Gaz D Politika

1.
Állami szerepvállalás:
Aktorok, célok, eszközök, irányzatok
Tankönyv:
Elérhető a mersz.hu-n!
2
Miről szól a tárgy?
A félév főbb témakörei:
• az állam (kormányzat) hatása a gazdaságra, annak szereplőire
• döntési helyzetek, választások: rendszerek, modellek, stratégiák
• gazdaságpolitika-formáló – hazai és nemzetközi – intézmények
• növekedés, elosztás, egyensúly – célok és eszközök
• nemzeti gazdaságpolitika – nemzetközi kontextusban (az EU, a nemzetközi
pénzügyi szervezetek és a tagállami gazdaságpolitika kölcsönhatása)
• gazdaságpolitika különböző helyzetekben: „business as usual” versus válságok
(rendszerváltozás, pénzügyi krízis)
3
A tárgy „üzenete”
• Nem a döntéshozók rendelkezésére álló közgazdasági
modelleken, adatgazdag elemzéseken áll vagy bukik a
kormányzati gazdaságpolitika sikere, noha ezek is lényegesek.
• Továbbá természetesen sok múlik az intézményeken, jogi
kereteken, alkotmányos szabályokon.
• Ám ezekhez mérhetően fontos – mint az élet minden más
területén –, hogy milyenek a döntést előkészítő, meghozó,
végrehajtó és másokkal elfogadtató személyiségek.
4
Tartalom
1. A gazdaságpolitika fő- és mellékszereplői
2. Célok és eszközök
3. A modern gazdaságpolitika előzményei
4. Klasszikus és neoklasszikus örökség
5. John Maynard Keynes és a keynesiánus gazdaságpolitika
6. Milton Friedman és a neoliberális gazdaságpolitika
7. Napjaink gazdaságpolitikai vitái, dilemmái
5
1. A gazdaságpolitika fő- és mellékszereplői
(Kinek van gazdaságpolitikája?)
• az állam (kormányzat) mint szabályozó, munkaadó, vásárló,

adóztató, politikai testület. Az állam békeidőben (welfare state)
és háborús időkben (warfare state)
• politikai (tömeg-)pártok – akik az államhatalmat birtokolhatják
• érdekcsoportok, érdekképviseletek (szakszervezetek,
munkaadók gazdaságpolitikai elgondolásai)
• nemzetközi szereplők (pl. az Európai Unió, IMF, OECD
gazdaságpolitikai ajánlásai)
6
1. A politika és a társadalmi elvárások
• Demokratikus rendszerekben az állami vezetőknek meg kell felelniük a
társadalmi elvárásoknak
• A gazdaságpolitikai témák jelen vannak a politikai vitákban, választási
küzdelmekben
• Egyes területek átpolitizálódnak, mások depolitizálhatók
• Politikai versus technokratikus kormányzás
• Politikai vezetés és felelősség: pl. költségvetés, fejlesztési
támogatások, beruházásösztönzés
• Technokratikus irányítás: monetáris politika, versenypolitika
7
2. Célok …
Két fő ellenség leküzdése: infláció és munkanélküliség
Miért baj a munkanélküliség? Miért baj az infláció?
Kihasználatlan kapacitást Láthatatlan újraelosztást,
jelent, szociális problémákhoz, megélhetési válságot okoz;
politikai instabilitáshoz rombolja, szétzilálja a
vezethet gazdaság információs
rendszerét
Milyen más célokról hallottak?
8
2. Az állam legáltalánosabb gazdasági céljai
• Jogrend
• Szerződések betartása
• Állami szabályok, normák és szabványok kiszámítható jelenléte
• A „többi” változhat függően

• a kormány „színétől” (konzervatív, liberális, zöld, szocdem)
• a gazdaság helyzetétől (pl. a költségvetési egyensúly igénye 2020-tól
háttérbe szorult az Európai Unióban)
9
2. … és eszközök
• Pénzügy-politikai eszközök
• Költségvetési politika – újraelosztás (elvonás és juttatás)
• Monetáris politika – kamat, valutaárfolyam
• Szabályozás (előírások, kötelezettségek, ellenőrzés): versenyhivatal, energiahivatal,
számvevőszék, adóhivatal stb.
• Állami tulajdon (szektoronként eltérő jelentőségű) – pl. infrastruktúra, kaszinók
• Állami megrendelések – közbeszerzések (az OECD-országokban a GDP 12%-a)
• Nem gazdaságpolitikai eszközök: az államok rendelkeznek a munkanapok és
szabadnapok rendjéről, megállapítják a lakossági gázárakat, a vasúti tarifákat, a
törvényes minimálbért, szabályokat alkotnak a céges költségek számviteli
elszámolásáról, a bolti élelmiszer eredetének és tartalmának feltüntetéséről
• Az eszközök kombinálhatók, néha egymást helyettesíthetik
10
A központi kormányzat által
foglalkoztatottak aránya a teljes
foglalkoztatotti létszámhoz
képest, 2019-ben (%)
Forrás: OECD.
11
2. Célok + eszközök
• Fizika PhD, statisztikai hivatal
• Képzés: Rotterdam, Leiden
• 1969: közgazdasági Nobel-díj
• Az első ökonometriai modellek elkészítője (holland és
USA példán)
• 1936–38: a Népszövetség szakértőjeként az üzleti
ciklusokat elemezte
• 1945–55: a holland tervhivatal elnöke
• „A gazdaságpolitikának legalább annyi eszközzel kell
rendelkeznie, mint amennyi célt kitűzött”
• A jövedelmi különbségeknek határt kell és lehet szabni;
társadalmi igazságosság
Jan Tinbergen (1903–1994)
12
3. Mi a gazdaságpolitika?
• A gazdaságpolitika
• az állam (a kormány és a nem kormányzati szervezetek, testületek)
• gazdaságot és társadalmat szabályozó, irányító vagy befolyásoló
célirányos tevékenysége,
• amely a pénzügypolitika, versenypolitika, regionális politika és sok egyéb
állami szakpolitika alkalmazásával szolgálja a politikai értékeket és
érdekeket.
• A gazdaságpolitikának a közjót kell szolgálnia!
• (De erről később lesz még szó.)
• „Modellek”: angolszász, skandináv, rajnai, mediterrán…
13
3. A gazdaságpolitika nem csak aggregált mutatók
kalibrálásáról szól…
• Lehet nagyobb és kisebb a költségvetés terjedelme, ez politikai értékválasztás kérdése
• Lehet kisebb vagy nagyobb arányú az állami tulajdon (a vegyesgazdaság „vegyessége”

döntési kérdés)
• A reguláló állam lehet aktív vagy visszafogott („laissez faire” vagy „dirigista”)
• A gazdaságpolitika tartalmára kihat a társadalom meghatározó köreinek politikai

értékrendje: létezik konzervatív, szociáldemokrata, bal- és jobboldali populista, autokratikus,
liberális gazdaságpolitika
• A gazdaságpolitika doktrinális alapjai eltérőek lehetnek – keynesi, nem-keynesi irányzatok,

heterodox elméletek
14
3. A gazdaságpolitika előzményei
• A gazdaságpolitika elemei megtalálhatók minden szervezett társadalomban,
a legkorábbiakban is (pl. infrastruktúra-fejlesztés)
• Az évszázadok folyamán egyre kiterjedtebbé vált a gazdaságpolitikai
eszközök alkalmazása
• Adók, vámok
• Kereskedelem, verseny szabályozása
• Állami monopóliumok stb.
• Merkantilizmus (17. század)
• Az első átfogó közgazdasági irányzat (Jean-Baptiste Colbert)
• Protekcionista kereskedelempolitika, aktív gazdaságfejlesztés
• Korai kapitalizmus – abszolutizmus
15
3. Klasszikus elméletek hatása
• Szabad kereskedelem
• A piaci csere, a munkamegosztás kölcsönösen előnyös (Adam Smith)
• A vámok alkalmazása haszontalan vagy káros (David Ricardo)
• Jean-Baptiste Say törvénye (a verseny egyensúlyt teremt: „minden kínálat
megteremti a maga keresletét”)
• Laissez-faire (fiziokraták)
• A gazdaság fő szabályozója a verseny („láthatatlan kéz” elve)
• Korlátozott állami szerepvállalás
• Védelem külső fenyegetések ellen
• Társadalmon belüli rend fenntartása
• Bizonyos közberuházások végrehajtása
16
4. Neoklasszikus örökség
• Fő kérdés a piaci egyensúly – Alfred Marshall
• Keresett mennyiség = kínált mennyiség
• Senki nincs viselkedése megváltoztatására ösztönözve
• Az árak szabad mozgása egyensúlyhoz vezet, ami a társadalmi
összjólétet maximalizálja; az államnak nem kell beavatkoznia „éjjeliőr-
állam” (Nachtwächterstaat, night-watchman state) –
• Ferdinand Lassalle szocdem politikus elítélően használt fogalma (1862)
• A jóléti közgazdaságtan két fő tétele:
• 1. minden versenyzői egyensúly Pareto-hatékony
• 2. minden Pareto-hatékony állapot versenyzői egyensúllyá tehető megfelelő
vagyonelosztással
17
5. John Maynard Keynes (1883–1946)
• Cambridge (Economic Journal főszerkesztője)
• Főbb művek: (A foglalkoztatás, a kamat és a
pénz általános elmélete (1936) A békeszerződés
gazdasági következményei (1919) Mr. Churchill
gazdasági következményei (1926) A Treatise on
Money (1930)
• A magára hagyott piacgazdaság instabil; a
szabad piac (az árak mozgása) nem teremt
egyensúlyt  túlkínálat; az állam feladata az
aggregált kereslet biztosítása, munkahely-
teremtés
• Nemzetközi gazdasági intézmények, „szervezett
liberalizmus”
18
5. A keynesi gazdaságpolitika
• A kor fő kihívásai: depresszió, munkanélküliség (1930-as évek)
• Feladat: az államnak be kell avatkoznia a keresleti oldalon
• Állami beruházások, közmunka;
• Jövedelemjuttatás ( társadalombiztosítás, jóléti állam)
• Fő szempont a reálgazdasági teljesítmény (kapacitáskihasználás)
• Gazdasági növekedés
• Foglalkoztatottság bővítése
• Pénzügyi rendszer szigorú szabályozása
• Anticiklikus gazdaságpolitika és aktív fiskális politika
• Aktív keresletszabályozás; szükség esetén deficitfinanszírozás
• Főbb képviselői: F. D. Roosevelt (New Deal, 1933), J. F. Kennedy (1961–63)
+napjaink!!!
19
6. Milton Friedman (1912–2006)
• (Magyarországi gyökerek)
• Chicago University
• Főbb művek: A Monetary History of the
United States, 1867–1960 (1963)* Választhatsz
szabadon (1980) Kapitalizmus és szabadság
(1962)
• Az állami beavatkozás diszfunkcionális; az
infláció megfékezése a prioritás (a pénz-
mennyiség szabályozása útján); a
munkanélküliség „természetes rátája”
• Lebegő valutaárfolyamok
* Társszerző: Anne Schwartz

20
6. Neokonzervatív/neoliberális gazdaságpolitika
• A kor fő kihívásai: olajválság, stagfláció (1970-es évek)
• Analízis: a kiterjedt állami szektor rontja a gazdaság alkalmazkodási
képességét; az állami intézkedések késése nagyobb bajt okozhat
• Feladat: stabil gazdasági környezet biztosítása
• Alacsony infláció
• Stabil költségvetési helyzet
• Dereguláció, privatizáció, liberalizáció
• Elméleti háttér: kínálati közgazdaságtan (Arthur Laffer)
• Adócsökkentések
• Kormányzati kiadások leépítése
• Főbb képviselői: Margaret Thatcher, Ronald Reagan
21
7. Napjaink gazdaságpolitikai vitái és dilemmái
Mi formálja napjainkban a gazdaságpolitikai gondolkodást?
Globalizáció, új nemzetközi munkamegosztás
”washingtoni konszenzus” (IMF/Világbank szerepe)
great moderation („nagy mérsékletesség”)
 rosszul szabályozott nemzetközi kereskedelem? (Trump)
Történelmi fordulatok, pl. az államszocializmus bukása
szabadpiaci nézetek reneszánsza (Kornai János)
Pénzügyi és gazdasági válságok (+ great recession, pandémia)
1998, 2008… eltérő interpretációk;
(mind a keynesiánusok, mind a neoliberálisok magukat látják igazolva)
Eurózóna-válság: mit kell tenni az E(M)U fenntarthatóságáért?
Technológiai korszakváltás, ICT forradalom
Állam és piac vitája új dimenzióval bővül
22
2. Visszapillantás az államok,
nemzetek, nemzetgazdaságok
kanyargós fejlődési útjaira
Áttekintés
1. A politika és a piac kölcsönkapcsolatai
2. Védekező és támadó gazdaságpolitikák
3. Rezsimek váltakozásai, forrongó időszakok
4. A növekedési gazdaságpolitikák – átmeneti – kora a háború
után
5. Az európai történelem sokféle rendszert tesztelt egyetlen
évszázad alatt
6. Az állami feladatok átrendeződése a globális korszakban
Bevezetés
• Ahány ország, – majdnem – annyi fejlődési út
• Sok országban a feudális állammal szemben kellett teret nyernie a
kapitalizmusnak – másutt az abszolút uralkodó segítette ezt
• A gyarmati sorban lévő országok állama gyenge volt
• Viszont kaptak jogrendet, szilárd valutát a gyarmattartóktól
• A volt szocialista országok sajátos fejlődési útja
• A piacgazdaság „kiiktatásának” kísérlete sok évtizeden át
• A tárgy keretében a parlamenti demokráciák keretei között
működő piacgazdaságokkal foglalkozunk
• A 19. századtól a gazdasági fejlődés fontos intézményi előfeltételei:

• Saját pénzügyi rendszer
• Biztos (saját) jogrend
• Alkalmas kormányzati rendszer
• Példák: olasz és német egység, MNB létrehozásának szándéka (1848 –
12 pont!)
• A periferiális és félperifériás országokban rosszabbak a gazdasági
növekedés esélyei
• Ugyanazon gazdaságpolitikai normák másként érvényesülnek a
különböző országokban, különböző fejlettségi szinteken!!!
26
• A 19. sz. második fele:
• Szabad kereskedelem
• Aranystandard – szabad pénz- és tőkeáramlás
• Tőkeexportőrök: Anglia, Németország, Japán
• Tőkeimportőrök: USA, Kanada, Ausztrália, Argentína, Magyarország, Svédország
• Igen sikeres „globalizáció” – ‚pax britannica’
• Napjainkban:
• Kétirányú tőkemozgás
• Már elsősorban nem nemzeti, hanem multinacionális vállalatok ruháznak be
külföldön
• Korábban vasutakba, bányákba, infrastruktúrába – ma: kevésbé felbecsülhető
kockázatú részvényekbe, vállalatokba
• Korábban kötvényekbe, hiteleszközökbe – ma: tőkebefektetésbe
27
• Gyökeres változás az I. vh alatt és után

