Az Al-Anon Csoportok az alkoholisták hozzátartozóinak és barátainak ALKOHOLIZMUS:

közössége, akik megosztják egymással tapasztalataikat, erejüket és egy TAGADÁS nevű körhinta
reményüket, hogy megoldhassák közös problémáikat. Az alkoholizmust Írta: Joseph L. Kellermann tiszteletes
családi betegségnek tartjuk, és hiszünk abban, hogy ha megváltoztatjuk a a Charlotte (Észak-Karolina állam)
hozzáállásunkat, felépülhetünk. Alkoholizmus Tanácsának volt igazgatója.
Az Al-Anon nem szövetkezik semmiféle szektával, felekezettel, politikai
szemlélettel, szervezettel vagy intézménnyel. Nem bonyolódik semmilyen Kellermann tiszteletes eredetileg ezt az anyagot az 1968. október 5-én
vitába, nem hagy jóvá, és nem ellenez semmilyen állásfoglalást. A tagság tartott, Connecticuti Al-Anon Csoportok Második Éves Találkozóján adta
nem jár illetékkel vagy díjjal, az Al-Anon önellátó a saját önkéntes elő.
hozzájárulásaiból. Üzenetét olyan nagy lelkesedéssel üdvözölték a résztvevők, hogy
Az Al-Anonnak egyetlen célja van: segíteni az alkoholisták engedélyt adott az Al-Anon Családi Csoportok Világszolgálatának az
hozzátartozóit. Ezt a Tizenkét Lépés alkalmazásával tesszük. Szívesen előadás anyagának kinyomtatására és terjesztésére.
látjuk és vigasztaljuk az alkoholisták hozzátartozóit, megértjük és Ez mindazoknak szól, akik közvetve, vagy közvetlenül kapcsolatban
támogatjuk az alkoholistát. vannak egy olyan személlyel, aki az alkoholizmus néven ismert
betegségben szenved.
Egy képzeletbeli színjáték segítségével rámutat, hogy az alkoholista
életében résztvevő személyek valójában támogatják a betegséget, és ezáltal
Al-Anon Információ Szolgálat (A.I.SZ.) gátolják a gyógyulást. A darab lépéseket sugall az alkoholista
környezetében élő személyek számára ahhoz, hogy egy hatékony felépülési
program elindulhasson.
Telefon: 06-20-440-19-32
A főszerepet játszhatja férfi vagy nő. Mi férfit választottunk erre a
Internet: www.al-anon.hu szerepre.
Ahogyan az Al-Anon képes segíteni... és segít
Ez az anyag a P-3: „az „Alcoholism, a Merry-Go-Round Named Denial” című
CAL irodalom magyarra fordított kiadványa. További példányok és katalógus Ez a kiadvány azt bizonyítja, hogy az Al-Anon megfelelő eszköz az
igényelhetőek: alkoholizmus által kialakított helyzet túlélésére. Egyetlen célja, hogy
Al-Anon / Alateen Családi Csoportok megtanítson bennünket az alkoholizmussal kapcsolatos
Telefon: 06-20-440-19-32 gondolkozásmódunk megváltoztatására, önmagunk számára új szemszög
http://al-anon.hu kialakítására, és új hozzáállásra, amely csodálatos változást hozhat
E-mail: info@al-anon.hu életünkbe.
Ez a kiadvány WSO jóváhagyásra vár.
Az, amit olvasni fogsz, az alkoholizmus családi problémáját mutatja
be, új megvilágításba helyezve a betegség számos sötét és meghökkentő
tulajdonságait.
Alkoholizmus: Egy tagadás nevű körhinta
Az alkoholizmus egy három felvonásos tragédia, amelynek legalább
négy szereplője van: az alkoholista, a családja, a barátok, a munkatársak,
sőt a tanácsadóknak is részük lehet a körhinta forgatásában. Az
alkoholizmus ritkán jelenik meg egyetlen személyben, elkülönülve
másoktól; és ritkán folytatódik elszigetelten másoktól.
Valaki túl sokat iszik és lerészegedik, és a többiek reagálnak az ivására
és annak következményeire. Az italozó reagál erre a reakcióra, és ismét
iszik. Ez kialakítja a hibáztatás és a tagadás körhintáját, az alkoholizmusra
jellemző, lefelé irányuló spirált. Ezért, az alkoholizmus megértéséhez, nem
egyedül az alkoholistát kell néznünk, hanem magát a betegséget; mintha
egy színjáték nézői lennénk, és alaposan meg kell figyelnünk a drámában
részt vevő összes szereplőt.
Amikor elindul a játék, az alkoholistát látjuk az első felvonás
főszereplőjeként. Ő az, aki játszik, a többiek csak reagálnak a játékára. A
főszereplő 30 és 55 közötti férfi, aki rendszerint ügyes, elmés, gyakran
sikeres a munkájában, de a céljai jócskán meghaladhatják képességeit.
Látjuk, hogy érzékeny, magányos és feszült. Éretlensége abban is
megnyilvánul, hogy teljesen függ a környezetétől. Ugyanakkor
függetlenként viselkedik, hogy ezzel tagadja ezt a tényt. Felelősségét is
tagadja a viselkedése következményeiért. Ebből a függésből és a
tagadásából származik a színdarab címe: Egy tagadás nevű körhinta. Azt,
hogy így viselkedhessen, mások teszik lehetővé, és ezért kell alaposan
megvizsgálnunk, hogy ki milyen szerepet játszik a darabban.
*****
Az alkoholista azt tapasztalta, hogy az alkohol használatával jobban
érzi magát, hogy az alkohol nem átok, hanem áldás, nem méreg, hanem az
ő gyógyszere. Néhány órára fátyolt borít a bajaira, oldódnak a félelmei,
csökken a feszültsége, eltűnik magányosságérzete, és minden problémája
megoldódik.
