Nem tudtam, mi a siralom.

  Siralmam, fohászkodásom 
Most siralommal zokogok,  belőlem kifakad, 
bútól aszok, epedek. én szívemnek belső búja, 
mely soha nem enyhül.
Zsidók világosságomtól, 
megfosztanak én fiamtól,  Végy magadhoz engem, halál, 
az én édes örömemtől. egyetlenem éljen. 
Maradjon meg az én Uram, 
Ó, én édes Uram,  világ tőle féljen!
egyetlenegy fiam, 
síró anyát tekintsed,  Ó, az igaz Simeonnak 
bújából őt kivonjad! bizony érvényes volt a szava. 
Én érzem e bú tőrét, 
Szemem könnytől árad,  melyet egykor jövendölt.
szívem bútól fárad. 
Te véred hullása  Tetőled válnom kell, 
szívem alélása. de nem ily szörnyű valósággal, 
mikor így kínoznak, 
Világnak világa,  én fiam, halálosan!
virágnak virága, 
keservesen kínzanak,  Zsidó, mit téssz törvénytelenül? 
vas szegekkel átvernek! Fiam miért hal bűntelenül? 
Megfogván, rángatván, 
Jaj nekem, én fiam!  öklözvén, kötözvén 
édes vagy, mint a méz,  megölöd!
de szépséged meggyalázzák, 
véred hull, mint a víz. Kegyelmezzetek fiamnak, 
nem kell kegyelem magamnak! 
Avagy halál kínjával, 
anyát édes fiával 
vele együtt öljétek!