• Hadigazdálkodás
• Az állam aktívan beavatkozott a gazdaságba (nem vonult vissza a háború
után sem)
• Gazdasági háborúskodások
• Kereskedelmi elzárkózás, a világpiac fragmentálódik
• A konvertibilitást újra bevezetik, majd fölmondják
• „beggar thy neighbour” policy
28
• A nagy válság
• Zuhanó termelés és reálbérek, megugró munkanélküliség
• Új áramlatok, megoldási kísérletek a világban
• USA – New Deal („új kurzus”)
• Olaszország – fasizmus, korporatív rendszer
• Németország – nácizmus, négyéves tervek
• Szovjetunió – tervgazdaság
• Másutt: védővámok, valutaleértékelés, kötött devizagazdálkodás
29
• Merkantilizmus, protekcionizmus, irányított gazdaság,

hadigazdaság, tervgazdaság
• Szabad versenyes rendszer:
• Gazdasági rend, kiszámítható jogi és pénzügyi viszonyok, rögzített
árfolyamok (aranystandard)
• Merkantilizmus:
• Gazdagodjanak az ország kereskedői, iparosai, növekedjék az adóalap, a
hazai termelők védelme a külföldi versenytől, új iparágak meghonosítása,
a nemzeti ipar és általában a gazdaság védelme.
30
• Protekcionizmus:
• Vámok, behozatali és kiviteli korlátozások, árfolyam-szabályozás, nemzeti
vállalatoknak nyújtott adókedvezmények
• Irányított gazdaság, hadigazdaság (managed economy):
• Még kiterjedtebb beavatkozás: fennmarad a magántulajdon, de elveszíti
autonómiáját; az állam erősíti az erőforrások elosztásának ellenőrzését
(ármegállapítás, anyaggazdálkodás, élelmiszerjegyek)
31
3. A növekedési gazdaságpolitikák évtizedei
• A II. vh után gyors helyreállítás
• Az 1950-es években lendületes fejlődés
• A két világrendszer „békés” vetélkedése
• Kapitalista országokban:
• Magántulajdon túlsúlya, keresletszabályozás
• Szocialista országokban:
• Társadalmi tulajdon, népgazdasági tervek
• „Kifulladás” az 1970-es évek elejére
• Természeti erőforrások, Római Klub, nyersanyag-, majd olajválság, gazdasági válság
• A válasz: alkalmazkodás!
• A tőkés gazdaságok jól teljesítettek
• A bürokratikus, államszocialista rendszerek nem tudtak alkalmazkodni – lemaradtak a
technológiai, majd a gazdasági versenyben: a szocialista világrendszer felszámolódott az 1990-
es évtized elejére
32
4. A kormányzati szektor kiterjedésének változásai
• Totális államok kialakulása és bukása 
• Globalizáció
• Az autarchiás kísérletek bukása 
•  az állam elveszti jelentőségét (?)
• A valóság: az állam szerepe nem csökkent érzékelhetően, csak
növekedése állt meg
• A hadiipar jelentősége csökkent a hidegháború végével
(„Friedensdividende”) – újabb háborúk!
• A hidegháború elmúltával egyre többet foglalkoztak a kormányzati
kudarcokkal 
33
5. Az európai történelem sokféle rendszert
tesztelt egyetlen évszázad alatt
• Tervgazdaság:
• Magántulajdon csaknem teljes felszámolása, állami erőforrás-gazdálkodás, a
termékpályák előírása stb.
• Korporatív (fasiszta) állam:
• Fennmarad a magántulajdon, formálisan a szabad munkavállalás is.
Korporációkba tömörítik a munkavállalókat és a munkáltatókat, az állammal
együtt „tripartit” módon döntik el a legfontosabb gazdaságpolitikai kérdéseket.
• (Új-) korporatizmus:
• Tripartit érdekegyeztetés, az ILO is támogatja-ösztönzi, a társadalmi béke fontos
eszköze
34
5. Az európai történelem sokféle rendszert tesztelt
egyetlen évszázad alatt
• Kormányzati kudarcok:
• Bürokráciára való hajlam
• Alkalmazkodási nehézségek
• Elégtelen innovációs késztetés
• Pazarlás
• „puha költségvetési korlát” – Kornai János
• Túlzott erőforrás-felhasználás
• Túlköltés
• Eladósodási hajlam
35
4. A kormányzati szektor kiterjedésének változásai
• A tervgazdaságok nehézségei, majd kudarca
• Erősíti az állammal szembeni aggályokat
• A piacgazdaságokban a fejlődéssel együtt növekedett az állami
újraelosztás aránya (Wagner-törvény)
• Az 1980-as évektől azonban egyre kevésbé finanszírozhatók a jóléti
kiadások
• Miért? (A gazdaság fejlődik!)
• Az állam szerepe azonban továbbra is fontos:
• a piacgazdaság kereteinek, infrastruktúrájának kialakítása, fenntartása
• közösségi szolgáltatások
• intézményrendszer
36
6. Az állami feladatok átrendeződése a
globális korszakban
• Korábban kevesebb szuverén ország Európában (l. a térképeket a
tankönyvben!)
• Érvényesült a nagy piacok „méretgazdaságossága”
• Saját valutával rendelkeztek
• A II. világháború, majd az 1990-es fordulatok nyomán megváltozott a
helyzet:
• Sok kis ország – csak összefogva lehet versenyképes integráció igénye
• 19 országban közös valuta
• 27 + 3(?) országban közös szabványok
• Nemzetközi (globális) integrációs-együttműködési keretek (ENSZ, IMF)
• A szuverenitás közös gyakorlása
Kulcsszavak • Merkantilizmus, újmerkantilizmus
• Protekcionizmus
• Növekedési gazdaságpolitikák és
• Állam, nemzetállam növekedési verseny a hidegháború
• Aranyalap (aranystandard) idején
• Globalizáció (fogalma, megjelenési • Kormányzati hibák (kudarcok)
formái) • Friedrich List, Kossuth Lajos és a
• Nemzetek feletti szervezetek és védvámrendszer
megállapodások • A. Wagner és a Wagner-törvény
• New Deal az Egyesült Államokban • Kornai János és a puha költségvetési
• Irányított gazdaság, hadigazdaság korlát
• Fasizmus, nácizmus • Jánossy Ferenc és a gazdasági fejlődés
• Korporatív döntéshozatal – régi és új trendvonala
• Tervgazdaság • Bauer Péter – függelék!!!
Ellenőrző és elgondolkodtató kérdések
• Milyen okok miatt mondhatták ki a 20. század elején az ún. Wagner-törvény? Mit
gondol a gazdasági fejlettség és az állam újraelosztó szerepének együttmozgásáról?
• Hozzon példát arra, amikor a piaci mechanizmusok nem működnek jól!
• Hozzon példát a kormányzati kudarcok megnyilvánulásaira saját tapasztalatai alapján!
• A korábban megismert „premodern” gazdaságpolitikák, mint amilyen az autarkia, a
protekcionizmus vagy a merkantilizmus, vajon miért nem tűntek el teljesen mai
viszonyaink között?
• Mi a multinacionális cég? Multi-e mondjuk a Volkswagen? És az OTP? A Mol?
• Melyek a nettó tőkeimportőr országok? Magyarország közéjük tartozik-e? Igaz-e az
állítás, hogy nettó tőkeimportőr országban is lehetnek tőkét kihelyező vállalatok?
3. Kormánypolitika
és közjó
Áttekintés
1. A társadalmi akarat megismerésének korlátjai
2. Nézetek a közjó érvényesítéséről
3. Közgazdasági nézetek az állam szerepvállalásáról
4. Újabb elméletek a piacgazdaságról
5. Összefoglalás
41
1. A társadalmi akarat megismerésének korlátjai – 1
• Mit várunk el az államtól? Kit képviseljen?
• A társadalom érdekében járjon el.
• Nem könnyű megismerni az emberek akaratát
• Szavazási paradoxon (Condorcet a 18. században)
• Még kinyilvánított akarat mellett sincs egyértelmű eredménye a szavazásnak!
• A közügyekben meghökkentően tájékozatlan, előítéletes, sőt a felelőtlenségig felületes
tud lenni még a képzett ember is. Az embernek a közügyekről formált véleménye és
akarata gyakorta nem a sajátja, azt mások állítják elő számára (manufactured will) – J.
Schumpeter
• Hogyan ismerhetjük meg az emberek akaratát a mai társadalomban?
• 451 fok Fahrenheit
• 1984
• Gazdasági és Szociális Tanács
• Konzultációk
• Internet – EU 2007 szeptembere
42
1. A társadalmi akarat megismerésének korlátjai – 2
• Arrow építette be a jóléti közgazdaságtanba – lehetetlenségi tétel:

• Nem konstruálható olyan jóléti függvény, amely a társadalom minden
egyes tagjának preferenciáit tükrözné, és emellett konzisztens döntést
eredményezne.
• A társadalom előtt álló választási lehetőségeket alternatívák sorozataként
megfogalmazva a fenti feltételek mellett a végeredmény függ a kérdések
feltevésének sorrendjétől.
• Emiatt demokratikus körülmények között is manipulálhatók a választók –
„politikai napirend”
• „Megoldás” (?): a diktátor
• Nincsen mindenkit kielégítő megoldás!!
43
Áttekintés
5. Összefoglalás
44
2. Nézetek a közjó érvényesítéséről – 1
• „Az állam célja nem más, mint a közjó megvalósítása az erkölcsi

törvényeken alapuló rendezett jogviszonyok alapján.”
• Eötvös József: A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az
álladalomra
• Bonum communis – bonum commune
45
2. Nézetek a közjó érvényesítéséről – 2
• Mely feladatok ellátására alkalmas az állam? – két évszázados
elméleti vita
• Adam Smith: olyan eredmények születtek, amelyeket senki sem
szándékolt – a „láthatatlan kéz”
• Ez azonban nem teszi fölöslegessé az állam tevékenységét:
• Védelem
• Igazságszolgáltatás
• Közművek és közlétesítmények fenntartása
• Széles skála: anarchizmus, libertarianizmus, erős állam, diktatúra –
a valóságban mindenütt vegyes gazdaság
46
2. Nézetek a közjó érvényesüléséről – 3
• A 20. sz. közepén aktivista államok
• Az 1980-as években gyökeres változás
• A közjó „általánosan elfogadott” tartalma:
• A gazdaság fejlődésének fenntartása
• A ciklikus ingadozások „kisimítása”
• A pénz értékállandóságának védelme
• Az ország külső fizetési egyensúlyának fenntartása
• A rendelkezésre álló erőforrások mind teljesebb hasznosítása
• A jövedelmi és vagyoni extremitások kezelése
47
2. Nézetek a közjó érvényesüléséről – 4
• A közjó „különleges értelmezése”
• A szocialista tervgazdaságban: az anyagi termelés minden áron való növelése
• Populista kormányzatok: a társadalom vagyoni és jövedelmi különbségeinek
felszámolása, minden csoport kívánságainak kielégítése
• Merkantilizmus: a külkereskedelmi (és fizetési) mérleg minél nagyobb többletének
elérése
• Neomerkantilizmus
• Demokráciákban az állam a választók felhatalmazásával, az ő akaratukat
köteles megvalósítani
• „Tételezzük föl minden kormányról, hogy a közjó megvalósítására
törekszik.” Bod Péter Ákos – akkor már – volt ipari miniszter és volt
jegybankelnök kérte 1995-ben!
48
Áttekintés
5. Összefoglalás
49
3. Közgazdasági elméletek az állam szerepvállalásáról – 1
• A közgazdaságtan egyik alapkérdése: Az egyensúly felé haladnak-e a

piacok?
• Ha nem, akkor mi az állam szerepe?
• A klasszikus (de főleg a neoklasszikus) iskola úgy véli, hogy az
egyensúly a három fő piacon (áru, munkaerő, pénz) automatikusan
létrejön.
• Feltételek
• Az árak rugalmas alakulása
• Tökéletes tájékozottság
• A piacra való belépés akadálymentes volta
• A valóságban – válságok
• 1929–1933: tartós és nagyfokú egyensúlyhiányok, az automatikus korrekció
elégtelen volta.
50
• A fordulat: John Maynard Keynes.

