Professional Documents
Culture Documents
Ec Eletrajzi Kislexikon
Ec Eletrajzi Kislexikon
1959-ben kerül a Collegiumba, filozófia-történelem szakos hallgató. 1966 és 1967 között Nancy-ben
egyetemi stúdiumon vett részt. 1964 és 1980 között az MTA Filozófiai Intézetében dolgozik. 1980-tól
1990-ig a Külügyi Intézet igazgatóhelyettese, megbízott igazgatója, tanít a Párttörténeti Intézetben. A
Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem politikatudományi előadója, tanszékvezető egyetemi
tanára. 1999 és 2002 között Széchenyi ösztöndíjas. 2001-től 2004-ig az MTA közgyűlési képviselője, a
Politikatudományi Bizottság tagja. A '70-es évek végén Tanzániában, a '80-as évek elején Indiában,
később Bécsben vendégprofesszor. 1997-ben Bibó István, 2003-ban Pro urbe Budapest, 2005-ben
Szentgyörgyi Albert díjjal tüntetik ki. Több mint húsz politikatudományi és társadalomelméleti könyv
szerzője.
1969-ben nyer felvételt a Collegiumba mint magyar-latin szakos. Később a latint elhagyva felveszi a
szlovákot. A nyitrai Pedagógiai Főiskola Magyar Tanszékének tanársegéde, majd adjunktusa, docense.
Magyar irodalomtörténetet, komparatisztikát, kisebbségi magyar irodalmakat tanít. 1994-től a
Konstantin Filozófus Egyetemmé alakult főiskola Humán Tudományok Karának dékán-helyettese.
1998-ban a besztercebányai Bél Mátyás Tudományegyetemen kap megbízást a Hungarisztikai
Tanszék létrehozására. A tanszék a magyar nyelv és kultúra tanulmányi szak keretében a filológusok
képzését látja el. A mai napig vezeti a tanszéket. Egyetemi professzor.
1964-ben magyar nyelv és irodalom-népművelés szakos hallgatóként lesz collegista. 1970-től 1971-ig
a Vonyarcvashegyi Művelődési Ház igazgatója. 1972 és 1973 között a Veszprémi Városi Tanács
Művelődési Osztályának közművelődési felügyelője, a Megyei Művelődési Központ kutatási
csoportvezetője. 1984-től a Veszprémi Egyetem tudományos főmunkatársa, majd 1997-től 2004-ig
docense. 1998-tól a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola tanszékvezetője. Szociológiát, azon belül
is környezet- és értelmiségszociológiát oktat. 10 könyve jelent meg. A Magyar Szociológiai Társaság
tagja.
Vegyész szakosként lesz collegista 1993-ban. 1998-ban kap vegyész diplomát, 2002-ben
közgazdászként végez a Közép Európai Egyetemen és 2004-ben PhD fokozatot szerez az ELTE
Biokémia szakán. 2002 és 2005 között a RecomGenex biotechnológiai cég vezetője Budapesten.
2005-től posztdoktori tanulmányokat végez a kaliforniai Scripps kutatóintézetben. 2010-től a Takeda
gyógyszerkutató cégnél dolgozik San Diegoban.
1974-ben magyar-népművelés szakos hallgatóként lesz collegista, s végzi az esztétika szakot is. 1980
és 1984 között a budapesti Nemzetközi Előkészítő Intézet könyvtárosa, tanára. 1984-től öt éven át az
Eötvös Collegium könyvtárának vezetője. Közben óraadó a SOTE Idegen Nyelvi Lektorátusán, és a
Magyar Lektori Központ, majd a Nemzetközi Hungarológiai Központ munkatársa. 1989-től
vendégoktató Sumenban, a Konsztantin Preszlavszki Egyetem Szlavisztika Tanszékén. 1990-től 1994-
ig a szófiai Ohridai Szent Kelemen Tudományegyetem Magyar Filológiai Tanszékének tanára. Két
alkalommal (1994-1999), (2004-2008) a szófiai Magyar Kulturális Intézet igazgatója. Közben a NKÖM
Külföldi Magyar Kulturális Intézetek Osztályának vezetője, majd közigazgatási szakmai tanácsadó.
Jelenleg a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban dolgozik. 2000 és 2003 között a PPKE, 2010-ben a
Pécsi Egyetem óraadó tanára.
Magyar-angol szakos hallgatóként 1972-ben lesz collegista. 1977 és 1978 között a pozsonyi Tatratur
utazási iroda vezérigazgatója. 1978-tól a Csehszlovák Rádió magyar adásának adásvezetője és
hírolvasó bemondója. 1980-ban a Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnázium magyar-angol szakos
tanára. A Csehszlovák Tv magyar adásának műsorvezetője. A zselízi, gombaszögi országos kulturális
fesztiválok, és az amatőr színjátszók fesztiválja, a Jókai Napok résztvevője, szervezője. Jelenleg a
Duna TV munkatársa, szerkesztő-bemondó.
1969-ben kerül a Collegiumba, magyar-angol szakos hallgatóként. 1974-től két éven át a pozsonyi
Madách Könyvkiadó munkatársa, 1976-tól a Rádió irodalmi osztályán szerkesztő, 1983 és 1989 között
a Nagyvilág, a Kortárs munkatársa, a Dátum főszerkesztője. 1990-től a Külügyminisztérium
főosztályvezető helyettese, majd az elemző és tájékoztató osztály vezetője. 1992-től helyettes
államtitkár, majd 2002-ig közigazgatási államtitkár; varsói nagykövet, a Duna Kör alapító tagja. Cseh,
lengyel és szlovák szépirodalmi művek fordítója. Jelenleg, 2010 óta közigazgatási államtitkár.
2000-ben lesz collegista, magyar-francia szakos hallgató, a Francia Műhely tagja. 2005/2006-ban
francia kormányösztöndíjasként folytatja tanulmányait összehasonlító irodalomból az Université de
Paris XII- Val de Marne-on és a párizsi École Normale Supérieure-ön. 2006 őszén Master 2 diplomát
szerez. 2006-tól 2007-ig a veszprémi Katedra Nyelviskolában tanít francia nyelvet. 2008-tól a Petőfi
Irodalmi Múzeumban dolgozik, ahol a Közönségkapcsolatok és Marketing Főosztály munkatársaként
közművelődési feladatokat lát el.
Történelem-német szakos hallgató, 1977-ben lesz collegista. 1987 óta a budapesti Veres Pálné
Gimnáziumban tanít.
Orosz-német szakos hallgató, 1986-ban lesz collegista. Az egyetemi végzés után Dunaharasztiban
középiskolai nyelvtanár. Itt, a Baktay Ervin Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskolában tanít, német és
angol nyelvet, majd (1995 óta) a várpalotai Thury György Gimnáziumban német nyelvet oktat.
Jelenleg is itt dolgozik. Közben szaktanácsadó a Veszprém Megyei Pedagógiai Intézetnél.
1964 és 1970 között collegista, mint magyar-népművelés szakos hallgató. Két évig a Diákbizottság
titkára, a Falukutató csoport szervezője. Az egyetem elvégzését követően tudományos kutatóként,
kutatásszervezőként, köztisztviselőként dolgozik. 1980-tól vesz részt a nemzeti ellenállást és
szolidaritást szolgáló Bethlen Gábor Alapítvány munkájában. Szervezője a Lakiteleki Találkozónak, az
MDF alapító tagja. A Hitel egyik szerkesztője 1988 és 1991 között. Megalapítja a Magyar Felsőoktatás
c. havilapot, 1994 és 1999 között a Magyarok Világszövetségének választott főtitkára. Jelenleg is több
alapítvány kurátora.
1970-ben magyar-francia szakos hallgatóként lesz collegista. Másodéves, amikor leadja a francia
szakot és felveszi a népművelést. 1975-től 2008-ig az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa.
Szakterülete a magyar történeti mondattan. Jelenleg nyugdíjas.
1973-ban lesz collegista, magyar-angol szakos. 1978 és 1987 között a pozsonyi Madách Kiadó
szerkesztője. 1987-től 1990-ig az Irodalmi Szemle szerkesztője. Ugyancsak szerkeszti a Nap című
hetilapot. Több verskötete jelent meg, esszéket, tanulmányokat, kritikákat ír és fordít szlovák és cseh
nyelvből. Pozsonyban él.
20. Balogh Elemér (Nyitra /Csehszlovákia/, 1938. jan. 19.)
1956-ban lesz collegista, magyar-latin szakos hallgató. Collegista és egyetemi éveit megszakítja; 1957-
től 1960-ig segédmunkás. Tanulmányait 1960 és 1964 között folytatja. 1964-től egy évig tanári
pályán helyezkedik el. 1965-től 1974-ig Veszprémben a Napló, majd a Mestermunka munkatársa.
1974-ben politikai okokból eltávolítják a laptól. /Segédmunkás, taxisofőr /. 1979 és 1982 között a
szolnoki Szigligeti Színház dramaturgja. 1984-től 1986-ig a Jel-Kép szerkesztője, 1990 és 1994 között a
veszprémi Napló főszerkesztője, 1994-től szabadfoglalkozású. Ő a Csíksomlyói passió című nagy
sikerrel bemutatott színmű szövegírója (1982). Versek, regények, novellák, színművek, hangjátékok
szerzője. /Ússzatok halacskák, Szépségverseny, Kutyakomédia, A semmi farka c. művek írója./
Collegiumba kerülésének éve: 1968. Magyar-orosz szakos, majd felveszi a német szakot is.
Középiskolai tanárként dolgozott az egyetem után, majd a Veres Pálné Ginázium (Budapest)
igazgatóhelyettese 32 évig. 2009-től nyugdíjas. Szabadidejében fest, önálló kiállításokkal jelentkezik.
1967-ben lett collegista orosz-latin-görög szakon, később a németet is felvette. Az ELTE ÁJK-n tanít
jogi latint és görögöt több mint 30 éve.
1957-ben lesz collegista, magyar-olasz szakos hallgató. 1963-tól 1968-ig az Egyetemi Lapok
munkatársa. Ezt követően az Ifjúsági Magazin főszerkesztő-helyettese, a Magyar Ifjúság irodalmi
rovatvezetője. 1972-től szabadfoglalkozású. Irodalmi és művészeti műsorokat készít, vezet. 1976-tól
az MTV-ben főosztályvezető-helyettes, majd szerkesztő, főmunkatárs. A Palócföld szerkesztője.
Versköteteiben, költői világában az irodalom társadalmi kötődését hangsúlyozza. Olasz és francia
költőket fordít. Televíziós dokumentumjátékot készített Rossiniről, Csajkovszkijról, Wagnerről.
1996-ban lesz collegista, latin, történelem, néprajz szakos hallgató. Történelem-néprajz szakon végez.
Az egyetem után az ELTE BTK Néprajzi Intézetébe kerül doktoranduszként, majd tudományos
munkatársként. Jelenleg adjunktusként oktat, 2010-ben habitált.
Magyar-orosz-török szakos hallgató, 1972-ben lesz collegista. 1978 és 1982 között az ELTE Török
Filológiai Tanszéken oktat török és tatár nyelvet. 1983-tól 1986-ig MTA, TMB tudományos
továbbképzési ösztöndíjas. 1986 és 1989 között segédmunkatárs az MTA Orientalisztikai Intézetében,
majd 1993-ig a kunszentmiklósi Baksay Sándor Református Gimnázium angol-orosz tanára. 1993-től
2006-ig az MTA ELTE Altajisztikai Tanszéki Kutatócsoportjának munkatársa, főmunkatársa, 2007-től
az MTA ELTE, Közép-Ázsiai Kutatócsoport tudományos főmunkatársa.
1987-ban lesz collegista, magyar-történelem szakos hallgató. 1981 és 1991 között a lendvai Kétnyelvű
Középiskola tanára. 1991-től a maribori Pedagógiai Egyetem Magyar Tanszékének munkatársa.
Szerkeszti a Hidak című televíziós műsort, a Népújság felelős szerkesztője. Verset, esszét, kisprózát,
gyerekverseket ír. Látlelet című verseskötete nyolc év lírai termését gyűjti egybe. Írott szóval a
megmaradásért címmel a szlovéniai magyarság évtizedeiről jelenik meg összefoglaló munkája.
Lendván él.
1964-ben lesz collegista, magyar-orosz szakos hallgató. Az egyetemi végzés után 1969-ben a nógrád
megyei általános iskolába kerül, majd a budapesti II Rákóczi Ferenc Gimnázium tanára lesz. 1976-tól a
Budapesti Tanítóképző Főiskola (2000-től az ELTE Tanító-és Óvóképző Főiskolai Kara) oktatója. 2003-
tól főiskolai tanár. 1980-ban egyetemi doktori fokozatot, 2001-ben Phd fokozatot szerzett. 2007-ben
habilitál. Spanyolból, portugálból fordít (többek között Borges, Garcia Márquez, Vargas Llosa műveit
ülteti át magyarra). Nyelvtudományi, kommunikációelméleti, irodalomtudományi témakörben
jelennek meg könyvei. Feleségével megalapítják a Trezor Kiadót.
Latin-régész szakos hallgatóként lesz collegista 1972-ben. Levéltár szakos 1984-től. 1983-tól a Zala
megye i Levéltár főlevéltárosa. Kutatási területe Zala megye későközépkori és koraújkori története.
Óraadó a Nyugat-magyarországi Egyetem szombathelyi karának történelem szakán.
1973-ban lesz collegista pszichológia szakon. 1978-tól 1981-ig az Országos Neurológiai és Pszichiátriai
Intézet osztályos pszichológusa. 1981 és 1985 között a Nyírő Gyula Kórház vezető pszichológusa.
1985-ben kerül az Országos Testnevelési és Sportegészségügyi Intézetbe vezető pszichológusnak Dr.
Buda Béla mellé, ahol 1992-ig dolgozik. Tanít a KLTE Pszichológia Intézetében, az ELTE Tanácsadó
Szakpszichológusi Képzés keretében, a BME és a Károly G. Egyetem Pszichológiai Tanszékén.
Vendégtanár Szegeden. Személyiség és képességfejlesztő tréningek, szemináriumok vezetésével
bízzák meg különböző cégeknél. Pszichodiagnosztikai, pszichoterápiás gyakorlatokat, autogén tréning
és hipnózis kiképző tanfolyamokat vezet az 1970-es évek végétől az ezredfordulóig. Egyik legtöbbet
publikáló pszichológus. A Magyar Hipnózis Egyesület vezetőségi tagja. E témakörben érintett külföldi
egyesületek magyarországi kapcsolattartója.
1960-ban lesz collegista, cseh-orosz szakos hallgató. 1963 óta dolgozik az MTA Irodalomtudományi
Intézetében, 1986 óta mint a Közép- és Kelet-európai irodalmak Osztályának vezetője. 1967-től 1971-
ig a Helikon c. folyóirat főmunkatársa volt, 1989 óta a 2000 című folyóirat alapító szerkesztője. 1977
és 1980 között a JATE docenseként tanított a Világirodalmi Tanszéken. 1991 és 1994 között a Central
European University Comparative Literature programjának az igazgatója volt.
Orosz-finn szakos hallgatóként kerül 1987-ben a Collegiumba, de finn szakon diplomázik. 1993-ban
ösztöndíjasként Finnországba kerül, ott ismerkedik meg mexikói férjével. 1995 óta él
Mexikóvárosban; először egy nyelviskolában dolgozik koordinátorként, jelenleg magyar és finn
nyelvet oktat a Magyar Nagykövetség számára.
1976-ban kerül a Collegiumba, magyar-könyvtár szakos hallgató. Később, már munka mellett elvégzi
a latin szakot is. 1981-től az ELTE Egyetemi Könyvtárban kap állást, s itt dolgozik 2009-ig. (1999-től
2000-ig a Kézirattár, 2000-től 2009-ig a Régi Nyomtatványok Osztályának munkatársa.) 2009-ben az
MTA Könyvtára, Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményének Osztályán dolgozik.
