Esszékérdések (Gazdaságtörténet) Prof. Dr.

Szávai Ferenc

1. A hűbéri gazdaság- és társadalmi rendszer jellemzői

10 pont
A hűbéri rendszer nem egy időben és egyforma intenzitással keletkezett Nyugat-
Európában. Kialakulásának pontos idejéről vita van a szakirodalomban is.
Mindenesetre lényegi eleme volt a katonai szolgálat, aminek fejében a földbirtokos,
vagy hűbérúr (sok esetben uralkodó) földbirtokot adott a katonai szolgálatot teljesítő
lovag számára. Ez egyben hűségesküt is jelentett, illet mindkét fél kötelezettségeit
tisztázták. Ennek megfelelően létre jött egy hűbéri lánc, amelynek összetétele az
egyes országokban eltérő lehetett. Inkább gazdasági rendszer volt ez, központja a
nagybirtok, amely ellátta a háborúzó katonaságot, ugyanakkor ezáltal jelentős
modernizációs szerepre tett szert, Európa gazdaságilag a világrészek közötti
versenyben élre tudott ugrani. Jelentős eltéréseket lehet tapasztalni a Rajnától keletre
eső területeken, itt nem a nyugati klasszikus hűbériség honosodott meg.
Magyarországon ennek egy speciális és összetett változata a „familiárisi” rendszer.
Gyakorlatilag a nagy földrajzi felfedezések idejére ez a gazdaság készen állt a
kapitalista forma bevezetésére, ám politikailag még nem, így a felfedezések
segítségével kitágították a fejlődés kereteit. Ebben a társadalomban a termelők
alapvetően önellátásra termeltek, nagy volt az analfabéták aránya. A termelés
lényegesen függött az időjárás viszontagságaitól. A hatalomgyakorlás autokratikus
volt. A népesség bizonyos mértékben nem növekedett, a demográfiai fékek hatására
is egyfajta egyensúlyi állapotban volt a születési és halálozási ráta.

2. Modernizáció és megkésettség a Habsburg Birodalomban

10. pont

Az európai modell – Egymásra hatás. Itt is vannak fejlődési szintkülönbségek. A

Habsburg Birodalom ekkor laza konglomerátum. A kameralisták szerepe a gazdaság
fejlesztésében. Magyarország szerepe a birodalom fenntartásában. Kölcsönös
előnyök, vagy kényszer?

1. Eltérő fejlődésű államok hatnak egymásra

2. Peremzónák: időbeli késés
3. A legszükségesebb feltételek már kialakultak, akkor gyorsabb az itt történő
haladás
4. Nem annyira elmaradottság jellemezte a térséget, mint inkább a nagyobb
távolság és feszültség

Eckhart Ferenc kiváló gazdaságtörténész és szakíró véleménye szerint:

1. Magyarország és Ausztria a XVIII. század elején lényegében véve ugyanazon

gazdasági és társadalmi szinten élt, fejlődésük Mária Terézia korában tért el
egymástól;
2. Ez az eltérés, vagyis Magyarország lemaradása a bécsi udvar
gazdaságpolitikájának volt következménye;
3. E gazdaságpolitika egyre szigorúbb és fojtogatóbb volt, egyre mélyebbre
nyomta Magyarország gazdaságát, főleg iparát.
 - a tételek nem bizonyultak igaznak
- Magyarország előnytelen helyzetben lépett a XVIII. századba, az
egyenlőtlenséget és ipari elmaradottságot nem az osztrák gazdaságpolitika
hozta létre
- nem hanyatlás, hanem gazdasági növekedés.

3. A jobbágyfelszabadítás (1848) jelentősége és hatása a magyar gazdaság

átalakításában. 10 pont

A törvény valójában „szűkkeblű”, mert csak az úrbéri telki állományra vonatkozott

csak egyértelműen. Kimondta a személyes szabadságot, a polgári tulajdont és a
kárpótlást. Mindenekelőtt megszűntette a kényszermunkát (robotot) és a törvény előtti
egyenlőséget, mindemellett több korábbi kényszer alól mentesítette a jobbágyot.
Valójában a gazdasági mellett számos társadalmi következménye volt. Jelentősége
ebből a szempontból rendkívüli. Jelentős volt az összefüggés a Mária Terézia
urbáriumával, mert ez volt az alapja a jobbágyfelszabadításnak. Ez azonban a
magyarországi földterület 75%-át érintette, sok bizonytalan sorsú föld maradt, illetve
perek egész sora indult el.
Az első kárpótlási jegyeket ekkor bocsátották ki Magyarországon. A személyes
szabadság mellett több adónemtől szabadultak meg a jobbágyok, nemzetőri
képességet nyertek és választójogot. A társadalmi hatása tehát óriási, még akkor is, ha
John Komlos szerint mintegy 1-1,5% volt a mezőgazdasági összkibocsátásban a
kényszermunka felszámolása.

4. A vámunió (1850/51) jelentősége és hatása a magyar gazdaság átalakításában.

10 pont

A vámunió biztosította a két birodalom fél között a vámmentes cserekereskedelmet.

A magyar mezőgazdasági termékek így a világpiaci árnál jobb értékesítési
feltéttelekre találtak. Ez a terület adta Magyarország számára a gyorsabb gazdasági
növekedés alapját, ugyanakkor az osztrák és cseh ipar számára is biztosított volt a
magyar piac.
Az agráripari munkamegosztás
Agrárjellegű, élelmiszer- és nyersanyagtermelő ország, valamint egy iparosodottabb
ország közötti munkamegosztás
A magyar lakosság 76%-a mezőgazdaságból élt: a magyar külkereskedelem
cserearányai a közös vámterületen 35%-al javultak
Azonban a vámkülföldi kereskedelem cserearányai tartósan romlottak
A tőke, a fejlett technika és a szakképzett munkaerő importja a Monarchia nyugati
országaiból realizálódott. A dualizmus időszaka alatt Magyarországon lévő ausztriai
honosok száma: 57 –ről 154 ezerre, az Ausztriában lévő magyar honosok száma: 88 –
ról 295 ezerre nőtt.

 A magyar gazdaságba 7-8millárd külföldi tőkét fektettek be

 Osztrák tőke szerepe a Magyarországi hiteléletben, bécsi <-> budapesti
nagybankok
 Gátolta vagy segítette Magyarország iparosodását?