-2-
I. felvonás
A darab azzal kezdődik, hogy az alkoholista kijelenti, hogy senki sem
mondhatja meg neki, hogy mit tegyen, inkább ő mondja meg, hogy mások
mit tegyenek. Ez nagyon megnehezíti a család számára, hogy beszéljenek
az italozásról és annak következményeiről. Még amikor az ivás
nyilvánvalóan komoly problémákat okoz, akkor sem hajlandó erről
beszélni. A beszélgetés egyirányú. Úgy tűnik, senki sem hallja meg, mit
mond a másik. Mindkét oldalon az emberek mást mondanak, mint amit
tesznek. Ezért kell megnéznünk a teljes drámát, hogy megérthessük az
alkoholizmust. Az alkoholista megfigyelése, vagy a betegség tudományos
leírása, vagy a család sirámainak meghallgatása csak kis része a drámának.
A kulcsszó az alkoholizmusnál a „tagadás”, mert az emberek újra és újra
azt teszik, amiről azt mondják, hogy nem fogják megtenni, vagy tagadják,
hogy megtettek valamit. Ha a darabot televízión tudnánk nézni, és
lekapcsolnánk a hangot, jobban megértenénk, hogy igazából mi történik.
Az első felvonás elején az alkoholistának szüksége van egy italra, tehát
iszik egyet. Gyorsan és habzsolva iszik, nem lassan és kortyolgatva. Lehet,
hogy nyíltan vállalja az ivást, de valószínűbb, hogy az elfogyasztott
mennyiséget úgy próbálja titkolni, hogy a színfalak mögött iszik és nem a
többi szereplő jelenlétében. Ez a tagadás első megnyilvánulása: az alkohol
mennyiségének eltitkolása. Ez azt bizonyítja számunkra, hogy az
alkoholista tudja, hogy túl sokat iszik. Többet iszik, mint a többiek, és
ráadásul ez sokkal többet jelent számára, mint a többi embernek.
A túl sok és túl gyakori alkoholfogyasztás nem választás kérdése. Ez
az alkoholizmus első jele. Az ismételt tagadás: az üvegek elrejtése vagy a
magányos ivás, felfedi, milyen fontossá vált az alkohol abban, hogy az
alkoholista jól érezze magát: nem tud megállni egy vagy két ital után.
Az elfogyasztott italmennyiség növekedésével alapvető változást
látunk az alkoholistában. Az alkoholista sikeresnek és elégedettnek mutatja
magát, jól érzi magát a bőrében. Övé az egész világ, és úgy tesz, mintha
félisten lenne: csak neki lehet igaza, mindenki más téved. Nagyon
valószínű, hogy ez fog történni, ha valaki ellenzi az ivását.
 Nincs egyfajta meghatározás arra, hogy hogyan viselkednek a részeg
alkoholisták, de mindegyikre jellemző, hogy nem gondolkoznak reálisan,
és nem éreznek felelősséget. Hajlamosak arra, hogy ne tartsák be a
társadalmi normák szabályait, néha a bűnözésig is lealacsonyodnak. Erre
példa lehet, az ittas vezetés. Ha egy józan ember viselkedne ily módon,
bolondnak tartanánk.
Ha az iszákosság elég hosszú ideig tart, az alkoholista krízist teremt,
bajba keveredik, zűrzavar veszi körül. Ez sokféleképpen történhet, de a
folyamat mindig ugyanaz: ő, mint egy másoktól függő személy, úgy
viselkedik, mintha független lenne, és az ivás segít neki abban, hogy
meggyőzze magát arról, hogy ez igaz. Mégis, az ivása következtében még
függőbbé válik másoktól. Amikor a saját maga által teremtett krízis
bekövetkezik: várja, hogy történjen valami; nem foglalkozik vele; hátat
fordít a problémának, vagy könyörög valakinek, hogy mentse ki. Az
alkohol, ami eleinte sikerélményt és a függetlenség érzését nyújtotta,
lemezteleníti, és rámutat, hogy nem más, mint egy segítségre szoruló,
másoktól függő gyermek.
II. felvonás
A második felvonásban az alkoholista semmi mást nem tesz, csak vár,
és elvárja a többiektől, hogy tegyenek érte valamit. A darabban még három
másik személy játssza el szerepét, és az alkoholista hasznát látja annak,
amit tesznek. Ő maga keveset, vagy semmit sem tesz: a második
felvonásban mások tesznek meg mindent érte.
A Támogató
A színre elsőként az a személy lép, akit Támogatónak nevezhetünk,
egy „segítőkész” rendtartó, akit saját bűntudata és aggodalma késztet arra,
hogy kimentse alkoholista hozzátartozóját, barátját, ismerősét a szorult
helyzetéből. Meg akarja menteni az alkoholistát a krízistől, és meg akarja
szabadítani a helyzet által kialakult, elviselhetetlen feszültségtől. A
valóságban ez a szereplő valószínűleg a saját lelki szükségleteit próbálja
kielégíteni, és nem az alkoholistán próbál segíteni, bár ezt ő maga sem
-3-
ismeri fel. A Támogató általában egy kívülálló férfi vagy esetleg rokon, de
alkalmanként nő is játszhatja a szerepet.
Ezt a szerepet játszhatják „segítő szakmák” képviselői is: lelkészek,
orvosok, jogászok, szociális dolgozók. Sokuk egyáltalán nem, vagy csak
kevés olyan ismerettel rendelkezik az alkoholizmussal kapcsolatban, ami
szükséges az alkoholbetegek konzultálásához. Ilyen tudás hiányában a
helyzetet ugyanúgy kezelik, mint az amatőr Támogató. Ez megfosztja az
alkoholistát attól a folyamattól, hogy megtanulja saját hibáinak
korrigálását, és idomítja arra a hiedelemre, hogy mindig lesz valaki, aki
megmenti őt, még akkor is, ha a Támogató állítja, hogy legközelebb nem
fogja megmenteni, mert a valóságban mindig megmenti, és az alkoholista
is tudja, hogy máskor is meg fogja menteni. Az ilyen megmentési
műveletek legalább annyira kényszeres cselekedetek, mint maga az
italozás.