• Cáfolja a kereslet és kínálat mindenható voltát.
• Irreálisnak tartja a lefelé rugalmatlan munkabérek feltételezését.
• (NB: az aranystandardban működött!)
• Nem biztosított, hogy minden kínálattal szemben megfelelő kereslet
álljon – az államnak kell keresletet teremtenie (válság, recesszió esetén)
• USA: New Deal (közmunkák, autópálya- és gátépítések)
• Skandinávia – svéd modell
51
• A II. vh után az 1970-es évek közepéig:
• Jóléti állam kiterjedt szociális ellátórendszerekkel (nyugdíj- és
egészségbiztosítás, közoktatás, család- és szociálpolitika)
• „Nagy állam” – sok adóbevételre volt szükség (a GDP 40–50%-
át centralizálták)
• Optimizmus: az állami keresletszabályozás elkerülhetővé
teszi nemcsak a válságokat, hanem a ciklikus
visszaeséseket is.
• A kijózanodás: az olajválság
• Általános stagnálás és infláció (=stagfláció)
• Nem lehetett állami keresletet teremteni (inflációs veszély)
52
• „A monetarista ellenforradalom” (Milton Friedman)
• A modern piacgazdaság rugalmasabb (külkereskedelem, értékpapírpiac) –
maga is tud alkalmazkodni
• Az állami beavatkozás egyre hatástalanabb, a bürokratikus állam inkább
fékezi a kibontakozást
• A válságok főként külső okokra vezethetők vissza: pl. az állam által
gerjesztett pénzromlás, a fölösleges állami költekezés
• A gazdaságpolitika csak átmenetileg, a meglepetés erejével tud hatni a
piacra – „információs aszimmetria”
• Az állam előre bejelentett, kiszámítható módon cselekedjen – de még jobb,
ha kivonul a gazdaságból.
53
Áttekintés
5. Összefoglalás
54
4. Újabb elméletek a piacgazdaságról – 1
• Az állam újraelosztó szerepe a monetarista ellenforradalom dacára
sem csökkent, de a duzzadás megállt
• Ennek fő oka a globalizációhoz kötődik
• Korábban: az államnak korrigálnia kell a piac működési zavarait
• monopolizálódás, közjavak elégtelen termelése, negatív externáliák
• Új törekvés: az állam működési zavarainak korrekciója
• bürokratizálódás  rugalmatlanság, hatékonyságromlás
• Paternalizmus  tétlenségre ösztönöz (?)
• Az említettek miatt megerősödtek a neoliberális („neokon”) irányzatok
55
• A szociális piacgazdaság
• Wilhelm Röpke és Walter Eucken (freiburgi iskola, 1940-es évek)
• Az állam nem hagyhatja magára a társadalmat, de nem is ölheti ki a
magánkezdeményezést
• A feladat: a gazdaság működési kereteinek meghatározása
(Ordnungspolitik), hogy a nagy szervezetek ne gyűrhessék le a
kisebbeket
• Főbb elemei:
• Fellépés az állam túlterjeszkedése ellen
• Szigorú fellépés a versenykorlátozásokkal szemben
• Támaszkodás a kis- és középvállalatokra (Mittelstand)
• Az állami beavatkozások kordában tartása
• Kiállás a pénz értékállandósága mellett
56
• A szociális piacgazdaság nem azonos a jóléti állammal!
• Nincs köze a szocializmushoz sem!
• Új helyzet a gazdaságpolitika számára: a globalizáció
• A multinacionális vállalatok az államokkal – legalább – egyenrangú
szereplők
• Nemzetközi tőkeáramlás, a piacok fegyelmező ereje
• Nemzetközi szervezetek, megállapodások, integrációk
• Σ: a kis, nyitott piacgazdaságok lehetőségei korlátozottak
57
Áttekintés
5. Összefoglalás
58
5. Összefoglalás
• Demokratikus viszonyok között az államszervezet minden lényeges
ügyben az állampolgárok igényeire tekintettel köteles állást foglalni,
törekedve a közjó megvalósítására.
• A társadalom akaratának megismerése és képviselete egyáltalán nem
könnyű feladat, mert sok az egymásnak ellentmondó, egymást kioltó
törekvés.
• A közjó definiálása is nehéz. A gazdaságpolitikában tartalma a következő:
• tartós, kiegyensúlyozott növekedés, a „teljes” foglalkoztatás, az értékálló pénz, a ter-
mészet megóvása és az anyagi egyenlőtlenségek keretek között tartása
• Többfajta felfogás létezik egymás mellett a fenti célok optimális elérését
illetően, amelyek nagymértékben különböznek egymástól az állam
méretéről, ideális szerepvállalásáról kialakított felfogásukban.
59
6. Kulcsszavak
• Társadalmi preferenciák • A meglepetés szerepe a kormányzati
• Közjó (és értelmezése gazdasági ügyekben) döntésben
• Szabad verseny, szabad versenyes • Monetarizmus
kapitalizmus • John Maynard Keynes és a keynesianizmus
• Marx és Engels – és a Kommunista • Paternalizmus
kiáltvány • Diszkrecionális döntés, illetve szabályalapú
• Közérdek, közjó, államérdek döntés
• Kockázat és bizonytalanság • A szociális gondolat és a gazdaságpolitika
• Szavazói paradoxon és Arrow • Szociális piacgazdaság – elvei és
lehetetlenségi tétele gyakorlata
• Aktív keresletszabályozás • Wilhelm Röpke
• Jóléti állam • Milton Friedman
• Nagy társadalmi elosztórendszerek • Friedrich A. Hayek
60
6. A gazdaságpolitika
információs alapjai
Áttekintés
1. Bevezetés
2. Gazdasági adatok, statisztikák
3. A nemzeti számlák rendszere
4. Kormányzati pénzügyi statisztika
5. Nemzetközi fizetési mérleg
6. Monetáris statisztikák
7. Konjunktúramutatók
8. Az árindexek
9. Társadalmi jelzőszámok
10. A statisztikai adatok megbízhatósága
62
1. Bevezetés
• Miért van szükség adatokra?
• Ki határozza meg, hogy
• milyen adatokat,
• milyen formában,
• mikor állítsanak elő és hozzanak nyilvánosságra?
• Nemcsak az állam pénzügyeiről kell adat, hanem
• az egész gazdaságról
• a külgazdaságról (nemzetközi gazdaságról)
• a társadalomról
• A gazdaságpolitika nemcsak adatok, hanem értékek,
szándékok és megérzések alapján is dönt.
• Miért fontos az adatok megbízhatósága?
63
2. Gazdasági adatok, statisztikák
• A gazdaságpolitika alapinformációi
• A múltról adnak tájékoztatást
• Sohasem lehetnek teljes körűek
• Megbízhatóságuk nem tökéletes
• Nemzetgazdasági adatok összefüggő rendszere
• Nemzeti számlák
• Kormányzati statisztikák
• Fizetési mérleg
• Monetáris statisztikák
• Konjunktúramutatók
• Társadalmi indikátorok
64
3. A nemzeti számlák rendszere – 1
• Összefüggő, átfogó rendszerek
• System of National Accounts (SNA)
• Material Products System (MPS) – szocialista országokban, korábban
• European System of Accounts (ESA)
• Government Financial Statistics (GSF)
• Szektorokra osztják a gazdaságot:
• Nem pénzügyi vállalatok
• Pénzügyi vállalatok
• Háztartások (magánfogyasztás)
• Kormányzat
• Háztartásokat segítő nonprofit intézmények
• Külföld
65
• Besorolási szempontok, feltételek az államháztartás
körébe tartozó szervezeteknél
• Van-e önálló döntési jogosítványa
• Ha nincsen, a fölöttes szerv alá sorolják be
• Kik gyakorolják a vezetők kiválasztásának, a stratégia
meghatározásának jogát?
• Nem kell többségi állami tulajdon!
• Honnan származik a bevételek nagyobbik része?
• Vállalati szektor:
• Hazai vagy külföldi tulajdon dominál-e?
• Ágazati besorolás: mezőgazdaság, halászat, bányászat,
feldolgozóipar, építőipar, különféle szolgáltatások
66
Szervezetek szektor szerinti besorolása
67
• A legfontosabb mutatók
• Bruttó hazai termék (GDP)
• Bruttó nemzeti termék (GNP)
• Bruttó nemzeti jövedelem (GNI)
• Milyen árakat alkalmaznak?
• Folyó árak
• Kormányzati szolgáltatásoknál: ráfordítások
• Eredmény- és pénzforgalmi szemlélet
68
4. Kormányzati pénzügyi statisztika – 1
• Az IMF dolgozta ki a módszertanát
• Egységesen alkalmazott rendszer
• A nemzeti számlák rendszeréből könnyen előállítható
• Fő elemei:
• Költségvetés (központi)
• Önálló alapok
• Önkormányzatok (regionálisak és helyiek)
• Társadalombiztosítás
• Kvázi-fiskális tevékenységek (pl. piacinál kedvezményesebb hitel
nyújtása állami bank révén)
• A költségvetés összeállítása mint a gazdaságpolitika
leglényegesebb eszköze
• A költségvetési hiány kitüntetett szerepe
69
4. Kormányzati pénzügyi statisztika – 2
• A költségvetés többféle tagolása
• Formális: fejezetek, címek, alcímek, sorok
• Intézményi és fejezeti
• Funkciók szerint (Classification of Functions of Government -
COFOG)
• Általános közszolgáltatások
• Honvédelem, rendvédelem, közbiztonság
• Oktatás
• Egészségügy
• Szociális és jóléti szolgáltatások
• Lakásügyek
• Mezőgazdálkodás
• Bányászat és ipar
• Közlekedés és távközlés
• Környezetvédelem
• Államadósság kezelése
70
5. Nemzetközi fizetési mérleg
• Forgalmi típusú kimutatás adott időszakra a rezidensek és a
külföld közötti reálgazdasági és pénzügyi műveletekről
• Általában eszközök adásvétele
• Vannak egyoldalú átutalások is (transzferek)
• Fizetési mérleg
• Folyó fizetések mérlege:
• Áruforgalom, szolgáltatások, jövedelmek, viszonzatlan átutalások
• Tőkemérleg (pl. EU-támogatások)
• Pénzügyi mérleg: működő tőke, portfólió-befektetések egyenlege, egyéb
műveletek
• Jegybanki tartalékok változása
• Lásd a külön file-t a Coospace-en!
71
6. Monetáris statisztikák
• Pénzmennyiség alakulása
• M0 (monetáris bázis): forgalomban lévő bankjegyek és érmék állománya + a bankoknak a jegybanknál
elhelyezett egynapos betétei
• M1: látra szóló betétek és folyószámla-követelések (is)
• M2: két évnél nem hosszabb lekötésű betétek (is)
• M3: befektetési jegyek, legfeljebb kétéves lejáratú (is) értékpapírok és egyéb likviddé tehető aktívák (is)
• Pénzintézetek eszközeinek és forrásainak összetétele
• Kamatok mértéke
• Jegybanki alapkamat
• Pénz- és devizapiac alakulása
• Jövedelemtulajdonosok nettó pénzügyi pozícióinak változása
• Állampapír-állomány alakulása és megoszlása (rezidensek és nem rezidensek között, illetve
forintban és devizában)
72
7. Konjunktúramutatók
• Gyorsabban állítják elő őket, mint a szokásos statisztikákat
• reálgazdasági adatok
• árindexek és
• pénzügyi adatok
• konjunktúratesztek (bizalmi indexek)
• „Időbeliség” szerint:
• Megelőző (leading):
• készletváltozás, rendelésállomány változása, beruházások alakulása
• Együtt haladó (coincidental):
• ipari termelés volumenindxe, kiskereskedelmi forgalom indexe, kivitel és behozatal indexe
• Lemaradó (lagging):
• foglalkoztatás, munkanélküliség, bérek
73
7. Konjunktúrakutatás Magyarországon
• 1928: Magyar Gazdaságkutató Intézet (1949-ig)
• Varga István alapította és vezette
• 1964: Konjunktúra- és Piackutató Intézet
• KOPINT, ma: TÁRKI-KOPINT Zrt.
• 1966: A KSH Gazdaságkutató Intézete (1992-ig)
• A GKI Zrt. A „jogutód”
• Ipargazdasági Intézet, Agrárgazdasági Kutató Intézet
• MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (GVI), Századvég
Gazdaságkutató Zrt., Eco-Vista, OG Research, Hétfa stb. + MNB,
ÁSZ
74
8. Az árindexek
• Az árindex szerepének fontossága
• Legfontosabb indexek:
• GDP-deflátor (későn áll rendelkezésre)
• Fogyasztó árindex
• Harmonizált fogyasztói árindex (HICP)
• Létfenntartási költségek
• csoportokra is – pl. nyugdíjasok (finom bontásra van szükség!)
• Maginfláció; kiszűri az
• élelmiszerek idényjellegű árváltozását
• energiahordozók árváltozását
• forgalmi típusú adók kulcsának változását
• Miért tér el a mért és az érzékelt infláció?
• A „drága” euró
• Súlyok változása (kétéves késleltetés)
• A Covid-járvány hatása a fogyasztás szerkezetére
75
9. Társadalmi jelzőszámok
• A GDP az életminőséget nem tudja mérni
• Megoszlás, vagyon, területi tényezők
• Alternatív (de inkább: kiegészítő) mutatók:
• Lakáskörülmények
• Jövedelemeloszlás
• Migráció
• Csecsemőhalandóság
• Iskolázottság – beiskolázás
• Születéskor várható átlagos élettartam
• Gross National Happiness
• Stiglitz-Sen-Fitoussi: Beyond GDP (2008)
77
10. Az adatok megbízhatósága és hitelessége – 1
• A statisztikai hivatalok nemzeti intézmények
• Közjószágot állítanak elő
• Nem függhetnek a kormánytól
• Adatok gyűjt és állít elő a kormány és a jegybank is
• Miért nem bízik a lakosság a statisztikákban?
• Szubjektív érzékelések – infláció
• Gyakori utólagos módosítások
• Volt szocialista országok? (Zala J.!)
• „Csak abban a statisztikában hiszek, amelyet magam hamisítottam.” („I
only believe in statistics that I doctored myself” – nem mondta Churchill!)
• A statisztika olyan, mint a bikini.
78
10. Az adatok megbízhatósága és hitelessége – 2
• A szocialista országok hamisított adatközlései a rendszer
válságakor (de azt megelőzően is: „kicsit nőtt az államadósság”)
• Görögország hamisított statisztikái a 2000-es években
• [Charles] Goodhart-elv: ha egy társadalmi vagy gazdasági mutató
a szabályozás alapja lesz, veszít abból az információs tartalmából,
amely alapján kiválasztották
• Lucas-kritika: hiba lenne a korábban kimutatott statisztikai
összefüggések alapján (főleg aggregált adatokra építve) előre
jelezni egy gazdaságpolitikai beavatkozás hatását
79
11. Kulcsszavak
• Pénzforgalmi szemlélet, illetve eredményszemlélet
• Kvázi-fiskális tevékenységek
• Ágazatok, szektorok
• A kormányzati feladatok funkcionális osztályozása (COFOG)
• Fogyasztói árindex, harmonizált fogyasztói árindex (HICP),
maginflációs mutató
• Pénzmennyiségi mutatók (M0, M1 stb.)
• Előzetes adatok, várható adatok, adat-felülvizsgálat, végleges
adatok
• A statisztikák transzparenciája
• Társadalmi indikátorok
• A konjunktúraciklus mutatói
80
A monetáris politika és intézményrendszere
1. Bevezetés
2. A monetáris politika alapfeladata
3. Árfolyam-politika
4. A pénzügyi nyitottság és következményei
5. A monetáris politika eszközei
6. Infláció és antiinflációs politika
7. A 2008–2009-es válság tanulságai
81
1. Bevezetés – I
• A saját pénz(rendszer) az állami szuverenitás szimbóluma
• A nemzeti valuta kibocsátása (legalább a XX. századtól) állami
monopólium – a központi/nemzeti/jegybank privilégiuma
• „Valutauniók” a XIX. században:
• Skandináv (DK, NO, SE) - aranyalapon
• Latin (BE, FR, CH, IT, GR, BG, SRB) – valuták fémtartalmának egységesítése
• Az aranystandard – árfolyamok az aranytartalom alapján, fixen
• Az euró mint „igazi” valutaunió
• A modern pénz hitelpénz
• Nincs belső értéke – viszont van kereslet iránta ( + bizalom)
• A vállalatok és a bankok közötti hitelnyújtáskor keletkezik és a hitel visszafizetésekor szűnik meg.
• A központi bank alaprendeltetése: a gazdasági élet pénzigényének
kielégítése a pénzügyi rendszer transzmissziós folyamatainak
befolyásolása révén
• A központi bank nem egyedüli monetáris hatóság: a pénzügyminisz-
térium is az!
82
1. Bevezetés – II
• A központi bank
• felügyeli a gazdaság pénzellátásának alakulását
• közvetlenül felel a bankjegyek és érmék kibocsátásáért
• Fő cél: a pénz értékállandóságának a biztosítása
• A pénz a mérce az áruvilágban – nem jó, ha ingadozik az értéke (sem a
vásárlóerő, sem az árfolyam!)
• Kerülendő az érték csökkenése
• Nemkívánatos a vásárlóerő növekedése sem! (1929-33, 2008-10)
• Optimális: a kicsi és stabil infláció!
• Legyen-e más célja is a monetáris politikának?
• Ha igen, mi legyen a viszonya az árstabilitás követelményéhez?
• Mi lehet még cél? A gazdaságpolitika szolgálata
• Szerepel is az jegybankról szóló törvényben!
83
2. A monetáris politika alapfeladatai – I
• Kétfajta megoldás:
• A feladatok hierarchiába rendezhetők – EU
• Első az árstabilitás, és csak utána következik a gazdaságpolitika
támogatása, a hitelrendszer működőképességének fenntartása
• Többrétű feladat – USA
• Árstabilitás és teljes foglalkoztatás (1946)
• A hosszú távú termelésnövekedési képességre, valamint a
maxi-mális foglalkoztatásra, az árstabilitásra és a mérsékelt
hosszú távú kamatlábakkal összhangban lévő monetáris és
hitel-aggregátumokra kell irányulniuk (1977)
• Közgazdasági viták arról, hogy a jegybank
• képes-e hatni a gazdasági tevékenység alakulására
• a konjunktúraciklusok kiegyenlítésére
• Friedman szerint nem, Keynes szerint igen
84
2. A monetáris politika alapfeladatai – II
• Kydland és Prescott (1977): ha racionálisan kalkuláló gazdasági