2
  Szabad versenynek egyaránt voltak előnyei és hátrányai
 A magyar ipar növekedése jóval gyorsabb volt, mint az osztráké
 Elmaradott iparágak gyors fejlődése - ipar szerkezete kiegyenlítettebb
 Felgyorsuló technikai fejlődés - jó lehetőség

Magyarország részt vehetett a magasabb szintű integráció formákban. Közös

vállalatok a közlekedésben: Dunai Gőzhajózási Társaság, Osztrák-Magyar
Államvasút Társaság, Déli Vasút. Közös vállalatok a legtöbb iparágban: vas- és
gépiparban, textiliparban, mezőgazdasági gépiparban és a villamossági iparban.
Üzleti kooperáció változatos formái: a piac felosztása, a termelés specializációja, stb.

5. Jellemezze a dualizmus gazdasági rendszerét!

15 pont
Az Osztrák-Magyar Monarchia reálunió volt, viszonylag nagy önállóságot élvezett
mindegyik birodalom rész. Voltak közös gazdasági és ún. dualisztikus ügyek.
Mindkét állam fizetett a közös költségek fenntartására egy bizonyos összeget, aminek
95%-át a közös hadsereg emésztette fel. Mindemellett a közös költségek fedezetét
adták a vámbevételek. A dualizmus során Magyarország jelentős gazdaági
növekedést mutatott, különösen az ipari fejlődést nézve. A mezőgazdaság
modernizációja azonban nem teljesedett ki. Ennek oka volt éppen a Monarchia közös
piacán a gabona értékesítése nagyobb haszonnal járt, mint más termékeké, a kivitel
ehhez igazodott. Ugyanakkor az Osztrák-Magyar Monarchia egészében gazdasági
fejlődését tekintve csak közepes mutatókat produkált. Végeredményben
Magyarországon az ipar, ha szerény mértékben is, de növekedett, de még mindig
meghatározó volt a mezőgazdaság hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez.

6. Az államháztartási egyensúly problémája, majd helyreállítása a

Monarchiában
15. pont
A dualista magyar állam első szabályszerű költségvetési év 1868 volt. Az állami
kiadások 1868-1873 között 147,5 millió forintról 251,2 millióra növekedtek. 70%-os
kiadásnövekedésre 18%-os bevétel jutott. A hiányt kölcsönök felvételével kellett
pótolni. 1869-1889 között minden évben hiány mutatkozott, a deficit évi átlaga
mintegy 40 millió forintra rúgott.
A modern polgári állami apparátus kiépítése amúgy is költséges volt. A tisztviselői
kar, a honvédség és az oktatás jelentős áldozatokat kívánt. Az állami ügyek költségei
5 év alatt 25 millióról 59 millióra növekedtek, amihez járult még a közös ügyekre
fordított 30 millió körüli összeg, s az osztrák államadósságok átvállalt törlesztései és
kamatterhei.
A magyar állam fő bevételi forrás volt az adó volt. 1890-ben az egyenes adók az
állami bevételek 42,7%-át tették ki, a közvetettek pedig 57,3%-ot (1890). Az
előbbiben a földadó (14,8%) és a jövedelmi adó (11,8%) volt a legszámottevőbb. A
közvetett adók esetében pedig a dohány, só és lottó (27%), fogyasztási adók (18,4%)
és a bélyegek és illetékek (11,9%). Az adók nem szolgáltattak elegendő bevételt az
állam működtetéséhez, ezért előbb a bankóprést eszközéhez nyúltak, majd az
államkötvényeket bocsátottak ki a nemzetközi piacokon. Összességében 1868-1890
között az egyenes adók csökkentek 47,3%-ról 42,7%-ra, a közvetett adók pedig
52,75-ról 57,3%-ra nőttek. 1868-1890 között Ausztriában 72%-kal, Magyarországon

3
pedig 142%-kal emelkedtek az állami kiadások. Az államadósságok az állami
kiadások 30,1 illetve 34,7%-at tették ki 1868-1870 illetve 1886-1890 között. A
legnagyobb tételt az adósságszolgálat tette ki, a közös ügyek finanszírozása 15,6%
illetve 10,03%. A korszakban a fél évszázad alatt az állami bevételek több mint
hatszorosára, a kiadások öt és félszeresére emelkedtek. A bevételek többsége adókból
jött létre.
Az állam gazdaságfejlesztő tevékenységére ösztönző hatást gyakorolt, hogy kedvező
fordulat állt be az állami pénzügyek terén az 1890-es évektől. Wekerle Sándor és
Baross Gábor erőfeszítései nyomán sikerült helyreállítani az állami költségvetés
egyensúlyát. 1886 és 1893 között a bruttó állami bevételek 60%-kal emelkedtek,
részben az adórendszer reformja, részben pedig az állami üzemek fejlesztése és
jövedelmezővé válása következtében. Az adóalapok kiszélesedtek. A súlypont a föld-
adóról, a dohány- és sómonopóliumról, a személyes kereseti és a jövedelmi pótadóról
áthelyeződött a különféle fogyasztási és forgalmi adókra. Az adórendszer reformja
tehát elsősorban a tőkés profit, a forgalom és a fogyasztás gyors növekedéséből
származó bevételi forrásokat aknázta ki sikeresen.
A helyi adók súlyosabbak voltak az államiaknál. A vármegyei, városi és községi
pótadók, egyéb közterhek együttes összege 1880-as évek elején 40 millió, a
világháború előtti években már több mint 150 millió koronát tett ki.
A közkiadások összege nagyobb Magyarországon, mint a fejlett tőkés országokban,
itt egynegyede a nemzeti jövedelemnek, a közüzemek kiadásának a beleszámításával
egyharmadát. Az állami kiadások alakulásában legszembetűnőbb az oktatásügyi
kiadások gyors növekedése. A közös ügyekhez való hozzájárulás (ami egyébként
95%-ában a közös hadsereg költségeit fedezte) abszolút összegben is csökkent az
1890-es években, főleg a közös vámtételek gyors növekedése következtében, amit a
közös költségek fedezésére fordítottak.
A világháború előtt megnövekedett katonai kiadások a magyar államháztartásra is
súlyos terheket róttak. Mint ahogy már említettük a magyar állam a kiegyezést
követően jelentősen eladósodott: az államadósság állománya 1868-1890 között
félmilliárd koronáról négymilliárdra emelkedett.
A tőkés országok eladósodása ekkoriban szükségszerű és normális jelenség volt. 1888
és 1892 között - a Rothschild csoport közreműködésével és Kornfeld Zsigmond, a
Magyar Általános Hitelbank igazgatójának az irányításával - sikerült a korábbi
kedvezőtlen feltételű államadósságokat 4,5% illetve 4%-os járadékkölcsönre
konvertálni, s ezt követően az adósságteherrel kapcsolatos kiadások növekedése
megállt.