Az Áldozat
A következő színre lépő szereplőt Áldozatnak hívhatjuk. Ez lehet a
főnök, a munkaadó, a felettes, parancsnok, üzlettárs vagy alkalomadtán
egy munkatárs. Az Áldozat az, aki felelős a munka elvégzéséért, amikor az
alkoholista hiányzik, vagy csak félig-meddig képes ellátni a feladatát
részegség, vagy másnaposság miatt. Az ipari statisztikák kimutatják, hogy
mire az alkoholista teljesen munkaképtelenné válik, már 10-15 éve
dolgozik ugyanannál a vállalatnál, és a főnöke igazi barátjává vált. A
védelmezés teljesen normális reakció, mert mindig van remény arra, hogy
ez lesz az utolsó alkalom. Az alkoholista teljesen függővé válik az Áldozat
ismétlődő védelmétől és falazásától; különben képtelen lenne az ilyen
ivászat folytatására. Arra kényszerülne, hogy vagy hagyjon fel az
ivászattal, vagy hagyja ott a munkahelyét. Az Áldozat teszi lehetővé az
alkoholistának, hogy folytathassa felelőtlen italozását a munkája elvesztése
nélkül.
A Provokátor
Ennek a felvonásnak a harmadik szereplője kulcsfigura a darabban. Ő
nem más, mint az alkoholista házastársa, szülője; egy olyan személy,
akivel az alkoholista együtt él. Általában a feleséget vagy az anyát látjuk
ebben a szerepben. Tulajdonképpen gyakorlott szereplő, mert régebben
játszik a darabban, mint a többiek. Ő a Provokátor. Az ismétlődő ivászatok
sértik és idegesítik, de az ivás által okozott bajok ellenére ő tartja össze a
családot. Következésképpen összes keserűségét, fájdalmát, félelmét és
sérelmét visszatáplálja a házasságba, és így az a provokálás forrásává
válik. Irányít, ki akarja erőszakolni az általa kívánt változásokat;
áldozatokat hoz, intézkedik, sosem adja fel, sosem adja meg magát, de
sosem felejt. Az alkoholista úgy gondolja, a saját sikertelensége ugyan
elfogadható, viszont a felesége sosem hagyhatja őt cserben. Az alkoholista
teljes függetlenséget élvez cselekedeteiben, és azt tesz, ami éppen jól esik
neki. Emellett elvárja, hogy a felesége pontosan azt tegye, amit ő kér tőle,
és ne tegyen olyasmit, amit nem ő akar. A feleségnek otthon kell lennie,
amikor az alkoholista hazaér, ha hazaér egyáltalán.
Ezt a szereplőt hívhatjuk Helyreállítónak is, mert állandóan
alkalmazkodik a krízisekhez, és kijavítja az ivás által keletkezett károkat.
Az alkoholista őt hibáztatja mindenért, ha valami elromlik a házban vagy a
házasságban, ezért a Helyreállító mindent megpróbál, hogy működjön a
házasság, és hogy bebizonyítsa, hogy az alkoholista téved. Egy személyben
feleség és szolga, és ráadásul kényszert érez arra is, hogy ő legyen a
családfenntartó. Az alkoholistával való együttélés során megpróbál egy
személyben ápolónő, orvos és tanácsadó lenni. Nem játszhatja ezt a három
szerepet anélkül, hogy ne bántaná magát és a férjét. Annyira zaklatott,
hogy csak olyan módon tud a férjével beszélni, hogy még
elviselhetetlenebbé teszi a helyzetet saját bűntudata, keserűsége, csalódása
vagy ellenségeskedése hozzáadásával. Ráadásul a társadalmunk is arra
neveli, és azt várja el tőle, hogy játssza el ezt a szerepet, mert ha nem teszi,
a család és a társadalom azzal vádolja, hogy nem tesz eleget házastársi
kötelességeinek. Bármit tesz az alkoholista, előbb vagy utóbb „haza”
megy, hiszen ez az a hely, ahová mindenki megy, ha már nincs hová
mennie.
A második felvonás most már teljesen kibontakozott. A reménytelen
helyzetben lévő alkoholistát megmentették, visszakapta a munkáját, és
teljes értékű családtagként kezelik. Ez felruházza őt a felelősségteljes
-4-
felnőtt szerepével. Mivel mindent megtettek érette, mialatt ő semmit sem
tett önmagáért, a másoktól való függése növekszik, és megmarad felnőtt
ruhába öltöztetett gyermeknek. Az ivászat következményeit, hatásait és
problémáit mások dolgozták fel. Mások takarították fel a mocskot. Az
italozás következményeit mások viselték. Mindez lehetővé teszi az
alkoholistának, hogy problémái megoldása érdekében tovább folytassa az
ivászatot. Míg az első felvonásban az alkoholista azért ivott, hogy
csillapítsa berúgás okozta fájdalmát és bánatát, a második felvonásban a
darab többi szereplője szabadítja meg az ivászat által okozott bajoktól és a
fájdalmas következményektől. Ez arról győzi meg az alkoholistát, hogy
büntetlenül folytathatja a felelőtlen viselkedést.
III. felvonás
A harmadik felvonás nagyjából úgy kezdődik, mint az első, de valami
hozzáadódott az első és a második felvonás folyamán. A függőség
tagadásának szüksége és a tagadás szinte azonnali nyomatékos kifejezése
most erősebb. Az alkoholista tagadja, hogy problémája van az alkohollal,
tagadja, hogy alkoholista, tagadja, hogy az alkohol neki problémát okoz.