1986-ban lesz collegista, történelem, filozófia, szociológia, fizikus szakon végez. Az egyetem
elvégzése után a Károli Gáspár Református Egyetemre kerül. Jelenleg az egyetem
Társadalomtudományi Intézetének vezetője, rektorhelyettes. A Collegiumban e
Társadalomtudományi Műhely szakvezetője. Részt vállal az EC Kuratóriumának munkájában.
Angol-orosz szakos hallgatóként 1990-ben kerül a Collegiumba. Az ELTE Apáczai Csere János
Gyakorlógimnáziumának vezetőtanára.
1989-ben lesz collegista mint fizikus szakos hallgató. 1994 óta az MTA Szilárdtestfizikai és Optikai
Kutatóintézetében dolgozik, jelenleg tudományos főmunkatársként.
Történelem-spanyol szakos hallgatóként 1981-ben kerül a Collegiumba. 1990 és 1992 között az ELTE
BTK Történeti Könyvtárában dolgozik. 1993-tól megbízott előadóként spanyol nyelvet tanít a
Collegiumban. 2000-től a KRE Medievisztika Tanszékének adjunktusa. Kutatási terület: középkori
művelődéstörténet.
Matematikusként lesz collegista 1996-ban. Az egyetem elvégzése után az ELTE Informatikai Kar
Komputeralgebra Tanszékére kerül. /doktori iskola, majd tanársegéd, most adjunktus /
1977-ben lesz collegista, néprajz-régészet szakosként. Az egyetem elvégzése után nyolc évig a
Vajdaságban dolgozik, mint könyvtáros. 1993-ban Pécsre költözik, ahol a Janus Pannonius Múzeum
Néprajzi Osztályának főmuzeológusa lesz.
Német –angol szakosként nyer felvételt 1992-ben a Collegiumba. A soproni Berzsenyi Dániel
Evangélikus Gimnáziumban tanít angol és német nyelvet és irodalmat.
1977-ben lesz collegista mint magyar-német szakos hallgató. Konferenciatolmács, fordító, a magyar
irodalomról publikál tanulmányokat. 1990-ben diplomáciai szolgálatba kerül. Budapesten telje3sít
szolgálatot, majd Csehszlovákia szétválása után az új cseh nagykövetség ügyvivője. Vaclav Havel
köztársasági elnök irodájában dolgozik, majd Bonnban, Berlinben, Teheránban, Bécsben. Jelenleg a
Cseh Centrum igazgatója Budapesten.
Történelem szakos hallgatóként lesz collegista 1995-ben, később felveszi a levéltár szakot. Első
munkahelye Bécs, az Albanien-Institutban dolgozik. Ezt követően a Budapest Főváros Levéltárában
levéltáros, majd 2006-tól az ELTE BTK Történeti Intézetében a Kelet- Európa Történetet Tanszéken
dolgozik.
Orosz-német szakos hallgató, 1972-ben kerül a Collegiumba. 1977 és 1980 között a szentendrei
Móricz Zsigmond Gimnáziumban tanít. 1980-tól 1996-ig a SOTE német általános és orvosi szaknyelv
tanára. 1996-tól a KRE Tanítóképző Főiskola Karának oktatója.
Mint német-filozófia szakos hallgató 1969-ben került a Collegiumba. 1974 óta az ELTE-n tanít,
jelenleg a Filozófia Intézet Újkori és Jelenkori Filozófiatörténet Tanszékének tanára. Fő kutatási
területe a klasszikus német filozófia, elsősorban Hegel. Tankönyv- és tanulmányszerző.
Magyar-könyvtár szakos hallgatóként 1978-ban lesz collegista. Az egyetemi végzés után a dunakeszi
Radnóti Miklós Gimnáziumban kezd tanítani, jelenleg is ez az iskola a munkahelye, 2004-ben elvégzi
az ELTE-n a média szakot, melyet oktat is. A tanítás mellett az iskolai könyvtárban dolgozik
félállásban.
1965-ben magyar-filozófia szakos hallgatóként lesz collegista. 1970 és 1974 között a Magyar Televízió
szerkesztője, dramaturgja. 1974-1978 között közművelődési csoportvezető (Bp. VIII.ker.). 1978-1982
között a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatának propaganda csoportvezetője, óraadó tanár
Zsámbékon. 1983-1991 években középiskolai tanár a Kossuth Lajos Közgazdasági
Szakközépiskolában, 1991-2008 között művelődési ügyosztályvezető (Bp.XVI.ker.).
Angol szakosként kerül a Collegiumba 1992-ben. 1993-tól: angol-egyiptológia szakos. Elvégzi az ELTE
Angol Reneszánsz és Barokk Irodalom Doktori Iskoláját, és a PPKE Angol Intézetében adjunktusi
minőségben oktat amerikai irodalmat és angol nyelvű esszéírást.
Magyar-spanyol szakos hallgatóként 1965-ben kerül a Collegiumba. Egy évig ösztöndíjas Kubában,
középiskolai tanár a Színyei Merse Pál Általános Iskolában és Gimnáziumban, majd nevelőtanár,
rendezőasszisztens gyakornok (MAFILM), rovatvezető (spanyol-, kép-, képzőművészeti rovat) a
Nagyvilág folyóiratnál 1974 és 1990 között. Diplomata Madridban 1990 és 1995 között, majd tanár a
PPKE BTK-n; 1998-tól a spanyol tanszék vezetője.
1972-ben lesz collegista mint magyar-népművelés szakos hallgató. Az egyetem elvégzése után a
Magyar Rádióba kerül, mint rádióbemondó. Azóta is itt dolgozik, szép magyar beszédet, helyes
kiejtést oktat az újonnan felvett rádióbemondóknak. Budapesten él.
Collegiumba kerülésének éve: 1994. Angol-matematika szakos, később felveszi az elméleti nyelvészet
szakot. Az egyetem elvégzése után Németországba, Saarbrückenbe kerül. (2001-2004.);
Számítógépes Nyelvészet PhD, 2004-2008; USA, Senior research scientist, 2009-, Zürich, Senior
research scientist.)
Magyar-orosz szakos hallgatóként nyer felvételt a Collegiumba, 1965-ben. A budapesti Eötvös József
Gimnázium tanára, majd 1989-től 2009-ig igazgatója. A Gimnáziumok Országos Szövetségének egyik
alapítója, majd első elnöke. Jelenleg nyugdíjas.
1994-ben nyer felvételt a Collegiumba; 1-2. évben történelem-magyar szakos, a 3. évben történelem-
politikaelmélet, a 4. és 5. éveben történelem szakos. 1999-től 2000-ig a Kossuth Lajos Kéttannyelvű
Műszaki Főiskolán, félállásban a Szabó Ervin Gimnáziumban tanít történelmet és magyar irodalmat.
2000-től a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban levéltáros.
75. Doytchinova Elena (Szófia, 1957. nov. 27.)
Szabó T. Anna férje. 1992-ben lesz collegista, angol-filozófia szakosként kerül a Collegiumba, Író,
műfordító, web-szerkesztő. Több önálló könyve jelent meg.
Magyar-orosz szakos hallgatóként kerül 1968-ban a Collegiumba. 1973 és 1974 között középiskolai
tanár a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban. 1974-től 1977-ig orosz-nyelvet és irodalmat tanít a
JATE-n, ill. a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, Szegeden. 1977 és 1983 között Egerben a
Tanárképző Főiskolán, majd a kar ELTE-be is integrált jogutódján, az Orosz Tanszéken oktat. 1980 és
1981 között magyar lektor Krakkóban. Az ELTE BTK Orosz Tanszékén és a Collegiumban óraadó. 1993
és 1995 között tudományos és külügyi főigazgató-helyettes a TFK-n, az Irodalomtudományi Tanszék
vezetője 2006-ig. Vendégprofesszor Bécsben. 2008-tól az ELTE Szláv és Balti Filológiai Intézetének
professzora. Orosz irodalomtörténetet, elméletet, fordításkritikát és szövegolvasást tanít.
1973-ban lesz collegista, magyar-történelem szakos hallgató. 1977-től 1979-ig a szolnoki Szigligeti
Színház lektora (ösztöndíjasként), majd dramaturgja. 1979 és 1982 között mint dramaturg a Nemzeti
Színházban dolgozik. 1982-től 1989-ig a Katona József Színház a munkahelye (alapító tag). 1980 óta
különféle státuszokban tanít a Magyar Képzőművészeti Főiskola Díszlet és Jelmeztervező valamint
Művészettörténeti Tanszékén. 1991-től a veszprémi Petőfi Színház, 1993-tól a debreceni Csokonai
Színház dramaturgja és a veszprémi színház irodalmi tanácsadója. Másfél évet tölt Japánban a távol-
keleti színház tanulmányozásával. 2002-től a Látványtervező Tanszék egyetemi docense.
Francia-latin szakos hallgatóként 2004-ben lett collegista. 2005-ben OTDK I. helyezést ért el francia
irodalom szekcióban. Doktori tanulmányait posztgraduális ösztöndíjasként az ELTE
Irodalomtudományi Doktori Iskolában végezte. 2011-ben szerzett PhD fokozatot. Többszörös szakmai
ösztöndíjas (ELTE BTK Tudományos ösztöndíj - arany fokozat két alkalommal, bronz fokozat egy
alkalommal; Köztársasági ösztöndíj; Francia kormány kutatói ösztöndíja a Paris III - Sorbonne
Nouvelle egyetemre; Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj). 2010-től a TÁMOP ELTE Kutatóegyetemi
projektjének alkalmazásában a Francia Tanszék tudományos segédmunkatársa. Kezdeményezésére
2010-ben megalakult az Udvari Irodalom Nemzetközi Társaság (International Courtly Literature
Society) magyar tagozata, amelynek székhelye az Eötvös Collegium.
1972-ben lesz collegista, magyar-orosz szakos hallgató. Az egyetem elvégzése után az ELTE BTK XVIII-
XIX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékére kerül tudományos segédmunkatársnak, később,
már a Magyar Irodalomtörténeti Intézetben tudományos munkatárs, majd 1995-től egyetemi docens.
Kutatási területe a 19. és 20. századi magyar irodalom, főként a századforduló (Mikszáth, Komjáthy)
hazai és európai irodalma. Az ELTE Irodalomtudományi doktori iskolájának alapító tagja, témavezető.
1986-tól a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tagja, 1999-től az MTA Irodalomtudományi
Bizottságának tagja.
Latin-ógörög szakos hallgatóként 1993-ban lesz collegista. 2009-ben szerzi meg a PhD fokozatot.
2002-től az OSZK Régi Nyomtatványok Tárában dolgozik. Budapesten él.
85. Élthes Ágnes (Kaposvár, 1956. jún. 3.)
1968-ban, magyar- történelem szakos hallgatóként lesz collegista. 1973-tól 1990-ig az ELTE Egyetemi
Könyvtárában dolgozik, mint a Hálózati és Módszertani Csoportjának tagja. Angol és német
tanfolyamokat vezet. 1990-től 1999-ig a Magyar Távközlési Vállalatnál dolgozik mint nyelvtanár és
fordító. 1999-ban betéti társaságot alapít, melynek tulajdonosa és ügyvezetője. Könyvári
informatikusi diplomával rendelkezik. Szerkeszti az ELTE tudományos tájékoztatóját magyar és angol
nyelven.
1964-ben lesz collegista mint történelem-latin szakos hallgató. Kezdő tanárként Pápára kerül 1969-
ben. 1971-től 1985-ig középiskolai tanár Veszprémben. 1983-ban második diplomaként filozófia
szakos középiskolai tanári oklevelet szerez az ELTE-én. 1985 és 2005 között középiskolai tanár
Pécsett. 2005-től nyugdíjas. Rendszeresen jelennek meg helytörténeti tanulmányai. Jelenleg is egy
családtörténeti, részben politikatörténeti témával foglalkozik.
1989-ben lesz collegista, matematika-fizika szakos. Fizikusként végez. 1995 és 1998 között az ELTE
TTK Elméleti Fizikai Tanszékének doktori iskoláját végzi. 1998-tól 1999-ig az MTA Rényi Alfréd
Matematikai Kutató Intézet kutató-ösztöndíjasa. 1999 és 2001 között JSPS kutató ösztöndíjas a Kyoto
Egyetem Yukawa Elméleti Fizikai Kutatóintézetében. 2001 és 2003 között ismét „Rényi” ösztöndíjas,
2003-tól 2008-ig egy. adjunktus a BME TTK Geometriai Tanszékén. 2006-tól 2007-ig a brazíliai
Campinas Egyetem Matematika Intézetének ösztöndíjasa. 2009: egyetemi docens, BME TTK
Geometriai Tanszék.
Történelem-angol szakos hallgató, 1983-ban kerül a Collegiumba, később felveszi a japán szakot is.
TMB ösztöndíjas 1982-1992 között. (Sasakawa, 1992-1994), doktori iskola évei 1998 és 2000 között, a
PhD fokozat megszerzése. 2000-től az MTA TTI tudományos munkatársa, a História
szerkesztőségének tagja. 2001 és 2003 között a Károli Gáspár Egyetem japán tanszékének oktatója,
2006-tól docense, vezetőtanára. Kutatási területe: japán történelem, japán-magyar kapcsolatok,
turanizmus.
1986-ban lett collegista. 1991-ben és 1992-ben szerzett diplomát latin-történelem és ógörög szakon,
2001-ben doktorált (ELTE Ókortudomány). 1992-től a II. Rákóczi F. Gimnázium (Budapest)
latintanára. 1994-2002 között a szegedi ókortörténeti tanszék oktatója. 1993-tól a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem Klasszika-Filológia és Medievisztika Intézetének oktatója (latin és görög nyelv,
bizánci történelem), egyetemi docens. 2007-től az Eötvös Collegium Történész Műhelyének
műhelyvezető tanára.
Magyar-orosz-cseh szakos hallgatóként 1969-ben lesz collegista 1970-ig, majd 1971-1973 között.
1973-tól Oslóban él, itt elvégezte a könyvtár szakot, s a Norvég Nemzeti Könyvtárban dolgozik az
1980-as évek elejétől, mint bibliográfus, majd az Ibsen Kutatócsoport munkatársaként jelenleg is.
Műfordítással, tolmácsolással és nyelvtanítással is foglalkozik. Sokat tesz a magyar-norvég kulturális
kapcsolatok ápolásáért, alapító tagja és vezetője a Norvégiai Magyarok Baráti Körének. 2011-ben
ezért a tevékenységéért megkapta a Magyar Köztársaság Arany Keresztje kitüntetést. A MBK Híradó
szerkesztője. Tanítással, fordítással, tolmácsolással foglalkozik.
Német szakos hallgatóként lesz collegista 1992-ben. Később finn szakos és elvégzi a teológiát.
Evangélikus teológus. Jelenleg a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium tanára.
Francia szakos hallgatóként 1997-ben nyer felvételt a Collegiumba. 2005-ben elvégezte a mester
szakot az ESSCA-n Angers-ban (Francia Gazdasági Egyetem). Jelenleg a Francia Nagykövetség
Kereskedelmi Kirendeltségén mint gazdasági vezető dolgozik.
1971-ben, harmadéves korában kerül a Collegiumba; magyar-angol szakos hallgató. Egyetem után
amerikai ösztöndíjjal egy évig a Bridgeport és a Yale Egyetemen tanult. 1975-től az ELTE oktatója.
Jelenleg az ELTE BTK Angol-Amerikai Intézet Amerikanisztika Tanszékének oktatója. Docensi
beosztásban itt, valamint 1996-tól a Szegedi Tudományegyetem Angol-Amerikai Intézet
Amerikanisztika Tanszékén dolgozik. 1996-tól kandidátusi fokozattal rendelkezik.
1997-ben lesz a Collegium tagja, történelem szakos hallgató. Az egyetem elvégzése után a Zrínyi
Miklós Nemzetvédelmi Egyetem biztonság- és védelmi-politikai szakán szerez diplomát 2004-ben.
2009-ben a hadtudomány PhD. fokozatát nyeri el. 2003-tól tanít a ZMNE-n, 2008 óta hivatásos tiszt,
főhadnagy. Jelenleg egyetemi adjunktus a ZMNE Nemzetközi és Biztonsági Tanulmányok Intézetében.
