Laila Shukri
Szö ké s
az arab
bordé lybó l

 
 
 
 
Kossuth Kiadó

1
Tartalom
I. FEJEZET A szerelem pokla
II. FEJEZET Veszé lyes já té k
III. FEJEZET Csalfa dé libá bok
IV. FEJEZET A ké t felesé g
V. FEJEZET A sejkek extravagá ns hú zá sai
VI. FEJEZET A barbá r ü zlet
VII. FEJEZET A poklok pokla
VIII. FEJEZET Az elfajult orgia
IX. FEJEZET A kislá nyok kö rü lmeté lé se
X. FEJEZET Vissza a kezdetekhez
XI. FEJEZET Borzalmas há zassá gok
XII. FEJEZET A halá l á rnyé ka
XIII. FEJEZET Az á rtatlanok tragé diá ja
XIV. FEJEZET Parti a jachton
Impresszum

2
 I. FEJEZET

A szerelem pokla

Csak most vagyok ké pes beszé lni ró la. Soké vnyi hallgatá s utá n most
é rett meg az idő , hogy befejezzem Julia, a gyö nyö rű lengyel lá ny
tö rté neté t, akit a sá rmos é s cinikus Tarek magá ba bolondı́tott, aztá n
eladott az egyik dubaji bordé lyba.
Minden szerelmi csaló dá s fá j. A megszegett ı́gé retek a szı́vet-
lelket megsebzik, a kö zö sen á té lt legcsodá sabb é s legiszonyú bb
pillanatok egy é leten á t kı́sé rtenek. Amikor egy fé r i, akinek a
legforró bb szerelemmel é s lá ngoló szenvedé llyel adta á t egy
szerelmes nő a testé t, pé nzé rt lö ki oda ké jsó vá r idegeneknek, akkor
nem csak a lé lek é s a test hullik darabokra. Megsemmisü l az egé sz
vilá g.
Juliá t egy sejk jachtjá n pillantottam meg. Vad orgia zajlott é ppen,
amelyben fé r iak é s nő k dorbé zoltak fé ktelenü l. Engem a vé letlen
sodort oda: ré gi munkatá rsnő m, Kate hı́vott el egy buliba, akivel
egykor munkaü gyben é rkeztü nk Dubajba, hogy lendü letet adjunk a
cé gü nk frissen megalakult leá nyvá llalatá nak. Ké ső bb elvá ltak
ú tjaink, mivel é n fé rjhez mentem, é s tö bbé nem dolgozhattam, Kate
pedig… Igazá bó l nem tudom, mi tö rté nt vele azokban az é vekben,
miutá n elveszı́tettü k a kapcsolatot. Bá r rengeteg szolga é s szolgá ló
leste a kı́vá nsá gaimat, ké tsé gbeesett é s magá nyos voltam, amikor
felhı́vtam. A fé rjem borzalmas bü nteté ssel sú jtott: elment, magá val
vitte a gyerekeket, é s magamra hagyott az ü res palotá ban.
Pá r hé t, tompa ká bulatban tö ltö tt idő t kö vető en egy reggel
ké nytelen voltam keserű ké rdé seket feltenni magamnak. Egyáltalán
mit csinálok én? Hogyan élek? Hová lett a régi Izabela? Hol
találhatnám meg? Ekö rü l forogtak a gondolataim, mintha csak ú jra
meg kellett volna hatá roznom, ki is vagyok való já ban.
„Isabelle” – ı́gy hı́vott a fé rjem, Szá lim. A nevemet suttogta,
amikor a né ptelen parton vá ratlanul megké rte a kezem. Halkan,
megcsukló hangon, mé ly á té lé ssel lehelte a nevem szerelmi
ö nkı́vü letben tö ltö tt ná szé jszaká nkon, a rokokó elemekkel dı́szı́tett
18. szá zadi palotá k stı́lusá ban é pü lt velencei luxushotel
há ló szobá já ban. Es a nevemet mondta akkor is, amikor vé lt

3
helytelen magatartá somon felhá borodva megparancsolta, hogyan
viselkedjem megfelelő en.
– Isabelle, a te hangod… – Szá lim nyaká n kidagadtak az erek. – …a
te hangod annyira asszonyos, annyira é rzé ki, annyira provoká ló ,
hogy… – Itt nagyot nyelt. – Hogy amikor megszó lalsz, az maga a
csá bı́tá s. Csá bı́tá s… – ismé telte meg. – Ezé rt – né zett rá m szigorú an
–, ezé rt neked nem szabad fé r iakkal szó ba á llnod.{1}
Ez volt az első alkalom, amikor fá jdalmasan meg kellett
tapasztalnom Szá lim beteges fé lté kenysé gé t, amely az é vek sorá n
aztá n há zassá gom á tká vá vá lt. Ekkor té rtü nk vissza euró pai
utazá sunkbó l, é s a fé rjem vá ratlanul magamra hagyott. Há rom nap
mú lva té rt haza, é s amikor megké rdeztem tő le, mié rt tű nt el,
botrá nyt csapott. Amiatt a né há ny mondat miatt haragudott meg
rá m, amit – egyé bké nt a jelenlé té ben – udvariassá gbó l ejtettem ki a
szá mon Lisszabonban egy taxisofő r arra vonatkozó ké rdé sé re, hogy
milyennek talá lom a vá rost.
Ké ső bb egyre-má sra ismé tlő dtek meg ezek a helyzetek, egé szen a
legborzasztó bbig, amikor Szá lim brutá lis há zassá gi erő szakot
kö vetett el rajtam, majd elhagyott, magá val vitte a gyerekeket, é s
hosszabb idő re megszakı́totta velem a kapcsolatot. Es é ppen ekkor,
amikor a traumatikus esemé ny á ltal kivá ltott letargiá bó l pró bá ltam
meg kilá balni, ekkor kezdtem el vá gyni arra, hogy megtalá ljam ré gi –
netá n valódi – ö nmagamat, amely a tová bbiakban ké pes lesz
dö nté seket hozni az é letemrő l. Ezé rt hı́vtam fel Kate-et, akinek
szemé lyisé ge az intenzı́v munká t, az ú j emberekkel való
megismerkedé st é s a dinamikusan fejlő dő Dubaj szé psé geinek
felfedezé sé t jelentette a szá momra.
– Talá lkozzunk, szó rakozzunk! – ajá nlotta ré g nem lá tott
bará tnő m. Fel sem merü lt bennem, hogy ez a szó rakozá s való já ban
nem jelent má st, mint erotikus kalandot; fé r iak obszcé n zaklatá sá t,
orgiá t, kö zö ssé gi onanizá lá st é s egyé b perverzió kat, amelyek
leı́rá sá ra az ember szavakat sem igen talá l.
Egyszer csak ezen a jachton valaki megragadott há tulró l, é s mire
feleszmé ltem, egy villá mmozdulattal felhajtotta a ruhá mat,
lerá ntotta a bugyimat, é s magá hoz szorı́totta a há tsó mat.
– Cholera!{2} – kiá ltottam fel lengyelü l, amire ebben a nemzetkö zi
tá rsasá gban fel igyelt Julia.
Odarohant hozzá m, é s gö rcsö sen a karomba kapaszkodva,
ké tsé gbeesetten esengett:
– Kö nyö rgö k, segı́ts nekem! Nem akarok itt maradni, de foglyul
ejtettek. Nem akarom azt csiná lni, amit vá rnak tő lem!

4
 Ekkor ké t fé r i bukkant fel mellette, akik erő szakkal elrá ngattá k
mellő lem, majd a fedé lzetre lö kté k, é s bestiá lisan ü tni-rú gni
kezdté k. Nekem sikerü lt elmenekü lnö m errő l az orgiapartiró l, de
hon itá rsnő m szá nandó rimá nkodá sa miatt ké ső bb ú gy dö ntö ttem,
megkeresem ő t , é s segı́tek neki kijutni a bordé ly poklá bó l.

***

Nő k, iatal lá nyok é s kisgyerekek ezreit raboljá k el vilá gszerte vagy
csaljá k galá dul Dubajba, hogy eladjá k é s prostitú ció ra ké nyszerı́tsé k
ő ket. A helyi mé diá ban szomorú tö rté netek bukkannak fel az
emberkereskedő k á ldozatairó l.
Egy tizenhat é ves bangladesi kamaszlá nynak egy nő i bandatag
remek á llá st ajá nlott Dubajban. Amikor a lá ny beleegyezett az
utazá sba, a kö zvetı́tő nő hamis ú tlevelet é s vı́zumot ké szı́ttetett neki
az Egyesü lt Arab Emirá tusokba, amelyben a való di korá ná l
idő sebbnek tü ntetté k fel. A sharjahi repü lő té ren egy fé r i vette á t a
lá nyt, aki tö bb ı́zben megerő szakolta, aztá n prostitú ció ra
ké nyszerı́tette, majd nyolcezer dirhamé rt{3} tová bbadta egy dubaji
nyilvá noshá zba.
– Azt mondta, hogy ha vissza akarok jutni az orszá gomba, meg
kell izetnem a tartozá somat. Muszá j volt prostituá ltnak á llnom –
jelentette ki a lá ny, akit vé gü l a rendő rsé g szabadı́tott ki.
Né há ny hó napnyi prostituá ltké nt folytatott, megalá zó munka
utá n egyik fogvatartó ja egy mobilt adott a tiné dzsernek, hogy
vá ratlan esetekben é rtesı́thesse. A lá ny megragadta az alkalmat, é s
kapcsolatba lé pett a dubaji rendő rsé ggel, amely bemé rte az illegá lis
nyilvá noshá zké nt mű kö dtetett apartmant.
– Má snap a rendő rö k arra ké rtek, hogy telefoná ljak a vá dlottnak,
é s csaljam a laká sba – vallotta a lá ny. – Tehá t felhı́vtam, é s azt
mondtam neki, hogy beteg vagyok. Amint a kerı́tő a helyszı́nre é rt, a
rendő rö k ő rizetbe vetté k ké t má sik fé r ival együ tt, akik a bordé lyt
ü zemeltetté k.
Mindig lehangol a iatalkorú lá nyok drá má ja, akik akaratuk
ellené re, megfé lemlı́té s é s zsarolá s hatá sá ra á rusı́tjá k a testü ket. Az
emberkereskedelem visszataszı́tó gyakorlatá nak felderı́té se mö gö tt
mindig a kihaszná lt é s bá ntalmazott á ldozatok szenvedé ssel é s
elké pzelhetetlen fá jdalommal teli é jszaká i, nappalai, ó rá i, percei
rejlenek.
Az egyik dubaji é jszakai klubban lezajlott razzia sorá n a
rendő rsé g felfedezte, hogy az ott dolgozó tucatnyi tá ncosnő kö zü l –

5
akiknek kö telessé gü k volt a vendé gek szexuá lis igé nyeit is
kielé gı́teni – né gy mé g kiskorú volt. Kiderü lt, hogy ő ket egy é vvel
korá bban, tizenö t-tizenhat é ves korukban csaltá k el Bangladesbő l az
Emirá tusokba.
– Tá ncosnő i munká ra szegő dtem el, mert a csalá dom szegé ny, é s
kell a pé nz – ı́gy nyilatkozott az egyik á ldozat a Gulf News cikké ben. –
Né gy nappal azutá n, hogy beutaztunk az orszá gba, elvittek egy
é jszakai bá rba, é s azt mondtá k, hogy itt fogunk tá ncolni. Egyú ttal
kö zö lté k velem, hogy havi há rom alkalommal izető s szexuá lis
kapcsolatot kell lé tesı́tenem a vendé gekkel.
Az Egyesü lt Arab Emirá tusokban a prostitú ció t a há zassá gon
kı́vü li nemi é rintkezé shez hasonló an illegá lisnak tekintik, amely
miatt bı́rsá g é s bö rtö nbü nteté s, ső t kü lfö ldi nő k eseté ben deportá lá s
is fenyeget. A pará zná lkodá sra ké nyszerı́tett nő knek sokszor nehé z
bebizonyı́taniuk, hogy erő szaknak engedve vé gezté k a bü ntetendő
tevé kenysé get, é s ez megkö nnyı́ti bá ntalmazó ik szá má ra, hogy
zsaroljá k ő ket.
A fogva tartott é s szexuá lisan durvá n kihaszná lt tizené vesek nem
ké pesek feldolgozni a testi é s lelki horrort, amin á t kell menniü k.
Nem mindig sikerü l nekik kapcsolatba lé pniü k a rendő rsé ggel vagy
a rokonaikkal, akik kiszabadı́thatná k ő ket a kiskorú akkal kereskedő
bandá k há ló já bó l.
Egy tizenhé t é ves bangladesi lá nyt a dubaji repü lő té ren vá rt egy
fé r i, aki a lá nyt a laká sá ra szá llı́totta, ahol ö t alkalommal
megerő szakolta. A borzalmas fá jdalmak miatt zokogó lá nyt a
bá ntalmazó ja megfenyegette, hogy megö li, ha nem hagyja abba a
bő gé st. Ezutá n a lá nyt egy má sik laká sba szá llı́totta á t, ahol
kuncsaftok fogadá sá ra ké nyszerı́tette. A ké tsé gbeesett iatal elké rte
az egyik fé r i telefonjá t, amin felhı́vta a bá tyjá t Bangladesben. A
testvé ré tő l megkapta egy dubaji nő szá má t azzal, hogy ő majd segı́t
neki kijutni az emberkereskedő k karmai kö zü l.
A kamaszlá ny kapcsolatba lé pett a nő vel, aki való ban
kiszabadı́totta. A kö vetkező trü kkö t vetette be: felkereste a lá ny
fogvatartó já t, hogy ü zletet akar vele kö tni a lá ny megvá sá rlá sá ró l.
Ké t é s fé l ezer dirhamot ı́gé rt é rte. Amikor az emberkereskedő
belement az ajá nlatba, a nő é rtesı́tette a rendő rö ket, akik tetten
é rté k a kerı́tő t . Ebben az akció ban a banda tö bb tagjá t is sikerü lt
rá cs mö gé juttatni.
A helyi sajtó ban szá mtalan hasonló hı́r olvasható . Vé gtelenü l
elkeserı́tett egy iatalkorú kislá ny sorsa, aki belebetegedett abba,
hogy prostitú ció ra ké nyszerı́tetté k. A tizenhat é ves lá nyt egy dubaji

6
klikk csalta oda azzal az ü rü ggyel, hogy munká t kap egy kozmetikai
stú dió ban. A lá ny ú tlevelé t é s az utazá sá val, valamint a munká já val
kapcsolatos iratait meghamisı́tottá k – ahogy ez má r lenni szokott
akkor, ha valakit idő sebbnek akarnak feltü ntetni a való di korá ná l.
Miutá n fö ldet é rt Dubajban, elvetté k az ú tlevelé t, aztá n
beszá llı́tottá k egy laká sba, ahová bezá rtá k, é s kö telezté k, hogy a
testé t á ruba bocsá ssa. Egy idő mú lva a rendő rö k az egyik
informá torukon keresztü l hı́rt kaptak a fogva tartott kiskorú ró l, ı́gy
há t kivonultak a jelzett apartmanhoz.
– A rendő rinformá tor leı́rá sá bó l ismertü nk rá – nyilatkozott az
akció ban ré szt vevő egyik rendő rtiszt. – Feltű nt, hogy rosszul né z ki:
magá ban beszé lt, a szeme fennakadt, idő nké nt tehetetlenü l
nevetgé lt, aztá n hirtelen imá dkozni kezdett.
A rendő rsé g az első rendű vá dlott pá rná ja alatt megtalá lta az
á ldozat ú tlevelé t é s repü lő jegyé t. A fé r i visszautası́totta a vá dat,
hogy a lá nyt prostitú ció ra ké nyszerı́tette volna. Kijelentette, hogy a
lakó tá rsnő jé rő l van szó . – Azé rt vertem meg é s kö tö ztem ö ssze, mert
az idegeimre ment, é s nem akart enni – vallotta. A laká sban egy
má sik nő is tartó zkodott. O a nyomozá s sorá n elmondta, hogy a
tizené ves kislá nnyal olyan borzalmas dolgokat tettek, amik miatt
má r lá bra á llni sem volt ké pes, é s sú lyosan megbetegedett. A
bű nbanda egyik tagjá tó l ú gy hallotta, a lá nyt szá zhú sz fé r ival
ké nyszerı́tetté k szexuá lis kapcsolatra.
Ez a nő is illegá lisan tartó zkodott Dubajban, é s amikor arró l
ké rdezté k, mié rt nem jelentette mindezt a rendő rsé gen, azt felelte,
hogy fé lt az első rendű vá dlottó l, aki azzal tartotta a marká ban, hogy
feljelenti a ható sá gokná l.
Az ü gyben ké szı́tett orvosi jelenté sben az á ll, hogy a prostitú ció ra
ké nyszerı́tett iatal psziché s beteg, ideg-ö sszeroppaná sa van,
fó biá któ l szenved, é s erő s szorongá s gyö tri.{4}
A tizenhat é ves lá ny, ahogy a tö bbi emlı́tett á ldozat is, bangladesi
volt. Banglades azon kevé s muszlim orszá g kö zé tartozik, ahol a
tizennyolc é ven felü liek szá má ra engedé lyezett a prostitú ció . A
való sá gban viszont tizenké t é ves vagy aká r enné l iatalabb
kislá nyokat is bevonnak a szexiparba.
A kis terü leten fekvő , szegé nysé gben tengő dő Bangladesben
mintegy hú sz bordé lyvá rosban nyú jtanak legá lis szolgá ltatá ské nt
pé nzé rt szexet. Ezek kö zü l a legnagyobb Daulatdia, ahol a kö rü lbelü l
ké tezer prostituá ltnak tö bb mint a fele gyermekkorú , akiket vagy
eladtak, vagy má r helyben szü lettek. Aká r hé té ves kislá nyok is
bekerü lhetnek a bordé lyba, akiket kiskorú prostituá ltké nt –

7
tenyé szté snek – vetnek alá . Mivel a kuncsaftok a teltebb idomú
ö rö mlá nyokat ré szesı́tik elő nyben, a gyerekekkel naponta
dexametazont szedetnek, egy erő s szteroidtartalmú szert, amit az
á llattenyé sztő k kevernek a takarmá nyba, hogy nö veljé k á llataik
sú lyá t, é s ezzel tö bbszö rö sé re nö veljé k a hasznukat.
A szteroidokkal tö mö tt kislá nyok a szö rnyű gyermekkorukat a
nyomornegyed-bordé lyvá rosban tö ltik, ahol a szű k utcá kat elö nti a
haszná lt kondomokat, csikkeket, bomló é telmaradé kokat, valamint
bű zlő emberi é s á llati ü rü lé ket felhalmozó szemé t. A Daulatdiá t
naponta lá togató fé r iak ezrei elő szeretettel kö zö sü lnek
kiskorú akkal, é s szexuá lis ö rö mü k fokozá sa é rdeké ben
potencianö velő ket é s a nemi aktust aká r hú sz percre is elnyú jtó
ké szı́tmé nyeket haszná lnak. A gyerekek csendben szenvednek, a
kuncsafttal való első talá lkozá sra pedig erő szaksorozatké nt
emlé keznek vissza. A kiskorú prostituá ltak – „tenyé szté sé nek” –
rettenetes jelensé gé rő l egyik korá bbi regé nyemben ré szletesen
ı́rtam.{5}
A prostitú ció ba hajszolt gyerekek tragikus helyzeté re fel igyelt a
brit The Guardian ú jsá gı́ró nő je is, aki a drá mai A bangladesi
bordélyokban rabul ejtett iatal lányok a poklot járják meg cı́mmel ı́rt
cikket a jelensé grő l, é s ebben foglalta ö ssze az á ltala hallott
tö rté neteket.
„Emberkereskedő k adjá k-veszik, é vek ó ta fogva tartjá k, é s
naponta tö bbszö r is megerő szakoljá k ő ket… Ilyen é letü k van kiskorú
lá nyok tı́zezreinek Bangladesben”{6} – ı́gy kezdi megrá zó cikké t.
„A bordé lyban eltö ltö tt ö tö dik é vet kö vető en Labonni má r nem
á lmodozott tö bbé arró l, hogy megmenekü lhet onnan. Amió ta
tizenhá rom é ves korá ban eladtá k a madá mnak, a vendé gei sokszor
ı́gé rgetté k neki, hogy segı́tenek elmenekü lnie. Egyikü k sem segı́tett.
Egy idő mú lva a kuncsaftok arca egybemosó dott, ı́gy Labonni nem
emlé kezett pontosan, ki lá togatta korá bban, é s arra sem, há ny fé r it
fogadott egy napon. Reggel kilenctő l kezdve á tlagosan egy kuncsaft
jö tt be hozzá ó rá nké nt. A most tizenkilenc é ves Labonni azt mondja,
hogy é letrő l-halá lró l lemondott Mymensinghben{7}, a Banglades
kö zé pső ré szé n fekvő bordé lyfaluban. Itt nő k é s lá nyok nagyjá bó l
hé tszá zan-ezren dolgoznak a szexkereskedelemben, igen gyakran
akaratuk ellené re” – olvashatjuk a cikkben.
Az adatok sokkoló ak: a vilá gon tö bb mint negyvenmillió ember é l
a rabszolgasá g, ezen belü l is a szexuá lis rabszolgasá g modern
formá já ban, amely a ké nyszerı́té sen, fogva tartá son, kihaszná lá son
vagy erő szak alkalmazá sá n alapul. A szexuá lis rabszolgasá g

8
magá ban foglalja a kiskorú ak ké nyszerhá zassá gá t is: vilá gszerte
kislá nyok millió it adjá k fé rjhez erő szakkal.{8}
A tizenké t é ves Labonni eskü vő i szertartá sa az első menstruá ció ja
megé rkezé sé nek napjá ra esett. Tizenhá rom é ves volt, amikor hat
hó napos kislá nyá t há trahagyva megszö kö tt brutá lis fé rjé tő l.
– Nem tudtam, hová megyek – vallotta be. – Arra gondoltam, hogy
talá n egy ruhagyá rban talá lok munká t. – A dakkai vasú tá llomá son
zokogó Labonnihoz odalé pett egy nő , aki é telt é s szá llá st ajá nlott fel
neki. Ké t nappal ké ső bb a kislá nyt nagyjá bó l szá znyolcvan fonté rt
adtá k el egy bordé lyba, ahonnan nem volt szabad kilé pnie.
A cikkben leı́rt nyilvá noshá zfalu való sá ga azé rt tagló z le, mert ott
kiskorú lá nyok testé t bocsá tjá k á ruba.
– A tizenké t é v kö rü li kiskamaszok ö tö sé vel alszanak a szobá kban.
Az á gyukat egyetlen szá l foszladozó fü ggö ny vá lasztja el egymá stó l. A
hangszó ró kbó l dü bö rö g a zene, fá jdalomcsillapı́tá ské nt pedig a há zi
gyá rtá sú szeszt mű anyag palackokbó l nyelik. Fé lmeztelen fé r iak
ró já k az á gyak kö zti szű k ö své nyeket, mé regetik a lá nyokat.
Tı́zpercnyi szex né gyszá z taká ba{9} kerü l – de ez a pé nz fő leg a
bordé ly irá nyı́tó inak zsebé be vá ndorol.
– A madá m, aki megvá sá rolt, azt mondta, hogy ki kell ő t izetnem
– mesé li Labonni fakó hangon. – Le izette a rendő rsé get, kö zö lte
velü k, hogy tizennyolc é ves vagyok{10}, velem meg, hogy tö bb mint
kilencszá ztizenné gy fonttal vagyok az adó sa. Aztá n elkobozta a
telefonomat, é s bezá rt a há ló ba. Megfenyegetett, hogy elinté z, ha
szö kni pró bá lok.
Ké t-há rom hé t mú lva Labonni felhagyott a szö ké si kı́sé rletekkel.
A cikket olvasva szemembő l a tehetetlensé g kö nnyei tö rtek fel.
Tudtam, hogy lá nyok ezreinek – nemcsak Bangladesben, de
Indiá ban, Pakisztá nban, Srı́ Lanká n é s a Fü lö p-szigeteken, vagyis az
emberkereskedelem legnagyobb piacá t alkotó orszá gokban –
hasonló sors jut osztá lyré szü l. A cikk szerző nő je leı́rja, hogy Labonni
– egyik napró l a má sikra vá lt chukrivá , azaz szexrabszolganő vé , akit
mindaddig nem engednek ki a bordé lybó l, amı́g mondvacsiná lt
adó ssá gai miatt tö bb szá z fontot ki nem izet.
A chukri olyan lá ny, akit egy idő sebb nő nek adnak el, é s a nő a
szá llá sé rt, é telé rt, ruhanemű é rt, pipereholmiké rt é s egyé b
lé tszü ksé gleti cikkeké rt cseré ben prostituá lja ő t , é s elveszi a lá ny
teljes kereseté t. A chukrinak rabszolgamunká val kell meg izetnie a
neki felró tt adó ssá got, amelynek kiegyenlı́té se legfeljebb é vek
mú ltá n tö rté nik meg – de az is lehet, hogy soha. Idő nké nt egy-egy
ilyen lá nynak sikerü l megszö knie, vagy kö lcsö npé nzzel kivá sá rolnia

9
magá t ebbő l a rabszolgarendszerbő l, de a legtö bbszö r csak egy
má sik nyilvá noshá zba kerü l á t, hogy az é leté t tová bbra is
prostituá ltké nt folytassa. A chukri rendszere első sorban India
NyugatBengá l á llamá ban terjedt el, de a szomszé dos Bangladesben
is ezt a szó t haszná ljá k a rabszolga-prostituá ltakra.
Labonni tö bbszö r is megkı́sé relt vé get vetni az é leté nek.
– Egy napon ú jra megpró bá lom – jelenti ki, mikö zben
há ló szobaké nt is szolgá ló cellá ja betonpadló já n ü l. Kuncsaftjai
szá má t falba vé sett rová sok jelzik. A lá ny naponta vagdossa magá t.
A bangladesi bordé lyok rabszolganő i kö zö tt á ltalá nosak a mé lyen
gyö kerező problé má kkal ö sszefü ggő lelki betegsé gek, é s ezek
megnehezı́tik az ú j é let megkezdé sé nek lehető sé gé t, mé g ha az
adó ssá got ki is egyenlı́tik, jegyzi meg a riport szerző nő je.
Bá r haté vnyi fogsá ggal é s a rá ké nyszerı́tett prostitú ció val ki izette
a maga adó ssá gdé libá bjá t, Labonni tová bbra is ugyanezen a helyen
dolgozik tová bb ö rö mlá nyké nt. A hosszú é vek sorá n megalá zottan é s
fá jdalmak kö zö tt keresett pé nzt a madá mja szá má ra, aki luxusban é l,
há la a Labonni á ltal megkeresett negyvenhat é s fé l ezer fontnak, no
meg a tö bbi kislá ny rabszolgamunká já bó l fakadó haszonnak. A
kezdeti kilencszá ztizenné gy font adó ssá got Labonni tö bb mint
ö tvenszeresen izette má r vissza.
Az emberkereskedelem a ká bı́tó szer- é s a fegyverkereskedelem
mellett a legjö vedelmező bb illegá lis ü zlet vilá gszerte. Haszoné lvező i
szá má ra mintegy szá zö tvenmilliá rd dollá rt ial é vente, amibő l
majdnem szá zmilliá rdot az ü zleti alapon mű kö dő szexuá lis
kizsá kmá nyolá s termel. Sokan ó riá si vagyonokat keresnek nő k é s
kislá nyok kizsá kmá nyolá sá val é s szerencsé tlenné té telé vel.
Mire Labonni megtudta, hogy feljegyzett adó ssá gá t tö rlesztette,
má r nem tudta elhagyni a helyet, ahol ilyen galá dul elbá ntak vele. A
szerző nő cikké ben kiemeli, hogy a lá ny teljesen kimerü lt a
borzalmas é vek kı́njai sorá n.
– Erté ktelennek é rzem magam – á llı́tja Labonni. – A lá nyom mé g
csak nem is tudja, hogy é n vagyok az anyja. – Bá r az adó ssá got
rendezte, tová bbra is kö teles a madá mnak leadni heti keresete felé t,
kö rü lbelü l hetvennyolc fontnyi ö sszeget a szá llá sé rt é s az
á ramhaszná laté rt. – Egé sz é letemben azt sulykoltá k belé m, hogy
szexeljek a má sok meggazdagodá sá é rt. Mennyit kell mé g keresnem,
hogy megszabaduljak ettő l az é lettő l? – teszi fel a keserű ké rdé st.
A rettenetes való sá gtó l a lá nyá val folytatott videó -
beszé lgeté sekbe menekü l. A lá nya Dakká ban é l Labonni nő vé ré né l.
Labonni, hogy ú rrá legyen borzasztó szenvedé sé n, naponta sebzi

10
meg magá t, é s ezzel nincs egyedü l a bordé lyvá ros lakó i kö zö tt, akik
ö nbá ntalmazá ssal pró bá ljá k oldani a stresszt. Az eladott nő k é s
lá nyok gyakran, kü lö nfé le mó dokon vagdossá k magukat, é s amikor
má r nem ké pesek elviselni a nyilvá noshá zi poklot, a sajá t é letü kre
tö rnek. Az utó bbi é vekben ú gy elharapó zott az ö ngyilkossá gok
szá ma, hogy a legnagyobb bordé lyvá rosokban ú jabb terü leteket
kellett a temető k szá má ra kijelö lni.
– Sosem volt mé g annyi halá leset, mint most – mondja egy
prostituá lt, akit sok é vvel ezelő tt adtak el Daulatdiá ba. Jelenleg a
temetkezé sbő l é l: a halott prostituá ltakat mosdatja, majd á tvezeti a
tizenké t ő rrel kı́sé rt menetet a temető t ö vező bokrokon keresztü l.
Vé gü l rö vid imá t mond a sı́r felett. – Volt idő , amikor kö vet kö tö ttü nk
a nyakukba, aztá n a testü ket a tó ba dobtuk. De né ha mé gis a
felszı́nre bukkantak, ı́gy fö ldet kellett talá lnunk a szá mukra, ahol
eltemethettü k ő ket – á rulja el a bordé ly egyik titká t.
Mymensinghben nincs ilyen temető , de ez nem azt jelenti, hogy
ne lenne szü ksé g nyughelyre. A testeket a sö té tsé g leple alatt
szá llı́tjá k el falura, ahol fá klyafé nyné l, jelö letlen sı́rba kaparjá k el
ő ket. A megbé lyegzett prostituá ltakat nem temethetik
kö ztemető kbe. Szé gyentelen, rossz nő k, tartja ró luk a kö zvé lekedé s.
Ha egy lá ny ö ngyilkos lesz, az emberek ezt mondjá k: jó mó dszer, ı́gy
legalá bb megszabadul tő lü k a vilá g. Egyszerű en csak gyorsabb ú ton
jutnak pokolra.
És ha éppenséggel így szabadulnak meg a pokoltól?, futott á t a
fejemen, amikor ezt olvastam, mert eszembe jutott Julia vallomá sa
arró l, hogy volt az é leté ben egy pillanat, amikor a bordé ly a pokol
ö sszes zuga kö zü l a legsö té tebbé vá lt a szá má ra.
Mymensinghben Labonni á llandó ü gyfelei kö zé tartozik
Mohamed, a kö zeli vá rosban é lő harmincé ves, nő s buszsofő r, aki
né gy é s fé l é ve, amió ta a lá ny betö ltö tte a tizenné gyet, nap mint nap
lá togatja.
– Az itteni lá nyok mind tehetetlenek – mondja Mohamed. – Egy
iú t nem adhatsz el a bordé lynak, viszont egy kislá nyt nagyon is,
mert egy lá nynak pé nzzel kifejezhető é rté ke van. – A fé r i nem é rzi
bű nö snek magá t, hogy tizené vessel folytatott szexé rt izet, aki
rá adá sul emberkereskedelem á ldozata is. – Szerelmes vagyok
Labonniba. Ugy hetven szá zalé kig biztos vagyok benne, hogy egy
napon kimentem innen ő t – hangoztatja. Labonni hallja ezeket a
szavakat, de nem emeli fel a pillantá sá t.
– Má r nem hiszem el, amit a fé r iak beszé lnek – vallja be ké ső bb. –
Mindnyá jan hazudnak.

11
 ***

Bá rcsak Julia is ehhez a szabá lyhoz tartotta volna magá t! De ő hitt
Tareknek, é s elfogadta a fé r i ké thetes kirá ndulá sra szó ló meghı́vá sá t
Dubajba – é s ez a kirá ndulá s ké ső bb a legborzalmasabb
ré mtö rté netté vá ltozott.
A bordé lyban, ahol prostitú ció ra ké nyszerı́tetté k, Julia egyik
szö rnyű felfedezé se az volt, hogy a gazemberek kislá nyokat is szexre
ké nyszerı́tenek. Az egyik kislá ny, a gyö nyö rű , indiai Anisa bá jos
arcá val, telt, szé p rajzú ajká val, csinos orrocská já val, fé nyes
hajkoroná já val, hosszú , felfelé kunkorodó szempillá ival é s ó riá si,
fekete szemé vel é bresztette fel Julia anyai ö sztö neit. A gyereket
ú tban az iskola felé raboltá k el szü lő falujá bó l. Amikor Julia elő szö r
megpillantotta, Anisa tı́z- vagy tizenegy é ves lehetett.
Indiá ban é vente kö rü lbelü l hatvanezer gyermeknek vé sz nyoma –
ez azt jelenti, hogy naponta tı́zpercenké nt tű nik el valamelyikü k. Egy
ré szü k emberkereskedő k á ldozatá vá vá lik, é s sosem bukkan elő
tö bbé .
„Vannak, akiket megmentenek. Vannak, akik ö ngyilkosok lesznek.
Vannak, akik elveszı́tik a remé nyt. Vannak, akik megszö knek. Vannak,
akik tová bbra is ismeretlen helyen tartó zkodnak,
kinyomozhatatlanul. Elő fordul, hogy kı́nozzá k, molesztá ljá k,
megerő szakoljá k, idő nké nt megö lik ő ket. Igazsá gtalan, hogy sok-sok
ü gyet a rendő rsé g sem tud felgö ngyö lı́teni. A ké nyszerprostitú ció
á ldozatai gyakran esnek depresszió ba, vagy egyé b lelki gondok miatt
szenvednek, é s ezek a kı́nok elkı́sé rik ő ket é letü k vé gé ig.” Ezzel a
bevezető vel lá tta el a Think Change India internetes hı́rportá l azt a
honlapjá n elhelyezett tö rté netet, amely egy elrabolt é s prostitú ció ra
ké nyszerı́tett kislá ny sorsá t mutatja be. A tö rté netet maga az á ldozat
mesé li el sajá t szavaival, é s emiatt olvasá s kö zben nemegyszer
csordultak vé gig kö nnyek az arcomon. Igazsá gtalan é s felhá borı́tó ,
hogy a 21. szá zadban gyerekeknek ilyen kegyetlen sors jusson
osztá lyré szü l.
A kislá ny megtö rt lelké bő l feltö rő vallomá s megrendı́tő é s
vé rfagyasztó , ezé rt ú gy dö ntö ttem, teljes terjedelmé ben idé zni
fogom: ı́gy a kislá ny tö rté neté n keresztü l ismerheti meg a vilá g az
á rtatlan gyerekek mindennapjait megmé rgező gonoszsá got é s
szenvedé st.
„Tizenké t é ves koromban raboltak el, é s tizenhé t é ves koromig
prostituá lt voltam. Az otthonomhoz kö zeli parkbó l hurcoltak
magukkal é ppen a tizenkettedik szü leté snapom utá n – ez volt az

12
utolsó csalá di ü nnepsé g, amin ré szt vettem. Feleszmé lve egy
teherautó -fé lesé gben talá ltam magam. A szememet letapasz tottá k,
kezemet-lá bamat megkö tö zté k, szá mat kipeckelté k. Emlé kszem, az
oldalam idő nké nt hozzá verő dö tt a já rmű hideg, kemé ny falá hoz,
mivel a teherautó haladt.
Amikor a legkö zelebb magamhoz té rtem, egy lepusztult szobá ban
voltam. Volt ott né há ny asszony, akik megmosdattak é s megetettek.
Ha segı́tsé gé rt kiá ltottam, pá rná t nyomtak az arcomba. Ké ső bb
rá jö ttem, hogy nem akartak rosszat nekem. Csak fé ltek, hogy a fő nö k
ö sszever, amié rt gondot okozok. Fiatal voltam, ezé rt az egyik delux
szobá ban tartottak.
A szü zessé gemet egy sejknek adtá k el. Egy hatalmas bungaló ban
tö rté nt a dolog. Az a fé r i tö bb napon, de talá n heteken keresztü l já rt
oda, é s minden alkalommal megerő szakolt. Amikor rá m unt,
sorakoztak a haverjai, é s ő k is megerő szakoltak. Egyre csak jö ttek a
fé r iak, akik azt tehettek velem, amit akartak. Sokszor aludni sem
tudtam a kı́ntó l. Fá jt a testem minden egyes porciká ja. Idő nké nt arra
é bredtem, hogy egy-egy fé r i belé m hatol. Aztá n jö tt az orvos, hogy
rekonstruá lja a szű zhá rtyá mat. Ez jelezte, hogy ú jra szűzként
ké szü lnek tová bbadni valamelyik sejk vı́kendhá zá ba.
Csak annak kö szö nhető en maradtam meg embernek, hogy
naponta kerestek fel kedves nő k, akik megetettek, é s segı́tettek
tisztá lkodni. Szomorú an né ztek. Né ha kö nnyes volt a szemü k. Igy
legalá bb megtudhattam: gonoszsá g, ami itt velem tö rté nik. A
fá jdalmam jogos é s való di.
Egy napon egy má sik szobá ban é bredtem. Orá k hosszat sı́rtam, de
talá n napokig, hetekig… Má r megszoktam korá bbi szobá m
ké nyelmé t. Ekkor má r nem voltak kö rü lö ttem a jó szá ndé kú
asszonyok, akiknek arcomat simı́tó , lá gy é rinté se miatt emberi
lé nynek é reztem magam. Ebben az ú j szobá ban, ú j fő nö k felü gyelete
alatt megmutattá k, hogyan kell csinosan felö ltö zni, kifesteni magam.
Tá ncolni is tanı́tottak. Tucatnyi szolgá ltatá s nyú jtá sá ra ké peztek ki,
ezeket a fő nö kö n, a fő nö kkel kellett gyakorolnom. Ide má r nem já rtak
sejkek. Oltö nyö s, inges fé r iak vá ltottá k fel ő ket.
Olyanná vá ltam, mint egy robot. Nem é reztem semmit. Mé g csak
nem is vá gytam arra, hogy vé ge legyen, nem lá zadtam. Csak
vé grehajtottam az utası́tá sokat.
Egyszer csak egy vilá gosbarna szá rit viselő nő té rı́tett magamhoz.
Alaposan megrá zott, é s a nevemet ké rdezte. Fel sem fogtam, mi
tö rté nik. Nem emlé keztem a nevemre. Sı́rva fakadtam, é s ekkor –

13
elrablá som ó ta elő szö r – egy kosztü mö s nő odajö tt hozzá m, é s
á tö lelt. Azt mondta, azé rt vannak itt, hogy megmentsenek.
Má s nő kkel együ tt egy furgonba pakoltak minket, é s a
rendő rkapitá nysá gra szá llı́tottak. Megtudtam, hogy Mumbaiban
vagyok. Ké ső bb elmondtá k, hogy ö t é vvel korá bban raboltak el, é s az
első né há ny é vet Haidará bá dban tö ltö ttem.
Egy gondozó otthonban helyeztek el. Pszichiá ter kezelt, ré szt
vettem a foglalkozá sokon, é s vé gü l vizsgá ra kellett jelentkeznem.
Kö zben meg kellett szoknom, hogy má r nem a delux szobá mban
alszom, melynek pokla az é letem ré szé vé vá lt. Furcsá n é reztem
magam, hogy sok-sok napon á t egyetlen idegen sem hatolt belé m.
Aztá n megtanultam é lni ebben az ú j, ké nyelmetlen, de emberhez
mé ltó é s normá lis é letben. Megtudtam, hogy rengeteg veszé lyes
abortuszon estem á t, é s emiatt sosem leszek ké pes gyereket szü lni.
Valamelyik ü gyfé l egyszer kicsavarta é s eltö rte a csukló mat. Mivel
akkor nem lá tott el orvos, a csontom má r soha nem tud rendesen
ö sszeforrni.
A pszichiá ter segı́tsé gé vel sikerü lt felidé znem gyermekkori
lakcı́memet. Amikor a segé lyszervezet tagjai megpró bá ltá k felvenni
a kapcsolatot a szü leimmel, megtudtá k, hogy az anyuká m má r
meghalt, mert az eltű né semet kö vető en nem volt hajlandó é telt é s
italt magá hoz venni. Edesapá m anyuká m halá lá t kö vető en ö ngyilkos
lett.
A szervezet talá lt nekem egy tá mogató t Delhiben, akinek
kö szö nhető en tová bbtanulhattam. Szá mı́tó gé pes tanfolyamra é s
idegen nyelvet tanulni á tkö ltö ztem Delhibe. Azó ta itt lakom. Jelenleg
egy szá mı́tó gé pes kö zpontban tanı́tok. Ké t bará tnő mmel kö zö sen
bé rlü nk egy laká st.
Van egy bará tom, aki szeret é s megbecsü l. Tud a mú ltamró l, de
ké nyelmetlenü l é rzem magam, ha arra gondolok, hogy esetleg a
ré szletekbe is beavathatná m. Idő nké nt most sem tudok aludni.
Felé bredek, é s azt hiszem, hogy ú jra ott vagyok. Ilyenkor felhı́vom a
bará tomat, aki mindig megnyugtat. Elé ri, hogy biztonsá gban
é rezzem magam. O egy vé rbeli pandzsá bi, ezé rt mindig felvidı́t:
tá ncol nekem, romantikus szá mokat é nekel, hosszú kirá ndulá sokra
visz. Jó l fő z, é s ragaszkodik hozzá , hogy a inomsá gait megkó stoljam.
Mé g arra is rá beszé lt, hogy eljá rjak vele egy edző terembe, mivel a
rabsá gban tö ltö tt é vek miatt a testem nagyon erő tlen. A srá c egy
normá lis, kö zé posztá lybeli csalá dbó l szá rmazik, ezé rt sem nekik,
sem a bará tainak nem beszé lhet a mú ltamró l. Gyű lö lö m, hogy be
kell csapnom ő ket.

14
 Nemré g, az ı́gé ret napjá n{11} megké rte a kezemet. Nem mondtam
igent. O tú l jó ké pű , tú l tisztessé ges, ké pzett é s rendes hozzá m. En
tú lsá gosan megtö rt é s mocskos vagyok ahhoz, hogy a felesé ge
lehessek valakinek. A legkevé sbé pedig neki. Azt mondja, nem
sü rget, hogy vá rni fog, amı́g ké szen nem á llok, hogy ö rö kbe
fogadhatunk, é s hogy a mú ltamnak nincs jelentő sé ge a szá má ra.
Mé gis vá rom, hogy rá jö jjö n: talá lhat ná lam sokkal jobb lá nyt is. Nem
akarom, hogy a terheim tö nkretegyé k az é leté t é s az á lmait.”

Ez a tö rté net mé lyen megé rintett. Kivé teles szuggesztivitá ssal
mutatta be, milyen vé dtelenek é s tehetetlenek az
emberkereskedelem á ldozatai, akik nap mint nap fá jó an
megalá zkodva é s szenvedé sek kö zepette tö ltik meg kı́nzó ik zsebeit.
Meghatott a lá ny bará tjá nak hozzá á llá sa is, aki erő s tá maszt
nyú jtott, nagyon tisztelte ő t , é s sokfé le mó don kifejezé sre juttatta az
irá nta é rzett ő szinte, mé ly é rzé seit. Kevé s nő nek van ekkora
szerencsé je, hogy traumatikus é lmé nyeket kö vető en egy igazi, erő s
fé r ira akad, aki ké pes segı́tsé get nyú jtani a legnehezebb
pillanatokban, valamint remé nyt é s megnyugvá st tud adni. Es
vé gtelen szerelmet ajá ndé kozni.
Az imé nti tö rté net is mutatja, mekkora nehé zsé get jelent a
ké nyszerprostitú ció bó l megszabadı́tott nő knek a normá lis é letbe
való visszaté ré s. A kapott testi-lelki sebek miatt nehezen
szabadulnak a traumá bó l, é s nem tudjá k teljesen elfelejteni a
borzalmat, amiben é ltek.
A prostituá ltak – mé g azok is, akik sajá t elhatá rozá sukbó l
bocsá tjá k á ruba testü ket – ki vannak té ve vendé geik é s
bá ntalmazó ik agresszió já nak. Egy dubaji taxis tanú ja volt egy
prostituá lt é s ü gyfele kö zti durva veszekedé snek. A heves szó vá ltá st
kö vető en a fé r i arcon ü tö tte a nő t , majd ö kö llel kemé nyen
megsorozta a fejé t é s a há tá t. A sofő r fé kezett, hogy megakadá lyozza
ezt a brutá lis tá madá st, é s hı́vta a rendő rö ket. Mire azok kié rtek, a
kuncsaft elvette a prostituá lt pé nzé t é s mobiltelefonjá t. Ké ső bb azt
á llı́totta, hogy korá bban ké tezer dirhamot izetett a nő nek a szexé rt,
a taxiban folyó veszekedé s pedig arró l szó lt, hogy ő le akart mondani
a szolgá ltatá sró l, é s emiatt vett ki holmikat a nő tá ská já bó l. Az orvosi
jelenté s szerint a nő nek zú zó dá sok voltak a vá llá n é s horzsolá sok a
homloká n, illetve combjá t é s mellkasá t fá jlalta.
Mindkettő jü ket perbe fogtá k, majd a fé r it é s a nő t egyará nt
bö rtö nbü nteté sre é s deportá lá sra ı́té lté k. A huszonö t é ves szaú di
fé r it egy mobiltelefon é s ö tszá z dirham ö sszegű ké szpé nz

15
eltulajdonı́tá sa miatt ı́té lté k el, a huszonegy é ves marokkó i nő t pedig
prostitú ció ért.
Az ü gyfelekkel való civakodá s enné l sú lyosabb kö vetkezmé nyekkel
is já rhat. Az egyik dubaji prostituá lt egy é jszakai mulató ban
talá lkozott há rom ü zbegisztá ni fé r ival, é s beleegyezett, hogy ezer
dirhamé rt kö zö sü l velü k az egyik fé r i á ltal kivett hotelszobá ban.
Miutá n teljesü lt a szolgá ltatá s, pará zs veszekedé s robbant ki
kö zö ttü k, mivel a nő tö bb pé nzt kö vetelt tő lü k. A botrá ny azzal
zá rult, hogy a há rom fé r i alaposan helybenhagyta a nő t , elvetté k az
ö sszes pé nzé t, aztá n bezá rtá k a hotelszobá ba. A nő igyekezett kijutni
onnan, megpró bá lt á tugrani egy má sik erké lyre, de elvé tette a
mozdulatot. Nagy magassá gbó l zuhant a fö ldre, é s szö rnyethalt. A
kezé n vá gá snyomokat talá ltak, amelyek a nyomozá st vezető tiszt
szerint akkor keletkezhettek, amikor a fé r iak rá tá madtak.
Nekem errő l má s feltevé sem van. Ugy gondolom, hogy a kezek
sé rü lé sé t az egyik vagy aká r az ö sszes fé r i szadista szexuá lis
já tszadozá sa okozhatta. Juliá nak is volt olyan kuncsaftja, aki a
bordé lyban való feltű né sé vel ré mü letet keltett a prostituá ltak
kö zö tt. Ahmed olyan pö khendi arckifejezé ssel, mintha csak a sajá t
há remé be té rt volna be, sö pö rt vé gig tekinteté vel a szalonban ü lő
nő kö n. Amelyikü ket kivá lasztotta, azt megsebezte, majd a lá ny
rettegé sé vel é s fá jdalmá val tö ltekezve elé gü lt ki szexuá lisan.
– Sajná ltam, hogy akkor é s ott nem haltam meg – emlé kezett
vissza Julia. – A vadá llati mó don kielé gü lt Ahmed bement a
fü rdő szobá ba, lezuhanyozott, felö ltö zö tt, ké zitá ská já ba
visszará molta há rom borzalmas já té kszeré t, é s tá vozott. En meg ott
fekü dtem keresztre feszı́tve, megkö tö zve. A sperma ö sszekeveredett
a vé rrel.{12}
Ha a fé r iak szadista szexet folytattak az erké lyrő l kizuhant
prostituá lttal, az megmagyará zná , mié rt kö vetelt tő lü k tö bb pé nzt a
lá ny anná l, mint amiben elő zetesen megá llapodtak. Szá má ra mindez
tragikusan vé gző dö tt.
Egy má sik dubaji ö rö mlá ny szá zö tven dirham miatt vesztette
é leté t, ami kö rü lbelü l negyvendollá rnyi ö sszegnek felel meg. Egy
nap felhı́vta a rendő rsé get az egyik há zmegbı́zott, hogy az é pü let
lakó i az egyik laká sbó l á radó rossz szagra panaszkodnak. A gondnok
elmondta, hogy hiá ba mostá k fel tö bbszö r is a lé pcső há zat, a bű z
nem szű nt meg, ső t napró l napra erő sebbé vá lt. A megbı́zott
bedö rö mbö lt a laká sba, ahonnan a szag á radt, de senki nem nyitott
ajtó t . Ekkor ú gy dö ntö tt, hogy é rtesı́ti a rendő rsé get. Az ajtó
felfeszı́té sé t kö vető en a rendő rö k egy bomló holttestre bukkantak a

16
fü rdő szoba mosdó kagyló ja mellett. Mivel sehol nem talá ltá k a hulla
laká skulcsait, gyilkossá gra gyanakodtak. A mobiltelefonban talá lt
adatok alapjá n jutottak el a gyilkoshoz, a prostituá lt egyik
ü gyfelé hez.
A fé r i bevallotta, hogy dupla szexuá lis szolgá ltatá sró l á llapodott
meg a nő vel szá zö tven dirhamé rt. A prostituá lt teljesı́tette is a
megbeszé lteket, majd ezt kö vető en a kuncsaft bement mosakodni a
fü rdő szobá ba. Visszaté rve é szrevette, hogy a pé nztá rcá já bó l ú jabb
szá zö tven dirham tű nt el. A prostituá lt nem adta vissza az ü gyfé lnek
a pé nzt, é s kö zö lte, hogy takarodjon a laká sbó l. Megfenyegette a
fé r it, hogy kihı́vja a rendő rsé get. Bement a fü rdő szobá ba – ekkor a
fé r i rá vetette magá t, fojtogatni kezdte, é s a nő vé gü l a padló ra
zuhant.
A tö bbi prostituá lthalá lhoz hasonló an ez is mutatja, hogy egyesek
szá má ra milyen keveset é r ezeknek a lá nyoknak az é lete. Egyikü knek
hidegvé rrel, egy é les ké ssel kaszaboltá k ö ssze a torká t.
– Megé rdemelte a halá lt, mert leitatott é s meglopott. – A gyilkos
mé g csak bű ntudatot sem é rzett amiatt, hogy pé nzvita oká n ö lt.
Azzal vá dolta a nő t , hogy hatezer dirhamot lopott tő le.
Mé g borzalmasabb, megkö vezé ses halá l vá rt az Afriká bó l az
Egyesü lt Arab Emirá tusokba é rkező egyik prostituá ltra. A per sorá n
az á ldozat egyik tá rsnő je azt vallotta, hogy az á ldozattal volt, amikor
hirtelen á zsiai fé r iak ü tö ttek rajtuk. O megpró bá lta vé deni a
bará tnő jé t, de sajnos hiá ba. A nyomozá s megá llapı́totta, hogy a
megkö vezett prostituá lt korá bban anyagiakró l vitatkozott az egyik
gyilkosá val.
A borzalmas esemé ny tanú ja elmondta, hogy mikö zben tá rsnő je
veszekedett, vá ratlanul kilenc fé r i bukkant fel a kö zelü kben, akik
elkezdté k kö vekkel hajigá lni az á ldozatot. A prostituá lt hamarosan
sú lyos sé rü lé seket szenvedett, é s erő sen vé rzett. A kihı́vott mentő k a
legkö zelebbi kó rhá zba szá llı́tottá k, ahol intenzı́v osztá lyra kerü lt. A
sebei azonban olyan sú lyosak voltak, hogy alig egy ó rá val ké ső bb
meghalt.
Es ebbe a vilá gba: a mohó sá g, csalá s, zsarolá s, megfé lemlı́té s,
emberkereskedelem, kö nyö rtelensé g, erő szak, ö ngyilkossá gok,
bosszú , emberö lé sek, fá jdalom é s ismeretlenekkel folytatott,
kiké nyszerı́tett szex vilá gá ba kerü lt a perzselő szerelmi lá nggal é gő
Julia. A nő , aki hitt a szeretett fé r i vará zsá ban é s szavá ban. Az
pedig…
Most á tadom neki a szó t . Ez egy szerelmes é s rá szedett nő
lebilincselő tö rté nete, amirő l hallania kell a vilá gnak.

17
 II. FEJEZET

Veszélyes játék

– Eg veled, Dzsú ú lia – mondta Tarek, é s kezé vel vé gigsimı́totta

hosszú , sző ke hajamat.
A há tsó ü lé sre ü ltem, az idegen fé r i pedig a kormá nyhoz
telepedett. Automata zá r kattant az autó ö sszes ajtajá ban. Csak
ekkor, a nyitott ablakon keresztü l adott ki Tareknek egy nagy kö teg
pé nzt. Tarek pedig á tnyú jtotta neki az ú tlevelemet. Megé rtettem,
hogy eladtak.{13}

***

Juliá nak hı́vnak, de Tarek a kezdetektő l fogva Dzsú ú liá nak nevezett.
En pedig, ostoba, ezt az elnyú jtott ú-t az é rzelmessé g jelé nek
vettem…
Egy keletiesen berendezett lengyel é jszakai klubban ismertem
meg, ahová a bará tnő immel té rtü nk be egy nyá ri é jszaká n. A
ritmusos arab zene, az egzotikus é telek zamata é s az aromá s
vı́zipipá k illata segı́tett elfeledtetni egy kis idő re szü rke é letemet.
Akkoriban a szü leimmel é ltem, akik folyton beleszó ltak a dolgaimba,
é s kö nyvelő ké nt dolgoztam, amit szı́vbő l utá ltam. A klubban
magá val ragadott a forró slá gerek ritmusa, amelyekre az arab
orszá gbó l é rkező vendé gek lelkesen, hangos tapsolá s kı́sé reté ben
roptá k. A lelkes fé r iak csatlakoztak a tá rsasá gunkhoz, majd együ tt
szó rakoztunk tová bb.
Ettő l az esté tő l fogva kezdtem el randizni Tarekkel. Elbű vö ltek
ú riember gesztusai, ki inomult szó haszná lata é s a nekem szentelt
igyelme, mikö zben sé tá ltunk vagy felkerestü k a vá ros kü lö nfé le
zugait. Hangulatos kocsmá kba é s exkluzı́v é ttermekbe hı́vott meg,
ahol mindig bő kezű nek mutatkozott.
Szá rmazá sá t tekintve szı́riai volt, de – legalá bb is nekem ezt
mondta – a szü leivel é s a testvé reivel a nevezetes Dubajban é lt.
Elmesé lte, hogyan győ zté k meg testvé ré vel együ tt a szü leiket, hogy a
hú guk, Amira a sajá t ú tjá t já rhassa, é s teljesü ljö n á lma, az
angoltaná ri pá lya. A szü lő k á lma viszont az volt, hogy a lá nyuk orvos

18
legyen, é s csak Tarek, illetve az ö ccse é rvei győ zté k meg ő ket arró l,
hogy Amira azt tanulhassa, amit ő maga vá lasztott.
En is gyerekekkel szerettem volna foglalkozni, nem pedig az
unalmas kö nyvelé si szá msorok kö zö tt fuldokolni. De a szü leim
hallani sem akartak errő l, é s kö zö lté k velem, hogy csakis az á ltaluk
kiné zett egyetemi szakot hajlandó k inanszı́rozni. Ezé rt ismeretlenü l
is rö gtö n a szı́vembe zá rtam Amirá t, akinek meg kellett kü zdenie az
á lma teljesü lé sé é rt. Nagyon imponá lt nekem, ahogy Tarek kiá llt a
hú ga mellett. Ké ső bb kiderü lt, hogy nincs is hú ga a rohadé knak.
A Tarekkel eltö ltö tt első é jszaká m é letem legcsodá sabb
é lmé nyé nek tű nt. Egy luxusé tteremben, gyertyafé nyné l
elfogyasztott inom vacsorá t kö vető en a szerelmem meghı́vott egy
ö tcsillagos hotel negyvenedik emeleté n lé vő bá rba, ahonnan
kitekintve az ü vegfalakon keresztü l szikrá zva tü ndö kö ltek a vá rosi
panorá ma fé nyei. Kortyolgattuk a ró zsaszı́nben já tszó Dom Perignon
Rosé Vintage pezsgő t , melynek ü de ı́zé t eperszemek emelté k ki, é s
csokolá dé fondü be má rtott friss gyü mö lcsö ket csemegé ztü nk. Tarek a
vilá g egyik é pı́té szeti remekmű veké nt festette le Dubajt, é s izgalmas
anekdotá kat mesé lt a vá rosban tö ltö tt gyermekkorá ró l. Csodá s este
volt, é s amikor Tarek izetett, sajná ltam, hogy el kell vá lnunk
egymá stó l. Csak bá multam, amikor ké zen fogott, é s elvitt magá val a
hotelben kivett lakosztá lyá ba.
Ott pedig szenvedé lyesen csó kolt… Felgyú jtotta é rzé keimet…
Lá gyan dé delgetett… Szeretkezett velem, szerelmes szavakkal
vará zsolt el…
– Gyö nyö rű nő vagy, kivé teles, kü lö nleges… Ne mondd, hogy talá n
soha tö bbé nem talá lkozunk… – Lá gyan belecsó kolt a nyakamba. – A
melleid csodá sak, mint egy istennő é… – Csó kjai egyre
perzselő bbekké vá ltak. – Te vagy az é n é jszakai istennő m, é letem
istennő je!
Forró vallomá sa é s ki inomult izgatá sa a mennybe repı́tett. Es
szerelmes lettem.
– Meghı́vlak ké t hé tre Dubajba. Minden kö ltsé get á llok, beleé rtve
a repü lő jegyet is. Eljö ssz, szerelmem? – ké rdezte Tarek halkan a
lenyugvó nap fé nyé ben, hosszú , sző ke fü rtjeimet simogatva.
Odautaztam. Es az az utolsó gö ré ny eladott egy kuplerá jba, mint
Euró pá bó l behozott friss á rucikket.
A kezdet kezdeté n, mé g mielő tt az első kuncsaftomra sor kerü lt
volna, felkeresett az ukrá n Okszana, é s megmutatta a hasá t elcsú fı́tó ,
kiterjedt, itt-ott bemé lyedő , rosszul ö sszeforrt sebhelyet, é s

19
tudatosı́totta bennem az emberkereskedő kkel kapcsolatos fá jó
igazsá got:
– Nem nyerhetsz ellenü k. Lehetetlen.
Ké ső bb a bordé ly Karima nevű madá mja az orrom alá tolt egy
ilmecské t, amelyen a Tarek á ltal alattomosan belé m diktá lt
ká bı́tó szer hatá sa alatt gá tlá stalanul, ké jsó vá ran szexelek egy
sejkkel, é s pontosan megé rtettem, mire is gondolt Okszana. Halá los
fé lelem borı́tott el.
– Ezt lá tni fogjá k a szü leid – kö zö lte hidegen Karima. – Hadd
lá ssá k, hogyan kurvá lkodik a lá nyká juk. A szomszé daik é s az
ismerő seik is mind tudni fognak ró la. A te ismerő seid is. Mindenki
tudni fogja.
Abban a pillanatban anyá mra gondoltam. Ezt nem éli túl.
Nem volt má s vá lasztá som, mint bemenni a szalonba, ahol má r
né zelő dtek a kuncsaftok. Felvettem egy mé lyen dekoltá lt, ró zsaszı́n,
csillogó miniruhá t, amely egykor egy ukrá n lá nyé volt, aki tú lsá gosan
is tiltakozott, é s má r jó ideje az Obö l vı́zé ben ú szká l, ahogy azt az
egyik bandatag baljó san megjegyezte.
Okszana kisminkelt, ami eltartott egy darabig, mert az arcomon
patakzó kö nnyek folyton elkenté k a festé ket. Azt taná csolta, hogy
bá torı́tá ské nt a szalonban kü ldjek le né há ny italt.
– Meglá tod, kö nnyebb lesz, mint ahogy most tű nik – igyekezett
lelket ö nteni belé m.
Sosem volt az. Sem azon az esté n, sem a kö vetkező n, é s az arra
kö vetkező n sem, soha.
Okszana megmutatta, hol tartjá k az ó vszereket é s a sı́kosı́tó t .
Elvitt magá val a szalonba, ahol a pultná l vö rö s bő rrel behú zott
pá rná jú , magas szé keken foglaltunk helyet. Ké t dupla vodká t rendelt
nekem narancslé vel é s Sprite-tal.
– A kupiban nincs é rzelgé s – vezetett be ú j é letem szabá lyai kö zé .
– Itt á llandó an szexelni kell, é s kemé nyen megkü zdü nk az
ü gyfeleké rt.
Az első kuncsaftom egy kö zé pkorú arab fé r i volt. Miutá n megittuk
a má sodik pezsgő t is, amire a mellettem ü lő Okszana beszé lte rá ,
bementem vele a szobá mba, amely a kö vetkező hó napokban
elmondhatatlan fá jdalmaim é s megalá ztatá saim szı́nhelye lett.
Irtó zatosan szé gyelltem magam, de megtettem, amit a fé r i
parancsolt. Amikor vé gü l rá m sem né zve egy bankjegyet hajı́tott a
padló ra, é s kiment, ú gy é reztem magam, mint egy utolsó kurva. Egy
szajha, akit bá rki megvehet é s magá é vá tehet. Ké ső bb rá dö bbentem,

20
hogy nem a szex a legrosszabb dolog, ami egy prostituá lttal
tö rté nhet.
Való szı́nű leg hat vagy hé t vendé gem lehetett azon az é jszaká n, de
annyit ittam, hogy csak há romra emlé kszem. Valami borravaló fé lé t
is kaptam, de azt Okszana lopta el. Üdv a kupiban, Dzsúúlia!
Az első hetek alkoholgő zben é s kuncsaftok tucatjainak
kiszolgá lá sá val teltek, akik vagy tisztá k voltak, vagy mocskosak,
kedvesek vagy bunkó k, szelı́dek vagy kö vetelő dző k, tü relmesek vagy
indulatosak. Okszana suttyomban ellopkodta a pé nzeket, amiket az
ü gyfelek ott hagytak, a ré gebb ó ta a bordé lyban dolgozó lá nyok
gyű lö lkö dő pillantá sokkal mé regettek, mert irigyelté k tő lem a
vendé geket.
Hamarosan Ibrahim sejk is megtalá lt – akivel azon a ilmen
szerepeltem, amit Karima mutatott meg –, é s á llandó kuncsaftom
lett. Elő tá rgyké nt kezelt, akinek feladata az ő ké jvá gyá nak
kielé gı́té se, s a kedvence az orá lis szex volt. Há nytam, bő gtem,
há nytam, mosakodtam, há nytam, ü vö ltö ttem, há nytam…
Ibrahim vitt el arra a jachtpartira is, ahol meghallottam, hogy egy
nő lengyelü l ká romkodik, é s akire ké tsé gbeesett elszá ntsá ggal
vetettem magam rá , é s kö nyö rö gtem a segı́tsé gé é rt. Ezzel
feldü hı́tettem a prostituá ltakat felü gyelő emberkereskedő ket.
Amikor nekem estek, é s bestiá lisan ü tö ttek-rú gtak, azt hittem,
agyonvernek. Ibrahim sejk kiragadott a karmaik kö zü l, é s belö kö tt az
egyik fedé lzet alatti kabinba. Ott az á gyra lö kö tt, é s tö bbszö r durvá n
megerő szakolt, mikö zben ivott é s ká bı́tó szert vett be. Má r a parti
elejé n beı́gé rt egy obszcé n é deshá rmast. Vé gü l a cimborá ja nem
é rkezett meg, való szı́nű leg talá lt a jachton folyó szexorgiá ban
elegendő , é rzé ket korbá csoló é lmé nyt é s partnert arra, hogy
kielé gı́tse ocsmá ny vá gyait.
Ettő l kezdve Ibrahim a dú sgazdag sejkekbő l á lló tá rsasá gá val
gyakran vendé geskedett a nyilvá noshá zunkban. Az á llandó
lá togatá sá nak kö szö nhető en kezdett má s szemmel né zni rá m
Karima é s Szandzsaj, a bordé ly fő nö ke. A sejk ajá ndé kokkal
halmozott el – ezek a leggyakrabban luxusparfü mö k voltak, de
kaptam drá ga ruhá kat, má rká s tá ská kat, exkluzı́v ó rá t is tő le. Egy idő
mú lva megı́gé rte, hogy elvisz magá val Saint-Tropez-ba.
Tarek – mielő tt pé nzé rt tú ladott volna rajtam – megpró bá lt
rá venni, hogy legyek sejkek szerető je. Akkor mé g el nem tudtam
ké pzelni, hogy idegen fé r iaknak adjam el magam, mé g ha a
legnagyobb luxust kapom is é rte cseré be. Am ké ső bb olyan
kilá tá stalan helyzetbe kerü ltem, hogy mindent megtettem volna,

21
csak hogy szabaduljak a ré má lombó l. Tehá t „kedves” voltam a
sejkhez, mert felé bredt bennem a remé ny, hogy Saint-Tropez-ban
talá n megszö khetek. Hiszen Franciaorszá g kö zelebb van
Lengyelorszá ghoz, mint az Egyesü lt Arab Emirá tusok.
Ibrahim sejk rá é bredt, hogy a bordé lyban viselt ruhá im nem
illenek a Cô te d’Azur boulevard-jain való andalgá shoz, é s
kijelentette, hogy felté tlenü l el kell mennem egy nagybevá sá rlá sra a
vilá g egyik legexkluzı́vabb ü zletkö zpontjá ba, a Mall of the
Emiratesbe. Szandzsaj rá bó lintott a kimenő re, de mert nem bı́zott
bennem, elkü ldte velü nk az á ltalam csak ké ses fé r inak nevezett
felü gyelő t . A ké ses fé r i kezé ben tartott hosszú , keskeny, villogó
penge nemegyszer tartott sakkban, fenyegetett engem é s
erő szakolta ki engedelmessé gemet.
Má snap megé rkezett é rtem a sejk fekete luxusautó ja a sofő rrel é s
a sejk kı́sé reté nek egyik tagjá val. Sok-sok hó nap utá n ez volt az első
kimenő m, é s az emberekkel tö mö tt ü zletkö zpontban alig bı́rtam
megkü zdeni fellá ngoló é rzé seimmel. Elő szö r is boldog voltam, hogy
vé gre egy normá lis helyen lehetek, é s nem a bá rszé k meg a szexá gy
kö zö tt, amelyen jó pá r fé r i vá ltja egymá st é jszaká nké nt. De pá r
perccel ké ső bb má r ké szteté st é reztem arra, hogy elmenekü ljek,
elfussak lé lekszakadva, beleolvadjak a tö megbe, aztá n eltű njek a sejk
testő re é s a ké ses fé r i elő l. Es soha vissza ne té rjek a
nyilvá noshá zba.
Ugyanakkor a jó zan é sz arra intett, hogy ez nem ilyen egyszerű .
Hogy egyenesen lehetetlen. A ké ses fé r i é s a testő r biztosan
utolé rnek, a szö ké sé rt kimé rt bü nteté s pedig rettenetes lesz.
Ezenkı́vü l tisztá ban voltam azzal is, hogy a prostitú ció é s a
há zassá gon kı́vü li szexuá lis kapcsolat illegá lis az Egyesü lt Arab
Emirá tusokban, tehá t ha valamilyen csoda folytá n mé gis eljutné k a
rendő rsé gre, nehé z lenne meggyő zni a kihallgató imat arró l, hogy a
testemet nem jó szá ntambó l bocsá tottam á ruba.
Okszana megrá zó tö rté neteket mesé lt megerő szakolt nő krő l, akik
Dubajban bö rtö nbü nteté st kaptak há zassá gon kı́vü li nemi
kapcsolaté rt. Esé lyem sem volt. Egyetlen remé nyem a sejkkel való
nyá ri SaintTropez-i kirá ndulá s maradt. Tehá t bevá sá roltam, é s
visszaté rtem a bordé lyba.
Ezutá n a sejk egy elő kelő é tterembe vitt vacsorá zni, hogy
megmutassam neki frissen vá sá rolt ruhá imat. Izgató , sö té tvö rö s
fehé rnemű be bú jtam, é s egy egyszerű , de roppant hatá sos fekete,
szexis csipkebeté ttel feldobott, testhezá lló kokté lruhá t vettem fel. A
ruha tö ké letesen hangsú lyozta idomaimat. Mindehhez hihetetlenü l

22
magas sarkú , fekete Gucci cipő be bú jtam, é s ö ltö zé kemet az Yves
Saint Laurent emblé má t viselő bordó , lá ncos, tá ská val egé szı́tettem
ki.
A tö bb mint tı́zezer dollá ros shoppingolá st persze a sejk az
eddigiekné l is durvá bb szexuá lis fantá ziá já nak beteljesı́té sé vel
kellett meghá lá lnom, de engem csak az é rdekelt, hogy eljussak
Franciaorszá gba. Azzal vigasztaltam magam, hogy ez az á ra a
szabadulá somnak.
Ekkortá jt tettem egy sokkoló felfedezé st. Megtudtam, hogy a
nyilvá noshá zban elrabolt é s eladott kiskorú lá nyokat is
dolgoztatnak. A gyerekeket a bordé lynak egy elzá rt ré szé ben
tartottá k, ahová tilos volt belé pnü nk. Ok is é ppen ú gy fogadtá k a
kuncsaftokat a szobá ikban, ahogy a tö bbi prostituá lt. Oket sem
kı́mé lté k a perverz szadistá k. Nem kı́mé lte ő ket a kegyetlen, mocskos
pé nz é s mé g mocskosabb szex utá n só vá rgó , minden emberi é rzé st
né lkü lö ző vilá g.
Anisa titokban lopó dzott á t hozzá m; igyekezett elkerü lni Karimá t,
aki, ha meglá tta a gyerekek terü leté n kı́vü l, hangosan ordı́tozott
vele, é s kö nyö rtelenü l megbü ntette. Magam lá ttam, amikor irtó zatos
pofont kapott azé rt, mert rajtakaptá k, hogy a fő folyosó ra té vedt.
Elviselhetetlen volt lá tni a gyermek fá jdalmat, kı́nt é s
elkeseredé st sugá rzó tekinteté t. Amikor egy idő mú lva sikerü lt
á tosonnia az é n szobá mba, meghallottam rekedtes,
termé szetellenesen fojtott hangjá t.
Ot is lá togatta a degenerá lt Ahmed.
A bordé lybiznisz felpö rgö tt, ezé rt Szandzsaj megengedhette
magá nak, hogy ú j é lő á rut vá sá roljon. Az ö sszes ö rö mlá ny kı́vá ncsi
volt, ki lesz a friss hú s a kupiban, mert tudható volt, hogy az ú j nő
borı́tani fogja az addigi rendet é s a kialakult hierarchiá t. A lá nyok
izgatottan vá rtá k a pillanatot, amikor szemrevé telezhetik a
rivá lisukat, de az ú j szerzemé nynek nem lá tszott sem az arca, sem az
alakja, mert Karima tető tő l talpig fekete abajá ba burkoltan vezette
be.
Amikor viszont meglá ttuk, minden megvá ltozott.
– Nekü nk annyi – jó solta meg a mellettü nk elsuhanó ukrá n
szá rmazá sú Larisza, akire addig é n jelentettem a legnagyobb
veszé lyt. – A ragyogó marokkó i Latifa viszi a bankot.
A marokkó i lá nyok voltak a legkeresettebbek é s a legdrá gá bbak a
piacon, mert kivé telesen szenvedé lyesnek é s dö gö snek tartottá k
ő ket, akik a legmagasabb fokon ű zik a szerelem mű vé szeté t. Latifa
nem csupá n szé psé gé vel é s alakja tö ké letessé gé vel dö bbentett meg

23
– el kellett ismernem, hogy ő a legszebb nő , akit é letemben lá ttam –,
de pro i hastá ncosnő is volt. A bemutatá sá ra szervezett esté n
lá tvá nyos é s ki inomultan é rzé ki hastá ncot adott elő . Tá ncá ban
csá bos mozdulatokkal hangsú lyozta szexis testé nek minden
porciká já t. A sejkek megő rü ltek é rte. A leginká bb Ibrahim.
Igy há t elveszı́tettem a sejkem vonzalmá t, a Cô te d’Azur-re való
utazá s lehető sé gé t é s egyben a menekü lé sem esé lyé t. A remé ny ú gy
foszlott szé t, mint a sivatagi dé libá b, é s helyé be a bizonytalan jö vő
miatt é rzett rettegé s nyomult.
A bordé lyban sı́ri hangulat uralkodott, mivel elterjedt a pletyka,
hogy Szandzsaj tú lad rajtunk, é s való di aranybá nyá t jelentő
marokkó i nő ket hoz be a helyü nkre. Karima is Marokkó bó l é rkezett
Dubajba, é s ő csá bı́totta Latifá t a kupinkba.
Az ö sszes sarokban arró l sutyorogtak, hogy hamarosan ú jabb
lá nyok é rkeznek Marokkó bó l, akik mennyei hurikké nt fogjá k
sejkjeinket nem e vilá gi ö rö mö kben ré szesı́teni.
A prostituá ltak nagyon aggó dtak amiatt, hogy erő sen haszná lt
á ruké nt adjá k tová bb ő ket valamelyik mocskosabb bordé lyba. Az
eddigiekné l is borzalmasabb megalá ztatá s fenyegetett mindenkit.
Okszana volt az első , akin tú ladott a gazda. Amikor é rte jö ttek az
emberkereskedő k, halá los fé lelmé ben az é n szobá mban hú zta meg
magá t. Lá ttam ő t smink né lkü l, feketé llő kariká kkal vé reres szeme
kö rü l, vö rö slő orral, megereszkedett arccal, fö ldszı́nű bő rrel,
reszkető ké zzel. Egy emberi roncs volt, akit a bordé ly megalá zott,
lealjası́tott, tö nkretett.
Miutá n elvitté k, teljesen magamra maradtam. O volt a bordé lyban
az egyetlen, aki kö zel á llt hozzá m, aki ugyan meglopott, é s kicsalta
tő lem az Ibrahim sejktő l kapott drá ga ajá ndé kokat, de beszé lgetett
velem, é s segı́tett megismerni a bordé ly titkait. Kifestett az első
kuncsaft elő tt, é s mellettem ü lt a pultná l. Lemosta a sebeimet,
amiket a szadista Ahmed okozott. Es hozott jó erő s vodká t, melynek
gő zé ben tú lé lhettem a legszö rnyű bb pillanatokat. Ilyen volt a
bará tsá g a kupiban.
Most pedig má r nem volt velem, é s nem volt meg Ibrahim sem,
aki elszakı́totta a szabadsá g remé nyé be kapaszkodó utolsó
cé rnaszá lat. Csak a kis Anisa maradt, akit a szexuá lis perverz
lá togatá sait kö vető en borzalmas fá jdalom kı́nzott az intim ré szein:
sajgott a hasa, a melle, az egé sz teste. A kicsi lá ny arró l á lmodozott,
hogy hazamegy a mamá já hoz.
Es ekkor jelent meg Steven. A jó ké pű , kimunká lt testű , kö zé pkorú
amerikai, aki mellé m telepedett a pulthoz, é s meghı́vott egy italra.

24
Nyomban felkeltette az é rdeklő dé semet, mert nem é rtettem, hogy
egy ilyen sá rmos, kisportolt, magabiztos é s hihetetlenü l
fegyelmezett fé r i mit keres a kupiban. Mé g beteges szexuá lis
vá gyakkal is meggyanú sı́tottam, amiket csakis ö rö mlá nyokkal tud
kielé gı́teni.
Lariszá nak má r első este feltű nt a fé r i, é s amint Steven tá vozott,
mellé m ü lt, hogy beszé lgessü nk ró la.
– Talá n visszajö n mé g… – mondta Larisza, é s hozzá tette, remé li,
hogy a legkö zelebb ő t fogja vá lasztani. – Ebben a ickó ban van
valami… – Abba nem hagyta volna az amerikairó l való fecsegé st.
Megpró bá ltam té má t vá ltani, é s Okszaná ra tereltem a szó t , hogy
vajon mi tö rté nhetett vele, hová kerü lhetett. De pá r perc mú lva
Larisza megint tová bb ké rdező skö dö tt:
– Hogy hı́vjá k? Honnan jö tt?
– Mit faggatsz? – Felidegesı́tett. – Beleszeretté l, vagy mi?
– Mié rt? Egy kurva nem lehet szerelmes?
Lehet-e szerelmes egy kurva?, ismé teltem meg magamban Larisza
ké rdé sé t.
Steven má r a kezdetektő l sem ú gy viselkedett, mint egy á tlagos
kuncsaft. Nekem ugyan italokat rendelt, de magá nak csak
á svá nyvizet ké rt. Má r a bá rpultná l is a lehető legtö bbet akarta
megtudni ró lam, é s amikor bementü nk a szobá ba, lefegyverző
mosollyal rakta fé lre az ó vszert, amit rutinosan nyú jtottam felé . Az
igazat megvallva ellená llhatatlanul vonzó nak é reztem.
Ezutá n alaposan á tkutatta a szobá mat, mintha rejtett kamerá t
vagy lehallgató ké szü lé ket keresett volna, majd megké rt, mesé ljem
el, hogy kerü ltem a bordé lyba. Meglepett, mert a kuncsaftok nem
szoktak ilyesmit ké rdezni.
– Azé rt vagyok itt, hogy segı́tsek neked – jelentette ki nyugodt,
kimé rt hangon.
Megdö bbentem, hiszen Tarekben ó riá sit csaló dtam… Csalódtam?
Ez lenne a megfelelő szó arra borzalmas aljasságra, amit ellenem
elkövetett? Elcsábított. Elérte, hogy beleszeressek. Elkábított, és
kéjvágyó sejkek martalékául lökött oda. Lelketlenül eladott. Tarek
kö nyö rtelen hazugsá gai utá n az ú jonnan megismert fé r i egyetlen
szavá t sem hittem el.
Steven meg akart győ zni arró l, hogy igazat mond. Emlé keztetett a
jachtos szexorgiá ra, amelyen segı́tsé get ké rtem a hon itá rsnő mtő l.
Biztosı́tott arró l, hogy ez a nő kü ldte hozzá m, hogy kiszabadı́tson a
bordé lybó l.

25
 A fejemben ő rü lt kavargá sba kezdtek a gondolatok. A fér i talán
emberkereskedő, aki ki akar csalni a nyilvánosházból, csak azért, hogy
később ő is eladjon? Mé g a jachtos incidens is ezt a vé lekedé semet
tá masztotta alá , hiszen az esetnek rengeteg tanú ja volt. Szandzsajon
é s a sleppjé n kı́vü l biztosan ott forgoló dtak má s emberkereskedő
bandá k tagjai is. Az egé sz kö nyö rtelen maf ia.
Az arckifejezé sem arró l győ zte meg az amerikait, hogy a szavai
nem é rtek cé lba.
– Ahogy gondolod – mondta, é s felá llt. – De visszajö vö k mé g.
Eljö vö k, hogy megmentselek. – Valami felszikrá zott a tekinteté ben.
A kö vetkező alkalommal tö bb ré szletet is kö zö lt arró l, hogy mi
tö rté nt a jachton. Olyan esemé nyeket elevenı́tett fel, amelyeket
csakis az a lengyel nő tudhatott, akit segı́tsé gü l hı́vtam. Ennek
kö vetkezté ben ú jraé rté keltem az egé sz helyzetet, é s most má r
meglá ttam az ajá nlatá ban a lehető sé get. Fogalmam sem volt,
hogyan tudna Steven kijuttatni a nyilvá noshá z poklá bó l. Nem volt
ú tlevelem, nem volt pé nzem. Tı́zezer dollá ros adó ssá g nyomta a
vá llamat, amivel elő szö r Tarek terhelt meg, aztá n az adó ssá got
á tvette tő le Szandzsaj. Bö rtö nben é ltem, ő rö k – kö ztü k a ké ses fé r i –
igyelté k lé pteimet.
– Nem nyerhetsz ellenü k – ismé telgette Okszana. – Mindig
megtalá lnak.
Akkor hát hogyan lehetne engem kiszabadítani innen?, tö prengtem.
– En mindent elinté zek, Julia, té ged csakis szoros
együ ttmű kö dé sre ké rlek – jelentette ki Steven, mintha csak olvasna
a gondolataimban.
Egyre jobban foglalkoztatott ez a jó ké pű fé r i. Egyet kellett
é rtenem Lariszá val: volt benne valami ellená llhatatlan fé r iassá g
meg olyasfajta kisugá rzá s, amitő l elhittem, hogy minden helyzetet
meg tud oldani.
– Mit kellene tennem? – ké rdeztem eltö ké lten, mert belá ttam,
hogy nincs sok veszı́tenivaló m.
Kezdeté t vette há t a veszé lyes já tszma, amelyben szü ksé gü nk volt
minden ö nuralmunkra é s é bersé gü nkre. A já tszma cé lja az
emberkereskedő k marká bó l való kiszabadı́tá som, a té tje pedig az
é letem volt.
Steven ré szletesen kiké rdezett a bordé lybeli szoká sokró l.
Első sorban az é rdekelte, hogy milyen kö rü lmé nyek teszik lehető vé a
kimenő t . Beszé ltem neki á llandó kuncsaftomró l, Ibrahim sejkrő l, aki
elinté zte, hogy bevá sá rolhassak, aztá n é tterembe vitt. Az amerikai
igyelmesen vé gighallgatott, a legkisebb ré szletek sem kerü lté k el

26
 igyelmé t. Minden nagy jelentő sé ggel bı́rt, é s aká r semmisé geken is
mú lhatott az akció sikere.
Szakaszonké nt avatott be a szö ké s ré szleteibe. Hangsú lyozta, hogy
a lehető legtermé szetesebben kell viselkednem, nehogy gyanakvá st
keltsü nk valakiben.
– Rendszeresen eljá rok ide hozzá d, é s egy nap meghı́vlak majd
vacsorá zni. Remé ljü k, Szandzsaj beleegyezik. Való szı́nű leg kikü ldi
velü nk a ké ses fé r it, hogy vigyá zzon rá d, de ha a kijá rá sunk rutinná
vá lik, nem kizá rt, hogy kettesben is elenged minket. Es akkor
megszö ksz.
– De Steven… En egyedü l… – Megrettentem, mert elké pzelni sem
tudtam, hogy fogok ú tlevé l é s pé nz né lkü l boldogulni, mikö zben az
orszá gban való illegá lis tartó zkodá sé rt é s a prostitú ció ért já ró
bü nteté s fenyeget.
– Mindent hagyj csak rá m – mondta Steven, é s ettő l egyszerre
melegsé get é reztem a szı́vem kö rü l.
Steven ezek utá n á llandó kuncsaftom lett, ami Lariszá t szö rnyen
fé lté kennyé tette.
– Egy ilyennel aká r ingyen is á gyba bú jné k – ismerte be
bá natosan, mikö zben remé nykedett, hogy Steven igyelmé t egyszer
csak magá ra terelheti.
Meghagytam a hité ben, mert amú gy sem ö rü ltem a fé r i irá nt
tanú sı́tott kitü ntetett igyelmé nek. Larisza szerencsé re nem jö tt rá ,
hogy nem fekszü nk le egymá ssal, mert akkor kapiská lni kezdte volna
kapcsolatunk való di jellegé t.
Steven lá togatá sai é s a vele folytatott beszé lgeté sek ré vé n
lassanké nt elé rt hozzá m a szabad vilá g fuvallata. Steven emberké nt,
nem pedig ribancké nt bá nt velem, é s az is kellemes vá ltozatossá got
jelentett, hogy nem szexuá lis tá rgyké nt tekintett rá m.
– Vigyá zz magadra, Julia – mondta tá vozá skor, é s ez nagyon
kü lö nbö zö tt attó l, ahogy az ü gyfelek bá ntak velem a szolgá ltatá s
vé gezté vel. Vé gre remé nykedni kezdtem, mert friss levegő hö z
jutottam.
Eleinte minden terv szerint haladt. Amikor egyik este Steven
meghı́vott vacsorá zni, Szandzsaj – mivel ú gy tudta, hogy a fé r i az
á llandó kuncsaftom – nem emelt kifogá st, de azé rt kö zö lte, hogy a
ké ses fé r i is velü nk tart.
– Há t hogyne. – Stevennek a szeme sem rebbent, nem ellenkezett.
Ideges voltam, egé sz é jjel nem aludtam. Elké pzeltem, milyen lesz,
ha majd má sodik, harmadik alkalommal is kimenő t kapok Stevennel.

27
Lassan távolodunk a bordélytól, mintha nem is gondolnánk semmire,
aztán pedig… soha nem megyek oda vissza!
Ezen az emlé kezetes é jszaká n odacsusszant mellé m Anisa. Egé sz
testé ben reszketett, a há ta vé rzett. Ellá ttam a kislá ny ö sszetö rt
testecské jé t, é s fá jdalomcsillapı́tó t diktá ltam belé . Magamhoz
ö leltem, hogy legalá bb egy kis enyhü lé st, egy cseppnyi melegsé get
kapjon tő lem. Tudtam, hogy a degenerá lt Ahmed tett ná la
lá togatá st.
Az a rohadt perverz! Meg tudtam volna fojtani. Anisa hajnalban,
tová bbra is fá jdalomtó l gyö tö rten é s mé rhetetlenü l szomorú an
osont vissza a szobá já ba.
Este megjö tt Steven, hogy vacsorá zni vigyen.
– Csinos vagy – ü dvö zö lt kedvesen.
– Kö szö nö m. – Bá r borzasztó feszü ltnek é reztem magam, kissé
felderü ltem.
A ké ses fé r i kı́sé reté ben má r a kijá ratná l já rtunk, amikor
fá jdalmas sikolyok hangzottak fel.
– Jaaaaj! Segı́tsé g! Nem akarom! Nem csiná lom! Nem
ké nyszerı́thettek! Segı́tsé g! Neeee! – A ké tsé gbeesett ordı́tá s mintha
csapdá ba esett vadá llattó l szá rmazott volna.
Kiderü lt, hogy az egy nappal korá bban behozott marokkó i lá ny
kiá ltozik ilyen ré mü lten, aki ekkor dö bbent rá , hová is kerü lt.
Karima bukkant fel a kijá ratná l.
– Egyedü l nem bı́rok vele, segı́tened kell – fordult a ké ses fé r ihoz.
– Há t ő k? – ké rdezte a fé r i rá nk mutatva.
– Ké rdezd meg Szandzsajt!
A ké ses fé r i felhı́vta a fő nö kö t , pá r szó t vá ltott vele, aztá n ı́gy
szó lt:
– Elmehettek. Há rom ó rá tok van.
A marokkó i lá ny, aki alig tizenhat é ves lehetett, ú gy sikı́tott, mint
aki eszé t vesztette.
– Gyerü nk, induljunk má r hozzá ! – sü rgette Karima a ké ses fé r it.
A szı́vem ő rü lten dobogott. Stevennek egy arcizma sem rá ndult.
Egyszerű en kisé tá ltunk, é s beü ltü nk az autó ba. Elindultunk. Steven
fegyelmezetten vezetett, é s egé sz idő alatt a visszapillantó tü krö ket
ellenő rizte. A feszü ltsé g percrő l percre nő tt. Felhı́vott valakit, de
valami furcsa titkosı́tá ssal beszé lt, mintha kó dolt szö veget mondott
volna fel; semmit nem é rtettem belő le. Es kö zben folyton igyelt,
hogy nem kö vet-e valaki.
Elé g messze elautó ztunk, majd megá lltunk egy é tteremné l.
Steven kiszá llt, kö rü lné zett, aztá n kinyitotta nekem az ajtó t .

28
 – Parancsolj!
– Kö szö nö m.
Bementü nk, helyet foglaltunk egy asztalná l. Steven tová bbra is
nagyon é ber volt, é s gyakran pillantgatott a bejá rat felé . A pincé r
odalé pett hozzá nk, nyú jtotta volna az é tlapot, de Steven má r dö ntö tt
is:
– Ké t ká vé t ké rü nk.
– Má ris – mondta a pincé r, é s elsietett.
Steven pá r semleges szó t vetett oda az idő já rá sró l. Felhı́vta a
igyelmet a levegő pá ratartalmá ra. Mivel egyre idegesebb lettem,
csak fé lszavakkal reagá ltam. Steven viszont mindent bevetett annak
é rdeké ben, hogy ú gy né zzü nk ki, mint egy á tlagos pá r, akik é pp csak
beugrottak egy ká vé ra.
A pincé r visszaé rt, é s ké t gő zö lgő ká vé scsé szé t tett le elé nk az
asztalra. Szinte egyszerre nyú ltunk felé jü k. Egy kortynyi a inom,
erő s ká vé bó l – é s má r jobban is é reztem magam. Megé rtettem, hogy
bá r Szandzsajtó l há rom ó rá t kaptunk, Steven nem akarja é tkezé sre
vesztegetni az idő t . Pá r percig csendben iszogattunk. Aztá n egyszer
csak mé lyen a szemembe né zett. Mindent elmondott a tekintete,
amely egyszerre volt komoly é s igyelmes. Azt sugá rozta ez a
pillantá s, hogy a tervü nk sikerü lni fog, é s nincs mitő l tartanom.
„Hagyj csak rá m mindent!” jutottak eszembe a szavai.
Dobogó szı́vvel fejeztem be a ká vé t. Stevennek hirtelen é rkezett
egy ü zenete, é s nyomban elolvasta. Kiitta az utolsó kortyot a
csé szé bő l, magá hoz intette a pincé rt, é s izetett.
– Induljunk! – emelkedett fel a szé krő l.
En is felá lltam, é s kicsit megszé dü ltem. Elkapta a kö nyö kö met.
– Minden rendben lesz! – sú gta a fü lembe.
Kilé ptü nk. Az ajtó ban egy nagy, fekete, elsö té tı́tett szé lvé dő jű
terepjá ró á llt.
– Minden elő van ké szı́tve. Most á tdobunk té ged… – kezdte az
amerikai higgadtan.
– De hogyan? – vá gtam kö zbe.
– Bı́zd csak rá nk! Szá llj be gyorsan, minden percé rt ká r. – Az
utolsó mondatnak erő sebb nyomaté kot adott.
Né ztem a kocsi csillogó feketesé gé t. Vö rö s vé rpatakok jelentek
meg a szemem elő tt. Vé rcseppek, amelyek Anisa ö sszekaszabolt
há tá n gö rdü lnek vé gig. Leı́rhatatlan dü h á radt szé t bennem. A
szadista Ahmedre gondoltam, aki rendszeresen kı́nozta a gyereket.
A rohadt dö g, aki é lvezi, ha a sperma ö sszevegyü l a vé rrel. Vé gezni
fog a kislá nnyal.

29
 – Anisa… – szó laltam meg elszorult torokkal. – Nem hagyom ő t
ott, Steve.
Ugy é reztem, ha most nem megyek vissza é rte, magam ı́té lem
halá lra.
Az amerikai meghö kkent, é s megragadta a kezem.
– Biztos vagy benne, Julia? Lehet, hogy tö bb ilyen alkalom nem
adó dik…
– Igen, biztos vagyok.