7. Mutassa be a dualizmus-kori bankrendszer fejlődését, a külföldi tőke szerepét

a gazdaság fejlődésének finanszírozásában!

10. pont
Elsőként a tőkeimport kérdését vizsgálva a dualizmus korszakában mindvégig fontos
szerepet töltött be a külföldi tőke, igaz nem egyforma nagyságban és intenzitással. Az
első szakasz jellemzője, hogy a gazdasági fejlődésben meghatározó volt, aztán
kiegyenlítődött és z utolsó szakaszban már a belső tőkeakkumuláció meghatározó
mértékű volt. Végeredményben a dualizmus teljes szakaszában az arányuk 60:40 %-
ot mutat a belső felhalmozás javára. Érdekesség, hogy ezen „külföldi” tőke döntő
többsége a birodalom másik feléből érkezett. Mintegy 21 milliárd koronát
invesztáltak a magyar gazdaságba, ebből 16-17 milliárd konkrétan beruházás volt.

4
A bankrendszer stratégiai ágazat, néhányan a modern gazdaság alkimistáiként is
tekintik találóan a bankárokat. Az Osztrák-Magyar Monarchia bankrendszere a 19.
század második felében épült ki. A nagybankok részvénytársasági alapon működtek.
A külföldi tőke segítségével (kereskedelmi bankok) részben belső megtakarítások
(takarékpénztárak, hitelszövetkezetek, népbankok). Az 1864-ben alapított Budapesti
Áru- és Értéktőzsde a bécsi börze árnyékában ugyan, de mégis egy új értékpapírpiac
megnyitását jelentette a Monarchiában.
1873. május 9-ét "fekete péntekként" könyvelte el a bécsi tőzsdetörténelem.
Megbénult az értékpapír-forgalom, az addig meredeken emelkedő árfolyamok
zuhanni kezdtek. Egy csapásra véget vetett a szédületes iramú fejlődésnek. 1880-tól
vett ismét lendületet a hitelszervezet fejlődése. A másik fejlődési tényező volt, hogy a
honi bankrendszerben a jegybankot dualista alapon átszervezték (Osztrák Nemzeti
Bankot (Österreichische Nationalbank 1816, 1878-ban Osztrák Magyar Bankká
szervezték át). Az egyik volt a Raiffeisen egyletek mintájára 1886-ban a
Pestvármegyei Hitelszövetkezet, amely majd az 1898. évi XXIII.tc alapján Országos
Központi Hitelszövetkezetté fejlődött. A jelzálogkölcsönök több mint 70%-át
földbirtokra, főleg középbirtokra adták. A megállapítás indokolt, hogy a bankok
egyetlen országban sem játszottak olyan szerepet a tőkés gazdaság finanszírozásában,
mint az Osztrák Magyar Monarchiában. 1893-ben tért át a monarchia az
aranystandard rendszerre, de törvényes fizetőeszköz maradt az ezüstvaluta is, ezért
nevezték „sánta valutának”.

8. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának gazdasági hatásai

10. pont

Magyarország elveszítette a fejlődésében kulcsfontosságú közös piacot, ezzel

szemben új államok protekcionalista politikájával találta magát szembe. Hosszabbak
lettek a vámhatárok, a Monarchia egykori területén több pénzrendszer került
bevezetésre.
Elsősorban a területvesztés a nemzeti vagyon elvesztését is jelentette, mert a trianoni
békeszerződés cikkelyei alapján az az utódállamokhoz került. Ezért kártérítéssel
tartoztak, de ezt vonakodtak megfizetni. A békeszerződés foglalkozott a közadósság
és az államkincstári adóság hovatartozásával. Az egykori hadiadósság teljesítésében
kimondta a két államalkotó fél felelősségét, viszont az Osztrák-Magyar Monarchia
idejéből származó államadósságot arányosan a nemzeti jövedelmi mutatók, népesség,
stb. alapján osztotta fel a jóvátételi bizottság. Mindezek mellett fontos volt a
magánszemélyek jogvédelme, azon személyeké, akik esetlegesen a korábbi határokon
kívül rekedtek. Felszámolták az egykori közös értékeket és szervezeteket, egyrészt
megállapodással, mint az Osztrák-Magyar Bankot, illetve döntőbírói ítélettel, mint a
közös vagyont és államadósságot.

9. Az első világháború hadigazdasága. Finanszírozás, következmények.

10 pont
Az első világháború kitörése mutatta azt a konfliktust, hogy Európa legtöbb országa
már sikeresen gyarmatosított, a lehetőségeket kihasználták, elterjedt az európai
jogrendszer. Mivel ez nem volt tovább bővíthető, a későn fejlődő országok
gyarmatszerzése csak konfliktusok árán volt megvalósítható, ami az első világháború
kitöréséhez vezetett. Már a háborúra fordított összegeket vizsgálva, gazdasági

5
szempontból a szövetséges (antant) hatalmak győzelme látszott reálisnak, különösen
az Egyesült Államok beavatkozása után. Az Osztrák-Magyar Monarchia mindkét
államában csak a központi bank kölcsöneiből és a hadikölcsön kötvények kibocsátása
segítségével finanszírozták a háborút. Ezt az adósságot nem osztották fel az
utódállamok között, ez a két hadviselő fél kötelezettsége volt. Jelentős volt a
hadiveszteség, ugyanakkor a vereséget lassan gazdasági összeomlás követte. A
háború felemésztette Magyarország két és fél békés évének teljes nemzeti jövedelmét.
A háború alatt korlátozó intézkedéseket vezettek be és biztosították a termelés egyre
nagyobb állami irányítását. Fejlesztették a fegyverkezéssel és a hadiiparral
kapcsolatos gazdasági ágazatokat. A háború következménye volt a teljes gazdasági
kimerülés és a nyersanyag hiány.