Magyar- pedagógia szakos hallgatóként 1983-ban lesz collegista. Az egyetem elvégzése után Győrbe
kerül a Révai Gimnáziumba. 1988-tól Szombathelyen, a Nyugat-Magyarországi Egyetem
bölcsészkarán a Nyelv és Irodalomtudományi Intézet docense. Irodalomtörténész.
Magyar-olasz szakos hallgatóként 1965-ben kerül a Collegiumba. 1970 és 1972 között olasz
tolmácsként dolgozik Dunakeszin. Általános iskolai tanár, majd a művelődési ház igazgatója
Dunakeszin. 1976 és 1988 között a Fóti Gyermekváros tanára. (Kiváló pedagógus.) 1979-től 1983-ig az
amerikai Lousiana állam egyetemeinek vendégtanára. 1988-ban és 1989-ben a Gödöllői
Agrártudományi Egyetemen tanít, közben óraadó a SOTE idegennyelvi lektorátusán. Népművelés-
felnőttoktatás szakon diplomázik a debreceni KLTE-n. Jogi végzettséggel az Országos Társ. Biztosítási
Főigazgatóságon vállal munkát. Innen kerül áthelyezéssel a Külügyminisztérium állományába. 2007
óta nyugdíjas.
106. Galavics Géza (Győr, 1940. nov. 30.)
Történelem szakos hallgatóként lesz collegista 1996-ban, később felveszi a latin és levéltár szakot.
1999-től 2001-ig a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattárában dolgozik. 2000-ben a Magyar
Történelmi Társulat tudományos titkára. 2005 és 2010 között a Budapest Főváros Levéltárának
levéltárosa. 2006-tól az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola Művelődéstörténeti
programjának akkreditált oktatója, tudományos munkatárs. Jelenleg az ELTE BTK Művelődéstörténeti
Tanszékének adjunktusa. Kutatási területe: városi életmód és mentalitás a 18-19. században.
1969-ben lesz collegista, történelem, angol és szociológia szakon. 1975 és 1992 között az MTA
Szociológiai Kutató Intézet, 1992-től 2006-ig a Magyar Külügyi Intézet, ill. a Teleki László Intézet
munkatársa. 2006-tól a Károli Gáspár Református Egyetem Japán Tanszékén tanít.
1962-től 1964-ig Ráday Kollégium, azt követően 1966-ig collegista. Magyar-orosz szakos hallgató. A
keszthelyi Szendrey Júlia Általános Iskolában dolgozik 1967-től 1990-ig, 1977 és 1990 között orosz
szakos szakfelügyelő. 1990-től a Nagyváthy János Szakközépiskolában tanít 2005-ig.
1970-ben, magyar-latin szakos hallgatóként kerül a Collegiumba. Később felveszi az arab szakot. Az
egyetem elvégzése után az Akadémia Könyvkiadónál dolgozik mint korrektor, szerkesztő. Ő Gárdonyi
Géza rejtjeles írással készült naplójának megfejtője.
Budapesten él.
2002-ben lesz collegista; végzett szakok: történelem (ELTE BTK), média-kommunikáció (MMC),
biológia, környezetvédelem (NYME TTK, MNSK). Az egyetem után egy környezetbiztonsággal
foglalkozó mérnök irodánál dolgozik, környezetvédelmi munkatársként, mellékállásban anatómiát és
élettant tanít.
1994-ben földrajz-történelem szakosként lesz collegista. 1999 és 2002 között PhD tanulmányokat
folytat az ELTE TTK Földtudományi Doktori Iskolájában. 1998-tól 2009-ig az MTA Regionális Kutatások
Központja Budapesti Osztályán dolgozik tudományos munkatársként, majd osztályvezető. Az ELTE
TTK FFI Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszékének adjunktusa. Az Eötvös Collegium Mendöl Tibor
Földrajz-Földtudományi Műhelyének vezetője.
121. Gyurica Veronika (1978.)
Biológusként 1997-ben kerül be a Collegiumba. Az egyetem elvégzése után angol nyelvű Msc
diplomát és francia nyelvűt szerzett, valamint egy mérnöki Phd-t a leuveni egyetemen. Jelenleg az
International Energy Agency-nél diplomata. Franciaországban él.
Geográfusként kerül 2003-ban a Collegiumba. 2008-tól az ELTE TTK Regionális Tudományi Tanszék
tanársegédje, jelenleg a heidelbergi Ruprecht-Karls Egyetem Földrajzi Intézetében folytat doktori
tanulmányokat PhD hallgatóként. Tanársegédi státusza az ELTE-n továbbra is fennáll.
1947-ben mint angol-francia szakos hallgató kerül a Collegiumba. Ő is a politikai, ideológiai okokból
eltávolított hallgatók közé tartozik. 1953-tól 1962-ig az OSZK tudományos munkatársa, 1963-tól
1965-ig az Európa Könyvkiadó angol-amerikai, német szerkesztőségének vezetője. 1965 és 1975
között az MTA Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa. 1975 és 1990, valamint 1994 és 1995
között az MTA Szociológiai Kutatóintézetének Értékszociológiai és Módszertani Osztályának vezetője.
1990 és 1993 között az MTA elnöke. Tanár az ELTE magyar és angol tanszékén. Számos külföldi
egyetem (Stanford, Firenze, Bruges) vendégprofesszora. Kutatási területe az 1960-as évektől
kezdődően az irodalomelmélet, később szociológia, elsősorban értékszociológia. Az utóbbi években
érdeklődése a globális civilizációs kérdések felé mozdult el, de továbbra is folyamatosan kommentálja
a hazai társadalomfejlődés problémáit.
1994-ben lesz collegista mint magyar francia szakos hallgató. A Collegiumban működő Drámakör
létrehívója, alapító tagja. A Bölcsészkari tanulmányait abbahagyva átjelentkezik, és felvételt nyer a
Színház és Filmművészeti Egyetem Színházrendező szakára és ott diplomázik 2004-ben. Azóta
szabadúszó színházrendezőként dolgozik. Budapesten, Szegeden, Debrecenben, Veszprémben rendez
operát (Trubadúr, Varázsfuvola, Székelyfonó). Figyelmét nem kerülik el a musicalirodalom
klasszikusai. Újabban prózai produkciókat is rendez.
Magyar-latin-görög szakos hallgatóként 1958-ban lesz collegista. 1962 szeptemberétől mind a mai
napig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen dolgozik. (ma: Debreceni Egyetem) Először az
Ókortörténeti Tanszéken gyakornok, tanársegéd, adjunktus, majd docens. 1979-től a Klasszika-
filológiai Tanszék docense, 1995-től 2004-ig ugyanitt tanszékvezető egyetemi tanár. 1994-től irányítja
mint alapító a klasszika-filológiai doktori programot, mely a DENYDI programjának része. 2009-től
nyugdíjba vonul, de a professor emeritus cím elnyerésével még jelen van az egyetem oktatásában.
Klasszika-filológiai folyóiratok alapítója, szerkesztője, az Agatha, a Paedagogus, a Classica-
Mediaevalia-Neolatina kiadványsorozatok szerkesztője.
Collegiumba kerülésének éve: 1970; magyar-latin szakos hallgató. 1975-től, mind a mai napig az OSZK
Régi Magyarországi Nyomtatványok Szerkesztőségénél dolgozik. Közreműködője a Régi
Magyarországi Nyomtatványok kiadványsorozat II. kötetének, szerkesztője és munkatársa e sorozat
III. és IV. kötetének. E mellett 1992 óta egyetemi tanári minőségben tanít a Miskolci Egyetem Régi
Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén. Több régi magyar irodalommal, művelődéstörténettel
foglalkozó könyve jelent meg. A két legfontosabb: Alvinczi Péter és a heidelbergi peregrínusok és a
Műfajok és művek a XVIII. Század magyarországi könyvkiadáséban. (1601-1655)
Történelem-latin szakos hallgatóként 1960-ban lesz Collegista. Már utolsó évesként tanítani kezd a
frissen alapított péceli gimnáziumban. (jelenlegi neve: Ráday Gimnázium), 1973-ban a gödöllői Török
Ignác Gimnázium igazgatója lesz, melyet 2003-ig vezet. Karácsony Sándor életművével foglalkozik,
pedagógia szemináriumokat tart a Károli Református Egyetemen. Publikál.
136. Heltai Pál (Budapest, 1944.)
Angol-orosz szakos hallgatóként 1963-ban kerül a Collegiumba. Az egyetem végzése után a Gödöllői
Agrártudományi Egyetem nyelvtanára, az JTK (Rigó utca) egyetemi adjunktusa, az ELTE TFK főiskolai
tanára, tanszékvezető, a SZIE Nyelvi Intézet egyetemi docense, igazgatója. Jelenleg a Pannon
Egyetem Angol-Amerikai Intézetének docense, angol nyelvészeti tárgyakat tanít. Kutatási területe: a
fordítástudomány.
1996-ban nyert felvételt a Collegiumba mint történelem és latin szakos hallgató. 1998-ban felvette a
régészet szakot. 2002-ben szerzett diplomát történelemből és latinból, 2006-ban abszolutóriumot
régészetből. 2002-től az ELTE BTK Atelier Francia–Magyar Társadalomtudományi Doktori alprogram
hallgatója volt, disszertációját 2011-ben nyújtotta be. A Collegiumban 1999–2000-ben mint a
Diákbizottság titkára, valamint a Kuratórium tagja tevékenykedett. Kigondolója, és Papp István
collegistatársával együtt alapító szerkesztője volt az Eötvös Műhely könyvsorozatnak. 2002 óta
levéltárosként dolgozik. Munkahelye a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár, majd 2008 óta a
Veszprém Megyei Levéltár, amelynek igazgatója. Nős, három kislány édesapja, Nemesvámoson él.
1983-ban lesz collegista, történelem-latin szakos hallgató. Egyetemi tanulmányai után az ELTE BTK
Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszékén MTA-ösztöndíjas, 1989 és 1994 között
tanársegéd, majd 2001-ig adjunktus, végül docens. 1997-ben a Bécsi Egyetemen XVII. századi
diplomáciatörténetet kutat. 2002-től 2003-ig az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára. A 2002-
es és 2006-os országgyűlési választáson egyéni képviselőként beválasztják az Országgyűlésbe. 2004-
ben az MSZP elnöke. 2006 és 2010 között oktatási és kulturális miniszter, 2004-től 2007-ig az MSZP
elnöke.
141. Hódi Sándor (Nagytószeg, ma Szerbia, 1943. okt. 30.)
1967-ben pszichológus szakos hallgatóként kerül a Collegiumba. 1978 és 1981 között Adán
munkapszichológus, klinikai pszichológus. 2001-től a Széchenyi István Stratégiakutatási és Fejlesztési
Intézet alapító igazgatója. 2004-től a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium
pszichológusa. Politikai szerepet vállal: 1990-94 között a Vajdasági Magyarok Demokratikus
Közösségének alelnöke, a MVSZ elnökségi tagja, 1994-től az MVSZ Jugoszláviai Országos Tanácsának
elnöke, 2002-től a szerbiai Magyar Nemzeti Tanács tagja.
Magyar-orosz szakos hallgatóként 1971-ben lesz collegista. Az egyetem elvégzése után középiskolai
tanárként dolgozik. Jelenleg a Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola tanára.
1958-ban lesz collegista, magyar-pedagógia szakos hallgató. Az egyetem elvégzése után a Nyíregyházi
Tanítóképző Intézetbe (1963-1970), a Tanárképző Főiskolára (1970-1972), majd a Szombathelyi
Tanárképző Főiskolára (1972-2001) kerül. 1963 és 1990 között zömében pszichológiai tantárgyakat,
később 2001-ig neveléstani tárgyakat oktat. A Pedagógiai Társaság Pszichológiai Albizottságának
tagja, részt vesz az OTDK munkájában. Szombathelyen a TIT Pszichológiai-Pedagógiai
Választmányának tagja. A tanulás motivációjának tárgykörében jelentek meg könyvei, publikációi.
1972-ben lesz collegista. A-szak: magyar nyelv és irodalom, B-szak: általános és alkalmazott
nyelvészet, C-szak: eszperantó nyelv és irodalom. 1977-től 1979-ig magyar-japán államközi
ösztöndíjasként tanult tovább az ELTE BTK Általános és Alkalmazott Nyelvészet Tanszékén és az MTA
Nyelvtudományi Intézetében. Hazatérése után fordításból, tolmácsolásból élt. 1993-tól a Tokiói
Tudományegyetemen egyetemi docens, magyar nyelvet és kultúrát tanít.
Biológia-földrajz szakos hallgató, 1988-ban lesz collegista. Dolgozott a Magyar Állami Földtani
Intézetben, mint műszaki ügyintéző, tanított a Pázmány Péter és a József Attila Gimnáziumban,
tudományos főmunkatárs az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetében. Tanársegéd az ELTE-n,
programigazgató a Nemzetközi és Határon túli Felsőoktatás Fejlesztési Programirodán. Ennek
keretében vesz részt a révkomáromi Sellye János Egyetem előkészítésében. Az MTA Delta
szerkesztőségében ismeretterjesztő kisfilmeket készít. Tanár az Alternatív Közgazdasági
Gimnáziumban. Projektvezető a Panem Kiadó Kft-nél, jelenleg az LSI Informatikai Oktatóközpont
Alapítványnál osztályvezető.
1976-ban lesz collegista, magyar-történelem szakos hallgató. Az egyetem után az MTA Eötvös
Könyvtárában dolgozik, majd egy óvónői szakközépiskolában tanít magyart, történelmet és
gyermekirodalmat. Könyvkiadói szerkesztő a Pallas Könyvkiadóban, majd 1990-től a Magyar Rádió
külső, három év múlva belső munkatársa. 1999 óta a „Magyarországról jövök…” című belpolitikai
magazin felelős szerkesztője. Megszűnéséig vezeti az Élhető világ c. esély egyenlőségi műsort.
Szerkesztője a Hely című műsornak, és rendszeresen dolgozik az Arcvonások, a Disputa és a Szombat
Délelőtt műsoraiban. 2005-ben egy évig az ifjúsági Családügyi Szociális és Esélyegyenlőségi
Minisztérium sajtófőnöke.
Magyar-néprajz szakos hallgatóként kerül 1974-ben a Collegiumba. A kisdoktori címet még az ELTE-n
szerzi meg: Kosztolányi Dezső, Csáth Géza, Cholnoky László és Cholnoky Viktor novellisztikája
disszertációja témája. Bulgáriában él, műfordítással és újságírással foglalkozik. /Kosztolányi Dezső,
Esterházy Péter műveit ülteti át bolgár nyelvre./ Az édesapja által 1994-ben alapított Volnni Novini
(Katonai hírek) című hetilapnál főszerkesztő. Jelenleg egy bolgár utazási irodának a képviseletén
dolgozik.
Latin-magyar-ógörög szakos hallgatóként 1992-ben lesz collegista. (PhD hallgatóként 2001-ig lakik a
Collegiumban.) Egyetemi évei alatt elvégzi a középkori latin filológiai programot. 1998-tól 2001-ig
latin tanár a budapesti Lónyai utcai Református Gimnáziumban. 2001-től latin nyelvtanár a
Semmelweis Egyetem Nyelvi Kommunikációs Központjában. 2003-tól latin nyelvi vizsgáztató (ELTE
ITK), 2006-ban megszerzi a PhD fokozatot (nyelvtudomány-ókortudomány).
1969-ben lesz collegista, orosz szakos tanári, valamint török (oszmanisztika) szakos előadói diplomát
szerez. 1973 és 1974 között orosz tanár a budapesti Kossuth Zsuzsa Gimnázium és Egészségügyi
Szakközépiskolában. 1974-től a JATE Finnugor Tanszéke mellett működő Altajisztikai Tanszéki Csoport
előadója. 1976-tól egyetemi doktor, tanársegéd. 1983 és 1986 között posztdoktori tanulmányokat
folytat; német nyelvű oszmanisztikai munkák kiadásában vállal szerepet. 1987 és 1992 között
egyetemi adjunktus a JATE Altajisztikai Tanszékén. A Kőrösi Csoma Társaság, a Magyar Török Baráti
Társaság, az MTA Orientalisztikai Bizottság tagja. 2009-től a Szegedi Egyetem Altajisztikai
Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára.