Ha hazamegyek, és megetetem a cicát…

Ha hazamegyek, és találkozom a barátnőmmel…
Ha hazamegyek, és játszani fogunk a testvéremmel…

Anisa szavai mé lyen megé rintettek. Egy elrabolt kislá ny szavai, aki
arró l á brá ndozott, hogy hazajut, ahol majd ú jra lesz neki anyuká ja é s
babá ja, cicá ja, bará tnő je, hú ga…
– Elviszlek innen, Anisa. Igé rem – ezt mondtam neki egyszer.
– Igen, biztos vagyok benne – ismé teltem meg.
Steven biccentett a terepjá ró kormá nyá ná l ü lő fé r inak, aztá n
ké zen fogott, é s visszavezetett az é tterembe. Leü ltü nk, majd ugyanaz
a pincé r lé pett oda ú jra az asztalunkhoz.
– Mé gis ú gy dö ntö ttü nk, hogy megvacsorá zunk – vette á t Steven
az é tlapot.
– Hideg á svá nyvizet ké rek. – Az izgalomtó l kiszá radt a torkom. –
Ké rem, hozza ki azonnal, aztá n majd rendelü nk.
– Ahogy parancsolja. – A pincé r á tnyú jtotta az é tlapot.
– En is ké rek egy pohá r vizet. – Steven is megszomjazott.
– Má ris. – A pincé r tá vozott.
– Egy falatot sem tudok lenyelni – csú sztattam az asztalra az
é tlapot.
– Rendelj valamit! – javasolta Steven. – Eszel, amennyit eszel.
Amı́g vacsorá ztunk, mesé ltem neki Anisá ró l é s Ahmed szadista
szoká sairó l. Steven a csukló mra pillantott, ahol lá tszottak a
kegyetlen vadá llat lá togatá sa nyomá n keletkezett hegek.
– Kinyı́rná m a rohadé kot – szű rte fogai kö zt a szó t .
Megé rtette, mié rt akartam visszaté rni a szenvedő kislá nyhoz, de
azt is megjegyezte, hogy errő l korá bban kellett volna szó lnom neki.
Ha tudott volna a gyerekrő l, má r a kezdetektő l má ské pp szervez meg
mindent.
Pró bá ltam elmagyará zni a helyzetet: hogy bá r remé nyt
nyú jtottam a kicsinek, tisztá ban voltam azzal, milyen brutá lis a

30
való sá g. A bordé lybó l való szabadulá s egyenesen lehetetlennek tű nt.
– Es é n magam is olyan elveszett voltam…
Beszé ltem, é s kö zben az arcomon csorogtak a kö nnyek. Steven
tekintete elkomorult.
A vacsora utá n visszaté rtü nk a nyilvá noshá zba. A szobá mba é rve
a felgyü lemlett é rzelmek fé kezhetetlen zokogá s formá já ban tö rtek
fel. Sirattam Anisá t, magamat, Okszaná t é s az emberkereskedő k
á ldozataivá lett nő k, lá nyok ezreit. Dü hö ngtem, haragudtam Tarekre,
a gyermekkereskedő kre, Szandzsajra, Ibrahim sejkre, Ahmedre é s az
ö sszes rohadé kra, akik szemrebbené s né lkü l elraboltak,
elcsá bı́tottak, elcsaltak, adtak-vettek, megalá ztak á rtatlan emberi
lé nyeket. Mé rgemben, tehetetlensé gemben Stevenre vetettem
magam: ö kö llel ü tö ttem-vertem, az aljas vadá llatok helyett ő t
bá ntottam…
Steven nyugodtan tű rte ü té seimet – é n meg hiszté rikusan
zokogva egyre csak csapkodtam. Vé gü l fé lholtan zuhantam a karjai
kö zé , ő pedig magá hoz hú zott, megö lelt. Olyan gyengé dsé ggel karolt
á t, amilyet má r ré g nem é reztem. Megadtam magam ennek a
gyengé dsé gnek, ennek a kedvessé gnek… A hajamat, aztá n a szá mat
csó kolta – engedtem, ső t viszonoztam. Együ tt zuhantunk az á gyra.
Ekkor má r é n csó koltam, ő pedig magá hoz szorı́tott é s dé delgetett…
Es kı́vá nt engem, vá gyott rá m – nem egy kurvá ra: rám. A karjá ban
ismé t nő lettem, é s ő egyre csak becé zett, becé zett…
– Kiviszlek innen. Anisá t is – ı́gé rte meg, mielő tt elment.
Ezutá n ú jra é s ú jra felkeresett, é s szeretkeztü nk: nő a fé r ival, fé r i
a nő vel.
– Szerintem belé d zú gott – jegyezte meg Larisza, aki tová bbra is
fü rké sz szemmel igyelte Stevent.
Az amerikai rendszeresen eljá rt hozzá m. Ilyenkor szeretkeztü nk,
de szerelemrő l nem esett szó kö zö ttü nk. Fő leg azt tervezgettü k,
hogyan szabadı́thatjuk ki Anisá t. Nyilvá nvaló volt, hogy neki kell
elő bb elhagynia a bordé lyt, é s é n csak ezutá n gondolhatok szö ké sre.
Versenyt futottunk az idő vel, mert Szandzsaj egyre-má sra adogatta
el a lá nyokat, é s nem tudhattuk, é n mikor kerü lö k sorra.
Aztá n kezdeté t vette az á lpedo ilos já tszma: egy Steven á ltal
beszervezett fé r i ü gyfé lké nt kezdte el lá togatni Anisá t.
Termé szetesen nem nyú lt a kislá nyhoz, nem bá ntotta, csak
megpró bá lta azt a lá tszatot kelteni, hogy nagyon fontos neki a
gyerek. Vé gü l vé teli ajá nlatot tett Szandzsajnak. A bordé ly fő nö ke
borsos, hú szezer dollá ros á rat ké rt é rte. Tudtam, hogy Stevennek é s
az ismerő seinek nehé zsé get okoz ekkora ö sszeget egybegyű jteni. Az

31
á rat vé gü l tizennyolcezer dollá rra alkudtá k le. Meglett a pé nz, é s
Anisá t ú j tulajdonosa magá val vihette a bordé lybó l.
El sem bú csú zhattam tő le, nem volt rá alkalom. De ö rü ltem a
hı́rnek, hogy mindö rö kre maga mö gö tt hagyta az itteni poklot.
– Kö szö nö m, szı́vbő l kö szö nö m – bú jtam oda Stevenhez, amikor
elmondta, hogy Anisa má r szabad.
– Most rajtad a sor – mondta, é s szenvedé lyesen megcsó kolt.
Azt kö vető en, hogy az első vacsora utá n visszaté rtü nk a
bordé lyba, Szandzsaj mé g ké tszer engedé lyezte, hogy felvigyá zá s
né lkü l tá vozhassunk. Steven szerint tová bbra is ó vatosnak kellett
maradnunk, mert sosem tudhattuk, hogy való ban hisz-e nekü nk a
fő nö k, vagy csak megté veszté srő l van szó , é s valaki a nyomunkban
liheg.
Vé gre elé rkezett a szabadulá som esté je. Larisza irigy tekinteté tő l
kı́sé rve vacsorá zni indultunk. Elkocsiztunk az é tteremig, rendeltü nk.
Má r falatoztunk, amikor Steven egyszer csak odahajolt hozzá m.
– Lá tod ott azt a ké t, abajá ban ü lő nő t? – ké rdezte halkan.
– Igen. – A ké t fekete ruhá s alak felé fordultam, akiknek az arcuk
is el volt takarva.
– Mindjá rt bemennek a mosdó ba. Utá nuk mé sz, é s bent kapsz
tő lü k egy tá ská t, amelyben lesz egy abaja, egy fejkendő é s egy arcot
takaró fü ggö ny. Vedd fel ezeket, aztá n egyikü kkel gyere vissza a
mosdó bó l. Kimentek az é tterembő l, é s beü ltö k egy autó ba,
amelyben a vezető má r vá r rá tok. O visz el az elő ké szı́tett
apartmanba. Ott vá rj rá m!
– De… – Bepá nikoltam. Nem gondoltam volna, hogy a szabadsá g
első pillanatá ban el kell vá lnom Steventő l.
– Indulj! – utası́tott, mert a nő k má r felkeltek az asztaluktó l.
– Fé lek. – Elbizonytalanodtam.
– Bı́zz bennem! – mosolyodott el kö nnyedé n Steven.
Nehé z szı́vvel á lltam fel é s indultam a mosdó felé . Bent az egyik
nő tő l megkaptam a tá ská t a ruhá kkal. A fü lké ben mindent magamra
kaptam, é s kilé ptem.
– Gyere velem! – szó lalt meg az egyik fekete alak.
Atvá gtunk a termen, é s má r kint is voltunk. Menet kö zben Steven
felé lestem, aki telefonon beszé lt é ppen. Oda sem né zett. Beü ltü nk a
vá rakozó terepjá ró ba, amely fü rgé n nekirugaszkodott. Hamarosan
má r egy szé les ú ton haladtunk, amelynek mindké t oldalá t csillogó
dubaji toronyhá zak szegé lyezté k.
Majd a kocsi fé kezett egy emeletes é pü let elő tt. Kiszá lltunk, é s a
nő bekı́sé rt az egyik laká sba. Azt hittem, hogy velem marad, de csak

32
beengedett, majd kulcsra zá rta mö gö ttem az ajtó t . Egyedü l
maradtam.
Tű kö n ü lve vá rtam Stevent. Mú ltak az ó rá k, de mé g mindig nem
volt sehol.
Furcsá n zaklatottnak é reztem magam. Mintha szabadulá som utá n
egyik kalitká bó l a má sikba kerü ltem volna. A menekü lé si ö sztö ntő l
vezé relve egyszer csak felpattantam, é s a bejá rati ajtó hoz szaladtam.
– Segı́tsé g! – dö rö mbö ltem ö kö llel az ajtó n. – Segı́tsé g! Van ott
valaki? Engedjenek ki! Segı́tsé g!
Rá é bredtem, hogy az ajtó tö ké letesen hangszigetelt, é s a
kiá ltozá somat nem hallhatja meg senki. Ugy é reztem magam,
mintha valaki alattomosan elrabolt, majd ú jra bö rtö nbe zá rt volna.

33
 III. FEJEZET

Csalfa délibábok

Elborı́tott a rettegé s. Ujra be voltam zá rva, kiszolgá ltatottan valaki

ké nyé nek-kedvé nek. De kié nek?
Steven… A fenébe is, ki ez a fér i? A fejemben ö ssze-vissza ciká ztak
a gondolatok. Csak egy álnok játszma részét képezték volna a
látogatásai és a kiszabadításomra tett ígérete? Jelent az bármit is, ha
ismerte a lengyel nőt, akitől segítséget kértem? Én talán tudom, ki
valójában az a nő? Lehetett akár emberkereskedő banda tagja is! Jeges
borzongá s futott vé gig rajtam. A jachton kiszakı́totta magá t egy
hozzá dö rgö lő dző fé r i karjá bó l – é s a jelenlevő k kö zü l senki sem
reagá lt erre… Tehá t való szı́nű leg nem volt a tulajdona senkinek…
Honnan tudhatnám, hogy nem ő maga kísért oda lányokat a szexorgia
résztvevőinek a szórakoztatására? Hogy nem a kiszabadításom
ürügyén akart a saját áldozatává tenni?
Gö rnyedten kucorogtam a kanapé n, é s reszkettem fé lelmemben.
A kulcsra zá rt é s hangszigetelt ajtó iszonyatos ré mü lettel tö ltö tt el.
Aká rcsak a lé gmentesen zá ró dó ablakok. Az automatikus redő ny
meg sem moccant, amikor pró bá ltam felhú zni. A legjobban mé gis
Steven hiá nya viselt meg. Erre nem ké szı́tett fel. Igaz, hogy folyton
azt sulykolta, hogy miné l kevesebbet tudok az akció ró l, anná l jobb
lesz nekem, de egy pillanatig sem merü lt fel bennem, hogy ilyen
soká ig magamra hagynak. A tehetetlensé g kö nnyei gö rdü ltek le az
arcomon.
Eszembe jutott Anisa. Hol lehet most? Vajon tényleg azért
vásárolták meg, hogy visszaküldjék az anyukájához? És a Steven által
beszervezett fér i tényleg kiszabadította, vagy igazi pedo il volt? Egy
perverz, aki kivitte magával, aztán pedig bezárta? És most ott ül
valahol, ki tudja, hol, épp úgy, mint én… És fél, épp úgy, mint én…
Most má r hiszté rikusan bő gtem, a zokogá som lassanké nt egyetlen
hosszú , á llati ü vö lté ssé olvadt ö ssze, ami kı́sé rtetiesen hasonlı́tott
arra a hangra, amit a bordé lyban a tizené ves marokkó i kislá ny adott
ki magá bó l. Mert az emberkereskedelem á ldozatai má r nem
szá mı́tanak embernek…

34
 Pillantá som a csukott ablakra esett. Igen, ha tehettem volna,
abban a percben megteszem. Kinyitom, kiugrom, befejezem…
Mint a kis nigé riai lá ny, akirő l bordé lybeli tá rsnő im, Jenny é s
Samanta mesé ltek. A lá ny egy rendő rsé gi razzia alkalmá val ugrott ki
egy apartman ablaká n, ahová bezá rtá k, é s ahol prostitú ció ra
ké nyszerı́tetté k. Artatlan lé lek volt, aki annyira megijedt a
letartó ztatá stó l, hogy inká bb kivetette magá t a negyedik emeletrő l,
ö ngyilkos lett. Mé g a való di nevé t sem tudta senki, mivel a laká sban
nem talá ltá k meg az ú tlevelé t. Né vtelenü l halt meg egy idegen
orszá gban, ahová aljas emberek, hamis dokumentumokkal csaltá k
el.
– Ká r é rte… Olyan szé p volt. Mint egy baba – mesé lte Jenny, aki
lá tta a fé nyké pé t. – A fotó n vastag sminket viselt, ez adott neki
né há ny pluszé vet, de nagyjá bó l tizenö t-tizenhat é ves lehetett… Vagy
mé g kevesebb… Ká r a gyereké rt…
A kislá ny tragikus halá lá t kö vető en a ható sá gok megpró bá ltá k
felkutatni azokat a szemé lyeket, akik kö zelebbrő l ismerhetté k, é s
segı́thettek volna é rtesı́teni a csalá djá t. Nem tudom, sikerü lt-e.
Tekintettel a té nyre, hogy hamisı́tott ú tlevé llel é rkezett az
Emirá tusokba, ez elé g való szı́nű tlen.
Szipogtam, é s egyre csak a zá rt ablakra meredtem. Eszembe
jutott mé g egy szomorú tö rté net. Egy prostituá lt, akit kergettek a
rendő rö k, levetette magá t az egyik ö temeletes dubaji é pü let
tetejé rő l. Egy elé gedetlen kuncsaft tett feljelenté st az illegá lis
bordé lyró l, erre csapott le a rendő rsé g. Ké t etió piai nő t elkaptak, a
harmadik kimenekü lt a laká sbó l, a há z tetejé re.
A hivatalos jelenté s szerint ö ngyilkos lett.
Zavaros menekü lé semet kö vető en tehá t egy vadidegen helyen
talá ltam magam, ahol rettegve é s ké tsé gbeesé sben vá rtam Stevent.
Mikö zben az ö ngyilkos ö rö mlá nyok sorsá n rá gó dtam, sajná ltam,
hogy a szobá m ablaka olyan szorosan zá r. Mint ahogy zá rva volt a
tö bbi ablak is.
A hosszú sı́rá s é s a komor gondolatok kifá rasztottak, ledő ltem há t
a kanapé n. Osszegö mbö lyö dve, mozdulatlanul, a sorsom miatt
aggó dva, fé lelemben fekü dtem.
Egyszerre nagyon megszomjaztam, de ké ptelen voltam felkelni.
Mintha a testem nem lett volna hajlandó engedelmeskedni az
akaratomnak. A testem… Az én testem… Undorral gondoltam a
testemre. Undorral gondoltam magamra. Ez a bordé lybó l elő cibá lt
test csak egy mocskos rongycafat volt, annyiszor kifacsartá k,
meggyalá ztá k, a legundorı́tó bb ocsmá nysá gokkal mocskoltá k be.

35
Elhaszná lt é s kidobandó test volt. Spermá val lefrö cskö lt, leoká dott
test. Disznó tré fá kkal beborı́tott, ká romkodá sokkal lekö pdö sö tt,
perverz devianciá kkal ö sszerondı́tott test. Es benne – ebben a
testben! – ott voltam é n magam.
Valamifé le letargia vett rajtam erő t: fé lá lomba zuhantam, hogy
messze, miné l messzebb tudjam magam ettő l a testtő l. Hogy ne
é rezzek, ne gondolkozzam, ne é ljek. A csillapı́tatlan szomjú sá g miatti
delı́riumban egyre csak vonszoltam magam, vı́z utá n kutatva a
vé gtelen sivatagban. Lá baim botladoztak, megmentő oá zist
kerestem. Amikor ú gy tű nt, hogy megtalá ltam, é s a lá tó hatá ron
feltű ntek a forró szé lben remegő zö ld pá lmalegyező k, mé g pá r
lé pé s… é s a lá tvá ny enyhé n hullá mzó , sá rga homokká vá ltozott.
Csaló ka dé libá b jutott az elveszett vá ndornak a tú lé lé s vé gtelen
sivatagjá ban.
Osszeestem, erő m elhagyott. Szá raz torkom é gett. A nap
kı́mé letlenü l tű zö tt. Nem kaptam levegő t . A mellemre iszonyatos
sú ly nehezedett. Szerettem volna mé lyet lé legezni, de valami
ö sszeszorı́totta a tü dő met. Levegő utá n kapkodva kitá tottam a
szá mat. Ugy é reztem, hogy a torkomat fekete, pokolforró ká trá ny lepi
be. Fuldokolni kezdtem.
– Kh, kh… – kö hö gtem fel.
– Julia… – A hang mintha a tú lvilá gró l é rkezett volna hozzá m.
– Neeee! – tö rt fö l rekedt ordı́tá s a torkombó l.
– Julia! – Valaki vá llon ragadott.
Megpró bá ltam kiszakı́tani magam… A szá m mé g mindig tele volt
ragadó s ká trá nnyal. Osztö nö sen az arcomhoz kaptam – é s
lerá ntottam magamró l a kö nnyektő l nedves takaró t .
– Ahh, hahh, hahh… – Vé gre mé lyeket lé legezhettem.
Valaki leü lt mellé m.
– Itt vagyok má r.
Kinyitottam a szemem, é s mintha kö dö n keresztü l lá ttam volna
meg ő t .
– Bocsá ss meg, hogy ilyen soká ig tartott, de… – Elhallgatott, é s
igyelmesen rá m né zett. – Jó l vagy?
Meglá tta kisı́rt szememet, cserepes szá mat.
– Hozok egy kis vizet.
Felkelt, de má ris visszaté rt egy pohá r hideg vı́zzel.
– Tessé k – nyú jtotta á t, é s megint mellé m telepedett.
Felü ltem, á tvettem a poharat, é s mohó n fené kig ü rı́tettem. Ekkor
elvette tő lem a poharat, é s letette mellé nk, a kisasztalra. Odahajolt,
á t akart ö lelni.

36
 – Ne nyú lj hozzá m! – rá ndultam há tra.
– En vagyok az, Steven – mondta, lá tva zavaros tekintetemet.
– Steven… – szajkó ztam taná cstalanul.
Hirtelen ú gy é reztem, muszá j lesz lezuhanyoznom, aztá n
felö ltö znö m, kisminkelnem magam, hogy indulhassak a szalonba,
kuncsaftot fogni.
De miért viselek fekete abaját? Hol van Okszana? Ő talán
megmagyarázná a helyzetet.
A fejemben ö sszefü ggé stelen ké rdé sek nyü zsö gtek. Talán a sejkek
újabb ki icamodott ötletéről van szó? Mi van rajtam az abaja alatt?
Talán pucér vagyok? Ez a ickó pedig túl közel ül, és egyre csak mered
rám… Mit akar tőlem?
Bizonytalan arckifejezé sem é s kö dö s pillantá som arró l á rulkodott,
hogy tová bbra sincs fogalmam arró l, mit tö rté nik velem é s
kö rü lö ttem. Steven aggó dó tekintete az arcomat pá sztá zta.
– Figyelj rá m, Julia! – Lassan beszé lt, minden szó t kü lö n
hangsú lyozott. – Ugy lá tom, mé g mindig sokkos á llapotban vagy. Ez
é rthető is mindazok utá n, amiken á tmenté l. De annak é rdeké ben,
hogy vé ghez vihessü k ezt az akció t , nagyon szorosan együ tt kell
mű kö dnö d velem. Erted, amit mondok?
Nem tudtam, hogy é rtem-e vagy sem. Csak arra tudtam gondolni,
hogy indulnom kell, vá r a munka. Karima mindig ü gyelt arra, hogy
ne hú zzuk el az idő t feleslegesen egy kuncsafttal.
– Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha most aludná l egy kicsit –
mondta Steven, mivel hiá ba vá rt vá laszt. – Pihensz egy kicsit,
lazı́tasz, holnap pedig mindent megbeszé lü nk.
Miről kellene nekünk beszélnünk? Tarek egyszer már mondta, hogy
kedvesnek kell lennem a sejkekhez.
Semmit sem akartam megbeszé lni.
Steven szemé ben aggó dá s villant. Nyú lt a kezemé rt, de é n
gyorsan elrá ntottam.
– Hozzá m ne é rj! – fö rmedtem rá .
– Rendben. – Felkelt a kanapé ró l. – Gyere, megmutatom a
há ló szobá t!
Szerettem volna felká szá ló dni, de ú gy megszé dü ltem, hogy
visszazö ttyentem.
– Segı́tsek? – ké rdezte halkan, aggó dó hangon.
– Hagyd csak, menni fog.
A testem elhasznált, kifacsart, mocskos… Undokul bepiszkolták.
A kanapé tá mlá já ba kapaszkodva lá bra vergő dtem. Taná cstalanul
né ztem kö rü l. A lehú zott redő nyö k lá ttá n kellemetlen borzongá s

37
futott vé gig rajtam. Steven é szrevette.
– A biztonsá god é rdeké ben vannak leeresztve… – magyará zta.
Hogy eszembe ne jusson kiugrani az ablakon?, tettem fel
magamban a ké rdé st.
– Hogy kintrő l senki ne lá sson meg – folytatta Steven, é s a
há ló szoba felé terelt.
Megá llt az ajtó ná l, é s maga elé engedett. Egy karmozdulattal
intett a tá gas helyisé g felé :
– Parancsolj! Fü rdő szoba is tartozik hozzá .
Megrá zkó dtam. Felvillant bennem az a borzalmas reggel, amikor
feleszmé ltem a Tarek á ltal beadott, ká bı́tó szert tartalmazó ital
elfogyasztá sa utá n, é s csupaszon, egy ugyancsak meztelen fé r i
mellett é bredtem fel egy idegen á gyban, aki sú lyos lá bszá rá t
á tvetette a combomon. Akkor felugrottam, é s berohantam a
szobá hoz tartozó fü rdő szobá ba. Pá nikszerű en kulcsra zá rtam az
ajtó t , é s a vé cé kagyló melletti zugban hú ztam meg magam. Naivan
azt ké pzeltem, hogy ez a hely vé delmet nyú jt majd nekem. Aztá n
felharsant Ibrahim sejk dü hö s ordı́tá sa, akinek Tarek arra az
é jszaká ra á ruba bocsá tott.
– Julia, te hü lye ribanc, nyisd ki, most rö gtö n! – bö mbö lte Ibrahim,
mikö zben az ö klé vel az ajtó t verte.
Aztá n az a semmi kis fü rdő jutott eszembe, amely a nyilvá noshá zi
szobá mbó l nyı́lt. Vé cé kagyló , mosdó , zuhanyfü lke. Ott mosakodtam,
mostam le, mostam á t magam, ott ö blö gettem. Folyton csak a
semmit le nem mosó , undok tisztá lkodá s.
Megá lltam a kü szö bö n, é s fé ltem beljebb lé pni. A há ló szobá ban
egy ó riá si franciaá gy terpeszkedett, pont olyan, mint a kupi ö sszes
szobá já ban. Azok az ágyak… A rajtuk végiggördülő sok-sok fér itest…
Megrá zkó dtam… Megint megszé dü ltem. Ereztem, menten elá julok.
A falba kapaszkodva jutottam el az á gyig. Lefekü dtem, mé g csak le
sem vetettem a fekete abajá t.
Steven tudott a traumá imró l. Nem lé pett be a há ló ba, az ajtó bó l
igyelt.
– Hozzak valamit? – ké rdezte kedvesen. – Ké rsz mé g egy kis vizet?
Enné l pá r falatot?
Megrá ztam a fejem.
– Akkor most aludj… Pihenj… – Elhallgatott, é s kicsit elő rehajolt,
mintha szeretett volna odajö nni hozzá m.
– Aludni fogok. – Lehunytam a szemem. Szerettem volna vé gre
magamban lenni.

38
 – Rendben, aludj. Ha szü ksé ged lenne valamire… Itt vagyok… A
nappaliban alszom, a kanapé n.
– Kö szö nö m.
– Szé p á lmokat!
De nem ment el, é s é reztem, nehezé re esik magamra hagynia.
– Csukjam be az ajtó t , vagy szeretné d, ha nyitva maradna? –
ké rdezte. – Szó lj csak, bá rmikor…
– Csukd be, ké rlek!
– Rendben.
– Kö szö nö m. Jó é jszaká t!
– Jó é jt! – Lassan behú zta az ajtó t .
A szemem kipattant. Má r a bá rszé ken kellene ü lnö m. Ahogy tö bb
mint egy é ve minden este. Tudtam, hogy nehezen fog menni az
elalvá s. Ilyenkor kezdő dnek a munkaidő nk legintenzı́vebb ó rá i.
Ezenkı́vü l rettenetesen vá gytam egy italra. Amió ta tisztá ban voltunk
azzal, hogy Szandzsaj tú lad rajtunk, sokkal tö bbet ittunk. Az alkohol
mindig segı́tett tú lé lni a legkeservesebb pillanatokat, é s amikor
elkezdtü nk aggó dni amiatt, hogy valami alja kupiban kö tü nk ki, mé g
tö bbet dö ntö ttü nk belő le magunkba.
Vajon van itt valami pia? Inni kell, hogy ellazuljak, felejtsek,
elkábuljak. És ha megkérdezném Stevent? Nem, nem, jobb, ha nem
kérdezem. Még azt hiszi, hogy olyan ribanc vagyok, aki nem élhet a
mindennapi betevő itala nélkül. De talán nem az vagyok? Most, hogy
magam mögött hagytam a bordélyt, azt jelenti, hogy már nem vagyok
örömlány? Mikor szűnik meg prostituáltnak lenni az ember? Lehet,
hogy soha? A testem… Osszerá ndultam az undortó l. Fé r iak szá zai
becstelenı́tettek meg, akik kizá ró lag azé rt kerestek fel, hogy a
legalantasabb ké jvá gyukat é ljé k ki rajtam. Tarek… Az a szö rnyeteg,
az a perverz. Magá ba bolondı́tott, aztá n bű ntudat né lkü l eladott,
mikö zben pontosan tudta, mi vá r rá m. Csakis á runak tartott. Elő
á runak. Gyű lni kezdett bennem a dü h é s a gyű lö let. Ha most
meglátnám, kinyírnám. Igen, képes lennék rá.
Csend volt. Tú lsá gosan mé ly csend. Nem tö ltö tte be a teret a
hangos zene, a kuncsaftokra vá rakozó prostik kö zö nsé ges, provokatı́v
kacará szá sa. Nem csengtek ü vegpoharak, nem hallatszott a kitö ltö tt
szeszek csobogá sa, a fé r iak disznó beszó lá sait kö vető rö hö gé s. Nem
csilingeltek vá gykeltő en a hastá ncosnő k ruhá já ra erő sı́tett
fé mpityké k. Nem tapsoltak ritmust, nem sü vö ltö ztek buzdı́tó n a
vendé gek a paradicsomi hurik bá jtá ncá nak ö rvé nylé se kö zben.
– Ajla! Ajla!{14} – rikkantottá k a fé r iak, mire a tá ncosnő egyenesen
az arcukba rá zta telt mellé t é s feneké t, rezegtette vá gykeltő hasá t.

39
 Nem voltak tucatjá val repkedő bankó k, amelyekkel a fé r iak
hintetté k be a lenyű gö ző hastá ncosnő t . Nem surrogott a pé nz.
Nem vetettek pé nzt a prostituá lt lá ba elé a kuncsaftok. Nem volt
pé nzem. Nem volt ú tlevelem. Nem volt tervem sem, hogyan tová bb.
Mé g csak egy vá ltá s bugyim sem volt.
Az engem kö rü lvevő való sá g lassan elhatolt a tudatomig. Steven…
Úgy volt, hogy kiszabadít a bordélyból, hogy megment. De valóban ez
történt? Idegen emberekre bízott, hogy hozzanak be egy üres lakásba.
Hosszú időre magamra hagyott. Holnap meg akar beszélni velem
valamit. Mit kellene megbeszélnünk? Mi lesz holnap? Bízhatom benne?
Sú lyos ké rdé sek. Tú lsá gosan is sú lyosak egy rabké nt tartott,
megalá zott, leharcolt szajhá nak.
Reggelig alig aludtam valamit. A munkaidő mrő l volt szó . Nekem
muszáj dolgoznom! A nem kı́vá nt tapogatá soktó l megszabadult test
mintha nem is az enyé m lett volna. Mikö zben egy-egy menet utá n
visszavonszoltam magam a szalonba, mindig arró l á lmodoztam,
hogy bá rcsak ne kellene ezt csiná lnom. Es most, amikor mindez
való ra vá lt, furcsá n é reztem magam. Ilyenkorra á ltalá ban má r
elká bı́tott az alkohol, é s mindenem sajgott a fé r iak sorozatos
kielé gı́té sé tő l. A rutinszerű szextő l. Csak legyen már vége… Vagy
mégse, hiszen a következő ügyfél akár rosszabb is lehet a mostaninál.
Kurvasors.
Hajnal elő tt nyugtalan ré má lomba merü ltem, amelyben zihá ló
kuncsaftok má sztak rá m, haszná lt ó vszereket hajigá ltam fé lre,
sı́kosı́tó val kentem feltö rt altestemet. A bordé lyban az intim ré szem
né ha annyira é gett, hogy a gé lek sem segı́tettek, é s minden ú jabb
kö zö sü lé s borzalmasan megkı́nzott. Most á lmomban, melyben a
vadá llat Ahmed gonosz vigyorral vö rö sre izzı́tott, vastag rudat
dugott a hü velyembe, ugyanezt a fá jdalmat é reztem.
Kinyitottam a szemem, é s é szrevettem, hogy a há ló szoba ajtajá t
é pp csak behajtottá k. Megrö kö nyö dtem. Akkor hát nem álom volt?
Megint aljasul kihasználtak, miközben nem voltam magamnál?
Jogosan gyanakodtam volna Stevenre? Egy pohár vizet hozott, hogy
megigyam…
Ellenő riztem a fehé rnemű met, de az abaja é s a ruhá m is sé rtetlen
volt. Ugy tű nt, minden rendben, mé gsem oszlott a zavarom.
Felkeltem, hogy bemenjek a fü rdő szobá ba. Steven hangja nyomban
elé rt.
– Julia? Felé bredté l?
– Igen.
– Bemehetek hozzá d?

40
 – Egy pillanat. Ki kell mennem a mosdó ba.
– Há t persze. Szó lj, ha bemehetek!
– Rendben.
Bementem a fü rdő szobá ba, kilé ptem a bugyimbó l, é s leü ltem a
vé cé csé szé re. Alaposan á tné ztem a fehé rnemű met, mert attó l
tartottam, ott talá lom az ellenem elkö vetett undok disznó sá g
nyomait. Semmi nem mutatott ilyesmire, de mé g megvizsgá ltam az
ö lemet é s a combom belső felé t is. Sem vé ralá futá s, sem karmolá s
nem volt rajtuk. Vagyis nem fordult meg az á gyamban nemkı́vá natos
szemé ly.
Megmosakodtam, é s visszaté rtem a há ló ba. Csak most vettem le
magamró l az abajá t. Tová bbra is nagyon idegenü l é reztem magam.
Uj helyen voltam, egy szinte ismeretlen fé r ival, é s fogalmam sem
volt, mi vá r rá m a jö vő ben.
– Julia! – jelentkezett Steven. – Bejö hetek má r?
– En megyek á t hozzá d – feleltem, mert nem akartam, hogy fé r i
lé pjen a há ló szobá mba.
A nappaliban a kanapé val szemkö zti fotelban foglaltam helyet,
Stevennel á tellenben. Soká ig hallgattunk. Figyelmesen né zett,
lá tszott, hogy tö ri valamin a fejé t. Zavarban voltam, mert bá r a
bordé lyban lefekü dtü nk egymá ssal, é s a lá togatá saié rt be izette a
megfelelő ö sszeget Szandzsajnak, nekem sosem adott borravaló t .
Nem esett szó szerelemrő l kö ztü nk. Most pedig a kezé ben tartotta a
sorsomat.
– Hogy é rzed magad? – ké rdezte.
– Nem tudom – feleltem bizonytalanul, ugyanakkor az igazsá gnak
megfelelő en.
– Tegnap… Kicsit zavart voltá l.
– Nem tudtam, hogy egyedü l fogsz hagyni. – A hangomban jó l
kivehető szemrehá nyá s csendü lt.
– Igy volt biztonsá gos. Nem tehettü k meg, hogy egyszerű en csak
kisé tá ljunk az é tterembő l, autó ba vá gjuk magunkat, é s idehajtsunk.
Fenná llt a veszé ly, hogy Szandzsaj valamelyik embere kö vet minket.
– Szandzsaj… – Osszerá ndultam a fé lelemtő l. – Má r tudja, hogy
nem mentem vissza… Hogy nem mentü nk vissza…
– Ezé rt is tartott el egy darabig, amı́g ideé rtem – magyará zta
Steven. – Egy má sik kijá raton kellett lelé pnem az é tterembő l. Nem a
sajá t kocsimat haszná ltam. Aztá n leparkoltam egy ismeretlen
helyen, é s elvegyü ltem a tö megben. Meg kellett bizonyosodnom
arró l, hogy senki nem já r a nyomomban… Es csak ké ső bb, miutá n

41
rengeteget kö rö ztem a vá rosban, hogy lerá zzam azokat, akik esetleg
kö vetnek, azutá n jö hettem ide.
– Most má r biztosan keresnek… – Dermesztő hideg á radt szé t
bennem, mintha a ké ses fé r i a torkomhoz szegezte volna a pengé t.
– Igen – felelte kurtá n Steven.
– Most mi lesz? – ké rdeztem rettegve.
– Elő szö r is ú j ruhá kat kell neked vennü nk…
Ledermedtem. Mielő tt eladott, Tarek is azt mondta, hogy vegyek
ú j ruhá kat, é s viseljem azokat.
„Nagyon klassz – lelkesedett, amikor a belebú jtam az egyik
miniruhá ba. – Istenien né zel ki, kincsem!”
Az aljas kurvapecér!
– Ha megadod a mé retedet, veszek neked né há ny holmit –
magyará zta Steven, elsá padó arcomat lá tva. – Te nem mehetsz ki az
apartmanbó l.
Ez lenne hát a szabadulásom? Megint elö ntö tt a ké tsé g. Áru voltam,
eladtak, és lám, most is tárgyként kezelnek. Nem vagyok hatással arra,
mi történik velem.
– Julia… – Steven é szrevette, milyen feszü lt vagyok. – Megı́gé rtem,
hogy mindent elinté zek, é s ú gy is lesz… Csak…
Megint ez a csak. Mi a francról van itt szó? Megint árulnom kell
magam, paráználkodnom, pénzt keresnem? Leterı́tett a ké tsé gbeesé s
é s a rettegé s hullá ma. Lé legzetem felgyorsult, ké tsé gbeesetten
kapkodtam levegő ért, aztá n sı́rá sban tö rtem ki.
– Julia… – Steven felpattant, é s felé m ló dult, hogy á tö leljen. –
Figyelj rá m, kincsem…
– Ne é rj hozzá m, fogd má r fel! – ugrottam ki a fotelbő l, mintha
forró vı́zzel ö ntö ttek volna nyakon. – Sose é rj hozzá m!
Az ablakhoz rohantam, a redő nyt csapkodtam.
– Engedj ki innen! Most azonnal engedj ki! – Keserű kö nnyek
csorogtak vé gig az arcomon.
Steven megő rizte a nyugalmá t, engedte, hogy kitomboljam
magambó l a ké tsé gbeesé st é s a tehetetlensé get. En pedig egyre csak
ő rjö ngtem. Mivel az ablakhoz nem tudtam hozzá fé rni, az ajtó felé
vetettem magam – de azt is bezá rtá k. Kimerü lten a kanapé ra
rogytam, é s szorosan ö sszekuporodtam. Vigasztalanul é s teljesen
elveszetten bő gtem.
A fé r i fegyelmezetten ü lt a fotelben, é s komoly arccal hagyta,
hogy kisı́rjam magam. Aztá n elfogytak a kö nnyeim, abbamaradt a
szipogá s is, é s mozdulatlanná dermedtem. Steven csak ekkor szó lalt
meg:

42
 – Szeretné d tudni, mi tö rté nt Anisá val?
– Anisá val? – Ré snyire nyitottam a szemem.
Anisáról van szó? A véresre sebzett kislányról?
– Igen. Azt hiszem, jó t tenne neked, ha talá lkozná l valakivel.
– Kivel?
– Isabelle-lel.
– Az meg kicsoda?
– O az a lengyel nő , akitő l segı́tsé get ké rté l a jachton. Egy sejk
felesé ge.
Mit keresett egy sejk felesége egy olyan jachton, ahol szexorgia folyt?
– O segı́tett kivá sá rolni Anisá t – magyará zta Steven. – Egy
bará tnő mmel, Lindá val kö zö sen.
– Mi van Anisá val?
„Ha hazamegyek, és elmondom anyunak…” – jutottak eszembe a
gyerek vá gyó dá ssal teli szavai.
– Linda majd mindent elmesé l neked, mert az ö sszes ré szletet é n
sem tudom. Az utó bbi idő ben, a jelenlegi akció nk miatt, nemigen
tartottuk a kapcsolatot.
Steven tehát rájött, hogy nem hiszek neki, és így akar meggyőzni az
igazáról.
– Rendben, talá lkozom velü k.
– Igyekszem miné l hamarabb megszervezni – ı́gé rte.
Rá dö bbentem, hogy má r jó ideje nem beszé ltem nő kkel a
prostituá ltakon kı́vü l. Vajon hogyan bá nik majd velem Linda é s a
sejk felesé ge? Ott é gett rajtam a kiá rusı́tott kurvá k perzselő bé lyege.
– Ok nagyon bö lcs é s kedves asszonyok – mondta Steven, amikor
lá tta elfelhő sö dni az arcomat.
Tehát ő is prostituáltként tekint rám… Kellemetlen szorı́tá st
é reztem a gyomromban. És szeretne megnyugtatni, hogy a mocskos
múltam ellenére az ismerősei korrektül fognak bánni velem.
Ké nyszeredett csend telepedett rá nk. Felkeltem a kanapé ró l.
– Megyek é s lefekszem a há ló ban – kö zö ltem letö rten. – Alig
aludtam valamit az é jjel.
– De hiszen… – kezdett bele Steven, de elharapta a mondatot. Az
átjöhettél volna hozzám valahol ott maradt ló gva a levegő ben.
Otthagytam a nappalit, bebú jtam az á gyba, é s a fejem bú bjá ig
rá ntottam a takaró t . Én, a nyomorult, meggyötört prosti.
Hallottam, hogy Steven felhı́v valakit, é s fojtott hangú
beszé lgeté sbe kezd. Ké ső bb fel-alá sé tá lt a nappaliban, mintha
gondolkozna valamin. Egyszer hallottam a lé pteit kö zeledni a

43
há ló szobá hoz. Be kukkantott. Azt hitte, alszom, ezé rt tapintatosan
becsukta az ajtó t .

***

– Szó val most ı́gy á ll a helyzet – Steven felkereste Lindá t, é s

beszá molt neki arró l, hogyan sikerü lt Juliá t kicsempé sznie a
bordé lybó l. – Csakhogy most teljesen ö sszetö rt… Bizalmatlan…
Erzelmileg instabil…
– Nem csoda. – Linda mé lyen á té rezte, mi megy vé gbe az
emberkereskedő k á ldozatá nak lelké ben. – Mindazok utá n, amiken
á tment…
– Most nem ez a legfontosabb. – Steven nagyot kortyolt a ká vé bó l,
amit bará tnő je fő zö tt.
– Mirő l beszé lsz?
– Most arra kell ö sszpontosı́tanunk, hogy Juliá t miné l messzebbre
juttassuk Dubajbó l. Es magad is jó l tudod, hogy ez nem lesz kö nnyű .
Nincs ú tlevele, tehá t nem mehet ki egyszerű en a repü lő té rre é s
pattanhat fel egy repü lő re.
– Ahogy ezzel kezdettő l fogva tisztá ban voltunk – szú rta kö zbe
Linda.
– Igazad van, csakhogy… – Az amerikai letette a ká vé scsé szé t. –
Aggó dom az á llapota miatt. Nem gondoltam volna, hogy amikor
kiszabadul… arró l a helyrő l… – Nem akaró dzott kiejtenie a szá já n a
bordé ly szó t . – Nem sejtettem, hogy ilyen ideges, ilyen zaklatott lesz.
Steven nem á rulta el Lindá nak, hogy lefekü dt Juliá val. Amikor a
nyilvá noshá zban egymá sra talá ltak, ú gy é rezte, a lá ny tö ké letesen
megbı́zik benne – ezé rt felté telezte, hogy felesleges ké rdé sek é s
ké tsé gek né lkü l hagyja majd vé gigvinni a tervet. Most viszont
mintha teljesen idegennek tartotta volna. Né ha nem kö nnyű
megé rteni a nő ket.
– Hogy akarod kijuttatni az Emirá tusokbó l?
– A szá razfö ldi ú t az egyetlen lehető sé g.
– Hová akarod vinni?
– Egyiptomba.
– Szaú d-Ará biá n keresztü l?
– Csak arra visz ú t.
– Há t az ú tlevé l?
– Ez gondot okoz. Nem lesz ú tlevele, ezé rt nem mehet ki a
hivatalos hatá rá tkelő kné l.
– Nem tudsz neki hamis ú tlevelet szerezni?

44
 – Az tú l veszé lyes lenne.
– Mié rt?
– Tú lsá gosan kö zel vannak az itteni emberkereskedő bandá k… Es
kapcsolatot tartanak az irathamisı́tó kkal… Az egé sz egyetlen nagy
maf ia. Ha elindı́taná m az ú tlevé l inté zé sé t egy euró pai nő nek,
valamelyik gaz ickó nak menten eszé be juthatna, hogy a lengyel
lá nyró l van szó , aki megszö kö tt a… nyilvá nvaló , honnan.
– Igazad van – é rtett egyet Linda. – Akkor hogyan fog á tjutni a
hatá ron?
– Egy megbı́zható beduinnal akarom á tkü ldeni. Ok ismerik azokat
a sivatagi ö své nyeket, amelyek elkerü lik a hivatalos ellenő rző
pontokat.
– Hogyhogy á tkü ldeni? – csodá lkozott Linda. – Há t te nem mé sz
vele?
– Az mé g veszé lyesebbé tenné a menekı́té st. Mindennek a lehető
legtermé szetesebben kell lezajlania.
– Vagyis?
– A beduinnak há rom felesé ge van, akiket mindig magá val visz az
ú tjaira. Julia majd beugrik az egyikü k helyé re. Az asszonyok mind
eltakartan já rnak, ezé rt ha lá tja is ő ket valaki az ú ton, nem jut majd
eszé be, hogy a fá tyol egy idegen nő t rejt.
– Es mi lesz Juliá val? Ezek szerint vadidegen emberek
tá rsasá gá ban kell majd á tkelnie a sivatagon?
– Itt a bö kkenő … – Steven mé lyet só hajtott. – Ezé rt szeretné lek
megké rni valamire.
– Mire?
– Atjö nné l meglá togatni Juliá t? Elmesé lhetné d neki, mi lett
Anisá val…
– Gondolod, hogy jó t tenné nk vele?
– Szerintem egy ilyen talá lkozá s gyorsabban magá hoz té rı́tené . O
olyan… elveszett ebben a helyzetben. Fogalmam sincs, hogyan
reagá l majd arra, hogy nem leszek vele az ú ton.
– Szó val azt szeretné d, ha segı́tené k elfogadtatni vele a tervedet?
– szegezte Stevennek a ké rdé st kö ntö rfalazá s né lkü l Linda.
– Igen, pontosan errő l van szó . Orü lö k, hogy megé rtesz.
– En ké rtelek, hogy talá ld meg Juliá t, ezé rt nyilvá n tá mogatni
foglak a menekü lé s kivitelezé sé ben is.
– Es jó lenne, ha Isabelle is veled tartana. – Steven mindenké pp
szerette volna visszaszerezni Julia bizalmá t, é s elé rni, hogy a lá ny
biztonsá gban é rezze magá t. Egy talá lkozá s a megmentő ivel sokat
segı́tett volna.

45
 – Isabelle… – Linda eltö prengett. – Tudod, milyen fé lté keny a
fé rje. Isabelle nem mozoghat olyan szabadon, ahogy szeretne.
– Az igazat megvallva, má r szó ltam Juliá nak, hogy jö ttö k – ismerte
be Steven. – Annyira zaklatott volt… Azt gondoltam, ez segı́t rajta.
– Beszé lek Isabelle-lel – ı́gé rte meg Linda. – Szerintem ő is
ö rö mmel talá lkozna Juliá val. Nagyon a szı́vé n viseli a sorsá t.
– Igyekezzetek! – Steven tudta, hogy az idő kulcsfontossá gú . –
Juliá t a lehető leghamarabb ki kell juttatni Dubajbó l.
– Jó l van, mé g ma felhı́vom Isabelle-t.
– Ha sikerü lne holnapra megbeszé lnetek…
– Ré szemrő l semmi akadá lya, de Isabelle… – Linda nagy
szeretettel gondolt bará tnő jé re. Tudta, mennyire rajong a fé rjé é rt,
holott annak beteges fé lté kenysé gé t borzalmasan megszenvedte.
Ugyanakkor Szá lim mé lyen é s ő szinté n imá dta a felesé gé t, amit
nemegyszer bizonyı́tott azzal, hogy vé dte, ó vta a nő t ellensé ges
é rzelmű csalá dtagjaival szemben.
„A szerelem olyan, mint a ró zsa: a virá gszirmokat csodá ljuk, de a
tü ské s szá r tartja magasan é s é letben”{15} – emlé kezett vissza Linda a
kedvenc szerző je idé zeté re.
– Szó val, mi van Isabelle-lel? – irtatta Steven, hogy megtö rje az
elhú zó dó csendet.
– Nem vagyok biztos benne, hogy holnap csak ú gy egyszerű en
eljö het… Rá adá sul mindig ő rizettel já r… – aggodalmaskodott Linda.
– Habá r… – rá ncolta a homloká t – bevethetné nk a má r korá bban is
alkalmazott trü kkü nket…
– Vagyis?
– Amikor Isabelle meglá togat, á ltalá ban eltö lt ná lam né há ny ó rá t.
Ilyenkor a testő rö k a há z elő tt vá rakoznak. Kiosonhatunk a há tsó
ajtó n, é s elautó zhatunk Juliá hoz. Milyen messze van a laká s, ahol
elhelyezted?
– Nincs tú l messze.
– Az jó . Akkor lesz elé g idő nk.
– Tehá t van rá esé ly, hogy holnap eljö jjetek?
– Mindent megteszü nk ennek é rdeké ben.
– Remek. – Steven felá llt. – Mennem kell. Amikor eljö ttem, Julia
mé g aludt, ezé rt hagytam neki egy cetlit, hogy hamarosan
visszaté rek, nehogy megint pá nikba essen.
– Vigyá zz magadra! – Linda is felemelkedett, é s gondterhelt
pillantá st vetett a bará tjá ra.
– Vigyá zok. – Steven megeresztett egy halvá ny mosolyfé lé t.

46
 – Nem veszé lyes ilyen szabadon já rnod-kelned a vá rosban? –
aggó dott tová bb Linda.
– Julia egy fö ld alatti gará zsos apartmanhá zban van jelenleg, é n
pedig nem a sajá t autó mat haszná lom, rá adá sul a szé lvé dő is
sö té tı́tett. Azt is folyton ellenő rzö m, hogy nem kö vet-e valaki.
Ezenkı́vü l megvannak a magam mó dszerei…
– Azt sejtem. – Linda az ajtó hoz kı́sé rte a vendé gé t. – Vé gü l is a
titkosszolgá lat egykori tisztjé vel beszé lek…
– Pszt… – kapta a szá ja elé a mutató ujjá t Steven. – Szó lj, holnap
mikorra vá rjunk!
– Há t persze. Felhı́vlak, amint beszé ltem Isabelle-lel.
– Vá rom.
– Viszlá t.
Steven elment, Linda pedig rö gtö n felhı́vta Isabelle-t. Meghallotta
bará tnő je hangjá t:
– Halló !
– Szia, Linda vagyok. Most volt ná lam Steven, é s az a helyzet…

***

Nyugtalan á lombó l riadtam fel. Egy darabig taná cstalanul tö rtem a
fejem, hol is vagyok. Egy ismeretlen há ló szobá ban…
Egy idő mú lva elé rt hozzá m, hogy kiloptak a bordé lybó l, é s
idehoztak, ebbe az apartmanba. Nehé zkesen kikecmeregtem az
á gybó l, é s belé ptem a fü rdő szobá ba. Kezet é s arcot mostam. Jó l esett
volna egy zuhanyozá s é s a friss ruha, de nem volt vá ltó ruhá m. Szá jat
ö blı́tettem, aztá n a há ló szobá ba visszaté rve haszná ltam a szá jsprayt,
amit mé g az é ttermi lá togatá s elő tt hajı́tottam a tá ská mba.
Epp a konyhá ba tartottam, hogy ká vé utá n né zzek, amikor
kulcscsö rgé st hallottam a bejá rati ajtó felő l. Osztö nö sen
ledermedtem, szoborrá kö vü lve vá rtam, ki jelenik meg az
apartmanban. Steven volt az.
– Kialudtad magad? – ké rdezte, amikor meglá tott.
– Nem igazá n.
Ilyen helyzetben nem lehet jó l aludni.
– Hoztam egy kis harapnivaló t . – Csomagolt ké szé tellel teli
szatyrot helyezett az asztalra.
– Kö szö nö m, nem vagyok é hes.
– De hisz tegnap ó ta egy falatot sem etté l! Legalá bb né zd meg, mit
hoztam… – Arra ké szü lt, hogy kirakosgatja a fogá sokat.
– Kö szö nö m, nem ké rek – á llı́tottam le. – Csak egy ká vé t inné k.

47
 – Rendben. Ulj le, megcsiná lom.
Kiment a konyhá ba, é n pedig helyet foglaltam a kanapé n.
Meghallottam a ká vé fő ző hangjá t, é s pá r perc mú lva jö tt is Steven a
csé szé kben gő zö lgő itallal. Lerakta az asztalra, majd leü lt a fotelbe.
Ittam né há ny kortyot.
– Lindá ná l já rtam – kö zö lte, é s a szemembe né zett.
– Mi van Anisá val?
– Holnap Linda maga mondja el neked.
– Idejö n?
– Igen.
– Isabelle is?
– Való szı́nű leg.
– Vagyis nem biztos?
– Linda felhı́vja, é s megké rdezi tő le, rá é r-e.
– Aha. – Egyfolytá ban ott motoszká lt a fejemben ké rdé s, hogy
mié rt vá rt Isabelle egy egé sz é vet a felkutatá sommal.
Steven megszemlé lte elő ző nap ó ta viselt, gyű rö tt ruhá mat.
– Beszé ltü nk má r ró la, hogy ú j ruhá kra van szü ksé ged.
El kellett ismernem, hogy igaza van. Hogyan fogadjak holnap
vendé geket olyan ö ltö zé kben, amit ké t napja hordok é jjel-nappal?
Ugyanakkor tudtam, hogy egy vasam sincs, é s emiatt is
kellemetlenü l é reztem magam. Az utó bbi idő ben pé nzt keresni
csakis kurvá lkodá ssal tudtam.
– Ezenkı́vü l pipereholmik is kellenek… – folytatta Steven. –
Szappan, fogkefe, fogkré m…
– Hajkefe – szó ltam kö zbe, mert megfé sü lkö dni sem tudtam.
– Sampon… – mosolyodott el Steven.
– Hajbalzsam…
– Es ruhá k…
– Há ló holmi is – tettem hozzá .
– Rendben. Van mé g valami?
– Igen. – Nem volt fehé rnemű m.
– Micsoda?
Bugyi, melltartó… Valahogy rosszul esett ezeket megemlı́tenem.
Szégyenkezik a szajha, gondoltam keserű iró niá val.
– Mi kell mé g? – ké rdezte meg ú jra Steven.
– Nos, fehé rnemű … – suttogtam.
Az amerikai megé rtette a zavaromat.
– A legjobb lesz, ha felı́rod a mé reteidet. – Elő vette a telefonjá t, é s
megkereste a jegyzetfunkció t . – Ird csak be! – Atnyú jtotta a
ké szü lé ket.

48
 Beı́rtam a bugyi- é s a melltartó mé retemet. A nagyon intim
adataimat.
– Tessé k – nyú jtottam vissza a telefont.
– Mé g valami esetleg?
– Nem, kö szö nö m.
– Sminkfé lé k?
– Nem, nem akarom festeni magam.
Elegem lett az arcfesté sbő l. A kihı́vó an vö rö s szá mbó l, amit
ké nyszeredett mosolyra hú ztam, hogy elcsá bı́tsam a vendé geket. A
feketé vel vastagon kihú zott szemembő l, amelyben nem volt szabad
meglá tniuk a szenvedé st é s a megalá zottsá got. A vastag
pú derré tegbő l, amelynek el kellett takarnia az ivá stó l,
kialvatlansá gtó l é s fá jdalomtó l beteges, nyú zott bő rt.
– Gondolkozz! Mi az, ami ezeken kı́vü l jó l jö nne mé g?
Tö rtem a fejem.
– Esetleg egy ké nyelmes, lapos sarkú cipő . – Az é ttermi
vacsorá hoz magas sarkú t hú ztam, é s furcsa lett volna most ebben
pará dé znom.
– Hogyne, felté tlenü l – bó lintott Steven. – Há nyas a mé reted?
– Add a telefont, beı́rom.
– Tessé k. A ruhamé retedet is ı́rd be.
– Rendben.
Beü tö gettem a cipő - é s ruhamé retemet.
– Beı́rtam – adtam vissza a telefont.
A bevá sá rlá si lista elé g intimre sikeredett.
– Rendben. Ez minden? – pislantott a ké pernyő re Steven.
– Szerintem igen.
Ekkor megszó lalt a telefon.
– Linda az – mondta Steven, mielő tt fogadta volna a hı́vá st. Pá r
szó t vá ltottak, aztá n Steven elbú csú zott. – Akkor holnap, é s Isabelle
is jö n. Tö ké letes. Szia.
Az asztalra rakta a ké szü lé ket.
– Holnap reggel é rkeznek – jelentette be, é s lá tszott, mennyire
ö rü l ennek.
Kezdtem feszü ltté vá lni az ismeretlen nő kkel való talá lkozá s
miatt. Steven felkapta a ká vé scsé szé t, é s egy hajtá sra kiitta. Aztá n
felá llt.
– Elmegyek vá sá rolni. Lehet, hogy eltart egy darabig, ezé rt jobb,
ha má ris indulok.
– Rendben. – Jó lesett elá brá ndozni egy kiadó s zuhanyozá sró l, é s
hogy tiszta ruhá ba bú jhatok.

49
 Steven dé lutá n, szatyrokkal megrakodva é rt vissza. Mindent
megvett, amirő l beszé ltü nk. Hosszan zuhanyoztam, hajat mostam,
majd bezá rkó ztam a há ló szobá ba, é s egymá s utá n felpró bá ltam
mindent: a fehé rnemű ket, ruhá kat, cipő ket. Kiderü lt, hogy az ö sszes
illik rá m, é s amikor kö zö ltem ezt Stevennel, felderü lt a ké pe. Este
együ tt vacsorá ztunk, de aludni má r kü lö n-kü lö n mentü nk.
Má snap ú j ruhá ban vá rtam Stevennel a nappaliban a vendé geket.
Az é jszaká m megint nyugtalanul telt. Mintha a testem magá tó l
kı́vá nkozott volna a nyilvá noshá z bá rpultjá hoz, majd az á gyba, aztá n
tisztá lkodni, sminket igazı́tani, lekü ldeni egy ú jabb italt, mű mosolyt
ö lteni – vé gigcsiná lni az egé sz gyalá zatos szertartá st.
A feszü lt csendben egyszer csak megszó lalt az ajtó csengő .
– Megyek, kinyitom. – Steven sietve beengedte a vendé geket.
Ké t nő lé pett be a nappaliba, egyikü k teljes testet fedő feketé ben.
Felá lltam.
– Udvö zlö m ö nö ket – mondtam kissé reszkető hangon, mert
hirtelen nagyon elé rzé kenyü ltem.
– Jó napot. Linda vagyok – mutatkozott be a rö vidre nyı́rt,
gesztenyebarna hajú nő .
– Julia.
– Orü lö k, hogy megismertelek, Julia. – Az arcá n kedvessé g
ragyogott.
A má sik nő elhú zta a fü ggö nyt az arcá ró l.
– Ugy ö rü lö k, hogy lá tlak, Julia – kö szö ntö tt melegen. – A nevem
Isabelle.
O volt az, a nő a jachtró l, akitő l segı́tsé get ké rtem. Osszeszorult a
torkom, egy szó t sem tudtam kinyö gni. Ok há rman megé rtő
pillantá st vá ltottak.
– Foglaljunk helyet – ajá nlotta Steven.
Leü ltü nk a kanapé ra, Steven pedig a fotelbe.
– Anisa… Mi tö rté nt vele? – Vé gre sikerü lt kiszorı́tanom
magambó l, ami attó l fogva aggasztott, amió ta az á lpedo il vevő
elvitte magá val a kislá nyt a bordé lybó l.
Linda mosolya feltü ndö kö lt.
– Anisa má r otthon van a falujá ban, Indiá ban. Há la az ezzel
foglalkozó segé lyszervezetnek, sikerü lt megtalá lnunk a csalá djá t. Ez
nem mindig sikerü l, tehá t ó riá si szerencsé nk volt.
– Mielő tt Indiá ba kü ldtü k volna, orvos é s pszicholó gus is ellá tta –
tette hozzá Isabelle. Nagyon kellemes hangja volt.
– Es Anisa… – Eszembe jutottak a sebek a há tá n. A lelki sebei mé g
ezekné l is fá jó bbak lehettek. – Hogyan fogadta a szabadulá st? – Azon

50
gondolkodtam, milyen lehetett, amikor egy ú j, teljesen ismeretlen
helyzetben talá lta magá t. Hiszen nekem is nehé z volt, há t mé g egy
apró , meggyö tö rt gyereknek…
– Azt hiszem, kivé telesen jó l ment minden – jelentette ki Linda. –
Kezdettő l fogva hitt benne, hogy hamarosan talá lkozik az
é desanyjá val, é s ez remé nyt ö ntö tt belé , erő t adott neki.
„Ha majd hazamegyek, és elmondom anyunak…” – visszhangoztak
szavai a fejemben, amiket annyiszor elismé telt, mikö zben hozzá m
bú jt a nyilvá noshá zi szobá ban. A meghatottsá g kö nnyei szaladtak le
az arcomon.
– Tehá t megint együ tt vannak az é desanyjá val? – Ujra szerettem
volna hallani. Meg akartam bizonyosodni arró l, hogy a perverz
Ahmed soha tö bbé nem tud hozzá fé rni.
– Igen, kapcsolatban á llunk a szervezettel, amely ő t é s a csalá djá t
tá mogatja. Anisa egyre jobban é rzi magá t, é s nemsoká ra iskolá ba
mehet – mondta Linda elé gedetten.
– Az jó , az nagyon jó … – Szerettem volna, ha a kislá ny miné l
hamarabb megfeledkezik a bordé lybeli pokoljá rá sró l.
– Most viszont rajtad a sor – szó lalt meg Steven hozzá m fordulva.
Rá jö ttem, hogy a hö lgyek jelenlé té ben ké szü l elé m tá rni a
Dubajbó l való szö ké sem tervé t.
– Julia, jelenleg nincs ú tleveled, é s nagyon veszé lyes lenne itt
hamis papı́rokat ké szı́ttetnü nk neked. Ezé rt egy megbı́zható
beduinnal é s az ő ké t felesé gé vel fogsz elautó zni Szaú d-Ará biá n
keresztü l Egyiptomba. Elkerü litek a hivatalos hatá rá tkelő helyeket –
vá zolta tö mö ren.
– Há t te? – ké rdeztem, mert fé lelemmel tö ltö tt el az utazá s az
ismeretlen emberekkel a sivatagon keresztü l.
– Egyiptomban talá lkozunk.
Mé g jobban megijedtem. Má r maga a hosszú utazá s is
nyomasztott, há t mé g, hogy utá na Stevent is kereshetem valahol a
tá voli Egyiptomban. Es ha valami miatt nem sikerü l ott
talá lkoznunk? Hogyan boldoguljak egyedü l?
– A beduinokban megbı́zhatsz – szó lalt meg Isabelle, aki fel igyelt
aggodalmamra. – Nagyon becsü letes emberek. Nem hagyjá k cserben
azt, akit az oltalmukba vettek.
Steven há lá s pillantá st vetett Isabelle-re. Maga sem mondhatta
volna talá ló bban.
– Egykor é n is a vendé gszeretetü ket é s a vé delmü ket é lveztem –
folytatta Isabelle, é s elfogó dott hangja arra utalt, hogy rendkı́vü li
é lethelyzetrő l volt szó . – Né há ny hetet tevesző r sá traikban, a

51
sivatagban tö ltö ttem kö zö ttü k… A fé rjemtő l tá vol, terhesen… –
Isabelle szava elhalt, a vallomá s megviselte.
Aztá n ö sszeszedte magá t:
– A beduinok mindent megtettek, é s ami ott tö rté nt, az
elkerü lhetetlen volt.{16}
A felfoghatatlan bá nat á rnyé ká t lá ttam á tsuhanni Isabelle arcá n.
Osztö nö sen megé reztem, hogy elveszı́tette a gyermeké t.
– Igen, Julia, ez lesz a legjobb megoldá s – szó lalt meg Linda is. –
Steven té nyleg tudja, mit csiná l.
Rá né ztem a fé r ira, aki igyelmesen kö vette beszé lgeté sü nket.
– Há t jó – csak ennyit mondtam, ő pedig há lá s, fé r ias mosollyal
vá laszolt.
Isabelle é s Linda szinté n egymá sra né ztek, é s lá tszott, hogy
elé gedettek.
– Csak ü ldö gé lü nk itt, é n meg mé g egy itallal sem kı́ná ltalak meg
benneteket. – Steven felkelt a fotelbő l. – Mit hozhatok? Teá t? Ká vé t?
– En egy kis gyü mö lcslé nek ö rü lné k a legjobban – fordult oda
Linda a bará tjá hoz.
– En vizet ké rek – mondta Isabelle.
Vizet kér, ami úgy hiányzott neki a sivatagban, amikor elvetélt.
– Há t te, Julia? – ké rdezte tő lem Steven.
– En is vizet szeretné k.
– Má ris hozom. – Kiment a konyhá ba.
Isabelle hozzá m fordult.
– Nagyon-nagyon ö rü lö k, hogy lá tlak. Annyit gondoltam rá d…
– En pedig kö szö nö m, hogy meghallgattad a segı́tsé gké ré semet.
Ha te nem letté l volna… – Megrá zkó dtam. – Nagyon há lá s vagyok.
– A legfontosabb, hogy azt a ré má lmot má r magad mö gö tt
tudhatod.
Ez még nem jelenti a menekülés végét, gondoltam nyugtalanul, bá r
tudtam, hogy Isabelle a bordé lybeli é letre cé lzott.
– Szeretné k megké rdezni valamit… – kezdtem bele bizonytalanul.
– Valamit, ami nagyon ré gó ta nem hagy nyugodni.
– Tessé k, ké rdezz, amit csak akarsz! – bá torı́tott Isabelle.
– Mié rt é pp most kerü lt sor a kiszabadı́tá somra? A jachtos parti
ó ta má r egy é v eltelt…
Egy rémálom év, tettem hozzá gondolatban.
– Oszinte leszek veled. – Isabelle megigazı́totta magá n a gazdagon
dı́szı́tett abajá t. – Csak azutá n kezdtelek el keresni, amikor egy
lengyel nő rő l szó ló tö rté netet hallottam, aki pihenni ment az egyik
egyiptomi ü dü lő helyre, é s ott nagyon gyanú s kö rü lmé nyek kö zö tt

52
lelte halá lá t. Vagyis hivatalosan a halá l oka az volt, hogy kiesett egy
kó rhá z má sodik emeleté rő l, ahová elő ző leg beszá llı́tottá k. Allı́tó lag ő
maga ugrott ki…
– Szegé ny lá ny… – Bá rmin ment is á t, borzalmas lehetett. Ebben
biztos voltam.
– Má r a nyomozá s kezdeté tő l feltű nt egy emberkereskedelemre
utaló szá l… – Isabelle keze ö kö lbe szorult az abaja redő i kö zö tt.
Viszlát, Dzsúúlia…, zú gott a fejemben, a szı́vem pedig bő sz iramra
vá ltott, mint egy csapdá ba esett vadá llaté .
– Es ezé rt akartam… ezé rt kellett… Ugy é reztem, az é letedrő l van
szó .
– Kiderü lt valami a halá l oká ró l? – ké rdeztem halkan.
– Ugy tudom, mé g most is ö ngyilkossá gnak tartjá k. Hivatalos
kö zlé sek szerint a bizonyı́tá si anyagban nincs informá ció arró l, hogy
erő szak tö rté nt, vagy hogy emberkereskedő k há ló já ba kerü lt volna.
De sokan nem hisznek a hivatalos jelenté snek… – Isabelle nagyot
só hajtott.
„Nem nyerhetsz ellenük. Lehetetlen”, jutottak eszembe Okszana
kemé ny szavai az emberkereskedő krő l.
– Es mi a te tö rté neted? Mi hozott Dubajba? – faggatott Isabelle.
A szerelem. Az esztelen, naiv szerelem, felelt rá a szı́vem. Tarek… Ő
volt az…
Isabelle egyre vá rta a vá laszomat, de é n ké ptelen voltam felelni
neki. Kitö rt belő lem a sı́rá s, é s beszaladtam a há ló szobá ba.
Pá r perccel ké ső bb Isabelle bejö tt utá nam. Leü lt mellé m az á gyra.
– Má r sok-sok é ve é lek itt, a Kö zel-Keleten, é s ezalatt
megbizonyosodtam arró l, hogy itt hol a paradicsom, hol a pokol
fordı́tja az ember felé az arcá t… – sú gta bizalmasan. – Nem
mindenki tudja ezt…
Megremegtem, mert lengyelü l szó lt hozzá m. Ettő l valahogy
nagyobb biztonsá gban é reztem magam. Aztá n arra gondoltam, hogy
igaza van. En is az aranyvá ros Dubaj miatt é rkeztem ide, ami a
paradicsomot jelentette akkor a szá momra.
– Ha elmesé led a tö rté netedet, é n nyilvá nossá gra hozom, é s talá n
sikerü l igyelmeztetni azokat a lá nyokat é s nő ket, akik
elhamarkodottan hozná nak é letre szó ló dö nté seket. Ezenkı́vü l meg…
ha kibeszé led magadbó l a tö rté nteket, talá n megkö nnyebbü lsz. Es
tudni fogod, hogy a szenvedé sed egy fontos ü gy szolgá latá ba á llt.
Kicsit elgondolkoztam, é s belekezdtem a tö rté netbe, amit Isabelle
ké ső bb megı́rt.

53
 Linda é s Isabelle lá togatá sa segı́tett abban, hogy hinni tudjak
Stevennek, é s belementem a terve megvaló sı́tá sá ba. Ké t nappal
ké ső bb szó lt, hogy itt az idő , elutazom Dubajbó l. Ugy é reztem,
mintha bú csú zó ul szı́vesen á tö lelt volna, de é n csak mosolyogtam
bá natosan, é s becsuktam a há ló szoba ajtajá t.
Magamra cibá ltam az abajá t, kendő t tekertem a fejemre,
elfá tyoloztam arcomat, kesztyű t hú ztam. Fekete szö vetbe burkoltan
hagytam magam mö gö tt az apartmant. Lelifteztem, é s beszá lltam a
kapu elő tt á lló autó ba, amelynek kormá nyá ná l egy hagyomá nyos
ruhá t viselő arab fé r i ü lt, mö gö tte ké t fekete ruhá s, eltakart nő .
Beü ltem mellé jü k, becsuktam az ajtó t , a sofő r indı́tott, é s ezzel
kezdeté t vette a kocká zatos utazá s.

54
 IV. FEJEZET

A két feleség

Dubaj. A remé ny vá rosa. Az á lmok vá rosa. A vá ros, amelyben
eltö ltö ttem egy é vet, é s amelyet nem ismertem meg. Mé g csak nem
is lá ttam. Hittel é s szerelemmel telve é rkeztem ide. Emberi
kö nyö rtelensé gtő l é s aljassá gtó l megalá zottan hagytam magam
mö gö tt. A gé pkocsi ablaka mö gö tt bü szké lkedtek a sivatagra é pü lt,
futurisztikus metropolisz impozá ns é pü letcsodá i… Elfü ggö nyö zö tt
arcomon szakadatlanul, patakokban ö mlö tt a keserű kö nny.
Kö nnyes szemmel bá multam az izgalmas formá jú , vá ltakozó
fé nyekkel villó dzó , kü lö nleges kiké pzé sű felhő karcoló kat, a kocsinkat
elő zgető luxusautó kat, a szé les utcá k feletti modern, ü vegezett
á tjá ró kat, a sö té t é g há tteré bő l kirajzoló dó mecsetek jellegzetes
kupolá it é s minaretjeit, a szé lben integető , karcsú , sudá r pá lmá kat
é s a zö ld, gondos kompozı́ció kba rendezett é s gonddal ó vott
nö vé nyzetet, amely kü lö n bá jt kö lcsö nzö tt e kivé teles vá rosnak.
Utkö zben elhaladtunk Dubaj legjellegzetesebb é pü letei mellett.
Elmaradt mö gö ttü nk a Burdzs Kalifa, a vilá g legmagasabb
felhő karcoló ja, melynek elvé konyodó , ezü stö s sziluettje a vá ros fö lé
tornyosult; a Burdzs al-Arab, a legdrá gá bb hotelek egyike, melynek
vitorlaformá ja vá ltakozva ú szott fehé r, lila, é gszı́nké k, zö ld, ró zsaszı́n,
vö rö s é s zafı́r ragyogá sban.
„Dubaj megkérdőjelezhetetlen, fantasztikus építészeti csoda, amit
látni kell – jutottak eszembe Tarek szavai, amikor megpró bá lt
rá beszé lni az utazá sra. – Rengeteg étterem és bár van, ahonnan
csodás panoráma nyílik mindenfelé. Döbbenetes látnivalókban lenne
részed nap mint nap, Julia.”
En meg eljö ttem ide. A kü lö nleges, sosem alvó vá rosba. Amely az
egyik embernek tü ndé rmese, a má siknak pokoljá rá s.
Most pedig elutazom… Ismeretlen emberekkel, é s való já ban nem
is tudni, hogy hová – hiszen mé g azt sem tudtam, hol fogok
Egyiptomban Stevennel talá lkozni. Utlevé l é s pé nz né lkü l utazom.
Legá lis hatá rá tlé pé si lehető sé g né lkü l. Mi lesz, ha elkapnak és
letartóztatnak? És börtönbe dugnak illegális itt-tartózkodásért és
prostitúcióért?

55
 Ké ptelen voltam uralkodni a feltö rő sı́rá son. Fekete kesztyű mmel
itatgattam ö mlő kö nnyeimet. A mellettem ü lő nő odahajolt hozzá m.
Miutá n csak kesztyű mmel szá rı́tgattam arcomat, papı́r zsebkendő t
vett elő a tá ská já bó l, é s odanyú jtotta.
– Kö szö nö m – mondtam angolul.
A nő hallgatott. Nem tudtam eldö nteni, hogy nem é rti-e, amit
mondok, vagy egyszerű en csak – a há rom felesé g egyikeké nt –
naponta talá lkozik keserves sı́rá ssal. Megtö rö ltem az arcomat, majd
igyekeztem má sfelé terelni gondolataimat, é s nem má niá kusan azon
rá gó dni, mi vá r rá m a kö zeljö vő ben. Amú gy sem volt befolyá som a
sorsomra.
Osszevissza kö rö ztü nk a vá rosban, mintha a sofő r bizonyossá got
akart volna nyerni arró l, hogy senki nem kö vet minket. Megé rtettem
a helyzetet, mert a sivatagban egyedü l, há rom vé dtelen nő vel, nem
sok esé lye maradt volna.
Né ztem ki az ablakon, é s tekintetemet szinte vonzottá k a magasra
tö rő szö kő kutak, a dekorizzó kkal villogó pá lmasorok, a gigantikus
ü zletkö zpontok é s az é rdekes é pı́té szeti megoldá sú , exkluzı́v
szá llodá k. Dubaj sokat ı́gé rő vá ros volt. Sok jó t , de sok rosszat is aká r.
Behajtottunk egy alagú tba, é s az arab gyorsı́tott. Bepá nikoltam,
hogy talá n meglá tott valami gyanú sat a visszapillantó tü kö rben,
amit amú gy is egyfolytá ban bá mult. A szı́vem hevesebben dobogott.
Fé ltem. Iszonyú an fé ltem. Má r azt sem tudtam, mitő l rettegek
jobban: az emberkereskedő ktő l vagy a dubaji rendő rö ktő l.
Egyiptomtó l majdnem há romezer kilomé ter vá lasztott el. At a
konzervatı́v, szigorú , kü lö nö sen a nő kre vonatkozó an merev
tö rvé nyeirő l hı́rhedtté vá lt Szaú d-Ará biá n. Ujfent tudatosult
bennem, hogy az utazá s, amelyre indulok, é letveszé lyes.
Nagyon magá nyosnak é s magamra hagyottnak é reztem magam.
Hisz felfogtam é n, hogy ha az amerikai velü nk utazna, az felesleges
igyelmet é bresztene irá ntunk, má sfelő l viszont, ha velem lett volna,
sokkal nagyobb biztonsá gban é reztem volna magam.
Kié rtü nk az alagú tbó l, de a sofő r nem vett vissza a sebessé gbő l.
Ahogy telt az idő , egyre kevesebb toronyhá zat é s vilá gı́tó dekorá ció t
lá ttunk. Az é pü letek is alacsonyabbak lettek, é s megritkultak, mı́g
egyszer csak azt vettem é szre, hogy az ú t ké t oldalá n homokos
sivatag terü l el. Lehunytam a szemem, é s lé lekben fohá szkodtam,
hogy baj né lkü l cé lhoz é rjek. Es talá lkozzam Stevennel.
Egy darabig sima ú ton haladtunk elő re, aztá n enyhé n rá zkó dni
kezdett a kocsink. Kinyitottam a szemem, é s lá ttam, hogy leté rtü nk

56
az autó pá lyá ró l, behajtottunk a homoksivatagba. Rá jö ttem, hogy a
beduin el akarja kerü lni a hivatalos hatá rá tkelő t .
Pattaná sig feszü ltek az idegeim. Mi lesz, ha nem sikerü l, é s
elkapnak minket? A bordé lyban beszé ltü nk arró l, milyen bü nteté s
vá rna rá nk, ha egy rendő rrazzia sorá n letartó ztatná nak. Bá r
sejtettü k, hogy Szandzsaj bő sé gesen le izeti az illeté keseket, é s arra
is lehetett szá mı́tani, hogy a hozzá nk ellá togató sejkek biztosan
gondoskodnak kihá gá saik á lcá zá sá ró l é s bü ntetlensé gü k
megő rzé sé rő l, azé rt az is igaz volt, hogy ebben a piszkos bizniszben
soha semmi nem lehet biztos.
– Mennyi idő re csukhatnak le minket? – ké rdeztem Okszaná t.
– Attó l fü gg. – Az ukrá n lá ny kitö ltö tte a poharainkba a vodká t. –
Né há ny hó naptó l pá r é vig terjedő en aká rmi megeshet.
– De mitő l fü gg? – faggattam tová bb.
– Azt meg é n honnan tudjam? – Okszana egy lendü lettel fené kig
ü rı́tette a poharat, aztá n ú jra tö ltö tt. – Csak annyit hallottam, hogy
nigé riai csajokat hat é vre bevarrtak.
– Prostitú ció ért?
– Igen, bá r nem csak azé rt.
– Mié rt mé g?
– Erkö lcstelen videó anyagok birtoklá sá é rt, hivatalos iratok
meghamisı́tá sá é rt…
– Hat é v egy arab bö rtö nben… – Ittam pá r korty vodká t. – Vajon
milyen lehet… –
– Té ged az inká bb ne é rdekeljen, ne is fesd az ö rdö gö t a falra! –
szidott meg Okszana. – Abbó l, amit a bö rtö nrő l hallottam, borzalmas
lehet.
– Honnan tudod?
– Hallani szö rnyű sé geket…
– Mifé lé ket?
– Szű k, tö mö tt cellá kban nő k tucatjá val alszanak a padló n; vacak,
gyakran fé lig nyers é teleken tengő dnek, mosakodá shoz piszkos vizet
adnak…
– Uristen!
– Es nem ez a legrosszabb.
– Nem hiszem, hogy mindent hallani szeretné k!
– Ha má r elkezdtem, be is fejezem. – Okszana nagyot kortyolt a
vodká bó l. – A beteg nő ket nem lá tja orvos, nem kapnak gyó gyszert,
ezenkı́vü l meg… – Kiü rı́tette a pohará t. – Bü nteté sbő l hetekre
elzá rjá k, megalá zzá k, agyba-fő be verik, kı́nozzá k, megerő szakoljá k
ő ket…

57
 Mé g hallgatni is rossz volt.
– Sokan megpró bá lnak vé gezni magukkal.
– Tö lts! – toltam kö zelebb a poharamat.
Teleö ntö tte, é n meg egy hajtá sra lehú ztam, mikö zben azon
tö prengtem, melyik hely a rosszabb: a kupi vagy a bö rtö n.
Az elő bbibő l ugyan megszö ktem, de mé g bekerü lhettem a
má sikba. A já rmű vá gtatott velü nk a sö té tsé gbe sü ppedő sivatagban,
é s engem a hideg rá zott amiatt, hogy elkaphatnak.
Elé g nagy utat tettü nk meg. Fogalmam sem volt, hogy a beduin
mé g az emirá tusi sivatagban tekereg-e, vagy má r Szaú d-Ará biá ban
vagyunk. Szomjas voltam, feszü lt a hó lyagom. Remé ltem, hogy
ú titá rsaim hamarosan jelezni fognak, é s megá llunk valahol egy rö vid
pihenő re. De az autó csak robogott tová bb, é n pedig egyre
kellemetlenebbü l é reztem magam.
Hirtelen há tulró l, a tá volbó l re lektorok pá sztá zá sá t é szleltü k. A
fé nyek felvillantak, elenyé sztek, ezé rt eleinte azt hittem, hogy az
idegessé g é s a fá radtsá g miatt ká prá zik a szemem. De hamarosan
megint, most sokkal kö zelebbrő l tű ntek fel. A sofő r is lá tta ő ket, mert
folyton arrafelé pislogott. Vá ltoztatott a haladá si irá nyon, igyekezett
eltá volodni tő lü k, de hasztalan. Má r tisztá n kivehető volt, hogy egy
felé nk robogó já rmű fé nyszó ró it lá tjuk. Nemsoká ra má s re lektorok
is csatlakoztak: ké t gé pkocsi tartott felé nk. A beduin
ká romkodá sfé lé t mormolt el az orra alatt.
Egy arab börtönben fogok kikötni, futott á t a fejemen. Vagy az Öböl
mélyén, ha ezek Szandzsaj emberei.
A mellettem ü lő nő k pergő pá rbeszé dbe fogtak, de a fé r i rá juk
reccsent, é s ettő l elcsendesedtek. Arra gondoltam, hogy mielő tt
elkapnak, jó lenne egyet pisilni. Ha egybő l nekem ugranak, nem
tudom, lesz-e rá idő m.
Pá r perc mú lva a terepjá ró k má r szorosan mö gö ttü nk gurultak, a
lá mpá ikat villogtattá k, dudá ltak. A beduin megint csak
elé gedetlenü l morgott, de vé gü l leá llı́totta az autó t . Egé sz testemben
reszkettem. Az egyik arab nő imá nak tű nő , ritmusos szö veget
duruzsolt.
Onké ntelenü l is kö zelebb hú zó dtam hozzá . A má sik oldalá n ü lő nő
is ugyanezt tette. Egyetlen fekete tö meget ké peztü nk.
A terepjá ró k is megá lltak, é s mindkettő bő l há rom-há rom arab
fé r i ká szá ló dott elő . Figyeltem, nincs-e kö ztü k a ké ses fé r i, de olyan
sö té t volt, hogy nem lá ttam tisztá n.
Az ismeretlenek odajö ttek hozzá nk, é s az ablakon á t
megszemlé lté k a kocsink belsejé t. A minket szá llı́tó beduin gyorsan

58
kiszá llt – szerette volna az idegeneket miné l tá volabb tudni az
asszonyaitó l. Beszé dbe elegyedett velü k, de egy szó t sem é rtettem. A
hangszı́nü kbő l pró bá ltam kö vetkeztetni arra, mirő l szó l az
eszmecsere, de nem lettem okosabb. Sebesen, torokhangon
hadartak, fogalmam sem volt, hogy bé ké vel jö ttek, vagy az
ellensé geink.
A percek vé gtelen hosszú ra nyú ltak. Idő nké nt valamelyik fé r i
odajö tt az autó hoz, é s bebá mult a szé lvé dő n. Má r lá ttam magam
megbilincselve. Vagy amint felszakı́tott hassal a Perzsa-ö bö l vizé be
hajı́tanak.
Má r-má r idegrohamot kaptam, amikor ú gy tű nt, a fé r iak
bú csú zkodnak. Elő szö r há rman visszaü ltek a kocsijukba, é s
begyú jtottá k a motort. Vá rtá k a tá rsaikat.
– Maskuur{17} – hallottam beduin sofő rü nk hangjá t. – Jalla ma’ asz-
szalama.{18}
– Ma’ asz-szalama – felelté k azok, akik ott maradtak, aztá n ő k is
helyet foglaltak az autó ikban.
Rá kapcsoltá k a gyú jtá st, aztá n mindké t terepjá ró elhajtott.
Lassanké nt kezdtem magamhoz té rni. A beduin kis ideig mé g kint
maradt, a csillagos eget fü rké szte. Azutá n a csomagtartó hoz lé pett,
behajolt, é s kivett né há ny vizespalackot. Kinyitotta az ajtó nkat, é s
beadta nekü nk az italt.
– Maskuura{19} – kö szö nte meg az egyik asszony, a má sik pedig
megismé telte, amit az elő ző mondott.
– Maskuura – szajkó ztam a nő k nyomá n.
Lecsavartam a kupakot, é s kortyoltam a palackbó l. Nagyon
jó lesett a vı́z, mert borzasztó an szomjas voltam, a szá m é s a torkom
teljesen kiszá radt. Tá rsnő im is ittak, aztá n egyikü k kinyitotta az
ajtó t , há traszó lt valamit a má siknak, é s kiszá llt. Rá jö ttem, hogy a
szü ksé gé t vé gezni indult, ezé rt megragadtam az alkalmat, é s angolul
mondtam a mellettem ü lő nő nek, hogy é n is szeretné k kimenni. A nő
taná cstalanul szé ttá rta a karjá t, ezzel adva é rté semre, hogy nem
beszé l angolul. Igy há t elmutogattam neki, hogy é n is szeretné k
kijutni az autó bó l, é s ekkor má r bó lintott, hogy é rti.
A beduin beü lt a volá nhoz, a felesé ge pedig pá r szó t mondott
neki. A fé r i bó lintott, é s nem indı́totta be a motort. Amikor a má sik
felesé g visszaé rt, a mellettem ü lő nő ké zmozdulatokkal jelezte, hogy
most má r é n is mehetek. Kiszá lltam, az autó mö gé kerü ltem, é s ott
vé gre kö nnyı́thettem magamon. Amint visszaü ltem a helyemre,
indultunk is.

59
 Annyira kimerı́tett az elmú lt ó rá k izgalma, hogy a sivatagi utazá s
monoton ritmusa hamar elaltatott. Azt á lmodtam, hogy Stevennel a
Mall of the Emirates ü zletkö zpontban sé tá lgatunk, é s kü lö nfé le
ü zletekben együ tt vá sá rolunk. Sokat beszé lgetü nk, viccelő dü nk,
nevetü nk egymá sra. Vé gü l ugyanazokat a dolgokat vettü k meg,
amiket való já ban Steven egyedü l szerzett be nekem. Igazá n
kellemes á lom volt.
Arra é bredtem, hogy a mellettem ü lő asszony gyengé den
megrá zza a vá llamat. Egy pillanatig taná cstalanul pislogtam, hogy
mit keresek ebben a kocsiban, ezekkel az emberekkel a vé gtelen
sivatagban. Aztá n ú rrá lettem pillanatnyi zavaromon, é s
tudatosı́tottam magamban, hogy megszö ktem a nyilvá noshá zbó l, é s
el kell jutnom Egyiptomba. De fogalmam sem volt, hogy milyen
hosszú ú t á ll elő ttem.
Mindnyá jan kiszá lltunk a kocsibó l, é s az é jszakai szá llá sunkul
szolgá ló alacsony é pü let felé indultunk el. A beduin kü lö n szobá kat
vett ki há rmunknak. Az egyikben ő maga tű nt el az egyik felesé ggel.
Mielő tt belé ptem volna a magamé ba, a má sik asszony az ujjbegyeit
ö sszecsippentve az ajká hoz emelte né há nyszor, ı́gy adta tudtomra,
hogy a szemé lyzet hoz majd é telt.
A szoba nagyon apró volt, a berendezé s szeré ny. Csak egy padló ra
dobott matrac é s a mellé tolt alacsony, kerek asztalka jelentette a
bú torzatot. Lehuppantam a matracra, é s jó leső n kinyú jtó ztattam a
hosszú ú t sorá n elgé mberedett tagjaimat. Az arcfá tylat é s a kesztyű t
is magamon hagytam, amı́g a pincé r bekopogott, é s egy tá lcá n
benyú jtotta az ennivaló t . Egyszerű , de friss é s ı́zletes é telt kaptam:
sü lt csirké t, hasá bburgonyá t, salá tá t. Evé s utá n lefekü dtem, hogy
erő t gyű jtsek az ú t tová bbi ré szé re.
Nem tudtam elaludni. Az elmú lt napok esemé nyei
kaleidoszkó pszerű en vissza-visszaté rtek, gondolatok, é rzé sek
tucatjait hozva magukkal. Isabelle, a sejk felesége… Nagyon együttérző
volt, így könnyen megnyíltam előtte. És igaza lett. Amikor végeztem a
történetemmel, kicsit könnyebbé vált a lelkem. Az osztályrészemül jutó
rengeteg rosszból legalább egy apró rész elszállt, eltűnt belőlem.
Linda is nagyon rokonszenves volt, é s lá tszott rajta, hogy szı́vé n
viseli Anisa sorsá t. Orü ltem, hogy a kislá ny hazatalá lt, é s rendes
emberek vigyá znak rá . Remé ltem, hogy idő vel megfakul benne a
dubaji bordé lyban á té lt ré msé gek emlé ke. Azt kı́vá ntam, hogy amint
lehet, té rjen vissza az iskolá ba, é s é lje a gyerekek normá lis é leté t.
Nem egy gyerekkurvá é t.

60
 Steven… Larisza rá hibá zott: volt az amerikaiban valami
megfoghatatlanul elbá joló é s nagyon fé r ias. Hiá nyzott. Felidé ztem,
milyen volt, amikor a bordé lyban szeretkeztü nk. Vele nem
mechanikusan szexeltem, nem ú gy, mint amikor a kuncsaftokat
szolgá ltam ki. És ő is… Ahogy simogatott… De lehet, hogy csak
képzelődtem.
Aztá n itt vannak a beduin felesé gei. Furcsa, hogy megfé rnek
egymá ssal. En nem viselné k el mé g egy nő t a szeretett fé r i mellett.
Kizá rt. A beduin kivá lasztotta az egyiket, é s bement vele a szobá ba.
Vagyis a má siknak tudnia kell, hogy mi tö rté nhet ott kö ztü k. Aztá n
esetleg á tmegy a fé r i hozzá is. Brrrr… Förtelem. Nem tudnám elviselni
az érintését. Sem a szexre ráhangolódni. De ha tényleg, teljes szívemből
szeretném… Nem, nem. Csakis ő és csakis én. Az igaz szerelmet
kizárólag két embernek találták ki. Nem többnek.
Eszembe jutott, hogy errő l má r beszé lgettü nk Okszaná val é s a
tö bbi lá nnyal.
– Hallottatok a pasasró l, aki drogozni kezdett, csak hogy kielé gı́tse
a há rom felesé gé t? – Okszana vodká t ö ntö tt magá nak, Lariszá nak é s
nekem.
– Szó val há rom felesé ge volt? – Larisza felmarkolta a poharat. Egy
euró pai nő szá má ra ezt nehé z volt megé rteni.
– Igen. – Okszana magasra emelte a poharat, é s egy
fejbiccenté ssel erre biztatta hon itá rsnő jé t is. – Julia – fordult felé m
–, egé szsé gü nkre!
Koccintottunk, é s lenyeltem egy korty vodká t. A bordé lyban ez
mindig segı́tett.
– Ké t felesé gig mé g csak-csak bı́rta, de amikor magá hoz vette a
harmadikat, beü tö tt a krach – mesé lte Okszana.
– Mé gis mit ké pzelt a pali? Majd kö nnyű lesz neki ennyi nő t a
nyaká ba vennie? – kuncogott Larisza.
– Naná ! – csatlakozott hozzá Okszana. – Amikor harmadszor
meghá zasodott, az első ké t asszony ontani kezdte a panaszokat.
– Ami tulajdonké ppen é rthető … – szó ltam kö zbe.
– A pasas beszé lt a nehé zsé geirő l a bará tjá val – folytatta Okszana.
– Az meg segı́tsé gké ppen hozott neki valami gyó gyszert – ezt vallotta
a bı́ró sá g elő tt a há romnejű hapsi.
– Há t bı́ró sá g elé kerü lt? – ké rdeztem.
– Igen, mivel kiderü lt, hogy a gyó gyszer való já ban kristá lyos
metamfetamin volt. Ez fű tö tte energiá val.
– Annyi energiá t lö kö tt belé , hogy a bı́ró sá g elő tt kö tö tt ki
ká bı́tó szer-haszná lat miatt – rö hö gö tt Larisza.

61
 – A kihallgatá sakor azzal magyará zkodott, hogy a cuccot
gyó gyszerké nt szedte a csalá di gondjai enyhı́té sé re, é s hogy
boldoggá tehesse mindhá rom asszonyká já t.
– Egy fé r i nem tehet boldoggá egyszerre há rom nő t – jelentettem
ki meggyő ző dé ssel. – Kü lö nö sen akkor nem, ha tudnak egymá sró l.
– Teljesen igazad van – bó lintott Larisza. – Csakhogy ké pes ezt egy
pasas megé rteni? – El intorodott. – Mindegyik abban a té veszmé ben
é l, hogy neki majd sikerü l.
– Ami lehetetlen… – tettem hozzá .
– Abszolú t lehetetlen – helyeselt Larisza.
– A fé r i ugyanakkor azt vallotta, hogy mindhá rom felesé gé nek ki
akarta mutatni a szerelmé t – folytatta Okszana.
– Mifé le szerelmet? – Most Larisza ö ntö tt vodká t a poharakba. –
Mió ta hı́vjá k szerelemnek a ké jsó vá r ku ircolá st? – ké rdezte
elkedvetlenedve. – Es ha valakit té nyleg szeret az ember, azzal nem
tol ı́gy ki.
Tarek…, kellemetlen gö rcs szorı́totta ö ssze a gyomromat. Sosem
volt belém szerelmes.
– A bı́ró sá g elő tt azzal vé dekezett, hogy vissza akarta szerezni az
első ké t felesé g megbecsü lé sé t, akik panaszkodtak rá – fecsegett
tová bb Okszana.
– Mifé le megbecsü lé st? – fakadt ki Larisza keserű en. –
Megbecsü lé st csak egyetlenegy felesé g adhat, má r ha nem csaljá k
meg. Az igazi fé r i kitart egy nő mellett.
– Ne igyá l má r annyit! – Okszaná nak nem voltak illú zió i. – Ilyen
fé r iak ugyan hol teremnek? Nem szoktá l azon sopá nkodni, hogy
munka né lkü l maradtá l. Es a kuncsaftok tö bbsé ge való szı́nű leg nő s…
– De mindig is furcsá lltam, hogy az itteni pasiknak tö bb felesé gü k
is lehet… – Larisza arcá n nemtetszé s tü krö ző dö tt.
– Az arabok otthon tartjá k a felesé geiket, itt pedig a szerető iket –
vetette kö zbe Okszana.
– Igy igaz – é rtett vele egyet Larisza. – De ha má r emlı́tetted…
Nincs egy kis porod?
– Nem szedek ilyen szarsá gokat.
A ká bı́tó szertő l é n is tá vol tartottam magam. Azok a lá nyok, akik a
szeszen kı́vü l drogokkal is é ltek, egykettő re eltű ntek a sü llyesztő ben.
Egy má sik alkalommal, amikor az ukrá n lá nyokon kı́vü l a ilippı́nó
Jenny é s Samanta is csatlakozott hozzá nk, egy gyilkossá gró l
beszé lgettü nk, amit egy indiai szá rmazá sú fé r i é s annak má sodik
felesé ge kö vetett el.
– Halá lra szurká ltá k – ecsetelte á té lé ssel Jenny.

62
 – Kit? – kapta fel a fejé t Larisza.
– Az első felesé get.
– Igy vé gző dik, ha egy pasas ké t felesé ggel é l egy fedé l alatt –
jelentette ki meggyő ző dé ssel Samanta.
– Szerinted jobb lett volna, ha nem laktak volna együ tt? – fordult
a tá rsnő jé hez Jenny. – Ha ké selni akarnak, ú gyis megteszik.
– Jennyvel é rtek egyet – kapcsoló dott be a beszé lgeté sbe Larisza.
– Fé lté kenysé g… Gyű lö let… Ezt é rzik az egymá ssal rivalizá ló nő k.
Ezek bitang erő s é rzelmek, aká r gyilkossá ggal is vé gző dhetnek…
Nagyon is elké pzelhető , hogy a má sodik felesé g bujtotta fel a fé rjet.
– Lehet benne valami – tö prengett el Jenny –, mert nagyon aktı́v
szerepet vá llalt. A gyilkossá gban is, a hulla elrejté sé ben is.
– Na lá tod. Hol rejtetté k el a holttestet? – ké rdezte Larisza.
– Otthon.
– Együ tt laktak egy hullá val? – Az ukrá n lá ny undorral
megrá zkó dott.
– Nem, nem – tiltakozott Jenny –, a testet a bé relt villá jukban
rejtetté k el, ő k maguk pedig Indiá ba szö ktek.
– Dubajban tö rté nt az eset?
– Nem, Sardzsá ban.
– Es hogy derü lt fé ny a gyilkossá gra? – kı́vá ncsiskodott Larisza.
– Az á ldozat ivé ré t nyugtalanı́totta, hogy nem tud kapcsolatba
lé pni a hú gá val, ı́gy bejelenté st tett a rendő rsé gen. Iderepü lt
Indiá bó l, hogy megtudja, mi folyik itt, mert azelő tt naponta
beszé ltek egymá ssal, é s a nő egy ideje nem vette fel a telefont.
Amikor zá rt ajtó fogadta, riasztotta a rendő rö ket.
– Szomorú eset… – jegyeztem meg.
– Az bizony – biccentett Samanta. – A rendő rö k bı́ró i engedé lyt
szereztek, aztá n behatoltak a villá ba, hogy á tkutassá k. Feltű nt nekik,
hogy a padló n itt-ott hiá nyzik a kerá miaburkolat, ezé rt
rendő rkutyá kat hoztak. A kutyá k aztá n megmutattá k, hova rejtetté k
az ö sszeszurká lt holttestet.
– Fé lté kenysé g, gyű lö let… – visszhangozta Larisza.
– Abu-Dzabiban is volt egy hasonló eset, csak ott az első felesé g
segé dkezett a má sodik asszony brutá lis megkı́nzá sá ban. – Samanta
vizet tö ltö tt a vodká já hoz. A ilippı́nó lá nyok a vodká t magá ban
mindig tú l erő snek talá ltá k.
– En is hallottam ró la – Jenny is felvizezte az italá t. – Verté k,
verté k, vé gü l agyonverté k.
– Tehá t meghalt? – ké rdezte Okszana.

63
 – Igen, mé ghozzá borzasztó szenvedé sek kö zepette – kö zö lte
Jenny. – Kiderü lt, hogy a fé rje é heztette, agyba-fő be rugdosta, a
testé t pedig tö bb helyen megé gette.
– A fé r iak szö rnyetegek – markolta meg a pohará t Larisza.
Egyikü nk sem tiltakozott.
– Igyunk! – ajá nlotta Okszana.
– Igyunk! – csatlakoztam hozzá .
Koccintottunk, é s fené kig ü rı́tettü k bordé lybeli mentsvá runkat, a
poharat.
– Fé lté kenysé gbő l é s gyű lö letbő l a nő k is ké pesek bestiá vá
á tvá ltozni – folytatta Jenny. – Az első felesé g segé dkezett a fé rjnek
ebben a disznó sá gban, szó val ő t is megvá doltá k.
– Rá adá sul kı́noztá k a gyerekeket is… – só hajtott fel Samanta.
– Igen, ez a legundorı́tó bb az egé szben – ismerte el Jenny.
– Mifé le gyerekekrő l van szó ? – ké rdezte Larisza.
– Az első felesé g é s a fé rj az á ldozat ké t gyereké t, egy kislá nyt é s
egy kis iú t szinté n tortú rá nak vetette alá .
– A kislá ny tartó s agyi ká rosodá st szenvedett – tette hozzá
Samanta.
– Borzasztó aljasak tudnak lenni az emberek. – Larisza kiü rı́tette
a pohará t.
– Szö rnyetegek. – Okszana az iskolatá rsnő jé re gondolt, aki á lnokul
Dubajba csá bı́totta, aztá n eladta.
– Egyeté rtek – mondtam é n is nyomaté kkal, mert eszembe jutott
Tarek, aki kezdettő l fogva ú gy né zett rá m, mint eladá sra szá nt é lő
á rura.
– A tá rgyalá son a ickó azt vallotta, hogy szerette a felesé gé t, é s
alig é rt hozzá , csupá n meg akarta fegyelmezni. – Jenny tö ltö tt
mindenkinek vodká t.
– Alig-alig, é ppen csak belehalt – jegyezte meg gú nyosan Okszana.
– Rugdosta, kı́nozta, é heztette, megé gette – sorolta Larisza. –
Furcsa egy szerelem, mondhatom.
– Talá n a fé lté keny első felesé g biztatta? – talá lgatott Samanta.
– A ickó nak pedig egy csö pp esze sem volt? – fortyant fel Larisza.
– Felnő tt fé r iró l beszé lü nk, vagy anyuci befolyá solható iacská já ró l?
Egyá ltalá n minek kellett má sodik felesé g annak a faszinak?
– Na ja… – Samanta megcsó vá lta a fejé t.
Sú lyos csend ereszkedett le rá nk. Legyen szó felesé grő l vagy
prostituá ltró l, egy nő mindig kö nnyen á ldozattá vá lhat.

