MAGYARORSZAG

Nappali O rvmadarai.
ERDÉSZEK, VADÁSZOK ÉS GYŰJTŐK SZÁMÁRA,

IR T A

LA K A TO S KÁROLY.

SZEGED, 1882.
K I A D J A B U R G E R G U SZ T Á V .
S zeg ed , 1882. B u rg er G usztáv könyv- és könyom dájából. 7.
 IC H JL?JLtI O S

k e d v e s n a g y b á ty á m n a k

I
 E L Ő S Z Ó .

lemzeti irodalm unk m áskülönben virányos mezeje,

általánosan a term észetrajzra és különösen az erdészek,
v adászat kedvelői sat. szám ára irt alaposabb leíró m üvek­
ben — illetőleg tankönyvekben — igen szegény, sőt telje­
sen k o p á r ; innen van az a bábeli zűrzavar, mely a v a d ­
tan dolgában az erdészek és vadászok közt — majdnem
általánosan — uralkodik. N oha a „V adász- és V erseny­
la p “ eléggé nem m éltányolható buzgalom m al törekedik
a lővadászat ügyében, ü g y éért s érdekében minden
lehetőt elkövetni, s e lovagias sport szellemi érdekei
emelése céljából és annak más kulturnem zetek e nemű
irodalm ával egy színvonalra em elésénél hervadhatlan érd e­
mei vannak, és az ü g y et valósággal lelkiismeretesen m eg­
szolgálja ; mégis mint egyetlen, az ügy term észeténél s a
viszonyoknál fogva korlátolt h atáskörrel rendelkező közeg,
nem terjeszkedhetik ki mindenre a leg ap ró b b részletekig,
s nem ölelheti föl m indazt egész teljében, mely mun­
kásságának k eretébe tartoznék. S igy, péld. a v ad tan
is, h ab ár nincs is teljesen elhanyagolva, de nem a kellő
m éltánylásban részesül — általa. E gyébiránt ezen egyetlen
szaklapunk célja nem is az, hogy az egyes v adfajokat ter-
m észetrajzilag rendszeresen és szigorú p o n to sság g al ism er­
tesse ; s talán épen ezért, hazánkban a v a d tan m indeddig
 VI

— egyéb vadászati s erdészeti tudom ányok állásához

képest — még a kezdetlegesség h atárán sem em elkedett túl.
Nem kívánhatni ugyan, hogy az erdészek és v ad á­
szok általában egyszersm ind m egannyi vad -tu d ó so k leg y e­
nek ; hanem az igenis kívánatos, h o g y a term észetrajz­
ban legalább is annyi já rta ssá g u k legyen, h o g y a fajokat
általában — fölismerni, s helyesen m eghatározni tudják,
to v áb b á életm ódjuk, speciális viszonyaik, szaporításuk
sat. felől legalább is némi ism eretekkel bírjanak. Ennyi
tudom ány nem csak hogy néni sok egy erdésznek vagy
lövadásznak, hanem hivatásánál fogva nélkülözhetlen szük­
ség, sőt kötelességszerü is, ha csak a külföld sportm anjai
e nemű m űveltségeivel egy színvonalra lépni és azon m eg­
m aradni is akarunk. Lám, teszem például a ném et v a d á ­
szok és erdészek — egyebeken kívül — mennyire vitték
a vadtanban, s mily szakszerű kép zettség g el bírnak e
tekintetben i s ; és nem csak hogy saját hasznukat látják
e m űveltségük által, hanem e m ellett még a tudom ányt
is m egszolgálják, m ert képzettségüknél fogva -— bírnak
azon eszközökkel, melyek segélyével a term észetrajz
— illetve az állattani tudom ányoknak hasznos szolgála­
to k a t tehetnek — önálló és eredeti megfigyeléseik által.
M ert ugyan van-e h iv ato ttab b és fölkentebb apostola
az állattannak, mint az erdész és a valódi vadász ? kik
a szabad term észet keblén élik á t szebb napjaikat. Nerry
valóban n in c s! A vadász és erdész született term észet­
búvár, s ha akarja, előtte a term észet n yitott könyv,
melyből sokkal töb b et, igazabbat, te h át szebbet és
m agasztosabbat is olvashat, mint akárm ely könyvmoly
szobatudós.
H azánk term észeti viszonyainak elméleti megismerése,
s ennek alapján búvárkodva, az állattani tudom ány érde­
kében! közrem unkálkodás az erdészek és vadászok mily
 VH

szép föladatát k é p ez h e tn é ! . . . . Ig e n ; — ha volna

hozzá szakkönyvünk, a miből némi szükséges előism eretet
szerezhetnénk; de m ég egyetlen erdészeti akadém iánkon
sem létezik e célra semminemű tankönyv; s épen ezért,
az innen kikerülő növendék a v ad tan b an oly sajnálato­
san járatlan , mint eleinte szent H ubertben, csak azzal a
különbséggel, hogy em erre a g y ak o rlat m egtanítja, am arra
azonban teljesen soha, s egyes vadfajok .hovatartozásá-
róli vélekedése — alapos szaktudom ány híján — örökké
olyan zavaros m arad, mint egykoron a hét g ö rö g városé
H om ér születéshelye fölött.
H ogy csak egy p éld át hozzak föl a hazai erdészek
és lővadászok egy nagy részének vadtu d o m án y a illus-
trálására, elég megemlítenem, h o g y náluk minden hosz-
szabb csőrü m adár „snef“, a hosszú lábúak pedig á lta lá ­
ban „bakcsók“ ; a nappali orvm adarak ped ig három ­
félék : sasok a nagyok, vércsék vagyis karvalyok a
kicsinyek, a többiek pedig általában kányák ; sőt vannak
vidékek, hol a fekete varjút is kányának nevezik(!). Szó­
val a családi, nemi és faji külöm bözőségek iránt igen
csekély érzék m utatkozik term észetrajzi észjárásukban.
N oha pedig a m agyar vadászok minden nem zet vadászait
fölülmúlják erős következetesség és helyes biológiai k ö v et­
keztetés tekintetében — vonatkozva a v adtanra.
Részemről az erdészek és vadászok egyéb tudományai-
és tanulmányaihoz a vadtant is sorolván, mely a többit mint­
egy kiegészíti; e mű közrebocsájtásával főleg azon cél lebeg
szemeim előtt, hogy a hazánkbeli orvmadarak tanulmányo­
zása- és megismerése iránt érdekkel viseltető erdészek, vadá­
szok s természetkedv elő magánosok stb. számára . egy oly
szakkönyvet nyújtsak a vadtan egy kiszakított ágából, U. i. a
hazánkbeli orvmadarakról, melynek segélyével a fa jo k a t helye­
sen meghatározhassák, életmódjuk — f'ől&g tartózkodási
 VIII

helyük és fészkelési módjaikról, úgyszintén vadászhatási mód­

jukról s a szabadtam fölismerhetésük érdekéből stb. —
további búvárkodás célja s alapjából — némi szükséges elő­
ismereteket szerezhessenek, s különösen hogy az erdészeti-
növendékek ez irányban is m ár eleve a kellő tájékozást meg­
szerezhessék.
A magyarországi vadtan általános és kimerítő tanköny­
vét talán nem is egyes, hanem több hivatott szaktudós köl­
csönös összmunkásságától várhatja az az általam különösen
■tisztelt közönség, melynek e mű szánva van. D e addig is,
míg vadtani irodalmunk terén egy oly általános és kimerítő
szakkönyv tünendik fö l, melyek ez igénytelen művecskét —
mint szélesebb körű vizsgálatok és észleletek alapján szüle­
tett, mind pedig maradandóbb becse által pótolni lesz hivatva:
tekintessék addig is e munka a vadtan ez ágában hézagpótoló
gyanánt.
E mű különben közel 18 évi szakadatlan búvárkodásom
eredménye — dióhéjban. Megírásánál azonban adataimat a
fa jo k vidékenkénti elterjedése tekintetéből, hiteles forrásokból
is merítettem.
A fa jo k a t (és tojásaikat) mind természet után irtani le;
azonban összehasonlítási szempontból, különösen a m i a fajok
kor- és ivarszerinti eltéréseit és változásait illeti: ennek kipu-
hatolása céljából a magamén kívü l több magángyűjteményt, s
néhány gazdagabb iskolai madártárlatot is igénybe vettem;
melyek szives rendelkezésem alá bocsájtásáért e helyen is
fogadják az illetők leghálásabb köszönetemet.
Szeged, 1882. január 3-án.
SírClí-Ö.
NAPPALI RAGADOZÓ MADARAK.
(Accipitres diurni.)
 BEV EZETÉS.

A ragadozó madarak fAccipitres Linn.) általános meg­

különböztető bélyege az oldalról többé-kevésbé összenyomott hor­
gas (hegyes és aláhajlott végű) csőr s hatalmas karmokkal
fegyverzett lábaik, melyek segélyével a többi madarakat, sőt
tt
még a gyönge emlősöket és műszókat is üldözik. Ok azok a
madarak között, mik a szintén úgynevezett „ragadozók“ az
emlősöknél. Combjaik és alszáraik (csüd) izmai markóik ere­
jét m utatják; talpaik ritkán hosszúk; mindnyája négy u jjú ;
a hüvelyk- és középső u jj könne (vagy karma) leghosszabb.
K ét alrendre: nappali (D iurni) s éji (Nocturni) raga­
dozókra oszlanak.
Valamennyien ,,fészeklakók“ (insessores), azaz midőn a
tojásból kikelnek, vakok és tehetetlenek, csak később kelhetnek
szárnyra s lesznek képesek eledelöket maguk megkeresni.
A nappali ragadozók szemei oldalvást irányzottak; cső­
rük tövét egy u. n. „viaszhártya“ (cire) födözi, melybe az
orrlyukak metszvék be; három u jj elől, egy hátul tollak nél­
kül, a két külső tövén m ajd m indig egyesülve van rövid hár­
tya által; a tollazat süni, s csak ritkán laza (elálló), a tol­
lak erősek, a repülés hatalmas. Gyomruk nagyrészt hártya­
féle, beleik kevéssé terjedtek, vakbelük igen rövid, mellcsontuk
széles és majdnem egészen csontosult, szilárd, a szárny izmai­
nak téresebb tapadást engedendő, villacsontuk félköridoimi s
igen szétterült, hogy jobban ellenálljon a kar erőszakos alá-
hajlásának, melyet a gyors repülés megkíván.
A nappali ragadozó madarakat Linné csak két nemre:
keselyűk- (Vultur) és sólymokra (Falco) osztá fö l, de a me­
lyet inkább két természetes családnak mondhatni.
A z előrehaladott ornithologiai tudomány most mintegy
So nemet (genus), 384 fajt (species) és alfajt (subspecies)
különböztet meg.
KESELYÜFÉLÉK CSALÁDJA.
(V u ltu rid a e .)
 A nappali ragadozó m adarak első osztályát a keselyű-
fé lé k családja (Vulturidae) teszi. Szemeik fejők m agasán
vannak, talpaik hálósak, azaz apró pikkelyekkel takar-
v á k ; csőrük hosszúit, csak a végén h o rg a s; fejük- és
nyakuknak legnagyobb része csupasz. M arkóik (vagy
markuk) ereje nem áll arányban nagyságukkal, s inkább
csőrüknek, mint karm aiknak látszanak hasznát venni.
Szárnyaik oly nagyok és hosszúk, ho g y já rto k b a n félig
kiterjesztve tartják azokat. S zárnyaikat olyan forma
m ozdulattal teszik össze, mint mikor valaki kezeit zse­
beibe dugja.
G yáva, inkább d öggel mint élő zsákm ányból táp lál­
kozó m a d a ra k ; ha jóllaktak, begyök n ag y b uckót képez
a villa-csont alatt, orrlyukaikból kellem etlen szagú nedv
szivárog, s némileg eltom pultsági állap o tb a esnek.
Fészkeiket rendesen sziklákra rak ják , fákra csak
n ^ y ritkán. Fészkelésükre a helyi viszonyok kényszerítő
befolyással nem bírnak.
Valamennyien évenként csak egyszer költenek. F ész­
keik igen nagyok, sokkal nagyobbak, mint bárm ely más
rendhez tartozó m adárfajok fészkei, de kevés építészeti
ügyességről tanúskodnak.
T ojásaik szám a i és 3 közt változik; a 3 a maxi­
mális szám.
T ojásaiknak nem igen van rendes alakjuk, s azért
a hegyes és tom pa vég ritkán különböztethető meg. -—-
A tojások külső felszínén a piszkos fe h é r az uralkodó szín.
 A m agyarországi keselyüfélék családja 4 fajt számlál,
melyek két alcsalád ra: valódi keselyük (Vulturinae) és
,
saskeselyükre (Gypaetinae), — s 4 n e m re : Vultur Gyps,
Neophron és Gypaetus osztatnak.
 17

Val ódi k e s e l y ű k (Vulturinae.)

A .valódi keselyük feje és nyakuknak leg n ag y o b b
része tollatlan, és csüdeik csupaszok. Ezek majdnem ki­
zárólag döggel s egyéb piszkos tárg y ak k al táplálkoznak.
K itűnő (?) szagló-szervök lévén, a dög szag át n ag y tá ­
volból m egérzik (?) és pontosan fölkeresik. H ihetőbb
azonban, hogy a p réd a fölkutatásánál kitűnő látó-szervök
nagyobb szolgálatot tesz nekik, mint szaglásuk. H a a
dög fogytán van, elhagyják rendes tartó zk o d ási helyü­
ket, s messzire bekalandozzák a rónavidékeket.
L átszat szerint szomorú, elvonult életű állatok — a
legcsekélyebb élénkség nélkül, de azért nem hiányzik
náluk a k edély; a m ozgékonyság és frisseség azonban
nem a legnagyobb érdem ök. Igen renyhék és nehézke­
sek. A m adarak között a sírásói szerep képviselői és
sok tisztátalan ság eltakaritói lévén : jo b b ad án igen h asz­
nos állatok és m egérdem lik a p á rtfo g á s t; ennélfogva az
erdészek és vadászok jóind u latáb a bizton ajánlhatók.
R eptükben biztos ism ertető jelekül szolgálhat lomha
szárnym ozgásuk, nagy lepedő-szárnyaik s különösen a
nagy fajoknál a messzire kifénylő tarfő.

'fi

Gén. i. VULTUR Briss. KESELYŰ.

T estvér-hazánkban, — úgy az egész földgöm bön
egy faja ism e retes:
18

i. A barna keselyű (Vultur m onachus Linn., V. cine­

reus Gm.). Jellege: Csőre vastag, vége fe lé vékonyodó, fö lü l
igen domború és szögletes; viaszbőre rövid, szilárd és csupasz;
orrlyukai csaknem kerekek, harántékos fekvésűtek, felső jobb­
oldali szélük kinyúló s közepük vastag porcos hártyával- van
ellátva; nyelve széles, bibircsek nélkül; szája igen nagy és
egészen szeme aljáig hasított; fe je feltűnő nagy és széles; f ül-
üregei nagyok; nyakának több mint fe le meztelen, nyakörve
ferdén (harántosan) egész a hátfő fe lé emelkedik, melyen még
egy mozgatható tollpamat is va n ; szárnyai kerekvégüek, me­
lyekben a 4. lebel a leghosszabb; a g. és 5. lehel megközelí­
tőleg egy akkora hosszú, mint a 4 .; fa r k a 12 toliból áll;
lába vastag és teljesen recézett; karm ai kevéssé hajlottak;
mellső és külső karma sokkal nagyobb, mint a közbeneső.
Leírása: H ossza 4 láb, rö p terje 9 lábnyi. T este fe-
ketés- v ag y s ö té tb a rn a ; feje és nyaka b arn a pelyhekkel
fö d ö tt; lábai s csórra aljának h árty ája viola-kékes.
Tartózkodási helye és fészkelése; H azánk déli vidékein,
különösen E rdélyben gyakori jelenség! N oha rendes ta r ­
tózkodási helyét az erdős hegységek képezik, mégis sok­
szor láth ató a rónán is. A lföldünk nagyobb pusztáin,
különösen a hortobágyi pusztán g y ak ran észleltetett. N é­
hány évtizeddel ezelőtt a hód-m ező-vásárhelyi pusztán is
igen g y ak ran — néha csoportostól — m utatkozott.
A rónára állítólag csak m arha-hullák v ég ett eresz­
kedik. Annyi tény, hogy mindig oly helyeken tűnik föl
(a pusztán), hol dög van.
Mint fészkelő észleltetett M agyarországban a Sze-
.rém ségben, s Erdélyben.
F észkét óriási tölgy-, bükk-, hárs- és szilfára rakja
k a rv a sta g sá g ú száraz ágak- s gályákból, s belsejét állat­
szőrrel —· leginkább m arha-szőrrel —■ bélleli ki igen
vastagon.
 19

Fészke igen nagy, de alig van egy kis m élyedése.

Fészkét évek hosszú során át m egtartja. — A zon k ö ­
rülménynél fogva, hogy rendesen az erdőből kiem elkedő
s a v idéket uraló m agas fák k oronájára rakja fészkét,
m ár n a g y távolságból észrevehető. M essziről ú g y néz ki,
mint egy óriási zöld göm b, m ert kivált a rég eb b i ren d e­
sen egészen be van futva valam i borostyán-féle h a ra g o s­
zöld növénynyel.
Ig en korán, február végén v a g y m árciusban tojik
rendesen egy ökölnyi nagy, piszkos fehér alapszínű to jást
Van két tojása is, csakhogy ez esetben az egyik m ajd
mindig zápon m arad. G yűjtem ényekben láttam olyan to ­
jásait is, melyek külső felszíne barnás-szürke, zöldes­
barna s barna-vörös foltokkal volt tarkázva. B irto k o m ­
ban volt egypár olyan tojás is, melyek tom pa végén
néhány terjedelm es vörös-barna folt volt. Ezek a tojások
állítólag a székelyföldről kerültek.
E keselyű tojása alakra nézve hosszukább mint a
többi keselyüké, s a hegyes és tom pa vége mindig tisz­
tán m egkülönböztethető.
T o jásait a nőstény 32 napig üli. A kikelt fiók igen
lassan növekedik, s néha m ég augu sztu sb an is a fé­
szekben ül.

Gén. 2. GYPS Sav. PEHELYKESELYŰ.

H azánkban egy faja fordul e lő :
i. A fakó pehelykeselyü (Vultur fulvus Gm., G yps
fulvus G ray et Sharpe). Jellege: Csőre hosszukább s kissé
gyengébb, viaszbőre hosszabb, orrlyukai ferdén (keresztben)
fekvők, boltosak.
Leiräsa: H ossza 3V2 láb, rö p terje 8 lábnyi. Feje és
nyaka eleinte ham vas-, később sárgás-fehér pelyhekkel
födött, az u tó bbit fehér színű finom pehelyböl álló g allér
2'
20

v a g y nyakörv köríti; szárnyai és farktollai barnák v a g y

feketék, csórra s lábai ólom szürkék; a felnőtt hasa fehér.
Tartózkodási helye és fészkelése: „E urópában tenyé-
szési terének legészakibb h atára, déli s délkeleti vidékei,
honnét azonban nem ritkán az A lföldre is el-ellátogat.
(Ifj. L ovassy S .)“
T artózkodási helyét sziklás hegyvidékek képezik Az
alsó D unánál igen közönséges.
Erdélyben, valam int az alsó D unánál állandó fészkelő-
m adarunk.
M eredek m agas sziklafalak üregeiben, s sziklafalak
párkányain költ, s ezért fészkét igen nehezen lehet föl­
fedezni, m ert a m agas sziklafalakról nem látható. A
hegyvidéki vadászok leginkább puskalövések segélyével
fedezik föl fészkét, melyek a költőket a fészekről föl­
zavarják.
L eginkább társaság b an fészk el; rendesen több fészek
található egym ás közelében ugyanazon sziklafalon.
Fészke nagy, alig van egy kis m élyedése, e helyett
azonban bástyaszerüleg körül van sáncolva v a sta g á g a k ­
kal. A béllelm ényt leginkább moha és puhább növény­
részek képezik. — Fészkét évekig m egtartja.
Igen korán k ö lt; február közepétől egész március­
közepéig ta rtó időközben rakja le tojásait, melyek száma
kettő. T ojásai v a sta g héjuak, érdesek, fénynélküliek s
igen halvány zöldes-fehérek, foltok nélkül, nincsen rendes
tojás-alakjuk, hanem a két végük egyenlően kitágult.
T ojásait csak a nőstény üli, és 32 nap a latt költi ki.

Gén. 3. NEOPHRON Sav. DÖGKESELYŰ.

N álunk egy faja ism eretes:
i. A feketeszárnyú dögkeselyű (Vultur p ercn o p teru s
Linn., N eophron percnopterus Sav.). Jellege: Csőre hosszú,
vékony, görbülete fö lö tt kissé duzzadt, orrlyukai tojásdadok,
s csak a pofája, torka és lábai csupaszok, nyaka nem; fa r k a
14 tollúi.
Leírása: Holló nagyságú, pofája és to rk a kopasz,
tarkója fölm ereszthető tollal födött. A felnőtt hím eg y ­
színű sárgás-fehér, fekete lehlekkel, sárgás-kék lábakkal,
hosszúkás íkörü farkkal. F iatal korában m indkét ivar
barna, a hím színe később m egváltozik, a nőstény v aló ­
színűleg egész életén át b arn a m arad.
Tartózkodási helye és fészke/ése: H azánk délkeleti vi­
dékein találtatik, hova valószínűleg a tö rö k -g ö rö g fél­
szigetről jön át, s itt költ is. A tem esi B ánságban
O rsóvá környékén többször észleltetett.
Mint fészkelő észleltetett az alsó D una sziklás vi­
dékein, valam int Erdélyben. Ifj. L ovassy S. ur állítása
szerint H átszeg m ellett pelyhes fiatalokat is szedtek.
Sziklás vidéken tartózkodik és fészkel. Fészkét m e­
redek sziklafalak üregeibe v ag y párk án y aira rakja szá­
raz ág ak s gályákból. Fészke lapos, nincs teknője s
puhább növényi anyagokkal van kirakva.
K öltési idejét s tojásai szám át nem tudom . Bánáti
és erdélyi vadászok állítása szerint két v ag y három to ­
já st tojik (mikor?).
T ojásai oválisok, v a sta g héjuak s érdesek, külső ‘
felszínük vörhenyes-fehér vagy sárgás-fehér alapszikén
vörhenyes-barna, barna-fekete s sárg ás-b arn a kisebb-
nagyobb pettyekkel van tarkázva.
22

S a s k e s e l y ű k (Gypaetinae).
A saskeselyük Gemelin és Sharpe által a sólyom ­
félék közé tétettek , de inkább a keselyükhöz közelíte­
nek életm ódjukra és alkotásukra n é z v e ; tag ad h atlan
azonban, hogy az első tekintetnél élénken em lékeztetnek
a sólyom félék nem esebb tag jaira, s tekintve arányos —
majdnem nemes alakjukat, csillogó élénk szemeik-, merész
tekintetük- s m éltóságos m ag atartásu k at : sokkal hajlan­
dóbbak volnánk a sasokhoz, mint a b árg y ú és lomha
keselyükhöz, — melyek azonban a term észet h á z ta rtá ­
sában fontos szerepkör b etöltésére vannak hivatva —
sorozni. A keselyüknél hiányzik az a gyönyörű, könnyed
és hatalm as repülés, mely a sasokat, ezenkívül pedig a
saskeselyüket annyira jellemzi.
Szemeik magasan állnak (fejők teteje közeién vannak),
karmaik aránylag gyengék (vásottak), szárnyaik nyugtokban
fé lig kiterjedtek, begyök mikor telt, nyakuk alján kiduzzad,
de fejők és nyakuk egészen 'tollas; különös megkülönböztető
bélyegük: erős, egyenes, végén horgas s a hajlásún pujfadt
csőr; orrlyukaik durva-, előre irányzott serteféle szálakkal
takarvák, hasonló szőrpamat —■illetőleg szakáll — van álluk
alatt is; lábaik rövidek s egészen az ujjakig tollasok, szár­
nyaik hossziík.
A. saskeselyük igen merész állatok, s csak a le g ­
m agasabb hegyláncokon fordulnak elő.
 23

Ú jabb észleletek szerint m ajdnem kizárólag (?) em lős­

állatok csontjaival táplálkoznak (?), de m egtám adják a
rókákat, bárányokat, kecskéket, m orgákat, sőt zerg e­
vadászok állítása szerint a zergéket is, a m elyeket a
sziklafalak párkányairól a m élységbe kényszerítik ugrani.
Á llítólag néha az alvó em bereket, sőt a zerg ev ad ászo k at
is m egtám adják.
Sok régi term észetrajzi m unkában olvashatni, hogy
a saskeselyük alkalm ilag ellopják a hegylakók roszul
őrzött kisdedeit s fészkeikbe viszik. N ézetem szerint a
saskeselyü aligha bir akkora erővel, hogy egy g y erm e­
ket föl a m agas hegyorm ok legm agasabbjához fészkibe
cipelhessen, kivált ha k o p o tt — heg y ed en — karm ait
is tekintetbe v eszszük; ilyes rablókalan d o k at inkább a
parlagi sasnak, mint a saskeselyünek vag y o k hajlandó
tulajdonítani. E gyébiránt a közelm últban eféle tö rtén et
tudtom m al nem a d ta elő m ag át.
A saskeselyük E urópában arán y lag leg g y ak rab b an
fordulnak elő M agyar- és E rdélyországban, to v áb b á a
dél-alvidéki fejedelem ségek és tartom án y o k bérces vidé­
kein. Ezzel kapcsolatban m egjegyzem , hogy minden
alapot nélkülöz az az állítás, hogy a saskeselyük kive­
szendőfélben vannak.
R öptűkben hosszú szárnyaikhoz m érve arán y lag kis
—- sugár testük és mellüknek fénylő sárg ás to llazata
ism ertető jelül szolgálhat. — Ü ltökben g y ak ran fölpuk­
kasztják m agukat, s arculatjuk ném ileg a kecske szakállas
pofájára em lékeztet.
Csak lesből, fészkeik v ag y étkező helyük (mészár­
szék ü k ) közelében lőhetők Á llítólag vastőrrel (c sap d á ­
val) is lehet őket fogni. — Igen szívós életerejük van,
ak ár csak a m acskának, ennélfogva — mint a keselyük
általában — csak golyóval sebezhetők halálosan.
24

Gen. 4. GYPAÉTUS Storr. SASKESELYŰ.

A két testvérhon legm agasabb hegyláncain egy faja
fordul elő :
i. A szakállas saskeselyü (Vultur b arb atu s Linn.,
G ypaétus b a rb a tu s Storr.). Leírása: H ossza y — 4V2 láb,
rö p terje 9— 10 láb széles. K öpenye feketés, minden
tolla közepén egy fehér v o n a lla l; tokája, melle és egész
test-alja világos fénylő sárg a v ag y rozsdasárga, nyaka
és feje sárg ás-feh ér; ez utóbbi fekete szalaggal körített.
F iatalab b korában nyaka és melle többé-kevésbé sö tét­
barna, v ag y egész teste feketés-barna, h áta szennyes,
fehér foltokkal, az első vedlés után színe változik, s 4
éves korában a leirt színezettel bir. *
Tartózkodási helye és fész kelése: H azánkban a ritka
fajok közé tartozik. H onunkban észleltetett : a meruli
havasokon (Bánságban), Erdélyben a keleti havasokon
(N agy-H agym ás), valam int az északi havasokon a R odnán
és Ciblesen (Herman O. szerint), tov áb b á a fogarasi h a­
vasokon a R etyezáton. Á llítólag lá tta to tt m ár a budai
hegyek között is (?). — N éha messzire levonul a Maros-
menténi síkok felé. így én 1872. évben Szőreg a latt
lesből lőttem le egy kiváló nagy nőstény példányt, mely
hetekig kószált volt a vidéken.
Fészkét m eredek sziklafalakra v ag y azok üregeibe
rakja. Fészke körülbelől eg y m éter átm érőjű, lapos,
alap ját s széleit k a rv a sta g sá g ú száraz ágak képezik, sőt
g y ak ran csontok is, belül-felül vékonyabb galyacskák
találhatók, felülete pedig tollúval s különféle állatsző r­

* Ez a m adár volt a görögök hires fihénje s a róm aiak ossifraga-ja. Savigny

határozd legelőször szigorúan m eg ezen névazonosságot A egyptusról irt nagy m un­
k ájában. (Ois. d ’ E g . et de Syrie. ι8 . 1.)
 25

rel van kibéllelve. L ázár K álm án g ró f és Bálint Lajos

hátszegvölgyi birtokos állítása szerint — E rdélyben a
R etyezáton egy nagy s hozzáférhetlen sziklahasadékban
fészkel. K ülönben a fészek kiszedése merész vállalat,
m ert az öreg m adarak valódi dühvei s önfeláldozással
védik.
M árcius elején to jik ; tojásainak szám a 2— 3, melyek
közül rendszerint csak egy kel ki, a tö b b i zápon m arad.
T ojásait a nőstény 32 nap a la tt költi ki.
T ojásai v a sta g héjuak és érdesek, alapszínük sárg ás­
fehér, melyen sárgás-szürke, halvány szürkés-barna és
barna-fekete foltok találhatók. A foltok kerekdedek, nem
nagy terjedelm űek, de a felszint egyenletesen a legtöbb
esetben majdnem egészen beborítják.
T ojásai a ludtojásnál is nagyobbak.
SÓLYOMFÉLÉK CSALÁDJA.
(F a lc o n id a e .)
 29

A nappali ragadozó m adarak m ásodik és jó v al ki-

terjed teb b osztályát a sólyomfélék (Falconidae) családja
teszi. Fejük és nyakuk tollal fedett, szem holdjuk emel-
k ed etet képez, m inélfogva szemök mélyen látszik feküdni
s arculatjuk a keselyükétől egészen különböző kifejezést
nyer. N agyobbrészt élő zsákm ányból táplálkoznak, de az
ennek m egszerzésére használt erő és b á to rsá g tek in teté­
ben igen különböznek egym ástól.
Első tollúk g y ak ran más színű mint az idülteké, s
ilyet csak 3— 4-dik évükben kapnak, s ez oka, hogy
fajaikat rendkívül szaporíták a szobatudósok. A nő = 9
rendesen egy harm addal nagyobb, mint a him z= ( f .
Fészkeiket n agyobbrészt em beri lakásoktól távol
fákra, sziklákra, vagy a földre rakják ; em beri lakások
közelében csak kevés faj fészkel.
Fészkelésükre a helyi viszonyok n ag y befolyással
vannak.
\^alamennyien évenként csak egyszer költenek, a
legtöbbször önépitette fészekben. Fészkeik n ag y o b b ak s
kevesebb m esterséggel épitvék, mint más m adaraké.
T ojásaik száma 1 és 7 közt v álto zik ; a 7 a m axi­
mális szám.
T ojásaikat a legtöbb fajnál egyedül a n ő stén y üli,
a fiakat azonban közösen táplálják.
T ojásaik rendesen ovál-alakúa’k, de gy ak o riak a
göm bded alakúak is, ellenben körteidom úak csak abnor-
mitások.
30

A tojások külső felszínén a rozsdavörös az ural­

kodó szín.
H azánkban a sólyom félék családja 26 fajt számlál,
melyek rendesen 6 alcsaládra és 16 nem re osztatnak.
Mi — a jellemző és rokonságra valló bély eg ek et s
az egyedek m agukviseletét (módját) és szokásait szem
előtt ta rtv a — a következő következetes^ és igen te r­
m észetes fölosztást ta rtju k a leghelyesebbnek, u. m. :
valódi 'sólymok (Falconinae), héják (Asturinae), sasok (Aqui­
linae), ölyvök (Buteoninae), villás/árkit, kányák (Milvinae) és
réti- v a g y bagoly'fejű kányák (Circinae). -— N em ek: Falco,
/ ,
Hierofalco, Cerchneis Astur, Accipiter Aquila, Nisaétus, Halíaé-
tus, Pandion, Circaetus, Buteo, Archibuteo, Pérnis, Milvus,
Circus,
 3i