1998-ban nyer felvételt a Collegiumba német nyelv és irodalom és spanyol nyelv és irodalom szakon.
A Zaragozai Egyetem Spanyol Nyelv és Irodalom Szakán kezdi meg a doktori képzését, elvégzi a
Sevillai Egyetem Német-spanyol fordítói posztgraduális képzését. Jelenleg nyelvtanárként,
fordítóként, tolmácsként dolgozik a Centro de Estudios Hispanoniában, saját fordítóirodájában a
spanyolországi Sarinena városában.
Orosz-latin szakos hallgató, 1970-ben lesz collegista, 1995-ben német nyelvtanári diplomát szerez.
Nemzetközi szakközgazdász, politológiai tanulmányokat folytat. Fordítótolmácsként kezdi
pályafutását a Belkereskedelmi Kutató Intézetben, ahol KGST-s ügyekkel foglalkozik. 1977-től
mindmáig a Közgazdaságtudományi Egyetemen (ma Corvinus Egyetem) tanít orosz, majd később
német nyelvet. Az 1990-es évektől bekapcsolódik a közéletbe; MDF-esként polgármesterjelölt és 12
évig önkormányzati képviselő.
1978-ban lett collegista mint magyar-angol szakos hallgató. Angol nyelvet tanít általános iskolában,
majd 1987-ben Ausztriába költözik, ahol menekülteket tanít angolul. 1989-ben az Egyesült Államokba
kerül, az Amerikai Külügyminisztérium nyelviskolájában tanít magyar nyelvet. 1996-ban
oktatástechnológiából diplomázik, később Internet technológiával foglalkozik egy amerikai cégnél.
Jelenleg oktatástechnológiát tanít nyelvtanároknak és tanulóknak az Amerikai Külügyminisztérium
nyelviskolájában.
Történelem-matematika szakos tanár, ógörög-latin szakos bölcsész. 2007-ben lett collegista. 2010-től
a Bollók János Klasszika-filológia Műhely titkára. Doktori tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus
Egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolájában végezte. Fő kutatási területe a bizánci történetírás.
2008-tól az MTA-ELTE-PPKE Ókortudományi Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, a PPKE
óraadó oktatója. 2010-től a Byzantinische Zeitschrift magyarországi bibliográfiai referense.
Magyar-orosz szakos hallgatóként 1959-ben lesz collegista.. A Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetem Nyelvi
Intézetének igazgatójaként ment nyugdíjba. Doktorált, PhD fokozatot szerzett, habilitált.
170. Kálmán (Borsi) Béla (Csengerbagos; Románia, 1948. márc. 22.)
1968-ban lesz collegista, történelem-román nyelv- és irodalom szakos. Az egyetem végzése után az
OSZK Szakozó Osztályán dolgozik 1973 és 1975 között. Ezt követően szabadúszó műfordító és
szinkrontolmács. Az Európai Könyvkiadó lektora, majd 1976-től 1981-ig tanársegéd az ELTE Román
Tanszékén; 1981-től az ELTE Kelet-Európa Tanszékének oktatója (1981-től 1993-ig adjunktus; 1993 és
2009 docens, 2009-től professzor). A ’80-as években a Nagyvilág és a JAK-füzetek szerkesztője. 1990
és 1995 között a bukaresti magyar nagykövetség tanácsosa és politikai elemzője. Történelmi és
sporttörténeti tárgyú könyvek szerzője.
Angol-történelem szakos hallgatóként 1995-ben lesz collegista. 1999óta: óraadó, tanársegéd, majd
adjunktus a PPKE Angol Intézetében. 2008: doktori fokozat megszerzése középkori angol
irodalomból. Angolból fordít; jeles kamarazenész.
1969-ben került a Collegiumba, mint angol-orosz szakos hallgató. 1974-től 2009-ig a győri Révai
Miklós Gimnázium angol-orosz szakos tanára, jelenleg nyugdíjas.
1965-ben lesz collegista, francia-spanyol szakos hallgató. A diploma megszerzése után a budapesti
Dózsa György Gimnáziumban franciatanár. 1972-től francia és spanyol nyelvterületen a
külkereskedelemben dolgozik. 1972-től a Pannónia Külkereskedelmi Vállalat munkatársa, 1977-ben a
Medicor Külkereskedelmi Vállalathoz kerül. 1978-tól 1989-ig a BUDAVOX Külkereskedelmi Vállalat a
munkahelye. Tíz éven keresztül a Kerflex kft. alkalmazottja. 2005-től nyugdíjas.
1997-ben lesz collegista, orosz-angol szakos. Az ELTE Angol Nyelvészeti Tanszékének Phd
ösztöndíjasa, majd óraadó. Az Alkalmazott Logikai Laboratóriumban dolgozik két évig, kutató
munkatársként. Jelenleg egy multinacionális cég alkalmazottja.
Magyar- latin görög szakos hallgató, 1958-ban kerül a Collegiumba. 1962-től mind a mai napig
Debrecenben, a KLTE (ma Debreceni Egyetem) Ókor-történeti Tanszékén, majd a Klasszika-filológiai
Tanszékén tanít. Gyakornok, tanársegéd, adjunktus, majd docens. 1979-től mint egyetemi tanár
dolgozik ugyanitt és vezeti 1979-től 2004-ig a tanszéket. Létrejöttétől irányítja, mint alapító a
klasszika-filológiai doktori programot, amely jelenleg a DENYDI programjának része. A professor
emeritus cím elnyerésével jelenleg is részt vesz az egyetemi munkában. Szakfolyóiratok alapítója,
szerkesztője.
Magyar szakos hallgatóként 1997-ben lesz collegista. Közben, egyetemi évei alatt a Bárczi Gusztáv
Gyógypedagógiai Főiskolán elvégzi a látássérült szakot és a sztomatopedagógiát. Gyógypedagógus-
gyógytornászként a budapesti Vakok Iskolájában dolgozik terapeutaként, részállásban az ELTE Bárczi
Gusztáv Gyógypedagógiai Karán oktat.
1967-ben lesz collegista, magyar-olasz szakos hallgató. 1972 és 1983 között a Magyar Rádió
munkatársa. 1983-tól 1989-ig a The New Hungarian Quarterly szerkesztője. Vizuális költészeti műveit
New Yorkban, San Franciscóban, Rómában, Budapesten állította ki. Mai olasz és amerikai költőket
fordít, művészettörténeti kritikákat ír. 1990-től az ELTE BTK Összehasonlító Irodalomtudományi
Tanszékén adjunktus, docens. Kutatási területe a romantika és az avantgárd. Állókép címmel az 1960-
as, 70-es évek Eötvös-collegistáiról Kiss Irén ír dokumentum értékű kisregényt 1978-ban.
1962-ben másodéves hallgatóként kerül a Collegiumba, mint magyar-latin szakos hallgató. 1963-ban
a latin szakot leadja, s a magyar mellé felveszi a finnugor szakot. Az ELTE Magyar Nyelvtudományi
Tanszékére kerül (mai nevén: Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai és Dialektológiai Tanszék), s
ott tanít azóta is. Egyetemi tankönyvek szerzője. 2001 óta az MTA tagja.
1996-ban lesz collegista, magyar-angol szakos hallgató. 2002-től az ELTE Apáczai Csere János
Gyakorlógimnáziumba kerül, mint magyar-angol szakos tanár. A 2010/ 2011-es tanévtől a gimnázium
magyar szakos vezetőtanára.
1972-ben kerül a Collegiumba mint néprajz szakos. 1977-től a somorjai Honismereti Ház vezetője.
1978-tól 1981-ig a pozsonyi Állami Levéltár alkalmazottja. 1982 és 1989 között a Nő című újság
riportere és az Ügyes kezek rovatvezetője. 1989 és 1991 között a CSEMADOK néprajzi előadója
1956-ban lesz collegista magyar-történelem szakon, később felveszi az ókori keleti történelem és
görög szakot. Egyetemi tanulmányai után a prágai Károly Egyetem hallgatója. 1961-től 1962-ig a
Magyar Helikon Könyvkiadó szerkesztője. 1962 óta az ELTE BTK-n tanít. 1985-ben létrehozta és
hosszú időn át vezette az ELTE Asszirológia és Hebraisztikai Tanszékét. 1981-ben, 1983-1984-ben és
1987-ben Portlandben, 1991-ben és 1993-ban a Brown Egyetemen vendégprofesszor. 1989-ben a
berlini Wissenschaftskolleg, 1994-ben a bécsi Embertudományi Intézet tagja lesz. 1989-től a Zsidó
Tudományok Nemzetközi Uniójának vezetőségi tagja. A Társadalomtudományi Társaság elnöke. A
Magyar Helsinki Bizottság elnöke 1992-től 1998-ig
195. Konczek József (Magyarnándor, 1942. február 14.)
1960-ban kerül a Collegiumba mint magyar-orosz szakos hallgató. A Kilencek költői csoportosulás
tagja. 1965-től 1972-ig a Vas Népe munkatársa. 1972-től az Ifjúsági Lapkiadó Vállalatnál dolgozik.
1974 és 1981 között az Agentszvo Pecsatyi Novosztyi munkatársa. 1982-től a Pallas Kiadó
szerkesztője. Oroszból fordít. Önálló verskötetekkel rendelkező költő. Magyarnándorban él.
1982-ben lett collegista. Magyar-pedagógián kezdett, egy év múlva felvette a néprajz szakot, és
magyar nyelv és irodalom, néprajz-muzeológia szakon diplomázott. Általános iskolában tanít, majd
2000-ig, mint műemlékvédelem felügyelő dolgozik. Közben a BME-en műemléki szakmérnöki
diplomát szerez. 2000-től a Széchenyi Egyetemen, Győrben tanít építészetet, műemlékvédelmet és
népi építészetet.
200. Kovács Gizella (Laskó, Jugoszlávia, 1959.)
1964-ben kerül a Collegiumba, történelem-lengyel szakon végez. 1971 és 1972 között Illyés Gyula
Herder ösztöndíjasaként a bécsi egyetem hallgatója. 1972-től 1981-ig az MTA Kelet-európai
Irodalmak kutatócsoportjában dolgozik. 1981-től az ELTE Lengyel Filológiai Tanszékén tudományos
munkatárs. 1990-től kulturális attasé Varsóban, később Krakkói főkonzul. 1995 és 1999 között a
PPKE, általa alapított, Lengyel Tanszékének vezetője. A lengyel - magyar kapcsolatok kutatója, a
lengyel történelem avatott ismerője. A Kilencek költői csoportosulás tagja, több irodalmi műfajban is
sikerrel kipróbálta magát. Budapesten él.
1972-ban lesz collegista, néprajz-régészet szakon végez. 1977-től 1988-ig a rimaszombati Gömöri
Múzeum régésze. 1988 és 1990 között a rimaszécsi földműves szövetkezet alkalmazottja, a
Honismereti Ház vezetője. 1990-től a Gömöri Múzeum igazgatója. Régészeti Társulat, a Magyar
Néprajzi Társaság, a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság elnökségi tagja. Honismereti
monográfiák szerzője, népmesegyűjtő. Rimaszombatban él.
1998-ban geológusként lesz collegista. Ausztráliában doktorált, jelenleg a Magyar Állami Eötvös
Loránd Geofizikai Intézetének tudományos munkatársa.
1969-ben, magyar-orosz szakos hallgatóként lesz collegista. Másodéves korában az orosz szakot
leadja, és a népművelést veszi föl helyette. 1974-től 1976-ig népművelési előadó a sárbogárdi
Művelődési Házban. 1977 és 1981 között a Ganz Villamossági Művekben (Budapest) oktatási előadó.
1981 óta a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban muzeológus-numizmatikus.
1970-ben, magyar-angol szakos hallgatóként lesz collegista. Angol nyelvet tanít,fordít és tolmácsol.
Budapesten él.
2001-ben lesz collegista, magyar - német szakos hallgató. 2007 és 2010 között az ELTE BTK-án magyar
nyelvészetből PhD-képzést végez. 2010 októberétől az MTA Nyelvtudományi Intézetének Szótári
Osztályán tudományos segédmunkatárs. Jelenleg a Magyar Nyelv Nagyszótárának szócikkein
dolgozik.
Fizikus hallgatóként kerül 1973-ban a Collegiumba. Az egyetem elvégzése után egy évig az MTA
Műszaki Fizikai Kutatóintézetében és az MTA Atommagkutató Intézetében dolgozik. Segédmunkás,
majd tíz évig nevelőtanár egy szakmunkásképző, és egy szakközépiskolai kollégiumban. Fizikatanári
kiegészítőt végez az ELTE-n. 1999-ben az ELTE BTK-án héber szakon szerez diplomát. Tanár a PPKE és
az ELTE Héber Tanszékén, az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán és a Zsigmond Király Főiskolán. Az MTA
Judaisztikai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa. Szakterülete a héber kódextöredékek
kutatása.
Collegiumba kerülésének éve: 1989. Történelem-német szakos hallgató. 1995 és 1998 között PhD
ösztöndíjas az ELTE BTK Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Tanszékén. 1998-tól
tanársegéd, majd 2001-től adjunktus ugyanitt. 1995 óta folyamatos kutatói ösztöndíjak, Bécs,
Wolfenbüttel, Göttingen, Párizs, Firenze városaiban. Kutatási területe: kora újkori európai és magyar
társadalomtörténet és kultúratudományok.
1945-ben lesz collegista, kémia-fizika szakos hallgató. 1950-től 1967-ig az ELTE Szerves Kémia
Tanszékén tanársegéd, adjunktus, 1967 és 1972 között docens, 1972-től 1997-ig egyetemi tanár. /
Huszonhárom éven át a tanszék vezetője./ Kutatási területe a szerves kénvegyületek elektron-és
térszervezetének felderítése, reakciómechanizmusok vizsgálata. Egyetemi jegyzetek, tudományos
dolgozatok szerzője. Széchenyi-díj, Akadémiai díj, Zemplén Géza fődíj tulajdonosa többek között.
1984-től kezdődően több alkalommal részt vett és elnökölt a Collegium felvételi vizsgáin.
1986-ban lesz collegista mint magyar-finn, később lengyel szakos hallgató. Az egyetem elvégzése
után a Prágai tükör című csehországi kisebbségi folyóirat újságírója, szerkesztője. Cseh irodalmat
fordít magyarra. Házassága révén Maciek Szimanowskival (ugyancsak eötvös-collegista)
Lengyelországba kerül, és azóta is a lengyel diplomáciában tevékenykedik. Férjével együtt Varsóban
él.
216. Kurucz György (Veszprém, 1959. febr. 24.)
1978-ban lesz collegista, történelem-angol szakos hallgató. Az egyetem elvégzése után az ELTE BTK Új
és Legújabbkori Történeti Tanszékére kerül, az MTA TMB ösztöndíjasa 1983 és 1986 között. 1986-tól
1989-ig a Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársa, 1989 és 1991 között a Londoni Egyetem Szláv
és Kelet-európai Tanulmányok Intézetében dolgozik. 1991 és 1993 között a BBC Monitoring Service
alkalmazásában áll. 2006-ig ismét a Mezőgazdasági Múzeum a munkahelye. Jelenleg a Balassi Intézet
MÖB irodavezetője.