szereplőket feltételezünk, és a monetáris politika döntéshozói
mind az inflációt, mind a termelést illetően minimalizálni akarják
az eltérést a célul tűzött mértéktől, akkor abból a társadalmilag
optimálisnál nagyobb infláció fog következni
• A stabilitásorientált felfogás számára alapfeltétel és alapérték a
jegybank függetlensége
• Ennek túlhajtása
• az önérdekű monetáris politika
• „demokráciadeficit” a pénzügyek terén
85
3. Árfolyam-politika – I
• Rögzített árfolyamrendszer
• A külkereskedelemre erősen ráutalt
• Kis országokra jellemző
• Példák:
• sikeres: DE-AT (1976)
• Sikertelen: ARG-USA (1991), UK-DE (1992)
• Előnyei:
• Csökken a kalkulációs bizonytalanság
• Stabil marad a nemzeti valuta
• Pontosabban: követi a kulcsvaluta inflációját
• Hátrányai:
• Nincs lehetőség önálló kamatpolitikára
• Jelentős devizatartalékokra van szükség
• Intervenciós vásárlások igénye
86
3. Árfolyam-politika – II
• Lebegő árfolyamrendszer
• A hatóságok elfogadják, hogy a tényleges árfolyam a piacon alakul ki
• Természetesen hatnak az árfolyamra
• az irányadó kamatláb változtatásával
• kamatdöntéseknek sokszor hosszú (akár másfél-két éves) az átfutási idejük
• Lehetetlenségi tétel: egy országnak nem lehet egyszerre rögzített
árfolyama, nyitott tőkepiaca és önálló monetáris politikája (Robert
Mundell)
• A jellemző megoldás: a kamatokkal hatni igyekeznek az üzleti ciklusra, de ennek árát
a valutaárfolyam jelentős ingadozásával fizetik meg.
87
3. Árfolyam-politika – III
• Árfolyamrezsimek:
• Rögzített (fix – nincsen ingadozási sáv)
• Valutatanács rendszere (balti országok, Bulgária)
• Kötött (ingadozási sávval) – IMF 1947-1974 , DKK-EUR
• (Előre bejelentett csúszó leértékelés)
• Lebegő
• „Tiszta” – a jegybank nem avatkozik be
• „Irányított” – a jegybank titokban interveniál
• Kötött árfolyamrendszer
• Előnye: kapcsolódás a horgonyvaluta országának monetáris
viszonyaihoz
• „Importált stabilitás”
• Hátránya: alul- vagy felülértékelt lehet a valuta
• Lebegő árfolyamrendszer
• Előnye: a gazdaság az árfolyammal, nem pedig az inflációval vagy a
kibocsátással alkalmazkodik a külső változásokhoz (sokkokhoz)
• Hátránya: túlzott árfolyam-ingadozások
88
4. A pénzügyi nyitottság és következményei
• Külkereskedelmi értelemben:
• Az export és az import összegét a GDP-hez viszonyítjuk
(bruttó értékeket félnettóhoz!)
• Ez az arány meghaladja az ötven százalékot
• Pénzügyi értelemben:
• A fizetési mérleget, annak két oldalát, illetve egyenlegét
viszonyítjuk a GDP-hez
• A fizetési mérleg deficitje forrásbevonásra, szufficitje
forráskihelyezésre utal
• Eladósodás: a teljes bruttó adósságállomány és a GDP
viszonya – Milyen kérdésre ad választ?
• Külföldi közvetlen tőkebefektetések
• „Teljes külföldi követelésállomány” – miért helyes, miért
helytelen az alkalmazása?
• Monetáris politikai nyitottság:
• A kamatlábak csak az infláció mértékében térnek el a külföldi
kamatlábaktól
89
5. A monetáris politika eszközei – I
• A pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartása (a válság fontos

tanulsága!)
• Jegybanki ellenőrzés és/vagy
• Külön felügyelet(ek):
• Bank + értékpapírpiac + biztosítók = PSZÁF
• A jegybank a végső célra, a valuta vásárlóerejének stabilitására nem tud
hatni
• Közbenső változókat választ ki:
• Pénzmennyiség
• Korábban ez állt a központban, ma alig alkalmazzák
• Árfolyam
• Inflációs célkövetés – ma ez az általános, Mo-on 2001 óta
• Operatív célok
• Korábban: adminisztratív előírások (pl. hitelplafonok)
90
5. A monetáris politika eszközei – II
• A jegybanki eszköztár jellemző elemei:
• Kötelező jegybanki tartalékráta
• A kereskedelmi bankok idegen forrásaik meghatározott hányadát
kötelezően a jegybankban helyezik el
• Nyílt piaci műveletek
• Állampapírok vásárlása és visszavásárlása (repo)
• Devizapiaci műveletek
• swap: devizacsere-megállapodás
• (Viszontleszámítolási kamatláb)
• Jegybanki alapkamat
• Betételfogadás
• Hitelnyújtás
• „Nem hagyományos” eszközök
• Vállalati váltók leszámítolása
• Vállalati értékpapírok vásárlása
+ „verbális intervenció” 91
6. Infláció és antiinflációs politika – I
• Mivel mérjük az árstabilitást?

• GDP-deflátor, nagykereskedelmi árindex, fogyasztói árindex (HICP)
• A legnépszerűbb a fogyasztói árindex
• A lakosság közvetlenül ezt érzékeli
• Számos hibája is ismert azonban:
• Pl. változhatnak a fogyasztási adók
• Rossz termés miatt emelkedhetnek az élelmiszerárak
• Az üzemanyagok ára kiszámíthatatlanul ingadozhat
• Nem tudja mérni a minőségjavulást, a termékcserét
92
6. Infláció és antiinflációs politika – II
• Az infláció „típusai”
• Egy számjegyű („normális”)
• 15–35%-os (mérsékelt)
• Gyors, mega- és hiperinfláció
• Az infláció újraelosztja a jövedelmeket
• A költségvetés javára – a fogyasztási adó az árakkal arányos
• A készpénztartást bünteti
• Az adósokhoz a hitelezőktől (!)
• Generációk között újraelosztás
• A nyugdíjasok kárára
93
6. Infláció és antiinflációs politika – III
• Az infláció elleni harc fő eszközei
• Költségvetési politika:
• A kereslet korlátozása – költségvetési kiadások, közalkalmazotti
létszám csökkentése
• Monetáris politika:
• A pénzmennyiség növekedési ütemének korlátozása
• A hitelesség, kiszámíthatóság megteremtése
• Ehhez független jegybankra és monetáris politikára van
szükség
• Tilos a költségvetési deficit jegybanki finanszírozása
• Árfolyam-politika
• Rögzített árfolyamok: a behozott javak árszintje csak a külföldi
infláció ütemével emelkedik
• De a visszájára is fordulhat: az infláció importja (1970-es évek)
94
7. A 2008–2009-es válság hatásai – I
• Megszűnt-oldódott a korábbi neoliberális konszenzus, miszerint:

• A gazdaság legyen teljesen „önjáró”, független a politikától
• A jegybank legyen független a kormánytól és általában a politikától
(parlament)
• Egyensúlyhoz közeli állami költségvetés
• „Szabályalapú” költségvetés – kevés egyedi beavatkozással
95
7. A 2008–2009-es válság hatásai – II
• Megingott a bankok tekintélye

• Őket tették felelősség a válságért
• Közpénzből kellett kimenteni sokukat
• Ennek nyomán megerősöd(het)ett a szabályozás, a felügyelet
• Az infláció elleni küzdelem kikerült a gyújtópontból:
• Műszaki haladás, automatizálás olcsóbbá teszi a termelést
• Csökken az anyag- és energiaigény
• A válság miatt is mérséklődik az energiahordozók kereslete és így ára is
• A válság miatt általános keresletcsökkenés, fogyasztói óvatosság (különösen a
Covid-járvány közepette)
• Fő cél: a konjunktúra és a foglalkoztatás fenntartása
96
7. A 2008–2009-es válság hatásai – III
• Új eszközök:
• Mennyiségi lazítás: a jegybank hosszú lejáratú értékpapírokat vásárol
• https://www.investopedia.com/terms/q/quantitative-easing.asp
• https://www.ecb.europa.eu/explainers/show-me/html/app_infographic.hu.html
• Refinanszírozási hitelek feltételeinek enyhítése („Funding for lending”)
• A jegybankképes értékpapírok körének bővítése
• A jegybankok ügyfélkörének bővítése
• Közvetlen jegybanki hitelnyújtás a vállalati szférának (Növekedési
Hitelprogram, Növekedési Kötvényprogram)
• Állami értékpapírok állományának növelése – most 354 Mrd Ft, az
állomány 5,5%-as
• (Ajánlat: az MNB 2020. szeptember 22-i sajtóbeszélgetése)
• Európai Központi Bank

• Hagyományostól eltérő intézkedések:
• https://www.ecb.europa.eu/explainers/topic/non-standard-
measures/html/index.hu.html
• Negatív kamat:
• https://www.ecb.europa.eu/explainers/tell-me-more/html/why-negative-
interest-rate.hu.html
97
98
Inflációs célok és teljesülésük Magyarországon, 2001–2020
99
Monetáris politikai célok és eszközök 2020 márciusától
Magyarországon
https://www.mnb.hu/letoltes/jegybanki-eszkoztar-2020-covid19.pdf
100
Az EKB alapvető feladatai (részlet)
• A Központi Bankok Európai Rendszerének (a továbbiakban: KBER)

elsődleges célja az árstabilitás fenntartása. Az árstabilitási cél
veszélyeztetése nélkül a KBER támogatja az Unión belüli általános
gazdaságpolitikát azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az Európai
Unióról szóló szerződés 3. cikkében megállapított uniós
célkitűzések megvalósításához.
Az Európai Unió működéséről szóló Szerződés
127. cikkének 1. bekezdéséből
101
9. Jövedelempolitika, szociális
gondoskodás, jóléti politika
Áttekintés
1. Bevezetés
2. Szociális partnerség
3. Jóléti politikák – világszerte változóban
4. A szegényügytől a családpolitikáig
5. A nagy jóléti ellátó rendszerek
6. A társadalombiztosítási járulékok
1. Bevezetés
• A gazdasági szabályozás egyik legközvetlenebb eszköze
• A fiskális, de különösen a monetáris politika intézkedései késéssel hatnak
• Célszerű lenne közvetlenül szabályozni a lakossági jövedelmeket, mert a túlzott
béremelkedés
• inflációt gerjeszt
• rontja a versenyképességet
• (vannak ezt tagadó nézetek – pl. Gazdag László)
• A szocializmusban törekedtek is erre
• 1950-es évek eleje: óriási jövedelemelvonás
• A szabályozókkal operáló tervgazdaságban
• Szigorú előírások, melyek megsértését komoly (büntető) adókkal sújtották
• Nem volt ott sem igazán sikeres
• Piacgazdaságban az adópolitikán kívül lehet-e befolyásolni a jövedelmeket?
104
Áttekintés
1. Bevezetés
• Piacgazdaságban az állam közvetlenül nem határozhat meg bértarifákat
• Kivéve: az állami alkalmazottak esetében
• Mekkora ez a kör?
• Megoldás: munkáltatók és munkavállalók megállapodása
• Szociális partnerség: tripartizmus
• Viták és megállapodások (!) a bérről, bérpótlékokról, a munkaidő hosszáról, a
munkakörülményekről
• Fontosak az ágazati és a helyi megállapodások is!
• Átfogó társadalmi megállapodás (akár „társadalmi szerződés”) – általában válságok idején
• A megállapodásos gazdaságpolitikát az ILO és az EU is támogatja
• A fő gond: gyenge és megosztott érdekképviseletek
• A szakszervezeti szervezettség mindenütt rohamosan csökken
• A rendszerváltó országokban új szakszervezetek jelentek meg.
106
Áttekintés
1. Bevezetés
Gini-coefficients by countries
3. Jóléti politikák – világszerte változóban – 1

• „Jóléti ügyek”:
• Társadalmi béke megőrzése („munkabéke”)
• A gazdasági szereplők közötti együttműködés ápolása
• A gazdasági hatalommal való visszaélés megelőzése
• A szegénység mérséklése és következményeinek enyhítése
• Politikai áramlatok szerint eltérő megközelítés:
• Konzervatív:
• Önálló kezdeményezés, munkára ösztönzés
• A bajba jutottakon segítsen a családjuk, a környezetük, az egyházak
• Szociáldemokrata:
• Az állam garantáljon bizonyos megélhetést
• Liberális:
• Kicsi állami újraelosztás, kevés jóléti kiadás
• A legszegényebbek kapjanak célzott támogatásokat
108
3. Jóléti politikák – világszerte változóban – 2
• A nagyarányú szociálpolitika nagy adóterhekkel is jár
• Romló versenyképesség
• „Szociális dömping” a szociálpolitikát elhanyagoló országok részéről
• Európában – a viszonylag nagy eltérések ellenére – közös érték a szociális biztonság
• Munkanélküli-ellátás, segélyezés
• Munkaerőpiaci integráció
• Képzés, átképzés, közmunka, tanácsadás – „aktív munkaerőpiaci eszközök”
• Szegényekről való gondoskodás

• Korábban karitatív szervezetek és egyházak feladata volt
• Regionális különbségek enyhítése