Va l ó d i s ó l y mo k (Falconinae).
A valódi sólymok aránylag nagy domború fe jti, széles
fejetetejű, villogó szemű madarak, rövid nyakkal, rövid, erős,
tövétől kezdve görbült csőrrel, melynek felső kávája mindig
fogazott, s az alsó elöl kimetszett; kerekded (és tengelyesj
orrlyukakkal, keskeny — kissé duzzadt — viaszbőrrel, kopott
(meztelen) szemkörrel, rövid lábakkal, csupasz csüdek-, erős
hegyes karmokkal, s hosszú, keskeny és hegyes szárnyakkal.
A két ivar inkább nagyság, mint színezet által külön­
bözik egym ástól.
A nem esebb fajoknak igen tekintélyes külsőt köl­
csönöz barkójuk (egy fekete vonal), mely a szem ektől
kezdődve pofájukon végig vonul.
Az u. n. nemes fajok (Falco és H ierofalco neműek)
tollazata leginkább hamukék, fekete irondákkal. A nemtelenek­
nél (Cerc hneis) mindkét ivar egymástól eltérőleg vagy egészen
vagy legalább is fe je és fa r k a különböző színű; az öreg hím,
fa r k a egyszínű kék vagy kék-szürke széles fekete végszalaggal;
a nőstény és a fiatalok fa r k a nagyszámú (io— n ) keskeny
fekete keresztszalaggal van megbélyegezve.
A nemteleneknél a közép-ujj rövidebb mint a csüd, s a
külső és mellső u jj egyenlő hosszú. Ezeknél ritkán tűnik föl
a barkó.
A sólym ok általában élénk, bátor, m ozgékony és
igen jeles röptű m adarak, s oly gyorsak, hogy e tekin­
32

tetben a fecskével is kiállják a versenyt. — Minden faj­

nak különös repülési m odora van, sőt szárnym ozgásuk
sem ugyanazonos. íg y a nemesek legnagyobbrészt gyors
repülésük s közvetlen egym ásra következő szárnylebbe-
néseik által tűnnek fö l; a kisebb, u. n. nemtelen sólymok
pedig lassudad-, húzós repülésük által. Ezeket m ég arról
is m eg lehet ismerni, hogy egyenirányú repülésüket
gy ak ran félbeszakítva, igen sajátság o s m ódon — néha
percekig — egy helyen lebegnek v ag y billegnek a lég­
ben. A nemes fajoknál a lebegés nincs szokásban. K özös
tulajdonsága azonban a sólym oknak a. m agas re p ü lé s ;
vad ászat közben azonban mindig alacsonyan repülnek, s
készakarva fölverik a kisebb emlős- és szárnyas állato ­
kat, hogy futásuk- vagy repülésük közben kaparithassák
meg. Á ltalában a m ad arak at többnyire repülésük közben
fogják — különösen az u. n. nemes fajok. E gyébiránt
-— úgy látszik — ha a sebes repülésben benne vannak,
képtelenek is a földön ülő m ad arat v ag y egyéb állatot
megfogni, m ert n ag y gyorsaságuk n ál fogva rep tü k et
hirtelenében mérsékelni és m egszakítani nem tudják, mi­
nek következtében a kellő pillanatban nem csaphatnak
le s a p ré d á t rendesen túlszárnyalják.
L eginkább m adarakkal táplálkoznak, de a kisebb
fajok hüllőket, b o g a ra k a t és eg erek et is esznek.* — A
vadászathoz m ár korán reggel hozzáfognak; a déli idő-

* A nem telen sólym ok — vagyis a vércsék — igen hasznosak, m ert igen

sok egeret, nagyobb rovart — különösen cserebogarat (M elolonta vulgaris) elem ész­
tenek, s főleg az utóbbiakból gyakran to rk ig teleszedik m agukat. — E g y éb irán t
a cserebogarak irán ti előszeretetükről m inden figyelmesebb gazda m eggyőződést
szerezhet m agának. Tavaszszal, t. i. m időn a eserebogarak repkedni kezdenek, —
szám talan alkalom kínálkozik erre. Ily en k o r nagy mennyiség esik áldozatul a vér­
cséknek, a m elyek rendesen apró csoportokra oszolva vadásznak rájok. — A
vércsék ki szokták keresni az olyan fákat az erdőben, a m elyeken legtöbb csere­
b o g á r van, s tervszerüleg néhány a fára száll, a többi pedig a fa alatt foglal
állást, és kapkodják a fán gazdálkodók által célzatosan levert bogarakat.
 33

szakot azonban pihenéssel töltik az erdőben, v a g y a

tisztások szélein álló nagy lombos' fákon; éjjeli n y u g a ­
lom ra későn térnek, s egyesek m ég alkonyaikor is v a ­
dásznak.
A nemes fajoknak megválasztott vadászterületeik van­
nak, hol n y aran ta párjukkal e g y ü tt tanyáznak. V adász-
területeiken más ragadozó m a d arat — főleg nem belit —
meg nem szenvednek.
A sólymok általában a másnemű rag ad o zó m adarak
iránt nagy idegenkedést m u ta tn a k ; vonulás alkalm ával
azonban hozzá szegődnek a rajokban járókhoz, de nem
elegyednek közéjük, hanem fajrokonaikkal egy különös
—fo ly to n o san e g y ü tt-ta rtó — tá rsasá g o t képezve utaznak.
A sólym ok általában igen civakodók és nyugtalan
állatok ; ölyvvel, szarkával, varjúval, bagolylyal, sassal —
mely két utóbbi iránt engesztelhetien gyiilölséggel visel­
tetnek — szüntelen hadilábon állnak.
Valamennyi a legnagyobb m értékben szelidithető.
B árgyúit állapotban a kim ondott szó értelm ét pontosan
teljesitik — ha ugyan erre m ár előbb ta n ítta tta k . F o g ­
ságban ta rtv a g azd áju k at ismerik, kezéből elveszik a
nyújtott táplálékot, sőt hangjáról a sötétben is fölisme­
rik és nagy vijjogást visznek véghez. — E g y éb irán t
b árgyithatóság uk- és tanulékonyságukat eléggé bizonyítja
azon körülm ény, hogy hajdanában v ad ászatra használ­
ta tta k . A sólym ászat azonban — mely a nem esebb szen-
vedelmü sportnak egyik igen kedvelt neme volt — m ajd­
nem egészen kiment a divatból, újabban azonban itt-o tt
ismét m egkisérték divatba hozni. így F ranciaországban.
De igen valószínű, hogy nem csak F ranciaországban, h a ­
nem m ásutt is jelentőségre fog jutni a sólym ászat a
galam bposták használata következtében, s m ár a le g ­
utóbbi ném et-francia h a d járat a latt is b etan íto tt sólym ok-
3
 34

- t á l fogdosták el a poroszok a franciák kiküldött p o sta ­

galam bjait.
A nemes sólym ok a bérc- és erdövidékek le g k árté­
konyabb állatjaihoz tarto z n ak ; ennélfogva nem érdemlik
m eg, hogy kím életben részesüljenek; a nem teleneket
azonban k ár bántani, m ert sok hasznot tesznek a g a z ­
dán ak és erdésznek egyaránt.
A sólym okat bagoly mellől szokás lőni; megjegyzem ,
h o g y a kis fajok nem csak a suholyhoz, hanem egyéb
kisebb fajú bagolyhoz is lejönnek.

Gén. i. FALCO Cuv. SÓLYOM.

M agyarországban 3 faja fordul e lő :
i. A vándor Sólyom (Falco communis, F. peregrinus
Gm.) Jellege; Középujja köröm nélkül hosszabb valamivel,
m int a csiidje; szárnyai elérik fa r k a végét; 2. vezértolla a
leghosszabb, ezután az /., következ'óleg a 3. és 4 .; az /. lehel
majdnem akkora hosszú, mint a 3. s a belszéle k i van metszve.
Leírása: Fiossza· 15— 18— 21 hüvelyk.·Színezete igen
változó. Fölül .többnyire kékes-szürke, barna v ag y sötét-
szürkés-barna, világossal habolva és sz a la g o z v a ; feje és
hátsó nyakzata egyszínű feketés-szürke. Alól fehér v a g y
piszkos-fehér, b arn a csíkokkal és foltokkal, v ag y fekete
—- néha ham vas — hullám vonalakkal. A fiatalok alrésze
hosszú foltokkal tark ázo tt. — T o rk a fehér, farka barna,
felső felén vörös foltokkal, alól halvány szalagokkal. A
fark nem ritkán ham vas-szürke, 7— 8 sö tét-b arn a h a rá n t­
szalaggal. Minél vénebb, tollazata annál világosabb
szint nyer. V iaszbőre, szem köre és lábai ólom barnák
v a g y sárgák. — A zonnal m egism erhető három szögű fe­
kete barkójáról, mely nála szélesebb, mint ezen nem
akárm ely fajánál.
 35

Tartózkodási helye 'es fészkeiése: H azánk bérces vidé­

kein, erdős helyeken tartózkodik ; a rónákra csak őszkor v e­
tődik. N yaranta a ren g eteg erdőben tanyáz. -— R endesen
hegyvidékeken fészkel. Fészkét leginkább m eredek szikla­
falak üregeibe rakja, s évekig m egtartja. T alálhatjuk még
fészkét tornyokon, rom okon — főleg várrom okon, to v áb b á
fákon is. Az erdők közt a fenyveseket kedveli leginkább ;
lom berdőkben ritkábban fészkel. M árcius végén, v ag y ápril
elején készen van fészke, v ag y a régi kitatarozva kóróval s
fűszállal, s abban a hó végén 2-—3 v ag y 4 rozsdavörös
alapszínű, b arna foltokkal tark áit tojás található. Június­
ban m ár fiai vannak, m elyeket m indkét ivar gondosan
táplál. A fiatalok néhány hét m úlva szárnyra kelnek, s
szüleik által nem csak a repülésben g y ak o ro ltatn ak , h a ­
nem a vadászatban is gyak o rlati o k ta tá st nyernek. — A
vándor sólyom fészkelésére vonatkozó lag m egjegyzem ,
hogy önm aga fán nem igen épít fészket, hanem más ra ­
gadozó m adarak vagy varjak elh ag y o tt fészkeiben költ.
Az ily fészkeket használat előtt m ár k o ra tavaszszal ki­
javítja. — T ojásait a nőstény 3 hétig üli. V annak to ­
jásai sárgás-fehér alapszínnel, violaszinü, rozsda-vörös és
barna-fekete — az egész felületet elborító — foltokkal,
melyek közt uralkodó a rozsda-vörös, m elytől az a la p ­
szín ritkán látható. — Az ülő nőstény nem árulja el
m agát, csak akkor vonul ki a fészekből, ha a fészek-
szedő a fészkesfára mászván, hozzá egészen közel van.
— K éső őszszel a vándor sólym ok nagyrésze délfelé
vonul s kora tavaszszal té r vissza.

2. A pacsirta sólyom (Falco subbuteo Linn.). Jellege;

Középujja kétszer olyan hosszú, mint a külső u jja ; szárnyai
kiterjesztve sarló-idomot képeznek, összetett helyzetben kissé
meghaladják rövid, gyengén kimetszett fa r k á t; első vezér-
3
 36

tolla akkora hosszú, m int a 3. s a belszéle ki van metszve;

másodrendű első evezői az elsőrendű első evezőinek 4/5— 5/e
részét födetlenül hagyják. Különös megkülönböztető bélyege az,
hogyfarkának középső egy szál tolla mindenik felén egyenlő széles.*
Leiräsa: H ossza 1 láb í — 2 hüvelyk. Fölül barna
vagy kék-barna, néha fe k e té s; nyaka fehéres, apró
fo lto k k al; alól fehér, b arna vagy vörhenyes nyúlvá­
nyokkal; combjai és fara rozsdasárgák. Minden tollszára
fekete. A fiatalok farka szalagzott. — V iaszbőre, szem­
köre és lábai sárgák.
Tartózkodási helye és /ész kelese: H azánkban az el­
terjedtebb fajok közé tartozik. Rónáinkon, valam int az elő­
hegyeken m indenütt föllelhető, sőt hazánk egyes vidékein
(szórványosan) majdnem közönséges jelenség. íg y a n.-kani­
zsai berekben. E helyen T ersánczky Gyula barátom egy v a ­
dászati kirándulása alkalm ával 5 d a ra b o t lő tt le egy délután.
— Nem kevésbé g y akran előjő K .-Z om bor közelébenikisebb
lom berdők s irtások körül is (Torontál), hol évekkel ezelőtt
m agam is tö b b e t lőttem le. Á ltalában az Alföldön —
különösen a tiszaparti erdőkben — sehol sem ritka, s az
erdők szélein tartózkodik. F észkét is erdőszélekre, nagyobb
erdőtisztások szélére, vagy erdőszerü facsoportokra rakja.
Á ltalában oly helyeken fészkel, hol a környék k iterjed ­
te b b 's z a b a d terekkel határos. ·— Fészkét ha csak teheti,
mindig tölgyfára r a k ja ; ez a legkedvesebb fészkesfája;
de a körülm ényekhez képest ném elykor tá g as faodúban
és sziklahasadékokban is fészkel. Sokszor a varjak el­
h a g y o tt tanyáján költi ki tojásait. K öltő helyéül á ltalá­
ban majd mindig varjak fészke szolgál, melyekkel néha
a fészek birhatása v é g e tt n ag y harcot viv. „Fiatal
erdőkben a m egelőző fordakorból m egm aradt nagyobb

* M iután ez a to ll összevont farkának épen a közepén (legfölül a válasz­

téknál) van, azonnal szem betűnik.
 37

fákon költ (L ovassy).“ F'észke gályák-, gyökerek-, füvek-,

sat.-ből áll, s toliakkal, gyapjúval s egyéb puha a n y a ­
gokkal van kibéllelve. Az idegen fészket m ielőtt haszná­
la tb a venné, szorgalm asan kijavitgatja m agának. Május
végén költ 3, egész 5 tojást. T ojásait a nőstény m ajd
3 hétig üli. A tojások alapszíne sárgásfehér, sárg av ö rö s
és rozsdavörös fo lto k k al; néha itt-o tt kisebb b arn ás­
fekete foltokkal is találkozunk. A tojások külső fölszinét
annyira beborítják az em lített foltok, hogy az alapszín
csak ritka esetben vehető ki.
3. A törpe sólyom (Falco regulus Pall., F. A esalon
Gm.). Jellege: Középujja nem kétszer olyan hosszú, mint a
külső u jja ; szárnyai alig érik el fa rká n a k fe lé t; az 1. lehel
olyan hosszú, mint a 4 .; a 2. valamivel hosszabb, mint a
3.; az I . lehel vitorlájának belszéle mélyen, a 2. és 3. lebel
vitorlájának külszéle gyengén k i van metszve.
Leírása: R igó nagyságú. Fiossza 10— 11 hüv. A vén hím
fölül kékesham vas, alul vörösesfehér, hom ályosbarna fol­
tokkal (F. lithofalco Linn.) A nőstény fölül sötétkékbe
hajló barna, alul rozsdasárga, to rk a fehér. Mindkét ivar
felső testén finom fekete karcok v ag y csíkok vannak.
Fvezö- és korm ánytollaik fekete végűek fehér szegély-
lyel, farkuk 4— 5 vagy 9 haránt-szalag g al c irm o lt;
viaszbőrük, szemkörük és lábaik sárgák.
Tartózkodási helye és fészkeiése: A tö rp e sólyom
valószínűleg csak télire jő hozzánk. O któber végén,
v agy novem ber elején kezd jelentkezni, s tavasz nyal­
tával elvonul. T elente közel m egy az emberi lakokhoz,
s néhol még a karvalynál is gyakorib b jelenség. Fészke
honunkból, tudtom m al, m ég nem ism eretes. T o jásait nem
ismerem. Fészkelésére vonatkozólag ifj. Lovassy S. ur
a következő a d ato k a t közli: „Sziklák üregeiben, vagy
ritkábban fákon (fenyő) fészkel. G lóger szerint Cseh­
38

országban az Ó riás-hegységben 5000 láb m a g asság b a n

is fészkel. Igen későn költ. T ojásait júniusban rakja le.
3— 6 tojása sárgásfehér, vörhenyes s b arn a fo lto k k al; a
foltok közönségesen az egész felületet beborítják s mint
valam ennyi sólyom éról, a zöldes és kékes szin száműzve
van. T ojásait a nőstény 19 napig üli s a t.“

Gén. 2. HIEROFALCO Cuv. KERECSEN.

A két testvérhon határain 1 faja tenyész.
i. A magyarhoni kerecsen (Falco laniárius Linn.,
H ierofalco saker* Sharpe). Jellege: Lábai aránylag fe ltű ­
nően rövidek s egyharmadányira tollasok; középujja köröm
nélkül rövidebb, mint a csüdje; külső ujja valamivel hosz-
szabb, mint a mellső; fa r k a hosszú, vágott, szárnyait jó va l
meghaladja, noha ezek is igen hosszúk; vezértolla majdnem
akkora hosszú, mint a 3.. s a belszéle k i van metszve.
Leírása: H ossza i 3/ 4— 1 1/2, egész 2 láb. Fölül szür­
késbarna, minden tolla végén rozsd av ö rö s szegélylyel,
alul fehéres, to rk a kivételével b arn a vagy barnavörös
hosszfoltokkal tarkázva. N yakán a szem ektől kezdődve
két fehér csík van, farka egyszínű. A hím fejeteteje
világos-, a nőstényé sötétbarna. — V iaszböre, szem köre
és lábai husszinüek, ritkábban sárgák.
Tartózkodási helye és fészkelése: H azánk ritkább m a­
darai közé tartozik. L eginkább a hegyvidékeket lakja, de
a rónákon is előfordul. Az .Alföldön tö b b szö r észlelte­
te k . H azánkban nem csak mint lá to g a tó vendég, de mint
fészkelő és tenyésző é sz le lte te k ; sőt úgy látszik, hogy
tenyészési tere E u rópában főkép M agyar- és Erdély-
országban van. M agyarországban több helyt találtam
fészkét, fökép az A lföldön, hol különösen H alas vidékén

Falco sacer, Gm. Syst. Nat. i. p. 273. (1788), ex Briss.

 39

m eglehetős g y ak ran észleltem. H alason fiatal p éld án y t

is kaptam ; egyet pedig a város közelébeni hom ok talajú
aljerdőnél szárnyaltam le b ag o ly mellől. A többi közt
K alocsa vidékén is találtam néhányszor fé sz k é t; eg y
elbetegült ö reg nőstény példányt pedig az érseki k ert
a latt lőttem agyon. F riv ald szk y Imre a d a ta i szerint az
adonyi sziget erdeiben mint fészkelő és tenyésző is tö b b
éven át észleltetett. L eginkább az előhegyekben fészkel,
kösziklás vidéken sziklafalak üregeiben a pu szta sziklára
rakja le tojásait. A rónák erdeiben, s a k iterjed teb b
hegyaljai vadonokban m agas fára építi a kányákéhoz
hasonló nagy fészkét, melyben 4, ritkábban 5 sárg ás­
fehér alapszínű, rozsdavörös, violaszinü és b arn a foltos
tojást rak. T ojásait a két ivar egym ást fölváltva 3 h étig
üli. A tojások külső fölszine annyira el van b o rítv a
rozsdavörös foltokkal, hogy az alapszín alig, vagy épen
nem is látható. A barna foltok kerekek s a violaszi-
nüekkel egy ü tt csak szórványosan fordulnak elő a to jás
testén. A kerecsen ném elykor más rag ad o zó m ad arak
elh ag y o tt fészkeiben költ. H a rónasági erdőkben álló
fákon költő kerecsent találunk s fészkét kissé figyelm e­
sebben vizsgáljuk, azt a legtöbb esetben más rag ad o zó
m adarak által ép ített fészeknek ismerjük föl.

Gén. 3. CERCHNEIS Boíe. VÉRCSE.

A két testvérhon határain 3 faja fordul e lő :
i. A közönséges vércse (Falco tinnunculus Linn.,
Cerchneis tinnuncula Boie et Sharpe).
Jellege: Csiidei aránylag erősek, finom pikkely hálózattal,
karmai feketék; szárnyai nem érik el hosszú fa r k a végét;
i. vezértolla majdnem olyan hosszú, mint a 4., mely a
leghosszabb, de a y. csak valamivel rövidebb; az 1. és 2.
lehel vitorlájának belszéle kimetszett. Csőre néha kettős fogúi.
40

LeIrasa.: H ossza 12— 14 hüvelyk. Fölül vörhenyes-

b arna három szögű fekete foltokkal, alól fehér vagy vilá­
gosbarna, apró szív -, lándzsa v a g y könyidom u p etty ek ­
kel. A him feje és farka ham vas, utóbbin egy széles
fekete v é g sz a la g g a l; a nőstény farkán több keskeny és
eg y széles fekete vég szalag van. V iaszböre és lábai
sárgák.
Tartózkodási helye és fesz kelése: H azánkban ez a
legközönségesebb s legszám osabb rag ad o zó m adár. Min­
den vidéken föltalálható. F észket m aga ritkán épit,
hanem varjak és szarkák elhagyott fészkeiben költ. Ön-
ép itette fészkét leginkább erdőszélekre, erdőszerü facso­
p o rto k ra, v a g y egyes (m agánosán álló) fákra rakja, leg ­
inkább erdei s mezei lakok közelében. Az Alföldön
szántóföldek szélén álló s a szöllöskerteket kerítő ákác-
vagy jegenye-nyárfákon fészkel. T alálh atju k még fészkét
tornyokon, várrom okon, faodvakban és sziklafalakon is.
N a g y o b b erdők belsejében soha nem fészkel. Alkalmas
helyen tá rsasá g b an (csoportosan) fészkel. A társaság b an
fészkelők julius végén fölkerekednek s kisebb-nagyobb
csoportokban (néha százával) kóborolnak vidékről-vidékre,
de a tetszös helyeken, különösen emberi lakásokhoz k ö ­
zeli oly irtáserdök környékén, a hol m ég itt-o tt egyes
nagy fák fö n n m a ra d ta k : heteken át elvannak. A vércse
ápril végén v ag y május elején tojik rendesen 6 tojást,
ritkábban ö tö t v ag y hárm at, abnorm is esetben hetet.
T ojásai sárgásfehér alapszinüek, vörhenyes rozsdavörös
és barnásfekete foltokkal. Tojásain a rozsdavörös az
uralkodó szín, mely oly nagy számmal fordul elő, hogy
a tojás egészen rozsdavörösnek látszik. T ojásain az
alapszín csak abnorm is esetben látható , de az ilyen to já ­
sokon majdnem a barnafekete az uralkodó szín. Ifj. Lo-
vassy S. ur a d a ta i szerint — melyek az enyémekkel
 4i

m egegyeznek — a vércsénél gyakori a halvány sárga-

szinü tojás is. T o v á b b á tojásai alakra nézve is igen
különbözők; találunk hosszúkásakat, melyek a leg h alv á­
nyabb színűek szoktak lenni, vannak göm bdedek, ezek
élénk fozsdavörösek. Lovassy ur egyszer talált körte-
idom uakat is. „Az ugyanazon fészekben levők színre s
alakra nézve is többé-kevésbé hasonlítanak egym áshoz.“
T ojásait a nőstény 20 napig üli s em ber közeledtével
erősen m eglapul fészkében, de ha az illető a fészkes­
fára üt, akkor gyorsan elhagyja fészkét s a fészkesfa
fölött szállongva nagy vijjogást visz véghez. A vércse,
általában Cerchneis genushoz tarto zó hazai fajok, fész­
keik környékén párzó helyekkel bírnak, mely célra ren d e­
sen valam ely szabad terekkel h a táro s fa, főleg ákácfa
csoportozatok (szőllöskertekben a gyepük) szolgálnak.
E közös párzó helyeiket leginkább a délelőtti órákban, de
m indig szép verőfényes idővel láto g atják meg a vércsék.

2. A törpe verese (Falco naum anni Fleisch in

Fisöher, Falco cenchris Cuv., Cerchneis naumanni Sharpe).
Jel leger Fogai erősek, alól befelé hajlók; csüdei átírván
pikkelyezvék; a szárnyak a f a r k végéig vagy annak vég-
szalagáig érnek; 1. vezértolla akkora hosszú, mint a 3. s a
belszéle erősen k i van metszve. K a rm a i sárgásfehérek.
Leírása', H ossza 1 láb. Felül vörhenyesbarna, to rk a
és hom loka fehéres, egyéb testrésze világos vörhenyes
szinü feketével foltozva. Az öreg hím hosszú háttollai,
valam int a feje és farka h a m v a sk é k ; a nőstény farka
szalagzott. V iaszbőre és lábai sárgák.
Tartózkodási helye és fesz kelése: H azánknak leginkább
a déli s délkeleti vidékeit lakja, s erdős helyeken, főleg
berkeken tartózkodik. N .-K anizsa környékén nem ritka,
s vadászok állítása szerint faodvakban költ is, és tojásai
42

a közönséges vércsééhez volnának hasonlók. — E g y éb ­

iránt m ég eddig nincs hitelesen bebizonyítva, hogy Ma­
gyaro rszág b an fészkelne; azonban hiszem, hogy itt költ,
s hogy mint ilyen, előbb-utóbb föl fog födöztetni. —
Bielz és L ázár K álm án g ró f állítása szerint Erdélyben
némely években nem ritka ; itt „N agy-S zeben közelében
sziklahasadékokban k ö lt“ is (Lovassy S.). — Fészkét és
tojásait nem ismerem. Fészkelésére vonatkozólag, ifj.
L ovassy S. ur értekezéséből a következő a d a to k a t vesz-
szük á t: „T ojásainak szám a 4— ,6, melyek e családban
a legkisebbek, s vörhenyes fo lto sa k ; e foltok az egész
fölszint beborítják. A b arn a foltok rendesen h ián y zan ak ;
a héj gyengébb, finomabb. T ojásait ápril közepétől má­
jus közepéig rakja le. A sárg a karm ú vércse oly híven
viseli gondját tojásainak s ivadékainak, hogy midőn fész­
kén ül, em ber közeledtekor nem repül ki, hanem engedi
m agát általa m egfogni.“

3. A hamvas vércse (Falco vespertinus Linn., Cerch-

neis vespertina Boie et Sharpe). Jellege: Szárnyai elérik
fa r k a végét; másodrendű első evezői az elsőrendű evezők hosz-
szát 3/4 részben födetlenül hagyják ; az /. lebel olyan kosz-
szú mint a y. s a belszéle kimetszett. K a rm a i sárgák.
Leírása: H ossza 12 — 13 hüvelyk. A him kékes-szürke
v ag y sö tét ham vas, com bjai és fara ro zsd asárg ák ; a
nőstény h áta ham vas, fekete foltokkal (vagy ellenkezőleg),
feje és nyaka vörhenyes, alrésze ro zsd asárg a b arn ás
hosszfo lto k k al; leblei fekete végűek. A him korm ánytol-
lai feketék. A patai nőstény farkán 10— 12 keresztszalag
van. — V iaszbőre, szem köre és lábai vörössárgák —
vagy piszk o sv ö rö sek ; csőre kékes, sárg ás tövvel.
Tartózkodási helye és fészkelése: H azánkban gyakori, de
csak vidékenként, a C serháton s az A lföldön igen g y a ­
 43

kori. — L eginkább a rónasági és vizekm enténi erd ő k et

lakja. K ülönös előszeretettel viseltetik az olyan kisebb
hom oktalajú aljerdök iránt, m elyekből, m ag asab b — a
vidéket uraló — sudarak nyúlnak ki. — Ú gy látszik, ő
m aga nem. épít, hanem elh ag y o tt szarka- és varjú-fészek­
ben vagy faodúban költ. T anyáját, mint a közönséges
vércse, emberi lakok közelében szereti fölütni. Em beri
lakok közelében többnyire m agas jegenyén s fehér n y ár­
fákon fészkel; szőllöskertekben elh ag y o tt v ag y elerősza­
kolt *szarkafészekben tojik. T ö b b szö r m agas ákácfákon
is találhatjuk fészkét, de ezek előzőleg mindig szarkák
által használtattak. — A T iszavidéken leginkább ho lttav ak
és nádasok közelében, s oly füzeserdőkben fészkel, me­
lyek széleiből m agas jegenye- s egyéb nyárfa-cso
p o rtozatok emelkednek ki. — Szeged birtokához tarto zó
úgynevezett „M arostő “-i füzeserdő széléni fehér nyárfa-
csoportozaton — közvetlen a csőszház m ellett — néhány
p ár hollók társaságában m ár évek óta fészkel. — E g y éb ­
iránt a ham vas vércse az Alföld hom oktalajú vidékein
leginkább csak kisebb-nagyobb társaság o k b an , néhol
azonban óriási kolóniákban is fészkel, főleg rétek, leg e­
lők-, általában szabad terekkel h atáro s erdőkben, s
nagy bőséggel tenyészik, és pedig u g y an o tt évről-évre.
Az ilyen nagyterjedelm ű fészektelepek azonban m egelő­
zőleg mindig varjak vagy szarkák által h aszn áltattak . —
ifj. Lovassy S. ur több ily nagy fészektelepekröl tesz
említést ; de m agam is annyit ismerek, s oly m egszokott
közönséges valamik az Alföldön, hogy elősorolásukat
egészen fölöslegesnek tartom . — H erm an O. ur állítása
szerint Erdélyben a M ezőségen rendesen az udvarok kö­
rüli jegenyefákon költ. ,— M ájusban rakja le tojásait.
T ojásainak szám a 4— 5, melyek sárgásfehér alapszínén
rozsdavörös s barnafekete fol'tok vannak, melyek a tojás
44

fölszinén egyenletesen vannak eloszolva. T ojásait a nős­

tény 18 napig üli. — Fészkét és tojom ányát először
jeles állatbuvárunk náhai Petényi Salam on János födözte
föl P estm egyében, a biliéi erdőben, és a báró Podm a-
nicki János rákos-keresztúri kerti erdejében (1826).
 45

Héj ák (Asturinae).
A héják alaki tekintetben igen közelítenek a sóly­
mokhoz, a melyeknél kissé nyúlánkabbak. Csőrük erősen
iveit, néha fogazott; fe jü k aránylag kicsiny, szemcsontjuk k i­
álló, mint a sasoké; nyakuk kurta, szárnyaik rövidek, kerek­
eicdek, csak a hosszéi fa r k közepéig érők; lábaik hosszúká­
sak; csüdeik csupaszok, ujjaik igen hegyes karmosak. Tol­
lazatuk gazdag, finom tapintatéi, színezetre nézve egészen ana­
lóg a nemessólymokéval. F ölül rendesen sötétszürkék, alól f e ­
hérek sötét hullámvonalakkal, vagy egyenes nyúlványokkal.
A héják igen furfangos, m akacs, indulatos és v ér­
szomjas állatok. Nem ismerek állatfajt — kivéve tán
a híuzt — melynél a gyilkolási szenvedély olyannyira
ki volna fejlődve, mint a héjáknál. — A vérszomj m ár
a fészekben ülő fiatal m adaraknál is u tálato s m ódon
nyilatkozik. Az erősebb kölykök gyön g éb b te stv é g e ik e t
rendesen fölszokták falni.
É hségtől kényszerittetvén, a héják (A. palum barius)
minden habozás nélkül fölfalják kicsinyeiket, sőt a szö­
vetségben -álló öreg m adarak egym ást is. T u dok tö b b
olyan esetet, midőn a nőstény fölfalta m egserétezett b e ­
teg hímjét.
A héjáktól általában, de az A. palumbariustöl külö­
nösen, a kisebb emlős- és szárnyas állatok igen félnek.
H a kóválygása közben m egpillantják — v ag y csak szavát
46

hallják i s : m ozdulatlanul m aradnak, mintha megigézve

lennének, legkivált a foglyok, m elyeket annyira elfog a
félelem, hogy a m enekülésre nem is gondolnak s kényel­
mesen engedik m agukat a földről fölkapni. — A szelíd
galam bok m ár kevésbé félénkek, s ha a veszélyt észre­
veszik, villám gyorsan a m agasba robbannak. G yönyörű
látványt nyújt azután, mint igyekszik a m agasban já tsz a ­
dozó héja közülök eg y et elcsípni, s minő tervszerű mes­
terfo g áso k at használ, hogy a falka fölé kerekedhessék,
vagy egy g alam b o t a többitől elkülöníthessen, mi ha
sikerül neki: a falkát m entére hagyv a, egészen az elkü­
lönített galam b után veti m agát.
A héják a legjelesebb röptű m adarak közé ta rto z ­
nak. Ö nkénytelen bám ulatra ra g a d já k a szemlélőt v á ra t­
lan szökéseikkel, villám gyors fordulataikkal — s azon
rendkívüli ügyességük által, hogy a legsebesebb egyen-
irányú repülésük közben pillanat a latt képesek az irányt
m egváltoztatni, s eg y körforgással oldal- v ag y hátsó
irányba szökelni, miközben g y akran a legsűrűbb fák
v ag y bokrok között sikam lanak keresztül.
T öbbnyire a la c s o n y a n — a földszinéhez közel -— re­
pülnek, de néha rendkívüli m agasra fölemelkednek. R öptűk
majd m indig gyors, tem pós, h a táro zo tt irányú és so h a­
sem lebegő. — A vadászatnál azpn vannak, hogy minél
észrevétlenebbé te g y ék m agukat, ez okból a fák, bok­
rok, halm ok, földhullám ok, házak, kerítések sat. közt
m integy tovalopják m agukat, s rendesen váratlanul tö r­
nek elő a veszélyt m ég csak nem is sejtő, s ennélfogva
m enekülésre képtelen — prédára.
A héják mind azon állato k at m egtám adják, melyek
náluknál gyöngébbek. — A m ad arak at leginkább reptük-
ben fogják, az apróbb kerti és erdei m ad arak at azonban,
melyek veszély esetén nagy ü g y esség g el és gyorsaság-
 47

g a l képesek a sűrűbe e lre jtő z n i: ültökben és orvul csípik el.