Nem hajlandó elismerni, hogy bárki is segített volna neki – további
tagadás. Tagadja, hogy elveszítheti a munkáját, és kitart amellett, hogy ő a
legjobb vagy legképzettebb a munkájában. Mindenek felett tagadja, hogy
bármilyen bajt okozott volna a családjának. Ellenkezőleg, a családját -
különösen a feleségét - hibáztatja az összes hűhóért, szekálásért és
problémáért. Azt is hangoztatja, hogy a felesége bolond, akinek
pszichiáterre van szüksége. Ahogy a betegség és a konfliktus súlyosbodik,
a férj gyakran azzal vádolja a feleségét, hogy hűtlen hozzá, hogy viszonyt
folytat különböző férfiakkal, bár semmilyen valódi oka sincs a
vádaskodásra.
Néhány alkoholista ugyanezt a tagadást fagyos csönd útján éri el;
elutasít bármilyen, az ivással kapcsolatos eszmecserét. Az emlékek
túlságosan fájdalmasak. Más alkoholisták megengedik a családjuknak azt,
hogy arról beszéljenek: józanul vagy részegen, mi rosszat tettek, vagy mit
nem tettek meg. A feleség sosem felejti el, hogy mit tesz a férje. Lehet,
hogy a férj nem emlékszik arra, hogy miket tett részegen, azt viszont
sosem felejti el, hogy miket mond neki a felesége arról, hogy hogyan
viselkedett, mit tett, és mit mulasztott el megtenni.
Az igazi probléma az, hogy az alkoholista teljesen tisztában van azzal
az igazsággal, amit olyan erősen tagad. Tudatában van az iszákosságának.
Tudatában van a kudarcainak. A bűntudata és bűnbánása elviselhetetlenné
vált; nem bírja elviselni mások kritikáját vagy tanácsadását. Mindenek
felett az első felvonás végén érzett teljes reménytelenségének és
kudarcának emléke több mint kínos, túl fájdalmas egy olyan ember
számára, aki úgy gondolkozik, és úgy tesz, mintha kisisten lenne saját
világában.
Idővel a család alkalmazkodik az együttélésüknek ehhez a módjához.
Az alkoholista tagadja, hogy ismét inni fog, és a többiek is esküdöznek,
hogy sosem fognak újra segítségére sietni. Az Áldozat azt mondja, hogy
nem fog eltűrni további alkohol okozta balfogást a munkahelyen. A
Provokátor, akár feleség, akár anya, közli az alkoholistával, hogy nem
élhetnek tovább együtt ilyen körülmények között.
Ami elhangzik, az teljesen különbözik attól, amit tettek, és tenni
fognak. A Támogató, az Áldozat és a Provokátor már mondták ezt az
alkoholistának, de nem eszerint viselkedtek. Az eredmény az, hogy az
alkoholista bűntudata és kudarc érzése növekszik, kétségbe vonva
magabiztosságát, mely feljogosítaná a mindenhatóként való viselkedésre –
és mindez hozzáadódik a feszültség és a magányosság nehéz terhéhez.
Mikor ez a lelki fájdalom elviselhetetlenné válik a többi szereplő
megváltozott hozzáállása és cselekvése folytán, úgy tűnik csak egyetlen
biztos mód marad a számára, hogy leküzdhesse a fájdalmát, a bűntudatát, a
kudarcélményét és visszaállíthassa önértékelését. Ily módon, ha a második
felvonás a forgatókönyv előírásai szerint játszódott le, elkerülhetetlen,
hogy a harmadik felvonásban az alkoholista újra inni kezdjen. Ez az
egyetlen általa ismert eszköz a fájdalma csillapítására, a problémák
megoldására, és arra, hogy jól érezhesse magát. Az azonnali kellemes érzés
és az ivás jutalmának az emléke feledteti annak tudatát, hogy mi fog
történni, ha inni fog. Emellett tudatának mélyén mindig ott van az a
remény, hogy ezúttal uralkodni fog az iváson, és hogy újra megkapja
azokat a nagyszerű jutalmakat, melyeket valaha az italtól kapott. Szóval,
-5-
megtörténik az, amire az alkoholistának feltétlenül szüksége van – ismét
inni kezd.
Amikor most iszik, a darab nem ér véget. A függöny ugyan lemegy az
első és a második felvonás végén, de a harmadik felvonásban a játék
hirtelen ismét visszatér az első felvonáshoz anélkül, hogy lemenne a
függöny. Olyan ez, mintha egy háromtekercses filmet néznénk, ami
megállás nélkül fut körbe. Ha a nézők elég hosszú ideig maradnak a
helyükön, és az első két felvonás követi a forgatókönyvet, mind a három
felvonás újra és újra lepereg, és a harmadik felvonás végén az alkoholista
ismét inni fog. Ahogy telnek az évek, a szereplők öregszenek, de a
szövegkönyv vagy a színdarab nem sokat változik.
Ha az első két felvonás a forgatókönyv leírása szerint alakul, akkor a
harmadik felvonás is a forgatókönyvet követi. Ha az első felvonás meg
sem történik, nem lett volna még egy felvonás az alkoholizmusról, sőt a
darab el se kezdődött volna. Ezért csak a második felvonásban lehetséges
az alkoholizmus tragikus drámájának módosítása; ez az egyetlen felvonás,
ahol elhatározás és cselekvés révén elindulhat a felépülés, és ezt a döntést
nem az alkoholista hozza. A második felvonásban az alkoholista elfogadott
mindent, amit olyan emberek tettek meg érte, akik vagy azért segítettek
neki, mert így döntöttek, vagy mert kényszerítve érezték magukat arra,
hogy segítsenek. Mégis ez az a felvonás, ahol reális esély van az
alkoholizmus lefelé mutató spiráljának, ennek a tagadás nevű körhintának
a megtörésére. Nézzük tehát meg, mi történik, amikor azok, akik az
alkoholistával kapcsolatban vannak, elhatározzák, hogy megváltoztatják a
helyzetet.