10. Ismertesse a háború és a trianoni békeszerződés hatását a magyar

gazdaságra
15. pont

Keynes nagyon borúlátó, mert szerinte a békeszerződés nem tartalmaz semmit

Európa gazdasági újjáépítésére - semmit, ami a legyőzött központi hatalmakat jó
szomszédokká tenné, semmit, ami stabilizálná Európa új államait, semmit, ami
helyreállítaná Oroszországot. Sajátos tény, hogy a szemük láttára éhező és felbomló
Európa gazdasági problémája volt az egyetlen kérdés, ami iránt nem lehetett
felkelteni a Négyek érdeklődését.
A terület- és a népességváltozás e drasztikus mérete teljesen új és roppant
kedvezőtlen feltételeket teremtett a nemzetgazdaság számára, olyanokat, amelyek
következményei még máig meghatározóak. A népsűrűség a történelmi államterületen
64,6 fő/km2, 1920 után pedig 82,1 fő/km2. Ez az arány sűrűbb volt, mint az elcsatolt
területek bármelyike, a megmaradó magyar terület, mint az ország gazdasági és
forgalmi életének eddig is fontos gravitációs pontja. A problémát az jelentette, hogy
ezzel a népsűrűséggel Magyarország elérte a fejlett ipari országok népsűrűségét, s az
iparilag viszonylag fejletlen agrár országnak kellett akkora népsűrűséget eltartania,
amely még legfejlettebb ipari országok népsűrűségét is meghaladta.
A közös vámterület tulajdonképpen a belső piac szerepét látta el az osztrák és cseh
ipar (gyors városi fejlődés és városi lakosság felduzzadása). A bomlás után Ausztria
és Csehország Magyarország számára vámkülfölddé változott. Ez egyben azt
jelentette, hogy a magyar kivitel a világpiaci árak játékszerévé vált.
Jelentősen megváltoztak a mezőgazdaság belső piaca, szerkezete és
exportlehetőségei. Iparosodottabb terület volt az új, de az alapvető ipari nyersanyagok
lelőhelyei kívül estek az új országhatárokon.
A háború után megrekedtek azok a termelési és értékesítési kapcsolatok, melyek
évszázadok alatt jöttek létre. Az új ország terület nehezen állt át a fellépő hiányok és
nehézségek leküzdésére (korábban egy nagyobb gazdasági egység része).
Jelentős volt az infrastrukturális veszteség, a vasútvonalak hossza és járműpark
elvesztése.
A tőkés hitelszervezet a dualizmus idején a századfordulóra már megfelelt egy tőkés
gazdaság követelményeinek. Közép Európában a világon egyedülálló szerepe volt a
gazdaság finanszírozásában, különösen az ipari vállalkozások támogatásában.

6
11. A népszövetségi kölcsön ügye az 1920-as évek államháztartási egyensúlyának
összefüggései. Hitel vagy piac?
15 pont
A magyar pénzügyi kormányzat hosszas kísérletezés után arra az álláspontra
helyezkedett, hogy a gazdaság helyreállításához hitelfelvételre van szüksége. Mivel
ehhez a kisantant országok előzetesen hozzájárultak, így került sor a hiperinflációt
enyhítő népszövetségi hitel felvételére. A magyar gazdaságnak ebben a szakaszban
komoly szüksége volt a tőkeinjekcióra, ugyanakkor más országok, így Ausztria is erre
az álláspontra helyezkedtek. Ez a hitel azonban kamatait tekintve kétszerese volt a
korabeli hitelkamatoknak, egyszóval jelentős visszafizetési terhet jelentett.
Párhuzamosan folyt az új jegybank megteremtésének gyakorlata, amelyhez az Angol
Bank Norman Montague vezetésével kínált tőkeinjekciót. Ez lehetővé tette a magyar
valuta stabilizációs árfolyamának kialakítását, amelynek feltétele volt, hogy a magyar
valutát az angol font árfolyamához igazították. Később ez a magyar valuta felöl
értékeléséhez vezetett. De a hitel elindította a többi hitel áradatát, így sikerült legyűrni
az inflációt és megvalósítani 1925-re az államháztartás egyensúlyát. A népszövetségi
kölcsön, ha más talajon is, mint Ausztriáé, sikerrel támogatta a magyar
rekonstrukciót, amely része volt Anglia offenzív pénzügyi politikájának közvetlenül
az első háború után. Bizonyos fejlődés és előrehaladás után viszont a legfontosabb
kérdés immár nem a hitel, hanem a piac felé fordult.

12. A világgazdasági válság és fegyveripari konjunktúra

15. pont

Magyarországon 1930 júliusában vezették be az ún. boletta rendszert, amikor az

agrárárak rohamos csökkenésének az ellensúlyozására hozták létre és négy éven át
volt érvényben. Ennek értelmében minden eladott mázsa gabonához 3-6 Pengő
ártámogatást adott az állam, amikor előírta, hogy a vevő a piaci ár kifizetése mellett
mázsánként 1-1 bolettát (ennek értéke 3-6 pengő között változott a jelzett években) is
köteles volt fizetni, amit azután az eladó az adófizetésnél használhatott fel. Ez
azonban csak a kezdet volt, az állami beavatkozás újabb hulláma 1934-től
bontakozott ki. Az állam ekkor tért rá az értékesítés monopolizálására. Félig állami
szövetkezetek útján monopolizálta az agrártermékek kereskedelmi tevékenységét.
Súlyos megrázkódtatást szenvedtek a térség agráripari országai, Magyarország és
Lengyelország. A magyar ipar válság által legélesebben sújtott ágai a termelési
javakat előállító iparok, elsősorban a vas- és fémipar, az építőanyag-ipar, a gépgyártás
együttes termelése az 1932-es mélyponton a válság előtti szint 52%-ára esett vissza.
(Ezen belül a gépgyártás 45%-ra, a nyersvas termelés 10%-ra, a vasérctermelés 20%-
ra zuhant vissza). A magyar gazdaság ebben a drámában súlyos exportkényszerrel
küzdött, immár nem a hitel vetődött fel, hanem a piac megszerzésének szükségessége.
A válság gyakorlatilag hadiipari konjunktúrába nőtt át, napirendre került az ország
hadiipari potenciáljának fejlesztése. Az állam háborús kiadásai, ami beruházás és
megrendelés formájában jutott az iparnak, az 1938-1939 közötti időszakban kereken
16 milliárd pengőt tettek ki. Ez lekötötte a nemzeti jövedelem 22%-át. A folyamatot a
győri program indította el. De messze túlmutatott azon.
1938. március 5-én Darányi Kálmán Győrben meghirdette az "egymilliárdos
programot", ami öt évre szólt és hadsereg-fejlesztési programként látott napvilágot.
A program nem volt más, mint a február 3-i Huba elnevezésű hadfejlesztési terv
gazdasági megalapozása. Ebből 600 milliót közvetlenül a fegyverkezésre, 400 milliót
közvetett védelmi fejlesztésre szántak. A ütemezését 5 évben határozták meg, az elsőt

