A túlzott optimizmus és megjelenése a tőzsde világában

(Készítette: Bakonyi Gábor)

I. Bevezetés

Jelen dolgozat célja, hogy rövid áttekintést nyújtson a túlzott optimizmusként ismert
jelenségről, valamint annak különböző megnyilvánulásairól a mindennapi élet és a
gazdaság területén. A dolgozat első részében fogalmi keretek és a túlzott önbizalom, mint
jelenség szerepének a tisztázásra kerül sor. Ezután a jelenség kiváltó okainak rövid
ismertetése következik. Majd bemutatásra kerül néhány témával foglalkozó empirikus
kutatás az eredményeikkel együtt. Ezek közül külön ki kell emelni azokat, amelyik a
pénzpiaci elemzőkre jellemző viselkedést tárgyalja, valamint azt, amelyik a nemek közötti
különbségeket tekinti át a túlzott optimizmus terén. Mindezeken túl röviden ismertetésre
kerül a túlzott önbizalom jelensége egy másik gazdasági vonatkozású témában, a
fogyasztói döntések területén is. Végül sor kerül a konklúziók megfogalmazására és a
leírtak összegzésére.

II. A túlzott önbizalom jelensége

A túlzott optimizmus egyike azoknak a torzításoknak, amelyek az embereket befolyásolják

különböző döntéseik meghozatalakor, vagy éppen a jövőre vonatkozó várakozásaik
kialakításakor. A jelenség az élet szinte minden területén megjelenik, amikor valamilyen
jövőre vonatkozó becslést, várakozást kell megfogalmazni. Ezek közül is kiemelkedő a
gazdasági életben, ezen belül is a pénzpiacok és az értéktőzsdék működésének tekintetében,
hiszen itt gyakorlatilag a jövőre vonatkozó előrejelzések alapján, a múltbeli és/vagy jelenbeli
információkra támaszkodva kötnek üzletet egymással a felek.
Túlzott optimizmusról – legalább is a tőzsdei előrejelzések tekintetében - akkor beszélünk, ha
egy egyén “hajlamos túlbecsülni a nyilvánosan hozzáférhető jelzésekre vonatkozó
információinak pontosságát.” (Hillary, Menzly 2006). Általánosabb megfogalmazása a
jelenségnek az, amikor az emberek hajlamosak saját jövőjüket az átlagosnál kedvezőbben
megítélni, míg a negativ események bekövetkezésének valószínűségét jellemzően alulbecsülik
(Moore, Healy, 2008).
A túlzott önbizalom “mechanizmusa a következőképpen írható le az árfolyam-előrejelzések
vonatkozásában: Az elemző, miután rövid távon néhány sikeres előrejelzést, elkezdi
túlértékelni a saját előrejelzéseinek – ha úgy tetszik – képességeinek pontosságát. Ez ahhoz
vezet, hogy nagyobb valószínűséggel hoz olyan döntéseket, amelyek eltérnek a többi piaci
szereplő viselkedésétől. Ez előbb-utóbb hibás előrejelzésekhez vezet, amely csökkenti a
túlzott optimizmust. Fontos látni tehát, hogy a túlzott önbizalom jelensége rövid távon
egyfajta ciklikusságot mutat. Ugyanakkor, mivel ez a többi piaci szereplőre jellemző, az
egyének a túlzott önbizalom hatására nem a többiekhez, hanem saját elvárásaikhoz képest
teljesítenek gyengébben bizonyos ideig (Hilary, Menzly, 2006). Ez a kutatás a későbbiek
során részletesebben is bemutatásra kerül.