E gyébiránt ha a héják éhesek, a legsűrűbb elevénsö-
vény vagyis tüskebokor közé is behatolnak a m adarak,
különösen a foglyok után. Á ltalában a p réd a üldözésénél
nagy k ita rtá st és h atártalan m ak acsság o t tanúsítanak, s
addig nem tágítanak, mig az űzőbe v ett állat h a tal­
m ukba nem került, s ez iránybani m űködésük közben a
környező veszélyre rá sem hederitenek, m ég a vadász
elhibázott lövéseit sem veszik figyelembe. Á ltalában ha
p réd a üldözésébe vannak belem erülve, m egfeledkeznek az
óvatosságról, s m ég az em ber közeiét sem respektálják,
ső t az emberi lakokba is beszem telenkednek. T elen te
g y akran a legnépesebb utcákon fogdossák a v ereb ek et
és pipiskéket.
Elvök a m ad arak at 'oldalba kapni, mi célból furfan­
gos m esterfogásokat használnak; s ha sikerül csak egy
m ásodpercre is a repülő m adár fölé kerekedniök, az
m enthetlenül el van veszve. — S ajátság o s m ódon szok­
tak a repülő foglyokkal s egyéb n ag y o b b szárnyasok­
kal elbánni. U gyanis ha b eérték az űzőbe v e tte t: bevont
karm aikkal — illetőleg öklükkel — ú gy fejen rúgják,
hogy szédülten kalinpálózik le a levegőből.
A héják erdő- és m ezőgazdászat^ nem különben v a­
dászati szem pontból fölötte kárték o n y állatok lévén, kí­
méletlenül pusztitandók. — K isebb vizi-vadászterületek
és fácánosok közelébeni szabad e rd ő k e t és erdőcskéket
a költési időszak a la tt g y akran ki kell fürkészni, nem-e
fészkeinek bennök héják, s az esetleg fölfedezett héja­
fészkeket le kell hányatni a fákról, m ert a fészkeik k ö ­
rüli erdőrészből s az ezzel h atáro s m ezőkről az ap ró b b
v adakat, s az erdő- és m ezőgazdaság ra nézve föltétlenül
hasznos m ad arak at tökéletesen kiirtják a fészkelő héják.
— K ülönösen nagy g o n d o t kell fordítani az A. palumba-
48

ruts és fészkei pusztítására, m ert ez a m adár még a

rókánál is veszedelm esebb ragadozó állat. Jaj az olyan
erdők apróbb vadállom ányának, m elyekben palum bariu-
sok nevelik fiaikat, de m ég a közeli tanyák, m ajorságok
és falvak barom fi-állom ányának is ám ; m ert rendkívüli falánk
fiaik érdekében sokkal serényebben látnak prédaszerzés
után, mint egyébkor. Ez irányban ösztönszerü buzgólko-
dásuk közben m ég jo b b a n elvadulnak, s hallatlan vak­
m erőségre vetem ednek. G yakran olyan állato k at is m eg­
tám adnak, m elyeket képtelenek legyőzni. E gy ízben sze-
m em láttára csa p o tt le egy palum barius egy öreg hídra,
am ely aztán szárnyaival derekasan elverte.
T öbbször láttam , midőn öreg nyulakat is üldözőbe vette;
egy ízben pedig abban a percben lőttem eg y et agyon,
midőn azon volt, hogy a szem eitől m ár előbb megfosz­
to tt s halálra kifárasztott nyulat lenyomja. — A v a d ­
kacsák at is igen üldözi, melyek néha toronym agasságnyiról
vetik le m agukat a vízre, hol viz alá bukva kerülik ki
a veszélyt.
V igyázatlanságuknál fogva könnyű szerrel lehet a
héjákat csapdával és csapó-kalitkával fogni. A szárnyal­
ta k a t tanácsos szemmel tartani, mivel a vadászebnek
ham arosan kikapják a szemeit, vagy az orrán ejtenek ve­
szedelmes köröm vágásokat. Tudni való, hogy rag ad o zó
m adár által fölcsufolt vadászeb semmi m ódon rá nem
vehető tö b b é semmiféle szárnyasvad elhozására.

*
Gén. 4. ASTUR Lacép. HÉJA.
A két testvérhon h atárain 1 faja fordul elő :
i. A közönséges héja (Falco palum barius Linn., A stu r
palum barius Cuv.) Jellege: Csőre f é l akkora hosszá mint
a feje, felső kávája erős, de tompa f o g g a l ; estidéi közép
 49

hosszúak, erősek, ujjai hatalmas karmokkal; az /. lehel igen

rövid (ez a legrövidebb), a 2. ^/^-dal hosszabb; a g., 4. és
5. lehel majdnem egyenlő, a 4. lebcl a leghosszabb.
Leírása: H ossza 1 '/2— 2 láb. Fölül sötétszürke, szür­
késbarna v ag y feketésbarna ham vaskékkel b eh in tv e ; alól
fehér sürü feketebarna hullám vonalak k al; farkán 4— 5
feketés haránt-csík v a n ; szemei fölött egy keskeny és
hosszú fehér vonal szém öldöt képez. A fiatalok alsó te s t­
része sárgásfehér, b arn a nyúlványokkal. A két ivar viasz­
bőre zöldes sárga, lábai élénksárgák.
Tartózkodási helye és fészkelése: T estv érh azán k b an
közönséges, de csak vidékenként. A hegyvidékeket épen
úgy lakja mint a rónákat, sőt absolute m ocsáros vidé­
keken sem ritka tünem ény. —- L egkedvesebb ta rtó z k o ­
dási helyét az előhegységek — általáb an az alantibb
hegyek és halmos vidékek, ritkás erdők, berkek képezik,
néha azonban a falvak és városok n ag y o b b gyüm ölcsös
kertjeibe is ellátogat. L om berdőkben és fenyvesekben
eg y arán t fészkel. R endesen kiterjedtebb' erdőtisztások k ö ­
zelében, v ag y nagyobb nyilt térségekkel h atáro s erdők
szélein álló fákon fészkel. Fészke nagy, lapos, száraz ágak,
gályák s m ohából van készítve, felülete pedig zöldleve­
les galyvégekkel van kirakva. F észkét évekig m eg tartja,
tavaszonként k ijav ítv án ; ilyenkor mindig zöld növényré­
szekkel rakja ki ; ha fenyvesekben fészkel, akkor zöld
fenyőgalyak végeivel rakja ki fészkét. L om berdőkben
leginkább tölgy- s bükkfákon fészkel. Á prilban k ö l t ; 3 egész
5* tojását a nőstény 22 napig üli. A tojáshéj külső föl-
szine fénytelen, kissé érdes, zöldesfehér színű, minden
folt nélkül ; de találtak m ár sárg a foltos to jáso k at is.
Tojásai és ivadékai iránt nagy szeretettel viseltetvén, a

* 5 tojása ritkán van ; ez a maximális szám.

4
50

fészekszedöt g y akran hevesen m egtám adja. Az ülő nős­

tény nagyon m eglapul, de ha a fészekszedő a fára mászik,
akkor kivonul fészkéből, de csakis azon percben, midőn
az illető m ár-m ár fészkéhez ju to tt.

Gén. 5. ACCIPITER Briss. (NISUS Cuv.) KARVALY.

A két testvérhon határain 1 faja fordul e lő :
I. A verebész karvaly (Falco nisus Linn., A ccipiter nisus
Pali., Nisus communis Less). Jellege: Csőre kicsiny, erősen
iveit, felső kávája gyengén fogazott, az alsó elől rézsűt form án
lenyesett; fo g a i majdnem az orrlyukak fö lö tt állnak. Jiaszbőre
duzzadt, orrlyukai körteidomúak, serteszerüszőrrel fe d v é k ; alszá-
rai hosszúk, gyengék, alig kivehető hálózattal; a 2. lehel hosszabb
mint a 7., a 3. mint a 6.; az 1., 2., 3., 4. és 5. lehel vitor­
lájának belszéle kimetszett, a 3., 4. és 5. lehel vitorlájának
külszéle lenyesett, a 6, szintén, de igen kevéssé.
Leírása: H ossza 12 egész 16 hüvelyk. A nőstény fö­
lül szürkésbarna vagy hamvasszürke., alól fehér, sűrű s ö té t­
v ag y rozsdabarna hullám vonalakkal; farkán tö bbnyire 4
fekete haránt-szalag van, szemei fölött pedig egy kes­
keny és hosszú vonal szem öldöt képez. A him fölül ham ­
vasszürke, szürkéskék, vagy sötétkék, a hátsó nyak-
zatán fehér foltokkal ; alól fehér — egyenes b arn a v o n a ­
lakkal és cirmokkal. Y'álla és oldalrészei ro z sd av ö rö se k ;
farka 4— 5 szalaggal csikóit. A patai him fölül barna
világosbarna szegélyekkel, alól fehér, b arn a vonalakkal.
A két ivar viaszböre és lábai sárgák.
Tartózkodási helye és fészkelése: L akköre M agyar-
ország minden vidékére kiterjed. K özönségesebb orv­
m adarainkhoz tartozik. — N y aran ta leginkább oly kisebb
erdörészekben tanyáz, melyek mezők közelében esnek
és térhelyekkel bírnak. A nagyobb terjedelm ű berkeket
is kedveli, s a kiterjedtebb gyüm ölcsösökbe is ellátogat.
 5i

Alföldünkön különösen az oly vidékeken gyakori, m elye­

ken ákácfákkal szegélyezett m esszeterjedö közutak v a n ­
nak kis erdörészletekkel kapcsolatban. T elente közel v o ­
nul a kinn levő em beri lakokhoz, sőt a falvak- és v á ro ­
sokba is g y akran b eláto g at, az utcákon, kertekben
és házfödeleken ólálkodván zsákm ány után. — E lőhegye­
ken s rónákon, lom berdőkben av ag y fenyvesekben e g y ­
a rá n t fészkel. Fészkét leginkább tisztások közelében álló
fákra rakja, vagy erdöszélén. Fészkelő helyül általában
csak. olyan erdőket választ, melyek mezők m ellett terü l­
nek el, v ag y tisztásokkal bírnak ; a tölgyesek iránt kü­
lönös előszeretettel viseltetik. N ém ely esetben varjak e l­
h ag y o tt fészkeiben is fölüti tanyáját. — O népitette fészke
kizárólag száraz g ályákból á ll; alólról v astag ab b ó l, föl
felé fokozatosan vékonyodókból van rakva. A fészek m ajd­
nem teknő nélküli, igen lapos. Evenkint más és más
fészekben tojik. M ájusban (néha ápril végén) k ö lt; to já ­
sait a nőstény 20 nap a latt költi ki. — T ojásainak
száma 3 és 7 közt változik, de 7 to jása ritkán van. A
tojás-héj külső fölszine sima, kissé fénylő, zöld'esfehér
alapszínű rozsdavörös s gyakran barnásfekete foltok- és
pontokkal. A foltok szám a és n a g y sá g a igen változó.
V annak tojások,, melyeken csak itt-o tt van folt, v ag y
májszinü frecskendés, m ások m ajd egészen elborittatnak
általuk, de a zöldesfehér alapszín m indig látható. — A
költő nőstény félénken m eglapul fészkén, ha em ber köze­
ledik felé, vagy a fa a la tt m e g á ll; de ha a fészkesfát
megüti, akkor sebten kioson. Midőn tojásait v ag y fiait
szedik el, néha tám ad ó lag lép föl ; legtöbbször nagy lár­
m át csap s a fészkesfa fölött szállong, v ag y valam ely
közeli fára ül.
52

S a s o k (Aquilinae).
A hazai sasok alakjok- s életm ódjuknál fogva két
felek ezetre: nemessasokra és halászsasokra oszthatók föl.
A nemessasok (Aquila, N isaetus) általában erős szer­
vezetű, sötét szinti, nagy lapos fe jű , kiálló szemcsontú, erős,
tőben egyenes s csak a végén horgas csörü, nagy, kifejezés-
teli szemű, széles szárnyú madarak. Viaszbőrük csupasz, kissé
domború, nagy orrlyukakkal; lábaik igen erősek s kÖrnyÖS-
körül te egészen az ujjakig, tollasok; az ujjak vastagok,
hatalmas karmokkal; hüvelykkarmuk a legnagyobb és görbébb
m int a többi; a középujj valamivel hosszabb, mint a mellső
uj). Testüknek minden részét, főleg fejü ket és nyakukat he­
gyes tollak fö d ik . Nagyobbrészük hosszú fa r k a t bír, néme­
lyik azonban rövid fa r k ú .
A nem essasok m éltóságos m a g a ta rtá si!, villogó
szemű, komoly, büszke á lla to k , legtöbbnyire fenkölt
szellemi tulajd o n ság o k k al, közm ondásossá vált kitűnő
látással, hatalm as röpttel.
V adászati tekintetből a kártékony és üldözendő álla­
tokhoz tartoznak, kivált a nagy fajok, a melyek a szőr­
més és szárnyas .vadállom ányra nézve fölötte .veszedel­
mesek, sőt alkalm ilag a barom fiakból is kiveszik a v á ­
mot, főleg a fiatal libák-, sőt gyak ran m ég az öreg
libákból is, a melyek, ha a veszélyt észreveszik, nagy
g á g o g ással csoportostól repülnek az emberi lakók felé,
 53

A kisebb sasok leginkább a nyulakat és a n ag y o b b

mezei, vizi s erdei szárnyasvadakat üldözik, de annak
idejében sok kártékony állatot is elem észtenek. Á ltalában
sokkal kevésbé kártékonyak mint a n ag y fajok, a me­
lyeknél gyávábbak, erőtlenebbek, de igénytelenebbek i s ;
néha egy-egy szarkával vagy varjúval is b e é rik ; a nagy
fajok azonban az efféle haszontalan m ad arak at épen nem
bántják, csak akkor ijesztenek rájuk kissé, ha fészkeik
közelében sokat kárognak.
A nem essasok jo b b á ra bérces v ag y absolute erdős
vidéken laknak.
A halászsasok (Haliaetus, Pandion) fe je és nyaka szin­
tén hegyes toliakkal van fe d v e , de rövid és er'ós lábaik csak
fé lig tollasok, félig pedig pajzsoltak.
A halászsasok szintén kom oly m ag atartású , éles
szemű és csalhatatlan szem m értékü állatok ; de röptűk
m ég a nem essasokénál is tökélyesebb.
Leginkább halakra vadásznak, ső t a ráró kizárólag
csakis ezekre, az em lősöket és m a d arak a t csak nagy
éhségben tám adja meg,
E gy ráró évenként legkevesebb 200 fo n t halat elemészt.
A réti-sas n yaranta a vízi m ad arak at is üldözi, de
tekintetbe vehető k árt nem tesz b e n n ü k ; erdővidéken
azonban néha a fiatal özekre, s telente a D una- és Tisza-
menténi vidékek nyulállom ányára nézve v alóságos isten­
csapás.
A halászsasok általában — halászati szem pontból —
igen kártékony állato k ; m ég a rajokban já ró cerkók és
sirályoknál is kártékonyabbak, am ennyiben sokkal érzé­
kenyebb kárt, tesznek a halakban, mint azok. L assudad,
kimért szárnycsapásokkal haladnak a vizek fölött, mint
a sirá ly o k ; csak akkor lebegnek halászm adárszerüleg,
midőn a viz fölött h alat vigyáznak, melyre zsinóregye­
 54

nesen vetik le m agukat. P réd áju k at soha sem szalasztják

el, s gyakran a viz alá is buknak a hal után.
M egtörténik, hogy a nagy halak (hihetőleg potykák)
m agukkal a m élységbe rántják s a viz alá fojtják az
g ro sse n beléjök kapaszkodó halászsasokat — leg g y ak ­
rab b an a rárót, mely gyöngeségénél fogva nem igen k é ­
pes a nagyobb fajta halakkal megbirkózni. M áskülönben
a ráró minden tekintetben ügyesebb és jobb halász, mint
a réti-sas, a mely néha csak e jóval kisebb sas utján
ju t halpecsenyéhez, a mennyiben a m egkaparitott halat
erőszakosan elveszi tőle.
A réti-sas telente — különösen hótlan időben, mi­
dőn nincs kilátása a nagy hóban meglapulni szerető fog­
lyok- és n y u la k ra : elláto g at a halászok lékjeihez, s néha
hosszú ideig elleskelődik egy fölbukkanó halra, m elyet
ép oly ügyesen ejt hatalm ába karm aival, mint a gém
csőrével.
E gy időben a Tisza felső vidékén tartózkodva, azt
tapasztaltam , hogy a réti-sasok* a vidra által a jé g re
k irak o tt hajfejekből táplálkoztak csaknem egész télen.
N éha a dö g re is leszáll; a d ö g lö tt halakat pedig
igen szereti, ennek szerzése v ég ett tavaszszal heteken
át a lápvadonok szélein tanyáz, eldöglött h alak at k eres­
gélve, melyek a tél folytán a jé g a latt m egfultak,
A sasok általában lassan repülnek, s g y ak ran húz­
nak vagyis úsznak. A m agasban örvényeim (köralakban
keringeni) szoktak, s szárnycsapás nélkül emelkednek föl­
föl mindig m ag asab b ra és m agasab b ra, míg végre el­
tűnnek a szem elöl.
Igen bélyegzi a nagy sasokat többé-kevésbé virító
(v. világos) szinü (gyakran fehéres) fejük és farkuk, mely

M eg a vadm acskák.
 55

utóbbit, keringés közben legyezőszerüleg erősen k iter­

jesztve tartják.
A kisebb sasokat sö tét színükről, ném elyiket csa p o tt
(vágott) végű farkáról is, tov áb b á h a táro zo tt, erélyes és
m éltóságos repülésükről ismerhetni meg.
L eginkább lesből — fészkeik közvetlen közelében,
v agy csalétek mellől — váltójuk vagyis fordulópontjukon
(vexel) — lőhetők. A kisebb fajok néha a bagolyhoz is lejön­
nek, jobban m ondva kissé m egközelítik a b a g ly o t, anélkül,
hogy egészen közel jönni m erészkednének. A ^?agy fajok
nem jönnek le a bagolyhoz, legalább én m ég nem t a ­
pasztaltam , de m ásoktól sem hallottam említeni.
M inthogy a sasoknak általában igen s z í v ó s életerejök
van, golyós puskával szokás őket lőni.
A szárnyalt sasokkal szemben n ag y ó v a to ssá g g al
kell élni, mert könnyen fölcsufolhatják, — sőt ö rö k re
nyom orékká is tehetik az em bert. Á ltalában nem csak a
sasokat, hanem egyéb nagyobb orvm ad arat sem ta n ác so s
addig érinteni, mig az életnek legkisebb szikrája van
benne. — A leszárnyaltakat legjobb azonnal b o tta l
agyonütni, vagy nagy és v a sta g pokróc segélyével m e g ­
fogni.

Gén. 6. AQUILA Briss. SAS.

M agyarországban 3 faja és 1 alfaja fordul elő :
I. A parlagi sas (Falco chrysaetus et fulvus Linn.,
Aquila chrysaetus Dumont.) Jellege: Cs'óre 2 1/i hüvelyk
hosszú; szárnyai nem érák el hosszú kerekített fa rká t.
Leiräsa; 'H o ssza 3— 3V2 láb, röpterje 7 egész 9 láb
széles. Színezete sötétb arn a v ag y feketés, vörhenyessel
habolva: válltollai nem fehérek ; feje sárg ásb arn a, nyak­
tollai rozsdabarnák, valam int a lábszárait fedő tollak i s ;
56

farka alól fekete, fölül fehér, csak a végén van egy fe­
kete végövszalag (A. fulva), azonban idővel farka m eg­
szürkül vagy szürke szalagos lesz (A. chrysaetus) s ki­
terje sz te tt szárnyain (székében) egy keskeny fehér szalag
lesz látható. — Csőre szarukékes vag y sárgás, viaszböre
és ujjai sárgák.
Tartózkodási helye és f észkelése: H azánkban nem ritka
A hegyi erdőket lakja; a lapályo k at leginkább csak
őszszel s télen keresi f ö l; az Alföld némely vidékén
azonban ny aran ta is föl-föltünik, kivált a nagyobb kiter­
jedésű, szétszórt s hom oktalajú szálas erdők környékén.
Á ltalában majdnem oly jo g g a l szám ítható a pusztai m a­
darakhoz, mint a hegyvidékiekhez. Szeged környékén
többször lőttek, sőt Rieger R u d o lf' barátom nak egy g y ö ­
nyörű hím p éld án y t elevenen is sikerült kézrekeriteni. Én
m agam a m érgesi erdőben (Szeged h atáráb an , a csorvai
pusztán) csalétek mellől két ízben is lőttem . Ifj. Lovassy
S. ur említi, hogy Baja környékén is lőttek, de fészkére
nem birt a k a d n i; szerinte a Szerém ségben sem vettek
észre költő-párt. Á llítólag a B akonyban rendes fészkelő;
azonban erre nézve, általáb an ho g y M agyarországon
mint fészkelő észleltetett volna, nincsenek hiteles a d a ­
taim ; m indam ellett hiszem, hogy itt költ, s hogy mint
ilyen előbb-utóbb föl fog födöztetni hiteles vizsgálók
által. — G róf L ázár Kálm án állítása szerint Erdélyben
költ. Fészkét a körülm ényekhez képest sziklák üregeibe
v ag y százados lúc- és jegenye-fenyőre, tölgy- és b ü k k ­
fára stb. rakja, de mindig (?) nagy összefüggő erdőkben.
Fészkét állítólag évek hosszú során á t m egtartja, de ha
nagy suholy vagyis nagy fülesbagoly (Bubo maximus)
telepedik le* közelében, az egész vidéket odah ag y ja. —
A fészek v a sta g száraz ágak- s g ály ák b ó l van k é ­
szítve. s haraszttal és gyapjúval kibéllelve. M árcius vé­
 57

gén vagy ápril elején tojik. 2— 4 tojása arán y lag ki­

csiny, igen v a sta g héjú, m ocskos-fehér, g y ak ran zöldes­
v agy kékes-fehér a lap szín n el, melyen barna-vörös és
sárgás-szürke foltok s petty ek találhatók. A to jáso k at a
két ivar fölváltva üli, s közel 30 nap a la tt kelti ki. —
A fészek kiszedése merész vállalat, m ert az öregek to ­
jásaik at s különösen fiaikat vakm erőén s egész önfel­
áldozással védik.

2. A kurtafarku sas. (Falco im perialis Bechst., Aquila

heliaca Sav.) Jellege: Csőre f é l olyan hosszú, mint a fe je ;
fa r k a kurta, csaknem csonka: szárnyai fa rk á n á l hosszabbak.
Leiräsa: T erm ete zöm ökebb mint az előbbi fajé.
H ossza 2 V2— 3 láb, röpterje 6 láb széles. Színezete
sö tét-barna v a g y feketés, válltollai fehérek, tark ó ja és
nyakszirtje hóka, farka szürkés, fekete h arán tszalag o k ­
kal, vagy egyszínű fekete, fölül szürkével habolva. A
him b arna-sárga barna foltokkal. A k ét ivar csőre elöl
sárgás, hátul k é k e s ; viaszbőre és lábai sárgák.
Tartózkodási helye és fész'kelése: H azánkban főként
a D una és Tisza környékén fekvő nagyobb összefüggő
erdőkben gyakori ; de leg g y ak rab b an fordul elő a Bán­
ságban. — Főként az előhegyek s rónák erdeit lakja.
Mint fészkelő észleltetett a B ánságban, to v áb b á Veszprém-
m egyében s a Szerém ségben. A B akonyban többször
ak ad tak fészkére ; m agam is szedtem az utóbbi helyen
tojásait, valam int a K őszegtől észak keletnek fekvő nagy
lapályi erdőben is. N éhai g ró f L ázár K. szerint E rd ély ­
ben fészkel. — F észkét a körülm ényekhez képest száza­
dos fenyőkre és tölgyekre rakja, vagy bozótos helyeken
a földön fészkel. Fákon g y ak rab b an található föl fészke
mint földön. Fészkét m ajd mindig villásan elág azo tt erős
ágak tövéhez a törzsre rakja. A lkotm ánya n ag y ágak- s
58

g ály ák b ó l áll, mely belől mohával, van kibéllelve. —

Fészkét állítólag évek hosszú során át m egtartja. —
Á pril végén költ. 2— 3 tojása szürkés- v ag y zöldes­
fehér, barna, de leginkább szürke és sárg a szinü foltok­
kal. — A to jásokat csak a nőstény üli, és 30 nap a la tt
költi ki.

3. A barna sas (? Falco naevius, F. m aculatus Gm.,

A quila m aculata Dresser). Jellege: Csőre tövétől kezdve
görbült, orrlyukai fülidom uak, szárnyai 2— hüvelykkel
rövidebbek, mint a fa rk a .
Leírása: H ossza 21 hüvelyk. T este egyszínű fénylő­
v ag y szürkés-barna, vállain fehér folttal. F iatal korában
teste foltos, és g aty ái egyszínű barnák. F ark a fekete
világosabb sza la g o k k al; viaszbőre és lábai citrom sárgák.
Tartózkodási helye és fészkelese: H azánkban nem
ritka s a sasok legközönségesebbike. Főkép az előhegy­
ségeket la k ja ; azonban rónán, valam int nagyobb h eg y e­
ken és absolute m ocsáros vidékeken is előfordul. Á lta­
lában igen kedveli az olyan erdőket, melyek m ocsárok
vagy folyók m entében fekszenek. — Fészkét kiterjedtebb
erdők belsejében kizárólag csak fákra rakja, és pedig
leginkább lo m b fá k ra ; tűlevelűeken nem igen fedezték
föl fészkét. — F észkét évekig m e g ta rtja ; de ha tojásait
v ag y fiait elszedik, akkor uj fészket épit m agának, de
csak p á r száz lépésnyire előbbi fészkes-fájától; többszöri
h á b o rg atás esetén azonban az egész környéket oda-
hagyja. Fészke rendkívül nagy, majdnem akkora,
mint a nagyobb sasoké, sőt néha még nagyobb is és
száraz, néha tetem es hosszúságú ágak- s gály ák b ó l van
készítve s felülete zöldleveles galyvégekkel kirakva,
tavaszonként kijav ítv án ; ilyenkor mindig zöld g á ly ák ­
ká! rakja ki. Á prilban tojik 2— 3 tojást. T ojásai n ag y ­
 59

ság ra nézve változók, közülök egyik rendszerint jóval

nagyobb, mint a másik. A tojáshéj külső fölszine érdes,
mocskos vagy zöldesfehér, nagy számú, de nem nagy
terjedelm ű halvány violaszinü és sö téteb b s világosabb
rozsdavörös foltokkal s pontokkal, melyek egyenletesen
vannak elterjedve a tojáshéj fölszinén. T ojásait a nős­
tény 24 napig üli.

a) A rikácsoló sas (Falco clanga N aum ., A quila clanga

Pál.). Ez a faj az előbbinek válfaja, melylyel csaknem
mindenben m egegyez, csakhogy valam ivel nagyobb. —
Jellege: Csőre közepétől kezdve görbült, orrlyukai kerekdedek,
szárnyai elérik fa r k a végét, vagy tú l is haladják.
Leirasa: Elossza 26 y 2— 28 hüvelyk, rö p tereje 5 láb-
nyira is szétterül. S ötétebb színű s fiatal korában sok­
kal foltosabb, mint az előbbi faj. Színe barnásfekete.
Fiatal korában gatyáin tö b b világos folt van, e foltok
később eltűnnek s g aty ái fehérek lesznek. V iaszböre és
lábai citrom sárgák.
Tartózkodási helye és fészke lése: T artó zk o d ási he­
lyére nézve, valam int fészkelési viszonyaiban az előbbi
fajjal mindenben m egegyez. H azánkban g yérebb, s fész­
kelő p á rt még eddig nem födöztek föl. Gr. L ázár K.
szerint E rdélyben fészkel. T ojásait nem ism erem ; ifj.
L ovassy S. ur állítása szerint olyanok, mint az előbbi
fajé, csakhogy nagyobbak.

Gén. 7. NISAETUS Hodgs. TÖRPESAS.

