. A számítógépes modellezés részlete gravitációsan csatolt ingák esetén (MS. Visual
Basic)
Sub START()
FP = 1 'Pendulum frequency (1/s)
D0 = 0.5 'Distance between pendula(m)
LL = 1 / 1000 'Pendulum damping (1/s)
MA = 0.01 'Pendulum A mass (kg)
MB = 0.01 'Pendulum B mass (kg)
End Sub 'Start()

Sub MAIN()

92

POM = 2 * PI * FP : POM2 = POM ^ 2
ReDim AA(NN), BB(NN), R2(NN), VA(NN), VB(NN),
SA(NN), SB(NN), FA(NN), FB(NN)
End Sub 'MAIN()
Sub VERLET(ByVal J)
If J = 1 Then
X0 = A0 : X1 = A0 : Y0 = B0 : Y1 = B0
AA(J) = A0 : BB(J) = B0
R2(J) = (D0 + AA(J) - BB(J)) ^ 2
R2(J) = D0 ^ 2 + (AA(J) - BB(J)) ^ 2
Else
R2(J) = (D0 + AA(J - 1) - BB(J - 1)) ^ 2
FA(J) = MB * SA(J - 1) * (SB(J - 1) - SA(J - 1)) / R2(J - 1)
FB(J) = -MA / MB * FA(J)
X0 = X1 : X1 = X2 : AA(J) = X2
VA(J) = (AA(J) - AA(J - 1)) / TM : SA(J) = VA(J) * POM
Y0 = Y1 : Y1 = Y2 : BB(J) = Y2
VB(J) = (BB(J) - BB(J - 1)) / TM : SB(J) = VB(J) * POM
End If
End Sub 'END VERLET
A gravitációsan csatolt ingák számított mozgása látható a következő ábrán
B-3.2. Ábra: Gravitációsan csatolt ingák mozgása.
A csatolt ingás kísérletek ezt az eredményt támasztják alá. A nagyobb energiájú inga gra-
vitációsan csatolja az energiáját a nála kisebb energiájú ingának. Fontos megjegyezni, hogy a
fenti mozgás grafikonok számítási programjaiban az ingák súrlódási tényezője beállítható. A
jelen számításokban az ingák súrlódását nullának vettük. A valóságban mindkét csatolt inga
amplitúdója végül folyamatosan csökken.

93
Hivatkozások
[B-3.1] www.youtube.com/watch?v=A6fsvsIJcSo
[B-3.2] www.youtube.com/watch?v=M-hLBxx7MeE
[B-3.3] www.physics.utoronto.ca/~sandra/PHY238Y/Lectures/Lect4_Coupl_osc.pdf
[B-3.4] www.youtube.com/watch?v=NcvTrl_fzAM