A felépülés a második felvonásban indul el
Az alkoholizmusból való tervszerű felépülés a második felvonás
szereplőivel szükséges, hogy kezdődjön. Fontos, hogy ők tanulmányozzák,
hogyan befolyásolják egymást a betegség során, és szükséges
megtanulniuk a legnehezebb szerepet: egy teljesen új módon történő
viselkedést.
Új szerepeket csak akkor lehet megtanulni, ha olyanokhoz fordulunk,
akik ismerik ezt a színjátékot, és ha gyakorlatunkban is megpróbáljuk
alkalmazni ezt a szemléletet és tudást. Ha a második felvonást újraírjuk, és
újrajátsszuk, megvan minden remény arra, hogy az alkoholista
felépülhessen. A betegsége bezárva tartja, és másoknál van a zár kulcsa.
Nem követelhetjük, hogy a problémája megoldásához hagyja abba az ivást,
de ha kitárjuk az ajtót, szabadon kisétálhat.
Ha az alkoholistát megmentik minden krízishelyzetben, ha a főnöke
újra és újra vállalja az Áldozat szerepét, ha a felesége Provokátorként
reagál, tízből egy esélye sincs az alkoholistának a felépülésre. Ő
gyakorlatilag tehetetlen; egyedül képtelen feltörni a zárat. Felépülhet, ha a
többi szereplő révén megtanulja a tőlük való függésének megtörését
azáltal, hogy nem hódolnak be az ő függőségének. Az alkoholista nem
működtetheti a körhintát, hacsak a többiek nem tartanak vele, segítve a
forgását. A szereplők a második felvonásban folyton azt kérdezik az
alkoholistától, hogy miért nem hagyja abba az ivást, és mégis, az, amit
tesznek, vagy elmulasztanak tenni, segít az alkoholistának, hogy újra és
újra italozással próbálja megoldani alapvető emberi problémáit. Nem igaz,
hogy nem lehet segíteni az alkoholistának, amíg ő nem akarja a segítséget.
Az viszont igaz, hogy alig van esély arra, hogy az alkoholista abbahagyja
az ivászatot, amíg a többi szereplő vállalja az ivása fájdalmas
következményeinek eltávolítását. A második felvonás szereplői nehezen
fognak változni. Sokkal könnyebb és messzemenően kevésbé fájdalmas
számukra azt mondani, hogy az alkoholistán nem lehet segíteni, mint
végigszenvedni az új szerep betanulásának kínjait.
Fontos, hogy a Támogató és az Áldozat, ha szerepváltozást terveznek,
szintén szerezzenek információt, rálátást és hozzáértést. Alapvető változás
létrehozásának érdekében a feleségnek vagy az anyának szükséges aktívan
részt vennie tanácsadói és terápiás programban.
Ahhoz, hogy megértsük a dráma három mellékszereplőjének szerepét,
emlékezzünk arra, hogy nem egyik napról a másikra tanulták meg ezeket a
szerepeket. Azt a szerepet adják elő, amelyről úgy gondolják, hogy
elvárják tőlük; az ilyen szerep eljátszására tanították őket. Úgy képzelik,
hogy segítenek az alkoholistának, és nem tudják, hogy ezzel elmélyítik a
betegséget, és majdnem lehetetlenné teszik az alkoholista számára a
felépülést.
-6-
A Támogatók
A Támogató az a személy, aki úgy gondolja, hogy nem szabad
megengednie az alkoholistának, hogy elszenvedje az italozásának a
következményeit, amikor olyan könnyen megakadályozhatja azokat egy
egyszerű mentőakció révén. Számára ez olyan, mint egy fuldokló
megmentése; egyszerűen ezt kell tennie. De ez a mentőakció elárulja az
alkoholistának, amit a Támogató igazából gondol: „A segítségem nélkül
nem boldogulsz.”. Így a Támogató azt sugallja, hogy nem feltételezi, hogy
az alkoholista képes lenne gondoskodni önmagáról. Ez a gondolat az
ítélkezés és a megvetés egyik formája.
A hivatásos Támogató – lelkész, orvos, jogász vagy szociális munkás –
szerepe nagyon romboló lehet, ha arra trenírozza a családot, hogy
csökkentsék a krízist ahelyett, hogy a krízist arra használnák, hogy a
felépülési program megindulhasson. A család már öt, vagy annál is több
éve tudja, hogy az italozás komoly problémákat okoz, de nem illendő,
hogy a családon kívüliek is tudomást szerezzenek róla. Ha a család, még
mielőtt az antiszociális viselkedés nyilvánvalóvá válna, olyan
szakemberhez fordul, aki nem megfelelően képzett az alkoholizmus
területén, lehet, hogy azt fogják hallani, hogy ez nem alkoholizmus, és
hogy úgy sem lehet semmit se tenni, amíg az italozó nem kér saját maga
számára segítséget.