M agyarországban 1 faja fordul elő.
i. Az európai törpesas (Falco pannatus Gm., A quila
pennatus Sharpe, minuta Brehm). Jellege: Csőre vastag,
csak a hegyén görbült, hosszas gam ójú; orrlyukai kissé f e r ­
dék ; lábai rövidek s az ujjak tövéig erős és merev tollazat­
6o

tá l boritvák; karm ai nagyok, igen erősek s görbék ragyogó

fekete színnel; fa r k a vágott, egyszínű.
Leírása: H ossza 18, egész 24 hüvelyk, röpterje
46 V2 egész 50 hüvelyk széles. T o llazata sárga, barna
foltokkal, hom loka sárgásfehér, úgyszintén a fejeteteje
is, de az utóbbin fekete foltok vannak ; nyaka vörös­
b arna foltokkal tark ázo tt, háta és szárnyfedőtollai b a r­
n ák; pofája, begye és hasa sö tét ro zsd asárg a vonalak­
kal tark ázo tt. A fiatalok (A. minuta) szárnyéle elöl fehér
v a g y tiszta barna, középső és hátsó szárnytollai vöröses
és barnafeketék, alól fénylő fehérek, to v áb b á testük
egészen b arn a vagy barnavörös, o tt pedig, a hol a
szárny be van szelve, van egy fehér folt (vállfolt). Lábai
néha kékesek. Idült egyének viaszböre és lábai kén-
v ag y világos-sárgák.
Tartózkodási helye és fesz kelése: H azánkban a ritka
fajok közé sorolandó. L eginkább a nagyobb rónasági
szálas erdőket lakja. Az A lföldön több helyt sikerült
fészkére akadnom . így a gyulai erdőben (Békésvm.),
to v áb b á a k.-zom bori erdőben (Torontál) s a szőregi
erdőben (br. Gerliczi erdejében), A szom bathelyi nagy
erdőben is sikerült egy ízben fölfedeznem fészkét 2
tojással. Szeged és H .-M .-V ásárhely birtokához tarto zó
tiszaparti erdőkben 6 költési időn keresztül ta rtó fürké-
szésem dacára sem bírtam fészkelő tö rp esasra akadni,
noha az őszi és tavaszi vonulási idők a latt többször
láttam , sőt esetleges találkozáson két ízben lőttem is
törpesast. Ifj. L ovassy S. u r D ebrecen mellett fedezett
föl egy fészkelő p á r t ; gr. L ázár K. pedig Erdélyben, a
szászvárosi erdőben fedezte föl fészkét (1861.), még
pedig hazánkban először. Szerinte szálas csererdők szé­
lein szokott 3---4 párb ó l álló kis tá rsaság o k b an fész­
kelni. E rre vonatkozólag m egjegyzem , hogy csak egy
ízben találtam ily kis kolóniában fészkelő tö rp esaso k ra
egy rónasági tölgyerdőben, közel az erdő széléhez
(T orontálban), Fészke mindig m agánosán, közel az e rd ő ­
szélhez, szálas cser- vagy tölgyfa su d á rá n á llo tt; átm érője
lehetett vagy fél öles, m ag asság a közel hét lábnyi.
Valamennyi fészek, m elyeket vizsgáltam , ujjnyi v astag-
ságú gályákból rendkívül töm ören volt rakva s belől
falevéllel elég szegényesen kibéllelve, felülete p ed ig ki
volt zöldelve, mint a héjáé. T ojásait az időjáráshoz
képest áprilban v ag y május közepén rak ja le. Minél
enyhébb a tavasz, annál ham arább tojik, i — 2 v ag y
3 tojása eleptikus alakú, fénytelen ; a folt nélküli a la p ­
szín néhány vörös vagy b arnavörös pettyekkel, és néha
vonalkákkal is tark ázo tt. T ojásai valam ivel kisebbek,
mint a héjáé. T o jásait a két ivar, egym ást fölváltva, 3
hétig üli. Fiatalabb nőstények tojnak egyszínű halvány ké­
kesfehér tojásokat is. Fia fészkén észrevétlenül m eglepjük,
néha füttyhez hasonló éles kiáltást h allat s néhányszor
körüllengvén a fészkes fát, gyorsan tá v o z ik ; ha azonban
fiai vannak, nem távozik el, hanem egy közeli fa v a sta ­
g abb ág a tövéhez telepedik le s egészen n y ugodtan
viseli m agát. H a tojásait üli s észreveszi, hogy em ber
van közel fészkéhez, rögtön elhagyja fészkét s m érhe­
tetlen m agasra emelkedik a fészkesfa fölött, szép csa­
varköröket vonva, vagy sólyom szerüleg egy helyben
lebegvén. Igen jellemző a törp esas fészkére nézve, hogy
párkányán és a fészkesfa a latt m egölt ap ró b b m adarak,
különösen verebek és egér-m aradványok találhatók.

Gén. 8 HALIAÉTUS Sav. RÉTI SAS.

M agyarországban 1 faja fordul elő.
i , A fehérfarkú réti-sas (Falco albicilla. F. ossifragus
Linn., H aliaétus albicillus Sharpe). Jellege: N a g y, szikár
Ó2

testét széles és hosszas tollak fö d ik ; csőre a keselyükre emlé­

keztet, igen nagy és erős, olyan hosszú mint a fe je ; orrlyu­
kai szélesek, ferdén fekvők; lábai rövidek, estidéi félig tol­
lasak, fé lig pajzsaitok; karm ai iyen erősek s görbék, alól
mintegy kettévágottak; szárnyai elérik ékalakú szálkás fa r k a
végét, vagy tú l is haladják; fe j- és nyaktollai gerelyform ák,
beesíp kézettek.
Leírása; H ossza 32— 36 hüvelyk, röptereje 86 hüvelyk­
től 8 lábig szétterül. A hím fej- és nyaktollai k áv é­
v a g y gesztenyebarnák fehér tövvel, melle, nyaka és h áta
fehér v a g y sö tétb arn a, felső szárnyfedő tollai gesztenye­
barnák világos szegélyekkel, leblei barnásfeketék, farka
barnás, fehérrel foltozva és pontozva (H. ossifragus),
vénségére tiszta fehér lesz (H. albicilla). E m adár tolla­
z ata leginkább fehérrel, sö tétb arn áv al és sö tét rozsda­
sárg áv al foltozva s frecskendve tűnik elő. A nőstény
világosabb színekkel bir s mellén, hátán fehérebb. A két
ivar csőre vénente aranysárga, fehéres hegygyei ; lábai
sárgák.
Tartózkodási helye és fészkelése: A réti-sast az
irodalom ban általában úgy m utatják be, mint kiválólag
hegylakót, mely lapályon csak kivételképen fordulna elő.
Ez tévedés. K edveli ugyan a hegységeket, de fő éltető
eleme a rét és az olyan vidékek, melyeken nagyobb,
halakban g a z d a g vizek vannak. Alföldünkön, a D una és
Tisza vidékét, különösen pedig a nag y kiterjedésű róna-
ságokon helyenként található kiterjed teb b n ád astav ak at
képzelni sem lehet ő nélküle. A szabolcsi Nyíren és R é t­
közön, valam int a Bihar-, Békés-, H evesm egyék és a
N ag y -K u n ság közt elterülő S árréten igen gyakori. Ú jab ­
ban tudom ásom ra esett, h o g y a F ertő környékén is isme­
retes. A B alaton tavánál ritkán fordul elő. T ö b b évvel
ezelőtt gr. Festetich Tassiló uradalm i főerdésze szárnyalt
 63

le eg y p árt K eszthely közelében. C songrádm egyében

— nedves- években — g y akran m utatkozik, különösen
Szeged és T áp é h atárán , de leg g y ak rab b an előfordul az
A lgyevi uradalom hoz tarto zó tiszai réteken és tisza-
parti erdőkben. U tóbbi helyeken ötével-hatával láttam a
nádasok és füzesek fölött örvényelni. Ú gy látszik, h a ­
zánkban állandó, de télen csakis némely vidéken tanyáz,
leginkább oly helyeken, hol a nyúl igen el van szap o ­
rodva. E gyébiránt télen és késő öszszel tö b b ta rtó z k o ­
dik a rónán, mint nyár folytán és őszelővel. N yáron át
leginkább egyenként m utatkoznak, de tél kezdetével
3— 4 . tag b ó l álló kis csoportokban csav aro d n ak össze s
egyik vidékről a m ásikra kóborolnak s ezt m indaddig
folytatják, míg alkalm as v ad ásztan y át nem lelnek. Tavasz
m últával minden egyes p á r bizonyos vadászati térkört
igyekszik birtokolni, a hol azután fajabeli tá rsak a t meg
nem szenvednek, kivéve saját ivadékukat. Ezen vadászati
térk o r n ag y ság a körülbelül 1V2 □ -m é rtfö ld . Eészkét
tö bb ízben találtam az Alföldön. Fészkelésére vonatkozó
észleleteim némileg különböznek azoktól, melyek az iro-
/
dalom ban ism ertetve vannak. En iészkét leginkább a
földön találtam és pedig Szeged közelében a táp ai réten
m agas fü között 2 fiókkal, u g y an o tt halászok is találtak
szintén a fűben egy sasfészket, állítólag 4 (?) fiókkal,
melyek közül azonban én csak eg y et láttam . T orontál-
m egyében — közel a Tiszához — m agas buzavetés közt
bukkantam fészkére egy fiókkal. Ú gy látszik, csak a
fiatalabb réti-sas fészkel a fö ld ö n ; öreg p áro k at — mint
földön fészkelőket — egy esetben sem észleltem, hanem
mindig többé-kevésbé m agas, rendkívüli term etes fűzfán,
néha tölgyön, ritkábban bükkfán és pedig kivétel nél­
kül a D unát vagy a T iszát környező nag y o b b erd ő sé­
gek vizfelőli részén. — Ö reg réti-sas a réten soha nem
64

fészkel. Á m bár a dunai szigeteken és a tiszaparti erd ő k ­

ben g y akran utána jártam , csak egy olyan fészket sike­
rült találnom , melyben két m eglehetős nagy mészfehér
tojás volt. E g y szavahihető erdész barátom — ki ügyes
észlelő — állitá, hogy a réti-sas áprilban költi ki to já ­
sait, melyek száma norm ális viszonyok közt i — 2; 3
tojása ritkán volna, ez esetben x, gyérebben 2 is zápon
m arad. H erm an O. állítása szerint B ácsm egyében is
fészk el; mint ilyen észleltetett E rdélyben s a Szerém ség-
ben is. Fritsch m ondja, hogy M agyarországban a dunai
szigeteken sok fészkére akadt. Ifj. L ovassy S. ur a d atai
szerint „H egyvidékeken sziklafalak üregeiben, rónákon
százados tölgyfákra rakja fészkét. Fákon g y ak rab b an
található föl fészke, mint sziklákon. Fészke, mely az
évenkénti kijavítás által folyton nagyobbodik, rendesen
egy köbm éter nagyságú, de volt eset, hogy 2 m éter
átm érőjűt is találtak. Az alap o t v astag ág ak képezik,
melyek fölött vékonyabb gályák ta lá lh ató k ; felülete p e ­
dig vékony g ály ák b ó l áll, mely középrészen toliakkal s
pehelylyel van kirakva. Fészkét évek hosszú során át
m egtartja, sőt valószínűleg egész életén keresztül, m ert
egyes m egfigyelt fészkek embei'-emlékezet ó ta v álto zat­
lanul ugyanazon egyének által használtatnak. (Az egyes
egyéneket fölismerni nem nehéz, m ert szinezetök sokféle,
mely a kor szerint is változik.) Uj fészket csak akkor
épít, ha a régit v ag y em ber, v a g y szélvész ledobta, de
ekkor elhagyja az egész környéket. * Fészkelési tere
i — i J/2 □ -m értföld. M árciusban rakja le tojásait. 2— 3
tojása v a sta g héjú, igen érdes felületű; színe m észfehér,
néha piszkos-fehér, minden folt nélkül. R itkább esetben

* U tó b b i állításra vonatkozólag megjegyzem, hogy a réti-sas, ha gyakrabban

rápuskáznak, sem hagyja el a m egszokott környéket.
 65

a héjon néhány halvány vörhenyes folt is van, s a t.“ —

A to jásokat a két ivar, egymás# fölváltva, 4 hétig, de
sokszor néhány nappal tovább is üli. *

Gén. 9. PANDION Sav. RÁRÓ.

M agyarországban 1 faja fordul elő :
I. A folyami ráró (Falco haliaetus Linn., Pandion
haliaetus Less. Man. et Sharpe.) Jellege: Teste aránylag
kicsiny, karcsú és könnyed, de erőteljes, csőre közepétől kezdve
görbült, s igen hossztí gamóban végződik, fö lü l kissé tolla­
zott ; viaszbőre keskeny; szárnyai hosszúk, összetett helyzetben
fa rká n á l hosszabbak; 2. vezértolla a leghosszabb ; csiidei vas­
tagok, felerészben rövid és tömött tollazattal, felerészben fö l-
fordított fedélzsindely idomú pajzsokkal vannak fe d v e ; ujjai
rövidek és igen erősek, külső ujja a legerősebb ; ujjcsuklóin
igen éles — golyószeni — varacs van ; kannal nagyok,
hengerüek, és félköridomban hajlitvák.
Leírása: H ossza 24·— 27V2 h ü v . , rö p terje 5 8 — 6 0 — 72·
hüvelyk széles. A him koponyája fehér, sö tétb arn áv al fol­
tozva ; szemeit keskeny sö tétb arn a g y ű rű határolja, me­
lyet ism ét egy fehér övez körül. N y akszirtjét és felső
nyakrészét fedő borzas tollak fehérek sárgás csipkézettel
és b arn a foltokkal ; csőrétől kezdődve hom lokán á t szár­
nyáig egy barnásfekete sávoly húzódik. H á ta s ö té tb a rn a ;
egész alrésze fehér, néha nyílorru petty ek k el tark ázv a ;
szárnyai sötétbarnák, néha fehéres szegélyekkel; vezér-
tollainak külszéle feketés, belszéle fehér sö tétb arn a fol­
tokkal. Farkán 6 fekete szalag van. A nőstény n y ak ­
tollai kurtábbak, és begyén sűrűbbek a nyilpettyek és
fo lto k ; egyéb tekintetben a hímmel mindenben m eg­
egyez. — V iaszbőre és lábai kékelők.
* E cikket részben szóról-szóra a „T erm észettudom ányi K ö z lö n y “ X I.
kötetében! értekezésem után adom (pag. 154—155).
5
 66

Tartózkodási helye és fészkeiése: H azánkban a ritka

fajok közé sorolandó. K izáró lag halak képezvén tá p lá ­
lékát, csakis halakkal bővelkedő vizek környékén fekvő
nagyobb összefüggő lom berdőkben tartózkodik. H azánk­
ban az alsó D unánál, különösen a Szerém ségben tö b b ­
ször észleltetett s lövetett. Ifj. Lovassy S. ur állítása
szerint itt fészkel is. A M aros mentén is észleltetett
erdészek által. T orontálm egyében Makó, illetőleg Kis-
Zom bor közelében két fészkére is akadtam . Egyik igen
régi leh etett s elh ag y o tt volt ; később e fészekben egy
Milvus korschun ü tö tte föl tanyáját. A másik ujonan k é ­
szült, erős, szilárd építm ény, mely talán m ost is meg
van még, s-száraz ágak- s gályákból van építve, s m o­
hával m eg különféle füvekkel kirakva. — E sas elha­
g y o tt fészkét is könnyen m eglehet ismerni arról, hogy
benne halak em észthetlen részei, u. m. szálkák, pikkelyek
sat. találhatók, m inthogy itt szokta zsákm ányát elkölteni.
— A fönt em lített fészekben május 3-án (1873) két
tojás volt. E tojások külső fölszine fénytelen fehér volt,
szabályszerüleg kerekded pörnyeszinü és rozsdavörös
foltok- és pontokkal. A to jáso k at a nőstény csak m aga
ülte, s gondolom három "hét a latt (?) kelté ki. * — Az
öreg hímet a fészeknél ellőttem, de nagy bám ulatom ra
ö tö d n ap ra m ár egy másik hím volt az özvegyen m aradt
nővel. Ezeket békén hagytam , de a félig röpképes fia­
talo k at kiszedtem a fészekből. A zonban d acára a leg ­
kitartóbb igyekezetem nek, nem tudtam fölnevelni egyi­
ket sem. A kisebb (valószínűleg him) csakham ar b e a d ta
a k u lc so t; a nőstény m integv két hétig vihette, de a z ­
után ez is elpusztult. — Fészkelésére vonatkozólag ifj.
L ovassy S. ur értekezéséből a következő érdekes a d a ­
* E rre egész bizonyossággal nem emlékszem ; jegyzeteim pedig a szegedi
katasztrófa alkalm ával m egsem m isültek.
 67

to k á t veszszük á t: „Erdei fákon fészkel, kiválasztván a

legvénebbeket s legm agasabbakat. L apos fészkét any-
nyira a fák (bükk, tölgy, fenyő, lúc) csúcsaira rakja,
hogy az erdőből messze kilátszik, s csekély szél m ellett
is mindig inog “ T o v áb b á: „K ösziklás vidéken sziklafa­
lakon is fészkel (sőt állítólag várrom okon is, persze vizek
közelében Szerz.) Fészkét évekig m egtartja, s benne ren ­
desen más apróbb m adarak is fészkelnek (Valószínűleg
csak a régi fészkekben; az általam em lített fészeknél
ezt nem észleltem. Szerz.) A pril végén, v a g y május ele­
jén tojik. T ojásainak száma 2 és 4 között változik, 4 azon­
ban igen ritkán fordul elő, s a t,“ — M egem litendőnek
vélem, hogy e sas állítólag tojik egészen fehér v ag y
rozsdaszinü to jásokat is. E gy osztrákhoni észlelő és gyű jtő
ismerősöm m u tato tt efféle to jáso k at és olyanokat is, m elye­
ken a foltok koszorú-alakban voltak elhelyezve; to v áb b á
olyat, mely a foltok nagy száma m iatt szép m árványrajzolatot
m utatott. E gyébiránt a két utóbbi fajta tojásokhoz h aso n ­
lókról L ovassy ur is tesz említést. — Erdészek állítása
szerint m enthetlenül elpusztul azon fa, melyen ráró fé sz ­
kel. Annyi bizonyos, hogy ürüléke — mely fészkes fáján
idővel v a sta g ré te g et képez — fölötte káros hatással
van a fa életerejére. A zon fa levelei, melyen a fészek
van, már az első évben sárgulni kezdenek, s idővel v aló ­
színűleg teljesen ki is vesz a fa. E gyébiránt ez m ég
nincs teljes hitelességgel bebizonyítva.

5*
68

Öl y v ö k v a g y i s e g e r é s z k á n y á k
(Buteoninae).
A z ölyvök nagy, idomtalan és nehézkes testű madarak,
kurta nyakkal, laza (elálló) tollazattal, széles-, hosszú és
tompa szárnyakká l. Röptűk lassudad, nehézkes; látó-szervök
kitün'ó, hallásuk finom. — Á ltalában igen csendes term é­
szetű, h ig g a d t állatok. H a a sasokat a m adárvilág aris-
tokratáinak, a héják at rablók képm ássainak, és a v a rja ­
k at m adár-rendőröknek ta rtju k ; úgy az ölyvök a m ada­
rak között bizonyára a népelem et képiselik.
Az ölyvök általában bírnak valam it az emberi tá r­
sadalom alsó osztályát olyannyira jellemző erkölcsök- és
h ib á k b ó l; de ezek nem oly term észetűek, hogy föltétle­
nül elítélendők v ag y m agasztalandók volnának. Szoká
suk annyit tenni, mennyi létük fönn tartására elkerülhet-
lenül szü k sé g es; túl a renden azonban egy talp alatn y it
sem terjeszkednek.
A m ozgékonyság, frisseség és ügyesség nem a leg ­
nagyobb érdem ök. H a jóllaktak, tartó zk o d n ak a legcse­
kélyebb m ozgástól is, csak ha nagyon m egéheznek, lá t­
n ak ismét élelem után.
L eginkább kártékony állatokkal élnek, főleg o ly a­
nokkal, a melyek a sarjerdők és mezei term ények ro p ­
p a n t k á rá ra és h átrán y ára vannak. S épen ezért, az
okos erdő-, de különösen a m ező-gazda m éltánylását
nagyon m egérdem lik.
 6g

Olyan években, midőn az egérfélék különösen nagy

számmal tűnnek föl, az ölyvök is szokatlanul n ag y o b b
számmal találhatók mint egyébkor, csaknem minden 5— 6
hold földön láthatni eg y et-eg y et v ak an d tú rás tetején,
vagy egérlyuk előtt őrt állni. — Az olyan helyeken, hol
egér, patkány, güzü s egyéb rágicsáló, őrlő, v ag y té ­
lire egész halom g a b o n á t lyukába hordani szokó k á rté ­
kony állat bőségben van, mindig nag y számmal tűnnek
föl az ölyvök is.
Zsákm ányra legtöbbnyire m agasabb helyről lesnek ;
azért látni őket bevont nyakkal és m ozdulatlanul, lá t­
szólag részvétlenül minden iránt — hantok-, túrások-,
kövek-, zsom békok-, boglyák-, vontatók-, m agánosán
álló fákon sat. néha órákhosszat is elgurnyasztani. L es­
állás közbeni m ozdulatlanságuk azonban csak álarc, m ert
szemeikkel annál n agyobb tevékenység et fejtenek ki s
a leshelyük közelében! té rség e t éles, áth ató tek in tet­
tel vizsgálják, s am int m egm ozdulni látnak v a g y k é p ­
zelnek valam it, azonnal készek a tám ad ásra. — H a re ­
pülés közben sejditenek m eg valam i m egcsípni valót, péld.
vadásztól m egsebesített nyulat, foglyot, v ad k acsát —
v agy egyéb, m agával jótehetetlen állato t: szépen fö-
libe kerekednek, és percekig ta rtó vércseszerü lebegés
után m eglehetős lassan és rézsut irányban lecsapnak rá.
— H a nagyon éhesek, s alkalom kínálkozik rá : u g y a n ­
csak m egkergetik az aprójószágot, sőt a nyulakat, fo g ­
lyokat s egyéb mezei és erdei szárn y asv ad ak at is
Egyéb zsákm ány hiányában döggel is beérik, sőt a ZL
YUlgaris úgy látszik n ag y ra becsüli e piszkos kalam itást,
s a hol ilyen található, oda csop o rto stó l igyekszik.
A gyöpm esternek kint levő házai környékén mindig talál­
kozhatni ölyvökkel.
70

H a az ölyv valahol bőven ju tó lakom ára talál, vagy

nagy fülesbaglyot (Bubo maximus) fedezett föl: a m agasba
em elkedve valam i igen sajátszerü, a m acska hosszúra
n y ú jto tt nyávogásához hasonló — kiáltással hívogatja
össze társait. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy
az öly vöknek nincs bizonyos terjedelemre szorítkozó vadászati
területük, mint a sasoknak és gypaeták n ak stb. G yakran
ap ró csoportokban kóborolnak egyik vidékről a másikra
s e g y ü tt vadásznak, éjszakára pedig egym ás közelében
ülnek el. N agyon m eglehet azonban, hogy ezek egy
fészekaljból való egyének. E gyébiránt az tag ad h atlan , hogy
az Ölyvök társaság-kedvelők, és hogy bírnak némi tár­
sadalmi érzékkel; ennek egyik legnyom ósabb bizonyítéka
azon érdekes körülm ény, hogy kotlás idején páronként
csak olyan területen telepednek le, mely a legközelebbi
(szomszéd) páréval h a tá r o s ; azaz egym ás közvetlen szom­
szédságában fészkelnek.
Az ölyvök csak a fészkeik közvetlen közelébe té ­
vedt hasonfajú s egyéb orvm adár ellen lépnek föl tá ­
m adólag. Csak eg y m adár van, a mely iránt engesztel-
hetlen gyülölséggel viseltetnek s üldözni soha meg nem
szűnnek : ez a nagy fülesbagoly (Bubo maximus). V arjú­
tám adások alkalm ával is rendesen egy-egy ölyv viszi a
vezér szerepét az em lített retten etes éjji zsivány ellen ; pedig
más alkalom m al e mocskos cigányhordák minden alkalm at
fölhasználnak az ölyvök boszantására.
Az ölyvök, b á r kissé ügyetlenek, de nem gy áv a
állatok, sőt ellenkezőleg b átrak , bizalm asok és közele­
dők, a fogságban ta rto tta k pedig csakham ar m egbár-
gyulnak.
R eptük lassudad, kitartó ; szükség esetében nagy
g y o rsa sá g o t képesek kifejteni. H a nem vadásznak, csak
átvonulóban vannak : nem em elkednek tetem es m ag as­
 7i

s á g r a ; ilyenkor reptük egyenes, h a tá ro z o tt irányú. V a d á ­

szat alkalm ával g y ak ran lebegnek, körbe repülnek s
le-lecsapnak. Csak kedvtelésből v a g y akkor, ha a vidéket
kémlelik : em elkednek föl a m agasba, s szép csiga-
c sa v a r) köröket vonnak. N éha g y o rsíto tt úszó repüléssel
kisebb köröket csinálnak, s fokonként fölebb és fölebb
emelkedve, egyszerre csak eltűnnek a látó-távolból.
Az átyonuló ölyvet azonnal m egism erhetni h a tá ro ­
zott repülési iránya- és tem pós szárny m ozgásáról. U gyanis
néhányszor m eglehetős lassan lebbent szárnyaival s
azután erősen kifeszitett szárnyakkal néhány m ásodpercig
húz (úszik), azután ismét lebbent és igy tovább.
Az ölyvök közül külön kiemelem a kigyäsz-ölyvet
(Circaetus gallicus), mely némileg középen van a halász­
sasok és ölyvök k ö z ö tt; m agaviseleté (módja) és szo k á­
sai, általában életének főbb m ozzanatai inkább az ölyvök
term észetére vallanak és igy tö b b jo g g a l m ondható
ölyvnek, mint sasnak. — Elvonult életet folytat s le g ­
inkább kígyókkal, békákkal, egerekkel és patk án y o k k al
táplálkozik, ennélfogva igen hasznos állat, csak kár, hogy
kevés akad belőle.
A heves puskások figyelmébe ajánlom, hogy a
kigyász-ölyv röpte egyenes, h a táro zo tt irányú és minden
más ölyvnél lassúbb, de szintén alanti. R itkán emelkedik
a m agasba s többnyire bérces erdők kim agasló szikla­
csúcsai fölött szokott keringeni, miközben néha a közön­
séges mezei ölyvek (Buteo, A rchibuteo)-éhez csalódásig
hasonló nyávogását hallatja.
K ülön kiemelem még a méhész-ölyvet (Pernis apivorus),
mely összekötő kapcsot képez az ölyvök és kányák (Milvus)
között ; m agaviseleté és szokásai az ölyvök- és kányákra
egyiránt em lékeztet, életfönntartása azonban olyan, mely
nem csak a kányák- és ölyvökétől, hanem minden más
72

hazai orvm adárétól is kiválóan különbözik, m inthogy

legfőbb táplálékát fejletlen darázsok és méhek képezik,
de a m ézet is nagyon szereti. E gyéb táp lálék o t való­
színűleg csak kényszerűségből (?) vesz m agához, mind­
am ellett többször találtam gyom rában sáska és egyéb
rovarok, gyíkok, békák, valam int apró rágicsáló állatok
m aradványait is, sőt egy ízben, egy M ohács közelében lőtt
példány gyom ra tulnyom ólag egér-m aradékkal volt telve.
M adarakra soha nem láttam vadászni, azonban a
vadásztól m eg seb esittettet nem ta rtja m egvetendőnek,
valam int annak idejében a m adártojásokat és a g y ám o l­
talan m adárfiakat sem ; sőt m ondhatom , h o g y h iv a to tt
fészekrabló.
H a függő darázsfészekre talál, b átran lát a tám a­
dáshoz és a fészket karm aival m eg csőrével leszakítani
igyekszik. H a sikerül, mohó buzgalom m al a legapróbb
részletig széjjelszedi, azonban a legnagyobb buzgósága
mellett is rendkívül óvatos a fejét körülrajzó darazsakkal
szemben, s szárnycsapkodással, meg farkának legyező-
szerű m ozgatásával igyekszik őket elriasztani.
Ú gy látszik, h o g y a kifejlett, fulánkkal ellátott mé-
heket és darázso k at n ag y o n respektálja, és nincs rá eset,
hogy egyet is elnyelne közülök.
R ö p te v ad ászatai alkalm ával rendesen lassú, nehéz­
kes. A síkon kevéssel a föld színe fölött repül.
T avaszszal különösen, "de szép meleg idővel eg y éb ­
kor is m egm érhetetlen m agasra emelkedik és tá g csav ar­
körökben örvényelve, végre egészen eltűnik a lá tó ­
távolból.
H a kedvtelésből röpkéd, szárnym ozdulatai a kányáké­
hoz hasonlít. R ö p te ilyenkor igen könnyed és úszó.
H a kifárad, lustán megül valami alacsonyabb fa
csúpján vagy valam ely halmon, s hosszú ideig elveszte-
 73

gel. U gyanazt teszi akkor is, ha eg érre v ag y egyéb

földön já ró zsákm ányra les.
M ielőtt kissé hosszúra te rje d t szem lénket bevégez-
nők, nem m ulaszthatom el utó lag az ölyvöket a gazdá-
szok és erdészek 'figyelmébe ajánlani; m ert higyjék meg,
egynek lelövése sokkal sajnosabb esem ény, mint io o
nyúl- és ugyananyi fogolyé.

Gén. io. CIRCAÉTUS Vieill. KIGYÁSZ-ÖLYV.

T estvérhazánkban i faja fordul elő :
i. Az európai kigyász-ölyv (Falco gallicus Gm., Cir-
caétus gallicus Vieill.). Jellege: Teste nagy, hosszúdad és
erőteljes; a testét fe d ő tollak nagyok, hosszúk, elállók; fe je
nagy, homloka széles, csóré igen rövid, erős és nagyon horgas,
véghorga egyenes, vékony, viaszb'óre rövid, kissé szőrös; csüdei
hosszúk, fölülről tollasok, alább m ajd sokszögű, m ajd hatszögű
idomban pikkely hálózattal boritvák; ajjai igen rövidek; közép-
njja körömmel együtt sokkal rövidebb, mint a csüdje; karm ai
rövidek, szegélyesek, s majdnem egyenlő hosszúak; y. és 4.
vezértolla a leghosszabb; fa r k a hosszú, széles, vágott.
Leírása: H ossza 1 ]/3— 2 láb egész 2 láb 7— 8 hüv.,
röpterje 67— 69 hüvelyk széles. Fölül sö tétb arn a, feje és
nyaka fehér, b arn a v o n a la k k a l; alól fehér, b eg y e b arn a
vonalakkal ta rk á zo tt; com bjai foltosak, farkán 3 halvány,
de széles keresztsávoly van. Minden korm ánytolla fehér
végű. V iaszbőre és lábai világoskékek v ag y kékbarnák.
Tartózkodási helye és fesz kelése: H azánkban a ritka
fajok közé sorolandó. Felsö-M agyarország erdeitől elte­
kintve, leginkább előfordul a duna- s tiszaparti erdőkben.
Évekkel ezelőtt Szom bathely és K őszeg közt, a csöm ötei
erdő közvetlen közelében lőttem le egy igen fiatal —
alig röpképes — him példányt, mely a leg n ag y o b b való-
74

szinüséggel e vidéken kelt. H erm an O. ur állítása szerint

a „B ükk“-ben (Borsodvárm egye) s szintén a „B ükk“-ben
(Erdélyben) rendesen fészkel. H azánkbani előfordulására
vonatkozólag m egjegyzem , h o g y néhai Frivaldszky Imre
által szintén észleltetett a duna- s tiszaparti erdőkben,
valam int Felső-M agyarország erdeiben is. Ifj. L ovassy S.
ur észleletei szerint az előhegyeket s ró n ák at lakja. —
F észkét s tojásait nem ismerem. Fészkelésére vonatkozó­
lag ifj. L ovassy S. ur a következő a d a to k a t közli :
„G yakran m ocsarak, tav ak vagy folyók közelében fekvő
kiterjedtebb erdőkben fészkel. Fészke lapos, n agyságra
nézve hasonlít a kányák fészkeihez. L eg g y ak rab b an bükk-,
tölgy- s fenyőfán fészkel. Fészkét száraz ágak- s g ály ák ­
ból készíti, s felül zöld növényrészekkel rakja ki. N ém ely­
kor sziklákon is fészkel. Igen későn (májusban) költ.
i — 3 tojása arán y lag nagy, érdes felületű, szürkés-,
kék^s- vagy néha zöldes-fehér szinü, foltok nélkül. Igen
ritka esetben azonban található rajta néhány halvány,
alig észrevehető folt. A héj belső fölszine zöld. Fészkét
évekig m eg tartja m ég akkor is, ha tojásait belőle elsze­
dik. T ojásait a két ivar, egym ást fölváltva, 30 napig
üli, s a t.“ — E gy szavahihető erdész b aráto m állítása
szerint, m ocsarak, tavak s egyéb vizek közelében fekvő
szétszórt erdőkben fészkel, s néha 4 tojása is van, melyek
arán y lag nagyok.