1985-től a Collegium tagja. Egyetemi tanulmányait 1985 és 1990 között végezte az ELTE-n magyar-
latin szakon. 1990-ben az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékén tanársegéd, 1994-ben adjunktus, majd
2006-ban docens lett. 1992-ben védte meg egyetemi doktori értekezését, 1996-ban PhD-fokozatot
szerzett. 1990 és 1992 között a Miskolci Bölcsészegyesületben, 1996 és 1998 között a Pázmány Péter
Katolikus Egyetemen volt vendégtanár. 2004-ben a Groningeni Egyetemen tartott órákat, 2005-ben
pedig a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen. Tagja volt az ELTE leíró grammatikai kutatócsoportjának
(Magyar grammatika, 2000), jelenleg az ELTE funkcionális-kognitív nyelvészeti műhelyében végez
kutatómunkát. Tagja továbbá a Szemere Gyula módszertani kutatócsoportnak is. Tanít a funkcionális
nyelvészeti, valamint a névtani doktori programban. 1990 óta részt vesz az MTA Magyar Nyelvi
Bizottságának a munkájában, 2007 óta titkára az MTA Magyar Nyelvészeti Munkabizottságának.
Szerkesztőbizottsági tagságok: Magyar Nyelvőr, Magyar Orvosi Nyelv, Névtani Értesítő. 1997-ben
Gombocz Zoltán-díjat, 2009-ben Nagy J. Béla-díjat kapott. 1992-ben elnyerte a Magyar Tudományért
Alapítvány egyéves ösztöndíját, 2001 és 2004 között az MTA Bolyai-ösztöndíjasa volt. 2004-ben
Mártonfi Attilával megjelentette az első magyar helyesírási kézikönyvet (Osiris-helyesírás). 2006 óta
részt vesz az MTA Nyelvtudományi Intézetben a magyar nagyszótár munkálataiban. 2009-ben Bősze
Péterrel kidolgozta a magyar orvosi helyesírás kézikönyvének alapjait (A magyar orvosi nyelv
tankönyve, 2009). Rendszeres előadó külföldi nyelvészeti konferenciákon. 2011-től az Eötvös
Collegium magyar műhelyének a vezetője.
Magyar-történelem szakos hallgató, 1956-ban lesz collegista. 1961 és 1963 között az MTA
Irodalomtudományi Intézetében gyakornok, 1963-tól előadó a Művelődési Minisztérium Irodalmi
Osztályán. Az ELTE Egyetemi Könyvtár, majd a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárának a munkatársa.
Később ugyanitt osztályvezető. A múzeumban 22 évet tölt el, párhuzamosan az MTA
Irodalomtudományi Intézetben vállal feladatokat. 1991-ben harmadmagával megalapítja az
Argumentum Kiadót, melynek jelenleg vezetője, tulajdonosa.
1947-ben lesz collegista, magyar-német szakos hallgató. 1949-ben több collegista társával együtt
mint "deklasszált elemet" kizárják a Collegiumból. Tagságáról önként lemond. Az egyetem elvégzése
után 1950-től 1955-ig a körmendi gimnázium tanára lesz. 1955-ben mint lektor az Európai
Könyvkiadóhoz kerül, melynek később főszerkesztője is. Már collegista korában költőként tartják
számon. Verseit a Magyarok és a Válasz folyóiratok közölték először. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi
és Művészeti Akadémia alapító tagja. Jelentős műfordító. Német, francia, angol költőket fordít.
Antológiák, esszékötetek szerkesztője. 1984-től kezdődően több alkalommal részt vett és elnökölt a
collegiumi felvételi vizsgán.
Pszichológia szakos hallgatóként nyer felvételt 1974-ben a Collegiumba. 1979-ben férjével, aki
szintén collegista, Hukaya Sitosival Japánba költözött. „Nulla szociális tőkével” indult. Megtanult
japánul írni-olvasni, 19 évig szerződéses alkalmazottként dolgozott, mint óvodai pedagógus, majd
2007-ig főiskolai docens lett egy óvodai pedagógusképző főiskolán. Pszichológiát tanít egy nőket
oktató egyetemen. Tokióban él.
1968-ban kerül az Eötvös Collegiumba, mint magyar-angol szakos hallgató. 1973-tól fordító és
tolmács a Kultúra Vállalatnál, ill. a KGMTI-nél. Az 1973-74-es tanévben angol nyelvet tanít a
Németvölgyi úti Általános Iskolában. 1974 augusztus 15-től mind a mai napig a Magyar Rádióban
dolgozik, mint irodalmi szerkesztő és kulturális újságíró.
Magyar-angol szakos hallgatóként kerül 1963-ban a Collegiumba. Az egyetem elvégzése után az MTV
Művészeti és Film Főosztályán helyezkedik el, mint filmszerkesztő. 1973-ban a Vietnami Nemzetközi
Ellenőrző és Felügyelő Bizottság katonai részlegében a kontingens titkáraként teljesít szolgálatot.
Hazatérése után a Tömegkommunikációs Kutató Intézet Tervezési csoportjában dolgozik tudományos
titkári minőségben 1996-ig. Innen az MTV Személyzeti és Oktatási Osztályára kerül, ahol
szaknyelvoktató vezető tanárként fordít, tanít (a TIT TELC rendszerében), lektorál. 1993 és 1995
között a Wallenberg Egyesület elnöke, előtte 2 évig ügyvivője.
1999-ben, német-francia szakos hallgatóként lesz collegista. Az Alexander von Humboldt ösztöndíj
elnyerése révén kutató a berlini Freie Universitaet-en.
1978-ban lesz collegista, könyvtár -orosz szakos hallgató. Az egyetem elvégzése után Budapesten, a
Közgazdaságtudományi Egyetem Központi Könyvtárában dolgozik, mellette orosz nyelvet tanít.
Családi okokból Petőházára költözik. Fertőszentmiklóson az általános iskolában kap állást, ahol az
iskolai könyvtár létrehozásával bízzák meg. Közben a Szombathelyi Főiskolán német nyelvből
másoddiplomát szerez, és német nyelven tanít. Külföldi tanulócseréket szervez Németországba.
Jelenleg a fertődi Popráczy Középiskola tanára. A Fertőszéplaki Tájházaknál német idegenvezetést
tart, s ugyanitt gyógynövényes foglalkozásokat vezet magyar és osztrák diákoknak.
1963-ban, mint magyar-orosz szakos hallgató Collegiumba. Az egyetem elvégzése után a Pécsi
Tanárképéző Főiskolán tanársegéd, a Dunántúli Napló munkatársa, a pécsi Universitas c. egyetemi
lap felelős szerkesztője, a Magyar Ifjúság, a Világ Ifjúsága olvasószerkesztője, 1981-től 2000-ig a
Magyar Nemzet munkatársa, főszerkesztő-helyettese, majd szerkesztője. Mint a Heti Válasz
olvasószerkesztője vonul nyugdíjba. Mintegy húsz szépprózai, riport-, esszékötet szerzője. Árulás
című kisregénye az l960-as évek Eötvös Kollégiumát, az akkori légkört idézi meg érzékletesen.
235. Margócsy József (Nyíregyháza, 1919. ápr.8.)
1937-ben kerül a Collegiumba, magyar-francia szakos hallgató. 1941 és 1951 között középiskolai
tanár, majd 1962-ig szakfelügyelő. 1962-től 1980-ig a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző
Főiskola tanára, majd főigazgatója. 1977-ben jelenik meg Az irodalom története 1905-1919 című
munkája. Részt vesz a Jókai kritikai- kiadásban. Pedagógiai könyvek, tanulmányok szerzője. Apáczai
Csere János díjas. Mint helytörténész, Nyíregyháza múltjának legjobb ismerője, kutatója. Személyes
jelenlétével, tanácsaival, mint elnökségi tag, éveken át segítette a Collegium Baráti Körének
munkáját.
1982-ben kerül a Collegiumba mint orosz-német szakos hallgató. Hat évig a balatonfüredi Lóczy Lajos
Gimnáziumban tanít, főként németet. 1994 óta a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban tanár.
Német irodalom oktatásával foglalkozik a gimnázium német nemzetiségi tagozatán.
Német-japán szakos hallgató, 1986-ban lesz collegista. Az egyetemi végzés után (1992) egy évet
Japánban tölt, majd 1994-ben a Károli Gáspár Református Egyetem Japán (jelenleg Japanológia)
Tanszékén helyezkedik el. Jelenleg is itt oktat. Kutatási területe a japán nyelvtudomány. 1997 óta a
Nemzetközi Japán Nyelvvizsga hazai koordinátora, 2009-től a Collegium Orientalista Műhelyének
vezetője.
240. Mátyus Alíz (Zalalövő, 1948.)
1967-ben, magyar-orosz szakos hallgatóként lesz collegista. / Másodévtől veszi föl a népművelés
szakot. / 1972 és 1973 között népművelési felügyelőként a Szentendrei Járási Hivatal Művelődési
Osztályán dolgozik. 1973-tól a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus (korábban
Népművelési Intézet) a munkahelye. Kísérleti programok témavezetője, falukutató. Szociográfiai
könyvei, tanulmányai az 1980-as évek elejétől jelennek meg. 1986-tól – megalapításától -
főszerkesztője a Szín-Közösségi Művelődés című folyóiratnak. Szociográfiái mellett jelentős
szépirodalmi munkássága is. 2007-től Eötvös kollégisták voltak… címmel Bakos Istvánnal együtt
beszélgetéssorozatot szervez.
1974-ben lett collegista. Tanulmányait ugyanebben az évben a TTK matematikus és a BTK latin-görög
szakán kezdte. Szakdolgozatait Szabó Árpád illetve Harmatta János vezetésével írta. 1979-ben
matematikusi és görög-latin filológusi diplomát szerzett, s tudományos ösztöndíjas gyakornok lett az
ELTE Latin Tanszékén. Bölcsészdoktori disszertációját Borzsák Istvánhoz írta 1982-ben. 1984 óta az
MTA Ókortudományi Kutatócsoportjának munkatársa. 1979 óta az ELTE-n, 1992, azaz megalakulása
óta pedig a Pázmány Péter KE-en tanít különféle klasszika-filológiai tárgyakat. Az ELTE-től 1997-ben
doktori (PhD) fokozatot nyert. Révay József-, Marót Károly- és Klaniczay Tibor-díjas, 1992 óta az
Ókortudományi Társaság elnökségének tagja, 2010-től az MTA választott klasszika-filológus
közgyűlési képviselője.
1967-ben magyar-orosz szakos hallgatóként kerül a Collegiumba. 1972 és 1975 között a szolnoki
Kilián György Műszaki Főiskolán orosz nyelvet és irodalmat tanít. Az MTA Irodalomtörténeti
Intézetének Kelet-Európai Kutatócsoportjának ösztöndíjasa. 1975 és 1980 között a Kulturális
Minisztérium orosz, majd lengyel kulturális referense. 1980-1987 között lektor a Moszkvai Állami
Lomonoszov Egyetemen. 1987-től 1991-ig a Művelődési és Közoktatási Minisztérium kulturális
referense. 1991 és 1999 között a moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ
igazgatója, kulturális tanácsos. 2004-től 2009-ig a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának
vezető főtanácsosa.
1982-ben lesz collegista, magyar-történelem szakos. 1987-től középiskolai tanárként tanított, először
Sopronban, a Széchenyi István Gimnáziumban, majd Egerben a Neumann János Közgazdasági
Szakközépiskolában és Gimnáziumban. Jelenleg, 1999 óta az Esztergomi Főszékesegyházi
Könyvtárban dolgozik.
244. Mecsnóber Tekla (Várpalota, 1970.)
1988-ban, magyar-angol szakon nyer felvételt a Collegiumba. Később felveszi az angol elméleti
nyelvészet szakot. Tanársegéd az ELTE Angol-Amerikai Intézetében, majd egy oxfordi ösztöndíj után
ugyanitt évekig PhD-hallgatóként óraadó. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen angol nyelvet és
irodalmat tanít, jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Angol-Amerikai Intézetében docens.
Balatonalmádiban és a hollandiai Groningenben él.
Ógörög-latin szakos, 2000-től collegista. Diplomát szerzett: ógörög (2003), latin (2007); PhD-
disszertáció (2011); 2002-ben a Magyar Ókortudományi Társaság Kerényi Grácia-díjasa. 2007-től a
MTA Ókortudományi Kutatócsoportjának tudományos segédmunkatársa. 2008-tól a PPKE-BTK
Klasszika-filológia és Medievisztika Intézetének oktatója. 2005-től a Bollók János Klasszika-filológia
Műhely helyettes műhelyvezetője, majd 2009-től vezetője. Kutatási területe a görög próza
(történetírók és attikai szónokok).
Mint magyar szakos hallgató 1993-ban lesz collegista, de magyar-történelem szakon végez. 1999 és
2000 között az Oktatási Minisztérium Felsőoktatási Főosztályán dolgozik. 2000-től 2001-ig
tájékoztató könyvtáros a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. Közben, 2000 és 2003 között
doktorandusz az ELTE Magyar Irodalomtörténeti Doktori Iskolájában, ahol 2006-ban PhD fokozatot
szerez. 2003 óta adjunktusi minőségben tanít (főleg gyermekirodalmat) az ELTE Tanító- és Óvóképző
Karán.
Magyar szakos hallgatóként 1995-ben lesz collegista. Főiskolai docens az Általános Vállalkozási
Főiskola Társadalomismereti Tanszékén. Bűnös szövegek című esszékötete a krimikről 2009-ben
jelenik meg. Irodalmi műveit rendszeresen közli a Korunk.
1974 és 1979 között az Eötvös Collegium hallgatója. 1979-ben végez az ELTE Bölcsészettudományi
karának magyar-történelem szakán, ahol 1989-ben doktorál. Tanulmányait követően 1980-tól 1990-
ig kiadói szerkesztőként dolgozik. Kosztolányi Dezső és Krúdy Gyula műveinek sajtó alá rendezője. A
rendszerváltozás után, 1992-ben rövid ideig a Magyar Rádió irodalmi szerkesztője. 1996 és 2000
között a HVG munkatársa. 2000-2001-ben az MTA Irodalomtudományi Intézet szerződéses
munkatársa. 2006-2010: az EGYENLÍTŐ társadalomkritikai és kulturális folyóirat főszerkesztő-
helyettese, jelenleg szabadfoglalkozású író.
1968-ban kerül a Collegiumba. Magyar-francia szakos, de magyar-néprajz szakon végez. Két évig az
ELTE BTK Folklore Tanszékének gyakornoka. 1975-től 2004 áprilisáig, majd 2004 őszétől 2007-ig a
Magyar Rádió szerkesztő-műsorvezetője. Budapesten él.
1966-ban orosz-történelem szakos hallgatóként kerül a Collegiumba. A cseh szakot 1985-ben veszi
fel. Az egyetem elvégzése után az MTI-ben újságírómunkatárs és szerkesztőségvezető-helyettes. Cseh
művek (drámák, életrajzi regény, mesék) magyar nyelvű fordítója. A cseh kultúra magyar barátai
egyesületének – 1988-tól Amicus, majd 1993 óta Bohemia néven – egyik alapítójaként tevékenykedik
ma is. Szerkeszti, írja, fordítja a Bohemia című folyóirat cikkeit. 2006 óta a Magyar Elektronikus
Könyvtár munkatársa és a Szépművészeti Múzeum közönségszolgálati munkájának önkéntes
támogatója.
1971-ben lesz collegista, orosz-német szakos hallgató. Rövid újságírói, fordítói és könyvszerkesztői
tevékenység után a Kertészeti Egyetem Nyelvi Lektorátusán tanít orosz és német nyelvet, majd a
Műszaki Egyetem Nyelvi Intézetének adjunktusa lesz. Egyetemi doktori s irodalomtudományi
kandidátusi címet szerez. A PPKE BTK-n oktat: szakterülete a germanisztika. Jelenleg a Miskolci
Egyetem Modern Filológiai Intézete Német nyelv és irodalomtudományi Tanszékének docense.
Kutatási területe a komparatisztika, a szó és a kép, az irodalom és a képzőművészet kölcsönhatása.
Dosztojevszkij-kutató.
Orosz-német szakos hallgatóként kerül 1974-ben a Collegiumba. Az egyetemi végzés után egy évig
szellemi szabadfoglalkozású, majd két tanévig a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanára. 1982-ben kerül
a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolára, ahol jelenleg is dolgozik. Három főiskola
integrációjából, melynek a Kandó is tagja volt, alakult meg az egyetemi rangra emelkedett Óbudai
Egyetem 2000-ben. Itt, mint idegennyelvi szakcsoportvezető, szervezi és felügyeli a nyelvoktatást.