Amikor az alkoholizmus eléri azt a pontot, hogy kitör a családi keretek
közül, és az alkoholista önmaga fordul szakemberhez, úgy biztosítja
krízisének csökkenését, hogy a szakembert Támogatóként használja. Ez
újfent mozgásban tartja a körhintát. A családnak eredetileg azt mondták,
hogy nincs jele az alkoholizmusnak; most pedig azt tanítják, hogy a
betegség kezelésének módja a tünetek eltüntetése; ahelyett, hogy reálisan
nézzenek szembe a betegséggel. Ugyanaz a személy, aki nem
diagnosztizálta az alkoholizmust korai stádiumában, most, amikor a
tünetek sokkal előrehaladottabbak, lehet, hogy olyan fajta segítséget nyújt,
amely az alkoholistát továbbra is a körhintán tartja. Ez továbbra is arra
idomítja a családot, hogy azt higgyék, semmit sem tehetnek az
alkoholizmus dolgában. Még akkor is, amikor a családtagok megpróbálnak
segítséget biztosítani maguknak, vagy az alkoholistának, a szakember
lehet, hogy a Támogató szerepét alakítja ahelyett, hogy a családot és az
alkoholistát egy hosszú távú felépülési program felé irányítaná. Mivel a
Támogató az első szereplő a színen, befolyásolja a második felvonás
további alakulását, mert meghatározza a játék e részének mozgását és
irányát. Ezáltal az informálatlan szakember mindenkinek segít abban, hogy
visszakerüljön a körhintára.
Az Áldozat nem száll fel a körhintára mindaddig, amíg az ivás nem
befolyásolja az alkoholista munkáját. Ez általában azután történik, hogy az
alkoholista már hosszú évek óta dolgozik a munkahelyén és közte és a
főnöke között közeli barátság alakul ki. A főnök megvédi a barátját, hiszen
tudja, hogy a feleség és a gyermekek szenvednének, ha felmondanának
neki. Ez különösen igaz, ha a cégnek nincs programja az alkoholisták
felépülésének támogatására. A munkatársak is védik az alkoholista állását,
mert a barátjuk. A személyes érdek és a barátság arra készteti az Áldozatot,
hogy az alkoholistának pont azt a fajta „segítséget” adja meg, ami erősíti
másoktól való függését és a tagadás szükségességét.
A feleség az első szereplő, aki csatlakozik az alkoholistához a
körhintán. Ha lenyeli az igazságtalanságokat, ha elszenvedi a nélkülözést
és a sorozatos megszégyenüléseket, ha elfogadja a megszegett ígéreteket,
ha túljárnak az eszén, és aláássák minden igyekezetét, hogy az italozó
helyzettel megbirkózzon, ha megtöri az állandóan ellene irányuló
ellenségeskedés, akkor saját reakciója is ellenségesség, keserűség,
feszültség és harag lesz. Ennek a szerepnek az alakítása beteggé teszi a
feleséget. Ő nem olyan beteg nő, aki a férjét alkoholistává tette, hanem
olyan valaki, aki egy betegség részévé vált azáltal, hogy együtt él a
betegséggel. Vergődik az egyre súlyosbodó alkoholizmus és a társadalom
által ráerőszakolt szerep között, amely a tudatlanság, a szégyen és a
csalódás falát emeli köréje. Ez megtöri; információra és tanácsra van
szüksége, de nem azért, mert ő okozta az alkoholizmust, hanem azért mert
őt pusztítja az alkoholizmus. Ez pedig bántja az alkoholistát, és nagyban
csökkenti a felépülés esélyét.
-7-
A feleség egyedül áll
A másik magyarázata annak, hogy a feleségnek szüksége van
segítségre a felépülés során az, hogy tapasztalata szerint, ha megváltoztatja
a szerepét és új szerepet vállal, akkor magára marad. A többiek – barátok,
rokonok, munkatársak – a darabot cserbenhagyó szereplőként fogják
kezelni, akinek nincs helyettesítője. Ez különösen igaz, ha a feleség
elkülönül a férjétől, akár azért, mert így döntött, vagy azért, mert így
hozták a körülmények.
Néhány feleség azáltal tudja megváltoztatni a szerepét, hogy eljár egy
tanácsadóhoz, akinek alapvető ismeretei vannak az alkoholbetegségről,
vagy részt vesz egy helyi alkohológiai vagy pszichiátriai klinika
csoportgyűlésein. Mások úgy nyernek rálátást és biztonságot, hogy részt
vesznek az Al-Anon Családi Csoportok gyűlésein. Ebben az időszakban
nagyon fontos a feleség számára, hogy olyan barátok veszik körül, akik
megértik az új szerepét, mert ők is hasonló fájdalmat és kínszenvedést
éltek át. Lehet, hogy a rokonok és a barátok azt mondják neki, hogy
helytelen próbálkoznia az új szerep vállalásával, ezért olyan emberekre van
szüksége, akik megértik és meg tudják adni számára az erkölcsi
támogatást, az alkoholizmus problémáját illető válaszok keresésében.
Egyik alapvető hiba, amit a feleség elkövethet, amikor segítséget keres
a férj alkoholizmusára, az az, hogy azt akarja, mondják meg neki, hogy ő
mit tehet az italozás leállítására. Nem ismeri fel, hogy milyen sok időt
vehet igénybe az alkoholista házasságon belül az új szerep megtanulása.
Ahhoz, hogy egy feleség képessé legyen változtatni érzelmein, és
megtanuljon új, építő módon viselkedni, a csoportgyűlések hetenkénti
látogatásáva gyakran hosszú időt szükséges eltölteni. Ha a darab többi
szereplője nem tanul új szerepvállalást, a feleségnek 2-3 évig tanácsos a
csoportban maradnia, mielőtt az érzelmei és érzései lehetővé teszik a saját
szerepváltását.
A feleségnek ahhoz szükséges segítséget keresnie önmaga számára,
hogy megszabaduljon a saját félelmeitől, aggodalmaitól, nehezteléseitől és
a többi romboló hatású érzésétől, melyek egy alkoholista házasságban
működnek. Ahogy ő képes változni, ez megváltoztathatja a férj ivási
szokásait, és sok esetben az ilyen változás az alkoholista felépüléséhez
vezethet. Kevés férj tudja a feleség drasztikus változását megállni anélkül,
hogy ő is tegyen néhány alapvető változtatást saját életében, de ez a
kívánatos eredmény nem garantálható. Sok feleség, mikor az alkoholista
házasság problémái nem oldódnak meg elég rövid idő alatt, valamiféle
egyéb segítség után néz, és kiszáll a programból.