\
Gén. ii. BUTEO Vieill. ÖLYV.
A két testvérhon határain 1 faja tenyész : *
i. Az egerész ölyv (Falco buteo Linn., Buteo vulgaris
Linn, et Leach.). Jellege: Feje vastag, csőre rövid, keskeny,
tövétől kezdve görbült; estidéi közép-hossznak, erősek, hátairól

* Buteo feröx szorosan véve nem tartozik a m agyar faunához ; előfordulása

nálunk unicum szerű. ,
 75

csupaszok, elölről egyharmadányira tollasok, ujjúi rövidek,

közép-ujja olyan hosszú, mint a hüvelyk-ujja; mellső és hüvelyk­
karma nagy, a külső kicsiny, fa r k a aránylag rövid, vágott
vagy kevéssé kerekített; orrlyukai tojásdadok, nincsenek szőrrel
födve. — A g. és 4. lehel a leghosszabb; az /., 2., g. és 4.
lehel vitorlájának belszéle rézsűt/ormán erősen, az 5. kevéssé,
kimetszett, ugyané lehlek külszéle is kimetszett .(az i-sőt kivéve).
Leírása: H ossza 22— 25 hüvelyk, rö p terje 50— 58
hüvelyk széles. — Színezete fénylő sö tétb arn átó l kezdve
a tiszta feh érig (B. albidus) * változó. N álunk a sötétebb,
észak felé a világosabb tollazatúak gyakoribbak. Fölül
leginkább sötétb arn a, alól többé-kevésbé fehér vagy
sárgás-fehér barna nyúlványokkal, szívörü foltokkal v a g y
k eresztszalagokkal; farkán 13— 14 keskeny szalag van.
A két ivar viaszbőre és lábai sárgák. Az öregek szemei
szürkék, a középkorúaké vörösbarnák s a fiataloké szür­
késbarnák.
Tartózkodási helye és fészkelése: L akköre M agyar-
ország minden vidékére kiterjed. L egkedveltebb ta rtó z ­
kodási helyét az előhegységek s oly rónavidékek képezik,
ff

melyeken kisebb szálas-erdők vannak. Oszszel leginkább

a végtelen rónákat lakja, különösen az olyanokat, me­
lyeken elszórtan szalma- és szénaboglyák, kúpok, m ag á­
nosán álló fák s egyéb a p réd a kilesésére alkalm as leső­
helyek kínálkoznak. N y aran ta csak kivételesen vetődik
síkra, m ert tavak és egyéb vizekhez közeli berkes helyek,
ligetek, sat. lakóhelyei, honnan csak igen közeli kirándu­
lásokat tesz a szántóföldekre. Bizonyos vidékek, erdős
területek s egyéb territórium ok iránt különös előszere­
tette l viseltetik, honnan a legnagyobb k itartás m ellett is
alig lehet e lü ld ö zn i; de ahol fülesbagoly mellől g y a k ­

* 1878. év telén Szeged közelében az u. n. öthalm i dom bok környékén

parasztpuskás által lövetett m eg egy.
76

rabban vadászni szoktak, onnan majdnem végkép eltűnik,

T elente közel m egy az emberi lakokhoz, a ’ tanyák- és
m ajorsági épületekhez, s valam ely m agasabb gyüm ölcs­
fára telepedve, órák hosszat elgurnyaszt tétlen m ozdu­
latlansággal, csak az em ber közvetlen közele v ag y szekér­
zörgés és a robogó szánlovak csörgői képesek mélázásábó'
fölverni, de a legközelebbi m agasabb fa csápjára isméi
azonnal leszáll. — Még alig ébredez a term észet a té ’
derm esztő kérge alól, m ár hozzá fog családi tűzhelye
m egalapításához. M árciusban már m egkezdi fészke össze­
h ordását valam ely tölgy- av ag y cserfára a lomberdőben,
Fészkét évekig m egtartja, tavaszonként kizöldezvén. —
D acára annak, hogy az ölyv buzgó építő, mégis g y ak rar
találhatjuk to jásait varjútól elerőszakolt vagy az álta
elh ag y o tt (?) fészekben. — M árciusban költ. 2— 4 tojása
inkább közelebb áll a göm bölydedhez mint a tojásdad-
hoz, annálinkább is, m ert a tojásvégek töm pék. A mi a
tojások külsejét illeti, ezek külső fölszine m eglehetőser
é rd e s; színük pedig valóságos chaosz. V annak sárg ás­
fehér alapszinüek ro zsd ab arn a foltokkal ; kékes-zöldef
elm osódott b arn a vagy vörhenyes pontok- és foltokkal
fehérek ro zsd ab arn a foltok-, pontok- és karcokkal. Leg-
g y a k ra b b ak az olyan tojások, melyek zöldes-fehér alap ­
színén b arn a vagy b arnavörös kacskaringós vonalak van­
nak. — T ojásait a nőstény 21 napig üli, néha azonbar
4 hétig is kotlik. — A költő nőstény em ber közeledtekoi
fészkére lapul, s csakis akkor h agyja el fészkét, ha a.2
illető a fát m egüti, de nem távozik messze, hanem eg)
közeli fára ül és egészen nyugodtan viseli m agát ; ha
azonban fiait szedik el, akkor néhányszor körül lengi a
fészkes fát. — A röpképes fiatalok hosszabb ideig istá-
poltatnak szüleik által.
 77

Gen. i2. ARCHIBUTEO Brehm. ÜLÜ (gatyás-ölyv).

A két testvérhon határain i faja fordul e lő :
i. A telelő ülű vagyis öszkänya (Falco lagopus Gm.,
A rchibuteo lagopus Gray). Jellege: Feje vastagabb és szé­
lesebb, ?mnt az előbbié, de csőre kisebb, finomabb és hajlot-
fabb, hosszas véghorggal; orrlyukai félhold-idomnak, sörte-
féle szálakkal fe d v é k ; lábai középhosszuak, erősek, s az
ujjakig puha tollazattal boritvák: ujjai rövidek és vastagok;
?. és 4. vezértolla a leghosszabb; fa r k a vágott végű. Fejét
és nyakát kerek végű tollak födik. A him csak valamivel
kisebb, mint a nőstény.
Leiräsa: H ossza 19 egész 25 hüvelyk; rópterje 56— 62
hüvelyk széles. — Színezete változó : fehér-, sárg ás­
fehér, barna-fekete, vörös-szürke és b arn a keverékéből
áll. A nőstény hasa, a him melle fekete-barna foltos ; a
him mellén gy ak ran egy nagyobb sötét- v a g y g esztenye­
barna folt is van. — A két ivar hom loka fehéres, lebeg-
tyüi palafeketék. A nőstény combjai fehérszürke v ag y
rozsdasárga alapszínen fekete foltosak. Teljes színezetű
egyének farka fehér, szürke hegygyei és egy m eglehetős
széles fekete keresztsáv o ly ly al; a még ki nem nőtt egyének
farka fölül barna, alól fehér. A két ivar viaszbőre és
ajjai sárgák.
Tartózkodási helye és fészkelése: Az ü/ü nálunk téli
n a d á r ; nagyobb szám ban jo b b á ra csak novem ber elején
^ezd jelentkezni és tavasz elején ism ét elvonul; azonban
lém ely vidéken n yaranta is föl-föltünik, sőt itt-o tt (szór­
ványosan) fészkel is nálunk. — Télen á t ez a legközön­
ségesebb és legszám osabb ragadozó m adarunk. R endesen
:öbb tartózkodik egym ás közelében, s néha az utak
nenténi fákon sorban — nem messze egym ástól — ülnek
ís ig e n ‘közeire bevárják az em bert. N ag y hóeséssel és
78

hideggel közel mennek az em beri lakokhoz, sőt az u d ­

varokba is beszállnak a kutgém ek csápjára vagy egy
— a legm agasabbak közül való — fára telepedvén le.
E gyébiránt az ülü tartózkodási helyére nézve, v ala­
mint fészkelési viszonyaiban az előbbi fajjal mindenben
m egegyez, csak azzal a különbséggel, hogy fészkét le g ­
inkább tav ak és folyók közelében építi. — T ojásai leg­
inkább zöldes-fehérek, egyebekre nézve az előbbi faj
tojásairól elm ondottak érvényesek az ö tojásaira nézve
is, azonban tojásai jóval nagyobbak, mint a B. vulgárisé.

Gén. 13. PERNIS Cuv. MÉHÉSZÖLYV.

A két testvérhon h atárain 1 faja fordul e lő :
i. Az európai méhészölyv (Falco apivorus Linn.,
Pernis apivorus Cuv.). — Jellege: Teste kissé nyúlánk,
fe je és nyaka hosszú toliakkal fö d ö tt, csőre aránylag hosszú,
gyenge, í nem nagyon görbe, véghorga vékony; viaszbőre nagy,
széles és csupasz; orrlyukai hosszúk, némileg fö lfe lé irányul­
nak, de mégis inkább egyenesen fekszenek, alakjuk tökéletlen
f é l ovál, a fö lh a fá s fe lé kiszélesülve; szárnyai hosszúk, de
nem érik el a hosszú f a r k végét, a j . lehel a leghosszabb ;
farka épszélű ; lábai rövidek, csiidei elől fé lig tollasok, hátul
egészen csupaszok; ujjad középhosszuak, karm ai gyengék,
hosszúak, s csak kevéssé hajlottak; a csőr és szem közti tér,
mely a sólyomfélék minden neménél tollatlan, nála. igen tö­
mött s pikkekre oszlott toliakkal födetik. Testét keményebb és
keskenyebb tollak borítják, mint az előbbi fajokét.
Leírása; H ossza 1V2 egész 2 lá b ; röpterje 52— 54
hüvelyk széles. T e ste igen változó színű, többnyire barna,
alól fehéres foltokkal. N éha alrésze fehér, b arn a kereszt­
foltokkal ; farkán 3 széles és több keskeny szalag van.
Szemei ezüstfehérek vagy aranysárgák, viaszböre fekete,
lábai sárgák.
 79

Tartózkodási helye és fészkelése·. Ú gy látszik, hogy

hazánkban kiválóan az A lföldnek D una-, Tisza- és M aros­
menti vidékeire szorítkozik; elterjedése szükkörü és szór­
ványos ; leginkább a kisebb rónasági erdőkre szorítkozik.
A Duna, Tisza és M aros mellékén — különösen füze­
sek közelében — többször láttam e m adarat, sőt fészkére
is akadtam , nevezetesen egy ízben a G y ő r-szig et közelé­
ben az úgynevezett „Pinnyédi e rd ö “-b en ; egy másik
fészkelő m éhészölyvet T orontálm egyében, a K is-Zom bor-
hoz tartozó „Z ugoly“ nevű erdőn észleltem ; fészke az
erdő szélén álló s a marosi kom plejáróhoz közel eső
alacsony fűzfa odvábán volt ; ugyancsak a M aros mentén
és a „Deszki erdő “-ben több éven át feltűnt nekem egy
fészkelő pár, még pedig ugyanazon egy fészek b en ; Sze­
g ed város birtokához tarto zó „M arostő“ sziget füzes
erdejében is fészkelt egy pár, a széles erdei ut mellett
álló alacsony, de igen term etes fűzfa odvábán. Ez o d ú ­
ból tollas fiókm adarat is szedtem ki. P á r évvel ezelőtt
az algyői kom plejáróhoz m integy fél puskalövésnyire
fészkelt egy méhészölyv — egy kis c se rjé n ; e fészek­
ből két fiat szedtem ki, s az öreg to jó t lelőttem , de a
hímet nem sikerült puskavégre kapnom , ám bár h ó n ap o ­
kig a vidéken kószált. — A m éhész-ölyv legkedveltebb
fészkelő helyét több észlelő állítása szerint alacsony fe­
nyők és terjedelm es, de szintén nem m agas tölgy-, v a la -'
mint bikkfák képezik ; adataim azonban ezen állításnak
ellene szólnak, a mennyiben én a méhészölyv fészkét
sokkal többször találtam faoduban (fűz), m int szabadon,
fára r a k v a ; sőt cserjén csak egy ízben. A rra különös
tekintettel látszik lenni, hogy fészke az em beri lakoktól
lehetőleg távol essék, noha vad ászatai alkalm ával nem
ritkán egészen a közelebbi tanyákig elcirkálgat. Fészke
elrejtésére azonban nem fordit valam i nagy gon d o t. —
8o

F á ra ra k o tt fészke nem bizonyít nag y épitö te h etség re:

olyan rongyos tákolm ány az, hogy nag y o b b szélviharok
alkalm ával a tojások rendesen a fa alá po ty o g n ak b e­
lőle. — Fészke a n y a g á t leginkább vékony g ály ák ké­
pezik — m ég akkor is, ha faoduban fészkel; ez esetben
azonban néhány tollacskát is alkalmaz. N éha varjú-
fészekben is költ. E gy H alashoz körülbelől 11/2 órányira
eső aljerdőben m agas sudaru fehér nyárfán találtam
varjú-fészekben költőhelyére, 2 to jással; varjú-fészekben
ezenkívül csak egy ízben találtam tojásait N .-Zom bor vi­
dékén. — A fiatal egyének leginkább junius közepe felé
tojnak; az öregek — melyeknek kész fészkök van —
többnyire m ár május végén. ·— A tojások maximális
szám a 4, normális szám a 2; 3 tojás ritkábban található a
fészekben, mint 2. — A tojások alakban eltérők e g y ­
m ástól : a fiatal m adarakéi rendesen to já s d a d o k , az
öregekéi göm bölydedek. Színezet tekintetében is külön­
böznek: közönségesen kissé fénylők, vörös-barna vagy
fehéres-sárga, ritkábban sárgás-fehér alapszínnel, melyen
barnás-fekete és rozsda-vörös foltok vannak. Az a lap ­
szint néha egyenletes foltok tak arják , melyek olykor a
tojás egyik v é g ét kissé világosabbra hagyják. — A to ­
já so k a t a tojó 3 hétig üli. — A méhészölyv fiait ro v a ­
rokkal táplálja, s csak ha m egerősödtek, hord nekik
m adárfiakat, g y íkokat és ap ró békákat, sőt alkalm ilag
egy-egy darázsfészket is, melyek szétszedését m ár a ki­
csinyek is megpróbáljál·^ miközben pofáikat és alsó te st­
részüket annyira elkenik, hogy a fészekszedő kezéhez
— a szó betüszerinti értelm ében — hozzá tapadnak.*

* E cikket részben szóról-szóra a „Term észettudom ányi K ö z lö n y “ X IV .

kötetében! értekezésem után adom (pag. 24— 26).
 Valódi vagyis v i l l á s f a r k ú ká nyá k
(Milvinae).
A villásfarkú kányák középnagyságút, lágy tollú, karcsú
és nyúlánk testű madarak, kisded fejjel, kis, gyenge, tövétől
kezdve görbült csőrrel, ferdén fekvő orrlyukakkal, rövid pajzs-
kás lábakkal, erőtlen ujjak- és karmokkal. Fejőket hegyes
tollak fö d ik , mint a sasokét; szárnyaik és fa r k u k hosszú,
utóbbi kimetszett (villásj.
A villásfarkú kányák lusta, falánk, útonálló, s annyira
tolakodó, sőt szem telen állatok, ho g y e tekintetben
minden más hazai m adáron tú lte s z n e k ; azonban olyan
gyávák, hogy a barom fi-udvarból egy gyerm ek „k u rh éja“
kiáltása, vagy berzenkedő kotlóstyuk is könnyen elijeszt­
heti őket.
V adászatuk — ám bár inkább az észre mint az erőre
látszik alapítva — mégis elég ügyetlen.
Leginkább csak olyan állato k at tám ad n ak meg, a
melyek képtelenek m agukat védeni ellen ü k b en ; sőt m ég
azt is restellik, és ha dögre találnak, eszükbe sem ju t
más p réd a keresésével fárasztani m agukat. H a ta rtó z ­
kodási helyük környékében elhullott ló v ag y egyéb nagy
állat szagát m eg érzik : lassú szárnycsapásokkal egyen­
ként v ag y párosán húznak a hely felé, s a d ög fölött
csekély m agasságban szép csavarkörö k et vonva, lassan
leereszkednek.
6
82

É hségtől kényszerittetvén, nyulfiakat, k acsák at, fo g ­

lyo k at vadásznak, de h atártalan tunyaságuknál fogva
szívesebben néznek békák és gyíkok után, m ert ezekhez
könnyebben hozzájuthatnak.
Alkalm ilag sok m adárfiat, kígyót, rovart, főleg sás­
k át elpusztítanak, de szorgalm as egerészek is. Olyan
években, midőn az egérfélék különösen nagy számmal
tűnnek föl, a kányák is n agyobb számmal találhatók,
mint - egyébkor, és csoportokban kóborolnak egyik vi­
dékről a másikra, m egszám lálhatlan so k aság o t pusz­
títván el a m ezőgazdaság eme legveszedelm esebb elle­
neiből.
Az em lítetteken kívül az apróbb barom fiakat — fő-
kép a kis libákat — ragadozzák. K ülönösen akkor vesze­
delm esek a kis libákra, midőn fiaik vannak, ekkor ren ­
des jelenségek a libalegelőkön, és u gyancsak dolgot
adnak a pásztoroknak.
Fiaik érdekében sokkal serényebben látnak p ré d a ­
szerzés után mint egyébkor, s néha tú lb u zg ó ság u k k al
életüket is veszélyeztetik.
Ilyenkor g y ak ran m egtám adnak (M. regalis) olyan
állato k at is, a melyek náloknál sokkal erősebbek, minők
a vén nyulak és tyúkok, m elyeket term észetesen nem is
győzhetnek le. Nem eg y kányát láttam m ár kakasok és
tyúkoktól agyonvagdalva.
T ö b b évvel ezelőtt egy tan y a ud v aráb an szemem
lá ttá ra csap o tt le a kánya (M. regalis) egy igen nagy
tyúkra, és igyekezett vele fölrepülni, de h a sz o n ta lan u l;
a tyuk ijedtében futásnak eredt, s hátán a csapkodó
kányával — egyenesen az istállóba rohant, hol az össze­
szaladt béresek b o tta l verték agyon.
Jaj az olyan barom fi-udvarnak, hova o d a k ap a k á­
nya, mivel épen úgy, mint a héja (A stur palum barius),
 83

ellát oda naponként, m ég pedig oly p o n to sság g al min­

dig ugyanazon időközben, hogy e tulajdona m iatt —
mint néhai jeles m adártudósunk, L ázár K álm án g ró f
tréfásan m egjegyzé: inkább beillenék ném ely kis város
toronyórája igazgatójának, mint a harangozó,
Egyik kánya-faj (Milvus ater) a halak ívása idején
csaknem kizárólag h alászattal foglalko zik ; ilyenkor ren ­
desen kiöntések, tav ak és álló vizek közeléb'en üti föl
tanyáját. K örülbelül V2 D -m értföldnyi területen elszórva
található álló vizek képezik v adászati térkörét. Minden
egyes ta v a t bizonyos rend szerint ugyanegy időpontban láto­
gat meg. K isebb vizek halállom ányában rövid idő a latt
föltűnő fogyatkozás észlelhető, a hol a M. a te r űzi v a ­
dászatát, m ert nem csak éhségből, hanem szenvedélyből
is halászik. A viz alá nem tu d ugyan bukni, mint a
halászsasok, m indam ellett csak olyan veszedelm es hal-
pusztitó, mint azok. — K épességei kifejlettebbek lévén,
több erélylyel bir, mint a másik hazánkbeli faj, term é­
szete sem oly tunya, de még hitványabb ú to n á lló ; a
barom fi-udvarokat csak ritkán láto g a tja meg, mégis min­
den tekintetben kártékonyabb, mint amaz.
Érdem es a följegyzésre kányáinkról, h o g y a kisebb­
féle orvm adaraktól a p ré d á t erőszakosan elrabolják, v ag y
pedig addig üzik-hajtják őket, néha rájuk is csapdosván
— mig önként el nem vetik.
A vándor Sólymot (Falco peregrinus) és sasokat nem
merik nyíltan m egtám adni, hanem m indaddig kisérik
őket, mig végre tolakodásuk kiálhatlanná lesz és a zsák­
m ányt önkényt eléjök vetik.
A vándor sólym ot néha ölyvökkel egyesülten k ö v e­
tik, s a mirít az p ré d á ra te tt szert, ad d ig üldözik, fag ­
gatják, mig az m egunva szem telenkedésüket, elveti p ré ­
dáját ; rendesen azután efölött összevesznek a szövetsé­
6*
84

gesek, mely alkalom m al rendszerint az ölyvnél g y ö ngébb

kánya huzza a rövidebbet.
N éha a M. a te r nem csak hogy követi a zsákm ány­
nyal tova röpülő vándor sólym ot, hanem a szó betü-
szerinti értelm ében fönn a légben ú tját állja, amennyiben
nem u tán a röpkéd, hanem m egkerülni igyekszik.
Semmiféle o rv m ad arat sem láttam soha, hogy rá ­
tá m ad t volna a p ré d á já t elerőszakolni akaró kányára. A
bíbic (Vanellus cristatus), a mely noha félelem nélkül se­
regekben veszi üldözőbe m ég a saso k at is, a kányát
óvakodik m egtám adni, sőt közeledtével szavát sem igen
meri hallatni.
A kányák a földön kevésbé m ozgékony állatra a
légből csapnak le, de a földön lépkedve is vadásznak,
valam int a vidék valam ely m agasabb pontján ülve, figyelő
állásból is lesik zsákm ányukat. R endes tartó zk o d ási h e­
lyükről portyázni messzire eljárnak, és naponként nagy
te rü letet kóborolnak be. — Leginkább szeretnek lekaszált
rétek és tarló k fölött lebegve vadászni, mint a réti kányák
(Circi), de vad ászat 'közben m agasabban járnak, mint
azok, körülbelöl 100— 150 lábnyira a föld színétől.
G yakran leszállnak s tova sétálva szedegetik föl a csi­
g á k a t s mindenféle n agyobb b o g arat, szöcskét. Oszszel
— mint a v arjak szokták — nyom on követik a szántó
földm ivest (a M. regalis), szedegetve a csereb o g ár p ajo ­
ro k a t és gilisztákat.
A kányák társaság-kedvelő m adarak lévén, néha
tá rsasá g b an vadásznak, v ag y legalább is egym ás köze­
lében. Fiaik fölnevelése után rendesen apró csoportokba
gyűlve barangolnak szanaszét.
Ú gy látszik, igen szeretnek szunnyadni. M ár a nap
előbukkanóban van, midőn ébredezni k e zd e n e k ; egyik a
másik után száll föl halkan, csendesen s az egerész öiyv
 85

nyávogásához igen hasonló hangjukat hallatva, röpkedik

körül az erdőcskét, fölebb és fölebb emelkedvén, mig
végre egészen eltűnnek a látó-távolból. F ö n t a m ag as­
ban eloszolnak a térség fölött, s nagy k öröket vonva,
egyenként bolyongnak. Délfelé — kivált m eleg idővel —
rendszerint pihenésre térnek, s valam ely kupac- v ag y
buzakereszt (vontató) stb. tetejére szállva, órák hosszat
elgubbasztanak, ha békén hagyatnak.
K ésőn térnek nyugalom ra, rendesen csak alkonyat
felé, sőt egyesek késő estig is kim aradnak szokott erde-
jöktöl. A hazatérők rendszerint halkan repülve érkeznek
egyik a másik u tá n ; az erdőben minden egyesnek meg
van a m aga fája, melyen hálni szokott.
R öptűk általán lassú, de könnyed és k itartó ; szár­
nyaikkal ritkán lebbentve, m integy úszva haladnak, szár­
nyaikat igen szétfeszítve és m ereven tartják. F arkukkal
sokkal nagyobb tevékenységet fejtenek ki.
Igen bélyegzi a kányákat kim etszett (villás) farkuk,
a mi m ég röptűkben is ism ertető jelül szolgálhat.
A kányákat ott, hol túlságosan elszaporodtak, nem
á rt kissé fogyasztani. B agoly-gunyhóból legsikeresebben
v adászhatok; alig van orvm adár, mely oly ham ar lejönne
a bagolyhoz, mint a kánya.
T úlságosan pusztítani a k ányák at nem tan ácso s,
addig pedig, mig erdőn, mezőn barangolnak, k ár ő k et
bántani, de a faluba és ta n y ára bejáró kom m enciós
csibe- s liba-tolvajokat nem á rt ledurrogatni.

Gén. 14. MILVUS Savig. KÁNYA.

A két testvérhon h atárain 2 faja fordul elő :
i. A közönséges kánya (Falco milvus Linn., Milvus
ictinus Sav., regalis Roux). — Jellege: A 3. lehel a leg~
86

hosszabb, az i. és a 7. a legrövidebb, ezek egyenlők; a 2.

sokkal hosszabb mint a 6., s a 3. mint a 4 .; az /., 2., 3.
és 4. lebel vitorlájának belszéle kimetszett, a 2., 3. és 4. lehel
vitorlájának külszéle is kimetszett; az 5. lehel kiilszéle igen
kevéssé szintén ki van metszve; a szárnyak a fa r k villája
kezdetéig érnek; a f a r k mintegy 3 — 4 hüvelyk mély villát
ábrázol; lábai erősek, estidéi fé lig tollasok.
Leiräsa: H ossza 2 láb ; röpterje 4 3/4 láb széles. -—
Feje és nyaka fehér, hosszas b arna foltokkal. Egész teste
rozsdavörös feketebarna vonalakkal és sávnyujtványok­
kal ; leblei fekete végűek, farka rozsdavörös, gyakran
sötétbarnával szalagozva. V iaszbőre és lábai sárgák.

2. A ha/lesö kánya (Falco m igrans Bodd., a ter Gm.,

Milvus korschun* Sharpe). — Jellege: 4. vezértolla a leg­
hosszabb, az i. a legrövidebb, a 7. hosszabb mint az /., a
2. mint a 6., a 3. és 5. majdnem egyenlő hosszú; az 2.,
3., 4. és 5. lebel vitorlájának belszéle kimetszett, a 2., 3., 4.
és 5. lebel vitorlájának külszéle is kimetszett (élesen), úgy
szintén a 6. lebel külszéle is; a szárnyak a fa r k végéig ér­
nek, utóbbi mintegy Η /2 hüvelyk mély villát ábrázol.
Összehasonlító adatok; A M . ictinus csőre erősebb és
m agasabb, tov áb b á nem oly nagy, s nem képez oly
hosszas ho rg o t, mint a M . korschuné. * * A M . inctinus
csüdei félig tollasok, a M . korschunéi egészen csupaszok,
s durva (elálló) pikkelyekkel boritvák. M indkét faj testét
fedő tollak keskenyek, arán y lag azonban a M . korschun
tollai keskenyebbek, s a farka szélesebb.
Leírása: H ossza 21— 23 hüvelyk, röpterje 48— 50
hüvelyk széles. Feje és nyaka fehér, sö tétb arn a hossz­

* A ccipiter korschun, Gm., X . Comm. P etro p . X V . p. 444 (177 1)·

** A M. korschun csőre a horgánál (hegyénél) erősebben van kimetszve,
m iáltal fogai tisztábban kivehetők s a csőr hegye (véghorga) hosszabb alakot nyer.
 87

fo ltokkal; eg y éb testrészén leginkább sö tét-b arn a szin az

uralkodó — főleg fiatal e g y é n e k n é l; lebegtyüi b arn ás­
fekete végűek, alól fe h é rek ; farka 8, egész 11 szalaggal
csíkolt, vagy csak egyszínű fekete. V iaszbőre és lábai
sárgák.
Tartózkodási helyük és fesz kelésük: A M . ictinus lak­
köre hazánkban kiválólag az Alföld, és itt is egyik vi­
déken gyakoribb, mint a másikon. Például egész H ajdu-
m egyében közönséges (különösen D ebrecen környékén),
m ár B ács-B odrogm egyében kevésbé. Nem ritka Szabolcs-
m egye némely részében sem, B ékésben m ár jóval g y é ­
rebb, valam int Pest-Pilis-Solt-K is-K unm egyében ; itt csak
a délkeleti részeken — főleg H alas \ddékén — tűnik föl
valamivel g y a k ra b b a n , mint a m egye egyéb részein.
C songrádban igen ritka m adár lehet, m ert e m egyében
6 év a la tt egyetlen példányt sikerült csak fölfedeznem.
A C songráddal szom szédos m egyékben is elég ritka,
kivéve Jász-N agy-K un-Szolnokm egyét, Zala-, Som ogy-
és V asm egyékben néha évekig nem található, azután
ismét föltűnik itt-ott, főleg S zigetvár környékén. H onunk
többi részein leginkább a vándorlás alatt tűnik föl, néha
apró csoportokban. A vonulás a la tt egyes egyének h e ­
gyes vidékeket is m egérintenek. — Ú gy látszik, a M.
ictinus a síkságokat kedveli; azért ragaszkodik A lföldünk
rónáihoz, különösen az olyanokhoz, a melyeken csak
itt-ott van egy kisebb erdő, facsoportok v ag y hom okos
talajú aljerdő, elegyítve m agasabb fákkal. K ülönösen
falvak közelében szokta ta n y áját fölütni, honnan egészen
a falu alá — sőt a faluba is — b e láto g at élelem v é ­
g e tt. A nagy erdőterületeket nem kedveli ; hegyes vi­
déket épen nem ; ilyen helyen fészket sem rak, m ert
vadászati térkőre a kaszálók és m ezőségekre szorítko­
zik. K ülönösen előjő ott, hol összefüggés nélküli erdő-
88

csoportozatok közelében nagy terjedelm ű legelők — főleg

liba-legelők vannak. — A M. korschun honunkban sokkal
ritkábban fordul elő, mint a M. ictinus; azonban ez a
faj m ár nem annyira az Alföld m adara, mint a M. icti­
nus. — Á m bár ez is a síkság m adaraihoz szám ittatik,
nálunk mégis inkább erdőlakó ; és pedig az olyan erdő­
ket lakja, melyek vizek mentén vag y tav ak és rétek k ö ­
zelében vannak. A n ag y erdőket ez sem kedveli; ilyenek­
ben fészket sem rak. V adászati té rk ö ré t főleg a rét és
vizek melléke nyújtja, de a síkság is, ám bár ritkábban.
— Mindkét faj vándorlásának ideje ápril és o k tó b er
hónapokra esik. — A M , ictinus kisebb-nagyobb c so p o r­
tokban, g y akran más orvm adarak társaság áb an utazik ;
de ritkán elegyedik közéjük. — A vonulás a latt mind­
k ét faj hűségesen összetart, de a velük szövetkezett
id egeneket sem hagyják el. A M. ictinusnak nagyobb
hajlandósága van a tá rs a s á g h o z ; a M. korschun m ár nem
oly társaságkedvelö. — A M . ictinus fészkelésmódja a
M. korschun-étöl tö b b tekintetben különbözik. — A k á­
nyák fészkelési viszonyait illetőleg megfigyeléseim sok­
ban különböznek ifj. L ovassy S. ur m egfigyeléseitől.* —
A M. inotinus leginkább m agánosán álló m agas fákon,
erdei tisztások, főleg pedig olyan legelők és m ezőségek
közelében, a melyek a falvakhoz közel esnek, de kis
terjedelm ű erdőkben is fészkel. A M. korschun fészkét
m agas erdei fákra rakja — kizárólag vizek közelében,
de leginkább az erdők szélén. N ag y erdőkben ez sem,
azonban a falvak közelében levő erdőcskékben szintén
előszeretettel fészkel. — A M . ictinus ápril közepétől
v ég éig ; a M. korschun ápril v é g eid é tő l május első
feléig tojik. — Fészkük száraz ágakból van építve ;

* V. ö. „T erm észettudom ányi K ö z i.“ V II. kötet, m — 114. lap.

 89

elég· nagy és külseje néha valam i agyagfélével van

körültapasztva. — Az egész építm ény alap ját tö b b szö r
néhány keresztbe te tt nagyobb száraz á g d a ra b képezi.
— A II. /ctínus igen gyakran nem is épít, hanem alkal­
mas helyen lelt héja (A stur palum barius) v ag y ölyv (Buteo
vulgaris, A rchibuteo lagopus) fészkét használja föl. —
A M, korschunt csak egy ízben láttam olyan fészek
birtoklásában, m elyet nem m aga ép ített (Pandion fészek­
ben). — M indkét faj fészkét állatszőrrel, m ohával, szal­
mával s tö b b effélével — főleg pedig papiros- és ro n g y ­
darabokkal bélleli ki. Ez a béllés néha kiállhatlan b ű zt
terjeszt. — A M , ictinus fészkében néha valóságos irat-
és ujságdarabok gyűjtem énye található.* — A M . ictinus
leginkább 2, ritkábban 3, igen ritkán 4 to jást to jik ; a
M. korschun 3 v ag y 4 tojást rak. - - A M. ictinus tojásai
érdesek s fénynélküliek; alapszínük sárgás- v ag y szürkés­
fehér, többször m észfehér v ag y zöldesfehér. Az alapszí­
nen vörös vagy rozsdavörös foltok és egyenes vonalak
láthatók. — A M . korschun tojásai kisebbek, m áskülön­
ben alak tekintetében a M. ictinus-éval m egegyeznek s
szintén fénytelenek és érdekesek. T ojásainak színe ren­
desen sötétbarna, ritkábban fehér vagy zöldesfehér szinü,
de akkor is leginkább n agyobb sö tétb arn a foltokkal,
ritkábban rozsdavörös rövid karcokkal van m egrakva.
— A tojásokat m indkét fajnál a nőstény üli és 3 h ét
a latt költi ki, de a fiókákat közösen táplálják egerekkel,
békákkal és m adárfiakkal. — A fiák arán y lag sokáig
m aradnak a fészekben, sőt ha el is hagyják, m ég ak k o r
is hosszabb ideig istáp o ltatn ak szüleik által s egészen
a vándorlás ideje beálltáig e g y ü tt m arad — v ag y leg-

* É vekkel ezelőtt T orontálm egyében egy kánya fészkét vizsgálván, találtam,

abban a „ H o n “ és egy szerb újság m integy négyszöghüvelyknyi darabját, továbbá
egy jó nagy hentes-szám lát. E g y m ásik fészekben egy egész levélboritékot.
90

alább egym ás közelében tartózkodik — az egész család.