7
1940 végéig tervezték végrehajtani (ez a legszükségesebb fejlesztéseket foglalta
magában). Ez jelentette a katonai célú kutatások megindítását, a magyar ipar egy
részének a hadigazdálkodásra való átállítását, a hadsereg legalapvetőbb fegyverekkel
való ellátását. A második lépcsőben már egy megalapozott hadsereg minőségi és
mennyiségi továbbfejlesztését tűzte ki célul.
A 400 millióból finanszírozták a mezőgazdaság, közlekedés, infrastruktúra és
bányászat fejlesztését. A program célja, öt év alatt 1 milliárd pengő előteremteni és
elosztani. Ennek finanszírozását hosszú, illetve rövid lejáratú kölcsönök, valamint
egyszer vagyonadó kombinációjaként akarták megoldani. A 400 milliót kölcsönből, a
600 milliót pedig az egyszeri vagyonadóból.
A közvetett kiadásokra szánt 400 millió elosztása az alábbiak szerint alakult: 210
millió pengőt fordítottak az infrastruktúra fejlesztésére, 20 milliót a mezőgazdaság
fejlesztésére, 19 milliót a mezőgazdasági értékesítés fejlesztésére, illetve a
szolgáltatások fejlesztésére, 75 milliót mezőgazdasági hitelnyújtásra, valamint 30
milliót a népoktatásra, 36 milliót az ivóvíz ellátására és egyéb szociális fejlesztésre, a
fennmaradó 10 milliót a bányászat és a nyersanyagkutatás támogatására.

13. Magyarország a második világháborúban, finanszírozási gondok

10. pont

A gyáripari termelés indexe folyamatosan nőtt, 1940-ben az ipari termelés még 11%-
kal nőtt, de ezt követően csökkent. A Szovjetunió elleni háború viszont elindította a
második hadiipari konjunktúrát. Mindez a munkabérek jelentős emelkedését is
jelentette
Az állam háborús kiadásai (beruházások és megrendelések) formájában jutott az
iparnak, 1938-1939 között kereken 16 milliárd pengőt tett ki, ez a nemzeti jövedelem
22%-át kötötte le.

A gyáripari termelés háborús növekedése

Év A
gyáripa
ri
termelé
s
növeke
dési
indexe
1938 100
1939 121
1940 133
1941 130
1942 135
1943 142
Forrás: Csikós Nagy Béla, 100. o.

A második hadiipari konjunktúra a Szovjetunió elleni támadás után következett be. Itt
a repülőgépmotor-gyártás meghonosodása érdemel említést.

8
Az állami beavatkozás a nyersanyag és az energiakérdés megoldásában, a
nyersanyagtermelésben érvényesült elsősorban. 1940-ben jelent meg rendelet a
mezőgazdasági termékek zárolásáról. 1941-ben elrendelték a zsírbeszolgáltatást is, a
fejadagokat állapítottak meg a sertészsírra, zsiradékra - szalonnára, valamint a
gabonára. 1942-ben a termények igénybevétele jelentős mértékben fokozódott.
A termények értékesítése továbbra is monopolizálva volt. 1942-ben új beszolgáltatási
rendszert léptettek életbe: az ún. Jurcsek-féle rendszert, amely azt célozta, hogy az
állam állandó nagyságú termékmennyiséggel gazdálkodhasson. A beszolgáltatást a
szántóterület kataszteri tiszta jövedelem után vetették ki. A rendelet szerint a
beszolgáltatási kötelezettség a szántóföld kataszteri tiszta jövedelmének minden
aranykoronája után 50 kg kenyérgabonával volt egyenlő. A német tartozások egyre
növekedtek: 1941-ben 326 millió pengő volt, 1942-ben már 558 millió lett. 1943-ra a
német tartozások összege közel egymilliárd, majd 1944-ben 2 milliárd pengőt tett ki.
A német tartozásokkal együtt a hadikiadások is növekedtek: 1941 20%, 1942 28%,
1943 35% és 1944 44%. A deficit az 1938. évi 100 millió pengőről 1943-ra 2 milliárd
pengőre emelkedett. Ezek kezelését kölcsönök felvételével oldották meg. Az egész
bankjegyszaporulat 42%-át a német adósság okozta. A háború éveiben ez a tartozás
4765 millió pengőt, a bankjegyforgalom 1938-1944 között 11 357 millió pengőt tett
ki.
A gyáripar vertikumai mellett jelentős maradt a kisipar, hiszen a foglalkoztatási
aránya elérte a 35%-ot. A nagyipari megrendelések sok esetben komoly
megrendeléseket jelentettek a kisipari üzemek számára.