III. A túlzott önbizalom kialakulásának lehetséges okai, tényezői

A túlzott önbizalom kialakulásának számos lehetséges okát tárgyalja a szakirodalom. Ezek

közé tartoznak az információ feldolgozásban mutatkozó torzítások, valamint a torzítatlan
döntési hibák hatásai. Az első eset azt jelenti, hogy az egyének emlékeikben releváns
információkat keresnek és ezek alapján már előzetesen valamilyen következtetésre jutnak.
Arról van tehát szó, hogy múltbéli információk alapján vonnak le következtetéseket a jövőre
nézve a döntést megelőzően, ezt követően pedig szelektíven használják a jelenleg
rendelkezésre álló információkat annak érdekében, hogy ezt az előzetes feltevést igazolják. A
második esetben kimutatható, hogy a döntési hibák szabályszerű “mintázatokat” követnek. Ez
magyarázhatja a túlzott önbizalom jelenségének korábban említett ciklikus jellegét is. Egy
harmadik magyarázat a bennfentes és a nyilvános információk eltérő megítélésének hatásaira
helyezi a hangsúlyt. Abból indul ki, hogy az egyének a privát információkat többre értékelik,
mint a bárki által hozzáférhetőeket, ezért nagyobb jelentőséget tulajdonítanak nekik, mint
azoknak, amelyek bárki által hozzáférhetőek. Ehhez kapcsolódik az. hogy az emberek
hajlamosak túlértékelni az adatértelmezésre vonatkozó képességeiket, ami szintén hibás
döntésekhez vezet. Mindezek mellett a túlzott önbizalom kialakulásában, és az ebből eredő
döntési hibákban közrejátszanak olyan kísérletileg bizonyított jelenségek, mint hogy az
emberek hajlamosak túlértékelni saját véleményüket a külső ajánlásokkal szemben, illetve a
rendelkezésre álló adatok közül az informatívabbnak tűnőt választják ki, ahelyett, hogy
különböző adatokat átlagolnának (Hilary, Menzly, 2006).

IV. A túlzott önbizalom kimutatása empirikus úton.

A túlzott optimizmus jelenségét számos kísérlet kimutatta, különböző szituációkban. Harris és

Hahn és 2011-ben ismertetett vizsgálata egy egyszerű példája ennek: Kiindulásként tegyük
fel, hogy az alanyok tökéletes ismeretekkel rendelkeznek arról, hogy megfertőződnek-e “X”
betegséggel, amelyet az emberek 5%-a kap meg élete során. A tökéletes informáltság itt azt
jelenti, hogy az alany tudja, hogy 0 vagy 100 százalék valószínűséggel fertőződik-e meg. A
kérdés, amelyet az alanyok kaptak az volt, hogy ítéljék meg, szerintük az átlaghoz képest
nagyobb vagy kisebb valószínűséggel fertőződnek-e meg. Az eredmények azt mutatták, hogy
a válaszadók 95%-a úgy vélte, ő nem kapja meg a betegséget, míg mindössze 5% gondolta
ennek elllenkezőjét. Tehát kimutatható, hogy az azon események bekövetkezésének
lehtőségét, amelyek ritkán fordulnak elő, az emberek hajlamosak figyelmen kívül hagyni.
Egy másik, tőzsdei elemzők döntéseire vonatkozó kutatásban Hillary és Menzly, 2006 azt
vizsgálták, milyen következményei vannak a túlzott optimizmusnak a tőzsdei előrejelzések
pontosságában. Alaphipotézisük az volt, hogy az elemzők rövid távon túlzottan optimistává
válhatnak saját jövőre von atkozó becsléseik pontosságát illetően, miután néhány alkalommal
sorozatban helyes előrejelzéseket adtak. Ez viselkedésükben úgy mutatkozik meg, hogy
nagyobb mértékben eltérnek a többi elemző által adott előrejelzésektől, ezzel viszont nő az
általuk elkövetett hibák száma is. A hipotézis tesztelése érdekében a szerzők regressziós
modell segítségével vizsgálták az előrejelzési hibák számát és a többi előrejelzéstől (piaci
konszenzustól) való eltérés mértékét a helyes becslések számának függvényében. Az
eredmények igazolták a kiinduló feltevést: Az elemzők jövőre vonatkozó meglátásai annál
inkább eltértek az átlagtól, minél hosszabb ideig adtak előzőleg pontos becsléseket, viszont
ezzel nőtt az általuk elkövetett hibák száma is. Ez viszont csökkentette a túlzott optimizmust.
A másik fontos megállapítás tehát, hogy tőzsdei elemzők, brókerek esetében ez a jelenség
rövid távú ciklikusságot mutat, amely ciklusok hossza szintén pozitív korrelációban van a
múltbeli sikeres előrejelzések (illetve nyereséges pozíciók) számával. Ugyanakkor
megállapítható, hogy más változók, mint például a tapasztalat nem befolyásolják
számottevően a jelenséget.