A fészken ülő kányák folytonos éberség et fejtenek ki,
a zé rt az em bert m ár messziről észreveszik, gyorsan el-
hagyják a fészket és a m agasban a fészek fölött rep-
desnek.*

* E cikket részben szóról-szőra a T erm . tud. K ö zlö n y XT. kötetében! é rte ­

kezésem után adom (pag. 354— 357).
 9i

R é t i - k á n y á k (Circiiiae).
A réti- vagyis bagoly fejű-kányák, vízi v ad ászati
szem pontból tekintve, egyikei a legkárték o n y ab b r a g a ­
dozó m adaraknak, melyek a vizi és m ocsári szárnyasok
tojásai és fiókái közvetlen pusztítása által, kivált a
kisebb vadászati területek vadállom ányára nézve, fölötte
veszedelmes, sőt néha majdnem végzetes h atással vannak.
A lakra nézve az Astur, Accipiter és különösen a
Miivus nemüekhez hasonlítanak, az utóbbiakhoz karcsú
nyúlánk testük, lágy tollazatuk és hosszú, keskeny s hegyes
szárnyaiknál fo g va i s ; tollazatuk színezete azonban igen
eltérő és egészen más. Az eltérés főleg ab b an áll, h o g y
a réti-kányák tollmeze a Milvusok eg y ö n tetű sö tét szí­
nével ellentétben a legélénkebb színekkel, főleg és tul-
nyom ólag fehérrel, rozsdasárgával és többé-kevésbé
világos pörnyeszinüvel van m egbélyegezve. — Ez a
háromféle szín — a Pygargus kivételével — a többi réti­
kánya fajokra nézve kizárólagosan jellemző és más ra g a ­
dozó fajokkal szem ben biztos m egkülönböztető jelt képez.
— A P y g arg u s színezet tekintetében kevéssé té r el a
Milvusoktól, különösen a nőstény, melynek tollazatszine
majdnem ugyanazonos a villásfarkú kányák typus-alakja-,
a M ilvus ictinus (regalis)-éval.
Em lített jellemző tulajdonságuktól eltekintve, van a
réti-kányáknak még eg y különös és közös ism ertető
9 2

bélyegük, mi biztos m egkülönböztető jelt képez, mivel

a többi sólyom féléknél nem fordul elő s ez: óagolyszerii
arculatjuk, mi. onnan van, hogy szemük körén, illetőleg
fejőknek mindkét oldaláról a nyakra félköridomban örves
tollazat (úgynevezett tolifátyol) húzódik le, mint a baglyok­
nál, minek következtében föltűnően hasonlítanak is a
baglyokhoz. Éhez csatlakozik a tollazat lág y ság a s azon
körülm ény, hogy a két szem szem betűnően egym ás felé
dűl, azaz elölről tekintve, az arcnak k erek d ed ség et köl­
csönző tolifátyolban m ár majdnem egy síkban áll, tehát
látóköre mind a kettőnek szinte közös, mint a b a g ­
lyoknál.
M egjegyzendő, hogy a ragadozó m adarak szemei
elhelyezésénél fokonként jelentkező am a fordulat, hogy
a szemek kissé egym ás felé dűlve, kevéssé már előre is
tekinthetnek, a sólyom nál és vércsénél kezd jelentkezni
s ez a tulajdonság a soron végig fokozódik. íg y a réti­
kányáknál. V égre a baglyoknál befejezést nyer.
M egjegyzendő még, hogy a réti-kányáknál a sze­
mek szerkezete s majdnem egészen közös látóköre, épen
úgy, mint a fül szerkezete is átm enetet képez a bag-
Ivokhoz. — És ez s a föntebb em lítettem hasonlóság
a baglyokhoz nem pu szta analógia, hanem olyan, a mely
valódi rokonságra m utat. — E gyébiránt a fajok fejbon-
colatának minden a d a ta — nagy fülnyilásukkal e g y ü tt
(mely arán y lag n ag y o b b mint a többi sólyomféléknél,
minek következtében a kicsiny, to jásd ad s elszórt s csak
a szemek alól eredő toliakkal ta k a rt fülü éjjeli rag ad o zó
fajokhoz különösen igen közel állnak, minek nyom ait a
vázban is látni) kétségbevonhatlanul föltüntetik és b eig a­
zolják a baglyokkali rokonságot. És mégis, ennek dacára,
erre a m ódszer-csináló ornithologusok nem sok tekin­
te tte l látszanak lenni, sőt egyném elyik, úgy látszik, é g é ­
 93

szén figyelmen kívül hagyja. P edig a Cuvier b á ró útm u­

ta tá sá t követve, illetőleg az összehasonlító bonctan szem
elő tt tartásáv al lehetetlen, h o g y ily szem betűnő és fon­
to s a d a t kikerülhesse a százszemű, m indenre a leg ap ró b b
részletekig kiterjedő figyelmet. — P éldául Svainson a
baglyoktól távol az ölyvökhöz (Buteoninae), K au p szintén
távol a baglyoktól, de igen helyesen m ár egy külön
alcsalád b a (Circi), hanem az Ictinia, Nauclerus, E/anus és
Milvus nemek közé beszúrva, to v á b b á Sharpe az A sturi-
naekhoz osztá be a réti-kányákat.
Cuvier báró m ár helyesebb fölosztást követ, am en­
nyiben a C ircinaekat következetesen, de szintén egy más
nem közb eszu rásáv al: a Serpentariussal, a b ag ly o k elé
helyezi. K ülönben ezt G ray is teszi, és szintén külön
alcsaládba, hanem a Melierax, Polyboroides, Serpentarius
és Strígiceps-szel egy társaságban. P ed ig eltekintve attól,
h o gy a M elierax valóságos karvaly, és a Polyboroidesek
egy külön —■ az összehasonlító b o n ctan t szem előtt
ta rtv a — a C ircusoktól távol álló felekezethez ta rto z ­
nak : a Serpentarius semmiféle, m ég csak távoli rokon­
ságban sem áll a réti-k án y ák k al; a Strigiceps nem nem,
hanem a Circus genus B onaparte által csinált subgenusa.
A réti-kányák kisebb tyuk n ag y ság ú m adarak. T o lla­
zatban igen hasonlítók egym áshoz. — A fajokat azon
rendkívüli variábilitás miatt, m elyet a to llazat színezete
m utat, nem könnyű egym ástól m egkülönböztetni. Ennél­
fogva a színezeten kívül, a determ inállásnál még a vezér­
tollak vagyis leblek beosztására, illetőleg azoknak egy-
mássali hosszasági viszonyaira is súlyt kell fektetni, m ert
ez igen segíti a m eghatározást, sőt g y ak ran a legbizto­
sabb oszlopát képezi, m ég igen fiatal példányoknál is.
Csőrük gyönge (azaz kicsiny és vékony), két oldalt
össze van nyomva, felső kávája tövétől kezdve hajlított, ^ szembe-
94

tünőleg igen görbült, mint a karvalynál, de nem bír éles

Jogszerű nyujtv dny nyal, hanem néha mindenik oldalán egy-egy
tompa, alig szembeötlő csipkével. — A z orrlyukak egyenesen
fekvők, oválisok vagy tökéletlen félhold-idomot képeznek. Ä
viaszbőr hosszas, előrenyomuló és lenyomott, két oldalt serte-
J éle szálakkal van takarva, melyektől az orrlyukak nem igen
láthatók. —■ A csőr tiilök-féle és színű, nem ritkán fénylő
és finom. A viaszbőr és a szivárvány hártya élénk szint
játszik. — Alszáraik Jöltünően magasak, gyengék (vékonyak)
és csupaszok (pajzsoltak). — A hosszú lábak rövid és vékony
ujjuak, melyek kevéssé hajlított igen hegyes, karmokkal van­
nak ellátva.
H osszú lábaik által kevéssé a Serpentarius (afrikai
kigyász-sas) nemhez közelítenek ; rövid ujjaik pedig a
Circaetus-okra em lékeztetnek, m elyeknek szintén hosszú és
rövid ujjú lábaik vannak. Ez a hasonlóság azonban
puszta analogia, mely igen távol áll attól, hogy belőle
rokonságra lehetne következtetni
A réti-kányák tollkoszorujára vonatkozólag még
m egjegyzem , hogy az némelyik fajnál csak az állig,
m ásoknál pedig egészen az áll alá terjed, félköridom ban
övezvén a szem eket, s a nagy fülüregektől kezdve a
nyakat is. — A tolikoszorú azon részét, mely a fület
ta k a r ja : tetszés szerint szétterjeszthetik, azaz fölem elhe­
tik és ismét lelapithatják mint a baglyok, minek k ö v et­
keztében kitűnő hallásuk van.
L eirt arctollazat többé-kevésbé 'szegényesebb, mint
a baglyoké, némelyik fajnál azonban közelítőleg hason­
latos, elálló s fátyolszerüleg szövevényes képződm ény,
minő a baglyoknál látható.
Az alszárakra vonatkozólag m egjegyzem , hogy elő-
részük többé-kevésbé szabályos négyszögü, hátsó részük
pedig főleg ötszögü (és hatszögű) lapocskákkal· van
 95

födve, ugyszinte a mellső felük is, de itt igen aprók

által.
A középujj a külsőnél jóval hosszabb. A hüvelyk­
karom körülbelül eg yakkora n ag y ság ú , mint a mellső
ujj karm a; a közzépujj karm a a mellső felén két m élye­
dés által hosszában osztott és élesített szélű. — A láb ­
fej s az ujjak külső és mellső oldala igen apró, szabály­
talan alakú pikkelyek által van borítva.
Ö sszetett helyzetben levő szárnyaik hegye eléri a
fark hegyét, vagy csak valam ivel rövidebb. Az elsőrendű
evezőtollak vagy leblek (vezértollak), melyek a szárny
hegyét képezik: 24— 25 tollat számlálnak, melyek közt a
3. vagy a 4. a leghosszabb; az 1. arán y lag legrövidebb.
N ag y ság ra nézve a fajok m eglehetősen m egegyez­
nek. H osszaságuk a 23 hüvelyt nem haladja meg, de
! V3 lábon alól nem m arad. A hímek mindig kisebbek,
s minden tekintetben gyöngébbek, mint a nőstények.
A Circus genust a végletekig menő szörszálhaso-
gatás, a minden m ódon fajt hajszolni ak aró szató csk o ­
dás többféleképen szétd arab o lta s fölállított benne
3, sőt 4 alném et. — A zonban anélkül, h o g y erre ref­
lektálni akarnék, csak idejegyzem , ho g y K au p (Classi­
fication der Säug, und V ög. 1844.) m ag áb an a Circus
genusban egy külön Circus subgenust(i) csinált (pag. 113.)
i.'s alkotá a Glaucopterix-e.t (pag. 113.), mely egyedül a
lehleknek egym ássali ingékony hosszasági viszonyára és
a kevéssé kitűnő fátyolra van alapítva ; s ty p u sa a Cir­
cus pygargus (Linn.). K ésőbb K aup -hozzáadta még a
Circus-, vagy ha jobban tetszik: Strigiceps pallidus (mac-
rurus) fajt (Contr. Orn. 1850. p. 58.).
En, főleg a réti-kányák nyelvalkatát véve tekintetbe,
két genust különböztetek m e g : a Pygargust és Circust.
Indokolható alnem eket azonban nem látok.
g6

A réti-kányák igen ravasz, kiváncsi, élősdi, szem ­

telen és g y áv a állatok. A baglyok tem pója szerint nagy
hajlam ot m utatnak a rejtőzködésre, s igen szeretnek el­
bújni, különösen éjszakára, midőn a legsűrűbb vetés
közé vagy a n ádasba veszik m agukat. R övid pihenésre
valam i k ő d arab o t, hantot, zsom békot v ag y más kiemel­
kedést is igénybe vesznek, de ritk á b b a n ; fára soha nem
szállnak, de a rétszéli apró-cseprü bokrokon szívesen
elidőznek; valószínűleg a p ré d a kilesése céljából.
L egkedveltebb táplálékukat m adártojás, és röp-
képtelen fiatal m adarak képezik; de g y ak ran láth atn i
ő k et — főleg estefelé — eg ér és béka után is kapkodni,
m elyeket a földről kapdosnak föl, m ert repülés közben
— úgy látszik — nem képesek zsákm ányt m egragadni.
— A földön való vadászatban m ár sokkal ü g y e se b b e k ;
olyan ügyes futók, hogy bárm ely g y o rsan iramló p a t­
kányt, eg eret v ag y fiatal szalonkát is elfognak. E g y é b ­
iránt mint a kányák és ölyvök, szintén csak köny-
nyen m egkerithetö állatokra vadásznak, főleg o ly a­
nokra, a melyek a vizen v ag y a földön lassan m ozog­
nak, ülnek v ag y másznak. A d ö g ö t nem érintik, de ha
vadásztól m egsebesített m adárra, elbetegült ap ró b b b aro m ­
fira v ag y bárm iféle védelem re képtelen kisebb állatra,
to v á b b á eld öglött apró m adárkára találnak, azt nem
hag y ják ott. Szükségből békákkal s n ag y o b b rovarokkal
is b e é rik ; ezen kívül őszszel sok eg eret elem észtenek. —
N éha a rétszéli tan y ák tó l messzire elkalandozó g y öngébb
csirkéket is m egtám adják.
A déli időszakot kivéve --- midőn pihennek — n ap ­
felkeltétől kezdve naphosszat m ozgásban vannak. —
A vadászatnál — úgy látszik — kitűnő hallásuk n ag y
szolgálatot tesz nekik. Szinte hihetetlen, h o g y estenden
mily n ag y távolból képesek a legcsekélyebb zajt vagy
 97

neszt — m elyet egy sunnyogó béka, fütetö egérke v ag y

szaladgáló m adárka okoz — fülre kapni, és erről az illető
állatot a legpontosabban föl is találni.
A p réd a könnyebb kilesése v é g e tt mindig alacso ­
nyan repülnek, s minden percben lecsapnak, mint a csérek
(Sterna), s láth ató an a viz- v a g y földszinéről szedik föl
prédájukat.
Mikor a vizi, m ocsári és mezei m ad arak költenek,
majdnem kizárólag tojással táplálkoznak, b á r néha igen
fáradságosan jutnak is hozzá. A szemes vizi és m ocsári
vad ugyanis iparkodik fészkét előlük lehetőleg jó l elrejteni,
persze sokszor haszontalanul, a mennyiben a m adarak
között nagyobb k u ta tó nem igen van, mint ezek.
Midőn a mezei, vizi és m ocsári m ad arak a költést
bevégezték s kicsinyeik vannak, akkor élik a réti-kányák
arany napjaikat, szörnyű p usztítást vivén véghez a m ég
repülni nem tudó szárnyasokban.
A réti-kányák közül külön kiemelem a C. aerugino-
sust, mely a leghaszontalanabb és legvérszom jasabb zsi-
vány valam ennyi között. Ez a m adár nem csak hogy
veszedelmes fészek-fosztogató, hanem em ellett m ég k á r­
tékony halpusztitó is, és olyan falánk, h o g y a kisebb
m ad arak at tollastól, m indenestől elnyeli.*
E ttől a rag ad o zó m adártól különösen a szárcsák
és vizi tyúkok kim ondhatlanul félnek, melyek h a a v e­
szélyt észreveszik, csapatostól igyekeznek a sik vízre
jutni, hol viz alá bukva kerülik ki a veszélyt.
A honunkbeli réti-kányák közt ez a legravaszabb,
em ellett ügyes, s igy nagyban fölülmúlja fajtársait. H a

* Évekkel ezelőtt a Balaton partján kora hajnalban lőttem le egy C.

mely a magas fűből röppent föl. Szájából egy f ü r j - í ő látszott ki, s
a e r u g in o su st,
midőn otthon fölboncoltam, még két, teljesen ép — röpképes — fürjet találtam
gyomrában.
7
98

valahol lövést hall, rö gtön o tt terem , azon alatto m o s

utógo n d o lattal, hogy az elejtett v a d at elorozhassa, ami
nem egyszer sikerül is neki. M ár előlem is nem egy
sneffet v ag y kisebb ru cát k a p a rito tt el e gonosz m adár.*
A többieknél nem tap asztaltam ilyen tulajd o n ság o ­
k a t ; k étség et sem szenved azonban, hogy a v ad ászt
ezek is ismerik, és hogy a lövések jelen tő ség ét tudják,
m ert a mint a vadász elhagyja lesöhelyét, azonnal ott
terem a közelvidék valam ennyi réti-kányája és a k örnyé­
k et nagy figyelemmel k u tatják át, a m egsebzett v a d a ­
k a t keresgélve.
A réti-kányák rö p te annyira jellemző, hogy a m adár­
ismerő a legnagyobb távolból is képes erről őket biz­
to san fölism erni; a mennyiben egy honunkbeli o rv m ad ár­
nak sincs oly sajátszerü szárnym ozgása mint nekik. R öptűk
általáb an nélkülözi a roham os je lleg et s különösen kitűnik
határozatlan iránya m iatt. — C savarogva m ajd előre, majd
m eg oldalirányban repkednek, s gy ak ran visszakerülnek
eg y m ár elh ag y o tt bizonyos pont fölé. Legjellem zőbb az,
hogy szárnyaikat repülés közben egészen a lepkék
m ódjára tartják, szárnyaik h eg y ét m agasan ta rtv a te stü ­
kön. A m agasba ritkán em elkednek, s nincs szokásuk­
b an fönt a légben örvényelni, mint a sasok-, kányák-
és ölyvöknek. Á ltalában rö ptűk alanti, s nem sokkal
m ag asab b azon mezei v ag y vizi növényzetnél, a mely
fölött h a la d n a k ; csak akkor em elkednek kissé m ag a­
sab b ra : ha nem vadásznak, hanem egyik tó tó l vagy
ré ttő l a másikhoz húznak.

* Megjegyzem, hogy sok ragadozó madárnak szokása a lelőtt vadat elorozni

a vadász elől. A v é r c s e — néha a karvaly is — nyomon kiséri a kaszást vagy a
fürjésző vadászt, hogy a kivert f ü r j e t megfoghassa, vagy a lelőttet ejthesse hatal­
mába. — A vércsétől azonban néha a nálánál is kapzsibb s z a r k á k elveszik a für­
jet, vagy pedig félköridomban körülvéve — addig boszantják, mig ott nem hagyja.
 .99

A réti-kányák általában igen kiváncsi állatok lévén,

g y akran kézre jönnek s könnyen lö h e tő k ,. kivált délfelé,
midőn igen bevárják az em bert s a locsogok füvei- v ag y
a nádasok széleiből keledeznek.
' V adászatuknál nem szükséges valam i különös előre-
vigyázással élni, mivel m ég ha az egyik csővel elhibáztat­
ta k is", sem m utatnak valam i n ag y ijedséget, s nem n a­
gyon igyekeznek a vadász közeléből odébbállni.
B agoly mellől lőni m ég nem próbáltam őket ; de
azt mondják, hogy nem igen jönnek le a b a g o ly h o z (?).
s·;

Gén. 15. P Y G A R G U S Auct. Ö LŰ.

A két testvérhon határain 1 faja fordul elő :
i. A mocsári ölü (Falco aeruginosus Linn., Circus
aeruginosus Savig., P y g arg u s aeruginosus Auct.). T e s t­
szervezete erősebb valam ennyi faj rokonáénál, m elyektől
kitűnő n ag y ság a és sajátszerű színezete által is első
tekintetre m egkülönböztethetjük.
Jellege: A j . lehel a leghosszabb; az 1. rövidebb .mint
a 6.; a 2. akkora hosszú, mint a 4 .; a j . valamivel hosz-
szab mint a 4 .; az /., 2., j . és 4. lehel vitorlájának bel-
széle kimetszett; a 2., 3., 4, és 5. lehel vitorlájának külszéle
lenyesett. Csűre erős, tőben majdnem egyenes s oldalról aránylag
összenyomottabb*, és kevésbé görbült, mint az előbbi fajoké,
azonban tökéletesebb idomú, hosszabb s aránytalanul erősebb
a véghorga; viaszbőre lenyomott, szélei magasan állnak a
csőr összetétele fö lö tt; orrlyukai menetelesen fekszenek és igen
nagyok, felső részük kiszélesül, alsó részük bemélyed; a csőr
és szemközti tér gyér, de selyemfinomságú szőrszálakkal van
benőve, melyek a csorr tövénél kissé megnyúlnak, de nem
simulnak a viaszbőrhöz, hanem fölemelkednek s a homlok
* Szélei, vagyis oldalvágányai k ö z é p tijo n kissé kidudorodnak.
7*
IOO

irányába visszafelé hajlanak. — Tollfátyla (hely es ebben

nyakörve) igen tökéletlen, alig kivehető, sőt néha teljesen el
is mosódik. *
Jegyzet; nyelve m egnyúlt, keskeny, fokozatosan he­
g y esed é s a végén igen hegyes. A nyelvszélek m agas
em elkedése folytán a nyelv egész hosszában három szögű
( \J idomú) m élyedés (csatorna) tám ad. H a a m adár
szárnyainál fogva kézbevétetik, nyelvét azonnal tövestül
együtt kiölti. A nyelv alakja ekkor egy erősen lefelé
kunkorodó, tövénél kiszélesült, szétvált és ro jto zo tt saját-
szerű szívó készülék- szerű s oly benyom ást tesz, mintha
egy végtelen hosszú utónyelv folytatását képezné. M eg­
jegyzem , hogy a tulajdonképeni nyelv a m adár által
egész végiében kicsüngesztetik, és ped ig annyira, h o g y
a nyelv-tő, illetőleg a ro jto zo tt rész egészen az al-csör
alá kerül.
Leírása: H ossza 21— 23 hüvelyk; röpterje 48— 50
hüvelyk széles. Színezete egyszerű, de szép. Feje fehér
v ag y sárgásfehér, barnával csikóivá, v ag y sárg ás k ö r­
rajzokkal rakva. T este felül sötétebb, alól világosabb
rozsdabarna v ag y rozsdavörös színű, szárnytövén és mel­
lén világos-sárgával. A hím evező- és korm ánytollainak
nagyrésze ham vas. Az öreg hím fölrésze nyers kávébarna.
A két ivar viaszböre és lábai sárgák, a fark szalag-
nélküli.
Tartózkodási helye és fészkelése: A m ocsáros vidéke­
ket lakja. T estvérhazánkban a kiterjedtebb ingoványok
körül, különösen nádasos tav ak és lápok környékén kö­
zönséges jelen ség ; de kedveli az olyan terü letek et is,
hol a tav ak v ag y rétek füzesekkel szegélyezvék, v ag y
azok belsejében szétszórt füzes erdők és cserjések létez-

* Tollkoszorui csak áliáig terjednek.

 ΙΟΙ

nek. N ag y és lapos fészkét leginkább füzbokron — mely

ά tó vizében áll — rakja, és pedig lehetőleg a környező
füzesek 'tófelőli szélén. T alálhatjuk m ég fészkét kiterjed­
te b b vetések k ö zött a földön, de valam i em elkedettebb
dom bocskán, to v áb b á bokrok s cserjék (fűz) a la tt is, de
m indig m ocsárok és n ád astav ak környékén. Fészkét le g ­
inkább nádból rakja, ritkábban káka, sás és egyéb vízi
növények különböző részeiből. Igen jellemző, h o g y fészke
a legtöbb esetben mohával van kibéllelve. Á pril végén
v a g y május elején költ. T ojásainak szám a 3— 6. A to jás­
héj külső fölszine sima, kissé fénylő, zöldesfehér szinü,
minden folt nélkül. T ojásait a nőstény 20 napig üli.

Gén. 16. CIRCUS Lacép. (Strigiceps Bp.) RÉTI-

KÁNYA.
(Nyelve rövid, laposas, tompa; fölül egy vékony barázda által hosszába osztott.)

A két testvérhon határain 3 faja fordul elő:

i. A kékes réti-kánya (Falco cyaneus Linn., Circus
cy aneus Boie, Strigiceps cyaneus Bp.) — Jellege: A z
1. lehel (mely aránylag igen rövid) hosszabb mint a 7. ; a
2. akkora hosszú, mint az 5 .; a 3. valam ivel rövidebb, mint
a 4., mely a leghosszabb ; * az /., 2., 3. és 4. lebel vitorlá­
jának belszéle tompán k i van metszve, a 2., 3 .' 4. és 5. lebel
vitorlájának külszéle lenyesett ; fa r k a könnyedén kerekített, a
szárnyak elérik annak végét; felső farkfedő tollai tiszta
fehérek. Szemeit elvált toliakból álló fá ty o l környezi, mely
élőiről tekintve, arcának kerekdedséget s bagoly szerit tekintetet
kölcsönöz.**
Leírása: H ossza 15— 17 hüvelyk, rö p terje 40 h ü ­
velyk széles. — Az öreg him fölül világos-ham vas v ag y

* A 3. és 4. lebel gyakran egyenlő hosszú és a 2. valamivel rövidebb

mint az 5.
** Tolikoszorúi álla á ld terjednek.
102

világoskék-szürke, n y a k a barna, fehér csíkokkal ; farka

világos-szürke, néhány sötéteb b széles szalag g al; h a t
egym ásután következő vezértolla fekete, szürke vagy
fehér tö v v e l; a többi pörnyeszürke. Alsó testrésze fehér.
— Az öreg nőstény fölül fakó v a g y sö tétb arn a, ro zsd a­
sárg a — néha vöröses-fehér — sze g é ly ek k e l; szemei
fölött fehér csíkok vannak. Alsó testrésze ro zsdasárga,
b arn a n y ú lv á n y o k k al; szárnyai alól szalagzottak. Farkán
4— 5 sö tét szalag van, v ag y fölváltva barn áv al és rozs­
d asárg áv al csíkolt. — Fiatat egyének ö reg nőstényhez
hasonlítanak. — A két ivar viaszbőre és lábai sárgák.
Tartózkodási helye és fészkelése: A m ocsáros helyeket
lakja, honnan messzire bekalandozza a g ab o n ás vidéke­
ket. H azánkban a kiterjedtebb m ocsárok körül, különö­
sen az Alföld ingo ványai és lápjai környékén gyakori
jelenség. Fészkét e helyeken a földre, de valam i emel-
ked etteb b dom bocskára rakja. T alálh atju k m ég fészkét
az em lített vidékek környékén fekvő k iterjedtebb g a ­
bonaföldeken, repce között, bokrok alatt, stb. valam int
nádasokban is. Á ltaláb an mindig oly helyeken fészkel,
hol a járás-kelés n a g y nehézségekkel van kapcsolatban,
néha azonban a puszta földön is fészkel. Csak akkor
kezd fészke építéséhez (ápril végén v a g y május elején)
midőn a növényzet elérte azt a m agasságot, mely a
fészek tökéletes elrejtésére alkalm as. Fészke sajátszerü
giz-gazból, krum pliszárból, gályákból, kák atő b ő l vagy
p ed ig nádból álló laza építm ény, mely igen szegényesen
van kibéllelve némi rongydarabokkal, füvei, szalmával,
szőrrel, m ohával és toliakkal. Fészke g y ak ran csak né­
hány keresztbe te tt nádszálból, vízi növénykóróból,
szalm aszálból és falevélből van készítve. A fészek föl­
fedezését némileg elősegíti a tojások messzire kiviritó
színe, m inthogy a környezet színétől egészen elütnek s
 103

igy könnyen szem beötlenek. — 4— 6 (abnormis esetben

2) tojása finom héjú, kissé fénylő, zöldes-fehér színű,
minden folt nélkül.

2. A halvány réti-kánya (Falco m acrurus Gm., Circus

m acrurus Sharpe, pallidus Sykes., Strigiceps pallidus
Bp.). — Jellege : A 3. lebel a leghosszabb, az i. rövidebb
mint a 6. ; a 2. a 4-ikhez sokkal közelebb á ll m int az ζ -ili­
ti ez ; a j . l/i — Y2 hüvelykkel hosszabb m int a 4 .; az /., 2.
és j . lebel vitorlájának belszéle szögalakuan k i van metszve,
a 2., j . és 4. lebel vitorlájának kiilszéle lenyesett, az 5. ke­
véssé öblös; farka majdnem csapott (vágott% a szárnyak nem
érik annak végét; a felső fa rkfed ő tollak fehérek, sötét sávok­
ka l vagy foltokkal. A fá ty o l kevésbé tisztán kivehető. * —
A nőstény szárnya alól fehér-fekete övékkel, a kim nél tiszta
fehér.
Leírása : H ossza 16 és fél hüvelyk ; röpterje 38 és
fél hüvelyk széles. — A him fölül világos-szürke v a g y
ólomszinü, alól tiszta fehér; farkán ham vas-szürke kereszt-
sávok vannak. V ezértollai (2— 6) fekete végűek. — Az
öreg nőstény, fölül barna, világos rozsdaszinü szegélyek­
kel, alul halvány vörös-sárga, hosszas rozsdaszinü fol­
tokkal. — F iatal egyének alrésze ro zsd asárg a. — A két
ivar viaszbőre és lábai sárgák.
Tartózkodási helye és fészkeiése: T artó zk o d ási helyére
nézve, valam int fészkelési viszonyaiban, ú gy látszik, h o g y
az előbbi fajjal mindenben m egegyez. H azánkban a rit­
kább fajok közé ta rto z ik ; H erm an O. szerint E rdélyben
a M ezőség rendes lakója. Az A lföldön, hol mások által
is észleltetett — töb b szö r lőttem s fészkét is tö b b Ízben
sikerült fölfedeznem.

* Tollkoszorui álla alá terjednek s idősb egyéneknél kitünően ki vannak

fejlődve.
 104

3· A hamvas réti-kánya* (Falco p y g arg u s Linn., Circus

p y g arg u s Sharpe, cinerarius Mont., Strigiceps cineras-
cens Ép.). — Jellege : A 3. lehel a leghosszabb ; az 1. va­
lamivel hosszabb mint a 6. ; a 2. majdnem akkora hosszú
mint a 3. vagy közelítőleg egyenl’ó hosszú a 4-ikkel s a 3-ik-
nál J/4 hüvelykkel rövidebb ; az /., 2. és 3. lebel vitorlájának
belszéle élesen k i van metszve ; a 2., 3. és 4. lebel vitorlájá­
nak külszéle lenyesett; fa r k a könnyedén kerekített; a felső
f a r k fedő tollak tiszta fehérek, csak ritkán (többnyire fia ta l
hímeknél) vannak néhány alig kivehető halvány rozsdaszinü
keskeny szalagosával ellátva. A fá ty o l nem tiszta (szegényes
és simnlékony).**
Leírása: H ossza 17— 19 h ü v ely k ; rö p terje 42— 43
hüvelyk széles. — Szeme fölött fehér vonal, szeme alatt
fehér folt látszik, m elyet alól félkör-idom ban fél hüvelyk
széles sö tétb arn a szalag övez körül. — A pataiok felső
testrésze szürkésbe átm enő sötétbarn a, fehér v ag y rozsda­
b arn a sze g é ly ek k e l; alrészük rozsd asárg a. — A szár­
nyak alól tulnyom ólag fehérek, fekete övékkel. — Az
öreg him ham vas-kék, csak h asa és combjai fehérek,
rozsdavörös s á v o k k a l; szárnyain 1— 2 fekete övszalag
van. — Az öreg nőstény fölül barnásszürke, alól fehér,
rozsdavörös hom ályos foltokkal. — A két ivar farkának
felső felén — összevont helyzetben — 4— 5 sö tétb arn a
v ag y feketés keresztfolt, alsó felén — kiterjesztett
helyzetben — ,3 széles körszalag van. A kiterjesztett
fark felső fele különben sö tétb arn áv al és virító vörös-
b arn áv al sugárzott. — V iaszbőre és lábai sárgák.
Tartózkodási helye és fészkelése: E fajról azt tartják,
hogy nálunk ritkább mint a C. cyaneus. Ez tévedés. T a ­

* Karcsúbb, de hosszabb szárnyú mint a C, cyaneus. 4. vezértolla belől (a

hegyénél) alig észrevehetőleg le van nyesve.
** Tollkoszorui csak áliáig terjednek.
 I05

pasztalataim szerint ugyanis hazánk minden rétvidékén

elég gy ak ran előfordul, de távolban sem oly gyakori,
mint a következő faj. — Az A lföldön — különösen
a tiszavidéki sárrétek környékén — g y ak ran 3— 4 ta g ­
ból álló csap ato k b an láttam a kaszállók és kukoricások
fölött kószálni. — T artózkodási helyére nézve, valam int
fészkelési viszonyaiban az előbbi fajokkal mindenben
m egegyez.