14. Háborús veszteségek és jóvátétel kérdése 1945 után.

10 pont
A második világháború, mind méreteiben, mind nagyságrendjében különbözött az
elsőtől. Magyarország német szövetségben vett részt a háborúban, amely azzal a
következménnyel járt, hogy elveszítette az ország a két világháború közötti területi
gyarapodását. Mindemellett jelentős volt nemzetközi összehasonlításban is az
emberáldozatok száma, áldozatul esett a magyarországi zsidóság egy jó része.
Nemzetközi összehasonlításban az Egyesült Államok jelentős nemzeti jövedelem
növekedéssel került ki a háborúból, addig Európában a növekedési mutatók
visszaestek. Magyarország is, mivel hadszíntér volt, egyrészt a lakóházak pusztulása,
a nemzeti javak elhurcolása volt jelentős. Így Magyarország a nemzeti vagyonának
mintegy 40%-át elveszítette. Mindemellett az infláció az 1938. évi adatokhoz képest
jelentősen változott, nőtt a forgalomban lévő papírpénzmennyiség. Jelentős volt
Németország klíringtartozása, amely megszerzésére esély nem mutatkozott. Mivel
jelentős volt a pengő árfolyamának a gyengülése a dollárral szemben, így a külföldi
valutában jegyzett államadósság jelentősen nőtt, de a pengőben vezetett belső adósság
is nyomasztó súllyal jelent meg a gazdaságban.
Magyarország a párizsi békekonferencián vesztes országként vett részt, ekkor már
javában zajlott a magyarországi és az Európában élő németek kitelepítése. A koalíciós
korszak miniszterelnökének minden törekvése ellenére a párizsi békeszerződé
Magyarország számára negatívummal zárult. Jelentős jóvátételi összegeket
állapítottak meg, ebből a 300 millió dollárból Szovjetunió kapott 200 milliót, de
ekkor a szovjet gazdaságnak erőforrásokra volt szüksége, így a térségben
(Magyarországon is) gyárakat szereltek le és vittek el, illetve vegyes vállaltokat
alakítottak. Valójában a tényleges jóvátétel összege így a kiszállítási költségek
terheivel együtt sokkal jelentősebb volt a megállított összegnél. Mindemellett

9
Csehszlovákiának 30 millió és Jugoszláviának 70 millió dollárt kellett
Magyarországnak fizetnie. Ha a nemzeti vagyon egyes tételeit nézzük ez a jóvátétel
egészen az ötvenes évek elejéig jelentős, sokszor 1/3-ad, vagy több kiadást jelentett a
nemzeti jövedelemből.

15. Infláció és stabilizáció. Az első „hároméves terv”.

15 pont

A háborús hatások nyomasztóan hatottak a magyar gazdaságra. A forgalomban lévő

bankjegytömeg megnőtt. Az 1939 évi pengő 1946 végén 400 ezer quadrillió
pengőnek felelt meg, 1946 júliusára a pengő teljesen elértéktelenedett. Az új valutát a
forintot 1946 augusztus 1-én vezették be. Ezzel egyidejűleg új árrendszer
bevezetésére került sor (a világpiaci áraktól való elszakadás).
A első „hároméves” terv (1947. augusztus 1 - 1949. december 31) során a
magángazdaság ipari és kereskedelmi intézményeinek államosítása volt a legfőbb cél.
Ennek koordinálására állították fel 1947-ben az Országos Tervhivatalt. Az egész
pénzügyi rendszer államosítására került sor, 1949 decemberében a bányászat, ipar,
közlekedés és nagykereskedelem 100%-a, a kiskereskedelem 30%-a állami
tulajdonba került
A mezőgazdaság termelésnövekedést produkált (pedig az összes beruházás 26%-a
sem került az agrárszektorba. Érvényesült a „tervszerű aránytalanság”, a terhek
növekedése.
Az újjáépítés gazdasági és társadalmi jellemzői: a beruházás fő területe az ipar
(nehézipar), a gazdaság aránytalan fejlesztése (technika, technológia, munkaszervezet
minden érdemi megújítása nélkül). A hároméves terv megindulásáig abszolút
értékben a mezőgazdaság nemzeti jövedelemhez való tiszta hozzájárulása nagyobb
volt, mint a gyáriparé és az energiatermelésé.
A társadalom átrétegződött, a régi államapparátus eltűnt, jelentős veszteségeket
könyvelt el a polgári középosztály. A földtulajdonosok száma nőtt, a közszolgálati
tisztviselőket felváltották munkás származásúakkal. A nők munkavállalásának
terjedése volt jellemző.

16. Az 1968. évi gazdasági reform előkészítése, jellemzői, hatása.

10 pont

A keleti integráció néhány országa kísérletet tett a rendszer megújítására.

Magyarországon az új reformot 1966-ban készítették elő, jelentős vita után, amely a
Társadalmi Szemle hasábjain zajlott. Végül 1968-ban eredetileg 3-5 évre tervezték,
hivatalosan azonban érvényben maradt.
A terv lényege volt, hogy a szocialista rendszeren belül eltöröljék a részletes
tervutasításokat, ugyanakkor vállalati gazdasági alapok létesítése, ezzel a vállalati
önállóságot fejlesszék.
Következő fontos területe volt a bérdifferenciálás, a decentralizálás. Ez egyben
jelentette a vállalati árpolitika kialakítását.
Végül eseti vállalati külkereskedelmi jogosítványt biztosított. A terv megvalósítása
során számítottak a magántevékenység szélesedésére.
Tényleges jelentősége a 70-es években – jelentős eredményekkel párosult.

10
17. A magyar eladósodás. Adósságcsapda a 70-es években.
10 pont

A magyarországi vezető rendszer ebben a korszakban legitimitását éppen annak

köszönhette, hogy a KGST többi országához képest viszonylagosan jobb
életszínvonalat ért el és biztosított állampolgárai számára. Ezt azonban e
forráshiányos gazdaság 1974-től egyre inkább külföldi hitelek felvételével tudta
biztosítani. A hiteleket újabbak követték. A magyar gazdaság az export-import arányt
tekintve mindig is hajlamos volt az eladósodásra, de ez a forráshiány egybeesett az
1973/74. évi olajárrobbanással. Jelentős cserearány romlás következett be, a szovjet
partner is világpiaci áron szolgáltatta a továbbiakban az energiát. Magyarország
esetében 1979-neb kattant az adósságcsapda, ami azt jelentette, hogy azért vettünk fel
hiteleket, hogy a korábbi törlesztés kamatait fizetni tudjuk. A gazdasági lehetőségek
és a mozgástér bezárult. Ugyanakkor ez egybeesett azzal, hogy a Szovjetunió kezdte
korábbi kapcsolatait felülvizsgálni, hiszen neki a térség fenntartása már nem érte
meg, és nyugati hitelekre volt szüksége. A magyar gazdaság 1982-re rendkívüli
körülmények közé került, az adósság mértéke és a gazdaság állapota a
fizetésképtelenség határát súrolta, amikor bátor lépéssel, de csatlakozott az ország a
nyugati pénzvilág vérkeringéséhez, tagja lett a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) és
ez ekkor megoldást jelentett átmenetileg. Az ország lakosságának döntő többsége
ezekről a gazdasági gondokról nem tudott, egyes szakvélemények szerint az
eladósodás tervszerű volt.