1974 óta tagja az ELTE Bartók Béla Énekkarának. 2009-ben kórust alapít az Óbudai Egyetemen és
rendszeresen fellép a biatorbágyi Pászti Miklós Énekkarban is.
Magyar-történelem szakos hallgatóként kerül a Collgiumba 1965-ben. 27 évig a budapesti Somlói úti
középiskolai kollégium tanára, nevelőtanára volt. 1998-tól a PPKE Bölcsészettudományi Karán a
Kommunikációs Intézetben tanított. 2006 óta nyugdíjas. Könyvei a magyar és európai
néphagyomány, irodalom, zene témaköréből merítik tárgyukat. Ismert és elismert fotóművész.
1983-ban lesz collegista, magyar-latin szakos hallgató. Az egyetem elvégzése után 7 évig Budapesten
és Angliában (Epsom) él családjával. A budapesti József Attila Gimnáziumban (mai BCSZIG) lesz
magyar-latin szakos tanár. Itt tanít jelenleg is, immár 18 éve.
1969-ben, magyar-orosz szakon kezdi meg collegista éveit. 1974-ben szerez magyar nyelv és irodalom
tanári és népművelési előadói diplomát. A Népművelési Intézet Kutatási Osztályán kap elhelyezést,
majd 1977-től 1993-ig a Magyar Film és TV-művészek Szövetségének előadójaként, végül ügyvezető
titkáraként dolgozik. Segédkezik 1991 és 1993 között a Magyar Mozgókép Alapítvány (ma:
Közalapítvány) létrehozásában. 1993-tól 2000-ig a Duna Televízió irodavezetője, műsorigazgatója,
majd alelnöke. 2002-ben részt vesz az Uránia Nemzeti Filmszínház előkészítésében. A Filmszínház
programigazgatója, majd 2005-től ügyvezető igazgatója.
Magyar-orosz szakos hallgatóként 1971-ben lesz collegsita. Az egyetem befejezése után az MTA
Nyelvtudományi Intézetének lesz munkatársa 1976-ban. Tudományos főmunkatársi minőségben
szótárak, nyelvhelyességi kézkönyvek társszerzője, jelenleg a Nyelvművelő és Nyelvi Tanácsadó
Kutatócsoport vezetője. 1995-től a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója is, a Magyar
Nyelvtudományi Tanszék egyetemi docense. Szakterülete: a mai magyar nyelv, stilisztika, jelentéstan.
Kutatási témái: a magyar nyelvművelés elmélete és története, nyelvbölcseletek; a 20. századi
irodalmi nyelv rétegei. Könyvei, tanulmányai e témakörben jelentek meg. Külön könyvben foglalkozik
Sinka István költői nyelvével és stílusával.
2001-ben mint orosz-német szakos hallgató lesz collegista. PhD képzés, jelenleg GYES.
2001-ben kerül a Collegiumba mint fizikus szakos hallgató. Az egyetem befejezése után, 2006-tól az
ELTE Fizika Doktori Iskolájában, majd 2007-től egy francia kormányösztöndíjnak köszönhetően a
Grenoble-i Université Joseph Fourier doktori iskolájában folytatja tanulmányait. Kutatómunkáját az
MTA Szilárdtestfizikai Kut. Intézetében és Grenoble-ben végzi.
1956-ban lesz collegista, magyar-könyvtár szakos. 1961 és 1962 között az Építők Szakszervezetének,
majd 1968-ig a Népművelési Intézetnek főkönyvtárosa. 1968 és 1970 között a Munka szerkesztőségi
tagja. 1971-től szabadfoglalkozású író. Az Új Írás versrovatvezetője, a Hitel munkatársa. Tizenhét
verskötete, ugyanennyi prózakötete (szociográfia, esszé, tanulmány) szerzője. Jelentősek lengyel,
cseh, bolgár, szlovén, macedón, finn versfordításai.
Magyar-orosz szakos hallgatóként 1967-ben került a Collegiumba. Az ELTE Orosz Filológiai Tanszékén
tanít, majd 1975 és 1980 között magyar nyelvi lektor a Moszkvai Lomonoszov Egyetemen. 2000-től
2004-ig a Szentpétervári Egyetem Finnugor Tanszékének lektora. Jelenleg a Moszkvai Magyar
Kulturális Intézet igazgatója. Több éven keresztül a Collegium nevelőtanára, a Szlavisztikai Műhely
vezetője. Filológiai kutatásai a szövegértelmezés kérdéseit érintik
Német-latin szakosként 1995-ben lesz collegista. 2003 óta egy fordítóirodánál dolgozik, német-
magyar fordítóként. Budapesten él.
1977-ben lesz collegista, történelem-régész szakos hallgató. Az egyetem elvégzése után 1983-tól
1986-ig a Magyar Nemzeti Múzeum aspiránsa, 1986 és 1998 között a római gyűjtemény vezetője.
1991-ben British Council-ösztöndíjas. 1989 és 1990 között Szobon, 1991-ben Somlóvásárhelyen
folytat ásatásokat. 1990-től 1996-ig a Seuso-per szakértője. 1998 és 1999 között a Nemzeti Kultúrális
Örökség Minisztériumának műemléki főosztályvezető helyettese, 2003-ig főosztályvezetője. 2003-tól
stratégiai EU-koordinációs főosztályvezető. Az Archeológiai Értesítő és a Magyar Múzeumok
szerkesztője.
1972-ben, magyar-orosz szakos hallgatóként lesz collegista. Az egyetem után tanárként dolgozott egy
budapesti általános iskolában, majd a Madách Imre Gimnáziumban, ezt követően Dunakeszin a
Radnóti Miklós Gimnáziumban. Német szakos átképzés után az újpesti Bródy Imre Oktatási Központ
tanára. Jelenleg is itt tanít.
1987-től bejáró, 1988-tól bentlakó collegista, angol-francia szakos. 1992 és 1994 között a Madách
Gimnáziumban tanít, mellette elvégzi az amerikanisztika szakot és a kulturális antropológiát. 1994-től
2000-ig a Károli Gáspár Ref. Egyetem Idegennyelvi lektorátusán oktat francia és angol nyelveket.
Közben a francia kormány ösztöndíjasaként a Sorbonne-on végez doktori tanulmányokat. 2000 és
2006 között a Szociális és Családügyi Minisztériumban nemzetközi referens. 2007-től fordítóként
dolgozik Brüsszelben, az Európai Unió Tanácsánál.
Francia-magyar szakos hallgatóként 1956-ban lesz collegista. Kilenc évet egy katonai főiskolán tanít,
majd 1970-től 1995-ig a Collegium főállású francia tanára és a nyelvoktatás irányítója. Feladata a
nyelvoktatás anyagi és szervezeti feltételeinek kialakítása valamint tartalmának kidolgozása. 1975 és
1980 között Párizsban kulturális attasé a Magyar Intézetben. Tolmácsol, fordít ma is.
1966-ban kerül a Collegiumba. Orosz-angol szakon végez. Az egyetem elvégzése után a Zrínyi Ilona
Gimnáziumban, majd ennek megszűnése után jogutódjában, a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban
tanít, ahol 15 évig igazgatóhelyettes is volt.
1958-ban nyer felvételt a Collegiumba. Német-orosz szakos. 1963 és 1974 között a Győri
Közgazdasági Technikum német-orosz tagozatán idegen nyelvű levelezést tanít. 1974-től 2005-ig a
Széchenyi István Egyetem Idegennyelvi Lektorátusának munkatársa. 1982 és 1991 között
lektorátusvezető. Német nyelvi jegyzetek szerzője. 1968-tól 1991-ig továbbképzési kurzusokon vesz
részt Moszkvában, Nünbergben, Münchenben és Augsburgban.
Történész hallgatóként veszik fel a Collegiumba 2000-ben. Egyetemi évei alatt filozófia és könyvtár
szakot végez, utóbbiakat azonban félbehagyja. Az egyetem elvégzése után PhD ösztöndíjasként
továbbra is collegista 2009-ig, majd az MTA Történettudományi Intézetébe kerül. Jelenleg is ott
dolgozik.
Orosz-történelem szakos hallgatóként kerül 1983-ban a Collegiumba. 1988 és 1990 között tanár
Budapesten (Rózsa Ferenc Élelmiszeripari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola). 1990 óta Svájcban
él, Lausanne-ban, Fribourgban, később 1997 óta Zürichben. Nyelvtanár és idegenvezető a Zürich
Tourismusnál.
1999-ben biológusként lesz collegista, 2004-től 2007-ig biológus PhD hallgató. Az ELTE mikrobiológiai
Tanszékén doktorandusz, majd tudományos segédmunkatárs.
Angol-magyar szakos hallgatóként 1993-ban lesz collegista. Gimnáziumban tanított, fordított. Az ELTE
Angol-Amerikai Intézetének doktori iskoláján végzett két évet, majd felvételt nyert a bloomingtoni
Indiana University összehasonlító irodalom tanszékének doktori iskolájába. Torontóban él.
1976-ban lesz collegista, történelem – orosz szakos hallgató. 1983 –ig gimnáziumban tanít, 1983-tól
1988-ig a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián, majd 1988-tól 1995-ig az ELTE Tanárképző Főiskola Karán
oktató tanár. 1988-ig szabadúszó. 1998 óta a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Békepartnerségi
Központjában angol nyelvet tanít. Az angol szakos tanári másoddiplomát 1993-ban szerzi meg.
Magyar-latin szakos hallgatóként lesz collegista 1955-ben. 1959 és 1990 között a kaposvári Táncsics
Mihály Gimnázium tanára. 1974-től ugyanott az archív könyvtár vezetője. Az MTA aspiránsa három
évig. 1985-től a Collegium óraadó, 1991 és 1992 között rendes tanára. 1993-tól a vörösberényi
Balaton Akadémia alapító tagja és tanára. A Somogy alapító szerkesztője (1970-74.) Kutató és
vendégelőadó az athéni és máltai egyetemen. Újgörögből és olaszból fordít. Kazantzakisz Zorbász, a
görög c. regényének társfordítója. Jelentős és számontartott költői munkássága. Kaposváron élt,
2010. aug. 10-én hunyt el.
Matematikus hallgatóként lesz collegista 1989-ben. Az egyetem után a Hungária Biztosítónál (ma
Allianz) helyezkedik el, elemző matematikusként. A budapesti közgazdaságtudományi egyetemen
elvégzi a külgazdasági posztgraduális szakot. A Magyar Aktuárius Társaság ügyvezetőségének tagja
több éve, 2011-től a társaság elnökének választották.
Collegiumba kerülésének éve: 1969. Magyar-angol szakos hallgató; a magyar nyelvet, mint idegen
nyelvet tanító kiegészítő képzésben részesül. 2002 és 2004 között EU-szakértőként Szombathelyen
szerez másoddiplomát. Szombathelyen tanít középiskolákban. 2009 decemberétől nyugdíjas.
1995-ben mint angol nyelv és irodalom szakos bölcsész lesz collegista. Az egyetem után elvégzi a
Budapesti Gazdasági Főiskola Külgazdasági szakát. Angolt és üzleti angolt tanít, majd sales
managerként helyezkedik el. Brüsszelben él.
304. Pelyach István (Tiszalök, 1959. okt. 26.)
1966-ban mint magyar-angol szakos hallgató kerül a Collegiumba. Még egyetemi éveiben elkötelezi
magát a filmrendezéssel. A PPKE ITK művészeti tanára, az ELTE címzetes egyetemi docense, az
Euromozaik Alapítvány elnöke. A MAFILM rendezője, a MOVI igazgatója, az MTV főszerkesztője.
Tanított vizuális kultúrát, filmtörténetet, filmrendezést Bolsano-ban, a Kodolányi János Főiskolán, s a
kolozsvári Sapientiá-n
Magyar-angol szakos hallgatóként lesz collegista 1990-ben. Ösztöndíjasként elvégzi az ELTE Doktori
Iskolájának Angol Reneszánsz és Barokk Irodalom Doktori Programját. 1996-tól a dunakeszi Radnóti
Miklós Gimnáziumban magyar-angol szakos tanár. Az itt töltött 13 év alatt a diákújság szerkesztője és
a diákszínpad vezetője, rendezője. Közben megbízott óraadó az ELTE Anglisztika Tanszékén és az
Eötvös Collegiumban. Jelenleg Az ELTE Anglisztika Tanszékének főállású adjunktusa. Kutatási területe:
Shakespeare és korunkbeli recepciója és a drámatörténet.
1978-ban lesz collegista, történelem-német szakos hallgató. Először a budapesti Móricz Zsigmond
Gimnáziumban tanít, majd a Pasaréti Nyelviskola következik. Innen kerül a Prohászka Ottokár
Katolikus Gimnáziumba, Budakeszire. Jelenleg is itt tanít. Az oktatás mellett rendszeresen fordít is.
Budakeszin él férjével Pelyach Istvánnal és gyerekeikkel.
309. Pintér Erzsébet (Monor, 1955. ápr. 20.)
Mint magyar-olasz szakos hallgató kerül 1973-ban a Collegiumba. 1978-ban tudományos ügyintéző az
MTA Nyelvtudományi Intézetében. 1981-től 1983-ig a Semmelweis Egészségügyi Szakközépiskola
tanára. 1989 és 1992 között magyar-olasz szakos tanár a Móricz Zsigmond Gimnáziumban. A Zrínyi
Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Nyelvi Intézetének olasz tanára. 2001 és 2004 között fesztiváltitkár a
Hungarofest Nemzeti Rendezvényszervező Kht-nál. 2004-től asszisztens a Pázmány Péter Katolikus
Egyetemen, 2008-tól a Szerb Antal Gimnázium olasz tanára.
1989-ben lesz collegista mint angol szakos, 1994-ben angol-történelem szakon diplomázik. Egy éves
leuveni posztgraduális ösztöndíj után két évig a Britannica Hungarica Világenciklopédia szerkesztője.
1998-ban a PPKE Angol Intézetében tanársegéd, jelenleg docens. 2003 és 2004 között az EC. Angol-
amerikai Műhelyének vezetője. Brit és amerikai történelmet, országismeretet tanít
Magyar-francia szakos hallgatóként kerül a Collegiumba 1976-ban. 1981-től 1984-ig anyanyelvi lektor
a Hanoi Idegennyelvi Egyetem Magyar Tanszékén. 1984 és 1992 között felelős szerkesztő a
szépirodalmi Könyvkiadóban. 1991-től 1993-ig a strasbourgi székhelyű Európai Katolikus Információs
Központ magyarországi képviselője, majd Magyar Szervezetének igazgatója. Az Európai Szemmel
főszerkesztője (1993-1999.) 2000 és 2002 között az Emberi Jogi Információs és Dokumentációs
Központ munkatársa. Jelenleg a Magiszter Könyvesbolt ügyvezető igazgatója.
1973-ban kerül a Collegiumba mint történelem-orosz szakos hallgató. Jelenleg az ELTE BTK Történeti
Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára. Oktatási területe a XVI.-XVIII. századi egyetemes
történelem, kutatási területe a Habsburg-magyar viszony a XVIII.-XIX. században. Ez utóbbi
tárgykörben jelentek meg könyvei.
1958-ban lesz collegista mint magyar-történelem szakos hallgató. 1963-tól 2005-ig az ELTE BTK
Magyar nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tanszékének (mai nevén: Magyar Nyelvtörténeti,
Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszék) tanára.
1963-től 1970-ig nevelőtanár a Collegiumban. Nyelvtörténeti órákat tart ugyanitt 1992 és 1996
között. Részt vesz A magyar nyelv történeti – etimológiai szótárának megírásában, a Magyar Nyelv
szerkesztő bizottságának tagja, a Magyar Szinonimaszótár átdolgozott kiadásának főszerkesztője,
1980 és 1990 között több politikai és közigazgatási tisztséget visel.