• Családpolitika, a születések számának ösztönzése
109
Áttekintés
1. Bevezetés
Jövedelemeloszlás, szegénység
1,2 millió magyar a szegénységi küszöb alatt
• A szegénység
• relatív értelemben: másoktól való lemaradás (jövedelemben és vagyoni helyzetben)
• abszolút értelemben: nélkülözés, kizáródás a társadalmi együttélésből, a felemelkedés
lehetőségéből (depriváció)
• Kitérő: K. Marx a munkásosztály relatív és abszolút elnyomorodásáról
• tradicionális társadalmakban adottságként fogadják el, a modern társadalmakban
azonban nem
• Nehéz a definíciója:
• Az átlagjövedelem fele alatti bevétel
• A medián jövedelem 60%-a (EU)
• Szegénységi csapda: az állami gondoskodás rövid távon előnyösebb, mint a munkavállalás
• Létminimum – társadalmi minimum: létminimum alatt élők
111
112
Feltétel nélküli alapjövedelem?
• Eljöhetett az ideje az egyetemes alapjövedelem átgondolásának, amely elismerné
és méltányolná az általatok végzett tisztességes, alapvető feladatokat. Ez
támogathatná és konkrétan meg is valósíthatná azt az egyszerre emberi és
keresztényi ideált, hogy egyetlen munkás se maradjon jogok nélkül.
• Versengő, individualista, lehengerlő termelési és fogyasztási ritmust diktáló,
extravagáns luxust és kevesek számára aránytalan nyereséget hozó
civilizációnknak visszább kell váltania, újra kell terveznie és meg kell újítania
önmagát.
• Ferenc pápa, 2020 húsvétján - társadalmi mozgalmaknak és civil szervezeteknek:
• A feltétel nélküli alapjövedelem mellett
• A feltétel nélküli alapjövedelem ellen
113
Áttekintés
1. Bevezetés
5. A nagy jóléti rendszerek dilemmái – 1
• A jóléti állammal kapcsolatos viták a gazdasági növekedés
lassulásával erősödtek fel, különös tekintettel a válságok
időszakára
• Egyszerűen nincs elég forrás a korábbi bőkezű juttatások fenntartására
• Sokak szerint a lassulás éppen a túlzott jóléti kiadások miatt következett
be
• Megoldás: az öngondoskodás
• A paternalista állam helyett esélyteremtő állam
• Különösen élesen vetődik fel a volt szocialista országokban
115
• Melyek a jóléti állam feladatai? A COFOG szerint:
• Oktatás
• Egészségügy
• Társadalombiztosítás, szociális és jóléti szolgáltatások
• Lakásügyek, települési és kommunális szolgáltatások
• Szabadidős, kulturális és vallási tevékenységek és szolgáltatások
• Környezetvédelem
• A nagy jóléti rendszerek:
• oktatás,
• egészségügy, nyugdíj- és családtámogatási rendszer,
• munkanélküliek és szegények segélyezése
116
• Oktatási rendszer
• Az alap- és középfokú oktatás ingyenességét általában mindenki
elfogadja
• De: hol legyen iskola, osztatlan iskolák, iskolabusz
• A felsőoktatás ingyenessége vitatott
• Az oktatást humán beruházásnak is lehet (sőt kellene) tekinteni
• Ki rendelkezik ezzel a tőkével?
• Külföldre menő fiatal diplomások ügye
• Az agyelszívók fizessenek „royaltyt” – Garai László gazdaságszpichológus professzor
javaslata
117
• Éles koncepcionális viták:
• Munkanélküli-segélyek: hosszú ideig folyósították
• Nem ösztönzött munkavállalásra
• Kitérő: a flexicurity rendszere
• Családtámogatás:
• Ha elég a megélhetéshez, torzul a demográfiai szerkezet
• (Hoóz István!)
• Nyugdíj és egészségügy
• Közfinanszírozott – adókból finanszírozzák
• Társadalombiztosítási alapú – járulékokból finanszírozzák
• Felosztó-kirovó vagy tőkefedezeti (előnyök-hátrányok)
• A nyugdíjrendszer torzulásai: szolgálati idő, degresszivitás
• (Az igénybe vevő által fizetett nem tartozik ide!)
118
• Társadalombiztosítási rendszerünk átalakítása (1993)
• Önkormányzatokat választottak
• Az államnak is be kellett segítenie, de beleszólása nem volt
• (1998-ban visszaállamosították)
• Nyugdíjreform (1996) – három pilléres rendszer
• I. pillér: TB-nyugdíj, nem biztosítási alapú, nem számítják ki a kockázatokat és a várható
élettartamot sem veszik fegyelembe
• II. pillér: tőkefedezeti elven működő magán-nyugdíjpénztárak
• A pályakezdőknek kötelező belépés, másoknak szabad választás
• Emiatt kiesik a TB bevételeinek egy része
• A nagyobb jövedelműek választják
• III. pillér: kiegészítő, önkéntes
• Alternatíva az I. pillérben: az egyéni számlák rendszere
• Szorosabb kapcsolat a járulék és a járadék között
119
• Egészségbiztosítás
• Üzleti: kockázatarányos járulék
• Társadalombiztosítási:
• Jövedelemarányos járulék
• A nyugdíjasok már aktív korukban befizették a díját
• A kiskorúak/tanulók: majd később megfizetik
• Előnye: a legbetegebbek is kaphatnak ellátást
• Szívbe markoló dilemmák, ki kapjon új vesét, májat stb.
• Egyaránt van biztosítási és segély komponense:
• Biztosítás: jogosultság megszerzése
• Segély: egyenlő hozzáférés elve
120
Áttekintés
1. Bevezetés
• A járulékok költségelemek
• Versenyképességi következmények
• A liberális gazdaságpolitika előszeretettel alkalmazza
• DE: ettől nem lesz olcsóbb az egészségügyi ellátás, illetve kevesebb lesz a
nyugdíj
• Valójában a tőke és a munka közötti jövedelemátcsoportosításról van szó!
• A megoldás: a vetítési alap növekedése
• Többen dolgoznak
• A dolgozók bére növekszik
122
10. Piacszabályozás és
kereskedelempolitika
Áttekintés
1. Bevezetés
2. A piacgazdaság a kereskedés és a szerződések rendjén
nyugszik
3. Bel- és külpiac, belkereskedelem és külkereskedelem
4. Kereskedelempolitikai irányzatok
5. A külkereskedelem nemzetközi szabályozása
1. Bevezetés
• A kapitalizmus lényege a piacgazdaság
• A piacok igénylik a szabályozást
• Fizetési-elszámolási rend
• Szerződések betart(at)ása
• Nem minden gazdasági formát nevezhetünk piacgazdaságnak
• Feudalizmus
• Szocializmus – tervgazdálkodás
• Bár mindkettőben volt árucsere és pénz
125
2. A piacgazdaság a kereskedés és a
szerződések rendjén nyugszik
• Adam Smith:
• a nemzetek gazdagsága a társadalmi munkamegosztás rendjétől függ
• ami előmozdítja az áruk cseréjét, a jólétet is szolgálja
• Ezért fontos ennek szabályozása, állami befolyásolása: a kereskedelempolitika
• A kereskedelempolitika feladatai:
• piacfelügyelet
• a piacra való be- és kilépés szabályozása (pl. csőd)
• mértékek és szabványok meghatározása
• vitarendezés
• szankciók
• kötelezettségek kielégítési rendje
• Együttműködés az ipartestületekkel és a kamarákkal
126
3. Bel- és külpiac, bel- és külkereskedelem
• A kül- és a belkereskedelem ma már nem válik élesen ketté
• Korábban szigorú falak is emelkedhettek a kettő között!
• Kereskedelemképes (tradeable) és nem kereskedelemképes (non-tradeable)
termékek
• Keresleti és kínálati függvényére és árára hatással vannak-e más országok piaci
viszonyai?
• A kereskedelemképes termékek forgalmát jellemzően nemzetközi szerződések
szabályozzák
• A nem kereskedelemképes termékek esetében nagy áreltérések lehetnek
• A kereskedelemképesek esetében érvényesül (?) az egy ár elve – különösen a tőzsdei
cikkeknél
• A külkereskedelmi nyitottság értelmezése és fő mutatója: (X+M)/Y
127
4. Kereskedelempolitikai irányzatok – 1
• Merkantilizmus – az állami kereskedelempolitika első formája
• Kivitel ösztönzése, bevitel megnehezítése
• Jellemző érvényesülési időszaka:
• XVII.-XVIII. század
• Két világháború között visszatér
• Későbbi előfordulások
• Importhelyettesítő kereskedelempolitika eszközei:
• Vámok, mennyiségi korlátozások (kvóták), azonos hatású eszközök
• Szabványok (paratarifális eszközök)
• Haszonélvezői: a hazai termelők
• Kárvallottjai: a hazai fogyasztók
• A protekcionizmus oldódása sokkszerűen érheti a korábban védett iparágakat, pl.
• 1990 után a volt szocialista országokban
• A gyengébb gazdaságokban az EK-csatlakozás után
128
4. Kereskedelempolitikai irányzatok – 2
• Exportösztönzés
• A kivitel jövedelmezőségének mesterséges javítása
• Eszközei
• Beviteli vámok visszatérítése (a termeléshez felhasznált anyagok, eszközök esetében)
• Kedvező finanszírozás
• a beruházások számára
• a kivitelhez (EXIM bankok)
• Kockázatátvállalás: exportbiztosítás
• Hátrányok:
• A támogatásoknak mi a forrása?
• Vámháborúk
• Versengő leértékelések
129
• A II. világháború után liberalizálás
• A háború előzményének tanulságai!
• Kereskedelem: GATT (General Agreement on Tariffs and Trade) –
WTO (1995)
• Valutáris együttműködés: IMF
• Elfogadható-e a piacvédelem?
• Valódi védelem esetén – igen!
• Piaci előnyszerzés szándékával – nem!
• A fejlett országok egyeztetik
• OECD: az exportösztönző kamattámogatások szintje
• EU: az egymás országaiba irányuló kereskedelmet nem szabad
támogatni!
130
• Liberalizálás:
• Gazdaságelméleti szempontból előnyökkel jár
• A gazdaságpolitika számára mégis sokszor nehezen vállalható:
• Előbb a költségei jelentkeznek: vállalati csődök, munkanélküliség
• Általában csak kényszer hatására liberalizálnak
• Ellene hatnak a lobbiérdekek: a korábbi járadékszerű jövedelmeket élvező vállalatok
fellépése
• A legtöbb állam véd bizonyos ágazatokat
• Újonnan létesülő ágazatok (infant industry)
• Mezőgazdaság
• Stratégiai ágazatok
• Hadiipar
• Aktív ágazati politikákhoz gazdaságstratégiai intézmények is
szükségesek – pl. tervhivatal
131
11. Versenypolitika és a
tőkemozgások szabályozása
Áttekintés
1. Bevezetés
2. A modern versenypolitika előzményei
3. A verseny szabadságát érintő állami politikák
4. A tőkemozgások szabályozása
5. A külföldi tőke szerepe a fogadó országokban
133
“A verseny az alapvető nemzeti gazdaság-
politikánk”
• “A verseny az alapvető nemzeti gazdaságpolitikánk” - jelentette ki az
amerikai Legfelsőbb Bíróság fél évszázaddal ezelőtt irányadó elvként.
Az utóbbi évtizedekben azonban a kialakult gyakorlat inkább sutba
dobta ezt az elvet, mintsem hogy tiszteletben tartotta volna. A
közpolitika nem tudta biztosítani, hogy az óriásvállalatok a piaci
versenyt ne korlátozzák és gyengítsék olyan mértékben, amely már
káros a közjólétre és a politikai demokráciára. Ideje már az amerikai
kapitalizmus régen bevett szabályai szerint játszani a piacokon.
Mindegyik „túl nagy, ahhoz, hogy megbukjon” (too big to fail) vállalat a
közpolitikák kudarcát testesíti meg - húzza alá Dobozi István.
• https://novekedes.hu/elemzesek/egyre-tobben-javasoljak-a-facebook-
es-a-twitter-feldarabolasat) – 2020. július
134
1. Bevezetés
• Évszázados-évezredes szabályok
• a kereskedés szabadságának biztosítására,
• a vásárlók védelmére,
• a tisztes ipar szabályainak betartására
• XIX–XX. század – új helyzet:
• Tőkekoncentráció, vállalati méretek növekedése 
• A termelők túlhatalma  jogi védelem: versenypolitika
• A versenypolitika nemcsak jogi keret:
• aktív gazdaságpolitikai eszköz is lehet
• Nemzetközi méretű versenyszabályozás
• GATT – WTO
• Európai Közösség
136
2. A versenypolitika előzményei – I
• USA: trösztellenes törvények a XIX–XX. század fordulóján
• Európa: nyugatnémet minta
• „Entmonopolisierung” – a szociális piacgazdaság egyik alaptörekvése
• Ordóliberális felfogás – a piaci verseny biztosítása alapérték, a kormány
egyik alapvető feladata
• (A jóléti állam koncepciója szerint viszont nem feltétlenül: abba „beleférnek” a
korporatív megoldások)
• Mára az Európai Unióban és a tagállamaiban fejlett a verseny-
szabályozás
• Fontos gazdaságpolitikai (szerkezetpolitikai) eszköz
• Két nagyobb „hullám”
• Az integráció kiépülése, egymás piacainak megnyitása
• Privatizáció (főleg az 1980-as évektől, KKE-ben az 1990-es évektől)
137
2. A versenypolitika előzményei – II
• Versenyhivatalok
• Trösztellenes hivatalok, monopolellenes bizottságok stb.
• Magyarországon 1990-ben jött létre a Gazdasági Versenyhivatal
• Időben egybeesett a liberalizációval és a privatizációval
• Törvény született a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról, beleértve a
fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását + az EK három tilalmát
(kartell, erőfölénnyel való visszaélés, fúzió)
• Nálunk fogyasztóvédelmi elemei is vannak (az EUMSZ-ben nem!)
• Néhány területen külön szervezet vigyázza a verseny tisztaságát: pl.
PSZÁF (MNB)
138
3. A verseny szabadságát érintő állami politikák – I
• A verseny szabadságát veszélyeztetik

• vállalati magatartások, szervezeti változások
• állami magatartások/támogatások
• Versenykorlátozó magatartások
• Mennyiségi és árfeltételek diktálása, vevők megkülönböztetése, versenytársak
kirekesztése
• Az EU tiltja az ilyen magatartást (amennyiben a tagállamok közötti versenyt
sérti vagy fenyegeti), de elfogadja, ha
• a belőle származó haszon nagyobb, mint a hátránya,
• javítja a termelés vagy a forgalmazás feltételeit, és
• elősegíti a műszaki fejlődést
• Vannak egyedi, illetve ún. csoportmentességek
139
3. A verseny szabadságát érintő állami politikák – II
• Vállalatokra vonatkozó EU-szabályok

• Kartell – főszabályként tilos
• Fúziókontroll (M&A)
• Bizonyos abszolút és piaci részesedésbeli értékhatárokat meghaladó cégek esetében
• Önmagában nem feltétlenül korlátozza a versenyt, így a Bizottság hozzá is járulhat
• Extraterritoriális hatás (két USA-beli cég egyesülését is megtilthatják!)
• Erőfölénnyel (domináns helyzettel) való visszaélés
• Az általános gazdasági érdekű szolgáltatást végző vállalatok és a
jövedelemtermelő monopóliumokra csak olyan részben vonatkozik,
amely nem gátolja őket ezen feladatuk teljesítésében.
140
3. A verseny szabadságát érintő állami politikák – III
• Az államokra vonatkozó szabályok

• Kereskedelmi jellegű állami monopóliumok
• (l. a következő képen)
• Állami vállalatok
• Magánvállalatoknak nyújtott állami támogatások
• Főszabályként tilos a – határidő nélkül nyújtott – állami támogatás
141
3. A verseny szabadságát érintő állami politikák – IV
• Az állami támogatások csoportosítása gazdaságpolitikai jellegük

szerint:
• Regionális támogatások
• Horizontális támogatások
• kutatás-fejlesztés; képzés; környezetvédelem; kkv-k; foglalkoztatás
• Ágazati (szektorális) támogatások
• Textil-, acélipar, hajóépítés, gépjárműgyártás
• Közlekedés és mezőgazdaság
• Nemcsak az EU, a WTO is foglalkozik az állami támogatások
ügyével!
142
Mentességek az állami támogatások tilalma alól – I
• EUMSZ 107. § (2) A belső piaccal összeegyeztethető:

a) a magánszemély fogyasztóknak nyújtott szociális jellegű támogatás,
feltéve hogy azt a termék származásán alapuló megkülönböztetés
nélkül nyújtják;
b) a természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott
károk helyreállítására nyújtott támogatás;
c) a Németországi Szövetségi Köztársaság Németország felosztása által
érintett egyes területei gazdaságának nyújtott támogatás, amennyi-
ben a támogatásra a felosztásból eredő gazdasági hátrányok ellen-
súlyozásához szükség van.
143
Mentességek az állami támogatás tilalma alól – II
• EUMSZ 107. § (3) A belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető:
a) az olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ahol rendkívül
alacsony az életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság, valamint a 349. cikkben említett
[távol eső tengerentúli] térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ezek
strukturális, gazdasági és társadalmi helyzetére tekintettel;
b) valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításának előmozdítására vagy
egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatás;
c) az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás,
amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös
érdekkel ellentétes mértékben;
d) a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatás, ha az az Unión belüli
kereskedelmi és versenyfeltételeket nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben;
e) a támogatás olyan egyéb fajtái, amelyeket a Tanács a Bizottság javaslata alapján hozott
határozatával határoz meg.
144
4. A tőkemozgások szabályozása és a tőkeliberalizálás
• A XIX. utolsó harmadától kiteljesedett a liberalizáció – pénz- és

tőkemozgásokra egyaránt
• I. világháború, Nagy Válság, protekcionizmus, II. világháború –
korlátozások, terjedő kötött devizagazdálkodás
• II. világháború után – fokozatos liberalizálás
• a fizetési mérleg folyó tételeire
• a működőtőke-befektetésekre, majd
• az egyéb tőkeműveletekre (OECD, az EU-ban a GMU kapcsán!)
• különös szabályok a termőföldre, az ingatlanokra
• korlátlanul nem szaporíthatók, fontosak az identitás szempontjából is
145
5. A külföldi tőke szerepe a fogadó országban – I
• Kettős hozzáállás:
• a saját gazdaság védelme
• a külföldi vállalatoktól várható előnyök élvezete:
• tőke
• piac
• szaktudás/menedzsmentismeretek
• Akkor hasznos, ha beleágyazódik a hazai gazdaságba (előre- és
hátranyúló kapcsolódások)
• Hátrányos, ha
• szigetszerű marad
• meglévő hazai vállalatokat szorít ki a hazai piacról (ezt azért sokoldalúan kell
elemezni!)
146
5. A külföldi tőke szerepe a fogadó országban – II
• Az utóbbi évtizedekben verseny indult az FDI-ért
• adókedvezmények
• hozzájárulás a letelepedés költségeihez
• Kedvezményes telephely biztosítása
• Mindezekért követelményeket is támaszt(hat) a fogadó ország
• Belföldi beszállítók minimális aránya
• Foglalkoztatotti létszám és/vagy annak növelése
• Nemzetközi méretű koordináció, pl. az EU-n belül
• Igazságtalan a hazai termelőkkel szemben
• Nemzeti érzéseket sérthet
• Torzulásokhoz vezethet
• Pl. a nemzetközi üzletláncok megjelenése nyomán eltűnnek a kiskereskedelmi
egységek a belvárosokból
147
Európai
gazdasági
integráció
Regionális és kohéziós politika
Témakörök
• Területi/regionális fejlettségi különbségek
• Általában és az EU-ban
• Gyakorlati tapasztalatok és elméleti háttér
• Az EU regionális és kohéziós politikája
• Célok és fejlődés
• Jelenlegi állapot
Területi/regionális fejlettségbeli
különbségek
Regionális fejlettségbeli különbségek
• Nuygat-Európa a II. világháború utáni évtizedekben: helyreállítás,

gyors növekedés, látványos fejlődés
• Probléma: területi egyenlőtlenségek
• Különbségek
• Országok között
• Régiók között (egy adott országon belül is)
• Jellemző „minták”
• Centrum-periféria
• Nyugat-Kelet
Az egy főre jutó GDP az
EU NUTS 2 régióiban
2017-ben, PPS (EU-28
átlag=100)
Megjegyzés: az ábra a tagjelöltek

