Tűzvirág

Ott láttam meg a kertben,

A társa, a sárga előbb jelent meg.
A színe ragadott meg…
Narancsból tüzes, rőt tüzes lett!
Ilyen virágok nyílhattak az Édenben,
Ott nem örökítette meg őket senki sem.
Vagy mégis valahol rögzültek?
Ősanyánk gyönyörködött volna benne?
S megragadt örökre az emlékezetében.
És a gének emlékeznek arra az egyre!
Mind közül a legtüzesebbre!
Nem illik ide, a szelíd kertbe,
Visszavágyik, ahogy mi is,
Abba a csodálatos, vad, tökéletes Édenbe!
A feledhetetlen, örök gyönyörbe…