V. A nemek és a túlzott optimizmus

Általánosan elfogadott és tapasztalati úton bizonyított, hogy a férfi befektetők több
tranzakciót hajtanak végre a tőzsdén, mint a nők, ugyanakkor az elért nyereségük átlagosan
alacsonyabb, mint a ritkábban, de nagyobb nyereséggel tőzsdéző nőké. Barber-Ordean, 2001
a jelenség tesztelésére harmincötezer tőzsdei kereskedéssel (is) foglalkozó háztartás adatait
elemezte 1991febrár és 1997 január között. A két fő vizsgálati szempont a forgalom
(kereskedés gyakorisága) és az elért nyereség volt. A kutatás eredménye szerint a férfiak
45%-kal többet kereskednek évente, mint a nők. Ebből a gyakoriságból adódó tranzakciós
költségek a férfiak esetében 2,65%-kal csökkentik a nettó megtérülést évente. A nőknél ez
1,75%. (A nettó megtérülés és a kereskedési gyakoriság között mutatkozó különbségek még
szembetűnőbbek az egyedülállók között.) A szerzőpáros vitatja azt, hogy a már korábban is
ismert jelenséget egyedül a kockázatkerülő vagy kockázatkedvelő magatartással lehet
magyarázni. Illetve túlzott leegyszerűsítés azt mondani, hogy a férfiak inkább
kockázatkedvelőek, a nők pedig kockázatkerülőek lennének. A képet árnyaltabbá lehet tenni
azáltal, hogy elfogadjuk: A férfiak hajlamosabbak a túlzott optimizmusra, különösen az élet
általuk „dominált” területein, tehát például a pénzügyi szektorban. Ez magyarázza, hogy a
férfiak miért hajtanak végre több tranzakciót a tőzsdén, mint a nők: Túlértékelik a saját
információik és várakozásaik pontosságát, valamint az előrelátási képességeiket és a várható
nyereséget. (Ezzel párhuzamosan alulértékelik a hibás döntés valószínűségét és az ebből
következő várható veszteség mértékét. A nagy számú tranzakció emellett költségekkel jár,
nem is szólva a hibás spekulációs döntések növekvő valószínűségéről. Mindez magyarázza
mind a lebonyolított forgalomban, mind az elért nettó nyereségben mutatkozó különbségeket.