94
ZÁRSZÓ
Üdvözlöm a Tisztelt Olvasót, miután reményem szerint részben vagy egészben elolvasta
és javarészt megértette a könyvem mondanivalóit. Az Olvasó lehetett szakmabeli, illetve szak-
mán kívüli személy és természetesen a könyvem egészen mást jelent a szakmabelieknek (fizi-
kusoknak, fizika tanároknak és idesorolom a mérnökök egyrészét is), és mást jelent a szakmán
kívülieknek. Talán nem tűnt fel, a könyv matematikai szintje nem haladja meg egy erős kö-
zépiskolai matematika szintjét. A hangsúly a fizikai gondolatokon van. Gimnazista koromban
ismerkedtem Novobátzky Károly professzor „Relativitáselmélet” című könyvével; a könyv ma-
tematikája természetesen messze meghaladta a középiskolai szintemet, de a fizikai lényeget
sikerült követnem és nagy érdeklődést, izgalmat váltott ki bennem a relativitás és általában a
fizika tudománya iránt és ez vezetett el engem végül a debreceni egyetem kutatófizikus sza-
kára.
Mindazon Olvasók, akik már a fizika alapjaival többé-kevésbé tisztában vannak, biztosan
tapasztalták a könyvemben, hogy én elsősorban a fizika alapjaival foglalkozom, engem midig
is ez a terület érdekelt, mert korán megéreztem benne a hiányosságokat. A kérdések sorra
jöttek számomra, de válaszokat sehol sem találtam. A könyvem legfontosabb mondanivalója,
minden tömegnek, mely lehet elemi részecske, atom, molekula, atommag, egységes belső tö-
megszerkezete van. A természet legkisebb elemi részecskéjének, az elektronnak is belső szer-
kezete van és ez a feltevés a fizikában korábban fel sem merült.
A fizika központi témája a huszadik század kezdetétől az anyag és a fény természetének
egységbe foglalása volt és ez tart a mai napig is. A fénynek frekvenciája, hullámhossza és ener-
giája van, a fény frekvenciája az energiájához szorosan összekapcsolódik. De Broglie 1925 kö-
rüli felvetése az anyag hullám természetéről beindította a kvantummechanika forradalmát. A
könyvemben megmutattam, hogy a tömeghez az anyaghullám mellett frekvencia is rendel-
hető, mely szorosan kapcsolódik a részecskék tömegéhez, azaz energiájukhoz. A legmélyebb
fizikai kapcsolatot a Q = 2 / 9 racionális szám jelenti, mely a fizika „aranymetszése”. Az erre
épített QFIZIKA az anyagi világ exponenciális természetét tükrözi, a mérettől függetlenül.
Ami kicsiben érvényesül, az tendenciájában a nagyban is; a QFIZIKA ugyanúgy érvényes a
mikrovilágban, mint a Naprendszerünkben is, utóbbiban a bolygótávolságainak eloszlásában
(Titius-Bode törvény).
A könyvemben megmutattam, a fizika törvényei szükségszerűen egyszerűek, pontosab-
ban az alapokat tekintve. Ugyanis egyszerű alapokra épül az egész fizikai természet elké-
pesztő bonyolultsága, ugyanakkor mindig biztosak kell lennünk abban, hogy a bonyolultsá-
gok mögött egyszerű természeti törvények húzódnak. Kerüljük tehát a bonyolultságot!
Könyvemből az is világosan kiderült, a fizika mai haladása nem feltétlenül a nagyenergi-
ájú gyorsítókhoz kapcsolható. Egyszerű házi kísérlettel sikerült kimutatni a „dinamikus gra-
vitációt”, azaz a mozgó testek közötti fellépő erős gravitációt, mind vonzó, mid taszító formá-
ban. Ennek ma még mind az elméleti, mind a gyakorlati jelentősége nem ismert, de biztosan
meglepő fejlődés jósolható a jövő gravitációs fizikájában.
Könyvemet elsősorban a jövő fizikus generációjának ajánlom, mely reményem szerint je-
lentős inspirációt adhat a fizika tanulásához, és ezzel a kutatásához is. De fontos megjegyez-
nem, a könyvem tartalma egyelőre még nem szerepel az egyetemi tananyagban, az egyetemi
vizsgákon a könyvemben szereplő állításokra való hivatkozást nem javaslom. Ugyanakkor, a
könyvem tanulmányozása mintát nyújt a nyitott, szabad fizikai gondolkodásmódra és a sike-
res kutatás módszertanára.
Sarkadi Dezső
dsarkadi@gmail.com


Sarkadi Dezső: A Mai Fizika Alapjai

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Sarkadi Dezső: A Mai Fizika Alapjai

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

SARKADI DEZSŐ

„Tudományos életem legfájdalmasabb tapasztalatai közé tartozik, hogy általánosan elis-

Budapest, 2022. dec. 13.

A MAI FIZIKA ALAPJAI

Sarkadi Dezső fizikus vagyok, 1972-ben végeztem az egyetemet Debrecenben. Diploma-

A MAI FIZIKA ALAPJAI

A newtoni gravitáció közel 350 éves történetéhez hozzátartozik az a hallgatólagos felte-

A MAI FIZIKA ALAPJAI

A MAI FIZIKA ALAPJAI

A MAI FIZIKA ALAPJAI

5.2. Gravitáció ......................................................................................................................... 39

A MAI FIZIKA ALAPJAI

Az aranymetszés aránya, a fenti ábrát követve, a következő aránynak felel meg

ahol a Ф dimenziómentes szám, az aranymetszés arányszáma.