***

64
Az Egyesü lt Arab Emirá tusokban a muszlim tö rvé nyek megengedik,
hogy egy fé r inak egyidejű leg né gy felesé ge legyen. Ha a mú ltban a
nagyapá k é s dé dapá k elfogadtá k is az irá nymutatá st, ami arra
kö telezi a fé rjet, hogy egyenlő en bá njon minden felesé gé vel,
napjainkban a nő k egyre gyakrabban fejezik ki tiltakozá sukat az
effé le gyakorlat ellen, é s felhı́vjá k a igyelmet arra, hogy a
tö bbnejű sé g bomlasztó hatá ssal van a csalá d stabilitá sá ra. A
mé diá ban nő k osztjá k meg egymá ssal lehangoló tö rté neteiket,
melyekkel szeretné k mindenki szá má ra é rthető vé tenni, hogy a
fenná lló helyzet nő k é s gyermekek lelké t mé rgezi meg, é s
veszé lyezteti a csalá dok mű kö dő ké pessé gé t.
– Nagyon nehé z ez a nő k szá má ra – ismé tlő dik lé pten-nyomon a
mondat a cikkekben.
Egy Szamia nevű emirá tusi nő ú gy ment fé rjhez, hogy az má r tı́z
é ve nő s volt első felesé gé vel, é s né gy gyermeket neveltek.
– Ez igencsak emberpró bá ló é letforma, é s – ha ő szinté n magá ba
né z – a poligá m kapcsolatban é lő egyetlen fé r i é s egyetlen nő sem
mondhatja azt, hogy megelé gedetten é rzi magá t. Eleinte az ö sszes
fé r it felvillanyozza az ú j helyzet, izgató nak talá lja, hogy má sodik
felesé get vegyen magá hoz, é s sok nő t nem is zavar az ú j asszony
megjelené se. Viszont az eskü vő t kö vető en má r kezdő dnek is a bajok.
A nő k bejelentik igé nyü ket, hogy a fé rj egyenlő mó don bá njon
mindké t felesé gé vel. A Koránban megı́rt egyenlő sé gi szabá lyok
azonban a való sá gban szinte teljesı́thetetlenek – á llı́tja Szamia.{20}
Szamiá nak há rom kö zö s gyermeke van a fé rjé vel, é s leı́rja, milyen
bonyolult a mindennapi csalá di é letü k.
– Bá r magam is sebzett vagyok, lá tom, milyen rettenetes terhet ró
a fé rjemre a poligá mia. Zaklatottá vá lt, nincs való di é lete. Ha egyik
nap elvisz valahová , má snap az első felesé ge kö veteli tő le, hogy vele
is tegye ugyanazt.
Nem minden fé r i ké pes ké t nő vel é lni egyszerre, mé g ha
kezdetben ú gy is é rzi, hogy ké pes lesz kezelni a problé má kat. A
harmincé ves dubaji Ahmed mindenkit ó va int az effé le
há zassá goktó l:
– Elvá ltam a má sodik felesé gemtő l. Nem boldogultam ı́gy.
Ahmed felesé ge jó pá r é vvel iatalabb volt ná la, ezé rt a fé r i azt
gondolta, izgalmas é let vá rja a nő mellett.
– Elő szö r is sajá t há zat ké rt magá nak, pontosan olyat, amilyen az
első felesé gemé . Nemet mondott arra, hogy bé relt laká sban é ljen.
Ahmed á llami hivatalnok, é s nem telt neki má sik há z vá sá rlá sá ra.
Ugyanekkor az első felesé gé nek is megnő ttek az igé nyei, é s nagyon

65
megbá ntó dott azon, hogy Ahmed má sodik felesé get vett magá hoz.
– Elé rte, hogy bű nö snek é rezzem magam, pedig é n mindig
igyekeztem a kedvé ben já rni – vallotta be a fé r i. – Es miné l inká bb
igyekeztem az első asszonyt megbé kı́teni, a má sodik felesé gem anná l
feszü ltebb lett.
A má sodik felesé gtő l egy é vvel első kö zö s gyermekü k
megszü leté se utá n vá lt el, é s azt taná csolja a bará tainak, hogy
elé gedjenek meg a monogá m há zassá ggal.
A cikkben idé zik egy emirá tusi nő vé lemé nyé t is, aki szerint a
poligá m há zassá g nem való mindenkinek.
– A gazdag emberek megengedhetik maguknak az ilyesfajta
kapcsolatot, de az ö sszes, ezzel já ró kiadá st é s a magas kö ltsé geket
igyelembe vé ve egy á tlagos emirá tusi fé r i nem tud ké t há ztartá st
egyenlő szı́nvonalon fenntartani.
A nő szerint Dubajban é s Abu-Dzabiban divatba jö tt kizá ró lag
szó rakozá si cé lbó l má sodik felesé get tartani. O a sajá t fé rjé t akkor
ismerte meg, amikor annak má r volt egy felesé ge, de nem é ltek
együ tt.
– A há zassá g első heté tő l fogva kö veteltem, hogy vá ljon el az
asszonytó l, é s ő megtette – mondja. – Kö zö ltem vele, hogy csakis a
magamé nak szeretné m tudni ő t . Nem osztozkodom.
Ha veszekszenek a pá rok, a fé rj gyakran azzal fenyegető zik, hogy
ú jabb felesé get szerez. De a való sá g teljesen má ské pp fest.
– Nem ment el teljesen az eszem – jelentette ki egy fé r i –, eggyel
sem bı́rok el.
Egy, a té má nak szentelt ú jabb cikkben, amelynek a cı́me magá é rt
beszé l – Másnap beadtam a válókeresetet{21} – a rengeteg, poligá m
há zassá gban é lő nő t meginterjú voló doktor Rana Raddawi
megá llapı́tja, hogy ezek az asszonyok tö bbsé gü kben hajlamosak az
ö nutá latra é s a fé r iak lené zé sé re. Az ilyen kapcsolatokban é lő nő k
kö ré ben elvé gzett, a tö bbnejű sé gnek az é rzelmi á llapotra gyakorolt
hatá sá t tanulmá nyozó vizsgá lat feltá rta, hogyan kavarog ezekben az
asszonyokban a fé lté kenysé g, az elhanyagoltsá g é s a traumatizá ltsá g
é rzé se. Doktor Rana szerint napjainkban legfő bb ideje lenne
beszü ntetni a poligá m há zassá g gyakorlatá t.
– Talá n szé lső sé gesnek tarthatnak, mert minden korban é s
minden é letszakaszban elvetem az ilyesfajta é letet, mé gpedig a
há zassá g á ltalam megfogalmazott de inı́ció ja miatt. Szá momra a
há zassá g ké t ember szereteten, bizalmon é s hű sé gen alapuló
é rzelmi elkö telező dé sé t jelenti. Ugy tartom, hogy a poligá mia é s a
pará zná lkodá s ugyanannak az é rmé nek a ké t oldalá t ké pezi.

66
 Doktor Rana a Korán azon szakaszaira hivatkozik, amelyek arró l
szó lnak, hogy a fé r i nem ké pes egyenlő ké ppen kezelni a felesé geit:

Képtelenek lesztek arra,

hogy igazságosak legyetek asszonyaitok iránt,
bármennyire is törekednétek erre.{22}

Meggyő ző dé se alá tá masztá saké nt a kutató nő idé zi azoknak a nő knek
a vé lemé nyé t, akikbő l erő s negatı́v é rzé st vá ltott ki, hogy a fé rjü k
má sodik felesé get vá lasztott:
– Amikor megtudtam, hogy ö sszehá zasodott egy má sik nő vel,
pofon ü tö ttem. Meg sem mukkant, ú gy szé gyellte magá t – á rulta el
Sza ia, egy negyvené ves szaú d-ará biai há ziasszony, aki hú sz é ve van
fé rjné l.
– Má snap benyú jtottam a vá ló keresetet. Nem tudtam elviselni a
gondolatot, hogy benne rekedjek egy poligá m kapcsolatban. Nagyon
haragudtam rá – vallotta be Szara, egy huszonö t é ves kö nyvelő az
Egyesü lt Arab Emirá tusokbó l.
– Feljelenté st kellett tennem ellene a rendő rsé gen, mert attó l
fogva, hogy má sodszor is megnő sü lt, nem tartott el sem engem, sem
a gyermekeinket. Ugy szé gyellem! – á rulta el Aisa Jordá niá bó l
tizenö t é vnyi há zassá g utá n.
– Ezek a nő k attó l a naptó l kezdve szá mı́tanak szerencsé tlennek,
hogy tudomá st szereznek a má sodik felesé grő l – á llı́tja doktor Rana.
A poligá m há zassá gokban é lő nő k tapasztalatainak leı́rá sá t olyan
szavak szö vik á t, mint az aggodalom, a csalá s, a szomorú sá g,
csaló dottsá g, fé lté kenysé g, alacsony ö né rté kelé s, gyű lö let,
fenyegeté s, elhanyagolá s, depresszió . A feltorló dó rossz é rzé sek
idé zik elő , hogy sok nő azt kı́vá nja, bá rcsak ne is lé tezne a fé rje.
Az arab orszá gok tö bbsé gé ben, bá r engedé lyezett a poligá mia –
Tuné zia kivé telé vel, ahol tiltjá k –, nagyon ritká n fordul elő . Poligá m
há zassá gokat legnagyobb szá mban a Perzsa-ö bö l gazdag
orszá gaiban jegyeznek be.

***

A tö bbnejű sé grő l folytatott bordé lybeli, vodka melletti

beszé lgeté seinket felidé zve lassan á lomba merü ltem. Hangos
kopogá s é bresztett. Lelé ptem a matracró l, kendő t dobtam a fejemre,
eltakartam arcomat, kesztyű t rá ntottam, majd kinyitottam az ajtó t .
A beduin egyik felesé ge volt. Osszevissza kalimpá lt a kezé vel,

67
mikö zben elé gedetlenü l, nagy hangon magyará zott valamit.
Gesztusaibó l kikö vetkeztettem, hogy ideje tová bbutaznunk.
– Jalla! Jalla! – kiabá lta.
Bó lintottam, é s a nő nyomá ban kilé ptem a folyosó ra. A szomszé d
szobá bó l elő jö tt a beduin a má sik felesé ggel. Az asszony, aki
felé bresztett, szemrehá nyó an mondott valamit a fé r inak. Talá n a
szemé re vetette, hogy a pihenő idő alatt elhanyagolta. Az arab egy
darabig nem tö rő dö tt a perlekedé ssel, de amikor a lá rma csak nem
hagyott alá bb, é s a nő hangja egyre agresszı́vabbá vá lt, egyszerre
rá dö rrent a nő re, é s szinte felö klelte a tekinteté vel. A felesé g
azonmó d elcsitult.
Beü ltü nk az autó ba. Az asszony, aki az é jszaká t a fé rjé vel tö ltö tte,
egy reklá mszatyrot nyú jtott á t nekem, ami tele volt
csirkedarabokkal é s zö ldsé ggel tö ltö tt arab kenyerekbő l hajtogatott
tekercsekkel. Kaptam egy vizespalackot is. Megvolt há t az ú travaló m.
– Maskuura – mondtam.
A nő , aki felkeltett, ugyanilyen zacskó t kapott. Elgondolkodtam
azon, hogy a helyé ben nem fé lné k-e bá rmilyen é telt elfogadni a
má sik felesé gtő l. Hiszen aká r meg is mé rgezhetné k.
Elindultunk, é s nekem menten eszembe jutott Steven. A hosszú
utazá s az idegenekkel, akikkel rá adá sul meg sem é rtettü k egymá st,
egyre kimerı́tő bbé vá lt. Steven olyan megé rtő é s tü relmes volt… Alig
vá rtam, hogy talá lkozzam vele.
Né ztem az ablakon á t a lá tó hatá rig nyú ló szaú di sivatagot. Az
apró szemű homok dombokba rendező dö tt, é s a hullá mos tá j a
napfé nyben a zö ld, a ró zsaszı́n é s az arany á rnyalataiban ú szó
meseorszá gké nt tá rult elé m. A tá volban idő nké nt dzsipek bukkantak
fel, amelyek vezető i a homokdombok há tá n é s vö lgyeiben izgalmas
szafarit rendeztek. Lendü letbő l vető dtek bucká ró l bucká ra, szinte
szé tfrö ccsent a homok az autó k kerekei aló l.
Itt-ott sivatagi nö vé nyek csomó i vá ltak lá tható vá . A kisebb-
nagyobb zö ld bozó tok é s bokrok megszé pı́tetté k az egyre vá ltozó
tá jat.
Egyszer csak a tá volban egypú pú tevé ket pillantottam meg.
Mé ltó sá ggal lé pdeltek egymá s nyomá ban, é reztetve, hogy ez itt az ő
ö rö k birodalmuk.
Az idő elő rehaladtá val a lá tvá ny egyre komorabbá vá lt. A
sivatagot kö vek é s magas sziklaormok borı́tottá k, amelyek vá ltozatos
formá kat ö ltve vá ltak ki a felhő tlen é g há tteré bő l. Ahogy né ztem
ezeket a barna, kopá r hegyeket, nyugtalansá g lett ú rrá rajtam. Azt
kı́vá ntam, bá rcsak a lehető leghamarabb vé get é rne az utunk.

68
 Idő nké nt pihenő t tartottunk. A leggyakrabban csupá n azé rt, hogy
kilé pjü nk az autó bó l, kinyú jtó ztassuk tagjainkat é s kö nnyı́tsü nk
magunkon. Egé sz nap nagyon feszé lyezettnek é reztem magam.
Idő vel ú jra megá lltunk egy sivatagi szá llá son, amely nagyon
hasonlı́tott az elő ző hö z. Minden nagyjá bó l ugyanú gy tö rté nt, á m a
beduin ezú ttal a má sik felesé gé vel ment be egy szobá ba. Annyira
kimerü lt é s fá radt voltam, hogy az é tkezé st kö vető en nyomban
elnyomott az á lom.
Elé g jó l kipihentü k magunkat, amikor má snap reggel nekivá gtunk
az ú jabb ú tszakasznak. Hirtelen ké t autó jelent meg mellettü nk, é s
megá llá sra ké nyszerı́tettek minket. Ezú ttal nem lá ttam izgalmat a
beduin arcá n. Nyugodtan kiszá llt, é s ü dvö zö lte a fé r iakat, akik
szinté n kilé ptek terepjá ró ikbó l. Elé g hosszan beszé lgettek, aztá n a
beduin visszajö tt a kocsihoz, é s elő vett egy csomagot. Feltű nt, hogy
nagy kö teg pé nz lehet. Odaadta az egyik fé r inak, aki precı́zen
megszá molta a bankó kat, aztá n bó lintott, hogy rendben. A beduin
elbú csú zott az ismeretlenektő l, é s ki-ki ment a maga ú tjá ra.
Egy idő utá n rá jö ttem, hogy má r Egyiptomban vagyunk. Amikor
behajtottunk egy ü dü lő helyre emlé keztető vá rosba, nagyon
megö rü ltem, mert biztos voltam benne, hogy hamarosan talá lkozni
fogunk Stevennel. Hosszú , veszé lyes utam a vé gé hez kö zeledett.
A beduin egyszer csak az ú tpadká ra kormá nyozta az autó t , majd
kiszá llt, é s kinyitotta nekem az ajtó t .
– Ma’ asz-szalama – bú csú ztam el az arab felesé gektő l.
– Ma’ asz-szalama – felelt az egyik.
– Ma’ asz-szalama – visszhangozta a má sik.
Kiszá lltam, é s a beduinhoz fordultam, hogy kö szö netet mondjak
neki.
– Maskuura, maskuura – ismé telgettem izgatottan, mikö zben a
tekintetemmel Stevent kerestem.
– Jalla ma’ asz-szalama. – A fé r i indult, ké szü lt visszaü lni az
autó ba.
– Vá rj csak! – Olyan ideges lettem, hogy lengyelü l kezdtem
beszé lni. – Hé ! Ne hagyj itt egyedü l! Vá rd meg, amı́g Steven ideé r!
Steven! Erted?
A beduin igenlő en bó lintott.
– Steven – mondta, é s a kö zeli ká vé zó ra mutatott, é rté semre adva,
hogy ez a talá lkozá si pontunk, itt kell vá rnom.
– De é n nem akarok itt egyedü l maradni! – ö mlö tt tová bb belő lem
a szó lengyelü l.

69
 – Steven. – Az arab az ó rá já ra mutatott, jelezte, hogy Steven
hamarosan ideé r.
Taná cstalanul á lltam, ezé rt a beduin né há ny bankjegyet nyomott
a kezembe, é s fejé vel a ká vé zó felé intett. Mielő tt bá rmit is
mondhattam volna, beü lt a kocsiba, é s elhajtott.
Nem volt mit tenni, be kellett mennem a ká vé zó ba, é s vá rnom.
Bent leü ltem egy kis asztalhoz a sarokban, é s ká vé t rendeltem. Aztá n
ké rtem mé g egyet, majd egy ú jabbat.
Csak vá rtam, egyre csak vá rtam rá . Má r alkonyodni kezdett, é s az
aggodalmam masszı́v fé lelemmé sű rű sö dö tt.
Hol van Steven? Bepá nikoltam. Szú rt a szı́vem tá ja. A fenébe is, hol
marad Steven?

70
 V. FEJEZET

A sejkek extravagáns húzásai

Olyan soká ig ü ltem ott, hogy a ká vé há zi szemé lyzet má r gyanakvó
pillantá sokkal mé regetett. A nehé z, sö té t ruha szö rnyen meleg é s
ké nyelmetlen volt. A ká vé kortyolá sá hoz meg kellett emelnem az
arcfá tylat. Ez is kellemetlen volt. Gondosan beburkolva, egyre
nö vekvő fé lelemmel, aggodalomtó l zú gó fejjel pró bá ltam tervet
ková csolni, hogy mit csiná lok, ha Steven nem jelentkezik. Az
izgalomtó l egyre nehezebben nyeltem a levegő t .
A ká vé zó ban gyü lekezni kezdtek a vendé gek, fő leg fé r iak. Apró
poharakban kardamomos ká vé t vagy nagyon é des, friss
mentalevelekkel megszó rt teá t ittak. Né há nyan vı́zipipá t
szı́vogattak, é s az á radó dohá nyfü stö t alma, narancs, citrom é s
meggy aromá ja já rta á t, ezzel teremtve meg a jellegzetes arab
ká vé zó hangulatá t. A gomolygó fü st é s az egyik legné pszerű bb
egyiptomi é nekes, Amr Diab hangszó ró kbó l á radó hangja is
erő sı́tette ezt a benyomá st.
A fé r iak kortyolgattá k forró italaikat, shishá bó l pö fé keltek, é s
hangosan, hadarva tereferé ltek, mikö zben idő nké nt kı́vá ncsi
pillantá sokat vetettek felé m. Bá r ö ltö zé kem mindent takart, rossz
volt egyedü l ü lni a pillantá saik kereszttü zé ben. Egy idő mú lva ú gy
hatalmá ba kerı́tett az idegessé g, hogy megfá jdult a gyomrom, é s
rosszul lettem. Intettem a pincé rnek, é s ké rtem egy mentateá t.
Pá r perc mú lva ott is volt a kis ü vegpohá r a forró itallal. Vá rtam
egy kicsit, aztá n felemeltem, é s a fü ggö nyt fé lrehú zva ittam pá r
kortyot. A fé r iak tekintete tolakodó bbá vá lt, mintha mindená ron be
akartak volna né zni a fá tyol alá , az arcomba. Most mé g hangosabban
beszé ltek, hogy felhı́vjá k magukra a igyelmet. Egyszerre neveté sben
tö rtek ki. Vagyis inká bb durvá n felrö hö gtek. Megdermedtem. A
bordé lybó l jó l ismertem a begerjedt fé r iak neveté sé t.
Szerettem volna mielő bb kijutni a helyrő l. Csakhogy hová
menjek? Szinte fuldokoltam. Zaklatott pillantá sokat vetettem a
bejá rat felé , de Stevennek hı́re-hamva sem volt. Most mit tegyek? A
tá ská mban alig né há ny szá z dollá r há nyó dott, amit Steven adott az
ú tra.

71
 – Rakd csak el! – mondta, é s szinte erő szakkal nyomta a
markomba.
Eszrevette, milyen feszü lt lettem a pé nz lá ttá n. A borravaló ra
emlé keztetett, amit a kuncsaftok dobtak oda kö zö sü lé s utá n. A
megalá zó baksisra.
– Tartsd magadná l minden esetre! – tette hozzá .
– Milyen esetre?
Steven hosszan, komolyan rá m né zett.
– Egyszerű en tedd csak el!
Eltettem. Ugyan mennyi időre lesz elég? Enné l azonban sú lyosabb
problé má val is szembe kellett né znem: nem voltak irataim. Hogyan
jelentkezhetnék be egy hotelbe? Privát szállást keressek, le izessek
valakit? Mindez tú l veszé lyes lett volna egy magá nyos nő szá má ra
egy arab orszá gban. Es mé g ha sikerü lne is… A pé nz nem tart ki
soká ig. Mi lesz azután? Ké tsé gbeesetten tö rtem a fejem. Miből fogok
élni? És ha valakinek eszébe jut ellenőrizni az okmányaimat?
Egyfolytában meg kell majd vesztegetnem valakiket.
Ugy, ahogy a beduin tette ú tkö zben. Lá ttam, hogy pé nzt adott a
fé r iaknak, hogy szabadon bejuthassunk Egyiptomba. A pé nzkö teg
vastagsá gá bó l ı́té lve nem cseké ly ö sszegrő l lehetett szó . Nekem
honnan lenne ennyim? A túléléshez egyfolytában pénzre lesz
szükségem. Hogyan szerezzek?
Hemzsegtek a fejemben a kö zeljö vő mre vonatkozó aggodalmas
gondolatok. Hamis útlevelet kell szereznem valahogy. Az is egy
vagyonba kerül. Honnan szerzek ennyi pénzt? Ittam pár korty
mentateát. Úgy tűnt, valamilyen üdülőhelyen vagyok. Az emberek a
kellemes időtöltés, a szórakozás miatt utaznak ide. Lennének
kuncsaftjaim. És most magamnak dolgozhatnék.
Egyszer csak rá dö bbentem, milyen terveket szö vö k. A sajá t
gondolataim sé rtettek vé rig.
Intettem a pincé rnek: izetek. Bó lintott, hogy é rti, de nem sietett
elszá molni a fogyasztá somat. Ké nyelmesen kiszolgá lta a tö bbi
vendé get, rá é rő sen fecsegett velü k. Ereztem, ró lam beszé lnek, mert
ha lehet, mé g tolakodó bb pillantá sokat vetettek felé m.
Egyszerre valami ritmikus szá m harsant fel a hangszó ró kbó l, amit
a bordé lybó l má r jó l ismertem. Latifa ké pes volt olyan csá bos
hastá ncot lejteni rá , hogy az ö sszes sejk bevadult; hangosan
tapsoltak, tele torokbó l kornyiká ltak, majd ú jabb italokat rendeltek;
a tá ncosnő t pedig bankjegyekkel hintetté k be. Ké ső bb szobá ra
mentek a prostituá ltakkal, ahol bujá lkodtak velü k.

72
 A szomszé dos asztalokná l ü lő arabok dú doltá k a dallamot, é s
cé lzatos mosolyokat eregettek felé m. Mé g egyszer intettem a
pincé rnek, hogy hozza a szá mlá t. A ickó odalé pett a pé nztá rgé phez,
é s nekilá tott beü tö getni valamit. Urrá lett rajtam a taná cstalansá g,
hogy mit tegyek, miutá n kilé ptem a ká vé zó bó l. Itt má r nem
maradhattam tová bb, mert a helyzet percrő l percre
tarthatatlanabbá vá lt.
Megkaptam a szá mlá t, amit enyhé n remegő ké zzel egyenlı́tettem
ki. Megigazı́tottam a fá tylat, é s nehé z szı́vvel felá lltam.
Megindultam a kijá rat felé , é s ekkor meglá ttam az ajtó ban.
– Steven! – Ló dultam felé .
– Egy szó t se! – Megmarkolta a kezemet, é s a ká vé zó tó l nem
messze parkoló autó hoz vonszolt. Felté pte az ajtó t , é s szinte belö kö tt
a gé pkocsi belsejé be. – Ulj be!
Csikorgó gumikkal indı́tott, é s sebesen elhajtottunk. Orü ltem,
hogy vé gre Stevennel lehetek, de a fé lelem tová bbra sem engedett a
szorı́tá sá bó l, mert az amerikai ú gy viselkedett, mintha tová bbra is
veszé lyben lenné nk.
Steven az ú tra koncentrá lt, igyelmesen pá sztá zta, é s gyakran
lesett a visszapillantó tü kö rbe.
– Milyen volt az ú t a sivatagon keresztü l? – ké rdezte, de má r csak
akkor, amikor kié rtü nk a vá rosbó l.
– Elé g fá rasztó – mondtam, mert té nyleg az volt.
– Ez volt a legjobb megoldá s – felelte, de mintha mentegető dzö tt
volna.
– Tudom. – Nagyon is tisztá ban voltam azzal, hogy ú tlevé l né lkü l
egyetlen repü lő gé pre sem engednek fel.
– Mindjá rt visszafordulunk a vá rosba, é s egy hotelben fogunk
megszá llni. Akkor aztá n kipihenheted az ide vezető utat. – Egy
pillanatra felé m fordult, é s egy szı́vdö glesztő mosollyal ajá ndé kozott
meg.
– Hogy fogok bejelentkezni papı́rok né lkü l?
– Elinté zem.
Arra gondoltam, hogy milyen jó , ha van az ember kö zelé ben egy
fé r i, aki tö rő dik vele.
Autó ztunk mé g pá r kilomé tert, majd Steven lehú zó dott az
ú tpadká ra. Hosszan igyelte a há trapillantó tü krö t: ellenő rizte, hogy
má sik já rmű nem kö vetett-e minket. Való szı́nű leg semmi gyanú sat
nem lá tott, mert ú gy negyedó ra mú lva tová bbindultunk. Aztá n
megfordultunk, é s visszakocsiztunk a vá rosba.

73
 – Hol vagyunk egyá ltalá n? – Ré gó ta motoszká lt bennem ez a
ké rdé s.
– Egyiptomban! – nevetett rá m Steven, hogy oldja a kissé feszü ltté
vá lt hangulatot.
– Ezt é n is tudom – jegyeztem meg mosolyogva, bá r ezt nem
lá thatta, mert az arcomat kendő takarta. – De pontosabban?
– A Sı́nai-fé lszigeten, Sarm es-Sejkben.
– A Vö rö s-tenger partjá n?
– Igen, a vá ros a Vö rö s-tenger rivié rá já n, az Arany-ö bö lben
fekszik.
– Hallottam ró la…
Tudtam, hogy a sejkek itt tö ltik a vaká ció ikat, é s itt horgonyozzá k
le a jachtjaikat. A bordé lyban voltak olyan lá nyok, akik arró l
á brá ndoztak, hogy valamelyik kuncsaft egyszer majd elhozza ő ket
ide. De ez sosem tö rté nt meg.
– Ez egy hı́res ü dü lő hely, ahol a gazdag arabok pihennek –
folytatta Steven. – Idő nké nt mé g Szaú d-Ará bia koronahercege, a tró n
vá romá nyosa, Mohamed bin Szalmá n is itt kö t ki a kö zelben
szuperjachtjá n, az ö tszá zmillió euró t é rő Serené n.
Az arab sejkek meg a jachtjaik… – Nem é bresztettek tú l szé p
emlé keket, ı́gy há t nem szó ltam.
– Ki nem talá lná d, mit tart a hajó já n a herceg…
Az első ö tletem az volt, hogy egy há remet hurik tucatjaival é s
csá bos tá ncosnő ket, de ezt megtartottam magamnak.
– Fogalmam sincs – kö zö ltem.
– Leonardo da Vinci egyik ké pé t.
– Tessé k? – kiá ltottam meglepetten.
– Allı́tó lag ezen a jachton talá lható a Salvator Mundi{23}, Leonardo
da Vinci mestermű ve a 16. szá zad elejé rő l, amit XII. Lajos francia
kirá lynak festett. – Steven el akarta terelni a igyelmemet a sajá t
nyomorult helyzetemrő l.
– Hogyan kerü lhetett a hı́res reneszá nsz mester alkotá sa a sejk
jachtjá ra?
– Egy á rveré srő l. Ez a vilá g legdrá gá bb festmé nye, amit a sejk a
New York-i Christie aukció shá z á rveré sé n szerzett meg
né gyszá zö tven millió dollá ros á ron.
– A sejkeket mindig is a legek é rdekelté k… – mormoltam
gú nyosan.
– Ha egyszer van rá pé nzü k… – Steven gyorsı́tott egy kicsit. – Az a
hı́r já rja, hogy a rekordajá nlatot a tró nö rö kö s nevé ben a bará tja, egy
má sik szaú di herceg tette.

74
 – Es persze nem licitá lt rá senki…
– Senki. Igy a festmé ny a jachtra kerü lt. – Steven gyors tempó ban
kö zelı́tett ú jra a vá ros felé . – Aztá n ott van mé g a palota…
– A jachton? – é lcelő dtem.
– Egy jacht, amelynek a hossza ú gy szá zharmincö t mé ter,
amelynek hé t fedé lzete, ké t helikopterleszá lló ja, tizenö t ó riá si
luxuskabinja, edző termei, ú szó medencé je, mozija é s való szı́nű leg
mé g egy raká s komfortcucca van, való já ban egy ú szó palota –
szö gezte le Steven. – De most egy olyan kasté lyra gondolok, amely a
jachton é s a ké pen kı́vü l a harmadik extravagá ns vá sá rlá sa a szaú di
hercegnek.
– Mé gis mifé le kasté lyró l van szó ?
– A franciaorszá gi Châ teu Louis XIV-rő l, amely Versailles-tó l nem
messze é pü lt fel. Ezé rt a herceg há romszá zmillió dollá rt adott.
– A sejk ú gy szó rja a dollá rmillió kat, mint… – Nem tudtam
befejezni, mert nem talá ltam a helyzethez illő hasonlatot. – Ez a
birtok is legalá bb olyan imponá ló lehet, mint a jacht.
– Ugy van. Bá r a palotá t napjainkban é pı́tetté k, kü lső
megjelené sé t a 17. szá zadi francia kasté lyok ihletté k, ezé rt
elké pesztő pompa jellemzi.
– Akkor é pp a koronahercegnek való …
– A kasté ly elé arany szö kő kutat helyeztetett, é s termé szetesen az
arany ké pezi a gazdagsá gtó l roskadozó palota teljes belső
kiké pzé sé nek dekorá ció s vezé rmotı́vumá t. Aranybó l ké szü ltek az
ajtó k é s a lé pcső -balusztrá dok dı́szei, a csillá rok, a falilá mpá k… –
Steven elhallgatott, mert valaki mellette elő zé sbe kezdett, é s
igyelnie kellett a vezeté sre.
Az aranyvá rosnak nevezett Dubajra gondoltam. Tö bb mint egy
é vet tö ltö ttem ott, mé gsem ismerhettem meg.
– A Châ teu Louis XIV a vilá g egyik legdrá gá bb lakó há za, tehá t…
– Megint egy leg… – kotnyeleskedtem bele.
– Termé szetesen a legra iná ltabb ké nyelmi igé nyeket is kielé gı́ti.
Tı́z luxuslakosztá ly van benne az ezekhez tartozó fü rdő szobá kkal;
impozá ns hall tizenö t mé ter magasra ı́velő , festett
kupolamennyezettel; ó riá si kö nyvtá r é s borospince, ahol há romszá z
italos palack elhelyezé se biztosı́tott… – sorolta Steven, é s kicsit
visszavett a sebessé gbő l, mert a lá tó hatá ron feltű ntek az
ü dü lő komplexum kö rvonalai. – Ezenkı́vü l a tulajdonost é s vendé geit
ké t ú szó medence vá rja: egy kinti é s egy belső . A kasté lyhoz tartozik
mé g egy squashpá lya, ké t bá lterem é s egy gazdagon felszerelt
é jszakai klub.

75
 Osszerá ndultam. Ejszakai klub… Naná , hogy egy hercegnek, egy
arab sejknek felté tlenü l szü ksé ge lehet a kasté lyá ban egy privá t
klubra. Hogy ő é s a haverjai kedvü kre kettyintgessenek benne.
Meghı́vjá k a legszebb modelleket a pá rizsi, londoni, milá nó i, New
York-i kifutó kró l. Szemem elő tt felvillantak a jachtos orgia jelenetei,
amelyre Ibrahim sejk vitt magá val engem é s mé g né há ny lá nyt a
bordé lybó l. Ké ső bb ki is tá rgyaltuk az egé szet Okszaná val, aki a
hasá n lé vő sebhely miatt nem kerü lt be a kö rü nkbe.
– Ha sejkek kö rü l forgoló dsz, ú szhatsz a pé nzben – mondta
á brá ndos hangon az ukrá n lá ny, akin lá tszott, hogy fá jlalja, amié rt
nem vehetett ré szt az orgiá n.
És tapicskolhatsz a kakiban, fű ztem hozzá gondolatban, mert
eszembe jutott a fedé lzeten heverő , meztelen Larisza ü rü lé kkel
borı́tott melle. Amikor visszaindultunk, a ké ses fé r i alig tudta lá bra
á llı́tani, hogy visszafuvarozza a bordé lyba, Szandzsaj pedig a
mellette fekvő gusztustalan arabot keltegette, hogy izessen az extra
szolgá ltatá sé rt. Az arab nem vitatkozott: elő vett egy
bankjegykö teget, é s á tnyú jtotta Szandzsajnak, majd egy má sik,
ugyanilyen vastag pé nzrolnit – nyilvá n elő ző leg má r ö sszeké szı́tette
– a fé lig eszmé letlen Larisza kezé be nyomott. Té nyleg gigantikus
borravaló volt.{24}
A szexorgiá kat, amelyen a sejkek aká r koprofı́liá val é s urofı́liá val
is mulattak, nemcsak a privá t jachtjaikon szervezté k meg, de voltak
ilyenek dubaji, bahreini, londoni é s pá rizsi luxushotelekben is. A
nyilvá noshá zunkban é lt egy orosz lá ny, Katrina, aki korá bban
Bahreinben dolgozott. O mesé lte, mi folyt a maná mai exkluzı́v
szá llodá kban:
– A bulik vé gé n szó szerint mindent hú gy é s szar borı́tott –
jegyezte meg, amikor mi panaszkodtunk a kuncsaftjainkra. Igy
akarta é rzé keltetni, hogy mindig lehet rosszabb a helyzet. Sokkal
rosszabb. – Az á gyakon, a padló n, a kanapé kon, fotelekben,
sző nyegeken, asztalokon… Aztá n a szemé lyzet kı́nló dhatott az egé sz
fö rtelem feltakarı́tá sá val. Ugy hallottam, a hotel ké nytelen volt
speciá lis takarı́tó egysé geket bevetni, hogy mindent
lefertő tlenı́tsenek é s megtisztı́tsanak. Mivel ezek a gyomorforgató
orgiá k á ltalá ban a legdrá gá bb elnö ki lakosztá lyokban zajlottak, a
felú jı́tá sok – mert idő nké nt egyenesen ú j bú torokat é s
berendezé seket is kellett vá sá rolni – dollá rszá zezrekbe kerü ltek.
Amit nyilvá n a mindent ö sszerondı́tó vendé geknek szá mlá ztak ki. Es
gondolná tok? – Katrina pupillá ja kitá gult, szeme elkerekedett. – Egy

76
hang né lkü l izettek! Felfogtá tok? Hú sz-harmincezer dollá rt
kö hö gtek ki csak azé rt, hogy valaki eltakarı́tsa utá nuk a mocskukat!
Egy darabig csendben maradtunk. Pró bá ltuk megemé szteni a
hallottakat, mert az ö sszeg, amit a sejkek ké pesek voltak kiadni
né há ny ó rá nyi ocsmá ny mó ká ra, letagló zott minket.
– Ezek á ltalá ban szaú diak voltak – folytatta Katrina –, é s
való szı́nű leg az uralkodó csalá d tagjai, mert ki má snak van ennyi
felesleges, eldobható pé nze? Bahrein kö zel van Rijá dhoz, szó val
á tjö ttek…
– Es ti? Hogy bı́rtá tok ki mindezt? – ké rdezte Okszana, aki má r
nem bá nta, hogy lemaradt a jachtos partiró l.
– Ne is ké rdezd! – Katrina arca elsö té tü lt a nyomasztó emlé kek
hatá sá ra. – Az egyik csaj szerintem ettő l purcant ki. Talá n tú l sok
jutott belő le a szá já ba, vagy mi… Az orgia utá ni napon belá zasodott,
há nyt… Aztá n má r nem é rzett semmit.
– Es mi lett vele? – faggatta Larisza.
– Mi lett volna? A hullá já t bedobtá k az Obö lbe. De most, hogy
mondod… Lehet, hogy mé g é lt? – Katrina ú gy já rtatta vé gig rajtunk
eszelő s tekinteté t, mintha hirtelen rá jö tt volna valamire. – Lehet,
hogy mé g é lt a szerencsé tlen?
Legyeztem pá rat kezemmel az arcomat takaró fá tyol elő tt, hogy
elű zzem a bordé ly ré mké peit.
– Kapsz levegő t? – ké rdezte Steven.
– Fullasztó egy kicsit ez a holmi…
– Feljebb csavarom a klı́má t. – Az amerikai igazı́tott az autó benti
hő mé rsé kleté n.
– Nos, igen… – Megkö szö rü ltem a torkom, mert nehezemre esett a
beszé d. – A sejkeknek szü ksé gü k van a magá n-é jszakaiklubjaikra a
maguk… – Obszcén, akartam mondani, de Steven mellett nem voltam
ké pes kiejteni ezt a szó t . Megpró bá ltam tagadni a való sá got. Ugy
é reztem, ha nem mondom ki, nem is vagyok prosti. – …ki inomult
szó rakozá saihoz. – Fejeztem be a mondatot letö rten. Kis hı́já n
elbő gtem magam.
Steven rö gtö n megé rezte, hogy elkedvetlenedtem.
– Abban a kasté lyban van mé g valami, ami szerintem nagyon
tetszene neked – folytatta derű sen.
– Ugyan mi?
– Egy ü vegfalú vı́z alatti szoba, ahol meditá lni lehet.
– Vı́z alatti?
– Igen, a vizesá rok palota felő li oldalá n. Lá ttam ró la fotó kat, é s el
kell ismernem, é n is szı́vesen elmeditá lgatné k benne. Ugy né z ki,

77
mint egy á tlá tszó kupola, amit minden oldalró l vı́z ö lel kö rü l. Es a
vı́zben dı́szhalak ú szká lnak. Egy kerek, sü ppedő s, fehé r kanapé van a
kö zepé n, amely pihené sre csá bı́t . Ha azon ü lsz, a halak a fejed felett
ú szká lnak. Na, hogy tetszik?
– Tetszik – feleltem halkan. Há lá s voltam Stevennek, hogy
megpró bá lta elterelni a igyelmemet a kı́nos gondolatokró l.
Az amerikai hamarosan lelassı́tott, é s igyelmesen kö rü lné zett.
– Ké rlek, vedd le az abajá t é s a fá tylat! – fordult felé m.
– Mié rt?
– Most bemegyü nk a hotelbe, é s é n nem vagyok arab, tehá t furcsa
lenne, ha mellettem egy fekete abajá s nő t lá tná nak.
Bá rmilyen meggyő ző is volt Steven é rvelé se, nehezemre esett
kibú jni a fekete takará sbó l. Ugy é reztem, amió ta kilé ptem a dubaji
apartmanbó l, az abaja megvé dett engem. Ha most leveszem, a vilá g
elé tá rom, hogy ki vagyok. Es bá rki né z is rá m, az rö gtö n tudni fogja:
ez itt Julia, aki megszö kö tt a dubaji bordé lybó l.
– Mi a baj? – ké rdezte aggodalmasan Steven, amikor lá tta, hogy
meg sem moccanok.
– Nem tudom… Fé lek, nagyon fé lek – feleltem sı́ró s hangon.
– Ne aggó dj – mondta gyengé den –, ez egy ó riá si szá lloda.
Tulajdonké ppen egy egé sz ü dü lő komplexum. Egy villaapartmanban
lakunk majd, má rmint ké t há ló szobá ban – fű zte hozzá gyorsan –, de
egé sz idő alatt melletted leszek. Az ü dü lő ó riá si, é s rengeteg itt a
turista, hisz sok-sok euró pai turista nyaral itt. Medencé k vannak,
parkok, é ttermek, ká vé zó k, kijá rat a gyö nyö rű partra…
– Há t az irataink?
– Mondtam, hogy emiatt ne aggó dj! Ha má r bent leszel az ü dü lő
terü leté n, senki nem fog papı́rokat ké rni tő led – magyará zta
tü relmesen.
– De nem tú l veszé lyes, hogy egyszerű en csak itt langá ljak? –
Tová bbra is ké tsé gek gyö tö rtek.
– A gyertyalá ng alatt van a legsö té tebb. Egyszerű en csak egy
leszel a rengeteg euró pai nő kö zö tt, akik egy kellemes vaká ció t
tö ltenek el Egyiptomban – nyugtatott meg.
Meggyő zö tt a magabiztossá ga, ezé rt megszabadultam az
arcfá tyoltó l, a kendő tő l é s az abajá tó l. Steven alaposan megszemlé lt.
– Elő szö r is alaposan ki kell magad pihenned, Julia!
Befordı́tottam az utasoldali visszapillantó tü krö t , é s megné ztem
magam. Vö rö s, kariká s szemek pillantottak rá m, bő rö m fö ldszı́nű
volt, hajam tiszta kó c. Ré mesen né ztem ki.

78
 – Mit csiná ljak az abajá val é s a tö bbi holmival? – ké rdeztem, bá r a
legszı́vesebben visszabú jtam volna belé jü k.
– A há tsó ü lé sen talá lsz egy szatyrot. Tedd bele!
– Rendben. – Megtettem, amit ké rt.
Tová bbhajtottunk. Vé giggurultunk az ü dü lő terü leté re bevezető
ú ton, melynek ké t oldalá n kettő s pá lmasor magasodott. Csakhamar
impozá ns szö kő kutak tű ntek fel, amelyek kö zü l a legnagyobb
kü lö nö sen magasra lő tte fel a vı́zsugarat. A nagy é pü let
fő bejá ratá hoz hajtottunk, itt volt a recepció . Steven fé kezett, é s má r
ott is termett a hotel szemé lyzeté bő l valaki, hogy leparkolja a
kocsinkat. A londiner kinyitotta nekem az ajtó t .
– Megé rkeztü nk – kö zö lte Steven.
– Há t a csomagjaink? – Ugy beszé ltü k meg, hogy a holmimat
Steven hozza magá val, mert azokra amú gy sem volt szü ksé gem a
szaú di sivatagon á t vivő ú ton.
– Majd hozzá k a hordá rok.
Kiszá lltunk az autó bó l, é s besé tá ltunk a keleties ı́zlé ssel
berendezett hotel fogadó termé be. A falak a sivatagi homok ró zsá sba
hajló á rnyalatá nak szı́né t viselté k, a má rvá nypadló t ı́zlé ses
rozettadı́szı́té s é kesı́tette, az orientá lis ı́vek, a lampionok é s az
arabos dı́szı́té s az egzotikus belső teret hangsú lyozta. Egy kerek,
nagy asztal á llt kö zé pen, rajta kü lö nbö ző magassá gú é s formá jú ,
á ttetsző vá zá kbó l fehé r é s fuksziapiros virá gok hajoltak ki szemet
gyö nyö rkö dtető csokrokban. Az elegá ns dekorá ció jó l illett az első
osztá lyú szá llodá hoz.
A bejá ratná l egy fehé r egyenruhá s hotelalkalmazott fogadott
minket, aki egy tá lcá n vı́zzel á titatott, illatos ké ztö rlő kendő kkel é s
apró poharakban friss mentateá val kı́ná lt minket. Miutá n
felfrissı́tettü k magunkat, az ü res poharakat a tá lcá n hagyva beljebb
lé ptü nk. Steven nem foglalkozott a recepció val, hanem magabiztos
lé ptekkel haladt elő re.
– Gyere, minden el van rendezve – szó lt oda nekem.
Atvá gtunk a hallon, majd lelé pdeltü nk egy szá rnyas ajtó hoz
vezető szé les lé pcső n, é s má r ki is jutottunk a lejtő re é pü lt, jó kora
ü dü lő terü leté re. Kikukucská ltam Steven há ta mö gü l.
– De gyö nyö rű ! – csodá ltam meg az elé m tá ruló lá tvá nyt.
Igé nyesen megtervezett, zö ld nö vé nykompozı́ció s kö rnyezetbő l
tű ntek elő a keleti palotá k stı́lusá ra emlé keztető é pü letek. Attö rt
dı́szı́té sű , ı́ves ablaksorok ritmusa tette mozgalmassá a napsü tö tte
homok szı́né nek á rnyalataiban tü ndö kö lő falakat. Az erké lyeket
magasba nyú ló tornyocská k é s mesteri kivitelezé sű balusztrá dok

79
é kesı́tetté k, a vará zslatos é s titokzatos hangulatot pedig az é pü letek
aljá ban futó á rká dok biztosı́tottá k. Arra gondoltam, hogy az arab
hercegnő k is ilyen palotá kban lakhatnak.
– Orü lö k, hogy tetszik neked – mosolygott rá m melegen az
amerikai.
Egy fedett elektromos autó kanyarodott oda hozzá nk a
csomagjainkkal. Mi is helyet foglaltunk benne, majd a fehé r nadrá got
é s betű rt inget viselő sofő r tekervé nyes utakat bejá rva elfuvarozott
minket a villá nkhoz. Utkö zben megcsodá ltam a falakró l lecsü ngő
fehé r, mé lyró zsaszı́n é s piros virá ggirlandokat, az egyenletesre nyı́rt
sö vé nyeket, a virá gzó bokrokat, a gondozott kis fá kat, az é gbe tö rő
pá lmá kat é s a rengeteg, kellemesen csobogó szö kő kutat.
A já rmű megá llt az é pü letü nkné l. Kiszá lltunk, é s felmentü nk a
lé pcső n a lakré szü nkhö z. A sofő r behordta a csomagokat, Steven
borravaló t adott neki, aztá n bezá rta az ajtó t .
Belé ptü nk az elegá nsan berendezett nappaliba. A szobá t egy
ké nyelmes kanapé uralta, é s volt benne há rom ü veglapos asztalka is:
egy aranyozott szé lű , amely a kanapé elő tt á llt, ké toldalt pedig a ké t
kisebb, ezekre modern lá mpá kat helyeztek. A kanapé fö lö tt egy
stı́lusos tü kö r ló gott, amelyet ké tfelő l falilá mpá k vilá gı́tottak meg,
vele szemben á llt egy zö mö k komó d, rajta a legeslegú jabb
generá ció s té vé ké szü lé k. A padló n bé zs szı́nű geometrikus mintá kkal
telerajzolt é gszı́nké k sző nyeg terü lt el. A teraszra vezető , teljes
terjedelmé ben nyitható ü vegfalon odaillő sö té tı́tő é s fehé r fü ggö ny
ló gott.
Teljes szé lessé gé ben kitá rtam a teraszajtó t , é s kiá lltam a szabad
é g alá . A fehé r kupolá jú , tornyos há zikó k é s a szé lben hajladozó
pá lmá k mö gö tt mé lyké k, hullá mzó tenger tá rult fel. A lá tó hatá ron a
Sı́nai-fé lsziget hegyvonulatá nak sö té t kö rvonalai rajzoló dtak ki.
Magamba szı́vtam ezt az elbű vö lő lá tké pet, amely a ré g vá rt
szabadsá g ı́gé reté t hordozta.
Steven megá llt mellettem, é s egy darabig a horizontot fü rké szte.
– Remé lem, hogy… – elhallgatott, é s komolyan rá m pillantott –,
hogy kellemesen é rzed majd itt magad. – Ugy é reztem, má st akart
mondani.
– Jó lesz nekem itt – biztosı́tottam.
Való ban gyö nyö rű é s minden lé tező ké nyelemmel ellá tott helyen
já rtunk. A legjobban mé gis annak ö rü ltem, hogy Steven velem van,
mert ebben a bonyolult helyzetben egyedü l nem tudtam volna
megbirkó zni a problé má immal. Az egyiptomi ká vé zó ban a jö vő mé rt

80
reszkettem, nem tudtam, hogyan tová bb. Es akkor megjelent
Steven…
– Kö szö nö m – né ztem komolyan a szemé be.
Nem felelt, de egy pillanatra felé m hajolt. Aztá n rö gtö n
visszakozott, tekintete a tengerre szegező dö tt.
– Gyere, megmutatom a há ló szobá dat! Ott is van egy terasz,
tengeri kilá tá ssal – mondta kisvá rtatva.
– Té nyleg? – Erre nem szá mı́tottam. – Gyö nyö rű a kilá tá s a há ló bó l
is?
Fü lig szaladt a szá ja, é s bevezetett a nekem szá nt szobá ba.
Kimerı́tő utazá som vé gé n a franciaá gy egyenesen kirá lyi
nyoszolyá nak tű nt.
– Most pedig ne haragudj, de szeretné k megfü rdeni é s…
– Igen, legfő bb ideje lepihenni – é rtett egyet velem. – De elő tte
nem harapná l valamit? A szobá ba rendelem a vacsorá t – ajá nlotta
fel.
– Nem, kö szö nö m. Nem vagyok é hes.
– Biztosan nem? Jó ideje nem ehetté l egy falatot sem.
– Nem, nem. Csakis aludni szeretné k.
– Hozom a cuccaidat.
A hordá r a folyosó n hagyta a bő rö ndö met, Steven á thozta a há ló
ajtajá hoz.
– Tessé k – rakta le a szoba elő tt.
– Kö szö nö m.
– Szé p á lmokat – mondta bú csú zó ul.
– Neked is. Jó é jt!
– Jó é jt!
Becsuktam az ajtó t , é s nyomban bevetettem magam a
fü rdő szobá ba. Vizet engedtem a ká dba, a hotel nyú jtotta kı́ná latbó l
kivá lasztottam egy illatos folyadé kot tartalmazó lakont, melynek
teljes tartalmá t a fü rdő vı́zbe zú dı́tottam. A ká dban hamarosan dú s,
sű rű , fehé r hab tornyosult. Ledobtam a ruhá m, é s é lvezettel
merü ltem bele az illatos vı́zbe. A bordé lyban egy é ve nem vettem
ká dfü rdő t , ott csak zuhanyozni tudtam. Hosszú ideje ez volt az első
szabad fü rdé sem.
Olyan hosszan hevertem a vı́zben, hogy idő nké nt hozzá kellett
tö ltenem egy kis meleget, mert vacogni kezdtem. Elveztem, hogy bá r
lassanké nt leszá llt az é j, mé gsem kellett sietnem sehová . Nem
kellett kiö ltö znö m é s kifestenem magam, sem a bá rszé ken
egyensú lyozva kuncsaftokat fognom. Nem kellett szobá ra mennem
velü k. Nem kellett szé ttennem a lá bam, é s arra vá rni, mikor fejezik

81
be vé gre. Nem kellett szı́nlelnem, hogy milyen jó . Hazug extá zisban
nyö gdé cselnem é s jajgatnom. Azt mondanom, hogy mé g soha,
senkivel ennyire. Nem elhitté k azok az idió tá k? Utá na meg
bü szké lkedtek, hogy milyen klasszak, milyen fé r iasak, hogy ké pesek
mé g egy kurvá t is… Nem kellett semmit sem tennem. Csak meleg
vizet eresztenem a ká dba.
Hosszan á ztattam magam, aztá n kiszá lltam a ká dbó l,
megtö rö lkö ztem, é s egy fü rdő lepedő be burkoló zva a tá ská khoz
lé ptem, hogy elő vegyem a szü ksé ges holmit. Tiszta bugyiban,
há ló ingben bú jtam be az ó riá si á gyba. Kicsit szé dü ltem. A szemem
elő tt sivatagi tá jak tű ntek fel. A ké t egymá sra acsargó felesé g. A
beduin, aki egyszerű en faké pné l hagyott. A fé r iak, akik rá m
meresztetté k tekintetü ket. Es Steven, aki elhozott ebbe a csodá s
palotá ba.
Nem tudom, mikor aludtam el.
Amikor felé bredtem, kevé s napfé ny szű rő dö tt be a zá rt sö té tı́tő n
keresztü l. Fekü dtem mé g pá r percig. Ké ptelen voltam betelni az
é rzé ssel, hogy senki nem ellenő rizget, é s nem fö rmednek rá m, hogy
menjek dolgozni. Megtehettem, hogy lustá lkodom, vagy aká r fel is
ö ltö zhettem é s elsé tá lhattam volna. Csak ú gy. Nem tiltotta meg
senki. Mert má r senki rabszolgá ja, senki szexrabszolgá ja nem
voltam.
Lassacská n kiká szá ló dtam az á gybó l, rendbe hoztam magam a
fü rdő szobá ban, é s kilé ptem az erké lyre. A tenger reggeli lá tvá nya
mé g az elő ző napiná l is fensé gesebb volt. Ké k hullá mok szikrá ztak a
fé nyben, a hegyek gerince aranyá rnyalatot kapott. Ké t ké zzel az
erké lykö nyö klő be kapaszkodtam, az arcomat a nap felé fordı́tottam.
A szellő szé tzilá lta hosszú , sző ke hajam, é s ú gy é reztem, vé gre
megé rkezett a ré g vá rt szabadsá g. Csak á lltam ott lehunyt szemmel,
é lvezve a napot, a szelet, a szabadsá got.
– Hahó !
A hang felé fordultam. Steven a szomszé dos teraszon á llt, é s
engem né zett. Nem tudom, mió ta igyelt.
– Hahó – mosolyogtam rá .
– Hogy aludtá l?
– Kö szö nö m, csodá san. Es te?
– Jó l, kö szö nö m. Hol reggelizü nk? A szobá ban vagy az
é tteremben?
– Mehetü nk az é tterembe.
Elegem volt a szobá ban bekapott reggelikbő l. Meg az ebé dekbő l,
vacsorá kbó l. Tö bb mint egy é ve, hogy – gyé r szá mú kivé teltő l

82
eltekintve – minden é tkezé sem a bordé lybeli szobá ban zajlott le.
– Rendben. Szó lj, ha ké sz vagy!
– Egy kis idő t ké rek.
– Csak nyugodtan – ragyogtatta rá m a mosolyá t Steven. – Nem
kell sietned.
– Mindjá rt elké szü lö k. – Orü ltem, hogy nem sü rgetett.
– Tü relmesen vá rok.
Mé g egy utolsó pillantá st vetettem a csillá mló tengerre, é s
visszamentem a szobá ba. Feltú rtam a tá ská mat, elő vettem belő le az
egyik ruhá t, é s belebú jtam. Megfé sü lkö dtem, nyú ltam a rú zsé rt.
Vé gighú ztam a kis rudat az ajkamon, aztá n visszatettem a tá ská ba.
Nem akartam enné l jobban kifesteni magam. Festettem má r az
arcomat eleget.
Bementem a nappaliba, ahol Steven vá rt. Tető tő l talpig
vé gigmé rt.
– Csinos vagy.
– Kö szö nö m.
– Indulhatunk – mosolygott rá m gyengé den.
Az á polt nö vé nyek kö zö tt kanyargó ö své nyeken elsé tá ltunk az
é tteremig, ahol své dasztalos reggeli vá rt minket. A termet –
aká rcsak az egé sz szá llodá t – dú s, keleties motı́vumok é kesı́tetté k. A
gazdagon megrakott asztalokon zavarba ejtő bő sé g uralkodott.
Elszé dı́tett az evő eszkö zö k é s tá nyé rok fé mes csengé se, a szı́nes
ruhá s nyaraló k gondtalan fecsegé se, a gyerekek kiá ltozá sa é s
nyafogá sa, az ö rö mteli kacajok; a kü lö nfé le é telekkel megrakott
tá lcá kat fuvarozó , kö rü lö ttem já ró -kelő emberek, a fel-alá ciká zó
pincé rek. A hosszú nyilvá noshá zi hé tkö znapok utá n, amelyek
gyakorlatilag elsö té tı́tett, fü stben é s alkoholgő zben ú szó termekben,
illetve az é n ablaktalan, izzadsá gtó l é s spermá tó l bű zlő odú mban
zajlottak, ú gy é reztem, mintha egyszer csak egy má sik bolygó ra
vető dtem volna. Megfeledkeztem arró l, hogy ez a vilá g is lé tezhet.
– Alig etté l pá r falatot – jegyezte meg Steven a reggeli vé gé n.
– Nincs é tvá gyam.
Steven szomorú sá got olvasott ki a tekintetembő l.
– Javaslom, hogy a mai napot tö ltsü k a parton.
– Jó l van.
– De elő tte mé g valamelyik butikban veszü nk neked fü rdő ruhá t.
– Rendben.
Jó lesett, hogy tö rő dö tt velem valaki. Nem voltam biztos abban,
hogy valaha is fel tudom-e venni a normá lis é let ritmusá t.

83
 Kimentü nk az é tkező bő l, é s sietsé g né lkü l elindultunk
megkeresni a hotel butikjá t. Alig pá r szó t vá ltottunk. Steven
megé rté ssel alkalmazkodott vá ltozó kedé lyá llapotomhoz. Jó l tudta,
hogy idő re lesz szü ksé gem, amı́g megszokom az ú j helyzetet, é s
tö bbé -kevé sbé visszanyerem a lelki egyensú lyomat.
Az exkluzı́v butikban izgalmas é s ı́zlé ses á ruvá laszté k á llt
rendelkezé sü nkre, de az á rak meglehető sen borsosak voltak.
– Nincs is szü ksé gem fü rdő ruhá ra – bizonygattam, mert nem
akartam Stevent ú jabb kiadá sokba hajszolni.
– De igenis szü ksé ged van rá – tiltakozott. – Ané lkü l hogy mé sz ki
a partra?
– Mehetek ruhá ban…
– Ebben a forró sá gban?
– Nekem meg sem kottyan!
Steven tekintete a vitrinben kiá llı́tott egyik bikinire té vedt, é s
ké rte, hogy azt mutassá k meg. A mé ret megadá sá ná l nem té vedett.
– Jó vá lasztá s! Kivá ló minő sé gű anyagbó l ké szü lt, ezé rt
kivé telesen jó l kö veti a test vonalá t – dicsé rte az á rut az eladó nő ,
mikö zben kiteregette Steven elő tt a fü rdő ruhá t. – Swarovski
kristá lyok dı́szı́tik. Gyö nyö rű en csillognak a fé nyben. – Nyú jtotta
volna a bikinit, de nem tudta, melyikü nk felé tartsa.
– Pró bá ld fel! – unszolt Steven. – Nagyon ké rlek!
Nem illett volna visszautası́tanom. Atvettem az eladó nő tő l a
fü rdő ruhá t, é s bementem a pró bafü lké be. Belebú jtam, é s minden
oldalró l szemrevé teleztem magam. El kellett ismernem, Stevennek
jó ı́zlé se volt. A felső ré sz halcsont merevı́té sű , varrá smentes
melltartó kosarai csodá san passzoltak, kiemelté k telt kebleimet, a
bikinibugyi meré sz kivá gá sa pedig elő nyö sen hangsú lyozta formá s
há tsó mat. A tarka madá rtollmintá s anyagot a rá varrt Swarovski
kristá lyok mé g hatá sosabbá tetté k, é s ezá ltal egé szen csodá s lett az
egyé bké nt is csinos fü rdő ruha.
– Megné zhetem? – ké rdezte Steven.
Kilé ptem a pró bafü lké bő l é s megá lltam elő tte.
– Gyö nyö rű ! – mondta ő szinte elragadtatá ssal.
– Nagyon jó l á ll – csatlakozott hozzá az eladó nő is –, de ilyen
alakkal minden jó l á llna.
– Kö szö nö m. – Kicsit zavarba jö ttem.
– Ajá nlané k egy hozzá illő pareó t is… – A nő elő vett egy tü rkiz
szı́nű kendő t . – A fejé re pedig… Ná lunk nagyon erő sek a napsugarak,
szó val vé dekezni kell… – Egy szé les karimá jú , é gszı́nké k szalagos
kalapot nyú jtott felé m.

84
 A fejemre illesztettem a kalapot, a csı́pő m kö ré tekertem a pareó t .
– Ez igen! – Steven ké ptelen volt elfordı́tani ró lam a tekinteté t.
– Es vannak szé p strandpapucsaink is… – Az eladó nő a lehető
legtö bb á rut szerette volna a nyakunkba varrni. – Mi a lá bmé rete?
Mielő tt tiltakozhattam volna, Steven má r mondta, az egyiptomi nő
pedig nyú jtotta is a kö nnyű , inom szabá sú , azú rké k lip lop
papucsot, amelybe azonnal bele is bú jtam. A szett ré szei csodá san
ö sszeillettek.
– Tetszenek? – ké rdezte Steven.
– Naná , de…
– Akkor megvesszü k – jelentette ki.
– Tö ké letes vá lasztá s. – Az eladó nő elé gedetten mosolygott. –
Mindjá rt becsomagolom. Es ajá nlané k mé g egy strandtá ská t… – Má r
nyú lt is a kö vetkező á rucikk utá n.
– Steven, ez tú l sok lesz, elé g a bikini… – pró bá ltam meg
tiltakozni.
– Az ö sszesre szü ksé ged van. A tá ská t is megvesszü k. Persze csak
ha tetszik…
– Igen, csodá s, de…
– Akkor ké rjü k – szö gezte le hatá rozottan Steven. – Csak… – Egy
pillanatig eltű nő dö tt. – Mivel amú gy is a strandra ké szü lü nk, nincs
é rtelme á tö ltö zni. Inká bb a ruhá kat é s a cipő t csomagolja be… Majd
a part felé , ú tkö zben betesszü k az apartmanba.
A vá ratlan vá sá rlá sok miatti zavaromban csak á lltam
taná cstalanul.
– Indulunk a strandra… – ismé telte meg nyomaté kosan Steven,
mintha emlé keztetni akart volna rá , hogy igyekezzem hé tkö znapi
euró pai turistá nak mutatkozni.
– Rendben. Kö szö nö m…
Ugy tettü nk, ahogy Steven mondta. Vettü nk mé g napszemü veget,
naptejet, aztá n a becsomagolt holmit fent hagytuk a szobá ban, é s
elindultunk az ü dü lő strandjá ra. A bejá rat melletti ellá tó pontná l
kaptunk tö rö lkö ző ket, é s elhevertü nk a napozó ágyakon. Má r ott is
termett a szemé lyzet egy tagja, aki hatalmas, fehé r napernyő t
nyitott szé t fö lö ttü nk, aztá n a pincé r jelent meg a hideg é s meleg
italok, szeszek, apró harapnivaló k vá laszté ká t feltü ntető lappal.
– Mit inná l? – fordult hozzá m Steven.
– Vizet ké rek. Szé nsavasat, citrommal.
– En is ugyanezt ké rem. Tehá t ké t szé nsavas á svá nyvizet ké rü nk,
citrommal.
– Igenis. – A pincé r feljegyezte a megrendelé st. – Mé g valamit?

85
 – Inná l egy italt?
– Talá n valami kö nnyű t… – Nem akartam inni, de belegondoltam,
hogy jó l jö n majd egy kis lazı́tá s. Egé sz idő alatt valami
megfoghatatlan szorongá st é reztem.
– Akkor egy kokté l lesz a legjobb… – Steven az itallapot
tanulmá nyozta. – Martini, Campari, Ricard…
– Camparit ké rek narancslé vel.
– Tehá t a hö lgynek Camparit… – A pincé r fü rgé n jegyzetelt. – Es
ö nnek?
– Kö szö nö m, semmit. Elé g lesz a vı́z.
A pincé r megismé telte a rendelé st, é s odé bbá llt, é n pedig arra
gondoltam, hogy Steven azé rt nem iszik, mert szeretné egé sz idő
alatt megő rizni az é bersé gé t.
A strandolá s remek ö tletnek bizonyult. A napfé ny, a tenger
moraja é s a (vé gü l is né há ny) elkö ltö tt ital teljesen ellazı́tott. Pá rszor
bementü nk a tengerbe is, é s kacagva frö cskö ltü k egymá sra a vizet.
Aztá n visszamentü nk az apartmanba, ahol lezuhanyoztunk é s
á tö ltö zü nk. Steven egy ké ső i ebé det javasolt, de azt mondtam, hogy
nem vagyok é hes.
– Akkor van egy meglepeté sem a szá modra – kö zö lte titokzatosan.
– Mifé le meglepeté s?
– Ha elmondaná m, nem lenne meglepeté s… – hú zó dott szé les
mosolyra a szá ja.
Elsé tá ltunk a kikö tő be, é s Steven ott azt javasolta, tegyü nk egy
csó nakkirá ndulá st. Kiderü lt, hogy a csó nak ü vegezett aljú , ı́gy utunk
sorá n megcsodá lhatjuk a vı́z alatti vilá got é s a korallzá tonyokat.
– Benne vagy?
– Hogyne! – vá gtam rá elragadtatottan.
Kihajó ztunk a tengerre. Eltá volodtunk a parttó l: messzirő l lá ttuk
az aranyló homokot é s a zö ld fá k é s pá lmá k kö zü l elő bukkanó fehé r,
palotaszerű há zacská kat.
– Innen né zve is nagyon szé p a szá llá sunk – á llapı́tottam meg.
– Igen, ez az egyik legjobb, ha ugyan nem a legjobb ü dü lő kö rzet
Sarm es-Sejkben. Az ü dü lő komplexum projektje é pı́té szeti
szempontbó l is tö ké letesen kidolgozott – jelentette ki Steven.
– Ez a hotel egé sz terü leté n é rzé kelhető – helyeseltem, mikö zben
a tenger hullá mait bá multam. – Né zd csak, milyen hihetetlen tü rkiz
á rnyalata van a vı́znek! Es milyen á ttetsző ! Má r jó cská n
eltá volodtunk a parttó l, de mé g mindig lelá tok a fené kig.
– Ha beljebb kerü lü nk, való di csodá kat is lá thatsz.

86
 Stevennek igaza lett. Teljessé ggel lenyű gö zö tt a vı́z alatti vilá g. A
korallzá tonyok szı́n- é s formavilá ga é pp ú gy csodá latra ké sztetett,
mint a korallok kö zö tt ú szká ló halak. Né melyik halnak kü lö nö sen
magá val ragadó , intenzı́v szı́ne volt.
– Né zd! Né zd! Micsoda gyö nyö rű halacska!
– Hol? – ké rdezte kicsit szó rakozottan Steven.
– Ott! Ott ú szik! Az a kobaltké k!
– A, most má r lá tom.
– Es ott van mö gö tte a má sik! Milyen viccesen csapkod a farká val!
A tü rkiz szı́nű vı́zben, a korallzá tonyok há tteré bő l idő nké nt
aranyhalak vá ltak ki, é s engedté k, hogy hosszabb ideig
megszemlé ljü k ő ket. Ugy tű nt, arra vá rnak, hogy a bá mé szkodó
emberek mikor fordulnak hozzá juk ké ré seikkel é s kı́vá nsá gaikkal.
Elő fordult, hogy egy-egy hatalmas hal siklott el alattunk
mé ltó sá gteljesen, mintha csak jelezné , hogy ı́me, é rkezik a tengeri
mé lysé gek uralkodó ja. Feltű ntek ké tfé le szı́nben já tszó , csı́kos,
ezü stö s, vilá gı́tó an fehé r, neonsá rga é s é lé nkpiros halak is.
Elmondhatatlanul bá jos lá tvá nyt nyú jtottak. Hatalmas é lmé ny volt,
hogy megleshettem a vı́zi vilá g titkait.
A partra é rve mé g soká ig a csodá s lá tnivaló k hatá sa alatt á lltam.
– Tetszett? – é rdeklő dö tt Steven.
– Nagyon!
– Akkor ö rü lö k! – Elé gedetten felnevetett. – Most pedig meghı́vlak
vacsorá zni.
Vá lasztá sa az ü dü lő terü leté n lé vő szá mos exkluzı́v é tterem
egyiké re esett. Pezsgő t rendelt, de ő maga csak udvariassá gbó l
emelte fel a poharat, é s apró kat kortyolt. Illatgyertya é gett az
asztalunkon, imbolygó fé nye vará zslatos hangulatot teremtett.
Aztá n felhangzott Amr Diab hangulatos szá ma, az Illa habibi{25}. A
szomszé d asztalná l ü lő arab pá r – szé psé ges lá ny keleties
voná sokkal é s egy lá tható an elragadtatott, jó ké pű fé r i – egymá s
tekinteté ben elveszve, az elő adó val együ tt é nekelte a dalt.
– Hallottad má r ezt a szá mot? – ké rdezte Steven.
– Igen, sokszor.
– Es ismered a szö vegé t?
– Nem.
– Egé szen gyö nyö rű . Dubajban volt egy szı́r bará tom, aki
lefordı́totta nekem. Gyakran ismé telgette, hogy milyen szé p é s
gazdag nyelv az arab, kü lö nö sen, ha romantikus szö vegrő l van szó .
Ebben lehetett né mi igazsá g, mert ú gy tű nt, hogy az egymá sba
feledkező , daloló pá r szá má ra teljesen megszű nt a kö rnyező vilá g.

87
 – Fordı́tsam le? – ajá nlotta fel Steven. – Pontosan emlé kszem rá ,
mert Hasszá n – ı́gy hı́vtá k a szı́r srá cot – nagyon vá gyó dott
Damaszkuszban é lő szerelme, Aisa utá n. Ujra é s ú jra meghallgatta
ezt a nó tá t, egyfolytá ban ezt é nekelte.
– Fordı́tsd, ké rlek! – Ittam né há ny kortyot a inom pezsgő bő l.
– A dal a Kull illa habibi szavakkal kezdő dik, ami szó szerint annyit
jelent, hogy mindent, kivé ve a szerelmemet – vá gott bele a
magyará zatba Steven, mintha kö zö lni akart volna valamit a szö vegen
keresztü l. – Ez egy arab kifejezé s, amit ú gy kell é rteni, hogy bá rkit
bá nthatnak, vagy aká r a vilá g is megsemmisü lhet, csak azt nem
hagyom, hogy a szerelem elenyé sszen. – A tekinteté ben megvillant
valami, amitő l az egé sz testemen remegé s futott á t.
– Gyö nyö rű szavak… Nagyon szenvedé lyesek… – Ittam mé g egy
korty pezsgő t .
– Az egé sz dal meseszé p… A világ már nem lesz ugyanaz a
szerelmem nélkül; Ki lenne mellettem, ki segítene rajtam ezen a
világon, ha a szerelmem elhagyna…
Melegen rá mosolyogtam. Eszrevettem, hogy a kö zelü nkben ü lő
fé r i má r nem é nekel, hanem olvadó pillantá ssal igyeli partneré t,
szinte issza a szavakat a nő ajká ró l.
– A dal szö vege olyan furfangos, hogy fé r iakra é s nő kre egyará nt
vonatkozhat – folytatta Steven. – Ezé rt Hasszá n mindig arra gondolt,
hogy Aisa Damaszkuszban szinté n ezt é nekli neki… Aká rcsak ez a
szé psé g itt mellettü nk… – sú gta oda, majd lefordı́totta a szö veg
kö vetkező ré szleté t is. – Ez a fér i életem álma, ő a mindenem, csakis
rá vágyom; sok-sok éjszakát töltöttem várakozva, egész életemben őt
vártam…
Egyre á radt a romantikus dal, melynek é rzé ki dallama é s
borzongató szavai egyenesen a szı́vbe talá ltak.
– Igy is mondhatjuk: Ez a nő életem álma, ő a mindenem, csakis rá
vágyom; sok-sok éjszakát töltöttem várakozva, egész életemben őt
vártam… – Steven a pezsgő tő l nedves ajkaimat igyelte.
– Csodá s… – Magasra emeltem a pezsgő s poharat. Az amerikai
arcá n elragadó mosoly villant, ő is ugyanezt tette.
A vacsora utá n visszaté rtü nk a lakosztá lyunkba. Megá lltunk a
szobá m ajtajá ban.
– Felejthetetlen volt ez a nap é s ez az este… – mondtam. – Nagyon
kö szö nö m…
Egyszerre elfogott a vá gy, hogy hozzá simuljak. Hogy é rezzem a
kö zelsé gé t. Hogy elvesszek a biztonsá got adó karjá ban. Hogy ne
kuporodjam ú jra ö ssze szú ró s, fá jdalmas magá nyomban.

88
 Kö zelebb hú zó dtam hozzá . Vá gytam rá , hogy á tö leljen. Nem tette
meg. De é n nem akartam egyedü l maradni. Atö leltem a dereká t, a
fejemet a mellkasá ra hajtottam. Ereztem heves szı́vveré sé t.
Magá hoz vont, é n pedig felé fordı́tottam arcomat, é s reszkető ,
vá gytó l elnyı́lt ajkamat nyú jtottam felé . A szá já val vé gigsimı́tott
rajta, aztá n szenvedé lyesen megcsó kolt. Egy pillanatra
megszakı́totta a csó kot, de tová bbra is az ö lelé sé ben tartott.
– Julia… Biztosan ezt szeretné d? Nem akarom, hogy azt gondold…
– A hangja rekedten szó lt. – Nem akarom, hogy azt gondold, hogy
tartozol nekem valamivel…
– Nem gondolom…
Forró szenvedé llyel olvadtunk egybe. Mintha egé sz é letü nkben
csakis erre vá rtunk volna, olyan mohó n csó koltuk egymá st. Ugy
kı́vá ntam ő t , mint azelő tt soha senkit mé g. Egyszerre á radt belő le a
fé r iassá g, a vá gy – de a gyengé dsé g is.
Beestü nk a há ló ba, é s vé gigdő ltü nk az á gyon. Magá hoz szorı́tott,
dé delgetett, csó kolt. Apró csó kokkal á rasztott el. A szá mat, a
szememet, az arcomat, a keblemet csó kolta.
Amikor egyesü ltü nk, szó val ki nem fejezhető ké j ö ntö tt el. Eletem
legperzselő bb extá zisá t é ltem á t.
– Szerelmem… – lehelte a fü lembe.
– Mindent, kivé ve a szerelmemet.

89
 VI. FEJEZET

A barbár üzlet

Egyiptom azon orszá gok egyike, amelyekben ó riá si mé rté kű az
emberkereskedelem, é s ahol mindez igen kö nyö rtelen é s
szadisztikus formá ban nyilvá nul meg. A Sı́nai-fé lsziget kö zponti
helyet foglal el ebben a visszataszı́tó ü gyletben, mivel sivatagi
terü letein vezetnek á t azok az ú tvonalak, amelyeken keresztü l
embereket csempé sznek be Izrael terü leté re.
A fő leg beduinok lakta Sziná jnak mindig megvoltak a maga
tö rvé nyei, amelyek a csempé szek é s a kereskedő k szá má ra
megkö nnyı́tetté k a kü lö nfé le illegá lis tevé kenysé gek lebonyolı́tá sá t.
A 20. szá zad kilencvenes é veiben pé ldá ul Sziná jon keresztü l
csempé sztek be Izraelbe iatal, fő ké nt kelet-euró pai nő ket, akiket
elő szö r remek munkaajá nlatokkal csá bı́tottak, majd prostitú ció ra
ké nyszerı́tettek.
A 21. szá zad elejé n az izraeli jobb é let remé nyé ben bı́zó afrikai
menekü ltek kezdté k tö bb hullá mban elhagyni Egyiptomot. A Sı́nai-
fé lszigeten csempé szhá ló zatok jö ttek lé tre, amelyek segı́tettek nekik
á tkelni sivatagon é s á tjutni a hatá ron. A beduinok az é vszá zadok
sorá n kifejlesztett tá jé kozó dá si ké pessé gü ket é s a sivatagi
kö rü lmé nyeket tú lé lő adottsá gaikat kamatoztatva eleinte
tá mogatá st nyú jtottak a rá szoruló knak, é s izetsé g fejé ben
csempé szté k á t a menekü lteket.
Idő vel olyan bű nö ző i csoportok jö ttek lé tre, amelyek az emberi
nyomorú sá gon ü zé rkedve az Egyiptom dé li hatá rá n é s a Keleti-
sivatagon keresztü l a kü lö nbö ző afrikai orszá gokbó l é rkező
migrá nsokat é s menekü lteket a Sı́nai-fé lszigetre irá nyı́tottá k. Ez a
folyamat napjainkban is tart. A csempé szé s gyomorforgató
vá llalkozá s: a menekü lteket é lő á ruké nt adjá k-veszik az
emberkereskedő k. A menekü lteket kivá ltá sukig fogva tartjá k,
megkı́nozzá k, ső t elő fordul, hogy agyonverik ő ket. A
„szerencsé sebbeket” letartó ztatjá k é s deportá ljá k.
A kö nyö rtelen emberkereskedő k marká bó l kiszabadult á ldozatok
vallomá sai szı́vfacsaró ak, kü lö nö sen azé rt, mert olyan esemé nyekre
vonatkoznak, amelyek itt é s most, a 21. szá zadban tö rté nnek meg.

90
 Az Eritreá bó l, a vilá g egyik leginká bb elnyomó rendszerű
orszá gá bó l szá rmazó hú szé ves Zarai é s a vele egykorú Effrant
tö rté nete jó l mutatja ennek a gyalá zatos gyakorlatnak a
mechanizmusá t.{26}
Zarai katona volt a hazá já ban. Otthon az é desanyjá ró l é s há rom
hú gá ró l kellett gondoskodnia. Aztá n ú gy dö ntö tt, jobb é letet keres.
Elhagyta a szü lő vá rosá t, é s á tlé pte a szudá ni hatá rt. Utkö zben, má s
migrá nsokkal együ tt, foglyul ejtetté k a Szudá n é s Eritrea terü leté n
elszó rtan é lő arab Rasaid tö rzshö z tartozó beduinok. Kezdetben a
beduinok kedvesek voltak, é s felajá nlottá k, hogy há romezer
dollá ré rt segı́tenek nekik eljutni Izraelbe.
– Amikor ezt elutası́tottuk, erő t alkalmaztak – emlé kszik vissza
Zarai. – Fegyverü k volt. Magukkal vittek, tö bb tucat emberrel együ tt
bepré seltek egy gé pkocsiba, aztá n tö bb napon á t szá llı́tottak minket
fullasztó hő sé gben.
Az igazi ré mtö rté net Sziná jban kezdő dö tt, ahol az á ldozatokat a
vá ltsá gdı́j kiszorı́tá sa é rdeké ben kı́nozni kezdté k.
– Harminchá romezer dollá rt akartak tő lü nk – folytatja a
tö rté neté t Zarai. – A szü leink nagyon szegé nyek. Mondtuk a
fogvatartó inknak, hogy nincs pé nzü nk. Ezt hallva ö sszekö tö zté k
kezü nket-lá bunkat, majd kö vekkel vertek minket. Azt ismé telgetté k,
hogy elmehetü nk, ha izetü nk. Egé sz idő alatt egy kevé s narancson
é ltü nk, é s az é v sorá n há rom alkalommal mosakodhattunk meg.
Effrant, aki Zaraival együ tt volt a fogsá gban, az emberkereskedő k
kegyetlensé gé rő l mesé l.
– Mondtuk nekik, hogy nem jó szá ntunkbó l jö ttü nk ide. Egy
vá laszuk volt csak: „Ha nem izetsz, meghalsz. Vá lassz! Fizeté s vagy
halá l.”
Zarai é s Effrant tanú ja volt az ideiglenes raktá rban fogva tartott
hú sz ember kö zü l tı́z halá lá nak. Az á ldozatokat borzalmasan
megkı́noztá k: á ramot vezettek belé jü k, megé getté k, megkö vezté k
ő ket.
Vé gü l mindketten ké tsé gbeesetten kö nyö rö gtek telefonon a
szü leiknek, hogy utaljá k el a pé nzt. Ekkor azt hitté k, hogy vé gre
megvá lthattá k szabadsá gukat. De té vedtek. Mivel nem lá ttak má s
kiutat, szö ké st terveztek.
– Egyik nap szakadt az eső , é s nem volt á ram. Az egyik rabtá rsunk
levá gta a lá ncainkat, é s akkor elmenekü lhettü nk – emlé keznek
vissza. – Voltak, akik ott maradtak, má sok megszö ktek.
A statisztikai adatok ijesztő ek: alig ö t é v alatt, 2007 é s 2013
kö zö tt a Sı́nai-fé lszigeten harmincezer embert raboltak el, tartottak

91
fogva é s vetettek alá kı́nzá soknak. Az emberkereskedő k felhı́vjá k a
szü lő ket, mikö zben zajlik a tortú ra, akiknek egyszerre kell hallaniuk
gyermekeik borzalmas fá jdalomsikolyait, mikö zben az egyik
bandatag nagyjá bó l ö tvenezer dollá ros vá ltsá gdı́jat kö vetel tő lü k.
Idrisznek ó riá si lyukak tá tonganak a há ta bő ré n. Ezt szó szerint
kell é rteni. Az elrabló i ké ssel metszettek ki belő le darabokat.
Eritreai sorstá rsá nak, Biriktinek a teste csupa heg. A gazemberek
vö rö sen izzó fadarabot dugtak a lá ny ruhá ja alá , majd egy mobilt
nyomtak a kezé be.
– Megparancsoltá k, hogy hı́vjam fel a szü leimet, é s ké rjek tő lü k
harmincezer dollá rt – mondja.{27}
Birikti a munkahelyé re tartott a szudá ni Kaszalá ban, amikor
elraboltá k.
– Egy boltban kaptak el. Befogtá k az orromat, é s valamilyen
folyadé kot tö ltö ttek a szá mba. Innentő l kezdve nem emlé kszem
semmire, egé szen a sivatagig, ahol ké ső bb feleszmé ltem.
A Biriktirő l ké szü lt fé nyké peken nem csak a bő ré n lá tható k mé ly
é gé snyomok. A testé be vezetett á ramtó l a lá bfeje is elfeketedett.
– Lá ttam, ahogy az emberek sorra halnak meg a cellá mban,
nekem pedig egyre az zakatolt a fejemben, hogy: könyörgöm, velem is
végezzetek!
A jelenté sekben olvasható , hogy a megkı́nzott é s rabsá gban
tartott emberek negyede nem marad é letben. A tortú ramó dszerek
kegyetlensé gü kkel sokkolnak. Az á ldozatokat gyakran á rammal
é getik, fé mdorongokkal verik, olvadt mű anyagot lö ttyintenek rá juk,
csö vet dugnak a vaginá jukba vagy a vé gbelü kbe. A szexuá lis
bá ntalmazá s is mindennaposnak mondható . A leg iatalabb
á ldozatok gyerekek, né melyikü k alig tizenné gy é ves.
Keveseknek sikerü l megszö kniü k, de rá juk a biztos é hezé s vá r a
sivatag vé gtelenjé ben, esetleg az egyiptomi vagy az izraeli hatá rő rö k
gyű jtik be ő ket.
– Lehet, hogy lá tszatra szerencsé snek mondható k azok, akiknek
sikerü l megszö kniü k, de szinte ugyanabban a pokolban é lnek
tová bb, amin egyszer má r keresztü lmentek – á llı́tja az Amnesty
International ké pviselő je. – Kı́nozza ő ket a lelkifurdalá s: ő k ugyan
megú sztá k, de a tö bbiek tová bbra is szenvednek, é s senki nem siet a
segı́tsé gü kre.
Birikti pokoljá rá sa akkor é rt vé get, amikor a helyi sejk,
Mohammed Ali fegyvereseivel megtá madta a boltot, ahol fogva
tartottá k.

92
 – Amikor é rtesü ltü nk az itteni emberek durva megkı́nzá sá ró l,
nagyon megdö bbentü nk. Hallottuk, hogy mé g egy idő s asszonyt is
megerő szakoltak – mondta el Mohammed sejk az Al-Jazeerá nak
adott interjú ban. – Ez a vallá sunk meggyalá zá sa. A tulajdonost
elkaptuk a boltja elő tt, é s ké nyszerı́tettü k, hogy engedjen be minket.
Tı́zen voltunk, fé r iak. Bent iszonyatos á llapotban talá ltuk az
á ldozatokat, kö ztü k egy tizenné gy é ves iú t az egyik magá nzá rká ban.
A foglyokon kı́vü l ké t ő rt hoztunk ki az é pü letbő l.
A nagy tiszteletnek ö rvendő , magas presztı́zsű helyi sejkek
beavatkozá sai a hivatalos á llami szervek fá radozá sainá l sokkal jobb
eredmé nyeket hoznak az emberkereskedő kkel folytatott
kü zdelemben. Bá r az egyiptomi fegyveres erő k é ppú gy felveszik a
harcot az emberkereskedő bandá kkal, mint a ká bı́tó szer-
csempé szekkel é s a terrorista csapatokkal, amint vé get é r a konkré t
ü gyben zajló mű velet, minden visszaté r a ré gi keré kvá gá sba.
– A rajtaü té skor a foglyokat dzsippel elszá llı́tottá k valahová –
nyilatkozta az egyik helyi lakos az Al-Jazeerá nak –, de amint elvonul
a hadsereg, biztosan visszajö nnek. Vé gü l is itt é lnek.
Az emberkereskedő k a helyi tö rzsek tagjai, ı́gy szorosan kö tő dnek
a loká lis tá rsadalomhoz. Am miné l brutá lisabbakká vá lnak az
emberkı́nzá sok, ú gy mé lyü l a szakadé k az emberkereskedő é s a
rokonai kö zö tt.
– Haragszunk a kereskedő kre – jelenti ki Szaı́d, a helyi prominens
sejk testvé re. – Ké t é pü letü kben keletkeztek ká rok a katonai akció
kö vetkezté ben, de ez rendjé n van ı́gy, mert bű nö sek voltak.
Sokan nem engedik be az emberkereskedő ket otthonaikba, é s
nem kö szö nnek nekik az utcá n. Az effé le kö zö ssé gi ellená llá s egy
tö rzsi tá rsadalomban nagyon sokat nyom a latban, é s fontos szerepet
já tszhat az ezzel a visszataszı́tó jelensé ggel folytatott harcban.
– Ez most mé g ú j volt a szá munkra, é s mindnyá junkat felkavart –
mondja Mohammed sejk, aki segı́tsé get nyú jtott a korá bban emlı́tett
szö kevé nyeknek, Zarainak é s Effrantnak. – De valamit kezdenü nk
kellett a helyzettel.
Ugyanakkor arra a ké rdé sre, hogy együ ttmű kö dik-e az egyiptomi
rendő rsé ggel, azt feleli, hogy az egyá ltalá n nem lenne helyé nvaló .
– Ez egy tö rzsi kö zö ssé g – magyará zza. – Nem teheted meg, hogy
együ ttmű kö dsz az á llami szervekkel, mert ezá ltal megfenyegetné d a
sajá t tö rzsed tagjait, ső t má s tö rzsek embereit is. Mi csakis a
kö zö ssé g ré vé n gyakorolhatunk nyomá st.
Ez a kö zö ssé gi nyomá s idő nké nt pozitı́v eredmé nyt hoz, mint
pé ldá ul annak az egykori emberkereskedő nek az eseté ben, aki a

93
Lina Attalá val folytatott beszé lgeté sben Mohammedké nt
mutatkozott be.
– Valamikor hat mobilom is volt, hogy a kü lö nbö ző helyeken
mű kö dő ü gynö keimet irá nyı́tsam. Egy nap mindegyiket
megsemmisı́tettem, é s ú gy dö ntö ttem, felhagyok ezzel a munká val.
Fé lrehajı́tottam az egé szet, é s elkezdtem má ssal foglalkozni.
Elismeri, hogy ebben a dö nté sben a tö rzse felő l é rkező kirekesztő
jelek já tszottak fő szerepet.
– Ha kereskedő vagy, é s bemé sz a boltba egy doboz cigié rt, az
eladó ú gy tesz, mintha nem lenne bent, vagy arra ké r, hogy menj ki
onnan.
Erthető okokbó l Mohammed nem á rul el ré szleteket a volt
„munká já ró l”, ahogy a jö vedelmező emberkereskedelmet emlegette.
Az izraeli kormá ny á ltal nyilvá nossá gra hozott adatok szerint
ö tvennyolcezer ember jutott be az orszá gba a Sı́nai-fé lszigeten á t a
szubszaharai Afriká bó l. A jogvé dő k á llı́tá sa szerint az Eritreá bó l
é rkező migrá nsok arró l beszé ltek, milyen barbá r tortú rá k
á ldozataivá vá ltak: verté k, megkorbá csoltá k, megbé lyegezté k,
á rammal é getté k, fö ldbe á stá k, napra á llı́tottá k, szexuá lisan
kihaszná ltá k, meglő tté k ő ket. Nem egyet kö zü lü k kivé gzé ssel
fenyegettek meg, illetve azzal is, hogy megfosztjá k ő ket a szerveiktő l.
Egyiptomnak sikerü lt az emberiszerv-kereskedelmi kö zpont ké tes
dicső sé gé t is kivı́vnia magá nak. Az orszá gba becsempé szett
á ldozatoknak né ha esé lyü k adó dik arra, hogy a vesé jü k vagy egyé b
szervü k felá ldozá sá val kivá lthassá k magukat. Fő leg az eritreaiakat
sú jtja ez a gyakorlat, akiknek sokszor nincs annyi pé nzü k, hogy a
tö bb tı́zezer dollá ros vá ltsá gdı́jat meg izessé k.
Az emberszerv-kereskedő knek szinte ellená llá s né lkü l á ldozatul
eső má sik csoportba azok a szudá niak tartoznak, akik a jobb é let
remé nyé ben vagy politikai menekü ltké nt é rkeznek Kairó ba. Mivel a
tartó zkodá suk legalizá lá sá nak vagy a munkavá llalá suk
engedé lyezteté sé nek folyamata é vekig is eltarthat, emberek ezrei
maradnak fedé l né lkü l, elzá rva bá rminemű egé szsé gü gyi
szolgá ltatá stó l, megé lheté si forrá stó l. Az ebbő l fakadó ı́nsé g az oka
annak, hogy a bű nö ző bandá k kö nnyedé n kihaszná lhatjá k
á ldozataikat, vagy szerveik á tadá sá ra ké nyszerı́thetik ő ket.
A France 24 televı́zió megrá zó riportban{28} szá mol be minderrő l.
A mű sor elejé n bemutatjá k Ahmedet, az i jú szudá nit, aki ugyan
nem akart a kamera elé á llni, de é rzelmektő l fű tö tt hangon mesé lte
el a sajá t tö rté neté t.

94
 – Amikor Kairó ba é rkeztem, pé nzt akartam szerezni, hogy
megé lhessek, de nem talá ltam munká t. Valaki azt javasolta, hogy
adjam el az egyik vesé met nyolcezer dollá ré rt.
A veseeltá volı́tá si mű té t Ahmed szá má ra ré má lomba fordult.
– Kitoltak a mű tő bő l, de mé g az altatá s hatá sa alatt á lltam,
amikor elszá llı́tottak egy apartmanba, é s otthagytak egyedü l. A
pá rná m alá valaki bedugott ö tven euró t . Most beteg vagyok, é s
kimerü lt… – Ahmed megmutatja a hosszú , vastag sebhelyet az
oldalá n. – Egyfolytá ban fá j – panaszolja letö rten.
Az okmá nyok né lkü li migrá nsok – mivel ő k a tá rsadalom pá riá i –
kö nnyű cé lpontot jelentenek a szervkereskedő knek. A WHO
jelenté se szerint Kı́na, a Fü lö p-szigetek é s India utá n Egyiptomnak a
legmagasabb az illegá lis szervá tü lteté si mutató ja. Egyiptomban
ugyan tiltjá k a szervkereskedelmet, viszont ajá ndé kké nt az emberi
szerv bá rmikor felajá nlható . A szervkereskedő k vagy zsarolá ssal,
vagy magas pé nzö sszeg ı́gé reté vel veszik rá á ldozataikat az
ajá ndé kozá si szerző dé s alá ı́rá sá ra.
A francia televı́zió anyagá ban egy veseá tü lteté sre specializá ló dott
kó rhá zi sebé sz is megszó lalt.
– Az a szerencsé tlen, aki hajlandó eladni valamelyik szervé t,
bemegy a rendő rkapitá nysá gra, é s ott alá ı́r egy hivatalos, lepecsé telt
okiratot, amely tanú sı́tja, hogy a vesé jé t Isten nevé ben vagy
magasztos lelki cé lok miatt ajá nlja fel. Ha ilyen mó don ajá nlod fel a
szervedet, akkor az lá tszó lag nem pé nzké rdé s. Nincs mö gö tte
pé nzü gyi mű velet. De való já ban igenis van szó izetsé grő l.
Amikor a riporter ú gy dö nt, hogy mé lyebbre á s, é s az interneten
vé gez kutatá st az egyiptomi illegá lis veseá tü lteté sekrő l, megrá zó
kö vetkezteté sekre jut. Meghö kkentő en egyszerű ugyanis vesé t
talá lni aká r hirdeté s ú tjá n, aká r a kö zö ssé gi té rben. A kö zvetı́tő k a
Facebookon ı́rjá k ki az elé rhető sé gü ket é s a telefonszá mukat.
Az ú jsá gı́ró felhı́vja ezek egyiké t, é s a kö zvetı́tő rö gtö n a tá rgyra
té r:
– Milyen vé rcsoportba tartozol?
– A, Rh-pozitı́v vagyok.
– Akkor ez Isten kegyelmé bő l nagyjá bó l kilencezer, kilencezer-
ö tszá z euró ba fog kerü lni.
– Es ebben az á rban, ugye, minden benne van? – Igen, minden. A
donor, a kó rhá z, az egé szsé gü gyi szemé lyzet. Minden, minden,
minden… – nyomaté kosı́tja a kö zvetı́tő .
– Szerinted nem ké rtek kicsit sokat ezé rt? – ké rdezi a riporter,
hogy hihető bbé tegye az é rdeklő dé st.

95
 – Egy ö tcsillagos kó rhá zban a legjobb sebé szek fognak foglalkozni
veled…
A riporter, hogy meggyő ző djö n az ajá nlat való disá gá ró l, rejtett
kamerá val megy be a kö zvetı́tő á ltal emlı́tett, Kairó kö zpontjá ban
lé vő kó rhá zba, ahol hivatalosan nem foglalkoznak ugyan
szervá tü lteté ssel, de a kó rhá zi szemé lyzet minden szü ksé ges
informá ció val ellá tja.
– A sebé sz má ris elindult, vele fogja tudni megbeszé lni a kezelé st
– kö zli a pult mö gö tt ü lő hö lgy.
– Mikorra é r be? – ké rdezi a riporter.
– Egyre. De má ris beutalom a szü ksé ges vizsgá latokra. Rengeteg
donorunk van, hamarosan keresni fogjuk ö nt…
– Mennyibe fog mindez kerü lni?
– Azt é n nem tudhatom pontosan.
– De nagyjá bó l milyen kö ltsé gekre kell szá mı́tanom?
– Né zze, a donor kö rü lbelü l ké t, ké t é s fé l ezer euró t kap… Maga a
mű té t is ké t é s fé l ezer euró ba kerü l…
A televı́zió s csatorna á ltal leforgatott anyag meggyő ző en
bizonyı́tja, hogy Egyiptomban milyen egyszerű elinté zni egy illegá lis
vesemű té tet. Ezé rt a Perzsa-ö bö l orszá gainak dú sgazdag betegei is
szı́vesen é lnek az itt nyú jtott lehető sé gekkel.
Pá r é ve az egyiptomi bű nü gyi ható sá gok a szervkereskedő bandá k
kö zü l lekapcsoltak né há nyat. Ekkor az Al Arabiya hı́rportá l pontos
leı́rá st adott arró l, hogyan is mű kö dik a gyakorlatban ez az illegá lis
szolgá ltatá s.{29} Az egyik nyolctagú bű nö ző i csoport Gı́zá ban
tevé kenykedett. A tagok kö zö tt volt orvos é s tö bb labortechnikus is,
akik a donortó l huszonö tezer egyiptomi fonté rt vá sá roltá k meg a
vesé jé t (ez akkoriban ezerné gyszá z dollá rnak felelt meg), majd
huszonö tezer dollá ré rt adtá k tová bb a transzplantá ció ra vá ró
jó mó dú aknak.
Amikor a ható sá g rajtaü tö tt a gyanú s kó rhá zon, é ppen mű tö ttek.
A pá ciens a Perzsa-ö bö l terü leté rő l é rkezett. A nyomozá s
megá llapı́totta, hogy a kö zvetı́tő egy Omá r nevű fé r i volt, ő
teremtette meg a kapcsolatot a donor é s egy dú sgazdag nő kö zö tt.
Omá r a vallomá sá ban beismerte, hogy a donorok huszonö tezer
egyiptomi fontot, vagyis valamivel tö bb mint ezeregyszá z dollá rt
kaptak a vesé jü ké rt vagy má jdarabjuké rt.
A gazdag pá ciens a veseá tü lteté sé rt huszonö tezer dollá rt izetett,
amibő l a sebé sz tı́zezret, az anesztezioló gus ö tezret kapott; az
á poló nő nek ezerö tszá z, a technikusnak há romezer jutott. A kö zvetı́tő
ö tszá z dollá rt vá gott zsebre. A kó rhá z á tkutatá sakor hetvenké tezer

96
dollá rt talá ltak ké szpé nzben. A bandatagokná l szinté n nagy
ö sszegek, dollá rtı́zezrek voltak.
A kö zvetı́tő k az á ltaluk lé trehozott há ló zatokon keresztü l a
szegé ny falvakban vagy egyé b, nyomorukró l hı́rhedtté vá lt
terü leteken hajtottá k fel az á ldozatokat. A donorok egé szsé gé vel, ső t
é leté vel mit sem tö rő dve gyű jtö tté k be a szerveket. A
gyanú sı́tottakat emberkereskedelemmel, illegá lis
szervtranszplantá ció val, valamint engedé ly né lkü li orvosi egysé g
mű kö dteté sé vel vá doltá k meg.
Kettő s kihaszná lá sra is van pé lda: a szexuá lis rabszolgá nak
eladott kislá nyokat, nő ket vesé ik á tadá sá ra is rá ké nyszerı́tetté k, ı́gy
a bű nbandá k nem csupá n szexet, de emberi szerveket is á rultak. Az
orvosok a szerv kimű té sé t kö vető en szexuá lis szolgá ltatá sra is
szá mı́tottak a prostituá lttó l.
A szervkereskedelem megdö bbentő jelensé gé nek van mé g egy
sö té t oldala. Elő fordul, hogy a szerveket a gyanú tlan donor szá ndé ka,
ső t tudta né lkü l szerzik meg. Az egyik á ldozat, akinek a vesé jé t
loptá k el, megosztotta drá mai tö rté neté t.
– Nem voltam jó l, ezé rt bementem a kó rhá zba, ahol azt mondtá k,
hogy el kell tá volı́taniuk az epehó lyagomat. A kó rhá zbó l való tá vozá st
kö vető en a fá jdalom egyre erő sö dö tt. Megemlı́tettem a problé má mat
egy ismerő sö mnek, egy idő sebb szudá ni fé r inak. O adott pé nzt egy
ú jabb kivizsgá lá sra. Az orvos ekkor kö zö lte, hogy csupá n egy vesé m
van, mert a má sikat kimű tö tté k.{30}
A 21. szá zadban virá gzik az ember- é s a szervkereskedelem.