VI. A túlzott optimizmus egyéb megnyilvánulási formái

A túlzott optimizmus egyéb piaci anomáliák magyarázataként is megjelenik azokon a
területeken, amelyeket hagyományosan a viselkedési közgazdaságtan (is) vizsgál. Például a
marketing területén az ún. visszatérítéses árengedményekkel való „manipulálás” is
kihasználja a túlzott optimizmust: A visszatérítéses árengedmények a vásárlás után beváltható
kedvezmények, az árdiszkrimináció egy fajtájának tekinthetők, hasonlóak a kuponos
akciókhoz. A vásárló a teljes ár kifizetése után utólagos kedvezményre (visszatérítésre) kap
ígéretet. Ez a vásárlás pillanatában jól hangzik, de a fogyasztók rendszerint túlbecsülik azt,
hogy milyen valószínűséggel vállalják az árengedmény érvényesítéséhez szükséges
tranzakciós költségeket (pl.: utánajárás).
Egy másik példa erre az, amikor különböző szolgáltatásokat bérlettel lehet igénybe venni.
Egyes esetekben a fogyasztók túlbecsüli a szolgáltatás igénybevételének jövőbeli
gyakoriságát, így gyakorlatilag többet fizetnek a bérletért, mintha alkalmanként vásárolnák
meg az adott szolgáltatást. De ugyanígy a túlzott optimizmushoz köthető az a
magatartásforma is, amikor a hitelkártyát igénylők alulbecsülik a jövőbeni egyenlegüket.
Ezzel az esettel hozható kapcsolatba számos fogyasztási hitel-igényléssel kapcsolatos döntési
hiba is. Ilyen tipikus hiba például a fogyasztó törlesztési lehetőségeihez képest túl nagy
összegű hitel igénylése, vagy éppen nem a legkisebb költségű (kamat, kezelési költség)
ajánlat elfogadása, ugyanakkor plusz kiadások vállalása lényegtelen jellemzőkért cserébe
(Koltay – Vincze, 2009).

VII. Összefoglalás és következtetések

Jelen dolgozatban a különböző döntési torzítások közül a túlzott optimizmus jelensége került
bemutatásra, mert a mindennapi és a gazdasági élet területén is lépten-nyomon felbukkan,
segítségével sok döntési anomáliát meg lehet magyarázni. A túlzott optimizmus általánosan
azt jelenti, hogy az egyén hajlamos jövőbeli helyzetét, vagy saját képességeit túlértékelni. A
fogalom tisztázása és a jelenség kialakulására visszavezethető okok feltárása után empirikus
példákon keresztül látható volt, hogy az emberek jövőbeli egészségi állapotukra vonatkozóan
éppúgy hajlamosak az átlagosnál optimistábban vélekedni, mint a tőzsdei elemzők és
befektetők a jövőre vonatkozó piaci információik pontosságáról vagy éppen saját
képességeikről. Utóbbi esetben ez az indokolatlan optimizmus az átlagostól eltérő
döntésekhez és veszteséges pozíciókhoz vezet, amelyek viszont átmenetileg csökkentik a
túlzó elbizakodottságot, ciklikussá téve azt. Látható volt az is, hogy a brókerek lebonyolított
tranzakcióinak gyakorisága és a nettó nyereségük függ azok nemétől: A férfiak gyakrabban
kereskednek, de a tranzakciós költségek ebből kifolyólag csökkentik a nettó nyereségüket a
női brókerekéhez képest. Ez a szabályszerűség csak felületes módon magyarázható a nemek
közötti eltérő kockázatvállalási hajlandósággal, valójában mélyebb magyarázatot ad rá az,
hogy a férfiak hajlamosabbak a túlzott optimizmusra. Mindezek mellett egyéb
„alkalmazások” is megjelentek, látható volt, hogy különböző marketing-eszközök hogyan
„hasznosítják” a fogyasztók jövőre vonatkozó, szükségesnél derűsebb várakozásait, például a
fogyasztási kedvezmények, a hitelkártya-illetve a hiteligénylés és a kihasználatlan bérletek
tekintetében.

Felhasznált irodalom:
1. Barber, B. M. – Odean, T. (2001): Boys will be boys: Gender, overconfidence,
and common stock investment. Quarterly Journal of Economics 141: 261-292

2. Hilary, G. – Menzly, L. (2006): Does past success lead analysts to become

overconfident? Management Science 52(4): 489-500

3. Haaris, A. J. L. - Hahn, U.: (2011): Unrealistic Optimism About Future Life

Events: A Cautionary Note. Psychological Review 118(1): 135-154
4. Koltay G. – Vincze J. (2009): A fogyasztói döntések a viselkedési közgazdaságtan
szemszögéből. Közgazdasági Szemle LVI. évf., 2009 június, p. 495-525