A. Gilboa, M.

Moscovitch (2002)
Cognitive neuroscience, confabulation, review, model
In: The handbook of memory disorders. A.D. Baddeley, M.D. Kopelman, B. A. Wilson (eds.)
John Wiley and Sons, LTD, UK

„Becsüles hazugság”
Nem világos információk, gyakran önellentmondás, még ha szembesítik hamis gondolataival
akkor is ragaszkodik hozzájuk. Nemcsak szóbeli kijelentések de akciók is. Mindennek nincs
tudatában.
Moscovitch (1989) nyomán klinikai megfigyelések:
• Hiba előhívás kontextusában, van amikor csak időben áthelyeződés de van amikor
minden realitást nélkülöz.
• Nincsen tudatában, gyakran még annak sem, hogy hibás az emlékezete (anasognosia)
• Reflektál, hisz a konfabulációban
• Autobiografikus rekollekció esetében nyilvánvalóbb, de szemantikus formában is
megnyilvánul
(magyarázható a narratív strukturával és ezzel kapcsolatban az emlékezeti stratégia
folyamataival)

Konfabuláció terminusa minőségileg különböző emlékezeti jelenségeket foglal egybe.

Egyfelől, az emlékezés mérsékelt torzulása: betolakodás, túldíszítés, elaboráció, parafrazálás,
valamint az anterográd amnézia tesztekben nyert viszonylag magas téves riasztás.
Másfelől, bizarr asszociációk, a realitás hamis, bizarr módon történő megjelenítése.
Az első mindennapibb, rövidebb és igazság is van benne, de időben áthelyezett.
A második megjelenésésében grandiózus, produktív, fantázidús stabil (állandó, rögzült)
gondolatokat tartalmaz. Emlékezet provokálható. Berlyne nyomán a kettő egészen más
eredetű. Ma Kopelman elkülöníti a konfabuláció spontán és provokált típusát. A spontán
viszonylag ritka és azokhoz az amnéziás sérülésekhez köthető, melyek a frontális lebenyt is
érintik, a provokált a hibás emlékezés általánosabb válasza. Provokált komplexebb,
strukturáltabb válasz. Spontán/provokált felosztás alapján konfabuláció elkülöníthető
félrebeszéléstől, delíriumtól (delusion).

1
A két típus pszichiátriai és neurológiai kórképek elkülönítésében fontos: organikus és
pszichotikus emlékezetsérülés elkülönítése. Mindkettőben megfigyelhető bizarr emlékezés,
amit meggyőződés kísér.

Neuropatológia
Korsakoff’szindróma, aneurisma ACoA, traumatikus agysérülések, szkrelosis multiplex,
fronto-temporalis dementia, herpes simplex encephalitis..
Lézió lokalizációja: PFC ventromediális területe önmagában is felelős lehet

Konfabuláció elméletei

Kompenzáció
Pszichológiai védekezés kihagyásokra: memória rések (hiányok) betömése.
Ehelyett azonban sokkal inkább jellemző, hogy nincsenek tudatában a memória
rendellenességüknek, vagy legalábbis annak jelentőségével. A mediális frontális lebeny sérült
betegek gyakran apatikusak, fásultak, indifferensek a helyzetükkel és a szociális
interakciókkal szemben. Kompenzáció ez ellen szól, valamint az is hogy tartós zavar.
Külső jelekkel szembeni f ogékonyság, szuggesztibilitás is felmerült - igazolás nélkül.

Kompenzáció sokkal inkább másodlagos tünet, személyiség.

Elsődleges tünet lehet az idői rend, a forrás vagy a stratégiai előhívás zavara.

Idői zavar
Korsakoff 1889től fennmaradt hipotézis. Kronológia zavar érzése. Képesek emlékezni az
események tartalmára, de az idői sorrendre nem. Események sorrendje felborul.

Schnider at al. (1996, 2000) hibák minősége alapján konfabuláló személyekre a Temporális
Kontextus Konfúzió (TCC temporal context confusion) magyarázatot javasolja – (ami nem

2
minden konfabuláló személyre érvényes). Eszerint az előző és mostani kontextus
emléknyomai keverednek, elnyomásukra volna szükség. Keveredés automatikus folyamat
nem azonos a forrás emlékezet hibájával. (Forrás hiba inkább dorsolaterális sérüléshez
kapcsolódik, amely a stratégiai értékelő folyamatokhoz rendelhető terület.)

Temporális konfúzió csak nagy idői tartományban érvényes, amire Schnider TCC hipotézise
alapul. Folyamatos felismerési paradigmában (lásd ábra „continuous recognition ) viszonylag
jól teljesítenek, de listák között már rosszul: kontextuális hiba.

