Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, az üveghegyeken innen élt egy

szegény ember. Volt annak három fia. Idős volt már a szegény ember, hamarosan meg is halt.
Örökségül nem hagyott hátra mást, mint egy szamarat, egy zsák búzát, és a kertben egy
rózsabokrot. A nagyobbik fiú fogta a szamarat, a középső a zsák búzát, így hát a kisebbik
fiúnak be kellett érnie a rózsabokorral. Búsult is nagyon, mert tudta hogy testvérei nem tűrik
meg sokáig a házban; hiszen ők az örökségből nem halnak éhen, ám etetni őt nem fogják.
Másnap reggel kivágta a rózsabokrot, hóna alá dugta és útra kélt. Ahogy ment
mendegélt, elért egy falu széléhez. Ott ült egy öregasszony, és megszólította a fiút:
- Édes fiam, szakíts le egy rózsát és add nekem!
Gondolkodik a fiú, hogy mitévő legyen, hiszen a rózsabokor mégiscsak az egyetlen öröksége.
Végül odaadja az öregasszonynak, amit kért.
- Mivel nekem adtad a rózsát, kapsz tőlem egy üveg forrásvizet. Amit meglocsolsz vele,
nagyra nő tőle. De vigyázz! Három cseppnél többet nem használhatsz egy alkalommal, mert
különben hangyaméretűvé zsugorodsz össze.
Elköszönt tőle a fiú és tovább ment, amíg el nem érkezett a király országába. De nagy
szomorúság volt ott. A sárkány elrabolta a királykisasszonyt, és egy olyan magas toronyba
zárta be, ami a felhőknél is magasabban van. Ezért kihirdették, hogy a király annak a derék
legénynek adja a királyságát és lánya kezét, aki visszahozza őt.
Sokan próbáltak már szerencsét, de sajnos mind odavesztek. A szegény legény gondolt egyet,
és elindult a királylány megmentésére. Megérkezett a sárkány birodalmába, látja a tornyot, de
ahogy felnéz az ég felé, csak nem látja a tetejét.
Amíg a fiú nézelődik, nem veszi észre, hogy a két testvére is megérkezett a toronyhoz, hogy
kiszabadítsák a lányt. Elővette a forrásvizet, és mit sem sejtve, hogy más is hallhatja,
felkiáltott: Még szerencse, hogy kaptam ezt az üveg vizet. Most alszom egyet, aztán holnap
megöntözöm vele ezt a rózsabokrot. Még a toronynál is magasabbra nő majd!
Amint elaludt, testvérei fogták a rózsabokrot, és együtt jól meglocsolták a forrásvízzel. De jaj
nekik, olyan picire zsugorodtak össze, hogy még a hangyánál is kisebbek lettek. Reggel,
amikor a fiú felébredt, látja ám, hogy valaki kinyitotta az üveget. Ám éppen három csepp
maradt az aljában, amit azonnal a rózsára öntött. Felmászott rája, és kiszabadította a
királykisasszonyt.
A szegény legény megkapta a király országát, és a lánya kezét is elnyerte. Hét nap és
hét éjszaka tartott a vígasság; még ma is élnek, ha meg nem haltak.