és az EGT tagállamok, valamint
az akkor még tag Egyesült
Királyság régióit is tartalmazza.
Mi az a NUTS?
https://www.europarl.europa.eu/f
actsheets/hu/sheet/99/a-
statisztikai-celu-teruleti-
egysegek-kozos-
nomenklaturaja-nuts-
https://ec.europa.eu/eurostat/we
b/nuts/background
Forrás: Eurostat, in: Halmai (2021), p. 147

Területi különbségek
• Jelentősek az EU-ban (is)

• Speciális kezelést igényelnek
• Regionális és kohéziós politika – változó neveken
• Regionális politika, strukturális politika, regionális és kohéziós politika, kohéziós
politika
• A tagállamok közötti különbségek csökkenő tendenciát mutatnak
• Nem minden esetben egyforma sebességgel zajló folyamat
• A tagállamokon belüli regionális különbségek növekvő trendet
mutatnak
• A hátrányos helyzetű régiók helyzete (általában) tovább romlik
Néhány gyakorlati kulcskérdés –
elméleti háttérrel
• Konvergencia és divergencia
• Alapvető: a termelékenység alakulása
• Integráció és specializáció – specializáció és
koncentráció
• Milyen tevékenységekre specializálódik egy régió?
• Hova koncentrálódnak bizonyos tevékenységek?
• Elméleti háttér
• A komparatív előnyök elmélete
• Eredet: David Ricardo
• Az agglomerációs elv
• Eredet: Paul Krugman, „új gazdaságföldrajz”
Az EU regionális és kohéziós
politikája
Gazdasági, társadalmi és területi
kohézió - jogalap: EUMSZ 174-178.
cikk (1)
• 174. cikk Átfogó harmonikus fejlődésének előmozdítása érdekében
az Unió úgy alakítja és folytatja tevékenységét, hogy az a gazdasági,
társadalmi és területi kohézió erősítését eredményezze. Az Unió
különösen a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőt-
lenségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának
csökkentésére törekszik. Az érintett régiók közül kiemelt
figyelemmel kell kezelni a vidéki térségeket, az ipari átalakulás által
érintett térségeket és az olyan súlyos és állandó természeti vagy
demográfiai hátrányban lévő régiókat, mint a legészakibb, rend-
kívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a
hegyvidéki régiók.
EUMSZ 175. cikk
• 175. cikk A tagállamok úgy folytatják és hangolják össze
gazdaságpolitikájukat, hogy a 174. cikkben meghatározott célokat
is elérjék. Az uniós politikák és fellépések kialakításánál és
végrehajtásánál, valamint a belső piac megvalósításánál
figyelembe kell venni a 174. cikkben meghatározott célokat, és
azoknak hozzá kell járulniuk ezek eléréséhez. Az Unió e célok
elérését a strukturális alapok (Európai Mezőgazdasági Orientációs
és Garanciaalap Orientációs Részlege; Európai Szociális Alap;
Európai Regionális Fejlesztési Alap), az Európai Beruházási Bank
és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök révén megvalósított
fellépésével is támogatja.
EUMSZ 175. cikk (folyt.)
• A Bizottság három évente jelentést nyújt be az Európai
Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak
és a Régiók Bizottságának a gazdasági, társadalmi és területi
kohézió elérése terén megvalósított előrehaladásról, és arról, hogy
az e cikkben előírt különböző eszközök ehhez hogyan járultak
hozzá. A jelentéshez szükség szerint megfelelő javaslatokat kell
csatolni. Ha az alapokon kívül és az egyéb uniós politikák
keretében elhatározott intézkedések sérelme nélkül egyedi
fellépések bizonyulnak szükségesnek, akkor az ilyen fellépéseket
az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárás
keretében, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók
Bizottságával folytatott konzultációt követően fogadhatja el.
EUMSZ 176. cikk
• 176. cikk (az EKSz. korábbi 160. cikke) Az Európai
Regionális Fejlesztési Alap rendeltetése, hogy
elősegítse az Unión belüli legjelentősebb regionális
egyenlőtlenségek orvoslását a fejlődésben lemaradt
térségek fejlesztésében és strukturális
alkalmazkodásában, valamint a hanyatló ipari térségek
átalakításában való részvétel útján
• 177. cikk (az EKSz. korábbi 161. cikke) Az Európai
Parlament és a Tanács – a 178. cikk sérelme nélkül – a
Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók
Bizottságával folytatott konzultációt követően, rendes
jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben
meghatározza a strukturális alapok feladatait,
elsődleges célkitűzéseit és megszervezését, amely
magában foglalhatja az alapok átcsoportosítását.
Ugyanennek az eljárásnak megfelelően kell
meghatározni az alapokra alkalmazandó általános
szabályokat, továbbá azokat a rendelkezéseket,
amelyek az alapok eredményes működésének,
valamint az egymás közötti és az egyéb meglévő
pénzügyi eszközökkel történő összehangolásának
biztosításához szükségesek. Az ugyanennek az
eljárásnak megfelelően létrehozott Kohéziós Alap
pénzügyi hozzájárulást nyújt a környezetvédelmi,
illetve a közlekedési infrastruktúra területén a
transzeurópai hálózatokra vonatkozó projektekhez.
EUMSZ 178. cikk
• 178. cikk (az EKSz. korábbi 162. cikke) Az Európai Regionális
Fejlesztési Alapra vonatkozó végrehajtási rendeleteket az Európai
Parlament és a Tanács fogadja el a rendes jogalkotási eljárás
keretében, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a
Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően. Az Európai
Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Orientációs
Részlegére a 43. cikket, az Európai Szociális Alapra pedig a 164.
cikket továbbra is alkalmazni kell.
A strukturális politika kialakulása
• A Római Szerződésekben még nem szerepel
• Az első bővülés (1973) után válik szükségessé
• A déli bővítések (1981, 1986) nyomán válik hangsúlyossá
• Strukturális alapok
• A Gazdasági és Monetáris Unióhoz kapcsolódva: kohéziós politika
is
• Kohéziós Alap
A KAP és a strukturális alapok aránya a
közös költségvetés kiadásaiból; a
„szegény” tagállamok szavazati aránya
(1965–2006)
Forrás: Baldwin – Wyplosz, in: Halmai (2021), p. 164

A strukturális politika eszközei korábban és
ma
• 2007-ig: strukturális alapok
• Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), Európai
Szociális Alap (ESZA), az EMOGA orientációs részlege,
Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE)
• Mellettük: Kohéziós Alap (KA)
• Különböző időpontoktól, az integráció előrehaladását
tükrözve
• 2007-től strukturális és beruházási alapok
• Jelenleg (2021-től): ERFA, ESZA+, Európai
Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), ETHA, KA,
Igazságos Átmenet Alap (IÁA)
A strukturális alapok felhasználásának
alapelvei
• „A strukturális alapok hatékony felhasználásának biztosítása érdekében a
következő elveket kell fenntartani:
• az alapok célkitűzések és régiók szerinti elosztása;

• a Bizottság, a tagállamok és a regionális hatóságok együttműködése az alapok
felhasználásának megtervezése, végrehajtása és nyomon követése terén;
• a támogatás programozása;
• az uniós és nemzetközi hozzájárulások egymást kiegészítő jellege.”
Forrás: https://www.europarl.europa.eu/factsheets/hu/sheet/93/gazdasagi-tarsadalmi-es-teruleti-kohezio
A fentiek, mint alapelvek:
• Partnerség
• Addicionalitás (hozzá kapcsolódóan:
kofinanszírozás=társfinanszírozás)
• Koncentráció
• Programozás
• Szubszidiaritás (nemcsak e téren érvényesül)
Forrás: Halmai (2021), p. 167
A kohéziós politika alapvető céljai
• „Beruházás a növekedésbe és a foglalkoztatásba: a munkaerőpiac

és a regionális gazdaságok erősítése érdekében;
• Az európai területi együttműködés: határokon átnyúló,
transznacionális és régióközi szintű együttműködések révén
támogatja az uniós kohéziót.”
Regionális és kohéziós politika
számokban 2014 és 2020 között
• „A 2014–2020 közötti programozási időszakban az EU
több mint 350 milliárd eurót, azaz a teljes uniós
költségvetés 32,5%-át fordította a kohéziós politikájára.
• Ezeket a forrásokat különféle tevékenységekre költötték,
például útépítésre, környezetvédelemre, innovatív
vállalkozásokba való beruházásra, munkahelyteremtésre és
szakmai képzésre.
• Az ERFA számára csaknem 200 milliárd euró jutott (ebből 10,2
milliárd euró az európai területi együttműködésre, 1,5 milliárd
euró pedig a legkülső régiók és a gyéren lakott régiók
számára).
• Több mint 83 milliárd eurót különítettek el az ESZA, és 63
milliárd eurót a Kohéziós Alap számára.”
Forrás: https://www.europarl.europa.eu/factsheets/hu/sheet/93/gazdasagi-tarsadalmi-es-teruleti-
kohezio
A 2014-2020 közötti regionális
és kohéziós politikai
támogatások hatása
• A közpénzekből
finanszírozott
beruházások 8,5%-át
fedezték az EU-országok
átlagában
• ezen belül 41%-ot az
EU13-ban (a 2004-ben és
később csatlakozott
országokban)
• A hosszú távú
növekedési hatás 2030-
ban átlag 3% lesz az EU-
13-ban
Forrás: Európai Bizottság

Regionális és kohéziós politika a
2021–2027-es időszakban (1)
• „A 2014–2020-as időszak kohéziós politikájában használt
tizenegy tematikus célkitűzés helyébe az ERFA, az ESZA+, a
Kohéziós Alap és az ETHA tekintetében öt szakpolitikai
célkitűzés lépett:
• intelligensebb Európa – innovatív és intelligens gazdasági

átalakulás;
• zöldebb, karbonszegény Európa;
• jobban összekapcsolt Európa – mobilitás és regionális IKT-
összekapcsoltság;
• szociálisabb Európa – a szociális jogok európai pillérének
végrehajtása;
• a polgárokhoz közelebb álló Európa – a városi, vidéki és part menti
térségek fenntartható és integrált fejlesztése helyi
kezdeményezések révén.”
• „ A 2021–2027 közötti időszakban az Uniót a „klasszikus” többéves pénzügyi
keretből (MFF) és egy rendkívüli helyreállítási erőfeszítésből, az úgynevezett
„Európai Uniós Helyreállítási Eszközből” (NGEU) finanszírozzák majd. A kohéziós
politikát szintén részben a többéves pénzügyi keret, illetve bizonyos programok
esetében az NGEU fogja finanszírozni.
• A „növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások” számára

biztosított források összesen 322,3 milliárd EUR-t tesznek ki (2018-as árakon), és
megoszlásuk a következő:
• 202,3 milliárd EUR a kevésbé fejlett régiók számára;
• 47,8 milliárd EUR az átmeneti régiók számára;
• 27,2 milliárd EUR a fejlettebb régiók számára;
• 42,6 milliárd EUR a Kohéziós Alap által támogatott tagállamok számára (ebből 10 milliárd
EUR-t az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz eszközre fordítanak majd);
• 1 928 millió EUR kiegészítő támogatás a legkülső régiók számára;
• 500 millió EUR interregionális innovációs beruházásokra.”
• Az ERFA „európai területi együttműködés” (Interreg) számára
biztosított forrásai összesen 8 050 millió EUR-t tesznek ki,
megoszlásuk pedig a következő:
• 5 812 millió EUR a határokon átnyúló tengeri és szárazföldi
együttműködés számára;
• 1 466 millió EUR a transznacionális együttműködésre;
• 490 millió EUR az interregionális együttműködésre;
• 281 millió EUR a legkülső régiók együttműködésére.”
• „Az új, Igazságos Átmenet Alap, amely a klímasemlegességre
való átállás által a leginkább érintett területeket támogatja, és
célja a regionális egyenlőtlenségek növekedésének
megakadályozása, 17,5 milliárd eurós költségvetéssel rendelkezik
(…). 7,5 milliárd EUR a többéves pénzügyi keretből, további
10 milliárd EUR pedig az NGEU-ból származik (…).
• 2020 decemberében egy másik új eszközt is elfogadtak, ReactEU
néven. Ez a 2014–2020-as kohéziós programok kiegészítéseként
fog működni, és kiegészíti a 2021–2027 közötti időszakra
vonatkozó kohéziós előirányzatokat. A ReactEU a legfontosabb
ágazatokat támogatja (…) a Covid19-válság utáni stabil
fellendülésben. A számára javasolt előirányzat 47,5 milliárd EUR
(2023-ig).”
Regionális és kohéziós politika a 2021–
2027-es időszakban (5)
• További adatok:
https://ec.europa.eu/regional_policy/hu/newsroom/panorama/2021/12/12-
01-2021-cohesion-policy-2021-2027-budget-in-brief
• Magyarországra vonatkozó adatok:

https://hungary.representation.ec.europa.eu/strategia-es-prioritasok/az-eu-
koltsegvetese-magyarorszagon_hu#ecl-inpage-46
• Tágabb kontextusba helyezve:

https://folyoirat.ludovika.hu/index.php/eumirror/article/download/4735/434
6/16618
Tagállami gazdaságpolitikák
az Európai Unió erőterében
Áttekintés
1. Az európai integráció és feladatai
2. Többszintű gazdaságirányítás
3. Néhány gazdaságpolitikai terület
• Lisszaboni stratégia
• Kohéziós politika
• Költségvetési (gazdaság-) politika
4. Értékelés
176
• Mi az integráció alapvető célkitűzése?