Dalla Barba at al (1997, 2000) eltérő nézőpontból tekint rá a temporalitás zavarára. Három
idői dimenziót jelöl meg (múlt, jelen, jövő), amely egyben háromféle konfabulációs zavart is
jelent az epizodikus emlékezet tekintetében. Tulving noetikus/autonoetikus

3
megkülönböztetésére építve - különbséget tesz a tudás tudatossága (knowing consciousness)
és az idői tudatosság (temporal consciousness) között, amely a dolgokhoz való viszonyulást
jelenti. Egyik inkább szemantikus, másik személyes esemény. Csak az utóbbinak van
temporális dimenziója (azaz temporális tudatossága).
Konfabuláció mind a három idői dimenzióban megjelenő zavar. Az elmélet a jövőbeli
emlékekre, tervekre is vonatkozik. Hiányzik a finom keresés a hosszúidejű emlékezetből. A
szemantikus ismeretek is bekerülhetnek az emlékbe. Temporális tudatosság deficit.
(A szemantikus konfabuláció a „knowing consciousness”-ből ered. Ez utóbbi részleges vagy
teljes kiesése kihagyásos, ún omissziós hibákat és nem konfabulációt eredményez.
Általánosan elismert: a temporalitás felborul a konfabuláció során.
Kopelman szerint a konfabuláció magyarázatát alapvetően arra lehet alapozni, hogy számos
időben rosszul elhelyezett esemény visszavezethető valós emlékekhez. Ezzel szemben a bizarr
emlékek, alvásból, fantáziából, jelen ingerek beáramlásából származnak, ez már sokkal
inkább áll kapcsolatban a forrás monitorozással, mint az idői integrációval.
Személyes temporális referencia keret felborulása, ami az epizodikus emlékezet területén
konfabulációhoz vezet. Valós emlékek idői, kontextuális áthelyezése.

Monitorozás
A temporalitás hipotézis általánosabb formája a forrás monitorozás, azaz a realitás
monitorozás hiánya. Azonban ez a konfabulációtól függetlenül is megjelenik. Explicit
folyamat szemben konfabuláció hátterével, ami automatikus.
Gilboa és Moscovitch szerint konfabuláció során a spontán felötlő emléknyomok
monitorozása a gond: ezt megelőzi a stratégia folyamatok általi közeli jelzések megtalálása.
(Forrás monitorozás DL-PFC, Konfabuláció VM-PFC)

Előhívási zavar
Recens és régi (remote) emlékek egyformán, tehát előhívási és nem kódolási zavar.

Előhívás két formája:

Asszocatív jelzésfüggő v. direkt előhívás
Statégiavezérelt vagy indirekt (addig keres amíg az asszociatív memóriára rá nem talál).

4
Utóbbi, a keresést indítja és irányítja a lokális-kontextuális jelzések felé, monitorozza,
emlékezeti célnak megfelelteti: igaz vagy hamis. A megtalált emléket egy tisztább, tágabb tér-
idői kontextusba helyezi, más események viszonylatában.
Moscovitch és Melo (1997) feltételezi, hogy a szándékos, stratégiavezérelt keresési folyamat
sérülése áll a konfabuláció mögött, a kontextuális jelzés megtalálása a gond. Ez a valós
mellett a konfabulált emlékeket is megnöveli az amnéziás személyekkel szemben.
Burgess és Shallice (1996) egészséges emberek keresési folyamatait elemezve hasonló
konklúzóra jutottak. De stratégiai keresés mellett, szerinte monitorozási zavar is fennáll a
konfabuláló személyeknél.
Burgess és Shallice (1997) stratégia előhívás modellje:
(1) Leírási folyamatok (2) szerkesztési folyamatok (3) mediátor folyamatok
(1.) (2.) konfabuláló személyeknél magyarázatot ad. Harmadik adja a bizarr gondolatokat –
ez már túlmutat az emlékezeti zavaron, és hasonlóan mint forrásmonitorozás a laterális
frontális területekhez köthető.

NEUROPSZICHOLÓGIAI MODELL lásd ábra és 335-338.o.

Az emlékek felépítésének folyamata

Stratégiavezérelt előhívás a hippokampális komplexum automatikus előhívásához

kapcsolódik…….kövesd itt következő ábrán az indirekt előhívás útját

Indirekt előhívás
Célokhoz rendelt előhívási mód
Stratégiaformálás (DL-PFC)
Cue-specifikáció (VL-PFC)
Kapcsolatban a HC (ekfória) reiteratív folyamat, megfelelő emléknyom megtalálásáig tart

Ha emléknyom aktivált (direkt vagy indirekt úton) VMPFC intuitív „helyesség érzés”
Gátlás vagy elfogadás - frontális pólussal együttműködve

Modell magyarázata a provokált és spontán konfabulációra:

5
Rövidítések: dorsolaterális/ventrolaterális/ventromendiális prefrontális kortex
(DLPFC, VLPFC, VMPFC)

Kérdések:
(1) Stratégiafolyamatok vagy a helyesség intuitív monitorozása a legfontosabb eleme a
konfabulációnak Moscovitch és Gilboa (2002) modelljében??
Választható kérdés: Vesd össze a 2002-es Moscovitch, Gilboa modellt Gilboa (2006)
modelljével. (lásd olvasmányok)

6
(2) Mi az oka a konfabulációban tapasztalt idői zavarnak?
(3) A spontán és provokált konfabuláció megkülönböztetése.

További alapvető ismeretek:

Racsmány Mihály (2006) Elveszett emlékek In: Kovács Ilona, Szamarasz Vera Zoé: Látás,
nyelv, emlékezet. Typotex, Bp. 161-166.
http://www.google.com/books?hl=hu&lr=&id=vlVEeYsM0yEC&oi=fnd&pg=PT9&dq=konf
abul%C3%A1ci%C3%B3,+FMRI&ots=x0Qy6J4RS0&sig=KhxB-
M3cEzxEs3yImgMyYNuiVks#v=onepage&q=konfabul%C3%A1ci%C3%B3%2C%20FMRI
&f=false
Moscovitch, M. Amnesia. International Encyclopedia of the Social & Behavioral Sciences
ISBN: 0-08-043076-7 (lásd további tanulmányok)