***

Otö dik napja voltunk Sarm es-Sejkben. Tová bbra is kijá rtunk a
strandra, é ttermekben é tkeztü nk, de má r é rintettü k a jö vő met illető
legfontosabb té má kat is. Illegá lisan, ú tlevé l né lkü l tartó zkodtam
Egyiptomban, ı́gy az okmá nybeszerzé s kulcské rdé ssé vá lt annak
é rdeké ben, hogy hazajuthassak Lengyelorszá gba.
Vegyes é rzé sek kavarogtak bennem, é s ezeken ú rrá lenni
emberpró bá ló feladat volt. Orü ltem a szabadsá gnak, a napfé nynek
é s a gyö nyö rű kö rnyezetnek, ahol igen kellemesen telt az idő m. A
rabsá g é s megalá ztatá s korszaká t kö vető en sorsom most csodá s
pihené st é s ké nyelmes ellazulá st tartogatott a szá momra. Idő nké nt
mé gis rá m tö rt a fé lelem, hogy az engem kö rü lö lelő vilá g nem má s,
mint gyö nyö rű á lom, é s mindjá rt Karima ordı́tá sá ra fogok é bredni,
aki visszapenderı́t lealacsonyı́tó feladataim kö zé .

97
 Steven szinte minden idejé t velem tö ltö tte, é s nagyon oda igyelt
rá m. Amint belé m hası́tott a pokoli rettegé s, rö gtö n é szrevette az
arcomon a vá ltozá st.
– Jó l vagy? – ké rdezte ilyenkor.
Csendben maradtam, mert ezekben a percekben ké ptelen voltam
eldö nteni, hogy nem valamifé le lá tomá sban vagy á lomban leledzem-
e. Steven aggó dó , együ tté rző pillantá st vetett rá m, megnyugtató
szavakat keresett.
– El fog mú lni – ismé telgette tü relmesen. – Mostantó l egyre jobb
lesz minden.
– Ha te mondod… – nyö gtem ki megtö rten.
Annak é rdeké ben, hogy elterelje a igyelmemet a sö té t
gondolatokró l, megpró bá lt feldobni egy kicsit:
– Szeretné d megné zni a dervistá ncot?{31} – A dervistá nc az ü dü lő
szá mos attrakció já nak egyike volt.
– Nem, kö szö nö m, talá n majd má skor. – Valamifé le letargia vett
rajtam erő t , mintha teljesen mű kö dé ské ptelenné vá ltam volna.
– Majd szó lj, ha kedved tá mad valami mulatsá gra. – Steven nem
erő ltette a dolgot. Tudta, hogy el kell telnie né mi idő nek, mire
magamra talá lok dermedtsé gbő l.
– Rendben.
Má skor meg egyszerű en habzsoltam az é letet. Elné zegettem a
kisgyerekes csalá dokat, akik ö rü ltek a szé p idő nek, a meleg
tengernek é s a kö zö s vaká ció nak. A szü lő k felfú jható labdá kat
vá sá roltak a csö ppsé geknek, aztá n kacagva já tszottak velü k,
kiá ltozva dobá ltá k egymá snak a labdá t. Meglestem az alkonyatkor a
strandon kó szá ló , egymá snak é rzelmes szavakat suttogó
szerelmespá rokat. Meg igyeltem az idő s há zaspá rokat, akik
gondoskodó n kı́ná lgattak egymá snak inomsá gokat a szá lloda
é ttermé ben.
Es ilyenkor mindig rá m tö rt a szomorú sá g. A fá jdalom, hogy valaki
hirtelen, erő szakkal elvette tő lem ezt a normá lis vilá got. A vilá got,
ahol a kislá nyok szı́nes labdá kkal já tszanak, é s nem beteges
vá gyaikat kié lő , visszataszı́tó pedo ilokat szolgá lnak ki; ahol a fé r i é s
a nő azé rt bú jik együ tt á gyba, mert való ban szerelmesek; ahol az
egymá ssal tö ltö tt idő t é vekben, é s nem ó rá kban mé rik. Pé nzzel
meg izetett ó rá kban.
A fá jdalom é s a szomorú sá g nagyon hamar alakult á t haraggá
bennem. Harag lett belő le, é s dü h. Dü h é s gyű lö let. Tarek irá nt. Az
emberkereskedő irá nt, aki elő re megfontolt szá ndé kkal csapott le
rá m, az é lő á rura. Magá ba bolondı́tott é s tú ladott rajtam. Es elvette a

98
normá lis vilá got, amit talá n sosem kapok má r vissza. Mert a
szexuá lis rabszolgasá gban tö ltö tt é v tová bb é lt bennem, nem
engedett megnyugodni é s visszaté rni a hé tkö znapok való sá gá hoz.
Kapcsolatba kellett volna lé pnem a csalá dommal, de mé g nem
á lltam ké szen rá . Mé g csak bele sem mertem gondolni, mit é ltek á t a
szü leim, amikor hirtelen, minden é letjel né lkü l eltű ntem. Bá r
mindez akaratom ellené re tö rté nt, iszonyú bű ntudat gyö tö rt miatta.
A csalá dom mé g azt sem tudta, hogy Dubajba utaztam. Anyuká m
az elejé tő l fogva ellenezte a Tarekkel való bará tkozá st, ezé rt azt
hazudtam neki, hogy a szaú di má r ré g elutazott Lengyelorszá gbó l.
Aztá n pedig beadtam nekik, hogy Horvá torszá gba megyek nyaralni…
A szü leim semmirő l nem tudtak.
Csak a munkatá rsnő imet avattam be az utazá somba, akikkel a
Tarekkel való megismerkedé s esté jé n szó rakoztam. Ok biztosan
felvetté k a kapcsolatot a szü leimmel, amikor nem té rtem vissza a
szabadsá gró l, é s akkor… Fogalmam sincs, hogy azonnal elmondtá k-e
anyué knak az igazsá got. Talá n azt hitté k, hogy olyan jó l é rzem
magam Dubajban, hogy ott is maradtam? Es arra vá rtak, hogy majd
é n é rtesı́tem errő l ő ket? Vagy esetleg mindnyá jan ké tsé gbeesetten
kerestek? Bá rmi is tö rté nt, most nem volt erő m szembené zni vele.
Magyará zkodni, hogy mié rt nem jelentkeztem. Elmesé lni, hogy mi
tö rté nt. Vé gighallgatni a szemrehá nyá sokat, amié rt nem hallgattam
anyá mra. Hordozni ezt az iszonyú szé gyent… Nem, most mé g nem…
Steven á tkö ltö zö tt a há ló szobá mba, é s é jszaká nké nt sokat
beszé lgettü nk.
– Steven… – szó laltam meg.
– Hallgatlak, szerelmem. – Kö zelebb hú zott magá hoz.
– Az a pé nz…
– Mifé le pé nz?
– Amit kiadsz rá m… Az nagyon nagy ö sszeg.
– Nem olyan tú l nagy.
– De az. Egyszer majd megadom.
– Felesleges.
– Nem az.
– De.
– Kö nyvelő vagyok… – folytattam makacsul. – Dolgozni fogok,
pé nzt keresek é s… Lassanké nt mindent visszaadok. Lehet, hogy nem
azonnal, de…
– Ne foglalkozz most ezzel! – Hosszan megcsó kolt.
Má skor meg elhú zó dtam tő le, egé szen az á gy szé lé ig.
– Mi van veled? – ké rdezte.

99
 – Semmi.
Pedig dehogynem. Mocskosnak é s elhaszná ltnak é reztem magam.
Nagyon alá való nak. Bű nö snek. Es iszonyú an szé gyelltem magam.
Amiket csiná ltam… Nem szá mı́t , hogy ké nyszerı́tettek. Egető
szé gyen borı́totta lá ngba a testemet. Perzselt. Borzalmas emlé kek
tö rtek fel. Undorodtam magamtó l. Reszkettem. Rá ngató ztam. A
megalá ztatá s é s a gyalá zat kö nnycseppjei gurultak le az arcomon.
– Kedvesem… – Egy hajszá lnyit felé m mozdult.
Tiltakozva rá ztam a fejem. Nem akartam, hogy hozzá m é rjen.
O megé rtette.
– Ké nyszerı́tettek… – A testem akaratom ellené re rá zkó dott. –
Rá erő szakoltak mindenfé lé re…
– Tudom, szı́vem… – suttogta. – Tudom…
– En té nyleg nem akartam. – Ekkor má r bő gtem. – Megzsaroltak,
megijesztettek… Fé ltem. – A sı́rá s hiszté rikus zokogá sba fordult.
Oriá si ré szvé ttel a szemé ben né zett, de a harag is meglá tszott az
arcá n, hogy valaki ilyen iszonyú fá jdalmat okozhatott nekem.
Zokogtam, ü vö ltö ttem, vonyı́tottam, gyá szoltam magam.
– Nem a te hibá d – ismé telgette.
Miutá n a feltorló dott é rzelmek meggyö tö rtek, szerettem magam
mellett tudni. Odabú jtam hozzá . Lá gyan á tkarolt, é s magá hoz ö lelt.
Hosszú ideig csak fekü dtü nk csendben, hallgattam, ahogy ver a
szı́ve.
– Most má r nem fog bá ntani senki – mormogta mé ly hangon. –
Mindent, kivéve a szerelmemet…
Az ö tö dik napon reggel szoká s szerint reggelizni mentü nk az
é tterembe, aztá n visszaté rtü nk az apartmanunkba. Steven alaposan
á tné zte az ö sszes helyisé get, lehallgató ké szü lé keket keresett, é s csak
amikor biztosra vette, hogy minden rendben van, csukta be
gondosan az ablakot, é s á llt elő a mondandó já val.
– Ma el kell utaznom, é s lehet, hogy egy darabig nem tudok
visszajö nni. Tudod, milyen ü gyben megyek?
– Igen. – Kitalá ltam, hogy az irataimró l lehet szó .
Steven má skor is elhagyta má r az ü dü lő t , amikor talá lkoznia
kellett valakivel. Sosem mondta, hova megy, kivel lé p kapcsolatba.
Igyekeztü nk a lehető legkevesebbet beszé lni arró l, hogy való já ban
mit is csiná l. Steven mindig nagyon ó vatos volt. De é jszaká ra sosem
hagyott egyedü l. Ugy gondolta, hogy napkö zben, az emberektő l
nyü zsgő ü dü lő ben, a parton, a medencé né l vagy valamelyik
é tteremben nagyobb biztonsá gban vagyok.
– Mit fogsz csiná lni? – ké rdezte.

100
 – Kimegyek a partra. – Nem szerettem egyedü l ü lni a zá rt
szobá ban. Nagyon rossz emlé keket é bresztett.
– Remek ö tlet. – Rá m mosolygott. – Elkı́sé rlek.
– Nagyszerű – viszonoztam a mosolyá t. – De mé g fel kell vennem a
fü rdő ruhá t, é s pá r holmit ö sszeké szı́teni. Tudsz vá rni egy kicsit?
Az ó rá já ra pillantott.
– Igen, de siess!
– Jó l van, rö gtö n ké sz leszek.
– Vá rlak.
Bementem a há ló ba, ledobtam a ruhá t, é s bikinit kaptam
magamra. A strandtá ská ba behajigá ltam né há ny apró sá got,
felkö tö ttem a pareó t , feltettem a napszemü veget é s a kalapot,
strandpapucsba bú jtam, é s visszamentem a nappaliba.
– Meg is volné k.
– Té nyleg gyorsan elké szü lté l – nevette el magá t Steven.
Felkelt a kanapé ró l, é s hozzá m lé pett.
– Orü lt jó l né zel ki. – Atö lelt. – Ahogy egyé bké nt mindig.
– Kö szö nö m. – Kicsit fé lrebiccentettem a fejem, lehunytam a
szemem.
Megcsó kolt. Hosszú é s é des volt a csó kja.
– Steve…
Nem mondtam mé g ki azt, hogy szeretem. De majd nemsoká ra.
Talá n ma este. Igen, ma este biztosan megmondom neki.
– Akartá l valamit mondani, Julia?
– Ha visszajö tté l, elmegyü nk valahová ? – ké rdeztem. – Esetleg a
tá ncoló dervises bemutató ra? – Ugy é reztem, a misztikus tá nc jó
kö rı́té sé ü l szolgá l majd a kivé teles alkalomhoz.
– Há t persze, szı́vem, ahová csak akarod… – Melegen á tö lelt. – De
most má r induljunk!
Kilé ptü nk a villá bó l, é s a tekergő s ö své nyeken, amelyeknek
mindké t oldalá n zö ld nö vé nyek é s virá gok dı́szlettek, é s amelyeket
ú gy megszerettem, lebaktattunk a partra. A tö rö lkö ző s standtó l nem
messze telepedtü nk le.
– Igyekszem miné l hamarabb visszaé rni – biztosı́tott Steven. –
Lehet, hogy mé g itt talá llak a tengerparton.
– Igen, azt hiszem, a strandon maradok. – Nem akartam
egyhamar visszabú jni az apartmanba.
– Este pedig elmegyü nk, jó t vacsorá zunk, é s megné zzü k a
tá ncbemutató t – ı́gé rte.
– Alig vá rom… – Elmosolyodtam, mert eszembe jutott a tervem.
– Viszlá t, kedves.

101
 Szerelmem…, fű ztem hozzá gondolatban. Steven sarkon fordult, é n
pedig né ztem, ahogy tá volodik a kanyargó s kis ú ton.
Fogtam egy tö rö lkö ző t , aztá n letelepedtem az egyik fekvő helyen.
A szemé lyzet szoká s szerint má ris ott termett, hogy kifeszı́tsé k a
napernyő t , é s italokkal meg harapnivaló kkal kı́ná ljanak. Ké rtem egy
Camparit narancslé vel, leoldottam a pareó t , é s elnyú ltam a
fekvő helyen.
A pincé r kihozta a kokté lt, é s a mellettem á lló kisasztalra
helyezte.
– Parancsoljon!
– Kö szö nö m. – Kinyitottam a szemem, é s a kezembe vettem az
italt.
Lassan kortyolgattam. Elveztem a hullá mzó tenger lá tvá nyá t.
Egyszerre egy kellemetlen kis remegé s futott á t rajtam. A tá volban
egy fehé r jacht horgonyzott. Bá r a tü rkiz é ggel a há tté rben impozá ns
lá tvá nyt nyú jtott, rö gtö n eszembe jutott ró la a szexorgia, amelyen
bestiá lisan ö sszevertek, megrugdostak é s megerő szakoltak.
Elfordı́tottam a tekintetemet a jachttó l, é s kiü rı́tettem a kokté los
poharat. Nem akartam erre gondolni. Nem akartam emlé kezni. Nem
akartam, hogy fá jjon.
Leraktam az ö blö s poharat az asztalká ra, é s má r é rkezett is a
pincé r, hogy elvigye.
– Mé g egyszer ugyanezt? – ajá nlotta.
– Igen, jö het mé g egy.
Komoly erő feszı́té sbe kerü lt, hogy a gondolataimat má s vá gá nyra
tereljem. Felidé ztem a Stevennel tö ltö tt idő t , amikor ú gy é reztem
magam, mint egy szabadsá gá t tö ltő turista. Hogy milyen volt a
tenger felszı́né n lebegni az ü vegezett aljú csó nakban. Vagy az esti
tengerparti sé tá inkra gondoltam. Arra, amikor kimerü lé sig ú sztunk
együ tt a medencé ben. Vagy a feledhetetlen vacsorá ra, amikor azt az
arab szá mot hallgattuk, é s Steven lefordı́totta a szö vegé t.
A mai este is biztosan ilyen lesz… Abrá ndoztam. Az ü dü lő ben a fő
lá tnivaló a hastá ncosokon kı́vü l a keringő dervisek estje volt. A
hastá nc cseppet sem é rdekelt. Egy é letre elegem lett belő le…
Ujra megrá zkó dtam, é s amint a pincé r letette mellé m a kö vetkező
italt, rö gtö n a pohá ré rt nyú ltam. Ittam né há ny kortyot, é s
gondolatban visszaté rtem a dervisek tá ncá hoz.
Elő ző nap hallottunk errő l, amikor kihallgattuk a mellettü nk ü lő
há zaspá r csevegé sé t. Csodá lattal emlegetté k a fé r iak ö rvé nylő
mozdulatait. Arró l tá rsalogtak, hogy a sajá t tengelyü k kö rü li gyors

102
pö rgé s egyfajta meditá ció , melynek cé lja a belső lelki tisztasá g
elé ré se.
Étterembe fogunk menni… Megnézzük a keringő derviseket…
Beszélünk a tánc jelentőségéről… És bevallom Stevennek, hogy
szerelmes vagyok belé…
– Nincs tú l melege? – szó lalt meg mellettem egy fé r i.
Kinyitottam a szemem, é s csodá lkozva vettem é szre, hogy a
szomszé dos fekvő helyet egy kivé telesen jó ké pű egyiptomi
iatalember foglalta el.
– Zijá d vagyok – mutatkozott be.
– Julia – feleltem re lexbő l.
– Orvendek. – Szé les mosolya hó fehé r fogakat villantott elő .
Biccentettem, mert nem volt kedvem tá rsalogni. Azt is sajná ltam,
hogy elá rultam a nevemet.
– Nincs tú l melege? – ismé telte meg a ké rdé st.
Taná cstalan voltam. Nem akartam, hogy a vá laszomba
kapaszkodva igyekezzen folytatni az ismerkedé st, de nehé z lett volna
egyszerű en ú gy tenni, mintha ott sem lett volna.
– Nincs – szö geztem le kurtá n.
– Mert ha esetleg melege lenne – folytatta a ickó zavartalanul –,
akkor meghı́vná m a kokté lbá rba, az klimatizá lt hely.
Ez most kurvának néz? Ideges lettem.
– A fé rjemet vá rom! – kö zö ltem hangosan é s hatá rozottan. –
Mindjá rt itt lesz!
– Szó val a fé rjé t vá rja… – Valahogy furcsá vá vá lt a mosolya.
Sikamló ssá … – Ma’ asz-szalama. – Felkelt a fekhelyrő l, á tható
pillantá st vetett rá m, aztá n lassú lé ptekkel odé bbá llt.
Ez az incidens kibillentett az egyensú lyombó l. Ugy né zné k ki, mint
egy kurva? Talá n rö gtö n lá tni rajtam, hogy nemré g mivel
foglalkoztam? A szı́vem ő rü lt ritmusban dü bö rgö tt, a szemem
benedvesedett. Mié rt pont hozzá m jö tt ide? Hisz annyi nő van a
strandon…
Kö rü lné ztem, é s feltű nt né há ny pá r: egyiptomi fé r iak, euró pai
nő kkel. Eszembe jutott, hogy a iatal egyiptomi iú kró l az a hı́r já rja,
szeretnek az euró pai nő k kö rü l legyeskedni; akik né mi romantikus
enyelgé sé rt – no meg szexé rt – pé nzzel é s apró bb ajá ndé kokkal
kedveskednek nekik. Az effé le dzsigoló knak való szı́nű leg nem okoz
problé má t, ha egy nő nek fé rje van…
Kicsit megnyugodtam, de elment a kedvem a tová bbi
strandolá stó l. Pá r perc mú lva ö sszeszedtem a holmim, betekertem
magam a pareó ba, é s megindultam a villa felé . Menet kö zben az a

103
furcsa é rzé sem tá madt, mintha igyelne valaki. Megpö rdü ltem, de
semmi gyanú sat nem lá ttam. Csak egy iatal há zaspá r ballagott
mö gö ttem ké t kisgyerekkel.
Biztos csak az idegeim…, gondoltam, mé gis siető sebbre fogtam a
lé pteimet. Sajná ltam, hogy nem hı́vhattam fel Stevent. Volt ugyan
mobilja, de gyakran kikapcsolta, é s valahová mé lyre dugta. Nekem
nem volt telefonom, mert Steven szerint mé g korai lett volna.
– Sosem tudhatod, hogy ki, mikor é s milyen cé lbó l mé r be –
magyará zta. – Fé nyké pezned nem lenne szabad vele, é s ha
elmegyek, amú gy sem tudná nk felvenni a kapcsolatot. Nem beszé lve
arró l, hogy szinte á llandó an együ tt vagyunk.
Az apartmanba é rve gondosan magamra zá rtam az ajtó t , ú gy,
ahogy Steven tette, ha valami fontos mondanivaló ra ké szü lt.
Lezuhanyoztam, magamra kaptam egy ruhá t, é s letelepedtem a
nappaliban. Remé ltem, hogy Steven hamar visszaté r, mert má r
hosszú idő telt el a tá vozá sa ó ta. Először biztosan kimegy értem a
strandra, és ha nem talál ott, akkor jön be ide. Csak már itt lenne!
Negyedó ra mú lva kopogtak az ajtó n. Odaszaladtam, é s má r
nyitottam volna, de az utolsó pillanatban elbizonytalanodtam.
– Steven? – ké rdeztem.
– Ahmed, Ahmed.
Ahmed takarı́totta a lakré szü nket, é s mivel Steven bő kezű
borravaló t csú sztatott oda neki, idő nké nt plusztö rö lkö ző t , -szappant
é s -tusfü rdő t hozott be nekü nk. Arra gondoltam, hogy ebben a
ká nikulá ban aká rmi jó l jö het, ı́gy kinyitottam az ajtó t .
Abban a pillanatban visszalö ktek, é s az arcomba nyomtak egy
nedves rongyot. Edeské s illatot é reztem. Fé r ihangokat hallottam,
arabul beszé ltek. Rá m erő ltettek egy abajá t, a fejemet is eltakartá k
egy kendő vel. Alig vonszoltam magam, mikö zben kivezettek az
apartmanbó l. Aztá n fekete szakadé kba zuhantam.

104
 VII. FEJEZET

A poklok pokla

Bá r kinyitottam a szemem, nem lá ttam semmit. Az arcomra takaró t

dobtak. Le akartam hú zni, de amint mozdı́tottam a kezemet,
fá jdalom hası́tott belé . Valami a csukló mba vá gott. Rá jö ttem, hogy
há trakö tö tté k a kezem.
– Segı́tsé g! – ü vö ltö ttem. – Segı́tsé g!
Arabul beszé lő fé r ihangokat hallottam. Egyik-má sik ismerő snek
is tű nt. Hogy kerü ltek Egyiptomba ismerő s hangok? Már megint egy
rémálom. Most álmodom vagy képzelgek…
Ké nyelmetlen pó zban fekü dtem az oldalamon, mindenem sajgott.
Nem tö rő dtem a fá jdalommal, a kö nyö kö mre tá maszkodva
pró bá ltam felemelkedni. Valaki megakadá lyozta, é s hatá rozottan
visszanyomott a kezé vel. A fé r iak ismé t pergő arab pá rbeszé det
folytattak. A hangjukbó l nyilvá nvaló elé gedetlensé g tű nt ki. Mintha
vitatkoztak volna, vagy egymá s szemé re há nytak volna valamit.
Monoton motorhang é rt el hozzá m, ebbő l kitalá ltam, hogy autó val
visznek. De mi cé lbó l? Hová ? Mié rt? Megpró bá ltam ö sszeszedni
magam, é s felidé zni, mi tö rté nt, mielő tt az eszmé letemet vesztettem
volna. Steven elment, hogy iratokat szerezzen nekem. Elő tte kikı́sé rt
a strandra. Tová bb erő ltettem az emlé kezetemet. Az a fér i… Zijád…
Elég furcsa volt… Szóval tartott… Mit is akart tulajdonképpen?
Nem mozdultam, é s nem is szó ltam, ı́gy a fé r iak elcsendesedtek.
Gondolatban visszaté rtem Zijá dhoz. Meg akart hívni egy italra… Mi
volt a célja?, rettegve tö rtem a fejem, mert fogalmam sem volt,
kiknek a kezé be kerü ltem. Egy euró pai nő re vadá szott, aki
tá mogatná ? Esetleg feldü hı́tette az elutası́tá som, é s most bosszú t
á ll? Nem, ennek nincs é rtelme… Hiszen tö mé rdek euró pai turista
volt egy karnyú jtá snyira. Ha velem nem jö n ö ssze, majd akad má s…
Vagy talá n… Az eszembe ö tlő gondolat olyan ré mü lettel tö ltö tt el,
hogy libabő rö s lett a testem.
A hotelapartmanunkba kiszá llı́tott angol nyelvű ú jsá gban
olvastam egy cikket az Egyiptomban egyre inká bb elharapó dzó
emberiszerv-kereskedelemrő l. Arró l szó lt, hogy embereket rabolnak
el, aztá n mű té tnek vetik alá ő ket, melynek sorá n megszabadı́tjá k

105
ő ket a szerveiktő l – fő ké pp a vesé kre vadá sznak. Az á ldozatokat vagy
erő szakkal viszik magukkal, vagy elká bı́tjá k ő ket. Halá los hideg
borzongatta a há tamat.
A ké nyszerdonorokat a szervtolvajok elraboltá k, esetleg azzal
csaltá k ő ket be a kó rhá zba, hogy egé szsé gmentő beavatkozá sra van
szü ksé gü k. Amikor a mit sem sejtő pá ciens felfekü dt a mű tő asztalra,
kioperá ltá k valamelyik szervé t.
Mivel fő leg szudá niak kerü ltek bajba, az egyiptomi kormá ny
hatá rozottan visszautası́totta, hogy ilyesfé le esetek elő fordulná nak.
Ez azonban való szı́nű leg nem volt igaz, mert Dé l-Szudá n
tá jé koztatá sü gyi minisztere hivatalos kö zlemé nyben igyelmeztette
orszá ga á llampolgá rait.
„Ha ilyen incidensek elő fordulhatnak Egyiptomban, ha embereket
ö lnek meg é s kimű tik a szerveiket, akkor Dé l-Szudá n
á llampolgá rainak ó vatosnak kell lenniü k – mondta. – Nincs helye a
kö nnyelmű sé gnek. Ha az emberek fé lnek a kó rhá zaktó l, akkor
megfelelő elleninté zkedé sekre lesz szü ksé g.”
Illegá lisan tartó zkodtam Egyiptomban. Nem voltak irataim. Nem
jelentkeztem be hivatalosan a hotelben. Steven azt á llı́totta, hogy
mindent elrendezett – tehá t valakinek a hotel szemé lyzeté bő l
tudnia kellett ró lam. Ha eltű nö k, mé g arra sem lesz bizonyı́té k, hogy
já rtam ott egyá ltalá n. Nem voltam ott, nem vagyok itt. En nem is
lé tezem… Bá rmit megtehetnek velem…

– Neeeem! – ü vö ltö ttem fel, mint akinek a bő ré t nyú zzá k. – Neeeem!
– Ide-oda dobá ltam magam.
– Kahba!{32} Kalba!{33} – hangzott az arab ká romkodá s.
A mellettem ü lő fé r i nyomban lefogott, é s kemé nyen az ü lé sbe
szorı́tott. Moccanni sem tudtam. A kezé t a takaró n keresztü l a
szá mra tapasztotta. Meg sem mukkanhattam.
Kiá ltott a tá rsainak, majd kis idő mú lva fé lrehú zta a takará st, é s
az orromba tolt egy benedvesı́tett kendő t . Ugyanaz az é deské s szag
á radt belő le, amivel az ü dü lő ben elká bı́tottak. Nem, ez nem lehet
igaz. Álmodom, most csak álmodom… Steven karjai között fogok
felébredni.
Nem Steven karjai kö zö tt é bredtem. Egymagam voltam, amikor
magamhoz té rtem egy apró szobá ban. Megmozdulni is fé ltem,
nehogy felhı́vjam magamra elrabló im igyelmé t. Ha tehettem volna,
levegő t sem veszek.
Steven… Ugy vá gytam utá na. Az utó bbi pá r é jszaká n olyan kö zel
é reztem magamhoz… Tá mogatott, jó kedvre derı́tett, hozzá m bú jt…

106
A szı́vembe gö rcsö s fá jdalom hası́tott.
Né há ny percig csak fekü dtem teljesen ö sszezavarodva, é s
megpró bá ltam ú rrá lenni vá gtá zó gondolataimon. Talá n egy
szervkereskedő banda rabolt el? Vé gigsimı́tottam a hasamon é s az
oldalamon, ellenő riztem, nincs-e sebhely rajtam. A testem é p volt –
de meddig marad ı́gy? Halá los rettegé s tö rt rá m. Reszkettem. Steven,
szerelmem, nem volt időm elmondani neked… Nagy nehezen erő t
vettem magamon, é s visszanyeltem a feltö rő zokogá st.
Egy idő mú lva felkeltem, é s halkan az ajtó hoz osontam. Finoman
lenyomtam a kilincset, de ahogy szá mı́tottam is rá , kulcsra volt
zá rva. A szobá ban volt mé g egy ajtó , amely, ahogy felté teleztem, a
fü rdő szobá ba vezetett. Megmostam az arcom, é s visszamá sztam az
á gyba. Szinte á jultan hevertem. Kimerü lten. Remé nytelenü l.
Hirtelen lé ptek kopogá sa verte fel a csendet. Magamra hú ztam a
takaró t , becsuktam a szemem, é s ú gy tettem, mint aki alszik.
Hallottam, hogy csö rren a kulcs, é s a szobá ba bejö tt valaki. Lerakott
valamit az é jjeliszekré nyre, aztá n való szı́nű leg engem vizslathatott,
mert nem hallottam, hogy kiment volna. Felemelte a takaró t , aztá n
megfogta a csukló mat, mintha a pulzusomat vizsgá lta volna. Ha ez
egy orvos…
Eszelő s ké tsé gbeesé ssel rá ntottam ki magam, é s az ajtó hoz
vá gtattam. Kizuhantam a folyosó ra, majd – mivel iszonyú an
szé dü ltem – a falnak tá maszkodva pró bá ltam meg kijutni. Egyszerre
erő s napfé ny vakı́tott el, é s bá r ú gy é reztem, minden erő m elszá llt,
mé gis rohantam elő re, abban remé nykedve, hogy sikerü l
megszö knö m elrabló im elő l. Futottam, egyre csak futottam, nem
né ztem há tra. Csak miné l messzebbre innen!
Később elkérem valakitől a mobilját, és felhívom Stevent, ez zakatolt
a fejemben. Azt mondta, fontos, hogy megtanuljam a szá má t. O
mindig elő re tervezett… Az én szerelmem… Elszököm… A karjába zár,
és akkor minden jó lesz. Mindörökre.
Nem kaptam levegő t , szakadt ró lam az izzadsá g, de mé g mindig
futottam. Sikerülni fog… Biztosan sikerül… A tá volban é pü leteket
lá ttam. Talán van ott valami üzlet vagy kávézó. Bármi, bárki…
Felhívom Stevent, és minden rendbe jön.
Azok az é pü letek má r egé szen kö zel voltak. Még egy perc, és
megmenekülök. Gyorsı́tottam. Igen! Ott egy kávézó! Repü ltem,
mintha a megvá ltá st remé ltem volna. Még pár lépés, és… Elbotlottam
valamiben. Elestem. Osztö nö sen magam elé kaptam a kezem, é s a
kö nyö kö mmel ú gy vá gó dtam a kö vezetnek, hogy azt hittem, eltö rt a
karom.

107
 – Jaaaj! – kiá ltottam fel.
A fá jdalomhoz tá rsuló fé lelem megbé nı́tott. Fektemben
megdermedtem, a kö nnyeimen keresztü l bá multam csak a kis
ká vé zó t . Steven… Hol vagy? Ki segít felkelni?
Valaki odalé pett, é s talpra á llı́tott. Nem tudtam, bará t-e, ellensé g-
e. De hamar megtudtam.
– Kalba!
– Kahba!
– Sarmuta!{34}
Az arab ká romkodá sok ú gy hullottak rá m, mint pará zna nő re a
kő darabok.
– Jaaajjj!
Valaki durvá n megmarkolta a karomat, melyet é les fá jdalom já rt
á t.
Há rom arab fé r i, mit sem tö rő dve ké tsé gbeesett kiá ltozá sommal,
visszafelé rá ngatott. Minden tiltakozá som ellené re visszavezettek az
impozá ns, fehé r villá hoz, amelybő l az imé nt megszö ktem.
Lenyomtak az á gyra, majd ketten kö zrefogtak, ı́gy telepedtek le
mellé m. A harmadik fé r i pá r szó t vá ltott velü k, é s kiment a
szobá bó l. Csakhamar visszaté rt. Egy poharat hozott, amelyben
valamilyen folyadé k lö työ gö tt.
– Igyá l! – parancsolt rá m angolul, é s a pohá r szé lé t ajkamhoz
é rintette.
Szorosan ö sszezá rtam a szá mat, é s elfordı́tottam a fejem. Ujabb
ká romkodá sok kö vetkeztek, é s a jobbomon ü lő fé r i megragadta az
orromat. Nem kaptam levegő t , ki kellett nyitnom a szá mat. A bal
oldali arab a hajamná l fogva tartotta a fejem, a ké t má sik pedig
leerő szakolta a torkomon a pohá rban lé vő folyadé kot. Hamarosan
majd leragadt a szemem, é s valami furcsa tehetetlensé get é reztem,
ami az ö sszes tagomra á tterjedt. A fejemet is alig bı́rtam tartani. A
fé r iak az á gyra lö ktek. Hosszú , sú lyos á lomba zuhantam.
Amikor felé bredtem, elő szö r a kö nyö kö met szaggató fá jdalmat
é reztem. Megvizsgá ltam a karomat, é s elhű ltem. Nagyon feldagadt,
é s az ü té stő l a szivá rvá ny szı́neiben pompá zott. Egy helyen a
duzzanat kidudorodott. Megijedtem, hogy eltö rt a karom.
Megpró bá ltam kiegyenesı́teni, de a fá jdalom miatt nem tudtam.
Mi lesz velem?, rá gó dtam ké tsé gbeesetten. Ha ez repedés vagy
törés… És ha jön még hozzá valami fertőzés is… Egyedül halok meg,
lebénulva a fájdalomtól és a szepszistől…
A zá r kellemetlen csikordulá sa emlé keztetett rá , hogy rab vagyok.
Mintha valaki azt pró bá lta volna a fejembe verni, hogy a

108
menekü lé snek semmi é rtelme nincs. Mert ú gysem sikerü lhet.
Egy termetes fé r i lé pett a szobá ba, é s leü lt mellé m az á gyra. A
tekintete rö gtö n felfedezte dagadt kö nyö kö met.
– Fá j? – ké rdezte angolul.
– Igen – feleltem bizalmatlanul.
– Nagyon?
– Igen.
A fé r i megtapogatta a karomat, é n pedig felszisszentem a
fá jdalomtó l. Minden oldalró l megvizsgá lta, ellenő rizte, mennyire
tudom mozgatni.
– Há t ı́gy fá j? – Lassan megpró bá lta kiegyene sı́teni.
– Fá j.
– Es ı́gy? – Kö nnyedé n elfordı́totta.
– Igy is.
– Mozgasd az ujjaidat! – ké rte.
Szó t fogadtam.
– Most szorı́tsd ö kö lbe a kezed, aztá n lazı́tsd el!
Ezt is megtettem, ő pedig alaposan megvizsgá lta, hogy hol a
legerő sebb a fá jdalom, é s mennyire tudom mozgatni a karomat.
Feltű nt, hogy nagyon alaposan é s szakszerű en vé gzi a dolgá t.
Tú lsá gosan is szakszerű en. A szervkereskedő kre gondoltam, é s hideg
borzongá s futott vé gig rajtam.
– Most egyelő re fá jdalomcsillapı́tó t é s gyulladá sgá tló t kapsz –
kö zö lte a vé gé n. – Ké ső bb, ha szü ksé ges, megrö ntgenezik.
A testem rá ngató zni kezdett. Eszrevette. Felhı́vott valakit, é s
hadarva tá rgyalt arabul. Nemsoká ra bejö tt egy nő gyó gyszerekkel é s
egy pohá r vı́zzel.
– Vedd ezt be! – Az orvos egy maroknyi tablettá t vett á t a nő tő l, é s
á tnyú jtotta.
Nem maradt erő m tiltakozni. Tisztá ban voltam azzal, hogy ha
megtagadom a bevé telü ket, ú gyis arra fognak ké nyszerı́teni, amire
csak akarnak. Lenyeltem a pirulá kat, é s remé ltem, hogy té nyleg
fá jdalomcsillapı́tó t kapok, mert a kı́nom egyre fokozó dott.
Azok ketten nem mentek ki a szobá bó l, mintha vá rtá k volna,
hogyan reagá lok a gyó gyszerekre. Való szı́nű leg megint altató t
kaphattam, mert a szemhé jam mintha ó lombó l lett volna. Steven,
szerelmem, hol vagy?
Elalvá s kö zben rá gondoltam, é s rá gondoltam akkor is, amikor
magamhoz té rtem az erő ltetett alvá sbó l. Biztos voltam benne, hogy
az elrabló im bá rmire ké pesek, ı́gy azon emé sztettem magam, hogy
vajon Stevent is fenyegeti-e veszé ly. Ezek a gazemberek esetleg ő t is

109
megtá madtá k? Aggó dtam a biztonsá gá é rt, az egé szsé gé é rt, az
é leté é rt. Kedvesem, találkozunk-e még valaha?
Megtö rten felká szá ló dtam, hogy kimenjek a mosdó ba, é s
egyszerre meglá ttam…
– O, anyá m! – fakadt fel a ré mü let kiá ltá sa ajkamró l.
A sarokban egy szellem imbolygott. Vagyis első re ú gy tű nt, hogy
szellem. Nagyon iatal é s nagyon szé p, hosszú hajú , sző ke lá ny
formá já ban. Falfehé r arca é s a szeme alatti ké keslila kariká k egé szen
kı́sé rtetszerű vé tetté k. O is é pp olyan iszonyattal meredt rá m, mint
é n ő rá .
El kellett telnie egy kis idő nek, mire magamhoz té rtem, é s
meglá ttam benne azt a nyomorult, halá lra vá lt lá nyt, aki a sarokban
ü lt, é s ké t karjá val gö rcsö sen ö lelte á t a té rdé t.
Ő is a szervkereskedők áldozata lenne?, futott á t a fejemen a
gondolat. Ide gyűjtik be a donorokat…
Gyorsan bementem a fü rdő be, magamra zá rtam, é s ú jra
ellenő riztem, hogy nincs-e seb a testemen. Egyelő re nem volt.
Megvizsgá ltam a kö nyö kö met is. A szı́ne kissé megvá ltozott, de nem
né zett ki rosszabbul. Kö nnyı́tettem magamon, de mé g nem
vé geztem a ké zmosá ssal, amikor meghallottam, hogy valaki bejö n a
szobá ba.
– Há t az a má sik meg hová lett? – csattant fel egy mé rges nő i
hang.
Vá lasz nem é rkezett, ezé rt a nő odalé pett a fü rdő szoba ajtajá hoz,
é s megpró bá lta kinyitni. Amikor az ajtó nem engedett, dö rö mbö lni
kezdett.
– Bent vagy? – ordı́totta. – Bent vagy?
– Igen.
– Nyomá s, kifelé !
Elzá rtam a csapot, é s kilé ptem. Elé g volt egyetlen pillantá st
vetnem a nő re, é s a szı́vem megdermedt. Most má r mindent tudtam.
A kihı́vó an ö ltö zö tt arab nő a csillogó , mé lyen dekoltá lt ruhá ban,
amelybő l szinte kidő lt az ó riá si mell, a dubaji nyilvá noshá z
Karimá já ra emlé keztetett. Ugyanaz az ordená ré , rikı́tó vö rö s rú zs,
ugyanaz az erő szakos tekintet, amelybő l kö nyö rtelen aljassá g sü tö tt,
ugyanaz a lestrapá lt á brá zat, amelyen a vastag festé k ellené re is
lá tszott a vedelé sek, az é jszakai zü llé sek é s a kivé dhetetlenü l mú ló
idő nyoma.
– Dina vagyok – mutatkozott be. – Te pedig Julia, igaz? – dö rrent
rá m nyersen.
– Igen.

110
 – Lengyelorszá gbó l?
– Igen.
– Wiktoria is lengyel, szó val majd kö nnyen szó t é rtetek. Te
dolgoztá l má r a szakmá ban, ezé rt pontosan el tudod magyará zni
neki, hogy merre há ny lé pé s. O ú j… – biccentett a ré mü lt lá ny felé . –
Pá r nap mú lva kezdü nk, é s nincs szü ksé g felesleges akció zgatá sra. Te
se pró bá lkozz szö ké ssel, esé lyed sincs rá ! – kö zö lte hatá rozottan, egy
fenyegető pillantá s kı́sé reté ben. – A lá ny egyelő re veled marad. –
Elindult az ajtó felé . – Gondoskodj ró la, hogy ö sszeszedje magá t!-
Nem maradhat ilyen á llapotban, mé g elriasztja a kuncsaftokat… –
Mormogott mé g valamit az orra alatt arabul, aztá n kiment a
szobá bó l, é s kulcsra zá rta az ajtó t .
Wiktoria szemé ben kö nnyek gyü lekeztek. Eszembe jutott, amikor
Karima Okszaná t kü ldte oda hozzá m, hogy bevezessen a bordé ly
rendjé be. Ké ső bb visszajö tt, é s az ukrá n lá nynak szegezte a ké rdé st:
– Megmondtad neki, hogy mi a dolga?
– Igen… – bó lintott Okszana. – Rá beszé lni a kuncsaftokat, hogy
drá ga italokat rendeljenek, minden vá gyukat teljesı́teni…
Csak há t az é let a kupiban enné l sokkal, de sokkal tö bbet kö vetel…
Aljassá got, hitvá nysá got, feslettsé get, zü llé st é s kö nyö rtelensé get.
Ezekrő l beszé ljek most ennek a gyereknek?
A lá ny zokogni kezdett. Epp olyan á ldozat voltam, mint ő . Nem
voltam alkalmas arra, hogy megtanı́tsam neki, hogyan legyen jó
ö rö mlá ny, é s megvigasztalni sem tudtam. Nyeldestem a keserű
kö nnyeket.
– Há ny é ves vagy? – ké rdeztem tő le lengyelü l.
– Tizennyolc.
Sokkal iatalabbnak né zett ki. Vagy rá ijesztettek má r, é s
megtanı́tottá k neki, hogy hazudjon az é letkorá ró l, vagy kislá nyos
tı́pus volt. Fü ggetlenü l az igazsá gtó l, itt biztosan jó á ron fogjá k
é rté kesı́teni.
– Nemré g tö ltö ttem be – tette hozzá , amikor lá tta a szememben
felcsillanó ké tkedé st.
– Hogy kerü lté l ide?
– Lengyelorszá gbó l repü ltem ide, Egyiptomba.
Ezt, mondjuk, magamtó l is kitalá ltam; az viszont jobban é rdekelt,
hogy milyen ú t vezette ide, ebbe a bordé lyba.
– Kivel jö tté l?
– En… é n… Andrjuská val. – A sı́rá sa nem ismert gá tat.
Nagyon megsajná ltam. Mellé telepedtem, é s egé szsé ges karomat
á tvetettem a vá llá n.

111
 – Ne bő gj, ú gysem segı́t … – Igy há t má r kö zö ltem is vele az első
kö nyö rtelen igazsá got.
A kö nnyeit letö rö lte ugyan, de ú jabbak szö ktek a szemé be.
– No é s ki az az… Andrjuska? – irtattam.
– Andrej a iú m… – Megint felzokogott.
– Orosz?
– Igen is, meg nem is…
– Ez mit jelent?
– Azt mondta, hogy az anyuká ja lengyel.
Na persze, hazudott, gondoltam. Ennek is úgy volt lengyel az anyja,
ahogy Tareknek angoltanár a húga. Egy újabb szemétláda. Jaj, hogy
utálom ezeket a rohadékokat!
– Utazott mé g veletek valaki?
– Nem… – Wiktoria megint letö rö lte a kö nnyeit. –
Lengyelorszá gbó l senki, de ké ső bb megjö ttek az ismerő sö k
Oroszorszá gbó l.
– Mifé le ismerő sö k?
– Nem tudom, elő szö r lá ttam ő ket. Andrjusa bará tai meg a
csajaik.
– Es mi tö rté nt?
– Az első napokban… minden csodá latos volt – szipogta. –
Uszodá ba já rtunk, strandra, ú sztunk a tengerben. Esté nké nt pedig
szó rakoztunk.
– Akkor… – fel kellett tennem a legnehezebb ké rdé st. – Akkor
hogy kerü lté l ide?
Ugy né zett rá m, mintha legalá bbis nekem kellett volna tudnom a
vá laszt.
– Nem tudom… Nem emlé kszem…
Ezek szerint elká bı́tottá k.
– Mire emlé kszel? Mi az utolsó dolog, amire emlé kszel, mielő tt ide
kerü lté l?
– Volt egy nagy buli.
– Hol?
– Egy jachton.
Megremegtem. Lekaptam a kezem a lá ny vá llá ró l. A borzalmas
emlé kek ú gy ragadtak meg, mint egy ó riá si, fekete polip csú szó s
karjai. Elhú zó dtam, mert nem voltam ké pes elviselni a lá ny
é rinté sé t. Senkinek az é rinté sé t nem tudtam elviselni.
– Megfá jdul a karom, ha ı́gy tartom – magyará zkodtam. – Es mi
tö rté nt azutá n, Wiktoria?
– Wiki… Hı́vj Wikinek!

112
 – Rendben. Mi tö rté nt ké ső bb, Wiki?
– A szoká sos, ami egy ilyen bulin lenni szokott. Tá ncoltunk,
ittunk…
– Kié volt a jacht?
– Nem tudom pontosan. Egy arab ismerő sü ké . Egyé bké nt is sok
arab ismerő sü k volt itt. Egyiptomiak é s má sok is… Azt mondtá k,
hogy gyakran já rnak vaká ció zni erre az ü dü lő helyre, innen az
ismeretsé g.
– Es a lá nyok, akik Andrej bará taival é rkeztek, kik voltak? Ok is
oroszok?
– Igen. Nagyon szé p lá nyok… – Wiktoria elgondolkodott, mert
való szı́nű leg most jö tt rá , hogy az ö sszes lá ny ugyanahhoz a
szé psé gtı́pushoz tartozott: nagyon formá s volt mind, telt mellű ek,
tö bbsé gü kben sző ké k, hosszú hajú ak. – Ké ső bb, de mé g a buli elő tt
repü ltek ide ukrá n csajok is.
Wiktoria nyilvánvalóan egy emberkereskedő banda hálójába került,
á llapı́tottam meg magamban. A lá ny kö vetkező szavai csak
megerő sı́tetté k ezt.
– Mindnyá junkat elvittek arra a jachtra. Elkezdő dö tt a parti… –
mesé lte komoran. – Eleinte mé g jó volt. A lá nyok tetszettek az arab
fé r iaknak, ezé rt a buli elé g hevesen folytató dott… Engem is
kiszemelt valaki, de mondtam az illető nek, hogy é n Andrjuská val
vagyok. Aztá n… – Mé lyet só hajtott.
– Mi volt aztá n?
– Andrej meghı́vott egy italra. Mintha mé g elmentü nk volna
valahová , de tö bbre nem emlé kszem…
– Es itt té rté l magadhoz?
– Igen… – A szomorú sá g elkeseredé sbe vá ltott. – Nem volt ná lam
a telefonom, a pé nzem. Az ú tlevelem is hiá nyzott, a hotelben
maradt. Csak az volt furcsa, hogy a szobá ban mé gis itt á llt a
bő rö ndö m a holmimmal.
Eladta, ahogy engem Tarek… Nehezemre esett kö zö lni vele az
igazsá got. A megrá zó való sá got.
– Bejö tt hozzá m ez a… ez a Dina… – Wiktoria el intorodott. – Es
azt mondta, hogy má tó l itt dolgozom, mert valami pé nzzel vagyok az
adó suk. Mifé le pé nzzel? – emelte fel a hangjá t. – Hiszen é n
semmifé le pé nzt nem kaptam tő lü k!
– Ki izette az egyiptomi utazá sodat?
– Há t Andrjuska… – ismerte el a lá ny. – De ezt ő ajá ndé kba adta,
az ismeretsé gü nk fé lé ves é vforduló já ra. Andrjuska mindig arró l

113
mesé lt, hogy milyen klassz itt, fé nyké peket is mutatott, szó val
eljö ttem vele.
Andrjuska, Andrjuska… Mást sem tud mondani ez a lány, csak hogy
Andrjuska… Feldü hı́tett ez a becé zé s. Tő rő l metszett szemé tlá da.
– Dina elmondta neked, hogy mi lesz a dolgod? – ké rdeztem, mert
fogalmam sem volt, hogy Wiktoria tisztá ban van-e a helyzettel,
amibe kerü lt.
– Azt mondta, hogy ez valamilyen é jszakai klub. Szó rakoztatnom
kell a vendé geket, vagy mit… Mé g azt sem tudom, hogy pincé rnő lesz
belő lem, vagy esetleg hosztesz? Es való já ban azt sem é rtem, mié rt
nem mehetek ki innen. Mié rt kell itt dolgoznom? Mié rt vagyok é n
adó s? Es hol van Andrjuska? – Má r megint megeredtek a kö nnyei. –
O mié rt nincs velem?
Elhalmozott a ké rdé seivel. Csak egy vá laszom volt ezekre, amit
Okszaná tó l hallottam bordé lybeli é letem legelejé n.
„A pé nz… – Az ukrá n lá ny idegesen szippantott a cigarettá já ba. –
A pé nzé rt az ember ké pes a legaljasabb hitvá nysá gra.”
A pé nzé rt rabolnak el bű nbandá k embereket, hogy megfosszá k
ő ket a vesé jü ktő l. A pé nzé rt kelleti magá t addig egy fé r i, amı́g meg
nem szerez egy nő t , hogy aztá n idehozza, ké jencek pré dá já ul vesse,
é s ezzel é lve té pje ki a nő – egyé bké nt é rte dobogó – szı́vé t.
– Wiki…
Ez volt a pillanat, amikor jó l jö tt volna egy ital. Vagy valami
ü tő sebb szesz. Wiktoria rá m emelte a tekinteté t. Feltű nt, milyen
kifejező , hatalmas, ké k szeme van. Tú lsá gosan szé p. Tú lsá gosan
á rtatlan. Most mé g az.
– Wiki… Azt kell tennü nk, amit mondanak nekü nk. –
Kö ntö rfalaztam, mert nem volt erő m kö zö lni vele az igazsá got.
Dina azt mondta, hogy né há ny nap mú lva kezdü nk, tehá t volt mé g
egy kis idő nk. En magam is lelki roncs voltam; a kö nyö kö m jelezte,
hogy má r a fá jdalomcsillapı́tó sem hat, é s egyszerű en ké ptelen
voltam elfogadni, hogy ú jra visszaté rjek a nyilvá noshá zi é lethez. Es
beszé lni errő l mé g szö rnyű bb lett volna.
Felidé ztem magamban Steven telefonszá má t. Megpróbálok
kapcsolatba lépni vele. Ő is biztosan keresni fog, ha észreveszi, hogy
eltűntem. Steven tudni fogja, hogyan húzzon ki ebből a szörnyű
helyzetből. Lehet, hogy néhány nap múlva már itt sem vagyok.
Ha tú l akartam é lni, hinnem kellett. Magamban. Benne. A
szerelemben.
– Dina mondott valamit a szö ké srő l… Meg pró bá lunk együ tt
megszö kni? – Wiki remé nykedve né zett rá m.

114
 – Az nem olyan egyszerű … – Nem á ltathattam. Nem vehettem
magamra ezt a felelő ssé get. Dubajban egyszer megtettem Anisá val –
de ő gyerek volt. Egy tö ré keny, elrabolt kislá ny, akinek a szenvedé se
a lelkem legmé lyé ig hatolt. Aki é jszaká nké nt a kilá tá sba helyezett
szigorú bü nteté s dacá ra is á tosont hozzá m, hogy mellettem egy kis
meleget é s vigaszt talá ljon. Aki bı́zott bennem.
Wiktoria esete má s volt. Együ tté reztem vele, de a
kiszabadı́tá sá nak a terhé t nem volt erő m magamra venni. Tú l nehé z
lett volna.
Szoborrá dermedt. En is letagló zottan gubbasztottam.
Gyá szoltam a szabadsá gom é s a hirtelen tá madt, csodá s szerelmem
elveszté sé t…
Felá lltam a padló ró l.
– Le kell fekü dnö m. Fá j a kezem. – Felkú sztam az á gyra. A
fá jdalom felerő sö dö tt, é s arra gondoltam, hogy ha a kezem is eltö rt,
akkor vé gké pp nem tudom, hogy fogok megbirkó zni ezzel az amú gy
is elcseszett helyzettel.
Hallottam, hogy Wiktoria csendesen zokog. Belü l é n is ugyanezt
tettem. Fé ltem, é s vá gyakoztam Steven utá n.
Megint csikordult a zá r, é s ú jra csak Dina rontott be a szobá ba.
– Te meg mit dö glesz itt? – fé kezett le az á gyam mellett. – Pattanj!
Magamba fojtottam feltö rő haragomat, lekü zdö ttem az
ellenkezé semet – abban a pillanatban amú gy sem mentem volna
vele semmire –, fé lredobtam a takaró t , é s felü ltem.
– Megmondtad neki, hogy mit kell csiná lnia? – Diná nak fü lsé rtő ,
agyonivott hangja volt.
– Nagyjá bó l…
– Te meg mit hadová lsz itt? – ü vö ltö tt rá m. – Mi az, hogy
nagyjá bó l? Fiatal, friss, az első vonalban lesz bevetve, hogy pö rö gjö n
az ü zlet, szó val lelkesnek, kedvesnek é s szó rakoztató nak kell lennie!
Mondd el neki a ti nyelveteken, hogy ké ső bb ne baszakodjon velem,
hogy nem é rtette, mi a dolga!
– Ha te mondod el neki, akkor is megé rti.
Dina ú gy ké pen tö rö lt, hogy a fejem há tranyaklott.
– Jaj! – kaptam az arcomhoz.
– Mit nem ké pzelsz, rohadt kurva? – ordı́totta dü hö sen. – Az, hogy
Dubajban dolgoztá l, nem jelenti, hogy itt is te leszel a sztá r!
Dehogy akartam é n itt sztá r lenni, csak ú gy é reztem, hogy ha
most bevezetem ezt a lá nyt a prostituá ltlé t mű helytitkaiba, akkor
elismerem, hogy magam is az vagyok. De é n nem akartam… Az é n
testem… Steven, drágám!

115
 – Negyedó rá t kapsz. – Dina nem lacafacá zott. – Kö zö ld a
kicsiké vel, mi a dolga, má s nem fog ezzel szarakodni.
Ingerü lten kirobogott. Lá tszott, hogy nem tű ri az ellenkezé st.
Meggyalá zott arcom é gett. Wiktoriá ra né ztem. Megint olyan volt,
mint egy kı́sé rtet. Kiké szı́tette a jelenet, aminek tanú ja volt.
Gyermekem, gondoltam. Ez még mind semmi…
Vé gre kellett hajtanom Dina parancsá t.
– Ez itt egy kupi. Prostituá lt leszel. – Gé pies egykedvű sé ggel
peregtek a szavaim. – Az lesz a feladatod, hogy drá ga italok
megrendelé sé re vedd rá a kuncsaftokat. Utá na meg… Tudod, mit kell
tenned…
Wiktoriá bó l kirobbant a sı́rá s.
– Nem! Soha! Sosem teszem meg! – ü vö ltö tte pá nikba esve.
– Ne pró bá lj vé dekezni, mert kicsiná lnak – tettem mé g hozzá ,
hogy ne á ltassa magá t.
Ha közel kerülsz a gonoszhoz átitat. Bepiszkol és meg gyaláz. Az
akaratodtól függetlenül. Ezért tartsd magad tőle a lehető legtávolabb!
Wiktoria iszonyú ordı́tá sai nemcsak Diná t csaltá k vissza a
szobá ba, de ké t nagydarab melá k is bedü bö rgö tt.
– Megmondtam neki, mi lesz a feladata – kö zö ltem szá razon. –
Ugy, ahogy parancsoltad – tettem hozzá cinikus gú nnyal.
Az utolsó ó rá k tö rté né sei teljesen kiké szı́tettek. Má r minden
mindegy volt. A karom egyre jobban lü ktetett – csak arra tudtam
gondolni, hogy valaki adjon má r egy marok fá jdalomcsillapı́tó t . Es
altató t . Hogy fel se é bredjek soha tö bbé .
– Neee! – Wiktoria é szvesztő en sikoltozott.
A fé r iak elkaptá k ké toldalt a hó na alatt, hogy majd kicibá ljá k a
szobá bó l. A lá ny kité pte magá t, csapkodott, é s bá r esé lye sem volt a
ké t kigyú rt behemó t ellen, mé gis egyre kü zdö tt: dobá lta magá t,
hiszté rikusan visı́tott, é s egyfolytá ban szö kni pró bá lt. Hosszú , sző ke
haja ide-oda csapó dva ö rvé nylett ké tsé gbeesett arca kö rü l, amitő l
dé moni lá tvá nyt nyú jtott.
– Andrjuska! Hol az é n Andrjuská m? – ü vö ltö tte szakadatlanul. –
Fel akarom hı́vni Andrjuská t!
A te rohadék Andrjuskád, ha tehetné, bármikor ugyanígy túladna
rajtad, villant á t az agyamon, mert má r alkalmam nyı́lt az
emberkereskedő k ocsmá ny jellemé t kiismerni.
A fé r iak vé gü l elrá ncigá ltá k magukkal a ké zzel-lá bbal hadakozó
Wiktoriá t, é n pedig egyedü l maradtam Diná val.
– Nagyon fá j. – Mutattam neki bedagadt kö nyö kö met.

116
 – Mé g munká ba sem á lltatok, é s má r mennyi gond van veletek!
Kiket vett meg ez az Omá r… – panaszkodott elé gedetlenü l a madá m.
– Nem tudom, jó ö tlet volt-e Kairó bó l kijö nni ide… – mormogta maga
elé .
Csakhamar megjelent egy má sik nő , aki rissz-rossz é telt tett le
mű anyag dobozban az asztalra. Hozzá sem é rtem, egy falat sem
ment volna le a torkomon. Az ö sszes é letkedv kiszá llt belő lem.
Gondolkodni sem tudtam.
Ké ső bb bejö tt az a fé r i, aki korá bban egyszer má r megvizsgá lt.
Szemü gyre vette a karomat, tapogatta, hajlı́tgatta; feltett né há ny
ké rdé st, é s vé gü l ugyanolyan gyó gyszert hagyott ott, amilyet
korá bban kaptam. Amint kiment a szobá bó l, belesü llyedtem az
ö nkı́vü letbe.
A kö vetkező napokat jó ré szt egyedü l tö ltö ttem a szobá ban. Ez
nekem megfelelt, mert ı́gy megfeledkezhettem arró l, hol is vagyok
való já ban, é s mi vá r rá m hamarosan. Lehunytam a szemem, é s ú jra
á té ltem a Stevennel tö ltö tt legszebb pillanatokat. Amikor erő sen
rá gondoltam, é rezni vé ltem kö zelsé gé t, gondossá gá t, é rzé kenysé gé t;
mintha testi tá vollé te csupá n ideiglenes lett volna, a vá rakozá s pedig
csak á tmeneti szakaszt ké pezett volna teljes egyesü lé sü nk, a
beteljesedé s, a feledé s elő tt. Szerelmem…
Wiktoriá val nem talá lkoztam, ı́gy felté teleztem, hogy nem tö rt
meg egykö nnyen, é s azon dolgoznak, hogy hasznot hú zhassanak
belő le. Wiktoria lá zadt, vadul tiltakozott, é s ké ptelen volt felfogni,
hogy ezt az aljassá got nem má s, mint az ő Andrjuská ja tette vele.
Szegé ny lá ny…
Naponta kaptam orvossá got, é s a karom szerencsé re gyó gyulni
kezdett. Persze lehet, hogy balszerencsé mre, mert fenná llt a veszé ly,
hogy amint felé pü lö k, beá llı́tanak a bordé ly futó szalagja mellé . De
talá n mé g szerencsé s is vagyok, hiszen egy jó l lá tható testi
fogyaté kossá g az ö rö mlá ny haszná lati é rté ké t jelentő sen csö kkenti –
ahogy azt Dubajban Okszana pé ldá já n tanulmá nyozhattam. Az ilyen
prostik a bordé ly hierarchiá já ban alulra kerü lnek, a kuncsaftok
pedig hanyagoljá k ő ket.
A bordé ly folyosó já n idő nké nt hallható zajokbó l é s mozgoló dá sbó l
arra lehetett kö vetkeztetni, hogy ú j nő k é rkeztek a há zhoz. Nem
tudtam, hogy erő szakkal hurcoltá k-e ide vagy az ü dü lő hely hı́re
vonzotta ő ket. Sarm es-Sejk é jszakai klubjaiban a vendé gek
megmá rtó znak az egyenesen Ibizá ró l vagy New Yorkbó l é rkező
lemezlovasok irá nyı́tá sá val zajló fergeteges bulikban; kö nnyű
ká bı́tó szerhez jutni, ı́gy gyakoriak a vad partik. A leggazdagabb arab

117
sejkek a parthoz kö zel horgonyoznak le tö bb szá z millió dollá rt é rő
jachtjaikon. Csakhamar alkalmam nyı́lt az ú j prostituá ltak kö zü l
megismerni né há nyat.
Egyik nap estefelé Dina robbant be a szobá mba.
– Oltö zz fel! – utası́tott. – Es fesd ki magad! Egy ó ra mú lva á llj
ké szen!
Gö rcsbe rá ndultam. Kezdő dik. A testem megfeszü lt. Az egykor
megbecstelenı́tett test ü vö ltö tt keservé ben, vé dekezni pró bá lt az
ú jabb megalá ztatá stó l. Steven, szerelmem… Ments meg!
A madá m tá vozott, é s é n elő vettem a holmimat a csomagombó l.
Elhoztá k ide a cuccomat, amin kü lö nö sebben nem is csodá lkoztam,
hiszen Ahmed, aki ö sszejá tszott elrabló immal, bá rmikor bejuthatott
a szobá nkba. Mivel hivatalosan nem voltam a hotel vendé ge, Steven
mé g csak feljelenté st sem tehetett a lopá s miatt. Es való szı́nű leg
arró l sem tudott, hogy Ahmednek szerepe volt az elrablá somban.
Elő kotortam az egyik ruhá t, amit Steven vett nekem, é s
ö sszeszorult a szı́vem. Jó l szabott, lá bszá rkö zé pig é rő , csinos ruha
volt, amitő l elegá ns hö lgynek é rezhettem magam. Vegyem fel, é s
menjek be ebben a szalonba, hogy aztá n… Keserű kö nnyek csorogtak
vé gig az arcomon.
Nehé z szı́vvel ö ltö ztem á t, é s mé g vá rt rá m az arcfesté s. Nem
akartam vonzó lenni. Nem akartam vá gyat kelteni. Ezekben nem. A
beszı́vott vendé gekben, akik a kapcá jukké nt fognak bá nni velem.
Epp csak begomboltam a ruhá mat, amikor bené zett hozzá m Dina.
Kritikus szemmel mé rt vé gig, aztá n felrö hö gö tt:
– Há t te meg hová ké szü lsz? A kirá lynő hö z mé sz teá ra? – Oltö zz á t
valami elő nyö sebbe! – ajá nlotta.
Az előnyösebb azt jelenti, hogy kihívó és kurvás.
– Nincs olyasmim.
– Mindig csak a gond van veletek… – ripakodott rá m
elé gedetlenü l, é s má r ott sem volt.
Negyedó ra mú lva visszajö tt, é s az á gyamra hajı́tott né há ny kurta,
csillogó -villogó ruhá t, irtó zatos dekoltá zzsal. Utá ltam az effé le
gö ncö ket.
– Pró bá ld fel, majd meglá tod, melyik jó ! De siess, mert mire Omá r
megjö n, a szalonban kell lenned.
Omár, aki nőket vásárol. A bordély pásztora. Biztosan látni kívánja a
nyáját, mielőtt belevág az új üzletbe.
Fogtam a kezem ü gyé be eső első ruhá t, é s felvettem. Ugy tű nt,
lefogyhattam, mert bá r kisebb mé retű volt anná l, mint amit hordani

118
szoktam, kö nnyen magamra kaptam. Nem csoda, az utó bbi
napokban szinte semmit nem ettem.
Amikor Dina ú jra bené zett, megint nem volt elé gedett.
– Mié rt nem festetted ki magad?
– De kifestettem magam.
– Ez neked smink?
– Mié rt, nem az?
Má r ló dult felé m, hogy pofon csapjon, mint a legutó bb – de az
utolsó pillanatban visszafogta magá t. Nyilvá n nem akart felesleges
kon liktust a fő nö kkel való talá lkozá s elő tt.
– Fesd ki magad! – sziszegte a fogain keresztü l.
Ezú ttal nem ment ki, megvá rta, amı́g hangsú lyosabb sminket
dobok fel.
– Hú zd á t a szá dat mé g egyszer a rú zzsal! Erzé kinek kell lennie –
parancsolt rá m é lesen. – Az arcodat se hagyd ki! Tö bb pirosat! Na,
most jó … – mondta, amikor teljesı́tettem az utası́tá sá t. – Igy jó lesz.
Mehetü nk.
Belepillantottam az ajtó mellett ló gó tü kö rbe. Ugy né ztem ki,
mint egy kurva.
A madá mmal együ tt lé ptü nk be a jó kora, fé lhomá lyban ú szó
szalonba, é s ez olyan hatá st kelthetett, mintha kü lö nleges
kapcsolatban á llná nk. A termet fé nyű ző en rendezté k be, de ha
pé nzes sejkekre szá mı́tottak az ü gyfé lkö rben, a tulajdonosnak
tartania is kellett a megfelelő szı́nvonalat. Tekintetemet azonnal a
gazdagon ellá tott bá rpult vonzotta, ahol alulró l megvilá gı́tott
polcokon sorakoztak a kü lö nfé le italokkal teli palackok. A szesz segı́t
majd tú lé lnem.
– Oda ü lj! – kü ldö tt el Dina a tá ncparkett melletti pá holyok kö zü l a
kö zé pső be.
Megé rtettem, hogy a dubaji munká m miatt kaptam ezt az
elismeré st, hiszen szerintü k jó l tudom, hogyan kell az igé nyes sejkek
kedvé re tenni. Odalé pdeltem a fé lkö r alakban kiké pzett pá holyhoz,
amelyben egy vö rö s lá mpá s kis asztal kö rü l ı́vben puha, sü ppedő s,
bordó ü lő helyek terpeszkedtek.
– Julia vagyok – mutatkoztam be az ott ü lő nő knek.
– Liza. – Egy magas, duzzadó ra feltö ltö tt ajkú , mű szempillá s
sző kesé g felá llt, hogy beengedjen.
A tá rsnő je ugyanı́gy tett, ı́gy mire helyet foglaltam, ké t euró pai é s
ké t arab lá ny kö zö tt talá ltam magam.
– Engem Nadiá nak hı́vnak – kö zö lte az a nő , akin a jó l lá tható
nyomokat hagyó plasztikai mű té tek igé nyesen szabott

119
já romcsontokat é s feltö ltö tt arcot eredmé nyeztek, é s aki
meghö kkentő en hasonlı́tott Lizá ra. Egyedü l a hajuk szı́ne
kü lö nbö zö tt, mert Liza platinasző ke volt, Nadia viszont sö té tké kbe
hajló holló fekete.
Pornó ilmes sztá rokra emlé keztettek. Ké ső bb kiderü lt, hogy nem
sokat té vedtem velü k kapcsolatban.
– Oroszorszá gbó l jö tté l? – ké rdezte Liza.
– Nem, lengyel vagyok.
– Ugy hallottuk, hogy Dubajban dolgoztá l.
A bordélyban semmi nem marad titokban.
– Igen – feleltem.
A dubaji nyilvá noshá zak elő kelő helyet foglalnak el a kuplerá jok
rangsorá ban.
– Mindig is oda akartunk menni, nem igaz? – kacsintott Liza
Nadiá ra.
– Ugy van, bizony á m – erő sı́tette meg bará tnő je.
– Es ti honnan jö ttetek? – tudakoltam.
– Ukrajná bó l – kö zö lte Liza.
– De Maná má ban dolgoztunk – tette hozzá Nadia.
Eszembe jutottak azok a tö rté netek, amiket Katrina mesé lt a
bahreini szexorgiá kró l: az ott folyó koprofı́liá ró l é s urofı́liá ró l.
– Egy ismerő s lá ny… – Alig tudtam kinyö gni e szavakat. – Katrina,
Oroszorszá gbó l… Mielő tt Dubajba kerü lt volna, Maná má ban
dolgozott. Mindenfé lé ket mesé lt arró l, hogy mi folyt ott… –
Sokatmondó pillantá st vetettem a ké t lá nyra.
– Mindenü tt az megy. – Ugy lá tszott, Lizá t nem zavarjá k az effé le
dolgok.
– Dubajban nem csiná ljá k? – szegezte rá m a tekinteté t Nadia.
Megjelent elő ttem Larisza ké pe, a mellé n az
ü rü lé kmaradvá nyokkal.
– Dehogynem – ismertem el.
– Errő l van szó . – Nadia vá llat vont.
A má sik oldalamon ü lő arab lá nyok irigyen fü lelté k a
beszé lgeté sü nket.
– Mi is arró l á brá ndoztunk, hogy Dubajba megyü nk –
kapcsoló dott bele a tá rsalgá sba a mellettem ü lő szé psé g.
– Idevaló siak vagytok? – fordultam hozzá .
– Nem… Vagyis… – Kicsit ö sszezavarodott. – Egyiptomiak
vagyunk, é s Kairó bó l jö ttü nk ide. Dalila a nevem – mutatkozott be.
– A nevem Lara. – A má sik egyiptomi lá ny is odahajolt. – Nagyon
kı́vá ncsi vagyok, hogy milyen a duba… – Nem fejezte be, mert a

120
terembe, mint szultá n a kı́sé reté vel, megé rkezett a bordé ly
tulajdonosa.
A kö pcö s, nagy pocakú , alacsony egyiptomit megtermett testő rö k
é s há rom nyú lá nk, szupermodellnek kiné ző vilá gszé pe kı́sé rte. Az
ö ltö nyö s fé r i szivarozott, é s uralkodó i tekintettel szemlé lte meg a
birtoká t. Sugá rzott ró la a virá gzó boltot irá nyı́tó ü zletember
ö nbizalma é s elé gedettsé ge.
Egy diszkré ten elhelyezett luxuspá holy felé tartott, ahonnan jó l
belá thatta az egé sz szalont. Ké nyelmesen elterü lt a foteljé ben,
mellette foglalt helyet né pes tá rsasá ga. Má r ott is termett a pultos,
hozta a jé gkocká kkal csilingelő whiskyt, majd feltű nt az
elragadtatottan mosolygó Dina is. O is mellé jü k telepedett, é s
é lé nken magyará zott valamit.
– Mintha csak a kirá lyunkat lá tná m – á llapı́totta meg Dalila.
– Es biztosan ú gy is é l, mint egy kirá ly – toldotta meg Lara.
– De nektek nincs is kirá lyotok – csodá lkoztam el.
– De volt… – Dalila a pult felé sandı́tott.
– Hozzak nektek is italt? – ké rdezte Lara. – Dina azt mondta, hogy
ha megjö n a fő nö k, ihatunk pá r pohá rral a kö ltsé gé n.
– Kö szö nö m. – Nagyon is szü ksé gem volt a szeszre e percben.
– Mit ké rsz?
– Vodká t ananá szlé vel é s Sprite-tal. – Ez volt az á llandó dubaji
kupikokté lom.
– Rendben. Neked a szoká sost? – fordult Lara a tá rsnő jé hez.
– Igen – bó lintott Dalila.
Lara felá llt, de a nyomá ban má r szedelő zkö dtek az ukrá n lá nyok
is.
– Mi majd a pultná l iszunk – kö zö lte Liza.
– El kell foglalnunk a szé kü nket – nevetett fel Nadia.
Ké nyelmes lé ptekkel vonultak á t a tá ncparketten, a csı́pő jü ket
riszá ltá k, é s egyre Omá r felé pislogtak. Az volt a nyilvá nvaló
szá ndé kuk, hogy a tulaj é szrevegye é s jó l az emlé kezeté be vé sse
ő ket. Lá tszott, hogy igyekeznek eljá tszani a luxus escort girlst, akiket
a legexkluzı́vabb szexpartikra szoktak meghı́vni. Bahreinben má r
megszerezté k a szü ksé ges tapasztalatot, é s tudtá k, milyen sok fü gg a
fő nö ktő l, aki gazdag sejkek szá má ra szervez speciá lis bulikat.
– Té nyleg ú gy né z ki, mint Fá rú k kirá ly{35} – Dalila a nő koszorú
kö zepé n helyet foglaló , szé lesen hahotá zó Omá rra tapasztotta
tekinteté t. – A legnagyobb kurvapecé r volt, aki valaha é lt.
– A kirá ly mint kurvapecé r? – En az Omá rhoz tö rleszkedő lá nyokat
igyeltem.

121
 – Azt beszé lik ró la, hogy amikor Olaszorszá gban tö ltö tte a
szá mű zeté sé t, né v szerint ismerte az ö sszes ró mai ö rö mlá nyt…
– Fá rú k kirá lyró l van szó ? – Lara lepakolta elé nk az italokat.
– Kö szö nö m. – Elvettem az egyik kokté lt, é s hatalmasakat
kortyoltam belő le.
– Ró la – felelte Dalila.
– Há t azt elmesé lted má r Juliá nak, hogyan halt meg Fá rú k? – Lara
lezö ttyent mellé m.
– Mé g nem. – Dalila felkacagott, é s megemelte a pohará t.
– Hogy halt meg? – Kezdett é rdekelni a tö rté net.
– Egy ró mai é tteremben adta be a kulcsot, ahol jó l belakmá roztak
valamelyik szerető jé vel… – Dalila mé g most is a fő nö kö t fü rké szte. –
Epp a vacsora utá ni szivarjá t szı́vta.
– Mé g jó , hogy nem az á gyban dő lt ki valamelyik prostival! –
rö ffent ki Lará bó l a neveté s.
– Ahogy elné zem a fő nö kö t , ő is hasonló é let mó dot folytat –
á llapı́totta meg Dalila.
Ha most meghalna, megszabadulnék, gondoltam rö gtö n, é s egy
hajtá sra vé geztem az italommal.
– I. Fá rú k kirá ly extravagá ns szoká sairó l legendá k keringenek
mifelé nk. – Lara belekortyolt az italá ba. – A mé retre szabott
ö ltö nyö k ezreirő l, a ritka bé lyeggyű jtemé nyé rő l, tö rté nelmi é rté kű
é rmekollekció já ró l, luxuskocsi-istá lló já ró l… Versenyezni is szeretett.
Rolls-Royce é s Bentley autó kat vezetett, melyek csakis piros szı́nű ek
lehettek, hogy a rendő rsé g el ne kapja. Nagy té tekben ká rtyá zott…
Imá dta az exkluzı́v ó rá kat é s az é kszereket… Mé g a szemé lyzetet
berendelő csengő je is gyé má nt-, rubin- é s smaragdberaká sú volt.
– A leginká bb mé giscsak egy dolog é rdekelte… – kotyogott kö zbe
Dalila.
– Micsoda? – ké rdeztem.
– Nyilvá nvaló … – Az egyiptomi lá ny kortyolt pá rat a szeszé bő l. –
Való szı́nű leg neki volt a vilá gon a legnagyobb pornó gyű jtemé nye, a
pá rná ja alatt pedig egy meztelen fé nyké pekkel telezsú folt
fotó albumot talá ltak.
– Szó val ne csodá lkozzunk, hogy né v szerint ismerte a ró mai
ribancokat… – Ures poharam feneké re meredtem. – Há ny italt is
ihatunk ma?
– Kettő t vagy há rmat – vá gta rá Dalila.
– Má r megyek is a pulthoz.
Menet kö zben tekergettem a nyakam, hogy lá tom-e Wiktoriá t, de
nem volt sehol. Mé g a fő nö k pá holyá ba is belestem, hiá ba. Vajon mi

122
tö rté nhetett vele?
A pultná l rendeltem mé g ké t italt, amelyeket Liza é s Nadia
tá rsasá gá ban tü ntettem el. Beszé lgettü nk egy kicsit a kupikró l é s az
Obö l-vidé k mocskos bulizá si szoká sairó l, majd otthagytam a szalont.
Meglehető sen ellazult á llapotban jutottam be a szobá mba. Ennek
első sorban az volt az oka, hogy ezen az esté n mé g nem kellett
kuncsaftokat fogadnunk. Lehú ztam né há ny kokté lt, ami szinté n jó t
tett. Dubaji elő életem a hasznomra vá lt, mert kapá sbó l magasabb
pozı́ció ba kerü ltem, ami esetleg javamra szolgá lhatott.
Lekapcsoltam a villanyt, befekü dtem az á gyba. Stevenre
terelő dtek a gondolataim. Nagyon hiá nyzott. Nagyon… A
szerelmem… Fő leg azt já rt a fejemben, hogy vajon biztonsá gban
vane. A kedvesem… Minél hamarabb meg kell próbálnom felvenni vele
a kapcsolatot. Ugy terveztem, hogy a szü leim felhı́vá sá nak ü rü gyé n
kö lcsö nké rem az egyik vendé g telefonjá t. Vagy ellopok egy mobilt,
amikor a kuncsaft ré szegen alszik. Elő fordul az ilyesmi. Vagy…
Valaki bejö tt a szobá ba. Az ajtó nem volt kulcsra zá rva, hiszen az
ü zlet beindult, az egé sz é pü letet ő rizet é s felü gyelet alatt á llt. Azt
gondoltam, Dina akar mé g valamilyen utası́tá st kiadni a má snapra
vonatkozó an.
Aztá n meghallottam Tarek hangjá t.
– Orü lö k, hogy ú jra talá lkoztunk, Dzsú ú lia…
Az sem lett volna rosszabb, ha maga Lucifer é rkezik hozzá m
lá togató ba.

123
 VIII. FEJEZET

Az elfajult orgia

Kemé ny é s alapos veré st kaptam.

– Mit ké pzelté l, ribanc? – ordı́totta, mikö zben tombolt. – Azt
ké pzelted, hogy elku ircolgatsz a szerető cské ddel, mikö zben é n majd
szı́vok helyetted?
Üssön csak, üssön, amíg agyon nem ver, ismé telgettem magamban,
aká r egy mantrá t. Mert ha nem ver agyon, én végzek vele. És akkor
nemcsak prostituált leszek, de gyilkos is.
A nekivadult Tarek egyre nagyobbakat só zott rá m, amikor pedig
megrá ntotta gyó gyuló fé lben lé vő karomat, a fá jdalom szinte
elviselhetetlenné vá lt.
– Azt terjesztik ró lam, hogy szar az á rum. Miattad! Szandzsaj
visszakö veteli tő lem a pé nzt. Mé g é n izessek é rted? – Ugy
odacsapott, hogy felü vö ltö ttem.
– Jaaaaj!
– Azt hiszik, hogy visszaszö kté l hozzá m. – Bevitt egy ú jabb ö klö st.
– Jaaaaj!
Az ü vö ltö zé s é s jajgatá s a szobá ba csalta Diná t.
– Mi folyik itt?
– Tö rő dj a magad dolgá val! – Tarek szı́vesen folytatta volna az
ü tlegelé semet.
A madá m vetett egy pillantá st kivö rö sö dö tt, vé ralá futá sos
arcomra é s testemre.
– Halott ribanc nem hajt hasznot – jelentette ki szá razon. –
Holnap neki dolgoznia kell.
Tarek egy pillanatra mozdulatlanná dermedt, majd leeresztette
az ö klé t.
– Mé g nem vé geztü nk. – Dú lva-fú lva tá vozott a szobá bó l.
Mintha magá val az ö rdö ggel talá lkoztam volna.
– Ismered? – ké rdezte Dina.
Bó lintottam.
– Na persze… – Mé g csak meg sem lepő dö tt. – Te is Dubajbó l
jö tté l, ő is Dubajbó l jö tt… Kicsi a vilá g. Valami ré gebbi elszá molá s?
Régebbi elszámolásként szétverném a fejét. Sose lássam többé!

124
 – Mit keres ő itt? – ké rdeztem vá lasz helyett.
– Omá rnak segı́t ideirá nyı́tani a sejkeket az Obö l kö rnyé ké rő l. Ott
vannak kapcsolatai…
Az má r biztos… Eszembe jutott a tö bbnapos, elfajult orgia a
magá nszigeten, ahová Dubajbó l hajó ztunk el Tarekkel, mé g mielő tt
eladott volna.
A partit a nagy medence mellett tartottá k. Patakokban ö mlö tt a
drá ga pezsgő , a lemezlovas nyugati é s arab slá gereket kevert, a
vendé gek tá ncoltak, a bikinis nő k pedig a fé r iak tapsá tó l kı́sé rve,
visı́tozva, szerteszé t frö cskö lve a vizet ugrá ltak be a medencé be. Má s
lá nyok ö nfeledten ringattá k magukat, bujá n hajladozva igyekeztek
felhı́vni a igyelmet szinte meztelen testü k legvonzó bb ré szleteire.
Mindnyá jan topmodellnek né ztek ki, akik a felkı́ná lkozó vonaglá sban
igyekeztek felü lmú lni egymá st. A fé r iak igyelmé nek felkelté se
é rdeké ben a legkü lö nfé lé bb trü kkö ket é s egy sor illetlen mozdulatot
vetettek be. Egyikü k ké jesen tá togatta a szá já t az ö sszes arra já ró
fé r i felé , hogy egyé rtelmű en az illető tudomá sá ra hozza, a mé ly
torok mesteré vel van dolga.
– Julia, ő az egyik fontos ü gyfelem Szaú d-Ará biá bó l, legyé l kedves
hozzá … – mondta Tarek, amikor egy fé r i kö zeledett felé nk. Akkor
mé g nem tudtam, milyen borzalmak vá rnak rá m e fontos ü gyfé l
miatt. Ibrahim sejk jelent meg elő ttü nk. Igen, tagadhatatlan, Tarek
ismerte a gazdag sejkeket.
– Most mié rt hallgatsz? – ké rdezte Dina.
– Csak fá radt vagyok… Es mindenem fá j…
– Kapsz fá jdalomcsillapı́tó t . – Kifelé indult. – Holnap á llj ké szen a
munká ra!
Nem állok készen. Sem holnap, sem máskor.
– Jó l teszed, ha kialszod magad – vetette mé g oda az ajtó bó l. –
Nem egyhamar lesz rá alkalmad.
Pá r perc mú lva hozta a gyó gyszert.
– Vedd be ezeket! – Letette a tablettá kat az é jjeliszekré nyre, é s
kiment.
Bevettem a gyó gyszert, lefekü dtem, de nem tudtam elaludni. A
Tarekkel való talá lkozá s megrendı́tett. Lassanké nt é rt el hozzá m,
hogy mi tö rté nhetett. Rá m talá ltak. Elraboltak. Megint eladtak. Ujra
beigazoló dott, amit Okszana annyit emlegetett: az emberkereskedő k
csá pjai kö zü l senki sem szabadulhat.
A szalonban lá ttam olyan iatal lá nyokat, akik talá n szinté n nem
ö nszá ntukbó l voltak ott. Zavartnak é s megfé lemlı́tettnek tű ntek.
Való szı́nű leg ravaszul idecsá bı́tottá k ő ket Ukrajná bó l vagy

125
Oroszorszá gbó l – kaptak egy remek á llá sajá nlatot egy ü dü lő helyen,
aztá n elszedté k tő lü k az ú tlevelü ket, é s belö kté k ő ket a bordé lyba.
Talá n a sajá t bará tjuk haszná lta ki é s szá llı́totta le ő ket, mint
Wiktoria eseté ben. Mi lehet Wikivel? Lehet, hogy tová bbadtá k, é s
most valamelyik sejk jachtjá n hajó zik?
Nyı́lt az ajtó , é s é n menten lefagytam. Azt hittem, Tarek jö tt
vissza, hogy beteljesı́tse bosszú já t. Osszekuporodtam, é s arra
gondoltam, hogy talá n jobb is, ha most vé gez velem.
– Julia… – hallottam meg Liza suttogá sá t. – Alszol?
– Nem. – Felü ltem az á gyban.
– Gyere, Nadia! – szó lt há tra Liza a bará tnő jé nek. – Nem alszik.
Az ukrá n lá nyok bejö ttek a szobá ba, é n pedig felkapcsoltam az
é jjelilá mpá t.
– Ti meg mit kerestek itt? – ké rdeztem a szokatlan é jszakai
lá togatá s miatt meglepő dve.
– Lenne kedved inni egyet velü nk? – Liza egy egé sz ü veg whiskyt
hú zott elő .
– Hol szerezté tek? – A bordé lyban italhoz jutni izeté s vagy a
kuncsaft lehú zá sa né lkü l igazi ritkasá gszá mba ment.
– Csak annyit mondok, hogy a pultos nagyon meg volt elé gedve. –
Nadia felvihogott.
– Totá l elszá llt, mert mé g kó lá t é s poharakat is adott. – Liza
mindent elő rá molt egy reklá mszatyorbó l.
– Té nyleg elszá llhatott… – Tudtam, hogy a pultosoknak el kell
szá molniuk az italokkal, é s nem osztogathatjá k el.
– Ha mi ketten valakinek nekilá tunk… – Liza rá mosolygott
Nadiá ra, aztá n szé ttö ltö tte a whiskyt a poharakba. – Tisztá n ké red,
vagy kó lá val? – fordult hozzá m.
– Kó lá val.
Lö ttyintett egy kis ü dı́tő t a szeszhez, fé lretette a kó lá sdobozt, a
poharat pedig megemelte.
– Há t akkor, lá nyok, jó munká t mindenkinek!
Nem olyan tó szt volt, amire szı́vesen ittam volna, de nagyon rá m
fé rt az alkohol.
– Egé szsé getekre! – koccintottam Lizá val.
– Egé szsé gü nkre! – csatlakozott Nadia is.
Ittunk, mint a dubaji bordé lyban.
Most már örökké ezt fogom csinálni?
– Hogy tetszik a hely? – ké rdezte Liza.
„A kupiban nincs érzelgés.” Ezt mondogatta mindig Okszana. Egy
egész üveg whiskyt hoztak. Kedvesek. Egészen biztosan akarnak tőlem

126
valamit.
– Nem tudom. Meglá tjuk, milyenek lesznek a kuncsaftok.
– Jó l mondod. – Liza egyeté rtő en bó lintott. – Minden a
kuncsaftoktó l fü gg…
– Mi Bahreinben szerettü nk volna bekerü lni az elit
eszkortlá nyokat szolgá ltató ü gynö ksé ghez – mondta Nadia.
– Mié rt?
– Oda csakis a legszebb nő k kerü lhetnek be, akik há rom-né gy
nyelvet beszé lnek, é s jó iskolá kba já rtak…
– Ti sem vagytok rosszabbak… – mondtam, mert a lá nyok té nyleg
jó l né ztek ki.
– A toborzó k szerint mé gsem voltunk elé g jó k… – panaszkodott
Nadia.
– Tö bbszö r is megpró bá ltuk. – Liza hangjá ban é rezhető volt a
csaló dottsá g. – Ha egy ilyen ü gynö ksé ghez tartozol, gyakran
utazgathatsz az ü gyfelekkel…
– Vagy aká r magad is elrepü lhetsz Dubajba, Pá rizsba, Londonba,
Gen be, Bé csbe vagy bá rhová … – fű zte hozzá Nadia.
– Első osztá lyon repü lsz, ö tcsillagos hotelekben laksz, exkluzı́v
é ttermekben eszel, é rdekes helyekre jutsz el…
– A legjobb ü gynö ksé gek ú gy hirdetik magukat, hogy az ő lá nyaik
luxusé ttermekben é s elit é jszakai klubokban szegő dnek tá rsasá gul a
gentlemanekhez – mert ı́gy nevezik a kuncsaftjaikat –, vagy
megá lljá k a helyü ket elő kelő esemé nyeken, aká r az operá ban is!
– Az ilyen nő k té nyleg nagyvilá gi é letet é lnek… – Ezt Liza olyan
szomorú an mondta, mintha valami csodá latosró l maradt volna le.
– Ha lá tná d ő ket – Nadia mindenkinek whiskyt tö ltö tt –, amint
hosszú , elegá ns esté lyikben pó zolnak fé nyű ző , antikvitá sokkal
teletö mö tt belső terekben! A sminkjü k is pro i.
– Vagyis nem kihı́vó … – kotyogott kö zbe Liza.
– Az utolsó divat szerint vá gott frizurá val é s inom manikű rrel…
– Egyedi é kszereket viselve…
– Egyszó val elké pesztő en sikkesek é s elegá nsak.
Az ukrá n lá nyok a luxustó l, a nagyvilá gi é lettő l elbű vö lten,
egymá s szavá ba vá gva á radoztak arró l, hogy né zné nek ki é s mit
csiná lná nak, ha sikerü lne bejutniuk az escort girls elitjé nek szű k
kö ré be.
– De a kiné zet mé g nem minden! – igyelmeztetett Liza.
– Ezt hogy é rted? – ké rdeztem.
– Ok ú gy jellemzik magukat, hogy erő ssé gü k a mű veltsé g, a
diszkré ció é s a kulturá ltsá g. Biztosı́tanak ró la, hogy kü lö nlegesen

127
intelligensek, é s mindig vidá m tá rsasá got nyú jtanak. Helytá llnak az
elő kelő fogá sokkal é s luxusitalokkal megrakott asztalok mellett is,
mikö zben ké pesek izgalmas tá rsalgá st fenntartani. Az olyan
é letmű vé szeknek ajá nljá k magukat, akik é rté kelni tudjá k ki inomult
é rzé kisé gü ket.
– Es garantá ljá k, hogy a fé r iakat olyan é lmé nyekben ré szesı́tik,
amelyek messze tú lszá rnyaljá k a girlfriendjeik{36} irá nt tá masztott
igé nyeiket – emelte ki Nadia az egyik fontos szolgá ltatá st, amire a
legdrá gá bb ü gynö ksé gek vá llalkoznak.
– Emlé kszem egy ilyen hirdeté sre, mert nagyon megtetszett
nekem, é s a legszı́vesebben é n is hasonló ké ppen hirdetné m magam.
Sajnos – Liza fá jdalmasat só hajtott – nem volt alkalmam rá .
– Mesé ld el Juliá nak, hogy hangzott, mert té nyleg nagyon izgi volt!
– ké rte bará tnő jé t Nadia.
– Nos, valahogy ı́gy… – Liza kortyolt pá rat a whiskyjé bő l. –
Gyö nyö rű , egyú ttal meré sz é s ki inomult hö lgy vagyok, akibő l á rad a
nő iessé g. A szemé lyisé gem elbá joló é s nagyon é rzé ki. Szeretem a
stı́lusos, minő sé gi ö ltö zkö dé st. Igé nyes vagyok, mindig első osztá lyú
é s elegá ns fehé rnemű t viselek. Ha ú gy kı́vá nod, lehetek provokatı́v
é s csá bı́tó , de aká r romantikus, ki inomult é s é rzé keny is. Mindig
kedves vagyok, é rzelmes é s szó rakoztató … A velem eltö ltö tt idő
felejthetetlen é lvezetet fog nyú jtani…
– Igazatok van… – ismertem el. – Té nyleg nagyon izgalmasan é s
csá bı́tó an hangzik.
Az ilyen nők mágnesként vonzzák a fér iakat.
– Ilyen egy elit escort girl, egy kı́sé rő nő . – Liza gyakran á lmodozott
arró l, hogy kö zé jü k tartozik.
Nem kívánok kísérőnő lenni. Olyan akarok lenni, akit szeretnek…
Steven… Szerelmem…
– Es te eljá rtá l valahová a sejkekkel Dubajban? – kı́vá ncsiskodott
Nadia.
Steven… Hol vagy? Biztosan nem leselkedik rád veszély? Mikor
találkozunk?
A szı́vem ö sszeszorult, ú gy hiá nyzott.
– Julia! – emelte fel a hangjá t Nadia.
– Tessé k?
Visszaté rtem a való sá gba.
– Ké rdeztem valamit.
– Bocs, de nem hallottam.
– Azt ké rdeztem, hogy Dubajban eljá rtá l-e valahová a sejkekkel?
– Igen, elő fordult.

128
 – Hová ?
– Etterembe, shoppingolni…
– Te egy sejkkel menté l shoppingolni? – Nadia szeme felragyogott.
– Tulajdonké ppen a sejk nem volt ott…
– Hogyhogy?
– Elkü ldte é rtem a Mercedesé t a sofő rrel, meg az egyik testő ré t,
aki mindent izetett.
– Es azt vehetté l, amit csak akartá l? – Nadia egyre izgatottabb
lett.
– Há t, igen…
– Es miket vetté l?
– A szoká sosat, amit egy nő vá sá rolni szokott… – Ittam pá r korty
whiskyt. – Ruhá kat, fü rdő ruhá kat, fehé rnemű t, kozmetikumokat,
cipő t , tá ská t, parfü mö t .
– Ezt az egé szet egyszerre?
– Igen.
– Mennyié rt vá sá roltá l ö sszesen? – kapcsoló dott bele Liza a
beszé lgeté sbe.
– Nem tudom… En csak kivá lasztottam a holmit, a sejk embere
meg jö tt mö gö ttem, é s mindent ő izetett.
– Nem is né zted meg, hogy mi mennyibe kerü l? – Liza most má r
é ppolyan izgatott volt, mint a bará tnő je.
– Nem, de lehetett ú gy… – Felidé ztem magamban, hogy Okszana
(ugyanazzal az izgalommal, amivel most hon itá rsnő i) ö sszeszá molta
a bevá sá rlá st. – …tizenvalahá ny-ezer dollá r.
– Hú ! – kiá ltottak fel kó rusban az ukrá n lá nyok.
– Nem semmi! – Nadia is szeretett volna egyszeri bevá sá rlá ssal
ekkora ö sszeget magá ra kö lteni. – Es kü lfö ldre is elutaztá l a sejkkel?
– Ugy volt, hogy Saint-Tropez-ba megyü nk…
– Hú ! – Nadia sokatmondó an né zett a bará tnő jé re. – Ez á m az
é let…
– Akkor most igyunk az ilyen luxusé letre! – Liza magasra tartotta
a pohará t. – Julia, tö ltsek neked?
– Igen, ké rlek.
– Má r ö ntö m is. – Nadia jó szı́vű en hozzá tö ltö tt az italomhoz, majd
csatlakozott Liza tó sztjá hoz. – Az é letü nkre!
Szı́vesen ittam az é letre. A Stevennel kö zö s é letre. A
szerelmemmel kö zö s é letemre.
Koccintottunk, é s ezú ttal fené kig ü rı́tettem a poharat.
– Es milyen volt Saint-Tropez-ban? – Liza a sejkekkel való
utazá sokró l á brá ndozott.