1996-ban biológus szakos hallgatóként kerül a Collegiumba. University College London (2007.), a Phd
fokozat megszerzése. Jelenleg a londoni National Institute for Biomedical Research Idegélettani
részlegének munkatársa. Kutatási területe: a különböző szenzoros modalitások agyi feldolgozása az
idegsejtek és idegsejthálózatok szintjén.
1974-ben lesz collegista, magyar-francia szakos hallgató. Az egyetemi végzés után az MTA
Irodalomtudományi Intézetének munkatársa. Érdeklődése egyre mélyebben a Biblia ismerete felé
tereli. A bibliai igehelyek pontos kibontását tekinti feladatának előadásaiban, melyek megértésében a
társművészeteket (zene, képzőművészet) is segítségül hívja. Megalapítja a Bibliaiskolák közösségét,
az Oltalom Alapítvány létrehívója.
1987-ben lesz collegista, először mint történelem-orosz, 1990-től orosz helyett levéltár, majd 1991-
től új és legújabb kori történeti muzeológia szakos hallgató. 1993 és 1996 között az ELTE BTK
Történelem Segédtudományai Tanszéken TMB ösztöndíjas, 1996-ban és 2003-ban MTA
Történettudományi Intézetében tudományos segédmunkatárs. 1997 és 2001 között, majd 2003 óta a
Magyar Országos Levéltárban dolgozik. Igazgatóhelyettese volt 2001 és 2002 között a Neumann
János Digitális Könyvtárnak és Multimédia Központnak.
Magyar-régész szakos hallgatóként 1978-ban lett collegista. Jelenleg a szentendrei Ferenczy Múzeum
régésze.
Angol szakos hallgatóként 1993-ban lesz collegista. Angliában él, alkalmazott nyelvészetet tanít a
Lancaster University-n.
325. Révész (Rapcsák) László (Jakobshof, 1942) - B. Révész László
1960-ban lesz collegista mint magyar-latin szakos hallgató. Pályáját amatőr filmesként kezdi, később
a Magyar Televízióban dolgozik. Elvégzi a Színház- és Filmművészeti Főiskola adásrendező szakát és a
szociológia kiegészítő szakot. 1970 óta önálló rendező. Több mint 1500 stúdióműsort és előadást
rendez (Antenna, Kalendárium, Tudósklub, Jogi esetek, Ablak). Történelmi és mai tárgyú
dokumentumfilmek és filmszociológiák fűződnek a nevéhez. Ő készít filmet a Kilencekről is.
1948-ban lesz collegista, görög-latin szakos hallgató. 1952 és 1958 között az ELTE Görög Tanszékén
tanársegéd, 1958-tól 1970-ig a Martos Flóra Gimnázium tanára. 1970 és 1986 között az MTA
ókortudományi tanszéki kutatócsoportjának tudományos munkatársa, később főmunkatársa. 1986-
ban az ELTE Latin nyelv és irodalom tanszékének tanára, tanszékvezetője, mely tisztséget 1993-ig tölt
be. 1999-ben professor emeritus címet kapott, és változatlanul folytatja oktatói tevékenységét. Az
MTA levelező, majd rendes tagja. A római Academia Latinati Fovendae, az Európai Akadémia és az
Osztrák Tudományos Akadémia tagja. A Magyar Ókortudományi Társaság főtitkára, majd elnöke
1997-ig. 1993 és 2003 között az Acta Antiqua című tudományos folyóirat főszerkesztője. Kutatási
területe a görög és római irodalom, az antikvitás esztétikája és az ókortudomány története.
1958-ban, magyar-angol szakos hallgatóként kerül a Collegiumba. 1963-tól az ELTE BTK Angol Nyelv
és Irodalom Tanszékén tanít angol és amerikai irodalmat. 2010-től (nyugdíjasként) professor
emeritus.
1973-ban orosz-német szakos hallgatóként lesz collegista. Az egyetem elvégzése után férjhez megy,
Svédországba költözik, ahol elvégzi a svéd szakot. Kezdetben oroszt, németet és magyart, később a
svédet, mint idegen nyelvet tanítja különböző iskolákban bevándorlóknak. Jelenleg is egy
gimnáziumban tanít svédet bevándorlók gyerekeinek.
1970-ben lesz collegista, filozófia-német-pedagógia szakos hallgató. 1972-től 1982-ig az ELTE BTK
Pedagógia Tanszékén tanársegéd, a Collegiumban nevelőtanár és németet tanít. 1982 és 1987 között
filozófiát, etikát pedagógiát, német nyelvet tanít különböző iskolákban.1987 és 1989 között az MTA
aspiránsa Moszkvában. A ’90-es években a Kertészeti Egyetem oktatója, az ELTE Neveléstudományi
Tanszékének (Intézet) adjunktusa, docense. 2003-tól a PPK oktatója, majd 2001-től 2003-ig a Nyugat-
magyarországi Egyetem Tanárképző Intézetének igazgatója. 2003 és 2006 között az ELTE PPK
Neveléstudományi Intézet Neveléselméleti Tanszékének vezetője. 2007-től a Mozgássérültek Pető
András Nevelőképző és Nevelőintézetének rektora, oktatója. Logoterapeutaként szerzett
másoddiplomát Németországban. Nevelésfilozófia és elmélet, pedagógiai antropológia tárgykörében
jelennek meg könyvei, publikációi.
Német-magyar szakosként került 1983-ban a Collegiumba. Végzése óta mindkét szakját tanítja, 1993-
tól a kecskeméti Bolyai János Gimnázium tanára.
Németh-történelem szakos hallgató, 1965-ben lesz collegista. 1970 óta a Neue Zeitung, a
magyarországi németek hetilapja szerkesztőségében dolgozik, főszerkesztőként. A Magyarországi
Német Írók és Művészek Szövetsége elnöke, a Magyarországi Német Önkormányzat tagja, Újbuda
Német Kisebbségi Önkormányzatának elnöke. A ’70-es évek elején néhány évig németet oktatott a
Collegiumban. Számos kiadvány szerkesztője, kiadója.
1971-től collegista, néprajz szakos. 1975 és 1981 között Pozsonyban a Szlovák Tudományos
Akadémia Néprajzi Osztályának tudományos aspiránsa. 1979-től 1981-ig tolmács. 1982-ben Svájcban
telepedett le. Benzinkútkezelő, piackutató. Feleségével a zürichi magyar néptánccsoport vezetője.
Luzernben a Migros Klubschule magyar nyelvtanára. Zürichben az ORYX Pharmazeutika német-svájci
képviselője. Néprajzi kutatásai főleg a paraszttáncokra irányulnak.
Magyar-francia szakos hallgatóként lesz collegista 1988-ban. 1995-től 2009-ig az Eötvös Collegium
tanára és Francia Műhelyének vezetője. 1999-től 2009-ig igazgatóhelyettese, 2001-ben ügyvezető
igazgatója. 2003 és 2005 között a Francia Egyetemközi Központ Tudományos Tanácsának tagja. 2010-
ben a francia miniszterelnök az oktatás, a kutatás és a francia kapcsolatok építésében elért
eredményeiért az Akadémiai Pálmák lovagi fokozata kitüntetésben részesíti. 2002-ben és 2003-ban a
Balassi Intézet általános főigazgató-helyettese. 2005 és 2007 között a Mindentudás Egyeteme
nemzetközi kapcsolatainak vezetője. 2009-től a Károli Gáspár Ref. Egyetem főtitkára, a
Kommunikáció és Médiatudomány Tanszék docense.
2000-ben lesz collegista angol-olasz szakos. Angol nyelvet tanít, mellette PhD hallgató az ELTE BTK
Irodalomtudományi Doktori Iskola Italianisztikai irodalom és művelődéstörténeti program keretében.
Budapesten él.
Fizikusként kerül a Collegiumba 1990-ben. PhD fokozat megszerzése 1998-ban. Bolyai ösztöndíjban
részesül 2001-től 2004-ig. (MTA akadémiai ifjúsági díj, 2004; Eötvös Loránd Fizikai Társulat, Jánossy
díj 2009; MTA fizikai díj 2010) A CERN CMS kísérleti kvantumszíndinamika csoportjának vezetője. Az
MTA KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa. Kutatási területe:
kísérleti részecskefizika.
1982-ben még a budai várban lévő épületben kezdte collegista pályafutását, majd 1983-tól a
felújított Collegium épület lakója. Az egyetemen magyar-történelem-könyvtár szakon végzett, 1988-
2009 között lexikonszerkesztő (Magyar Nagylexikon), jelenleg levéltáros az Állambiztonsági
Szolgálatok Történeti Levéltárában.
1991-ben történelem szakos hallgatóként lesz collegista. Pénzügyi szektorban helyezkedett el;
jelenleg a K Pannonlízing belső ellenőrzési vezetője. Könyvkiadója van, mely ez idáig főleg
képregények kiadására összpontosított. Terve egy saját mesekönyv megjelentetése.
1998-ban lesz collegista, magyar, történelem, általános és alkalmazott nyelvészet szakon végez. 2003
és 2006 között az ELTE Magyar Nyelvészeti Doktori Program ösztöndíjas hallgatója, 2004-től az ELTE
Tanító- és Óvóképző Főiskola Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén óraadó tanár, majd 2006-tól
tanársegéd. A Károli Gáspár Református Egyetem óraadó tanára (2006-2009). 2009-től az ELTE BTK
Magyar Nyelvtörténeti Szociolingvisztikai, Dialektikai Tanszékén tanársegéd.
1997-ben lesz collegista, magyar szakos hallgatóként. 1998-ig a Kortárs munkatársa, 1997-ben
társszerkesztője a Fodor András emlékére készült tanulmánykötetnek; Fisli Évával együtt alapítója a
collegium Portus című irodalmi folyóiratának. Írásainál Szeredy Ádám írói álnevet használ. 2003-tól a
Külügyminisztérium referense biztonságpolitikai területen, 2006–2011. között a genfi Magyar Állandó
ENSZ Képviselet leszereléssel foglalkozó beosztott diplomatája. 2009-ben leszerelési témájú
dokumentumfilmet ír és rendez az ENSZ számára „Before the blast” címmel. Jelenleg a
Külügyminisztérium Afrikai és Közel-keleti Főosztályán vezető tanácsosként dolgozik.
Latin-levéltár szakosként 1993-ban lesz collegista. 1999-2000 MÖB ösztöndíj, Róma; 2000-2001
polgári szolgálat (Veszprém, Érseki Levéltár) ; 2001-2007 ELTE BTK olasz és portugál szakok; közben
latin óraadó tanár a Könyves Kálmán Gimnáziumban, majd az Eötvös József Gimnáziumban
(Budapest) ; 2005-ben ásatási segédmunkás (Szentendre-Castrum), 2006-ban Putignano
(Olaszország) ; különféle ösztöndíjak. 2009-től levéltáros, ÁBTL
1991-ben magyar-angol szakos hallgatóként kerül a Collegiumba. Az egyetemi végzés után a párizsi
Sorbonne hallgatója 1997-től 1999-ig. 2000-ben a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem
Angol Tanszékének oktatója. Itt tanít 2008-ig. (Közben "Angol reneszánsz és barokk irodalom" doktori
iskola; PhD fokozat megszerzése: 2010.) Diplomata a Magyar Köztársaság UNESCO képviseletén. A
Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban, a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság Titkárságán
nemzetközi referens.
1996-ban német szakosként kerül a Collegiumba. Németet és angolt tanít a békési Szegedi Kis István
Református Gimnáziumban, több kiadónak fordít angolról magyarra.
1989-ben nyer felvételt a Collegiumba, történelem - angol szakos hallgató. A bölcsészkari diploma
megszerzése után az ELTE Jogtudományi Karának hallgatója lesz. / 2000 - ben állam- és
jogtudományi doktor, 2002 - ben közgazdasági , 2004 - ben jogi, 2006 - ban tőzsdei szakvizsgával
rendelkezik. / Tolmács és szakforditó, majd középiskolai tanár a budapesti Pasaréti Gimnáziumban.
1998 és 2000 között Németországban vesz részt szakmai gyakorlatokon. 2000 -től 2001 - ig
ügyvédjelölt, s párhuzamosan tanársegéd a Károly Gáspár Református Egyetemen. Alapító igazgatója
az Andrássy Gyula Budapesti Németnyelvű Egyetemnek. 2001 és 2002 között főosztályvezető a
Miniszterelnöki Hivatalban és az Informatikai és Hírközlési Minisztériumban. 2005 - től két éven át a
Cert - Hungary Központ főigazgatója, később, 2010 - ig testületi elnöke. A Hamilton Tőzsdeügynökség
Zrt. elnökségi tagja.Részt vállalt a banki és energia hálózatbiztonsági munkacsoportok
létrehozatalában. Közgazdasági, jogi és történeti tárgyú kutatási eredményeit több tanulmányban
publikálta.
1983-ban lesz collegista, magyar-angol szakon. 1988-tól 1996-ig tanár az Óbudai Gimnáziumban.
Családi okokból 1996-ban visszaköltözik szülővárosába és a helybeli Balassi Bálint Gimnázium tanára
lesz. 2001-től újságíró a Nógrád Megyei Hírlapnál. Rendszeresen publikál a Palócföldben, 2008-ban
novelláskötete jelenik meg.
1988-ban került a Collegiumba mint fizikus. A budapesti Zsigmond Király Főiskolán tanít tudomány
filozófiát. Budapesten él.
366. Szabó Gábor (Miskolc, 1969. ápr. 17.) Jelenleg Sonkoly Gábor
1974-ben másodévesként, mint történelem-latin szakos hallgató lesz collegista. Az OSZK munkatársa,
közben 1983-tól 1986-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetének ösztöndíjasa. 1987-től az ELTE BTK
Régi Magyar Irodalom Tanszékének oktatója. 1996-tól szerkesztője a Régi Magyar Költők Tára XVI.
századi sorozatának. Fő kutatási területe: Balassi Bálint életműve és a XVI. század irodalma, újabban
Janus Pannonius.
1958-ban kerül a Collegiumba, régész-latin szakos hallgató. 1963-tól 1966-ig a Magyar Nemzeti
Múzeum régészeti osztályának muzeológusa. 1966 és 1985 között a Szépművészeti Múzeum Antik
Osztályának muzeológusa, majd tudományos titkára, fő igazgatóhelyettese. 1973-tól az ELTE Ókori
Régészeti Tanszékének oktatója, majd 1989-től ugyanitt tanszékvezető egyetemi tanár; 1991 és 1993
között az ELTE általános rektorhelyettese, 1999-ig rektora. 1994 és 2005 között a Régészeti Intézet
igazgatója. Kutatási területe az ókori görög és kelta régészet. Vendégoktató a Sorbonne-on, az École
Normale Superieure-ön. A Régészeti Bizottság, a Doktori Tanács tagja. Akadémikus.
1970-ben lesz collegista, magyar-latin szakos hallgató. Az egyetem elvégzése után az Akadémia
Kiadónál dolgozik, mint korrektor és szerkesztő. Budapesten él.
1969-ben kerül néprajz szakosként a Collegiumba. Az egyetem elvégzése után Rozsnyón a Bányászati
Múzeumban, majd a galántai Járási Honismereti Múzeumban dolgozik mint néprajzos. Matematikát,
fizikát tanít, 1991-ben a Nyitrai Pedagógiai Fakultáson (most Konstantin Filozófus Egyetem) néprajzi
speciális kollégiumot vezet. A Pedagógus-fórum c. havilap szerkesztője.
1947-ben lesz collegista, történelem-földrajz szakos hallgató. 1948-ban, Keresztury Dezső eltávolítása
után elhagyja a Collegiumot. 1950 és 1988 között különböző vállalatoknál dolgozik. 1965-ig politikai
okokból Magyarországon nem publikálhat, de külföldön már 1960 óta jelennek meg tanulmányai.