• Milyen területeken jöttek létre az integrációs szervezetek?
• Melyek az integráció feladatai?
177
1. Az integráció alapvető célkitűzése
• az európai népek egyre szorosabb egysége
• az Európát megosztó korlátok eltávolításával előmozdítani országaik
gazdasági és társadalmi haladását
• kiegyensúlyozott növekedés
• stabilitás
• az életszínvonal egyenletes emelése
178
1. Az unió hatásköreinek típusa és területei – 1
(EUMSZ 2. cikk – 2007)
(1) Ha egy meghatározott területen a Szerződések kizárólagos hatáskört ruháznak az Unióra, e

területen kizárólag az Unió alkothat és fogadhat el kötelező erejű jogi aktust, a tagállamok pedig
csak annyiban, amennyiben őket az Unió erre felhatalmazza, vagy ha annak célja az Unió által
elfogadott jogi aktusok végrehajtása.
(2) Ha egy meghatározott területen a Szerződések a tagállamokkal megosztott hatáskört ruháznak
az Unióra, e területen mind az Unió, mind pedig a tagállamok alkothatnak és elfogadhatnak
kötelező erejű jogi aktusokat. A tagállamok e hatáskörüket csak olyan mértékben gyakorolhatják,
amilyen mértékben az Unió a hatáskörét nem gyakorolta. A tagállamok olyan mértékben
gyakorolhatják újra a hatáskörüket, amilyen mértékben az Unió úgy határozott, hogy lemond
hatáskörének gyakorlásáról.
(3) A tagállamok gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukat az e szerződésben meghatározottak
szerinti szabályok keretében hangolják össze, amelyek megállapítására az Unió hatáskörrel
rendelkezik….
(5) Meghatározott területeken és a Szerződésekben megállapított feltételek mellett az Unió
hatáskörrel rendelkezik a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő
intézkedések megtételére, anélkül azonban, hogy ennek révén elvonná a tagállamok e területeken
meglévő hatásköreit.
179
1. Az unió hatásköreinek típusa és területei – 1
(EUMSZ 5. cikk – 2007)
(1) A tagállamok az Unión belül összehangolják

gazdaságpolitikájukat. Ennek érdekében a Tanács intézkedéseket,
különösen az e politikára vonatkozó átfogó iránymutatásokat fogad
el.
Azon tagállamokra, amelyek pénzneme az euro, külön rendelkezések
vonatkoznak.
(2) Az Unió intézkedéseket hoz a tagállamok
foglalkoztatáspolitikájának összehangolása céljából, így különösen
meghatározza az e politikákra vonatkozó iránymutatásokat.
(3) Az Unió kezdeményezéseket tehet a tagállamok
szociálpolitikájának összehangolása céljából.
180
Áttekintés
4. Értékelés
181
2. Szubszidiaritás – EUSZ 5, 2007
(1) Az Unió hatásköreinek elhatárolására a hatáskör-átruházás elve az irányadó. Az
uniós hatáskörök gyakorlására a szubszidiaritás és az arányosság elve az irányadó.
(2) A hatáskör-átruházás elvének megfelelően az Unió kizárólag a tagállamok által a
Szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el a Szerződésekben foglalt
célkitűzések megvalósítása érdekében. Minden olyan hatáskör, amelyet a
Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad.
(3) A szubszidiaritás elvének megfelelően azokon a területeken, amelyek nem
tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és
amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális
vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett
intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók.
(4) Az arányosság elvének megfelelően az Unió intézkedése sem tartalmilag, sem
formailag nem terjedhet túl azon, ami a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez
szükséges.
182
2. Partnerség
• A kormányok és az Európai Bizottság között
• A kormány különböző szervei között
• A kormány és a regionális hatóságok között
• A kormány/regionális hatóságok, illetve a civil szervezetek között
• A kormány/regionális hatóságok, illetve valamennyi érdekelt
között
• Illusztráció: EU-szintű válságkezelés:
http://www.youtube.com/watch?v=0B3zNcFYqj0&list=PL6PUD8XaJCgXaV
-dvsr2sg31qqYHgu0S7
183
1. Melyik évben írták alá a Lisszaboni Szerződést?
• 1986-ban.
• 1992-ben.
• 2001-ben.
• 2007-ben.
184
1. Melyik évben írták alá a Lisszaboni Szerződést?
• 1986-ban.
• 1992-ben.
• 2001-ben.
• 2007-ben.
185
2. Az EU intézményei csak akkor alkotnak jogszabályt, ha az
„alacsonyabb” szinten nem oldható meg hatékonyan. Ez a…
• szolidaritás elve.
• arányosság elve.
• szubszidiaritás elve.
• hatáskör-megosztás elve.
186
2. Az EU intézményei csak akkor alkotnak jogszabályt, ha az
„alacsonyabb” szinten nem oldható meg hatékonyan. Ez a…
• szolidaritás elve.
• arányosság elve.
• szubszidiaritás elve.
• hatáskör-megosztás elve.
187
3. Az EU intézményei csak akkor alkotnak jogszabályokat, ha
erre a Szerződés felhatalmazza őket.
• Ez a szuverenitás elve.
• Ez a hatáskör-megosztás elve.
• Ez a szolidaritás elve.
• Ez az arányosság elve.
188
3. Az EU intézményei csak akkor alkotnak jogszabályokat, ha
erre a Szerződés felhatalmazza őket.
• Ez a szuverenitás elve.
• Ez a hatáskör-megosztás elve.
• Ez a szolidaritás elve.
• Ez az arányosság elve.
189
Áttekintés
4. Értékelés
190
3. Lisszaboni stratégia – 1
Az Európai Unió „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb
tudásalapú gazdaságává váljon, amely képes a fenntartható
fejlődésre, több és jobb munkahelyet kínál, és nagyobb társadalmi
kohéziót valósít meg” (elnökségi következtetések, lisszaboni Európai
Tanács, 2000. március 23–24.), „illetve fenntartható környezetet
teremt”. Az utóbbi célkitűzést a 2001. júniusi göteborgi csúcs során
rendelték a lisszaboni stratégiához. A célkitűzések megvalósítását
2010-re tűzték ki.
191
3. Lisszaboni stratégia – 2
• Indikátorok tömege
• Nyílt koordinációs módszer
• Európa lemaradt minden mutatót tekintve
• Wim Kok jelentése
• 2005 – újrafogalmazva
• National ownership
• Nemzeti reformprogramok
• Kölcsönös vizsgálat (a tagállamok egymáséit)
192
Áttekintés
4. Értékelés
193
3. Gazdasági, társadalmi és területi kohézió
174. cikk
Átfogó harmonikus fejlődésének előmozdítása érdekében az Unió
úgy alakítja és folytatja tevékenységét, hogy az a gazdasági,
társadalmi és területi kohézió erősítését eredményezze.
Az Unió különösen a különböző régiók fejlettségi szintje közötti
egyenlőtlenségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók
lemaradásának csökkentésére törekszik.
Az érintett régiók közül kiemelt figyelemmel kell kezelni a vidéki
térségeket, az ipari átalakulás által érintett térségeket és az olyan
súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő
régiókat, mint a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók,
valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók.
194
Áttekintés
a) Általános keretek
b) Európai szemeszter
c) Országspecifikus ajánlások
d) Eljárás a makrogazdasági egyensúlyok kezelésére
4. Értékelés
195
3. Gazdaságpolitika – 1, EUMSZ 99. cikk

(1) A tagállamok közös érdekű ügynek tekintik és összehangolják gazdaságpolitikájukat a Tanácsban a
98. cikk rendelkezéseinek megfelelően.
(2) A Tanács a Bizottság ajánlása alapján, minősített többséggel tervezetet készít a tag-államok és a
Közösség gazdaságpolitikájára vonatkozó átfogó iránymutatásokról, és erről jelentést tesz az Európai
Tanácsnak.
Az Európai Tanács a Tanács jelentése alapján a tagállamok és a Közösség gazdaság-politikájára
vonatkozó átfogó iránymutatásokról kialakítja következtetését.
E következtetés alapján a Tanács minősített többséggel ajánlást fogad el, amelyben meghatározza ezeket
az átfogó iránymutatásokat. A Tanács ajánlásáról tájékoztatja az Európai Parlamentet.
(3) A tagállamok gazdaságpolitikájának szorosabb összehangolása és gazdasági teljesítményének tartós
egymáshoz közelítése érdekében a Tanács a Bizottság által benyújtott jelentések alapján figyelemmel
kíséri az egyes tagállamok és a Közösség gazdasági fejlődését, valamint a gazdaságpolitikák
összeegyeztethetőségét a (2) bekezdésben említett átfogó iránymutatásokkal, és erről rendszeresen
átfogó értékelést készít.
E többoldalú felügyelet céljából a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a gazdaságpolitikájuk terén
hozott fontos intézkedéseikről, valamint az általuk szükségesnek tartott egyéb adatokról.
196
3. Gazdaságpolitika – 2
104. cikk
(1) A tagállamok kerülik a túlzott költségvetési hiányt.
(2) A Bizottság figyelemmel kíséri a tagállamok költségvetési helyzetének,
államadósság-állományának alakulását a jelentős mértékű eltérések
feltárása érdekében. Különösen a költségvetési fegyelem betartását vizsgálja
az alábbi két kritérium alapján:
a) a tervezett vagy tényleges költségvetési hiánynak a bruttó hazai
termékhez viszonyított aránya túllép-e egy meghatározott referenciaértéket,
kivéve ha:
— az arány jelentős mértékben és folyamatosan csökkent, és elért egy, a
referenciaértékhez közeli szintet; vagy
— a referenciaérték túllépése csak kivételes és átmeneti, és az arány közel
marad a referenciaértékhez;
197
b) az államadósságnak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya túllép-e egy
meghatározott referenciaértéket, kivéve, ha az arány elegendő mértékben csökken, és
kielégítő ütemben közelít a referenciaértékhez.
A referenciaértékeket az e szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő
eljárásról szóló jegyzőkönyv határozza meg.
(3) Ha egy tagállam nem felel meg az egyik vagy mindkét kritériummal kapcsolatos
követelményeknek, a Bizottság erről jelentést készít. A Bizottság jelentése figyelembe
veszi, hogy a költségvetési hiány meghaladja-e az állami beruházások kiadásait,
valamint minden egyéb érdemleges tényezőt, beleértve a tagállam középtávú
gazdasági és költségvetési helyzetét.
A Bizottság jelentést készíthet akkor is, ha a kritériumokkal kapcsolatos követelmények
teljesítésétől függetlenül azon a véleményen van, hogy egy tagállamban túlzott hiány
kialakulásának veszélye áll fenn.
198
98. cikk
A tagállamok azzal a szándékkal folytatják gazdaságpolitikájukat,
hogy a 99. cikk (2) bekezdésében említett átfogó iránymutatások
szerint hozzájáruljanak a Közösség 2. cikkben meghatározott
célkitűzéseinek megvalósításához. A tagállamok és a Közösség a
szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével
összhangban tevékenykednek, ezáltal elősegítve az erőforrások
hatékony elosztását és tiszteletben tartva a 4. cikkben
meghatározott elveket.
199
• Konvergencia/stabilitási programok
• Nemzeti reformprogramok
• Makropálya
• Foglalkoztatás
• Vállalkozásösztönzés
• Európai szemeszter
200
b) Az európai szemeszter
Az európai szemeszter menetrendje – 1
November... Február Március Április Május Június Július
Éves növekedési Javaslat:

Európai jelentés országspecifikus
Bizottság és a riasztási ajánlások Ősz:
mechanizmus 2015. máj. 13 monitoring és
kölcsönös
Megbeszélések
felülvizsgálat
Miniszterek Vita és különböző tanácsi európai szinten
Tanácsa állásfoglalások összetételekben
(tanácsi formációk)
Európai Vita és
Parlament állásfoglalások
Tavaszi csúcstalálkozó:
Európai általános politikai Az országspecifikus
tanács iránymutatás ajánlások jóváhagyása
az EU prioritásairól (2015. július 14)
A nemzeti
tagállamok reformprogramok, Ősz:
valamint a stabilitási és végrehajtás nemzeti
konvergenciaprog- szinten
ramok elfogadása
201
b) Az európai szemeszter
Az európai szemeszter menetrendje – 2

3. Az „Európa 2020 integrált iránymutatás” a

következő iránymutatásokból áll (2010)
1. Az államháztartás minőségének és fenntarthatóságának biztosítása
2. A makrogazdasági egyensúlytalanságok kezelése
3. Az euroövezeten belüli egyensúlytalanságok csökkentése
4. A K+F-hez és innovációhoz nyújtott támogatások optimalizálása, a tudásháromszög
erősítése és a digitális gazdaság potenciáljának felszabadítása
5. Az erőforrás-hatékonyság növelése és az üvegházhatású gázok kibocsátásának
csökkentése
6. Az üzleti és fogyasztói környezet javítása és az ipari bázis korszerűsítése
7. A munkaerő-piaci részvétel növelése és a strukturális munkanélküliség csökkentése
8. A munkaerő-piaci igényeknek megfelelő, képzett munkaerő, a munkaminőség
fokozása és az egész életen át tartó tanulás ösztönzése
9. Az oktatási és képzési rendszerek teljesítményének javítása minden szinten, valamint
a felsőoktatásban részt vevők számának növelése
10. A társadalmi összetartozás erősítése és a szegénység elleni küzdelem
203
3. Az „Európa 2020 integrált iránymutatás” a

következő iránymutatásokból áll (2015)
Az „Integrált iránymutatások” a következő dokumentumokból állnak:
1. iránymutatás: A beruházási tevékenység élénkítése
2. iránymutatás: A növekedés fokozása strukturális reformok végrehajtásával
3. iránymutatás: A növekedés és munkahelyteremtés fő akadályainak felszámolása uniós szinten
4. iránymutatás: Az államháztartások fenntarthatóságának és növekedésösztönző jellegének javítása
5. iránymutatás: A munkaerő-kereslet fellendítése
6. iránymutatás: A munkaerő-kínálat növelése és a munkaerő készségeinek fejlesztése
7. iránymutatás: A munkaerőpiacok működésének javítása
8. iránymutatás: A méltányosság garantálása, a szegénység leküzdése, az esélyegyenlőség
előmozdítása
204
1. Mely országoknak kell konvergenciaprogramot készíteniük?
• Amelyeknek az egy főre jutó nemzeti jövedelme nem éri el az EU

átlagát.
• Amelyek nem teljesítik a maastrichti konvergenciakritériumokat.
• Amelyek még nem vezették be az eurót.
• Amelyek már bevezették az eurót.
205
1. Mely országoknak kell konvergenciaprogramot készíteniük?
• Amelyeknek az egy főre jutó nemzeti jövedelme nem éri el az EU

átlagát.
• Amelyek már bevezették az eurót.
206
2. Mely országoknak kell nemzeti reformprogramot
készíteniük?
• Amelyeknek az egy főre jutó nemzeti jövedelme nem éri el az
EU átlagát.
• Valamennyi EU-tagállamnak kell készítenie.
207
2. Mely országoknak kell nemzeti reformprogramot
készíteniük?
• Amelyeknek az egy főre jutó nemzeti jövedelme nem éri el az
EU átlagát.
• Valamennyi EU-tagállamnak kell készítenie.
208
3. Milyen értelemben használtuk a „national
ownership” fogalmát?
• Nemzeti tőkésosztály (nemzeti tulajdonosok) értelemben.
• Nemzeti (=nem külföldi) tulajdon értelemben.
• A tagállamok érezzék a magukénak a Lisszaboni Stratégiát, és

tegyenek érte.
• Nyílt koordináció értelmében.
209
3. Milyen értelemben használtuk a „national
ownership” fogalmát?
• Nemzeti tőkésosztály (nemzeti tulajdonosok) értelemben.
• Nemzeti (=nem külföldi) tulajdon értelemben.
• A tagállamok érezzék a magukénak a Lisszaboni Stratégiát, és

tegyenek érte.
• Nyílt koordináció értelmében.
210
Országspecifikus ajánlások – a végrehajtás

• Végrehajtási eredményesség a 2014-es ajánlások bizottsági értékelése
alapján
• Nincs előrelépés (none)
• Mérsékelt haladás (limited)
• Közepes haladás (some)
• Érdemi haladás (substantial)
• Teljesen megoldva (full)
211
Az országspecifikus ajánlások Magyarországnak

2015-ben
1. Fenntartható államháztartás
2. Pénzügyi ágazat
3. Adórendszer és üzleti környezet
4. Munkaerőpiac és szegénység
5. Oktatás
212
Fenntartható államháztartás
A középtávú költségvetési cél elérése érdekében 2015-ben
hajtson végre a GDP 0,5%-ának, 2016-ban a GDP 0,6%-
ának megfelelő mértékű költségvetési kiigazítást.
Pénzügyi szektor
• Tegyen intézkedéseket a reálgazdaság rendes hitelezésének helyreállítása
érdekében, és szüntesse meg a piaci alapú portfóliótisztítás akadályait,
• továbbá csökkentse jelentősen a bankszektorban megnövelt állami
tulajdonból fakadó függő kötelezettségekkel összefüggő kockázatokat.
Adórendszer és üzleti környezet