129
 – Má r mondtam, hogy csak úgy volt, hogy Saint-Tropez-ba
megyü nk – igazı́tottam ki. – De vé gü l nem mentü nk el.
– Mié rt?
– Uj csaj é rkezett a kupiba… Nagyon szé p. Hastá ncos. Marokkó i.
Latifá nak hı́vtá k. Valaki má r első nap megmondta: – A vilá gszé p
Latifa mindent visz! – Es vitt mindent. Az é n sejkemet is.
– Ertem… – Liza pontosan tudta, milyen kı́mé letlen a bordé lybeli
verseny. – Epp ezé rt mi Nadiá val ö sszedolgozunk.
– Má rmint kettő s szolgá ltatá st nyú jtunk – igazı́totta ki a
bará tnő je.
– Es most ennek kö szö nhető en isszuk ezt a whiskyt. – Liza
felkacagott.
– Má rmint, hogy ti egyszerre…
– Ugy van. Nagyon ö sszeszokott duó vagyunk, igaz, Nadia? – Liza a
tenyeré vel ké jesen vé gigsimı́tott a tá rsnő je combjá n. Aztá n fogta a
whiskys ü veget, tö ltö tt a poharakba, é s hozzá ö ntö tte a kó lá t. Egy
darabig csendben iszogattuk a kokté lunkat.
– Ismered Tareket? – fordult hozzá m egyszer csak Liza, nekem
meg a torkomon akadt a korty.
Se kö pni, se nyelni nem tudtam.
– Dina mondta, hogy ismeritek egymá st Dubajbó l – tette hozzá
Nadia.
– Tarek fog majd segı́teni Omá rnak a sejkekkel való bulik
megszervezé sé ben, ugye? – hajolt kicsit kö zelebb hozzá m Liza.
Megé rtettem, mire fel tö rté nt ez az é jszakai lá togatá s. Es mié rt
hoztak whiskyt.
– Igen – feleltem, é s gyorsan mé g há rmat kortyoltam.
– Nagyon sokoldalú ak vagyunk – kezdett el á radozni Liza az
á ltaluk nyú jtott kö zö s szolgá ltatá sró l. – Ha valaki csak né zni szereti,
há t parancsoljon… Olyan showban lesz ré sze! – Megnyá lazta ujjait,
é s vé gigsimı́tott velü k Nadia telt ajkain. – Es ha egy fé r i kevesli,
hogy csak egy nő vel legyen, mi ketten szı́vesen elszó rakoztatjuk.
– Biszexuá lisok vagyunk, ezé rt, ha egy pá r szeretné feldobni a
szexuá lis é leté t, arra is ké szen á llunk… – tá mogatta bará tnő jé t
Nadia.
– Gruppenszexet is vá llalunk – á llt elő Liza szolgá ltatá suk ú jabb
aduá szá val. – Tulajdonké ppen bá rmilyen szexuá lis fantá ziá t
kielé gı́tü nk.
– Mé g a legmalacabbakat is – kuncogott Nadia.
– Ezé rt is szó lunk: ha Tarek esetleg csapatot szervezne aká r
jachtra, aká r má s bulira, akkor má r tudod, hogy rá nk szá mı́that.

130
 – De termé szetesen kü lö n-kü lö n is dolgozunk – hangsú lyozta
Nadia.
– Igyunk! – Liza megmarkolta a pohará t.
Ittunk.
– Szó val, ha bá rmi adó dna – hajolt hozzá m Liza –, suttogj el pá r
szó t ró lunk Tareknek.
– Oké .
– Es ha kedved lenne ma lazı́tani egy kicsit… – Liza lassan
vé gigsimı́totta arcomat. – Abban is segı́thetü nk.
– Kö szi, de nem.
– Ahogy gondolod… – Liza felkelt. – Ké ső re já r, ideje mennü nk.
– Gondolj majd rá nk, ha parti ké szü l a sejkekkel!
Nadia is felká szá ló dott.
– Gondolni fogok.
– Itt hagyjuk neked a whisky maradé ká t.
– Jó é jt – mondtam, é s az ajtó becsukó dott.
Üdv az új kupiban, Dzsúúlia!
Lehú ztam a whisky maradé ká t, é s a falnak fordultam.
Má snap dé lig aludtam. Nincs jobb szer az alkoholná l.
Eltompı́totta Tarek megjelené sé nek té nyé t, no meg azt is, hogy ő á llt
a Steventő l való elrablá som há tteré ben. Eltompı́totta a té nyt, hogy
megint azt kell csiná lnom. Segı́tett, hogy elú sszam az á lmok szabad
vilá gá ba.
Sajná ltam, hogy a palack má ris kiü rü lt. Jó lett volna mé g egyet
inni, mielő tt kimenné k a szalonba. De amú gy is piá lá sra kell
buzdı́tanom a kuncsaftokat. Utá na meg kiszolgá lni ő ket.
Soká ig zuhanyoztam, igyekeztem erő t gyű jteni. Steven né lkü l
gyengé nek é reztem magam. O mindig tudta, mi a teendő .
Meghallgatta a panaszaimat. Tá mogatott. Magá hoz ö lelt, é s szeretett.
Nem fogok bőgni. Mindent megteszek, hogy minél hamarabb
kapcsolatba léphessek vele. Remélem, biztonságban van.
Kö zeledett az este, é s lassan ké szü lnö m kellett a kuncsaftok
fogadá sá ra. Viszolyogva rá ngattam magamra az egyik ruhá t, amit
Dina hozott. Nem maradt má s há tra, mint ö sszeszorı́tott fogakkal
kivá rni az első adó dó lehető sé get, hogy felhı́vhassam a szerelmemet.
Epp az arcomat festettem, amikor megjelent Dina. Nem egyedü l
jö tt.
– Ké szı́tsd fel! – lö kte be a szobá ba Wiktoriá t. – Es hozd magaddal
a szalonba!
– Hozz valami szeszt! – Kihaszná ltam a lehető sé get, hogy azt hitte,
komoly kapcsolat fű z Tarekhez.

131
 Nem ó hajtottam beavatni a való s helyzetbe. Ahogy Nadiá t é s
Lizá t sem. Siralmas a vilá g.
Szú ró san né zett rá m.
– Mindjá rt jö vö k.
Wiktoriá n első pillantá sra lá tszott, hogy mé ly traumá n esett á t.
Rettenetes szenvedé s tü krö ző dö tt az arcá n, szemé ben kı́n é s
remé nytelensé g. Leü ltettem az á gyra.
– Mit tettek veled, kicsim?
Hangosan felsı́rt, felzokogott. Hagytam, hadd ö mö ljenek a
kö nnyei. Ekkora keserű sé gnek utat kellett talá lnia.
Dina pá r perc mú lva é rt vissza, egy ü veg vodká t hozott Sprite-tal.
Ezek szerint kiké rdezte a pultost, mit iszom. Ananá szlé re má r nem
tartottam igé nyt.
– Itt van. – Lerakta a palackokat az asztalra.
– Kö szö nö m.
Dina a szipogó Wiktoria felé bö kö tt.
– Nyugtasd le, é s rá zd gatyá ba! – reccsent rá m.
– Megpró bá lom.
Kidö ngetett a szobá bó l, é n pedig megtö ltö ttem ké t poharat
vodká val é s Sprite-tal. Az egyiket a lá ny kezé be nyomtam.
– Ezt most idd meg!
Nem tiltakozott. Gyó gyszernek vette, é s fené kig ü rı́tette. En is ı́gy
tettem. Vá rtam egy kicsit, hadd hasson az alkohol.
– Beszé lj! – Leü ltem mellé .
– Ké rek mé g vodká t!
Tö ltö ttem neki is, magamnak is. Lehú zta a felé t, é s letö rö lte a
kö nnyeit.
– Megerő szakoltak – mondta halkan.
– Ki?
– Elő szö r az a… fő nö k. – Megrá zkó dott. – Aztá n… – Ujra kortyolt. –
Az ő rö k… Ketten egyszerre… Le ilmezté k. Azt mondtá k, aká rmit
ké rnek, csiná ljam meg, mert kü lö nben megmutatjá k a szü leimnek.
– Itt ez a szoká s. – Nem festhettem ró zsaszı́nre a bordé ly vilá gá t.
Kiitta a vodká t. Hallgattunk. Mindketten tudtuk, hogy nincs
vá lasztá sunk.
A kuncsaftok kö zé bocsá tá sa alkalmá bó l kifestettem, ugyanú gy,
ahogy annak idejé n engem má zolt ki Okszana. Es é pp ú gy, mint
Okszaná nak, nekem is folyton igazı́tanom kellett a sminken, mert
Wiktoria arcá n csak ú gy patakzott a kö nny.
– Mit kell tennem? – ké rdezte, amikor elké szü ltü nk.
– Semmit. Fiatal vagy, szé p vagy. Maguktó l is odajö nnek majd.

132
 – De aztá n?
– Gondolj kö zben valami má sra!
– Menni fog?
– Igen.
Kilé ptü nk a szobá bó l. Menet kö zben azé rt fohá szkodtam, nehogy
ö sszefussak Tarekkel. Nem bı́rtam volna a dupla traumá val: hogy
ú jra prostituá lt lettem, é s a kimondhatatlan kı́nnal, amit az a fé r i
okozott, akit valaha szerettem.
– Na nem… – torpant meg Wiktoria.
– Mi a baj?
– Ké ptelensé g… En nem megyek be oda. Nem tudom megtenni! –
A szeme megint kö nnyben ú szott.
– Ne nyafogj! Nem segı́t . Ha nem mé sz magadtó l, majd jö nnek az
ő rö k, é s megint megerő szakolnak.
A lá ny arcá ra kiü lt a rettegé s. Lehunyta a szemé t, mé lyeket
lé legzett.
– Menjü nk! – Ké zen fogtam, ú gy hú ztam magam utá n.
A szalon pont ú gy festett, ahogy az ilyen helyek kiné zni szoktak.
Fé lhomá ly takarta az illetlenkedé st, a vö rö s fé ny frivol é lvezetek
hangulatá t á rasztotta, a szeszek, a zene é s a kacará szó , alig ruhá s
ö rö mlá nyok é rzé ki tapasztalatszerzé sre buzdı́tottak.
– Ide, ide, gyertek ide hozzá nk! – Liza é s Nadia má r a bá rpultná l
ü ltek. Amint meglá ttak, integetni kezdtek.
– Neked foglaltuk le ezt a szé ket – mondta Liza, amikor
megá lltunk mellettü k. – Há t ő kicsoda? – mé rte vé gig tető tő l talpig
Wiktoriá t.
– O Wiki.
– O is lengyel?
– Igen.
– Uj? – Liza hamar olvasott a lá ny ré mü lt arckifejezé sé bő l.
– Igen.
– Nadia mellett van egy szabad szé k – mutatott helyet a lá nynak.
– Inká bb melletted szeretné k ü lni – sú gta Wiktoria.
– Arré bb ü lné tek eggyel? – ké rtem.
– Há t persze, nem gond.
Az ukrá n lá nyok arré bb hú zó dtak. Helyet foglaltam Liza mellett,
Wiktoria pedig a szomszé dos bá rszé kre ereszkedett le.
– Adhatod az italainkat – fordult a pultoshoz Liza, aki
sokatmondó an elmosolyodott. Nyilvá nvaló , hogy mé g mindig az
erotikus duó á ltal nyú jtott felejthetetlen é lmé nyek hatá sa alatt á llt.
– Há t Wiki mit iszik?

133
 – Neki má ra má r elé g lesz. – Tisztá ban voltam vele, hogy tö bbet a
lá ny má r nem ihat, mert nem fog tudni dolgozni. Kezdé snek a
szobá ban lekü ldö tt adag bő ven megteszi.
– Nem inna mé gis? Bá torı́tá ské nt – unszolta Liza. – A tegnapi
whiskybő l nem maradt tú l sok kettő tö knek… – Azt hitte, abbó l
ittunk, amit ő hozott.
– Hagyd csak, ne itasd! – tiltakoztam. – Az imé nt ivott meg ké t
nagy adag vodká s drinket.
– Vodká sat? – csodá lkozott el Liza. – Honnan volt vodká d?
– Dina hozta.
– A, é rtem! – Nagyot bó lintott. Ez is megerő sı́ tette a hité ben, hogy
itt a bordé lyban kü lö nleges bá ná smó dban ré szesü lö k.
A pultos elé nk tolta a poharainkat.
– Neki kó lá t tö lts! – mondtam, é s Wiktoria felé biccentettem.
– Akkor, csajok, iszunk a szerencsé s munkakezdé sre? – Liza
nagyon feldobott hangulatban volt. – Hogy egy milliomos sejk
akadjon horogvé gre… – Má r a lehető sé g gondolatá tó l is fü lig szaladt
a szá ja.
Koccintottunk, ittunk. Az első munkanap megkezdő dö tt. Hirtelen
é szbe kaptam, hogy valami fontosat el kell mé g mondanom
Wiktoriá nak. Odafordultam hozzá , é s a fü lé be sú gtam.
– Ne felejtsd el, hogy legelő szö r is ó vszert adj az ü gyfé lnek!
Megmutattá k, hol talá lod?
Intett, hogy igen.
– Ha borravaló t kapsz, az a tied.
Lá tszott rajta, hogy egyre jobban fé l.
– Ha tú lleszel az első n, utá na má r kö nnyebb lesz
– vigasztalta Liza, aki maga is lá tta, mennyire retteg a lá ny. –
Hozzá szoksz majd.
Kezdtek gyü lekezni a vendé gek; mellé nk telepedtek, alkoholt
rendeltek, é s gusztá lgattá k az ö rö mlá nyokat. Eszrevettem, hogy
Dalilá t é s Lará t má r meghı́vtá k az egyik pá holyba, ahol arab fé r iak
iszogattak. Az egyiptomi lá nyok hangosan kacará sztak, é s é lé nken
tereferé ltek velü k. Lá tszott, hogy nagy szakmai tapasztalattal
rendelkeznek: a fé r iak feldobott hangulatban voltak, a pincé r pedig
egyre-má sra szá llı́totta ki nekik a borsos á rú italokat. Az arab lá nyok
biztosan nem fognak ü gyfé lhiá nyra panaszkodni.
Omá r nő kkel kö rü lvé ve ü ldö gé lt a sajá t pá holyá ban. Szivarozott,
whiskyt ivott, é s gazdaszemé t elé gedetten já ratta vé gig ú jonnan
beindult vá llalkozá sá n. Egyre á radtak befelé a vendé gek, é s ez
elé gedett mosolyt csalt há jas arcá ra. Tareket nem lá ttam, de má r

134
maga a tudat is szö rnyen felidegesı́tett, hogy valahol a kö zelben
lehet.
– Mi ú jsá g? – fordultam Wiktoriá hoz, aki ú gy lapult meg
mellettem, mint egy kisegé r.
– Tudom is é n… – A hangja nagyon letö rt volt. – El akarok tű nni
innen.
Én is. Csakhogy ez lehetetlen.
– Ki kell bı́rnod! – Má st nem tudtam neki mondani.
Egy kö zé pkorú fé r i lé pett oda hozzá nk.
– Hogy hı́vnak? – ké rdezte Wiktoriá tó l.
A lá ny rá m pillantott. Pá nik ü lt a tekinteté ben. Biccentettem felé ,
hogy feleljen.
– Wikinek.
– Gyere velem, Wiki!
Szinte transzban á llt fel a bá rszé krő l, é s botladozó lé ptekkel
indult el a vendé g mö gö tt. Ez a pasas lesz az első kuncsaftja.
Legalá bb nem visszataszı́tó .
– Ez a Wiki olyan iatalka… – Liza a tekinteté vel kı́sé rte a lá nyt. –
Há ny é ves tulajdonké ppen?
– Azt mondta, tizennyolc.
– Szerintem nincs annyi.
– Szerintem sincs.
Tö bbet nem beszé ltü nk errő l. Ez is fő szabá ly a kupiban: miné l
kevesebbet tudsz, anná l jobb neked. Idegen pillantá st é reztem
magamon, é s rá m tö rt a frá sz, hogy Tarek az. Az ő dé moni tekintete…
– Mit iszol? – ereszkedett le valaki Wiki szé ké re.
Aggodalmasan fordı́tottam arra a fejem.
Kopaszodó, kövér ickó. Steven, ments meg!
– Inná l valamit? – A mosolyá tó l felfordult gyomrom.
– Whiskyt.
Az drágább a vodkánál.
– Ké t whiskyt ké rek – kö zö lte a visszataszı́tó pasas a pultossal.
– Az enyé m legyen dupla – toldottam meg, hogy annyival is
drá gá bb legyen.
– Csak jé ggel, vagy adjak hozzá kó lá t is? – ké rdezte a pultos.
– Kó lá val é s jé ggel – feleltem.
– En csak jé ggel – mondta a fé r i. – Mi a neved?
Kezdődik. Az unalmas locsogás.
– Julia.
– Az enyé m Mahmud. Honnan jö tté l?
– Lengyelorszá gbó l.

135
 – En Kairó bó l.
Kairó ban biztosan van egy-ké t felesé ge, meg egy halom gyereke.
Itt viszont a kurvá kat hajkurá ssza. Fel voltam há borodva. Dü hö s
voltam. Tarekre. Mahmudra. Az ö sszes szemé tlá dá ra, akik miatt
lé teznek a kupik. Es akik miatt szenvednek a nő k.
A pultos hozta az italainkat. A magamé val hamar vé geztem.
– Mé g egyszer ugyanezt – rendeltem, meg sem ké rdezve
Mahmudot. Csak izessen!
Nem tiltakozott. A bugyimat alig takaró szoknyá mbó l kinyú ló
lá baimra meredt. Elvettem a má sodik italt, kortyolgattam, mikö zben
vá rtam, hogy vé gezzen a magá é val.
– Megyü nk? – ké rdezte, amikor leé rt a pohá r feneké re.
– Megyü nk. – Lehú ztam a whisky maradé ká t.
Leká szá ló dtunk a bá rszé kekrő l. Sokkal alacsonyabb volt ná lam.
A micsodája is nyilván miniatűr.
Bementü nk a szobá ba, á tadtam neki az ó vszert. Nekem esett, de
annyira há jas volt, hogy a mozdulatai valahogy szö rnyen idé tlenek
lettek. Elö ntö tt az undor.
Fejezze már be végre!
Nehé zkesen magá ra biggyesztette az ó vszert, aztá n rá m fekü dt, é s
kö zö sü lt velem. Undok szex. Azt hittem, elhá nyom magam.
Borravaló né lkü l tá vozott. Má r rohantam is zuhanyozni a
fü rdő szobá ba. A tisztı́tó vı́zsugarak alatt Stevenre gondoltam. El kell
é rnem, amint lehet.
Visszaté rtem a szalonba, elfoglaltam a helyem Liza mellett.
– Wiki má r elment egy má sik kuncsafttal? – ké rdeztem, mert
sehol nem lá ttam.
– Nem, mé g nem é rt vissza.
– Tú l hosszan tart…
A pultos kiutalta az italomat, amit aprá nké nt kortyoltam el. Azé rt
fohá szkodtam, hogy mú ljon má r el ez az é jszaka. Liza é s Nadia egy
kicsit elszontyolodtak, mert mé g senki nem é rdeklő dö tt irá ntuk. A
helyü kben ö rvendeztem volna.
A terem felé fordultam, Wiktoriá t kerestem. Talá n annyira
megtetszett a kuncsaftjá nak, hogy egé sz esté re lefoglalta, é s
meghı́vta a pá holyá ba. De sehol nem lá ttam.
Egyszerre ledermedtem. Ké t sejk tá rsasá gá ban Tarek lé pett be.
Ijedtemben ö sszevissza vert a szı́vem. Má r osontam volna vissza a
szobá mba, de elké stem. A fé r iak hatá rozottan felé m tartottak.
– Helló , Dzsú ú lia… – duruzsolta Tarek, é s a tö bbiek is lefé keztek
mellettem.

136
 Liza é s Nadia abban a pillanatban felé lé nkü ltek, formá s melleiket
dü llesztetté k.
– Ok a bará taim, Fajszal é s Hamdan. Tarek á tható tekintettel
fü rké szte az ukrá n lá nyokat.
– Liza vagyok.
– En pedig Nadia.
Hamar elinté zté k a bemutatkozá st.
– Kı́sé rjé tek a bará taimat a pá holyba, nekem mé g el kell inté znem
valamit! – utası́totta Tarek a lá nyokat ú gy, mintha a haverjait
kimondottan hozzá juk vitte volna.
Az ukrá n lá nyok elragadtatott csacsogá s kö zepette ká szá ló dtak le
a szé kü krő l, é s a fé r iakkal együ tt a legnagyobb pá holyt cé loztá k
meg.
– Te is menj velü k! – utası́tott Tarek ridegen.
– De minek, amikor ketten vannak, é s a lá nyok is ketten…
– Nyomá s! – fö rmedt rá m ellentmondá st nem tű rő hangon.
Igy há t kö vettem ő ket. Mivel Liza é s Nadia má ris csiviteltek, é s
lelkesen belevetetté k magukat a szó rakoztatá sba, é n nem csiná ltam
egyebet, mint ü ltem, é s egymá s utá n kü ldtem le a sejkek á ltal
nagyvonalú an megrendelt pezsgő ket. Nagyon megkö nnyebbü ltem,
amikor Tarek Omá r pá holyá ban foglalt helyet. Rosszul voltam a
kö zelsé gé tő l. Ugy terveztem, ha majd a sejkek szobá ra viszik az
ukrá n lá nyokat, é n besuttyanok a magamé ba, é s valahogy
á tvé szelem az é jszaká t.
Mekkorá t té vedtem!
– Fá radjanak be a lakosztá lyunkba – invitá lt mindnyá junkat Dina,
amikor jó né há ny ü veget kiü rı́tettü nk, é s Hamdan mintha jelzett
volna valamit Tareknek.
A sejkek má r indultak is, nyomukban az izgatott ukrá n lá nyok.
– Te is mé sz! – sziszegte Dina, amikor lá tta, hogy meg sem
mozdulok.
– De há t…
– Egy mukkot se halljak!
Igy Dina é s a tá rsasá g nyomá ban bevonszoltam magam a VIP-
vendé geknek fenntartott apartmanba. Ami pont olyan volt, mint
amit egy ö tcsillagos szá lloda szobá itó l é s szalonjaitó l elvá r az ember.
Alighogy beé rtü nk, é s magunkra zá rtuk az ajtó t , Liza é s Nadia
nekilá ttak csó koló zni é s izgatni egymá st, mert Dina odasú gta nekik,
hogy a sejkek ezt vá rjá k tő lü k. Nyelves csó kokat vá ltottak, ké jesen
simogattá k magukat, mikö zben lassú , é rzé ki mozdulatokkal
szabadultak meg ruhá zatuk soron kö vetkező darabjaitó l.

137
 Amikor má r teljesen pucé rak voltak, elfekü dtek a puha
sző nyegen. Forró csó kokkal á rasztottá k el egymá s testé t, egymá s
mellbimbó it szoptá k, intim ré szeiket izgattá k.
– Oó óóó! – Tö rt fel az ajkukró l az orgazmus kiá ltá sa. – Oó óó!
Ezutá n a nő k szerelmes ö lelé sben forrtak ö ssze.
Hamdan sejk, akit felajzott a szeme lá ttá ra lebonyolı́tott leszbikus
szex, elő vette kemé ny szerszá má t.
– Menj le kutyá ba! – utası́tott.
Té rdeltemben megfordultam, letá maszkodtam a kö nyö kö mre, é s
a há tsó mmal fordultam felé . Leté rdelt, é s ugyanazzal a lendü lettel
betö rt a vé gbé lnyı́lá somon.
– Jaaaj! – ordı́tottam fel az elké pzelhetetlen kı́ntó l. Azt hittem,
darabokra esem szé t.
Utolsó rongynak é reztem magam. Lehet, hogy ezt é rdemeltem.

138
 IX. FEJEZET

A kislányok körülmetélése

– O, há t együ tt tö ltö ttü k az é jszaká t – az egyiptomi Muhammad az

euró pai nő kkel kapcsolatos szexuá lis tapasztalatairó l mesé l. – A brit
nő ktő l tudom, milyen fontos a szexuá lis ö rö mszerzé s – magyará zza
lelkesen, é s ujjá val a homloká ra mutat. – Egyikü k megtanı́tott rá ,
hogyan kontrollá lhatom a gondolataimat. Azt mondta: „Egyszerű en
csak ö sszpontosı́ts, é s akkor nem tö r rá d ké t perc alatt az orgazmus!”
Most má r aká r egy ó ra hosszat is ké pes vagyok visszafogni magam.
– Há t az egyiptomi nő k?
Muhammad elkomorul.
– Az ö sszes kö rü l van meté lve, olyan velü k á gyba bú jni, mint egy
darab fá val. Nagyon hidegek.
– Mindnyá jukat kö rü lmeté lté k?
– Igen.
– Té nyleg az ö sszeset? Nő k millió it? Ugy tudtam, hogy ez
napjainkban má r illegá lis!{37}
A nő k kö rü lmeté lé se – ı́gy nevezik a nő i nemi szervek
megcsonkı́tá sá nak borzalmas hagyomá nyá t (FGM){38} – a nő i nemi
szervek, kü lö nö ské ppen a csikló é s a szemé remtest kisajkainak teljes
vagy ré szleges eltá volı́tá sa. A beavatkozá st vé gezhetik speciá lis
ké sekkel, sziké kkel, olló kkal, pengé kkel, de aká r ü veg- vagy
konzervdobozdarabokkal is. Legtö bbszö r semmifé le
fá jdalomcsillapı́tá st nem alkalmaznak, é s nem haszná lnak
gyulladá sgá tló ké szı́tmé nyeket sem.
A rı́tust á ltalá ban a kö zö ssé g á ltal erre a feladatra kijelö lt idő sebb
nő k vagy a szü lé sek kö rü l segé dkező helyi bá bá k vé gzik. Egyes
né pcsoportokná l a kuruzsló k, borbé lyok, fü vesmesterek vagy titkos
tá rsasá gok tagjai is foglalkoznak vele. Mé g az is elő fordul, hogy a
kö rü lmeté lé snek a kislá ny nő rokonai lá tnak neki.
Bizonyos esetekben a beavatkozá st orvosok vé gzik, ugyanakkor
nincs jelentő sé ge, ki é s milyen kö rü lmé nyek kö zö tt hajtja vé gre a
kö rü lmeté lé st, mert becslé sek szerint ö tbő l egy, nemiszerv-
csonkı́tá snak alá vetett kislá nynak ké pzett egé szsé gü gyi munkatá rs
okozott egé sz é leté re kiható , rettenetes, maradandó ká rosodá sokat

139
ezzel a gyalá zatos eljá rá ssal. Vannak orszá gok, ahol né gybő l há rom
kislá nyt rokkanttá tesznek. Egyiptom, Szudá n, Kenya, Nigé ria é s
Guinea azok az orszá gok, ahol a leggyakrabban egé szsé gü gyi
dolgozó k vé gzik a kö rü lmeté lé st.
A lá nyok rituá lis kö rü lmeté lé se első sorban Afriká ra, valamint az
á zsiai orszá gok – India, Indoné zia, Malajzia, Pakisztá n é s Srı́ Lanka –
bizonyos etnikai csoportjaira jellemző . A Kö zel-Keleten Omá nban,
Jemenben, az Egyesü lt Arab Emirá tusokban, Irakban é s Irá nban
talá lkozunk ezzel a jelensé ggel.
A kegyetlen rı́tus tö mé rdek egé szsé gü gyi szö vő dmé nnyel –
kü lö nfé le fertő zé sekkel, gyulladá sokkal, vé rzé sekkel, a menstruá ció s
ciklus felborulá sá val, valamint vizeletü rı́té si gondokkal; ké ső bb
cisztá k megjelené sé vel, illetve szü lé si kompliká ció kkal – é s az
ú jszü lö tt-halá lozá s megemelkedett rizikó faktorá val já r együ tt.
Az intim szervek megcsonkı́tá sa rengeteg nő ben idé z elő sú lyos
pszichikai problé má kat, esetenké nt mé ly depresszió t . A nemi
szervek megcsonkı́tá sá nak elké pzelhetetlenü l fá jdalmas eljá rá sa
traumá t okoz az ezt elszenvedő gyermekeknek, a kamaszkorba lé pő
bak isoknak, majd a felnő tt nő knek is, akik csonkolt testtel kezdik
meg szexuá lis é letü ket.
A lá nyok kö rü lmeté lé si rı́tusa sorá n halá lozá sok is
elő fordulhatnak. 2016-ban sebé szeti kompliká ció kö vetkezté ben
elhunyt egy tizenhé t é ves egyiptomi lá ny, Musza. Egy bejegyzett
orvos mű té ti é rzé stelenı́té st alkalmazott a tiné dzseren, majd
nekilá tott eltá volı́tani a nemi szerveinek egy ré szé t. A lá ny nem é lte
tú l az illegá lis mű té tet – a halá la való szı́nű leg vé ralvadá si
problé má ra vezethető vissza.
Egyiptomban 2008 ó ta hivatalosan tiltott a kislá nyok
kö rü lmeté lé se, de az eljá rá st ennek ellené re tová bbra is szé les
kö rben alkalmazzá k. Az egyik elhunyt lá ny anyja á poló nő ké nt
dolgozott abban a kó rhá zban, ahol a tö rvé nytelen mű té tet vé gezté k,
de a nyilvá nvaló bizonyı́té kok ellené re is tagadta, hogy a lá nya
kö rü lmeté lé sen esett volna á t.
A nő i nemi szervek megcsonkı́tá sá nak ő si hagyomá nya az adott
csalá d é s klá n becsü leté t é s a lá ny „tisztasá gá nak” megő rzé sé t
szolgá lja. A nemi szervek megcsonkı́tá sá nak, kü lö nö sen pedig a
klitorisz kimetszé sé nek cé lja a szexuá lis vá gy mé rsé klé se, ső t
megszü nteté se, ami megó vja a lá nyt, majd ké ső bb az asszonyt az
erkö lcstelen cselekedetektő l, amelyek kö vetkezté ben szé gyenbe
kerü lhetne a csalá d. Sok kö zö ssé gben a kö rü lmeté lt lá nyt a
szeré nysé g é s a szé psé g mintaké pé nek tartjá k – ezzel szemben a

140
kö rü lmeté letlenre tisztá tlanké nt tekintenek, é s kizá rjá k maguk
kö zü l. Azt tartjá k az ilyenrő l, hogy szeret szó rakozni, egyenesen
feslett, ami nagyon megnehezı́theti, de aká r egyenesen lehetetlenné
is teheti szá má ra a há zassá gkö té st.
Hibo tö rté nete, aki jelenleg az egyik vezető aktivistá ja a nő k
megcsonkı́tá sá t cé lzó eljá rá s elleni harcnak, megrá zó an ı́rja le a
jelensé get.{39}
„Haté ves voltam, é s nagyon unatkoztam az iskolá ban, mert a
feladataimmal má r elké szü ltem. Aztá n jö tt a szü net, é s mindnyá jan
kimentü nk. A lá nyok egymá ssal já tszottak. Egyszer csak
megké rdezté k tő lem:
– Té ged kö rü lmeté ltek?
– Nem – feleltem, mert azt sem tudtam, mirő l beszé lnek, é s azon
gondolkoztam, hogy mi az ö rdö grő l lehet szó .
– Biztos vagy benne? – faggattak. – Nem vagy kö rü lmeté lve?
– Nem.
Es ekkor kezdő dtek a gondok.
– Amikor kimentü nk já tszani a szü netben, szó szerint
kikö zö sı́tettek. Sokat ugró kö teleztü nk, ú gy, hogy ké t kislá ny forgatta
a kö telet, a harmadik pedig ugrá lt. Ehhez mindig já rult egy dalocska
is. Most a lá nyok ezt é nekelté k:
– Hibo bü dö s, Hibo nem é rhet a Koránhoz, Hibo nem csiná lhatja,
Hibo koszos… –
Hibo a gyermekkori é lmé nyé t felidé zve ú gy lendı́ti a karjá t,
mintha ugró kö telet forgatna.
– Es egé sz idő alatt ı́gy csú foltak az iskolá ban. Ez teljesen
ö sszetö rt, hiszen alig haté ves voltam… Emlé kszem, hogy kisı́rt
szemmel mentem haza. Azt mondtam anyuká mnak:
– Nem szeretek iskolá ba já rni. Aká rmit is akarnak azok a lá nyok,
szeretné m, ha megcsiná lná d nekem.
– Biztos vagy benne? – ké rdezte.
– Igen – feleltem. – Igazsá g szerint nem tudtam, hogy mirő l van
szó . Ez az, amit egyszerű en fel nem foghatok… – mondja á té lé ssel. –
Mé g csak meg sem ké rdeztem, mirő l van szó . Csak annyit tudtam,
hogy ezeknek a lá nyoknak van valami okuk arra, hogy ilyen gonoszul
bá njanak velem nap mint nap. Kell tehá t lennie valaminek, amire ő k
olyan bü szké k – é s ennek a valaminek gyö nyö rű nek kell lennie…
Ezek kö zé a lá nyok kö zé akartam tartozni, velü k akartam já tszani.
Pá r nap mú lva nagy bulit szerveztek ná lunk. Eljö ttek a né niké im,
a tá volabbi né niké im… Szomá liá ban az a hagyomá ny, hogy anyuká nk
bará tnő jé t a né niké nknek hı́vjuk. Ez a tisztelet jele. Mé g a

141
szomszé dokat is a né niké nknek nevezzü k. Hatalmas ü nnepsé g volt,
rengeteg szoknya, csinos szandá lok; akkoriban a magasabb sarok
volt divatban… Há rom pá r ilyen szandá lom volt, mind má s szı́nű ,
imá dtam ő ket. Minden olyan csodá s volt. Boldog voltam, olyan
boldog… Es azt gondoltam: mié rt nem tö rté nt meg ez má r
korá bban? Ez a valami olyan csodá latos dolog. Azt gondoltam, hogy
é ppen errő l beszé ltek a lá nyok. Az ö sszes nő azt mondogatta:
– Lé gy bá tor, nő lesz belő led!
En meg azt ké pzeltem: Juhé ! Megkapom anyuká m
szemceruzá já t… Haszná lhatom a szemfesté ké t… Es kihú zhatom a
szemem… Mivel addig anyuká m csak kü lö nleges alkalmakkor festett
ki, pé ldá ul, ha lakodalomba mentü nk… Ha nő leszek, haszná lhatom,
mert most mé g nem szabad.
Hibo izgatott hangon beszé l, felemelt kezé vel a levegő ben
mutatja, hogyan festi kö rbe a szemé t, ı́gy é rzé kelteti, mennyire
ö rü lt.
– De való já ban mit sem tudtam arró l, hogyan legyek nő , é s mi
tö rté nik ké ső bb…
Egyszerre elkomorodik.
– Ami ezutá n tö rté nt, annak nem volt kö ze sem ahhoz, hogyan
vá ljak nő vé , sem a bá torsá ghoz. Azon a reggelen… Altalá ban
anyuká mmal együ tt é bredtem, szinte az á rnyé ka voltam… O ö tkor
kelt hajnalban, tü zet gyú jtott, andzsert, vagyis szomá liai palacsintá t
ké szı́tett. Azon a napon vele szemben ü ltem, ő pedig fogott egy
palacsintá t, é s egy kis mé zet meg cukrot tett rá .
– Ké rsz mé g? – ké rdezte.
– Egy kicsit – feleltem.
Amikor megettem a tá nyé rnyi palacsintá t, anyuká m arra ké rt,
hogy egyek mé g egyet.
– De má r jó llaktam! – tiltakoztam.
– Mé g nem, vegyé l mé g egyet! – nó gatott.
Megettem, csak ú gy dagadt a hasam.
Hibo elneveti magá t, de aztá n ú jra szigorú vá vá lnak a voná sai.
– Anyu bevitt a konyhá ba. Azt vá rtam, hogy az egyik ú j ruhá mat
adja majd rá m, de helyette egy ré git vett elő .
– Anyu, hol az ú j ruhá m? – ké rdeztem.
– Majd má skor felveszed – kö zö lte.
Anyuká m mindig mindent jobban tudott, ezé rt felhú ztam a ré gi
ruhá mat. Ké ső bb, hat ó ra kö rü l ké t nő lé pett a konyhá ba. Az egyikü k
má r idő s volt. A má sik abajá ban volt, ami tető tő l talpig elfedte, a
fejé n az abajá ra felkö tö tt szalagszerű kendő t viselt. Az arca nem

142
fejezett ki é rzelmet. Kö szö ntö tté k egymá st anyuká mmal, é s
á tmentü nk a há z mö gö tti é pü letbe, amit a né niké m é pı́tett.
Má s nő k is jö ttek, é s vé gü l az asszonynak, aki a kö rü lmeté lé st
levezette, lett mé g ké t segı́tő je, é s a né niké m. Ok asszisztá ltak neki.
Amikor belé ptü nk, az egyik segı́tő szé lesre terpesztett lá bakkal má r
a padló n ü lt.
– Ulj be a lá ba kö zé – utası́tott anyuká m.
Nem volt kifogá som ellene, ezt mé g rendjé n való nak é reztem.
– Hibo, ü lj le a né ni lá ba kö zé ! – A tö rté neté t mesé lve Hibo mé g
egyszer megismé tli az anyja utası́tá sá t.
– Szó val amint leü ltem neki há ttal, a nő nyomban á tkarolt a
hó nom alatt, é s magá hoz szorı́totta a mellkasomat. Ez ú gy…
ledermesztett. Szó szerint lefagytam. Má r tudtam, hogy bá rmi is
ké szü l, azt nem fogom szeretni. A testem kö zö lte, hogy nem szereti,
ami kö rü lö tte tö rté nik. Anyuká m itt á llt… – mutat maga mellé balra.
– A né niké m pedig itt – int jobbra. – A má sik segı́tő pedig ezen az
oldalon – té rt vissza balra. – Elő ttü nk volt egy szé k… Egy sá mli… Es
akkor az a nő , aki a kö rü lmeté lé st vé gezte, bejö tt utoljá ra, é s leü lt
arra a sá mlira. Szé lesre tá rta a lá bá t. Feltű nt, hogy a nyaká ban
barna bő rtá ska ló g.
– Hajtsd fel a szoknyá já t! – mondta a segı́tő jé nek, aki há tulró l
tartott.
Amint ezt meghallottam, nyö szö rö gni kezdtem.
– Anyu! Hojo! Hojo!{40} – kiá ltottam.
Hibo mutatja, hogy amikor hı́vta, az anyja milyen nyugtató
gesztust tett.
– Ne fé lj! Minden rendben.
Felemelte a szoknyá mat, é s alatta meztelen voltam, alulró l
fé lmeztelen voltam, é s ez nagyon nem tetszett nekem. Es azt
mondtam anyá mnak:
– Anyu! Hojo! Meztelen vagyok! Waan qawaannaa! Waan
qawaannaa!{41}
Az egé sz é leté t meghatá rozó traumatikus é lmé ny miatt Hibo
egyre feszü ltebb, ezé rt kezdi belekeverni anyanyelvé t az angolba.
Eszé be jut, ahogy az anyja nyugtatgatta.
– Minden rendben, ne aggó dj! – ismé telgette az anyá m.
De akkor má r há ttal á llt, nem né zett a szemembe. Elné zett
valamerre. Nyugtatgatott, de má sfelé né zett – hangsú lyozza Hibo. –
Aztá n a nő , aki a kö rü lmeté lé st vé gezte, odaszó lt a né niké mnek é s a
segı́tő jé nek, hogy terpesszé k szé lesebbre a lá bamat. Es a né niké m
nagyon inoman fogta meg a lá bamat. Nem akarta erő szakkal lefogni.

143
 – Nem, nem, nem! – kiá ltott fel a nő . – Azt akarom, hogy feszı́tsd
szé t a lá bá t.
Lá ttam, hogy a né niké m elbizonytalanodik, de megtette, a segı́tő
pedig egyszerre hú zta é s feszı́tette szé t a lá bamat. Igy csiná ljá k. Nap
mint nap.
Ez nagyon fá jt. Mé g mielő tt bá rmit is csiná ltak volna. Az ı́zü leteim
fá jtak, olyan gyorsan é s erő sen rá ntottá k szé t a lá bamat… Sı́rni
kezdtem… Má r akkor…
– Anyu! Anyu! Anyu! – hı́vtam ő t .
Hangosabban sı́rtam, de anyu azt mondta, hogy ha ı́gy bő gö k,
meghalljá k a lá nyok é s a szomszé dok. Nekem meg ú gy fá jt a lá bam…
Belené ztem a velem szemben ü lő nő szemé be. Neki kellett
megcsiná lnia a kö rü lmeté lé st… Mindig a szemé rő l beszé lek, mert
olyan szeme volt, ami é veken keresztü l kı́sé rtett, egé szen addig,
amı́g Szenegá lba nem mentem. Ha vele á lmodtam, mindig
menekü ltem, mert nem tudtam elviselni a szeme lá tvá nyá t. Amikor
a terapeutá mnak beszé ltem errő l, arra ké rt, hogy ı́rjam le, milyen
volt. Amikor ezt megtettem, ő szinte biztosan á llı́totta, hogy olyan
valaki szemé re emlé kszem vissza, akinek szü rkehá lyogja volt. A
leı́rá sombó l kö vetkeztette ki. Egy há lyoggal borı́tott szemű nő volt.
En azt mondtam, hogy egy dé mon szeme né zett rá m, amilyet
korá bban mé g nem lá ttam. Sö té t szeme volt, a szembogara kö rü l
fehé r gyű rű vel.
Orü lt ö sszpontosı́tá ssal meredt rá m. Azt gondoltam: te nem vagy
jó ember. Pontosan ezt gondoltam… Aztá n felnyitotta a tá ská já t,
amibő l rengeteg zsilettpenge szó ró dott ki. Mindegyik a barna
valamelyik á rnyalatá ban… Rá dö bbentem, hogy valami szö rnyű sé g
kö vetkezik. Es má r ordı́tottam, pedig mé g el sem kezdő dö tt… O meg
rá fö rmedt a né niké mre, hogy hú zza szé t mé g jobban a lá bamat.
Amikor belevá gott… Azt hiszem, ü vö ltö ttem. Olyan nagyon
ü vö ltö ttem… – A tekintete ü vegessé vá lik. – Azt hittem,
belepusztulok. Az első vá gá s utá n azt hittem, meghalok. Es
emlé kszem, hogy ü vö ltö ttem…
– Anyu! Hojo! Jaaaaj! – ordı́tottam. – Aztá n jö tt a kö vetkező vá gá s.
– Hibo vadul a levegő be csap. Aztá n jö tt a kö vetkező vá gá s, majd az
ú jabb… – Szemé ben kö nnyek, mikö zben kaszabolja a levegő t … – Má r
ö sszekeveredik, há nyszor is vá gott belé m az a nő . Minden vá gá ssal
leszakı́tott valamit, é s lá ttam a vé remet a kezé n, é s minden metszé s
utá n fé lredobott valamit. – Hibo hadoná szik, mutatja, mit é lt á t. –
Kidobott valamit… é s é n kö zben né ztem ő t , é s né ztem az anyá mat.
Egyre hangosabbakat sikoltottam, de senki nem tö rő dö tt velem…

144
é s… – Elmegy a hangja, a kö nnyeit nyeldesi, mert a kö rü lmeté lé s
okozta szenvedé s most is benne é g. – Azok… azok vagdostak ö ssze,
akiket a legjobban szerettem, é s ez volt a legirtó zatosabb – ismeri be
kö nnyekkel a szemé ben.
Vá rtam a halá lt. Kö nyö rö gtem: Istenem, vegyé l magadhoz, nem
bı́rom tová bb ezt a fá jdalmat. Mert akkor má r nem hittem, hogy
anyá m is ott van… Azt hittem, bá rki is az ott, nem lehet az é n
anyuká m… – Hibo letö rli á radó , keserű kö nnyeit.
Amikor vé gü l befejezté k (é s ez a vé gtelensé gig tartott), ú gy
rá zkó dtam, hogy visszapattantam a sző nyegrő l, amin fekü dtem, é s
ú gy csattogtak a fogaim, hogy a nő , aki kö rü lmeté lt, ı́gy szó lt az
anyá mhoz:
– Ha nem fogod le, kiesnek a fogai. Nekem meg ú jra kell csiná lnom
az egé szet.
Sikoltoztam a fejemben, kö nyö rö gtem: fogjatok le, nem akarom,
még egyszer ezt! – Hibo egy zsebkendő vel itatja fel patakzó kö nnyeit.
Nem bı́rtam anyá mra né zni… Nem bı́rtam… Nem… Nem
mondtam: hojo; elment a hangom, nem maradt hangom; ami kijö tt
belő lem, az nem hang volt, csak egy sebesü lt á llat hö rgé se.
Lefektettek a sző nyeg szé lé n, é s a né niké m azt mondta:
– Hibo, Hibo, minden rendben; legyé l bá tor, Hibo, legyé l bá tor,
Hibo, legyé l bá tor!
Hogy lehettem volna bá tor, ha mé g csak haté ves voltam? Es ő k
megvagdostak… Hogy lehettem volna bá tor… – Hibo arcá n, melyen
sö té t szeme vonzza magá hoz a tekintetet, a szenvedé s á rnya ü l. – A
testem tető tő l talpig lá ngolt a fá jdalomtó l. Elborı́tott a kı́n. Hogy
lehettem volna bá tor? Hol a bá torsá g ebben az egé szben? – Es ú jra
szakad a kö nnye.
Ugy fá jt, hogy nem is tudom, mikor aludtam el. Amikor
felé bredtem, rá kellett jö nnö m, hogy ez nem csak á lom volt. Ez a
való sá g volt. Az é n való sá gom, amit á tjá rt a fá jdalom… – mondja,
mintha most is é rezné azt a kı́nt. – Teljesen á tjá rt a fá jdalom, é s nem
volt orvossá g, mé g paracetamol sem. A né niké m egy nedves
ronggyal borogatta az arcomat é s a fejemet, ennyi volt csak.
Emlé kszem, jajgattam, egyre csak jajgattam. Tú l nagy volt a
fá jdalom… Pisilnem kellett. Megpró bá ltam.… Istenem! Az ö sszes
cseppje mintha a legerő sebb chili lett volna a vilá gon; chili, amit
belenyomtak a sebembe. Minden csepptő l ü vö ltenem kellett, de nem
tudtam ü vö lteni. Nem jö tt ki hang a torkomon.
Megint csak a kö nnyeit tö rö lgeti.

145
 Aznap é reztem, hogy nem vagyok má r haté ves. Nem tudom,
mennyi lehettem, de biztosan nem haté ves. Valahová a vilá gon
kı́vü lre kerü ltem. Egyedü l voltam. Emberek vettek kö rü l, de nem
lá thattam ő ket. Csak magamat, a fá jdalmamat é reztem. Mintha egy
ó ceá nban fuldokoltam volna A sajá t fá jdalmamban fuldokoltam, é s
nem tudtam, hogyan kü zdhetné m a felszı́nre a fejem… – Hibo zokog.
– Sok olyan dolog fordult meg akkor a fejemben, aminek nem kellene
ott lennie egy haté ves gondolatai kö zö tt.
Mié rt? Mié rt gondolta az anyá m, hogy ez jó ? Mié rt egyezett bele a
ké ré sembe? Mié rt nem igyelmeztetett, hogy mi ez való já ban? Ez a
nap mindent megvá ltoztatott bennem. Megvá ltoztatott. A szı́vembő l
eltű nt a szeretet… Fá jdalom nyomult be a helyé re. Sehol nem lá ttam
szeretetet. Bá rhová né ztem: keserű sé get, fá jdalmat lá ttam.
Nem tudom, hogyan lö khetné m ki azt a napot a fejembő l é s a
szı́vembő l, pedig nagyon kı́vá nom, bá rcsak lenne erő m hozzá . De
ké ptelen vagyok rá … Né ha, ha csak ú gy ü ldö gé lek magamban, a
vonaton is aká r, egyszer csak megé rzem a vé rem szagá t. Nem tudom,
hogyan szabadulhatné k meg tő le. A ré szé vé vá lt az é letemnek.
Lefekszem, de az é jszaka kö zepé n é n, a felnő tt nő felriadok arra,
hogy rú gkapá lok, ü vö ltö k. Mié rt? Mert á lmomban megint haté ves
vagyok. Olyan sok, olyan nagyon sok minden kö vetkezett ebbő l a
kevesebb mint egy ó ra hosszat tartó mű té tbő l… Oriá si
kö vetkezmé nyei lettek. Igen, az egé sz é letemre kiható
kö vetkezmé nyei. Nem gyó gyulhatsz ki belő le. Csak azt tanulgatod,
hogy bı́rd ki vele, hogy é lj együ tt vele. Igen…”
Hibo a legfá jdalmasabb eljá rá son, a fá raó metszé sen esett á t.
Tö rté nete – annak ö sszes megrá zó ré szleté vel együ tt – é rzé kelteti,
milyen borzalmas tortú rá n kell á tmenniü k a kislá nyoknak, a ké ső bbi
nő knek, akiken vé grehajtjá k a kö rü lmeté lé st.
A vilá gon tizen-egyné há ny má sodpercenké nt meté lnek kö rü l
kislá nyokat. A vilá gon KETSZAZMILLIO kö rü lmeté lt asszony é s lá ny
é l. Azoknak a nő knek, akik nem mentek á t ezen, mé g elké pzelniü k is
nehé z, milyen lehet az é let ilyen borzalmasan megcsonkı́tott intim
szervekkel.
Az eljá rá s má r a kereszté nysé g é s az iszlá m lé trejö tte elő tt is
szoká sban volt, ı́gy nincs kö ze egyik vallá shoz sem – habá r
napjainkban kereszté ny é s muszlim lá nyokat egyará nt
kö rü lmeté lnek. Ugy tartjá k, a hagyomá ny az ó kori Egyiptomig, a
fá raó k idejé ig nyú lik vissza. Hé rodotosz szerint má r az
idő szá mı́tá sunk elő tti ö tö dik szá zadban kö rü lmeté lté k a nő ket a
fö nı́ciai, hettita é s etió p terü leteken. Má s tá rsadalmakban is

146
elő fordult, tö bbek kö zö tt a Fü lö p-szigeteken, Afrika tró pusi
ö vezeté ben, valamint helyenké nt a korai ró mai korban é s az
arabokná l.
Euró pá ban é s az Egyesü lt Allamokban a 19. szá zadtó l a 20. szá zad
hatvanas é veiig vé geztek klitoridektó miá t{42}. Alkalmazá sa a nemek
kö zti egyenlő tlensé gben gyö kerezett: a nő i szexualitá st visszafogó
mó dszerké nt tartottá k szá mon. Az eljá rá st az elmebetegsé g, a
nimfomá nia, a maszturbá ció , a neuró zis é s a hiszté ria egyfajta
kezelé seké nt alkalmaztá k. Mé g Sigmund Freud is tá mogatta a
terá piá s cé lú klitoridektó miá t.
A becslé sek szerint napjainkban Euró pá ban tö bb mint
hatszá zezer kö rü lmeté lt lá ny é s asszony é l. Nagy-Britanniá ban
pé ldá ul majdnem szá znegyvenezren vannak, a tizenö t é v alatti
lá nyok kö zü l pedig hatvanezret veszé lyeztet ez az eljá rá s. Bá r az
FGM-et 1985-tő l hivatalosan tiltjá k, tová bbra is talá lunk rá pé ldá t az
Egyesü lt Kirá lysá g etnikai kisebbsé gei kö zö tt.
A vonatkozó tö rvé nyi elő ı́rá sok betartatá sa mellett az egé sz
vilá gon kampá nyolnak a nő k kö rü lmeté lé sé nek mint minő sı́tett
emberkı́nzá snak a tilalmá é rt. Tö bb szervezet is az UNICEF-fel kö zö s
nyilatkozatot adott ki, amelyben a kü lső nemi szervek
kö rü lmeté lé sé re mint az emberi jogok eltiprá sá ra hivatkoznak.
A borzalmas szoká s ellen vallá si vezető k is felszó lalnak. Az
Irorszá gi Muszlim Kö zpont fatvá t{43} adott ki. Ennek szerző je, Umá r
al-Kadri vezető imá m kijelentette, hogy az FGM minden formá ja
megengedhetetlen é s elı́té lendő . Hozzá fű zte tová bbá , hogy minden
muszlimnak kö telessé ge felemelni a hangjá t e gyakorlat ellen,
felhagyni vele, é s amennyiben tudomá st szerez ró la, bejelenteni azt
a megfelelő ható sá gokná l. Azt is hangsú lyozta, hogy az FGM negatı́v
hatá ssal van a nő k izikai, pszichikai é s é rzelmi kö zé rzeté re, é s
korlá tozza é letlehető sé geiket.
Hasonló hangnemben nyilatkozott az egyiptomi fő mufti is.
Rá mutatott, hogy a nő i nemi szervek kö rü lmeté lé se rombolja a nő k
lelki é s testi egé szsé gé t. Ezé rt fel kell hagyni ezzel a gyakorlattal,
ezzel tá masztva alá az iszlá m egyik legfő bb é rté ké t, miszerint nem
szabad ká rt okozni má snak.
Mindezen tanı́tá sok ellené re Egyiptomban tová bbra is a lá nyok é s
asszonyok kö rü lbelü l 90%-á t kö rü lmeté lik, ami a
kilencvenhé tmillió s lé lekszá m felé tartó lakossá gszá mot igyelembe
vé ve a vilá gon a legtö bb FGM-et alkalmazó orszá ggá teszi
Egyiptomot.

147
 2020 elejé n egy rosszul elvé gzett kö rü lmeté lé s kö vetkezté ben
elhunyt a tizenké t é ves Nada. Az eset a mé diá ban vitá kat gerjesztett,
Kairó utcá in pedig tü nteté sek tö rtek ki a lá nyokat megnyomorı́tó
eljá rá s ellen.
Ugyanakkor a fá raó k idejé ig visszanyú ló szoká s megszü nteté se
nem lesz egyszerű feladat, mivel mé lyen gyö kerezik az egyiptomi
tá rsadalom mentalitá sá ban é s hagyomá nyaiban.
A sajtó nak nyilatkozó kö zé pkorú egyiptomi asszony kifejti, hogy
mivel nagyanyá ikat é s az anyá ikat is kö rü lmeté lté k, a szoká sjog
alapjá n napjaink lá nyai eseté ben is ehhez kell igazodni. A fé rje
hozzá teszi, hogy mindegyik lá nyá t kö rü lmeté lté k, mivel „ez
szü ksé ges é s illendő ”.
Emberek millió i gondolkoznak ı́gy Egyiptomban, é s nehé z arró l
meggyő zni ő ket, hogy nincs igazuk, hogy rossz a tradı́ció , amelynek
alapjá n szé gyenteljes mó don csonkı́tanak meg kislá nyokat. Nada
halá la utá n egy nő kbő l á lló orvoscsoport egy teljes napot tö ltö tt egy
kairó i metró megá lló ban, hogy felvilá gosı́tsá k a já ró kelő ket a nő k
kö rü lmeté lé sé vel kapcsolatos problé má kró l. Egyikü k kiemelte,
mennyire megviseli a kö rü lmeté lt nő ket az intim kapcsolatok
hiá nya.
Amikor Muhammad az euró pai nő kkel lebonyolı́tott forró
szexuá lis aktusait ecseteli, amiket szembeá llı́t a frigid egyiptomi
nő kkel folyatott szexszel, kifejti, hogy hon itá rsai azé rt olyan
elé gedettek a felesé gü kkel, mert sosem tapasztaltá k meg a
kü lö nbsé get – amit ő igen.
– A fé r iak elé gedettek. Ná luk a szex a megkö nnyebbü lé sig, azaz
ké t percig tart, mikö zben a nő fekszik, mint egy darab fa. A
fé r itá rsaim ezt teszik, mert szerintü k ez ı́gy normá lis. Ugyan mit
tudnak ő k? Fö ldmű vesek. Sosem bú jtak ö ssze turistanő kkel.
Muhammad elrendezett há zassá got kö tö tt, ami alig ké t hé tig
tartott. A szakı́tá s okaké nt a nem kielé gı́tő szexuá lis aktust jelö lte
meg.
– Merev volt, mint a tuskó , é s ezé rt nem sikerü lt a há zassá g. Az
volt a gond, hogy é n má r megtapasztaltam, milyenek az euró pai nő k.
Tudtam, milyen szexelni egy olyan nő vel, aki ö rö mé t leli a
szerelmeskedé sben. Az egyiptomi nő k nem é reznek semmit!
Aztá n rá né z az ő t interjú voló ú jsá gı́ró nő re, sokkoló
kö vetkezteté ssel á ll elő :
– Tö nkretettü k az asszonyainkat!
– A nő vé reidet kö rü lmeté lté k? – irtatja az ú jsá gı́ró nő .
– Igen.

148
 – Ok hogyan viselik a szexet a fé rjü kkel?
– Sı́kosı́tó t haszná lnak. Csakis azé rt fekszenek le a fé rjü kkel, hogy
kielé gı́tsé k. Alig ké t percig tart az aktus. Né melyikü k megpró bá lja
eljá tszani az é lvezetet, de a helyzet az, hogy fá j nekik.
– A hú god is kö rü l van meté lve?
– Persze, mit tehettem volna? – Mutató ujjá t a hü velykjé hez
csippenti, ı́gy mutatja, hogy semmit. – Kivá gtá k azt az apró sá got, ami
a nő k lá ba kö zö tt van, amikor a hú gom ké té ves volt. A szü leim
csiná ltattá k meg.
– Azt mondtad, hogy Kairó ban is folyik a szexkereskedelem, ső t
Szaú d-Ará biá bó l is já rnak fé r iak az itteni prostituá ltakhoz. Ezek a
nő k is kö rü lmeté ltek?
– Naná ! Hisz egyiptomi nő krő l van szó . Biztos vagyok benne, hogy
ő k is csak megjá tsszá k az orgazmust.
Nő k millió i szenvednek kislá nyké nt, amikor hozzá tartozó ik
megrendelé sé re sarlatá nok megnyomorı́tjá k intim testré szü ket.
Szenvednek, mikö zben nö vekszenek, é s akkor is, amikor felnő ttek.
Szenvednek nő ké nt, amikor a megcsonkı́tott szerveik miatti
rettenetes fá jdalom kö zepette tettetniü k kell az é lvezetet, hogy
lenyugtassá k é s kielé gı́tsé k az ö nző fé r iakat.
Jelenü nkben, a 21. szá zadban.

***

– Nagy má zli, hogy ismered Tareket!

Lizá val madarat lehetett volna fogatni.
A szobá mban ü ltek Nadiá val, é s whiskyt iszogatva idé zté k fel a
szexorgia fő bb mozzanatait. Nem tartottam fontosnak felvilá gosı́tani
ő ket arró l, hogy nem az é n é rdemem a gazdag sejkekkel való muri.
Omá r nyilvá n má r az ukrá n lá nyok megvá sá rlá sakor tisztá ban volt a
szexduó ban rejlő lehető sé gekkel. A produkció jukkal kibő vı́tette a
frissen nyitó bordé ly vá laszté ká t, é s tová bbadta ezt az infó t
Tareknek, aki felhajtotta rá a keresletet. A lá nyok pedig megé rkeztek
a whiskyvel, hogy kö szö netet mondjanak nekem. Mindig jó l jö n a
whisky a kupiban, szó val, ha Lizá é k fé lreé rtetté k a helyzetet, az az ő
bajuk.
Lizá val é s Nadiá val ellenté tben é n nem voltam elragadtatva a
sejkekkel tö ltö tt esté tő l. Amint visszaé rtem az orgiá ró l a szobá mba,
hiszté riá s rohamot kaptam. Fuldokolva sı́rtam, é s ú gy reszkettem,
hogy mé g lezuhanyozni is ké ptelen voltam. Fá jdalom já rta á t a
testemet. Arra vá gytam, hogy minden mocskot lemoshassak,

149
letö rö lhessek, lekaparhassak, kidobhassak – de mé g ö nmagam
megtisztı́tá sa é rdeké ben is undorodtam hozzá é rni a testemhez.
Há nyingerem volt magamtó l. Egy utolsó senki voltam, akivel a sejkek
olyan fö rtelmesen bá nhattak el, ahogy nekik tetszett.
– Igen, ezt té nyleg jó l kifogtuk. – Nadia egyeté rtett Lizá val, é n
viszont szinte egy hú zá sra kü ldtem le egy fé l pohá r whiskyt.
– Undorı́tó volt – jelentettem ki, mert má r nem tudtam tová bb
hallgatni ezt az ö mlengé st.
– Neked aztá n té nyleg fogalmad sincs arró l, mi az undorı́tó . Igaz,
Nadia? – Liza komor pillantá st vetett a bará tnő jé re. Nadia egé sz
testé ben megborzongott.
A szexduó nak megvoltak a sajá t sö té t, mocskos titkai.
– Igaz – bó lintott Nadia. – Ezek a sejkek nagyon kulturá ltak voltak.
– Igen, nagyon is – helyeselt Liza. – Pontosan megmondtá k, mit
vá rnak el tő lü nk. Es tisztes borravaló t adtak. – A szeme felszikrá zott.
– Azt ı́gé rté k, hogy visszajö nnek mé g – fű zte hozzá elé gedetten
Nadia.
Neeee!
Minden porciká m tiltakozott.
– Remé lem, nem vá ratnak magukra soká ig. – Az ukrá n lá ny nagy
keresetre szá mı́tott.
Neeee!
Az orgia utá ni napon bejö tt hozzá m a ickó , aki a kö nyö kö mmel
foglalkozott. Megvizsgá lt, é s kijelentette, hogy nem tö rt el a karom,
szerencsé re csak erő s zú zó dá sró l volt szó .
– Minden rendben? – ké rdezte.
Semmi nem volt rendben. Az á nuszombó l vé r szivá rgott, amit
nem tudtam elá llı́tani. Fektemben egy kicsit jobb volt, de ha
kimentem a mosdó ba, vé rt é s nyá lká t lá ttam a vé cé papı́ron.
Rá adá sul nemcsak fá jt, de kellemetlenü l é gett é s viszketett is.
Szé gyelltem elmondani. A fé r i é szrevette zavaromat.
– Mondd, mirő l van szó !
Tová bb hallgattam.
– Ha most nem kezelem, ké ső bb sokkal rosszabb lesz.
Igaza volt. Magá tó l ez nem gyó gyul meg.
– Egy pillanat. Mindjá rt jö vö k. – Bementem a fü rdő szobá ba, hogy
rendbe tegyem magam.
A ickó kint vá rt, é s alaposan megmosakodtam, mielő tt
visszamentem volna hozzá .
– Mi a gond? – faggatott tová bb.
Mé g most is nehezemre esett beszé lni ró la.

150
 – Vagina? – ké rdezte.
Megrá ztam a fejem.
– Anusz?
Bó lintottam.
– Mutasd!
Megvizsgá lt, é s ı́gy szó lt:
– Adok fá jdalomcsillapı́tó é s gyulladá sgá tló kré met meg tablettá s
gyó gyszereket. – Elindult kifelé . – Mindjá rt behozza valaki.
– Kö szö nö m!
Amikor elment, arra gondoltam, hogy ennek az embernek a
bordé ly a munkahelye. Omá r izeti a prostituá ltak egé szsé gü gyi
ellá tá sá é rt, hisz pé nzü gyi é rdeke fű ző dik ahhoz, hogy a lá nyok
egyetlen napra se essenek ki a munká bó l. Ezé rt é rdemes aká r egy
orvost is felvenni. Mintha csak egy á llatorvossal kezeltetné a busá s
hasznot hozó jó szá got.
Ké ső bb megjelent a nő , aki az é telt hordta szé t, é s hozta az ı́gé rt
orvossá gokat. Bevettem a tablettá t, a fá jó s helyet bekré meztem.
Segı́tett, bá r a hatá sa meglehető sen rö vid volt. Ké ső bb á tjö ttek az
ukrá n lá nyok, akik hoztak whiskyt. A pia a gyó gyszerné l is erő sebben
hatott.
– Hamdan sejk nekem is megı́gé rte, hogy nemsoká ra visszajö n –
mondta Liza dicsekvő hangsú llyal.
– Talá n elvisznek valahová magukkal… – á brá ndozott Nadia. –
Pá rizsba vagy Londonba.
– Vagy a Rivié rá ra… – toldotta meg Liza. – Te hová is menté l volna,
Julia?
– Saint-Tropez-ba.
– O, igen, Saint-Tropez! Mit gondolsz errő l, Nadia? – Liza odahajolt
bará tnő jé hez. – Ha a sejkek…
Az ukrá n lá nyok má r luxusutazá sokró l sző ttek terveket. Nekem
elegem volt a sejkekbő l. Nem bı́ztam bennü k. Ibrahim sejk is sokat
beszé lt a franciaorszá gi ú tró l, mé g ruhá kat is vett az alkalomra,
mé gsem lett belő le semmi. Elé g volt megné znie Latifa
hastá ncmutatvá nyá t, é s teljesen megfeledkezett ró lam. Szó val nem
bı́ztam a sejkekben.
Liza Nadiá val arró l locsogott, milyen elit é letü k lenne á llandó
sejkkuncsaftok mellett, é n pedig ekö zben Stevenre gondoltam. Tarek
kö zelsé ge a legszö rnyű bb csaló dá s emlé keit hı́vta elő , az á llandó
megalá ztatá s é s fá jdalom pedig nagyon bizonytalanná tett.
Hiá nyzott Steven… A nyugalma, a tá mogatá sa, a megé rté se, mé ly
empá tiá ja, inom é rinté se… Szerelmem. Egyetlenem.

151
 Mindö ssze egy napja á lltam csatasorba az ú j nyilvá noshá zban,
mé gis tudtam, hogy enné l aká r rosszabb is lehet. Omá r való szı́nű leg
a sejkek fura szexuá lis passzió inak luxusszintű kielé gı́té sé re
szakosodott ü zletbe fektetett bele, é s ezek a hó bortok idő nké nt
kü lö nlegesen perverznek bizonyulhatnak. Emlé kszem, Dubajban
keringett egy piká ns tö rté net egy sejkrő l, aki ú gy é lte ki sajá tos
szexuá lis fantá ziá já t, hogy egy é lő angolná t dugatott fel a vé gbelé be.
Talá n é ppen emiatt akarta Omá r, hogy mindig legyen ké zné l egy
orvos; vagy ha nem is orvos, de olyasvalaki, aki konyı́t né mileg az
orvostudomá nyhoz, hisz ki tudja, aká r valamelyik sejknek is
szü ksé ge lehet rá …
Kopogtattak.
– Dina? – Nadia taná cstalanul kö rü lné zett, hová rejthetné el a
szeszt.
– Dina nem kopog, hanem bedö nget – jegyeztem meg.
– Nem kell eldugnod a piá t, Dina maga szá llı́tja Juliá nak a vodká t
– hı́vta fel a igyelmet kü lö nleges stá tusomra Liza.
– Té nyleg? – lepő dö tt meg Nadia, é s ké rdő pillantá st vetett rá m.
– Aha – mondtam.
Mé g egyszer kopogtak, aztá n valaki csendben kinyitotta az ajtó t .
– Bejö hetek?
Wiktoria volt az.
– Há t persze, bú jj be, Wiki!
Az első kuncsaftja ó ta nem lá ttam.
Té tová n oldalgott be a szobá ba. Olyan volt, mint egy ö sszetö rt
csö ppsé g, akit szı́vtelen gazemberek bá ntottak, é s aki azé rt jö tt, hogy
valaki vé gre magá hoz ö lelje, megvigasztalja. Amit egyikü nk sem tett
meg. A kupiban nincs é rzelgé s.
– Ulj le! – hı́vtam beljebb.
Lá tszott rajta, hogy zavarba jö tt. Az ukrá nokra nem szá mı́tott.
Elö blı́tettem a gyó gyszerbevé telhez haszná lt vizespoharamat, é s
kitettem az asztalra.
– Tö ltsetek neki is!
Nadia kó lá t ö ntö tt a whiskyhez. Wiktoria egyszerre, mohó n
hajtotta fel az italt. Nem faggattuk. Majd elmondja, ha akarja. De
nem akarta. Csendben kortyolgatta az ú jabb kokté lokat, mikö zben
hallgatta, amint Liza é s Nadia arró l á brá ndoznak, miké nt é lik majd
vilá gukat a sejkek tá rsasá gá ban a dollá rmillió kat é rő jachtokon,
magá nrepü lő kö n, luxushotelekben, exkluzı́v é ttermekben… A palack
csakhamar kiü rü lt.

152
 Az ukrá n lá nyok é s Wiktoria lelé ptek, é n pedig tö rni kezdtem a
fejem, hogyan szerezhetné k egy mobilt é s hı́vhatná m fel Stevent. Ha
sikerülne elérnem, hallhatnám a hangját. Az segítene kibírni. Ő pedig
megtudná, hogy még mindig Egyiptomban vagyok. Tudná, hol
keressen. Meg kell tennem. A lehető leghamarabb. Feltétlenül.
Kiderü lt azonban, hogy telefont szerezni bizony nem egyszerű . A
kö vetkező pá r napban nem adó dott lehető sé gem megkaparintani
valamelyik ü gyfé l mobiljá t. Egyre frusztrá ltabbá é s idegesebbé
vá ltam. Ekö zben Tareket tö bbszö r is lá ttam. Idő nké nt ú gy bukkant
elő a klub fü stjé bő l-gő zé bő l, mint egy ré m á lom szö rnye. Bá r nem
jö tt a kö zelembe, maga a lá tvá nya is felzaklatott é s ké tsé gbe ejtett.
Vé gü l egyik este kiszú rtam egy kö zé pkorú fé r it, aki nem a
nadrá gjá ba vagy a ké zitá ská já ba sü llyesztette, hanem egyfolytá ban a
keze ü gyé ben tartotta a mobiljá t. Lá ttam, hogy né há nyszor feldú ltan
telefoná l. Ké ső bb mé rgesen lecsapta a ké szü lé ket a bá rpult lapjá ra,
é s nem vette fel a tö bbi hı́vá st. A mobilja ekkor má sfé le
hangjelzé seket kezdett kiadni magá bó l, amelyek arró l tanú skodtak,
hogy egy raká s bejö vő ü zenete é rkezett. A fé r i mé rgesen meredt a
ké szü lé kre – ú gy tű nt, valaki zaklatja. Kivá rtam egy kicsit, majd
letelepedtem a mellette lé vő szé kre.
– Hi!{44} – kezdtem ki vele.
– Hi! – felelte. Ez jó jel volt.
Biccentettem a pultosnak, hogy jö het egy kokté l. A telefon
hamarosan ú jra pittyegni kezdett, amitő l a fé r i arca mé g inká bb
elsö té tü lt.
– Dü hı́tő – jegyeztem meg.
– Nagyon – é rtett egyet velem.
Lá tszott, hogy valamin tö ri a fejé t, az sms-ek meg egyre csak
á radtak. A legkö zelebbiné l á llı́tott valamit a ké szü lé ken, amitő l az
elhallgatott. Szı́vbő l remé ltem, hogy nem kapcsolta ki teljesen. A
ickó rendelt mé g egy italt, gyorsan lekü ldte, aztá n rá m né zett:
– Mehetü nk?
– Gyerü nk! – Leká szá ló dtam a bá rszé krő l, é s megindultam a
szobá m felé , ő pedig felmarkolta a mobiljá t, é s jö tt utá nam.
A szexet hamar letudtuk. Egyre vá rtam, mikor megy má r ki vé gre
a pasas a fü rdő szobá ba, hogy megszerezzem a ké szü lé ket, amit az
á gy mellett, az é jjeliszekré nyen hagyott. De ő csak fekü dt tová bb
mozdulatlanul, lehunyt szemmel, mintha nem lett volna kedve
visszaté rni a hé tkö znapokba. Nagyokat só hajtott, é s a gondolataiba
merü lt. Egyszerre feleszmé lt, az ó rá já ra né zett, aztá n bevette magá t

153
a fü rdő szobá ba. Hallottam, ahogy beindı́totta a zuhanyt – ö rü ltem,
hogy ı́gy tö bb idő t kapok, é s a beszé lgeté st sem hallhatja meg.
Gyorsan felkaptam a ké szü lé ket. A pasas szerencsé re nem
kapcsolta ki. Beü tö gettem Steven telefonszá má t, é s szı́vdobogva
vá rtam, hogy jelentkezzen. De… A csengő hang helyett egy kimé rt
arab nő i hang informá lt valami olyasmirő l, hogy a hı́vott szá m nem
elé rhető , vagy má r nem é rvé nyes.
Steven! Fá jdalom hası́tott a szı́vembe. Hol vagy?
Nem volt sehol.

154
 X. FEJEZET

Vissza a kezdetekhez

Ugy é reztem, felfordult velem a vilá g. Steven né lkü l, a szabadulá s

remé nye né lkü l semminek nem maradt é rtelme. Mindennapos
szenvedé sre ı́té lve má r nem is á lmodozhattam. Mire vá rjak? Nem
é lhettem a jobb jö vő remé nyé ben, mert ez a jö vő Steven né lkü l má r
sosem kö vetkezhetett be.
A legjobban az aggasztott, hogy mi lehet vele. Jó l tudtam, hogy
Tarek elejtett megjegyzé se a – szerető cské mrő l – csakis rá
vonatkozhatott. Vagyis Tarek tudott Stevenrő l, é s arró l, hogy
való szı́nű leg ő segı́tett nekem megszö kni.
Es ha ezé rt vé res bosszú t á llt rajta? Megremegtem. Az
emberkereskedő k nem ismernek kegyelmet…
Meggyö tö rtek a tulajdon gondolataim. Né ha remé nykedtem, hogy
a szerelmem biztonsá gban van, má skor amiatt vergő dtem, hogy
ellensé geink milyen messzire meré szkedhettek el aljassá gukban…
Az emberkereskedő bandá k minden lé tező mó don tö rnek a cé ljuk
felé . Borzalmas kı́nzá soknak teszik ki á ldozataikat, é s hidegvé rrel
gyilkolnak.
Steven, szerelmem… Drágám, egyetlenem… Sı́rtam, annyira
hiá nyzott. Sirattam beteljesü letlen szerelmemet. Tehetetlenü l
szenvedtem.
Aztá n megint sikerü lt kis idő re elhitetnem magammal, hogy
Stevennek semmi baja, hogy nincs veszé lyben. Meggyő ztem magam,
hogy mivel Omá r é s jobbkeze, Tarek ú j ü zletbe vá gtak bele, talá n
nincs idejü k Steven ü ldö zé sé re. Pé nzzel ugyan bá rmit el lehet
inté zni, de abbó l, amit a bordé lyban dolgozó arab nő ktő l
megtudtam, Egyiptomban illegá lis a prostitú ció – tehá t ahhoz is
meglehető sen sok embert kellett le izetni, hogy a nyilvá noshá z
egyá ltalá n mű kö dhessen. Es ha sző nyeg alá akarná nak sö pö rni egy
gyilkossá got, az té nyleg egy vagyonba kerü lne…
Volt mé g egy dolog, ami mé rhetetlenü l aggasztott: Steven talá n
arra a kö vetkezteté sre jutott, hogy Szandzsaj emberei szerezhettek
vissza, vagyis felté telezhette, hogy visszavittek Dubajba. Esetleg,
hogy rö gtö n eladtak Izraelbe, vagy valamelyik szaú di sejk jachtjá ra.

155
Aká r agyon is verhettek, a testemet pedig a tengerbe hajı́thattá k,
vagy a sivatagban á stá k el. Bá rmit megtehettek volna velem. Ha
Steven biztonsá gban volt is, é s minden kö vet megmozgatott a
megtalá lá som é rdeké ben, akkor is csak tű t kereshetett a
szé nakazalban. Fé ltem, hogy a rengeteg nyom kö zö tt nem fogja
megtalá lni az igazit.
Esté nké nt ké nyszerı́tettem magam, hogy kifessem az arcom,
kiö ltö zzem, fellé pkedjek a szalonba, kuncsaftokra vá rjak,
mulattassam, itassam ő ket, majd szobá ra menjek velü k. Most sokkal
nehezebben ment, mint Dubajban, mert egy idő re, egy nagyon rö vid,
kurta kis idő re megé rezhettem, milyen é lmé ny a szabadsá g, a
szerelem… Steven azt mondta, gondoljam azt, hogy turista vagyok.
Es a vele tö ltö tt pá r nap való ban olyan volt, mint egy csodá latos
nyaralá s. Turistá nak é reztem magam, mikö zben lelkesen
megbá multam a szı́nes korallzá tonyokat, igyeltem a tü rkiz vı́zben
ciká zó halakat… Turista voltam, mikö zben hallgattam az elbű vö lő ,
romantikus arab dal fordı́tá sá t… Amikor csó kolt é s dé delgetett…
Ugy é reztem magam, mint egy nő . Es nem mint egy prosti.
A legborzasztó bb napokon mindig emlé kezetembe idé ztem a
szerelmemmel tö ltö tt legszebb pillanatokat.
A bordé lyban ú j lá nyok jelentek meg. Bahreinbő l é s Katarbó l is
é rkeztek prostituá ltak – má ris ő k lettek Liza é s Nadia veté lytá rsai. A
ré gi é s ú j lá nyok má r az első esté tő l fogva gyű lö lkö dő pillantá sokkal
mé regetté k egymá st, mert tudtá k, hogy versenyezniü k kell a
legtehető sebb sejkek igyelmé nek felkelté sé é rt. A friss csapat
nagyon tapasztalt lá nyokbó l á llt, akik rö gtö n szemet vetettek a
legjobb kuncsaftokra.
– Pfuj, micsoda ribanc! – sziszegte oda Liza Nadiá nak igencsak
savanyú ké ppel.
– Melyik? – ké rdezte bará tnő je.
– Ott, az… – mutatott Liza egy fekete, hosszú hajú é s delejes
tekintetű nő re, aki egy gü lü szemekkel rá meredő sejkkel tá rsalgott.
– Ja, ő Angela… – Nadia grimaszolt. – Naná , hogy ribanc. – A
hangjá bó l fé lté kenysé g á radt. – Hogy kerü lt ez ide?
– Azt hiszem, Dohá bó l hoztá k, Katarbó l. – Liza má r olyan ré gó ta
dolgozott a szexbizniszben, hogy ké pes volt azonnal felismerni
legfő bb rivá lisait.
– Há t a szá rmazá sa? – Nadia kelletlenü l ismerte el, hogy Angela
izgalmas szé psé g.
– Spanyol… – szű rte a fogai kö zö tt a szó t Liza.

156
 – Szó val spanyol… – ismé telte meg Nadia, aki tudta, hogy
amennyiben Spanyolorszá got csupá n egy nő ké pviseli a bordé lyban,
az má r az illető t egyedi kategó riá ba helyezi. A sejkek pedig elő nyben
ré szesı́tetté k az egyedisé get.
– Es mé g arra a má sikra is vigyá zni kell – intett Liza valaki felé ,
akit a plasztikai sebé szeti beavatkozá sok Barbie-vá alakı́tottak á t.
Kislá nyos, ró zsaszı́n miniruhá ban mutogatta hosszú lá bait. Karcsú
dereká t é s dú s kebleit csatos fehé r ö vvel emelte ki. Roppant
kihı́vó an festett.
– Ot meg honnan szalajtottá k? – tudakolta keserű en Nadia.
– Maná má bó l.
– Tő lü nk, Bahreinbő l?
– Ezt mondta.
– Hogy hı́vjá k?
– So ia.
– Szá rmazá sa?
– Dunsztom sincs. – Liza dü hö sen mé regette az ú j lá nyt. – De azt
tudom, hogy amint tudomá st szerzett a mi erotikus duó nkró l,
ugyanilyet akart megalakı́tani Angelá val.
– Good luck!{45} – nyerı́tett fel gú nyosan Nadia. – Nem olyan
kö nnyű az, mint ahogy ké pzelik. Mire ö sszeszoknak…
– Ha jó k a szexben, hamar rá é reznek. – Liza aggó dott a
konkurencia miatt.
– Nem hinné m… – Nadia alaposan vé gigmé rte mindké t lá nyt. –
Ké t barna csaj… Dö gunalom… A mi pá rosunkban van sző ke is, fekete
is – a sejkek ezt szeretik.
– Há t, nem is tudom… – Liza tová bbra is ké tel kedett.
– Ezenkı́vü l ez az Angela olyan, mint egy pornó ilmes kurva… –
Nadia nem inomkodott. – So ia pedig egy Barbie baba… Szerintem
nem is illenek egymá shoz.
– Dehogynem illenek – vitatkozott Liza –, mivel a Barbie babá k
eleve ú gy né znek ki, mint a prostituá ltak. Szó val nem lá tok a
dologban ellent mondá st.
– Micsoda? – ké pedtem el, mert meghö kkentett, hogy a vilá g
legné pszerű bb já té ká t é s a kurvá lkodá st egy lapon emlı́tik.
– Te nem tudsz errő l? – fordult felé m Liza.
– Nem.
– Ruth Handler, a Barbie baba tervező nő je az egyik né met
szexbá bot, a Bild Lillit vá lasztotta elő ké pü l, amit viszont egy
ü zletemberek szá má ra ké szı́tett ké pregé ny prostituá ltjá ró l
mintá ztak.

157
 – So ia-Barbie is mindjá rt talá l magá nak egy ü zletembert –
kotyogott kö zbe Nadia, mert é pp egy potrohos sejk ereszkedett le a
lá ny mellé .
– Né metorszá gban a Bild Lilli szexbabá t fé r iaknak á rusı́tottá k a
bá rokban é s a tra ikokban – folytatta Liza.
– Micsoda meglepeté s… – Alaposan meghö kkentett a tö rté net,
amit az ukrá n lá ny mesé lt a legné pszerű bb kislá nyjá té kró l.
– Es ké pzeld, Julia, Ruth Handlernek lengyel gyö kerei is voltak!
– Hogyhogy? – Errő l sem tudtam.
– Mert lengyel zsidó emigrá nsok gyereke volt.
– Erdekes…
– Ugye? Há t mé g ha hozzá veszem, hogy a Barbie modelljé nek
tervezé sé né l Ruthnak egy mé rnö k, Jack Ryan nyú jtott segı́tsé get, ő
pedig aztá n té nyleg szé p kis má kvirá g volt! – Liza felvihogott.
– Mié rt?
– Szeretett első osztá lyú csajokkal é s call girlö kkel lé becolni – a
lé nyeg, hogy jó kora dudá ik legyenek, é s hasonlı́tsanak Barbie-ra, a
já té k babá ra, amit megalkotott. Ugy hı́rlik, a há zá ban orgiá kat
szervezett, ahol csak ú gy hemzsegtek a Barbie-hasonmá ssá alakı́tott
csajok. – Hogy jó l be tudjon é pü lni a szexbizniszbe, Liza erő s
é rdeklő dé st mutatott a fé r iak erotikus fantá ziá i irá nt.
– Ugy tű nik, nem csak Jacket elé gı́tik ki é lő Barbie-k… – Nadia a
tekinteté vel So iá t kö vette, aki leszá llt a bá rszé krő l, é s a kijá rat felé
tartott. Eppen a szobá já ba vezette a pufó k sejket.
– Mondtam, hogy ré sen kell lennü nk… – igyelmeztette Liza. – A
veté lytá rsak nem pihennek.
– Igazad van, de é n inká bb azon a kis Lolitá n tartaná m rajta a
szemem… – jegyezte meg Nadia.
– Kire gondolsz? – ké rdezte Liza.
– Hogy is hı́vjá k… – tö prengett Nadia. – Teljesen kiment a
fejembő l… – Kö rü lné zett. – Nincs most itt. Sok kuncsaftja van, Julia,
te nem emlé kszel a nevé re?
– Fogalmam sincs, kirő l beszé lsz!
– Mondtam, hogy affé le kis Lolita… – Nadia pillantá sa megint a
termet pá sztá zta. – Kiné zetre kislá nyos. Hó fehé r porcelá nbő r, tá gra
nyitott, á rtatlanul pislogó szemecské k.
– Rima? – Magam elé idé ztem a iligrá n kislá nyt, aki kiskorú nak
né zett ki.
– Ez az, Rima! – helyeselt Nadia. – O affé le á rtatlan virá gszá l, de
azé rt elé g ü gyesen tekereg a sejkek kö rü l.

158
 – Csak nem mindenkinek olyan az ı́zlé se… – vetette oda Liza. –
Rimá t felcsı́pni né mileg má r pedofı́liá ba hajlik, szó val nem
mindenkinek szó rakoztató .
– Wiki is ezt a stı́lust ké pviseli… – jelentette ki Nadia.
– Csakhogy Wiki egyfolytá ban ré mü lt nyusziké pet vá g. Szerintem
mé g most sem bé ké lt meg a helyzeté vel… – mondta Liza. – Hogy van
most, Julia?
– Nem tudom, elé g szó fukar lá ny.
Nem akartam beavatni ő ket abba, hogy Omá r é s az ő rö k tö bbszö r
megerő szakoltá k Wiktoriá t. Ez Wiktoria ü gye volt. Nem szerettem
volna bordé lypletyka té má já vá tenni az ellene elkö vetett
aljassá gokat.
– Szerintem tú lsá gosan visszahú zó dó – kö zö lte Liza.
– Szerintem is – é rtett egyet Nadia a bará tnő jé vel.
– Má rpedig a szexben nem jó – folytatta Liza –, ha valaki ú gy
fekszik, mint egy fatuskó . Nem ezé rt já rnak ide a fé r iak.
– A tuskó ikat otthon tartjá k… – rö hö gö tt fel Nadia.
– Naná ! – vihogott Liza is.
– De Wiki nagyon iatal, szé p é s ü de – tiltakoztam –, é s
kuncsafthiá nyra sem panaszkodhat.
Sajnos, tettem hozzá gondolatban, mert tudtam, mennyire
szenved emiatt.
– Kü lö nben pedig… – mé lá zott el Liza. – Mindenkinek má s az
ı́zlé se…
– Ezé rt is szerez be Omá r ennyifé le nő t . – Nadia a bejá rat felé
pillantott. – Azt hittem, hogy a mi sejkjeink… De nem. – A hangjá bó l
kié rző dö tt a csaló dottsá g.
– Julia, Tarek nem mondta, mikor jö nnek ú jra? – ké rdezte Liza.
– Nem.
Tarek emlı́té sé re libabő rö s lettem.
– Ohó , most é rkeznek! – sikkantotta izgatottan Nadia.
– Kik? A sejkjeink? – é lé nkü lt fel Liza.
– Nem… Tarek az, egy idegen sejkkel – kö zö lte Nadia. – De
Angelá hoz mennek. – Az ukrá n lá ny lekó kadt.
– Mondtam, hogy ezzel az Angelá val vigyá zni kell… – mordult fel
Liza.
– Nekü nk viszont itt van Julia. – Nadia hozzá m hajolt. – Ké rdezd
meg tő le, mikor jö nnek ú jra a sejkek!
– Rendben – mondtam, csak hogy vé gre bé ké n hagyjon.
– Egyé bké nt ez a Tarek marha jó ké pű pasas. – Liza elismerő en
bó logatott.

159
 Errő l aztá n vé gké pp nem akartam beszé lni, ezé rt té má t
vá ltottam.
– Az egyiptomi lá nyok is jó l boldogulnak.
– Dalila azt mesé lte, hogy Lará val Kairó bó l jö ttek ide, ahol má r
dolgoztak a szakmá ban, szó val van tapasztalatuk – mondta Nadia, de
nem igazá n igyelt oda a beszé lgeté sre, egyre csak az ismerő s
sejkeket leste. – Vannak fé r iak, akik odavannak az egyiptomi
csajoké rt.

***

Az ó kori Egyiptomban, amelynek kultú rá ja a Krisztus elő tti

harmadik é vezredné l is tá volabbi mú ltba nyú lik vissza, a prostitú ció
szé les kö rben gyakorolt é s elfogadott tevé kenysé g volt.
„Az orszá gban jó l ismerté k a »skarlá t nő ket«.{46} A prostitú ció
való szı́nű leg á ltalá nosnak volt mondható , a kurtizá nok kö zö tt pedig
sok fé rjes asszony is akadt, akiket a fé rjü k elhagyott, é s akik
orszá gszerte vá ndorolva ű zté k ezt a szakmá t.”{47}
A prostituá ltak piros szá jfesté ket haszná ltak, tetová ltá k magukat,
é s kihı́vó ra pingá ltá k az arcukat, hogy kivá ljanak a tö bbi nő kö zü l.
Nyı́ltan é s szabadon dolgozhattak, de a tevé kenysé gü ket csak az arra
kijelö lt helyeken vé gezhetté k.
A szakrá lis prostitú ció val foglalkozó nő k szenté lyekben laktak. A
prostitú ció ezen formá já t isteni tevé kenysé gké nt, az isteneknek tett
felajá nlá ské nt tartottá k szá mon, a szent prostituá lt igen tisztelet-
remé ltó volt. A csalá dok a legszebb leá nygyermekeiket ajá nlottá k fel
a nemes szolgá lat teljesı́té sé re. A szent prostituá ltak izetsé get nem
kaptak, mert e magas presztı́zs magá ban foglalta jutalmá t. A lá nyok
egyszerű ruhá kban vagy meztelenü l sé tá lgattak a szenté lyben, é s
fogadtá k az ő ket felkereső , ké jre vá gyó fé r iakat. Az idő sebb lá nyok
elhagytá k a szenté lyt, é s fé rjhez mentek ú gy, hogy a korá bban
betö ltö tt szerepü k miatt semmifé le megszé gyenı́té s nem é rte ő ket.
Erdemes megjegyezni, hogy az ó kori egyiptomiaknak nem volt
szavuk a szűzre, ami jelzi, hogy a szü zessé gnek sem tulajdonı́tottak
nagy jelentő sé get.
„Há zassá gkö té skor nem merü lt fel igé ny a szü zessé gre.
Tá rsadalmilag elfogadott volt a fü ggetlen szemé lyek há zassá g elő tti
szexuá lis kapcsolata, illetve maga a szexuá lis aktus is.”{48}
Ugyanakkor a há zassá g megkö té sé tő l szá mı́tva mindké t fé ltő l
hű sé get vá rtak el, a csalá st pedig szigorú an bü ntetté k. A nő re aká r
halá lbü nteté s is vá rhatott, a fé r it pedig vá lá sra ké nyszerı́thetté k.

160
 Az ó kori egyiptomiak kedvü ket lelté k a szexben, amely szá mukra
a teremté s, az é let, a halá l é s ú jjá szü leté s nagy kö rforgá sá t
jelké pezte. Az ó egyiptomi szerelmi kö lté szetben gyö nyö rű sorok
olvasható k, amelyek tö ké letesen adjá k vissza a szerelmesek
ragaszkodá sá nak é s egymá s irá nti elkö telezettsé gé nek é rzé sé t.

Ha a hangodat hallom, olyan, mint a gránátalma bora,

életet nyerek belőle, ha hallgatom.
Szerelmed mindent átjárt bennem,
mint a vízben feloldódó méz.

A kö ltő k a szerelmesek testi jellegzetessé geit is tö ké letesen

á brá zoltá k – a csodá s ló tuszvirá g jelentette a szexualitá s
szimbó lumá t:

Vetélytárs nélküli nővér, mind közül a legszebb, olyan,

mint a felkelő csillag-istennő a jó újév kezdetén.
Tökéletes és ragyogó. Bőre fénylik, szemében csáberő,
ha rád tekint.
Ajka édes, ha szól, de nem beszél sokat.

Karcsú nyak, csillanó homlok, haja valódi lápisz.{49}
Karja aranyat ér, ujjai, miként a lótusz virágai,
Formás feneke, karcsú dereka, combja – mind szépségét
  hangsúlyozza,
Lépte kecses, amint a földön tipeg.{50}

Az egyiptomi nő k nagy hangsú lyt fektettek a kü lső megjelené sü kre,
é s Nefertitinek, Egyiptom kirá lyné já nak ké pmá sai segı́tenek
elké pzelnü nk a korabeli szé psé geszmé nyt. Michelle Moran, a
Nefertiti cı́mű tö rté nelmi mű szerző je szerint a kirá lyné korá nak
Kleopá trá ja volt. Epp olyan szé p, é pp olyan gazdag, é s é pp olyan
hatalmas – ha nem hatalmasabb Kleopá trá ná l.{51}
Nefertiti – ’a szé psé g, aki megé rkezett’ – a XVIII. dinasztia idejé n
Ehnaton{52} fá raó nagyhatalmú felesé ge volt, a nagy kirá lyi hitves. A
fá raó é s neje mé ly szerelmé rő l á rulkodnak azok a dombormű vek é s
falfestmé nyek, amelyeken mint szerelmespá r lá tható k, amint
simogatjá k egymá st, é s csó kokat vá ltanak.
Nefertiti mellszobra egy bü szke, hosszú nyakú nő t á brá zol, fejé n
fá raó i koroná ja: magasra nyú ló lapsisak aranyozott kirá lyi
diadé mmal. Vá llá ra a korra jellemző nyaké k borul, melyet

161
geometrikus mintá k é s tová bbi szı́nes, az arany á rnyalatait jelző
ornamensek dı́szı́tenek. A szé psé ge teljé ben bemutatott nő szeme
sö té tké k, a szemö ldö ke szabá lyosan ı́velt, a já romcsontja magas; telt,
vö rö s ajká n mosoly já tszik.
Am nem csupá n a fá raó k felesé gé t foglalkoztatta ö nnö n
szé psé gü k, de a kor ö sszes egyiptomi asszonyá t is. Az arcfesté s
egyszerre tö ltö tt be szé psé gkiemelő é s vallá sos funkció t – az
isteneknek a nő ket vonzó nak kellett talá lniuk –, tehá t a nő k festetté k
magukat, é s szé p ruhá t ö ltö ttek. Bonyolult sminkjü k első sorban a
szemek kiemelé sé re ö sszpontosı́tott, a vastag szé nrajz a szem kö rü l
nemcsak é kesı́tett, de vé dett is a tű ző napsugaraktó l. Mé g a
szegé nyebb egyiptomi nő k is rengeteg bizsut aggattak magukra:
korall nyaklá ncokat, karkö tő ket, fü lbevaló kat, gyű rű ket é s dı́szes
gallé rokat. A fejü ket tarra borotvá ltá k, é s mé retre szabott paró ká t
hordtak.
A fá raó k szexualitá sa ö nkielé gı́té ssel kapcsolatos szertartá sokon
is szerepet kapott, mivel az ó egyiptomiak a maszturbá ció t a
teremté s é letadó aktusá nak tartottá k. Egyik mı́toszuk szerint a vilá g
é s annak valamennyi teremtmé nye is ennek kö vetkezté ben jö tt
lé tre, mert mindaddig az abszolú t semmiben csupá n egy isten
lebegett, Atum, aki onanizá lá s kö zben hozott lé tre egy isteni
ikerpá rt. Igy keletkezett a vilá gegyetem.
A fá raó k rituá lis maszturbá ció t vé geztek a Nı́lus vizé be, amit
é letadó folyó ké nt tiszteltek. Az ó kori Egyiptomban az idő t
ciklikusnak, é s nem az egymá s utá n kö vetkező pillanatok egymá sra
é pü lé sé bő l ö sszeá lló egyenes vonalnak tekintetté k. Az ó egyiptomi
nyelvben a magot é s az utódot, valamint a Nı́lus szabá lyos á radá sait
is ugyanazzal a szó val jelö lté k. A magnak ugyanaz volt a jelentő sé ge,
mint a fö ldek ciklikus elá rasztá sá nak é s a folyó vize á ltal
termé kennyé té telé nek. A termé kenysé g effé le é rtelmezé se szolgá lt
alapul a fá raó k Nı́lus vı́zé be tö rté nő szertartá sos maszturbá ció já nak.
A korszak egy má sik sajá tos szexuá lis jelensé ge a nekrofı́lia volt.
Az ó egyiptomiak elragadtatá ssal csodá ltá k a halá lt; errő l tanú skodik
a holttestek bebalzsamozá sa, a gigantikus sı́rhelyek, piramisok
emelé se, valamint a halá l utá ni é letre vonatkozó , apró lé kosan
kidolgozott hiedelemvilá g. Napjainkban is vannak, akik a
holttesteken lefolytatott szexuá lis aktust a kultú rá juk ré szé nek
tekintik. Hajdan e jelensé g igen gyakori volt – mé g Hé rodotosz is
megemlé kezett ró la. Lejegyezte, hogy az egyiptomiak szeretett, szé p
asszonyaikat holtuk utá n mé g há rom-né gy napig otthon tartottá k,
hogy elvegyé k a balzsamozó k kedvé t a hullá kkal való szextő l. Né há ny

162
nap utá n a testek bomlá snak indultak, é s a szexuá lis kö zeledé sek
má r nem veszé lyeztetté k a holtak bé ké jé t.
Nehé z eldö nteni, hogy a mai ember szá má ra a nekrofı́lia vagy a
krokodilokkal tö rté nő szex a sokkoló bb. Bá r a krokodilok szexuá lis
inzultá lá sa tiltott volt, ső t a kö zö ssé g rosszallá sá t is kivá ltotta, a
fé r iak nemegyszer lelté k perverz ö rö mü ket az á llatokkal való testi
egyesü lé sben.
A tö rté né szek szerint az ó egyiptomiak ismerté k a mó djá t, hogyan
fordı́tsá k há tukra a krokodilokat, mivel ı́gy az á llatnak nem á llt
mó djá ban kivé deni az emberi penetrá ció t , é s tá madni sem tudott.
Ugy tartottá k, hogy az aktus a krokodilokkal boldogsá got é s jó lé tet
hoz.{53}
Egy má sik á llat, amelyet gyakran haszná ltak kö zö sü lé sre, a kecske
volt, melyet a termé kenysé gi szertartá sok kereté ben lefolytatott
rı́tusok sorá n nő kkel é s fé r iakkal való kö zö sü lé sre egyará nt
betanı́tottak.
Hé rodotosz jegyezte fel: „Ezen a vidé ken az é n idő mben
csodá latos esemé ny tö rté nt: egy bak nyilvá nosan meghá gott egy
asszonyt, s a dolog aztá n kö ztudomá sú vá lett.”{54}
Az egyiptomi nő k kü lö nfé le mó dokon voltak ké pesek elé rni a
szexuá lis kielé gü lé st. Az egyik erotikus té má jú papiruszon egyebek
mellett szerepel egy olyan illusztrá ció , amelyen egy nő egy vá zá ra ü l
fel, való szı́nű leg ı́gy maszturbá l. Ismertté vá lt egy sajá tos,
ugyanakkor veszé lyes vibrá tor is, amelyet Kleopá tra haszná lt. Egy
kis fadobozt tö ltö tt meg é lő mé hekkel, majd ezt helyezte fel intim
testré szé be.{55}
A tö rté nelem sorá n a kü lö nfé le civilizá ció k egé sz sor kü lö nfé le
erotikus rı́tust hoztak lé tre, ami bizonyı́tja, hogy a szexualitá s té rtő l
é s idő tő l fü ggetlenü l fellobbantotta az egymá s utá n kö vetkező
generá ció k ké pzeleté t é s é rzé keit.