Valam ennyi réti-kánya fajunk vándorló ; október

végéig rendesen elhagyják vidékeinket és m árciusban té r­
nek ismét vissza. G yönge telekkel azonban mindenik faj­
ból (a macrurust kivéve ?) láthatni elvétve eg y -eg y itt-
c se p p e n te t; az aeruginosusok legnagyo b b része azonban a
g y öngébb teleket rendesen nálunk tölti, s 3— 4 ta g b ó l
álló kis csoportokban folytonosan csav aro g n ak egyik
vidékről a másikra. E gyébiránt a tavaszszal visszaérke-
zök is mindig 3— 4 ta g b ó l álló kis társaság o k b an u ta z ­
nak, s letelepedésök után sem távoznak messze egym ástól.*

* Jelen réti-kányákróli cikket részben a Természettud. Közlöny X. köte­

tében! értekezésem után adom (pag. 155—158).
ö s s z e h a s o n l ít ó a d a t o k .
 109

i. Vultur monachus. A hazánkbeli keselyük közül

egyedül a Gyps fulvusAxoz h a so n lít; ettő l n ag y ság a ál­
tal sem különböztethető meg, m inthogy n a g y sá g tekin­
tetében körülbelül m eg eg y ezn ek ; biztos megkülönböz--
tető jelül szolgál azonban e két keselyű közt csöralka-
tűk eltérő jellege (lásd az ábrát% to v á b b á színezetük s a
nyakukat fedő pehely minősége. U gyanis a Vultur mo­
nachus feje és nyaka mindig b arn a pelyhekkel van födve
s nyakörve harántosan fölemelkedik a hátfő felé, melyen
még egy m ozgatható tollpam at is van. A gyps fu lv u s
fejét és nyakát eleinte ham vas-, később sárgásfehér, de
sohasem barna pelyhek fedik, s nyakörve vagyis g allérja
mindig finom fehér szinü pelyhekből áll, mely egészen
korrekt köridom ban köríti nyakát. — A vultur monachios
fákon található fészkére nézve igen jellemző n a g y sá g a ;
fészke ugyanis minden más rag ad o zó m adárénál nag y o b b ,
ennél fogva könnyen m egism erhető. F észkét a Gyps f u l ­
vus fészkével m ár csak azért sem lehet összetéveszteni,
mert ez fán soha nem fé szk e l; sziklákra ra k o tt fészkeit
azonban nem igen lehet a Gyps fu lv u s fészkeitől m eg­
különböztetni. — T ojásaihoz n agysági és alaki te k in te t­
ben a Gyps fu lv u s és a Gypaetus barbatus tojásai hasonlí­
tanak ; színezet tekintetében azonban elég g é szem beszö-
kőleg különböznek egym ástól. Színezet tekintetében né­
mely sasfaj tojásaihoz hasonlítanak, ám de nagyságuknál
fogva különböznek, am ennyiben az övéi rendesen jóval
I IO

n ag y o b b ak (általában minden más hazai orvm adárénál

nagyobbak). — Jellemző, h o g y rendesen i fiat nevel. —
F eb ru ár végén v ag y m árciusban tojik. T ojásainak hossza
■9’7 cm., szélessége 6 ‘5 cm. 3 2 'napig ül.
2. Gyps fulvus. A hazánkbeli rag ad o zó m adarak k ö ­
zül csak egyedül az előbbihez hasonlít. A különbségek,
illetőleg a lényegesebb, összehasonlító a d ato k az előbbi
fajnál m ár elm ondattak. — F észkére nézve igen jellemző,
h o g y az mindig sziklafalak üregeiben, sziklapárkányokon
s tö b b efféle m agas helyeken van építve, s rendesen
több található egymás- közelében ; m ert e keselyű tá rs a ­
ságban szeret fészkelni. — T o jásaira nézve az a jellemző,
hogy nincsen rendes tojásalakjuk, hanem a k ét végük
egyenlően kitágult. Színezet tekintetében a Vultur mo­
nachus és Gypaetus barbatus tojásaitó l igen különböznek.
Á ltalában ily jellegekkel ellátott, hasonló n a g y ság ú to ­
já sa i semmi más hazánkbeli rag ad o zó m adárnak nincsenek.
— F e b ru á r közepétől egész március közepéig ta rtó
időközben tojik. — T ojásainak hossza 9^5 cm., széles­
sége 7 cm. 32 napig ül. A tojáshéj belső fölszine zöld.
3. Neophron percnopterus. N a g y sá g ra nézve a sólyom ­
félék több fajával m e g e g y e z ; ám de csőralkatánál fogva
(lásd az ábrát) úg y szintén színezet tekintetében is (olv.
leírását) minden más hazánkbeli orvm adártól kiválóan
igen különbözik. — Á ltalában más ilyen jellegekkel föl­
ruh ázo tt orvm adár nem létezik hazánkban. — T a rtó z k o ­
dási helyét főkép a sziklás vidékek képezik; a mi igen
jellemző,- valam int azon tu lajdonsága is, hogy csak me­
redek sziklák párkányain v a g y üregeiben fészkel. —
T ojásai színezet tekintetében a valódi sólym ok {Falco,
Hierofalco, Cerchneis), to v á b b á a Pernis apivorus tojásai­
val majdnem tökéletesen m egegyeznek, de jó v al n ag y o b ­
bak. Más nemekhez tarto zó orvm adaraknak ily színezetű
 I I I

petéi nincsenek. — A sasfajok s az ö tojásai közt az

a nevezetes különbség van, hogy az ö tojásain az a la p ­
szín gyakran egészen födetik foltok á l t a l ; h o lo tt a sasok
tojásain az alapszín mindig tisztán k iv e h e tő ; továbbá,
h o gy nála a tojáshéj belső fölszine sárg ásfeh ér; ellen­
kezőleg a sasoknál fűzőid. — T ojásainak hossza 7 cm.,
szélessége 5 cm.
4. Gypaétus barbatus. N a g y sá g tekintetében a két
első keselyűvel jó részt m egegyez, valam int a nag y o b b
fajta sasokkal is. K ülönbség van azonban köztük a test
külalakja s a lk atára nézve, mely nála jó v a l sugársze-
rübb és idom osabb akárm elyik keselyű- v ag y sasénál. Szí­
nezet tekintetében egészen nem egyez m eg eg y n a g y
ragadozó m adárral sem (lásd leírását) ; fej-, szem-, —
s csőralkata pedig olyan jellem ző (lásd jellegét), s any-
nyira eltér a többi keselyű- és sólyom fajokétól, h o g y
e tekintetben m ég csak m egközelítő haso n ló ság o t sem
találhatunk köztük. L egjellem zőbb az, h o g y orrlyukait s
csorra alját durva serteszálak takarják , minek k ö v et­
keztében tekintete — illetőleg a rcu latja — a kecske sza­
kállas pofájára em lékeztet. Igen jellem ző m ég szemei
elhelyezése is, melyek m agasan állnak, azaz feje te teje
közeién vannak, mint a sneffeknél. — E lőfordulására
vqnatkozólag figyelem be veendő, h o g y rendesen a h ó ­
vonal m agasságában lakik a hegyeken. — Fészkelési
m ódjai a nagy sasokéhoz hasonlítanak. — T ojásai a
ludtojásnál is n ag y o b b ak lévén, nem tév eszth ető k össze
a Neophron p e r c n o p te r u s a valódi sólym ok- és a Pernis
apivorus tojásaival, noha színezet tek in tetéb en egészen
m egegyeznek. — T ojásainak belső fölszine világossárga.
— Jellemző, hogy rendesen 1 fiat nevel. — M árcius
elején tojik. T ojásai hossza 8 -5 cm., szélessége 7 cm.
32 napig ül.
I I 2

5. Falco peregrinus. N agyság, színezet s alak tekin­

tetében Falco, Hierofalco, A stu r és Accipiter nemekkel
sokban m e g e g y e z ; a két u tó b b itó l azonban könnyen
m egkülönböztethetjük jellege-, illetőleg csőre és lábai
sat. alkatánál fogva (lásd az ábrát), to v áb b á kopasz
szem köre és tengelyes orrlyukai által. — A hason n ag y ­
ságú sólyom fajokkal szem ben, kölönösen három szögű
fekete barkója szolgál ism ertető jeleül, mely szélesebb
s föltünőbb mint akárm ely más sólyom fajnál. — Fészke-
lési m ódjaiban a Hierofalco saker-rel sokban m e g eg y e z ;
tojása is csak n ag y ság által különbözik em lített faj to já ­
saitól. U tóbbi tekintetben azonban a Pernis apivorus
tojásaitól nem különbözik, csak is finom abb színezete s
alakja által. Fészkelési m ódjaiban a Pernis apivorus-tól
lényegesen eltér (lásd leírását). — Május- v ag y június­
ban költ. — A tojáshéj belső fölszine világossárga. T o ­
jásainak hossza 5 cm., szélessége 4 cm. 2 1 napig ül.
6. Falco subbuteo. Színezetre nézve sokat hasonlít a
Falco peregrinus-hoz, de kisebb testű s a b ark ó ja sem
oly fe ltű n ő ; to v áb b á a Falco regulus- és az öreg him
Accipiter nisus-hoz. Figyelem be veendő azonban, h o g y
em lített két utó b b i faj szárnyai rövidek, alig a fark
feléig é r ő k ; ellenben szárnyai elérik farka végét, sőt tú l
is haladják. A Falco peregrinus-tói ro zsd asárg a fara és
combjai-, az Accipiter nisus-tól erősen fo g azo tt csőre által is
biztosan m eg k ü lö n b ö zteth etjü k ; a Cerchneis vespertina-tói
pedig eltérő nemi és faji jelényeinél s színezeténél fo g v a;
noha az utó b b i faj fara és com bjai az övével hasonló
színezetűek. K ülönös m egkülönböztető b ély eg ét fark­
jellege képezi (lásd jellegét). — T ojásai a Falco regulus,
Cerchneis vespertinus et tinnuncula és Accipiter nisus to já ­
saihoz igen hasonlítanak, csak azzal a különbséggel, hogy
nagyobbak. N a g y sá g tekintetében a Cerchneis tinnuncula
 113

tojása az ö tojásaihoz közel áll ugyan, de m ég sem

egészen hasonló n a g y s á g ú ; az. ö tojásai mindig n a g y o b ­
bak. T eh át ha ezeket összevetjük, a rra a m eggyőző­
désre jutunk, h o g y itt csak akkor determ inálhatunk biz­
tosan, ha a tojások szedését m agunk eszközöljük s a
költő m ad arat megfigyeljük. (A kisebb sólyom fajok to já ­
sai ‘közt m agáról a tojásról biztos m eg h atáro zást tenni
igen bajos, sőt majdnem lehetetlen.) Május végén költ.
Tojásainak szám a 3 és 5 közt változik. A tojáshéj belső
felszíne sárgásfehér. T ojásainak hossza 4-3 cm., széles­
sége 3'2 cm. A költési idő 19 napra terjed.
7; Falco regulus. Ez a legkisebb rag ad o zó m adár
hazánkban. L egkivált a karvalyhoz hasonlít, de e fajtól
és általában az összes valódi sólym októl is biztosan m eg­
különböztethetjük faji jelényei által (lásd jellegét). R övid
szárnya s vezértollainak beosztása, illetőleg egym ássali
hosszúsági viszonyai és arányai, segíti a m eghatározást.
Tojásai a kisebb sólyom fajokéhoz igen hasonlítanak, ú g y
szintén az Accipiter nisus tojásaihoz is, tojásainak alak ja
azonban göm bdedebb mint az em lített fajoké; erre
azonban, mint biztos ism ertető jelre, h atáro zo ttan tám asz­
kodni nem lehet. A tojáshéj belső fölszine sárgásfehér.
A tojások hossza 4 cm., szélessége 3 cm.
8. Hierofalco saker. E faj a Falco peregrinus-, A s tu r palum -
banus- és Accipiter nisus-hoz több tekintetben hasonlít, dejel-
lege által biztosan m egkülönböztethetjük tőlük. L eg n eh e­
zebb az első fajtól m egkülönböztetni, de ezzel szemben is
rövid - - husszinü és ritkán sárg a — lábai, s hosszú —
szárnyait jóval m eghaladó — farka ism ertető és m egkülön­
böztető bélyegül szolgál. T ojásai különösen a Falca
peregrinus tojásaihoz hasonlítanak nag y ság ra, alak ra és
színezetre nézve, sőt az utóbbi tekintetben egészen m eg­
egyeznek. Némi tekintetben segíti a m eg h atáro zást az,
8
h o g y tojásai a peregrinus tojásainál valam ivel n a g y o b ­
b ak s a héj érdesebb felületű. T ojásai színre s n a g y ­
ság ra nézve igen hasonlítanak m ég a Pernis apivorus
to já sa ih o z ; eltérés van azonban tojásaik alakjában.
U gyanis a Pernis apivorus tojása a göm bölydedhez k ö ­
zeledő alakú s pu k k ad tab b , mint a saker rendes to jás­
alakú tojása. — A Pernis apivorus tojásaival szemben
segíti a m eghatározást az, hogy a F. saker tojásain a
foltok a héjon egyenletesen vannak eloszolva s a b a rn a ­
fekete foltok kicsinyek, míg ennél ellenkezőleg. — Ápril-
ban költ. T ojásainak szám a 4— 5. A .to jásh éj belső
fölszine világossárga. T ojásainak hossza 5‘5 centi­
m éter, szélessége 4 centim éter. A költési idő 21 napra
terjed.
9. Cerchneis tinnuncula. Színezetre nézve a Cerchneis
naunianni-Voz hasonlít, azonban három szögű fekete fol­
tokkal ta rk á zo tt élénk színű felső testrésze által biztosan
m egkülönböztethetjük az em lített fajtól, úgyszintén min­
den más h asonnagyságú ragadozó m adártól is. A C.
tinnuncula — mint a leggyakoribb és legközönségesebb
orvnradárfaj — hazánkban általánosan ism ert lévén,
eg y éb összehasonlító a d ato k fölsorolását fölöslegesnek
tarto m . A Cerchneis tinnuncula tojások alakra, nag y ság ra
és színezetre nézve nem különböznek a Falco suhbuteo,
Falco regulus, Cerchneis vespertinus és Accipiter nisus to já ­
saitól. Itt is, valam int minden kisebb sólyomfaj tojásai
közt, m agáról a tojásról helyes m eg h atáro zást tenni
alig lehet, csakis akkor determ inálhatunk biztosan, ha a
tojások szedésénél jelen .vagyunk s az öreg m adarat
m egfigyeljük. T ojásait azonban az Accipiter nisus to já ­
saitól a héj belső fölszine által biztosan m egkülönböz­
tethetjük. — Á pril végén, vagy május elején tojik.
T ojásainak szám a 3— 7. A tojáshéj belső fölszine sár­
 115

gásfehér. A tojások hossza 4 — 4-3 cm., szélessége 3

cm. A költési idő 20 napra terjed.
10. Cerchneis naumanni, Csak az előbbihez hasonlít,
d e a már em lített körülm énynél fogva s karm ainak sá r­
g ásfeh ér színe által is biztosan m egkülönböztethetjük az
előbbi, valam int minden hasonnagyság ú m agyarországi
rag ad o zó m adártól is; utóbbi tekintetben közelit ugyan
a Cerchneis vespertinához, de tollszinezetük egészen eltérő
jellegénél fogva nem téveszthetők össze. — T ojásaira
nézve jellemző, hogy a sólyom félék családjában a leg­
kisebbek.
i.i. Cerchneis vespertina. Színezetre nézve csak köze­
lit, de egyetlenegy kisebb fajú sólyom m al sem egyez
meg. Sajátszerü — a többi m agyarországi o rv m ad ár­
fajoktól eltérő jellegű — tollszinezete (lásd leírását), fel­
tűnően élénk színű szemköre, viaszbőre és lábai, to v áb b á
sárgás tövű csőre és sárg a karm ai biztos ism ertető
jelül szolgálnak. — T o jása színedet tekintetében nem
különbözik a Falco subbuteo et regulus, Cerchneis tinnun-
cula és az Accipiter nisus tojásaitól, csakis csekélyebb
n a g y sá g a á lta l; az Accipiter nisus tojásaitól a héj belső
fölszinének sárgásfehér színe által különbözik. M ájusban
költ, 4— 5 tojása van. A költési idő 18 n ap ra terjed.
A tojások hossza 3-5 cm., szélessége 3 cm.
12. Astur palumbarius. Alak, nag y ság és színezet
tekintetében a nagyobb sólyom fajokhoz -— különösen a
Falco peregrinushoz — igen, a Circus-nemüekhez k e­
vésbé, de eléggé föltűnően hasonlít. A Falco- és Circus-
nem ektől azonban kissé figyelm esebb szemle után b izto ­
san m egkülönböztethetjük. N evezetesen a Falco-val szem ­
ben csőr-alkata által (lásd az ábrát), s azon körülm ény­
nél fogva is, hogy szem köre nem m eztelen s élénk színű,
továbbá, hogy orrlyukai alak s n a g y sá g tekintetében
8*
 egészen eltérnek ezekétől, am ennyiben nem kerekdedek
és tengelyesek. — Figyelem be vehető körülm ény a m eg­
határozásnál m ég az is, hogy a sólyom-nemüeknél a
szárnyak rendesen a fark végéig érnek, holott a héjánál
a fark közepét soha sem haladják meg, to v áb b á hogy a
héja szem csontja szem beszökően kiálló, mint a sasoknál.
— A Circusoktól eltérő fejalkatánál fogva első lá tá sra
m egkülönböztethetjük. U gyanis szemeit és nyakát néni
környékezi fátyolszerü vagyis örves tollazat, mely p e ­
dig a Circus-nemüeknél egyik kizárólagos ism ertető és
m egkülönböztető bélyeg. — Fészkelésí m ódjaiban némi­
leg a Buteo és Pernis nemekhez közelit; fészke szintén
zöldleveles galyvégekkel van kirakva, ennélfogva emlí­
te tt nemek fészkeitől m egkülönböztetni majdnem leh etet­
len. Fészke azonban legjobban hasonlít a Nisaétus pena-
tus fészkéhez; még fészkeik an y ag a is m egegyez ; ehez
járul m ég az a — m ár em lített — körülm ény is, hogy
fészkeik felületét e g y arán t zöldleveles galyvégekkel ra k ­
ják ki. — T ojása a Nisaétus pennatus tojásaihoz
föltűnően hasonlít, és pedig annyira, hogy m ag á­
ról a tojásról helyes m eghatározást tenni alig lehet,
csakis akkor determ inálhatunk biztosan, ha a tojásokat
m agunk szedjük, s az öreg m ad arat megfigyeljük. -—
T ojása m ég a Circus-nem űek tojásaihoz hasonlít feltű­
nően ; e nem űek tojásaitól csakis nag y ság a által külön­
böztethető meg. — A héja és a Nisaétus pennatus to já­
sai közt következő — de az eddigi észleletek csekély
szám a m iatt m ég nem teljes érvényű — m egkülönböz­
tetési a d a to k a t állapíthatunk m e g : a héja tojásainak
alakja kisebb s hegyesebb végű, tov áb b á finomabb héjú,
s apró pórusokkal van e llá tv a ; a N pennatus tojásai­
nak alakja eleptikus, s kissé nagyobb, to v áb b á tojásai­
nak héja érdesebb felületű, s nagyo b b pórusai vannak.
 117

Á prilban költ. 2— 3— 5 to jást tojik. A tojáshéj belső

fölszine élénk zöld. A költési idő 22 n ap ra terjed. —
A tojások hossza 6 cm., szélessége 4-5 cm.
13. Accipiter nisus. N ag y ság és színezet tekintetében
igen hasonlít a valódi sólym okhoz, de különösen az
előbbi fajhoz. — K özte és a sólym ok közt m egkülönböz­
tető bélyegül szolgál igen íves-, azokétól szem beszökö-
leg eltérő jellegű csőre (lásd az á b rát), körte-idom ú
orrlyukai, rézsutform án lenyesett (a sólym oknál kim et­
szett) alcsőre, aránylag kis feje, rövid — a hosszú
fark közepéig érő — szárnya, különösen pedig
kiálló szem csontja és hosszú, g y ö n g e lábai sat. — Az
A stu r palumbarius-X.6\ nehéz (az avatlannak) m egkülön­
böztetni, kivált a nőstényeket ; a hímek kisebbségüknél
fogva azonnal m egkülönböztethetők a héjától, de nehe­
zebben a Falco regtdus-X.6\\ utóbbi sólyom fajjal szemben
nemi és faji jelényei szolgálnak m egkülönböztető bélyegül.
A nőstény karvalyok s a him héják közt figyelembe
veendő körülm ény a nagyság. U gyians a him héja á lta ­
lában mindig n agyobb mint á nőstény k a rv a ly ; to v áb b á
a nőstény karvaly lábai szem betünőleg hosszabbak s
g y öngébbek, mint a him héjánál. — A nőstények —-
mindkét részről kölcsönösen — igen különböző n a g y ­
ságuknál fogva egykönnyen össze nem téveszthetök ;
a nőstény héja ugyanis sokkal nagyob b mint a nőstény
karvaly. Fészke azon körülm énynél fogva, h o g y kizárólag
g ály ák b ó l áll, első látásra fölism erhető, m ert ugyanis
a többi sólyomféléknél ez nem fordul elő. — T ojás
nagyság s alak tekintetében a kisebb sólyom fajok to já ­
saihoz igen hasonlít, azonban annyira jellem zett, hogy
biztosan m egkülönböztethetjük ezek s minden más hason
nagyságú fajok tojásaitól is. A sólym ok tojásaival szem ­
ben a legfőbb különbséget az képezi, hogy a karv aly ­
118

nál a tojáshéj belső fölszine fűzőid, mig a sólym oknál

sárgásfehér, valam int a tojáshéj külső fölszinének alap ­
színe is, holott ez a karvalynál zöldesfehér. — Súly
fektethető a determ inálásnál m ég azon körülm ényre is,
hogy a karvaly tojásain az alapszín m ajd mindig tisztán
kivehető, mig a sólym oknál ellenkezőleg, úgyszólván so h a­
sem látható, m ert a foltok egészen eltakarják. — Ápril-
ban (május végéig) tojik. T ojásainak száma 3— 4 — 5— 7.
A tojások hossza 4 cm., szélessége 3 cm. A költési
idő 20 n ap ra terjed.
14. Aquila chrysaetus. A nem essasok annyira hason­
lítanak egym áshoz, hogy csak b eható b b vizsgálat után
különböztethetők m eg egym ástól. — A chrysaétust a többi
sasfajoktól főleg n ag y ság a által különböztethetjük meg,
különösen a hozzá leginkább hasonlító kisebb sasoktól.
Az Aquila heliaca-tóX különbözik rövidebb szárnyai, aránylag
sokkal hosszabb farka, s azon körülm énynél fogva, h o g y
válltollai nem fehérek; tov áb b á töb b tekintetben eltérő
tollszinezete és nyúlánkabb teste által is. — A többi ne­
m essasokkal szem ben főleg a faji jelleg — kölcsönösen
— és a színezeti s nagysági viszonyok is szolgálnak
m egkülönböztető bélyegül és segítik a m eghatározást.
— Itt megemlítem, hogy az alföldi vadászok az A . chry-
sa'étust g y ak ran összetévesztik a Haliaetus albicillus-vaX,
és viszont ; általában e két mindegyik külön genust k ép ­
viselő fajt, egy fa jn é v en : parlagi sas — nevezik. —
Az Aquila és a Haliaetus genus — egym ással összeha­
sonlítva — főleg abban különböznek egym ástól, h o g y
az A q uiIánál a lábak egészen az ujjakig, míg a Haliaetu v-nál
csak feH^, tollasok, azon túl pedig pajzsoltak; ezenkívül
még arculatjok kifejezésénél fogva, s csőrük alk ata ál­
tal is szem betünőleg különböznek, s könnyen m egkülön­
b öztethetők egym ástól (lásd az ábrákat). Fészkelési m ód­
jaiban a többi sasfajokkal több tekintetben m egegyez.
— T ojása csak nehezen különböztethető m eg az Aquila
naevia et clanga tojásaitól, am ennyiben színezetre és n a g y ­
ság ra nézve (aránylag kicsiny tojásai lévén), hozzájuk
igen hasonlít. Az Aquila hcliaca tojásaival nem egyköny-
nyen téveszthető össze, m inthogy ezé jó v al nag y o b b és
más alakú, továbbá rajzolataiban szegényebb. — M ár­
cius végén v a g y ápril elején költ. 2— 4 to jása van. A
tojáshéj belső fölszine zöld. A költési idő 30 n ap ra te r­
jed. — A tojások hossza 7 cm., szélessége 5.5 cm.
15. Aquila heliaca. A többi sasfajokkal szemben k u rta
— csaknem csonka — farka, s hosszú — a fark végét
túl érő — szárnyai biztos m egkülönböztető bélyegéül
szolgálnak. — T ojásai a Circaetus gallicus tojásaihoz
hasonlítanak leginkább, azonban ennél a héjon nincsenek
foltok, vagy csak a legritkább esetben fordulnak elő s
ha vannak is, mindig halványak és csekély szám uak,
mig a heliaca tojásain, ha m ég oly halványak is, mindig
előfordulnak. Némi különbség észlelhető m ég a tojások
alakjában is. U gyanis a C. gallicus tojásai inkább hosz-
szukásak, keskenyebbek, a heliaca tojásai p ed ig pukkad-
tabbak. Erre azonban a determ inálásnál h atáro zo ttan
tám aszkodni nem lehet. — Á pril végén tojik. 2— 3 to ­
jása van. A tojáshéj belső fölszine zöld. A költési idő
30 napra terjed. A tojások hossza 7.7 cm., szélessége
6 centiméter.
16. Aquila maculata. T ö b b tekintetben — főleg fehér
vállfoltja által —- hasonlít ugyan az előbbi tájhoz, de
ettől, valam int minden más sasfajtól is tö v étő l kezdve
görbült, csőre és fülidomu orrlyukai által biztosan m eg­
különböztethetjük. — A sólyomfélék egyéb g en u sa iv a l
szemben első látásra m egkülönböztethető, úgy minden
más sasfaj is, főleg nemes m a g a ta rtá sa és igen jellemző
 120

alakja (mely szem betünöleg különbözik a nemtelen ra g a ­

dozókétól) folytán. E gyébiránt g a ty ás — az ujjakig
tollas — lábaiknál fogva sem téveszthetők össze a sasok
más orvfajokkal. — T o jása a villásfarkú- és egerész-
kányák tojásaihoz hasonlít, de könnyen m egkülönböztet­
h ető n ag y ság a, a héj érdessége s élénkebb zöldes színe
által. — Á prilban tojik. 2— 3 tojása van. A tojáshéj
belső fölszine fűzőid. A költési idő 24 n ap ra terjed.
17. Aquila clanga. Az előbbi fajtól csak igen av ato tt
szem különböztetheti m eg b e h ató b b vizsgálat előtt. —
Az Aquila maculatától főleg abban különbözik, hogy
csőre nem tövétől, hanem közepétől kezdve görbült,
to v áb b á kerek orrlyukai, hosszabb szárnyai és nagyobb
te ste által. — T ojásai s az előbbi faj to jásai közt csu­
pán abban van eltérés, hogy az ő tojásai nagyobbak.
Fészkelési m ódjaiban egészen m egegyez az előbbi fajjal.
— A tojások hossza 6-5— y o centim éter, szélessége 5-5
centim éter.
i'8. Nisaetus pennatus. Sokkal kisebb, mint az előbbi
sasfajok, m elyektől alakja is különböző. M ajd olyan,
mint az Aquila chrysaetus, melynek valóságos kis kiadása.
— Faji jellege s tollszinezete által biztosan és első
tekintetre m egkülönböztethetjük minden más m agyarországi
ra g a d o zó m adártól. — T ojásai a sólyom félék család já­
ban csak az A stu r paliwibarius tojásaihoz h aso n ­
lítanak, m ég pedig annyira, hogy köztük m agáról a
to jásró l helyes m eghatározást tenni alig lehet. A különb­
ségek az A stu r palumbariu í -ná 1 elm ondattak. — April
végén v ag y május elején tojik. 2— 3 to jása van. A to ­
já so k hossza 5·5 cm., szélessége 4^3 cm. A tojáshéj
belső fölszine élénk zöld. — A költési idő 22 napra terjed.
tg. Haliaetus a!b id Hús. L eginkább az Aquila chrysae-
tus-hoz hasonlít. A különbségek az A . chrysaetus-ni. 1 el­
 I 2 I

m ondattak. M inden más m agyarországi rag ad o zó m adár­

tól első látásra biztosan m egkülönböztethetjük. T ojásait
sem egykönnyen téveszthetjük össze más rag ad o zó fajok
tojásaival, m inthogy ezekhez némileg hasonlító csakis
a kigyász-ölyvnél fordul elő, de ennek más alakú s a lap ­
színű tojásai vannak. M árciusban tojik. 2— 3 tojása
van. A tojások hossza 6 -8— 7-0 cm., szélessége 5'5 cm.
A költési idő 30 napra terjed.
20. Pandion haliaetus, Faji jellege, színezete és alakja
annyira jellemző, hogy a tö b b i ra g a d o zó fajoktól első
látásra biztosan m egkülönböztethetjük. — L eginkább a
Circaetus és A stu r nem ekhez közelit, de ezektől is biz­
to san meg lehet» különböztetni. — T ojásaihoz a Buteo
vulgaris, Archibuteo lagopus, Pernis apivorus, M ilvus icti-
nus et korschun, Falco peregrinus és saker tojásai hason­
lítanak leginkább. A két első, to v áb b á a negyedik és
ötödik faj tojásaitól tojása ab b an különbözik, hogy nála
a héj belső fölszine világos-sárga, mig ezeknél sohasem
sárga, hanem zöld. A többi em lített fajok tojásaitól a
héj belső fölszine által nem külö n b ö zik ; hanem a külső
fölszinen található különbség, m inthogy a P . haliaetus
tojásain az alapszín (többé-kevésbé) láth ató , mig azok­
nál — és különösen a Falco genusnál — csak abnorm is
esetben, úgyszólván sohasem látható . Jellemző a P .
haliaetus tojásaira nézve az is, hogy róluk a zöld szín
teljesen hiányzik ; mire a d eterm in án sn ál so k at adhatni
a két első, negyedik és ötödik faj tojásaival szemben.
— A Pernis és a Pandion tojásai n ag y ság ra nézve is
különböznek egym ástól, m inthogy az utóbbié nagyobbak,
to v áb b á alakjuk által is, a mennyiben a Pandion tojásai
nem göm bded alakúak. A pril végén v ag y május elején
tojik. 2— 4 tojása van. T ojásai a gyűjtem ényekben rit­
kák és igen értékesek, 10— 15 frtot is adnak pél­
 122