A gyermekek sérülésének elkerülése érdekében a feleségnek szükséges
a családi vagy baráti körön kívül keresnie segítséget. Amikor a Provokátor
szerepét alakítja, a gyermekek egy beteg anya és beteg apa közé kerülnek.
A feleség, aki elég korán keres és talál segítséget, elejét veheti, hogy az
alkoholista férj cselekedeteire adódó reakcióiból származó sérelem nagy
része a gyerekeken csapódjon le. Ha segítséget keres, és talál, azzal
sokféleképpen védelmezi a gyermekeket, és ajtót nyithat a férje
felépüléséhez is. A felépülés mértéke nagyban nő, amikor a feleség saját
magának keres segítséget, és ezt a segítséget folyamatosan használja is.
Az erkölcsi ügy
Az erkölcsi ügy is nagyon fontos. Senkinek sincs hatalmában Istent
játszani és megkövetelni, hogy az alkoholista hagyja abba az ivást. Ennek
fordítottja is igaz, az alkoholista csak akkor szerepelhet kisistenként,
előírva mindenkinek a tennivalóját, miközben jómaga kedve szerint
viselkedik, ha a résztvevők folytatják a szerepek alakítását. A feleségnek
megvan minden erkölcsi alapja és felelőssége, hogy megtagadja a szerepet,
mely szerint a férje „Mindenható Isten”, akinek minden kívánságát és
utasítását teljesítenie kell. Szokás szerint semmit se mondhat a férjének,
mert az nem hajlandó meghallani. Az egyetlen hatékony mód arra, hogy a
feleség kifejezze, amit gondol az, hogy megtanulja felszabadítani magát a
férj azon uralma alól, aminek a segítségével a férj irányítani és utasítani
próbálja, hogy mit kell tennie. Ezt a fajta függetlenséget csendben is lehet
gyakorolni; nem feltétlenül szükséges szavakba önteni. Hasonlóan ahhoz,
ahogy a férj igazi üzenete a feleség számára nem az, amit mond, hanem az,
amit tesz, a feleségnek is fontos megtanulnia, hogy saját üzenetét az új
viselkedés révén közvetítse.
-8-
Két dolog gátolhatja a feleség hosszú távú felépülési programjának
sikerét. Először: a férj hozzáállása az új szerephez kiterjedhet az
ellenzéstől a közvetlen fenyegetésig vagy erőszakig. Másodszor: az otthoni
feladatok, különösen, kisgyermekek esetén, megnehezítik, hogy a feleség
el tudjon jutni a gyűlésekre, tanácsadásra vagy terápiára napközben. Este
kevés alkoholista férj hajlandó vigyázni a gyerekekre vagy fizetni a
felügyeletet, mialatt a feleség Al-Anon gyűlésekre jár. Emellett nem is
tanácsos ezt a felelősséget egy italozó személyre bízni.
Ha a házasságot átlagos korban kötötték, vagyis az alkoholizmust
megelőző időszakban, a feleség az, aki elsőként csatlakozik az
alkoholizmus körhintáján a férjéhez. A Támogató és az Áldozat sok évvel
később indítják szerepeiket. Ahhoz, hogy az alkoholizmusból való
felépülés azelőtt kezdődjön el, mielőtt a betegség krónikussá válna, a
feleségnek szükséges kezdeményeznie a programot. Ma a legtöbb ember,
gyakran beleértve a szakembereket is, nem hajlandó az alkoholizmust
betegségként kezelni, mindaddig, amíg az el nem éri a krónikus
alkoholizmus stádiumát. Így a feleség az úttörő szerepében találja magát a
segítségkeresésben. Ha a lelkipásztora elítéli a részegséget, a feleség
szégyenkezik, és nem fog hozzá fordulni. Ha az orvosa nem ismeri fel az
alkoholizmus korai stádiumát, nem áll a feleség rendelkezésére az orvosi
segítség és tanács. Ha a körülmények elviselhetetlenné válnak, és
ügyvédhez fordul, az ügyvéd csak különélést, vagy válást tud javasolni
egyetlen megoldásként. Mindez növeli a feleség kudarcélményét. Meg is
rémíti a rá váró szorongás és bánat kilátása, amennyiben belekezdene egy
ilyen procedúrába. A legtöbb feleség vagy tovább pörög a körhintán, vagy
gyorsan visszaszáll rá, miután megpróbálta megállítani, vagy megpróbált
leszállni róla.
Amíg nem következik be drasztikus változás az ivászat és az
alkoholizmus kulturális és társadalmi megítélésében, a felépülési
programot kezdeményezni kívánó családtagnak fontos megértenie, hogy ez
egy hosszú és nehéz folyamat lehet. Ugyanakkor, ha a feleség vagy más
családtag hajlandó elkezdeni egy hetenkénti rendszerű nevelési programot,
terápiát, tanácsadást, vagy Al-Anon gyűléseket, és legalább fél évig
dolgozni rajta, akkor rendszerint változások történnek nemcsak az ő,
hanem gyakran az alkoholista életében, és cselekedeteiben is. A feleség
csak akkor képes ilyen változásra, ha hisz abban, hogy ez helyes és
erkölcsös választás, ezért fontos megértenie az alkoholizmus természetét.
Emellett bátorsággal is szükséges rendelkeznie, hogy megállhassa helyét
férje ellenkezésével szemben, melyet felesége felépülési programja
ellenében tanúsít. A feleségtől nem lehet elvárni, hogy olyasmit tegyen,
ami érzelmi vagy anyagi lehetőségein kívül esik. Mindemellett, saját
felépülési programjában maradva, képes lesz olyan megoldására, amely
előzőleg túl nehéznek tűnt.