***

Nem szerettem, ha Tarek ott já rt-kelt a szalonban, de egy idő utá n ez
egyre gyakrabban megtö rté nt.
– Te meg mié rt vagy ilyen morcos? – ereszkedett le mellé m a
szé kre Liza.
– Ugyan minek ö rü ljek?
– Ugyan mié rt bá nkó dná l? – Liza jó t nevetett a sajá t riposztjá n.
Nekem viszont nem volt kedvem derü lni. Inká bb sı́rni szerettem
volna. Egyfolytá ban bö mbö lni. Miutá n kiderü lt, hogy Steven

163
telefonja elé rhetetlen, a helyzetem egyre romlott. A bordé lyban
tö ltö tt minden pillanatot kı́nzá snak é ltem meg. Utá ltam kint ü lni a
szalonban, mint valami eladá sra szá nt é lő á ru. Gyű lö ltem, hogy
idegen fé r iak fogdosnak, é s emiatt egyre jobban megundorodtam
magamtó l is. De a fé r iak egyre csak jö ttek é s jö ttek…
– Mé gis mié rt ló gatod az orrodat? – ké rdezte elszontyolodott
ké pemet lá tva az ukrá n lá ny.
– Meleg kó lá t kaptam az italomba.
Hülye kérdés, hülye válasz.
Lizá bó l kirö ffent a neveté s, mert azt hitte, most é n viccelek. Pedig
nem volt kedvem viccelő dni.
– Megoldjuk… – Intett a pultosnak. – Hozz nekü nk né há ny
jé gkocká t!
– Vagy inká bb a kö vetkező dupla italt – igazı́tottam ki.
– Hallhattad… – vetette oda Liza a pultosnak.
A ickó elké szı́tette a kokté lokat, é s elé nk tette. – Tessé k!
– Kö sz – bó lintott az ukrá n lá ny.
Csendben szopogattuk az italunkat. Ké ső bb megjö tt Nadia is.
– Mi a helyzet, lá nyok? – telepedett le Liza mellé .
Remek hangulatban volt.
– Há t…
Azon az esté n Lizá nak mé g nem volt kuncsaftja. – Fel a fejjel, lesz
jobb is! – vigasztalta Nadia a bará tnő jé t.
– Milyen az ú j sejked? – kı́vá ncsiskodott Liza a fé r iró l, aki má r
sokadszor ment el Nadiá val.
– Szuper! – Szé les mosoly terü lt el az arcá n. – O aztá n nem
sajná lja a borravaló t .
– Hová való si?
– Szaú di.
– Akkor egyszer talá n elvisz magá val valahová .
– Meglá tjuk… Emlı́tett valami jachtot.
– Té nyleg? – Liza izgatottan nyú lt az italá é rt. – Es ezt csak most
mondod?
– Mert csak most á llt vele elő .
– Az ö vé a jacht?
– Nem tudom… – Nadia biccentett a pultosnak, hogy jö het egy
ital. – Csak annyit mondott, hogy nem messze horgonyzott le.
– Uristen, mi minden vá r mé g rá nk! – lehelte remé nykedve az
ukrá n lá ny.
– Naná ! – Nadia kortyolt pá rat a szeszbő l.

164
 Liza fü rké sz tekintettel kutatott a teremben ü gyfé l utá n, de nem
volt szabad kuncsaft.
– Az a csaj az idegeimre megy – bukott ki belő le.
– Kicsoda? – kı́vá ncsiskodott Nadia.
– Szerinted mé gis kire gondolok? – ké rdezte Liza keserű en.
– Fogalmam sincs.
– Angelá ra!
El intorodott.
– Ja, hogy rá … – Nadia az emlı́tett prostituá lt felé sandı́tott.
– Mé g szerencse, hogy a te sejkedet nem vadá szta le.
– Pedig megpró bá lta!
– A szuka!
– Aljas – é rtett egyet Nadia.
Liza szeme egyre csak a termet pá sztá zta.
– Tarek té ged né zeget, Julia – jegyezte meg.
– Fuck him! – ká romkodtam el magam.
– Mié rt van ú gy a bö gyö dben? – ké rdezte Nadia.
– Megvan rá az okom.
– Oké , hagyjuk!
– Es hol tekereg az a kicsike?
– Wiki?
– Igen… Ja, most jö n.
Wiktoria csü ggedten rogyott le mellé m. O is egyre nehezebben
viselte a nyilvá noshá zi é letet. Nem panaszkodott, de ané lkü l is
lá ttam. Má r csak á rnyé ka volt egykori ö nmagá nak.
– Nadia! – rikkantott fel lelkesen Liza! – Vé gre itt vannak!
– Ki? Hol?
– A sejkjeink! Hamdan é s Fajszal sejk!
Nadia a kijá rat felé pö rdü lt.
– Té nyleg ő k azok! – ragyogott fel az arca.
En nem ö rü ltem.
– Gyerü nk hozzá juk! – Liza felpattant, é s lerá ngatta a blú zt dú s
keblé rő l. – Mielő tt mé g az a ribanc Angela rá juk tekeredne.
Nadia kihö rpintette az italá t, é s a tá rsnő jé hez szegő dö tt.
– Nem jö ssz velü nk? – ké rdezte tő lem.
– Nem.
Az ukrá n csajok nem bá nkó dtak. A kupiban nincs é rzelgé s.
Indultak, hogy kezelé sbe vegyé k a sejkjeiket, akik má r be is hı́vtá k
ő ket a pá holyukba, ső t pezsgő t is rendeltek. Tarek, aki addig Omá r
mellett ü lt, most szinté n felá llt, hogy kö szö ntse ő ket. Menté ben

165
hosszú pillantá st vetett rá m. Rettegtem, hogy rá m parancsol, é n is
szolgá ljam ki ő ket. De szerencsé re nem szó lt.
– Julia… – szó lalt meg halkan Wiktoria.
– Tessé k.
– En má r nem bı́rom ezt…
– Mi tö rté nt?
– Ez az egé sz… – A szemé t elö ntö tté k a kö nnyek.
– Nekü nk nincs vá lasztá sunk – mondtam, bá r ugyanazt é reztem,
amit ő .
– De… – Most má r zokogott.
– Hagyd abba, ne itt sı́rj! Mindjá rt meglá tja Dina, é s… –
igyelmeztettem, hiszen nem volt szabad elijesztenü nk a
vendé geket. Akik szó rakozni jö ttek ide.
– Nem bı́rom tová bb!
– Tö rö ld meg a szemed, mielő tt Diná nak feltű nne!
Wiktoria felszá rogatta a kö nnyeit, mert fé lt a bü nteté stő l. Azok az
ő rö k… De belü l egyre csak sı́rt tová bb.
Kis idő mú lva a sejkek az ukrá n lá nyokkal együ tt felká szá ló dtak,
hogy otthagyjá k a pá holyt, é s bevonuljanak a VIP-lakosztá lyba.
Lá ttam, hogy tekintetü kkel keresik az orgiá hoz a harmadik
ö rö mlá nyt. Angela ott sü ndö rgö tt kö rü lö ttü k; kellette magá t,
affektá lt é s kacará szott, hogy felhı́vja magá ra a igyelmet.
Fohá szkodtam, hogy vigyé k csak.
De Liza odatö rleszkedett Fajszal sejkhez, é s a fü lé be sú gott
valamit. Rá jö ttem, hogy igyekszik megfú rni Angelá t. Erő feszı́té sé t
siker koroná zta… Am – ahogy tartottam tő le – ezzel é n já rtam pó rul.
Fajszal sejk ruganyos lé ptekkel elindult felé m.
A sejk odaé rt hozzá nk, é s má r mondott volna valamit, amikor
é szrevette Wiktoriá t.
– Há t té ged hogy hı́vnak? – ké rdezte.
A lá ny nem vá laszolt.
– Mi a neved? – ismé telte meg a ké rdé st a fé r i emelt hangon.
– Wiki.
– Wiki… – Vé gigmé rte a lá ny arcá t, alakjá t. – Szé p né v.
Ujra engem mé ricské lt. Reszkettem, csak el ne vigyen. Egy kicsit
habozott, majd odaintette a bará tjá t, Hamdan sejket. Talá n az ö tlö tt
fel benne, hogy mindkettő nket bevisz a kiemelt apartmanba.
Kisvá rtatva odalé pett hozzá nk a remek hangulatban lé vő
Hamdan sejk az ukrá n lá nyokkal. A fé r iak gyorsan pá r szó t vá ltottak
arabul. Nem é rtettem.
– Most meg mi van? – ké rdezte a má r rendesen betintá zott Liza.

166
 – Nem tudom. – Minden porciká m tiltakozott egy ú jabb orgia
ellen.
– Jö ssz nekem eggyel! – jegyezte meg Liza.
– Mié rt?
– A iú k má r Angelá t vá lasztottá k volna, de szó ltam Fajszalnak,
hogy hozzanak be mé gis inká bb té ged – kö zö lte ú gy, mintha nagy
szı́vessé get tett volna é ppen.
– Nagyon kö szö nö m – szı́nleltem há lá t, mert nem akartam
viszá lyt szı́tani a kupiban.
A fé r iak befejezté k az eszmecseré t, mert való szı́nű leg
megszü letett a dö nté s arró l, hogyan kı́vá njá k tö lteni az este tová bbi
ré szé t.
– Wiki, te velü nk jö ssz! – markolta meg Fajszal sejk a lá ny karjá t.
Wiktoria szemé ben ré mü let villant, é n viszont
megkö nnyebbü lten felsó hajtottam. Té nyleg rohadt egy vilá g ez.
A tá rsasá g elhagyta a szalont, é s é n rendeltem egy dupla italt. A
bá rpult felé fordultam, csendben kortyolgattam, hogy lehető leg
senki igyelmé t ne vonjam magamra.
Egyszer csak, mintha a fö ld aló l bú jt volna ki, ott termett
mellettem Tarek, é s helyet foglalt a szomszé d szé ken.
– De jó l né zel ki ma este, Dzsú ú lia… – nevetett rá m, é s ahogy
ré gen, megragadta az egyik hajfü rtö met.
– Menj a francba! – Ellö ktem a kezé t. Sem a lá tvá nyá t, sem az
é rinté sé t nem viseltem el.
– Hohó , karmol a kedvenc cicusom! – Elő vette a szı́vdö glesztő
mosolyá t, mint ré gen, amikor megpró bá lt elbű vö lni.
– Hagyj bé ké n! – fordı́tottam há tat neki.
Megragadta a karom, é s erő sen megcsavarta.
– Au! – kiá ltottam fel fá jdalmamban.
– Ne meré szelj ı́gy bá nni velem, szajha! – sziszegte. – Felé m
fordulj, vigyorogj, é s ismerj illemet, ha velem beszé lsz!
A szı́vem ő rü lten dü bö rgö tt. Borzasztó an fé ltem, ugyanakkor
iszonyodtam is tő le.
– Nos, hogy tetszik itt neked? – irtatta cinikus mosollyal.
Segé lyké rő n né ztem kö rü l. Reszkettem. Annyi rosszat tett má r
velem…
– Nem mondasz semmit? – Ajká ró l tová bbra sem hervadt le a
gú nyos mosoly.
Szaporá n kapkodtam levegő utá n. Eszrevette.
– Ugye, milyen csodá s itt? Aká rcsak a vará zslatos Dubajban…

167
 Já tszadozott velem. Szó rakoztatta a kiszolgá ltatottsá gom. Lá tta a
szememben az irtó zá st, é s jó l mulatott rajta.
Szá ndé kosan mondta, amit mondott: hogy eszembe juttassa,
miké nt festette le elő ttem a mesé s Dubaj ké pé t. Es hogy ezzel mé g
inká bb megalá zzon.
– Beszé lgess velem! – reccsent rá m parancsoló n.
– Dolgoznom kell… – nyö szö rö gtem elszorult torokkal.
Remé ltem, ha ezt mondom, leszá ll ró lam. Sajnos nem ı́gy tö rté nt.
– Szó val megtetszett neked ez a munka? – Csú foló dó tekintete
szinte á tdö fö tt.
Ugy é reztem, mindjá rt há nyni fogok.
– Menj el! – kö nyö rö gtem neki.
– Ugyan mié rt, Julia? – Szemé ben ö rdö gi fé ny villant. –
Uldö gé lü nk, beszé lgetü nk… Mint a ré gi szé p idő kben.
Az ö sszes erő m elszá llt. Szinte lefordultam a szé krő l. Tareknek
feltű nt az arcom sá padtsá ga.
– Iszunk valamit – jelentette be. – Az majd jó t tesz neked.
Nem akartam inni vele. Nem akartam beszé lni vele. Semmit nem
akartam csiná lni vele.
– Ké t whiskyt ké rek kó lá val – fordult a pultoshoz.
Az italaink csakhamar elő ttü nk á lltak. Megragadta a pohará t.
– Egé szsé gedre! – emelte magasra.
Mozdulatlanul ü ltem.
– Igyá l má r! – fö rmedt rá m.
Vonakodva nyú ltam a pohá r utá n.
– Egé szsé gedre! – ismé telte, é s koccintott velem.
Mintha magá t az ö rdö gö t é rintettem volna meg. Ittunk, aztá n
megszó lalt a mobilja.
– Halló ! – kapta fel.
Kezdtem remé nykedni, hogy esetleg egy halasztá st nem tű rő
ü zletrő l van szó , ami azonnal elszó lı́tja mellő lem. Elé g hosszan
beszé lt, de amikor vé gzett, nem tű nt ú gy, hogy elhagyni ké szü lne a
tá rsasá gomat.
– Mé g egyszer, ugyanezt! – intett a pultosnak.
Ugy dö ntö tt, tová bb szó rakozik rajtam, é s ettő l mé g idegesebb
lettem.
Jöjjenek már ide a haverjai! Gondolatban pró bá ltam megbű vö lni a
való sá got. Legalább Omár hívja oda magához! Csak tűnjön el innen…
Tűnjön el…
– Julia! – harsant fel mellettem Tarek, é s rá jö ttem, hogy
akaratlanul is lehunytam a szemem. – Mé g egyszer: egé szsé gedre! –

168
Rá bandzsı́tott kipakolt mellemre, rajtam pedig kellemetlen, hideg
borzongá s futott vé gig.
Hívja már Omár!
– Igyá l! – parancsolt rá m.
Nem volt vá lasztá som. Kortyoltam. Pillantá sa lesiklott a lá bamra.
Aztá n ú jra a mellemre.
Tűnne már el…
– Indulá s! – Felá llt a szé krő l.
Megdermedtem.
Egy tapodtat sem mozdulok innen. Nem megyek. Sehová nem
megyek. Vele nem.
– Na, szedd a lá bad! – utası́tott.
Megrá ztam a fejem.
– Szerinted é rdekel valakit a vé lemé nyed? – emelte fel a hangjá t.
– Mit ké pzelsz, hol vagy? Ha nem tudná d, a kuplerá jban! Aki elvisz,
azzal mé sz!
Mintha odanő ttem volna a szé khez. Mintha lebé nultam volna.
Nem tudtam, nem akartam sehová sem menni. Az arcá n dü h suhant
á t, é s arra gondoltam: most mindjá rt kitö r. Ehelyett viszont elő szö r
Omá r pá holya felé né zett, aki a testő rei é s a hozzá tö rleszkedő nő k
kö ré ben ü lt, aztá n tekinteté t a kijá ratná l á csorgó ő rö kre szegezte, é s
kezé vel odaintette egyikü ket. A nagydarab kidobó ember hamarosan
megá llt mellettü nk.
– Gondja akadt a já rá ssal – mutatott rá m Tarek.
Az ő r megragadott, lerá ngatott a szé krő l, é s a szalon kijá rata felé
vonszolt. Ugy vezetett, mint a vá gó hı́di jó szá got.
Szé dü ltem, é s azt é reztem, há nyni is fogok. Beé rtü nk a szobá ba.
Tarek kikı́sé rte az ő rt, é s gondosan bekulcsolta az ajtó t . Magamra
maradtam a kı́nzó mmal.
– Most mutasd meg, mit tanultá l az eltelt idő alatt! – lé pett
kö zelebb hozzá m.
En há trá ltam, é s kö zben é reztem, amint egyre sű rű sö dik bennem
a fé lelem é s a gyű lö let.
Nem engedem, hogy hozzám érjen.
O viszont lá tható lag nem tö rő dö tt a viszolygá sommal, dé moni
tekinteté t belé m fú rva egyre csak jö tt felé m.
A fü rdő szoba felé vetettem magam, hogy bezá rkó zzam. De
elké stem…
Rá m ugrott, az á gyra lö kö tt, aztá n té bolyultan elkezdte
leszaggatni a ruhá imat, durvá n megfogdosott, csó kolni pró bá lt.

169
Vé dekeztem, ahogy tudtam: a fejemet ide-oda dobá ltam,
kirá ntottam magam, rú gtam, ü vö ltö ttem. Hiá ba. Erő sebb volt ná lam.
– Hagyd magad, mert szé tkú rlak! – reccsent rá m, é s durvá n
szé tfeszı́tette a lá baimat.
Rá m fekü dt, é s á llatias vá ggyal hatolt belé m.
Iszonyú lö ké seitő l testem-lelkem darabokra szakadt. Aztá n
tempó t vá ltva gyorsı́tott, rá ngatott. Az a fá jdalom…
– Dzsú ú ú liaaa! – hangzott fel diadalordı́tá sa a kielé gü lé skor.
Megfogadtam, hogy kinyı́rom, ha alkalmam adó dik rá .

170
 XI. FEJEZET

Borzalmas házasságok

Annyira gyű lö ltem, hogy gondolatban jó pá rszor vé geztem vele.
Elké pzeltem, hogy a kezemben egy hosszú , é les, villogó ké st tartok,
amit aztá n teljes erő bő l belevá gok a mellkasá ba. Kirá ntom a testé bő l
a ké st: ö mlik a piros vé r. Ujra dö fö k, dö fö k é s dö fö k, dö fö k, dö fö k…
Tarek a fö ldre zuhan, é s soha tö bbet nem kel fel.
Egy má sik jelenet. A pá holyban ü lnek Omá rral, nő koszorú zsongja
kö rü l ő ket. A lá nyok ké szek teljesı́teni minden vá gyukat. Tarekkel
há rom szé psé g foglalkozik, whiskyt tö ltenek neki, lö rtö lve
vihá ncolnak, szó rakoztató an locsognak. Am neki ez kevé s. En a
bá rpultná l ü lö k. Tarek egy kidobó emberrel ü zeni meg, hogy be kell
mennem a pá holyba.
– Egy dupla whiskyt kó lá val! – vetem oda a pultosnak.
A ickó elké szı́ti az italt, leteszi elé m.
– Ké rem a szoká sos kokté lomat is! – kö zlö m.
– Meglesz.
A pultost lefoglalja a kokté lké szı́té s; ü gyel az ará nyokra, tö ltö geti
a hozzá való kat – é n pedig ezalatt mé rget szó rok a whiskys pohá rba.
– Tessé k – nyú jtja á t a pultos az italomat.
– Kö szike – felelem, a mosolyom szé les.
Felá llok, fogom a poharakat; elindulok Omá r exkluzı́v pá holya
felé .
– Szorı́tsatok helyet a vadmacská nak! – utası́tja ö nelé gü lten Tarek
a mellette ü lő lá nyokat.
Azok odé bb hú zó dnak, é n pedig befé szkelem magam mellé , é s a
kezé be nyomom a whiskyt.
– Egé szsé gedre! – emelem magasra a poharam, é s csá bos
mosollyal koccintok vele.
– A mi egé szsé gü nkre, Dzsú ú lia!
Egy hajtá sra lehú zza az italt.
Kortyolgatom a kokté lomat, szemezgetek vele, az arcomró l le nem
olvadna a mosoly. Tarek leteszi a poharat, csá bı́tó tekinteté t a
kö rnyező lá nyokon já ratja. Majd a ré gi mozdulattal nyú l hosszú ,
sző ke hajam felé … De nem tudja ké zfeje kö ré tekerni a hajfü rtö met;

171
egy furcsa intor suhan á t az arcá n. Belé hası́t a fá jdalom, hirtelen a
fejé hez kap. A szemé n lá tom, hogy nincs teljesen magá ná l.
– Julia, ha elutazunk Dubajba, megismered a hú gomat é s a szü le…
– Nem fejezi be, mert a nyelve ö sszeakad, a szemé ben teljes
zű rzavar. Szaggatottan tö rnek fel belő le é rtelmetlen szavak,
mondattö redé kek.
– Ott majd elmé sz… Vagyis nem jö n… Megbolondultá l? Igen, az ott
egy teve… Fogd… Nem, nem… En… O… – A nyelve merev, nem tud
má r beszé lni.
A mellette ü lő ö rö mlá nyra dő l, aki sikoltozik é s ü vö lt. Tarek nem
kap levegő t , rá ngá sok futnak á t rajta, aztá n mozdulatlanná dermed.
En ekö zben az italomat kortyolgatom. Omá r felhı́v valakit: é s má r
ott is terem a ickó , orvos vagy sem, aki engem is ellá tott. Tarek fö lé
hajol, a pulzusá t keresi. Megá llapı́tja, hogy meghalt.
Egy má sik lá tomá sban egy jachton vagyunk, folyik a szexorgia.
Má r javá ban tart a mó ka; fé r iak-nő k kü lö nfé le alakzatokban
ü zekednek; vá gytó l lihegve keresik a kielé gü lé st. Tekintetemet
Tarekre szegezem, akihez most lé p oda az á ltalam felbé relt ké t
hatalmas verő ember. Nem szó lnak, de té rdre ké nyszerı́tik, a kezé t
há tul ö sszekö tö zik. Tarek ordı́t , hogy hagyjá k bé ké n, kü zd é s tekereg,
de a ké t kolosszussal szemben esé lye sincs. Egyikü k há tulró l
megragadja a vá llá t, a má sik elé á ll, elő veszi a hı́mtagjá t, aztá n egy
lendü lettel tö vig lö ki Tarek szá já ba.
Kihú zza, é s miutá n beletö rö lte Tarek arcá ba, visszacsú sztatja a
nadrá gjá ba. Tarek fuldoklik é s kö hö g, rengeteg spermá t hará kol fel.
– Ez meg mi volt? – ü vö lti, az arcá ra kiü l az iszony.
A fé r iak nem foglalkoznak az ordı́tozá ssal. Lá bra á llı́tjá k, majd
megfordı́tjá k, é s é gnek á lló fené kkel a korlá tra lö kik.
Megerő szakoljá k, mire Tarek ká romkodik é s sivalkodik fá jdalmá ban,
é s egyre kö nyö rö g, hogy hagyjá k má r. Kö rü lö ttü k senki nem
furcsá llja a tö rté nteket, senki nem reagá l, mert mindenki szerint
valamifé le szadomazo szexjá té k zajlik.
– Aaauuuaaa! – ordı́t Tarek elviselhetetlen fá jdalmá ban.
Ezutá n a ké t bikanyakú a lá bá ná l fogva felemeli, é s ö sszekö tö zö tt
kezekkel a tengerbe hajı́tjá k. A vı́z nagyot csobban.
Az orgia egyik ré sztvevő je egy szı́nes itallal a kezé ben lekukucská l
a fedé lzetrő l.
– Há t ezzel meg mi lett? – ké rdezi.
– Beivott a kura i, é s kiesett – veti oda az egyik izomagy.
– Aha… – A vendé g imbolygó lé ptekkel odé bb sé tá l.

172
 Rengeteg formá ban elké pzeltem, hogy vé res bosszú t á llok.
Lá ttam Tarek szemé t, amint hitetlenkedve, irtó zatos fé lelemmel
telten, hatá rtalan szenvedé ssel mered rá m, amint ú jabb é s ú jabb
csapá st mé rek rá tő rö mmel. Ezek a ké pzelgé sek pillanatnyi
megkö nnyebbü lé st nyú jtottak. Egy rö vid idő re. Nagyon rö vid idő re.
Tú l rö vidre.
A való sá g viszont teljesen má ské pp festett. Itt ő volt az, aki folyton
kö vette lé pteimet, amint beé rtem a szalonba; é n pedig egé sz este
reszkettem, nehogy megismé tlő djö n az erő szak. Az az é jszaka olyan
borzalmas volt, hogy amikor otthagyott, szı́vem szerint bevettem
volna az ö sszes fá jdalomcsillapı́tó t , é s bá rmi má st is, amitő l sosem
é bredek fel tö bbé . Sajnos nem hagytak ott nekem egé sz doboznyi
gyó gyszert, csak egyszeri adagokat utaltak ki a szá momra. Igy há t
megalá zottan é s szenvedve fekü dtem a sö té tben; egyre jobban fá jt,
amit velem tett, a sé relem, amit okozott. Tele voltam gyű lö lettel.
Hajnal elő tt Wiktoria jö tt á t. Epp olyan meghurcolt é s
meggyalá zott volt, mint é n. Egy emberi roncs. Nem ké rdeztem, mit
tettek vele. Lekuporodott a padló ra, a karjá val á tö lelte a té rdé t,
rá hajtotta a fejé t. Igy is maradt. Csak idő nké nt futott á t a testé n egy-
egy akaratlan borzongá shullá m. Kü zdö tt a dé monaival.
Amı́g ná lam volt, egy szó t sem vá ltottunk. Es a csendü nkben
benne sű rű sö dö tt a vilá g minden gonoszsá ga é s kegyetlensé ge.
Ugy ment ki, hogy nem ké rt é s nem ké rdezett semmit. Megtanulta
má r, hogy a kupiban nincs é rzelgé s.
Felpö rgö tt az ü zlet, egyre tö bb lett a vendé g. Omá r ú j lá nyokat
hozott be, é s alkalmazott egy hastá ncosnő t is, Szamiá t. Az egyiptomi
lá ny mozdulatai ugyan nem voltak olyan tö ké letesek é s olyan
hipnotikus erejű ek, mint a dubaji Latifá é , de a szalont azé rt sikerü lt
minden é jszaka forró ra hevı́tenie. Altalá ban csillogó kristá lyokkal
dı́szı́tett, bú zavirá gké k ruhá ban lé pett fel. A kristá lyok a vá gykeltő
test minden rezdü lé sé re ezü stö s villaná ssal tü ndö kö ltek fel.
Megszó lalt a ritmikus arab zene, é s Szamia má r kö zé pre is
penderü lt. Csá bosan meglendı́tette csı́pő jé t, melyet szé pen
hangsú lyozott a fé nyes kö vekkel kirakott, szé les ö v. Az ö v fö lö tt
meztelenü l tá rult fel az elbű vö lő , pucé r pocak é s a szexis kö ldö k,
amelyet Szamia vá gykeltő en hullá moztatott é s rezegtetett – é s
mindezzel eredmé nyesen feltü zelte a pasikat.
– Ajla! Ajla! – rikoltoztá k biztató an a vendé gek, é s ú jabb ü veg
szeszeket rendeltek.
A lá ny karcsú dereká ra egy csillogó lá ncot tekert, a jó cská n
kivá gott melltartó kagyló i kiemelté k telt melleit. Csinos é s roppant

173
szexis alakja volt; tá nc kö zben pedig idő nké nt ú gy emelte magasra
karjait, hogy felhı́vja a igyelmet a zene ritmusá ra hajladozó , vonzó
testé re. Kacé r pillantá ssal kikezdett a vendé gekkel; kezé t idő nké nt
megmerı́tette buja, sö té t hajfü rtjeiben, amitő l a fé r iak mé g inká bb
begerjedtek.
– Ajla, Szamia! Ajla! Ajla! – csattantak hangosan a tenyerek.
A szokott helyemen ü ltem, é s Szamia csá btá ncá t né ztem. Egyszer
csak é szrevettem, hogy Dalila é s Lara integetnek, menjek oda
hozzá juk. Lecsú sztam a bá rszé krő l.
– Iszol egyet velü nk? – ajá nlotta fel Dalila.
– Szı́vesen.
A bordé lyt bejá rta a hı́r, hogy az é jszaká t a sejkek szá llı́tá sá t
inté ző Tarekkel tö ltö ttem, ezé rt most mindenki lelkesen kereste a
tá rsasá gomat. A lá nyok italokat rendeltek nekem, ı́gy idő nké nt
ingyenpiá hoz jutottam.
– Mit hozzak? – Lara é pp felkelt, hogy a bá rpulthoz menjen.
– Mondd meg a pultosnak, hogy nekem lesz. Tudni fogja.
– Rendben.
Lara má r indult is, é s Dalila kö zelebb hú zó dott. Egy darabig
elné ztü k a vendé gek kö rü l keringő Szamiá t, akit a fé r iak bő sé gesen
behintettek bankó kkal.
– Szé pen tá ncol – jegyeztem meg.
– Megjá rja.
– Neked nem tetszik?
– De, csak lá ttam má r jobbat.
Nekem is eszembe jutott a szé dı́tő Latifa, aki magá hoz bű vö lte
Ibrahim sejket.
– Igazad van… Vannak jobbak is.
– Dubajban is volt hastá ncosnő tö k?
– Igen.
– Honnan jö tt?
– Marokkó bó l.
– Jó , hogy ná lunk nincsenek marokkó i csajok… – jegyezte meg egy
kis megkö nnyebbü lé ssel a hangjá ban.
– Itt is tartja magá t a vé lekedé s, hogy a marokkó iak a
legtü zesebbek az arab lá nyok kö zü l? – kı́vá ncsiskodtam.
– Sajnos… – ismerte el Dalila. – De legalá bb most nem kell emiatt
aggó dnunk. Viszont egyre csak jö nnek az ú jabb é s ú jabb lá nyok.
– Ti meg mit pusmogtok? – Lara lerakta az italt az asztalra, é s
lehuppant mellé m. – Tessé k.
– Kö szö nö m. – Ittam né há ny kortyot.

174
 – Mirő l beszé lgettetek? – irtatta Lara.
– Arró l, hogy egyre nagyobb a konkurencia – kö zö lte Dalila.
– Ez mondjuk igaz… – é rtett egyet Lara. – Julia, lá ttad az ú j orosz
lá nyt?
– Elená t?
– Igen, á llati jó l né z ki.
– Az biztos, hogy magá hoz vonzza a tekinteteket… – Rö gtö n
meglá ttam, amint belé pett a terembe. – Van benne valami vonzó ,
megfoghatatlan vará zs.
– De mé g mekkora! – csattant fel Dalila. – Má r elcsaklizta az egyik
á llandó kuncsaftomat! – panaszkodott.
– Csakis a legmenő bb vendé gekre startol rá – á llı́totta Lara. –
Csak azt igyeli, hogy ki jö n be, é s ha meglá t egy ö bö lbeli sejket,
má ris kikezd vele.
– Nem kezd ki vele, hanem elbű vö li – igazı́totta ki tá rsnő jé t Dalila.
– De mé g hogy elbű vö li!
– Allı́tó lag Maná má ban dolgozott – kotyogott kö zbe Lara. – Az
egyik menő eszkortü gynö ksé gné l.
– Mondta, hogy kirá ndulgatott má r sejkekkel. – Dalila hangjá bó l
kié rző dö tt egy á rnyalatnyi irigysé g.
– Lehet, hogy csak dicsekedett – vetettem kö zbe.
– Szerintem té nyleg sejkekkel együ tt utazhatott – tartott ki a
vé lemé nye mellett Dalila.
– Mibő l gondolod?
– Mert mellette ü ltem, é s lá ttam, hogyan veti ki a há ló já t az egyik
gazdag sejkre. Az illető eljá r ide, é s kü lö nfé le lá nyokat szokott
vá lasztani. Elena megké rdezte tő lem, hogy van-e á llandó csaja, é s
amikor megtudta, hogy nincs, akkor tö bb se kellett, ú gy elkezdte
reklá mozni magá t, hogy csak na… – mondta elismeré ssel a
hangjá ban Dalila.
– Amikor nekem mesé lted, hogy mit mondott, ú gy hangzott, mint
aki kı́vü lrő l betanulta a kuncsaftoknak szá nt ajá nlatot – jegyezte meg
Lara.
– Mert való szı́nű leg ı́gy is volt. A gazdag ú riembereknek szó ló
ajá nlatot… – Dalila ö nké ntelenü l is kihú zta magá t.
– De há t mit mondott? – tudakoltam.
– Biztosı́totta a fé r it, hogy ha együ tt utazná nak el valahová , egy
pillanatig sem unatkozna… – Dalila megkö szö rü lte a torká t, hogy a
hangja jobban hasonlı́tson Elená é hoz: „Vidá m vagyok, remek
tá rsalgó é s szenvedé lyes szerető . Ne aggó dj, hosszú idő re feltö ltelek
energiá val. Igé rem, hogy minden velem tö ltö tt ó rá d vará zslatos lesz.

175
Ké pes vagyok elé rni, hogy a kö zö s esté nk egyszerre legyen
elbű vö lő en romantikus, é s izzon az erotiká tó l. Nyitott vagyok a
kü lö nfé le szexjá té kokra, é s ha akarom, megő rü lsz é rtem…”
– Ennek nehé z ellená llni… – ismertem el. – Micsoda vá laszté k!
– Gazdag ú riemberek szá má ra… – Lara tekintete vé gigsö pö rt a
termen, mintha gazdag ú riemberek utá n kutatott volna.
Egy idő re elhallgattunk, mert Szamia – csı́pő jé t é s mellé t a zene
ü temé re rezegtetve – tá ncos lé ptekkel mellé nk perdü lt. Aztá n
á tlendü lt a szomszé d pá holyhoz, ahol egy csoport fé r i ü lt
szó rakoztató nő i tá rsasá gban. Szamia ott is nekilá tott: csı́pő jé t, hasá t
é s vá llait rá zta, amit a tá rsasá g hatalmas ová ció val ü nnepelt.
– Ajla! Ajla! – rikkantgattak é s ujjongtak a fé r iak, é s hangosan
csattantak a tenyerek.
Az egyik vendé g felpattant, é s marokszá m szó rta a pé nzt a vonzó
tá ncosnő re. A bankó kat Omá r szemé lyzete kapkodta fel.
Az italomat szü rcsö lgettem, mikö zben Szamia lassan vé gzett a
fellé pő szá má val. Lelkes taps kı́sé rte le a tá ncparkettrő l.
– Ma kü lö nö sen szé pen tá ncolt – dicsé rte Lara.
– Bizony… – é rtett vele egyet Dalila.
– Nemré g az egyik hastá ncosnő nket bö rtö nbe dugtá k. Emlé kszel?
– fordult Lara a bará tnő jé hez. – A kairó i lá nyok mondtá k. Mé g a neve
is hasonlı́tott Szamiá é ra.
– Igen, emlé kszem – bó lintott Dalila. – O itt Szamia, Kairó ban
pedig Szama tá ncolt.
– Mé g hogy egy hastá ncosnő t rá cs mö gé zá rni! – Meglepett a
dolog. – Mié rt?
– Kö zszemé remsé rté sé rt.
– De mié rt? Talá n az utcá n hastá ncolt?
– Tulajdonké ppen igen – kacagott fel Dalila.
– Hogy é rted?
– Feltett egy videó t az Instagramjá ra, amin vı́gan tá ncoltatja a
pocijá t.
– Es ez elé g volt ahhoz, hogy lecsukjá k?
– Igen – erő sı́tette meg Dalila. – Mé ghozzá há rom é vre!
Kirá zott a hideg. Tisztá ban voltam azzal, hogy Egyiptomban a
prostitú ció é ppú gy tiltott, mint Dubajban.
– Ezenkı́vü l mé g irtó nagy pé nzbü nteté st is kapott – toldotta meg
Lara.
– Mennyit?
– Há romszá zezer egyiptomi fontot.
– Az dollá rban mennyi?

176
 – Lá ssuk csak… – Lara fejben szá molt. – Tizennyolcezer dollá r? –
fordult ké rdő tekintettel a má sik egyiptomi lá ny felé .
– Kicsit tö bb is talá n. – Dalila a homloká t rá ncolta. – Tizennyolc é s
fé l ezer… Valahogy ı́gy.
– Ez borzasztó sok! – kiá ltottam fel.
– Szama nagyon né pszerű egyiptomi tá ncosnő , ezé rt ez az ö sszeg
talá n nem jelent sokat neki, de… – kezdett bele Dalila, á m Lara
kö zbevá gott.
– Ne hü lyé skedj, ez mindenkinek sokat jelent!
– Igazad van, no de há rom é v bö rtö n? – A fejé t csó vá lta. – Egy
nyú lfarknyi kis ilmé rt a kö zö ssé gi mé diá ban? Jó kora tú lzá s.
– A lá nyok azt beszé lik, hogy má r korá bban is akadtak gondjai,
mert azzal vá doltá k, hogy a TikTokon terjeszti az erkö lcsi fertő t .
– Talá n pornográ f videó kat rakott fel? – ké rdeztem kı́vá ncsian.
– Nem pornó val, hanem erő s szexuá lis tartalommal vá doltá k meg.
Eppú gy, ahogy a tö bbi kö zö ssé gi platformra felhelyezett videó já t é s
fotó já t – magyará zta Lara.
– Mé g prostitú ció ra való nyı́lt felhı́vá ssal is megvá doltá k – toldotta
meg Dalila.
– Hogyan hı́vhatott fel prostitú ció ra?
– A ilmek miatt… – Uj vendé g é rkezett a szalonba, é s Dalila
elhallgatott egy pillanatra, igyelte, hová igyekszik. A fé r i egyenesen
Elená t cé lozta meg. – Má r megint ő … – morrant fel elé gedetlenü l,
mikö zben leste, ahogy az orosz lá ny a felbukkanó ü gyfé llel
bazsalyogva lö rtö l.
– A videó kró l mesé lté l… – emlé keztettem.
– Nos, igen, a bı́ró sá g ezeket elı́té lendő nek nevezte, mert
erkö lcstelensé get é s illetlen viselkedé st terjesztettek.
– Mi volt bennü k olyan illetlen?
– Osszessé gé ben semmi… – jelentette ki Dalila. – Arab zené re
tekergette a há tsó já t, é s vonaglott.
– Azt mondtá tok, hogy nem volt pornó . Szó val ruhá ban volt?
– Persze, hogy ruhá ban! – vá gta rá Lara. – Ambá r elé ggé szű k
ruhá ban, a popsijá t meg egyenesen a kamerá ba tolta…
– Má rpedig feneke az van neki! – nevetett fel Dalila. – Formá s é s
jó kora…
– Való szı́nű leg ez volt az az erkö lcstelensé g, ami miatt lecsuktá k. –
Lara az itala utá n nyú lt.
Ujra csak tudatosı́tottam magamban, hogy ismé t egy tiltá sokkal
teli orszá gban é lek, ahol á rtatlan, tá ncos videó kat

177
kö zszemé remsé rté snek é s a konzervatı́v arab tá rsadalom é rté kei
ellen való tá madá snak tartanak – é s amelyeket szigorú an bü ntetnek.
Tehá t vá laszthattam, hogy vagy az arab bordé lyban, vagy az arab
bö rtö nben senyvedek. Vagyis nem volt vá lasztá som. Maradt a
senyvedé s.
Eszrevettem, hogy Liza é s Nadia lé p be kacará szva a szalonba. A
bá rpult felé tartottak, de amikor meglá ttak az arab lá nyokkal a
pá holyban, elindultak felé nk.
– Ideü lhetü nk? – ké rdezte Liza.
– Persze! – vá gta rá Lara.
Az ukrá n lá nyok helyet foglaltak, aztá n egymá sra né ztek, é s
hahotá zni kezdtek.
– Mire fel ez a nagy vidá msá g? – kı́vá ncsiskodott Dalila.
– Mert fé rjhez mentü nk – rö ffent ki a neveté s Lizá bó l.
– Bá r most má r nem vagyunk fé rjné l – igazı́totta ki Nadia.
– De az imé nt mé g fé rjezettek voltunk.
– Ugy van… – ismerte be Nadia. – Mind a ketten.
– Mirő l van szó ? – El nem tudtam ké pzelni, mirő l hablatyolnak.
– Szó val jö tt egy ü rge, é s azt mondta, hogy el akar venni minket…
– Má rmint egymá s utá n. – Nadia alig tudta visszafogni a fel-
feltö rő kacajt.
– Na ja, hogy igazsá gos legyen… – Liza cinkos pillantá st vetett rá .
– Mé g most sem é rtem, mirő l van szó .
– Amirő l beszé lnek, az nyilvá n a zawadzs mut’a{56} – vilá gosı́tott fel
Dalila, aki belefü lelt a beszé lgeté sbe. – Vagyis az é lvezeti há zassá g.
– Fogalmam sincs, mi volt ez, de a ickó há rom ó rá ra felesé gü l vett
minket – magyará zta Nadia, hogy mi tö rté nt az imé nt vele é s
tá rsnő jé vel.
– Felesé gü l lehet venni valakit há rom ó rá ra? – Nagyon
furcsá lltam a hallottakat.
– Aká r egy ó rá ra is – bizonygatta Lara.
– Há t ott ná latok, Dubajban, nem csiná ltak ilyesmit? – Most Lizá n
volt az á lmé lkodá s sora.
– Lehet, hogy csiná ltak, de é n nem hallottam mé g ró la –
vá laszoltam az igazsá ghoz hı́ven.
– A dubaji fé r iak is biztosan bevetik ezt a gyakorlatot. – Nadiá nak
ezt illető en nem voltak ké tsé gei. – Ná lunk, a maná mai kupiban jó
pá r lá ny ment ı́gy fé rjhez, de persze csak né há ny ó rá ra.
– Kairó ban is hallottam ró la – jegyezte meg Dalila.
– No de há zassá gkö té s egy bordé lyban? – Mé g mindig vá rtam egy
é rtelmes magyará zatra. – Ez egyá ltalá n hogyan lehetsé ges?

178
 – Akkor most elmondom neked. – Lara rá m nevetett. – Utası́tott,
hogy mondjam utá na: „En, Lara, fé rjemü l fogadlak… – itt elhangzik
egy ö sszeg, hogy mennyié rt (nem mondom meg, mennyié rt) –
há rom ó rá ra.” Erre az illető azt felelte: „beleegyezem”. Es szerinte
má r a felesé ge is voltam – magyará zta Lara.
– Ez egy há zassá gkö té si formula – magyará zta Dalila. – Mivel az
iszlá mban megengedett a hatá rozott idejű há zassá g, ezé rt…
– Nem az egé sz iszlá mban, hanem csak a sı́itá k kö zö tt –
pontosı́tott Lara. – A szunnitá k nem ismerik ezt el!
– Igazad van, de azok a fé r iak, akik ezt a kiskaput haszná ljá k,
hogy ú gy é rezzé k, nem kö vetnek el bű nt, az iszlá mra hivatkoznak –
folytatta Dalila. – Ha egy fé r i prostituá lt szolgá ltatá sá t szeretné
igé nybe venni, kö t vele egy né há ny ó rá s, esetleg egyetlen é jszaká ra
szó ló há zassá got, ami aztá n vá lá s né lkü l, automatikusan é rvé nyé t
veszı́ti.
– Most má r é rtem. – Meg kellett emé sztenem a fé r iak
á lszentsé gé nek é s hatá rtalan aljassá gá nak ú jabb bizonyı́té ká t.

***

Irakban az élvezeti házasság a gyermekprostitúció számára

megnyitott kiskapu,{57} hirdeti egy megrá zó cikk cı́me, amelynek
alcı́me ugyancsak sokkoló : A BBC nyomozása nyilvánosságra hozza,
hogy a bagdadi, síita mollák miként tanácsolják kislányok
kihasználását a fér iaknak.
A BBC riportere rejtett kamerá t haszná lva utá nané zett, hogyan
haszná lnak ki gyereklá nyokat sı́ita egyhá zi fé r iak
kö zremű kö dé sé vel. A cikkben levont kö vetkezteté sek szı́vbe
markoló k.
„Atjutok a sı́itá k egyik legszentebb helyé hez, az Al-Kadhimı́ja
mecsethez vezető ú t biztonsá gi kordonjá n. Zará ndokok tucatjaival
á llok együ tt sorban, akik a vilá g kü lö nbö ző ré szeirő l gyű ltek egybe,
hogy leró já k tiszteletü ket a szenté lyben, melyben Musza al-Kadhim
imá m nyugszik. (…) Mikö zben á thaladunk a szenté lyt kö rü lvevő
terü leten, ahol bó dé kat á llı́tottak fel, sok há zassá gkö té si irodá t lá tok,
amelyeknek engedé lyü k van a muszlim tö rvé nyek sı́ita doktrı́ná i
alapjá n há zassá gkö té sek lebonyolı́tá sá ra. A fé r i izet az ideiglenes
felesé geké rt, a molla pedig ezé rt jutalé kot kap.
Arró l informá ltak, hogy a zá rt ajtó k mö gö tt sok molla – é lve, ső t
visszaé lve a muszlim tö rvé nyek nyú jtotta lehető sé gekkel –
haszonszerzé s cé ljá bó l nő ket hajt fel. Ezek az egyhá z ik vé dtelen

179
lá nyokat é s iatal nő ket csá bı́tanak el, majd prostitú ció ra
ké nyszerı́tik ő ket, é s ezé rt semmifé le bü nteté st nem kapnak.”
Egy é ven keresztü l folyt a rejtett kamerá s nyomozá s, amelynek
kö szö nhető en sikerü lt a kerı́té ssel é s iatal lá nyok kiá rusı́tá sá val
foglalkozó mollá k beszé lgeté seirő l felvé teleket rö gzı́teni. Kiderü lt,
hogy a bagdadi Kadhimı́ja kerü let sı́ita mauzó leuma kö zelé ben tı́z,
há zassá gkö té si irodá t mű kö dtető mollá bó l nyolc vá llalta, hogy a
beé pı́tett embernek é lvezeti há zassá got szervez.
– Felesé gü l vehetsz egy lá nyt fé l ó rá ra is; aztá n ha letelik ez az idő ,
elvehetsz egy má sikat – ajá nlotta a sı́ita molla. – Aká r fé l ó rá val
ké ső bb elvehetsz egy harmadikat is – ismé telte meg az ajá nlatot.
Az oknyomozá s kereté ben az is kiderü lt, hogy a mollá k arra
beszé lté k rá ü gyfeleiket, hogy gá tlá stalanul haszná ljá k ki a nő ket,
akikkel ideiglenes há zassá got kı́vá nnak kö tni.
– Hallgasd meg a taná csomat, é s ne mondd el neki, hol van az
irodá m Kadhimı́já ban, hogy aztá n ké ső bb vissza ne jö jjö n ide, é s
kö vetelje a jogait – javasolta az egyik molla az á lü gyfé lnek. – Hidd el,
ı́gy lesz a legjobb!
Az is kiderü lt, hogy mindezé rt a szexuá lis vá gyaikat kielé gı́teni
akaró fé r iak első dleges cé lpontjai, a szerencsé tlen tizené ves lá nyok
izetik a legmagasabb á rat. Irakban, ahogy a tö bbi arab orszá gban is,
egy iatal lá ny eseté ben a szü zessé g há zassá gon kı́vü l tö rté nő
elveszté se a kö zfelfogá s szerint szé gyen, ami az egé sz csalá dra
szé gyenfoltot vet. A kihaszná lt lá nyokat gyakran a sajá t csalá djuk is
kitagadja, ső t elő fordul, hogy megö lik ő ket.
A Kadhimı́ja kerü letben az egyik molla egy i jú szű zzel kö tendő
é lvezeti há zassá got ajá nlott a beé pü lt riporternek.
– Ne vedd el a szü zessé gé t, amı́g vele szó rakozol – intette. – Az
aná lis szex viszont engedé lyezett.
– De ha, ne adj Isten, mé gis elvenné m a szü zessé gé t? Akkor mit
csiná ljak? – ké rdezte a fedett nyomozá st vé gző riporter.
– A csalá dja netá n tudja, hogy hol laksz?
– Nem, nem tudja – mondta a riporter.
– Ez esetben egyszerű en sé tá lj csak arré bb! – felelte a
lelkiismeretlen molla.
A nyomozó riporter elmondta, hogy a titokban leforgatott anyag
á tné zé se kü lö nö sen akkor esett nehezé re, amikor nagyon iatal
lá nyok ellen kö vettek el gazembersé geket. Mona alig tizenné gy é ves
volt, amikor az iskolá bó l hazafelé tartva egy idő sebb fé r i a nyomá ba
szegő dö tt.

180
 – Azt mondta, hogy gazdag, é s kedveli az egyé nisé gemet – vallotta
Mona. – Allandó an azt ismé telgette, hogy milyen gyö nyö rű vagyok.
Né há ny hé t mú lva a fé r i elvitte a lá nyt a molla irodá já ba, ahol
nyomá st gyakoroltak rá , é s rá vetté k, hogy kö ssö n titkos é lvezeti
há zassá got.
– Szó ltam a mollá nak, hogy szű z vagyok – beszé lte el a lá ny. – De ő
nem vette fel a kapcsolatot a szü leimmel, é s nem ké rte az
engedé lyü ket, ahogy ez Irakban szoká s, mivel azt á llı́totta, hogy é n is
é s az a fé r i is felnő ttek vagyunk, tehá t engedé lyre nincs szü ksé g.{58}
A szü lő k elő l eltitkolt há zassá got megkö tö tté k é s elhá ltá k. Há rom
é vvel ké ső bb Mona szembesü l az esemé ny szö rnyű
kö vetkezmé nyeivel.
– Tizenhé t é ves vagyok, é s a csalá dom elvá rja, hogy fé rjhez
menjek. Fé lek, hogy a jö vendő belim megtudja, hogy nem vagyok
szű z – ismeri el. – A bá csiká m megö lte az unokatestvé remet csak
azé rt, mert iú ja volt. Folyton az ö ngyilkossá gon já r az eszem. Ha
tová bb feszı́tik a hú rt, meg is teszem.
A riporter á ltal vizsgá lt legfontosabb ké rdé s volt, hogy miké ppen
viszonyulnak az é lvezeti há zassá ghoz mint burkolt prostitú ció hoz az
iszlá m tekinté lyes sı́ita szemé lyei. E cé lbó l elutazott Kerbelá ba, a
sı́itá k legszentebb vá rosá ba, ahol Mohamed pró fé ta unoká já nak, al-
Huszajn ibn Alinak a sı́rja talá lható .
A legnagyobb há zassá gkö té si irodá t mű kö dtető sejk kijelentette,
hogy az effé le kapcsolati forma illegá lis.
Ugyanakkor a riporter á ltal feltá rt té nyek teljesen má st mutattak.
Má r a kö vetkező utcasarkon akadt olyan molla, aki vá llalkozott egy
gyermekkel kö tendő é lvezeti há zassá g lebonyolı́tá sá ra. Rá adá sul
mé g vilá gos instrukció t is adott arra vonatkozó an, miké nt lehet
lebuká s né lkü l szexuá lisan kihaszná lni egy gyereket.
Reem megrá zó tö rté nete leleplezi a sı́ita egyhá zi emberek
kegyetlen gyakorlatá t, akiket nemcsak é lvezeti há zassá gok
megkö té sé vel, de kerı́té ssel is megvá dol. Reem fé rjé t az ISIS
bombá ja ö lte meg 2016-ban. A laká suk megsemmisü lt, é s Reem a
ké t gyermeké vel hajlé ktalanná vá lt. Ké tsé gbeesé sé ben az egyik
legismertebb é s legbefolyá sosabb mollá tó l ké rt alamizsná t, aki
szexet vá rt el ezé rt cseré be, majd tová bbadta ő t a tá rsainak.
– Azt ajá nlotta, hogy kö ssü nk é lvezeti há zassá got. A tú lé lé s
é rdeké ben bele kellett egyeznem – mesé li Reem szomorú an. –
Hetente egyszer-ké tszer kö zö sü lt velem az irodá já ban. Azutá n
odahı́vta a tá rsait, má s mollá kat is. Ezek egyike nagyon hı́res é s

181
tekinté lyes szemé ly abban a ré gió ban. Ké nyszerı́tett, hogy menjek
szobá ra ezzel a bará tjá val.
Reemnek tudomá sá ra jutott, hogy a molla a tá rsaitó l
alkalmanké nt há rom-né gyszá z dollá rt szedett be a Reemmel való
aktusoké rt. A nő nek viszont é ppen csak a szeré ny tú lé lé sre elegendő
pé nzt adta tová bb.
– Olyanok, mint az á llatok. – A hangja tele van keserű sé ggel. –
Szexelnek egy nő vel, aztá n kidobjá k.
A riporter eltö prengett azon, hogy az egyhá zi emberek hogyan
szeghetnek ilyen nyilvá nvaló mó don tö rvé nyt. A nyomozá s sorá n
kiderü lt, hogy a sı́ita vallá si elit az erejé t é s teljes bü ntetlensé gé t a
sı́ita rendő rsé ggel, valamint az ismert é s befolyá sos politikusokkal
való erő s kapcsolatainak kö szö nheti. Amikor a BBC hivatalos
ké rdé ssel fordult né há ny mollá hoz, hogy kommentá ljá k ezt a
gyakorlatot, á ltalá ban nem is vá laszoltak.
Ezutá n a csatorna kiké rte Ali al-Szisztani nagy ajatollah, a
Szaddá m Huszein rendszeré nek megdö nté sé t kö vető en
legbefolyá sosabbá vá lt iraki kö zé leti szemé lyisé g vé lemé nyé t is. Az
ajatollah irodá já tó l a BBC az alá bbi szö veget kapta vá laszké nt:
„Amennyiben lé tezik az ö nö k á ltal bemutatott gyakorlat, azt a
leghatá rozottabban elı́té ljü k. A hatá rozott idő re megkö tö tt
há zassá got a szexualitá st á ruba bocsá tó eszkö zké nt é s a nő ket
mé ltó sá gukban, valamint embersé gü kben megalá zó mó dszerké nt
elutası́tjuk. Egy leá ny gyá mja nem engedé lyezhet há zassá got a leá ny
beleegyezé se né lkü l… Neki pedig a tö rvé ny szabá lyaival szemben
nem kellene fé rjhez mennie, mert ebbő l sok gond szá rmazhat.”
A riporterek egyú ttal rá ké rdeztek a kilencvené ves Ali al-Szisztani
ajatollah huszonö t é ve kiadott Path of the Righteous, azaz Az igazak
ösvénye cı́mű kö nyvé nek egyik sokkoló ré szleté re is. Ebben erő sen
kifogá solható ré szek szó lnak arró l, hogy amennyiben egy
gyermeknek há zassá got vagy ideiglenes há zassá got ı́gé rnek, akkor a
gyermek szexuá lis jellegű é rinté se megengedett. A nagyajatollah
irodá ja azt a vá laszt adta, hogy az idő k vá ltoznak, é s a ké telyt
é bresztő ré szeket kihagytá k a kö nyv ú jabb kiadá saibó l.
Nyomozá suk ö sszefoglalá saké nt a BBC riporterei lejegyzik, hogy
az iraki há ború s kon liktus befejezé sé t kö vető en felá llt egy olyan
konzervatı́v sı́ita vallá si elit, amely visszarepı́tette az idő ben a nő k
helyzeté t é s jogait. Korá bban a vilá gi tö rvé nykezé s vé dte a nő ket é s a
gyermekeket, most viszont minden jogszabá ly jelentő sé gé t vesztette
az orszá g vallá si é s politikai irá nyı́tá sa á ltal tá mogatott,

182
nagyhatalmú fé r iak miatt. Asszonyok é s lá nyok nemzedé kei izetnek
ezé rt szö rnyű á rat.
Reem, aki csakis azé rt vá llalta a szenvedé st, hogy ké t gyermeké vel
együ tt tú lé ljen, az ő t bá ntalmazó egyhá zi szemé lyek jellemzé sé re
nagyon szimbolikus é s kifejező á brá zolá smó dot haszná l:
– Hú st zabá lnak, aztá n elhajigá ljá k a csontokat.
A rö vid é lvezeti há zassá gok az egé sz arab vilá gban elterjedtek.
Egyiptomban az effé le szerző dé seket nyá ri há zassá gnak, vaká ció s
ná sznak, turisztikai frigynek nevezik. Es az iraki helyzethez
hasonló an itt is kiskorú lá nyok ezeknek a kapcsolatoknak – amelyek
való já ban kö nyö rtelen szexuá lis kizsá kmá nyolá st jelentenek – a
legfő bb á ldozatai.
Egyiptomot é vente fé r iak ezrei keresik fel, első sorban Szaú d-
Ará biá bó l, de a Perzsa-ö bö l má s orszá gaibó l, az Egyesü lt Arab
Emirá tusokbó l é s Kuvaitbó l is. A kellemes idő tö lté s lehető sé ge miatt
é rkeznek ide, é s erotikus kalandokat hajszolnak. Vannak, akik
szexuá lis vá gyaikat nagykorú prostituá ltakkal é lik meg, má sok
megmá rtó znak a gyermekkereskedelem undorı́tó fertő jé ben. A
kö zvetı́tő k az ideiglenes há zassá g kereté ben bak isokat vagy
egyenesen kislá nyokat adnak el a iatalokná l sokkal idő sebb
fé r iaknak. A legfá jdalmasabb, hogy az á rtatlan gyerekeket a sajá t
szü leik bocsá tjá k á ruba a csalá d anyagi helyzeté nek javı́tá sa
é rdeké ben.
A Perzsa-ö bö l gazdagjainak Egyiptomba á ramlá sá t tö bben
egyenesen szexturizmusnak nevezik. A kislá nyok tö rté netei, bá r
rengeteg szenvedé ssel já rnak, é ppoly kurtá k, mint a velü k kö tö tt
há zassá gok.
Egy nyá ri napon egy idegen fé r i kopogtatott be a tizenö t é ves
Huvaidá é k há zá nak ajtajá n. Rö vid pá rbeszé d zajlott le kö zte,
valamint a lá ny apja é s mostohaanyja kö zö tt. Hamarosan
megszü letett a dö nté s: Huvaida nagyjá bó l ezerhé tszá zö tven euró ért
há zassá got kö t a szaú di fé r ival. A há zassá g hú sz napig tartott, é s
ezalatt Huvaidá t tö bbszö r megerő szakoltá k. A huszadik napon a fé r i
fogta magá t, é s elutazott. Vé get é rt a szabadsá ga.
A szaú ditó l kapott pé nz egyiptomi viszonylatban szinte egy
vagyonnak szá mı́tott; a lá nyuk eladá sá é rt cseré be az apa é s a
mostoha egyebek mellett mosó gé pet é s fridzsidert vá sá rolt.
– Az egé sz nagyon csá bı́tó an hangzott. A szü leim azt mondtá k,
hogy ruhá kat é s ajá ndé kokat kapok. Olyan iatal voltam mé g.
Telebeszé lté k a fejem – idé zi fel a tö rté nteket Huvaida.{59}

183
 Ezeket a lá nyokat nyá ri ará knak is hı́vjá k, ami sugallja, hogy itt
csupá n vaká ció s ná szró l van szó . A lá tszó lag á rtatlan elnevezé s nem
fedheti el a felhá borı́tó té nyt, hogy az effé le kö telé kek – é ppú gy, mint
az iraki ideiglenes há zassá gok – a kiké nyszerı́tett vagy
nyomá sgyakorlá ssal elé rt gyermekprostitú ció egyik formá já t
ké pezik.
– Ez gyermekprostitú ció – szö gezte le az Orszá gos Gyermekjó lé ti
é s Anyasá gi Taná cs emberkereskedelem ellen kü zdő szekció já nak
igazgató ja. – A fé r i izet egy bizonyos ö sszeget, é s ö vé lesz a kislá ny
né há ny napra vagy aká r egé sz nyá rra; utá na pedig elő fordulhat,
hogy magá val viszi a sajá t orszá gá ba, hogy ott szolgá ló ké nt vagy
prostituá ltké nt dolgozzon tová bb.{60}
Mé g ha a kislá ny szobalá ny lesz is a fé rje há zá ná l, akinek otthon
biztosan van má r legalá bb egy felesé ge é s egy csapatnyi gyereke,
felté telezhető , hogy szexuá lisan ekkor is ki fogjá k haszná lni. A
legfelhá borı́tó bb annak kö zö nyö s tudomá sulvé tele, hogy itt
kiskorú akró l van szó , akiknek a felnő ttek elraboljá k a
gyermekkorukat, é s tö nkreteszik az é letü ket.
A vaká ció ra kö lcsö nzö tt menyasszonyok tá rgyiası́tá sá nak
problé má já t emeli ki egy cikk, amelynek má r a cı́me is a kislá nyok
ellen elkö vetett bű nö ket sugallja.
Túl iatalok ahhoz, hogy férjhez menjenek: Egyiptomban gyermek
menyasszonyokat bérelnek ki nyárra{61} – vá gja arcunkba a cı́m, de
ugyancsak szı́vszaggató az alcı́m is: Alacsony jövedelmű környezetben
felnövekvő tizenéves lányokat veszélyeztet az emberkereskedelem.
A 2011-es forradalmat kö vető en az egyiptomi gazdasá g
zuhaná sá nak eredmé nyeké nt nö vekedé snek indult a szexuá lis
kereskedelem, melynek á ldozatai a iatal lá nyok. Egy Kairó tó l alig
hú sz kilomé terre fekvő mező vá roská ban kö zvetı́tő k vé gzik a Perzsa-
ö bö lbő l szá rmazó koros fé r iak ré szé re i jú vaká ció s felesé gek
kiszervezé sé t, akik kö zö tt tizenegy é ves gyermekek is akadnak.
Az é lvezeti há zassá gok tarthatnak pá r ó rá n á t, de elő fordul
tö bbé ves is, a szerző dé stő l fü ggő en, amit a szá mtalan kö zvetı́tő
valamelyike biztosı́t . A kerı́tő k ajá nlatá ban szerepel „a má sodik
szá llı́tmá ny szolgá ltatá s” is, vagyis, ha az ü gyfé l má r kielé gı́tette
szexuá lis gerjedelmé t az egyik kislá nnyal, akkor jö het utá na a
kö vetkező , friss, ú j já té kszer. Az arab fé rjek, akik a felesé geikkel é s
gyermekeikkel é rkeznek ide nyaralni, gyakran foglalnak le kü lö n
szá llodai apartmant buja vá gyaik kielé gı́té se cé ljá bó l.
A hotelek tö bbsé ge é s sok, szobakiadá ssal foglalkozó
ingatlantulajdonos sem ad szá llá st esetleges pá rok szá má ra, hiszen

184
Egyiptomban illegá lis a há zassá gon kı́vü li nemi kapcsolat, de
bá rmifé le há zassá gi igazolá s megoldja a gondot. Ezenkı́vü l a
kiskorú akkal folytatott szexuá lis viszonyt is tiltjá k – de ez sem okoz
problé má t a kö zvetı́tő knek, akik gá tlá stalanul meghamisı́tjá k a
kislá nyok szü leté si anyakö nyvé t.
Egy kiskorú val megkö tö tt egynapos é lvezeti há zassá g alig tö bb
mint szá z dollá rba kerü l. Az ö sszegen a szü lő k é s a kö zvetı́tő
osztoznak. Egy egé sz nyá rra kibé relt kislá nyé rt á ltalá ban há rom- é s
tı́zezer dollá r kö zö tti ö sszeget izetnek. Am ha a gyermek mé g szű z,
é s rá adá sul szemrevaló is, az á ra aká r szá zezer euró fö lé is
emelkedhet.
A brit Daily Mail is ı́rt a kislá nyok eladá sá ró l.
Piszkos üzlet a nyári menyasszonyokkal: arab turisták néhány
hónapos szolgálatra kiskorú egyiptomi szexuális rabszolgákat
vásárolnak{62} – hirdeti a feltá ró cikk cı́me. Aziza tö rté neté t mutatjá k
be benne – egy lá nyé t, akinek való di nevé t megvá ltoztattá k.
A Gı́zá tó l nem messze fekvő kis falubó l szá rmazó tizenhé t é ves
Aziza fé rjhez ment egy negyvenö t é ves szaú di fé r ihoz, mivel az
idegen azt ı́gé rte, hogy á llá st szerez a lá ny bá tyjá nak az egyik
perzsa-ö bö lbeli orszá gban, é s majdnem há romezer dollá rnyi pé nzt
adott á t a nagy szegé nysé gben é lő szü lő knek. A szaú di az alatt a
hó nap alatt, amit Azizá val tö ltö tt, csinos ruhá kat vá sá rolt a lá nynak,
é s drá ga é ttermekbe já rt vele. Ezutá n hazautazott, de megı́gé rte,
hogy Aziza hamarosan csatlakozhat hozzá .
Tö bb hó napnyi vá rakozá st kö vető en a lá ny rá jö tt, hogy a fé r i má r
nem fogja felvenni vele a kapcsolatot. De mivel teherbe esett a
fé r itó l, a gyermek elismerteté se miatt megpró bá lta elé rni ő t a
szaú di nagykö vetsé gé n keresztü l. A há zassá gi okiratá t azonban
egyetlen hivatalos helyen sem rö gzı́tetté k, ı́gy jogorvoslati lehető sé g
sem á llt rendelkezé sé re. Ott maradt egy é rté ktelen papı́rral é s a
mé g meg nem szü letett gyermekkel, aki való szı́nű leg sosem fogja
megismerni az apjá t.
Azizá nak megszé gyenü lten vissza kellett té rnie a csalá djá hoz, é s
egyedü lá lló anyaké nt felnevelnie a gyermeké t, ami a konzervatı́v
egyiptomi tá rsadalomban igen nehé z feladat.
A fent leı́rt helyzethez kapcsoló dik a kö vetkező drá mai jelensé g: a
gyermekek á ltal vilá gra hozott gyermekek tragé diá ja. Akiket
hivatalosan sehová nem jegyeztek be, é s ezzel nem nyernek
hozzá fé ré st sem az iskolá ztatá shoz, sem az egé szsé gü gyi ellá tá shoz.
Szegé nysé gben nő nek fel, nem já rnak iskolá ba, é s ha
megbetegszenek, gondot jelent orvoshoz jutni velü k. Elő fordul, hogy

185
á rvahá zakba adjá k be ezeket a kicsiket. Sokszor a sajá t anyja lö ki el
magá tó l az ilyen gyereket, mert a sajá t problé má it sem tudja
megoldani. Az utcá n gyerekmillió k vegetá lnak.
Egy egyszer má r eladott kislá ny a legtö bbszö r ú jra bekerü l az
ú jabb tranzakció fá jdalmas é s megalá zó kö rforgá sá ba. Mielő tt
betö ltené a tizennyolcat, aká r hatvanszor is fé rjhez adhatjá k. A
szegé ny sokgyermekes csalá dok a lá nyaikat á ruké nt kezelik, akik
tö bbrendbeli eladá sa a csalá d lé talapjá t ké pezheti. Amint a lá ny
nemileg é retté vá lik, a szü lő k maguk keresik a kapcsolatot a
kö zvetı́tő vel, aki megszervezi az é lvezeti há zassá got, é s ezzel
biztosı́tja a csalá di jö vedelmet, gyakran az egyetlen csalá di
jö vedelmet…
Az emlı́tett Huvaidá t az első eladá st kö vető é vben ú jbó l fé rjhez
adtá k, ezú ttal egy kuvaiti fé r ihoz. Mivel má r nem volt szű z, az á ra –
az elő ző né l sokkal alacsonyabb – hatszá z euró t tett ki.
Huvaida jelenleg huszonnyolc é ves, é s nyolcszor ment fé rjhez.
Mindannyiszor né há ny napos há zassá got kö tö tt. Nagyon szé gyelli a
mú ltjá t, é s ezé rt nem akarja elá rulni a való di nevé t. Arcá t elfedi,
ö ltö zé ké bő l csak a szemé t lá tni. A fekete ruha alatt egy bá rsonyos
bő rű , sö té t hajú szé psé g é l.
Huvaida visszaemlé kszik arra, mit é rzett az első eladá sakor.
Semmi nem alakult olyan egyszerű en, ahogy gyermekké nt
elké pzelte, amikor szü lei rá beszé lé sé re beleegyezett a nyá ri
há zassá gba.
– Mé g á rtatlan voltam. Mé g hittem a szerelemben. De lelki beteg
lettem miatta.
Ez a vallomá s a kikö lcsö nzö tt iatal lá nyok bá rmelyiké tő l
szá rmazhatna. Az é lvezeti há zassá g mé ly nyomot hagy a psziché n,
rombolja a lelki egé szsé get.
– A lá nyok tudjá k, hogy a csalá djuk kihaszná lta ő ket… Felfogjá k,
hogy a szü leik nyeré szkednek rajtuk – szö gezi le egy
emberkereskedelemmel foglalkozó kairó i hivatalnok, aki korá bban
egy az á ldozatok szá má ra fenntartott otthont vezetett. – A
reintegrá ció nagy kihı́vá st jelent, mert ha visszahelyezik a kislá nyt a
csalá dba, a szü lei megint el fogjá k adni.
Majd rá mutat, milyen vá lsá ghelyzetbe sodorja a sajá t csalá dja az
ilyen kislá nyokat, majd az ő gyermekeit.
– A nyilvá ntartá sban nem szereplő há zassá gokat nem ismeri el az
á llam, ı́gy sem a lá nyt, sem az ilyen kapcsolatbó l szü letett gyermeket
nem vé di a tö rvé ny.

186
 Az egyiptomi ható sá gok – tapasztalva az ilyen tı́pusú há zassá gok
nö vekvő szá má t – 2015-ben egy olyan rendeletet adtak ki, amely
biztosı́totta a fé rjhez adá s elő tt á lló lá nyok jogait, á m ó riá si kritikai
hullá mot vá ltott ki. Az ú j jogszabá lyban elő ı́rtá k, hogy minden
kü lfö ldinek, aki magá ná l huszonö t é vvel iatalabb egyiptomi
felesé get vá laszt, ö tvenezer egyiptomi fontnyi – vagyis kö rü lbelü l
há romezer dollá rnyi – ö sszeget kell banki leté tbe helyeznie. Az
emberjogi szervezetek riadó t fú jtak, jelezve, hogy ez nem má s, mint
a prostitú ció é s az emberkereskedelem legalizá lá sa. A nő i jogok
vé delmé vel foglalkozó egyiptomi inté zmé nyek azt emelté k ki, hogy
ezzel a rabszolgasá g á llami tá mogatá st nyer, é s az egyiptomi
lá nyokat gyakorlatilag eladjá k a Perzsa-ö bö l gazdag arabjainak. Ez a
nagyon mé ltatlan gyakorlat csupá n a fé r iak né há ny é jszaká nyi
szexuá lis kielé gü lé sé t segı́ti elő . Az ú j tö rvé ny bı́rá ló i kiemelté k,
hogy a kö zvetı́tő k, akiknek mindaddig lapulniuk kellett, é s
szé gyenkezhettek amiatt, hogy ilyen ü gyletben vesznek ré szt, ezutá n
nyugodtan, nyilvá nosan folytathatjá k tová bb ü zelmeiket, mert a
tö rvé ny ezt megengedi nekik.
Mivel Egyiptomban a há zassá gkö té s alsó é letkorhatá ra tizennyolc
é v, ı́gy az ú j tö rvé nyi rendelkezé s a kiskorú lá nyok fé rjhez adá sa
eseté n nem vá ltoztat semmin. Meghö kkentő adatok szá molnak be
arró l, hogy kö rü lbelü l hatszá zezer egyiptomi lá nyt adnak fé rjhez
azelő tt, hogy a megfelelő korba lé ptek volna. Az ő há zassá gi
szerző dé seik a muszlim tö rvé nykezé sen alapulnak, ami a nemi
é rettsé g bekö vetkezté tő l engedé lyezi lá nyok szá má ra a
há zassá gkö té st. Lé tezik az ú gynevezett ur i há zasá g, vagyis az olyan
frigy, amit hivatalosan semmilyen á llami hivatalban nem jelentettek
be.
2020 elejé n a Legfő bb Kö zigazgatá si Bı́ró sá g hatá rozatot adott ki
arró l, hogy az Egyiptomban á ltalá nosan elterjedt, kiskorú akkal
kö tö tt ur i há zassá g gyermekjogi tö rvé nyekbe ü tkö zik. A bı́ró sá g
hangsú lyozta, hogy a mé diá nak együ tt kell mű kö dnie a vallá si
tekinté lyekkel annak tudatosı́tá sa cé ljá bó l, hogy a kiskorú ak
há zassá gkö té sé nek negatı́v hatá sa van a iatal iú k é s lá nyok lelki
fejlő dé sé re, hozzá fű zve egyú ttal, hogy Egyiptom elfogadta é s
bevezette a gyermekek jogairó l é s jó lé té rő l szó ló Afrikai Chartá t,
amely tiltja a gyerekek há zassá gá t é s jegyessé gé t.
Hangsú lyozni kell, hogy a kiskorú ak há zassá ga nemcsak a
lá nyokat veszé lyezteti, de a iú kat is é rinti. Egy 2018-as jelenté s
szerint Egyiptomban szá ztizenhé tezer tı́z é s tizennyolc é v kö zö tti iú
é l jelenleg is há zassá gi kapcsolatban.

187
 A kiskorú ak eljegyzé sé nek hagyomá nya mé lyen gyö kerezik az
egyiptomi tá rsadalomban, né há ny ré gió ban pedig, kü lö nö sen
Kairó tó l tá vol, á ltalá nosan elfogadott ez a gyakorlat.
– Semmi rosszat nem tettü nk – jelenti ki a tizenö t é ves Faresz
anyja egy televı́zió s interjú ban.{63}
A ilm bemutatja Fareszt, amint jegygyű rű t cseré l a tizenné gy
é ves Nadá val – ez az eset a gyermekjogok megsé rté se miatt
felhá borodá st vá ltott ki a mé diá ban.
A iú é desanyja vehemensen vé di a szoká st, é s felsorolja a
mellette szó ló é rveket:
– Faresz é s Nada csalá dja rokonsá gban á ll. Csak azt akartuk
kihirdetni, hogy a jö vő ben a gyermekeink egybe fognak kelni. Ezé rt
dö ntö ttü nk ú gy, hogy megszervezzü k az eljegyzé st, melynek sorá n a
iú aranybó l ké szü lt ajá ndé kot nyú jtott á t ará já nak. – A nyilatkozat
utal az egyiptomi tradı́ció ra, amely szerint a vő legé ny a
vá lasztottjá nak aranyat ajá ndé koz.
Ugyanakkor a kö zö ssé gi mé diá ban sokan haragjukat é s
felhá borodá sukat fejezté k ki a kapcsolatszervezé s miatt.
– Hogyan teljesı́thetik gyerekek a há zassá gi kö telezettsé geket? –
tette fel a ké rdé st egy Hamad nevű internetező .
A iú anyjá nak nem tetszett a gyerekek eljegyzé se kö rü li hı́rveré s.
– Egyiptomban vannak fontosabb dolgok is enné l. A mi
vá rosunkban megszokott, ha a Faresz korú vagy aká r ná la iatalabb
iú k eljegyeznek egy lá nyt.
Kiemelte, hogy a ia é rett, é s ké szen á ll a há zassá gkö té sre:
– Szeretik egymá st. Ezé rt dö ntö ttü nk ú gy, hogy hivatalossá
tesszü k a jö vő ben lé trejö vő eskü vő rő l szó ló szerző dé st. Ha tudná m,
hogy a iam nem á ll ké szen ilyen felelő ssé g vá llalá sá ra, nem
egyezné k bele. Lehet, hogy iatalnak tű nik, de megá llja a helyé t.
A iú anyjá nak mondatai megerő sı́tik, hogy a jelen korá nak
gyermek-há zassá gkö té sei sok é vszá zados kulturá lis hagyomá nyt
kö vetnek. Az eset hasonlı́t a nyá ri há zassá gokhoz, amint azt a
korá bban emlı́tett, a problé má ban já rtas kairó i hivatalnok talá ló an
megfogalmazta:
– Nem csak a szegé nysé grő l vagy a vallá sró l van itt szó . A
kulturá lis normá k is tá mogatjá k az illegá lis kereskedelmet: az
emberek szerint ez é ppú gy a lá nyok, mint a csalá djuk é rdeke. A
kö zvetı́tő knek pedig sikerü lt kö zö s nevező re jutniuk a csalá dokkal a
iatal lá nyok kihaszná lá sa cé ljá bó l.
Es ha a Perzsa-ö bö lbő l Egyiptomba ellá togató gazdag arab el is
viszi magá val a felesé gé t a sajá t orszá gá ba, ott ezek a gyerekek a

188
legtö bbszö r az első felesé g szobalá nyaivá , illetve a fé rj szexuá lis
rabszolgá já vá vá lnak.
Az Egyiptomban felnö vő , megbecstelenı́tett lá nyok sorsa tragikus.
Felnő tt nő ké nt is kö nnyű pré dá já vá vá lnak az ő ket kihaszná lni akaró
fé r iaknak. Elő fordul, hogy egyiptomiak ajá nlanak nekik há zassá got,
é s ő k jó hiszemű en beleegyeznek, mert remé lik, hogy vé gre normá lis
é s mé ltó é letet é lhetnek. Am ké ső bb kiderü l, hogy a fé rjü k
prostitú ció ra ké nyszerı́ti ő ket, hogy ı́gy keressen pé nzt rajtuk.
A lá nyok gyermekkorá ban meghozott szü lő i dö nté s ı́gy okoz
é lettragé diá t.

***

Omá r bordé lybiznisze felvirá gzott, é s egyre tö bb lett a munka. A

kü lö nfé le tı́pusú nő k vonzottá k a kuncsaftokat, akik minden este
tö megesen á rasztottá k el a helyet. A szé les vá laszté k roppant
elé gedett vendé gkö rt eredmé nyezett. Jö ttek a fé r iak, mert vonzotta
ő ket a forró lé gkö r, amit ö rvé nylő é s vá gykeltő hastá ncá val Szamia
alapozott meg, de a tö bbi lá ny is kivette a ré szé t az erotikus
munká bó l.
A gazdag sejkek né melyike kizá ró lag a VIP-lakosztá lyt haszná lta,
é s a lá bá t sem tette be a szalonba. Kü lö n bejá raton is é rkeztek, hogy
senki meg ne lá ssa ő ket. Dina ilyenkor a legvá logatottabb
prostituá ltakat vitte be nekik, hogy ezek kö zü l vá lasszanak. Az
á llandó kuncsaftok hamar megismerté k az ú jabb lá nyokat, ı́gy
ké ső bb má r ú gy hı́vtá k magukhoz a kivá lasztottakat, hogy a
madá mnak csak a neveket soroltá k fel.
Szamia idő nké nt nem lé pett fel a megszokott idő ben – ebbő l
tudtam, hogy fontos vendé geknek nyú jt é ppen szemé lyre szó ló
mű sort. Idő nké nt valamelyik pultos a legjobb italokkal vagy szı́nes
kokté lokkal megrakott tá lcá val indult el a VIP-apartman felé .
Idő nké nt Liza é s Nadia egé sz este nem bukkantak fel a szalonban, é s
ilyenkor tudtam, hogy orgiá n vesznek ré szt a sejkekkel. Má skor
Elena tű nt el hosszabb idő re a szé ké rő l, majd arcá n győ zedelmes
kifejezé ssel, ragyogó mosollyal té rt vissza, hogy mindenki
tudomá sá ra hozza: az imé nt igen fontos szemé lyt szolgá lt ki. Omá r
gyakran Tarekkel együ tt iszogatott, é s belemerü ltek a tá rgyalá sokba.
Az ü zlet pö rgö tt.
Ennek egyetlen jó oldala az volt, hogy Tarek, akit lefoglaltak a
sajá t ü gyei, mintha megfeledkezett volna ró lam. Elszó rakozgatott

189
má s nő kkel, é s engem bé ké n hagyott. Nagy megkö nnyebbü lé ssel
fogadtam ezt. Nem bı́rtam volna ki mé g egy erő szakot.
Sajnos esté rő l esté re mind tö bb ü gyfelet kellett fogadnom.
Odajö ttek, rá m mutattak, má r mentü nk is, hogy aztá n az erotikus
já té kszerü kké tegyenek. Fá radt voltam, é s mindenem sajgott.
Allandó an ú jabb sı́kosı́tó kat, kencé ket kellett ké rnem attó l az
orvostó l, aki talá n nem is volt orvos. Egyé bké nt ennyi fé r i mellett a
kré mek má r nem sokat segı́thettek. Utá ltam, amit csiná ltam.
Utá ltam magam. Ugy é reztem, el sem hagytam Dubajt. Ugyanabban
a pokolban szenvedek.
– Vé get é r ez valamikor? – ké rdezte Wiktoria, amikor visszaé rt egy
ú jabb kuncsaft kiszolgá lá sá t kö vető en, é s leü lt a mellettem lé vő
szé kre.
– Remé nykedjü nk! – Rá jö ttem, hogy Wiki a vendé gtö megre
panaszkodik.
– Mikor? – Olyan szemmel né zett rá m, mintha ké pes lenné k egy
vará zsü té sre eltü ntetni a rossz embereket é s a gonosz vilá got.
– Talá n egyszer elunjá k a helyet, é s elmennek má shová … – En is
ebben akartam hinni. – Ez egy né pszerű ü dü lő hely, é s nagy a
konkurencia. Talá n nyitnak valahol ú j bordé lyt.
Má r ott is volt a kö vetkező kuncsaft. Vé gigmé rt minket.
– Gyere! – szó lt oda Wikinek.
A lá ny ké tsé gbeesett pillantá st vetett rá m, é s ú jra meglá ttam a
szemé ben a remé nytelensé get, amiben é jjel-nappal leledzett.
– Indulj má r! – fö rmedt rá a fé r i.
Osszerá ndult, de ment. Muszá j volt mennie. Nem volt vá lasztá sa.
Ahogy nekem sem.
Má r a gondolattó l is rosszul lettem, hogy bá rmikor odalé phet
hozzá m egy idegen, bevihet a szobá mba, é s ú gy haszná lhat, mint egy
utolsó rongydarabot. Lecsú sztam a szé krő l, é s megcé loztam a
mosdó t . Oda menekü ltem. Egy kis idő t akartam nyerni, hogy
legalá bb pá r percig ne legyek a kirakatban, á runak kité ve
gusztustalan, kanos fé r iaknak. Ezt nem tehettem meg tú l gyakran,
mert Dina é beren ü gyelt, hogy az é ppen haszná laton kı́vü li lá nyok a
szalonban tartó zkodjanak. Mé gis, amikor má r rosszul voltam, é s ú gy
é reztem, nem fogom kibı́rni egy ú jabb fé r i indiszkré t fogdosá sá t,
elbú jtam a mosdó ban. Most pedig té nyleg nagyon rosszul voltam.
Atvá gtam a szalonon, a mosdó ba vezető folyosó felé tartottam.
Mé g mielő tt bejutottam volna az ajtó n, hangos ordibá lá s é s
ká romkodá s ü tö tte meg a fü lemet. Amikor belé ptem, egy felfordulá s
kellő s kö zepé n talá ltam magam.

190
 – Há nyszor mondtam má r, hogy szá llj le Szamir sejkrő l! – Rima
ü vö ltö zö tt Angelá val.
– Mit jelent az, hogy a te sejked? – riká csolt vissza Angela, é s az
arcá t eltorzı́totta a dü h. – Epp annyira az enyé m is, mint a tied!
– De é n voltam az első ! – Rima nem hagyta magá t.
– Telibe szarom! – Angela gú nyos gyı́ktekintetet dö fö tt Rimá ba. –
Most hozzá m já r!
– Nem hozzá d já r, te csak egyszerű en rá veted magad!
– Ha nem akarta volna, nem jö n el velem! – mennydö rö gte
Angela.
– Az á llandó kuncsaftom volt! – Ugy tű nt, Rima arra ké szü l, hogy
kikaparja Angela szemé t.
– De má r nem az!
– Mert lenyú ltad!
– Van hozzá kö zö d? – Angela fenyegető en hajolt a rivá lisa felé .
– Igenis van hozzá kö zö m, mert nem nyú ljuk le a má sik á llandó
kuncsaftjá t! – visı́totta Rima.
– Uj szabá lyokat talá lsz ki?
– En szó ltam: tartsd magad tá vol tő le, te ronda kurva!
– Kuss! – ordı́totta tú l Angela. – Es ha nem szá llok le ró la, akkor
mit csiná lsz?
– Majd meglá tod, ribanc, hogy mit fogok csiná lni!
– Pró bá ld csak meg! – Angela fortyogott mé rgé ben.
– Elfelejtheted Rashid sejket! – Rima megfenyegette Angelá t,
hogy elveszi az á llandó kuncsaftjá t.
– De ő az enyé m!
– Most meg azzal jö ssz, hogy a tied! – szú rt oda cinikusan Rima.
– Ugysem megy el veled!
– Majd meglá tjuk!
Angela ekkor felé m fordult.
– Há t te mit tá tod itt a szá d?
– Vé cé re jö ttem.
– Akkor nyomá s a fü lké be, é s ne á csorogj meg dü lleszd a szemed
itt! – Angela arcá t gö rcsbe torzı́totta az indulat. – Mi bá mulsz? Talá n
valami cirkusz ez, vagy mi?
Nem cirkusz, hanem posvány, gondoltam. Egy rohadt nagy posvá ny
az egé sz. Elindultam a fü lke felé .
– Neked meg eszedbe ne jusson Rashid sejk kö zelé be menni! –
ordı́tott fenyegető en Angela Rimá ra.
– Hahaha! – Rima az arcá ba nevetett, é s kiment volna, de Angela
nem hagyta.

191
 – Jegyezd meg, ribanc, ne meré szeld! – Ezzel megragadta a hajá t,
de a má sik sem maradt adó sa, é s rá ncigá lni kezdté k egymá st.
– Mi folyik itt? – A csatazaj Diná t is odacsalta.
Meglá tta az egymá st pü fö lő rivá lisokat, é s mindjá rt rendet tett
kö ztü k.
– Elé g ebbő l! – kiá ltott fel ellentmondá st nem tű rő hangon. –
Nyughassatok, é s irá ny vissza a szalonba!
Kelletlenü l, de elengedté k egymá st, mert tudtá k, hogy a
legkisebb ellenkezé sü kre Dina behı́vja az ő rö ket. Az pedig nem
lenne kellemes talá lkozá s. Gyű lö lkö dő pillantá sok kı́sé reté ben,
dú lva-fú lva otthagytá k a mosdó t .
– Te is! – fö rmedt rá m Dina. – Egy-kettő !
– Vé cé re kell mennem – szabadkoztam, mert nem akartam
visszaté rni mé g abba a fertő be.
Dina mormogott valamit az orra alatt, é s kidü bö rgö tt a
fü rdő szobá bó l. Kö nny futotta el a szemem. Hová jutottam?
Aztá n ú jra megtö rté nt. Kijö ttem a mosdó bó l, é s má r é ppen
elfoglaltam volna a helyem a szé ken, de ekkor Tarek jelent meg
mellettem.
– Soká ig voltá l kint – mondta, é s rá m vetette ö rdö gi pillantá sá t.
Beleremegtem. Tehá t igyelt engem. Egé sz idő alatt lesett rá m.
Mé g akkor is, amikor azt hittem, má ssal van elfoglalva.
– Gyere velem, Dzsú ú lia! – Ezzel ké zen fogott, é s bevitt a
szobá mba.
Má r nem is tiltakoztam. Van egy hatá r, amin ha á tkerü lü nk,
minden mindeggyé vá lik. Vagy csak ezt ké pzeljü k.
Amikor vé gzett, nem ment el, hanem elaludt. Ott fekü dtem a
megalá ztatá stó l é s a szenvedé stő l szé tszaggatottan, é s ez a
szemé tlá da egyszerű en elaludt!
Kilopó ztam a szobá bó l, hogy ké s utá n né zzek. Ha má r rohadnom
kell valahol, legyen az inká bb a bö rtö n.

192
 XII. FEJEZET

A halál árnyéka

Nem, nem volt mindegy. Fá jt a testem, fá jt a lelkem, fá jt egé sz nő i
való m. Ujra megsebzett, megalá zott, megerő szakolt. Minden durva
mozdulata, amivel belé m hatolt, felidé zte az ö sszes idegen,
visszataszı́tó fé r it, akiknek aljasul odalö kö tt Dubajban.
– Mikor lesz ennek vé ge? – ké rdezte Wiktoria.
Ha én ezt most nem fejezem be, sosem lesz vége!, ü vö ltö tte a testem
minden porciká ja.
Szemem elő tt ú jra felvillantak a ké pek Tarekrő l, amint ké st dö fö k
a szı́vé be, ő pedig sebesü lten, de csodá lkozva né z; mé g csak nem is
kö nyö rö g kegyelemé rt, mert mindenké pp tú l ké ső . Es é n ú jra meg
ú jra beleszú rok, hogy soha tö bbé ne bá nthasson engem. Es má st
sem.
Orü lten dü bö rgő szı́vvel estem be a szalonba, ahol há borı́tatlanul
folyt az é jszakai nyilvá noshá zi é let.
– Te meg hol voltá l? – szisszent rá m Dina, aki má ris mellettem
termett.
– A szobá ban.
– Vissza kellett volna jö nnö d dolgozni, nem pedig a szobá ba! –
szidott le haragosan. – Nem lá ttalak a bá rpultná l, miutá n ott
hagytalak a mosdó ban!
– Tarekkel voltam.
– Aha… – Most má r nem tudott tö bb szemrehá nyá st rá m szó rni. –
Indı́ts, dolgozni! – vakkantotta.
– Nem tudok.
– Hogy mi?
– Tarek alszik a szobá mban – vá gtam rá meglehető sen
ká rö rvendő n, mert ez felmentett a kuncsaftok kiszolgá lá sá nak
kö telessé ge aló l. Igy há t a madá m befoghatta.
Dina dü hö sen pislogott, de nem szó lt. Megfordultam, é s a
bá rpulthoz sé tá ltam. Leü ltem a helyemre Liza mellé , mert az ukrá n
lá nyok má r felvetté k a mű szakot.
– Adj egy dupla italt! – mondtam, mikö zben azon agyaltam,
honnan szerezzek ké st. Gyorsnak kell lennem, amı́g Tarek fel nem

193
é bred.
– Hallottad, mekkora botrá ny volt? – fordult felé m izgatottan Liza.
– Mi tö rté nt?
– Há t a sztá runk, Angela – kezdett bele é lvezettel Liza – é s a kis
Lolitá nk, Rima egymá snak esett a sejkek miatt.
– Azt mondjá k, mé g verekedtek is – kotyogott kö zbe Nadia.
– Tudom. – Atvettem az italt a pultostó l, é s jó né há nyat
kortyoltam belő le.
Csak egy dologra tudtam gondolni: Tarek. Megölöm a rohadékot.
– Honnan tudod? – hö kkent meg Liza. – Hisz csak most jö tté l, ez
meg egy teljesen friss ü gy.
– En is a mosdó ban voltam. – Vé geztem a kokté llal. – Mé g egyszer,
ugyanezt! – Arré bb toltam a kiü rü lt poharat. Honnan szerezzek kést?,
csak ezen já rt rö geszmé sen az eszem.
– Nem mondod? – A tá volabb ü lő Nadia is odahajolt. – Mesé lj,
hogy volt! – ké rte izgatottan.
– Nincs mirő l mesé lni. – Kelletlenü l el intorodtam. – Semmi
kü lö nö s nem tö rté nt. Nincs mit elmondani.
– De az igaz, hogy verekedtek? – faggatott tová bb Nadia.
– Igen.
– En szó ltam, hogy Rimá val jó lesz vigyá zni – emlé keztetett
minket Nadia. – Rö gtö n é reztem, hogy a szende má z csak lá tszat.
– Igazad volt – ismertem el.
– Való já ban egy kö zö nsé ges szuka – szö gezte le Nadia.
– Az. – Felidé ztem, hogy milyen sé rté seket vá gott hozzá
Angelá hoz. – Olyan undorı́tó … – Megrá zkó dtam.
– Es hogy vé gző dö tt a csihi-puhi? – kı́vá ncsiskodott Liza.
– Sehogy. – Vá llat vontam. – Bejö tt Dina, é s szé tvá lasztotta ő ket.
– Orü lö k, hogy megvannak a sajá t sejkjeik, akiken
veszekedhetnek, mert addig legalá bb a mieinktő l tá vol tartjá k
magukat. Nincs igazam? – fordult a bará tnő jé hez Liza.
– Naná ! Es maradjon is ı́gy! – jelentette ki nyomaté kkal Nadia.
Kést! Kést! Kést!, zakatolt a fejemben. Honnan kerítsek? Talán a
pultostól? Gyümölcsdarabokkal díszíti a koktélokat, citromot szeletel,
szóval kell, hogy legyen kése… Csakhogy megfelelő lesz-e? Elég hosszú a
pengéje? És hogyan szerzem meg?
A pultos odatolta a kö vetkező rendelé st, é s é n rá mosolyogtam. O
rá m kacsintott, é s egy cseppet megtoldotta a vodká t. Ekö zben
egyfolytá ban arró l fantá ziá ltam, hogy a ké st Tarek szı́vé be dö fö m.
Megfogtam a poharat, az ajkamhoz emeltem. Nem remegett a
kezem.

