… ahogy az ódon bútorok illata keveredik a teraszról bekúszó frissen főzött kávé aromájával,

ráeszmélek, milyen nyugodt napom is van ma. A beszűrődő napfény – mely lágy melegségével
szerető anyaként simogatja combom – tökéletes társam e csöndes, meghitt pillanatban.
Egyszer csak ösztönösen húzom félre fejem, a mögöttem lévő falon egy csésze robban darabjaira.
– Nem bírom már tovább! – üvölti Annie, a feleségem. – Elmegyek, és soha többet nem jövök
vissza!
Ijedtségemből feleszmélve fájdalommal a szívemben nézem, ahogy egyre távolodik tőlem, majd leül
a kert végében lévő tölgyfa árnyékába, lerakja bőröndjeit és sírni kezd. Arcát kezeibe temeti,
testének remegése még mindig hatalmas fájdalomról tanúskodik. Őt nézve fura, fémes ízt érzek a
számban, s valami megfoghatatlan félelemérzet lesz úrrá rajtam.

"TIKK"

… nem volt ő mindig ilyen. Emlékszem, mikor egy születésnapi partin találkoztunk, egyből magával
ragadott életszeretete, semmihez sem fogható ragyogása. Szívemben az érkező nyári zivatart jelző
első mennydörgéshez hasonló ütést éreztem. Egy pillanat alatt szerelmes lettem. Mire észbe
kaptam, már a feleségem volt, vettünk egy házat vidéken, és úton volt első gyermekünk is. Minden
olyannak hatott, mint a mesékben.
Pár éve azonban a családi idill örökre megváltozott. Egy balesetnek köszönhetően egyszerre
veszítettük el Annie édesanyját, valamint elsőszülött kislányunkat. Rokonlátogatást terveztek,
kedvesem azonban lebetegedett, így végül anyósom és lányunk ketten indultak útnak. Tél volt. A
járművük egy ponton lesodródott az útról, és a szalagkorlátot átszakítva mindketten a mélybe
zuhantak.

"TIKK"

- A Mezsgye fizikai jellemzőin túl metafizikai tulajdonságokkal is rendelkezik – folytatta az oktató.

– Azt már tudjuk, hogy az átjáró aktiválásához elengedhetetlen egy darabka abból a földből, ahol a
kapu egyik végét szeretnénk megnyitni. Azonban van egy másik fontos dolog: az átjárót
kezdeményező személynek erősen gondolnia kell azon szeretteire, akik a mesterséges féregjáratot
használni szeretnék. Ennek hiányában a célszemélyek a Mezsgye kapuján nem tudnak belépni, a
teleportálás sikertelen lesz.
Értem. Erősen rájuk gondolni. Azzal nem lesz baj.

"TIKK"

… mit mondhatnék még neki? Mit kéne tegyek? Összetört, s magát okolja. Szemében nyoma sincs
már boldogságnak, írisze jéghideg páncélként fogja közre pupilláját, tekintete leginkább egy
belsejében kavargó, zavaros kristálygömbre emlékeztet. Hitét elvesztette, a rá olyannyira jellemző
életöröm már a múlté. Egyedül maradt kisfiúnknak sem tud anyja lenni, nem találja helyét a
világban, a megőrülés határán áll. Agyam maximális fordulatszámon pörög, érzem gépzajszerű
kattogását. Kétségbeesetten keresem a megoldást, ám egyre nehezebben bírom. Mégis, hogy
hagyhatnék egyedül egy hitét vesztett embert, ki társam volt mindvégig? Gyermekeim anyját, kinek
a mindent köszönhetem? Az én felelősségem, hogy megoldást találjak. Bármit megadnék azért, hogy
újra boldog legyen. Bármit!

"TIKK"

Pánikszerűen kapkodom a levegőt… Testem izzik, valamit mondani akar, miközben számban egyre
erősödik a fémes íz. Mintha a vérem szaga keveredne valami ismeretlen eredetű szintetikus anyag
bukéjával. Az egész lényem átjárja ez a bűz. Félek.