Felmerül a kérdés, vajon az 1 : 137 számarány a kiemelkedő „aranymetszés” a fizikában,

A MAI FIZIKA ALAPJAI

1.2. QFIZIKA: dimenziótlan fizikai állandók

1.2.1. Táblázat: QFIZIKA: dimenziótlan fizikai állandók

A neutron és a Weinberg-bozonok tömegaránya

A gyenge kölcsönhatás keveredési szöge [1.3]

A pi-mezon tömegek és az elektron tömege közötti összefüggés [1.4]

1.3. QFIZIKA: dimenzionált fizikai állandók

1.3.1. Táblázat: QFIZIKA: dimenzionált fizikai állandók

Az SI-ben kifejezett fizikai állandók QFIZIKA-i alakjai érdekes összefüggésekre világíta-

A Planck állandó és a fénysebesség kapcsolata (!)

A Planck állandó és a gravitációs állandó kapcsolata

A Planck állandó és az elektron tömegének kapcsolata

A kapcsos zárójelek mindenütt számértékeket jelölnek.

A MAI FIZIKA ALAPJAI

1.4. A QFIZIKA háttere

A kölcsönhatási energia a következő szorzatokkal lehetnek arányosak

Két , minden paraméterében azonos fizikai objektum ( részecske )

A MAI FIZIKA ALAPJAI

1.4.1. Ábra: Az U-235 hasadási termékek eloszlása

A nukleáris üzemanyag, az U-235 urán hasadási termékeinek tömegeloszlása [1.7]. A ha-

A MAI FIZIKA ALAPJAI

A MAI FIZIKA ALAPJAI

II. A FIZIKAI TÖMEG SZERKEZETE

E (m) = mc 2 = mr 2 2 ; r 2 = 1, 2 = 02 = c 2  ; E (m) = m02  Hz 2 , (2.1.3)

E (m) = mc 2 = mr 2 2 ; 2 = 1, r 2 = r02 = c 2  ; E ( m) = mr02  m 2 . (2.1.4)

A MAI FIZIKA ALAPJAI

II. A FIZIKAI TÖMEG SZERKEZETE

A huszadik század fizikájának fő irányvonala a fény (elektromágneses hullám) és az

2.2. A fizikai tömeg szerkezete

m  ω = ( x ,  y )  m = ω 2 = 2x + 2y . (2.2.1)

A kétdimenziós euklideszi frekvenciavektorok kötésének eredménye

mc = ωc2 = ω a2 + ωb2 + 2ω a ωb = ma + mb + Ec . (2.2.3)

Minden részecskére felírható a következő egyenlet

ahol mr a konstans „maradék tömeg” és mc a változó „csatoló tömeg”

A MAI FIZIKA ALAPJAI

II. A FIZIKAI TÖMEG SZERKEZETE

2.3. A Planck állandó eredete

m(n); m(n +1); m(n +1)  m(n), (n = 0, 1, 2,...). (2.3.2)

Az emittált foton energiája Bohr frekvencia feltétele szerint

E photon = m(n + 1) − m(n) = 2 (n + 1) − 2 (n) =

A legegyszerűbb részecske-szerkezet a kvantált harmonikus oszcillátor (QHO)

2.4. A lepton tömegek empíriája

A MAI FIZIKA ALAPJAI

II. A FIZIKAI TÖMEG SZERKEZETE

2.4.1. Ábra: A neutron bétabomlásának Feynman diagramja

ahol me az elektron, mµ a müon, mτ a tau részecske tömege.

e2 + 2 + 2

A 2.4.2. Ábra Koide tömegképletének geometriai interpretációját mutatja (mindegyik lep-