194
 – Mié rt vagy ú gy kipirulva? – ké rdezte Liza.
– En? Té vedsz… – ittam egy korty kokté lt.
– Nem hinné m… – Figyelmesen vé gigmé rt. – Mintha lá ngolná l.
Hogyan szerezhetnék egy kést a pultostól?, csak ez a gondolat
motoszká lt bennem.
– Tarek má r nincs a szobá dban, elment valahová Omá rral.
Nekilá thatsz a munká nak – szó lalt meg mellettem vá ratlanul Dina,
maró gú nnyal a hangjá ban.
Feldü bö rgö tt a szı́vem: Elszállt az esély, elszállt az esélyem a
bosszúra. De nem adom fel. A következő alkalommal szerzek egy kést,
és a kezem ügyében fogom tartani. És ha az a kegyetlen disznó még
egyszer hozzám ér…
– Hallasz te engem egyá ltalá n? – kiabá lt rá m Dina. – Mert olyan
ké pet vá gsz, mint akihez nem jut el az, amit az ember mond.
– Hallak… – mormoltam ö sszeszorı́tott fogakkal.
– Akkor há t eredj a vendé gekhez! – reccsent rá m, é s má r indult is
Angela é s Rima felé , akik megint durvasá gokat vá gtak egymá s
fejé hez.
– Aha. Most má r é rtem. – Liza ú gy sandı́tott rá m, mint aki
mindent tud. – Tarek a szobá dban, te feltü zelten…
Nem szó ltam, csak fené kig ü rı́tettem a poharat.
– De nem csodá lom – folytatta Liza –, ez a Tarek kiné zetre té nyleg
szuperpasi.
Sajnos csak kinézetre, tettem hozzá magamban.
– Ezek meg má r megint marjá k egymá st. – Nadia Angela é s Rima
felé lesett, akik é pp megkaptá k Diná tó l a nekik já ró fejmosá st.
– Marakodjanak csak! – Liza é szrevette, hogy ü res a poharam. –
Mé g egyszer ugyanezt Juliá nak! – vetette oda a pultosnak. – Mi á lljuk
– tette hozzá , Nadiá ra kacsintva.
Szegé nyké m. Mé g most is azt hitte, hogy a Tarekhez fű ző dő
kü lö nleges kapcsolatom ré vé n segı́tek nekik a sejkekkel folyó
ü zletben. Legalá bb ennyi hasznom szá rmazott ebbő l a remé nytelen
helyzetbő l.
– Kö szi.
A pultos egy hosszú pillantá s kı́sé reté ben má r nyú jtotta is az italt.
Apró mosolyt villantottam felé , hisz volt neki ké se.
– Hé , lá nyok, igyunk, egé szsé gü nkre! – mondott kö szö ntő t Liza.
– Es a sejkjeink egé szsé gé re! – csatlakozott hozzá Nadia.
Velü k ittam, de valami teljesen má sra.
– Lá nyok, gyertek a VIP-szobá ba! – vetette oda Dina, aki az
ü zletmenetet szemmel tartva kö rö zö tt a szalonban. – Vá r titeket

195
valaki.
A lá nyok leká szá ló dtak a szé kü krő l, é s eltipegtek a madá m
nyomá ban. Amint kitetté k a lá bukat a terembő l, má r hú ztam is be a
szobá mba. Mire Dina visszaé r, azt fogja hinni, hogy kuncsafttal
vagyok. Igazsá g szerint Dina sokkal ravaszabb volt anná l, hogy
bevegye az effé le cseleket, de engem ez most nem é rdekelt. Csak a
lehető leghamarabb le akartam lé pni errő l az ocsmá ny helyrő l.
Hosszan zuhanyoztam, aztá n á gyba bú jtam. Lehunytam a
szemem. Mindenbő l elegem volt. Nagyon is jó l é rtettem Wiktoriá t,
aki naponta ismé telgette ezt. Nem akartam idegen fé r iakat
kiszolgá lni. Nem akartam hallgatni, mirő l beszé lnek az ukrá n lá nyok,
akik a sejkeknek nyú jtott szexuá lis szolgá ltatá saik ré vé n valamifé le
elké pzelt karrierrő l á lmodoztak. Nem akartam prostik primitı́v
viszá lyá nak tanú ja lenni. Es nem akartam vé gigné zni sok lá ny
szenvedé sé t, akik, ahogy errő l meggyő ző dhettem, egyá ltalá n nem
jó szá ntukbó l kerü ltek be a kuplerá jba. Az olyanok, mint Wiki… Nem
akartam…
Egyre csak zokogtam, é s vá gyakozva gondoltam azokra a normá lis,
egyú ttal csodá s pillanatokra, amelyeket Stevennel é lhettem á t. O
olyan tá voli volt, ugyanakkor mé gis oly kö zeli, é s oly szeretnivaló …
Megint aggó dni kezdtem é rte.
Hol van most? Sikerü lt elmenekü lnie Tarek emberei elő l? Ha igen,
vajon most is Egyiptomban van, vagy elutazott valahová ? Talá n
beduinokkal szeli á t Szaú d-Ará biá ban a sivatagot, hogy a nyomomra
bukkanjon? Vagy nyomban Dubajba repü lt, hogy ott keressen?
De a legnehezebb ké rdé st – él-e? – igyekeztem nem feltenni…
Pedig megbú jt szerelemmel teli szı́vemben.
Az é jszaka tová bbi ré szé ben senki nem zavart má r, é n pedig
nehé z á lomba merü ltem. Borzalmasan hiá nyzott Steven, ugyanakkor
rettenetesen fé ltettem is. Gondolataimat ezenkı́vü l á thatotta a
bű ntudat, no meg a bosszú vá gy is, amelyet Tarek irá nt é reztem.
A nyugtalan gondolatokra vad á lmok re lektá ltak. Tevé n
menekü ltem á t a sivatagon; egy fé r icsapat ü ldö zö tt, amely meg
akart erő szakolni, aztá n pedig megö lni é s elá sni a parttalan
homokban. Ké ssel a kezemben lopakodtam egy pá holy felé ,
amelyben Tarek ü lt Omá rral; kö rü lö ttü k nő k zsibongtak, akik a
fé r iak ö sszes vá gyá t teljesı́tetté k; é s amikor vé gre halá los szú rá st
mé rhettem volna a nyaká ra, a karom elnehezedett, é s é pp ı́gy a
lá baim is, amelyek az á lmokban oly sokszor vá lnak ó lmossá , hogy
ré mü lten é rezzü k: nagyon menné nk valahová , de moccanni sem
tudunk. A karom a bosszú t hozó sorsdö ntő csapá s elő tti pillanatban

196
ledermedt; aztá n visszafelé peregtek le a ké pek, mintha valaki
gyorsı́tott tempó ban, há trafelé já tszaná le a ilmet; majd ú jra csak
lopakodtam, emeltem a karomat, é s megint nem tudtam befejezni a
mozdulatot; é s a ilm megint visszafelé rohant velem, é s é n megint
menekü ltem…
Ké ső bb jelenetek villantak fel, amelyekben Stevennel voltam, é s
amelyekben ú gy é reztem magam, mintha egy szı́nes, vı́z alatti vilá g
ré sze lettem volna. Hol a vé gtelen, tü rkiz vilá gban fel-felcsillanó ,
fü rge halacska voltam, hol pedig sokfé le, alakvá ltó korallzá tony a
tenger ö rö k vizé ben. A szerelmem komolyan é s nyugodtan vigyá zta
biztonsá gomat, mint a há romá gú szigonnyal a kezé ben ő rkö dő ,
mé ltó sá gteljes Poszeidó n.
Ez volt a legszebb á lmom. Egy gyö nyö rű mese, amit abban a
gonoszsá ggal é s gyű lö lettel teli vilá gban egyá ltalá n á lmodni
lehetett…
Felé bredtem, é s kö rü lvett a borzalmas bordé lybeli való sá g. Dina
kiderı́tette, hogy elő ző este ö nhatalmú lag szabadsá got vettem ki, é s
dü hö sen tö rt rá m hajnalban a szobá mban.
– Te meg mit ké pzelsz? – ordı́tott rá m, é s lerá ntotta ró lam a
takaró t . – Hol a fené ben voltá l tegnap este? Tele a há z vendé gekkel, a
lá nyok nem bı́rjá k a tempó t , te meg kö zben itt heveré szel? Azt
hiszed, hogy nyaralni jö tté l Sarm es-Sejkbe? – Az arcá ró l sü tö tt a
dü h é s a gyű lö let.
Steven szavai csendü ltek fel emlé kezetemben: „Egyszerűen csak
egy leszel a rengeteg európai turista közül, akik kellemesen töltik a
szabadságukat Egyiptomban.” Gö rcsbe rá ndultam, ú gy é reztem, a
szı́vem menten ketté hasad. Talán jobb is lenne, ha így történne,
gondoltam.
– Ha ez mé g egyszer elő fordul, rá d eresztem az ő rö ket! –
fenyegetett meg Dina. – Ok szeretik az effé le mulatsá gokat.
Gyanı́tottam, hogy ha nem veszi szá mı́tá sba a Tarekhez fű ző dő
viszonyomat – amirő l nem igazá n tudta, mit gondoljon –, má r most
bekü ldte volna azokat a disznó kat. Sejtettem, hogy nem volt biztos
Tarek reakció já ban, ı́gy megelé gedett azzal, hogy leordı́totta a
fejemet. Csak ú gy ontotta a szidá st é s a ká romkodá st, amelyekre
egyá ltalá n nem reagá ltam. Megvá rtam, amı́g vé gez é s kimegy.
Amikor vé gre elhallgatott, é s kirobogott a szobá bó l, undorodó
pillantá som kö vette. Gyű lö ltem, hiszen aká rcsak Omá r é s Tarek, ő is
hasznot hú zott az emberkereskedelembő l.
Aztá n teltek-mú ltak a keserű sé ggel é s bá nattal teli napok. Amı́g
dolgoztam, csak egy tá rgy voltam, egy szextá rgy, amivel bá rki, aki

197
kibé relte, azt tehetett, amit akart. Munka utá n megpró bá ltam
minden lehető mó don enyhı́teni testi é s lelki szenvedé seimet.
Eredmé nytelenü l.
Egyre csak az já rt a fejemben, hogyan szerezhetné k ké st, de
amilyen kimerü lt voltam, nem kocká ztathattam meg, hogy
bizonytalan viszonyba bonyoló djam a pultossal. Hiszen nem
bı́zhattam benne, é s mindig fenná llt a veszé ly, hogy bekö p, ha ké rek
tő le valamit. Ké tsé gekkel é s fé lelemmel telten csupá n á lmomban
á lltam bosszú t Tareken.
Idő nké nt á tjö tt hozzá m Wiktoria. Csendben ü ldö gé lt a sarokban,
ı́gy tö ltö tt el aká r tö bb ó rá t is ná lam naponta. Fé ltem megké rdezni,
mit tettek vele a begerjedt, lelketlen, ocsmá ny fé r iak – vele, akit
szinte mé g gyereknek lá ttam. Egyre gyakrabban tű nt ú gy, hogy az
ő rü let csillog a tekinteté ben.
Egyik é jszaka, mé g hajnal elő tt iszonyatos sikolyokra é bredtem.
– Oó óóó! Jaaajjj! Oó óóó! – Az egé sz nyilvá noshá z visszhangzott
tő le.
Elő szö r azt hittem, hogy Wiktoria vesztette eszé t egy elfajult orgia
miatt, amin ré szt venni ké nyszerı́tetté k. De kiderü lt, hogy nem, mert
amikor felté ptem az ajtó t , lá ttam, amint felé m rohan é ppen.
– Mi folyik itt? – ké rdezte halá lra vá ltan.
– Fogalmam sincs.
Hallottuk, hogy valaki ü vö lt, é s tö redé kes arab mondatok is
elé rtek hozzá nk.
– Ki ez? Mi tö rté nt? – Wiki teste rá ngató zni kezdett.
– Azt é n is tudni szeretné m…
Egymá s utá n nyı́ltak az ajtó k, é s a ricsajtó l felé bredő , borzas hajú
nő k hajoltak ki a folyosó ra.
– Mi a fene ez?
– Hallottá tok?
– Ki ez?
– Ti ismeritek ezt a hangot?
– Ki ü vö lt ı́gy?
– Talá n Barbie lesz az…
– So ia?
– Talá n So ia…
– Nem, szerintem nem ő . A hangja kicsit má s…
– De ez is egy iatalé …
– Arabul ü vö lt.
– De ki lehet az?
Osszevissza já rt a szá juk. Aztá n Dina tű nt fel idegesen a folyosó n.

198
 – Dalila é s Lara – mutatott rá az egyiptomi lá nyokra. – Gyertek
velem!
– Mi? – ké rdezte Dalila kissé nyugtalanul. – Mié rt pont mi?
– Majd megtudjá tok, ha ott lesztek! – csattant fel Dina. – A tö bbiek
hú zzanak vissza a szobá jukba! – parancsolt rá nk.
A sikolyok halkabbá vá ltak, de a zokogá s nem enyhü lt. Az
egyiptomi lá nyok rosszkedvű en lé pkedtek Dina nyomá ban.
– Mi tö rté nhetett?
– Mié rt vitte magá val Dina az egyiptomiakat?
– Iszonyú an nyavalyog valaki…
– De ki lehet az?
– Itt rá m semmi szü ksé g. Megyek aludni – jelentette be Liza.
– En is – csatlakozott hozzá Nadia.
– Bizony, ki kell aludnunk magunkat, hogy esté re klasszul né zzü nk
ki – kacsintott Liza a bará tnő jé re. – A vendé geink igazá n
megé rdemlik.
– Pontosan. A mi vendé geink megé rdemlik… – mosolyodott el
egyeté rtő en Liza, é s becsukta az ajtó t .
– Ná lad maradhatok egy kicsit? – ké rdezte halkan Wiktoria.
– Persze, gyere csak! – Beengedtem magamhoz a lá nyt.
Leü lt a helyé re a sarokban, é s mé lyet só hajtott. Az arcá n
kö nnycseppek gö rdü ltek vé gig.
– Fé lek… – suttogta.
– Mitő l fé lsz?
– Ettő l az egé sztő l. – Felzokogott. – Idő nké nt olyan dolgokat
csiná lnak… – Erő s reszketé shullá m rá zta meg testé t.
Nem kı́vá ntam felidé zni. Az első visszataszı́tó orgiá t kö vető en nem
kellett ré szt vennem tö bbö n, mert szerencsé re senki nem vá lasztott
ki ilyesmire, de tudtam, hogy Wiktoriá t beleké nyszerı́tetté k
né há nyba.
– En ezt nem bı́rom, nem akarom! – ismé telgette egyre.
– Wiki… – A hangom megbicsaklott. Nem tudtam ú gy tenni,
mintha minden rendben lenne.
– Szö kjü nk meg! – mondta sı́ró s hangon.
Hallgattam, ő pedig hirtelen tá madt remé nnyel nekilá tott lá zas
terveket sző ni.
– Kilopakodhatná nk é jszaka, amikor mindenki alszik.
– Hiszen a villá t é jjel-nappal ő rzik! – hű tö ttem le a lelkesedé sé t.
– Akkor talá n, talá n… – Idegesen tö rdelte a kezé t. – Talá n
csiná lhatná nk valami felfordulá st… Olyat, mint ez a mai. Eltereljü k

199
az ő rö k igyelmé t, é s amı́g ő k má ssal vannak elfoglalva, mi
megszö kü nk.
– De hogy akarod ezt vé ghez vinni? – Tudtam, hogy nincs
esé lyü nk.
– Zajt csapunk. Mindenki ö sszefut… – Altalá ban igen sá padt arcá n
most beteges foltok ü tkö ztek ki. – Jö nnek az ő rö k is… Es mi abban a
kavarodá sban kiszaladunk. – Az erő s é rzelmek hatá sá ra má ris
levegő utá n kapkodott.
Aztán hogyan tovább?, gondoltam. Egyszer már megszöktem a
villából, de rögtön vissza is hoztak.
– Nem fog menni, Wiki. – Kegyetlennek kellett lennem.
– De igen! – csattant fel. – Sikerü lnie kell!
– Az emberkereskedő ktő l nem tudsz megszö kni. Lehetetlen –
idé ztem azokat a szavakat, amelyeket egykor Okszaná tó l hallottam.
Wiktoria tekintete egyszerre kifejezé stelenné vá lt.
– Nem fog menni? – ismé telte fakó hangon. – Nem fog menni… –
Egyszerre elszá llt belő le az ö sszes erő .
Szó tlanul ü lt mé g né há ny percig, aztá n felkelt, é s kiment a
szobá bó l. Mint egy kı́sé rtet.
Menekülés, kés, orgiák, a gondolataim sö té t felhő kbe tö mö rü ltek,
é s amikor nagy nehezen elaludtam, ré má lmok vá rtak rá m.
Este bementem a szalonba, de a bá rpultná l nem voltak ott sem az
ukrá n lá nyok, sem Wiktoria. Leü ltem há t az egyiptomiak kö zé , mert
szerettem volna megtudni, ki kiabá lt olyan ké tsé gbeesetten
hajnalban. Kialvatlannak tű ntek, való szı́nű leg nem sikerü lt
lefekü dniü k a vá ratlan é bresztő t kö vető en.
– Szia – zö ttyentem le Dalia mellé .
– Szia – felelte letö rten.
– Jó esté t – ü dvö zö lt Lara.
– Ugyan mi jó van benne? – jegyezte meg gú nyosan Dalila.
– Igazad van, semmi – é rtett egyet Lara.
– Mi volt az a botrá ny? – ké rdeztem.
– Nem botrá ny volt, inká bb… – Dalila elbizonytalanodott. –
Inká bb szomorú eset.
– Mi tö rté nt?
– Mondd el te – fordult oda tá rsnő jé hez –, é n má r eleget
győ zkö dtem azt a nyomorult kö lykö t .
– Mifé le kö lykö t?
– Mariamot – felelte Lara.
– Szó val ő ü vö ltö tt?
– Igen.

200
 – Melyik is az? – Nem tartottam kapcsolatot az ö sszes
prostituá lttal, ı́gy a né v nem mondott semmit.
– Nem ismered, nem itteni.
– Uj lá ny? – Arra gondoltam, hogy egy ú jabb á ldozatró l lehet szó ,
akit idecsaltak, majd eladtak, é s amikor rá dö bbent, hová kerü lt,
hiszté riá s rohamot kapott.
– Nem – felelte Lara.
– Igen – vá gta rá ugyanekkor Dalila.
– Akkor most igen vagy nem? – ké rdeztem.
– Való szı́nű leg igen, mert talá n itt marad – tartott ki az á llı́tá sa
mellett Dalila.
– Nem biztos, hogy Omá r megtartja – tiltakozott Lara.
– Mé gis hová mehetne? – emelte fel a hangjá t Dalila. – Csak
tizenö t é ves. Nem tű nhet el.
– Elmondaná tok vé gre, hogy mirő l van szó ?
– Mariam megszö kö tt otthonró l – kö zö lte Lara.
– No de a kuplerá jba? – Ez meglepett. Nem é reztem ú gy, hogy a
nyilvá noshá z jó vé delmet nyú jtana egy iatal lá nynak.
– Szerintem nem tudta, hogy ez egy kupi – mondta Dalila.
– Akkor mié rt jö tt ide? – Mé g most sem é rtettem a helyzetet.
– Inká bb bemenekü lt… – mesé lte Lara. – Meglá tta, hogy a
villá ban é gnek a lá mpá k, a bejá ratná l pedig emberek jö nnek-
mennek, szó val csak ú gy berohant.
– Mié rt szö kö tt meg otthonró l?
– Mert fé lt az apjá tó l é s a bá tyjá tó l.
– Hajnalban?
– Kiderü lt, hogy né há nyszor talá lkozott a iú já val… – Lara mé lyet
só hajtott. – Az pedig Egyiptomban… Tudod, hogy van… A há zassá g
elő tti szex teljesen megengedhetetlen é s elfogadhatatlan ná lunk.
– Na igen – mordultam fel gú nyosan. – Meg is lá tszik azokon a
iatal iú kon, akik ide já rnak.
– A iú k ezt megú sszá k, mert ő k nem ellenő rizhető k – nevetett fel
keserű en Dalila.
– De ha egy lá ny veszı́ti el az eré nyé t, akkor neki annyi –
szontyolodott el Lara.
Talá n az já rt a fejé ben, hogy mi lenne, ha az ő csalá dja szerezne
tudomá st arró l, mivel is foglalkozik.
– Mekkora ké pmutatá s! – Nekem is sı́rni tá madt volna kedvem. –
Pont mint azok a há zassá gok. Hogy is nevezik? – Elbizonytalanodtam
egy pillanatra. – Elvezeti há zassá gok?

201
 – Ugy van… – erő sı́tette meg Lara. – De ne felejtsd el, hogy a
szunnitá k az ilyeneket elutası́tjá k – hangsú lyozta.
– Igazuk is van – bó lintottam rá . – Hogy is lehetne idegenek
egyó rá nyi ku ircolá sá t há zassá gnak nevezni?
– Mé g hogy egyó rá nyi! – Dalila ma igazá n furcsa dolgokat talá lt
humorosnak. – Altalá ban sokkal hamarabb vé get é r…
– Akkor mé g inká bb. – Mé g mindig nem volt kedvem nevetni. – Es
mi van ezzel a Mariammal? Elvesztette a szü zessé gé t?
– Abbó l, amit mondott, nem hinné m.
– Csakhogy lehet-e hinni a szavá nak? – fejezte ki ké tkedé sé t Lara.
– Olyan ideges é s szé tesett volt, amikor beszé ltem vele, hogy…
Nem, nem hinné m, hogy hazudott volna – jegyezte meg Dalila.
– Akkor mié rt kellett megszö knie? – ké rdeztem. – Ha megvan az
eré nye…
– Talá lkozott azzal a iú val – mondta Lara. – Es ná lunk ez elegendő
bizonyı́té k.
– Enné l kevesebbé rt is vesztetté k má r lá nyok az é letü ket – szó lt
kö zbe Dalila. – Emlé kszel arra a szaú d-ará biai ü gyre? – fordult Lara
felé . – Egy rijá di apa ö sszeverte é s lelő tte a lá nyá t csak azé rt, mert
chatelé sen kapta egy fé r ival a Facebookon.
– Az té nyleg szö rnyű volt – é rtett egyet Lara.
– De mé gis mi tö rté nt ma hajnalban? – faggattam ő ket tová bb.
– Mariam odaszaladt a kapuhoz, é s be akart jutni, de az ő rö k
persze nem engedté k be.
– Mondta nekik, mirő l van szó ?
– Igen, é s é ppen ezé rt nem akartá k, hogy kö zü k legyen hozzá .
– Ezek ná lunk belső csalá di ü gynek szá mı́tanak – vette á t Lará tó l
a szó t Dalila. – A csalá d becsü leté rő l van szó , Julia. Amikor Dubajban
laktá l, nyilvá n hallottá l errő l, nem?
Még hogy Dubajban laktam! Ez ú gy hangzott, mint valami rossz
vicc.
– Igen, hallottam.
– Tudsz a becsü letgyilkossá gokró l is, ugye?
– Igen, mikö zben a kuncsaftokra vá rtunk, a lá nyok mesé ltek
mindenfé le esetekrő l. Nem is olyan ré g tö rté nt egy borzalmas
gyilkossá g Abu-Dzabiban. Egy srá c vagdosta ö ssze a nő vé ré t:
tizennyolc ké sszú rá ssal vé gzett vele. A nő rá adá sul felnő tt volt, a
ickó meg ott lakott vele é s a nő kis iá val.
– Mié rt ö lte meg?
– Gyanú snak talá lta a nő vé re viselkedé sé t.

202
 – Gyanú snak… – Dalila mé lyet só hajtott. – Sajnos ennyi ná lunk
sokszor elé g is.
– De vé gü l is beengedté k Mariamot? – té rtem vissza a té má hoz.
– Igen, felhı́vtá k Omá rt, é s megké rdezté k, mit csiná ljanak, mert itt
jajveszé kel a lá ny az ajtó ná l, é s be akar jutni. – Lara a bejá rat felé
lesett, nem jö nnek-e má r a vendé gek. Vé gü l is nem tö lthette az egé sz
esté t locsogá ssal. Mivel mé g mindig minden ü res volt, folytatta a
tö rté netet. – Omá r azt mondta, engedjé k be, é s utası́totta Diná t,
hogy nyugtassa meg. De ké ső bb a helyzet tová bb romlott… A csaj
á llandó an azt ismé telgette, hogy az apja é s a testvé re agyonverik, é s
egyre jobban kiakadt. A tö bbit magad is tudod. Dina á tjö tt hozzá nk,
é s ké rte, hogy segı́tsü nk, mert egyedü l nem bı́rt vele.
– Es mi van vele most?
– Bezá rtá k az egyik szobá ba.
– Es hagyjá k, hogy itt maradjon? – ké rdeztem ú jra.
– Szerintem igen, mert Omá r elő bb-utó bb biztosan talá l vevő t a
szü zessé gé re. Egy tizenö t é ves szű zlá ny a sejkek szemé ben elé g
é rté kesnek szá mı́t . Omá r való szı́nű leg á rveré sre bocsá tja az
eré nyé t… Ez is felveri az á rat. Egy idő mú lva magas ö sszeget vá ghat
zsebre – mondta meggyő ző dé ssel Dalila.
– Az ilyen á r idő nké nt szé dı́tő magassá gokba is emelkedhet! –
Eszembe jutott egy dö bbenetes ö sszeg, amit egy tizenkilenc é ves
modell kapott, aki az Egyesü lt Arab Emirá tusokban elá rverezte a
szü zessé gé t. – Egy amerikai tiné dzser szü zessé gé é rt egy abu-dzabi
sejk majdnem há rommillió dollá rt izetett!
– Hú ú ú ! – kiá ltott fel elismerő en Lara, aki nem titkolta, hogy ez a
pé nzö sszeg nagy hatá ssal van rá .
– Ká r, hogy nekem ré g nincs má r meg az eré nyem… – kacagott fel
Dalila.
– De ami Mariamot illeti, az ü gy nem ilyen egyszerű … – jelentette
ki Lara.
– Mié rt? – ké rdeztem.
– Mivel a lá nynak csalá dja van, é s az apja meg a bá tyja biztosan
keresni fogjá k.
– Epp ezé rt mondtam, hogy esetleg egy idő mú lva – emlé keztetett
imé nti szavaira Dalila. – Itt tartjá k egy darabig, é s ha senki nem
jelentkezik é rte…
Mint egy tárgyért, gondoltam. Mint a raktáron heverő áruért.
Az ukrá n lá nyok lé ptek be a szalonba, é s mint mindig, ha a VIP-
lakosztá lybó l bú jtak elő , remek hangulatban voltak.

203
 – Mirő l pletyká ltok? – Liza mellé m telepedett le, Nadia pedig Liza
mellé bú jt.
– Az eré nyrő l – feleltem.
– Há t van ezen a kö rnyé ken bá rhol is eré ny? – Liza kö rü lné zett, é s
hangosan felrö hö gö tt.
– Az enyé men kı́vü l, ké tlem – kontrá zott rá Nadia.
– Meg fogsz lepő dni – kotyogott bele Dalila az ukrá n csajok
poé nkodá sá ba.
– Mi a manó , neked van eladó eré nyed? – ké rdezte vı́gan Liza.
– Nekem nincs, de Mariamnak…
– Mariam? Az melyik?
– Az a csaj, akinek a sikoltozá sá t hallgattad az é jjel.
– Aha, é pp ké rdezni akartam. Mi is tö rté nt vele?
Dalila rö viden ö sszefoglalta az esemé nyeket.
– Es ezé rt beszé lgettü nk a szü zekrő l… – magyará zta. – Julia
mondta, hogy az Emirá tusokban egy csaj há rommillió dollá ré rt adta
el a szü zessé gé t. – A hangjá bó l csak ú gy sü tö tt az á hı́tat.
– Ugy van. – Liza jó l emlé kezett, hogy a maná mai nyilvá noshá z
csak ú gy zsongott a pletyká któ l, amikor befutott ez az informá ció . –
Mi is volt a neve? Giselle… Mindenki irigyelte.
– A szü zessé gé t vagy a pé nzé t? – ké rdezte Dalila. – Ezt is, azt is –
vá gta rá Liza. – A Perzsa-ö bö l exkluzı́v ü gynö ksé geiné l nem elé g,
hogy magas á ron kelnek el a szü zek, de hosszabb kapcsolatot, esetleg
há zassá got is ı́gé rnek nekik, szó val, ha a lá nynak egy kis szerencsé je
van…
– Az ilyen ajá nlatnak van egy klassz neve is. – Nadia sokszor
sajná lta, hogy nem szű zké nt é rkezett meg Bahreinbe.
– Mi az?
– Az első é jszaka.
– Té nyleg jó l hangzik. – Eszembe jutott a Stevennel eltö ltö tt első
é jszaká m Sarm es-Sejkben. Olyan szenvedé llyel csó koltuk egymá st,
mintha egé sz é letü nkben erre vá rtunk volna. – Mindent, kivéve a
szerelmemet… – Annyira vá gytam utá na! A szı́vembe hası́tott a
fá jdalom.
– Sı́rsz? – Liza pillantá sa az arcomon vé giggö rdü lő
kö nnycseppeken á llapodott meg.
– Dehogy – tiltakoztam.
Nem sírok, vágyódom. Nagyon hiányzik.
– De lá tom, hogy sı́rsz!
– Akkor ne ké rdező skö dj!
Szerelmem, zokogta a szı́vem.

204
 – Há rommillió dollá r a szü zessé gé rt… – Az irdatlanul nagy ö sszeg
felgyú jtotta Nadia ké pzeleté t. – Egyetlen kú rá s, é s egy é letre el vagy
inté zve.
– Igy van, tagadhatatlan – é rtett egyet a tá rsnő jé vel Liza. – A
legnagyobb, szü zessé gé rt kapott pé nz, amirő l Bahreinben hallottam,
szá zö tvenezer dollá r volt.
– A sejkek hó bortjai. – Eszembe jutott, amikor Stevennel
beszé lgettü nk a leggazdagabb arabok kü lö nc vá gyairó l é s
kiadá sairó l.
– Nekem az a szá zö tvenezer dollá r is elé g lenne – szö gezte le
Nadia á brá ndosan.
– Csak az eré nyed hiá nyzik hozzá , drá gá m – nevetett fel Liza.
– Az eré nyt meg is lehet venni – jegyezte meg Lara.
– Meg lehet venni, ha fé rjhez menni ké szü lsz, é s á t akarod ejteni a
fé rjedet a ná szé jszaká n. – Dalilá nak nem voltak illú zió i. – De ha
dollá rmillió ké rt vagy aká r szá zezreké rt akarsz tú ladni rajta, akkor a
harmincdollá ros mestersé ges kı́nai szű zhá rtyaszettel nem sokra
mé sz.
– Igy van – bó lintott Liza. – Az Obö l menti ü gynö ksé gek szü zeinek
mind orvosi tanú sı́tvá nyuk van a szü zessé gü krő l.
Akár csak a minőségbizonyítvánnyal ellátott áru, villant á t a
fejemen.
– Felteszem, hogy ezenkı́vü l mé g a sejkek is megvizsgá ltatjá k a
sajá t orvosaikkal… – Dalila tö ké letesen tisztá ban volt vele, hogy a
leggazdagabbak igencsak nagyigé nyű ek. Lehet, hogy vagyonokat
adnak ki, de annak az á runak té nyleg első osztá lyú nak kell lennie.
– Nyilvá n – bó lintott ú jra Liza.
Eszembe jutott a luxusautó k vá sá rlá si elő tti tesztelé se.
– Emlé kszel, hogy a konzervatı́vok mennyire tiltakoztak a kı́nai
cucc behozatala ellen, hogy a jö vendő beli asszonyká k ne tudjá k
kihaszná lni a fé rjü ket? – fordult oda Lara Dalilá hoz.
– Igen, de ha be is tiltottá k volna, nem é rtek volna el semmit… –
vonta meg vá llá t az egyiptomi lá ny. – Bá rmikor be lehet vetni a
szű zhá rtya-helyreá llı́tó mű té tet.
– Felé tek csiná lnak ilyesmit? – ké rdeztem.
– Igen, elé g elterjedt, bá r illegá lis beavatkozá s.
– Akkor hol csiná ltatjá k meg ezeket?
– Vannak orvosok, akik a sajá t rendelő ikben rekonstruá lnak
szű zhá rtyá t – na persze titokban.
– Mennyibe kerü l a mű té t?

205
 – Nem is olyan drá ga: negyven é s szá zö tven dollá r kö zö tti á ron
elinté zik.
– Jó , hogy nem kerü l tú l sokba – jelentette ki komoly arccal Lara. –
Mivel gyakran megvé di a lá nyokat a becsü letgyilkossá gtó l.
Egyszó val: é letmentő mű té t – tette hozzá , most má r mosolyogva.
– Kü lö nö sen olyankor, ha a lá ny szexuá lis kapcsolatba lé pett
valakivel, aztá n megbá nta – ı́gy ez az egyetlen esé lye a normá lis
há zassá gkö té sre, az ú j é letre.
– Becsü letgyilkossá gok… – Nadia ö sszerezzent. – Nemré g
hallottam egy iszonyú gyilkossá gró l. Egy Rumina nevű tizenhá rom
é ves lá nyt ö lt meg a sajá t apja.
– Bahreinben? – ké rdezte Lara.
– Nem, Irá nban.
– Egy tizenhá rom é vest? Hiszen az mé g gyerek! – kaptam fel a
fejem.
– Gyerek… – visszhangozta Nadia. – Az apja egy sarló val
nyisszantotta le a fejé t, mikö zben aludt.
– Brrr… – Tiszta libabő r lettem. – Mi rosszat tehetett egy ilyen
gyerek?
– Megszö kö tt egy fé r ival, akibe beleszeretett – az apja viszont
nem akart beleegyezni a há zassá gba.
– Inká bb a fé r it kellett volna felelő ssé gre vonni, mert nyilvá n ő
beszé lte rá a lá nyt a szö ké sre. – Ugy é reztem, hogy ilyen esetben
minden felelő ssé get a felnő ttnek kell vá llalnia.
– Szerintem is, anná l is inká bb, mert a pasas tú l volt má r a
harmincon.
– A kislá ny pedig viselte a kö vetkezmé nyeket… – Emlé kezetembe
villant a kis Anisa tekinteté ben ü lő gyö trelem, akit rendszeresen
lá togatott a szadista Ahmed sejk.
– Mé g elszomorı́tó bb az, hogy amikor a rendő rö k elkaptá k, a
kislá ny tö bbszö r is mondta nekik, hogy otthon halá los veszé ly vá r rá .
– Pont ú gy, ahogy Mariam ma hajnalban – szó lt kö zbe Lara. –
Egé sz idő alatt sı́rt é s kiabá lt, hogy ha hazakerü l, nem é li tú l.
– Té nyleg szö rnyen zokogott, rossz volt hallgatni is. De visszaté rve
Ruminá hoz, a rendő rö k, bá r lá ttá k, hogy fé l, é s tudtak a veszé lyrő l,
mé gis visszaadtá k az apjá nak – fejezte be megrá zó tö rté neté t Nadia.
– Gyilkosok. – Nem mondhattam má st.
Csend lett, é s mindnyá jan arra gondoltunk, milyen sors vá r
Mariamra.
– Itt ná lunk, Egyiptomban rengeteg becsü letgyilkossá g tö rté nik –
szó lalt meg Dalila. – Csakhogy a gyilkossá got sokszor hazugsá ggal

206
leplezik el, vagyis hivatalosan bejelentik, hogy a lá ny vagy a iatal nő
ö ngyilkossá got kö vetett el.
– Onmagunknak igazá n nehé z lenne levá gnunk a fejü nket, é s
sokszor é ppen ilyen szö rnyű sé gek fordulnak elő – fű zte hozzá Lara.
– Van ú gy, hogy egy lá ny mé g csak ki sem teszi a lá bá t otthonró l,
hogy talá lkozzon valakivel, szó val szó sincs az eré ny elveszté sé rő l.
Egy apa mé gis á rammal é gette meg é s verte halá lra a sajá t tizenhé t
é ves lá nyá t csak azé rt, mert egy iú val beszé lt telefonon – adott hı́rt
Dalila egy ú jabb dermesztő é s felesleges lá nyhalá lró l.
– Vagy az a borzalmas gyilkossá g Luxor kö zelé ben… Tı́z fé r i tö rt
be egy anya é s ké t lá nya otthoná ba; fojtogattá k é s verté k ő ket,
szú ró eszkö zö ket is haszná ltak, majd vé gü l a nő k testé re kö vet
kö tö ztek, é s a Nı́lusba hajı́tottá k ő ket.
– Jaj, elé g má r ezekbő l a borzalmakbó l… – Dalila inká bb a
kuncsaftok utá n né zett volna.
– Igazad van, sok is, de a szerencsé tlen Mariam miatt kezdtü nk
bele mindebbe. – Lara a bejá ratot fü rké szte. – Na, kislá nyok, vé ge a
tereferé nek, megjö ttek a vendé gek!
– Akik majd jó l elveszik a szü zessé gü nket – kuncogott Liza.
Beindult egy ú jabb nyilvá noshá zi é jszaka. Jö ttek a vendé gek,
prostituá ltat vá lasztottak, ittak velü k, aztá n szobá ra mentek velü k,
vagy nem is ittak, ú gy vitté k el ő ket, majd a nő k visszaté rtek a
szalonba, ott ü ldö gé ltek a helyü kö n, iszogattak, megé rkeztek az
ú jabb vendé gek, prostituá ltat vá lasztottak, ittak velü k, vagy nem
ittak, é s má r vitté k is ő ket, a nő k meg vissza a szalonba, a
tö rzshelyü kre, ivá s, ú j vendé gek, vá lasztá s… Es ı́gy tová bb, kö rbe,
kö rbe.
Egy kuncsafttal ü ltem bent a pá holyban, é s Szamia é rzé ki tá ncá t
igyeltem. Elé g hangos volt a zene, ezé rt szerencsé re nem kellett
tá rsalognom, é s az a barom amú gy is dü lledt szemmel bá multa a
hastá ncosnő vá gykeltő testé t. Miné l tová bb né zelő dö tt, anná l jobb
volt nekem, mert izette az italokat, az idő telt, nekem meg nem
kellett csiná lnom semmit. Uldö gé ltem, kokté lt szü rcsö ltem, é s azé rt
fohá szkodtam, hogy miné l tová bb tartson ez a helyzet.
A tá volban hirtelen megpillantottam Wiktoriá t, akivel vé gzett a
kuncsaft, é s most é rt vissza a terembe. Iszonyú an né zett ki. Dina má r
mindig ellenő rizte, hogy mielő tt belé p a szalonba, rendes sminket
dobjon fel magá ra, de igazá bó l ez sem segı́tett. Ellenkező leg. A
vastag, fekete kontú r csak kiemelte a hatalmas, folyton ré mü lt
szemekbő l sü tő remé nytelen keserű sé get. Ez a szem nem egyebet,
csupá n á llandó hitetlensé get tü krö zö tt. A lá ny sá padt arcá ró l a

207
festé k má r az első kuncsaft utá n lekopott. Sem ereje, sem vá gya nem
volt arra, hogy minden alkalom utá n megigazı́tsa a sminkjé t. A
fé nylő rú zs is lemá llott a szá já ró l; ı́gy olyan hatá st keltett, mintha
é pp csak jelzé sszerű , cserepes ajkai ahhoz is gyengé k lenné nek, hogy
segı́tsé gé rt kiá ltson. Né ztem, amint letö rten odavonszolja magá t a
bá rpulthoz, é s mint egy má svilá gró l megté rt szellem helyet foglal a
szé ké n.
– Mi a neved? – ké rdezte a kuncsaft, mert má r nem szó lt a zene, é s
Szamia kiment a terembő l.
Ez mindig feldü hı́tett. Ez az idió ta ké rdé s, hogy mi a nevem, ami
egyé bké nt sem jelentett semmit nekik. Kú rni jö ttek, nem arró l
é rdeklő dni, hogy is hı́vnak.
– Julia.
– Julia… Szé p né v… Te is szé p vagy.
– Kö szö nö m.
Bla-bla-ba…
– Mehetü nk?
– Inné k mé g egy italt… – Hú ztam az idő t .
– Rendben.
Aztá n megvá gtam mé g egy kokté lra, meg mé g egyre, ső t egy
kö vetkező re is. A vé gé n bementü nk a szobá ba, é s undorral
teljesı́tettem a feladatomat.
A vé gé n odadobott né mi borravaló t , megmosdott é s eltű nt.
Lezuhanyoztam, megigazı́tottam a sminkemet. Ahogy nyitottam
az ajtó t , hogy visszainduljak a szalonba, rettentő kiabá lá s kezdő dö tt.
Kilé ptem a folyosó ra, é s meglá ttam Dalilá t, aki szomorú arccal
igyelte, amint ké t dü hö s fé r i maga elő tt taszigá lja Mariamot.
– Kik ezek? – ké rdeztem.
– Az apja meg a bá tyja.
Né ztem a tizenö t é ves lá nyt, akit a hozzá tartozó i a kijá rat felé
vonszoltak. A legszı́vesebben agyonü tö ttem volna ő ket. Pedig
való szı́nű leg ő k fogjá k agyonü tni Mariamot.

208
 XIII. FEJEZET

Az ártatlanok tragédiája

Egyfolytá ban Mariam kö rü l já rtak a gondolataim. Hajnali ré mü lt
kiá ltozá sa é s sı́rá sa, aztá n ké tsé gbeesett jajgatá sa, amikor az apja é s
a bá tyja erő szakkal a kijá rathoz vonszoltá k, a fü lemben
visszhangzott. Miutá n beszé ltü nk a becsü letgyilkossá gokró l, Mariam
megö lé sé nek ké peit vetı́tette elé m a ké pzeletem: agyonverik, lelö vik,
á ramot vezetnek a testé be, vagy a fejé t vá gjá k le. Az sem kizá rt, hogy
forró vı́zzel ö ntik le, ké ssel szurká ljá k, felakasztjá k, felgyú jtjá k, é lve
eltemetik vagy megkö vezik. A fé r irokonai aká r ö ngyilkossá gra is
ké nyszerı́thetik. A csalá d becsü leté n esett foltot Mariam vé ré vel kell
lemosni. Má r csak az volt a ké rdé s, milyen halá lnemet vá lasztanak
hozzá .
A bordé lyban olyan iatal egyiptomi lá nyok is dolgoztak, akiket a
pletyka szerint Kairó é s Alexandria utcá iró l csalogattak be, ő k
ugyanis az utcá n laktak. Nem tudom, mit ı́gé rhettek nekik, de
nagyon csaló dottnak é s frusztrá ltnak tű ntek – é s nemcsak azé rt,
mert itt prostitú ció val kellett foglalkozniuk, hiszen való szı́nű leg
korá bban is ezt csiná ltá k má r; inká bb a szabadsá guk komoly
korlá tozá sa miatt. Való já ban a rabszolgá vá té telü k miatt.
Nemegyszer lá ttam ő ket az ő rö kkel veszekedni, akik ü gyeltek rá ,
nehogy kiszö kjenek. Mivel ezek a lá nyok az utcá n é ltek (tö bben
kö zü lü k nyilvá n ott is szü lettek), szemtelenek é s nagyszá jú ak voltak,
ezé rt idő nké nt mé g az ő rö knek is meggyű lt velü k a bajuk. Nem
é rtettem, hogy mirő l vitá znak, de irritá lt a hangos ó bé gatá s é s az
agresszı́v tó nus. De vé gü l mindig az ő rö k kerü ltek ki győ ztesen velü k
szemben: á ltalá ban brutá lisan ö sszeverté k a lá nyokat, vagy
csoportosan erő szakot kö vettek el rajtuk.
Dalila é s Lara lené zté k az utcá ró l behozott lá nyokat, é s idő nké nt
azon morfondı́roztak, hogy mit is keresnek ná lunk.
– Fogalmam sincs, mié rt cső dı́tette ide ezeket Omá r. Olyan
kö zö nsé gesek… – intorgott Dalila ellenszenvvel.
Mintha a bordélyban dolgozó többi prosti nem ilyen lenne,
gondoltam, é s felö tlö tt bennem Angela é s Rima fö rtelmes
marakodá sa a sejkek miatt.

209
 – Egy csö ppet sem illenek ide – folytatta Dalila. – Sok rosszat el
lehet mondani Omá rró l, de el kell ismerni, hogy szı́nvonalas helyet
hozott lé tre… De akkor meg mi a fené nek kellett ezeket a csajokat
egyenesen az utcá ró l berá ngatni ide?
– Mind nagyon iatalok… – hı́vta fel a igyelmet Lara. – A
tö bbsé gü k nem is né z ki felnő ttnek. Ez a fő ok.
– Nem hinné m, hogy csak errő l lenne szó … – Dalilá t nem győ zté k
meg bará tnő je szavai. – Mé g ha Omá r iatal lá nyokat akar is,
talá lhatna sokkal jobbakat.
– Csak iatalkorú akkal é s tapasztalatlanokkal nem vá ghatott bele
ebbe az ü zletbe, ezé rt kezdetnek effé lé ket szerzett be… – Lara a
bá rpultná l ü lő , Barbie babá nak maszkı́rozott So iá ra, a lolitá s
Rimá ra, illetve Liza é s Nadia szexduó ja felé kacsintott. – Az utcaiakat
meg amú gy is biztosan hamar lecseré li ú jakra…
– Igazad van – bó lintott Dalila.
– Addig is mindig akad egy-egy igé nytelen kuncsaft, akinek
megfelel egy gyors numera ezekkel – foglalta ö ssze Lara. – Ni, má r
jö n is egy. – A tekinteté vel kö vette a fé r it, aki egyenesen az utcá ró l
behozott lá nyok felé tartott.

***

Egyiptom vá rosaiban, kü lö nö sen Kairó ban é s Alexandriá ban tö bb
mint egymillió gyermek é l az utcá n. A magukra hagyott kicsiknek
naponta meg kell kü zdeniü k az é letben maradá sé rt.
Az Egyiptomi utcagyerekek{64} cı́mű rö vid ilmben megrá zó
jelenetek mutatjá k be, miké nt is fest ez a nehé z é let. Az első
ilmkocká kon né há ny iú hasissal tö ltö tt jointot szı́v. Aztá n egy szı́vbe
markoló jelenet kö vetkezik: egy kis iú szé tterı́tett ú jsá glapokon
alszik az utcá n. Hason fekszik, az arcá t egyetlen ré teg ú jsá gpapı́r
vá lasztja el a já rda kö vé tő l. Rö vid bevá gá s ké szü lt arró l, amint a iú k
tapsolnak, vı́gan kiá ltoznak é s nevetgé lnek, ami egy normá lis
gyermekkor illú zió já t kelti a né ző kben.
Majd megjelenik egy felirat:
Az álmaik nagyszabásúak…
– Ha nagy leszek, tolmá cs szeretné k lenni – mondja egy
tı́zé vesnek tű nő , piros masnis kislá ny. A nyomorú sá gos egyiptomi
utca há tteré bő l kiragyogó szı́nes szalag a való sá g é s a vá gyak
egymá snak feszü lé sé t jelké pezi. – Arabró l szeretné k angolra
fordı́tani.
De má ris ú jabb felirat tű nik fel, a tartalma szı́vet té pő :

210
 Rabab nem tud sem írni, sem olvasni.
A kislá ny egy gyermekruhá kat á rusı́tó utcai pulthoz lé p. A
vá llfá kon tarka blú zok, szoknyá k, ruhá k ló gnak. Egy gyermek
pró bababa is ott á lldogá l, arcá n lá gy mosoly. Mosoly, amely sosem
szű nik meg.
– Szeretek csinosan ö ltö zni – kö zli a kislá ny, akinek ebben a
jelenetben bá jos fehé r-ró zsaszı́n sapká ja van. – Kedvelem a divatos
frizurá kat é s a szé p ruhá kat.
Rababnak fehé r gyö ngy fü lbevaló ja van, szemé ben lehangoló
bá nat é s vé gtelen szenvedé s ü l.
– Szeretem, ha fodrá sz bodorı́tja a hajamat. Es ha kifestik az
arcomat – ismeri be Rabab.
A ilmen lá tható , amint egyik kis hajlé ktalan bará tnő je
szorgoskodik kö rü lö tte, festi pirosra a szá já t, é s ken fel a
gyerekkö rmö kre ugyanilyen szı́nű lakkot. O Rabab fodrá sza é s
kozmetikusa…
– Igazá n szé p vagyok, ha kicsı́pem magam – dicsekszik Rabab,
akinek a há ta mö gö tt té glá s falcsonk lá tható vaskapuval. Mö gö tte
ú jabb té glafal hú zó dik, é s mindezek fö lé a tá g, ké k é g borul. Ez a
kislá ny otthona.
– Szaidnak hı́vnak, é s imá dok sá rká nyt eregetni – jelenti ki egy
ú jabb otthontalan kiskö lyö k. – Osszerakom, aztá n levegő re
bocsá tom, ı́gy já tszom.
A iú nagy ö sszpontosı́tá ssal vé gzi el az utolsó simı́tá sokat a
szerkezeten, majd megmarkolja a zsinó rt, é s eliramodik. A sá rká ny
magasra repü l, hú zza maga utá n a hozzá csı́ptetett, fehé r, keskeny
papı́rcsı́kokat.
– Ha má r fent van a levegő ben, já tszunk a bará taimmal – mesé li
Szaid. – Versenyzü nk, sá rká nyt cseré lü nk egymá ssal.
Majd elá rulja a legnagyobb á lmá t.
– Piló ta szeretné k lenni. Imá dok repü lni. Nagyon, nagyon
szeretné k beü lni egy repü lő be, é s irá nyı́tani. En akarok lenni a
kapitá ny! Csodá s lehet repü lni… Talá n ezé rt is vagyok oda annyira a
sá rká nyoké rt.
Szaid a mocskos utcá n ü l, a há tté rben lá tható a nyomornegyed.
Amikor befejezi á lmai ecsetelé sé t, ismé t a kezé be fogja a sá rká ny
zsinó rjá t, hogy felreptesse. Tö bbszö r is pró bá lkozik, rá ngatja jobbra-
balra, de eredmé nytelenü l. Az ő sá rká nya nem repü l fel.
A kö vetkező jelenetben egy labdá zó iú t lá tunk. Rugdossa, té rdrő l
mellre emeli, fejel vele, aztá n deká zni kezd. Egé sz ü gyes.

211
 – A nevem Muhammad Muhammad Ezzat. Eszkandernek
szó lı́tanak. Szeretem a labdarú gá st. Gyerekkoromtó l focizom.
Meccset né zni is mindig szerettem. A legnagyobb focistá k… Tő lü k
tanultam. Eletem á lma, hogy futballista legyek. Most mé g persze tú l
kicsi vagyok, de egy nap egy futballklubban é s az egyiptomi
vá logatottban szeretné k szerepelni.
Muhammad koldulá sbó l é s ká bı́tó szer-terjeszté sbő l é l.
– Oté ves vagyok, Ahmednek hı́vnak. Le tudom ı́rni, hogy Ahmed
Muhammad Bahtit – mutatkozik be egy ú jabb kisgyerek, é s való ban,
az igyekezettő l kinyú jtott nyelvheggyel, piros ceruzá val helyesen ı́rja
le arabul a nevé t.
– Ahmed Muhammad Bahtit – olvassa fel hangosan, amit leı́rt. –
Csak ennyi. Azt má r nem tudom leı́rni, hogy asz-Szaı́d – mondja ki
vé gü l a teljes neve utolsó elemé t.
Aztá n gyerekes dalocská t é nekel, mikö zben a vele egykorú ,
hajlé ktalan pajtá sai ott bá mé szkodnak kö rü lö tte.

Nem tudom leírni a saját nevem,

sem kiszínezni a rajzaimat,
sem begombolni az ingujjamat,
de tudom, szeretni mit jelent.

– Felteszek egy szemü veget, szé thajtom az ú jsá got, é s ú gy teszek,

mintha olvasné k – mondja Ahmed, é s mutatja is, hogyan csiná lja. –
Azt já tszom, hogy felnő tt vagyok.
Ezutá n az ö té ves kis iú az á lmairó l mesé l.
– Ha nagy leszek, rendő r leszek, é s nyakon csı́pem majd a
tolvajokat.
Vagy Ahmed kapja el a tolvajokat, vagy őt magát kapják el… –
hirdeti a felirat a ké pernyő n.
A szü lő i gondoskodá s né lkü l maradt gyerekek maguk igyekeznek
kiutat talá lni remé nytelen otthontalansá gukbó l é s sanyarú
sorsukbó l. A gondozott, csinos ruhá k, a sá rká nyeregeté s, a
futballozá s, a felnő tteket utá nzó ú jsá golvasá s – mind-mind olyan
ké tsé gbeesett kapaszkodó , amelyekkel a nyomasztó
mindennapokbó l kı́ná lnak kiutat. Nagy á lmaik is vannak. Almaik,
amelyek soha nem vá lnak való ra.
Rabab kicsi, gyö nyö rű , é s igencsak ad magá ra. Olyan frizurá t fé sü l
magá nak, é s ú gy festi a kö rmé t, mint egy felnő tt nő . Az utcá kon
ő gyeleg. Nagyon kö nnyen eshet a gyermekprostituá lt-kerı́tő k
csapdá já ba.

212
 Az egyiptomi utcá kon folyamatosan nő a kó borló gyerekek,
első sorban a hajlé ktalan kislá nyok szá ma. Es egyre iatalabb korban
kerü lnek ki a gyerekek az utcá ra.
– 2001-ben tizenké t é v volt az á tlagé letkoruk – jegyzi meg egy
otthontalan gyermekekkel foglalkozó karitatı́v szervezet vezető je. –
Most viszont né gy-ö té ves gyerekek tengő dnek az utcá n. Es egyre
tö bb kö ztü k a lá ny.{65}
Az é let az utcá n a kislá nyokat é s a iatal nő ket kü lö nö sen nagy
veszé lynek teszi ki.
– A lá nyok veszé lyeztetettebbek a szexuá lis erő szakkal szemben,
bá r ez a iú kró l szinté n elmondható . Prostituá ltké nt vagy a
szexkereskedelemben haszná ljá k ki ő ket – szö gezi le a hö lgy, é s
felhı́vja a igyelmet a nyugtalanı́tó má sodik generá ció s trendre.
– A má r tı́z é ve az utcá n lakó lá nyok kö zü l sokan most terhesek,
vagy kisbabá juk van. Ezeket a gyerekeket kihaszná ljá k, idő nké nt
mé g el is adjá k ő ket.
Az utcagyerekek drá mai helyzetben vannak, hiszen sokukat nem
is regisztrá ltá k, nem ké szü lt ró luk anyakö nyvi bejegyzé s – ezé rt nem
lehet ő ket iskolá ba beı́ratni, nem kapnak ingyenes egé szsé gü gyi
ellá tá st, é s nem folyamodhatnak egyiptomi á llampolgá rsá gé rt.
Lá thatatlanok. Formá lisan nem is lé teznek.
Egy sová ny, mocskos kis iú mindannyiszor ö sszevonja a
szemö ldö ké t, ahá nyszor a forró egyiptomi napon a já ró kelő ktő l
alamizsná t kap.
– Az ú j nevelő apá m nem akarta, hogy kö rü lö tte legyek, szó val
sokat vert – mondja Ahmed, mikö zben a metró megá lló ban lejmol.
– Nyilvá nvaló , hogy mé g az utcá n rá juk vá ró é hezé s, a leselkedő
veszé ly é s lé tbizonytalansá g is jobb anná l, mint ami elő l otthonró l
elmenekü ltek – jegyzi meg a csellengő k kapcsá n egy má sik cikk{66}
szerző je.
Az otthontalan gyerekeket a tá rsadalom is megbé lyegzi.
Kü lö nö sen é rzé kelhető volt ez 2011-ben, az arab tavasz forradalma
idejé n.
– A mé dia egyszerű en dé monizá lta az utcá kon é lő gyerekeket.
Megvá doltá k ő ket, hogy ő k gyú jtjá k fel a rendő rő rsö ket é s
fosztogatjá k a vá llalkozá sokat – mondta a Banati{67} egyiptomi
karitatı́v szervezet igazgató nő je, aki hajlé ktalan lá nyokkal
foglalkozik. – Az utcá n é lő gyerekeket ketyegő idő zı́tett bombá knak,
já rvá nygó coknak, kö zö ssé gi bomlasztó knak nevezté k.
A rendő rsé g nemcsak nem vé di meg ezeket a gyerekeket, de
sokszor erő szakosan lé p fel ellenü k.

213
 – Kü zdü nk az ö sszes, gyerekeket é rő igazsá gtalansá g ellen. A
rendő rsé g é s a fogva tartá si inté zmé nyek viszont nem tá mogató ak –
jelenti ki az igazgató nő . – Vé letlenszerű en, homá lyos vá dak alapjá n
tartó ztatnak le lá nyokat, aztá n erő szakoskodnak velü k, molesztá ljá k
ő ket. Mostanra ugyan cseké ly mé rté kű javulá s tapasztalható , de a
kislá nyokat tová bbra is szü zessé gvizsgá latnak vetik alá .
Doktor Abla al-Badry, az utcá n é lő gyermekek jogait vé dő Hope
Village{68} karitatı́v szervezet vezető je szerint sok gyereket
prostitú ció ra ké nyszerı́tenek, drogokra szoktatnak rá , illetve
izikailag bá ntalmaznak.
A gyerekek utcai bandá khoz csatlakoznak, é s ezé rt nagy á rat
izetnek. Vannak, akiknek megvagdostá k testé t, arcá t, mert
megtagadtá k bizonyos megbı́zatá sok elvé gzé sé t. A bandavezé rek
vadá sznak a kislá nyokra, é s miutá n megerő szakoltá k ő ket, az
arcukon sebet ejtenek annak jelzé seké nt, hogy má r nem szü zek –
ami tová bbi tá madá sokat provoká l.
A Banati szervezet igazgató nő je szerint, ha az utca gyermekei
hazaté rné nek, hasonló megpró bá ltatá sok vá rná k ő ket.
– Az emberek azt ké rdezik, hogy mié rt szö knek meg ezek a
gyerekek otthonró l. A vá laszom mindig ugyanaz: az ok a csalá don
belü li erő szak, bá r kö zelebb já runk az igazsá ghoz, ha kı́nzá snak
nevezzü k. Tortú rá nak.
A gyerekekre az otthonukban leselkedő szö rnyű sé gek egyike a
vé rfertő zé s.
– A gyerekeket első sorban az otthoni erő szak kergeti ki az
utcá ra… a vé rfertő zé s é s a nyomor – á llı́tja az UNICEF egyiptomi
szervezeté nek ké pviselő je.{69}
Az utcagyerekek tö bbsé ge az egyre szé lesebbé vá ló ı́nsé gsá vbó l, a
Kairó é s Alexandria kü lvá rosaiban nö vekvő nyomornegyedekbő l
szá rmazik. Kormá nyzati becslé sek szerint ezeken a terü leteken
nagyjá bó l nyolcmillió egyiptomi é l.
– A szü lő k kilö kik a gyerekeket az utcá ra, ahol azok prostitú ció val,
tolvajlá ssal é s koldulá ssal tartjá k el magukat – mondja a Banati
szervezet gyermekgyó gyá sza. – Az elmú lt é vtized kezdeté n az
utcagyerekek tö bbsé ge az orszá g dé li ré szé nek szegé ny falvaibó l
szá rmazott, de az utó bbi é vekben a nyomornegyedek nö vekvő
tempó ban terebé lyesedtek.
Az utcagyerekek mindennapjait bemutató valamennyi hı́radá s
mé lyen megrá zó , é s nincs ez má ské pp a France 24{70} televı́zió á ltal
ké szı́tett riportban sem.

214
 – Má r jó ideje é lek fedé l né lkü l – kezd mesé lni egy tizené ves iú ,
aki né há ny tá rsá val egy pokró con ü ldö gé l az utcá n. – Való já ban
kiskoromtó l fogva, mert apá m é s anyá m nem é l.
A kamera kö zelrő l mutatja az egyik kisgyerek szemé t, amelyben
hatá rtalan szomorú sá g é s szenvedé s tü krö ző dik – ez lá tszik minden
otthontalan gyermek szemé ben.
– Vá rom, hogy a bá tyá m kijö jjö n a bö rtö nbő l – mutatja be cseppet
sem irigylé sre mé ltó helyzeté t egy má sik tiné dzser.
– Ami engem illet, nem bı́rtam má r tová bb – mondja a kö vetkező
–, rengeteg bajom volt a csalá dommal.
– Takard be a lá bad! – Az egyik iú tá rsa piszkos lá bá ra igazı́tja a
takaró t . – Szé gyent hozol rá nk.
Egy nagydarab nő ü ldö gé l a iú k kö zö tt. O anyá skodik felettü k,
segı́t nekik á tvé szelni az utcai é let nehé zsé geit. Az utcá n é lő iú k
sajá tos csalá dba tö mö rü lnek.
– Egé sz nap cigarettá zunk é s hasist szı́vunk. Aztá n ide jö vü nk
vissza, mert itt otthon é rezzü k magunkat.
Otthonuk egy má llott vakolatú faldarab, né há ny fö ldre dobott
takaró é s mocskos, madzaggal egymá shoz kö tö zö tt furné rdarabok,
amelyek elkerı́tik a iú k á ltal elfoglalt utcazugot.
– Mintha testvé rek lenné nk – magyará zza az egyik hajlé ktalan
gyerek –, Sajma pedig az anyá nk. Sajma szeret minket. Tegnap
idejö tt egy fé r i, meg akarta verni Vahidot, de Sajma megvé dte, jó l
bemosott az illető nek. O mindnyá junkat megvé d.
– Sajma a bandafő nö k – kö zli a ilm narrá tora, é s a kamera a
baseballsapká t viselő , megtermett nő felé fordul.
– Sajma mindig elveszi a pé nzü nket. Legalá bb hú sz egyiptomi
fontot kell neki szereznü nk naponta – vezet be minket az egyik srá c
az utcai é let rejtelmeibe, leleplezve a té nyt, hogy Sajma ő rkö dé se
cseppet sem é rdekmentes.
– Nagyon nehé z szó ra bı́rni az otthontalan gyerekeket. – A
narrá tor hangsú lyozza, hogy egy ilyen anyag leforgatá sa nem kö nnyű
feladat. – Sajma volt az egyetlen, aki engedte, hogy le ilmezzü k, é s
mé g csak pé nzt sem ké rt é rte.
A huszonné gy é ves nő egykor maga is utcakö lyö k volt, é s sokat
szenvedett.
– A bá csiká m megö lte az anyá mat. Azutá n az apá m addig
nyü stö lt, amı́g meg nem szerezte anyá m ö rö ksé gé t, ı́gy vé gü l
elhú ztam otthonró l. Alig haté ves voltam ekkor – mesé l Sajma az
é leté rő l. – Ultem kint az utcá n… Utcakö lyö k lettem. Ahogy má sok, é n
is drogoztam. Semmi jó nem tö rté nt velü nk idekint… – kö zli

215
nyomaté kkal. – Arultuk a ká bı́tó szert, mire dutyiba zá rtak. Ha
hajlé ktalan vagy, é s nem talá lnak az utcá n, akkor vagy bö rtö nben
ü lsz, vagy má r nem is é lsz.
Sajma rengeteget ü zletel, egyebek mellett parkoló őrké nt is
dolgozik. A munká é rt kapott apró pé nz arra elé g, hogy egy kis szobá t
bé reljen magá nak.
A bandá nak idő nké nt meggyű lik a baja a kö zeli é pü let ő reivel,
akik azon vannak, hogy elü ldö zzé k ő ket onnan.
– Ez itt egy bű ntanya – veszekszik az ő r a bandafő nö knő vel. –
Pará zná k, homokosok, pedo ilok tanyá ja.
– Micsoda? – csattan fel felhá borodottan Sajma. – Mi ugyan nem!
Ebbő l az anyagbó l az is kitű nik, hogy az utcagyerekeket az
egyiptomi tá rsadalom megbé lyegzi, rossz hı́rü ket kelti. A
kö zvé lekedé s szerint mind tolvajok. Az utcagyerekek drá má já t
sú lyosbı́tja, hogy a bandavezé rek maguk is fenyegeté ssel, veré ssel,
megalá zá ssal é s erő szakkal zaklatjá k a tagokat.
Egyes gyerekek az utcá n szü lettek. Egyiptomban má r má sodik, ső t
harmadik generá ció s hontalan kicsik é lnek az utcá n. Sajmá nak ké t
gyereke van, egy iú é s egy kislá ny, akiket beadott egy otthonba.
– Nem akartam, hogy a lá nyom á té lje mindazt, ami nekem kijutott
– mondja el dö nté se oká t. – Nem akartam, hogy ú gy vé gezze, ahogy
é n.
Elvezeti a ilmeseket ahhoz a gyermekotthonhoz, ahol a lá nya
nevelkedik. A gyerekek itt elfogadható kö rü lmé nyek kö zö tt é lnek, jó l
felszerelt já tszó terü k van, ahol Sajma pá r percet já tszhat is a
lá nyá val.
Ezutá n az otthon egyik munkatá rsa nyilatkozik:
– Az itt é lő k valamennyien hajlé ktalan gyerekek. Olyan
csalá dokbó l szá rmaznak, amelyek az utcá n é lnek. A gyerekekre
vigyá zunk, itt vé delmet kapnak. Megpró bá ljuk reintegrá lni é s
iskolá ba kü ldeni ő ket, hogy normá lis é letü k lehessen. Ahogy a tö bbi,
velü k egyidő s gyereknek.
– Kilencé ves vagyok, é s má r egy é ve é lek itt – mesé li az egyik
gondozott iú . – Hintá zom, té vé t né zek. Orü lö k, hogy iskolá ba já rok
é s tanulhatok.
Neki is konkré t tervei vannak a jö vő t illető en:
– Rendő r leszek, hogy megmenthessem az elrabolt gyerekeket.
Nagyon beszé des mondat ez. Amı́g az utcá n é lt, a iú nemegyszer
volt tanú ja gyermekrablá snak. Talá n a tá rsait vitté k el. A bará tait.
A gyermekotthonban leforgatott utolsó ké peken kislá nyok
é nekelnek együ tt egy szé pen berendezett teremben.

216
 – Az é neklé s segı́t , hogy jobban viselkedjenek. Együ ttmű kö dé sre
tanı́tja ő ket, é s visszaszorı́tja az ö nzé st – magyará zza a hely egyik
munkatá rsa.
Az egyik kis gondozott szinté n a dalolá s terá piá s jellegé t emeli ki:
– Kifejezhetem, amit legbelü l é rzek. Vagyis amikor szomorú
vagyok, é s sı́rni szeretné k, az é neklé s segı́t ezt legyű rni, é s
megkö nnyebbü lö k tő le.
A ké pek, melyeken takaros ruhá cská kat viselő kislá nyok ü lnek
tiszta termekben, amelyek falait szı́nes, vidá m rajzok dı́szı́tik, erő s
kontrasztot alkotnak az utcá n lá tott, sivá r kö rnyezettel. Ez anná l is
fá jdalmasabb, mert a millió nyi utcagyerekbő l alig egytucatnyinak
jut az a szerencse, hogy a segı́tő kö zpontokban megfelelő
gondozá sban ré szesü ljö n.
A riportot ké szı́tő csapat a kö vetkező jelenetben visszaté r az utca
komor való sá gá ba. Ké té ves, mezı́tlá bas kislá ny já tszik egy
vizespalackkal a szemetes é s poros utcá n. Mö gö tte egy alacsony
kő kerı́té sre pokró cot terı́tettek, az a há ló helye. Es az otthona.
Ké ső bb, amint vizet iszik az ü vegbő l, szemet szú r a ré g nem
mosott kezecské n ké rgesedő kosz. Es hatalmas, gyö nyö rű szemé ben
az á tható szomorú sá g.
A hajlé ktalan gyerekek megsegı́té sé vel foglalkozó jó té konysá gi
szervezeteknek sokszor az olyan alapvető dolgokat is meg kell
tanı́taniuk, amilyen az alapos mosdá s é s a tiszta ruha irá nti igé ny.
Apró diadal, ha valamelyiket sikerü l elé rni.
Az utcá kat mentő autó k já rjá k, amelyekben a hajlé ktalan gyerekek
orvosi segı́tsé get kaphatnak. Az á poló k ellá tjá k a sebeket, kiadjá k a
szü ksé ges gyó gyszereket, egé szsé gü gyi taná csot nyú jtanak. De
mindez csupá n csepp a legi jabb é veiket a zsú folt, mocskos é s
veszé lyes utcá n tö ltő gyermekek szü ksé gleteinek nem is a
tengeré ben, hanem egyenesen ó ceá njá ban.
A kö vetkező igen komoly, de meglehető sen elhallgatott problé má t
az jelenti, hogy a felü gyelet né lkü li gyerekeket Egyiptombó l a
Fö ldkö zi-tengeren á t illegá lisan Olaszorszá gba szá llı́tjá k. Az utó bbi
é vtizedben kiskorú ak ezrei kerü ltek á t ı́gy ú j felté telek kö zé , ú j
kö rnyezetbe. A nyomor é s remé nytelensé g elő l menekü lve, egy jobb
é let remé nyé ben é rkeztek meg – á m ehelyett verejté kes munka é s
szexuá lis kihaszná lá s vá rta ő ket.
Ró ma kü lvá rosi negyedé nek piacá n egyiptomi iú k hú zzá k a
dinnyé s, paradicsomos, epres, fokhagymá s é s egyé b termé nnyel teli
dobozokkal megrakodott kocsikat. Né melyikü k alig tizenké t é ves.
Illegá lis munká juké rt szeré ny jö vedelemhez jutnak.

217
 Sok iú t a sajá t szü lei indı́tottak ú tnak Olaszorszá gba. A szü lő k
korá bbi adó ssá gaik tö rleszté se é rdeké ben szá mı́tottak az á ltaluk a
nagyvilá gba kikü ldö tt gyerekek pé nzé re. Ezek a szá mı́tá sok azonban
ugyancsak fé lresikerü ltek, mert bá r a gyerekek komoly izikai
munká t vé geznek, a bé rü kbő l legfeljebb ö nmaguk szeré ny
fenntartá sá ra futja.
A kiskorú ak gyakran idő sebbnek hazudjá k magukat csak azé rt,
hogy munká hoz jussanak, é s é letben maradhassanak ebben az ú j,
idegen orszá gban. Kapva kapnak minden pé nzszerzé si lehető sé gen,
ı́gy sokszor kı́mé letlenü l kihaszná ljá k ő ket. Elő fordul, hogy mé g
azelő tt elveszı́tik a munká t, mielő tt bá rmifé le bé rt kaptak volna é rte.
Akik megé lheté s né lkü l maradnak, a pedo ilok kö nnyű zsá kmá nyá vá
vá lnak.
– Elkezdtem melegekkel lö rtö lni – ismeri be egy egyiptomi srá c,
akinek a karjá n tű nyomok lá tszanak –, de csak akkor, ha szü ksé gem
volt valamire, mondjuk né há ny euró ra vagy cigarettá ra.
Az egyiptomi gyerekek má r alkonyattó l a ró mai fő pá lyaudvar, a
Roma Termini folyosó in é s peronjain té blá bolnak. A rendő rö k
nemré g itt tartó ztattá k le egy pedofı́liá val gyanú sı́tott banda ö t
tagjá t.
– Amikor cseré be ké rtek valamit, nem engedtem, hogy olyasmire
ké nyszerı́tsenek, amit nem akartam – á rulja el egy tizenhat é ves –,
de vannak bará taim, akik prostituá ltá k magukat. Alkalmanké nt szá z
dollá rt kaptak.
– Sok gyerek titkolja, hogy pontosan milyen viszonyban van a
pedo ilokkal, de bizonyı́té kok utalnak rá , hogy á ltalá nos problé má ró l
van szó – jelentette ki a kiskorú migrá nsokkal foglalkozó Save The
Children CivicoZero program koordiná tora. – Az olasz bő rgyó gyá szok
a nemi ú ton terjedő betegsé gek szá má nak nö vekedé sé re hı́vjá k fel a
igyelmet.
Ezt erő sı́ti meg a San Gallicano kó rhá z tró pusi betegsé geket
kutató orvos szaké rtő je is:
– Az orvosi kirendeltsé geinket felkereső , Afriká bó l felü gyelet
né lkü l é rkező srá cok ( iú k mindnyá jan) ö tven szá zalé ka szexuá lis
visszaé lé sek á ldozata. A gyerekek kö zö tt elterjedtek a genitá lis
szemö lcsö k, de szü lő i beleegyezé s né lkü l tová bbi vizsgá latokat nem
vé gezhettü nk.
Egy tizenhat é ves iú , aki é leté t kocká ztatva kelt á t a tengeren, é s
eljutott Olaszorszá gba, szomorú an á llapı́totta meg:
– Ha visszaforgathatná m az idő t , el sem indulok Egyiptombó l.{71}

218
 Ké tszá ztizennyolcmillió ö t é s tizenhat é v kö zö tti gyermeket
fognak be munká ba szerte a vilá gon, kö zü lü k hetvenmillió an
vé geznek kö zvetlenü l az egé szsé get ká rosı́tó é s é letveszé lyes
feladatokat. Ké tmillió gyermeket, zö mü kben kislá nyokat haszná lnak
ki a szexiparban. Szá zö tvenmillió gyermek é l az utcá n. A 21.
szá zadban.

***

– Az utcá ró l behozott lá nyok má r megint ricsajoztak hajnalban, mert
ki akartak menni. De az ő rö k nem engedté k ki ő ket – kö zö lte Lara az
egyiptomi prostituá ltak felé sandı́tva.
– Nem csodá lkozom. Egé sz é letü kben az utcá n csatangoltak, é s azt
csiná ltá k, amihez kedvü k volt. Nehezen szokjá k meg a bezá rtsá got –
jegyezte meg Dalila.
– Igazad van… – ismerte el Lara. – Az egyikü k kü lö nö sen agresszı́v
lett az utó bbi idő ben.
– Melyik?
– Az ott… – intett Lara egy rö vid hajú lá ny felé .
– Elé g iú s – mondtam.
– Lehet, hogy valakinek bejö n.
– Má r ha aná lis szexet akar – kuncogott Dalila.
Szavaitó l menten kiszá llt a tagjaimbó l az erő . Eszembe jutott a
szexorgia. Nem akartam, hogy megismé tlő djö n. Semmilyen orgiá ban
nem akartam ré szt venni. Egyelő re elkerü ltek az effé le
bá ntalmazá sok, é s remé ltem, soká ig kitart a szerencsé m.
– Szerintem viszont ez a – Lara tová bbra is a lá ny felé pislogott –
hogy is hı́vjá k… Hafsza… Szó val szerintem keresi a bajt.
– Mié rt? – ké rdeztem.
– Mert a kupiban nem az utcá n vagyunk.
– Hogy é rted ezt?
– Ugy fest, hogy Hafsza valamikor bandafő nö k lehetett, é s ú gy
gondolja, ha itt is ü vö ltö zik egy sort, akkor vagy elé r valamit, vagy
nem, de az é let megy tová bb. Csakhogy ez nem az utca… – ismé telte
meg Lara.
– Igazad van – bó lintott Dalila. – Ná lunk, Kairó ban is volt egy ilyen
nagyon harcias csaj, é s egy darabig tű rté k is, de aztá n megbü ntetté k.
– Mi lett vele? – Erdekelt a lá ny sorsa.
– Kidobtá k az utcá ra.
– Lehet, hogy Hafsza é ppen ebben mesterkedik? – nevettem fel.
Dalila megü tkö zve né zett rá m.

219
 – Mennyi ideig is voltá l abban a dubaji kupiban? – ké rdezte.
– Nagyjá bó l egy é vig.
– Es szerinted, ha Hafsza né há nyat ó bé gat, akkor Omá r má r ugrik
is, é s azt fogja csiná lni, amit a csaj a fejé be vett?
Ez té nyleg nagy ké ptelensé gnek hangzott.
– Hogy majd Omá rt egy utcá ró l szalasztott kis rü ke fogja
irá nyı́tgatni? – toldotta meg Dalila.
– Esé lytelen – ismertem be.
– Na, errő l van szó … Ha a ribanc á tlé pi a hatá rt, akkor Omá r
egyetlen szava is elé g, hogy… – Dalila elharapta a szó t , de Lara
befejezte helyette: …hogy ö rö kre eltű njö n.
Most hallgattunk.
– Hallottá tok a legú jabb hı́reket? – szó lalt meg első ké nt Lara.
– Nem. Mi hı́r já rja? – Kı́vá ncsi voltam.
– Valakik nagy bulira ké szü lnek.
– Egy jachton! – vá gta rá diadalmasan Dalila.
– Legalá bb most má r lesz é rtelme annak, hogy kijö ttü nk ide
Kairó bó l Sarm es-Sejkbe. – Lara elé gedetten nevetett rá tá rsnő jé re.
Nem osztottam a lelkesedé sü ket. Finoman szó lva sem tartozott a
kedvenceim kö zé semmifé le jachtos buli.
Talán el sem visznek rá, remé nykedtem. Biztosan nem lesz szükség
ott az összes lányra, csak párra… A bordélyos orgiákra sem szoktak
bevinni, tehát van némi esély, hogy megússzam az ezen való részvételt
is. És ha csak pletyka az egész?
– Honnan tudtok ró la? – ké rdeztem.
– Mindenki errő l beszé l.
– Mirő l beszé l mindenki? – huppant le mellé m Liza.
– A jachtos partiró l – felelte Dalila.
– Há t ti honnan tudtok errő l? – Nadia helyet foglalt a bará tnő je
mellett.
– Mindenki tud ró la – ismé telte meg Lara.
Az ukrá n lá nyok egymá sra né ztek.
– Te szó ltá l ró la valakinek? – fordult Liza Nadiá hoz.
– Nem. Es te?
– En sem. Akkor hogy terjedhetett szé t?
– Fogalmam sincs… – Nadia elbizonytalanodott. – Talá n a
pultostó l. A bá rpultná l beszé ltü nk ró la, é s biztosan meghallotta.
Aztá n szé tkü rtö lte…
– Igy tö rté nhetett – é rtett vele egyet Liza.
– Ti meg mirő l beszé ltek? – ké rdezte Dalila.
– A jachtos partinkró l.

220
 – Hogyhogy a tié tekrő l?
– Mert a sejk meghı́vott minket – vá gta rá bü szké n Liza.
– Hogyhogy titeket? – Dalila arcá n a csaló dottsá g felhő je vonult á t.
– Csak titeket? Ugy volt, hogy mindenki megy a partira!
– Sosincs olyan parti, amire mindenki megy – nevetett fel
ká rö rvendő n Liza. – Igaz, Julia?
– Igen, csak vá logatott lá nyok mehetnek – erő sı́tettem meg.
– Lá tod? – Liza hangjá bó l diadal é rző dö tt ki. – Juliá nak volt ré sze
Dubajban jachtos bulikban, szó val jó l tudja, hogy megy ez.
– Biztosan Juliá t is meghı́vjá k… – Dalila odafordult hozzá m. –
Figyelj, ha lenne rá mó d…
– Szó lná l az é rdekü nkben Tareknek, hogy ne feledkezzen meg
ró lunk? – Lara mindent egy ká rtyá ra tett fel.
Tarek. Gyűlölöm. Hol az a kés?
– Nem is tudom… Errő l a partiró l is csak tő letek hallottam. Azt
sem tudom, hogy ki szervezi.
– Ha mé g Julia sem tudott ró la, az azt jelenti, hogy a sejk kizá ró lag
minket hı́vott meg. – Nadia elé gedetten vigyorgott. – Nem beszé lve
arró l, hogy a rijá di Musztafa sejk az én á llandó kuncsaftom – szó val
mié rt is kellett volna bá rki má st elhı́vnia?
– Ez a mi partink – hangsú lyozta ö nelé gü lten Liza. – A pultos
kihallgatott valamit, é s feleslegesen fecsegett.
Dalila é s Lara arca gyá szba borult.
– Musztafa sejk má r ré gó ta emlegeti, hogy meghı́v minket a
jachtjá ra, ugye, Liza? – Nadia ú jra csak tudatosı́tani kı́vá nta, hogy az
egyiptomi csajok ne szá mı́tsanak semmire.
– Naná , nem is egyszer mondta! – erő sı́tette meg a bará tnő je.
– Magatok is hallhatjá tok… – Nadia felkelt, Liza kö vette. – Ideje
visszamennü nk a szé kü nkre.
– Jö ssz, Julia? – fordult hozzá m Liza.
– Igen. – En is felá lltam, é s együ tt vonultunk a bá rpulthoz.
Lerogytam a szé kemre, é s gyorsan ké rtem egy dupla italt. Szar az
élet.
Né há ny nap mú lva té nyleg megtartottá k az orgiá t. Ugyan nem a
jachton, hanem csak ná lunk, a nyilvá noshá zban, de az emlé ke
borzalmas sebet ejtett a lelkemen.
Az este a szoká sos mó don kezdő dö tt. A lá nyok lassan gyü lekeztek
a fé lhomá lyos teremben, a pultosok italokat szolgá ltak fel, é s a
hangszó ró kbó l á radó laza zene megfelelő hangulatot teremtett.
Amikor belé ptem, Liza é s Nadia má r a helyü kö n ü ltek, a pultná l.
Letelepedtem mellettü k, rendeltem egy kokté lt.

221
 – Mennyi jé g legyen benne? – ké rdezte a pultos, bá r pontosan
tudta, hogy nem szeretem, ha tú l sok jé gkocka ú szká l az italomban.
Idő nké nt, ha a ké sszerzé s mó djairó l tö prengtem, mé rlegeltem a
mellette é s ellene szó ló é rveket, akaratlanul is tö bbet né ztem erre a
ickó ra, é s ezt ő biztatá snak vette. Ezé rt sokszor akkor is fecsegni
pró bá lt, amikor erre semmi szü ksé g nem volt.
– Ké t kocká val – mosolyogtam rá , há tha egyszer mé g szü ksé gem
lesz a szı́vessé gé re.
– Má ris. – Ugyesen ö sszedobta az italt. – Tessé k – tolta oda gá lá ns
mosollyal.
– Kö szö nö m.
Elvettem a poharat, é s lassan iszogatni kezdtem.
– Mi ú jsá g? – ké rdezte Liza.
Osszerá ndultam belü l. Mi újság lehetne? Itt csak rossz dolgok
történhetnek!
– Semmi é rdekes – vetettem oda, hogy lerá zzam.
– Nekü nk viszont rengeteg hı́rü nk van! – dicsekedett Liza.
– Igen? – já tszottam meg az é rdeklő dő t . – Mifé le hı́rek?
– Musztafa sejk nemsoká ra elvisz minket jachtozni!
– Klassz.
Csak örüljenek, ha azt gondolják, van miért.
– Azutá n pedig… – olvadozott Liza. – Talá n egy euró pai vaká ció ra
is magá val visz!
– Ha igyekszü nk! – toldotta hozzá Nadia.
– Es csak ti ketten mentek? – Szerettem volna nem amiatt
aggó dni, hogy esetleg velü k kell tartanom.
– Egyelő re ú gy né z ki… Sajná lom, Julia – felelte Liza, de nem volt
sajná lat a hangjá ban. – Talá n legkö zelebb…
– Ki tudja… – Vé geztem az italommal. – Mé g egyszer, ugyanezt! –
fordultam a pultoshoz.
– Igenis. – Hamar elké szü lt a kö vetkező kokté l is. – Tessé k
parancsolni! – mondta tú lzó udvariassá ggal, é s á tnyú jtotta.
– Kö szi.
Egyszer csak hangos vitatkozá sra lettem igyelmes. A fejemet a
hang felé fordı́tottam, é s lá ttam, amint Hafsza az ő rö kkel felesel. Liza
is arrafelé lesett.
– Egyszer mé g tú lzá sba viszi… – jegyezte meg.
Dalila és Lara szerint is, jutott eszembe. Nemrég ugyanezt mondták
az egyiptomi csajok.
– Má r tú lzá sba is vitte – pontosı́tott Nadia.
– Hogy é rted ezt? – ké rdeztem.

222
 – Pá r nap mú lva má r nem lesz itt.
– Honnan tudod?
– Az ő rö k mondtá k.
– Nem csodá lom, tú l sokat feleselt – szö gezte le Liza.
– Mi lesz vele?
– Ne akard tudni! – Nadia nagyokat kortyolt az italá bó l.
– Na, mondd má r el, ha belekezdté l! – Kı́vá ncsi voltam, milyen
bü nteté st eszelhet ki Omá r, ha a lá ny azzal, hogy kilö kik az utcá ra,
csak jó l já rna.
Nadia habozott egy pillanatig.
– Csak el ne mondd neki, mert azt akarjá k, hogy megdö bbenjen! –
igyelmeztetett.
– Ugyan! – horkantottam. – Vele egyá ltalá n nem beszé lek.
– Sı́nai emberkereskedő knek fogja eladni – bá r nem kizá rt, hogy
egyszerű en csak kikö lcsö nzik nekik egy idő re, ezt nem tudom
pontosan.
– Ez szı́vá s! – szisszent fel Liza komoly ké ppel. – No de mié rt? –
Amú gy is emberkereskedő k tartottá k a markukban, nem lá ttam
kü lö nbsé get.
– Szó val nem hallottá l arró l, hogy az ottaniak hı́rhedten durvá k
tudnak lenni? – lepő dö tt meg Nadia.
Tarekre gondoltam. Az összes emberkereskedő durva. Elképesztően
durva tud lenni.
– Mé g nem hallottam a sı́naiakró l…
– Ok kemé nyen megtoroljá k, ha valaki nem fogad szó t nekik…
Osszerá ndultam. A többiek talán nem teszik ugyanezt? Eszembe
jutott, há nyszor erő szakolt meg brutá lisan Tarek. Es megjelent
elő ttem Okszana hasá n az ijesztő , ó riá si sebhely, amely tá vol tartotta
tő le a jobb kuncsaftokat.
– Az mé g rendben, hogy ö sszevernek é s megerő szakolnak, de
ezenkı́vü l á ramot vezetnek belé d, homokba á snak, izzó tá rgyakkal
é getnek meg, csö vet dugnak minden lyukadba – sorolta Nadia.
– Hagyd abba! – Elegem volt a ré mké pekbő l.
– En szó ltam… – Nadia sokatmondó pillantá st vetett rá m.
– Igy já r az, aki nem tudja, mikor fogja be a szá já t – ö sszegezte
Liza, Hafszá ra cé lozva.
Gyü lekeztek a vendé gek, é s a klubban egyre forró bbá vá lt a
hangulat. Meglepett, hogy bá r má r jó cská n munkaidő ben voltunk, a
mellettem lé vő hely tová bbra is ü resen á llt. Liza egyszer csak
rá ké rdezett:
– Hol marad Wiki?

223
 – Té nyleg, hol lehet? – szajkó ztam az ukrá n lá ny ké rdé sé t.
– Az utó bbi idő ben ezzel a Wikivel valami nincs rendben –
jegyezte meg Liza.
– Mibő l gondolod? – ké rdeztem, bá r é n is ı́gy é reztem.
– Egyre rosszabbul né z ki, meg mintha itt sem lenne…
– Nem tud hozzá szokni ehhez az é lethez – mondtam, é s
felidé ztem magamban Liza Wikinek mondott első szavait: – Ha
tú lleszel az első n, utá na má r kö nnyebb lesz, hozzá szoksz.
– Akkor rá faragott… – vont vá llat Liza.
– Na, most hozza be Dina – Nadia ú gy ü lt, hogy első ké nt lá tta meg
a madá mot é s a lá nyt.
Dina maga utá n vonszolta Wiktoriá t, ő pedig rogyadozó lé ptekkel
kö vette. Ugy tű nt, mintha az egé sz teste ellená llt volna annak, hogy
leü ljö n a szé kre, é s vá rja, majd fogadja a kuncsaftokat. Dina jó
vastagon kifestette, mé gis lá tszott, hogy arca felpuffadt a sı́rá stó l.
Hosszú , sző ke haja kó cos csomó kban hevert a vá llá n, ami Dina
kifá radá sá t jelezte: má r azzal is gondja volt, hogy egyá ltalá n
berá ngassa ide, é s nem maradt sem ereje, sem ideje arra, hogy
rendes frizurá t ké szı́tsen neki. A lá ny zombiké nt csoszogott mö gö tte,
tá gra meredt szemé ben bá nat, szenvedé s é s gyá sz ü lt. Ahogy
rá né ztem, furcsa nyugtalansá g vett rajtam erő t . Mintha egy kı́sé rtet
jelent volna meg a szalonban.
Odaé rtek hozzá nk, é s Dina leü ltette a lá nyt – igen, ú gy kellett
leü ltetni a szé ké be. Mint egy bebö rtö nzö tt szexrabszolgá t – ami
való já ban volt. Aká rcsak é n.
Dina Wiktoriá ró l rá m emelte a pillantá sá t, é s hosszan né zett.
Talá n mondani akart valamit, de aztá n nem szó lt semmit, otthagyott
minket. En sem mondtam semmit Wiktoriá nak. Ugy é reztem,
egyé bké nt sem jutná nak el hozzá a szavaim.
A hangszó ró bó l á radó zene arabra vá ltott, ezzel jelezve, hogy
Szamia mindjá rt megkezdi a bemutató já t. A csá bos hastá ncosnő
besuhant a parkettre, é s má ris magá ra vonzotta a tekinteteket. A
zene ritmusá ra rezgő testé nek vá gykeltő mozdulatai feltü zelté k a
fé r iakat, akik elragadtatott kiá ltá sokkal biztattá k, é s marokszá m
szó rtá k rá a bankó kat. Szamia kö zö ttü k kö rö zö tt, idő nké nt
megá llapodott azok mellett, akik gazdagabbnak lá tszottak, é s
provokatı́van rá zta elő ttü k a mellé t, a hasá t é s a csı́pő jé t, amié rt
bő sé ges jutalmat kapott. Né mely fé r iak vastag pé nzkö tegeket
gyö mö szö ltek a dú s melleket emelő , kristá lyokkal dı́szı́tett
melltartó ba.

224
 – Micsoda kellemes meglepeté s! – rikkantott fel Liza, mert
kiszú rta, hogy Fajszal é s Hamdan sejkek megé rkeztek a terembe.
– Mifé le meglepeté s? – kapta fel izgatottan a fejé t Nadia.
– Megjö ttek a sejkjeink!
– Té nyleg? – villant tekintete a bejá rat felé . – Akkor ma szipi-szupi
esté nk lesz! – ö rvendezett.
Nem lett szuper este. Borzalmas este lett. Az egyik legrosszabb
egé sz é letemben.
Az ukrá n lá nyok á llandó kuncsaftjaihoz mé g egy sejk tá rsult, aki
első rá né zé sre is kellemetlen é rzé sekkel tö ltö tt el. Volt valami a
fellé pé sé ben, a gesztusaiban, de mindenekelő tt az aljas
pillantá sá ban, ami a dubaji szadista sejkre, Ahmedre emlé keztetett.
Amikor karvalytekintete vé gigsö pö rt a termen, é s rö pté ben
é rté kelte az ö sszegyű lt nő ket, é reztem, á ldozatot keres. Ké ső bb
kiderü lt, hogy nem is té vedtem nagyot.
Tarek nem volt jelen, ezé rt Dina fogadta a fontos vendé geket, é s ő
kı́sé rte be ő ket az egyik pazar pá holyba. A sejkek helyet foglaltak, é s
rendeltek jó sok ü veg pezsgő t .
– Mi most odamegyü nk hozzá juk. – Liza felkelt, é s Nadia kö vette.
Az ukrá n lá nyok á tvá gtak a termen, a csı́pő jü ket szinkronban,
szexisen riszá ltá k, ahogy az egy ö sszeszokott erotikus duó hoz illett.
Odaé rtek a pá holyhoz, á radozva kö szö ntö tté k a sejkeket, dú s
kebleiket dü llesztetté k, frivolan dobá ltá k a hajukat, é s bujá n
kacará sztak. Hamdan sejk bemutatta a bará tjukat, aki ké jvá gyó
tekintettel mé rte vé gig tető tő l talpig a nő ket. Az ukrá n lá nyok
leü ltek. Dő lt a pezsgő , é s má ris mindenki remekü l szó rakozott.
Szamia ismerte jó l Fajszal é s Hamdan sejkek nagyvonalú sá gá t, ı́gy
izgató hastá ncbemutató t tartott mellettü k, amié rt bankjegyek
tucatjait hullajtottá k rá bő kezű en.
– Ajla! Ajla! – tapsolt lelkesen a tá rsuk, aki má ris zihá lt.
Visszataszı́tó volt.
Rima é s Angela a sejkek pá holyá t fü rké szté k, de mindenekelő tt a
fé r it, akinek nem jutott egyelő re tá rsasá g. Kö zben arra is maradt
energiá juk, hogy gyű lö lkö dő pillantá sokkal mé regessé k egymá st,
mert mindketten azt remé lté k, hogy ezen az é jszaká n ö vé k lesz az ú j
kliens. Liza é szrevette a sejkek felé vetett mohó pillantá sokat, é s
intett nekem, hogy csatlakozzam hozzá juk. Nem akarta, hogy a
veté lytá rsak tú l kö zel kerü ljenek az á llandó kuncsaftjaikhoz,
aggasztotta, hogy a vendé geik talá n tú lsá gosan is kı́vá ncsiak lesznek
az ú jdonsá gra.

225
 – Julia! Julia! Gyere ide hozzá nk! – Lá ttam, ahogy mozog a szá ja, é s
folyamatosan, hı́vogató an integet.
Ennek nagyon nem ö rü ltem, mert ha volt valami, amire ezen az
esté n nem vá gytam, az egy szexorgiá ban való ré szvé tel volt.
– Mit ü ldö gé lsz itt? – Dina bukkant fel mellettem, é s ingerü lten
rá m szó lt. – Nem lá tod, hogy hı́vnak?
– Nem is tudom, esetleg… – Szerettem volna elé rni, hogy menjen
valaki má s, akinek ez té nyleg fontos, de a kö nyö rtelen madá m nem
á llt le velem vitá zni.
– Ott van rá d szü ksé g, nyomá s! – parancsolta hidegen, mert
való szı́nű leg azt hitte, hogy a sejkek Liza kö zvetı́té sé vel kimondottan
engem rendeltek oda magukhoz.
Egy pillanatig iszonyú ké szteté st é reztem, hogy megtagadjam az
utası́tá st. De az ő rö k csoportos erő szakté tele, esetleg a sı́nai
kegyetlen kı́nzá sok jó zansá gra intettek. Nem volt vá lasztá som.
Feltá pá szkodtam, é s elindultam a pá holy felé . Utkö zben
egyfolytá ban azon szurkoltam, hogy ne legyek vonzó az ú j sejknek, é s
cseré ljen le valaki má sra. Sajnos nem ı́gy tö rté nt.
– Hi! – kö szö ntem, amikor belé ptem a pá holyba.
– Hi! – felelt első ké nt Fajszal sejk.
Csı́pő s hú gyszag csapott meg.
– Hi! – biccentett felé m Hamdan sejk. – Ismerd meg a bará tunkat!
A neve…
– Majd é n bemutatkozom – vette á t a szó t a fé r i. – Husszein
vagyok. Husszein sejk.
– Orvendek – vá laszoltam.
Cseppet sem ö rü ltem.
– Hogy hı́vnak? – ké rdezte.
Minek neked az én nevem?
– Julia.
– Julia… – ismé telte meg, é s ké jsó vá ran mosolygott. – Szé p né v.
– Kö szö nö m.
– Ké rü nk egy poharat Juliá nak! – szó lt oda a pá holyban felszolgá ló
pultosnak.
Amikor megé rkezett a pohá r, é s a szemé lyzet mindenkinek
tö ltö tt, Husszein sejk tó sztot mondott:
– Igyunk erre a fantasztikus esté re!
Koccintottunk é s ittunk. Azutá n megint ittunk, beszé lgettü nk,
nevetgé ltü nk a tö bbi nő – kü lö nö sen Rima é s Angela – irigy
tekinteté nek á rnyé ká ban.

226
 Vé gü l eljö tt az idő , hogy kivonuljunk a szalonbó l. Fajszal sejk rá m
né zett, aztá n mondott valamit Husszein sejknek. Pá r szó t vá ltottak,
mintha győ zkö dté k volna egymá st valamirő l, majd Husszein
bó lintott, jelezve, hogy beleegyezik valamibe; é s kutató tekintetet
vetett a teremre. Alaposan tanulmá nyozta az ö sszes prostituá ltat, é s
a tekintete megá llapodott Wiktoriá n, aki mé g mindig mozdulatlanul,
meredező kó chajjal, ré vü lt tekintettel ü lt a helyé n. Ugy né zett ki,
mint egy szellem.
– Hozd ide! – utası́totta Husszein Diná t.
– Hogyne.
Dina té rü lt-fordult, má r hozta is Wiktoriá t, aztá n mindnyá junkat
bekı́sé rt a VIP-lakosztá lyba, ahol a kanos sejkek rö gtö n utası́tottá k is
az ukrá n lá nyokat, hogy kezdhetik az erotikus bemutató t . Liza é s
Nadia egymá snak esett, szenvedé lyesen simogattá k egymá st,
csó kokat vá ltottak, a sejkek pedig undok ké jvá ggyal meresztetté k a
szemü ket rá juk. Ezutá n minden ugyanú gy tö rté nt, mint az első
alkalommal. Tehetetlen voltam, ké nyszerı́tettek ré szt venni benne.
Mikö zben zajlott az orgia, Husszein sejk egyszer csak azt ké rte
Wiktoriá tó l, hogy vetkő zzö n meztelenre. Nyilvá nvaló volt, hogy a
lá nyt zavarja a tö bbiek jelenlé te, de elé g volt egy pillanatnyi
taná cstalansá g, é s a fé r i má r le is szakı́totta ró la a ruhá t é s a
fehé rnemű t. Lá tszott rajta, mennyire é lvezi. Wiktoria meztelen
testé n veré sek ré gibb-ú jabb jeleit pillantottam meg, é s cigarettá val
is tö bb helyen megé getté k. Az Ahmed sejk-fé le rohadé kok Sarm es-
Sejkben is ké pviseltetté k magukat.
– Fekü dj a há tadra! – kiabá lt rá Wikire.
Amikor az szó t fogadott, a sejk terpeszben a lá ny fö lé guggolt,
farral az arca felé .
Ezutá n erő lkö dö tt egy kicsit, é s ü rı́tett – egyenesen Wiktoria
mellkasá ra.
Wiktoria arca lá ngvö rö s lett, lá ttam, hogy nehezen jut
lé legzethez. Amikor a sejk vé gzett, hiszté rikusan a fü rdő szobá ba
szaladt. Hangos vı́zzubogá st, kö hö gé st, hará kolá s, kö pkö dé s hangjait
hallottam.
Az apartmanhoz ké t fü rdő szoba tartozott, ı́gy Husszein sejk a
má sikba vonult be. Wiktoria soká ig maradt odabent, egyre
hallatszott a vı́z zubogá sa. Megé rtettem. Olyasmit pró bá lt lemosni
magá ró l, amitő l sosem lesz ké pes megtisztulni.
Csak amikor vé get é rt az orgia, é s a sejkeknek mindké t fü rdő re
szü ksé gü k volt, akkor szó ltak, hogy Wiktoria jö jjö n elő . A VIP-
vendé geknek odaké szı́tett egyik fü rdő kö penyben, lehajtott fejjel

227
jelent meg. Fel sem szedte ronggyá szaggatott ruhá it, csak kiment,
szinte futott a szobá ja felé .
Fajszal é s Hamdan sejkek magas borravaló kat osztottak ki, aztá n
kidobtak minket onnan. Vé get é rt a mó ka. Nem volt má r szü ksé g a
szajhá kra.
Hosszan é s alaposan fü rö dtem – ahogy mindig. Lemosni a
lemoshatatlant. Ké ptelensé g.
Befekü dtem az á gyba, de hamarosan olyasmi tö rté nt, ami
megrá zta az egé sz nyilvá noshá zat.
– Aá á á á ! – hallottam meg Dina ü vö lté sé t.
Kiné ztem a folyosó ra, é s lá ttam, hogy a lá nyok kö zü l tö bben Wiki
szobá ja felé rohannak.
Velü k szaladtam. Aztá n meglá ttam Wiktoriá t, felkö tve a kilincsre
a fü rdő kö peny ö vé vel. Má r nem volt sem szellem, sem kı́sé rtet.
Holttest volt.