dányáért. — A tojások hossza 6 cm., szélessége 4 ’8

cm. A költési idő 23 n ap ra terjed.
2 1. Circaetus gal/icus. L eginkább a halászsasokhoz —
különösen a Pandion haliaetusAxoz — hasonlít; de alakja
s színezete olyan jellem ző, hogy minden más m agyaror
szági rag ad o zó fajoktól első látásra biztosan megkülön-
. böztethetjük. A determ inálásnál szem előtt tartan d ó ,
hogy a C. gallicus-nak nagy, hosszudad, és erőteljes
teste, laza tollazata, fehér feje és nyaka (e tekintetben
a Pandion, Archibuteo és Pygargus nemekhez közelit),
to v áb b á igen rövid, erős és nagyon h o rg as csőre (lásd
az áb rát), hosszú, széles farka és hosszú világoskék vagy
kékbarna lábai vannak, melyek szem betünőleg rövid
ujjuak (e tekintetben némileg az Archibuteo és Circus
nem ekhez közelit). T o já sa i az A quila heliaca tojásaihoz
hasonlítanak leginkább. A különbségek az A . heliaca-né\
elm ondattak. M ájusban költ. 1— 3 to jást tojik. A költési idő
30 n ap ra terjed. A tojások hossza 8 cm., szélessége
5·8 cm. A tojáshéj belső fölszine zöld. T ojásai ritkák és
igen értékesek.
22. Buteo vulgaris. S ö tétes színű to llazata m iatt né­
mileg a kisebb sasfajokhoz közelit, de m inthogy lábai
nem g a ty ása k , első látásra meg lehet különböztetni a
sasoktól. A M ilvu s-nemmel szemben kerek farka, töm ­
zsi teste és más szinü to llazata eléggé jellemző m eg­
különböztetési bélyeg. Figyelem be veendő a determ iná­
lásnál, h o g y egy hasonló n agyság ú rag ad o zó fajnál
sincs a fark oly nagyszám ú (13— 14) keskenyebb sza­
lag g al bélyegezve, mint nála. — Fészkelési m ódjaiban és
tojásaira nézve az Archibuteo és M ilvus nem ekkel m ajd­
nem mindenben m egegyez (lásd fészkelését és tojásai leírá­
sát). T ojásai még a Pandion tojásaihoz hasonlítanak. A kü­
lönbségek a Pandionnál elm ondattak. M árciusban fész­
 123

kel, 2— 4 to já sa van. A tojáshéj belső fölszine zöld. A

költési idő 2 1 naptól 4 hétre is terjed,
23 Archíbuieo lagopus. M ég töm zsibb, nehézkesebb
testű, v asta g a b b fejű, mint az előbbi faj, m elytől kisebb,
finomabb s a rán y lag sokkal h o rg asab b csőre által is, de
főleg g a ty á s lábai által (lásd az ábrát) első látásra m eg­
különböztethetjük. U tóbbi tekintetben a sasokkal m eg­
egyez ugyan, m indam ellett alakja által s más te k in te t­
ben is annyira eltér a sasoktól, úg y minden más m a­
gyarországi ragadozó fajoktól is, hogy a determ inálás-
nál tévednünk lehetetlen. — Fészkelési m ódjaiban és
tojásaira nézve a Buteo és M ilvus nem ekkel majdnem
mindenben m egegyez (lásd fészkelését és tojásai leírá­
sát). T ojása m ég a Pandion tojásaihoz hasonlít. A kü­
lönbségek a Pandionnál elm ondattak. T ojásai és a Buteo
tojásai közt csupán abban van eltérés, hogy az övéi
jóval nagyobbak.
24. Pernis apivorus. Azon bélyege által, hogy nála a
csőr- és szemközti té r (mely a sólyom félék minden n e­
ménél tollatlan) igen tö m ött s pikkekre oszlott toliakkal
födetik (lásd az ábrát), minden más m agyarországi ra g a ­
dozó fajoktól első lárásra biztosan m egkülönböztethet­
jük. T ojásai a Fnlco peregrinus et saker, to v á b b á a P an­
dion tojásaihoz hasonlítanak leginkább; a különbségek
am azoknál m ár elm ondattak. — Május végén v ag y jun.
elején költ. 2— 3— 4 to jást tojik. A tojások hossza 5-2
cm., szélessége 4 cm. A héj belső fölszine sárgásfehér.
A költési idő 2 1 n ap ra terjed.
25. MÜVUS ictinus. Eltekintve a M ilv u s, korschunAioú
nagy hasonlóságától, leginkább a Circus- főleg a Pygar-
gus-nemhez hasonlít. A M . korschun-Poú haso n ló ság át
illetőleg, a különbségek, illetve összehasonlító ad ato k
leírásában m ár elm ondattak. A Circus- és Pygargus-
 124

genussal szemben biztos m egkülönböztető bélyegét ké­

pezi k ettév ált (villás) farka és igen jellemző tollszinezete.
V alam int figyelemre méltó körülm ény az is, hogy sze­
meit nem környezi örves tollazat, s hogy nem örves
nyakú. — T ojásai a Pandion haliaetus, Aquila maculata,
de főleg a következő faj és a Bxiteo s Archibuteo to já­
saihoz hasonlítanak; azonban em lítettek tojásaitól mégis
biztosan m egkülönböztethetők, csak a M . korschun to já ­
saitól nehéz m egkülönböztetni, ám b ár n ag y o b b ak ; erre
azonban a determ inálásnál nem lehet sokat adni. Ápril-
ban fészkel, 2 — 3— 4 to já st tojik. A költési idő 3 hétre
terjed.
26. Milvus korschun. Előbbi fajnál elm ondottak e
fajra is alkalm azhatók minden tekintetben.
27. Circus cyaneus. S u g ár teste, hosszú farka és
alakja által az A stu r, Accipiter és M ilvus nemekhez
(utóbbihoz hosszú szárnyainál fogva is) közelit, de
ezektől, úgy minden más m agyarországi rag ad o zó fajok­
tól is biztosan m egkülönböztethetjük csőre (lásd az á b ­
rá t) és bagolyszerü arcu latja által,* azaz azon körül­
ménynél fogva, hogy szemeit elálló fátyolszerü tollak
környezik és n yakát örv köríti. Csak a Circus macrurus
et pygargus-tói nehéz m egkülönböztetni a tollazat re n d ­
kívüli variábilitása m iatt. — L eglény eg eseb b m egkülön­
böztető bélyeg közte és a Circus macrurus k ö zt: 1)
h o g y a macrurus-nál a 3., mig nála a 4. lebel a leg ­
hosszabb, 2) hogy am annál a farkfedő tollak sötét sá­

* A Milvusoktól a Circus fajok farkuk alakja által is különböznek, mely

nem villa-alakuan kettévált, hanem többé-kevésbé kerekített, vagyis szögletes (csa­
pott — egyenesen elmetszett), de szinte hosszú. Alakra s jellemre nézve inkább
az Astur és Accipiter fajok farkára emlékeztet, különösen az által, hogy felülete
szinte 4·—5 szélesebb szalaggal van megbélyegezve, A felső farkfedő tollak azon­
ban fehérek, vagy fehér alapszínen sötét sávokkal küllőzvék, mint a viziramok-
nál (Totanus).
 125

vokkal v ag y foltokkal vannak ellátva, nála pedig tiszta

fehérek-. — A Circus pygargus-szal szemben szintén
ugyanazon vezértollának eltérő hosszasági arán y áb an van
a különbség, de farkfedő tolláik tiszta fehér színében
illetőleg nem különböznek egym ástól. A Circus pygargus-
szal szemben figyelem be veendő azon körülm ény is,
hogy em lített fajnál a fátyol szegényes és sim ulékony,
archoz tap ad ó , (de körvonalai mindig tisztán kivehetők)·
— Fészkelési m ódjaiban és tojásaira nézve a következő
fajokkal minden tekintetben m egegyez. Á ltalában a Cir­
cus- és Pygargus-nem tojásai annyira hasonlítanak eg y ­
máshoz, hogy olyan biztos m egkülönböztető jelt, melyre
a determ inálásnál tám aszkodni lehetne, nem m utathatunk
ki. Némi tekintetben segíti a m eghatáro zást az, hogy
néha a cyaneus tojásain néhány halványszürkés folttal is
találkozunk, de ezek sem adnak biztos ú tb aigazítást,
m ert csak abnorm is esetben fordulnak elő. — Az A stu r
palumbarius tojásaival szemben a tojások n ag y ság áb an
és alakjábani különbség biztos m egkülönböztetési b é ly e g ;
ugyanis a réti-kánya-tojások jóval kisebbek s h e g y e ­
sebbek (a sólyomfélék családjában a leg h eg y eseb b ek )
mint a héja-tojások. — Á prilban költ, midőn a vízi és
mezei növényzet m ár oly m agas, hog y fészkét eltakarja.
4— 6 tojása van. A tojások hossza $·2 cm., szélessége
4 cm. A héj belső fölszine fűzőid.
28. Circus macrurus. Az előbbi fajnál elm ondottak,
e fajra is minden tekintetben alkalm azhatók. A mi a közte
és a Circus cyaneus közti hasonlóságot illeti, a leglénye­
gesebb különbségek az előbbi fajnál m ár elm ondattak.
A Circus pygargus-szcá szemben faji jellege s színezete
eléggé jellemző különbségeket képez a rra nézve, hogy
biztosan m egkülönböztethessük.
 2 9 Circus Pygargus. A Circus cyaneus-nál elm ondot­
ta k e fajra is minden tekintetben alkalm azhatók. A Cir­
cus cyaneustól kevésbé tisztán kivehető fátylán kívül még
ab b an is különbözik, hogy nem a negyedik, hanem a 3.
vezértolla a leghosszabb ; ebben a tekintetben azonban
a Circus macrurus-tól nem különbözik, de felső farkfedö
tolláikban különbség van, a mennyiben nála tiszta fehé­
rek s csak abnorm is esetben vannak (fiatal hímeknél)
néhány halvány rozsdaszinü szalagosával ellátva. — A
réti-kányák közt ennek vannak a legkisebb tojásai, de
erre, mint ism ertető jelre, h a tá ro z o tta n tám aszkodni nem
lehet.
30. Pygargus aeruginosus. Színe által szem betünőleg
különbözik az előbbi három fajtól, m elyektől első látásra
m egkülönbözhetjük. A M ilvus genustól m ár nehezebb
m egkülönböztetni, de ezzel szem ben segíti a m eg h atáro ­
zást örves nyaka, és azon körülm ény, hogy farka nem
szétvált, hanem szögletes (csapott). Fészkelési módjaiban
és tojásaira nézve a Circus genus-szal m egegyez. A réti­
kányák közt az aeruginosus tojásai a legnagyobbak, de
erre a determ inálásnál nem lehet sokat adni ; biztos
m eghatározást csak akkor tehetünk, ha a tojások sze­
désénél jelen vagyunk, s az öreg m ad arat megfigyeljük.
Á pril végén v a g y május elején költ. 3— 6 to jást tojik.
A tojások hossza* 5‘5 cm., szélessége 4 cm. A költési
idő 20 napra terjed.
 RENDSZERES NÉVSORA
AZ EDDIG ISMERT

N A PPA LI ORVMADARAKNAK.
(R. BOVDLER SHARPE nyom án.)*

* Catalogue of the Birds in the British Museum. Volume I. London: 1874.


Suborder FALCONES.
Farn. V U L T U R ID A E .
1. V ultur. B riss.
1. m onachus, L .
2. Gyps, Sav.
r. fulvus, Gm.
a. fulvus, Gm.
ß. hispaniolensis, Sharpe,
γ . fulvescens, H um e.
2. him alayensis, H um e.
3- kolbi, D aud.
4. rueppelli, B rehm .
5. indicus, Scop.
6. pallescens, H um e.
3- Pseudogyps, Sharpe.
1. bengalensis, Gm.
2. africanus, Salvad.
4. Otogyps, G ray.
1. auricularis, D aud.
2. calvus, Scop.
5. Lophogyps, Sharpe.
I. occipitalis, B urch.
6. N eophron, S avign.
1. percnopterus, L.
2. ginginianus, Lath.
3. pileatus, Buhch.
4. monachus, Tem m .
7. Sarcorham phus, D um éril.
1. gryphus, L .
2. aequatorialis, Sharpe.
8. Cathartes, III.
I . papa, L .
9. Catharistes, V.
I. atratus, B artr.
10. Oenops, Sharpe.
12 9
Fam. FALCONIDAE.
»
Subfam . P O L Y B O R IN A E .
1. aura, L .
2. pernigra, Sharpe.
3. falklandica. Sharpe.
4. urubitinga, Pelz.
5. californiana, Shaw.
11. P olyborus, V.
1. tharus, M ol.
2. cheriway, Jacq.
12. Ibycter, V. _
1. ater, V.
2. am ericanus, IIodd.
3· m egalopterus, M eyen.
4. albigulvris, Gould.
5. carunculatus, D es M urs.
6 . a u str a lis, Gm.
7. chim achim a, V.
8. ehim ango, V.
13. Cariam a, B riss.
1. cristata, L.
2. b u rm e iste ri,. H artl.
14. Serpentarius, Cuv.
I. secretarius, Scop.
Subfam . A C C IP IT R IN A E .
15. Polyboroides, Sm ith.
1. radiatus, Scop.
2. typicus, Sm ith.
16. Circus, L a c 'p .
1. cyaneus, L .
2. hudsonius, /..
3. cinereus, V.
4. spilonotus, K a u p . .
5. m aillafdi, Verr.
9
1 3 0
6 . m aurus, Tem m .
7 . m e la n o le u c u s , Forst.
8 . m a c u lo su s, V.
9 . a ss im ilis , J . S.
1 0 . p y g a r g u s, L.
11. m a cru ru s, Gm.
1 2 . aeruginosus, L .
1 3 . ranivorus, D aud.
1 4 . g o u ld i, B p .
1 5 . m a c r o sc e lis , A. N ew t.
1 7 . M icra stu r, G ray.
1. se m ito r q u a tu s, V.
2. m ir a n d o lle i, Schl.
3 . r u fic o llis , V.
4 . g ilv ic o llis , V.
5. g u e r illa , Cass.
6 . zo n o th o r a x , Cab.
7 . c a s ta n iliu s, B p .
1 8 . G er a n o sp iz ia s, K a u p .
1. c a e r u le s c e n s , V.
2. n ig e r , D u B us.
1 9 . U r o tr io r c h is , Sharpe.
I . m a cru ru s, H artl.
20. E r y th r o c n e m a , Sharpe.
I . u n ic in c ta , Temm .
2 1 . M e lie r a x , G ray.
1. c a n o r u s, R isl.
2. p o lio p te r u s , Cab.
3 . p o ly z o n u s, R iip p .
4 . g a b a r, D aud,
5 . n ig e r , B . Sa3 V.
6 . m e ta b a te s, H eugl.
22. A s tu r , Lacép.
1. p a lu m b a r iu s, L.
2. h e n sti, Sch.
3 . a tr ic a p illu s , W ilt.
4 . ta c h ir o , D aud.
a. ta c h ir o , D aud.
ß. m a c r o sc e lid e s , H artl.
5. toussenelii, Verr.
6. trinotatus, B p .
7. m uelleri, W all.
8. h io g a ste r , M ü ll. &· Schl.
9. sy lv e str is, W all.
ro. triv ir g a tu s, Tem m .
II. g r is e ic e p s , Schl.
12. brutus, Foil.
13. tibialis, Verr.
14. badius, Gm.
a. badius, Gm.
β. poliopsis, H um e,
y. brevipes, Severtz.
r). sphenurus, R ü p p .
e. polyzonoides, Sm ith.
15. soloensis, Lath.
16. cuculoides, Temm.
17. franciscae, Sm ith.
18. poliocephalus, G ray.
19. cinereus, V.
20. novae-hollandiae, Gm.
a. novae-hollandiae, Gm.
β. leucosom us, Sharpe.
2 r. haplochrous, Sclater.
22. albigularis, G ray.
23. poliogaster, Temm .
2 4 . pectoralis, B p .
25. rufitorques, Peale.
26. griseigularis, Gray.
a. griseogularis, G ray,
β . henicogram m us, G ray.
27. torquatus, Tem m .
28. approxim ans, V. & H .
29. cruentus, Gould.
30. w allacii, Sharpe.
23. Nisuides, Pollen.
I. m oreli, Pollen.
24. A ccipiter, B riss.
1. nisus, L.
2. fuscus, Gm.
3. cooperi, B p .
4 . tinus. L ath.
5. m inullus, D a u d .
a . m inullus, D aud.
ß. erythropus, H artl.
6 . cirrhocephalus, V.
7. m adagascariensis, Verr.
8. collaris, Sclater.
9. rubricollis, W all.
10. erythrauchen, G ray.
11. rhodogaster, Schl.
12. sulaensis, Schl.
13. erythrocnem is, Sclater.

14. chionogaster, K aup.
15. rufiventris, Sm ith.
16. ventralis, Sclater.
] 7. hartlaubii, Verr.
18. virgatus, Tem m .
19. guttatus, V.
20. pileatus, Temm .
21. bicolor, V.
22. chilensis, Ph. &· L .
23. m elanoleucus, Sm ith.
Subfam . B U T E O N IN A E .
25. Urospizias, Sharpe.
I. radiatus, Lath.
5*. H eterospizias, Sharpe.
I . m eridionalis, L ath.
26. Tachytriorchis, K aup.
1. albicaudatus, V.
2. abbreviatus, Cab.
27. Buteo, V·
1. melanoleucus, V.
2. galapagensis. Gould.
3. poliosomus, Q. C ' G.
4. erythronotus, K ing.
5. jakal, D aud.
6. augur, R iip p .
7. auguralis, Salvad.
8. ferox, Gm.
9. desertorum , D aud.
10. plum ipes, H odgs.
11. hemilasius, T . S.
12. brachypterus, Pels.
13. obsoletus, Gm.
14. vulgaris, Leach.
15. borealis, Gm.
a. borealis, Gm.
ß. montanus, N u tt.
16. harlani, A udub.
17. lineatus, Gm.
18. latissim us, W ils.
28. A rchibuteo, B rehm .
1. lagopus, Gm.
2. sancti johannis, Gm.
3. strophiatus, Hodgs.
4. ferrugineus, Licht.
29. Buteola, Sharpe.
I3I
I . b ra c h y u r a , V.
30. A stu r in a , V.
1. n itid a . Lath.
2. p la g ia ta , Schl. .
3. ru ficau d a, Sei. Sah;.
4 . p u c h e r a n i, f . ( h E . Verr.
5. m a g n ir o str is, Gm,
6 . n attere ri, Scl. <Sr> Sal·,;.
■ 7. leueorrboa, Q. &* G.
31. B u s a r e llu s, L a fr.
I . n ig r ic o llis , Lath.
32. B u te o g a llu s , Fess.
I . a e q u in o c tia lis , Gm.
33. U rubitinga, L a fr.
1. zon u ra, Shaw .
2. a n th ra c in a , N itzsch.
3. sc h is ta c e a , Sundev.
4. plum bea, Salvin.
5. a lb ic o llis , Lath.
6 . g h ie sb r e c h ti, D u B us.
7. p a llia ta , Pels.
8 . la c e r n u lu ta , Temm .
9. kaupi, B p .
10. m e la n o p s , L ath.
11. se m ip lu m b e a , Law r.
12. p r in c e p s, Sclater.
34. H a r p y h a lia e tu s , L a fr.
I . c o r o n a tu s, V.
35. M o rp h n u s, Cuv.
I . g u ia n e n sis, D aud.
36. T h r a s a e tu s , G ray.
I . h a r p y ia , L.
S u b fa m . A Q U I L I N A E .
37. G y p a e tu s, Storr.
I . b a rb a tu s, L.
1. o ss ifr a g u s , Sav.
38. U r o a e tu s , K aup.
I . au d ax, Lath.
39. A q u ila , B riss.
1. v erreau xi, Less.
2. c h r y s a e tu s , L .
3. h e lia c a . Sav.
4 . a d a lb e r ti, B rehm
5 . m o g iln ik , Gm.
6 . rap a x , Tem m .
9'
 η. vindhiana.^Frankl.
8. w ahlbergi, Sundev.
9. m aculata, Gin.
a. m aculata, Gm.
ß. hastata, Less,
y. clanga, Pall.
40. Nisae tus, H odgs.
1. fasciatus, V.
2. spilogaster, B p .
3. pennatus, Gm.
4. m orphnoides, Gould.
41. L ophotriorchis, Sharpe.
1. kieneri, Geoffr.
2. isidorii, Des M urs.
42. Neopus, J erd .
I . m alayensis, Tem m .
43. Spiziastur, Sharpe.
I . m elanoléucus, V.
44. Spizaetus, · V.
1. m auduyti, D aud.
2. tyrannus, M ax.
3. bellicosus, D aud.
4. coronatus, Z.
5· nipalensis, Hodgs.
6. cirrhatus, Gm.
7. lanceolatus, B p.
8. alboniger, B ly th .
•9. lim naetus, H orsf.
10. gurneyi, G ray.
11. africanus, Cass.
12. andam anensis, Tytter.
13. sphinx, H um e.
14. philippensis, G urney.
45. Lophoaetus, K aup.
I . occipitalis, D aud.
46. A sturinula, Finsch & H artl.
I . monogram mica, Tem m .
a. monogram m ica, Tem m .
ß. m eridionalis, H artl.
4 7 . H erpetotheres, V.
I. cachinnans, L .
4 8 . D ryotriorchis, Shelley.
I . spectabilis, Schl.
4 9 . Circaetus. V.
I. gallicus, Gm.
3. cinereus. V.
3. beaudouinii, Verr.tb* D es M urs.
4. fasciolatus, K a u p .
5. cinerascens, M üll.
5 0. Spilornis, Gray.
1. cheela, Lath.
«. cheela, Lath,
ß. melanotis, Jerd.
2. pallidus, Waiden.
3. bacha, D aud.
a. bacha, D aud,
ß. elgini, Tytler.
4. rufipectus, Gould.
5. sulaensis, Schl.
6. holospilus, Vig.
51. Butastur, H odgs.
1. teesa, F rankl.
2. liventer, Tetnm.
3. indicus, Gm.
4. rufipennis, Su n d ei’.
52. H elotarsus, Sm ith.
1. ecaudatus, D aut.
2. leuconotus, R ü p p .
53 - H aliaetus, Savign.
1. albicillus, Z.
2. leucocephalus, Z.
3. pelagicus, Pall.
4. leucogaster, Gm.
5. leucoryphus, Pall,
6. vocifer, D aud.
7. vociferoides, D es M urs,
54. G ypohierax, R ü p p .
I . angolensis, Gm.
55. H aliastur, Selby,
1. indus, Boád.
a. indus, B odd
ß. interm edius, G urney,
y. girrenera. V.
2. sphenurus, V.
56. Elanoides, V.
i . furcatus, Z.
57 - N auclerus, Vig,
i. riocouri. V. ·
58. Milvus, S a vigny.
1. ictinus, Sav.
2. aegyptius, Gm.
3. korschun, Gm.

4- affinis, Gould.
5. palustris, A nders.
6. m elanotis, T. <5-= 5 .
7. govinda, Sykes.
59. L ophoictinia, K a u p .
I . isura, Gould.
60. R ostrham us, Less.
1. sociabilis, V.
2. taeniurus, Cab.
3. leucopygus, S p ix.
61. Leptodon, Sundev.
1. uncinatus, Tetnm.
2. m egarhynchus, D es M urs.
3. wilsoni, Cass.
4. cayennensis, H m .
62. Gypoictinia, K aup.
I . m elanoslerna, Gould.
63. E lanus, Savign.
1. caeruleus, D esf.
2. hypoleucus, Gould.
3. axillaris, Lath.
4. leucurus, V.
5. scriptus, Gotdd.
64. Gampsonyx, Vig.
I . swainsoni, Vig.
65. H enicopernis, Skarpe.
I . longicauda, Garn.
66. M achaerham phus, W estenn.
1. alcinus, W esterm.
2. anderssoni, G urney.
67. Pernis, Cuv.
1. apigorus, L .
2. ptilonorhynchus, Temm .
3. celebensis, Walden.
Subfam . F A L C O M N A K .
68. Baza, Hodgs.
1. lophotes, Tem m .
2. m adagascariensis, Sm ith.
3. cuculoides, Sw .
4. verreauxii, L a fr.
5. m agnirostris, G ray.
6. erythrothorax, Sharpe.
7. sum atrensis, L a fr.
8. subcristata, Gould.
9. rcinw ardti, M üll. Cr Schl.
133
10. rufa, Schl.
69. H arpagus, Vig.
1. diodon, Temm .
2. bidentatus, Lath.
3. faseiatus, Law r.
70. Ictinia, V.
1. plum bea, Gm.
2. mississipiensis, W ils.
71. M icrobierax, Sharpe.
1. caerulescens, L .
2. fringillarius, D ra p .
3. m elanoleucus, B ly th .
4. erythrogenys, Vig.
72. Poliohiérax, K a u p .
1. sem itorquatus, Sm ith.
2. insignis, W alden.
73. Spiziapteryx, K aup.
I . circum cinctus, K a u p .
74. H arpa, B p .
I . novae zealandiae, Gm.
a. novae zealandiae, Gm.
ß. australis, H . & J .
75. Falco, Cuv.
1. communis, Gm.
2. peregrinator, Sundev.
3. m inor, B p .
4. cassini, Sharpe.
5. melanogenys, Gould.
6. barbarus, L.
7. babylonicus, G urney.
8. feldeggii, Schl.
9. tanypterus, Schl.
10. biarm icus, Tem m .
11. juggur, f . E . G ray.
12. hypoleucus, Gould.
13. subniger, G ray.
14. subbuteo, L.
15. severus, H orsf.
16. religiosus, Sharpe.
17. lunulatus, Lath.
18. cuvieri, Sm ith.
19. fusco-caerulescens, V.
20. albigularis, D aud.
21. aurantius, Gm·
22. chicquera, D aud.
23. ruficollis, Sw.
1 3 4

24 · eleonorae, Géné. 9. gracilis, Less.

25. concolor, Tem m . 10. naum anni, Fleisch.
26. regulus, Pall. 11. pekinensis, Swinh<
27. colum barius, L . 12. sparveria, L.
76. H ierofalco, Cuv. 13. dominicensis, Gm.
1. candicans, Gnt. 14. cinnam om ina, Sw.
2. islandus, Gin. 15. isabellina, Sw .
3. holboelli, Sharpe. 16. leucophrys. R idgw .
4. gyrfalco, L. 17. sparverioides, Vig.
5. saker, G?n. 18. vespertina, L .
6. m exicanus, Schl. 19. amurensis, Radde.
77. H ieracidea, Gould. 20. ardesiaca, V.
1. berigora, V ig H. 21. dickersoni, Sclater.
2. orientalis, Schl. 22. zoniventris, Peters.
78. Cerchneis, Bőié.
J. tinnuncula, L . S uborder P A N D IO K E S .
2. rupicola, D aud. 79. P andion, Sav.
3. m oluccensis, H . J. I . haliaetus, L.
4. cenchroides, Vig. <2^ H ‘ a. haliaetus, L.
5. rupicoloides, Sm ith. ß. leucocephalus, Gould.
6. alopex, H eugl. 80. Polioaetus, K a u p
7. new toni, G urney. 1. ichthyaetus, H orsf.
8. punctata, Tem m . 2. hum ilis, M ü ll. Schl.
 1 35

TARTALOM.

Lap Lap
E l ő s z ó .........................................V V III Sasok ( A q u i l i n a e ) ........................ 52
N appali ragadozó m adarak (Accipitres A quila. S a s ................................... 55
d i u r n i ) ............................................... 9 A parlagi sas (A. chrysaetus) 55
B e v e z e t é s ............................................... I I A k urtafarkú sas (A. heliaca) 57
K e s e ly iifé lé k c s a l á d j a .............................. 13 A barna sas (A. m aculata) . . 58
Valódi keselyűk (V nlturinae) . ' . 17 A rikácsoló sas (A. clanga) . 59
V ultur. K e s e l y ű ................................... 17 Nisaetus. T örpesas . . . . 59
A barna keselyű (V. monachus) i8 Az európai törpesas (N. pennatus) 59
Gyps. P e h e l y k e s e l y ű ....................... 19 H aliaétus. R é ti-sa s .' . . . . ÓI
A fakó pehelykeselyű (G. fulvus) . 19 A fehérfarku réti-sas (H . albicíllus) ÓI
Neophron. Dögkeselyű . . . 20 Pandion. R á r ó .............................. 68
Saskeselyűk (Gypaetinae) . . . . 22 Ölyvök (B u teo n in a e)........................ 68
G ypaétus. S a s k e s e l y ű ........................ 24 Circaetus. K igyász-ölyv 7.3
A szakállas saskeselyű (G. barbatus) 24 A z európai kigyász-ölyv (C. gallicu s). 73
S ó ly o m fé lé k c s a l á d j a ............................. 27 Buteo. Ö l y v ................................... 74
Valódi sólymok (Falconinae) . . . 3 i A rchibuteo. Ü l ü ............................. 77
Falco. S ó l y o m .................................... 34 A telelő ülü (A . lagopus) . . 77
A vándor sólyom (F. communis) 34 P ernis. M é h é s z ö ly v ........................ 78
A pacsirta sólyom (F. subbuteo) 35 A z európai m éhészölyv (P. apivorus) 78
A törpe sólyom (F. regulus) . . . 37 Valódi kányák (Milvinae) . 81
H ierofalco. K e r e c s e n ........................ 38 Milvus. K á n y a ............................. 85
A m agyarhoni kerecsen (H. saker) . 38 A közönséges kánya . . . . 85
Cerchneis. V ércse . . . . . . 39 A halleső kánya (M. ater) . . 86
A közönséges vércse (C. tinnuncula) 39 R éti-ká n y á k (Circinae) . . . . 91
A törpe vércse (C. naumanni) . 4i Pygargus. Ö l ű .................................... 99
A hamvas vércse (C. vespertina) 42 A m ocsári ölű (P. aeruginosus) . 99
H éják ( A s t u r i n a e ) .............................. 45 Circus. R é t i - k á n y a ........................ IOI
A stur. H éja 48 A kékes réti-kánya (C. cyaneus) IOI
A közönséges héja (A. palum barius) 48 A halvány réti-k án y a (C. m acrurus) 103
A ccipiter. K a r v a l y ............................. 5° A hamvas réti-k án y a (C. pygargus) 103
A verebész karvaly (A. nisus) . . 5° Összehasonlító a d a to k ........................ 107
 136
Lap
V ultur m o n a c h u s...................................... 109
G yps f u l v u s ............................................ n o
N eophron percnopterus . . . .110
Gypaetus b a r b a t u s .................................I l l
F alco p e r e g r in u s .......................................112
F a lco s u b b u t e o ...................................... II 2
F alco r e g u l u s ............................................113
H ierofalco s a k e r .......................................113
Cerchneis t i n n u n c u l a ........................... 114
C erchneis n a u m a n n i................................ 115
C erchneis v e s p e rtin a ................................ 115
A stur p u l u m b a r i u s .................................115
A ccipiter n i s u s .......................................117
A quila c h r y s a e t u s .................................118
A quila h e lia c a ............................................ T19
A quila m a c u l a t a ...................................... 119
Lap
A quila c la n g a ............................................ 120
N isaetus p e n n a t u s ................................ 120
H aliaetus a l b i c i l l u s .................................120
P andion h a l i a e t u s .................................121
Circaetus g a l l i c u s .................................122
B uteo v u lg a ris ............................................122
A rchibuteo l a g o p u s ................................ 123
P ernis a p i v q r u s ......................................123
Milvus ictinus . 123
Milvus k o r s c h u n ...................................... 124
Circus cyaneus ................................... 124
Circus m a c r u r u s ...................................... 125
Circus p y g a r g u s ...................................... 126
P ygargus a e r u g i n o s u s ...........................126
Rendszeres névsora az eddig ism ert
na p p a li orvm adaraknak . . . 1 2 7
A stu r p a lu m b a riu s.