18. Jellemezze a keleti integrációt. Mi volt a jellegzetessége, gazdasági működése, a

világpiaci részvétele. Mindemellett a Szovjetunió és a KGST országok viszonyát
mutassa be egymáshoz é a fejlett tőkés országokhoz!
15. pont

A gazdasági növekedésnek négy szakaszát különböztethetjük meg a második

világháború után:
1. A Szovjetunió anyagellátásán és piacán történő gyors növekedés 1950-1966
2. A gazdasági reform hatására működésbe lépő növekedési tényezők 1967-1973
3. Külföldi hitelekkel finanszírozott növekedés 1974-1978
4. Gazdasági stagnálás és válság 1979-1989

Nem sikerült elérni a külgazdasági célokat sem. Önálló magyar külpolitika és a

hagyományos értelemben vett külkereskedelem iránytője is Moszkvára irányult, 1949
januárjában megalakult a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, aminek
Magyarország is alapító tagja lett.
Óriási az aránytalanság volt a Szovjetunió és a kelet-európai országok között
gazdaságilag, népesség és nyersanyag bázis szempontjából is. Szuperhatalom és
csatlós országok viszonyáról van szó. Aszimmetrikus függőség – a lehetőséget
magában hordozta: a kisebbek kihasználására. A kutatások, miszerint Szovjetunió élt-
e ezzel a fölényével meglepő eredménnyel jelentkeztek, miszerint Sztálin halála után
teljesen átalakult a Szovjetunió korábbi kizsákmányoló politikája.
A hatvanas évekre a Szovjetuniónak jelentős nettó költségei keletkeztek. A kelet-
európai gazdasági kapcsolatok leépítésében ez játszhatott komoly szerepet. Ennek
szakaszai: 1. Szovjet kizsákmányolás az első tíz tizenöt évben, 2. Jelentős szovjet

11
támogatás a szövetségeseknek, de az nem jelentkezett a kedvezményezett számára
nyereségként, annak is veszteséget jelentett.
A szovjet kereskedelmi részesedés 1953-ban 34%-ot tett ki, hasonló volt a többi
KGST országgal a kereskedelem. A kereskedelem mintegy 60-70%-át a szocialista
országokkal bonyolították, ez megfelelt a „két rendszer – két világpiac” elvének. A
cél az volt, hogy a közösség minél kevésbé függjön a tőkés világpiactól, hogy ily
módon felkészülhessen egy háború esetén bekövetkező blokádra. A KGST országok
rögzített árakon kereskedtek egymással, 1957-ben vezették be az ún. bukaresti
árelveket. Ennek értelmében ötéves világpiaci átlagárakat vettek figyelembe, és a
szocialista országok terveiben foglalt exportokat és importokat. Ezt átszámították
technikailag rubelre, majd ezeken az árakon számoltak. A maximális autarchiára
törekvő KGST tehát fél szemmel a világpiacra nézett és onnan kölcsönözte az egymás
közötti kereskedelem árait.

19. Tranzíciós gazdaság (rendszerváltás)

10. pont

Az 1985-87 közötti időszak a magyar gazdaságpolitika legnegatívabb évei közé

tartozik. Az adósság megduplázódásával sem sikerült a gazdaságpolitikai célokat
teljesíteni. 1986/87-ben az irányítási válság jegyei is mutatkoztak, a vállalatok
továbbra is államigazgatási függőségbe éltek, az állampolgárokat pedig egy új típusú
adórendszer préselte.
Fontos megjegyezni, hogy a Szovjetunió nagyhatalmi státusának megrendülése egybe
esett az egész közép-európai térség átalakulási igényeivel. Magyarországon nem
voltak drámaiak az események, az átmenet lassú békés jellegű volt. A legtöbb
gazdasági intézkedés feltételezte a szovjet típusú intézményrendszer módosulását, a
jogrendszer demokratizálását, az alkotmány és a külkapcsolatok módosítását, a
szovjet hadsereg távozását. Ezen feltételek nélkül nagyon nehezen mehetett volna
végbe gazdasági átalakulás. Gazdasági szempontból több elvet fogalmaztak meg,
amelyek az alábbiak voltak:

- A magyar gazdaság tulajdonszerkezetét át kell alakítani, az állami tulajdont le kell

építeni, hagy részét magántulajdonba kell adni, nagyobb teret kell engedni a hazai
és a külföldi tulajdonnak.
- A gazdaságirányítást liberalizálni kell, csökkenteni kell az állami redisztribució és
elvonás nagyságát,
- a bankrendszer autonómiáját ki kell terjeszteni, a kétszintű bankrendszert kell
létrehozni,
- a magánipart és kereskedelmet kell erősíteni, szélesíteni kell a
magánvállalkozások lehetőségeit,
- szükség van a magyar termékszerkezet megváltoztatására, az egyoldalú
alapanyag-kitermelő ágazatokat vissza kell fogni,
- a gazdasági egyensúlyt fenn kell tartani, a növekedést vissza kell fogni, nagyobb
teret kell adni a monetáris eszközöknek,
- a nyugati országok felé nyitottabb gazdaságot kell kialakítani, javítani kell a
külkereskedelmi mérlegen,
- a gigantomániás nagyberuházásokat fel kell számolni, a tervgazdasági rendszert
meg kell szüntetni.

12
Szükséges volt az intézményrendszer átalakítása, a gazdasági irányítás
megváltoztatása. 1987. július 1-én új adórendszert vezettek be, létrehozták ennek
irányításával megbízott hivatalt az APEH-t. 1988. január 1-én döntöttek az ÁFA és
SZJA bevezetéséről. A „rendszerváltás” – az átalakítás piaci viszonyok szerinti
felgyorsítása (tulajdonosi réteg gyökeres átalakítása), privatizáció gazdasági válságot,
inflációt és munkanélküliséget eredményezett.