228
 XIV. FEJEZET

Parti a jachton

Bű ntudat gyö tö rt. Wiktoria sokszor á tjö tt hozzá m, é s hallgatá sá ban
benne volt egé sz felfoghatatlan szenvedé se é s az á llandó tiltakozá s a
rá ké nyszerı́tett pokollal szemben.
Hagytam, hogy csendben ü ldö gé ljen – de lehet, hogy beszé lnem
kellett volna vele? Engedni, hogy kibeszé lje magá bó l, hogy
megszabaduljon a szö rnyű tehertő l, amivel nem bı́rt el egyedü l?
Lelkifurdalá som volt. Hisz jó l tudtam, mi tö rté nik vele… Emberi
á rnyé k volt mindö ssze, napró l napra fogyatkozott.
– Nem bı́rom… Nem tudom megtenni… – Ismé telgette
fá jdalommal teli hangon.
A bű ntudat hatalmas, sú lyos sziklá ja nyomta mellkasomat.
Orö kre elmé mbe é gett a kilincsen ló gó , kidü lledt szemű , kiló gó
nyelvű Wiktoria.
– Uristen! – Dalila, aki velem együ tt é rt Wiktoria szobá já hoz,
felsikoltott az iszonytó l.
– Neeee! – csatlakozott Lara.
A tö bbi lá ny is borzadva né zte Wiktoria testé t. Voltak, akik
elfordı́tottá k a fejü ket, vagy a szá jukra tapasztottá k kezü ket, hogy
visszatartsá k a feltö rő ö klendezé st.
Má sok, akiket megrá zott a halá l, ami lakó - é s munkahelyü kö n
jelent meg, ideges hangon osztottá k meg egymá ssal é rzé seiket é s
ké tsé geiket.
– Mikor tö rté nt?
– Mié rt?
– Egy ilyen iatal lá ny…
– Ká r é rte…
– Egyá ltalá n melyik volt ez a lá ny?
– Nekem nem ré mlik…
– Hová való si?
– Ti tudjá tok, hogy mi a neve?
– En ugyan nem.
– Nem, é n sem.
– Julia szerintem tudja.

229
 – Igen, minden este mellette ü lt.
– Julia, te ismerted?
Ismertem is, nem is…
– Ismernie kellett. Folyton együ tt ü ltek a bá rpultná l.
– Julia, hogy hı́vtá k ezt a lá nyt? – ké rdezte meg valaki ú jra,
idegesen.
– Wiktoria… – mondtam halkan.
Victoria, vagyis győ zelem. Wiktoria vesztett.
Az emberkereskedőkkel szemben nem nyerhetsz.
A folyosó n felbukkantak a Kairó utcá iró l behozott prostituá ltak.
Nem lá tszott, hogy a szö rnyű lá tvá ny nagyobb hatá st gyakorolt volna
rá juk. Az utcá n nap mint nap szembené ztek a halá llal. Hullá t is
lá ttak má r nyilvá n.
Hafsza lé pett kö zü lü k a legkö zelebb a holttesthez, é s igyelmesen
megvizsgá lta a nyakon a csomó megkö té sé nek mó djá t. Ugy é reztem,
azon já r az agya, hogy vajon té nyleg ö ngyilkossá gró l van-e szó .
– Tű né s vissza a szobá tokba! – utası́tott mindenkit Dina, aki az
első percek meglepeté sé bő l ocsú dva most má r visszanyerte
ö nuralmá t. – Semmi szü ksé g itt rá tok! Ne sá pı́tozzatok itt
feleslegesen!
A lá nyok egy ré sze eloldalgott, de feltű nt, hogy ketten-há rman
ugyanabba a szobá ba iszkoltak be. Való szı́nű leg meg akartá k
beszé lni, valahogy feldolgozni, megemé szteni a tragikus esemé nyt.
– Ti is oszoljatok! – zavarta el az utcalá nyokat is Dina. – Hafsza!
Nincs itt semmi lá tnivaló ! A szobá dba!
A lá ny mé g egy utolsó pillantá ssal felmé rte a holttest helyzeté t.
Egé sz idő alatt azon tö prenghetett, hogy talá n nem is ö ngyilkossá g
tö rté nt. A madá m vé szjó sló tekintete vé gü l eloldalgá sra ké sztette,
vonakodva tű nt el a folyosó mé lyé n. A tö bbi utcalá ny mö gö tte
ması́rozott.
– Dalila! – fordult Dina az egyiptomi lá nyhoz. – En itt maradok, te
menj az ő rö ké rt. Le kell vá gni.
Kirá zott a hideg. Mi lesz Wiktoriá val? Elá ssá k a sivatagi
homokban, mint egy kutyá t? A tengerbe hajı́tjá k, hogy felfaljá k a
cá pá k? A szı́vemet gö rcsbe szorı́totta a szá nalom. Ez a szerencsé tlen
lá ny szerelmes lett abba a… Mi is volt a neve? Andrej… Andrjuska…
Milyen imá dattal beszé lt ró la! Andrjuska ı́gy, Andrjuska ú gy…
Mintha nem fogta volna fel, hogy é pp az ő Andrjuská ja volt az oka
annak, hogy ebbe a nyomorú sá gba kerü lt. Az arcomon patakzottak a
kö nnyek…

230
 – Ne bő gj nekem itt, hanem hú zz vissza a szobá dba! – reccsent
rá m Dina.
Nem… Nem hagyhatom itt egyedül. Tennem kell érte valamit…
Legalább annyit, hogy vele maradok, mielőtt elviszik.
– Vele szeretné k maradni mé g egy rö vid ideig… – sú gtam reszkető
hangon.
– Sem ideje, sem helye nincs az é rzelgé snek – szö gezte le ridegen
Dina. – Eredj!
De é n má r megmakacsoltam magam. Wiktoriá nak já r az az egy
ó ra, hogy mé ltó ké pp elbú csú ztathassam.
– Lemosom – ajá nlottam.
– Jó l van – egyezett bele Dina. Vé gü l is valakinek meg kell
csiná lnia. Egy gonddal kevesebb.
– Kö szö nö m.
– Csak siess vele, mert hamarosan merevedni kezd!
A madá mnak sem most elő szö r volt dolga holttesttel.
Fé lreá lltam, hogy megvá rjam Dalilá t é s az ő rö ket.
– Aggaszt, hogy mié rt tette. – Lara, akit szinté n megrá zott
Wiktoria ö ngyilkossá ga, kö zelebb hú zó dott hozzá m.
– Nem bı́rta… – feleltem, é s gondolatban hozzá tettem: ezt a
megalázó életet.
– Pedig milyen jó l boldogult… – Lara fel sem fogta, amit
mondtam. – Uj volt, ezt mindenki é szrevette, s a kuncsaftok hiá nyá ra
sem panaszkodhatott. A sejkek is vitté k magukkal…
Nem mindenki szá má ra a vá gyak netová bbja, hogy a sejkek
magukkal vigyé k… Bá rhová is. De sem erő m, sem kedvem nem volt
elmagyará zni ezt Lará nak.
– Talá n szerelmi csaló dá s é rte… – jegyeztem meg. – Azt mondta,
hogy já rt valakivel, mielő tt ide kerü lt.
– Ha nagyot csaló dott… – mondta szomorú an Lara –, az elegendő
ok lehetett.
Né há ny perc mú lva megé rkezett Dalila é s az ő rö k.
– Vigyé tek be a zuhany alá – szó lt nekik Dina –, Julia majd
lemossa.
A fé r iak megemelté k Wiktoria testé t. Dalila odaá llt mellé nk.
– Furcsa, hogy Omá r nem jö tt ide – jegyezte meg Lara.
– Nincs a kupiban – kö zö lte Dalila.
– Há t Tarek?
Nem, csak őt ne! Felforrt bennem az indulat. Az ilyen rohadékok
miatt halt meg Wiki.
– O sincs bent.

231
 – Szó val Diná nak mindent magá nak kell elinté znie?
– Ugy né z ki.
Az ő rö k leszedté k a fü rdő kö peny kö tő jé t a kilincsrő l. Egyikü k a
karjá ra emelte Wiktoriá t, hogy bevigye a fü rdő szobá ba. Rossz volt
né zni. Ennek a lá nynak é lnie kellett volna, é s ı́gy csakis a szerelme
vihette volna! Nem egy bordé lyő r, hogy a temeté se elő tt
megmosdassá k… De lesz-e egyá ltalá n temeté se?
– Ti meg mit bá mé szkodtok itt? – vá gott a tekinteté vel az
egyiptomi lá nyok felé Dina. – Menjetek a helyetekre!
– Te maradsz? – Dalila inká bb á llı́totta, mint ké rdezte ezt, mert
hallotta, mit mondott Dina Wiktoria lemosá sá ró l.
– Igen – hagytam rá komoran.
– Bı́rod majd egyedü l?
– Az ő rö k majd segı́tenek á tvinni a testet – jelentette ki a madá m.
Az egyiptomi lá nyok sanda pillantá sokat vá ltottak.
– Ebbő l elé g! Takarodjatok! – kiabá lt rá juk idegesen Dina. – Te
pedig menj, é s lá ss munká hoz!
– Ré szvé tem – fordult hozzá m együ tté rzé ssel Dalila, mert é n
á lltam Wiktoriá hoz a legkö zelebb.
Vagyis inkább én ültem hozzá a legközelebb. A bordély székén.
– En is szeretné m ré szvé temet kifejezni – csatlakozott Lara a
kondoleá lá shoz. – Sajná lom.
Dina mé regbe gurult.
– Tú l sokat locsogtok! – emelte fel a hangjá t. – Hú zzatok má r el!
A lá nyok elrebbentek, de feltű nt, hogy együ tt mennek be Dalila
szobá já ba. Most senki sem akart egyedü l maradni. Én sem leszek
egyedül. A holttesttel leszek.
Bementem a fü rdő szobá ba, ahol az ő rö k má r befektetté k a zuhany
alá Wiktoria meztelen testé t. Elő tte lehá moztá k ró la a fü rdő kö penyt,
é s kibogoztá k a csomó t a nyaká n. Alig volt hely, a lá ny
termé szetellenes, kitekert pó zban. Tudtam, hogy nehé z lesz
megtisztogatni, de igyekeztem, hogy a lehető legjobban sikerü ljö n.
Egy polcon talá ltam szivacsot é s tusfü rdő t . Jó kora adagot
ö ntö ttem belő le a szivacsra, aztá n fogtam a zuhanyfejet,
megcsavartam a csapot, é s benedvesı́tettem Wiktoriá t.
Úristen!
Há trahő kö ltem, mert ú gy tű nt, megmozdult. Mé lyeket lé legeztem,
aztá n nekilá ttam. Egyik kezemmel a vá llá t tá masztottam, a má sikkal
pedig az illatos folyadé kkal á titatott szivacsot hú zogattam vé gig a
bő ré n. Megint meglá ttam a há tá n a sebeket, é s a szememet elfutotta

232
a kö nny. Ezeket egy szó val sem emlı́tette. Csendben szenvedett a
szobá m sarká ban.
Hosszan é s gondosan mostam le, é s elsirattam a sorsá t, meg a
magamé t is. Sampont vettem le a polcró l, é s alaposan megmostam a
hajá t. Ezzel az utolsó szolgá lattal akartam legalá bb egy kicsit
megnyugtatni há borgó lelkiismeretemet. Enyhı́teni a kı́nt, hogy nem
tettem semmit, amivel megakadá lyoztam volna a halá lá t.
Utoljá ra, mé g egyszer leö blı́tettem Wiktoria testé t é s hajá t,
megtö rö ltem tö rö lkö ző vel, é s behı́vtam az ő rö ket, hogy vigyé k á t az
á gyra. A há tá ra fektetté k, é s é n lezá rtam a szemhé já t. Nagyon
sá padt volt az arca. Halottfehé r. Es gyö nyö rű volt a teste. A mellek
inom rajzú ak, a hasa lapos, az alakja tö ké letes; a sző rtelen, sima ö l
gyermeki á rtatlansá gú nak tű nt.
Nem fekhet ı́gy, ilyen meztelenü l, gondoltam, é s kö rü lné ztem a
szobá ban: megfelelő ö ltö zé k utá n kutattam.
Egy egyszerű szekré nyben kaptak helyet a ruhá i. Atné ztem az
ö sszeset, de csupa nyilvá noshá zi holmi volt benne, kihı́vó rongyok,
amikkel Dina lá tta el, vagy luxusnyaralá shoz illő nyá ri cuccok, amiket
magá val hozott az Andrjuská val tervezett nyaralá sra. Semmi olyat
nem talá ltam, ami illett volna az utolsó ú thoz.
Attetsző tangá t vettem elő , má sfé lé t nem talá ltam – Wiktoria
biztosan szexis fehé rnemű t szeretett volna magá n tudni a iú já val
tö ltö tt idő alatt. A tangá hoz illő melltartó t is talá ltam. Az ő rö k most
is a szobá ban ü ltek, ezé rt ú gy gondoltam, utası́tá st kaptak, hogy
segı́tsenek felö ltö ztetni Wiktoriá t. Ugy dö ntö ttem, azon ruhá im
kö zü l adok rá egyet, amit Steven vett nekem, mert azok hosszabbak
é s elegá nsabbak voltak a nyá ri gö ncö kné l.
– Most bemegyek a szobá mba, de mindjá rt visszaté rek – szó ltam
oda a fé r iaknak.
– Mié rt? – ké rdezte egy kigyú rt behemó t .
– Fel kell ö ltö ztetni.
Az ő rö k hallgattak, mintha nem tartottá k volna ezt fontosnak.
Bementem a fü rdő szobá ba, elő hoztam egy szá raz tö rö lkö ző t , é s
letakartam vele Wiktoriá t.
– Mindjá rt jö vö k – kö zö ltem ú jra az ő rö kkel.
– Siess! – A fé r iak arcá n elé gedetlensé g suhant á t.
– Má ris jö vö k – biztosı́tottam ő ket, mert fé ltem, nem engedik meg,
hogy felö ltö ztessem.
Berohantam a szobá mba, é s nekilá ttam á tné zni a ruhatá ramat.
Egy fehé r-ró zsaszı́n virá gmintá s fekete ruhá ra esett a vá lasztá som,
aminek á ttetsző anyagbó l ké szü lt, csukló ig é rő ujjá t csinos fodrok

233
dı́szı́tetté k. Nagyon nő ies volt, ugyanakkor lá nyos is, é s ú gy é reztem,
illeni fog Wikihez.
Kezemben a ruhá val visszairamodtam, é s megké rtem az ő rö ket,
hogy segı́tsenek. Odajö ttek ugyan az á gyhoz, de lá ttam, hogy
kelletlenü l teszik.
Wiktoria teste má r kihű lt, de a bő re lá gy é s selymes maradt. A
fé r iak megemelté k é s tartottá k a lá nyt, amı́g é n felhú ztam rá a
kö nnyű bugyit, a dı́szes melltartó t , aztá n a ruhá mat. Megint elö ntö tt
a gyá sz, mert elké pzeltem, amint boldogan ké szü l a szerelmé vel
kö zö s utazá sra, é s fehé rnemű t vá sá rol, hogy szé p é s vá gykeltő
legyen. Most is ilyen volt. Csak halott is egyú ttal.
Vé gü l megfé sü ltem.
– Egyedü l szeretné k maradni vele egy kicsit – fordultam oda az
ő rö khö z.
– Szó sem lehet ró la! – csattant fel az ó riá s termetű fé r i. – Má r ı́gy
is tú l sok idő t tö ltö tté l itt!
– El kell bú csú znom tő le! – Ereztem, hogy é g a szemhé jam.
A má sik ő r hadart valamit a tá rsá nak, amibő l csak annyit
é rtettem, hogy né há nyszor Tareket emlı́tette. Rá jö ttem, hogy a vele
való kapcsolatomró l beszé l, é s talá n erre tekintettel javasolja, hogy
maradhassak. Az é rvelé se eredmé nyes lehetett, mert a behemó t ,
bá r mé rgesen, de belement, hogy egyedü l maradjak Wiktoriá val.
– Negyedó rá t kapsz! – igyelmeztetett, é s kirobogott a szobá bó l.
Amikor kimentek, leü ltem a szé kre, é s kicsit lehunytam a
szemem, hogy ö sszeszedjem magam a vé gső bú csú elő tt. Csak most
é reztem, milyen sok erő t vett ki belő lem Wiktoria lemosdatá sa é s
felö ltö zteté se. Reszkettem, é s sok idő be telt, mire ú jra uralkodni
tudtam magamon.
Osszekulcsoltam a kezem, é s kinyitottam a szemem. Né ztem
Wiktoriá t. Ha nem lett volna a nyaká n keresztü lfutó vö rö s csı́k, ú gy
né zett volna ki, mint Csipkeró zsika. De Wiki nem volt egy mesebeli
hercegnő . Es nem is aludt.
Nyugodj békében… Elö ntö tt a bá nat, mikö zben megadtam neki a
vé gső tisztessé get. Szabadulj meg a világ gonoszságától, önzésétől,
aljasságától és becstelenségétől. Örök boldogságot találj ott, ahová
most indulsz…
Aztá n ü ltem vele é s mellette csendben. Ahogy mindig is,
ahá nyszor csak á tjö tt hozzá m.
Az ajtó olyan hirtelen csapó dott ki, hogy felugrottam.
– Elé g! Kifelé ! – ü vö ltö tte a kigyú rt fé r i, aki valamilyen szá momra
é rthetetlen okbó l nagyon dü hö s volt má r.

234
 – Jó l van, megyek.
Odalé ptem az á gyhoz.
Ég áldjon, Wiktoria, sú gtam magamban utolsó szavaimat hozzá .
Visszamentem a szobá mba. Lefekü dtem. Osztö nö sen bené ztem a
sarokba, ahol Wiktoria ü lni szokott. Nem volt ott. Es má r sosem lesz
ott.
Ahogy Steven sem volt velem. A ruha, amit az utolsó ú tjá ra adtam
Wikire, a kedvencem volt. Ahá nyszor csak rá né ztem, felidé ző dtek
elő ttem a kedvesemmel tö ltö tt gyö nyö rű napok. Ujra ott ringató ztam
vele az ü vegaljú csó nakban, é s igyeltem az ezer szı́nben ú szó vı́z
alatti vilá got. Es megint bent ü ltü nk az elegá ns é tteremben, ő pedig
lefordı́totta a romantikus dal szö vegé t:
– Bárkit vagy bármit bánthatnak a szerelmemen kívül, mert a
szerelmemet, azt nem engedem. Mindent, kivéve a szerelmemet.
Édes Steven, drágám, egyetlenem… Ahogy csókolt…
Ha ezekre a csodá s percekre emlé keztem, ké pzeletben
kiszakadtam a ré má lombó l, amelyben é ltem, é s amelybő l – ha rö vid
idő re is, de – kimenekı́tett a szerelmem. Most meg… Felzokogtam a
tehetetlensé gtő l. Minden maradt a ré giben. Tová bbra is egy
nemzetkö zi emberkereskedő banda kiszolgá ltatott á ldozata voltam.

***

Az emberkereskedelem aljassá gainak feltá rá sá val kapcsolatban a

mé dia mindö ssze a jé ghegy csú csá t kapirgá lja. Idő nké nt hı́rt adnak
elszigetelt esetekrő l, pé ldá ul hogy né há ny, esetleg egy-ké t tucatnyi
nő t kimenekı́tettek a bordé lyokbó l. Elő fordul, hogy nagy visszhangja
tá mad egy-egy bű nbanda szé tveré sé nek, de való já ban mindö ssze
kishalak akadnak fenn, a legnagyobb bandafő nö kö k mindig
bü ntetlenü l megú sszá k. Az Egyesü lt Nemzetek Szervezete szerint
tú l kevé s szó esik arró l, hogy az emberkereskedelem a vilá g
valamennyi orszá gá ban jelen van.
Becslé sek szerint hú sz–negyven millió ember é l napjainkban
rabszolgaké nt. Mivel sok eset felderı́tetlen marad, a pontos szá mokat
nehé z meghatá rozni. A jelensé get az Egyesü lt Nemzetek Szervezete
rejtett bű nö zé si formá nak nevezi.
Az emberkereskedelem a vilá gon dollá rmilliá rdos hasznot hajt,
ezen belü l kiemelkedő a szexuá lis kizsá kmá nyolá s. Napjaink
rabszolgá inak hetvenegy szá zalé ká t teszik ki a nő k é s kislá nyok, a
tö bbit pedig fé r iak, iú k.

235
 Az emberkereskedő kné l keletkező gigantikus pro it egyre ú jabb
piacok é s lehető sé gek felkutatá sá ra ké szteti a bandá kat, amelyek
igyekeznek kiterjeszteni ocsmá ny tevé kenysé gü ket. Az utó bbi
idő ben a polgá rhá ború ban megrokkant é s kivé reztetett Irak
terü leté n vá lt intenzı́vebbé az emberkereskedő k bű nö ző i
tevé kenysé ge.
Há ború s kon liktus idejé n a szexuá lisan zaklatott é s
kizsá kmá nyolt nő k é s gyermekek elké pzelhetetlen tragé diá t é lnek
á t. Kö zel tı́zezer iraki nő t é s lá nyt adtakvettek szexuá lis
rabszolgaké nt, haszná ltak fel prostituá ltké nt vagy raboltak el, é s
kö veteltek vá ltsá gdı́jat é rtü k. 2003 ó ta, az Egyesü lt Allamok iraki
invá zió já nak kezdeté tő l tizenné gyezer nő halt meg emiatt.
Mindennapossá vá lt é s pé ldá tlan mé reteket ö ltö tt az
emberkereskedelem, amikor Irak terü lete az ú gynevezett Iszlá m
Allam irá nyı́tá sa alá kerü lt. A jog- é s rendsé rté sek, tö meges
kitelepı́té sek, valamint a gazdasá gi problé má k kedveztek e
szé gyenletes gyakorlat elterjedé sé nek.
2014-ben az ISIS harcosai legalá bb há romezer nő t é s lá nyt
raboltak el – az á ldozatok kö zü l sokan a jazidi kisebbsé ghez tartoztak
–, amikor kiü rı́tetté k Szindzsá r ré gió já t.
„Az ISIS mindeddig ismeretlen mé rté kben vezette be é s
legitimá lta a szexuá lis rabszolgasá got” – á ll egyik jelenté sben.{72}
A jazidi lá nyok visszaemlé kezé sei megrá zó k. Egyikü k elmondta,
hogy há romszá zö tven sorstá rsá val együ tt szá llı́tottá k á t ő ket
Szı́riá ba, ahol az utcá kon á rultá k ő ket. Az elrabolt nő k kö zü l
né há nynak sikerü lt telefonon kapcsolatba lé pnie emberjogi
aktivistá kkal, é s elmondtá k, hogy az ISIS harcosai nap mint nap
megerő szakoljá k ő ket. Akadtak olyanok, akik kö nyö rö gtek:
bombá zzá k azokat a helyeket, ahol fogva tartjá k ő ket, hogy
pokoljá rá suk miné l hamarabb vé get é rjen.
A harcosok é jszaká nké nt tö bbszö r is erő szakot kö vettek el rajtuk.
Az ö sszes lá nyt, aki szö kni pró bá lt, vagy megkı́sé relt ö ngyilkossá got
elkö vetni, á rammal kı́noztá k. Sokat kö zü lü k afgá n, csecsen, szı́r,
katari é s szaú di harcosoknak adtak el.
A há ború ban a lá nyok é s asszonyok nem csupá n bombá zá sok,
lö vö ldö zé sek é s repü lő gé pes tá madá sok sorá n vesztetté k é letü ket,
de felté telezett erkö lcssé rté sek miatt mind a szunnita, mind a sı́ita
milı́ciá k bı́ró sá gi ı́té let né lkü l, tö megesen vé gezté k ki ő ket. A
biztonsá gi erő k, rendő rö k é s egyé b karhatalmi alakulatok á ltal
elkö vetett bű nö knek is gyakran estek á ldozatá ul nő k. Sokukat a

236
bö rtö nben koncepció s eljá rá sban vá doltá k meg adó ssá ggal, majd
ennek ü rü gyé n prostitú ció ra ké nyszerı́tetté k.
Az Irakbó l má s á llamokba eladott asszonyok é s lá nyok á ra aká r
hú szezer dollá rt is jö vedelmezhetett. Irakban egy szű z lá nnyal
eltö ltö tt é jszaká é rt a fé r iak ké tszá z–ö tszá z dollá rt izettek.
Feljegyeztek olyan eseteket is, amikor a lá nyokat szű zhá rtya-
rekonstrukció ra ké nyszerı́tetté k, hogy ú jra szű zké nt adhassá k el
ő ket. Az emberrablá sokat á ltalá nosan alkalmaztá k fé lelemkelté s
cé ljá bó l, hogy ellenő rzé s alá vonjá k a lakossá got, illetve hogy
felesé get szerezzenek az ISIS harcosainak.
A kereskedő k á ltal alkalmazott egyik aljas mó dszer az
á ldozatokkal megkö tö tt ideiglenes há zassá g, a zawadzs mut’a volt,
mely utá n a nő ket egy kijelö lt helyre szá llı́tottá k, é s ott prostitú ció ra
ké nyszerı́tetté k. Ezt kö vető en a kereskedő visszaté rt Irakba, é s
ugyanezt az aljassá got vitte vé gbe má s nő kkel is.
Az iraki vé res kon liktus vé get é rt, á m nő k é s kislá nyok ezreinek
drá má ja napjainkban is tart.
A CNN megrendı́tő cikke, az Elmenekültek az ISIS-től. Ezután
emberkereskedők hatalmába kerültek Bagdadban – kibő vı́tve Az ISIS-
től szökött nők emberkereskedők áldozatává válnak{73} cı́mű ilm
anyagá val – bemutatja a rettenetet tú lé lő nő k megrá zó tö rté neté t.
Nadia esete tipikusnak mondható : az ISIS iraki veresé ge utá n egy
má sik gonosz erő , az emberkereskedő bandá k há ló zata tette tö nkre.
Ezek a bű nö ző i csoportok a lakó helyü ket elhagyni ké nyszerü lő
emberekre vetetté k ki há ló jukat.
Nadia az é szak-iraki Szindzsá r vá rosá ban lakott, ahonnan 2014-
ben az ISIS-harcosok a jazidi kisebbsé gbő l szá rmazó asszonyok é s
lá nyok ezreit hurcoltá k magukkal é s tetté k szexrabszolgá vá . A nő nek
azonban a csalá djá val együ tt sikerü lt elmenekü lnie az iraki
Kurdisztá nba, ahol egy tá borban kaptak helyet.
Bá r Nadia maga kiszabadult az ISIS-dzsihá distá k kegyetlen
marká bó l, tová bbra is szı́vé n viselte azoknak a jazidi nő knek a
helyzeté t, akik nem voltak ilyen szerencsé sek. Pé nzadomá nyokat
kezdett kü ldeni annak az embernek, akit az ISIS-tő l való szö ké se
idejé n ismert meg. A fé r i azt á llı́totta, hogy ő szervezi a jazidiak
szá má ra nyú jtott humanitá rius segé lyeket. Nadia a bará tjá nak
tartotta.
A nő szeretett volna a pé nzadomá nyokná l is tö bbet tenni a fogva
tartott jazidi asszonyoké rt, ezé rt demonstrá ció kat szervezett a
tá borban a jazidiak kiszabadı́tá sá nak é rdeké ben. Ennek

237
eredmé nyeké nt telefonon tö bbszö r megfenyegetté k – bá r Nadia
nem tudta, ki a rosszakaró ja.
– Magam miatt nem fé ltem, de aggó dtam a hú gomé rt – emlé kszik
vissza. – Azt mondtá k, tudjá k, melyik iskolá ba já r a testvé rem.
Aztá n levelet kapott egy nem kormá nyzati segé lyszervezettő l,
amelyben kö zö lté k, hogy tá mogatjá k a menedé kké relmé t az Egyesü lt
Allamokba. Nadia ekkor az emlı́tett bará thoz fordult azzal a ké ré ssel,
hogy juttassa el ő t a bagdadi amerikai nagykö vetsé gre.
A fé r i mindent megı́gé rt. A fő vá rosba vezető ú ton azonban Nadia
hirtelen ú gy é rezte, hogy valami nincs rendben.
– Folyton megá lltunk, hogy telefonon beszé ljen é s ü zeneteket
kü ldhessen – mesé lte. – Egy idő utá n azt mondtam neki, hogy vigyen
vissza.
Ekkor azt felelte:
– Ugyan má r, minden rendben van! Most inté ztem el, hogy egy
jazidi lá nycsoportot kiszabadı́tsanak Fallú dzsá ban. Bagdadban
vá rnak minket.
– Jó l ismerte a gyenge pontomat, mert nagyon megö rü ltem,
amikor hallottam, hogy a lá nyaink kö zü l sikerü lt pá rat kiszabadı́tani.
Ezzel vett rá , hogy folytassam az utazá st.
Amikor Bagdad egyik lepusztult, drogbandá kró l hı́rhedtté vá lt
vá rosré szé be é rtek, egy romos é pü letben egy ö regember vá rta ő ket.
Ró la az ismerő s korá bban azt mondta, hogy ké pviselő , való já ban az
emberkereskedő banda feje volt.
A fé r iak egymá sra né ztek, é s nevettek. Az ö reg azt mondta:
– Most má r az enyé m vagy. Az enyé m vagy!
A tö rté netet egy felvé tel egé szı́ti ki, amin egy abajá ba ö ltö zö tt,
hidzsá bbal eltakart nő lá tható .
– Ledermedtem – mondja. – Mit jelent ez az egé sz?
Nadia sokkot kapott. Az ismerő se, akiben bı́zott, akinek odaadta a
pé nzé t, é s akivel megosztotta a gondolatait, szexrabszolgá nak adta
ő t el.
– Kü zdö ttem… Megü tö ttem ő ket… De ő k ketten voltak. Nagyon
ö sszevertek. Aztá n nyugtató injekció t adtak be nekem, é s minden
elfeketedett.
Meztelenü l té rt magá hoz egy ü res alkoholos ü vegekkel é s koszos
tá nyé rokkal teli helyisé gben. Tö bb fé r i tett rajta erő szakot.
– Aká r tı́zen is lehettek – emlé kezik vissza keserű en.
Hosszú hó napokon á t tartottá k fogva ebben a szobá ban. Minden
este injekció t kapott. Minden reggel ruhá tlanul é bredt, kiü rü lt

238
szeszes palackok kö zö tt, ó riá si fá jdalomra. A tö bbrendbeli erő szak
fá jdalmá val.
– Elvesztettem a korá bbi é letemet, megsemmisı́tettek… – mondja
komoran a videó felvé telen. – Há rom hó napon keresztü l kı́noztak…
Naponta egy injekció … A vé gé n má r alig vá rtam az injekció t , mert ha
elmaradt, csak arra tudtam gondolni, hogy a legjobb lenne apró
darabokra szé tmarcangolni a sajá t testemet.
Pró bá lt szö kni is, de elrabló i rendre elkaptá k, majd ö sszeverté k.
Egy alkalommal a brutá lis veré stő l belső vé rzé se lett – ekkor
kó rhá zba vitté k. Hallotta, amint az orvosok arró l beszé lgetnek, hogy
é letmentő beavatkozá sra volt szü ksé ge.
Az emberkereskedő k ké pmutatá sa é s kegyetlensé ge nem ismer
hatá rt. A kó rhá zban a bandavezé r ott ü lt az á gya mellett, a hajá t
simogatta, é s a lá nyá nak nevezte. A kó rhá zi szemé lyzetnek azt
mondta, hogy a lá ny mentá lisan beteg, é s hogy leesett a lé pcső rő l.
Amikor kikerü lt a kó rhá zbó l, egy nő t vettek mellé , hogy
foglalkozzon vele. O szinté n a banda egyik á ldozata volt. Nadia
kö nyö rgö tt az asszonynak, hogy szabadı́tsa ki, de ő belenevetett az
arcá ba. A ilmen Nadia á té lé ssel mesé li el:
– Csak cigarettá zott é s nevetett… Azt mondta: „Meglá tod, olyan
leszel majd, mint é n… Velü k maradsz. – Rá meredtem, é s ekkor
felemelte az ingé t, megmutatta alatta a hatalmas sebhelyé t. –
Elvetté k az egyik vesé met – mondta. – Ezt tetté k velem. A ké t
kisgyerekemet eladtá k. – Vé gü l hozzá tette: – Velü k kell maradnod, é s
hozzá szoksz majd mindenhez, aká rmi tö rté nik.”
Tö bb hó napnyi kı́nzá st kö vető en, amikor Nadia má r azt hitte, vé ge
az é leté nek, megmentetté k. Elmondta, hogy nem tudja, kik
szabadı́tottá k ki, de elvitté k egy jazidiak á ltal vezetett szá llodá ba.
Aztá n visszaté rhetett a csalá djá hoz.
Nadia most igazsá got akar.
– Ezé rt harcolok – mondja. – Teljes erő mbő l szeretné m felhı́vni a
igyelmet, hogy ilyesmi tö bbé senkivel ne tö rté nhessen meg.
Az Irak terü leté n szé tszó rt menekü lttá borokban á ltalá nossá vá lt
az emberkereskedelem, de jelen van az olyan nagyvá rosokban is,
amilyen Bagdad, ahol napjaink rabszolgasá gá nak é s
ké nyszerprostitú ció já nak egyik centruma é pü lt ki. Az Egyesü lt
Allamok Kü lü gyminiszté riuma é s a kurdisztá ni szé khelyű SEED
nonpro it szervezet jelenté seibő l kitű nik, hogy a csempé szhá ló zatok
ü gynö kei gyakran ı́gé rik meg a kurdisztá ni menekü lteknek, hogy
biztonsá gos helyen letelepü lhetnek, á m ehelyett Bagdad, Baszra é s
má s dé l-iraki vá rosok nyilvá noshá zaiba szá llı́tjá k ő ket.

239
 A leforgatott ilmanyag kocká in a riporter a Tigris folyó partjá n
beszé lget az emberkereskedelem ellen harcot hirdető kormá nyzati
szerv ké pviselő jé vel.
– Bá rhova tekintesz, á ldozatokat lá tsz – mondja az elegá ns ö ltö nyt
viselő fé r i, é s hangsú lyozza, milyen á ltalá nossá vá lt ez a borzasztó
gyakorlat. – Ugyanakkor – mutat a folyó partjá n gondtalanul pihenő
csalá dokra é s a szel iket lö vő tizené vesekre – az iraki tá rsadalomnak
nincs tudomá sa arró l, hogy mi folyik az alvilá gi, bű nö ző i kö rö kben.
A kormá nyhivatalnokkal ké szı́tett riport nem ad okot az
optimizmusra. A fé r i azt á llı́tja, hogy hiá nyzik mind az anyagi, mind
az eszkö zbeli há tté r ahhoz, hogy eredmé nyesen fel tudjá k venni a
harcot az emberkereskedelemmel. Kö zli a jó l ismert, fá jó igazsá got:
nem tudnak tú l sokat tenni ennek az ö rdö gi folyamatnak a
visszafogá sá é rt. Az egyetlen eszkö zü k a nyilvá nossá g, ezé rt a
mé diá ban igyekeznek kö zzé tenni az eseteket.
– Az emberkereskedelmi ü gyekben folytatott nyomozá sok arra
mutatnak rá , hogy magas posztot betö ltő á llami hivatalnokok is
é rintettek e bű ncselekmé nyekben – jegyzi meg. – Valamennyi
pró bá lkozá sunk zá tonyra fut, mivel a nagy hatalmú emberek
rendkı́vü l erő sek, mindenki má s viszont tú lsá gosan gyenge ahhoz,
hogy megkü zdjö n velü k.
A fé r i megemlı́tette, hogy ő is kap burkolt fenyegeté seket – de
errő l nem kı́vá nt bő vebben nyilatkozni, mert nem akarta mé g
inká bb veszé lybe sodorni az é leté t.
A nagy kocká zatra é s veszé lyre való tekintettel alig egy-ké t civil
szervezet nyú jt segı́tsé get az emberkereskedelem á ldozatainak.
Az egyik ilyen szervezet ké pviselő je magá val viszi a riportert egy
segı́tő kö zpontba, ahol az á ldozatok vé delmet talá lnak.
– Ennek a kö zpontnak a lé tezé sé rő l nem sokan tudnak, a helyé t is
titokban tartjá k, mé gis folyamatos fé lelmet é rzé kelek. Mié rt? – teszi
fel a ké rdé st a riporter.
– A maf ia felő l jö vő halá los fenyegeté sek miatt – mondja a nő , é s
nem hagy ké tsé get a né ző k szá má ra, hogy a kö nyö rtelen
kereskedő kkel szemben esé ly telen a győ zelem.
Az á ldozatok kö zt van Ahlam is, aki sı́rva mesé l a traumá ró l, amin
keresztü lment.
– Ezek lenné nk mi, emberek? – Ahlam é rzelmei olyan erő sek,
hogy egé sz testé ben reszket, bá r tető tő l talpig fekete abaja borı́tja. –
Piacon á rult porté ká k?
Ahlam tragikus tö rté nete 2014-ben kezdő dö tt, amikor
szü lő fö ldjé n, a fő vá rostó l keletre fekvő Dijá la kormá nyzó sá gban a

240
lá ny bá tyja belé pett az ú gynevezett Iszlá m Allamba, é s a ranglé trá n
gyorsan felemelkedve emı́ri rangot kapott. Ekkor a hú gá t egy ISIS-
harcoshoz adta felesé gü l, akit né há ny hó nappal ké ső bb elfogtak.
Ahlamnak vissza kellett té rnie a bá tyjá hoz.
A nő bevallotta, hogy a bá tyja az ISIS ideoló giá já nak hatá sá ra mé g
radiká lisabbá é s kegyetlenebbé vá lt.
– Vert engem is, a hú gaimat is… – emlé kszik vissza. – Etel né lkü l
bezá rt a szobá ba. Amikor ezt elpanaszoltam az egyik rokonomnak, a
bá tyá m megfenyegetett, hogy megö l.
Vé gü l a rokon megszervezte a lá ny szö ké sé t a fő vá rosba – ott
viszont nem volt senki, aki segı́teni tudta volna.
Bagdad utcá in Ahlam kö nnyű pré dá t jelentett az
emberkereskedő knek, hiszen sosem lá tott mé g ilyen hatalmas,
emberektő l nyü zsgő , hangos vá rost. A zű rzavartó l ká bultan beü lt
egy taxiba, mikö zben fogalma sem volt arró l, hová is mehetne.
– A sofő r megké rdezte, hová akarok menni, é s é n azt feleltem neki,
hogy nem tudom.
Ré mü lten é s naivan elmondta az egé sz szomorú tö rté neté t.
Ezt hallva a jó szá ndé kú nak tű nő taxisofő r felajá nlotta, hogy segı́t
neki, elviszi a né niké jé hez. Majd segı́t munká t is talá lni.
– Egyá ltalá n nem gyanakodtá l? – ké rdezi a riporter.
– Nem. Kint voltam az utcá n, é s nem volt hová mennem –
magyará zza Ahlam. – Ugy é reztem, ez a taxis a megmentő m. Arra
gondoltam, hogy mé gis lé tezik jó sá g ezen a vilá gon.
Amikor Ahlam megké rdezte, hogy mi lesz a munká ja, a fé r i ezt
felelte:
– Azt majd megtudod ké ső bb.
A biztonsá gosnak mondott helyrő l kiderü lt, hogy egy kaszinó .
– Bemutatott egy nő nek, aki hazavitt magá val – emlé kszik vissza
Ahlam. – Rá dö bbentem, hogy az ottani lá nyok prostituá ltké nt
dolgoznak.
Az á ldozat kö nyö rgö tt, hogy eresszé k el a bordé lybó l, de a madá m
megverte, tö nkretette a telefonjá t, majd tú ladott rajta.
– Eladott valakinek – vallja be zokogva Ahlam. – Valakinek, aki
prostitú ció val foglalkozik Bagdad egyik né pszerű vá rosré szé ben.
Bő gtem a sorsom miatt … – szipog hangosan. – Fé r iakat hozott a
há zhoz, é s arra ké nyszerı́tett, hogy szexeljek velü k.
Eltelt né há ny hó nap, mire a nő nek sikerü lt megszö knie. De az
á té lt trauma mostaná ig megmaradt benne. A felvé telen vé gig sı́rt é s
reszketett.

241
 – Milyen bű nt kö vettem el? – ké rdezi elkeseredetten a vé dtelen
Ahlam. – Mit tettem, hogy ilyen sorsot é rdemeltem?
– Tá mogatá s é s igazsá gszolgá ltatá s né lkü l csak a fá jdalom marad
– halljuk a riport narrá torá nak ö sszefoglalá sá t.
– Milyen az é n jö vő m? – A nő hangja csupa bá nat. – Nem mehetek
fé rjhez, nem lehet csalá dom! Kinek kell az olyan, mint é n… – zá rja
szomorú an a tö rté neté t.
Az emberkereskedelem lá thatatlan csá pjai bá rhová behatolnak,
mert a bű nö ző i csoportok tagjai a tá rsadalom valamennyi ré tegé t
ké pviselik, a kerı́tő ktő l a taxisofő rö kö n á t a magas beosztá sú
politikusokig é s á llami tisztviselő kig. Az emberkereskedő k elrettentő
mó dszerei kö zé tartozik a megfé lemlı́té s, a zsarolá s, a veré s, a kı́nzá s,
a bebö rtö nzé s, a ké nyszerı́té s, a szabadsá g teljes megvoná sa, de mé g
a szervrablá s is. Jellemző , hogy a pré da elszé dı́té sé nek kezdeti
fá zisá ban a kegyetlen bű nö ző k igyekeznek bizalmat kelteni maguk
irá nt, é s é rdekmentes segı́tsé gnyú jtá st ajá nlanak fel á ldozatuknak.
Gyakran elő fordul, hogy a fé r iak magukba bolondı́tjá k a nő ket, é s
amikor azok má r lelkileg fü ggnek tő lü k, elszá llı́tjá k valahová , ahol
eladjá k vagy prostitú ció ra ké nyszerı́tik ő ket.
A banditá k ellen folytatott harc igen nehé z, mivel a
mentő tevé kenysé get az á ldozat rettegé se is akadá lyozza. Akinek
vé gü l sikerü l elmenekü lnie – tartva a maf ia bosszú já tó l é s a
tá rsadalom megbé lyegzé sé tő l –, inká bb a hallgatá st vá lasztja.
A washingtoni szé khelyű Polaris nonpro it szervezet tevé kenysé gi
kö ré be tartozik az emberkereskedelem ellen folyó kü zdelem. Az
oldalukon rö gzı́tett té nyek igyelmeztetni pró bá ljá k a potenciá lis
á ldozatokat az intő jelekre, amelyeket é szlelve elkerü lhetik azt, hogy
csapdá ba essenek. A taná csok né melyiké t é rdemes felidé zni, hogy
tisztá ban legyü nk e visszataszı́tó é s megsemmisı́tő aljassá g
elterjedtsé gé vel é s mechanizmusá val.
Bá rki vá lhat az emberkereskedő k á ldozatá vá , de vannak, akik
veszé lyeztetettebbek. A fontos kocká zati té nyező k kö zé tartoznak:
kö zelmú ltbeli migrá ció vagy á ttelepı́té s, mentá lis problé má k,
pszichoaktı́v szerhaszná lat, szö ké s otthonró l vagy hajlé ktalansá g. Az
emberkereskedő k a fü ggő sé g kialakı́tá sa é rdeké ben sokszor
ki igyelik é s kihaszná ljá k á ldozataik gyengesé geit. Az
emberkereskedő k tö bbsé ge az á ldozat szexuá lis vagy egyé b
kihaszná lá sa é rdeké ben pszicholó giai eszkö ztá rat is bevet:
hazugsá got, manipulá ció t , fenyegeté st. Sokakat a sajá t há zastá rsuk,
szerelmü k vagy csalá dtagjuk – beleé rtve a szü lő ket is! – adott el az
emberkereskedő knek.

242
 Az á ldozatok ö nerő bő l nem ké pesek a bű nö ző k kezé bő l
kiszabadulni, első sorban azé rt, mert bezá rtan, fogsá gban tartjá k
ő ket. De nemcsak ez az ok. Sokszor hiá nyoznak a szö ké shez szü ksé ges
olyan felté telek, mint a szá llı́tó eszkö z, vagy pé ldá ul a biztonsá gos
menedé k. Má sokat olyan sikeresen manipulá lnak, hogy nem is
rabké nt gondolnak magukra – pedig mindekö zben egy má sik
szemé ly irá nyı́tá sa alatt á llnak. Gyakran meglehető sen hosszú idő
telik el, mire az á ldozat ké pes lesz teljes mé rté kben felfogni a sajá t
helyzeté t. Elzá rtsá g, fé lelem, bű ntudat, szé gyen, rosszul é rtelmezett
lojalitá s é s egy ki inomult manipulá ció elfogadá sa azok az
ö sszetevő k, amelyek visszafogjá k a segı́tsé gké ré st, illetve a
zsá kmá nyszerep tudatosı́tá sá t, mé g akkor is, ha a való sá gban az
á ldozat aktı́v emberkereskedelem tá rgyá vá vá lik.{74}
Igen ó vatosan kell eljá rni munkakeresé skor, kü lö nö sen, ha
kü lfö ldi munká ró l van szó . Sok lá nyt é s asszonyt csaltak Euró pá bó l a
Perzsa-ö bö l orszá gainak bordé lyaiba, mivel hittek a kö zvetı́tő k,
idő nké nt ismerő sö k – való já ban emberkereskedő bandá k tagjai –
á ltal felvá zolt jö vedelmező munká k ı́gé reté nek.
Lé teznek kegyetlen, gonosz, aljas, lelkiismeretlen emberek. Mé g
akkor is, ha ú gy tesznek, mintha a bará taink, a szerelmeink
lenné nek. Minden lé pé sü nk megté telekor já rjunk el ó vatosan, é s
folyamatosan ü gyeljü nk arra, kit ajá ndé kozunk meg bizalmunkkal!

***

Borzalmasan á llapotban é bredtem. Wiktoria ö ngyilkossá ga ú jra

emlé keztetett, milyen remé nytelen helyzetben vagyok.
Igen, Wikinek igaza volt: ehhez ké ptelensé g hozzá szokni. Egyik
szomorú gondolat kö vette a má sikat. Az a tegnapi orgia… Nem csoda,
hogy Wiki feladta. A helyében… És a magam helyében… Szerettem
volna kihajigá lni a gyű lö letes ké peket a fejembő l. Csakhogy ké ptelen
voltam rá .
Kopogtak. Megrá ndultam, mert első gondolatom az volt, hogy
Wiktoria szeretne bejö nni.
– Tessé k!
Nyı́lt az ajtó . Liza é s Nadia é rkeztek meg.
– Helló ! – tette le a whiskyspalackot az asztalra Liza.
– Szia! – Nadia hozta a poharakat.
– Jó napot – ü dvö zö ltem ő ket.
– Nem hinné m, hogy olyan jó lenne… – Liza lecsavarta a kupakot,
é s szé ttö ltö tte a szeszt.

243
 – Hallottá l Wikirő l? – ké rdezte Nadia.
– Igaz a hı́r? Való szı́nű leg… – Liza nem vá rt senkire, má r le is
kü ldö tt né há ny kortyot.
– Mi a sejkek bulija utá n egy jó nagyot durmoltunk…
Nem a buli után – ha egyáltalán bulinak nevezhetők a tegnapi
események –, hanem a tengernyi pia után, amit tegnap benyakaltatok…
– futott á t a fejemen. És most megint isztok. Ilyen a prostik sorsa:
halálra isszák magukat.
– Felé bredü nk reggel, é s durr! Mekkora bomba robbant! – fejezte
be Nadia.
Inkább tragédia történt, gondoltam.
– Iszol? – nyú jtotta felé m a poharat Liza.
Iszom, nem iszom – naná, hogy iszom. Hogyan is bírnám ki
másképp?
– Igen.
Az ukrá n lá nytó l megkaptam a whiskyt. Kiittam, mert valahogy
tú l akartam jutni az ú jabb napon. Az orgiá n, a halá lon.
– Igaz a hı́r Wiktoriá ró l? – Nadia szerette a biztos informá ció kat.
– Igaz.
Sajnos. Szerettem volna azt mondani, hogy: nem, nem igaz, hogy
csak nyilvánosházi szóbeszéd.
– Te felé bredté l rá ? – faggató zott Liza.
– Igen.
– Lá ttad?
– Igen.
– Té nyleg? – Liza szinte kiabá lt. – Azt mondjá k, felakasztotta
magá t a szobá já ban.
– Az ajtó ra… A kilincsre…
Muszáj most ezen rágódnunk?
– Nem tudom, hogy ké pes valaki felakasztani magá t egy
kilincsre… – lepő dö tt meg Nadia. – Mé g é rtené m, ha egy kampó ra,
vagy valami hasonló ra…
– Ná lad van kampó ? – né zett kö rü l kutató tekintettel Liza. –
Wiktoria szobá ja pont olyan volt, mint a tied.
Ha nem hagyják abba, menten én is felkötöm magam! Minek tépik
fel a sebeket? Eltávozott… Nyugodjék békében.
– Ja… – biccentett Nadia. – Mesé lj! – fordult hozzá m.
– Nincs mit mesé lni… – kö zö ltem lehangoltan. – Meghallottam,
hogy Dina kiá lt, kirohantam a folyosó ra, é s… é s ott volt.
– Kı́vá ncsi vagyok, hová fogjá k temetni… – tö prengett Liza.
Azt én is tudni szeretném.

244
 – Pedig nyilvá nvaló – jegyezte meg keserű en Nadia. – Ejszaka
majd bedobjá k a tengerbe. Problé ma megoldva.
– Esetleg kiviszik a sivatagba, é s ott á ssá k el… – Né zett rá Liza a
bará tnő jé re. – Engem csak az é rdekel, hogy melyiket vá lasztjá k: a
sivatagot vagy a tengert.
– Talá n inká bb a sivatagot – vé lte Nadia. – A hullá mok esetleg
mé g kimossá k a testet, é s akkor kezdő dhetnek a gondok.
Tönkretették, pénzért árulták. Kihasználták, megalázták. És most,
hogy vége a nyomorultnak, csakis problémaként gondolnak rá.
Eszembe jutott, milyen kelletlenü l egyezett bele Dina, hogy
lemossam Wiktoriá t. Talá n ezt is megtagadtá k volna tő le?
– Szerintetek kivitté k má r innen? – szerette volna tudni Liza.
– Gondolom, ki kellett vinniü k – mondta Nadia. – Itt olyan meleg
van… Van ugyan lé gkondi, de egy test tá rolá sá hoz az nem elé g.
– Igazad van.
– Igyunk – javasoltam.
Koccintottunk. Nem mondtunk tó sztot.
– Emlé keztek, hogy má r este is mondtam, hogy Wiktoriá val
valami nincs rendben? – ké rdezte Liza.
Ujra elö ntö tt a bű ntudat. Nem kellett hozzá nagy tudomá ny, hogy
meglá ssuk, valami nincs rendben. En is lá ttam. Es nem tettem
semmit. Kö nnyek szö ktek a szemembe.
– Ne bő gj! – szó lt rá m ridegen Nadia. – Rajta má r ú gysem
segı́thetsz.
Hát erről van szó. Hogy nem segíthetek… De talán segíthettem
volna. És nem tettem.
Felzokogtam.
– Ezt meg mi lelte? – ké rdezte Liza.
– Sajná lja a kislá nyt – felelt helyettem Nadia. – Vé gü l is esté nké nt
mindig ott ü ltek egymá s mellett.
Az emberi közelség kifejezésére a bordélyban a bárszékek közti
távolságot használják.
– Nyilvá n ı́gy kellett tö rté nnie. – Liza nem volt é rzelgő s. – Nem
sok mindenre vagyunk hatá ssal… Van, aminek egyszerű en meg kell
tö rté nnie.
– Es az é let megy tová bb… – toldotta meg Nadia.
Ha ilyen egyszerű lenne!
Nem tudtam szabadulni a vesztesé g é rzé sé tő l é s a
lelkifurdalá stó l. A kö nnyek egyre csorogtak le az arcomon.
– Nem kellene elé rzé kenyü lnö d – tö ltö tte tele a poharakat Liza.
– Az ú gysem segı́t – tette hozzá Nadia.

245
 Igazuk volt. Letö rö ltem a kö nnyeket. Kiittam a whiskymet.
Uldö gé ltü nk együ tt, mı́g csak ki nem ü rı́tettü k az ü veget. Az ukrá n
lá nyok ma tö bbet ittak, é n csak annyit, hogy tompı́tsam a
fá jdalmamat. Beszé lgettü nk egy kicsit Wikirő l, egy kicsit má sró l.
Csak miutá n lelé ptek, jutott eszembe, hogy halotti tort tartottunk itt,
a kupiban.
Elnyú jtó ztam az á gyon. Fá radt voltam, kimerü lt, elgyö tö rt.
Testileg-lelkileg. Aludni akartam, de nem ment. Ugy szerettem volna
elaludni… Hogy ne emlé kezzem… Ne é rezzek… Es ekkor jutott
eszembe, hogy ö rö kké tartó á lmá ban Wiktoria má r való di
megnyugvá st talá lhatott.
Vé gü l nehé z é s nyugtalan, ré mké pekkel teli á lomba zuhantam.
Szerepelt benne a sá tá nian kacagó Tarek; Mariamot megkö vezté k a
sajá t rokonai; é s ott volt Wiktoria is, aki a VIP-lakosztá lybó l má r nem
fü rdő kö penyben, hanem a sajá t ruhá iban jö tt elő . Aztá n sivatagi
viharró l, mindent elfedő homokrengetegrő l á lmodtam. Majd egy vı́z
alatti vilá gban talá ltam magam. Nem voltak benne szı́nek. Mindent
fenyegető , á thatolhatatlan sö té tsé g borı́tott, nem lá ttam semmit.
Mé g Wiktoria testé t sem lá ttam, pedig tudtam, hogy ott van valahol
a kö zelben.
– Julia! Julia! – kiá ltotta valaki a nevem.
– Tessé k? Tessé k? – Wiktoria temeté si meneté ben vonszoltam
magam é ppen, amikor megszó lı́tott valaki:
– Julia! – Valaki megragadta a vá llamat.
Ne rángassatok, szerettem volna mondani, hiszen ez egy temetés!
– Julia, a rohadt é letbe, pattanj má r ki az á gybó l!
Nehé zkesen mozdult a szemhé jam, é s meglá ttam Diná t, amint
fö lé m hajol, é s vadul rá z.
– Felkelni! – kiabá lt rá m haragosan. – A lá nyok má r ré gen a
szalonban vannak, te meg itt tespedsz!
– Temeté sen voltam – mormogtam fé lig mé g á lomban.
– Ti teljesen megvesztetek… – Dina mé g idegesebb lett. – Tizenö t
perc mú lva ott vagy a szalonban! Hallod? – ordı́totta a fü lembe, mert
lá tta, hogy megint lecsukó dik a szemem.
– Igen, igen… – Nehé zkesen té rtem vissza a való sá gba.
– Akkor ne dö gö lj itt, hanem lá ss munká hoz! – utası́tott nyersen.
Ellé pett az á gytó l, de kivá rta, amı́g felkelek. Csak ezutá n ment ki,
é s alaposan bevá gta maga mö gö tt az ajtó t .
Forgott velem a vilá g, alig tudtam felvenni a ruhá imat. Reszketett
a kezem, mikö zben az arcomat festettem; a sminkké szletem darabjai

246
egyfolytá ban kipottyantak a kezembő l. A kö nnyek maguktó l tolultak
fel a szememben. Ké ptelen voltam ö sszeszedni magam.
Nehéz este vár rám, gondoltam, amikor vé gre elké szü ltem.
Elindultam a szalon felé . El kellett haladnom Wiktoria szobá ja
elő tt. Az ajtó zá rva volt, de mintha hideg á radt volna belő le.
Megrá zkó dtam, é s siető sebbre fogtam a lé pteimet.
A szalonba lé ptem, ahol igen furcsa lé gkö r uralkodott. Lá tszó lag
semmi nem vá ltozott, mé gis é rezni lehetett valami szokatlant a
levegő ben. Talá n Wiktoria szelleme kı́sé rtett.
A bá rpult felé né ztem, de nem lá ttam ott sem Lizá t, sem Nadiá t.
Osztö nö sen elindultam arrafelé , de rö gtö n meg is torpantam. Nem
akartam magamban ü lni ott, Wiki ü res szé ke mellett.
Kö rü lné ztem a teremben, é s é szrevettem Dalilá t meg Lará t. Ok is
meglá ttak, é s integettek.
– Gyere ide hozzá nk! – hı́vott Dalila.
Má r helyet is foglaltam kö zö ttü k.
– Emiatt a borzalom miatt aludni sem tudtam. – Dalila való ban
kialvatlannak é s fá radtnak tű nt.
– Nekem is nehezen ment – ismertem be.
– Való szı́nű leg senkinek nem volt kö nnyű , mert ma valahogy
minden olyan csendes – jegyezte meg Lara.
– Té nyleg. – Most jö ttem rá , hogy mié rt é reztem má snak a szalon
hangulatá t. Csendesebb volt. Nem hallatszott a megszokott zsivaj,
nem tö rt fel egyre-má sra a neveté s.
– Mé g Hafsza sem keresi a bajt. – Dalila az utcalá nyok csoportja
felé ké mlelt. – Talá n felfogta vé gre, hogy ü vö ltö zé ssel é s
cirkuszolá ssal nem jut elő bbre.
– Vagy megijedt… – Eszembe jutott, milyen alaposan vizsgá lta á t
Wiktoria testé t, ellenő rizve, hogy biztosan ö ngyilkossá g tö rté nt-e.
– Rá é bredt, hogy bá rmi megeshet… – mondta komoly hangon
Dalila.
– Kı́vá ncsi vagyok, hogy ha mostantó l tartaná a szá já t, vajon itt
maradhatna-e – gondolkoztam fennhangon.
– Hogy é rted ezt? – fordult felé m Lara.
– Ugy hallottam, dö ntö ttek a sorsá ró l.
– Kitő l tudod?
– Nadiá tó l.
– Há t Nadia?
– Az ő rö ktő l.
– Es mit akar vele kezdeni Omá r? – ké rdezte Dalila.
– Kikü ldeni a Sziná jra.

247
 – El akarja adni?
– Nem tudom…
– Talá n csak kikö lcsö nzi egy idő re – szó lt kö zbe Lara –, hogy
megfegyelmezzé k…
– Ez esetben megtalá lta a megfelelő helyet. – Dalila is hallott má r
a sı́nai emberkereskedő k kegyetlensé gé rő l.
– Má sfelő l viszont… – Lara elhallgatott, egy pillanatra
eltö prengett valamin.
– Mire gondolsz? – irtattam.
– Szerintem mé g bizonytalan, hogy mi lesz a sorsa… – Lara
ké telkedett Hafsza hirtelen, tartó s megvá ltozá sá ban. – Ez mé g csak
az első nap, hogy kicsit visszafogottabban viselkedik. Holnap
visszazö kkenhet a megszokott keré kvá gá sba.
– Ha keveri a szart, rö pü l – foglalta ö ssze Dalila.
– Ahogy mondod – é rtett vele egyet a tá rsnő je.
Akaratlanul is Wiktoria ü res szé ke felé sandı́tottam.
– Ká r a lá nyé rt. – Lara é szrevette a pillantá somat, é s mé lyet
só hajtott. – Olyan csendes é s nyugodt volt…
– Ezé rt is nem boldogult. – Dalila tisztá ban volt azzal, hogy a
tú lé lé s a bordé lyban vastag bő rt igé nyel.
– Lemostad? – Lara furcsá n né zett rá m.
– Igen – bó lintottam komoran.
Az egyiptomi lá ny egy darabig hallgatott, de ú gy é reztem,
mondana valamit.
– Na, akkor a pultosok é s az ő rö k biztos, hogy haszná ltá k –
jegyezte meg Dalila.
– Micsoda? – Nem tudtam elhinni, hogy igaz lehet, amire
gondolok.
– A lá nynak mé g halá lá ban sem lehetett nyugta, mert hallottam,
hogy ki-be já rtak ná la egé sz é jjel – folytatta Dalila.
– En is hallottam – erő sı́tette meg Lara.
Nekro ília? Osszerá ndultam.
– Talá n – megpró bá ltam belekapaszkodni a remé ny utolsó
szalmaszá lá ba, ami szerint Wiktoria holttesté t nem becstelenı́tetté k
meg –, talá n csak vigyá ztak rá .
– Nehogy tú l hamar kihű ljö n… – engedett meg magá nak egy
ı́zlé stelen é s cseppet sem helyé nvaló viccet Dalila.
Sokkot kaptam, megmukkanni sem tudtam. Visszagondoltam az
ő rö k furcsa pillantá saira, mikö zben segı́tettek felö ltö ztetni
Wiktoriá t. A lá ny meztelen, gyö nyö rű testé re. Aztá n eszembe jutott,
milyen rossz né ven vetté k, hogy egyedü l akartam maradni vele. Es

248
egyikü k nyilvá nvaló izgalmá ra, amikor ú jra bent termettek a
szobá ban.
Megtörténhetett.
Lará nak feltű nt az arcomat elö ntő viszolygá s.
– Az ó kori Egyiptomban ez volt a szoká s.
– Hogyhogy?
– Nos, a balzsamozó k… Akik a testek tartó sı́tá sá t vé gezté k.
Egyetlen szé p nő sem ú szhatta meg mellettü k.
– Né há ny ezer é vvel ezelő tt – szó laltam meg.
– De ná lunk errő l manapsá g is sokat beszé lnek – kapcsoló dott
Dalila a beszé lgeté sbe.
– Má rmint a… nekrofı́liá ró l? – Alig tudtam kinyö gni a szó t .
– Bú csú aktusnak nevezik – magyará zta. – Amikor az egyiptomi
parlamentben az iszlamistá k voltak tö bbsé gben, be akartak vezetni
egy tö rvé nyt, ami lehető vé tette volna a fé rjnek, hogy a felesé g halá la
utá n hat ó rá n belü l kö zö sü lhessen a holttesttel.
Ugy hangzott, mint egy ré má lom.
– Azt mondtad, hogy nemré g volt ró la szó … – El nem tudtam
ké pzelni, hogy ilyen borzalom elő fordulhat a 21. szá zadban. –
Pontosan mikor is?
– Nem tudom, de mostaná ban.
– Azt hiszem, 2012-ben vagy akö rü l… – idé zte fel Lara. –
Emlé kszem, hogy nem sokkal Mubarak lemondá sa utá n.
– Es egy ilyen tö rvé nyt be is vezettek?
– Nem, mert tiltakoztak ellene a nő k, de rengeteg tekinté lyes fé r i
is ú gy nyilatkozott, hogy ez nem felel meg az iszlá m elveinek.
– De hogy egyá ltalá n felmerü lt egy ilyen gondolat… – Ez
egyszerű en nem fé rt a fejembe.
– Há rom-né gy é ve megint csak fellá ngolt errő l a vita a mé diá ban.
Vannak, akik egy ilyen aktust megengedhető nek tartanak, má sok
viszont kategorikusan elutası́tjá k, é s azt á llı́tjá k, hogy ez a
muszlimok szá má ra bű n… Má rmint az ilyen bú csú aktus.
– Nem, nem… – Nem bı́rtam tová bb hallgatni. – Fejezzé tek be!
Elé g má r.
Az egyiptomi lá nyok elhallgattak. Megint egy ú jabb ré msé g,
amivel szembe kell né znem. Wiktoria kilincsen ló gó holttesté nek
emlé ké n kı́vü l.
Né há ny nappal ké ső bb Dina hivatalosan kihirdette, hogy a sejkek
jachtos partit rendeznek, é s tö bb lá nyra is szü ksé g lesz, nem csak
Lizá ra é s Nadiá ra. Musztafa sejk volt a szervező , ő hı́vta meg a
bará tait, ezé rt volt szü ksé g tová bbi lá nyokra. Oriá si nyü zsgé s

249
tá madt, minden prostituá lt ré szt akart venni benne, Diná nak
hı́zelegtek, nekem italokat izettek – mé g Angela é s Rima is
tű zszü netet hirdetett, nehogy lemaradjanak valami jó ró l. A lá nyok
mé g inká bb igyekeztek, hogy hangsú lyozzá k bá jaikat, hangosan
kacará sztak, hogy meggyő zzé k Omá rt é s Tareket, milyen
szó rakoztató ak, é s egymá shoz is kedvesebbek voltak, hogy
demonstrá ljá k: ké pesek kö zö sen is kellemes hangulatot teremteni a
szó rakozá shoz. Valamifé le á ltalá nos jó kedv tö ltö tt el mindenkit.
Wiktoriá ró l hirtelen megfeledkeztek. A kupiban nincs é rzelgé s.
Hafsza vé gü l is a nyilvá noshá zban maradt, mert Wiktoria tragikus
halá la utá n lenyugodott, é s má r nem civakodott folyton az ő rö kkel.
Dina viszont kijelentette, hogy az utcai prostituá ltak kö zü l senki sem
mehet a jachtra. A lá nyok tulajdonké ppen nem is bá ntá k. Igazuk is
volt. En is szı́vesen kihagytam volna.
Nadia bü szke pá vaké nt já rt fel-alá , hiszen az ő á llandó kuncsaftja
volt a hı́res-neves parti há zigazdá ja.
– A rijá di Musztafa sejk… – Folyton errő l beszé lt.
A lá nyok italokat rendeltek neki, hogy megvá sá roljá k a kegyeit, é s
meghı́vá st nyerjenek a buliba. Nadia megragadta ugyan ezeket az
alkalmakat, de lá ttam, hogy való já ban nincs befolyá sa a
vendé glistá ra. Errő l azonban hallgattam. Nem az é n dolgom volt.
– Musztafa sejk é s a bará tai hamarosan megé rkeznek, hogy
kivá lasszá k a megfelelő lá nyokat – kö zö lte Nadia, mikö zben a
szobá mban whiskyt iszogattunk. Ugy jelentette be, mintha hatalmas
titkot á rult volna el.
– Kı́vá ncsi vagyok, kit vesznek be. – Liza nem szerette a
konkurenciá t. Nagy remé nyekkel vá rta a bulit. – Csak Angela ne
jö jjö n… – Ot utá lta legjobban az ukrá n lá ny.
– En sem szeretné m, ha meghı́vá st kapna – é rtett egyet
bará tnő jé vel Nadia. – Ki nem á llhatom azt a kurvá t.
Liza teletö ltö tte a poharamat whiskyvel.
– Tudod, Julia… – fogott bele mé zesmá zosan.
Mit akarsz tőlem?, merü lt fel bennem nyomban a ké rdé s.
– Má r ré g szerettem volna tő led megké rdezni…
– Ugyan mit?
– A dubaji sejkedrő l van szó .
Érdemes is rá emlékezni!, gondoltam.
– Mi volt a neve?
– Nem tudom… Nem emlé kszem.
Nem akartam emlé kezni.
– Azt mondtad, hogy é tterembe vitt é s vá sá rolni…

250
 – Igen – só hajtottam nagyot.
– Ugy volt, hogy együ tt mentek nyaralni Saint-Tropez-ba… – Liza
kortyolt pá rat a whiskybő l.
– De vé gü l nem utaztunk el – vetettem kö zbe, hogy ne kezdjen el
tú lzott remé nyeket tá plá lni.
– Ugy volt, hogy együ tt mentek – ismé telte meg rendı́thetetlenü l
Liza. – Es meg akartam ké rdezni… – habozott, hogyan formá lja meg
a ké rdé st. – Hogyan jutottak el idá ig? Vagyis… Miké pp vetted rá
erre?
Aha, szóval erről van szó, gondoltam kelletlenü l. Azt reméli, hogy a
jachton majd megismer egy sejket, aki beteljesíti élete álmát…
– Allandó kuncsaftom volt, aztá n magá val akart vinni vaká ció zni
Franciaorszá gba; szó val elkü ldö tt a plá zá ba, hogy vegyek ruhá kat…
Mondtam má r ezt, ugye? – emlé keztettem.
– Mondtad, csak nem magyará z meg semmit – mondta Liza.
– Hogy é rted ezt?
– Fajszal sejk é s Hamdan sejk is eljá rnak ide, é s szı́vesen tö ltik az
idő t a duó nkkal, de… de mintha nem is akarná nak semmi tö bbet. –
Liza hangjá bó l kié rző dö tt a csaló dottsá g.
Felvillant elő ttem a jelenet, amikor a sejkek – mert hirtelen
szü ksé gü k tá madt a fü rdő szobá kra – minden teketó riá zá s né lkü l
kilö ktek minket a VIP-lakosztá lybó l. Akkor mé g é lt Wiki…
– Lá thatod, ı́gy megy ez… – mondtam keserű en.
– Musztafa sejk viszont meghı́vott a jachtra – szajkó zta egyre csak
bü szké n Nadia.
Nem téged, hanem az egész kuplerájt, vilá gosı́tottam volna fel az
igazsá gró l, de aztá n inká bb megtartottam magamnak, hogy a
haverjaival együtt mindenki szeme láttára dorbézolhasson.
– Talá n egyszer meghı́v Franciaorszá gba vagy Angliá ba vagy
Svá jcba… – á brá ndozott.
– O, igen, Svá jcba! Genf – Liza felé lé nkü lt – gyö nyö rű vá ros a tó
partjá n, tele arab sejkekkel.
– Té nyleg? – Oszinté n meglepő dtem. – Errő l nem is tudtam.
– Nem? – Most Lizá n volt a csodá lkozá s sora.
– Dubajban inká bb Londonró l, az Egyesü lt Allamokró l vagy
é ppensé ggel Franciaorszá gró l hallottam…
– Biztos, hogy az Emirá tusokbó l is utaznak oda, csak nem jutott a
fü ledbe… – á llı́totta Liza. – Volt egy euró pai kuncsaftom, aki
elmesé lte, hogy Gen ben annyi gazdag arab má szká l, hogy sokan ú gy
é rzik magukat, mintha egy kö zel-keleti vá rosban lenné nek.

251
 – Szaú d-Ará bia egyik korá bbi kirá lyá nak há rom palotá ja volt
Svá jcban! – fű zte hozzá Nadia, aki szerette a sejkekrő l é s az ő mesé s
vagyonukró l szó ló tö rté neteket. – Valamelyik szaú di miniszter pedig
tö bb idő t tö ltö tt Gen ben, mint Rijá dban!
Eszembe jutott, amikor Stevennel beszé lgettü nk a sejkek
extravagá ns szoká sairó l.
– Kö ztudott, hogy a sejkek svá jci bankokban tartjá k a pé nzü ket, é s
a legkivá ló bb ö tcsillagos hotelek a szolgá ltatá saikat kizá ró lag gazdag
araboknak kı́ná ljá k – folytatta Nadia.
– Való ban? – ké rdeztem.
– Mindenfelé arab feliratok olvasható k, a szemé lyzet beszé l
arabul, arab konyhá t tartanak – sorolta Nadia.
– Es a sejkek vagyonokat kö ltenek ott – lehelte á hı́tattal Liza, aki
szü ntelenü l ezekrő l a vagyonokró l á lmodozott –, no meg az exkluzı́v
é ttermekben, a luxusbutikokban. Szó val ilyen Genf… Marha klassz…
– Magasra emelte a pohará t. – Igyunk Genfre!
– Genfre! – visszhangozta Nadia.
Hozzá koccintottam a poharamat az ö vé ké hez.
Tőlem ihatunk Genfre. Álmodozzatok csak!
A sejkek é rkezé se elő tti napon Dina, az utcalá nyok kivé telé vel,
ö sszetrombitá lt mindnyá junkat, é s ezt mondta:
– Holnap fontos vendé gek é rkeznek, akik dö nteni fognak arró l, kit
visznek magukkal a jachtos partira. Igyekezzetek a legjobbat
nyú jtani, ı́gy ezutá n is a mi szolgá ltatá sainkat veszik majd igé nybe.
Ha nem ő k vá logatjá k ki, hogy kire lesz szü ksé gü k, akkor é n é s Tarek
vá lasztunk kö zü letek.
Tarek… Nézhetem megint azt a gyűlöletes pofát.
– Nekü nk kiemelten fontos ez az esemé ny – de ezt nyilvá n
magatok is tudjá tok. Ha a sejkek elé gedettek lesznek, annak hı́re
megy – Dina vé gigjá ratta a tekinteté t bordé lybeli nyá já n –, é s akkor
nem egy ilyen parti vá r mé g rá nk.
Amikor a nyilvá noshá zi madá m befejezte a szó noklatá t, az
izgatott lá nyok csoportokba verő dve tá rgyaltá k meg a hallottakat. Az
egyiptomiak odasomfordá ltak hozzá m.
– Julia, ha a sejkek nem vá lasztaná nak ki, ejts el pá r szó t az
é rdekü nkben Tarekné l! – ké rte Dalila.
– Igen, lé gyszi! – tette hozzá Lara.
– Igyekezni fogok – ı́gé rtem nekik, holott remé ltem, hogy mé g
csak lá tni sem fogom Tareket. De nem volt kedvem elmesé lni
ezeknek a lá nyoknak, hogy mifé le pokolba lö kö tt be engem az a
szemé tlá da.

252
 Visszaballagtam a szobá mba, é s nyomott hangulatban dobtam
vé gig magam az á gyamon. Megint rá m tö rt a vá gy, hogy soha tö bbé
fel ne keljek onnan.
Wiki…
A jö vendő orgia ké pe a legrosszabb dubaji emlé keket idé zte meg.
A szigeten az elfajult szexpartit, ahol Tarek beletett valamit az
italomba, é s eladott az első ü gyfelé nek. Aztá n pedig mindazt a
visszataszı́tó ocsmá nysá got, amit tennem kellett. Es amit most is
meg kell tennem.
Ó, ha elaludhatnék, és sose ébrednék fel! Mint Wiki…
Sajnos azonban felé bredtem. Hallottam, amint a lá nyok a folyosó n
izgatottan rohangá lnak fel-alá , ajtó k csapó dnak, egyik szobá bó l ki, a
má sikba be. Talá n pletyká ltak, talá n ruhá t vagy rú zst csereberé ltek,
vagy egyszerű en csak izgalmukban nem tudtak megü lni a
fenekü kö n. En viszont szerettem volna, ha az idő a lehető
leglassabban halad, hogy ne jö jjö n ú jabb é s ú jabb ó ra… Es sose
jussunk el az esté ig.
De eljö tt a kö vetkező ó ra, majd az arra kö vetkező is. Es este lett.
Ké sve é rtem be a szalonba, ahol feltű nt, hogy a lá nyok nagyon
odatetté k magukat. Dina utası́tá sá nak megfelelő en mindnyá jan
igyekeztek a lehető legjobban kiné zni: Nadia é s Liza, az erotikus duó ,
akik ruhá ja egymá sra rı́melt, az egyiptomiak, akik erő s kontú rokkal
emelté k ki szemü ket é s ajkukat, Angela, aki gondoskodott ró la, hogy
hosszú , fekete haja kivé teles szé psé gben tü ndö kö ljö n, So ia, aki
aznap ú gy né zett ki, mint egy idealizá lt, é lő Barbie baba, a kislá nyt
já tszó , porcelá n bő rű Rima meg a tö bbi prostituá lt is mindent
megtett, hogy magá ra vonja a sejkek igyelmé t.
Omá r a pá holyá ban terpeszkedett, é s szoká s szerint prostituá ltak
vetté k kö rü l; vastag szivart szı́vott, whiskyzett, é s elé gedetten
já ratta vé gig tulajdonosi tekinteté t a bordé ly nő csapatá n. El tudtam
volna há nyni magam.
Atvá gtam a termen a bá rpult felé , é s feltű nt, hogy né há ny
kuncsaft má r neki is lá tott a lá nyok vá logatá sá nak. Leü ltem a
helyemre, a vihá ncoló Liza é s Nadia mellé .
– Hi, Julia! – ü dvö zö lt Liza kacé ran, mintha csak tesztelné rajtam
azokat a bá jait, amiket ké ső bb a sejkeken kı́vá nna bevetni.
– Szia.
– Udv – kö szö nt oda Nadia is. Ma istennő nek ké pzelte magá t, mert
hogy é jjel a sejk partnere lesz; annak a jachtnak a tulajdonosá é ,
akiné l a nevezetes partit fogjá k tartani.
– Adj egy dupla italt! – fordultam a pultoshoz.

253
 Ma különösen nagy szükségem lesz rá. Sőt, nem is egyre.
A pultos odatolta, é n meg egy hú zá sra lekü ldtem.
– Mé g egyszer, ugyanezt! – rendeltem meg a kö vetkező t .
Hamarosan megé rkezett Musztafa sejk is a haverjaival. A jó
kedé lyű , magabiztos sejkek ú gy lé ptek be a bordé lyba, mintha a
sajá t há remü kbe é rkeztek volna meg. Dina együ tt fogadta ő ket a
nem sokkal korá bban beé rő Tarekkel. A szertartá sos ü dvö zlé st
kö vető en bekı́sé rté k ő ket a fő pá holyba, mire Liza é s Nadia –
bemutatva, hogy milyen ö sszeszokott duó t alkotnak – egymá shoz
igazı́tott, szexis lé ptekkel megindultak felé jü k. A lá nyok helyet
foglaltak a fé r iak mellett, é s mindent elkö vettek, hogy jó l
elszó rakoztassá k ő ket. A zené t hangosabbra á llı́tottá k, felhabzottak
az első pezsgő spalackok, é s kezdeté t vette a buli.
A sejkek ittak, ú jabb é s ú jabb prostituá ltakat rendeltek be a
pá holyukba, megtekintetté k a hastá ncosnő vé rpezsdı́tő elő adá sá t
(aki ezen az esté n tö bbszö r is fellé pett), é s vá logattá k a lá nyokat a
sajá t partijukra. Amikor valamelyikü ket kivá lasztottá k, szó ltak
Diná nak, aki ü dvö zü lt mosollyal, bó logatva vette tudomá sul a
dö nté st.
Egyszer aztá n a bordé lybeli hangulat olyan forró vá vá lt, mintha
mindjá rt kezdeté t is venné egy orgia. A kanos sejkek egyre tö bbet
vedeltek, nő ket rendeltek oda magukhoz, gá tlá stalanul fogdostá k
ő ket, disznó vicceket harsogtak, s a vá ltozatossá g kedvé é rt mé g má s
kuncsaftokat is behı́vtak a pá holyukba. A prostituá ltak hangosan
vihogtak, é s az á ltaluk ismert ö sszes mó don megpró bá ltak
szó rakoztató ak lenni.
Magá nyosan ü ltem a pultná l, amikor é szrevettem, hogy az egyik
sejk felá ll, é s elindul felé m. Ez nem sok jó t jelentett. Rá adá sul ezt
lá tva Tarek is elhagyta a pá holyt, é s utolé rte a sejket. Pá r szó t
vá ltottak, aztá n együ tt folytattá k az ú tjukat felé m.
Mire mellé m é rtek, harmadszor rá zott ki a hideg. A fé r iban volt
valami, ami rettegő fé lelmet keltett bennem. Tarek pedig ismert
annyira, hogy é szrevegye ezt. A szemé ben elé gedettsé g lobbant fel.
– Dzsú ú lia… – kö zö lte. – Ez itt Julia.
Úristen, hogy mennyire gyűlölöm!
– Amir sejk kivá lasztott a jachtos partira. Kö szö nd meg szé pen! –
parancsolt rá m kö nyö rtelen é lvezettel.
– Kö szö nö m – nyö gtem ki ö sszeszorult torokkal.
– Akarod most? – ké rdezte Tarek a sejket.
– Nem – felelt az ismeretlen hidegen. – Holnap valami kü lö nleges
dologgal fogom meglepni.

254
 Szóval holnap lesz a parti. És meg is hívtak rá.
Tarek, te utolsó görény, né ztem rá iszonyattal vegyes fé lelemmel.
– Mulass jó l, Dzsú ú lia… – rö hö gö tt cinikusan.
Má snap Musztafa sejk luxusjachtjá n megjelent termé szetesen
Liza é s Nadia, Dalila é s Lara, Angela, So ia, Rima é s mé g sok
gyö nyö rű prosti, akiket a vendé gek vagy Dina kivá lasztottak. No meg
é n is.
A nő k annyira é lvezté k a jacht nyú jtotta ö rö mö ket, mintha csak
most kezdtek volna el é lni. Szı́nes kokté lokat hö rpö ltek, bikiniben
napoztak, gyö ngyö ző kacajokat hallattak, é s hó dolatukkal á rasztottá k
el a sejkeket. Testü kkel ra iná ltan kı́gyó zó mozdulatokat tettek,
kihı́vó pó zokba vá gtá k magukat. Bá rcsak minden ı́gy maradna!
Az egyik sarokban hú ztam meg magam, amikor egyszer csak elé m
toppant Tarek é s a fé r i, aki elő ző este rá m hozta a frá szt, illetve
meghı́vott a partira. Amir sejk egy szó t sem szó lt, de jó kora
pé nzkö teget nyú jtott á t Tareknek. Tudtam, hogy ez mit jelent. Egé sz
é jszaká ra az ö vé lettem. Vagy talá n ö rö kre.
Sejtettem, Tarek most á ll igazá n bosszú t a szö ké sem miatt. Maró
gú nnyal vett tő lem bú csú t.
Egy motorcsó nak ú szott a jacht mellé , é s Amir sejkkel beleü ltü nk.
Egy elé g messze horgonyzó jacht felé tartottunk. A fé r i arcá n apró ,
cinikus mosolyt vé ltem felfedezni.
Reszkettem. Biztosan valami rohadt perverz, é s amire most
ké szü l, azt egy szexorgiá n sem tolerá lná k. Nekrofı́lia… A kis Wiki…
Akit mé g a halá l sem volt ké pes megmenteni a fé r iak beteg
vá gyaitó l.
Kö rü lö ttü nk a csodá s, azú rké k tengerfelszı́n, a fejemben viszont
egyre-má sra peregtek le a legrosszabb forgató kö nyvek. Lelki
szemeim elő tt lá ttam, amint a fé r i kı́noz, amı́g csak bele nem
pusztulok – nem kizá rt, hogy né ző k tucatjai elő tt, mert é lvezeté t leli
abban, hogy brutalitá sá t é lő ben ossza meg a dark weben.
Ahogy kö zeledtü nk a jacht felé , ú gy fokozó dott a rettegé sem. Mire
odaé rtü nk, má r annyira meg voltam ré mü lve, hogy a lá baim
felmondtá k a szolgá latot, é s é reztem, magamtó l ké ptelen leszek
feljutni a hajó ra. Vé gü l a jacht szemé lyzeté bő l valaki felrá ngatott, é s
amikor a fedé lzeten talá ltam magam, egy lefelé vivő lé pcső re
mutatott, é s azt monda, hogy menjek ott le. A sejk szinté n
megé rkezett a jachtra, de aztá n hirtelen eltű nt. Valamifé le já té kot
já tszottak velem. Borzalmas já té kot.
Fé lelemtő l dü bö rgő szı́vvel lé pdeltem le a lé pcső n, é s ott…
egyenesen Steven karjá ban talá ltam magam!

255
 – Szerelmem! Drá gasá gom! Edesem! – Olelt á t forró n, é s é n nem
tudtam, hogy é bren vagyok-e, vagy á lmodom, é s sı́rtam, aztá n
nevettem, egyre csak hullottak, hullottak a kö nnyeim.
– Hogyhogy… – A megindultsá g megfosztott a hangomtó l.
– Ne ké rdezz! Nincs mé g itt az ideje.
Szorosan hozzá bú jtam, ő pedig a karjá ba zá rt.
– Nem hagyhattalak ott… – szó lt szenvedé lyesen. – Mindent,
kivéve a szerelmemet. Szeretlek.
– Szeretlek. – Most vé gre kimondtam azt, amit nem volt idő m
elmondani neki azon a vé gzetes napon, amikor elraboltak. –
Szeretlek. Orö kre.

256
 A kö nyv elektronikus vá ltozatá nak kiadó ja
Kossuth Kiadó Zrt.
A kiadá sé rt felel a Kossuth Kiadó Zrt. vezető je.
Az e-kö nyv lé trehozá sá ban kö zremű kö dö tt:
Katona Zoltá n, Pekó Zsolt
Projektvezető : Fö ldes Lá szló
A kiadá s alapja:
Laila Shukri: Uciekłam z arabskiego burdelu
Pró szyń ski Media, Warszawa 2020
Fordı́totta
Wolosz Vera

Epub: ISBN 978-963-544-629-2

Mobi: ISBN 978-963-544-630-8

© Laila Shukri 2020

© Kossuth Kiadó 2021
© Hungarian translation Wolosz Vera 2021
Borı́tó ké p © 123rf

257
{1}
Laila Shukri: Sejk felesége vagyok. Kossuth Kiadó , 2017. 80–81.
{2}
A pokolba!
{3}
8000 dirham mintegy 2200 dollá rnak felel meg.
{4}
Az Underage girl forced into prostitution, falls mentally ill cı́mű cikk alapjá n a Dubajban
kiadott – Khaleej Times – angol nyelvű ú jsá gbó l.
{5}
Laila Shukri: Az arab bordély foglyai. Kossuth Kiadó , 2021. 149–156.
{6}
The living hell of young girls enslaved in Bangladesh’s brothels. A The Guardian internetes
kiadá sa, 2019. jú lius 6.
{7}
Ejté se: Majmanszinh.
{8}
Egy ilyen kislá ny megrá zó tö rté neté t ı́rtam meg egyik regé nyemben is. Laila Shukri:
Jestem nieletnią żoną. [Kiskorú felesé g vagyok] Warszawa, 2019, Pró szyń ski i Ska.
{9}
400 taka mintegy 5 dollá rnak felel meg.
{10}
Ennyi idő sen vehető nyilvá ntartá sba a szexmunká s.
{11}
A Valentin-nap heté nek ö tö dik napjá ra eső ü nnep. A szerelmesek ekkor ı́gé retet tesznek,
hogy jó ban-rosszban kitartanak egymá s mellett. A fogadalom megerő sı́ti a partnerek kö zti
kapcsolatot, nö veli az odaadá st, a bizalmat é s a hű sé get.
{12}
Laila Shukri: Az arab bordély foglyai. Kossuth Kiadó , 2021. 233.
{13}
Laila Shukri: Az arab bordély foglyai. Kossuth Kiadó , 2021. 113.
{14}
Ajla (arab) – igen, buzdı́tó szó ké nt is.
{15}
Richard Paul Evans: Hol lehet Noel? Kö nyvmolyké pző Kiadó , 2010. 342.
{16}
Laila Shukri: Sejk felesége vagyok. Kossuth Kiadó , 2017.
{17}
Maskuur (arab, hı́mnemű alak) – köszönöm.
{18}
Jalla ma’ asz-szalama (arab) – viszontlátásra. Maga a jalla azt jelenti: gyerünk, menjünk,
de arra is haszná ljá k, ha valaki beleegyezik valamibe.
{19}
Maskuura (arab, nő nemű alak) – köszönöm.
{20}
A The National informá ció s portá lon megjelent Polygamy with equality is – impossible –,
says Emirate spouse cı́mű cikk alapjá n.
{21}
Az I Filed For Divorce The Next Day: Lifting The Lid On Polygamy In The UAE cı́mű cikk az
Emirates Women magazin internetes verzió já bó l.
{22}
Korán, 4. szú ra, 129. vers. Helikon Kiadó , 1987.
{23}
Salvator Mundi (latin) – a világ megváltója.
{24}
Laila Shukri: Az arab bordély foglyai. Kossuth, 2021, 212.
{25}
Illa habibi (arab) – a szerelmemen kívül.
{26}
Zarai é s Effrant tö rté neté t Lina Attalah The Sinai Connection cı́mű ı́rá sa alapjá n mesé lem
el, amely a The American University of Cairo internetes honlapon elhelyezett Cairo Rewiew
of Global Affairs magazinban jelent meg.
{27}
Az Al-Jazeera hı́rportá lon elhelyezett Egypt’s Sinai: Traf icking, Torture and Fear cı́mű
cikk alapjá n.
{28}
A France 24 televı́zió s hı́rcsatorna anyagá t Egypt, an abundant hunting ground for organ
graf ickers cı́men mutatta be a Focus mű sor.
{29}
Az Al Arabiya hı́rportá lon elhelyezett anyag cı́me: Medical staff involved in organ
traf icking arrested in Egypt.
{30}
A Coalition for Organ-Failure Solutions Sudanese Victims of Organ Traf icking in Egypt
cı́mű jelenté se alapjá n.
{31}
Dervistá nc – a keringő dervisek (mevlevik) testvé risé gé nek tá nca. A rendet Dzsalá l ad-
Dı́n Rú mi (1207–1273), a legkivá ló bb szú i kö ltő , iszlá m teoló gus é s perzsa misztikus
alapı́totta. A dervisek tá ncuk sorá n mé lyednek el misztikus egysé gü kben, illetve keresik az
Istenhez vivő utat. Tá ncuk jellegzetessé ge a test tengelye kö rü li forgá s, amit mé lyen
szemé lyes é s intenzı́v meditá ció ké nt é lnek meg. Ugy tartjá k, ezá ltal felső bb é rté kekkel
lé pnek kapcsolatba. Az extá zis á llapotá nak elé ré sé t az abszolú tum kö zvetlen
megtapasztalá saké nt é lik meg. Egyiptomban a neve tannura (magyarul: szoknya; a tá ncoló k
szı́nes szoknyaviselete miatt), egy né ptá ncforma.
{32}
Kahba (arab) – kurva.
{33}
Kalba (arab) – szuka.
{34}
Sarmuta (arab) – szajha, prostituált.

258
{35}
I. Fá rú k (szü letett 1920-ban Kairó ban, meghalt 1965-ben Ró má ban) Egyiptom é s
Szudá n kirá lya (1936–1952). 1952-ben egyiptomi katonai vezető k egy csoportja puccsot
szervezett ellene, melynek eredmé nyeké nt I. Fá rú kot lemondá sra ké nyszerı́tetté k. Elő szö r
Monacó ban tö ltö tte a szá mű zeté sé t, majd é lete vé gé ig Olaszorszá gban é lt.
{36}
Girlfriend (angol) – barátnő, csaj.
{37}
Pá rbeszé d a HuffPost internetes oldalon elhelyezett Sex with Egyptian Women cı́mű
publiká ció alapjá n.
{38}
FGM – Female genital mutilation.
{39}
Hibo tö rté neté t a Hibo’s Story cı́mű YouTube-on elhelyezett anyag alapjá n mutattam be.
{40}
Hojo (szomá li) – anya.
{41}
Waan qawaannaa! (szomá li) – meztelen vagyok!
{42}
Klitoridektó mia – a klitorisz eltá volı́tá sa.
{43}
Fatva – muszlim jogi forrá sok interpretá ció já n alapuló nyilatkozat valamilyen té má ban.
{44}
Hi! (angol) – szia!
{45}
Good luck! (angol) – Sok sikert!
{46}
Skarlá t nő k (angol scarlet women) – a tö bb fé r ival folytatott szexuá lis viszonyuk miatt
erkö lcstelennek tartott nő k.
{47}
A Historical sex: How ancient Egyptians used goats, bees, crocodiles in sex cı́mű cikket a
Metro.co.uk internetes oldalon publiká ltá k, az idé zet forrá sa: James Bronson Reynolds: Sex
Morals In Ancient Egypt an Babylon.
{48}
Historical sex… i. m.
{49}
Lapis lazuli – sö té tké k, arany csillá mú kő zet, é vezredek ó ta az é ggel é s az é gbő l é rkező
istennő kkel tá rsı́tjá k. Az ó kori Egyiptomban gyakran faragtá k ki belő le Maat, az igazsá g
istennő jé nek szobrá t.
{50}
Az Isiopolis internetes honlapon elhelyezett Sexuality, Sacred Sexuality & Isis, Part I cı́mű
cikk alapjá n.
{51}
A The Quardian ú jsá g internetes kiadá sá ban megjelent Queen Nefertiti dazzles the
modern imagination – but why? cı́mű cikk alapjá n.
{52}
Ehnaton (IV. Amenhotep é s IV. Amenó phisz né ven is emlı́tik) – Kr. e. 14. szá zadi ó kori
egyiptomi fá raó .
{53}
A 10 Bizarre Sexual Facts from Ancient Egypt cı́mű cikk alapjá n (listverse.com).
{54}
Hé rodotosz: A görög–perzsa háború. Osiris Kiadó , 2007. 129.
{55}
A Historical sex…, i. m.
{56}
Zawadzs mut’a (arab) – élvezeti házasság. A mut’a szó azt jelenti, ’é lvezetet lelni
valamiben’, ’szó rakozá s’, ’mulatsá g’. Az effé le ná sz egy elő re meghatá rozott idő pontig
é rvé nyes, amelyet kö vető en a há zassá got automatikusan felbontottnak tekintik. Csak a sı́itá k
ismerik el az é rvé nyessé gé t; a szunnitá k kategorikusan elutası́tjá k, mivel a burkolt
prostitú ció egyik formá já nak tartjá k. Napjaink tö rvé nykezé se egyik arab orszá gban sem
engedé lyezi az effajta kapcsolatot.
{57}
A The Guardian internetes oldalá ra kihelyezett In Iraq, religious – pleasure marriages –
are a front for child prostitution cı́mű cikk alapjá n.
{58}
Az iszlá m jog (arabul: saría) a há zassá gkö té shez szü ksé ges é letkor meghatá rozá sá ná l a
nemi é ré st tekinti szempontnak ú gy a lá nyok (az első menstruá ció megtö rté nte), mint a iú k
(ejakulá ció s ké pessé g) eseté ben.
{59}
A Qantara.de internetes oldalon megjelent A bride for the summer cı́mű cikk alapjá n.
{60}
Az Inter Press Service internetes oldalon publiká lt Underage Girls Are Egypt’s Summer
Rentals cı́mű cikk alapjá n.
{61}
Az Al Arabiya internetes oldalra kihelyezett Too young to wed: child – brides – in Egypt
rented for summer cı́mű cikk.
{62}
A MailOnline internetes oldalon megjelent Sordid trade in the – summer brides –: Arabs
tourists ara – buying underage Egyptian sex slaves – to serve them just for a few month cı́mű
cikk.
{63}
A Gulf News internetes oldal Another child marriage shocks Egypt cı́mű cikke alapjá n.
{64}
Egypt’s Street Children, YouTube.
{65}
Az Al Arabiya internetes oldalá n megjelent On street of Cairo, group helps – Egypt’s
daughters – seeking refuge cı́mű cikk alapjá n.

259
{66}
Az NBC News internetes oldalá ra kihelyezett Egypt’s Street Children: The Forgotten
Victim’s of Cairo Crisis cı́mű cikk.
{67}
Banati (arab) – lányaim.
{68}
Hope Village (angol) – Reményfalu.
{69}
Az Egypt Independent online ú jsá g Generation Homeless: trying to help Egypt’s street kids
cı́mű cikke alapjá n.
{70}
YouTube, a riport cı́me: The plight of Cairo’s street children.
{71}
A Reuters hı́rü gynö ksé g internetes oldalá n elhelyezett Migrant children leeing poverty
face labour, sex exploitation in Italy cı́mű cikk alapjá n.
{72}
A Reuters hı́rü gynö ksé g internetes oldalá n elhelyezett Iraqi women traf icked into sexual
slavery – rights group cı́mű cikk alapjá n. Az ebben szereplő adatok a Minority Rights Group
International and the Cease ire Centre for Civilian Rights á ltal ı́rt jelenté sbő l szá rmaznak.
{73}
A They escaped ISIS. Then they got sucked into Baghdad’s sex traf icking underworld cı́mű
cikk kibő vı́tve az ISIS escapes become victims of sex traf icking cı́mű ilm anyagá val az
Edition.cnn.com oldalon talá lható .
{74}
A Polarisproject.org internetes oldalon elhelyezett informá ció alapjá n.

260