"TIKK"

– Az utazás hat hetet fog igénybe venni. Kétszemélyes önjáró kapszuláink kitérő nélkül haladnak
majd a célbolygó felé. Ez idő alatt hibernált állapotban lesznek, melyből a rendszer a landolást
követően automatikusan felébreszti utasait – közölte velünk az oktató.
Tényleg létezik, hogy ez a fény az alagút végén? Amikor belevágtam ebbe az egészbe, az egyre csak
gyengülő hitemen és a bennem lévő szereteten kívül nem volt semmi egyebem. Féltem, és végül
mindent feltettem egy lapra. Most azonban, utazásom közeledtével jóérzés és izgatottság lett úrrá
rajtam. Sikerülni fog, most már biztos vagyok benne.

"TIKK"

– Drágám, minden rendben lesz! – fordítom fejem Annie felé. – Új élet vár ránk, meglásd,
nemsokára jóra fordulnak a dolgok!
Gondterhelt arcának vonásai egy csapásra kisimulnak, finom selyemként veszik körbe tekintetét,
melyből hosszú évek után először remény köszön vissza. Melegséget érzek szívemben, a gyomromat
oly régóta vasmarokkal szorító érzés eltűnik, felszabadulok fogságából. Fogalma sincs, mire
készülök, nem merem még elmondani. Valós ez az egész? Vajon látja rajtam, hogy megtaláltam a
megoldást? Igen! Előre megyek, és várni foglak titeket!

"TIKK"

Ahogy belépek a kapszulába szemem elé idegen világ tárul. Lenyűgöz összetettsége, kifinomultsága.
Mintha csak filmet nézne az ember: mindenütt modern kütyük és színes gombok, melyek fényei
szentjánosbogarak táncára emlékeztető módon játszadoznak egymással. A kapszula egészét kitöltő
tér közepén található a két épphogy elférő hibernálókamra. Örülök, hogy szinte semmit nem kell
csinálnom. Ahogy az oktató is mondta, folyamatosan kapcsolatban lesznek velünk, mindent kézben
tartanak.
Neki készülök, és egy hatalmasat szippantok a levegőbe. Gép- és műanyagszag terjeng, kissé
szúrós, ám most mégis, mindennél kedvesebb számomra. A remény szaga.
Mielőtt befekszem a hibernálókamrába, pánikszerű érzés lesz úrrá rajtam. Nem látom sehol A
Mezsgyét. Ez nem lehet! A Mezsgye nélkül Annie-ék képtelenek lesznek utánam jönni, márpedig
csak egy kapszulára volt pénzem! Szólnom kell, mielőtt… Áh! Az irányítópult alatti fémdobozban
van, hogyan is felejthettem el. Hisz nekem kell majd üzembe helyeznem. Még jó, hogy odafigyeltem
az oktatáson. Minden rendben lesz!
Befekszem a hibernálókamrába, megnyomom a fagyasztási folyamatot indító gombot, és
mosolyogva hunyom be szemeimet.

"TIKK"

… ahogy az ódon bútorok illata keveredik a teraszról bekúszó frissen főzött kávé aromájával,
ráeszmélek, milyen nyugodt napom is van ma. A beszűrődő napfény – mely lágy melegségével
szerető anyaként simogatja combom – tökéletes társam e csöndes, meghitt pillanatban.
Egyszer csak ösztönösen húzom félre fejem, a mögöttem lévő falon egy csésze robban darabjaira.
– Nem bírom már tovább! – üvölti Annie, a feleségem. – Elmegyek, és soha többet nem jövök
vissza!

1341-es űrkapszula
Úti cél: A CA–6004-es számú bolygó
Küldetés: A célszemély(ek) eljuttatása a CA–6004-re kolonizálás céljából. A bolygó benépesítése,
utódok felnevelése, egy új társadalom kialakítása.
Személyek száma: 1
Hibaüzenet: Idegen eredetű objektummal való ütközés. Meghibásodás! A jármű letért pályájáról, a
kapcsolat a központtal elveszett.

A kapszulában lévő sötétséget csak a hibaüzenetet kísérő, időszakosan ismétlődő piros jelzés
szakítja félbe, melynek fénye a hibernálókamra deres felületén törik meg. A búra alatt egy férfi
fekszik, arcán mosoly, vonásai békéről árulkodnak. Az Űr végtelen csendje, nyugalmat árasztó
atmoszférája egy ponton megszakad, kattanó hang hallatszik:

"TIKK"

A hibernálókamra zárórésze melletti számláló utolsó számjegye megváltozik, a kijelzőre ráfagyott

apró, jégvirágszerű képződmények egy pillanatra megremegnek.

A fagyasztás óta eltelt idő: 1718 év, 247 nap.