20. A szocialista időszak gazdasági öröksége

15. pont
A szocialista árutermelés jellemzője volt annak a tételnek a hirdetése, hogy a
szocializmus közbeeső alakulat a kapitalizmus és a kommunizmus között, a
gazdálkodást a munka alapján kell megszervezni, mert a termékek szükségletek
szerinti elosztására azok szűkössége miatt nincs mód. Emellett kiemelte ez a felfogás,
hogy a szocialista árutermelés egyszerű árutermelés, amely a kapitalizmust megelőző
fejlődési fokra volt jellemző.
A szovjet típusú tervgazdaság mechanizmusa eltért a kötött gazdálkodástól, amely a
háború alatt Magyarország alkalmazott. Ennek lényeges eltérései:

1. A szovjet típusú gazdálkodás az állami szabályozást központi tervmutatók alapján

valósították meg.
2. A szocialista gazdaság abból indul ki, hogy a fogyasztási javak piaca szabad. Ezen
a piacon csak az ár tölti be az elosztási funkciót. Ezt akkor is alkalmazzák, amikor az
ellátás szűkös és nincs a hatósági árakon olyan árufedezet, amely biztosítaná az
áruforgalom zavartalan lebonyolítását. Ezért vált jellemzővé ebben a rendszerben a
burkolt infláció. A kapitalizmusban a háborús gazdálkodásnak jellemzője a fogyasztói
jegyrendszer.
3. Különbözik az ár- és bérszabályozás azoktól a megkötésektől, mint amit a
háborúban alkalmaztak. Alapvető cél a háborús infláció fékezése, az ár- és bérspirál
kialakulásának megakadályozása. A szocialista árutermelés követelményeihez
igazodó ár és bérpolitika és bérrendszer bonyolult feladat volt, ezt Magyarország
1952-ben hajtotta végre. Ennek lényeges eleme volt a központi árjegyzék, de az
árrendszer nem egységes, a hatósági árképzés a vállaltoknál önköltségen alapult, az
állam árpolitikája az ipari, mezőgazdasági a fogyasztói és külkereskedelmi
árpolitikában formálódott.
A szocialista rendszer gazdaságára jellemző az erőltetett növekedés, krónikus
hiánygazdaság (munkaerőhiány, a kapun belüli munkanélküliség). A gazdasági
vezetés túlzott központosítása, a tervalku, a mennyiségi hajsza. Uralkodó pozíciója
volt az állami, kvázi állami tulajdonnak, jellemezte továbbá a puha költségvetési
korlát. Mindemellett a marxista-leninista párt osztatlan uralma volt meghatározó. De
a fő jellemzője a fent felsoroltak közötti kauzalitás hiánya
Lényege a termelés mennyiségi emelése, a feladatok „hamis sorrendje”, a 100%
fetisizálása, harc a terv lazítása és feszítése körül.
A gyakorlatban valójában két hiba rejlett, hogy a tervalkuban a jobb pozíciók a
gazdálkodó egység oldalán voltak, viszont nem lehetett elvárni, hogy a végrehajtó
egységek saját helyzetüket nehezítsék. Ez magában hordta a pazarlást. A másik a
teljes voluntarizmus volt, amely bármilyen utasítást végrehajthatónak hitt.
Az európai szocialista országok közül Magyarország közepes helyet foglalt el. Az
NDK és Csehszlovákia fejlettebb volt. Lengyelország, Románia és Jugoszlávia
alacsonyabb fejlettségi szintű ország volt.
Strukturális sajátosságok és determinációk:

13
Negatív:
 nehézipar (hadiipari túlsúly)
 tervutasításos módszerek alkalmazása
 sajátos KGST autarchiára való törekvés
 a tercier szektor fejletlensége
 Magyarországon az 1990-es években a piacgazdasághoz közelítő változások
mentek végbe
 Magas nyersanyag- és energia igény
 Elavult technológia és gyenge minőségű terméke
 Soktelepes vállalati keretek

Összefoglalóan: a piacgazdasággal összehasonlítva 1980-as évek végén a magyar

gazdaságban az ipar (nehézipar) dominált. A tercier szektor alulméretezett. A
gazdaságot a nagy nyersanyagigény jellemezte és a nagyüzemekbe és
nagyvállalatokba koncentrált tömegtermelés.

Pozitív:
Az USA-ból exportált termékek segítségével a 70-es években a mezőgazdaság sikerei
 Mezőgazdasági kutatóbázisok, agrárszakemberek
 Mezőgazdasági- és élelmiszeripari specialitások (éghajlati tényezők)
 Magyar gyógyszeripar
 Fizikai, fényforrás-kutatások
 Az állami mellett jelentős a szövetkezetei tulajdon
 A mezőgazdasági termelés nagyüzemek és a kisgazdaságok integrációja

21. Hogyan lettünk az elsőkből utolsók (gazdasági fejlődésünk a rendszerváltás

után)
15. pont
A nyugati eladósodást természetesen a belső fogyasztás növekedésével köthetjük
össze. Ez az életszínvonal szinten tartásával, nemzetközi helyzetünk irányultságával
is magyarázható. De tény, hogy a rendszerváltás során ennek fizetését az új
kormányok vállalták, amit generációknak kell megfizetni. A mérleghez persze a rossz
gazdasági szerkezet a túlzottan nagy társadalombiztosítás is hozzátartozik.
Csikós Nagy Béla 15 milliárd USA dollár nettó adósságállományt feltételez, aminek
igen érdekes a közgazdasági háttere:
60%-át a túlfogyasztás, 20%-át a nem hatékony beruházás és 20%-át a hibás
valutapolitikai műveletek tették ki. Ugyanakkor a rubel folyó fizetési mérleg az
előirányzott 264 millió többlettel szemben 2,6 milliárd rubel aktívummal zárt.
Magyarország a rendszerváltó országok között viszonylag jó pozíciókat szerzett az
euró-atlanti csatlakozás során. A Kádár rendszerben az adósságállomány 60%-a
származott túlfogyasztásból, ezt már csak külföldi hitelekkel lehetett fedezni. A
magyar államadósság hiányának három fontos oka van:

14
- az adósságok magas kamatszolgálata
- elhibázott kormányzati döntések
- a társadalombiztosítás hiányai

Magyarország eltékozolta a rendszerváltásból származó előnyöket, magával hozta a

kádári hagyatékot. A felhalmozódó adósságállományt. Pontosabban tőkehiányt. A
gazdaság zsákutcába került.

15