1991 és 1996 között az Országgyűlési Könyvtár főigazgatója. 1979 óta folyamatosan jelennek meg
könyvei, tanulmányai. Írásait a hazai szakfolyóiratokon kívül Amerika, Anglia, India, Németország,
Svájc és a Szovjetunió 9 vezető szerepű földrajztudományi és informatikai folyóirata publikálta. MTA
kandidátus /1977/, MTA doktor /1992/. Rendszeresen ajándékozott könyveket a Collegium
könyvtárának.
Néprajz szakos hallgatóként lesz collegista 1970-ben. Az egyetem elvégzése után Angliában két éves
posztgraduális képzésen vesz részt az University College London antropológiai tanszékén. 1976-tól
1980-ig antropológiai PhD kutatást végez Szabolcs-Szatmár megyében. 1981-től 2007-ig a BBC-nél
dolgozik, min magyar fordító, majd később mint közép-európai, európai és iráni csoportvezető.
Jelenleg tolmácsként dolgozik.
1949-ben lesz collegista, görög-latin-magyar szakos hallgató. 1951-ben általános iskolai tanár
Fegyverneken, 1952-ben gimnáziumi tanár Jászapátiban. Ezt követően 1953 és 1959 között az ELTE
BTK Görög Tanszékének tanársegédje. Aláírásokat gyűjt a később kivégzett, ugyancsak collegista
Brusznyai Árpád felmentéséért; eltávolítják az egyetemről. Az Irodalomtudományi Intézet
alkalmazza. 1984-ben rehabilitálják, visszakerül az ELTE-re, ahol az újonnan alakult Ógörög Tanszék
élére kerül. 1992- és 2005 között a PPKE oktatójaként tevékenykedik. Az Ókortudományi Társaság
alelnöke. Antológiák szerkesztője, önálló könyvek írója. Az Eötvös Collegium újkori történetének
egyik meghatározó alakja, a Klasszika-filológiai Műhely vezetője, jelenleg az Eötvös Collegium
kurátora.
1982-ben történelem-latin szakos hallgatóként kerül a Collegiumba. Hat évig tanít a budai Szilágyi
Erzsébet Gimnáziumban, majd 1994-től igazgatója a Krisztinavárosi Szent Gellért Iskolának. 1997-ben
PhD hallgatója az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékének. Ugyanekkor latint oktat a PPKE
Bölcsészettudományi Karán. A Faludi Ferenc Akadémia Pray György Egyháztörténeti Műhelyének
vezetője. Jelenleg a PPKE Jog és Államtudományi Karán oktat docensi beosztásban.
1975-ben lesz collegista, magyar-orosz szakos hallgató 1980-tól nevelőtanár, klubvezető, könyvtáros
Budapesten. 1982-től a szekszárdi, 1987-től a békéscsabai Tanítóképző Fősikola tanársegédje, 1989-
90-ben a Dél-kelet c. hetilap belpolitikai rovatvezetője. 1988-ban politikai pályára lép. 1990-től 1992-
ig országgyűlési képviselő; 1992 és 1994 között belügyi kabinettitkár. 1994 és 2000 között az Irmag
Könyvkiadó vezetője, iskolaigazgató Vecsésen, sajtófőosztályi szóvivő. 2003-tól Pécel, Ecser és Isaszeg
oktatási referense. Több verskötet szerzője.
390. Szondi György (Feffernitz; Ausztria, menekült-ill. hadifogolytábor, 1946.)
Történelem-orosz szakos hallgatóként veszik fel a Collegiumba. Első év végén leadja az orosz szakot,
felveszi a régészetet. 1973-tól dolgozik MTA Régészeti Intézetben. Szakterülete a népvándorlás kori,
kora középkori régészet.
1963-ban lesz collegista, biológia-pedagógia szakon. 1968 és 1971 között a Gödöllői Agrártudományi
Egyetemen pedagógiai tárgyakat oktat. 1971-től 1977-ig a Művelődési és Közoktatási
Minisztériumban a pedagógusképzés irányításával foglalkozó szervezeti egység vezetője, 1977 és
1995 között a felsőoktatási igazgatási és gazdasági kérdéseivel foglalkozik. A Nemzeti Erőforrás
Minisztérium főosztályvezetője.
1987-ben kerül a Collegiumba délszláv szakosként. Később felveszi a magyar és történelem szakot. Az
egyetem elvégzése után újságíró Lengyelországban, majd 2000-től a Lengyel Külügyminisztérium
munkatársa lesz. 2001 és 2006 között a budapesti Lengyel Intézet igazgatója, 2006-tól 2010-ig a
prágai Lengyel Intézetben tölti be ugyanezt a tisztséget. Feleségével, Lucie Kulhankovával (volt
collegista ő is) Varsóban élnek.
1988-ban lesz collegista, latin-magyar-ógörög szakos hallgató. Egyetemi oktató a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem bölcsészkarának Klasszika-filológiai és Mediévisztika Intézetében. 2000-től a latin
nyelvi OKTV Bizottság tagja. Fő kutatási területe: a Nero-kori Róma irodalmi élete. 2001-től 2009-ig az
Eötvös Collegium igazgatója. Docens.
Régész-történelem szakos hallgatóként 1959-ben lesz collegista. 1964-től 2003-ig az MTA Régészeti
Intézetében dolgozik. Kutatási területe: őskor, régészeti topográfia.
1996-ban kerül a Collegiumba, fizikus hallgatóként. Az egyetem elvégzése után a BME és a Paris IX
Egyetemen doktorál 2000-ben fizikából. Poszt doktor, adjunktus, ill. kutató (Izrael Weizmann Intézet,
BME Elméleti Fizika Tsz., BME Kémiai Informatika Tsz., BME Informatikai Központ, jelenleg Duisburg-
Essen Egyetem Elméleti Fizika Tsz.)
1978-ban kerül a Collegiumba mint magyar-angol szakos hallgató. Később felveszi a finnugor szakot.
1983-tól 1988-ig a Művelődési Minisztérium főelőadója, 1988-tól szellemi szabadfoglalkozású, 1988
és 1993 között a Kilátó című világirodalmi rádiómagazin műsorvezető szerkesztője. 1993-tól 1995-ig a
Parnasszus c. irodalmi TV-vetélkedő műsorvezetője, szerkesztője. 1995-től a Parnasszus c. folyóirat
főszerkesztője. Író, költő, műfordító. Versei, drámái, regényei, hangjátékai jelentek meg.
1975-ben lesz collegista német nyelv és irodalom-történelem szakon. Később felveszi a néprajz
szakot. MTA TMB ösztöndíjas az MTA Néprajzi Kutatóintézetében, azt követően belföldi és külföldi
ösztöndíjas. Az l998/99-es tanévben megbízott előadóként szakszemináriumot tart a Collegiumban.
1990 óta az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, főmunkatársa, 2000-től
osztályvezetője. Fő kutatási területe a XVII-XVIII. századi irodalom- és művelődéstörténet.
Magyar-népművelés szakon 1964-ben lesz collegista. Diákotthoni nevelőtanár, majd 1972-től írói
munkásságából él. József Attila-díjas, Kossuth-díjas költő. Az Elérhetetlen föld c. antológia
legmarkánsabb egyénisége. Zúg Március c. emblematikus verse nemzedékek meghatározó élménye
lett. Rédicsen élt utolsó éveiben, 2010. aug. 28-án hunyt el.
2000-ben, történelem-angol nyelv és irodalom szakon kerül a Collegiumba. Doktori képzés, majd
2008-ban az ELTE BTK Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Tanszékén kap állást. Jelenleg is
itt tanársegéd. Oktat és kutat (főleg a 18. század történelmi-társadalmi viszonyait és a Német-római
Birodalmat) Budapesten él.
Fizikus szakos hallgatóként 1995-ben lesz collegista. Fizika Doktori Iskola (2000-2003); CERN Marie
Curie kutatási ösztöndíjas 2004 és 2006 között. 2006 óta az ELTE TTK KRFT-n adjunktus (optika,
informatika, részecskefizika oktatása). A doktori iskola alatt és azóta is részecskefizikusként dolgozik.
1973-ban lesz collegista, történelem-magyar szakos hallgató. Az egyetem elvégzése után a budapesti
Árpád Gimnáziumba kerül magyar és történelem szakos tanárnak.
Biológia szakos hallgatóként 1997-ben lesz collegista. 2004-ig az Országos Onkológiai Intézetben
dolgozik tudományos munkatársként. 2007-ben kerül a GenoID Kft., humán diagnosztikai
magánvállalkozás, Kutatási Fejlesztési Osztályára, ahol jelenleg is dolgozik. Méhnyakrák kutatással
foglalkozik.
1964-ben lesz collegista, történelem-olasz szakos hallgató. Az egyetem elvégzése után a POTE
Marxizmus-Leninizmus Intézet tanársegédje, 1971-től 1981-ig. Ezt követően, 1981 és 1992 között a
BME Politikaelméleti és történeti Tanszékén adjunktus. 1992 és 1995, illetve 1999 és 2002 között a
Külügyminisztériumban, a Személyzeti ill. Konzuli Főosztályon dolgozik. 1995-től 1999-ig konzul a
Milánói Főkonzulátuson, és követségi titkári, konzuli minőségben tevékenykedik a Pretoriai
Nagykövetségen 2002-től 2006-ig. 2007-től nyugdíjas.
1961-ben, másodéves magyar-olasz szakos hallgatóként kerül a Collégiumba. 1965-ben az ELTE Olasz
Tanszékének könyvtárosa, majd 1966-tól 1997-ig a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban tanít Budapesten,
magyart és olasz nyelvet, később művészettörténetet is. /Hat félévet végez el az ELTE
Művészettörténet szakán./ Tanára a Magyarországi Olasz Kultúrintézetnek. Jelenleg nyugdíjas.
Magyar-történelem szakos hallgatóként 1999-ben lesz a Collegium tagja. 2006 és 2009 között a KRE-
BTK PhD hallgatója. Jelenleg a Szent Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnázium történelem tanára
Budapesten.
1966-tól 1971-ig volt Eötvös Kollégista. Angol-magyar szakos. A Pilinszky-díjas Dover Nyelviskola
társtulajdonosa és vezetője. Amellett fordít, lektorál, kulturális és társadalmi eseményeket szervez,
természetvédelemmel, műemlékek megóvásával foglalkozik. Budapest, VII. kerület, Király utca 9. sz.
házát példásan rendbe hozott és rendben tartott jelentős műemlék lakóépületeként tartják nyilván.
1993-ban fizikusként lesz collegista. 1998-2001 között PhD tanulmányok, ELTE TTK; 2002-2004 között
postdoctor és 2005-ben vengégkutató a Massachusetts Institute of Technology-n az Egyesült
Államokban. 2002-től egyetemi adjunktus, ELTE TTK, Atomfizikai Tanszék; 2009-2010 Research
Fellow, CERN, Genf; 2011-2016 Research Staff, CERN, Genf.
Filozófia szakos hallgatóként veszik fel a Collegiumba 2004-ben. Tanulmányi évei alatt a Collegium
Filozófia Műhelyének egyik legaktívabb tagja. Jelenleg Budapesten doktorandusz hallgató.
Magyar-történelem szakos hallgató, 1983-ban lett collegista. Az egyetem elvégzése (1988) után a
mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnáziumba kerül. Itt tanít, majd a helybeli Piarista Gimnázium
tanára lesz. A Nyugat-magyarországi Egyetem mosonmagyaróvári karán óraadó, ugyanebben a
minőségben a Széchenyi Egyetem (Győr) tanára. A kisalföld napilap szerkesztőségvezetője, újságírója.
1960-ban lesz collegista, könyvtár-muzeológia szakon végez. Az egyetem elvégzése után a budapesti
bölcsészkaron és Collegiumban /ITI/ könyvtáros. 1969-től 1972-ig a Központi Múzeumi Igazgatóság
csoportvezetője, 1972 és 1977 között a Művelődési Minisztérium főelőadója, 1977-től két éven át a
Fővárosi Művelődési Ház igazgatója. 1979-től 1990-ig a Művelődési Minisztérium Közgyűjteményi
Főosztály vezetője. 1991 és 2005 között az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum igazgatója.
1998-ban kerül a Collegiumba, magyar szakos hallgatóként (két évig olasz szakos is). Jelenleg filmes
újságíróként és forgatókönyvíróként dolgozik, és a Színház- és Filmművészeti Egyetemre jár
forgatókönyvíró szakra. Két rövidfilmet készített. Budapesten él.
1980-ban lesz collegista, német-orosz szakos. 1985-ben férjével Wild Róberttel (ugyancsak collegista)
Mezőberényben kap állást, a Petőfi Sándor Gimnáziumban. 1989 és 1991 között történelem szakos
diplomát szerez az ELTE-n. 1991 és 1993 között a nemzetiségi német szakos diploma megszerzésével
német nemzetiségi tantervi szakértő. 1991-től máig a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus
Gimnáziumban tanít német nyelven történelmet, társadalomismeretet, nemzetiségi népismeretet és
német irodalmat.
Magyar-francia szakos hallgatóként lesz collegista 1966-ban. Francia nyelv, ill. nyelvészeti oktató.
1972 és 1998 között tíz éven keresztül a Külkereskedelmi Főiskola Francia nyelvi tanszékének
vezetője, kilenc évig a Külkereskedelmi Főiskola főigazgató-helyettese, alapítója az intézmény francia
nyelvű tagozatának. Tagja az Állami Nyelvvizsgát Akkreditáló Testületnek. 1998-tól 2010-ig a
Külügyminisztériumban dolgozik, majd 4 évig a párizsi magyar nagykövetség politikai tanácsosa
ugyanebben az időben.
1977-ben lesz collegista, történelem-népművelés szakos hallgató. 1982 és 1985 között a Janus
Pannonius Tudományegyetem Filozófia Tanszékének tanársegédje. 1985-ben Mecseknádasd
tanácselnöke. 1986-ban a Mecseknádasd melletti Ófaluban leállítja a Paksi Atomerőmű tervezett
atomtemetőjének építését. 1989-ben a Baranya megyei Faluszövetség alapító elnöke. Az 1990. évi
választásokon a Szövetség a Faluért és a Vidékért és az Agrárszövetség támogatottjaként bekerül a
Parlamentbe. . Az Országgyűlés megalakulásakor az SZDSZ frakciójához csatlakozik és belép az SZDSZ-
be. 1998 és 2004 között az Országgyűlés alelnöke. 2002-től a Községi Önkormányzatok
Szövetségének elnöke.
1980-ban kerül a Collegiumba mint magyar-német szakos hallgató. 1985-ben feleségével Vincze Pap
Máriával (ugyancsak collegista) Mezőberénybe költözik és a Petőfi Sándor Gimnáziumban tanít. 1991-
től 1997-ig a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium tanára. 1995-től máig a Magyarországi
Németek Országos Önkormányzata Nyugat-magyarországi Regionális Irodájának vezetője. Győr-
Moson-Sopron, Vas és Zala megye németségének iskolai felelőse. 2007-től Győr-Moson-Sopron
Megyei Német Önkormányzat elnöke.
2002-ben lesz collegista, filozófia, latin-ógörög szakon. Az egyetemi végzés után orvosként
helyezkedett el a sürgősségi és intenzív ellátásban. Ókor és középkor orvos-, gyógyszerészet- és
botanikatörténettel foglalkozik.
1967-ben, magyar-olasz szakos hallgatóként kerül a Collegiumba. 1972-ben olasz referens a Kulturális
Kapcsolatok Intézetében, majd 1998-ig a Művelődési Minisztériumban dolgozik főtanácsosként.
1983-tól 1989-ig a Római Magyar Akadémia igazgatóhelyettese. 1998-tól szabadúszó fordítóként
tevékenykedik. Elsősorban szépirodalmat, ismeretterjesztő műveket, filmforgatókönyveket fordít
magyarról olaszra és fordítva.
1968-ban lesz collegista, magyar-szlovák-cseh szakos hallgató. Az egyetem elvégzése után az ELTE
Tanulmányi Osztályán dolgozik kilenc évig, majd a Szláv Filológiai Tanszék oktatója lesz. A szlovák
szakon tanít nyelvészetet, mint habilitált docens.