• Mérsékelje a torzító hatású ágazati különadókat;
• szüntesse meg a piacra lépés indokolatlan akadályait a szolgáltatási ágazatban,
ideértve a kiskereskedelmi ágazatot is;
• csökkentse az alacsony jövedelmű munkavállalókat terhelő adóéket, és ennek
érdekében például terelje át az adóterheket a növekedésre nézve kevésbé torzító
területekre;
• folytassa az adócsalás elleni küzdelmet; csökkentse a megfelelési költségeket és javítsa
az adóbeszedés hatékonyságát.
• Erősítse meg a közbeszerzési rendszer versenyt ösztönző és az átláthatóságot
előmozdító struktúráit, és fejlessze tovább a korrupció elleni küzdelem keretét.
Foglalkoztatás és szociálpolitika
• Csoportosítsa át a közmunkaprogramra szánt költségvetési forrásokat

az elsődleges munkaerőpiacra történő integrációt előmozdító aktív
munkaerő-piaci intézkedésekre,
• továbbá javítsa a szociális segélyek és a munkanélküli-ellátások
megfelelőségét, és vizsgálja felül a támogatottak körét.
Oktatás
• Növelje a hátrányos helyzetű csoportok, és különösen a romák
részvételét a befogadó többségi oktatásban, valamint célirányos
tanárképzésen keresztül javítsa az ezen csoportok részére nyújtott
támogatás színvonalát;
• erősítse meg az oktatás különböző szakaszai közötti, illetve a munka
világába való átmenetet elősegítő intézkedéseket, valamint fejlessze az
alapvető kompetenciák tanítását.
A korábbi évekhez képest kimaradt területek

• Más koordinációs keretek közé kerül a felügyelet és együttműködés (az
energiapolitikát az Energiaunió kezdeményezés keretei közé helyezték át)
– "fokozatosan vezesse ki a szabályozott energiaárakat"
• Az elért eredmények miatt már kevéssé égető problémák ("javítsa az

állami tulajdonú vállalatok pénzügyi fenntarthatóságát a közlekedési
ágazatban").
• Makrogazdasági hatása csekélyebb (pl. közpénzügyi keretrendszer és a

Költségvetési Tanács feladatköre)
2019. évi országspecifikus ajánlások – HU

1. Biztosítsa a Tanács 2019. június XX-i ajánlásának való megfelelést a középtávú
költségvetési célhoz vezető kiigazítási pályától való jelentős eltérés korrekciója
céljából.
2. Folytassa a legkiszolgáltatottabb csoportok munkaerőpiaci integrációját,

különösen továbbképzés révén, valamint javítsa a szociális támogatások és az
álláskeresési járadékok megfelelőségét. Javítsa az oktatási eredményeket, és
növelje a hátrányos helyzetű csoportok, különösen a romák részvételét a
minőségi többségi oktatásban. Javítsa az egészségügyi eredményeket a
megelőző egészségügyi intézkedések támogatásával és az alapellátás
megerősítésével.
219
2019. évi országspecifikus ajánlások – HU

3. Állítsa a beruházásorientált gazdaságpolitika középpontjába a kutatást és az
innovációt, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energia-gazdaságot és közlekedést, a
hulladékgazdálkodási infrastruktúrát, valamint az energia- és erőforrás-hatékonyságot,
figyelembe véve a regionális különbségeket is. Javítsa a versenyt a közbeszerzések
terén.
4. Erősítse meg a korrupcióellenes keretet, többek között az ügyészségi munka és a

közérdekű információkhoz való hozzáférés javítása révén, valamint erősítse meg az
igazságszolgáltatás függetlenségét. Javítsa a döntéshozatali folyamat minőségét és
átláthatóságát a hatékony szociális párbeszéd, az egyéb érdekelt felek bevonása,
valamint rendszeres és megfelelő hatásvizsgálatok révén. Folytassa az adórendszer
egyszerűsítését, és erősítse azt meg az agresszív adótervezés kockázatával szemben.
Javítsa a versenyt és a szabályozás kiszámíthatóságát a szolgáltatási ágazatban.
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?qid=1560258548351&uri=CELEX%3A52019DC0517
2019. évi országspecifikus ajánlások – SK
1. 2020-ban teljesítse középtávú költségvetési célját. Biztosítsa az állam-
háztartás, és különösen az egészségügy és a nyugdíjrendszer hosszú távú
fenntarthatóságát.
2. Minden szinten javítsa az oktatás minőségét és inkluzív jellegét,

támogassa a készségek fejlesztését. Javítsa a megfizethető és minőségi
gyermek-gondozáshoz és tartós ápolás-gondozáshoz való hozzáférést.
Segítse elő a hátrányos helyzetű csoportok, különösen a romák
integrációját.
https://eur-lex.europa.eu/legal-
content/EN/TXT/?qid=1560258773480&uri=CELEX%3A52019DC0525
221
2019. évi országspecifikus ajánlások – SK

3. A beruházásokkal kapcsolatos gazdaságpolitikát – a regionális egyenlőt-lenségek
figyelembevételével – összpontosítsa az egészségügyre, a kutatásra és innovációra,
a közlekedésre és különösen annak fenntarthatóságára, a digitális infrastruktúrára,
az energiahatékonyságra, a kis- és középvállalko-zások versenyképességére,
valamint a szociális lakhatásra. Növelje a minőségre és az életciklus-költségre
vonatkozó kritériumok alkalmazását a közbeszerzési műveletek során.
4. Az igazságszolgáltatási rendszernek a bírói kinevezésekre is kiterjedő

függetlenségét középpontba helyezve folytassa az igazságszolgáltatási rendszer
hatékonyságának javítását Fokozza a korrupció felderítésére és üldözésére irányuló
erőfeszítéseket, különösen a nagyszabású korrupciós ügyekben.
2019. évi országspecifikus ajánlások – NL

1. Csökkentse a háztartások túlzott eladósodottságát és a lakáspiac
torzulásait, többek között azáltal, hogy támogatja a magánbérlemények
ágazatának fejlesztését. Biztosítsa, hogy a nyugdíjrendszer második pillére
átláthatóbbá, a különböző generációk számára méltányosabbá és a
sokkhatásokkal szemben ellenállóbbá váljon. Hajtson végre intézkedéseket a
háztartások rendelkezésére álló jövedelem növelése érdekében, többek
között – a szociális partnerek szerepének figyelembevétele mellett – a
bérnövekedést alátámasztó feltételek megerősítésével. Mindenekelőtt a
bejelentett intézkedések végrehajtásával kezelje az adórendszer azon
jellemzőit, amelyek – különösen a külföldre irányuló kifizetések révén –
megkönnyíthetik az agresszív adótervezést.
https://eur-lex.europa.eu/legal-
content/EN/TXT/?qid=1560258590726&uri=CELEX%3A52019DC0519
223
2019. évi országspecifikus ajánlások – NL

2. Csökkentse az alkalmazottakkal nem rendelkező önfoglalkoztatók
ösztönzőit, miközben előmozdítja az önfoglalkoztatók megfelelő szociális
védelmét és kezeli a színlelt önfoglalkoztatást. Erősítse meg az átfogó, egész
életen át tartó tanulást és a készségfejlesztést, elsősorban a munkaerőpiac
perifériájára került személyek és az inaktív csoportok esetében.
3. A középtávú költségvetési cél betartása mellett, a költségvetési és a
strukturális politika révén támogassa a beruházások bővülését. Állítsa a
beruházásokkal kapcsolatos gazdaságpolitika középpontjába a kutatás-
fejlesztést, különös tekintettel a magánszektorra, a megújuló energiát, az
energiahatékonyságot és az üvegházhatású gázok kibocsátásának
csökkentését célzó stratégiákat, valamint a közlekedési szűk
keresztmetszetek megszüntetését.
d) Makrogazdasági egyensúlyhiányok kezelése
Eljárás a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére

(MIP) Indikátor Hogyan mérik?
A folyó fizetési mérleg egyenlege (a GDP %-ában) 3 év átlaga
Nettó nemzetközi beruházási pozíció a GDP %-ában
Reál effektív árfolyam (42 partnerország, HICP árindex) 3 évi %-os változás
Exportpiaci részesedés (a világexport %-ában) 5 évi %-os változás

Nominális ULC-index (2010=100) 3 évi %-os változás
Lakásárindex (2015=100), deflálva 1 évi %-os változás
A vállalati szektor nettó hitelfelvétele a GDP %-ában
A vállalati szektor összevont hitelállománya a GDP %-ában
Bruttó államadósság a GDP %-ában
Munkanélküliség 3 év átlaga
A pénzügyi szektor passzívái 1 évi %-os változás
Aktivitási ráta (a 15–64 éves népesség %-ában) 3 évi változás (%-pont)
Tartósan munka nélküliek aránya (a 15–74 éves aktív
3 évi változás (%-pont)
népesség %-ában)
Ifjúsági munkanélküliségi ráta (a 15–24 éves aktív
3 évi változás (%-pont)
népesség %-ában)
225
d) Makrogazdasági egyensúlyhiányok kezelése
Eljárás a makrogazdasági egyensúlyhiány
kezelésére – HU 2020
• Magyarország: A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás előző fordulójában Magyarország
tekintetében nem állapítottak meg egyensúlyhiányt. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja
az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a nettó nemzetközi befektetési pozíció (NIIP), a fajlagos munkaköltség, a reál
lakásárak emelkedése és az államadósság.
• A negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció tartós javulást mutat, de az import erőteljes növekedése miatt a folyó
fizetési mérleg többlete erodálódik. Figyelmet érdemelnek a belföldi kereslet nyomásából eredő kockázatok. A fajlagos
munkaköltség növekedése nagyon dinamikus volt, mivel a termelékenységnövekedés elmarad a szűk munkaerő-piac
és az adminisztratív intézkedések által vezérelt jelentős bérnövekedéstől. A reál effektív árfolyam felértékelődését
eddig enyhítette a valuta fokozatos nominális leértékelődése. Az elmúlt években azonban a gépjárműiparban és annak
értékláncában tapasztalható átmeneti zavarok következtében az exportpiaci részesedés növekedése megállt, ami az
ágazat jelentősége miatt hosszú távon kockázatot jelenthet. Folytatódott a reál lakásárak gyors emelkedése. Bővül az új
hitelek állománya, de a korábban felhalmozott adósságállomány fokozatos amortizációja miatt a magánszektor GDP-
arányos adóssága tovább csökken. Az államadósság az elmúlt évek prociklikus költségvetési irányvonala miatt csak
lassan csökken. A munkanélküliség 2018-ban tovább csökkent, mivel a munkaerőpiac változatlanul szűk.
• Összefoglalva, a gazdasági elemzés a fajlagos munkaköltségekkel, a lakáspiaccal, valamint a gépjárműiparnak való
kitettségből eredő esetleges kockázatokkal összefüggő problémákat emeli ki. A rövid távú kockázatok azonban
visszafogottnak tűnnek. A Bizottság ezért továbbra is nyomon követi a helyzetet, de ebben a szakaszban nem tartja
szükségesnek további részletes vizsgálat elvégzését a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás
keretében.
226
Áttekintés
• Általános keretek
• Európai szemeszter
• Országspecifikus ajánlások
• Eljárás a makrogazdasági egyensúlyok kezelésére
4. Értékelés
227
228
229
230
231
232
233
234
235
236
237
238
239
240
241
242
243
244
245
246
247
248
249
250
251
252
253
254
255
256
257
258
259
260
261
262
263
264
265
266
267
268
269
270
271
272

Gaz D Politika

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Gaz D Politika

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

1.

• az állam (kormányzat) mint szabályozó, munkaadó, vásárló,

Milyen más célokról hallottak?

• A „többi” változhat függően

• Az eszközök kombinálhatók, néha egymást helyettesíthetik

• Lehet kisebb vagy nagyobb arányú az állami tulajdon (a vegyesgazdaság „vegyessége”

• A gazdaságpolitika tartalmára kihat a társadalom meghatározó köreinek politikai

• A gazdaságpolitika doktrinális alapjai eltérőek lehetnek – keynesi, nem-keynesi irányzatok,

* Társszerző: Anne Schwartz

• A 19. századtól a gazdasági fejlődés fontos intézményi előfeltételei:

• Gyökeres változás az I. vh alatt és után

• Merkantilizmus, protekcionizmus, irányított gazdaság,

• Arrow építette be a jóléti közgazdaságtanba – lehetetlenségi tétel:

• „Az állam célja nem más, mint a közjó megvalósítása az erkölcsi

• A közgazdaságtan egyik alapkérdése: Az egyensúly felé haladnak-e a

• A fordulat: John Maynard Keynes.

• Kydland és Prescott (1977): ha racionálisan kalkuláló gazdasági

• A pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartása (a válság fontos

• Mivel mérjük az árstabilitást?

• Megszűnt-oldódott a korábbi neoliberális konszenzus, miszerint:

• Megingott a bankok tekintélye

• Európai Központi Bank

• A Központi Bankok Európai Rendszerének (a továbbiakban: KBER)

3. Jóléti politikák – világszerte változóban – 1

• Szegényekről való gondoskodás

• Regionális különbségek enyhítése

• A verseny szabadságát veszélyeztetik

• Vállalatokra vonatkozó EU-szabályok

• Az államokra vonatkozó szabályok

• Az állami támogatások csoportosítása gazdaságpolitikai jellegük

• EUMSZ 107. § (2) A belső piaccal összeegyeztethető:

• A XIX. utolsó harmadától kiteljesedett a liberalizáció – pénz- és

• Nuygat-Európa a II. világháború utáni évtizedekben: helyreállítás,

Megjegyzés: az ábra a tagjelöltek

Forrás: Eurostat, in: Halmai (2021), p. 147

• Jelentősek az EU-ban (is)

Forrás: Baldwin – Wyplosz, in: Halmai (2021), p. 164

• az alapok célkitűzések és régiók szerinti elosztása;

A fentiek, mint alapelvek:

• „Beruházás a növekedésbe és a foglalkoztatásba: a munkaerőpiac

Forrás: Európai Bizottság

• intelligensebb Európa – innovatív és intelligens gazdasági

• A „növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások” számára

• Magyarországra vonatkozó adatok:

• Tágabb kontextusba helyezve:

• Mi az integráció alapvető célkitűzése?

(1) Ha egy meghatározott területen a Szerződések kizárólagos hatáskört ruháznak az Unióra, e

(1) A tagállamok az Unión belül összehangolják

3. Gazdaságpolitika – 1, EUMSZ 99. cikk

Éves növekedési Javaslat:

Az európai szemeszter menetrendje – 2

3. Az „Európa 2020 integrált iránymutatás” a

3. Az „Európa 2020 integrált iránymutatás” a

• Amelyeknek az egy főre jutó nemzeti jövedelme nem éri el az EU

• Amelyek nem teljesítik a maastrichti konvergenciakritériumokat.

• Amelyek még nem vezették be az eurót.

• Amelyek már bevezették az eurót.

• Amelyeknek az egy főre jutó nemzeti jövedelme nem éri el az EU

• Amelyek nem teljesítik a maastrichti konvergenciakritériumokat.

• Amelyek még nem vezették be az eurót.

• Amelyek már bevezették az eurót.

• Amelyek nem teljesítik a maastrichti konvergenciakritériumokat.

• Amelyek még nem vezették be az eurót.