Nincs könnyű módja a körhinta megállításának, mert a megállítás
fájdalmasabb lehet, mint a körforgás fenntartása. Lehetetlen határozott
szabályokat megadni, melyek a játék összes szereplőjére érvényesek
lennének. Minden eset eltérő, de a színdarab kerete nagyjából mindig
hasonló marad.
A családtag képes meglátni az alkoholista körhintáját, de gyakran nem
veszi észre, hogy ő az, aki segít működtetni azt. A körfolyamat
megállításának legnehezebb része a félelem, hogy ilyesfajta segítség
hiányában az alkoholista képtelen lesz a túlélésre. Amit a feleség kellő
ismeretek hiányában segítségnek tekint, pontosan az a dolog, ami lehetővé
teszi az alkoholista számára, hogy tovább használja az italozást problémái
mindent megoldó eszközeként.
A felépülés kezdeményezése
Ha egy barátot kérnek meg a segítésre, ez váljon lehetőséggé arra,
hogy az alkoholista és családja hozzájuthasson tervszerű felépülési
programhoz.
Fontos lenne, hogy egy szakember, akinek vannak olyan kliensei vagy
páciensei, akik alkoholisták, vagy azok családtagjai, megtanulná, hogyan
kezelhető az alkoholizmus. Idevonatkozó irodalom beszerezhető az
alkoholbetegek helyi, állami és nemzetközi programjain keresztül. Rövid,
intenzív tanfolyamokat is szerveznek az olyan szakemberek számára, akik
hajlandóak időt és energiát fordítani arra, hogy elsajátítsák az
alkoholbetegség alapvető jellemzőiről szóló ismereteket.
-9-
Ha egy feleség úgy gondolja, hogy férjének italozási problémája van,
vagy túl sokat és túl gyakran iszik, keressen azonnal segítséget, és kérjen
tanácsot a helyzet kiértékeléséhez, hogy megtalálja a szükségleteinek
legmegfelelőbb programot. Függetlenül attól, hogy a feleség milyen
segítséget választ, ne szakítsa meg néhány gyűlés és tanácsadás után, mert
a változások nem történnek egyik napról a másikra. Szükséges folytatni a
rendszeres részvételt, mert, - mint ahogy sok feleség megtanulja -, sok idő
telik el, amíg igazán pozitív eredményt biztosít egy ilyen program. Jelen
társadalmunkban a feleségnek egyetlen alapvető választása van: vagy
segítséget keres önmagának, vagy engedni, hogy az alkoholizmus
betegsége elpusztítsa őt, családjának több tagját, esetleg a házasságát.
Segítség az Al-Anon révén
Az Al-Anon a legelterjedtebb csoportos segítség a család számára
manapság, csakúgy, mint az AA az alkoholistáknak. Mindkettő több ezer
csoportot működtet világszerte. Sok közösség ugyancsak rendelkezik
Alkoholizmus Információs Központtal, Mentálhigéniás Központtal és
szakemberekkel, akik megtanultak, bölcs és hasznos tanácsokat adni a
családoknak.
Megismételjük: a feleségnek módjában áll önmaga számára
segítségforrást találni. Ez az egyetlen mód a tagadás nevű körhinta
megállítására. Ha egyszer megtalálta a segítséget, fontos, hogy folytassa a
rendelkezésére álló eszközök alkalmazását, és fontos, hogy kialakítsa a
saját felépülési programját, lehetőleg egy megalapozott csoporton belül.
Lehet, hogy egy felépülési program elkezdése nagyobb szenvedést, több
konfliktust és zavarodottságot okoz, de hosszú távon ez messzemenően
kevésbé fájdalmas, mint segíteni az alkoholistának folytatni az ivászatot, a
körhintát forgató színtársulat támogató tagjaként.
Útmutató a család számára
1. Rendszeresen látogasd az Al-Anont, a szakszolgálatok mellett. Ha nem
áll rendelkezésre Al-Anon, látogasd az Anonim Alkoholisták nyitott
gyűléseit.
2. A család fiatalabb tagjainak ajánld az Alateent, a felnőtteknek az Al-
Anont.
3. Szerezz be további szakirodalmat az alkoholizmusról, és tanulmányozd
azt.
4. Keresd fel az alkoholbetegekkel foglalkozó szakrendelőket a
közeledben. Használj fel mindent, ami elérhető a gyógyulás érdekében
a családnak, és tudd meg, mi kapható az alkoholista számára.
5. Emlékezz arra, hogy a családtagok vagy elkezdik a gyógyulást, vagy
segítenek a betegség fenntartásában. A felépülésen úgy
munkálkodhatnak, hogy építőbb jellegű szerepet vállalnak az
alkoholizmus drámájában.

Irodalom és más pamfletek, amelyek segíthetnek

Könyvek
B- 3 ALATEEN: REMÉNYAZ ALKOHOLISTÁK GYERMEKEI
SZÁMÁRA Az
B- 4 AZ ALKOHOLISTA HÁZASSÁG DILEMMÁJA
B- 5
B- 6
AL-ANON CSALÁDI CSOPORTOK
CSAK A MAI NAP AZ AL-ANONBAN
ALKOHOLIZMUS
B- 7 LOIS EMLÉKEZÉSEI
egy
Pamfletek
TAGADÁS
P- 4 Alkoholizmus, a családi betegség
P- 7
P- 9
Útmutató az alkoholista családja számára
Hogyan segíthetek gyermekemnek?
nevu
P-16
P-44
Egy alkoholista anyja és apja számára
Mi az, hogy „részeg” anyu? KÖRHINTA
P-47 Al-Anonról Felnőtt Gyermekektől
P-48 Megérteni magunkat és az alkoholizmust
P-52 Al-Anon Alkoholisták felnőtt gyermekei számára

- 10 -
 Remény az alkoholisták hozzátartozóinak és barátainak

Al-Anon Családi Csoportok

- 11 -